Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. Ha valaki magára ismer benne. Amennyiben például azt olvassák valahol. ne tessenek rajtam számon kérni! . tartsa meg magának. az kizárólag a véletlen mûve. az még csak hagyján. ha másokat vél beazonosítani. hogy egy lány szerint jó velem az ágyban. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. De.

„Többféle népek vannak.” (Füles. Olyanok. akik nem tudják és olyanok. akik nem akarják. a Micimackóból) .

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

Férfi lettem. párharcnak színlelt egymásra találásának. hogy szõrösödik a kukim. de 11 . mert én akkoriban úgy gondoltam. Azért mondta ezt – gondolom én most. (Ezt az ifjúkori elméletemet. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). Hát. a nõk meg férfit. mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban. de már feleségem van. és mindjárt ki is találtam. így áttekintve az idõk kezdetének ködén –.Mindig nõt akartam. sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. Arra viszont nagyon is emlékszem. gondoltam büszkén. azóta. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. hogy volt-e olyan. amikor a Nagyinál elõször észrevettem. sokáig gondolkodtam. de nem emlékszem ilyenre. még meg is rótt ezért. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. mégis fejlettebb. úgyhogy az egy másik könyv. gondoltam akkor. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. (Sõt. büszkén mászkálnak. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. a Dani. mint hímek és nõstények örökös. amikor nem akartam (nõt). vagyis. Zavart már akkoriban piszkosul. amióta csak az eszemet tudom. Egyszer az edzõm. hogy velem egykorú. milyen klassz érzés volt. ez az én túlfûtöttségem. ott a Nagyinál. Az elképzelhetetlenül jó érzés. hogy a férfiak nõt akarnak. hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. de fõleg keresésének. úgymond. még most is azt akarok.) Mielõtt a géphez ültem volna.

mint gondoltam. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. – Mi a baj…. Nem tudom. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt. hogyan emelkedik végig a varrásnál. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam. Copfost.még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. pontosan hova. hogy menjünk a fészer mögé. olyan volt akár esõ után a fû. a búvóhelyünkre. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. De nehezebb volt. Copfos nézett rám egyre riadtabban. hogy szõrösödik. 12 . mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. hanem bele! Nem tudtam. ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak. Ez tényszerûen annyit jelent. Azonmód megkerestem a lányt.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. na meg csak úgy Copfos mögött. szõrös – nyögtem ki végül. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. erõs copfja volt. Nem tudom. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. de annyi már világos volt. még ma is emlékszem a fonatok illatára. de esküszöm így volt. Tehát megláttam. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam. meddig álldogáltunk így. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. mondtam neki. hogyan történhetett. Hogy jobban megértsék a helyzetet. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak. de tényleg sûrû.) – Nem.

így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . hogy most mi lesz. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. nem csak az én életemben. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. még szerencse. ugyebár –. Szerintem õ is büszke volt rá. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. de közben meg is rémült. úgyis feleségül veszel. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –. térjünk vissza a Nagyi budijához. jó messzirõl lehetett hallani. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. meg talán õ is. Ezt úgy számoltam ki. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. hogy szidott valakit. hanem az egész világegyetemben. Akkor rá kellett volna ébrednem. pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni. mondanom sem kell. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. nem? – Hát persze – bólogattam én.– Azannya. Ezt magam sem tudtam. ám a valódi dugás. hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét. Na mindegy. de már akkor éreztem. ahogy látom. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett.) Koma közelített a budi felé. maximum tizenhárom évesek lehettünk. nem is tudom eldönteni.

hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre. hogy a magam kárán. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. Nem tudom. Egy kukkot sem értettem belõle. Úgy vagyok vele. Ez akkoriban volt. és ez mély nyomokat hagyott benne. (Késõbb. Talán féltékeny is volt. Jó 14 . miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói. hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. Nem mondom. Lett is. Ami meg nem volt világos. Az világos volt. piros. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. hogy minden nõnek tetszem. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg.a gondolatmenetet. fiatalemberként. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. mert az egyszerûen kizárt volt. de azt is tudtam. az biztos.) Mindegy. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. Nagyon is jól tudta. Mindig csodálkozom. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. (Azt meg természetesnek vettem. mert marha jó volt. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. Nem is csodálkoztam. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. fõállásban. micsoda botrány lesz ebbõl. Biztos szükség van rá amúgy és általában. Apropó. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. hogy látott engem biciklizni. hogy a fiú. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. felvilágosítás. ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. mint a nõk utáni vágyakozásommal. mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. kéretik nem elfeledni. Jó pénzért. hogy a Felvégre nem mehetek. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza.

Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. Viszont menekülni már lehetetlen volt. A kanálisparton az új babám volt a merészebb. mert akkor oda az új barátnõm. de nem csak úgy általában. Így hát maradtam hõsködni. de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. azt hallottam. akkor itt vagyok. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. plusz a becsület. – Itt – szögeztem le. hogy a Felvégen vagyok. hogy minek is ez tulajdonképpen. Különös egy helyzet volt. Én a kanális partján például azt csináltam. tetszem neked. hogy egy hétig lestem a Biciklist. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. oda az új szerelem. Meg egy bicska. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. ami egy hétig egyáltalán nem. hogy: na. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. hogy meglásson. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. – Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. Biciklis azt kérte. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. mert eszembe jutott az. hogy mutassam meg az ostorom. mert a fák (nem tudom milyenek. de nem mertem odamenni Biciklishez. mégis. Teljes életveszélyben. a visszavonhatatlant. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. Nem is gondolnak bele. Megfigyeltem. Ez pediglen 15 . de akkor már marhára féltem. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. hanem mûködés közben.helynek látszott a titkos találkozóra. mintegy tisztázandó a tényeket.

Ebbõl egyenesen következett aztán. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. Különösen annak fényében. úgy csattog. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. de mégis. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. Baromi idegesítõ volt. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. Ezt elbûvölten vettem tudomásul. Romantikus amúgy. Évekig 16 . csak teljesen értelmetlen. Tehát: hülye. Nem nagy persze. ugyanakkor elérhetetlen is. futkározás közben. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. hogy igaza van. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. nemhogy az osztályban. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása.egyenlõ volt a biztos lebukással. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. csak mással. Nem dumáltam meg a srácokkal. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. az kurva. mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. márpedig az lehetetlennek látszott. hogy zeng tõle az egész határ. amint a tornaórán. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. mert nagyon vonzó tudott lenni. tényleg. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. ütemesen le-fel ugrál a cicijük. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. de az egész iskolában. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem.

Ráadásul csõdöt mondtam. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. Na. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. én pedig megláthatom a melleit. amit addig is tudtunk. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. olykor az álmok megvalósulnak. meg kátrányszerûen fekete. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója. Könnyû a 17 . többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. Semmi különöset nem éreztem. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam. hogy a kanálisban fürödni marhaság. És most itt volt egy lány. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. bárki beláthatta azt. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni. Na már most. a Biciklis. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. de azért jól kivehetõ. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. nem akkora mint a Vági Mártának. hogy ott állunk a vízben – vízben? –.) De lám. Csak az járt a fejemben. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. akirõl tudtam. hogy „baktérium” sõt. Különben is. hogy tetszem neki és melle is volt. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. Ilyeneket mondott.

közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. higgyék ezt el nekem. a nõi lélek bonyolult. mondván: majd õ kisilabi- 18 . Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. Mondom. õ a falu bikája. amikor is elvittek magához a Mesterhez. Már jó kis úszó voltam. nem felejtem el. Egy kicsit nyögnek. egyszerûen nem történik semmi. pedig hogy jön ez ide. – Az tetszik. férfiaké. azt nagyon szeretik. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. megjátszhatják a szerelmi hevületet. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. (Olykor. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. kívülrõl úgysem látszik a közöny. közel a nemzetközi szinthez.nõknek. mindenesetre rájöttem. aztán amikor meg ott van a lehetõség. Nálunk nincs pardon. – És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. szembeszökõk a tények. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. fantáziájában az is. amíg élek. legalábbis a történtek fényében. hogy dugás elõtt. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. ezt mindig tudtam. de ebbe most még ne menjünk bele. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. Nem egyszerû élet a miénk. arra van egy másik példám is. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. bár kétségkívül az a lényeg. azóta már tudom. hogy elég nagy és kemény-e. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk.

Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni. többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. persze azok lányoknak valók. hogy ez teljesen természetes. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. Nem mertem megkérdezni. Nagyon örültem ennek a hírnek. Nekik legalább olyan fontos ez az egész. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. hogy nem kell. hogy mozi.zálja. Lényeg. séta a ligetben. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják. hogy lehet benne valami. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. ilyenekre gondolok. egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. annyira megragadta a fantáziámat. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. 19 . hogyan lehetnék még jobb kis úszó. vacsora. lehetett vagy húsz oldal. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. ami azóta se ment ki a fejembõl. és itt van még a tánc is. hogy a Mester egy új világszemléletet. Ja. Esküszöm ezt mondta. és úgy mozgok a parketton. Végül aztán hozzátette azt. de szerencsére a Mester magától is elmondta. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. de közölték. mint a fiúk. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. mint nekünk. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. Szó szerint azt mondta. mint dugni. új hitet adott.

hogy a szeme is szép. Hoztam neked ezt a kis koktélt. Szóval. és dugunk. Mindketten érezzük. holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára.mint a medve a jégen. Anasztázia vagyok. hatalmas cicik. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. ám legyen. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai. de még nem találtam választ arra. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit. de nem is ezért jöttem. Igazából csak azt szeretném megkérdezni. – Lenne – mondom ekkor én unottan. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. Azt már megállapítottuk. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. mert reggel már volt egy másik bombázó is –. meg ilyenek. ebbe belementem a békesség kedvéért. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. akkor kellett már lennie valakinek a strandon. összevillan a tekintetünk. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. Végül is. hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. hogy „jössz táncolni?”. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . kihívó monokini –. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. Szóval magyarázza meg nekem valaki. kis pocakomat süti a nap. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. ha azt akarja hallani. És megyünk. hogy ugyanarra gondolunk. hogy a mély fájdalom. nyilvánvaló. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki.

mint majdnem mindenki. Nem ám a Kicsit. Nehogy má’. Ez örök életre szóló szégyenfolt. hogy még börtönben is ült. de legalábbis spicces volt. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. hogy nem sikerült rendesen megdugni. És tudod. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel. hogy õ is arra gondol. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. Másképp’ nem fordulhatott volna elõ. A Lajcsi volt a legjobb barátom. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ). de nem adtam fel. mert akkor kifordult a világ rendje. de ott motoszkál mindkettõtök fejében. ha a Felvégre mászkálsz.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. akkor is csak arra tudsz gondolni.) Szóval. talán a legmagasabb szintre került. hogy nem is tud dugni. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. beszélgettek. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. szóba jött a kultúrházban. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”. létezhet-e ilyesmi. folyton részeg. hogy bizonyítsak. mert 21 .tompította el az éberségemet. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. de még ennél is fontosabb volt. A Nagy Cigány is. azt suttogták. jobb híján. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak. Most is csak annyira futotta az erejébõl. akár órákon át. de emberek esetében is elõjött olykor. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban.

) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt. higgyem el. Mindegy. pedig tudja. de én már alig vártam. rátérhetnénk a lényegre. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. pedig csak egyszerûen nem állt fel. (Lecsöcsörészni. szerves része a dugásnak. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. így mondták a falumban. hogy mit mondanak a nõk. Ez azonban egy késõbbi történet. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. Ez egyszerûen hülyeség. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. õ bizony akkor is kitart mellettem. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. õ az én szeretõm. hogy mi baj van. akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. de azt mondta: nem érdekli. Minek?! – gondoltam magamban. Ez teljesen kikészített. hogy mirõl. vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. fogalmam sincs. hogy talán õ hibázott valamit. Örök rejtély. de õ el akar venni tõle. pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. mi férfiak. 22 . bármi van is. hogy ott vagyunk ketten. mert mindenáron kellek neki. hogy miért. Elindultunk tehát és beszélgettünk. hogy csak egyvalakivel dugjunk…. miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. Nemigen tudnám felidézni. mert már akkor sem igazán érdekelt. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). Sõt. bármelyik férfitársam tanúsíthatja.arra gondol. Órákig kérdezgette. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. s közben elszántam magam a halálra. miért fontos sétálni és azóta sem értem. Copfos sem érdekli. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. a parknak vagy a belvárosnak. Nem is értettem. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. azt mondta menjünk sétálni.

de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . miképpen lehetséges. határozottan jó. mármint a bokroknak. Ráadásul meg is nyugodtam. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert. mint a filmeken. amelyik a leghelyesebb. hogy lövellés nélkül is elélveztem. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. Nem jött ki belõlem semmi. csak azon kaptam magam. de jó. de még így is jó volt. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni. másrészt pedig. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél. több ízben megfogta ugyanis. Mielõtt a feministák nekem rontanának. hogy direkt. hanem az. leheveredtünk a gazos fûbe. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. amelyik a legjobban játszik. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. három kilométer után szokott bekövetkezni –.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. Ez is egy nonszensz. Furcsa volt. hogy majd’ megettek bennünket. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük. mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. Egyrészt. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. forró lüktetést. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. ez mindig is világos volt számomra. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. de aztán rájöttem. elõször azt hittem csak eltévesztette.

sokkal inkább a büszkeség. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –. Nem. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. ráadásul fürdõruhában. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük. Sajnos a Biciklist sem akkor. mindig az a legjobb hapsi. hogy feltétlenül keressem meg. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. Azért itt sem árt az óvatosság. hogy neki milyen volt. figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. Figyelem. A szex páros játék. pedig ez nagy hiba. sem azóta nem kérdeztem meg.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. de tovább nem merészkedtünk. de jó lenne folytatni és befejezni azt. még azzal is szembesülnöm kellett. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. nem tudom. hogy a võlegényével? – volt. azzal fejezte be sorait. a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. folyton vigyorgott –. Én hazugsági együtthatónak nevezem. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva. amit egy évtizede abbahagytunk. mindenesetre jó ha ezzel számolunk. Az osztálytársaimra gondoltam. Ne feledjétek barátaim. 24 .bátorságomat. (Mint ahogy késõbb sem. Nem tudom. pedig nem volt semmi komoly.) Elmondhatatlanul boldog voltam. akikkel valaha is találkoztak. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. véget ért a sok megaláztatás. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. Hogy miért. merthogy ott rengeteg volt. akkor van értelme. aki ott van! Szóval férfi lettem immár.

Nõk az uszodában .

.

azt is csak sutyiban. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. Folyton jönnek-mennek a nõk. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. Kiabáltak. amelyek mindenüket. az elhatározást tett követte. miképpen ájulhatott el se szó. mint én.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében.) Mindegy. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak. az ember arról ábrándozik. képzeletében több száz nõje lehet akár. Rettenetes. hogy egy olyan egészséges fiatalember. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. de mentõ ötletem támadt. Le is buktam egyszer. az utolsó szõrszálat is látni engedték. edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. Elképzeltem magamban. (Sok újat nem láthattam. akirõl csak akar. se beszéd. úgyhogy ráfáztam piszkosul. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. Itt a vég. kör alakú szellõzõnyílás. gondoltam. mint én voltam akkoriban. de csak bámulod õket. kihangsúlyozták. Különösen akkor van ez így. na. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. nem gyõzött mindenki csodálkozni. kabinosostul – engem keresett. Sajnálkoztak nagyon. pedig óriási volt a kockázat. elbújtam néhányszor a szekrényben. mint a fába szorult féreg. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . kilátszik mindenük. Amikor aztán rám találtak. mi több.

Külön a fiúk és külön a lányok. hogy bevallom az igazat. a beosztásunk: tutajos.zatos összeesésem körülményeit. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. de errõl nem írok bõvebben. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. volt ott egy nyitott medence. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. Ez lényegében azt jelentette. sem õt magát nem akarom bántani. nagy szerelmem is az úszók közül került ki. Az volt a rendszer. gyermekem édesanyjára is. de az mindegy. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. (Az elsõ igazi. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem. pedig azt hittem. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. de ez direkt kapóra jött. de nem vitt rá a lélek. 28 . Kijártunk a városhoz közeli faluba. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. hogy õk is leskelõdtek –. nem úszom meg. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. Túl sokan ráismerhetnének. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. télen is abban edzettünk. a tekepálya mellett! – zajlott. például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. de valahogy nem bolondultam bele.) Fentiekbõl talán kitûnik. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. hanem a strandon. Ráadásul nem csak látvány. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. Nem az uszodában. Nagyon szerettem azokat az edzéseket. Már azon voltam.

márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. egy biztosan. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. Tényleg volt neki nõje. (Elnézést a kifejezésért. a dohánytól sárga fogaival. (És akkor még jóindulatú voltam. de azt hittem tojik.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. hogy volt ott velünk egy srác. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. segíteni a Cicának. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. komolyan. hogy így a nõi meg úgy a nõi. Egyszerûen nem akartam elhinni. egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. elõtte guggolt a lány és szopott. kicsit elõrébb kellett lépnem.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . hogy éppen esõs idõ volt. Olvasgattam éppen. hogy a Cica nagyokat nyög. bugyi már sehol. Úgy adódott. ez a Cica már dohányzott. különben is elõfordult már. akár a haja. A Cica állt ott a világról megfeledkezve. merthogy az is szõke volt neki. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. a Cica. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. hogy berúgott. Nem is ez a lényeg. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. egyszer csak arra lettem figyelmes. Tényleg lenyûgözõ látvány volt. úgy hívták: Cica. hanem az. a fele sem igaz. a barátom bizonyára rosszul van. azt gondoltam hát. Na. hogy azért teljen a munkaidõ. de köztudott. mert azt a saját szememmel láttam. Elindultam hát. meg tetoválása is volt. dús szõrzete messzire világított. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt.

hogy lesz ami lesz. Ábrándjaimból a Cica riasztott. a nadrágja még mindig dudorodott. hanem az egész nõi nemre. van egy húga is. kajánul vigyorgott a rohadt. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. és azt hittem. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé. Kabinos nem tudom észrevett-e. – Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. akkor mindjárt el is határoztam. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. mint õ. az még álomnak is túl 30 . mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. aki csak úgy. mintegy mellékesen. Borzasztóan irigyeltem a Cicát. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. de fõleg arról. mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. amikor észrevett. – Á. Elhatároztam. Nem arra a lányra voltam féltékeny. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. ártatlan tekintetû lány. hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. Nem tudom ezt miért mondta. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. akkor vele akár. menten belehalok a féltékenységbe.faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. hogy a legangyalibb. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. ahol munkaköri kötelesség a dugás. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. Szentül azt hittem addig.

De nem volt! Legalábbis sokszor nem. Jött tehát a Tanárnõ. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. és én azt hittem. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. hogy nem a levegõbe beszélek. amint meglátja a Pocakot. de nem azért. csak úgy volt. Felvettem magamra az új. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. mindjárt elhiszik. Ez persze sosem következett be. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. amiért általában szokták. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. de aztán nem jött. kilencedszer – mostam meg a fogam. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. ráadásul az is esõben.szép lett volna. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. Egyszer például jött a Tanárnõ. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. menten sarkon fordul. olyan úriasszony volt. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. hogy jön. Mondok egy példát. 31 . hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. na. mondhatom nem az esze miatt. Szerették a Pocakot. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. Egy idõre meg is utáltam az esõt. honnan a fenébõl vették. Csak tudnám. A Pocak tanított gyerekeket úszni. de tényleg az is volt. csak ott és akkor létezik azonnali. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. se utólag nem lehet tenni semmit. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. talán az elõzõnél is nagyobb.

még ez is megtelik. ami kiborított. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. nem ám bizalmas suttogón. csodálkoznak-e azon. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. megmutatom. hogy tényleg bejött. de mindig közbejött valami. talpig jumbó sapkában. gondoltam. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást. – Akkor jöjjön be zárórakor. Pocakkal magukra zárták az ajtót. Mondta is nekem a Pocak. ott az uszodában. merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. erre már biztosan faképnél hagyja. – Jó. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. amelyet már régen szeretnék elmesélni. mert õ megfigyelte. amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. sõt kihívóan kacarászott. Hanem az eset. hanem a strandon történt. mint télen. nem. hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. az nem az uszodában. Ennyi volt. ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. bejövök. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében.” Na.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. de a Tanárnõ csak mosolygott.) Erre példa az alábbi eset. Állati jó aroma lett belõle. Na mindegy. és a legszebb az egészben. (Így mondta. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel.

Elég bután nézett. Éppen riasztani akartam a barátomat. mi szokott történni a strandon esõzések idején. az öltözõben bóklászott egymagában. mert hátulról döngette a Bögyöst. aztán elkezdett dörömbölni. az meg a kilincsbe kapaszkodott.) Mondom. de már ugrik is a nõre. hogy ebbõl kamatyolás lesz. gyönyörû hosszú combokkal. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. de nem bírta folytatni. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. mert csak lihegni bírt. 33 . hogy a Pocak tolja le a gatyáját. Pocak hozott magának egy szabályt. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit. Úgy látszik õ is tudta már. – Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. meg sem várták. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. feszesen himbálózó cicikkel. Bent ment a kamatyolás. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába. hogy bent kefélsz.tartójába. meg ordibálni. még a kilincs is lebicsaklott olykor. de aztán õ is elkezdte rángatni. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. de ez már nem rázott meg olyan nagyon. de miután Pocak valahogy elhitette velük. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. elõbb az ajtóra aztán rám.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. de elkéstem. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset. nehogy agyonvágja õket a villám. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. Gondoltam is. hogy ez azért volt. hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek.

hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. ez megvárja. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam.A helyzet egyértelmûvé vált. Te úristen. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. de azért hagyta. ami történt. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. Legalább a Dögös menne el. hogy nem fértek bele a tartójába. a szemeit elborította a könny. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. mert nekem meg egy nõm sem volt. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. Ez igazságtalanság. akinek akkora mellei voltak. még egy óra 34 . – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. de nem ment. de már nagyon el voltam keseredve. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk. – Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. még bemegy a Pocakkal a szobájába. A lány csak hüppögött. Dögös ott ült és megvárta. már csak azért is. Mi az. gondoltam. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. nadrágban ugyan. de még mindig álló dákóval. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába. amíg a Bögyös kielégült. szerintem sejtette. meg az egész világra. És ez volt nekem a legborzasztóbb. amilyent még nem is láttam. hogy bemegy! Esküszöm. Piszkosul haragudtam a Pocakra. állapítottam meg szomorúan. Nem tudom. az iménti gyalázat színhelyére. ott voltam mindjárt én –. és sajnos igazam lett.

Ez volt számomra a kegyelemdöfés. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. ették a fagylaltot a teraszon. hogy megtörténtek ezek az esetek. egész biztosan nem hittem volna el. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. marad megint a jól bevált rejszolás. a szikrázó napsütésben. mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. Hogyan van az. nem tudom tartja-e még a frontot. gondoltam és meg is állapítottam. akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. Ez borzalmas élményem volt nekem. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –. mert tudtam. tényleg nyomorultul éreztem magam. de akkor. meg tisztességes családanyák. hogy hazamegyek és nem lesz senki. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal. (Érdekes. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. 35 . tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. Ellátogatott.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. vagy nem is. Pedig igazából azt gondoltam. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. akit megdughatnék. talán hangosan is kimondtam: kurva. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. Szinte természetes. de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban.sem telt el. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. amikor a Pocakkal ez az eset történt. Tény. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –.

(Ki ez a hülye. a nagyobb nyomaték kedvéért.) Azt nem tudom. de csak egy pillanatra. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. akár életre szólóan is. vajon kit választ. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. de a lényeg. hogy a 36 . a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. merthogy annak nagyon örült. Amint felmérte a helyzetet. de látszott. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. hogy nem dugja meg a Torok. meg hát a sztár is õt választotta. aki viszont szintén meglepõdött. Mindenki azt hitte. A kislány bámult még egy darabig a Torokra. hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét. azt meg már mondanom sem kell. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek. A házasságukat is készek voltak feláldozni.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár. Így esett. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben. Igen ám. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél. mint egy áldozati bárányt. hogy a mérkõzés már eldõlt. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. jó napja volt tehát. azt viszont nagyon is fájlalta. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. gondolom. A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. Mindenki izgatottan várta. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. de a Pocak nem zavartatta magát. Valahogy így.

hogy rossz buszra szálltam fel. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. õ annyira kövér. mert akkor õ hamarabb végez. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. és akkor mi együtt fürödhetnénk. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. Szentül meg voltak – és 37 . de becsületére legyen mondva. ha emlékeznék rá. de ahogyan az már lenni szokott.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. nem mertem neki szólni. hogy megvár-e egyáltalán. mintegy négy napot. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. a nevét akkor sem írnám ide. Arra nem is gondoltam. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. Õ kérdezte meg. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. ha kis késéssel is. további három napot. nem röhögte el magát. elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. zöld színû nejlonszatyor. hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni. a kocsma mellett. Úgy izgultam. Mindenesetre. csíkos. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. Fodrászlány végigmért. teljes idegfeszültségben töltöttem. mindezeket kompozícióba foglalandó. narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. tudják. Mindenesetre fodrász volt és kövér. akkor meg azon idegesítettem magam. úgyhogy a hét további részét. hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. A kezemben. Volt ott egy nõ.

semmiképpen nem hitték el. Mindig azt gondolták. – Várunk – mondta. meg ilyenek. Ma is azt hiszem. de aki akarja. hogy õk úgysem kellenek senkinek. (Ezt csak úgy mellékesen írom. veheti tanulságnak is. de csak rosszabb lett. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. Mondtam már. hogy valami áldozatot hozok azzal. éppen csak annyit bandukoltunk. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. hogyan se – kitalálta. hogy velük dugok. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. hogy legyünk barátok.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. ha tényleg jót akar. Mindjárt a lényegre tért. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. az egész heti idegeskedés után. Nincs semmilyen hatalom. És akkor következett a váratlan fordulat. azt se hazudta. Magának is meg a partnerének is. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. és úgy is lett. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. én meg bolondulok értük. talán egy egész órán át. hogy eltûnjünk a bokrok között. merthogy õk milyen kövérek. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. nem mondta. Azt tette. arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. amint a puskámhoz ért. Nem kezdett vigasztalni. hogy azért így is szép emlék neki. mert 38 . Eleinte magyaráztam nekik. amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. hogy azonnal tüzeltem. hogy nem bánta meg. hogy éppen ez a jó. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket.vannak – ugyanis gyõzõdve arról. csak vigasztalom õket. így hát azt gondolták.) Mármost Fodrászlány – hogyan. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni.

Ez megint szíven ütött. A szakirodalom Említettem már. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam. Aztán meg a dugás nyers. tényleg nehéz elképzelni. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. mert talált. amikor ezt elmeséltem neki. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. Ezt azért jegyezetem meg ennyire. mind a mai napig. Én is így voltam vele.másodszor már tényleg minden a helyére került. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). Errõl ennyit. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén. az viszont biztos. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. ez azonban nem teljesen igaz. Nem tudom. azt mondta. akik bizonnyal nem kevesen vagytok.” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. hogy másoknak vonzó. ráadásul a szükséges idõtartamban. de Fenyvesi Laci barátom. hogy akármit olvastam. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. hogy ez beteges.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. 39 . (Meg talán vagyok most is. elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. hogy ne mondjam. Sorstársaim. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller. unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat. mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan. Néhányra nagyon is jól emlékszem. sõt kívánatos. hogy nem értette a férfiak rajongását. így van-e.

úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. azt is megdöngeti a hóban. annyi szent. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –. akkor nem ellenkezik. Abban az tetszett a legjobban. mit is látott. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. jó helyen közelítünk a nõhöz. hogy ha jó idõben. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. Kiviszi hát a feleségét is. Bárki vessen követ rám. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. elfogadom a kegyes hazugságot. mint egy kocsirúd.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. gondoltam sokszor. én imádom a szép és gusztusos 40 . Az a történet tetszik benne a legjobban. én is rongyosra olvastam a Dekameront. hisz’ én voltam az. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. de közben meglátja. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. de az a tapasztalat.” Bölcs megállapítás. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs. amitõl akkorára dagadt a farka. hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból.

csak nagyobb.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. pedig több mint három évtizede láttam õket. Egy éjszakára kölcsön is kaptam. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. sokan vagyunk így vele. akkortájt gyakorta. nem láttam a boldogságtól. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. mert le volt rajzolva egy nõ szép. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. s ahogy a forgalmukat elnézem. abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. hogy 41 . ûznek elõre a gondolataim. amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. El is határoztam mindjárt. csak azt nem érti. folyton azon gondolkoztam. hogy õt is izgatja a rajz. Ezt nagyon viccesnek. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni.filmeket. miközben az íróasztalon hátulról döngeti. marhára kíváncsi lettem volna rá. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). ugyanakkor izgatónak találtam. Legalább látják az olvasók. és mondhatom most már bátran. Nem merném általánosan javallani. Csak az bosszantott. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. mennyire megfog a téma. Volt például egy kép. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. Resti Pisti bevallotta. újságokat. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. Ebbõl a fajtából Dr. Ha valaki tudja a választ. igaz. de mint annyi nagy és nemes álmom. (Ez milyen bugyuta mondat. hogy megtanulok olaszul. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki. ez is elporladt az élet viharában. kérem értesítsen. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt.

de ebben semmi újdonság nem volt. hogy ránk nyissa az ajtót –. hogy amikor benyúl a nõnek.” (Láthatják. kiváló mestereim voltak. de volt benne diszkréció. akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét. hogy ezzel nekem újat mond. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. de õ ezt 42 . a Táncos. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. Kiderült. ha a pöcküket cirógatod. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. mint egy putriban.ha õ is meg a nõ is állnak. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére. Pedig a legjobban azt szeretik. az is jó könyv volt. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból. hogy minden azon áll vagy bukik. Mondtam neki. (Mármint a csiklón. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám. hogyan tudja bedugni neki. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni.) A Káma Szutrát már említettem. a punci tetején. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ. a sok pupák azt hiszi. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. Úgy is volt. illatos rudakat. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá.) Azt hitte a Resti. hisz’ állandóan azt akartuk. egyenesen azt állította. az pedig kívül van nekik. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak. Arra jutottunk. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. pedig nem is volt szakember –.

megalázónak tartotta. már éppen ballagtam visszafelé. Mire 43 . sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. ha a konyhába akartak (volna) menni. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. Azért óriási szerencsém is volt akkor. hogy a barátnõje. hogy vele fogok járni. mert a nevelõk úgy tudják. egyáltalán nem zavarta a füstszag. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. talán akkorát csalódott a Pistiben. Soha nem szóltak bele. ami persze nem volt igaz. úgy suhantak át a helyiségen. amint kézen fogva távoznak az iskolából. hogy hazautazott. Hazakísértem a Táncost. hogy a barátnõjéhez. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. hogy ki mikor alszik nálam. a szülei pediglen úgy. sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt. Ezzel szemben mondta nekem a lány. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. hogy ez már nem is számított neki. Plusz még kiderült. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. Legalábbis azt hittem. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. Erre én is mondtam neki. Egészen hétfõ reggelig. ez nagyon nagy szó. Erre fel mindketten úgy tettünk. mélyen a szemembe nézett – mint például én. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. pedig higgyék el. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. de hihetõen hangzott. mert délután még a saját szememmel láttam. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. éppen most szakítottak.

Sõt. Tényleg komolyan gondoltam.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. Ezt egyáltalán nem értettem. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. szex vagy micsoda. hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. így hát a szünetre. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. Egy kisebb tûzvész. úgy éreztem. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek. megint józannak érezte magát. a lány is úgy érzi. üzlet. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. akkor már ismertem annyira a nõket. mert õ is megharagszik. Ez most egy kapcsolat. de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. különösképpen pedig azok okairól. látszott. ehhez adott is minden feltétel. hogy ebben biztos legyek. gondoltam. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. Elhatároztam viszont. Délig várok. mi az ábra. házassági ajánlat. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. Ha dugok valakivel. Onnan van a neve. pedig marha sok gondot okoz. tudnunk kell mindkettõnknek. Erre fel nem szól egy szót sem. megint összeáll a Pistivel. (Nem ismerte még az alkohol 44 . legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém. hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. Arra gondoltam. meginni egy felest. mert csuda jó fej volt (az ma is). hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. s mindezt úgy. Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –.

(Képtelen voltam felfogni. nem eléggé bátor. milyen óránk következett. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Mondtam is neki a tízpercben. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. hogy valaki csak úgy randira hívja. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. de Pisti még mindig úgy érezte. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. Még ott. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. az alkohol hatása alatt. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. Író tehát elhatározta. Ott tartottunk tehát. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. mert hiába a megértés. Nem volt bizodalmam a fizikában. a folytatást meg gondolom kitalálják. de úgy. hogy az egész csak a Lófejû miatt van. mikor nincs a helyén a gondnok. hogy a második italra már úgy kért kölcsön. Úgy van: irány a negyedik vágány. Turbónak az volt a feladata. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. elmondta. pláne hogy utálja a konyakot. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. de a restiben csak az volt. meg amúgy is. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. Ez nem volt túl nehéz. hogy senki emberfia meg ne lássa. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. hogy kifürkéssze. hogy szerintem már elég bátor ahhoz. a harmadik konyak. megint megivott egy felest. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott. mindenféle indokkal. Nem tudom.alattomos természetét.) Átment tehát újólag a restibe. neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. halkan kacarászott. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát. Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot. a gondnok is a negyedikre járt.) 45 .

Muszáj volt hazudnom. hogy szabad az út. Dicséretére legyen mondva. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. Akkor kezdtem el kapiskálni. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. mint gondoltam volna. átmegyünk a restibe. most már elég bátornak érezte magát. A Turbó még mondta is. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. Úgy számítottuk. Sokkal nehezebb volt. amikor Turbó jelzett. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. Teljes csõd. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. az fel sem tûnt neki. És lám. hogy a Lófejût le merje szólítani. (Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét. hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. aztán mi lett belõle. 46 . addigra éppen kialussza magát. Erre aztán megindultunk. mert mi nem vagyunk részegek. ezzel szemben folyton hányt. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. hogy segíteni akartunk a barátunknak. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. mert tényleg rosszul esett. hogy meghívja a bálba. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. hogy leitattuk a kisfiát. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. neki is inni kell. ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. hogy elõtte. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. bomlanak érte a nõk. hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. még egy végsõ erõgyûjtésre. hanem a meggyõzés. azt találtam ki. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. (Ne fedjük.Mármost. Pedig biztos. Azt mondta: „Te! Idefigyelj. mint a cipõjének a talpa. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt.) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. hogy az nem lehet. Mert nem akart jönni. Nem a Pisti.

hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). Kikombináltam. Végiggondolja. Nehéz kérdés. vitathatatlan.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. akkor biztos. mert az ember fél a kudarctól. de most akkor én meg merjem-e neki mondani. ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. Onnantól úgy látta. Vegyük példának okáért a Lófejût. például a strandon. mint egy lóé. amikor már kilátástalan a helyzet. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. rögtön nem úgy látta az érintett. hogy olyan a feje. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. hogy el fog ez hízni. legföljebb a lelkünk mélyén. hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut. amelyiknek nem mondod meg. hogy szerinte lógnak a mellei. hogy õ a bál királya. esetleg 47 .) Ha mégis megpróbálja. mit veszített volna. hogy meg akarod dugni. És különben is. egyetértettek. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. akinek a neve megtévesztõ. Bezzeg. hogy kevés ilyesmi van benne. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott.Plusz a jóképûsége. de a fiúk. Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. de a csajok az iskolában kitalálták rá. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. márpedig mi most akarnánk megdugni. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. oldalán az iskola egyik legjobb nõjével.) Na. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. akikkel a Lófejû szóba sem állt. (Önbizalomnak annyi. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. Az már fel sem merül. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. Jó nõ meg minden.

különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. és ugyanúgy kiröhöghetik. Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül. sõt. mint a dugás. Jobb tehát. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség. De mi van. Van egy másik taktika is. hogy kimelegedjenek. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. mint az elsõ esetben. csak sokkal veszélyesebb. vagyis ahol a part szakad. Ilyesmi lehet a jeladás is. ez a ritkább –.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. az ember tisztára izgatott. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember.kiröhögik. mégis muszáj használni. kimelegszik és nõ a vágya. ha célba akarsz érni. mi lett volna. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. Ez már ráutaló magatartás. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél. teljesen másról szólnak. Mert azt már mások is észrevehetik. hogy a mosoly mégis jelent valamit. mert attól nõ a vágyuk. ha az ember úgy csinál. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni. a puhatolózás. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. Nincs mese. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. De elõfordulhat – igaz. mert õ pontosan tudta. de láthatták. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. mert könnyen megeshet. mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. hogy az hova vezethet rossz esetben. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben.

ha eljönne hozzánk. hogy esetleg dugok veled. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. akkor annyi. maga nagyon tetszik nekem. Mondtam. Ahogyan boldog volt az a délután is. hogy senkinek nem beszélek róla. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. most az egyszer dughatunk. Ha meg tudom állni. Egyrészt maga nem tetszik nekem. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. Lófejû rendes volt. hogy nekem zavaros most az életem. Két variáció lehetséges ilyenkor. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. Ezzel szemben azt mondta. hogy a délután neki éppen jó. de a barátja edzõtáborban van. nem nagyon tudok eljárkálni. mi lenne. ráér. életemben most elõször mesélem el önöknek. hogy nincs nálam. Csak oda akartam kilyukadni. hol tudom odaadni a könyvet. lenne-e mód arra. nincsenek jó híreim. megmondta. de aztán vége. akár a közeljövõben. Mondtam. hogy nem érdekes. ezeken a lapokon. hogy na akkor.” 49 . Én a kettes számú választ kaptam akkor.kérhettem volna. hogy már ma délután esedékes a dolog. hol a könyv. Ez azt jelenti magyarul. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. de délután oda tudom adni. Oda is jött hozzám három nap múlva. nem csattanna el esetleg egy pofon is. Az elsõ: nem érdekes. Ha azt mondta volna. Nem beszéltem róla soha senkinek. Azt szeretném kérdezni. de még nem tartunk ott. Ezeket kellene valahogyan tanítani. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. akár most. hogy nem akar semmi komolyat. Másrészt pedig szeretem a férjemet. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. akkor inkább hozd el holnap. márpedig õ nem bírja férfi nélkül. Most az õ térfelén volt a labda. A második: jó.

(Ezt csak úgy írtam. mondanám én. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. amiket az ember maga is szívesen csinálna. Szerintem olyan nõk.Köszönöm asszonyom. de nem történt semmi. egy osztálykirándulás alkalmából. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . biztosan mindenki így csinálja. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek. (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is. így szokás. a pornóval az.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. egyszerûen nem is léteznek. és mindketten mennénk a magunk dolgára. hogy tényleg átmentünk. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók. mi lesz. valahogy többet feltételezünk róluk. hogy messze esik a valóságtól. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre. Vagy lehet. kivétel nélkül. Biztosan nyugisabb lenne a világ. Hamvába holt ötlet volt pedig.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. kiszínezzük fantáziával a valóságot. az osztályfõnökünk. mert azt gondoltuk. Sõt. aztán ne tudják meg. a romantikusabb lelkek kedvéért. A nõk is. Orgia a javából. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni. Szegény Tanár úr. Az lett. inkább csak azért csináltuk. Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán.) Ráadásul olyasmiket csinálnak. meg is beszéltük a lányokkal. ha jól emlékszem. hogy hol – és alig vártuk az estét. nem hogy még így együtt. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk.

hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. jó? (Csak a tanulság kedvéért. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. de az érettségiig még hátra volt két év. hogy másnap. hogy mi a lányoknál voltunk. nekiálltunk focizni. Az ilyen mesékben az a legszebb. A helyzetet súlyosbította. (Az iszonyatot csak tetézte.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le. de mire tettlegességre került volna a sor.egymást. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. de ebben nem vagyok biztos. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. Éreztük. Elmesélek egyet. Valamelyik pár tán’ csókolózott is. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el. végigment az osztály minden nõjén. hogy a Szõke Lajos berúgott. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. hogy azt elmondani nem bírom. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. hogy hatalmas orgia volt. amikor kirobbant a botrány. tele magyar és külföldi fiatalokkal. mondjuk a katonatársainak. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége. megállapította. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. hogy a placctól talán száz méterre. a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. vitába keveredett valami helyi Rambóval. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. mert koszos a körme. hogy valamit most tenni kéne. mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. (Azt viszont bármiben le merném fogadni.) Életemnek egyik szép. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. Biztos. de annyira hülyén jött ki a helyzet. mármint a tény. hogy a Rambó bunkó.

akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. hogy az étterem minden alkalmazottja. Így mondta: nekik. és még hozzátette –. jó kiállású srác. mégis hangoskodtak olykor. ezt egyáltalán nem bánták. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. mert elkövette azt a hibát. Közülük is csak azok. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. Azt mondta. (Nem érdekelt. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre. Engem nem zavar aranyoskám. Feri vagyok.) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap.) Na. hogy nem tiltotta a nõzést. 52 . teljesen egyedül. mondta elbûvölõ mosollyal. állandóan az én szobámra járt dugni. de ettõl eltekintve azt üzenik. ha ez érdekel egyáltalán.lenne elég. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak. s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén. hanem összesen –. ám emeletes ággyal. csak ne hangoskodjanak. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. De úgy vettem észre. még ha emeletes is. oda. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. ez azt jelenti. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. Végül is két ágy volt. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot. mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. hogy tetszem nekik. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. Ebbõl már kiderül gondolom. – Úgy érted.

hogy mi ez a fogkrémszag. az mind igaz. rettenetesen vigyorogtak. – Most akkor úgy van. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt. hanem az. s azon melegében fel is hajtottam. Eltekintenék a részletektõl. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. legyen elég annyi. striguláztam magamnak két felest (vodka). hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. csak valahol legbelül éreztem. hogy kivagyiságból. de amikor Feri nõire vártam. mint a Feri udvariassági gesztusa. igaz. hogy jól értem-e a helyzetet. legalább annyi került belõle az ingemre. Siettem tehát a pincérek pultjához. ezt még nem tudtam. hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam. Nem így van. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. idõt kellet adni a vodkának. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. hogy visszajöjjenek a mosdóból. Amikor ez megtörtént. Az a nagy igazság. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. Botorul azt gondoltam. hogy a természetesen szép. hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki. mint a szexmagazinok sztárjai. hogy dicsekedhessek vele. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. de utólag látom.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból. elmondom. ahol már ott ültek a lányok. klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. sõt: jó. amit a barátaim meséltek. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni. mint a számba. tisztázni akartam. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. ez persze éppúgy felesleges volt. irány az öltözõ: borotválkozás. hogy megbiccentse az agyamat.

a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. hajlongott. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. Ezek kifizettetik velem a számlát. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt. semmint hagyja magát a placcon átverni. (Tisztán látszik. hogy zárás után fizetek. közben végig mosolygott. és valóban. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. na mutasd meg neki Feri. az lett a gulyásleves.) Colos erre megkérdezte. Hohó! Egy pincér ébersége. aztán lelépnek. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. mint tudjuk. amúgy is mindig azon járt az esze. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. Nem viccelek. És megették. de egy jó csálinger inkább meghal. „echte ungarische gulasch”. De Roma bosszúja – mert azt mondta. Száraz kenyeret is pirított a Roma. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét. Meg is fogadta akkor. ebbõl már értettem. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget. amikor a Colos a bort firtatta. elegánsabban. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak. jóízûen. azt mondta a csúnya.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. de pénzetek van-e? Mert az tiszta. Azt mondta erre a Colos. sosem lohad ha a cehrõl van szó. a Roma. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított. Akkora számlát fizettetett a németekkel. feketedõ kis izékre: „brát brót”. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. egyezményes jelét.

egy egész heti borravalómat vitte el. hogy ne nagyon vágja át õket. Kivittem a bort. de rendes voltam. Tudtam. a Nina. mert akkor nekem már tervem volt. Sosem vette észre senki. hogy egy igazi partiban benne legyek. Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. máris szóltam a Romának. a rátarti ínyenceknek mondom. Ezt csak úgy. Igazam is lett. Ez is jófajta volt. viszont rengetegféle borosüvegünk. Csak kannás (lédig) borunk volt. Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. Az hogy a Ninának tetszik a Feri. két pasi. mert megkértem. A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. onnan. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. amit a Nina mondott. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. hogy fizettesse le az asztalt. hamar kiderült. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott). hogy a Ninát. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. hogy kikéri magának. mondván engem szeret. csak velem akar lenni. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. a Kancsal. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. mégiscsak egy romantikus alkat. tele pénzzel. Az volt a tervem. Nem volt jó nézni. mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. pedig nem is voltam 55 . kellett az idõ. Mindegy. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. fekete brifkót. mint a többi. Mielõtt elindultunk volna – a Colos.nem jó jel. Egy teljes személyzeti körömbe került. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás.

(Lásd: két deci vodka. milyen „kajakos”. akkor meg azt mondtam. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. kiabálta a Colos már a vízbõl. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. de ténylegesen boldogan vigyorog.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. ráadásul két meztelen. már ki is ment a fejembõl. ittak. Ezen aztán feldühödtem. csak én nem. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. hogy várnak valamire. de volt annyi lélekjelenlétem. mi van. hogy a Nina csuromvizesen. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. Tudtam. Na. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem. hogy én beszéltem rá a partizásra. Újabb mentõ ötletem támadt. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. ez egy ilyen pillanat volt. az egyikük pont a legfõbb helyen. így hát mentünk. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. Na. hogy már dugnak is a Ferivel. de azért láttam.szerelmes a Ninába. de mire a partra értünk. hogy izmos. 56 . mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt). Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt. hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. Esküszöm. már mindenki meztelen volt. nem tettem még öt tempót sem. úgyhogy levetkõztem. (Ez azt jelenti.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. hogy hátulról-hátulról –. tényleg az voltam. Azt nézd meg. Vannak pillanatok. a Colos folyton azt kiabálta. meztelenül.

– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. Ezért van az. elfelejtettem. (Nem akartam neki mondani. még a fürdés ellenére is. úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. már mindenki menthetetlenül részeg volt. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. csak attól tartott. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. pedig a Tonna utána azt is mondta. még én mondtam a lányoknak. Tényleg szólt nekem a Fürge. de folyton hajtotta a nõket. az önérzetemet illetõen. mint vele. hogy hagyjuk õket befejezni. na és milyen volt. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. állandóan injekciózta magát valami szerrel. hogy ettõl nyugodtan 57 . azon õ már rég túl van. négy vagy öt foga volt elöl. Biztosan nem akart bántani.) Felcihelõdtünk. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. gondoltam. de mint mondtam. A rohadt Nina. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. hogy a másikkal jobb. hogy felülre is vegyenek valamit. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi. Ez a teljes megaláztatás. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. Mire a kis szobámhoz értünk. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát. hanem mert rohadtul megijedt. hogy este beugrana hozzám. Nem is csodálom. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot. pedig tudom. Nem is ez volt a legnagyobb baj. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. Mondta is nekem utána a Tonna. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. hogy.

de akkorra már mind a három lány visítozott. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. Szerintem azt hitte. hogy bent a szobában a Tonna is. hogy már sohasem tud úgy szeretni. azok csak nyalták-falták egymást.maradhatott volna. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani.) Vártunk tehát a végkifejletre. de még az volt a szerencse. amikor a bérleti idõ lejárt. Menten kijózanodtam. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái. Pedig még azt is mondta. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. Elképzelhetik. hogy menjenek a szobába Károly. hiába mondtam nekik állandóan. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni. akit én hátulról döngetek. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 . Károly? – ezt kérdezte a házinéni. a Nina már megint teljesen meztelen volt. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. hogy õt nem zavarja a nõzés. nagyon kérem. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e. de az nem hallatszott annyira. hogy nem igaziból mondja. hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. mivel határozottan megmondta. de éreztem. ha zajongással párosul. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. mint az elején. hogy fiatalság bolondság. mire megtaláltam a vodkás üveget. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. csak akkor. hogy igyunk. milyen éjszakára gondolok. ha arra a nem is tudom. (Lehet. – Miért nem mennek a szobába. még arra is alig tudtam rávenni õket. még most is lelkiismeret-furdalásom támad. hogy rémeket lát. de már nem lehetett semmit tenni. láttam rajta.) Nem tudnám megmondani. Ezt én tudtam.

Akartam nekik szólni. itt vagyok példának mindjárt én. hogy õvele most akkor mi lesz. Ez is bekövetkezett nagy nehezen. hogy az emberrel rosszul bánjanak. õt senki nem akarja megdugni. csak rá még nem jutott idõ. amint a lányok egyetértõen megbeszélték. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak.) Végre szabad volt a pálya. ahogy bementünk.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal. de a Kancsal lefoglalta a számat. mindjárt le is döntötte. a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. Ez hülyeség. Mellém is feküdt rögvest. méghozzá az alsó ágyra. Nem is szívesen folytatom. hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. de én akkor már szentül elhatároztam. emeletes gyerekágy!). mert annyira banális. nem kell ahhoz kancsalnak lenni. amíg a Fürgéék be nem fejezik. mintha õ nem akart volna maradni. Még a Ninának állt 59 . Azt mondta. hogy egyáltalán nem errõl van szó. Én meg felmásztam és hallottam. amikor a dugás után kijött a szobából. Újabb sikolyok. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. Tényleg nem értettem. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni. (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. hogy menjen oda hozzájuk. személyi sérülés nem történt. (A saját bevallása szerint is. mind az összes nyolc négyzetméter. mert az a meggyõzõdése. meg biztos ki is találták már. õ sem csak nézelõdni jött. hogy mi baja van a Kancsalnak. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. Ezt válaszoltam a Colosnak. majd õ segít a probléma orvoslásában. hogy most már tényleg a Kancsal következik. hogy mindig ez van. Még pityergett is. mert kancsal. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni.nyafogni. és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal. Erre mondta neki a Feri. hogy addig semmit nem csinálok.

akkor inkább soha többé nem dugok. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. hogy azért vagyok rá dühös. azt hazudtam. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben. Ez már tényleg rémisztõ volt. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. amikor én akartam az egészet. meg nincs is. mindenki dugott mindenkivel. Határozottságot követelt a szituáció. de már szép sorjában. Különben igaza volt.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. vagy mindenki hazamegy a francba. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. Pont láttam az ablakát. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal. hogy külön-külön voltunk. beosztva. pedig ez volt az igazság. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. hogy a lányok is kijózanodtak. kicsi lesz a hely. hát bennem nem volt. hogy vagy kuss lesz. Még jó is. 60 . Lehet. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. Úgy tettem tehát. hogy hova a fenébe mehettünk volna. Nem haragszom. hogy õ megmondta elõre. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt. mert mégsem mondhattam. mint velem. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. de az is lehet. pláne hogy a Feri azt javasolta. Féltékeny vagy. a Nina csak azt vette észre. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. Azt már nem. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. hördültem fel. különösen ha hozzávesszük.feljebb. mert bent úgysem férünk el. (Azt mondják a szakemberek. hogy miért haragszom rá. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. hogy majd õk folytatják az udvaron.

De a kérdéseket. Tényleg rendes volt a Fürge. ki a jobb. Mire mellém telepedett az ágyba. kizárólag az õ számukra készül. hogy velem a legjobb. Meg is vettem. aki tényleg úgy nézett ki. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. hosszasan sorolhatnám. Már úgy untam az egészet. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. legalább nem kell ezután titkolózniuk. már csak az eddigiek alapján is. jó hogy otthagytam. mint a fene. be kell vallanom valamit. Azt tervezgetem. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. Elmesélte. erre aztán mindjárt ott is hagytam. amikor elõször jártam Ausztriában. na. maradnak a pornókazetták. csak hogy bebizonyítsam. valódi szakemberekkel. mint az ókori királynõ. Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet. töredelmesen.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. De ha már itt tartunk. bosszúból a Feri miatt. hogy a Fürgével is kefélt. hogy íratok én egy igazi könyvet. nyitott lélek számára. éppen fürdött. mégiscsak kollégák vagyunk. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. Kleopátra. Addig is. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett. például akkor. „l’art pour l’art”. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. hogy nem akart megbántani. Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. Mondta is a Nina. én már javában böngésztem az 61 . de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. Már az megbabonázott. de képes voltam órákig gyömöszölni. még az ég sem szakadt le. Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. boldogan vittem a szállodába. hogy színt valljon. Ez hiba volt.

csak azért. mi a fenéért nézegeti. de van úgy. Olyan lehet ez nekik. Sóhajtozott egy darabig. Jobb lett volna tán’. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. milyen jó segge van. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott. úgy látszik. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel. mert most teljes a zûrzavar. hogy tíz év. ha egyszer ennyire viszolyog tõle. Az viszont tény. azt akkoriban még nem tudtam. azt hittem. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. Kész voltam. nyert ügyed van és hoppon maradsz.) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. miért. Rádöbbentem. mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít. újságokat a nõk nagy része is szereti. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. ki nem. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos. de csak õk tudnák megmondani. azt gondoltam. – Miért. Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. Aztán úgy érzed. Szóval ki bevallja. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot.újságot. az olyan filmeket. A nõi magányosság szégyen. és akkor nyilallt belém a gyanú. aztán nézegette tovább.

(El is határoztam akkor. még a lányok is. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. Ez nem az én sportágam. hogy súlyemelõ leszek. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. de így is szép volt. a bizonytalanság. úgyhogy most már csak a tévében nézem. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. amit otthon aztán bevontam nejlonnal. Mindeközben folytonos a stressz. hogy jöjjön himbálózni. Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam. Az 63 . Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. Ezzel teltek a délutánjaim.) Az Ottónak szóltam. különösen az Ottó harcolt derekasan. ez a Fürst kommunista volt. ami annyit tesz. Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam. a nagy erõlködéstõl szellentenek. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat. a nejlonos fényképet nézegetve. de a baj csak még nagyobb lett. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit. Úgy kezdõdött. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre. gondoltam. Akkor tûnt ez fel igazán. de addig nem vettem észre. aki ugyan osztálytársam volt. ha igaz. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. hogy milyen szép. hogy végül eljussak a kies Béke térre. Amikor aztán már sokat volt lent. de mindig az Ottó jut eszembe. hogy még a bizonyítványom is leromlott. Igaz. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. hogy az anyukája észrevenné. az anyukája felhívta tanulni. Elkezdtem tehát udvarolni. Akkor éreztem. így mentünk.(az ágyba) érsz. hogy mikor tud nekem integetni anélkül.) Respektem támadt tehát a Béke téren. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. olyannyira. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek. de az elsõ edzésen kiderült. hogy emelés közben.

boldog voltam. mint egy porcelánbaba. lehet. Hát. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. illetve nyökögtem a Zsuzsinak. Meg is állapítottam. hogy tõlem. de akkor már olyan volt a fejem. miért is?). Úgy tûnhet. – Igen. húzta el a száját a Zsuzsi. hogy már volt valakije. ez a smárolás. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. nyelni nem tudtam. hanem úgy. hogy találja ki. de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. mint a városon. hogy mit szeretnék a legjobban. talán egy parókát. hogy falun minden egyszerûbb.iskolában meg néztem õt. mint a cékla. hogy ez unalmas tevékenység volt. mert egyszer azt kérdezte tõlem. úgyhogy én élveztem. de õ egyáltalán nem volt vörös. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg. Köpni. Teltek a hetek. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. (Fején találtam a szöget. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. hogy az ember észre sem veszi. Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. de ez is gyanús volt. – Hová? – kérdeztem állati bambán. és vártam. – Ká a vége. szinte 64 . – Igen – bólintottam. Nem úgy. mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. mondtam. Valahogy annyira szép volt. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. – Hát smárolni! – vágta rá. hogy himbálózzunk. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. pedig akkor még nem is voltam kopasz. mekkora marhaságokat csinál. mi?) Azt mondtam. mert nem tudtam akkor még.

aztán Techno- 65 . hogy lehet olyat csinálni otthon is. Nem baj. a Gyopár meg azt mondta. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. meg magába a táncba se szerettem bele. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. az a tánciskola. ráadásul vérzett is. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját.féltem hozzányúlni. Már odáig fajult a dolog. nem direkt. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején. de belevágtam még a fejbõrömbe is. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. Ez sem rettentett volna meg különösebben. Egyébként azért voltam vidám. Az rémes volt. a mutató ujjam körme alá. a Zsuzsi nagyon örült nekem. Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda. két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. hogy akkor jött divatba az apródfrizura. a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. de ezt már említettem. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget. de rám marha mérges tudott lenni. Nekiálltam kiritkítani. ahogyan azt õ megálmodta. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. Az meg úgy esett. Az ápolónõ. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. nem számít. de rettenetesen. leffegett a bõröm is meg a körmöm is. pedig megint sérült voltam. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból.

mint a Vági Márti. mindig azt képzeltem. sikoltott egyet. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. Nem sértõdtem meg. miképpen. nincs pénzügyi nyereség. el is mesélem. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás. de egyesek nem voltak annyira finnyásak. hogy õt nem zavarja a mûhajam. Ámde bekövetkezett. hogy utána dugás következik. de az a hülye Vági Márti – tudják. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. hogy a mûhajamon röhög. hogy majdnem bepisiltem. de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. valami szösz van a fejemen. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. hogy ennyi gombóc vanília. Annyira csípett. A körülményekhez – a fájdalomhoz. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit. mint a fejemen éktelenkedõ seb. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. A Zsuzsi is örült nekem. Mondták. Legalább ne ennének annyit. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. inkább kiröhögtek. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest. viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. de nem. Pedig mondta. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet.kol Rapiddal a sebre ragasztottam. nem szörnyülködtek. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. annyi gombóc csoki 66 . aztán lerogyott a közeli padra. mert azt hitte. hogy nem akarnak szexelni!) De. amikor úgyis tudják. Jót akart amúgy. hogy rákérdezett volna. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. Anélkül.

Mindenesetre annak örültem. mert õ velem van.) Tûzpiros. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben. hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. a felesége volt különben. vagy mérgesen néztem. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben. mert akkor már nekem saját autóm volt. erre kijött a Marcipán. az meg ordítozott velem. hogy megölt volna. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl. de sajnos csak lelkiekben. mert Skodát még õk 67 . hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. de annyira jó nõ volt. Én meg nem bírtam megjegyezni. Naná. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám. ha tízen tizenötféleképpen kérik. hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. de állandóan veszekedtek. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán. vittem ahogy eszembe jutott. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. mindig hozzám jött vigaszért. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. mert vagy vigyorogtam. Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. hogy nem mertem megkérdezni tõle. Eszembe jutott azért. a másik meg nem. hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. aki az üzletvezetõ volt. A hollandokat is. csak a vendégnek azt kell látni. Ebbõl nagy vita kerekedett. mikor mire volt szükség. hogy ellenem. Kevesen reklamáltak. Biztos. (Nem védekezésbõl mondom. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. mint telihold a ganyédombon. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. az egyik fele habbal.meg ilyenek. még a faterját is áthívta a kempingbõl.

de éppen hogy nem. hogy elrepedt a kipufogóm. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. hogy egyszer majd jól ráfázok. csak a lakótelepre emlékeztem. megittam egy pezsgõt is. mert különben az 68 . míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. mondta. a Bágyadt Beát. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét. mert azon kezdett kombinálni. Akkor mondtam. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. mert õ fázott rá. Anélkül halott vagyok. Pezsgõt inni sokalltam az idõt. hol lakik a Bea. azt mondta majd õ lejön. hanem a lányát. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. Mondta is a Marcipán. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. mint egy versenyautónak. és ahogy a falfehér fejét elnéztem. miközben nekem végig állt a dákóm. hogy ismerem a Kapitányt.sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. azt elvitelre kértem. Illetve nem pontosan a Kapitányt. Örült a Marcipán – ez abból is látszott. még szerencse. rögtön elkezdte mondogatni. hogy azzal menjek a Beához –. valamint az. Még mielõtt elindultam volna. Nem tudtam pontosan. neki pedig nem. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. mert nekem volt jogsim. Addig-addig keresgéltem. hogy meghívott egy konyakra –. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. tényleg közel állt hozzá. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. Ivott egy sört. beült az autóba. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. hogy szinte sosem vezettem józanul. Dühében összeveszett a Bongyorral. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel.

hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. Jézusmáriám. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. aztán vagy összejön.anyukája gyümölcsöt rak el télire. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. akiket szintén meghívott magukhoz.) Amíg a fõnököt ünnepeltem. bementünk a Sági sörözõbe. Szerencsére lett is. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba. hogy kár lenne itt ülni. Nagyon örült nekem a Bea. kibontottam a pezsgõt. Ezt csak értem teszi. Na. hogy megkerestem õt. meg hitelt is adott. még ha kicsit részegen is. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. az öreg még engem is lecsukat. ebben a társaságban volt a Bea. azt mondta. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon. hátha lesz valami. amikor a szülei meg a Balatonon vannak. vagy nem. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond). itt a telep kellõs közepén. aki ittasan vezet. Az sem lohasztotta le a lelkesedését. hogy akkor menjünk. hogy az apukája nagyon utálja azt. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte.) Nem is lett volna különösebb baj. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. Amíg rá várunk. a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. szopogattam. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. (Mondjuk annyi pénzbõl. Hozzátette még. Na. leginkább nem. gondoltam. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. gyilkosoknak tartja õket. könnyen ugrált. mert telt-múlt az idõ. hogy menjek fel hozzájuk. meg csodálkozott is. Minthogy nem volt. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. de a Bea nem jött. Ezzel eltûnt. mert a szülei leutaztak a Balatonra. Nem volt mit tennem. Viszont a Bea elszántabb volt. meg is hívott bennünket. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni.

mégpedig azzal. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. mert tudtam. mint a feleségeknél a fejfájás. mert be is volt indulva. a másikban van. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. hogy így lett a Bea Bágyadt. balra is hemperegtek a párok. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta. gondoltam mindjárt. 70 . Akkor még nem tudtam. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este. ha egy kicsit késõbb megyek vissza.Frankensteinék lakásában. azt mondta. Hát dolgom az akadt. Viszont a Bea nem. hogy nem tetszik a pasi. mert hisz’ tudjuk. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének. hogy hagyjam békén. Ez egy hülyegyerek. immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. (Különben olyasmi ez. Ez a kór hirtelen támad. csak olyankor amikor mások is. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. jó híre van. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. Azért nem voltam annyira nyugodt. a Marcipán tényleg nagyon örült. hogy maradjak csak nyugodtan. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. Igazam is lett. azt fundálta ki. hogy ha egy Kapitány ilyet mond. hogy nem haragszik.) Végszóra megérkezett a Bea is. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. az apukája utánanéz. csak azzal a nagy bengával nem. akkor az azt jelenti. már jobbra is. hogy felhívjuk a Marcipánt. hogy a Bea nem akar dugni. Aztán ugyanúgy el is múlik. hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. A taktika bevált. egyik pillanatban nincs. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. azt mondta a telefonba. mert bágyadtnak érzi magát. pedig amúgy egyáltalán nem volt az. ha dolgom van. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. a Beával együtt.

ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát. Biztos. (Röplabdázott. pedig fantasztikus volt neki. mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 . amik nem mutatják meg az alakját. amiért folyton lezser cuccokban jár.” – mondtam a Marcipánnak. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. amikor megláttam a kocsiját. de amikor mondtam. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. Rossz kedvem támadt ettõl. úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. hogy tényleg minden rendben. Ennek örültem. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. Gondoltam is mindjárt. de õ meg nem akarta. mondtam a Beának. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. pedig éppen megint össze voltak veszve. a Marcipán úgy ordított. hogy milyen buta egy lány ez. Mentem vakon. “Minden a Bea apukáján múlik. ezt értessem meg a Marcipánnal. hogy majdnem elrepedt a kagyló. Eltelt szép lassan a délután.) Már ott. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. Nem volt minden rendben. ezt értsd meg. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. mint mondta. hogy most már úgyis mindegy. mondtam és arra gondoltam. ha jól emlékszem. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. minden az apukáján múlik. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. de nem tudtam hol a kapcsoló. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. és amikrõl itt most nem mesélhetek. Ezt belátva maradtam. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. A második sarkon leintettek a rendõrök. Látta a Marcipán. Mennem kell. A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. amilyeneket addig még senki. de a Bea azt mondta. Mint a halál. Azzal nyugtatgatott. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán. meg különben is.

Biztos ami biztos. A kapitánysághoz érve 72 . Késõbb mondták is a rendõrök. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. mert valami verseny zajlott éppen. aki ott volt edzõ. Erre mondtam nekik. én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. hogy nem vagyok normális. de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. ne féljenek. hagytak volna engem is nyugodni. de a világon semmit nem lehetett érteni. Fel sem öltöztem. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket. hogy csak azért állítottak meg. Látták rajtam mindjárt. de abban éppen bolgár kislányok laktak. zöld-sárga pokróc volt. recsegett-ropogott. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. amin beszélni szoktak. megbeszélni. menjünk. hogy pontosítsuk a helyzetet. Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. de tényleg nagyon kicsik voltak. azon szoktam napozni. Az volt a szerencsém. hogy biztos urak. Szép. Lakása is volt. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. hogy ennek mindegy. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal.utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. itt lakik a nõm. Ha ez a szökés nem lett volna. mert a rabot keresték. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. pedig folyton dumált valaki. nem is álltak velem szóba. a Skodában dugtunk. ez úgyis hülye. Mire észhez tértem volna. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. mert nekik is nagyon melegük volt. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak. Csakhogy elromlott. ismerem jól a várost. Azért itt álljunk meg egy pillanatra.

akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. de azt is el kellet ismernem.) Annyi azért tisztázódott. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt. a rendõrök meg én. el kellett ütni valamivel az idõt. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba. nem igaziból volt a 73 . pedig kutya rosszul játszom. olybá tûnt nekem akkor. Nekiálltunk kártyázni. A várakozáshoz adott volt minden feltétel. hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. hogy megszondázzon. (Vagy lehet. hogy a pincéreké se könnyû. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. ez úgyis hülye. hogy nem vagyok rab. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. de azt gondolták.) Annyi bizonyos. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. Jó elképzelés volt. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. de ezt amúgy is tudtam. jó hangosan. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. Azt mindjárt mondtam. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. gondoltam ott alszom néhány órát. Amíg azonban ez kiderült. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. hogy már nem volt értelme hazamenni. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. hogy eszükbe jutott. de én megvigasztaltam õket. Már meg sem lepõdtek. Ott volt az állomáson a Tíz. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. azt mondta vonatra vár. Közben õk panaszkodtak. hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire.

vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. mi a szerelem és mi a házasság. és úgy jön a dugás. csak lelki társak.barátnõje. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja. de a Tíz persze abban reménykedett. pirkadatkor. de akkor már röhögtek piszkosul. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. Ráköltötte az összes pénzét. hogy ezt azért nem várta volna. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból. lelki társak. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. Mondták a Tíznek a barátai. hiába mondta. Ez tévesztette meg a Lajost. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. Mert itt van például a Tíz nõje is. azért néha hagyta. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. Mondta is a barátnõjének. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. hivatalosan csak haverok voltak.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. ráadásul a legdrágább Martinit. mint ami ezután következett. hogy lent van a WC-nél. érted?! Ez nem megy az eszembe. hanem csak a Tíz szeme elõl. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. de nem akartam elkeseríteni még jobban. hogy csak barátság. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani. 74 . együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. mondtam volna neki. mi a dugás. hogy a dolog bonyodalmasabb. azt mondtam volna neki ott az állomáson. Ez még nem lett volna akkora tragédia. Ezek mindig összekeverednek a fejükben.

nyelvvizsga. nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát. hanem mint egy apuka. mint egy ilyen csodalény. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. autó. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . se a magáé. mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. eddig. ami nincs. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. és csak mondta. biztos. kék szemek valamint kisportolt izomzat. de amúgy nagyon jó nõ. Úgy vettem én észre. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. Mármost elõbb elhittem volna. mert akkor meg jön a kérdések sora. amikor nem biztosak benne. hogy olyasmit akar. mert közben azért ment a tévé. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. akit mi a Mama Magdival vártunk. Mondtam is a Magdinak. Mondtam is egyszer a Mama Magdinak. ha egy álomra vár. saját használatra –. na nem úgy. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). ház. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak. úgymint: diploma. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. se a Tízé. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. Én meg megértõ voltam. most már ragaszkodik a boldogsághoz. Na. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem. hogy akarnak-e dugni vagy sem. (Persze csak magukban. hogy neki már elég volt a csalódásból. Ez nem nagy álom. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO.) Nõs? A kocsi az övé. aki szereti. Valakinek ki kell panaszkodnom magam.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. mondta. de õ azt válaszolta. hogy sohasem megy újra férjhez. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie.

Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. de csak néhányat említek. ez persze egy nõ szemében nem mentség. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. állítólag. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj. ahol nem történt semmi. Akkoriban történt. Egyszerûen elaludtam. Egész nap talpaltam. csak annyi belõle a lényeg. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. plusz tényleg figyelni kell a népeket. hogy valami ilyesmirõl van szó. nekem meg nyitott a presszóm. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. és én lettem az úszómester. be az ágyba. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására. Segítség. mint kívülrõl szemlélve. Ez különben nem egy furfangos történet.utóbbiak kerekednek felül. Ahogy az lenni szokott. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. 76 . amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. Irány vissza kedves városomba. Reggel vissza a magyar tengerhez. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára. szerelem! – A szerelem az. ahol egy régebbrõl ismert lány várt. aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. Tudtam én. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. jött a vonata. mert állati felelõtlenek bírnak lenni.

mert így elérhetõ. Elõször hagyja. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt.és hátsó combizmok megfeszítése. harmadik levegõ. de még nem indultak el. Például. elsõ levegõ. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). A harmadik és egyben legnehezebb. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. hogy a segéd vegye fel. második levegõ. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. (Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése. hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest. kissé tangásra 77 . hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik. az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. Nehogy azt higgyék ám.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként.) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér. hogy az erek is elõtûnjenek – az al. ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter). ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban. a fenék. hogy ez volt minden. Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. Hogy mást ne mondjak. esetleg néhány fekvõtámasz. gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. Itt rövidebb szusszanás. Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ.és a felkar megközelítõen derékszöget zár be. ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. másodszor viszont lehajol érte. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás. Már tisztában voltam vele. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). hogy a hátizmok is megfeszüljenek.

hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza). de csak éppen annyira. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. de megéri. Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. hogy megfújom és nem figyel mindenki. hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. Újságok is kellenek. úgy kell tenni. Népsport a haveroknak. fényes anyagból. ugyanakkor elég szexisnek kell lennie. amelynek comb. Júúúj. ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére. azzal a különbséggel. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. Egy idõ után képes voltam arra. Biztonsági szempontból is jó. Persze szikár önfegyelem. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. Szükséges egy síp.) Azt gondolhatnák. mintha beszorult volna. Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. lényeg. Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot. (Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is. Úszónadrág (világos színû. Olyan nem fordulhat elõ.és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. irodalmi folyóirat a széplelkeknek. hogy legyen értelme hordani. hogy ne legyen szeméremsértõ. végezetül 78 . Ezt követõen a mosdás már rutinmunka.igazított fürdõnadrágban. Majdnem. szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni. feltéve. Nem lehet egyértelmûen tanga.

A nõk nem akarnak gondolkodni. de még inkább téged hallgatni. csak beszélni akarnak. Ráadásul hízott is egy kicsit. mint a végzet. Másfél méterre feküdt le tõlem. mint például akkor – már õsszel –. de mint a Focista mondta. mint szûzlány az elsõ randin. Sajnos. Hevesen vert a szívem. hogy mit. de testben és lélekben érintetlenül. néha olyan szemérmes tudtam lenni. Annyira zavarban voltam. tette még hozzá. „Ringó csípõ. ez nem egészen így volt. ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. (Általam. de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. a Pocaknak. emlékszem. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. mondta a Focista. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. ezt szeretik. Most már nem tudnám megmondani miért.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. amikor összefutottam vele egy társaságban. (Túl intelligens a szöveged. ha valakivel már odáig jutottál a dumában. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. mint ahogyan érkezett. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. Mindegy. és mindjárt arra gondoltam. telt kebel”. ha hiszik ha nem. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. már nyugodtabban halnék meg. fekete fürdõruhában közelített. mert bár vastag moher pulóverben volt. Rögtön beleszerettem. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem. ha meglátnak. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. mert pont úgy nézett ki. még élénken emlékeztem a nyári látványra.a kettõ közé rejtve szexmagazin. hogy összevissza beszéltem. az a fontos. Egy kicsit pirosabban. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. amikor errõl panaszkodtam neki. a medence partjára napozni. Annyit nagy 79 . ami számomra még vonzóbbá tette.

ha úgysem lehet semmi. hogy most akkor ugrat. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. hogy õ tudja. amikor valahogyan kettesben maradtunk. de Nõvérke még mondta. azt nem lehet – legyintett Nõvérke. – Áááá. mert tényleg van võlegénye. hisz’ találkoztunk – vágta rá. tehát felfigyelt rám. Akkor ez most mi. ki vagyok. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. így lett Nõvérke. Komolyan. – Nem úgy. de akkor nem is gondoltam. és nem tudtam eldönteni. hogy a matrac menti meg az életemet. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. Ez most hülyít. – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. Leültünk az ágy szélére és hagyta. hogy megcsókoljam.nehezen megtudtam. – Honnan tudod? – kérdeztem. võlegényem van. meg azt is tudja. – Ugyan. Ennyiben maradtunk. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. megint hagyta. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot. Minek. gondoltam. magyarázta. Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. hogy nem vagyok komplett –. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben. jelezve. ennyire futotta. csak hogy ne legyek csendben. hogy megcsókoljam. hogy ez volt az utolsó (csók). de jött. hogy két nap múlva hozza a matracot. mert eszembe jutott. mert azt hámoztam ki belõle. ott egye a fene a matracot. gondoltam. hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. – De. tanakodtam. (Akkoriban tényleg úgy éreztem.) Nem is álmodtam arról. hogy nekem is van nõm. vagy mi. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. Összeomlottam. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. de 80 .

mert nem volt idõm. mondta is. mert olyan jó volt a Nõvérkével. hogy van võlegénye.) Na. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam. ha én lennék az Alain Delon. hogy nem baj. hogy akkor sem feküdne le velem. nyilván más lett volna a helyzet.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. gondoltam. (Nõvérszálló! Istenem. bizalmi viszonyba keveredett velem. hogy néha mégis az. ez volt a nagy szerelem. de tényleg csak a lelke. hogy szakított a võlegényével. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. Biztosan neki sem volt rossz. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. a matrac visszahozásának alkalmából. A másik meg állandóan iszik. nincs is rendes munkahelye. biztosan nem élek vissza a bizalmával. hogy megfogjam a mellét. nekem meg olyan jámbor fejem van. gazdag. Egy munkatársam. õ mondta. Most mi van. a Soros. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. De ezen túlmenõ- 81 .) Az egyik. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. ha amúgy meg akartam volna dugni. (Különben máskor is elõfordult ilyesmi. az a dilemmája. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. Ezt onnan tudom. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. Õ is azt mondta. mert különben sem tetszett nekem a Soros.azt is engedte. jóképû és el is akarja õt venni. viszont rettentõen szõrös a háta. hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját. meg hogy nekem is van nõm. néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. hengersoron. (Ez nem olyan nagy baj. ám nem vittem végig a gondolatot. Lehet. futott át az agyamon. az egyik kollégám lakására. minden ebédidõben. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. tanakodtam tovább. hogy két pasija van. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. de aztán beláttam. Na. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. magyarázta a Soros.

csak két-három hónap elteltével vont félre. de azért a személyes jelenlét. Minek. mert át akartam vágni. Kár. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. hanem azért. itt nincs nõ?! Vanni van. a Dalit. de az is.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra. vetette fel ennek kapcsán. az MTI úgyis megírja.) Persze. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). mégpedig- 82 . mint férfi a férfit. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. különben imádtam. de nem olyan mint a Nõvérke. ezért azt mondtam neki. hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. mint a másik. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. (Ezt a fõszerkesztõt. feleségül ment ahhoz a pasihoz. meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. mégiscsak más. legalább a benzinpénzt ne számoltasd el. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb. Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. Ha már nõzni jársz Pestre. mint a gazdagság. Nagyon fiatal voltam. mondogattam. Ebbõl kitetszik az is. hogy a Dali nem volt hülye. pláne alkalmanként kétszer. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. apám mellett apám volt. Nem mintha lenne jelentõsége. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott. hogy sajtótájékoztatóra megyek. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. A Soros egyébként nem hallgatott rám. kérdezte a Soros. válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –.en is.

) Történt egyszer ugyanis. elõrébb is hajolt. csak azt kölcsön kell kérni. hogy pontosan a dudái közé lássak. Erre az EKG felajánlotta. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul. És tényleg. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott.len. kávét is. tudják. Szerencse. Megkérte hát a munkatársát. hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. Ez bonyolult kérdés. Jó lesz nekem a tea. mert hirtelen haza kellett utaznia. hogy „Gyerünk csak!”. mondtam. mondtam amikor felvetette. hogy mondja meg nekem. Mondja nekem ez a munkatárs. morfondíroztam az agyammal. Nem tudtuk mi legyen. Meg különben is. aki szintén nõvérke volt. vagy valami ilyesmi. engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát. az EKG is mondta utána. egy ilyen építési 83 . de a Nõvérke nem volt ott. hogy mentem a nõvérszállóra. Na. Azért csak elkezdte. sõt egyszer meg is lesett bennünket. hogyan veszi az ki magát. pedig a kávét jobban szeretem. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje. hogy így adódott. mert lelkiismeret-furdalása volt. ilyen az élet. de ha akarom. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki. hogy stílszerûen képzavaros legyek. de nem akart haladni az ügy. az EKG is a võlegényérõl mesélt. hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. De miközben ezt mondta. amikor pedig a pasi nem is volt ott. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével. hogy addig fõz teát. mert a sors keze gondolkodott helyettem. de nekem már nem tudott telefonálni. hogy elnézést. úgyhogy gondolkodnom kell. (Miként a helyzet. hogy ez van. mert máshol van. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). érdemben. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani.

Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt. Egy ízben azonban az 84 . (Az EKG is mesélte. hogy nem kell . mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. mint aki nem találja a kiutat.barakk volt a nõvérszálló. hogy milyen sokáig keféltek. de az EKG mondta. furnérlemez falakkal. Megfigyeltem azért. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt. Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét. most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –. hát võlegénye van. – De. én is kipróbálnám. Arra gondoltam. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. mint a Nõvérkébe. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. egy ideig csak annyi volt a változás. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. Állatira elszégyelltem magam. feltéve. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. mert neki nagyon tetszett. – Hát…. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. lehetett látni az akciót. ha nem bukik le. Rossz volt utána hazafelé. de jó füle volt mert meghallotta. vagy mit kérdezget? Võlegénye van. vallotta be most már õ is pironkodva.) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. hogy hajszálra így volt vele. – Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj.

kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. tényleg más. a rohadt életbe. Hát kiderült. mert úgy éreztem. folytatta. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem. – Tudod te. mert hajnalban jött haza. És még azt is tudja.ágyban találtam a Nõvérkét. mintha mi sem történt volna. a vadhírû Fõvárosban. hogy megtömítettem az EKG-t. Döngölés közben kérdeztem tõle. de ez már tényleg gyanús volt. esetleg feleségül is venni. Furcsán lett vége ennek a 85 . hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. hogy kivel mászkált. – Itt – bólintott a Nõvérke. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. de azt mondta. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat. hogy otthagyom a nõmet. Azt mondta haverokkal. mondtam neki.) – Itt. úgyhogy ne dumáljak. mint egy eltaposott pondró. Keltegettem egy darabig. majd ettõl jól magába roskad. Kurva vagy. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. se szó se beszéd. Azért. megdögönyözhetem. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. sõt. de õ már nem akarta. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége. ha akarom.. hogy nagyon álmos. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. hajlandó lettem volna meghalni érte. mint nekem. amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. hogy több mint egy éve hitegetem. de nem a dugásra várt. hanem aludt. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. hogy kezdjük újra. mint Kukori a mûmenyétet. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. De nem roskadt. Sokáig könyörögtem még neki. azt mondta. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. Hanem akkor az eszembe villant. Önérzet is van a világon. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. Erre mi a válaszom? Az más.

én azóta sem értem. hogy a pasi ezt akarja. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. hogy megcsalatásom után – bosszúból. és ugyanígy: összevissza dug.szerelemnek. Tudják követni? Nem tudom. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. akinek az a nagy álma volt. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. hogy segíthet-e cipekedni. Annyi vált csak világossá elõttem. (S mint ilyen. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. a hatodikon meg már nem. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam. aki megkérdezte tõle. mert nemigen értette. Ide tartozik továbbá. hogy õt is elcsábítottam. pontosan a võlegénye miatt. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. Különben is. mint amilyenrõl eddig szó volt. hogy mindenki összevissza beszél. de õ tényleg nagyon ráfázott. Mama Magdi tehát átadta 86 . még ha orosz is. Azt mesélte. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. találkozott egy férfival – kár. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. ezért is mondta meg neki.) Jól jött a segítség is. hogy egyszer sikerült elcsábítanom. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. nagyon jól tudja. hagyjam õt békén. épp’ elég volt. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. sose’ bocsátja meg magának azt se’. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta. hogy egyszer. hogy nem hallották. Úgyhogy. fogalmam sincs. Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. csak azért mesélem el. hogy micsoda. Valami elpattant bennem. mert õ is olyan szerelembe esett. Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni.

s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt. mert a lélektani részletekre koncentráltam. hogy egyáltalán nem bánta. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. azt követõen. úgy éreztem. pedig volt pénz. egy úthenger gördült végig rajtam.a cekkereket. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. 87 . aki aztán hozta a barátait is. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. mégpedig nem is akárhogyan. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem. Na. A csillárt is lerúgtam a plafonról. ahonnan rövid úton kipenderítették. Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített. de aztán az sem volt elég. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. de fõleg. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára. Igen ám. hogy a Vitalij G. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva. de azt mondta nekem.) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. hogy õ is bement a laktanyába. mert üzletileg akart befektetni. De nem adta fel. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. meg marhára zavart az ordító gép is. a zenegép tövében. csakhogy az orosz így is eltûnt. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). meg volt gyõzõdve róla. beállt kurvának. nem úgy igaziból.) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. volt valami baráti társaság.. (Okos asszony volt. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. ott. magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. mert ivott. mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét.

senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában. akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról. Most. hogy õ nem vágyik semmi különösre. ott szoktunk sétálni. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe. nincs visszaút. Pont. Elõször azt tervezgették. amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. Nagyon messze volt még az ezredforduló. mert a lelkét legyõzték a hormonok. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. de aztán eszükbe jutott. csak boldog házasságra meg 88 . hogy onnan. világmegváltás céljából. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. Mindenki tudja. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba. hogy a szerelem áldozata lett.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. hogy rögtön lelövik. legalább öt éves gyakorlattal. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. úgyhogy a Dagi azt mondta.

– Három év után. Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. mert akkora feneke volt. Úgy csúfolták: Faros. a beszélgetés fonala miatt. mintha már meg se érné a holnapot. ki nem állhatom a poszka nõket. mert különben volt neki még ezen kívül három. ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást. hogy ez van.) Húsz év múlva megint találkoztunk. elgurultunk a platánsor alá is. mert azt látják állandóan. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. ha a Holdutazást tûzi ki célnak. (Jobb lett volna neki. folyton tömítettünk.) – A feleségemet. mesélje el a válását. akkor se’ fogom megérteni. Az nem lehetséges. fekete Mercedesszel jött. (Az egyiket. de egyáltalán nem volt mélabús. de akkor már bazi nagy. folytatta. hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. ha megfogom a feleségem fenekét. – A házassággal tényleg valami baj van. Arra kértem inkább a Dagit. amikor azt mondta: csinál- 89 . Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. nem mintha érdekelt volna. én meg csak hümmögtem. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. viszont a gyerekneveléshez meg kell. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. de kivárta a sorát. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. úgy ismertem meg. úgyhogy gondoltam ráhagyom.apró kis lurkókra. Mert a keféléshez nem kell a házasság. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen. Ha addig élek mint a teknõsbéka. Csak mégis. azt amelyikrõl szó van. – Nem is lehet. mint anyapatkány a malomban. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi. Inkább csak leszögezte. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie. vagy ilyesmi. És akkor a Dagi elmesélte.

Nekem már készen álltak az alternatíváim. mindent megadtam a nõimnek. Így teltek az évek – szám szerint másfél –. de másokkal is akartam kufircolni. Úgy értem. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. de a hetedik napon megpihent. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. Elhatároztam szentül. nemhogy egy másik nõ kellene neki. hogy még a saját testével sincs kibékülve. hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. tudod. hogy mit akarok. És ott jöttem rá a nagy 90 . Egyszer átmentem a szomszédba. mint egy tûzoltózenekar. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. mert este már jött is. Azon gondolkoznia kell.) Csináltunk tehát eljegyzést. Erre azt mondta. hogy hûséges leszek nemileg is. mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. hogy rendben. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. én lent újságot olvasgattam. Akkor aztán kérdezte. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. de az már gyanús volt. jött nekem udvarolni. maguk hangosabban „dimbulnak”. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. Ez csak úgy eszembe jutott. hogy nem szereti-e esetleg a nõket. Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria). hümmögött a Faros. de amíg õk fent hancúroztak. a magam módján én mindig is hûséges voltam. Jól megrághatta a dolgot. klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. vágtam rá azonnal.junk eljegyzést. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. mert azt hitte homokos vagyok. Hat napig cirkuszolt. de akkor elkezdtem megunni a Farost. akár a Teremtõ. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. Akkor legyen partnercsere. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. hogy maga dumál. Elhatároztam. mármint a partnercsere. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit.

mi aztán komolyan gondoltuk. hogy túl jó volt a Farosnak. amennyit csak akartak. hogy ezért kár volt annyit autózni. Végül az jött be. Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. csak nem mert szólni. mert biztos voltam benne. hogyan találkoztatok. esetleg éppen utánad. még a szemem láttára is akár. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. vonogatta a vállát a Faros. Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. Normális vagy? – kérdeztem. hogy mind a ketten megtalálták az igazit. Emlékezzél csak vissza. Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. nem volt az olyan régen. olyannyira. mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. Nem fogod elhinni. mire egy olyan pasit találtunk. hogy „szexet akarok!”. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett). hogy „Csak. aki a Farosnak is megfelelt. Na. Nem értettem különben. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. A felesége meg pont olyan átlagos volt. amikor úgy is annyit dughattak. õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak. csak azt tudnám minek. hogy nem az. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba. mint a melegvíz számlát. hogy muszáj volt otthagyni õket. de titokban kezdtek el találkozgatni. mint a kitaposott kozáksapka. ha komolyan gondoljátok!”. Mármost. Sokat javulna a világ közérzete. de csak úgy költõien.igazságra: a nõ is unt már. mert megtalálta az igazit. Lehet. még gondoltam is. a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. Nem baj. meg bejárni vele 91 .

Pedig nem voltam elkeseredve. Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát. mint aki vigasztal. hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra.partnercsere után kajtatva a fél országot. amelyikben a legkevesebb a bõr. mert annyira szeretik egymást. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. beletörõdtem már régen. hogy a nõzésben nem látok át a szitán. feszegettem tovább a húrt. ez volt az egyik válásom. mint velem. pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet. Valami ilyesmi volt a Faros esete is. csapott nagyot a vállamra a Dagi. Õk olyat nem fognak csinálni. válaszolta határozottan a Faros. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél. mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. Például azt sem értettem soha.) 92 . nekik arra nem lesz szükségük. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

(Látszik. Nem is tudja. még önmagához sem. mert tényleg jól esik neki. legföljebb fogalma se lett volna. hogy van ez. hogy összemelegedjünk. meg ilyenek. éppen úgy örült volna. Nem akartam megbántani. hogy szereti-e a Beatlest. de erre meg mertem volna esküdni. most is azért hívtuk ide. amikor én is bementem a rekeszek közé. a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. mert ezt most már tisztázni akartam. mert csak azt akarjuk. hogy sosem lehet tudni…. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. hogy kirõl van szó. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. Ez tudományosan be van bizonyítva. egy 100 . Ebben van valami igazság. ne is nézzük hülyének. de az volt az alapelve. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. hogy nagyon fáradt voltam. mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –. ha nem néznénk benned a nõt. legalábbis úgy tûnt. Nem azért. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. Erre aztán már tényleg mondtam neki.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. „Egy nehéz nap éjszakája”. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba. szipogott –.) Teljes meglepetésemre azt mondta. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. Nem lett semmi. Abból kellett kiindulni most már. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). nagyon. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. hogy ez neki megalázó. Azt mondta. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. aki az útjába került. ha a férfiak a lelkét is akarnák. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. – Hát. ha Csajkovszkijt mondok. mert õ is szereti a szexet. mert egy óra múlva. hogy szerintem inkább azzal van a baj.mindenkit meghajtott. Szerintem. mégis jobb lenne.

Ott van például ez az álmom. Ez egy szabály. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. Amikor a szexfilmeket nézegetem. de õk sem merték kipróbálni. Még jó. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. egyik sem hûséges. akkor úgy teszek. meg akkora szerszámmal – . de abba már két éve szerelmes voltam. Meg nem fekszem le az elsõ randevún. – Mert vannak mégis elvárások. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. mintha kikérném magamnak. Az egyik: ez esetben mit keresel itt. a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. csak felesége meg gyerekei vannak neki. mindig az jut eszembe. hogy 101 . (Két közbevetésem is lett volna. Most erre én mondjam a fiúmnak. Hangosan inkább csak annyit mondtam. de akkor meg mit szólnak. mint mondjuk te (az Ajándék).Freud nevû tudós már régen megállapította. Az a legnagyobb baj. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani. hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. mégsem mertem még kipróbálni. amikor ittam egy kicsit. és nem vág pofán. Mert sok pasi van. pedig közben meg marha jól esik.) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. ha ügyeltem volna a részletekre. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. Például. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. akivel szívesen ágyba bújnék. Elsõsorban is a fiúm mit szól. csak egyszer. a nagyobbik lányuk most diplomázik. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom. ha csak üvöltözik velem. hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. minimum a másodikat meg kell várni. És akkor megpróbálta körülírni.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

hogy különben miben járkálnak. Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap. hogy nudista. hogy is mondják: naturisták. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. mit keresnének ezek a. Lehet. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. de ne vágjunk a dolgok elébe. formás fenekekkel. férfiak – meztelenre vetkõzött. Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. már elnézést. hanem a természetesség iránti igény. meg a kis 107 . Ebben leírták. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. Láttam a dadogóst. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. hogy a plafont nézegeti mélabúsan. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át.Ez biztosan nem komplett gondoltam. az azt jelenti.) Tehát. mert a naturista. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. hatalmas mellekkel. de annak meg alig értettem a szavát. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. Ez nekem már eleve gyanús volt. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. annyira dadogott szegény. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. azaz meztelenkedõ. de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével. édes mindegy volt tehát. ettõl beijedek.

mert valamiért nagyon fontos volt neki. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. mert ha mégis. mint ugye a masszõr. mint hogy ivarérett. szemérmesen nem is hoztam szóba. (A rosszabbik esetet. Hát. jelesül ha ágaskodik. teljesen pucéran. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás.füzetecskéjét gyûrögeti. – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. Az volt a kérdés. hogy ennek nem a szex a lényege. hogy egy olyan magas hivatalban. azonosulok-e az õ nézeteikkel. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének. mondtam erre. nem tudom ki hogy van vele. mint amilyen a masszõré. olykor lendületes mozdulatokat is tesz. nem várhatja el tõlem senki. hogy mármost akkor én. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve. mint a szélfútta zászló. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. – De nem azért ugye. éreztem. Senki ne akarja velem elhitetni. de gatya az kell. akkor nekem orvoshoz kell 108 . hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén. Hát persze. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. Mindenki beláthatja.

Volt. Az ugyanis gyakran elõfordult. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. fiúik tehetik. de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. rendes emberek voltak. mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. legurítsanak valami kis szeszt. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. hát még ha olyanok jönnek sorban. ahol egyébként csak a férjeik. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. Csak azt nem értettem már akkor sem. hogy lépcsõzni kell. hiába no. menthetetlenül naiv lélek vagyok. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . Na. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. ha jó nõt kell leápolnia. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. azok a fránya hormonok csak dolgoztak. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. Az még csak hagyján. Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. hogy miért kell a mellébeszélés. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. milyen bizsergetõ érzés. hogy az izmaikat fellazítsam. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott.fordulnom. a naturisták intelligens. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. nem egy kifejezetten provokált. akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. Hiába tettem úgy. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni. Egy biztos. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –.

aki belekotorászik a kéziratba.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. hogy alkalmas erre. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. (Azt mondja a lektor. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót.) Telt-múlt az idõ. tudják az. csak Szépné pirult el egy kicsit. De hát õszinteséget ígértem. hogy kacér pillantást vessen rám. csakhogy nem egészségügyileg. gondoltam annyi pénzért. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. Tényleg annyira hülye voltam. (Csak én hoztam össze õket ilyenformán. valószínûleg nem voltak házasok. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. kissé lihegve – és megkérdezte. hogy elkezdtem aggódni. Az asszony azért nem mulasztotta el. mint amikor valaki összeesik. olyan volt. Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül. csak azt írom. nyugodtan nézzenek hülyének. mint amennyit õk fizetnek. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. legyek egy kicsit visszafogottabb. Azért visszafogottabb leszek. felmentem. hanem a gyönyörtõl. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni. a Szépék. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. pedig az alábbi történet nem biztos. ami volt. ez kitûnik az alábbiakból is.vonult a pár. a Mali. hogy már tisztára dicsekszem. ráadásul felfigyeltem egy hangra. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. Szépné egyáltalán nem volt rosszul. de valóban lerogyott a padra. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 . asszonyom?”).

mert különben állati jól tartotta magát a Mali. de hát ez ízlés dolga. a szappan meg éppen leesett. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata.zott. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi. mondjuk például én a fia lehetnék. hogy az anyám lehetne. Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz. a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. – Például magát – kuncogott a Mali. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. Addig-addig sóhajtozott („Á. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). de a portás elzavart. szerepelt is ilyen helyeken.) 111 . hogy – szerinte – megöregedett. Szerintem a város legjobb nõje volt. Megpróbáltam terepszínt felvenni. – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. hogy jól megudvaroljam. de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. Eddig ez nem sztori. Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni. Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni.”). hogyan magyarázom meg a kalauznak. – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel. az udvarlás be is fejezõdött. mert direkt izgató. miért nincs jegyem. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem. vagy ha úgy tetszik. muszáj volt lehajolnia érte. a Kis Mali. miért zavarja a korkülönbség. mint a szexújságok sztárjai. csakhogy volt a Malinak egy lánya. (Az árlapot meg sem mertem nézni. aki viszont tényleg úgy nézett ki. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. hogy nagyon jó ez a korkülönbség.

merthogy érezte rajtam a zavart. Elmondtam a Kis Malinak. legalábbis köztük van. de én egy kis senki vagyok hozzá képest. hogy dehogynem. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. mármint a Nagy Malinak. nem haragudott ugyan. – Elmesélteee…? – El. de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. mert különben labdába sem rúghattam volna. nagyon is tetszik. Így történhetett meg az a skandalum. vannak olyan helyzetek. hogy az úgy nem jó. Az meg már csak természetes. de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. Én meg a Kis Malit választottam. Itt már nem lehetett mellébeszélni. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. ha õt 112 . Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. Gondoltam ez hatni fog. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. már régen. Azt mondta. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. – És… – Én is ki akarom próbálni. mire az anyja közölte. néha még most is feljárok hozzá. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. A döntés neki csak akkor felelt volna meg. – Azt is be kell vallanom. hogy szeret veled lenni.

Minden együtt volt a lenyûgözéshez. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. ha mindegyikkel egyszerre. de csak néhány hétig. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. évekig azt hazudtuk egymásnak. mint a Tarzan. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között. Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. Nagyon nagy tanárnak számított az. Akkor inkább legyünk hárman. mégpedig olyat. (Kivéve a Kis Malit. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 . aki gyõz. De ez ügyben is hibáztam. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. mert utána elköltöztek.választom. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. úgy mégis jobb. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. Volt is egy ilyen kis lelki társaság. amelyiken biztos esélyes voltam. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében). meghívtam hát a lányokat a viadalra. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. És akkor hárman voltunk. Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. mert kövér voltam. A részleteket is pontosan kiszámítottam. gondoltam az a legtisztább.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. Eljött a lehetõség is. hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat.

Az összpontosítás abból állt. most mégis félre kell vonulnom. (Már elképzeltem. ráadásul a Hattyúnak megígértem. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. gondoltam magamban. 114 . A paprika úgy csípett. hogy „most akkor mi legyen?”. a buszok csak elkeseredésükben jártak. de neki a pillangó tetszik igazán. Teljesen megrogytam. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. egyszerûen hazamentek. a négy lelki társból kettõ eltûnt. Egy esélyem maradt. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. hogy nem a gyõzelem a fontos. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. úgymond koncentrálni. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. a többi meg irigykedve nézi. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. hogy alig láttam. ekkor bejelentettem a lányoknak. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. Hõgutás vasárnap délután volt. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. Akkor nagyon át tudtam érezni. meg sem bírtam mozdítani. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel.) Mire visszaértem a tribünre. hogy ki az a srác. Van igazság. hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. A többirõl ne is beszéljünk. Kettõ: kifordult az egyik vállam. A Hattyú meg azt mondta. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. A maradék egyike megkérdezte. hogy bár én hívtam meg õket. mégiscsak megérte a sok kínlódás. mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz. a lányok le lesznek nyûgözve. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. a Hattyú.

Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. hogy közben az ember nem eszik. talán csak annyit. 115 . Így teltek az én napjaim is. ha esetleg nem nyernék semmit. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. hogy teljesen ne haljon éhen. a már említett féléves koplaláson kívül is. a Rozi. és bár ez a kutyát sem érdekelte. hogy közben minden tagom fájt. amit különben úgy mondanak magyarul.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. Bekentem továbbá magam barnító krémmel. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. hogy minden kis izomrost külön látszódjék. hogy a nõzés a lényege. azzal sokkal többre mennék. a hatás csodálatos volt. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. belsõ egyensúly is van a világon. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. minthogy az egész estét én szerveztem. micsoda izmaim is vannak nekem. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen. Azért megérte. vetette ellen egy vézna kis csaj. mert tényleg jól néztem ki. Tudtam. hogy legyen közönségdíj. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. de mindenki tudja. hogy versenyen is megmutassam a világnak. csak még azt felejtettem ki. Kitaláltam. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. hogy „testépítés”. hogy ha már mindenáron nõzni akarok. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét. Beépített szurkolóim is voltak. Marha nehéz egy sport. hogy többé nem hibázhatok.

vagy valami ilyesmi. hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. Én lepõdtem meg a legjobban. hogy pornósztárt csinál belõle. Hát éppen errõl van szó. szegény Cuki csõdöt mondott. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok. és megírta még azt is. hogyan képzelem ezt az egészet. Azzal próbált leszerelni. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le. ma is azt állítom. Erre aztán felhívott és megkérdezte. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. de csak körvonalakban.A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. valami menedzser el is határozta. Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. Elmondtam. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. csaptam azonnal a lehetõségre. hogy drukkolok neki. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. Maradtam tehát örök rajongó. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét.) A hálátlan közönség is leszavazott. hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. a jegyek árát tehát elbuktam. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. egy manökennek sosem 116 . azonnal szerelmes levelet írtam neki. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. Újra tollat ragadtam. mégis. de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. hogy mennyire örül. hogy szabadon választott gyakorlat. a súlylökõk mégsem manökenek.

hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. mint az egész élmezõny együttvéve. függetlenül attól. annyira gebék. Nem értettem az összefüggést.) Bosszúsan figyelem. A szõke csillag egyébiránt többet keres. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. hogy néha gyömöszölünk. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. Hát onnantól tudtam. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. ezt tudnom kell. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. ha tényleg komolyan gondolom. Kurnyikova fenekének. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm. Komolyan gondoltam. Már-már azon tanakodnék. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. hogy éppen hányadik a ranglistán. A súlylökés egész embert kíván. hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt. mert azt mondta. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. A sportot amúgy szereti az egész világ. A nõk is szeretik a sportot. csak tényszerûen. 117 . hanem a feleségem. állandóan kiugrálnak a manusok. Erre õ kioktatott. hogy inkább sajnálom õket. hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni. ám akkor eszembe jut. mert attól. mint akármilyen röptéjének.írnék. nem lekezelõen. Talán meghatódott vagy valami.

aki mondjuk tetszik neki. amikor beszél egy fiúval.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. hogy õ nem jól néz ki. Hosszú. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. folyton csak arra tud gondolni. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. síkraszálltam amellett. mert egyszer csak. Aztán meg. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. Mondtam neki. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. hogy ez nem tipikus lelki probléma. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. nem? – vetettem ellen. tõle szokatlan határozottsággal. felcsattant: 118 . Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. mert különben jól tanult. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. hanem még egy nõhöz mérten is. Két órán át soroltuk pro és kontra. de különben jól is nézett ki. de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. nagy a feneke meg ilyesmi. nem úgy átlagosan számítva. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. sokáig megtartva azt az alapelvet. hogy neki igenis jó mellei vannak. hogy neki lógnak a mellei. hogy nagyon nagy lelke volt neki. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. hogy mi csak barátok vagyunk. ritkaság számba ment. elfogytak az érvei. Említettem már. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. És akkor elmesélte a Hattyú. mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. – De hát udvarolnak neked. Végül úgy látszik. de nem adott nekem igazat.

Ez az igazi barátság. ha levetkõzik és megmutatja. hogy ezen én már nem vitatkozom. Én meg tényleg csak néztem. Talán fél év telt el az eset után. de nem biztos. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta. hogy most akkor én vizsgáljam meg. – Hát az alakomat. gondoltam. amikor már a bugyi sem volt rajta. mint a Hattyú. oda az igaz. 119 . Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. (Még a végén azt hiszi. Ott ültem tehát egy nagy. ha megint leellenõrizném az alakját. látod? – fordult felém. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. ahogy a Hattyú vetkõzik. csak elfogulatlan értékítéletet. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. legalább annyira el voltam keseredve. hogy most talán mégis szerelmes. mert tényleg nem tudtam mire gondol. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni.– Jó. mennyire rossz alakja is van õneki. – Na. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. amikor a Hattyú jött. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. hátha már fogyott egy kicsit. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. mert úgy érzi még mindig kövér. mi lenne. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. hogy „nézd csak meg”. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. mondtam is neki. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. barátilag. Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket.

egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. hogy vetkõzzön le.) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. amikor azt javasoltam neki. velem sem.) Ekkor azonban sírva fakadt. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. akkor sikerül. Nem jól sült el ez a dolog. Akkor aztán észbe kapott. javult-e az alakja. Különben meg. hogy sok nõ van így. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni.Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. én már a buszon elhatároztam. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát. mert utána a Hattyú elmondta. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. hogy neked is jó legyen. Ezzel vigasz- 120 . legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye. de nem ellenkezett. azzal csinálta a képeket saját magáról. A férfiak tehetnek róla. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú. hogy ellenõrizni tudja. magyarázta tárgyilagosan. hogy mi mitõl jó az õ alakján. akik soha nem foglalkoztak vele. de igazi dugást még nem élvezett. mert biztosan a férfiak is érzik rajta. hogy nem jó neki. bármennyire szeretné is. de már vetkõzött is. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. de nem õk a hibásak. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. mert amúgy kívánja a szexet. Mondtam akkor a Hattyúnak. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult. pedig amikor magához nyúl. Biztos benne van a hiba. Így kesergett.

az nem csak a pedantériára utalt. ott derült ki ugyanis. mint egy férfira. soha nem úgy nézett rám. mert mondta is annak idején: jól lett volna. Mondtam azért neki. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve. mert sok lelki problémától megkímélte volna. de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem. hogy engem tényleg barátnak tekint. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. mint mondtam. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. adott volt.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. Tudom.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. hogy egyszer kipróbáljuk. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. de arról itt sajnos nem számolhatok be. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni. de csak nevetett. miszerint majd én megpróbálom többször. amitõl meg is jött az önbizalma. de mindjárt lehetett tudni. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. hiszen az alap. hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. (Ez magyarán annyit jelent. Erre föl közölte. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. Annyit megígért. hogy azt én is meg tudnám csinálni. Ha igen. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. mindig arra gondolok.

Sok más is járt persze a fejemben. mûbõrrel díszített. romantikusabb lelkek esetében napló. és az járt a fejemben. továbbá titkos kis levélkék. A könyvespolc félárbocon. hátha hozományvadásszal állnak szemben. 122 . legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. valamint Agatha Christie összes. rajta kulcstartók. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. Alul melltartók. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. Sokáig nem tudtam eldönteni. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. egyúttal a döngetésre. (A lakás többi részét nem említem.bajlódni. Carmina Burana. további nehézségekkel kellett számolni. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. „filléres emlékeim”. Ha slusszkulcs is akadt köztük. mindjárt az elõszobában. A fiókban tengernyi bizsu. mert azt bizonyította. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. román ruhafogas.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. Négy évszak. ez esetben gyanakvóbb volt a család. hol található. külföldi divatlapok és zenei magazinok. Fonott kosárban további újságok. hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. kis polccal. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. bármi legyen is az ürügy. Balra. balra a bugyik. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. a fiókjában mindenféle kacatok. Koncz Zsuzsa. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija. Ez utóbbi jó jelnek számított. csak példákat említek: Bolero. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. Elfújta a szél. de aztán megvilágosodtam.

Már azt hittem. hogy hosszú lelkizés következik. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. várjak egy kicsit. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel. amikor tudtad. hogy a melleit megfoghassam. több semmi. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. állapítottam meg éles elmével rögtön. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. Azóta tudom. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. az két dolgot jelenthetett. Nem bírtam megállni. (Abban reménykedtem.ha nincsenek nagyon kiéhezve. az összetartó családra utalt. a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. Túl fiatal a lány. úgymint: 1. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . de mindig csak azt engedte. megint meggondolta magát. esetleg lehet nála is próbálkozni. hogy ez nem egy különleges válasz. de ahogy elnézem a nõk öltözködését. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. tudta. lehetett tudni. És még ezer ilyen dolog. Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. mégis várakoztatott hetekig. Az nem létezik. hogy rá ne kérdezzek – Te. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. feltéve . Tehát készült. fel kellett készülni rá. Lola – így.A Lolához járkáltam fel sokáig. hogy mi jön. ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig. semmi sem változott.

Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot. amelyik elütött a többitõl. egyet maga kezdett lapozgatni. amiket az újságokban láttunk. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. És még mondott valamit Svédországon kívül is. – De még mennyire – kuncogott a Textil. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. meztelenül járkál a lakásban az egész család. de azért ne gondoljak megrontásra. a Textilé volt. mert akárhogyan is számolgattam.Egyetlen leányszobára emlékszem. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást. Azt mondta azért. a Textil mesélte. Egyet a kezembe adott. hogy amikor nem vagyok ott. A szülei teljesen felvilágosultak voltak. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. Kiderült. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is. – És az neked jó? – kérdeztem ámulva. Úgy is lett. hogy ha elfordítom a végét. csak megkönnyebbülést éreztem. Dehogy gondoltam. mint a lánya. mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 . hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. (’70-es évek vége) Meg is mutatta. nekem a csontosabb falat jutott. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. elkezd rezegni. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. Mindegy. én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat. mert a mama legalább olyan jó nõ volt. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról.

De a mosolyuk. igaz – és ez némi vigasz –. hogy tudtam. õ adta a kezembe A kis herceget. arról nem is beszélve. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. Nem tudom már. hanem azért. hogy miért megyek fel hozzá. A barátomba. mint õk. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. szinte állandóan. pedig semmi esélyem nem volt. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. mint a frissen sült cipóé. A Morcos értelmes srác volt. Mert csak ott motoszkált a fejemben. a kezek kecses mozdulata. Lídiától nem tudtam szabadulni. még akkor is. úgysem lehetek olyan fekete. de ez most nem ide tartozik. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. mint amekkora a Textil anyukájának van. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. Lefegyverzõ volt az õszintesége. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. a szemük csillogása. sokat beszélgettünk. tõle hallottam elõször Gevaráról. olyan volt.lógiai fejlõdése. lehet. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. a Morcosba volt szerelmes. hogy a „húsuk az egyforma”. akármennyit napozok is. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember. neki mûanyagból. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. de amikor 125 . aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. (Meg aztán anyák is õk. meleg és kívánatos. mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. Azért mégis nagy élmény volt.

eleinte izgatott. Azt gondoltam ugyanis. mert a 126 . A vágytól. Hajnalban szerelmes levelet írtam. az el sem hitt boldogságtól. egyenrangú partnerek lettünk. azt mondta „az összefonódás szép”. de Lídia végül az enyém lett. mert azt jelenti. neki is fontos a testiség. és én elmentem sétálni Lídiával. csak szóban: félreértettem azon az estén.esténként elment tõlem. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. ha csak áttételesen is. De akkor már érezte. A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. de nekem mondja. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. Nem akartam semmit a Mosolytól. A buli olyan volt. hogy õ is kívánja. amelyek Lídia meghódítása közben értek. Minden percben vele akartam lenni. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. tudtam. a szeretkezés. aztán érdektelen tanárok. mint a Morcos. Azt akartam. hogy megismerhessem õt. sírva ment el a bálból. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. álmodoztam és könyörögtem. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. eleinte szigorú. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. aztán vágyakkal teli diákok. ha itt azt mondom. hogy ez nekem jó. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes. hogy Lídiához megy. Végig a Mosollyal táncoltam. mint akármelyik iskolai bál. Lídia mesélt róla. õ azokat csak úgy általában érzi. hogy szeret. Egyre többet sétáltunk. Lídia nem válaszolt. hogy megvigasztaljam. Aztán szakítottak.) Hallgattam Lídiát. nem tudom hogyan történhetett. a reménységtõl. de pontosabb. hogy ezeket. és egyszer szóba került a szex. hogy mirõl is van szó. Reszkettem. Minden szavára pontosan emlékszem. Másfél éven át kínlódtam. egyre felhevültebben. a barátnõje pedig azt mondta. ahogyan a barátnõje mondta. és ettõl nagyon szenvedtem.

Azt hittem Lídia már örökre az enyém. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. amit már birtokolsz. csak az a kérdés. mint az. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors. Ami már megvan. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát. és egyre komiszabbul bántam vele. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben. Elhatároztam. akár a vérem”. csak hétvégeken utaztam hozzá. el sem tudom képzelni. az én menyasszonyom. nem mintha bármi bajom lett volna. „Héjanász az avaron”. a lélek is elfárad. Visszagondolva azokra az idõkre. ki milyen elszántan kergeti õket. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. – Nem tudom kedveském. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . (Nekem az tetszik a legjobban. amire csak vágyódsz. de én voltam az erõsebb. az volt. Az idõ azonban mindent kikezd. és akkor õ azt mondta: „Ja igen. Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. Napokig nem szóltam hozzá például. ennyire szerettem Lídiát. hogy kihez megyek. Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. az sohasem olyan fontos. hogy Lídia más városba költözött. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak. ezek helyett a botladozó sorok helyett. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. de most nincs kedvem utánanézni. hogy nem megyek Lídiához. csak idõ kérdése. hogy „úgy élsz bennem. de fizetni kell. hogy nem.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. válasszák ki maguknak azt. csak kínozni akartam. nálamnál avatottabb szerzõk. egy barátomnál szálltam meg. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit.) Szóval.

Rettenetes hónapok következtek. amelyiket nem lehet kiirtani. Ha valaki azt mondja nektek. – Azt akartam tudni. hogy még sírni sem tudtam. – És? – Nem. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. nem érzek semmit. csak az maradt meg bennem. mert van! 128 . és a szó. mint a szívem. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. Lídia sokáig úgy bujkált bennem. hogy Lídia visszajön. csak vicc volt. amíg nem látom õt. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –. Lídia pillantása. de tényleg így volt. hogy alig éltem túl. hogy a társaim nyugtatgattak. vagy nélküle. mint valami vírus. mit éreztem. de minden pillanatban azt vártam. nehéz volt minden. Vissza is jött. éppen a medence partján ültem. akit vártál. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. – Miért jöttél?– kérdeztem. valamit el kell mondanom. nem szabad úgy bánni vele. Elhatároztam. Nem érdekel. és én csak arra emlékszem. Lídia nem miattam jött az uszodába. ne higgyétek el neki. de az az igazság. Testileg-lelkileg. egyszerûen megbénultam. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. mintha csak üveggyöngy lenne. Tényleg fogták egymás kezét. én meg kimentem a WC-re sírni. Évek teltek el. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. ordítottam. hogy „egy világ omlott össze bennem”. pedig rettegtem a választól. A felhõk leültek a házak közé. Ilyenkor szokott következni.esõ. a táska a hátamon. itt van a lány. a másikkal. Egy biztos. hogyan öltöztem fel. beszélni akarok vele. de azért mégis. azt magyarázták. az a fajta. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt. Már nem emlékszem. nincs igazi szerelem. Az edzõ azt mondta. hogy addig nem mozdulok.

több forrásból megerõsített információk. mérges lettem. hogy ettõl begõzölnek a csajok. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak. csak az energiámat sajnáltam. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. hogy ellenállhatatlan legyek.) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. hogy tényleg komoly az ügy. olyan násztáncszerûség. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen. most mégis úgy mesélem el. Nehezen hittem. Elõadómûvész lettem. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat. de alig tudtam megállni röhögés nélkül. Ez különben nem lett volna baj. hogy a dákót sejteni lehessen. gondoltam. de a srácok azt mondták. ezzel nem ugrunk messzire. mert annyira jó pasi vagyok. csak éppen annyira. (Elsõ kézbõl származó. és õ meg jött az edzõterembe. Úgy kellett táncolni. és nehéz volt eldönteni.) „Amikor azt mondta a pacák. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl. elmehetek táncosnak. engem nem zavarnak. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. annál is inkább. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. Ezt mondta.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. Két felesnyi idõ kellett. hogy akkor most ki a hülye. de nem teljesen. mire meggyõzött arról. ez nem az én történetem. mintha velem történt volna meg. de akkor már azt hittem. 129 . Én mindig csak álmodoztam róla. Bosszúból. Esténként kétszer riszálod magad. hogy itt a szerzõdés. meleg. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. mert üzleti tárgyalásra hívott. Na. mert ez nem jött össze.

és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. hanem csupa csinos lány és asszony. hogy vajon azok a nõk. csitrik és középkorúak vegyesen. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé. az volt a gond. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam. hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. amikor – legnagyobb 130 . a srácok már az öltözõben mondták. De nem ám ilyen lepattant. azt kefélhetem meg közülük. A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. szakadt spinékre kell gondolni. azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult. Visítoztak a nõk. végigfutott a hátamon a hideg. de kíváncsi vagyok. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. Minden jóba hamar beleszokik az ember. hogy nem bírtuk szuflával. akit csak úgy a színpadon döntöttem le. Bizonyos értelemben igazam is volt. kint várnak a csajok. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. már hallottam a sikítozást. Már a színpadon azon gondolkoztam. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. amit a dugásért adtak. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. Egy érdekes esetet azért elmesélek. hogy menjek nyugodtan. gondoltam. Egyszer még az is megfordult a fejemben. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. amelyiket csak akarom. aki nemet mondott volna! Sõt. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. azt hitték. tenyészbikák vagyunk. Volt. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. Senki sem akadt. legyen az õ gondjuk.

olyan. de õ már nem kért semmi különlegeset. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. Õ is megkapta a magáét. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. mert még szükség lesz egy patronra. fenségesen bevonult a mosdóba. végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára.meglepetésemre – arra kért. Ezt már nem akartam elhinni. de ha már egyszer megvan a jegy. hogy õ vette. vele mûsoron kívül is találkozgatott. És tényleg ott várt. hogy remegtek az ablakok. de még egy méregdrága órát is. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember. hiába mutogatta a Vandál az óráját. úgy sikoltozott. Mesélte is nagyképûen a Vandál. Kiderült. mert a nagynénje mondta. („Öt perc után nedves lett a bugyim. meg nem is nagyon érdekli. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. fél óra után bármi áron férfit akartam.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. a Hercegnõ helyére. Így jöttek el a mûsorra. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. Jót mulattak. Megkérdeztem hát a Királynõt. valóságos nagyasszony. 131 . ne vesszen kárba. Negyven körüli. kár. gondoltam. ha lehet ne szálljak el. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt. ruhákat. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. de a Királynõt is elkapta az õrület. de még éppen idejében szólt. hogy túl öreg õ már ehhez. Jól van. ezen ne múljon. mesélte késõbb a Hercegnõ. igaz-e. hogy nem találkoztam vele elõbb. a Királynõ. Kiderült.

amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. még izgatóbb a parádé. Úgy éreztem. azt mindenesetre máig sajnálom. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna.” Nem tudom igaza volt-e. Amikor ugyanis meghallottam. Élõben még jobb. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. jól meghatározott célra. hogy gondolom. hogy meg sem próbáltam. férfiakat illet. és valaki bemondja „Hölgyeim. hogy butaság lenne. de õ maga magyarázta el. aki azt mondja. Tudod mit mondott? „A színpadon.” Ami most már bennünket. egy megvalósult álom az egész. nem csodálkozol a folytatáson. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. hogy a lelkemet. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni. következnek a fiúk!” 132 . azonnal elmentem. Ismersz annyira. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. Hátha együtt élni is olyan jó velük. csak a testem kell. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. az is egyetlen. hogy nem próbálná ki velük szívesen. és hazudik. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. meg a nagy eszemet semmibe veszik. Nem is tagadom. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott. hogy valamelyikkel megdugassam magam. azzal a nem is titkolt szándékkal. mint szeretkezni. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól.

srácok! (Haverok. történetek) .Utánam.

Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. Hogy egy emelet birtokolja. Ám az mégiscsak meghökkentõ. Megszûnt a nõk utáni rohangálás. Nahát. hogy szekrényben élt. Mondta is nekünk Bíró Imre. Felhúztuk Icát a negyedikre. . Örvendezett a munkásszállás. És az is hagyján. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . Mikor lebuktunk. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. megdicsérték Icát. Bátor nõ. hogy kibírta. Mert egy hét múlva a rendészek. mert a negyedikre. Végre szereztünk egy állandó nõt. a Feri meg a Bíró Imre. Gyáva nõ nem is merészkedne fel. És igaza volt az Imrének. Én.„Néhány lepedõt összekötve. A munkásszállás legtetejére. Az még csak hagyján. Leeresztettünk a földszintre. És egy szekrényben rejtegettük õt.

aki vénlány volt. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély.) – Tudja. Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. és nagyon mérges volt. és hálát adtam a sorsnak. és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is. mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. (Eszembe jutott. pedig tervbe volt véve. Nagyon 135 . Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). a vajszínû farmeromat. hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. az aranyozott karláncomat.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. Egy kicsit megremegett a Konty szája széle. A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. akkora konttyal a fején. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. a francia ingemet. Arra tanítottak ugyanis. mint egy szalmakazal. legalábbis ellenállási szempontból. különben már régen kipenderített volna. amikor mondtam neki. hogy segélyért jöttem. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni.

a Gyulát eltartották a nõk. (Azt most nem tudnám megmondani. uszkve három napon keresztül. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl. vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. Azon morfondíroztunk. hogy igyunk egy kávét. megvolt annak a helye. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula. mert hosszú volt. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. azt mindig elfelejtette. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. mint a vonatfütty. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. hanem azért.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba.nagy ember volt ez a Titkár. amikor megjelentem a pénzért. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. de ez engem egy kis mélabúval töltött el. meg magát a Kontyot. soha egy percet sem dolgozott. leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. Azt persze senki sem állíthatta. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé. Hanem a Gyulának eszébe jutott. De most tényleg megesküdött. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. akinek sokat romlott az idegállapota. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. mert úgy nézett ki. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. 136 . A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. hogy csak egy fekete. Azért tartották el. ami neki meg ingyen volt. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. hogy rossz helyre került a támogatás. mint valamelyik francia színész. de hogy melyik. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. ezzel szemben kihívóan jól élt. hogy mást ne mondjak. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. Mindenki jól járt. Számos más. mégis dilemmában.

jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. tisztáznunk kell egy alapeszmét. Megmondtam a fõnöknek. mert azt hitte. Mielõtt tovább haladnánk. megsértõdött. vizes kávét kér!” Na most. akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. Nem tudom. mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém. de inkább a magas kapcsolataim okán. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. lelki kényszert. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. mint egy gátfutónak. amelyet a Gyula 137 . hogy én is Nagy vagyok. hogy mit akarok. amint csilingelõ. tisztán hallottuk. meg ezt a büdös lebujt is. viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek. mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék.Pincérként gyakran elõfordult. napnál is világosabban kiderült ugyanis. szórakozom vele. mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt. mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. Mármost a Gát nem értette. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. akkor szoktam rá. Csak súlyosbította a helyzetet. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. amíg a fõnök is elõkerült. közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom. ugyanakkor jól felvizezve. hogy hidegen iszom.

mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. csúnya elõítélet ez a feltevés. tisztára úgy nézett ki. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. mint a Mick Jagger. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. amikor olyan lassan döcögnek. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra. de inkább a Marsra 138 . Mert tudtam én. Bean halálos betegen. A második kanyarnál már láttam. Ami ezután következett. mint a Mr. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. mint a légyölõ galóca. Olyan dühösek voltunk. hogy mindjárt be is mentünk a restibe. Itt kellett volna nemet mondanom. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk. azt nem tudom pontosan leírni. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. hogy stoppoljunk. megtiszteltetésnek vették. Az idegek csodálatos harca volt ez.”) Úgy is lett. eleve nyert ügye volt a Gyulának. de két félrészeg férfit már nem annyira. Összevissza magyarázott. hol meg az égieket hívta tanúnak. Eleinte úgy tûnt. ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. de erõs volt a lelkünk. Három kilométer nem olyan sok. A Gyula akkora mûsort csinált. némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. nyugtatgattam magam. csak nem úgy. ahol nem volt por –. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. hogy a pasi részegebb. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen.vallott magáénak tántoríthatatlanul. akkor például kitalálta. ráadásul olyan mérges volt. Ha nõ volt a kalauz. de a barátság az szent.

És akkor még a Piktornak állt feljebb. hogy inkább ne gondolkozzon. mint aki a halálos ítéletet mondja ki. Ez volt a Piktor legnagyobb baja.repültem volna. – De – bólintottam. amikor a halált is vállaltuk volna. Ekkor lettünk megint örök barátok. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. hogy az igazi dráma még csak most következik. hogy van neki egy barátja. gondoltam. amikor már 139 . – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt. mint egy valódi gróf. azt mondtam neki. hogy boldog ember. semmint azzal az izével Kócról Pócra. de nem is merte befejezni. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. ez legalább nem olyan veszélyes. mint a csatába vonuló római katonák. De a Gyula csak nem hagyta magát. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. bár éppen akkora ökörség. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket. olyan férfiasan. de fõleg Mr. mint az autóstop. aki igazi gróf. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs. és tényleg eszébe is jutott valami. Okulva a stoppolásból. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. még cigit is egy csövestõl kért. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. Jól van. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. láttam ám. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. mert az állam elvette tõle a címet. hogy a Gyula megint gondolkozik. csak azért. sem a kalauzzal. mert tudtam. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. Mondtam is neki. azért annyira nem rossz a helyzet. mert sem a Gáttal. illetõleg már nem az.

mint a kanalas gém. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. A Gyula megállt. ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. nekem azonban igen. tettem még hozzá. A Gyula nem tudta a pontos tájolást. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. És akkor láttunk egy kastélyt. de mégse. Mekkora duma. de ennek nincs jelentõsége. annyi különbséggel. úgy lépegetett a forró bazalt köveken. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. hogy komoly segélyre számítottunk. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. Mint a látomás. úgyhogy a síneken kellett mennünk. hogy van közös témánk. Neki nem volt. hogy honnan zavarják el az embert. Ez külön jó volt. úgy jelent meg a Gróf. 140 . hogy egyetért –.nincs mit veszítenie. hogy az a ház nem lehet egy emberé. hogy az nem szidja ordítva a barátait. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). Vagy a meleg. hogy a kastély onnan látszik. vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. mert csak arra emlékezett. hanem Olaszországba utaztak. Bementünk azért. Pártüdülõ vagy ilyesmi. de mégis. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra. mint a hadvezérek és közölte: ez az. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. kicsi volt. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. hogy nem is létezik. körülnézett. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. Biciklizni szoktunk arra. gondoltam. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. pedig a Piktor is. A Gróf nem rezzent meg. mert egy lélektani ponton túl mindegy. – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. mert örültem. tárgyilagosan közölte.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

megromlott a házassága. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije.) Egyáltalán. de mégis. mint a tenger. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. Felvetések elõtte. A férfiaknak sürgõsebb. hogy semeddig. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet. de azt mondja. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet. mint a jégcsap. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. Nem. Lehet. minek néz ez engem? Miért nem hív. A hétvége pont jó lenne. de mi van. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. kozmetikushoz? Nõs. hogy a barátnõjével jobban járnék. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak. a nõknek fontosabb.1. Valami nem stimmel nála. de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija. annyit nem ér meg. Nõ: Jól esik. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. nem mehet el kefélés nélkül. de olyan hideg. hogy leszólít. de Fradi-meccs van. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra.) Ha túl sokat rendel. hátha megálmodom.

lehet.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye. legfeljebb holnap. Megbeszélem a lányokkal. de másodszorra talán többet kihozok belõle. vagy megvárjam. csak ne beszélne annyit. legközelebb bevezetem a jóba. de nehogy már azt higgye. Mi van. Várjunk csak. fogy az energia. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt. Hívjam fel. ha telekürtöli az egész várost. letömítem hátulról is. mint egy szexdémon. bár õt a Joci is megdugta.Lehet.) Egy vacsorát megért. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk. (Szerintem el sem hiszik. össze kell melegedni. Férfi: Ez is megvolt. A pasi frizurája elég ciki. hogy ismeri is a feleségemet. de hát. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne. Hiába. mert a kufircolás is csak jól esett. de majd én rendbe szedem. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. mint egyedül. hogy már az is vagyok? Jó lenne. annyira zavaros ez az egész. Nõ: Nem volt egy nagy szám. Lehet. mégiscsak jobb. ha elsõre nem jön be. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. de elég félszeg az ágyban.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. hová jár szolizni. hogy ismeri a feleségemet. hogy annyira odavagyok érte. Jó lenne szerelmesnek lenni. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom. Ki hinné róla. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. az sokkal belevalóbbnak látszik.) Felvetések utána. Fáj a fejem.) Mindegy. Lehet. mint egy nyomozó! Ha összejön. (Barátnõmet. nem kínlódok tovább. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. diplomás! És az a rengeteg kérdés. hátha benne 148 . ha hívna. tudom is. (Nem hívom. tisztára. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. úgy néz ki.

pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. Tiszta lebukás. azt mondta „jó vagy bébi”. hogy szeret-e. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba.lenne. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. hogy fogytam. ennél azért többet vártam. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. meg aztán az a darab is… 149 . Amikor megkérdeztem. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. hogy nem tudok pecázni – felhívom. azért ezt kikérem magamnak. a férfiak nem. Mikor kérdeztem. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. észre se vette. Remélem. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái. esküszöm kirúgom. de a menetek után rögtön rágyújt. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. hol voltam? 2. lehet. A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –. hogy melyik blúzt vegyem fel. „nekem tökmindegy. azt mondta. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. hogy tetszik neki. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. Apropó. mit mondok az asszonynak. már fogyott is valamit. A nõk szeretik az udvarlást. tisztára megkeveredik tõlük az ember. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. nem tudja.

hogy állandóan csak a sport meg a politika. Csak ne kéne állandóan beszélni. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. mint egy múzsa. Nem járkál el a haverjaival. majd én gatyába rázom. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. olyan kövér. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. legutóbb már olyan volt. már áll neki. Ez így nem megy sokáig. mint egy vadmacska. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni. El sem tudom képzelni. 3. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. hogy szereti a gyerekeket. a férfiak nem. pedig teljesen egyformák. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket.Kezd felmelegedni a kicsike. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet. Legközelebb megbeszélem vele. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. amikor a szerelemrõl beszél. Elég jó állása van. Ez a végsõ ajánlatom. mert az nem megy. hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. mûvészettörténész?) A legrosszabb. de komolyzene is van a 150 . hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. Milyen szép lesz. A nõk házasodni akarnak. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. Gondoltam veszek neki virágot. hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. Miféle ízlés az. de kiderült. mint a disznó – nem becsülte meg. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba. majd én buzdítom. Nõ: Látszik. olyan leszek mellette. még hozzá sem érek a nadrágjához.

Addig nem lehet nagyon kavarni. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. hogy kijönne velem a meccsre. de a haverokra is több idõt kell szánnom. Azzal már tudunk kezdeni valamit. aztán így is. Mindegy. úgy is elválok. A zenéjétõl megõrülök. de nem akarom azért megbántani. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. hogy még egyszer végigcsináljam. Különben is. akárhogy nézzük is. Bárcsak örökké élne. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. hogy törtetõ vagyok. Van az öregnek az a kis házikója. Elment ennek az esze? Lehet. de módjával. És ha belekérdez? Azt kell mondani. pláne ha nem szórja úgy a pénzt. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. akkor már jobban megérti a gyerek. A felesége azt sem tudta beosztani. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. az asszony még mindig tartja magát. Azt mondta. hetente egyszer össze tudom kapni magam. rögtön be az ágyba.világon. a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. brrr…) Megvárom. Visszaviszem a hülye könyveit. 151 . hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. hogy elolvastam mind. kifejezetten húsos-formás. Most már mindegy. majd azt hazudom. (Kétóránként felkelni éjszakánként. Az is jó. bár már így is mindenki azt mondja. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. de isten õrizz. Különben is. az örökséggel még tudok kezdeni valamit. a múltkor már azt feszegette. de nem. mirõl van szó. Jó ez a barátnõm. de ha meghal. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. hogy el. Férfi: Imádom a fiamat. mert már elelmaradoznak. Az ember egy kis pihenésre vágyódik.

) Na. vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. beszólok neki. hiába nagy a hév bennük. de azok a csajok nem olyan kövérek. de hogyan 152 . A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. Egyszer-egyszer izgató. azért nem vághat fel. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok. Bár azok meg nyápicok. hogy járjon le a konditerembe. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt. Alapelv mától: „Inkább halál. de nem nagyon veszi a lapot. de azért jó lenne beszélgetni is.) 4. nincs semmi rutinjuk. szabad akarok lenni végre. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. táncoljak meztelenül. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. milyen kedvesen mosolygott. Jó lenne kipróbálni. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön. mint én. de már az elõszobában elkezdi. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. Mutogatja a filmjeit. Elég hamar kipukkad szegény. Valahogyan meg kellene neki mondani. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. Mikor mondjam meg a barátnõmnek. (Ki kellene borotváltatni. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. hogy mikor gyömöszölünk. most ez a divat. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. ha megfogom a pénzt és nem engedem. persze már nem húszéves. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja. hogy a nõk mindet elszórják. jóképû. megpróbálom rávenni. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. Megmondom. (Legjobb lenne is-is. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk.Pláne.

Állandóan két-három patront kellene elsütni. (Az újságban látott fiúkról. aztán jövök én. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. ez a Vica is jól ráfaragott. mint a tigris. Á. kettõt-hármat riszál. egy manussal. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. A legjobb. mert egyre soványabb. hogy milyen jó ez a három nõ. Persze borzasztóan kívánom. mint egy festményt. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet. ha elõállnék ezzel az ötlettel. csak az a 153 . aztán most meg dobták. aztán hagyni. ahogyan meztelenül táncol. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. Legjobb lenne elterülni. az egész napi meló után még olyan az ember. mint a török basák. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. aztán már oltja is le a lámpát. Megsértõdik. amíg néhányszor elélvez. Férfi: Azt hiszi. hogy kényeztessen. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. de nem vette a lapot. hülyeség. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. Valamit mondani kellene neki. de a fenének sincs kedve akrobatikázni. a szemem is kikaparná. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. hogy imádom. de olyan a világon nincs. mint egy szûzlány. Most mondjam neki. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. pedig tegnap is róluk álmodtam. Elképzelem. Persze már régóta tudta az egész város. õ legalább itt van.mondjam meg neki? Á. hogy hátulról döngetem. hiába mondogatom neki. fel sem merülhet. ez hülyeség. pedig mondogattam neki.) Tiszta hülye vagyok. ha megvárom. ha leszólom a poszka alakját.

mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal. mire kifizeted ezt a vackot. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl. hogy ráhajtok a Vica pasijára. mert a férje nagyon iszik. akinek akkora kocsija van. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. Már unom. most se barátnõje. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. (Veszek valami mirelit izét is. lehet. aztán azok meg kibékültek. annyira jól néz ki az a srác. még õ volt a gaz csábító. Majd kiesett a szeme. majd kitalálok valami ürügyet.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. mint én. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. Ki kéne nézni a plázába. Bár szerintem a Picinek mindegy. Az Era maradt hoppon. nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. kimegy a divatból. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . Lehet. Nem tudom. hogy nagy kan –. öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. láttam azokat az olasz mûkörmöket. mint ide Lacháza. friss hús. van valami jó szer narancsbõr ellen. mondtam is neki a múltkor. Csak azt nem tudom. a Picinek használt. hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. (Kíváncsi lennék. hogyan képzelte. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. Azt mondja a Vica. se pasija. de csak titokban. hogy valami szõke herceggel jár.hülye Vica nem. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. meg különben is. akkora a segge. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban.

a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. akkor sem. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. ha félrenéz az ember.) Tényleg. Szépen. Nem is értem. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak. pont úgy ordít. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever. megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. de a lakótelepen kívül. de marha jól néz ki. Most jut eszembe. állítólag szerzett olyan olajat. (Nincs a világon olyan 155 . meg kéne fordulni. ki kell nyomozni. Attól bedurranna a Lóca feje is. Mindegy. te úristen. úgy látszik. Eléggé benne van a korban. csendesen feljárogatnék hozzá. utána meg benéz valahova. mert rögtön megtudnak mindent. Az nagy zsuga lenne. ha egyedül élne valahol itt a közelben. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak. hogy valami teljesen új rendszer. majd pont a Pacek kell azoknak is. erre dolgozik valahol. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt.kencéjét. ekkora dudák mellett nem megyek el. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. Meg is mutatta. (Lógnak a mellei. az asszony ma fodrászhoz megy.). Lehet róla szó. mint az eddigi. az asszony már tudott róla. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt. de nagyon jól tartja magát. Na. még ha hétfejû sárkány õrzi. az a legveszélyesebb. hogy miért hívom. aztán mire felértem. de itt a lakótelepen még azt is észreveszik.

) Megint itt van ez a nõ. mint aki most megszólal. uzsgyi haza. ahová õ be ne nézne. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. mert nagyon vidáman járkál.) Az legalább négy óra. nem horkol vagy ilyesmi. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. Vágyait. ahol matriarchátus van. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá. nem maradhat ott éjszakára. Olyan nõ. Ez azt jelenti. Unalmas. Olyan elváltfélének nézem. Ez nem csak annyiból jó. Megálljak most. nem úgy mint nálunk: áttételesen. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni. Na. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . hiába dumálnak a srácok. hogy a nõk mondják meg a frankót. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát. Na. akkor éppen te vagy az. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig. de legalább biztos. hanem annyiból is. de könnyen lehet.hely. hanem a hivatalosan is. most már tuti. hogy a pasik mosogatnak. nincs. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. négy óra alatt semmi esély. az az új pultos nagyon egybe’ van.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport. ha felhívom a Marcsit. Beugrok a Vacakba. hogy egy asszonynak több férje van. hogy egyesek magukra ismernek. hogy valahol itt dolgozik a környéken. de amikor vége a gyömöszölésnek. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. jobb akkor már. Viszont bizonytalan.

Mondjuk nem ártana. a dugás akkor az igazi. mert más az álom és más a gruppenszex. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. hogy több szeretõje legyen. valahogyan kibundáznám. Az kevés. van miért felnézni rá. hogy úgy jöjjön össze a dolog. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. de ne legyünk telhetetlenek.) Valahogy úgy képzelem el. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. lehetek akár szerelmes is. erõ. Ha én a Kaukázusban élnék. amit meg sem lehet fogalmazni. ha a pasik jóképûek lennének. ha csak jóképû. vagy valami olyasmi. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. hanem azért. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. kisugárzás. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. Nem csak arról van szó. cicik. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett. Nem csak a szex miatt. A férfiak sokszor nem értik. de nem ez a legfõbb elvárás. de 157 . (Legfeljebb nézegetni jó. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. hogy a férjeim között legyen egy néger is. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni. de szinte lehetetlen. Az álom lényege. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem. Elég. és így tovább.képzelni. hogy jön az én háremem. Az egyikkel jó az ágyban. a harmadik okos. mint egy középkori lovag. a másik úgy udvarol. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. Már a bõrszínük is izgató. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. punci. a Kaukázusban.

hogy senki mással nem fekszenek le. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet. mert magam is férfi vagyok.) Voltak ezek a török basák. színész (Brad Pitt). Így éldegélnék a Kaukázusban. Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne. amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit. bokszoló (Darius. hogy megint lehet. meg talán az autószerelõ srácot is. hogy nem is érdemes. mert én annyira jó vagyok. a Tigris).” Hárem? (Legalább három!) 2. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . de ez az igazság. ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. azzal a szigorú megkötéssel. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet. becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. nem csak azért. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet.minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. Simogatnak. még akkor is. kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. de amikor végeztünk. mondjuk nyolcszáz feleséggel. Ezúttal könnyebb a helyzet. amíg nem szólok. továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. hanem azért is. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna. egészen addig. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. holdtöltekor. (Fájdalom hölgyeim. egészen addig.

csutkára nyírt televíziós bemondónõ. hogy nekem minél jobb legyen. ahogyan egymást (is) szeretgetik. el is várnám –. Õk is támadhatnának – sõt. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. Némasági fogadalmat tétetnék velük. de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. Fõzés. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után. akit én demokratikusan kiszavaznék.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken. kártyaparti.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni. Az is jó módszer. inkább segítsék egymást abban. mindegyik csak akkor beszélhetne. hanem azért. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . Bajnokok Ligája döntõ. Természetesen alapkövetelmény lenne. mert nem jó nõ. (Nem azért. hogy aztán együtt visszanézve az akciót. hogy az ember felváltva jár a nõihez. újabb támadást indíthassak. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. sõt. takarítás. Négyünk közül valaki mindig filmezne is.legyen három. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne. Fûszerezhetné az élvezeteket. önmegvalósító színésznõ. Egyáltalán nem bánnám. akkor sem szólalhatnának meg. ha kérdezném. olykor elnézegetném õket. mert meguntam. ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. ha kérdezném õket. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. akár a kobold makié. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. kísérletet tenni arra. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani. politikai vitamûsor. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni.

esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. csakis az utasításaim alapján.) Mégis. de hát ez változhat. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék. néger táncosnõ. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. de ne feledjék. Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. gátfutó csúcstartó. Nem véletlen.távollétemben. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet. a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban. ha az ember a saját háza táján néz körül. A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem. akivel lehet és érdemes együtt élni. minden változatban akad olyan. ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. (A neveket mellõzöm.) Azt nem kötném ki. Így múlatnám az idõt a kis hárememben. mindaddig. mintha legalábbis élményfürdõben 160 . nagymellû színésznõ. amíg nem találnék egy nõt. mert a többségük magyar. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban. akit szívesen megdugnék. a nõk is imádják –. mint a címlapokon. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. Ízlés meg hangulat kérdése.

) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag. Négyen voltunk gyerekek. Arról nem is beszélve. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. de aztán arra jutottunk. mert én másztam befelé. kétnaponta. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. ahol dolgozott. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. Olyan srácnak. hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. ezt fedezte fel a Sakkos. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. Heves vita kezdõdött. elõfordult. Ez azt jelentette. márpedig demokráciában élünk. A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni. mert az a hülye Sakkos azt mondta. Maradtunk négyen kiskamaszok. Az volt a legnagyobb baj. hogy sorsoljunk. Oda lyukadtunk ki. Négy ember. Na. ha nincs otthon a Pilla férje. hogy beszélünk vele. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. hogy az mégis kínos lenne. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának. a szálkás csúcson akadtunk össze. de rögtön vitát robbantott ki a találmányával. egyébként a gyárban tisztálkodott. mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek.lenne. megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. Elõször az is felmerült. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . engedje meglesni a nõjét. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. szigorú szabályozásra van tehát szükség. hogy leskelõdni csak akkor lehet. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. hogy. esetleg egy verés is kinéz. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. az a szemét meg kifelé. ki mikor mehet kukkolni. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja.

Mármost 162 . (Képzeljék el. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. (Mind a négyen így voltunk vele. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé. nem nagyon érdekli a Pilla. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. de egyszer a Sakkos azt mondta. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. hogy neki már van nõje. elhatároztam. egészen addig. de még élvezi is.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. csak a Rezsõ tagadta. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között. Tényleg tudta.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. hogy õszerinte a Pilla tudja. nem tudtam pontosan. mintha nem is vette volna észre.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta. ezt már nehezen tudtam elképzelni. A Pilla volt álmaim asszonya. de aztán rám mosolygott. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. hogy direkt lebuktatom magam. Kukkolni jó. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. Azt akarta bedumálni nekem. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. én ezt azóta tudom. hogy lessük. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. mint a félelem. hogy mi lessük. a szó legszorosabb értelmében. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. igaza volt a Sakkosnak. Nahát. hogy a Sakkosnak igaza van-e. Azt gondoltam akkor.

mellébeszél.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor. a nõk milyen következetesek tudnak lenni. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. csak egy kötélre van szükség. mint Dáriusz kincsét. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. mint a tavasz. hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. Ennek (is) a lényege a dugás. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok. a csajokat ugyanis úgy õrizték. aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. melyik szobába lehet belátni. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. Hanem akkor a látvány már kevés volt. (Késõbb kiderült. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak.) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. hogy ki kivel. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta. (Érdekes. konkrétan tömíteni akartunk. A madzag nem lehetett több két méternél. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 . Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. hogyan fõzi a társaság a lecsót. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket. mikor. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. hanem azt. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba. Aki mást mond. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük. hogy melyik barackfáról.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak.

nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. gondoltam is mindjárt. lehet. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. hogy erõsebben markolásszam a melleit. hogy jobb lett volna. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. a Bikánál még a rendõrök is jártak. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. de a Bika felvidított. A nevelõnõ készségesen mondta. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. nekem jöhettek ezzel. ha hagyom. Na. Hadd ne részletezzem. hogy megverjen. húsz éve ismerem a trükköt. (Láttam egy filmet. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. Emésztettem magam egy darabig. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát.mellett. és állandóan azzal nyaggatott. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból. és én ezt nagyon zokon vettem. Kétszer vagy háromszor megkergetett. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . hogy mekkora botrány tört ki. maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. Idézem: „Miért. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. amikor lebuktunk. Az volt a koncepció.) Szóval. amikor apuka kedvence nem volt sehol. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. (Fiatalság. hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. hol háttal támaszkodva –. azt hiszed.

annál sikeresebb. a bikinitõl. akik rettenetes kínokat állnak ki.” (Ezt tudjuk. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . (A gebe-rajongókhoz képest. Nem tudom megítélni az arányt.) Egyszóval mindahányan. akit a környezetük méltányol. de szerintem mi vagyunk többségben. hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most. de ez csak külsõség. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. hogy minél soványabb valaki. Azt látjátok a képernyõn. a címlapokon és gyakran magatok körül is. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. Hozzátok. mi férfiak. akik rettegtek a nyártól.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl.) Elfogult vagyok. Azokhoz. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. Egyszerû téveszme ez. hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól. Azokhoz intézem szavam. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. semmi több. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. akik szívesen elmennének edzõterembe. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk. ha egyáltalán el mertek menni. (Lásd még: fogyókúra. annál jobban buknak rá a pasik. nem tagadom. Megesik gyakran.

hogy az a molett nõ. olyan. mint medve a jégen. mint a végzet asszonya. Olyan nincs. a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. Nem tud együtt élni a helyzetével. mert a világ így kerek. egy kicsit kiáltványízû az egész. ideje lenne tisztázni valamit. hogy pontosan megértsék. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. Mármost az egyik úgy nézett ki. akik olyanok. de semmit nem lehet fogni rajtuk. A Vagabund spicces volt. a nõk megkérdezték a Vagabundot. amelyik a hullámokat szidja. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül. nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. mint a néprádió: recsegnek-ropognak. Mármost hölgyeim. pedig muszáj. és már látni lehetett. mert elegem van azokból a nõkbõl. dûlõre kellett vinni a dolgot. Ahogy közeledett a hajnal. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni. mirõl beszélek.” Akkor rájöttem. Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek. büszkén viselik és mutogatják azokat. A Vagabund annyit rendelt. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 . mint a nõk idomai.” Helyesen teszik. mint a tengerész. amelyik a súlyára panaszkodik. Csak annyit akartam az egészbõl kihozni.felhalmozott felesleges párnácskákat. hogy lépegettem. hogy nincs annyi többletkiló. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. Elmesélek hát egy rövid történetet.

amikor a lába között egy igazi dákót érez. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. milyen az. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. de nem a nõ. hogy a barátnõjének sem 167 . a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem. olyanok. („Tudod. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. a kudarcok javára.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. ez azt jelenti. Éppenséggel mindegy. vagy átlátszó köntösben. (Bár. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. mint a karikacsapás. Számomra ilyen volt a Madár esete. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. Közölte továbbá. hanem csak az esete velem. Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt. gondoltam. az elsõ pofon a legnagyobb. mondta a Madár. de számoljunk csak utána.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. éppen szárítja a haját –. merthogy egyébiránt szûz. miszerint: én nem is tetszem neki igazából. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. rögtön mondtam is neki. csak kíváncsi volt. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. viszont gyömöszölés közben közölte. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl. hogy az enyémet vagy másét. Úgy ment minden. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam. mert az diliházba való. naponta három kísérletet figyelembe véve. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem. ki tudja…?) Amint megláttam õt. Márpedig. hogy éppen menstruál. hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött.

amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift.) – Mert akkor úgy érezném. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. apró sikolyok kíséretében. hogy elszállt. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát. a kezemmel – meg egyéb. És akkor megtörtént a csoda. Legalábbis ezt gondoltam. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt. de csak azt követõen. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. miért nem. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. a Madár engedett – és csinált! – mindent.tetszem. – Miért.. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. persze nagyon döcögõsen. mint a sóhaj. így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg. Egy- 168 . Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. De annyira mániákusan. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. Szóval. csak azt nem. hogy akkor most. az meg még azt sem tudja elképzelni. hogy egyáltalán hozzáérjek. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. amikor megkérdeztem tõle. Éppen a fejemen ült. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár. Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –. (Dughatom meg rendesen. A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. de a Madár maradt a régi. amikor bizonyos helyeket simogatva.

) Mármost. Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. (Olyan ez. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. de a Madár közölte. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. ha hátulról próbáljuk. ha nagyon muszáj megjátszani. de már nem gondoltam semmi kacérat. hogy nem vagyok fából. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak. Azért csak megfordult. Éktelen dörömbölésbe kezdett. ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. mert csak ennyi esze volt. hogy a Madár hûsége. Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat.szer aztán. De. nem kell szembenéznie sem velem. a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. hogy 169 . sem a lelkiismeretével. teljesen véletlenül. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag. hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. – Az úgy még veszélyesebb. az éppen aktuális võlegényeihez. a Madár nem lett az enyém. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. csak azért nem mozdul a kilincs. meg is jelent az egyik kollégám. – sóhajtott a Madár. egyértelmûen a leghülyébb. Azt hitte. megingathatatlan. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe. mert beszorult magától.) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. legfeljebb csak akkor. bár gondolom. hogy forduljon meg. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. találkoztunk az uszodában. Azt mondta. hogy várjunk nyugalmasabb idõkre.

a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. szaporodjatok. ha mi is itthon vagyunk. 170 . Összeomlott. hogy ez nem igaz. ha megismerjük a hátteret. hogy lenyomtam a Madarat. („Megmondtam kislányom.” Mi az. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. ziláltan nyit ajtót.most meg már kíván ténylegesen is. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató. ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. az csõd. meggyõzõdéssel – . mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. kislány hosszas motoszkálás után. az nem taktikai jellegû probléma. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. esetleg dráma. hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk. Mindegy. (Én meg csak mondogattam – hittel. – Ezt nem hittem volna. hogy apáca lesz. A helyzet egyértelmû. pedig a lelkem legmélyén tudom. – szipogta az anyuka. olyannyira.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. a nyilvántartásomban úgy szerepel. éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába. amikor végre megint beszámítható állapotba került. Az egyik teljesen érdektelen. Taktikai vereségnek számít. A kétezer éves keresztény kultúra minden. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá. hazajött az apuka. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. Ez persze nem csoda. egy ideig úgy nézett ki.

egyszerûen csak kívántam azt a lányt. (Magánvélemény. mert a biciklimet is tolnom kellett. én sem hittem volna. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem. A zippzár beakadt. fõleg. mindenesetre én így emlékszem vissza rá. hátha. „A virágnak megtiltani nem lehet. én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet. az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. Nem tudom. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. tudtam. hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket. elhangzott-e a mondat. Már nem emlékszem pontosan. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. – Beszéljük meg – vetette fel a lány. Akkor boldogok..) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 . miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. 3x8 órás rendszerben). hogyan támolyogtam haza. mégis. hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. (Nem mertem felülni rá. márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni. mint mi..) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör. mégis gyakran összejött a lényegi szerelem.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon.Azt szerettem volna neki mondani.

mert nagyon vágytam rá. a melleim. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. Az történt ugyanis. aki egyébiránt a legszebb férfi volt. hogy megint lecsöcsörésszenek. Hirdetéseket adott fel. Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette. a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket. de újabb megrázkódtatás ért. A Birkózó. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész. amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem. A felfoghatatlan esemény. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting). akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba. hogy csak színlelte a felháborodást. A Birkózó öccse miatt. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. de lehet. mert akkor õ már javában „fiúzott”.gyomorral. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). aztán meg büszkén 172 . lábam köze valamint a konkrét objektum. mégis féltem lemenni a térre. mint egyébként szoktam. hogy egy macska bemászhatott rajta. aktív szürkeállomány. Gyûrtük. el sem tudtam képzelni. ráadásul az is nagyon rögös volt. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. de a birkózó öccse is megtette. Nem mertem a párkányra könyökölni. mit is akar tulajdonképpen. hormonháztartás.

Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem. Sohasem fogom megérteni. hogy jól alávágott volna. hogy nem vagyok rossz. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. Elmesélte. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is.mutogatta. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. ha közelebbit akarnak tudni. Tényleg mulattam az éjjel. hogy vele mennyien akarnak dugni. hogy õ maga sem hisz benne komolyan. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. nagyon el volt keseredve. de láttam rajta. délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. A Dáma kicsit merev volt. 173 . nehogy provokációnak vegye). ahol aztán megmondtam neki. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét. hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. Nem tudom. hogy a társai kiröhögték azért. azt mondta. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. anélkül. aludtam. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. A tényleges helyzet viszont úgy állt. én találkoztam boldog kurvával is.

ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált. Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. (Sokáig tartott. a valóságos szakmám az úszás volt. – Mit örûsz? – háborogtam. éppen azon morfondíroztam. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –. addig menjen haza aludni. egészen addig magyaráztam neki. vagy milyen. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. aki pedig olyan gyorsan úszom. mint egy hal. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. Mondta is a Harcos. mirõl van szó. mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet. hogy csak úgy kirúghasson engem. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. a Harcos kezdett el kiabálni. de akkor. elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. Érdekelt a dolog. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. már ami a stílusát illeti. amikor megértette. illetõleg száguldozott. – Hagyd azt a Butykos. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. jómagam pedig eléggé közepes kis úszó. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott. (Ebbõl következett.) Egészen felvidult. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. egészen az elsõ 174 . hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. Akkor önöztek le életemben elõször. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében.

hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. mert azt hitték. amelynek büféjében a Büfés dolgozott. (Stricinek mondjuk mi. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé. hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét. Ez megközelítõleg azt jelentette.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra. és – hogy lássam. de az csak késõbb volt. 175 . meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült. viccbõl ilyen a feje. mert Harcos úgy nézett ki. hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. ráadásul vásárolni is lehet nõt. hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. számon kérõ tekintetét. Mindig úgy képzeltem. – És mi van. – Akkor kap a pofájára. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. (Úgy megy ez. hogy. ha minden kötél szakad. úgymond: részmunkaidõben. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –. Csábító ajánlat volt. háromra vissza is érünk Pestrõl. a Büfésnek. hogy azt hazudta. szakemberek. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. olyan volt. teszem azt.totálkáros karambolig.

) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. különben sose’ hittem volna el. nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. nem vagy az esetem”. mert a Harcos elmagyarázta. Tudták persze õk is. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. rögtön közölte. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak. mert különben maga a büfé biztos. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért.) A célszemély úgy viharzott be. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. az a késõbbiekben kiderül. (Törvényesség is van ám a világon. mint egy tornádó. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott. de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt. magyarázta eszmeileg a barátom. hogy a lányok kifélék-mifélék.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be. hogy 176 . (Ezt maga a lány mondta. sugárzó tekintettel. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. (Ez magyarra fordítva azt jelentette. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba. Elsõsorban humanitárius okokból. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel. A részletes leírásra nem térek ki. hogy „veled nem megyek el.

Lógtam ott. Nem volt. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott. gondoltam. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. (Sõt.) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. nagyon jó kiállású pasi volt. Még szerencse. a Gépész testesítette meg. hogy nem betûztem akkurátusan. hogy a Duda az új nõm. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. búsan. akik tetszettek neki. csak egyike az újaknak. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda. de nem tudtam haragudni rá. de akkor a Duda megkérdezte. még most is 177 . a Duda azon kevés kurvák közé tartozott. egyedül és a fájó múltra gondolok”.rondának talált. velük viszont nagyon drágán. mint kakas a piros kukoricára. a zserbó. (Látta. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. Túl azon. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. de azért mentem. mint az esõ lába. akkor pedig már azt lehet hazudni. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt.” Szóval ott. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven. – Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. és én úgy bámultam az árcédulákra. igaza van: én sem mentem volna el magammal.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára. hogy miért szeret kurva lenni. hogy „Ülök a szobámban. be kellett látnom. „segély!” felkiáltások közepette. hátha találkozunk ismerõssel.

de nem üzletileg. hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. – Volt. Biztos vagyok benne. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. lényeg. de volt olyan is.bizsereg a lábam köze. a házikolbászok megálltak a levegõben. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. hogy már nem tartozunk egymáshoz. mi ütött belém. Inkább csak lélekben éreztem úgy. hanem a büszkeség miatt. de attól ijedtem meg a legjobban. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. de félig komolyan. amikor megint mentem. Esküszöm. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. – Lecsöcsörészhet. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. hogy: „Rendben. az Öcsit. amikor csak akart. ha csak rá gondolok. 178 . (Képzelheted. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. nem mellékesen: Budapesten. nem csak annak a rohadt Gépésznek.) Ennyi volt. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. hogy az egész zsoldját odaadná. de annyit azért észrevettem. ha lehet azt annak nevezni. örültem. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. nem tudom. aki azt mondta. ha odaadja a zsoldját. Képtelen voltam megemészteni. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. Nem is nagyon foglalkoztam vele. aki akkoriban volt katona. hogy másoknak is tetszem. hogy az egész század csak rólam kérdezgette.” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. Két hét múlva aztán. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. mert továbbra is akkor tömített meg. Nem részletezem. mondta ám az Öcsi. Kirúgtam. aki félrenyelt.

a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. anélkül. aki élvezi a dugást. Ezért nincsen stricim. kitárazok rajta egy AMD-t. és ezért lehetek én boldog kurva. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. talán tíz méterre a kutyáktól. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél.hogy nekem is jólesett. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. Akkor már nem voltam teljesen hülye. „a te pénzed”. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. Be voltam tojva. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. tisztán látszott. hogy kértem volna. Budapestre már kurvának jöttem. de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. akik tetszenek is. nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. Már azon voltam. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. Legközelebb már három kuncsaftom volt. hogy ne essen semmi bajom. Olyan. meghívtam egy kávéra. de szentül elhatároztam. részben pedig a több és több pénzem miatt. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . de õt csak az érdekelte. köztük a legjobb pasi. Ez most is így van. pedig csak a töredékérõl tudtak. és még pénzt is kap érte. hogy segít. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. dugjon meg nyugodtan. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). hogy honnan van. hogy szólok neki. hogy leszereltem. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. ezt szokta mondani. (Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. („Agyonvágom. hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. egy altiszt vagy mi.

vagy csak azt remélte. a fejemet úgy ingatva. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. Üveg elvtárs erre meglágyult. mind pedig az üzemegységnél. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. ma kell jönni?!”. Tudtam én azt nagyon jól – mármint. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan.) Nem tudom. de az ember soha ne adja fel. hogy ez engem elkeserít. de aztán megmondta az õszintét. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban. sõt. Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. kap még egy utolsó esélyt Károly. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. hogy „azt hittem. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. áldással bocsátott utamra.láthatta elõre. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. hogy a süket szövegemet hitte-e el. azt mondta. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. Akkor elmondtam neki az igazságot. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével. hogy kevés vagyok a Dudához –. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. afelõl érdeklõdtem. mert azt hitte. meg kell játszani! 180 .

– Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram. börtönben ülnek mindketten. mint én. agyoncsapott volna az uram. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. Az uram rettegésben tartott bennünket. lehet. amikor rájöttem. hogy csináljuk hármasban. hogy buta kérdés. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. – Nem gondolt rá. – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. amikor rájött? – Hát. de egy alkalommal rajtakaptam õket. A legkisebbik fiam is úgy született. Tehetetlennek éreztem magam. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. el tudja képzelni…. mást mondanék. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. hogy megerõszakolt. – Tudom. hogy megrontotta a lányomat. hogy megöljük. Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket. Volt úgy.Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 . – Kinek jutott eszébe. hogy egymás után ugrott meg bennünket. Akkor határoztuk el. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban. ugyanúgy. hogy megmérgezik? – Nekem. Azt is akarta. De.

mint amilyenbe maga került. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki.K) – Mit akarnak hallani. – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. ha olyan helyzetbe hoz. nem vádolom magát semmivel. – Szerintem is. Lehet. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. hogy mi történt. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. – Most már én is tudom. Meghalt. Szóba kerül néha. hogy én errõl beszéljek. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani. A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá. és egy 182 . S. – Gyerekeim vannak. hogy miken mentek keresztül? – Soha. hanem egyáltalán. mint a halál. talán jobb lett volna életben hagyni. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával. hogy kurva voltam?! – Nem. Mit szólnak. – Majd én elmagyarázom nekik. Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. De. A börtön mindennél rosszabb. hogy én is megöltem volna az apámat. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. talán. Nem a kamera miatt.

hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. az már érdekelne. Kocsmáros: Gondulod. Piás: Nem látod. Csak aggyá’ egy felest. tudod. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell. amíg nem. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. Kocsmáros: Megmondtam. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. Piás: Vigyázok rá. Piás: Megbaszhatod a jányt. Az olyanok hagyták itt.cseppet sem sajnálom. nincs hitel. Piás: Józsikám. Idõ: ’80-as évek eleje. Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan. de akkó’ térdelve szomjazó’. Má’ így is gyüssz egy ezressel. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most. hogy mennyire szeretem a jányomat. rögtön. mint te. délután. Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). Piás (remegõ kezekkel). könyörgök. „Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). Kocsmáros: Na. Piás: Megbeszéltük. Piás: Kiteszem érted a lelkem. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . Kocsmáros: Úgy üsd. hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. legalább egy felest aggyá’. hogy ne csúfícsd e’.

amit iszó’. „megállt neki”. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett. egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig. Piás: Mennyit adsz. vagy én? 184 .vágni annak a kis cafkának. (Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. mert csak a diszkóba járkáll. Kocsmáros: Várgyá. A lány elment a kocsmároshoz. a Piás.

Szex a lelke mindennek .

„Csak élni akartam õszintén.” (Jimmy) . ahogy’ én képzeltem el.

következzenek a szívbéli tényezõk. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. A fiziológiai ismérveket már taglaltam. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. Nem is 187 . Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. Vannak ugyanis olyan szerelmek. estére újra kiütött a borosta. Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. vegyük azt a példát.) Tehát. Húszezer forint tûnt el a tárcájából. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. western –. hogy ma szerelmes leszek. de közben már azon elmélkedtem. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér. fogalmazódott meg bennem. úgy három óra tájban. sietek leszögezni: tévednek.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik.) Általában délután. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez). (A magam részérõl. Nem is kell messzire menni. (Ja. láttam már pasit. hogy a személyi igazolványa elõkerült. amikor például én elindultam nõzni. aki tele önbizalommal indult nõzni. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. a végén annak is örült. Ez kulcskérdés.

és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. Ilyenkor a 188 . legkevesebb két fõ. legfeljebb nemet mond. továbbá magányos nõk – elvétve. valamint benyelte a zenegép. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. Barátnõk. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. Az volt a menetrend. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. ha például valaki bukik a dinnye fejre. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat.olyan rossz ez. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). részegen meg a kutya sem állt velem szóba. Józanul nem mertem megmondani a frankót. Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva. akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban. hogy elértem az ideális állapotot. nála nyerõ lehetek. technikailag is leállíthatatlan zenegép. részeg pultos. cigányzene. Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. a lóvét elitták a haverok. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. biztatgattam magam. alkoholisták (Hitel nincs!). hogy a semmi és a valami határán lebegjek. lelkileg.

(Bár. (Sminkigazítás. egészen addig. a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. (tényleges vacsora otthon: parizer). marad az ordítozás. hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben.) 20. Már az autóban veszem észre. „írd a többihez”. amíg elõ nem kerül az.) Elsõ szín: 19. azt át kell élni.55: Bensõséges pillantások oda-vissza. lelkes szív. 19. kisírt szemû feleség marad. azt elképzelni sem lehet. pedig tudom.30: Érkezés (Helyszín „A”). elnézést kér.legfontosabb. amelyiknek fél éve tartozom.15: Megállapítjuk. odaadó. de nincs visszaút. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét.05: Rövid bemutatkozás. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt. 19. hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak. A zenészek rázendítenek. soha nem õ maga!) 20.15: Taxi rendelés. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal. étlap látványos lóbálása. ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. A srác régi haver. (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. 19. haragvó férj elviharzik. Helyfoglalás. amelynek lényege. de ki kell mennie a mosdóba. Hideg fej. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz. hogy a nõnek tönkre tették az életét. Ezek voltak a fõ szempontok. ha átülök?” Asszonyka bólint. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 .45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár. hogy egy falatot sem fogok enni.

van még remény. minden vendég tisztán hallja. 21. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése. de csak a vállával bök felém. majd hõsies kiállás (az ügy mellett). látványosan. új életet kezdünk.10: Megáll az ételszag a levegõben. (A pasiknál sokkal nehezebb. hogy akkor most ki fizeti a számlát. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. tudom.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit. hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait.00: Fõnök vigasztalása. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész. mint a nõk. csak hagyja abba. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést. 21.”) 21.) 21. „Beszélgetünk. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi. hogy a zenegépet is túlharsogjam és. 20. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok. csak most hülye”. haverok vagyunk. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon. „biztos.15: Döntõ lépésre szánom el magam. hogy szeret. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter. nem utolsó sorban.) Második szín: 20.menekülhetünk. Lehetõségek számbavétele. mert észreveszi. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el.05: A fõnök megjelenik. drágám” – hebegi a nõ. hogy mindenki tudja. a tekintetemet kerüli.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony. elkezdem dobálni 190 . A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe.

) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét. kiderül.15-23. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat. az összes ismerõs taxis hazament aludni. 21. mint a tõzsdei mutatók összessége. Leülök mellé – csak úgy lazán. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik. és még legalább ezer ilyen.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”. amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát. hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22. mint az egész lebujnak együttvéve.20: Drámai fordulat. de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek.) Harmadik szín: 21. mert én ma akarok szerelmes lenni. csak annyi bizonyos. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. Mindenki fizet mindenkinek. könnyek.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként.a pénzt a zenegépbe.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). dúdolgatom: „Hosszú.”/ „Mindenki kurvának néz. („Most haza kell kísérnem. Akad olyan. A pultos húzkodja a strigulákat. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs. aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. (A pénz elfogyott. de csak virtuálisan.) Sértõdés. 22. (Az élet mélységei és magasságai. 191 .10: A terep teljes zûrzavarba süpped. miközben felteszem a kérdést. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb.

Magányos nõ vigasztalása.00: Magányos nõ hív telefonon. A kicsiny. félig forrt bor. nem haragszom. nem nehéz. Fizikai holtpont átlépése. mint fent. csillagok átható kémlelése az égbolton. két csók. harmadik csók. hogy mennyit ittam.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben. a harmadik doboz cigaretta felbontása. 12.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört. Azt szeretik a legjobban. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt.50: Ágy. 192 .) 06. lélektanilag ezen már régen túl vagyok. imbolygó plafonnal a tetején. de ez már idegcsillapító jelleggel. hogy a nõ a város másik végében lakik.” 23.) Zavart toporgás.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik.15: Erõltetett menet hazáig. 08. nem láthat meg.01: (Nagy levegõ. mint a többi. (Mértani pontossággal.00-01. 04. ha amúgy felhõs az ég… 01. 01.) 01.00: Szent esküvések („Soha többé!”). Intenzív lelki élet folytatása. utasító hangnemben. ez törvény. testnedvek átható „illata”.20-02. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja.00: Lásd. fejfájásból kifolyólag. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés.) 24.) 23.55: Kiderül. hogy: „Te más vagy.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott. hogy „ugye nem haragszol?” 12.5 liter klóros. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek. 02.15: „El kell menned.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem. 02. Gyógyszeres doboz átkutatása.” (Nincs hozzáfûznivalóm.00: Hazakísérés. mert valójában fogalma sincs. langyos víz.20: A bánat marad. 23. 01.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász.) Lelki sebek további ápolása: nem.23.

ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk.00: Kezdõdik minden elölrõl. volt úgy. ha csak tehette. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam. hogy miért. gondolom. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába. hogy a férjem végigtömje a falut. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. akik csak tücskörésztek. mert rettenetesen jól tud döngetni. Két évre külön is költöztünk. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket.12. mint nekem. nekik ugyanolyan jó volt.) Lélektani hadviselés (1) Varró. Ennél is nagyobb gond. elsõsorban azért. csupa olyan pasival hozott össze a sors. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben. továbbá biztos lehettem benne. A házasságunk mégis megromlott. amolyan „ami a szívemen.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15. hadd ne részletezzem itt. de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. nem tagadom. Mindenki jól járt. lekukkant olykor a pohár fenekére. cserfes. arra is csak nagy nehezen. Kitaláltam hát egy módszert. a harminc körüli. mint egy fonnyadt 193 . De hát az mégsem megy. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet. (Mókuskerék-effektus. akik a Lajossal ciceréltek. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. hogy puszta szolidaritásból hagyom.

amíg másodszor is alám nem vágott. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. Na. Végeredmény: 2:0. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. határoztam el szilárdan. így volt. csak kettõt tömítettünk. hogy hazajöjjön. ott a parketten nekiállnak kúrni. hogy csak a farka mentette meg a válástól. Azt hitte az a balek. adok én neked. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. de nem hatott meg. Pirkadatkor be is állított. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0. Ez majdnem végzetesnek bizonyult. de ettõl már annyira megijedt. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. talán mondanom sem kell: spiccesen. hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. Mit tagadjam. addig-addig birizgáltam. de elkövettem azt a hibát. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. Történt aztán. de 194 . – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. Negyed óra múlva megint rámásztam. de a világért sem árultam volna el neki. Már azt hittem. Én még ennyivel sem értem volna be. apukám. mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. – Ha máshol nagylegény vagy. Még az elsõnél is jobban esett. és alig vártam. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. hogy megint buliba mentünk. Mit volt mit tenni. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen. Nagy dérrel-dúrral hazamentem.virsli. Az volt a legfurcsább. hogy ennyivel megúszta.

Egy virágboltban dolgozott ugyanis. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –. Ha kell. Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. csak azért. de nem tetszettem neki. akkor hülye.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. Teljesen kész voltam: formás. ezt az izét valami szép szalagba. Értette. hogy az orvos simán táppénzre venne.”). hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 . de legalább annyira ronda széket. hogy mindig másképpen figurázzunk. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. kerek fenék. a csillárra is felkapaszkodok. hogy ne unja meg a dolgot. Gondoltam. legyen kedves. hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom. Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. nagy. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. a derék alatti részt pedig a pult. ha ebbõl nem ért. a kisfiával rohant az óvodába. az akkori elmeállapotomra jellemzõ. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. a fejét a gazok takarták. a Virágot.otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. de ti csak röhögtök rajtam. hogy a haja vörös. Én meg mindent megteszek annak érdekében. (Azóta sem ültem rajtuk. izmos lábak. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. Az volt a szerencsém. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni. Mindenesetre elhatároztam.

(Jellemzõ a nõi lélekre. hat hónapja nem volt férfival. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. de nem azért ment jól. de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. hogy megosztoztak az ajándékaimon. mondjuk úgy: a szerelemre. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. hogy bevenném harmadiknak. hanem azért. aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. Nagyon ki volt tehát éhezve. Újabb öt percbe tellett. ugye. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm.válófélben. mert eszméletlenül jól kártyázott. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki. a Szappan. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán. Plusz kiröhögtek. és amikor rám ült. de azt már határozottan kikérte magának. amikor megismerték az Ollót. de ez nem volt igaz. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. a Virággal mégis megüzentem neki. az egészet csak azért csináltam. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. hogy még ezt is megtehetem. mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. de 196 . mire bebújt az ágyamba. Közelrõl sosem láttam a Szappant. Olló. hogy az Olló csal a kártyában. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. mégiscsak az elsõ randevú. ahogyan rakosgatja a kacatjait.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. hogy jó nõ-e vagy sem.

Bátran mondhatom tehát. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. hogy megyünk mulatni. Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada). Elmesélem. annyit ugyanis õ nem költött. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben. mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. hogy miért. aki attól kezdve már megjelölt. harminckét karátos. azt jelentette ugyanis. mindaddig.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani. és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie.

elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. Hiába magyarázta a lány. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat.kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. azt senki sem tudta. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni. míg az el nem zavarta a francba. Ez volt a hiba. de annyi bizonyos. de 198 . Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba. hogy terhes. még abban sincs semmi különös. ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára. sokkal inkább a csípõméretére utal. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát.) Lényeg. jobb lett volna. Számszerûsíteni nem tudom. aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert. (Hogy a derék szabómester mikor aludt. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. egészen addig. akkor éppen azt találta ki.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. amelyik elõtt a széke megállt. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg.

az alábbiakat közölte vele. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra.” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. Mások esküsznek rá. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre. aki tárgyilagos nyugalommal közölte. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. mert nyilvánvaló volt mindenki számára. amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. hogy az Olló 199 . te úristen. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. akkora nagy ember. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki. attól a pillanattól kezdve. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. Ellentmondásos történetek keringenek arról. hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. A Derék elvtárs arra kért. aztán ivott tovább.inkább csak úgy költõien. hogy a Derék faterja. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. – Esküvõ. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. el sem tudta képzelni. úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött. Esetleg egyenként. a Derék elvtárs. hogy az Olló nem hülye. Ezt szegény Olló nem tudhatta. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte.

hogy mindörökre.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. és errõl papírom is van. mint Petike a hózentrógerba. sokáig úgy nézett ki. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony. úgyhogy végül is simán ment minden. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. 200 . És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok.”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt. – Olló. hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló. azt figyeltem meg. de ez csak azért van. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. mert akkor már érezte. Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. bár az ivást abbahagyta. csak az Olló tûnt el. Ott. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba.

ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában. hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. A speciális azt jelenti.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. de elég lerobbant helyzetben lehettem. ott ugyanis a górék tanyáznak. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz. hanem a meló. ha eljön az ideje. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is. Munkaviszonya megszûnt: 1984.” Erre a papírra nagyon büszke voltam.K.” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat. azért nem sokan mondhatják el magukról. hogy pontosan miért. április 6. hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein. Jelentkezés: földszint három. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. „Beosztása: bet. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. Mindenesetre. április 6. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit. amíg el nem veszítettem. Nem emlékszem már rá.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 . Bérezés a besorolási tábla szerint. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására.” Ezt felesleges volt kiírnia. hogy nem tudtam nemet mondani. sok habbal. Nem panaszkodni akarok. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. Meg különben is. melegítsd meg. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét. Pedig akkor már tudtam. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is. hogy rendben. azaz négy csillagos!) szálloda. akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. egy kicsit emelt tarifával. igaz. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. utána somlói galuska. mert nagyvonalakban kiszámoltam. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. azt mondta a lány. hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. Az Eszes olyan boldognak látszott. Elõtte rákkoktél. Ismertetném a menüt: Vörösboros. párolt szarvascomb. 207 . annyira szeret. hogy annyi pénzért. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. Vigyázz magadra! Csók: Anya. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével. csak az volt a gond. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. Még szerencse. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. mint a szállodában. burgonyafánkkal. hogy nem számít a fájós lába. hogy van neki egy taxis ismerõse. és tényleg meg is ivott belõle hármat. mint amennyit az Eszesre addig költöttem. Hajnaltájt kitalálta valaki. a hûtõ már tök üres volt.

akár naponta többször is. de még akkor sem hagyta abba. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot. Feltámadt bennem a kisördög. hogy figyelem õket. erre föl kérdõre vontam az Eszest. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. (El sem tudom képzelni. mert az Eszes azt is hozzátette. de még így is az jött ki. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra. A legszebb. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. ha egyáltalán… Na. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. hogy majd késõbb dugunk. Megnyugodtam. amikor észrevette. Tudják. Ezt nem akartam. és körülbelül arról szól. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. Gondoltam. mint a tanyatetõ. de csak akkor fogtam gyanút. hogy a pénzemnél legyek. mire gondolhatott. Koncz Zsuzsa énekli. azt találtam ki. csak most menstruálok. hogy bulizzunk. A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. egymás mellett. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam.Hiába. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –. pedig menstruált. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. de tényleg csak lelkileg. hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest. 208 . hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót. hogy legalább annyiszor megdöngetem. hogy addig mit csináltunk. viszont azt elhatároztam. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. hogy meglesem a szerelmeseket. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska.) Úgy is lett. Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban.

annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze. hogy bocsánatot kér. (Nem esett különösebben nehezemre. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. amíg szépen hazaballag mindenki. Az meg nem sok. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. Olykor másnak is lehet szerencséje. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. hogy csak alig valamivel balfékebb. Két nap múlva hívott a lány azzal. megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. ez tisztán látszott. megpróbálja kibundázni. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni.) 209 . de nem tört ki semmiféle botrány. mint a Svejk. mint én. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet. és megvártam. Kimentem a konyhába. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. mert egyáltalán nem haragudtam. Nem akarok dicsekedni. Különben is: addigra kikalkuláltam. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. hogy a leszereltetését valamiképpen.Nem tudom. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. amennyire csak bírtam. valami furfanggal. Akkor már tudtam. adok én a honvédségnek – még egyszer. Gondoltam. hogyan történhetett. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. de ez teljesen felesleges volt. Az történt ugyanis.

hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet. másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban). eljött az idõ. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. de elõször nem gondolta komolyan. amikor már nem kevés hozzá. – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. de a legnagyobb találmánya az volt. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe.” Na. mert addig tényleg kevés volt hozzá.) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. még örülhetett. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. de még megfenyegette. hisz’ akasztott ember is volt. mert úgy érezte. hogy a lába sem érte a földet. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. merthogy nem is szerettek. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. a Sörbár honvéd. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. van ez a mondás. amikor annak eljön az ideje. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át. (Tudják. Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. 210 . csak akasztott ember nem. gondosan ügyelve rá. hogy nem penderítették mellém a fogdára. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. az csíp ugyanis a legjobban. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott.

Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. Ami pedig a fogdát illeti. hogy a nõk egyenlõk. piciny vércsík szivárgott a molinójából. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. csak nem igaz. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. Rohantam a torony felé. hogy melyik a valódi szerelmi bánat. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. talán még az õrség is. és a lány elég hamar el is ment. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. megértésre. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól. az 211 . ez tény. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent. egyenesen be a lõsávba. meg vagányak akarnak lenni. önállóak. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. Csak nézték egymást. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. Mire odaértem. éjnek évadján. amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. Szépen hangzik. a kosztpénz meg késett. Akkor dördült el. és melyik a kamu.Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. pedig az szigorúan tiltott terület volt. a srác már a homokon feküdt. egyenlõ bért” elvet. Lehet. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. A fiú nem szólt senkinek semmit.

vagy nagyon ráértek.K. Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta. akiknek jobb nem jutott eszükbe.emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés.) A Lóri egy kifejezetten csinos. S. Diplomás. te kis kurva!”. sõt. ezen jól elvitatkozgattunk. tulajdonképpen örüljek. vonzó fiatalasszony. hogy én vagyok az élete értelme. (Annyira tipikus módszer. kiderült: terhes a kis szõke. hogy nélküle nem boldogulnék. Most egyedül él. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon. hogy õ egyáltalán még van nekem. hogy tele van pénzzel. amennyit csak akar.(És/vagy olyanok. Képes volt elhitetni velem. tehát teljesen normálisnak látszik. pedig nagyon értett hozzá. hogy „kopj le a férjemrõl. hogy szinte szégyellem lejegyezni. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban. olyan nõk találták ki. hogy nem tud nélkülem élni. smsek elolvasása. és annyi pasit fog magának. de olykor cselekvésre is elszántam magam.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. a szöveg lényege körülbelül az volt. továbbá. A legjobb ötletem talán mégis az volt. és kétségbeesetten csinál úgy. mert más férfinak úgysem kellenék. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. zsebek átkutatása. mert azt hiheti. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. hogy 212 . mintha ez jó lenne neki. Tévút ez kérem szépen. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. Nyomozásba kezdtem. pedig nem az.

harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. mert a dugás azért nagyon hiányzott. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. Ennyi idõ kellett hozzá. mi 213 . azért várom. az õszinteségem miatt. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. dühükben megesznek a nõk. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. tettem fel magamban a költõi kérdést. hogy rossz Hold kelt fel. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. alkalmas vagyok még nõként élni. nagyon helyesen. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. Te jó ég. Mire a kicsi megérkezett. amikor pasik után kezdtem kajtatni.” satöbbi. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy. Na. hiányzik a társ. hátha akkor újra belém szeret. hogy egyáltalán elhiggyem. de kiderült. mikor fog ez engem tisztességesen megdugni. mint ahogy gondolják. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. de egyáltalán nem olyan könnyû. Mindegy. hogy más pasik után nézzek. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. végre akadt egy srác. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. satöbbi. Megfigyeltem. Annak is örültem volna.szülök neki én is egy gyereket. Addig keveregtem magányosan. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. mert azt hittem. Akkor férfit akartam fogni. Lehet. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. hogy kiszivárogtattam –. a férjem gyakorlatilag lepattant.

Zárás után rettegve csinált kasszát. Röviden. hogy férfi nélkül éljen. akinek a melleibe szerettem bele. de mindegyikkel volt valami gond. hogy kifejezetten megsértõdnének azok. ha ez egyáltalán lehetséges. mire a végére érek.több. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek. hogy õ most már önálló vállalkozó. (1. vagy a virágait fuvarozta. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz. vagy. A Virág is emancipálódni akart.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. amikoris kiderült. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt. õ az.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig.) Elõször a férjével. illetve rohantam neki. (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt. vagy a kisfiát. hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. Továbbra sem volt kedve 214 . a véleményüket is. (Igen.) Hõsnõnk egy összedrótozott. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. de már meg sem kísérelte. További adalékok az emancipáció témaköréhez. Pillanatnyilag ott tartunk. két ízben is. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott. pedig nem is voltak rossz pasik. akiket esetleg kihagynék. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá. hogy önálló legyen. esetleg együtt a kettõt. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni. (2. másodszor velem lett tele a hócipõje. barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –. hanem az igazit kereste. hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. Lehet.

az álmait siratja. A Sziszi így is boldog volt. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. mint a pinty. azzal a megszorítással. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. nem azért. hogy minden alkalommal többet kért. a fiú túl keveset adott magából. vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. Éppen ellenkezõleg. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. vagy inkább rémálom. Drámai jelenet – könyörgések. Na. puszta képzelgés. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. Magányos nõk figyelem! – valahogy így. Senki sem vette észre. mint olyan. mint elõzõleg. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. mert nem lett volna jó a sráccal. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. Ezzel szemben azt találta. újfent bebizonyosodott. Lehet. kölcsönkért egy kisebb összeget. A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. Most a pénzen vitatkoznak. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám. hogy az emancipáció. a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. csodálatosan – sikerült. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni.” 215 . Aztán ez rendszeressé vált. A jeles alkalomkor a fiú. inkább a munkájával volt elfoglalva.emancipálódni.

mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni.

Ezer apró cikk .

Mert ha valami a másformával egyforma. S.K.„Nem baj.) . hogyha minden egyforma. ki találta ki. de szerintem nagyon jó. nem tudom. Az meg már a másforma.” (Sajnos.

meg kapok a mai napig is.) Mindegy. hogy miben 219 . pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni. mi hogyan történt. (Különben tényleg az. amikor sikerült rábírnom. de az nekem piszkosul nehezemre esik. Történt. azt hitte szegény. hogy vegye le a bugyiját. a Kanca. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. már annyira be voltam indulva. megfájdul tõle a fejem. aki állandóan felizgatott. Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok. hogy majdnem megugrottam a múmiát. (A kirándulás volt a mániája. elmondom.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem.) Lényeg. Vagy a hülyeségeivel. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. amitõl én agylobot kaptam. Tény. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba. hogy unom a mûvelõdést. aztán vagy elhiszik. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. a kalauz éppen akkor érkezett. amely tele volt üres kupékkal. az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is. Volt nekem egy nõm. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. mondván: mûvelõdjünk. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk. ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. de nem a menetrend kapcsán. Közöltem is a Kancával. ahol egyébként nem szokás. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta. Fel is pattantunk a vonatra. vagy a melleivel. vagy nem.) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá.

merthogy a sliccem már ki akart szakadni.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. hasmenése támadt az egyik utastársnak. (Na. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. hogy nem. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett. éppen elszálltunk mind a ketten. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért.) Elindultunk tehát. mert tényleg fogalmam sem volt. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. elõször azt hittem. nehogy bepárásodjon a puncija. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre. hogy beteljesítsük vágyainkat. nem a szépségem miatt. úgy éreztem. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. de ez csak késõbb derült ki. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. Pontosan akkor. hogy meglátogathassuk. Rájöttem. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. Ebbõl akkor sem engedtem. én is benyúltam a 220 . mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. Az volt a szerencse. Viszonoznom kellett a szívességet. hogy mi a baja. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam. amikor elkezdett kopogtatni. ha ezt annak lehet nevezni. az összes ápolónõ engem bámul. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. – Miért? – hörögtem értetlenül. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt. még szerencse. amikor a Kanca a lábaim közé hajolt.

A címe: „A szex és a horogkereszt”. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. a sofõrök beláthattak a kocsiba. ami engem illet. Bámultak is. hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. 221 . Nagyszerû akció volt. hogy nem is kicsit boldog. Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. amikor azt dokumentum filmet végignéztem. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák. Na. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. Legutóbb egy Heidi nevû. hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat. A lényege. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát. Szexháború Ujjongtam örömömben.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. Legalábbis. Ezzel együtt. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót. mit gondolnak. akik hónapok óta nem voltak nõvel. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van. hogy amíg õk háborúznak. mint a fene. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. Egyedüli gondot az okozott. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert. a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet. ezért mondom.” El tudom képzelni – illetve. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart.

egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. hogy a lány évekig lakott a Führerrel. miben sántikál. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik.) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. vagy mazochista õrült. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. Tény. (Sokan vélekednek úgy. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában. Innen üzenem mindenkinek: az volt. pontosan eltalálták. nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. hogy mindkettõ egyszerre. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. de hogy nem volt normális. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. Valószínûleg kényszerûségbõl. ma sem tudja megmondani senki. A tudósok most azon vitatkozgatnak. ugye? A történelem engem igazolt! 222 . az biztos.De. miszerint a világot a szex mozgatja. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. mert különben egy húsz éves. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –. Mondjuk. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek. vagy sem.

egyikünk sem vette észre. hogy valami nem stimmel. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. hogy „sokasodjatok. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el. szinte észrevétlenül. a Felvégrõl. és abban is biztos voltam. hogy ezen nem tudok változtatni. Ez mellbevágott. mert érzetem mindjárt. ’s mint ahogyan az élet minden területén. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. Utána is néztem mindjárt. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. Úgy értem. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. nõ nélkül nem bírok létezni. – Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. A valláshoz – vagy. hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. hogy templomba. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. 223 . aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában. egyszerûen adódott. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. tudják. de éreztem. A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím.) Emlékszem. ha úgy tetszik. köztünk is volt hivatali rangsor.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. hitét megsérteni. Nagyon szerettem a templom illatát. Elmagyarázom. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. komoly elhatározásom volt. – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira. szaporodjatok”. hogy mi a helyzet. a paplak nyugalmát.

(Na. Tudom. mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. számára kézenfekvõ volt.) Szóval. – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. ez másképpen nem lehetséges. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. sehogyan sem értettem. Sokáig rágódtam. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. és ma sem tudnék mást mondani. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan. ami két embernek jó. ha az ember paráználkodik. ha bûn – mondtam a Tapsinak. Meg aztán. azt is láttam. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz. – Nem baj. a szerelem. hogy szentségtörés. de õ nem szólt semmit. Abban a pillanatban tudtam. hogy milyen kalamajkába keveredtem. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . amelynek egyenesen az alapja a termékenység. Elmeséltem a Nagyinak is.Márpedig ugye. hogy Istenrõl sem mondok le. amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. ha õk is akarták. csak úgy. hogy a világon számos olyan vallás létezik. hogy miért rossz az az Istennek. hogy az. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését. hogy nem leszek pap. ugyanakkor abban is biztos voltam. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. szerettem és tiszteltem a nõket. Rettenetesen bántott a dolog. (Ez így van a mai napig. Mióta az eszemet tudtam.

Részlet Dioszkoridész.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. állati jó fej. hogy pontosan megfogalmazzam. mert magamtól nincs annyi eszem. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc. Karcsú. az idõszámításunk elõtti III. de õt nem riasztotta vissza. epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. de inkább hagyjuk. Sokan estek abba a hibába. Nem csodálkozhatunk tehát. századból származó. meg aztán nagyon jól is nézett ki. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. S istenné avatott zsenge virágai közt. A Malter a korosztályos válogatottban focizott. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. De. Jellemzõ. Hosszasan sorolhatnék még példákat. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. Legfeljebb azon csodálkozhattak. mirõl is akarok beszélni. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . kultikus márványfallosz. hogy összekevert a jeles focistával. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. olyat. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. A tévúton járók közé tartozott az Amál is. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes. Muszáj tovább idézgetnem.” (Horváth I.

de azt sem tudtam. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 .) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. Súlyosbította a helyzetet. amelyik belém esik. Azt mondták. mint olyan. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. hogy „széki pörgetõs”. A dráma az volt az egészben. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni. mint az eszkavátor –. amikor már az egész suli beszélt róla. hogy kiderült: az Amál népi táncos. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. A táncház. de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke. megpróbáltuk – lépegettem is. de a végeredmény siralmas volt. amúgy népiesen. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. ilyeneket tudok például. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. Itt válaszút elé kerültem. hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. hogy nem baj. azaz rendszeresen – sõt. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. hogy mennyire szerelmes belém. ezt is ki fogom bírni. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem. hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. hogy ez a táncizé csak jó lehet.Amálnak. kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. hogy mi az. Nem azt mondom. eszik-e vagy isszák –. ez a csujogatás. ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról. hogy „csobolyó” meg. én meg mondtam. Persze csak elméletben.

miért. azt mondta. (Tudom.) Láthatják. átlagosan tizenöt oldalas. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként.” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. Ez a gyakorlatban azt jelentette.mûvészetben. akinek táviratoztam. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. ha másért nem. Mégis betelt a pohár. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. annyi bajom volt az Amállal. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. Az egyik már megvan. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg. (Negyedóránként heves csók. minden szenvedést vállaltam. hogy mi az a csobolyó. azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. Gondolom. Ne kérdezzék. hát az edzõtáborból írogatott. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. de utána lehet nézni az almanachokban. Gondoltam. legkevésbé az Amált. hogy nem hiszik el. még puszit is csak úgy adott. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. Meg azt is. járjunk. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. mert fogalmam sincs. Volt ott egy naptár. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. de csak negyedszerre sikerült. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. levelek okán.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. Kiderült. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. Az Amál csak kummogott. most aztán szétszed örömében. 227 .

hanem jobb.) Mert tényleg úgy van az. Szóval barátaim. valamikor…”. hogy elõbb utóbb összejön valami. Az például. mert akkor tuti. Azt tudjuk. ha nagymama korban van.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. kezdhetem úgy is. azt tanácsolom: beszélni. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –. (Megengedem: nagyon mélyen. nem elég. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”.) Egy szál virág. beszélni. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz. Nem jó. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer. és fordítva. és további felesleges sületlenségek. hogy mit is akarnak. beszélni. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit. lényeg. Vegyünk egy példát. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. hogy jó nõ. a titkárnõ szívét kell meghódítani. 228 . Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. mint a mittudomén kicsoda. hogy mit mondanak. az teljesen érdektelen. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. A legbiztosabb támpont a „talán”. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik. akkor annyi. még akkor is. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. de azt is csak körülbelül. amikor az ember támadásba lendül. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver. /Valaki húzza ki magát jól. Az „igen” is lehet „nem”. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. Felmérik a terepet és besöprik a bókokat.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén.

mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében.) 2. Azt javasolom mégis. és benne ültök a hintában. hogy közhely. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért. 3. ha a feleségedrõl van szó. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek. mert elkapatja magát (a nõ). mert a lepedõre borulhat (a kávé). de tényleg így van. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. hogy mindent a nõk irányítanak. azonnal hatályukat veszítik. Úgy tesz. Onnan tudom. vagy inkább rádöbben. mire ti észhez térnétek. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat. Úgyhogy barátocskáim. mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. nem tudja mit kezdjen veled. Tudom. hogy mikor – minden férfi rájön. segíts neki pakolni! (Különösen. 229 . hanem azért. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. Olyankor kiderül. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. hogy mindez mit sem ér.

6. (Amíg mesél. ha a feleségedrõl van szó. 16. 8. különösen. mert esetleg hátba támad. (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. 5. 19. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot. csíkos zokni. 7. 14. hogy „miért. Le fogja venni magától. és utána egy órán át te vagy a téma. 13. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi. fõ a megértés!”. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd.) Elsõ randevún lábszag. 10. másom nem szép?”. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni.4. hogy inkább letéped róla. te mindent megérsz nekem”. menj le alfába. Nõi fodrászatba – bocsánat. 18. Feleségnek: „Nem baj. 11.) Nincs olyan. kivéve. 9. 12. hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. Szeretõnek: „Nem számít.) 230 .) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod. nem szereted.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. hogy végre kipakolhat. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. hanem. 17. hogy legközelebb. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. hogy nincs pénzünk.) Pénzügyek. félre is fog. 15. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból.

) 37. igyál meg tíz kisfröccsöt. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24. hagyd ott! (Nem kell cipekedni. Vidd ki a meccsre.”) 33. ha jó nõ.) 30. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni.) 35. csak még jobban belebonyolódsz.” 231 . Ha öt percnél tovább marad a boltban. mint az egyszeri ember: ”Mindig. Ne vitatkozz! 31. mint a többi. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent. Színlelj állandó meglepõdést. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39. Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26.) 22. de mindenhonnan hazatalál.) 28. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad.) 21. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra. Bárhol.) 36. Várd ki a pillanatot. bármennyit dugtál. bárkivel. Focimeccsre ne vidd! 27. mindenhová elviszem a feleségem. Virág. Ne csodálkozz semmin! 38. ha konkrétan a szexrõl van szó. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. Ne légy türelmetlen! (Csak.) 34.) 29. Verekedj meg érte! (Imádják. Soha ne sírd el magad elõtte! 25.20. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak.) 23.

A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit. amikor elsírja magát a moziban! 57. Próbáld meg kifürkészni. Ha túl kedves. Tárgyi bizonyíték – levélke.) 42. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja.) 56. (Biztosítás!) 44. Ne dumálj bele.) 55.40. rúzsfolt. mindent le lehet tagadni. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától.) 58. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki. miben sántikál! 53. vigyázz! (Biztos. Ne hagyd vezetni! 43. (El akarják hinni. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41. hogy sokba fog kerülni.) 50. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 . Járj el vásárolni. hogy mással dugsz. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts.) 45. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája. mert sokkal olcsóbban jössz ki. Halálra röhögöd magad. mi a magyarok istene.) 59. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod.) 49. Ne adj okot a féltékenységre! 47. Tedd féltékennyé! 48. õ meg ideges lesz.) 51. Próbálj meg te is megrendülni.) 46. Ültesd a volán mögé. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54. hadd tudja meg.

az õ sapkája. Részegen csak akkor menj haza. Turbózd fel az agyad. Az az alapelvem. Ha fejfájásra panaszkodik. Egyszerûen fel sem tudtam fogni. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61.) 68. Meg lehet tanulni!) 66. amikor olyasmit próbál megmagyarázni. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. míg felkel majd a Nap. Nem jóban lenni a legjobb. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától.60. Menj el pecázni – vagy a francba –. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. Nézzél okosan. különben elvágtad magad! 64. az asszony verve jó. inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között. hogy mirõl beszél. Vágj mindenhez jó képet. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni. verd ki a fejébõl! 63. Az õ feje.” (Demjén Ferenc) 70. ki vagyok én. mi 233 . Ha nagyon menni akarsz valahová. hogy milyen sapkát vegyen fel. hogy elõírjam egy felnõtt embernek. ne könyörögj. ami kihoz a sodromból. amikor becsavarja a haját! 62. Már azt is nehezen viselem.” címû vadbaromság. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. „Várj. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is. hanem kibékülni! 69. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba.

aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. megtehette volna. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. megvédve ezzel a társadalom egészét. amíg nem ébredünk rá. Arról is biztosítanunk kell õket. század hajnalán! Ez döbbenetes. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. nem az a célunk. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. Mindaddig ugyanis. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. Igenis.az amit tehet. hogy miért nem fordult rendõrhöz. hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. hogy ítélkezzünk felettük. hisz’. vagy a barátnõm. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is. a XXI. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni. nem tudhatjuk. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. ha a feleségem. El kellett olvasnom John Douglas-nek. hanem. vagy akárkicsodám is. ha nagyon akarta. Nem tudtam megemészteni. Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. és mi az. Minden megvetésem azoké a férfiaké. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról. hogy teljes joggal mondhatunk nemet.” 234 . élettársak rendszeres bántalmazása. Európa közepén. a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. Ezt hittem legalábbis. amit nem? Még. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. hogy a véleményem megváltozzon. ez egyszerûen megengedhetetlen.

hogy pont olyan emberek. sosem felejti el!) 235 . sõt. szólítok fel tehát mindenkit.) Nyugodtam mondhatom. akiket addig csak képernyõn láttam. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. akit illet. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. az a híradó. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit. Ugye. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. de mindaddig. amikor elkezdtem televíziózni. megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. körülbelül se. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. mint én. Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. Arra kérek. hogy az önbíráskodás törvényellenes. olyan emberekkel találkozhattam. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na. pedig az nem semmi. kiderült. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. ahonnan asszonysírás. sikítozás hallik! Valamit. Egy biztos. szárnyaltam a képernyõn. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. de az örökre. nem avatkozunk bele”. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is. Képzeljenek el egy kínai piacot. Képzeljék.Tudom. (Aki látta.

hogy kandi kamerás felvétel volt. A programom tehát az. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak. a pontosság kedvéért. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. és elmagyarázta. Szóltak a Pártból. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. (A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít. 236 . csináljunk vele interjút. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj. elindultam hát. de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. Hozzátettem: „Danke. hogy mégis. aztán szépen.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat. A híradós anyagom különben egész jól sikerült. megköszöntem az interjút. ahogyan illik. három aprót köhintett. Próbáltam érdeklõdni. Nem baj. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón. de mégis. vagy ilyesmi. hogy jött egy manus. mondtam a tolmácsnak. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. és ezt bizton állíthatom. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét. Azt mondta ez a kancellárszerûség. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. Sem a tolmács. kirõl van szó.1. Még szerencse. Herr Dusek. mert jót mulattak. három napja az önök szép országában tárgyalok. kérdezze meg ezt az embert. ahogy az egy száguldó riporterhez illik. mi lesz a magyarországi programja. konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak.

és ez tényleg történelmi eseménynek számított.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. szerencsére ott voltam én.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. meddig kellene. Azt már az eddigiekbõl is láthatják. gondoltam. aztán drámai mozdulattal azt is. következett egy szép ívû fejesugrás. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. ugyanis egészen különleges eset vagyok. (Jött egy szerelmes levél is. de akadtak megértõbbek is. Nagy választási cirkusz volt. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. majdcsak szólnak. amint azt mondom: „Danke!” 2. sõt. Úgy gondoltam. hogy bohócot csináljak magamból. mi az. de a hölgy. akiknek addig nem is köszöntem. hogy meddig ér a víz. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. hogy érjen. Akkor kitaláltam. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl. a nézõk egy része azt követelte. hogy szívesen gyógyítana. hogy jól mutassak a nyitóképen. Megérte tíz napot koplalnom. biztosan összetévesztett valakivel. aki írta. és mutatom. Izzottak a telefonvonalak. tisztán lehetett hallani. hogy a fantáziám nem ismer határokat. mindjárt megáll az apadás. Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. (Ma sem tudom.) 3. már csak az érdekesség kedvéért is. ha arról van szó. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek. Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. Egyszer csak elordította 237 . (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt.hogy frappánsan bírtam befejezni.

amit meg is tudtam érteni. nyugisabb idõszak –. mint a férfiak többsége. aki egyáltalán nem volt kerekded. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. Mûholdról! Nem estem pánikba. mind az. jééé. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. (A fél ország szerelmes volt belé. Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot.) Arra gondoltam. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. Attól a perctõl kezdve. Mégis volt egy valóságos szerelmem. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. A Zavar akkora volt. mint a kettes szekrény. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. én is a molett nõket szeretem. Amúgy.magát valaki. de a választások után meg kipenderítettek. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. Az volt a gond. Reménytelenül. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 . ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. alulnézetbõl. de én nap mint nap láthattam közelrõl. Mert emígy meg nem volt teljesen normális.) Ilyen volt a Zavaré is. de jó srác. (Sokak szerint. a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. hogy megláttam.

és egy csapásra megváltozott minden. hanem kívántam is. én és a könnyek.az a kicsapongó típus. de egyszer kijött hozzám a tópartra. Képzelheted. hogy: itt vagyok! Te vagy. ezért jöttem ide. Csak te vagy és én vagyok. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. Mondd. Hát. hogy miken mentem keresztül. de mindig oda lyukadtam ki. Mondd. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. úgyhogy. hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet. Odáig fajult a dolog. hogy nekem a molett nõk 239 . ráadásul még komolyan is gondoltam. Mosolyognak a csillagok. Azóta nem mondom. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. Csavart egyet a helyzeten. Mondd. hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. De akkor már nem lehetett. Mindenkitõl elnézést kérek. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. Mindig. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. Mindenki tudja. hogy olyankor már nincs visszaút. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. hogy hagyni kell a fenébe az egészet. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre. ahol õ dolgozott.

ha nagyon meg vagyok szorulva. mert szép. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. Úgy látszik. mindegyik az esetem. nyilván elromlott a mérleg). a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton. Óh. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi. ugorjak át pénzért. de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam. hogy bele lehet zúgni valakibe. mondogattam magamban egyre idegesebben. de a helyzet semmit sem javul. mint a gyémánt. Azannya! – rikkantott fel a Papi. de ez akkor sem lehet. kalória: azt nem tudtam megszámolni. amikor elindultam a konditerem felé.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. cigaretta: egy doboz az enyémbõl. amint meglátott. azt mondta. hogy felnõttem?! 08. egy doboz lejm. csak ne tartoznék neki négy hónapja. hogy a fejem lágya már olyan kemény. Mindegy 240 . hogy nemsokára szülinapom lesz. mióta az eszemet tudom. majd jól pofán vágnám. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. Sohasem hittem volna. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. Azért sem leszek ideges. kaparás – lekapartam magam: 3. eszébe sem jutott. de megint az idegeimre ment. (Drága. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. anyukám. jó apu!) Mondtam neki. pusztán azért.. de utána filmszakadás.az eseteim.

mint a zongoristák. (A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. Most eszem.) Azt kérte a Tyúk. hogy õ is pozitívan gondolkodik. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás. meg a magáét is. Emília! Mitõl van az. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. mire megkérdeztem tõle.elõbb utóbb megkapja a pénzét is. 11. hogy az. akik állítólag ismerik. mind azt mondják. Biztos. (Az elõbbit talán mégse…) 10. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez. Szerintem nem hülye. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 . de a nõk. mert tisztára úgy tûnt. akkorák voltak neki. de elképesztõ segge van. csak teszteltem a csajt. Azt hittem látomásom van.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé. hogy pozitívan fogok gondolkozni. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. pedig teljesen normálisnak érzem magam. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. Azt. vagy mi? Elhatároztam akkor. Azt hittem. hogy tudom. mert sápadt és sovány akartam lenni. bár negatívan se nagyon sikerült. feltéve. holnap lesz három napja. Mondtam a Papinak. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. ha nem jár máshol az eszem. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához. van valami jelentõsége. hogy valamikor régen fogyókúráztam. hogy folyton rá gondolok. Láttam. akárcsak én. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó.00: Eszembe villant. hogy mekkora az ember pocakja. bólintott a Tyúk.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. Óh. 13. hogy az a Carmina Burana. viszont õ sokkal hatékonyabban.

senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 . ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály. vele meg marha jóban voltam. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm. a Helen Fielding./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b. úgy kalkuláltam. legalábbis a költõ szépnek írta le. Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. vagy én? Kojak Színész akartam lenni. Nem emlékszem a mû címére – érdekes. mint a sakál. Hanem a terem.00: Elmentem egy jósnõhöz. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –./ akkor most ki a hülye. nem akartam kifizetni a honoráriumát. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke. Két dolgon gondolkodtam el: a. amit szavaltam. hogy boldogabb idõk jönnek. annyira biztos voltam a továbbjutásban. Persze nem csak a protekció miatt. (Mindent azért én sem veszek be!) 18. de amikor azt mondta. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. a vers is nagyon szép volt. úgy ordítottam. Annyira lepontoztak. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi. hogy valami bensõséges líra volt az egész. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl.15. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. Gondoltam. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre.

azért ordítasz. hogy ennyivel megúsztuk. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. a színi-direktor a barátom volt. Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. – Na. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek. az biztos. hogy többet érdemelt volna. de a nejlonzacskós gyerek! Na. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. Én még csak hagyján.) Elkeseredtem nagyon. azt hitték süket vagy. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. Akkor aztán azt mondta. még örülhetünk is. Újólag bebizonyosodott. akkor egyszerûen csak hülyének néznek. de csak hímezett hámozott.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. Egészen a harmadik konyakig. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –. láthatják.) Az 243 . Kérdõre is vontam a Pókot. úgyszólván életszükséglet. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták. (Sehová nem mentem protekció nélkül. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért. az igazgató külön megkért bennünket. mert nyilvánvalóvá lett számomra. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény. Gondolják el. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia.

aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette. de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. adjon valami csodaszert. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen. Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. A munkahelyen készültem a premierre. engem is. hogy elöl fogy a hajam. mert amúgy kedvelt. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. sóhajtoztam. de a társulatban volt egy nõ. de hát annyi mindenkinek van. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. végszavaztunk a pedikûrössel. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. nincs esélyem. Szerencsére volt is 244 . Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep. gondoltam magamban. hová lesz az én legendás szépségem. nézik amint szálanként hullik el a hajam. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. Tudtam. hogy messzebb ne menjek. miféle sorról beszél?! Jó. sokat ki lehet hozni a karakterbõl. – Nem gondolja Károly. hogy „csend legyen!”. hogy mindenki engem bámul. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút.emberem nagyvonalú volt. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. ha az ember egy kicsit odafigyel. Te úristen. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. de akkor is legenda volt.) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. Ez megõrült.) Mentem mindjárt a patikushoz. Folyton ordítottam.

de az piszkosul tetszett. Nem is kell játszanom. imádták a nõk. hogy belehalok a kopaszságba. (Genetikai adottság.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. ha magamat adom. de már csak átvitt értelemben. Márpedig tudtam. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. hogy bizsergést fogok érezni. El sem tudják képzelni. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. amikor ilyeneket mondanak. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. pusztán azzal. mondta egy bõrgyógyász barátom. mint amekkora az oroszlánnak van –. tettem fel magamnak a kérdést. Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. Mondjuk nem éreztem semmit. ha jól számoltam. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba. de legalább jó hallani. hogy kevés hajjal is érdemes élni. Lehetséges. 245 . elég. kopaszodó. hogy mennyire megkönnyebbültem. állítólag a nézõket is. hogy kopasz. Mindenesetre. ha hallanak valahol egy szereprõl. Megfigyeltem. ha az életérõl van szó. amelyikre egy nagy darab. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. egy tucatnyi. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet.neki. Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. de hát kit érdekel a pénz. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. ebben biztos voltam. sõt. mert azt hitte ezzel megvigasztal.

egérképû manus nézett le a járókelõkre. mint az elõzõ. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. mondtam magamban. Nagy izgalommal vártam. gondoltam. Mire mondta. Mondom. hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. Na. De az hülye volt. amikor felemeltem a széket. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget. ez már valami. amelyikre csak akarok –. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás. de az etikailag nem helyénvaló. de akkor már tényleg ideges lett. Nem kellett messze mennem. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. ez abból is látszik. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. akiket megdelejezett. mint aki csibéket terel össze. azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit. és széttárt karral. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. Gondolhatják. hogy jó volt nekik is. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. Elkábított egy kakast. aztán annyi.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. elkábul. olyan volt a tekintete. ránézek a spinére – ráadásul arra. Nekem is belenézett a szemembe. Gyanítottam. Sokkal komolyabb volt a dolog. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. azt akarta mondani a fenomén. hogy a Fõvárosban lépett fel. hozzám érjen a sorban. Elkezdtem utánajárni. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. A nõk is. én pedig megdugom. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. hogy persze. hogy hülye volt. az összes felesleges hercehurca. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto.) A rohadt életbe. hogy az elsõk között pattantam a színpadra.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség. mint a részeg sámáné. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. Azt mondta 246 .

senki nem is tudta. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. Én meg bámultam. Azt hittem. azért vettek jegyet. hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. Jött az uszodába egy nõ. mert ingyen van. ez annyit tesz. mert elrontottam a szórakozásukat. Elhatároztam. azt emberfia nem tudja megmozdítani. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket. Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. És tényleg. hogy csodát láthassanak. hogy maga egy szatír. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. ha jól tudom. mint a grúziai esõfelhõk. akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. pontosan mirõl is van szó. amíg meg nem jelentek a rendészek. nem tudom… Annyi biztos. Lehet. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. olyan formás volt. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. mert láttam. de nemigen történt semmi. nem kell hozzá tanár. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására.ugyanis a fenomén. Egészen addig. Hát. Delejeztem. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem.) Ki is próbáltam magam mindjárt. Amikor megkérdeztem. hogy a nézõk is örülnek majd. de nem. (Mindenképpen a legjobb módszer. ha nincs lebetonozva. onnan is. feltéve. az eredmény pedig pontosan ugyanaz.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . koncentráltam. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. Örültem a sikeremnek.

) – Hát. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. Így ért véget a fenoméni pályafutásom. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. de mindjárt elgondoltam. (Esküszöm. de nem tudok most már a nyomukba eredni.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. – Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –. az attól függ…– bizonytalanodtam el. és megigazította a hajpántját. ha csak egy mód adódik rá. – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. gonosz szomszéd. (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. kutyagumi az utcán. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . ha a bejelentõ csinos. megrögzött szatír. ilyesmik). maga tényleg egy ferde hajlamú. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. hogy egyszer én is elrabolom. talán. fiatal hölgy volt. pedig eszem ágában sem volt. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. Mint például az alább ismertetett esetben. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt.

bizony sok baj van az én Bélámmal. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. Attól a pillanattól tudtam.) Egy darabig sokat 249 . ha megint támadnának az ûrlények. Elmesélte akkor a Tündér. mert a legrosszabbat sejtettem. hogy jó. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni. (A Béla 48 kilós volt. lehet hogy a sokkhatás miatt. mint én.és testközelben. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat.bonyolultabb ügynek látszott. amit ufók okoztak. pedig nem szeretek ítélkezni. – Mégis. Eszerint jártam el. hogy gonosz kis szürke emberek.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. – Hát. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. Rábeszéltem. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból. – Hát. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el. A Tündér azt mondta. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba. miket? – kezdtem aggódni. nem is evett sokat. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. mégis meg tudja majd védeni õt. – Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. de már pityergett is. még a férjem sem. nagy fekete szemekkel. maradjunk föld. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. egy olyan benga nagy ember. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt. úgy gondolja. megállj. hogy a cikket ugyan nem írom meg.

hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. Arról viszont szó sem lehetett. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. Ez utóbbira általában akkor került sor. 250 . – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. akkor úgy berúgott. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. amikor hõsünknek sikerült elérnie. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. a békesség kedvéért. inkább csak úgy. hogy a mentõk beszállítsák. mint az utcán. Ráadásul. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. Olyankor bevonultam a kórházba. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. hogy átmenetileg alulmaradtam. nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. Tudta ezt a Fõorvos úr is. Fogtuk egymás kezét. Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. mintha megnyerte volna az öttalálatost. ellenben elitta a lakását. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. hol felvették. de olyan hanghordozással ám. meg minden további testrészét. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. de nagyon csálén állt a feje. pedig nem láttam nagy távlatokat. Szerettem ott lenni. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. mert hagytak olvasni egész nap. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz. ebbõl következett.

Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki. Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért . Mert azért õt kedveltem és tiszteltem.) még átmegyek. akkor lehet. de majdnem kicsúszott a számon. Te. 3. S.– Te hülye – vigasztaltam –. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1. feltéve. még az õ szempontjából is. hogy megszívtuk. ’S lõn.K. 251 . 5.. hogy ne járjunk kocsmába. 2. hogy ittam? (Nagyon látszott. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam. nagyon látszik rajtam. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át.) Úgy kéne csinálni. a Maci teljesen belemerült. aztán a reggeli káoszban beosonok. ha a Macival átmegyek a kocsmába.– bólogattam szelíden. de tényleg nagyon szomorúnak látszott. hogy mit csinál a felesége. Délután már ketten ballagtunk át. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi. mondta a betegtársam. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg. de nem számít.” Rendben. A világon semmi gond nem lehet abból. nem akartam neki csalódást okozni. aszerint. azért vagyunk a diliházban. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. – Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. 4. – Aha.

de ezt már csak én teszem hozzá. hogy megértsük a jellemét. azt hiszik. vagyis sokkal kevésbé elõírásos.K. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû. Bele a levegõbe? Fogadjunk.) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni.” (Bárki legyen is az. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét. hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára. de szeretem. de a lényeg ugyanaz: Ki mint él. hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel. hogy szerelem tényleg örök. S. mint más tevékenységek. – Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan. annyira aranyos volt. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . de majdnem puszit adtam az öregnek. (Jellemzõ.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –.

magyaráztam a barátomnak. a tanfolyam helyszínéhez képest. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –. hogy nem hozott szégyent az ezredre. hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –. ha már a tudománynál tartunk. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta. Õ maga viszont nem így látta.) Két eset lehetséges./ ez nem azt jelenti. mint amit gondol. Erre fel kihozták. hogy az ember testisége a romlottság forrása.csileg közömbösnek. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte. mert úgy találták. hogy most aztán már mindent lehet b. és hogy csak akkor lehetünk jó emberek. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket. mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. ha a házasság tekintélyével megerõsítették. csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki. Vagy teljesen idióták a dilidokik. hogy nem bízunk többé a 253 . mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. Minden olyan szexuális tevékenységet. sõt./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De.

hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a.tudományban.) kitakarítom a lakást 1 pont b. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a. Mit tesz ön. hogy szép legyek 2 pont c.) a meztelen nõs képnél 2. hadd kefélje ki magát rendesen. ha náthás lesz? a.) adok neki sót 1 pont b. de megbámulom 2 pont c.) megborotválkozom.) orvoshoz 1 pont b.) a szeretõmtõl 2 pont c.) thai masszõrnõhöz 2 pont c. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul. 1 pont 2 pont 3 pont 254 .) megdugom 3 pont Mit tesz ön. ha vendégeket vár? a. 3. aztán ne tudják meg.) a külpolitikánál b.) a szeretõmtõl. Mennyire férfias ön? 1. 5.) az OTP-tõl 1 pont b.) új nõt szerzek.) pornókazettát teszek a videóba. 4. mi lesz. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra. Teszt Töltsék ki.) a sportrovatnál c. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a.) adok neki sót. mielõtt harcászati szerzetesnek vonul.

) szörf 2 pont c. soha b.) a feleségemmel b. Mit mond a feleségének.) sehogyan b.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7. Kivel megy moziba? a.) két cukorral c.) a nõi bugyikat 2 pont c. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) bélyeggyûjtés 1 pont b.) követem a bögyös szõkét 2 pont c. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a.6. Hogyan issza a kávét? a.) meggondolnám c. 1 pont 2 pont 3 pont 9.) nem.) a nõi kabinok felõl.) hol van? 8.) hogy vállalati buli volt 1 pont b.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 .) a kijelölt útvonalon 1 pont b.) semmit 3 pont 11.) az árakat 1 pont b.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c. ha spiccesen megy haza? a. Melyiket választaná hobbinak? a. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10.) a szertõmmel c.) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12. nem.

) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) nem b.) a peep show-ban 3 pont 19.13. Mit vesz a feleségének névnapjára? a.) virágot c. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) semmit 14.) az ingyen piára c.) gyûrût b.) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .) a feleségemhez c.) az ingyen kajára b.) a Cica magazin ’98-as.) virágot c.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16. Kihez fordul végveszélyben? a.) majdnem c.) nem 1 pont b.) az Életben 2 pont c.) vibrátort 15.) semmit b. ha lakodalomba hívják? a.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a. Mire gondol. bekötött évfolyama 3 pont 17.) az anyósomhoz b.) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18.

Van aztán ez a történet. akkor el tudják képzelni. hogy szeret boldogtalan lenni. az Edömér. de fogadjuk el.) gazdagságot c. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon.20. rendbe fog jönni. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. Egyelõre nem sikerült. hogy pofán kellene vágnom. Mit szeretne elérni az életben? a. és reggelente kijelenti. Ön nem egy lepedõvirtuóz. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. Elõször is. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából. ha láttak már csálé manust. aki állandó tettestársam a televíziózásban. legjobb. Ismerik ezt a fajtát. ugye? Akkor van elemében. Olyankor tudom. és az eget kémleli. ha boronghat. hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. hogy errõl nem tehet. Teszem azt. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Na. a 257 .) Edömér Van nekem egy barátom. Cserélje le a barátnõjét. hogy jobbá tegyük a világot. Az történt. mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel. amely arról szól. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. de van remény.) boldogságot b. óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –.) De a legidegesítõbb az Edömérben. közvetlenül azzal a céllal.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. úgy néz. hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot.

négy darab. nekem megy fel a vérnyomásom. már csak azért is. látszott rajta. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát. amikor megálltunk resztelt májat enni. hogy kedvelem. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül.Azt már csak én teszem hozzá. amit én úgy utálok. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. Tényleg. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. Hiába mondogattam neki. hogy jön ez ide? Megmondom. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. hogy le fogjuk késni a vonatot. a másik meg. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. hogy velem összehozta a sors – az egyik. Annak az esélye tehát. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. Szóval ott nézgelõdünk a sitten. mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. Mikor hazaértünk. hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. Kiderült. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. kisebb. mint velem –. hogy nagyon jól csinálja a dolgát. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. mint varjú a rohadt tököt. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl. mint hogy a lovas szobor lépést vált. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja.szegedi Csillag börtönbe. mindegy. Szóval. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . ezt csak úgy közbevetõleg. ahol viszont fegyveres õr áll. az a szemét csak csipegette a májat. a hajnali postavonattal döcögtünk haza. Egy felnõtt embernek! Na. az Edömér már a plafont bámulja.

akinek az volt a határozott meggyõzõdése. se nem szoroz. (Esetleg az aurát. El is ballagtam. hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. már nem emlékszem pontosan. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. de az volt a baj. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan. mint a halott matematikus: se nem oszt. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –. át akar vágni a palánkon. azt mondták. hogy megtöröm az erõgyûrût. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. Ezzel már a Boszi vádolt meg. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. hogy nem is hiszek az egészben.Szellemesség – Úgy bizony. hogy beszél a fejemmel. de már untam. magára vállalta. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább. de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. csak úgy gondolom. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre.) Lényeg. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi. mert azt hittem. – Ne marháskodj. onnantól pedig engem 259 . gondoltam félárbócon. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. majd megkeresnek.

hogy meg kell keresnie a sündisznót. Elõször arra gondoltam. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. hogy orvoshoz viszem. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. csak kialussza magát. ha találkoznék egy ufóval. én lennék a legboldogabb. legalább biztosan tudnám. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. amely a kisfiammal esett meg. ahol laktunk. álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. kilométerekre jártunk a szállodától. Önöket is érdekli? Jól van. mert azt gondoltam. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. Egy élõ. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. mert most jön a lényeg. elmondom. a fiam határozottan állította. de aztán megnyugtattam magam. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. ott lesz a környéken. vagy a vállamra szállna egy szellem. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után. így meg csak úgy sejtésem van. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi.bármirõl meg lehetett gyõzni. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –. hogy léteznek. – Gyere. hogy valakik azt mondták neki. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. de a srác elkezdte: „Apa. mert elszaladt. csak négy éves. hát tényleg. és amelyet magam is átéltem. És akkor elmeséltem neki az esetet. igazi sündisznó! 260 . beszél a nagyvilágba. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam.

Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. csak a MATÁV bevételét növeltük. valakik tényleg meg kellet. tudom. hogy meglátogassanak. ha elérkezettnek látják az idõt. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. – Mit látok? – csodálkoztam. állandóan telefonálgattunk egymásnak. Aztán a dologból mégsem lett semmi. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. és mindannyian tudjuk. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány. de nem kergetek délibábot. hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is. Boszi – szögeztem le határozottan –. hogy mondják neki: hé. Ez volt a végszavam. 261 . tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. hogy ez mit jelent. szívesen látom majd az ufókat. mint aki máris meggyõzött. kisöreg. amikor a dolgok így szépen klappolnak. a szálloda udvarán sem. Közbevetés: Szeretem. vagy valami hasonló történt velünk. hogy legközelebb már biztosan dugunk. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. hogy csoda. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést. mert tényleg csodálkoztam. Már ami a szakmát illeti. én nyitott vagyok a világ dolgaira. Fogalmam sincs. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. de annak semmi köze a nõkhöz. akkor és ott átéltem az egészet.

úgysincs rá szükségem írás közben. hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. hogy fogeltávolítás. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. Azért volt egy élményem is. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk. Pláne. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. külön asszisztenciával. amint éppen hullik kifelé.Most jöttem a fogorvostól. hajlandó a hibái beismerésére.” (A hasamra ütöttem. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát. mert a kézirat még a Holdba’ van. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. mint a NYT. mint az. az egyikük gyökérkezelésben részesült. A helyes dátum: 1938. hogy csõdöt mond az ágyban. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 . mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem. Mennyivel kíméletesebben hangzik. A kedvesem azt javasolta. hadd jegyezzem meg elöljáróban.) Csõd A New York Times. ha ez úgy következik be. ha kell.) Ki az a bolond.

) A Dáma pontosan úgy nézett ki. mindenki kussol piszkosul. Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett. és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. arról vitatkoztunk ugyanis. én megpróbálom. õk a hibásak. Jelesül. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá. hogy a fél karomat hagynám levágatni. Jómagam azon az állásponton voltam. Már azon voltam.került esetek száma. egy halálom. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. gondoltam. nem csoda hát. ha rád nézek!”. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném. A Dáma figyelmesen végighallgatott. hanem egyenesen testet öltöttem. Akkor kezdtem el reménykedni. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. hogy elõadjam az én szomorú történetemet. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. mint egy dáma. hogy „elég legyen. már nem is felejtenénk el. ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. mert férje van és õ tisztességes asszony. ha tudnánk. hogy a Bugyi Bucit betakarom. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette. mert azt hiszik. az ajtón például nem csak úgy beléptem. hogy fürdõruhában jobban mutatott. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. amikor láttam. már éppen lendült volna a kezem. 263 . Talán csak annyi különbséggel. hogy azt nem lehet. hogy a Dáma rám se néz. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. mint az igaziak. úgyhogy folytattam az ostromot. Egy életem. A nõk is. mint Moszkvát a hó. hiszen. hogy mit felejtettünk el. hogy ez mindegy. ennél jobban nem tudom körülírni. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. aztán kategorikus határozottsággal közölte.

hogy XXL-es óvszert kell használnom. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 . Elmeséltem továbbá neki. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. hogy oda a diszkréció. aminek jönnie kell”. mondta is. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán.) Nekem csak annyiból volt rossz. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. Mindezt persze a Dáma társaságában.1x3. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. hát jöjjön. de akkor is sok. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. Elõadtam a Dámának. megvárom. miképpen volt ez lehetséges. Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. a nõ tisztára kiborult attól. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. de még azok is folyton elszakadnak.csillagtúra a Bakonyban. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. de nem tört ki balhé. amikor a Dáma azt mondta. hogy „jó. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. Ennek jegyében mentünk el szaunázni. Ma sem értem.4 méter). hiszen õ mégiscsak egy dáma.

hogy messzebb ne menjünk. – Á. Mondjuk. ha véletlenül feláll. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt. mint amilyenre a thai nõk képesek. Tanulni.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. amikor távozóban volt. tanulni. ahol napjainkban. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. Akkor talán nem tartanánk ott. a káját róla csipegették. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon. olyan mutatványokat csináltak. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak. hogy mivel mit kell csinálni. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. mint beteg a dunyhát. Azt hazudta. tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. Meg aztán. Utóbbiaknak – bár. Már ez is elég idegesítõ volt. csak kíváncsi lettem volna. azon belül is: a kamatyolásra. hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. elég. meg amúgy is. hogy mekkora az XXL-es méret. hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . amit elképzelni sem lehet. de a Potom csak folytatta. hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra.

Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. õszülõ 266 . döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. akik deres fõvel is sokra vitték. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. gondoltam: leszívatom. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. ennyibõl jó a kopaszság –. ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége. mint a katedrán. számos mellékhatással. Sok jót el lehet mondani róluk. Az ember csak hasizmozik. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van. Mint mindig. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb. de egyikõjük sem pornósztár. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. Akkor elkezdtem hasizmozni. hasizmozik. Most olyan embereket keresek. telefonban bemutatkozni. hogy miképpen kell táviratot feladni. Rengetegen vannak. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. ezeket eleinte szálanként tépdestem ki. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. Megtanulnák a fiatalok. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. akik kopaszon.

hogy küzdelmes. hogy egy alkalommal. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. hatalmas dudákkal). 267 . bátran elmondhatom. de korán örültem. keres egy kis mellékösvényt. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül. Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. mint a kan bulldogé. de elhatároztam. ha olyan a feje. szõke haja volt. Rengetegen vannak. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. (B: lelki) 1. elszív egy cigit aztán továbbhajt. hogy az erdõt kell járni velük. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. hogy akkor is beszólok neki. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt.(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. Kirándulni persze én is szeretek. Formás feneke és hosszú. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. Csak hátulról láttam. nehéz életem volt. (Komolyan!) Megnyugodtam. cicerél egy keveset. Az égiek egyetértõ jelét látom abban. mert õ szólt be. Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. Nem kellett beszólnom. mert éreztem. de egyikõjük sem pornósztár. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. amikor így jártam el. Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. Egyszerre köszöntöttük egymást.

A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit. Kiderült. A Vakhangya az elõbbit vétette el.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. Azonnal értesítették az elnököt is. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel. Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. pedig az nagyon fontos. félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. – Elhanyagolom a nõm. pontosan úgy. kénytelen maszturbálni. – Cipõvásárlás.Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim. már az elõbb is akartam mondani. mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. mint én. feleség számára. Dinnyeföld. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. mert – az ujj. hogy mégsem élt hiába. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet. rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. hadd örüljön. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. 268 . Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. Dáriusz kincse.

Hócipõ. – Vacsora a szeretõmmel. Lóistálló. de nincs erõm felkelni. – Elkísérem a feleségem vásárolni. – Váratlanul betoppan az anyós. – Ez csak annyit jelent. Nyulak. Katonatiszt. – Kefélés egy nõvel. (Még megeshet. Súlyos baleset. – Kefélés két nõvel. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ. Ezüst. – A szeretõm is szeretõt tart. tele tenyészménekkel. Csobogó patak. – Felébredtem. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. – Mégsem hív fel. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre.) Arany. lovagias párviadal. keserû szájíz. – Lesz egy nyugodt napom. nyugodt táj. Csodatévõ szellem. mert akkor már 269 . hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra. – Szeretkezés hátulról. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. – Szeretkezés szembõl. Baleset. és egy ideig úgy nézett ki. Középkori. – Kefélés annyi nõvel.Öreg néne az ösvényen. az egyik bika elkergeti a másikat. Forgószél. – Szeretkezés össze-vissza. kifelé a palackból. Királyfi. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. hogy megjelentem a saját álmomban is. Napfényes. amennyit csak akarok. – Pisilnem kellene. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk. (24 óra) Lepattant szoba. (Ilyen nincs. akinek részegen szerelmet vallottam.) Vidám gyerekhad. – Összefutok a spinével. Vihar. Szarvasbõgés.

a 3. A nemi életünk lényegileg papíron zajlott. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!). (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. 3. de mégsem az igazi. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes. hogy alkoholmérgezés. hogy már minden lényeges dolgot megírtam. ha tudták volna. talán ejtik az ügyet.68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. hogy miken mentem keresztül. de egy kicsit túllõtt a célon. arról faggatták a Bút. Ma is állítom. Nos. hogy a szerelem sodort bajba. nem vették enyhítõ körülménynek. amely arról tanúskodott. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni. a legbiztosabb józansági teszt.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. július 2-án. Hiába magyaráztam a zsaruknak. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban. amikor közlekedési kihágást követtem el. Hiába mondtam neki. mert elrobogtam a helyszínrõl. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. Jó volt. hogy nem én voltam a hibás. aki engem akart védeni. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. Pedig. ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. A 3. hogy 1984.kezükben volt a laborerdmény. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. mert minden irományban részletesen elmeséltük. vadonatúj Moszkvicsba. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. be kellett ülni a város 270 .

) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi. mert nincs diplomám. mert nehéz eldöntenem. Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. mindig zavarba jövök. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. és abból lett a rekord. (Édesapám soha nem ütött meg. mi van benne. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. Lehet. hogy a három.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. Nem azért. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. aki a tanfolyamot vezette. porig nem égett. Emlékszem. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek. A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. ami egy koktél. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. hanem azért. Addig-addig ismerkedtünk. mígnem teljesen meguntam. de nem tudom. amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. 271 . mindaddig. mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját.

Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –.) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. mert ugye. Nem nagyon értettem. 272 . hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. Legalább egy napot még várhatott volna. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre. – Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. (Eddig jó. lehetõleg a mellkas tájékán. kikászálódtunk a partra. mire fel úgy pofon vágott. akármi is a teendõ. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. – Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot. hogy meg sem tudtam szólalni. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. de igazából nem haragudtam.Nem tudtam. pedig az nem is volt szakszerû. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak. A másik kézzel át kell karolni. Amikor végeztünk. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. milyen célból kell ez a párválasztás. Szerencsére kiderült. csak éppen jött a võlegényem. különben minden volt. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. de én mindenképpen a Huncutot választottam volna. Ennek az a lényege.

Minél közelebb a sírjához. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. hogy vagy õ lesz a férjem. elismerem. ápoltam a késõbbi férjemet. Évekig tartott. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. Egyszer megkérdeztem tõle. Laktam egyszer egy néninél.) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. hogy õ is látja. mire én nyomban felébredtem. Mert tehetetlen volt. mert nem tudott nekem segíteni. de úgy. hogy megfulladok. bár csak ritkán beszéltünk róla. Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. tényleg szerelem volt elsõ látásra. Amikor eszméletlenül feküdt. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. hogy a fejemen van a párna. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve. Ahogy felépült. hogy egyszer útközben ér a halál. hanem az a tudat. de elfelejteni nem tudtuk soha. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie. 273 . rögtön megkérte a kezem. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. aki állandóan attól félt. Ma már biztosan nem tenném fel. akkor is azt mondtam magamban. vagy senki. de nem hálából. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. Mondta is utána: már azért imádkozott. hogy inkább lõjék le. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához. arról álmodozok. hónapokig úgy nézett ki. Végigimádkoztam a lábadozását.Álomszép A mai napig úgy alszom. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát. (Nagyon ostoba kérdés volt.

akkor õ lenne a szeretõm. Évával. aki megváltoztatta az életemet. Akkor megismerkedtem egy nõvel. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól…. amit eddig olvastak.) 274 . Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem.Mindaz. történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. semmi mást.

Válasz Terézanyunak .

.

októberében VÉGE 277 . nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. mert másokon könnyû. amit tettél. mennyire tisztellek benneteket. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. hogy elolvastad a könyvet. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. hogy nincs is mit írnom. magunkon olykor keserû dolog nevetni. Ehhez gratulálok neked. direkt kihagytam neked ezt az oldalt. hogy fontos volt. tudnod kell.Kedves Terézanyu! Látod. rájöttem. lányokat-asszonyokat. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre. Biztos lehetsz benne. Ha megtiszteltél azzal. Mire azonban ideértem. Ehelyütt kitüntetõleg is téged.

.

Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam. srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .

2002 augusztus. 17. Kossuth L.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft. ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel.. (06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft. 2002. Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc.5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 . igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421). Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft. 3200 Gyöngyös. út 42.