Elektronika III.

MISKOLCI EGYETEM ELEKTROTECHNIKAI-
VILLAMOSMÉRNÖKI ELEKTRONIKAI
INTÉZET TANSZÉK
DR. KOVÁCS ERNŐ
ELEKTRONIKA
III.
(MŰVELETI ERŐSÍTŐK,
KOMPARÁTOROK,
JELKONDICIONÁLÓK)
ELŐADÁS JEGYZET
2003.
Miskolci Egyetem Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszék
3.0. Műveleti erősítők

Az elektronikus áramkörök között különösen fontos helyet foglalnak el az erősítők. Erősítő
áramkörök megvalósíthatók bármely erősítő típusú -akár diszkrét, akár integrált- aktív
elemmel. Diszkrét áramkörökkel is felépíthetők összetett áramkörök, többfokozatú erősítők,
egyenfeszültség-erősítők (lásd Elektronika II.), azonban az egyes alkatrészek
paraméterszórása miatt a feladatok nehezebben valósíthatók meg és jelentős alkatrész igény
merülhet fel. Az alkatrészek toleranciája (különösen a szériaszerű gyártás esetén feltétlenül
fontos tolerancia-független áramkör megvalósítása) nehézséget okozhat. Az integrálási
technika lehetővé teszi olyan többfokozatú, általános célú és felhasználású erősítők
kialakítását is, amelyek diszkrét elemekkel nem, vagy nem azonos minőségben állíthatók
elő. Az áramkörök kialakítása során kihasználják azt a lehetőséget is, amit a közel
egyforma, azonos paraméterű és nagy számban integrálható aktív elemek kínálnak. Hátrányt
jelent azonban, hogy néhány passzív alkatrész egyáltalán nem vagy csak korlátozott
mértékben integrálható, pl. közepes és nagy kapacitású kondenzátorok, induktivitások,
transzformátorok.
Alapvetően a műveleti erősítőkkel közvetlenül csatolt (egyenáramú erősítők, DC csatolt)
valósíthatók meg minimális külső alkatrész igénnyel.
A műveleti erősítők egy speciális kategóriáját képviselik az elsősorban kapcsolóüzemre
tervezett erősítők, amelyeket az alapvető funkciójuk miatt komparátoroknak hívunk. Az
általános célú műveleti erősítő is felhasználható -korlátozott dinamikus tulajdonságokkal-
kapcsolóüzemű feladatokra, azonban a komparátorok lényegesen kedvezőbb
tulajdonságokat mutatnak ezen a speciális alkalmazási területen.
A jelkondicionáló erősítők általában célorientált áramkörök, amelyeknek lelke egy, vagy
több precíz erősítő, kiegészítve a feladathoz illeszkedő speciális áramkörökkel. A
műszererősítők az egyenáramú erősítők nagylinearítású és alacsony bemeneti jel esetén is
alacsony hibával működő áramkörei. A fejezet egyéb jelkondicionáló vagy jelfeldolgozó
áramkört is bemutat, pl. szigetelt erősítők, töltéscsatolt erősítők, hőmérsékletmérés erősítői,
stb.
3.1. Műveleti erősítők felépítése, jellemzői

3.1.1. Ideális műveleti erősítők jellemzői
A műveleti erősítők általában feszültségerősítők, bár léteznek áram bemenetű erősítők
(meredekség erősítők) is. Gyakorlati életben történő felhasználásuk gyakorisága miatt a
továbbiakban csak a feszültségerősítő típusú műveleti erősítőkkel foglalkozunk.
A műveleti erősítős feszültségerősítők jellemző paraméterei:
Az ideális feszültségerősítő Műveleti erősítős valós

jellemző paraméterei feszültségerősítők jellemzői
Bemeneti ellenállás (Rbe) ∞ ~10 MΩ*
Kimeneti ellenállás (Rki) 0 ~mΩ*
Nyílthurkú erősítés (Ao) ∞ 105-106
Sávszélesség (B) DC→∞ DC→~100 MHz*
*Megjegyzés: az értékek általában nem a műveleti erősítő paramétereitől, hanem a kapcsolás tulajdonságaitól
függnek. A műveleti erősítők a felsoroltaknál jobb paraméterekkel rendelkeznek.
Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 2

A táblázat ideális- és a megvalósítható paramétereit tartalmazó oszlopait összehasonlítva

láthatjuk, hogy a műveleti erősítővel egy tartományon belül közel ideális feszültségerősítő
valósítható meg, amennyiben a dinamikus paramétereket nem tekintjük. A műveleti
erősítőknek -a feladat szempontjából fontos paraméterei- kapcsolástechnikával javíthatók,
bár ez alkalmanként azt jelenti, hogy egyéb paraméterek romolhatnak.
A fentiek alapján meghatározhatjuk az ideális erősítő helyettesítőképét:

uki=A0·ube, A0Æ∞
ube uki
3.1.2 Műveleti erősítők belső felépítése

A műveleti erősítők több olyan áramköri egységet is tartalmaznak, amelyek diszkrét
technikával nem valósíthatók meg. Ezek az áramkörök általában a nagy pontossággal, közel
azonos paraméterekre integrálható félvezetőkben rejlő lehetőségeket használják ki. (pl.
áramtükör, differencia-erősítő, stb.)
A műveleti erősítők általános felépítése
1. 2. 3. 4. 5. 6. Rsc
7. 8. 9.
1. Bemeneti egység: általában bipoláris vagy térvezérelt tranzisztorral felépített

differencia-erősítő. Mint a műveleti erősítő legérzékenyebb része, alapvetően
meghatározza az áramkör tulajdonságait, így a legösszetettebb áramköri egység.
2. Fázisösszegző: a differencia-erősítő szimmetrikus kimeneti feszültségét alakítja át
aszimmetrikus feszültséggé a további fokozatok számára. (nagyfrekvenciás erősítők
esetén általában szimmetrikus jellel dolgozunk a teljes erősítő láncban)
3. Elválasztó fokozat, amelynek feladata az előerősítő szerepét betöltő bemeneti
differencia erősítő és a végerősítőt meghajtó fokozat optimális munkapontban
történő összekapcsolása.
4. Szinteltoló: a megfelelő munkapontok beállítását végzi a különböző fokozatok
között.
5. Fázisfordító és előerősítő: a végfokozat számára előállítja a megfelelő meghajtó jelet
(ellenütemű végfokozatok, hőmérsékletstabilizált AB-osztályú munkaponttal).
6. Végfokozat: Különböző kimeneti megoldások vannak, amelyek más és más
áramköri megoldást igényelnek, pl. aszimmetrikus kimenet, nyitott kollektoros
kimenet, differenciális kimenet, stb. A leggyakoribb az aszimmetrikus kimenet,
amelyet AB osztályú ellenütemű erősítővel valósítanak meg.

7. Vezérelt áramgenerátor és áramtükör a bemeneti fokozat munkapont beállítására

szolgál széles bemeneti feszültségtartományban.
8. Áramgenerátorok az egyes áramköri fokozatok optimális, tápfeszültség-független
munkapont beállítására.
9. Kimeneti túláram és túlterhelés védelem: A kimeneti áramot egy sönt ellenállásról
(Rsc). kicsatolva határolhatjuk be a kimeneti terhelő áram nagyságát. Az
áramhatárolás a kimenet dinamikus tulajdonságait rontja (az átkapcsoláskor a
kimeneti áramok a felhalmozott töltések kisütését/áttöltését befolyásolják), ezért az
elsősorban kapcsolóüzemben használt erősítők kimenete nincs ilyen
áramhatárolással ellátva a nagyobb sebesség elérése érdekében.
Az egyes konkrét műveleti erősítők a fenti részegységeket más- és más összetételben és
sorrendben tartalmazhatják.
Az áramkör minden meghatározó elemének a munkapontját áramgenerátorokkal állítjuk be,

amit a széles és változó tápfeszültség-tartomány, az optimális kivezérelhetőség, a stabilitás,
és a paraméterek megkövetelt állékonysága indokolja. Ezzel a megoldással a műveleti
erősítők széles tápfeszültség-tartományban tudnak lineárisan dolgozni a paraméterek
jelentős romlása nélkül. Külön figyelmet érdemelnek azok az áramkörök, amelyeket a
kimeneten a tápfeszültségig ki lehet vezérelni (rail to rail).
A műveleti erősítők lehetnek kettős tápfeszültségűek, vagy egy tápfeszültségűek. Az
alapvető működést ez nem befolyásolja, amennyiben figyelembe vesszük a lehetséges
bemeneti és kimeneti jeltartományt.
A kimeneti túlterhelés/túláram elleni védelem kialakítása:
Az iki kimeneti áram az Rsc ellenálláson

feszültségesést hoz létre. Amennyiben ez a +Ut
feszültség eléri a tranzisztor nyitásához szükséges
UBE3 feszültséget, akkor a T3 tranzisztor T3
T1
fokozatosan kinyit és egyrészt elvezeti a T1
tranzisztor bázis áramának egyre növekvő részét,
másrészt a T3 tranzisztor UCE feszültsége csökken és Rsc
iki
fokozatosan zárja a T1 tranzisztor BE átmenetét,
csökkentve a T1 tranzisztor áramát. A T1 tranzisztor UBE3
uki
árama csak a határáramig (Ih) csökkenthető, mert ha
ez alá mennénk, akkor a T3 újra lezárna és az áram a
T1-n újra nőne. Ugyanilyen védelem a pnp T2
tranzisztor ágában is kialakítható.
-Ut
A határáram meghatározható:
U BE (T 3 )
Ih =
Rsc

3.1.3. Valóságos műveleti erősítő helyettesítőképe és jellemző

paraméterei
A valóságos műveleti erősítő fontosabb statikus hibái:
a) A valóságos műveleti erősítő nem tökéletesen szimmetrikus (a kimeneten
hibafeszültség/ofszet feszültség jelenik meg)
b) az aszimmetria miatt az erősítő nem csak a szimmetrikus jelet, hanem az
aszimmetrikus (közösmódusú) jelet is erősíti
c) a bemeneti kapcsokon eltérő bemeneti áramok folynak (bemeneti hibaáram/ofszet
áram jelenik meg).
A valóságos műveleti erősítő helyettesítőképe, figyelembe véve a fenti hiba jelenségeket is:
±Ubo
Rki
+
2 Zbek
Ibp Akuk
ubes Zbes uki
Aoubes
Ibn 2 Zbek
-
Az Ibp a (+) bemeneten folyó áram, Ibn a (-) bemeneten folyó áram.
Statikus paraméterek
¾ Nyugalmi bemeneti áram

I bn + I bp
Ib =
2
¾ Bemeneti ofszet áram
I bo = I bp − I bn
¾ Bemeneti ofszet feszültség

Ubo=Ubep-Uben ha uki=0
¾ Üresjárási vagy nyílthurkú erősítés
u ki
Ao = As = , ha ubek=0
ubes
¾ Közösmódusú feszültségerősítés
u ki
Ak = , ha ubes=0
ubek
¾ Közösmódusú elnyomási tényező (Common Mode Rejection Ratio)
 A 
KME = CMRR = 20 log s  [dB]
 Ak 

¾ Paraméterek megváltozása időben, hőmérsékletre, tápfeszültség változásra (driftek)
a) Ofszet feszültség hőmérséklet driftje
∂U bo
uboT =
∂T
b) Ofszet áram hőmérséklet driftje
∂I bo
iboT =
∂T
c) Ofszet feszültség hosszúidejű driftje
∂U bo
uboT =
∂t
d) Ofszet áram hosszúidejű driftje
∂I bo
iboT =
∂t
e) Tápfeszültség elnyomási tényező
 ∂U bo ∂U bo 
min .STC = 20 log , ha U TE állandó STE = 20 log , ha U TC állandó 
 ∂U TC ∂U TE 
UTC a pozitív tápfeszültség, UTE a negatív tápfeszültség

¾ Szimmetrikus bemeneti ellenállás
Rbes a bemeneti kapcsok között fellépő ellenállás
(A közösmódusú bemeneti ellenállás Rbek>>Rbes, így hatása elhanyagolható.)

¾ Kimeneti ellenállás
u kiü
Rki = − , ukiü a kimeneti üresjárási feszültség és ikiz a kimeneti zárlati áram
ikiz
¾ Bemeneti közösmódusú feszültség tartomány: Ubekmax
¾ Bemeneti szimmetrikus feszültség tartomány: Ubesmax
¾ Kimeneti feszültségtartomány
±Ukimax (két tápfeszültséges műveleti erősítők esetén)

¾ Maximális kimeneti áram: Ikimax
(A maximális kimeneti áram vagy a határárammal egyenlő, vagy a még
megengedhető maximális áram, ha nincs kimeneti áramhatároló beépítve az
áramkörbe.)

¾ Tápfeszültség tartományok
UTCmax, UTEmax (alkalmanként a minimális értékek is megadásra kerülnek)

¾ Nyugalmi/vezéreletlen teljesítmény felvétel
Pdo=UTC·ICo+UTE·IEo
ICo és IEo az áramkör nyugalmi áramfelvétele a két tápfeszültség vezeték felöl
(tulajdonképpen az áramkör saját áram felhasználása/fogyasztása)
¾ Maximális teljesítmény disszipáció
Pdmax(T), értéke függ az üzemi hőmérséklettől

¾ Üzemi hőmérséklet tartomány
a) Kereskedelmi felhasználású áramköröknél 0…+70 Co
b) Ipari felhasználású áramköröknél -25…+85 Co
c) Katonai felhasználású áramköröknél –55…+125 Co
¾ A nyílthurkú erősítés (Ao) határfrekvenciája/sávszélessége
Általában grafikusan adják meg az amplitúdó karakterisztikájával, különösen akkor,

ha külső kompenzálásos áramkörről van szó.
A(ω) [dB]
-3 dB
B a sávszélesség. A sávszélesség a néhány

Hz-től a MHz tartományig terjed a Ao
különböző áramkörök esetén (pl. általános
célú hangfrekvenciás, szélessávú, impulzus-
erősítő) ωh lg(ω)
ωh a ±3 dB-es határfrekvencia (ωh=2πfh )
ωT a tranzit frekvencia (Ao(f)=1), ωT=Ao·ωh B ωT
Dinamikus paraméterek
A műveleti erősítő dinamikus viselkedését a tranziens paraméterek írják le (felfutási idő,

lefutási idő, késleltetési idő, túllövés, beállási idő). A műveleti erősítő kapcsoló üzemében
további fontos jellemző a kimeneti jelváltozási sebesség (slew rate), amely azt mutatja, hogy
a kimenet egyik telítési állapotából a másik telítési állapotba milyen gyorsan vált át.
du ki
S=
dt
A komparátorok éppen abban különböznek elsősorban az általános célú műveleti
erősítőktől, hogy jelentősen kedvezőbb tranziens tulajdonságokkal rendelkeznek.
A sávszélesség, a tranziens paraméterek és a jelfelfutási meredekség között szoros
összefüggés van. (lásd a 3.4.1. fejezet „Műveleti erősítők frekvencia problémái és
kompenzálásuk”).

3.1.4. Műveleti erősítő transzfer karakterisztikája
uki
Ukimax+ Ubemax+
Ubemax- U ki max − U ki max +
Ao Ao
ubes
Ukimax- lineáris üzem
kapcsolóüzem
Ukimax+ (Ûki+) a pozitív kimeneti feszültség maximális értéke (telítési feszültség)
Ukimax- (Ûki-) a negatív kimeneti feszültség maximális értéke (telítési feszültség)
Ubesmax+ a pozitív szimmetrikus bemeneti feszültség maximális értéke
Ubesmax- a negatív szimmetrikus bemeneti feszültség maximális értéke
Megjegyzés: a lineáris üzem a valóságos nagysághoz képest jelentősen ki van nagyítva, tényleges szélessége
néhány µV szélességű.
A karakterisztika alapján látható, hogy a műveleti erősítőnek két működési tartomány van: a
lineáris üzem és a kapcsolóüzem.
3.1.5. Műveleti erősítő áramköri jelölése
Az áramkör két bemeneti pontja a + (nem-invertáló) illetve –

ubes (invertáló) úgy értelmezett, hogy az ábrán megadott bemeneti
uki feszültségirány esetén pozitív a kimeneti feszültség.
3.2. Műveleti erősítős alapkapcsolások (lineáris üzem)

A műveleti erősítős alapkapcsolások vizsgálatához két alapvető, a gyakorlatban bizonyított
feltételezést célszerű figyelembe venni (az elhanyagolások a kapcsolások nagy többségénél
jogosak, azonban extrém kis áramok vagy szélsőségesen nagy impedanciák esetén
ellenőrizni kell ezek alkalmazhatóságát):
A elhanyagolás
A műveleti erősítőbe befolyó áramok (Ibp és Ibn) a kapcsolásban folyó áramokhoz képest
elhanyagolhatók. A vizsgálatoknál úgy vesszük, hogy a műveleti erősítők bemeneti
árama nulla.
Bizonyítás: a FET bemenetű erősítők áram ~pA nagyságrendű, a tranzisztoros
bemenetűek esetén is az áram legfeljebb 10-100 nA értékű. Ez az áram a gyakorlat
számára általában elhanyagolható. Néhány alkalmazásnál kitüntetett figyelmet kell
fordítani a bemeneti áramokra (pl. integrátor, töltéscsatolt erősítők, stb.), de általában
több nagyságrenddel kisebbek, mint a külső áramok.

B elhanyagolás
A műveleti erősítő ubes bemeneti feszültsége elhanyagolhatóan kicsi a kapcsolás egyéb
feszültségeihez képest (a gyakorlatban ube>0 esetén az ubes sohasem nulla, mert akkor az
áramkör nem adna a kimenetén feszültséget (uki=ubes·Ao!!)
Bizonyítás egy példán keresztül: a valóságos műveleti erősítő (Ao) erősítése nagy
(≥2.105), a max. kimeneti jel a tápfeszültséggel egyezhet meg, vagy kevesebb
Ukimax+≤UTC. Tételezzünk fel 15V tápfeszültséget! Ekkor a maximális bemeneti
szimmetrikus feszültség ±15 V/2.105=±75 µV. A gyakorlatban az ubes értéke ennél is
kisebb lehet.
3.2.1. Invertáló erősítő
i1
u2
R1
i2
R2 u1
ube ubes
uki
Erősítés
a) ubes=0, a B elhanyagolás szerint ⇒ az invertáló bemenet (jel-)föld potenciálon
van (referencia pont=0 V). Ismert elnevezése az adott kapcsolásban ‘virtuális
földpont’. (A gyakorlatban soha sincs 0 V-on, ha van bemeneti feszültség!)
b) u2=ube, (ube=u2-ubes és ubes=0 a B szerint)
u2
c) i2 =
R2
d) i1=i2, az A elhanyagolás miatt (az invertáló bemenet nem csomópont).
e) u1 = i1 ⋅ R1
f) uki=-u1, a feszültségirányok összehasonlítása, valamint az invertáló bemenet

virtuális föld potenciálja miatt
g) a visszacsatolt erősítés:
u ki i ⋅R u ⋅R R
Au = = − 1 1 = − be 1 = − 1
ube ube ube ⋅ R2 R2
Bemeneti ellenállás
ube ube ube
Rbe = = = = R2
ibe i2 ube
R2
A bemeneti ellenállás értéke tehát az R2 ellenállással állítható be.

Kimeneti ellenállás
A kapcsolás soros- feszültség negatív visszacsatolás típusú.

Rkio
Rkiv = ,
1 + Ao K
ahol Rkio az üresjárási (visszacsatolatlan) kimeneti ellenállás, Rkiv a visszacsatolt áramkör
kimeneti ellenállása, K a visszacsatolási tényező.
A K meghatározható a soros negatív visszacsatolásokra érvényes képletből:
Ao A A
Av = Æ 1 + Ao K = o = o ,
1 + Ao K Av Au
Av=Au, mivel a visszacsatolt kapcsolás feszültségerősítő.
Rkio A
Rkiv = = Rkio u
Ao Ao
Au
Au<<Ao, így a kimeneti ellenállás jelentősen csökken. Minél nagyobb a visszacsatolás,
annál kisebb a kimeneti ellenállás ⇒ a kimenet közel ideális feszültséggenerátor, amíg a
kimeneti terhelés el nem éri a maximális kimeneti áram értékét, azaz a lineáris tartomány
határát (ez jelentős előny műveleti erősítőknél).
Példa:
legyen Rkio= 50 Ω, Ao=2.105 és |Au|=20 !
akkor Rkiv=50·20/2.105=5 mΩ !
3.2.2. Nem-invertáló bemenetről vezérelt erősítő
i1
R1
i2
R2 u1
u2
ubes uki
ube
A visszacsatolás jellege nem változhat (lineáris üzemben csak negatív visszacsatolás lehet).
A kapcsolás erősítése
a) ubes=0, a B elhanyagolás szerint ⇒ az invertáló bemenet feszültsége megegyezik
a nem-invertáló bemenet feszültségével, így az ube feszültséggel is.
b) u2=ube, (ube=u2+ubes és ubes=0 az a) szerint)
u2
c) i2 =
R2
d) i1=i2, az A elhanyagolás miatt az invertáló bemenet nem csomópont.

R1 R
e) u1 = i1 ⋅ R1 = u 2 = ube 1
R2 R2
f) uki=u1+u2
g) a visszacsatolt erősítés:
R1
ube + ube
u ki u1 + u 2 R2 R
Au = = = =1+ 1
ube ube ube R2
A kapcsolás bemeneti ellenállása

ube ube
Rbe = = = Rbek → ∞
ibe ibp
A bemeneti ellenállás -különösen a FET bemenetű kapcsolásoknál- extrém nagy, zaj és
stabilitás miatt ezért gyakran lerontjuk a kívánt mértékig az alábbi példák szerint:
R1 R1
R2 R2
uki uki
ube R4
R3 R3
Az Rbe=R3 Rbe=R3+R4
R1 R3
Az Au változatlan Au = (1 + )
R2 R3 + R4
A kapcsolás kimeneti ellenállása
A kapcsolás soros-feszültség visszacsatolás típusú az invertáló kapcsoláshoz hasonlóan,

ezért a kimeneti ellenállás számítása nem változik:
Au
Rkiv = Rkio
Ao
3.2.3. Egységnyi erősítésű erősítő (feszültség-, emitterkövető)
ube uki
A nem-invertáló erősítő egy speciális esete az egységnyi erősítésű erősítő. Az invertáló

bemenet feszültsége megegyezik a nem-invertáló bemenet feszültségével, így a bemeneti

feszültséggel, valamint a kimeneti feszültség is megegyezik az invertáló bemenet

feszültségével, így uki=ube és az erősítés Au=1.
A bemeneti ellenállás Rbe ⇒ ∞, a kimeneti ellenállás (Rki=Rkio/Ao) rendkívül kicsi.
Felhasználási területek:
1. Impedancia illesztés: a nagy bemeneti- és kis kimeneti ellenállás miatt alkalmas
két áramkör közötti impedancia illesztésre, pl. egy kis bemeneti impedanciájú
feszültség bemenetű áramkör illesztésére egy nagy kimeneti impedanciájú
áramkörhöz, mint meghajtóhoz.
2. Meghajtó: a kimenet ellenállása rendkívül kicsi. A bemeneten -a nagy ellenállás

miatt- nem terheli a meghajtó áramkört és egységnyi erősítésű, így a kimeneten
-a határáram tartományán belül- ideális feszültség-forrásként terhelhető.
Az áramkör önállóan is kereskedelmi termék.

3.3. Származtatott kapcsolások

A származtatott kapcsolások azok a kapcsolások, amelyek működése az alapkapcsolások
működésén alapul, de az ellenállások helyett reaktáns, vagy nemlineáris aktív elemeket
alkalmazunk és ezzel speciális átviteli karakterisztikájú áramkörökhöz jutunk. Származtatott
kapcsolások megvalósíthatók mind invertáló, mind nem-invertáló kapcsolásokkal.
3.3.1. Műveletvégző kapcsolások

3.3.1.1. Összegző kapcsolás (invertáló)
i1
R1
ube1 io
i2
ube2 i3 Ro
ube3
iα uo
ubeα
Rα
uki
Az invertáló bemenet áramösszegző csomópontként működik az ellenállásokon folyó

áramokat illetően a 3.1.1 kapcsolás alapján. Az A elhanyagolás szerint nincs befolyó áram a
műveleti erősítőbe, így az egyes ellenállás ágakon folyó áramok algebrai eredője csak az Ro
ellenállás felé folyik. Az invertáló bemenet föld potenciálon van a B elhanyagolás
figyelembe- vételével, így felírható a Kirchhoff csomóponti egyenlet az invertáló
bemenetre:
uo n
u
io = = ∑ ii = ∑ bei
Ro i =1 Ri
 R R R R 
u ki = −uo = − ube1 o + ube 2 o + ube3 o + K + uben o 
 R1 R2 R3 Rn 
Az elllenállások viszonya alapján két eset lehetséges:

a) Súlyozatlan összeadás
Feltétel: R1= R2= R3= ….= Rn= R
n
Ro
u ki = −
R
∑u
i =1
bei
b) Súlyozott összeadás, amikor az előbbi feltétel nem áll fenn és a kimeneti feszültség
a fenti általános összefüggés szerint számolható.
Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy egyetlen bemeneti feszültség se érje el külön-külön
a határértéket, illetve a kimenet semmilyen bemeneti jel kombináció esetén se menjen
telítésbe.
3.3.1.2. Kivonó (differencia) erősítő

R1
ube1 R2
uki
ube2 R4
R3

A kapcsolás erősítése
A kapcsolás vizsgálható, mint egy invertáló és egy nem-invertáló kapcsolás eredője a
szuperpozíció tétel felhasználásával:
R1 R1
ube1 R2 R2
uki1 uki2
R4 ube2 R4
R3 R3
a) b)
Feltétel:
R1 R3
= =α
R2 R4
u ki = u ki1 + u ki 2
R1
u ki1 = −ube1
R2
 R  R3
u ki 2 = u be 2 1 + 1 
 R2  R3 + R4
α
u ki = −ube1α + ube 2 (1 + α ) = α (ube 2 − ube1 )
1+ α
Megjegyzés: az a) kapcsolásnál az R3 és R4 nem befolyásolja az erősítést az A elhanyagolás
miatt (nem esik rajta feszültség, így a nem-invertáló bemenet nulla potenciálon van).
Bemeneti ellenállások
Az 1. bemenet felöl az Rbe1=R2(1+α) a 2. bemenet felöl Rbe2=R4(1+α) a 3.2.1. pontban
tárgyalt kapcsolásnál leírtak szerint számolva. Amennyiben R1=R3 és R2=R4 (ez a
gyakorlatban szokásos eset), akkor a bemeneti ellenállások is meg fognak egyezni.
Kimeneti ellenállás
A kimeneti ellenállás a 3.2.1 kapcsolás szerintivel egyezik meg, mivel a kimeneti
visszacsatolás módja nem változott meg.
A differencia erősítő kapcsolás alkalmazása mérőerősítőként ellenállás típusú szenzorok

esetén (teljes hidas kapcsolás):
It R1
R Rs2 R
s1 2
Ud
Us Rs3 uki
Rs4 R4 R3

Rs1=Rs2=Rs3=Rs4=Rs ellenállás típusú érzékelők, pl. nyúlásmérő-bélyeg, hőellenállás,

stb.
It a híd tápárama
Ud a híd két ága között mérhető különbségi feszültség
Us a hídágak nyugalmi feszültsége
A híd szimmetrikus kimeneti jele Us=0 V, amennyiben az érzékelő ellenállások nem kapnak
jelet. Ilyenkor a hídágak közösmódusú feszültsége a fél hídfeszültség lesz (Uk=It·Rs/2).
Legyen ∆R az egyes ellenállások megváltozásának mértéke a mérés során! (Két-két átlósan

levő ellenállás együtt változik, de ellentétes előjellel.) Tételezzük fel, hogy az Rs1és Rs4
értéke ∆R ellenállással nő a másik két ellenállás ugyanilyen mértékben csökken (teljes hidas
megoldás)! A hídágakban azonos áramok folynak mindig, mert az ellenállások eredője teljes
hidas megoldás esetén állandó.
It
Us = (Rs 4 + ∆R ) − I t (Rs 3 − ∆R ) = I t ∆R
2 2
R1
ukis = I t ∆R
R2
A kapcsolás aszimmetriájának hatása a közösmódusú elnyomási tényezőre
Tételezzük fel, hogy az R1/R2 arány eltér az R3/R4 aránytól egy ∆α értékkel. Ez a CMRR
értékének leromlását eredményezi, amely mérőerősítők esetén -ahol a hasznos jel a
differencia jel- jelentős hibát okozhat.
α ∆α
ukik u = −ubek (α + ∆α ) + ubek (1 + α + ∆α ) = −ubek
bes =0
1+α 1+α
− ∆α
Auk =
1+α
Aus = α
 
 Aus  1+α 
CMRR = 20 log  = 20 log


A
 uk   ∆α 
 
 α 
Vizsgáljuk meg az aszimmetria hatását egy gyakorlati példán keresztül:
Legyen Rs=100 Ω
It=10 mA
ε=∆R/Rs=2.10-4
α=100
∆α=1, azaz az ellenállások arányának hibája ∆α/α=1%
A maximális szimmetrikus (hasznos) jel a kimeneten

ukis = I t ∆Rα = I tεRsα = 0.01 ⋅ 2.10−4 ⋅ 100 ⋅ 100 = 20mV

A közösmódusú (hiba) jel a kimeneten

I t − ∆α 0.01 −1
ukik = Rs = ⋅ 100 = −4.95mV
2 1+α 2 1 + 100
A hibajel összemérhetően magas a hasznos kimeneti jellel!
ukik 4.95
= ⇒ 24.8%
ukis 20
A közösmódusú elnyomási tényező:
CMRR=20·lg(101·100)=80 dB
Ahhoz, hogy a hiba a hasznos jelhez viszonyítva <1 % legyen az ellenállások eltérének
kisebbnek kell lenni, mint
∆α 2ε (1 + α ) 2.10−4 (1 + 100)
≤ = ≈ 4.10− 4 !!
α 100 50
Az elvárt egyezőség az ellenállásokra csak különleges gyártási technológiával tartható. Az
adott feladatra ezért a sokkal precízebb jelkondicionáló áramköröket alkalmazzuk. A fenti
kapcsolás, mint híderősítő csak nagyobb bemeneti jelek esetén alkalmazható kb. 50-100-
szoros erősítésig (több fokozat alkalmazásával).
3.3.1.3. Integrátor
Z1
Z2 C i1
i2
R u1
ube u2 uki
Vizsgálat időtartományban
Tételezzük fel, hogy a kondenzátor a t=0 időpillanatban energiamentes!
u 2 (t ) = u be (t )
u 2 (t )
i2 (t ) =
R
i1 (t ) = i2 (t )
1 u (t )
t t t
1 1
u1 (t ) = ∫ i2 (t )dt = ∫ be dt = ube (t )dt
C0 C0 R RC ∫0
τ i = RC
t
1
uki (t ) = −u1 (t ) = − ∫ u (t )dt
τi 0
be
A τi az integrálás időállandója. A fenti összefüggés alapján megállapítható, hogy a

kapcsolás valóban integrátorként viselkedik időtartományban.

Vizsgálat frekvencia tartományban
Az átviteli függvény:
1
U ki (s ) Z1 1 1 1
Y (s ) = =− = − sC = − =− =−
U be (s ) Z2 R sCR sτ i s
ωi
Az átviteli függvény ábrázolása Bode diagramban

A(ω)
Az átviteli függvényben egy gyök van:
origóban fekvő pólus. -20 dB/D
lg(ω)
ϕ(ω) ωi
Negatív
előjel
+π
+π/2
lg(ω)
-π/2
pólus
A műveleti erősítővel megvalósított integrátornál fellépő hibák:
1) Ofszet és DC hiba
A kapcsolás egyenáramú szempontból (az ofszet áram és feszültség is annak tekinthető)

nincs visszacsatolva, mivel a kondenzátor impedanciája egyenáramon végtelen nagy
(eltekintve a kondenzátor hibáitól). Egyenáramon a kapcsolás erősítése így a nyílthurkú
erősítéssel (A0) egyezik meg, ami azt jelenti, hogy már néhány 10 µV feszültség hatására a
kapcsolás telítésbe megy. Ha figyelembe vesszük a kondenzátor véges szigetelési
ellenállását egy vele párhuzamosan kötött R1 ellenállással, akkor a DC erősítés lecsökken,
de még így is jelentős. Gondoskodni kell, hogy egyenáram, ill. ofszet jel ne kerüljön az
áramkörre. (Az áramkört általában negatívan visszacsatolt szabályzási körökben
alkalmazzák, ahol a negatív visszacsatolás és a nagy hurokerősítés gondoskodik a
rendszerben fellépő egyenáramú jelek hatásának csökkentéséről. Amennyiben egyedi
integráló áramkörként kívánjuk az áramkört alkalmazni, akkor egy -a kondenzátorral
párhuzamosan beépített- külső ellenállással az egyenáramú erősítés lerontható, de ezzel az
integrálás tartománya is lecsökken.)
2) A véges határfrekvencia hatása
A műveleti erősítő véges határfrekvenciája (A0(ω)) egy újabb töréspontot hoz be az átviteli
karakterisztikába és csökkenti az integrálás felső frekvencia határát. Védekezni csak széles
sávú műveleti erősítő alkalmazásával lehet.

R1
R C
A0(ω)
ube uki
A valós integrátor viselkedése időtartományban
ideális integrátor
uki(t)=h(t)
időfüggvénye
Ukimax
valóságos integrátor
időfüggvénye
td
kinagyítva
t
ube(t)=1(t)
A műveleti erősítős integrátor a telítésig közel ideálisan viselkedik. A véges határfrekvencia

időtartományban késleltetést (td) okoz a jelfelfutásban ami szabályzási körökben holtidőként
jelentkezik.
Átviteli függvény a fenti hibák figyelembevételével
A(ω)
20*lg(R1/R2)
-20 dB/D
a kondenzátor
átvezetése miatt lg(ω)
ωi
Ao(ω) miatt
integrálási tartomány
-40 dB/D
A műveleti erősítős integrátor megvalósításához tehát szélessávú (és alacsony bemeneti

áramú) műveleti erősítő és alacsony veszteségi tényezőjű, jó minőségű kondenzátor
szükséges.
3.3.1.4. Differenciáló áramkör
Z1
Z2 R
i1
i2 C
u1
ube u2 uki

Vizsgálat időtartományban
Tételezzük fel, hogy a C kondenzátor a t=0 időpillanatban energiamentes.

u 2 (t ) = ube (t )
du 2 (t )
i2 (t ) = C
dt
i1 (t ) = i2 (t )
dube (t )
u1 (t ) = i1 (t )R = RC
dt
τ d = RC
dube (t )
u ki (t ) = −u1 (t ) = −τ d
dt
τd a deriválás időállandója. Az összefüggések alapján megállapítható, hogy a kapcsolás
derivátorként viselkedik időtartományban.
Vizsgálat frekvencia tartományban
U ki (s ) Z R
Y (s ) = =− 1 =− = − sCR = − sτ d = − s ω d
U be (s ) Z2 1
sC
Az átviteli függvény ábrázolása Bode diagrammban:
A(ω)
Az átviteli függvénynek egy zérusa van:
origóban fekvő gyök típusú.
20 dB/D
lg(ω)
ωd
ϕ(ω) zérus
+π/2
lg(ω)
-π/2
-π Negatív
előjel
A műveleti erősítővel megvalósított derivátor hibái:

1) A kondenzátor veszteségei miatt fellépő átvezetés a C kondenzátorral
párhuzamosan kötött R1 ellenállással modellezhető. Ez a veszteség a deriválás
alsó határfrekvenciáját befolyásolja.

2) A véges határfrekvencia hatása

A műveleti erősítő véges határfrekvenciája egy újabb töréspontot hoz be az
átviteli karakterisztikába és csökkenti a differenciálás felső határfrekvenciáját.
Védekezni csak szélessávú műveleti erősítő alkalmazásával lehet.
3) A frekvenciatartományban monoton növekvő erősítés hatása
Az átviteli függvényből látható, hogy a kapcsolás erősítése a frekvencia
növekedésével arányosan nő. Ez azt eredményezi, hogy a kapcsolás bemenetén
megjelenő nagyfrekvenciás jelek és zajok, valamint a kapcsolásban keletkező
zajok a kapcsolást telítésbe vihetik. Ennek megakadályozásra a felső
határfrekvencián az erősítést a kondenzátorral párhuzamosan kapcsolt R2 és az
R ellenállással sorba kapcsolt C2 kondenzátorral csökkentjük, ami azonban a
deriválási tartományt is csökkenti. A kapcsolásnak egyenáramú hibája nincs,
mert egyenáram esetén az erősítés |Au|=1 (feszültségkövető kapcsolás lesz).
Gyakorlati kapcsolás
C2
R2 C R
ube uki
1
R∗
U ki (s ) sC2 sCR
Y (s ) = =− =−
U be (s ) 1
+ R2 (1 + sC2 R )(1 + sCR2 )
sC
Legyen C2R=CR2⇒ω2=ω1>>ωd !
A(ω)
s
ωd
Y (s ) = − 2
  20 dB/D
1 + s  ωd
lg(ω)
 ω  ω2
 1, 2 
deriválási tartomány
A kapcsolás a deriválási tartományon kívüli magasabb frekvenciás jeleket, zajokat és

zavarokat csillapítja.

A derivátor viselkedése időtartományban:
ideális derivátor
uki(t)=h(t)
időfüggvénye
valóságos derivátor
időfüggvénye
ube(t)=1(t)
3.3.1.5. PI-alaptag egy műveleti erősítővel
A PI alaptag megvalósítható két műveleti erősítővel (egy erősítő (P) és egy integrátor (I)
kaszkád vagy kaszkód kapcsolásával), vagy egy műveleti erősítővel. Ez utóbbi megoldást
akkor alkalmazzuk, amikor a P és I paraméterek értéke adott és utólagos beállítást nem,
vagy csak nagyon kismértékben igényelnek. (Általában az ilyen típusú áramköröknél nincs
lehetőség a paraméterek egymástól független állítására.)
R1 C
R2
ube uki
1
R1 +
Y (s ) = − sC = − 1 + sCR1 = − 1 + sτ 1 = − 1 + s ω1
R2 sCR2 sτ 2 s ω2
A(ω)
P=20lg(R1/R2)
lg(ω)
I tartomány ω1 ω2
P tartomány
Az ω1 töréspont megváltoztatásával/mozgatásával mind az I és P tartomány határai, mind az

arányos erősítés értéke megváltozik!
A PI tag hibáira az integrátornál tárgyaltak vonatkoznak.

3.3.1.6. PD-alaptag egy műveleti erősítővel
A PD tag felépítésére ugyanaz vonatkozik, mint az előző

pontban a PI tagnál tárgyaltak. Egy műveleti erősítővel
akkor építünk PD tagot, ha az egyes paraméterek értéke R1 R2
ismert és állandó, bár az alábbi kapcsolás kivételesen
lehetővé teszi a paraméterek független állítását is. R3 C
Az R1 és R2 helyett potenciométert alkalmazva lehetővé
válik a D tartomány független és folyamatos állítása a P ube uki
arányos rész megváltozása nélkül. Az arányos rész az R3
ellenállással változtatható a D tag változtatása nélkül.
Az átviteli függvény meghatározása:

Az egyszerűbb számolás érdekében a kapcsolást a kimeneti oldal irányából vizsgáljuk,
felhasználva a negatív visszacsatolásokra és a virtuális földpontra korábban
meghatározottakat.
 1 
 R1 ∗ 
ube = −uki  sC  R3 = −u R1 R3
=
 R + R ∗ 1  R1 R2 (1 + sR1C ) + R1 R1
ki
 2 1 
 sC 
R3 R3 1
= −uki = −uki
R1 + R2 + sR1R2C R1 + R2 1 + s (R1 ∗ R2 )C
R1 + R2
Y (s ) = − [1 + sC (R1 * R2 )] = − R1 + R2 [1 + s ω1 ]
R3 R3
Az átviteli függvénynek egy –a valós tengelyen fekvő- zérusa van.
A(ω)
P=20lg[(R1+R2)/R3]
lg(ω)
ω1
P tartomány D tartomány
Az áramkör hibáira ugyanaz vonatkozik, mint a differenciátor kapcsolásra, azzal a
különbséggel, hogy az erősítés nem egységnyi egyenáramon, hanem P/R3.
3.3.1.7. PID áramkör
A PID áramkör különböző áramkörökkel valósítható meg:

a) 3 műveleti erősítő felépített kaszkád, vagy (gyakrabban) kaszkód kapcsolt P,I és D
tagokkal
b) 2 műveleti erősítős PI és PD tagokkal
c) egy műveleti erősítővel
A b) és a c) megoldást csak akkor választjuk, ha a PID paraméterei ismertek, utólagos

állításukra nincs szükség, mivel az egyes paraméterek változtatása hat a többi paraméterre
is.

3.3.2 Jelformáló kapcsolások

3.3.2.1. Egyenirányítók
A hagyományos egyenirányítók közös hibája, hogy az egyenirányító diódák nyitóirányú

feszültségesése a kimeneti feszültséget befolyásolja, így méréstechnikai vagy egyéb pontos
kimeneti feszültséget igénylő célokra nem használhatók kompenzálás nélkül. A műveleti
erősítő lehetővé teszi, hogy a diódák nyitófeszültségének hatását minimalizáljuk.
Fontosabb méréstechnikai célú egyenirányító kapcsolások

a) átlagérték
b) abszolútérték
c) effektívérték
d) csúcsérték
3.3.2.1.1. Átlagérték egyenirányító
Az átlagértékképzés egy abszolútérték egyenirányítón és egy integráló elemen, pl. műszer

alapul. Ha a kimeneten nem Deprez-műszer van, akkor integrátort kell alkalmazni. A
kapcsolás felfogható egy földfüggetlen terhelésű abszolútérték-képzőnek is, amennyiben a
műszer helyére egy ellenállást helyezünk terhelésként.
ube
uki
- +
R
mA im
Működés:
Az R ellenálláson a feszültségnek minden időpillanatban meg kell egyeznie az ube

feszültséggel (lineáris üzem, B elhanyagolás). Az 1F2U2Ü egyenirányító kapcsolásban
mindig az a dióda páros van nyitva, amelyik biztosítja ennek az állapotnak a létrejöttét. A
műveleti erősítő kimenetén akkora feszültség van mindig, hogy a megfelelő diódák
működni tudjanak, mivel, ha a diódák közül a megfelelő páros nem vezet, akkor nincs
visszacsatolás és az erősítés megnőne, így a diódák kinyitnának.
A műszer integráló jellegű, így a műszeren átfolyó áram:

1 u (t )
T T
1
Im =
T0∫ im dt = ∫ be dt
T0 R
Az egyenirányításhoz gyors dióda és gyors (nagy felfutási meredekségű) műveleti erősítő
szükséges. Több műveleti erősítővel földfüggő kimenetű abszolútérték-képző kapcsolás is
felépíthető.

3.3.2.1.2. Effektívérték-képző kapcsolások
T
1
∫ u (t ) dt
2
A feszültségre vonatkozó effektívérték definíciója: U eff =
T0
A valódi effektívérték (a műszereken szokásos angol elnevezéssel true RMS) mérése az

effektívérték definíciós képletén alapul, amelyhez négyzetre emelő, integráló, átlagoló és
gyökvonó kapcsolások szükségesek. Bár ezek előállíthatók műveleti erősítőkkel, a
gyakorlatban ezek megfelelő pontossággal és stabilitással nehezen valósíthatók meg.
Integrált RMS konverterek állnak rendelkezésre, amelyek a konverziót kívánt pontossággal
szolgáltatják. A valódi effektívérték konverterek nemszinuszos jelek esetén is alkalmasak az
effektívérték meghatározására.
További lehetőséget jelentenek a termikus átalakítón alapuló effektívérték-mérők, amelyek

azt használják ki, hogy egy jel által előállított hőteljesítmény a jel effektívérték-négyzetével
arányos. Ez azonban lassú eljárás és csak ultra nagy frekvenciákon alkalmazzák.
A konverterek jelentős ára és az alkalmanként szükségtelen pontossága miatt az

effektívérték néhány speciális esetben másképpen is előállítható, pl. tisztán szinuszos alakú
jelek esetén ismert a jel abszolút átlagértéke és effektívértéke közötti kapcsolat, amely
frekvenciától függetlenül konstans. Ez lehetővé teszi, hogy csak szinusz-alakú jelekre az
abszolút átlagérték mérésével a műszereket effektívértékre skálázzák. A mérőkör tehát
abszolút átlagértéket mér mindig, de a kijelzett érték a fenti arányossági tényezővel
korrigálásra kerül. Ezzel a megoldással egy lényegesen egyszerűbb és olcsóbb műszerhez
jutunk, a pontossága azonban csak tökéletesen szinuszos jelek esetén kielégítő.
Az előző kapcsolás kiegészíthető úgy, hogy alkalmas legyen szinuszos jelek (nem valódi)
effektívértékének mérésére is.
ube
uki
- +
R1
R2
mA im
C
Az R2, C elemek beillesztése nem változtatja meg a kapcsolás viselkedését egyenáramon (C

szakadás egyenáramon), így a műszer árama egyenáram esetén:
U be
I mDC =
R1
A műszer árama szinuszosan változó váltakozó áramra:
2 2
I mAC = U beeff
π (R1 * R2 )

Ahhoz, hogy a műszer kijelzője ugyanazt mutassa egyenfeszültségre, mint a

váltakozófeszültség effektívértékére (figyelembe véve, hogy a kitérés a műszeren átfolyó
áramtól függ) a két áramnak meg kell egyeznie. Ebből az ellenállások arányára vonatkozó
feltétel:
π (R1 * R2 ) 2 2
I mDC = I mAC ⇒ R1 = ⇒ R2 = R1
2 2 π −2 2
3.3.2.1.3. Csúcsérték egyenirányító
Illesztő áramkör
ube R1
uki’
R2 uki
C
K Uc
Működése:
A műveleti erősítő kimenetén

 R  R
uki' = ube 1 + 1  − U C 1 feszültség van.
 R2  R2
Tételezzük fel, hogy a kondenzátor egy korábbi időpillanatban UC1 feszültségre töltődött fel
és a töltés azóta eltelt időben nem csökkent. Amennyiben az uki’ feszültség (egy t2
időpillanatban) nagyobb, mint az UC1+UD, akkor a dióda kinyit és a kondenzátor az
UC=Uki’(t2)-UD feszültségre töltődik. A kimeneti feszültség a kondenzátor feszültségével
egyezik meg UC=uki. A kondenzátor feszültsége akkor változik, ha:
uki' ≥ uki + U D
Az egyenletekből átrendezés után kapjuk:
UD
ube ≥ u ki + ≈ u ki
R
1+ 1
R2
A kimenet hűen követi a bemeneti feszültség csúcsértéket, ha az R1>>R2.
A K kapcsoló a kondenzátor kisütésére szolgál, mivel a csúcsérték mindig egy adott
időintervallumra értelmezett. A kapcsoló ennek kezdetét és végét határozza meg.
3.3.2.2. Exponenciális és logaritmikus erősítők
A speciális karakterisztikájú erősítők elsősorban a méréstechnikában, jelkondicionálásban,

de részáramkörként egyéb áramkörökben, pl. szorzókban fordulnak elő. Közös jellemzőjük,
hogy a p-n átmenet exponenciális karakterisztikáját használják ki. Az exponenciális és
logaritmikus erősítők céláramkörként, mint katalógus áramkörök is elérhetők.

3.3.2.2.1. Az exponenciális karakterisztikájú erősítő elve
R iR
iD
uR
ube UD uki
A kapcsolás működése:
Az ube feszültség szűk tartományban (a dióda karakterisztikájának exponenciális szakasza

által meghatározott tartományban, a bejelölt irányok mellett negatív feszültség
tartományban) változhat. Ezen a szakaszon a dióda árama és feszültsége közötti kapcsolat
exponenciális és mivel az ellenállás árama az A elhanyagolás szerint megegyezik a dióda
áramával, ezért az ellenállás árama is exponenciális kapcsolatban van a bemeneti
feszültséggel. A kimeneti feszültség arányos az ellenálláson átfolyó árammal.
− u be
iD ≅ I 0 ⋅ e UT
iR = iD
u R = iR ⋅ R = −uki
− u be
uki = − I 0 ⋅ R ⋅ e UT
Az elvi kapcsolás hibái:

¾ Erősen hőmérsékletfüggő a p-n átmenet hőmérsékletfüggése miatt (I0, UT).
¾ Nagyon kicsi a bemeneti jeltartomány (Si technológia esetén kb. 0-0.6V)
A gyakorlatban ez a kapcsolás így nem használható, hőmérséklet-kompenzálást kell

alkalmazni.
3.3.2.2.2. A logaritmikus karakterisztikájú erősítő elve
iD
iR
R
UD
ube uR uki
Felcserélve a diódát és az ellenállást az inverz karakterisztikához jutunk.
− ube = u R = iR ⋅ R
iR = iD
uD
iD ≅ I 0 ⋅ e UT
i 
u D = −uki = U T ln D 
 I0 

−u 
uki = −U T ln be 
 RI o 
A kapcsolásra ugyanazok a hibák vonatkoznak, mint az exponenciális erősítő kapcsolásra.
3.3.2.3. Analóg szorzó áramkörök elve
Az analóg szorzók jelentősége a digitálistechnika terjedésével csökkent, de méréstechnikai

célokra (pl. teljesítménymérők) jelenleg is használják. Az analóg szorzók céláramkörök,
katalógus alkatrészként elérhetők.
Legfontosabb működési elvek:

a) Exponenciális és logaritmikus erősítőkkel felépített
b) Vezérelt áramosztós
c) Időosztásos elven működő (PWM szorzó)
3.3.2.3.1. Logaritmikus erősítőkkel felépített szorzó elve
ubex
ln
+
uki
exp.
+
ubey ln
A kimeneti jel:
(ln (u bey ))
uki = e(ln (u bex )) + e ≅ ubex ⋅ ubey
A szorzó hibái:
¾ Hőmérsékletfüggés
¾ Az X-Y síkban egy térnegyedben működik. (1/4-es szorzó)
3.3.2.3.2. Vezérelt áramosztós szorzók elve
A vezérelt áramosztós szorzók a differencia-erősítőkön alapulnak, annak tulajdonságait

használják fel. Az egyik szorzandóval a differencia-erősítő áramgenerátorát vezéreljük, a
másik szorzandóval pedig a differenciális bemenetet vezéreljük.
Rc Rc +Ut
uki
ubes=ux
Io=f(uy)
-Ut

A differencia erősítő kimeneti jele:

u 
uki = Rc I 0th bes 
 2U T 
Kis ubes értékekre (ubes<<UT)alkalmazhatjuk a Taylor-sorfejtést, amelynek első tagját,
valamint az Io=k1uy összefüggést figyelembe véve:
u ki = k1k 2u x u y = cu x u y
A kimeneti feszültség kis bemeneti jelek esetén a két jel szorzata lesz. A kapcsolás jelenlegi
kialakításában csak két térnegyedes szorzást (2/4-es szorzó) tud megvalósítani, mivel az
áramgenerátor árama nem fordíthat irányt, de a bemeneti jel polaritása változhat. A
kapcsolást kiegészítve további differencia-erősítőkkel megvalósítható a 4/4- es szorzás is.
A kapcsolás hőmérséklet érzékeny és a bemeneti jeltartomány szűk, de áramkörökkel
növelhető.
3.3.2.3.3. Időosztásos elven működő (PWM) szorzó
Az időosztásos szorzó a PWM moduláción alapul:
Elektronikus
szaggató
uy uki
Fűrészfogjel
generátor Aluláteresztő
- szűrő
+
Komparátor
ux
Az ux jellel összekomparáljuk az állandó periódusidejű állandó meredekségű fűrészfog jelet.

Ilyen módon a feszültséggel arányos kitöltési tényezőt tudunk létrehozni.
tbe=k1ux a komparátor bekapcsolási ideje.
A kitöltési tényező:
tbe k1u x
γ= =
T T
uxmax ukikomparátor
ux
T
tbe

A kapcsoló tbe ideig engedi a kimenetre az uy jelet. A szűrő a szaggatott jelet integrálja (a
mintavételezés szabályait betartva az uy értéke tbe idő alatt nem változik), így a kimeneti jel
átlagértéke:
t
1 be tbe u y k1
u ki = ∫ u y dt ≅ = u x u y = cu x u y
T 0 T T
A megoldás hátránya: a mintavételezett jel miatt a bemeneti jelek felső határfrekvenciája
korlátozott (Nyquist szabály). Előnye, hogyha T értékét a hálózati periódusidőnek egész
számú hányadosaként választjuk meg, akkor jó elektromágneses zavarelnyomást lehet elérni
a digitális voltmérőkhöz hasonlóan.
3.3.3. Vezérelt generátorok

A műveleti erősítőket előnyös tulajdonságaik kiválóan alkalmassá teszik vezérelt áram- és
feszültséggenerátorok létrehozására. A nagy bemeneti ellenállás, erősítés és a gyakorlatilag
feszültséggenerátoros kimenet lehetővé teszi –egy adott tartományban- közel ideális
generátorok létrehozását.
Az ideális vezérelt generátorok alapvető tulajdonságai
Vezérlő oldal Rbe [Ω] Generátor oldal Rki [Ω]

feszültség ∞ feszültség 0
feszültség ∞ áram ∞
áram 0 feszültség 0
áram 0 áram ∞
A gyakorlatban realizálható kapcsolások a fenti értékeket a gyakorlat számára szükséges

szintig megközelítik.
3.3.3.1. Feszültséggel vezérelt feszültséggenerátor
Ez a generátor tulajdonképpen egy ideális feszültségerősítő, amelynek kimenete árammal

terhelhető. A műveleti erősítő –figyelembe véve a feszültség és áram határértékeket- a
határokon belül közel ideálisnak tekinthető.
Pl. A nem-invertáló bemenetről vezérelt erősítő Rbe értéke igen nagy, a kimeneti ellenállása
pedig mΩ nagyságrendű.
3.3.3.2. Feszültséggel vezérelt áramgenerátorok
Az analóg méréstechnikai és jelátvitel számára kitüntetett jelentőségűek a feszültség/áram

átalakítók.
Két altípusuk létezik:
¾ Földfüggetlen kimenetű (invertáló és nem-invertáló bemenet felöl vezérelt)
¾ Földfüggő kimenetű (mindkét oldal felöl vezérelhető)
A gyakorlat számára nagyobb jelentőséggel a földfüggő terhelésű generátorok bírnak.

3.3.3.2.1. Földfüggetlen kimenetű terhelésű áramgenerátor
ig
Rt
ube iR terhelés
R
Működése:
Az R ellenállás feszültsége megegyezik az ube feszültséggel (B elhanyagolás miatt), az

árama pedig megegyezik a terhelés felé folyó árammal (A elhanyagolás miatt).
u R = ube
ube
iR =
R
1
i g = iR = ube
R
ig 1
K= =
ube R
A K a konverziós tényező.
A generátor belső ellenállását elméleti meggondolások alapján határozhatjuk meg:

u ki _ üresjárási A0ube A0ube
Rg = = = = A0 R , igen nagy értékű, mivel A0 nagy.
iki _ zárlati ig ube
R
Az üresjárási kimeneti feszültség meghatározható abból a felismerésből, hogyha nincs
terhelés, akkor ez egy visszacsatolás nélküli műveleti erősítős kapcsolás, amely lineáris
üzemben kell, hogy dolgozzon, mivel a vezérelt generátor is lineáris áramkör (Ez azt jelenti,
hogy a generátor ellenállás kiszámításakor feltételezzük, hogy ube csak nagyon kicsi
tartományban változik. Vegyük figyelembe, hogy a terhelés nem része a kapcsolásnak !) A
zárlati áram megegyezik a generátor árammal mindaddig, amíg a kimenet nem megy
telítésbe.
A bemeneti ellenállás: RbeÆ∞. (Lásd a nem-invertáló erősítő bemeneti ellenállása.)
A maximális generátor áramot az Ûbe, Ûki, Rtmax értékekből és a műveleti erősítő

határáramából határozhatjuk meg:
Uˆ ki − Uˆ be
I g max = ≤ I ki max
Rt max

3.3.3.2.2. Földfüggő kimenetű feszültséggel vezérelt áramgenerátor
u1 αR1 R
ube1 R1 ig
R
terhelés
ube2 R1 αR1 uki
Rt
u2 ut
Működés:
Feltétel αR1>>R. Ez azt jelenti, hogy a visszacsatolások árama elhanyagolható a generátor

áramhoz képest.
u ki ≅ i g (R + Rt )
R1 αR1 + R 1 α
u1 = i g (R + Rt ) + ube1 ≅ ig (R + Rt ) + ube1
R1 + αR1 + R R1 + αR1 + R 1+α 1+α
αR1
u 2 = i g Rt
R1
+ ube 2 =
1
(ig Rt + αube 2 )
R1 + αR1 R1 + αR1 1 + α
u1 = u 2
ig Rt + αube 2 = ig (R + Rt ) + αube1
α
ig = (ube 2 − ube1 ) ⇒ K = α
R R
A fenti generátorral előállítható pozitív vagy negatív áram és feszültségirányú generátor,

illetve nullpont eltolást is végre tudunk hajtani (pl. élőnullás távadók: 4-20mA).
A kimeneti ellenállást elméletileg végtelen értékűre lehet beállítani, amennyiben a pozitív és

a negatív visszacsatolást az ellenállásokkal egyformára állítjuk.
Példa:
Tervezzünk egy feszültség/áram átalakítót (távadót), amelynek bemeneti jeltartománya

0≤ube≤1 V! A kimeneti áram változzon a 4-20 mA-es tartományban!
Válasszuk R=100Ω ! A vezérlő bemenet az ube2 lesz (az előjelek miatt). Az ube1 az eltolást
végzi, azaz 0 V bemeneti feszültség esetén is folyjon 4 mA áram (’élőnulla’ a vezeték
szakadás vizsgálatára).
K=
α
⇒ α = KR =
(20 − 4 )10−3
100 = 1.6
R 1
ig min 4.10− 3
ig min = − Kube1 ⇒ ube1 = U be1 = − =− = −0.25V
K 16.10− 3

100
αR1 〉〉 R ⇒ R1 〉〉 ⇒ válasszuk R1=11kΩ ⇒ αR1=17.6 kΩ. Legyen αR1=18 kΩ!
1.6
ig [mA]
20
4
ube2
1V
3.3.3.3. Áramvezérelt feszültséggenerátor
iv R1
R2
Rsc
uki
R2 R1
Az átlakítás két lépcsőben történik: az áramot egy sönt ellenálláson (Rsc) vezetjük át, majd a
sönt feszültségével egy differencia-feszültségerősítőt vezérlünk.
R1
u ki = −iv RSC
R2
u ki R
K= = − RSC 1
iv R2
A kimeneti ellenállás a kivonó erősítőknél leírtakkal egyezik meg. A bemeneti ellenállást az
RSC ellenállás szabja meg, mivel ennek az értéke nagyságrendekkel kisebb kell, hogy
legyen, mint az erősítő bemeneti ellenállása.
3.3.3.4. Áramvezérelt áramgenerátorok
Alapvető fajtáik:
¾ Kétlépcsős átalakítással megvalósított: áram/feszültség átalakítás és azt követő
feszültség/áram konvertálás
¾ Negatív impedancia konverter (NIC)

3.3.3.4.1. Áram-vezérelt áramgenerátorok többszörös konvertálással
A kétlépcsős átalakítóknál először feszültséggé alakítjuk az áramot (az előző megoldáshoz

hasonlóan), majd feszültség/áram átalakítóval visszaalakítjuk árammá.
iv αR R
R1
R ig
Rsc terhelés
R1
Rt
αR ut
Felhasználva a 3.3.3.2.2. fejezet eredményeit:

α
ig = − iv RSC
R
ig RSC
K= = −α
iv R
3.3.3.4.2. Áramvezérelt áramgenerátorok negatív impedancia

konverterrel
Ez az átalakító alapvetően impedancia konverter, de kis (alkalmanként extrém kis) áramok

méréstechnikai célú konvertálására is felhasználható.
R1 R2
u1 ig u2
iv
A felvett áramirányok mellett az u1 oldal generátorként, az u2 oldal fogyasztóként működik.

Felhasználva az A és B elhanyagolásokat (a ki- és bemenet közötti feszültségnek azonosnak
kell lennie és a műveleti erősítő bemenetén áram nem folyik) az áramok és feszültségek
közötti kapcsolat meghatározható:
u1 ≈ u 2
iv R1 = −i g R2
R1
i g = −iv
R2
ig R1
K= =−
iv R2

A negatív impedancia jelleg abból származik, hogy ha a bemenetre egy induktivitást

csatolunk, akkor:
U1
Z1 =
Iv
U2 U1 R U R
Z2 = = = − 1 1 = − 1 Z1
I g − I R1 R2 I v R2
v
R2
R1 1 1
Z2 = − jωL = − j =−j
R2 R 2 ωC
R1ωL
R2 R2
ωC = ⇒C =
R1ωL R1ω 2 L
A bemenetre kapcsolt induktivitás a kimeneten egy kondenzátorként jelenik meg (hatását
tekintve). Ezt a megoldást elsősorban integrálási technikákban nagyobb értékű reaktáns
alkatrészek (elsősorban induktivitás) előállítására alkalmazzák.
3.3.5. Oszcillátorok
Tágabb értelemben oszcillátor alatt értünk minden olyan áramkört, amely periodikus jelet
állít elő, függetlenül a jel alakjától. Szűkebb értelemben a szinuszosan periodikus jelet
előállító áramkörök értendők ide.
Gyakorlatilag minden erősítő típusú félvezetővel építhető oszcillátor áramkör, illetve
léteznek negatív ellenállás-karakterisztikájú elektronikus alkatrészek is, amelyek szintén
alkalmasak a veszteségmentes rezgőkör elvén működő oszcillátorok létrehozására.
Főbb oszcillátor típusok:

¾ Relaxációs oszcillátorok
¾ Szinuszos oszcillátorok:
o LC oszcillátorok (aktív, passzív)
o RC oszcillátorok (aktív)
¾ Kvarc oszcillátorok (aktív)
¾ Hullámforma generátorok
Legfontosabb szinuszosan periodikus jelet előállító oszcillátor elvek:

¾ Veszteségmentes rezgőkör aktív kompenzálással: soros vagy párhuzamos rezgőkör
veszteségi ellenállása kompenzálható vagy negatív ellenállással vagy a veszteség
folyamatos pótlásával erősítők segítségével.
¾ A Barkhausen kritérium alapján működő oszcillátorok: a negatív visszacsatolás
általános képletéből levezethető, hogy az önfenntartó gerjedés (pozitív visszacsatolás
határa) akkor jön létre, ha a hurokerősítés értéke –1. Ekkor az erősítés végtelen lesz.
A0
Av = ⇒ A0 K = −1
1 + A0 K
A0 K = 1
ϕ = 180 0

Az oszcilláció stabil lehet, ha fenti követelmény csak egy frekvencián teljesül.
A fenti elveknek megfelelő oszcillátorok megvalósítására számos áramköri megoldás

alakult ki. Alacsony frekvenciás (hangfrekvenciás) tartományban elterjedten alkalmazott
megoldások a fázistolós- és a Wien-hidas oszcillátorok.
3.3.5.1. Fázistolós oszcillátor műveleti erősítővel
R1
R2 C C C
uki
R R R
A rezgési frekvencia számítása:
Az egyes RC tagoknak π/3 fázistolást kell megvalósítaniuk, hogy eredőben a 180°

teljesüljön. Egy RC tag fázistolása (lásd egyszerű integrátornál):
 1 
ϕ (ω0 ) = arctg  
ω
 0 RC 
Az ωo a rezgési frekvencia, amely meghatározható:
1
ω0 =
RC 6
A hurokerősítés beállítása:
A három RC tag eredő csillapítása az ω0 frekvencián: 1/29. (Külön nem számolhatók, mert
az egyes tagok terhelik egymás kimenetét. Az erősítésnek ezt kell kompenzálni, tehát az
ellenállásviszony:
R2
= 29 kell legyen!
R1
A gyakorlatban valamivel nagyobb erősítést állítunk be a biztos indulás és stabilitás
érdekében és egy nemlineáris alkatrésszel állítjuk be a stabil amplitúdót.
Gyakori megoldás a Zener-diódák alkalmazása:
Z1 Z2
P
R1 R2 C
A kimeneti feszültség amplitúdója kb. Û≅UZ+UD lesz.

3.3.5.2. Wien-hidas oszcillátorok
Az oszcillátor a Wien-Robinson hídra épül.

1
Az oszcillálási frekvencia: ω0 =
RC
R2
R1
uki
C
C R
R
A berezgés feltétele:
Az ellenállások arányát úgy kell megválasztani, hogy az osztási arány annyi legyen, mint a
frekvenciafüggő ág csillapítása az ω0 frekvencián (1/3). Ebben az esetben azonban a
műveleti erősítő differenciális bemenetére 0 V feszültség jutna és így nem lenne kimenő jel,
ezért az ellenállás osztót egy nagyon kicsi (ε) mértékben elhangoljuk az 1/3-as osztástól. A
nyílthurkú erősítés ismeretében meghatározható a szükséges elhangolás mértéke.
uki = A0ubes
R2
R1 =
2+ε
 R2 
1 R1  1  ε
1 1 
ubes = uki  −  = uki  − 2 + ε  = uki  −  ≈ uki ⇒
 3 R1 + R2  3 R2
+ R2  3 3+ε  9

 2+ε 
9
ε=
A0
A kapott szinusz alakú jel amplitúdója nem lesz stabil, mivel az A0 értéke változik
(hőmérséklet, tápfeszültség és hosszúidejű üzemelés miatt), az elhangolás azonban fix
értékű. Ennek kivédésére két módszert alkalmaznak:
1. nemlineáris alkatrésszel -az előző kapcsolás szerinti megoldásban- változó

visszacsatolás létrehozása
2. feszültséggel változtatható ellenállás (FET) beiktatása az osztóba, amelyet a
kimeneti feszültség hangol.
Z1 Z2 erősítő szűrő
Egyen-
irányító
P
R2
R1 R2 R1
uki uki
C C
C R C R
R R

3.3.5.3. Kvarc- oszcillátorok
A kvarckristály –a mechanikai kiképzéstől függő- pontos és stabil mechanikai rezonancia

tulajdonságokkal rendelkezik.
Méréstechnikai célokra felhasználják azt a tulajdonságát, hogy mechanikai behatás
(deformáció) esetén a felületén töltés halmozódik fel (a mechanikai behatástól függő
mértékű), amelynek kicsatolásával mérhető a fellépő erőhatás. A töltés önkisülése miatt
csak gyors, dinamikus erő-, nyomaték-, gyorsulás mérésére alkalmas (lásd töltéscsatolt
erősítők).
Az oszcillátoroknál a kvarc egy másik tulajdonságát használjuk fel, a stabil mechanikai
rezonancia frekvenciát. A kvarcot a mechanikai rezonancia frekvenciájával megegyező
frekvenciájú villamos térbe helyezve egy erős rezonancia alakul ki, amely igen stabil időben
és hőmérséklet-változásra. A rezgő kvarc tulajdonságai a veszteséges rezgőkör
tulajdonságaival egyeznek meg, annál jelentősen nagyobb frekvencia-stabilitás mellett.
A kvarc helyettesítőképe rajzjele:

Cs L Rs
Cp
Feltételezve, hogy a veszteségi ellenállás Rs=0, felírható a rezgőkör impedanciája:

2
ω
1 −  
Z =
1 − ω 2 LCs
=−j  ωs 
(
jω Cs + C p − ω 2 LCsC p )   ω 2 
ω (Cs + C p )1 −   
ω
  p 
1
ωs =
LCs
Cs
ω p = ωs 1 +
Cp
Soros rezonancia: ωs, ha Z=0, párhuzamos rezonancia: ωp, ha ZÆ∞
A kvarc impedancia függvénye:
|Z(ω)|
ωp
ω
ωs

A soros rezonancia frekvencia csak a kvarc paramétereitől függ, azonban a párhuzamos

rezonancia frekvenciát befolyásolják a kvarctól független -a két csatlakozási ponton
szerelés, csatlakozó áramkörök, stb. miatt fellépő- külső kapacitások, mivel ezek a Cp
kapacitással összeadódnak. Ez nagymértékben rontja a stabilitást. A párhuzamos rezonancia
frekvencia környezeti függősége csökkenthető, ha külső kapacitással a Cp értékét annyira
megnöveljük, hogy a Cp>>Cs legyen, ekkor az ωp≈ωs.
A kvarc kis mértékben hangolható külső változtatható vagy fix kapacitással:

Cf
Az elhangolás mértéke:
∆f Cs
≈
f o 2(C p + C f )
ha C f 〉〉 C p , akkor
∆f C
≈ s
f o 2C f
A kvarc kapcsolástechnikája hasonló, mint a többi oszcillátoré. Külön kiemelhetők a

digitális technikában alkalmazott négyszöghullámú jelet előállító kvarc oszcillátorok,
amelyeket digitális áramkörökkel építünk fel, de lehetséges műveleti erősítővel, diszkrét
erősítő típusú félvezetőkkel is kvarc oszcillátor létrehozása.
Pl. Kvarc oszcillátor műveleti erősítővel. Slew rate >50 V/ µs kell legyen!
Ut
R2
R1
uki
C
C R
Műveleti erősítős kapcsolásokban külön jelentősége van az erősítő kimeneti jelváltozási

sebességének, ezért gyakori, hogy komparátor áramköröket vagy nagy jelfelfutási
meredekségű erősítőket alkalmazunk a kapcsolásokban. A kimenet fel- (vagy le-) futásakor
a nagy jelváltozási sebesség miatt széles frekvencia spektrumból a kvarc kiszűri a saját
rezonancia frekvenciáját és ezen a frekvencián jöhet létre rezgés. Lassú felfutású erősítőknél
a kimeneti jel lehet, hogy nem tartalmazza a kvarc frekvenciáját, így soha sem jön létre
rezgés.

3.3.6. Aktív szűrők

A szűrők feladata, hogy egy jel frekvenciatartományának egy részét a többi frekvencia
rovására kiemeljék, vagy elnyomják.
A szűrők alaptípusai:
• Aluláteresztő szűrő
• Felüláteresztő szűrő
• Sáváteresztőszűrő
• Sávzáró szűrő
A sávszűrőket gyakran egy frekvencia kiemelésére vagy elnyomására használják, ilyenkor

lyukszűrőkről beszélünk.
A szűrők megvalósításukat (realizálásukat) tekintve lehetnek:

• Passzív RC szűrők: alacsony frekvencia tartományokban használt, egyszerű
szűrési követelmények esetén megfelelő.
• Passzív LC szűrők: magas frekvencia tartományokban használt, itt jó szűrési
paraméterek érhetők el.
• Aktív szűrők: alacsony és közepes frekvencia tartományokban használt, jó
szűrési paraméterek érhetők el.
• Kapcsolt kapacitású szűrők: alacsony és közepes frekvencia tartományokban
használt különösen jó szűrési tulajdonságok érhetők el. Gyakran ezeket már a
hardver digitális szűrőkhöz sorolják, bár működésű elvük eltér azoktól.
• Digitális hardver- és szoftver szűrők: a felhasználási frekvencia tartományt a
digitalizálás tulajdonságai döntik el, különösen jó tulajdonságú szűrők
valósíthatók meg (gyakran analóg szűrőkkel megvalósíthatatlan
tulajdonságok is, pl. lineáris fázismenetű FIR szűrők).
3.3.6.1. Szűrő típusok
3.3.6.1.1. Aluláteresztő szűrő
Blokk jelölés:
Az ideális szűrő karakterisztikája nem valósítható meg, mivel egy ilyen karakterisztika
leírása matematikai polinomokkal végtelen rendszámú polinomot igényelne. A végtelen
rendszámú polinom elektronikus alkatrészekkel fizikailag nem realizálható.
Ideális aluláteresztő szűrő Valóságos aluláteresztő szűrő tolerancia séma

A(ω) A(ω)
ωc ωc ωs
lg(ω) ac lg(ω)
Tiltott Tiltott
tartomány tartomány
as
Megvalósítható
karakterisztika
áteresztősáv zárósáv

A szűrő megvalósíthatósága érdekében toleranciát kell alkalmazni az egyes előírásokat

illetően, így az áteresztősávi csillapítás (ac) nem nulla, hanem egy fizikailag megvalósítható
érték (általában –3 dB, de ennél kisebb értékeket is elő lehet írni), a zárósávi csillapítás sem
végtelen, hanem egy megvalósítható érték. A gyakorlatban egy meghatározott frekvencián
(fs) előírjuk a minimális értékét (as). Ennél nagyobb frekvenciákon a csillapítás egyenlő,
vagy nagyobb lehet a minimális értéknél.
A megvalósítható függvény alakját különböző matematikai polinomokkal lehet leírni. Az
egyes polinomok alapján megvalósított szűrő áramkörök eltérő statikus és dinamikus
tulajdonságú szűrőket eredményeznek.
Az aluláteresztő szűrőt leíró matematikai polinom általános alakja (a polinom típusától

független):
n
1
Y (s ) = A0 ∏
i =1 1 + ai s + bi s
2
A szűrőtervezés feladata az n fokszám, az ai és bi együtthatók meghatározása. Az A0 erősítés

tervezési kiindulási paraméter.
3.3.6.1.2. Felüláteresztő szűrő
Blokk jelölés
Ideális felüláteresztő szűrő Valóságos felüláteresztő szűrő tolerancia séma

A(ω) A(ω)
ωc ωs ωc
lg(ω) a lg(ω)
c
Tiltott Tiltott
tartomány tartomány
as áteresztősáv
Megvalósítható
karakterisztika
zárósáv
A felüláteresztő szűrőt leíró matematikai polinom általános alakja:
n
s2
Y (s ) = Ao ∏
i =1 1 + ai s + bi s
2
3.3.6.1.3. Sáváteresztő szűrő
Blokk jelölés
A sáváteresztő szűrők a frekvenciatartomány egy meghatározott sávjába eső jeleket

átengedik, az ennél kisebb és nagyobb frekvenciájú jeleket kiszűrik. Az egy frekvenciára
szűkülő sávú szűrőt lyukszűrőnek nevezzük.
A sáváteresztő szűrők mértanilag szimmetrikus szűrők, azaz fennáll az alábbi összefüggés:
ω 0 = ω c1ω c 2 = ω s1ω s 2

Ideális sáváteresztő szűrő Valóságos sáváteresztő szűrő tolerancia séma

A(ω) A(ω) ωs1 ωc1 ωo ωc2 ωs2
ωc1 ωc2
lg(ω) ac lg(ω)
zárósáv zárósáv
Megvalósítható as
karakterisztika áteresztősáv
A sáváteresztő szűrőt leíró matematikai polinom általános alakja:

n
s
Y (s ) = Ao ∏
i =1 1 + ai s + bi s
2
3.3.6.1.4. Sávzáró szűrő
Blokk jelölés:
Ideális sávzáró szűrő Valóságos sávzáró szűrő tolerancia séma
A(ω) A(ω) ωc1 ωo ωc2

ωc1 ωc2 ωs1 ωs2
lg(ω) lg(ω)
ac
Záró-
Áteresztő- sáv Áteresztő-
sáv sáv
as Megvalósítható
karakterisztika
A sávzáró szűrők is mértanilag szimmetrikus szűrők. A sávzáró szűrők speciális esete a csak
egy frekvencia kiszűrésére (átengedésére) alkalmazott lyukszűrő.
A sávzáró szűrőt leíró matematikai polinom általános alakja:

n
1+ s2
Y (s ) = Ao ∏
i =1 1 + ai s + bi s
2
3.3.6.2. Gyakran alkalmazott polinomok és tulajdonságaik
A megvalósítható karakterisztikák matematikai leírására különböző tulajdonságú polinomok

állnak rendelkezésekre, amelyek más és más villamos tulajdonságot kölcsönöznek a
szűrőknek. Az aktív és a passzív szűrők megvalósítása általában más és más polinomokkal
történik. Az alábbiakban a hangfrekvenciás tartományban legelterjedtebb aktív szűrők
esetén használt polinomok tulajdonságait foglaljuk össze.

3.3.6.2.1. Butterworth-szűrők
Szigorúan monoton frekvencia karakterisztikával rendelkezik (gyakran nevezik maximális

laposságú szűrőnek is), amely előnyössé teszi az áteresztősáv első harmadába eső
frekvenciájú jelek szűrésére. A csoportos jelek (pl. nem szinuszosan periodikus jelek egyes
felharmonikus jelei) más és más fázistolással rendelkeznek (a csoportfutási idő
karakterisztikája nem lineáris), így ilyen célra csak korlátozottan alkalmasak.
A(ω)
Frekvencia tartomány ωc
ac lg(ω)
Frekvencia tartományban szigorúan monoton
karakterisztika. n1
n2
n3
Im
Pólus-zérus helygörbe
Re
A gyökök (pólusok) egy körön helyezkednek el.
Viselkedése időtartományban h(t) n2
Az átmeneti függvénye jelentős 1(t)

túllövést és késleltetést mutat, amely
függ a polinom fokszámától n1
(rendszámától).
t
A csoportfutási idő (τ) nemlineáris:

dϕ (ω )
τ (ω ) = −
dω
3.3.6.2.2. Csebisev szűrők
Az áteresztősávban egyeningadozású (szinusz-hiperbolikusz függvény szerint), zárósávban

szigorúan monoton frekvencia karakterisztikával rendelkezik. A Butterworth szűrőkhöz
képest alacsonyabb fokszámú szűrővel lehet megvalósítani ugyanazt a feladatot. A
csoportfutási idő karakterisztikája nemlineáris. Az átmeneti függvénye jelentős túllövést és
késleltetést mutat, amely függ a polinom fokszámától (rendszámától) hasonlóan a

Butterworth szűrőhöz. Létezik a hasonló tulajdonságokkal rendelkező inverz Csebisev szűrő

is, amelyben az áteresztősáv és a záró sáv jellege felcserélődik a Csebisev szűrőhöz képest.
Frekvencia tartomány A(ω)

ωc
Csebisev szűrő: ac lg(ω)
Áteresztősávban a karakterisztika egyen-

ingadozású (sh függvény szerint). A zárósávban
monoton a karakterisztika.
A(ω)
Inverz-Csebisev szűrő: ωc
ac lg(ω)
Áteresztősávban monoton, zárósávban
egyeningadozású (sh függvény) a karakte-
risztika.
as
Pólus-zérus helygörbe
A gyökök egy ellipszisen helyezkednek el.
Im Im
Re Re
Csebisev inverz Csebisev
Időtartományban a tulajdonságai a Butterworth-szűrőhöz állnak közel.
3.3.6.2.3. Thomson-Bessel szűrők
A Thomson-Bessel függvényeket úgy tervezték, hogy a csoportfutási idő lineáris legyen.

Ennek következtében kitűnő tulajdonságokkal rendelkeznek csoportos jelek átvitelére
(adatátviteli szűrők), ebből következően az átmeneti függvényükben nincs túllövés.
Frekvencia tartományban azonban azonos előírt tolerancia karakterisztika lényegesen
magasabb fokszámú szűrővel realizálható.
Egyéb fontos szűrő karakterisztikák is rendelkezésre állnak, pl. Cauer, Legendre, stb.,
amelyeket az elektronikában gyakran alkalmazunk.

3.3.6.3. Tervezési alapismeretek
3.3.6.3.1. Konjugált komplex pólusok tulajdonságai szűrési

szempontból
A valós tengelyen fekvő gyök frekvencia tartománybeli viselkedését az egyszerű integrátor

kapcsolás (Elektronika I.) kapcsán vizsgáltuk meg. Ilyen típusú gyökkel elsőfokú tag
valósítható meg.
Konjugált komplex gyökpár alkalmas páros fokszámok megvalósítására. Vizsgáljuk meg,
hogy a gyökpár elhelyezkedése a gyök-hely görbe bal félsíkján hogyan befolyásolja a
szűrési tulajdonságait.
Im
ωp ν
Re
α
-ν
1 1
Y (s ) = 2
=
s s s s2
1 + 2 cosυ + 1+ +
ωp ω p2 Q pω p ω p2
1
Qp = ⇒ B = 2α
2 cosυ
A Qp jósági tényező tehát annál kisebb, minél közelebb van a gyök a valós tengelyhez és
annál nagyobb, minél közelebb van a képzetes tengelyhez. (Ez a felismerés lesz az alapja a
közvetlen szűrőtervezésnek, amikor a gyök helyét változtatjuk.)
A B sávszélesség annál nagyobb lesz minél közelebb van a gyök a valós tengelyhez.
Ha ábrázoljuk az amplitúdó átviteli függvényt, akkor az előbbi felismerések közvetlenül is

felismerhetők.
A(ω) Q3>Q2>Q1
Q2 Q3
lg(ω)
Q1
ωp -40 dB/D
A jósági tényező (amely szoros összefüggésben a más körülmények között értelmezett

csillapítási tényezővel, lásd Elektronika I.) befolyásolja az időtartománybeli viselkedést.
Minél nagyobb a jósági tényező (azaz minél kisebb a csillapítás), annál nagyobb a túllövés
és a késleltetés.

3.3.6.3.2. Ingadozás paraméterek
A csillapítási értékek (a) helyett gyakran az ingadozási paramétereket (ε) adjuk meg. Az
ingadozás paraméterek a szűrők karakterisztikus egyenletével vannak összefüggésben.
[ ]
a
a = 10 lg 1 + ε 2 ⇒ ε = 1010 − 1
ah 3
ε c = 10 10 − 1 ha ac = 3dB ⇒ ε c = 1010 − 1 = 1
as 40
ε s = 10 − 1 ha as = 40dB ⇒ ε s = 10 − 1 ≅ 100
10 10
3.3.6.3.3. Normált referens aluláteresztő szűrők
Az egyes szűrőtípusok visszavezethetők -és matematikai úton áttranszformálhatók-

aluláteresztő szűrőbe. Az áttranszformálást célszerű úgy végrehajtani, hogy az abszolút
frekvenciák helyett relatív frekvenciákat kapjunk, mert így az egyes szűrőtervező táblázatok
és eljárások egységesíthetők és végrehajthatók azonos módon a szűrő típusától és eredeti
paramétereitől függetlenül. A csillapítás értékeket a transzformáció változatlanul hagyja,
kizárólag a frekvenciákat érinti. A transzformációk során az eredeti frekvenciákat (ω) egy
relatív frekvenciába (Ω) transzformáljuk. Az áttranszformálás minden szűrőtípust érint
beleértve az aluláteresztő szűrőt is.
a) Aluláteresztő szűrő transzformálása normált referens aluláteresztő szűrőbe
A transzformációs összefüggés:
s
S=
ωc
Az s az eredeti átviteli függvény Laplace-operátora, az S a transzformált átviteli függvény
Laplace-operátora.
jω c
jΩ c = = j ⇒ Ωc = 1
ωc
jω s ω
jΩ s = ⇒ Ωs = s
ωc ωc
A transzformált toleranciasémák:
Aluláteresztő szűrő Referens normált aluláteresztő
toleranciaséma szűrő toleranciaséma
A(ω) A(Ω)
ωc ωs 1 Ωs
lgω lgΩ
ac ac
as as
b) Felüláteresztő szűrő transzformálása normált referens aluláteresztő szűrőbe
ωc
S=
s
A jellemző frekvenciák transzformáltjai:
ωc
jΩ c = = − j ⇒ Ω c = −1
jω c
ω ω
jΩ s = c ⇒ Ω s = − c
jω s ωs
Felüláteresztő szűrő Referens normált aluláteresztő
toleranciaséma szűrő toleranciaséma
A(ω) ωs ωc Ωs -1 A(Ω)
lgω
lgΩ
ac ac
as as
Megjegyzés: a további számolásoknál a transzformált frekvenciák abszolút értékével

számolunk.
c) Sáváteresztő szűrő transzformálása normált referens aluláteresztő szűrőbe
s 2 + ω o2
S=
s(ω c 2 − ω c1 )
− ω c22 + ω o2 ω (ω − ω c 2 ) (ω − ω c1 ) ⇒ Ω = 1
jΩ c 2 = = c 2 c1 = j c2
(ω c 2 − ω c1 ) jω c 2 (ω c 2 − ω c1 ) jω c 2 (ω c 2 − ω c1 ) c2
− ω s22 + ω o2 − ω s 2 (ω s 2 − ω s1 ) (ω − ω s1 ) ⇒ Ω = ω s 2 − ω s1
jΩ s 2 = = = j s2
(ω c 2 − ω c1 ) jω s 2 (ω c 2 − ω c1 ) jω s 2 (ω c 2 − ω c1 ) s2
ω c 2 − ω c1

A(ω) ωs1 ωc1 ωo ωc2 ωs2
lgω
ac
Sáváteresztő szűrő
toleranciaséma
as
A(Ω)
Ωs1 -1 1 Ωs2
lgΩ
ac
Normált referens aluláteresztő

szűrő toleranciaséma
as
d) Sávzáró szűrő transzformálása normált referens aluláteresztő szűrőbe
s(ω c 2 − ω c1 )
S=
s 2 + ω o2
jΩ c 2 =
(ω c 2 − ω c1 ) jω c 2 = (ω c 2 − ω c1 ) jω c 2 = − j (ω c 2 − ω c1 ) ⇒ Ω = −1
− ω c22 + ω o2 ω c 2 (ω c1 − ω c 2 ) (ω c 2 − ω c1 ) c2
(ω − ω ) jω (ω − ω c1 ) jω s 2 = − j (ω s 2 − ω s1 ) ⇒ Ω = − ω s 2 − ω s1
jΩ s 2 = c 2 2 c1 2 s 2 = c 2
− ωs2 + ωo − ω s 2 (ω s 2 − ω s1 ) (ω c 2 − ω c1 ) ω c 2 − ω c1
s2
A(ω) ωo ωs2 ωc2

ωc1 ωs1
lgω
ac
Sávzáró szűrő toleranciaséma
as

A(Ω)
Ωs2 -1 1 Ωs1
lgΩ
ac
Normált referens aluláteresztő

szűrő toleranciaséma
as
3.3.6.4. Aktív szűrők tervezése
A szűrőtervezés történhet:
• Approximációs eljárással: kiindulás a tolerancia sémából (összetettebb, bonyolultabb
szűrőrendszerek)
• Közvetlen szűrőtervezés a jósági tényező és a határfrekvencia ill. sávközepi
frekvencia értékekből kiindulva. (egyszerű, de gyors tervezési eljárás)
3.3.6.4.1. Szűrőtervezés approximációs eljárással
A tervezés lépései:
A) Toleranciaséma felvétele
B) Transzformálás normált referens aluláteresztő szűrőbe
C) Fokszám (rendszám) meghatározása
D) Gyökök és a normált referens aluláteresztő szűrő átviteli függvényének
meghatározása
E) Visszatranszformálás az eredeti szűrő típusba
F) A valóságos szűrő átviteli függvényének realizálása aktív szűrőkkel
Az A) és a B) pontokban meghatározott feladatok végrehajtását az előző fejezetek már
részletesen tartalmazták.
C) Fokszám meghatározása
A szűrő karakterisztikáját leíró átviteli függvény polinomjának szükséges fokszámát

meghatározhatjuk:
• közvetlenül számolással a leíró függvény karakterisztikus egyenletének sorbafejtése
után kapott sor első tagja alapján (a képletek rendelkezésre állnak a különböző
fajtájú szűrőkre),
• táblázatosan szűrő katalógusokból, az ismertebb szűrő fajtákra megadott
karakterisztika seregek segítségével.
Például a Butterworth-típusú normált aluláteresztő szűrőkre rendelkezésre álló
összefüggések alapján:
εs
lg
εc
n≥
Ωs
lg
Ωc

Csebisev típusú szűrő esetén:

εs
arch
εc
n≥
Ωs
arch
Ωc
Példa:
Legyen adott az alábbi aluláteresztő szűrő specifikáció:

ac=3 dB, as=40 dB, fc=1 kHz, fs=4 kHz
Határozzuk meg a szükséges szűrő fokszámát a fenti két szűrő típusra.
Megoldás: εc=1, εs=100,

Ωc=1,
Ωs=fs/fc=4
100εs
lg lg
εc
1 = 3.32 ⇒ n = 4
Butterworth szűrő esetén: n ≥ =
Ωs 4
lg lg
Ωc 1
εs
100
arch arch
εc1 = 2.57 ⇒ n = 3
Csebisev szűrő esetén: n≥ =
Ωs 4
arch arch
Ωc 1
A fenti értékekből látható, hogy Csebisev szűrővel az adott feladat alacsonyabb fokszámú
átviteli függvénnyel realizálható, amely azt jelenti, hogy kevesebb alkatrész kell a
megvalósításhoz, kisebb az esély az alkatrész toleranciák miatti szűrő paraméter változásra.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Csebisev szűrő csillapítása ingadozik az
áteresztősávban, ezért ritkán használjuk 3 dB áteresztősáv szélességgel.
Grafikus módszer:
Gyakrabban használt áteresztősávi csillapításokra (általában 3 dB-re, de néhány

szűrőfajtánál pl. Csebisev szűrőnél ettől eltérő esetre is) rendelkezésre állnak karakterisztika
seregek.
Pl.
A(Ω) Ωs
1 lg(Ω)
-3 dB
n1
n2
as
n3
n

Pl. Az előző feladat alapján a grafikus módszerrel meghatározva ötödrendű szűrő lenne
szükséges Thomson-Bessel típusú szűrővel történő realizáláshoz.
D) Gyökök meghatározása
A gyökök meghatározására is két lehetőség van:

• Táblázatosan tervező katalógusokból a legfontosabb szűrőfajtákra és áteresztősávi
csillapításra megadott értékek alapján
• Számítással tetszőleges paraméterek esetén a gyökök elhelyezkedése alapján a gyök-
hely görbén.
A számításos módszert a Butterworth-szűrőkre mutatjuk meg, mivel itt a legegyszerűbb

meghatározni a gyökök értékét az elhelyezkedésük alapján.
A szűrő fokszáma vagy rendszáma lehet páros és páratlan. Célszerű a két esetet külön
kezelni, mert így egyszerűsödik a gyökök felírása.
Gyökök meghatározása páros esetre:

Im
n εc
π 
j  ( 2 i −1)
ϕ/2
1 ϕ
Az i. gyök: S i = e  2n 
, ahol 1 ≤ i ≤ n
n εc ϕ Re
ϕ
ϕ/2
A gyökök konjugált komplex gyökpárok, így egy gyökpárra felírható:

1 1 1
Yi (S ) = = ∗
=
 S  S  S +S S 2
1 + 2 ε c cos ϕ i S + 2 n ε c S 2
n
1 + 1 + ∗  1 + S i ∗i +
 S i  S i  S ⋅ Si S ⋅ S i∗
1i23 1i23
2 n ε c cos ϕ i 2n εc
n/2
1
Y (S ) = ∏
i =1 1 + 2 ε c cos ϕ i S +
n 2n ε S 2
c
π
ϕi = (2i − 1)
2n
Példa:
Legyen n=4 és ac=3 dB. Határozzuk meg a referens normált aluláteresztő szűrő átviteli
függvényét.
Megoldás:
ac=3 dB ⇒ εc=1
2
1  1  1 
Y (S ) = ∏ = 2  2 
i =1 1 + 2 cos ϕ i S + S  1 + 1.848S + S  1 + 0.765S + S 
2

Gyökök meghatározása páratlan esetre:

Im
n εc
π  ϕ/2
1 j i
Az i. gyök: S i = e n 
, ahol 1 ≤ i ≤ n ϕ
n εc Re
ϕ
ϕ/2
Egy gyök valós, a többi gyök konjugált komplex gyökpár, így felírható az alábbi
összefüggés:
n +1
1 2
1 π
Y (S ) = ⋅∏ , és ϕ i = (i − 1)
1 + n ε c S i = 2 1 + 2n ε c cos ϕ i S + 2 n ε c S 2
n
Példa:
Legyen n=3 és ac=3 dB! Határozzuk meg a referens normált aluláteresztő szűrő
átviteli függvényét!
Megoldás:
ac=3 dB ⇒ εc=1
1 2 1  1  1 
Y (S ) = ∏ =  2 
1 + S i = 2 1 + 2 cos ϕ i S + s 2
 1 + S  1 + S + S 
E) Visszatranszformálás
A visszatranszformálás a transzformációs képletek formális behelyettesítését jelenti.
Példa:
Az előbbi feladatban adott n=3, ac=3 dB szűrő kiindulási feladata legyen egy aluláteresztő
szűrő fc=1kHz frekvenciával! Határozzuk meg a szűrő átviteli függvényét a normált referens
aluláteresztő szűrőre kiszámolt átviteli függvény alapján!
Megoldás:
ωc=2πfc=6.28 kr/s
s
A transzformációs képlet: S = = 1.59e − 4 s
ωc
 1  1 
Y (S ) =   2 
⇒
 1 + S  1 + S + S 
 1  1 
Y (s ) =  − 4  −4 −8 2 
 1 + 1.59e s  1 + 1.59e s + 2.53e s 
A visszatranszformálást ugyanígy végezzük el a többi szűrőtípusra is.

F) Realizálás
A realizálás a kiszámolt átviteli függvény fizikai megvalósítását jelenti, amelyre több

áramkörfajtával van lehetőség. Aktív szűrőket általában műveleti erősítős kapcsolásokkal
realizálunk.
Az eljárás során a fizikailag megvalósítható áramköri kapcsolás elsőfokú vagy másodfokú
átviteli függvényét összehasonlítjuk a megtervezett átviteli függvénnyel és az együttható
összehasonlítás, valamint a szabad paraméterek helyes megválasztása után a kapcsolást
megméretezzük.
Elsőfokú tag méretezése:

(csak alul- vagy felüláteresztő szűrő lehet, mivel a sávszűrő és a sávzáró szűrő minimálisan
csak másodfokú lehet)
Elsőfokú aluláteresztő szűrő tag:
R1
R2
uki
ube R C
A kapcsolás átviteli függvénye:

 R  1
Y (s ) = 1 + 1 
 R2  1 + sRC
A kiszámolt szűrő átviteli függvényének alakja:
c1
Y (s ) = , az a1 és a c1 valós együtthatók.
1+ a1s
Összehasonlítva az együtthatókat:
R1
1+ = c1
R2
RC = a1
A két összefüggést összehasonlítva láthatjuk, hogy két egyenletet lehet felírni, de 4 alkatrész
van, ezért 2 alkatrész értékét szabadon felvehetjük. Pl. válasszuk R1 és C! (célszerű a
kondenzátort választani, mert értékre kisebb választék van belőle, mint az ellenállásból.)
Elsőfokú felüláteresztő szűrő tag:

R1
C R2
ube uki


sCR1
Y (s ) =
1 + sCR2
A kiszámolt szűrő átviteli függvényének alakja:
c1s
Y (s ) = , az a1 és a c1 valós együtthatók.
1+ a1s
Összehasonlítva az együtthatókat:
CR1 = c1
CR2 = a1
A két összefüggést összehasonlítva láthatjuk, hogy két egyenletet lehet felírni, de 3 alkatrész
van, ezért egy alkatrész értékét szabadon felvehetjük, pl. válasszuk C!
Másodfokú tagok realizálása
Másodfokú tag realizálására számos kapcsolási technika áll rendelkezésre (egyszeresen

visszacsatolt, többszörösen visszacsatolt, kettős T-híd kapcsolás, állapotegyenletes, stb. )
A szűrőkapcsolás kiválasztásánál fontos szempont a megvalósíthatóság (Q max. értéke), az
érzékenység az alkatrész toleranciára, stabilitás, alkatrészszám, stb. (Kapcsolásokat és annak
jellemző paramétereit és tulajdonságait tervező katalógusok tartalmazzák, pl. [4])
Példa:
Másodfokú aluláteresztő szűrő realizálása többszörösen visszacsatolt aktív szűrővel
R2 C1
R3
ube R1 uki
C2

R2
R1
Y (s ) = −
 R ⋅R 
1 + sC 1  R 2 + R 3 + 2 3  + s 2 C 1C 2 R 2 R 3
 R1 
A másodfokú aluláteresztő tag általános átviteli függvénye:
Ao
Y (s ) =
1 + a1s + b1s 2

Az együttható összehasonlításból kapott összefüggések

R2
Ao =
R1
 R ⋅R 
a1 = C1  R2 + R3 + 2 3 
 R1 
b1 = C1C2 R2 R3
Három egyenlet és öt ismeretlen van, így két paraméter szabadon felvehető, pl. C1=C2=C és
R2.
Minden kapcsolásnak vannak korlátozó feltételei. Pl. a fenti kapcsolásnál az alábbi
feltételeket kell betartani:
Q < 10
Ao Q 2 < 100
ωT
ωc <
100 Ao Q
Az ωT a műveleti erősítő egységnyi erősítéséhez tartozó határfrekvencia (tranzit frekvencia).
3.3.6.4.2. Közvetlen szűrőtervezés
A módszer a konjugált komplex gyökpár szűrési tulajdonságain alapul. Korábban

bizonyítottuk, hogy csak a gyökpár mozgatásával a bal félsíkon különböző jósági tényezőjű
szűrőket állíthatunk elő. Ha a gyökpár a valós tengely irányába közelít, akkor nő a
sávszélesség és csökken a jósági tényező, ellenkező irányban nő a jósági tényező.
Egyszerűbb szűrési feladatok megoldására alkalmas, mivel magasabb rendszámú szűrők
optimálisan nem tervezhetők ezzel a módszerrel. Rendszerint akkor alkalmazzuk, ha egy-,
kettő- vagy esetleg harmad-rendű szűrőt akarunk tervezni.
Az ilyen típusú szűrőtervezés nem a szűrő tulajdonságai szempontjából elsődleges
paraméterekből indul ki (frekvenciák és csillapítások), hanem az áteresztősávi
határfrekvenciából (ωc) vagy a sávközepi (ωo) frekvenciából, a szűrő erősítéséből (A0) és a
jósági tényezőből (Q). A módszer kizárólag 3 dB áteresztősávi szűrőket tud tervezni.
A tervezés kiindulása a kiválasztott aktív szűrő kapcsolás és annak átviteli függvénye,

valamint a szűrőtípus elméleti átviteli függvényének a jósági tényezővel kifejezett alakja.
Példa közvetlen szűrőtervezésre:

Felüláteresztő szűrő tervezése egyszeresen visszacsatolt Sallen-Key kapcsolással
Kiindulás:
Ao, ωc, Q
A választott kapcsolás:
R1
C1 C2
ube R2 uki
R4
R3

A kapcsolás elméleti átviteli függvénye:

s2
ω c2
Y (s ) = Ao
s s2
1+ + 2
ω oQ ω c
A kapcsolás átviteli függvénye a tényleges alkatrészekkel kifejezve:
 R4  s 2 R1 R2C1C2
Y (s ) = 1 +
 
 R3   R 
1 + s  R1 (C1 + C2 ) − 4 R2C 2  + s 2 R1 R2C1C2
 R3 
Együttható összehasonlítás alapján:
R4 1 1 R1  C1 C2  R4 R2C 2
Ao = 1 + ωc = =  +
R3 R1 R2C1C2 Q R2  C C − R R1C 1
 2 1  3
Három egyenlet van és hat ismeretlen paraméter, így három paraméter vagy feltétel
szabadon választható!
Válasszuk: C1=C2=C és R3!
1 1 R R
R 4 = R3 ( Ao − 1) ω c = = 2 1 − ( Ao − 1) 2
C R1 R2 Q R2 R1
A fenti egyenletek alapján a hiányzó paraméterek meghatározhatók.
Alkalmazási feltételek:
Q < 20
Ao Q 2 < 100
ωT Q
ωc <
[
100 2Q (Q + 2) − 2 ]
3.3.7. Kapcsolt kapacitású szűrők
A kapcsolt kapacitású szűrők átmenetet képeznek az analóg szűrők és a digitális szűrők
között. A szűrők által kezelt jel analóg diszkrét jel.
A szűrők alapelve:
Vizsgáljuk meg az alábbi elrendezést a töltésáramlás szempontjából:
S1 S2
U1 C U2

Az S1 és S2 kapcsolók szinkronban, de ellenfázisban működnek. Amikor S1 zárva, akkor S2

nyitva és fordítva. Legyen t1 az S1 és t2 az S2 bekapcsolási ideje (rendszerint t1=t2) A
kapcsolás periódusideje tehát T=t1+t2.
Ha S1 be van kapcsolva, akkor a kondenzátor
Q1 = CU1 értékre töltődik fel.
Ha S2 be van kapcsolva, akkor a kondenzátor
Q2 = CU 2 értékre változtatja töltését.
A töltésváltozás mértéke tehát
∆QC = Q1 − Q2 = C (U1 − U 2 )
Vizsgáljuk meg egy ellenálláson a töltésáramlás mértékét T idő alatt:
U1 U2
T
∆U U − U2
∆QR = ∫ idt = T= 1 T
0
R R
Feltételezve azonos töltésváltozást megállapíthatjuk, hogy a kapcsolgatott kondenzátor úgy
viselkedik, mint egy idővel változtatható értékű ellenállás:
∆QR = ∆Qc
U1 − U 2
T = C (U 1 − U 2 )
R
T
R=
C
Az ellenállás értéke a kapcsolgatás frekvenciájával állítható, mivel C konstans. Figyelembe
kell venni azonban, hogy a jel megszaggatása ugyanolyan hatású, mint egy mintavételezés
és ezért ugyanazok a szabályok is vonatkoznak rá. (Nyquist mintavételezési szabály).
A fenti módszerrel felépíthetők tehát olyan RC aktív szűrők, amelyek csak kapcsolókat,
kondenzátorokat valamint erősítőt tartalmaznak (a kis értékű kondenzátor nagyon jól
integrálható).
Példa: erősítő kapcsolás kapcsolt kapacitású technikával
S1 S2 S1
C1
S1 S2 S1 S2 C1
ube C2 ube C2
uki uki

C1
Az erősítés (γ=50%): Au = −
C2
Példa: integrátor kapcsolás kapcsolt kapacitású technikával
C2
S1 C1 S2
ube
uki
Az S1 és S2 szinkronban működő váltókapcsolók (Morse kapcsolók). Az elrendezés előnye,

hogy a gyártás során keletkező szórt/parazita kapacitások hatása csökkenthető.
Működés:
a) Kapcsolók felső állásban (n. időpillanat)
Töltésváltozás a C1 kondenzátoron (a kondenzátor kezdeti töltése nulla, mivel a kapcsolók

másik állapotában a C1 kondenzátor mindkét vége a földhöz van kapcsolva):
∆Q = C1U be (n) , ahol Ube(n) a bemeneti feszültség n. időpillanatban felvett értéke.
Ugyanekkor a C2 kondenzátornak is ugyanekkora töltésváltozást kell elszenvednie, mivel
áram a műveleti erősítő bemenetén nem folyik, így minden töltésmozgás a két kondenzátor
között zajlik.
∆Q = C2 (U ki (n) − U ki (n − 1) ) = C1U be (n)
C1
∆U ki = U ki (n) − U ki (n − 1) = − U be (n)
C2
figyelembe véve az erősítő fázisfordító hatását is.
b) Kapcsolók alsó állásban
A C1 kondenzátor kisül, a C2 kondenzátor töltése nem változik (nem tud kisülni, mivel áram
nem tud folyni)
A fenti képletből is látható, hogy a kimenet feszültsége a bemeneti feszültségterülettel
arányosan nő (elemi integrátor), de jobban követhető a Z-transzformáltak felhasználásával.
C1
U ki − U ki z −1 = − U be
C2
U ki ( z ) C 1
Y ( z) = =− 1
U be ( z ) C2 1 − z −1
A képletben látható kifejezés az integrátor Z-transzformáltjának felel meg.

Példa: elsőfokú aluláteresztő szűrő kapcsolt kapacitású technikával:
S1
S1 S2 C1 S1 S2
ube C2
C2 uki
Erősítő R C
Példa: magasabb fokszámú univerzális szűrők
Magasabb fokszámú szűrők rendelkezésre állnak, mint katalógus áramkörök. A

megvalósított struktúrák általában a szűrők állapotváltozós alakjának gyakorlati
megvalósításán alapulnak, azaz az általános leíró függvények megvalósítása integrátorokkal
és arányos elemekkel. Ez lehetővé teszi, hogy egy kapcsolással mindenfajta szűrőt lehessen
realizálni (3 esetleg négy műveleti erősítővel egy másodfokú tag, pl. MF6-100 (National
Semiconductor gyártmány), amely alkalmas max. hatodrendű Butterworth-karakterisztikájú
szűrők megvalósítására. A felső határfrekvenciát az fT>100fh határozza meg, ahol fT a
kapcsolgatás frekvenciája max. 3.5 MHz.
Az ilyen típusú szűrőkkel nagy meredekségű, változtatható áteresztősávi frekvenciájú

szűrők állíthatók elő, amelyekre a nagysebességű adatgyűjtés és jelfeldolgozásnál van
szükség, pl. antialiasing szűrők, sinx/x korrelátor szűrők, stb.

3.4. A műveleti erősítők hibái

A műveleti erősítő lineáris alkalmazásaiban a műveleti erősítőt, mint közel ideális áramkört
vettük figyelembe elhanyagolva a statikus és dinamikus hibákat (néhány eset kivételével,
ahol utaltunk a hibákra). A műveleti erősítők hibái közül kiemelt figyelmet érdemelnek az
ofszet és a frekvencia problémák, mint a leggyakoribb hibaforrások. A hibák kiküszöbölése
(kompenzálása) lehet megelőző jellegű, amelyet az áramkörtervezés során alkalmazunk,
vagy utólagos, amikor a kompenzálás lehetőségét építjük be az áramkörbe. A hiba
kompenzálása lehet statikus, amely egy adott körülményre történő kompenzálást jelent vagy
dinamikus, amely az áramkör működése során automatikusan hajtódik végre. A frekvencia
problémákat a tervezés során minimalizáljuk, ennek utólagos korrekciója -az áramkör
módosítása nélkül- általában nem lehetséges.
3.4.1. A frekvencia karakterisztika és kompenzálása

A műveleti erősítők nyílthurkú amplitúdó és fázis karakterisztikái nagyon különbözőek
lehetnek. A határfrekvencia a belső kompenzálású áramkörök néhány Hz-es
határfrekvenciájától a külső kompenzálású szélessávú vagy impulzis/video erősítők MHz
tartományáig terjed. A határfrekvencia nagymértékben meghatározza a műveleti erősítő
egyéb dinamikus tulajdonságait, a fázistartalék pedig a stabilitását. A frekvencia
karakterisztikára meghatározó hatása van a negatív visszacsatolásnak. Elsőként vizsgáljuk
meg a nyílthurkú karakterisztikák jellegzetességeit, majd a negatív visszacsatolás hatását. A
frekvencia karakterisztika kompenzálása előtt megvizsgáljuk a fázistartalék hatását a
linearításra, majd a határfrekvencia hatását vizsgáljuk a tranziens paraméterekre.
3.4.1.1. A nyílthurkú erősítés frekvenciafüggése
A műveleti erősítő nyílthurkú erősítését a korábbi kapcsolásokban (az integrátor és a

derivátor kivételével) frekvencia-függetlennek tételeztük fel. A gyakorlatban azonban a
frekvenciafüggést egy, vagy több töréspontos karakterisztikával lehet közelíteni. Egy
töréspontos közelítés esetén is valószínű, hogy a későbbi beépítésnél a külső áramkörök és
vezetékek szórt kapacitása a műveleti erősítő karakterisztikájában egy második töréspontot
is eredményez.
Keskenysávú
A0(ω) erősítő
A0
Szélessávú
erősítő
lg(ω)
ω1
Az ω1 a nyílthurkú erősítő határfrekvenciája, A0 a frekvencia-független nyílthurkú erősítés.

A belső kompenzálású erősítők, amelyek beintegrált áramköri elemként tartalmaznak egy
visszacsatoló kondenzátort, alacsony törésponti frekvenciával rendelkeznek (∼Hz). Ezeket
az áramköröket általános felhasználási célokra, minimális külső alkatrészigényre tervezték.

A szélessávú erősítők külső kompenzálást igényelnek, de lehetőség van a visszacsatolt

erősítésnek és az előírt határfrekvenciának megfelelő beállítására. (∼100 kHz…MHz).
Egy töréspontos közelítés esetén a nyílthurkú erősítés karakterisztikájának matematikai

leírása:
A0
A0 (ω ) =
s
1+
ω1
3.4.1.1.1. A negatív visszacsatolás hatása a frekvenciamenetre
A negatív visszacsatolás általános képletébe behelyettesítve a nyílthurkú erősítés egy

töréspontos karakterisztikájának egyenletét:
A0
s
1+
A0 (ω ) ω1 A0 1 Av
Av (ω ) = = = =
1 + A0 (ω )K 1 + K A0 1 + A0 K 1 + s
1+ *
s
1424 3
1+
s Av ω1 (1 + A0 K ) ω1
14243
ω1 ω1*
ω1* = ω1 (1 + A0 K )
Az összefüggésből látható, hogy az erősítő határfrekvenciája a negatív visszacsatolás
következtében jelentősen megnő!
Minél nagyobb a hurokerősítés, annál nagyobb a határfrekvencia és annál kisebb a
visszacsatolt erősítés. Ez egy újabb indok, hogy egy erősítő fokozattal miért nem valósítunk
meg nagyobb erősítést.
A negatív visszacsatolás hatását grafikusan ábrázolva:
A0
A0(ω)
Av Av(ω)
lg(ω)
*
ω1 ω1
Zárthurkú
Nyílthurkú határfrekvencia
határfrekvencia
Példa:
Legyen az erősítő nyílthurkú erősítése Ao=2.105,a nyílthurkú erősítés határfrekvenciája f1=5

Hz, a visszacsatolt erősítés |Av|=20! Határozzuk meg a visszacsatolt erősítő
határfrekvenciáját!

Megoldás:
1
K≅
Av
 Ao  2 ⋅ 10 5
1
*
 
f = f1 ⋅ 1 +  = 5 ⋅ (1 + ) ≅ 50kHz
 Av  20
A példából is látható, hogy nagy határfrekvenciához alacsony visszacsatolt erősítés tartozik.
3.4.1.1.2. A határfrekvencia hatása a dinamikus paraméterekre
A határfrekvenciának közvetlen hatása van mind a fel- és lefutási időre, mind a beállási
időre. A beállási idő függ az előírt beállási sáv szélességétől, így a beállási idő minden
sávhoz más és más.
Pl. beállási idő 0.1% beállási sávhoz:

1.12
T0.1 =
f1*
A jelfelfutási idő is összefügg a sávszélességgel:
0.35
tr ≅
f1*
Példa:
Legyen az erősítő nyílthurkú erősítése Ao=2.105,a nyílthurkú erősítés határfrekvenciája f1=5
Hz, a visszacsatolt erősítés |Av|=20! Határozzuk meg a 0.1%-os beállási időt és a felfutási
időt!
 Ao 
f1* = f1 ⋅ 1 +  = 50.103 Hz
 Av 
1.12 1.12
T0.1 = * = = 22.4µs
f1 50.103
0.35 0.35
tr = *
= = 7 µs
f1 50.103
Amennyiben az erősítés 100 lenne, akkor közelítőleg mindkét idő megnőne ötszörösére (a
dinamikus tulajdonságok romlanának), a határfrekvencia pedig ötödére csökkenne. Ez az
egy újabb ok, amiért nem valósítunk meg egy fokozattal nagy erősítést. (További okok
lehetnek: fázistartalék, ofszet és drift beállíthatósága, stb.)
3.4.1.2. Fázistartalék
Korábban az erősítők tárgyalásánál általában az amplitúdó átvitel került előtérbe. Vizsgáljuk

meg most a fázis-karakterisztikát és definiáljuk a fázistartalékot. Néhány példán keresztül
megvilágítjuk a fázistartalék szerepét az erősítők stabilitásában és dinamikus
tulajdonságaikban. A vizsgálathoz tételezzünk fel egy két töréspontos modellt, ahol a
második töréspont jelentősen eltér frekvenciában az elsőhöz képest. Ez elsősorban akkor áll
fenn, ha a második töréspontot szerelési és beépítési szórt kapacitások hozzák létre.

Az ábrán látható, hogy a fázistartalék az egységnyi hurokerősítéskor a tényleges

fázisforgatás és a 180° közötti különbség. (Lásd Barkhausen kritérium oszcillátoroknál,
önfenntartó gerjedés.) Minél nagyobb a fázistartalék, annál kisebb az esélye annak, hogy a
bizonytalan (szórt kapacitások miatt) második gyök illetve egy szerelési környezet miatt
kialakuló esetleges harmadik gyök fázisforgatása az erősítő fázisforgatását oly mértékben
megváltoztassa, hogy fennálljon a gerjedés veszélye. Nagy fázistartalék kis erősítések
esetén állítható be. A túlzottan nagy fázistartalék azonban az erősítő dinamikus
tulajdonságait befolyásolhatja hátrányosan.
A0(ω)
A0
ω2
ωT
ω1 lg(ω)
ϕ(ω)
lg(ω)
-π/4
-π/2
-3π/4 ϕ∆ fázis tartalék
-π
3.4.1.2.1. A fázistartalék hatása a dinamikus tulajdonságokra
h(t) ϕ∆=45°
ϕ∆=65°
δ
1(t)
ϕ∆=90°
A túllövés, beállási idő, fel-és lefutási idő függ a fázistartaléktól, pl. ϕ∆=65° esetén a
túllövés δ≅4%. Csökkenő fázistartalék erősebb túllövést eredményez, míg nagy fázistartalék
lassú beállást.
3.4.1.2.2. A fázismenet hatása a linearításra
A nemszinuszos kimeneti jel nemcsak az erősítés nemlinearítása miatt torzul, hanem a

nemlineáris fáziskarakterisztika miatt is. Ez elsősorban összetett, több frekvencia
komponenst is tartalmazó jelek esetén lényeges, mivel a különböző komponensek nem
azonos fázistolással érkeznek meg a kimenetre, fázistorzulást szenvednek.

A relatív fázismenet:
ideális
ϕ(ω)
valóságos
ϕrel(ω)
lg(ω)
A(ω) A(ω) A(ω)
lg(ω) lg(ω) lg(ω)
ϕrel(ω) ϕrel(ω) ϕrel(ω)
lg(ω) lg(ω) lg(ω)
uki(t) uki(t) uki(t)
t t t
a) b) c)
Az a) és b) esetben lineáris amplitúdó és nemlineáris fázismenet van, míg a c) esetben
nemlineáris amplitúdó és lineáris fázismenet van. A gyakorlatban általában ezek
kombinációja fordul elő. Az ábrákból látható, hogy a nemlinerítás milyen jelalak torzulást
eredményez.
3.4.1.3. A frekvencia karakterisztika kompenzálása
A frekvencia karakterisztikát kívánt fázistartalékra kompenzáljuk. A legegyszerűbb

kompenzálás estén csak a nyílthurkú karakterisztikát vesszük számításba, amely azonban azt
eredményezheti, hogy az indokoltnál nagyobb lesz a fázistartalék mértéke. Ezt a módszert
’sávszűkítő’ kompenzálásnak nevezik. Amennyiben a kompenzálás során a visszacsatolt
erősítés karakterisztikájából indulunk ki, akkor a ’sávbővítő’ kompenzálásról beszélünk, bár
a sávszélesség csak a ’sávszűkítő’ esethez képest bővebb. Egyéb stratégiák is rendelkezésre
állnak a kompenzáláshoz. A gyakorlatban azonban a kiindulási adatok egy része nem
férhető hozzá, ezért a gyári katalógusok tartalmazzák vagy szöveges, vagy grafikus
formában a kompenzáláshoz szükséges külső alkatrészek értékét.

A sávszűkítő kompenzálás elve (45°-os fázistartalékra):
Ao Ao(ω)
eredeti nyílthurkú
karakterisztika
Kompenzált
karakterisztika ω2
ω1k
ω1
lg(ω)
ϕ(ω)
lg(ω)
-π/4
-π/2 ϕ∆ fázistartalék a
3π/4 kompenzálás előtt
-π
ϕ∆=45° fázistartalék
a kompenzálás után
Az ω1k frekvenciára egy új töréspontot helyezünk egy külső kondenzátor csatlakoztatásával

úgy, hogy az új karakterisztika a 0 dB-s tengelyt éppen az eredeti töréspont frekvenciáján
metssze. Minden gyök 90°-t forgat (a töréspontban 45°-ot), így a fázistartalék legrosszabb
esetben is legalább 45°.
–
1 ω +
ω1k = = 1
RbCk A0
Ck Rb
A sávbővítő kompenzálás elve (45°-os fázistartalékra):
Ao Ao(ω)
eredeti zárthurkú
karakterisztika
Kompenzált
karakterisztika ω ω1*
1k
lg(ω)
ω1
ϕ(ω)
lg(ω)
-π/4 ϕ∆ fázis tartalék
-π/2 kompenzálás előtt
3π/4
-π
ϕ∆=45° fázis tartalék
kompenzálás után

Az ω1k frekvenciára egy új töréspontot helyezünk egy külső kondenzátor csatlakoztatásával

úgy, hogy az új karakterisztika a 0 dB-s tengelyt éppen a zárthurkú karakterisztika ω1*
törésponti frekvenciáján metssze.
1 ω*
ω1k = = 1 =
(Rb + Rk )Ck Av –
ω1 (1 + A0 K ) ω1
=
A0
= (1 + A0 K )2 ≈ + Rb
A0 Rk
1 + A0 K Ck
2
ω1  A0 
≈  
A0  Av 
A sávszélesség-nyereség a sávszűkítőhöz képest (A0/Av)2-szeres.
3.4.2. Ofszet hibák és kompenzálásuk

A műveleti erősítős kapcsolások analizálásakor feltételeztük, hogy az áramkör bemenetén
áram nem folyik. A gyakorlatban pA-től (FET bemenetű áramkör) nA-ig (tranzisztoros
bemenetű áramkör) változik az áram. A kapcsolásoknál azt is feltételeztük, hogy az ofszet
feszültség nulla, ami a gyakorlatban ritkán teljesül, általában értéke mV nagyságrendű. A
hibák meghatározásánál vegyük fel a valóságos műveleti erősítő helyettesítőképét egy olyan
kapcsolást feltételezve, amelyet nem vezérlünk (azaz a bemenetére 0V feszültséget adunk
akár invertáló, akár neminvertáló bementről vezérelve). Az egyes hibaforrások hatásának
kiszűrése érdekében hanyagoljuk el a közösmódusú erősítés okozta hibát.
R1
±Ub0
R2 –
Ibn=Ib+Ib0/2 Ib
Ib0/2 A0ubes0 uki0
+ Ib
R3
Ibp=Ib-Ib0/2
A kimeneti hibafeszültséget a szuperpozíció módszerével határozhatjuk meg, mivel a

generátorok (Ibn, Ibp és Ub0) függetlenek egymástól:
I.) Működjön az ofszet feszültség generátor, akkor a két (Ibn és Ibp) áramgenerátort meg
kell szakítani.
Az áramgenerátorokon áram nem folyik, így az R3-s ellenálláson nem esik feszültség, tehát
a (-) bemenet feszültsége ±Ubo, így a kimeneti feszültség:
 R 
U ki 0 I = ±U b 0 1 + 1 
 R2 

II) Működjön az Ibp áramgenerátor, akkor az Ubo feszültséggenerátort rövidre zárjuk az

Ibn áramgenerátort megszakítjuk.
A (+) bemenet feszültsége:
U bp = − R 3 I bp
 R   R 
U ki 0 II = U bp 1 + 1  = − R 3 I bp 1 + 1 
 R2   R2 
III) Működjön az Ibn áramgenerátor, akkor az Ub0 feszültséggenerátort rövidre zárjuk az

Ibp áramgenerátort megszakítjuk.
A (+) bemenet feszültsége 0 V. Ebből következik, hogy a (-) bement feszültsége is
csak 0V lehet, így a bemeneten folyó áram csak az R1 irányából érkezhet.
U ki 0 III = R1I bn
A kimeneti hibafeszültség a három eredmény algebrai összege:
 R   I   R   I 
U ki 0= ±U b 0 1 + 1  −  I b − b 0  R3 1 + 1  + R1  I b + b 0  =
 R2   2   R2   2 
 R    R  I   R 
= ± U b 0 1 + 1  + I b  R1 − R3 1 + 1  + b 0  R1 + R3 1 + 1 
R2  R 2  2  R 2 
144244 3 14442444 3 14442444 3
A B C
3.4.2.1. Ofszet hiba csökkentése a tervezés során
A fenti levezetésből szabályokat állíthatunk fel, amelyeket a tervezés során be kell tartani az
ofszet hiba csökkentése érdekében. Az ofszet hiba minimalizálása egyben az ofszet
feszültség és áram driftjei által okozott hibát is csökkenti.
A) Az (A) képletből látható, hogy az ofszet feszültség hibája egyenesen arányos a

visszacsatolt erősítéssel, tehát nagy ofszet feszültségű áramkörök esetén csak kis erősítés
engedhető meg.
B) A (B) összefüggés lehetővé teszi a nyugalmi áram hatásának kiejtését, amennyiben az R3

ellenállást úgy választjuk meg, hogy a zárójeles tag nulla legyen:
 R 
R1 − R3 1 + 1  = 0
 R2 
R3 = R1 ∗ R2
Általános összefüggésként elmondható, hogy a kompenzáló ellenállást úgy kell
megválasztani, hogy mindkét bemenet azonos ellenállást ’lásson’.
C) Ha az ellenállásokat a B összefüggés alapján választjuk meg, akkor az ofszet áram

okozott hiba csak az R1 ellenállástól függ (C):
I bo   R1 
 R1 + R3 1 +  = I bo R1
2   R 2 

A visszacsatoló ellenállásnak nem szabad túl nagynak lenni az ofszet áram okozta hiba
csökkentése érdekében.
Megjegyzés: a FET bemenetű erősítők ofszet áramai elhanyagolhatóan kicsik (pA

nagyságrendűek), így a gyakorlatban az R3-s ellenállásra nincs szükség, de változó
hőmérséklet hatására az egyébként kis értékű ofszet áram is megnő. Ha a drifteket is
csökkenteni akarjuk, akkor FET-es erősítő esetén is indokolt lehet a kompenzáló ellenállás
alkalmazása.
3.4.2.2. Ofszet kompenzálás
A 3.4.2.1. fejezetben megfogalmazott szabályok szigorú betartása esetén is szükség van

ofszet kompenzációra.
A műveleti erősítők csoportosítása ofszet kompenzálás szempontjából:
• Belső kompenzálású áramkörök
o Kivezetett kompenzációjú áramkörök
o Automatikus kompenzációjú áramkörök
• Kompenzáció nélküli áramkörök
A kompenzáció során a statikus ofszet feszültség és áram hatása kikompenzálható, de a

driftek nem. A gyakorlatban a driftek okoznak több gondot, azaz az ofszet paraméterek
megváltozása hőmérséklet, tápfeszültség és hosszú idejű üzemelés során.
Ezek ellen csak megfelelő tervezéssel, alacsony driftű áramkörök alkalmazásával, vagy
automatikus kompenzációjú áramkörök alkalmazásával védekezhetünk.
3.4.2.2.1. Kivezetett kompenzáció nélküli áramkörök
Elsősorban nem professzionális felhasználású és egy tokban több áramköri egységet

tartalmazó áramkörök esetén nincs lehetőség az áramkör ofszet hibáinak kikompenzálására.
Amennyiben mégis felmerül az igény ilyen áramkörök esetén is a kompenzálásra, akkor ezt
csak, mint az áramköri kapcsolás részét lehet megoldani, általában összeadó áramköri
kialakítással.
R4
R2 R1
+Ut ube
D1
D2 P R3
-Ut uki
R5
A D1 és D2 diódák a potenciométerre jutó tápfeszültség tartományt korlátozzák ±0.6 V
tartományra így a potenciométer szabályzási érzékenységét növelik. A kapcsolási rajzból
látható a nagy alkatrészigény, amely miatt nem célszerű ilyen kapcsolások alkalmazása.
3.4.2.2.2. Külső kivezetett kompenzációjú áramkörök
A műveleti erősítők tulajdonságait alapvetően meghatározza a bemeneti differenciál erősítő,

amely egyben az áramkör legérzékenyebb része is. Az ofszet kompenzáció érdekében a
bemeneti differenciálerősítő áramgenerátorában hoznak létre külső alkatrészekkel olyan
aszimmetriát, amely a kimeneti feszültséget nullára állítja. A külső alkatrészek élő

áramkörbe avatkoznak be, így a belső áramkör ismerete hiányában a javasolt kapcsolástól és
értékektől eltérni nem szabad.
Pl.µA 741/748-s áramkör kompenzációja
10 MΩ
Kompenzálás µA748-s erősítőnél
-Ut
ofszet ofszet
Kompenzálás µA741-s erősítőnél
-Ut
ΣR=10 kΩ
3.4.2.2.3. Automatikus kompenzáció
Az automatikus kompenzáció elve, hogy az áramkör belsején belül elektronikus kapcsolók

meghatározott frekvenciával kapcsolgatva leválasztják a ki és bemenetet az áramkörről,
majd a leválasztott belső erősítőrészeket egy nagy hurokerősítésű áramkörrel visszacsatolják
a bemenetre és ott egy kondenzátort töltenek fel úgy, hogy a kimeneti feszültség nulla
legyen. A kondenzátor az eredeti bemeneti kapcsok visszakapcsolása után is az áramkör
bemenetén marad, így a következő kompenzációig közel nulla volton tartja a kimenetet
ofszet szempontjából. A módszer drága és gyakorlati hatása alapján mintavételezésnek
számít, így a felső határfrekvenciát erősen bekorlátozza. Az elvet elsősorban nagy
megbízhatóságú jelkondicionáló áramköröknél alkalmazzák, pl. töltéscsatolt erősítőknél
kiegészítve közösmódusú jel kompenzációval.

3.5. Műveleti erősítők kapcsolóüzeme

A műveleti erősítők telítéses üzemében a kimeneti feszültség értéke nincs lineáris
kapcsolatban a bemeneti feszültséggel.
A telítéses tartomány jellemző paraméterei:

a) statikus paraméterek
¾ maximális kimeneti feszültségek: +Ukimax (röviden Ûki+) és -Ukimax (röviden Ûki-). (A
két feszültség különböző lehet.)
¾ Maximális szimmetrikus bemeneti feszültségtartomány: ±Ubesmax
¾ Maximális közösmódusú bemeneti feszültségtartomány: ±Ubekmax
b) dinamikus paraméterek
¾ max. kimeneti jelváltozási sebesség (slew rate)
¾ egyéb tranziens paraméterek
A műveleti erősítők kimeneti jelváltozási sebessége alacsony (különösen akkor, ha

áramkorlátozás is be van építve), ezért speciálisan erre az üzemállapotra kifejlesztett,
műveleti erősítő kapcsolástechnikán alapuló (és ezért ide sorolt) komparátor áramkörök
állnak rendelkezésre, amelyek sokkal gyorsabb jelváltozási sebességgel rendelkeznek. A
komparátorok esetén a transzfer karakterisztika linearítása is rosszabb, mint az általános
célú műveleti erősítőknél, mivel erősítőként ezeket az áramköröket nem alkalmazzuk. A
komparátorok speciális kimenetekkel is rendelkezhetnek, így TTL vagy CMOS kompatíbilis
és nyitott kollektoros (OC) kimenet.
A legjellemzőbb alkalmazási területek:

¾ Komparátorok
¾ Multivibrátorok
¾ Hullámforma generátorok (a szakirodalom alkalmanként ezt az áramkör-csoportot
nem ide sorolja)
3.5.1. Komparátorok
A komparátorok két feszültség összehasonlítására használt áramkörök. Az egyik feszültség
a referencia feszültség (UREF), amely kitüntetett feszültség és ezzel hasonlítjuk össze a
másik feszültséget. A komparátor egyik kimeneti állapota az Ube>UREF, míg a másik az
Ube<UREF állapotnak felel meg.
Komparátor típusok:
1. Hiszterézis-nélküli komparátorok
2. Hiszterézises komparátorok
3. Ablak-komparátorok
A hiszterézises komparátorok abban különböznek a hiszterézis-nélküli komparátoroktól,

hogy az egyik telítési állapotból a másikba történő felfutáshoz szükséges bemeneti
feszültségek eltérnek egymástól. A köztük lévő feszültségkülönbséget nevezzük hiszterézis
feszültségnek. A hiszterézises komparátorokat pozitív visszacsatolással gyorsítjuk, míg a
hiszterézis-nélküli komparátorok általában nem visszacsatoltak. Az ablak-komparátorok
jelzik, hogy a vizsgálandó jel bele esik-e a jel egy meghatározott tartományába.

3.5.1.1. Hiszterézis-nélküli komparátorok
A differenciál erősítő (transzfer karakterisztikája miatt) alapvetően alkalmas két feszültség

kis hibával történő összehasonlítására. A műveleti erősítők (még inkább a komparátorok)
pedig felépítésük alapján a szimmetrikus különbségi feszültséget erősítik, így további
áramkörök nélkül is alkalmasak ilyen feladatok ellátására.
A hiszterézis-nélküli komparátor elvi kapcsolása:
ube
UREF
Uki
Bármelyik bemenet lehet a referencia bemenet (ettől függ, hogy a kimeneti feszültséget
hogyan értelmezzük).
 ˆ Uˆ ki +
 U ki + , ha ube ≥ U REF +
 A0
 Uˆ ki − Uˆ
U ki =  A0ube , ha U REF − ≤ ube ≤ U REF + ki +
 A0 A0
 ˆ Uˆ
 U ki − , ha ube ≤ U REF − ki −
 A0
A fenti összefüggésekből látható a hiszterézis-nélküli komparátorok egyik hátránya, hogy

van egy tartomány (a lineáris erősítés tartománya, uki=ubeA0), ahol az áramkör nem
komparátorként, hanem erősítőként viselkedik, bár ez a tartomány a teljes bemeneti
jeltartományhoz képest nagyon keskeny.
Az ilyen komparátorok alkalmazását nehezíti, hogy a bemeneti jelre szuperponálódott -akár
kis mértékű- zaj, zavar is a kimeneti feszültséget állandóan változtatja, így a zajos be,meneti
jelet előzetesen le kell szűrni. Ezek a hibák a hiszterézis-nélküli komparátorok
alkalmazhatóságát erősen bekorlátozzák. A gyakorlatban elsősorban nullpont (nullátmenet)
detektorként alkalmazzuk őket.
A bemenet védelme a szimmetrikus bemeneti feszültség-túlterhelés ellen:
Az ellenállások helyes méretezésével a ube

maximális szimmetrikus bemeneti feszültség
±UD lesz. UREF Uki
A bemenet védelme a közösmódusú bemeneti feszültség-túlterhelés ellen:

ube R1
R2
UREF Uki
 R 
ube max ≤ (2U bek max − U REF )1 + 1 
 R2 

A kimeneti feszültségek
A komparátorok két kimeneti feszültség értékkel rendelkeznek, azonban ezek a feszültségek

nem stabilak, értékük a terheléstől, tápfeszültség-változástól és a hőmérséklettől függ és
kismértékben változhat. Amennyiben stabilabb, vagy meghatározott feszültség-tartományú
jelre van szükség, akkor a kimenetet stabilizálni kell.
A kimeneti feszültség stabilizálása:
UZ1
Uki
UZ2
Zener-diódák alkalmazásával a kimeneti feszültség stabilizálható:

 U + UD
U ki =  Z 1
− (U Z 2 + U D )
Az R méretezésénél figyelembe kell venni a komparátor maximális kimeneti áramát, a
terhelés áramát és a Zener minimálisan szükséges áramát is!
Speciális kimeneti feszültségek
A komparátorok kimenete csatlakozhat TTL vagy CMOS áramkörökhöz, illetve meghajthat

speciális terheléseket, pl. relé, LED, stb.
A digitális áramkörökhöz illeszkedő kimenetnek ki kell elégíteni a szigorú bemeneti
feszültségekre vonatkozó előírásokat. Így, pl. a TTL szintű kimenet előállítható:
¾ Gyárilag TTL szintre illesztett kimenetű speciális komparátorokkal (katalógus
áramkörök)
¾ Illesztő áramkörök alkalmazásával (esetleg szigetelt leválasztással, pl.
optocsatolókkal)
¾ Nyitott kollektoros (OC) kimenetű komparátorokkal (katalógus áramkörök)
¾ Speciális Zener-diódás stabilizálással
A sebességigény miatt a gyors TTL kimenetű komparátorok az optimális megoldás, de ezek
speciális áramkörök.
a) Nyitott kollektoros kimenetű áramkörök alkalmazásával
Ut=5 V
R
Uki
Az R terhelés lehet egyéb terhelés is, pl. relé. A tápfeszültség is növelhető, pl. 15 V-ra
CMOS áramkörökhöz.

b) Zener-dióda alkalmazásával
+Ut
UZ R
U + U D
U ki =  Z
 ≈0 UD
Uki
3.5.1.2. Hiszterézises komparátorok
A hiszterézises komparátorok pozitív visszacsatolást tartalmaznak, amelynek előnye, hogy

határozottá teszi a komparálást (a legkisebb különbség hatására -a pozitív visszacsatolás
miatt- a különbségi jel folyamatosan nő és a kimenet telítésbe megy) és felgyorsítja a
kimenet telítési állapotának elérését. Gyakorlatilag lineáris erősítési tartomány nem lehet. A
hiszterézises komparátorok egy –elsősorban a digitális technikában használt- vállfajának
elnevezése: Schmitt-triggerek. A Schmitt-triggereket megvalósítják diszkrét áramkörökkel,
pl. tranzisztorokkal, de gyakrabban integrált formában a Schmitt-triggeres digitális
áramkörök formájában.
A komparátort mind az invertáló, mind a nem invertáló bemenet felöl lehet vezérelni.
Invertáló bemenet felöl vezérelt komparátor
ube
ubes
UREF R2 R1 uki
up
A pozitív bemenet feszültsége a szuperpozíció tétel segítségével kiszámítható:

R2 R1
u p = u ki + U REF
R1 + R2 R1 + R2
A kimenet billenése (egyik telítési állapotból a másikba átváltása) akkor következik be,
amikor az ubes előjelet vált. A váltás az ube=up feszültségnél következik be. A kimenet két
értéket vehet fel, így a billenés két bemeneti állapotnál történik:
R2 R1
U be1 = Uˆ ki + + U REF
R1 + R2 R1 + R2
R2 R1
U be 2 = Uˆ ki − + U REF
R1 + R2 R1 + R2
Ha az ubes pozitív, akkor a kimenet Ûki+ értéken lesz. Ez akkor áll fenn, ha a ube≤Ube1. A
kimenet akkor lesz Ûki- értéken, ha ube≥Ube2. A referencia feszültség tetszőleges előjelű
lehet.

A fentiek alapján az áramkör transzfer karakterisztikája:

uki
Ûki+ UREFR1/(R1+R2)
Ube2 Ube1
ube
Ûki-
UH
A hiszterézis tartomány nagysága:
UH =
R2
R1 + R2
(
Uˆ ki + − Uˆ ki − )
Nem-invertáló bemenet felöl vezérelt komparátor
UREF
ubes
ube R2 R1 uki
up
A pozitív bemenet feszültsége a szuperpozíció tétel segítségével kiszámítható:

R2 R1
u p = u ki + ube
R1 + R2 R1 + R2
A billenés határa: UREF=up. A billenés két bemeneti állapotnál történik:
R2  R 
U be1 = −Uˆ ki + + U REF 1 + 2 
R1  R1 
R  R 
U be 2 = −Uˆ ki − 2 + U REF 1 + 2 
R1  R1 
Amennyiben az ubes pozitív, akkor a kimenet Ûki+ értéken lesz. Ez akkor áll fenn, ha a
ube≥Ube1. A kimenet akkor lesz Ûki- értéken, ha ube≤Ube2. A referencia feszültség tetszőleges
előjelű lehet. A fentiek alapján az áramkör transzfer karakterisztikája:
uki
UREF(1+R2/R1) Ûki+
Ube1 Ube2
ube
Ûki-
UH

A hiszterézis tartomány nagysága:
UH =
R2 ˆ
R1
(
U ki + − Uˆ ki − )
3.5.1.3. Ablak komparátorok
Az ablak komparátorok az előbbiektől eltérően a kimenetükön azt jelzik, hogy a bemeneti

jel egy adott tartományban van-e vagy sem. Alapvetően két hiszterézis-nélküli komparátor
logikai kapcsolatán alapul.
+Ut +Ut
R1 U1 R4
UREF1
Uki1 D1 Uki
R2
UREF2 U2 D2
ube Uki2
R3
Működési feltétel: UREF1>UREF2, ami a fenti osztóval biztosítható.
Az áramkör viselkedését a bemeneti feszültség három tartományára vizsgáljuk:

1. Az ube>UREF1>UREF2.Ekkor az U1 komparátor kimenete Uki1=Ûki-, az U2 komparátor
kimenete perig Uki2= Ûki+ állapotban lesz. A D1 dióda vezet, a D2 zárt. A kimeneti
feszültség Uki=Ûki-+UD lesz.
2. Az UREF1>ube >UREF2. Ekkor az U1 és az U2 komparátor kimenete Uki1=Uki2=Ûki+
állapotban lesz. A D1 és a D2 dióda zárt. A kimeneti feszültség Uki=Ut lesz (terhelés
nélkül).
3. Az UREF1>UREF2>ube. Ekkor az U1 komparátor kimenete Uki1=Ûki+, az U2 komparátor
kimenete perig Uki2= Ûki- állapotban lesz. A D2 dióda vezet, a D1 zárt. A kimeneti
feszültség Uki=Ûki-+UD lesz.
A transzfer karakterisztika a fentiek alapján:

uki
+Ut UREF2
UREF1
ube
Ûki-+UD

3.5.2. Multivibrátorok
A multivibrátorok két kimeneti állapottal rendelkező impulzustechnikai áramkörök. Attól
függően, hogy a két kimenet közül hány kimenet állapota stabil és hány változhat meg külső
beavatkozás nélkül a multivibrátorokat három csoportra osztjuk:
¾ Astabil multivibrátorok (AMV): mindkét kimeneti állapot instabil, állapotát
külső beavatkozás nélkül meghatározott időfüggvény szerint változtatja
(szabadon futó oszcillátor).
¾ Monostabil multivibrátorok (MMV): egy stabil állapota van. Az áramkör
ebből a stabil állapotból csak külső jel (trigger) hatására billen ki, de a
kimenet áthaladva az instabil állapoton ismét a stabil állapotba jut.
Különbség van a különböző MMV áramkörök között abban, hogy a már
elindított multivibrátor a billenési idő alatt újra indítható-e vagy sem egy
újabb indító jellel.
¾ Bistabil multivibrátorok (BMV): két stabil kimenettel rendelkeznek és
inkább a digitális technikában alkalmazottak (tárolók). A stabil állapotokból
csak indító jelek segítségével billenthetők ki. Általában két jelre van szükség
a kibillentéshez és a visszabillentéshez (SET, RESET), de vannak áramkörök,
ahol egy jellel is megoldható az egyszer oda egyszer vissza billentés (T
tároló)
Diszkrét kapcsolástechnikával mindhárom áramkörfajtát megvalósítják, de műveleti

erősítőkkel csak az AMV és az MMV áramkörök megvalósítása szokásos. Digitálistechnikai
áramkörökkel (TTL, CMOS) monostabil multivibrátor és tároló áramköröket valósítottak
meg, az AMV a monostabil áramkörökkel valósítható meg.
3.5.2.1. Astabil multivibrátor műveleti erősítővel
R1
R2
Up
R Uki
uc C it
Működése:
A kapcsolás két visszacsatolást tartalmaz a) egy pozitív visszacsatolást ellenállásosztón

keresztül és b) egy időfüggő negatív visszacsatolást az RC integrátoron keresztül. A (+)
bemeneten a feszültség (Up) mindenkor a kimeneti feszültség egy meghatározott (leosztott)
része.
uki
Ûki
uc
Up Elméleti kondenzátor
feszültség
t
-Ûki

A (–) bemeneten a feszültség (uc) a kondenzátoros integrátor miatt exponenciálisan változik.

Amennyiben a kondenzátor feszültsége eléri az Up feszültségét, akkor a kimenet az ubes
előjelváltása miatt ellenkező állapotába vált. Legyen a két kimeneti feszültség abszolút
értéke azonos: Ûki.
R2
U p = Uˆ ki
R1 + R2

(
 ˆ
)
t
−
uc = 1 − e τ  U ki + U p − U p

 
A töltés (vagy kisütés) addig tart, amíg uc=Up nem lesz.
 −1 
( )
t
U p = uc = 1 − e τ  Uˆ ki + U p − U p
 
 R 
t1 = τ ln1 + 2 2 
 R1 
Ha a két kimeneti feszültség azonos (feltétel volt), akkor a töltési és kisütési idő is azonos
lesz, így a periódusidő T=t1+t2=2t1
Az AMV frekvenciája:
1 1
f = =
T  R 
2τ ln1 + 2 2 
 R1 
A kitöltési tényező
t1
γ= = 50%
T
A frekvencia változtatható az R1/R2 aránnyal, a kitöltési tényező és a frekvencia együtt
változtatható, ha az R töltő/kisütő ágban egy diódával különböző töltő és kisütő ellenállást
állítunk be.
3.5.2.2. Monostabil multivibrátor műveleti erősítővel
C1 R1
ube R2
Up
R Uki
D C it
uc
Működése:
A kapcsolás hasonló felépítésű, mint az AMV, csak egy indító bemenettel rendelkezik és a
kondenzátor feszültsége negatív irányban egy dióda segítségével az UD feszültségen
határolva van.
A működés feltétele |Up|>UD

Alapállapotban (stabil állapot) a kimenet uki=Ûki- értéken van (a dióda jelenlegi bekötési
iránya mellett, de fordított bekötés esetén is működik a kapcsolás, csak akkor
értelemszerűen minden állapot ellentétesre változik). Az R2-C1 áramkör derivátor
áramkörként működik és a bemeneti jelet deriválja. A deriválás során előállított pozitív
impulzus hozzáadódva az Up bemenet jeléhez a + bemenet feszültségét megemeli a dióda
feszültsége fölé és így a kimenet átbillen a másik telítési feszültségre. (Ennek további
feltétele, hogy a deriválás során keletkező impulzus szélessége akkora legyen, hogy a
kimeneti jelváltozási sebességet figyelembe véve legyen elegendő idő az átváltásra, mielőtt
az impulzusjel lecseng.) A negatív impulzus a stabil állapotot nem befolyásolja, mivel az
így kapott feszültség a + bemenet feszültségét olyan irányba változtatja, hogy a stabil
állapot ne változzon. Az instabil állapotban (t1) a kapcsolás úgy működik, mint az AMV
kapcsolás. A tranziens lezajlása után a kimenet a stabil állapotba átbillen és ott marad, amíg
újabb indító impulzus nem érkezik. Fordított stabil állapot beállítható, ha a dióda irányát
megfordítjuk. Újabb indító impulzusnak csak t2 idő után szabad érkeznie, egyébként a
működés bizonytalan lesz.
Ûki uki
Elméleti kondenzátor
feszültség
Up
uc
t
UD
-Ûki
t1
ube t2
indítás
t
derivált jel
t
Legyen a két kimeneti feszültség abszolút értéke azonos: Ûki. Hanyagoljuk el a dióda
feszültséget a kimeneti feszültséghez képest, mivel Ûki>>UD.
R2
U p = Uˆ ki
R1 + R2

(
 ˆ
)
t
−

u c = 1 − e τ  U ki + U D − U D

 
Az instabil állapot (billenés) addig tart, amíg uc=Up nem lesz.
 −1 
( )
t
U p = uc = 1 − e τ  Uˆ ki + U D − U D
 
 R 
t1 = τ ln1 + 2 
 R1 

A billenési idő változtatható az R1/R2 aránnyal.

Az érzéketlenségi tartomány (t2) meghatározható az előzőek szerint:

(
 ˆ
)+ U
t
−
u c = −  1 − e τ  U ki + U
 p p
 
Az érzéketlenségi tartomány addig tart, amíg uc=-UD nem lesz.
 − 2 
( )
t
− U D = uc = −1 − e τ  Uˆ ki + U p + U p

 
 R + 2 R2   R2 
t2 = τ ln 1  = τ ln1 + 
R
 1 + R 2   R1 + R2 
3.5.3. Hullámforma generátorok

A hullámforma generátorok négyszög, háromszög, fűrészfog és szinusz alakú jelet állítanak
elő. A szinusz alakú jelet nem szinusz oszcillátorral állítják elő, hanem a relaxációs
oszcillátor jelét átengedik függvény karakterisztikát megvalósító áramköri egységen
(függvénygenerátorok) kapják a közel szinuszos kimeneti jelet. Ez a megoldás nagy
rugalmasságot, de rosszabb torzítási tényezőt eredményez. Egyszerű, de korlátozott
tulajdonságú függvénygenerátor építhető integrátor és komparátor segítségével. A precíz,
sok szolgáltatást (pl. sweep, kitöltési tényező változtatás, modulációk, stb.) is tartalmazó
függvénygenerátor feladatok ellátására -általában VCO-k/VFC-k (feszültségvezérelt
oszcillátorok/feszültségvezérelt frekvencia konverterek) felhasználásával- cél integrált
áramkörök állnak rendelkezésre.
C
R3 uki2
R2 R1
U1
U2
uki1
Működése:
Az U1 integrátor a bemenetére kapcsolt állandó feszültség miatt (uki1=±Ûki) állandó árammal

táplált integrátornak tekinthető így a kimeneti feszültség (uki2) lineárisan nő vagy csökken.
Amennyiben a jel eléri a komparátor (U2) billenési szintjét, akkor a komparátor kimenete
vált és az integrátort ellentételes előjelű feszültségre tölti. A komparátor referencia
feszültsége 0V. Egyforma kimeneti feszültségek esetén a kitöltési tényező 50% lesz.
±Ûki uki1
uki2
±Ub
t
T/2

R2
U b = −uki
R1
1 Uˆ ki − 1 Uˆ ki −
uc (t ) = −U b − ∫ dt = −U b − t
C R3 C R3
 T Uˆ T
uc  t =  = U b = −U b − ki −
 2 τ 2
U R
T = 4τ b = 4τ 2
Uˆ ki − R1
R1
f =
4τR2
Az R1/R2 aránnyal tehát a frekvencia egy adott tartományban állítható.
3.5.4. Időzítők (timerek)

Az időzítő áramkörök a komparátorok és a logikai áramkörök egy speciális kapcsolása,
amely általános célú időzítés, valamint AMV, MMV, PWM, stb. feladatok ellátására
alkalmas.
Egy tipikus timer céláramkör:
Reset
+Ut törlés discharge
threshold R kisütés
küszöb Cl
_
Control R Q S
vezérlő U1
R
Output
Trigger erősítő kimenet
indítás S Q
U2
R tároló
Működése:
Az áramkör széles tápfeszültség tartományban működik és mind tranzisztoros, mind FET-es

technikával megvalósítják.
A kimenetet alapállapotba a RESET bemenet segítségével lehet beállítani. Ha a TRIGGER
bemeneten a feszültség kisebb, mint Ut/3, akkor az U2 a tárolót bebillenti Q=1 állapotba (ez
a kimenet is egyben) és a kapcsoló S kikapcsol, mivel a negált kimenet állapota=0 lesz. Ha a
THRESHOLD bemeneten a feszültség nagyobb, mint 2/3Ut, akkor a tároló törlődik, a Q=0,
lesz és a kapcsoló tranzisztor bekapcsol. A CONTROL bemeneten keresztül lehetőség van a
referencia feszültség állítására.

Alkalmazási példa: AMV időzítő áramkörrel
Töltés:
τ 1 = (R1 + R2 )C
U t  − 1 
t
τ1  U 2
2 1− e + t = Ut
3   3
 3
t1 = τ 1 ln (2 )
+Ut
Ut
R1 RESET
OUT
CONTROL
R2
THRESHOLD
DISCHARGE
TRIGGER
C
Kisütés:
τ 2 = R2C
2  2U t U t
t2
−
− U t 1 − e τ 2 + =
3  
 3 3
t 2 = τ 2 ln(2)
A frekvencia:
1 1 1
f = = =
t1 + t2 (τ 1 + τ 2 )ln(2) (R1 + 2 R2 )C ln(2)
A kitöltési tényező:
t1 τ1 R + R2
γ= = = 1
T τ 1 + τ 2 R1 + 2 R2
A jel elvileg sem lehet szimmetrikus, mivel a két időállandó különböző!

3.6. Jelkondicionáló áramkörök

A jelkondicionáló áramkörök feladata, hogy alacsony jelszintű jelforrások jelét olyan szintre
hozza, hogy az további feldolgozásra alkalmas legyen. A jelforrások általában alacsony jelet
szolgáltató (µV...mV) nemvillamos mennyiségeket átalakító szenzoroktól (transducer)
származnak, és nagy erősítést igényelnek különlegesen nagy linearitással és stabilitással
alacsony zajszint mellett (ezek méréstechnikai erősítők, így a mérési hiba miatt különösen
alacsony hiba engedhető meg). Gyakran egyéb járulékos feladatokat is meg kell oldani, pl.
galvanikus leválasztás vagy karakterisztika linearizálás, hőkompenzáció, stb. Gyakori, hogy
a jelforrás és a jelfeldolgozás helyileg jelentős távolságra van egymástól, így analóg
jelátviteli és EMC zavarvédelmi problémák is felmerülnek. Ennek megoldására szolgáló
erősítők a feszültség/áram átalakító erősítők. A jelkondicionáló áramkörök közé lehet
sorolni a jelformáló erősítőket is, amelyekről korábban esett szó (3.3.2.2. fejezet). A további
fejezetek elsősorban a gépészeti gyakorlatban fontos jelkondicionáló erősítő jellemzőivel
foglalkoznak.
Tipikus jelforrások:
• rezisztív érzékelők
• induktív érzékelők
• kapacitív érzékelők
• piezoelektromos érzékelők, stb.
A jelforrások, tápellátás és a jelkondicionáló áramkörök csatlakoztatásának lehetséges

módjai (a jelforrás típusától függően):
(alkalmazott jelölések: J jelforrás
T tápellátás
A erősítő)
1-vezetékes rendszerek:
J A
A módszer hátránya, hogy a zavarvédelmi szempontból legérzékenyebb vezeték a referencia

vagy vonatkoztatási vezeték (kevésbé szabatosan a földvezeték) bizonytalan impedanciájú.
Ezt a megoldást általában olyan helyen alkalmazzák, ahol a vezetékekkel való takarékosság
fontos, pl. gépjárművek elektromos és elektronikai egységei.
J T
R
A

A módszert elsősorban kontaktusnélküli közelítéskapcsolók (rendszerint kétállapotú)

jeleinek továbbítására használjuk. A jeladó önfogyasztását egy minimális áram fedezi és az
ennél nagyobb áram hordozza az információt, amelyet egy ellenállással alakítunk át
feszültséggé a jelfeldolgozó számára. Szokásos, pl. a 4 mA referencia szint vagy ‘élőnulla’
és 20 mA, mint jelszint. Élőnulla alkalmazása lehetővé teszi a vezetékszakadás kiszűrését is.
A módszer vezeték takarékos, de analóg átvitelre korlátozottan alkalmas.
jel
+
J T
-
A megoldás közös föld vezetéket használ, amely analóg jelátvitel esetén galvanikus
csatolási hibákat hordozhat magában. Különösen jól alkalmazható azonban
közelítéskapcsolók jelének továbbítására, ahol a jel-kimenet lehet relés, NPN vagy PNP
tranzisztoros.
4-vezetékes rendszerek
Jel+
Ut+
J T
Ut-
A
Jel-
Különösen jól használható fél-, vagy teljes hídba kapcsolt, illetve egyéb szimmetrikus
kimeneti feszültségű átalakítók esetén (pl. nyúlásmérőbélyeges híd). A jel szimmetrikus
jelként kerül feldolgozásra, így a közösmódusú problémák jobban kezelhetők. A jelvezeték
általában árnyékolt, mivel a jelszint alacsony és érzékeny az elektromágneses zavarokra. A
módszer hátránya, hogy hosszú vezetékek esetén (amely az ipari gyakorlatban a jelforrás
helye és a feldolgozás helye közötti távolság miatt jelentős lehet) a vezeték impedanciák
hatását, az árammal átjárt tápfeszültség vezetékeken fellépő feszültségesések mérési
pontosságot rontó hatását nem lehet kikompenzálni.
Sense+
Ut+
J T
Ut-
Jel+ A
Sense-
Jel-

Két vezetékkel (sense+ és sense-) érzékeljük a híd tápfeszültségét a szenzor helyén és a

tápegység a tápfeszültséget nem a jelfeldolgozási, hanem a jelforrási oldalra stabilizálja. Így
a 4-vezetékes rendszerre elmondott hiba jelentősen csökkenthető. A szenzor (sense)
vezetékeket árammal terhelni nem szabad.
3.6.1. Mérőerősítők (Műszererősítők)

A mérőerősítők az alacsony jelszintű jelforrások jelét erősítik fel az analóg technikában
szokatlanul nagy, gyakran többezer-szeres erősítéssel nagy linarítás és stabilitás mellett.
Bizonyos típusaik kiegészítő elektronikaként tartalmazhatnak szűrőket is (monolitikus
műszererősítők).
Az alapvető probléma az, hogy a jelforrás jelszintje és a külső és belső forrásokból
származó zaj és zavar, valamint a driftek (hőmérsékelti, tápfeszültség okozta és hosszúidejű
alkalmazás okozta drift) a jelforrással közel azonos jelszintet eredményezhetnek, amely
lehetetlenné tenni a hasznos jel és a zajok zavarások szétválasztását. Lehetséges megoldás a
jel megszaggatása (chopper-stabilizált egyenáramú erősítők) és váltakozó jelként történő
erősítése (ilyenkor az egyenáramú hibák hatása lecsökken), majd az egyenszint
visszaállítása szűrőkkel, azonban ez a módszer jelentősen lekorlátozza a bejövő jel felső
határfrekvenciáját a szükséges mintavételezés miatt. A fejezet további részei ezért csak a
gyakrabban alkalmazott, szélesebb sávú egyenáramú műszererősítőkkel foglalkoznak.
A mérőerősítők általános jellemzése:

• szimmetrikus bemenet, aszimmetrikus kimenet
• nagy erősítés
• alacsony bemeneti feszültség tartomány
• nagy CMRR
• alacsony zaj
• nagy bemeneti ellenállás
• nagy linearítás
• alacsony driftek (nagy stabilitás)
3.6.1.1. Egyfokozatú mérőerősítő
A legegyszerűbb mérőerősítő kapcsolás a már tárgyalt (3.3.1.2.) kivonó érősítő, amely

azonban csak kis-közepes erősítésekre alkalmas (max. 50-100), azaz nagy jelszintet igényel
(legalább 10-100 mV). A kapcsolással elérhető CMRR érték is alacsony.
3.6.1.2. Kétfokozatú mérőerősítő
R1
R2
ubes
uki
R2 R1
A kapcsolás tulajdonságai javíthatók, ha kétfokozatú erősítőt alkalmazunk, ahol az első

fokozat differenciális kimenetű. Ezzel a módszerrel el lehet érni az 1000-szeres erősítést is.
A kapcsolás működéséből következően azonban nagy erősítés esetén az R2 ellenállás értéke

kicsi lesz, ami a szükséges bemeneti ellenállás miatt kedvezőtlen, az R1 pedig nagy értékű
lesz, ami zaj és ofszet áram hibák miatt hátrányos.
3.6.1.3. Három műveleti erősítős mérőerősítő (műszererősítő)
Jobb megoldást eredményeznek a kifejezetten méréstechnikai célokra kifejlesztett műszer

erősítők, amelyeket gyakran egybe integrált formában illetve összetettebb -egyéb
funkciókkal is kiegészített- esetben hibrid áramkörként gyártanak. Az áramkör alkalmas
nagyobb erősítések megvalósítására (2000-2500), amely különösen alacsony jelszintű
átalakítók esetén fontos. Az alacsony zaj, nagy linearítás és stabilitás, kis driftek és nagy
CMRR alapkövetelmény. Integrált formájában úgy alakítják ki, hogy csak minimális külső
alkatrészt igényelnek, mivel ezek tulajdonságai leronthatják az egész áramkör
tulajdonságait. Gyakran beépítésre kerül a hídmeghajtó tápegység (6-vezetékes
kialakításban), valamint hibrid esetben hangolható analóg szűrő kapcsolások is csatlakoznak
az áramkörhöz.
Alapkapcsolás:
R1
I4 R2
R4 R3
ubes U4 R3 uki
R2
R1
I. fokozat II. fokozat

Megjegyzés: A bemeneten lévő RC tagok (szaggatottan rajzolva) a zajok, zavarok szűrését
szolgálják, illetve a bemeneti ellenállást állítják be optimális értékre, alkalmazásuk
opcionális.
Az erősítés meghatározása:
Au = AI ⋅ AII , ahol AI az első, az AII a második fokozat erősítése, Au az eredő erősítés.
Az első fokozat erősítését abból kiindulva határozhatjuk meg, hogy a műveleti erősítők két
bemeneti kapcsa között a feszültség elhanyagolhatóan kicsi lineáris üzemben. Ezt
figyelembe véve az R4 ellenállás feszültsége meg kell, hogy egyezzen közelítőleg a
bemeneti feszültséggel. Figyelembe véve azt, hogy elhanyagolható a műveleti erősítőbe
folyó bemeneti áram, így az R3 ellenállásokon folyó áramoknak meg kell egyezni az R4
ellenálláson folyó árammal.
u R4 = ube
u R4
iR 4 =
R4

 R   R 
U kiI = 2 ⋅ R3 ⋅ i3 + u R4 = u R4 1 + 2 3  = ube 1 + 2 3 
 R4   R4 
UI R
AI ki = 1 + 2 3
ube R4
A második fokozat egy már korábban ismertetett kivonó vagy differencia erősítő, amelynek
ismert az erősítése:
R1
AII = −
R2
Az eredő erősítés tehát:
R1  R 
Au = − 1 + 2 3 
R2  R4 
Az összefüggésből látható, hogy az erősítés az R4 állításával lehetséges.
A jelkondicionáló működését befolyásoló hatások és kompenzálásuk:
a) A jelkondicionáló és a feldolgozási pont közötti vezeték ellenállás hatásának

kiküszöbölése
A műszererősítő kimenete és a jelfeldolgozási pont távol lehet egymástól, így a vezeték

ellenállás jelcsökkentő hatását nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez a hatás csökkenthető,
ha a vezetéket az ábra szerint a kapcsolás részévé tesszük. A SENSE és a REF ág
impedanciája azonos, mivel ugyanolyon vezetékből épülnek fel, így az erősítés nem a
mérőerősítő kimenetei pontjára van definiálva, hanem a feldolgozási pontra (a terhekésre).
Ez a megoldás továbbá lehetővé teszi, hogy külső meghajtó erősítővel a kimenet
terhelhetőségét megnöveljük a feszültségerősítés változtatása nélkül. Ezek a lehetőségek
legtöbb integrált műszererősítőbe beépítésre kerülnek.
Meghajtó
(opcionális)
R1 SENSE
I4 R2
R4 R3
OUT
ubes U4 R3 uki
R2
R1 uf
REF
b) Ofszet kompenzálás és szinteltolás
A műszererősítők nagyfokú szimmetriával rendelkeznek, így ofszet feszültségük és driftjük

alacsony értékű. A külső ofszet kompenzálás -az áramkör szimmetrikus kialakítása és nagy
erősítése miatt- nehezen megoldható.

Egy lehetséges megoldás kismértékű ofszet hiba R1

kompenzálására:
R2
uki
R2
R1
Uo
c) Jelvezetékek árnyékolásából adódó közösmódusú jel hatásának csökkentése

Az alacsony jelszintek miatt a külső elektromágneses zavarások elkerülésére a jeleket
árnyékolt vezetékekkel csatlakoztatjuk a jelkondicionáló bemenetére. A jelvezetékeket
általában -a hullámcsatolások csökkentése érdekében- közös (kéteres) árnyékolt vezetékkel
csatlakoztatjuk. Vannak szenzorok, ahol a közös árnyékolás nem oldható meg, ott a
jelvezetékeket külön-külön árnyékoljuk. Mindkét esetre elmondható az, hogy a rézből
készült árnyékolás és a jelvezeték között elosztott kapacitások lépnek fel, amelyek
valamilyen jelszintre feltöltődnek. Ha az árnyékolást közvetlenül a földre kötnénk, akkor ez
egy járulékos vezérlést biztosítana az áramkörnek, amely hibafeszültséget generálna a
kimeneten. Ennek elkerülésére az árnyékolást lebegő potenciálra tesszük. Különösen sok
gondot okozhat a jelvezetékenkénti (erenkénti) árnyékolás, mert ott még a feltöltődés
mértéke is eltérő lehet, ami közösmódusú jelet ad a bemenetre.
Közösen árnyékolt vezetékek árnyékolásának bekötése:
R5
R4 R3
R3
R5
–
K
+
Erenként árnyékolt vezetékek árnyékolásának bekötése:

+
–
R5
-Ut R4 R3
R3
R5
–
+

3.6.2. Szigetelt erősítők

A szigetelt erősítők feladata a ki- és bemeneti pontok galvanikus elválasztása zavarvédelmi
vagy életvédelmi megfontolások miatt nagy linearítás mellett. Elsősorban ipari
környezetben a különböző forrásokból származó jelek okozta zavarok és a jelfeldolgozó
egység védelmében alkalmazzuk, de vannak területek, ahol az elválasztást szabványok írják
elő, pl. orvostechnikai alkalmazások. Az áramkörnek a stabilitás és linearítás mellett
rendelkeznie kell nagy leválasztási feszültséggel (átütési szilárdsággal), amelynek előírt
nagysága a környező feszültségektől függ és általában 1.5-3.75 kV közé esik. A teljes
galvanikus leválasztás érdekében gyakran a tápfeszültséget is leválasztják az erősítőktől
mind a primer mind a szekunder oldalon.
A leválasztás történhet transzformátorosan vagy optoelektronikai úton.
A szigetelt erősítők áramköri jelölése:
– –
+ +
-Ut +Ut -Ut +Ut
Tápfeszültség a szekunder Tápfeszültség a szekunder
oldalon nem szigetelt oldalon szigetelt
3.6.2.1. Transzformátoros leválasztású szigetelt erősítők
Az elektronikához általában a transzformátor mérete miatt nem illeszkedik, azonban mivel

az indukció a frekvenciával arányos, kis méretű transzformátorok szükségesek magasabb
frekvenciákon. Előnyös, hogy az átviteli láncnak feszültséget kell átvinnie, így teljesítmény
átvitelre nincs szükség.
A leválasztás alapja az, hogy a jelet megszaggatva (szaggatós modulátorral) a kapott
váltakozó jelet transzformátoron átvihetjük, majd a szekunder oldalon szinkron szaggatást
alkalmazva (szaggatós demodulátorral) az eredeti jel visszaállítható. A módszer hátránya,
hogy a szaggatás mintavételezésnek számít, így vonatkozik rá a mintavételezési törvény,
ami a jel felső határfrekvenciáját bekorlátozza. Ez azonban az ipari gyakorlatban nem okoz
gondot, mivel a mérendő jelek általában alacsony frekvenciásak.
A kapcsolás alapelve:
bemeneti erősítő modulátor demodulátor kimeneti erősítő
jel
Ube+ –
Ube- + Uki
tápfeszültség
+Ut +Ut
-Ut -Ut
AC/DC DC/AC külső oszc.

oszcillátor
konverter konverter

Megjegyzés: szigetelt szekunder-oldali tápellátás esetén a szekunder kör elektronikája nem

közvetlenül, hanem egy AC/DC konverteren keresztül kapja a tápellátást.
A modulátor és a demodulátor ugyanarról a frekvenciáról működik és fázisban szinkronban

szaggat. A demodulátor jelét szűrőn engedik át, hogy az egyenáramú komponenst kiszűrjék.
A szaggatás frekvenciája 25-250 kHz között van, amely kis fizikai méreteket tesz lehetővé.
A transzformátoros leválasztással elérhető linearítás: >10-4
A szigetelési feszültség: 1.5-2.5 kV
Alacsony drift: <10ppm/1000 óra
A jelátvitel sávszélessége: DC-100 kHz.
A primer oldali tápfeszültség alacsony terhelhetőségű és alapvetően a bemeneti szenzor

meghajtására szolgál.
3.6.2.2. Optoelektronikai leválasztású szigetelt erősítő
Az optoelektronikai leválasztás egy feszültség/frekvencia átalakítást (VFC) tartalmaz, majd

az ily módon frekvencia modulált jelet optikai leválasztással visszük át szekunder oldalra,
ahol a visszaállítást frekvencia/feszültség átalakító (FVC) végzi.
Az átalakítás lassúbb, mint az előbbi esetben, mivel a konverzió több időt igényel, amely
behatárolja a bemeneti jel frekvencia tartományát. Úgyszintén behatárolt a frekvencia löket
nagysága, így a bemeneti jel dinamika tartománya is. A tápfeszültséget itt is szigetelten kell
átvinni, illetve független forrásokból biztosítani.
Az ilyen kialakítású leválasztás linearítása rosszabb, mint a transzformátorosé, kb.
<0.1….0.5%. Az eljárást, mint elvet alkalmazzák forgó alkatrészekről történő információ
átvitelre is.
Az optoelektronikai leválasztás elve:
bemeneti erősítő VFC optocsatoló FVC kimeneti erősítő

fo jel
Ube+ – V f
Uki
Ube- + f V
tápfeszültség
+Ut
+Ut
-Ut -Ut
AC/DC DC/AC
oszcillátor külső oszc.
konverter konverter

3.6.3. Töltéscsatolt erősítők

A töltéscsatolt erősítőket a piezoelektromos szenzorok jeleinek kondicionálására használjuk.
A jelforrás sajátossága, hogy nagyon alacsony jelszintet (töltést) szolgáltat és ennek
megfelelően igen nagy bemeneti ellenállású erősítőt kell alkalmazni. A töltés önkisülése,
elszivárgása miatt a mérésnek dinamikusnak kell lenni. Külön gondot okoz a csatlakozó
kábel, mivel annak kapacitása valamint az erősítő bemeneti kapacitása is befolyásolja a
mérés pontosságát.
Az erősítővel szemben támasztott követelmények:

• nagy bemeneti ellenállás
• rendkívül kicsi bemeneti áram
• nagy stabilitás
• igen alacsony driftek
• alacsony bemeneti kapacitás
A feltételeknek speciálisan kialakított MOSFET erősítők felelnek meg.
Az elvi kapcsolás:
CF
+ uki
A bekötő kábel és a bemeneti kapacitás hatása és kompenzálása:
UT CT Cbe Rbe
CC Ube
kristály kábel erősítő
Az erősítő és a kábel a kristály jelét leosztja a bemenetre, ami hibát eredményez. Az átviteli
függvény:
Ck = Cbe + Cc
U be ( jω ) ωRbe CT
Y ( jω ) = =
UT 1 + (ωRbe (Ck + CT ) )
2
Az összefüggés alapján megállapítható, hogy a hiba csökkentése érdekében olyan erősítőt

kell alkalmazni, ahol:
Rbe→∞ és Ck<<CT, ami azt jelenti, hogy kapacitás-szegény kábelt és kapacitás-szegény
bemenetű erősítőt kell alkalmazni igen nagy bemeneti ellenállás mellett.

3.6.4. Hőmérséklet átalakítók erősítői

Hőmérséklet, mint nem villamos jel, mérésére több lehetőség is rendelkezésre áll a
hőmérséklet tartomány függvényében, pl. hőellenállás, hőelem, elektromágneses sugárzás
spektruma, hőmérséklet miatti méretváltozás, stb. Az egyes átalakítóknak más és más
jelerősítők kellenek.
A hőellenállások és egyéb termisztorok általában hídba vagy félhídba kapcsolt érzékelők,
amelyek erősítése ugyanúgy történik, mint a korábban tárgyalt ellenálláshidas érzékelők
esetén és alapáramkörük az egyenáramú műszererősítő. A hőellenállások és termisztorok
karakterisztikája gyakran nem lineáris, amelyet vagy a feldolgozás fázisában korrekcióval
vagy a jelkondicionálás fázisában korrekciós erősítőkkel valósíthatunk meg. Az áramkör
kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a mérendő szenzorok belső hőtermelése ne
hamisítsa meg a mérést (tápellátás kialakítása).
A hőelemes érzékelők nem igényelnek segéd áramforrásokat, azonban a hőelemek eltérő
karakterisztikái miatt, valamint a hidegpont kompenzálási igény miatt speciális erősítőket
igényelnek.
A fejezet további részében a hőelemes átalakítók jelkondicionáló erősítőiről lesz szó.
A hőelemes érzékelés azon az elven alapul, hogy két egymással érintkező eltérő fém két
végpontja között feszültségkülönbség lép fel, ha a két pont hőmérséklete eltérő (Seebeck
hatás). Az elvből következik, hogy a mérés igényel egy referencia pontot, amihez képest a
másik pont hőmérsékletét meg tudjuk határozni. Az ideális eset az lenne, ha a referencia
pont 0 C°-on lenne, azonban ez általában nem biztosítható, viszont a szobahőmérséklet
állandóan változik (hidegpont kompenzálás). További gondot okoz, hogy a bekötő
vezetékek anyaga is eltér a szenzorok anyagától, ami járulékos feszültséget eredményezhet.
Az egyes hőelemek anyaga eltérő, ami eltérő karakterisztikákat eredményez. A
legjellemzőbb anyagokra vonatkozó karakterisztikákat szabványosították és betűjelzéssel
látták el, pl.:
E (Cr-konstantán),
T (réz-konstantán),
K (Cr-Alumel/Ni),
J (vas-konstantán),
R (Pt-Pt/Rh 13%),
S (Pt-Pt/Rh 10%)
és a kompenzáló vezetékekre:
V (Cu-Cu/Ni) a K kompenzálására,
U (Cu-Cu/Ni) az R és S kompenzálására.
Az egyes hőellenállás anyagok eltérő µV/C° konstansokkal rendelkeznek, ami az
elektronikusan előállított hidegpont kompenzálás (referencia pont érték) beállítását
megnehezíti. Az egyes elektronikus áramkörök különböző érzékelőkhöz alkalmasak.
T1 U s = α (T1 − T2 )
T2
hőmérsékletek
A T1 a mérőpont hőmérséklete, T2 a csatlakozási pont hőmérséklete (hidegpont), α
anyagjellemző, pl. J esetén 4.8.10-4, K esetén 4.3.10-4, stb. A T1 mérése érdekében T2-nek 0
C°-on kellene lennie, amelytől a mérés általában eltér. Ennek elérése érdekében egy
hidegpont kompenzációt kell végrehajtani, ahol a kompenzátornak ugyanazon a
hőmérsékleten kell lennie, mint a hidegpont.

Új hideg-
Pl. Fe Pl. Fe
pont Cu
Erősítő
T1 Pl. konstantán Pl. konstantán Cu
Csatlakozási T2 kompenzátor
pont
hőellenállás Bekötő vezeték jelfeldolgozó

A rézvezeték és a szenzor vezetékei között is kialakul feszültség, ezért a lehető legrövidebb
Cu bekötővezetéket kell alkalmazni, hogy azonos hőmérsékleten legyenek. Ugyanez
vonatkozik a jelkondicionáló erősítő és a bekötő rézvezetékek között fellépő feszültségekre.
A kompenzátor és a jelfeldolgozó belső hőmérséklete a saját melegedés miatt sem változhat
a működés során, ezért a tápfeszültség megválasztására ügyelni kell, hogy a veszteségi
teljesítményt a minimális szinten lehessen tartani.
Szenzor vezeték
D
szakadás jelzés
szenzor
A C Jel kimenet
Jelölések:
A szenzor jelerősítő
B kompenzátor
C összegző erősítő
D ablak komparátor
Ajánlott irodalom
[1] Herpy: Analóg integrált áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, 1973
[2] Sheperd: Műveleti erősítők, Műszaki Könyvkiadó, 1985
[3] Tietze-Schenk: Analóg és digitális áramkörök, Műszaki Könyvkiadó, 1990.
[4] Herpy-Barka: Aktív RC szűrők, Akadémiai Kiadó, 1985
[5] Schnell szerk.: Jelek és rendszerek méréstechnikája, Műszaki Könyvkiadó, 1985.
[6] Millmann: Microelectronics, McGraw-Hill, 1992
[7] Winzer: Linear Integrated Circiuts, Saunders College Publishing, 1992
[8] Kissel: Industrial Electronics, Prentice Hall, 1997
[9] Doebelin: Measurement Systems, McGraw-Hill, 1990
[10] Savant-Roden-Carpenter: Electronic Design, Benjamin/Cummings Publishing,
1991

Tartalomjegyzék
3.0. Műveleti erősítők..................................................................................................... 2
3.1. Műveleti erősítők felépítése, jellemzői.................................................................... 2
3.1.1. Ideális műveleti erősítők jellemzői............................................................................. 2
3.1.2 Műveleti erősítők belső felépítése .............................................................................. 3
3.1.3. Valóságos műveleti erősítő helyettesítőképe és jellemző paraméterei....................... 5
3.1.4. Műveleti erősítő transzfer karakterisztikája................................................................ 8
3.1.5. Műveleti erősítő áramköri jelölése ............................................................................. 8
3.2. Műveleti erősítős alapkapcsolások (lineáris üzem) ................................................. 8
3.2.1. Invertáló erősítő.......................................................................................................... 9
3.2.2. Nem-invertáló bemenetről vezérelt erősítő .............................................................. 10
3.2.3. Egységnyi erősítésű erősítő (feszültség-, emitterkövető) ......................................... 11
3.3. Származtatott kapcsolások..................................................................................... 13
3.3.1. Műveletvégző kapcsolások....................................................................................... 13
3.3.1.1. Összegző kapcsolás (invertáló)............................................................................ 13
3.3.1.2. Kivonó (differencia) erősítő................................................................................. 13
3.3.1.3. Integrátor.............................................................................................................. 16
3.3.1.4. Differenciáló áramkör.......................................................................................... 18
3.3.1.5. PI-alaptag egy műveleti erősítővel ...................................................................... 21
3.3.1.6. PD-alaptag egy műveleti erősítővel..................................................................... 22
3.3.1.7. PID áramkör......................................................................................................... 22
3.3.2 Jelformáló kapcsolások ............................................................................................ 23
3.3.2.1. Egyenirányítók..................................................................................................... 23
3.3.2.1.1. Átlagérték egyenirányító ................................................................................. 23
3.3.2.1.2. Effektívérték-képző kapcsolások..................................................................... 24
3.3.2.1.3. Csúcsérték egyenirányító................................................................................. 25
3.3.2.2. Exponenciális és logaritmikus erősítők ............................................................... 25
3.3.2.2.1. Az exponenciális karakterisztikájú erősítő elve ............................................. 26
3.3.2.2.2. A logaritmikus karakterisztikájú erősítő elve................................................. 26
3.3.2.3. Analóg szorzó áramkörök elve ............................................................................ 27
3.3.2.3.1. Logaritmikus erősítőkkel felépített szorzó elve............................................... 27
3.3.2.3.2. Vezérelt áramosztós szorzók elve ................................................................... 27
3.3.2.3.3. Időosztásos elven működő (PWM) szorzó ...................................................... 28
3.3.3. Vezérelt generátorok ................................................................................................ 29
3.3.3.1. Feszültséggel vezérelt feszültséggenerátor .......................................................... 29
3.3.3.2. Feszültséggel vezérelt áramgenerátorok .............................................................. 29
3.3.3.2.1. Földfüggetlen kimenetű terhelésű áramgenerátor ........................................... 30
3.3.3.2.2. Földfüggő kimenetű feszültséggel vezérelt áramgenerátor ............................. 31
3.3.3.3. Áramvezérelt feszültséggenerátor........................................................................ 32
3.3.3.4. Áramvezérelt áramgenerátorok............................................................................ 32
3.3.3.4.1. Áram-vezérelt áramgenerátorok többszörös konvertálással............................ 33
3.3.3.4.2. Áramvezérelt áramgenerátorok negatív impedancia konverterrel................... 33
3.3.5. Oszcillátorok............................................................................................................. 34
3.3.5.1. Fázistolós oszcillátor műveleti erősítővel............................................................ 35
3.3.5.2. Wien-hidas oszcillátorok ..................................................................................... 36
3.3.5.3. Kvarc- oszcillátorok............................................................................................. 37
3.3.6. Aktív szűrők ............................................................................................................. 39
3.3.6.1. Szűrő típusok ....................................................................................................... 39
3.3.6.1.1. Aluláteresztő szűrő .......................................................................................... 39
3.3.6.1.2. Felüláteresztő szűrő ......................................................................................... 40
3.3.6.1.3. Sáváteresztő szűrő ........................................................................................... 40
3.3.6.1.4. Sávzáró szűrő .................................................................................................. 41
3.3.6.2. Gyakran alkalmazott polinomok és tulajdonságaik ............................................. 41

3.3.6.2.1. Butterworth-szűrők.......................................................................................... 42
3.3.6.2.2. Csebisev szűrők............................................................................................... 42
3.3.6.2.3. Thomson-Bessel szűrők .................................................................................. 43
3.3.6.3. Tervezési alapismeretek....................................................................................... 44
3.3.6.3.1. Konjugált komplex pólusok tulajdonságai szűrési szempontból..................... 44
3.3.6.3.2. Ingadozás paraméterek .................................................................................... 45
3.3.6.3.3. Normált referens aluláteresztő szűrők ............................................................. 45
3.3.6.4. Aktív szűrők tervezése......................................................................................... 48
3.3.6.4.1. Szűrőtervezés approximációs eljárással .......................................................... 48
3.3.6.4.2. Közvetlen szűrőtervezés.................................................................................. 54
3.3.7. Kapcsolt kapacitású szűrők ...................................................................................... 55
3.4. A műveleti erősítők hibái ...................................................................................... 59
3.4.1. A frekvencia karakterisztika és kompenzálása ......................................................... 59
3.4.1.1. A nyílthurkú erősítés frekvenciafüggése ............................................................. 59
3.4.1.1.1. A negatív visszacsatolás hatása a frekvenciamenetre...................................... 60
3.4.1.1.2. A határfrekvencia hatása a dinamikus paraméterekre ..................................... 61
3.4.1.2. Fázistartalék ......................................................................................................... 61
3.4.1.2.1. A fázistartalék hatása a dinamikus tulajdonságokra........................................ 62
3.4.1.2.2. A fázismenet hatása a linearításra ................................................................... 62
3.4.1.3. A frekvencia karakterisztika kompenzálása......................................................... 63
3.4.2. Ofszet hibák és kompenzálásuk................................................................................ 65
3.4.2.1. Ofszet hiba csökkentése a tervezés során ............................................................ 66
3.4.2.2. Ofszet kompenzálás ............................................................................................. 67
3.4.2.2.1. Kivezetett kompenzáció nélküli áramkörök .................................................... 67
3.4.2.2.2. Külső kivezetett kompenzációjú áramkörök ................................................... 67
3.4.2.2.3. Automatikus kompenzáció .............................................................................. 68
3.5. Műveleti erősítők kapcsolóüzeme ......................................................................... 69
3.5.1. Komparátorok........................................................................................................... 69
3.5.1.1. Hiszterézis-nélküli komparátorok........................................................................ 70
3.5.1.2. Hiszterézises komparátorok................................................................................. 72
3.5.1.3. Ablak komparátorok................................................................................................. 74
3.5.2. Multivibrátorok......................................................................................................... 75
3.5.2.1. Astabil multivibrátor műveleti erősítővel ............................................................ 75
3.5.2.2. Monostabil multivibrátor műveleti erősítővel ..................................................... 76
3.5.3. Hullámforma generátorok ........................................................................................ 78
3.5.4. Időzítők (timerek)..................................................................................................... 79
3.6. Jelkondicionáló áramkörök ................................................................................... 81
3.6.1. Mérőerősítők (Műszererősítők) ................................................................................ 83
3.6.1.1. Egyfokozatú mérőerősítő..................................................................................... 83
3.6.1.2. Kétfokozatú mérőerősítő...................................................................................... 83
3.6.1.3. Három műveleti erősítős mérőerősítő (műszererősítő)........................................ 84
3.6.2. Szigetelt erősítők ...................................................................................................... 87
3.6.2.1. Transzformátoros leválasztású szigetelt erősítők................................................. 87
3.6.2.2. Optoelektronikai leválasztású szigetelt erősítő.................................................... 88
3.6.3. Töltéscsatolt erősítők................................................................................................ 89
3.6.4. Hőmérséklet átalakítók erősítői ................................................................................ 90
Ajánlott irodalom............................................................................................................... 91
Tartalomjegyzék ................................................................................................................ 92

Elektronika III.

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Elektronika III.

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

MISKOLCI EGYETEM ELEKTROTECHNIKAI-

DR. KOVÁCS ERNŐ

3.0. Műveleti erősítők

3.1. Műveleti erősítők felépítése, jellemzői

A műveleti erősítős feszültségerősítők jellemző paraméterei:

Az ideális feszültségerősítő Műveleti erősítős valós

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 2

A táblázat ideális- és a megvalósítható paramétereit tartalmazó oszlopait összehasonlítva

A fentiek alapján meghatározhatjuk az ideális erősítő helyettesítőképét:

3.1.2 Műveleti erősítők belső felépítése

A műveleti erősítők általános felépítése

1. Bemeneti egység: általában bipoláris vagy térvezérelt tranzisztorral felépített

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 3

7. Vezérelt áramgenerátor és áramtükör a bemeneti fokozat munkapont beállítására

Az áramkör minden meghatározó elemének a munkapontját áramgenerátorokkal állítjuk be,

A kimeneti túlterhelés/túláram elleni védelem kialakítása:

Az iki kimeneti áram az Rsc ellenálláson

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 4

3.1.3. Valóságos műveleti erősítő helyettesítőképe és jellemző

¾ Nyugalmi bemeneti áram

¾ Bemeneti ofszet feszültség

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 5

¾ Paraméterek megváltozása időben, hőmérsékletre, tápfeszültség változásra (driftek)

a) Ofszet feszültség hőmérséklet driftje

UTC a pozitív tápfeszültség, UTE a negatív tápfeszültség

Rbes a bemeneti kapcsok között fellépő ellenállás

(A közösmódusú bemeneti ellenállás Rbek>>Rbes, így hatása elhanyagolható.)

±Ukimax (két tápfeszültséges műveleti erősítők esetén)

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 6

UTCmax, UTEmax (alkalmanként a minimális értékek is megadásra kerülnek)

¾ Maximális teljesítmény disszipáció

Pdmax(T), értéke függ az üzemi hőmérséklettől

¾ A nyílthurkú erősítés (Ao) határfrekvenciája/sávszélessége

Általában grafikusan adják meg az amplitúdó karakterisztikájával, különösen akkor,

B a sávszélesség. A sávszélesség a néhány

A műveleti erősítő dinamikus viselkedését a tranziens paraméterek írják le (felfutási idő,

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 7

3.1.4. Műveleti erősítő transzfer karakterisztikája

3.1.5. Műveleti erősítő áramköri jelölése

Az áramkör két bemeneti pontja a + (nem-invertáló) illetve –

3.2. Műveleti erősítős alapkapcsolások (lineáris üzem)

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 8

3.2.1. Invertáló erősítő

b) u2=ube, (ube=u2-ubes és ubes=0 a B szerint)

d) i1=i2, az A elhanyagolás miatt (az invertáló bemenet nem csomópont).

f) uki=-u1, a feszültségirányok összehasonlítása, valamint az invertáló bemenet

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 9

A kapcsolás soros- feszültség negatív visszacsatolás típusú.

3.2.2. Nem-invertáló bemenetről vezérelt erősítő

b) u2=ube, (ube=u2+ubes és ubes=0 az a) szerint)

d) i1=i2, az A elhanyagolás miatt az invertáló bemenet nem csomópont.

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 10

A kapcsolás bemeneti ellenállása

A kapcsolás soros-feszültség visszacsatolás típusú az invertáló kapcsoláshoz hasonlóan,

3.2.3. Egységnyi erősítésű erősítő (feszültség-, emitterkövető)

A nem-invertáló erősítő egy speciális esete az egységnyi erősítésű erősítő. Az invertáló

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 11

feszültséggel, valamint a kimeneti feszültség is megegyezik az invertáló bemenet

2. Meghajtó: a kimenet ellenállása rendkívül kicsi. A bemeneten -a nagy ellenállás

Az áramkör önállóan is kereskedelmi termék.

Dr. Kovács Ernő: Elektronika előadás jegyzetek (III.) 12

3.3. Származtatott kapcsolások

3.3.1. Műveletvégző kapcsolások

Az invertáló bemenet áramösszegző csomópontként működik az ellenállásokon folyó