Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

De.Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. az még csak hagyján. ha másokat vél beazonosítani. Ha valaki magára ismer benne. az kizárólag a véletlen mûve. tartsa meg magának. Amennyiben például azt olvassák valahol. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. hogy egy lány szerint jó velem az ágyban. ne tessenek rajtam számon kérni! .

akik nem tudják és olyanok. a Micimackóból) .„Többféle népek vannak. akik nem akarják. Olyanok.” (Füles.

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

Arra viszont nagyon is emlékszem. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. mint hímek és nõstények örökös. úgymond. vagyis. amikor a Nagyinál elõször észrevettem. még most is azt akarok. úgyhogy az egy másik könyv. sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). de már feleségem van. Hát. milyen klassz érzés volt. Az elképzelhetetlenül jó érzés. azóta. mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. mert én akkoriban úgy gondoltam. hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. (Ezt az ifjúkori elméletemet.) Mielõtt a géphez ültem volna. Zavart már akkoriban piszkosul. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. de nem emlékszem ilyenre.Mindig nõt akartam. hogy volt-e olyan. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. Azért mondta ezt – gondolom én most. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. még meg is rótt ezért. a Dani. ez az én túlfûtöttségem. hogy a férfiak nõt akarnak. (Sõt. Férfi lettem. és mindjárt ki is találtam. mégis fejlettebb. sokáig gondolkodtam. a nõk meg férfit. amikor nem akartam (nõt). de fõleg keresésének. hogy szõrösödik a kukim. hogy velem egykorú. de 11 . mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. így áttekintve az idõk kezdetének ködén –. büszkén mászkálnak. amióta csak az eszemet tudom. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. gondoltam büszkén. Egyszer az edzõm. gondoltam akkor. ott a Nagyinál. párharcnak színlelt egymásra találásának.

ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. hogy szõrösödik. Azonmód megkerestem a lányt. De nehezebb volt. de annyi már világos volt. Copfos nézett rám egyre riadtabban. Ez tényszerûen annyit jelent. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak. meddig álldogáltunk így. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam. erõs copfja volt.) – Nem. pontosan hova. hogyan történhetett. még ma is emlékszem a fonatok illatára. Hogy jobban megértsék a helyzetet. – Mi a baj…. Tehát megláttam. Nem tudom. hanem bele! Nem tudtam. a búvóhelyünkre. 12 . de tényleg sûrû.még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt. mondtam neki. szõrös – nyögtem ki végül. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. olyan volt akár esõ után a fû. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. na meg csak úgy Copfos mögött. Copfost. Nem tudom. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. mint gondoltam. mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. hogyan emelkedik végig a varrásnál. hogy menjünk a fészer mögé. de esküszöm így volt.

mondanom sem kell. nem? – Hát persze – bólogattam én. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. Ezt magam sem tudtam. hogy most mi lesz. Szerintem õ is büszke volt rá.) Koma közelített a budi felé. Akkor rá kellett volna ébrednem. pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. még szerencse. ugyebár –. nem csak az én életemben. így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . meg talán õ is. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan. ám a valódi dugás. de már akkor éreztem. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. maximum tizenhárom évesek lehettünk. hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. térjünk vissza a Nagyi budijához.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . ahogy látom. nem is tudom eldönteni. Ezt úgy számoltam ki. hanem az egész világegyetemben. hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz.– Azannya. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. jó messzirõl lehetett hallani. úgyis feleségül veszel. de közben meg is rémült. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. Na mindegy. hogy szidott valakit. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –.

Ez akkoriban volt. piros. miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói.a gondolatmenetet. fõállásban. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról. mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. Úgy vagyok vele. Biztos szükség van rá amúgy és általában. mert az egyszerûen kizárt volt. hogy a fiú. Az világos volt. Jó pénzért. Jó 14 . kéretik nem elfeledni. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. Mindig csodálkozom. Talán féltékeny is volt. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. hogy a Felvégre nem mehetek. Nagyon is jól tudta. Nem is csodálkoztam. Apropó. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. de azt is tudtam. felvilágosítás. hogy minden nõnek tetszem. fiatalemberként.) Mindegy. hogy a magam kárán. Nem tudom. hogy látott engem biciklizni. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg. és ez mély nyomokat hagyott benne. (Azt meg természetesnek vettem. mint a nõk utáni vágyakozásommal. Lett is. ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. Nem mondom. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. (Késõbb. Ami meg nem volt világos. Egy kukkot sem értettem belõle. az biztos. micsoda botrány lesz ebbõl. mert marha jó volt. hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre.

– Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. Viszont menekülni már lehetetlen volt. hogy: na. hogy meglásson. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. mintegy tisztázandó a tényeket. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. Megfigyeltem. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. tetszem neked. hogy a Felvégen vagyok. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. Így hát maradtam hõsködni. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. Különös egy helyzet volt. a visszavonhatatlant. hogy minek is ez tulajdonképpen. de nem csak úgy általában. ami egy hétig egyáltalán nem. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. plusz a becsület. hanem mûködés közben. hogy egy hétig lestem a Biciklist. Ez pediglen 15 . hogy mutassam meg az ostorom. mert eszembe jutott az. Biciklis azt kérte. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. de nem mertem odamenni Biciklishez. Meg egy bicska. akkor itt vagyok. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. mert a fák (nem tudom milyenek. Nem is gondolnak bele. oda az új szerelem. mégis. Teljes életveszélyben. mert akkor oda az új barátnõm. azt hallottam. Én a kanális partján például azt csináltam. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját.helynek látszott a titkos találkozóra. A kanálisparton az új babám volt a merészebb. de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. – Itt – szögeztem le. de akkor már marhára féltem. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg.

Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. amint a tornaórán. futkározás közben. Nem nagy persze. csak teljesen értelmetlen. de mégis. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. ugyanakkor elérhetetlen is. Nem dumáltam meg a srácokkal. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. Különösen annak fényében. hogy igaza van. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. csak mással. márpedig az lehetetlennek látszott. tényleg. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. az kurva. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása. Tehát: hülye. Évekig 16 . hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Ezt elbûvölten vettem tudomásul.egyenlõ volt a biztos lebukással. hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. úgy csattog. mert nagyon vonzó tudott lenni. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. nemhogy az osztályban. de az egész iskolában. Baromi idegesítõ volt. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. ütemesen le-fel ugrál a cicijük. Romantikus amúgy. Ebbõl egyenesen következett aztán. hogy zeng tõle az egész határ. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –.

Ráadásul csõdöt mondtam. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. Csak az járt a fejemben. hogy ott állunk a vízben – vízben? –. amit addig is tudtunk. meg kátrányszerûen fekete. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni. akirõl tudtam. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. Különben is. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. a Biciklis. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. Ilyeneket mondott.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. hogy a kanálisban fürödni marhaság. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. Na már most. olykor az álmok megvalósulnak. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. Semmi különöset nem éreztem.) De lám. bárki beláthatta azt. és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. hogy tetszem neki és melle is volt. nem akkora mint a Vági Mártának. Könnyû a 17 . Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam. És most itt volt egy lány. hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. én pedig megláthatom a melleit. többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim. hogy „baktérium” sõt. de azért jól kivehetõ. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. Na. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója.

a nõi lélek bonyolult. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. pedig hogy jön ez ide. õ a falu bikája. közel a nemzetközi szinthez. mindenesetre rájöttem. mondván: majd õ kisilabi- 18 . egyszerûen nem történik semmi. ezt mindig tudtam. – Az tetszik. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. amikor is elvittek magához a Mesterhez. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik.nõknek. Nálunk nincs pardon. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. azt nagyon szeretik. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. (Olykor. kívülrõl úgysem látszik a közöny. bár kétségkívül az a lényeg. Nem egyszerû élet a miénk. aztán amikor meg ott van a lehetõség. Egy kicsit nyögnek. férfiaké. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. fantáziájában az is. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. de ebbe most még ne menjünk bele. legalábbis a történtek fényében. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. szembeszökõk a tények. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. amíg élek. Mondom. higgyék ezt el nekem. arra van egy másik példám is. megjátszhatják a szerelmi hevületet. – És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. hogy elég nagy és kemény-e. hogy dugás elõtt. azóta már tudom. közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. Már jó kis úszó voltam. nem felejtem el. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –.

ilyenekre gondolok. lehetett vagy húsz oldal. hogy ez teljesen természetes. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. Ja. vacsora. mint nekünk. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni.zálja. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. séta a ligetben. és úgy mozgok a parketton. többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. hogy mozi. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. ami azóta se ment ki a fejembõl. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. Esküszöm ezt mondta. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. Nekik legalább olyan fontos ez az egész. mint a fiúk. hogy a Mester egy új világszemléletet. Szó szerint azt mondta. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. de szerencsére a Mester magától is elmondta. egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. Lényeg. hogy nem kell. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. persze azok lányoknak valók. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. Végül aztán hozzátette azt. új hitet adott. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják. Nem mertem megkérdezni. mint dugni. hogyan lehetnék még jobb kis úszó. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. annyira megragadta a fantáziámat. és itt van még a tánc is. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. de közölték. hogy lehet benne valami. 19 . Nagyon örültem ennek a hírnek.

Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. Anasztázia vagyok. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai. Igazából csak azt szeretném megkérdezni. összevillan a tekintetünk. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. hogy ugyanarra gondolunk. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. és dugunk. de még nem találtam választ arra. nyilvánvaló. Mindketten érezzük. ebbe belementem a békesség kedvéért. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára. hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. És megyünk. kihívó monokini –. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. Szóval. ám legyen. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. de nem is ezért jöttem. Hoztam neked ezt a kis koktélt. Szóval magyarázza meg nekem valaki. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. meg ilyenek. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. hogy a szeme is szép. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. mert reggel már volt egy másik bombázó is –. akkor kellett már lennie valakinek a strandon. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket. hogy a mély fájdalom. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján.mint a medve a jégen. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. hogy „jössz táncolni?”. – Lenne – mondom ekkor én unottan. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. Végül is. hatalmas cicik. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. kis pocakomat süti a nap. Azt már megállapítottuk. ha azt akarja hallani. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit.

ha a Felvégre mászkálsz. talán a legmagasabb szintre került. És tudod. de nem adtam fel.) Szóval. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. folyton részeg. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. akkor is csak arra tudsz gondolni. de ott motoszkál mindkettõtök fejében. mert 21 . hogy nem sikerült rendesen megdugni. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban. létezhet-e ilyesmi. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták. hogy még börtönben is ült. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. Most is csak annyira futotta az erejébõl. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. hogy bizonyítsak. hogy õ is arra gondol. Nem ám a Kicsit. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. Nehogy má’. szóba jött a kultúrházban. A Lajcsi volt a legjobb barátom. Ez örök életre szóló szégyenfolt. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. azt suttogták. jobb híján. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. akár órákon át. de emberek esetében is elõjött olykor. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel.tompította el az éberségemet. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ). Másképp’ nem fordulhatott volna elõ. mint majdnem mindenki. A Nagy Cigány is. de még ennél is fontosabb volt. beszélgettek. hogy nem is tud dugni. mert akkor kifordult a világ rendje. de legalábbis spicces volt. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”.

akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. s közben elszántam magam a halálra. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál. hogy mit mondanak a nõk. mi férfiak. mert mindenáron kellek neki. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. Ez teljesen kikészített. bármi van is. vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. Ez egyszerûen hülyeség. így mondták a falumban. a parknak vagy a belvárosnak. de én már alig vártam. azt mondta menjünk sétálni. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. de azt mondta: nem érdekli. Ez azonban egy késõbbi történet.arra gondol. Sõt. hogy csak egyvalakivel dugjunk…. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna. Minek?! – gondoltam magamban. hogy talán õ hibázott valamit. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat. miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. Nemigen tudnám felidézni. õ bizony akkor is kitart mellettem. õ az én szeretõm. szerves része a dugásnak. pedig csak egyszerûen nem állt fel. de õ el akar venni tõle. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. hogy miért. hogy mi baj van. hogy mirõl. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. Nem is értettem.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. Elindultunk tehát és beszélgettünk. Órákig kérdezgette.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. Örök rejtély. Copfos sem érdekli. Mindegy. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. mert már akkor sem igazán érdekelt. pedig tudja. higgyem el. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. bármelyik férfitársam tanúsíthatja. hogy ott vagyunk ketten. miért fontos sétálni és azóta sem értem. fogalmam sincs. 22 . rátérhetnénk a lényegre. (Lecsöcsörészni.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt.

Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. mint a filmeken. amelyik a leghelyesebb. amelyik a legjobban játszik. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert. elõször azt hittem csak eltévesztette. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. határozottan jó. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. ez mindig is világos volt számomra. Furcsa volt. Mielõtt a feministák nekem rontanának. de jó. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. leheveredtünk a gazos fûbe.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. Egyrészt. de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . forró lüktetést. Ráadásul meg is nyugodtam. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. csak azon kaptam magam. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. több ízben megfogta ugyanis. három kilométer után szokott bekövetkezni –. miképpen lehetséges. hogy majd’ megettek bennünket. de aztán rájöttem. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. Ez is egy nonszensz. de még így is jó volt. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. Nem jött ki belõlem semmi. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. hogy direkt. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. mármint a bokroknak. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. másrészt pedig. hogy lövellés nélkül is elélveztem. hanem az.

) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. Nem tudom. Ne feledjétek barátaim. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. Az osztálytársaimra gondoltam. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. még azzal is szembesülnöm kellett. amit egy évtizede abbahagytunk. véget ért a sok megaláztatás. sokkal inkább a büszkeség.) Elmondhatatlanul boldog voltam. aki ott van! Szóval férfi lettem immár. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva. hogy neki milyen volt. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. A szex páros játék. folyton vigyorgott –. de jó lenne folytatni és befejezni azt. Én hazugsági együtthatónak nevezem. figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. Azért itt sem árt az óvatosság. akikkel valaha is találkoztak. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. ráadásul fürdõruhában. Figyelem. merthogy ott rengeteg volt. pedig nem volt semmi komoly. nem tudom. de tovább nem merészkedtünk. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –. 24 . Nem. akkor van értelme. sem azóta nem kérdeztem meg. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. mindenesetre jó ha ezzel számolunk. mindig az a legjobb hapsi. (Mint ahogy késõbb sem. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. hogy a võlegényével? – volt. pedig ez nagy hiba. hogy feltétlenül keressem meg. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. Sajnos a Biciklist sem akkor. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük. Hogy miért.bátorságomat. azzal fejezte be sorait. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük.

Nõk az uszodában .

.

Rettenetes. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. mint a fába szorult féreg. Amikor aztán rám találtak. Folyton jönnek-mennek a nõk. de csak bámulod õket. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. gondoltam. hogy egy olyan egészséges fiatalember. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. de mentõ ötletem támadt. Elképzeltem magamban. az utolsó szõrszálat is látni engedték. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . Különösen akkor van ez így. (Sok újat nem láthattam. képzeletében több száz nõje lehet akár. azt is csak sutyiban. akirõl csak akar. mint én voltam akkoriban. kihangsúlyozták. amelyek mindenüket.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. Itt a vég. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. Kiabáltak. mi több. na. se beszéd. Sajnálkoztak nagyon. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. nem gyõzött mindenki csodálkozni. az elhatározást tett követte.) Mindegy. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. úgyhogy ráfáztam piszkosul. Le is buktam egyszer. mint én. pedig óriási volt a kockázat. az ember arról ábrándozik. miképpen ájulhatott el se szó. kör alakú szellõzõnyílás. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. elbújtam néhányszor a szekrényben. kabinosostul – engem keresett. kilátszik mindenük. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak.

Nagyon szerettem azokat az edzéseket. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket.zatos összeesésem körülményeit. Már azon voltam. a tekepálya mellett! – zajlott. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. de valahogy nem bolondultam bele. nem úszom meg. Ráadásul nem csak látvány. hanem a strandon. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. a beosztásunk: tutajos. Túl sokan ráismerhetnének. Kijártunk a városhoz közeli faluba. volt ott egy nyitott medence. gyermekem édesanyjára is. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. hogy bevallom az igazat. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos. nagy szerelmem is az úszók közül került ki. például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. de az mindegy. Nem az uszodában. de nem vitt rá a lélek. télen is abban edzettünk. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. 28 . Külön a fiúk és külön a lányok. hogy õk is leskelõdtek –. Ez lényegében azt jelentette. (Az elsõ igazi. de errõl nem írok bõvebben. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. sem õt magát nem akarom bántani. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem.) Fentiekbõl talán kitûnik. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. de ez direkt kapóra jött. pedig azt hittem. Az volt a rendszer. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben.

sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. a Cica. bugyi már sehol. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. egyszer csak arra lettem figyelmes. segíteni a Cicának. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. hogy éppen esõs idõ volt. mert azt a saját szememmel láttam. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. hogy berúgott. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . elõtte guggolt a lány és szopott. hogy azért teljen a munkaidõ. Egyszerûen nem akartam elhinni. egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. a dohánytól sárga fogaival. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. egy biztosan. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt. ez a Cica már dohányzott. hogy a Cica nagyokat nyög. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál. komolyan. hanem az. Olvasgattam éppen. A Cica állt ott a világról megfeledkezve.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. úgy hívták: Cica. márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki. Elindultam hát. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. azt gondoltam hát. de azt hittem tojik. kicsit elõrébb kellett lépnem. hogy így a nõi meg úgy a nõi. a barátom bizonyára rosszul van. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. hogy volt ott velünk egy srác. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. Nem is ez a lényeg. Na. (Elnézést a kifejezésért. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. meg tetoválása is volt. dús szõrzete messzire világított. de köztudott. Tényleg volt neki nõje. Tényleg lenyûgözõ látvány volt. Úgy adódott.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. merthogy az is szõke volt neki. különben is elõfordult már. a fele sem igaz. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. (És akkor még jóindulatú voltam. akár a haja.

hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. a nadrágja még mindig dudorodott. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. és azt hittem. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. hanem az egész nõi nemre. – Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. Ábrándjaimból a Cica riasztott. az még álomnak is túl 30 . mint õ. de fõleg arról.faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. hogy a legangyalibb. Borzasztóan irigyeltem a Cicát. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. menten belehalok a féltékenységbe. Szentül azt hittem addig. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. Nem tudom ezt miért mondta. ártatlan tekintetû lány. Elhatároztam. Nem arra a lányra voltam féltékeny. hogy lesz ami lesz. ahol munkaköri kötelesség a dugás. kajánul vigyorgott a rohadt. mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. aki csak úgy. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. – Á. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. mintegy mellékesen. van egy húga is. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. akkor mindjárt el is határoztam. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé. amikor észrevett. Kabinos nem tudom észrevett-e. akkor vele akár.

na. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. hogy jön. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. se utólag nem lehet tenni semmit. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. olyan úriasszony volt. csak úgy volt. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe. hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. menten sarkon fordul. Szerették a Pocakot. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. csak ott és akkor létezik azonnali. de aztán nem jött. amiért általában szokták. hogy nem a levegõbe beszélek. De nem volt! Legalábbis sokszor nem. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. de tényleg az is volt. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. ráadásul az is esõben. mindjárt elhiszik. amint meglátja a Pocakot. A Pocak tanított gyerekeket úszni. honnan a fenébõl vették. Ez persze sosem következett be. talán az elõzõnél is nagyobb. Egy idõre meg is utáltam az esõt. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. és én azt hittem. mondhatom nem az esze miatt. Felvettem magamra az új. Egyszer például jött a Tanárnõ. de nem azért.szép lett volna. Csak tudnám. Mondok egy példát. 31 . Jött tehát a Tanárnõ. kilencedszer – mostam meg a fogam.

amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. nem. Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében.” Na. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. bejövök. hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. mert õ megfigyelte. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. (Így mondta. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel. Mondta is nekem a Pocak. Hanem az eset. így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. hogy tényleg bejött.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. Ennyi volt. még ez is megtelik. gondoltam. amelyet már régen szeretnék elmesélni. – Akkor jöjjön be zárórakor. nem ám bizalmas suttogón. mint télen. – Jó. megmutatom. de a Tanárnõ csak mosolygott. és a legszebb az egészben. ami kiborított. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. Na mindegy. Pocakkal magukra zárták az ajtót. erre már biztosan faképnél hagyja. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. csodálkoznak-e azon. de mindig közbejött valami. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást. ott az uszodában. hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. talpig jumbó sapkában. sõt kihívóan kacarászott. Állati jó aroma lett belõle. hanem a strandon történt. az nem az uszodában.) Erre példa az alábbi eset. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát.

gyönyörû hosszú combokkal. hogy a Pocak tolja le a gatyáját. aztán elkezdett dörömbölni. Bent ment a kamatyolás. hogy ebbõl kamatyolás lesz. meg sem várták. hogy ez azért volt. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. az öltözõben bóklászott egymagában. még a kilincs is lebicsaklott olykor. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. de miután Pocak valahogy elhitette velük.tartójába. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. az meg a kilincsbe kapaszkodott. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. feszesen himbálózó cicikkel. nehogy agyonvágja õket a villám. de elkéstem. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. Úgy látszik õ is tudta már. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. meg ordibálni. mi szokott történni a strandon esõzések idején. de ez már nem rázott meg olyan nagyon. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. mert hátulról döngette a Bögyöst. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába. elõbb az ajtóra aztán rám. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit. – Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek. de aztán õ is elkezdte rángatni. hogy bent kefélsz. hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. 33 . (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. de nem bírta folytatni. Gondoltam is. Éppen riasztani akartam a barátomat. de már ugrik is a nõre. Elég bután nézett. Pocak hozott magának egy szabályt. mert csak lihegni bírt.) Mondom.

amilyent még nem is láttam. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. amíg a Bögyös kielégült. Te úristen. de már nagyon el voltam keseredve. Nem tudom. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. ez megvárja. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. de még mindig álló dákóval. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. gondoltam. ami történt. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam. még egy óra 34 . És ez volt nekem a legborzasztóbb. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. hogy bemegy! Esküszöm. Piszkosul haragudtam a Pocakra. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. Dögös ott ült és megvárta. hogy nem fértek bele a tartójába. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába.A helyzet egyértelmûvé vált. Mi az. – Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. és sajnos igazam lett. de azért hagyta. ott voltam mindjárt én –. a szemeit elborította a könny. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. szerintem sejtette. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. az iménti gyalázat színhelyére. már csak azért is. meg az egész világra. még bemegy a Pocakkal a szobájába. Legalább a Dögös menne el. állapítottam meg szomorúan. mert nekem meg egy nõm sem volt. A lány csak hüppögött. hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. Ez igazságtalanság. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. de nem ment. nadrágban ugyan. akinek akkora mellei voltak. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk.

egész biztosan nem hittem volna el. akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. hogy hazamegyek és nem lesz senki.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. Hogyan van az. marad megint a jól bevált rejszolás. a szikrázó napsütésben. tényleg nyomorultul éreztem magam. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal. tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. mert tudtam. gondoltam és meg is állapítottam. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. Pedig igazából azt gondoltam. Ez borzalmas élményem volt nekem. ették a fagylaltot a teraszon. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –. talán hangosan is kimondtam: kurva. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. akit megdughatnék. amikor a Pocakkal ez az eset történt. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. (Érdekes. meg tisztességes családanyák. hogy megtörténtek ezek az esetek.sem telt el. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –. mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. Ellátogatott. Tény. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. de akkor. vagy nem is. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. nem tudom tartja-e még a frontot. Szinte természetes. 35 .

hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét. aki viszont szintén meglepõdött.) Azt nem tudom. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. de látszott. azt viszont nagyon is fájlalta. vajon kit választ. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. hogy a mérkõzés már eldõlt. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. Amint felmérte a helyzetet. Mindenki izgatottan várta. A kislány bámult még egy darabig a Torokra. azt meg már mondanom sem kell. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. Igen ám. gondolom. hogy a 36 . mint egy áldozati bárányt. Így esett. de a Pocak nem zavartatta magát. de a lényeg. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett. merthogy annak nagyon örült. akár életre szólóan is. a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. A házasságukat is készek voltak feláldozni. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül. jó napja volt tehát. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. hogy nem dugja meg a Torok. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. Valahogy így. meg hát a sztár is õt választotta. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. de csak egy pillanatra. (Ki ez a hülye. Mindenki azt hitte. a nagyobb nyomaték kedvéért. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek.

de becsületére legyen mondva. Úgy izgultam. ha kis késéssel is. a kocsma mellett. Mindenesetre fodrász volt és kövér. mindezeket kompozícióba foglalandó. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. hogy rossz buszra szálltam fel. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. A kezemben. mert akkor õ hamarabb végez. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni. teljes idegfeszültségben töltöttem. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. zöld színû nejlonszatyor. megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. Arra nem is gondoltam. Mindenesetre. narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. hogy megvár-e egyáltalán. mintegy négy napot. elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. csíkos. úgyhogy a hét további részét. Szentül meg voltak – és 37 . és akkor mi együtt fürödhetnénk.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. õ annyira kövér. ha emlékeznék rá. Fodrászlány végigmért. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –. de ahogyan az már lenni szokott. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. tudják. Volt ott egy nõ. hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. további három napot. a nevét akkor sem írnám ide. nem röhögte el magát. akkor meg azon idegesítettem magam. nem mertem neki szólni. Õ kérdezte meg.

amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket. Eleinte magyaráztam nekik. talán egy egész órán át. Mindig azt gondolták. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. Mondtam már. így hát azt gondolták. de csak rosszabb lett. meg ilyenek. hogy éppen ez a jó. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. Mindjárt a lényegre tért. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. hogy nem bánta meg. arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott. én meg bolondulok értük. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. Ma is azt hiszem.vannak – ugyanis gyõzõdve arról. az egész heti idegeskedés után. hogy valami áldozatot hozok azzal. éppen csak annyit bandukoltunk. És akkor következett a váratlan fordulat. veheti tanulságnak is. hogy azért így is szép emlék neki. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. hogyan se – kitalálta. hogy eltûnjünk a bokrok között. hogy õk úgysem kellenek senkinek. mert 38 . azt se hazudta. hogy velük dugok. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. ha tényleg jót akar. – Várunk – mondta. Nincs semmilyen hatalom. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. hogy legyünk barátok. és úgy is lett. nem mondta.) Mármost Fodrászlány – hogyan. Magának is meg a partnerének is. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. amint a puskámhoz ért. hogy azonnal tüzeltem. merthogy õk milyen kövérek. csak vigasztalom õket.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. semmiképpen nem hitték el. Azt tette. de aki akarja. (Ezt csak úgy mellékesen írom. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. Nem kezdett vigasztalni.

Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller. de Fenyvesi Laci barátom. hogy ne mondjam. tényleg nehéz elképzelni. akik bizonnyal nem kevesen vagytok. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén. ez azonban nem teljesen igaz. ráadásul a szükséges idõtartamban.másodszor már tényleg minden a helyére került. azt mondta. hogy ez beteges. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. Ez megint szíven ütött. 39 . mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan. Aztán meg a dugás nyers. hogy akármit olvastam. A szakirodalom Említettem már. Néhányra nagyon is jól emlékszem. mind a mai napig. Nem tudom. az viszont biztos. sõt kívánatos.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. (Meg talán vagyok most is. Ezt azért jegyezetem meg ennyire. amikor ezt elmeséltem neki. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. Én is így voltam vele. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte.” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. így van-e. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. mert talált. Sorstársaim. hogy nem értette a férfiak rajongását. hogy másoknak vonzó. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. Errõl ennyit.

hogy ha jó idõben. annyi szent. hisz’ én voltam az. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. azt is megdöngeti a hóban. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. akkor nem ellenkezik. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs. jó helyen közelítünk a nõhöz. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. Az a történet tetszik benne a legjobban. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója. én is rongyosra olvastam a Dekameront. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. Kiviszi hát a feleségét is. de közben meglátja. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. gondoltam sokszor. amitõl akkorára dagadt a farka. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. Abban az tetszett a legjobban. elfogadom a kegyes hazugságot. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is. úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. mint egy kocsirúd. Bárki vessen követ rám. én imádom a szép és gusztusos 40 . de az a tapasztalat. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. mit is látott.” Bölcs megállapítás.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –.

Egy éjszakára kölcsön is kaptam. hogy õt is izgatja a rajz. kérem értesítsen. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki. Nem merném általánosan javallani. Volt például egy kép. és mondhatom most már bátran. Ebbõl a fajtából Dr. (Ez milyen bugyuta mondat. sokan vagyunk így vele. hogy 41 . miközben az íróasztalon hátulról döngeti. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). Resti Pisti bevallotta. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. újságokat. pedig több mint három évtizede láttam õket. Legalább látják az olvasók. csak azt nem érti. Ezt nagyon viccesnek. mert le volt rajzolva egy nõ szép.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. marhára kíváncsi lettem volna rá. ez is elporladt az élet viharában. s ahogy a forgalmukat elnézem. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni. Csak az bosszantott. ugyanakkor izgatónak találtam. amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. mennyire megfog a téma. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. Ha valaki tudja a választ. igaz. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. nem láttam a boldogságtól. abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. folyton azon gondolkoztam.filmeket. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. hogy megtanulok olaszul. csak nagyobb. El is határoztam mindjárt. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. de mint annyi nagy és nemes álmom. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt. ûznek elõre a gondolataim. akkortájt gyakorta.

kiváló mestereim voltak. (Mármint a csiklón. illatos rudakat.” (Láthatják. mint egy putriban. hogyan tudja bedugni neki. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. hisz’ állandóan azt akartuk. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. de ebben semmi újdonság nem volt. ha a pöcküket cirógatod. hogy amikor benyúl a nõnek. Pedig a legjobban azt szeretik. pedig nem is volt szakember –. a punci tetején. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból. Kiderült. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. a sok pupák azt hiszi. Úgy is volt. az is jó könyv volt. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám. az pedig kívül van nekik. akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. de volt benne diszkréció. Mondtam neki.ha õ is meg a nõ is állnak. de õ ezt 42 . hogy ezzel nekem újat mond. a Táncos. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak.) Azt hitte a Resti. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére. hogy ránk nyissa az ajtót –. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. hogy minden azon áll vagy bukik.) A Káma Szutrát már említettem. Arra jutottunk. egyenesen azt állította.

talán akkorát csalódott a Pistiben. éppen most szakítottak. de hihetõen hangzott. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. Plusz még kiderült. Ezzel szemben mondta nekem a lány. mert a nevelõk úgy tudják. egyáltalán nem zavarta a füstszag. Erre fel mindketten úgy tettünk. ez nagyon nagy szó. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk. Legalábbis azt hittem. már éppen ballagtam visszafelé. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. úgy suhantak át a helyiségen. hogy a barátnõje. mélyen a szemembe nézett – mint például én. hogy a barátnõjéhez. hogy vele fogok járni. Hazakísértem a Táncost. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. hogy ki mikor alszik nálam. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. Soha nem szóltak bele. hogy ez már nem is számított neki. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. Mire 43 . a szülei pediglen úgy. Erre én is mondtam neki. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt. Azért óriási szerencsém is volt akkor. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. Egészen hétfõ reggelig. ami persze nem volt igaz. amint kézen fogva távoznak az iskolából. ha a konyhába akartak (volna) menni. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. pedig higgyék el. sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak.megalázónak tartotta. hogy hazautazott. mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. mert délután még a saját szememmel láttam.

hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. házassági ajánlat. Arra gondoltam. megint józannak érezte magát. Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –. hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. megint összeáll a Pistivel. s mindezt úgy. tudnunk kell mindkettõnknek. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. Sõt. legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. mert õ is megharagszik. pedig marha sok gondot okoz. meginni egy felest. Ezt egyáltalán nem értettem. Tényleg komolyan gondoltam. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. Egy kisebb tûzvész. látszott. hogy ebben biztos legyek. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek. (Nem ismerte még az alkohol 44 . mert csuda jó fej volt (az ma is). akkor már ismertem annyira a nõket. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. üzlet. különösképpen pedig azok okairól. mi az ábra. így hát a szünetre. Ha dugok valakivel. hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. Erre fel nem szól egy szót sem. úgy éreztem. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. szex vagy micsoda. a lány is úgy érzi. de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. Ez most egy kapcsolat. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. Elhatároztam viszont. Onnan van a neve. Délig várok. ehhez adott is minden feltétel. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. gondoltam.

hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült. (Képtelen voltam felfogni. hogy kifürkéssze. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. de a restiben csak az volt. Mondtam is neki a tízpercben. Író tehát elhatározta. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. meg amúgy is. Turbónak az volt a feladata. Ott tartottunk tehát. Nem tudom. megint megivott egy felest. Úgy van: irány a negyedik vágány. mikor nincs a helyén a gondnok. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. mert hiába a megértés. hogy valaki csak úgy randira hívja. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. Nem volt bizodalmam a fizikában. az alkohol hatása alatt. a harmadik konyak. de úgy. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát. Ez nem volt túl nehéz. hogy szerintem már elég bátor ahhoz. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. milyen óránk következett. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. pláne hogy utálja a konyakot.) Átment tehát újólag a restibe. Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. a folytatást meg gondolom kitalálják. hogy az egész csak a Lófejû miatt van. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot. Még ott. hogy senki emberfia meg ne lássa. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. hogy a második italra már úgy kért kölcsön. nem eléggé bátor. de Pisti még mindig úgy érezte.alattomos természetét. elmondta. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. halkan kacarászott. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott.) 45 . mindenféle indokkal. a gondnok is a negyedikre járt. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot.

Mert nem akart jönni. az fel sem tûnt neki. hanem a meggyõzés. hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. 46 . hogy elõtte. Erre aztán megindultunk. hogy szabad az út. Azt mondta: „Te! Idefigyelj. A Turbó még mondta is. mint a cipõjének a talpa. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. Akkor kezdtem el kapiskálni. mert mi nem vagyunk részegek. neki is inni kell. ezzel szemben folyton hányt. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. most már elég bátornak érezte magát. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. hogy leitattuk a kisfiát. hogy a Lófejût le merje szólítani. aztán mi lett belõle. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. Pedig biztos. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. addigra éppen kialussza magát. Nem a Pisti. Teljes csõd. És lám. mert tényleg rosszul esett. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. amikor Turbó jelzett. Muszáj volt hazudnom.Mármost. Dicséretére legyen mondva. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. (Ne fedjük. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. Úgy számítottuk.) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. hogy meghívja a bálba. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. hogy segíteni akartunk a barátunknak. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. bomlanak érte a nõk. átmegyünk a restibe. hogy az nem lehet. még egy végsõ erõgyûjtésre. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. mint gondoltam volna. Sokkal nehezebb volt. azt találtam ki. (Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét.

Plusz a jóképûsége. akinek a neve megtévesztõ. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. hogy kevés ilyesmi van benne. hogy el fog ez hízni. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. hogy meg akarod dugni. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. hogy olyan a feje. de most akkor én meg merjem-e neki mondani. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele. amelyiknek nem mondod meg. vitathatatlan. esetleg 47 . de a csajok az iskolában kitalálták rá. amikor már kilátástalan a helyzet. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). akikkel a Lófejû szóba sem állt. Jó nõ meg minden. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. Kikombináltam. egyetértettek. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. mit veszített volna. Vegyük példának okáért a Lófejût. (Önbizalomnak annyi. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. mint egy lóé. Végiggondolja. amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ.) Na. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. hogy szerinte lógnak a mellei. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott. Az már fel sem merül. legföljebb a lelkünk mélyén. rögtön nem úgy látta az érintett. Nehéz kérdés. márpedig mi most akarnánk megdugni. És különben is. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut. Bezzeg. de a fiúk. mert az ember fél a kudarctól. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. Onnantól úgy látta. oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. hogy õ a bál királya.) Ha mégis megpróbálja. például a strandon.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. akkor biztos.

De elõfordulhat – igaz. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. ha célba akarsz érni. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. Jobb tehát.kiröhögik. Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. Mert azt már mások is észrevehetik. de láthatták. Nincs mese. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. mint az elsõ esetben. vagyis ahol a part szakad. sõt. Ez már ráutaló magatartás. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül. hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség. Van egy másik taktika is. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. mégis muszáj használni. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. az ember tisztára izgatott. kimelegszik és nõ a vágya. mert könnyen megeshet. ha az ember úgy csinál. csak sokkal veszélyesebb.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. hogy a mosoly mégis jelent valamit. és ugyanúgy kiröhöghetik. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél. hogy kimelegedjenek. ez a ritkább –. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni. mert attól nõ a vágyuk. mint a dugás. Ilyesmi lehet a jeladás is. teljesen másról szólnak. mert õ pontosan tudta. mi lett volna. ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben. De mi van. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. hogy az hova vezethet rossz esetben. a puhatolózás.

hogy nem érdekes. Ahogyan boldog volt az a délután is. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. de még nem tartunk ott. Másrészt pedig szeretem a férjemet. Egyrészt maga nem tetszik nekem. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. Én a kettes számú választ kaptam akkor. Az elsõ: nem érdekes. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. de aztán vége. nem nagyon tudok eljárkálni. most az egyszer dughatunk. hogy nekem zavaros most az életem. hol tudom odaadni a könyvet. Mondtam. hogy nincs nálam. márpedig õ nem bírja férfi nélkül. Ez azt jelenti magyarul. Ha azt mondta volna.kérhettem volna. nem csattanna el esetleg egy pofon is. nincsenek jó híreim. akár a közeljövõben. hogy na akkor. akkor annyi.” 49 . ezeken a lapokon. Nem beszéltem róla soha senkinek. de a barátja edzõtáborban van. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. Ezzel szemben azt mondta. de délután oda tudom adni. ha eljönne hozzánk. lenne-e mód arra. ráér. Ha meg tudom állni. Most az õ térfelén volt a labda. hogy már ma délután esedékes a dolog. maga nagyon tetszik nekem. hogy nem akar semmi komolyat. akár most. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. megmondta. A második: jó. Ezeket kellene valahogyan tanítani. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. Lófejû rendes volt. Mondtam. akkor inkább hozd el holnap. hogy esetleg dugok veled. mi lenne. hogy senkinek nem beszélek róla. hol a könyv. életemben most elõször mesélem el önöknek. Csak oda akartam kilyukadni. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. Két variáció lehetséges ilyenkor. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. Oda is jött hozzám három nap múlva. hogy a délután neki éppen jó. Azt szeretném kérdezni.

és mindketten mennénk a magunk dolgára.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. (Ezt csak úgy írtam. márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is. hogy messze esik a valóságtól. egy osztálykirándulás alkalmából.) Ráadásul olyasmiket csinálnak. Biztosan nyugisabb lenne a világ. Az lett. Hamvába holt ötlet volt pedig. hogy hol – és alig vártuk az estét. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek. valahogy többet feltételezünk róluk. kiszínezzük fantáziával a valóságot. nem hogy még így együtt. de nem történt semmi. ha jól emlékszem. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni. mondanám én. az osztályfõnökünk. Szegény Tanár úr. a pornóval az. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók. Orgia a javából. A nõk is. mert azt gondoltuk. aztán ne tudják meg. Szerintem olyan nõk. mi lesz. hogy tényleg átmentünk.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. inkább csak azért csináltuk. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. kivétel nélkül. egyszerûen nem is léteznek. amiket az ember maga is szívesen csinálna. Sõt. biztosan mindenki így csinálja. meg is beszéltük a lányokkal. így szokás. Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán. a romantikusabb lelkek kedvéért. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre.Köszönöm asszonyom. Vagy lehet.

) Életemnek egyik szép.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. amikor kirobbant a botrány. hogy valamit most tenni kéne. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége. hogy másnap. mármint a tény. végigment az osztály minden nõjén. Biztos. hogy a placctól talán száz méterre. (Az iszonyatot csak tetézte. mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. de mire tettlegességre került volna a sor. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. jó? (Csak a tanulság kedvéért. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. hogy azt elmondani nem bírom. Az ilyen mesékben az a legszebb. hogy mi a lányoknál voltunk. vitába keveredett valami helyi Rambóval. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett. hogy a Szõke Lajos berúgott. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . megállapította. hogy a Rambó bunkó. mert koszos a körme. hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. nekiálltunk focizni. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. de az érettségiig még hátra volt két év. (Azt viszont bármiben le merném fogadni. A helyzetet súlyosbította. Éreztük.egymást. Elmesélek egyet. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. hogy hatalmas orgia volt. tele magyar és külföldi fiatalokkal. de ebben nem vagyok biztos. mondjuk a katonatársainak. a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. de annyira hülyén jött ki a helyzet. hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. Valamelyik pár tán’ csókolózott is.

csak ne hangoskodjanak. oda. ezt egyáltalán nem bánták. hanem összesen –. teljesen egyedül. ez azt jelenti. Így mondta: nekik. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát.lenne elég. Ebbõl már kiderül gondolom. mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. De úgy vettem észre. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. Engem nem zavar aranyoskám. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. Feri vagyok. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot. (Nem érdekelt. akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. mégis hangoskodtak olykor. jó kiállású srác. mondta elbûvölõ mosollyal. Végül is két ágy volt. Közülük is csak azok. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap.) Na. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. de ettõl eltekintve azt üzenik. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. még ha emeletes is. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. 52 . valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre. hogy az étterem minden alkalmazottja. hogy nem tiltotta a nõzést. s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén. hogy tetszem nekik. állandóan az én szobámra járt dugni. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. – Úgy érted. ha ez érdekel egyáltalán. mert elkövette azt a hibát. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak. ám emeletes ággyal.) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. Azt mondta. és még hozzátette –.

s azon melegében fel is hajtottam. amit a barátaim meséltek. hogy megbiccentse az agyamat. mint a Feri udvariassági gesztusa. hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam. hogy kivagyiságból. irány az öltözõ: borotválkozás. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. striguláztam magamnak két felest (vodka). Amikor ez megtörtént. klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. Nem így van. hogy visszajöjjenek a mosdóból. Eltekintenék a részletektõl. igaz. az mind igaz. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. sõt: jó. hanem az. Siettem tehát a pincérek pultjához. legyen elég annyi. ez persze éppúgy felesleges volt. elmondom. tisztázni akartam. de utólag látom. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt. ahol már ott ültek a lányok.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból. hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . hogy mi ez a fogkrémszag. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. Botorul azt gondoltam. ezt még nem tudtam. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. idõt kellet adni a vodkának. de amikor Feri nõire vártam. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. Az a nagy igazság. mint a számba. – Most akkor úgy van. Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. mint a szexmagazinok sztárjai. csak valahol legbelül éreztem. hogy dicsekedhessek vele. hogy a természetesen szép. rettenetesen vigyorogtak. hogy jól értem-e a helyzetet. mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. legalább annyi került belõle az ingemre. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni.

feketedõ kis izékre: „brát brót”. na mutasd meg neki Feri. a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . De Roma bosszúja – mert azt mondta. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. Akkora számlát fizettetett a németekkel. de egy jó csálinger inkább meghal. sosem lohad ha a cehrõl van szó. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. És megették. Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. hogy zárás után fizetek. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét. az lett a gulyásleves. amúgy is mindig azon járt az esze. de pénzetek van-e? Mert az tiszta. semmint hagyja magát a placcon átverni. Azt mondta erre a Colos. hajlongott. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak.) Colos erre megkérdezte. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. Ezek kifizettetik velem a számlát. amikor a Colos a bort firtatta. mint tudjuk.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. a Roma. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. azt mondta a csúnya. egyezményes jelét. elegánsabban. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. Száraz kenyeret is pirított a Roma. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. (Tisztán látszik. jóízûen. közben végig mosolygott. és valóban. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert. Meg is fogadta akkor. „echte ungarische gulasch”. aztán lelépnek. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. ebbõl már értettem. Hohó! Egy pincér ébersége. Nem viccelek. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget.

hogy a Ninát. Tudtam. mondván engem szeret. tele pénzzel. mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. Mindegy. hogy ne nagyon vágja át õket. máris szóltam a Romának. viszont rengetegféle borosüvegünk. Kivittem a bort. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. Mielõtt elindultunk volna – a Colos. a Nina. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. csak velem akar lenni. Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. hamar kiderült. mégiscsak egy romantikus alkat. de rendes voltam. hogy kikéri magának. kellett az idõ. mert megkértem. a rátarti ínyenceknek mondom. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. hogy egy igazi partiban benne legyek. fekete brifkót. mint a többi. Egy teljes személyzeti körömbe került. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. Az hogy a Ninának tetszik a Feri. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott). pedig nem is voltam 55 . két pasi. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. egy egész heti borravalómat vitte el. a Kancsal. onnan. Az volt a tervem.nem jó jel. Igazam is lett. Nem volt jó nézni. Sosem vette észre senki. Csak kannás (lédig) borunk volt. hogy fizettesse le az asztalt. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. Ez is jófajta volt. amit a Nina mondott. mert akkor nekem már tervem volt. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás. Ezt csak úgy.

ittak. (Lásd: két deci vodka. Tudtam. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt). de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. tényleg az voltam. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. hogy én beszéltem rá a partizásra. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. az egyikük pont a legfõbb helyen. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. Ezen aztán feldühödtem. így hát mentünk. (Ez azt jelenti.szerelmes a Ninába. Na. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. milyen „kajakos”. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. hogy már dugnak is a Ferivel. Vannak pillanatok. de mire a partra értünk. már ki is ment a fejembõl. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem. Na. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt. már mindenki meztelen volt. Azt nézd meg. kiabálta a Colos már a vízbõl. ez egy ilyen pillanat volt. akkor meg azt mondtam. csak én nem. hogy várnak valamire. de azért láttam. Újabb mentõ ötletem támadt. de ténylegesen boldogan vigyorog. 56 . a Colos folyton azt kiabálta. de volt annyi lélekjelenlétem. hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. ráadásul két meztelen. hogy izmos. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. Esküszöm.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. nem tettem még öt tempót sem. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. úgyhogy levetkõztem. mi van. hogy hátulról-hátulról –. meztelenül. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. hogy a Nina csuromvizesen.

elfelejtettem.– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. Ezért van az. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát. A rohadt Nina. csak attól tartott. még a fürdés ellenére is. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. hogy. hogy ettõl nyugodtan 57 . még én mondtam a lányoknak. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna. Nem is ez volt a legnagyobb baj. pedig a Tonna utána azt is mondta. pedig tudom. hogy a másikkal jobb. hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. már mindenki menthetetlenül részeg volt. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. hogy hagyjuk õket befejezni. állandóan injekciózta magát valami szerrel. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. Mondta is nekem utána a Tonna. na és milyen volt. de mint mondtam. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. hogy este beugrana hozzám. azon õ már rég túl van. hanem mert rohadtul megijedt. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. négy vagy öt foga volt elöl. Mire a kis szobámhoz értünk. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot. de folyton hajtotta a nõket. mint vele. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. hogy felülre is vegyenek valamit. (Nem akartam neki mondani. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. gondoltam. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. Biztosan nem akart bántani. Ez a teljes megaláztatás. az önérzetemet illetõen. Tényleg szólt nekem a Fürge. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. Nem is csodálom.) Felcihelõdtünk.

– Miért nem mennek a szobába. hogy õt nem zavarja a nõzés. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. amikor a bérleti idõ lejárt. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. mivel határozottan megmondta. de éreztem. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani. Menten kijózanodtam. hogy fiatalság bolondság. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e.maradhatott volna. még most is lelkiismeret-furdalásom támad. akit én hátulról döngetek. láttam rajta. (Lehet. de már nem lehetett semmit tenni. Szerintem azt hitte.) Vártunk tehát a végkifejletre. de az nem hallatszott annyira. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 . hogy igyunk. hogy nem igaziból mondja. csak akkor. hogy bent a szobában a Tonna is. még arra is alig tudtam rávenni õket. a Nina már megint teljesen meztelen volt. mint az elején. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. de akkorra már mind a három lány visítozott.) Nem tudnám megmondani. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. Pedig még azt is mondta. hogy már sohasem tud úgy szeretni. azok csak nyalták-falták egymást. ha arra a nem is tudom. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái. hogy menjenek a szobába Károly. hiába mondtam nekik állandóan. hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. Ezt én tudtam. de még az volt a szerencse. nagyon kérem. ha zajongással párosul. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot. Károly? – ezt kérdezte a házinéni. mire megtaláltam a vodkás üveget. hogy rémeket lát. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. Elképzelhetik. milyen éjszakára gondolok.

amíg a Fürgéék be nem fejezik. Akartam nekik szólni. Ez hülyeség. Azt mondta. mert kancsal. hogy most már tényleg a Kancsal következik. amint a lányok egyetértõen megbeszélték. nem kell ahhoz kancsalnak lenni. hogy menjen oda hozzájuk. Ezt válaszoltam a Colosnak. emeletes gyerekágy!). és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. hogy õvele most akkor mi lesz. mindjárt le is döntötte. Nem is szívesen folytatom. csak rá még nem jutott idõ.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri. Újabb sikolyok. Erre mondta neki a Feri. de a Kancsal lefoglalta a számat. (A saját bevallása szerint is. hogy az emberrel rosszul bánjanak. majd õ segít a probléma orvoslásában. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni. meg biztos ki is találták már. személyi sérülés nem történt. hogy mindig ez van. hogy addig semmit nem csinálok. ahogy bementünk. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. mert az a meggyõzõdése. mintha õ nem akart volna maradni. a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. Még pityergett is. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról. amikor a dugás után kijött a szobából. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. Mellém is feküdt rögvest. hogy mi baja van a Kancsalnak. de én akkor már szentül elhatároztam. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal. méghozzá az alsó ágyra. Tényleg nem értettem. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak. õt senki nem akarja megdugni. Még a Ninának állt 59 .) Végre szabad volt a pálya. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni. itt vagyok példának mindjárt én. hogy egyáltalán nem errõl van szó. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. Én meg felmásztam és hallottam. õ sem csak nézelõdni jött. mert annyira banális. Ez is bekövetkezett nagy nehezen.nyafogni. mind az összes nyolc négyzetméter.

pedig ez volt az igazság. beosztva. azt hazudtam. amikor én akartam az egészet. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. meg nincs is. (Azt mondják a szakemberek. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal. Ez már tényleg rémisztõ volt. hát bennem nem volt. Pont láttam az ablakát. kicsi lesz a hely. Lehet. hogy õ megmondta elõre. Úgy tettem tehát. pláne hogy a Feri azt javasolta. hogy vagy kuss lesz. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. mert mégsem mondhattam. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. Különben igaza volt. különösen ha hozzávesszük. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. Azt már nem.feljebb. vagy mindenki hazamegy a francba. a Nina csak azt vette észre. hogy a lányok is kijózanodtak. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. mindenki dugott mindenkivel. mert bent úgysem férünk el. hogy miért haragszom rá. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. akkor inkább soha többé nem dugok. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. hördültem fel. Féltékeny vagy. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. mint velem. Nem haragszom. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. Határozottságot követelt a szituáció. hogy majd õk folytatják az udvaron. de már szép sorjában. Még jó is. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. hogy hova a fenébe mehettünk volna. de az is lehet. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. hogy azért vagyok rá dühös. hogy külön-külön voltunk. 60 .

például akkor. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem. legalább nem kell ezután titkolózniuk. Kleopátra. Tényleg rendes volt a Fürge. „l’art pour l’art”. én már javában böngésztem az 61 . Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet. mégiscsak kollégák vagyunk. már csak az eddigiek alapján is. Elmesélte. maradnak a pornókazetták. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. még az ég sem szakadt le. erre aztán mindjárt ott is hagytam. éppen fürdött. be kell vallanom valamit. Azt tervezgetem. ki a jobb. amikor elõször jártam Ausztriában. de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. nyitott lélek számára. Meg is vettem. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. aki tényleg úgy nézett ki. bosszúból a Feri miatt. De a kérdéseket. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. Már az megbabonázott. Mire mellém telepedett az ágyba.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. jó hogy otthagytam. Ez hiba volt. hogy íratok én egy igazi könyvet. Már úgy untam az egészet. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. hosszasan sorolhatnám. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. csak hogy bebizonyítsam. valódi szakemberekkel. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. Mondta is a Nina. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. mint az ókori királynõ. boldogan vittem a szállodába. mint a fene. de képes voltam órákig gyömöszölni. na. hogy velem a legjobb. Addig is. kizárólag az õ számukra készül. hogy a Fürgével is kefélt. hogy nem akart megbántani. Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. töredelmesen. hogy színt valljon. De ha már itt tartunk. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett.

ha egyszer ennyire viszolyog tõle.) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. azt hittem. mert most teljes a zûrzavar. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. hogy tíz év. Jobb lett volna tán’. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. milyen jó segge van. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. Sóhajtozott egy darabig. de csak õk tudnák megmondani. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. azt akkoriban még nem tudtam. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot. újságokat a nõk nagy része is szereti. az olyan filmeket. aztán nézegette tovább. azt gondoltam. csak azért. ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel.újságot. mi a fenéért nézegeti. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. Olyan lehet ez nekik. A nõi magányosság szégyen. Kész voltam. ki nem. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos. Aztán úgy érzed. és akkor nyilallt belém a gyanú. úgy látszik. Rádöbbentem. miért. nyert ügyed van és hoppon maradsz. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága. Szóval ki bevallja. – Miért. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. de van úgy. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. Az viszont tény.

Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam. Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam.(az ágyba) érsz. hogy még a bizonyítványom is leromlott. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. még a lányok is. Úgy kezdõdött. olyannyira. aki ugyan osztálytársam volt. Amikor aztán már sokat volt lent. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. de az elsõ edzésen kiderült. a bizonytalanság. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. hogy jöjjön himbálózni. a nejlonos fényképet nézegetve. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. így mentünk. hogy súlyemelõ leszek. hogy mikor tud nekem integetni anélkül. de addig nem vettem észre. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. különösen az Ottó harcolt derekasan. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. amit otthon aztán bevontam nejlonnal. ha igaz. Ez nem az én sportágam.) Respektem támadt tehát a Béke téren. hogy milyen szép. de a baj csak még nagyobb lett. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek. Elkezdtem tehát udvarolni. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. Az 63 . a nagy erõlködéstõl szellentenek.) Az Ottónak szóltam. (El is határoztam akkor. hogy végül eljussak a kies Béke térre. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. úgyhogy most már csak a tévében nézem. ez a Fürst kommunista volt. ami annyit tesz. hogy az anyukája észrevenné. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat. Ezzel teltek a délutánjaim. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. az anyukája felhívta tanulni. Akkor éreztem. de így is szép volt. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. Igaz. Mindeközben folytonos a stressz. Akkor tûnt ez fel igazán. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. hogy emelés közben. gondoltam. de mindig az Ottó jut eszembe.

lehet. pedig akkor még nem is voltam kopasz. Teltek a hetek. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg. ez a smárolás. mert nem tudtam akkor még. Nem úgy. illetve nyökögtem a Zsuzsinak. hogy már volt valakije. húzta el a száját a Zsuzsi. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott.iskolában meg néztem õt. – Ká a vége. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. úgyhogy én élveztem. – Igen. szinte 64 . Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. hogy himbálózzunk. mi?) Azt mondtam. Valahogy annyira szép volt. – Hová? – kérdeztem állati bambán. boldog voltam. hogy találja ki. hanem úgy. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. hogy falun minden egyszerûbb. de akkor már olyan volt a fejem. nyelni nem tudtam. (Fején találtam a szöget. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. mint a cékla. mint a városon. hogy tõlem. mint egy porcelánbaba. Meg is állapítottam. de õ egyáltalán nem volt vörös. miért is?). mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. Úgy tûnhet. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. Hát. – Igen – bólintottam. – Hát smárolni! – vágta rá. hogy mit szeretnék a legjobban. hogy az ember észre sem veszi. mert egyszer azt kérdezte tõlem. talán egy parókát. mondtam. de ez is gyanús volt. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. és vártam. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. hogy ez unalmas tevékenység volt. Köpni. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. mekkora marhaságokat csinál.

Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget. hogy lehet olyat csinálni otthon is. Egyébként azért voltam vidám. Ez sem rettentett volna meg különösebben. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. pedig megint sérült voltam. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején. de rám marha mérges tudott lenni. Az rémes volt. Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. de rettenetesen. ráadásul vérzett is. nem direkt. de belevágtam még a fejbõrömbe is. Nem baj. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. aztán Techno- 65 . a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. Az ápolónõ. Az meg úgy esett. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját. a Zsuzsi nagyon örült nekem. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem. a mutató ujjam körme alá. leffegett a bõröm is meg a körmöm is. de ezt már említettem. a Gyopár meg azt mondta. meg magába a táncba se szerettem bele. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. nem számít. hogy akkor jött divatba az apródfrizura. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. Nekiálltam kiritkítani. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. ahogyan azt õ megálmodta. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. Már odáig fajult a dolog. az a tánciskola.féltem hozzányúlni.

viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. annyi gombóc csoki 66 . de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. hogy õt nem zavarja a mûhajam. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. Nem sértõdtem meg. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit. amikor úgyis tudják. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet. Legalább ne ennének annyit. aztán lerogyott a közeli padra. inkább kiröhögtek. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. Pedig mondta. A körülményekhez – a fájdalomhoz. de egyesek nem voltak annyira finnyásak. Jót akart amúgy. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. hogy majdnem bepisiltem. hogy ennyi gombóc vanília. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. hogy utána dugás következik. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. sikoltott egyet. mint a Vági Márti. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. mert azt hitte. Ámde bekövetkezett. Mondták. miképpen. hogy nem akarnak szexelni!) De. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. hogy a mûhajamon röhög. mint a fejemen éktelenkedõ seb. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest.kol Rapiddal a sebre ragasztottam. A Zsuzsi is örült nekem. de nem. nem szörnyülködtek. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat. de az a hülye Vági Márti – tudják. mindig azt képzeltem. mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. Annyira csípett. el is mesélem. hogy rákérdezett volna. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. Anélkül. valami szösz van a fejemen. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. nincs pénzügyi nyereség.

de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. erre kijött a Marcipán. csak a vendégnek azt kell látni. hogy nem mertem megkérdezni tõle. mint telihold a ganyédombon. Naná. mindig hozzám jött vigaszért. mert Skodát még õk 67 . hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. Ebbõl nagy vita kerekedett. aki az üzletvezetõ volt.meg ilyenek. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán.) Tûzpiros. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. Biztos. mert akkor már nekem saját autóm volt. mikor mire volt szükség. de sajnos csak lelkiekben. az meg ordítozott velem. de annyira jó nõ volt. a felesége volt különben. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. Én meg nem bírtam megjegyezni. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. (Nem védekezésbõl mondom. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. hogy megölt volna. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. Mindenesetre annak örültem. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám. hogy ellenem. vagy mérgesen néztem. az egyik fele habbal. mert õ velem van. hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. a másik meg nem. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. vittem ahogy eszembe jutott. hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. A hollandokat is. de állandóan veszekedtek. ha tízen tizenötféleképpen kérik. Kevesen reklamáltak. mert vagy vigyorogtam. hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. Eszembe jutott azért. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. még a faterját is áthívta a kempingbõl. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben.

hogy azzal menjek a Beához –. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. hanem a lányát. hogy szinte sosem vezettem józanul. tényleg közel állt hozzá. hogy ismerem a Kapitányt. neki pedig nem. mert õ fázott rá. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. még szerencse. de éppen hogy nem. mert azon kezdett kombinálni. és ahogy a falfehér fejét elnéztem. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. csak a lakótelepre emlékeztem. mert nekem volt jogsim. hogy elrepedt a kipufogóm. Nem tudtam pontosan. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. Addig-addig keresgéltem. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel. rögtön elkezdte mondogatni. Még mielõtt elindultam volna. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. valamint az. hogy egyszer majd jól ráfázok. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. miközben nekem végig állt a dákóm. Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. hogy meghívott egy konyakra –. míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. azt mondta majd õ lejön. megittam egy pezsgõt is. mondta. Ivott egy sört. Mondta is a Marcipán. mert különben az 68 . Akkor mondtam. azt elvitelre kértem. Pezsgõt inni sokalltam az idõt. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. hol lakik a Bea. a Bágyadt Beát. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. beült az autóba. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. Örült a Marcipán – ez abból is látszott. Anélkül halott vagyok. Illetve nem pontosan a Kapitányt. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét. mint egy versenyautónak.sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. Dühében összeveszett a Bongyorral.

Az sem lohasztotta le a lelkesedését. Ezzel eltûnt. Szerencsére lett is. hogy kár lenne itt ülni. gyilkosoknak tartja õket. hogy menjek fel hozzájuk. a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. még ha kicsit részegen is. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. az öreg még engem is lecsukat. hogy megkerestem õt. Hozzátette még. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte. könnyen ugrált. bementünk a Sági sörözõbe. szopogattam. hátha lesz valami. kibontottam a pezsgõt. aztán vagy összejön. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. hogy akkor menjünk. mert telt-múlt az idõ. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. vagy nem. azt mondta. hogy az apukája nagyon utálja azt. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. Nem volt mit tennem. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond). leginkább nem. Ezt csak értem teszi. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni. Na. Viszont a Bea elszántabb volt. mert a szülei leutaztak a Balatonra. Nagyon örült nekem a Bea. akiket szintén meghívott magukhoz. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba. Minthogy nem volt. aki ittasan vezet. ebben a társaságban volt a Bea. Jézusmáriám. gondoltam. Na. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. meg csodálkozott is.) Nem is lett volna különösebb baj. mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . itt a telep kellõs közepén. (Mondjuk annyi pénzbõl. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. Amíg rá várunk. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon.anyukája gyümölcsöt rak el télire. de a Bea nem jött. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. amikor a szülei meg a Balatonon vannak. meg hitelt is adott.) Amíg a fõnököt ünnepeltem. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. meg is hívott bennünket.

Ez egy hülyegyerek. Igazam is lett. Viszont a Bea nem. hogy nem tetszik a pasi. az apukája utánanéz. mert bágyadtnak érzi magát. hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. azt fundálta ki.Frankensteinék lakásában. mint a feleségeknél a fejfájás. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. azt mondta. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este.) Végszóra megérkezett a Bea is. akkor az azt jelenti. ha egy kicsit késõbb megyek vissza. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. hogy felhívjuk a Marcipánt. a másikban van. csak azzal a nagy bengával nem. a Beával együtt. egyik pillanatban nincs. immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. mégpedig azzal. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta. hogy maradjak csak nyugodtan. pedig amúgy egyáltalán nem volt az. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta. gondoltam mindjárt. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. hogy így lett a Bea Bágyadt. jó híre van. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. Hát dolgom az akadt. (Különben olyasmi ez. csak olyankor amikor mások is. Azért nem voltam annyira nyugodt. Akkor még nem tudtam. mert be is volt indulva. már jobbra is. azt mondta a telefonba. mert hisz’ tudjuk. 70 . hogy ha egy Kapitány ilyet mond. ha dolgom van. hogy hagyjam békén. Ez a kór hirtelen támad. hogy nem haragszik. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. Aztán ugyanúgy el is múlik. A taktika bevált. hogy a Bea nem akar dugni. mert tudtam. a Marcipán tényleg nagyon örült. balra is hemperegtek a párok. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást.

úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. amiért folyton lezser cuccokban jár. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. Biztos. Ezt belátva maradtam. de amikor mondtam. és amikrõl itt most nem mesélhetek. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. Azzal nyugtatgatott. mondtam a Beának. hogy milyen buta egy lány ez. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. Rossz kedvem támadt ettõl. mondtam és arra gondoltam. ha jól emlékszem. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 . Eltelt szép lassan a délután. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. a Marcipán úgy ordított. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. A második sarkon leintettek a rendõrök. hogy tényleg minden rendben. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. Mentem vakon. mint mondta. hogy majdnem elrepedt a kagyló. amikor megláttam a kocsiját. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. hogy most már úgyis mindegy. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. pedig éppen megint össze voltak veszve.) Már ott. ezt értsd meg. de õ meg nem akarta. amik nem mutatják meg az alakját.ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. Ennek örültem. ezt értessem meg a Marcipánnal. A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. “Minden a Bea apukáján múlik. Látta a Marcipán. pedig fantasztikus volt neki. Gondoltam is mindjárt. Mint a halál. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. (Röplabdázott. minden az apukáján múlik. Nem volt minden rendben. Mennem kell. de nem tudtam hol a kapcsoló. amilyeneket addig még senki. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán. meg különben is. de a Bea azt mondta.” – mondtam a Marcipánnak.

Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. Biztos ami biztos. Azért itt álljunk meg egy pillanatra. hagytak volna engem is nyugodni. de abban éppen bolgár kislányok laktak. Látták rajtam mindjárt. azon szoktam napozni. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. nem is álltak velem szóba. itt lakik a nõm. hogy biztos urak. recsegett-ropogott. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. aki ott volt edzõ. mert a rabot keresték. hogy ennek mindegy. hogy csak azért állítottak meg. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket. a Skodában dugtunk. Mire észhez tértem volna. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. mert nekik is nagyon melegük volt. hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal. Csakhogy elromlott. de a világon semmit nem lehetett érteni. hogy pontosítsuk a helyzetet. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. zöld-sárga pokróc volt. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. Szép. ez úgyis hülye. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. amin beszélni szoktak. Erre mondtam nekik. Lakása is volt. mert valami verseny zajlott éppen. Késõbb mondták is a rendõrök. megbeszélni. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. ismerem jól a várost. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak.utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. A kapitánysághoz érve 72 . hogy nem vagyok normális. ne féljenek. menjünk. de tényleg nagyon kicsik voltak. Fel sem öltöztem. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. pedig folyton dumált valaki. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. Az volt a szerencsém. Ha ez a szökés nem lett volna.

pedig kutya rosszul játszom. Már meg sem lepõdtek. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. ez úgyis hülye.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt. a rendõrök meg én. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. de azt is el kellet ismernem. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. Ott volt az állomáson a Tíz.) Annyi azért tisztázódott. Azt mindjárt mondtam. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. de ezt amúgy is tudtam. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle. de azt gondolták. de én megvigasztaltam õket. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. hogy a pincéreké se könnyû. hogy már nem volt értelme hazamenni. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz. hogy nem vagyok rab. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire. Közben õk panaszkodtak. A várakozáshoz adott volt minden feltétel. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. hogy eszükbe jutott. akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. (Vagy lehet. jó hangosan. Nekiálltunk kártyázni. gondoltam ott alszom néhány órát.) Annyi bizonyos. Amíg azonban ez kiderült. azt mondta vonatra vár. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. el kellett ütni valamivel az idõt. nem igaziból volt a 73 . hogy megszondázzon. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. olybá tûnt nekem akkor. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. Jó elképzelés volt. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát.

lelki társak. hiába mondta. hivatalosan csak haverok voltak. hogy ezt azért nem várta volna. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. ráadásul a legdrágább Martinit. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. de akkor már röhögtek piszkosul. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. mint ami ezután következett. Mondták a Tíznek a barátai. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. mi a dugás. Ezek mindig összekeverednek a fejükben. de a Tíz persze abban reménykedett. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja. Mert itt van például a Tíz nõje is. Ráköltötte az összes pénzét. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani. érted?! Ez nem megy az eszembe. de nem akartam elkeseríteni még jobban. – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –. hogy lent van a WC-nél. azt mondtam volna neki ott az állomáson. és úgy jön a dugás. mondtam volna neki. 74 . Mondta is a barátnõjének.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. Ez tévesztette meg a Lajost.barátnõje. hogy csak barátság. pirkadatkor. mi a szerelem és mi a házasság. hogy a dolog bonyodalmasabb. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. csak lelki társak. Ez még nem lett volna akkora tragédia. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). azért néha hagyta. hanem csak a Tíz szeme elõl.

Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. ház. ami nincs. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. ha egy álomra vár. hogy akarnak-e dugni vagy sem.) Nõs? A kocsi az övé. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. eddig. (Persze csak magukban. akit mi a Mama Magdival vártunk. se a magáé. amikor nem biztosak benne. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO. aki szereti. most már ragaszkodik a boldogsághoz. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. hogy neki már elég volt a csalódásból. mert közben azért ment a tévé. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. de õ azt válaszolta. úgymint: diploma. nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát. de amúgy nagyon jó nõ. nyelvvizsga. és csak mondta. Mármost elõbb elhittem volna. Valakinek ki kell panaszkodnom magam. Én meg megértõ voltam. Mondtam is a Magdinak. autó. saját használatra –. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . mondta. Úgy vettem én észre. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. hogy olyasmit akar. hanem mint egy apuka. Ez nem nagy álom. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. biztos. hogy sohasem megy újra férjhez. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. se a Tízé.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. mert akkor meg jön a kérdések sora. mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie. kék szemek valamint kisportolt izomzat. na nem úgy. mint egy ilyen csodalény. Na. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). Mondtam is egyszer a Mama Magdinak.

aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. Akkoriban történt. csak annyi belõle a lényeg. Egész nap talpaltam. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. szerelem! – A szerelem az. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására. ez persze egy nõ szemében nem mentség.utóbbiak kerekednek felül. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. mint kívülrõl szemlélve. nekem meg nyitott a presszóm. Egyszerûen elaludtam. plusz tényleg figyelni kell a népeket. amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. jött a vonata. be az ágyba. Segítség. Ez különben nem egy furfangos történet. 76 . ahol nem történt semmi. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. hogy valami ilyesmirõl van szó. ahol egy régebbrõl ismert lány várt. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. Tudtam én. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. Reggel vissza a magyar tengerhez. állítólag. Irány vissza kedves városomba. Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. Ahogy az lenni szokott. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára. és én lettem az úszómester. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. mert állati felelõtlenek bírnak lenni. de csak néhányat említek. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj.

(Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése. gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként. hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. elsõ levegõ. Például. A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt. hogy a hátizmok is megfeszüljenek. Hogy mást ne mondjak. hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest. A harmadik és egyben legnehezebb. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). Elõször hagyja. harmadik levegõ. ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter). ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. másodszor viszont lehajol érte. mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. a fenék. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ. de még nem indultak el. Már tisztában voltam vele. hogy az erek is elõtûnjenek – az al. mert így elérhetõ.és hátsó combizmok megfeszítése. Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban. második levegõ.) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. Itt rövidebb szusszanás. hogy ez volt minden. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. hogy a segéd vegye fel. úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. esetleg néhány fekvõtámasz. kissé tangásra 77 . Nehogy azt higgyék ám.és a felkar megközelítõen derékszöget zár be.

(Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is.és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. azzal a különbséggel. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). úgy kell tenni. hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot.igazított fürdõnadrágban. Biztonsági szempontból is jó. Egy idõ után képes voltam arra. de csak éppen annyira. hogy legyen értelme hordani. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére. hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. végezetül 78 . hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. Júúúj. Olyan nem fordulhat elõ. irodalmi folyóirat a széplelkeknek. Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. Népsport a haveroknak. Szükséges egy síp. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni. Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ. Ezt követõen a mosdás már rutinmunka. hogy megfújom és nem figyel mindenki. Nem lehet egyértelmûen tanga. amelynek comb. fényes anyagból. ugyanakkor elég szexisnek kell lennie.) Azt gondolhatnák. Újságok is kellenek. lényeg. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza). hogy ne legyen szeméremsértõ. Persze szikár önfegyelem. feltéve. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez. de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. Úszónadrág (világos színû. de megéri. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. mintha beszorult volna. Majdnem.

ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. mint szûzlány az elsõ randin. „Ringó csípõ. ha valakivel már odáig jutottál a dumában. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. csak beszélni akarnak. és mindjárt arra gondoltam. ami számomra még vonzóbbá tette. mint a végzet. emlékszem. még élénken emlékeztem a nyári látványra. (Túl intelligens a szöveged. fekete fürdõruhában közelített. ez nem egészen így volt. Sajnos. mint például akkor – már õsszel –. mint ahogyan érkezett. ha hiszik ha nem. már nyugodtabban halnék meg. a Pocaknak. Mindegy. tette még hozzá. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. az a fontos. Ráadásul hízott is egy kicsit. Egy kicsit pirosabban. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. amikor összefutottam vele egy társaságban. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem.a kettõ közé rejtve szexmagazin. ezt szeretik. ha meglátnak. mert bár vastag moher pulóverben volt. Annyit nagy 79 . mert pont úgy nézett ki. hogy mit. Másfél méterre feküdt le tõlem. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam. de mint a Focista mondta. telt kebel”. Most már nem tudnám megmondani miért. a medence partjára napozni. Annyira zavarban voltam. hogy összevissza beszéltem. de még inkább téged hallgatni. de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. de testben és lélekben érintetlenül. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. Hevesen vert a szívem. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. mondta a Focista.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. néha olyan szemérmes tudtam lenni. amikor errõl panaszkodtam neki. Rögtön beleszerettem. (Általam.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. A nõk nem akarnak gondolkodni.

ennyire futotta. mert azt hámoztam ki belõle. hogy két nap múlva hozza a matracot. (Akkoriban tényleg úgy éreztem. tehát felfigyelt rám.) Nem is álmodtam arról. hogy ez volt az utolsó (csók). gondoltam. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. Akkor ez most mi. – Ugyan. hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. de Nõvérke még mondta. hogy megcsókoljam. hogy a matrac menti meg az életemet. hisz’ találkoztunk – vágta rá. hogy nem vagyok komplett –. de jött. amikor valahogyan kettesben maradtunk. mert eszembe jutott. ott egye a fene a matracot. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. gondoltam. de 80 . Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. tanakodtam. mert tényleg van võlegénye. csak hogy ne legyek csendben. és nem tudtam eldönteni. – Honnan tudod? – kérdeztem. Leültünk az ágy szélére és hagyta. Komolyan. – Nem úgy. – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. magyarázta. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. Összeomlottam. jelezve. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot. – Áááá. így lett Nõvérke. hogy megcsókoljam. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben. hogy most akkor ugrat. meg azt is tudja. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. – De. ki vagyok. võlegényem van. Ennyiben maradtunk. hogy nekem is van nõm. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. megint hagyta. ha úgysem lehet semmi. vagy mi. Ez most hülyít. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. de akkor nem is gondoltam.nehezen megtudtam. hogy õ tudja. Minek. azt nem lehet – legyintett Nõvérke.

hogy nem baj. Lehet. bizalmi viszonyba keveredett velem. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. ha én lennék az Alain Delon. biztosan nem élek vissza a bizalmával. de tényleg csak a lelke. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. a matrac visszahozásának alkalmából. néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. de aztán beláttam. õ mondta. gondoltam. hogy akkor sem feküdne le velem. az a dilemmája. a Soros. De ezen túlmenõ- 81 . hogy két pasija van. nyilván más lett volna a helyzet. gazdag. Biztosan neki sem volt rossz. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. Ezt onnan tudom. hogy szakított a võlegényével. Most mi van. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. ám nem vittem végig a gondolatot. nekem meg olyan jámbor fejem van. hogy van võlegénye. mert nem volt idõm. hengersoron. hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját. viszont rettentõen szõrös a háta. magyarázta a Soros. hogy néha mégis az. (Nõvérszálló! Istenem. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. mondta is. meg hogy nekem is van nõm. minden ebédidõben. (Ez nem olyan nagy baj. Na.azt is engedte. ha amúgy meg akartam volna dugni. mert különben sem tetszett nekem a Soros. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. Õ is azt mondta. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. mert olyan jó volt a Nõvérkével. hogy megfogjam a mellét. jóképû és el is akarja õt venni. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. futott át az agyamon. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. ez volt a nagy szerelem. A másik meg állandóan iszik. tanakodtam tovább. nincs is rendes munkahelye.) Az egyik. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. az egyik kollégám lakására. Egy munkatársam.) Na. (Különben máskor is elõfordult ilyesmi.

meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. mert át akartam vágni. Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam. mondogattam. de azért a személyes jelenlét. Ha már nõzni jársz Pestre. mint a másik. feleségül ment ahhoz a pasihoz. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali. Kár. A Soros egyébként nem hallgatott rám. itt nincs nõ?! Vanni van. mint a gazdagság. ezért azt mondtam neki. hanem azért. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. mint férfi a férfit. különben imádtam.en is.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra. Nagyon fiatal voltam. apám mellett apám volt. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. mégiscsak más. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. hogy a Dali nem volt hülye. Ebbõl kitetszik az is. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. az MTI úgyis megírja. (Ezt a fõszerkesztõt. kérdezte a Soros. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb.) Persze. vetette fel ennek kapcsán. a Dalit. Minek. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. de nem olyan mint a Nõvérke. de az is. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). mégpedig- 82 . csak két-három hónap elteltével vont félre. pláne alkalmanként kétszer. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott. Nem mintha lenne jelentõsége. legalább a benzinpénzt ne számoltasd el. hogy sajtótájékoztatóra megyek. hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz.

Jó lesz nekem a tea. Meg különben is. Szerencse. engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát. Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott. Nem tudtuk mi legyen. tudják. aki szintén nõvérke volt. hogy elnézést. Ez bonyolult kérdés. hogy mentem a nõvérszállóra. hogy addig fõz teát. Mondja nekem ez a munkatárs. mert a sors keze gondolkodott helyettem. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével.) Történt egyszer ugyanis. az EKG is mondta utána. de a Nõvérke nem volt ott. mert hirtelen haza kellett utaznia. Azért csak elkezdte. ilyen az élet. pedig a kávét jobban szeretem. vagy valami ilyesmi. az EKG is a võlegényérõl mesélt. mondtam amikor felvetette. mert máshol van. hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. hogy mondja meg nekem. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani. hogy „Gyerünk csak!”. de ha akarom. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje. És tényleg. de nem akart haladni az ügy. (Miként a helyzet. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki. kávét is. úgyhogy gondolkodnom kell. elõrébb is hajolt. hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. hogy stílszerûen képzavaros legyek. sõt egyszer meg is lesett bennünket. Na. hogy így adódott.len. egy ilyen építési 83 . érdemben. De miközben ezt mondta. mondtam. hogyan veszi az ki magát. Erre az EKG felajánlotta. mert lelkiismeret-furdalása volt. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul. hogy ez van. de nekem már nem tudott telefonálni. hogy pontosan a dudái közé lássak. csak azt kölcsön kell kérni. morfondíroztam az agyammal. Megkérte hát a munkatársát. amikor pedig a pasi nem is volt ott.

vagy mit kérdezget? Võlegénye van. feltéve. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. (Az EKG is mesélte. Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét. Állatira elszégyelltem magam.) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG. hogy hajszálra így volt vele. Egy ízben azonban az 84 . egy ideig csak annyi volt a változás. hát võlegénye van. – De. mint aki nem találja a kiutat. furnérlemez falakkal. – Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj. Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. ha nem bukik le. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. de az EKG mondta. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. – Hát…. vallotta be most már õ is pironkodva. most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt.barakk volt a nõvérszálló. mert neki nagyon tetszett. Arra gondoltam. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. Megfigyeltem azért. mint a Nõvérkébe. Rossz volt utána hazafelé. én is kipróbálnám. hogy nem kell . lehetett látni az akciót. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. hogy milyen sokáig keféltek. de jó füle volt mert meghallotta.

hogy több mint egy éve hitegetem. mintha mi sem történt volna. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. Azt mondta haverokkal. amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. megdögönyözhetem. hajlandó lettem volna meghalni érte. hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. De nem roskadt. de azt mondta. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége. Döngölés közben kérdeztem tõle. Kurva vagy. Sokáig könyörögtem még neki. Hanem akkor az eszembe villant. mint nekem. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. azt mondta. kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. hanem aludt. Keltegettem egy darabig. folytatta. mint Kukori a mûmenyétet. de ez már tényleg gyanús volt. de nem a dugásra várt. hogy megtömítettem az EKG-t. – Itt – bólintott a Nõvérke. Önérzet is van a világon. tényleg más. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. sõt. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. majd ettõl jól magába roskad. mondtam neki. hogy kezdjük újra. Azért. a rohadt életbe. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. hogy kivel mászkált. Furcsán lett vége ennek a 85 . hogy nagyon álmos.ágyban találtam a Nõvérkét.) – Itt. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem. esetleg feleségül is venni. Erre mi a válaszom? Az más. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. se szó se beszéd. mert úgy éreztem. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. hogy otthagyom a nõmet. úgyhogy ne dumáljak. – Tudod te. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl.. ha akarom. de õ már nem akarta. És még azt is tudja. Hát kiderült. mert hajnalban jött haza. mint egy eltaposott pondró. a vadhírû Fõvárosban.

a hatodikon meg már nem. hogy õt is elcsábítottam. mert õ is olyan szerelembe esett. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta.szerelemnek. fogalmam sincs. Valami elpattant bennem. sose’ bocsátja meg magának azt se’. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. hogy egyszer sikerült elcsábítanom. hagyjam õt békén. hogy mindenki összevissza beszél. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. Tudják követni? Nem tudom. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. hogy megcsalatásom után – bosszúból. nagyon jól tudja. hogy micsoda. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. Mama Magdi tehát átadta 86 . (S mint ilyen. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. hogy nem hallották. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. Ide tartozik továbbá. Különben is. én azóta sem értem. Annyi vált csak világossá elõttem. aki megkérdezte tõle. de õ tényleg nagyon ráfázott.) Jól jött a segítség is. hogy segíthet-e cipekedni. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. még ha orosz is. akinek az a nagy álma volt. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni. hogy egyszer. találkozott egy férfival – kár. csak azért mesélem el. pontosan a võlegénye miatt. ezért is mondta meg neki. Úgyhogy. Azt mesélte. mint amilyenrõl eddig szó volt. épp’ elég volt. mert nemigen értette. hogy a pasi ezt akarja. ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam. és ugyanígy: összevissza dug.

87 . Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. hogy õ is bement a laktanyába. hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. pedig volt pénz. hogy a Vitalij G. mert a lélektani részletekre koncentráltam. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített. volt valami baráti társaság.a cekkereket. Na. mégpedig nem is akárhogyan. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). (Okos asszony volt. csakhogy az orosz így is eltûnt. meg marhára zavart az ordító gép is. beállt kurvának. a zenegép tövében. mert ivott. de fõleg. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva. s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására. A csillárt is lerúgtam a plafonról..) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. de azt mondta nekem. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. ott. de aztán az sem volt elég. egy úthenger gördült végig rajtam. mert üzletileg akart befektetni. Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. aki aztán hozta a barátait is. magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. úgy éreztem. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem. meg volt gyõzõdve róla. azt követõen. Igen ám. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. nem úgy igaziból. mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét. De nem adta fel. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy egyáltalán nem bánta.) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. ahonnan rövid úton kipenderítették.

ott szoktunk sétálni. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. mert a lelkét legyõzték a hormonok. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. Pont. hogy a szerelem áldozata lett. hogy rögtön lelövik. Elõször azt tervezgették. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. Mindenki tudja. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben. de aztán eszükbe jutott. nincs visszaút. hogy õ nem vágyik semmi különösre. úgyhogy a Dagi azt mondta. amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. Nagyon messze volt még az ezredforduló. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek. senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. csak boldog házasságra meg 88 . világmegváltás céljából. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. hogy onnan. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. legalább öt éves gyakorlattal. amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. Most. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe.

) – A feleségemet. Inkább csak leszögezte. Az nem lehetséges. – Nem is lehet. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie. ha a Holdutazást tûzi ki célnak. fekete Mercedesszel jött. Úgy csúfolták: Faros. amikor azt mondta: csinál- 89 . Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. mert azt látják állandóan. úgy ismertem meg. folytatta. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. (Az egyiket. Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. folyton tömítettünk. elgurultunk a platánsor alá is. de akkor már bazi nagy.apró kis lurkókra. ha megfogom a feleségem fenekét. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. – Három év után. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. Arra kértem inkább a Dagit. vagy ilyesmi. (Jobb lett volna neki. én meg csak hümmögtem. hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. mint anyapatkány a malomban. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen. de kivárta a sorát.) Húsz év múlva megint találkoztunk. mintha már meg se érné a holnapot. mert akkora feneke volt. mert különben volt neki még ezen kívül három. Ha addig élek mint a teknõsbéka. a beszélgetés fonala miatt. mesélje el a válását. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. viszont a gyerekneveléshez meg kell. Mert a keféléshez nem kell a házasság. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. Csak mégis. de egyáltalán nem volt mélabús. – A házassággal tényleg valami baj van. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. akkor se’ fogom megérteni. ki nem állhatom a poszka nõket. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. hogy ez van. úgyhogy gondoltam ráhagyom. azt amelyikrõl szó van. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi. nem mintha érdekelt volna. ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást. És akkor a Dagi elmesélte.

) Csináltunk tehát eljegyzést. nemhogy egy másik nõ kellene neki. mint egy tûzoltózenekar. Úgy értem. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. Ez csak úgy eszembe jutott. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. de amíg õk fent hancúroztak. mert azt hitte homokos vagyok. hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria). Így teltek az évek – szám szerint másfél –. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. vágtam rá azonnal. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. És ott jöttem rá a nagy 90 . klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. Erre azt mondta. Jól megrághatta a dolgot. de a hetedik napon megpihent. Akkor legyen partnercsere. hogy mit akarok. akár a Teremtõ. Elhatároztam szentül. maguk hangosabban „dimbulnak”. de másokkal is akartam kufircolni. tudod. de akkor elkezdtem megunni a Farost. én lent újságot olvasgattam. hümmögött a Faros. Akkor aztán kérdezte. hogy maga dumál. hogy hûséges leszek nemileg is. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. mert este már jött is. jött nekem udvarolni.junk eljegyzést. a magam módján én mindig is hûséges voltam. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. Hat napig cirkuszolt. Elhatároztam. hogy rendben. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. Azon gondolkoznia kell. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. Egyszer átmentem a szomszédba. mármint a partnercsere. hogy még a saját testével sincs kibékülve. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. de az már gyanús volt. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. mindent megadtam a nõimnek. Nekem már készen álltak az alternatíváim. hogy nem szereti-e esetleg a nõket.

Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. hogy ezért kár volt annyit autózni. csak azt tudnám minek. a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. Végül az jött be. Emlékezzél csak vissza. de csak úgy költõien. hogy muszáj volt otthagyni õket. mire egy olyan pasit találtunk. nem volt az olyan régen. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. Nem fogod elhinni. mert biztos voltam benne. hogy „szexet akarok!”. hogy „Csak. Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett). Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. hogyan találkoztatok. A felesége meg pont olyan átlagos volt. mi aztán komolyan gondoltuk. Normális vagy? – kérdeztem. még gondoltam is. Sokat javulna a világ közérzete. de titokban kezdtek el találkozgatni. Mármost. csak nem mert szólni. esetleg éppen utánad. hogy nem az. Na. Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. Lehet. ha komolyan gondoljátok!”. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba. amikor úgy is annyit dughattak. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. olyannyira. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. Nem baj. mint a kitaposott kozáksapka. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. mert megtalálta az igazit. mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. hogy túl jó volt a Farosnak. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. mint a melegvíz számlát. vonogatta a vállát a Faros.igazságra: a nõ is unt már. még a szemem láttára is akár. meg bejárni vele 91 . Nem értettem különben. hogy mind a ketten megtalálták az igazit. aki a Farosnak is megfelelt. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. amennyit csak akartak.

csapott nagyot a vállamra a Dagi. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka. válaszolta határozottan a Faros. mint aki vigasztal. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél. mint velem. pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet. nekik arra nem lesz szükségük. Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát.) 92 . hogy a nõzésben nem látok át a szitán. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. Õk olyat nem fognak csinálni. hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra. feszegettem tovább a húrt. beletörõdtem már régen. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. Pedig nem voltam elkeseredve. amelyikben a legkevesebb a bõr.partnercsere után kajtatva a fél országot. ez volt az egyik válásom. mert annyira szeretik egymást. mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. Valami ilyesmi volt a Faros esete is. Például azt sem értettem soha.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. ha a férfiak a lelkét is akarnák. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. Erre aztán már tényleg mondtam neki. mert ezt most már tisztázni akartam. még önmagához sem.) Teljes meglepetésemre azt mondta. ha Csajkovszkijt mondok. legalábbis úgy tûnt. mert tényleg jól esik neki. Szerintem. Nem lett semmi. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. Ez tudományosan be van bizonyítva. amikor én is bementem a rekeszek közé. Nem is tudja. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). hogy van ez. Abból kellett kiindulni most már. de az volt az alapelve. Azt mondta. Nem akartam megbántani. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. mert õ is szereti a szexet. nagyon. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. egy 100 . hogy nagyon fáradt voltam. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. de erre meg mertem volna esküdni. szipogott –. éppen úgy örült volna. hogy sosem lehet tudni…. ha nem néznénk benned a nõt. legföljebb fogalma se lett volna. – Hát. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. hogy kirõl van szó. hogy ez neki megalázó. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba. meg ilyenek. ne is nézzük hülyének. mégis jobb lenne. aki az útjába került. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. Nem azért. mert egy óra múlva. hogy összemelegedjünk. mert csak azt akarjuk. (Látszik.mindenkit meghajtott. most is azért hívtuk ide. hogy szerintem inkább azzal van a baj. a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. Ebben van valami igazság. hogy szereti-e a Beatlest. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. „Egy nehéz nap éjszakája”.

Freud nevû tudós már régen megállapította.) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. akivel szívesen ágyba bújnék. Ez egy szabály. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. Mert sok pasi van. hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. csak felesége meg gyerekei vannak neki. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. mégsem mertem még kipróbálni. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. de õk sem merték kipróbálni. hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani. Az egyik: ez esetben mit keresel itt. ha ügyeltem volna a részletekre. hogy 101 . ha csak üvöltözik velem. de abba már két éve szerelmes voltam. Hangosan inkább csak annyit mondtam. Az a legnagyobb baj. Még jó. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. csak egyszer. pedig közben meg marha jól esik. egyik sem hûséges. és nem vág pofán. de akkor meg mit szólnak. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. mindig az jut eszembe. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. Most erre én mondjam a fiúmnak. Például. mintha kikérném magamnak. (Két közbevetésem is lett volna. Amikor a szexfilmeket nézegetem. Ott van például ez az álmom. Elsõsorban is a fiúm mit szól. És akkor megpróbálta körülírni. amikor ittam egy kicsit. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. Meg nem fekszem le az elsõ randevún. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. mint mondjuk te (az Ajándék). a nagyobbik lányuk most diplomázik. meg akkora szerszámmal – . minimum a másodikat meg kell várni. akkor úgy teszek. – Mert vannak mégis elvárások.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. de ne vágjunk a dolgok elébe. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. ettõl beijedek. amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. hogy különben miben járkálnak. Láttam a dadogóst.Ez biztosan nem komplett gondoltam. Ez nekem már eleve gyanús volt. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. Lehet. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át. annyira dadogott szegény. Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. férfiak – meztelenre vetkõzött. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap. hatalmas mellekkel. formás fenekekkel. mert a naturista. már elnézést. hogy is mondják: naturisták. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is. édes mindegy volt tehát. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. hanem a természetesség iránti igény. hogy a plafont nézegeti mélabúsan.) Tehát. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. Ebben leírták. meg a kis 107 . hogy nudista. azaz meztelenkedõ. de annak meg alig értettem a szavát. mit keresnének ezek a. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. az azt jelenti.

mondtam erre. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. Az volt a kérdés. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének. jelesül ha ágaskodik. mint hogy ivarérett. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. hogy ennek nem a szex a lényege. – De nem azért ugye. nem tudom ki hogy van vele.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve.füzetecskéjét gyûrögeti. mert ha mégis. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. azonosulok-e az õ nézeteikkel. hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás. Hát. teljesen pucéran. Hát persze. Mindenki beláthatja. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. mint ugye a masszõr. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén. olykor lendületes mozdulatokat is tesz. de gatya az kell. éreztem. nem várhatja el tõlem senki. – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. (A rosszabbik esetet. Senki ne akarja velem elhitetni. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. hogy mármost akkor én. mint a szélfútta zászló. hogy egy olyan magas hivatalban. mert valamiért nagyon fontos volt neki. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. akkor nekem orvoshoz kell 108 . – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. mint amilyen a masszõré. szemérmesen nem is hoztam szóba.

de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. menthetetlenül naiv lélek vagyok. ahol egyébként csak a férjeik. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. rendes emberek voltak. azok a fránya hormonok csak dolgoztak. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . Volt. mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. fiúik tehetik. a naturisták intelligens. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. Az ugyanis gyakran elõfordult. hát még ha olyanok jönnek sorban.fordulnom. Az még csak hagyján. hogy miért kell a mellébeszélés. hogy lépcsõzni kell. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. ha jó nõt kell leápolnia. Hiába tettem úgy. Egy biztos. legurítsanak valami kis szeszt. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni. hiába no. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –. Na. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. Csak azt nem értettem már akkor sem. nem egy kifejezetten provokált. Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. milyen bizsergetõ érzés. akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. hogy az izmaikat fellazítsam.

Az asszony azért nem mulasztotta el. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. Azért visszafogottabb leszek. Szépné egyáltalán nem volt rosszul. ami volt. a Szépék. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. (Azt mondja a lektor. ráadásul felfigyeltem egy hangra. De hát õszinteséget ígértem. hogy elkezdtem aggódni. csakhogy nem egészségügyileg. gondoltam annyi pénzért. csak azt írom. valószínûleg nem voltak házasok. Tényleg annyira hülye voltam. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. csak Szépné pirult el egy kicsit. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. felmentem. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van. ez kitûnik az alábbiakból is. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. olyan volt. hogy már tisztára dicsekszem. legyek egy kicsit visszafogottabb.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 . mint amikor valaki összeesik. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. mint amennyit õk fizetnek. kissé lihegve – és megkérdezte. hanem a gyönyörtõl. aki belekotorászik a kéziratba. tudják az. pedig az alábbi történet nem biztos. (Csak én hoztam össze õket ilyenformán. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. hogy kacér pillantást vessen rám. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni. hogy alkalmas erre.vonult a pár. nyugodtan nézzenek hülyének. de valóban lerogyott a padra. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót. asszonyom?”). a Mali.) Telt-múlt az idõ. Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül.

a szappan meg éppen leesett. Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi. mert direkt izgató. mondjuk például én a fia lehetnék. miért nincs jegyem. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem.”). – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel. de hát ez ízlés dolga. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. Addig-addig sóhajtozott („Á. – Például magát – kuncogott a Mali. – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. hogyan magyarázom meg a kalauznak. Szerintem a város legjobb nõje volt. hogy – szerinte – megöregedett. a Kis Mali. Eddig ez nem sztori. de a portás elzavart. miért zavarja a korkülönbség. muszáj volt lehajolnia érte. Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz. hogy jól megudvaroljam. (Az árlapot meg sem mertem nézni. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. az udvarlás be is fejezõdött. mert különben állati jól tartotta magát a Mali.zott. csakhogy volt a Malinak egy lánya. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). aki viszont tényleg úgy nézett ki. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata.) 111 . a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. hogy nagyon jó ez a korkülönbség. de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. szerepelt is ilyen helyeken. hogy az anyám lehetne. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni. Megpróbáltam terepszínt felvenni. mint a szexújságok sztárjai. de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni. vagy ha úgy tetszik.

nagyon is tetszik. legalábbis köztük van. Így történhetett meg az a skandalum. néha még most is feljárok hozzá. ha õt 112 . már régen. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. hogy szeret veled lenni. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. merthogy érezte rajtam a zavart. Az meg már csak természetes. Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. mármint a Nagy Malinak. A döntés neki csak akkor felelt volna meg.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás. – És… – Én is ki akarom próbálni. hogy dehogynem. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. vannak olyan helyzetek. mire az anyja közölte. de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. Elmondtam a Kis Malinak. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. Azt mondta. – Azt is be kell vallanom. Gondoltam ez hatni fog. Itt már nem lehetett mellébeszélni. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. mert különben labdába sem rúghattam volna. hogy az úgy nem jó. de én egy kis senki vagyok hozzá képest. Én meg a Kis Malit választottam. nem haragudott ugyan. – Elmesélteee…? – El.

hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat. mert kövér voltam. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. de csak néhány hétig. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. Minden együtt volt a lenyûgözéshez. Akkor inkább legyünk hárman.választom. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében). évekig azt hazudtuk egymásnak. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. (Kivéve a Kis Malit. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat. mégpedig olyat. Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. ha mindegyikkel egyszerre. Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 . gondoltam az a legtisztább. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. meghívtam hát a lányokat a viadalra. úgy mégis jobb. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. Eljött a lehetõség is. mert utána elköltöztek. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. Volt is egy ilyen kis lelki társaság. amelyiken biztos esélyes voltam. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. mint a Tarzan. De ez ügyben is hibáztam. aki gyõz. Nagyon nagy tanárnak számított az. A részleteket is pontosan kiszámítottam. És akkor hárman voltunk.

úgymond koncentrálni. mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval. A többirõl ne is beszéljünk. hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. a négy lelki társból kettõ eltûnt. a többi meg irigykedve nézi. hogy ki az a srác. Hõgutás vasárnap délután volt. 114 . gondoltam magamban. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. most mégis félre kell vonulnom. egyszerûen hazamentek. hogy „most akkor mi legyen?”. ráadásul a Hattyúnak megígértem.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. (Már elképzeltem. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. Kettõ: kifordult az egyik vállam. hogy bár én hívtam meg õket. Az összpontosítás abból állt. A Hattyú meg azt mondta. Teljesen megrogytam. hogy alig láttam. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. A paprika úgy csípett. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. de neki a pillangó tetszik igazán. meg sem bírtam mozdítani. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel. a lányok le lesznek nyûgözve. Van igazság. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. hogy nem a gyõzelem a fontos. a buszok csak elkeseredésükben jártak. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz. A maradék egyike megkérdezte. Egy esélyem maradt. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez.) Mire visszaértem a tribünre. a Hattyú. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. mégiscsak megérte a sok kínlódás. Akkor nagyon át tudtam érezni. ekkor bejelentettem a lányoknak.

bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. hogy teljesen ne haljon éhen. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. Azért megérte. minthogy az egész estét én szerveztem. talán csak annyit. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. mert tényleg jól néztem ki. de mindenki tudja. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. hogy legyen közönségdíj. Marha nehéz egy sport. azzal sokkal többre mennék. Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. hogy ha már mindenáron nõzni akarok. vetette ellen egy vézna kis csaj.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. Kitaláltam. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. hogy többé nem hibázhatok. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. hogy közben minden tagom fájt. hogy versenyen is megmutassam a világnak. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen. amit különben úgy mondanak magyarul. Beépített szurkolóim is voltak. Bekentem továbbá magam barnító krémmel. a Rozi. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. ha esetleg nem nyernék semmit. hogy a nõzés a lényege. Így teltek az én napjaim is. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. Tudtam. micsoda izmaim is vannak nekem. hogy „testépítés”. csak még azt felejtettem ki.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen. hogy közben az ember nem eszik. hogy minden kis izomrost külön látszódjék. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. a hatás csodálatos volt. belsõ egyensúly is van a világon. 115 . és bár ez a kutyát sem érdekelte. a már említett féléves koplaláson kívül is.

de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. szegény Cuki csõdöt mondott. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. csaptam azonnal a lehetõségre. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára. Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt. hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. hogy drukkolok neki. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét. Újra tollat ragadtam. és megírta még azt is. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. Hát éppen errõl van szó. hogy pornósztárt csinál belõle. Erre aztán felhívott és megkérdezte. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. mégis. Azzal próbált leszerelni. valami menedzser el is határozta.) A hálátlan közönség is leszavazott. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet. a jegyek árát tehát elbuktam. egy manökennek sosem 116 . amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. hogy mennyire örül. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. ma is azt állítom. Elmondtam. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. a súlylökõk mégsem manökenek. vagy valami ilyesmi. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. Maradtam tehát örök rajongó. hogyan képzelem ezt az egészet. de csak körvonalakban. azonnal szerelmes levelet írtam neki. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le.A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. Én lepõdtem meg a legjobban. hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet. hogy szabadon választott gyakorlat.

A szõke csillag egyébiránt többet keres. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm. Talán meghatódott vagy valami. Hát onnantól tudtam.) Bosszúsan figyelem. állandóan kiugrálnak a manusok. Komolyan gondoltam. ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. hogy inkább sajnálom õket. mert attól. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. mint az egész élmezõny együttvéve. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. A nõk is szeretik a sportot. hogy néha gyömöszölünk. nem lekezelõen. hogy éppen hányadik a ranglistán. hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani.írnék. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. csak tényszerûen. A sportot amúgy szereti az egész világ. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. mint akármilyen röptéjének. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. ám akkor eszembe jut. mert azt mondta. Kurnyikova fenekének. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. Nem értettem az összefüggést. A súlylökés egész embert kíván. Erre õ kioktatott. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. ezt tudnom kell. ha tényleg komolyan gondolom. hanem a feleségem. Már-már azon tanakodnék. annyira gebék. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. 117 . hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt. függetlenül attól. hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni.

Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. hogy neki lógnak a mellei. mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. Hosszú. Mondtam neki. És akkor elmesélte a Hattyú. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. nagy a feneke meg ilyesmi. hogy nagyon nagy lelke volt neki. mert különben jól tanult. tõle szokatlan határozottsággal. ritkaság számba ment. aki mondjuk tetszik neki. de különben jól is nézett ki. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. folyton csak arra tud gondolni. nem? – vetettem ellen.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. Két órán át soroltuk pro és kontra. Említettem már. Aztán meg. hogy mi csak barátok vagyunk. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. Végül úgy látszik. sokáig megtartva azt az alapelvet. hanem még egy nõhöz mérten is. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. – De hát udvarolnak neked. hogy neki igenis jó mellei vannak. hogy ez nem tipikus lelki probléma. de nem adott nekem igazat. hogy õ nem jól néz ki. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. nem úgy átlagosan számítva. amikor beszél egy fiúval. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. síkraszálltam amellett. elfogytak az érvei. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. mert egyszer csak. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. felcsattant: 118 . de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki.

tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. gondoltam. ha megint leellenõrizném az alakját. mennyire rossz alakja is van õneki. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni. Ott ültem tehát egy nagy. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta. amikor már a bugyi sem volt rajta. Én meg tényleg csak néztem. mondtam is neki. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. 119 . Ez az igazi barátság. amikor a Hattyú jött. mert úgy érzi még mindig kövér. Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket. – Na. Talán fél év telt el az eset után. – Hát az alakomat. mi lenne. (Még a végén azt hiszi. látod? – fordult felém. legalább annyira el voltam keseredve. hogy most talán mégis szerelmes. hogy ezen én már nem vitatkozom. mert tényleg nem tudtam mire gondol. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. csak elfogulatlan értékítéletet. mint a Hattyú. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. ha levetkõzik és megmutatja.– Jó. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. hogy most akkor én vizsgáljam meg. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. de nem biztos. oda az igaz. hogy „nézd csak meg”. barátilag. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. ahogy a Hattyú vetkõzik. hátha már fogyott egy kicsit.

ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. de nem ellenkezett. de már vetkõzött is. Ezzel vigasz- 120 .) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. Különben meg. mert biztosan a férfiak is érzik rajta. Biztos benne van a hiba. akik soha nem foglalkoztak vele. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. hogy neked is jó legyen. hogy ellenõrizni tudja. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát. mert utána a Hattyú elmondta. javult-e az alakja. de igazi dugást még nem élvezett. mert amúgy kívánja a szexet. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –.Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. hogy mi mitõl jó az õ alakján. de nem õk a hibásak. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. Akkor aztán észbe kapott. Mondtam akkor a Hattyúnak. egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. akkor sikerül. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. hogy nem jó neki. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. azzal csinálta a képeket saját magáról. hogy sok nõ van így. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. amikor azt javasoltam neki. magyarázta tárgyilagosan. velem sem. Így kesergett. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú. pedig amikor magához nyúl. Nem jól sült el ez a dolog. bármennyire szeretné is. A férfiak tehetnek róla. legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. hogy vetkõzzön le. én már a buszon elhatároztam.) Ekkor azonban sírva fakadt. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult.

hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. mert mondta is annak idején: jól lett volna. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. (Ez magyarán annyit jelent. hogy engem tényleg barátnak tekint. hogy azt én is meg tudnám csinálni.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. soha nem úgy nézett rám. Ha igen. hiszen az alap. Erre föl közölte. az nem csak a pedantériára utalt. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. Mondtam azért neki. Tudom. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. mint egy férfira. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. mint mondtam. miszerint majd én megpróbálom többször. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. mindig arra gondolok. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni. mert sok lelki problémától megkímélte volna. de csak nevetett. de mindjárt lehetett tudni. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. hogy egyszer kipróbáljuk. amitõl meg is jött az önbizalma. ott derült ki ugyanis. de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. Annyit megígért. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . adott volt. Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. de arról itt sajnos nem számolhatok be.

A könyvespolc félárbocon. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. romantikusabb lelkek esetében napló. kis polccal. csak példákat említek: Bolero. mert azt bizonyította. hátha hozományvadásszal állnak szemben.bajlódni. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. Ez utóbbi jó jelnek számított. mindjárt az elõszobában. Elfújta a szél. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). román ruhafogas. A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. további nehézségekkel kellett számolni. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. mûbõrrel díszített. ez esetben gyanakvóbb volt a család. a fiókjában mindenféle kacatok. de aztán megvilágosodtam. Sokáig nem tudtam eldönteni. A fiókban tengernyi bizsu. egyúttal a döngetésre. Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. rajta kulcstartók. Balra. Fonott kosárban további újságok. Koncz Zsuzsa. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. külföldi divatlapok és zenei magazinok. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija. „filléres emlékeim”. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. Ha slusszkulcs is akadt köztük. valamint Agatha Christie összes.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. Négy évszak. 122 . bármi legyen is az ürügy. Carmina Burana. legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. Sok más is járt persze a fejemben. Alul melltartók. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. balra a bugyik. továbbá titkos kis levélkék. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. (A lakás többi részét nem említem. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. és az járt a fejemben. hol található.

Lola – így. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. megint meggondolta magát. feltéve . Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. (Abban reménykedtem. Tehát készült.A Lolához járkáltam fel sokáig. Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. fel kellett készülni rá.ha nincsenek nagyon kiéhezve. hogy rá ne kérdezzek – Te. több semmi. hogy hosszú lelkizés következik. semmi sem változott. Azóta tudom. Az nem létezik. a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. esetleg lehet nála is próbálkozni. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel. És még ezer ilyen dolog. lehetett tudni. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. várjak egy kicsit. mégis várakoztatott hetekig. ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig. Túl fiatal a lány. az két dolgot jelenthetett. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz. az összetartó családra utalt. hogy a melleit megfoghassam. állapítottam meg éles elmével rögtön. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. úgymint: 1. Nem bírtam megállni. amikor tudtad. hogy mi jön. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. de mindig csak azt engedte. hogy ez nem egy különleges válasz. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. Már azt hittem. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. tudta. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . de ahogy elnézem a nõk öltözködését.

hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. – De még mennyire – kuncogott a Textil. a Textil mesélte. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. egyet maga kezdett lapozgatni. mert akárhogyan is számolgattam.Egyetlen leányszobára emlékszem. hogy amikor nem vagyok ott. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 . Mindegy. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. mert a mama legalább olyan jó nõ volt. – És az neked jó? – kérdeztem ámulva. amelyik elütött a többitõl. nekem a csontosabb falat jutott. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást. Azt mondta azért. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. (’70-es évek vége) Meg is mutatta. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is. mint a lánya. hogy ha elfordítom a végét. meztelenül járkál a lakásban az egész család. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. Dehogy gondoltam. A szülei teljesen felvilágosultak voltak. elkezd rezegni. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. És még mondott valamit Svédországon kívül is. mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. de azért ne gondoljak megrontásra. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. a Textilé volt. Kiderült. Úgy is lett. Egyet a kezembe adott. csak megkönnyebbülést éreztem. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot. amiket az újságokban láttunk. Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani. én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat.

a Morcosba volt szerelmes. mint amekkora a Textil anyukájának van. lehet. neki mûanyagból. meleg és kívánatos. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. A Morcos értelmes srác volt. A barátomba. még akkor is. mint õk. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. hogy miért megyek fel hozzá. pedig semmi esélyem nem volt. Mert csak ott motoszkált a fejemben. de amikor 125 . mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. õ adta a kezembe A kis herceget. arról nem is beszélve. Lídiától nem tudtam szabadulni. hogy tudtam. olyan volt. a kezek kecses mozdulata. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. sokat beszélgettünk. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. Lefegyverzõ volt az õszintesége. hogy a „húsuk az egyforma”. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag. tõle hallottam elõször Gevaráról. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. szinte állandóan. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. de ez most nem ide tartozik. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. úgysem lehetek olyan fekete. hanem azért. igaz – és ez némi vigasz –. mint a frissen sült cipóé. Nem tudom már. Azért mégis nagy élmény volt. akármennyit napozok is. De a mosolyuk. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. a szemük csillogása. (Meg aztán anyák is õk. aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten.lógiai fejlõdése.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember.

eleinte izgatott. Reszkettem. sírva ment el a bálból. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. és egyszer szóba került a szex. Lídia mesélt róla. és én elmentem sétálni Lídiával. ha itt azt mondom. Minden szavára pontosan emlékszem. és ettõl nagyon szenvedtem. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes. csak szóban: félreértettem azon az estén. Nem akartam semmit a Mosolytól. hogy ez nekem jó. az el sem hitt boldogságtól.) Hallgattam Lídiát. A buli olyan volt. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. de nekem mondja. hogy Lídiához megy. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. nem tudom hogyan történhetett. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. hogy mirõl is van szó. Egyre többet sétáltunk. aztán vágyakkal teli diákok. ha csak áttételesen is. a reménységtõl. A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. Végig a Mosollyal táncoltam. mert azt jelenti. mint a Morcos. Hajnalban szerelmes levelet írtam. mert a 126 . egyre felhevültebben. Másfél éven át kínlódtam. Lídia nem válaszolt. álmodoztam és könyörögtem. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. aztán érdektelen tanárok. Azt gondoltam ugyanis. hogy ezeket. hogy megismerhessem õt. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. tudtam. neki is fontos a testiség. azt mondta „az összefonódás szép”. hogy szeret. Minden percben vele akartam lenni. De akkor már érezte. de pontosabb. Azt akartam. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. a szeretkezés. õ azokat csak úgy általában érzi. de Lídia végül az enyém lett. mint akármelyik iskolai bál. eleinte szigorú. A vágytól. ahogyan a barátnõje mondta. amelyek Lídia meghódítása közben értek. hogy õ is kívánja.esténként elment tõlem. hogy megvigasztaljam. Aztán szakítottak. a barátnõje pedig azt mondta. egyenrangú partnerek lettünk.

ennyire szerettem Lídiát. Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. Visszagondolva azokra az idõkre. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . egy barátomnál szálltam meg. (Nekem az tetszik a legjobban. amit már birtokolsz. csak az a kérdés. nem mintha bármi bajom lett volna. Az idõ azonban mindent kikezd. „Héjanász az avaron”. Ami már megvan. ki milyen elszántan kergeti õket. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. hogy „úgy élsz bennem. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit. el sem tudom képzelni. az én menyasszonyom. amire csak vágyódsz. válasszák ki maguknak azt. és akkor õ azt mondta: „Ja igen. hogy nem. de én voltam az erõsebb. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát. de fizetni kell. – Nem tudom kedveském. csak idõ kérdése.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. Elhatároztam. az volt. Azt hittem Lídia már örökre az enyém. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. Napokig nem szóltam hozzá például. hogy nem megyek Lídiához. mint az. Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. csak kínozni akartam. akár a vérem”. csak hétvégeken utaztam hozzá. a lélek is elfárad. és egyre komiszabbul bántam vele. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas. hogy kihez megyek. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors.) Szóval. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. hogy Lídia más városba költözött. az sohasem olyan fontos. ezek helyett a botladozó sorok helyett. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. nálamnál avatottabb szerzõk. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben. de most nincs kedvem utánanézni. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak.

de azért mégis. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. valamit el kell mondanom. hogyan öltöztem fel. nehéz volt minden. a másikkal. hogy még sírni sem tudtam. Tényleg fogták egymás kezét. mint valami vírus. én meg kimentem a WC-re sírni. – Azt akartam tudni. egyszerûen megbénultam. hogy addig nem mozdulok. Ilyenkor szokott következni. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. hogy „egy világ omlott össze bennem”. itt van a lány. Ha valaki azt mondja nektek. de az az igazság. vagy nélküle. mint a szívem. nem érzek semmit. ordítottam.esõ. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. Lídia nem miattam jött az uszodába. amíg nem látom õt. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. de minden pillanatban azt vártam. hogy Lídia visszajön. akit vártál. csak vicc volt. csak az maradt meg bennem. és a szó. Lídia sokáig úgy bujkált bennem. A felhõk leültek a házak közé. Nem érdekel. mit éreztem. – És? – Nem. ne higgyétek el neki. de tényleg így volt. Évek teltek el. amelyiket nem lehet kiirtani. Egy biztos. mert van! 128 . hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –. nem szabad úgy bánni vele. – Miért jöttél?– kérdeztem. beszélni akarok vele. Rettenetes hónapok következtek. Vissza is jött. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. hogy a társaim nyugtatgattak. a táska a hátamon. Az edzõ azt mondta. mintha csak üveggyöngy lenne. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. Lídia pillantása. pedig rettegtem a választól. hogy alig éltem túl. az a fajta. nincs igazi szerelem. és én csak arra emlékszem. Már nem emlékszem. Elhatároztam. azt magyarázták. Testileg-lelkileg. éppen a medence partján ültem. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt.

több forrásból megerõsített információk. és nehéz volt eldönteni. olyan násztáncszerûség. Elõadómûvész lettem. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat. engem nem zavarnak. hogy akkor most ki a hülye. mire meggyõzött arról. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. csak éppen annyira. Úgy kellett táncolni. annál is inkább. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. mérges lettem. hogy tényleg komoly az ügy. Esténként kétszer riszálod magad. csak az energiámat sajnáltam. hogy ellenállhatatlan legyek. de alig tudtam megállni röhögés nélkül. Na. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak. mert annyira jó pasi vagyok. mert ez nem jött össze. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. (Elsõ kézbõl származó. hogy itt a szerzõdés. 129 . meleg. de akkor már azt hittem. Bosszúból. elmehetek táncosnak. mert üzleti tárgyalásra hívott. ezzel nem ugrunk messzire. gondoltam.) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. Ezt mondta. mintha velem történt volna meg. hogy a dákót sejteni lehessen. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. Két felesnyi idõ kellett. de nem teljesen. Én mindig csak álmodoztam róla. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. hogy ettõl begõzölnek a csajok. most mégis úgy mesélem el. ez nem az én történetem. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen. de a srácok azt mondták. és õ meg jött az edzõterembe. és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. Ez különben nem lett volna baj. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek. Nehezen hittem.) „Amikor azt mondta a pacák.

Egy érdekes esetet azért elmesélek. amit a dugásért adtak. Visítoztak a nõk. és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. hogy nem bírtuk szuflával. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. Volt. csitrik és középkorúak vegyesen. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. Már a színpadon azon gondolkoztam. a srácok már az öltözõben mondták. végigfutott a hátamon a hideg. De nem ám ilyen lepattant. Egyszer még az is megfordult a fejemben. amikor – legnagyobb 130 . A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. hanem csupa csinos lány és asszony. már hallottam a sikítozást. azt kefélhetem meg közülük. azt hitték. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam. gondoltam. Minden jóba hamar beleszokik az ember. szakadt spinékre kell gondolni. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. hogy vajon azok a nõk. hogy menjek nyugodtan.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. de kíváncsi vagyok. amelyiket csak akarom. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. tenyészbikák vagyunk. akit csak úgy a színpadon döntöttem le. aki nemet mondott volna! Sõt. legyen az õ gondjuk. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. Bizonyos értelemben igazam is volt. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. Senki sem akadt. kint várnak a csajok. hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult. az volt a gond. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé.

gondoltam. Õ is megkapta a magáét. igaz-e. 131 . a Királynõ. hogy õ vette. hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára.meglepetésemre – arra kért. ne vesszen kárba. fenségesen bevonult a mosdóba. („Öt perc után nedves lett a bugyim. végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. Mesélte is nagyképûen a Vandál. vele mûsoron kívül is találkozgatott. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. a Hercegnõ helyére. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. Negyven körüli. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. kár. fél óra után bármi áron férfit akartam. de még éppen idejében szólt. Megkérdeztem hát a Királynõt. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. mert a nagynénje mondta. ezen ne múljon. ha lehet ne szálljak el. meg nem is nagyon érdekli. mesélte késõbb a Hercegnõ. Jól van. Így jöttek el a mûsorra. És tényleg ott várt. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. hogy nem találkoztam vele elõbb. Jót mulattak. de õ már nem kért semmi különlegeset. hogy remegtek az ablakok. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. hiába mutogatta a Vandál az óráját. Kiderült. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt. ruhákat. Kiderült. valóságos nagyasszony.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. de még egy méregdrága órát is. úgy sikoltozott. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. hogy túl öreg õ már ehhez. de ha már egyszer megvan a jegy. olyan. de a Királynõt is elkapta az õrület. mert még szükség lesz egy patronra. Ezt már nem akartam elhinni. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember.

de õ maga magyarázta el. csak a testem kell. Nem is tagadom. egy megvalósult álom az egész. meg a nagy eszemet semmibe veszik. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni. azonnal elmentem. Úgy éreztem. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. Hátha együtt élni is olyan jó velük. hogy valamelyikkel megdugassam magam. Amikor ugyanis meghallottam. jól meghatározott célra. Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. nem csodálkozol a folytatáson. aki azt mondja. még izgatóbb a parádé. azt mindenesetre máig sajnálom. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. hogy meg sem próbáltam. és hazudik. Ismersz annyira. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem. következnek a fiúk!” 132 . az is egyetlen. hogy a lelkemet. és valaki bemondja „Hölgyeim. hogy butaság lenne. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. férfiakat illet. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott.” Ami most már bennünket. mint szeretkezni. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. azzal a nem is titkolt szándékkal.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. hogy gondolom.” Nem tudom igaza volt-e. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. Élõben még jobb. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna. Tudod mit mondott? „A színpadon. hogy nem próbálná ki velük szívesen.

történetek) .Utánam. srácok! (Haverok.

És egy szekrényben rejtegettük õt. És az is hagyján. Bátor nõ. A munkásszállás legtetejére. Megszûnt a nõk utáni rohangálás. Ám az mégiscsak meghökkentõ. Én. Végre szereztünk egy állandó nõt. . megdicsérték Icát. a Feri meg a Bíró Imre. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. Mondta is nekünk Bíró Imre. Az még csak hagyján. Felhúztuk Icát a negyedikre. És igaza volt az Imrének. Gyáva nõ nem is merészkedne fel. Mikor lebuktunk. Nahát. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . Leeresztettünk a földszintre. Hogy egy emelet birtokolja. mert a negyedikre. Mert egy hét múlva a rendészek.„Néhány lepedõt összekötve. hogy szekrényben élt. hogy kibírta. Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. Örvendezett a munkásszállás.

Nagyon 135 . Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán. hogy segélyért jöttem. és nagyon mérges volt. A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom. mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. a vajszínû farmeromat. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. (Eszembe jutott. az aranyozott karláncomat. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély.) – Tudja. mint egy szalmakazal. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. legalábbis ellenállási szempontból. és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte. Egy kicsit megremegett a Konty szája széle. a francia ingemet. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. aki vénlány volt. és hálát adtam a sorsnak. amikor mondtam neki. különben már régen kipenderített volna. hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. akkora konttyal a fején. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. Arra tanítottak ugyanis. pedig tervbe volt véve.

mert hosszú volt. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. ezzel szemben kihívóan jól élt.nagy ember volt ez a Titkár. (Azt most nem tudnám megmondani. leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. mint a vonatfütty. hogy csak egy fekete. Hanem a Gyulának eszébe jutott. A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. uszkve három napon keresztül. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. 136 . vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. ami neki meg ingyen volt. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl. megvolt annak a helye. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé. Azon morfondíroztunk. soha egy percet sem dolgozott. hogy mást ne mondjak. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. meg magát a Kontyot. mégis dilemmában. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula. a Gyulát eltartották a nõk. De most tényleg megesküdött. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. Azt persze senki sem állíthatta. viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. azt mindig elfelejtette. mert úgy nézett ki. de hogy melyik. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. mint valamelyik francia színész. hogy igyunk egy kávét. Számos más. hanem azért. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. amikor megjelentem a pénzért. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. hogy rossz helyre került a támogatás. Mindenki jól járt.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba. akinek sokat romlott az idegállapota. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak. Azért tartották el. de ez engem egy kis mélabúval töltött el.

tisztán hallottuk. megsértõdött. mert azt hitte. amint csilingelõ. hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt. lelki kényszert. mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. meg ezt a büdös lebujt is. de inkább a magas kapcsolataim okán. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek. mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak. Mielõtt tovább haladnánk. szórakozom vele. hogy hidegen iszom. vizes kávét kér!” Na most. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. amelyet a Gyula 137 . hogy mit akarok. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. mint egy gátfutónak. akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg. amíg a fõnök is elõkerült. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom.Pincérként gyakran elõfordult. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). Megmondtam a fõnöknek. viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. ugyanakkor jól felvizezve. napnál is világosabban kiderült ugyanis. Mármost a Gát nem értette. mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. hogy én is Nagy vagyok. mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. akkor szoktam rá. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. Csak súlyosbította a helyzetet. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. tisztáznunk kell egy alapeszmét. Nem tudom. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém.

némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. hogy a pasi részegebb. Bean halálos betegen. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. ráadásul olyan mérges volt. hogy stoppoljunk. mint a légyölõ galóca. Összevissza magyarázott. eleve nyert ügye volt a Gyulának. de két félrészeg férfit már nem annyira. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára.vallott magáénak tántoríthatatlanul. akkor például kitalálta. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. Az idegek csodálatos harca volt ez. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen. mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. csak nem úgy. Ha nõ volt a kalauz. A Gyula akkora mûsort csinált. csúnya elõítélet ez a feltevés. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. de inkább a Marsra 138 . ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. nyugtatgattam magam. Eleinte úgy tûnt. tisztára úgy nézett ki. mint a Mr. hogy mindjárt be is mentünk a restibe. legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. megtiszteltetésnek vették. azt nem tudom pontosan leírni. A második kanyarnál már láttam. amikor olyan lassan döcögnek. hol meg az égieket hívta tanúnak. Ami ezután következett.”) Úgy is lett. Itt kellett volna nemet mondanom. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk. ahol nem volt por –. Mert tudtam én. de a barátság az szent. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. Olyan dühösek voltunk. Három kilométer nem olyan sok. de erõs volt a lelkünk. mint a Mick Jagger. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra.

Ez volt a Piktor legnagyobb baja. amikor már 139 . mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. Ekkor lettünk megint örök barátok. azért annyira nem rossz a helyzet. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. semmint azzal az izével Kócról Pócra. és tényleg eszébe is jutott valami. hogy a Gyula megint gondolkozik. sem a kalauzzal. mert az állam elvette tõle a címet. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. aki igazi gróf. láttam ám. mint egy valódi gróf. olyan férfiasan. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. gondoltam. azt mondtam neki. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. Okulva a stoppolásból. még cigit is egy csövestõl kért. ez legalább nem olyan veszélyes. hogy az igazi dráma még csak most következik. mint a csatába vonuló római katonák. mert sem a Gáttal. Mondtam is neki. – De – bólintottam. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. de fõleg Mr. csak azért. mert tudtam. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. De a Gyula csak nem hagyta magát. hogy boldog ember. – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt. mint az autóstop. amikor a halált is vállaltuk volna.repültem volna. Jól van. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. hogy inkább ne gondolkozzon. hogy van neki egy barátja. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. És akkor még a Piktornak állt feljebb. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs. mint aki a halálos ítéletet mondja ki. de nem is merte befejezni. illetõleg már nem az. bár éppen akkora ökörség. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket.

hogy nem is létezik. úgy jelent meg a Gróf. hogy az a ház nem lehet egy emberé. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. A Gyula megállt.nincs mit veszítenie. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. Mekkora duma. hogy komoly segélyre számítottunk. úgyhogy a síneken kellett mennünk. Pártüdülõ vagy ilyesmi. kicsi volt. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. de ennek nincs jelentõsége. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra. hogy egyetért –. 140 . – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. hogy a kastély onnan látszik. úgy lépegetett a forró bazalt köveken. Neki nem volt. – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. mint a hadvezérek és közölte: ez az. hogy az nem szidja ordítva a barátait. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. mert örültem. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. mert csak arra emlékezett. körülnézett. hogy honnan zavarják el az embert. hanem Olaszországba utaztak. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. Biciklizni szoktunk arra. nekem azonban igen. hogy van közös témánk. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. pedig a Piktor is. annyi különbséggel. Mint a látomás. mint a kanalas gém. És akkor láttunk egy kastélyt. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. de mégis. gondoltam. A Gróf nem rezzent meg. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. Bementünk azért. Vagy a meleg. vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. tettem még hozzá. de mégse. mert egy lélektani ponton túl mindegy. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. Ez külön jó volt. tárgyilagosan közölte. A Gyula nem tudta a pontos tájolást.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija. hátha megálmodom. Felvetések elõtte. annyit nem ér meg. kozmetikushoz? Nõs. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. de olyan hideg. de azt mondja. Lehet. nem mehet el kefélés nélkül. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije. de mégis. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . hogy leszólít. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. A hétvége pont jó lenne.) Egyáltalán. Nõ: Jól esik. mint a tenger.1. a nõknek fontosabb. de mi van. hogy a barátnõjével jobban járnék. A férfiaknak sürgõsebb. Nem. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak.) Ha túl sokat rendel. de Fradi-meccs van. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. megromlott a házassága. minek néz ez engem? Miért nem hív. mint a jégcsap. hogy semeddig. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. Valami nem stimmel nála. ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet.

(Nem hívom. hová jár szolizni. (Szerintem el sem hiszik. Ki hinné róla. mégiscsak jobb. mint egy szexdémon. nem kínlódok tovább. de másodszorra talán többet kihozok belõle. A pasi frizurája elég ciki. Mi van. tudom is. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk. ha elsõre nem jön be. az sokkal belevalóbbnak látszik. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom.Lehet. legközelebb bevezetem a jóba. Nõ: Nem volt egy nagy szám. letömítem hátulról is. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne. tisztára.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. hogy annyira odavagyok érte. Várjunk csak. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt. Lehet. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. legfeljebb holnap. bár õt a Joci is megdugta. úgy néz ki.) Mindegy. Férfi: Ez is megvolt. (Barátnõmet. Hívjam fel. Jó lenne szerelmesnek lenni. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni. mert a kufircolás is csak jól esett.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye. de hát. annyira zavaros ez az egész. diplomás! És az a rengeteg kérdés. Fáj a fejem. csak ne beszélne annyit. ha hívna. vagy megvárjam. össze kell melegedni.) Felvetések utána. hogy ismeri a feleségemet. hogy ismeri is a feleségemet. de elég félszeg az ágyban. Hiába. hátha benne 148 . fogy az energia. mint egyedül.) Egy vacsorát megért. mint egy nyomozó! Ha összejön. lehet. Megbeszélem a lányokkal. de majd én rendbe szedem. de nehogy már azt higgye. Lehet. ha telekürtöli az egész várost. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. hogy már az is vagyok? Jó lenne.

de a menetek után rögtön rágyújt. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. a férfiak nem. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba. hogy tetszik neki. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. hogy nem tudok pecázni – felhívom. meg aztán az a darab is… 149 . nem tudja. tisztára megkeveredik tõlük az ember. hogy fogytam. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –. Tiszta lebukás. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái. azt mondta „jó vagy bébi”. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan. mit mondok az asszonynak. „nekem tökmindegy. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. lehet. A nõk szeretik az udvarlást. észre se vette. Remélem. pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. hol voltam? 2. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. esküszöm kirúgom. Amikor megkérdeztem. azért ezt kikérem magamnak. Apropó. Mikor kérdeztem. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. hogy melyik blúzt vegyem fel. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. hogy szeret-e. ennél azért többet vártam. azt mondta.lenne. már fogyott is valamit.

legutóbb már olyan volt. olyan leszek mellette. Ez a végsõ ajánlatom. mint egy vadmacska. El sem tudom képzelni. mint egy múzsa. Elég jó állása van. mûvészettörténész?) A legrosszabb. olyan kövér. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba. mert az nem megy. Miféle ízlés az. Ez így nem megy sokáig. Nem járkál el a haverjaival. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. már áll neki. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. majd én gatyába rázom. a férfiak nem. 3. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. Gondoltam veszek neki virágot. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. Nõ: Látszik. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni. Csak ne kéne állandóan beszélni. mint a disznó – nem becsülte meg. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. hogy állandóan csak a sport meg a politika. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet. A nõk házasodni akarnak. pedig teljesen egyformák. hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. Legközelebb megbeszélem vele. majd én buzdítom. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. Milyen szép lesz. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket.Kezd felmelegedni a kicsike. de komolyzene is van a 150 . hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. hogy szereti a gyerekeket. de kiderült. hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. amikor a szerelemrõl beszél. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. még hozzá sem érek a nadrágjához.

a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. A felesége azt sem tudta beosztani. Azt mondta. Az ember egy kis pihenésre vágyódik. Különben is. úgy is elválok. hogy még egyszer végigcsináljam. pláne ha nem szórja úgy a pénzt.világon. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. de a haverokra is több idõt kell szánnom. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. Férfi: Imádom a fiamat. de nem. de isten õrizz. majd azt hazudom. (Kétóránként felkelni éjszakánként. a múltkor már azt feszegette. hogy el. hetente egyszer össze tudom kapni magam. rögtön be az ágyba. Most már mindegy. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. Különben is. Az is jó. A zenéjétõl megõrülök. És ha belekérdez? Azt kell mondani. Addig nem lehet nagyon kavarni. hogy törtetõ vagyok. aztán így is. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. Elment ennek az esze? Lehet. az asszony még mindig tartja magát. Van az öregnek az a kis házikója. hogy elolvastam mind. de módjával. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. mert már elelmaradoznak. az örökséggel még tudok kezdeni valamit. mirõl van szó. brrr…) Megvárom. de ha meghal. Mindegy. Azzal már tudunk kezdeni valamit. 151 . kifejezetten húsos-formás. akárhogy nézzük is. akkor már jobban megérti a gyerek. hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. Jó ez a barátnõm. Visszaviszem a hülye könyveit. de nem akarom azért megbántani. hogy kijönne velem a meccsre. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. Bárcsak örökké élne. bár már így is mindenki azt mondja.

beszólok neki. A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. de hogyan 152 . most ez a divat. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. de nem nagyon veszi a lapot. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. nincs semmi rutinjuk. Mikor mondjam meg a barátnõmnek.Pláne. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. megpróbálom rávenni. táncoljak meztelenül. Megmondom. Mutogatja a filmjeit. hiába nagy a hév bennük. mint én. jóképû. ha megfogom a pénzt és nem engedem. hogy mikor gyömöszölünk. Egyszer-egyszer izgató. de azért jó lenne beszélgetni is.) 4. Valahogyan meg kellene neki mondani. szabad akarok lenni végre.) Na. milyen kedvesen mosolygott. Bár azok meg nyápicok. (Legjobb lenne is-is. hogy járjon le a konditerembe. Alapelv mától: „Inkább halál. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk. persze már nem húszéves. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt. (Ki kellene borotváltatni. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja. vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. de azok a csajok nem olyan kövérek. hogy a nõk mindet elszórják. azért nem vághat fel. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön. Elég hamar kipukkad szegény. de már az elõszobában elkezdi. Jó lenne kipróbálni. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok.

hogy milyen jó ez a három nõ. Legjobb lenne elterülni. mert egyre soványabb. ahogyan meztelenül táncol. a szemem is kikaparná. pedig mondogattam neki. ez a Vica is jól ráfaragott. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. mint egy szûzlány. Megsértõdik. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. fel sem merülhet. hülyeség. az egész napi meló után még olyan az ember. Férfi: Azt hiszi. aztán jövök én. õ legalább itt van. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. Persze borzasztóan kívánom. egy manussal. ha elõállnék ezzel az ötlettel. Állandóan két-három patront kellene elsütni. pedig tegnap is róluk álmodtam. de olyan a világon nincs. ha megvárom. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. aztán hagyni. aztán most meg dobták. mint a tigris. aztán már oltja is le a lámpát. ez hülyeség.mondjam meg neki? Á. Á. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. kettõt-hármat riszál. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. hiába mondogatom neki. Persze már régóta tudta az egész város. A legjobb. de nem vette a lapot. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. (Az újságban látott fiúkról. mint a török basák. hogy imádom. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet. hogy kényeztessen. Valamit mondani kellene neki.) Tiszta hülye vagyok. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. mint egy festményt. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. ha leszólom a poszka alakját. Elképzelem. amíg néhányszor elélvez. de a fenének sincs kedve akrobatikázni. Most mondjam neki. hogy hátulról döngetem. csak az a 153 .

most se barátnõje. mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal. öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. Csak azt nem tudom. hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. mondtam is neki a múltkor. de csak titokban. Bár szerintem a Picinek mindegy. Azt mondja a Vica. hogy valami szõke herceggel jár. (Kíváncsi lennék. Az Era maradt hoppon. mert a férje nagyon iszik. mint ide Lacháza. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. akinek akkora kocsija van. lehet. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. kimegy a divatból. hogyan képzelte. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . akkora a segge. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. Már unom. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. Nem tudom. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. meg különben is. hogy nagy kan –. Lehet. mire kifizeted ezt a vackot. van valami jó szer narancsbõr ellen. Majd kiesett a szeme. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. majd kitalálok valami ürügyet. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával. nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. annyira jól néz ki az a srác. friss hús. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. Ki kéne nézni a plázába.hülye Vica nem.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. aztán azok meg kibékültek. mint én. láttam azokat az olasz mûkörmöket. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb. (Veszek valami mirelit izét is. a Picinek használt. még õ volt a gaz csábító. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban. se pasija. hogy ráhajtok a Vica pasijára.

ekkora dudák mellett nem megyek el. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt. aztán mire felértem. (Nincs a világon olyan 155 . Szépen. úgy látszik. megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. az a legveszélyesebb. ha egyedül élne valahol itt a közelben. erre dolgozik valahol. (Lógnak a mellei. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever.kencéjét. még ha hétfejû sárkány õrzi.) Tényleg. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. de nagyon jól tartja magát. pont úgy ordít. az asszony ma fodrászhoz megy. Eléggé benne van a korban. de a lakótelepen kívül. Most jut eszembe. hogy miért hívom. majd pont a Pacek kell azoknak is. ki kell nyomozni. Attól bedurranna a Lóca feje is. de marha jól néz ki. hogy valami teljesen új rendszer. mert rögtön megtudnak mindent.). ha félrenéz az ember. te úristen. a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. csendesen feljárogatnék hozzá. az asszony már tudott róla. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak. de itt a lakótelepen még azt is észreveszik. állítólag szerzett olyan olajat. Na. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. utána meg benéz valahova. akkor sem. Az nagy zsuga lenne. Mindegy. Lehet róla szó. Meg is mutatta. Nem is értem. meg kéne fordulni. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt. mint az eddigi. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak.

nincs. az az új pultos nagyon egybe’ van.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport. Olyan elváltfélének nézem. uzsgyi haza.) Megint itt van ez a nõ. mert nagyon vidáman járkál. Megálljak most. ahová õ be ne nézne.hely. hanem annyiból is. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. hanem a hivatalosan is. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . hogy a nõk mondják meg a frankót. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. Ez azt jelenti. de legalább biztos. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát. Ez nem csak annyiból jó. négy óra alatt semmi esély. hogy egy asszonynak több férje van. Olyan nõ. Vágyait. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. hiába dumálnak a srácok. mint aki most megszólal. de amikor vége a gyömöszölésnek. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig.) Az legalább négy óra. hogy egyesek magukra ismernek. nem úgy mint nálunk: áttételesen. Na. akkor éppen te vagy az. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá. de könnyen lehet. Unalmas. nem maradhat ott éjszakára. jobb akkor már. most már tuti. hogy a pasik mosogatnak. Na. ha felhívom a Marcsit. Viszont bizonytalan. nem horkol vagy ilyesmi. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni. ahol matriarchátus van. hogy valahol itt dolgozik a környéken. Beugrok a Vacakba.

punci. kisugárzás. hogy több szeretõje legyen. hogy a férjeim között legyen egy néger is. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. A férfiak sokszor nem értik. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem. de nem ez a legfõbb elvárás. a harmadik okos. lehetek akár szerelmes is. de szinte lehetetlen. Mondjuk nem ártana. Elég. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. de ne legyünk telhetetlenek. de 157 . mint egy középkori lovag. a Kaukázusban. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett.képzelni. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. Ha én a Kaukázusban élnék. hanem azért. mert más az álom és más a gruppenszex. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. a dugás akkor az igazi. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban. ha csak jóképû. erõ. a másik úgy udvarol. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. Az álom lényege. Az kevés. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. Nem csak arról van szó. van miért felnézni rá. vagy valami olyasmi. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni. cicik. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm. hogy úgy jöjjön össze a dolog. Nem csak a szex miatt. Már a bõrszínük is izgató. hogy jön az én háremem. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. ha a pasik jóképûek lennének. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. Az egyikkel jó az ágyban. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. és így tovább.) Valahogy úgy képzelem el. (Legfeljebb nézegetni jó. valahogyan kibundáznám. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. amit meg sem lehet fogalmazni.

becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet.” Hárem? (Legalább három!) 2. még akkor is. (Fájdalom hölgyeim. meg talán az autószerelõ srácot is. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne. hanem azért is. Simogatnak. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . hogy megint lehet. holdtöltekor. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. de ez az igazság. mert én annyira jó vagyok. hogy senki mással nem fekszenek le. kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba. politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. színész (Brad Pitt). mondjuk nyolcszáz feleséggel. a Tigris). továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. egészen addig. Így éldegélnék a Kaukázusban. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet. de amikor végeztünk. bokszoló (Darius. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit.) Voltak ezek a török basák.minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. azzal a szigorú megkötéssel. mert magam is férfi vagyok. egészen addig. Ezúttal könnyebb a helyzet. amíg nem szólok. hogy nem is érdemes. nem csak azért. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna.

Bajnokok Ligája döntõ. ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. olykor elnézegetném õket. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. Négyünk közül valaki mindig filmezne is. mert nem jó nõ. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne. Az is jó módszer. önmegvalósító színésznõ. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani. hogy nekem minél jobb legyen. hogy az ember felváltva jár a nõihez. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. mert meguntam. akkor sem szólalhatnának meg. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni. ha kérdezném. Természetesen alapkövetelmény lenne. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után.legyen három. akit én demokratikusan kiszavaznék. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. kártyaparti.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken. politikai vitamûsor. el is várnám –. Fûszerezhetné az élvezeteket. takarítás. akár a kobold makié. Fõzés. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. mindegyik csak akkor beszélhetne. inkább segítsék egymást abban. csutkára nyírt televíziós bemondónõ.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni. ha kérdezném õket. Õk is támadhatnának – sõt. ahogyan egymást (is) szeretgetik. kísérletet tenni arra. hanem azért. (Nem azért. Egyáltalán nem bánnám. hogy aztán együtt visszanézve az akciót. sõt. Némasági fogadalmat tétetnék velük. újabb támadást indíthassak.

gátfutó csúcstartó. de hát ez változhat. mint a címlapokon. Nem véletlen. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék. ha az ember a saját háza táján néz körül. a nõk is imádják –. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet. amíg nem találnék egy nõt. csakis az utasításaim alapján. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem. A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát. néger táncosnõ. akivel lehet és érdemes együtt élni. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. minden változatban akad olyan. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. mindaddig. mert a többségük magyar.távollétemben. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé.) Mégis. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. (A neveket mellõzöm. de ne feledjék. nagymellû színésznõ. ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. Ízlés meg hangulat kérdése. a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. akit szívesen megdugnék. esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. Így múlatnám az idõt a kis hárememben. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban.) Azt nem kötném ki. mintha legalábbis élményfürdõben 160 . Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”.

szigorú szabályozásra van tehát szükség. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának.lenne. hogy leskelõdni csak akkor lehet. hogy. hogy beszélünk vele. ki mikor mehet kukkolni. Elõször az is felmerült. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. ezt fedezte fel a Sakkos. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja. Az volt a legnagyobb baj. de rögtön vitát robbantott ki a találmányával. egyébként a gyárban tisztálkodott. Arról nem is beszélve. az a szemét meg kifelé. Heves vita kezdõdött. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. engedje meglesni a nõjét. ahol dolgozott. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . márpedig demokráciában élünk. mert az a hülye Sakkos azt mondta. hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. Maradtunk négyen kiskamaszok. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. kétnaponta. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek. Négy ember. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. Na. Oda lyukadtunk ki. ha nincs otthon a Pilla férje. A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni. Négyen voltunk gyerekek. de aztán arra jutottunk. a szálkás csúcson akadtunk össze. esetleg egy verés is kinéz. hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. mert én másztam befelé. elõfordult. hogy sorsoljunk. Ez azt jelentette. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. Olyan srácnak. mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre. hogy az mégis kínos lenne.) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag.

igaza volt a Sakkosnak. hogy direkt lebuktatom magam. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. A Pilla volt álmaim asszonya. (Mind a négyen így voltunk vele. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. Azt gondoltam akkor. a szó legszorosabb értelmében. nem tudtam pontosan. elhatároztam. (Képzeljék el. csak a Rezsõ tagadta. hogy a Sakkosnak igaza van-e. nem nagyon érdekli a Pilla. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. de még élvezi is. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. mint a félelem. mintha nem is vette volna észre. Tényleg tudta. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. ezt már nehezen tudtam elképzelni. én ezt azóta tudom.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. hogy neki már van nõje. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. de egyszer a Sakkos azt mondta. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. hogy lessük.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé. Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. Nahát.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. Azt akarta bedumálni nekem. Kukkolni jó. hogy mi lessük. de aztán rám mosolygott. Mármost 162 . egészen addig. hogy õszerinte a Pilla tudja.

aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. Ennek (is) a lényege a dugás. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. Hanem akkor a látvány már kevés volt. a csajokat ugyanis úgy õrizték. Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek. mint Dáriusz kincsét. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. Aki mást mond. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. A madzag nem lehetett több két méternél. mellébeszél. hogy ki kivel. (Érdekes. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 .) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. konkrétan tömíteni akartunk. csak egy kötélre van szükség. hogy melyik barackfáról. mikor. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. (Késõbb kiderült. Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. melyik szobába lehet belátni. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor. hanem azt. a nõk milyen következetesek tudnak lenni. mint a tavasz. hogyan fõzi a társaság a lecsót.

nekem jöhettek ezzel. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. a Bikánál még a rendõrök is jártak. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. Kétszer vagy háromszor megkergetett. Az volt a koncepció. Idézem: „Miért. azt hiszed. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. Na. (Láttam egy filmet. amikor apuka kedvence nem volt sehol. és állandóan azzal nyaggatott. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. és én ezt nagyon zokon vettem.mellett. ha hagyom. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. A nevelõnõ készségesen mondta. hogy mekkora botrány tört ki. hol háttal támaszkodva –. hogy erõsebben markolásszam a melleit. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei.) Szóval. de a Bika felvidított. Emésztettem magam egy darabig. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. Hadd ne részletezzem. nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. húsz éve ismerem a trükköt. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. amikor lebuktunk. lehet. (Fiatalság. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból. hogy jobb lett volna. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. hogy megverjen. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. gondoltam is mindjárt.

akik rettenetes kínokat állnak ki. (Lásd még: fogyókúra.” (Ezt tudjuk. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. Megesik gyakran. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól.) Elfogult vagyok. (A gebe-rajongókhoz képest. Azokhoz intézem szavam.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most. Nem tudom megítélni az arányt. de ez csak külsõség. semmi több. akit a környezetük méltányol. Egyszerû téveszme ez. Hozzátok. ha egyáltalán el mertek menni. Azt látjátok a képernyõn. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges. akik szívesen elmennének edzõterembe. a címlapokon és gyakran magatok körül is.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben. akik rettegtek a nyártól. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. de szerintem mi vagyunk többségben. hogy minél soványabb valaki.) Egyszóval mindahányan. annál sikeresebb. annál jobban buknak rá a pasik. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk. Azokhoz. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl. a bikinitõl. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. nem tagadom. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. mi férfiak.

büszkén viselik és mutogatják azokat. Elmesélek hát egy rövid történetet. hogy lépegettem. egy kicsit kiáltványízû az egész. pedig muszáj. A Vagabund spicces volt. A Vagabund annyit rendelt. Ahogy közeledett a hajnal. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget. Olyan nincs. nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni. amelyik a hullámokat szidja. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. mint medve a jégen. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 . Csak annyit akartam az egészbõl kihozni. akik olyanok. a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. mint a néprádió: recsegnek-ropognak.” Akkor rájöttem. amelyik a súlyára panaszkodik. mert elegem van azokból a nõkbõl.” Helyesen teszik. de semmit nem lehet fogni rajtuk. Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. mint a nõk idomai.felhalmozott felesleges párnácskákat. hogy pontosan megértsék. Mármost hölgyeim. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. a nõk megkérdezték a Vagabundot. ideje lenne tisztázni valamit. dûlõre kellett vinni a dolgot. Mármost az egyik úgy nézett ki. mint a végzet asszonya. és már látni lehetett. olyan. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. mert a világ így kerek.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. Nem tud együtt élni a helyzetével. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni. mint a tengerész. hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül. mirõl beszélek. hogy az a molett nõ. hogy nincs annyi többletkiló.

naponta három kísérletet figyelembe véve. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. merthogy egyébiránt szûz. a kudarcok javára. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam. az elsõ pofon a legnagyobb. de számoljunk csak utána.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. mint a karikacsapás. vagy átlátszó köntösben. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. hogy az enyémet vagy másét. hanem csak az esete velem. miszerint: én nem is tetszem neki igazából. Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt. mert az diliházba való. de nem a nõ. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem. éppen szárítja a haját –. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. gondoltam. hogy éppen menstruál. Közölte továbbá. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. ki tudja…?) Amint megláttam õt. viszont gyömöszölés közben közölte. („Tudod. olyanok. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött. milyen az. amikor a lába között egy igazi dákót érez. hogy a barátnõjének sem 167 . (Bár. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. Márpedig. Úgy ment minden. Számomra ilyen volt a Madár esete. mondta a Madár. ez azt jelenti. rögtön mondtam is neki. csak kíváncsi volt. Éppenséggel mindegy.

amikor bizonyos helyeket simogatva.) – Mert akkor úgy érezném. – Miért. de a Madár maradt a régi. miért nem. Legalábbis ezt gondoltam. A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát.. És akkor megtörtént a csoda. a kezemmel – meg egyéb. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. de csak azt követõen. hogy akkor most. Éppen a fejemen ült. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. mint a sóhaj.tetszem. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. De annyira mániákusan. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét. a Madár engedett – és csinált! – mindent. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár. apró sikolyok kíséretében. Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –. persze nagyon döcögõsen. (Dughatom meg rendesen. hogy egyáltalán hozzáérjek. Szóval. hogy elszállt. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. az meg még azt sem tudja elképzelni. csak azt nem. amikor megkérdeztem tõle. Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom. Egy- 168 . így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt. amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift.

) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. csak azért nem mozdul a kilincs. ha hátulról próbáljuk. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. (Olyan ez. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. találkoztunk az uszodában. Azt mondta. sem a lelkiismeretével. hogy forduljon meg. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. teljesen véletlenül. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. Éktelen dörömbölésbe kezdett. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel. a Madár nem lett az enyém. az éppen aktuális võlegényeihez. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe. egyértelmûen a leghülyébb.) Mármost. hogy a Madár hûsége. Azért csak megfordult. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. legfeljebb csak akkor. megingathatatlan. – Az úgy még veszélyesebb. meg is jelent az egyik kollégám. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat. hogy nem vagyok fából. a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. – sóhajtott a Madár. de a Madár közölte. hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak. Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –. Azt hitte. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag.szer aztán. mert beszorult magától. ha nagyon muszáj megjátszani. De. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. hogy várjunk nyugalmasabb idõkre. de már nem gondoltam semmi kacérat. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. nem kell szembenéznie sem velem. Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. bár gondolom. hogy 169 . mert csak ennyi esze volt.

– szipogta az anyuka. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató. ziláltan nyit ajtót. (Én meg csak mondogattam – hittel. amikor végre megint beszámítható állapotba került. hazajött az apuka. az nem taktikai jellegû probléma. kislány hosszas motoszkálás után. A helyzet egyértelmû. a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. hogy ez nem igaz. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem. ha mi is itthon vagyunk. mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához.most meg már kíván ténylegesen is. esetleg dráma. Mindegy.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. A kétezer éves keresztény kultúra minden. Összeomlott.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába. („Megmondtam kislányom. Ez persze nem csoda. szaporodjatok. Az egyik teljesen érdektelen. meggyõzõdéssel – . 170 . Taktikai vereségnek számít. – Ezt nem hittem volna. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb. ha megismerjük a hátteret. ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá. pedig a lelkem legmélyén tudom. hogy apáca lesz. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. az csõd. hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk.” Mi az. a nyilvántartásomban úgy szerepel. olyannyira. egy ideig úgy nézett ki. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. hogy lenyomtam a Madarat. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok.

„A virágnak megtiltani nem lehet. mégis gyakran összejött a lényegi szerelem.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon. egyszerûen csak kívántam azt a lányt. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. Nem tudom. márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni.. 3x8 órás rendszerben). hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. (Nem mertem felülni rá. – Beszéljük meg – vetette fel a lány. mégis. hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket. hátha. mert a biciklimet is tolnom kellett. elhangzott-e a mondat. én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam. fõleg. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. Akkor boldogok. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. A zippzár beakadt. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet.) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. mint mi. én sem hittem volna.) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 .. mindenesetre én így emlékszem vissza rá. hogyan támolyogtam haza. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni.Azt szerettem volna neki mondani. (Magánvélemény. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni. Már nem emlékszem pontosan. az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. tudtam.

el sem tudtam képzelni. Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. a melleim. mégis féltem lemenni a térre. aktív szürkeállomány. Nem mertem a párkányra könyökölni. mint egyébként szoktam. A Birkózó. a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket. hogy egy macska bemászhatott rajta. lábam köze valamint a konkrét objektum. mert akkor õ már javában „fiúzott”. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. Az történt ugyanis. akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). de a birkózó öccse is megtette. A Birkózó öccse miatt. Hirdetéseket adott fel. hormonháztartás. hogy csak színlelte a felháborodást. meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). aki egyébiránt a legszebb férfi volt. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem. mert nagyon vágytam rá. aztán meg büszkén 172 . Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting).gyomorral. ráadásul az is nagyon rögös volt. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. hogy megint lecsöcsörésszenek. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. Gyûrtük. de újabb megrázkódtatás ért. de lehet. A felfoghatatlan esemény. csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). mit is akar tulajdonképpen.

délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. Nem tudom. hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. ahol aztán megmondtam neki. Tényleg mulattam az éjjel. nehogy provokációnak vegye). A tényleges helyzet viszont úgy állt. hogy õ maga sem hisz benne komolyan. Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. ha közelebbit akarnak tudni. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. hogy nem vagyok rossz. de láttam rajta.mutogatta. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. aludtam. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is. 173 . vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. hogy vele mennyien akarnak dugni. de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. nagyon el volt keseredve. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. hogy jól alávágott volna. Elmesélte. én találkoztam boldog kurvával is. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. anélkül. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. A Dáma kicsit merev volt. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét. azt mondta. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám. Sohasem fogom megérteni. hogy a társai kiröhögték azért.

) Egészen felvidult. addig menjen haza aludni. amikor megértette. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –. hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. de akkor. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. egészen addig magyaráztam neki. vagy milyen. (Sokáig tartott. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. jómagam pedig eléggé közepes kis úszó. de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet. éppen azon morfondíroztam. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára. a Harcos kezdett el kiabálni. egészen az elsõ 174 . a valóságos szakmám az úszás volt. mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. hogy csak úgy kirúghasson engem. – Mit örûsz? – háborogtam. már ami a stílusát illeti. elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. Érdekelt a dolog. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében. Akkor önöztek le életemben elõször. Mondta is a Harcos. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. mint egy hal. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. mirõl van szó. – Hagyd azt a Butykos. aki pedig olyan gyorsan úszom. (Ebbõl következett. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen. illetõleg száguldozott.

ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. hogy. meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült. olyan volt. viccbõl ilyen a feje. 175 . hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. ha minden kötél szakad. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. úgymond: részmunkaidõben. a Büfésnek.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. – És mi van. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét. hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. szakemberek. – Akkor kap a pofájára. számon kérõ tekintetét. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. teszem azt. Ez megközelítõleg azt jelentette. és – hogy lássam. Csábító ajánlat volt. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé. (Úgy megy ez. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra. háromra vissza is érünk Pestrõl. amelynek büféjében a Büfés dolgozott. és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. mert Harcos úgy nézett ki. mert azt hitték. hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk. hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. (Stricinek mondjuk mi. de az csak késõbb volt. ráadásul vásárolni is lehet nõt. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. hogy azt hazudta. Mindig úgy képzeltem.totálkáros karambolig.

különben sose’ hittem volna el. nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. (Törvényesség is van ám a világon. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. mert különben maga a büfé biztos. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket. mert a Harcos elmagyarázta. (Ez magyarra fordítva azt jelentette. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. az a késõbbiekben kiderül.) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. hogy „veled nem megyek el.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval. mint egy tornádó. Elsõsorban humanitárius okokból. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt. Tudták persze õk is. hogy 176 . de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért. rögtön közölte. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök. magyarázta eszmeileg a barátom. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel. nem vagy az esetem”. (Ezt maga a lány mondta. A részletes leírásra nem térek ki.) A célszemély úgy viharzott be. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt. sugárzó tekintettel. hogy a lányok kifélék-mifélék.

Nem volt. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. hogy miért szeret kurva lenni.” Szóval ott. velük viszont nagyon drágán. be kellett látnom. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára. de nem tudtam haragudni rá. a Duda azon kevés kurvák közé tartozott. és én úgy bámultam az árcédulákra. hátha találkozunk ismerõssel. akkor pedig már azt lehet hazudni. csak egyike az újaknak. egyedül és a fájó múltra gondolok”. hogy „Ülök a szobámban. mint az esõ lába. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. „segély!” felkiáltások közepette. de azért mentem. nagyon jó kiállású pasi volt. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott. (Sõt. Túl azon. a Gépész testesítette meg. gondoltam. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven. hogy nem betûztem akkurátusan. Még szerencse. búsan. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. igaza van: én sem mentem volna el magammal. (Látta.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda. a zserbó. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. mint kakas a piros kukoricára. még most is 177 .) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. de akkor a Duda megkérdezte.rondának talált. akik tetszettek neki. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni. Lógtam ott. – Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. hogy a Duda az új nõm.

lényeg. – Lecsöcsörészhet. (Képzelheted. aki félrenyelt. hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. Inkább csak lélekben éreztem úgy. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. hogy az egész zsoldját odaadná. 178 . Esküszöm. de attól ijedtem meg a legjobban. de annyit azért észrevettem. aki akkoriban volt katona. a házikolbászok megálltak a levegõben. Nem is nagyon foglalkoztam vele. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog. de nem üzletileg. hanem a büszkeség miatt. hogy másoknak is tetszem.) Ennyi volt. aki azt mondta. de volt olyan is. nem tudom. nem mellékesen: Budapesten. ha lehet azt annak nevezni. Biztos vagyok benne. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. amikor csak akart. Képtelen voltam megemészteni. amikor megint mentem. az Öcsit. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. örültem.bizsereg a lábam köze. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. hogy: „Rendben. – Volt. nem csak annak a rohadt Gépésznek. mi ütött belém. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. hogy az egész század csak rólam kérdezgette. Két hét múlva aztán. ha odaadja a zsoldját. de félig komolyan. ha csak rá gondolok. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. Kirúgtam. hogy már nem tartozunk egymáshoz. mondta ám az Öcsi. mert továbbra is akkor tömített meg. Nem részletezem.” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet.

hogy kértem volna. pedig csak a töredékérõl tudtak. Ezért nincsen stricim. dugjon meg nyugodtan. Akkor már nem voltam teljesen hülye. hogy ne essen semmi bajom. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. hogy honnan van. ezt szokta mondani. talán tíz méterre a kutyáktól. de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. Budapestre már kurvának jöttem. „a te pénzed”. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. Be voltam tojva.hogy nekem is jólesett. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. hogy szólok neki. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. akik tetszenek is. aki élvezi a dugást. hogy leszereltem. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. Legközelebb már három kuncsaftom volt. a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. de õt csak az érdekelte. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. anélkül. tisztán látszott. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. kitárazok rajta egy AMD-t. („Agyonvágom. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. Ez most is így van. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak. de szentül elhatároztam. (Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. hogy segít. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. és még pénzt is kap érte. hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. Olyan. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél. meghívtam egy kávéra. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. és ezért lehetek én boldog kurva. köztük a legjobb pasi. amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. részben pedig a több és több pénzem miatt. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . egy altiszt vagy mi. Már azon voltam.

afelõl érdeklõdtem. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. ma kell jönni?!”. Üveg elvtárs erre meglágyult. sõt. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. hogy „azt hittem. azt mondta. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. a fejemet úgy ingatva. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. kap még egy utolsó esélyt Károly. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. de az ember soha ne adja fel. vagy csak azt remélte. meg kell játszani! 180 . A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. hogy a süket szövegemet hitte-e el. Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban. hogy kevés vagyok a Dudához –. áldással bocsátott utamra. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm. Tudtam én azt nagyon jól – mármint. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. mind pedig az üzemegységnél. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével.) Nem tudom. Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. de aztán megmondta az õszintét. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan. Akkor elmondtam neki az igazságot. mert azt hitte.láthatta elõre. hogy ez engem elkeserít. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –.

hogy egymás után ugrott meg bennünket. el tudja képzelni…. hogy megöljük. hogy megrontotta a lányomat. hogy csináljuk hármasban. – Tudom. hogy megerõszakolt. – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. lehet. – Nem gondolt rá. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. mást mondanék. A legkisebbik fiam is úgy született. Volt úgy. börtönben ülnek mindketten. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. Tehetetlennek éreztem magam. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. Az uram rettegésben tartott bennünket. hogy megmérgezik? – Nekem. Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket.Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. Akkor határoztuk el. – Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. hogy buta kérdés. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. amikor rájöttem. De. amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram. amikor rájött? – Hát. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 . 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. mint én. Azt is akarta. – Kinek jutott eszébe. de egy alkalommal rajtakaptam õket. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. agyoncsapott volna az uram. ugyanúgy.

Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. – Majd én elmagyarázom nekik. mint amilyenbe maga került. De. – Most már én is tudom. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. S.K) – Mit akarnak hallani. Szóba kerül néha. hogy mi történt. – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt. hogy kurva voltam?! – Nem. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával. – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. mint a halál. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. A börtön mindennél rosszabb.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. Mit szólnak. talán. – Szerintem is. A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá. hogy én is megöltem volna az apámat. hanem egyáltalán. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. – Gyerekeim vannak. ha olyan helyzetbe hoz. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. Lehet. Meghalt. talán jobb lett volna életben hagyni. és egy 182 . hogy miken mentek keresztül? – Soha. hogy én errõl beszéljek. Nem a kamera miatt. nem vádolom magát semmivel. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot.

Piás: Kiteszem érted a lelkem. Piás: Nem látod. legalább egy felest aggyá’. Kocsmáros: Na. könyörgök. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . hogy ne csúfícsd e’. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. de akkó’ térdelve szomjazó’. hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. amíg nem. Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). délután. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most.cseppet sem sajnálom. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. az már érdekelne. Az olyanok hagyták itt. mint te. Kocsmáros: Megmondtam. nincs hitel. rögtön. Csak aggyá’ egy felest. Piás (remegõ kezekkel). Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan. Má’ így is gyüssz egy ezressel. Kocsmáros: Gondulod. „Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). tudod. Piás: Józsikám. Kocsmáros: Úgy üsd. hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. Idõ: ’80-as évek eleje. hogy mennyire szeretem a jányomat. Piás: Megbeszéltük. Piás: Vigyázok rá. Piás: Megbaszhatod a jányt.

egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. Piás: Mennyit adsz. „megállt neki”. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig. vagy én? 184 . A lány elment a kocsmároshoz. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. amit iszó’. Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk. mert csak a diszkóba járkáll.vágni annak a kis cafkának. a Piás. (Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. Kocsmáros: Várgyá.

Szex a lelke mindennek .

„Csak élni akartam õszintén.” (Jimmy) . ahogy’ én képzeltem el.

de közben már azon elmélkedtem. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. Vannak ugyanis olyan szerelmek. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. aki tele önbizalommal indult nõzni. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik. Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. úgy három óra tájban. western –.) Általában délután. láttam már pasit. Ez kulcskérdés. vegyük azt a példát. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. következzenek a szívbéli tényezõk. amikor például én elindultam nõzni. Nem is 187 . Nem is kell messzire menni. a végén annak is örült. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. (A magam részérõl. Húszezer forint tûnt el a tárcájából.) Tehát. sietek leszögezni: tévednek. hogy a személyi igazolványa elõkerült. hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. estére újra kiütött a borosta. hogy ma szerelmes leszek. A fiziológiai ismérveket már taglaltam. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. fogalmazódott meg bennem. (Ja. Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez).

a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. Az volt a menetrend. alkoholisták (Hitel nincs!). ha például valaki bukik a dinnye fejre.olyan rossz ez.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat. bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. nála nyerõ lehetek. részegen meg a kutya sem állt velem szóba. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. Ilyenkor a 188 . és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. legkevesebb két fõ. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. részeg pultos. legfeljebb nemet mond. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek. a lóvét elitták a haverok. (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. lelkileg. Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. Barátnõk. hogy elértem az ideális állapotot. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. hogy a semmi és a valami határán lebegjek.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. biztatgattam magam. valamint benyelte a zenegép. akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). cigányzene. továbbá magányos nõk – elvétve. Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. technikailag is leállíthatatlan zenegép. Józanul nem mertem megmondani a frankót. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek.

30: Érkezés (Helyszín „A”). A srác régi haver. étlap látványos lóbálása. hogy a nõnek tönkre tették az életét.15: Megállapítjuk. a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. amelynek lényege. (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 .legfontosabb. hogy egy falatot sem fogok enni. „írd a többihez”. hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak. (tényleges vacsora otthon: parizer). de nincs visszaút. azt elképzelni sem lehet. 19. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz.45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár.55: Bensõséges pillantások oda-vissza. lelkes szív. A zenészek rázendítenek. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt. 19. 19. Hideg fej. amelyiknek fél éve tartozom. pedig tudom.) Elsõ szín: 19. kisírt szemû feleség marad. (Bár. soha nem õ maga!) 20. hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben. Már az autóban veszem észre. azt át kell élni.15: Taxi rendelés. ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. ha átülök?” Asszonyka bólint.05: Rövid bemutatkozás. elnézést kér. de ki kell mennie a mosdóba. Helyfoglalás. amíg elõ nem kerül az. marad az ordítozás. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét. egészen addig. (Sminkigazítás. Ezek voltak a fõ szempontok. odaadó. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal. haragvó férj elviharzik.) 20.

25: „Azért szeretem” – mondja az asszony.10: Megáll az ételszag a levegõben. minden vendég tisztán hallja. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon.menekülhetünk. nem utolsó sorban. (A pasiknál sokkal nehezebb.15: Döntõ lépésre szánom el magam. majd hõsies kiállás (az ügy mellett). hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait. csak hagyja abba. csak most hülye”. mint a nõk. tudom. A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe. új életet kezdünk.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. hogy szeret. van még remény. mert észreveszi. de csak a vállával bök felém. hogy a zenegépet is túlharsogjam és. drágám” – hebegi a nõ. hogy mindenki tudja. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter. hogy akkor most ki fizeti a számlát. „Beszélgetünk. a tekintetemet kerüli.”) 21.) 21. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el. 21. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést.05: A fõnök megjelenik. haverok vagyunk. „biztos. 20. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi. 21. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. Lehetõségek számbavétele. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. elkezdem dobálni 190 .) Második szín: 20. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit. látványosan.00: Fõnök vigasztalása.

de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként. (A pénz elfogyott. de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk.10: A terep teljes zûrzavarba süpped. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik. hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. Leülök mellé – csak úgy lazán.20: Drámai fordulat.”/ „Mindenki kurvának néz. könnyek. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22.) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét. 22.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). Mindenki fizet mindenkinek. aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. de csak virtuálisan. mert én ma akarok szerelmes lenni. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb. mint az egész lebujnak együttvéve.) Harmadik szín: 21. kiderül. amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”.15-23. az összes ismerõs taxis hazament aludni. és még legalább ezer ilyen. mint a tõzsdei mutatók összessége. dúdolgatom: „Hosszú. csak annyi bizonyos. 191 .) Sértõdés. 21.a pénzt a zenegépbe. miközben felteszem a kérdést. (Az élet mélységei és magasságai. A pultos húzkodja a strigulákat. („Most haza kell kísérnem. Akad olyan.

00: Lásd. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik. 08. ha amúgy felhõs az ég… 01. 01.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott.20-02. lélektanilag ezen már régen túl vagyok. Intenzív lelki élet folytatása. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja. 12.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.00: Hazakísérés. fejfájásból kifolyólag.15: Erõltetett menet hazáig.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt.5 liter klóros. langyos víz.) Lelki sebek további ápolása: nem. nem nehéz. (Mértani pontossággal. hogy a nõ a város másik végében lakik. mert valójában fogalma sincs. 04. imbolygó plafonnal a tetején. Azt szeretik a legjobban. ez törvény.) 01.15: „El kell menned.23.20: A bánat marad. harmadik csók. utasító hangnemben. Magányos nõ vigasztalása. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés.50: Ágy.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben.00-01. 02. csillagok átható kémlelése az égbolton. Gyógyszeres doboz átkutatása. 192 .” (Nincs hozzáfûznivalóm. 23. félig forrt bor.” 23. 02. a harmadik doboz cigaretta felbontása. nem haragszom.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2.01: (Nagy levegõ.) Zavart toporgás. Fizikai holtpont átlépése.00: Magányos nõ hív telefonon.00: Szent esküvések („Soha többé!”). de ez már idegcsillapító jelleggel. hogy: „Te más vagy.) 24. testnedvek átható „illata”. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek. 01. mint fent.55: Kiderül. két csók. hogy mennyit ittam. nem láthat meg. mint a többi. hogy „ugye nem haragszol?” 12. A kicsiny.) 23.) 06.

de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket. mint nekem. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben. akik csak tücskörésztek. hogy puszta szolidaritásból hagyom. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam. akik a Lajossal ciceréltek. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. a harminc körüli. volt úgy. elsõsorban azért. ha csak tehette. hogy miért. mint egy fonnyadt 193 . nekik ugyanolyan jó volt. hadd ne részletezzem itt. nem tagadom. amolyan „ami a szívemen.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. csupa olyan pasival hozott össze a sors.00: Kezdõdik minden elölrõl. A házasságunk mégis megromlott. arra is csak nagy nehezen. cserfes. ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk. (Mókuskerék-effektus.12. Mindenki jól járt. hogy a férjem végigtömje a falut. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet. Ennél is nagyobb gond. Kitaláltam hát egy módszert. lekukkant olykor a pohár fenekére. Két évre külön is költöztünk.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. továbbá biztos lehettem benne. mert rettenetesen jól tud döngetni.) Lélektani hadviselés (1) Varró. De hát az mégsem megy. gondolom.

Ez majdnem végzetesnek bizonyult. – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. csak kettõt tömítettünk. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0. és alig vártam.virsli. de a világért sem árultam volna el neki. hogy megint buliba mentünk. Végeredmény: 2:0. Azt hitte az a balek. Pirkadatkor be is állított. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen. – Ha máshol nagylegény vagy. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. ott a parketten nekiállnak kúrni. talán mondanom sem kell: spiccesen. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. Mit tagadjam. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. apukám. határoztam el szilárdan. Az volt a legfurcsább. Na. adok én neked. Nagy dérrel-dúrral hazamentem. hogy ennyivel megúszta. Már azt hittem. Történt aztán. amíg másodszor is alám nem vágott. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. de elkövettem azt a hibát. Negyed óra múlva megint rámásztam. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. de 194 . – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. de ettõl már annyira megijedt. Még az elsõnél is jobban esett. így volt. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. Mit volt mit tenni. Én még ennyivel sem értem volna be. hogy csak a farka mentette meg a válástól. addig-addig birizgáltam. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. hogy hazajöjjön. de nem hatott meg.

Gondoltam. hogy ne unja meg a dolgot. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –. a kisfiával rohant az óvodába.”).otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. Az volt a szerencsém. hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom. Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. akkor hülye. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. kerek fenék. csak azért. hogy mindig másképpen figurázzunk. de legalább annyira ronda széket. az akkori elmeállapotomra jellemzõ. Mindenesetre elhatároztam.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. de nem tetszettem neki. ezt az izét valami szép szalagba. nagy. de ti csak röhögtök rajtam. a csillárra is felkapaszkodok. ha ebbõl nem ért. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. Ha kell. Egy virágboltban dolgozott ugyanis. hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. a fejét a gazok takarták. legyen kedves. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. a derék alatti részt pedig a pult. Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni. (Azóta sem ültem rajtuk. hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 . Értette. hogy a haja vörös. hogy az orvos simán táppénzre venne. Teljesen kész voltam: formás. a Virágot. Én meg mindent megteszek annak érdekében. izmos lábak.

a Szappan. hogy még ezt is megtehetem. ugye. és amikor rám ült. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. mert eszméletlenül jól kártyázott. hat hónapja nem volt férfival. amikor megismerték az Ollót. mondjuk úgy: a szerelemre. mire bebújt az ágyamba. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. de nem azért ment jól. hogy megosztoztak az ajándékaimon. (Jellemzõ a nõi lélekre. az egészet csak azért csináltam. hogy az Olló csal a kártyában. de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem.válófélben. hogy bevenném harmadiknak. de 196 . Plusz kiröhögtek. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. Újabb öt percbe tellett. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. hanem azért. de ez nem volt igaz. ahogyan rakosgatja a kacatjait.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán. a Virággal mégis megüzentem neki. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –. hogy jó nõ-e vagy sem. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. Közelrõl sosem láttam a Szappant. Nagyon ki volt tehát éhezve. de azt már határozottan kikérte magának. Olló.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl. mégiscsak az elsõ randevú. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki.

hogy megyünk mulatni. mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. annyit ugyanis õ nem költött. azt jelentette ugyanis. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. hogy miért. hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel. Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. Elmesélem. (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. aki attól kezdve már megjelölt. de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada). mindaddig. harminckét karátos. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. Bátran mondhatom tehát. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani.

(Hogy a derék szabómester mikor aludt. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. egészen addig. hogy terhes. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben. de annyi bizonyos. elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. azt senki sem tudta. aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert. Ez volt a hiba. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. sokkal inkább a csípõméretére utal. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. amelyik elõtt a széke megállt. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. akkor éppen azt találta ki. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. még abban sincs semmi különös. Számszerûsíteni nem tudom. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval. míg az el nem zavarta a francba. Hiába magyarázta a lány.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára.kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe. de 198 . ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni.) Lényeg. jobb lett volna.

Mások esküsznek rá. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. hogy az Olló nem hülye. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki. aki tárgyilagos nyugalommal közölte.inkább csak úgy költõien. Ellentmondásos történetek keringenek arról. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. az alábbiakat közölte vele. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. a Derék elvtárs. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. hogy a Derék faterja. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. aztán ivott tovább. te úristen. hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. el sem tudta képzelni. Esetleg egyenként. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. mert nyilvánvaló volt mindenki számára.” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. hogy az Olló 199 . Ezt szegény Olló nem tudhatta. úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött. A Derék elvtárs arra kért. amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. – Esküvõ. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre. attól a pillanattól kezdve. akkora nagy ember.

sokáig úgy nézett ki. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. – Olló. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. bár az ivást abbahagyta. És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok. és errõl papírom is van. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt. de ez csak azért van. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony. csak az Olló tûnt el.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. azt figyeltem meg. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. mint Petike a hózentrógerba. 200 . mert akkor már érezte.”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül. Ott. úgyhogy végül is simán ment minden. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. hogy mindörökre. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló.

hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. azért nem sokan mondhatják el magukról. Munkaviszonya megszûnt: 1984.” Erre a papírra nagyon büszke voltam. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. A speciális azt jelenti. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984. hogy pontosan miért. de elég lerobbant helyzetben lehettem. ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában. amíg el nem veszítettem. hanem a meló. Nem emlékszem már rá. Jelentkezés: földszint három. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 . április 6. hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein. „Beosztása: bet. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni. Bérezés a besorolási tábla szerint. ha eljön az ideje. ott ugyanis a górék tanyáznak. Mindenesetre. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit. április 6.” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat.K. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

Vigyázz magadra! Csók: Anya. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. Meg különben is. egy kicsit emelt tarifával. mint a szállodában. Ismertetném a menüt: Vörösboros. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével. Hajnaltájt kitalálta valaki. hogy nem tudtam nemet mondani. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár. mint amennyit az Eszesre addig költöttem. hogy rendben. Nem panaszkodni akarok. igaz. utána somlói galuska. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. Elõtte rákkoktél. párolt szarvascomb. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. melegítsd meg. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. és tényleg meg is ivott belõle hármat. akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. 207 . mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely.” Ezt felesleges volt kiírnia. hogy annyi pénzért. hogy nem számít a fájós lába. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. azaz négy csillagos!) szálloda. a hûtõ már tök üres volt. csak az volt a gond. mert nagyvonalakban kiszámoltam. Pedig akkor már tudtam. azt mondta a lány. hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására. hogy van neki egy taxis ismerõse. sok habbal. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. burgonyafánkkal. annyira szeret. Még szerencse. Az Eszes olyan boldognak látszott.

hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden. mert az Eszes azt is hozzátette. egymás mellett. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. mint a tanyatetõ. de tényleg csak lelkileg. Tudják. Gondoltam. Feltámadt bennem a kisördög. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –.) Úgy is lett. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. amikor észrevette. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. erre föl kérdõre vontam az Eszest. Ezt nem akartam. hogy majd késõbb dugunk. hogy figyelem õket. hogy legalább annyiszor megdöngetem. hogy bulizzunk. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska. Koncz Zsuzsa énekli. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. (El sem tudom képzelni.Hiába. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. de csak akkor fogtam gyanút. akár naponta többször is. 208 . Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban. és körülbelül arról szól. mire gondolhatott. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. de még akkor sem hagyta abba. viszont azt elhatároztam. pedig menstruált. hogy addig mit csináltunk. Megnyugodtam. ha egyáltalán… Na.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót. hogy meglesem a szerelmeseket. csak most menstruálok. hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából. azt találtam ki. hogy a pénzemnél legyek. de még így is az jött ki. A legszebb. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam.

Az meg nem sok. (Nem esett különösebben nehezemre. hogyan történhetett. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. Kimentem a konyhába.) 209 . megpróbálja kibundázni. mert egyáltalán nem haragudtam. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. mint a Svejk. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze. hogy bocsánatot kér. Két nap múlva hívott a lány azzal. ez tisztán látszott. Különben is: addigra kikalkuláltam. amennyire csak bírtam. Gondoltam. Nem akarok dicsekedni. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. és megvártam.Nem tudom. valami furfanggal. Az történt ugyanis. Akkor már tudtam. hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt. hogy a leszereltetését valamiképpen. mint én. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni. de nem tört ki semmiféle botrány. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. adok én a honvédségnek – még egyszer. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. hogy csak alig valamivel balfékebb. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét. amíg szépen hazaballag mindenki. Olykor másnak is lehet szerencséje. de ez teljesen felesleges volt.

mert addig tényleg kevés volt hozzá. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. csak akasztott ember nem. hogy nem penderítették mellém a fogdára. az csíp ugyanis a legjobban. hogy a lába sem érte a földet. mert úgy érezte. Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. merthogy nem is szerettek. másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. 210 . – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. de a legnagyobb találmánya az volt. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban). A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. hisz’ akasztott ember is volt. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. van ez a mondás. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. amikor annak eljön az ideje. eljött az idõ. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott. a Sörbár honvéd.” Na. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. de még megfenyegette. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet.) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe. de elõször nem gondolta komolyan. hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. gondosan ügyelve rá. (Tudják. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. amikor már nem kevés hozzá. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt. még örülhetett.

Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. önállóak. ez tény. A fiú nem szólt senkinek semmit. (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. a srác már a homokon feküdt. megértésre. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. csak nem igaz. a kosztpénz meg késett. Ami pedig a fogdát illeti. amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. Mire odaértem. és melyik a kamu. piciny vércsík szivárgott a molinójából. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. Rohantam a torony felé. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól. Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. az 211 . hogy melyik a valódi szerelmi bánat. egyenesen be a lõsávba. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. éjnek évadján. hogy a nõk egyenlõk. Csak nézték egymást. Akkor dördült el. meg vagányak akarnak lenni. hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. pedig az szigorúan tiltott terület volt. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent. Szépen hangzik. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. egyenlõ bért” elvet. Lehet. talán még az õrség is. és a lány elég hamar el is ment.

(Annyira tipikus módszer. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. hogy tele van pénzzel. továbbá. A legjobb ötletem talán mégis az volt. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam. Tévút ez kérem szépen. mintha ez jó lenne neki. de olykor cselekvésre is elszántam magam. a szöveg lényege körülbelül az volt. zsebek átkutatása. amennyit csak akar. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban. és kétségbeesetten csinál úgy.) A Lóri egy kifejezetten csinos. hogy nélküle nem boldogulnék. vagy nagyon ráértek. hogy õ egyáltalán még van nekem. Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta. sõt. hogy én vagyok az élete értelme.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. akiknek jobb nem jutott eszükbe. tehát teljesen normálisnak látszik. vonzó fiatalasszony.(És/vagy olyanok. Most egyedül él. pedig nem az. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. smsek elolvasása. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon. hogy nem tud nélkülem élni. S. és annyi pasit fog magának. ezen jól elvitatkozgattunk. te kis kurva!”. tulajdonképpen örüljek.K. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében. Nyomozásba kezdtem. pedig nagyon értett hozzá. Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. olyan nõk találták ki. hogy „kopj le a férjemrõl. mert azt hiheti. hogy szinte szégyellem lejegyezni. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. hogy 212 .emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés. Diplomás. mert más férfinak úgysem kellenék. Képes volt elhitetni velem. kiderült: terhes a kis szõke.

hogy egyáltalán elhiggyem. Te jó ég. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. Na.szülök neki én is egy gyereket. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy. de kiderült. mert azt hittem.” satöbbi. nagyon helyesen. Mire a kicsi megérkezett. hogy kiszivárogtattam –. hogy más pasik után nézzek. harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. Lehet. azért várom. Annak is örültem volna. Megfigyeltem. satöbbi. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. hátha akkor újra belém szeret. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni. Akkor férfit akartam fogni. mert a dugás azért nagyon hiányzott. mi 213 . amikor pasik után kezdtem kajtatni. Mindegy. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. végre akadt egy srác. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. dühükben megesznek a nõk. Addig keveregtem magányosan. tettem fel magamban a költõi kérdést. de egyáltalán nem olyan könnyû. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. a férjem gyakorlatilag lepattant. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. hogy rossz Hold kelt fel. hiányzik a társ. alkalmas vagyok még nõként élni. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. mikor fog ez engem tisztességesen megdugni. mint ahogy gondolják. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. az õszinteségem miatt. Ennyi idõ kellett hozzá.

Pillanatnyilag ott tartunk. másodszor velem lett tele a hócipõje. vagy. Lehet. õ az. de már meg sem kísérelte. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. pedig nem is voltak rossz pasik. A Virág is emancipálódni akart. esetleg együtt a kettõt. hogy kifejezetten megsértõdnének azok.több. További adalékok az emancipáció témaköréhez. akinek a melleibe szerettem bele. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt. akiket esetleg kihagynék. vagy a kisfiát. ha ez egyáltalán lehetséges. hogy férfi nélkül éljen. hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz. hogy önálló legyen. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni. hogy õ most már önálló vállalkozó. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek.) Hõsnõnk egy összedrótozott. barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –. mire a végére érek. (2. (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek. Továbbra sem volt kedve 214 . illetve rohantam neki. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá. Röviden. amikoris kiderült. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. Zárás után rettegve csinált kasszát. (Igen. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz.) Elõször a férjével. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. vagy a virágait fuvarozta. két ízben is. a véleményüket is. hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. hanem az igazit kereste. de mindegyikkel volt valami gond.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. (1.

csodálatosan – sikerült. mint olyan.emancipálódni. Éppen ellenkezõleg. hogy az emancipáció. a fiú túl keveset adott magából. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. Most a pénzen vitatkoznak. Na. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. Drámai jelenet – könyörgések. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. újfent bebizonyosodott. nem azért. Aztán ez rendszeressé vált. Lehet. Ezzel szemben azt találta. Magányos nõk figyelem! – valahogy így. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. az álmait siratja. mint elõzõleg. Senki sem vette észre. mert nem lett volna jó a sráccal. A jeles alkalomkor a fiú.” 215 . vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. azzal a megszorítással. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. puszta képzelgés. vagy inkább rémálom. a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. hogy minden alkalommal többet kért. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. inkább a munkájával volt elfoglalva. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám. kölcsönkért egy kisebb összeget. A Sziszi így is boldog volt. mint a pinty.

Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni. mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .

Ezer apró cikk .

hogyha minden egyforma. de szerintem nagyon jó. S. Mert ha valami a másformával egyforma. nem tudom.„Nem baj. ki találta ki.) .K.” (Sajnos. Az meg már a másforma.

amely tele volt üres kupékkal. Vagy a hülyeségeivel. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk. hogy unom a mûvelõdést. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. már annyira be voltam indulva. (Különben tényleg az. de nem a menetrend kapcsán. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. Fel is pattantunk a vonatra. Volt nekem egy nõm. elmondom.) Mindegy. ahol egyébként nem szokás. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. hogy vegye le a bugyiját. aki állandóan felizgatott. azt hitte szegény. Tény. ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta. Közöltem is a Kancával. amitõl én agylobot kaptam. meg kapok a mai napig is. amikor sikerült rábírnom. (A kirándulás volt a mániája. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba.) Lényeg.) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem. a Kanca. aztán vagy elhiszik. vagy nem. vagy a melleivel. pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni. hogy miben 219 . Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok. Történt. mondván: mûvelõdjünk. hogy majdnem megugrottam a múmiát. mi hogyan történt. a kalauz éppen akkor érkezett. megfájdul tõle a fejem. de az nekem piszkosul nehezemre esik.

– Miért? – hörögtem értetlenül. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. hogy meglátogathassuk. mert tényleg fogalmam sem volt. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. nem a szépségem miatt. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. hogy mi a baja. ha ezt annak lehet nevezni. hogy nem. merthogy a sliccem már ki akart szakadni. nehogy bepárásodjon a puncija. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam. éppen elszálltunk mind a ketten. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. Pontosan akkor. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. hogy beteljesítsük vágyainkat. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. (Na. Rájöttem. hasmenése támadt az egyik utastársnak. Viszonoznom kellett a szívességet. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. úgy éreztem. még szerencse. amikor a Kanca a lábaim közé hajolt. az összes ápolónõ engem bámul.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért. amikor elkezdett kopogtatni. de ez csak késõbb derült ki. mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. Ebbõl akkor sem engedtem. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre.) Elindultunk tehát. Az volt a szerencse. én is benyúltam a 220 . elõször azt hittem.

Na. Egyedüli gondot az okozott. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. mint a fene. Legutóbb egy Heidi nevû. Ezzel együtt. Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet. mit gondolnak. hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. Szexháború Ujjongtam örömömben. Legalábbis. 221 . amikor azt dokumentum filmet végignéztem.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát. a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák. A lényege.” El tudom képzelni – illetve. a sofõrök beláthattak a kocsiba. ami engem illet. ezért mondom. A címe: „A szex és a horogkereszt”. Bámultak is. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. hogy nem is kicsit boldog. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. hogy amíg õk háborúznak. akik hónapok óta nem voltak nõvel. Nagyszerû akció volt. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót.

A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. vagy sem. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. Mondjuk. Valószínûleg kényszerûségbõl. de hogy nem volt normális. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában. az biztos. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak. Innen üzenem mindenkinek: az volt. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. ma sem tudja megmondani senki. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. hogy mindkettõ egyszerre. miben sántikál. vagy mazochista õrült.) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. Tény. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. A tudósok most azon vitatkozgatnak. pontosan eltalálták. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek.De. mert különben egy húsz éves. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –. hogy a lány évekig lakott a Führerrel. miszerint a világot a szex mozgatja. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. (Sokan vélekednek úgy. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik. ugye? A történelem engem igazolt! 222 . nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával.

hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. ha úgy tetszik. hogy valami nem stimmel. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. 223 . aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. de éreztem. egyikünk sem vette észre. szinte észrevétlenül. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira. Ez mellbevágott. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. hogy mi a helyzet. – Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. a Felvégrõl. köztünk is volt hivatali rangsor. egyszerûen adódott. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken.) Emlékszem. és abban is biztos voltam. Úgy értem. hogy ezen nem tudok változtatni. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában. ’s mint ahogyan az élet minden területén. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. hitét megsérteni. mert érzetem mindjárt. A valláshoz – vagy. hogy templomba. Nagyon szerettem a templom illatát. komoly elhatározásom volt. Elmagyarázom. tudják. a paplak nyugalmát. hogy „sokasodjatok. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. szaporodjatok”. nõ nélkül nem bírok létezni. Utána is néztem mindjárt. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el.

Sokáig rágódtam. Elmeséltem a Nagyinak is. azt is láttam. – Nem baj. és ma sem tudnék mást mondani. hogy miért rossz az az Istennek. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul.Márpedig ugye. hogy nem leszek pap. szerettem és tiszteltem a nõket. a szerelem. hogy Istenrõl sem mondok le. számára kézenfekvõ volt. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. ami két embernek jó. hogy az. Tudom. Abban a pillanatban tudtam. ha õk is akarták. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. hogy milyen kalamajkába keveredtem. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. ha bûn – mondtam a Tapsinak. amelynek egyenesen az alapja a termékenység. hogy a világon számos olyan vallás létezik. (Ez így van a mai napig. ez másképpen nem lehetséges. csak úgy. Mióta az eszemet tudtam. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. Meg aztán. ugyanakkor abban is biztos voltam. (Na. mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. ha az ember paráználkodik. Rettenetesen bántott a dolog. mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. de õ nem szólt semmit. sehogyan sem értettem. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan.) Szóval. hogy szentségtörés. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz.

hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. hogy pontosan megfogalmazzam. de õt nem riasztotta vissza. népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. századból származó. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . Jellemzõ. Karcsú. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont. Hosszasan sorolhatnék még példákat. mirõl is akarok beszélni. Részlet Dioszkoridész. Muszáj tovább idézgetnem. mert magamtól nincs annyi eszem. A Malter a korosztályos válogatottban focizott. hogy összekevert a jeles focistával. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. állati jó fej. az idõszámításunk elõtti III. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. Sokan estek abba a hibába. meg aztán nagyon jól is nézett ki. Legfeljebb azon csodálkozhattak. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. A tévúton járók közé tartozott az Amál is.” (Horváth I.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. S istenné avatott zsenge virágai közt. De. kultikus márványfallosz. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. de inkább hagyjuk. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. olyat. Nem csodálkozhatunk tehát. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes.

ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról. Persze csak elméletben. A dráma az volt az egészben. amelyik belém esik. de a végeredmény siralmas volt. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. amikor már az egész suli beszélt róla. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem. Súlyosbította a helyzetet.) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. ez a csujogatás. hogy kiderült: az Amál népi táncos. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. Azt mondták. hogy „széki pörgetõs”. hogy mennyire szerelmes belém. Nem azt mondom. hogy „csobolyó” meg. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. Itt válaszút elé kerültem. eszik-e vagy isszák –. hogy ez a táncizé csak jó lehet. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 . kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam. mint olyan. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. azaz rendszeresen – sõt. én meg mondtam. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám. megpróbáltuk – lépegettem is.Amálnak. hogy mi az. hogy nem baj. de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke. ezt is ki fogom bírni. ilyeneket tudok például. hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. de azt sem tudtam. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. A táncház. mint az eszkavátor –. amúgy népiesen.

azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. Volt ott egy naptár. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. még puszit is csak úgy adott. annyi bajom volt az Amállal. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel. Az egyik már megvan. Gondolom. Az Amál csak kummogott. 227 . legkevésbé az Amált. hát az edzõtáborból írogatott. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként.” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. akinek táviratoztam. átlagosan tizenöt oldalas. Ne kérdezzék. Meg azt is. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. most aztán szétszed örömében.) Láthatják. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. Gondoltam. minden szenvedést vállaltam. levelek okán. (Tudom. azt mondta. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. Ez a gyakorlatban azt jelentette. (Negyedóránként heves csók. ha másért nem. miért. hogy mi az a csobolyó. járjunk. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva.mûvészetben. Mégis betelt a pohár. hogy nem hiszik el. Kiderült. hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. mert fogalmam sincs. de utána lehet nézni az almanachokban. de csak negyedszerre sikerült.

beszélni. a titkárnõ szívét kell meghódítani. hogy mit is akarnak. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. ha nagymama korban van. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. valamikor…”. Felmérik a terepet és besöprik a bókokat. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit. de azt is csak körülbelül. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver.) Mert tényleg úgy van az. nem elég. mint a mittudomén kicsoda. és fordítva. Szóval barátaim. kezdhetem úgy is. amikor az ember támadásba lendül. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl. 228 . /Valaki húzza ki magát jól. Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. és további felesleges sületlenségek. még akkor is. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik. Vegyünk egy példát.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. Azt tudjuk. beszélni. A legbiztosabb támpont a „talán”. az teljesen érdektelen. hogy mit mondanak. hogy jó nõ. Nem jó. hogy elõbb utóbb összejön valami. (Megengedem: nagyon mélyen. Az például. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz. hanem jobb. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély. mert akkor tuti. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. akkor annyi. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. lényeg. azt tanácsolom: beszélni.) Egy szál virág. Az „igen” is lehet „nem”.

vagy inkább rádöbben.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. mert elkapatja magát (a nõ). Úgy tesz. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek. 229 . Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért. segíts neki pakolni! (Különösen. nem tudja mit kezdjen veled. és benne ültök a hintában. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. azonnal hatályukat veszítik. de tényleg így van. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. mert a lepedõre borulhat (a kávé). Azt javasolom mégis. 3. mire ti észhez térnétek. az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében. Tudom. Úgyhogy barátocskáim. mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél. hogy mindez mit sem ér. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. hogy mindent a nõk irányítanak.) 2. hogy mikor – minden férfi rájön. ha a feleségedrõl van szó. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. hanem azért. Onnan tudom. hogy közhely. Olyankor kiderül.

hogy inkább letéped róla. 10. 17. 15. 16. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi.4. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra. Szeretõnek: „Nem számít.) Elsõ randevún lábszag.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. 13. hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd.) Nincs olyan. különösen. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. 7. (Amíg mesél. hogy nincs pénzünk. másom nem szép?”. 8. 19. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból. kivéve. 12. csíkos zokni. fõ a megértés!”.) 230 . hogy „miért. te mindent megérsz nekem”. Le fogja venni magától. Nõi fodrászatba – bocsánat. nem szereted. 18. félre is fog. hanem. 9. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus. és utána egy órán át te vagy a téma. (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni. menj le alfába. mert esetleg hátba támad. 14. 5.) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot. hogy végre kipakolhat. Feleségnek: „Nem baj. hogy legközelebb. 6.) Pénzügyek.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. 11. ha a feleségedrõl van szó.

20.) 23. Focimeccsre ne vidd! 27. Vidd ki a meccsre. Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt. Ne csodálkozz semmin! 38.) 21.” 231 . ha jó nõ. Soha ne sírd el magad elõtte! 25. mindenhová elviszem a feleségem. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32.”) 33. Ne légy türelmetlen! (Csak. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város.) 36. csak még jobban belebonyolódsz.) 35. bárkivel. hagyd ott! (Nem kell cipekedni. mint az egyszeri ember: ”Mindig. Verekedj meg érte! (Imádják. Színlelj állandó meglepõdést. mint a többi. Virág. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra. Várd ki a pillanatot. de mindenhonnan hazatalál. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad.) 28.) 34. Bárhol. Ne vitatkozz! 31. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24. ha konkrétan a szexrõl van szó. igyál meg tíz kisfröccsöt.) 29. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. Ha öt percnél tovább marad a boltban.) 37.) 22. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy. bármennyit dugtál. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen.) 30. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent.

(El akarják hinni. amikor elsírja magát a moziban! 57. mert sokkal olcsóbban jössz ki.) 50.) 55. õ meg ideges lesz. Tedd féltékennyé! 48. miben sántikál! 53. Tárgyi bizonyíték – levélke. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41. Ne adj okot a féltékenységre! 47. hogy sokba fog kerülni. mindent le lehet tagadni. hadd tudja meg. Járj el vásárolni.) 58. hogy mással dugsz. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52. Halálra röhögöd magad.) 46. mi a magyarok istene. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától. Ne dumálj bele.) 56. vigyázz! (Biztos. Ne hagyd vezetni! 43. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod.) 45. rúzsfolt. Ültesd a volán mögé.) 51.40.) 42. Próbálj meg te is megrendülni. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54.) 59.) 49. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája. Ha túl kedves. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit. Próbáld meg kifürkészni. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 . Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts. (Biztosítás!) 44.

mi 233 . Nem jóban lenni a legjobb. Ha fejfájásra panaszkodik. Az õ feje. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba.60.” címû vadbaromság. Nézzél okosan. hogy milyen sapkát vegyen fel. az asszony verve jó. ami kihoz a sodromból. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. Az az alapelvem. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni.) 68. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között. ne könyörögj. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. Menj el pecázni – vagy a francba –. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is. Ha nagyon menni akarsz valahová. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától. hogy mirõl beszél. hogy elõírjam egy felnõtt embernek. Meg lehet tanulni!) 66. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. Már azt is nehezen viselem. amikor olyasmit próbál megmagyarázni.” (Demjén Ferenc) 70. Turbózd fel az agyad. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. Egyszerûen fel sem tudtam fogni. ki vagyok én. „Várj. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. különben elvágtad magad! 64. inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. míg felkel majd a Nap. Vágj mindenhez jó képet. Részegen csak akkor menj haza. hanem kibékülni! 69. az õ sapkája. amikor becsavarja a haját! 62. verd ki a fejébõl! 63.

Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. Igenis. Nem tudtam megemészteni. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. megtehette volna. Mindaddig ugyanis. amíg nem ébredünk rá. amit nem? Még. hogy miért nem fordult rendõrhöz. hogy ítélkezzünk felettük. hogy teljes joggal mondhatunk nemet. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. ha nagyon akarta. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is. a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. vagy akárkicsodám is. Arról is biztosítanunk kell õket. megvédve ezzel a társadalom egészét. ez egyszerûen megengedhetetlen. aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. a XXI. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. Ezt hittem legalábbis. hanem. hogy a véleményem megváltozzon. nem tudhatjuk. hisz’. Európa közepén.az amit tehet. El kellett olvasnom John Douglas-nek.” 234 . század hajnalán! Ez döbbenetes. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni. nem az a célunk. ha a feleségem. Minden megvetésem azoké a férfiaké. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. élettársak rendszeres bántalmazása. és mi az. hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. vagy a barátnõm.

Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim. körülbelül se. Ugye. hogy az önbíráskodás törvényellenes. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. akiket addig csak képernyõn láttam. sikítozás hallik! Valamit. mint én. megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. olyan emberekkel találkozhattam. hogy pont olyan emberek.Tudom. amikor elkezdtem televíziózni.) Nyugodtam mondhatom. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. az a híradó. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. Egy biztos. sõt. akit illet. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit. szólítok fel tehát mindenkit. szárnyaltam a képernyõn. nem avatkozunk bele”. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. (Aki látta. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. Képzeljenek el egy kínai piacot. Képzeljék. kiderült. de mindaddig. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. Arra kérek. pedig az nem semmi. de az örökre. sosem felejti el!) 235 . ahonnan asszonysírás.

(A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít. mert jót mulattak. Próbáltam érdeklõdni. hogy jött egy manus. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. és ezt bizton állíthatom.1. kérdezze meg ezt az embert. Nem baj. de mégis. Még szerencse. Herr Dusek. csináljunk vele interjút. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. aztán szépen. elindultam hát. három napja az önök szép országában tárgyalok. Szóltak a Pártból.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat. A híradós anyagom különben egész jól sikerült. a pontosság kedvéért. Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve. megköszöntem az interjút. mondtam a tolmácsnak. és elmagyarázta. de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón. hogy kandi kamerás felvétel volt. ahogyan illik. Azt mondta ez a kancellárszerûség. Hozzátettem: „Danke. konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak. három aprót köhintett.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. kirõl van szó. A programom tehát az. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül. mi lesz a magyarországi programja. 236 . ahogy az egy száguldó riporterhez illik. Sem a tolmács. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. vagy ilyesmi. hogy mégis. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj.

és ez tényleg történelmi eseménynek számított. Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl. következett egy szép ívû fejesugrás. aki írta. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. ugyanis egészen különleges eset vagyok. Úgy gondoltam. már csak az érdekesség kedvéért is. Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. hogy a fantáziám nem ismer határokat. biztosan összetévesztett valakivel. a nézõk egy része azt követelte. sõt. (Jött egy szerelmes levél is.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. aztán drámai mozdulattal azt is. mindjárt megáll az apadás. de akadtak megértõbbek is. (Ma sem tudom. Azt már az eddigiekbõl is láthatják. amint azt mondom: „Danke!” 2.hogy frappánsan bírtam befejezni. és mutatom.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. meddig kellene. de a hölgy. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. akiknek addig nem is köszöntem. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek. Izzottak a telefonvonalak. hogy jól mutassak a nyitóképen. hogy bohócot csináljak magamból. majdcsak szólnak. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn. ha arról van szó. szerencsére ott voltam én. Akkor kitaláltam. hogy szívesen gyógyítana. gondoltam. hogy meddig ér a víz. tisztán lehetett hallani. mi az. Egyszer csak elordította 237 . (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt. Megérte tíz napot koplalnom.) 3. Nagy választási cirkusz volt. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. hogy érjen.

Az volt a gond. mint a férfiak többsége. Reménytelenül.) Arra gondoltam. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 . (Sokak szerint. amit meg is tudtam érteni. nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. mind az. Mégis volt egy valóságos szerelmem. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére. mint a kettes szekrény. A Zavar akkora volt. (A fél ország szerelmes volt belé.) Ilyen volt a Zavaré is. de én nap mint nap láthattam közelrõl. Mert emígy meg nem volt teljesen normális.magát valaki. Amúgy. de jó srác. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. de a választások után meg kipenderítettek. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. én is a molett nõket szeretem. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. nyugisabb idõszak –. Mûholdról! Nem estem pánikba. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot. ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. Attól a perctõl kezdve. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. aki egyáltalán nem volt kerekded. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem. hogy megláttam. jééé. alulnézetbõl.

Mondd. Mindenkitõl elnézést kérek. de mindig oda lyukadtam ki. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért. Csak te vagy és én vagyok. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. Mondd. ezért jöttem ide. én és a könnyek. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. hanem kívántam is. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. hogy nekem a molett nõk 239 . Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. és egy csapásra megváltozott minden. Mondd. ahol õ dolgozott. hogy hagyni kell a fenébe az egészet. Odáig fajult a dolog. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. de egyszer kijött hozzám a tópartra. Mosolyognak a csillagok. ráadásul még komolyan is gondoltam. ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. Mindig. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. hogy: itt vagyok! Te vagy. hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. Képzelheted. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre. úgyhogy. Azóta nem mondom. Hát. hogy miken mentem keresztül. hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet. De akkor már nem lehetett. Csavart egyet a helyzeten.az a kicsapongó típus. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. hogy olyankor már nincs visszaút. Mindenki tudja.

hogy bele lehet zúgni valakibe. mióta az eszemet tudom. pusztán azért. azt mondta. hogy felnõttem?! 08. a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. Óh. amint meglátott. Úgy látszik. cigaretta: egy doboz az enyémbõl. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. hogy nemsokára szülinapom lesz. de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. amikor elindultam a konditerem felé. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. de a helyzet semmit sem javul. ha nagyon meg vagyok szorulva. de utána filmszakadás. majd jól pofán vágnám. de megint az idegeimre ment. mondogattam magamban egyre idegesebben.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. Azért sem leszek ideges. mint a gyémánt. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám. hogy a fejem lágya már olyan kemény.az eseteim. eszébe sem jutott. Sohasem hittem volna. Azannya! – rikkantott fel a Papi. péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. kaparás – lekapartam magam: 3. mert szép. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi. jó apu!) Mondtam neki. kalória: azt nem tudtam megszámolni. csak ne tartoznék neki négy hónapja. de ez akkor sem lehet. anyukám. mindegyik az esetem.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. Mindegy 240 .. (Drága. ugorjak át pénzért. egy doboz lejm. nyilván elromlott a mérleg).

akárcsak én. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás. viszont õ sokkal hatékonyabban. (A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. (Az elõbbit talán mégse…) 10. van valami jelentõsége. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. mert sápadt és sovány akartam lenni. hogy tudom. mind azt mondják.) Azt kérte a Tyúk. meg a magáét is. hogy valamikor régen fogyókúráztam. Mondtam a Papinak. hogy õ is pozitívan gondolkodik. mire megkérdeztem tõle.elõbb utóbb megkapja a pénzét is. hogy folyton rá gondolok. pedig teljesen normálisnak érzem magam. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához. Most eszem. 11. feltéve. hogy pozitívan fogok gondolkozni. bár negatívan se nagyon sikerült. Láttam. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. 13. bólintott a Tyúk. akkorák voltak neki. de elképesztõ segge van. holnap lesz három napja. mert tisztára úgy tûnt. Azt. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé. akik állítólag ismerik. hogy mekkora az ember pocakja. hogy az a Carmina Burana. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 .00: Eszembe villant. Óh. Azt hittem. Emília! Mitõl van az. Azt hittem látomásom van. hogy az. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. ha nem jár máshol az eszem. Biztos. vagy mi? Elhatároztam akkor. csak teszteltem a csajt.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó. mint a zongoristák. Szerintem nem hülye. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. de a nõk.

ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. vele meg marha jóban voltam. a vers is nagyon szép volt. nem akartam kifizetni a honoráriumát. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi. de amikor azt mondta. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre. úgy kalkuláltam. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke. Nem emlékszem a mû címére – érdekes. legalábbis a költõ szépnek írta le. annyira biztos voltam a továbbjutásban. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. a Helen Fielding. mint a sakál. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 .00: Elmentem egy jósnõhöz. hogy boldogabb idõk jönnek. úgy ordítottam. Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. Két dolgon gondolkodtam el: a. Annyira lepontoztak. (Mindent azért én sem veszek be!) 18. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm. hogy valami bensõséges líra volt az egész. vagy én? Kojak Színész akartam lenni. Gondoltam. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl. Hanem a terem./ akkor most ki a hülye. senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl. Persze nem csak a protekció miatt.15. amit szavaltam.

azt hitték süket vagy. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. Újólag bebizonyosodott. Akkor aztán azt mondta. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény.) Az 243 . úgyszólván életszükséglet. Kérdõre is vontam a Pókot. hogy ennyivel megúsztuk. az biztos. de a nejlonzacskós gyerek! Na. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. mert nyilvánvalóvá lett számomra. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. az igazgató külön megkért bennünket. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását. akkor egyszerûen csak hülyének néznek. a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. de csak hímezett hámozott. Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. hogy többet érdemelt volna. Én még csak hagyján. Gondolják el.) Elkeseredtem nagyon. – Na. még örülhetünk is. Egészen a harmadik konyakig.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték. a színi-direktor a barátom volt. azért ordítasz. láthatják. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. (Sehová nem mentem protekció nélkül. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért.

hogy elöl fogy a hajam. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen.emberem nagyvonalú volt. nincs esélyem. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. végszavaztunk a pedikûrössel. – Nem gondolja Károly. adjon valami csodaszert. Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút. gondoltam magamban. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette.) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. hogy „csend legyen!”. hová lesz az én legendás szépségem.) Mentem mindjárt a patikushoz. de akkor is legenda volt. Szerencsére volt is 244 . Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. de hát annyi mindenkinek van. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. sokat ki lehet hozni a karakterbõl. Folyton ordítottam. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. Te úristen. ha az ember egy kicsit odafigyel. sóhajtoztam. Ez megõrült. A munkahelyen készültem a premierre. de a társulatban volt egy nõ. egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. hogy mindenki engem bámul. nézik amint szálanként hullik el a hajam. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. engem is. miféle sorról beszél?! Jó. mert amúgy kedvelt. hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. Tudtam. hogy messzebb ne menjek.

ha magamat adom. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. ha az életérõl van szó. mert azt hitte ezzel megvigasztal. El sem tudják képzelni. mondta egy bõrgyógyász barátom. imádták a nõk. Márpedig tudtam. (Genetikai adottság. Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. hogy belehalok a kopaszságba. Megfigyeltem. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. hogy kevés hajjal is érdemes élni. elég. ebben biztos voltam. a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. ha jól számoltam.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. Nem is kell játszanom. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. de hát kit érdekel a pénz. Mondjuk nem éreztem semmit. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. Mindenesetre. kopaszodó. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. 245 . hogy kopasz. tettem fel magamnak a kérdést. állítólag a nézõket is. amikor ilyeneket mondanak. de az piszkosul tetszett. de legalább jó hallani. amelyikre egy nagy darab. sõt. de már csak átvitt értelemben.neki. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. pusztán azzal. hogy mennyire megkönnyebbültem. ha hallanak valahol egy szereprõl. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet. mint amekkora az oroszlánnak van –. egy tucatnyi. hogy bizsergést fogok érezni. Lehetséges.

de akkor már tényleg ideges lett. Nagy izgalommal vártam. mint a részeg sámáné. hogy az elsõk között pattantam a színpadra. Nem kellett messze mennem. Elkábított egy kakast. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. Na. Gyanítottam. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. hogy hülye volt. azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit. olyan volt a tekintete. azt akarta mondani a fenomén. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget. mint az elõzõ. Sokkal komolyabb volt a dolog. hogy persze. A nõk is. amelyikre csak akarok –. Mire mondta. én pedig megdugom. hogy a Fõvárosban lépett fel. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. akiket megdelejezett. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. és széttárt karral. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. aztán annyi. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. az összes felesleges hercehurca. mondtam magamban. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú. ez már valami. ránézek a spinére – ráadásul arra. Mondom. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto. gondoltam.) A rohadt életbe. Gondolhatják. amikor felemeltem a széket. de az etikailag nem helyénvaló. hozzám érjen a sorban. elkábul. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. Elkezdtem utánajárni. hogy jó volt nekik is. De az hülye volt.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. ez abból is látszik. Nekem is belenézett a szemembe. Azt mondta 246 . hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. egérképû manus nézett le a járókelõkre. mint aki csibéket terel össze.

hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. Azt hittem. de nem. Elhatároztam. hogy csodát láthassanak. hogy maga egy szatír. pontosan mirõl is van szó. Egészen addig. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. És tényleg. azt emberfia nem tudja megmozdítani.ugyanis a fenomén. ha jól tudom. Delejeztem. nem tudom… Annyi biztos. mert ingyen van. hogy a nézõk is örülnek majd. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni. az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. koncentráltam. akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. az eredmény pedig pontosan ugyanaz. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is. de nemigen történt semmi. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. mert elrontottam a szórakozásukat. hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket. (Mindenképpen a legjobb módszer. amíg meg nem jelentek a rendészek. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. feltéve. senki nem is tudta. ez annyit tesz. Én meg bámultam. Örültem a sikeremnek.) Ki is próbáltam magam mindjárt. olyan formás volt. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. Hát. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem. Lehet.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . onnan is. azért vettek jegyet. mert láttam. nem kell hozzá tanár. Jött az uszodába egy nõ. ha nincs lebetonozva. Amikor megkérdeztem. Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. mint a grúziai esõfelhõk.

– Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –. ha csak egy mód adódik rá. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt. és megigazította a hajpántját. pedig eszem ágában sem volt. megrögzött szatír. Mint például az alább ismertetett esetben. – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel. Így ért véget a fenoméni pályafutásom. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. kutyagumi az utcán. de mindjárt elgondoltam. gonosz szomszéd. ha a bejelentõ csinos.) – Hát. ilyesmik). de nem tudok most már a nyomukba eredni. maga tényleg egy ferde hajlamú. (Esküszöm.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. hogy egyszer én is elrabolom. ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. fiatal hölgy volt. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. az attól függ…– bizonytalanodtam el. talán.

– Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. Eszerint jártam el. amit ufók okoztak. mert a legrosszabbat sejtettem. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból. megállj. Rábeszéltem. pedig nem szeretek ítélkezni. bizony sok baj van az én Bélámmal. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat.és testközelben. még a férjem sem. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt. maradjunk föld. hogy gonosz kis szürke emberek. – Hát. – Hát. Attól a pillanattól tudtam. – Mégis. ha megint támadnának az ûrlények. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni. Elmesélte akkor a Tündér. mint én. (A Béla 48 kilós volt. hogy a cikket ugyan nem írom meg. nagy fekete szemekkel. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. hogy jó.) Egy darabig sokat 249 . egy olyan benga nagy ember. lehet hogy a sokkhatás miatt.bonyolultabb ügynek látszott. nem is evett sokat. miket? – kezdtem aggódni. de már pityergett is. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. mégis meg tudja majd védeni õt. úgy gondolja. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. A Tündér azt mondta.

Fogtuk egymás kezét. Tudta ezt a Fõorvos úr is. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. ebbõl következett. nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. hogy átmenetileg alulmaradtam. Szerettem ott lenni. Ez utóbbira általában akkor került sor. Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. de olyan hanghordozással ám. – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. Ráadásul. a békesség kedvéért.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. mint az utcán. akkor úgy berúgott. hogy a mentõk beszállítsák. hol felvették. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. Olyankor bevonultam a kórházba. meg minden további testrészét. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult. amikor hõsünknek sikerült elérnie. de nagyon csálén állt a feje. mert hagytak olvasni egész nap. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci. 250 . mintha megnyerte volna az öttalálatost. inkább csak úgy. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. Arról viszont szó sem lehetett. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. pedig nem láttam nagy távlatokat. ellenben elitta a lakását.

mondta a betegtársam. de majdnem kicsúszott a számon.– Te hülye – vigasztaltam –. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi. S.” Rendben. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át. de tényleg nagyon szomorúnak látszott. hogy megszívtuk. ’S lõn. feltéve. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban.K. hogy ne járjunk kocsmába. Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. 251 . azért vagyunk a diliházban. A világon semmi gond nem lehet abból. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg. nem akartam neki csalódást okozni. még az õ szempontjából is. Délután már ketten ballagtunk át. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki.) még átmegyek.. hogy mit csinál a felesége. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért . aszerint. akkor lehet. 5. ha a Macival átmegyek a kocsmába.– bólogattam szelíden. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam. de nem számít. hogy ittam? (Nagyon látszott. Mert azért õt kedveltem és tiszteltem. – Aha. nagyon látszik rajtam. – Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. 2. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. a Maci teljesen belemerült.) Úgy kéne csinálni. Te. aztán a reggeli káoszban beosonok. 4. 3.

) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni. mint más tevékenységek. vagyis sokkal kevésbé elõírásos. S. de ezt már csak én teszem hozzá.K. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . de szeretem. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –. hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. annyira aranyos volt. de a lényeg ugyanaz: Ki mint él.” (Bárki legyen is az. azt hiszik. Bele a levegõbe? Fogadjunk. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra. – Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat. hogy szerelem tényleg örök. (Jellemzõ. hogy megértsük a jellemét. hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét. de majdnem puszit adtam az öregnek.

) Két eset lehetséges. Vagy teljesen idióták a dilidokik. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket. csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki. sõt. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De. hogy nem hozott szégyent az ezredre. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. magyaráztam a barátomnak. hogy nem bízunk többé a 253 . mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. Õ maga viszont nem így látta. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –.csileg közömbösnek./ ez nem azt jelenti. és hogy csak akkor lehetünk jó emberek. hogy az ember testisége a romlottság forrása. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. mint amit gondol. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra. hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta. mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. Minden olyan szexuális tevékenységet. Erre fel kihozták. mert úgy találták. a tanfolyam helyszínéhez képest. ha már a tudománynál tartunk. ha a házasság tekintélyével megerõsítették. hogy most aztán már mindent lehet b.

mielõtt harcászati szerzetesnek vonul.) pornókazettát teszek a videóba. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra. ha vendégeket vár? a. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a. 1 pont 2 pont 3 pont 254 . hogy szép legyek 2 pont c. de megbámulom 2 pont c.) kitakarítom a lakást 1 pont b. hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a. Mennyire férfias ön? 1. Mit tesz ön. ha náthás lesz? a.) adok neki sót 1 pont b.) a szeretõmtõl.) orvoshoz 1 pont b. Teszt Töltsék ki.) a szeretõmtõl 2 pont c.) thai masszõrnõhöz 2 pont c. 3. aztán ne tudják meg.) adok neki sót. hadd kefélje ki magát rendesen.) a sportrovatnál c. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a. mi lesz. 5.) a meztelen nõs képnél 2.) új nõt szerzek.) megborotválkozom.) az OTP-tõl 1 pont b.) megdugom 3 pont Mit tesz ön. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul. 4.) a külpolitikánál b.tudományban.

) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) nem. Hogyan issza a kávét? a.) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12.) követem a bögyös szõkét 2 pont c.6. Melyiket választaná hobbinak? a.) két cukorral c.) a kijelölt útvonalon 1 pont b.) az árakat 1 pont b. Mit mond a feleségének.) a nõi bugyikat 2 pont c. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a.) szörf 2 pont c.) hol van? 8.) bélyeggyûjtés 1 pont b.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7. Kivel megy moziba? a.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 . soha b.) hogy vállalati buli volt 1 pont b.) a szertõmmel c.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c. 1 pont 2 pont 3 pont 9.) sehogyan b. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a.) meggondolnám c. nem.) semmit 3 pont 11.) a nõi kabinok felõl. ha spiccesen megy haza? a.) a feleségemmel b.

) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18.) a Cica magazin ’98-as.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16.) vibrátort 15.) az Életben 2 pont c. bekötött évfolyama 3 pont 17. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b. Mit vesz a feleségének névnapjára? a. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a.) az anyósomhoz b. Mire gondol.) virágot c.) virágot c.) majdnem c.13.) az ingyen kajára b.) a peep show-ban 3 pont 19.) a feleségemhez c. Kihez fordul végveszélyben? a.) az ingyen piára c.) gyûrût b. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) semmit 14.) semmit b. ha lakodalomba hívják? a.) nem b.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c.) nem 1 pont b. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a.

az Edömér. Van aztán ez a történet.) boldogságot b. hogy pofán kellene vágnom. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. hogy jobbá tegyük a világot. mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel.) De a legidegesítõbb az Edömérben.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. Elõször is. ha boronghat. amely arról szól. de van remény. hogy szeret boldogtalan lenni. akkor el tudják képzelni. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon. Teszem azt.20. Az történt.) Edömér Van nekem egy barátom. óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –. hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot. úgy néz. Olyankor tudom. Egyelõre nem sikerült. közvetlenül azzal a céllal. aki állandó tettestársam a televíziózásban. Ismerik ezt a fajtát. és reggelente kijelenti. ha láttak már csálé manust. rendbe fog jönni. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából.) gazdagságot c. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. a 257 . ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. Ön nem egy lepedõvirtuóz. hogy errõl nem tehet. de fogadjuk el. Cserélje le a barátnõjét. és az eget kémleli. ugye? Akkor van elemében. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. Na. Mit szeretne elérni az életben? a. legjobb.

hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. Tényleg. hogy le fogjuk késni a vonatot. mindegy. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. Annak az esélye tehát. Hiába mondogattam neki. hogy nagyon jól csinálja a dolgát. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. látszott rajta. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül. mint velem –. a másik meg. ezt csak úgy közbevetõleg. amit én úgy utálok. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. Egy felnõtt embernek! Na. a hajnali postavonattal döcögtünk haza.szegedi Csillag börtönbe. már csak azért is. Mikor hazaértünk. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. mint varjú a rohadt tököt. kisebb. hogy jön ez ide? Megmondom. hogy velem összehozta a sors – az egyik. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . Szóval ott nézgelõdünk a sitten. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. nekem megy fel a vérnyomásom. mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. mint hogy a lovas szobor lépést vált. az a szemét csak csipegette a májat. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát.Azt már csak én teszem hozzá. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. Kiderült. amikor megálltunk resztelt májat enni. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. az Edömér már a plafont bámulja. hogy kedvelem. Szóval. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja. ahol viszont fegyveres õr áll. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. négy darab.

) Lényeg. Ezzel már a Boszi vádolt meg. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. – Ne marháskodj. mert azt hittem. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. se nem szoroz. de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –. csak úgy gondolom. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. El is ballagtam. akinek az volt a határozott meggyõzõdése. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi. már nem emlékszem pontosan. onnantól pedig engem 259 . magára vállalta. (Esetleg az aurát. gondoltam félárbócon. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább. azt mondták. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. majd megkeresnek. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan. mint a halott matematikus: se nem oszt. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk. hogy nem is hiszek az egészben. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi. hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. hogy megtöröm az erõgyûrût. hogy beszél a fejemmel. még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. de az volt a baj. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. át akar vágni a palánkon. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre.Szellemesség – Úgy bizony. de már untam.

beszél a nagyvilágba. hát tényleg. legalább biztosan tudnám. de a srác elkezdte: „Apa. Egy élõ. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. csak kialussza magát. Önöket is érdekli? Jól van. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. Elõször arra gondoltam. vagy a vállamra szállna egy szellem. És akkor elmeséltem neki az esetet. a fiam határozottan állította.bármirõl meg lehetett gyõzni. hogy léteznek. és amelyet magam is átéltem. hogy meg kell keresnie a sündisznót. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. ahol laktunk. de aztán megnyugtattam magam. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után. amely a kisfiammal esett meg. mert elszaladt. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –. kilométerekre jártunk a szállodától. mert most jön a lényeg. – Gyere. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –. hogy orvoshoz viszem. csak négy éves. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. elmondom. álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. így meg csak úgy sejtésem van. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. én lennék a legboldogabb. mert azt gondoltam. ott lesz a környéken. ha találkoznék egy ufóval. igazi sündisznó! 260 . hogy valakik azt mondták neki.

ha elérkezettnek látják az idõt. Már ami a szakmát illeti. amikor a dolgok így szépen klappolnak. de nem kergetek délibábot. hogy ez mit jelent. szívesen látom majd az ufókat. hogy mondják neki: hé. tudom. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted. tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. én nyitott vagyok a világ dolgaira. 261 . Fogalmam sincs. valakik tényleg meg kellet. de annak semmi köze a nõkhöz. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. hogy csoda. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. – Mit látok? – csodálkoztam. Boszi – szögeztem le határozottan –. és mindannyian tudjuk. Ez volt a végszavam. mint aki máris meggyõzött. hogy legközelebb már biztosan dugunk. Aztán a dologból mégsem lett semmi. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány. vagy valami hasonló történt velünk. hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is. a szálloda udvarán sem. Közbevetés: Szeretem. hogy meglátogassanak. Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. akkor és ott átéltem az egészet. mert tényleg csodálkoztam. csak a MATÁV bevételét növeltük. állandóan telefonálgattunk egymásnak. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. kisöreg.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést.

hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem. mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk. az egyikük gyökérkezelésben részesült. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát. ha kell. Azért volt egy élményem is. úgysincs rá szükségem írás közben.) Ki az a bolond. hogy fogeltávolítás.” (A hasamra ütöttem.) Csõd A New York Times. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 . hadd jegyezzem meg elöljáróban. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. külön asszisztenciával. hajlandó a hibái beismerésére. aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. Pláne. Mennyivel kíméletesebben hangzik. hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. hogy csõdöt mond az ágyban. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. mert a kézirat még a Holdba’ van. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. ha ez úgy következik be. amint éppen hullik kifelé. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával. A kedvesem azt javasolta.Most jöttem a fogorvostól. mint az. mint a NYT. A helyes dátum: 1938. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos.

hogy azt nem lehet. hiszen. õk a hibásak. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. nem csoda hát.) A Dáma pontosan úgy nézett ki. Jelesül. mindenki kussol piszkosul. mert férje van és õ tisztességes asszony. ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett. ha rád nézek!”. hogy fürdõruhában jobban mutatott. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném. mint egy dáma. Talán csak annyi különbséggel. ennél jobban nem tudom körülírni.került esetek száma. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. az ajtón például nem csak úgy beléptem. ha tudnánk. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá. hogy elõadjam az én szomorú történetemet. arról vitatkoztunk ugyanis. én megpróbálom. mint az igaziak. A nõk is. mint Moszkvát a hó. egy halálom. már éppen lendült volna a kezem. A Dáma figyelmesen végighallgatott. gondoltam. Már azon voltam. hogy mit felejtettünk el. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. hogy a Bugyi Bucit betakarom. Jómagam azon az állásponton voltam. úgyhogy folytattam az ostromot. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. hogy „elég legyen. már nem is felejtenénk el. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. hogy a fél karomat hagynám levágatni. hogy ez mindegy. hogy a Dáma rám se néz. mert azt hiszik. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal. 263 . és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. Akkor kezdtem el reménykedni. amikor láttam. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. hanem egyenesen testet öltöttem. hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette. Egy életem. aztán kategorikus határozottsággal közölte.

csillagtúra a Bakonyban. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. amikor a Dáma azt mondta. megvárom. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. hogy XXL-es óvszert kell használnom. mondta is. Mindezt persze a Dáma társaságában. miképpen volt ez lehetséges. de akkor is sok. Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2.1x3. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. Ma sem értem. Elmeséltem továbbá neki. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom.4 méter). Ennek jegyében mentünk el szaunázni. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. a nõ tisztára kiborult attól. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. de nem tört ki balhé. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. hogy „jó. Elõadtam a Dámának. hát jöjjön. hiszen õ mégiscsak egy dáma. aminek jönnie kell”. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán. de még azok is folyton elszakadnak. hogy oda a diszkréció. Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 .) Nekem csak annyiból volt rossz.

de a Potom csak folytatta. Tanulni. azon belül is: a kamatyolásra. Meg aztán. – Á. ahol napjainkban. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt. ha véletlenül feláll. Azt hazudta. a káját róla csipegették. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. Mondjuk. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. mint beteg a dunyhát. Utóbbiaknak – bár. hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. elég. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. hogy mivel mit kell csinálni. tanulni.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. amikor távozóban volt. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon. olyan mutatványokat csináltak. tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. csak kíváncsi lettem volna. hogy messzebb ne menjünk. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak. mint amilyenre a thai nõk képesek. amit elképzelni sem lehet. hogy mekkora az XXL-es méret. Már ez is elég idegesítõ volt. hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. Akkor talán nem tartanánk ott. meg amúgy is.

Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. de egyikõjük sem pornósztár. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. Most olyan embereket keresek. akik deres fõvel is sokra vitték. ennyibõl jó a kopaszság –. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. Az ember csak hasizmozik. hogy miképpen kell táviratot feladni. gondoltam: leszívatom. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. Mint mindig. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. ezeket eleinte szálanként tépdestem ki. õszülõ 266 . egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. Akkor elkezdtem hasizmozni.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. telefonban bemutatkozni. Megtanulnák a fiatalok. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. Sok jót el lehet mondani róluk. döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. mint a katedrán. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). hasizmozik. számos mellékhatással. akik kopaszon. ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége. Rengetegen vannak.

Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. Csak hátulról láttam. hogy egy alkalommal. hatalmas dudákkal). Az égiek egyetértõ jelét látom abban. keres egy kis mellékösvényt. de egyikõjük sem pornósztár. szõke haja volt. hogy az erdõt kell járni velük. (B: lelki) 1. Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. Rengetegen vannak. Kirándulni persze én is szeretek. ha olyan a feje. de korán örültem. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. cicerél egy keveset. Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. mert éreztem. mint a kan bulldogé. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. nehéz életem volt. Formás feneke és hosszú. elszív egy cigit aztán továbbhajt. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. bátran elmondhatom. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. hogy küzdelmes. Egyszerre köszöntöttük egymást. de elhatároztam. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. 267 . mert õ szólt be. hogy akkor is beszólok neki. (Komolyan!) Megnyugodtam. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül.(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. Nem kellett beszólnom. amikor így jártam el.

szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. Kiderült. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim.Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe. pedig az nagyon fontos. A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit. – Cipõvásárlás. mert – az ujj. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. Dáriusz kincse. Dinnyeföld. hogy mégsem élt hiába. 268 . Azonnal értesítették az elnököt is. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. – Elhanyagolom a nõm. Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. hadd örüljön. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel. már az elõbb is akartam mondani. A Vakhangya az elõbbit vétette el. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. kénytelen maszturbálni. feleség számára. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. pontosan úgy. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. mint én. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével.

– Szeretkezés szembõl. mert akkor már 269 . keserû szájíz. Középkori. – A szeretõm is szeretõt tart. Lóistálló. – Kefélés annyi nõvel. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. de nincs erõm felkelni. – Kefélés két nõvel. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk. nyugodt táj. – Felébredtem. tele tenyészménekkel. – Összefutok a spinével. Csodatévõ szellem. Szarvasbõgés. lovagias párviadal. (24 óra) Lepattant szoba. Ezüst. Súlyos baleset. hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra.) Arany. Forgószél. és egy ideig úgy nézett ki. hogy megjelentem a saját álmomban is. Csobogó patak. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. Napfényes. – Vacsora a szeretõmmel. Katonatiszt. (Még megeshet. Nyulak. – Pisilnem kellene. – Lesz egy nyugodt napom. – Kefélés egy nõvel. kifelé a palackból. – Szeretkezés hátulról. – Ez csak annyit jelent. – Szeretkezés össze-vissza.) Vidám gyerekhad. akinek részegen szerelmet vallottam. Vihar. Baleset. amennyit csak akarok. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. az egyik bika elkergeti a másikat. – Váratlanul betoppan az anyós. Királyfi. – Elkísérem a feleségem vásárolni. – Mégsem hív fel. (Ilyen nincs. Hócipõ. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ.Öreg néne az ösvényen. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre.

aki engem akart védeni. arról faggatták a Bút. mert elrobogtam a helyszínrõl. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. 3. július 2-án. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. Hiába mondtam neki. Nos. ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. a 3. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. Pedig. A 3. Jó volt.68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. hogy 1984. A nemi életünk lényegileg papíron zajlott. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni. hogy a szerelem sodort bajba. talán ejtik az ügyet. hogy már minden lényeges dolgot megírtam. be kellett ülni a város 270 . hogy miken mentem keresztül. hogy alkoholmérgezés.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni. Hiába magyaráztam a zsaruknak. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!). hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. de mégsem az igazi. de egy kicsit túllõtt a célon.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. hogy nem én voltam a hibás. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem. nem vették enyhítõ körülménynek. ha tudták volna. amely arról tanúskodott. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. Ma is állítom. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. mert minden irományban részletesen elmeséltük. a legbiztosabb józansági teszt. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. amikor közlekedési kihágást követtem el. vadonatúj Moszkvicsba.kezükben volt a laborerdmény.

misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. aki a tanfolyamot vezette. 271 . A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. Nem azért. mindaddig. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. Addig-addig ismerkedtünk. Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. (Édesapám soha nem ütött meg. mert nincs diplomám. de nem tudom.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. mígnem teljesen meguntam. mindig zavarba jövök. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. mi van benne. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. ami egy koktél. mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. Lehet. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. mert nehéz eldöntenem. Emlékszem. hanem azért. hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. porig nem égett. és abból lett a rekord.) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi. hogy a három. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek.

– Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. különben minden volt. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre.Nem tudtam. hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. mert ugye. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. pedig az nem is volt szakszerû.) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. Szerencsére kiderült. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. de én mindenképpen a Huncutot választottam volna. kikászálódtunk a partra. lehetõleg a mellkas tájékán. akármi is a teendõ. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. csak éppen jött a võlegényem. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. Nem nagyon értettem. hogy meg sem tudtam szólalni. Amikor végeztünk. Ennek az a lényege. Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot. mire fel úgy pofon vágott. milyen célból kell ez a párválasztás. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. 272 . A másik kézzel át kell karolni. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. Legalább egy napot még várhatott volna. (Eddig jó. – Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. de igazából nem haragudtam. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –.

ápoltam a késõbbi férjemet.Álomszép A mai napig úgy alszom. Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. mire én nyomban felébredtem. Amikor eszméletlenül feküdt. (Nagyon ostoba kérdés volt. Laktam egyszer egy néninél. hogy vagy õ lesz a férjem. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát. akkor is azt mondtam magamban. Mert tehetetlen volt. elismerem. hogy õ is látja. hanem az a tudat. de elfelejteni nem tudtuk soha. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. Ahogy felépült. rögtön megkérte a kezem. vagy senki. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve. hogy a fejemen van a párna. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. de nem hálából. Végigimádkoztam a lábadozását. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. arról álmodozok. aki állandóan attól félt. tényleg szerelem volt elsõ látásra. Ma már biztosan nem tenném fel. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie. de úgy. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. Egyszer megkérdeztem tõle. bár csak ritkán beszéltünk róla. Évekig tartott. hogy megfulladok. hogy inkább lõjék le. Minél közelebb a sírjához. hónapokig úgy nézett ki. Mondta is utána: már azért imádkozott. 273 .) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához. hogy egyszer útközben ér a halál. mert nem tudott nekem segíteni.

semmi mást.) 274 . Évával.Mindaz. aki megváltoztatta az életemet. akkor õ lenne a szeretõm. történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. amit eddig olvastak. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól…. Akkor megismerkedtem egy nõvel. Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem.

Válasz Terézanyunak .

.

Ehhez gratulálok neked. rájöttem. nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. amit tettél. hogy fontos volt. lányokat-asszonyokat. Ehelyütt kitüntetõleg is téged. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. Ha megtiszteltél azzal. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre. direkt kihagytam neked ezt az oldalt. tudnod kell. magunkon olykor keserû dolog nevetni. mennyire tisztellek benneteket. hogy nincs is mit írnom. októberében VÉGE 277 . Mire azonban ideértem. hogy elolvastad a könyvet. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. mert másokon könnyû. Biztos lehetsz benne.Kedves Terézanyu! Látod.

.

Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam. srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .

5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 . 17. út 42. igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421). ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel. (06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft. Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc.. 3200 Gyöngyös.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft. Kossuth L. 2002 augusztus. Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft. 2002.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful