Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

az kizárólag a véletlen mûve.Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. tartsa meg magának. hogy egy lány szerint jó velem az ágyban. Ha valaki magára ismer benne. ne tessenek rajtam számon kérni! . ha másokat vél beazonosítani. De. az még csak hagyján. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. Amennyiben például azt olvassák valahol.

akik nem akarják.„Többféle népek vannak. a Micimackóból) .” (Füles. Olyanok. akik nem tudják és olyanok.

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

így áttekintve az idõk kezdetének ködén –. hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. amióta csak az eszemet tudom. hogy a férfiak nõt akarnak. még meg is rótt ezért. Egyszer az edzõm. a Dani. még most is azt akarok.Mindig nõt akartam. amikor nem akartam (nõt). mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban.) Mielõtt a géphez ültem volna. Zavart már akkoriban piszkosul. vagyis. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. mint hímek és nõstények örökös. mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. Férfi lettem. (Ezt az ifjúkori elméletemet. milyen klassz érzés volt. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. úgymond. hogy velem egykorú. sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). (Sõt. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. sokáig gondolkodtam. mégis fejlettebb. hogy volt-e olyan. és mindjárt ki is találtam. de nem emlékszem ilyenre. de 11 . hogy szõrösödik a kukim. gondoltam büszkén. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. Arra viszont nagyon is emlékszem. Hát. büszkén mászkálnak. Azért mondta ezt – gondolom én most. a nõk meg férfit. Az elképzelhetetlenül jó érzés. mert én akkoriban úgy gondoltam. úgyhogy az egy másik könyv. ez az én túlfûtöttségem. gondoltam akkor. de fõleg keresésének. amikor a Nagyinál elõször észrevettem. de már feleségem van. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. párharcnak színlelt egymásra találásának. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. azóta. ott a Nagyinál.

hogy menjünk a fészer mögé. De nehezebb volt. 12 .még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt. – Mi a baj…. Ez tényszerûen annyit jelent. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak.) – Nem. Azonmód megkerestem a lányt. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. pontosan hova. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. szõrös – nyögtem ki végül. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. de tényleg sûrû. hogy szõrösödik. Tehát megláttam. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. mint gondoltam. a búvóhelyünkre. na meg csak úgy Copfos mögött. hogyan történhetett. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. erõs copfja volt. mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. olyan volt akár esõ után a fû. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. Copfost. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam. Nem tudom. de annyi már világos volt. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. hanem bele! Nem tudtam. de esküszöm így volt. hogyan emelkedik végig a varrásnál. Hogy jobban megértsék a helyzetet. Copfos nézett rám egyre riadtabban.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. meddig álldogáltunk így. még ma is emlékszem a fonatok illatára. mondtam neki. Nem tudom. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak.

Ezt úgy számoltam ki. még szerencse. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. meg talán õ is. ám a valódi dugás. hogy szidott valakit. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan. jó messzirõl lehetett hallani. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. mondanom sem kell.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . Ezt magam sem tudtam. Na mindegy. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat. de közben meg is rémült. maximum tizenhárom évesek lehettünk. de már akkor éreztem. hanem az egész világegyetemben. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –. így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . térjünk vissza a Nagyi budijához. ugyebár –. nem is tudom eldönteni. úgyis feleségül veszel. hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét. Szerintem õ is büszke volt rá. Akkor rá kellett volna ébrednem.– Azannya.) Koma közelített a budi felé. nem? – Hát persze – bólogattam én. hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. nem csak az én életemben. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. hogy most mi lesz. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. ahogy látom.

mert marha jó volt. Lett is. Úgy vagyok vele. ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. fiatalemberként. Nem tudom. hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. de azt is tudtam. és ez mély nyomokat hagyott benne. Jó pénzért. hogy minden nõnek tetszem. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. mint a nõk utáni vágyakozásommal. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza. miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. Ami meg nem volt világos. hogy látott engem biciklizni. Nem is csodálkoztam. felvilágosítás. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. mert az egyszerûen kizárt volt. Apropó. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. micsoda botrány lesz ebbõl. fõállásban. Egy kukkot sem értettem belõle. (Késõbb. Nagyon is jól tudta. Biztos szükség van rá amúgy és általában. Mindig csodálkozom. Nem mondom. Ez akkoriban volt. hogy a Felvégre nem mehetek. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. Talán féltékeny is volt. hogy a fiú. (Azt meg természetesnek vettem.) Mindegy. kéretik nem elfeledni. piros. hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. Jó 14 . mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban.a gondolatmenetet. az biztos. Az világos volt. hogy a magam kárán.

Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. Én a kanális partján például azt csináltam.helynek látszott a titkos találkozóra. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. mert akkor oda az új barátnõm. de nem csak úgy általában. akkor itt vagyok. hanem mûködés közben. Viszont menekülni már lehetetlen volt. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. Különös egy helyzet volt. de akkor már marhára féltem. Biciklis azt kérte. tetszem neked. azt hallottam. hogy mutassam meg az ostorom. a visszavonhatatlant. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. Ez pediglen 15 . mégis. – Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. mert eszembe jutott az. Meg egy bicska. ami egy hétig egyáltalán nem. oda az új szerelem. hogy a Felvégen vagyok. hogy egy hétig lestem a Biciklist. hogy meglásson. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. plusz a becsület. Így hát maradtam hõsködni. Nem is gondolnak bele. mintegy tisztázandó a tényeket. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. Megfigyeltem. – Itt – szögeztem le. de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. hogy minek is ez tulajdonképpen. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. Teljes életveszélyben. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. A kanálisparton az új babám volt a merészebb. mert a fák (nem tudom milyenek. hogy: na. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. de nem mertem odamenni Biciklishez.

hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. csak mással. ütemesen le-fel ugrál a cicijük. Évekig 16 . nemhogy az osztályban. Nem nagy persze. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Baromi idegesítõ volt. ugyanakkor elérhetetlen is. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. márpedig az lehetetlennek látszott. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. de az egész iskolában. futkározás közben. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. de mégis. mert nagyon vonzó tudott lenni. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. Ezt elbûvölten vettem tudomásul. hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. Nem dumáltam meg a srácokkal. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. hogy igaza van. úgy csattog. Ebbõl egyenesen következett aztán. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek.egyenlõ volt a biztos lebukással. Romantikus amúgy. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. tényleg. Tehát: hülye. az kurva. csak teljesen értelmetlen. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –. amint a tornaórán. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. hogy zeng tõle az egész határ. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Különösen annak fényében. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása.

A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. Na már most. Csak az járt a fejemben. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. Különben is. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim.) De lám. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. Na. hogy ott állunk a vízben – vízben? –. hogy tetszem neki és melle is volt. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója. és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. én pedig megláthatom a melleit. amit addig is tudtunk. Könnyû a 17 . Ráadásul csõdöt mondtam. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. meg kátrányszerûen fekete. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. hogy „baktérium” sõt. a Biciklis. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. Ilyeneket mondott. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. hogy a kanálisban fürödni marhaság. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. Semmi különöset nem éreztem. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. bárki beláthatta azt. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. nem akkora mint a Vági Mártának. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. olykor az álmok megvalósulnak. akirõl tudtam. de azért jól kivehetõ. És most itt volt egy lány.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl.

egyszerûen nem történik semmi. azt nagyon szeretik. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. Mondom. a nõi lélek bonyolult. hogy elég nagy és kemény-e. Egy kicsit nyögnek. hogy dugás elõtt. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. õ a falu bikája. azóta már tudom. közel a nemzetközi szinthez. amíg élek. (Olykor. fantáziájában az is. legalábbis a történtek fényében. mindenesetre rájöttem. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. Nem egyszerû élet a miénk. pedig hogy jön ez ide. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. Nálunk nincs pardon. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. Már jó kis úszó voltam. – És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. aztán amikor meg ott van a lehetõség. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. kívülrõl úgysem látszik a közöny. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. bár kétségkívül az a lényeg. ezt mindig tudtam. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –. közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. nem felejtem el. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik. szembeszökõk a tények.nõknek. megjátszhatják a szerelmi hevületet. arra van egy másik példám is. amikor is elvittek magához a Mesterhez. mondván: majd õ kisilabi- 18 . higgyék ezt el nekem. – Az tetszik. férfiaké. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. de ebbe most még ne menjünk bele. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben.

de szerencsére a Mester magától is elmondta. persze azok lányoknak valók. Nekik legalább olyan fontos ez az egész. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. vacsora. ilyenekre gondolok. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. hogy nem kell. de közölték. séta a ligetben. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. mint dugni. és úgy mozgok a parketton. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. Szó szerint azt mondta. Esküszöm ezt mondta. többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. hogyan lehetnék még jobb kis úszó. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. hogy ez teljesen természetes. mint nekünk. ami azóta se ment ki a fejembõl. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. annyira megragadta a fantáziámat. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. Nagyon örültem ennek a hírnek. hogy a Mester egy új világszemléletet. új hitet adott. egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. Ja. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják.zálja. Végül aztán hozzátette azt. Nem mertem megkérdezni. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. hogy mozi. 19 . hogy lehet benne valami. lehetett vagy húsz oldal. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. mint a fiúk. Lényeg. és itt van még a tánc is.

És megyünk. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján. holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. ebbe belementem a békesség kedvéért. – Lenne – mondom ekkor én unottan. hatalmas cicik. ám legyen. hogy a szeme is szép. Igazából csak azt szeretném megkérdezni. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. kis pocakomat süti a nap. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. nyilvánvaló. hogy a mély fájdalom. ha azt akarja hallani. Azt már megállapítottuk. összevillan a tekintetünk. mert reggel már volt egy másik bombázó is –. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. Anasztázia vagyok. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. akkor kellett már lennie valakinek a strandon. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. Szóval. Mindketten érezzük. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. kihívó monokini –. de még nem találtam választ arra. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai. Szóval magyarázza meg nekem valaki. hogy „jössz táncolni?”. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. meg ilyenek. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. hogy ugyanarra gondolunk. Hoztam neked ezt a kis koktélt. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. de nem is ezért jöttem. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . Végül is. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki.mint a medve a jégen. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit. és dugunk.

azt suttogták. hogy nem sikerült rendesen megdugni. akkor is csak arra tudsz gondolni. jobb híján. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban.tompította el az éberségemet. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel. A Lajcsi volt a legjobb barátom.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. folyton részeg. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. Nem ám a Kicsit. de legalábbis spicces volt. létezhet-e ilyesmi. de nem adtam fel. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. hogy bizonyítsak. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”. mint majdnem mindenki. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak. ha a Felvégre mászkálsz. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. de emberek esetében is elõjött olykor. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. És tudod. A Nagy Cigány is. beszélgettek.) Szóval. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. Ez örök életre szóló szégyenfolt. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. Most is csak annyira futotta az erejébõl. hogy még börtönben is ült. mert akkor kifordult a világ rendje. de még ennél is fontosabb volt. hogy õ is arra gondol. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. mert 21 . de ott motoszkál mindkettõtök fejében. hogy nem is tud dugni. szóba jött a kultúrházban. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. talán a legmagasabb szintre került. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ). Nehogy má’. akár órákon át. Másképp’ nem fordulhatott volna elõ.

Ez egyszerûen hülyeség. akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. õ bizony akkor is kitart mellettem. bármi van is. Nemigen tudnám felidézni. de õ el akar venni tõle. a parknak vagy a belvárosnak. hogy miért. hogy mi baj van. vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. pedig csak egyszerûen nem állt fel. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. pedig tudja. rátérhetnénk a lényegre. mert már akkor sem igazán érdekelt. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. de én már alig vártam. fogalmam sincs. bármelyik férfitársam tanúsíthatja.arra gondol. Elindultunk tehát és beszélgettünk. hogy ott vagyunk ketten.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. Minek?! – gondoltam magamban. Copfos sem érdekli. Nem is értettem. Ez azonban egy késõbbi történet. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál. hogy talán õ hibázott valamit. higgyem el. õ az én szeretõm. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. s közben elszántam magam a halálra. Ez teljesen kikészített. Sõt. hogy mit mondanak a nõk. Örök rejtély. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. de azt mondta: nem érdekli. 22 . Órákig kérdezgette. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. így mondták a falumban. azt mondta menjünk sétálni. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). Mindegy. hogy mirõl. szerves része a dugásnak. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. mi férfiak. mert mindenáron kellek neki. pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. miért fontos sétálni és azóta sem értem. (Lecsöcsörészni. hogy csak egyvalakivel dugjunk….

Ez is egy nonszensz. de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . csak azon kaptam magam. de jó. mármint a bokroknak. határozottan jó.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük. mint a filmeken. mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. ez mindig is világos volt számomra. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. Furcsa volt. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. de még így is jó volt. amelyik a legjobban játszik. hogy lövellés nélkül is elélveztem. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert. hogy direkt. másrészt pedig. Egyrészt. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. miképpen lehetséges. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. amelyik a leghelyesebb. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. három kilométer után szokott bekövetkezni –. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél. de aztán rájöttem. hanem az. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni. forró lüktetést. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. több ízben megfogta ugyanis. elõször azt hittem csak eltévesztette. Ráadásul meg is nyugodtam. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. leheveredtünk a gazos fûbe.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. hogy majd’ megettek bennünket. Nem jött ki belõlem semmi. Mielõtt a feministák nekem rontanának. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt.

de tovább nem merészkedtünk. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. azzal fejezte be sorait. hogy neki milyen volt. pedig nem volt semmi komoly. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük. nem tudom. Sajnos a Biciklist sem akkor. merthogy ott rengeteg volt. aki ott van! Szóval férfi lettem immár. Ne feledjétek barátaim. sokkal inkább a büszkeség.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. hogy a võlegényével? – volt. Figyelem. de jó lenne folytatni és befejezni azt. Azért itt sem árt az óvatosság. amit egy évtizede abbahagytunk. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. Az osztálytársaimra gondoltam. Nem. akkor van értelme.) Elmondhatatlanul boldog voltam. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. folyton vigyorgott –. 24 . mindenesetre jó ha ezzel számolunk. Hogy miért. A szex páros játék. figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. mindig az a legjobb hapsi. Én hazugsági együtthatónak nevezem. ráadásul fürdõruhában. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. (Mint ahogy késõbb sem. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük. akikkel valaha is találkoztak. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. még azzal is szembesülnöm kellett. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás.bátorságomat. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –. pedig ez nagy hiba. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. sem azóta nem kérdeztem meg. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. véget ért a sok megaláztatás. Nem tudom. hogy feltétlenül keressem meg.

Nõk az uszodában .

.

az elhatározást tett követte. Kiabáltak. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. mint én. mint én voltam akkoriban. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. kihangsúlyozták.) Mindegy.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. mi több. nem gyõzött mindenki csodálkozni. gondoltam. az ember arról ábrándozik. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. hogy egy olyan egészséges fiatalember. de mentõ ötletem támadt. az utolsó szõrszálat is látni engedték. pedig óriási volt a kockázat. Le is buktam egyszer. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. kabinosostul – engem keresett. kilátszik mindenük. se beszéd. képzeletében több száz nõje lehet akár. mint a fába szorult féreg. amelyek mindenüket. kör alakú szellõzõnyílás. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. azt is csak sutyiban. de csak bámulod õket. Sajnálkoztak nagyon. Különösen akkor van ez így. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. Folyton jönnek-mennek a nõk. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. (Sok újat nem láthattam. na. Elképzeltem magamban. Rettenetes. elbújtam néhányszor a szekrényben. Itt a vég. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. akirõl csak akar. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . Amikor aztán rám találtak. úgyhogy ráfáztam piszkosul. miképpen ájulhatott el se szó. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak.

Túl sokan ráismerhetnének. volt ott egy nyitott medence. Nem az uszodában. Nagyon szerettem azokat az edzéseket. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. Ez lényegében azt jelentette. de valahogy nem bolondultam bele. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. a tekepálya mellett! – zajlott. Kijártunk a városhoz közeli faluba. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. gyermekem édesanyjára is. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. télen is abban edzettünk. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. nagy szerelmem is az úszók közül került ki.) Fentiekbõl talán kitûnik. 28 . Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. Már azon voltam. hanem a strandon. hogy õk is leskelõdtek –. de nem vitt rá a lélek. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. pedig azt hittem. Az volt a rendszer. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos. de errõl nem írok bõvebben. de ez direkt kapóra jött. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem. Ráadásul nem csak látvány.zatos összeesésem körülményeit. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. sem õt magát nem akarom bántani. de az mindegy. Külön a fiúk és külön a lányok. nem úszom meg. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. (Az elsõ igazi. a beosztásunk: tutajos. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. hogy bevallom az igazat.

mert azt a saját szememmel láttam. a fele sem igaz. egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki. (Elnézést a kifejezésért. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. egy biztosan.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. kicsit elõrébb kellett lépnem. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. úgy hívták: Cica. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. Egyszerûen nem akartam elhinni. de köztudott. különben is elõfordult már. komolyan. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. Na. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. dús szõrzete messzire világított. de azt hittem tojik. (És akkor még jóindulatú voltam. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál. Tényleg lenyûgözõ látvány volt. hogy így a nõi meg úgy a nõi. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. hogy éppen esõs idõ volt. Tényleg volt neki nõje. sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. Nem is ez a lényeg.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. hogy a Cica nagyokat nyög. Elindultam hát. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. akár a haja. hogy volt ott velünk egy srác. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . segíteni a Cicának. Olvasgattam éppen. hanem az.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. a dohánytól sárga fogaival. ez a Cica már dohányzott. egyszer csak arra lettem figyelmes. elõtte guggolt a lány és szopott. bugyi már sehol. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt. Úgy adódott. hogy berúgott. a Cica. hogy azért teljen a munkaidõ. meg tetoválása is volt. A Cica állt ott a világról megfeledkezve. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. azt gondoltam hát. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. merthogy az is szõke volt neki. a barátom bizonyára rosszul van.

a nadrágja még mindig dudorodott. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. mint õ. amikor észrevett. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. hogy lesz ami lesz. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. menten belehalok a féltékenységbe. hanem az egész nõi nemre. Szentül azt hittem addig. Ábrándjaimból a Cica riasztott. ártatlan tekintetû lány. Elhatároztam. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. hogy a legangyalibb. hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. akkor mindjárt el is határoztam. ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. aki csak úgy. Nem tudom ezt miért mondta. Kabinos nem tudom észrevett-e. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. de fõleg arról. Borzasztóan irigyeltem a Cicát. mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. és azt hittem. mintegy mellékesen. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. kajánul vigyorgott a rohadt. – Á. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. Nem arra a lányra voltam féltékeny. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. ahol munkaköri kötelesség a dugás.faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. – Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. van egy húga is. az még álomnak is túl 30 . mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. akkor vele akár.

Csak tudnám. Egyszer például jött a Tanárnõ. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe. Felvettem magamra az új. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. Szerették a Pocakot. mondhatom nem az esze miatt. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. 31 . olyan úriasszony volt. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. és én azt hittem. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. se utólag nem lehet tenni semmit. ráadásul az is esõben.szép lett volna. csak úgy volt. Jött tehát a Tanárnõ. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol. de aztán nem jött. hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. csak ott és akkor létezik azonnali. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. Egy idõre meg is utáltam az esõt. amiért általában szokták. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. Ez persze sosem következett be. A Pocak tanított gyerekeket úszni. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. hogy jön. De nem volt! Legalábbis sokszor nem. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. menten sarkon fordul. amint meglátja a Pocakot. talán az elõzõnél is nagyobb. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. de tényleg az is volt. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. honnan a fenébõl vették. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. kilencedszer – mostam meg a fogam. de nem azért. na. Mondok egy példát. hogy nem a levegõbe beszélek. mindjárt elhiszik.

Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. ott az uszodában. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. – Jó. merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. – Akkor jöjjön be zárórakor. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. Mondta is nekem a Pocak. Na mindegy.” Na. Hanem az eset.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. amelyet már régen szeretnék elmesélni. még ez is megtelik. nem ám bizalmas suttogón. hanem a strandon történt. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. csodálkoznak-e azon. sõt kihívóan kacarászott. megmutatom. mint télen. gondoltam. Ennyi volt. nem. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel. ami kiborított. hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. Pocakkal magukra zárták az ajtót. talpig jumbó sapkában. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást. erre már biztosan faképnél hagyja. de mindig közbejött valami. (Így mondta. bejövök. így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. Állati jó aroma lett belõle. és a legszebb az egészben. ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. de a Tanárnõ csak mosolygott. mert õ megfigyelte. Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . az nem az uszodában.) Erre példa az alábbi eset. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. hogy tényleg bejött. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát.

hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. nehogy agyonvágja õket a villám. még a kilincs is lebicsaklott olykor.) Mondom. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek. meg ordibálni. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. mert csak lihegni bírt. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit. mi szokott történni a strandon esõzések idején. Elég bután nézett. de elkéstem. Bent ment a kamatyolás. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. mert hátulról döngette a Bögyöst. de nem bírta folytatni. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. de már ugrik is a nõre. Pocak hozott magának egy szabályt. Úgy látszik õ is tudta már. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. az öltözõben bóklászott egymagában. hogy bent kefélsz. az meg a kilincsbe kapaszkodott. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom. elõbb az ajtóra aztán rám. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. hogy ez azért volt. de miután Pocak valahogy elhitette velük. de aztán õ is elkezdte rángatni.tartójába. Éppen riasztani akartam a barátomat. feszesen himbálózó cicikkel. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset. 33 . Gondoltam is. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. meg sem várták. gyönyörû hosszú combokkal. – Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. hogy a Pocak tolja le a gatyáját. hogy ebbõl kamatyolás lesz. aztán elkezdett dörömbölni. de ez már nem rázott meg olyan nagyon.

Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk. A lány csak hüppögött. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. gondoltam. – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. de már nagyon el voltam keseredve. de még mindig álló dákóval. És ez volt nekem a legborzasztóbb. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. Mi az. meg az egész világra. de azért hagyta. amíg a Bögyös kielégült. ott voltam mindjárt én –. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. akinek akkora mellei voltak.A helyzet egyértelmûvé vált. Piszkosul haragudtam a Pocakra. szerintem sejtette. még bemegy a Pocakkal a szobájába. már csak azért is. de nem ment. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. hogy nem fértek bele a tartójába. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. mert nekem meg egy nõm sem volt. – Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. hogy bemegy! Esküszöm. ami történt. Ez igazságtalanság. állapítottam meg szomorúan. amilyent még nem is láttam. Dögös ott ült és megvárta. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába. hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. a szemeit elborította a könny. az iménti gyalázat színhelyére. ez megvárja. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. Nem tudom. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. és sajnos igazam lett. nadrágban ugyan. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. még egy óra 34 . Legalább a Dögös menne el. Te úristen.

akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. marad megint a jól bevált rejszolás. hogy hazamegyek és nem lesz senki. (Érdekes. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. vagy nem is. Hogyan van az. de akkor. mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. mert tudtam. Ez borzalmas élményem volt nekem. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. 35 . tényleg nyomorultul éreztem magam. Ellátogatott. talán hangosan is kimondtam: kurva. nem tudom tartja-e még a frontot. akit megdughatnék.sem telt el. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. Szinte természetes. tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. ették a fagylaltot a teraszon. Pedig igazából azt gondoltam. de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. Tény. egész biztosan nem hittem volna el. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. a szikrázó napsütésben. gondoltam és meg is állapítottam.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. hogy megtörténtek ezek az esetek. amikor a Pocakkal ez az eset történt. meg tisztességes családanyák. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban.

A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek. de a Pocak nem zavartatta magát. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. azt meg már mondanom sem kell. gondolom. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. hogy nem dugja meg a Torok. vajon kit választ. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. akár életre szólóan is. Igen ám. hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét. A házasságukat is készek voltak feláldozni. Amint felmérte a helyzetet. Mindenki izgatottan várta.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. Mindenki azt hitte. aki viszont szintén meglepõdött. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. (Ki ez a hülye. hogy a 36 . hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül. merthogy annak nagyon örült. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett. Valahogy így. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár. azt viszont nagyon is fájlalta. a nagyobb nyomaték kedvéért. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. mint egy áldozati bárányt. de a lényeg. de csak egy pillanatra.) Azt nem tudom. hogy a mérkõzés már eldõlt. Így esett. A kislány bámult még egy darabig a Torokra. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. de látszott. meg hát a sztár is õt választotta.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. jó napja volt tehát.

hogy rossz buszra szálltam fel. Szentül meg voltak – és 37 . Mindenesetre. mindezeket kompozícióba foglalandó. csíkos. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. a nevét akkor sem írnám ide. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. Fodrászlány végigmért. hogy megvár-e egyáltalán. nem mertem neki szólni. teljes idegfeszültségben töltöttem. de ahogyan az már lenni szokott. és akkor mi együtt fürödhetnénk. megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. ha emlékeznék rá. A kezemben. tudják. hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. Volt ott egy nõ. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. Mindenesetre fodrász volt és kövér. zöld színû nejlonszatyor. akkor meg azon idegesítettem magam. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. úgyhogy a hét további részét. további három napot. Úgy izgultam. nem röhögte el magát. hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. a kocsma mellett. de becsületére legyen mondva. mintegy négy napot. õ annyira kövér. mert akkor õ hamarabb végez. ha kis késéssel is. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. Õ kérdezte meg. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. Arra nem is gondoltam. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –.

hogy valami áldozatot hozok azzal. Azt tette. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. hogy legyünk barátok. (Ezt csak úgy mellékesen írom. hogy nem bánta meg. semmiképpen nem hitték el. Mindig azt gondolták. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. meg ilyenek. merthogy õk milyen kövérek. Ma is azt hiszem. Mindjárt a lényegre tért. az egész heti idegeskedés után. én meg bolondulok értük. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. de csak rosszabb lett. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. éppen csak annyit bandukoltunk.) Mármost Fodrászlány – hogyan.vannak – ugyanis gyõzõdve arról. Magának is meg a partnerének is. – Várunk – mondta. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. nem mondta.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. Eleinte magyaráztam nekik. hogy eltûnjünk a bokrok között. hogy azonnal tüzeltem. mert 38 . Nem kezdett vigasztalni. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. hogy éppen ez a jó. talán egy egész órán át. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. és úgy is lett. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. veheti tanulságnak is. hogy azért így is szép emlék neki. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. amint a puskámhoz ért. azt se hazudta. hogy õk úgysem kellenek senkinek. Nincs semmilyen hatalom. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott. így hát azt gondolták. csak vigasztalom õket. hogy velük dugok. Mondtam már. ha tényleg jót akar. És akkor következett a váratlan fordulat. hogyan se – kitalálta. de aki akarja.

unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. Néhányra nagyon is jól emlékszem. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat. azt mondta. A szakirodalom Említettem már. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. Ezt azért jegyezetem meg ennyire. de Fenyvesi Laci barátom. mind a mai napig. mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan. így van-e. Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller. elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). hogy akármit olvastam. hogy ez beteges. Ez megint szíven ütött. akik bizonnyal nem kevesen vagytok.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. (Meg talán vagyok most is. sõt kívánatos.másodszor már tényleg minden a helyére került. Én is így voltam vele. Errõl ennyit. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén. ráadásul a szükséges idõtartamban. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam.” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. Aztán meg a dugás nyers. hogy másoknak vonzó. hogy ne mondjam. Sorstársaim. az viszont biztos. hogy nem értette a férfiak rajongását. Nem tudom. mert talált. tényleg nehéz elképzelni. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. 39 . amikor ezt elmeséltem neki. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. ez azonban nem teljesen igaz.

de közben meglátja. hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. hisz’ én voltam az. jó helyen közelítünk a nõhöz. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is.” Bölcs megállapítás. elfogadom a kegyes hazugságot. de az a tapasztalat. amitõl akkorára dagadt a farka. azt is megdöngeti a hóban. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –. Bárki vessen követ rám.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. én is rongyosra olvastam a Dekameront. Abban az tetszett a legjobban. annyi szent. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. akkor nem ellenkezik. gondoltam sokszor. hogy ha jó idõben. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek. Kiviszi hát a feleségét is. Az a történet tetszik benne a legjobban.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. mit is látott. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. mint egy kocsirúd. úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla. én imádom a szép és gusztusos 40 .

Egy éjszakára kölcsön is kaptam. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. akkortájt gyakorta. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki. ez is elporladt az élet viharában. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. El is határoztam mindjárt. csak azt nem érti. és mondhatom most már bátran. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. s ahogy a forgalmukat elnézem. mennyire megfog a téma. Legalább látják az olvasók. Ezt nagyon viccesnek. csak nagyobb. Ha valaki tudja a választ. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. hogy õt is izgatja a rajz. amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. Volt például egy kép. marhára kíváncsi lettem volna rá.filmeket. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt. folyton azon gondolkoztam. ugyanakkor izgatónak találtam. pedig több mint három évtizede láttam õket. (Ez milyen bugyuta mondat. hogy 41 . ûznek elõre a gondolataim. Nem merném általánosan javallani. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. sokan vagyunk így vele. igaz. abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. de mint annyi nagy és nemes álmom. Ebbõl a fajtából Dr. mert le volt rajzolva egy nõ szép. kérem értesítsen. nem láttam a boldogságtól. Resti Pisti bevallotta.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. Csak az bosszantott. hogy megtanulok olaszul. újságokat. miközben az íróasztalon hátulról döngeti. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet.

hogy ránk nyissa az ajtót –. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. a punci tetején. az is jó könyv volt. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni. akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét.) A Káma Szutrát már említettem. de ebben semmi újdonság nem volt. a sok pupák azt hiszi. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. kiváló mestereim voltak. Kiderült. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. hogy amikor benyúl a nõnek. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. Úgy is volt.ha õ is meg a nõ is állnak. ha a pöcküket cirógatod. de õ ezt 42 .” (Láthatják.) Azt hitte a Resti. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. Arra jutottunk. hogyan tudja bedugni neki. illatos rudakat. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. hogy minden azon áll vagy bukik. Mondtam neki. mint egy putriban. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. a Táncos. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. az pedig kívül van nekik. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. (Mármint a csiklón. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak. hisz’ állandóan azt akartuk. Pedig a legjobban azt szeretik. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ. hogy ezzel nekem újat mond. pedig nem is volt szakember –. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. de volt benne diszkréció. egyenesen azt állította.

talán akkorát csalódott a Pistiben. ez nagyon nagy szó. Ezzel szemben mondta nekem a lány. Hazakísértem a Táncost. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. hogy ki mikor alszik nálam. amint kézen fogva távoznak az iskolából. de hihetõen hangzott.megalázónak tartotta. Erre fel mindketten úgy tettünk. Erre én is mondtam neki. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. Soha nem szóltak bele. ha a konyhába akartak (volna) menni. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk. mert a nevelõk úgy tudják. hogy hazautazott. hogy a barátnõje. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. úgy suhantak át a helyiségen. egyáltalán nem zavarta a füstszag. hogy a barátnõjéhez. Legalábbis azt hittem. a szülei pediglen úgy. hogy ez már nem is számított neki. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. már éppen ballagtam visszafelé. sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak. mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. Egészen hétfõ reggelig. ami persze nem volt igaz. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz. Plusz még kiderült. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. mert délután még a saját szememmel láttam. Mire 43 . Azért óriási szerencsém is volt akkor. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. mélyen a szemembe nézett – mint például én. hogy vele fogok járni. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. pedig higgyék el. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. éppen most szakítottak.

ehhez adott is minden feltétel. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. mert õ is megharagszik. így hát a szünetre. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. Erre fel nem szól egy szót sem. Ez most egy kapcsolat. Ezt egyáltalán nem értettem. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. mi az ábra. szex vagy micsoda. Onnan van a neve. Délig várok. legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém. Elhatároztam viszont. hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. hogy ebben biztos legyek. mert csuda jó fej volt (az ma is). de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. Sõt. a lány is úgy érzi. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. Ha dugok valakivel. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. házassági ajánlat. üzlet. különösképpen pedig azok okairól. akkor már ismertem annyira a nõket. látszott. hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. tudnunk kell mindkettõnknek. Tényleg komolyan gondoltam. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek. gondoltam. megint józannak érezte magát. pedig marha sok gondot okoz. megint összeáll a Pistivel. Egy kisebb tûzvész. Arra gondoltam. hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. s mindezt úgy. Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. (Nem ismerte még az alkohol 44 . meginni egy felest. úgy éreztem.

Még ott. de úgy. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. Turbónak az volt a feladata. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. Író tehát elhatározta. mikor nincs a helyén a gondnok. hogy a második italra már úgy kért kölcsön. az alkohol hatása alatt.) Átment tehát újólag a restibe. de a restiben csak az volt. elmondta. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. nem eléggé bátor. a harmadik konyak. hogy szerintem már elég bátor ahhoz. pláne hogy utálja a konyakot. mindenféle indokkal. mert hiába a megértés. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. Úgy van: irány a negyedik vágány. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. Nem volt bizodalmam a fizikában. neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. Ez nem volt túl nehéz. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. Mondtam is neki a tízpercben. a folytatást meg gondolom kitalálják. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. Ott tartottunk tehát.alattomos természetét. halkan kacarászott. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. de Pisti még mindig úgy érezte. hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült. a gondnok is a negyedikre járt. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. hogy senki emberfia meg ne lássa. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Nem tudom. meg amúgy is. Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. hogy kifürkéssze. (Képtelen voltam felfogni. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta.) 45 . hogy az egész csak a Lófejû miatt van. hogy valaki csak úgy randira hívja. megint megivott egy felest. milyen óránk következett.

(Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét. hanem a meggyõzés. hogy az nem lehet. aztán mi lett belõle. hogy elõtte. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. az fel sem tûnt neki. ezzel szemben folyton hányt. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. mert mi nem vagyunk részegek. A Turbó még mondta is. Pedig biztos. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. hogy segíteni akartunk a barátunknak. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. Sokkal nehezebb volt. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. hogy szabad az út. hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. mint a cipõjének a talpa. mint gondoltam volna. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. Nem a Pisti. még egy végsõ erõgyûjtésre. most már elég bátornak érezte magát. (Ne fedjük. Úgy számítottuk. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. addigra éppen kialussza magát. átmegyünk a restibe. ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. Dicséretére legyen mondva. Teljes csõd. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. hogy meghívja a bálba. Erre aztán megindultunk. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. Muszáj volt hazudnom. hogy a Lófejût le merje szólítani. 46 . Azt mondta: „Te! Idefigyelj. És lám. Akkor kezdtem el kapiskálni.Mármost.) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. mert tényleg rosszul esett. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. Mert nem akart jönni. bomlanak érte a nõk. hogy leitattuk a kisfiát. neki is inni kell. amikor Turbó jelzett. azt találtam ki. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat.

Bezzeg. esetleg 47 . hogy szerinte lógnak a mellei.) Ha mégis megpróbálja. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. hogy õ a bál királya. például a strandon. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele.) Na. akikkel a Lófejû szóba sem állt. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. Onnantól úgy látta. de a csajok az iskolában kitalálták rá. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. mit veszített volna. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. És különben is.Plusz a jóképûsége. de most akkor én meg merjem-e neki mondani. Nehéz kérdés. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. Végiggondolja. Kikombináltam. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. de a fiúk. hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. hogy kevés ilyesmi van benne. ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. vitathatatlan.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. márpedig mi most akarnánk megdugni. mint egy lóé. akinek a neve megtévesztõ. hogy meg akarod dugni. Az már fel sem merül. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. legföljebb a lelkünk mélyén. amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ. hogy olyan a feje. akkor biztos. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott. hogy el fog ez hízni. Jó nõ meg minden. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. Vegyük példának okáért a Lófejût. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. rögtön nem úgy látta az érintett. amelyiknek nem mondod meg. (Önbizalomnak annyi. mert az ember fél a kudarctól. egyetértettek. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. amikor már kilátástalan a helyzet. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut.

Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül. csak sokkal veszélyesebb. mert könnyen megeshet. különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. De mi van. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. mert õ pontosan tudta. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. hogy a mosoly mégis jelent valamit. hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. Jobb tehát. az ember tisztára izgatott. sõt. Ilyesmi lehet a jeladás is. de láthatták. kimelegszik és nõ a vágya. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek. mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. ez a ritkább –. mint a dugás. ha az ember úgy csinál. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. és ugyanúgy kiröhöghetik.kiröhögik. hogy az hova vezethet rossz esetben. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben. mi lett volna. mint az elsõ esetben. mégis muszáj használni. De elõfordulhat – igaz. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni. vagyis ahol a part szakad. Mert azt már mások is észrevehetik. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. Van egy másik taktika is. Nincs mese. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. mert attól nõ a vágyuk. ha célba akarsz érni. Ez már ráutaló magatartás. hogy kimelegedjenek. Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni. a puhatolózás. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. teljesen másról szólnak. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség.

hogy esetleg dugok veled. életemben most elõször mesélem el önöknek. Azt szeretném kérdezni. Ha meg tudom állni. Oda is jött hozzám három nap múlva. A második: jó. de még nem tartunk ott. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. Mondtam. hogy nem érdekes. Ezeket kellene valahogyan tanítani. most az egyszer dughatunk. hogy már ma délután esedékes a dolog. Most az õ térfelén volt a labda. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. Két variáció lehetséges ilyenkor. mi lenne. Másrészt pedig szeretem a férjemet. hogy nincs nálam. hol tudom odaadni a könyvet. Lófejû rendes volt. nincsenek jó híreim. Nem beszéltem róla soha senkinek. hol a könyv. nem nagyon tudok eljárkálni. lenne-e mód arra. Az elsõ: nem érdekes. nem csattanna el esetleg egy pofon is. de aztán vége. Egyrészt maga nem tetszik nekem. hogy nem akar semmi komolyat. akkor inkább hozd el holnap. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. maga nagyon tetszik nekem.” 49 . akár most. Csak oda akartam kilyukadni. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. ráér. hogy a délután neki éppen jó. ha eljönne hozzánk. Ezzel szemben azt mondta. hogy senkinek nem beszélek róla. hogy nekem zavaros most az életem. Ahogyan boldog volt az a délután is. de délután oda tudom adni. Ez azt jelenti magyarul. márpedig õ nem bírja férfi nélkül. Ha azt mondta volna. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. ezeken a lapokon. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. Én a kettes számú választ kaptam akkor. akkor annyi. megmondta. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. de a barátja edzõtáborban van. akár a közeljövõben. Mondtam.kérhettem volna. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. hogy na akkor.

amiket az ember maga is szívesen csinálna. mondanám én. kivétel nélkül. Szerintem olyan nõk. hogy hol – és alig vártuk az estét. kiszínezzük fantáziával a valóságot. meg is beszéltük a lányokkal.) Ráadásul olyasmiket csinálnak. Sõt. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. de nem történt semmi. (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat. Vagy lehet. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók. mert azt gondoltuk. mi lesz. A nõk is. és mindketten mennénk a magunk dolgára. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . egy osztálykirándulás alkalmából. (Ezt csak úgy írtam. a pornóval az. Orgia a javából. Az lett. egyszerûen nem is léteznek. hogy messze esik a valóságtól. biztosan mindenki így csinálja. inkább csak azért csináltuk. így szokás. a romantikusabb lelkek kedvéért. Hamvába holt ötlet volt pedig. márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is.Köszönöm asszonyom. Biztosan nyugisabb lenne a világ. aztán ne tudják meg. ha jól emlékszem. az osztályfõnökünk. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni. Szegény Tanár úr. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. nem hogy még így együtt. valahogy többet feltételezünk róluk.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk. Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. hogy tényleg átmentünk.

mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. Az ilyen mesékben az a legszebb. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. hogy hatalmas orgia volt. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. de mire tettlegességre került volna a sor. hogy a Szõke Lajos berúgott. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. mármint a tény. végigment az osztály minden nõjén. Elmesélek egyet. hogy a placctól talán száz méterre.) Életemnek egyik szép. de ebben nem vagyok biztos. Biztos. Éreztük.egymást. (Azt viszont bármiben le merném fogadni. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. hogy a Rambó bunkó. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. hogy valamit most tenni kéne. megállapította. hogy másnap. hogy mi a lányoknál voltunk. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . A helyzetet súlyosbította. de annyira hülyén jött ki a helyzet. amikor kirobbant a botrány. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el. hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. jó? (Csak a tanulság kedvéért. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. hogy azt elmondani nem bírom. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. vitába keveredett valami helyi Rambóval. tele magyar és külföldi fiatalokkal. Valamelyik pár tán’ csókolózott is.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le. mert koszos a körme. a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. de az érettségiig még hátra volt két év. mondjuk a katonatársainak. (Az iszonyatot csak tetézte. nekiálltunk focizni. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége.

jó kiállású srác. De úgy vettem észre. valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. és még hozzátette –. mégis hangoskodtak olykor. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap. Azt mondta. ám emeletes ággyal. mondta elbûvölõ mosollyal. ha ez érdekel egyáltalán. (Nem érdekelt. mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. – Úgy érted. állandóan az én szobámra járt dugni.lenne elég. de ettõl eltekintve azt üzenik. oda. hogy az étterem minden alkalmazottja. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. Ebbõl már kiderül gondolom. s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén.) Na. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát. hogy tetszem nekik. Feri vagyok. Így mondta: nekik. Közülük is csak azok. hogy nem tiltotta a nõzést. még ha emeletes is. teljesen egyedül. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. hanem összesen –. csak ne hangoskodjanak. Végül is két ágy volt. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. ezt egyáltalán nem bánták. 52 .) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. mert elkövette azt a hibát. Engem nem zavar aranyoskám. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. ez azt jelenti. akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác.

mint a számba. striguláztam magamnak két felest (vodka). mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. hogy mi ez a fogkrémszag. hogy megbiccentse az agyamat. tisztázni akartam. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. elmondom. hogy dicsekedhessek vele. igaz. hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . rettenetesen vigyorogtak. irány az öltözõ: borotválkozás. idõt kellet adni a vodkának. ahol már ott ültek a lányok. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. amit a barátaim meséltek. hogy jól értem-e a helyzetet. hogy kivagyiságból. de amikor Feri nõire vártam. Eltekintenék a részletektõl. mint a szexmagazinok sztárjai. hanem az. s azon melegében fel is hajtottam. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). legalább annyi került belõle az ingemre. – Most akkor úgy van. ezt még nem tudtam. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. ez persze éppúgy felesleges volt. sõt: jó. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. az mind igaz. Botorul azt gondoltam. Az a nagy igazság. hogy visszajöjjenek a mosdóból. Siettem tehát a pincérek pultjához. csak valahol legbelül éreztem. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. hogy a természetesen szép. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki. hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. Amikor ez megtörtént. Nem így van. de utólag látom. legyen elég annyi. Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. mint a Feri udvariassági gesztusa. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt.

de pénzetek van-e? Mert az tiszta. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. Ezek kifizettetik velem a számlát. De Roma bosszúja – mert azt mondta. de egy jó csálinger inkább meghal. a Roma. Meg is fogadta akkor. a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . azt mondta a csúnya. hogy zárás után fizetek. Nem viccelek. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított. „echte ungarische gulasch”. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. amikor a Colos a bort firtatta. (Tisztán látszik. mint tudjuk. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. na mutasd meg neki Feri. egyezményes jelét. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget.) Colos erre megkérdezte. És megették.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert. aztán lelépnek. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. jóízûen. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak. Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. és valóban. feketedõ kis izékre: „brát brót”. Hohó! Egy pincér ébersége. Azt mondta erre a Colos. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. elegánsabban. ebbõl már értettem. hajlongott. az lett a gulyásleves. semmint hagyja magát a placcon átverni. sosem lohad ha a cehrõl van szó. közben végig mosolygott. Száraz kenyeret is pirított a Roma. amúgy is mindig azon járt az esze. Akkora számlát fizettetett a németekkel.

mert akkor nekem már tervem volt. csak velem akar lenni. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. pedig nem is voltam 55 . máris szóltam a Romának. tele pénzzel. Sosem vette észre senki. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott). mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. Kivittem a bort. onnan. Csak kannás (lédig) borunk volt. Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. Egy teljes személyzeti körömbe került. Az volt a tervem. Igazam is lett. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. mert megkértem. amit a Nina mondott. egy egész heti borravalómat vitte el. Ez is jófajta volt. hogy fizettesse le az asztalt. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. Mindegy. két pasi. Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás. viszont rengetegféle borosüvegünk. hogy egy igazi partiban benne legyek. hogy a Ninát. de rendes voltam. mondván engem szeret. Tudtam. a rátarti ínyenceknek mondom. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. a Kancsal. mégiscsak egy romantikus alkat. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. fekete brifkót. mint a többi. hamar kiderült. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. a Nina. Az hogy a Ninának tetszik a Feri. Ezt csak úgy.nem jó jel. hogy kikéri magának. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. hogy ne nagyon vágja át õket. Nem volt jó nézni. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. Mielõtt elindultunk volna – a Colos. kellett az idõ.

hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. Vannak pillanatok. hogy én beszéltem rá a partizásra. de volt annyi lélekjelenlétem. Na. így hát mentünk. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem. Ezen aztán feldühödtem. mi van.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás. hogy izmos.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt. hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. Újabb mentõ ötletem támadt. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. az egyikük pont a legfõbb helyen. ráadásul két meztelen. de ténylegesen boldogan vigyorog. már mindenki meztelen volt. ittak. a Colos folyton azt kiabálta. de azért láttam. tényleg az voltam. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. hogy hátulról-hátulról –. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. úgyhogy levetkõztem. Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. de mire a partra értünk. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. ez egy ilyen pillanat volt. (Lásd: két deci vodka. milyen „kajakos”. Esküszöm. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. 56 . akkor meg azt mondtam. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira.szerelmes a Ninába. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. Tudtam. hogy várnak valamire. nem tettem még öt tempót sem. hogy már dugnak is a Ferivel. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. meztelenül. Na. csak én nem. már ki is ment a fejembõl. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. (Ez azt jelenti. Azt nézd meg. hogy a Nina csuromvizesen. kiabálta a Colos már a vízbõl. mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt).

Mondta is nekem utána a Tonna. hogy felülre is vegyenek valamit. úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. Mire a kis szobámhoz értünk. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. Nem is ez volt a legnagyobb baj. már mindenki menthetetlenül részeg volt. mint vele. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. hogy ettõl nyugodtan 57 . hogy a másikkal jobb. csak attól tartott. Tényleg szólt nekem a Fürge. hogy. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. még a fürdés ellenére is. na és milyen volt.) Felcihelõdtünk.– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. pedig tudom. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. pedig a Tonna utána azt is mondta. még én mondtam a lányoknak. hanem mert rohadtul megijedt. hogy hagyjuk õket befejezni. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. gondoltam. Ez a teljes megaláztatás. állandóan injekciózta magát valami szerrel. hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. négy vagy öt foga volt elöl. de mint mondtam. Ezért van az. A rohadt Nina. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. hogy este beugrana hozzám. Nem is csodálom. (Nem akartam neki mondani. az önérzetemet illetõen. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. Biztosan nem akart bántani. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát. azon õ már rég túl van. de folyton hajtotta a nõket. elfelejtettem. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot.

– Miért nem mennek a szobába. hogy igyunk. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. amikor a bérleti idõ lejárt. mivel határozottan megmondta. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. ha arra a nem is tudom. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. hogy bent a szobában a Tonna is. hogy nem igaziból mondja. nagyon kérem. de még az volt a szerencse. (Lehet. hogy menjenek a szobába Károly. hogy már sohasem tud úgy szeretni. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot. akit én hátulról döngetek. de már nem lehetett semmit tenni. Pedig még azt is mondta. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri. még most is lelkiismeret-furdalásom támad. Ezt én tudtam. még arra is alig tudtam rávenni õket. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. Menten kijózanodtam. azok csak nyalták-falták egymást. a Nina már megint teljesen meztelen volt. milyen éjszakára gondolok. Elképzelhetik. de akkorra már mind a három lány visítozott. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 . Szerintem azt hitte. mire megtaláltam a vodkás üveget.) Vártunk tehát a végkifejletre. csak akkor. mint az elején. de az nem hallatszott annyira. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. hogy õt nem zavarja a nõzés. láttam rajta. Károly? – ezt kérdezte a házinéni. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. hogy rémeket lát. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. hogy fiatalság bolondság. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani.) Nem tudnám megmondani. de éreztem. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. hiába mondtam nekik állandóan. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái.maradhatott volna. ha zajongással párosul.

amint a lányok egyetértõen megbeszélték. Ez is bekövetkezett nagy nehezen. amikor a dugás után kijött a szobából. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal.) Végre szabad volt a pálya. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni. itt vagyok példának mindjárt én. és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. mintha õ nem akart volna maradni. mert kancsal. hogy mindig ez van. nem kell ahhoz kancsalnak lenni. mert annyira banális. hogy egyáltalán nem errõl van szó. de én akkor már szentül elhatároztam. mindjárt le is döntötte. hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. hogy az emberrel rosszul bánjanak. személyi sérülés nem történt. meg biztos ki is találták már. hogy most már tényleg a Kancsal következik. Erre mondta neki a Feri. õ sem csak nézelõdni jött. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. Azt mondta. Akartam nekik szólni. csak rá még nem jutott idõ. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal. Nem is szívesen folytatom. Újabb sikolyok. de a Kancsal lefoglalta a számat. hogy addig semmit nem csinálok. (A saját bevallása szerint is. emeletes gyerekágy!). (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni. ahogy bementünk. méghozzá az alsó ágyra. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. hogy mi baja van a Kancsalnak. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. hogy menjen oda hozzájuk. Mellém is feküdt rögvest. Én meg felmásztam és hallottam. Még a Ninának állt 59 . mind az összes nyolc négyzetméter. Ez hülyeség. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról. majd õ segít a probléma orvoslásában.nyafogni. hogy õvele most akkor mi lesz. Még pityergett is. a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. Tényleg nem értettem. Ezt válaszoltam a Colosnak. amíg a Fürgéék be nem fejezik. mert az a meggyõzõdése. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak. õt senki nem akarja megdugni.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri.

kicsi lesz a hely. hogy külön-külön voltunk. mert bent úgysem férünk el. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. 60 . akkor inkább soha többé nem dugok. mint velem. pláne hogy a Feri azt javasolta. hördültem fel. hogy vagy kuss lesz. Lehet. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. hát bennem nem volt. Különben igaza volt. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. hogy azért vagyok rá dühös. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. Határozottságot követelt a szituáció. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben.feljebb. a Nina csak azt vette észre. Pont láttam az ablakát. meg nincs is. mindenki dugott mindenkivel. de az is lehet. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. pedig ez volt az igazság. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. hogy majd õk folytatják az udvaron. Azt már nem. különösen ha hozzávesszük. Ez már tényleg rémisztõ volt. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. hogy a lányok is kijózanodtak. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán. Féltékeny vagy. Még jó is. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. hogy hova a fenébe mehettünk volna. vagy mindenki hazamegy a francba. hogy miért haragszom rá. Nem haragszom. hogy õ megmondta elõre. beosztva. mert mégsem mondhattam. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. azt hazudtam. amikor én akartam az egészet. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. de már szép sorjában. Úgy tettem tehát. (Azt mondják a szakemberek.

Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet. be kell vallanom valamit. „l’art pour l’art”. jó hogy otthagytam. boldogan vittem a szállodába. én már javában böngésztem az 61 . Mondta is a Nina. Meg is vettem. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. Kleopátra. kizárólag az õ számukra készül. hogy színt valljon. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. töredelmesen. Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. legalább nem kell ezután titkolózniuk. Már az megbabonázott. csak hogy bebizonyítsam. már csak az eddigiek alapján is. Ez hiba volt. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. Azt tervezgetem. Addig is. éppen fürdött. hogy nem akart megbántani. bosszúból a Feri miatt. például akkor. Mire mellém telepedett az ágyba. erre aztán mindjárt ott is hagytam. mint az ókori királynõ. hogy íratok én egy igazi könyvet. valódi szakemberekkel. amikor elõször jártam Ausztriában. De a kérdéseket. nyitott lélek számára. még az ég sem szakadt le. Elmesélte. mégiscsak kollégák vagyunk. Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. Már úgy untam az egészet. amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. mint a fene. hosszasan sorolhatnám. aki tényleg úgy nézett ki. Tényleg rendes volt a Fürge. ki a jobb. na. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. maradnak a pornókazetták. hogy velem a legjobb. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. de képes voltam órákig gyömöszölni.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. hogy a Fürgével is kefélt. De ha már itt tartunk.

) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. nyert ügyed van és hoppon maradsz. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. milyen jó segge van. Kész voltam. de csak õk tudnák megmondani. Sóhajtozott egy darabig. Az viszont tény. Rádöbbentem. és akkor nyilallt belém a gyanú. hogy tíz év. Szóval ki bevallja. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. miért. Olyan lehet ez nekik. úgy látszik. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos.újságot. Aztán úgy érzed. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. de van úgy. azt hittem. A nõi magányosság szégyen. ha egyszer ennyire viszolyog tõle. csak azért. ki nem. aztán nézegette tovább. Jobb lett volna tán’. újságokat a nõk nagy része is szereti. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . az olyan filmeket. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot. – Miért. azt akkoriban még nem tudtam. azt gondoltam. ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel. mert most teljes a zûrzavar. mi a fenéért nézegeti. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága.

Ez nem az én sportágam. hogy milyen szép. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek.(az ágyba) érsz. Elkezdtem tehát udvarolni. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit.) Az Ottónak szóltam. úgyhogy most már csak a tévében nézem. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. ami annyit tesz. Akkor tûnt ez fel igazán. hogy az anyukája észrevenné. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. de az elsõ edzésen kiderült. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. (El is határoztam akkor.) Respektem támadt tehát a Béke téren. hogy súlyemelõ leszek. Úgy kezdõdött. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. Ezzel teltek a délutánjaim. hogy emelés közben. hogy mikor tud nekem integetni anélkül. Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam. aki ugyan osztálytársam volt. hogy végül eljussak a kies Béke térre. a nagy erõlködéstõl szellentenek. az anyukája felhívta tanulni. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. de mindig az Ottó jut eszembe. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. ha igaz. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. hogy jöjjön himbálózni. de addig nem vettem észre. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre. Amikor aztán már sokat volt lent. Akkor éreztem. még a lányok is. amit otthon aztán bevontam nejlonnal. gondoltam. a nejlonos fényképet nézegetve. különösen az Ottó harcolt derekasan. hogy még a bizonyítványom is leromlott. de így is szép volt. Mindeközben folytonos a stressz. olyannyira. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam. Az 63 . a bizonytalanság. így mentünk. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. ez a Fürst kommunista volt. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. de a baj csak még nagyobb lett. Igaz.

hogy már volt valakije. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. és vártam. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. Teltek a hetek. húzta el a száját a Zsuzsi. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. Úgy tûnhet. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. hanem úgy. hogy mit szeretnék a legjobban. nyelni nem tudtam. mert nem tudtam akkor még. mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. ez a smárolás. Nem úgy. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. mekkora marhaságokat csinál. Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. de ez is gyanús volt. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott. hogy találja ki. – Ká a vége. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. mint a cékla. szinte 64 . illetve nyökögtem a Zsuzsinak. – Hová? – kérdeztem állati bambán. pedig akkor még nem is voltam kopasz. mert egyszer azt kérdezte tõlem. de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. de õ egyáltalán nem volt vörös. mi?) Azt mondtam. lehet. Köpni. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. (Fején találtam a szöget. mint a városon. mondtam. hogy tõlem. talán egy parókát. hogy falun minden egyszerûbb. hogy himbálózzunk.iskolában meg néztem õt. Meg is állapítottam. – Igen – bólintottam. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg. Hát. – Hát smárolni! – vágta rá. miért is?). de akkor már olyan volt a fejem. úgyhogy én élveztem. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. hogy ez unalmas tevékenység volt. hogy az ember észre sem veszi. boldog voltam. Valahogy annyira szép volt. mint egy porcelánbaba. – Igen.

Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. ráadásul vérzett is. Már odáig fajult a dolog. hogy akkor jött divatba az apródfrizura. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. a Gyopár meg azt mondta. Az meg úgy esett. nem direkt. leffegett a bõröm is meg a körmöm is. aztán Techno- 65 . de ezt már említettem. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. de rám marha mérges tudott lenni. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. de rettenetesen. a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem. Nem baj. az a tánciskola. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején.féltem hozzányúlni. a Zsuzsi nagyon örült nekem. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. Az ápolónõ. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. hogy lehet olyat csinálni otthon is. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. Egyébként azért voltam vidám. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. Nekiálltam kiritkítani. ahogyan azt õ megálmodta. meg magába a táncba se szerettem bele. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget. a mutató ujjam körme alá. Az rémes volt. nem számít. pedig megint sérült voltam. Ez sem rettentett volna meg különösebben. de belevágtam még a fejbõrömbe is.

Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest. sikoltott egyet. inkább kiröhögtek. Legalább ne ennének annyit. viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. nincs pénzügyi nyereség. Anélkül. el is mesélem. aztán lerogyott a közeli padra. hogy ennyi gombóc vanília. de az a hülye Vági Márti – tudják. hogy majdnem bepisiltem. miképpen. mint a Vági Márti. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. mindig azt képzeltem. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás. de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. A körülményekhez – a fájdalomhoz. nem szörnyülködtek. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. hogy õt nem zavarja a mûhajam. de nem. Ámde bekövetkezett. Mondták. hogy rákérdezett volna. Annyira csípett. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat. hogy a mûhajamon röhög. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. mert azt hitte. hogy utána dugás következik. annyi gombóc csoki 66 . valami szösz van a fejemen. mint a fejemen éktelenkedõ seb. Nem sértõdtem meg. amikor úgyis tudják. de egyesek nem voltak annyira finnyásak. mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. Pedig mondta. Jót akart amúgy. A Zsuzsi is örült nekem. hogy nem akarnak szexelni!) De.kol Rapiddal a sebre ragasztottam. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit.

Mindenesetre annak örültem.) Tûzpiros. csak a vendégnek azt kell látni. Ebbõl nagy vita kerekedett. Biztos. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. Én meg nem bírtam megjegyezni. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. vagy mérgesen néztem. hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. erre kijött a Marcipán. Naná. mert Skodát még õk 67 . hogy nem mertem megkérdezni tõle. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl. az meg ordítozott velem. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. a másik meg nem. még a faterját is áthívta a kempingbõl. mint telihold a ganyédombon. de annyira jó nõ volt. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám. mikor mire volt szükség.meg ilyenek. hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. ha tízen tizenötféleképpen kérik.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. mert vagy vigyorogtam. hogy ellenem. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. mert akkor már nekem saját autóm volt. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán. Kevesen reklamáltak. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. A hollandokat is. hogy megölt volna. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt. mert õ velem van. Eszembe jutott azért. mindig hozzám jött vigaszért. de sajnos csak lelkiekben. de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. de állandóan veszekedtek. vittem ahogy eszembe jutott. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. a felesége volt különben. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben. hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. az egyik fele habbal. aki az üzletvezetõ volt. (Nem védekezésbõl mondom.

sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. hogy ismerem a Kapitányt. hogy szinte sosem vezettem józanul. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. mert õ fázott rá. de éppen hogy nem. valamint az. mert nekem volt jogsim. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. mondta. Akkor mondtam. Mondta is a Marcipán. azt elvitelre kértem. Addig-addig keresgéltem. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. azt mondta majd õ lejön. még szerencse. Pezsgõt inni sokalltam az idõt. beült az autóba. mert különben az 68 . és ahogy a falfehér fejét elnéztem. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. Anélkül halott vagyok. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. hogy elrepedt a kipufogóm. Dühében összeveszett a Bongyorral. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. hogy meghívott egy konyakra –. mint egy versenyautónak. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. Illetve nem pontosan a Kapitányt. Örült a Marcipán – ez abból is látszott. megittam egy pezsgõt is. hogy egyszer majd jól ráfázok. míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. miközben nekem végig állt a dákóm. hol lakik a Bea. hanem a lányát. a Bágyadt Beát. mert azon kezdett kombinálni. csak a lakótelepre emlékeztem. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. rögtön elkezdte mondogatni. neki pedig nem. tényleg közel állt hozzá. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét. Még mielõtt elindultam volna. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. hogy azzal menjek a Beához –. Nem tudtam pontosan. Ivott egy sört.

még ha kicsit részegen is. hogy az apukája nagyon utálja azt. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. meg is hívott bennünket. hogy megkerestem õt. gyilkosoknak tartja õket. Jézusmáriám. Ezzel eltûnt. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. ebben a társaságban volt a Bea. akiket szintén meghívott magukhoz. gondoltam. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. de a Bea nem jött. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba. Nem volt mit tennem. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. mert telt-múlt az idõ. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. Minthogy nem volt.) Nem is lett volna különösebb baj.) Amíg a fõnököt ünnepeltem. szopogattam. Hozzátette még. bementünk a Sági sörözõbe. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon. Nagyon örült nekem a Bea. hogy menjek fel hozzájuk. kibontottam a pezsgõt. itt a telep kellõs közepén. Amíg rá várunk. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. hogy kár lenne itt ülni. Az sem lohasztotta le a lelkesedését. azt mondta. meg csodálkozott is. könnyen ugrált. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . meg hitelt is adott. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond). a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. leginkább nem. Na. mert a szülei leutaztak a Balatonra. Na. hogy akkor menjünk. vagy nem.anyukája gyümölcsöt rak el télire. Viszont a Bea elszántabb volt. hátha lesz valami. aztán vagy összejön. amikor a szülei meg a Balatonon vannak. az öreg még engem is lecsukat. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. Ezt csak értem teszi. aki ittasan vezet. (Mondjuk annyi pénzbõl. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni. Szerencsére lett is.

70 . immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta. balra is hemperegtek a párok. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. hogy a Bea nem akar dugni. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének. (Különben olyasmi ez. Akkor még nem tudtam. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta.Frankensteinék lakásában. mint a feleségeknél a fejfájás. hogy így lett a Bea Bágyadt. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. ha egy kicsit késõbb megyek vissza. Viszont a Bea nem. csak azzal a nagy bengával nem. a Marcipán tényleg nagyon örült. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. hogy ha egy Kapitány ilyet mond. mert bágyadtnak érzi magát. Ez egy hülyegyerek. Igazam is lett. A taktika bevált. Aztán ugyanúgy el is múlik. Azért nem voltam annyira nyugodt. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. ha dolgom van. hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. egyik pillanatban nincs. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. Hát dolgom az akadt. azt mondta. mert tudtam. mert be is volt indulva. Ez a kór hirtelen támad. mégpedig azzal. jó híre van. hogy maradjak csak nyugodtan. rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. a Beával együtt. már jobbra is. az apukája utánanéz. hogy nem haragszik. akkor az azt jelenti. hogy hagyjam békén. azt mondta a telefonba. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást. gondoltam mindjárt. hogy nem tetszik a pasi. mert hisz’ tudjuk. pedig amúgy egyáltalán nem volt az.) Végszóra megérkezett a Bea is. azt fundálta ki. a másikban van. hogy felhívjuk a Marcipánt. csak olyankor amikor mások is. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este.

mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 . (Röplabdázott. mint mondta. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. Azzal nyugtatgatott. hogy most már úgyis mindegy. de amikor mondtam. a Marcipán úgy ordított. hogy majdnem elrepedt a kagyló. Mentem vakon. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. Gondoltam is mindjárt. “Minden a Bea apukáján múlik. A második sarkon leintettek a rendõrök. hogy tényleg minden rendben. Rossz kedvem támadt ettõl. amikor megláttam a kocsiját. Ezt belátva maradtam. úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. amiért folyton lezser cuccokban jár. Mennem kell. meg különben is. Látta a Marcipán. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. Nem volt minden rendben.” – mondtam a Marcipánnak. A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. amik nem mutatják meg az alakját. pedig fantasztikus volt neki. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. Mint a halál. és amikrõl itt most nem mesélhetek. ha jól emlékszem. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. Ennek örültem. ezt értsd meg. minden az apukáján múlik. de nem tudtam hol a kapcsoló. Biztos. amilyeneket addig még senki. mondtam a Beának. de a Bea azt mondta. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán.) Már ott. mondtam és arra gondoltam. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. hogy milyen buta egy lány ez. ezt értessem meg a Marcipánnal. de õ meg nem akarta. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. Eltelt szép lassan a délután.ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. pedig éppen megint össze voltak veszve.

ez úgyis hülye. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. hogy csak azért állítottak meg. Ha ez a szökés nem lett volna. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. aki ott volt edzõ. hogy pontosítsuk a helyzetet.utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. nem is álltak velem szóba. pedig folyton dumált valaki. mert valami verseny zajlott éppen. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. Szép. Az volt a szerencsém. hogy ennek mindegy. ismerem jól a várost. amin beszélni szoktak. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak. hogy biztos urak. ne féljenek. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. Biztos ami biztos. recsegett-ropogott. menjünk. a Skodában dugtunk. Fel sem öltöztem. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. azon szoktam napozni. Látták rajtam mindjárt. Csakhogy elromlott. Lakása is volt. én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. zöld-sárga pokróc volt. A kapitánysághoz érve 72 . hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. hagytak volna engem is nyugodni. Késõbb mondták is a rendõrök. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket. mert nekik is nagyon melegük volt. megbeszélni. itt lakik a nõm. mert a rabot keresték. hogy nem vagyok normális. Mire észhez tértem volna. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. de tényleg nagyon kicsik voltak. Azért itt álljunk meg egy pillanatra. de abban éppen bolgár kislányok laktak. de a világon semmit nem lehetett érteni. Erre mondtam nekik.

jó hangosan. hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. (Vagy lehet.) Annyi bizonyos. Jó elképzelés volt. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. Amíg azonban ez kiderült. nem igaziból volt a 73 . hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. Már meg sem lepõdtek. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. hogy megszondázzon. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. ez úgyis hülye. hogy eszükbe jutott.) Annyi azért tisztázódott. el kellett ütni valamivel az idõt. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. A várakozáshoz adott volt minden feltétel. Azt mindjárt mondtam. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle. akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. de azt gondolták. de ezt amúgy is tudtam. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. azt mondta vonatra vár. hogy nem vagyok rab. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. olybá tûnt nekem akkor. a rendõrök meg én. Nekiálltunk kártyázni. hogy már nem volt értelme hazamenni. hogy a pincéreké se könnyû. de én megvigasztaltam õket. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt. pedig kutya rosszul játszom. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. Ott volt az állomáson a Tíz. gondoltam ott alszom néhány órát. hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. de azt is el kellet ismernem. Közben õk panaszkodtak. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba.

mint ami ezután következett. hogy a dolog bonyodalmasabb.barátnõje. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. érted?! Ez nem megy az eszembe. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. hogy lent van a WC-nél. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. Ez még nem lett volna akkora tragédia. de nem akartam elkeseríteni még jobban. csak lelki társak. mondtam volna neki. hiába mondta. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. azt mondtam volna neki ott az állomáson. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. Mert itt van például a Tíz nõje is. és úgy jön a dugás. Mondta is a barátnõjének. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. azért néha hagyta. mi a szerelem és mi a házasság. ráadásul a legdrágább Martinit. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani. 74 . mi a dugás. Ráköltötte az összes pénzét. Ez tévesztette meg a Lajost. hivatalosan csak haverok voltak. hogy csak barátság. de a Tíz persze abban reménykedett. hanem csak a Tíz szeme elõl. de akkor már röhögtek piszkosul. pirkadatkor. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. Ezek mindig összekeverednek a fejükben. – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja. lelki társak. Mondták a Tíznek a barátai. hogy ezt azért nem várta volna.

(Persze csak magukban. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. mert akkor meg jön a kérdések sora. se a Tízé. na nem úgy. saját használatra –. eddig. hogy sohasem megy újra férjhez. Ez nem nagy álom.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. ház. mert közben azért ment a tévé. de amúgy nagyon jó nõ. Mondtam is a Magdinak. nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát. Mármost elõbb elhittem volna. amikor nem biztosak benne. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. biztos. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO. Én meg megértõ voltam. Valakinek ki kell panaszkodnom magam. kék szemek valamint kisportolt izomzat. hogy olyasmit akar. se a magáé. vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. mondta. úgymint: diploma. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . mint egy ilyen csodalény. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. ami nincs. Na. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. de õ azt válaszolta. hogy akarnak-e dugni vagy sem. ha egy álomra vár. autó. most már ragaszkodik a boldogsághoz. Úgy vettem én észre. hogy neki már elég volt a csalódásból. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. nyelvvizsga. akit mi a Mama Magdival vártunk.) Nõs? A kocsi az övé. és csak mondta. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak. aki szereti. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. Mondtam is egyszer a Mama Magdinak. hanem mint egy apuka. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem.

Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. és én lettem az úszómester. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. Segítség. Ahogy az lenni szokott. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. Egész nap talpaltam. Irány vissza kedves városomba. Egyszerûen elaludtam. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. ahol nem történt semmi. ez persze egy nõ szemében nem mentség. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára. ahol egy régebbrõl ismert lány várt. hogy valami ilyesmirõl van szó. Ez különben nem egy furfangos történet. 76 . állítólag. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. mint kívülrõl szemlélve. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj.utóbbiak kerekednek felül. nekem meg nyitott a presszóm. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. Tudtam én. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására. de csak néhányat említek. mert állati felelõtlenek bírnak lenni. jött a vonata. plusz tényleg figyelni kell a népeket. szerelem! – A szerelem az. csak annyi belõle a lényeg. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. Reggel vissza a magyar tengerhez. be az ágyba. Akkoriban történt.

mert így elérhetõ. A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. hogy a segéd vegye fel. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. másodszor viszont lehajol érte.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés.és hátsó combizmok megfeszítése. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. hogy a hátizmok is megfeszüljenek. esetleg néhány fekvõtámasz. hogy az erek is elõtûnjenek – az al. a fenék. ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban.és a felkar megközelítõen derékszöget zár be. ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter). hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest. Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. elsõ levegõ. Hogy mást ne mondjak. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt. Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ. Már tisztában voltam vele. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként. második levegõ. Elõször hagyja. harmadik levegõ. ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. kissé tangásra 77 .) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik. A harmadik és egyben legnehezebb. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. Nehogy azt higgyék ám. de még nem indultak el. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. Itt rövidebb szusszanás. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér. az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. Például. hogy ez volt minden. (Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése. hogy a derék még karcsúbbnak látsszon.

szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. hogy ne legyen szeméremsértõ. hogy megfújom és nem figyel mindenki. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. végezetül 78 . Úszónadrág (világos színû. Népsport a haveroknak. Júúúj. de csak éppen annyira. Újságok is kellenek. irodalmi folyóirat a széplelkeknek. Persze szikár önfegyelem. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. fényes anyagból. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. úgy kell tenni. hogy legyen értelme hordani. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez. azzal a különbséggel. mintha beszorult volna. Ezt követõen a mosdás már rutinmunka. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza).és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot.igazított fürdõnadrágban. hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet. Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. lényeg. Olyan nem fordulhat elõ. Biztonsági szempontból is jó. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére.) Azt gondolhatnák. Szükséges egy síp. ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. ugyanakkor elég szexisnek kell lennie. hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. Majdnem. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). Nem lehet egyértelmûen tanga. de megéri. amelynek comb. Egy idõ után képes voltam arra. feltéve. (Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is.

ha valakivel már odáig jutottál a dumában. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. csak beszélni akarnak. „Ringó csípõ. Egy kicsit pirosabban. a Pocaknak. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. néha olyan szemérmes tudtam lenni. mondta a Focista. emlékszem. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem. tette még hozzá.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. ha hiszik ha nem. mint például akkor – már õsszel –. Most már nem tudnám megmondani miért. A nõk nem akarnak gondolkodni. (Túl intelligens a szöveged. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam. ha meglátnak. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. Mindegy. Annyira zavarban voltam. ezt szeretik. (Általam.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. még élénken emlékeztem a nyári látványra. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. mint szûzlány az elsõ randin. telt kebel”. Ráadásul hízott is egy kicsit. de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. amikor összefutottam vele egy társaságban. mint ahogyan érkezett. de még inkább téged hallgatni. de mint a Focista mondta. fekete fürdõruhában közelített. és mindjárt arra gondoltam. ez nem egészen így volt. Hevesen vert a szívem. az a fontos. Annyit nagy 79 . Sajnos. Másfél méterre feküdt le tõlem. mert pont úgy nézett ki. Rögtön beleszerettem. ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. hogy mit. de testben és lélekben érintetlenül. hogy összevissza beszéltem. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. amikor errõl panaszkodtam neki. mert bár vastag moher pulóverben volt. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. a medence partjára napozni. ami számomra még vonzóbbá tette. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. már nyugodtabban halnék meg. mint a végzet.a kettõ közé rejtve szexmagazin.

csak hogy ne legyek csendben. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. Ennyiben maradtunk. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. ha úgysem lehet semmi. magyarázta. hogy két nap múlva hozza a matracot. – De. ki vagyok. ennyire futotta. de Nõvérke még mondta. – Honnan tudod? – kérdeztem. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. tanakodtam. Ez most hülyít. azt nem lehet – legyintett Nõvérke. hogy megcsókoljam. hogy a matrac menti meg az életemet. megint hagyta. hogy õ tudja. hisz’ találkoztunk – vágta rá.) Nem is álmodtam arról. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot. tehát felfigyelt rám. (Akkoriban tényleg úgy éreztem. mert azt hámoztam ki belõle. vagy mi. – Nem úgy. jelezve. gondoltam. hogy ez volt az utolsó (csók). Akkor ez most mi. de jött. mert tényleg van võlegénye. – Áááá. ott egye a fene a matracot. – Ugyan. – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. mert eszembe jutott. Komolyan. Leültünk az ágy szélére és hagyta. hogy nekem is van nõm. Összeomlottam. és nem tudtam eldönteni. de akkor nem is gondoltam. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben. hogy megcsókoljam. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. hogy nem vagyok komplett –. meg azt is tudja. hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. amikor valahogyan kettesben maradtunk. de 80 . Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. gondoltam. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. Minek.nehezen megtudtam. így lett Nõvérke. võlegényem van. hogy most akkor ugrat.

(Különben máskor is elõfordult ilyesmi. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. Biztosan neki sem volt rossz. ez volt a nagy szerelem. meg hogy nekem is van nõm. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. mondta is. hogy két pasija van.) Az egyik. hogy szakított a võlegényével. mert nem volt idõm. minden ebédidõben. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. nekem meg olyan jámbor fejem van. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. gondoltam. A másik meg állandóan iszik. Egy munkatársam. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. a matrac visszahozásának alkalmából. hogy nem baj. hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. magyarázta a Soros. (Nõvérszálló! Istenem. mert különben sem tetszett nekem a Soros. viszont rettentõen szõrös a háta. gazdag. hogy van võlegénye. tanakodtam tovább. az egyik kollégám lakására. de tényleg csak a lelke. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. hogy akkor sem feküdne le velem. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. Most mi van. nincs is rendes munkahelye. ám nem vittem végig a gondolatot. de aztán beláttam. nyilván más lett volna a helyzet. õ mondta. Õ is azt mondta. az a dilemmája. jóképû és el is akarja õt venni.azt is engedte. bizalmi viszonyba keveredett velem. (Ez nem olyan nagy baj. futott át az agyamon. Na. biztosan nem élek vissza a bizalmával. néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. ha amúgy meg akartam volna dugni. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam. hogy néha mégis az.) Na. ha én lennék az Alain Delon. hogy megfogjam a mellét. Lehet. De ezen túlmenõ- 81 . hengersoron. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. Ezt onnan tudom. a Soros. mert olyan jó volt a Nõvérkével.

de nem olyan mint a Nõvérke. hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. mint a másik. Ha már nõzni jársz Pestre. mint férfi a férfit. apám mellett apám volt. ezért azt mondtam neki. meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. mert át akartam vágni. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali. pláne alkalmanként kétszer. de az is. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. vetette fel ennek kapcsán. mégpedig- 82 .en is. válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. különben imádtam. mégiscsak más. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb. A Soros egyébként nem hallgatott rám. Nem mintha lenne jelentõsége. de azért a személyes jelenlét. a Dalit. feleségül ment ahhoz a pasihoz. Nagyon fiatal voltam. mint a gazdagság. legalább a benzinpénzt ne számoltasd el.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra. (Ezt a fõszerkesztõt.) Persze. Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. hogy a Dali nem volt hülye. csak két-három hónap elteltével vont félre. hanem azért. az MTI úgyis megírja. itt nincs nõ?! Vanni van. Minek. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. mondogattam. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). kérdezte a Soros. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz. Ebbõl kitetszik az is. hogy sajtótájékoztatóra megyek. Kár. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott.

Szerencse. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). Erre az EKG felajánlotta. egy ilyen építési 83 . Azért csak elkezdte. Nem tudtuk mi legyen. de ha akarom. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével. hogy mondja meg nekem. hogy addig fõz teát. morfondíroztam az agyammal. engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát. hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. érdemben. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. aki szintén nõvérke volt. Jó lesz nekem a tea. az EKG is a võlegényérõl mesélt. mert hirtelen haza kellett utaznia. mert máshol van. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani. pedig a kávét jobban szeretem. sõt egyszer meg is lesett bennünket. hogy pontosan a dudái közé lássak. tudják. de a Nõvérke nem volt ott. amikor pedig a pasi nem is volt ott. mondtam amikor felvetette. hogy így adódott. hogy „Gyerünk csak!”. De miközben ezt mondta. hogy ez van. ilyen az élet. Meg különben is. elõrébb is hajolt.len. csak azt kölcsön kell kérni. hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. És tényleg. mert a sors keze gondolkodott helyettem. Mondja nekem ez a munkatárs. de nekem már nem tudott telefonálni. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje. Na. az EKG is mondta utána. hogy elnézést. hogy mentem a nõvérszállóra. mert lelkiismeret-furdalása volt.) Történt egyszer ugyanis. Megkérte hát a munkatársát. úgyhogy gondolkodnom kell. mondtam. vagy valami ilyesmi. (Miként a helyzet. de nem akart haladni az ügy. Ez bonyolult kérdés. hogy stílszerûen képzavaros legyek. kávét is. Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott. hogyan veszi az ki magát. emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul.

– Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj. hogy hajszálra így volt vele. Megfigyeltem azért. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. Rossz volt utána hazafelé. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –.barakk volt a nõvérszálló. hát võlegénye van. lehetett látni az akciót. de jó füle volt mert meghallotta. Állatira elszégyelltem magam. furnérlemez falakkal. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt. – Hát…. Arra gondoltam.) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. egy ideig csak annyi volt a változás. most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál. mert neki nagyon tetszett. feltéve. hogy nem kell . ha nem bukik le. vallotta be most már õ is pironkodva. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. de az EKG mondta. mint aki nem találja a kiutat. vagy mit kérdezget? Võlegénye van. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG. mint a Nõvérkébe. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt. Egy ízben azonban az 84 . (Az EKG is mesélte. – De. én is kipróbálnám. hogy milyen sokáig keféltek.

Döngölés közben kérdeztem tõle. Azért. mert úgy éreztem. Erre mi a válaszom? Az más. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat.) – Itt. Hanem akkor az eszembe villant. Önérzet is van a világon.ágyban találtam a Nõvérkét. hogy kivel mászkált. de azt mondta. de ez már tényleg gyanús volt. hogy több mint egy éve hitegetem. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. Hát kiderült. megdögönyözhetem. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl. majd ettõl jól magába roskad. Azt mondta haverokkal. amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. se szó se beszéd. – Itt – bólintott a Nõvérke. mondtam neki. hogy megtömítettem az EKG-t. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. hogy nagyon álmos. mint egy eltaposott pondró. esetleg feleségül is venni. Sokáig könyörögtem még neki. ha akarom. folytatta. de nem a dugásra várt. kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. Furcsán lett vége ennek a 85 . hanem aludt. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem. – Tudod te. a vadhírû Fõvárosban. úgyhogy ne dumáljak. mint Kukori a mûmenyétet. hajlandó lettem volna meghalni érte. mert hajnalban jött haza. Keltegettem egy darabig. azt mondta. sõt. mint nekem. tényleg más. hogy otthagyom a nõmet. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége. Kurva vagy. hogy kezdjük újra. De nem roskadt. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. de õ már nem akarta. mintha mi sem történt volna. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. a rohadt életbe.. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. És még azt is tudja.

Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. aki megkérdezte tõle. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. hogy segíthet-e cipekedni. nagyon jól tudja. (S mint ilyen. Annyi vált csak világossá elõttem. akinek az a nagy álma volt. hogy egyszer. Mama Magdi tehát átadta 86 . Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni. ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. mert õ is olyan szerelembe esett. még ha orosz is. épp’ elég volt. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. pontosan a võlegénye miatt. hogy õt is elcsábítottam. mert nemigen értette. Ide tartozik továbbá. a hatodikon meg már nem. hogy a pasi ezt akarja. hogy mindenki összevissza beszél. Azt mesélte. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam. ezért is mondta meg neki. hogy micsoda. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. Valami elpattant bennem. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta. hagyjam õt békén. Különben is. de õ tényleg nagyon ráfázott. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. hogy megcsalatásom után – bosszúból. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. én azóta sem értem.szerelemnek. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. hogy nem hallották. csak azért mesélem el. Úgyhogy. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. fogalmam sincs.) Jól jött a segítség is. mint amilyenrõl eddig szó volt. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. találkozott egy férfival – kár. és ugyanígy: összevissza dug. Tudják követni? Nem tudom. hogy egyszer sikerült elcsábítanom. sose’ bocsátja meg magának azt se’. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt.

Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. meg volt gyõzõdve róla. mégpedig nem is akárhogyan. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. hogy õ is bement a laktanyába. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. egy úthenger gördült végig rajtam. A csillárt is lerúgtam a plafonról. úgy éreztem. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. Na. De nem adta fel. mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta. volt valami baráti társaság. mert üzletileg akart befektetni. beállt kurvának. de fõleg. azt követõen. ahonnan rövid úton kipenderítették. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. a zenegép tövében. nem úgy igaziból.) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. Igen ám. hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására. csakhogy az orosz így is eltûnt. mert a lélektani részletekre koncentráltam. 87 . magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített. aki aztán hozta a barátait is. (Okos asszony volt. pedig volt pénz. hogy egyáltalán nem bánta. de aztán az sem volt elég. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt.a cekkereket.) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. de azt mondta nekem. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy a Vitalij G. mert ivott. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára.. meg marhára zavart az ordító gép is. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva. ott. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét.

akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba. senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában. világmegváltás céljából. csak boldog házasságra meg 88 . amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. Elõször azt tervezgették. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. úgyhogy a Dagi azt mondta. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. de aztán eszükbe jutott. Most. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. hogy a szerelem áldozata lett. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. Nagyon messze volt még az ezredforduló. hogy onnan. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. hogy rögtön lelövik. legalább öt éves gyakorlattal. Pont. mert a lelkét legyõzték a hormonok. Mindenki tudja. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. nincs visszaút. hogy õ nem vágyik semmi különösre. ott szoktunk sétálni.

mert akkora feneke volt. – A házassággal tényleg valami baj van. Az nem lehetséges. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. hogy ez van. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. ha megfogom a feleségem fenekét. azt amelyikrõl szó van. viszont a gyerekneveléshez meg kell. mert azt látják állandóan. akkor se’ fogom megérteni. mintha már meg se érné a holnapot. úgy ismertem meg.apró kis lurkókra. (Az egyiket. a beszélgetés fonala miatt. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi. mint anyapatkány a malomban. ki nem állhatom a poszka nõket. Arra kértem inkább a Dagit. Csak mégis. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. ha a Holdutazást tûzi ki célnak. Úgy csúfolták: Faros. fekete Mercedesszel jött. amikor azt mondta: csinál- 89 . az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. folyton tömítettünk. hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. – Nem is lehet. Mert a keféléshez nem kell a házasság. mert különben volt neki még ezen kívül három. Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. – Három év után. ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást.) Húsz év múlva megint találkoztunk. Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. És akkor a Dagi elmesélte. én meg csak hümmögtem. nem mintha érdekelt volna. de akkor már bazi nagy. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen. de kivárta a sorát. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. Ha addig élek mint a teknõsbéka. de egyáltalán nem volt mélabús. folytatta. Inkább csak leszögezte. úgyhogy gondoltam ráhagyom.) – A feleségemet. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie. vagy ilyesmi. mesélje el a válását. (Jobb lett volna neki. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. elgurultunk a platánsor alá is. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta.

hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. jött nekem udvarolni. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. tudod. hogy maga dumál. mert azt hitte homokos vagyok. de másokkal is akartam kufircolni. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. És ott jöttem rá a nagy 90 . Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria).junk eljegyzést. hogy rendben. hümmögött a Faros. nemhogy egy másik nõ kellene neki. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. Így teltek az évek – szám szerint másfél –. hogy még a saját testével sincs kibékülve. mindent megadtam a nõimnek. maguk hangosabban „dimbulnak”. de az már gyanús volt. Azon gondolkoznia kell. Elhatároztam szentül. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. a magam módján én mindig is hûséges voltam.) Csináltunk tehát eljegyzést. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. Hat napig cirkuszolt. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. hogy nem szereti-e esetleg a nõket. mint egy tûzoltózenekar. Elhatároztam. Nekem már készen álltak az alternatíváim. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. mármint a partnercsere. Úgy értem. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. én lent újságot olvasgattam. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. vágtam rá azonnal. Akkor aztán kérdezte. Egyszer átmentem a szomszédba. hogy mit akarok. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. akár a Teremtõ. mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. Jól megrághatta a dolgot. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. de amíg õk fent hancúroztak. Akkor legyen partnercsere. de a hetedik napon megpihent. Erre azt mondta. hogy hûséges leszek nemileg is. mert este már jött is. Ez csak úgy eszembe jutott. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. de akkor elkezdtem megunni a Farost.

mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. amennyit csak akartak. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. de titokban kezdtek el találkozgatni. Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. amikor úgy is annyit dughattak. de csak úgy költõien. Lehet. mi aztán komolyan gondoltuk. mint a kitaposott kozáksapka. hogy ezért kár volt annyit autózni. Emlékezzél csak vissza. Normális vagy? – kérdeztem. aki a Farosnak is megfelelt. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. még a szemem láttára is akár. hogy túl jó volt a Farosnak. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. nem volt az olyan régen. Végül az jött be. Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. Nem értettem különben. ha komolyan gondoljátok!”. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. Sokat javulna a világ közérzete. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. A felesége meg pont olyan átlagos volt. vonogatta a vállát a Faros. hogy nem az. Mármost. Nem fogod elhinni. olyannyira.igazságra: a nõ is unt már. hogy „szexet akarok!”. hogyan találkoztatok. mire egy olyan pasit találtunk. hogy mind a ketten megtalálták az igazit. Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. meg bejárni vele 91 . Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. mert megtalálta az igazit. mint a melegvíz számlát. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. még gondoltam is. mert biztos voltam benne. Na. a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak. hogy muszáj volt otthagyni õket. hogy „Csak. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba. esetleg éppen utánad. csak nem mert szólni. Nem baj. csak azt tudnám minek. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett).

pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet.) 92 . válaszolta határozottan a Faros. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka. Valami ilyesmi volt a Faros esete is. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. hogy a nõzésben nem látok át a szitán. mint aki vigasztal. mint velem. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél.partnercsere után kajtatva a fél országot. Például azt sem értettem soha. nekik arra nem lesz szükségük. amelyikben a legkevesebb a bõr. Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát. mert annyira szeretik egymást. mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. csapott nagyot a vállamra a Dagi. Pedig nem voltam elkeseredve. feszegettem tovább a húrt. beletörõdtem már régen. ez volt az egyik válásom. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra. Õk olyat nem fognak csinálni.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

meg ilyenek. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). Ebben van valami igazság. „Egy nehéz nap éjszakája”. mert õ is szereti a szexet. Nem lett semmi. de az volt az alapelve. (Látszik. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba. szipogott –. hogy ez neki megalázó. még önmagához sem. Szerintem. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. mert ezt most már tisztázni akartam. hogy szerintem inkább azzal van a baj. hogy van ez. hogy sosem lehet tudni…. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. mert csak azt akarjuk. hogy összemelegedjünk. mert tényleg jól esik neki. Azt mondta. Ez tudományosan be van bizonyítva. amikor én is bementem a rekeszek közé. mert egy óra múlva. mégis jobb lenne. Nem azért. mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –. ha Csajkovszkijt mondok. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. Erre aztán már tényleg mondtam neki. éppen úgy örült volna. aki az útjába került. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. – Hát. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. de erre meg mertem volna esküdni. ha a férfiak a lelkét is akarnák. Nem is tudja. Abból kellett kiindulni most már. nagyon.) Teljes meglepetésemre azt mondta. hogy szereti-e a Beatlest. egy 100 . ha nem néznénk benned a nõt.mindenkit meghajtott. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. most is azért hívtuk ide. hogy kirõl van szó. legföljebb fogalma se lett volna. ne is nézzük hülyének. Nem akartam megbántani.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. hogy nagyon fáradt voltam. legalábbis úgy tûnt.

hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. mintha kikérném magamnak. meg akkora szerszámmal – . Még jó. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. És akkor megpróbálta körülírni. Ez egy szabály. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. csak egyszer. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. pedig közben meg marha jól esik. ha ügyeltem volna a részletekre. Például. mint mondjuk te (az Ajándék). Az egyik: ez esetben mit keresel itt. akkor úgy teszek. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. mégsem mertem még kipróbálni. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom.) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. Mert sok pasi van. minimum a másodikat meg kell várni. (Két közbevetésem is lett volna.Freud nevû tudós már régen megállapította. amikor ittam egy kicsit. mindig az jut eszembe. a nagyobbik lányuk most diplomázik. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani. Amikor a szexfilmeket nézegetem. de akkor meg mit szólnak. csak felesége meg gyerekei vannak neki. Hangosan inkább csak annyit mondtam. egyik sem hûséges. a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. – Mert vannak mégis elvárások. Az a legnagyobb baj. hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. Elsõsorban is a fiúm mit szól. és nem vág pofán. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. de abba már két éve szerelmes voltam. hogy 101 . Meg nem fekszem le az elsõ randevún. akivel szívesen ágyba bújnék. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. Most erre én mondjam a fiúmnak. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. Ott van például ez az álmom. de õk sem merték kipróbálni. ha csak üvöltözik velem.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. hatalmas mellekkel. azaz meztelenkedõ. édes mindegy volt tehát. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. de ne vágjunk a dolgok elébe. ettõl beijedek. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át. formás fenekekkel. de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével. Ez nekem már eleve gyanús volt. férfiak – meztelenre vetkõzött. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is. hogy különben miben járkálnak. Láttam a dadogóst. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. Lehet. meg a kis 107 . hogy nudista. Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. hanem a természetesség iránti igény.Ez biztosan nem komplett gondoltam. mert a naturista. az azt jelenti. mit keresnének ezek a. már elnézést. hogy is mondják: naturisták. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. Ebben leírták. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap.) Tehát. de annak meg alig értettem a szavát. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. hogy a plafont nézegeti mélabúsan. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. annyira dadogott szegény. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek.

jelesül ha ágaskodik.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve. mint hogy ivarérett. – De nem azért ugye. mint ugye a masszõr. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. Hát. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. azonosulok-e az õ nézeteikkel. mert valamiért nagyon fontos volt neki. mint amilyen a masszõré. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet. mint a szélfútta zászló. Mindenki beláthatja. mert ha mégis. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás. – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –. – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. szemérmesen nem is hoztam szóba. nem várhatja el tõlem senki. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. hogy ennek nem a szex a lényege. teljesen pucéran. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén. mondtam erre. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének. nem tudom ki hogy van vele. Senki ne akarja velem elhitetni. akkor nekem orvoshoz kell 108 . éreztem. hogy egy olyan magas hivatalban. Hát persze. Az volt a kérdés. (A rosszabbik esetet. hogy mármost akkor én.füzetecskéjét gyûrögeti. de gatya az kell. olykor lendületes mozdulatokat is tesz.

azok a fránya hormonok csak dolgoztak. Volt. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort. Az ugyanis gyakran elõfordult. hogy az izmaikat fellazítsam. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. Csak azt nem értettem már akkor sem. milyen bizsergetõ érzés. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. hogy miért kell a mellébeszélés. rendes emberek voltak. Hiába tettem úgy. legurítsanak valami kis szeszt. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. hiába no. Na. Egy biztos. menthetetlenül naiv lélek vagyok. hogy lépcsõzni kell. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. fiúik tehetik. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –. ahol egyébként csak a férjeik. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. hát még ha olyanok jönnek sorban. ha jó nõt kell leápolnia. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni. mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. nem egy kifejezetten provokált. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott. de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. a naturisták intelligens. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. Az még csak hagyján.fordulnom.

(Csak én hoztam össze õket ilyenformán. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. Az asszony azért nem mulasztotta el. Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül. De hát õszinteséget ígértem. Szépné egyáltalán nem volt rosszul. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. hogy elkezdtem aggódni.vonult a pár. csakhogy nem egészségügyileg. csak azt írom. mint amennyit õk fizetnek. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. mint amikor valaki összeesik. pedig az alábbi történet nem biztos. hanem a gyönyörtõl. a Szépék. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 . ráadásul felfigyeltem egy hangra. Azért visszafogottabb leszek. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni.) Telt-múlt az idõ. hogy kacér pillantást vessen rám. olyan volt.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. legyek egy kicsit visszafogottabb. a Mali. asszonyom?”). kissé lihegve – és megkérdezte. ez kitûnik az alábbiakból is. gondoltam annyi pénzért. hogy alkalmas erre. (Azt mondja a lektor. felmentem. tudják az. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. hogy már tisztára dicsekszem. nyugodtan nézzenek hülyének. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót. Tényleg annyira hülye voltam. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van. de valóban lerogyott a padra. aki belekotorászik a kéziratba. csak Szépné pirult el egy kicsit. ami volt. valószínûleg nem voltak házasok.

Szerintem a város legjobb nõje volt. Megpróbáltam terepszínt felvenni. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata. Addig-addig sóhajtozott („Á. az udvarlás be is fejezõdött. – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel. hogy jól megudvaroljam. hogy nagyon jó ez a korkülönbség. miért nincs jegyem. de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. hogy az anyám lehetne. hogyan magyarázom meg a kalauznak. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni.) 111 .zott. (Az árlapot meg sem mertem nézni. mert különben állati jól tartotta magát a Mali. szerepelt is ilyen helyeken. Eddig ez nem sztori. miért zavarja a korkülönbség. a Kis Mali. muszáj volt lehajolnia érte. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi. mondjuk például én a fia lehetnék. mert direkt izgató. de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. de a portás elzavart. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. aki viszont tényleg úgy nézett ki. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem. vagy ha úgy tetszik. csakhogy volt a Malinak egy lánya. – Például magát – kuncogott a Mali. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. de hát ez ízlés dolga. Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). a szappan meg éppen leesett.”). Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. hogy – szerinte – megöregedett. mint a szexújságok sztárjai. Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz. a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni.

ha õt 112 . de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. – Azt is be kell vallanom. Itt már nem lehetett mellébeszélni. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. de én egy kis senki vagyok hozzá képest. nagyon is tetszik. merthogy érezte rajtam a zavart. Az meg már csak természetes. A döntés neki csak akkor felelt volna meg.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. vannak olyan helyzetek. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás. Elmondtam a Kis Malinak. Azt mondta. legalábbis köztük van. Így történhetett meg az a skandalum. néha még most is feljárok hozzá. hogy az úgy nem jó. – Elmesélteee…? – El. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. – És… – Én is ki akarom próbálni. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. már régen. mármint a Nagy Malinak. Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. hogy szeret veled lenni. nem haragudott ugyan. de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. Gondoltam ez hatni fog. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. hogy dehogynem. Én meg a Kis Malit választottam. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. mire az anyja közölte. mert különben labdába sem rúghattam volna.

úgy mégis jobb. meghívtam hát a lányokat a viadalra.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. mint a Tarzan. hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat. Eljött a lehetõség is. amelyiken biztos esélyes voltam. aki gyõz.választom. Akkor inkább legyünk hárman. ha mindegyikkel egyszerre. (Kivéve a Kis Malit. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között. mert kövér voltam. mégpedig olyat. És akkor hárman voltunk. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. De ez ügyben is hibáztam. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. évekig azt hazudtuk egymásnak. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni. A részleteket is pontosan kiszámítottam. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. gondoltam az a legtisztább. Minden együtt volt a lenyûgözéshez. Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. Volt is egy ilyen kis lelki társaság. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. Nagyon nagy tanárnak számított az. de csak néhány hétig. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében). mert utána elköltöztek. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 .

most mégis félre kell vonulnom. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. A Hattyú meg azt mondta. 114 . mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval. de neki a pillangó tetszik igazán. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. Kettõ: kifordult az egyik vállam. úgymond koncentrálni. Akkor nagyon át tudtam érezni.) Mire visszaértem a tribünre. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. a négy lelki társból kettõ eltûnt. amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. A többirõl ne is beszéljünk. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. Az összpontosítás abból állt. Teljesen megrogytam. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. hogy alig láttam.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. meg sem bírtam mozdítani. Van igazság. (Már elképzeltem. mégiscsak megérte a sok kínlódás. a többi meg irigykedve nézi. A paprika úgy csípett. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. a Hattyú. ekkor bejelentettem a lányoknak. a lányok le lesznek nyûgözve. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. egyszerûen hazamentek. ráadásul a Hattyúnak megígértem. Egy esélyem maradt. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. hogy ki az a srác. Hõgutás vasárnap délután volt. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez. A maradék egyike megkérdezte. hogy „most akkor mi legyen?”. hogy bár én hívtam meg õket. gondoltam magamban. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. a buszok csak elkeseredésükben jártak. hogy nem a gyõzelem a fontos. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel.

Marha nehéz egy sport. ha esetleg nem nyernék semmit. de mindenki tudja. a Rozi. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen. Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. hogy versenyen is megmutassam a világnak. belsõ egyensúly is van a világon. a már említett féléves koplaláson kívül is. csak még azt felejtettem ki. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. 115 . hogy ha már mindenáron nõzni akarok. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. hogy a nõzés a lényege. Kitaláltam. hogy többé nem hibázhatok. amit különben úgy mondanak magyarul. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. minthogy az egész estét én szerveztem. talán csak annyit. hogy minden kis izomrost külön látszódjék. hogy „testépítés”. a hatás csodálatos volt. és bár ez a kutyát sem érdekelte. Bekentem továbbá magam barnító krémmel. hogy közben az ember nem eszik. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. micsoda izmaim is vannak nekem. Azért megérte. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. hogy teljesen ne haljon éhen. mert tényleg jól néztem ki. Tudtam. Így teltek az én napjaim is. Beépített szurkolóim is voltak. azzal sokkal többre mennék. bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. hogy legyen közönségdíj.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. hogy közben minden tagom fájt. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. vetette ellen egy vézna kis csaj.

Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt.A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. Azzal próbált leszerelni. valami menedzser el is határozta. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét. Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. hogy mennyire örül. hogy szabadon választott gyakorlat. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok.) A hálátlan közönség is leszavazott. Hát éppen errõl van szó. de csak körvonalakban. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. szegény Cuki csõdöt mondott. hogy drukkolok neki. a jegyek árát tehát elbuktam. és megírta még azt is. csaptam azonnal a lehetõségre. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. egy manökennek sosem 116 . hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. Én lepõdtem meg a legjobban. ma is azt állítom. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. Erre aztán felhívott és megkérdezte. amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára. vagy valami ilyesmi. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. Újra tollat ragadtam. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet. Maradtam tehát örök rajongó. hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. Elmondtam. a súlylökõk mégsem manökenek. mégis. azonnal szerelmes levelet írtam neki. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. hogyan képzelem ezt az egészet. hogy pornósztárt csinál belõle.

Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. ezt tudnom kell. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. 117 . ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. hogy éppen hányadik a ranglistán. Komolyan gondoltam. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. függetlenül attól. Talán meghatódott vagy valami. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni. hanem a feleségem.írnék. mint az egész élmezõny együttvéve. ha tényleg komolyan gondolom. állandóan kiugrálnak a manusok. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. A szõke csillag egyébiránt többet keres. Erre õ kioktatott. hogy néha gyömöszölünk. Már-már azon tanakodnék. Nem értettem az összefüggést.) Bosszúsan figyelem. nem lekezelõen. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt. hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani. A sportot amúgy szereti az egész világ. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. mert azt mondta. A nõk is szeretik a sportot. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. Hát onnantól tudtam. csak tényszerûen. ám akkor eszembe jut. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. hogy inkább sajnálom õket. Kurnyikova fenekének. A súlylökés egész embert kíván. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. mint akármilyen röptéjének. mert attól. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. annyira gebék.

sokáig megtartva azt az alapelvet. tõle szokatlan határozottsággal. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. nem? – vetettem ellen. hogy õ nem jól néz ki. ritkaság számba ment. És akkor elmesélte a Hattyú.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. elfogytak az érvei. felcsattant: 118 . – De hát udvarolnak neked. Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. nem úgy átlagosan számítva. mert különben jól tanult. de nem adott nekem igazat. aki mondjuk tetszik neki. Említettem már. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. nagy a feneke meg ilyesmi. Hosszú. folyton csak arra tud gondolni. mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. síkraszálltam amellett. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. Mondtam neki. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki. hogy neki igenis jó mellei vannak. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. Két órán át soroltuk pro és kontra. hogy neki lógnak a mellei. amikor beszél egy fiúval. mert egyszer csak. de különben jól is nézett ki. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. hogy mi csak barátok vagyunk. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. Aztán meg. hanem még egy nõhöz mérten is. Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. hogy nagyon nagy lelke volt neki. hogy ez nem tipikus lelki probléma. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. Végül úgy látszik.

hogy most akkor én vizsgáljam meg. Ez az igazi barátság. (Még a végén azt hiszi. legalább annyira el voltam keseredve. de nem biztos. tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. hogy ezen én már nem vitatkozom. – Na. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni. mert tényleg nem tudtam mire gondol. mondtam is neki. amikor a Hattyú jött. Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –.– Jó. barátilag. Talán fél év telt el az eset után. mennyire rossz alakja is van õneki. mert úgy érzi még mindig kövér. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. ha levetkõzik és megmutatja. Én meg tényleg csak néztem. csak elfogulatlan értékítéletet. Ott ültem tehát egy nagy. mi lenne. mint a Hattyú. hátha már fogyott egy kicsit. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra. – Hát az alakomat. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. ahogy a Hattyú vetkõzik. gondoltam. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket. látod? – fordult felém. oda az igaz. hogy most talán mégis szerelmes. 119 . amikor már a bugyi sem volt rajta. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. ha megint leellenõrizném az alakját. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta. hogy „nézd csak meg”.

én már a buszon elhatároztam. bármennyire szeretné is. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. akkor sikerül. Ezzel vigasz- 120 . ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. hogy vetkõzzön le. Nem jól sült el ez a dolog. Így kesergett. hogy ellenõrizni tudja. amikor azt javasoltam neki. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú. Különben meg. magyarázta tárgyilagosan.) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. javult-e az alakja. hogy neked is jó legyen.Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. mert biztosan a férfiak is érzik rajta. legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye. akik soha nem foglalkoztak vele. hogy sok nõ van így. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát.) Ekkor azonban sírva fakadt. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. Akkor aztán észbe kapott. hogy nem jó neki. A férfiak tehetnek róla. de nem ellenkezett. de igazi dugást még nem élvezett. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. pedig amikor magához nyúl. de nem õk a hibásak. de már vetkõzött is. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult. velem sem. Biztos benne van a hiba. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. mert amúgy kívánja a szexet. Mondtam akkor a Hattyúnak. mert utána a Hattyú elmondta. hogy mi mitõl jó az õ alakján. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –. egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. azzal csinálta a képeket saját magáról.

(Ez magyarán annyit jelent. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. Tudom. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve. hogy egyszer kipróbáljuk. soha nem úgy nézett rám. Annyit megígért. ott derült ki ugyanis. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem. amitõl meg is jött az önbizalma.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. mint egy férfira. de mindjárt lehetett tudni. Erre föl közölte. mert sok lelki problémától megkímélte volna. adott volt. Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. de arról itt sajnos nem számolhatok be. Mondtam azért neki. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat. hogy engem tényleg barátnak tekint. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. miszerint majd én megpróbálom többször. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . hogy azt én is meg tudnám csinálni. mindig arra gondolok. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. mert mondta is annak idején: jól lett volna. Ha igen. de csak nevetett. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. az nem csak a pedantériára utalt. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. hiszen az alap. mint mondtam. de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni.

de aztán megvilágosodtam.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. mûbõrrel díszített. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. mert azt bizonyította. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija. Alul melltartók. bármi legyen is az ürügy. A fiókban tengernyi bizsu. Koncz Zsuzsa. hátha hozományvadásszal állnak szemben. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. 122 . Carmina Burana. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. „filléres emlékeim”. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. Négy évszak. ez esetben gyanakvóbb volt a család. Elfújta a szél. Fonott kosárban további újságok. csak példákat említek: Bolero. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. valamint Agatha Christie összes. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. rajta kulcstartók. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. balra a bugyik. román ruhafogas. és az járt a fejemben. hol található. romantikusabb lelkek esetében napló. kis polccal. Sok más is járt persze a fejemben. továbbá titkos kis levélkék. A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. Balra. Ha slusszkulcs is akadt köztük. mindjárt az elõszobában. A könyvespolc félárbocon. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. Sokáig nem tudtam eldönteni. további nehézségekkel kellett számolni. egyúttal a döngetésre. külföldi divatlapok és zenei magazinok. legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. Ez utóbbi jó jelnek számított. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel.bajlódni. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. (A lakás többi részét nem említem. hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. a fiókjában mindenféle kacatok.

hogy ez nem egy különleges válasz. mégis várakoztatott hetekig. de ahogy elnézem a nõk öltözködését. tudta. Nem bírtam megállni. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. lehetett tudni. semmi sem változott. Már azt hittem. hogy mi jön. hogy hosszú lelkizés következik. És még ezer ilyen dolog. Azóta tudom. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. feltéve . Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. Lola – így.A Lolához járkáltam fel sokáig. ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. Tehát készült. az összetartó családra utalt. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. esetleg lehet nála is próbálkozni. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel.ha nincsenek nagyon kiéhezve. megint meggondolta magát. állapítottam meg éles elmével rögtön. de mindig csak azt engedte. hogy a melleit megfoghassam. (Abban reménykedtem. Túl fiatal a lány. a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. várjak egy kicsit. amikor tudtad. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . Az nem létezik. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. fel kellett készülni rá. úgymint: 1. hogy rá ne kérdezzek – Te. az két dolgot jelenthetett. több semmi.

A szülei teljesen felvilágosultak voltak. amelyik elütött a többitõl. Dehogy gondoltam. a Textilé volt. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. – De még mennyire – kuncogott a Textil. egyet maga kezdett lapozgatni. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot.Egyetlen leányszobára emlékszem. csak megkönnyebbülést éreztem. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. mert a mama legalább olyan jó nõ volt. Mindegy. Azt mondta azért. Kiderült. hogy amikor nem vagyok ott. elkezd rezegni. hogy ha elfordítom a végét. amiket az újságokban láttunk. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. a Textil mesélte. meztelenül járkál a lakásban az egész család. én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat. – És az neked jó? – kérdeztem ámulva. Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is. Úgy is lett. nekem a csontosabb falat jutott. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. És még mondott valamit Svédországon kívül is. mint a lánya. de azért ne gondoljak megrontásra. hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. Egyet a kezembe adott. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 . mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. mert akárhogyan is számolgattam. (’70-es évek vége) Meg is mutatta.

lógiai fejlõdése. hogy tudtam. Azért mégis nagy élmény volt. igaz – és ez némi vigasz –. mint õk. aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. Lídiától nem tudtam szabadulni. mint amekkora a Textil anyukájának van. mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. Nem tudom már. a kezek kecses mozdulata. Lefegyverzõ volt az õszintesége. akármennyit napozok is. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. még akkor is. A barátomba. hogy miért megyek fel hozzá. hanem azért.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag. mint a frissen sült cipóé. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. de amikor 125 . arról nem is beszélve. õ adta a kezembe A kis herceget. A Morcos értelmes srác volt. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. hogy a „húsuk az egyforma”. meleg és kívánatos. (Meg aztán anyák is õk. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. neki mûanyagból. sokat beszélgettünk. a Morcosba volt szerelmes. Mert csak ott motoszkált a fejemben. úgysem lehetek olyan fekete. de ez most nem ide tartozik. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. De a mosolyuk. pedig semmi esélyem nem volt. olyan volt. a szemük csillogása. lehet. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. tõle hallottam elõször Gevaráról. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. szinte állandóan.

ha itt azt mondom. a barátnõje pedig azt mondta. egyenrangú partnerek lettünk.esténként elment tõlem. hogy mirõl is van szó. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. csak szóban: félreértettem azon az estén. ha csak áttételesen is. nem tudom hogyan történhetett. álmodoztam és könyörögtem. hogy Lídiához megy. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. eleinte szigorú. õ azokat csak úgy általában érzi. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes.) Hallgattam Lídiát. sírva ment el a bálból. hogy ezeket. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. Lídia mesélt róla. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. azt mondta „az összefonódás szép”. Hajnalban szerelmes levelet írtam. és egyszer szóba került a szex. Minden szavára pontosan emlékszem. De akkor már érezte. neki is fontos a testiség. hogy megismerhessem õt. amelyek Lídia meghódítása közben értek. A vágytól. hogy ez nekem jó. Végig a Mosollyal táncoltam. hogy õ is kívánja. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. Nem akartam semmit a Mosolytól. Reszkettem. mert azt jelenti. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. Minden percben vele akartam lenni. A buli olyan volt. hogy megvigasztaljam. a reménységtõl. ahogyan a barátnõje mondta. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. mert a 126 . A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. Másfél éven át kínlódtam. mint a Morcos. tudtam. de pontosabb. az el sem hitt boldogságtól. mint akármelyik iskolai bál. Egyre többet sétáltunk. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. hogy szeret. Azt gondoltam ugyanis. aztán érdektelen tanárok. aztán vágyakkal teli diákok. de Lídia végül az enyém lett. de nekem mondja. eleinte izgatott. és ettõl nagyon szenvedtem. Aztán szakítottak. egyre felhevültebben. Azt akartam. a szeretkezés. Lídia nem válaszolt. és én elmentem sétálni Lídiával.

Elhatároztam. hogy nem megyek Lídiához. csak hétvégeken utaztam hozzá. „Héjanász az avaron”. mint az. Az idõ azonban mindent kikezd. Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. amit már birtokolsz. amire csak vágyódsz. akár a vérem”. el sem tudom képzelni. hogy kihez megyek. de én voltam az erõsebb. az sohasem olyan fontos. válasszák ki maguknak azt. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. nem mintha bármi bajom lett volna.) Szóval. Napokig nem szóltam hozzá például.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. ezek helyett a botladozó sorok helyett. hogy „úgy élsz bennem. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit. az volt. Azt hittem Lídia már örökre az enyém. ennyire szerettem Lídiát. és akkor õ azt mondta: „Ja igen. a lélek is elfárad. az én menyasszonyom. csak az a kérdés. nálamnál avatottabb szerzõk. hogy nem. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben. Visszagondolva azokra az idõkre. de fizetni kell. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. csak idõ kérdése. de most nincs kedvem utánanézni. Ami már megvan. csak kínozni akartam. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . (Nekem az tetszik a legjobban. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. egy barátomnál szálltam meg. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas. ki milyen elszántan kergeti õket. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors. hogy Lídia más városba költözött. és egyre komiszabbul bántam vele. – Nem tudom kedveském. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát.

nem szabad úgy bánni vele. hogy addig nem mozdulok. Ha valaki azt mondja nektek. egyszerûen megbénultam. amíg nem látom õt. A felhõk leültek a házak közé. beszélni akarok vele. ne higgyétek el neki. éppen a medence partján ültem. – És? – Nem. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. Az edzõ azt mondta. Lídia pillantása. hogy Lídia visszajön. Elhatároztam. nem érzek semmit. hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –. hogy a társaim nyugtatgattak. Már nem emlékszem. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. mint a szívem. az a fajta. vagy nélküle. mit éreztem. a másikkal. – Miért jöttél?– kérdeztem. hogy alig éltem túl. valamit el kell mondanom. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt. itt van a lány. de minden pillanatban azt vártam. hogyan öltöztem fel. csak az maradt meg bennem. csak vicc volt. amelyiket nem lehet kiirtani. nehéz volt minden. Vissza is jött. ordítottam. mintha csak üveggyöngy lenne. Lídia sokáig úgy bujkált bennem. Rettenetes hónapok következtek. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. de tényleg így volt. a táska a hátamon. Testileg-lelkileg. mint valami vírus. azt magyarázták. de azért mégis. és én csak arra emlékszem. pedig rettegtem a választól. Tényleg fogták egymás kezét. hogy még sírni sem tudtam. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. nincs igazi szerelem. – Azt akartam tudni. Nem érdekel. mert van! 128 . de az az igazság. hogy „egy világ omlott össze bennem”. én meg kimentem a WC-re sírni. Lídia nem miattam jött az uszodába. és a szó. akit vártál. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. Ilyenkor szokott következni.esõ. Egy biztos. Évek teltek el.

most mégis úgy mesélem el. de a srácok azt mondták. hogy a dákót sejteni lehessen. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat. hogy itt a szerzõdés. elmehetek táncosnak. mert ez nem jött össze. Esténként kétszer riszálod magad. ez nem az én történetem.) „Amikor azt mondta a pacák. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen. csak az energiámat sajnáltam. mintha velem történt volna meg. de nem teljesen. Úgy kellett táncolni. hogy tényleg komoly az ügy. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. mert üzleti tárgyalásra hívott. Ez különben nem lett volna baj. és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek. és nehéz volt eldönteni. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. ezzel nem ugrunk messzire. több forrásból megerõsített információk. meleg. Na. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. mert annyira jó pasi vagyok. Ezt mondta. engem nem zavarnak. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. hogy akkor most ki a hülye. hogy ellenállhatatlan legyek. gondoltam. de akkor már azt hittem. Két felesnyi idõ kellett. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. Bosszúból. mire meggyõzött arról. Én mindig csak álmodoztam róla. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak. és õ meg jött az edzõterembe. (Elsõ kézbõl származó. Nehezen hittem. mérges lettem. annál is inkább. 129 .) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. csak éppen annyira. Elõadómûvész lettem. olyan násztáncszerûség. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. hogy ettõl begõzölnek a csajok. de alig tudtam megállni röhögés nélkül.

akit csak úgy a színpadon döntöttem le. szakadt spinékre kell gondolni. hogy menjek nyugodtan. hanem csupa csinos lány és asszony. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. végigfutott a hátamon a hideg. legyen az õ gondjuk. amikor – legnagyobb 130 . azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult. Minden jóba hamar beleszokik az ember. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé. csitrik és középkorúak vegyesen. a srácok már az öltözõben mondták. amit a dugásért adtak. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. aki nemet mondott volna! Sõt. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. Bizonyos értelemben igazam is volt. gondoltam. amelyiket csak akarom. A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. De nem ám ilyen lepattant. az volt a gond. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. kint várnak a csajok. és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. már hallottam a sikítozást. Senki sem akadt. Egyszer még az is megfordult a fejemben. Már a színpadon azon gondolkoztam. azt hitték. hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. de kíváncsi vagyok. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. azt kefélhetem meg közülük. Visítoztak a nõk. tenyészbikák vagyunk.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. Volt. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. hogy vajon azok a nõk. hogy nem bírtuk szuflával. Egy érdekes esetet azért elmesélek.

hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára. de még egy méregdrága órát is. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. vele mûsoron kívül is találkozgatott. hogy nem találkoztam vele elõbb. de õ már nem kért semmi különlegeset. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. de ha már egyszer megvan a jegy. gondoltam. meg nem is nagyon érdekli. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. olyan. fél óra után bármi áron férfit akartam. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt. mert még szükség lesz egy patronra. kár. Így jöttek el a mûsorra. mert a nagynénje mondta. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. Õ is megkapta a magáét. végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. Mesélte is nagyképûen a Vandál. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. ne vesszen kárba. 131 . igaz-e. Ezt már nem akartam elhinni. a Hercegnõ helyére. Jót mulattak. Negyven körüli. hiába mutogatta a Vandál az óráját. de még éppen idejében szólt. Megkérdeztem hát a Királynõt. mesélte késõbb a Hercegnõ. Kiderült. ruhákat. de a Királynõt is elkapta az õrület. Jól van. hogy õ vette. És tényleg ott várt. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. Kiderült. fenségesen bevonult a mosdóba. hogy túl öreg õ már ehhez. ezen ne múljon. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember. a Királynõ. úgy sikoltozott.meglepetésemre – arra kért. („Öt perc után nedves lett a bugyim. valóságos nagyasszony. hogy remegtek az ablakok.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. ha lehet ne szálljak el.

hogy gondolom. nem csodálkozol a folytatáson. az is egyetlen. és hazudik. hogy valamelyikkel megdugassam magam. Élõben még jobb. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. hogy meg sem próbáltam. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. meg a nagy eszemet semmibe veszik. azonnal elmentem. Amikor ugyanis meghallottam. és valaki bemondja „Hölgyeim. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. Hátha együtt élni is olyan jó velük. Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. Ismersz annyira. csak a testem kell. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. aki azt mondja.” Nem tudom igaza volt-e. még izgatóbb a parádé. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna. hogy nem próbálná ki velük szívesen. következnek a fiúk!” 132 . Nem is tagadom. jól meghatározott célra. hogy butaság lenne. Úgy éreztem. amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni. hogy a lelkemet. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. mint szeretkezni.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. Tudod mit mondott? „A színpadon.” Ami most már bennünket. férfiakat illet. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott. de õ maga magyarázta el. azt mindenesetre máig sajnálom. azzal a nem is titkolt szándékkal. egy megvalósult álom az egész.

Utánam. srácok! (Haverok. történetek) .

Mikor lebuktunk. És az is hagyján. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. Végre szereztünk egy állandó nõt. mert a negyedikre. Ám az mégiscsak meghökkentõ. A munkásszállás legtetejére. Örvendezett a munkásszállás. És igaza volt az Imrének.„Néhány lepedõt összekötve. Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. a Feri meg a Bíró Imre. Leeresztettünk a földszintre. Én. Gyáva nõ nem is merészkedne fel. megdicsérték Icát. hogy kibírta. Az még csak hagyján. Mondta is nekünk Bíró Imre. Hogy egy emelet birtokolja. Megszûnt a nõk utáni rohangálás. Mert egy hét múlva a rendészek. Bátor nõ. Felhúztuk Icát a negyedikre. . És egy szekrényben rejtegettük õt. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . Nahát. hogy szekrényben élt.

A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni. (Eszembe jutott. az aranyozott karláncomat. hogy segélyért jöttem. legalábbis ellenállási szempontból. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély. a vajszínû farmeromat. hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. a francia ingemet. Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. Arra tanítottak ugyanis. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. különben már régen kipenderített volna. mint egy szalmakazal. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. akkora konttyal a fején. és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is. amikor mondtam neki. pedig tervbe volt véve.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte.) – Tudja. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. aki vénlány volt. és nagyon mérges volt. Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. Nagyon 135 . és hálát adtam a sorsnak. Egy kicsit megremegett a Konty szája széle.

viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. De most tényleg megesküdött. de ez engem egy kis mélabúval töltött el. amikor megjelentem a pénzért. mint valamelyik francia színész. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. Hanem a Gyulának eszébe jutott. a Gyulát eltartották a nõk. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. hogy rossz helyre került a támogatás. hogy mást ne mondjak. hanem azért. azt mindig elfelejtette. Azon morfondíroztunk. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé. de hogy melyik. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. mégis dilemmában. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula. ezzel szemben kihívóan jól élt.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba. uszkve három napon keresztül. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. 136 . Azért tartották el. (Azt most nem tudnám megmondani. Azt persze senki sem állíthatta. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. Számos más. hogy igyunk egy kávét. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak. Mindenki jól járt. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. mert úgy nézett ki.nagy ember volt ez a Titkár. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl. mint a vonatfütty. soha egy percet sem dolgozott. meg magát a Kontyot. leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. mert hosszú volt. hogy csak egy fekete. A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. megvolt annak a helye. akinek sokat romlott az idegállapota. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. ami neki meg ingyen volt.

a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. Csak súlyosbította a helyzetet. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. meg ezt a büdös lebujt is. közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom. Mielõtt tovább haladnánk. megsértõdött. de inkább a magas kapcsolataim okán. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. hogy hidegen iszom. amelyet a Gyula 137 . mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). ugyanakkor jól felvizezve. hogy én is Nagy vagyok. mert azt hitte. lelki kényszert. Megmondtam a fõnöknek. vizes kávét kér!” Na most. akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg. szórakozom vele. amint csilingelõ. mint egy gátfutónak. tisztáznunk kell egy alapeszmét. mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak.Pincérként gyakran elõfordult. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. akkor szoktam rá. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém. amíg a fõnök is elõkerült. tisztán hallottuk. viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. Mármost a Gát nem értette. Nem tudom. hogy mit akarok. hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek. napnál is világosabban kiderült ugyanis. mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék.

hogy a pasi részegebb. Olyan dühösek voltunk. amikor olyan lassan döcögnek. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. hogy stoppoljunk.”) Úgy is lett. csak nem úgy.vallott magáénak tántoríthatatlanul. Ha nõ volt a kalauz. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. tisztára úgy nézett ki. Összevissza magyarázott. Bean halálos betegen. de a barátság az szent. Három kilométer nem olyan sok. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk. Ami ezután következett. mint a Mr. megtiszteltetésnek vették. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. de erõs volt a lelkünk. legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. Itt kellett volna nemet mondanom. ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra. csúnya elõítélet ez a feltevés. Az idegek csodálatos harca volt ez. eleve nyert ügye volt a Gyulának. Mert tudtam én. de inkább a Marsra 138 . ráadásul olyan mérges volt. A második kanyarnál már láttam. nyugtatgattam magam. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen. azt nem tudom pontosan leírni. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. ahol nem volt por –. mint a Mick Jagger. akkor például kitalálta. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. Eleinte úgy tûnt. mint a légyölõ galóca. A Gyula akkora mûsort csinált. mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. hol meg az égieket hívta tanúnak. de két félrészeg férfit már nem annyira. hogy mindjárt be is mentünk a restibe.

mint aki a halálos ítéletet mondja ki. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket. mint az autóstop. – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt. bár éppen akkora ökörség. sem a kalauzzal. hogy az igazi dráma még csak most következik. hogy boldog ember. azért annyira nem rossz a helyzet. ez legalább nem olyan veszélyes. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs. mint a csatába vonuló római katonák. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. mert tudtam. láttam ám. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. illetõleg már nem az. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. Mondtam is neki. semmint azzal az izével Kócról Pócra. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. csak azért. de fõleg Mr. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. De a Gyula csak nem hagyta magát. azt mondtam neki. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. Ez volt a Piktor legnagyobb baja. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. mint egy valódi gróf. hogy van neki egy barátja. Okulva a stoppolásból. még cigit is egy csövestõl kért. amikor a halált is vállaltuk volna. gondoltam. és tényleg eszébe is jutott valami. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. hogy a Gyula megint gondolkozik. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. Jól van. olyan férfiasan. mert az állam elvette tõle a címet. – De – bólintottam. Ekkor lettünk megint örök barátok. amikor már 139 . de nem is merte befejezni. mert sem a Gáttal. És akkor még a Piktornak állt feljebb. aki igazi gróf. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. hogy inkább ne gondolkozzon.repültem volna.

Vagy a meleg. mint a hadvezérek és közölte: ez az. mert csak arra emlékezett. hogy van közös témánk. hogy a kastély onnan látszik. Bementünk azért. gondoltam. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. mint a kanalas gém. hanem Olaszországba utaztak. hogy nem is létezik. úgy lépegetett a forró bazalt köveken. nekem azonban igen. Ez külön jó volt. – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. hogy honnan zavarják el az embert. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. annyi különbséggel. 140 . Mint a látomás. A Gróf nem rezzent meg. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. körülnézett. Biciklizni szoktunk arra. hogy az nem szidja ordítva a barátait. de mégis. de ennek nincs jelentõsége. És akkor láttunk egy kastélyt. úgy jelent meg a Gróf. A Gyula nem tudta a pontos tájolást. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. mert örültem. vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. tárgyilagosan közölte.nincs mit veszítenie. úgyhogy a síneken kellett mennünk. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. kicsi volt. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. Mekkora duma. hogy egyetért –. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. hogy komoly segélyre számítottunk. pedig a Piktor is. tettem még hozzá. A Gyula megállt. de mégse. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. mert egy lélektani ponton túl mindegy. ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. Pártüdülõ vagy ilyesmi. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra. hogy az a ház nem lehet egy emberé. Neki nem volt.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

Valami nem stimmel nála. Felvetések elõtte. hogy a barátnõjével jobban járnék. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz. megromlott a házassága. de mégis. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra. de olyan hideg. ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet. de azt mondja. mint a jégcsap. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve. de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija. A férfiaknak sürgõsebb. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . mint a tenger. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak. Nõ: Jól esik.) Ha túl sokat rendel. Lehet. kozmetikushoz? Nõs. de Fradi-meccs van. hogy leszólít. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. de mi van. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. A hétvége pont jó lenne. hogy semeddig. Nem. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. a nõknek fontosabb. nem mehet el kefélés nélkül. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije.) Egyáltalán. minek néz ez engem? Miért nem hív. hátha megálmodom.1. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. annyit nem ér meg.

fogy az energia. legfeljebb holnap. hogy már az is vagyok? Jó lenne. Lehet. lehet. úgy néz ki. Mi van. de elég félszeg az ágyban. de majd én rendbe szedem. mint egy nyomozó! Ha összejön. ha telekürtöli az egész várost. A pasi frizurája elég ciki. hogy ismeri is a feleségemet. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. Megbeszélem a lányokkal. bár õt a Joci is megdugta. Várjunk csak.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye.) Egy vacsorát megért. ha hívna. mint egy szexdémon. de másodszorra talán többet kihozok belõle. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom. vagy megvárjam. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. hogy ismeri a feleségemet. tisztára. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne. csak ne beszélne annyit. Hívjam fel. Hiába. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk. nem kínlódok tovább. legközelebb bevezetem a jóba.) Mindegy. mint egyedül.) Felvetések utána. Ki hinné róla. hátha benne 148 . Férfi: Ez is megvolt. össze kell melegedni. de nehogy már azt higgye.Lehet. (Barátnõmet. Fáj a fejem. hová jár szolizni.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. tudom is. ha elsõre nem jön be. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. annyira zavaros ez az egész. hogy annyira odavagyok érte. az sokkal belevalóbbnak látszik. (Nem hívom. Jó lenne szerelmesnek lenni. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. mégiscsak jobb. de hát. diplomás! És az a rengeteg kérdés. Nõ: Nem volt egy nagy szám. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. letömítem hátulról is. Lehet. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt. (Szerintem el sem hiszik. mert a kufircolás is csak jól esett.

ennél azért többet vártam. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. „nekem tökmindegy. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. Remélem. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. hogy tetszik neki. hogy melyik blúzt vegyem fel. nem tudja. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. meg aztán az a darab is… 149 . mit mondok az asszonynak. hogy szeret-e. hogy nem tudok pecázni – felhívom. lehet. esküszöm kirúgom. A nõk szeretik az udvarlást. azért ezt kikérem magamnak. azt mondta „jó vagy bébi”. észre se vette. hogy fogytam. tisztára megkeveredik tõlük az ember. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. azt mondta. a férfiak nem. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. Tiszta lebukás. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba. Mikor kérdeztem. de a menetek után rögtön rágyújt. A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan.lenne. Apropó. hol voltam? 2. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. már fogyott is valamit. Amikor megkérdeztem. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás.

hogy állandóan csak a sport meg a politika. hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. de kiderült. A nõk házasodni akarnak. még hozzá sem érek a nadrágjához. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. Miféle ízlés az. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. olyan leszek mellette. már áll neki. Ez a végsõ ajánlatom. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. Elég jó állása van. El sem tudom képzelni. Ez így nem megy sokáig. mûvészettörténész?) A legrosszabb. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. Gondoltam veszek neki virágot. de komolyzene is van a 150 . Milyen szép lesz. hogy szereti a gyerekeket. olyan kövér. mint egy múzsa. Csak ne kéne állandóan beszélni. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet. legutóbb már olyan volt. 3. mint a disznó – nem becsülte meg. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. amikor a szerelemrõl beszél. a férfiak nem. Legközelebb megbeszélem vele. Nõ: Látszik. pedig teljesen egyformák. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. majd én gatyába rázom. hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. majd én buzdítom. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. mert az nem megy.Kezd felmelegedni a kicsike. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni. mint egy vadmacska. Nem járkál el a haverjaival. hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba.

Azt mondta. Bárcsak örökké élne. úgy is elválok. hogy elolvastam mind. Az is jó. Különben is. Addig nem lehet nagyon kavarni. brrr…) Megvárom. Van az öregnek az a kis házikója. az örökséggel még tudok kezdeni valamit. de a haverokra is több idõt kell szánnom. a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. Jó ez a barátnõm. hogy el. Most már mindegy.világon. Elment ennek az esze? Lehet. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. akkor már jobban megérti a gyerek. bár már így is mindenki azt mondja. de nem akarom azért megbántani. akárhogy nézzük is. Az ember egy kis pihenésre vágyódik. Visszaviszem a hülye könyveit. a múltkor már azt feszegette. hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. Férfi: Imádom a fiamat. de ha meghal. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. aztán így is. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. És ha belekérdez? Azt kell mondani. az asszony még mindig tartja magát. mert már elelmaradoznak. Különben is. hogy törtetõ vagyok. de nem. de módjával. kifejezetten húsos-formás. 151 . de isten õrizz. hogy kijönne velem a meccsre. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. hetente egyszer össze tudom kapni magam. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. A felesége azt sem tudta beosztani. Mindegy. (Kétóránként felkelni éjszakánként. mirõl van szó. hogy még egyszer végigcsináljam. pláne ha nem szórja úgy a pénzt. A zenéjétõl megõrülök. Azzal már tudunk kezdeni valamit. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. majd azt hazudom. rögtön be az ágyba.

Megmondom. milyen kedvesen mosolygott. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. mint én. ha megfogom a pénzt és nem engedem. azért nem vághat fel.Pláne. de nem nagyon veszi a lapot. persze már nem húszéves. nincs semmi rutinjuk. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. jóképû. hogy járjon le a konditerembe. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja.) Na. táncoljak meztelenül. Elég hamar kipukkad szegény. (Legjobb lenne is-is. hogy a nõk mindet elszórják. (Ki kellene borotváltatni. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk. de azok a csajok nem olyan kövérek. de már az elõszobában elkezdi. Valahogyan meg kellene neki mondani. Mutogatja a filmjeit. Mikor mondjam meg a barátnõmnek.) 4. Jó lenne kipróbálni. vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. megpróbálom rávenni. de hogyan 152 . Alapelv mától: „Inkább halál. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. beszólok neki. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. de azért jó lenne beszélgetni is. hiába nagy a hév bennük. Egyszer-egyszer izgató. most ez a divat. szabad akarok lenni végre. A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. hogy mikor gyömöszölünk. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. Bár azok meg nyápicok. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön.

) Tiszta hülye vagyok. hülyeség. Férfi: Azt hiszi. ha elõállnék ezzel az ötlettel. Legjobb lenne elterülni. de a fenének sincs kedve akrobatikázni. kettõt-hármat riszál. ha leszólom a poszka alakját. Persze már régóta tudta az egész város. pedig mondogattam neki. (Az újságban látott fiúkról. A legjobb. mint egy szûzlány. aztán hagyni. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. hogy kényeztessen.mondjam meg neki? Á. aztán jövök én. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. hiába mondogatom neki. ez a Vica is jól ráfaragott. ez hülyeség. aztán már oltja is le a lámpát. a szemem is kikaparná. egy manussal. amíg néhányszor elélvez. fel sem merülhet. Állandóan két-három patront kellene elsütni. mint egy festményt. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. Most mondjam neki. Valamit mondani kellene neki. hogy hátulról döngetem. hogy imádom. Megsértõdik. Á. aztán most meg dobták. mint a török basák. hogy milyen jó ez a három nõ. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. de nem vette a lapot. mint a tigris. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. ha megvárom. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. pedig tegnap is róluk álmodtam. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. de olyan a világon nincs. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet. ahogyan meztelenül táncol. Persze borzasztóan kívánom. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. csak az a 153 . mert egyre soványabb. Elképzelem. az egész napi meló után még olyan az ember. õ legalább itt van.

nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. most se barátnõje. Majd kiesett a szeme. majd kitalálok valami ürügyet. mondtam is neki a múltkor. akkora a segge. lehet. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. mint én.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. de csak titokban. aztán azok meg kibékültek. hogy valami szõke herceggel jár. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban. mert a férje nagyon iszik. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. van valami jó szer narancsbõr ellen. Lehet. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával. Ki kéne nézni a plázába. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl. (Veszek valami mirelit izét is. hogy nagy kan –. Azt mondja a Vica. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. Nem tudom. láttam azokat az olasz mûkörmöket. kimegy a divatból. hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. mint ide Lacháza. Bár szerintem a Picinek mindegy. a Picinek használt. hogy ráhajtok a Vica pasijára. (Kíváncsi lennék. Az Era maradt hoppon. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. mire kifizeted ezt a vackot. akinek akkora kocsija van. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. se pasija. Már unom. még õ volt a gaz csábító. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. hogyan képzelte. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb.hülye Vica nem. Csak azt nem tudom. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. annyira jól néz ki az a srác. friss hús. meg különben is.

az asszony már tudott róla. Na. az a legveszélyesebb.). ha félrenéz az ember. hogy miért hívom. majd pont a Pacek kell azoknak is. aztán mire felértem. Meg is mutatta. hogy valami teljesen új rendszer. még ha hétfejû sárkány õrzi. (Nincs a világon olyan 155 . Az nagy zsuga lenne. mint az eddigi. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. az asszony ma fodrászhoz megy. ha egyedül élne valahol itt a közelben. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever. utána meg benéz valahova.) Tényleg. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak. állítólag szerzett olyan olajat. Eléggé benne van a korban. úgy látszik. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. mert rögtön megtudnak mindent.kencéjét. de nagyon jól tartja magát. akkor sem. te úristen. pont úgy ordít. erre dolgozik valahol. ki kell nyomozni. Mindegy. meg kéne fordulni. de marha jól néz ki. Lehet róla szó. Attól bedurranna a Lóca feje is. Szépen. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt. Most jut eszembe. Nem is értem. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. csendesen feljárogatnék hozzá. de a lakótelepen kívül. de itt a lakótelepen még azt is észreveszik. megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak. ekkora dudák mellett nem megyek el. (Lógnak a mellei.

hogy egy asszonynak több férje van. de könnyen lehet. nincs. Megálljak most. ahol matriarchátus van. ahová õ be ne nézne. hogy a pasik mosogatnak. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát. hanem annyiból is. hiába dumálnak a srácok. hanem a hivatalosan is. jobb akkor már. akkor éppen te vagy az. mint aki most megszólal. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . az az új pultos nagyon egybe’ van. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. nem horkol vagy ilyesmi. ha felhívom a Marcsit. Na. négy óra alatt semmi esély. hogy valahol itt dolgozik a környéken.) Megint itt van ez a nõ. Ez nem csak annyiból jó. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. nem maradhat ott éjszakára. de legalább biztos. hogy egyesek magukra ismernek. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. Unalmas. Ez azt jelenti. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá.) Az legalább négy óra.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport. de amikor vége a gyömöszölésnek. Olyan elváltfélének nézem. Vágyait. Viszont bizonytalan. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. Na. nem úgy mint nálunk: áttételesen. Olyan nõ. uzsgyi haza. Beugrok a Vacakba. mert nagyon vidáman járkál. hogy a nõk mondják meg a frankót.hely. most már tuti.

a másik úgy udvarol. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. kisugárzás. mert más az álom és más a gruppenszex. Az kevés. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. amit meg sem lehet fogalmazni.képzelni. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. de nem ez a legfõbb elvárás. ha a pasik jóképûek lennének. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. cicik. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban. Nem csak a szex miatt. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. és így tovább. hanem azért. erõ. ha csak jóképû. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. hogy a férjeim között legyen egy néger is. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett. Elég. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. Az egyikkel jó az ágyban. hogy jön az én háremem. Nem csak arról van szó. a Kaukázusban. Ha én a Kaukázusban élnék. Már a bõrszínük is izgató. de 157 . ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. (Legfeljebb nézegetni jó. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. mint egy középkori lovag. a harmadik okos. hogy úgy jöjjön össze a dolog. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. vagy valami olyasmi. valahogyan kibundáznám. Az álom lényege. hogy több szeretõje legyen. de szinte lehetetlen.) Valahogy úgy képzelem el. punci. A férfiak sokszor nem értik. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. Mondjuk nem ártana. van miért felnézni rá. lehetek akár szerelmes is. a dugás akkor az igazi. de ne legyünk telhetetlenek. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem.

színész (Brad Pitt). azzal a szigorú megkötéssel. egészen addig. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. nem csak azért. mert magam is férfi vagyok. bokszoló (Darius. amíg nem szólok. amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit. de amikor végeztünk. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). meg talán az autószerelõ srácot is. Így éldegélnék a Kaukázusban. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . Ezúttal könnyebb a helyzet.minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. még akkor is. ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. holdtöltekor. mondjuk nyolcszáz feleséggel. hogy senki mással nem fekszenek le. hanem azért is. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet. mert én annyira jó vagyok. továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. egészen addig. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban.) Voltak ezek a török basák. a Tigris). Simogatnak.” Hárem? (Legalább három!) 2. de ez az igazság. (Fájdalom hölgyeim. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna. hogy nem is érdemes. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet. kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba. hogy megint lehet. Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne.

ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. takarítás. csutkára nyírt televíziós bemondónõ. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne. hogy nekem minél jobb legyen. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. Természetesen alapkövetelmény lenne. ahogyan egymást (is) szeretgetik. mert meguntam. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. kártyaparti. akit én demokratikusan kiszavaznék. el is várnám –. Bajnokok Ligája döntõ.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni. önmegvalósító színésznõ. Az is jó módszer. Négyünk közül valaki mindig filmezne is. (Nem azért. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. olykor elnézegetném õket. akár a kobold makié. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. mert nem jó nõ. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. Fûszerezhetné az élvezeteket. ha kérdezném õket. ha kérdezném. Egyáltalán nem bánnám. mindegyik csak akkor beszélhetne. Fõzés. kísérletet tenni arra. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. akkor sem szólalhatnának meg.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . hogy aztán együtt visszanézve az akciót. hogy az ember felváltva jár a nõihez. újabb támadást indíthassak.legyen három. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani. inkább segítsék egymást abban. Õk is támadhatnának – sõt. politikai vitamûsor. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. sõt. Némasági fogadalmat tétetnék velük. hanem azért.

ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. amíg nem találnék egy nõt. mert a többségük magyar. gátfutó csúcstartó. akit szívesen megdugnék. Így múlatnám az idõt a kis hárememben. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem. a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. mindaddig. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. de hát ez változhat. de ne feledjék. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet. mint a címlapokon. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. Ízlés meg hangulat kérdése. a nõk is imádják –. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. nagymellû színésznõ. csakis az utasításaim alapján.) Azt nem kötném ki. néger táncosnõ. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. Nem véletlen. A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát. minden változatban akad olyan. akivel lehet és érdemes együtt élni. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék. Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. (A neveket mellõzöm. mintha legalábbis élményfürdõben 160 .) Mégis. ha az ember a saját háza táján néz körül. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé.távollétemben.

hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. ha nincs otthon a Pilla férje. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. hogy leskelõdni csak akkor lehet. esetleg egy verés is kinéz. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. ahol dolgozott. Ez azt jelentette. elõfordult. Az volt a legnagyobb baj. ki mikor mehet kukkolni. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. Négy ember. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. mert az a hülye Sakkos azt mondta. de aztán arra jutottunk. mert én másztam befelé. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja. márpedig demokráciában élünk. hogy beszélünk vele. hogy az mégis kínos lenne. ezt fedezte fel a Sakkos. Négyen voltunk gyerekek. Olyan srácnak. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. kétnaponta. Na. hogy. A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni.lenne. az a szemét meg kifelé. a szálkás csúcson akadtunk össze. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. hogy sorsoljunk.) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag. egyébként a gyárban tisztálkodott. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. szigorú szabályozásra van tehát szükség. Elõször az is felmerült. Heves vita kezdõdött. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre. Maradtunk négyen kiskamaszok. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának. Arról nem is beszélve. engedje meglesni a nõjét. Oda lyukadtunk ki. de rögtön vitát robbantott ki a találmányával.

hogy neki már van nõje. (Képzeljék el. elhatároztam. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. mint a félelem. Azt akarta bedumálni nekem. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. Mármost 162 . csak a Rezsõ tagadta. de aztán rám mosolygott. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. Kukkolni jó. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. de egyszer a Sakkos azt mondta.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. hogy mi lessük. nem tudtam pontosan. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. Tényleg tudta. hogy a Sakkosnak igaza van-e. (Mind a négyen így voltunk vele. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között. mintha nem is vette volna észre.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta. A Pilla volt álmaim asszonya. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. Azt gondoltam akkor. a szó legszorosabb értelmében. egészen addig. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. hogy direkt lebuktatom magam.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. hogy lessük. igaza volt a Sakkosnak. de még élvezi is. ezt már nehezen tudtam elképzelni. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. nem nagyon érdekli a Pilla. én ezt azóta tudom. hogy õszerinte a Pilla tudja. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. Nahát.

Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. a nõk milyen következetesek tudnak lenni. mellébeszél.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor.) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. Hanem akkor a látvány már kevés volt. hogyan fõzi a társaság a lecsót. mikor. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. a csajokat ugyanis úgy õrizték. Aki mást mond. csak egy kötélre van szükség. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket. melyik szobába lehet belátni. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. hanem azt. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. konkrétan tömíteni akartunk. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok. (Érdekes. Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek. hogy ki kivel. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak. (Késõbb kiderült. A madzag nem lehetett több két méternél. mint a tavasz. Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. mint Dáriusz kincsét. aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. Ennek (is) a lényege a dugás. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 . hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta. hogy melyik barackfáról.

hogy erõsebben markolásszam a melleit. hol háttal támaszkodva –. hogy jobb lett volna. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. (Láttam egy filmet. és állandóan azzal nyaggatott.mellett. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. Idézem: „Miért. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. amikor lebuktunk. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. A nevelõnõ készségesen mondta. Emésztettem magam egy darabig. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. Az volt a koncepció. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei. amikor apuka kedvence nem volt sehol. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . Kétszer vagy háromszor megkergetett. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. nekem jöhettek ezzel. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. azt hiszed. a Bikánál még a rendõrök is jártak. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. hogy megverjen. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. ha hagyom. Hadd ne részletezzem. húsz éve ismerem a trükköt. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. (Fiatalság. Na. gondoltam is mindjárt. de a Bika felvidított. maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. hogy mekkora botrány tört ki. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból.) Szóval. lehet. és én ezt nagyon zokon vettem.

hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl. Azokhoz intézem szavam.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most. akit a környezetük méltányol. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. Megesik gyakran. akik rettegtek a nyártól. Egyszerû téveszme ez. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. Hozzátok. hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól. akik szívesen elmennének edzõterembe. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. semmi több.” (Ezt tudjuk. a címlapokon és gyakran magatok körül is.) Elfogult vagyok. (A gebe-rajongókhoz képest. mi férfiak.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges. ha egyáltalán el mertek menni. (Lásd még: fogyókúra. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk. Nem tudom megítélni az arányt. nem tagadom. Azt látjátok a képernyõn. annál jobban buknak rá a pasik. akik rettenetes kínokat állnak ki.) Egyszóval mindahányan. de ez csak külsõség. Azokhoz. hogy minél soványabb valaki. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. a bikinitõl. de szerintem mi vagyunk többségben. annál sikeresebb.

mint a nõk idomai. Ahogy közeledett a hajnal. egy kicsit kiáltványízû az egész. mert elegem van azokból a nõkbõl.” Akkor rájöttem. mint medve a jégen. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget. mint a néprádió: recsegnek-ropognak. Mármost hölgyeim. hogy nincs annyi többletkiló. Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek. A Vagabund annyit rendelt. Mármost az egyik úgy nézett ki. hogy lépegettem. hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. amelyik a hullámokat szidja. hogy az a molett nõ. akik olyanok. A Vagabund spicces volt. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. Csak annyit akartam az egészbõl kihozni. Olyan nincs.felhalmozott felesleges párnácskákat. dûlõre kellett vinni a dolgot. olyan. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni.” Helyesen teszik. de semmit nem lehet fogni rajtuk. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. hogy pontosan megértsék. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. büszkén viselik és mutogatják azokat. amelyik a súlyára panaszkodik. mint a tengerész. pedig muszáj. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 . a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. Nem tud együtt élni a helyzetével. a nõk megkérdezték a Vagabundot. mint a végzet asszonya. ideje lenne tisztázni valamit. mert a világ így kerek. és már látni lehetett.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. mirõl beszélek. Elmesélek hát egy rövid történetet. nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni.

Úgy ment minden. milyen az. mert az diliházba való. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. merthogy egyébiránt szûz. hogy az enyémet vagy másét. ki tudja…?) Amint megláttam õt. (Bár. olyanok. naponta három kísérletet figyelembe véve. vagy átlátszó köntösben. Közölte továbbá. a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem. csak kíváncsi volt. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. hogy éppen menstruál. Számomra ilyen volt a Madár esete.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. Márpedig. éppen szárítja a haját –.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött. Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. gondoltam. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam. hogy a barátnõjének sem 167 . mondta a Madár. ez azt jelenti. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. de nem a nõ. viszont gyömöszölés közben közölte. mint a karikacsapás. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. amikor a lába között egy igazi dákót érez. a kudarcok javára. rögtön mondtam is neki. Éppenséggel mindegy. („Tudod. miszerint: én nem is tetszem neki igazából. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl. hanem csak az esete velem. de számoljunk csak utána. az elsõ pofon a legnagyobb. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem.

hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. az meg még azt sem tudja elképzelni. Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –. mint a sóhaj. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg.. hogy elszállt. De annyira mániákusan.) – Mert akkor úgy érezném. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét.tetszem. Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom. (Dughatom meg rendesen. a Madár engedett – és csinált! – mindent. A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. de csak azt követõen. apró sikolyok kíséretében. Szóval. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. hogy egyáltalán hozzáérjek. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár. csak azt nem. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. hogy akkor most. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt. Éppen a fejemen ült. És akkor megtörtént a csoda. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. Egy- 168 . persze nagyon döcögõsen. amikor bizonyos helyeket simogatva. miért nem. Legalábbis ezt gondoltam. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. de a Madár maradt a régi. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. a kezemmel – meg egyéb. – Miért. amikor megkérdeztem tõle.

Azt hitte. mert csak ennyi esze volt. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. az éppen aktuális võlegényeihez. de a Madár közölte. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. megingathatatlan. sem a lelkiismeretével. Azért csak megfordult. Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat.) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. bár gondolom.) Mármost. – Az úgy még veszélyesebb. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. Azt mondta. mert beszorult magától. hogy a Madár hûsége. Éktelen dörömbölésbe kezdett. csak azért nem mozdul a kilincs. hogy várjunk nyugalmasabb idõkre. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. egyértelmûen a leghülyébb. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak. legfeljebb csak akkor. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. (Olyan ez. hogy 169 . Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. találkoztunk az uszodában. ha hátulról próbáljuk. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe. de már nem gondoltam semmi kacérat. teljesen véletlenül. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. De. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag. – sóhajtott a Madár.szer aztán. hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. meg is jelent az egyik kollégám. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel. hogy forduljon meg. ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –. ha nagyon muszáj megjátszani. a Madár nem lett az enyém. nem kell szembenéznie sem velem. hogy nem vagyok fából.

(Amennyiben házastárs a hívatlan látogató.most meg már kíván ténylegesen is. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá.” Mi az. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. hogy ez nem igaz. Az egyik teljesen érdektelen. Mindegy. hogy lenyomtam a Madarat. kislány hosszas motoszkálás után.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. („Megmondtam kislányom. A helyzet egyértelmû. ziláltan nyit ajtót. pedig a lelkem legmélyén tudom. esetleg dráma. éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába. Taktikai vereségnek számít. Ez persze nem csoda. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok. mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. az nem taktikai jellegû probléma. A kétezer éves keresztény kultúra minden. szaporodjatok. a nyilvántartásomban úgy szerepel. hazajött az apuka. hogy apáca lesz. – szipogta az anyuka. amikor végre megint beszámítható állapotba került. – Ezt nem hittem volna. Összeomlott. egy ideig úgy nézett ki. ha megismerjük a hátteret. olyannyira. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem. meggyõzõdéssel – . hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk. az csõd. (Én meg csak mondogattam – hittel.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. ha mi is itthon vagyunk. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb. 170 .

Akkor boldogok. – Beszéljük meg – vetette fel a lány. hátha. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör. mindenesetre én így emlékszem vissza rá. 3x8 órás rendszerben). az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. Nem tudom. hogyan támolyogtam haza. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem. mégis. hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket. mint mi..) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 . Már nem emlékszem pontosan.Azt szerettem volna neki mondani. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. egyszerûen csak kívántam azt a lányt. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. A zippzár beakadt. (Magánvélemény. elhangzott-e a mondat. tudtam. miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. fõleg. mert a biciklimet is tolnom kellett. én sem hittem volna. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni.. én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam. márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni. (Nem mertem felülni rá. „A virágnak megtiltani nem lehet.) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. mégis gyakran összejött a lényegi szerelem.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet.

aztán meg büszkén 172 . és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba.gyomorral. a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket. aktív szürkeállomány. hogy megint lecsöcsörésszenek. mégis féltem lemenni a térre. Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting). de a birkózó öccse is megtette. mit is akar tulajdonképpen. a melleim. Az történt ugyanis. A Birkózó öccse miatt. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. mert akkor õ már javában „fiúzott”. de lehet. A Birkózó. Nem mertem a párkányra könyökölni. mert nagyon vágytam rá. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. Gyûrtük. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. hogy csak színlelte a felháborodást. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem. A felfoghatatlan esemény. Hirdetéseket adott fel. ráadásul az is nagyon rögös volt. lábam köze valamint a konkrét objektum. el sem tudtam képzelni. de újabb megrázkódtatás ért. mint egyébként szoktam. aki egyébiránt a legszebb férfi volt. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). hogy egy macska bemászhatott rajta. hormonháztartás. Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész.

hogy õ maga sem hisz benne komolyan.mutogatta. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. hogy a társai kiröhögték azért. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. hogy vele mennyien akarnak dugni. aludtam. A tényleges helyzet viszont úgy állt. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. nehogy provokációnak vegye). de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. hogy nem vagyok rossz. én találkoztam boldog kurvával is. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. Nem tudom. Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. Sohasem fogom megérteni. anélkül. nagyon el volt keseredve. Tényleg mulattam az éjjel. de láttam rajta. hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának. A Dáma kicsit merev volt. délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül. vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. azt mondta. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. Elmesélte. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem. ahol aztán megmondtam neki. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. 173 . ha közelebbit akarnak tudni. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. hogy jól alávágott volna. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is.

mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. a Harcos kezdett el kiabálni. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. egészen az elsõ 174 . – Hagyd azt a Butykos. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen. vagy milyen. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében. mint egy hal. (Sokáig tartott. Érdekelt a dolog. Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. aki pedig olyan gyorsan úszom. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. addig menjen haza aludni. jómagam pedig eléggé közepes kis úszó. de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált. – Mit örûsz? – háborogtam. hogy csak úgy kirúghasson engem. de akkor. illetõleg száguldozott. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –. éppen azon morfondíroztam. Akkor önöztek le életemben elõször. a valóságos szakmám az úszás volt. hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. amikor megértette. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. Mondta is a Harcos. mirõl van szó. (Ebbõl következett.) Egészen felvidult. egészen addig magyaráztam neki. már ami a stílusát illeti.

) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. mert Harcos úgy nézett ki.totálkáros karambolig. de az csak késõbb volt. 175 . hogy azt hazudta. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. viccbõl ilyen a feje. mert azt hitték. hogy. és – hogy lássam. olyan volt. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. – És mi van. (Stricinek mondjuk mi. úgymond: részmunkaidõben. (Úgy megy ez. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. Csábító ajánlat volt. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra. ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. ha minden kötél szakad. hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk. Ez megközelítõleg azt jelentette. ráadásul vásárolni is lehet nõt.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe. hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. szakemberek. – Akkor kap a pofájára. amelynek büféjében a Büfés dolgozott. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –. hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. a Büfésnek. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé. és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. teszem azt. számon kérõ tekintetét. meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült. Mindig úgy képzeltem. hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. háromra vissza is érünk Pestrõl.

rögtön közölte.) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. hogy „veled nem megyek el. mert különben maga a büfé biztos.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. A részletes leírásra nem térek ki. hogy 176 . de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon. az a késõbbiekben kiderül. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak. mert a Harcos elmagyarázta. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. nem vagy az esetem”. magyarázta eszmeileg a barátom. nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. (Törvényesség is van ám a világon. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. különben sose’ hittem volna el. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt. hogy a lányok kifélék-mifélék. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be. Elsõsorban humanitárius okokból. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. (Ezt maga a lány mondta.) A célszemély úgy viharzott be. (Ez magyarra fordítva azt jelentette.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. mint egy tornádó. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott. sugárzó tekintettel. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket. Tudták persze õk is. hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel.

– Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. és én úgy bámultam az árcédulákra. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. nagyon jó kiállású pasi volt. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda.) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. hogy miért szeret kurva lenni. velük viszont nagyon drágán.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. akik tetszettek neki. Lógtam ott. Még szerencse. hátha találkozunk ismerõssel. hogy a Duda az új nõm. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott. gondoltam. mint kakas a piros kukoricára. akkor pedig már azt lehet hazudni. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. a Duda azon kevés kurvák közé tartozott. Nem volt.rondának talált. Túl azon. igaza van: én sem mentem volna el magammal. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven.” Szóval ott. hogy nem betûztem akkurátusan. a Gépész testesítette meg. csak egyike az újaknak. be kellett látnom. (Sõt. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni. „segély!” felkiáltások közepette. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. (Látta. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. még most is 177 . de akkor a Duda megkérdezte. hogy „Ülök a szobámban. mint az esõ lába. a zserbó. de nem tudtam haragudni rá. egyedül és a fájó múltra gondolok”. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. de azért mentem. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. búsan. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára.

” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. mondta ám az Öcsi. hanem a büszkeség miatt. Két hét múlva aztán. de félig komolyan. örültem. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. Nem részletezem. nem mellékesen: Budapesten. hogy az egész zsoldját odaadná. de volt olyan is. hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. de nem üzletileg.bizsereg a lábam köze. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. lényeg. 178 . Képtelen voltam megemészteni. Nem is nagyon foglalkoztam vele. Biztos vagyok benne. az Öcsit. nem csak annak a rohadt Gépésznek. hogy már nem tartozunk egymáshoz. – Lecsöcsörészhet. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. amikor megint mentem. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. mi ütött belém. aki félrenyelt. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet. aki azt mondta. de annyit azért észrevettem. ha csak rá gondolok. hogy az egész század csak rólam kérdezgette. a házikolbászok megálltak a levegõben. Inkább csak lélekben éreztem úgy. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. hogy másoknak is tetszem.) Ennyi volt. ha lehet azt annak nevezni. nem tudom. hogy: „Rendben. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. aki akkoriban volt katona. (Képzelheted. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. – Volt. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. mert továbbra is akkor tömített meg. Kirúgtam. de attól ijedtem meg a legjobban. Esküszöm. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. ha odaadja a zsoldját. amikor csak akart.

hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. hogy szólok neki. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. Már azon voltam. dugjon meg nyugodtan. Ezért nincsen stricim. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. („Agyonvágom. (Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. egy altiszt vagy mi. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. hogy segít. talán tíz méterre a kutyáktól. hogy ne essen semmi bajom. tisztán látszott. pedig csak a töredékérõl tudtak. de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak.hogy nekem is jólesett. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. anélkül. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. és ezért lehetek én boldog kurva. de szentül elhatároztam. akik tetszenek is. kitárazok rajta egy AMD-t. aki élvezi a dugást. Budapestre már kurvának jöttem. Be voltam tojva. de õt csak az érdekelte. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. Legközelebb már három kuncsaftom volt. a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. és még pénzt is kap érte. hogy leszereltem. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). hogy kértem volna. ezt szokta mondani. Olyan. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . meghívtam egy kávéra. Akkor már nem voltam teljesen hülye. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. Ez most is így van. „a te pénzed”. hogy honnan van. köztük a legjobb pasi. részben pedig a több és több pénzem miatt.

a fejemet úgy ingatva. Tudtam én azt nagyon jól – mármint. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. azt mondta. mind pedig az üzemegységnél. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. afelõl érdeklõdtem. ma kell jönni?!”. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. hogy ez engem elkeserít. vagy csak azt remélte.) Nem tudom. Akkor elmondtam neki az igazságot. hogy kevés vagyok a Dudához –. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm. hogy a süket szövegemet hitte-e el. kap még egy utolsó esélyt Károly. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –. meg kell játszani! 180 . Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. áldással bocsátott utamra. Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. hogy „azt hittem. sõt. mert azt hitte. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. de aztán megmondta az õszintét. Üveg elvtárs erre meglágyult.láthatta elõre. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével. de az ember soha ne adja fel. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan.

– Kinek jutott eszébe. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 . amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram.Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket. hogy megmérgezik? – Nekem. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. amikor rájöttem. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. hogy megöljük. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. de egy alkalommal rajtakaptam õket. – Nem gondolt rá. Akkor határoztuk el. hogy megrontotta a lányomat. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. Az uram rettegésben tartott bennünket. A legkisebbik fiam is úgy született. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. börtönben ülnek mindketten. – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban. mint én. mást mondanék. lehet. De. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. ugyanúgy. amikor rájött? – Hát. hogy buta kérdés. el tudja képzelni…. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. hogy csináljuk hármasban. hogy egymás után ugrott meg bennünket. hogy megerõszakolt. Azt is akarta. 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. – Tudom. – Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. Volt úgy. agyoncsapott volna az uram. Tehetetlennek éreztem magam.

S.K) – Mit akarnak hallani. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. Szóba kerül néha. mint a halál. Mit szólnak. és egy 182 . – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt. talán. – Szerintem is. – Majd én elmagyarázom nekik.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. A börtön mindennél rosszabb. hogy én is megöltem volna az apámat. De. ha olyan helyzetbe hoz. Meghalt. – Gyerekeim vannak. hogy én errõl beszéljek. hanem egyáltalán. Lehet. mint amilyenbe maga került. hogy kurva voltam?! – Nem. A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. talán jobb lett volna életben hagyni. hogy miken mentek keresztül? – Soha. nem vádolom magát semmivel. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. Nem a kamera miatt. – Most már én is tudom. – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. hogy mi történt. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával.

amíg nem. Piás: Vigyázok rá. rögtön. legalább egy felest aggyá’. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell. Piás: Nem látod. Kocsmáros: Úgy üsd. nincs hitel. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . Má’ így is gyüssz egy ezressel. Piás: Megbaszhatod a jányt. Kocsmáros: Gondulod.cseppet sem sajnálom. Piás: Megbeszéltük. hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. Az olyanok hagyták itt. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. délután. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. mint te. Piás: Kiteszem érted a lelkem. az már érdekelne. Kocsmáros: Na. Idõ: ’80-as évek eleje. Piás: Józsikám. hogy mennyire szeretem a jányomat. „Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). Kocsmáros: Megmondtam. Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan. könyörgök. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most. tudod. Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). Csak aggyá’ egy felest. de akkó’ térdelve szomjazó’. Piás (remegõ kezekkel). hogy ne csúfícsd e’.

(Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig. Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk. Piás: Mennyit adsz.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. A lány elment a kocsmároshoz. „megállt neki”.vágni annak a kis cafkának. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett. a Piás. mert csak a diszkóba járkáll. vagy én? 184 . Kocsmáros: Várgyá. amit iszó’.

Szex a lelke mindennek .

„Csak élni akartam õszintén. ahogy’ én képzeltem el.” (Jimmy) .

hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. sietek leszögezni: tévednek. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. Nem is 187 . következzenek a szívbéli tényezõk. (Ja. western –. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. vegyük azt a példát. A fiziológiai ismérveket már taglaltam.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. hogy ma szerelmes leszek. a végén annak is örült. Húszezer forint tûnt el a tárcájából. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt. amikor például én elindultam nõzni.) Általában délután. de közben már azon elmélkedtem. láttam már pasit. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér. hogy a személyi igazolványa elõkerült. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez).) Tehát. aki tele önbizalommal indult nõzni. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. úgy három óra tájban. Nem is kell messzire menni. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. Vannak ugyanis olyan szerelmek. fogalmazódott meg bennem. Ez kulcskérdés. (A magam részérõl. estére újra kiütött a borosta.

hogy a semmi és a valami határán lebegjek. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. Józanul nem mertem megmondani a frankót. ha például valaki bukik a dinnye fejre. cigányzene. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva. nála nyerõ lehetek. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban. a lóvét elitták a haverok. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. lelkileg. biztatgattam magam. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. legfeljebb nemet mond. Az volt a menetrend. Barátnõk. részeg pultos. továbbá magányos nõk – elvétve.olyan rossz ez. Ilyenkor a 188 . valamint benyelte a zenegép.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. hogy elértem az ideális állapotot.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat. alkoholisták (Hitel nincs!). és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek. legkevesebb két fõ. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek. technikailag is leállíthatatlan zenegép. Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. részegen meg a kutya sem állt velem szóba.

a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt.45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár. soha nem õ maga!) 20.05: Rövid bemutatkozás. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét.legfontosabb. elnézést kér. amelynek lényege. odaadó. hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak. 19. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz. étlap látványos lóbálása. kisírt szemû feleség marad. hogy a nõnek tönkre tették az életét. amíg elõ nem kerül az. egészen addig. (Sminkigazítás.15: Megállapítjuk. lelkes szív. de nincs visszaút. amelyiknek fél éve tartozom. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal. A zenészek rázendítenek.55: Bensõséges pillantások oda-vissza. hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben. (Bár. A srác régi haver. ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. (tényleges vacsora otthon: parizer). Ezek voltak a fõ szempontok. haragvó férj elviharzik. marad az ordítozás. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 . Már az autóban veszem észre.15: Taxi rendelés. Helyfoglalás. ha átülök?” Asszonyka bólint. pedig tudom. azt át kell élni. 19.) 20.) Elsõ szín: 19. „írd a többihez”. azt elképzelni sem lehet. 19. de ki kell mennie a mosdóba. Hideg fej.30: Érkezés (Helyszín „A”). (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. hogy egy falatot sem fogok enni.

21. de csak a vállával bök felém. elkezdem dobálni 190 . tudom. csak most hülye”. „biztos. hogy szeret.10: Megáll az ételszag a levegõben. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit. látványosan. hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. (A pasiknál sokkal nehezebb. drágám” – hebegi a nõ. majd hõsies kiállás (az ügy mellett).menekülhetünk. új életet kezdünk. a tekintetemet kerüli. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon. csak hagyja abba. mert észreveszi.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony. nem utolsó sorban. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. haverok vagyunk.00: Fõnök vigasztalása. van még remény. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el. hogy a zenegépet is túlharsogjam és.) Második szín: 20. A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe. minden vendég tisztán hallja. hogy mindenki tudja. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése.”) 21. Lehetõségek számbavétele. „Beszélgetünk. 21. mint a nõk.15: Döntõ lépésre szánom el magam. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi.) 21. hogy akkor most ki fizeti a számlát.05: A fõnök megjelenik. 20.

amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. 22. az összes ismerõs taxis hazament aludni. de csak virtuálisan. de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek. és még legalább ezer ilyen.) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét. mint az egész lebujnak együttvéve. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát. (Az élet mélységei és magasságai. mint a tõzsdei mutatók összessége. hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs.20: Drámai fordulat.15-23.a pénzt a zenegépbe. kiderül. dúdolgatom: „Hosszú. Leülök mellé – csak úgy lazán. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb. miközben felteszem a kérdést. mert én ma akarok szerelmes lenni. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22.10: A terep teljes zûrzavarba süpped. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). („Most haza kell kísérnem.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. könnyek. A pultos húzkodja a strigulákat. Mindenki fizet mindenkinek. (A pénz elfogyott. 21. 191 .) Harmadik szín: 21. de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk.) Sértõdés.”/ „Mindenki kurvának néz. Akad olyan. aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. csak annyi bizonyos.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”.

04. A kicsiny. imbolygó plafonnal a tetején.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört. ha amúgy felhõs az ég… 01. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek. félig forrt bor. hogy „ugye nem haragszol?” 12. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik. nem láthat meg. 02. fejfájásból kifolyólag. testnedvek átható „illata”. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés.50: Ágy. 02. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja.) 24.20-02.00: Szent esküvések („Soha többé!”).15: „El kell menned. Magányos nõ vigasztalása. 23. két csók. mint a többi.) 01. 01.00: Lásd.23. ez törvény.) 06.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.00: Hazakísérés.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott. utasító hangnemben.15: Erõltetett menet hazáig. langyos víz.00-01.” (Nincs hozzáfûznivalóm. Intenzív lelki élet folytatása. nem haragszom. csillagok átható kémlelése az égbolton.55: Kiderül. 192 .” 23. a harmadik doboz cigaretta felbontása. lélektanilag ezen már régen túl vagyok. Fizikai holtpont átlépése. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt.) Zavart toporgás. de ez már idegcsillapító jelleggel.5 liter klóros. (Mértani pontossággal. hogy a nõ a város másik végében lakik. 08. 01. Azt szeretik a legjobban. hogy: „Te más vagy. nem nehéz.20: A bánat marad.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász.01: (Nagy levegõ.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben.) 23.) Lelki sebek további ápolása: nem. mint fent. harmadik csók. Gyógyszeres doboz átkutatása.00: Magányos nõ hív telefonon. 12. mert valójában fogalma sincs. hogy mennyit ittam.

nem tagadom. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. arra is csak nagy nehezen. hogy a férjem végigtömje a falut. Kitaláltam hát egy módszert. csupa olyan pasival hozott össze a sors. hadd ne részletezzem itt. mint nekem. Két évre külön is költöztünk. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom.12. mint egy fonnyadt 193 . Mindenki jól járt. Ennél is nagyobb gond. a harminc körüli.) Lélektani hadviselés (1) Varró. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket. cserfes. ha csak tehette. akik a Lajossal ciceréltek. De hát az mégsem megy. A házasságunk mégis megromlott. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet. hogy miért. ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. lekukkant olykor a pohár fenekére. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába.00: Kezdõdik minden elölrõl. mert rettenetesen jól tud döngetni. de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. nekik ugyanolyan jó volt. volt úgy. gondolom. amolyan „ami a szívemen. elsõsorban azért. (Mókuskerék-effektus. hogy puszta szolidaritásból hagyom. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –. akik csak tücskörésztek.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15. továbbá biztos lehettem benne.

ott a parketten nekiállnak kúrni. hogy hazajöjjön. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. Ez majdnem végzetesnek bizonyult. – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. Az volt a legfurcsább. hogy ennyivel megúszta. csak kettõt tömítettünk. hogy megint buliba mentünk. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. és alig vártam. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. adok én neked. de nem hatott meg.virsli. de elkövettem azt a hibát. apukám. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. Történt aztán. Azt hitte az a balek. amíg másodszor is alám nem vágott. Még az elsõnél is jobban esett. de a világért sem árultam volna el neki. – Ha máshol nagylegény vagy. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. de ettõl már annyira megijedt. hogy csak a farka mentette meg a válástól. mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. addig-addig birizgáltam. – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. de 194 . hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. Negyed óra múlva megint rámásztam. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. Pirkadatkor be is állított. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. Nagy dérrel-dúrral hazamentem. Én még ennyivel sem értem volna be. Már azt hittem. Végeredmény: 2:0. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen. határoztam el szilárdan. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0. így volt. talán mondanom sem kell: spiccesen. Mit tagadjam. Na. Mit volt mit tenni.

hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom. a derék alatti részt pedig a pult. de nem tetszettem neki. Egy virágboltban dolgozott ugyanis. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. akkor hülye.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –. de ti csak röhögtök rajtam. Mindenesetre elhatároztam. hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 . az akkori elmeállapotomra jellemzõ. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. legyen kedves. de legalább annyira ronda széket. Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. hogy ne unja meg a dolgot. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. hogy az orvos simán táppénzre venne. a Virágot. Teljesen kész voltam: formás. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni. hogy a haja vörös. Értette.”). kerek fenék. a fejét a gazok takarták. hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. Gondoltam.otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. nagy. hogy mindig másképpen figurázzunk. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. ezt az izét valami szép szalagba. a kisfiával rohant az óvodába. Az volt a szerencsém. a csillárra is felkapaszkodok. (Azóta sem ültem rajtuk. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. Én meg mindent megteszek annak érdekében. Ha kell. ha ebbõl nem ért. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. csak azért. izmos lábak.

El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –. mire bebújt az ágyamba. és amikor rám ült. de ez nem volt igaz. Újabb öt percbe tellett. hogy még ezt is megtehetem. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. (Jellemzõ a nõi lélekre. ahogyan rakosgatja a kacatjait. hat hónapja nem volt férfival. mondjuk úgy: a szerelemre. mégiscsak az elsõ randevú. de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. az egészet csak azért csináltam.válófélben. de azt már határozottan kikérte magának.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán. hogy az Olló csal a kártyában. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl. de 196 . mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem. Plusz kiröhögtek. ugye. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki. hanem azért.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. hogy jó nõ-e vagy sem. Nagyon ki volt tehát éhezve. hogy megosztoztak az ajándékaimon. a Virággal mégis megüzentem neki. mert eszméletlenül jól kártyázott. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. de nem azért ment jól. aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. a Szappan. amikor megismerték az Ollót. Olló. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. hogy bevenném harmadiknak. Közelrõl sosem láttam a Szappant.

amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada). harminckét karátos. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba. hogy megyünk mulatni. de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. mindaddig. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . Elmesélem. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. hogy miért. Bátran mondhatom tehát. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben. mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. aki attól kezdve már megjelölt. annyit ugyanis õ nem költött. hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. azt jelentette ugyanis. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna.

Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára. sokkal inkább a csípõméretére utal. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. Hiába magyarázta a lány. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg. hogy terhes. ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. (Hogy a derék szabómester mikor aludt. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. Ez volt a hiba. míg az el nem zavarta a francba. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe.) Lényeg. de 198 . Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni. még abban sincs semmi különös. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést. akkor éppen azt találta ki. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. jobb lett volna. Számszerûsíteni nem tudom. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben. aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert. egészen addig.kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. de annyi bizonyos. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. azt senki sem tudta. amelyik elõtt a széke megállt.

úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. te úristen. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. A Derék elvtárs arra kért. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre. Mások esküsznek rá. – Esküvõ. Esetleg egyenként. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése.” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki. a Derék elvtárs. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. hogy az Olló 199 . Ezt szegény Olló nem tudhatta. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. aki tárgyilagos nyugalommal közölte. Ellentmondásos történetek keringenek arról. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. hogy az Olló nem hülye. az alábbiakat közölte vele. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte. mert nyilvánvaló volt mindenki számára.inkább csak úgy költõien. attól a pillanattól kezdve. hogy a Derék faterja. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. akkora nagy ember. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. aztán ivott tovább. el sem tudta képzelni.

ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt. csak az Olló tûnt el. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló. (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül.”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). hogy mindörökre. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony. de ez csak azért van. mert akkor már érezte. és errõl papírom is van. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. mint Petike a hózentrógerba. És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok. hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. Ott. hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. sokáig úgy nézett ki. azt figyeltem meg. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. úgyhogy végül is simán ment minden. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. 200 . – Olló. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. bár az ivást abbahagyta.

amíg el nem veszítettem.” Erre a papírra nagyon büszke voltam. „Beosztása: bet. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára. hogy pontosan miért. azért nem sokan mondhatják el magukról. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. hanem a meló. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak. ott ugyanis a górék tanyáznak. Mindenesetre.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 . hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom. ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában.K. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit. hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein.” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984. Jelentkezés: földszint három. április 6. április 6. A speciális azt jelenti. Munkaviszonya megszûnt: 1984. de elég lerobbant helyzetben lehettem. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S. Bérezés a besorolási tábla szerint. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. Nem emlékszem már rá. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal. ha eljön az ideje.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

utána somlói galuska. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. sok habbal. burgonyafánkkal. mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. Pedig akkor már tudtam. annyira szeret. mint amennyit az Eszesre addig költöttem. hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. párolt szarvascomb. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét.” Ezt felesleges volt kiírnia. azaz négy csillagos!) szálloda. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. melegítsd meg. egy kicsit emelt tarifával. mint a szállodában. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. hogy rendben. a hûtõ már tök üres volt. hogy nem számít a fájós lába. mert nagyvonalakban kiszámoltam. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is. Még szerencse. 207 . Hajnaltájt kitalálta valaki. azt mondta a lány.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. hogy nem tudtam nemet mondani. Meg különben is. Elõtte rákkoktél. akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására. Vigyázz magadra! Csók: Anya. hogy annyi pénzért. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. és tényleg meg is ivott belõle hármat. Nem panaszkodni akarok. csak az volt a gond. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár. igaz. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. hogy van neki egy taxis ismerõse. Ismertetném a menüt: Vörösboros. Az Eszes olyan boldognak látszott.

hogy a pénzemnél legyek. Gondoltam. hogy meglesem a szerelmeseket. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot.Hiába. hogy addig mit csináltunk.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót.) Úgy is lett. A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. 208 . Tudják. (El sem tudom képzelni. hogy bulizzunk. Megnyugodtam. mert az Eszes azt is hozzátette. akár naponta többször is. hogy majd késõbb dugunk. azt találtam ki. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska. hogy figyelem õket. erre föl kérdõre vontam az Eszest. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam. hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. pedig menstruált. hogy legalább annyiszor megdöngetem. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –. Ezt nem akartam. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden. amikor észrevette. de csak akkor fogtam gyanút. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából. mint a tanyatetõ. viszont azt elhatároztam. csak most menstruálok. A legszebb. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban. ha egyáltalán… Na. de még így is az jött ki. mire gondolhatott. és körülbelül arról szól. egymás mellett. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. de tényleg csak lelkileg. Koncz Zsuzsa énekli. de még akkor sem hagyta abba. Feltámadt bennem a kisördög.

(Nem esett különösebben nehezemre. Az történt ugyanis. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. amennyire csak bírtam. Kimentem a konyhába. de ez teljesen felesleges volt. Különben is: addigra kikalkuláltam. ez tisztán látszott. megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. hogy csak alig valamivel balfékebb. adok én a honvédségnek – még egyszer. Gondoltam. hogy bocsánatot kér. Nem akarok dicsekedni. megpróbálja kibundázni. és megvártam. Olykor másnak is lehet szerencséje. mint a Svejk. de nem tört ki semmiféle botrány. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. Az meg nem sok. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. amíg szépen hazaballag mindenki. hogyan történhetett. Akkor már tudtam.Nem tudom. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. hogy a leszereltetését valamiképpen.) 209 . hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni. mint én. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. Két nap múlva hívott a lány azzal. annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze. mert egyáltalán nem haragudtam. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. valami furfanggal. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet.

A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. 210 . másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. eljött az idõ. amikor annak eljön az ideje. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. mert úgy érezte. de még megfenyegette. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. hogy a lába sem érte a földet. de a legnagyobb találmánya az volt.” Na. hisz’ akasztott ember is volt. van ez a mondás. mert addig tényleg kevés volt hozzá. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe. hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. gondosan ügyelve rá. merthogy nem is szerettek. az csíp ugyanis a legjobban. Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban).) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. (Tudják. a Sörbár honvéd. csak akasztott ember nem. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át. még örülhetett. – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. hogy nem penderítették mellém a fogdára. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. de elõször nem gondolta komolyan. amikor már nem kevés hozzá. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt.

az 211 . talán még az õrség is. és melyik a kamu. megértésre. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. egyenesen be a lõsávba. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. a srác már a homokon feküdt. Ami pedig a fogdát illeti. Lehet. pedig az szigorúan tiltott terület volt. hogy melyik a valódi szerelmi bánat. csak nem igaz. Akkor dördült el. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. és a lány elég hamar el is ment. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra. A fiú nem szólt senkinek semmit. Csak nézték egymást. Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. Rohantam a torony felé. meg vagányak akarnak lenni. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. éjnek évadján. hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. önállóak. a kosztpénz meg késett. ez tény. hogy a nõk egyenlõk. piciny vércsík szivárgott a molinójából. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent.Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. Szépen hangzik. egyenlõ bért” elvet. Mire odaértem.

hogy 212 . mert más férfinak úgysem kellenék. smsek elolvasása. mert azt hiheti. tulajdonképpen örüljek. de olykor cselekvésre is elszántam magam. ezen jól elvitatkozgattunk. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam. tehát teljesen normálisnak látszik. (Annyira tipikus módszer. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon. mintha ez jó lenne neki. hogy nem tud nélkülem élni.K. Most egyedül él. a szöveg lényege körülbelül az volt. hogy õ egyáltalán még van nekem. Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. hogy én vagyok az élete értelme. Tévút ez kérem szépen. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. amennyit csak akar. te kis kurva!”. S. hogy szinte szégyellem lejegyezni. Diplomás.(És/vagy olyanok.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. és annyi pasit fog magának.) A Lóri egy kifejezetten csinos. Nyomozásba kezdtem. Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. A legjobb ötletem talán mégis az volt. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. pedig nem az.emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés. Képes volt elhitetni velem. olyan nõk találták ki. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. hogy tele van pénzzel. továbbá. vonzó fiatalasszony. zsebek átkutatása. akiknek jobb nem jutott eszükbe. és kétségbeesetten csinál úgy. hogy nélküle nem boldogulnék. kiderült: terhes a kis szõke. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban. pedig nagyon értett hozzá. sõt. hogy „kopj le a férjemrõl. vagy nagyon ráértek.

Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. amikor pasik után kezdtem kajtatni. satöbbi. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. hátha akkor újra belém szeret. azért várom. Addig keveregtem magányosan. Akkor férfit akartam fogni. Te jó ég. mert a dugás azért nagyon hiányzott. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. az õszinteségem miatt. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. Mire a kicsi megérkezett. végre akadt egy srác. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy.szülök neki én is egy gyereket. tettem fel magamban a költõi kérdést. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. hogy egyáltalán elhiggyem. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. mint ahogy gondolják. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. alkalmas vagyok még nõként élni. Na. nagyon helyesen. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy.” satöbbi. mert azt hittem. hogy rossz Hold kelt fel. mi 213 . hogy kiszivárogtattam –. dühükben megesznek a nõk. hogy más pasik után nézzek. de kiderült. de egyáltalán nem olyan könnyû. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni. harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. Lehet. Mindegy. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. mikor fog ez engem tisztességesen megdugni. Annak is örültem volna. Ennyi idõ kellett hozzá. a férjem gyakorlatilag lepattant. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. hiányzik a társ. Megfigyeltem.

barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –. Pillanatnyilag ott tartunk. Röviden. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt.több.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig. esetleg együtt a kettõt. hanem az igazit kereste. hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. További adalékok az emancipáció témaköréhez.) Hõsnõnk egy összedrótozott. vagy. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni. A Virág is emancipálódni akart. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz.) Elõször a férjével. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz. mire a végére érek. de már meg sem kísérelte. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá. Lehet. hogy önálló legyen. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek. illetve rohantam neki. õ az. amikoris kiderült. hogy õ most már önálló vállalkozó. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott. a véleményüket is. hogy kifejezetten megsértõdnének azok. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. Zárás után rettegve csinált kasszát. (Igen. két ízben is. (2. Továbbra sem volt kedve 214 . (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek. vagy a virágait fuvarozta. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. akinek a melleibe szerettem bele. (1. akiket esetleg kihagynék. ha ez egyáltalán lehetséges. de mindegyikkel volt valami gond. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. hogy férfi nélkül éljen. vagy a kisfiát. másodszor velem lett tele a hócipõje. pedig nem is voltak rossz pasik.

inkább a munkájával volt elfoglalva. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. azzal a megszorítással. nem azért. mint a pinty. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. kölcsönkért egy kisebb összeget. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. Na. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. csodálatosan – sikerült. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. mint olyan. Lehet. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. vagy inkább rémálom. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. újfent bebizonyosodott. a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. a fiú túl keveset adott magából. hogy az emancipáció. puszta képzelgés. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni. hogy minden alkalommal többet kért. Aztán ez rendszeressé vált. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. Ezzel szemben azt találta. az álmait siratja. Magányos nõk figyelem! – valahogy így. mint elõzõleg. Drámai jelenet – könyörgések. A Sziszi így is boldog volt. Senki sem vette észre. Éppen ellenkezõleg.” 215 . A jeles alkalomkor a fiú. Most a pénzen vitatkoznak. mert nem lett volna jó a sráccal. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám.emancipálódni. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját.

Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni. mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .

Ezer apró cikk .

„Nem baj. Mert ha valami a másformával egyforma. S. nem tudom.K. hogyha minden egyforma. ki találta ki. Az meg már a másforma.) . de szerintem nagyon jó.” (Sajnos.

amitõl én agylobot kaptam. (Különben tényleg az. Közöltem is a Kancával. a kalauz éppen akkor érkezett. ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. mondván: mûvelõdjünk. elmondom. de az nekem piszkosul nehezemre esik. amikor sikerült rábírnom. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. már annyira be voltam indulva. mi hogyan történt. Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. hogy miben 219 . Történt. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba. de nem a menetrend kapcsán. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk.) Lényeg. hogy vegye le a bugyiját. Volt nekem egy nõm. meg kapok a mai napig is. az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is.) Mindegy. pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni.) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá. Fel is pattantunk a vonatra. hogy majdnem megugrottam a múmiát. a Kanca. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. amely tele volt üres kupékkal. megfájdul tõle a fejem. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta. ahol egyébként nem szokás. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. azt hitte szegény. aztán vagy elhiszik. (A kirándulás volt a mániája. vagy a melleivel. aki állandóan felizgatott. Vagy a hülyeségeivel.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem. hogy unom a mûvelõdést. Tény. vagy nem.

amikor a Kanca a lábaim közé hajolt. én is benyúltam a 220 . hasmenése támadt az egyik utastársnak. Viszonoznom kellett a szívességet. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre. Az volt a szerencse. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett. úgy éreztem. – Miért? – hörögtem értetlenül. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam. éppen elszálltunk mind a ketten. Pontosan akkor. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. amikor elkezdett kopogtatni. hogy nem. elõször azt hittem. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért. Ebbõl akkor sem engedtem. de ez csak késõbb derült ki. hogy mi a baja. hogy beteljesítsük vágyainkat.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. merthogy a sliccem már ki akart szakadni. nem a szépségem miatt. még szerencse. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. az összes ápolónõ engem bámul. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. hogy meglátogathassuk. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. mert tényleg fogalmam sem volt. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. (Na.) Elindultunk tehát. mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. Rájöttem. ha ezt annak lehet nevezni. nehogy bepárásodjon a puncija.

hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el. a sofõrök beláthattak a kocsiba. Egyedüli gondot az okozott. A lényege. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák. hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat.” El tudom képzelni – illetve. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart. Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van. Bámultak is. A címe: „A szex és a horogkereszt”.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet. Na. Nagyszerû akció volt. hogy amíg õk háborúznak. 221 . a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. ezért mondom. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. Legalábbis. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert. Legutóbb egy Heidi nevû. mint a fene. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. amikor azt dokumentum filmet végignéztem. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. Szexháború Ujjongtam örömömben. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. hogy nem is kicsit boldog. Ezzel együtt. ami engem illet. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. akik hónapok óta nem voltak nõvel. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. mit gondolnak.

(Sokan vélekednek úgy. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak.De. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –. hogy mindkettõ egyszerre. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. Tény. miszerint a világot a szex mozgatja. A tudósok most azon vitatkozgatnak. Innen üzenem mindenkinek: az volt. az biztos. Valószínûleg kényszerûségbõl. ugye? A történelem engem igazolt! 222 .) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. vagy mazochista õrült. vagy sem. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. pontosan eltalálták. nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. miben sántikál. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. mert különben egy húsz éves. Mondjuk. Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. de hogy nem volt normális. ma sem tudja megmondani senki. hogy a lány évekig lakott a Führerrel.

– Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. hogy valami nem stimmel. Utána is néztem mindjárt. hogy mi a helyzet. a Felvégrõl. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. a paplak nyugalmát. egyikünk sem vette észre. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában. de éreztem. 223 . – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira.) Emlékszem. Úgy értem. szaporodjatok”. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. ha úgy tetszik. ’s mint ahogyan az élet minden területén. hitét megsérteni. aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. hogy templomba. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. szinte észrevétlenül. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. mert érzetem mindjárt. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. egyszerûen adódott.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. Elmagyarázom. hogy „sokasodjatok. komoly elhatározásom volt. és abban is biztos voltam. Ez mellbevágott. Nagyon szerettem a templom illatát. tudják. hogy ezen nem tudok változtatni. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. köztünk is volt hivatali rangsor. A valláshoz – vagy. A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím. nõ nélkül nem bírok létezni.

amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. hogy milyen kalamajkába keveredtem. ami két embernek jó. hogy Istenrõl sem mondok le. ez másképpen nem lehetséges. hogy szentségtörés. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan. Abban a pillanatban tudtam. – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. Elmeséltem a Nagyinak is.) Szóval. hogy a világon számos olyan vallás létezik. szerettem és tiszteltem a nõket. csak úgy. Tudom. Rettenetesen bántott a dolog. sehogyan sem értettem. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. de õ nem szólt semmit. mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. hogy miért rossz az az Istennek. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését. hogy nem leszek pap. amelynek egyenesen az alapja a termékenység. és ma sem tudnék mást mondani. hogy az. ha az ember paráználkodik. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. ha õk is akarták. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. ha bûn – mondtam a Tapsinak. a szerelem. azt is láttam. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul. Sokáig rágódtam. számára kézenfekvõ volt. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. – Nem baj. (Ez így van a mai napig.Márpedig ugye. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz. (Na. Mióta az eszemet tudtam. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. ugyanakkor abban is biztos voltam. Meg aztán.

Jellemzõ.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. Nem csodálkozhatunk tehát. de õt nem riasztotta vissza. az idõszámításunk elõtti III. S istenné avatott zsenge virágai közt. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. mirõl is akarok beszélni. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont. népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . meg aztán nagyon jól is nézett ki. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. Karcsú. kultikus márványfallosz. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. olyat. mert magamtól nincs annyi eszem. de inkább hagyjuk. hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium. hogy pontosan megfogalmazzam. A Malter a korosztályos válogatottban focizott. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. De. Legfeljebb azon csodálkozhattak. századból származó. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. Sokan estek abba a hibába.” (Horváth I. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. A tévúton járók közé tartozott az Amál is. állati jó fej. Hosszasan sorolhatnék még példákat. Muszáj tovább idézgetnem. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. Részlet Dioszkoridész. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes. hogy összekevert a jeles focistával.

hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. amúgy népiesen. Nem azt mondom. mint olyan. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. A dráma az volt az egészben. kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. Itt válaszút elé kerültem. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. mint az eszkavátor –.) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni. ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról. hogy kiderült: az Amál népi táncos. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám. Persze csak elméletben. hogy mi az. ez a csujogatás. ezt is ki fogom bírni. én meg mondtam. hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. hogy nem baj. amikor már az egész suli beszélt róla. hogy „csobolyó” meg. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. hogy „széki pörgetõs”. ilyeneket tudok például.Amálnak. azaz rendszeresen – sõt. amelyik belém esik. megpróbáltuk – lépegettem is. A táncház. Azt mondták. hogy ez a táncizé csak jó lehet. de a végeredmény siralmas volt. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. eszik-e vagy isszák –. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. hogy mennyire szerelmes belém. de azt sem tudtam. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 . de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke. Súlyosbította a helyzetet. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem.

Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel. Az egyik már megvan. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. annyi bajom volt az Amállal. Meg azt is. legkevésbé az Amált. hogy nem hiszik el. Gondoltam. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg. (Negyedóránként heves csók.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. akinek táviratoztam. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként. mert fogalmam sincs. Ez a gyakorlatban azt jelentette. hogy mi az a csobolyó. most aztán szétszed örömében. járjunk. még puszit is csak úgy adott. hát az edzõtáborból írogatott. átlagosan tizenöt oldalas. 227 .” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. Volt ott egy naptár. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva. Az Amál csak kummogott. de utána lehet nézni az almanachokban. azt mondta. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. miért. Gondolom. minden szenvedést vállaltam. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. de csak negyedszerre sikerült.) Láthatják. Kiderült. ha másért nem.mûvészetben. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. Mégis betelt a pohár. (Tudom. levelek okán. Ne kérdezzék.

ha nagymama korban van. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. (Megengedem: nagyon mélyen. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik. azt tanácsolom: beszélni. mert akkor tuti. 228 . A legbiztosabb támpont a „talán”. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz. mint a mittudomén kicsoda. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –. hogy elõbb utóbb összejön valami. amikor az ember támadásba lendül. Vegyünk egy példát. Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver. Szóval barátaim. a titkárnõ szívét kell meghódítani. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer. beszélni. hanem jobb. lényeg. Az például. még akkor is. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl. de azt is csak körülbelül. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. hogy jó nõ. az teljesen érdektelen. nem elég. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”. Azt tudjuk. beszélni. Felmérik a terepet és besöprik a bókokat. kezdhetem úgy is. és fordítva.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén.) Mert tényleg úgy van az. hogy mit mondanak.) Egy szál virág. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. hogy mit is akarnak. valamikor…”. és további felesleges sületlenségek. Az „igen” is lehet „nem”. akkor annyi. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. /Valaki húzza ki magát jól. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit. Nem jó.

az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. hanem azért. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. Olyankor kiderül. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért. mire ti észhez térnétek. Úgy tesz. Azt javasolom mégis. segíts neki pakolni! (Különösen. ha a feleségedrõl van szó. hogy mindent a nõk irányítanak. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. 229 . mert a lepedõre borulhat (a kávé). de tényleg így van. Onnan tudom. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat. vagy inkább rádöbben. 3. mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél. nem tudja mit kezdjen veled. hogy mikor – minden férfi rájön. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar. azonnal hatályukat veszítik.) 2. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. Tudom. Úgyhogy barátocskáim. hogy mindez mit sem ér. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. és benne ültök a hintában. hogy közhely. mert elkapatja magát (a nõ).

hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. 14. Szeretõnek: „Nem számít. Feleségnek: „Nem baj. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot. 8. (Amíg mesél. mert esetleg hátba támad.) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod.) Pénzügyek. 19. különösen. te mindent megérsz nekem”. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból. hogy végre kipakolhat. 9. (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. fõ a megértés!”. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus. 17.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. nem szereted. hogy „miért. Le fogja venni magától. hogy legközelebb. Nõi fodrászatba – bocsánat. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni. hanem. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra. kivéve.4. 18. ha a feleségedrõl van szó. másom nem szép?”. hogy inkább letéped róla.) 230 .) Nincs olyan. 6. 15.) Elsõ randevún lábszag. menj le alfába. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd. és utána egy órán át te vagy a téma. 11. félre is fog. hogy nincs pénzünk. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. 12. 16. 13. 5. 7.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. 10. csíkos zokni.

csak még jobban belebonyolódsz. bármennyit dugtál. mint az egyszeri ember: ”Mindig. ha konkrétan a szexrõl van szó. Színlelj állandó meglepõdést. de mindenhonnan hazatalál. mindenhová elviszem a feleségem.) 23. Vidd ki a meccsre. Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt.) 37.) 35. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy. igyál meg tíz kisfröccsöt.20. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad.) 36.) 28. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen. Soha ne sírd el magad elõtte! 25.) 29. hagyd ott! (Nem kell cipekedni. ha jó nõ. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26.” 231 . Ne csodálkozz semmin! 38. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni.”) 33. Bárhol. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város. Ne légy türelmetlen! (Csak. bárkivel. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39. Várd ki a pillanatot. Virág.) 22.) 30. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32. Ne vitatkozz! 31.) 21.) 34. Ha öt percnél tovább marad a boltban. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. Focimeccsre ne vidd! 27. mint a többi. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz. Verekedj meg érte! (Imádják. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24.

Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 .) 49. miben sántikál! 53. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod. Próbálj meg te is megrendülni.) 45. Tedd féltékennyé! 48. Ha túl kedves. Járj el vásárolni. Ültesd a volán mögé.) 56. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki.) 51. Ne adj okot a féltékenységre! 47. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41. vigyázz! (Biztos. mindent le lehet tagadni. hogy mással dugsz. Próbáld meg kifürkészni. Ne hagyd vezetni! 43. Halálra röhögöd magad. Ne dumálj bele.) 58. õ meg ideges lesz. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit. mi a magyarok istene. Tárgyi bizonyíték – levélke. hadd tudja meg.) 50. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja.) 55. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán.40. hogy sokba fog kerülni.) 46. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52.) 42. (Biztosítás!) 44. (El akarják hinni. amikor elsírja magát a moziban! 57. mert sokkal olcsóbban jössz ki. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája.) 59. rúzsfolt.

Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. ami kihoz a sodromból. az õ sapkája. Vágj mindenhez jó képet. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni. Már azt is nehezen viselem. Egyszerûen fel sem tudtam fogni. különben elvágtad magad! 64. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. Részegen csak akkor menj haza. „Várj. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba. hogy elõírjam egy felnõtt embernek. Ha nagyon menni akarsz valahová. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között. Az az alapelvem. az asszony verve jó. verd ki a fejébõl! 63.) 68.60. míg felkel majd a Nap. ki vagyok én. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. amikor becsavarja a haját! 62. Turbózd fel az agyad. hanem kibékülni! 69. hogy mirõl beszél. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától. Az õ feje. Nézzél okosan. inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. ne könyörögj. Nem jóban lenni a legjobb. Ha fejfájásra panaszkodik.” (Demjén Ferenc) 70. mi 233 .” címû vadbaromság. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is. Menj el pecázni – vagy a francba –. amikor olyasmit próbál megmagyarázni. hogy milyen sapkát vegyen fel. Meg lehet tanulni!) 66.

hogy miért nem fordult rendõrhöz. Ezt hittem legalábbis. Európa közepén. ha a feleségem. hogy teljes joggal mondhatunk nemet. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is. nem tudhatjuk. a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. Mindaddig ugyanis. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról.” 234 . ez egyszerûen megengedhetetlen. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. amit nem? Még. vagy akárkicsodám is. aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. hogy ítélkezzünk felettük. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. élettársak rendszeres bántalmazása. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. és mi az. hogy a véleményem megváltozzon. Minden megvetésem azoké a férfiaké. hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. hanem. a XXI. hisz’. század hajnalán! Ez döbbenetes. megvédve ezzel a társadalom egészét. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. amíg nem ébredünk rá. El kellett olvasnom John Douglas-nek. Nem tudtam megemészteni. Arról is biztosítanunk kell õket. Igenis. vagy a barátnõm. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. ha nagyon akarta. nem az a célunk. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni.az amit tehet. megtehette volna.

akit illet. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. hogy az önbíráskodás törvényellenes. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. (Aki látta. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. nem avatkozunk bele”. Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. akiket addig csak képernyõn láttam. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. az a híradó. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért. olyan emberekkel találkozhattam. szárnyaltam a képernyõn. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. Ugye. szólítok fel tehát mindenkit. Képzeljenek el egy kínai piacot. Egy biztos. pedig az nem semmi. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. kiderült. mint én. Képzeljék. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na.Tudom. ahonnan asszonysírás. sosem felejti el!) 235 . megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit. sikítozás hallik! Valamit. de mindaddig. sõt. amikor elkezdtem televíziózni. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is.) Nyugodtam mondhatom. körülbelül se. de az örökre. Arra kérek. hogy pont olyan emberek. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –.

Sem a tolmács. és ezt bizton állíthatom. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón. ahogy az egy száguldó riporterhez illik. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj. Szóltak a Pártból. Hozzátettem: „Danke. a pontosság kedvéért. mondtam a tolmácsnak. Herr Dusek. Nem baj. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. vagy ilyesmi. három aprót köhintett. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül. és elmagyarázta. csináljunk vele interjút. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét. Azt mondta ez a kancellárszerûség. megköszöntem az interjút. Még szerencse. de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. 236 . konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak. három napja az önök szép országában tárgyalok. Próbáltam érdeklõdni. aztán szépen. hogy kandi kamerás felvétel volt. Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve. A programom tehát az. mi lesz a magyarországi programja.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat.1. hogy mégis. (A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít. kérdezze meg ezt az embert. hogy jött egy manus. ahogyan illik. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. elindultam hát. de mégis. mert jót mulattak. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. kirõl van szó. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. A híradós anyagom különben egész jól sikerült.

Azt már az eddigiekbõl is láthatják. sõt. meddig kellene. hogy meddig ér a víz. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. (Ma sem tudom. hogy a fantáziám nem ismer határokat. mindjárt megáll az apadás. hogy jól mutassak a nyitóképen. Megérte tíz napot koplalnom. aztán drámai mozdulattal azt is. akiknek addig nem is köszöntem. aki írta. de a hölgy. hogy szívesen gyógyítana. (Jött egy szerelmes levél is. mi az. és ez tényleg történelmi eseménynek számított. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. biztosan összetévesztett valakivel. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek.) 3. már csak az érdekesség kedvéért is. (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. majdcsak szólnak.hogy frappánsan bírtam befejezni. hogy érjen. Nagy választási cirkusz volt. Izzottak a telefonvonalak. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl. Egyszer csak elordította 237 . hogy bohócot csináljak magamból. ugyanis egészen különleges eset vagyok. következett egy szép ívû fejesugrás. ha arról van szó. szerencsére ott voltam én.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. és mutatom. Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. tisztán lehetett hallani. Akkor kitaláltam. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. gondoltam. de akadtak megértõbbek is. amint azt mondom: „Danke!” 2. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. Úgy gondoltam. a nézõk egy része azt követelte.

Reménytelenül. mint a kettes szekrény. mind az. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. hogy megláttam. Az volt a gond. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. Attól a perctõl kezdve. a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. én is a molett nõket szeretem. amit meg is tudtam érteni.) Ilyen volt a Zavaré is. (Sokak szerint.magát valaki. de én nap mint nap láthattam közelrõl. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére. aki egyáltalán nem volt kerekded. mint a férfiak többsége. Mert emígy meg nem volt teljesen normális. nyugisabb idõszak –. de a választások után meg kipenderítettek. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. Mûholdról! Nem estem pánikba. (A fél ország szerelmes volt belé. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. Amúgy. de jó srác. ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. A Zavar akkora volt. Mégis volt egy valóságos szerelmem. jééé. alulnézetbõl. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot.) Arra gondoltam. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 . Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem.

ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. Mondd. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. Hát. Odáig fajult a dolog. Csak te vagy és én vagyok. hogy nekem a molett nõk 239 . hanem kívántam is. hogy olyankor már nincs visszaút. Mosolyognak a csillagok. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. hogy miken mentem keresztül. de mindig oda lyukadtam ki. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. én és a könnyek. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért. De akkor már nem lehetett. ahol õ dolgozott. Mondd. de egyszer kijött hozzám a tópartra. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre. hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet. hogy: itt vagyok! Te vagy. Csavart egyet a helyzeten. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. Azóta nem mondom. úgyhogy. Képzelheted. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. Mindig. hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. Mindenki tudja. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. Mindenkitõl elnézést kérek. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. ráadásul még komolyan is gondoltam. ezért jöttem ide.az a kicsapongó típus. Mondd. Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. és egy csapásra megváltozott minden. hogy hagyni kell a fenébe az egészet.

Sohasem hittem volna. csak ne tartoznék neki négy hónapja. Mindegy 240 . ugorjak át pénzért. kalória: azt nem tudtam megszámolni. Óh. amint meglátott. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. majd jól pofán vágnám. Azannya! – rikkantott fel a Papi. de a helyzet semmit sem javul. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám. de ez akkor sem lehet. eszébe sem jutott. nyilván elromlott a mérleg). cigaretta: egy doboz az enyémbõl. pusztán azért. de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton. de utána filmszakadás. mindegyik az esetem. egy doboz lejm.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. mint a gyémánt. amikor elindultam a konditerem felé. mert szép. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. hogy nemsokára szülinapom lesz. kaparás – lekapartam magam: 3. hogy a fejem lágya már olyan kemény. ha nagyon meg vagyok szorulva. péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. mióta az eszemet tudom. (Drága. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi.. jó apu!) Mondtam neki. hogy bele lehet zúgni valakibe. anyukám. hogy felnõttem?! 08.az eseteim. de megint az idegeimre ment. Azért sem leszek ideges. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. azt mondta. mondogattam magamban egyre idegesebben. Úgy látszik.

(A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 .elõbb utóbb megkapja a pénzét is. Szerintem nem hülye. ha nem jár máshol az eszem. hogy õ is pozitívan gondolkodik. csak teszteltem a csajt. hogy pozitívan fogok gondolkozni. Biztos. bólintott a Tyúk. de elképesztõ segge van. hogy tudom. hogy mekkora az ember pocakja.00: Eszembe villant. mire megkérdeztem tõle. (Az elõbbit talán mégse…) 10. pedig teljesen normálisnak érzem magam. 11. Azt hittem. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás. feltéve. Azt hittem látomásom van. Azt. mind azt mondják. akkorák voltak neki. mint a zongoristák. hogy folyton rá gondolok. holnap lesz három napja. hogy az. mert sápadt és sovány akartam lenni. Most eszem. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. Óh. vagy mi? Elhatároztam akkor. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. hogy az a Carmina Burana. 13. bár negatívan se nagyon sikerült. akárcsak én. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. mert tisztára úgy tûnt. viszont õ sokkal hatékonyabban. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. Emília! Mitõl van az. meg a magáét is. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez. van valami jelentõsége. hogy valamikor régen fogyókúráztam. Láttam.) Azt kérte a Tyúk. de a nõk.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé. akik állítólag ismerik. Mondtam a Papinak.

Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 . ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály./ akkor most ki a hülye./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. Két dolgon gondolkodtam el: a. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. Annyira lepontoztak.15. (Mindent azért én sem veszek be!) 18. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. legalábbis a költõ szépnek írta le. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –. a vers is nagyon szép volt. hogy valami bensõséges líra volt az egész. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi. hogy boldogabb idõk jönnek. Hanem a terem. úgy kalkuláltam. úgy ordítottam. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl. nem akartam kifizetni a honoráriumát. de amikor azt mondta. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre. mint a sakál. amit szavaltam. vagy én? Kojak Színész akartam lenni. a Helen Fielding. Persze nem csak a protekció miatt. annyira biztos voltam a továbbjutásban. Nem emlékszem a mû címére – érdekes.00: Elmentem egy jósnõhöz. vele meg marha jóban voltam. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán. Gondoltam. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke.

Akkor aztán azt mondta. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia. de a nejlonzacskós gyerek! Na. mert nyilvánvalóvá lett számomra. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. úgyszólván életszükséglet. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. az biztos. akkor egyszerûen csak hülyének néznek. az igazgató külön megkért bennünket. hogy ennyivel megúsztuk. – Na. láthatják. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. de csak hímezett hámozott. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért.) Elkeseredtem nagyon. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. hogy többet érdemelt volna. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek.) Az 243 . Én még csak hagyján. a színi-direktor a barátom volt. (Sehová nem mentem protekció nélkül. Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. Kérdõre is vontam a Pókot. azt hitték süket vagy. Gondolják el. azért ordítasz. a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. Újólag bebizonyosodott. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –. még örülhetünk is. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták. Egészen a harmadik konyakig. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték.

) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. Folyton ordítottam. Ez megõrült. engem is. A munkahelyen készültem a premierre. hogy mindenki engem bámul. sóhajtoztam. sokat ki lehet hozni a karakterbõl.emberem nagyvonalú volt. hová lesz az én legendás szépségem. mert amúgy kedvelt. aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. de hát annyi mindenkinek van. de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. ha az ember egy kicsit odafigyel.) Mentem mindjárt a patikushoz. Te úristen. Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút. hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. gondoltam magamban. végszavaztunk a pedikûrössel. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep. – Nem gondolja Károly. Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. hogy elöl fogy a hajam. de akkor is legenda volt. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen. Szerencsére volt is 244 . egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. nincs esélyem. Tudtam. hogy messzebb ne menjek. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. nézik amint szálanként hullik el a hajam. miféle sorról beszél?! Jó. de a társulatban volt egy nõ. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette. adjon valami csodaszert. hogy „csend legyen!”.

a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. elég. hogy bizsergést fogok érezni. hogy mennyire megkönnyebbültem. ha hallanak valahol egy szereprõl. hogy kopasz. állítólag a nézõket is. ebben biztos voltam. sõt. mondta egy bõrgyógyász barátom. ha jól számoltam. pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. mert azt hitte ezzel megvigasztal. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. hogy kevés hajjal is érdemes élni. amelyikre egy nagy darab. Megfigyeltem. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. Mondjuk nem éreztem semmit. Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. (Genetikai adottság. de legalább jó hallani. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. Nem is kell játszanom. mint amekkora az oroszlánnak van –. kopaszodó. ha magamat adom. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. ha az életérõl van szó. imádták a nõk. El sem tudják képzelni. Mindenesetre. hogy belehalok a kopaszságba. Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet. de már csak átvitt értelemben. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. Lehetséges. 245 .neki. egy tucatnyi. amikor ilyeneket mondanak. pusztán azzal. de hát kit érdekel a pénz. de az piszkosul tetszett. Márpedig tudtam. tettem fel magamnak a kérdést.

Azt mondta 246 . olyan volt a tekintete. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. Nekem is belenézett a szemembe. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. hogy az elsõk között pattantam a színpadra. Elkezdtem utánajárni. Nagy izgalommal vártam. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget. de az etikailag nem helyénvaló. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú.) A rohadt életbe. Gyanítottam.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. amelyikre csak akarok –. hogy persze. és széttárt karral. Gondolhatják. Mondom. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség. gondoltam. elkábul. hogy jó volt nekik is. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. azt akarta mondani a fenomén. azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit. aztán annyi. hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. Sokkal komolyabb volt a dolog. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás. hozzám érjen a sorban.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. mint aki csibéket terel össze. mint az elõzõ. amikor felemeltem a széket. mondtam magamban. Na. De az hülye volt. akiket megdelejezett. én pedig megdugom. ez már valami. mint a részeg sámáné. egérképû manus nézett le a járókelõkre. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto. A nõk is. ránézek a spinére – ráadásul arra. hogy a Fõvárosban lépett fel. Nem kellett messze mennem. hogy hülye volt. az összes felesleges hercehurca. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. Elkábított egy kakast. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. Mire mondta. de akkor már tényleg ideges lett. ez abból is látszik.

Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. de nem. mert elrontottam a szórakozásukat. nem kell hozzá tanár. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. nem tudom… Annyi biztos. ha nincs lebetonozva. feltéve. hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. Lehet. Delejeztem. de nemigen történt semmi. Örültem a sikeremnek. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. hogy csodát láthassanak. akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. az eredmény pedig pontosan ugyanaz. azt emberfia nem tudja megmozdítani. azért vettek jegyet. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni. hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket.) Ki is próbáltam magam mindjárt. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. ez annyit tesz. Azt hittem. koncentráltam. mint a grúziai esõfelhõk. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. mert láttam. mert ingyen van.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. Egészen addig. És tényleg. Elhatároztam. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. hogy a nézõk is örülnek majd. Hát. amíg meg nem jelentek a rendészek. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására. Jött az uszodába egy nõ. ha jól tudom. Amikor megkérdeztem. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. (Mindenképpen a legjobb módszer. onnan is. pontosan mirõl is van szó.ugyanis a fenomén. hogy maga egy szatír. olyan formás volt. Én meg bámultam. senki nem is tudta. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is.

ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. – Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –. talán. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. gonosz szomszéd. Mint például az alább ismertetett esetben. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . fiatal hölgy volt. ilyesmik). – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. ha a bejelentõ csinos.) – Hát. Így ért véget a fenoméni pályafutásom. ha csak egy mód adódik rá. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. megrögzött szatír. de nem tudok most már a nyomukba eredni. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. maga tényleg egy ferde hajlamú. pedig eszem ágában sem volt. (Esküszöm. és megigazította a hajpántját. az attól függ…– bizonytalanodtam el.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. kutyagumi az utcán. hogy egyszer én is elrabolom. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. de mindjárt elgondoltam.

Attól a pillanattól tudtam. bizony sok baj van az én Bélámmal. lehet hogy a sokkhatás miatt. Elmesélte akkor a Tündér. hogy gonosz kis szürke emberek. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból. – Mégis. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat.és testközelben. maradjunk föld. nem is evett sokat. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor. hogy a cikket ugyan nem írom meg. mert a legrosszabbat sejtettem. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. – Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba.) Egy darabig sokat 249 . A Tündér azt mondta. pedig nem szeretek ítélkezni. egy olyan benga nagy ember. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni. – Hát. mint én. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. megállj. miket? – kezdtem aggódni.bonyolultabb ügynek látszott. de már pityergett is. mégis meg tudja majd védeni õt.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el. – Hát. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. ha megint támadnának az ûrlények. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. nagy fekete szemekkel. még a férjem sem. hogy jó. Rábeszéltem. úgy gondolja. Eszerint jártam el. amit ufók okoztak. (A Béla 48 kilós volt.

mint az utcán. Olyankor bevonultam a kórházba. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. mert hagytak olvasni egész nap. inkább csak úgy. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. ebbõl következett. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz. Fogtuk egymás kezét. Arról viszont szó sem lehetett. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult. amikor hõsünknek sikerült elérnie. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. ellenben elitta a lakását. Ez utóbbira általában akkor került sor. hol felvették. de olyan hanghordozással ám. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. Tudta ezt a Fõorvos úr is. hogy a mentõk beszállítsák. pedig nem láttam nagy távlatokat. meg minden további testrészét. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci. hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. mintha megnyerte volna az öttalálatost. a békesség kedvéért. akkor úgy berúgott. Szerettem ott lenni. nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. hogy átmenetileg alulmaradtam.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. Ráadásul. 250 . Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. de nagyon csálén állt a feje.

Délután már ketten ballagtunk át. de tényleg nagyon szomorúnak látszott.K. Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. 4.– Te hülye – vigasztaltam –. a Maci teljesen belemerült. 251 . ’S lõn. 3. de majdnem kicsúszott a számon..” Rendben. hogy mit csinál a felesége. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1.) Úgy kéne csinálni. A világon semmi gond nem lehet abból. S. hogy ne járjunk kocsmába. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi. hogy ittam? (Nagyon látszott. nem akartam neki csalódást okozni. aztán a reggeli káoszban beosonok. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban. feltéve. 2. hogy megszívtuk. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki. mondta a betegtársam. – Aha. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért .– bólogattam szelíden. Mert azért õt kedveltem és tiszteltem. akkor lehet. Te. még az õ szempontjából is.) még átmegyek. 5. nagyon látszik rajtam. aszerint. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. ha a Macival átmegyek a kocsmába. – Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át. de nem számít. azért vagyunk a diliházban. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam.

– Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan. S. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra. hogy megértsük a jellemét. annyira aranyos volt. azt hiszik.) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni. Bele a levegõbe? Fogadjunk. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat. de szeretem. de ezt már csak én teszem hozzá. mint más tevékenységek. hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét.” (Bárki legyen is az.K. hogy szerelem tényleg örök. de majdnem puszit adtam az öregnek. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel. (Jellemzõ. hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. vagyis sokkal kevésbé elõírásos. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . de a lényeg ugyanaz: Ki mint él.

mint amit gondol. Õ maga viszont nem így látta. Vagy teljesen idióták a dilidokik. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta. sõt. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra. csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. ha a házasság tekintélyével megerõsítették./ ez nem azt jelenti. Erre fel kihozták. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –.) Két eset lehetséges. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. hogy nem bízunk többé a 253 . mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. hogy az ember testisége a romlottság forrása. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére. hogy most aztán már mindent lehet b. és hogy csak akkor lehetünk jó emberek.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a. Minden olyan szexuális tevékenységet. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte. mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. ha már a tudománynál tartunk./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. mert úgy találták. a tanfolyam helyszínéhez képest. magyaráztam a barátomnak. hogy nem hozott szégyent az ezredre.csileg közömbösnek. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –.

hadd kefélje ki magát rendesen.) thai masszõrnõhöz 2 pont c. hogy szép legyek 2 pont c. 4. 3. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a.) új nõt szerzek.) megdugom 3 pont Mit tesz ön. mi lesz. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra.tudományban. 1 pont 2 pont 3 pont 254 . Teszt Töltsék ki.) adok neki sót. de megbámulom 2 pont c. Mennyire férfias ön? 1. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul. ha vendégeket vár? a. mielõtt harcászati szerzetesnek vonul.) a szeretõmtõl. hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a. Mit tesz ön. aztán ne tudják meg.) orvoshoz 1 pont b.) a meztelen nõs képnél 2.) adok neki sót 1 pont b. ha náthás lesz? a.) a külpolitikánál b. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a.) pornókazettát teszek a videóba.) a szeretõmtõl 2 pont c.) a sportrovatnál c.) kitakarítom a lakást 1 pont b.) az OTP-tõl 1 pont b. 5.) megborotválkozom.

) a feleségemmel b.) a nõi kabinok felõl.) bélyeggyûjtés 1 pont b. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a. Hogyan issza a kávét? a. ha spiccesen megy haza? a. Mit mond a feleségének. Melyiket választaná hobbinak? a.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 .) követem a bögyös szõkét 2 pont c.6.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7. nem.) meggondolnám c.) a nõi bugyikat 2 pont c.) hogy vállalati buli volt 1 pont b.) semmit 3 pont 11.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) az árakat 1 pont b. Kivel megy moziba? a.) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12.) a kijelölt útvonalon 1 pont b.) nem. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10.) sehogyan b. soha b. 1 pont 2 pont 3 pont 9. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a.) szörf 2 pont c.) a szertõmmel c.) hol van? 8.) két cukorral c.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c.

) virágot c.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16.) az Életben 2 pont c.) semmit b.) nem 1 pont b.) a Cica magazin ’98-as. Kihez fordul végveszélyben? a.) a feleségemhez c.) az anyósomhoz b.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) majdnem c.) semmit 14.) nem b. Mit vesz a feleségének névnapjára? a. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a.) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18.) gyûrût b.) az ingyen kajára b.) az ingyen piára c. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .) virágot c. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a.) vibrátort 15.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c.) a peep show-ban 3 pont 19. bekötött évfolyama 3 pont 17. ha lakodalomba hívják? a.13. Mire gondol.

a 257 . óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –. hogy jobbá tegyük a világot. hogy errõl nem tehet.) De a legidegesítõbb az Edömérben. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. Ön nem egy lepedõvirtuóz. közvetlenül azzal a céllal. Egyelõre nem sikerült. hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. amely arról szól. Cserélje le a barátnõjét. hogy pofán kellene vágnom. akkor el tudják képzelni. és reggelente kijelenti.20. Az történt.) boldogságot b. Van aztán ez a történet. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából. legjobb. mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel. Na. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Ismerik ezt a fajtát. az Edömér. Elõször is. de van remény. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon.) Edömér Van nekem egy barátom.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. ha boronghat. ha láttak már csálé manust. Teszem azt. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. ugye? Akkor van elemében. és az eget kémleli. aki állandó tettestársam a televíziózásban.) gazdagságot c. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. de fogadjuk el. hogy szeret boldogtalan lenni. Olyankor tudom. rendbe fog jönni. ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. Mit szeretne elérni az életben? a. úgy néz. hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot.

Szóval. mindegy. amikor megálltunk resztelt májat enni. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. hogy le fogjuk késni a vonatot. Kiderült. négy darab. látszott rajta. Egy felnõtt embernek! Na.Azt már csak én teszem hozzá. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. a hajnali postavonattal döcögtünk haza. hogy nagyon jól csinálja a dolgát. az Edömér már a plafont bámulja. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . hogy velem összehozta a sors – az egyik. hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. nekem megy fel a vérnyomásom. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. Annak az esélye tehát. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl. amit én úgy utálok. mint hogy a lovas szobor lépést vált. mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. már csak azért is. hogy jön ez ide? Megmondom. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát. Mikor hazaértünk. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. a másik meg. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. Szóval ott nézgelõdünk a sitten. mint velem –. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül. Hiába mondogattam neki. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. Tényleg. mint varjú a rohadt tököt. ahol viszont fegyveres õr áll. kisebb.szegedi Csillag börtönbe. hogy kedvelem. az a szemét csak csipegette a májat. ezt csak úgy közbevetõleg.

akinek az volt a határozott meggyõzõdése. hogy megtöröm az erõgyûrût. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan. El is ballagtam. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. mert azt hittem. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi.Szellemesség – Úgy bizony. majd megkeresnek. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább. azt mondták. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi.) Lényeg. át akar vágni a palánkon. hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk. (Esetleg az aurát. Ezzel már a Boszi vádolt meg. se nem szoroz. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. onnantól pedig engem 259 . de az volt a baj. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. – Ne marháskodj. mint a halott matematikus: se nem oszt. magára vállalta. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. gondoltam félárbócon. már nem emlékszem pontosan. hogy beszél a fejemmel. hogy nem is hiszek az egészben. csak úgy gondolom. de már untam. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –.

hát tényleg. mert elszaladt. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. én lennék a legboldogabb. így meg csak úgy sejtésem van. hogy valakik azt mondták neki. mert azt gondoltam. hogy léteznek. Elõször arra gondoltam. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után. legalább biztosan tudnám. kilométerekre jártunk a szállodától. elmondom. ott lesz a környéken. Önöket is érdekli? Jól van. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. csak négy éves. de aztán megnyugtattam magam. ha találkoznék egy ufóval. amely a kisfiammal esett meg. hogy meg kell keresnie a sündisznót. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi. És akkor elmeséltem neki az esetet. hogy orvoshoz viszem. beszél a nagyvilágba. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam. vagy a vállamra szállna egy szellem. és amelyet magam is átéltem. a fiam határozottan állította. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. de a srác elkezdte: „Apa.bármirõl meg lehetett gyõzni. igazi sündisznó! 260 . csak kialussza magát. – Gyere. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. ahol laktunk. álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. Egy élõ. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. mert most jön a lényeg. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –.

hogy ez mit jelent. Fogalmam sincs. valakik tényleg meg kellet. hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is. Ez volt a végszavam. hogy meglátogassanak. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. Boszi – szögeztem le határozottan –. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. akkor és ott átéltem az egészet. 261 . mint aki máris meggyõzött. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány. ha elérkezettnek látják az idõt. csak a MATÁV bevételét növeltük. tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. hogy legközelebb már biztosan dugunk. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. a szálloda udvarán sem. mert tényleg csodálkoztam. Aztán a dologból mégsem lett semmi. Közbevetés: Szeretem. Már ami a szakmát illeti. szívesen látom majd az ufókat. és mindannyian tudjuk. én nyitott vagyok a világ dolgaira. vagy valami hasonló történt velünk.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést. tudom. de nem kergetek délibábot. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted. amikor a dolgok így szépen klappolnak. – Mit látok? – csodálkoztam. állandóan telefonálgattunk egymásnak. hogy mondják neki: hé. de annak semmi köze a nõkhöz. hogy csoda. kisöreg.

Pláne. amint éppen hullik kifelé. mint az.) Csõd A New York Times.Most jöttem a fogorvostól. úgysincs rá szükségem írás közben. ha kell. mert a kézirat még a Holdba’ van. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát. ha ez úgy következik be. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 . aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. hogy csõdöt mond az ágyban.) Ki az a bolond. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. hogy fogeltávolítás. mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. hadd jegyezzem meg elöljáróban. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. A helyes dátum: 1938. hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. az egyikük gyökérkezelésben részesült. hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. mint a NYT. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. külön asszisztenciával. A kedvesem azt javasolta.” (A hasamra ütöttem. Azért volt egy élményem is. hajlandó a hibái beismerésére. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. Mennyivel kíméletesebben hangzik.

Már azon voltam. Jómagam azon az állásponton voltam. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném. 263 . ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. Akkor kezdtem el reménykedni. arról vitatkoztunk ugyanis. ha tudnánk. Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette. hogy azt nem lehet. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá. ennél jobban nem tudom körülírni. egy halálom. mint egy dáma. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. hanem egyenesen testet öltöttem. amikor láttam. mert azt hiszik. hogy a fél karomat hagynám levágatni. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. A nõk is. hogy „elég legyen. úgyhogy folytattam az ostromot. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. mindenki kussol piszkosul. Talán csak annyi különbséggel. már éppen lendült volna a kezem. hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett.került esetek száma. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal. hogy ez mindegy. gondoltam. mert férje van és õ tisztességes asszony. ha rád nézek!”. õk a hibásak. Egy életem. hogy a Dáma rám se néz. Jelesül. hogy fürdõruhában jobban mutatott. már nem is felejtenénk el. mint Moszkvát a hó. aztán kategorikus határozottsággal közölte. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. hiszen. az ajtón például nem csak úgy beléptem. én megpróbálom. mint az igaziak. és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. hogy mit felejtettünk el. hogy a Bugyi Bucit betakarom. hogy elõadjam az én szomorú történetemet.) A Dáma pontosan úgy nézett ki. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. nem csoda hát. A Dáma figyelmesen végighallgatott.

Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán. amikor a Dáma azt mondta. Ma sem értem. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 .csillagtúra a Bakonyban. mondta is. Elmeséltem továbbá neki.4 méter). Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt. aminek jönnie kell”. hogy XXL-es óvszert kell használnom. aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. a nõ tisztára kiborult attól. miképpen volt ez lehetséges.1x3. hiszen õ mégiscsak egy dáma. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. Elõadtam a Dámának. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. de nem tört ki balhé. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. Mindezt persze a Dáma társaságában. hogy „jó. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. hát jöjjön. de még azok is folyton elszakadnak. megvárom. A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. Ennek jegyében mentünk el szaunázni. Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2. hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. de akkor is sok.) Nekem csak annyiból volt rossz. hogy oda a diszkréció. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom.

hogy messzebb ne menjünk. Már ez is elég idegesítõ volt. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon. Meg aztán. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. ahol napjainkban. hogy mekkora az XXL-es méret. tanulni. Utóbbiaknak – bár. amit elképzelni sem lehet. meg amúgy is. mint beteg a dunyhát. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt. hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. Azt hazudta. Mondjuk. azon belül is: a kamatyolásra. hogy mivel mit kell csinálni. hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . ha véletlenül feláll. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. de a Potom csak folytatta. csak kíváncsi lettem volna. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. – Á. Tanulni. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. a káját róla csipegették. olyan mutatványokat csináltak. mint amilyenre a thai nõk képesek. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. Akkor talán nem tartanánk ott. amikor távozóban volt. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. elég. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak. tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom.

telefonban bemutatkozni. Sok jót el lehet mondani róluk. döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. hasizmozik. Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. Most olyan embereket keresek. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. gondoltam: leszívatom. akik deres fõvel is sokra vitték. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. ennyibõl jó a kopaszság –. Rengetegen vannak. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. Megtanulnák a fiatalok. számos mellékhatással. mint a katedrán. õszülõ 266 . ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége. ezeket eleinte szálanként tépdestem ki. Akkor elkezdtem hasizmozni. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. akik kopaszon. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. Az ember csak hasizmozik. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze. Mint mindig. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. hogy miképpen kell táviratot feladni. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. de egyikõjük sem pornósztár.

Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. Az égiek egyetértõ jelét látom abban. hogy küzdelmes. bátran elmondhatom. szõke haja volt. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. Rengetegen vannak. 267 . de egyikõjük sem pornósztár. de elhatároztam. Csak hátulról láttam. mert éreztem.(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt. hogy az erdõt kell járni velük. mert õ szólt be. Egyszerre köszöntöttük egymást. Nem kellett beszólnom. elszív egy cigit aztán továbbhajt. hogy egy alkalommal. keres egy kis mellékösvényt. (B: lelki) 1. nehéz életem volt. cicerél egy keveset. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül. Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. hogy akkor is beszólok neki. amikor így jártam el. hatalmas dudákkal). de korán örültem. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. (Komolyan!) Megnyugodtam. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. Formás feneke és hosszú. ha olyan a feje. Kirándulni persze én is szeretek. mint a kan bulldogé.

rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. 268 .Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel. – Elhanyagolom a nõm. szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. – Cipõvásárlás. Azonnal értesítették az elnököt is. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. A Vakhangya az elõbbit vétette el. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim. félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. Dáriusz kincse. mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. pontosan úgy. hadd örüljön. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. hogy mégsem élt hiába. Dinnyeföld.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. már az elõbb is akartam mondani. Kiderült. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével. Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. pedig az nagyon fontos. mert – az ujj. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. mint én. feleség számára. kénytelen maszturbálni. Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit.

– Összefutok a spinével. keserû szájíz. Királyfi. Hócipõ. hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra. hogy megjelentem a saját álmomban is. de nincs erõm felkelni. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre. (24 óra) Lepattant szoba. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. – Vacsora a szeretõmmel. Csobogó patak.Öreg néne az ösvényen. – Felébredtem. Napfényes. – Váratlanul betoppan az anyós. Súlyos baleset. Lóistálló. amennyit csak akarok. Baleset. Középkori. akinek részegen szerelmet vallottam. – Szeretkezés össze-vissza. lovagias párviadal. Vihar. Szarvasbõgés. kifelé a palackból. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. Nyulak. Katonatiszt. – Kefélés annyi nõvel. az egyik bika elkergeti a másikat. – Lesz egy nyugodt napom. – A szeretõm is szeretõt tart. és egy ideig úgy nézett ki. – Pisilnem kellene. Ezüst. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ. Csodatévõ szellem. (Még megeshet. – Szeretkezés szembõl. Forgószél.) Vidám gyerekhad. – Elkísérem a feleségem vásárolni. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. – Kefélés két nõvel. nyugodt táj. mert akkor már 269 . (Ilyen nincs. – Szeretkezés hátulról. – Kefélés egy nõvel. tele tenyészménekkel. – Ez csak annyit jelent. – Mégsem hív fel.) Arany. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk.

Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. arról faggatták a Bút.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. aki engem akart védeni. ha tudták volna. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. de egy kicsit túllõtt a célon. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. Hiába mondtam neki. hogy a szerelem sodort bajba. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. A 3. a 3. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem. hogy nem én voltam a hibás. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes. vadonatúj Moszkvicsba. A nemi életünk lényegileg papíron zajlott. Pedig. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. hogy 1984. ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. talán ejtik az ügyet. amikor közlekedési kihágást követtem el. Ma is állítom.kezükben volt a laborerdmény. hogy már minden lényeges dolgot megírtam. Jó volt. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni. nem vették enyhítõ körülménynek. de mégsem az igazi. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. a legbiztosabb józansági teszt. mert minden irományban részletesen elmeséltük. be kellett ülni a város 270 . 3. hogy alkoholmérgezés. mert elrobogtam a helyszínrõl. Nos. július 2-án. hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. amely arról tanúskodott. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!).68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. hogy miken mentem keresztül. Hiába magyaráztam a zsaruknak.

hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. mindaddig. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek. és abból lett a rekord. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. Nem azért. 271 . mi van benne. aki a tanfolyamot vezette. porig nem égett. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját. hogy a három. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. ami egy koktél. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. de nem tudom. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. Emlékszem. mindig zavarba jövök. A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. Addig-addig ismerkedtünk. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. mert nehéz eldöntenem. (Édesapám soha nem ütött meg. hanem azért. mert nincs diplomám. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. Lehet. mígnem teljesen meguntam.) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi.

de én mindenképpen a Huncutot választottam volna. kikászálódtunk a partra. Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. lehetõleg a mellkas tájékán. nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. Ennek az a lényege. csak éppen jött a võlegényem. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –. mert ugye. hogy meg sem tudtam szólalni. milyen célból kell ez a párválasztás. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak. Nem nagyon értettem. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. de igazából nem haragudtam. akármi is a teendõ. Legalább egy napot még várhatott volna. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. – Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. Szerencsére kiderült. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot. 272 . A másik kézzel át kell karolni. különben minden volt. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam. pedig az nem is volt szakszerû.) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. Amikor végeztünk. (Eddig jó. – Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. mire fel úgy pofon vágott.Nem tudtam.

Mondta is utána: már azért imádkozott. hogy inkább lõjék le. hogy vagy õ lesz a férjem. Laktam egyszer egy néninél. elismerem.) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. Mert tehetetlen volt. de nem hálából. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. de elfelejteni nem tudtuk soha. Amikor eszméletlenül feküdt. ápoltam a késõbbi férjemet.Álomszép A mai napig úgy alszom. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. hogy õ is látja. hogy a fejemen van a párna. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. tényleg szerelem volt elsõ látásra. hogy egyszer útközben ér a halál. vagy senki. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. hanem az a tudat. (Nagyon ostoba kérdés volt. 273 . Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. Egyszer megkérdeztem tõle. arról álmodozok. de úgy. Ma már biztosan nem tenném fel. mire én nyomban felébredtem. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve. Végigimádkoztam a lábadozását. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. mert nem tudott nekem segíteni. Ahogy felépült. aki állandóan attól félt. bár csak ritkán beszéltünk róla. akkor is azt mondtam magamban. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához. rögtön megkérte a kezem. hogy megfulladok. Évekig tartott. hónapokig úgy nézett ki. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. Minél közelebb a sírjához. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie.

) 274 . akkor õ lenne a szeretõm. Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem. Évával. Akkor megismerkedtem egy nõvel. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól…. semmi mást. történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. aki megváltoztatta az életemet. amit eddig olvastak.Mindaz. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt.

Válasz Terézanyunak .

.

hogy elolvastad a könyvet. mennyire tisztellek benneteket. magunkon olykor keserû dolog nevetni. Mire azonban ideértem.Kedves Terézanyu! Látod. Ehhez gratulálok neked. Biztos lehetsz benne. hogy fontos volt. rájöttem. lányokat-asszonyokat. nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. mert másokon könnyû. direkt kihagytam neked ezt az oldalt. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. Ha megtiszteltél azzal. amit tettél. októberében VÉGE 277 . tudnod kell. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. hogy nincs is mit írnom. Ehelyütt kitüntetõleg is téged. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre.

.

srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam.

(06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421). Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc. út 42. 2002. igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi.. 2002 augusztus. Kossuth L. 3200 Gyöngyös. 17. ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel. Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft.5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 .

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful