Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

Ha valaki magára ismer benne. hogy egy lány szerint jó velem az ágyban.Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. az még csak hagyján. De. tartsa meg magának. az kizárólag a véletlen mûve. ha másokat vél beazonosítani. ne tessenek rajtam számon kérni! . Amennyiben például azt olvassák valahol.

akik nem akarják. Olyanok.„Többféle népek vannak. a Micimackóból) . akik nem tudják és olyanok.” (Füles.

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

vagyis. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. Azért mondta ezt – gondolom én most. hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. a Dani. mégis fejlettebb. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. ott a Nagyinál. amióta csak az eszemet tudom. ez az én túlfûtöttségem. és mindjárt ki is találtam. amikor nem akartam (nõt). sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. úgyhogy az egy másik könyv. gondoltam akkor. Hát. Az elképzelhetetlenül jó érzés. sokáig gondolkodtam. párharcnak színlelt egymásra találásának.) Mielõtt a géphez ültem volna. Zavart már akkoriban piszkosul. büszkén mászkálnak. így áttekintve az idõk kezdetének ködén –. hogy a férfiak nõt akarnak. mint hímek és nõstények örökös. Egyszer az edzõm. milyen klassz érzés volt. Arra viszont nagyon is emlékszem. hogy velem egykorú. hogy volt-e olyan. de nem emlékszem ilyenre. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. úgymond. de fõleg keresésének. de már feleségem van. gondoltam büszkén. Férfi lettem. mert én akkoriban úgy gondoltam. (Ezt az ifjúkori elméletemet. hogy szõrösödik a kukim. de 11 . mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban. még meg is rótt ezért. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). (Sõt. a nõk meg férfit. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. még most is azt akarok.Mindig nõt akartam. azóta. amikor a Nagyinál elõször észrevettem.

(Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. hanem bele! Nem tudtam. hogy menjünk a fészer mögé. de tényleg sûrû. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam. Copfost. erõs copfja volt. de esküszöm így volt. szõrös – nyögtem ki végül.még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak.) – Nem. még ma is emlékszem a fonatok illatára. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. na meg csak úgy Copfos mögött. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. meddig álldogáltunk így. Azonmód megkerestem a lányt. De nehezebb volt. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. de annyi már világos volt. ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. Tehát megláttam. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. hogyan történhetett. a búvóhelyünkre. Ez tényszerûen annyit jelent. pontosan hova. mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. hogy szõrösödik. mint gondoltam. Nem tudom. olyan volt akár esõ után a fû. hogyan emelkedik végig a varrásnál. Hogy jobban megértsék a helyzetet. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. Nem tudom. Copfos nézett rám egyre riadtabban. – Mi a baj…. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt. 12 . mondtam neki. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam.

– Azannya. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. Akkor rá kellett volna ébrednem. pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. Ezt magam sem tudtam. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan. Szerintem õ is büszke volt rá.) Koma közelített a budi felé. ahogy látom. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. meg talán õ is. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét. de már akkor éreztem. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. még szerencse. ám a valódi dugás. nem csak az én életemben. úgyis feleségül veszel. hogy szidott valakit. nem? – Hát persze – bólogattam én. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. maximum tizenhárom évesek lehettünk. így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . térjünk vissza a Nagyi budijához. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. de közben meg is rémült. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat. hogy most mi lesz. nem is tudom eldönteni. jó messzirõl lehetett hallani. hanem az egész világegyetemben. Ezt úgy számoltam ki.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . ugyebár –. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. mondanom sem kell. Na mindegy. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett. hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz.

(Késõbb.) Mindegy. de azt is tudtam. fiatalemberként. Lett is. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. Egy kukkot sem értettem belõle. Jó 14 . Apropó. hogy a fiú. (Azt meg természetesnek vettem. Nagyon is jól tudta. kéretik nem elfeledni. hogy látott engem biciklizni. Nem is csodálkoztam. mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. mint a nõk utáni vágyakozásommal. és ez mély nyomokat hagyott benne. Ez akkoriban volt. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. hogy a Felvégre nem mehetek. miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói.a gondolatmenetet. Talán féltékeny is volt. az biztos. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. Ami meg nem volt világos. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. Mindig csodálkozom. piros. fõállásban. Jó pénzért. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. Nem tudom. Nem mondom. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza. Úgy vagyok vele. Biztos szükség van rá amúgy és általában. hogy a magam kárán. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. micsoda botrány lesz ebbõl. mert az egyszerûen kizárt volt. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. felvilágosítás. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról. hogy minden nõnek tetszem. Az világos volt. hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. mert marha jó volt.

Így hát maradtam hõsködni. Nem is gondolnak bele. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. plusz a becsület. Különös egy helyzet volt. hogy minek is ez tulajdonképpen. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. A kanálisparton az új babám volt a merészebb.helynek látszott a titkos találkozóra. – Itt – szögeztem le. ami egy hétig egyáltalán nem. Viszont menekülni már lehetetlen volt. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. – Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. Teljes életveszélyben. de nem mertem odamenni Biciklishez. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. mégis. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. Én a kanális partján például azt csináltam. oda az új szerelem. hogy egy hétig lestem a Biciklist. a visszavonhatatlant. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. hogy meglásson. hogy mutassam meg az ostorom. hogy: na. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. Meg egy bicska. tetszem neked. Megfigyeltem. de akkor már marhára féltem. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. de nem csak úgy általában. mert eszembe jutott az. azt hallottam. mintegy tisztázandó a tényeket. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. hogy a Felvégen vagyok. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. mert akkor oda az új barátnõm. Biciklis azt kérte. mert a fák (nem tudom milyenek. akkor itt vagyok. Ez pediglen 15 . de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. hanem mûködés közben.

márpedig az lehetetlennek látszott. Évekig 16 . de mégis. amint a tornaórán. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. ugyanakkor elérhetetlen is. nemhogy az osztályban. tényleg. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása. mert nagyon vonzó tudott lenni. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –. mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. Tehát: hülye. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. Baromi idegesítõ volt. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. Nem nagy persze. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. hogy zeng tõle az egész határ. Romantikus amúgy. hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni.egyenlõ volt a biztos lebukással. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. de az egész iskolában. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. ütemesen le-fel ugrál a cicijük. Ezt elbûvölten vettem tudomásul. úgy csattog. csak teljesen értelmetlen. az kurva. csak mással. hogy igaza van. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Nem dumáltam meg a srácokkal. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. Különösen annak fényében. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. futkározás közben. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. Ebbõl egyenesen következett aztán.

akirõl tudtam. hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. Semmi különöset nem éreztem. Különben is. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. Ilyeneket mondott. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. hogy „baktérium” sõt. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. Ráadásul csõdöt mondtam. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. nem akkora mint a Vági Mártának. többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. És most itt volt egy lány. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne. én pedig megláthatom a melleit. de azért jól kivehetõ. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. hogy ott állunk a vízben – vízben? –. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam.) De lám. Csak az járt a fejemben. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim. olykor az álmok megvalósulnak. bárki beláthatta azt. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. a Biciklis. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. hogy a kanálisban fürödni marhaság. Na már most. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. hogy tetszem neki és melle is volt. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. meg kátrányszerûen fekete. Na. amit addig is tudtunk. Könnyû a 17 . és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit.

kívülrõl úgysem látszik a közöny. mondván: majd õ kisilabi- 18 . Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. ezt mindig tudtam. higgyék ezt el nekem. (Olykor. legalábbis a történtek fényében. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik. férfiaké. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. – És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. amikor is elvittek magához a Mesterhez. közel a nemzetközi szinthez. azóta már tudom. szembeszökõk a tények. arra van egy másik példám is. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. Már jó kis úszó voltam. Egy kicsit nyögnek. nem felejtem el. amíg élek. Nem egyszerû élet a miénk. megjátszhatják a szerelmi hevületet. egyszerûen nem történik semmi. azt nagyon szeretik. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. a nõi lélek bonyolult. pedig hogy jön ez ide. hogy elég nagy és kemény-e. bár kétségkívül az a lényeg. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. de ebbe most még ne menjünk bele. – Az tetszik. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. Mondom. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. aztán amikor meg ott van a lehetõség. õ a falu bikája. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk.nõknek. fantáziájában az is. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. Nálunk nincs pardon. mindenesetre rájöttem. hogy dugás elõtt.

többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. új hitet adott. hogy mozi. Lényeg. és itt van még a tánc is. és úgy mozgok a parketton. annyira megragadta a fantáziámat. Esküszöm ezt mondta. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. Nem mertem megkérdezni. mint a fiúk. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. lehetett vagy húsz oldal. de közölték. Nagyon örültem ennek a hírnek. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton.zálja. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. séta a ligetben. Végül aztán hozzátette azt. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. hogy ez teljesen természetes. mint nekünk. egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. Ja. Nekik legalább olyan fontos ez az egész. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. hogy lehet benne valami. ami azóta se ment ki a fejembõl. mint dugni. de szerencsére a Mester magától is elmondta. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni. 19 . vacsora. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. hogy a Mester egy új világszemléletet. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. ilyenekre gondolok. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. hogy nem kell. hogyan lehetnék még jobb kis úszó. Szó szerint azt mondta. persze azok lányoknak valók. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett.

mert reggel már volt egy másik bombázó is –. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. hogy „jössz táncolni?”. És megyünk. Szóval magyarázza meg nekem valaki. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket. hogy ugyanarra gondolunk. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. hogy a mély fájdalom. Anasztázia vagyok. hatalmas cicik. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit. de még nem találtam választ arra. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. de nem is ezért jöttem. Szóval. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. – Lenne – mondom ekkor én unottan. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. ebbe belementem a békesség kedvéért.mint a medve a jégen. nyilvánvaló. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai. ám legyen. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. ha azt akarja hallani. kihívó monokini –. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki. és dugunk. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. hogy a szeme is szép. összevillan a tekintetünk. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . Végül is. Igazából csak azt szeretném megkérdezni. meg ilyenek. kis pocakomat süti a nap. Hoztam neked ezt a kis koktélt. Azt már megállapítottuk. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. Mindketten érezzük. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára. akkor kellett már lennie valakinek a strandon.

de még ennél is fontosabb volt. szóba jött a kultúrházban. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. Ez örök életre szóló szégyenfolt. hogy még börtönben is ült. de nem adtam fel. ha a Felvégre mászkálsz. de emberek esetében is elõjött olykor. beszélgettek. Most is csak annyira futotta az erejébõl. hogy bizonyítsak. mert 21 . jobb híján. hogy nem sikerült rendesen megdugni. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták. akár órákon át. A Lajcsi volt a legjobb barátom. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak. Másképp’ nem fordulhatott volna elõ. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ). mert akkor kifordult a világ rendje. hogy õ is arra gondol. talán a legmagasabb szintre került. A Nagy Cigány is.) Szóval. de legalábbis spicces volt. akkor is csak arra tudsz gondolni. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. folyton részeg. hogy nem is tud dugni. létezhet-e ilyesmi. Nehogy má’. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. És tudod.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. Nem ám a Kicsit. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. de ott motoszkál mindkettõtök fejében. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. azt suttogták.tompította el az éberségemet. mint majdnem mindenki.

hogy csak egyvalakivel dugjunk…. Mindegy. Copfos sem érdekli. õ az én szeretõm. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). pedig tudja. bármi van is.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt. Örök rejtély. õ bizony akkor is kitart mellettem. mert mindenáron kellek neki. higgyem el. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. Elindultunk tehát és beszélgettünk. s közben elszántam magam a halálra. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. hogy mi baj van. (Lecsöcsörészni. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. pedig csak egyszerûen nem állt fel. hogy mit mondanak a nõk. fogalmam sincs. Sõt. de õ el akar venni tõle. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. Órákig kérdezgette. hogy ott vagyunk ketten. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. szerves része a dugásnak. vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. hogy talán õ hibázott valamit. de azt mondta: nem érdekli. Ez egyszerûen hülyeség. Ez teljesen kikészített. miért fontos sétálni és azóta sem értem. mi férfiak. pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. 22 . így mondták a falumban.arra gondol. rátérhetnénk a lényegre. miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. Ez azonban egy késõbbi történet. a parknak vagy a belvárosnak. de én már alig vártam. Nem is értettem. azt mondta menjünk sétálni. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. Nemigen tudnám felidézni. hogy miért. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. mert már akkor sem igazán érdekelt. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna. Minek?! – gondoltam magamban. hogy mirõl.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. bármelyik férfitársam tanúsíthatja.

mármint a bokroknak. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. miképpen lehetséges. de aztán rájöttem. határozottan jó. amelyik a leghelyesebb. Nem jött ki belõlem semmi. Ráadásul meg is nyugodtam. leheveredtünk a gazos fûbe. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. de jó. de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert. de még így is jó volt. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. több ízben megfogta ugyanis. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni. forró lüktetést. elõször azt hittem csak eltévesztette. hanem az. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. másrészt pedig. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. Egyrészt. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. Furcsa volt. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. hogy lövellés nélkül is elélveztem. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt. Mielõtt a feministák nekem rontanának. három kilométer után szokott bekövetkezni –. ez mindig is világos volt számomra. mint a filmeken. hogy direkt. hogy majd’ megettek bennünket. Ez is egy nonszensz.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. csak azon kaptam magam. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. amelyik a legjobban játszik.

Azért itt sem árt az óvatosság. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük. Sajnos a Biciklist sem akkor. még azzal is szembesülnöm kellett. hogy neki milyen volt. mindenesetre jó ha ezzel számolunk. véget ért a sok megaláztatás. (Mint ahogy késõbb sem. Hogy miért. de tovább nem merészkedtünk. nem tudom. Nem tudom. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. Figyelem. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. pedig ez nagy hiba. merthogy ott rengeteg volt. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. Ne feledjétek barátaim. sokkal inkább a büszkeség. sem azóta nem kérdeztem meg.) Elmondhatatlanul boldog voltam. Nem. ráadásul fürdõruhában. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. Az osztálytársaimra gondoltam. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. mindig az a legjobb hapsi. folyton vigyorgott –. hogy feltétlenül keressem meg. a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. akkor van értelme. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. akikkel valaha is találkoztak. amit egy évtizede abbahagytunk. azzal fejezte be sorait. aki ott van! Szóval férfi lettem immár. 24 . figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. pedig nem volt semmi komoly. hogy a võlegényével? – volt. A szex páros játék. de jó lenne folytatni és befejezni azt. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. Én hazugsági együtthatónak nevezem. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –.bátorságomat.

Nõk az uszodában .

.

edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. elbújtam néhányszor a szekrényben. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. Sajnálkoztak nagyon. hogy egy olyan egészséges fiatalember. az elhatározást tett követte.) Mindegy. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak. azt is csak sutyiban. Itt a vég. Elképzeltem magamban. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. mint én. képzeletében több száz nõje lehet akár. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. akirõl csak akar. pedig óriási volt a kockázat. kilátszik mindenük. gondoltam. kabinosostul – engem keresett. Rettenetes. Le is buktam egyszer. Amikor aztán rám találtak. amelyek mindenüket. mi több. (Sok újat nem láthattam. kihangsúlyozták. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. úgyhogy ráfáztam piszkosul. Kiabáltak. de mentõ ötletem támadt. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. Folyton jönnek-mennek a nõk. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. kör alakú szellõzõnyílás. mint a fába szorult féreg. az ember arról ábrándozik. miképpen ájulhatott el se szó. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. de csak bámulod õket. se beszéd. az utolsó szõrszálat is látni engedték. Különösen akkor van ez így. na. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . nem gyõzött mindenki csodálkozni. mint én voltam akkoriban.

például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. nem úszom meg. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. Az volt a rendszer.zatos összeesésem körülményeit. hanem a strandon. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. de az mindegy. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. Nem az uszodában. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. 28 . télen is abban edzettünk. a tekepálya mellett! – zajlott. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. nagy szerelmem is az úszók közül került ki. Külön a fiúk és külön a lányok. de ez direkt kapóra jött. hogy bevallom az igazat. de nem vitt rá a lélek. Nagyon szerettem azokat az edzéseket. pedig azt hittem. de errõl nem írok bõvebben. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos.) Fentiekbõl talán kitûnik. Túl sokan ráismerhetnének. Kijártunk a városhoz közeli faluba. volt ott egy nyitott medence. Ráadásul nem csak látvány. hogy õk is leskelõdtek –. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. a beosztásunk: tutajos. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. Ez lényegében azt jelentette. sem õt magát nem akarom bántani. (Az elsõ igazi. gyermekem édesanyjára is. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. Már azon voltam. de valahogy nem bolondultam bele.

egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. Úgy adódott. úgy hívták: Cica. hanem az. Tényleg lenyûgözõ látvány volt. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. a barátom bizonyára rosszul van. azt gondoltam hát. Olvasgattam éppen. merthogy az is szõke volt neki. dús szõrzete messzire világított. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . egy biztosan. sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. mert azt a saját szememmel láttam. A Cica állt ott a világról megfeledkezve. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. hogy azért teljen a munkaidõ.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. (Elnézést a kifejezésért. meg tetoválása is volt. Nem is ez a lényeg. segíteni a Cicának. Tényleg volt neki nõje. akár a haja. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt. a dohánytól sárga fogaival. márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki. hogy így a nõi meg úgy a nõi. de azt hittem tojik. elõtte guggolt a lány és szopott.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. a fele sem igaz. Elindultam hát. Na. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál. hogy volt ott velünk egy srác. ez a Cica már dohányzott.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. hogy éppen esõs idõ volt. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. egyszer csak arra lettem figyelmes. hogy berúgott. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. kicsit elõrébb kellett lépnem. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. (És akkor még jóindulatú voltam. Egyszerûen nem akartam elhinni. komolyan. bugyi már sehol. különben is elõfordult már. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. hogy a Cica nagyokat nyög. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. de köztudott. a Cica.

van egy húga is. mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. aki csak úgy.faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. de fõleg arról. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. mintegy mellékesen. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. – Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. amikor észrevett. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. hogy a legangyalibb. Nem tudom ezt miért mondta. hogy lesz ami lesz. hanem az egész nõi nemre. ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. – Á. mint õ. és azt hittem. Kabinos nem tudom észrevett-e. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. menten belehalok a féltékenységbe. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. akkor mindjárt el is határoztam. akkor vele akár. kajánul vigyorgott a rohadt. a nadrágja még mindig dudorodott. Nem arra a lányra voltam féltékeny. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. Szentül azt hittem addig. Borzasztóan irigyeltem a Cicát. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. ahol munkaköri kötelesség a dugás. ártatlan tekintetû lány. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. Ábrándjaimból a Cica riasztott. hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. az még álomnak is túl 30 . Elhatároztam. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé.

hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. honnan a fenébõl vették. csak ott és akkor létezik azonnali. Jött tehát a Tanárnõ. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol. Felvettem magamra az új. amiért általában szokták. Mondok egy példát. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. és én azt hittem. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. csak úgy volt. de nem azért. amint meglátja a Pocakot. se utólag nem lehet tenni semmit. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. Egy idõre meg is utáltam az esõt. kilencedszer – mostam meg a fogam. talán az elõzõnél is nagyobb. ráadásul az is esõben.szép lett volna. mindjárt elhiszik. 31 . Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. na. hogy jön. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. Szerették a Pocakot. A Pocak tanított gyerekeket úszni. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. hogy nem a levegõbe beszélek. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. olyan úriasszony volt. Ez persze sosem következett be. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. de tényleg az is volt. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. mondhatom nem az esze miatt. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. De nem volt! Legalábbis sokszor nem. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. Csak tudnám. de aztán nem jött. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. menten sarkon fordul. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. Egyszer például jött a Tanárnõ. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe.

így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. nem ám bizalmas suttogón. nem. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. Na mindegy. Ennyi volt. Állati jó aroma lett belõle. hanem a strandon történt. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. bejövök. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. mert õ megfigyelte. az nem az uszodában.” Na. hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. gondoltam. csodálkoznak-e azon. – Akkor jöjjön be zárórakor. amelyet már régen szeretnék elmesélni.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. Pocakkal magukra zárták az ajtót.) Erre példa az alábbi eset. Mondta is nekem a Pocak. és a legszebb az egészben. ott az uszodában. (Így mondta. erre már biztosan faképnél hagyja. hogy tényleg bejött. ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. ami kiborított. megmutatom. sõt kihívóan kacarászott. – Jó. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. mint télen. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. Hanem az eset. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel. még ez is megtelik. de mindig közbejött valami. talpig jumbó sapkában. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást. amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében. merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. de a Tanárnõ csak mosolygott.

de elkéstem. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. – Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. Bent ment a kamatyolás. mert csak lihegni bírt. mi szokott történni a strandon esõzések idején. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. 33 . Gondoltam is. de miután Pocak valahogy elhitette velük. meg sem várták. Pocak hozott magának egy szabályt. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom.) Mondom. aztán elkezdett dörömbölni. elõbb az ajtóra aztán rám. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. hogy ez azért volt. de már ugrik is a nõre. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset. hogy a Pocak tolja le a gatyáját. feszesen himbálózó cicikkel. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. hogy ebbõl kamatyolás lesz. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. de ez már nem rázott meg olyan nagyon. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. hogy bent kefélsz. Éppen riasztani akartam a barátomat. gyönyörû hosszú combokkal.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek.tartójába. meg ordibálni. Úgy látszik õ is tudta már. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. de aztán õ is elkezdte rángatni. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. nehogy agyonvágja õket a villám. az öltözõben bóklászott egymagában. Elég bután nézett. hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. de nem bírta folytatni. az meg a kilincsbe kapaszkodott. még a kilincs is lebicsaklott olykor. mert hátulról döngette a Bögyöst. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit.

– Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. Ez igazságtalanság. amíg a Bögyös kielégült. és sajnos igazam lett. ott voltam mindjárt én –. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. még bemegy a Pocakkal a szobájába. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. mert nekem meg egy nõm sem volt. hogy bemegy! Esküszöm. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. de azért hagyta. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. ami történt. hogy nem fértek bele a tartójába. nadrágban ugyan. de már nagyon el voltam keseredve. Nem tudom. már csak azért is. A lány csak hüppögött. Legalább a Dögös menne el. ez megvárja. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. meg az egész világra. de még mindig álló dákóval. Dögös ott ült és megvárta. állapítottam meg szomorúan.A helyzet egyértelmûvé vált. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. az iménti gyalázat színhelyére. – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába. akinek akkora mellei voltak. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. de nem ment. Te úristen. És ez volt nekem a legborzasztóbb. amilyent még nem is láttam. Mi az. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. szerintem sejtette. még egy óra 34 . gondoltam. a szemeit elborította a könny. Piszkosul haragudtam a Pocakra.

de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. Tény. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. ették a fagylaltot a teraszon. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. hogy hazamegyek és nem lesz senki. (Érdekes. Ellátogatott. a szikrázó napsütésben. mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. nem tudom tartja-e még a frontot. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. 35 . hogy megtörténtek ezek az esetek. akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. marad megint a jól bevált rejszolás. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. gondoltam és meg is állapítottam. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –. Hogyan van az. tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. de akkor. meg tisztességes családanyák. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. akit megdughatnék. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. tényleg nyomorultul éreztem magam. Szinte természetes. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. egész biztosan nem hittem volna el. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. amikor a Pocakkal ez az eset történt. Ez borzalmas élményem volt nekem. Pedig igazából azt gondoltam. talán hangosan is kimondtam: kurva. mert tudtam.sem telt el. vagy nem is.

de csak egy pillanatra. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. de a Pocak nem zavartatta magát. (Ki ez a hülye. Mindenki izgatottan várta. A kislány bámult még egy darabig a Torokra.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. Így esett. mint egy áldozati bárányt. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár. merthogy annak nagyon örült.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. vajon kit választ. Amint felmérte a helyzetet. A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. de a lényeg. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben.) Azt nem tudom. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. aki viszont szintén meglepõdött. a nagyobb nyomaték kedvéért. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. akár életre szólóan is. Valahogy így. hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. hogy a mérkõzés már eldõlt. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. jó napja volt tehát. de látszott. Mindenki azt hitte. azt viszont nagyon is fájlalta. hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét. gondolom. hogy nem dugja meg a Torok. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. hogy a 36 . meg hát a sztár is õt választotta. A házasságukat is készek voltak feláldozni. Igen ám. azt meg már mondanom sem kell. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél.

megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. Arra nem is gondoltam. de ahogyan az már lenni szokott. mert akkor õ hamarabb végez. narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. A kezemben. Mindenesetre. mintegy négy napot. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. akkor meg azon idegesítettem magam. úgyhogy a hét további részét. és akkor mi együtt fürödhetnénk. hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. de becsületére legyen mondva. a kocsma mellett. Õ kérdezte meg. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. nem röhögte el magát. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. õ annyira kövér. hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni. Fodrászlány végigmért. további három napot. hogy megvár-e egyáltalán. tudják. Szentül meg voltak – és 37 . teljes idegfeszültségben töltöttem. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. a nevét akkor sem írnám ide. Volt ott egy nõ. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –. csíkos. zöld színû nejlonszatyor. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. mindezeket kompozícióba foglalandó. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. ha kis késéssel is. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. hogy rossz buszra szálltam fel. ha emlékeznék rá. Úgy izgultam.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. Mindenesetre fodrász volt és kövér. nem mertem neki szólni.

hogy velük dugok. talán egy egész órán át. hogy éppen ez a jó. és úgy is lett. de csak rosszabb lett. hogyan se – kitalálta. mert 38 . Ma is azt hiszem. ha tényleg jót akar. Mindig azt gondolták. meg ilyenek. így hát azt gondolták. arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. éppen csak annyit bandukoltunk. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. merthogy õk milyen kövérek. Eleinte magyaráztam nekik. csak vigasztalom õket. Nem kezdett vigasztalni. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket. én meg bolondulok értük. hogy azonnal tüzeltem.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. hogy õk úgysem kellenek senkinek.vannak – ugyanis gyõzõdve arról.) Mármost Fodrászlány – hogyan. hogy azért így is szép emlék neki. amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. – Várunk – mondta. azt se hazudta. semmiképpen nem hitték el. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. hogy eltûnjünk a bokrok között. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. Mindjárt a lényegre tért. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. nem mondta. És akkor következett a váratlan fordulat. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. hogy legyünk barátok. hogy valami áldozatot hozok azzal. veheti tanulságnak is. de aki akarja. hogy nem bánta meg. Nincs semmilyen hatalom. Mondtam már. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. (Ezt csak úgy mellékesen írom. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. az egész heti idegeskedés után. amint a puskámhoz ért. Azt tette. Magának is meg a partnerének is. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott.

” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. sõt kívánatos. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). Aztán meg a dugás nyers. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. Errõl ennyit. ráadásul a szükséges idõtartamban. az viszont biztos. akik bizonnyal nem kevesen vagytok. amikor ezt elmeséltem neki. hogy akármit olvastam. Ez megint szíven ütött. Sorstársaim. azt mondta. unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. hogy másoknak vonzó. Én is így voltam vele. mert talált. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén.másodszor már tényleg minden a helyére került. (Meg talán vagyok most is. Ezt azért jegyezetem meg ennyire. mind a mai napig.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. hogy ez beteges. Nem tudom. Néhányra nagyon is jól emlékszem. tényleg nehéz elképzelni. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. A szakirodalom Említettem már. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. ez azonban nem teljesen igaz. Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. hogy nem értette a férfiak rajongását. 39 . így van-e. de Fenyvesi Laci barátom. hogy ne mondjam. mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat.

azt is megdöngeti a hóban. de közben meglátja. mit is látott. Az a történet tetszik benne a legjobban. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója.” Bölcs megállapítás. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer. én is rongyosra olvastam a Dekameront. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. Bárki vessen követ rám. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. amitõl akkorára dagadt a farka. én imádom a szép és gusztusos 40 . hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. jó helyen közelítünk a nõhöz. Kiviszi hát a feleségét is. akkor nem ellenkezik. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. elfogadom a kegyes hazugságot. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. hisz’ én voltam az. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. annyi szent. hogy ha jó idõben.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla. mint egy kocsirúd. Abban az tetszett a legjobban. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. de az a tapasztalat. gondoltam sokszor. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –.

abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. pedig több mint három évtizede láttam õket. s ahogy a forgalmukat elnézem. hogy 41 . sokan vagyunk így vele. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt. Csak az bosszantott. amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. Egy éjszakára kölcsön is kaptam. akkortájt gyakorta. hogy megtanulok olaszul. (Ez milyen bugyuta mondat. kérem értesítsen. Resti Pisti bevallotta. csak azt nem érti. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). marhára kíváncsi lettem volna rá.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. ûznek elõre a gondolataim. Ha valaki tudja a választ. Ezt nagyon viccesnek. de mint annyi nagy és nemes álmom. nem láttam a boldogságtól. mennyire megfog a téma. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. El is határoztam mindjárt.filmeket. mert le volt rajzolva egy nõ szép. Volt például egy kép. igaz. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki. újságokat. hogy õt is izgatja a rajz. ugyanakkor izgatónak találtam. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. csak nagyobb. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. ez is elporladt az élet viharában. miközben az íróasztalon hátulról döngeti. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. folyton azon gondolkoztam. Ebbõl a fajtából Dr. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni. és mondhatom most már bátran. Legalább látják az olvasók. de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. Nem merném általánosan javallani.

az is jó könyv volt. illatos rudakat. kiváló mestereim voltak. hogyan tudja bedugni neki. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám.ha õ is meg a nõ is állnak. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. hisz’ állandóan azt akartuk.) A Káma Szutrát már említettem. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. Arra jutottunk. hogy amikor benyúl a nõnek. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból.” (Láthatják. de õ ezt 42 . egyenesen azt állította. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak. Mondtam neki. Úgy is volt. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. a sok pupák azt hiszi. ha a pöcküket cirógatod. mint egy putriban. az pedig kívül van nekik. hogy ezzel nekem újat mond. akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét. hogy minden azon áll vagy bukik. Pedig a legjobban azt szeretik. pedig nem is volt szakember –. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában.) Azt hitte a Resti. de volt benne diszkréció. de ebben semmi újdonság nem volt. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá. (Mármint a csiklón. hogy ránk nyissa az ajtót –. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. a Táncos. a punci tetején. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. Kiderült. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ.

mert délután még a saját szememmel láttam. pedig higgyék el. de hihetõen hangzott. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. talán akkorát csalódott a Pistiben. hogy a barátnõje. hogy hazautazott. amint kézen fogva távoznak az iskolából. mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak. Plusz még kiderült. hogy ez már nem is számított neki. hogy a barátnõjéhez. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. úgy suhantak át a helyiségen. Soha nem szóltak bele. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. egyáltalán nem zavarta a füstszag. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is. ami persze nem volt igaz. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. Erre én is mondtam neki. sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. ha a konyhába akartak (volna) menni. mélyen a szemembe nézett – mint például én. ez nagyon nagy szó. már éppen ballagtam visszafelé. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. a szülei pediglen úgy. éppen most szakítottak. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. hogy vele fogok járni. Mire 43 . Azért óriási szerencsém is volt akkor. mert a nevelõk úgy tudják. Hazakísértem a Táncost. Legalábbis azt hittem. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz. Egészen hétfõ reggelig. hogy ki mikor alszik nálam. Ezzel szemben mondta nekem a lány. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt.megalázónak tartotta. Erre fel mindketten úgy tettünk. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk.

pedig marha sok gondot okoz. legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. Elhatároztam viszont. Ha dugok valakivel. látszott. mert csuda jó fej volt (az ma is). úgy éreztem. szex vagy micsoda. Arra gondoltam. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. megint józannak érezte magát. Ez most egy kapcsolat. hogy ebben biztos legyek. hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. Tényleg komolyan gondoltam. meginni egy felest. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. üzlet. Ezt egyáltalán nem értettem. Sõt. Erre fel nem szól egy szót sem. a lány is úgy érzi. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. mert õ is megharagszik. mi az ábra. Délig várok. gondoltam. (Nem ismerte még az alkohol 44 . s mindezt úgy. hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. tudnunk kell mindkettõnknek. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. megint összeáll a Pistivel. akkor már ismertem annyira a nõket. Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –. így hát a szünetre. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. házassági ajánlat. Onnan van a neve. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. ehhez adott is minden feltétel. különösképpen pedig azok okairól. Egy kisebb tûzvész. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek.

Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. Író tehát elhatározta. Úgy van: irány a negyedik vágány. milyen óránk következett. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot. hogy az egész csak a Lófejû miatt van. hogy szerintem már elég bátor ahhoz. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. a harmadik konyak. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. nem eléggé bátor. Turbónak az volt a feladata. a folytatást meg gondolom kitalálják. Még ott. meg amúgy is. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. Nem tudom. de Pisti még mindig úgy érezte.alattomos természetét. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát.) 45 . halkan kacarászott. pláne hogy utálja a konyakot. elmondta. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. a gondnok is a negyedikre járt. de úgy. mert hiába a megértés. megint megivott egy felest.) Átment tehát újólag a restibe. hogy senki emberfia meg ne lássa. az alkohol hatása alatt. Ott tartottunk tehát. hogy a második italra már úgy kért kölcsön. hogy kifürkéssze. Nem volt bizodalmam a fizikában. Ez nem volt túl nehéz. Mondtam is neki a tízpercben. de a restiben csak az volt. hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot. (Képtelen voltam felfogni. mindenféle indokkal. mikor nincs a helyén a gondnok. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. hogy valaki csak úgy randira hívja.

) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. 46 . ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. Akkor kezdtem el kapiskálni. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. mert tényleg rosszul esett. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. bomlanak érte a nõk. mint a cipõjének a talpa. Azt mondta: „Te! Idefigyelj. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. átmegyünk a restibe. hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. hogy az nem lehet. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. mert mi nem vagyunk részegek. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. Sokkal nehezebb volt. neki is inni kell.Mármost. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. ezzel szemben folyton hányt. Pedig biztos. most már elég bátornak érezte magát. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. Úgy számítottuk. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. hogy szabad az út. (Ne fedjük. azt találtam ki. Muszáj volt hazudnom. az fel sem tûnt neki. amikor Turbó jelzett. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. (Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét. Erre aztán megindultunk. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. hogy a Lófejût le merje szólítani. még egy végsõ erõgyûjtésre. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. A Turbó még mondta is. hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. hogy elõtte. hogy leitattuk a kisfiát. mint gondoltam volna. Nem a Pisti. Mert nem akart jönni. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. És lám. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. Dicséretére legyen mondva. hanem a meggyõzés. aztán mi lett belõle. hogy meghívja a bálba. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. Teljes csõd. hogy segíteni akartunk a barátunknak. addigra éppen kialussza magát.

Kikombináltam. Vegyük példának okáért a Lófejût.) Ha mégis megpróbálja. Nehéz kérdés. hogy meg akarod dugni. esetleg 47 . akkor biztos. hogy olyan a feje. (Önbizalomnak annyi. rögtön nem úgy látta az érintett. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. de most akkor én meg merjem-e neki mondani. Végiggondolja. mert az ember fél a kudarctól. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. akinek a neve megtévesztõ. Onnantól úgy látta. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. hogy õ a bál királya. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. Bezzeg. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott. amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ. oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. hogy kevés ilyesmi van benne. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut. ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. legföljebb a lelkünk mélyén. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. akikkel a Lófejû szóba sem állt.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. mit veszített volna. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. vitathatatlan. És különben is. de a csajok az iskolában kitalálták rá.Plusz a jóképûsége. hogy szerinte lógnak a mellei. Az már fel sem merül. amikor már kilátástalan a helyzet. mint egy lóé. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. de a fiúk. Jó nõ meg minden.) Na. például a strandon. hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. hogy el fog ez hízni. egyetértettek. márpedig mi most akarnánk megdugni. amelyiknek nem mondod meg.

Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni. vagyis ahol a part szakad. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. hogy kimelegedjenek. mint a dugás. különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. és ugyanúgy kiröhöghetik. kimelegszik és nõ a vágya. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . Van egy másik taktika is. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember. mi lett volna. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség. teljesen másról szólnak. csak sokkal veszélyesebb. hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. hogy az hova vezethet rossz esetben.kiröhögik. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. mert õ pontosan tudta. sõt. mégis muszáj használni.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. hogy a mosoly mégis jelent valamit. ha az ember úgy csinál. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. Ilyesmi lehet a jeladás is. de láthatták. De elõfordulhat – igaz. De mi van. Jobb tehát. ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül. mert könnyen megeshet. Nincs mese. Mert azt már mások is észrevehetik. az ember tisztára izgatott. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. ez a ritkább –. mert attól nõ a vágyuk. ha célba akarsz érni. a puhatolózás. Ez már ráutaló magatartás. mint az elsõ esetben.

Ez azt jelenti magyarul. Ezzel szemben azt mondta. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. hogy nem érdekes. hogy nekem zavaros most az életem. Oda is jött hozzám három nap múlva. hogy a délután neki éppen jó. hogy senkinek nem beszélek róla. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. A második: jó. Ahogyan boldog volt az a délután is. de délután oda tudom adni. hogy már ma délután esedékes a dolog. mi lenne. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. nem csattanna el esetleg egy pofon is. de a barátja edzõtáborban van. hogy esetleg dugok veled. hogy nem akar semmi komolyat. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. Másrészt pedig szeretem a férjemet. nem nagyon tudok eljárkálni. Nem beszéltem róla soha senkinek. de aztán vége. ezeken a lapokon. Az elsõ: nem érdekes. Én a kettes számú választ kaptam akkor. hol a könyv. hogy na akkor. Két variáció lehetséges ilyenkor. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. Mondtam. Lófejû rendes volt.” 49 . Mondtam. Ezeket kellene valahogyan tanítani. Ha meg tudom állni. de még nem tartunk ott. Egyrészt maga nem tetszik nekem. akkor inkább hozd el holnap. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. lenne-e mód arra. ráér. hol tudom odaadni a könyvet. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. megmondta. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt.kérhettem volna. Csak oda akartam kilyukadni. márpedig õ nem bírja férfi nélkül. Ha azt mondta volna. akkor annyi. akár a közeljövõben. életemben most elõször mesélem el önöknek. hogy nincs nálam. Azt szeretném kérdezni. ha eljönne hozzánk. Most az õ térfelén volt a labda. maga nagyon tetszik nekem. akár most. nincsenek jó híreim. most az egyszer dughatunk.

mondanám én.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni. kiszínezzük fantáziával a valóságot. meg is beszéltük a lányokkal. Szerintem olyan nõk. Az lett. egy osztálykirándulás alkalmából. Sõt. biztosan mindenki így csinálja. hogy hol – és alig vártuk az estét. Vagy lehet. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek. egyszerûen nem is léteznek.) Ráadásul olyasmiket csinálnak. Orgia a javából. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre. mert azt gondoltuk. kivétel nélkül.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. A nõk is. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. hogy messze esik a valóságtól. a romantikusabb lelkek kedvéért. mi lesz. valahogy többet feltételezünk róluk. a pornóval az. amiket az ember maga is szívesen csinálna. márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is.Köszönöm asszonyom. aztán ne tudják meg. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. inkább csak azért csináltuk. nem hogy még így együtt. de nem történt semmi. Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . hogy tényleg átmentünk. (Ezt csak úgy írtam. Szegény Tanár úr. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk. (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat. Hamvába holt ötlet volt pedig. és mindketten mennénk a magunk dolgára. Biztosan nyugisabb lenne a világ. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók. ha jól emlékszem.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. az osztályfõnökünk. így szokás.

a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . jó? (Csak a tanulság kedvéért. hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el.) Életemnek egyik szép. nekiálltunk focizni. (Az iszonyatot csak tetézte. hogy hatalmas orgia volt. de az érettségiig még hátra volt két év. Elmesélek egyet. de annyira hülyén jött ki a helyzet. amikor kirobbant a botrány. mondjuk a katonatársainak. Biztos. de ebben nem vagyok biztos. hogy a placctól talán száz méterre.egymást. vitába keveredett valami helyi Rambóval. hogy mi a lányoknál voltunk. hogy azt elmondani nem bírom. hogy másnap. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. végigment az osztály minden nõjén. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. A helyzetet súlyosbította. tele magyar és külföldi fiatalokkal. de mire tettlegességre került volna a sor. mert koszos a körme. mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. hogy a Szõke Lajos berúgott. megállapította. hogy valamit most tenni kéne.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le. Az ilyen mesékben az a legszebb. hogy a Rambó bunkó. mármint a tény. hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. Valamelyik pár tán’ csókolózott is. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. Éreztük. (Azt viszont bármiben le merném fogadni. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett.

hogy az étterem minden alkalmazottja. teljesen egyedül. mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. 52 . mondta elbûvölõ mosollyal.lenne elég. De úgy vettem észre. Azt mondta. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak.) Na. állandóan az én szobámra járt dugni. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. hanem összesen –. de ettõl eltekintve azt üzenik. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. Feri vagyok. Közülük is csak azok.) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. ezt egyáltalán nem bánták. Engem nem zavar aranyoskám. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap. ha ez érdekel egyáltalán. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. Végül is két ágy volt. oda. csak ne hangoskodjanak. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. (Nem érdekelt. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát. valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. és még hozzátette –. hogy nem tiltotta a nõzést. még ha emeletes is. jó kiállású srác. – Úgy érted. Így mondta: nekik. hogy tetszem nekik. s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén. ám emeletes ággyal. mégis hangoskodtak olykor. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác. ez azt jelenti. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. mert elkövette azt a hibát. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. Ebbõl már kiderül gondolom.

hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . hanem az.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból. hogy mi ez a fogkrémszag. ezt még nem tudtam. mint a Feri udvariassági gesztusa. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. de amikor Feri nõire vártam. Az a nagy igazság. Botorul azt gondoltam. csak valahol legbelül éreztem. hogy a természetesen szép. striguláztam magamnak két felest (vodka). tisztázni akartam. elmondom. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. mint a számba. hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam. hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki. igaz. legyen elég annyi. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. Amikor ez megtörtént. hogy dicsekedhessek vele. Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni. Siettem tehát a pincérek pultjához. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. sõt: jó. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). – Most akkor úgy van. s azon melegében fel is hajtottam. hogy kivagyiságból. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. Nem így van. de utólag látom. mint a szexmagazinok sztárjai. hogy megbiccentse az agyamat. amit a barátaim meséltek. hogy visszajöjjenek a mosdóból. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. ez persze éppúgy felesleges volt. rettenetesen vigyorogtak. legalább annyi került belõle az ingemre. az mind igaz. irány az öltözõ: borotválkozás. Eltekintenék a részletektõl. hogy jól értem-e a helyzetet. ahol már ott ültek a lányok. idõt kellet adni a vodkának.

Nem viccelek. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét. És megették. Ezek kifizettetik velem a számlát. Akkora számlát fizettetett a németekkel. Száraz kenyeret is pirított a Roma. egyezményes jelét. közben végig mosolygott. semmint hagyja magát a placcon átverni. elegánsabban. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. amúgy is mindig azon járt az esze. mint tudjuk. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított. hajlongott. de egy jó csálinger inkább meghal. aztán lelépnek. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. hogy zárás után fizetek. amikor a Colos a bort firtatta. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. De Roma bosszúja – mert azt mondta. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. azt mondta a csúnya.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget.) Colos erre megkérdezte. Azt mondta erre a Colos. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak. az lett a gulyásleves. na mutasd meg neki Feri. Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. Meg is fogadta akkor.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert. a Roma. sosem lohad ha a cehrõl van szó. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . de pénzetek van-e? Mert az tiszta. feketedõ kis izékre: „brát brót”. (Tisztán látszik. ebbõl már értettem. jóízûen. Hohó! Egy pincér ébersége. „echte ungarische gulasch”. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt. és valóban.

máris szóltam a Romának. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. Nem volt jó nézni. fekete brifkót. mert megkértem. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás. pedig nem is voltam 55 . Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. Sosem vette észre senki. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. hogy kikéri magának. a rátarti ínyenceknek mondom. Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. kellett az idõ. Csak kannás (lédig) borunk volt. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. csak velem akar lenni. Kivittem a bort. A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. Egy teljes személyzeti körömbe került. hogy a Ninát. hamar kiderült. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott). a Kancsal. hogy ne nagyon vágja át õket. mégiscsak egy romantikus alkat. Mindegy. két pasi. mert akkor nekem már tervem volt. hogy fizettesse le az asztalt. a Nina. egy egész heti borravalómat vitte el. mondván engem szeret. Mielõtt elindultunk volna – a Colos. mint a többi. amit a Nina mondott. de rendes voltam. Az volt a tervem. tele pénzzel. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. Tudtam. viszont rengetegféle borosüvegünk. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. hogy egy igazi partiban benne legyek. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. Igazam is lett. Az hogy a Ninának tetszik a Feri.nem jó jel. Ez is jófajta volt. Ezt csak úgy. onnan.

hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. Vannak pillanatok. tényleg az voltam. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. ittak. hogy én beszéltem rá a partizásra. 56 . meztelenül.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. Ezen aztán feldühödtem.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás. Esküszöm. de ténylegesen boldogan vigyorog. mi van. kiabálta a Colos már a vízbõl. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. Tudtam. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. (Ez azt jelenti. de mire a partra értünk. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. hogy izmos. akkor meg azt mondtam. mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt). ez egy ilyen pillanat volt. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. Azt nézd meg. hogy várnak valamire. de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. hogy a Nina csuromvizesen. hogy már dugnak is a Ferivel. (Lásd: két deci vodka. Na. már ki is ment a fejembõl. Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. de volt annyi lélekjelenlétem. hogy hátulról-hátulról –. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem. már mindenki meztelen volt. hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van.szerelmes a Ninába. az egyikük pont a legfõbb helyen. így hát mentünk. Újabb mentõ ötletem támadt. nem tettem még öt tempót sem. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. csak én nem. úgyhogy levetkõztem. milyen „kajakos”. ráadásul két meztelen. a Colos folyton azt kiabálta. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt. Na. de azért láttam.

úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. hogy este beugrana hozzám. Ez a teljes megaláztatás. még a fürdés ellenére is. már mindenki menthetetlenül részeg volt. Ezért van az. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. pedig tudom. de mint mondtam. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát. (Nem akartam neki mondani. Nem is csodálom. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. gondoltam. hogy felülre is vegyenek valamit. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. hogy a másikkal jobb. Mondta is nekem utána a Tonna. elfelejtettem. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi. az önérzetemet illetõen. Nem is ez volt a legnagyobb baj. mint vele. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. állandóan injekciózta magát valami szerrel. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. négy vagy öt foga volt elöl. na és milyen volt. Mire a kis szobámhoz értünk. még én mondtam a lányoknak. de folyton hajtotta a nõket. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. pedig a Tonna utána azt is mondta. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. A rohadt Nina. Biztosan nem akart bántani. Tényleg szólt nekem a Fürge. hanem mert rohadtul megijedt. azon õ már rég túl van. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. hogy ettõl nyugodtan 57 .– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. hogy hagyjuk õket befejezni. csak attól tartott. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot. hogy.) Felcihelõdtünk.

de még az volt a szerencse.) Nem tudnám megmondani. hogy menjenek a szobába Károly. hogy õt nem zavarja a nõzés. még arra is alig tudtam rávenni õket. a Nina már megint teljesen meztelen volt. Ezt én tudtam. nagyon kérem. hogy nem igaziból mondja. hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 . mivel határozottan megmondta. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. de az nem hallatszott annyira.maradhatott volna. hogy igyunk. (Lehet. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái. Menten kijózanodtam. de már nem lehetett semmit tenni. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. ha arra a nem is tudom. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. hogy bent a szobában a Tonna is. Károly? – ezt kérdezte a házinéni. – Miért nem mennek a szobába. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. hogy rémeket lát. még most is lelkiismeret-furdalásom támad.) Vártunk tehát a végkifejletre. de éreztem. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. azok csak nyalták-falták egymást. hogy fiatalság bolondság. csak akkor. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri. amikor a bérleti idõ lejárt. láttam rajta. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. mint az elején. Pedig még azt is mondta. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e. akit én hátulról döngetek. Szerintem azt hitte. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot. mire megtaláltam a vodkás üveget. hogy már sohasem tud úgy szeretni. hiába mondtam nekik állandóan. milyen éjszakára gondolok. de akkorra már mind a három lány visítozott. Elképzelhetik. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani. ha zajongással párosul.

csak rá még nem jutott idõ. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. Akartam nekik szólni. amikor a dugás után kijött a szobából. mert annyira banális. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. Tényleg nem értettem. Azt mondta. (A saját bevallása szerint is. õ sem csak nézelõdni jött. majd õ segít a probléma orvoslásában. mert az a meggyõzõdése. hogy menjen oda hozzájuk.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri. nem kell ahhoz kancsalnak lenni. amint a lányok egyetértõen megbeszélték. Még pityergett is. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak. de a Kancsal lefoglalta a számat. hogy mi baja van a Kancsalnak.) Végre szabad volt a pálya. hogy most már tényleg a Kancsal következik. itt vagyok példának mindjárt én. Ezt válaszoltam a Colosnak. Ez is bekövetkezett nagy nehezen. Még a Ninának állt 59 . Én meg felmásztam és hallottam. Nem is szívesen folytatom. személyi sérülés nem történt. hogy addig semmit nem csinálok. meg biztos ki is találták már. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni. a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. hogy egyáltalán nem errõl van szó. méghozzá az alsó ágyra. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal. õt senki nem akarja megdugni. Mellém is feküdt rögvest. hogy az emberrel rosszul bánjanak. mintha õ nem akart volna maradni. Ez hülyeség. ahogy bementünk. mert kancsal. de én akkor már szentül elhatároztam. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról. mind az összes nyolc négyzetméter. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. Erre mondta neki a Feri.nyafogni. amíg a Fürgéék be nem fejezik. és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. hogy õvele most akkor mi lesz. hogy mindig ez van. Újabb sikolyok. hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. emeletes gyerekágy!). mindjárt le is döntötte. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal.

meg nincs is. hogy azért vagyok rá dühös. mindenki dugott mindenkivel. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal. hogy miért haragszom rá. pláne hogy a Feri azt javasolta. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán. hogy õ megmondta elõre. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. Úgy tettem tehát. Nem haragszom. beosztva. kicsi lesz a hely. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben. Pont láttam az ablakát. 60 . hördültem fel.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. hogy hova a fenébe mehettünk volna. hogy a lányok is kijózanodtak. mert mégsem mondhattam. hogy külön-külön voltunk. Határozottságot követelt a szituáció. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. mint velem. Még jó is. pedig ez volt az igazság. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. azt hazudtam. hát bennem nem volt. a Nina csak azt vette észre. (Azt mondják a szakemberek. de az is lehet. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. mert bent úgysem férünk el. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. akkor inkább soha többé nem dugok. különösen ha hozzávesszük. Különben igaza volt. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. hogy vagy kuss lesz. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. Ez már tényleg rémisztõ volt. Lehet. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. vagy mindenki hazamegy a francba. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. hogy majd õk folytatják az udvaron.feljebb. Azt már nem. Féltékeny vagy. de már szép sorjában. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. amikor én akartam az egészet.

amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. csak hogy bebizonyítsam. mégiscsak kollégák vagyunk. erre aztán mindjárt ott is hagytam. éppen fürdött. na. de képes voltam órákig gyömöszölni.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. boldogan vittem a szállodába. hogy nem akart megbántani. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. Ez hiba volt. de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. De a kérdéseket. Elmesélte. Tényleg rendes volt a Fürge. Mire mellém telepedett az ágyba. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. hogy színt valljon. aki tényleg úgy nézett ki. Azt tervezgetem. kizárólag az õ számukra készül. töredelmesen. Meg is vettem. nyitott lélek számára. még az ég sem szakadt le. maradnak a pornókazetták. már csak az eddigiek alapján is. ki a jobb. Mondta is a Nina. De ha már itt tartunk. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. mint az ókori királynõ. hogy velem a legjobb. Kleopátra. Addig is. például akkor. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. „l’art pour l’art”. hogy íratok én egy igazi könyvet. legalább nem kell ezután titkolózniuk. jó hogy otthagytam. hogy a Fürgével is kefélt. én már javában böngésztem az 61 . Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. Már úgy untam az egészet. bosszúból a Feri miatt. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. mint a fene. be kell vallanom valamit. valódi szakemberekkel. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett. Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. hosszasan sorolhatnám. Már az megbabonázott. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem. amikor elõször jártam Ausztriában. Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet.

ki nem. Szóval ki bevallja. ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel.) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. hogy tíz év. de csak õk tudnák megmondani. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. úgy látszik. aztán nézegette tovább. ha egyszer ennyire viszolyog tõle. újságokat a nõk nagy része is szereti. A nõi magányosság szégyen. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. de van úgy. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. Olyan lehet ez nekik. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot. az olyan filmeket. azt hittem. Kész voltam. Rádöbbentem. mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . csak azért. Aztán úgy érzed. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága. nyert ügyed van és hoppon maradsz. és akkor nyilallt belém a gyanú. Jobb lett volna tán’. mert most teljes a zûrzavar. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos. azt akkoriban még nem tudtam. Sóhajtozott egy darabig. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. mi a fenéért nézegeti. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. – Miért.újságot. milyen jó segge van. Az viszont tény. azt gondoltam. miért. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít.

Akkor tûnt ez fel igazán. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit. Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam. Akkor éreztem. hogy az anyukája észrevenné. hogy jöjjön himbálózni. az anyukája felhívta tanulni. ez a Fürst kommunista volt. de a baj csak még nagyobb lett. gondoltam. olyannyira. különösen az Ottó harcolt derekasan. a nagy erõlködéstõl szellentenek. így mentünk. a nejlonos fényképet nézegetve. Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam. Az 63 . Igaz. ha igaz. hogy mikor tud nekem integetni anélkül. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. de az elsõ edzésen kiderült. de így is szép volt. Mindeközben folytonos a stressz. a bizonytalanság. még a lányok is. hogy súlyemelõ leszek. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. Amikor aztán már sokat volt lent. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. (El is határoztam akkor. hogy végül eljussak a kies Béke térre. Elkezdtem tehát udvarolni. aki ugyan osztálytársam volt. amit otthon aztán bevontam nejlonnal.) Respektem támadt tehát a Béke téren. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. ami annyit tesz. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. hogy emelés közben. de addig nem vettem észre. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek. de mindig az Ottó jut eszembe. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat.(az ágyba) érsz. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. Ez nem az én sportágam. hogy még a bizonyítványom is leromlott. úgyhogy most már csak a tévében nézem.) Az Ottónak szóltam. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. Úgy kezdõdött. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. Ezzel teltek a délutánjaim. hogy milyen szép.

mondtam. – Hová? – kérdeztem állati bambán. de õ egyáltalán nem volt vörös. hogy falun minden egyszerûbb. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. Úgy tûnhet. hogy mit szeretnék a legjobban. mekkora marhaságokat csinál. mert nem tudtam akkor még. pedig akkor még nem is voltam kopasz. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg.iskolában meg néztem õt. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. mint a cékla. hogy találja ki. hogy tõlem. úgyhogy én élveztem. mint a városon. – Igen – bólintottam. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. szinte 64 . de ez is gyanús volt. hogy himbálózzunk. Nem úgy. mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. miért is?). de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. hogy az ember észre sem veszi. – Ká a vége. hogy ez unalmas tevékenység volt. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. – Hát smárolni! – vágta rá. Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. de akkor már olyan volt a fejem. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. – Igen. mint egy porcelánbaba. mi?) Azt mondtam. mert egyszer azt kérdezte tõlem. ez a smárolás. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. húzta el a száját a Zsuzsi. Valahogy annyira szép volt. Hát. boldog voltam. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. illetve nyökögtem a Zsuzsinak. Meg is állapítottam. hogy már volt valakije. lehet. talán egy parókát. és vártam. hanem úgy. (Fején találtam a szöget. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. Teltek a hetek. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. nyelni nem tudtam. Köpni. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott.

két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. meg magába a táncba se szerettem bele. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. Az meg úgy esett. ahogyan azt õ megálmodta. az a tánciskola. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. de rettenetesen. ráadásul vérzett is. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem.féltem hozzányúlni. Már odáig fajult a dolog. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején. a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. nem direkt. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból. hogy akkor jött divatba az apródfrizura. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. Nekiálltam kiritkítani. a mutató ujjam körme alá. hogy lehet olyat csinálni otthon is. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját. a Zsuzsi nagyon örült nekem. leffegett a bõröm is meg a körmöm is. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget. Az rémes volt. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. a Gyopár meg azt mondta. Nem baj. de belevágtam még a fejbõrömbe is. aztán Techno- 65 . Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. Ez sem rettentett volna meg különösebben. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. de rám marha mérges tudott lenni. de ezt már említettem. Az ápolónõ. Egyébként azért voltam vidám. nem számít. pedig megint sérült voltam. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda.

mert azt hitte. A körülményekhez – a fájdalomhoz. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit. viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. inkább kiröhögtek.kol Rapiddal a sebre ragasztottam. hogy utána dugás következik. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás. Pedig mondta. de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. Legalább ne ennének annyit. nem szörnyülködtek. annyi gombóc csoki 66 . mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. mint a Vági Márti. hogy rákérdezett volna. sikoltott egyet. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. Annyira csípett. de egyesek nem voltak annyira finnyásak. Jót akart amúgy. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. el is mesélem. A Zsuzsi is örült nekem. Mondták. de nem. Ámde bekövetkezett. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. mint a fejemen éktelenkedõ seb. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. miképpen. Nem sértõdtem meg. hogy nem akarnak szexelni!) De. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet. aztán lerogyott a közeli padra. hogy ennyi gombóc vanília. nincs pénzügyi nyereség. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat. amikor úgyis tudják. hogy õt nem zavarja a mûhajam. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest. hogy majdnem bepisiltem. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. hogy a mûhajamon röhög. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. valami szösz van a fejemen. Anélkül. mindig azt képzeltem. de az a hülye Vági Márti – tudják.

Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám. mikor mire volt szükség. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam. csak a vendégnek azt kell látni. hogy megölt volna. Mindenesetre annak örültem. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. mert õ velem van. Naná. az egyik fele habbal. Biztos. hogy nem mertem megkérdezni tõle. Én meg nem bírtam megjegyezni. hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. (Nem védekezésbõl mondom. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. de állandóan veszekedtek. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. Kevesen reklamáltak. de annyira jó nõ volt. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. mert akkor már nekem saját autóm volt. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán. vagy mérgesen néztem. az meg ordítozott velem. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. mindig hozzám jött vigaszért. de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. mert vagy vigyorogtam. mint telihold a ganyédombon. vittem ahogy eszembe jutott. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. a felesége volt különben. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben. mert Skodát még õk 67 .) Tûzpiros. hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. aki az üzletvezetõ volt. hogy ellenem. a másik meg nem. de sajnos csak lelkiekben. Eszembe jutott azért. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl. még a faterját is áthívta a kempingbõl.meg ilyenek.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. ha tízen tizenötféleképpen kérik. A hollandokat is. erre kijött a Marcipán. Ebbõl nagy vita kerekedett. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt.

Örült a Marcipán – ez abból is látszott. megittam egy pezsgõt is. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. mert õ fázott rá. mint egy versenyautónak.sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. és ahogy a falfehér fejét elnéztem. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. hogy szinte sosem vezettem józanul. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. hogy azzal menjek a Beához –. csak a lakótelepre emlékeztem. beült az autóba. Addig-addig keresgéltem. azt mondta majd õ lejön. Pezsgõt inni sokalltam az idõt. mert nekem volt jogsim. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. Nem tudtam pontosan. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. de éppen hogy nem. a Bágyadt Beát. Akkor mondtam. azt elvitelre kértem. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. Ivott egy sört. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét. rögtön elkezdte mondogatni. mert azon kezdett kombinálni. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. hogy egyszer majd jól ráfázok. mondta. Dühében összeveszett a Bongyorral. Mondta is a Marcipán. Még mielõtt elindultam volna. Illetve nem pontosan a Kapitányt. Anélkül halott vagyok. hol lakik a Bea. hogy meghívott egy konyakra –. tényleg közel állt hozzá. hogy ismerem a Kapitányt. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. mert különben az 68 . Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. miközben nekem végig állt a dákóm. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. hogy elrepedt a kipufogóm. még szerencse. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. hanem a lányát. valamint az. neki pedig nem.

anyukája gyümölcsöt rak el télire. meg csodálkozott is. bementünk a Sági sörözõbe. Nem volt mit tennem. azt mondta. hogy kár lenne itt ülni. kibontottam a pezsgõt. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. meg hitelt is adott. mert telt-múlt az idõ. az öreg még engem is lecsukat. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. hogy menjek fel hozzájuk. vagy nem. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte. Ezzel eltûnt. itt a telep kellõs közepén. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond).) Amíg a fõnököt ünnepeltem. a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. (Mondjuk annyi pénzbõl. még ha kicsit részegen is. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. gyilkosoknak tartja õket. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. meg is hívott bennünket. mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. akiket szintén meghívott magukhoz. hogy megkerestem õt. aztán vagy összejön. Na. szopogattam.) Nem is lett volna különösebb baj. Ezt csak értem teszi. hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. gondoltam. Amíg rá várunk. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. Jézusmáriám. hogy akkor menjünk. aki ittasan vezet. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . de a Bea nem jött. Viszont a Bea elszántabb volt. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon. leginkább nem. Hozzátette még. könnyen ugrált. Na. Nagyon örült nekem a Bea. amikor a szülei meg a Balatonon vannak. hátha lesz valami. ebben a társaságban volt a Bea. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. Az sem lohasztotta le a lelkesedését. hogy az apukája nagyon utálja azt. Minthogy nem volt. mert a szülei leutaztak a Balatonra. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. Szerencsére lett is. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba.

ha egy kicsit késõbb megyek vissza. azt mondta. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének.) Végszóra megérkezett a Bea is. Azért nem voltam annyira nyugodt. mert tudtam. csak azzal a nagy bengával nem. Ez a kór hirtelen támad. a másikban van. mégpedig azzal. Viszont a Bea nem. mert bágyadtnak érzi magát. 70 . hogy maradjak csak nyugodtan. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. Akkor még nem tudtam. hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. hogy nem haragszik. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. egyik pillanatban nincs. a Marcipán tényleg nagyon örült. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. már jobbra is. Ez egy hülyegyerek. A taktika bevált. csak olyankor amikor mások is. a Beával együtt. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. hogy nem tetszik a pasi. Hát dolgom az akadt. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. hogy ha egy Kapitány ilyet mond. (Különben olyasmi ez. hogy így lett a Bea Bágyadt. azt mondta a telefonba. immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. Aztán ugyanúgy el is múlik. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. jó híre van. az apukája utánanéz. akkor az azt jelenti. mert hisz’ tudjuk. mert be is volt indulva. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. mint a feleségeknél a fejfájás. gondoltam mindjárt. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta. balra is hemperegtek a párok. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást.Frankensteinék lakásában. pedig amúgy egyáltalán nem volt az. hogy a Bea nem akar dugni. hogy felhívjuk a Marcipánt. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este. ha dolgom van. hogy hagyjam békén. azt fundálta ki. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. Igazam is lett. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta.

amik nem mutatják meg az alakját. de õ meg nem akarta. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. pedig éppen megint össze voltak veszve. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. Gondoltam is mindjárt. Látta a Marcipán. Mint a halál. A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. hogy most már úgyis mindegy. “Minden a Bea apukáján múlik. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. Biztos. mint mondta. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán. a Marcipán úgy ordított.ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát. ha jól emlékszem. de nem tudtam hol a kapcsoló. Mennem kell.” – mondtam a Marcipánnak. (Röplabdázott. de a Bea azt mondta. amikor megláttam a kocsiját. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. mondtam és arra gondoltam. minden az apukáján múlik. meg különben is. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. mondtam a Beának.) Már ott. ezt értessem meg a Marcipánnal. Azzal nyugtatgatott. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. hogy majdnem elrepedt a kagyló. pedig fantasztikus volt neki. amilyeneket addig még senki. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. Nem volt minden rendben. Ezt belátva maradtam. de amikor mondtam. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. amiért folyton lezser cuccokban jár. Mentem vakon. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. és amikrõl itt most nem mesélhetek. hogy tényleg minden rendben. ezt értsd meg. Ennek örültem. Rossz kedvem támadt ettõl. hogy milyen buta egy lány ez. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. Eltelt szép lassan a délután. A második sarkon leintettek a rendõrök. mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 .

utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. hogy biztos urak. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. mert a rabot keresték. A kapitánysághoz érve 72 . én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. hogy nem vagyok normális. itt lakik a nõm. recsegett-ropogott. Ha ez a szökés nem lett volna. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. hagytak volna engem is nyugodni. pedig folyton dumált valaki. a Skodában dugtunk. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. nem is álltak velem szóba. de abban éppen bolgár kislányok laktak. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. hogy pontosítsuk a helyzetet. Látták rajtam mindjárt. de tényleg nagyon kicsik voltak. Fel sem öltöztem. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. Mire észhez tértem volna. Erre mondtam nekik. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket. Szép. mert nekik is nagyon melegük volt. hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. megbeszélni. hogy csak azért állítottak meg. Biztos ami biztos. Az volt a szerencsém. Azért itt álljunk meg egy pillanatra. hogy ennek mindegy. Lakása is volt. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. ne féljenek. Csakhogy elromlott. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. ez úgyis hülye. zöld-sárga pokróc volt. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak. de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. de a világon semmit nem lehetett érteni. ismerem jól a várost. menjünk. azon szoktam napozni. mert valami verseny zajlott éppen. Késõbb mondták is a rendõrök. amin beszélni szoktak. aki ott volt edzõ.

hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. jó hangosan.) Annyi azért tisztázódott. Közben õk panaszkodtak. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. olybá tûnt nekem akkor. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. (Vagy lehet. de ezt amúgy is tudtam. hogy a pincéreké se könnyû. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. el kellett ütni valamivel az idõt. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. Már meg sem lepõdtek. akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát. azt mondta vonatra vár. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. nem igaziból volt a 73 . de azt is el kellet ismernem. Nekiálltunk kártyázni. Azt mindjárt mondtam. de én megvigasztaltam õket. A várakozáshoz adott volt minden feltétel. hogy eszükbe jutott. pedig kutya rosszul játszom. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. hogy nem vagyok rab. hogy megszondázzon. gondoltam ott alszom néhány órát. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle. Ott volt az állomáson a Tíz. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba. hogy már nem volt értelme hazamenni.) Annyi bizonyos. hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. a rendõrök meg én. Amíg azonban ez kiderült. hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. Jó elképzelés volt. de azt gondolták. ez úgyis hülye.

de nem akartam elkeseríteni még jobban. Ráköltötte az összes pénzét. érted?! Ez nem megy az eszembe. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. és úgy jön a dugás. csak lelki társak. Ez tévesztette meg a Lajost. hogy csak barátság. Mert itt van például a Tíz nõje is. hogy ezt azért nem várta volna. – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani. mondtam volna neki. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja.barátnõje. mint ami ezután következett. 74 . de akkor már röhögtek piszkosul. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból. pirkadatkor. azért néha hagyta. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. Ezek mindig összekeverednek a fejükben. lelki társak. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. hiába mondta. Mondta is a barátnõjének. mi a dugás. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. ráadásul a legdrágább Martinit. mi a szerelem és mi a házasság. hivatalosan csak haverok voltak. azt mondtam volna neki ott az állomáson. de a Tíz persze abban reménykedett. vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). Mondták a Tíznek a barátai. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. Ez még nem lett volna akkora tragédia. hanem csak a Tíz szeme elõl.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. hogy lent van a WC-nél. hogy a dolog bonyodalmasabb.

ház.) Nõs? A kocsi az övé. nyelvvizsga. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. Mondtam is a Magdinak. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). úgymint: diploma. eddig. hogy akarnak-e dugni vagy sem. (Persze csak magukban. se a magáé. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. Én meg megértõ voltam. Ez nem nagy álom. akit mi a Mama Magdival vártunk. Úgy vettem én észre. Mondtam is egyszer a Mama Magdinak. mint egy ilyen csodalény. saját használatra –. hanem mint egy apuka.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. kék szemek valamint kisportolt izomzat. Na. hogy neki már elég volt a csalódásból. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem. biztos. mondta. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. na nem úgy. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie. de õ azt válaszolta. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. hogy olyasmit akar. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO. amikor nem biztosak benne. most már ragaszkodik a boldogsághoz. aki szereti. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. se a Tízé. mert akkor meg jön a kérdések sora. de amúgy nagyon jó nõ. nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát. és csak mondta. Mármost elõbb elhittem volna. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. Valakinek ki kell panaszkodnom magam. mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. hogy sohasem megy újra férjhez. mert közben azért ment a tévé. ami nincs. ha egy álomra vár. autó.

plusz tényleg figyelni kell a népeket. mert állati felelõtlenek bírnak lenni. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. ez persze egy nõ szemében nem mentség. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. hogy valami ilyesmirõl van szó. ahol egy régebbrõl ismert lány várt. Segítség. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. és én lettem az úszómester. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj. ahol nem történt semmi. jött a vonata. Akkoriban történt. amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. Ez különben nem egy furfangos történet. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára. állítólag. 76 . csak annyi belõle a lényeg. aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. be az ágyba. Egész nap talpaltam. Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. Ahogy az lenni szokott. szerelem! – A szerelem az. Egyszerûen elaludtam. Tudtam én. mint kívülrõl szemlélve. Irány vissza kedves városomba. de csak néhányat említek. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. Reggel vissza a magyar tengerhez. nekem meg nyitott a presszóm. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására.utóbbiak kerekednek felül.

egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként. Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ. másodszor viszont lehajol érte.és a felkar megközelítõen derékszöget zár be. ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter). hogy az erek is elõtûnjenek – az al. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). Itt rövidebb szusszanás. hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik. A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás. ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. a fenék. hogy a hátizmok is megfeszüljenek. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. de még nem indultak el. hogy a segéd vegye fel.) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. harmadik levegõ. (Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér. Hogy mást ne mondjak. esetleg néhány fekvõtámasz. kissé tangásra 77 . hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. Elõször hagyja. mert így elérhetõ. mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. elsõ levegõ.és hátsó combizmok megfeszítése. Nehogy azt higgyék ám. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt. második levegõ. hogy ez volt minden. A harmadik és egyben legnehezebb. ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban. Már tisztában voltam vele. gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest. Például.

Egy idõ után képes voltam arra. ugyanakkor elég szexisnek kell lennie. Olyan nem fordulhat elõ. hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. lényeg. Júúúj. Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. (Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is. hogy megfújom és nem figyel mindenki.) Azt gondolhatnák. ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. hogy legyen értelme hordani. hogy ne legyen szeméremsértõ. Nem lehet egyértelmûen tanga. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. de megéri. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. fényes anyagból. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni. Népsport a haveroknak. szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. Szükséges egy síp. Úszónadrág (világos színû. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére. Majdnem. Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet.igazított fürdõnadrágban. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. úgy kell tenni. mintha beszorult volna. végezetül 78 . Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. azzal a különbséggel. Biztonsági szempontból is jó. irodalmi folyóirat a széplelkeknek. Újságok is kellenek. feltéve. amelynek comb. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot. Persze szikár önfegyelem. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza). de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. de csak éppen annyira.és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. Ezt követõen a mosdás már rutinmunka.

mert bár vastag moher pulóverben volt. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam. (Általam. néha olyan szemérmes tudtam lenni. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. Annyira zavarban voltam. Rögtön beleszerettem. Ráadásul hízott is egy kicsit. de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. Hevesen vert a szívem. még élénken emlékeztem a nyári látványra. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem. amikor összefutottam vele egy társaságban. és mindjárt arra gondoltam. Másfél méterre feküdt le tõlem. Annyit nagy 79 . Egy kicsit pirosabban. ha hiszik ha nem. csak beszélni akarnak. A nõk nem akarnak gondolkodni. ha meglátnak. mint ahogyan érkezett. mondta a Focista. mint a végzet. telt kebel”. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. a Pocaknak. de mint a Focista mondta. az a fontos. már nyugodtabban halnék meg. hogy mit. ezt szeretik. tette még hozzá. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. mert pont úgy nézett ki.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. de még inkább téged hallgatni. ez nem egészen így volt. Sajnos. emlékszem. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. amikor errõl panaszkodtam neki. ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. (Túl intelligens a szöveged. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. ami számomra még vonzóbbá tette. Most már nem tudnám megmondani miért. mint például akkor – már õsszel –.a kettõ közé rejtve szexmagazin. a medence partjára napozni. ha valakivel már odáig jutottál a dumában. Mindegy.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. fekete fürdõruhában közelített. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. hogy összevissza beszéltem. mint szûzlány az elsõ randin. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. de testben és lélekben érintetlenül. „Ringó csípõ.

ennyire futotta. gondoltam. csak hogy ne legyek csendben. azt nem lehet – legyintett Nõvérke. – Nem úgy. vagy mi. võlegényem van. tehát felfigyelt rám. Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. – Áááá. ott egye a fene a matracot. – De. – Ugyan. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. hogy most akkor ugrat. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. hogy õ tudja. ki vagyok.) Nem is álmodtam arról. hogy két nap múlva hozza a matracot. hogy a matrac menti meg az életemet. mert azt hámoztam ki belõle. Leültünk az ágy szélére és hagyta. Összeomlottam. megint hagyta. hisz’ találkoztunk – vágta rá. de Nõvérke még mondta. de 80 . hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. hogy nekem is van nõm. Ennyiben maradtunk. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. de jött. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben. Minek. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. jelezve. magyarázta. ha úgysem lehet semmi. Ez most hülyít. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. hogy megcsókoljam. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. meg azt is tudja. de akkor nem is gondoltam. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. mert tényleg van võlegénye. hogy ez volt az utolsó (csók). – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. amikor valahogyan kettesben maradtunk. (Akkoriban tényleg úgy éreztem. így lett Nõvérke. gondoltam. – Honnan tudod? – kérdeztem. Komolyan. hogy megcsókoljam.nehezen megtudtam. tanakodtam. és nem tudtam eldönteni. Akkor ez most mi. mert eszembe jutott. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot. hogy nem vagyok komplett –.

jóképû és el is akarja õt venni.) Na. õ mondta. magyarázta a Soros. mondta is. Most mi van. (Nõvérszálló! Istenem. hogy két pasija van. Biztosan neki sem volt rossz. mert különben sem tetszett nekem a Soros. hengersoron. Egy munkatársam. hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját. De ezen túlmenõ- 81 . ez volt a nagy szerelem. néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. A másik meg állandóan iszik. tanakodtam tovább. nyilván más lett volna a helyzet. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. hogy nem baj. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. Na. hogy megfogjam a mellét. hogy van võlegénye. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. Lehet. minden ebédidõben.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. futott át az agyamon. ha amúgy meg akartam volna dugni. Ezt onnan tudom. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. meg hogy nekem is van nõm.azt is engedte. bizalmi viszonyba keveredett velem. nekem meg olyan jámbor fejem van. hogy szakított a võlegényével. (Ez nem olyan nagy baj. az egyik kollégám lakására. az a dilemmája.) Az egyik. mert nem volt idõm. Õ is azt mondta. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. a Soros. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. hogy akkor sem feküdne le velem. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. (Különben máskor is elõfordult ilyesmi. ám nem vittem végig a gondolatot. nincs is rendes munkahelye. viszont rettentõen szõrös a háta. gazdag. hogy néha mégis az. gondoltam. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. biztosan nem élek vissza a bizalmával. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam. a matrac visszahozásának alkalmából. de tényleg csak a lelke. de aztán beláttam. ha én lennék az Alain Delon. mert olyan jó volt a Nõvérkével.

mint férfi a férfit. hanem azért. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. apám mellett apám volt. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. de azért a személyes jelenlét. Kár. meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. kérdezte a Soros. csak két-három hónap elteltével vont félre. Nem mintha lenne jelentõsége. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). mint a másik. (Ezt a fõszerkesztõt. mondogattam. legalább a benzinpénzt ne számoltasd el. hogy a Dali nem volt hülye. pláne alkalmanként kétszer. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval. Ebbõl kitetszik az is. Nagyon fiatal voltam. mint a gazdagság. mégiscsak más. hogy sajtótájékoztatóra megyek. különben imádtam. de nem olyan mint a Nõvérke. A Soros egyébként nem hallgatott rám. vetette fel ennek kapcsán. de az is. Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam.) Persze. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra.en is. mert át akartam vágni. mégpedig- 82 . a Dalit. ezért azt mondtam neki. az MTI úgyis megírja. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb. hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. itt nincs nõ?! Vanni van. válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –. feleségül ment ahhoz a pasihoz. Minek. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali. Ha már nõzni jársz Pestre.

hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. aki szintén nõvérke volt. tudják. pedig a kávét jobban szeretem. egy ilyen építési 83 . engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát. mondtam amikor felvetette. hogy így adódott. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével. Azért csak elkezdte.len. morfondíroztam az agyammal. hogyan veszi az ki magát. mondtam. amikor pedig a pasi nem is volt ott. Jó lesz nekem a tea. kávét is. hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. de nekem már nem tudott telefonálni. de ha akarom. Szerencse. És tényleg. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. hogy ez van. hogy stílszerûen képzavaros legyek. De miközben ezt mondta. ilyen az élet. érdemben. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). de a Nõvérke nem volt ott. hogy mondja meg nekem. Erre az EKG felajánlotta. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. hogy „Gyerünk csak!”. Na. Megkérte hát a munkatársát. elõrébb is hajolt. Meg különben is. (Miként a helyzet. úgyhogy gondolkodnom kell. Nem tudtuk mi legyen.) Történt egyszer ugyanis. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. az EKG is mondta utána. mert hirtelen haza kellett utaznia. vagy valami ilyesmi. mert a sors keze gondolkodott helyettem. csak azt kölcsön kell kérni. emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul. mert lelkiismeret-furdalása volt. hogy mentem a nõvérszállóra. az EKG is a võlegényérõl mesélt. Ez bonyolult kérdés. sõt egyszer meg is lesett bennünket. mert máshol van. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje. Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott. hogy pontosan a dudái közé lássak. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani. de nem akart haladni az ügy. hogy elnézést. hogy addig fõz teát. Mondja nekem ez a munkatárs. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki.

de jó füle volt mert meghallotta. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt.barakk volt a nõvérszálló. Arra gondoltam. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. de az EKG mondta. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. – Hát…. vallotta be most már õ is pironkodva. mint a Nõvérkébe. Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. egy ideig csak annyi volt a változás. hogy hajszálra így volt vele. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. Egy ízben azonban az 84 . most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál. hogy nem kell . (Az EKG is mesélte. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –. én is kipróbálnám. – Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt. Megfigyeltem azért. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. lehetett látni az akciót. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. Állatira elszégyelltem magam. ha nem bukik le. mint aki nem találja a kiutat. mert neki nagyon tetszett. hogy milyen sokáig keféltek. Rossz volt utána hazafelé. vagy mit kérdezget? Võlegénye van. feltéve. furnérlemez falakkal. – De. hát võlegénye van. Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét.) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG.

folytatta. Erre mi a válaszom? Az más. hogy több mint egy éve hitegetem. hogy kezdjük újra. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl. hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. a rohadt életbe. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. mint egy eltaposott pondró. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. Azért. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. – Tudod te. esetleg feleségül is venni. mint nekem. Kurva vagy. És még azt is tudja. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. mert úgy éreztem.ágyban találtam a Nõvérkét. megdögönyözhetem.) – Itt. de õ már nem akarta. Önérzet is van a világon. mintha mi sem történt volna. tényleg más. Keltegettem egy darabig. Sokáig könyörögtem még neki. hogy megtömítettem az EKG-t. hogy kivel mászkált. sõt. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. a vadhírû Fõvárosban. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem. Hanem akkor az eszembe villant. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. hanem aludt. Azt mondta haverokkal. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége. de ez már tényleg gyanús volt. majd ettõl jól magába roskad. ha akarom. hogy otthagyom a nõmet. Döngölés közben kérdeztem tõle. de nem a dugásra várt. úgyhogy ne dumáljak. mint Kukori a mûmenyétet. mert hajnalban jött haza. amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. Hát kiderült. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. mondtam neki.. Furcsán lett vége ennek a 85 . de azt mondta. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. hajlandó lettem volna meghalni érte. De nem roskadt. – Itt – bólintott a Nõvérke. hogy nagyon álmos. azt mondta. se szó se beszéd.

Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. hogy mindenki összevissza beszél. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. a hatodikon meg már nem.) Jól jött a segítség is. hogy micsoda. hogy megcsalatásom után – bosszúból. Mama Magdi tehát átadta 86 . ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. még ha orosz is. épp’ elég volt. mint amilyenrõl eddig szó volt. ezért is mondta meg neki. akinek az a nagy álma volt. fogalmam sincs. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. hogy õt is elcsábítottam. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. hagyjam õt békén. de õ tényleg nagyon ráfázott. Azt mesélte.szerelemnek. Különben is. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta. Valami elpattant bennem. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. pontosan a võlegénye miatt. Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. Annyi vált csak világossá elõttem. találkozott egy férfival – kár. nagyon jól tudja. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. Ide tartozik továbbá. hogy a pasi ezt akarja. és ugyanígy: összevissza dug. Tudják követni? Nem tudom. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. hogy egyszer. Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. (S mint ilyen. hogy segíthet-e cipekedni. hogy nem hallották. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. aki megkérdezte tõle. én azóta sem értem. Úgyhogy. csak azért mesélem el. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam. sose’ bocsátja meg magának azt se’. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. hogy egyszer sikerült elcsábítanom. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. mert nemigen értette. mert õ is olyan szerelembe esett.

hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. mert ivott. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. pedig volt pénz. azt követõen. de azt mondta nekem. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva. csakhogy az orosz így is eltûnt. hogy õ is bement a laktanyába.a cekkereket. De nem adta fel.) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem.. meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). hogy egyáltalán nem bánta. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta. Igen ám. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt. mert üzletileg akart befektetni. meg volt gyõzõdve róla. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. volt valami baráti társaság. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét. hogy a Vitalij G. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. úgy éreztem.) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására. aki aztán hozta a barátait is. de fõleg. 87 . beállt kurvának. egy úthenger gördült végig rajtam. ahonnan rövid úton kipenderítették. magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. a zenegép tövében. (Okos asszony volt. A csillárt is lerúgtam a plafonról. ott. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. de aztán az sem volt elég. nem úgy igaziból. mert a lélektani részletekre koncentráltam. mégpedig nem is akárhogyan. Na. meg marhára zavart az ordító gép is.

hogy rögtön lelövik. csak boldog házasságra meg 88 . Pont. amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. hogy õ nem vágyik semmi különösre. hogy a szerelem áldozata lett. világmegváltás céljából. amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. mert a lelkét legyõzték a hormonok. úgyhogy a Dagi azt mondta. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba. Elõször azt tervezgették. Most. Mindenki tudja. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában. hogy onnan. ott szoktunk sétálni. Nagyon messze volt még az ezredforduló. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe. de aztán eszükbe jutott. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár. akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam. legalább öt éves gyakorlattal. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. nincs visszaút.

ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást. mintha már meg se érné a holnapot. – Három év után. hogy ez van. mert azt látják állandóan. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. úgyhogy gondoltam ráhagyom. fekete Mercedesszel jött. az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. Az nem lehetséges. folytatta. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. de kivárta a sorát. akkor se’ fogom megérteni. Úgy csúfolták: Faros. azt amelyikrõl szó van.) – A feleségemet. mesélje el a válását.apró kis lurkókra. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. Csak mégis. vagy ilyesmi. viszont a gyerekneveléshez meg kell. ki nem állhatom a poszka nõket. ha megfogom a feleségem fenekét. én meg csak hümmögtem. Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. amikor azt mondta: csinál- 89 . ha a Holdutazást tûzi ki célnak. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. – A házassággal tényleg valami baj van. (Az egyiket. Inkább csak leszögezte. Ha addig élek mint a teknõsbéka. folyton tömítettünk. úgy ismertem meg. Mert a keféléshez nem kell a házasság. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen. (Jobb lett volna neki. a beszélgetés fonala miatt. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi. – Nem is lehet. Arra kértem inkább a Dagit. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. És akkor a Dagi elmesélte. elgurultunk a platánsor alá is. de akkor már bazi nagy. mert különben volt neki még ezen kívül három.) Húsz év múlva megint találkoztunk. de egyáltalán nem volt mélabús. nem mintha érdekelt volna. Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. mint anyapatkány a malomban. hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. mert akkora feneke volt.

nemhogy egy másik nõ kellene neki. mindent megadtam a nõimnek. Ez csak úgy eszembe jutott. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria). Akkor aztán kérdezte. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. Azon gondolkoznia kell. de amíg õk fent hancúroztak. akár a Teremtõ. mint egy tûzoltózenekar. hogy rendben. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. de az már gyanús volt. mert este már jött is. a magam módján én mindig is hûséges voltam.junk eljegyzést. mármint a partnercsere. Így teltek az évek – szám szerint másfél –. Hat napig cirkuszolt. Nekem már készen álltak az alternatíváim. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. hümmögött a Faros. klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. hogy nem szereti-e esetleg a nõket. hogy mit akarok. hogy hûséges leszek nemileg is. Elhatároztam. hogy még a saját testével sincs kibékülve. de akkor elkezdtem megunni a Farost.) Csináltunk tehát eljegyzést. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. vágtam rá azonnal. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. Jól megrághatta a dolgot. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. Egyszer átmentem a szomszédba. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. Akkor legyen partnercsere. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. hogy maga dumál. Elhatároztam szentül. És ott jöttem rá a nagy 90 . maguk hangosabban „dimbulnak”. jött nekem udvarolni. Erre azt mondta. de másokkal is akartam kufircolni. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. én lent újságot olvasgattam. mert azt hitte homokos vagyok. Úgy értem. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. tudod. de a hetedik napon megpihent.

Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. Végül az jött be. mi aztán komolyan gondoltuk. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. mint a kitaposott kozáksapka. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett). hogy mind a ketten megtalálták az igazit. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. vonogatta a vállát a Faros.igazságra: a nõ is unt már. mint a melegvíz számlát. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. hogy muszáj volt otthagyni õket. A felesége meg pont olyan átlagos volt. meg bejárni vele 91 . mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. csak nem mert szólni. még a szemem láttára is akár. amennyit csak akartak. Sokat javulna a világ közérzete. hogy túl jó volt a Farosnak. Mármost. hogy „Csak. hogy ezért kár volt annyit autózni. Lehet. csak azt tudnám minek. nem volt az olyan régen. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. hogy „szexet akarok!”. Normális vagy? – kérdeztem. Na. Emlékezzél csak vissza. mert biztos voltam benne. de titokban kezdtek el találkozgatni. Nem értettem különben. mert megtalálta az igazit. olyannyira. esetleg éppen utánad. Nem baj. mire egy olyan pasit találtunk. ha komolyan gondoljátok!”. aki a Farosnak is megfelelt. Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. amikor úgy is annyit dughattak. hogyan találkoztatok. Nem fogod elhinni. de csak úgy költõien. még gondoltam is. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba. Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. hogy nem az. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak.

nekik arra nem lesz szükségük. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél. mint aki vigasztal. amelyikben a legkevesebb a bõr.) 92 . mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. feszegettem tovább a húrt. Õk olyat nem fognak csinálni. ez volt az egyik válásom. Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát. csapott nagyot a vállamra a Dagi. hogy a nõzésben nem látok át a szitán. beletörõdtem már régen. hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra. Valami ilyesmi volt a Faros esete is. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka. Pedig nem voltam elkeseredve. mint velem. mert annyira szeretik egymást. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. válaszolta határozottan a Faros. Például azt sem értettem soha.partnercsere után kajtatva a fél országot. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

hogy kirõl van szó. „Egy nehéz nap éjszakája”. ha a férfiak a lelkét is akarnák. ne is nézzük hülyének. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. mert tényleg jól esik neki. – Hát. mert egy óra múlva. Szerintem. ha nem néznénk benned a nõt. Erre aztán már tényleg mondtam neki. hogy szereti-e a Beatlest. Azt mondta. még önmagához sem. mert ezt most már tisztázni akartam. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. legalábbis úgy tûnt. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. mert õ is szereti a szexet. hogy sosem lehet tudni…. éppen úgy örült volna. mert csak azt akarjuk. Nem azért. Abból kellett kiindulni most már. de erre meg mertem volna esküdni.mindenkit meghajtott. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. Nem akartam megbántani. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. egy 100 . ha Csajkovszkijt mondok. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. hogy van ez. Nem lett semmi. meg ilyenek. mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –. mégis jobb lenne. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. (Látszik. most is azért hívtuk ide. Ez tudományosan be van bizonyítva. hogy nagyon fáradt voltam. hogy szerintem inkább azzal van a baj. a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. de az volt az alapelve. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). amikor én is bementem a rekeszek közé. Nem is tudja.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. legföljebb fogalma se lett volna. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba. hogy ez neki megalázó. Ebben van valami igazság. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. nagyon. hogy összemelegedjünk. aki az útjába került.) Teljes meglepetésemre azt mondta. szipogott –.

hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. Ez egy szabály. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. de abba már két éve szerelmes voltam. hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. mégsem mertem még kipróbálni. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. amikor ittam egy kicsit. Például. Hangosan inkább csak annyit mondtam. (Két közbevetésem is lett volna. Az a legnagyobb baj. akkor úgy teszek. hogy 101 .) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. Elsõsorban is a fiúm mit szól. És akkor megpróbálta körülírni. minimum a másodikat meg kell várni. Az egyik: ez esetben mit keresel itt. csak egyszer. a nagyobbik lányuk most diplomázik. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. de õk sem merték kipróbálni. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom. mint mondjuk te (az Ajándék). Most erre én mondjam a fiúmnak. csak felesége meg gyerekei vannak neki.Freud nevû tudós már régen megállapította. egyik sem hûséges. de akkor meg mit szólnak. mintha kikérném magamnak. meg akkora szerszámmal – . mindig az jut eszembe. és nem vág pofán. a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. ha ügyeltem volna a részletekre. pedig közben meg marha jól esik. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. Még jó. akivel szívesen ágyba bújnék. ha csak üvöltözik velem. Ott van például ez az álmom. Meg nem fekszem le az elsõ randevún. – Mert vannak mégis elvárások. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani. Amikor a szexfilmeket nézegetem. Mert sok pasi van.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével. hanem a természetesség iránti igény. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. de ne vágjunk a dolgok elébe.Ez biztosan nem komplett gondoltam. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap. hatalmas mellekkel. Ebben leírták. Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. annyira dadogott szegény. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. férfiak – meztelenre vetkõzött. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. már elnézést. édes mindegy volt tehát. meg a kis 107 . hogy különben miben járkálnak. Ez nekem már eleve gyanús volt. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. mit keresnének ezek a.) Tehát. Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen. hogy is mondják: naturisták. Láttam a dadogóst. az azt jelenti. hogy a plafont nézegeti mélabúsan. Lehet. amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. azaz meztelenkedõ. ettõl beijedek. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át. formás fenekekkel. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. hogy nudista. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). mert a naturista. de annak meg alig értettem a szavát.

mondtam erre. (A rosszabbik esetet. de gatya az kell. mint a szélfútta zászló. mint hogy ivarérett. hogy egy olyan magas hivatalban. hogy mármost akkor én. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. Senki ne akarja velem elhitetni. szemérmesen nem is hoztam szóba. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. Mindenki beláthatja. Hát. éreztem. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. teljesen pucéran. jelesül ha ágaskodik. akkor nekem orvoshoz kell 108 . mint amilyen a masszõré. – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. Az volt a kérdés. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –. mert valamiért nagyon fontos volt neki.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve. azonosulok-e az õ nézeteikkel. olykor lendületes mozdulatokat is tesz. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. – De nem azért ugye. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. nem várhatja el tõlem senki. hogy ennek nem a szex a lényege. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén.füzetecskéjét gyûrögeti. – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. nem tudom ki hogy van vele. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. mint ugye a masszõr. Hát persze. mert ha mégis. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet.

akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. rendes emberek voltak. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni. hiába no. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. ha jó nõt kell leápolnia. Volt. Az még csak hagyján. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. menthetetlenül naiv lélek vagyok. azok a fránya hormonok csak dolgoztak. Csak azt nem értettem már akkor sem. hogy lépcsõzni kell. Na. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. Az ugyanis gyakran elõfordult. ahol egyébként csak a férjeik. milyen bizsergetõ érzés. Hiába tettem úgy. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –. Egy biztos. de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. legurítsanak valami kis szeszt. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . nem egy kifejezetten provokált. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. hogy az izmaikat fellazítsam.fordulnom. fiúik tehetik. Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. hogy miért kell a mellébeszélés. hát még ha olyanok jönnek sorban. a naturisták intelligens.

Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül. hogy elkezdtem aggódni. nyugodtan nézzenek hülyének. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót. hogy kacér pillantást vessen rám. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. ami volt. a Szépék. valószínûleg nem voltak házasok. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. hogy már tisztára dicsekszem. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. De hát õszinteséget ígértem. Azért visszafogottabb leszek. mint amikor valaki összeesik. asszonyom?”). de valóban lerogyott a padra. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. Tényleg annyira hülye voltam. hanem a gyönyörtõl. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. ráadásul felfigyeltem egy hangra.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. pedig az alábbi történet nem biztos.) Telt-múlt az idõ. (Csak én hoztam össze õket ilyenformán. ez kitûnik az alábbiakból is. csak azt írom. csakhogy nem egészségügyileg. tudják az. aki belekotorászik a kéziratba.vonult a pár. (Azt mondja a lektor. legyek egy kicsit visszafogottabb. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 . a Mali. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. kissé lihegve – és megkérdezte. Az asszony azért nem mulasztotta el. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. olyan volt. mint amennyit õk fizetnek. felmentem. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni. Szépné egyáltalán nem volt rosszul. gondoltam annyi pénzért. csak Szépné pirult el egy kicsit. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. hogy alkalmas erre.

szerepelt is ilyen helyeken. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni. hogyan magyarázom meg a kalauznak. mint a szexújságok sztárjai. mert direkt izgató. a Kis Mali. (Az árlapot meg sem mertem nézni. hogy – szerinte – megöregedett. hogy jól megudvaroljam. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni. az udvarlás be is fejezõdött. Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. hogy nagyon jó ez a korkülönbség.”).) 111 . de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). de a portás elzavart. aki viszont tényleg úgy nézett ki. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. Eddig ez nem sztori. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata. Megpróbáltam terepszínt felvenni. muszáj volt lehajolnia érte. Addig-addig sóhajtozott („Á. Szerintem a város legjobb nõje volt. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. de hát ez ízlés dolga. mondjuk például én a fia lehetnék. a szappan meg éppen leesett. miért nincs jegyem. Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz.zott. Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. mert különben állati jól tartotta magát a Mali. csakhogy volt a Malinak egy lánya. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni. vagy ha úgy tetszik. – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. hogy az anyám lehetne. miért zavarja a korkülönbség. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem. – Például magát – kuncogott a Mali. – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi.

Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. mármint a Nagy Malinak. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás. Azt mondta. Az meg már csak természetes. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. Elmondtam a Kis Malinak. hogy dehogynem. már régen. Itt már nem lehetett mellébeszélni. mert különben labdába sem rúghattam volna. hogy az úgy nem jó. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. – És… – Én is ki akarom próbálni. legalábbis köztük van. Gondoltam ez hatni fog. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. Én meg a Kis Malit választottam. A döntés neki csak akkor felelt volna meg. de én egy kis senki vagyok hozzá képest. mire az anyja közölte. – Elmesélteee…? – El. vannak olyan helyzetek. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. ha õt 112 . merthogy érezte rajtam a zavart. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. nagyon is tetszik. nem haragudott ugyan.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. hogy szeret veled lenni. Így történhetett meg az a skandalum. de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. néha még most is feljárok hozzá. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. – Azt is be kell vallanom.

úgy mégis jobb. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között. Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. (Kivéve a Kis Malit. Akkor inkább legyünk hárman. Eljött a lehetõség is. meghívtam hát a lányokat a viadalra. de csak néhány hétig. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 . Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. Nagyon nagy tanárnak számított az. Minden együtt volt a lenyûgözéshez. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni. amelyiken biztos esélyes voltam. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. A részleteket is pontosan kiszámítottam.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. És akkor hárman voltunk. mégpedig olyat. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. mint a Tarzan. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. ha mindegyikkel egyszerre. gondoltam az a legtisztább. évekig azt hazudtuk egymásnak. mert kövér voltam.választom. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. Volt is egy ilyen kis lelki társaság. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. mert utána elköltöztek. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. aki gyõz. De ez ügyben is hibáztam. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében).

hogy alig láttam. A maradék egyike megkérdezte. 114 . hogy bár én hívtam meg õket. ekkor bejelentettem a lányoknak. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. a többi meg irigykedve nézi. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. Akkor nagyon át tudtam érezni. hogy ki az a srác. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel. a négy lelki társból kettõ eltûnt. Van igazság. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez. Az összpontosítás abból állt. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. a Hattyú. a lányok le lesznek nyûgözve. hogy „most akkor mi legyen?”. gondoltam magamban. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. mégiscsak megérte a sok kínlódás. de neki a pillangó tetszik igazán. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. A paprika úgy csípett. hogy nem a gyõzelem a fontos. Egy esélyem maradt. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. (Már elképzeltem. Hõgutás vasárnap délután volt. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz.) Mire visszaértem a tribünre. meg sem bírtam mozdítani. amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval. úgymond koncentrálni. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. A Hattyú meg azt mondta. egyszerûen hazamentek. Teljesen megrogytam. Kettõ: kifordult az egyik vállam. A többirõl ne is beszéljünk. most mégis félre kell vonulnom. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. ráadásul a Hattyúnak megígértem. a buszok csak elkeseredésükben jártak.

hogy közben minden tagom fájt. hogy teljesen ne haljon éhen. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. ha esetleg nem nyernék semmit. a hatás csodálatos volt. azzal sokkal többre mennék. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét. de mindenki tudja. hogy közben az ember nem eszik. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. belsõ egyensúly is van a világon. Beépített szurkolóim is voltak. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. Marha nehéz egy sport. csak még azt felejtettem ki. mert tényleg jól néztem ki. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. hogy ha már mindenáron nõzni akarok. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. amit különben úgy mondanak magyarul. hogy többé nem hibázhatok. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. minthogy az egész estét én szerveztem. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. Így teltek az én napjaim is.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. hogy versenyen is megmutassam a világnak. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen. Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. és bár ez a kutyát sem érdekelte. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. hogy a nõzés a lényege. a már említett féléves koplaláson kívül is. hogy legyen közönségdíj. a Rozi.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. 115 . bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. Azért megérte. vetette ellen egy vézna kis csaj. hogy minden kis izomrost külön látszódjék. micsoda izmaim is vannak nekem. Tudtam. talán csak annyit. Kitaláltam. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen. hogy „testépítés”. Bekentem továbbá magam barnító krémmel.

ma is azt állítom. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára. Hát éppen errõl van szó. Én lepõdtem meg a legjobban. a jegyek árát tehát elbuktam. azonnal szerelmes levelet írtam neki. hogy mennyire örül. hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. Újra tollat ragadtam. hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet.A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. vagy valami ilyesmi. hogy drukkolok neki. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. hogy pornósztárt csinál belõle. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le. valami menedzser el is határozta. amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. Azzal próbált leszerelni. de csak körvonalakban. hogyan képzelem ezt az egészet. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. mégis. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét. a súlylökõk mégsem manökenek. csaptam azonnal a lehetõségre. és megírta még azt is. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. Elmondtam.) A hálátlan közönség is leszavazott. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. Erre aztán felhívott és megkérdezte. egy manökennek sosem 116 . Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. hogy szabadon választott gyakorlat. szegény Cuki csõdöt mondott. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok. Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt. Maradtam tehát örök rajongó. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet.

hogy inkább sajnálom õket. mert attól. ám akkor eszembe jut. ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. A súlylökés egész embert kíván. nem lekezelõen. ezt tudnom kell. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. mint akármilyen röptéjének. A szõke csillag egyébiránt többet keres. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. hanem a feleségem. ha tényleg komolyan gondolom. Már-már azon tanakodnék. mert azt mondta. Komolyan gondoltam. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. állandóan kiugrálnak a manusok. csak tényszerûen. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. függetlenül attól. Talán meghatódott vagy valami. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. A sportot amúgy szereti az egész világ.írnék. Hát onnantól tudtam. mint az egész élmezõny együttvéve. hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani.) Bosszúsan figyelem. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm. annyira gebék. Nem értettem az összefüggést. Kurnyikova fenekének. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. A nõk is szeretik a sportot. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. hogy néha gyömöszölünk. hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt. 117 . hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni. Erre õ kioktatott. hogy éppen hányadik a ranglistán.

ritkaság számba ment. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. És akkor elmesélte a Hattyú. amikor beszél egy fiúval. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. hogy mi csak barátok vagyunk. – De hát udvarolnak neked. nem úgy átlagosan számítva. elfogytak az érvei. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. sokáig megtartva azt az alapelvet. Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. mert egyszer csak. de nem adott nekem igazat. Két órán át soroltuk pro és kontra. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki. Mondtam neki. felcsattant: 118 . Hosszú. de különben jól is nézett ki. Végül úgy látszik. síkraszálltam amellett. hogy neki igenis jó mellei vannak. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. Aztán meg. hogy ez nem tipikus lelki probléma. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. Említettem már. folyton csak arra tud gondolni. mert különben jól tanult. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. nem? – vetettem ellen. nagy a feneke meg ilyesmi. aki mondjuk tetszik neki. Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. hogy nagyon nagy lelke volt neki. hogy neki lógnak a mellei. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. hanem még egy nõhöz mérten is.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. tõle szokatlan határozottsággal. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. hogy õ nem jól néz ki.

amikor már a bugyi sem volt rajta. hogy most akkor én vizsgáljam meg. csak elfogulatlan értékítéletet. mert úgy érzi még mindig kövér. – Hát az alakomat. hogy most talán mégis szerelmes. Én meg tényleg csak néztem. hátha már fogyott egy kicsit. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni. ha megint leellenõrizném az alakját. mennyire rossz alakja is van õneki. 119 . Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket. mi lenne. hogy „nézd csak meg”. barátilag. látod? – fordult felém. Ott ültem tehát egy nagy. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. mint a Hattyú. Ez az igazi barátság. (Még a végén azt hiszi. de nem biztos. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. amikor a Hattyú jött. – Na. Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –. ahogy a Hattyú vetkõzik.– Jó. ha levetkõzik és megmutatja. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. legalább annyira el voltam keseredve. oda az igaz. mert tényleg nem tudtam mire gondol. gondoltam. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. hogy ezen én már nem vitatkozom. tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra. Talán fél év telt el az eset után. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta. mondtam is neki.

de már vetkõzött is. amikor azt javasoltam neki. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. akik soha nem foglalkoztak vele. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni. mert amúgy kívánja a szexet. bármennyire szeretné is. én már a buszon elhatároztam. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult. pedig amikor magához nyúl. javult-e az alakja. Különben meg. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. hogy vetkõzzön le. Nem jól sült el ez a dolog. mert biztosan a férfiak is érzik rajta.) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. A férfiak tehetnek róla. Akkor aztán észbe kapott. de nem ellenkezett. azzal csinálta a képeket saját magáról. hogy sok nõ van így. hogy nem jó neki. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –. hogy neked is jó legyen. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. mert utána a Hattyú elmondta. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú. hogy mi mitõl jó az õ alakján.Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. Mondtam akkor a Hattyúnak. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. Így kesergett. akkor sikerül. legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye. egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. de nem õk a hibásak. Biztos benne van a hiba. velem sem. de igazi dugást még nem élvezett. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. magyarázta tárgyilagosan. Ezzel vigasz- 120 . hogy ellenõrizni tudja.) Ekkor azonban sírva fakadt.

hogy engem tényleg barátnak tekint. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve. de csak nevetett. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. amitõl meg is jött az önbizalma. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. de mindjárt lehetett tudni. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. Mondtam azért neki. miszerint majd én megpróbálom többször. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. Erre föl közölte. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni. hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. de arról itt sajnos nem számolhatok be. mint egy férfira. az nem csak a pedantériára utalt. mint mondtam. adott volt. (Ez magyarán annyit jelent. mert mondta is annak idején: jól lett volna. hogy egyszer kipróbáljuk. hogy azt én is meg tudnám csinálni. mert sok lelki problémától megkímélte volna. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem. Annyit megígért. mindig arra gondolok. Talán tanítani sem lenne hiábavaló.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. hiszen az alap. ott derült ki ugyanis. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. Tudom. Ha igen. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. soha nem úgy nézett rám.

A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. továbbá titkos kis levélkék. A könyvespolc félárbocon. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. Ez utóbbi jó jelnek számított. romantikusabb lelkek esetében napló. és az járt a fejemben. Alul melltartók. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. egyúttal a döngetésre. Elfújta a szél. Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. ez esetben gyanakvóbb volt a család. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. kis polccal. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. a fiókjában mindenféle kacatok. legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. bármi legyen is az ürügy.bajlódni. külföldi divatlapok és zenei magazinok. további nehézségekkel kellett számolni. „filléres emlékeim”. hátha hozományvadásszal állnak szemben. Sokáig nem tudtam eldönteni. rajta kulcstartók. Ha slusszkulcs is akadt köztük. mûbõrrel díszített. Sok más is járt persze a fejemben. Koncz Zsuzsa. (A lakás többi részét nem említem. Balra. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. 122 . balra a bugyik. hol található. hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. Fonott kosárban további újságok. valamint Agatha Christie összes. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. mert azt bizonyította. de aztán megvilágosodtam. Négy évszak. román ruhafogas. mindjárt az elõszobában. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). csak példákat említek: Bolero. Carmina Burana. A fiókban tengernyi bizsu.

Az nem létezik. Nem bírtam megállni. úgymint: 1. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel. lehetett tudni. Túl fiatal a lány. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . Tehát készült. fel kellett készülni rá. várjak egy kicsit. hogy hosszú lelkizés következik. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. de ahogy elnézem a nõk öltözködését. ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig.A Lolához járkáltam fel sokáig. hogy a melleit megfoghassam. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. feltéve . a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. Azóta tudom. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. megint meggondolta magát. semmi sem változott. És még ezer ilyen dolog. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz. Lola – így. az összetartó családra utalt. de mindig csak azt engedte. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. állapítottam meg éles elmével rögtön. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. esetleg lehet nála is próbálkozni. Már azt hittem. hogy ez nem egy különleges válasz. tudta. mégis várakoztatott hetekig.ha nincsenek nagyon kiéhezve. több semmi. (Abban reménykedtem. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. az két dolgot jelenthetett. amikor tudtad. hogy rá ne kérdezzek – Te. hogy mi jön.

– És az neked jó? – kérdeztem ámulva. de azért ne gondoljak megrontásra. amiket az újságokban láttunk. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. – De még mennyire – kuncogott a Textil. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. És még mondott valamit Svédországon kívül is. csak megkönnyebbülést éreztem. hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. amelyik elütött a többitõl. hogy amikor nem vagyok ott. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást.Egyetlen leányszobára emlékszem. a Textil mesélte. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. Úgy is lett. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról. Dehogy gondoltam. mint a lánya. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. meztelenül járkál a lakásban az egész család. nekem a csontosabb falat jutott. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. egyet maga kezdett lapozgatni. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. mert akárhogyan is számolgattam. a Textilé volt. hogy ha elfordítom a végét. Egyet a kezembe adott. A szülei teljesen felvilágosultak voltak. Mindegy. Azt mondta azért. (’70-es évek vége) Meg is mutatta. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 . Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani. mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. Kiderült. én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. elkezd rezegni. mert a mama legalább olyan jó nõ volt.

meleg és kívánatos. õ adta a kezembe A kis herceget. szinte állandóan. Lídiától nem tudtam szabadulni. hogy a „húsuk az egyforma”. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. neki mûanyagból. de amikor 125 . olyan volt.lógiai fejlõdése. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. Mert csak ott motoszkált a fejemben. Nem tudom már. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag. (Meg aztán anyák is õk. tõle hallottam elõször Gevaráról. igaz – és ez némi vigasz –. De a mosolyuk. úgysem lehetek olyan fekete. mint a frissen sült cipóé. még akkor is. mint amekkora a Textil anyukájának van. a Morcosba volt szerelmes. hogy tudtam. pedig semmi esélyem nem volt. a kezek kecses mozdulata. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. hanem azért. akármennyit napozok is. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. A barátomba. sokat beszélgettünk.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember. mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. Azért mégis nagy élmény volt. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. Lefegyverzõ volt az õszintesége. a szemük csillogása. mint õk. de ez most nem ide tartozik. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. hogy miért megyek fel hozzá. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. arról nem is beszélve. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. A Morcos értelmes srác volt. lehet.

Azt akartam. de nekem mondja. azt mondta „az összefonódás szép”. hogy megismerhessem õt. Egyre többet sétáltunk. Nem akartam semmit a Mosolytól. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. Aztán szakítottak. Minden percben vele akartam lenni. hogy mirõl is van szó. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. De akkor már érezte. mert a 126 . a barátnõje pedig azt mondta. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. amelyek Lídia meghódítása közben értek. az el sem hitt boldogságtól. sírva ment el a bálból. és én elmentem sétálni Lídiával. aztán vágyakkal teli diákok. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. de Lídia végül az enyém lett. mint a Morcos. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. álmodoztam és könyörögtem. neki is fontos a testiség. A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. Reszkettem. hogy õ is kívánja. A buli olyan volt. A vágytól. Végig a Mosollyal táncoltam. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. de pontosabb. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes. hogy ezeket. Azt gondoltam ugyanis. Minden szavára pontosan emlékszem. hogy megvigasztaljam. õ azokat csak úgy általában érzi. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. ha csak áttételesen is. Lídia nem válaszolt. csak szóban: félreértettem azon az estén. mint akármelyik iskolai bál. hogy szeret. egyre felhevültebben. aztán érdektelen tanárok. és egyszer szóba került a szex. hogy ez nekem jó. egyenrangú partnerek lettünk. ahogyan a barátnõje mondta. eleinte szigorú. Hajnalban szerelmes levelet írtam.) Hallgattam Lídiát. ha itt azt mondom. eleinte izgatott. és ettõl nagyon szenvedtem. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. tudtam. a reménységtõl.esténként elment tõlem. hogy Lídiához megy. a szeretkezés. Lídia mesélt róla. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. mert azt jelenti. Másfél éven át kínlódtam. nem tudom hogyan történhetett.

– Nem tudom kedveském. válasszák ki maguknak azt. de fizetni kell. Ami már megvan. de én voltam az erõsebb. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas. hogy Lídia más városba költözött. de most nincs kedvem utánanézni. az én menyasszonyom. Napokig nem szóltam hozzá például. (Nekem az tetszik a legjobban. Az idõ azonban mindent kikezd. csak hétvégeken utaztam hozzá. Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. csak az a kérdés. csak idõ kérdése. Visszagondolva azokra az idõkre. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors. ki milyen elszántan kergeti õket. csak kínozni akartam. az volt. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak. hogy nem. a lélek is elfárad. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben. el sem tudom képzelni. ezek helyett a botladozó sorok helyett. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . és akkor õ azt mondta: „Ja igen. mint az. Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. amit már birtokolsz. egy barátomnál szálltam meg. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát. hogy kihez megyek. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. az sohasem olyan fontos. amire csak vágyódsz. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit. ennyire szerettem Lídiát. nálamnál avatottabb szerzõk.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. akár a vérem”. Azt hittem Lídia már örökre az enyém. és egyre komiszabbul bántam vele. hogy nem megyek Lídiához. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta.) Szóval. nem mintha bármi bajom lett volna. „Héjanász az avaron”. hogy „úgy élsz bennem. Elhatároztam.

mint valami vírus. éppen a medence partján ültem. de az az igazság. az a fajta. valamit el kell mondanom. Évek teltek el. hogyan öltöztem fel. Elhatároztam. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. és a szó. – Azt akartam tudni. amíg nem látom õt. nem szabad úgy bánni vele. pedig rettegtem a választól. mint a szívem. azt magyarázták. Testileg-lelkileg. Egy biztos. amelyiket nem lehet kiirtani. – Miért jöttél?– kérdeztem. nehéz volt minden. – És? – Nem. hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. Lídia pillantása. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt. a másikkal. hogy alig éltem túl. mit éreztem. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. mert van! 128 . nincs igazi szerelem. hogy addig nem mozdulok. Már nem emlékszem. csak az maradt meg bennem. Ilyenkor szokott következni. csak vicc volt. Lídia nem miattam jött az uszodába. Lídia sokáig úgy bujkált bennem. Ha valaki azt mondja nektek. de minden pillanatban azt vártam. én meg kimentem a WC-re sírni. Tényleg fogták egymás kezét. akit vártál. Rettenetes hónapok következtek. ordítottam. de azért mégis. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. hogy a társaim nyugtatgattak.esõ. itt van a lány. egyszerûen megbénultam. hogy Lídia visszajön. hogy „egy világ omlott össze bennem”. de tényleg így volt. hogy még sírni sem tudtam. A felhõk leültek a házak közé. és én csak arra emlékszem. ne higgyétek el neki. Nem érdekel. nem érzek semmit. mintha csak üveggyöngy lenne. Az edzõ azt mondta. Vissza is jött. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. a táska a hátamon. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. beszélni akarok vele. vagy nélküle.

Elõadómûvész lettem. és õ meg jött az edzõterembe. mire meggyõzött arról. (Elsõ kézbõl származó. engem nem zavarnak. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen. ez nem az én történetem. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. de alig tudtam megállni röhögés nélkül. meleg. gondoltam. Két felesnyi idõ kellett. 129 . Na. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. hogy akkor most ki a hülye. annál is inkább. Esténként kétszer riszálod magad. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. most mégis úgy mesélem el. ezzel nem ugrunk messzire. Én mindig csak álmodoztam róla. és nehéz volt eldönteni. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. mert annyira jó pasi vagyok. elmehetek táncosnak. Bosszúból. hogy itt a szerzõdés. és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. de akkor már azt hittem. mintha velem történt volna meg. Úgy kellett táncolni. több forrásból megerõsített információk. csak az energiámat sajnáltam. hogy tényleg komoly az ügy. Ez különben nem lett volna baj.) „Amikor azt mondta a pacák. mert üzleti tárgyalásra hívott. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat. hogy a dákót sejteni lehessen. de a srácok azt mondták. hogy ettõl begõzölnek a csajok. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. Ezt mondta. de nem teljesen. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. mérges lettem. csak éppen annyira.) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. Nehezen hittem. mert ez nem jött össze. hogy ellenállhatatlan legyek. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak. olyan násztáncszerûség.

szakadt spinékre kell gondolni. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. Egy érdekes esetet azért elmesélek. hanem csupa csinos lány és asszony. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. De nem ám ilyen lepattant. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. Egyszer még az is megfordult a fejemben. hogy menjek nyugodtan. azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult. Minden jóba hamar beleszokik az ember. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. végigfutott a hátamon a hideg. akit csak úgy a színpadon döntöttem le. de kíváncsi vagyok. A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. Volt. aki nemet mondott volna! Sõt. Visítoztak a nõk. hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé. már hallottam a sikítozást. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. azt hitték. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. amelyiket csak akarom. amikor – legnagyobb 130 . gondoltam. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. tenyészbikák vagyunk. Bizonyos értelemben igazam is volt. Már a színpadon azon gondolkoztam. hogy vajon azok a nõk. legyen az õ gondjuk. csitrik és középkorúak vegyesen. hogy nem bírtuk szuflával. az volt a gond. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. kint várnak a csajok. azt kefélhetem meg közülük. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom. a srácok már az öltözõben mondták. amit a dugásért adtak. Senki sem akadt.

végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. gondoltam. mert még szükség lesz egy patronra. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. hiába mutogatta a Vandál az óráját. Jól van. 131 . hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára. úgy sikoltozott. de õ már nem kért semmi különlegeset. de még egy méregdrága órát is. Ezt már nem akartam elhinni. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. de még éppen idejében szólt. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. Mesélte is nagyképûen a Vandál. Negyven körüli. Kiderült. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. Kiderült. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt. hogy túl öreg õ már ehhez. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. mesélte késõbb a Hercegnõ. olyan. kár. Jót mulattak. de ha már egyszer megvan a jegy. („Öt perc után nedves lett a bugyim.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember. hogy remegtek az ablakok. a Királynõ. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. Megkérdeztem hát a Királynõt. ha lehet ne szálljak el. meg nem is nagyon érdekli. Így jöttek el a mûsorra. hogy nem találkoztam vele elõbb. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. ezen ne múljon. mert a nagynénje mondta.meglepetésemre – arra kért. ne vesszen kárba. ruhákat. valóságos nagyasszony. fél óra után bármi áron férfit akartam. hogy õ vette. a Hercegnõ helyére. És tényleg ott várt. de a Királynõt is elkapta az õrület. vele mûsoron kívül is találkozgatott. igaz-e. Õ is megkapta a magáét. fenségesen bevonult a mosdóba. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl.

azzal a nem is titkolt szándékkal. Amikor ugyanis meghallottam. még izgatóbb a parádé. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól. férfiakat illet. jól meghatározott célra. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott. Ismersz annyira. aki azt mondja. nem csodálkozol a folytatáson. egy megvalósult álom az egész. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. Élõben még jobb. amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. és valaki bemondja „Hölgyeim. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna.” Ami most már bennünket. csak a testem kell. Hátha együtt élni is olyan jó velük. hogy gondolom. Tudod mit mondott? „A színpadon. Úgy éreztem. hogy nem próbálná ki velük szívesen. hogy a lelkemet.” Nem tudom igaza volt-e. és hazudik. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. azonnal elmentem. hogy valamelyikkel megdugassam magam. hogy meg sem próbáltam. meg a nagy eszemet semmibe veszik. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. de õ maga magyarázta el. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. az is egyetlen. következnek a fiúk!” 132 . Nem is tagadom. mint szeretkezni. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. hogy butaság lenne. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. azt mindenesetre máig sajnálom. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni.

történetek) .Utánam. srácok! (Haverok.

Mondta is nekünk Bíró Imre. Nahát. Örvendezett a munkásszállás. Bátor nõ. És egy szekrényben rejtegettük õt. Én. Hogy egy emelet birtokolja. A munkásszállás legtetejére. megdicsérték Icát. Ám az mégiscsak meghökkentõ. Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. Felhúztuk Icát a negyedikre.„Néhány lepedõt összekötve. Gyáva nõ nem is merészkedne fel. . Megszûnt a nõk utáni rohangálás. a Feri meg a Bíró Imre. És az is hagyján. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. hogy kibírta. Az még csak hagyján. Végre szereztünk egy állandó nõt. hogy szekrényben élt. És igaza volt az Imrének. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . Mikor lebuktunk. mert a negyedikre. Mert egy hét múlva a rendészek. Leeresztettünk a földszintre.

és hálát adtam a sorsnak. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. és nagyon mérges volt. a francia ingemet. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. a vajszínû farmeromat. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. akkora konttyal a fején. Egy kicsit megremegett a Konty szája széle.) – Tudja. az aranyozott karláncomat. mint egy szalmakazal. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). különben már régen kipenderített volna. Arra tanítottak ugyanis. mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. Nagyon 135 . aki vénlány volt. hogy segélyért jöttem. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni. pedig tervbe volt véve. Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. legalábbis ellenállási szempontból. (Eszembe jutott. amikor mondtam neki. és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is.

hogy csak egy fekete. Azon morfondíroztunk. 136 . (Azt most nem tudnám megmondani. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula. Mindenki jól járt. uszkve három napon keresztül. Azért tartották el. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. hogy rossz helyre került a támogatás. Hanem a Gyulának eszébe jutott. vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. soha egy percet sem dolgozott. a Gyulát eltartották a nõk. de hogy melyik. hanem azért. mint valamelyik francia színész. ezzel szemben kihívóan jól élt. mint a vonatfütty. mert hosszú volt.nagy ember volt ez a Titkár. azt mindig elfelejtette. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. hogy igyunk egy kávét. Azt persze senki sem állíthatta. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. ami neki meg ingyen volt. De most tényleg megesküdött. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. de ez engem egy kis mélabúval töltött el. megvolt annak a helye. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. mégis dilemmában. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. akinek sokat romlott az idegállapota. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. Számos más. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba. hogy mást ne mondjak. amikor megjelentem a pénzért. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé. leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. meg magát a Kontyot. mert úgy nézett ki. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl.

közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom. Mármost a Gát nem értette. vizes kávét kér!” Na most. Csak súlyosbította a helyzetet. hogy hidegen iszom. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. tisztán hallottuk. mert azt hitte. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. ugyanakkor jól felvizezve. amint csilingelõ. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt. de inkább a magas kapcsolataim okán. szórakozom vele. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. amelyet a Gyula 137 . mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék. Nem tudom. Mielõtt tovább haladnánk. megsértõdött. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém. hogy mit akarok. lelki kényszert. tisztáznunk kell egy alapeszmét. mint egy gátfutónak. viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. amíg a fõnök is elõkerült. Megmondtam a fõnöknek. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. napnál is világosabban kiderült ugyanis. hogy én is Nagy vagyok. mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak. mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. akkor szoktam rá. meg ezt a büdös lebujt is. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek.Pincérként gyakran elõfordult. akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg.

legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. hogy a pasi részegebb. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. hogy stoppoljunk. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. hogy mindjárt be is mentünk a restibe. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen. Három kilométer nem olyan sok. Itt kellett volna nemet mondanom. ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. hol meg az égieket hívta tanúnak. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. csúnya elõítélet ez a feltevés. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. de két félrészeg férfit már nem annyira. A második kanyarnál már láttam. nyugtatgattam magam. Bean halálos betegen. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra. eleve nyert ügye volt a Gyulának. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. Ha nõ volt a kalauz. ráadásul olyan mérges volt. Ami ezután következett. azt nem tudom pontosan leírni. mint a légyölõ galóca. mint a Mr.vallott magáénak tántoríthatatlanul. A Gyula akkora mûsort csinált. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. Az idegek csodálatos harca volt ez. Eleinte úgy tûnt.”) Úgy is lett. de inkább a Marsra 138 . amikor olyan lassan döcögnek. mint a Mick Jagger. ahol nem volt por –. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. Mert tudtam én. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. Olyan dühösek voltunk. mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. csak nem úgy. akkor például kitalálta. némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. de a barátság az szent. megtiszteltetésnek vették. Összevissza magyarázott. tisztára úgy nézett ki. de erõs volt a lelkünk.

de fõleg Mr. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. és tényleg eszébe is jutott valami. De a Gyula csak nem hagyta magát. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. mint a csatába vonuló római katonák. még cigit is egy csövestõl kért. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. amikor a halált is vállaltuk volna. mert az állam elvette tõle a címet. hogy van neki egy barátja. – De – bólintottam. csak azért. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. aki igazi gróf. mint az autóstop. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. semmint azzal az izével Kócról Pócra. Mondtam is neki. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. mint egy valódi gróf. mert tudtam. azt mondtam neki. mint aki a halálos ítéletet mondja ki. Ez volt a Piktor legnagyobb baja. Jól van. hogy boldog ember. ez legalább nem olyan veszélyes. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. Okulva a stoppolásból. illetõleg már nem az. amikor már 139 . mert sem a Gáttal. És akkor még a Piktornak állt feljebb. hogy a Gyula megint gondolkozik. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. de nem is merte befejezni. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. hogy az igazi dráma még csak most következik. láttam ám. hogy inkább ne gondolkozzon. Ekkor lettünk megint örök barátok. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket. sem a kalauzzal. mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt. olyan férfiasan. azért annyira nem rossz a helyzet.repültem volna. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. gondoltam. bár éppen akkora ökörség.

hanem Olaszországba utaztak. úgy jelent meg a Gróf. Bementünk azért. hogy komoly segélyre számítottunk. hogy az a ház nem lehet egy emberé. 140 . de ennek nincs jelentõsége. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. mert örültem. nekem azonban igen. de mégis. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. hogy az nem szidja ordítva a barátait. Mekkora duma.nincs mit veszítenie. A Gyula megállt. hogy egyetért –. hogy honnan zavarják el az embert. úgyhogy a síneken kellett mennünk. Pártüdülõ vagy ilyesmi. de mégse. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. Ez külön jó volt. hogy van közös témánk. tárgyilagosan közölte. hogy nem is létezik. mint a kanalas gém. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. pedig a Piktor is. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra. kicsi volt. tettem még hozzá. mert egy lélektani ponton túl mindegy. A Gyula nem tudta a pontos tájolást. Vagy a meleg. úgy lépegetett a forró bazalt köveken. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. Mint a látomás. gondoltam. annyi különbséggel. Biciklizni szoktunk arra. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. A Gróf nem rezzent meg. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. mint a hadvezérek és közölte: ez az. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. körülnézett. És akkor láttunk egy kastélyt. vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. Neki nem volt. hogy a kastély onnan látszik. – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. mert csak arra emlékezett.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

de Fradi-meccs van.1. hogy semeddig. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije. de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija.) Egyáltalán. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . minek néz ez engem? Miért nem hív. Lehet. de azt mondja. Nõ: Jól esik. A hétvége pont jó lenne. de mi van. hogy a barátnõjével jobban járnék. mint a jégcsap. de mégis. Valami nem stimmel nála. hogy leszólít. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve.) Ha túl sokat rendel. mint a tenger. kozmetikushoz? Nõs. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. Felvetések elõtte. a nõknek fontosabb. megromlott a házassága. nem mehet el kefélés nélkül. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. A férfiaknak sürgõsebb. hátha megálmodom. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak. de olyan hideg. Nem. annyit nem ér meg.

úgy néz ki. de majd én rendbe szedem. hogy annyira odavagyok érte.) Egy vacsorát megért. vagy megvárjam. Jó lenne szerelmesnek lenni. hogy már az is vagyok? Jó lenne. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. az sokkal belevalóbbnak látszik. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne. hátha benne 148 . Férfi: Ez is megvolt. mint egyedül.) Mindegy. ha elsõre nem jön be. Hívjam fel. legközelebb bevezetem a jóba. mert a kufircolás is csak jól esett. (Szerintem el sem hiszik. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom. letömítem hátulról is. mégiscsak jobb. diplomás! És az a rengeteg kérdés. de hát. annyira zavaros ez az egész. hová jár szolizni. Várjunk csak. hogy ismeri a feleségemet. Nõ: Nem volt egy nagy szám. össze kell melegedni. de másodszorra talán többet kihozok belõle. Fáj a fejem. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. mint egy szexdémon. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt. csak ne beszélne annyit. Lehet. hogy ismeri is a feleségemet. nem kínlódok tovább. Hiába. (Nem hívom.) Felvetések utána. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. de nehogy már azt higgye.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye. Ki hinné róla.Lehet. mint egy nyomozó! Ha összejön. de elég félszeg az ágyban. Mi van. legfeljebb holnap. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. tudom is. Megbeszélem a lányokkal. lehet. tisztára. fogy az energia. ha hívna. (Barátnõmet. Lehet. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. A pasi frizurája elég ciki. bár õt a Joci is megdugta. ha telekürtöli az egész várost. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk.

„nekem tökmindegy. ennél azért többet vártam. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba. meg aztán az a darab is… 149 . A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan. Apropó. hol voltam? 2. már fogyott is valamit. a férfiak nem. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. Tiszta lebukás. hogy nem tudok pecázni – felhívom. hogy tetszik neki. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. észre se vette. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. Remélem. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. A nõk szeretik az udvarlást. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. azért ezt kikérem magamnak. hogy fogytam. azt mondta „jó vagy bébi”. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –.lenne. Mikor kérdeztem. nem tudja. hogy szeret-e. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. lehet. Amikor megkérdeztem. tisztára megkeveredik tõlük az ember. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. esküszöm kirúgom. hogy melyik blúzt vegyem fel. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás. mit mondok az asszonynak. de a menetek után rögtön rágyújt. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. azt mondta.

Milyen szép lesz. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket. El sem tudom képzelni. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba. A nõk házasodni akarnak. hogy állandóan csak a sport meg a politika. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. mint egy múzsa. mûvészettörténész?) A legrosszabb. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni. Gondoltam veszek neki virágot. de kiderült. legutóbb már olyan volt. hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. még hozzá sem érek a nadrágjához. mint egy vadmacska. amikor a szerelemrõl beszél. a férfiak nem. Ez a végsõ ajánlatom. már áll neki. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. Nõ: Látszik. pedig teljesen egyformák. hogy szereti a gyerekeket. de komolyzene is van a 150 . Nem járkál el a haverjaival. 3. olyan leszek mellette. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. Ez így nem megy sokáig.Kezd felmelegedni a kicsike. Elég jó állása van. majd én gatyába rázom. Csak ne kéne állandóan beszélni. majd én buzdítom. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. mert az nem megy. Legközelebb megbeszélem vele. mint a disznó – nem becsülte meg. Miféle ízlés az. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet. olyan kövér.

Különben is. Azt mondta. bár már így is mindenki azt mondja. a múltkor már azt feszegette. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. hogy kijönne velem a meccsre. A zenéjétõl megõrülök. az asszony még mindig tartja magát. de a haverokra is több idõt kell szánnom. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. A felesége azt sem tudta beosztani. hogy még egyszer végigcsináljam. Az is jó. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. az örökséggel még tudok kezdeni valamit. hogy törtetõ vagyok. Visszaviszem a hülye könyveit. Különben is. majd azt hazudom. brrr…) Megvárom.világon. kifejezetten húsos-formás. mirõl van szó. Azzal már tudunk kezdeni valamit. aztán így is. hogy elolvastam mind. Férfi: Imádom a fiamat. akárhogy nézzük is. mert már elelmaradoznak. És ha belekérdez? Azt kell mondani. akkor már jobban megérti a gyerek. rögtön be az ágyba. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. Most már mindegy. hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. Az ember egy kis pihenésre vágyódik. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. 151 . hogy el. (Kétóránként felkelni éjszakánként. hetente egyszer össze tudom kapni magam. de nem akarom azért megbántani. Addig nem lehet nagyon kavarni. Mindegy. de módjával. de ha meghal. úgy is elválok. de nem. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. Jó ez a barátnõm. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. de isten õrizz. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. Bárcsak örökké élne. a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. Elment ennek az esze? Lehet. Van az öregnek az a kis házikója. pláne ha nem szórja úgy a pénzt.

azért nem vághat fel. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. Mikor mondjam meg a barátnõmnek. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok. de azért jó lenne beszélgetni is. megpróbálom rávenni. de hogyan 152 . vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. (Ki kellene borotváltatni. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. (Legjobb lenne is-is. mint én. ha megfogom a pénzt és nem engedem. hogy mikor gyömöszölünk. beszólok neki. milyen kedvesen mosolygott. Valahogyan meg kellene neki mondani. Elég hamar kipukkad szegény. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja. Alapelv mától: „Inkább halál.) Na. nincs semmi rutinjuk. Megmondom. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön. de azok a csajok nem olyan kövérek. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. Mutogatja a filmjeit. Egyszer-egyszer izgató. táncoljak meztelenül. jóképû. szabad akarok lenni végre. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. hogy a nõk mindet elszórják. hogy járjon le a konditerembe. Bár azok meg nyápicok. hiába nagy a hév bennük. de már az elõszobában elkezdi. A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. de nem nagyon veszi a lapot. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt.) 4.Pláne. Jó lenne kipróbálni. most ez a divat. persze már nem húszéves.

hülyeség. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. hogy hátulról döngetem. pedig mondogattam neki. fel sem merülhet. ez hülyeség. hogy imádom. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet.) Tiszta hülye vagyok. mert egyre soványabb. egy manussal. csak az a 153 . de a fenének sincs kedve akrobatikázni. Valamit mondani kellene neki. Elképzelem. mint a török basák. pedig tegnap is róluk álmodtam. Férfi: Azt hiszi. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. de olyan a világon nincs. ha leszólom a poszka alakját. amíg néhányszor elélvez. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. õ legalább itt van. az egész napi meló után még olyan az ember. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. ez a Vica is jól ráfaragott. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. Persze már régóta tudta az egész város. hogy kényeztessen. hiába mondogatom neki. mint egy festményt. aztán hagyni. ha elõállnék ezzel az ötlettel. aztán most meg dobták. aztán jövök én. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. Megsértõdik. Most mondjam neki. mint egy szûzlány. Á. A legjobb. (Az újságban látott fiúkról. kettõt-hármat riszál. Állandóan két-három patront kellene elsütni. de nem vette a lapot. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. Persze borzasztóan kívánom. aztán már oltja is le a lámpát. a szemem is kikaparná.mondjam meg neki? Á. hogy milyen jó ez a három nõ. Legjobb lenne elterülni. ha megvárom. ahogyan meztelenül táncol. mint a tigris.

mint én. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. Majd kiesett a szeme. hogy nagy kan –. Már unom. mert a férje nagyon iszik. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. hogy valami szõke herceggel jár. (Veszek valami mirelit izét is. mire kifizeted ezt a vackot. (Kíváncsi lennék. mint ide Lacháza. akkora a segge. Csak azt nem tudom. friss hús. mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban. Ki kéne nézni a plázába. annyira jól néz ki az a srác. se pasija. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. láttam azokat az olasz mûkörmöket. Azt mondja a Vica. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. mondtam is neki a múltkor.hülye Vica nem. Nem tudom. hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. majd kitalálok valami ürügyet. aztán azok meg kibékültek. kimegy a divatból. hogyan képzelte. öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. Lehet. nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. lehet. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával. van valami jó szer narancsbõr ellen. most se barátnõje. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . meg különben is. akinek akkora kocsija van. hogy ráhajtok a Vica pasijára. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. Bár szerintem a Picinek mindegy. Az Era maradt hoppon. de csak titokban. még õ volt a gaz csábító. a Picinek használt. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl.

megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. te úristen.kencéjét. az asszony ma fodrászhoz megy. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. (Lógnak a mellei. Attól bedurranna a Lóca feje is. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. ki kell nyomozni. erre dolgozik valahol. Meg is mutatta. hogy miért hívom.). Az nagy zsuga lenne. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak. az a legveszélyesebb.) Tényleg. majd pont a Pacek kell azoknak is. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. de a lakótelepen kívül. úgy látszik. az asszony már tudott róla. ha félrenéz az ember. Na. meg kéne fordulni. még ha hétfejû sárkány õrzi. (Nincs a világon olyan 155 . A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. de nagyon jól tartja magát. hogy valami teljesen új rendszer. de itt a lakótelepen még azt is észreveszik. Most jut eszembe. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. Lehet róla szó. állítólag szerzett olyan olajat. a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. Nem is értem. Szépen. mert rögtön megtudnak mindent. ekkora dudák mellett nem megyek el. Eléggé benne van a korban. pont úgy ordít. mint az eddigi. utána meg benéz valahova. ha egyedül élne valahol itt a közelben. aztán mire felértem. de marha jól néz ki. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak. akkor sem. csendesen feljárogatnék hozzá. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever. Mindegy.

nem úgy mint nálunk: áttételesen.hely. nincs. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig. hogy a pasik mosogatnak. Olyan elváltfélének nézem. Vágyait. Olyan nõ. ahol matriarchátus van. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. nem maradhat ott éjszakára. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . az az új pultos nagyon egybe’ van. hanem a hivatalosan is. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá. hanem annyiból is. akkor éppen te vagy az. Ez azt jelenti. Unalmas. Beugrok a Vacakba. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. hogy valahol itt dolgozik a környéken.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport.) Megint itt van ez a nõ. Na. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. de könnyen lehet. Ez nem csak annyiból jó. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. hogy a nõk mondják meg a frankót. de legalább biztos. Megálljak most. mint aki most megszólal. négy óra alatt semmi esély. de amikor vége a gyömöszölésnek. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. ha felhívom a Marcsit. most már tuti. Na. nem horkol vagy ilyesmi. mert nagyon vidáman járkál. ahová õ be ne nézne. hiába dumálnak a srácok. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni. uzsgyi haza. hogy egy asszonynak több férje van. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát. jobb akkor már. hogy egyesek magukra ismernek. Viszont bizonytalan.) Az legalább négy óra.

valahogyan kibundáznám. hanem azért. Az kevés. Nem csak arról van szó. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. a Kaukázusban. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban.képzelni. punci. A férfiak sokszor nem értik. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. lehetek akár szerelmes is. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. van miért felnézni rá. de ne legyünk telhetetlenek. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. Mondjuk nem ártana. Az álom lényege. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. Az egyikkel jó az ágyban. mert más az álom és más a gruppenszex. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. hogy jön az én háremem. a másik úgy udvarol. ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. Már a bõrszínük is izgató.) Valahogy úgy képzelem el. ha csak jóképû. hogy úgy jöjjön össze a dolog. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. de szinte lehetetlen. Ha én a Kaukázusban élnék. de 157 . hogy a férjeim között legyen egy néger is. Elég. de nem ez a legfõbb elvárás. a dugás akkor az igazi. mint egy középkori lovag. ha a pasik jóképûek lennének. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. hogy több szeretõje legyen. és így tovább. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. cicik. vagy valami olyasmi. Nem csak a szex miatt. (Legfeljebb nézegetni jó. amit meg sem lehet fogalmazni. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett. a harmadik okos. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. kisugárzás. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm. erõ.

Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne. de amikor végeztünk. hogy megint lehet. becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. Ezúttal könnyebb a helyzet. hanem azért is. továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban. de ez az igazság. meg talán az autószerelõ srácot is. holdtöltekor. kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). mondjuk nyolcszáz feleséggel. Így éldegélnék a Kaukázusban. amíg nem szólok. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. a Tigris).minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet.) Voltak ezek a török basák. színész (Brad Pitt). politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. mert én annyira jó vagyok. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet. azzal a szigorú megkötéssel. hogy senki mással nem fekszenek le. bokszoló (Darius.” Hárem? (Legalább három!) 2. Simogatnak. (Fájdalom hölgyeim. még akkor is. hogy nem is érdemes. mert magam is férfi vagyok. nem csak azért. amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit. egészen addig. egészen addig.

Õk is támadhatnának – sõt. mert nem jó nõ. takarítás. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. Némasági fogadalmat tétetnék velük. akár a kobold makié. hanem azért. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . hogy az ember felváltva jár a nõihez. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. olykor elnézegetném õket. csutkára nyírt televíziós bemondónõ. kártyaparti. Négyünk közül valaki mindig filmezne is. ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken. hogy aztán együtt visszanézve az akciót. sõt. el is várnám –.legyen három. Az is jó módszer. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. Egyáltalán nem bánnám. akkor sem szólalhatnának meg. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után. inkább segítsék egymást abban. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. önmegvalósító színésznõ. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne. ha kérdezném. de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. Természetesen alapkövetelmény lenne. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. mindegyik csak akkor beszélhetne. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni. Fûszerezhetné az élvezeteket. ahogyan egymást (is) szeretgetik. Fõzés. akit én demokratikusan kiszavaznék. újabb támadást indíthassak. politikai vitamûsor. Bajnokok Ligája döntõ. hogy nekem minél jobb legyen. (Nem azért. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. mert meguntam. ha kérdezném õket. kísérletet tenni arra.

Nem véletlen. de hát ez változhat. néger táncosnõ. Ízlés meg hangulat kérdése. (A neveket mellõzöm. esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. de ne feledjék. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. csakis az utasításaim alapján.) Mégis. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. akit szívesen megdugnék. amíg nem találnék egy nõt. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. mindaddig.) Azt nem kötném ki. Így múlatnám az idõt a kis hárememben. minden változatban akad olyan. a nõk is imádják –. Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé. gátfutó csúcstartó. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”. ha az ember a saját háza táján néz körül. akivel lehet és érdemes együtt élni.távollétemben. ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. mintha legalábbis élményfürdõben 160 . A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék. mint a címlapokon. nagymellû színésznõ. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet. mert a többségük magyar. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban. a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem.

de rögtön vitát robbantott ki a találmányával. mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre. Elõször az is felmerült. engedje meglesni a nõjét. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. hogy beszélünk vele.) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag. A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni. Oda lyukadtunk ki. hogy leskelõdni csak akkor lehet. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . hogy. Négyen voltunk gyerekek. hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. mert az a hülye Sakkos azt mondta. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. elõfordult. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. esetleg egy verés is kinéz. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja. Arról nem is beszélve. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának. kétnaponta. Olyan srácnak. a szálkás csúcson akadtunk össze. hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. hogy az mégis kínos lenne. ki mikor mehet kukkolni. ha nincs otthon a Pilla férje. egyébként a gyárban tisztálkodott. Négy ember. hogy sorsoljunk. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. Maradtunk négyen kiskamaszok. Na. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. az a szemét meg kifelé. Az volt a legnagyobb baj. Ez azt jelentette. szigorú szabályozásra van tehát szükség. Heves vita kezdõdött.lenne. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek. ahol dolgozott. márpedig demokráciában élünk. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. ezt fedezte fel a Sakkos. mert én másztam befelé. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. de aztán arra jutottunk.

Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. nem nagyon érdekli a Pilla. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. Nahát. hogy lessük. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. Tényleg tudta. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. hogy neki már van nõje. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. hogy mi lessük.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. de még élvezi is. mint a félelem. egészen addig. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. Mármost 162 . de egyszer a Sakkos azt mondta. ezt már nehezen tudtam elképzelni. igaza volt a Sakkosnak. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. én ezt azóta tudom. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. (Mind a négyen így voltunk vele. csak a Rezsõ tagadta. (Képzeljék el. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. a szó legszorosabb értelmében. hogy direkt lebuktatom magam. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. elhatároztam. mintha nem is vette volna észre. nem tudtam pontosan. Azt gondoltam akkor. hogy a Sakkosnak igaza van-e. Kukkolni jó. Azt akarta bedumálni nekem.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. de aztán rám mosolygott. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. hogy õszerinte a Pilla tudja. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. A Pilla volt álmaim asszonya.

Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. mikor. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. mellébeszél. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta. Ennek (is) a lényege a dugás. Hanem akkor a látvány már kevés volt. hogy melyik barackfáról. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. csak egy kötélre van szükség. (Késõbb kiderült. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. Aki mást mond. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok. hogy ki kivel.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 . mint Dáriusz kincsét. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor. (Érdekes. mint a tavasz. konkrétan tömíteni akartunk. a csajokat ugyanis úgy õrizték. Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek.) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. melyik szobába lehet belátni. hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. a nõk milyen következetesek tudnak lenni. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük. hogyan fõzi a társaság a lecsót. A madzag nem lehetett több két méternél. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. hanem azt.

maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. Idézem: „Miért. nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. hogy mekkora botrány tört ki. és én ezt nagyon zokon vettem. Az volt a koncepció. amikor apuka kedvence nem volt sehol. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. A nevelõnõ készségesen mondta. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. hol háttal támaszkodva –. és állandóan azzal nyaggatott. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. de a Bika felvidított. nekem jöhettek ezzel. ha hagyom. (Fiatalság. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból. hogy jobb lett volna. Na.) Szóval. a Bikánál még a rendõrök is jártak. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. Emésztettem magam egy darabig. húsz éve ismerem a trükköt. hogy megverjen. (Láttam egy filmet. amikor lebuktunk. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. gondoltam is mindjárt. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . Hadd ne részletezzem. Kétszer vagy háromszor megkergetett. azt hiszed.mellett. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. lehet. hogy erõsebben markolásszam a melleit.

(A gebe-rajongókhoz képest. akik szívesen elmennének edzõterembe. nem tagadom. hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. Azokhoz. hogy minél soványabb valaki. ha egyáltalán el mertek menni. a címlapokon és gyakran magatok körül is. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. Azokhoz intézem szavam. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. a bikinitõl. akik rettenetes kínokat állnak ki. akit a környezetük méltányol. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges. mi férfiak. Azt látjátok a képernyõn.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most. Hozzátok. semmi több.) Egyszóval mindahányan. annál sikeresebb.” (Ezt tudjuk. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. de ez csak külsõség. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól. Egyszerû téveszme ez.) Elfogult vagyok. valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. annál jobban buknak rá a pasik. Nem tudom megítélni az arányt. de szerintem mi vagyunk többségben. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. akik rettegtek a nyártól. Megesik gyakran. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. (Lásd még: fogyókúra.

Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek.” Akkor rájöttem. hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 .) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. a nõk megkérdezték a Vagabundot. a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. és már látni lehetett. mint a néprádió: recsegnek-ropognak. mint a végzet asszonya. mint a tengerész. Elmesélek hát egy rövid történetet. Mármost hölgyeim. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget.” Helyesen teszik. de semmit nem lehet fogni rajtuk. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. hogy pontosan megértsék.felhalmozott felesleges párnácskákat. mirõl beszélek. nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni. A Vagabund spicces volt. dûlõre kellett vinni a dolgot. mint medve a jégen. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. hogy nincs annyi többletkiló. hogy az a molett nõ. olyan. mert a világ így kerek. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. ideje lenne tisztázni valamit. hogy lépegettem. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. Nem tud együtt élni a helyzetével. A Vagabund annyit rendelt. mert elegem van azokból a nõkbõl. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni. egy kicsit kiáltványízû az egész. büszkén viselik és mutogatják azokat. Ahogy közeledett a hajnal. Olyan nincs. akik olyanok. pedig muszáj. mint a nõk idomai. Mármost az egyik úgy nézett ki. Csak annyit akartam az egészbõl kihozni. amelyik a hullámokat szidja. amelyik a súlyára panaszkodik.

Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt. merthogy egyébiránt szûz. milyen az. mert az diliházba való. miszerint: én nem is tetszem neki igazából.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. (Bár. hogy a barátnõjének sem 167 . mint a karikacsapás. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. Számomra ilyen volt a Madár esete. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. gondoltam. Úgy ment minden. Éppenséggel mindegy. mondta a Madár. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. rögtön mondtam is neki. hogy éppen menstruál. Közölte továbbá. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. amikor a lába között egy igazi dákót érez. hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött. naponta három kísérletet figyelembe véve. de számoljunk csak utána. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. ez azt jelenti. a kudarcok javára. hanem csak az esete velem. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl. mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. hogy az enyémet vagy másét. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem. viszont gyömöszölés közben közölte. vagy átlátszó köntösben. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. Márpedig. ki tudja…?) Amint megláttam õt. („Tudod. az elsõ pofon a legnagyobb. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. de nem a nõ. olyanok. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. csak kíváncsi volt. éppen szárítja a haját –.

hogy egyáltalán hozzáérjek. amikor megkérdeztem tõle. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. – Miért. így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg. csak azt nem.tetszem. hogy akkor most. Éppen a fejemen ült. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. amikor bizonyos helyeket simogatva. a kezemmel – meg egyéb. Szóval. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. a Madár engedett – és csinált! – mindent. de csak azt követõen. mint a sóhaj. az meg még azt sem tudja elképzelni. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár. Egy- 168 . De annyira mániákusan. Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom. miért nem. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét.. persze nagyon döcögõsen. A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –. hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. És akkor megtörtént a csoda. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. apró sikolyok kíséretében. amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift. Legalábbis ezt gondoltam. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt. hogy elszállt. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár.) – Mert akkor úgy érezném. (Dughatom meg rendesen. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. de a Madár maradt a régi. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát.

a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. egyértelmûen a leghülyébb. hogy forduljon meg. bár gondolom. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak.szer aztán.) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. Azért csak megfordult. – sóhajtott a Madár. de a Madár közölte. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel. hogy a Madár hûsége. Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. a Madár nem lett az enyém. (Olyan ez. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. teljesen véletlenül. meg is jelent az egyik kollégám. sem a lelkiismeretével. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. csak azért nem mozdul a kilincs. hogy 169 . ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –.) Mármost. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. az éppen aktuális võlegényeihez. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. De. mert csak ennyi esze volt. ha nagyon muszáj megjátszani. nem kell szembenéznie sem velem. Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. Azt hitte. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. találkoztunk az uszodában. ha hátulról próbáljuk. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. Éktelen dörömbölésbe kezdett. hogy várjunk nyugalmasabb idõkre. hogy nem vagyok fából. megingathatatlan. legfeljebb csak akkor. hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. de már nem gondoltam semmi kacérat. – Az úgy még veszélyesebb. mert beszorult magától. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat. Azt mondta.

A helyzet egyértelmû. amikor végre megint beszámítható állapotba került.most meg már kíván ténylegesen is. egy ideig úgy nézett ki. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem. Az egyik teljesen érdektelen. ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. kislány hosszas motoszkálás után. Összeomlott. az nem taktikai jellegû probléma. hogy apáca lesz. hogy ez nem igaz. ha megismerjük a hátteret. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok.” Mi az. éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába. hogy lenyomtam a Madarat. („Megmondtam kislányom. hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. szaporodjatok. 170 . Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. – Ezt nem hittem volna. ziláltan nyit ajtót. meggyõzõdéssel – . hazajött az apuka. olyannyira. Ez persze nem csoda. esetleg dráma. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató. a nyilvántartásomban úgy szerepel. ha mi is itthon vagyunk. mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához. (Én meg csak mondogattam – hittel. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. pedig a lelkem legmélyén tudom. a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. Taktikai vereségnek számít. az csõd. – szipogta az anyuka. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. Mindegy. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. A kétezer éves keresztény kultúra minden.

mégis gyakran összejött a lényegi szerelem.. miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. egyszerûen csak kívántam azt a lányt. – Beszéljük meg – vetette fel a lány. „A virágnak megtiltani nem lehet. Akkor boldogok. az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. hogyan támolyogtam haza. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni.. elhangzott-e a mondat. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem. hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. mint mi. A zippzár beakadt. 3x8 órás rendszerben). hátha. Nem tudom. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni.) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. én sem hittem volna. fõleg. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör. tudtam. én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam.) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 . hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket. mégis. (Magánvélemény. (Nem mertem felülni rá. mindenesetre én így emlékszem vissza rá. márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni. Már nem emlékszem pontosan.Azt szerettem volna neki mondani. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. mert a biciklimet is tolnom kellett.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon.

aztán meg büszkén 172 . hormonháztartás. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. hogy csak színlelte a felháborodást. hogy megint lecsöcsörésszenek. mint egyébként szoktam. A Birkózó. Hirdetéseket adott fel. de a birkózó öccse is megtette. A Birkózó öccse miatt. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette. ráadásul az is nagyon rögös volt. mert akkor õ már javában „fiúzott”.gyomorral. Nem mertem a párkányra könyökölni. A felfoghatatlan esemény. aktív szürkeállomány. mégis féltem lemenni a térre. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. a melleim. de újabb megrázkódtatás ért. lábam köze valamint a konkrét objektum. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. el sem tudtam képzelni. akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). mert nagyon vágytam rá. a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket. mit is akar tulajdonképpen. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting). aki egyébiránt a legszebb férfi volt. meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). de lehet. csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. hogy egy macska bemászhatott rajta. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész. Az történt ugyanis. Gyûrtük. és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem.

A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. nagyon el volt keseredve. Nem tudom. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét. hogy nem vagyok rossz. de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. A Dáma kicsit merev volt. aludtam. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. hogy a társai kiröhögték azért. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. de láttam rajta. hogy jól alávágott volna. Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül.mutogatta. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám. azt mondta. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. hogy vele mennyien akarnak dugni. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. 173 . én találkoztam boldog kurvával is. anélkül. ha közelebbit akarnak tudni. A tényleges helyzet viszont úgy állt. Sohasem fogom megérteni. hogy õ maga sem hisz benne komolyan. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is. Elmesélte. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. ahol aztán megmondtam neki. nehogy provokációnak vegye). Tényleg mulattam az éjjel. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának.

jómagam pedig eléggé közepes kis úszó. illetõleg száguldozott. (Sokáig tartott. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára. Mondta is a Harcos. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. hogy csak úgy kirúghasson engem. vagy milyen. Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. egészen addig magyaráztam neki. – Hagyd azt a Butykos. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –.) Egészen felvidult. (Ebbõl következett. aki pedig olyan gyorsan úszom. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. – Mit örûsz? – háborogtam. addig menjen haza aludni. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált. elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. már ami a stílusát illeti. a valóságos szakmám az úszás volt. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. Érdekelt a dolog. amikor megértette. Akkor önöztek le életemben elõször. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. éppen azon morfondíroztam. mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. mirõl van szó. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. de akkor. egészen az elsõ 174 . de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében. mint egy hal. hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. a Harcos kezdett el kiabálni.

hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. (Úgy megy ez. hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk. hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –. teszem azt.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. – És mi van. és – hogy lássam. viccbõl ilyen a feje. hogy azt hazudta. mert azt hitték.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe. Mindig úgy képzeltem. hogy. háromra vissza is érünk Pestrõl.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. szakemberek. úgymond: részmunkaidõben. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. de az csak késõbb volt. amelynek büféjében a Büfés dolgozott. (Stricinek mondjuk mi. mert Harcos úgy nézett ki. és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. Csábító ajánlat volt. számon kérõ tekintetét. ráadásul vásárolni is lehet nõt. olyan volt. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra.totálkáros karambolig. – Akkor kap a pofájára. a Büfésnek. hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. 175 . ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. Ez megközelítõleg azt jelentette. ha minden kötél szakad.

az a késõbbiekben kiderül. rögtön közölte. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba.) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. Tudták persze õk is. Elsõsorban humanitárius okokból. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. nem vagy az esetem”. (Ez magyarra fordítva azt jelentette. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért. mert különben maga a büfé biztos. de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon. (Törvényesség is van ám a világon. különben sose’ hittem volna el. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel. sugárzó tekintettel. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. A részletes leírásra nem térek ki. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. hogy „veled nem megyek el. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be.) A célszemély úgy viharzott be. hogy 176 . (Ezt maga a lány mondta. mert a Harcos elmagyarázta.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket. mint egy tornádó. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt. magyarázta eszmeileg a barátom. nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. hogy a lányok kifélék-mifélék.

rondának talált. be kellett látnom. a Duda azon kevés kurvák közé tartozott. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. még most is 177 . velük viszont nagyon drágán. mint az esõ lába.” Szóval ott. nagyon jó kiállású pasi volt. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára. csak egyike az újaknak. a Gépész testesítette meg. és én úgy bámultam az árcédulákra. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott. de nem tudtam haragudni rá. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. akkor pedig már azt lehet hazudni. – Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. „segély!” felkiáltások közepette. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni. (Sõt. (Látta. mint kakas a piros kukoricára. hogy miért szeret kurva lenni. akik tetszettek neki. hátha találkozunk ismerõssel. igaza van: én sem mentem volna el magammal. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. búsan. de akkor a Duda megkérdezte. hogy nem betûztem akkurátusan. Lógtam ott. Túl azon. a zserbó. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. Nem volt. egyedül és a fájó múltra gondolok”. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. hogy „Ülök a szobámban. de azért mentem. hogy a Duda az új nõm.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. Még szerencse.) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. gondoltam. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda.

Inkább csak lélekben éreztem úgy. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. amikor csak akart. (Képzelheted. ha odaadja a zsoldját.bizsereg a lábam köze. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. az Öcsit. örültem. Nem részletezem. hogy az egész zsoldját odaadná. Képtelen voltam megemészteni. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. mi ütött belém.” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. nem csak annak a rohadt Gépésznek. de attól ijedtem meg a legjobban. de volt olyan is. mert továbbra is akkor tömített meg. aki akkoriban volt katona. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. de annyit azért észrevettem. 178 . Nem is nagyon foglalkoztam vele. ha csak rá gondolok. hanem a büszkeség miatt. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. nem tudom. Kirúgtam. Két hét múlva aztán. Biztos vagyok benne.) Ennyi volt. Esküszöm. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet. aki azt mondta. mondta ám az Öcsi. a házikolbászok megálltak a levegõben. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. nem mellékesen: Budapesten. hogy már nem tartozunk egymáshoz. – Volt. – Lecsöcsörészhet. hogy másoknak is tetszem. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog. hogy: „Rendben. hogy az egész század csak rólam kérdezgette. lényeg. ha lehet azt annak nevezni. aki félrenyelt. de félig komolyan. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. de nem üzletileg. amikor megint mentem.

(Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. hogy ne essen semmi bajom.hogy nekem is jólesett. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. Olyan. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél. pedig csak a töredékérõl tudtak. talán tíz méterre a kutyáktól. aki élvezi a dugást. és még pénzt is kap érte. és ezért lehetek én boldog kurva. hogy szólok neki. egy altiszt vagy mi. a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. hogy kértem volna. Legközelebb már három kuncsaftom volt. dugjon meg nyugodtan. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. Már azon voltam. hogy honnan van. Ez most is így van. de õt csak az érdekelte. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak. Ezért nincsen stricim. Be voltam tojva. részben pedig a több és több pénzem miatt. „a te pénzed”. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . anélkül. tisztán látszott. de szentül elhatároztam. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. („Agyonvágom. hogy leszereltem. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. köztük a legjobb pasi. nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. hogy segít. akik tetszenek is. Akkor már nem voltam teljesen hülye. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. ezt szokta mondani. kitárazok rajta egy AMD-t. Budapestre már kurvának jöttem. meghívtam egy kávéra.

de az ember soha ne adja fel. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. hogy kevés vagyok a Dudához –. azt mondta. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. áldással bocsátott utamra. kap még egy utolsó esélyt Károly.) Nem tudom. hogy „azt hittem. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. Üveg elvtárs erre meglágyult. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm. meg kell játszani! 180 . Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. ma kell jönni?!”. mind pedig az üzemegységnél. vagy csak azt remélte. sõt. hogy a süket szövegemet hitte-e el. afelõl érdeklõdtem.láthatta elõre. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével. de aztán megmondta az õszintét. a fejemet úgy ingatva. Akkor elmondtam neki az igazságot. mert azt hitte. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. hogy ez engem elkeserít. Tudtam én azt nagyon jól – mármint. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –. Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban.

Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket. mint én. hogy csináljuk hármasban. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. – Tudom. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. hogy megerõszakolt. – Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 . el tudja képzelni…. hogy megöljük. De. ugyanúgy. börtönben ülnek mindketten. Akkor határoztuk el. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban.Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. hogy egymás után ugrott meg bennünket. agyoncsapott volna az uram. Volt úgy. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. – Nem gondolt rá. A legkisebbik fiam is úgy született. mást mondanék. 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. hogy buta kérdés. – Kinek jutott eszébe. hogy megmérgezik? – Nekem. amikor rájött? – Hát. de egy alkalommal rajtakaptam õket. lehet. Az uram rettegésben tartott bennünket. hogy megrontotta a lányomat. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. Tehetetlennek éreztem magam. Azt is akarta. amikor rájöttem.

hanem egyáltalán. – Majd én elmagyarázom nekik. – Most már én is tudom.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt. Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. mint a halál. – Gyerekeim vannak. A börtön mindennél rosszabb. – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. talán jobb lett volna életben hagyni. talán. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. és egy 182 . hogy miken mentek keresztül? – Soha. mint amilyenbe maga került. De. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. Meghalt. Lehet. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot. Nem a kamera miatt. hogy én errõl beszéljek. hogy mi történt. – Szerintem is. S. hogy én is megöltem volna az apámat. Mit szólnak. A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. hogy kurva voltam?! – Nem. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. ha olyan helyzetbe hoz.K) – Mit akarnak hallani. Szóba kerül néha. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával. nem vádolom magát semmivel. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani.

Kocsmáros: Na. Má’ így is gyüssz egy ezressel. hogy ne csúfícsd e’. amíg nem. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. de akkó’ térdelve szomjazó’. hogy mennyire szeretem a jányomat. rögtön. nincs hitel. Az olyanok hagyták itt. tudod. Csak aggyá’ egy felest. Piás: Nem látod. legalább egy felest aggyá’. mint te. Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. Kocsmáros: Megmondtam. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. Piás: Megbeszéltük. hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. Idõ: ’80-as évek eleje.cseppet sem sajnálom. Piás: Kiteszem érted a lelkem. Piás: Megbaszhatod a jányt. az már érdekelne. „Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). Piás: Józsikám. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most. Piás: Vigyázok rá. könyörgök. Kocsmáros: Úgy üsd. Kocsmáros: Gondulod. Piás (remegõ kezekkel). Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). délután. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell.

a Piás.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. amit iszó’. vagy én? 184 . Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk. „megállt neki”. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. (Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk.vágni annak a kis cafkának. Piás: Mennyit adsz. mert csak a diszkóba járkáll. A lány elment a kocsmároshoz. Kocsmáros: Várgyá. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig.

Szex a lelke mindennek .

” (Jimmy) .„Csak élni akartam õszintén. ahogy’ én képzeltem el.

Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. A fiziológiai ismérveket már taglaltam.) Tehát.) Általában délután. hogy a személyi igazolványa elõkerült. sietek leszögezni: tévednek. következzenek a szívbéli tényezõk. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. hogy ma szerelmes leszek. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt. hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. Ez kulcskérdés. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. vegyük azt a példát. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik. amikor például én elindultam nõzni. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. Húszezer forint tûnt el a tárcájából. Nem is 187 . Vannak ugyanis olyan szerelmek. western –. Nem is kell messzire menni. (Ja. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. estére újra kiütött a borosta. úgy három óra tájban. fogalmazódott meg bennem. a végén annak is örült. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez). láttam már pasit. (A magam részérõl. aki tele önbizalommal indult nõzni.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. de közben már azon elmélkedtem.

Az volt a menetrend. a lóvét elitták a haverok. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. legfeljebb nemet mond. Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek. technikailag is leállíthatatlan zenegép. ha például valaki bukik a dinnye fejre. továbbá magányos nõk – elvétve. Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. hogy a semmi és a valami határán lebegjek.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. Ilyenkor a 188 . Józanul nem mertem megmondani a frankót. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. legkevesebb két fõ. nála nyerõ lehetek. részeg pultos.olyan rossz ez. részegen meg a kutya sem állt velem szóba. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban. cigányzene. alkoholisták (Hitel nincs!). hogy elértem az ideális állapotot. Barátnõk. biztatgattam magam. valamint benyelte a zenegép. lelkileg.

ha átülök?” Asszonyka bólint. elnézést kér. hogy egy falatot sem fogok enni. „írd a többihez”. ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. marad az ordítozás. (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. Ezek voltak a fõ szempontok. 19.legfontosabb. pedig tudom.) 20. A srác régi haver. azt át kell élni. A zenészek rázendítenek. a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal.15: Megállapítjuk.) Elsõ szín: 19. de ki kell mennie a mosdóba. amelynek lényege. étlap látványos lóbálása. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz. hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak.45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár. amíg elõ nem kerül az.30: Érkezés (Helyszín „A”). egészen addig. odaadó. 19.15: Taxi rendelés. kisírt szemû feleség marad. lelkes szív. Már az autóban veszem észre. Hideg fej.55: Bensõséges pillantások oda-vissza. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét. azt elképzelni sem lehet. (tényleges vacsora otthon: parizer). hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt. Helyfoglalás. 19. de nincs visszaút. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 . soha nem õ maga!) 20. hogy a nõnek tönkre tették az életét.05: Rövid bemutatkozás. haragvó férj elviharzik. (Sminkigazítás. amelyiknek fél éve tartozom. (Bár.

a tekintetemet kerüli.) 21. hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait. (A pasiknál sokkal nehezebb. drágám” – hebegi a nõ. hogy mindenki tudja. majd hõsies kiállás (az ügy mellett).10: Megáll az ételszag a levegõben. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi. „Beszélgetünk. „biztos.05: A fõnök megjelenik. csak most hülye”. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit.) Második szín: 20.00: Fõnök vigasztalása. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el. látványosan. 21. van még remény. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony.15: Döntõ lépésre szánom el magam. de csak a vállával bök felém.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. hogy a zenegépet is túlharsogjam és. mert észreveszi. hogy akkor most ki fizeti a számlát. A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe. 20. elkezdem dobálni 190 . tudom. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész. csak hagyja abba. hogy szeret. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést.”) 21. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. 21. Lehetõségek számbavétele. haverok vagyunk. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon. új életet kezdünk. minden vendég tisztán hallja.menekülhetünk. mint a nõk. nem utolsó sorban. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok.

csak annyi bizonyos.20: Drámai fordulat. kiderül.a pénzt a zenegépbe. aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. miközben felteszem a kérdést. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik. az összes ismerõs taxis hazament aludni. de csak virtuálisan. 191 . de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk.) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét. dúdolgatom: „Hosszú. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. Akad olyan.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). mint az egész lebujnak együttvéve. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs. 21.15-23. A pultos húzkodja a strigulákat. de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek.”/ „Mindenki kurvának néz.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”. („Most haza kell kísérnem. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat. hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. (Az élet mélységei és magasságai. Leülök mellé – csak úgy lazán. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22. és még legalább ezer ilyen.) Sértõdés. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb. mint a tõzsdei mutatók összessége. könnyek. 22. mert én ma akarok szerelmes lenni.) Harmadik szín: 21. (A pénz elfogyott. Mindenki fizet mindenkinek. amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát.10: A terep teljes zûrzavarba süpped.

Fizikai holtpont átlépése. félig forrt bor. imbolygó plafonnal a tetején.00: Hazakísérés.) Zavart toporgás.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört. 08. mert valójában fogalma sincs. nem haragszom.15: Erõltetett menet hazáig. 12. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2.) 01.50: Ágy.00: Szent esküvések („Soha többé!”).) 06. 23. 01. A kicsiny.5 liter klóros.) Lelki sebek további ápolása: nem.20-02.” (Nincs hozzáfûznivalóm. de ez már idegcsillapító jelleggel.23. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés.55: Kiderül.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt. hogy: „Te más vagy. ez törvény. nem láthat meg.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász. Azt szeretik a legjobban. mint fent. 01. hogy mennyit ittam. hogy „ugye nem haragszol?” 12. lélektanilag ezen már régen túl vagyok. utasító hangnemben. 04.00: Magányos nõ hív telefonon. Intenzív lelki élet folytatása. ha amúgy felhõs az ég… 01. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik. harmadik csók. 192 . fejfájásból kifolyólag. 02. 02.20: A bánat marad.15: „El kell menned. Magányos nõ vigasztalása.” 23. két csók. hogy a nõ a város másik végében lakik.01: (Nagy levegõ.) 23.00-01. mint a többi. nem nehéz. csillagok átható kémlelése az égbolton. testnedvek átható „illata”. a harmadik doboz cigaretta felbontása. Gyógyszeres doboz átkutatása.) 24. langyos víz.00: Lásd.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben. (Mértani pontossággal.

Két évre külön is költöztünk. De hát az mégsem megy. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom. mert rettenetesen jól tud döngetni.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. arra is csak nagy nehezen. nekik ugyanolyan jó volt.) Lélektani hadviselés (1) Varró. elsõsorban azért. Ennél is nagyobb gond. ha csak tehette. mint nekem. hogy miért. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –. mint egy fonnyadt 193 . hadd ne részletezzem itt. (Mókuskerék-effektus. ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk.00: Kezdõdik minden elölrõl. Mindenki jól járt. amolyan „ami a szívemen. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben.12. nem tagadom. a harminc körüli. csupa olyan pasival hozott össze a sors. továbbá biztos lehettem benne. Kitaláltam hát egy módszert. akik a Lajossal ciceréltek. gondolom. lekukkant olykor a pohár fenekére. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába. volt úgy. de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. akik csak tücskörésztek. A házasságunk mégis megromlott. cserfes. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. hogy a férjem végigtömje a falut. hogy puszta szolidaritásból hagyom. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15.

Végeredmény: 2:0. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. amíg másodszor is alám nem vágott. apukám. adok én neked. ott a parketten nekiállnak kúrni. addig-addig birizgáltam. Mit volt mit tenni. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0. mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. hogy ennyivel megúszta. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. csak kettõt tömítettünk. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. Történt aztán. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. Na. de elkövettem azt a hibát. hogy megint buliba mentünk. de nem hatott meg. és alig vártam. – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. Negyed óra múlva megint rámásztam. de a világért sem árultam volna el neki. Mit tagadjam. de ettõl már annyira megijedt. Még az elsõnél is jobban esett. hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. Azt hitte az a balek. Már azt hittem. – Ha máshol nagylegény vagy. hogy csak a farka mentette meg a válástól.virsli. hogy hazajöjjön. Ez majdnem végzetesnek bizonyult. Én még ennyivel sem értem volna be. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. határoztam el szilárdan. de 194 . – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. talán mondanom sem kell: spiccesen. Nagy dérrel-dúrral hazamentem. Az volt a legfurcsább. így volt. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen. Pirkadatkor be is állított.

akkor hülye. a Virágot. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. Egy virágboltban dolgozott ugyanis. hogy az orvos simán táppénzre venne. hogy a haja vörös. a derék alatti részt pedig a pult.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. Ha kell. hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. hogy mindig másképpen figurázzunk. a csillárra is felkapaszkodok. hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 . Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. izmos lábak. Értette. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. Gondoltam. ezt az izét valami szép szalagba. kerek fenék. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. csak azért. Én meg mindent megteszek annak érdekében. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. az akkori elmeállapotomra jellemzõ. a kisfiával rohant az óvodába. legyen kedves. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. (Azóta sem ültem rajtuk. Mindenesetre elhatároztam. de nem tetszettem neki. a fejét a gazok takarták.”). Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. Az volt a szerencsém. ha ebbõl nem ért. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni.otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. de ti csak röhögtök rajtam. hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom. Teljesen kész voltam: formás. de legalább annyira ronda széket. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –. nagy. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. hogy ne unja meg a dolgot.

hogy megosztoztak az ajándékaimon. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm. a Szappan. mondjuk úgy: a szerelemre. hanem azért. Olló. amikor megismerték az Ollót. de ez nem volt igaz. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. hogy bevenném harmadiknak. Közelrõl sosem láttam a Szappant. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. hat hónapja nem volt férfival. mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki. a Virággal mégis megüzentem neki. de nem azért ment jól. hogy még ezt is megtehetem. Plusz kiröhögtek.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. az egészet csak azért csináltam.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán. Nagyon ki volt tehát éhezve. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. Újabb öt percbe tellett. de 196 .válófélben. és amikor rám ült. mégiscsak az elsõ randevú. (Jellemzõ a nõi lélekre. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. hogy jó nõ-e vagy sem. ahogyan rakosgatja a kacatjait. El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. mire bebújt az ágyamba. mert eszméletlenül jól kártyázott. hogy az Olló csal a kártyában. ugye. aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –. de azt már határozottan kikérte magának. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl.

Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel. harminckét karátos.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben. mindaddig. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba. azt jelentette ugyanis. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. annyit ugyanis õ nem költött. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. Bátran mondhatom tehát. Elmesélem. (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . hogy megyünk mulatni. mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada). aki attól kezdve már megjelölt. amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. hogy miért.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak.

amelyik elõtt a széke megállt. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe. akkor éppen azt találta ki. egészen addig. Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. még abban sincs semmi különös. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba. de annyi bizonyos. míg az el nem zavarta a francba. sokkal inkább a csípõméretére utal. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. jobb lett volna. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg.kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést.) Lényeg. azt senki sem tudta. Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat. hogy terhes. Ez volt a hiba. Számszerûsíteni nem tudom. elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. de 198 . Hiába magyarázta a lány. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. (Hogy a derék szabómester mikor aludt. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben. Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára.

hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre.inkább csak úgy költõien. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra. Mások esküsznek rá. A Derék elvtárs arra kért. el sem tudta képzelni. mert nyilvánvaló volt mindenki számára. az alábbiakat közölte vele.” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. hogy az Olló nem hülye. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. hogy a Derék faterja. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. akkora nagy ember. aki tárgyilagos nyugalommal közölte. te úristen. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. – Esküvõ. Esetleg egyenként. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. Ellentmondásos történetek keringenek arról. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. a Derék elvtárs. Ezt szegény Olló nem tudhatta. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött. aztán ivott tovább. amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. attól a pillanattól kezdve. hogy az Olló 199 .

hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. de ez csak azért van. (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. mint Petike a hózentrógerba. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. bár az ivást abbahagyta. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. mert akkor már érezte. azt figyeltem meg. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony.”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). Ott. És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok. sokáig úgy nézett ki. hogy mindörökre. úgyhogy végül is simán ment minden. és errõl papírom is van. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. csak az Olló tûnt el. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba. – Olló. 200 . ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt.

ott ugyanis a górék tanyáznak.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984. hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom. április 6. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit.” Erre a papírra nagyon büszke voltam. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. de elég lerobbant helyzetben lehettem. hogy pontosan miért. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára. hanem a meló. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz. azért nem sokan mondhatják el magukról.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 . Nem emlékszem már rá. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal. Jelentkezés: földszint három. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. „Beosztása: bet. A speciális azt jelenti.K. hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein. Mindenesetre. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. Bérezés a besorolási tábla szerint. ha eljön az ideje.” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat. április 6. ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is. amíg el nem veszítettem. Munkaviszonya megszûnt: 1984. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. burgonyafánkkal.” Ezt felesleges volt kiírnia. Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét. Hajnaltájt kitalálta valaki. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár. 207 . Meg különben is. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. mint amennyit az Eszesre addig költöttem. mert nagyvonalakban kiszámoltam. csak az volt a gond. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. hogy annyi pénzért. egy kicsit emelt tarifával. a hûtõ már tök üres volt. Nem panaszkodni akarok. Ismertetném a menüt: Vörösboros. hogy nem tudtam nemet mondani. hogy van neki egy taxis ismerõse. Pedig akkor már tudtam. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. melegítsd meg. hogy rendben. hogy nem számít a fájós lába. párolt szarvascomb. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. Még szerencse. Vigyázz magadra! Csók: Anya. és tényleg meg is ivott belõle hármat. annyira szeret. akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. Az Eszes olyan boldognak látszott. sok habbal. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is. azt mondta a lány. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. mint a szállodában. igaz. Elõtte rákkoktél. azaz négy csillagos!) szálloda. mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. utána somlói galuska.

) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. A legszebb. viszont azt elhatároztam. de még így is az jött ki. A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. Ezt nem akartam. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden. de még akkor sem hagyta abba. pedig menstruált. hogy legalább annyiszor megdöngetem. Tudják. hogy majd késõbb dugunk. hogy a pénzemnél legyek. hogy addig mit csináltunk. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. erre föl kérdõre vontam az Eszest. Feltámadt bennem a kisördög. hogy meglesem a szerelmeseket. és körülbelül arról szól. de csak akkor fogtam gyanút. Megnyugodtam. (El sem tudom képzelni.) Úgy is lett. Gondoltam. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. csak most menstruálok. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. mert az Eszes azt is hozzátette. amikor észrevette. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra.Hiába. hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest. hogy bulizzunk. mire gondolhatott. hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából. egymás mellett. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. akár naponta többször is. azt találtam ki. Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban. 208 . ha egyáltalán… Na. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam. hogy figyelem õket. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –. de tényleg csak lelkileg. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. Koncz Zsuzsa énekli. mint a tanyatetõ.

megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét.Nem tudom. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. Az történt ugyanis. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. hogy a leszereltetését valamiképpen. annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze. mert egyáltalán nem haragudtam. de ez teljesen felesleges volt. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. Az meg nem sok. Kimentem a konyhába. hogy bocsánatot kér. Két nap múlva hívott a lány azzal. amennyire csak bírtam. de nem tört ki semmiféle botrány. Olykor másnak is lehet szerencséje. amíg szépen hazaballag mindenki. (Nem esett különösebben nehezemre. hogyan történhetett. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. ez tisztán látszott. Gondoltam. hogy csak alig valamivel balfékebb. valami furfanggal. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt. Nem akarok dicsekedni.) 209 . mint a Svejk. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet. és megvártam. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. adok én a honvédségnek – még egyszer. Akkor már tudtam. Különben is: addigra kikalkuláltam. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. megpróbálja kibundázni. mint én.

Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. de még megfenyegette. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. hogy nem penderítették mellém a fogdára. merthogy nem is szerettek.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. de elõször nem gondolta komolyan. gondosan ügyelve rá. hisz’ akasztott ember is volt. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. 210 . de a legnagyobb találmánya az volt. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott. mert addig tényleg kevés volt hozzá. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban). eljött az idõ. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. (Tudják. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl.) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. a Sörbár honvéd. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. mert úgy érezte. még örülhetett. csak akasztott ember nem. amikor már nem kevés hozzá. az csíp ugyanis a legjobban. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe.” Na. amikor annak eljön az ideje. van ez a mondás. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet. A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit. hogy a lába sem érte a földet.

amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. hogy melyik a valódi szerelmi bánat. Csak nézték egymást. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól. a srác már a homokon feküdt. Akkor dördült el. a kosztpénz meg késett. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent. Szépen hangzik. egyenlõ bért” elvet. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. csak nem igaz. megértésre. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. pedig az szigorúan tiltott terület volt. Ami pedig a fogdát illeti. az 211 . (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. és a lány elég hamar el is ment. Rohantam a torony felé. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. hogy a nõk egyenlõk. ez tény. és melyik a kamu. Mire odaértem. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra. Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. piciny vércsík szivárgott a molinójából. hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. egyenesen be a lõsávba. önállóak. talán még az õrség is. meg vagányak akarnak lenni. éjnek évadján. Lehet.Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. A fiú nem szólt senkinek semmit. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak.

a szöveg lényege körülbelül az volt. hogy 212 . Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. mert azt hiheti. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. továbbá. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon. zsebek átkutatása. akiknek jobb nem jutott eszükbe.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. A legjobb ötletem talán mégis az volt. (Annyira tipikus módszer.) A Lóri egy kifejezetten csinos. pedig nagyon értett hozzá. kiderült: terhes a kis szõke. hogy „kopj le a férjemrõl. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. ezen jól elvitatkozgattunk. amennyit csak akar. hogy õ egyáltalán még van nekem. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. de olykor cselekvésre is elszántam magam. hogy én vagyok az élete értelme. mintha ez jó lenne neki. hogy tele van pénzzel. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében. smsek elolvasása. Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta.emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés. Képes volt elhitetni velem. vagy nagyon ráértek. és kétségbeesetten csinál úgy. Diplomás. pedig nem az. mert más férfinak úgysem kellenék. sõt.(És/vagy olyanok.K. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. és annyi pasit fog magának. hogy szinte szégyellem lejegyezni. Nyomozásba kezdtem. olyan nõk találták ki. tulajdonképpen örüljek. hogy nélküle nem boldogulnék. S. Tévút ez kérem szépen. Most egyedül él. vonzó fiatalasszony. hogy nem tud nélkülem élni. te kis kurva!”. tehát teljesen normálisnak látszik.

mert azt hittem. satöbbi. de kiderült. Lehet. Mire a kicsi megérkezett. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. azért várom. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. hogy kiszivárogtattam –. Mindegy. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. Megfigyeltem.” satöbbi. végre akadt egy srác. Akkor férfit akartam fogni. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. hiányzik a társ.szülök neki én is egy gyereket. de egyáltalán nem olyan könnyû. hogy más pasik után nézzek. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. mert a dugás azért nagyon hiányzott. mi 213 . Na. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. mint ahogy gondolják. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. amikor pasik után kezdtem kajtatni. Annak is örültem volna. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. hogy rossz Hold kelt fel. hátha akkor újra belém szeret. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. Ennyi idõ kellett hozzá. az õszinteségem miatt. mikor fog ez engem tisztességesen megdugni. Te jó ég. hogy egyáltalán elhiggyem. dühükben megesznek a nõk. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. a férjem gyakorlatilag lepattant. Addig keveregtem magányosan. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni. nagyon helyesen. alkalmas vagyok még nõként élni. tettem fel magamban a költõi kérdést.

hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz. pedig nem is voltak rossz pasik. (2. akiket esetleg kihagynék. Lehet.) Elõször a férjével. ha ez egyáltalán lehetséges. vagy. mire a végére érek. õ az. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt. másodszor velem lett tele a hócipõje. További adalékok az emancipáció témaköréhez. illetve rohantam neki. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. hogy kifejezetten megsértõdnének azok.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá. (Igen. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. de már meg sem kísérelte. (1. Röviden. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz. hogy férfi nélkül éljen. barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –. hogy önálló legyen. hogy õ most már önálló vállalkozó. Továbbra sem volt kedve 214 . hanem az igazit kereste. Pillanatnyilag ott tartunk. (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek. hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. vagy a kisfiát.több. esetleg együtt a kettõt. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott. de mindegyikkel volt valami gond. amikoris kiderült. Zárás után rettegve csinált kasszát.) Hõsnõnk egy összedrótozott. a véleményüket is. két ízben is. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. akinek a melleibe szerettem bele. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. A Virág is emancipálódni akart. vagy a virágait fuvarozta. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt.

Lehet. mint elõzõleg. Drámai jelenet – könyörgések. kölcsönkért egy kisebb összeget. Na. inkább a munkájával volt elfoglalva. a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. Éppen ellenkezõleg.” 215 . A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját. A jeles alkalomkor a fiú. az álmait siratja. Ezzel szemben azt találta.emancipálódni. Senki sem vette észre. A Sziszi így is boldog volt. Aztán ez rendszeressé vált. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. hogy az emancipáció. újfent bebizonyosodott. mint olyan. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. mint a pinty. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. azzal a megszorítással. vagy inkább rémálom. vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. Magányos nõk figyelem! – valahogy így. mert nem lett volna jó a sráccal. a fiú túl keveset adott magából. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. hogy minden alkalommal többet kért. csodálatosan – sikerült. puszta képzelgés. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. Most a pénzen vitatkoznak. nem azért.

Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni. mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .

Ezer apró cikk .

) . ki találta ki. Az meg már a másforma. hogyha minden egyforma. S.K. nem tudom. Mert ha valami a másformával egyforma.„Nem baj.” (Sajnos. de szerintem nagyon jó.

az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is. (A kirándulás volt a mániája. hogy unom a mûvelõdést. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. de nem a menetrend kapcsán. pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni. ahol egyébként nem szokás. (Különben tényleg az. a kalauz éppen akkor érkezett. Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok.) Mindegy.) Lényeg. aki állandóan felizgatott. Történt. a Kanca. aztán vagy elhiszik. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. Tény. mi hogyan történt. hogy vegye le a bugyiját. Volt nekem egy nõm. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk. vagy a melleivel. azt hitte szegény. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. de az nekem piszkosul nehezemre esik. Fel is pattantunk a vonatra. amely tele volt üres kupékkal. amikor sikerült rábírnom. meg kapok a mai napig is. elmondom. Közöltem is a Kancával. már annyira be voltam indulva. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta. mondván: mûvelõdjünk. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. megfájdul tõle a fejem. hogy miben 219 . ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. amitõl én agylobot kaptam. vagy nem.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem. hogy majdnem megugrottam a múmiát. Vagy a hülyeségeivel.) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá.

amikor a Kanca a lábaim közé hajolt. hogy beteljesítsük vágyainkat.) Elindultunk tehát. úgy éreztem. hogy mi a baja. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. én is benyúltam a 220 . Az volt a szerencse. mert tényleg fogalmam sem volt. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért. nehogy bepárásodjon a puncija. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. – Miért? – hörögtem értetlenül. amikor elkezdett kopogtatni.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt. Rájöttem. hogy nem. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett. nem a szépségem miatt. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. ha ezt annak lehet nevezni. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre. (Na. Viszonoznom kellett a szívességet. hasmenése támadt az egyik utastársnak. de ez csak késõbb derült ki. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. Pontosan akkor. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. elõször azt hittem. Ebbõl akkor sem engedtem. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. még szerencse. mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. éppen elszálltunk mind a ketten. merthogy a sliccem már ki akart szakadni. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam. az összes ápolónõ engem bámul. hogy meglátogathassuk.

Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. hogy amíg õk háborúznak. Bámultak is. Szexháború Ujjongtam örömömben. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. amikor azt dokumentum filmet végignéztem. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. Legalábbis. Na. Ezzel együtt. hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. Egyedüli gondot az okozott. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el. mit gondolnak. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart. 221 . a sofõrök beláthattak a kocsiba. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet. ami engem illet. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. hogy nem is kicsit boldog. Legutóbb egy Heidi nevû. A lényege.” El tudom képzelni – illetve. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van. akik hónapok óta nem voltak nõvel. mint a fene. ezért mondom. Nagyszerû akció volt. A címe: „A szex és a horogkereszt”. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert.

) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. az biztos. vagy sem. ma sem tudja megmondani senki. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. A tudósok most azon vitatkozgatnak. vagy mazochista õrült.De. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak. hogy mindkettõ egyszerre. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. miben sántikál. (Sokan vélekednek úgy. miszerint a világot a szex mozgatja. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. Valószínûleg kényszerûségbõl. Tény. pontosan eltalálták. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. Innen üzenem mindenkinek: az volt. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában. hogy a lány évekig lakott a Führerrel. nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. de hogy nem volt normális. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. Mondjuk. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. ugye? A történelem engem igazolt! 222 . Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik. egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával. mert különben egy húsz éves. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –.

tudják. Ez mellbevágott. a Felvégrõl. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. mert érzetem mindjárt. egyszerûen adódott. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. de éreztem. szinte észrevétlenül. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. – Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. Utána is néztem mindjárt. hitét megsérteni. hogy mi a helyzet. – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. A valláshoz – vagy. 223 . Úgy értem. a paplak nyugalmát. Nagyon szerettem a templom illatát. ha úgy tetszik. egyikünk sem vette észre. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. hogy ezen nem tudok változtatni. komoly elhatározásom volt. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. nõ nélkül nem bírok létezni. hogy templomba. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában. Elmagyarázom. aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím. köztünk is volt hivatali rangsor. és abban is biztos voltam. hogy valami nem stimmel. ’s mint ahogyan az élet minden területén. hogy „sokasodjatok. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát.) Emlékszem. szaporodjatok”.

mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. hogy nem leszek pap. csak úgy. – Nem baj. sehogyan sem értettem. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. (Ez így van a mai napig. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését.Márpedig ugye. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. (Na. szerettem és tiszteltem a nõket. számára kézenfekvõ volt. ha õk is akarták. ami két embernek jó. hogy Istenrõl sem mondok le. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul. Meg aztán. Mióta az eszemet tudtam. ugyanakkor abban is biztos voltam. amelynek egyenesen az alapja a termékenység.) Szóval. ha az ember paráználkodik. Rettenetesen bántott a dolog. Abban a pillanatban tudtam. amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. hogy a világon számos olyan vallás létezik. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. ez másképpen nem lehetséges. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan. a szerelem. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. hogy miért rossz az az Istennek. Elmeséltem a Nagyinak is. Tudom. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. hogy szentségtörés. hogy milyen kalamajkába keveredtem. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. és ma sem tudnék mást mondani. Sokáig rágódtam. azt is láttam. de õ nem szólt semmit. hogy az. ha bûn – mondtam a Tapsinak. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz.

Jellemzõ. kultikus márványfallosz.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. S istenné avatott zsenge virágai közt.” (Horváth I. A Malter a korosztályos válogatottban focizott. De. Nem csodálkozhatunk tehát. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. meg aztán nagyon jól is nézett ki. Hosszasan sorolhatnék még példákat. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. A tévúton járók közé tartozott az Amál is. epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. Részlet Dioszkoridész. állati jó fej. Muszáj tovább idézgetnem. hogy összekevert a jeles focistával. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. századból származó. olyat. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. hogy pontosan megfogalmazzam. Legfeljebb azon csodálkozhattak. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. de inkább hagyjuk. az idõszámításunk elõtti III. mirõl is akarok beszélni. de õt nem riasztotta vissza. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . Karcsú. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes. Sokan estek abba a hibába. hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium. mert magamtól nincs annyi eszem. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc.

amelyik belém esik. hogy mi az. hogy nem baj. Súlyosbította a helyzetet. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni. amúgy népiesen. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám.) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. hogy mennyire szerelmes belém. hogy „csobolyó” meg. hogy kiderült: az Amál népi táncos. mint az eszkavátor –. ez a csujogatás. hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. hogy ez a táncizé csak jó lehet. hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 . eszik-e vagy isszák –. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke.Amálnak. szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. ilyeneket tudok például. de azt sem tudtam. megpróbáltuk – lépegettem is. ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról. Itt válaszút elé kerültem. hogy „széki pörgetõs”. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. A táncház. kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam. Persze csak elméletben. A dráma az volt az egészben. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. Nem azt mondom. ezt is ki fogom bírni. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. én meg mondtam. amikor már az egész suli beszélt róla. Azt mondták. azaz rendszeresen – sõt. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. mint olyan. de a végeredmény siralmas volt.

de utána lehet nézni az almanachokban. járjunk. (Negyedóránként heves csók. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva. ha másért nem. 227 . hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. hát az edzõtáborból írogatott. levelek okán. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. Gondolom.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. hogy nem hiszik el. átlagosan tizenöt oldalas. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. miért. még puszit is csak úgy adott.mûvészetben. Kiderült. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. Az egyik már megvan.) Láthatják. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. Az Amál csak kummogott. minden szenvedést vállaltam. Ez a gyakorlatban azt jelentette.” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. Ne kérdezzék. mert fogalmam sincs. akinek táviratoztam. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg. azt mondta. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. legkevésbé az Amált. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. Volt ott egy naptár. (Tudom. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. Meg azt is. annyi bajom volt az Amállal. Mégis betelt a pohár. de csak negyedszerre sikerült. most aztán szétszed örömében. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. hogy mi az a csobolyó. Gondoltam. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel.

akkor annyi. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. valamikor…”. azt tanácsolom: beszélni. A legbiztosabb támpont a „talán”. az teljesen érdektelen. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. nem elég. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. hanem jobb. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz. hogy mit is akarnak. beszélni. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer.) Mert tényleg úgy van az. Az például. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. Az „igen” is lehet „nem”. Szóval barátaim. lényeg. hogy jó nõ. de azt is csak körülbelül. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl.) Egy szál virág. Vegyünk egy példát. hogy elõbb utóbb összejön valami. Azt tudjuk.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén. amikor az ember támadásba lendül.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. mint a mittudomén kicsoda. kezdhetem úgy is. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –. Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver. és fordítva. még akkor is. (Megengedem: nagyon mélyen. a titkárnõ szívét kell meghódítani. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”. és további felesleges sületlenségek. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. hogy mit mondanak. 228 . Felmérik a terepet és besöprik a bókokat. mert akkor tuti. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik. beszélni. /Valaki húzza ki magát jól. Nem jó. ha nagymama korban van. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély. Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit.

Tudom. de tényleg így van. hogy mindez mit sem ér. hogy közhely. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél. vagy inkább rádöbben. mert a lepedõre borulhat (a kávé). mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. mire ti észhez térnétek. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. hogy mikor – minden férfi rájön. és benne ültök a hintában. segíts neki pakolni! (Különösen. Úgy tesz. Azt javasolom mégis. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. hogy mindent a nõk irányítanak. nem tudja mit kezdjen veled. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek. 229 . Úgyhogy barátocskáim. hanem azért.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. ha a feleségedrõl van szó. Onnan tudom. Olyankor kiderül. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. 3. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat.) 2. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. azonnal hatályukat veszítik. mert elkapatja magát (a nõ).

hogy nincs pénzünk. 10.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. ha a feleségedrõl van szó. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd. 6.) Elsõ randevún lábszag. hogy inkább letéped róla. 16. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus. Nõi fodrászatba – bocsánat. félre is fog. hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. különösen. 8. csíkos zokni.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. 11. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot.) 230 .4. 9. menj le alfába. kivéve. másom nem szép?”. (Amíg mesél.) Pénzügyek. 19. hogy legközelebb. hanem. hogy „miért. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból. 14. (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi. Szeretõnek: „Nem számít. te mindent megérsz nekem”. 18. 17. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra.) Nincs olyan.) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod. nem szereted. 15. Le fogja venni magától. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni. 13. fõ a megértés!”. és utána egy órán át te vagy a téma. 12. hogy végre kipakolhat. Feleségnek: „Nem baj. 7. 5. mert esetleg hátba támad.

) 22. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad.) 28.” 231 . Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt.) 29. mint a többi. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32. Virág.) 23.) 36. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent. Ha öt percnél tovább marad a boltban. Bárhol. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy.”) 33. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak. de mindenhonnan hazatalál. Ne csodálkozz semmin! 38. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város. mindenhová elviszem a feleségem. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra. bárkivel. Focimeccsre ne vidd! 27.) 37. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz. Ne légy türelmetlen! (Csak. Várd ki a pillanatot. ha konkrétan a szexrõl van szó. mint az egyszeri ember: ”Mindig. Ne vitatkozz! 31.) 34.) 21. Soha ne sírd el magad elõtte! 25.) 35. Vidd ki a meccsre. Színlelj állandó meglepõdést. ha jó nõ. Verekedj meg érte! (Imádják.) 30. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39.20. igyál meg tíz kisfröccsöt. hagyd ott! (Nem kell cipekedni. csak még jobban belebonyolódsz. bármennyit dugtál. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni.

Ne hagyd vezetni! 43. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki. miben sántikál! 53. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 . Ne dumálj bele. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts. Ha túl kedves. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. mindent le lehet tagadni. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán. Tedd féltékennyé! 48. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52.40. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit.) 42.) 45.) 55.) 50. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod. Próbálj meg te is megrendülni. (El akarják hinni. mert sokkal olcsóbban jössz ki. mi a magyarok istene. Ne adj okot a féltékenységre! 47. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja. vigyázz! (Biztos. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41.) 51.) 56. Járj el vásárolni. hogy mással dugsz. Tárgyi bizonyíték – levélke. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája. Ültesd a volán mögé. amikor elsírja magát a moziban! 57. Halálra röhögöd magad.) 59.) 58. hadd tudja meg. hogy sokba fog kerülni. õ meg ideges lesz. (Biztosítás!) 44.) 46. Próbáld meg kifürkészni.) 49. rúzsfolt.

hogy elõírjam egy felnõtt embernek. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is.” (Demjén Ferenc) 70. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között. míg felkel majd a Nap. az õ sapkája. hanem kibékülni! 69. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61. inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. mi 233 . Egyszerûen fel sem tudtam fogni. hogy mirõl beszél. Meg lehet tanulni!) 66. Nézzél okosan. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától. Ha fejfájásra panaszkodik. amikor becsavarja a haját! 62. Részegen csak akkor menj haza. Ha nagyon menni akarsz valahová. ami kihoz a sodromból. különben elvágtad magad! 64.” címû vadbaromság.) 68. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni. Nem jóban lenni a legjobb. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. Már azt is nehezen viselem. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. Menj el pecázni – vagy a francba –. Vágj mindenhez jó képet. ne könyörögj. ki vagyok én. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. Az az alapelvem. hogy milyen sapkát vegyen fel. amikor olyasmit próbál megmagyarázni. verd ki a fejébõl! 63. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. „Várj. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. Turbózd fel az agyad. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad.60. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba. az asszony verve jó. Az õ feje.

hogy ítélkezzünk felettük. Minden megvetésem azoké a férfiaké. vagy a barátnõm. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. hogy miért nem fordult rendõrhöz. ha a feleségem. nem az a célunk. Ezt hittem legalábbis. megvédve ezzel a társadalom egészét. Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. Nem tudtam megemészteni. El kellett olvasnom John Douglas-nek.” 234 . a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. Európa közepén. ha nagyon akarta. század hajnalán! Ez döbbenetes. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. amit nem? Még. és mi az. hogy teljes joggal mondhatunk nemet. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is. megtehette volna. hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról. hisz’.az amit tehet. Mindaddig ugyanis. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. Arról is biztosítanunk kell õket. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. vagy akárkicsodám is. hogy a véleményem megváltozzon. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni. élettársak rendszeres bántalmazása. a XXI. hanem. ez egyszerûen megengedhetetlen. amíg nem ébredünk rá. Igenis. nem tudhatjuk.

olyan emberekkel találkozhattam. kiderült. sõt. (Aki látta. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. nem avatkozunk bele”. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. hogy az önbíráskodás törvényellenes. körülbelül se. sosem felejti el!) 235 . de mindaddig. szárnyaltam a képernyõn. akiket addig csak képernyõn láttam. de az örökre. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. az a híradó. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. amikor elkezdtem televíziózni. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –. Képzeljenek el egy kínai piacot. Ugye. pedig az nem semmi.) Nyugodtam mondhatom. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. Egy biztos. sikítozás hallik! Valamit. hogy pont olyan emberek. Arra kérek.Tudom. Képzeljék. Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim. ahonnan asszonysírás. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na. szólítok fel tehát mindenkit. akit illet. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért. mint én. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik.

de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak. megköszöntem az interjút. Szóltak a Pártból.1. kirõl van szó. Herr Dusek.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. hogy mégis. Sem a tolmács. hogy jött egy manus. elindultam hát. mert jót mulattak. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. mondtam a tolmácsnak. Próbáltam érdeklõdni. de mégis. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. Még szerencse. Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve. hogy kandi kamerás felvétel volt. három aprót köhintett. ahogy az egy száguldó riporterhez illik. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. (A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. A programom tehát az. aztán szépen. vagy ilyesmi.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat. három napja az önök szép országában tárgyalok. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. és ezt bizton állíthatom. a pontosság kedvéért. Azt mondta ez a kancellárszerûség. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét. Nem baj. és elmagyarázta. ahogyan illik. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül. 236 . kérdezze meg ezt az embert. Hozzátettem: „Danke. A híradós anyagom különben egész jól sikerült. mi lesz a magyarországi programja. konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. csináljunk vele interjút. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón.

Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. de a hölgy.) 3.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. hogy a fantáziám nem ismer határokat. Megérte tíz napot koplalnom. szerencsére ott voltam én. és mutatom. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. mi az. (Ma sem tudom. biztosan összetévesztett valakivel. aztán drámai mozdulattal azt is. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn. akiknek addig nem is köszöntem. Nagy választási cirkusz volt. hogy bohócot csináljak magamból. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. de akadtak megértõbbek is. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. aki írta. mindjárt megáll az apadás. ha arról van szó. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. sõt. Akkor kitaláltam. hogy érjen. gondoltam. ugyanis egészen különleges eset vagyok. Izzottak a telefonvonalak. és ez tényleg történelmi eseménynek számított. (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt. hogy meddig ér a víz. hogy jól mutassak a nyitóképen. már csak az érdekesség kedvéért is. Azt már az eddigiekbõl is láthatják.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. következett egy szép ívû fejesugrás. meddig kellene. tisztán lehetett hallani. Egyszer csak elordította 237 .hogy frappánsan bírtam befejezni. hogy szívesen gyógyítana. majdcsak szólnak. Úgy gondoltam. amint azt mondom: „Danke!” 2. (Jött egy szerelmes levél is. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. a nézõk egy része azt követelte.

) Ilyen volt a Zavaré is. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. hogy megláttam. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. Mert emígy meg nem volt teljesen normális. Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem. mint a férfiak többsége. (A fél ország szerelmes volt belé. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. mind az. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. jééé. A Zavar akkora volt. de jó srác. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére. amit meg is tudtam érteni. Mégis volt egy valóságos szerelmem.magát valaki. Reménytelenül. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. de én nap mint nap láthattam közelrõl. Mûholdról! Nem estem pánikba. ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. de a választások után meg kipenderítettek. Amúgy.) Arra gondoltam. a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. (Sokak szerint. alulnézetbõl. Attól a perctõl kezdve. mint a kettes szekrény. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 . aki egyáltalán nem volt kerekded. nyugisabb idõszak –. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. Az volt a gond. én is a molett nõket szeretem.

az a kicsapongó típus. ahol õ dolgozott. Mindenki tudja. Csavart egyet a helyzeten. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. Odáig fajult a dolog. hogy miken mentem keresztül. hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet. Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. Képzelheted. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. Mondd. De akkor már nem lehetett. ezért jöttem ide. de mindig oda lyukadtam ki. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. Mondd. hogy: itt vagyok! Te vagy. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért. Hát. hogy nekem a molett nõk 239 . hanem kívántam is. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. Mindenkitõl elnézést kérek. Csak te vagy és én vagyok. hogy hagyni kell a fenébe az egészet. úgyhogy. Mindig. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. Azóta nem mondom. hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. Mosolyognak a csillagok. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. hogy olyankor már nincs visszaút. ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. de egyszer kijött hozzám a tópartra. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. és egy csapásra megváltozott minden. én és a könnyek. ráadásul még komolyan is gondoltam. Mondd. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre.

ha nagyon meg vagyok szorulva.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. Sohasem hittem volna. amint meglátott. péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. Úgy látszik. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. cigaretta: egy doboz az enyémbõl.az eseteim. mint a gyémánt.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. amikor elindultam a konditerem felé.. azt mondta. mindegyik az esetem. majd jól pofán vágnám. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi. Azért sem leszek ideges. a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton. Mindegy 240 . nyilván elromlott a mérleg). de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam. de a helyzet semmit sem javul. mert szép. jó apu!) Mondtam neki. (Drága. de megint az idegeimre ment. pusztán azért. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám. csak ne tartoznék neki négy hónapja. Azannya! – rikkantott fel a Papi. kaparás – lekapartam magam: 3. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. egy doboz lejm. de utána filmszakadás. mondogattam magamban egyre idegesebben. eszébe sem jutott. kalória: azt nem tudtam megszámolni. hogy nemsokára szülinapom lesz. anyukám. hogy bele lehet zúgni valakibe. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. ugorjak át pénzért. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. hogy felnõttem?! 08. hogy a fejem lágya már olyan kemény. mióta az eszemet tudom. de ez akkor sem lehet. Óh.

pedig teljesen normálisnak érzem magam. 11. Azt. hogy valamikor régen fogyókúráztam.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. bólintott a Tyúk. de elképesztõ segge van. Mondtam a Papinak. 13. mind azt mondják. meg a magáét is.00: Eszembe villant. Láttam. de a nõk. ha nem jár máshol az eszem. Azt hittem. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. Szerintem nem hülye. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás.) Azt kérte a Tyúk. hogy az. hogy tudom. Biztos. (Az elõbbit talán mégse…) 10. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához. mire megkérdeztem tõle.elõbb utóbb megkapja a pénzét is. hogy az a Carmina Burana. mert sápadt és sovány akartam lenni. hogy folyton rá gondolok. holnap lesz három napja.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. feltéve. hogy õ is pozitívan gondolkodik. mert tisztára úgy tûnt. van valami jelentõsége. akkorák voltak neki. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó. viszont õ sokkal hatékonyabban. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez. hogy pozitívan fogok gondolkozni. Emília! Mitõl van az. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. Most eszem. Óh. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 . (A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. hogy mekkora az ember pocakja. akárcsak én. Azt hittem látomásom van. akik állítólag ismerik. bár negatívan se nagyon sikerült. csak teszteltem a csajt. vagy mi? Elhatároztam akkor. mint a zongoristák.

senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl. annyira biztos voltam a továbbjutásban./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. vele meg marha jóban voltam. (Mindent azért én sem veszek be!) 18.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke. de amikor azt mondta. Annyira lepontoztak. Két dolgon gondolkodtam el: a. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl. amit szavaltam. úgy kalkuláltam.15.00: Elmentem egy jósnõhöz. mint a sakál. hogy boldogabb idõk jönnek. Hanem a terem. legalábbis a költõ szépnek írta le. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm./ akkor most ki a hülye. hogy valami bensõséges líra volt az egész. vagy én? Kojak Színész akartam lenni. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 . Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –. a Helen Fielding. nem akartam kifizetni a honoráriumát. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi. Nem emlékszem a mû címére – érdekes. úgy ordítottam. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán. ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály. Persze nem csak a protekció miatt. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. Gondoltam. a vers is nagyon szép volt.

Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. – Na. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. hogy többet érdemelt volna. Gondolják el. hogy ennyivel megúsztuk. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért. azt hitték süket vagy. Akkor aztán azt mondta.) Az 243 . mert nyilvánvalóvá lett számomra. (Sehová nem mentem protekció nélkül. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –. akkor egyszerûen csak hülyének néznek. Én még csak hagyján. Kérdõre is vontam a Pókot. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték. de a nejlonzacskós gyerek! Na. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. láthatják.) Elkeseredtem nagyon. de csak hímezett hámozott. azért ordítasz. az igazgató külön megkért bennünket. Újólag bebizonyosodott. az biztos. a színi-direktor a barátom volt. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia. Egészen a harmadik konyakig. úgyszólván életszükséglet. még örülhetünk is. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény.

emberem nagyvonalú volt. hogy elöl fogy a hajam. de akkor is legenda volt. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep. nincs esélyem. Folyton ordítottam.) Mentem mindjárt a patikushoz. nézik amint szálanként hullik el a hajam. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. mert amúgy kedvelt. gondoltam magamban. hogy messzebb ne menjek. Ez megõrült. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette. ha az ember egy kicsit odafigyel. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. miféle sorról beszél?! Jó. Tudtam. – Nem gondolja Károly. hogy „csend legyen!”. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen. adjon valami csodaszert. végszavaztunk a pedikûrössel. hogy mindenki engem bámul. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút. de a társulatban volt egy nõ.) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. engem is. aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. A munkahelyen készültem a premierre. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. sóhajtoztam. Szerencsére volt is 244 . de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. de hát annyi mindenkinek van. hová lesz az én legendás szépségem. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. sokat ki lehet hozni a karakterbõl. Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. Te úristen.

mondta egy bõrgyógyász barátom. mert azt hitte ezzel megvigasztal. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. Lehetséges. hogy kevés hajjal is érdemes élni.neki. ha magamat adom. amelyikre egy nagy darab. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. 245 . Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. kopaszodó. sõt. hogy bizsergést fogok érezni. elég. egy tucatnyi. ha az életérõl van szó. de hát kit érdekel a pénz. de az piszkosul tetszett. de legalább jó hallani. El sem tudják képzelni. (Genetikai adottság. ha hallanak valahol egy szereprõl. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. mint amekkora az oroszlánnak van –. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. imádták a nõk. ha jól számoltam. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. ebben biztos voltam. tettem fel magamnak a kérdést. Megfigyeltem. a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. hogy kopasz. de már csak átvitt értelemben. hogy mennyire megkönnyebbültem. amikor ilyeneket mondanak. Nem is kell játszanom. hogy belehalok a kopaszságba. pusztán azzal. Mondjuk nem éreztem semmit. Márpedig tudtam. Mindenesetre. állítólag a nézõket is.

azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. és széttárt karral. Nem kellett messze mennem. Na. De az hülye volt. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. az összes felesleges hercehurca. gondoltam. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto. olyan volt a tekintete. Gyanítottam. mondtam magamban. aztán annyi. elkábul. hogy jó volt nekik is. Mire mondta. de akkor már tényleg ideges lett. hogy persze. akiket megdelejezett. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. azt akarta mondani a fenomén. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. hozzám érjen a sorban. egérképû manus nézett le a járókelõkre. Gondolhatják. Sokkal komolyabb volt a dolog. mint a részeg sámáné. ránézek a spinére – ráadásul arra. de az etikailag nem helyénvaló. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. Elkábított egy kakast. hogy a Fõvárosban lépett fel. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. amelyikre csak akarok –. Azt mondta 246 . Nekem is belenézett a szemembe. hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. Nagy izgalommal vártam. hogy hülye volt. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. mint aki csibéket terel össze. mint az elõzõ. ez már valami. ez abból is látszik. amikor felemeltem a széket. hogy az elsõk között pattantam a színpadra. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. én pedig megdugom.) A rohadt életbe. Elkezdtem utánajárni. A nõk is. Mondom.

hogy maga egy szatír. azért vettek jegyet. Jött az uszodába egy nõ. Delejeztem. mert ingyen van. ha nincs lebetonozva. de nem. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. olyan formás volt. mert elrontottam a szórakozásukat. az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. onnan is. nem kell hozzá tanár. mert láttam. koncentráltam. hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket. hogy csodát láthassanak. amíg meg nem jelentek a rendészek. ha jól tudom.) Ki is próbáltam magam mindjárt. hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. Azt hittem. ez annyit tesz. És tényleg. Elhatároztam. Hát. akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. Amikor megkérdeztem.ugyanis a fenomén. feltéve. Örültem a sikeremnek. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. hogy a nézõk is örülnek majd. pontosan mirõl is van szó. az eredmény pedig pontosan ugyanaz. nem tudom… Annyi biztos. de nemigen történt semmi. azt emberfia nem tudja megmozdítani. (Mindenképpen a legjobb módszer. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem. Én meg bámultam. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. Egészen addig. Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. Lehet. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására. senki nem is tudta.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . mint a grúziai esõfelhõk.

kutyagumi az utcán.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. Mint például az alább ismertetett esetben. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. maga tényleg egy ferde hajlamú. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. ha a bejelentõ csinos. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. és megigazította a hajpántját. hogy egyszer én is elrabolom. de mindjárt elgondoltam. ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. gonosz szomszéd. (Esküszöm. megrögzött szatír. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. de nem tudok most már a nyomukba eredni. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. az attól függ…– bizonytalanodtam el. (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel.) – Hát. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt. Így ért véget a fenoméni pályafutásom. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. – Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –. fiatal hölgy volt. ha csak egy mód adódik rá. talán. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . ilyesmik). pedig eszem ágában sem volt.

mert a legrosszabbat sejtettem. hogy gonosz kis szürke emberek. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba. amit ufók okoztak. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni.bonyolultabb ügynek látszott.és testközelben. lehet hogy a sokkhatás miatt. Eszerint jártam el. A Tündér azt mondta. mint én. – Hát. még a férjem sem. – Hát. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt. ha megint támadnának az ûrlények. pedig nem szeretek ítélkezni. úgy gondolja. hogy a cikket ugyan nem írom meg. megállj. nagy fekete szemekkel. maradjunk föld. (A Béla 48 kilós volt. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor. de már pityergett is. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat. – Mégis. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. Rábeszéltem. – Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. egy olyan benga nagy ember. mégis meg tudja majd védeni õt. Attól a pillanattól tudtam.) Egy darabig sokat 249 . bizony sok baj van az én Bélámmal. miket? – kezdtem aggódni. Elmesélte akkor a Tündér. nem is evett sokat. hogy jó. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból.

amikor hõsünknek sikerült elérnie. de nagyon csálén állt a feje. 250 . mint az utcán. ellenben elitta a lakását. hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. akkor úgy berúgott. Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. Szerettem ott lenni. hol felvették.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. meg minden további testrészét. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. Ez utóbbira általában akkor került sor. a békesség kedvéért. pedig nem láttam nagy távlatokat. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult. Tudta ezt a Fõorvos úr is. ebbõl következett. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci. – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. hogy átmenetileg alulmaradtam. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. de olyan hanghordozással ám. hogy a mentõk beszállítsák. mert hagytak olvasni egész nap. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz. Fogtuk egymás kezét. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. mintha megnyerte volna az öttalálatost. Olyankor bevonultam a kórházba. Ráadásul. inkább csak úgy. Arról viszont szó sem lehetett.

akkor lehet. – Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg.– bólogattam szelíden. nagyon látszik rajtam. Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. aszerint. mondta a betegtársam. még az õ szempontjából is. aztán a reggeli káoszban beosonok. feltéve.) még átmegyek. hogy ittam? (Nagyon látszott. 2. Délután már ketten ballagtunk át. Mert azért õt kedveltem és tiszteltem. Te. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban. de tényleg nagyon szomorúnak látszott. azért vagyunk a diliházban. 5.) Úgy kéne csinálni. 4. nem akartam neki csalódást okozni. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért . hogy mit csinál a felesége. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. de nem számít. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam. ’S lõn. hogy ne járjunk kocsmába. – Aha. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki.– Te hülye – vigasztaltam –. 251 . de majdnem kicsúszott a számon. ha a Macival átmegyek a kocsmába.” Rendben. S. hogy megszívtuk.. 3.K. A világon semmi gond nem lehet abból. a Maci teljesen belemerült. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át.

hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. de majdnem puszit adtam az öregnek. hogy szerelem tényleg örök. S. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat. – Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel. mint más tevékenységek. de ezt már csak én teszem hozzá.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –. azt hiszik.) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét. hogy megértsük a jellemét. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . Bele a levegõbe? Fogadjunk. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra.K. hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját. de szeretem.” (Bárki legyen is az. vagyis sokkal kevésbé elõírásos. annyira aranyos volt. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû. de a lényeg ugyanaz: Ki mint él. (Jellemzõ.

Õ maga viszont nem így látta. hogy nem bízunk többé a 253 .) Két eset lehetséges. Erre fel kihozták./ ez nem azt jelenti. mint amit gondol. és hogy csak akkor lehetünk jó emberek. ha a házasság tekintélyével megerõsítették. a tanfolyam helyszínéhez képest.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a. hogy most aztán már mindent lehet b. sõt. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. Vagy teljesen idióták a dilidokik. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra. mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. hogy az ember testisége a romlottság forrása. csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki.csileg közömbösnek. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –. magyaráztam a barátomnak. mert úgy találták./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De. hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte. hogy nem hozott szégyent az ezredre. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. Minden olyan szexuális tevékenységet. ha már a tudománynál tartunk.

aztán ne tudják meg. hadd kefélje ki magát rendesen.) megborotválkozom.) a külpolitikánál b. Mennyire férfias ön? 1. Mit tesz ön.) kitakarítom a lakást 1 pont b.) új nõt szerzek. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a.) adok neki sót 1 pont b. 3. mielõtt harcászati szerzetesnek vonul. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra. 1 pont 2 pont 3 pont 254 . hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a.) a szeretõmtõl 2 pont c.) thai masszõrnõhöz 2 pont c.) orvoshoz 1 pont b. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul.) adok neki sót.) pornókazettát teszek a videóba. hogy szép legyek 2 pont c.) az OTP-tõl 1 pont b. de megbámulom 2 pont c. Teszt Töltsék ki. mi lesz.tudományban. 5.) a szeretõmtõl. 4. ha vendégeket vár? a.) megdugom 3 pont Mit tesz ön. ha náthás lesz? a. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a.) a sportrovatnál c.) a meztelen nõs képnél 2.

) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12.) a szertõmmel c.) bélyeggyûjtés 1 pont b.) semmit 3 pont 11.) sehogyan b.) nem.) szörf 2 pont c. 1 pont 2 pont 3 pont 9.) a nõi kabinok felõl. ha spiccesen megy haza? a. nem. Kivel megy moziba? a.) a nõi bugyikat 2 pont c.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 .) két cukorral c.6. Melyiket választaná hobbinak? a.) a kijelölt útvonalon 1 pont b. Hogyan issza a kávét? a.) meggondolnám c. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c. Mit mond a feleségének.) az árakat 1 pont b.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7.) hogy vállalati buli volt 1 pont b. soha b.) követem a bögyös szõkét 2 pont c.) hol van? 8. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a.) a feleségemmel b.

) az Életben 2 pont c.) semmit 14.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b.) a Cica magazin ’98-as.) az ingyen kajára b.) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) nem b. ha lakodalomba hívják? a.13. Mit vesz a feleségének névnapjára? a.) az ingyen piára c.) semmit b.) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c. Mire gondol.) virágot c.) gyûrût b.) az anyósomhoz b.) vibrátort 15.) majdnem c. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a. bekötött évfolyama 3 pont 17.) a peep show-ban 3 pont 19. Kihez fordul végveszélyben? a.) nem 1 pont b.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) a feleségemhez c.) virágot c.

hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. ha láttak már csálé manust. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon. legjobb.) boldogságot b. ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. hogy errõl nem tehet. de van remény. és az eget kémleli. rendbe fog jönni.) De a legidegesítõbb az Edömérben. hogy jobbá tegyük a világot. Ismerik ezt a fajtát. Az történt. hogy pofán kellene vágnom. Van aztán ez a történet. a 257 . hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. hogy szeret boldogtalan lenni. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. akkor el tudják képzelni. Teszem azt. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. Cserélje le a barátnõjét. Olyankor tudom. amely arról szól. ugye? Akkor van elemében.) gazdagságot c.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel. ha boronghat. Elõször is. de fogadjuk el. és reggelente kijelenti. az Edömér.) Edömér Van nekem egy barátom.20. közvetlenül azzal a céllal. Egyelõre nem sikerült. úgy néz. aki állandó tettestársam a televíziózásban. Ön nem egy lepedõvirtuóz. óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –. Na. Mit szeretne elérni az életben? a.

négy darab. nekem megy fel a vérnyomásom. Egy felnõtt embernek! Na. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. már csak azért is. hogy le fogjuk késni a vonatot. az Edömér már a plafont bámulja. amit én úgy utálok. Hiába mondogattam neki. látszott rajta. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül. Mikor hazaértünk. az a szemét csak csipegette a májat. mint velem –. hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. amikor megálltunk resztelt májat enni. hogy velem összehozta a sors – az egyik. a másik meg.Azt már csak én teszem hozzá. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. mint varjú a rohadt tököt. ahol viszont fegyveres õr áll. kisebb. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja. mindegy. Tényleg. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. hogy jön ez ide? Megmondom. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. hogy nagyon jól csinálja a dolgát. mint hogy a lovas szobor lépést vált. hogy kedvelem. mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl. a hajnali postavonattal döcögtünk haza. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . Annak az esélye tehát. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. Szóval. Szóval ott nézgelõdünk a sitten. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. Kiderült. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. ezt csak úgy közbevetõleg.szegedi Csillag börtönbe.

de az volt a baj. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre.Szellemesség – Úgy bizony. Ezzel már a Boszi vádolt meg. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. magára vállalta. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. El is ballagtam. hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. akinek az volt a határozott meggyõzõdése. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi. azt mondták. – Ne marháskodj. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. csak úgy gondolom. onnantól pedig engem 259 . de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi. majd megkeresnek. hogy nem is hiszek az egészben.) Lényeg. mint a halott matematikus: se nem oszt. gondoltam félárbócon. át akar vágni a palánkon. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább. de már untam. hogy beszél a fejemmel. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk. se nem szoroz. hogy megtöröm az erõgyûrût. még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. mert azt hittem. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. (Esetleg az aurát. már nem emlékszem pontosan. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan.

Önöket is érdekli? Jól van. amely a kisfiammal esett meg. álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. csak kialussza magát. legalább biztosan tudnám. mert elszaladt. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –. igazi sündisznó! 260 . csak négy éves. mert azt gondoltam.bármirõl meg lehetett gyõzni. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. hát tényleg. így meg csak úgy sejtésem van. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –. kilométerekre jártunk a szállodától. de a srác elkezdte: „Apa. és amelyet magam is átéltem. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam. Egy élõ. vagy a vállamra szállna egy szellem. mert most jön a lényeg. hogy orvoshoz viszem. hogy valakik azt mondták neki. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi. – Gyere. de aztán megnyugtattam magam. beszél a nagyvilágba. hogy léteznek. én lennék a legboldogabb. ott lesz a környéken. ha találkoznék egy ufóval. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. ahol laktunk. És akkor elmeséltem neki az esetet. a fiam határozottan állította. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. Elõször arra gondoltam. elmondom. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. hogy meg kell keresnie a sündisznót. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után.

hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is. kisöreg.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány. mert tényleg csodálkoztam. amikor a dolgok így szépen klappolnak. és mindannyian tudjuk. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. tudom. hogy csoda. mint aki máris meggyõzött. vagy valami hasonló történt velünk. hogy meglátogassanak. állandóan telefonálgattunk egymásnak. Aztán a dologból mégsem lett semmi. a szálloda udvarán sem. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. de nem kergetek délibábot. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted. szívesen látom majd az ufókat. Már ami a szakmát illeti. csak a MATÁV bevételét növeltük. valakik tényleg meg kellet. 261 . Ez volt a végszavam. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. ha elérkezettnek látják az idõt. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. Közbevetés: Szeretem. én nyitott vagyok a világ dolgaira. hogy mondják neki: hé. – Mit látok? – csodálkoztam. Fogalmam sincs. hogy ez mit jelent. tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. Boszi – szögeztem le határozottan –. de annak semmi köze a nõkhöz. akkor és ott átéltem az egészet. hogy legközelebb már biztosan dugunk.

hadd jegyezzem meg elöljáróban.) Csõd A New York Times. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát. Pláne. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos. aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 .” (A hasamra ütöttem. külön asszisztenciával. ha kell. mint a NYT. hajlandó a hibái beismerésére. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem. mint az. mert a kézirat még a Holdba’ van. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. Mennyivel kíméletesebben hangzik. ha ez úgy következik be. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. hogy csõdöt mond az ágyban. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen. Azért volt egy élményem is.Most jöttem a fogorvostól. úgysincs rá szükségem írás közben.) Ki az a bolond. az egyikük gyökérkezelésben részesült. hogy fogeltávolítás. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk. A helyes dátum: 1938. amint éppen hullik kifelé. hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. A kedvesem azt javasolta. mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával.

Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette.) A Dáma pontosan úgy nézett ki. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. hogy ez mindegy. ha tudnánk. ha rád nézek!”. 263 . mint egy dáma. hiszen. nem csoda hát. az ajtón például nem csak úgy beléptem. Akkor kezdtem el reménykedni. ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. hanem egyenesen testet öltöttem. õk a hibásak. hogy „elég legyen. egy halálom. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. hogy azt nem lehet. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. amikor láttam. Egy életem. gondoltam. hogy elõadjam az én szomorú történetemet. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. A Dáma figyelmesen végighallgatott. hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. hogy a Dáma rám se néz. és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. hogy a Bugyi Bucit betakarom. Már azon voltam. arról vitatkoztunk ugyanis. mindenki kussol piszkosul. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném.került esetek száma. mert férje van és õ tisztességes asszony. Talán csak annyi különbséggel. hogy fürdõruhában jobban mutatott. Jelesül. Jómagam azon az állásponton voltam. mint Moszkvát a hó. már éppen lendült volna a kezem. A nõk is. ennél jobban nem tudom körülírni. már nem is felejtenénk el. hogy mit felejtettünk el. mert azt hiszik. aztán kategorikus határozottsággal közölte. úgyhogy folytattam az ostromot. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá. én megpróbálom. mint az igaziak. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. hogy a fél karomat hagynám levágatni. Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett.

) Nekem csak annyiból volt rossz. aminek jönnie kell”. mondta is.csillagtúra a Bakonyban. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. hogy XXL-es óvszert kell használnom. de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. hogy oda a diszkréció. a nõ tisztára kiborult attól. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. Ma sem értem. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. megvárom. miképpen volt ez lehetséges. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. de még azok is folyton elszakadnak. hát jöjjön. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. Ennek jegyében mentünk el szaunázni. de nem tört ki balhé. Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom. Mindezt persze a Dáma társaságában. aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. Elmeséltem továbbá neki. hiszen õ mégiscsak egy dáma. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. Elõadtam a Dámának. de akkor is sok. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 .4 méter). hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2.1x3. amikor a Dáma azt mondta. hogy „jó.

ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. – Á. hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét. amikor távozóban volt. meg amúgy is. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. amit elképzelni sem lehet. tanulni. Már ez is elég idegesítõ volt. Utóbbiaknak – bár. elég. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. Tanulni. Mondjuk. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. Azt hazudta. Meg aztán. a káját róla csipegették. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. ha véletlenül feláll. hogy mivel mit kell csinálni. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. Akkor talán nem tartanánk ott. csak kíváncsi lettem volna. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. hogy messzebb ne menjünk. olyan mutatványokat csináltak. hogy mekkora az XXL-es méret. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak. azon belül is: a kamatyolásra. hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . ahol napjainkban. de a Potom csak folytatta. mint amilyenre a thai nõk képesek. mint beteg a dunyhát.

Mint mindig. akik kopaszon. döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. akik deres fõvel is sokra vitték. egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. õszülõ 266 . ennyibõl jó a kopaszság –. Akkor elkezdtem hasizmozni. hogy miképpen kell táviratot feladni. mint a katedrán. gondoltam: leszívatom. aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. Az ember csak hasizmozik. de egyikõjük sem pornósztár. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. Sok jót el lehet mondani róluk. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. Most olyan embereket keresek. ezeket eleinte szálanként tépdestem ki. Megtanulnák a fiatalok. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). számos mellékhatással. Rengetegen vannak. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van. hasizmozik. telefonban bemutatkozni. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége.

(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. hogy egy alkalommal. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. Csak hátulról láttam. 267 . hatalmas dudákkal). Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. de egyikõjük sem pornósztár. (B: lelki) 1. keres egy kis mellékösvényt. Formás feneke és hosszú. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. de korán örültem. hogy küzdelmes. ha olyan a feje. Nem kellett beszólnom. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül. Kirándulni persze én is szeretek. Rengetegen vannak. szõke haja volt. de elhatároztam. Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. Egyszerre köszöntöttük egymást. mint a kan bulldogé. elszív egy cigit aztán továbbhajt. bátran elmondhatom. amikor így jártam el. Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. Az égiek egyetértõ jelét látom abban. cicerél egy keveset. mert éreztem. Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. mert õ szólt be. hogy az erdõt kell járni velük. hogy akkor is beszólok neki. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. nehéz életem volt. (Komolyan!) Megnyugodtam.

már az elõbb is akartam mondani. hadd örüljön. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. Kiderült. A Vakhangya az elõbbit vétette el. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim. szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. hogy mégsem élt hiába. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. feleség számára. Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. 268 . – Cipõvásárlás. mint én. Azonnal értesítették az elnököt is. Dáriusz kincse. A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel. mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. kénytelen maszturbálni. – Elhanyagolom a nõm. rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. Dinnyeföld. pontosan úgy.Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe. Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. pedig az nagyon fontos. mert – az ujj. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet.

– Vacsora a szeretõmmel. – Kefélés két nõvel. – Szeretkezés hátulról. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ. akinek részegen szerelmet vallottam. – Felébredtem. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. (24 óra) Lepattant szoba. Lóistálló. az egyik bika elkergeti a másikat.) Arany. Ezüst. Nyulak. – Mégsem hív fel. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. lovagias párviadal. Súlyos baleset. – Ez csak annyit jelent. Csobogó patak. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. – Kefélés egy nõvel. – Elkísérem a feleségem vásárolni. (Ilyen nincs. Szarvasbõgés. Csodatévõ szellem. Vihar. Forgószél. tele tenyészménekkel. – Összefutok a spinével. mert akkor már 269 . Hócipõ. – A szeretõm is szeretõt tart. – Váratlanul betoppan az anyós. Baleset.) Vidám gyerekhad. – Pisilnem kellene. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk. Középkori. de nincs erõm felkelni. Napfényes. hogy megjelentem a saját álmomban is. – Kefélés annyi nõvel. keserû szájíz. Katonatiszt.Öreg néne az ösvényen. (Még megeshet. – Szeretkezés össze-vissza. kifelé a palackból. nyugodt táj. amennyit csak akarok. – Lesz egy nyugodt napom. Királyfi. és egy ideig úgy nézett ki. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre. hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra. – Szeretkezés szembõl.

Jó volt. hogy 1984. A 3. Pedig. hogy a szerelem sodort bajba. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!). ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. hogy alkoholmérgezés. de egy kicsit túllõtt a célon. vadonatúj Moszkvicsba.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. ha tudták volna. amikor közlekedési kihágást követtem el. A nemi életünk lényegileg papíron zajlott.kezükben volt a laborerdmény. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes. Nos. Hiába mondtam neki. nem vették enyhítõ körülménynek.68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. hogy nem én voltam a hibás. de mégsem az igazi. be kellett ülni a város 270 . Hiába magyaráztam a zsaruknak.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban. hogy miken mentem keresztül. Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. mert minden irományban részletesen elmeséltük. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. arról faggatták a Bút. 3. mert elrobogtam a helyszínrõl. július 2-án. amely arról tanúskodott. talán ejtik az ügyet. a 3. hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. Ma is állítom. aki engem akart védeni. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. a legbiztosabb józansági teszt. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. hogy már minden lényeges dolgot megírtam.

porig nem égett. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek. ami egy koktél. Lehet. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. mindig zavarba jövök. Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. aki a tanfolyamot vezette.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját. mindaddig. Nem azért. A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. mert nincs diplomám.) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi. (Édesapám soha nem ütött meg. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi. amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. 271 . jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. de nem tudom. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. hogy a három. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. mígnem teljesen meguntam. hanem azért. és abból lett a rekord. Addig-addig ismerkedtünk. mert nehéz eldöntenem. Emlékszem. mi van benne.

– Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. csak éppen jött a võlegényem. nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –. Szerencsére kiderült. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot. Legalább egy napot még várhatott volna. kikászálódtunk a partra. milyen célból kell ez a párválasztás. pedig az nem is volt szakszerû. hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. Amikor végeztünk. 272 . Nem nagyon értettem. A másik kézzel át kell karolni. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. (Eddig jó. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. Ennek az a lényege. lehetõleg a mellkas tájékán. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. – Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. különben minden volt. hogy meg sem tudtam szólalni. Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak.) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. de igazából nem haragudtam. mire fel úgy pofon vágott. de én mindenképpen a Huncutot választottam volna.Nem tudtam. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. mert ugye. akármi is a teendõ.

Ahogy felépült. Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. hanem az a tudat. hónapokig úgy nézett ki. Végigimádkoztam a lábadozását. aki állandóan attól félt. hogy a fejemen van a párna. Évekig tartott. de nem hálából. ápoltam a késõbbi férjemet. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. mire én nyomban felébredtem. Egyszer megkérdeztem tõle. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve. de elfelejteni nem tudtuk soha. de úgy. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. hogy vagy õ lesz a férjem. hogy õ is látja. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie. hogy egyszer útközben ér a halál. tényleg szerelem volt elsõ látásra. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. mert nem tudott nekem segíteni. Minél közelebb a sírjához. Mert tehetetlen volt. hogy megfulladok. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. arról álmodozok. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. Mondta is utána: már azért imádkozott. Amikor eszméletlenül feküdt.Álomszép A mai napig úgy alszom. Laktam egyszer egy néninél. (Nagyon ostoba kérdés volt. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. rögtön megkérte a kezem. bár csak ritkán beszéltünk róla. 273 .) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. Ma már biztosan nem tenném fel. hogy inkább lõjék le. vagy senki. elismerem. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. akkor is azt mondtam magamban. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát.

történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. Évával. amit eddig olvastak. Akkor megismerkedtem egy nõvel.Mindaz. Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem. aki megváltoztatta az életemet. semmi mást. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt.) 274 . akkor õ lenne a szeretõm. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól….

Válasz Terézanyunak .

.

lányokat-asszonyokat. nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. rájöttem. hogy fontos volt. hogy elolvastad a könyvet. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre. Ehhez gratulálok neked.Kedves Terézanyu! Látod. tudnod kell. amit tettél. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. Mire azonban ideértem. hogy nincs is mit írnom. Ehelyütt kitüntetõleg is téged. októberében VÉGE 277 . Biztos lehetsz benne. magunkon olykor keserû dolog nevetni. Ha megtiszteltél azzal. direkt kihagytam neked ezt az oldalt. mert másokon könnyû. mennyire tisztellek benneteket.

.

Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam. srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .

igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi. ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel. 17. Kossuth L. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421).5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 .. 2002. út 42.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft. 3200 Gyöngyös. 2002 augusztus. Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc. Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft. (06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful