Sáringer Károly

Nôt akarok!
Sáringer Károly
Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas
Gyöngyös, 2002
 © Sáringer Károly, 2002
© Pallas Antikvárium Kft., 2002
Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is

Minden jog fenntartva

 Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek.
És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt.

Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. Ha valaki magára ismer
benne, az még csak hagyján, tartsa meg magának. De, ha másokat vél
beazonosítani, az kizárólag a véletlen mûve.
A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. Amennyiben például azt
olvassák valahol, hogy egy lány szerint jó velem az ágyban, ne tessenek rajtam
számon kérni!
„Többféle népek vannak. Olyanok, akik nem tudják
és olyanok, akik nem akarják.”
(Füles, a Micimackóból)
Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?)
Mindig nõt akartam, amióta csak az eszemet tudom, azóta.
(Sõt, még most is azt akarok, de már feleségem van,
úgyhogy az egy másik könyv.) Mielõtt a géphez ültem volna,
sokáig gondolkodtam, hogy volt-e olyan, amikor nem
akartam (nõt), de nem emlékszem ilyenre. Egyszer az
edzõm, a Dani, még meg is rótt ezért. Azt mondta: te
állandóan csak azzal vagy elfoglalva. Azért mondta ezt –
gondolom én most, így áttekintve az idõk kezdetének ködén
–, mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõ-
táborokban, ez az én túlfûtöttségem, úgymond. Nem
értettem a felvetést (logikailag elsõsorban), mert én
akkoriban úgy gondoltam, hogy mindenki állandóan azzal
van elfoglalva, vagyis, hogy a férfiak nõt akarnak, a nõk meg
férfit. (Ezt az ifjúkori elméletemet, sok tekintetben igazolta
is az idõ…) Szóval nem emlékszem, hogy valaha is másnak
láttam volna a világot, mint hímek és nõstények örökös,
párharcnak színlelt egymásra találásának, de fõleg
keresésének.
Arra viszont nagyon is emlékszem, milyen klassz érzés
volt, amikor a Nagyinál elõször észrevettem, hogy
szõrösödik a kukim. Az elképzelhetetlenül jó érzés. Férfi
lettem, gondoltam büszkén, és mindjárt ki is találtam, hogy
a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónad-
rágom, mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. Zavart már
akkoriban piszkosul, hogy velem egykorú, mégis fejlettebb,
akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk, amikor az
öltözõben levetik a gatyájukat, büszkén mászkálnak, csak
mert már szõrös nekik a kukijuk. Hát, ezen az õszön már én
is büszkén mászkálok, gondoltam akkor, ott a Nagyinál, de

11
még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna,
valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt.
Hogy jobban megértsék a helyzetet, be kell mutatnom az
akkori szeretõmet, Copfost. (Nem vall valami nagy
találékonyságra ez az elnevezés, de tényleg sûrû, erõs copfja
volt, még ma is emlékszem a fonatok illatára, olyan volt akár
esõ után a fû.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros
értelmében dugtunk. Ez tényszerûen annyit jelent, hogy a
budiban – klasszikus falusi WC, megközelítõleg egymillió
léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a
fenekéhez nyomtam. Nem tudom, hogyan történhetett, de
esküszöm így volt.
Tehát megláttam, hogy szõrösödik, ebbõl aztán le is
vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem
csak odanyomom a Copfosnak, hanem bele! Nem tudtam,
pontosan hova, de annyi már világos volt, hogy igazi
férfiként nem állhatok meg félúton, na meg csak úgy Copfos
mögött. Azonmód megkerestem a lányt, mondtam neki,
hogy menjünk a fészer mögé, a búvóhelyünkre, mert a nagy
horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. De
nehezebb volt, mint gondoltam.
– Mi a baj…, – meredt rám Copfos elkerekedett
szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez
számított volna a legnagyobb tragédiának.)
– Nem, szõrös – nyögtem ki végül, mint aki már a
legvégsõkre is elszánta magát.
– Mi? Az ostor?
– Dehogyis, az … izém…
Nagyon hülye egy helyzet volt. Copfos nézett rám egyre
riadtabban, én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam,
hogyan emelkedik végig a varrásnál. Nem tudom, meddig
álldogáltunk így, de a katartikus pillanatokban – úgy vettem
észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak.
– Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden
további nélkül lehúzta a klottgatyámat.

12
 – Azannya, tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm,
nem is tudom eldönteni, hogy riadtan-e vagy inkább az
örömtõl megrészegülve.
Szerintem õ is büszke volt rá, hogy neki már igazi férfi
udvarol – sõt, ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –,
de közben meg is rémült, hogy most mi lesz. Ezt magam
sem tudtam, annyi azonban világosnak látszott: szõrös
kukival már lehet gyereket csinálni. Ott álltam hát a nagy
válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét, maximum
tizenhárom évesek lehettünk. Ezt úgy számoltam ki, hogy
az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben, Copfosék
fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei, meg
talán õ is, jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy
évre kezdett nõni.)
– Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – , úgyis
feleségül veszel, nem?
– Hát persze – bólogattam én, de már akkor éreztem,
hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. Akkor rá
kellett volna ébrednem, hogy a nõk a szexet teljes egészében
félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a
házasság jut róla eszükbe. Ez az eléggé ki nem hang-
súlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett, ahogy
látom, nem csak az én életemben, hanem az egész
világegyetemben. Na mindegy, térjünk vissza a Nagyi
budijához. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi
férfiként, ugyebár –, ám a valódi dugás, pontosabban a
„valahová bedugás” nem jöhetett létre. Amikor ugyanis
beálltunk a megszokott pózba, mit kellett hallanunk?
(Elszörnyedve és riadtan, mondanom sem kell.) Koma
közelített a budi felé, még szerencse, hogy szidott valakit, jó
messzirõl lehetett hallani. Alig volt idõ felrángatni a
gatyámat, férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól
kivehetõ volt felöltözött állapotban is. Szerencsére Koma –
mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan, így hát csak
annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább

13
a gondolatmenetet, mi pedig nem világosítottuk fel beha-
tóbban.
Apropó, felvilágosítás. Mindig csodálkozom, hogy ezzel
komoly szakemberek foglalkoznak. Jó pénzért, fõállásban.
Biztos szükség van rá amúgy és általában, mindenesetre
nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról.
Úgy vagyok vele, mint a nõk utáni vágyakozásommal,
emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már
úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. Ami meg nem
volt világos, azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy
kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg. Nem
mondom, hogy a magam kárán, mert marha jó volt.
Nem tudom, hogy a fentebb vázolt súlyos események
miatt-e, de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. Talán
féltékeny is volt, merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis
megüzente, hogy látott engem biciklizni, és ez mély
nyomokat hagyott benne. Nem is csodálkoztam, ugyanis a
bringám tényleg gyönyörû volt, piros. (Azt meg
természetesnek vettem, hogy minden nõnek tetszem. Ez
akkoriban volt, kéretik nem elfeledni.) Mármost egy
modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel, mert az
egyszerûen kizárt volt, hogy az Alvégrõl valaki csak úgy
átmászkáljon a Felvégre, legalábbis ha nem volt benne egy
kis öngyilkos hajlam. (Késõbb, fiatalemberként, amikor úgy
hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy
zacskó kiflit, olvastam is errõl valami szociológiai
tanulmányt. Egy kukkot sem értettem belõle, és ez azóta
sem változott: fel nem foghatom, miként gyûlölhetik
egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói.)
Mindegy, az biztos, hogy a fiú, aki az üzenetet hozta a
Biciklistõl, alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl.
Nagyon is jól tudta, micsoda botrány lesz ebbõl. Lett is.
Az világos volt, hogy a Felvégre nem mehetek, de azt is
tudtam, hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza, a
házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. Jó

14
helynek látszott a titkos találkozóra, mert a fák (nem tudom
milyenek, pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól
benõtték a kanális partját. Felszerelkeztem: bicikli és ostor.
Meg egy bicska, mégis, ha a Felvégiek elkapnának…
Az alábbiakból kiviláglik, micsoda hõsiességre –
közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy
ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. Mert értük csinálja
az ember ezeket a marhaságokat, ez pedig valamilyen oknál
fogva tetszik nekik. Nem is gondolnak bele, hogy minek is
ez tulajdonképpen, hiszen a végeredmény mindig ugyanaz.
Mindkét fél rögtön az elején azt akarja, mégis kellenek ezek
a huszárcsínyek.
Én a kanális partján például azt csináltam, hogy egy hétig
lestem a Biciklist, de már az elsõ alkalommal is direkt úgy,
hogy meglásson. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem
látott volna meg. Különös egy helyzet volt, mert amúgy
vállaltam a falu felének elsöprõ haragját, de nem mertem
odamenni Biciklishez, hogy: na, akkor itt vagyok, azt
hallottam, tetszem neked. Megfigyeltem, hogy ez sokszor
van így az életben máskor is, egyik fél sem meri meglépni a
döntõt, a visszavonhatatlant. A kanálisparton az új babám
volt a merészebb, megközelítette a figyelõállást és
ékesszólón azt mondta: „Hát te?”
– Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék
jobb belépõt (antrét, ha úgy tetszik) egy szerelmi
jelenethez.
– Itt vagy? – kérdezte még Biciklis, mintegy tisztázandó
a tényeket.
– Itt – szögeztem le, de akkor már marhára féltem, mert
eszembe jutott az, ami egy hétig egyáltalán nem, hogy a
Felvégen vagyok. Teljes életveszélyben. Viszont menekülni
már lehetetlen volt, mert akkor oda az új barátnõm, oda az új
szerelem, plusz a becsület. Így hát maradtam hõsködni.
Biciklis azt kérte, hogy mutassam meg az ostorom, de nem
csak úgy általában, hanem mûködés közben. Ez pediglen

15
egyenlõ volt a biztos lebukással, hisz’ egy ilyen szerkezet –
pláne ahogy én tudtam forgatni –, úgy csattog, hogy zeng
tõle az egész határ. Romantikus amúgy, csak teljesen
értelmetlen. Különösen annak fényében, hogy Biciklis is és
én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattog-
tatásokat. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt
veszélyes látogatásaim végsõ célja. Mármost ott álltam
rendíthetetlenül, mint egy modernkori Rózsa Sándor és
csattogtattam. Valami különös közöny ülhette meg a
nyárvégi falut, mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a
kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. Egy
darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen
tetszett nekem. Nem mintha olyan különös lett volna a
csattogtatása, hanem mert minden egyes lendületnél
megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki,
tényleg. Nem nagy persze, de mégis. Ezt elbûvölten vettem
tudomásul, már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat,
amint a tornaórán, futkározás közben, ütemesen le-fel ugrál
a cicijük. Baromi idegesítõ volt, mert nagyon vonzó tudott
lenni, ugyanakkor elérhetetlen is. A Vági Mártának például
akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Ebbõl
egyenesen következett aztán, hogy a Vági Mártát tartottuk
mi fiúk a leghülyébbnek, nemhogy az osztályban, de az egész
iskolában. Nem dumáltam meg a srácokkal, de bizonyára õk
is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi
Gabi meg is kísérelte, de rettenetes pofozkodás lett a vége –,
márpedig az lehetetlennek látszott. Tehát: hülye. Az effajta
értékítélet aztán sokáig elkísért, kevés módosítással: aki nem
fekszik le velem, csak mással, az kurva. Ráadásul a Vági Márta
egyszer tudományosan is elmagyarázta, hogy miért nem
markolászhatjuk a cicijeit.
– A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás
közben –, ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. A fene a
gusztusát – gondoltam – lehet, hogy igaza van, de melleinek
lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Évekig

16
álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. Úgyhogy – erre is
rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset
segítenek az ember valódi bajain.
És most itt volt egy lány, a Biciklis, akirõl tudtam, hogy
tetszem neki és melle is volt. Na, nem akkora mint a Vági
Mártának, de azért jól kivehetõ. Elnézegettem volna még
egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem
megkérdezni, hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis
halmokat vagy sem –, de akkor az új babám kézenfekvõ
programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. Na már most, ez
a kis patakszerû izé olyan büdös volt, meg kátrányszerûen
fekete, hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna
semmi pénzért. A felvégiek olykor mégis megfürödtek
benne, többek között ezért is nézték le õket az alvégiek.
Különben is, a plébános úr elmagyarázta a fertõzés
mibenlétét. Ilyeneket mondott, hogy „baktérium” sõt,
„mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan
hangzott, bárki beláthatta azt, amit addig is tudtunk, hogy a
kanálisban fürödni marhaság. Ezúttal azonban – amint az
ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan
ítélõképességem. Csak az járt a fejemben, hogy esetleg a
Biciklis leveti a kis trikóját, én pedig megláthatom a melleit.
Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam, hogy esetleg
meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója,
állapítja meg a költõ nagyon helyesen.) De lám, olykor az
álmok megvalósulnak, egyszer csak arra józanodtam ki
szerelmes kábulatomból, hogy ott állunk a vízben – vízben?
–, és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. Semmi
különöset nem éreztem, feltéve ha leszámítjuk a kanális
rettentõ bûzét. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagod-
tam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság.
Ráadásul csõdöt mondtam. Nem állt fel! Biciklis pedig
határozottan megfogta, de nem történt semmi és nem is
bizsergett semmim. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni
sem lehet. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. Könnyû a

17
nõknek, ezt mindig tudtam, megjátszhatják a szerelmi
hevületet, kívülrõl úgysem látszik a közöny. Egy kicsit
nyögnek, egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a
partner máris úgy érzi, õ a falu bikája. Nálunk nincs pardon,
szembeszökõk a tények, nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy
nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik, hogy elég nagy és
kemény-e. Nem egyszerû élet a miénk, férfiaké, higgyék ezt
el nekem. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy
tenyészcsõdör, fantáziájában az is, aztán amikor meg ott van
a lehetõség, egyszerûen nem történik semmi. (Olykor.
Azért nem mindig…)
Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig, aztán
kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet, hogy minden
képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. Hanem Biciklis
igazán romantikus lélek volt, nem szólt semmit – semmi
szemrehányás –, csak megkérdezte: tetszem neked? Szerin-
tem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt, legalábbis
a történtek fényében. Akkoriban még nem értettem a nõi
lelket – most se nagyon –, mindenesetre rájöttem, hogy a
Biciklisnek nem csak a dugás a fontos, bár kétségkívül az a
lényeg. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten
vallomásban törtem ki.
– Az tetszik, hogy van melled – mondtam a lehetõ
legõszintébben.
Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit.
– És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette,
pedig hogy jön ez ide. Mondom, a nõi lélek bonyolult, azóta
már tudom, hogy dugás elõtt, közben vagy után –
egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a
nõknek, azt nagyon szeretik. Ráadásul minden további
nélkül el is hiszik, de ebbe most még ne menjünk bele.
Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke, arra van egy
másik példám is, amíg élek, nem felejtem el. Már jó kis
úszó voltam, közel a nemzetközi szinthez, amikor is
elvittek magához a Mesterhez, mondván: majd õ kisilabi-

18
zálja, hogyan lehetnék még jobb kis úszó. Vittem
magammal a felmérésre az úszógatyát, de közölték, hogy
nem kell. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet
kellett kitölteni, lehetett vagy húsz oldal, és – nem túlzok
– a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott.
Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek?
Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor
végzel naponta önkielégítést?
Mondta is a Mester, hogy ez teljesen természetes, egy
fiatalember összes gondolatát a szex köti le, minden további
ebbõl kikövetkeztethetõ. Nem mertem megkérdezni, de
szerencsére a Mester magától is elmondta, hogy a lányokkal
is ilyen lapokat töltetnek ki, persze azok lányoknak valók.
Végül aztán hozzátette azt, ami azóta se ment ki a fejembõl,
annyira megragadta a fantáziámat. Szó szerint azt mondta,
hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?)
jobban szeret szopni, mint dugni. Esküszöm ezt mondta, és
én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton.
Nagyon örültem ennek a hírnek, mert egy szebb jövõ
reményével kecsegtetett. Az adatot sajnos azóta sem állt
módomban tudományosan ellenõrizni, tapasztalati úton
azonban arra a következtetésre jutottam, hogy lehet benne
valami. Lényeg, hogy a Mester egy új világszemléletet, új
hitet adott, mert tudományosan megerõsített abban a
sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek
dugni, mint a fiúk. Nekik legalább olyan fontos ez az egész,
mint nekünk. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az
azóta is megválaszolhatatlan kérdés, a nagy rejtély: akkor
viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb
körítés nélkül? Tudják, ilyenekre gondolok, hogy mozi, séta
a ligetben, vacsora. Hogy az üdülésrõl például már ne is
beszéljek. Ja, és itt van még a tánc is. Az például borzasztó
tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a
szexhez –, többek között azért is mert húszéves korom óta
több mint száz kiló vagyok, és úgy mozgok a parketton,

19
mint a medve a jégen. Szóval, olvasgatom ezeket a nõi
magazinokat meg könyveket, de még nem találtam választ
arra, hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció.
Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján, kis
pocakomat süti a nap. Megjelenik egy bombázó – darázs
derék, hatalmas cicik, kihívó monokini –, összevillan a
tekintetünk. Mindketten érezzük, hogy ugyanarra gondo-
lunk. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága,
kezében halványzöld koktél citromkarikákkal, letelepszik
mellém és azt mondja:
– Helló, Anasztázia vagyok. Hoztam neked ezt a kis
koktélt, de nem is ezért jöttem. Igazából csak azt szeretném
megkérdezni, hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem.
– Lenne – mondom ekkor én unottan, mert reggel már
volt egy másik bombázó is –, de hol?
– Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul
Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni.
És megyünk, és dugunk.
Szóval magyarázza meg nekem valaki, hogy ez miért
olyan elképzelhetetlen. Ha a nagy számok törvényébõl
indulok ki, akkor kellett már lennie valakinek a strandon, aki
szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba, mégsem
jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. (Ahogy az
idõ vasfogát vagy mit, meg magamat elnézem: immáron nem
is fog…) Van helyette a sok keveredés, hogy „jössz
táncolni?”, meg ilyenek, holott a kérdés helyesen így
hangzik: dugunk egyet?
Ballagjunk most vissza a kanális partjára, ahol Biciklis
éppen a lelkemet ápolja, miközben én majd’ elsüllyedek a
szégyentõl. Azt már megállapítottuk, hogy a lánynak a
mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai, ebbe
belementem a békesség kedvéért. Végül is, ha azt akarja
hallani, hogy a szeme is szép, ám legyen.
Leforrázva ballagtam hát hazafelé, nyilvánvaló, hogy a
mély fájdalom, a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat

20
tompította el az éberségemet. Másképp’ nem fordulhatott
volna elõ, hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy
Cigányt. Nem ám a Kicsit, hanem a Nagyot!
Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban, azt
suttogták, hogy még börtönben is ült. Jobban féltem tõle
mint az ördögtõl, úgyhogy annak a felbukkanása sem
lehetett volna nagyobb csapás. A mi falunk azonban sok
tekintetben jó hely volt. A Nagy Cigány is, mint majdnem
mindenki, folyton részeg, de legalábbis spicces volt. Most is
csak annyira futotta az erejébõl, hogy valami ágat vagy követ
dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a
rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a
történet, az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb, talán a
legmagasabb szintre került, szóba jött a kultúrházban. Lázas
találgatás indult: vajon lehetséges-e, hogy egy alvégi legény
felvégi lányt „cicerél”. (Ezt a cicerélés kifejezést általában
akkor használták, amikor a kakas megugrotta a tyúkot a
baromfiudvarban, de emberek esetében is elõjött olykor,
jobb híján.) Szóval, létezhet-e ilyesmi, mert akkor kifordult
a világ rendje. A Lajcsi volt a legjobb barátom, az õ apukája
mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek, ha a
Felvégre mászkálsz.” És a dolog nagyjából tényleg így állt.
Nehogy má’, azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is
beijedtem, de nem adtam fel. Túlságosan is vonzottak
Biciklis mellei, de még ennél is fontosabb volt, hogy
bizonyítsak. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az
– egyszerûen nem engedhet meg magának, hogy õróla most
már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ),
hogy nem is tud dugni. Ez örök életre szóló szégyenfolt, és
ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel, akkor is csak arra
tudsz gondolni, hogy nem sikerült rendesen megdugni. És
tudod, hogy õ is arra gondol. Már régen nincs semmi
jelentõsége a dolognak, beszélgettek, akár órákon át, de ott
motoszkál mindkettõtök fejében, hogy annak idején nem
jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát, mert

21
arra gondol, hogy talán õ hibázott valamit, vagy egyszerûen
nem volt elég kívánatos. Ezt jóval késõbb Autós mesélte
nekem. Órákig kérdezgette, hogy mi baj van, miért nem
tetszik nekem és tisztára el volt keseredve, pedig csak
egyszerûen nem állt fel, fogalmam sincs, hogy miért. Ez
azonban egy késõbbi történet. Lényeg a lényeg: nem lehet
annyiban hagyni egy ilyen kudarcot!
Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál, s
közben elszántam magam a halálra. (A Nagy Cigány
bármikor felbukkanhatott volna.) Újdonsült kedvesem is
hallott a falubéli hírek felõl, de azt mondta: nem érdekli. Sõt,
Copfos sem érdekli, pedig tudja, hogy „járok vele” (akkor
hallottam elõször ezt a kifejezést), de õ el akar venni tõle,
mert mindenáron kellek neki. De ha nem hagyom el
Copfost – mondta Biciklis –, õ bizony akkor is kitart
mellettem, higgyem el, bármi van is, õ az én szeretõm.
(Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a
témát, késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a
nõknek –, hogy csak egyvalakivel dugjunk…, mi férfiak.)
Szóval így lelkiztünk a Biciklissel, de én már alig vártam,
hogy a cicijeit megmarkolászhassam. (Lecsöcsörészni, így
mondták a falumban.) Csakhogy az én egyetlenem még az
eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt, azt mondta
menjünk sétálni. Ez teljesen kikészített. Minek?! – gondol-
tam magamban, pláne hogy a Nagy Cigány akármikor
felbukkanhat. Nem is értettem, miért fontos sétálni és azóta
sem értem. Örök rejtély, hogy ott vagyunk ketten, rátérhet-
nénk a lényegre, arra amit amúgy is mindketten akarunk és
akkor neki kell vágni az erdõnek, a parknak vagy a belvá-
rosnak. Ez egyszerûen hülyeség, bármelyik férfitársam tanú-
síthatja. Mindegy, akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan
megmondani, azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékeny-
ség, szerves része a dugásnak. Elindultunk tehát és beszél-
gettünk. Nemigen tudnám felidézni, hogy mirõl, mert már
akkor sem igazán érdekelt, hogy mit mondanak a nõk.

22
Egyszerûen más az agyuk szerkezete, ez mindig is világos
volt számomra. Mielõtt a feministák nekem rontanának,
sietek leszögezni:
a nõk agya nem jobb vagy rosszabb, egyszerûen csak más!
Hogy messzebb ne menjek, olyasmirõl is tudnak órák
hosszat beszélni, ami a férfiember számára teljesen
érdektelen. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a
kedvencük, amelyik a legjobban játszik, hanem az, amelyik a
leghelyesebb. Ez is egy nonszensz.)
Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek
nagyon örültem, mármint a bokroknak. Egyrészt, kézzel-
fogható közelségbe került a csöcsörészés, másrészt pedig,
kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. És jól
számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. De
hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét, elõször azt
hittem csak eltévesztette, de aztán rájöttem, hogy direkt.
Furcsa volt, de jó, határozottan jó. Ráadásul meg is nyugod-
tam, mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszá-
mom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni,
több ízben megfogta ugyanis. Rátértünk végül a lényegre –
megfigyeltem: ez általában két és fél, három kilométer után
szokott bekövetkezni –, leheveredtünk a gazos fûbe, mint a
filmeken. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják!
Pedig úgy vélem, ez hozzátartozna a realisztikus ábrázolás-
hoz. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a
légy meg a többi vadállat, hogy majd’ megettek bennünket.
Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges
részletekre, csak azon kaptam magam, hogy Biciklis lábai
között fekszem és mind a ketten vonaglunk. A gatya illetve
a bugyi rajtunk maradt, de még így is jó volt. Nem jött ki
belõlem semmi, de életemben elõször éreztem a lábaim
között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható,
forró lüktetést. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy
szakembert, miképpen lehetséges, hogy lövellés nélkül is
elélveztem, de sehogyan sem tudtam még összeszedni a

23
bátorságomat.) Elmondhatatlanul boldog voltam. Nem, nem
elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt
semmi –, sokkal inkább a büszkeség. Az osztálytársaimra
gondoltam, hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza
közéjük, véget ért a sok megaláztatás, ezek után már muszáj
lesz komolyan venniük, talán még a Vági Mártának is! Ez volt
az igazi élmény. Sajnos a Biciklist sem akkor, sem azóta nem
kérdeztem meg, hogy neki milyen volt, pedig ez nagy hiba. A
szex páros játék, akkor van értelme, ha minden résztvevõnek
öröme telik benne. Azért itt sem árt az óvatosság.
Figyelem, figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmé-
be ajánlom, hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi va-
gyunk a legnagyobb kanok, akikkel valaha is találkoztak, pedig
nem volt semmi komoly. Nem tudom, miért csinálják ezt –
talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –, mindenesetre
jó ha ezzel számolunk. Én hazugsági együtthatónak nevezem,
már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. Ne
feledjétek barátaim, mindig az a legjobb hapsi, aki ott van!
Szóval férfi lettem immár, szerelmünk a Biciklissel azon
a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. (Mint ahogy
késõbb sem.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt
módon, de tovább nem merészkedtünk. Hogy miért, nem
tudom. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel
egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére meg-
szûnt a nõk utáni rohangálás. Csakhogy az én gyermekkori
szerelmem a barátjával – lehet, hogy a võlegényével? – volt,
úgyhogy túl az estém gyötrelmein, még azzal is szembesül-
nöm kellett, hogy néztünk egymás szemébe és arra gondol-
tunk, de jó lenne folytatni és befejezni azt, amit egy évtizede
abbahagytunk. Ezt nem csak úgy elképzelem ám, a Biciklis
egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye
osztálytársa hozta a levelet az uszodába, folyton vigyorgott
–, azzal fejezte be sorait, hogy feltétlenül keressem meg.
Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfog-
lalva, merthogy ott rengeteg volt, ráadásul fürdõruhában.

24
Nõk az uszodában
Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk, hogy az uszoda
egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb
helye. Folyton jönnek-mennek a nõk, kilátszik mindenük,
de csak bámulod õket, azt is csak sutyiban. Rettenetes, na.
Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott, az
ember arról ábrándozik, akirõl csak akar, képzeletében több
száz nõje lehet akár. Különösen akkor van ez így, ha valaki
annyira leleményes a kukucskálásban, mint én voltam
akkoriban.
Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis, kör
alakú szellõzõnyílás. Elképzeltem magamban, hogy elbújok
a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. (Sok újat nem
láthattam, mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani
azokat a dresszeket, amelyek mindenüket, az utolsó
szõrszálat is látni engedték, mi több, kihangsúlyozták.)
Mindegy, az elhatározást tett követte, elbújtam néhányszor
a szekrényben, pedig óriási volt a kockázat. Le is buktam
egyszer, edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül,
kabinosostul – engem keresett. Kiabáltak, mint a fába
szorult féreg, én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú
szekrényében. Itt a vég, gondoltam, de mentõ ötletem
támadt. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem!
Fogadjunk, hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki.
Amikor aztán rám találtak, nem gyõzött mindenki
csodálkozni, hogy egy olyan egészséges fiatalember, mint
én, miképpen ájulhatott el se szó, se beszéd. Sajnálkoztak
nagyon. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak,
úgyhogy ráfáztam piszkosul. Hetekig jártam az orvosokat és
– édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok-

27
zatos összeesésem körülményeit. Már azon voltam, hogy
bevallom az igazat, de nem vitt rá a lélek, ezt a történetet
önöknek mesélem el elõször. Nagy baj azért nem történt:
„meggyógyultam”. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett
visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –, de valahogy
nem bolondultam bele, pedig azt hittem, nem úszom meg.
Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre, például
amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. Kijártunk a
városhoz közeli faluba, volt ott egy nyitott medence, télen is
abban edzettünk. Nagyon szerettem azokat az edzéseket,
mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan, a
tekepálya mellett! – zajlott. Külön a fiúk és külön a lányok,
de ez direkt kapóra jött, a tessék-lássék becsukott ajtó
különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. A nõket!
Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos,
hogy õk is leskelõdtek –, de nekem minden lány nagyon
tetszett a csapatból. Álmomban mindegyikõjüket szám-
talanszor a magamévá tettem, legtöbbször pont a kocsmai
öltözõben.

(Az elsõ igazi, nagy szerelmem is az úszók közül került ki,

de errõl nem írok bõvebben. Túl sokan ráismerhetnének,
márpedig sem a kapcsolatunk emlékét, sem õt magát nem
akarom bántani. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre,
gyermekem édesanyjára is.)

Fentiekbõl talán kitûnik, miért kedvelem annyira az uszodai

öltözõket, felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult,
hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel.
Ráadásul nem csak látvány, de tényleges élmény is akadt
az öltözõben. Nem az uszodában, hanem a strandon, de az
mindegy. Az volt a rendszer, hogy nyaranta munkát
vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”, a beosztásunk:
tutajos. Ez lényegében azt jelentette, hogy reggelente egy
marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját,

28
miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a
medence egyik partjáról a másikra. Nem is ez a lényeg,
hanem az, hogy volt ott velünk egy srác, úgy hívták: Cica.
Na, ez a Cica már dohányzott, meg tetoválása is volt,
egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. Mármost ez az én
tutajos kollégám állandóan azzal jött, hogy így a nõi meg
úgy a nõi, de köztudott, hagy annak amit a férfiak e
tárgykörben mesélnek, a fele sem igaz. (És akkor még
jóindulatú voltam.) Szóval ilyen mendemondának gondol-
tam én a Cica sok nõjét, mígnem egyszer aztán megbizo-
nyosodhattam a tényállásról. Tényleg volt neki nõje, egy
biztosan, mert azt a saját szememmel láttam, sõt… De ne
vágjunk a dolgok elébe. Úgy adódott, hogy éppen esõs idõ
volt, márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a
kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik
senki. Olvasgattam éppen, hogy azért teljen a munkaidõ,
egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a Cica nagyokat
nyög. (Elnézést a kifejezésért, de azt hittem tojik, csak
valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál.) Hanem
a nyögés nem akart abbamaradni, azt gondoltam hát, a
barátom bizonyára rosszul van, különben is elõfordult már,
hogy berúgott. Elindultam hát, segíteni a Cicának. A
nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam, ott állt
a fogasos öltözõ pultja mögött, szemeit furcsán meregetve
bámulta a plafont és még mindig nyögött. Elsõ nekifutásra
nem láttam a pulttól a lányt, aki a tutajos kollégám elõtt
guggolt, kicsit elõrébb kellett lépnem, hogy elõbukkanjon
az ütemesen bólogató feje. Tényleg lenyûgözõ látvány volt,
komolyan. A Cica állt ott a világról megfeledkezve, elõtte
guggolt a lány és szopott. Egyik melle kibuggyant a bikini
felsõbõl, bugyi már sehol, dús szõrzete messzire világított,
merthogy az is szõke volt neki, akár a haja. Egyszerûen nem
akartam elhinni, hogy ilyesmi létezhet egyáltalán, a Cica, a
dohánytól sárga fogaival, az örökös trágár beszédével –
egyesek azt suttogták, javítóintézetben is volt! – szóval ez a

29
faragatlan fickó meg ez a gyönyörû, ártatlan tekintetû lány.
Szentül azt hittem addig, hogy kabinos barátomnak – ha
vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan
faragatlanok lehetnek, mint õ. Nem tudtam még semmit
akkoriban a szerelem vakságáról, de fõleg arról, hogy a
legangyalibb, legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha
éppen a Cica jár arra, akkor vele akár.
– Menj a francba – mondta tutajos kollégám, amikor
észrevett, de már merült is lefele megint a gyönyörbe.
Kabinos nem tudom észrevett-e, mindenesetre fejmozgá-
sának üteme mit sem változott, szemmel láthatóan élvezte a
furulyajátékot.
Borzasztóan irigyeltem a Cicát, nekitámaszkodtam a
fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –, és azt hittem,
menten belehalok a féltékenységbe. Nem arra a lányra
voltam féltékeny, hanem az egész nõi nemre, hogy nekem
miért nem jut egy ilyen szõke tündér, aki csak úgy, az
öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer
filmen – láttam ilyesmit, akkor mindjárt el is határoztam,
hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. Mindenesetre
valami olyan szakmát akartam választani magamnak, ahol
munkaköri kötelesség a dugás. Ábrándjaimból a Cica
riasztott, kajánul vigyorgott a rohadt, a szájában már ott
füstölgött a cigaretta, a nadrágja még mindig dudorodott.
– Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve, de érezhetõ
büszkeséggel a hangjában.
– Semmi – próbáltam én is adni a lezsert, de meg tudtam
volna ölni azt a szemetet.
– Ki ez? – biccentettem a fogasos felé, mintegy mellékesen.
– Á, csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –, van egy
húga is.
Nem tudom ezt miért mondta, mindenesetre engem
teljesen felvillanyozott. Elhatároztam, hogy lesz ami lesz,
ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. Magára
Kabinosra nem is mertem gondolni, az még álomnak is túl

30
szép lett volna. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem
majdnem az egész éjszakát, másnap délelõttre „lelépést”
kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. Fel-
vettem magamra az új, csehszlovák pólómat meg a barna
mûbõr klumpát. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól
emlékszem, kilencedszer – mostam meg a fogam, s ezzel a
keresetlen pompával állítottam be a strandra. Csakhogy a
Kis Kabinos nem volt sehol, csak úgy volt, hogy jön, de
aztán nem jött. Újabb életre szóló tanulsággal lettem
gazdagabb: nõügyekben se elõre, se utólag nem lehet tenni
semmit, csak ott és akkor létezik azonnali, jó lépés!
Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a
felismerésnek, ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ
idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. De nem
volt! Legalábbis sokszor nem, pedig engem mindig olyan
magabiztosnak tartottak. Csak tudnám, honnan a fenébõl
vették.
Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért, talán az
elõzõnél is nagyobb, ráadásul az is esõben. Egy idõre meg is
utáltam az esõt, de nem azért, amiért általában szokták,
hanem mert állandóan az jutott róla eszembe, hogy nekem
nincs nõm! Az úszómester, a Pocak nagy nõcsábász hírében
állt, de tényleg az is volt. Én a magam részérõl rettenetesen
felnéztem rá, mondhatom nem az esze miatt, hanem a
nõügyeibõl kifolyólag. Mondok egy példát, mindjárt
elhiszik, hogy nem a levegõbe beszélek. A Pocak tanított
gyerekeket úszni. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a
szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben,
hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. Ez persze
sosem következett be, de az anyukák egyáltalán nem
reklamáltak. Szerették a Pocakot, na. Egyszer például jött a
Tanárnõ, olyan úriasszony volt, hogy egyes egyedül neki
engedték meg a kabinosok, hogy a medencénél ne húzzon
papucsot a tûsarkú cipõje helyett. Jött tehát a Tanárnõ, és én
azt hittem, menten sarkon fordul, amint meglátja a Pocakot.

31
Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam, hogy nagy
nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam
az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. Hogy
megértsék a szöveg mély tartalmát, tudniuk kell: a Pocak
mindig kis lábaskában sütött magának tojást, ott az
uszodában. Állati jó aroma lett belõle, amint a klór meg az
égett zsír szaga keveredett. Na mindegy, ott áll barátunk a
lábassal a kezében és fennhangon, nem ám bizalmas
suttogón, így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat
elõveszem, még ez is megtelik.”
Na, erre már biztosan faképnél hagyja, gondoltam, de a
Tanárnõ csak mosolygott, sõt kihívóan kacarászott. Az
alábbi párbeszédet figyeljék meg jól, az udvarlás halha-
tatlanjai közé tartozik:
– Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak.
– Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ.
– Akkor jöjjön be zárórakor, megmutatom.
– Jó, bejövök.
Ennyi volt, és a legszebb az egészben, hogy tényleg
bejött. Pocakkal magukra zárták az ajtót, és még a medence
slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait.
Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá, talpig
jumbó sapkában. Egy tanárnõ! Mondhatom…
Fentiek ismeretében, csodálkoznak-e azon, hogy Pocak
volt a példaképem? Ugye, nem.
Hanem az eset, ami kiborított, az nem az uszodában,
hanem a strandon történt, merthogy ott is a mi hõsünk volt
az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott
meg, mint télen. Mondta is nekem a Pocak, hogy biztosan a
Nap sugárzásában van valami, mert õ megfigyelte, hogy
nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. (Így mondta.)
Erre példa az alábbi eset, amelyet már régen szeretnék
elmesélni, de mindig közbejött valami.
Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos
nõvel, aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a

32
tartójába. Gondoltam is, hogy ebbõl kamatyolás lesz, de ez
már nem rázott meg olyan nagyon. Egészen addig tanakod-
tam ezeken a dolgokon, míg meg nem jelentek a medence
felett a sötét felhõk. Pocak hozott magának egy szabályt,
miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl,
nehogy agyonvágja õket a villám. Szóval két bárányfelhõ
láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába, meg
ordibálni, hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset,
de miután Pocak valahogy elhitette velük, hogy ez tényleg
csak az õ biztonságuk érdekében történik, lassacskán azért
kikászálódtak a vízbõl. A barátom meg a Bögyös már indultak
is az úszómesteri szoba felé, meg sem várták, hogy az
emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. (A Bögyös
lánya: lásd mint fent, az öltözõben bóklászott egymagában.)
Mondom, eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan.
Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót, hogy a
Pocak tolja le a gatyáját, de már ugrik is a nõre. A neheze –
számomra legalábbis – csak ezután következett. Bent ment a
kamatyolás, még a kilincs is lebicsaklott olykor. (Úszómester
példaképem késõbb elmagyarázta, hogy ez azért volt, mert
hátulról döngette a Bögyöst, az meg a kilincsbe kapaszko-
dott.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek, amikor a
sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje,
gyönyörû hosszú combokkal, feszesen himbálózó cicikkel.
Úgy látszik õ is tudta már, mi szokott történni a strandon
esõzések idején. Éppen riasztani akartam a barátomat, de
elkéstem. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit, hogy
belülrõl rángatja valaki a kilincset, de aztán õ is elkezdte
rángatni. Elég bután nézett, elõbb az ajtóra aztán rám.
– Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva, aztán
elkezdett dörömbölni.
– Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös –
tudom, hogy bent kefélsz.
– Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak, de nem
bírta folytatni, mert csak lihegni bírt.

33
 A helyzet egyértelmûvé vált, már csak azért is, mert a
Bögyös elkezdett bent sikongatni.
– Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden
haragjával felém a Dögös.
– Honnan tudjam – vonogattam a vállam, de már nagyon
el voltam keseredve. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt,
akinek akkora mellei voltak, hogy nem fértek bele a
tartójába, de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb
– nõ várta. Ez igazságtalanság, állapítottam meg szomorúan,
mert nekem meg egy nõm sem volt. Piszkosul haragudtam a
Pocakra, meg az egész világra. Legalább a Dögös menne el,
gondoltam, de nem ment. Leült egy padra az ajtó elé és
rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára, amilyent még nem
is láttam. Te úristen, ez megvárja, nyilallt belém a minden
addiginál keserûbb felismerés, és sajnos igazam lett. Dögös
ott ült és megvárta, amíg a Bögyös kielégült. Amikor
vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen –
lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé
biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!”
– Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös, de
akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni, a szemeit
elborította a könny.
– Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak,
nadrágban ugyan, de még mindig álló dákóval.
A lány csak hüppögött, de azért hagyta, hogy az én
úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja
a szobájába, az iménti gyalázat színhelyére. Nem tudom,
hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös, hogy hamarosan õ is egy
ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata,
szerintem sejtette. És ez volt nekem a legborzasztóbb.
Hogy itt van ez a gyönyörû nõ, annyi palit kaphatna
magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk,
ott voltam mindjárt én –, de õbenne nincs semmi büszkeség
és mindazok után, ami történt, még bemegy a Pocakkal a
szobájába. Mi az, hogy bemegy! Esküszöm, még egy óra

34
sem telt el, már halk kis kacajokat lehetett hallani az
úszómesteri szoba felõl. Aztán kisvártatva elkezdte valaki
rángatni belülrõl a kilincset. Ez volt számomra a
kegyelemdöfés. Legalább ma ne dugna vele a Dögös,
gondoltam és meg is állapítottam, talán hangosan is
kimondtam: kurva. Pedig igazából azt gondoltam, hogy
nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal, mint ahogy
cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. Ez borzalmas
élményem volt nekem, mert tudtam, hogy hazamegyek és
nem lesz senki, akit megdughatnék, marad megint a jól
bevált rejszolás. (Érdekes, amikor az ember saját maga
keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem
–, akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. Hogy két nõ
egymás után vagy ilyesmi. Szinte természetes, de akkor,
amikor a Pocakkal ez az eset történt, tényleg nyomorultul
éreztem magam.)
Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a
fantáziámat, hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös)
tulajdonképpen jó nõk, meg tisztességes családanyák.
Hogyan van az, hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak.
Vagy nem érezték annak? Nem értettem, na és sok
tekintetben bizony ma sem értem. Tény, hogy megtörténtek
ezek az esetek, mert ha csak úgy hallottam volna róluk
akkoriban, egész biztosan nem hittem volna el.
Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda
egyikében, nem tudom tartja-e még a frontot, de minthogy
nagyon nagy példaképem volt õ nekem, a tiszteletére álljon
itt még egy történet az övéi közül.
Ellátogatott, vagy nem is, tiszteletét tette egy alkalommal
a városunkban a Torok meg az õ zenekara. Torok akkoriban
olyan nagy sztár volt, hogy olyat a hátán még magyar föld
nem hordott. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg
az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban,
ették a fagylaltot a teraszon, a szikrázó napsütésben. A nagy
sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –,

35
mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgy-
koszorún. Mindenki izgatottan várta, vajon kit választ, azt
meg már mondanom sem kell, hogy a reményteljes jelöltek
közt nem egy volt férjnél. A házasságukat is készek voltak
feláldozni, hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket.
(Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni, de ez most
nem tartozik szigorúan a történethez.) Azt nem tudom,
hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen, de a
lényeg, hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom
nõjét szúrta ki magának. A lány – vagy fiatalasszony? –
elpirult, aztán tanácstalanul a Pocakra nézett, aki viszont
szintén meglepõdött, de csak egy pillanatra. Amint felmérte
a helyzetet, Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan –
sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. Mindenki
azt hitte, hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét,
mint egy áldozati bárányt. Igen ám, csakhogy az én
barátomat nem olyan fából faragták. Megálltak a nagy sztár
színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a
nõnek. Valahogy így.
– Tényleg jó hapsi meg nagy sztár, de képes lennél a mi
sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért?
A lány csak billegett egyik lábáról a másikra, a Toroknak
meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. (Ki ez a hülye,
kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl, de a Pocak
nem zavartatta magát.)
– Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel
fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a
zsebébõl, gondolom, a nagyobb nyomaték kedvéért.
A kislány bámult még egy darabig a Torokra, de látszott,
hogy a mérkõzés már eldõlt. Leírhatatlan kifejezés jelent
meg az arcán, merthogy annak nagyon örült, hogy a Pocak
elveszi immáron õt feleségül, meg hát a sztár is õt
választotta, jó napja volt tehát, azt viszont nagyon is fájlalta,
hogy nem dugja meg a Torok. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni
a jövõben, akár életre szólóan is. Így esett, hogy a

36
legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is,
hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi
városunkban akkor, míg viszont a Pocak meg a nõje
boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem, további
három napot.
Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is
belekeveredtem az uszodai kalandokba, elõször éppen a már
említett kis falu nyitott medencéjénél, tudják, a kocsma
mellett. Volt ott egy nõ, a nevét akkor sem írnám ide, ha
emlékeznék rá. Mindenesetre fodrász volt és kövér. Ez a
felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat, de ahogyan az
már lenni szokott, nem mertem neki szólni. Õ kérdezte
meg, hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni, mert
akkor õ hamarabb végez, és akkor mi együtt fürödhetnénk.
Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már
százszor megdugtam –, úgyhogy a hét további részét,
mintegy négy napot, teljes idegfeszültségben töltöttem.
Úgy izgultam, hogy rossz buszra szálltam fel, akkor meg
azon idegesítettem magam, hogy megvár-e egyáltalán. Arra
nem is gondoltam, hogy az egész lakótelep – amely
lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház
(plusz a munkásszállás), úgyhogy Fodrászlány akkor sem
igen tudott volna messzire menni, ha éppen az iszonyatos
szombati hõségben erre támadt volna kedve. Mindenesetre,
ha kis késéssel is, megérkeztem és szokásomhoz híven
gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló,
narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. Piros tornacipõ
és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve –
ugyancsak narancssárga frottírzokni. A kezemben,
mindezeket kompozícióba foglalandó, csíkos, zöld színû
nejlonszatyor. Fodrászlány végigmért, de becsületére legyen
mondva, nem röhögte el magát. Úgy látszik beletörõdött
már addigra éppen, õ annyira kövér, hogy neki csak ilyen
papagájszerû manusok jutnak. (Különben nekem nagy
mázlim volt mindig a dundi nõkkel. Szentül meg voltak – és

37
vannak – ugyanis gyõzõdve arról, hogy õk úgysem kellenek
senkinek. Nincs semmilyen hatalom, ami ebbõl a hitükbõl
kizökkenthetné õket, én meg bolondulok értük. Mindig azt
gondolták, hogy valami áldozatot hozok azzal, hogy velük
dugok, merthogy õk milyen kövérek. Eleinte magyaráztam
nekik, hogy éppen ez a jó, de csak rosszabb lett, semmi-
képpen nem hitték el, hogy egy kövér nõt is lehet kívánni,
így hát azt gondolták, csak vigasztalom õket.)
Mármost Fodrászlány – hogyan, hogyan se – kitalálta,
hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. (Talán említettem
már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem, az
egész heti idegeskedés után. Éppen csak el nem ájultam a
nagy izgalomtól meg a melegtõl. Jól ismert fordulat
következett aztán: menjünk sétálni. Mondtam már, ez
nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe, a munkásszállás
mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett.
Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt
éhezve –, éppen csak annyit bandukoltunk, hogy eltûnjünk
a bokrok között. Mindjárt a lényegre tért, de én a rettenetes
megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve, hogy
azonnal tüzeltem, amint a puskámhoz ért. Fájdalmas arccal
húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett:
„Csak nem…?!”
– De bizony – bólintottam összeomolva, arcomat
elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága.
És akkor következett a váratlan fordulat. (Ezt csak úgy
mellékesen írom, de aki akarja, veheti tanulságnak is.)
Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül
hazamenni. – Várunk – mondta, és úgy is lett. Nem kezdett
vigasztalni, nem mondta, hogy legyünk barátok, azt se
hazudta, hogy azért így is szép emlék neki, meg ilyenek. Azt
tette, amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet, ha
tényleg jót akar. Magának is meg a partnerének is.
Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott, talán egy
egész órán át. Ma is azt hiszem, hogy nem bánta meg, mert

38
másodszor már tényleg minden a helyére került, ráadásul a
szükséges idõtartamban. Sorstársaim, akik bizonnyal nem
kevesen vagytok, legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem
feladni! Mint az élet számos más területén, a türelem a sze-
relemben is meghozza a gyümölcsét. Errõl ennyit.

A szakirodalom

Említettem már, hogy engem senki semmilyen formában

nem világosított fel, ez azonban nem teljesen igaz. A Gõgös
Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ
olvasmány – én számos erotikus részletet találtam, de
Fenyvesi Laci barátom, amikor ezt elmeséltem neki, azt
mondta, hogy ez beteges. Nem tudom, így van-e, az viszont
biztos, hogy akármit olvastam, elõbb-utóbb találtam benne
valami izgatót. Néhányra nagyon is jól emlékszem. „A 22-es
csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt
bennem, mind a mai napig.
Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller, hogy nem
értette a férfiak rajongását, mert a saját testét annyira
hétköznapinak és semmitmondónak érezte. Ezt azért
jegyezetem meg ennyire, mert talált. Én is így voltam vele.
(Meg talán vagyok most is.) Az ember a saját testével a
lehetõ legszorosabb, hogy ne mondjam, unalmasan hétköz-
napi kapcsolatban van, tényleg nehéz elképzelni, hogy
másoknak vonzó, sõt kívánatos. Aztán másutt azt írja Heller
(talán egy Õrnagy nevû pacák mondja), hogy “elõbb-utóbb
szétteszik és befogadják.” Mármint a nõk a lábukat illetve a
dákót. Ez megint szíven ütött, mert akkoriban remény-
séggel töltött el arra vonatkozóan, hogy a bolygónkon élõ
mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az
enyémet is befogadja valamelyik. Aztán meg a dugás nyers,
mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat, vessék csak
össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével.

39
Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. Ugyanebben a
szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is:
„Nincs rá általános szabály, de az a tapasztalat, hogy ha jó
idõben, jó helyen közelítünk a nõhöz, akkor nem
ellenkezik.” Bölcs megállapítás, annyi szent, csak most már
azt is el kellene árulnia valakinek, hol van a jó hely és mikor
van a jó idõ.
Mint ahogy gondolom sok sorstársam is, én is rongyosra
olvastam a Dekameront. Az a történet tetszik benne a
legjobban, amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester
kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba, de közben
meglátja, hogy a másik szomszédasszony kileste õket.
Kiviszi hát a feleségét is, azt is megdöngeti a hóban,
úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla, mit is
látott, a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De,
hisz’ én voltam az, nem a szomszédasszony!” Erre fel az
árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõ-
néra és még jobban kívánta, hogy a mester õt is a kezei közé
kapja. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi
kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részle-
teknek. Abban az tetszett a legjobban, hogy Hszi Men Csin
kapott egy javasasszonytól valami csodaszert, amitõl
akkorára dagadt a farka, mint egy kocsirúd. De jó lenne
nekem is egy ilyen kis csodaszer, gondoltam sokszor, egy
pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében, hogy a
nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük
dákója. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs, miért találták
ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik, talán nem akarják
elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez
esetben – humanitárius okokra tekintettel –, elfogadom a
kegyes hazugságot.)
Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat
meglódító, mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. Az
igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó.
Bárki vessen követ rám, én imádom a szép és gusztusos

40
filmeket, újságokat, s ahogy a forgalmukat elnézem, sokan
vagyunk így vele. Nem merném általánosan javallani, de
jómagam talán 12-13 éves lehettem, amikor az egyik
rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még
fekete-fehér – képsorozatot, és mondhatom most már
bátran, semmilyen rossz hatással nem voltak rám. Úgy egy
tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le
tudnék írni, pedig több mint három évtizede láttam õket,
igaz, akkortájt gyakorta.
Volt például egy kép, amelyiken a nõ fejen állt és úgy
tömítették, folyton azon gondolkoztam, hogy vajon tényleg
jó lehet-e neki. Ha valaki tudja a választ, kérem értesítsen.
Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda
öltözõjében láttam, az egyik srác papája hozta és óriási
szenzáció volt. Egy éjszakára kölcsön is kaptam, nem láttam
a boldogságtól. Csak az bosszantott, hogy a szöveges
részeket nem tudtam elolvasni, marhára kíváncsi lettem volna
rá, hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének,
miközben az íróasztalon hátulról döngeti. El is határoztam
mindjárt, hogy megtanulok olaszul, de mint annyi nagy és
nemes álmom, ez is elporladt az élet viharában. (Ez milyen
bugyuta mondat, de most már nincs kedvem kiszedni a
gépbõl. Legalább látják az olvasók, mennyire megfog a téma,
ûznek elõre a gondolataim.)
Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi
szakirodalom témakörére.
Ebbõl a fajtából Dr. Benjamin Spock „A gólya hozza?”
címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben, mert le
volt rajzolva egy nõ szép, kerek fenékkel és a puncijára
mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. Ezt nagyon viccesnek,
ugyanakkor izgatónak találtam. Késõbb Resti Pisti direkt
behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy
vaskos kötetet („Orvos a családban”), abban is volt egy
majdnem ugyanilyen rajz, csak nagyobb. Resti Pisti
bevallotta, hogy õt is izgatja a rajz, csak azt nem érti, hogy

41
ha õ is meg a nõ is állnak, hogyan tudja bedugni neki, mert
a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem
akart megfelelni az õ felálló farkáénak. Arra jutottunk, hogy
a legjobb lenne élõben kipróbálni, de ebben semmi újdonság
nem volt, hisz’ állandóan azt akartuk, a punci elhajlási
szögétõl teljesen függetlenül. Ezzel mintegy egyidejûleg
Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére,
egyenesen azt állította, hogy minden azon áll vagy bukik.
(Mármint a csiklón.) Azt hitte a Resti, hogy ezzel nekem
újat mond, pedig addigra már Pincér Toncsi régen
elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám, a sok pupák azt
hiszi, hogy amikor benyúl a nõnek, akkor tövig be kell
gyömöszölni a kezét. Pedig a legjobban azt szeretik, ha a
pöcküket cirógatod, az pedig kívül van nekik, a punci
tetején.” (Láthatják, kiváló mestereim voltak.)
A Káma Szutrát már említettem, az is jó könyv volt, de a
hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset
lehetett felhasználni az útmutatásaiból. Mindenesetre
amikor az egyik barátnõm, a Táncos, Tunéziából hozott egy
csomag füstölõt, azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom
remeke jutott eszembe, gondoltam a legközelebbi dugásnál
ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ, illatos
rudakat. Úgy is volt, ám a kifinomult szex akkoriban még
nem hódította meg az egész világot. Már a Táncos bugyiját
akartam lehúzni éppen, amikor éktelen füstszagra lettem
figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából, de volt
benne diszkréció, még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette
rá arra, hogy ránk nyissa az ajtót –, aztán már láttam is a
füstöt a félhomályos szobában. Kiderült, hogy a már eleve is
állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is, jó tíz napig
olyan szag terjengett a szobámban, mint egy putriban.
Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás –
mégiscsak õ hozta a füstölõt, pedig nem is volt szakember –,
hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. Mondtam
neki, hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá, de õ ezt

42
megalázónak tartotta, amiben – így utólag belegondolva –
igaza volt. Azért óriási szerencsém is volt akkor.
Hazakísértem a Táncost, már éppen ballagtam visszafelé,
amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. Legalábbis
azt hittem, hogy a barátnõje, mert délután még a saját
szememmel láttam, amint kézen fogva távoznak az
iskolából. Ezzel szemben mondta nekem a lány, hogy õ
most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje, éppen most
szakítottak, sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel,
mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt
érdeklõdõn, mélyen a szemembe nézett – mint például én.
Erre én is mondtam neki, hogy egy Tunéziából származó
füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal, ami
persze nem volt igaz, de hihetõen hangzott. Erre fel
mindketten úgy tettünk, mintha vigasztalhatatlanok
lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. Resti Pisti
barátnõje el is jött hozzánk, egyáltalán nem zavarta a
füstszag, talán akkorát csalódott a Pistiben, hogy ez már
nem is számított neki. Plusz még kiderült, hogy nem kell
bemennie a kollégiumba, mert a nevelõk úgy tudják, hogy
hazautazott, a szülei pediglen úgy, hogy a barátnõjéhez.
Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam,
hogy vele fogok járni, sokkal feszesebb teste volt mint a
Táncosnak, pedig higgyék el, ez nagyon nagy szó. (Itt egy
kis kitérõt kell tennem. A szüleim nagyon rendesek voltak
nõügyekben is. Soha nem szóltak bele, hogy ki mikor alszik
nálam, pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna )
járniuk, ha a konyhába akartak (volna) menni. Amennyiben
ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált, úgy
suhantak át a helyiségen, hogy egyetlen pillantást sem
vetettek az ágyam felé. Édesapám egyetlen egyszer adott –
igaz, örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne
csináld!”)
Szóval úgy nézett ki, hogy a Resti Pisti barátnõje meg én
elválaszthatatlanok leszünk. Egészen hétfõ reggelig. Mire

43
beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a
második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a
Restivel, látszott, hogy egyáltalán nem vitatkoznak. Délig
várok, gondoltam, de akkor meg már kézen fogva hagyták el
a helyszínt, s mindezt úgy, hogy engem egyikõjük sem
tájékoztatott a fejleményekrõl, különösképpen pedig azok
okairól. Ezt egyáltalán nem értettem. Tényleg komolyan
gondoltam, hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és
azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem, ehhez adott is
minden feltétel. Sõt, úgy éreztem, a lány is úgy érzi. Erre fel
nem szól egy szót sem, megint összeáll a Pistivel. Arra
gondoltam, hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a
leginkább érintettnek, de mire mentem volna vele? Ha el is
hiszi a Pisti egyáltalán, legfeljebb megharagszik – rám! A
lány meg úgysem lesz az enyém, mert õ is megharagszik,
akkor már ismertem annyira a nõket, hogy ebben biztos
legyek.
Elhatároztam viszont, hogy ezentúl én csak tiszta
lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam, pedig
marha sok gondot okoz. Ha dugok valakivel, tudnunk kell
mindkettõnknek, mi az ábra. Ez most egy kapcsolat,
házassági ajánlat, üzlet, szex vagy micsoda.
Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének.
Egy kisebb tûzvész, egy éjszaka a legkeményebb húsú
lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás.
Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül,
mert csuda jó fej volt (az ma is). Onnan van a neve, hogy
amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba,
bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik
vágánya mellett székelõ restibe, meginni egy felest. Az ezt
követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. Pisti
a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben
konyak nélkül is megtette olykor –, így hát a szünetre,
amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz, megint
józannak érezte magát. (Nem ismerte még az alkohol

44
alattomos természetét.) Átment tehát újólag a restibe,
megint megivott egy felest, a helyzet csak annyiban
rosszabbodott, hogy a második italra már úgy kért kölcsön.
Nem tudom, milyen óránk következett, Pisti állapota
azonban szemlátomást romlott, halkan kacarászott. Mond-
tam is neki a tízpercben, hogy szerintem már elég bátor
ahhoz, hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint, de Pisti
még mindig úgy érezte, nem eléggé bátor. Végül is a Lófejû
az iskola egyik legjobb nõje volt, tényleg nagy elszántság
kellett hozzá, hogy valaki csak úgy randira hívja. Ott
tartottunk tehát, hogy Pisti lélekben még nem volt
felkészült, a folytatást meg gondolom kitalálják. Úgy van:
irány a negyedik vágány, a harmadik konyak. Író tanár úr az
iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott, de õ sem
hagyhatta szó nélkül a dolgot, Pisti ugyanis a szó klasszikus
értelmében berúgott. Még ott, az alkohol hatása alatt,
elmondta, hogy az egész csak a Lófejû miatt van, neki
magának amúgy esze ágában sem lett volna inni, pláne hogy
utálja a konyakot, de a restiben csak az volt. Mindezeket a
Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta, Író
pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. A helyzet
azonban nem elméleti megoldást követelt, mert hiába a
megértés, ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ
szünetre, ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. Író
tehát elhatározta, hogy haza kell vinni a szerelem megviselt
áldozatát, de úgy, hogy senki emberfia meg ne lássa. Ehhez
két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt
szükség. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. Turbónak
az volt a feladata, hogy kifürkéssze, mikor nincs a helyén a
gondnok. Ez nem volt túl nehéz, a gondnok is a negyedikre
járt, meg amúgy is, mindenféle indokkal, gyakorta hagyta el
a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy
körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. (Képtelen voltam
felfogni, hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy
százkilós gondnokot. Nem volt bizodalmam a fizikában.)

45
 Mármost, amikor Turbó jelzett, hogy szabad az út,
elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben
végzetes – útra. Sokkal nehezebb volt, mint gondoltam volna.
Nem a Pisti, hanem a meggyõzés. Mert nem akart jönni.
Dicséretére legyen mondva, nem feledkezett meg a Lófejûrõl,
most már elég bátornak érezte magát, hogy meghívja a bálba.
Muszáj volt hazudnom, azt találtam ki, hogy elõtte, még egy
végsõ erõgyûjtésre, átmegyünk a restibe. Erre aztán
megindultunk. Úgy számítottuk, hogy amikorra a Pisti szülei
hazaérnek, addigra éppen kialussza magát. (Mi sem ismertük
az alkohol alattomos természetét.) Mert a kérdéses idõpontra
– amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat
józanodott, ezzel szemben folyton hányt. Teljes csõd. Az
elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem
meg a Turbót vádolta azzal, hogy leitattuk a kisfiát, az fel sem
tûnt neki, hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. A Turbó
még mondta is, hogy az nem lehet, mert mi nem vagyunk
részegek, de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem
lehet józan érvekkel meggyõzni. (Még egy higgadtat se
nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el
a terepet, mert tényleg rosszul esett, hogy segíteni akartunk a
barátunknak, aztán mi lett belõle.
Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába, de
a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. Azt
mondta: „Te! Idefigyelj, ez a Pisti egy nagyon jóképû srác,
bomlanak érte a nõk. És lám, neki is inni kell, hogy a Lófejût
le merje szólítani. Pedig biztos, hogy a Lófejû is bomlik a
Pistiért. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól.
Akkor kezdtem el kapiskálni, hogy a jóképûség meg a nõk
körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. Este
aztán az elméletem fényesen igazolódott is. A Lófejû egy
olyan hapsival jelent meg a bálon, hogy a vastag talpú
cipõjében is lehetett összesen 25 kiló, ráadásul a szemüvege
majdnem olyan vastag volt, mint a cipõjének a talpa. (Ne
fedjük, a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt.

46
Plusz a jóképûsége.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú
fejfájások és szülõi szidalmak közepette, mígnem a Lófejû
ugye… Lásd fentebb. Kikombináltam, hogy ha a Pisti csak
egy kicsit is bátrabb, akkor biztos, hogy õ a bál királya,
oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. És különben is, mit
veszített volna, ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit.
Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl:
sohasem fog veled dugni az a nõ, amelyiknek nem mondod
meg, hogy meg akarod dugni. Ezt axiómaként (alaptörvény-
ként) kell elfogadnunk, vitathatatlan.
Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. Vegyük
példának okáért a Lófejût, akinek a neve megtévesztõ.
Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is
beszéljek –, de a csajok az iskolában kitalálták rá, hogy olyan
a feje, mint egy lóé. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a
marhaságot, de a fiúk, akikkel a Lófejû szóba sem állt,
egyetértettek. Bezzeg, ha valakivel szóba állt vagy csak
rámosolygott, rögtön nem úgy látta az érintett, hogy a
Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. Onnantól úgy látta,
hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje, ami viszont
teljesen megfelelt a valóságnak. (Azóta hallgatom én enyhe
kis mosollyal, amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt
mondja valamelyik nõ, hogy szerinte lógnak a mellei. De a
pasik is mondanak ám ilyeneket, például a strandon, amikor
már kilátástalan a helyzet, ezzel vigasztaljuk magunkat:
gondolj bele, hogy el fog ez hízni. Az már fel sem merül,
legföljebb a lelkünk mélyén, hogy most viszont egyáltalán
nem kövér, márpedig mi most akarnánk megdugni.)
Na, a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. Jó nõ meg
minden, de most akkor én meg merjem-e neki mondani,
hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). Nehéz
kérdés, mert az ember fél a kudarctól. Végiggondolja, hogy
mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ, mint például a Lófejû
és arra a megállapításra jut, hogy kevés ilyesmi van benne.
(Önbizalomnak annyi.) Ha mégis megpróbálja, esetleg

47
kiröhögik. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán
meg az egész iskola. Jobb tehát, ha az ember úgy csinál,
mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû, és elnevezi
teszem azt éppen Lófejûnek. De mi van, ha a dolog mégsem
hagyja nyugodni, mert mégsem tartja magát annyira
esélytelennek, hiszen a múltkor is milyen szépen
rámosolygott a büfénél. Nehéz kiszámítani egy ilyen
mosoly valódi értékét, mert könnyen megeshet, hogy a
Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves, a mosolya tehát
semmi különöset nem jelent. Ez esetben ugyanott tartunk
mint az elején, vagyis ahol a part szakad. De elõfordulhat –
igaz, ez a ritkább –, hogy a mosoly mégis jelent valamit.
Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni, de láthatták, hogy
az hova vezethet rossz esetben. Van egy másik taktika is, a
puhatolózás. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû
osztálytársai körül, hátha valamelyik elejt egy sokatmondó
megjegyzést, mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy
ilyesmi. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség, csak sokkal
veszélyesebb. Mert azt már mások is észrevehetik, ha a
Lófejû körül sündörög állandóan az ember, és ugyanúgy
kiröhöghetik, mint az elsõ esetben. Nincs mese, elõbb vagy
utóbb egyértelmû jeleket kell adni, különben az iskola egyik
legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem
tudom meg, mi lett volna, ha… Az a leghülyébb ebben a
helyzetben, hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri,
teljesen másról szólnak, mint a dugás, sõt, a lényegrõl
gyakorta el is terelik a figyelmet, mégis muszáj használni, ha
célba akarsz érni. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem,
hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt, hogy
kimelegedjenek, mert attól nõ a vágyuk. Ilyesmi lehet a
jeladás is, az ember tisztára izgatott, kimelegszik és nõ a
vágya.)
És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami
könyvet. Ez már ráutaló magatartás, mert õ pontosan tudta,
hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön

48
kérhettem volna. Most az õ térfelén volt a labda. Oda is jött
hozzám három nap múlva, hogy na akkor, hol a könyv.
Mondtam, hogy nincs nálam, de délután oda tudom adni, ha
kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. Ha azt mondta volna,
hogy nem érdekes, ráér, akkor annyi. Ezzel szemben azt
mondta, hogy a délután neki éppen jó, hol tudom odaadni a
könyvet. Mondtam, hogy nekem zavaros most az életem,
nem nagyon tudok eljárkálni, mi lenne, ha eljönne hozzánk.
Két variáció lehetséges ilyenkor. Az elsõ: nem érdekes,
akkor inkább hozd el holnap. Ez azt jelenti magyarul, hogy
esetleg dugok veled, de még nem tartunk ott. A második: jó,
hol laktok? Ez viszont annyit tesz, hogy már ma délután
esedékes a dolog. Én a kettes számú választ kaptam akkor, és
ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. Ahogyan
boldog volt az a délután is. Lófejû rendes volt, megmondta,
hogy nem akar semmi komolyat, de a barátja edzõtáborban
van, márpedig õ nem bírja férfi nélkül. Ha meg tudom állni,
hogy senkinek nem beszélek róla, most az egyszer
dughatunk, de aztán vége. Nem beszéltem róla soha
senkinek, életemben most elõször mesélem el önöknek,
ezeken a lapokon.
Csak oda akartam kilyukadni, hogy a felvilágosító
szakirodalom – szerintem – nem sokat ér, mert például
semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam
volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas, ámde fárasztó –
valamint idõt rabló – tortúrát. Ezeket kellene valahogyan
tanítani. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinte-
séget. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi
szöveggel: „Elnézést asszonyom, maga nagyon tetszik
nekem. Azt szeretném kérdezni, lenne-e mód arra, akár
most, akár a közeljövõben, hogy lefeküdjön velem?” És
akkor nem törne ki a botrány, nem csattanna el esetleg egy
pofon is, hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos
fiatalember, nincsenek jó híreim. Egyrészt maga nem tetszik
nekem. Másrészt pedig szeretem a férjemet.”

49
 Köszönöm asszonyom, mondanám én, és mindketten
mennénk a magunk dolgára.
Biztosan nyugisabb lenne a világ, de azért az udvarlásnak
is megvannak a maga szépségei. (Ezt csak úgy írtam, a
romantikusabb lelkek kedvéért.)
A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és
eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakiroda-
lommal, a pornóval az, hogy messze esik a valóságtól.
Szerintem olyan nõk, mint amilyenek ezeken a filmeken
meg újságokban szerepelnek, egyszerûen nem is léteznek.
(Leszámítva legújabban az amatõr változatokat.) Ráadásul
olyasmiket csinálnak, amiket az ember maga is szívesen
csinálna, de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is:
két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is
atombombázók, nem hogy még így együtt.) Mindenki kefél
mindenkivel és mindenki élvezi is. A nõk is, kivétel nélkül.
Orgia a javából, márpedig szerintem ilyenek a valóságban
nincsenek is. Vagy lehet, hogy csak nekem nem volt
szerencsém?
Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban
megpróbáltuk összehozni, egy osztálykirándulás alkalmá-
ból. Szegény Tanár úr, az osztályfõnökünk, még a huszadik
érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történ-
tekre. Hamvába holt ötlet volt pedig, inkább csak azért
csináltuk, mert azt gondoltuk, így szokás, biztosan
mindenki így csinálja. (Szerintem másokról mindig így
gondoljuk, valahogy többet feltételezünk róluk, kiszínezzük
fantáziával a valóságot.)
Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk –
fogalmam sincs, hogy hol – és alig vártuk az estét. Sõt, ha jól
emlékszem, meg is beszéltük a lányokkal, hogy az éj leple
alatt átmegyünk hozzájuk, aztán ne tudják meg, mi lesz. Az
lett, hogy tényleg átmentünk, de nem történt semmi.
Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán,
aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk

50
egymást. Éreztük, hogy valamit most tenni kéne, de annyira
hülyén jött ki a helyzet, hogy azt elmondani nem bírom.
Valamelyik pár tán’ csókolózott is, de ebben nem vagyok
biztos. (Azt viszont bármiben le merném fogadni, hogy a
párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte
el, mondjuk a katonatársainak, hogy hatalmas orgia volt,
végigment az osztály minden nõjén. Az ilyen mesékben az a
legszebb, hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi.
Komolyan!)
Az egésznek az lett a vége, hogy a Szõke Lajos berúgott,
vitába keveredett valami helyi Rambóval, de mire tettle-
gességre került volna a sor, megállapította, hogy a Rambó
bunkó, mert koszos a körme, márpedig õ ilyen tahókkal
nem mérkõzik meg. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám,
mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal
–, hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet
ejtettem. (Az iszonyatot csak tetézte, hogy másnap, amikor
kirobbant a botrány, mármint a tény, hogy mi a lányoknál
voltunk, valami marha nagy és híres templom elé értünk és
ahelyett, hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet,
nekiálltunk focizni. Biztos, hogy ezekbõl nem lesz rendes
ember, gondolta saját bevallása szerint Tanár úr, de az
érettségiig még hátra volt két év.)
Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a
részvételrõl – azonban nem mondtam le, a cél továbbra is ott
lebegett a szemem elõtt. Jó fél évtizedet kellett várnom az
alkalomra, ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb
kísérletek azért akadtak. Elmesélek egyet, jó? (Csak a
tanulság kedvéért.)
Életemnek egyik szép, ám fárasztó szakaszában
felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen
számottevõnek nevezhetõ éttermében. A helyzetet
súlyosbította, hogy a placctól talán száz méterre, az út
túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor, tele magyar és
külföldi fiatalokkal. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem

51
lenne elég, az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy
szobát, teljesen egyedül, ám emeletes ággyal. A házinéni –
egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt, mert elkövette
azt a hibát, hogy nem tiltotta a nõzést. Engem nem zavar
aranyoskám, mondta elbûvölõ mosollyal, csak ne hangos-
kodjanak. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes
kollégának, mégis hangoskodtak olykor. Ebbõl már kiderül
gondolom, hogy az étterem minden alkalmazottja, valamint
a törzsvendégek egy tekintélyes köre, állandóan az én
szobámra járt dugni, a végén már ki sem vettem a zárból a
kulcsot. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap.
Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem, hanem
összesen –, ez azt jelenti, hogy szobámban azon a
mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és
asszony fordult meg, s mindegyikõjüknek folt esett a
tisztességén. De úgy vettem észre, ezt egyáltalán nem
bánták.)
Na, oda, arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem
én egy orgiát. Végül is két ágy volt, még ha emeletes is.
Gondolhatják…
Nemsokára el is jött az alkalom, valamelyik iszonyúan
hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal, jó
kiállású srác. Azt mondta, hogy a nõje meg annak a
barátnõje most ugyan a WC-n vannak, de ettõl eltekintve
azt üzenik, hogy tetszem nekik. Így mondta: nekik.
– Úgy érted, mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el,
mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt
mindennapos.
– Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác, és
még hozzátette –, Feri vagyok, ha ez érdekel egyáltalán.
(Nem érdekelt.)

Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek

olvassák. Közülük is csak azok, akik nem idegenkednek a
vaskosabb részletektõl.

52
Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból, elmondom, mit is
gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. Az a nagy
igazság, hogy a természetesen szép, klasszikus szerelemétõl
eltérõ szituációkat csak részegen, legalábbis spiccesen
tudtam úgy-ahogy élvezni. Akkor ez nem fogalmazódott
meg bennem, de utólag látom, hogy kivagyiságból, hím
büszkeségbõl nem érdemes dugni. Mert mi munkál az
emberben hamvas-fiatalon?
Nem a szex volt a legfontosabb, hanem az, hogy
dicsekedhessek vele.
Botorul azt gondoltam, hogy amit a filmeken meg az
újságokban láttam, amit a barátaim meséltek, az mind igaz,
sõt: jó. Nem így van, de amikor Feri nõire vártam, hogy
visszajöjjenek a mosdóból, ezt még nem tudtam, csak
valahol legbelül éreztem.
Siettem tehát a pincérek pultjához, striguláztam
magamnak két felest (vodka), s azon melegében fel is
hajtottam. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár
részleges rendbe tétele is, idõt kellet adni a vodkának, hogy
megbiccentse az agyamat. Amikor ez megtörtént, irány az
öltözõ: borotválkozás, lábmosás valamint egy fél doboz
dezodor (Bac márkájú). A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz
adta meg, igaz, legalább annyi került belõle az ingemre, mint
a számba. Harckészültségben voltam!
Vissza Feri asztalához, ahol már ott ültek a lányok,
rettenetesen vigyorogtak. Eltekintenék a részletektõl,
legyen elég annyi, hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki,
mint a szexmagazinok sztárjai. Ez még egy deci vodkával a
fejemben is feltûnt. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoz-
tam nekik, ez persze éppúgy felesleges volt, mint a Feri
udvariassági gesztusa, a Kancsal meg is kérdezte mindjárt,
hogy mi ez a fogkrémszag. Én azonban a fontosabb
kérdésekre összpontosítottam, tisztázni akartam, hogy jól
értem-e a helyzetet.
– Most akkor úgy van, hogy mind a kettõtöket… – és itt

53
jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert,
egyezményes jelét.
A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak, ebbõl már
értettem. (Tisztán látszik, hogy magas színvonalú eszme-
csere volt.) Colos erre megkérdezte, hogy nem hoznék-e
nekik még egy üveg bort. Hohó! Egy pincér ébersége, mint
tudjuk, sosem lohad ha a cehrõl van szó. Ezek kifizettetik
velem a számlát, aztán lelépnek, a Roma, az egyik fizettetõs
kollégám már járt így. Meg is fogadta akkor, hogy még
jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland
nõket –, de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt,
amúgy is mindig azon járt az esze, hogy miképpen lehetne
még jobban belekarcolni a számlába. (Ez a Roma csinálta
meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. Maradék
– tán’ három napos – pörköltet felhigított, az lett a
gulyásleves, „echte ungarische gulasch”, elegánsabban.
Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi
szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a
pezsgõ. Száraz kenyeret is pirított a Roma, azt mondta a
csúnya, feketedõ kis izékre: „brát brót”. Mármost az így
keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német
asztaltársaságnak, közben végig mosolygott, hajlongott, és a
németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. És
megették, jóízûen. Nem viccelek. De Roma bosszúja – mert
azt mondta, bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget.
Akkora számlát fizettetett a németekkel, hogy abból
szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét.) Hát
emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ, amikor a Colos a
bort firtatta.
– Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem
akartam –, de pénzetek van-e? Mert az tiszta, hogy zárás
után fizetek, de egy jó csálinger inkább meghal, semmint
hagyja magát a placcon átverni.
Azt mondta erre a Colos, na mutasd meg neki Feri, és
valóban, a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában

54
nem jó jel, mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül
hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas, fekete brifkót,
tele pénzzel. Kivittem a bort. Ez is jófajta volt, mint a többi.
Csak kannás (lédig) borunk volt, viszont rengetegféle
borosüvegünk. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen
márkát. Sosem vette észre senki. Ezt csak úgy, a rátarti
ínyenceknek mondom.
Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat,
máris szóltam a Romának, hogy fizettesse le az asztalt, de
rendes voltam, mert megkértem, hogy ne nagyon vágja át
õket. Egy teljes személyzeti körömbe került, hogy a
standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve
– elengedjenek. Mindegy, kellett az idõ, mert akkor nekem
már tervem volt. Az volt a tervem, hogy a Ninát, az ottani
hivatalos barátnõmet is bevonom. Ez már hasonlított egy
igazi pornó magazin felállásához: három nõ, két pasi.
Tudtam, hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni,
mégiscsak egy romantikus alkat. Igazam is lett, mert
azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a
kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak
akkor dugok azzal a Ferivel, ha tetszik!
Felemás érzés volt nekem, amit a Nina mondott. Azt
vártam – vagy legalábbis jól esett volna –, hogy kikéri
magának, mondván engem szeret, csak velem akar lenni.
Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es
felállás, ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak
dolgozott). A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem
vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következ-
ményekkel járt. Mielõtt elindultunk volna – a Colos, a
Kancsal, a Nina, a Feri meg én – feltankoltunk italokkal, egy
egész heti borravalómat vitte el, de a világ minden kincsét
odaadtam volna azért, hogy egy igazi partiban benne legyek.
Az hogy a Ninának tetszik a Feri, hamar kiderült, onnan,
hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak
csókolózni. Nem volt jó nézni, pedig nem is voltam

55
szerelmes a Ninába. Zavaromban azt mondtam a lányoknak,
hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek, ittak, de azért
láttam, hogy várnak valamire. Újabb mentõ ötletem támadt,
mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina
csókolózása miatt), akkor meg azt mondtam, hogy:
„Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon
tetszett, így hát mentünk, de mire a partra értünk, már
mindenki meztelen volt, csak én nem. Na, mi van, kiabálta a
Colos már a vízbõl, úgyhogy levetkõztem. Azt nézd meg,
kacarászott elragadtatottan a Kancsal, milyen „kajakos”. (Ez
azt jelenti, hogy izmos, és több mint tíz év úszás valamint
némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –,
tényleg az voltam.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ
rikoltozás, mert már tisztára el voltam keseredve a Nina
miatt. Nem láttam õket rendesen az éjszakában, de a
hangokból ítélve nagyon úgy tûnt, hogy már dugnak is a
Ferivel. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci
vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. Esküszöm, nem
tettem még öt tempót sem, a Colos meg a Kancsal közös
erõvel elkaptak, az egyikük pont a legfõbb helyen. Vannak
pillanatok, amikor az alkohol éppen azon a szinten
dolgozik, hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. Na, ez
egy ilyen pillanat volt, ráadásul két meztelen, fiatal nõ
pajzánkodott körülöttem, még ha csak kevéssé hasonlí-
tottak is a szexmagazinok sztárjaira. Egyszóval már ott a
vízben megesett az eset – emlékszem, a Colos folyton azt
kiabálta, hogy hátulról-hátulról –, de volt annyi lélekjelen-
létem, hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. Tudtam,
hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. (Lásd: két
deci vodka.) Felocsúdva – már a parton – látom ám, hogy a
Nina csuromvizesen, meztelenül, de ténylegesen boldogan
vigyorog. Ezen aztán feldühödtem, már ki is ment a
fejembõl, hogy én beszéltem rá a partizásra.
– Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen, de õ nem
érzékelte a hangsúly jelentõségét.

56
 – Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha
nagy van neki!
Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. Biztosan
nem akart bántani, hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi
legnagyobb félelme, hogy a másikkal jobb, mint vele. Ez a
teljes megaláztatás. Ezért van az, hogy a hûtlen és lebukott
nõt mindig arról faggatja az ember, hogy, na és milyen volt,
jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is, pedig
tudom, hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel, az
önérzetemet illetõen.
A rohadt Nina, gondoltam, majd én megmutatom neki!
(Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak
az egyedüli haszonélvezõi.) Felcihelõdtünk, még én
mondtam a lányoknak, hogy felülre is vegyenek valamit, úgy
húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. Mire
a kis szobámhoz értünk, már mindenki menthetetlenül
részeg volt, még a fürdés ellenére is. Nem is ez volt a
legnagyobb baj, hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. A
Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve,
hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –,
állandóan injekciózta magát valami szerrel, négy vagy öt
foga volt elöl, de folyton hajtotta a nõket. Tényleg szólt
nekem a Fürge, hogy este beugrana hozzám, de mint
mondtam, elfelejtettem. Nagy nehezen lecsitítottam a
társaságot, ám amikor felkapcsoltam a villanyt, óriási sikoly
rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos
csendjét. Mondta is nekem utána a Tonna, hogy nem
szemérmességbõl sikoltott, azon õ már rég túl van, hanem
mert rohadtul megijedt. Nem is csodálom. Ott gyömöszöli
a Fürge a Tonnát, és egyszer csak valaki felkapcsolja a
villanyt, tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszél-
tük azért, hogy hagyjuk õket befejezni, pedig a Tonna utána
azt is mondta, hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt
volna, csak attól tartott, hogy a Fürge esetleg kurvának nézi.
(Nem akartam neki mondani, hogy ettõl nyugodtan

57
maradhatott volna, a Fürgének amúgy is megvan a maga
véleménye.) Vártunk tehát a végkifejletre, de a Nina meg a
Feri nem akartak nyugodni, hiába mondtam nekik
állandóan, hogy igyunk, azok csak nyalták-falták egymást,
mire megtaláltam a vodkás üveget, a Nina már megint
teljesen meztelen volt. Elképzelhetik, hogy mennyire dühös
voltam! Nem volt mit tenni, én is elkezdtem gyömöszölni a
Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke
–, de akkorra már mind a három lány visítozott. (Lehet,
hogy bent a szobában a Tonna is, de az nem hallatszott
annyira.) Nem tudnám megmondani, hogy a részegségtõl
vagy a gyönyörtõl visítoztak-e, de a házinéni szempontjából
ennek nem is volt jelentõsége, mivel határozottan
megmondta, hogy õt nem zavarja a nõzés, csak akkor, ha
zajongással párosul. Ezt én tudtam, de már nem lehetett
semmit tenni.
– Miért nem mennek a szobába, Károly? – ezt kérdezte a
házinéni, de még az volt a szerencse, hogy a tényleges
helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá.
Szerintem azt hitte, hogy rémeket lát. Kissé jobbra a Nina
lábai között a Feri, mögöttük nem sokkal a Colos térdel,
akit én hátulról döngetek, eközben a Kancsal egy üveggel a
kezében ide-oda szaladgál és visít. Ez a kép tárult a házinéni
elé és már csak annyit tudott mondani, hogy menjenek a
szobába Károly, nagyon kérem. Menten kijózanodtam.
Tényleg nagyon szerettem azt a nénit, még most is
lelkiismeret-furdalásom támad, ha arra a nem is tudom,
milyen éjszakára gondolok. Mert hiába vittem neki bonbont
meg virágot, amikor a bérleti idõ lejárt, láttam rajta, hogy
már sohasem tud úgy szeretni, mint az elején. Pedig még azt
is mondta, hogy fiatalság bolondság, de éreztem, hogy nem
igaziból mondja.
Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái,
még arra is alig tudtam rávenni õket, hogy legalább
kussoljanak egy kicsit. Akkor meg a Kancsal kezdett el

58
nyafogni, hogy mindig ez van, õt senki nem akarja
megdugni, mert kancsal. Még pityergett is. Erre aztán a Feri
elkezdte vigasztalni, hogy egyáltalán nem errõl van szó, csak
rá még nem jutott idõ. Tényleg nem értettem, hogy mi baja
van a Kancsalnak, hiszen a vízben már kapott egy kis
ízelítõt. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal. (Másnap
magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. Azt mondta, hogy
lényegében lelki baja van a Kancsalnak, mert az a
meggyõzõdése, hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a
férfiak. Ez hülyeség, nem kell ahhoz kancsalnak lenni, hogy
az emberrel rosszul bánjanak, itt vagyok példának mindjárt
én. Ezt válaszoltam a Colosnak, és a Nina szemérmetlen
viselkedésére gondoltam, fájdalmas lélekkel és megsértett
hiúsággal.)
Biztatóan vigyorgott rám a Feri, hogy csináljak már
valamit a Kancsallal, de én akkor már szentül elhatároztam,
hogy addig semmit nem csinálok, amíg a Fürgéék be nem
fejezik. Ez is bekövetkezett nagy nehezen, a Tonna olyan
fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon, amikor
a dugás után kijött a szobából, mintha õ nem akart volna
maradni. (A saját bevallása szerint is.) Végre szabad volt a
pálya, mind az összes nyolc négyzetméter. Az a piszok Feri
nem akart leszállni a Nináról, mindjárt le is döntötte, ahogy
bementünk, méghozzá az alsó ágyra. Én meg felmásztam és
hallottam, amint a lányok egyetértõen megbeszélték, hogy
most már tényleg a Kancsal következik. Mellém is feküdt
rögvest, de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni, hogy
õvele most akkor mi lesz, õ sem csak nézelõdni jött. Erre
mondta neki a Feri, hogy menjen oda hozzájuk, majd õ segít
a probléma orvoslásában. Akartam nekik szólni, hogy ebbõl
baj lesz (száz éves, emeletes gyerekágy!), de a Kancsal
lefoglalta a számat. Nem is szívesen folytatom, mert annyira
banális, meg biztos ki is találták már. Úgy bizony: a
legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. Újabb
sikolyok, személyi sérülés nem történt. Még a Ninának állt

59
feljebb, hogy õ megmondta elõre, kicsi lesz a hely. Azt már
nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével, hogy hova a
fenébe mehettünk volna. Különben igaza volt, mert az ágy
összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet,
különösen ha hozzávesszük, hogy a házinéni megint
felkapcsolta a villanyt. Pont láttam az ablakát. Ez már
tényleg rémisztõ volt, pláne hogy a Feri azt javasolta, hogy
majd õk folytatják az udvaron, mert bent úgysem férünk el.
Azt már nem, hördültem fel, mint a kicsinyeit védelmezõ
anyaoroszlán, akkor inkább soha többé nem dugok.
Féltékeny vagy, sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt.
A legfontosabb azonban mégiscsak az volt, hogy a házinénit
hagyjuk már végre békében. Határozottságot követelt a
szituáció, ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva,
hogy vagy kuss lesz, vagy mindenki hazamegy a francba.
Lehet, hogy a lányok is kijózanodtak, de az is lehet, hogy
csak a további gyönyöröket látták veszélyben, mindenesetre
abbahagyták a sikongatást. Innentõl az éjszaka a normális
mederben zajlott tovább, mindenki dugott mindenkivel, de
már szép sorjában, beosztva. Még jó is, hogy külön-külön
voltunk, mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó
férfiassággal látni. (Azt mondják a szakemberek, hogy
mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam, hát
bennem nem volt, meg nincs is. Kifejezetten
visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit.)
Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért
tákolta össze egy ezermester, miközben állandóan
heherészett meg kacsingatott – és a Nina. Azt kérdezte õ
tõlem az eset után nem sokkal, hogy miért haragszom rá,
amikor én akartam az egészet. Nem haragszom, azt
hazudtam, mert mégsem mondhattam, hogy azért vagyok rá
dühös, mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt
neki, mint velem. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának,
pedig ez volt az igazság. Úgy tettem tehát, mintha ez a világ
legtermészetesebb dolga lenne, a Nina csak azt vette észre,

60
hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el
az ágyban, bosszúból a Feri miatt. Már úgy untam az
egészet, mint a fene, de képes voltam órákig gyömöszölni,
csak hogy bebizonyítsam, ki a jobb. Mondta is a Nina, hogy
velem a legjobb, erre aztán mindjárt ott is hagytam. Ez hiba
volt, mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra,
hogy színt valljon. Elmesélte, hogy nem akart megbántani,
mégiscsak kollégák vagyunk, de õ már eddig is megdugta
néhányszor a Ninát, jó hogy otthagytam, legalább nem kell
ezután titkolózniuk. Tényleg rendes volt a Fürge, na.
Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a
figyelmet, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakiro-
dalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást
a boldogságot keresõ, nyitott lélek számára, Hogy tudniillik
mi a konkrét teendõ, például akkor, amikor a Nináról csak
utólag tudom meg, hogy a Fürgével is kefélt. De a
kérdéseket, már csak az eddigiek alapján is, hosszasan
sorolhatnám. Azt tervezgetem, hogy íratok én egy igazi
könyvet, valódi szakemberekkel, amiben aztán benne lenne
a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. Addig is,
maradnak a pornókazetták, „l’art pour l’art”.
De ha már itt tartunk, be kell vallanom valamit,
töredelmesen. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem, hogy
ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni,
kizárólag az õ számukra készül. De nem! Akkor vált
gyanússá a dolog, amikor elõször jártam Ausztriában. Már
az megbabonázott, hogy – kis hazámmal ellentétben –
szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is
érdekelt különösebben, még az ég sem szakadt le. Úgy
készültem tehát – a schilling tekintetében –, hogy legalább
három újságot tudjak venni magamnak, az általánosnak
mondható számítógép-alkatrészek mellett. Meg is vettem,
boldogan vittem a szállodába. Kleopátra, aki tényleg úgy
nézett ki, mint az ókori királynõ, éppen fürdött. Mire
mellém telepedett az ágyba, én már javában böngésztem az

61
újságot, azt gondoltam, Kleopátra úgyis elalszik mellettem.
Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a
gusztusos kis képeket, azt hittem, csak azért, hogy minél
jobban el tudjon szörnyülködni. Sóhajtozott egy darabig,
aztán nézegette tovább.
– Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam, mi a
fenéért nézegeti, ha egyszer ennyire viszolyog tõle. (Egyre
nagyobbakat sóhajtozott.)
– Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra, és
akkor nyilallt belém a gyanú.
– Miért, ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott
örömmel.
– Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd
meg például ez a srácot, milyen jó segge van.
Kész voltam. Rádöbbentem, hogy a pornóipar nem csak
a férfiak számára termel, de hogy miért pont a sztár segge
ebbõl a fontos, azt akkoriban még nem tudtam. Szóval ki
bevallja, ki nem, az olyan filmeket, újságokat a nõk nagy
része is szereti. Az viszont tény, hogy a videotéka pornó
részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember
magányos nõvel. Olyan lehet ez nekik, mint egyedül beülni
egy szórakozóhelyre.
A nõi magányosság szégyen, úgy látszik, de csak õk
tudnák megmondani, miért.

Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok)

Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének

legbonyodalmasabb ága. Jobb lett volna tán’, ha Einstein a
relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú
törvényeket is számszerûsít, mert most teljes a zûrzavar.
Van amikor az ember öt perc alatt célba ér, de van úgy, hogy
tíz év. Aztán úgy érzed, nyert ügyed van és hoppon maradsz,
máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe

62
(az ágyba) érsz. Mindeközben folytonos a stressz, a bizony-
talanság. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos ener-
giákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár.
Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam,
olyannyira, hogy még a bizonyítványom is leromlott. Úgy
kezdõdött, hogy a már szóba került biciklimmel egyre
messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken,
hogy végül eljussak a kies Béke térre. Ott aztán – mindjárt
bemutatkozásul – jól megvertek. Fürst Sándor utcai gyerek
lévén ezt nem hagyhattam annyiban. (Az utca nevét
természetesen elsodorta a történelem, ez a Fürst kommu-
nista volt, ha igaz.) Az Ottónak szóltam, aki viszont tényle-
gesen súlyemelõ volt. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács
testvéreknek, így mentünk, erõinket megsokszorozva vissza
a Béke térre. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat, különösen
az Ottó harcolt derekasan. (El is határoztam akkor, hogy
súlyemelõ leszek, de az elsõ edzésen kiderült, hogy emelés
közben, a nagy erõlködéstõl szellentenek, még a lányok is.
Ez nem az én sportágam, gondoltam, úgyhogy most már
csak a tévében nézem, de mindig az Ottó jut eszembe.)
Respektem támadt tehát a Béke téren, de a baj csak még
nagyobb lett. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi, aki ugyan
osztálytársam volt, de addig nem vettem észre, hogy milyen
szép. Akkor tûnt ez fel igazán, amikor kaptam tõle egy 4x4-
es igazolványképet, amit otthon aztán bevontam nejlonnal.
Igaz, ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit, de így is
szép volt. Akkor éreztem, a nejlonos fényképet nézegetve,
hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. Elkezdtem tehát
udvarolni, ami annyit tesz, hogy minden létezõ szabad
idõmet a téren töltöttem. Vagy együtt himbálóztunk a
gömbmászókán vagy arra vártam, hogy jöjjön himbálózni.
Amikor aztán már sokat volt lent, az anyukája felhívta
tanulni. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig
–, hogy mikor tud nekem integetni anélkül, hogy az
anyukája észrevenné. Ezzel teltek a délutánjaim. Az

63
iskolában meg néztem õt, és vártam, hogy himbálózzunk.
Úgy tûnhet, hogy ez unalmas tevékenység volt, holott az
udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája, hogy az ember
észre sem veszi, mekkora marhaságokat csinál, úgyhogy én
élveztem. Teltek a hetek, boldog voltam, de a Zsuzsi úgy
látszik megunta a himbálózást, mert egyszer azt kérdezte
tõlem, hogy mit szeretnék a legjobban. Hát, mondtam, talán
egy parókát, pedig akkor még nem is voltam kopasz. Nem
úgy, húzta el a száját a Zsuzsi, hanem úgy, hogy tõlem.
Köpni, nyelni nem tudtam. Hiába voltak komoly tapasz-
talataim szerelmi ügyekben, a Nagyinál valahogy könnyeb-
ben mentek az ilyen dolgok. Meg is állapítottam, hogy falun
minden egyszerûbb, mint a városon. (Fején találtam a
szöget, mi?) Azt mondtam, illetve nyökögtem a Zsuzsinak,
hogy találja ki.
– Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat.
– Igen.
– Ká a vége, mint kolbász? – haladt töretlenül az úton
Zsuzsi.
– Igen – bólintottam, de akkor már olyan volt a fejem,
mint a cékla.
– Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi, de õ egyáltalán
nem volt vörös.
Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség, lehet, hogy már
volt valakije, különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen
morfondíroztam, de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni.
– Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi.
– Hová? – kérdeztem állati bambán.
– Hát smárolni! – vágta rá, de ez is gyanús volt, ez a
smárolás. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott, mert nem
tudtam akkor még, hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet
(tényleg, miért is?).
Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem,
pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit.
Valahogy annyira szép volt, mint egy porcelánbaba, szinte

64
féltem hozzányúlni. Mindenesetre a himbálózással meg a
smárolással elment egy év, két vagy három tizedet rontottam
a bizonyítványomon, de még mindig nem figyeltem fel az
udvarlás káros és veszélyes voltára.
Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival
még nem is értek véget. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi,
hogy iratkozzunk be a tánciskolába. Az rémes volt, az a
tánciskola. Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak
véletlenül fordulhatott egyébként elõ –, hozzávetõlegesen
öt perc alatt elfelejtettem. Kapa tanár úr nagyon kedves
ember volt amúgy, de rám marha mérges tudott lenni, mert
azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni,
ahogyan azt õ megálmodta. Már odáig fajult a dolog, hogy
egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel
beleböktem, nem direkt, a mutató ujjam körme alá, de
rettenetesen, leffegett a bõröm is meg a körmöm is. Az
ápolónõ, aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem,
komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire
vidám. Egyébként azért voltam vidám, mert sérülés és
fájdalom ide vagy oda, szombat lévén nem kellett menni
tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást, meg
magába a táncba se szerettem bele, de ezt már említettem.
Nem baj, nem számít, a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam
minden áldozatra. Amikor félig begyógyult ujjal megint
elmentem, a Zsuzsi nagyon örült nekem, pedig megint sérült
voltam. Az meg úgy esett, hogy akkor jött divatba az apród-
frizura, a Gyopár meg azt mondta, hogy lehet olyat csinálni
otthon is, csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót.
Nekiálltam kiritkítani, de belevágtam még a fejbõrömbe is.
Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején, ráadásul
vérzett is. Ez sem rettentett volna meg különösebben, de
vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár
úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját, amint meglátják a
fejemen a vérzõ foltot. Ezt nem kockáztathattam meg…
Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból, aztán Techno-

65
kol Rapiddal a sebre ragasztottam. Annyira csípett, hogy
majdnem bepisiltem. A körülményekhez – a fájdalomhoz,
meg a rám váró gyötrelmekhez – képest, viszonylag vidáman
ballagtam Kapa tanár úr színe elé. A Zsuzsi is örült nekem,
de az a hülye Vági Márti – tudják, akinek olyan marha nagy
mellei voltak – megint elrontott mindent. Jót akart amúgy,
mert azt hitte, valami szösz van a fejemen. Anélkül, hogy
rákérdezett volna, csupa jóindulatból levette a kicsiny
mûhajat a kobakom tetejérõl. Egy kicsit nézte a Márti a
vérzõ sebet, sikoltott egyet, aztán lerogyott a közeli padra.
Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola,
de egyesek nem voltak annyira finnyásak, mint a Vági Márti,
nem szörnyülködtek, inkább kiröhögtek. A Zalai Zsuzsi
is… Ez sokkal jobban fájt, mint a fejemen éktelenkedõ seb.
Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk
a Zsuzsival, mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme
láttára. Pedig mondta, hogy õt nem zavarja a mûhajam,
mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat.
Nem sértõdtem meg, de egyszerûen képtelen voltam a
Zsuzsi szemébe nézni, mindig azt képzeltem, hogy a
mûhajamon röhög. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást
egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. Ennyire törékeny
ez az egész… Tanulhattam volna, de nem.
(Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni
azokat a vacsorákat, amiket fölöslegesen fizettem ki abban a
reményben, hogy utána dugás következik. Anyagilag sem
kifizetõdõ tehát az udvarlás, nincs pénzügyi nyereség.
Legalább ne ennének annyit, amikor úgyis tudják, hogy nem
akarnak szexelni!)
De, a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvar-
lásokat, ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik
be. Ámde bekövetkezett, el is mesélem, miképpen.
Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban
kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit.
Mondták, hogy ennyi gombóc vanília, annyi gombóc csoki

66
meg ilyenek. Én meg nem bírtam megjegyezni. Naná, ha
tízen tizenötféleképpen kérik, az egyik fele habbal, a másik
meg nem. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam
magam különösebben, vittem ahogy eszembe jutott.
Kevesen reklamáltak, mert vagy vigyorogtam, mint telihold
a ganyédombon, vagy mérgesen néztem, mikor mire volt
szükség. Csak egy pufi gyerek kekeckedett, még a faterját is
áthívta a kempingbõl. Ebbõl nagy vita kerekedett, mert
ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. (Nem védekezésbõl
mondom, de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy
pincérnek.) Ott ordítoztam a pufi faterjával, erre kijött a
Marcipán, aki az üzletvezetõ volt, az meg ordítozott velem.
Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán, hogy ne vegyem
komolyan az õ ordibálását, mert õ velem van, csak a
vendégnek azt kell látni, hogy ellenem. Mindenesetre annak
örültem, hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt
összetételben. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam, a
Királyban ugyanis az volt a lényeg, hogy a Marcipánnak volt
egy nagyon jó nõje, a felesége volt különben, de állandóan
veszekedtek. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva
fakadt, mindig hozzám jött vigaszért, de sajnos csak
lelkiekben. Eszembe jutott azért, hogy a Bongyort testileg is
megvigasztalnám, de annyira jó nõ volt, hogy nem mertem
megkérdezni tõle, mi a véleménye errõl a lehetõségrõl. Azt
meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy
mellékesen –, hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt,
hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. Biztos, hogy
megölt volna, ha hozzányúlok a Bongyorhoz, és ezt nem
csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. Különben nõben
nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam, mert akkor
már nekem saját autóm volt. (Nagy dolognak számított
azokban a vérzivataros idõkben, hogy egy húszéves srác a
saját kocsiján furikázza a nõket.) Tûzpiros, S 100-as
Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem
ámulatba a csajokat. A hollandokat is, mert Skodát még õk

67
sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az,
hogy elrepedt a kipufogóm, és ettõl olyan hangja lett az én
Skodámnak, mint egy versenyautónak, valamint az, hogy
szinte sosem vezettem józanul. Mondta is a Marcipán, hogy
egyszer majd jól ráfázok, de éppen hogy nem, mert õ fázott
rá. Ivott egy sört, beült az autóba, szabályosan haladt
kétszáz métert az ABC-ig, ahol megszondáztatták és
elvették a jogosítványát. Szerintem a Marcipán akkor
kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából, mert
nekem volt jogsim, neki pedig nem. Dühében összeveszett a
Bongyorral, aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát,
miközben nekem végig állt a dákóm. Szerencsére a
Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel, mert azon
kezdett kombinálni, hogyan szerezhetné vissza a vezetõi
engedélyét. Anélkül halott vagyok, mondta, és ahogy a
falfehér fejét elnéztem, tényleg közel állt hozzá. Akkor
mondtam, hogy ismerem a Kapitányt. Illetve nem pontosan
a Kapitányt, hanem a lányát, a Bágyadt Beát. Örült a
Marcipán – ez abból is látszott, hogy meghívott egy
konyakra –, rögtön elkezdte mondogatni, hogy a Bágyadt
Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ
jogosítványának az ügyében. Még a Moszkvicsát is kölcsön-
adta – abból a célból, hogy azzal menjek a Beához –, pedig
amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját.
Még mielõtt elindultam volna, megittam egy pezsgõt is,
hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra, ha így járok
közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán.
Nem tudtam pontosan, hol lakik a Bea, csak a lakótelepre
emlékeztem. Addig-addig keresgéltem, míg megszomjaztam
abban a melegben a marha nagy telepen. Pezsgõt inni
sokalltam az idõt, azt elvitelre kértem, a helyszínen csak egy
fél deci cseresznyét vettem magamhoz. Így – pezsgõvel a
hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét, még
szerencse, hogy amikor kaputelefonon értesítettem az
érkezésemrõl, azt mondta majd õ lejön, mert különben az

68
anyukája gyümölcsöt rak el télire. Nagyon örült nekem a
Bea, meg csodálkozott is, hogy megkerestem õt, még ha
kicsit részegen is. Az sem lohasztotta le a lelkesedését, hogy
mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem, hanem a
Marcipán ügyét akarom elintézni. Na, a Bea erre mégis
elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta, hogy az apukája
nagyon utálja azt, aki ittasan vezet, gyilkosoknak tartja õket.
Jézusmáriám, gondoltam, az öreg még engem is lecsukat, itt
a telep kellõs közepén. Viszont a Bea elszántabb volt, azt
mondta, hogy azért megpróbál beszélni az apukájával, most
az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett
helyzetét. Ezt csak értem teszi, tette hozzá jelentõség-
teljesen és nagyokat hunyorgott közben. Ezzel eltûnt.
Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány
meg a lánya, mert telt-múlt az idõ, de a Bea nem jött. Nem
volt mit tennem, kibontottam a pezsgõt, szopogattam.
Amíg rá várunk, elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt.
A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon, hogy menjek
fel hozzájuk, mert a szülei leutaztak a Balatonra. Hozzátette
még, hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. (Ezeket akartuk
állandóan megszerezni.) Nem is lett volna különösebb baj,
ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond).
Minthogy nem volt, bementünk a Sági sörözõbe, hátha lesz
valami. Szerencsére lett is, a fõnök éppen a szülinapját
ünnepelte, meg is hívott bennünket, meg hitelt is adott.
(Mondjuk annyi pénzbõl, mint amennyit mi a Ságiban
hagytunk, könnyen ugrált.) Amíg a fõnököt ünnepeltem, a
Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba, akiket
szintén meghívott magukhoz, hogy kár lenne itt ülni,
amikor a szülei meg a Balatonon vannak. Na, ebben a
társaságban volt a Bea, és még õ is egyetértett a
Frankensteinel, hogy akkor menjünk. Egy ilyen látoga-
tásnak a legfõbb célja és értelme – de, hisz’ ez tudvalévõ – a
dugás, aztán vagy összejön, vagy nem, leginkább nem.
Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a

69
Frankensteinék lakásában, már jobbra is, balra is
hemperegtek a párok. Viszont a Bea nem. Egy benga nagy
manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. Késõbb
ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta,
hogy a Bea nem akar dugni, mert bágyadtnak érzi magát. Ez
egy hülyegyerek, gondoltam mindjárt, mert akkor én már
ismertem ezt a kifogást, magyarra lefordítva – nõi nyelven –
ez azt jelenti, hogy nem tetszik a pasi. Igazam is lett, mert
aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel
szívesen dugott volna aznap este, mert be is volt indulva,
csak azzal a nagy bengával nem. A hivatkozási alap – ez a
bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk, hogy így lett
a Bea Bágyadt, pedig amúgy egyáltalán nem volt az, csak
olyankor amikor mások is. (Különben olyasmi ez, mint a
feleségeknél a fejfájás, mert hisz’ tudjuk, rengeteg hitvest
gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén
vagy mi. Ez a kór hirtelen támad, egyik pillanatban nincs, a
másikban van. Aztán ugyanúgy el is múlik.)
Végszóra megérkezett a Bea is, azt mondta, jó híre van,
az apukája utánanéz, mit lehet tenni a Marcipán dolgában.
Akkor még nem tudtam, hogy ha egy Kapitány ilyet mond,
akkor az azt jelenti, hogy hagyjam békén, a Beával együtt.
Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele, mert a Bea
egy másik jó hírrel folytatta, mégpedig azzal, hogy a szülei –
további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken
belül indulnak a telekre, immáron nyugodtan felmehetek
hozzá látogatóba. Azért nem voltam annyira nyugodt, mert
tudtam, hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a
kocsija miatt. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak, azt
fundálta ki, hogy felhívjuk a Marcipánt, biztosan annyira
örül az ügye elrendezésének, hogy nem haragszik, ha egy
kicsit késõbb megyek vissza. A taktika bevált, a Marcipán
tényleg nagyon örült, azt mondta a telefonba, hogy
maradjak csak nyugodtan, ha dolgom van. Hát dolgom az
akadt, mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából,

70
ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát, mint
mondta. Gondoltam is mindjárt, hogy milyen buta egy lány
ez, amiért folyton lezser cuccokban jár, amik nem mutatják
meg az alakját, pedig fantasztikus volt neki. (Röplabdázott,
ha jól emlékszem.) Már ott, a dunsztos üvegek között
elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem,
amilyeneket addig még senki, és amikrõl itt most nem
mesélhetek.
Eltelt szép lassan a délután, már esteledett amikor
lementünk pezsgõért. A Marcipán meg az õ jogosítványa
csak akkor jutott eszembe, amikor megláttam a kocsiját.
Rossz kedvem támadt ettõl, de a Bea azt mondta, hogy
megint telefonálunk és minden rendben lesz. Nem volt
minden rendben, a Marcipán úgy ordított, hogy majdnem
elrepedt a kagyló. Mennem kell, mondtam a Beának, de õ
meg nem akarta. Azzal nyugtatgatott, hogy most már úgyis
mindegy, meg különben is, minden az apukáján múlik, ezt
értessem meg a Marcipánnal. Ezt belátva maradtam,
úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire
elindultam, de nem tudtam hol a kapcsoló. Mentem vakon.
A második sarkon leintettek a rendõrök, egy kicsit
nézegették a pezsgõsüveget, de amikor mondtam, hogy a
Kapitány lányától jövök éppen, akivel egy fontos ügyben
intézkedtünk, megmutatták hol a kapcsoló és aztán további
jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán,
még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban, pedig éppen
megint össze voltak veszve. “Minden a Bea apukáján múlik,
ezt értsd meg.” – mondtam a Marcipánnak, erre aztán
tényleg lenyugodott egy kicsit. Biztos, hogy elintézi? –
kérdezgette gyanakvóan. Mint a halál, mondtam és arra
gondoltam, hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg.
Látta a Marcipán, hogy tényleg minden rendben, a
Moszkvicson sincs egy karcolás se, nagylelkûen elengedett
egy kicsivel záróra elõtt. Ennek örültem, mert Régivárosba
szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan

71
utakon – ahol is a valódi barátnõm várt, aki ott volt edzõ.
Lakása is volt, de abban éppen bolgár kislányok laktak, mert
valami verseny zajlott éppen. Biztos ami biztos, megnéztem
magamnak azokat a kislányokat, de tényleg nagyon kicsik
voltak. (Pedofília!) Nem volt mit tenni, a Skodában
dugtunk, de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség.
Fel sem öltöztem, meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros
kihalt utcáinak. Mire észhez tértem volna, már láttam is a
sejtelmesen körözõ elemlámpát. Késõbb mondták is a
rendõrök, hogy csak azért állítottak meg, mert a közeli
börtönbõl megszökött egy rab. Ha ez a szökés nem lett
volna, hagytak volna engem is nyugodni, mert nekik is
nagyon melegük volt. Ezt mondták magyarázatnak a
szokatlan ellenõrzésre.
Azért itt álljunk meg egy pillanatra, hogy pontosítsuk a
helyzetet. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra
sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek
Régiváros belterületén, éjnek évadján ugyanakkor mezte-
lenül. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda
gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. Ugyanakkor ott áll
velem szemben két mérges rendõr, akik egy szökött rabot
keresnek és melegük van. Az volt a szerencsém, hogy
mindig volt az autóban egy pokróc, azon szoktam napozni.
Szép, zöld-sárga pokróc volt, azt terítettem magamra és úgy
szálltam ki a rendõrök felszólítására, megbeszélni, hogy
nem vagyok azonos a szökött rabbal. Látták rajtam mind-
járt, hogy nem vagyok normális, nem is álltak velem szóba,
hanem mindjárt kapták azt a készüléküket, amin beszélni
szoktak. Csakhogy elromlott, recsegett-ropogott, de a
világon semmit nem lehetett érteni, pedig folyton dumált
valaki, mert a rabot keresték. Erre mondtam nekik, hogy
biztos urak, én szívesen beviszem magukat a kapitányságra,
ne féljenek, ismerem jól a várost, itt lakik a nõm. Egymásra
néztek és szavak nélkül is megállapodtak, hogy ennek
mindegy, ez úgyis hülye, menjünk. A kapitánysághoz érve

72
szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben
félrerugdosták az üvegeket, hogy mégse legyen akkora
kupleráj –, aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába, ahol
megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. Azt mindjárt mondtam,
hogy nem vagyok rab, de azt is el kellet ismernem, hogy ezt
nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani, merthogy nincs
nálam még egy úttörõigazolvány se’. Már meg sem
lepõdtek. Értesítették kedves városom kapitányságát és
megkérték a kollégákat, hogy menjenek már ki édesanyá-
mékhoz, megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. Éjjel
kettõkor riasztották a szüleimet, jó hangosan, hogy a
szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az
eset után, hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni
télire, akárcsak a Bágyadt Bea anyukája.) Annyi azért
tisztázódott, hogy azonos vagyok önnön önmagammal és
így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. Amíg azonban ez
kiderült, el kellett ütni valamivel az idõt. Nekiálltunk
kártyázni, a rendõrök meg én, pedig kutya rosszul játszom.
Közben õk panaszkodtak, hogy nagyon nehéz a rendõrök
dolga, de én megvigasztaltam õket, hogy a pincéreké se
könnyû. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra,
esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott
eszébe, hogy megszondázzon. (Vagy lehet, hogy eszükbe
jutott, de azt gondolták, ez úgyis hülye.)
Annyi bizonyos, hogy már nem volt értelme hazamenni,
a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás,
gondoltam ott alszom néhány órát. Jó elképzelés volt, csak
kihagytam a számításból a Tíz Lajost. Ott volt az állomáson
a Tíz, azt mondta vonatra vár, de ezt amúgy is tudtam. A
várakozáshoz adott volt minden feltétel, Tíz Lajos elõvett
valahonnan egy üveg vermutot. Ennek a barátomnak is lelki
bánata volt, olybá tûnt nekem akkor, hogy ha összeadnánk a
világ összes lelki bánatát, a létezõ legnagyobb energiaforrás
jönne ki belõle. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt
bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba, nem igaziból volt a

73
barátnõje, hivatalosan csak haverok voltak, de a Tíz persze
abban reménykedett, hogy ettõl függetlenül egyszer még
megdughatja. Ráköltötte az összes pénzét, mert a nõ –
nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a
búvárvöcsök, ráadásul a legdrágább Martinit. Ez még nem
lett volna akkora tragédia, mint ami ezután következett.
Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból, hanem csak a Tíz szeme elõl.
Mondták a Tíznek a barátai, hogy lent van a WC-nél, de
akkor már röhögtek piszkosul. Lement a Lajos az alagsorba
és már csak azt látta, hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival
jön kifele a nõi WC-bõl, együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak!
– eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. Mondta is a
barátnõjének, hogy ezt azért nem várta volna, mire az
emlékeztette a Lajost a jeges valóságra, hogy õk nem járnak
vagy ilyesmi, csak lelki társak.
– Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos
üveget a Tíz –, lelki társak, érted?! Ez nem megy az
eszembe, mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem, és úgy jön
a dugás, vagy nem?
Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az
egészrõl (akár egy nõ!), mondtam volna neki, hogy a dolog
bonyodalmasabb, de nem akartam elkeseríteni még jobban.
Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal, azt
mondtam volna neki ott az állomáson, pirkadatkor, amit
nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem
értettem, mert akkora bölcsesség kell hozzá:
„A nõkkel az a legnagyobb baj, hogy az eszükkel nem
tudják szétválasztani, mi a dugás, mi a szerelem és mi a
házasság. Ezek mindig összekeverednek a fejükben.”
Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva
közt a tõgyét. Mert itt van például a Tíz nõje is, hiába
mondta, hogy csak barátság, azért néha hagyta, hogy egy
kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. Ez tévesztette meg a Lajost, mert
jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével
jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele.

74
Akkor már nem érdekelte annyira a lélek, se a Tízé, se a
magáé. Úgy vettem én észre, hogy ez a lelki mizéria akkor
jön leginkább elõ a legtöbb nõnél, amikor nem biztosak
benne, hogy akarnak-e dugni vagy sem. De még aztán sincs
mindig vége a kombinálásnak, mert akkor meg jön a
kérdések sora. (Persze csak magukban.) Nõs? A kocsi az
övé, vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis, biztos,
hogy nem csal meg? És még ezer ilyen.
Mondtam is egyszer a Mama Magdinak, hogy olyasmit
akar, ami nincs. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem,
saját használatra –, mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam,
de amúgy nagyon jó nõ. Na, neki aztán rengeteg sok lelki
bánata volt, nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az
éjszakát. Valakinek ki kell panaszkodnom magam, mondta,
és csak mondta. Én meg megértõ voltam, mert közben azért
ment a tévé, úgyhogy a Mama bánatából csak keveset
értettem. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan
pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!), aki szereti.
Ez nem nagy álom, eddig. Aztán ugyanennek a pasinak
szeretnie kellett volna a lányát is, na nem úgy, hanem mint
egy apuka. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak, akit mi a
Mama Magdival vártunk, további tulajdonságokkal kellett
volna rendelkez-nie, úgymint: diploma, autó, ház,
nyelvvizsga, kék szemek valamint kisportolt izomzat.
Mármost elõbb elhittem volna, hogy megjelenik a Magdi
nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO, mint egy ilyen
csodalény. Mondtam is a Magdinak, hogy sohasem megy
újra férjhez, ha egy álomra vár, de õ azt válaszolta, hogy neki
már elég volt a csalódásból, most már ragaszkodik a
boldogsághoz. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit
keresek én itt minden másnap, valamint a Hegesztõ a hét
további napjain? Az más, mondta nagyon komolyan a Mama
Magdi: a hormonok azért dolgoznak!
Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna
fel –, mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az

75
utóbbiak kerekednek felül.
De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosz-
tottam volna a Tíz Lajossal, jött a vonata, nekem meg nyi-
tott a presszóm. Egész nap talpaltam, úgyhogy üdén vágtam
neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára, ahol egy
régebbrõl ismert lány várt, állítólag. Ez különben nem egy
furfangos történet, csak annyi belõle a lényeg, hogy Balaton-
mittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. Irány vissza
kedves városomba, be az ágyba, ahol nem történt semmi.
Egyszerûen elaludtam. Két napja kalézoltam már akkor alvás
nélkül, ez persze egy nõ szemében nem mentség. Reggel
vissza a magyar tengerhez, annyi öröme azért volt az én kis
balatoni kedvesemnek, hogy õ fizette a benzint és segített
betolni az autót. Több mint négyszáz kilométert autóztam a
feledhetetlen élményért!
Hát ezért mondom én, hogy az udvarlás kiszámíthatatlan
mûfaj.

Segítség, szerelem!

– A szerelem az, ha valakivel az átlagosnál is jobban

szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom, aki kiváló
öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött.
Tudtam én, hogy valami ilyesmirõl van szó, csak nem
bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát –
nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasz-
tására, de csak néhányat említek.
Akkoriban történt, amikor átvettem végre a Pocak
szerepkörét a strandon, és én lettem az úszómester. Ahogy
az lenni szokott, ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos
a valóságban, mint kívülrõl szemlélve. Tíz óra a tûzõ napon
– még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni, plusz
tényleg figyelni kell a népeket, mert állati felelõtlenek bírnak
lenni.

76
 Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. Már tisztában voltam
vele, hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest, úgyhogy
kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra, hogyan
tudok állandóan felfújt tüdõvel, ezáltal pedig kidomborodó
mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. Elsõ szakasz: az
úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter), elsõ levegõ.
Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter), második
levegõ. Itt rövidebb szusszanás, esetleg néhány fekvõ-
támasz. A harmadik és egyben legnehezebb, ugyanakkor a
leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter),
harmadik levegõ, jobb esetben egy harsány füttyszó is
belefér. Nehogy azt higgyék ám, hogy ez volt minden, az
egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni.
Például, ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban,
egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként,
hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. Jobb karon a
bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ, hogy az
erek is elõtûnjenek – az al- és a felkar megközelítõen derék-
szöget zár be. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni, az
egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni, hogy a
hátizmok is megfeszüljenek.
A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás.
Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni, mert így
elérhetõ, hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki
kellõ áhítattal megbámulhassa. Olyankor már készülõdnek a
népek hazafelé, de még nem indultak el, mondjuk a társaság
legszerencsétlenebb tagját várják, hogy végre felöltözzön
vagy az elkószált gyereket keresik. (Külön szerencse a
zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése, gyakorlatilag
a strand egész területérõl látható.) Mindenekelõtt kölcsön-
kér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû
szõkétõl – aztán kétszer leejti. Elõször hagyja, hogy a segéd
vegye fel, másodszor viszont lehajol érte, mert a mozdulat-
sor számos lehetõséget rejt. Hogy mást ne mondjak, a
fenék- és hátsó combizmok megfeszítése, kissé tangásra

77
igazított fürdõnadrágban. A csap megnyitása a már ismerte-
tett ivás koreográfiájára hasonlít, azzal a különbséggel, hogy
elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében.
Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni, úgy kell tenni,
mintha beszorult volna. A kétkezes változatban ugyanis
lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. Ezt
követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne, hogy a
rózsából alázuhogó víz hideg. Júúúj, kiált fel olyankor az
igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. Részben még
inkább magára vonja ezzel a figyelmet, részben pedig a
szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt
a legkisebb izmok is. Ezt követõen a mosdás már
rutinmunka, lényeg, hogy az ember egy pillanatra se engedje
ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot,
ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton moso-
lyogni. Egy idõ után képes voltam arra, hogy a dákóm is
megduzzadjon – a hideg vízben! –, de csak éppen annyira,
hogy ne legyen szeméremsértõ. Persze szikár önfegyelem,
ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek
fegyelmezett végrehajtásához, de megéri. (Hasonló a
metódus a napolaj felkenése esetében is, feltéve, ha nem
inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére.)
Azt gondolhatnák, a fentiek már elegendõek a teljes
sikerhez. Majdnem, de szükség van bizonyos kiegészítõkre.
Úszónadrág (világos színû, fényes anyagból, hogy a csokira
sült bõrt kihangsúlyozza), amelynek comb- és fenéktáji
vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. Nem lehet
egyértelmûen tanga, mert az csorbítja az úszómesteri
tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek), ugyanakkor
elég szexisnek kell lennie, hogy legyen értelme hordani.
Szükséges egy síp, szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ.
Olyan nem fordulhat elõ, hogy megfújom és nem figyel
mindenki. Biztonsági szempontból is jó, de a nõzésben
egyenesen alapkövetelmény. Újságok is kellenek, Népsport
a haveroknak, irodalmi folyóirat a széplelkeknek, végezetül

78
a kettõ közé rejtve szexmagazin, ha valakivel már odáig
jutottál a dumában. A hófehér bézbólsapka és a fekete
napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak
hab a tortán. Focista barátom szokta mondogatni –
hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –, hogy
Közép-Európa legszebb férfi felsõteste, meg hogy a nõk
fejesugrás közben megállnak a levegõben, ha meglátnak.
Sajnos, ez nem egészen így volt. Most már nem tudnám
megmondani miért, de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy
elõdömnek, a Pocaknak. (Túl intelligens a szöveged, mondta
a Focista, amikor errõl panaszkodtam neki. A nõk nem
akarnak gondolkodni, tette még hozzá, csak beszélni
akarnak, de még inkább téged hallgatni. Mindegy, hogy mit,
az a fontos, hogy megállás nélkül nyomjad a dumát.)
Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon,
emlékszem, fekete fürdõruhában közelített, mint a végzet.
Rögtön beleszerettem, mert pont úgy nézett ki, ahogyan az
igazi szerelmet elképzeltem. „Ringó csípõ, telt kebel”,
ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya, pattanásos
csíkban kiborotválva a szõr. Másfél méterre feküdt le tõlem,
a medence partjára napozni, és mindjárt arra gondoltam,
hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm, már nyugodtabban
halnék meg. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam, ha
hiszik ha nem, néha olyan szemérmes tudtam lenni, mint
szûzlány az elsõ randin, úgyhogy a nagy szerelem néhány
óra múlva hazaballagott. Egy kicsit pirosabban, mint
ahogyan érkezett, de testben és lélekben érintetlenül.
(Általam.)
Néha viszont nekem is lehet szerencsém, mint például
akkor – már õsszel –, amikor összefutottam vele egy
társaságban. Hevesen vert a szívem, mert bár vastag moher
pulóverben volt, még élénken emlékeztem a nyári látványra.
Ráadásul hízott is egy kicsit, ami számomra még vonzóbbá
tette. Annyira zavarban voltam, hogy összevissza beszéltem,
de mint a Focista mondta, ezt szeretik. Annyit nagy

79
nehezen megtudtam, hogy ápolónõként dolgozik egy
budapesti kórházban, így lett Nõvérke.
– Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl,
amikor valahogyan kettesben maradtunk.
– De, hisz’ találkoztunk – vágta rá, és nem tudtam eldön-
teni, hogy most akkor ugrat, vagy mi.
– Nem úgy, hanem tudod… – vontam össze jelentõség-
teljesen homlokomon a ráncokat.
Komolyan, ennyire futotta.
– Áááá, azt nem lehet – legyintett Nõvérke, jelezve, hogy
nem vagyok komplett –, võlegényem van.
Összeomlottam, de az ember ereje megsokszorozódik
vészhelyzetben. Minden mindegy alapon felajánlottam neki a
gumimatracomat, mert eszembe jutott, hogy néhány perccel
elõbb azt kért kölcsön valakitõl. A barátnõm jön hozzám
látogatóba és nincs hol aludnia, magyarázta, de akkor nem is
gondoltam, hogy a matrac menti meg az életemet.
(Akkoriban tényleg úgy éreztem.) Nem is álmodtam arról,
hogy Nõvérke feljön velem a matracért, de jött. Leültünk az
ágy szélére és hagyta, hogy megcsókoljam. Akkor ez most mi,
tanakodtam. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem
ez a nõ? Erre föl aztán mondta, hogy ez volt az utolsó (csók),
mert tényleg van võlegénye, meg azt is tudja, hogy nekem is
van nõm.
– Honnan tudod? – kérdeztem, csak hogy ne legyek
csendben.
– Ugyan, téged ismer az egész város – válaszolta a vállát
vonogatva és ez marha jól esett, mert azt hámoztam ki
belõle, hogy õ tudja, ki vagyok, tehát felfigyelt rám.
Ennyiben maradtunk, de Nõvérke még mondta, hogy két
nap múlva hozza a matracot. Minek, gondoltam, ha úgysem
lehet semmi, ott egye a fene a matracot. Azért nem szóltam
semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan
tettem. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot, megint
hagyta, hogy megcsókoljam. Ez most hülyít, gondoltam, de

80
azt is engedte, hogy megfogjam a mellét. Most mi van,
tanakodtam tovább, de akkor meg õ fogta meg a dákóm.
Lehet, hogy szakított a võlegényével, futott át az agyamon,
ám nem vittem végig a gondolatot, mert nem volt idõm.
Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ
alkalommal, olyan hevesen vetette rám magát ezúttal, a
matrac visszahozásának alkalmából. (Különben máskor is
elõfordult ilyesmi. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt
mondta nekem, hogy akkor sem feküdne le velem, ha én
lennék az Alain Delon. Aztán – már férjes asszonyként –
hónapokon keresztül járkált hozzám, az egyik kollégám
lakására, minden ebédidõben. Le is fogyott egy kicsit és
ennek nagyon örült.)
Na, ez volt a nagy szerelem, mert olyan jó volt a
Nõvérkével, hogy olyat elképzelni sem tudtam addig.
Biztosan neki sem volt rossz, mondta is, hogy nem baj, hogy
van võlegénye, meg hogy nekem is van nõm, néha azért
meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. (Nõvérszálló!
Istenem, egy férfiember számára még kimondani is
gyönyörûség ezt a szót.)
Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. Ezt onnan
tudom, hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy
gyárban dolgoztam, hengersoron. Egy munkatársam, a
Soros, bizalmi viszonyba keveredett velem, de tényleg csak
a lelke. Õ is azt mondta, hogy valakinek el kell mondani a
dilemmáját, nekem meg olyan jámbor fejem van, biztosan
nem élek vissza a bizalmával. Ezt megígérhettem neki
nyugodtan, mert különben sem tetszett nekem a Soros,
nyilván más lett volna a helyzet, ha amúgy meg akartam
volna dugni. Na, õ mondta, az a dilemmája, hogy két pasija
van. (Ez nem olyan nagy baj, gondoltam, de aztán beláttam,
hogy néha mégis az.) Az egyik, magyarázta a Soros, gazdag,
jóképû és el is akarja õt venni. A másik meg állandóan iszik,
nincs is rendes munkahelye, viszont rettentõen szõrös a
háta, ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. De ezen túlmenõ-

81
en is, ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal
jobban dug, mint a másik. Ezt a csávát! Most akkor feleségül
menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz, kérdezte a Soros.
Nagyon fiatal voltam, ezért azt mondtam neki, hogy
szerintem a dugás hosszútávon fontosabb, mint a gazdagság.
A Soros egyébként nem hallgatott rám, feleségül ment
ahhoz a pasihoz, akinek pedig nem is volt szõrös a háta.
Nem mintha lenne jelentõsége, de önök hogyan döntöttek
volna?
Szóval, elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. Egy vidéki
újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt
mondtam, hogy sajtótájékoztatóra megyek. Minek, kérdez-
gette egy darabig a fõszerkesztõ, az MTI úgyis megírja.

(Ezt a fõszerkesztõt, a Dalit, különben imádtam, apám

mellett apám volt. Kár, hogy kegyeleti okokból – ötvenéve-
sen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál
fantasztikusabb történeteit.)

Persze, hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda), mondogat-

tam, de azért a személyes jelenlét, meg hogy az ember rajta
tartja a dolgok ütõerén a kezét, mégiscsak más. Ebbe aztán a
Dali belenyugodni látszott, csak két-három hónap elteltével
vont félre, mint férfi a férfit. Ha már nõzni jársz Pestre, mond-
ta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz, legalább a benzin-
pénzt ne számoltasd el, pláne alkalmanként kétszer. Ebbõl ki-
tetszik az is, hogy a Dali nem volt hülye, de az is, hogy a szere-
lem nekem se vette el teljesen az eszemet. (Különben nem
azért volt lesújtó a Dali, mert át akartam vágni, hanem azért,
mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ
miatt! Minek, vetette fel ennek kapcsán, itt nincs nõ?! Vanni
van, válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –, de nem
olyan mint a Nõvérke.)
Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra, amikor aztán
közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével, mégpedig-

82
len, hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én
hivatalos nõmmel. Ez bonyolult kérdés, mondtam amikor
felvetette, úgyhogy gondolkodnom kell. Szerencse, hogy
így adódott, mert a sors keze gondolkodott helyettem, hogy
stílszerûen képzavaros legyek. (Miként a helyzet.)
Történt egyszer ugyanis, hogy mentem a nõvérszállóra,
de a Nõvérke nem volt ott, mert hirtelen haza kellett
utaznia, de nekem már nem tudott telefonálni. Megkérte hát
a munkatársát, aki szintén nõvérke volt, hogy mondja meg
nekem, hogy elnézést, de nem tud ott lenni (a Nõvérke),
mert máshol van.
Mondja nekem ez a munkatárs, hogy ez van, ilyen az élet.
De miközben ezt mondta, elõrébb is hajolt, hogy pontosan
a dudái közé lássak. Én meg csak megvontam a vállam és
bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott,
tudják, ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és
mondtam neki, hogy márpedig nekem csak két óra múlva
indul vissza a vonatom. Erre az EKG felajánlotta, hogy
addig fõz teát, de ha akarom, kávét is, csak azt kölcsön kell
kérni. Jó lesz nekem a tea, mondtam, pedig a kávét jobban
szeretem, de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem.
Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába, emlékszem
az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti
angolul, hogy „Gyerünk csak!”, vagy valami ilyesmi. Na,
engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát, de nem
akart haladni az ügy, érdemben. Mégiscsak a Nõvérke
barátnõje, hogyan veszi az ki magát, morfondíroztam az
agyammal. Meg különben is, az EKG is a võlegényérõl
mesélt, nem tudom miért kellett ezt annyira nyoma-
tékosítani, amikor pedig a pasi nem is volt ott. Nem tudtuk
mi legyen, az EKG is mondta utána, hogy mégiscsak a
Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta
akkor, mert lelkiismeret-furdalása volt. Azért csak elkezdte,
hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével, sõt
egyszer meg is lesett bennünket. És tényleg, egy ilyen építési

83
barakk volt a nõvérszálló, furnérlemez falakkal. Ha egy
kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó
szögben tartózkodtak a másik szobában –, lehetett látni az
akciót. Állatira elszégyelltem magam, de az EKG mondta,
hogy nem kell , mert neki nagyon tetszett. Még irigyeltem is
egy kicsit a Nõvérkét, vallotta be most már õ is pironkodva,
hogy milyen sokáig keféltek. Arra gondoltam, folytatta az
EKG aztán nekibuzdulva, ha nem lenne nekem ez a
võlegényem, én is kipróbálnám.
– De, hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába, egy
võlegény…
– Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –, most mi
legyen?
Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most
lamentál, vagy mit kérdezget? Võlegénye van, hát võlegénye
van.
– Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG, mint aki
nem találja a kiutat.
– Hát…, szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam
alig hallhatóan, de jó füle volt mert meghallotta.
– Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a
Nõvérke?
– Az se’ olyan nagy baj, nem kell neki mindent tudni – ez
volt a zárszavam.
Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot, mert
az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem, mint a
Nõvérkébe.
Rossz volt utána hazafelé, mert lelkiismeret-furdalásom
volt a Nõvérke miatt, ráadásul az a rohadt vonat minden
állomáson és megállóhelyen megállt. Megfigyeltem azért,
hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl
szokta tenni magát, feltéve, ha nem bukik le. (Az EKG is
mesélte, hogy hajszálra így volt vele.) Járkáltam tehát tovább
a nõvérszállóra, egy ideig csak annyi volt a változás, hogy
szimplán számoltam el a benzinpénzt. Egy ízben azonban az

84
ágyban találtam a Nõvérkét, de nem a dugásra várt, hanem
aludt. Keltegettem egy darabig, de azt mondta, hogy nagyon
álmos, mert hajnalban jött haza. Azért, ha akarom,
megdögönyözhetem, tette hozzá engedékenyen és én el is
kezdtem. Hanem akkor az eszembe villant, hogy merre
járkálhatott ez éjnek évadján, a vadhírû Fõvárosban.
Döngölés közben kérdeztem tõle, hogy kivel mászkált. Azt
mondta haverokkal, de ez már tényleg gyanús volt. Hát
kiderült, hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl,
aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét, mint Kukori a
mûmenyétet..
Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom
a motorosokat.)
– Itt, ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve,
amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához.
– Itt – bólintott a Nõvérke, mintha mi sem történt volna.
Önérzet is van a világon, a rohadt életbe, se szó se
beszéd, kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam.
Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom, hogy beszélni
tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét.
– Tudod te, hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és
azt gondoltam, majd ettõl jól magába roskad.
De nem roskadt, azt mondta, hogy több mint egy éve
hitegetem, hogy otthagyom a nõmet. Erre mi a válaszom?
Az más, mondtam neki, mert úgy éreztem, tényleg más. És
még azt is tudja, hogy megtömítettem az EKG-t, folytatta,
úgyhogy ne dumáljak, mert neki ugyanúgy joga van mással
dugni, mint nekem. Kurva vagy, zártam le a parttalan vitát és
úgy éreztem magam, mint egy eltaposott pondró. Rette-
netesen fájt a Nõvérke hûtlensége, csak hosszú évek múlva
voltam képes belátni, hogy valahol – a dolgok legmélyén! –
igaza volt.
Sokáig könyörögtem még neki, hogy kezdjük újra,
hajlandó lettem volna meghalni érte, sõt, esetleg feleségül is
venni, de õ már nem akarta. Furcsán lett vége ennek a

85
szerelemnek, csak azért mesélem el. Mentem fel a
Nõvérkéhez könyörögni, beszálltam a liftbe és a negyediken
még szerelmes voltam, a hatodikon meg már nem. Valami
elpattant bennem, fogalmam sincs, hogy micsoda.
Ide tartozik továbbá, hogy megcsalatásom után –
bosszúból, valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán –
meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. Tudják mit
mondott? Hogy ne szemétkedjek, épp’ elég volt, hogy
egyszer sikerült elcsábítanom, sose’ bocsátja meg magának
azt se’, pontosan a võlegénye miatt. Különben is, nagyon jól
tudja, hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével, ezért is
mondta meg neki, hogy õt is elcsábítottam, csak hogy a
barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. Úgyhogy,
hagyjam õt békén, ne nézzem kurvának!
Ezeket mondta. Tudják követni? Nem tudom, én azóta
sem értem.

Annyi vált csak világossá elõttem, hogy mindenki össze-

vissza beszél, és ugyanígy: összevissza dug.

Emlékeznek még ugye a Mama Magdira, akinek az a nagy

álma volt. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant
kocsmában, ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük
az éjszakát. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét, mert
õ is olyan szerelembe esett, mint amilyenrõl eddig szó volt,
de õ tényleg nagyon ráfázott. Azt mesélte, hogy egyszer,
amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból, találkozott
egy férfival – kár, hogy nem hallották, micsoda áhítatos
átéléssel mondta ezt a szót: férfi –, aki megkérdezte tõle,
hogy segíthet-e cipekedni. Ezt különben a Mamának úgy
kellett kikövetkeztetni, hogy a pasi ezt akarja, mert nemigen
értette, az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. (S mint
ilyen, ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakóte-
lepén.) Jól jött a segítség is, meg aztán mégiscsak egy
katonatiszt volt, még ha orosz is. Mama Magdi tehát átadta

86
a cekkereket, s így masíroztak aztán egyenest a Mama
lakására. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál
állomásozott, de közben nem mulasztotta el meggyömö-
szölni a háziasszonyt, mégpedig nem is akárhogyan. A
csillárt is lerúgtam a plafonról, úgy éreztem, egy úthenger
gördült végig rajtam, magyarázta a zenegép mellett
érzékletesen a Magdi. (Ez csak azért nem esett rosszul
nekem, mert a lélektani részletekre koncentráltam, meg
marhára zavart az ordító gép is.) Szóval ez a katona a
hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével, s attól
kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála.
Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét, mert
üzletileg akart befektetni, de fõleg, mert ivott. Amikor aztán
a Magdinak elfogyott a pénze, nem mert szólni a tiszt
elvtársnak, meg volt gyõzõdve róla, hogy azon minutában
eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. (Okos asszony volt.)
Elõször elkezdett kölcsönkéregetni, de aztán az sem volt
elég, beállt kurvának. Na, nem úgy igaziból, csak egy öreg
pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért), aki aztán
hozta a barátait is. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva,
de azt mondta nekem, ott, a zenegép tövében, hogy
egyáltalán nem bánta, mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme
mindenért kárpótolta, továbbá folyamatosan össze tudta
vetni, micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó
szerelem között. Igen ám, csakhogy az orosz így is eltûnt,
pedig volt pénz, meg a fogadó ország hadseregének
hátországa is minden igényt kielégített. A Mama ekkor
feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához,
ahonnan rövid úton kipenderítették, hiába hivatkozott a
szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan
barátságára. De nem adta fel, volt valami baráti társaság,
aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte, hogy keresse
meg neki a Gorcskovot. Szomorú hírrel tért vissza az elnök,
azt követõen, hogy õ is bement a laktanyába, mert azt
mondták neki – illetékes helyen! –, hogy a Vitalij G.,

87
(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy
üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek. Elõször
azt tervezgették, hogy rögtön lelövik, de aztán eszükbe
jutott, hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni
egy jó kiállású õrnagynak, függetlenül szerény üzleti
képességeitõl. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet –
akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira
jutott a nyelvben, elkezdett leveleket küldözgetni a
Kremlbe. Most, a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a
válaszra vár, mondta a Mama és én tényleg sajnáltam.
Mindenki tudja, hogy onnan, ahol a Mama Magdi akkor
éppen tartott, nincs visszaút. Pont, amikor megtalálta az
igazit!
Nyilvánvaló, hogy a szerelem áldozata lett, mert a lelkét
legyõzték a hormonok.
(Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok,
akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak
szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról.
Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba, legalább öt
éves gyakorlattal.)

Házasság céljából

Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû

mozgalmi jelszó jut eszembe, amikor esküvõre készülõdõ
párokat látok. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még)
tabu, kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi
– szerszámával verni a csalánt. Mentségemül csak annyit:
a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges
tanulságokkal bírnak, senki sem úszhatja meg!
Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában, ott
szoktunk sétálni, világmegváltás céljából. Nagyon messze
volt még az ezredforduló, úgyhogy a Dagi azt mondta, hogy
õ nem vágyik semmi különösre, csak boldog házasságra meg

88
apró kis lurkókra. (Jobb lett volna neki, ha a Holdutazást
tûzi ki célnak.) Húsz év múlva megint találkoztunk, de
akkor már bazi nagy, fekete Mercedesszel jött, elgurultunk a
platánsor alá is.
– Három év után, ha megfogom a feleségem fenekét,
olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi,
de egyáltalán nem volt mélabús, vagy ilyesmi. Inkább csak
leszögezte, hogy ez van. Az nem lehetséges, hogy normális
ember mindig ugyanazzal keféljen, folytatta, én meg csak
hümmögtem.
– A házassággal tényleg valami baj van, az biztos – tettem
hozzá immár hangosan –, az istennek se’ tudjuk rendesen
csinálni.
– Nem is lehet, barátocskám – lendített tovább a
kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. Mert a
keféléshez nem kell a házasság, viszont a gyerekneveléshez
meg kell, tudod: a család!
Ebbe nem akartam belemenni, túlságosan lápos talaj az én
gyenge fejemnek. Arra kértem inkább a Dagit, mesélje el a
válását, nem mintha érdekelt volna, ennek a zegzugaiban úgy
ismertem már a járást, mint anyapatkány a malomban. Csak
mégis, a beszélgetés fonala miatt. És akkor a Dagi elmesélte.
(Az egyiket, mert különben volt neki még ezen kívül három.)
– A feleségemet, azt amelyikrõl szó van, úgy ismertem
meg, hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között, de
kivárta a sorát. Úgy csúfolták: Faros, mert akkora feneke
volt, hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. Ez engem
egyáltalán nem zavart sõt, ki nem állhatom a poszka nõket.
Ha addig élek mint a teknõsbéka, akkor se’ fogom
megérteni, hogy miért fogyókúráznak ennyire meg-
szállottan. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt, mert azt
látják állandóan, hogy egy nõnek úgy kell kinéznie, mintha
már meg se érné a holnapot. Ezen a Faroson aztán volt mit
fogni és én fogtam is rengeteget, folyton tömítettünk,
úgyhogy gondoltam ráhagyom, amikor azt mondta: csinál-

89
junk eljegyzést. (A Farosnál különben a házasélet szerves
részét képezte a sikongatás. Egyszer átmentem a szom-
szédba, kértem a hajcsavaróba meg az erõs, klimax-közeli
irigységbe burkolózott háziasszonyt, hogy egy kicsit
halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. Azt mondta erre
– a felmosórongyot harciasan lóbálva –, hogy maga dumál,
maguk hangosabban „dimbulnak”, mint egy tûzoltó-
zenekar. Ez csak úgy eszembe jutott.) Csináltunk tehát
eljegyzést, de az már gyanús volt, mert a Faros faterja még
tapétát is hozott, hogy akkor azzal kell kitapétázni a
kisebbik szobát… Sodortak az események. Elhatároztam
szentül, hogy hûséges leszek nemileg is. Úgy értem, a
magam módján én mindig is hûséges voltam, mindent
megadtam a nõimnek, de másokkal is akartam kufircolni.
Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria), hogy amikor
üzleti útról jöttünk haza a haverokkal, mindig bementünk
valamelyik kuplerájba, de amíg õk fent hancúroztak, én lent
újságot olvasgattam. Egy kidobógyerek félre is értette a
helyzetet, jött nekem udvarolni, mert azt hitte homokos
vagyok. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. Így teltek
az évek – szám szerint másfél –, de akkor elkezdtem
megunni a Farost. Elhatároztam, hogy feltárom elõtte a
probléma lényegét, majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a
kiutat. Hat napig cirkuszolt, de a hetedik napon megpihent,
akár a Teremtõ. Akkor aztán kérdezte, hogy mit akarok.
Nekem már készen álltak az alternatíváim, mindenekelõtt
megkérdeztem tõle, hogy nem szereti-e esetleg a nõket,
mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat, tudod, ahogy
a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. Erre
azt mondta, hogy még a saját testével sincs kibékülve,
nemhogy egy másik nõ kellene neki. Akkor legyen
partnercsere, vágtam rá azonnal, nehogy megittasodjon az
elsõ sikertõl. Azon gondolkoznia kell, hümmögött a Faros.
Jól megrághatta a dolgot, mert este már jött is, hogy
rendben, mármint a partnercsere. És ott jöttem rá a nagy

90
igazságra: a nõ is unt már, csak nem mert szólni, meg õt
jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni
kilencedik hónapban megszületett). Az elsõ ilyen
kísérletünk hamvába holt, mert a másik pasinak annyira
büdös volt a lába, hogy muszáj volt otthagyni õket.
Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és
válaszoltam az összes jeligére. Végül az jött be, hogy „Csak,
ha komolyan gondoljátok!”. Na, mi aztán komolyan
gondoltuk, olyannyira, hogy körülbelül kétezer kilométert
autózgattunk szerte az országban, mire egy olyan pasit
találtunk, aki a Farosnak is megfelelt. Nem értettem
különben, mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje, mint a
kitaposott kozáksapka, de hát nem nekem kellet ágyba bújni
vele. A felesége meg pont olyan átlagos volt, még gondoltam
is, hogy ezért kár volt annyit autózni, a lakótelepen is tutira
találtunk volna ilyet. Csak hát a nagy szemérmesség nem
engedi, hogy a magányos lelkek összejöjjenek. Lehet, hogy
két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi
után, esetleg éppen utánad, de te nem tudsz róla és ettõl
mind a ketten csak szenvedtek. Meg kéne próbálni:
kitennénk az ajtóba, mint a melegvíz számlát, hogy „szexet
akarok!”. Sokat javulna a világ közérzete.
Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj, hogy túl jó
volt a Farosnak. Nem fogod elhinni, de titokban kezdtek el
találkozgatni, csak azt tudnám minek, amikor úgy is annyit
dughattak, amennyit csak akartak, még a szemem láttára is
akár. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros, hogy õ
szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül, mert
megtalálta az igazit. Normális vagy? – kérdeztem, de csak úgy
költõien, mert biztos voltam benne, hogy nem az. Emlékezzél
csak vissza, nem volt az olyan régen, hogyan találkoztatok.
Nem baj, vonogatta a vállát a Faros, õk ezt már megbeszélték
és arra a megállapításra jutottak, hogy mind a ketten
megtalálták az igazit. Mármost, mennyivel jobb a gyûrött-
fejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre, meg bejárni vele

91
partnercsere után kajtatva a fél országot, mint velem,
feszegettem tovább a húrt, mert akkorra már a lakás meg a
kocsi árának kiszámítottam a felét. Õk olyat nem fognak
csinálni, válaszolta határozottan a Faros, nekik arra nem lesz
szükségük, mert annyira szeretik egymást. Én meg csak
annyit mondtam: ez õrület!
Hát, ez volt az egyik válásom, csapott nagyot a vállamra
a Dagi, mint aki vigasztal. Pedig nem voltam elkeseredve,
beletörõdtem már régen, hogy a nõzésben nem látok át a
szitán. Például azt sem értettem soha, hogy miért az a nõi
cipõ a legdrágább, amelyikben a legkevesebb a bõr. Valami
ilyesmi volt a Faros esete is.
Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél, de most
hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka, hogy a lánya
azért nem jött hozzám a tanfolyamra, mert pszichológushoz
kellett vinni: otthagyta a fiúja, pedig már az esküvõ
idõpontja is ki volt jelölve!
C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet.)

92
Ballag a katona
 – Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj,
amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját
figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az
is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan
fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a
Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái.
Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra,
mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona
menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát
nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a
második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely
tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg
berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a
kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ
megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi
rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a
kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal
lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli
hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött,
hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben –
kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az
„igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt
sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de
annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad.
Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már
együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem
írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az
õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert
a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95
desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében.
Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmak-
kor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S
miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek
tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját
megtestesítõ, lepedõnyi papírt.
Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik
végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy
végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen
költõien.
– Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõ-
sítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy
bizodalmam.
A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk
tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott
pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a tere-
pet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) meg-
próbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyene-
sen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi
eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel
nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én
vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a
világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a
Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem
találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek,
legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a
szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ
mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már
annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált,
hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam
tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –,
irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas.
Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor
aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket
(bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96
felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai
célját elérte.
– Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ
együttérzéssel a Pisze.
– Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes.
Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat
hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont
csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban
elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a
szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a
szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam,
hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és –
sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint
bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze
két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a
Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem
(szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék.
Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett
kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû
mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított
ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta!
Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a
legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan
voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal
büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy
nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is
volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben
reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az
ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a
piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék
sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra,
teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott,
viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta
azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé
állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97
nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! –
meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom
a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös
akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elma-
radt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia
szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és
szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”.
(Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez tényle-
gesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint
a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle
tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont
a Pisze egyre mászkált.
– Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megér-
tést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben.
Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak,
virágom, virágom”, de a Piszét választottam.
Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet
–, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes
áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt.
Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a
kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre,
hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy
milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már
be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan
kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami
következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell
ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de
egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy
Mahatma Gandhi kellett volna hozzá.
Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem
ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az
eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a
fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat.
Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a
segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98
(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment
egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert
különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt
gondoltam…)

Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik:

közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a
leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a
behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak
szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –,
forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra
jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó
nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam
volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de
õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem
volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró,
mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot
tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát
húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû)
ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette
a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna
Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik
fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég
nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az
Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az
elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi
teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen
megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen
voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt
a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le
kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást
sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre
a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt
a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem
csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99
mindenkit meghajtott, aki az útjába került. Nem azért,
mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke
volt –, de az volt az alapelve, hogy sosem lehet tudni….
Abból kellett kiindulni most már, hogy a Sörös nagyon
szerette a Beatlest, „Egy nehéz nap éjszakája”, meg ilyenek.
Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól, hogy
szereti-e a Beatlest. Azt mondta, nagyon, de erre meg
mertem volna esküdni. Szerintem, ha Csajkovszkijt
mondok, éppen úgy örült volna, legföljebb fogalma se lett
volna, hogy kirõl van szó. Az Ajándék akkor már el volt
szánva mindenre, legalábbis úgy tûnt.
– Hát, ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a
raktárba, a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz.
Nem lett semmi, mert egy óra múlva, amikor én is
bementem a rekeszek közé, hogy összemelegedjünk, az
Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol.)
Teljes meglepetésemre azt mondta, hogy ez neki
megalázó, mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi
ilyen, szipogott –, most is azért hívtuk ide, ne is nézzük
hülyének, mert csak azt akarjuk. Erre aztán már tényleg
mondtam neki, hogy szerintem neked ennél csak az lenne
megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –, ha nem néznénk
benned a nõt. Ebben van valami igazság, törölgette a szemét
az Ajándék („Nem folyt el a festék?”), mert tényleg jól esik
neki, amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon.
Nem is tudja, hogy van ez, mert õ is szereti a szexet, mégis
jobb lenne, ha a férfiak a lelkét is akarnák.
– Mindegyikkel lelki életet akarsz élni, amelyik
megbámul vagy megkíván? – kérdeztem, mert ezt most már
tisztázni akartam. (Látszik, hogy nagyon fáradt voltam.)
– Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az
Ajándék –, én nem tudom olyan jól kifejezni magam.
Nem akartam megbántani, hogy szerintem inkább azzal
van a baj, a nõk legtöbbje nem egészen õszinte, még
önmagához sem. Ez tudományosan be van bizonyítva, egy

100
Freud nevû tudós már régen megállapította. Hangosan
inkább csak annyit mondtam, hogy azért mégis próbáld meg
körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak, mint
mondjuk te (az Ajándék). És akkor megpróbálta körülírni.
– Mert vannak mégis elvárások, amiket a tisztességes nõk
legalább látszatra be akarnának tartani. Például, hogy ha
utánam fütyül valaki az utcán, akkor úgy teszek, mintha
kikérném magamnak, pedig közben meg marha jól esik. Meg
nem fekszem le az elsõ randevún, minimum a másodikat
meg kell várni. Ez egy szabály.
(Két közbevetésem is lett volna, ha ügyeltem volna a
részletekre. Az egyik: ez esetben mit keresel itt, a Bisztró
elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik, mint a
grillcsirkét? Van nekem egy barátom, akivel az elsõ
alkalommal lefeküdt a nõje, mégis húsz éve élnek boldog
házasságban, a nagyobbik lányuk most diplomázik.)
– Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a
sérelmeit az Ajándék –, egyik sem hûséges. Persze én is
lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval, de abba már két
éve szerelmes voltam, csak felesége meg gyerekei vannak
neki. Az a legnagyobb baj, hogy az embernek szinte
belefájdul a feje, annyira nem tudja eldönteni: mi legyen.
Mert sok pasi van, akivel szívesen ágyba bújnék, de akkor
meg mit szólnak. Elsõsorban is a fiúm mit szól. Még jó, ha
csak üvöltözik velem, és nem vág pofán. Ott van például ez
az álmom, hogy egyszerre több férfival legyek együtt.
Amikor a szexfilmeket nézegetem, mindig az jut eszembe,
hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan
izmosak, meg akkora szerszámmal – , mégsem mertem még
kipróbálni, csak egyszer, amikor ittam egy kicsit. A
barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról
trécselnek –, hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már, de
õk sem merték kipróbálni. Most erre én mondjam a
fiúmnak, hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg
komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik, hogy

101
miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha
nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell
vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig
olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint
a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem
jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak
– A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad
a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat,
hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm
és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer
már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról
valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem
bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért,
mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak
õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim
csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret
kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a
lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol,
akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak
egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz
gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg
olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és
tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla.
Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután
tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mond-
hassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint
amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni,
mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése
elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket,
pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert
szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen.
Én biztosan nem.
Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben
sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem.
Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102
hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg
ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki
életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután
következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden
határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam.
Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti
elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra
rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére.
Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni
–, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé
szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt
is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani
az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel.
– Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó –
magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni.
Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe!

A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre

emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az
úgynevezett udvarlás sikerének érdekében.

A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett –

legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt
gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Bele-
néztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és
megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ
kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás
haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy
nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak,
cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az
öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel
összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103
általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések
szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy
az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre
szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint
kicsi vagyok, kopasz és kövér.”)
Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a
rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám
volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól
tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis
rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével –
magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem,
teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak
fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy
normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem
egyáltalán szóba álljon.
Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki
magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú
szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A
viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még
csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is
komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember
megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a
krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja
a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól,
hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen
kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már
belülrõl diszkót vagy autópiacot.
A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban
ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök
egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt.
Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarc-
lámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy
órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el,
közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de
olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104
keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes
kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólya-
gosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar
nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis
láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetet-
len harci díszek körvonalai.
Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét
szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen
felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek
ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg
formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra
kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés
céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan
frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert
arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te
hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel
megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a
vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenem-
ben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…)
A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette.
Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre,
elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább
az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést
meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett
valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam
magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz
nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont
megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ
mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a
helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú,
szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt
megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek
se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és
vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó
levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105
konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam,
hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden
házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag
terjengését valamelyest megakadályozzam.
Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy
tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem
láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön
hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a
forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon
befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos
lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab
kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a
szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül lo-
csolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevés-
nek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó
gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején –
halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ
fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát.
Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem
magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést
szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.)
Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a
külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának.
Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy
szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket
tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak
áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is.
Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság

– Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben

pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk
járni télen is, mi naturisták.

106
 Ez biztosan nem komplett gondoltam, mert a naturista,
az azt jelenti, hogy nudista, azaz meztelenkedõ. Márpedig az
én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet
jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek, formás
fenekekkel. (Ilyen szempontból esetleg még némileg
túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba, hatalmas mellekkel,
amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben.)
Tehát, mit keresnének ezek a, hogy is mondják: naturisták,
télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy
ilyen, már elnézést, de ütött kopott nõ képviseli õket a kis
cekkerével. Lehet, hogy tárgyalópartnerem is érezte a
fenntartásaimat, mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át,
amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az
általam olyannyira hiányolt nap. Ugyanez az embléma
díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecs-
kéjén is. Ebben leírták, hogy bár õk Délegyházán szeretnek
igazából lenni, és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –, de
„tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani, hogy más
alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek, ezzel is
erõsítve a közösségi szellemet”. Ez nekem már eleve gyanús
volt, de ne vágjunk a dolgok elébe.
Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek
tárgyalni, de annak meg alig értettem a szavát, annyira
dadogott szegény. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl,
hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek
a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!), hanem a
természetesség iránti igény. Azért akarta ezt az én fejemben
tudatosítani a dadogós, mert igényt tartottak a szolgálta-
tásaimra és azt hitte, ettõl beijedek. Minthogy akkoriban
masszõrként dolgoztam éppen, nekem ezen a téren nemigen
lehetett újat mutatni. A masszõrfülkében úgyis mindenki –
nõk, férfiak – meztelenre vetkõzött, édes mindegy volt
tehát, hogy különben miben járkálnak. Felõlem akár
télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. Láttam a
dadogóst, hogy a plafont nézegeti mélabúsan, meg a kis

107
füzetecskéjét gyûrögeti, éreztem, hogy kényes pontjához
érkezett a tárgyalás. Az volt a kérdés, hogy mármost akkor
én, mint ugye a masszõr, azonosulok-e az õ nézeteikkel. Hát
persze, mondtam erre, mert bennem is nagy volt a
természetesség valamint a borravaló iránti igény.
– Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a
dadogós.
– Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én, tisztán
szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. Egy masszõr
ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –, olykor
lendületes mozdulatokat is tesz, nem várhatja el tõlem senki,
hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon
lengedezzen, mint a szélfútta zászló. (A rosszabbik esetet,
jelesül ha ágaskodik, szemérmesen nem is hoztam szóba.)
– Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a
naturizmus elszánt híve.
– Gatyában – mondtam ki a verdiktet.
– De nem azért ugye, mert nem ért egyet az egyesület
alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára
leglényegesebb problémát, mert valamiért nagyon fontos
volt neki, hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelen-
kedést.
– Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam
már-már ünnepélyesen –, de gatya az kell.
Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam
bele büszkén, hogy megõriztem a szakma tekintélyét.
Mindenki beláthatja, hogy egy olyan magas hivatalban, mint
amilyen a masszõré, nem járkálhat az ember pucér fenékkel.
Hogy csak a hátsó régiókat említsem.
Hát, nem tudom ki hogy van vele, én el tudom képzelni
más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem
erõsítésének, mint hogy ivarérett, egészséges férfiak meg
nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára, teljesen
pucéran. Senki ne akarja velem elhitetni, hogy ennek nem a
szex a lényege, mert ha mégis, akkor nekem orvoshoz kell

108
fordulnom. Nem akarnék a csiklandós részletekbe
belemenni, mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját.
Egy biztos, a naturisták intelligens, rendes emberek voltak,
de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti
igény. Csak azt nem értettem már akkor sem, hogy miért
kell a mellébeszélés.
Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr
dolga sehogyan se könnyû, ha jó nõt kell leápolnia. Hiába
tettem úgy, mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna,
azok a fránya hormonok csak dolgoztak. Tetejébe a nõk sem
mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám, hogy az
izmaikat fellazítsam, nem egy kifejezetten provokált.
Volt, hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat
„gyúrásával”. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos,
hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen
kitárgyalták, milyen bizsergetõ érzés, amikor egy férfi ott
nyúlkál – vagy közel ahhoz –, ahol egyébként csak a férjeik,
fiúik tehetik. Szóval kényes a helyzet mindenképpen, hát
még ha olyanok jönnek sorban, akik az átlagosnál is
fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire.
A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek, hiába no,
menthetetlenül naiv lélek vagyok. Mindjárt az elsõ
alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra, akik a
felsõ soron kerestek maguknak helyet. Rutinos kabinos –
merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem –
nem szereti a felsõ sort. Az még csak hagyján, hogy
lépcsõzni kell, de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig
a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a
szappantartóját. A felsõ sorban húzták meg magukat az
alkoholisták is, hogy még mielõtt beültek volna az ezer
fokos gõzbe, legurítsanak valami kis szeszt, biztossá téve
ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. Az ugyanis
gyakran elõfordult, mert a felsõ soron már eleve olyan
fülledt hõség uralkodott, hogy még makkegészségesen sem
igen lehetett bírni. Na, szóval erre a veszedelmes helyre

109
vonult a pár, a Szépék. (Csak én hoztam össze õket ilyen-
formán, valószínûleg nem voltak házasok, hisz’ különben
minek jártak volna az 57-esbe kufircolni.) Telt-múlt az idõ, de
Szépék csak nem akartak elõkerülni, ráadásul felfigyeltem egy
hangra, olyan volt, mint amikor valaki összeesik. Tényleg
annyira hülye voltam, hogy elkezdtem aggódni. Elõször csak
lentrõl kiabáltam („Rosszul van, asszonyom?”), de aztán a vég-
sõ lépésre is elszántam el magam, felmentem. Szépné egyálta-
lán nem volt rosszul, de valóban lerogyott a padra, csakhogy
nem egészségügyileg, hanem a gyönyörtõl. Szép úr nem vette
különösebben a szívére az indiszkréciót, ez kitûnik az alábbi-
akból is. Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül, kissé lihegve
– és megkérdezte, hogy mikor engedem már meg a gõzt!
– Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni –
magyaráztam komolyan, gondoltam annyi pénzért, mint
amennyit õk fizetnek, nyugodtan nézzenek hülyének.
– Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még
mindig rezzenéstelen arccal.
– Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant
tovább.
Mindkettõnkbõl kitört a nevetés, csak Szépné pirult el
egy kicsit, amikor elindultak az általam megjelölt irányba.
Az asszony azért nem mulasztotta el, hogy kacér pillantást
vessen rám, s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a
lépcsõsoron.
Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad.

(Azt mondja a lektor, tudják az, aki belekotorászik a

kéziratba, hogy már tisztára dicsekszem, legyek egy kicsit
visszafogottabb. De hát õszinteséget ígértem, csak azt írom,
ami volt. Azért visszafogottabb leszek, pedig az alábbi törté-
net nem biztos, hogy alkalmas erre.)

Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ, a Mali. Masszírozás után

mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto-

110
zott, hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata, hogy –
szerinte – megöregedett, mondjuk például én a fia lehetnék.
Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni, hogy
most akkor ez mûbánat vagy mi, mert különben állati jól
tartotta magát a Mali, pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb
nálam (43). Addig-addig sóhajtozott („Á, a maguk fajta
fiatalemberek már rám sem néznek.”), amíg egyszer
összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem, miért
zavarja a korkülönbség.
– Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és
véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas
melleit.
– Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel.
– Például magát – kuncogott a Mali, a szappan meg éppen
leesett, muszáj volt lehajolnia érte.
– Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a
tárgyalás, vagy ha úgy tetszik, az udvarlás be is fejezõdött.
Hónapokon keresztül egyetértettünk abban, hogy nagyon
jó ez a korkülönbség, mert direkt izgató, hogy az anyám lehet-
ne. Eddig ez nem sztori, csakhogy volt a Malinak egy lánya, a
Kis Mali, aki viszont tényleg úgy nézett ki, mint a szexújságok
sztárjai, szerepelt is ilyen helyeken. Szerintem a város legjobb
nõje volt, de hát ez ízlés dolga. A Kis Malira rá se nagyon
mertem nézni, még csak gondolatban sem jutottam el odáig,
hogy jól megudvaroljam. Úgy két évvel az anyukájával mege-
sett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a
Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. Helyes
kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas
hivatalba készültem bejutni, de a portás elzavart. Megpróbál-
tam terepszínt felvenni, de legnagyobb meglepetésemre a Kis
Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról.
Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem
magamhoz, de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és
azon gondolkoztam, hogyan magyarázom meg a kalauznak,
miért nincs jegyem. (Az árlapot meg sem mertem nézni.)

111
 – Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali, merthogy
érezte rajtam a zavart, de ehhez nem kellett parafenoménnak
lennie.
Itt már nem lehetett mellébeszélni, vannak olyan
helyzetek, amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen
megtörik az ember. Elmondtam a Kis Malinak, hogy
dehogynem, nagyon is tetszik, de én egy kis senki vagyok
hozzá képest. Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi
természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem –
legfõbb ellenérvet.
– Azt is be kell vallanom, hogy anyukáddal is volt
kapcsolatom sõt, néha még most is feljárok hozzá.
Gondoltam ez hatni fog, mert tényleg nem mertem
kikezdeni egy igazi bombázóval.
– Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali, az összes
pincér minket figyelt – anyukám mesélte, hogy szeret veled
lenni.
– Elmesélteee…?
– El, már régen.
– És…
– Én is ki akarom próbálni.
A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani
magyarázatát is. Azt mondta, hogy anya meg lánya között
mindig van egy kis rivalizálás, legalábbis köztük van.
Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával, nem
haragudott ugyan, de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi
helyzetünk.
Így történhetett meg az a skandalum, hogy enyém
lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje, mert különben
labdába sem rúghattam volna. Az meg már csak
természetes, hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának
(hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali
azt mondta: válasszak. Én meg a Kis Malit választottam,
mire az anyja közölte, hogy az úgy nem jó. A döntés neki
csak akkor felelt volna meg, mármint a Nagy Malinak, ha õt

112
választom. Akkor inkább legyünk hárman, úgy mégis jobb.
És akkor hárman voltunk, de csak néhány hétig, mert utána
elköltöztek.
Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl, hogy
tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között.
Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. (Kivéve
a Kis Malit.)

Sportot ûznek belõlem

Azért kezdtem úszni, mert kövér voltam, csakhogy menet

közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. De ez ügyben
is hibáztam, mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk
körében), aki gyõz. Volt is egy ilyen kis lelki társaság, évekig
azt hazudtuk egymásnak, hogy mi barátok vagyunk és
milyen jó, hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta
kapcsolat. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam,
gondoltam az a legtisztább, ha legalább világmegváltás után
kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel, de a
legeslegtisztább kapcsolat az volna, ha mindegyikkel
egyszerre. Eljött a lehetõség is, mert városom kis
uszodájában rendeztek egy versenyt, mégpedig olyat,
amelyiken biztos esélyes voltam. Minden együtt volt a
lenyûgözéshez, meghívtam hát a lányokat a viadalra. A
részleteket is pontosan kiszámítottam, magam vásároltam
meg a saját különdíjamat. Felvonultam tehát a
hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam, mint
Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. Akkora
show-t rendeztem a bemelegítésbõl, hogy az majdnem
kettétörte a pályafutásomat. A tribün alján kis kallantyúk
helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. Nagyon
nagy tanárnak számított az, aki ezeken az amúgy éles
vackokon végig tudott himbálózni, mint a Tarzan. Ezt én –
mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy

113
nyolc-tíz alkalommal meg is tettem, amerikai
selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt
értem el. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. Kettõ:
kifordult az egyik vállam, meg sem bírtam mozdítani. Ezzel
egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel, mert –
mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a
felkészüléshez. A paprika úgy csípett, hogy alig láttam, ekkor
bejelentettem a lányoknak, hogy bár én hívtam meg õket,
most mégis félre kell vonulnom, úgymond koncentrálni. Az
összpontosítás abból állt, hogy „most akkor mi legyen?”.
Testileg-lelkileg össze voltam omolva, minden akaraterõmre
szükség volt ahhoz, hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe.
A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem
a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben
– saját trófeámat. Van igazság, gondoltam magamban,
mégiscsak megérte a sok kínlódás, a lányok le lesznek
nyûgözve. (Már elképzeltem, amint éppen vetkõztetem a
legformásabbat, a többi meg irigykedve nézi.)
Mire visszaértem a tribünre, a négy lelki társból kettõ
eltûnt, egyszerûen hazamentek. A maradék egyike megkér-
dezte, hogy ki az a srác, aki mögöttem ért célba – talán
ötödik lett –, merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re.
Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki.
Egy esélyem maradt, a Hattyú, õ volt mind közül a
legszentimentálisabb. A Hattyú meg azt mondta, hogy én is
nagyon szépen úsztam és gratulál is, de neki a pillangó
tetszik igazán, mert abban szép egyenletes idõközönként
kilátszik a fiúk feneke. Teljesen megrogytam, ráadásul a
Hattyúnak megígértem, hogy a verseny után hazakísérem a
közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. Hõgutás
vasárnap délután volt, a buszok csak elkeseredésükben
jártak, mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a
Hattyúval. Akkor nagyon át tudtam érezni, hogy nem a
gyõzelem a fontos, mert a Hattyút bajnokként sem tudtam
meggyömöszölni. A többirõl ne is beszéljünk.

114
 Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet
feladni.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után
body buildingezni kezdtem, amit különben úgy mondanak
magyarul, hogy „testépítés”, de mindenki tudja, hogy a
nõzés a lényege. Marha nehéz egy sport, mert úgy kell
emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –, hogy
közben az ember nem eszik, talán csak annyit, hogy teljesen
ne haljon éhen. Így teltek az én napjaim is, csak még azt
felejtettem ki, hogy közben minden tagom fájt. Azért
megérte, mert tényleg jól néztem ki, és bár ez a kutyát sem
érdekelte, belsõ egyensúly is van a világon. (Azt mondta
ennek kapcsán egyszer egy barátom, a Rozi, hogy ha már
mindenáron nõzni akarok, miért nem veszek magamnak
inkább egy marha nagy autót, azzal sokkal többre mennék.
Igaza volt…)
Elérkezettnek láttam mégis az idõt, hogy versenyen is
megmutassam a világnak, micsoda izmaim is vannak nekem.
Tudtam, hogy többé nem hibázhatok, minthogy az egész
estét én szerveztem, a jegyek felét a haverjaim között
osztottam szét. Kitaláltam, hogy legyen közönségdíj, ha
esetleg nem nyernék semmit, ebben a kategóriában még
mindig biztos a szavazati többségem. Beépített szurkolóim is
voltak, a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott:
„Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen, vetette ellen egy
vézna kis csaj, de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt.
Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna, el kellett
végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket, a már
említett féléves koplaláson kívül is. Mindenek elõtt
leborotváltam magamról az összes szõrt, hogy minden kis
izomrost külön látszódjék. Ettõl olyan lettem mint az éti
csiga, plusz három nap után elkezdett viszketni az összes
porcikám. Bekentem továbbá magam barnító krémmel, a
hatás csodálatos volt. Szép sárgás foltok ütköztek ki az
egész testemen, bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is
megállapította volna a májelégtelenséget.

115
 A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. Van a
testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza, hogy szabadon
választott gyakorlat. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a
sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsma-
jelenetet. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem
értem el, de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is
emlékezett mindenki.) A hálátlan közönség is leszavazott, a
jegyek árát tehát elbuktam, de a Cuki tényleg szebb volt
mint én.
Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt, valami
menedzser el is határozta, hogy pornósztárt csinál belõle.
Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy
sportcsarnok színpadára, hogy két-háromezer ember elõtt
szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. A végeredmény –
illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses, szegény
Cuki csõdöt mondott. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok,
de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni –
és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. Szerintem
én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna.
A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserí-
tettek el, ma is azt állítom, hogy a sport igenis nagyon jó
dolog. Maradtam tehát örök rajongó. Amikor például a
szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar
bajnoknõ fényképét, azonnal szerelmes levelet írtam neki.
Én lepõdtem meg a legjobban, amikor dedikált fényképpel
örvendeztetett meg, és megírta még azt is, hogy mennyire
örül, hogy drukkolok neki. Újra tollat ragadtam, de akkor
már egészen õszintén kitártam a szívem. Nem elsõsorban a
sportteljesítménye nyûgöz le, vagy valami ilyesmi, hanem a
feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. Erre aztán
felhívott és megkérdezte, mégis, hogyan képzelem ezt az
egészet. Elmondtam, de csak körvonalakban. Azzal próbált
leszerelni, hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet, a
súlylökõk mégsem manökenek. Hát éppen errõl van szó,
csaptam azonnal a lehetõségre, egy manökennek sosem

116
írnék, annyira gebék, hogy inkább sajnálom õket. Talán
meghatódott vagy valami, mert azt mondta, esetleg –
egyetlen egyszer! – találkozhatunk, ha tényleg komolyan
gondolom.
Komolyan gondoltam, úgyhogy elutaztam hozzá (azt
már nem is említem, hogy az ország másik végében
edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. Sajnos ennek a
történetnek sem lett romantikus folytatása, egyetlen éjszaka
után közölte az én súlylökõ hercegnõm, hogy õ inkább
olimpiai bajnok akar lenni. Nem értettem az összefüggést,
mert attól, hogy néha gyömöszölünk, még nyugodtan lehet
akármilyen bajnok. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl.
Erre õ kioktatott, nem lekezelõen, csak tényszerûen. A
súlylökés egész embert kíván, ezt tudnom kell. Hát
onnantól tudtam, ám ez esetben – logikailag levezetve – a
szex is egész embert kíván. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet
érteni.
A sportot amúgy szereti az egész világ. A teniszrajongók
többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz
szépség, Kurnyikova fenekének, mint akármilyen
röptéjének. A szõke csillag egyébiránt többet keres, mint az
egész élmezõny együttvéve, függetlenül attól, hogy éppen
hányadik a ranglistán. A nõk is szeretik a sportot.
Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak
egész Európában, amióta a Klicskó testvérek a színre léptek?
(Hát persze, amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én
mondtam, hanem a feleségem.)
Bosszúsan figyelem, hogy a legmenõbb atlétikai verse-
nyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik
kísérletre tudják elindítani, állandóan kiugrálnak a manusok.
Már-már azon tanakodnék, hogy valami szabályt kellene
hozni: egy lövés egy rajt, ám akkor eszembe jut, hogy akkor
sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a
gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos
testeket.

117
 Hattyú-dal

Olyan volt ez a Hattyú, mint a vetõkártyában a hirtelen öröm,

ritkaság számba ment. Említettem már, hogy nagyon nagy
lelke volt neki, de különben jól is nézett ki. Hosszú, kecses
nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej.
Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros
ész, nem úgy átlagosan számítva, mert különben jól tanult,
hanem még egy nõhöz mérten is. A Hattyúval hosszú éjszaká-
kat beszélgettem át, de a világmegváltás után mindig a szere-
lemnél kötöttünk ki, sokáig megtartva azt az alapelvet, hogy
mi csak barátok vagyunk. A szerelmi problémák végtelen
tárházát tudta sorolni a Hattyú, ám valahogy mindegyiknek az
volt a lényege, hogy õ nem jól néz ki. Mondtam neki, hogy ez
nem tipikus lelki probléma, de nem adott nekem igazat.
– Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a
hercegnõi szemeivel.
– De hát udvarolnak neked, nem? – vetettem ellen, mert
a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani, hogy egy
csomóan szívesen megdöngetnének.
És akkor elmesélte a Hattyú, hogy sokat nézegeti magát a
tükör elõtt meztelenül, de egyáltalán nincs megelégedve a lát-
vánnyal. Aztán meg, amikor beszél egy fiúval, aki mondjuk tet-
szik neki, folyton csak arra tud gondolni, hogy neki lógnak a
mellei, nagy a feneke meg ilyesmi. Ettõl pedig teljesen elmegy
a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerel-
mes lenni. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába, síkraszálltam
amellett, hogy neki igenis jó mellei vannak, a feneke meg egye-
nesen világszínvonalú. Mindezt tisztán baráti alapon mondtam.
Két órán át soroltuk pro és kontra, de a Hattyúnál ez rövid meg-
beszélésnek számított. Végül úgy látszik, elfogytak az érvei, mert
egyszer csak, tõle szokatlan határozottsággal, felcsattant:

118
 – Jó, akkor nézd meg!
– Micsodát? – kérdeztem, mert tényleg nem tudtam mire
gondol.
– Hát az alakomat.
– Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem,
barátilag, a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ
farmer hátsó fertályát.
És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta, hogy most
akkor én vizsgáljam meg, tényleg igaza van-e a melleivel
továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. Erre
pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –, ha
levetkõzik és megmutatja, mennyire rossz alakja is van
õneki. Ott ültem tehát egy nagy, szõrõs izével leterített
pamlagon és bámultam, ahogy a Hattyú vetkõzik. Ez az
igazi barátság, gondoltam, mert a lány tényleg nem akart
semmi mást, csak elfogulatlan értékítéletet.
– Na, látod? – fordult felém, amikor már a bugyi sem volt
rajta.
– Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a
szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni.
(Még a végén azt hiszi, oda az igaz, tiszta barátság…)
Odaállt a tükör elé, ide-oda forgolódott és közben egyre
elkeseredettebben mondogatta, hogy „nézd csak meg”. Én
meg tényleg csak néztem, legalább annyira el voltam
keseredve, mint a Hattyú. Felöltözött végül és még órákig
éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket.
Talán fél év telt el az eset után, amikor a Hattyú jött,
hogy most talán mégis szerelmes, de nem biztos, mert úgy
érzi még mindig kövér. Lassan az idegeim kezdték
felmondani a szolgálatot, mondtam is neki, hogy ezen én
már nem vitatkozom. Lenne viszont egy nagyszerû javas-
latom – merthogy közben megvilágosodtam –, mi lenne, ha
megint leellenõrizném az alakját, hátha már fogyott egy
kicsit. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem
hozzá kontrollvizsgálatra.

119
 Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra, egytõl
egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú, hogy
valami rokonától kapott egy polaroid kamerát, azzal csinálta
a képeket saját magáról, hogy ellenõrizni tudja, javult-e az
alakja. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet,
ahová a gépet szokta tenni fotózás közben.) Ekkor azonban
sírva fakadt, mert – láthatom én is – az alakja semmit sem
javult. Így kesergett, amikor azt javasoltam neki, hogy
vetkõzzön le, hátha én pontosabban meg tudom ítélni a
helyzetet, kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a
dolgokat.
– Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet –
hüppögött a bánatos kis hercegnõ, de már vetkõzött is.
– Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni –
keménykedtem egy kicsit –, egy ilyen jó nõ nem kesereghet
állandóan.
Különben meg, én már a buszon elhatároztam, hogy
inkább veszni hagyom a barátságot, de a Hattyút
mindenképpen megpróbálom ledönteni, legalább az
egyikünk ne legyen teljesen hülye. Szóval amikor megindult
a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá
és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni, hogy mi
mitõl jó az õ alakján. Akkor aztán észbe kapott. (Konkrétan
amikor a melleit markolásztam.) Egy kicsit csodálkozva
bámult rám, de nem ellenkezett.
Nem jól sült el ez a dolog, mert utána a Hattyú elmondta,
hogy õneki még soha nem volt jó férfival, velem sem. Biztos
benne van a hiba, magyarázta tárgyilagosan, mert amúgy
kívánja a szexet, de igazi dugást még nem élvezett, pedig
amikor magához nyúl, akkor sikerül. Talán éppen ezért fél a
szerelemtõl, mert biztosan a férfiak is érzik rajta, hogy nem
jó neki, bármennyire szeretné is.
Mondtam akkor a Hattyúnak, hogy sok nõ van így, de
nem õk a hibásak. A férfiak tehetnek róla, akik soha nem
foglalkoztak vele, hogy neked is jó legyen. Ezzel vigasz-

120
taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit.
Elõálltam aztán egy újabb javaslattal, miszerint majd én
megpróbálom többször, hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz.
Erre föl közölte, hogy engem tényleg barátnak tekint, soha
nem úgy nézett rám, mint egy férfira.
És akkor egy kicsit szégyelltem magam.
Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak, a
Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat. (Ez
magyarán annyit jelent, hogy végre rendesen megdöngették
a hercegnõt, amitõl meg is jött az önbizalma.) A módszert is
részletesen elmesélte a Hattyú, de arról itt sajnos nem
számolhatok be. Mondtam azért neki, hogy azt én is meg
tudnám csinálni, de csak nevetett. Annyit megígért, hogy
egyszer kipróbáljuk. Azóta várom…
Elég sokszor eszembe jut ez a történet, mindig arra
gondolok, hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a
szerelemben, de a technikai részleteket sem szabad
elhanyagolni. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. Tudom,
hogy ezzel a Hattyú is egyetértene, mert mondta is annak
idején: jól lett volna, ha valaki elõbb megtanította volna
kefélni, mert sok lelki problémától megkímélte volna.

Terepszemle

Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét

panellakásokban töltöttem, amelyek olyan egyformák
voltak mint a legyek. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a
nõket abból, hogy a szobájuk hogyan volt berendezve.
Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges,
hiszen az alap, mint mondtam, adott volt.
Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett, ott derült
ki ugyanis, hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem. Ha igen, az
nem csak a pedantériára utalt, de mindjárt lehetett tudni, hogy
a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd

121
bajlódni, legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. Balra,
mindjárt az elõszobában, mûbõrrel díszített, román
ruhafogas, kis polccal, rajta kulcstartók. Ha slusszkulcs is
akadt köztük, további nehézségekkel kellett számolni, mert
akkor az apukának volt egy Zsigulija, ez esetben gyanakvóbb
volt a család, hátha hozományvadásszal állnak szemben. A
leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor
képezte, hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával
(rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. Az éjjeliszek-
rényen néhány Nõk Lapja, a fiókjában mindenféle kacatok,
„filléres emlékeim”. Fonott kosárban további újságok,
külföldi divatlapok és zenei magazinok. A falon a Modern
Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. Ez
utóbbi jó jelnek számított, mert azt bizonyította, hogy a
szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire, egyúttal a
döngetésre. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hang-
hordozó, csak példákat említek: Bolero, Koncz Zsuzsa, Négy
évszak, Carmina Burana. A könyvespolc félárbocon, elmarad-
hatatlan kötetek: Dali reprodukciók, A nap szerelmese
(Munkácsy Mihály élete és munkássága), Elfújta a szél,
valamint Agatha Christie összes. A szekrényben jobbra fent a
zoknik és a harisnyák, balra a bugyik, közéjük rejtve egy Fa
márkájú szappan. Alul melltartók, kis ingecskék és a szappan
párja dezodorban. A fiókban tengernyi bizsu, továbbá titkos
kis levélkék, romantikusabb lelkek esetében napló. (A lakás
többi részét nem említem, tíz másodperc alatt bármirõl képes
voltam megmondani, hol található.)
Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban,
és az járt a fejemben, hogy vagy az ország ilyen szegény vagy
a nõk mind teljesen egyformák. Sok más is járt persze a
fejemben, mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen
kétsége, hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen
helyre, bármi legyen is az ürügy. Sokáig nem tudtam
eldönteni, hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is
tisztában vannak-e, de aztán megvilágosodtam.

122
 A Lolához járkáltam fel sokáig, de mindig csak azt
engedte, hogy a melleit megfoghassam, több semmi. Aztán
amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra
kért, várjak egy kicsit. Már azt hittem, megint meggondolta
magát, de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a
már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. Tehát készült,
állapítottam meg éles elmével rögtön, tudta, hogy mi jön,
mégis várakoztatott hetekig. Nem bírtam megállni, hogy rá
ne kérdezzek
– Te, Lola – így, ilyen romantikusan kérdeztem – mi a
fenének hülyítettél ennyi ideig, amikor tudtad, hogy úgyis
dugni fogunk?
– Azt akartam, hogy megismerjük egymást – vágta rá a
Lola gondolkodás nélkül.
Azóta tudom, hogy ez nem egy különleges válasz, a nõk
valamiért meg akarják ismerni a partnerüket, feltéve ,ha
nincsenek nagyon kiéhezve.
A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a
fürdõszoba is. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak kevered-
ve a lány szemfestékeivel, az két dolgot jelenthetett, úgymint:
1. Túl fiatal a lány, még nem szakadt el lélekben a
szüleitõl (plusz három nap gyõzködés)
2. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske, esetleg lehet
nála is próbálkozni.
Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijá-
val, az összetartó családra utalt, fel kellett készülni rá, hogy
a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben
és süteménnyel kínál. A többféle parfüm szétszórt
egyéniségre utalt, lehetett tudni, hogy hosszú lelkizés
következik. És még ezer ilyen dolog.
(Abban reménykedtem, hogy a rendszerváltozás meg a
jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz, de ahogy
elnézem a nõk öltözködését, semmi sem változott. Az nem
létezik, hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe
Holdjáró cipõben mászkálni…)

123
 Egyetlen leányszobára emlékszem, amelyik elütött a
többitõl, a Textilé volt. A szülei teljesen felvilágosultak
voltak, a Textil mesélte, hogy amikor nem vagyok ott,
meztelenül járkál a lakásban az egész család, de azért ne
gondoljak megrontásra. Dehogy gondoltam, csak meg-
könnyebbülést éreztem, hogy nem kell olyan sokat ismer-
kedni. Úgy is lett, mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl
elõhúzott egy köteg szexújságot. Egyet a kezembe adott,
egyet maga kezdett lapozgatni. Azt mondta azért, mert az
övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. Egy
kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék
helyérõl – egy mûanyag dákót, akkor láttam életemben
elõször ilyet a valóságban. (’70-es évek vége) Meg is
mutatta, hogy ha elfordítom a végét, elkezd rezegni.
– És az neked jó? – kérdeztem ámulva.
– De még mennyire – kuncogott a Textil.
Ezt kénytelen voltam elhinni neki, mert akárhogyan is
számolgattam, én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a
szerszámomat, mint ahogyan az a mûanyag szerkezet
rezgett. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá, hogy
nagyobb is volt…
– Svédországban ez természetes – magyarázta, de akkor
én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról.
És még mondott valamit Svédországon kívül is, ami
nagyon megmozgatta a fantáziámat. Kiderült, hogy a Textil
anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen
használja is. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a
Textil apukáját, mert a mama legalább olyan jó nõ volt, mint
a lánya. Mindegy, nekem a csontosabb falat jutott, azért vele
is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást, amiket
az újságokban láttunk. Még magamnak is csak félve mertem
– és merem – bevallani, hogy közben végig a Textil
anyukájára gondoltam, nekem vele köszöntött be a svéd
szexuális forradalom.
Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno-

124
lógiai fejlõdése. Mert csak ott motoszkált a fejemben, hogy
akkora szerszámom úgysem lehet, mint amekkora a Textil
anyukájának van, igaz – és ez némi vigasz –, neki mûanyag-
ból. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag, arról
nem is beszélve, hogy tudtam, akármennyit napozok is,
úgysem lehetek olyan fekete, mint õk.
Nem tudom már, lehet, hogy éppen ezek miatt jártam
csak nagyon rövid ideig a Textilékhez, mindenesetre a dolog
hamar véget ért köztünk. Azért mégis nagy élmény volt, de
nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt, hanem
azért, mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ
az életemben, aki nem akart megismerni és nem kellett neki
semmi hülyeséget kitalálni, hogy miért megyek fel hozzá.
Lefegyverzõ volt az õszintesége, még akkor is, ha – amint
azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a
maga szépségei.
Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek…

Szeretni bolondulásig

Szerelmes is voltam, szinte állandóan. Merthogy: nem

tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl, hogy a „húsuk
az egyforma”. De a mosolyuk, a szemük csillogása, a kezek
kecses mozdulata, ez az amiért érdemes szeretve tisztelni
minden nõt. (Meg aztán anyák is õk, de ez most nem ide
tartozik.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer
vagy kétszer lehet életében az ember.
Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem, olyan
volt, mint a frissen sült cipóé, meleg és kívánatos.
Lídiától nem tudtam szabadulni, pedig semmi esélyem
nem volt. A barátomba, a Morcosba volt szerelmes, aki
viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. A Morcos
értelmes srác volt, sokat beszélgettünk, tõle hallottam elõször
Gevaráról, õ adta a kezembe A kis herceget, de amikor

125
esténként elment tõlem, tudtam, hogy Lídiához megy, és ettõl
nagyon szenvedtem. Aztán szakítottak, és én elmentem
sétálni Lídiával, hogy megvigasztaljam. Egyre többet
sétáltunk, és egyszer szóba került a szex, de pontosabb, ha itt
azt mondom, a szeretkezés. Lídia mesélt róla, hogy õ is
kívánja, neki is fontos a testiség. Minden szavára pontosan
emlékszem, azt mondta „az összefonódás szép”. (Azóta sem
tudom pontosabban megfogalmazni, hogy mirõl is van szó.)
Hallgattam Lídiát, s úgy éreztem az egész világ csak a
platánsorból áll. Azt gondoltam ugyanis, hogy ezeket, ha csak
áttételesen is, de nekem mondja. Reszkettem. A vágytól, a
reménységtõl, az el sem hitt boldogságtól. Aznap este a
takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség.
Hajnalban szerelmes levelet írtam, úgy éreztem ez a világ
legszebb vallomása, de a maga vallomásáról mindenki így
gondolja. Lídia nem válaszolt, csak szóban: félreértettem
azon az estén, õ azokat csak úgy általában érzi.
Másfél éven át kínlódtam, álmodoztam és könyörögtem,
nem tudom hogyan történhetett, de Lídia végül az enyém
lett. Minden percben vele akartam lenni, teljesen egyértelmû
volt számomra: azért születtem, hogy megismerhessem õt.
A buli olyan volt, mint akármelyik iskolai bál, eleinte
szigorú, aztán érdektelen tanárok, eleinte izgatott, aztán
vágyakkal teli diákok. Végig a Mosollyal táncoltam, egyre
felhevültebben. A lassú számoknál szorosan öleltük
egymást, arcomat mélyen a nyakába fúrtam. Nem akartam
semmit a Mosolytól, talán csak így vettem elégtételt a
sorson a sok megaláztatásért, amelyek Lídia meghódítása
közben értek. Azt akartam, hogy a számomra egyedüliként
létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes, mint a Morcos.
De akkor már érezte, sírva ment el a bálból, a barátnõje
pedig azt mondta, hogy ez nekem jó, mert azt jelenti, hogy
szeret. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt,
ahogyan a barátnõje mondta, egyenrangú partnerek lettünk.
Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek, mert a

126
szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak, nálamnál
avatottabb szerzõk. Mi a csudát tudnék még ahhoz
hozzátenni? Semmit. Vegyék számba tehát a szerelmes
irodalom remekeit, válasszák ki maguknak azt, amelyik a
legjobban tetszik és képzeljék ide, ezek helyett a botladozó
sorok helyett.
(Nekem az tetszik a legjobban, hogy „úgy élsz bennem,
akár a vérem”. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta, de most nincs
kedvem utánanézni.)
Szóval, ennyire szerettem Lídiát.
Az idõ azonban mindent kikezd, a lélek is elfárad. Ami
már megvan, amit már birtokolsz, az sohasem olyan fontos,
mint az, amire csak vágyódsz. Az álmok mindig messze
elõre szaladnak, csak az a kérdés, ki milyen elszántan kergeti
õket. Azt hittem Lídia már örökre az enyém, és egyre
komiszabbul bántam vele. Napokig nem szóltam hozzá
például, nem mintha bármi bajom lett volna, csak kínozni
akartam. Visszagondolva azokra az idõkre, el sem tudom
képzelni, miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és
ugyanolyan szánalmas. „Héjanász az avaron”, az volt, de én
voltam az erõsebb.
Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát, csak
idõ kérdése, de fizetni kell. Akkoriban pedig úgy hozta az a
bizonyos sors, hogy Lídia más városba költözött, csak hét-
végeken utaztam hozzá. Egyszer a buszon elmeséltem egy
nénikének, hogy kihez megyek, és akkor õ azt mondta: „Ja
igen, a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mo-
solygós kis öregasszonynak, hogy nem, az én menyasszo-
nyom.
– Nem tudom kedveském, de én láttam õket kézen fogva
sétálni – csóválta a fejét a néni, mint aki annyi mindent látott
már ebben a nyomorult életben.
Elhatároztam, hogy nem megyek Lídiához, egy
barátomnál szálltam meg, ugyanabban a városban ahol az én
menyasszonyom is lakott. Két nap és két éjjel zuhogott az

127
esõ, az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és
nedves volt, mint a szívem. Elhatároztam, hogy addig nem
mozdulok, amíg nem látom õt, a másikkal, vagy nélküle. A
felhõk leültek a házak közé, csak nehezen tudtam kivenni a
két egymáshoz simuló alakot. Tényleg fogták egymás kezét,
és én csak arra emlékszem, hogy még sírni sem tudtam,
egyszerûen megbénultam. Testileg-lelkileg.
Rettenetes hónapok következtek, tudom ilyenkor szinte
kötelezõ leírni, hogy alig éltem túl, de tényleg így volt.
Évek teltek el, de minden pillanatban azt vártam, hogy
Lídia visszajön. Vissza is jött, éppen a medence partján ültem.
Az edzõ azt mondta, itt van a lány, akit vártál, én meg kimen-
tem a WC-re sírni. Már nem emlékszem, hogyan öltöztem
fel, csak az maradt meg bennem, hogy a társaim nyugtatgat-
tak, azt magyarázták, csak vicc volt, Lídia nem miattam jött az
uszodába. Nem érdekel, ordítottam, beszélni akarok vele.
Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk, nehéz volt
minden, a táska a hátamon, Lídia pillantása, és a szó.
– Miért jöttél?– kérdeztem, pedig rettegtem a választól.
– Azt akartam tudni, hogy érzek-e még irántad valamit –
suttogta és a tekintetemet kereste.
– És?
– Nem, nem érzek semmit.

Ilyenkor szokott következni, hogy „egy világ omlott össze

bennem”, de az az igazság, hogy fogalmam sincs – és akkor
sem volt –, mit éreztem. Egy biztos, Lídia sokáig úgy bujkált
bennem, mint valami vírus, az a fajta, amelyiket nem lehet
kiirtani.
Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni, de azért
mégis, valamit el kell mondanom. Amikor ott van az ember
kezében a gyémánt, nem szabad úgy bánni vele, mintha csak
üveggyöngy lenne.
Ha valaki azt mondja nektek, nincs igazi szerelem, ne
higgyétek el neki, mert van!

128
 Mint a pinty (Chippendale show)

Fájdalom, ez nem az én történetem. Én mindig csak

álmodoztam róla, hogy ellenállhatatlan legyek. Bosszúból,
mert ez nem jött össze, most mégis úgy mesélem el, mintha
velem történt volna meg, annál is inkább, mert az
igazságtartalmáért kezeskedem. (Elsõ kézbõl származó,
több forrásból megerõsített információk.)

„Amikor azt mondta a pacák, hogy adjak magamról egy

úszónadrágos fényképet, mérges lettem, mert üzleti
tárgyalásra hívott, de akkor már azt hittem, meleg. Ez
különben nem lett volna baj, engem nem zavarnak, csak az
energiámat sajnáltam. Két felesnyi idõ kellett, mire
meggyõzött arról, hogy tényleg komoly az ügy, elmehetek
táncosnak, mert annyira jó pasi vagyok. Esténként kétszer
riszálod magad, aztán megdughatod akármelyik nõt és még
fizetést is kapsz érte. Ezt mondta, és nehéz volt eldönteni,
hogy akkor most ki a hülye. Mindazonáltal küldtem a
Menedzsernek fotót, és õ meg jött az edzõterembe, hogy itt
a szerzõdés. Elõadómûvész lettem, de alig tudtam megállni
röhögés nélkül, amikor kézjegyemmel láttam el a dokumen-
tumokat. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen.)
Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek, és a srácok mindjárt
meg is tanítottak a mûvészet lényegére. Úgy kellett táncolni,
hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen fel-
felbukkanjanak, olyan násztáncszerûség. Azon kívül a gatyát
kellett húzkodni, de nem teljesen, csak éppen annyira, hogy a
dákót sejteni lehessen. Na, gondoltam, ezzel nem ugrunk
messzire, de a srácok azt mondták, hogy ettõl begõzölnek a
csajok. Nehezen hittem, mert otthon ugrálhattam volna a ba-
rátnõmnek, egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeség-
tõl, még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg.

129
 És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra, már
hallottam a sikítozást, azt hittem a nézõtéren mindenki
megbolondult. Bizonyos értelemben igazam is volt, mert a
nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. Amikor nagy
nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn, amit egy külön erre a
célra gyártott gép okádott magából, és visszanyertem a
reflektoroktól elveszített látásomat, végigfutott a hátamon a
hideg. Visítoztak a nõk, nyúlkáltak felém és áhítattal
bámulták minden mozdulatomat. De nem ám ilyen
lepattant, szakadt spinékre kell gondolni, hanem csupa
csinos lány és asszony, csitrik és középkorúak vegyesen.
Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen
felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a
barátnõm, aki folyton a számlák miatt kiabált velem. Már a
színpadon azon gondolkoztam, hogy ezek vajon direkt
ezért jönnek ide?
Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé, a
srácok már az öltözõben mondták, hogy menjek nyugodtan,
kint várnak a csajok, azt kefélhetem meg közülük, amelyiket
csak akarom. Senki sem akadt, aki nemet mondott volna!
Sõt, az volt a gond, hogy nem bírtuk szuflával, azt hitték,
tenyészbikák vagyunk. Minden jóba hamar beleszokik az
ember, egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam, amit a
dugásért adtak. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a
fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”)
Tudom, hogy erkölcsileg ez olyan zûrös, de kíváncsi vagyok,
melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. Egyszer
még az is megfordult a fejemben, hogy vajon azok a nõk,
akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk, hogyan számolnak
el a lelkiismeretükkel, valamint a férjeikkel? De aztán nem
foglalkoztam vele, gondoltam, legyen az õ gondjuk.
Egy érdekes esetet azért elmesélek. Volt, akit csak úgy a
színpadon döntöttem le, de a szégyenlõsebbekkel bevonul-
tam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. A Hercegnõt a
mosdóban döngettem hátulról éppen, amikor – legnagyobb

130
meglepetésemre – arra kért, ha lehet ne szálljak el, mert még
szükség lesz egy patronra. Jól van, gondoltam, ezen ne múl-
jon, pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt, de még éppen
idejében szólt. Kiderült, hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár
a sorára, a Királynõ. Negyven körüli, valóságos nagyasszony,
olyan, amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember.
És tényleg ott várt, fenségesen bevonult a mosdóba, felhúzta
a szoknyáját és odaállt a csaphoz, a Hercegnõ helyére. Õ is
megkapta a magáét, de õ már nem kért semmi különlegeset,
úgy sikoltozott, hogy remegtek az ablakok. Kiderült, hogy a
Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. Valami
névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott
ajándékba a mi mûsorunkra. Jót mulattak, mesélte késõbb a
Hercegnõ, mert a nagynénje mondta, hogy túl öreg õ már
ehhez, meg nem is nagyon érdekli, de ha már egyszer
megvan a jegy, ne vesszen kárba. Így jöttek el a mûsorra, de
a Királynõt is elkapta az õrület. („Öt perc után nedves lett a
bugyim, fél óra után bármi áron férfit akartam.”)
Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a
Királynõ meg a Hercegnõ, végsõ soron minden elõadó-
mûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. Az
asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban, vele mûso-
ron kívül is találkozgatott. Mesélte is nagyképûen a Vandál,
hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket, ruhákat, de még
egy méregdrága órát is. Ezt már nem akartam elhinni, hiába
mutogatta a Vandál az óráját. Megkérdeztem hát a
Királynõt, igaz-e, hogy õ vette.
– Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi
élmény az életemben, kár, hogy nem találkoztam vele elõbb.
És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra, hogy ne vesszen
kárba a jegy ára!”

Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért, hogy megnézzük

az érem másik oldalát is, hallgassuk meg most az õ kis
történetét ugyanerrõl.

131
„Elõször a tévében láttam ilyen show-t, de már az a néhány
másodperc is nagyon felizgatott. Egyszerûen gyönyörûek
voltak azok a fiúk, és hazudik, aki azt mondja, hogy nem
próbálná ki velük szívesen. Legföljebb a valóságban nem
teszik meg, de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok
után a félistenek után. Ismersz annyira, hogy gondolom,
nem csodálkozol a folytatáson. Amikor ugyanis meg-
hallottam, hogy Magyarországon is van ilyen mûsor, azon-
nal elmentem, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy
valamelyikkel megdugassam magam. Élõben még jobb, még
izgatóbb a parádé. Nem is tagadom, hogy életem
legnagyobb szexuális élménye volt, amikor együtt voltam
egyszerre két ilyen csodaszép pasival. Úgy éreztem, egy
megvalósult álom az egész. Egyszer az egyik chippendale-be
majdnem bele is estem, de õ maga magyarázta el, hogy
butaság lenne. Tudod mit mondott?
„A színpadon, meg az álmokban gyönyörûek vagyunk,
de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs.”
Nem tudom igaza volt-e, azt mindenesetre máig
sajnálom, hogy meg sem próbáltam. Hátha együtt élni is
olyan jó velük, mint szeretkezni.”
Ami most már bennünket, férfiakat illet, lelkünk mélyén
mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni.
Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait.
Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna. Hajlandó
lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is, hogy a
lelkemet, meg a nagy eszemet semmibe veszik, csak a testem
kell, az is egyetlen, jól meghatározott célra. Annak idején
badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el, de a sors
megfosztott – vagy megkímélt? – attól, hogy legalább
egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe, és valaki
bemondja
„Hölgyeim, következnek a fiúk!”

132
Utánam, srácok!
(Haverok, történetek)
„Néhány lepedõt összekötve,
Leeresztettünk a földszintre,
És egy Ica nevû nõt így húztunk fel.

Felhúztuk Icát a negyedikre,

Én, a Feri meg a Bíró Imre,
És egy szekrényben rejtegettük õt.

Örvendezett a munkásszállás,
Megszûnt a nõk utáni rohangálás,
Végre szereztünk egy állandó nõt.
.
Mondta is nekünk Bíró Imre,
Bátor nõ, mert a negyedikre,
Gyáva nõ nem is merészkedne fel.

És igaza volt az Imrének,

Mert egy hét múlva a rendészek,
Mikor lebuktunk, megdicsérték Icát.

Az még csak hagyján, hogy kibírta,

Hogy egy emelet birtokolja,
És az is hagyján, hogy szekrényben élt.

Ám az mégiscsak meghökkentõ,
Hogy mászhatott fel egy szegény nõ,
A munkásszállás legtetejére.

Nahát, erre tényleg mondtuk nekik

Hogy néhány lepedõt összekötve…”

(Bereményi Géza)
 Hullámzó Balaton tetején

Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével,

háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket
(350 forint/hó). A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordul-
nom, aki vénlány volt, akkora konttyal a fején, mint egy
szalmakazal. Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek ud-
varán, és hálát adtam a sorsnak, hogy a szüleim jó ne-
veltetésben részesítettek. Arra tanítottak ugyanis, hogy
hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. Egy kicsit
megremegett a Konty szája széle, amikor mondtam neki,
hogy segélyért jöttem. Végigmérte vádlón a hófehér makkos
cipõmet, a vajszínû farmeromat, a francia ingemet, az ara-
nyozott karláncomat, és beleszagolt az akkoriban legme-
nõbb parfümöm illatába is.
– Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a
vádjait a Konty, és nagyon mérges volt.
– Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért
kell a segély. (Eszembe jutott, hogy a slusszkulcsomat
mégsem dobom ki az asztalra, pedig tervbe volt véve.)
– Tudja, kik várnak segélyre? – faggatott tovább,
immáron szociológiai síkra terelve az értekezést.
– Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani –
vallottam az õszintét –, mindenesetre nekem maga a Titkár
ígérte meg.
Ezt a Konty nagyon is jól tudta, különben már régen
kipenderített volna. A hajkorona alatt megbúvó eszével
azonban azt is felmérte, hogy a Titkár ígéretével nem tud
mit kezdeni, legalábbis ellenállási szempontból. Nagyon

135
nagy ember volt ez a Titkár, viszont hozzám másnaposan
jött masszíroztatni, de annyira kigyömöszöltem belõle a
macskajajt, hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak, ami
neki meg ingyen volt. Mindenki jól járt, leszámítva a
Tûzmûvek szakszervezetét, meg magát a Kontyot, akinek
sokat romlott az idegállapota, amikor megjelentem a
pénzért. Azt persze senki sem állíthatta, hogy rossz helyre
került a támogatás, megvolt annak a helye, a Balatonra
indultunk belõle a Nagy Gyulával.
A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy, hanem
azért, mert hosszú volt, mint a vonatfütty. Számos más, jó
tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula, hogy mást ne
mondjak, soha egy percet sem dolgozott, ezzel szemben
kihívóan jól élt. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a
szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra
gondolni, a Gyulát eltartották a nõk. Azért tartották el, mert
úgy nézett ki, mint valamelyik francia színész, de hogy
melyik, azt mindig elfelejtette. Mielõtt morálisan elítélnék
az én barátomat, sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért
pénzt a nõktõl, maguktól adták!
Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes
udvarán, mégis dilemmában. Azon morfondíroztunk, hogy
akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar
tenger partjára, vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra
fordítsuk. (Azt most nem tudnám megmondani, hogy végül
is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni, mert olyan
nagyon egyikünk sem ûzte magát.) Már majdnem
belefájdult a fejünk a gondolkodásba, amikor a kocsi
karburátora eldöntötte a kérdést, annyit mondott: hrrr…
Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé,
mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra
venni. Hanem a Gyulának eszébe jutott, hogy igyunk egy
kávét, de ez engem egy kis mélabúval töltött el, ittam én már
kávét ezzel a Gyulával két, uszkve három napon keresztül.
De most tényleg megesküdött, hogy csak egy fekete.

136
 Pincérként gyakran elõfordult, hogy a kapkodásban ki-
hûlt a kávém, akkor szoktam rá, hogy hidegen iszom,
ugyanakkor jól felvizezve. Ezen óhajomat a jelzett
alkalommal is elõadtam a pincérnõnek, akinek – és ezt
tényleg csak mellékesen jegyzem meg, mert amúgy nem
tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak, mint egy gát-
futónak. Mármost a Gát nem értette, hogy mit akarok,
megsértõdött, mert azt hitte, szórakozom vele. Háromszor
is rákérdezett a kávé állagára, viszont mire a Gyulával a
mosdóhoz értünk, tisztán hallottuk, amint csilingelõ, mégis
mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye, vizes kávét
kér!”
Na most, a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat,
jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte
magának, hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan
nagyságokkal áll szoros kapcsolatban, mint például maga a
Titkár – csak úgy lehülyézzék. Nem tudom, miért volt ez
olyan fontos a Gyulának, mindenesetre addig-addig verte a
cindredettét, amíg a fõnök is elõkerült. Csak súlyosbította a
helyzetet, hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’
minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt.
A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai
meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni,
lelki kényszert, közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést
kellett alkalmaznom. Megmondtam a fõnöknek, hogy
amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!), azonnali
hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is, meg ezt
a büdös lebujt is. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a
Gyula 192 centije is számított valamit –, mert a vihar
elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei
voltunk.
Jó hangulatban érkeztünk az állomásra, napnál is
világosabban kiderült ugyanis, hogy én is Nagy vagyok, de
inkább a magas kapcsolataim okán. Mielõtt tovább
haladnánk, tisztáznunk kell egy alapeszmét, amelyet a Gyula

137
vallott magáénak tántoríthatatlanul. Vonatjegyet elvbõl nem
vásárolunk! („Mit képzelnek, amikor olyan lassan döcög-
nek.”) Úgy is lett. Ha nõ volt a kalauz, eleve nyert ügye volt
a Gyulának, megtiszteltetésnek vették, hogy egy francia
színész utazik az õ szerelvényükön, némi csillogást lopva
így szürke kis életükbe. A hivatalosságot azonban akkor egy
férfi képviselte, ráadásul olyan mérges volt, mint a légyölõ
galóca. Ami ezután következett, azt nem tudom pontosan
leírni, legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. A Gyula akkora
mûsort csinált, mint a Mick Jagger. Összevissza magya-
rázott, hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára,
hol meg az égieket hívta tanúnak, hogy tulajdonképpen
nekünk van is jegyünk, csak nem úgy, ahogyan általában az
utasoknak lenni szokott. Az idegek csodálatos harca volt ez,
egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb.
Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk,
Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balaton-
kócon állt meg a vonat. Olyan dühösek voltunk, hogy
mindjárt be is mentünk a restibe, de erõs volt a lelkünk, mert
a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk,
hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra, ahol a Piktor
várt bennünket valamint a lakbértámogatást. A Nagy Gyula
nem volt egy kombinatív elme, de a gyakorlati dolgokhoz
volt érzéke, akkor például kitalálta, hogy stoppoljunk. Itt
kellett volna nemet mondanom, de a barátság az szent. Mert
tudtam én, hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor
felvesznek az autósok, de két félrészeg férfit már nem
annyira. Eleinte úgy tûnt, csúnya elõítélet ez a feltevés, mert
megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapít-
hatatlan, életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott
ki az ablakon – illetve azon a részen, ahol nem volt por –,
tisztára úgy nézett ki, mint a Mr. Bean halálos betegen. A
második kanyarnál már láttam, hogy a pasi részegebb, mint
mi és tényleges életveszélyben vagyunk. Három kilométer
nem olyan sok, nyugtatgattam magam, de inkább a Marsra

138
repültem volna, semmint azzal az izével Kócról Pócra.
És akkor még a Piktornak állt feljebb, amikor a halált is
vállaltuk volna, csak azért, hogy a segély maradékát célba
juttassuk! Azon hõzöngött, hogy már egy órája nézegeti a
restiben a manusokat, ahogy az elmeháborító hõségben
isszák a hideg fröccsöket, még cigit is egy csövestõl kért. Ez
volt a Piktor legnagyobb baja. Mondtam is neki, hogy
boldog ember, mert sem a Gáttal, sem a kalauzzal, de fõleg
Mr. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. De ezeket
csak úgy bevezetõnek szántam, mert tudtam, hogy az igazi
dráma még csak most következik.
– Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az
üveges szemébe nézve.
– Holtomiglan – mondta és forrón megölelt, mint a
csatába vonuló római katonák, olyan férfiasan.
– Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –, mert
akkor pénz nélkül is a barátom maradsz.
– Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a
szemöldökét a Piktor, de nem is merte befejezni.
– De – bólintottam, mint aki a halálos ítéletet mondja ki.
A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való
világba, hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még
bírunk inni. Ekkor lettünk megint örök barátok. Ahogy ott
iszogattuk a gyöngyözõ leveket, láttam ám, hogy a Gyula
megint gondolkozik. Okulva a stoppolásból, azt mondtam
neki, hogy inkább ne gondolkozzon, azért annyira nem
rossz a helyzet. De a Gyula csak nem hagyta magát, és
tényleg eszébe is jutott valami, illetve valaki: a Gróf! Azt
magyarázta, hogy van neki egy barátja, aki igazi gróf,
illetõleg már nem az, mert az állam elvette tõle a címet, de
különben tényleg olyan õ is meg a családja is, mint egy
valódi gróf. Jól van, gondoltam, ez legalább nem olyan
veszélyes, mint az autóstop, bár éppen akkora ökörség. Jól
mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs, hogy akkor
csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket, amikor már

139
nincs mit veszítenie. Ennek szellemében indultunk el a Gróf-
hoz, pedig a Piktor is, meg én is meg voltunk gyõzõdve róla,
hogy nem is létezik. A Gyula nem tudta a pontos tájolást, úgy-
hogy a síneken kellett mennünk, mert csak arra emlékezett,
hogy a kastély onnan látszik. Ez külön jó volt, a Piktornak
ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lá-
bán, úgy lépegetett a forró bazalt köveken, mint a kanalas gém,
annyi különbséggel, hogy az nem szidja ordítva a barátait.
És akkor láttunk egy kastélyt, kicsi volt, de mégis. A
Gyula megállt, körülnézett, mint a hadvezérek és közölte:
ez az. Vagy a meleg, vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula
fejét, ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem, hogy
egyetért –, meg voltam gyõzõdve róla ugyanis, hogy az a ház
nem lehet egy emberé. Pártüdülõ vagy ilyesmi. Bementünk
azért, mert egy lélektani ponton túl mindegy, hogy honnan
zavarják el az embert.
Mint a látomás, úgy jelent meg a Gróf, piciny bajusza volt
és hófehér köntöse.
– Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim
Velencében vannak.
– Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás
fonalát, miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra.
Biciklizni szoktunk arra, tettem még hozzá, mert
örültem, hogy van közös témánk. A Gróf nem rezzent meg,
tárgyilagosan közölte, hogy a szülei nem a Velencei-tó
partjára, hanem Olaszországba utaztak, de ennek nincs
jelentõsége. Neki nem volt, nekem azonban igen,
megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl
(határozóragok), nem kevésbé pénzügyi korlátaimból.
A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem
–, mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor,
hogy komoly segélyre számítottunk, de azok a rohadt
kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. Mekkora
duma, gondoltam, egy gróf nyilván elkábul a történelmi
összevetéstõl, de mégse.

140
 – Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én
szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni?
Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a
Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes
arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta,
hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába,
közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog
dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem
keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába,
legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt
még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát
fontosabb ügyek után nézni.
Gondolkoztunk.
A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra,
de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött.
– Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le
sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem
lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’
kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat.
– Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a
Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is
tudta, hogy a Grófnak igaza van.
Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy
miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon.
Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este
pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag
tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a
nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ
mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam?
Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes
asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen
veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána
egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az
újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek –
Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141
a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szerve-
zõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez
elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ
mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna
még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú
felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg
akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A
gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra
és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ,
legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati
tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása.
Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a
Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és
akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyug-
ágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk
sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul
vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így.
Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai
értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy
Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni,
bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag
nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva,
neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a
Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy
õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggoda-
lomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf meg-
vigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok
lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”)
– Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf
távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok
lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok.
– Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte
jópofa ezzel.
Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen
dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142
áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással,
ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen
kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába
mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott
bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadul-
tak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett
limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna át-
bújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem
ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192
centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben
megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy
francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen,
elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõd-
tek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal
felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy véleked-
tek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ
még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt
akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott
bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan,
megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomo-
rúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalko-
zó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel minden-
képpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye.
A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult,
amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek
súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt,
hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek.
Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a
Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja
volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki,
mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas
dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok
átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a
Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út
a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143
 A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a
Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mond-
ván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész
éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a
másikba.
Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egysze-
rûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy min-
den reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni,
mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki,
nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok,
vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az
volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs
beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve
jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány
is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldog-
ságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”.
Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb
titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk.
Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ,
közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a
rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel.
– Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az
Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem
kényszerítette õket.
Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az
Úttörõ, és igaza volt.
Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött
(vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyu-
lával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy peda-
gógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel
arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget
a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvo-
nalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ
ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a
különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144
Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti
lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint
egy háború? Szerintem azért, mert már a
felmerülõ problémák megközelítésében is
alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes
alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?
 1. A férfiaknak sürgõsebb, a nõknek fontosabb.

Felvetések elõtte.
Nõ: Jól esik, hogy leszólít, de mégis, minek néz ez
engem? Miért nem hív, pedig megígérte? Azonnal
igent mondjak a meghívásra, vagy elõbb minden-
képpen elmenjek fodrászhoz, kozmetikushoz?
Nõs, de azt mondja, megromlott a házassága.
Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája, de
milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszá-
ma?) Klassz a kocsija, de mi van, ha csak lízingeli?
Annyi nõje lehet, mint a tenger, miért pont
mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül?
(Lehet, hogy semeddig, akkor pedig megnézhetem
az erkölcseimet.) Egyáltalán, el tudom képzelni
ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet,
hátha megálmodom. (Barátnõmmel feltétlenül
megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene
menni…
Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak, de olyan hideg, mint
a jégcsap. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan
bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A
kosztpénzbõl lecsipegetve.) Ha túl sokat rendel,
nem mehet el kefélés nélkül, annyit nem ér meg. A
hétvége pont jó lenne, de Fradi-meccs van. Valami
nem stimmel nála, ha ilyen jó nõ létére nincs
senkije. Lehet, hogy a barátnõjével jobban járnék.
Nem, egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni, de
hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?)

147
 Lehet, hogy ismeri is a feleségemet. (Barátnõmet.)
Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis
meglátszik a helye.) Mindegy, ha elsõre nem jön be,
nem kínlódok tovább, fogy az energia. (Megpró-
bálom inkább azt a kis pultos csajt, az sokkal
belevalóbbnak látszik, bár õt a Joci is megdugta.)
Felvetések utána.
Nõ: Nem volt egy nagy szám, de hát, össze kell mele-
gedni. Megbeszélem a lányokkal. Azért tündéri
pasi – micsoda csokrot hozott! –, mégiscsak jobb,
mint egyedül. Lehet, hogy az ünnepeket már
együtt tölthetnénk. Hívjam fel, vagy megvárjam,
amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét,
tudom is, hová jár szolizni. A pasi frizurája elég
ciki, de majd én rendbe szedem. Mindenképpen
meg kell beszélnem a lányokkal, annyira zavaros ez
az egész. Jó lenne szerelmesnek lenni, lehet, hogy
már az is vagyok? Jó lenne, ha hívna, mert a
kufircolás is csak jól esett, de nehogy már azt
higgye, hogy annyira odavagyok érte. (Nem
hívom, legfeljebb holnap.) Lehetne egy kicsit
nagyobb a szerszáma, de másodszorra talán többet
kihozok belõle. Fáj a fejem, hívjam vagy ne?
Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni.
Férfi: Ez is megvolt. Várjunk csak, hányadik is az idén?
Tényleg nagyon jó nõ, de elég félszeg az ágyban. Ki
hinné róla, úgy néz ki, mint egy szexdémon. Lehet,
hogy ismeri a feleségemet. Mi van, ha telekürtöli az
egész várost, bár én a haveroknak mindenképpen
elmondom. (Szerintem el sem hiszik.) Egy vacsorát
megért, csak ne beszélne annyit, fõleg irodalomról
meg filmekrõl ne. Hiába, diplomás! És az a rengeteg
kérdés, tisztára, mint egy nyomozó! Ha összejön,
legközelebb bevezetem a jóba, letömítem hátulról is.
Valahogy finoman meg kéne kérdezni, hátha benne

148
 lenne, hogy a barátnõjével hármasban… Minden-
esetre a srácoknak már úgy mesélem. Remélem,
azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkál-
ni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával?
Mindegy, jövõ héten – ha olyan idõ lesz, hogy nem
tudok pecázni – felhívom. Csak ne lennének azok a
gyönyörû dudái, tisztára megkeveredik tõlük az
ember.
Apropó, mit mondok az asszonynak, hol voltam?

2. A nõk szeretik az udvarlást, a férfiak nem.

Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb, észre se vette,

hogy fogytam. A vacsorámat sem dicsérte valami
lelkesen, pedig a fél szakácskönyvet beleraktam.
Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színház-
jegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –, de a
menetek után rögtön rágyújt. Miért kérdezget
annyit a barátnõmrõl, lehet, hogy tetszik neki, azért
ezt kikérem magamnak. Mikor kérdeztem, hogy
szeret-e, azt mondta „jó vagy bébi”, ennél azért
többet vártam. A feleségérõl nem beszél egy
kukkot sem – általában: olyan, mint a néma levente
– legalább panaszkodna rá egy kicsit. Amikor meg-
kérdeztem, hogy melyik blúzt vegyem fel, azt
mondta, „nekem tökmindegy, úgyis meztelenül
vagy a legjobb”. Ennyire nem érdekli semmi? Elég
tájékozatlan szegény, az irodalomról meg a filmek-
rõl alig tud valamit. Ma már virágot sem hozott!
Férfi: Kikészíti ez a bujkálás, már fogyott is valamit.
Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért.
Csak ne akarna állandóan kajával tömni, nem tudja,
hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még
egyszer el akar vinni színházba, esküszöm kirú-
gom. Tiszta lebukás, meg aztán az a darab is…

149
 Kezd felmelegedni a kicsike, legutóbb már olyan
volt, mint egy vadmacska. Lassan rákérdezek
konkrétan a barátnõ ügyre. Csak ne kéne állandóan
beszélni. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én,
mûvészettörténész?) A legrosszabb, amikor a
szerelemrõl beszél, utoljára az özönvíz elõtt
zúgtam bele egy érettségizõ lányba. Mit akarhat a
feleségemtõl? (Lehet, hogy beszállna hozzánk
harmadiknak?) Állandóan a ruhái között koto-
rászik, pedig teljesen egyformák. El sem tudom
képzelni, hogy mi a különbség harisnya és harisnya
között. Gondoltam veszek neki virágot, de
kiderült, hogy az árából két jegyet kapok a
meccsre. Ez így nem megy sokáig. Legközelebb
megbeszélem vele, hogy hetente egyszer másfél óra
tömény szex. Ez a végsõ ajánlatom, mert tisztára
lefáraszt ez az örökös társalgás.

3. A nõk házasodni akarnak, a férfiak nem.

Nõ: Látszik, hogy szereti a gyerekeket, a múltkor is

fagyit vett a barátnõm kisfiának. Elég jó állása van,
de lehetne egy kicsit rámenõsebb, majd én buzdí-
tom, olyan leszek mellette, mint egy múzsa. Nem
járkál el a haverjaival, bár a pecázásról minden-
képpen le fogom szoktatni. Milyen szép lesz,
amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem
fog megcsalni, még hozzá sem érek a nadrágjához,
már áll neki. Szegényt az a trampli felesége – hiába
aerobikozik, olyan kövér, mint a disznó – nem
becsülte meg, majd én gatyába rázom. Szép lassan
elolvastatom vele a legfontosabb könyveket, mert
az nem megy, hogy állandóan csak a sport meg a
politika. Miféle ízlés az, hogy Lagzi Lajcsi? Lehet
persze azt is hallgatni, de komolyzene is van a

150
 világon. Azt mondta, hogy a nagypapája után õ
örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét.
Azzal már tudunk kezdeni valamit, és nem is
fontos olyan nagy autóval járni. A kettõnk fizetése
már elég lesz a törlesztésekre, pláne ha nem szórja
úgy a pénzt. A felesége azt sem tudta beosztani,
annak a libának a világ minden pénze se lenne elég.
Most már mindegy, esküvõ után rendbe hozom õt
is meg az életét is.
Férfi: Imádom a fiamat, de isten õrizz, hogy még egyszer
végigcsináljam. (Kétóránként felkelni éjszakán-
ként, brrr…) Megvárom, amíg a srác egy kicsit
nagyobb lesz, aztán így is, úgy is elválok, akkor már
jobban megérti a gyerek, mirõl van szó. Addig nem
lehet nagyon kavarni, a munkahelyen is bele kell
húzni egy kicsit, bár már így is mindenki azt
mondja, hogy törtetõ vagyok. Jó ez a barátnõm, de
a haverokra is több idõt kell szánnom, mert már el-
elmaradoznak. Különben is, a múltkor már azt
feszegette, hogy kijönne velem a meccsre. Elment
ennek az esze? Lehet, hogy el, mert egyre csak
fogy – talán beteg is –, akárhogy nézzük is, az
asszony még mindig tartja magát, kifejezetten
húsos-formás. Visszaviszem a hülye könyveit, de
nem akarom azért megbántani, majd azt hazudom,
hogy elolvastam mind. És ha belekérdez? Azt kell
mondani, hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs
mit hozzátenni. Különben is, azt hiszi én vagyok a
csodacsõdör. Az ember egy kis pihenésre vágyódik,
de nem, rögtön be az ágyba. Mindegy, hetente
egyszer össze tudom kapni magam. A zenéjétõl
megõrülök, múltkor négy órán át a Santanát
bömböltette. Az is jó, de módjával. Van az öregnek
az a kis házikója. Bárcsak örökké élne, de ha
meghal, az örökséggel még tudok kezdeni valamit.

151
 Pláne, ha megfogom a pénzt és nem engedem,
hogy a nõk mindet elszórják. (Cipõkre!) Márpedig
nem fogom hagyni, szabad akarok lenni végre.
Mikor mondjam meg a barátnõmnek, mert azért
tömíteni meg nagyon jó vele. Ha még egyszer
hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt, beszólok neki.
Megmondom, vagy megdughatom a barátnõjét is –
a drága, milyen kedvesen mosolygott, amikor
fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk.
Alapelv mától: „Inkább halál, mint szolgaság!”
Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel, hogy
menjünk pecázni – vagy a nõt, hogy mikor
gyömöszölünk. (Legjobb lenne is-is.)

4. Más ez a szerelem

Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön, de már

az elõszobában elkezdi. Egyszer-egyszer izgató, de
azért jó lenne beszélgetni is. Hogy miket kér tõlem!
Azt mondja, táncoljak meztelenül, de ezekkel a
cicikkel inkább nem ugrálok. Mutogatja a filmjeit,
de azok a csajok nem olyan kövérek, mint én. (Ki
kellene borotváltatni, most ez a divat.) Na, azért
nem vághat fel, hol van az õ dákója a Siffrediétõl?
Az alakjával se ugorhat messzire, megpróbálom
rávenni, hogy járjon le a konditerembe. Valahogyan
meg kellene neki mondani, hogy többet foglal-
kozzon a cicimmel. Húzogatom a kezét a kedvenc
helyeimre, de nem nagyon veszi a lapot. Elég hamar
kipukkad szegény, persze már nem húszéves. Bár
azok meg nyápicok, hiába nagy a hév bennük, nincs
semmi rutinjuk. A múltkor megláttam néhány pasit
az egyik újságjában, na azok igen! Ráadásul három
gyönyörû testû, jóképû, nagy dákójú srác
kényeztetett egy nõt. Jó lenne kipróbálni, de hogyan

152
 mondjam meg neki? Á, ez hülyeség, fel sem
merülhet, pedig tegnap is róluk álmodtam. (Az
újságban látott fiúkról.) Tiszta hülye vagyok, hogy
mik nem fordulnak meg a fejemben?
Mindegy, õ legalább itt van.
Férfi: Azt hiszi, az egész napi meló után még olyan az
ember, mint a tigris. Persze borzasztóan kívánom,
de a fenének sincs kedve akrobatikázni. Legjobb
lenne elterülni, mint a török basák, aztán hagyni,
hogy kényeztessen. Együtt néztük a múltkor is azt
a filmet, de nem vette a lapot, pedig mondogattam
neki, hogy milyen jó ez a három nõ, egy manussal.
Állandóan két-három patront kellene elsütni, de
olyan a világon nincs. A legjobb, ha megvárom,
amíg néhányszor elélvez, aztán jövök én. Valamit
mondani kellene neki, mert egyre soványabb.
Megsértõdik, ha leszólom a poszka alakját, annyit
kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. Most
mondjam neki, hogy a zöldségesnél az a kis bögyös
nekem sokkal jobban tetszik, mint a Claudia
Schiffer? Más nézegetni valakit, mint egy
festményt, és megint más ágyba bújni vele! Olyan
szégyellõs, mint egy szûzlány, hiába mondogatom
neki, hogy imádom, ahogyan meztelenül táncol,
kettõt-hármat riszál, aztán már oltja is le a lámpát.
Elképzelem, hogy hátulról döngetem, és közben a
barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. Á,
hülyeség, hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe, a
szemem is kikaparná, ha elõállnék ezzel az ötlettel.

Mirõl beszélsz?

Nõ: Na, ez a Vica is jól ráfaragott, annyira nagyra volt

azzal a jóképû pasijával, aztán most meg dobták.
Persze már régóta tudta az egész város, csak az a

153
hülye Vica nem. Nem tudom, hogyan képzelte,
mondtam is neki a múltkor, amikor azt a rongyot
akarta megvenni tízezerért, anyukám le vagy
maradva egy fejezettel, mire kifizeted ezt a vackot,
kimegy a divatból. Lehet, hogy ráhajtok a Vica
pasijára, mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a
lányok, hogy nagy kan –, de csak titokban. Az Era
is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával, aztán
azok meg kibékültek. Az Era maradt hoppon, még
õ volt a gaz csábító, most se barátnõje, se pasija. Ki
kéne nézni a plázába, van valami jó szer narancsbõr
ellen, a Picinek használt. Bár szerintem a Picinek
mindegy, akkora a segge, hogy narancsbõr nélkül is
elmehet vele a fenébe. Csak azt nem tudom, mit
esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a
szoliban, hogy valami szõke herceggel jár, akinek
akkora kocsija van, mint ide Lacháza. (Veszek
valami mirelit izét is, nem fogom minden
hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni.) Be kéne ugrani
a tévészerelõhöz is, majd kitalálok valami ürügyet,
annyira jól néz ki az a srác. Nem egy nagy parti –
szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb, mint
én. Majd kiesett a szeme, amikor abban a feszes
pólóban megrezegtettem a dudáimat. Egyszer-
kétszer miért ne jöhetne fel, friss hús. Már unom,
hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik.
(Kíváncsi lennék, mit tudnak az ágyban?) Beszélek
a manikûrös csajjal, láttam azokat az olasz
mûkörmöket, lehet, hogy nekem olcsóbban
megcsinálja, ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl.
Azt mondja a Vica, hogy a manikûrös csaj most ki
van készülve, mert a férje nagyon iszik, meg
különben is, öreg vagyok én már azokhoz a
mûkörmökhöz. Még õ beszél! Tiszta trotty az
egész nõ, hiába keni magára a szépségipar minden

154
 kencéjét. Nem is értem, a fiúja eddig hogyan
tartott ki mellette, össze se lehet hasonlítani az õ
alakját az enyémmel. (Lógnak a mellei.) Tényleg,
megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne
találni, hogy miért hívom.
Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának
annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába,
hogy valami teljesen új rendszer. Meg is mutatta,
pont úgy ordít, mint az eddigi, de marha jól néz ki.
Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek
segge? Ezt bevállalnám, meg kéne fordulni, de itt a
lakótelepen még azt is észreveszik, ha félrenéz az
ember. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a
videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt.
Lehet róla szó.), aztán mire felértem, az asszony
már tudott róla. („Miért nem azzal a tehénnel
nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap minden-
képpen fel kell hívnom a szerelõt, állítólag szerzett
olyan olajat, amilyent tényleg csak a Forma 1-esek
használnak. Attól bedurranna a Lóca feje is. A
horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap
is itt kevert, úgy látszik, erre dolgozik valahol, ki
kell nyomozni. Eléggé benne van a korban, de
nagyon jól tartja magát. Azt hiszem valami taxis
gyerekkel kever, az a legveszélyesebb, mert rögtön
megtudnak mindent. Mindegy, ekkora dudák
mellett nem megyek el, még ha hétfejû sárkány
õrzi, akkor sem. Az nagy zsuga lenne, ha egyedül
élne valahol itt a közelben, de a lakótelepen kívül.
Szépen, csendesen feljárogatnék hozzá, te úristen,
mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban,
hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi
csapatnak. Na, majd pont a Pacek kell azoknak is.
Most jut eszembe, az asszony ma fodrászhoz megy,
utána meg benéz valahova. (Nincs a világon olyan

155
 hely, ahová õ be ne nézne.) Az legalább négy óra.
Beugrok a Vacakba, az az új pultos nagyon egybe’
van. Viszont bizonytalan, négy óra alatt semmi
esély, jobb akkor már, ha felhívom a Marcsit.
Unalmas, de legalább biztos. (Azért a Marcsi jó kis
csaj még mindig, hiába dumálnak a srácok.) Megint
itt van ez a nõ, most már tuti, hogy valahol itt
dolgozik a környéken. Olyan elváltfélének nézem,
mert nagyon vidáman járkál. Megálljak most, vagy
cserkésszem be szép óvatosan?
Hogy az a … Ez meg hogyan került ide?
„Szervusz drágám, hát te nem mentél fodrászhoz?”

…és elméletileg

Hárem? (Legalább három!) 1.

Olyan nõ, mint aki most megszólal, nincs. Vágyait,

„személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszél-
getett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. (A
konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok, de
könnyen lehet, hogy egyesek magukra ismernek. Na, akkor
éppen te vagy az.)
„Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport, ahol
matriarchátus van. Ez azt jelenti, hogy a nõk mondják meg
a frankót, nem úgy mint nálunk: áttételesen, hanem a
hivatalosan is. Ez nem csak annyiból jó, hogy a pasik
mosogatnak, hanem annyiból is, hogy egy asszonynak több
férje van, akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak
dugni, nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak
most következik: a nõ mondja meg, hogy adott éjszakán
melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá, de amikor vége a
gyömöszölésnek, uzsgyi haza, nem maradhat ott éjszakára,
tehát például nem dohányozza össze a hálószobát, nem
horkol vagy ilyesmi. Na, egy ilyen rendszert el tudnék

156
képzelni, mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla,
hogy több szeretõje legyen. Nem csak a szex miatt, hanem
azért, mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet
összegyúrni. Az egyikkel jó az ágyban, a másik úgy udvarol,
mint egy középkori lovag, a harmadik okos, van miért
felnézni rá, és így tovább. Az álom lényege, hogy mindegyik
szeretõm odalegyen értem, és csakis értem! Mert azért a
lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre, a dugás
akkor az igazi, ha valami mély vonzódást is érzek a test
vágyai mellett, lehetek akár szerelmes is, de ne legyünk
telhetetlenek.
Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott,
a Kaukázusban, mert itt a lakótelepen nem lehet – és
legalább hárommal bújnék ágyba. Minden stratégiai pontra
jutna egy pasi: száj, punci, cicik. Szerintem errõl is sokkal
többen álmodoznak, mint ahányan meg merik csinálni a
valóságban. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt,
mert más az álom és más a gruppenszex. Nem csak arról van
szó, hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ
pillanatban, de szinte lehetetlen, hogy úgy jöjjön össze a
dolog, mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja.
Elég, ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen
nem szimpatikus.
Ha én a Kaukázusban élnék, valahogyan kibundáznám,
hogy a férjeim között legyen egy néger is. Már a bõrszínük
is izgató, az izomzatuk általában csodálatos és akkor most
csak mellékesen említem a szerszámuk méretét, pedig
amúgy nagyon is fontos szempont. Mondjuk nem ártana, ha
a pasik jóképûek lennének, de nem ez a legfõbb elvárás. A
férfiak sokszor nem értik, hogy bombázó nõk miért járnak
– élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. Egy
férfiban kell legyen valami megragadó: sárm, erõ, kisugárzás,
vagy valami olyasmi, amit meg sem lehet fogalmazni. Az
kevés, ha csak jóképû. (Legfeljebb nézegetni jó.)
Valahogy úgy képzelem el, hogy jön az én háremem, de

157
minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak, kedveseket
mondanak és csak utána bújunk ágyba, de amikor
végeztünk, akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem.
Simogatnak, becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak
róla, hogy senki mással nem fekszenek le, mert én annyira jó
vagyok, hogy nem is érdemes.
Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép
sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter), bokszoló (Darius,
a Tigris), színész (Brad Pitt), politikus (Bill Clinton) és
esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl,
meg talán az autószerelõ srácot is. Körülbelül így lehetne
teljessé tenni a szexuális életemet, azzal a szigorú megkö-
téssel, hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike
– naponta háromszor lenyomna. Migrén vagy nõi traccsparti
esetén ez a szám nullára csökkenne, egészen addig, amíg
nem szólok, hogy megint lehet. Ugyanakkor öt az irányadó
szám spicces állapotban, holdtöltekor, továbbá közvetlenül
menstruáció után és amikor a strandról felhevülten
hazajövök.
Így éldegélnék a Kaukázusban, egészen addig, amíg itt a
lakótelepen meg nem találnám az igazit, akivel érdemes – és
lehetséges – leélni az életemet, még akkor is, ha esetleg
egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre.”

Hárem? (Legalább három!) 2.

Ezúttal könnyebb a helyzet, nem csak azért, mert magam is

férfi vagyok, hanem azért is, mert gyakorlatilag mi
mindannyian szeretnénk háremet. (Fájdalom hölgyeim, de
ez az igazság,)

Voltak ezek a török basák, mondjuk nyolcszáz feleséggel. És

egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt, cipõikrõl valamint
erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem
kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok –

158
legyen három.
Az is jó módszer, hogy az ember felváltva jár a nõihez, de
a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. Termé-
szetesen alapkövetelmény lenne, hogy ne féltékenykedjenek
egymásra, sõt, inkább segítsék egymást abban, hogy nekem
minél jobb legyen. Egyáltalán nem bánnám, ha lenne bennük
egy kis leszbikus hajlam, olykor elnézegetném õket,
ahogyan egymást (is) szeretgetik.
Némasági fogadalmat tétetnék velük, mindegyik csak
akkor beszélhetne, ha kérdezném. Tilos lenne továbbá:
fogyókúrázni, szõrt az intim helyekrõl eltávolítani,
kísérletet tenni arra, hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak
látszani. Fûszerezhetné az élvezeteket, ha a háromból
legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valame-
lyik barátnõje lenne.
Négyünk közül valaki mindig filmezne is, hogy aztán
együtt visszanézve az akciót, újabb támadást indíthassak.
Õk is támadhatnának – sõt, el is várnám –, kivéve az alábbi
alkalmakat: másnaposság, politikai vitamûsor, kártyaparti,
Bajnokok Ligája döntõ.
A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egy-
hónapos próbaidõ – mindig az esne ki, akit én demok-
ratikusan kiszavaznék. (Nem azért, mert nem jó nõ, hanem
azért, mert meguntam.)
Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan
sovány) manöken, önmegvalósító színésznõ, csutkára nyírt
televíziós bemondónõ. Több diplomával és nyelvvizsgával
esetleg még be lehetne kerülni, de a némasági fogadalom az
ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna, akkor sem
szólalhatnának meg, ha kérdezném õket. (A legmagasabb
társalgási szint a 70-es IQ, akár a kobold makié.)
Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni, a
„szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának
kényszerét vonná maga után.
Fõzés, takarítás, a lakás átrendezése kizárólag a

159
távollétemben. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett,
csakis az utasításaim alapján. Legfeljebb egy-egy érdekesebb
pornókazettával lephetnének meg olykor.) Azt nem
kötném ki, hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem
tagjai, minden változatban akad olyan, akit szívesen
megdugnék.
Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre
alapozódnék, szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma
Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak
valamennyi pozitúráját. (Általában hátulról a legjobb – és
ahogy észrevettem, a nõk is imádják –, de hát ez változhat.
Ízlés meg hangulat kérdése. Plusz nyalakodás!)
Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat:
aerobik világbajnoknõ, gátfutó csúcstartó, nagymellû
színésznõ, néger táncosnõ. (A neveket mellõzöm, mert a
többségük magyar, nem szeretném kellemetlen helyzetbe
hozni õket.) Mégis, sokkal jobb – mindenféle szempontból
–, ha az ember a saját háza táján néz körül, a kikent-kifent
sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban, mint a
címlapokon. Nem véletlen, hogy a szexújságok legsikere-
sebb rovata az „amatõr”.
Így múlatnám az idõt a kis hárememben, mindaddig,
amíg nem találnék egy nõt, akivel lehet és érdemes együtt
élni, esetleg mindörökre!
Még a házasság is szóba jöhet, de ne feledjék, ez itt most
egy elméleti fejtegetés…

Nézzük csak!

A Sakkos jött rá, hogy a fészeren keresztül be lehet mászni

a kis ház mögé, ahol viszont esténként a Pilla szokott
mosakodni egy lavórban. A Pilla olyankor beleállt az ütött-
kopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát.
Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a
kályhán melegített vizet, mintha legalábbis élményfürdõben

160
lenne. Na, ezt fedezte fel a Sakkos, de rögtön vitát
robbantott ki a találmányával. Négyen voltunk gyerekek, de
a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. Elõször az is
felmerült, hogy beszélünk vele, engedje meglesni a nõjét, de
aztán arra jutottunk, hogy az mégis kínos lenne, esetleg egy
verés is kinéz. Oda lyukadtunk ki, hogy leskelõdni csak
akkor lehet, ha nincs otthon a Pilla férje, megkötöttük ezzel
egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. Maradtunk
négyen kiskamaszok, de ezzel még nem oldódott meg
úgyszólván semmi, hisz’ dönteni kellett a technikai
részletekrõl. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a
bámészkodásban, mert azért a fészer mögé észrevétlenül
mégsem mászhattunk be mind egyszerre. Arról nem is
beszélve, hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán,
egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt.
Heves vita kezdõdött, mert az a hülye Sakkos azt
mondta, hogy sorsoljunk. A Rezsõ erre elkezdett hõbörög-
ni, hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség,
márpedig demokráciában élünk, nem tehetjük ki magunkat a
sors szeszélyeinek, szigorú szabályozásra van tehát szükség.
(A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát.)
Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag, hogy, ki
mikor mehet kukkolni. Az volt a legnagyobb baj, hogy a
Pilla csak másnaponként fürdött otthon, egyébként a
gyárban tisztálkodott, ahol dolgozott. Négy ember,
kétnaponta. Ez azt jelentette, hogy szerencsés esetben is
több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb
gyönyörökre. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is
szervezett magának, elõfordult, hogy majdnem kidõlt a
fészer deszkapalánkja, mert én másztam befelé, az a szemét
meg kifelé, a szálkás csúcson akadtunk össze. Az apró
zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az
élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár
áldozatot. Olyan srácnak, aki még csak nem is volt nõvel –
mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig

161
bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. (Képzeljék el,
ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a
gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy
férfival idézzék maguk elé.)
Jó darabig járogattunk így a palánk mögé, de egyszer a
Sakkos azt mondta, hogy õszerinte a Pilla tudja, hogy mi
lessük, de még élvezi is. Nahát, ezt már nehezen tudtam
elképzelni, mindenáron meg akartam gyõzõdni róla, hogy a
Sakkosnak igaza van-e. A kíváncsiság nagyobb volt bennem,
mint a félelem, elhatároztam, hogy direkt lebuktatom
magam. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az
ablakpárkány szintje fölé, amikor a Pilla éppen elfordult
vagy az arcát szappanozta. Egyszer aztán elkezdtem folya-
matosan bámulni, tudatosan félretéve a biztonsági rendsza-
bályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. Észre
is vette! Egy darabig úgy csinált, mintha nem is vette volna
észre, de aztán rám mosolygott, és még az addigiaknál is
jobban kezdett hajlongani. Tényleg tudta, hogy lessük, igaza
volt a Sakkosnak. Azt gondoltam akkor, hogy talán meg is
lehetne dugni a Pillát, nem tudtam pontosan, mi a különbség
a magamutogatás meg a szex között.
A Pilla volt álmaim asszonya, a szó legszorosabb
értelmében. (Mind a négyen így voltunk vele, csak a Rezsõ
tagadta. Azt akarta bedumálni nekem, hogy neki már van
nõje, nem nagyon érdekli a Pilla, csak szolidaritásból
mászkál át a palánkon. Ekkora hazugságot azóta is csak
politikusoktól hallottam.) Lényeg a lényeg: a Pilláról
álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat,
egészen addig, amíg valódi forró mag nem lövellt a
takarómra.
Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm.

Kukkolni jó, én ezt azóta tudom. Semmi meglepõt nem

találok tehát abban, hogy a világon mindenütt óriási sikerrel
vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. Mármost

162
ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak
zárva nõk és férfiak, állítólag nagyon érdekes megfigyelni a
hétköznapi életüket. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a
nézõk, hogyan fõzi a társaság a lecsót, hanem azt, hogy ki
kivel, mikor, hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a
vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba, mint érdekesség: kerek
férfiúi popsik, nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek.
Ennek (is) a lényege a dugás. Aki mást mond, mellébeszél.

Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel, hogy a

közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a
lányok, a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. Már
hónapokkal elõbb kifigyeltük, hogy melyik barackfáról,
melyik szobába lehet belátni, nagy felkészültséggel vágtunk
bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. Hanem akkor a látvány
már kevés volt, konkrétan tömíteni akartunk. (Késõbb
kiderült, hogy a lányok is pontosan így voltak vele.) Ügyünk
sokáig reménytelennek látszott, a csajokat ugyanis úgy
õrizték, mint Dáriusz kincsét. (Érdekes, a nõk milyen
következetesek tudnak lenni, ha más erkölcseirõl van szó!) A
Bika akkor kitalálta, hogy az egyik barackfán keresztül ki
lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –, csak
egy kötélre van szükség, amely a fa és az ablak közti
távolságot áthidalja. A madzag nem lehetett több két
méternél, de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni, hogy az
egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb
vállalkozásnak. Háromszáz lány között mégis akadt jó
néhány bátor lélek, aki nem rettent vissza a legnagyobb
veszedelemtõl sem. Akkor tapasztaltam meg egy másik
alaptörvényt:
Ha valaki dugni akar, az dugni is fog! (Féltékenykedõ
partnerek figyelmébe ajánlom.)
Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor, aki olyan volt –
ahogyan a neve is mutatja –, mint a tavasz. Inkább egy
szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal

163
mellett. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a
kollégiumból, nekitámaszkodott a barackfának – hol
szembe kapaszkodva, hol háttal támaszkodva –, és állandóan
azzal nyaggatott, hogy erõsebben markolásszam a melleit.
Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a
Bika meg a Rügy összeszûrték a levet, és én ezt nagyon
zokon vettem. (Fiatalság, bolondság!) Az igazi tragédia
viszont akkor következett be, amikor lebuktunk. Az volt a
koncepció, hogy a lányok olymódon gyûrték meg a
paplanjukat, hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne
lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. (Láttam
egy filmet, amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a
módszerrel ejtették át a börtönõröket. Na, gondoltam is
mindjárt, nekem jöhettek ezzel, húsz éve ismerem a
trükköt.) Szóval, hogy a lényegre térjek: egy alkalommal
valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a
szülei. A nevelõnõ készségesen mondta, hogy az az ártatlan
bárány hamarost érkezik a készülékhez, annál nagyobb volt
a döbbenet és a riadalom, amikor apuka kedvence nem volt
sehol. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen,
lehet, hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el.
Hadd ne részletezzem, hogy mekkora botrány tört ki, a
Bikánál még a rendõrök is jártak. Engem csak a Rügy
apukája akart agyonverni, de összehasonlíthatatlanul
gyorsabban futottam nála. Kétszer vagy háromszor
megkergetett, de aztán – ahogyan elõre sejtettem is –
megunta. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam,
hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy megverjen.
Emésztettem magam egy darabig, de a Bika felvidított.
Idézem: „Miért, azt hiszed, a Rügy faterja nem csinálta
fiatalabb korában? Sõt, maga a Rügy is csak úgy születhetett
meg, hogy az apja megdugta az anyját!”
A Bika nem volt egy hülye gyerek…

164
 Ez így „gömbölü”

Hozzátok szólok most, akik derékra csavart törölközõvel

járkáltok a szaunában, ha egyáltalán el mertek menni.
Hozzátok, akik rettegtek a nyártól, a bikinitõl, az elõre
elképzelt lesajnáló pillantásoktól. Azokhoz intézem szavam,
akik szívesen elmennének edzõterembe, de félnek a vetély-
társnõk csípõs megjegyzéseitõl. Azokhoz, akik rettenetes
kínokat állnak ki, hogy megszabaduljanak néhány felesleges-
nek hitt kilótól. (Lásd még: fogyókúra, valamint egyéb
méregtelenítõ metódusok.) Egyszóval mindahányan, akik
kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is
vagytok – most figyeljetek rám egy percre!
Nem úgy van az!
Sokan vagyunk, mi férfiak, akik kifejezetten kedveljük a
telt idomokat. Nem tudom megítélni az arányt, de
szerintem mi vagyunk többségben. (A gebe-rajongókhoz
képest.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok, hogy
a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az
ízlésünket. Azt látjátok a képernyõn, a címlapokon és
gyakran magatok körül is, hogy minél soványabb valaki,
annál sikeresebb, annál jobban buknak rá a pasik. Egyszerû
téveszme ez, semmi több. (A férfiak nem egyszer
mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel, akit a környezetük
méltányol, de ez csak külsõség. Megesik gyakran, hogy
sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással.)
Elfogult vagyok, nem tagadom. Mindenesetre sokáig
õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért
– érdemes beleolvasni:
„Nem kétséges, hogy az Interneten az erotikus honlapok
vannak abszolút többségben.” (Ezt tudjuk, hanem most jön
a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi
súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. (…)
Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön

165
felhalmozott felesleges párnácskákat, büszkén viselik és
mutogatják azokat.”
Helyesen teszik, mert a világ így kerek. Illetõleg a magam
részérõl: a világ olyan kerek, mint a nõk idomai.
Mármost hölgyeim, ideje lenne tisztázni valamit. Olyan
nincs, hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt
fejjel járni ezentúl, a kishitûségnek nincs helye többé!
Visszaolvasva a fentieket, egy kicsit kiáltványízû az egész.
Elmesélek hát egy rövid történetet, hogy pontosan
megértsék, mirõl beszélek.
A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. (A tánc a
magam részérõl azt jelenti, hogy lépegettem, mint medve a
jégen.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át,
és már látni lehetett, hogy ezt nem úszhatják meg a lányok
dugás nélkül. A Vagabund annyit rendelt, hogy a csajok
részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni.
Mármost az egyik úgy nézett ki, mint a végzet asszonya, a
másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a
mérleget.
Ahogy közeledett a hajnal, dûlõre kellett vinni a dolgot,
a nõk megkérdezték a Vagabundot, hogy akkor most
melyikükkel akar elmenni. A Vagabund spicces volt, nyilván
ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni,
mert elegem van azokból a nõkbõl, akik olyanok, mint a
néprádió: recsegnek-ropognak, de semmit nem lehet fogni
rajtuk.”
Akkor rájöttem, hogy az a molett nõ, amelyik a súlyára
panaszkodik, olyan, mint a tengerész, amelyik a hullámokat
szidja. Nem tud együtt élni a helyzetével, pedig muszáj.
Csak annyit akartam az egészbõl kihozni, hogy nincs annyi
többletkiló, amennyi a boldogság útjába állhatna!

166
 Ahol a part szakad

Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt, a

kudarcok javára. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik, de
számoljunk csak utána. Száz beszólás – füttyögéstõl a
konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt.
Márpedig, naponta három kísérletet figyelembe véve, ez azt
jelenti, hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben
– bejött. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga
után, viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam,
ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel.
(„Tudod, az elsõ pofon a legnagyobb.”)
Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó –
kudarcok, olyanok, amelyeken az ember sohasem tudja
túltenni magát. Számomra ilyen volt a Madár esete, mert az
diliházba való, de nem a nõ, hanem csak az esete velem. (Bár,
ki tudja…?) Amint megláttam õt, mindjárt különösen
ágaskodó szerelem ébredt bennem, rögtön mondtam is neki,
hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. Akkor már
ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a
megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban
találom az áldozatot, vagy átlátszó köntösben, éppen szárítja
a haját –, úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében
jelentem meg. Úgy ment minden, mint a karikacsapás, a
Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem, viszont
gyömöszölés közben közölte, hogy éppen menstruál, a
végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. (A Nap
kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem, gondoltam, de az élet
– meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. Rövid
úton tájékoztatott a helyzetrõl, miszerint: én nem is tetszem
neki igazából, csak kíváncsi volt, milyen az, amikor a lába
között egy igazi dákót érez, merthogy egyébiránt szûz.
Éppenséggel mindegy, mondta a Madár, hogy az enyémet
vagy másét. Közölte továbbá, hogy a barátnõjének sem

167
tetszem, az meg még azt sem tudja elképzelni, hogy
egyáltalán hozzáérjek. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát,
mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott
a Madár, amikor bizonyos helyeket simogatva, a kezemmel
– meg egyéb, még azoknál is értékesebb alkatrészemmel –
vallottam szerelmet neki.
Szóval, ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzá-
sának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a
Madárt, hiába jött közbe tucatnyi más nõ. De annyira
mániákusan, hogy éveken keresztül hívogattam telefonon,
minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem
neki.. És akkor megtörtént a csoda, szívós kitartásom
tényleg meghozta az eredményét. Legalábbis ezt gondoltam,
amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt
velünk a lift, persze nagyon döcögõsen, mert álló dákóval
nagyon tud sietni az ember. Csakhogy még hazai pályán sem
sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom, a Madár
engedett – és csinált! – mindent, csak azt nem. Éppen a
fejemen ült, amikor megkérdeztem tõle, hogy akkor most,
miért nem. (Dughatom meg rendesen.)
– Mert akkor úgy érezném, hogy megcsalom a barátomat
– válaszolta határozottan a Madár, apró sikolyok
kíséretében.
– Miért, így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább
lényegileg, már amennyire abban a helyzetben képes voltam
filozofálgatni.
– Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár, de csak azt
követõen, hogy elszállt, mint a sóhaj.
A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hang-
szórót.

Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán

könyörgésekkel –, de a Madár maradt a régi, csak azzal a
nem elhanyagolható különbséggel, hogy még az oroszlán-
barlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. Egy-

168
szer aztán, teljesen véletlenül, találkoztunk az uszodában.
Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe, de már nem
gondoltam semmi kacérat, meggyõzõdésemmé vált ugyanis,
hogy a Madár hûsége, az éppen aktuális võlegényeihez,
megingathatatlan. Hanem csak igazgatta a bikinijének a
pántjait, a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix
kosarába. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár
is tudta jól –, hogy nem vagyok fából, legfeljebb csak akkor,
ha nagyon muszáj megjátszani. El is kezdtük a cicerélést és
mondtam a Madárnak, hogy forduljon meg, ha hátulról
próbáljuk, nem kell szembenéznie sem velem, sem a
lelkiismeretével, ami – ahogyan arról már tájékozódtak –
nagyon nagy volt neki.
– Az úgy még veszélyesebb. – sóhajtott a Madár, mert
addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel.
Azért csak megfordult, bár gondolom, hogy a
lelkiismerete rettenetesen háboroghatott.
Személyzeti öltözõben zajlott a csata, amely – éppen
ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott
közös felségterülete volt. (Olyan ez, mintha Napóleonnak
úgy kellet volna csatát nyernie, hogy közben – átlósan a
harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna.)
Mármost, ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon, meg
is jelent az egyik kollégám, egyértelmûen a leghülyébb.
Éktelen dörömbölésbe kezdett, és kisvártatva elkezdte
vésõvel püfölni a zárat, mert csak ennyi esze volt. Azt hitte,
csak azért nem mozdul a kilincs, mert beszorult magától.
(Az uszoda éppen próbaüzemen volt.) Engem az egész
hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna, ha
sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –, de a Madár
közölte, hogy várjunk nyugalmasabb idõkre. Tíz centi
választott el a valódi szerelemtõl!
Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el, a
Madár nem lett az enyém. De, azért képes volt még egy
csavart belevinni a történetbe agyilag. Azt mondta, hogy

169
most meg már kíván ténylegesen is, éppen azért nem jön az
oroszlán barlangjába, mert akkor már biztosan nem tudna
hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához.
Mindegy, a nyilvántartásomban úgy szerepel, hogy
lenyomtam a Madarat, pedig a lelkem legmélyén tudom,
hogy ez nem igaz.
Taktikai vereségnek számít, ha az embert váratlan – ám
annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés
közben. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató, az nem
taktikai jellegû probléma, az csõd, esetleg dráma.)
Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt
némi konspiratív érzékem –, mert az élet egyik
legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer
keveredtem. Az egyik teljesen érdektelen, hazajött az apuka,
de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk.
(„Megmondtam kislányom, hogy csak akkor jöhetnek fel a
fiúk, ha mi is itthon vagyunk.” Mi az, hogy fiúk? – kaptam
fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a
zenekarban sem…)
A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb,
olyannyira, hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás
nélkül emlékezni rá. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka
akkurátus kitartással kopogtat az ajtón, kislány hosszas
motoszkálás után, ziláltan nyit ajtót. A helyzet egyértelmû,
viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan.
Összeomlott.
Ez persze nem csoda, ha megismerjük a hátteret. A
kétezer éves keresztény kultúra minden, a szexuálisélet
tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba, egy
ideig úgy nézett ki, hogy apáca lesz. (Én meg csak
mondogattam – hittel, meggyõzõdéssel – , hogy „Mondá az
Úr: sokasodjatok, szaporodjatok.”) Élesen külön kell
választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól.
– Ezt nem hittem volna. – szipogta az anyuka, amikor
végre megint beszámítható állapotba került.

170
 Azt szerettem volna neki mondani, én sem hittem volna,
hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön, de ehhez a
gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör.
– Beszéljük meg – vetette fel a lány, mégis, hátha...
Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc
alatt semmissé tenni. Nem tudom, elhangzott-e a mondat,
hogy „Nem vagy a lányom többé!”, mindenesetre én így
emlékszem vissza rá. (Azért maradt meg bennem ennyire
élesen a jelenet, mert sehogyan sem tudtam felhúzni a
sliccem. A zippzár beakadt, én meg kiakadtam) Minden
viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam, tudtam, hogy
egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá,
miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást
érezni, egyszerûen csak kívántam azt a lányt, márpedig ezt
sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni.
Már nem emlékszem pontosan, hogyan támolyogtam
haza, fõleg, mert a biciklimet is tolnom kellett. (Nem
mertem felülni rá.) Otthon bevettem aztán egy csomó
altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz
tértem, már várt az üzenet: bár mostantól az egész család
szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal, 3x8 órás
rendszerben), az én kedvesem továbbra is vár!
Biztos vagyok benne, hogy a világ egyetlen földalatti
mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldözte-
téseket, mint mi, mégis gyakran összejött a lényegi szerelem.

„A virágnak megtiltani nem lehet.”

A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon, a nagy

lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni. Akkor
boldogok, ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. (Magán-
vélemény.)
Egy nõ meséli:
„Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ

171
gyomorral. Nem mertem a párkányra könyökölni, mint
egyébként szoktam, csak a függöny lebbenéseit kihasználva
sóvárogtam. Az történt ugyanis, hogy a Birkózó lecsöcsö-
részett, és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi
területeken: lélek, aktív szürkeállomány, hormonháztartás,
lábam köze valamint a konkrét objektum, a melleim. A
felfoghatatlan esemény, a csöcsörészés után elborzadva
meséltem el a húgomnak a történteket, és õ is elborzadt
(„Az a szemét!”), de lehet, hogy csak színlelte a
felháborodást, mert akkor õ már javában „fiúzott”.
Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette,
mert nagyon vágytam rá, hogy megint lecsöcsörésszenek,
mégis féltem lemenni a térre. Aztán gyõzött a józan – vagy
milyen – ész, de újabb megrázkódtatás ért. A Birkózó, aki
egyébiránt a legszebb férfi volt, akit valaha is élõben láttam
– bedugta a nyelvét a számba. Ez a manõver még az
eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán
lehetséges), el sem tudtam képzelni, mit is akar tulajdon-
képpen.
Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a
cicerélésig (petting), ráadásul az is nagyon rögös volt. A
Birkózó öccse miatt, aki féltékeny volt a testvérére!
Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt
még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. Az alsó
luk éppen csak akkorka volt, hogy egy macska bemászhatott
rajta, de a birkózó öccse is megtette, meghazudtolva ezzel a
biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. Gyûrtük,
gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos), amikor is az
öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem, hogy ti
ne érezzétek jól magatokat!”
Sok ilyen van ám, csak a legtöbben nem mondják ki
ennyire nyíltan.
A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a
legjobban, hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó
pasi volt. Hirdetéseket adott fel, aztán meg büszkén

172
mutogatta, hogy vele mennyien akarnak dugni. Sohasem
fogom megérteni, hogy akkor meg miért nem dugott!?
Végül a Birkózót elvitték katonának, de amikor hazajött
az elsõ eltávozásra, nagyon el volt keseredve. Elmesélte,
hogy a társai kiröhögték azért, mert másfél évig csak
hempergett egy lánnyal, anélkül, hogy jól alávágott volna.
Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem, hogy nem lehetne-
e esetleg ezen az állapoton változtatni, de láttam rajta, hogy
õ maga sem hisz benne komolyan. A tényleges helyzet
viszont úgy állt, hogy alig vártam az imént vázolt szomorú
tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!)

Öröm-lány

Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat

a cikkeket, amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az
örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét.
Nem tudom, én találkoztam boldog kurvával is.
– Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma, amikor
hajnali hat órakor úgy talált rám, hogy éppen a semmi és a
valami határán lebegtem, aludtam, ha közelebbit akarnak
tudni. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel
viseltettem, mert egyfelõl a raktár fõnöke volt, másfelõl
pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt.
Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál, ahol aztán
megmondtam neki, hogy nem vagyok rossz. Tényleg
mulattam az éjjel, vallottam feltáró õszinteséggel (a bár
nevét nem említettem, nehogy provokációnak vegye), de
ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is. A Dáma
kicsit merev volt, azt mondta, hogy a történtek mellett nem
mehet el szó nélkül, délután jelentkezzek az Üveg
elvtársnál. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette, Üveg
elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt, nem
véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig.

173
 – Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen
a Dáma –, addig menjen haza aludni.
Akkor önöztek le életemben elõször, éppen azon
morfondíroztam, hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég
csak elaludni a munkahelyen, de akkor, ahogy ott ballagtam
az Üveg elvtársakkal tele utcán, a Harcos kezdett el kiabálni.
– Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege, de
nem voltam megfelelõ hullámhosszon, már ami a stílusát
illeti.
– Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a
Harcost – délután kirúgnak.
Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni, mert a
raktárba is eleve büntetésbõl kerültem, a valóságos szakmám
az úszás volt. Mondta is a Harcos, hogy kicsoda az az Üveg
elvtárs, hogy csak úgy kirúghasson engem, aki pedig olyan
gyorsan úszom, mint egy hal. Ennek az ütõdöttnek sem a
pártállam szerkezetéhez, sem a sporthoz nem volt semmi
esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt, jómagam pedig
eléggé közepes kis úszó. Ezeket a tényeket próbáltam
megértetni a Harcossal, egészen addig magyaráztam neki,
amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a
homályos tekintetében. (Sokáig tartott.) Egészen felvidult,
amikor megértette, mirõl van szó, de ezzel csak tovább
kócolta az amúgy is zilált idegeimet.
– Mit örûsz? – háborogtam.
– Hagyd azt a Butykos, vagy milyen, elvtársat – lendült
bele a Harcos – beleviszlek a frankóba.
Érdekelt a dolog, mert az amúgy fényesen induló raktárosi
karrierem megtörni látszott, ugyanakkor a Harcos vadonatúj
BMW-vel járkált, illetõleg száguldozott, hajmeresztõ
produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy
unalmas fejezeteit. Mármost akkortájt egy nullkilométeres
német autó olyan volt a mi kis városunkban, mintha az UFO-
k szálltak volna le a Tanácsháza udvarára. (Ebbõl következett,
hogy sokan voltak barátai a Harcosnak, egészen az elsõ

174
totálkáros karambolig, de az csak késõbb volt.)
Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s
barátom, hogy azt hazudta, háromra vissza is érünk Pestrõl,
és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs
szigorú, számon kérõ tekintetét. (Úgy megy ez, mint az
állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját.)
Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160-
as átlagsebességbe, meg fékezéskor a 4G-s nyomásba –
kiderült, hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a
nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. (Stricinek mondjuk mi,
szakemberek.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok
volt – nem erkölcsileg! –, mert Harcos úgy nézett ki, hogy
az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán, mert azt
hitték, viccbõl ilyen a feje. Mindig úgy képzeltem, hogy a
stricik egytõl-egyig szépfiúk. Hanem akkor a Harcos
megtanított a szakma egyik alapszabályára.
– A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban
bömbölõ lakodalmas rockot –, ráadásul vásárolni is lehet
nõt, ha minden kötél szakad.
– És mi van, ha a lánynak nem tetszik a vevõ? –
kérdeztem hüledezve.
– Akkor kap a pofájára.

Kezdtem átlátni a szitán…

Azt mondta a Harcos, hogy most bemutat az egyik legjobb

nõjének, a Büfésnek, és – hogy lássam, kivel állok szemben
– felajánlja nekem tetszõleges használatra. Csábító ajánlat
volt, csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni…
Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral
robbantunk be az uszoda elé, amelynek büféjében a Büfés
dolgozott, úgymond: részmunkaidõben. Ez megközelítõleg
azt jelentette, hogy, teszem azt, délután egy és három között
eladott négy vagy öt kávét, meg mondjuk egy tucat Rigó
Jancsit. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam, olyan volt,

175
mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az
erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen
csokoládéval.) A szakmát illetõen is újabb fontos infor-
mációval lettem gazdagabb, mert a Harcos elmagyarázta,
hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység
vezetõje veszi fel, kiegészítve még némi támogatással az
állam valamint a Harcos részérõl. Az egész manõvert a Rigó
Jancsik borították jótékony homályba, mert különben maga
a büfé biztos, hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. A
fõnök részmunkaidõnek nevezte azt, hogy kétes erkölcsû
lányoknak igazolt munkaviszonyt, mert ahhoz a rendõrök
marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak.
Tudták persze õk is, hogy a lányok kifélék-mifélék, de egy
hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a
kedélyállapotukon. (Törvényesség is van ám a világon, már
akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök.)
Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama
jeles napon, õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen
indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. (Ezt maga a lány
mondta, sugárzó tekintettel, különben sose’ hittem volna
el.) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam, akit a
Harcos nem sokkal az események elõtt újított be.
Elsõsorban humanitárius okokból, magyarázta eszmeileg a
barátom, mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani.
(„A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt, mint a kutya
szájából a tojást” Hogy miért, az a késõbbiekben kiderül.)
A célszemély úgy viharzott be, mint egy tornádó, pedig
annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott, nyugodtan ki
lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. A
részletes leírásra nem térek ki, a melleinek méretét és
formáját amúgy is elképzelhetik, amennyiben a Duda
mûvésznévbõl indulnak ki. Az én kis örömlányom a
társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai
elemeket, rögtön közölte, hogy „veled nem megyek el, nem
vagy az esetem”. (Ez magyarra fordítva azt jelentette, hogy

176
rondának talált, de nem tudtam haragudni rá, be kellett
látnom, igaza van: én sem mentem volna el magammal.) A
Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat, a
Duda azon kevés kurvák közé tartozott, akik
megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ
legnagyobb luxust: csak azokkal dugott, akik tetszettek
neki, velük viszont nagyon drágán. Jelentkezõ – éppen a
fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven.
Lógtam ott, mint az esõ lába, de akkor a Duda
megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele –
vásárolni. Nem volt, de azért mentem, hátha találkozunk
ismerõssel, gondoltam, akkor pedig már azt lehet hazudni,
hogy a Duda az új nõm. (Sõt, csak egyike az újaknak, a többi
még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –,
és én úgy bámultam az árcédulákra, mint kakas a piros
kukoricára.
– Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a
programot a Duda, és fél óra alatt elköltött annyi pénzt,
amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy
egész esztendõ alatt, „segély!” felkiáltások közepette. Kissé
megtörten ültem le a cukrászda teraszára, az volt kiírva a
bejárat fölé: Gerbaud. Még szerencse, hogy nem betûztem
akkurátusan, mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a
legmenõbb hely, a zserbó.” Szóval ott, azon a szent helyen
mesélte el nekem a Duda, hogy miért szeret kurva lenni.
(Látta, hogy nagyon homályos nekem ez a terület,
földrajzilag és szociológiailag egyaránt.)

Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ –

történetét:
Úgy kezdõdött, hogy „Ülök a szobámban, búsan,
egyedül és a fájó múltra gondolok”. A fájó múltat az én
esetemben a falu bikája, a Gépész testesítette meg. Túl azon,
hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a
traktorokat, nagyon jó kiállású pasi volt, még most is

177
bizsereg a lábam köze, ha csak rá gondolok. Sokat levont
azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –,
hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket)
hajkurászta, azok pedig meg sem nagyon kísérelték az
ellenállást. Képtelen voltam megemészteni, hogy a Gépész
másokat is gyömöszöl, elsõsorban hiúsági kérdést csináltam
belõle. Kirúgtam, ha lehet azt annak nevezni, mert továbbra
is akkor tömített meg, amikor csak akart. Inkább csak
lélekben éreztem úgy, hogy már nem tartozunk egymáshoz.
Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a
testvéremet, az Öcsit, aki akkoriban volt katona, nem
mellékesen: Budapesten. Nem is nagyon foglalkoztam vele,
de annyit azért észrevettem, hogy amikor beléptem a
látogatás céljára átalakított ebédlõbe, a házikolbászok
megálltak a levegõben, de volt olyan is, aki félrenyelt.
(Képzelheted, hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire
örültek nekem.) Ennyi volt, örültem, hogy másoknak is
tetszem, nem csak annak a rohadt Gépésznek.
Két hét múlva aztán, amikor megint mentem, mondta ám
az Öcsi, hogy az egész század csak rólam kérdezgette.
– Volt, aki azt mondta, hogy az egész zsoldját odaadná,
csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a
testvérem, de nem üzletileg, hanem a büszkeség miatt.
Esküszöm, nem tudom, mi ütött belém, de félig
komolyan, félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek, hogy:
„Rendben.”
– Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az
én naiv kis testvérkém.
– Lecsöcsörészhet, ha odaadja a zsoldját.

Biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem gondolta

komolyan, az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a
társainak, de újabb két hét elteltével komolyra fordult a
dolog. Nem részletezem, lényeg, hogy a kezemmel
elégítettem ki a srácot, de attól ijedtem meg a legjobban,

178
hogy nekem is jólesett. Már azon voltam, hogy szólok neki,
dugjon meg nyugodtan, de hát a kantin mögött csöcsörész-
tünk egy ilyen gazos részen, talán tíz méterre a kutyáktól,
amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az
akciót. Legközelebb már három kuncsaftom volt, köztük a
legjobb pasi, egy altiszt vagy mi, aki legalább a dupláját adta
a zsoldnak, anélkül, hogy kértem volna.
Be voltam tojva, mert azt gondoltam az Öcsi majd
cirkuszt csinál, de õt csak az érdekelte, hogy ne essen semmi
bajom. („Agyonvágom, ha valamelyik gizdázik veled!”)
Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal, a
pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. Ez
most is így van, és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az
öcsémet. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi, „a
te pénzed”, ezt szokta mondani.
Otthonról hamarosan el kellet jönnöm, részben a Gépész
(lelkileg nem bírtam látni), részben pedig a több és több
pénzem miatt. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé, nem utolsó
sorban a szüleim is folyton kérdezgették, hogy honnan van,
pedig csak a töredékérõl tudtak. Budapestre már kurvának
jöttem, de szentül elhatároztam, hogy – mint addig is – csak
olyanokkal fekszem le, akik tetszenek is. A Harcos hamar
kiszúrt magának és mondta, hogy segít. Akkor már nem
voltam teljesen hülye, meghívtam egy kávéra, hogy legyen
módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel.
Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz, hogy
leszereltem, de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt
kérni. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak
is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez, kitárazok rajta
egy AMD-t. (Az harminc skuló)”
Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival
egyetemben –, tisztán látszott, hogy az Öcsi nem a levegõbe
beszél. Ezért nincsen stricim, és ezért lehetek én boldog
kurva. Olyan, aki élvezi a dugást, és még pénzt is kap érte.
Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán

179
láthatta elõre, Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel
érkeztem meg a végsõ leszámolásra. Az volt a zseniálisnak
hitt koncepcióm, hogy „azt hittem, ma kell jönni?!”.
Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû
vezetõ mind a pártban, mind pedig az üzemegységnél,
átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. Akkor elmondtam
neki az igazságot, úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb
zugait is.
– Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom –
búsongtam, a fejemet úgy ingatva, mint egy bánatos boci –
már tényleg öngyilkos akart lenni.
Üveg elvtárs erre meglágyult, azt mondta, kap még egy
utolsó esélyt Károly. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem.)
Nem tudom, hogy a süket szövegemet hitte-e el, vagy csak
azt remélte, hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy
olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre
békével, sõt, áldással bocsátott utamra.
Sokáig hívogattam aztán a Harcost, afelõl érdeklõd-
tem, hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg
velem kapcsolatosan, mert borzasztóan jó lett volna
megdöngetni. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig –
bizonyára szégyellte azt is, hogy nem tudott beújítani
nekem egy piacképes örömlányt –, de aztán megmondta az
õszintét.
– Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban, mert
azt hitte, hogy ez engem elkeserít.
Tudtam én azt nagyon jól – mármint, hogy kevés vagyok
a Dudához –, de az ember soha ne adja fel.
Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van
–, meg kell játszani!

180
 Bánat-lány

Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió,

112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le
magamban minden illúziót. Anyát és lányát hallgathatják –
olvashatják – az alábbiakban, börtönben ülnek mindketten,
egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. A
kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok.

Anya:
– Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket, amelyiket én
csináltam? – kérdezte az uram, amikor rájöttem, hogy
megrontotta a lányomat.
– Hogyan jött rá?
– A szomszédok már suttogták, de egy alkalommal
rajtakaptam õket.
– A lánya miért nem szólt elõbb?
– Félt, ugyanúgy, mint én. Az uram rettegésben tartott
bennünket.
– Tudom, hogy buta kérdés, mégis megkerülhetetlen: mit
érzett, amikor rájött?
– Hát, el tudja képzelni…, kiálltam az utca közepére és
ordítottam a fájdalomtól.
– Miért nem vált el?
– Nem lehetett, agyoncsapott volna az uram.
– Meddig éltek együtt a fentiek tudatában?
– Hosszú-hosszú évekig. Tehetetlennek éreztem magam.
Volt úgy, hogy egymás után ugrott meg bennünket. Azt is akar-
ta, hogy csináljuk hármasban. Akkor határoztuk el, hogy megöl-
jük. A legkisebbik fiam is úgy született, hogy megerõszakolt.
– Kinek jutott eszébe, hogy megmérgezik?
– Nekem. De, lehet, hogy ha nem mikrofonnal a kezében
kérdezné, mást mondanék.
– Nem gondolt rá, hogy a rendõrséghez vagy valamilyen

181
hatósághoz forduljon?
– Tudott róla mindenki.
– Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a
lányával. Szóba kerül néha, hogy miken mentek keresztül?
– Soha.
– Hol vannak most a fiai?
– Intézetben.
– Õk mit szólnak ehhez az egészhez?
– Mégiscsak az apjuk volt.

Lány:
– Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió
számára.
– Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni.
– Tudunk fizetni ötvenezer forintot. (Börtönviszonyok
között ez óriási pénz. S.K)
– Mit akarnak hallani, hogy kurva voltam?!
– Nem, nem vádolom magát semmivel. Lehet, hogy én is
megöltem volna az apámat, ha olyan helyzetbe hoz, mint
amilyenbe maga került.
– Gyerekeim vannak. Mit szólnak, ha meglátnak a
tévében?
– Elõbb-utóbb úgyis megtudják, hogy mi történt.
– Majd én elmagyarázom nekik.
– El lehet ezt magyarázni?
– Nem…, talán.
– Nem érez lelkiismeret furdalást?
– Megérdemelte.
– Szerintem is. De, talán jobb lett volna életben hagyni.
A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna
ki rá, mint a halál.
– Most már én is tudom. A börtön mindennél rosszabb.
– Százezer forintért sem nyilatkozik?
– Nem tud annyi pénz mondani, hogy én errõl beszéljek.
Nem a kamera miatt, hanem egyáltalán. Meghalt, és egy

182
cseppet sem sajnálom.

„Há’ hisz’ ezt izéllom…”

Szín: kocsma (talponálló).

Idõ: ’80-as évek eleje, délután.
Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás), Piás (remegõ
kezekkel).

Piás: Józsikám, könyörgök, legalább egy felest aggyá’.

Kocsmáros: Megmondtam, nincs hitel. Má’ így is gyüssz
egy ezressel.
Piás: Nem látod, hogy meghalok?
Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek.
Piás: Letérdeljek?
Kocsmáros: Nyugodtan, de akkó’ térdelve szomjazó’. Az
mitû’ jó neked?
Piás: Odaadom az órámat.
Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. Az
olyanok hagyták itt, mint te.
Piás: Kiteszem érted a lelkem.
Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem
kell.
Piás: Megbaszhatod a jányt.
Kocsmáros: Na, az már érdekelne.
Piás: Megbeszéltük.
Kocsmáros: Gondulod, hogy megáll nekem?
Piás: Addig verem, amíg nem.
Kocsmáros: Úgy üsd, hogy ne csúfícsd e’.
Piás: Vigyázok rá, tudod, hogy mennyire szeretem a
jányomat.
Kocsmáros: Mikor hozod?
Piás: Most, rögtön. Csak aggyá’ egy felest.
Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll

183
vágni annak a kis cafkának, mert csak a diszkóba járkáll.
Piás: Mennyit adsz, ha megáll?
Kocsmáros: Egy hónapig, amit iszó’.
Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk.
Kocsmáros: Várgyá, egysze’ vagy hányszó’…?
Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. Rendben?
Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta.

A lány elment a kocsmároshoz, „megállt neki”. Tizenhét

hónap múlva öngyilkos lett. (Azt mondta nekem:
„Nemsokára meghalok.”)

Ki a felelõs? A Kocsmáros, a Piás, vagy én?

184
Szex a lelke mindennek
„Csak élni akartam õszintén,
ahogy’ én képzeltem el.”
(Jimmy)
Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor
–, hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv
errõl szól” –, sietek leszögezni: tévednek. Vannak ugyanis
olyan szerelmek, amelyekben a lélek még az átlagosnál is
nagyobb szerepet játszik. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az
alábbiakban. Nem is kell messzire menni, vegyük azt a
példát, amikor például én elindultam nõzni.

Akár egy hõs

Amikor az ember nõt akar, tudatában van az esélyeinek (99

az 1-hez). Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire
hajlandó a siker érdekében. A fiziológiai ismérveket már
taglaltam, következzenek a szívbéli tényezõk. (Ja, láttam
már pasit, aki tele önbizalommal indult nõzni. Húszezer
forint tûnt el a tárcájából, a végén annak is örült, hogy a
személyi igazolványa elõkerült.)

Tehát. (A magam részérõl.)

Általában délután, úgy három óra tájban, fogalmazódott
meg bennem, hogy ma szerelmes leszek. Végignéztem még
a filmet – Clint Eastwood, western –, de közben már azon
elmélkedtem, hogy „meg kéne’ borotválkozni”. Ez
kulcskérdés. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le
magamról a szõrt, estére újra kiütött a borosta. Ha viszont
nem kaptam el a döntõ pillanatot, az akció kezdetére még a
fülembõl is folyt a vér. Borotválkozás közben – kényszerûen
– néztem magam a tükörben és lementem alfába. Nem is

187
olyan rossz ez, biztatgattam magam, ha például valaki bukik
a dinnye fejre, nála nyerõ lehetek. (Öltözék kiválogatása:
90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel:
mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni, hogy a
semmi és a valami határán lebegjek, amikor dûlõre kell vinni
a dolgot. Józanul nem mertem megmondani a frankót,
részegen meg a kutya sem állt velem szóba.
Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse.
Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik, hogy a
földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek.
Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek, legfeljebb
nemet mond. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat, és ezt
meg is mondom neki!
(Tételezzük fel, hogy elértem az ideális állapotot,
lelkileg.)

Este hét óra tájban kellett dönteni arról, hogy mennyi pénzt
vigyek magammal. (Ebben a tekintetben olykor a sok is
kevés – és fordítva.) Ha 60 percen belül nem találtam
magamnak lelkitársat, a lóvét elitták a haverok, valamint
benyelte a zenegép.
Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment,
akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk
megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban.
Helyszín „A”: zártkörû rendezvény, bûnbánó apuka
meghívja a családot vacsorázni, cigányzene.
Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek, technikailag is
leállíthatatlan zenegép, részeg pultos, a bevétel miatt
reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. Barátnõk,
legkevesebb két fõ.
Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton
Máté Péter), alkoholisták (Hitel nincs!), továbbá magányos
nõk – elvétve.
Az volt a menetrend, hogy – szisztematikus rendszerben
– végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. Ilyenkor a

188
legfontosabb, hogy az ember megõrizze a derûlátását és a
pénzét.
Hideg fej, odaadó, lelkes szív. Ezek voltak a fõ
szempontok, ha az ember sikert akart elérni!
Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal –
továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket,
hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõ-
en hiteles információkhoz juthassanak. (Bár, azt elképzelni
sem lehet, hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes
férfi vadászat közben, azt át kell élni.)

Elsõ szín:

19.15: Taxi rendelés. A srác régi haver, „írd a többihez”. Már

az autóban veszem észre, hogy piroscsíkos frottírzok-
nit húztam a fekete lakkcipõhöz, de nincs visszaút.
19.30: Érkezés (Helyszín „A”), könnyednek tettetett
csevegés az ismerõs felszolgálókkal, egészen addig,
amíg elõ nem kerül az, amelyiknek fél éve tartozom.
Helyfoglalás, étlap látványos lóbálása, pedig tudom,
hogy egy falatot sem fogok enni, (tényleges vacsora
otthon: parizer).
19.45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár, haragvó férj
elviharzik, kisírt szemû feleség marad. A zenészek
rázendítenek, az intim beszélgetés lehetõsége ezzel
megszûnt, marad az ordítozás.
19.55: Bensõséges pillantások oda-vissza, a munkavédelmi
elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel
kérdezem: „Nem zavarja, ha átülök?” Asszonyka
bólint, elnézést kér, de ki kell mennie a mosdóba.
(Sminkigazítás.)
20.05: Rövid bemutatkozás, amelynek lényege, hogy a nõ-
nek tönkre tették az életét. (Valaki – „az a szemét” –
tette tönkre, soha nem õ maga!)
20.15: Megállapítjuk, hogy ebbõl a csapdából csak együtt

189
 menekülhetünk, új életet kezdünk, van még remény.
(„Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A
prímásnak pénzt adok, csak hagyja abba. A zoknim
piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk
cipõbe.
20.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony, mert
észreveszi, hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a
lengõajtó pántjait. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi, de
csak a vállával bök felém, a tekintetemet kerüli.
„Beszélgetünk, drágám” – hebegi a nõ, miközben a
sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész.
„Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi, de
már fogja is élete párjának a kezét – házastársak
jobbra el. (Három perc múlva – nem kell hallanom a
beszélgetést, tudom, hogy így van – én vagyok az a
tolakodó fráter.)

Második szín:

20.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog,

(„Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit.”)
21.00: Fõnök vigasztalása, látványosan, hogy mindenki
tudja, haverok vagyunk. Terep felmérése Csalódott
kedvesekbe a lélek öntése, „biztos, hogy szeret, csak
most hülye”. (A pasiknál sokkal nehezebb, mert
általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak
–, mint a nõk.)
21.05: A fõnök megjelenik, hogy akkor most ki fizeti a
számlát.
21.10: Megáll az ételszag a levegõben. Lehetõségek
számbavétele, majd hõsies kiállás (az ügy mellett).
„Én fizetek!” – ordítom fennhangon, hogy a
zenegépet is túlharsogjam és, nem utolsó sorban,
minden vendég tisztán hallja.
21.15: Döntõ lépésre szánom el magam, elkezdem dobálni

190
 a pénzt a zenegépbe, miközben felteszem a kérdést,
amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz
táncolni?”.
21.20: Drámai fordulat. Akad olyan, aki még velem is
hajlandó nyilvánosan vonaglani, de a totális
zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…”
(Meglepetést színlelek, pedig réges-régen kiszúrtam
az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat.)
Sértõdés, könnyek, kiderül, hogy a barátnõnek
nagyobb lelki bánata van, mint az egész lebujnak
együttvéve. („Most haza kell kísérnem, de holnap
hívjál fel!”) Ebben maradunk, de az agyam két
gigabájt teljesítménnyel dolgozik, mert én ma akarok
szerelmes lenni. (A pénz elfogyott, az összes ismerõs
taxis hazament aludni.)

Harmadik szín:

21.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). Mindenki fizet

mindenkinek, de csak virtuálisan, merthogy pénze
gyakorlatilag már senkinek nincs. A pultos húzkodja
a strigulákat, ám áttekinthetõség szempontjából a
helyzet bonyolultabb, mint a tõzsdei mutatók
összessége.
22.10: A terep teljes zûrzavarba süpped, csak annyi
bizonyos, hogy a sarokban magányos nõ siratja a
nem is tudom micsodát. Leülök mellé – csak úgy
lazán, dúdolgatom: „Hosszú, hosszú évek…” – egy
darabig nézegetem a poharam karimáját, aztán
megkérdezem: „Mi van?”
22.15-23.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 per-
ces idõközönként. (Az élet mélységei és magassá-
gai.) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét.”/
„Mindenki kurvának néz.”/ „Hová menjek három
gyerekkel?!”, és még legalább ezer ilyen.

191
23.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört, nem
nehéz, mert valójában fogalma sincs, hogy mennyit
ittam. Magányos nõ vigasztalása. Azt szeretik a
legjobban, hogy: „Te más vagy, mint a többi.”
23.20: A bánat marad, de a beszélgetést olykor már
szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik.
23.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.)
23.55: Kiderül, hogy a nõ a város másik végében lakik, ez
törvény. (Mértani pontossággal.)
24.00-01.00: Hazakísérés. Intenzív lelki élet folytatása, két
csók, testnedvek átható „illata”.
01.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben, harmadik csók,
de ez már idegcsillapító jelleggel. „Muszáj felébresz-
teni a házmestert…” Megroggyanó térdek, a
harmadik doboz cigaretta felbontása.
01.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott, utasító hangnem-
ben.) Zavart toporgás, csillagok átható kémlelése az
égbolton. A kicsiny, fényes pontokat az ember ilyen
helyzetben akkor is látja, ha amúgy felhõs az ég…
01.15: „El kell menned, nem láthat meg.” (Nincs hozzá-
fûznivalóm.)
01.20-02.15: Erõltetett menet hazáig, nyolc kilométer – tíz
szál cigaretta – az út elején szentségelés, a végére
csak a cél lebegése a szem elõtt. Fizikai holtpont
átlépése, lélektanilag ezen már régen túl vagyok.
02.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász, félig forrt bor.
02.50: Ágy, imbolygó plafonnal a tetején.
04.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2,5 liter klóros, langyos víz.)
06.00: Lásd, mint fent.
08.00: Szent esküvések („Soha többé!”). Gyógyszeres
doboz átkutatása, fejfájásból kifolyólag.
12.00: Magányos nõ hív telefonon, hogy „ugye nem
haragszol?”
12.01: (Nagy levegõ.) Lelki sebek további ápolása: nem,
nem haragszom.

192
12.02: „Akkor ma is találkozunk?”
12.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!)
15.00: Kezdõdik minden elölrõl. (Mókuskerék-effektus.)

Lélektani hadviselés (1)

Varró, a harminc körüli, cserfes, amolyan „ami a szívemen, a

számon” típus asszonyka meséli:

Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet, nem

tagadom, elsõsorban azért, mert rettenetesen jól tud
döngetni, volt úgy, hogy egy áthancúrozott éjszaka után a
szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a
varrodába. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom,
lekukkant olykor a pohár fenekére. Ennél is nagyobb gond,
hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmá-
nyozta egy idõben. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat –
alájuk is vágott, ha csak tehette. Különben meg is tudtam
érteni azokat a nõket, akik a Lajossal ciceréltek, gondolom,
nekik ugyanolyan jó volt, mint nekem. De hát az mégsem
megy, hogy puszta szolidaritásból hagyom, hogy a férjem
végigtömje a falut. Kitaláltam hát egy módszert.
Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak
gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-három-
szor megugrottam. Mindenki jól járt, az én drágám élvezett
nagyokat – jómagam úgyszintén –, továbbá biztos lehettem
benne, hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja
használni a szerszámát, arra is csak nagy nehezen. A
házasságunk mégis megromlott, hadd ne részletezzem itt,
hogy miért.
Két évre külön is költöztünk, de nagyon hiányoztak a
mindent elsöprõ dugások, csupa olyan pasival hozott össze
a sors, akik csak tücskörésztek, ráadásul – a Lajoséhoz
képest – akkorka volt a szerszámuk, mint egy fonnyadt

193
virsli. Mit volt mit tenni, furfangos módszerekkel vissza-
édesgettem magamhoz, de a világért sem árultam volna el
neki, hogy csak a farka mentette meg a válástól. Mit
tagadjam, így volt, a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb
– ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága.
Történt aztán, hogy megint buliba mentünk, de
elkövettem azt a hibát, hogy elõtte nem szipolyoztam ki
teljesen, csak kettõt tömítettünk. Ez majdnem végzetesnek
bizonyult, mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét
ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. Már azt hittem, ott
a parketten nekiállnak kúrni. Nagy dérrel-dúrral haza-
mentem, de persze aludni nem tudtam egy percet sem. Az
volt a legfurcsább, hogy a kis malõr után még az addigiaknál
is jobban kívántam azt a csõdört.
Na, apukám, adok én neked, határoztam el szilárdan, és
alig vártam, hogy hazajöjjön. Pirkadatkor be is állított, talán
mondanom sem kell: spiccesen.
– Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a
sliccét.
– Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör, de
nem hatott meg.
– Ha máshol nagylegény vagy, itthon is teljesíts a
kötelességed!
Félidõ: 1:0.
Azt hitte az a balek, hogy ennyivel megúszta. Negyed óra
múlva megint rámásztam, addig-addig birizgáltam, amíg
másodszor is alám nem vágott. Még az elsõnél is jobban
esett.
Végeredmény: 2:0.

Én még ennyivel sem értem volna be, felajánlottam neki –

nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét, de ettõl már
annyira megijedt, hogy bezárkózott a WC-be!
Hát ezért van az, hogy az én Lajosom hûséges hozzám.
Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –, de

194
otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. Én meg
mindent megteszek annak érdekében, hogy ne unja meg a
dolgot. Ha kell, a csillárra is felkapaszkodok, csak azért,
hogy mindig másképpen figurázzunk.
Olyankor szoktam reggel úgy bejönni, hogy az orvos
simán táppénzre venne, de ti csak röhögtök rajtam.
Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is…

Lélektani hadviselés (2)

Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó

legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. Az ok
elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam.
Egy virágboltban dolgozott ugyanis, a fejét a gazok takarták,
a derék alatti részt pedig a pult. Mindenesetre elhatároztam,
hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg
olyan minõségû, mint a mellei – megszerzem magamnak a
nõt, a Virágot.
Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába
(„Csomagolja már be, legyen kedves, ezt az izét valami szép
szalagba.”), de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni,
hogy a haja vörös, és ez a tény újabb lendületet adott a
hadmûvelethez. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán,
a kisfiával rohant az óvodába. Teljesen kész voltam: formás,
izmos lábak, ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem
mellékes –, nagy, kerek fenék. Egyre többet járkáltam be
hozzá csomagoltatni, az akkori elmeállapotomra jellemzõ,
hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges, de
legalább annyira ronda széket. (Azóta sem ültem rajtuk.)
Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam, hogy két csokor
virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom.
Gondoltam, ha ebbõl nem ért, akkor hülye.
Értette, de nem tetszettem neki.
Az volt a szerencsém, hogy a Virág éppen akkortájt volt

195
válófélben, hat hónapja nem volt férfival. Nagyon ki volt
tehát éhezve, mondjuk úgy: a szerelemre. El is fogadta a
vacsorameghívásom – elég sokat evett –, de azt már
határozottan kikérte magának, hogy az estét a lakásomon
fejezzük be. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm,
mégiscsak az elsõ randevú, ugye. Újabb öt percbe tellett,
mire bebújt az ágyamba, és amikor rám ült, kéjesen csak
annyit mondott: „Na végre!!”
Hanem volt a Virágnak egy barátnõje, a Szappan, aki a
szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. Közelrõl sosem
láttam a Szappant, mindig csak az utca túloldaláról
figyelgettem, ahogyan rakosgatja a kacatjait. Ebbõl adódóan
fogalmam sem volt róla, hogy jó nõ-e vagy sem, a Virággal
mégis megüzentem neki, hogy bevenném harmadiknak.
Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág
vitte el neki. (Jellemzõ a nõi lélekre, hogy megosztoztak az
ajándékaimon, pedig eszük ágában sem volt partiba jönni
velem. Plusz kiröhögtek.)

Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán, az

egészet csak azért csináltam, mert be akartam bizonyítani –
vajon kinek? –, hogy még ezt is megtehetem.

Olló, hol a Komámasszony?

Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban, de nem azért

ment jól, mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a
mûhelyébõl, hanem azért, mert eszméletlenül jól kártyázott.
(Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat
be, de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a
napot, amikor megismerték az Ollót.) Irigy és gonosz
természetû emberek elkezdték híresztelni, hogy az Olló csal
a kártyában, de ez nem volt igaz. Persze apró tûszúrásokkal
vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat, de

196
ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna, merthogy rajra
kívül a világon senki észre nem vehette. Jellemzõ különben
az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia,
amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a
pénzemet a vakszerencsére!”
Kitalálták akkor a helyi menõk, hogy minden partit
bontatlan paklival játszanak, de a kis csomagocskák csak a
celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. Az
Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott
a trafikossal, aki attól kezdve már megjelölt, ám gondosan
visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani, mindaddig, amíg
– valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. (Tisztán
egészségügyi okai voltak tehát, hogy a trafikból eltûntek a
kártyák.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártya-
partnerek, mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én
barátom vakszerencséjére bízni. Ekkor szabóinasok kezdtek el
járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba, hogy „verebeket”
hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak. Persze ezek
az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem.
Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését
a kis ruhaipari egységben. Bátran mondhatom tehát, az Olló
boldog ember volt: tengernyi pénzzel, harminckét karátos,
kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel.
De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló
sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie, muszáj
volt ugyanis megnõsülnie. Elmesélem, hogy miért.

– Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás

után, és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült,
azt jelentette ugyanis, hogy megyünk mulatni.
Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett
zsugorisággal vádolni, annyit ugyanis õ nem költött. Ezzel
szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’
minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem
elhanyagolható hányada), és amikor már az Olló – jó hosszú

197
kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit,
elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. Mint
azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható –
éjszakán.
Számszerûsíteni nem tudom, hogy pirkadatra hány nõ
csapódott kis társaságunkhoz, de annyi bizonyos, hogy
pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. Az Olló
játékszenvedélye nem ismert határokat, akkor éppen azt
találta ki, hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek
örömére megalkotott kicsiny székekbe. Megpörgettük a
hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni,
amelyik elõtt a széke megállt. Élõ rulett! A végeredménnyel
mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette
körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott
még a szokásosnál is szélesebben. Ez volt a hiba, jobb lett
volna, ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a
vakszerencsére. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta
errõl évekkel késõbb.)
Lényeg, hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék
széke állt meg, ami egyáltalán nem látszott balszerencsének.
Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére,
sokkal inkább a csípõméretére utal.
Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint –
másnap délig kefélt az Ollóval, egészen addig, amíg meg
nem kezdõdött az újabb kártyaparti. (Hogy a derék
szabómester mikor aludt, azt senki sem tudta.) Eddig
szokványosnak tekinthetõ az események sora, még abban
sincs semmi különös, hogy a lány beleszerelmesedett a
kártyavirtuózba, aki – megbízható forrásból tudom – az
ágyban is jól kevert. Fentiekbõl következõen a Derék addig-
addig járkált az Olló nyakára, míg az el nem zavarta a
francba. Hiába magyarázta a lány, hogy terhes, ennek a rég
lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. (A legfõbb érintett
meg pláne nem…)
– Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést, de

198
inkább csak úgy költõien, mert nyilvánvaló volt mindenki
számára, hogy az Olló nem hülye.

Pedig akkor az volt!

Kiderült ugyanis, hogy a Derék faterja, a Derék elvtárs,

akkora nagy ember, hogy minden áldott reggel vállalati autó
(kockalámpás Lada!) megy érte, hogy pihenten kezdhesse
kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. Ezt
szegény Olló nem tudhatta, úgyhogy – finoman szólva –
eléggé meglepõdött, amikor megcsörrent a telefonja és egy
búgó nõi hang, amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék
elvtárs szeretõjéé volt, az alábbiakat közölte vele, amúgy
nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. A Derék elvtárs
arra kért, hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit.”
Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre
érdemben nem kerülhetett sor, az Olló ez idõ alatt nem bírt
kijózanodni. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak
szótárilag és elvontan ismerte, el sem tudta képzelni, hogy
egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz
kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság
visszavonhatatlan elvesztése.
– Esküvõ, te úristen, milyen lehet az? – borzongott meg
újra és újra az Olló, aztán ivott tovább.
A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje
rántotta ki, aki tárgyilagos nyugalommal közölte, hogy az
Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra, ahol
ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit.
Ellentmondásos történetek keringenek arról, hogy a
titkárságon mi is történt pontosan. Egyesek szerint a Derék
elvtárs közölte, hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem
csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl, de neki
magának is kiveri mind a harminckét fogát. Esetleg
egyenként. Mások esküsznek rá, hogy nem volt szükség
heves gyõzködésre, attól a pillanattól kezdve, hogy az Olló

199
tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. De nem
is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egysze-
rûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondo-
latával, bár az ivást abbahagyta. (Többen is mondogatták:
„Ez az idegosztályra kerül.”)

Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kocka-

lámpás Ladák egész garmadája), csak az Olló tûnt el, sokáig
úgy nézett ki, hogy mindörökre. Maga Derék elvtárs indult
a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –, végül a
szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. Ott, ahol még
az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az
idõt.
– Olló, hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent
szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele.
– Azt inkább ne – nyögött fel az Olló, mert akkor már
érezte, hogy a családok egyesített haragja mindenképpen
elsöpri az õ szerény kis ellenállását.
Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a
tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –,
úgyhogy végül is simán ment minden.
– Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott
Komámasszony, amikor Derék elvtárs segédletével felszelte
az ünnepi tortát.
És milyen igaza volt!

Személyiségrajz (rendhagyó)

Ellentmondásos személyiség vagyok, és errõl papírom is van.

Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –, azt
figyeltem meg, hogy leginkább önmagammal szoktam ellent-
mondásba keveredni, de ez csak azért van, mert olykor
annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba, mint Peti-
ke a hózentrógerba. Amint azt az alábbi eset is jól példázza.

200
 Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb
munkaviszonyát mondhatom magaménak, az errõl szóló
dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig, amíg
el nem veszítettem.

„Beosztása: bet. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene

lehet? S.K.)
Bérezése: alap
Munkaviszonyának kezdete: 1984. április 6.
Munkaviszonya megszûnt: 1984. április 6.”

Erre a papírra nagyon büszke voltam, azért nem sokan

mondhatják el magukról, hogy volt egynapos munkaviszo-
nyuk is. Mindenesetre, ha eljön az ideje, ezt a 8 órát sem
hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában,
velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit, hogy miképpen
eshetett ez meg? Akkor elmondom.
A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést
az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális
betanított munkára. Bérezés a besorolási tábla szerint.
Jelentkezés: földszint három.”
Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a
rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat. A
speciális azt jelenti, hogy igazából nem is a fémmûvek a
nehéz, hanem a meló. A besorolási tábla szóösszetétel arra
utal, hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni. A
földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a
figyelmes olvasónak, hogy a proli ne mászkáljon az irodaház
felsõbb emeletein, ott ugyanis a górék tanyáznak. Nem
emlékszem már rá, hogy pontosan miért, de elég lerobbant
helyzetben lehettem, ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a
talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. (Ez
volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán.)

Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és

201
határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy
kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával
– ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még
hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a
szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag
elbizonytalanodott.
Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam,
négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy
Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten
ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a le-
és felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör,
pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át
kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az
ûrhajósok.)
Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! –
felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot.
– Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet
sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi
színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom
körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy
esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt
a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az?
– Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a
doktornõ – lehetnek rejtett betegségei.

(Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki

magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc
betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a
bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap
lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára
ragasztottam vissza.)

A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai

vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit,
de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202
gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak
keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis
örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei –
továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye.
Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt
apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány
pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A
dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem
nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél
perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis
vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a
miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt.
Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy
ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a
problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának
nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy
ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!)
Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen
billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforga-
lomban.
– Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb
hangján.
– A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel.
Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged
meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely
azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó
leszek.
A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi
okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú
bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris
elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján,
esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban
forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha
életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni
nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203
ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ
pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok.
Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megsze-
rettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy
folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal.
(Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért
járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harminc-
esztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást,
feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel
táplálkozom.
Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam,
amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel
búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a
Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ,
éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem
zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel
a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt
ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl
adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött
haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra
állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya
valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre
került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben
a pamlagon pityergett.)
– Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem
is látszott mérgesnek.
Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a
földszint háromba.
– Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme.
– Hát én hát.
– Valami gond van? – méregetett sajnálkozva.
– Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam
szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat
kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem
fogom megtanulni.

204
 – Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a
kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig
maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott

Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és

nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy
kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek
kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó
sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját
kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.)
Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a
feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te
legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem
fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az
amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy
sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az
asszony megértse végre, miért olyan hülye.
„A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák
ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam
sincs, hogy hol hallottam.
Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget
a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e
hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig
mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az
agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.”
A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei –
miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy
rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért
nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista –
felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk
egyszerûen nem komplettek.

205
 Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta
gondolkodóba ejt.

– Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes,

amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a
könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy
van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de
az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel
kapcsolatos, fenntartást.
– Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen
reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is
képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából.
– Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is
szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint
egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában
nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor
ilyeneket mondanak.
Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg
mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár –
ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki
lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy
szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek
számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az
árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos
eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt
tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki
fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe
ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na,
hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így
magamban.)
Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is
inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért
hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra
vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban
vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206
– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. Szerintem orvosilag
is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar –
bármelyik bíróság felmentett volna –, azt mondtam ugyanis
az Eszesnek, hogy rendben. Pedig akkor már tudtam, hogy
az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4, azaz négy
csillagos!) szálloda.
Ismertetném a menüt: Vörösboros, párolt szarvascomb,
burgonyafánkkal. Elõtte rákkoktél, utána somlói galuska,
sok habbal. Nem panaszkodni akarok, de az Eszes – a
fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap
legdrágább száraz Martinijét, és tényleg meg is ivott belõle
hármat.
Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait –
visszatértünk a városba, ahol végigtáncoltuk az éjszakát,
csak az volt a gond, hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát.
Még szerencse, hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan
Martinit kapni, mint a szállodában. Meg különben is, azt
mondta a lány, annyira szeret, hogy nem számít a fájós lába.
(Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések
sorát, hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével,
akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? –
italra. Hajnaltájt kitalálta valaki, hogy van neki egy taxis
ismerõse, aki – egyedüliként az egész városban – Mercedes-
el jár, igaz, egy kicsit emelt tarifával. Az Eszes olyan
boldognak látszott, hogy nem tudtam nemet mondani.
Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására,
emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon:
„Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van, melegítsd meg.
Vigyázz magadra! Csók: Anya.” Ezt felesleges volt kiírnia,
mert amikorra én a második fuvarral hazaértem, a hûtõ már
tök üres volt, az Eszes barátai mindent kiettek belõle. Úgy
látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én
gondolataimat is, mert nagyvonalakban kiszámoltam, hogy
annyi pénzért, mint amennyit az Eszesre addig költöttem, egy
kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára.

207
 Hiába, a szerelem!
Akkor az Eszes kieszelte, hogy bulizzunk. (El sem
tudom képzelni, mire gondolhatott, hogy addig mit
csináltunk.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót, de
csak akkor fogtam gyanút, amikor harmadszor is feltette a
„Korai még” címû számot. Tudják, Koncz Zsuzsa énekli, és
körülbelül arról szól, hogy majd késõbb dugunk, ha
egyáltalán…
Na, erre föl kérdõre vontam az Eszest, de tényleg csak
lelkileg.
– Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden.
– Dehogynem drágám – borított el csókjaival –, csak
most menstruálok.
Megnyugodtam, mert az Eszes azt is hozzátette, hogy
rengeteg idõnk lesz még a szexre, hiszen boldogan élünk
még sokáig egymásért, egymás mellett. Ezt nem akartam,
viszont azt elhatároztam, hogy legalább annyiszor
megdöngetem, hogy a pénzemnél legyek. A számításnál egy
átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul, de még
így is az jött ki, hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest,
akár naponta többször is. Ezzel a megnyugtató tudattal
tértem rövid nyugovóra.
Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak –
azon méláztam, hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor
gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából.
Gondoltam, biztos az Eszes barátai közül hancúrozik
valamelyik párocska, az ágy rugói meg tényleg úgy meg
voltak rogyva, mint a tanyatetõ. Feltámadt bennem a
kisördög, azt találtam ki, hogy meglesem a szerelmeseket.
(Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye.) Úgy is lett.
Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy
lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban, de még akkor
sem hagyta abba, amikor észrevette, hogy figyelem õket. A
legszebb, hogy maga az Eszes sem hagyta abba, láthatóan
nagyon élvezte a dolgot, pedig menstruált.

208
 Nem tudom, hogyan történhetett, de nem tört ki
semmiféle botrány. Kimentem a konyhába, megittam az én
nagy szerelmemnek elõkészített kávét, és megvártam, amíg
szépen hazaballag mindenki.
Két nap múlva hívott a lány azzal, hogy bocsánatot kér,
de ez teljesen felesleges volt, mert egyáltalán nem haragud-
tam. Akkor már tudtam, hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi
közül nem csak nekem van jogom dugni. Olykor másnak is
lehet szerencséje. Különben is: addigra kikalkuláltam, hogy
rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött
pénzt. Az meg nem sok, annyit az ember bilin ülve is kibír…

Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek

van több esze, a nõknek vagy a férfiaknak?

Torony, magasan (Egy igazi tragédia)

Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari

õrvezetõ – rögtön kiszúrtam, hogy csak alig valamivel
balfékebb, mint a Svejk. Hanem azért annyi esze mégiscsak
volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának,
hogy a leszereltetését valamiképpen, valami furfanggal,
megpróbálja kibundázni. Jómagam az obsit felé araszoltam
éppen, úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a
végét járták, ez tisztán látszott. Gondoltam, adok én a
honvédségnek – még egyszer, utoljára – kiválasztottam
utódomnak a Sörbár honvédot. Nem akarok dicsekedni, de
egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet,
mint én. Az történt ugyanis, hogy a Bergecz százados jött le
a lépcsõn, engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?”
– Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé, és
megpróbáltam annyira bambán vigyorogni, amennyire csak
bírtam. (Nem esett különösebben nehezemre, alapjáraton is
elég elriasztó a mosolyom.)

209
 – Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró, de
elõször nem gondolta komolyan.
– Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább,
mert addig tényleg kevés volt hozzá.
Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett
egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban), merthogy
nem is szerettek, meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni.
Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza
rendszerérõl, amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége
valóban nem is látott át. Csakhogy akkor volt nekem már
egy helyettesem, a Sörbár honvéd, tehát a Begecz tényleg
lecsukatott, mert úgy érezte, eljött az idõ, amikor már nem
kevés hozzá.
Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat
illeti. A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit.
Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen, másfelõl pedig
tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit.
Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár
honvéd nagymamája, de a legnagyobb találmánya az volt,
hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát, gondosan
ügyelve rá, hogy a húszéves derékszíj mindenképpen
elszakadjon, amikor annak eljön az ideje. (Tudják, van ez a
mondás, amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez
vágni: „Maga már minden volt, csak akasztott ember nem.”
Na, attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett
mondani, hisz’ akasztott ember is volt.) Levitték az én
szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre, ahol a
félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót, az csíp
ugyanis a legjobban. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár
honvédot, hogy a lába sem érte a földet, de még
megfenyegette, hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe.
Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes
levelet, amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ
barátnõjétõl kapott, még örülhetett, hogy nem
penderítették mellém a fogdára.

210
 Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatat-
lanul kiszimatolja, hogy melyik a valódi szerelmi bánat, és
melyik a kamu.
Ami pedig a fogdát illeti, a Sörbár honvédot már
semmiképpen sem csukhatták volna mellém, a büntetésem
végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal
felfüggesztette. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár
marhaságaitól, hogy inkább neki kellett volna lemennie a
gyengélkedõre. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog
maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára
ment, a kosztpénz meg késett. (És azért volt egy akasztás
is…)

Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. Akkor dördült

el, amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen,
éjnek évadján. Rajtam kívül az egész laktanya aludt, talán
még az õrség is. Rohantam a torony felé, egyenesen be a
lõsávba, pedig az szigorúan tiltott terület volt. Mire
odaértem, a srác már a homokon feküdt, piciny vércsík
szivárgott a molinójából. Délután még láttam õt a látoga-
táson egy szomorú szemû lánnyal. Csak nézték egymást, és
a lány elég hamar el is ment. A fiú nem szólt senkinek
semmit, csak a toronnyal osztotta meg a bánatát.
Lehet, hogy oda kellett volna mennem hozzájuk.

Emanci-punci (Feministák figyelmébe!)

Az emancipáció valami olyasmit jelent, hogy a nõk

egyenlõk, önállóak, meg vagányak akarnak lenni, és
egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. Szépen
hangzik, csak nem igaz. A nõk – fontossági sorrendben –
biztonságra, megértésre, gyengédségre és szenvedélyes
dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni, ez tény.
Leszámítva az „egyenlõ munkáért, egyenlõ bért” elvet, az

211
emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés, olyan nõk
találták ki, akiknek jobb nem jutott eszükbe, vagy nagyon
ráértek.(És/vagy olyanok, akik nincsenek rendszeresen és
módszeresen lekezelve az ágyban.)

A Lóri egy kifejezetten csinos, vonzó fiatalasszony.

Diplomás, tehát teljesen normálisnak látszik, pedig nem az.
Most egyedül él, és kétségbeesetten csinál úgy, mintha ez jó
lenne neki. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti
a Lórit, mert azt hiheti, hogy tele van pénzzel, és annyi pasit
fog magának, amennyit csak akar. Tévút ez kérem szépen.
Hallgassák csak!

„Szerettem a férjemet, pedig nagyon értett hozzá, hogyan

rombolja porig az önbizalmamat. Képes volt elhitetni velem,
hogy nélküle nem boldogulnék, sõt, tulajdonképpen
örüljek, hogy õ egyáltalán még van nekem, mert más
férfinak úgysem kellenék. (Annyira tipikus módszer, hogy
szinte szégyellem lejegyezni. S.K.) Amikor megláttam a
férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a
kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen
kétségbeestem. Nyomozásba kezdtem, a klasszikus
módszerek bevetésével: leskelõdés, zsebek átkutatása, sms-
ek elolvasása. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én
magam válaszoltam, a szöveg lényege körülbelül az volt,
hogy „kopj le a férjemrõl, te kis kurva!”. Miközben az én
drágám folytonosan bizonygatta, hogy nem tud nélkülem
élni, továbbá, hogy én vagyok az élete értelme, kiderült:
terhes a kis szõke. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga –
mármint a nõ! – közölte velem telefonon. Hosszú-hosszú
hónapokig ment a harc, hogy akkor most kié is legyen az én
drágám, ezen jól elvitatkozgattunk, de olykor cselekvésre is
elszántam magam. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az
ablakon, a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold
fényében. A legjobb ötletem talán mégis az volt, hogy

212
szülök neki én is egy gyereket, hátha akkor újra belém
szeret. Mire a kicsi megérkezett, a férjem gyakorlatilag
lepattant, csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim
közé, mert a dugás azért nagyon hiányzott.
Megfigyeltem, hogy az ilyen bánatok kihordási ideje
pontosan fél év. Ennyi idõ kellett hozzá, hogy más pasik
után nézzek, hogy egyáltalán elhiggyem, alkalmas vagyok
még nõként élni. Akkor férfit akartam fogni, de egyáltalán
nem olyan könnyû, mint ahogy gondolják. Addig
keveregtem magányosan, mígnem társkeresõ hirdetésekre
kezdtem el válaszolgatni, meg én magam is adtam fel
ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…,” satöbbi,
satöbbi. Lehet, hogy rossz Hold kelt fel, amikor pasik után
kezdtem kajtatni, mindenesetre a hirdetések összehoztak –
és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsét-
lenebb férfijaival. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan
azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. Te jó ég,
mikor fog ez engem tisztességesen megdugni, tettem fel
magamban a költõi kérdést, mert addigra lejjebb szállítottam
egy kicsit az igényeimet. Annak is örültem volna, ha valaki –
bárki! – tisztességesen alámvág.
Na, végre akadt egy srác, aki belém helyezte azt a nagy
bizalmát, de kiderült, hogy szeretõ feleség és kismillió
gyerek várja otthon. Mindegy, azért várom, hogy legalább
néha megjelenjen – merthogy, nagyon helyesen, idõközben
õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség, hiányzik
a társ. Nem tudom lesz-e még férjem valaha, én minden-
esetre nagyon szeretnék végre normálisan, harmóniában
együtt élni valakivel!”

Közbevetés: Na, szépen vagyunk! Titokban kezdtem

irkálgatni a dugásról, mert azt hittem, dühükben megesznek
a nõk, az õszinteségem miatt. Valahogyan mégis kiszivárgott
a hír – például úgy, hogy kiszivárogtattam –, erre fel csõstül
jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket, mi

213
több, a véleményüket is. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy
kifejezetten megsértõdnének azok, akiket esetleg
kihagynék. Lehet, hogy egy egész könyvsorozatra lesz
szükség, mire a végére érek, ha ez egyáltalán lehetséges.

További adalékok az emancipáció témaköréhez. Röviden.

A Virág is emancipálódni akart, két ízben is. (Igen, õ az,

akinek a melleibe szerettem bele.) Elõször a férjével, másod-
szor velem lett tele a hócipõje. Nyugodtan elmondhatjuk ma
már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott, a Virág éppen
csak megúszta az idegosztályt.
(1.) Hõsnõnk egy összedrótozott, barna Wartburggal
rohangászott fel s alá a városban – leginkább
hajnaltájt –, vagy a virágait fuvarozta, vagy a kisfiát,
esetleg együtt a kettõt. Zárás után rettegve csinált
kasszát, mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal
fenyegetett volna. Eközben büszkén magyarázta
mindenkinek, hogy õ most már önálló vállalkozó.
Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a
gyûrõdést – magához nyúlt, de nagyon hiányzott
neki az erõs férfi kéz. (Hogy más testrészekrõl ne is
beszéljek.) Pontosan fél év elteltével futott össze
velem, illetve rohantam neki, amikoris kiderült,
hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz.
(2.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig,
de már meg sem kísérelte, hogy önálló legyen, vagy,
hogy férfi nélkül éljen. Valami furcsa sugallatnak
engedve elkezdett kosárlabdázni, viszont sohasem
vett melltartót a pólója alá. Fél év alatt négy pasival
is lefeküdt, de mindegyikkel volt valami gond, pedig
nem is voltak rossz pasik. A Virágot nem a forró
vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –,
hanem az igazit kereste. Továbbra sem volt kedve

214
 emancipálódni, pedig a sporttársai a kosárlabda-
pályán mind azt hitték. Senki sem vette észre, hogy
az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég
kezdetét jelentette…

A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart

önállósodni semmi áron, pedig a jelek erre utaltak: úgy
kirúgta a barátját, mint a pinty. Na, nem azért, mert nem
lett volna jó a sráccal. Éppen ellenkezõleg, a fiú túl keveset
adott magából, inkább a munkájával volt elfoglalva.
Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az
események. A fiatalember röptében megdugott egy másik
nõt, a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival
ment külföldre nyaralni. Drámai jelenet – könyörgések,
könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak,
újfent bebizonyosodott, hogy az emancipáció, mint olyan,
puszta képzelgés, vagy inkább rémálom.

A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni,

boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a
jegygyûrût. A jeles alkalomkor a fiú, átmeneti nehézségekre
hivatkozva és mintegy mellékesen, kölcsönkért egy kisebb
összeget. Aztán ez rendszeressé vált, azzal a megszorítással,
hogy minden alkalommal többet kért, mint elõzõleg. A
Sziszi így is boldog volt, hisz’ a pénz úgyis a családban
marad. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt, csodálatosan
– sikerült, de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet.
Lehet, hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik
internetes oldalon. Ezzel szemben azt találta, hogy a fiúja –
a võlegénye! – szépen megtervezett szájton, vagy micsodán
hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. Magányos nõk
figyelem! – valahogy így. Most a pénzen vitatkoznak, de a
Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban, az álmait
siratja. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még
mindig visszafogadnám.”

215
Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi
egymás nélkül meglenni, mi a fenének kísérletezünk vele?

216
Ezer apró cikk
„Nem baj, hogyha minden egyforma,
Mert ha valami a másformával egyforma,
Az meg már a másforma.”
(Sajnos, nem tudom, ki találta ki, de
szerintem nagyon jó. S.K.)
 Gyorsasági orgazmus-rekord

Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem, de az nekem

piszkosul nehezemre esik, megfájdul tõle a fejem. Amit ugyanis
az alábbiakban elmesélni szándékozok, az könnyen értelmez-
hetõ dicsekvésként is. (Különben tényleg az.) Mindegy,
elmondom, mi hogyan történt, aztán vagy elhiszik, vagy nem.

Volt nekem egy nõm, a Kanca, aki állandóan felizgatott. Vagy a

hülyeségeivel, vagy a melleivel. Tény, hogy a puszta látvá-nyától
állt a férfiasságom, ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk
olyan helyeken, ahol egyébként nem szokás, pedig amúgy
sokan szeretnék kipróbálni.
Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a
bajunk, de nem a menetrend kapcsán. Történt, hogy
felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba, mondván:
mûvelõdjünk. (A kirándulás volt a mániája, amitõl én
agylobot kaptam, meg kapok a mai napig is.) Lényeg, hogy
mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk, már
annyira be voltam indulva, hogy majdnem megugrottam a
múmiát. Közöltem is a Kancával, hogy a legközelebbi
vonattal mindenképpen haza kell utaznunk, azt hitte
szegény, hogy unom a mûvelõdést. Fel is pattantunk a
vonatra, amely tele volt üres kupékkal. (Rajtunk kívül
senki sem volt olyan tökkelütött, hogy kánikulai
vasárnapon mûvelõdni próbáljon.) Mindenesetre elkezd-
tem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá, a kalauz éppen akkor
érkezett, amikor sikerült rábírnom, hogy vegye le a
bugyiját. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta, hogy miben

219
sántikálunk – nem volt nagy tudomány –, és onnantól
kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre,
de ez csak késõbb derült ki. Pontosan akkor, amikor a
Kancával bezárkóztunk a WC-be, hogy beteljesítsük
vágyainkat. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni
az ajtón, elõször azt hittem, hasmenése támadt az egyik
utastársnak. Rájöttem, hogy nem, mert amikor behatóbban
is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon
szigorúan.
– Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás
keretén belül.
– Miért? – hörögtem értetlenül, mert tényleg fogalmam
sem volt, hogy mi a baja.
– Mert feljelentem magukat közszemérem elleni
vétségért.
Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt, még szerencse, hogy
a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett, éppen
elszálltunk mind a ketten, amikor elkezdett kopogtatni.

A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett, ugyancsak a

Fõvárosba kellet utaznunk, hogy meglátogathassuk. A
körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak, mint fentebb –
ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a
bugyiját, nehogy bepárásodjon a puncija. Az volt a
szerencse, ha ezt annak lehet nevezni, hogy beteglátogatóba
autóval (LADA 2107) mentünk. Bár nagyon sajnáltam a
barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra
voltam kénytelen elszánni magam, merthogy a sliccem már
ki akart szakadni, úgy éreztem, az összes ápolónõ engem
bámul. (Na, nem a szépségem miatt.)
Elindultunk tehát, szigorúan tartottam az autópályán
elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. Ebbõl akkor
sem engedtem, amikor a Kanca a lábaim közé hajolt, és –
valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba.
Viszonoznom kellett a szívességet, én is benyúltam a

220
szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és
körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. A
sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem, hogy
nem is kicsit boldog. Nagyszerû akció volt. Egyedüli gondot
az okozott, hogy amikor teherautó vagy kamion mellett
suhantunk el, a sofõrök beláthattak a kocsiba. Bámultak is,
mint a fene.
Ezzel együtt, egyetlen másodpercre sem engedtem a 120-
ból, ezért mondom, hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord
volt. Legalábbis, ami engem illet.

Szexháború

Ujjongtam örömömben, amikor azt dokumentum filmet

végignéztem. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonat-
kozó – elméletemet. A címe: „A szex és a horogkereszt”. A
lényege, hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb
dolgok közé tartozik.

Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! –

és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót, amely a
Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni.
Na, mit gondolnak, mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van,
a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat, hogy amíg
õk háborúznak, addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak
döngetik. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert, hogy
Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat.
Legutóbb egy Heidi nevû, kis vörös nõvel töltötte az
éjszakát.” El tudom képzelni – illetve, el sem tudom
képzelni – mit éreztek a katonák, akik hónapok óta nem
voltak nõvel, nem látták a feleségeiket és legalább
ugyanannyi ideje utálták a vezérkart.
Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az
amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal.

221
De, nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a
kis cetlik, hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak.
Mondjuk, amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas
szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy
mellû – német asszony puncijába. A szövetséges erõk
stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak, pontosan
eltalálták, hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a
dákójában.

Aztán az Egyesült Államokban kieszelték, hogy meg kellene

ismerni Hitler jellemét, hátha akkor könnyebben
kifürkészhetik, miben sántikál. A feladattal egy egész kis
hadsereget bíztak meg, amelyet egy olyan pszichiáter
vezetett, aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud
alapeszméjében, miszerint a világot a szex mozgatja.
Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek, ma
sem tudja megmondani senki, hogy szadista állat volt-e –
mármint az ágyban –, vagy mazochista õrült. (Sokan
vélekednek úgy, hogy mindkettõ egyszerre, de hogy nem
volt normális, az biztos.) A legnagyobb köd azonban
mindmáig Hitler fél-unokahúgához, Angelához fûzõdõ
viszonyát lengi körül. Tény, hogy a lány évekig lakott a
Führerrel, aztán – igencsak gyanús körülmények között –
öngyilkos lett. A tudósok most azon vitatkozgatnak, hogy
vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek, vagy sem. Innen
üzenem mindenkinek: az volt. Valószínûleg kényszerû-
ségbõl, mert különben egy húsz éves, egészséges lány nem él
együtt a félhülye fél-unokabátyjával.
Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a
legjobban, amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját
birizgálja. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi,
hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél
világ urának
Na, ugye? A történelem engem igazolt!

222
 A hetedik parancsolat

(Fontos! Nem akarom senki méltóságát, hitét megsérteni,

kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom.)

Emlékszem, addigi életem egyik legboldogabb napja volt,

amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb
belsõ”-vé. Elmagyarázom. Négyen ministráltunk –
segédkez-tünk – mindig a miséken, ’s mint ahogyan az élet
minden területén, köztünk is volt hivatali rangsor. A „jobb
belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím.
A valláshoz – vagy, ha úgy tetszik, az istenhithez – a
Nagyi vezetett el, szinte észrevétlenül. Úgy értem, egyikünk
sem vette észre, egyszerûen adódott, hogy templomba,
hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. Nagyon
szerettem a templom illatát, a paplak nyugalmát, komoly
elhatározásom volt, hogy szerzetes vagy valami efféle
leszek. Hanem akkor…
– Az bûn – jelentette ki a Tapsi, amikor elmeséltem neki
valamelyik szerelmi élményemet, tudják, a Felvégrõl.
– Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a
Tapsira, aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített
szolgálatot mellettem.
– Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám.

Ez mellbevágott, mert érzetem mindjárt, hogy akkor én

rettenetesen sok bûnt követtem el, és abban is biztos
voltam, hogy ezen nem tudok változtatni, nõ nélkül nem
bírok létezni. Utána is néztem mindjárt, hogy mi a helyzet.
Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráznál-
kodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott, de
éreztem, hogy valami nem stimmel. Mert ugyanakkor az is
benne van a Bibliában, hogy „sokasodjatok, szaporodjatok”.

223
Márpedig ugye, ez másképpen nem lehetséges, csak úgy, ha
az ember paráználkodik. Ráadásul azt sem voltam képes
felfogni, hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeske-
dést, amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten
alapul. Mióta az eszemet tudtam, szerettem és tiszteltem a
nõket, kizárólag akkor nyúltam hozzájuk, ha õk is akarták.
(Ez így van a mai napig.) Szóval, sehogyan sem értettem,
hogy miért rossz az az Istennek, ami két embernek jó.
Rettenetesen bántott a dolog, mert komolyan hittem és
hiszem a Teremtõ létezését. Sokáig rágódtam, mire végre
meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a
cicerélés?
Nem is értette a kérdést, számára kézenfekvõ volt, hogy
az. Abban a pillanatban tudtam, hogy nem leszek pap,
ugyanakkor abban is biztos voltam, hogy Istenrõl sem
mondok le.
– Nem baj, ha bûn – mondtam a Tapsinak, amikor a
Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én
nem bírok másmilyen lenni.
– El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns
kollégám szomorúan.
– Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan, és ma
sem tudnék mást mondani.
Elmeséltem a Nagyinak is, hogy milyen kalamajkába
keveredtem, de õ nem szólt semmit. Túlságosan is sokat
látott már az életben ahhoz, hogy ilyesféle ügyekben
bárkinek is tanácsokat adjon.

Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom, hogy a Bibliát

sokféleképpen lehet magyarázni. Tudom, hogy szentség-
törés, mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az
ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. Meg aztán, azt is
láttam, hogy a világon számos olyan vallás létezik, amelynek
egyenesen az alapja a termékenység, a szerelem. (Na, ilyen
helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a

224
szimbóluma: „az a gigantikus méretû, kultikus márvány-
fallosz, amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki, és a
Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”.
Hosszasan sorolhatnék még példákat, de inkább hagyjuk.
Muszáj tovább idézgetnem, mert magamtól nincs annyi
eszem, hogy pontosan megfogalmazzam, mirõl is akarok
beszélni. Részlet Dioszkoridész, az idõszámításunk elõtti
III. századból származó, epigrammájából:

„Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon,

S istenné avatott zsenge virágai közt.
Karcsú, sudár-egyenes lábát átvetve közéfont,
Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején.”
(Horváth I. Károly fordítása)

Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes, egy

feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson –
mondjuk két órára – a kedvesem!

Násztánc, népviseletben

Tenyerén hordozott akkoriban a sors, merthogy a Malterral

egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. A Malter a
korosztályos válogatottban focizott, meg aztán nagyon jól is
nézett ki. De, továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben
elõször kvarcórát, olyat, amelyik gombnyomásra piros kis
számokat írt ki. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a lányok
között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác,
állati jó fej. Sokan estek abba a hibába, hogy – helyzetünkbõl
adódóan – összekevertek a Malterral. Legfeljebb azon
csodálkozhattak, hogy mi a fenét eszik rajtam a fél
gimnázium. A tévúton járók közé tartozott az Amál is, de õt
nem riasztotta vissza, hogy összekevert a jeles focistával.
Jellemzõ, hogy még akkor sem mertem beszólni az

225
Amálnak, amikor már az egész suli beszélt róla, hogy
mennyire szerelmes belém. (Akkoriban már volt annyi
tapasztalatom, hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a
nõ, amelyik belém esik.) Erre föl az Amál odajött hozzám a
napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami
táncházi mulatságra. A táncház, mint olyan, kiesett az én
egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl –
magyarán: azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák –, ám az Amál
bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról, hogy ez a
táncizé csak jó lehet.
Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –, és
egy pörge bajszú kis ürge pattant középre.
– Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos, mire föl
elkezdtünk ugrabugrálni.
Súlyosbította a helyzetet, hogy eközben fülsüketítõ
hegedûszó zengett, továbbá a lányok elkezdtek sikítozni.
Azt mondták, ez a csujogatás, én meg mondtam, hogy nem
baj, ezt is ki fogom bírni. Megkísérlem finoman körülírni: a
táncház nem nyûgözött le egyáltalán. A dráma az volt az
egészben, hogy kiderült: az Amál népi táncos, azaz
rendszeresen – sõt, szakszerûen – csinálja a fentebb
ismertetett marhaságokat. Itt válaszút elé kerültem, de a
józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek
feneke. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és –
bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit.
Persze csak elméletben, merthogy arra még az Amál sem
volt képes rávenni, hogy ténylegesen nekiálljak táncolni,
amúgy népiesen. Nem azt mondom, megpróbáltuk –
lépegettem is, mint az eszkavátor –, de a végeredmény
siralmas volt. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom, de
azt sem tudtam, hogy mi az. Ennyi év után bátran
bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám.
Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak
fejlõdtem, ilyeneket tudok például, hogy „csobolyó” meg,
hogy „széki pörgetõs”. Hanem amennyit fejlõdtem a

226
mûvészetben, annyi bajom volt az Amállal. Sehogyan sem
akart velem lefeküdni, azt mondta, járjunk. Ez a
gyakorlatban azt jelentette, hogy a próbákon kívül el kellett
mennem az elõadásokra is. Meg azt is, hogy órák hosszat
róttuk az éjszakát kézen fogva. (Negyedóránként heves
csók.) Láthatják, minden szenvedést vállaltam, csakhogy az
Amál egyszer az enyém lehessen. Mégis betelt a pohár.
Akkoriban azzal foglalatoskodtam, hogy magyar
bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban.
Ne kérdezzék, miért, mert fogalmam sincs. Háromszor
vágtam neki a feladatnak esélyesként, de csak negyedszerre
sikerült. (Tudom, hogy nem hiszik el, de utána lehet nézni
az almanachokban.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ,
akinek táviratoztam, azt írtam neki: „Te meg a bajnokság
volt a két álmom. Az egyik már megvan.” A postaköltség
elvitte a teljes zsebpénzemet, de ezt tényleg csak a történeti
hûség kedvéért teszem hozzá.
Kiderült, hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet
tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel, legkevésbé az
Amált. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –, hogy amikor
hazaérkeztünk a versenyrõl, mindjárt rohantam az én kis
kerekseggû barátnõmhöz. Gondoltam, most aztán szétszed
örömében, ha másért nem, hát az edzõtáborból írogatott,
átlagosan tizenöt oldalas, levelek okán. Az Amál csak
kummogott, még puszit is csak úgy adott, hogy majd’
lefagyott tõle az arcom. A magyarázatot az íróasztalán
találtam meg. Volt ott egy naptár, amelyen a Tivadar névnap
pirossal be volt karikázva.
Gondolom, azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja, hogy
mi az a csobolyó.

227
 Viselkedjünk!

Emlékeznek még arra a régi szép nótára, hogy aszongya:

„Mikor a lányok hátra néznek, /Valaki húzza ki magát jól.”?
Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a
mélyén. (Megengedem: nagyon mélyen.) Mert tényleg úgy
van az, hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni
abból, hogy mit is akarnak, de azt is csak körülbelül.
Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája
– nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl, ha
nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit, akkor annyi.
Az például, hogy mit mondanak, amikor az ember
támadásba lendül, az teljesen érdektelen. Az „igen” is lehet
„nem”, és fordítva. A legbiztosabb támpont a „talán”, mert
akkor tuti, hogy elõbb utóbb összejön valami. Azt tudjuk,
hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –, ám az
udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. Felmérik a terepet
és besöprik a bókokat. Szóval barátaim, azt tanácsolom:
beszélni, beszélni, beszélni. A legátlátszóbb butaságokat is
beveszik, lényeg, hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A
leghatásosabb az összehasonlító módszer, nem elég, hogy jó
nõ, hanem jobb, mint a mittudomén kicsoda.
Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden
területén elsöprõ erejû fegyver. Vegyünk egy példát. Ha mondjuk
be akarok jutni az Elnökhöz, kezdhetem úgy is, hogy írok egy
levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”, és további felesleges sületlenségek.
Nem jó, a titkárnõ szívét kell meghódítani, még akkor is, ha
nagymama korban van. („Maga még mindig milyen gyönyörû
asszony!” Válasz: „Hát igen, valamikor…”.) Egy szál virág, vagy
egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél.
Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz, ha az
úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk.
Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély.

228
 Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van, nem
tudja mit kezdjen veled.
A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az
áll tájékán): még több az esély.
Úgy tesz, mintha észre sem venne (oldalpillantások
félmagasan): nyertél.

Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre

nem érvényesek, azonnal hatályukat veszítik, amint a
jegygyûrû az ujjukra kerül!

Irtózatosan hosszú és rögös ám az út, mire az ember idáig jut

a törvényszerûségek tengerében. Aztán egy adott pillanatban
– sosem lehet tudni, hogy mikor – minden férfi rájön, vagy
inkább rádöbben, hogy mindez mit sem ér. Olyankor kiderül,
hogy mindent a nõk irányítanak. Tudom, hogy közhely, de
tényleg így van. Úgyhogy barátocskáim, mire ti észhez
térnétek, addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok, és
benne ültök a hintában. Onnan tudom, hogy én például
gyerekkorom óta szédülök benne.

Azt javasolom mégis, figyeljétek a tekintetüket – ha másért

nem – mert szép.

Hetven alapszabály (Férfiak számára)

1. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért, mert elka-

patja magát (a nõ), hanem azért, mert a lepedõre
borulhat (a kávé), az pedig – a nõk úgy tartják leg-
alábbis – kész tragédia.
2. Ne higgy a szerelemben!
3. Ha a nõ menni akar, segíts neki pakolni! (Különö-
sen, ha a feleségedrõl van szó, hogy legyen módod
elrejteni a legfontosabb dolgokat.)

229
4. Higgy a szerelemben!
5. Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb
érkezni! (Fürdõköpeny-effektus.)
6. Nincs olyan, hogy legközelebb, mindig ott és akkor
kell dûlõre vinni a dolgot, különösen, ha elsõ talál-
káról van szó!
7. Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból, ha-
nem, mert esetleg hátba támad.)
8. Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Ha-
zudd azt: annyira kívánod, hogy inkább letéped róla.
Le fogja venni magától.)
9. Hazudj neki szépeket!
10. Ne mondd soha, hogy – például – szép a szeme! (El
fog rajta rágódni, hogy „miért, másom nem szép?”.)
11. Elsõ randevún lábszag, csíkos zokni, kakaó csíkos
alsónadrág – tuti bukás. (Fél év után már nem
számít!)
12. Várakoztasd!
13. Várakozz!
14. Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz, hogy végre
kipakolhat. (Amíg mesél, menj le alfába.)
15. Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni, félre is fog.
16. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hi-
szi, nem szereted.
17. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra, amikor
új bugyit vesz!
(a/: egy férfi szemében minden bugyi tök
egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd,
kivéve, ha a feleségedrõl van szó.)
18. Pénzügyek. Szeretõnek: „Nem számít, te mindent
megérsz nekem”. Feleségnek: „Nem baj, hogy nincs
pénzünk, fõ a megértés!”.
19. Nõi fodrászatba – bocsánat, hajszalonba – a lábadat
soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz, és
utána egy órán át te vagy a téma.)

230
20. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak, ha jó nõ.)
21. Verekedj meg érte! (Imádják. Bõven megéri a
statisztákra fordított pénzt.)
22. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti
ábrázatra.)
23. Virág, minden mennyiségben! (Figyelni a szezon-
árakra!)
24. Soha ne sírd el magad elõtte!
25. Várd ki a pillanatot, amikor el kell sírnod magad
elõtte!
26. Focimeccsre ne vidd!
27. Vidd ki a meccsre, hogy örökre elmenjen tõle a
kedve! (Szotyizz, igyál meg tíz kisfröccsöt.)
28. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen.)
29. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent.)
30. Ne vitatkozz!
31. Bárhol, bárkivel, bármennyit dugtál, otthonra tarts
meg legalább egy patront!
32. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy
jársz, mint az egyszeri ember: ”Mindig, mindenhová
elviszem a feleségem, de mindenhonnan hazatalál.”)
33. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki
magad, csak még jobban belebonyolódsz.)
34. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson
megdugni, legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az
egész város.)
35. Ne légy türelmetlen! (Csak, ha konkrétan a szexrõl
van szó.)
36. Ha öt percnél tovább marad a boltban, hagyd ott!
(Nem kell cipekedni.)
37. Ne csodálkozz semmin!
38. Színlelj állandó meglepõdést, ha a ruháiról vagy a
frizurájáról van szó!
39. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy, mint a
többi.”

231
40. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…”
41. Tárgyi bizonyíték – levélke, rúzsfolt, sms és így to-
vább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem
látja, hogy mással dugsz, mindent le lehet tagadni.
(El akarják hinni.)
42. Ne hagyd vezetni!
43. Ültesd a volán mögé, hadd tudja meg, mi a magyarok
istene. (Biztosítás!)
44. Járj el vásárolni, mert sokkal olcsóbban jössz ki. De
csak külön! (Vele úgysem bírod ki.)
45. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az össze-
omlás határán. Halálra röhögöd magad.)
46. Ne adj okot a féltékenységre!
47. Tedd féltékennyé!
48. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz
ellene semmit.)
49. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak
sajnálni fogod, õ meg ideges lesz.)
50. Ne dumálj bele, ha a barátnõivel beszélget! (Három
perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb mar-
hája.)
51. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni!
52. Próbáld meg kifürkészni, miben sántikál!
53. Ne is akard megérteni! (Reménytelen)
54. Ha túl kedves, vigyázz! (Biztos, hogy sokba fog ke-
rülni.)
55. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne
tegyél megjegyzéseket! (Lazíts.)
56. Próbálj meg te is megrendülni, amikor elsírja magát
a moziban!
57. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az ma-
gától.)
58. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul.)
59. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elma-
gyarázni!

232
 60. Részegen csak akkor menj haza, ha nagyon sok –
rengeteg – pénzt viszel neki!
61. Menj el pecázni – vagy a francba –, amikor becsavarja
a haját!
62. Ha fejfájásra panaszkodik, verd ki a fejébõl!
63. Vágj mindenhez jó képet, különben elvágtad magad!
64. Ha nagyon menni akarsz valahová, ne könyörögj,
inkább sértõdj meg valami hülyeségen!
65. Nézzél okosan, amikor a munkatársnõirõl mesél!
(Közben fújd ki magad. Meg lehet tanulni!)
66. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái
között, a konyharuhát összekevered az estélyi sállal)
67. Turbózd fel az agyad, amikor olyasmit próbál meg-
magyarázni, amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen
tudatvesztéses állapotba.)
68. Nem jóban lenni a legjobb, hanem kibékülni!
69. „Várj, míg felkel majd a Nap.” (Demjén Ferenc)

70. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos!

Komolyan

Kevés dolog van, ami kihoz a sodromból. Ezek közé tartozik

„A pénz számolva, az asszony verve jó.” címû vadbaromság.
Eleve viszolygom az erõszak minden formájától, de kiszol-
gáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége
ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a
legnagyobb gyalázatok közé tartozik.
Már azt is nehezen viselem, ha egy – amúgy értelmes –
kisgyereknek elõ akarják írni, hogy milyen sapkát vegyen
fel. Az õ feje, az õ sapkája. Az az alapelvem, hogy – hacsak
nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját
útján járni. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is.
Egyszerûen fel sem tudtam fogni, hogy mirõl beszél, amikor
az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én?
Hát, ki vagyok én, hogy elõírjam egy felnõtt embernek, mi

233
az amit tehet, és mi az, amit nem? Még, ha a feleségem, vagy
a barátnõm, vagy akárkicsodám is.

Minden megvetésem azoké a férfiaké, akik bármilyen

formában terrorizálják a családjukat, a kedvesüket!

Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes

szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden
ötödik családban fordul elõ a feleségek, élettársak
rendszeres bántalmazása. Hetente legalább egy asszony
belehal a sérüléseibe. Európa közepén, a XXI. század
hajnalán! Ez döbbenetes, ez egyszerûen megengedhetetlen.
Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! –
akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. Nem
tudtam megemészteni, hogy miért nem fordult rendõrhöz,
hisz’, ha nagyon akarta, megtehette volna. Ezt hittem
legalábbis. El kellett olvasnom John Douglas-nek, az FBI
legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos
könyvét ahhoz, hogy a véleményem megváltozzon. Igenis,
lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani, hogy még csak
eszébe se jusson változtatni a helyzetén. Ennek kapcsán
teljes mértékben egyetértek az FBI emberével, aki ezt írja
„Megszállottak” címû munkájában:

„Társadalmunknak arra kell törekednie, hogy az (…)

erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is,
ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb
oldalukról. Arról is biztosítanunk kell õket, nem az a
célunk, hogy ítélkezzünk felettük, hanem, hogy – a valós
helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik,
megvédve ezzel a társadalom egészét. Mindaddig ugyanis,
amíg nem ébredünk rá, hogy teljes joggal mondhatunk
nemet, nem tudhatjuk, hány veszedelmes (…) gazembert
hagyunk szabadon garázdálkodni.”

234
Tudom, hogy az önbíráskodás törvényellenes, de mindaddig,
amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek –
a törvényi korlátjaik, valamint a közömbösség okán – hogy
„amíg vér nem folyik, nem avatkozunk bele”, én a magam
részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek, hogy megvédjem
az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát.
Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim.
Egy biztos, nem várhatjuk ölbe tett kézzel, amíg a
helyzet – magától? – jobbra nem fordul. Arra kérek, sõt,
szólítok fel tehát mindenkit, akit illet, hogy soha többé ne
menjen el olyan ablak alatt közömbösen, ahonnan
asszonysírás, sikítozás hallik! Valamit, bármit tenni kell!

Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért, de errõl a témáról

nem tudok nyugodtan beszélni.
Ugye, megértenek?

Híradóóó!

A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett, amikor

elkezdtem televíziózni. A tévézés – és ezen belül a híradós
mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit, körülbelül
se. Képzeljenek el egy kínai piacot, egy diliházat meg egy
határ menti laktanyát összevonva: na, az a híradó. Azért én
marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –, olyan
emberekkel találkozhattam, akiket addig csak képernyõn
láttam. Képzeljék, kiderült, hogy pont olyan emberek, mint
én. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is, pedig az nem
semmi.) Nyugodtam mondhatom, szárnyaltam a képer-
nyõn, némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például bizto-
san bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép
Archívumba. Sajnos a nézõk nem értékelték a zseniali-
tásomat, mindössze három kis epizód maradt meg bennük a
pályafutásomból, de az örökre. (Aki látta, sosem felejti el!)

235
1. Szóltak a Pártból, hogy jött egy manus, csináljunk vele
interjút. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a
folyosón, elindultam hát, ahogy az egy száguldó
riporterhez illik. Próbáltam érdeklõdni, hogy mégis,
kirõl van szó, de senki nem tudta és senkit nem is
érdekelt. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill
arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre, de
ezzel messze túlöltöztem a stábot. (A világosítók
között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának
számít.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós, hogy az
a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja!
Nem baj, konyhakerti németséggel elmagyaráztam az
alkancellár úrnak, hogy én nagyon tudom az õ szép
nyelvét, de mégis, a pontosság kedvéért, beszélgessünk
inkább tolmácson keresztül. Hozzátettem: „Danke,
Herr Dusek.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat,
három aprót köhintett, és elmagyarázta, hogy a helyes
megszólítás: Herr Vizekanzellar, vagy ilyesmi,
vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás
szólítani. Nem baj, mondtam a tolmácsnak, kérdezze
meg ezt az embert, mi lesz a magyarországi programja.
Sem a tolmács, sem a manus feje nem rezzent meg –
apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette
õket – bár, és ezt bizton állíthatom, nálamnál hülyébb
riporterrel még sohasem találkoztak. Azt mondta ez a
kancellárszerûség, hogy: „Mint azt ön bizonyára jól
tudja, három napja az önök szép országában tárgyalok.
A programom tehát az, hogy innen megyek a
repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy
darabig, aztán szépen, ahogyan illik, megköszöntem az
interjút. Szerintem a magas rangú küldöttség
valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve, hogy kandi
kamerás felvétel volt, mert jót mulattak. A híradós
anyagom különben egész jól sikerült, csak az
alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. Még szerencse,

236
 hogy frappánsan bírtam befejezni, tisztán lehetett
hallani, amint azt mondom: „Danke!”
2. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír, szerencsére ott
voltam én. Úgy gondoltam, hogy ha készítek egy
háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl,
mindjárt megáll az apadás, sõt, esetleg valamennyi víz
vissza is szivárog. Azt már az eddigiekbõl is láthatják,
hogy a fantáziám nem ismer határokat, ha arról van
szó, hogy bohócot csináljak magamból. Akkor
kitaláltam, hogy a vízben állva bukkanok fel a riport
elején a képernyõn, és mutatom, hogy meddig ér a víz,
aztán drámai mozdulattal azt is, meddig kellene, hogy
érjen. (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt.)
Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!”
És loccs, következett egy szép ívû fejesugrás.
Megérte tíz napot koplalnom, hogy jól mutassak a
nyitóképen. Izzottak a telefonvonalak, a nézõk egy
része azt követelte, hogy azonnali hatállyal
távolítsanak el a televízió kötelékébõl, de akadtak
megértõbbek is. Egy neves pszichiáter professzor
felajánlotta a fõszerkesztõnek, hogy szívesen gyógyí-
tana, már csak az érdekesség kedvéért is, ugyanis
egészen különleges eset vagyok. (Jött egy szerelmes
levél is, de a hölgy, aki írta, biztosan összetévesztett
valakivel.)
3. Nagy választási cirkusz volt. Jómagam egy mûholdas
közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseménye-
ket, és ez tényleg történelmi eseménynek számított, a
Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûhol-
dat. (Ma sem tudom, mi az.) A stáb legalább harminc
emberbõl állt, nyugodtan vártam tehát a kapcsolást,
gondoltam, majdcsak szólnak, ha elkezdhetem mon-
dani az okosságaimat. Rágyújtottam tehát és békésen
beszélgettem a gyõztes párt politikusaival, akiknek
addig nem is köszöntem. Egyszer csak elordította

237
 magát valaki, jééé, az ott a Karcsi! Valóban én voltam a
képernyõn, így az egész ország láthatta azt a gyönyörû
fénycsíkot, amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka
egére. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a
levegõben, a röppályát pedig élõ egyenes adásban
kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ.
Mûholdról!
Nem estem pánikba, a szerényen álldogáló gyõztes
képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik
lenni?”

Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból,

beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb
bemondónõjébe. Reménytelenül. (A fél ország szerelmes
volt belé, de én nap mint nap láthattam közelrõl.) Arra
gondoltam, hogy az igazi támadást majd a választások után
indítom meg – mégis, nyugisabb idõszak –, de a választások
után meg kipenderítettek. Azt a szerelmet a pártpolitika
vihara söpörte el!
Ilyen a történelem, alulnézetbõl.

Álomarcú lány

Vannak ám eszement szerelmek is. (Sokak szerint, mind az.)

Ilyen volt a Zavaré is. A Zavar akkora volt, mint a kettes
szekrény, de jó srác. Amúgy. Mert emígy meg nem volt
teljesen normális, ami kiderül az alábbiakból is:

„Tudod, mint a férfiak többsége, én is a molett nõket

szeretem. Mégis volt egy valóságos szerelmem, aki
egyáltalán nem volt kerekded. Attól a perctõl kezdve, hogy
megláttam, nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. Az
volt a gond, hogy az élettársa nagyon féltékenykedett, amit
meg is tudtam érteni, bár az Álomarcú egyáltalán nem volt

238
az a kicsapongó típus. Ráadásul abba a sportcsarnokba
jártam edzeni, ahol õ dolgozott, úgyhogy, ha akartam volna
sem tudtam volna elkerülni. Csavart egyet a helyzeten, hogy
a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért, nem tudom –
megtiltotta az Álomarcúnak, hogy velem szóba álljon!
Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet, de mindig oda
lyukadtam ki, hogy hagyni kell a fenébe az egészet. De
akkor már nem lehetett, mert nem csak gyönyörûnek
találtam az Álomarcút, hanem kívántam is. Mindenki tudja,
hogy olyankor már nincs visszaút. Mindenesetre tizenegy
hónapig járkáltam a lány után reménytelenül, de egyszer
kijött hozzám a tópartra, és egy csapásra megváltozott
minden. Odáig fajult a dolog, hogy – nyilván kínomban –
írtam egy verset, amelyet most a nyilvánosság elé tárok.
Mindenkitõl elnézést kérek, aki olvasott már igazi
költeményt!

„Nézz le végre az égre,

Mondd, hogy: itt vagyok!
Te vagy, én és a könnyek,
Mosolyognak a csillagok.

Hát, ezért jöttem ide,

Mondd, mirõl beszélsz?
Mindig félni a bajtól,
Mindig, hogyha kérsz?

Nézz le végre az égre,

Mondd, hogy: itt vagyok!
Ha tõrbe csalt az élet,
Csak te vagy és én vagyok.

Képzelheted, hogy miken mentem keresztül, ha ilyen

marhaságokat hordtam össze, ráadásul még komolyan is
gondoltam. Azóta nem mondom, hogy nekem a molett nõk

239
az eseteim. Úgy látszik, mindegyik az esetem. Sohasem
hittem volna, hogy bele lehet zúgni valakibe, pusztán azért,
mert szép.”

Charlie Jones naplója

Szeptember 32., péntek

105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban, de ez

akkor sem lehet, nyilván elromlott a mérleg), kaparás –
lekapartam magam: 3, kalória: azt nem tudtam megszá-
molni, a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton, cigaretta:
egy doboz az enyémbõl, egy doboz lejm, alkoholegység: a
Taknyos Varjúig még tudtam követni, de utána filmszakadás.

Óh, anyukám, drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska,

azt mondta, hogy nemsokára szülinapom lesz, ha nagyon
meg vagyok szorulva, ugorjak át pénzért. Mikor veszi már
észre az én drága jó anyám, hogy felnõttem?!

08.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz, de megint az

idegeimre ment, eszébe sem jutott, hogy a jeles napra egy
nõt szerezzen nekem, de az éves rendes két pár zoknimat
így is megkaptam. Mikor nõ már be a fejed lágya? –
kérdezte az apucikám. (Drága, jó apu!) Mondtam neki,
hogy a fejem lágya már olyan kemény, mint a gyémánt, de
a helyzet semmit sem javul, mióta az eszemet tudom.

Azért sem leszek ideges, mondogattam magamban egyre

idegesebben, amikor elindultam a konditerem felé.
Azannya! – rikkantott fel a Papi, amint meglátott, megint
nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi, majd jól pofán
vágnám, csak ne tartoznék neki négy hónapja. Mindegy

240
elõbb utóbb megkapja a pénzét is, meg a magáét is. (Az
elõbbit talán mégse…)

10.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. Szerintem nem

hülye, de a nõk, akik állítólag ismerik, mind azt
mondják, hogy az. (A fiúknak ez meg sem fordult a
fejükben.) Azt kérte a Tyúk, hogy tegyem be a Bolerót a
magnóba, mire megkérdeztem tõle, hogy „azt amelyikre
a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. Azt, bólintott a
Tyúk, erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni, hogy az
a Carmina Burana. Mondtam a Papinak, hogy tudom,
csak teszteltem a csajt. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam.

11.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi

közé, de elképesztõ segge van. Csak ne vonzódnék
még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához, holnap
lesz három napja, hogy folyton rá gondolok, feltéve,
ha nem jár máshol az eszem. Óh, Emília! Mitõl van
az, hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez,
vagy mi? Elhatároztam akkor, hogy pozitívan fogok
gondolkozni, bár negatívan se nagyon sikerült.

13.00: Eszembe villant, hogy valamikor régen fogyókú-

ráztam, mert sápadt és sovány akartam lenni, mint a
zongoristák. Azt hittem, van valami jelentõsége, hogy
mekkora az ember pocakja. Most eszem, pedig teljesen
normálisnak érzem magam. Azt hittem látomásom
van, mert tisztára úgy tûnt, hogy a pincérnõ a mellein
hozza a pörköltet, akkorák voltak neki. Én azért csak
az Emíliára gondoltam közben is – de jó, hogy nincs itt
– pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás. Láttam, hogy
õ is pozitívan gondolkodik, akárcsak én, viszont õ
sokkal hatékonyabban. Biztos, hogy nem jutna eszébe
ötszáz forint borravalót adni!

241
15.00: Elmentem egy jósnõhöz, de amikor azt mondta, hogy
boldogabb idõk jönnek, nem akartam kifizetni a
honoráriumát. (Mindent azért én sem veszek be!)

18.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones

naplója” címû könyvét. Két dolgon gondolkodtam el:

a./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt?

b./ akkor most ki a hülye, a Helen Fielding, vagy én?

Kojak

Színész akartam lenni, úgy kalkuláltam, hogy gázsi

tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro
között helyezkedhetek majd el. Két határozott kísérletet is
tettem az ügy elõmozdítása érdekében. Elsõ alkalommal
elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom
micsodán. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért
mégis inkább szegény nézõk számára –, mert a Pók tanár úr
volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke, vele meg marha
jóban voltam. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl,
hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre, annyira
biztos voltam a továbbjutásban. Persze nem csak a protekció
miatt, a vers is nagyon szép volt, amit szavaltam, legalábbis a
költõ szépnek írta le. Nem emlékszem a mû címére – érdekes,
a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el –
legyen elég annyi, hogy valami bensõséges líra volt az egész,
tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. Hanem a
terem, ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály.
Gondoltam, senkit nem foszthatok meg produkcióm
élvezetének lehetõségétõl, úgy ordítottam, mint a sakál.
Annyira lepontoztak, hogy csak egy kissrácot sikerült
megelõznöm, aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó
segítségével. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság

242
körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni
vélték.)
Elkeseredtem nagyon, mert nyilvánvalóvá lett
számomra, hogy a valódi mûvészetet elnyomják. Én még
csak hagyján, de a nejlonzacskós gyerek! Na, az biztos,
hogy többet érdemelt volna. Gondolják el, fél órán át szívta
és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett
a feje, mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így
lepontozták. Kérdõre is vontam a Pókot, hogy miért tûri az
igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását, de csak
hímezett hámozott. Egészen a harmadik konyakig. Akkor
aztán azt mondta, még örülhetünk is, hogy ennyivel
megúsztuk.
– Téged a második sor után le akartak állítani –
nagyképûsködött a Pók –, azt hitték süket vagy, azért
ordítasz.
– És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a
remény.
– Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a
Pók –, akkor egyszerûen csak hülyének néznek.
– Na, és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz
mûvészetért.
– Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából
érkezett, az igazgató külön megkért bennünket, hogy
legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek, a zacskófújás a
gyereknek valami modern terápia, úgyszólván
életszükséglet.
Újólag bebizonyosodott, hogy a zseni meg a bolond
között csak egy hajszál a határ.

Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is

megvonta tõlem a sors. Egy amatõr színtársulatnál
jelentkeztem, a színi-direktor a barátom volt. (Sehová nem
mentem protekció nélkül, láthatják, a lila mûvészkedés még
nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban.) Az

243
emberem nagyvonalú volt, egy iskolaigazgató szerepét
osztotta rám. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó
szerep, ha az ember egy kicsit odafigyel, sokat ki lehet hozni
a karakterbõl.) Maga a mûvészet akkoriban már nem
érdekelt annyira, de a társulatban volt egy nõ, aki minden
képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú, szõke
hajával lenyûgözött mindenkit, hogy messzebb ne menjek,
engem is.
A munkahelyen készültem a premierre, végszavaztunk a
pedikûrössel. Folyton ordítottam, hogy „csend legyen!”,
mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ.
– Nem gondolja Károly, hogy a kollégáival szemben nem
engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy
kicsit bánatosan, mert amúgy kedvelt.

Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl –

közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a
hosszú combú kijelentette, nincs esélyem.
– Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta
mérgesen, aztán sarkon fordult és elment azokon a
gyönyörû lábain.
Ez megõrült, gondoltam magamban, miféle sorról
beszél?! Jó, mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két
szeretõm, de hát annyi mindenkinek van.

Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam,

hogy elöl fogy a hajam. Elõször a fényviszonyokra meg
magára a tükörre tereltem a gyanút, de egy idõ után látnom
kellett: kopaszodom. Rövid két hét után kilábaltam a
depresszióból, konkrétabban: ki mertem menni az utcára.
Tudtam, hogy mindenki engem bámul, nézik amint
szálanként hullik el a hajam. Te úristen, sóhajtoztam, hová
lesz az én legendás szépségem. (A legenda egyébiránt csak
bennem élt, de akkor is legenda volt.) Mentem mindjárt a
patikushoz, adjon valami csodaszert. Szerencsére volt is

244
neki, ha jól számoltam, egy tucatnyi. Megfigyeltem, hogy
ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ, de hát kit
érdekel a pénz, ha az életérõl van szó. Márpedig tudtam,
hogy belehalok a kopaszságba, hiszen melyik nõ áll majd
velem szóba?! Soha többé nem dughatok, ebben biztos
voltam.
A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a
flakonba, a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott.
(Genetikai adottság, mondta egy bõrgyógyász barátom,
mert azt hitte ezzel megvigasztal.)
És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt, imádták a
nõk, és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett, pusztán
azzal, hogy kopasz. El sem tudják képzelni, hogy mennyire
megkönnyebbültem. Lehetséges, hogy kevés hajjal is
érdemes élni, tettem fel magamnak a kérdést, de már csak
átvitt értelemben. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta,
hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. Ebben ugyan a
mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora
sörényt, mint amekkora az oroszlánnak van –, de legalább jó
hallani, amikor ilyeneket mondanak.
Mindenesetre, ha hallanak valahol egy szereprõl,
amelyikre egy nagy darab, kopaszodó, pocakos ürgét
keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak.
Nem is kell játszanom, elég, ha magamat adom.

Hányadik típusú találkozások?

Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János

vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat muto-
gattak. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet,
aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit,
sõt, állítólag a nézõket is. Üveges tekintettel belenézett a
kamerába és azt mondta, hogy bizsergést fogok érezni.
Mondjuk nem éreztem semmit, de az piszkosul tetszett,

245
hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától
elkábulnak az emberek. A nõk is. Na, mondtam magamban,
ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás, az összes
felesleges hercehurca, ránézek a spinére – ráadásul arra,
amelyikre csak akarok –, elkábul, én pedig megdugom.
Gyanítottam, hogy efféle képességek birtokában arról is
meg tudnám gyõzni az áldozatokat, hogy jó volt nekik is.
Elkezdtem utánajárni, hogy hol tudnám kitanulni ezt a
fenoménséget. Nem kellett messze mennem, a
szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak
hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. De az
hülye volt. Elkábított egy kakast, aztán annyi. Az újságíró
igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle, hogy
emberrel is meg tudná-e csinálni. Mire mondta, hogy persze,
de az etikailag nem helyénvaló. (Kinéztem a szótárból ezt az
etikát, azt akarta mondani a fenomén, hogy lelki alapon nem
szabad nõket elkábítani. Mondom, hogy hülye volt.)
Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. Sokkal
komolyabb volt a dolog, mint az elõzõ, ez abból is látszik,
hogy a Fõvárosban lépett fel. Háznyi plakátok hirdették:
„Albert Itto, aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról
egy piciny bajszú, egérképû manus nézett le a járókelõkre,
olyan volt a tekintete, mint a részeg sámáné.)
A rohadt életbe, ez már valami, esõfelhõk Grúzia felett!
És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest
egy nõt elkábítani semmiség, gondoltam, mert akkor még
keveset ismertem a szakmából. Gondolhatják, hogy az elsõk
között pattantam a színpadra, amikor a mester áldozatokat
keresett a produkciójához. Nagy izgalommal vártam,
hozzám érjen a sorban, mert addig egymás után estek
hanyatt az emberek, akiket megdelejezett. Nekem is bele-
nézett a szemembe, és széttárt karral, mint aki csibéket terel
össze, azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit.
Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta, de akkor már
tényleg ideges lett, amikor felemeltem a széket. Azt mondta

246
ugyanis a fenomén, hogy amennyiben õ megdelejez egy
közönséges kisszéket, azt emberfia nem tudja megmoz-
dítani. És tényleg, senki nem is tudta. Erre fel – kéretlenül –
középre pattantam, megragadtam a bútort és diadalmasan a
magasba emeltem. Örültem a sikeremnek, mert láttam, hogy
én is birtokában vagyok mindazon képességeknek,
amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. Azt hittem, hogy a
nézõk is örülnek majd, de nem.
– A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is, onnan is,
mert elrontottam a szórakozásukat, azért vettek jegyet,
hogy csodát láthassanak, akkor viszont mit keres ott ez a
kákán is csomót keresõ hapsi?!
– Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto
kárörvendõn –, nem alkalmas befogadni a magasabb
összefüggéseket.
Hát, nem tudom… Annyi biztos, hogy egy kisszéket
bármilyen körülmények között fel tudok emelni, feltéve, ha
nincs lebetonozva. Lehet, hogy tényleg érzéketlenebb
vagyok, mint a grúziai esõfelhõk.
Elhatároztam, hogy a fenoménséget autodidakta módon
tanulom ki, ha jól tudom, ez annyit tesz, hogy a saját
marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová, nem kell
hozzá tanár. (Mindenképpen a legjobb módszer, mert
ingyen van, az eredmény pedig pontosan ugyanaz.)
Ki is próbáltam magam mindjárt. Jött az uszodába egy
nõ, olyan formás volt, mintha az istenek jókedvükben
öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. Én meg
bámultam, s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni, mint
ahogyan azt a mestertõl láttam. Delejeztem, koncentráltam,
de nemigen történt semmi.
Egészen addig, amíg meg nem jelentek a rendészek, és fel
nem szólítottak az objektum elhagyására. Amikor
megkérdeztem, pontosan mirõl is van szó, az egyikük azt
mondta: „A kisasszony szólt, hogy maga egy szatír.” És ezt
maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán)

247
 – Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész –
mi is megfigyeltük, maga tényleg egy ferde hajlamú,
megrögzött szatír.
Így ért véget a fenoméni pályafutásom.

UFO

Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás,

gonosz szomszéd, kutyagumi az utcán, ilyesmik), a szigorú
szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést, ha a
bejelentõ csinos, fiatal hölgy volt. Mint például az alább
ismertetett esetben. (Esküszöm, megtörtént!)

– Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a

Tündér, és megigazította a hajpántját. (Ettõl még jobban
megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló, és úgyszólván
takarás nélkül láthattam a melleit.)
– Hát, az attól függ…– bizonytalanodtam el, mert amúgy
semmi bajom az ûrlényekkel.
– Mert engem elraboltak!
– Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel,
de mindjárt elgondoltam, hogy egyszer én is elrabolom, ha
csak egy mód adódik rá.
– Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen
normálisnak tûnt.
– A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá
okosan.
– Hát nem érti?!
– Dehogynem értem – bólogattam megértõen –, de nem
tudok most már a nyomukba eredni, talán, ha rögtön
tetszett volna szólni…
– Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér.
– Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman, pedig eszem
ágában sem volt. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is

248
bonyolultabb ügynek látszott, márpedig nem szerettem
belekeveredni a kényes témákba.)
– Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl, de már pityergett
is.
– Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt, mert
nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni.
– Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a
drága –, még a férjem sem.
– Gonosz ember lehet – szomorodtam el, pedig nem
szeretek ítélkezni.
– Hát, bizony sok baj van az én Bélámmal.
Attól a pillanattól tudtam, hogy a cikket ugyan nem írom
meg, de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát –
behatóbban meg fogom ismerni. Eszerint jártam el.
Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe,
lehet hogy a sokkhatás miatt, amit ufók okoztak, nem is
evett sokat. Elmesélte akkor a Tündér, hogy gonosz kis
szürke emberek, nagy fekete szemekkel, éjnek évadján
felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak
vele.
– Mégis, miket? – kezdtem aggódni, mert a legrosszabbat
sejtettem.
– Hát, tudod…
– Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat.
– Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát.
– Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na,
megállj, csak találkozzak velük!

A találkozásra ugyan máig nem került sor, a Tündért mégis

sikerült kimenekítenem a lelki válságból. Rábeszéltem, hogy
átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl,
maradjunk föld- és testközelben. A Tündér azt mondta,
hogy jó, úgy gondolja, egy olyan benga nagy ember, mint én,
mégis meg tudja majd védeni õt, ha megint támadnának az
ûrlények. (A Béla 48 kilós volt.) Egy darabig sokat

249
beszélgettünk az általunk ismerten túli világról, de aztán
egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz.
Fogtuk egymás kezét, meg minden további testrészét.

Bácsi

Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmel-

ámmal – és elõfordult, hogy átmenetileg alulmaradtam.
Olyankor bevonultam a kórházba, nem mintha ott meg
tudtak volna gyógyítani, inkább csak úgy, a békesség
kedvéért. Szerettem ott lenni, mert hagytak olvasni egész
nap, ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. Ráadásul,
micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég, hogy csak
a Maci Lacit említsem elõször!

A Maci Lacinak semmi baja sem volt, ellenben elitta a

lakását, így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban, mint az
utcán. Arról viszont szó sem lehetett, hogy az alkohollal
kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa.
Tudta ezt a Fõorvos úr is, ebbõl következett, hogy közte és
a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki.
Hol kipenderítették a Macit a kórházból, hol felvették. Ez
utóbbira általában akkor került sor, amikor hõsünknek
sikerült elérnie, hogy a mentõk beszállítsák. Márpedig a
Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök
megtévesztésének, de ha végképp’ semmi nem jutott az
eszébe, akkor úgy berúgott, hogy a detoxikálóban még
mindig találtak neki helyet.
– Jössz? – kérdezte egyszer a Maci, de nagyon csálén állt
a feje.
– Hová? – pillantottam fel a könyvembõl, pedig nem
láttam nagy távlatokat.
– Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam, de olyan
hanghordozással ám, mintha megnyerte volna az öt-
találatost.

250
 – Te hülye – vigasztaltam –, azért vagyunk a diliházban,
hogy ne járjunk kocsmába.
– Ezt azért te sem gondolod komolyan…

Értékeltem a helyzetet. A világon semmi gond nem lehet

abból, ha a Macival átmegyek a kocsmába, feltéve, hogy a
Fõorvos úr nem tudja meg. Mert azért õt kedveltem és
tiszteltem, nem akartam neki csalódást okozni. Emígyen
tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament.”
Rendben, mondta a betegtársam, de addig én (Gondolom a
biztonság kedvéért . S.K.) még átmegyek. ’S lõn.
Délután már ketten ballagtunk át, a Maci teljesen
belemerült. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki,
hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom
az alábbi stációkon esett át, aszerint, hogy méterben
számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól:

1. Ki a francot érdekelnek!?
2. Ha a Rézi van szolgálatban, akkor lehet, hogy
megszívtuk, de nem számít.
3. Te, nagyon látszik rajtam, hogy ittam? (Nagyon
látszott.)
4. Úgy kéne csinálni, hogy te elõre mész…
5. Inkább kialszom magam a parkban, aztán a reggeli
káoszban beosonok.

– Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi, de

tényleg nagyon szomorúnak látszott.
– Aha..– bólogattam szelíden, de majdnem kicsúszott a
számon, hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy
csirkecsonton rágódtam…)
A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem
ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek
tartottam, még az õ szempontjából is, hogy mit csinál a
felesége.

251
 – Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást
Bácsi –, de szeretem.
– Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan, de majdnem
puszit adtam az öregnek, annyira aranyos volt.
Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra, hogy
szerelem tényleg örök.

Bele a levegõbe?

Fogadjunk, azt hiszik, hogy eddig csak marháskodtam!? Ez

esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy
felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi
és nõ” címû munkáját. (Jellemzõ, hogy még a tudós is a férfia-
kat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne:

„Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot

ad a kezünkbe ahhoz, hogy megértsük a jellemét. Ellentét-
ben szinte minden más tevékenységgel, a szexuális tevé-
kenység egész természetét tekintve magánjellegû, vagyis
sokkal kevésbé elõírásos, mint más tevékenységek, és inkább
kifejezi a különös egyéni vonásokat. Ezenkívül a szexuális
viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen
vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára.” (Bárki
legyen is az, de ezt már csak én teszem hozzá. S.K.)

Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta!

Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni, de a

lényeg ugyanaz: Ki mint él, úgy kefél!

Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg

Frommhoz:
„A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális
rossz bélyegét, és legjobb esetben is csak akkor számított erköl-

252
csileg közömbösnek, ha a házasság tekintélyével megerõ-
sítették. Minden olyan szexuális tevékenységet, amely nem
a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelye-
déseket – erkölcstelennek tartottak. Ennek a nézetnek az
alapját az szolgálta, hogy az ember testisége a romlottság
forrása, és hogy csak akkor lehetünk jó emberek, ha
elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat.”

Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl):

a./ ez nem azt jelenti, hogy most aztán már mindent lehet
b./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a
fentebb körülírt csapdában?

De, ha már a tudománynál tartunk. Elvitték a Firnyák

honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai
kórházba, mert úgy találták, hogy a Firnyák honvéd pont
alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére. Õ
maga viszont nem így látta, mert a menyasszonya éppen az
ország másik végében lakott, a tanfolyam helyszínéhez
képest. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám
a neve! –, hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai
tesztlapon az ikszeket, sõt, mindig az ellenkezõjét jelöli be
annak, mint amit gondol. Sebezhetetlen elképzelésnek
látszott.

Erre fel kihozták, hogy a Firnyák a maximális pontszámot

kapta, éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg
is dicsérte, hogy nem hozott szégyent az ezredre.)
Két eset lehetséges, magyaráztam a barátomnak. Vagy
teljesen idióták a dilidokik, vagy mindenképpen elvittek
volna a tanfolyamra.
– Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd
–, csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek!
Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú
írnokként – és elõadtam neki, hogy nem bízunk többé a

253
tudományban, ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a
Firnyákot eltávozásra, hadd kefélje ki magát rendesen,
mielõtt harcászati szerzetesnek vonul.
Teszt
Töltsék ki, aztán ne tudják meg, mi lesz.

Mennyire férfias ön?

1. Mit tesz ön, ha a szomszédasszony hálóingben megy át

egy kis sóért?
a.) adok neki sót 1 pont
b.) adok neki sót, de megbámulom 2 pont
c.) megdugom 3 pont

2. Mit tesz ön, ha vendégeket vár?

a.) kitakarítom a lakást 1 pont
b.) megborotválkozom, hogy szép legyek 2 pont
c.) pornókazettát teszek a videóba,
véletlenül elindítom 3 pont

3. Kihez fordul, ha náthás lesz?

a.) orvoshoz 1 pont
b.) thai masszõrnõhöz 2 pont
c.) új nõt szerzek, hogy jobban leizzasszon 3 pont

4. Kitõl kér kölcsön?

a.) az OTP-tõl 1 pont
b.) a szeretõmtõl 2 pont
c.) a szeretõmtõl, aztán összeveszek vele 3 pont

5. Hol nyitja ki az újságot?

a.) a külpolitikánál 1 pont
b.) a sportrovatnál 2 pont
c.) a meztelen nõs képnél 3 pont

254
6. Kivel megy moziba?
a.) a feleségemmel 1 pont
b.) a szertõmmel 2 pont
c.) senkivel 3 pont

7. Melyiket választaná hobbinak?

a.) bélyeggyûjtés 1 pont
b.) szörf 2 pont
c.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont

8. Megdöngetné-e a Vasorrú bábát?

a.) nem, nem, soha 1 pont
b.) meggondolnám 2 pont
c.) hol van? 3 pont

9. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát?

a.) a kijelölt útvonalon 1 pont
b.) követem a bögyös szõkét 2 pont
c.) a nõi kabinok felõl, ott
mindig lehet látni valamit 3 pont

10. Mit mond a feleségének, ha spiccesen megy haza?

a.) hogy vállalati buli volt 1 pont
b.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont
c.) semmit 3 pont

11. Mit néz meg elõször egy szupermarketben?

a.) az árakat 1 pont
b.) a nõi bugyikat 2 pont
c.) a pénztárosnõ melleit 3 pont

12. Hogyan issza a kávét?

a.) sehogyan 1 pont
b.) két cukorral 2 pont
c.) bámulom közben a mixernõt 3 pont

255
13. Mit vesz a feleségének névnapjára?
a.) gyûrût 1 pont
b.) virágot 2 pont
c.) semmit 3 pont

14. Mit vesz a szeretõjének névnapjára?

a.) semmit 1 pont
b.) virágot 2 pont
c.) vibrátort 3 pont

15. Kihez fordul végveszélyben?

a.) az anyósomhoz 1 pont
b.) a feleségemhez 2 pont
c.) elmegyek kuplerájba 3 pont

16. Melyik az alábbiak közül a kedvence?

a.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont
b.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont
c.) a Cica magazin ’98-as, bekötött évfolyama 3 pont

17. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét?

a.) nem 1 pont
b.) majdnem 2 pont
c.) hát persze 3 pont

18. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút?

a.) nem 1 pont
b.) az Életben 2 pont
c.) a peep show-ban 3 pont

19. Mire gondol, ha lakodalomba hívják?

a.) az ingyen kajára 1 pont
b.) az ingyen piára 2 pont
c.) gyászolok
(esetleg a menyasszony dudáira) 3 pont

256
 20. Mit szeretne elérni az életben?
a.) boldogságot 1 pont
b.) gazdagságot 2 pont
c.) nõt akarok! 3 pont

Értékelés:

0-20 pont: Ön impotens.

20-40 pont: Ön nem egy lepedõvirtuóz, de van remény.
40-50 pont: Cserélje le a barátnõjét, rendbe fog jönni.
50-60 pont: Gratulálok! (És irigylem egy kicsit.)

Edömér

Van nekem egy barátom, aki állandó tettestársam a

televíziózásban, az Edömér. Na, ha láttak már csálé manust,
akkor el tudják képzelni. Elõször is, úgy néz, mint a
hoppmesterek a popfesztiválokon, de fogadjuk el, hogy
errõl nem tehet. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát, és
reggelente kijelenti, hogy nem hagytam aludni! (Együtt
jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot, közvetlenül
azzal a céllal, hogy jobbá tegyük a világot. Egyelõre nem
sikerült.) De a legidegesítõbb az Edömérben, hogy szeret
boldogtalan lenni. Ismerik ezt a fajtát, ugye? Akkor van
elemében, ha boronghat, legjobb, ha mindjárt valami
világfájdalmat vehet a nyakába. Teszem azt, óriási káosz van
a forgatáson – az mindig van –, akkor az Edömér elkezd
mélyeket szívni a cigarettából, és az eget kémleli. Olyankor
tudom, hogy pofán kellene vágnom, mert legkésõbb egy
percen belül elõáll egy elmélettel, amely arról szól, hogy mit
miért nem lehet megcsinálni. Van aztán ez a történet, ami
tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét.
Az történt, hogy bementünk Közép-Európa egyik
legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe, a

257
szegedi Csillag börtönbe. Az én barátom (?) gondterhelten
simogatta a copfját. Tényleg, el is felejtettem mondani:
copfban lóg a haja. Egy felnõtt embernek! Na, mindegy, ezt
csak úgy közbevetõleg. Szóval ott nézgelõdünk a sitten, az
Edömér már a plafont bámulja, nekem megy fel a
vérnyomásom. Kiderült, hogy a kameráját félti – azzal
mindig jobban bánik, mint velem –, meg is kérdezte
mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható
helyiség?”
– Négyszáz zárkánk van, meg húsz elkülönített
helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta
mélabúsan a Parancsnok, de onnantól nem bírt bennünket
komolyan venni.Azt már csak én teszem hozzá, hogy a
körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a
kijárattól, ahol viszont fegyveres õr áll, négy darab. Annak
az esélye tehát, hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát,
kisebb, mint hogy a lovas szobor lépést vált.
Szóval, ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom.
A legjobban talán akkor szerettem az Edömért, amikor
megálltunk resztelt májat enni, amit én úgy utálok, mint
varjú a rohadt tököt. Hiába mondogattam neki, hogy le
fogjuk késni a vonatot, az a szemét csak csipegette a májat,
látszott rajta, hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a
Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában, a
hajnali postavonattal döcögtünk haza. Mikor hazaértünk, az
Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg
kellet volna ölnöm, már csak azért is, mert a Csillag egészen
jó kis helynek tûnt a számomra. Legalábbis a saját életemhez
képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon
kívül, hogy velem összehozta a sors – az egyik, hogy
kedvelem, a másik meg, hogy nagyon jól csinálja a dolgát.
(Ha azt dolognak lehet nevezni)
Azt kérdezik, hogy jön ez ide? Megmondom. Az
Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a
nõkrõl. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?!

258
 Szellemesség

– Úgy bizony, szellemidézésre – erõsítette meg már

sokadszor a meghívást a Zombi, mert azt hittem, át akar
vágni a palánkon.
– Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább, de
már untam.
– Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi.
– Ne marháskodj, egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén –
annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is, hogy
ahhoz képest egy szellem nekem olyan, mint a halott
matematikus: se nem oszt, se nem szoroz.
– Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes
barátom.
– Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre.
– Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –, még
boszorkányok is vannak közöttük!

Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a

Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni, de hátha tényleg
lesznek ott jó nõk, gondoltam félárbócon. El is ballagtam,
de az volt a baj, hogy nem tudtam rendesen koncentrálni.
Ezzel már a Boszi vádolt meg, akinek az volt a határozott
meggyõzõdése, hogy nem is hiszek az egészben.
– Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –,
csak úgy gondolom, ha a szellemek akarnak valamit
mondani nekem, majd megkeresnek.
Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én
hitetlenségembe, magára vállalta, hogy beszél a fejemmel, de
a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt,
azt mondták, hogy megtöröm az erõgyûrût. (Esetleg az
aurát, már nem emlékszem pontosan.) Lényeg, hogy a
Boszinak formás kis alakja volt, onnantól pedig engem

259
bármirõl meg lehetett gyõzni, meg bárminek az ellen-
kezõjérõl is.
– Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a
Boszi.
– Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –, én
lennék a legboldogabb, ha találkoznék egy ufóval, vagy a
vállamra szállna egy szellem, legalább biztosan tudnám,
hogy léteznek, így meg csak úgy sejtésem van.
– Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes
barátnõm.

És akkor elmeséltem neki az esetet, amely a kisfiammal esett

meg, és amelyet magam is átéltem. Önöket is érdekli? Jól
van, elmondom.
A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy
éves lehetett –, kilométerekre jártunk a szállodától, ahol lak-
tunk, de a srác elkezdte: „Apa, álljunk meg!” Érdeklõdésemre
a kis gazember kifejtette, hogy meg kell keresnie a
sündisznót. Elõször arra gondoltam, hogy orvoshoz viszem,
de aztán megnyugtattam magam, hát tényleg, csak négy éves,
beszél a nagyvilágba. A szálláshelyig hátralévõ úton még
legalább háromszor elõjött a sündisznó, a fiam határozottan
állította, hogy valakik azt mondták neki, ott lesz a környéken.
Innen-tõl pontosabban kell mesélnem, mert most jön a
lényeg. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú
volt. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak
kiabálni tudtam a gyerek után, mert elszaladt. Egyenesen egy
fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és
diadalittasan felkiáltott: „Itt van!”
– Mi van ott?
– Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam.
– Gyere, feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot, mert
azt gondoltam, csak kialussza magát.
– Tényleg itt van!
Odamentem és tényleg ott volt. Egy élõ, igazi sündisznó!

260
Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is
hallhatta a kis tüskést, a szálloda udvarán sem. Hát még a
hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem
azóta nem látott, valakik tényleg meg kellet, hogy mondják
neki: hé, kisöreg, ott vár rád a fenyõ alatt!

– Na látod! – kiáltott fel a Boszi, mint aki máris

meggyõzött.
– Mit látok? – csodálkoztam, mert tényleg csodálkoztam.
– Hogy vannak földön túli jelenségek!
– Nem érted, Boszi – szögeztem le határozottan –, akkor
és ott átéltem az egészet, tudom, hogy csoda, vagy valami
hasonló történt velünk.
– Akkor mi a baj?
– Semmi – vontam meg a vállam –, én nyitott vagyok a világ
dolgaira, szívesen látom majd az ufókat, ha elérkezettnek lát-
ják az idõt, hogy meglátogassanak, de nem kergetek délibábot.

Ez volt a végszavam. Már ami a szakmát illeti. Mert a

sorsdöntõ kérdés még hátra volt, tényszerûen megérdeklõd-
tem a Boszitól, hogy esetleg – ha minden kötél szakad –
megdughatnám-e?
– Talán – mondta mosolyogva a lány, és mindannyian
tudjuk, hogy ez mit jelent.
Aztán a dologból mégsem lett semmi, csak a MATÁV
bevételét növeltük, állandóan telefonálgattunk egymásnak,
minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és
egymásban a hitet, hogy legközelebb már biztosan dugunk.
Fogalmam sincs, hogy miért nem lett belõle semmi…

Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is, de annak

semmi köze a nõkhöz.

Közbevetés: Szeretem, amikor a dolgok így szépen

klappolnak, és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben.

261
Most jöttem a fogorvostól, ahol mindössze két röpke órán
át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló
vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ
bömbölését. A kedvesem azt javasolta, hogy menjek a
hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával, de a taxis
barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony
okosabb legyen, mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy
kávét.) Ki az a bolond, aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!?
Szám szerint négyen voltak, az egyikük gyökérkezelésben
részesült, külön asszisztenciával. Végig a csillagokat láttam –
az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát, amint
éppen hullik kifelé, mert a kézirat még a Holdba’ van. Azért
volt egy élményem is. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos
doktornõ, hogy fogeltávolítás. Mennyivel kíméletesebben
hangzik, mint a foghúzás!
(Úgy döntöttem, hogy legközelebb csak a fejemet
küldöm el, úgysincs rá szükségem írás közben.)

Csõd

A New York Times, ha kell, egy egész oldalt szentel a

helyreigazításoknak. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban
tévesen közöltük, hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen
tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. A helyes
dátum: 1938.” (A hasamra ütöttem, nehogy valaki elkezdjen
utánanézni!)
Nos, ha egy olyan nagy tekintélyû világlap, mint a NYT,
hajlandó a hibái beismerésére, én miért ne lehetnék egy
kicsit nagyvonalú, bár – mint említettem volt – a férfiember
számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés, mint az,
hogy csõdöt mond az ágyban. Pláne, ha ez úgy következik
be, mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk,
hadd jegyezzem meg elöljáróban, hogy a lebõgések ügyében
minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem

262
került esetek száma, mindenki kussol piszkosul.
A nõk is, mert azt hiszik, õk a hibásak.

Már azon voltam, hogy a Bugyi Bucit betakarom, mint

Moszkvát a hó. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk –
vagy süllyedtünk? –, arról vitatkoztunk ugyanis, hogy az
ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. Jómagam azon
az állásponton voltam, hogy ez mindegy, de a Bugyi Buci
kötötte az ebet a karóhoz. Váltig állította: nem tudhatjuk soha,
hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl, hiszen, ha tudnánk,
hogy mit felejtettünk el, már nem is felejtenénk el. Tudják
követni? Merthogy én nem tudtam, ezért is akartam
agyonvágni társamat a masszõrségben. Hanem a Dáma a
döntõ pillanatban érkezett, már éppen lendült volna a kezem.
Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat
kavart, nem csoda hát, hogy az én jobbegyenesem is megállt a
levegõben. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak, hogy
„elég legyen, ha rád nézek!”.) A Dáma pontosan úgy nézett ki,
mint egy dáma, ennél jobban nem tudom körülírni. Talán csak
annyi különbséggel, hogy fürdõruhában jobban mutatott,
mint az igaziak. Egy életem, egy halálom, én megpróbálom,
gondoltam, és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és
szükséges intézkedéseket. Fél órát mutatkoztam látványosan a
nõ körül teleszívott mellkassal, az ajtón például nem csak úgy
beléptem, hanem egyenesen testet öltöttem. Akkor kezdtem
el reménykedni, amikor láttam, hogy a Dáma rám se néz. Ezen
felbátorodva ballagtam oda hozzá, hogy elõadjam az én
szomorú történetemet. Jelesül, hogy a fél karomat hagynám
levágatni, ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben
megkefélhetném. A Dáma figyelmesen végighallgatott, aztán
kategorikus határozottsággal közölte, hogy azt nem lehet,
mert férje van és õ tisztességes asszony. Nekem ez nem volt
érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –, úgyhogy
folytattam az ostromot. Ez közelebbrõl az alábbiakat
jelentette, nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése,

263
csillagtúra a Bakonyban, a déli szél lágy zúgásának hallgatása
holdfényes éjszakán. Mindezt persze a Dáma társaságában,
de akkor is sok.
Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is.
Elõadtam a Dámának, hogy XXL-es óvszert kell hasz-
nálnom, de még azok is folyton elszakadnak. A „falu bikája”
mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet, és azt
mindjárt magamnak osztottam ki. Elmeséltem továbbá neki,
hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében
volna a helyem, de nem akarok a szexuális furcsaságok
fejezetben szerepelni, megvárom, amíg Nobel-díjjal
tüntetnek ki. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma,
mondta is, hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire
nyíltan és õszintén a szexrõl.
– Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen, mert
tényleg nem akartam túlzásokba esni.

Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk, amikor a

Dáma azt mondta, hogy „jó, hát jöjjön, aminek jönnie kell”.
Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte, hogy a diszkréció
számára nagyon fontos, hiszen õ mégiscsak egy dáma. Ennek
jegyében mentünk el szaunázni. Ahogy ott csöcsörésztem a
zuhany alatt, mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám
férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom, Dáma
asszony!” (Valami munkatárs volt, de nem tört ki balhé. Ma
sem értem, miképpen volt ez lehetséges.) Nekem csak annyiból
volt rossz, hogy további két hetet kellett az udvarlással
erõlködnöm, a nõ tisztára kiborult attól, hogy oda a diszkréció.
Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette –
parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a
lakosztályomba (2,1x3,4 méter), aholis mindössze másfél
óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból.

Percre pontosan addig tartott az udvarlás!

264
 – Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle lapos-
kúszásban, amikor távozóban volt.
– Á, dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –, csak kíváncsi
lettem volna, hogy mekkora az XXL-es méret, ha véletlenül
feláll.

Tanulni, tanulni, tanulni!

Azt magyarázta az a ganyé Potom, hogy egy jeles

alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes
Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon, a káját
róla csipegették, mint beteg a dunyhát. Már ez is elég
idegesítõ volt, de a Potom csak folytatta. Azt hazudta, hogy
a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból,
meg amúgy is, olyan mutatványokat csináltak, amit
elképzelni sem lehet. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam
a Potomnak, hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem
lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét, hogy
szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl.
Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre, elég, ha
csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk.
Utóbbiaknak – bár, talán az elõbbieknek is – konkrétan
megmutatják a házasság elõtt, hogy mivel mit kell csinálni.
Meg aztán, hogy messzebb ne menjünk, a Káma Szútra is
egy tényleges tankönyv, ráadásul nem is akármilyen
színvonalon íródott.
Mondjuk, olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok,
mint amilyenre a thai nõk képesek, de egy közepes numera
átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható
alapkövetelmény.
Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat, hogy a nõket
– meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra,
azon belül is: a kamatyolásra. Akkor talán nem tartanánk ott,
ahol napjainkban, hogy a felnõtt magyar nõk közel

265
harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl
el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat.
Megtanulnák a fiatalok, hogy miképpen kell táviratot feladni,
telefonban bemutatkozni, meg hát szeretkezni is!
Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van, egy
utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék.
Távoktatás nem érdekel!

Összeomlás

(A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám, számos

mellékhatással. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a
fejem tetején, annyival több bukkant fel az orromban és a
szemöldökömön. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan
sok már nem tudott, ennyibõl jó a kopaszság –, ezeket
eleinte szálanként tépdestem ki, aztán festettem be
(ugyancsak szálanként). Pillanatnyilag azokat az õsz
világnagyságokat keresem-kutatom, akik deres fõvel is sokra
vitték. Rengetegen vannak, de egyikõjük sem pornósztár.
Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze,
döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. Sok
jót el lehet mondani róluk, ám felszínes ismereteim arra
engednek következtetni, hogy az ágyban talán vissza-
fogottabbak, mint a katedrán.
A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi
megjelenése volt. Mint mindig, ez ügyben is a könnyebb
ellenállás irányába indultam el, gondoltam: leszívatom.
Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: meg-
szívattak. Akkor elkezdtem hasizmozni, ami tudvalevõleg a
világ legfárasztóbb, ugyanakkor legunalmasabb és
legfájdalmasabb tevékenysége. Az ember csak hasizmozik,
hasizmozik, aztán megeszik egy tál lencsét és máris
visszanõtt a pocakja.
Most olyan embereket keresek, akik kopaszon, õszülõ

266
(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. Rengetegen
vannak, de egyikõjük sem pornósztár.

(B: lelki)
1. Formás feneke és hosszú, szõke haja volt. Csak
hátulról láttam, de elhatároztam, hogy akkor is
beszólok neki, ha olyan a feje, mint a kan
bulldogé. Nem kellett beszólnom, mert õ szólt
be. Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt,
megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi
egy kis pénzt váltani?”
2. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon,
hatalmas dudákkal), azonnal elkezdtem a támadás
koncepcióját kidolgozni. Hamarosan össze is
futottunk a lift elõtt, de korán örültem. Egyszerre
köszöntöttük egymást, mindketten emígyen:
„Csókolom!”

Kerek erdõ

Sokat vert engem a sors, bátran elmondhatom, hogy

küzdelmes, nehéz életem volt. Az egyik megváltoz-
tathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például, hogy
a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. Ez a
teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt
konkrét formát, hogy az erdõt kell járni velük, mindenféle
közelebbrõl meghatározott cél nélkül. Kirándulni persze én
is szeretek. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az
erdõbe, keres egy kis mellékösvényt, cicerél egy keveset,
elszív egy cigit aztán továbbhajt. Az égiek egyetértõ jelét
látom abban, hogy egy alkalommal, amikor így jártam el, a
tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam.
(Komolyan!) Megnyugodtam, mert éreztem, hogy nem
vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal.

267
Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe, amikor újból a
kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim.

Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével, de nem

választotta ki kellõ gondossággal a helyet, pedig az nagyon
fontos, már az elõbb is akartam mondani. Szigorúan tiltott
zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az
erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista
ösvények. A Vakhangya az elõbbit vétette el, mert a
legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott –
enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. A barátom
kénytelen volt feladni szexuális terveit, rögtön kipattant az
autóból és lehúzott gatyával, félig álló dákóval elkezdett a
biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel.

Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban –

talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált
egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen, pontosan
úgy, mint én. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban, mert –
az ujj- és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az
újság boldog tulajdonosát. Azonnal értesítették az elnököt is,
hadd örüljön. Kiderült, hogy a manusnak terhes a felesége –
akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –, és csak egy
kis könnyebbséget keresett az ösvényen. A halálra vált ürge
legfeljebb azzal vigasztalhatta magát, hogy mégsem élt hiába.
Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban, szexuális
életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is!

Ál-álmoskönyv

Gyertyák a barlang mélyén. – Elhanyagolom a nõm,

kénytelen maszturbálni.
Dáriusz kincse. – Cipõvásárlás, feleség számára.
Dinnyeföld. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel.

268
 Öreg néne az ösvényen. – Összefutok a spinével, akinek
részegen szerelmet vallottam.
Baleset. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ.
Súlyos baleset. – Mégsem hív fel.
Hócipõ. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre.
Királyfi. – Ez csak annyit jelent, hogy megjelentem a saját
álmomban is.
Katonatiszt. – Vacsora a szeretõmmel.
Szarvasbõgés, az egyik bika elkergeti a másikat. –
Mégiscsak a kopasz hentest választja!
Palánk. – A szeretõm is szeretõt tart.
Középkori, lovagias párviadal. – Szeretkezés szembõl.
Lóistálló, tele tenyészménekkel. – Szeretkezés hátulról.
Nyulak. – Szeretkezés össze-vissza.
Csobogó patak. – Pisilnem kellene, de nincs erõm felkelni.
Forgószél. – Váratlanul betoppan az anyós.
Vihar. – Elkísérem a feleségem vásárolni.
Napfényes, nyugodt táj. – A valóságban ennek az
álomnak nincs megfelelõje!
Bronz. – Kefélés egy nõvel.
Ezüst. – Kefélés két nõvel. (Még megeshet.)
Arany. – Kefélés annyi nõvel, amennyit csak akarok.
(Ilyen nincs.)
Vidám gyerekhad. – Megdugom végre a fiam óvónõjét.
Csodatévõ szellem, kifelé a palackból. – Lesz egy
nyugodt napom. (24 óra)
Lepattant szoba, keserû szájíz. – Felébredtem.

Utam a csúcsra

– Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú

Béla a rendõröknek, és egy ideig úgy nézett ki, hogy agyon-
verik
Azért voltak annyira mérgesek a Búra, mert akkor már

269
kezükben volt a laborerdmény, amely arról tanúskodott, hogy
1984. július 2-án, 3,68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a
szervezetemben, amikor közlekedési kihágást követtem el. A
nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak, arról faggatták
a Bút, aki engem akart védeni, de egy kicsit túllõtt a célon.
Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az
orvosi egyetemen, hogy alkoholmérgezés. A 3,5 ezrelékbe
általában bele szoktak halni, a 3,68 pedig egy ideig – amíg
egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új
országos ifjúsági rekord volt. Könnyû ám szabolcsi
szilvapálinkával csúcsot dönteni, próbálta volna meg a srác –
mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes.
Nos, az imént ismertetett állapotban beletolattam egy
gyönyörû szép, vadonatúj Moszkvicsba. Ma is állítom, hogy
nem én voltam a hibás, egy hülyegyerek miatt kellett
hirtelen félrerántanom a kormányt, de ezt senki nem hiszi el
nekem azóta sem. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk, a
legbiztosabb józansági teszt, ha megpróbálják kimondani:
Moszkvics slusszkulcs. Még józanul sem könnyû)
Mármost a nyomozásra azért került sor, mert elrobogtam a
helyszínrõl, a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni
(!), néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon.
Hiába magyaráztam a zsaruknak, hogy a szerelem sodort bajba,
nem vették enyhítõ körülménynek. Pedig, ha tudták volna,
hogy miken mentem keresztül, talán ejtik az ügyet.

Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. A nemi

életünk lényegileg papíron zajlott, mert minden irományban
részletesen elmeséltük, hogy mit csinálnánk a másikkal az
ágyban. Jó volt, de mégsem az igazi. Ezért aztán találkozót
beszéltünk meg, hogy a valóság talajára helyezzük a papíron
körvonalazott álmokat.
Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még
ismerkedni akart egy kicsit. Hiába mondtam neki, hogy már
minden lényeges dolgot megírtam, be kellett ülni a város

270
egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. Emlékszem,
Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk, ami egy koktél, de nem
tudom, mi van benne, viszont marha jól hangzik a neve: vájt
lédi. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg
körülbelül ezret. Addig-addig ismerkedtünk, mígnem
teljesen meguntam, otthagytam az Irént a fenébe és
elindultam kirándulni.

A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával, és

abból lett a rekord. Kár volt ezt annyit nyomozgatni, csak az
õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek:
keresd a nõt!

Pofon

Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek,

mindig zavarba jövök. Nem azért, mert nincs diplomám, hanem
azért, mert nehéz eldöntenem, hogy a három, jogi egyetemen
végigszenvedett szemeszteremmel, vagy az úszómesteri tanfo-
lyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. Általában az
utóbbit szoktam elõvezetni, misztikusabban hangzik: „kiemelt
fürdõmester”. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanul-
mányimról, mindaddig, amíg – ugyancsak egy kefélés követ-
kezményeként – a lakásommal egyetemben, porig nem égett.
Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban
zajlott, de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest,
hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját.
(Édesapám soha nem ütött meg, mert nehézsúlyú ökölvívó
létére fel tudta mérni az erõviszonyokat, édesanyám pedig
csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. A civil pofonokat
eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. Lehet, hogy
majd a könyv megjelenése után pótolok.)
– Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi, aki a
tanfolyamot vezette.

271
 Nem tudtam, milyen célból kell ez a párválasztás, de én
mindenképpen a Huncutot választottam volna, akármi is a
teendõ. Szerencsére kiderült, hogy a vízbõl mentést kell
egymáson gyakorolni. Ennek az a lényege, hogy fuldoklót
kizárólag hátulról szabad megközelíteni, nehogy nagy
igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá.
(Eddig jó, a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról.)
Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját –
nekünk akkor csak jelképesen –, hogy a szája mindenképpen
kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. A másik kézzel át
kell karolni, lehetõleg a mellkas tájékán, ’s ebben a helyzetben
kitempózni vele a partra. Csodálatos délelõtt volt! Én
számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot, õ pedig
ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba, pedig az nem is volt
szakszerû.
Amikor végeztünk, kikászálódtunk a partra. Akartam
adni a Huncutnak egy puszit – csak, hogy megköszönjem a
szíves közremûködését –, mire fel úgy pofon vágott, hogy
csak néztem ki hülyén a fejembõl. Nem nagyon értettem,
mert ugye, elõtte a vízben már éppen hogy csak nem
tömítettünk, különben minden volt. Csak másnap kérdez-
tem rá a rejtélyre, ott és akkor ugyanis annyira zavarban
voltam, hogy meg sem tudtam szólalni.
– Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a
Huncut –, csak éppen jött a võlegényem.
– Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet –
mondtam szemrehányóan, de igazából nem haragudtam.

A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött –

délelõtt maradt szép emléknek. Tudniillik a võlegénye is
oktató volt a tanfolyamon, csak késõbb kapcsolódott be a
munkába. Legalább egy napot még várhatott volna.

272
 Álomszép

A mai napig úgy alszom, hogy a fejemen van a párna.

Laktam egyszer egy néninél, aki állandóan attól félt, hogy
megfulladok. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és
leszedte a párnát, mire én nyomban felébredtem. Csak nagy
sokára sikerült meggyõznöm, hogy hagyjon már nyugodtan
aludni, úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs
közepén. Egyszer megkérdeztem tõle, hogy miért jár
minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához.
(Nagyon ostoba kérdés volt, elismerem. Ma már biztosan
nem tenném fel.)
– A háborúban hozott össze bennünket a sors –
magyarázta az a csodálatos asszony –, ápoltam a késõbbi
férjemet, hónapokig úgy nézett ki, hogy nem éli túl a
repeszek alattomos roncsolását. Ahogy felépült, rögtön
megkérte a kezem, de nem hálából, tényleg szerelem volt
elsõ látásra. Amikor eszméletlenül feküdt, akkor is azt
mondtam magamban, hogy vagy õ lesz a férjem, vagy senki.
Végigimádkoztam a lábadozását. Aztán jöttek az oroszok és
engem megerõszakoltak, de úgy, hogy közben a
võlegényemnek végig kellett néznie, egész idõ alatt a
szájában volt a géppisztoly csöve. Nem a megaláztatás vagy
a fájdalom volt a legrosszabb, hanem az a tudat, hogy õ is
látja. Mondta is utána: már azért imádkozott, hogy inkább
lõjék le. Mert tehetetlen volt, mert nem tudott nekem
segíteni. Évekig tartott, míg sikerült úgy-ahogy meg-
emészteni a történteket, de elfelejteni nem tudtuk soha, bár
csak ritkán beszéltünk róla. Negyven évig voltunk házasok
és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett
közöttünk. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe,
arról álmodozok, hogy egyszer útközben ér a halál. Minél
közelebb a sírjához.

273
Mindaz, amit eddig olvastak, történelem – az 1995-ös
esztendõvel bezárólag. Akkor megismerkedtem egy nõvel,
Évával, aki megváltoztatta az életemet. Azt szoktam
mondani: ha nem õ lenne a feleségem, akkor õ lenne a
szeretõm.
Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a
sorstól…. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt,
semmi mást.)

274
Válasz Terézanyunak
 Kedves Terézanyu!

Látod, direkt kihagytam neked ezt az oldalt, mert hosszú

levéllel szándékoztalak untatni. Mire azonban ideértem,
rájöttem, hogy nincs is mit írnom. Ha megtiszteltél azzal,
hogy elolvastad a könyvet, tudnod kell, mennyire tisztellek
benneteket, lányokat-asszonyokat. Ehelyütt kitüntetõleg is
téged. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az
öniróniát értékelem benne a legtöbbre, mert másokon
könnyû, magunkon olykor keserû dolog nevetni. Biztos
lehetsz benne, hogy fontos volt, amit tettél, nagyon sokan
merítettek a soraidból erõt és bátorságot.
Ehhez gratulálok neked, és kívánok minden jót!

Szia!

Sáringer Károly

2002. októberében

VÉGE

277
Tartalom
Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) 9
Nõk az uszodában 25
Ballag a katona 93
Utánam, srácok! 133
Általában… 145
Szex a lelke mindennek 185
Ezer apró cikk 217
Válasz Terézanyunak 275
 A kötet médiatámogatói:

Kiadó Pallas Antikvárium Kft.,

3200 Gyöngyös, Kossuth L. út 42. (06-37 311-028)
Felelõs kiadó a Kft. igazgatója
Borítóterv design © Õri Magdi, 2002; fotó © Czímer Tamás
Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421), 2002 augusztus.
Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft.
Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc, ügyvezetõ igazgató
Készült Original-Garamond betûvel, 17,5 ív terjedelemben
ISBN 963 9117 89 7