P. 1
Saringer Not Akarok

Saringer Not Akarok

|Views: 260|Likes:
Published by kati66

More info:

Published by: kati66 on Aug 27, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

06/25/2014

pdf

text

original

Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

hogy egy lány szerint jó velem az ágyban. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk. az kizárólag a véletlen mûve. az még csak hagyján. ne tessenek rajtam számon kérni! . De.Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. tartsa meg magának. Ha valaki magára ismer benne. ha másokat vél beazonosítani. Amennyiben például azt olvassák valahol.

a Micimackóból) . akik nem tudják és olyanok.” (Füles. Olyanok. akik nem akarják.„Többféle népek vannak.

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

amikor nem akartam (nõt). és mindjárt ki is találtam. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. de fõleg keresésének. sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. úgyhogy az egy másik könyv. mint hímek és nõstények örökös. sokáig gondolkodtam. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. Férfi lettem. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). hogy volt-e olyan. párharcnak színlelt egymásra találásának. ez az én túlfûtöttségem. ott a Nagyinál.Mindig nõt akartam. azóta. hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. így áttekintve az idõk kezdetének ködén –. Zavart már akkoriban piszkosul. hogy velem egykorú. mert én akkoriban úgy gondoltam. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. hogy szõrösödik a kukim. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. a nõk meg férfit. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. (Ezt az ifjúkori elméletemet. mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. a Dani. még meg is rótt ezért. büszkén mászkálnak. még most is azt akarok.) Mielõtt a géphez ültem volna. Hát. Arra viszont nagyon is emlékszem. Az elképzelhetetlenül jó érzés. (Sõt. mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban. de 11 . milyen klassz érzés volt. gondoltam büszkén. amikor a Nagyinál elõször észrevettem. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. mégis fejlettebb. gondoltam akkor. amióta csak az eszemet tudom. de nem emlékszem ilyenre. hogy a férfiak nõt akarnak. Azért mondta ezt – gondolom én most. úgymond. Egyszer az edzõm. vagyis. de már feleségem van.

) – Nem. Hogy jobban megértsék a helyzetet. mondtam neki. De nehezebb volt. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. hanem bele! Nem tudtam. hogyan történhetett. Tehát megláttam. erõs copfja volt. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam. meddig álldogáltunk így. Ez tényszerûen annyit jelent. mint gondoltam. pontosan hova. Azonmód megkerestem a lányt. szõrös – nyögtem ki végül. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. a búvóhelyünkre. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. de tényleg sûrû. na meg csak úgy Copfos mögött.még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam. olyan volt akár esõ után a fû. – Mi a baj…. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. Copfost. hogyan emelkedik végig a varrásnál. Nem tudom. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. 12 . Copfos nézett rám egyre riadtabban. hogy szõrösödik. még ma is emlékszem a fonatok illatára. hogy menjünk a fészer mögé. de esküszöm így volt. mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. de annyi már világos volt.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. Nem tudom. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt.

Ezt magam sem tudtam. úgyis feleségül veszel. térjünk vissza a Nagyi budijához. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. Ezt úgy számoltam ki. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –. nem? – Hát persze – bólogattam én. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. hogy most mi lesz. de közben meg is rémült. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni. még szerencse. Szerintem õ is büszke volt rá. ám a valódi dugás. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. nem csak az én életemben. így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett. hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. maximum tizenhárom évesek lehettünk. hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe.– Azannya. meg talán õ is. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat. ugyebár –. jó messzirõl lehetett hallani.) Koma közelített a budi felé. mondanom sem kell. nem is tudom eldönteni. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. Akkor rá kellett volna ébrednem. hogy szidott valakit. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. ahogy látom. Na mindegy. hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. de már akkor éreztem. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. hanem az egész világegyetemben. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan.

micsoda botrány lesz ebbõl. hogy látott engem biciklizni. Egy kukkot sem értettem belõle. hogy a Felvégre nem mehetek. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. Nagyon is jól tudta. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza. Mindig csodálkozom. Az világos volt. (Azt meg természetesnek vettem. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. Lett is. Nem tudom. Jó pénzért. Ami meg nem volt világos.a gondolatmenetet. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. fiatalemberként. hogy a fiú. miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. piros. hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre.) Mindegy. Jó 14 . hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. mert az egyszerûen kizárt volt. Nem mondom. Apropó. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. fõállásban. mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. az biztos. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. Nem is csodálkoztam. Úgy vagyok vele. hogy a magam kárán. és ez mély nyomokat hagyott benne. felvilágosítás. Ez akkoriban volt. ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. Biztos szükség van rá amúgy és általában. mint a nõk utáni vágyakozásommal. hogy minden nõnek tetszem. mert marha jó volt. Talán féltékeny is volt. de azt is tudtam. kéretik nem elfeledni. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. (Késõbb.

Biciklis azt kérte. mert eszembe jutott az. hogy: na. Így hát maradtam hõsködni.helynek látszott a titkos találkozóra. de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. mert akkor oda az új barátnõm. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. Én a kanális partján például azt csináltam. azt hallottam. Nem is gondolnak bele. de akkor már marhára féltem. Viszont menekülni már lehetetlen volt. – Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. Teljes életveszélyben. Megfigyeltem. hogy egy hétig lestem a Biciklist. mintegy tisztázandó a tényeket. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. Különös egy helyzet volt. Ez pediglen 15 . de nem mertem odamenni Biciklishez. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. hanem mûködés közben. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. plusz a becsület. Felszerelkeztem: bicikli és ostor. ami egy hétig egyáltalán nem. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. mégis. hogy a Felvégen vagyok. oda az új szerelem. – Itt – szögeztem le. a visszavonhatatlant. akkor itt vagyok. hogy meglásson. hogy minek is ez tulajdonképpen. A kanálisparton az új babám volt a merészebb. hogy mutassam meg az ostorom. de nem csak úgy általában. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. tetszem neked. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. mert a fák (nem tudom milyenek. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. Meg egy bicska. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik.

futkározás közben.egyenlõ volt a biztos lebukással. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. ütemesen le-fel ugrál a cicijük. úgy csattog. de az egész iskolában. nemhogy az osztályban. Tehát: hülye. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása. Évekig 16 . hogy igaza van. de mégis. ugyanakkor elérhetetlen is. az kurva. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. Nem nagy persze. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. amint a tornaórán. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. Baromi idegesítõ volt. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. Ezt elbûvölten vettem tudomásul. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. Ebbõl egyenesen következett aztán. Nem dumáltam meg a srácokkal. mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. csak teljesen értelmetlen. mert nagyon vonzó tudott lenni. Különösen annak fényében. Romantikus amúgy. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. márpedig az lehetetlennek látszott. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. tényleg. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. hogy zeng tõle az egész határ. csak mással.

) De lám. hogy ott állunk a vízben – vízben? –. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. Csak az járt a fejemben. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. olykor az álmok megvalósulnak. Ráadásul csõdöt mondtam. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. Na már most. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért. többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. hogy tetszem neki és melle is volt. Különben is. Könnyû a 17 . nem akkora mint a Vági Mártának. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. hogy a kanálisban fürödni marhaság. meg kátrányszerûen fekete. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. a Biciklis. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne. És most itt volt egy lány. akirõl tudtam. bárki beláthatta azt. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója. Na. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. amit addig is tudtunk. hogy „baktérium” sõt. és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. de azért jól kivehetõ. Semmi különöset nem éreztem. Ilyeneket mondott. én pedig megláthatom a melleit. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság.

– És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik. Egy kicsit nyögnek. Már jó kis úszó voltam. a nõi lélek bonyolult. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. higgyék ezt el nekem. közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. amikor is elvittek magához a Mesterhez.nõknek. közel a nemzetközi szinthez. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. aztán amikor meg ott van a lehetõség. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –. bár kétségkívül az a lényeg. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. Nálunk nincs pardon. mondván: majd õ kisilabi- 18 . arra van egy másik példám is. mindenesetre rájöttem. egyszerûen nem történik semmi. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. õ a falu bikája. pedig hogy jön ez ide. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. férfiaké. kívülrõl úgysem látszik a közöny. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. ezt mindig tudtam. nem felejtem el. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben. Mondom. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. azóta már tudom. szembeszökõk a tények. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. legalábbis a történtek fényében. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. hogy elég nagy és kemény-e. fantáziájában az is. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. Nem egyszerû élet a miénk. (Olykor. megjátszhatják a szerelmi hevületet. de ebbe most még ne menjünk bele. amíg élek. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. hogy dugás elõtt. azt nagyon szeretik. – Az tetszik.

hogyan lehetnék még jobb kis úszó. Lényeg.zálja. mint nekünk. hogy a Mester egy új világszemléletet. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. ami azóta se ment ki a fejembõl. vacsora. Nagyon örültem ennek a hírnek. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. 19 . de szerencsére a Mester magától is elmondta. hogy ez teljesen természetes. hogy mozi. Esküszöm ezt mondta. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. Ja. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. és itt van még a tánc is. többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. persze azok lányoknak valók. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. és úgy mozgok a parketton. egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. séta a ligetben. mint dugni. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. Nekik legalább olyan fontos ez az egész. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. lehetett vagy húsz oldal. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. hogy lehet benne valami. hogy nem kell. annyira megragadta a fantáziámat. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. mint a fiúk. Szó szerint azt mondta. Nem mertem megkérdezni. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják. Végül aztán hozzátette azt. új hitet adott. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. de közölték. ilyenekre gondolok.

Igazából csak azt szeretném megkérdezni. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. összevillan a tekintetünk. Végül is. Hoztam neked ezt a kis koktélt. hatalmas cicik. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. mert reggel már volt egy másik bombázó is –. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. ebbe belementem a békesség kedvéért. és dugunk. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. Mindketten érezzük. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. ám legyen. hogy „jössz táncolni?”. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. Azt már megállapítottuk. hogy a szeme is szép. – Lenne – mondom ekkor én unottan. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai.mint a medve a jégen. kis pocakomat süti a nap. ha azt akarja hallani. kihívó monokini –. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. de még nem találtam választ arra. meg ilyenek. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján. hogy ugyanarra gondolunk. Szóval magyarázza meg nekem valaki. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. És megyünk. hogy a mély fájdalom. holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára. Anasztázia vagyok. de nem is ezért jöttem. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . nyilvánvaló. akkor kellett már lennie valakinek a strandon. hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. Szóval.

Másképp’ nem fordulhatott volna elõ. mint majdnem mindenki. akár órákon át. hogy bizonyítsak. hogy õ is arra gondol. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. beszélgettek. szóba jött a kultúrházban. de még ennél is fontosabb volt. folyton részeg. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. A Lajcsi volt a legjobb barátom. de ott motoszkál mindkettõtök fejében. de legalábbis spicces volt. hogy nem sikerült rendesen megdugni. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. Nem ám a Kicsit. mert 21 . azt suttogták.) Szóval. de nem adtam fel.tompította el az éberségemet. talán a legmagasabb szintre került. Ez örök életre szóló szégyenfolt. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták. Most is csak annyira futotta az erejébõl. És tudod. jobb híján. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. létezhet-e ilyesmi. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak. hogy még börtönben is ült. A Nagy Cigány is.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. de emberek esetében is elõjött olykor. ha a Felvégre mászkálsz. akkor is csak arra tudsz gondolni. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. hogy nem is tud dugni. mert akkor kifordult a világ rendje. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban. Nehogy má’. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ).

(Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna. pedig csak egyszerûen nem állt fel. 22 .) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat. (Lecsöcsörészni. Nem is értettem. Copfos sem érdekli. a parknak vagy a belvárosnak. Órákig kérdezgette. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. Sõt. hogy ott vagyunk ketten. de õ el akar venni tõle. hogy talán õ hibázott valamit. azt mondta menjünk sétálni. Ez azonban egy késõbbi történet. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. így mondták a falumban. mert mindenáron kellek neki. mi férfiak. hogy csak egyvalakivel dugjunk…. hogy mi baj van. akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. mert már akkor sem igazán érdekelt. hogy miért. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. Ez egyszerûen hülyeség. szerves része a dugásnak. de azt mondta: nem érdekli. miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. Elindultunk tehát és beszélgettünk. miért fontos sétálni és azóta sem értem. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. bármi van is. Ez teljesen kikészített. bármelyik férfitársam tanúsíthatja. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. fogalmam sincs. õ az én szeretõm. pedig tudja. de én már alig vártam. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál. hogy mirõl. õ bizony akkor is kitart mellettem. s közben elszántam magam a halálra. Nemigen tudnám felidézni. rátérhetnénk a lényegre. Örök rejtély. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. Mindegy. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. hogy mit mondanak a nõk.arra gondol.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt. Minek?! – gondoltam magamban.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. higgyem el.

három kilométer után szokott bekövetkezni –.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. Egyrészt. Furcsa volt. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. csak azon kaptam magam. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt. forró lüktetést. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. mármint a bokroknak. Ez is egy nonszensz. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni. de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél. Nem jött ki belõlem semmi. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. hogy direkt. amelyik a leghelyesebb. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. ez mindig is világos volt számomra. de még így is jó volt. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. miképpen lehetséges. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. de aztán rájöttem. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. Mielõtt a feministák nekem rontanának. másrészt pedig. Ráadásul meg is nyugodtam. mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük. mint a filmeken. határozottan jó. amelyik a legjobban játszik. hogy lövellés nélkül is elélveztem. elõször azt hittem csak eltévesztette. leheveredtünk a gazos fûbe. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. hogy majd’ megettek bennünket. hanem az. de jó. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. több ízben megfogta ugyanis.

bátorságomat. pedig nem volt semmi komoly. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük. nem tudom. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. véget ért a sok megaláztatás. Az osztálytársaimra gondoltam. Én hazugsági együtthatónak nevezem. (Mint ahogy késõbb sem. A szex páros játék. amit egy évtizede abbahagytunk. azzal fejezte be sorait. sokkal inkább a büszkeség.) Elmondhatatlanul boldog voltam. hogy neki milyen volt. Figyelem. Nem tudom. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva. de tovább nem merészkedtünk. Ne feledjétek barátaim. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. Sajnos a Biciklist sem akkor. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük. sem azóta nem kérdeztem meg. Azért itt sem árt az óvatosság. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. Hogy miért. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. hogy feltétlenül keressem meg. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –. pedig ez nagy hiba. merthogy ott rengeteg volt. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. 24 . figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. akkor van értelme. hogy a võlegényével? – volt. még azzal is szembesülnöm kellett. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. aki ott van! Szóval férfi lettem immár. akikkel valaha is találkoztak.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. de jó lenne folytatni és befejezni azt. mindenesetre jó ha ezzel számolunk. mindig az a legjobb hapsi. folyton vigyorgott –. ráadásul fürdõruhában. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. Nem.

Nõk az uszodában .

.

Le is buktam egyszer. mint a fába szorult féreg. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. (Sok újat nem láthattam.) Mindegy. az ember arról ábrándozik. pedig óriási volt a kockázat. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak. miképpen ájulhatott el se szó. az elhatározást tett követte. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. mint én voltam akkoriban. azt is csak sutyiban. Folyton jönnek-mennek a nõk. na. elbújtam néhányszor a szekrényben. kilátszik mindenük. kör alakú szellõzõnyílás. akirõl csak akar. úgyhogy ráfáztam piszkosul. kabinosostul – engem keresett. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. de csak bámulod õket. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. Sajnálkoztak nagyon. nem gyõzött mindenki csodálkozni. amelyek mindenüket. de mentõ ötletem támadt. Elképzeltem magamban. az utolsó szõrszálat is látni engedték. se beszéd. Amikor aztán rám találtak. Különösen akkor van ez így. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. hogy egy olyan egészséges fiatalember. Itt a vég. képzeletében több száz nõje lehet akár. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . Kiabáltak.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. mint én. kihangsúlyozták. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. Rettenetes. mi több. gondoltam.

de az mindegy. Kijártunk a városhoz közeli faluba. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos. a tekepálya mellett! – zajlott. de errõl nem írok bõvebben. Az volt a rendszer. télen is abban edzettünk.zatos összeesésem körülményeit. gyermekem édesanyjára is. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. pedig azt hittem. hogy bevallom az igazat. a beosztásunk: tutajos. nem úszom meg. hanem a strandon. nagy szerelmem is az úszók közül került ki. Nem az uszodában. de nem vitt rá a lélek. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. hogy õk is leskelõdtek –. de ez direkt kapóra jött.) Fentiekbõl talán kitûnik. sem õt magát nem akarom bántani. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. Túl sokan ráismerhetnének. Külön a fiúk és külön a lányok. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. Nagyon szerettem azokat az edzéseket. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem. például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. (Az elsõ igazi. volt ott egy nyitott medence. 28 . Ez lényegében azt jelentette. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. de valahogy nem bolondultam bele. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. Ráadásul nem csak látvány. Már azon voltam.

bugyi már sehol. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. Elindultam hát. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. elõtte guggolt a lány és szopott. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. komolyan. mert azt a saját szememmel láttam. Úgy adódott. márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki. úgy hívták: Cica. hogy berúgott. azt gondoltam hát. segíteni a Cicának. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál. Tényleg volt neki nõje. hanem az. hogy azért teljen a munkaidõ. merthogy az is szõke volt neki. de köztudott. egyszer csak arra lettem figyelmes. a dohánytól sárga fogaival. Tényleg lenyûgözõ látvány volt. kicsit elõrébb kellett lépnem. Olvasgattam éppen. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. hogy éppen esõs idõ volt. különben is elõfordult már. a fele sem igaz. A Cica állt ott a világról megfeledkezve. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. akár a haja. de azt hittem tojik. meg tetoválása is volt. Na. hogy volt ott velünk egy srác. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. (És akkor még jóindulatú voltam.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. Nem is ez a lényeg. hogy így a nõi meg úgy a nõi. (Elnézést a kifejezésért.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. a barátom bizonyára rosszul van. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt. dús szõrzete messzire világított. egy biztosan. hogy a Cica nagyokat nyög. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. Egyszerûen nem akartam elhinni. ez a Cica már dohányzott. a Cica.

ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. de fõleg arról. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. ártatlan tekintetû lány. és azt hittem. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. hogy lesz ami lesz. akkor vele akár. Nem arra a lányra voltam féltékeny. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé. Elhatároztam. Borzasztóan irigyeltem a Cicát. hogy a legangyalibb. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. van egy húga is. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. kajánul vigyorgott a rohadt. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. amikor észrevett. a nadrágja még mindig dudorodott. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. menten belehalok a féltékenységbe. akkor mindjárt el is határoztam. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. – Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. Kabinos nem tudom észrevett-e. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. aki csak úgy. Nem tudom ezt miért mondta. az még álomnak is túl 30 .faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. Ábrándjaimból a Cica riasztott. mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. ahol munkaköri kötelesség a dugás. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. hanem az egész nõi nemre. mintegy mellékesen. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. Szentül azt hittem addig. mint õ. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. – Á. hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek.

de nem azért. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. na. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. olyan úriasszony volt. és én azt hittem. Egy idõre meg is utáltam az esõt. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. hogy jön. csak úgy volt. mondhatom nem az esze miatt. 31 . Ez persze sosem következett be. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. Mondok egy példát. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. Csak tudnám. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz. hogy nem a levegõbe beszélek. De nem volt! Legalábbis sokszor nem. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. Egyszer például jött a Tanárnõ. csak ott és akkor létezik azonnali. talán az elõzõnél is nagyobb. de aztán nem jött. hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. menten sarkon fordul. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. mindjárt elhiszik. de tényleg az is volt. amint meglátja a Pocakot. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. Szerették a Pocakot. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. Felvettem magamra az új. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. se utólag nem lehet tenni semmit. honnan a fenébõl vették. A Pocak tanított gyerekeket úszni. ráadásul az is esõben. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol.szép lett volna. kilencedszer – mostam meg a fogam. Jött tehát a Tanárnõ. amiért általában szokták. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak.

” Na. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. megmutatom. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. de mindig közbejött valami. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. ott az uszodában. Na mindegy. mint télen. – Jó. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . hanem a strandon történt. ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. de a Tanárnõ csak mosolygott. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. és a legszebb az egészben. Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében. hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. erre már biztosan faképnél hagyja. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. az nem az uszodában. Hanem az eset. (Így mondta. Állati jó aroma lett belõle. még ez is megtelik. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. ami kiborított. – Akkor jöjjön be zárórakor. nem. így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. mert õ megfigyelte. merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. talpig jumbó sapkában. hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. Ennyi volt. hogy tényleg bejött. bejövök. amelyet már régen szeretnék elmesélni.) Erre példa az alábbi eset. Mondta is nekem a Pocak. csodálkoznak-e azon. gondoltam. sõt kihívóan kacarászott. Pocakkal magukra zárták az ajtót. nem ám bizalmas suttogón.

Úgy látszik õ is tudta már. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit. 33 . gyönyörû hosszú combokkal. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom. hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. Éppen riasztani akartam a barátomat. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk.) Mondom. de elkéstem. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset.tartójába. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. az meg a kilincsbe kapaszkodott. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába. aztán elkezdett dörömbölni. Gondoltam is. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. de nem bírta folytatni. de már ugrik is a nõre. meg ordibálni. hogy a Pocak tolja le a gatyáját. Elég bután nézett. Bent ment a kamatyolás. feszesen himbálózó cicikkel. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. mert csak lihegni bírt. elõbb az ajtóra aztán rám. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. hogy ebbõl kamatyolás lesz. az öltözõben bóklászott egymagában. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. még a kilincs is lebicsaklott olykor. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. nehogy agyonvágja õket a villám. hogy bent kefélsz. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. hogy ez azért volt. meg sem várták. – Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. Pocak hozott magának egy szabályt.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek. mert hátulról döngette a Bögyöst. mi szokott történni a strandon esõzések idején. de miután Pocak valahogy elhitette velük. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. de ez már nem rázott meg olyan nagyon. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. de aztán õ is elkezdte rángatni.

Nem tudom. Piszkosul haragudtam a Pocakra. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. és sajnos igazam lett. de nem ment. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam. még egy óra 34 . Legalább a Dögös menne el. Ez igazságtalanság. állapítottam meg szomorúan. Dögös ott ült és megvárta. Mi az. A lány csak hüppögött. az iménti gyalázat színhelyére. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. hogy bemegy! Esküszöm. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk. És ez volt nekem a legborzasztóbb. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. Te úristen. még bemegy a Pocakkal a szobájába. meg az egész világra. – Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. mert nekem meg egy nõm sem volt. ott voltam mindjárt én –. már csak azért is. – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. gondoltam.A helyzet egyértelmûvé vált. amíg a Bögyös kielégült. de már nagyon el voltam keseredve. hogy nem fértek bele a tartójába. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. nadrágban ugyan. ez megvárja. ami történt. de azért hagyta. akinek akkora mellei voltak. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. szerintem sejtette. a szemeit elborította a könny. amilyent még nem is láttam. hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. de még mindig álló dákóval.

Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. nem tudom tartja-e még a frontot. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal. Ellátogatott. hogy megtörténtek ezek az esetek. mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. Tény. de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. egész biztosan nem hittem volna el. Szinte természetes. de akkor. hogy hazamegyek és nem lesz senki. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban. tényleg nyomorultul éreztem magam. akit megdughatnék. meg tisztességes családanyák. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. amikor a Pocakkal ez az eset történt. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. Hogyan van az. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. (Érdekes. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. Ez borzalmas élményem volt nekem. gondoltam és meg is állapítottam. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. ették a fagylaltot a teraszon. talán hangosan is kimondtam: kurva. mert tudtam. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. Pedig igazából azt gondoltam. a szikrázó napsütésben. vagy nem is. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. marad megint a jól bevált rejszolás. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. 35 .sem telt el. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak.

Amint felmérte a helyzetet. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél.) Azt nem tudom. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. gondolom. aki viszont szintén meglepõdött. a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. mint egy áldozati bárányt. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett. hogy a mérkõzés már eldõlt. hogy a 36 . Igen ám. Mindenki izgatottan várta. hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. Mindenki azt hitte. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. A kislány bámult még egy darabig a Torokra.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. jó napja volt tehát. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. merthogy annak nagyon örült. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben. Valahogy így. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. hogy nem dugja meg a Torok. vajon kit választ. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. azt viszont nagyon is fájlalta. hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül. Így esett. de a Pocak nem zavartatta magát. de a lényeg. meg hát a sztár is õt választotta. A házasságukat is készek voltak feláldozni. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. a nagyobb nyomaték kedvéért. (Ki ez a hülye. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. de látszott. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. azt meg már mondanom sem kell. akár életre szólóan is. de csak egy pillanatra.

és akkor mi együtt fürödhetnénk. õ annyira kövér. mindezeket kompozícióba foglalandó. mintegy négy napot. úgyhogy a hét további részét. további három napot. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. Fodrászlány végigmért. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. A kezemben. tudják. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel. mert akkor õ hamarabb végez. narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. csíkos. de ahogyan az már lenni szokott. ha kis késéssel is. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –. nem röhögte el magát. Szentül meg voltak – és 37 . elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. zöld színû nejlonszatyor. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. Úgy izgultam. Mindenesetre. Volt ott egy nõ. Mindenesetre fodrász volt és kövér. a nevét akkor sem írnám ide. Õ kérdezte meg. teljes idegfeszültségben töltöttem. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. ha emlékeznék rá. Arra nem is gondoltam. hogy rossz buszra szálltam fel. a kocsma mellett. Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. hogy megvár-e egyáltalán. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. nem mertem neki szólni. hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni. akkor meg azon idegesítettem magam. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. de becsületére legyen mondva.

arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. hogy azért így is szép emlék neki. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. hogy azonnal tüzeltem. és úgy is lett. amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. Azt tette. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett.) Mármost Fodrászlány – hogyan. Nincs semmilyen hatalom. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott. Mindig azt gondolták. Ma is azt hiszem. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. meg ilyenek. így hát azt gondolták. de aki akarja. Eleinte magyaráztam nekik. Nem kezdett vigasztalni. merthogy õk milyen kövérek. talán egy egész órán át. hogy legyünk barátok. hogy valami áldozatot hozok azzal. Magának is meg a partnerének is. nem mondta. És akkor következett a váratlan fordulat. semmiképpen nem hitték el. csak vigasztalom õket. amint a puskámhoz ért. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. (Ezt csak úgy mellékesen írom. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. Mondtam már. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. azt se hazudta. az egész heti idegeskedés után. de csak rosszabb lett. hogyan se – kitalálta. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. hogy õk úgysem kellenek senkinek. mert 38 . hogy éppen ez a jó. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. Mindjárt a lényegre tért. én meg bolondulok értük. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. hogy velük dugok. ha tényleg jót akar.vannak – ugyanis gyõzõdve arról. – Várunk – mondta. éppen csak annyit bandukoltunk. hogy nem bánta meg.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. hogy eltûnjünk a bokrok között. veheti tanulságnak is.

mert talált. Én is így voltam vele. Ez megint szíven ütött. Nem tudom. ez azonban nem teljesen igaz. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam. (Meg talán vagyok most is. Sorstársaim. A szakirodalom Említettem már. Errõl ennyit. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén. így van-e. sõt kívánatos. Aztán meg a dugás nyers. azt mondta.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. hogy ez beteges. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. de Fenyvesi Laci barátom. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). ráadásul a szükséges idõtartamban. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat. akik bizonnyal nem kevesen vagytok. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják.másodszor már tényleg minden a helyére került. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. amikor ezt elmeséltem neki. hogy nem értette a férfiak rajongását. hogy másoknak vonzó. Néhányra nagyon is jól emlékszem. hogy akármit olvastam. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. mind a mai napig.” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. 39 . az viszont biztos. Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller. hogy ne mondjam. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. tényleg nehéz elképzelni. mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. Ezt azért jegyezetem meg ennyire.

úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla. hogy ha jó idõben. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs.” Bölcs megállapítás. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. Kiviszi hát a feleségét is.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. amitõl akkorára dagadt a farka. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. elfogadom a kegyes hazugságot. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. de az a tapasztalat. Bárki vessen követ rám. én is rongyosra olvastam a Dekameront. azt is megdöngeti a hóban. mit is látott. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. de közben meglátja. mint egy kocsirúd. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. annyi szent. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek. hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. én imádom a szép és gusztusos 40 . Abban az tetszett a legjobban. hisz’ én voltam az. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. gondoltam sokszor. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. jó helyen közelítünk a nõhöz. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. akkor nem ellenkezik. Az a történet tetszik benne a legjobban.

amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt. hogy megtanulok olaszul. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). pedig több mint három évtizede láttam õket. hogy õt is izgatja a rajz. Nem merném általánosan javallani. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki. csak nagyobb. El is határoztam mindjárt. mert le volt rajzolva egy nõ szép. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni. csak azt nem érti. akkortájt gyakorta. Volt például egy kép. miközben az íróasztalon hátulról döngeti.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. ez is elporladt az élet viharában. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. kérem értesítsen. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. Ha valaki tudja a választ. folyton azon gondolkoztam. Legalább látják az olvasók. mennyire megfog a téma. sokan vagyunk így vele.filmeket. újságokat. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. Csak az bosszantott. és mondhatom most már bátran. Resti Pisti bevallotta. hogy 41 . s ahogy a forgalmukat elnézem. Ebbõl a fajtából Dr. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. Egy éjszakára kölcsön is kaptam. (Ez milyen bugyuta mondat. igaz. ûznek elõre a gondolataim. marhára kíváncsi lettem volna rá. de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. nem láttam a boldogságtól. de mint annyi nagy és nemes álmom. ugyanakkor izgatónak találtam. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. Ezt nagyon viccesnek.

akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni.) A Káma Szutrát már említettem. Kiderült.) Azt hitte a Resti. az pedig kívül van nekik. mint egy putriban. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ.” (Láthatják. Arra jutottunk. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból.ha õ is meg a nõ is állnak. hogy ezzel nekem újat mond. a Táncos. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. hogy minden azon áll vagy bukik. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá. pedig nem is volt szakember –. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. a sok pupák azt hiszi. (Mármint a csiklón. ha a pöcküket cirógatod. a punci tetején. hogy ránk nyissa az ajtót –. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak. hisz’ állandóan azt akartuk. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. illatos rudakat. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. de õ ezt 42 . hogy amikor benyúl a nõnek. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. az is jó könyv volt. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. Úgy is volt. de ebben semmi újdonság nem volt. egyenesen azt állította. Pedig a legjobban azt szeretik. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. hogyan tudja bedugni neki. Mondtam neki. kiváló mestereim voltak. de volt benne diszkréció. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére.

mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. talán akkorát csalódott a Pistiben. Plusz még kiderült. Mire 43 . sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak. már éppen ballagtam visszafelé. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz.megalázónak tartotta. Legalábbis azt hittem. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. mélyen a szemembe nézett – mint például én. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. úgy suhantak át a helyiségen. Hazakísértem a Táncost. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. éppen most szakítottak. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. amint kézen fogva távoznak az iskolából. hogy ez már nem is számított neki. Azért óriási szerencsém is volt akkor. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk. Erre fel mindketten úgy tettünk. ha a konyhába akartak (volna) menni. mert a nevelõk úgy tudják. hogy vele fogok járni. hogy hazautazott. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. ami persze nem volt igaz. hogy ki mikor alszik nálam. de hihetõen hangzott. Erre én is mondtam neki. Ezzel szemben mondta nekem a lány. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. egyáltalán nem zavarta a füstszag. Egészen hétfõ reggelig. hogy a barátnõje. ez nagyon nagy szó. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. pedig higgyék el. sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. hogy a barátnõjéhez. mert délután még a saját szememmel láttam. Soha nem szóltak bele. a szülei pediglen úgy. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is.

Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –. úgy éreztem. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. meginni egy felest. Délig várok. tudnunk kell mindkettõnknek. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek. így hát a szünetre. pedig marha sok gondot okoz. megint összeáll a Pistivel. (Nem ismerte még az alkohol 44 . Tényleg komolyan gondoltam. Arra gondoltam. Ha dugok valakivel. Ezt egyáltalán nem értettem. akkor már ismertem annyira a nõket. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. üzlet. mert csuda jó fej volt (az ma is). hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. Erre fel nem szól egy szót sem. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. hogy ebben biztos legyek. megint józannak érezte magát. hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. szex vagy micsoda. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. mi az ábra. házassági ajánlat. Sõt. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. gondoltam. különösképpen pedig azok okairól. Onnan van a neve. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. s mindezt úgy. látszott. Elhatároztam viszont. Egy kisebb tûzvész. Ez most egy kapcsolat. mert õ is megharagszik. legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém. ehhez adott is minden feltétel.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. a lány is úgy érzi. hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba.

(Képtelen voltam felfogni. az alkohol hatása alatt. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. nem eléggé bátor. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. Ott tartottunk tehát. de a restiben csak az volt. mikor nincs a helyén a gondnok. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott.alattomos természetét.) 45 . hogy szerintem már elég bátor ahhoz. hogy valaki csak úgy randira hívja. a harmadik konyak. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. halkan kacarászott. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát. Úgy van: irány a negyedik vágány. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. Nem volt bizodalmam a fizikában. pláne hogy utálja a konyakot. elmondta. hogy a második italra már úgy kért kölcsön.) Átment tehát újólag a restibe. Még ott. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. Turbónak az volt a feladata. Ez nem volt túl nehéz. megint megivott egy felest. milyen óránk következett. Nem tudom. de Pisti még mindig úgy érezte. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. Mondtam is neki a tízpercben. meg amúgy is. mindenféle indokkal. a folytatást meg gondolom kitalálják. Író tehát elhatározta. Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot. de úgy. hogy kifürkéssze. a gondnok is a negyedikre járt. hogy az egész csak a Lófejû miatt van. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. hogy senki emberfia meg ne lássa. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. mert hiába a megértés. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült.

hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. Akkor kezdtem el kapiskálni. hogy az nem lehet. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. A Turbó még mondta is. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. addigra éppen kialussza magát. neki is inni kell. hogy szabad az út. Dicséretére legyen mondva. átmegyünk a restibe. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. mert mi nem vagyunk részegek. Pedig biztos. bomlanak érte a nõk. Azt mondta: „Te! Idefigyelj. (Ne fedjük. mint gondoltam volna. azt találtam ki. hanem a meggyõzés. aztán mi lett belõle.Mármost. Sokkal nehezebb volt. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. hogy a Lófejût le merje szólítani. 46 . mert tényleg rosszul esett. Úgy számítottuk. És lám. Erre aztán megindultunk. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. amikor Turbó jelzett. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. ezzel szemben folyton hányt. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. hogy elõtte. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. Muszáj volt hazudnom. Mert nem akart jönni. az fel sem tûnt neki. még egy végsõ erõgyûjtésre. hogy meghívja a bálba. hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. hogy segíteni akartunk a barátunknak.) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. Nem a Pisti. hogy leitattuk a kisfiát. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. mint a cipõjének a talpa. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. (Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. Teljes csõd. most már elég bátornak érezte magát.

hogy szerinte lógnak a mellei. Végiggondolja. mint egy lóé. hogy kevés ilyesmi van benne. mert az ember fél a kudarctól. de most akkor én meg merjem-e neki mondani. akkor biztos. például a strandon.) Ha mégis megpróbálja.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. (Önbizalomnak annyi. Kikombináltam. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. legföljebb a lelkünk mélyén. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. hogy õ a bál királya. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak.) Na. hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. amelyiknek nem mondod meg. És különben is. Jó nõ meg minden. amikor már kilátástalan a helyzet. de a csajok az iskolában kitalálták rá. Onnantól úgy látta. akikkel a Lófejû szóba sem állt. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele. hogy el fog ez hízni. de a fiúk. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. akinek a neve megtévesztõ. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott. Vegyük példának okáért a Lófejût. Nehéz kérdés. rögtön nem úgy látta az érintett. vitathatatlan. esetleg 47 . hogy olyan a feje. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. mit veszített volna. Bezzeg. márpedig mi most akarnánk megdugni. Az már fel sem merül.Plusz a jóképûsége. egyetértettek. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. hogy meg akarod dugni. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut.

Mert azt már mások is észrevehetik. csak sokkal veszélyesebb. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. De elõfordulhat – igaz. és ugyanúgy kiröhöghetik. mi lett volna. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. hogy az hova vezethet rossz esetben. hogy a mosoly mégis jelent valamit. ez a ritkább –. kimelegszik és nõ a vágya. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. ha célba akarsz érni.kiröhögik. Nincs mese. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. a puhatolózás. Ez már ráutaló magatartás. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember. De mi van. Jobb tehát. Ilyesmi lehet a jeladás is. ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek. Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. mert könnyen megeshet. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. mint a dugás. mert õ pontosan tudta. mégis muszáj használni. Van egy másik taktika is. vagyis ahol a part szakad. különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. de láthatták. mert attól nõ a vágyuk. ha az ember úgy csinál. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség. hogy kimelegedjenek. sõt. teljesen másról szólnak. az ember tisztára izgatott. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. mint az elsõ esetben.

maga nagyon tetszik nekem. Ha meg tudom állni. hogy na akkor. Csak oda akartam kilyukadni. Lófejû rendes volt. Mondtam. lenne-e mód arra. mi lenne. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. Ha azt mondta volna. de még nem tartunk ott. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. de aztán vége. Én a kettes számú választ kaptam akkor. akkor annyi. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. Azt szeretném kérdezni. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. de délután oda tudom adni. Ahogyan boldog volt az a délután is. Ezzel szemben azt mondta. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. most az egyszer dughatunk. hol a könyv.” 49 . márpedig õ nem bírja férfi nélkül. nem nagyon tudok eljárkálni. Egyrészt maga nem tetszik nekem. Most az õ térfelén volt a labda. hogy már ma délután esedékes a dolog. ráér. hogy nekem zavaros most az életem. Mondtam. ezeken a lapokon. életemben most elõször mesélem el önöknek. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. hol tudom odaadni a könyvet.kérhettem volna. hogy a délután neki éppen jó. megmondta. hogy esetleg dugok veled. Oda is jött hozzám három nap múlva. A második: jó. ha eljönne hozzánk. Az elsõ: nem érdekes. Ezeket kellene valahogyan tanítani. hogy nincs nálam. akár most. akár a közeljövõben. Nem beszéltem róla soha senkinek. Két variáció lehetséges ilyenkor. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. hogy nem akar semmi komolyat. akkor inkább hozd el holnap. de a barátja edzõtáborban van. nincsenek jó híreim. hogy nem érdekes. Másrészt pedig szeretem a férjemet. hogy senkinek nem beszélek róla. Ez azt jelenti magyarul. nem csattanna el esetleg egy pofon is. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat.

a romantikusabb lelkek kedvéért. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk. egy osztálykirándulás alkalmából. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre. és mindketten mennénk a magunk dolgára. meg is beszéltük a lányokkal. hogy tényleg átmentünk. Vagy lehet. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán. A nõk is. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. aztán ne tudják meg. biztosan mindenki így csinálja. kivétel nélkül. valahogy többet feltételezünk róluk. Hamvába holt ötlet volt pedig. így szokás. mert azt gondoltuk. nem hogy még így együtt.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. Sõt. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. egyszerûen nem is léteznek. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek. Biztosan nyugisabb lenne a világ. amiket az ember maga is szívesen csinálna. (Ezt csak úgy írtam. az osztályfõnökünk.Köszönöm asszonyom. Orgia a javából.) Ráadásul olyasmiket csinálnak. a pornóval az. hogy hol – és alig vártuk az estét. Szerintem olyan nõk. Szegény Tanár úr. márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. Az lett. mondanám én. ha jól emlékszem. kiszínezzük fantáziával a valóságot. de nem történt semmi. hogy messze esik a valóságtól. mi lesz. (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat. inkább csak azért csináltuk. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni.

Valamelyik pár tán’ csókolózott is. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. Biztos. végigment az osztály minden nõjén. hogy valamit most tenni kéne. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el. de az érettségiig még hátra volt két év. (Azt viszont bármiben le merném fogadni. mert koszos a körme. nekiálltunk focizni. vitába keveredett valami helyi Rambóval. hogy másnap. Elmesélek egyet. amikor kirobbant a botrány. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. mármint a tény. megállapította. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . de mire tettlegességre került volna a sor. A helyzetet súlyosbította. (Az iszonyatot csak tetézte. Éreztük. hogy azt elmondani nem bírom. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége. jó? (Csak a tanulság kedvéért. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett. hogy hatalmas orgia volt.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le.egymást. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. de annyira hülyén jött ki a helyzet. hogy a Rambó bunkó. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. mondjuk a katonatársainak.) Életemnek egyik szép. hogy a placctól talán száz méterre. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. Az ilyen mesékben az a legszebb. de ebben nem vagyok biztos. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. hogy a Szõke Lajos berúgott. hogy mi a lányoknál voltunk. tele magyar és külföldi fiatalokkal.

oda. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. (Nem érdekelt. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén. Végül is két ágy volt. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. hogy az étterem minden alkalmazottja. ám emeletes ággyal.lenne elég. mert elkövette azt a hibát. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. és még hozzátette –. Ebbõl már kiderül gondolom. Így mondta: nekik. ha ez érdekel egyáltalán. mégis hangoskodtak olykor. Azt mondta. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. mondta elbûvölõ mosollyal. valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre.) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác. 52 . mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. állandóan az én szobámra járt dugni. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. de ettõl eltekintve azt üzenik. jó kiállású srác. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak. ezt egyáltalán nem bánták. – Úgy érted. hogy nem tiltotta a nõzést. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. még ha emeletes is. De úgy vettem észre. Közülük is csak azok. hanem összesen –. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. Feri vagyok. teljesen egyedül. ez azt jelenti. hogy tetszem nekik.) Na. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát. csak ne hangoskodjanak. Engem nem zavar aranyoskám. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot.

irány az öltözõ: borotválkozás. idõt kellet adni a vodkának. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. mint a Feri udvariassági gesztusa. az mind igaz. ezt még nem tudtam. ez persze éppúgy felesleges volt. hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . hogy a természetesen szép. mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. Amikor ez megtörtént. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. elmondom. klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. striguláztam magamnak két felest (vodka). hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam. Az a nagy igazság. hogy visszajöjjenek a mosdóból. – Most akkor úgy van. sõt: jó. mint a számba. mint a szexmagazinok sztárjai. de amikor Feri nõire vártam. s azon melegében fel is hajtottam. amit a barátaim meséltek. tisztázni akartam. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. igaz. hanem az. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. Nem így van. legalább annyi került belõle az ingemre. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. Siettem tehát a pincérek pultjához. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni. ahol már ott ültek a lányok. Eltekintenék a részletektõl. de utólag látom. legyen elég annyi. hogy kivagyiságból. hogy mi ez a fogkrémszag. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. hogy dicsekedhessek vele. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt. Botorul azt gondoltam. hogy megbiccentse az agyamat. hogy jól értem-e a helyzetet. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. csak valahol legbelül éreztem. rettenetesen vigyorogtak. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból.

egyezményes jelét. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét. az lett a gulyásleves. Ezek kifizettetik velem a számlát.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. semmint hagyja magát a placcon átverni. És megették. Nem viccelek. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. amikor a Colos a bort firtatta.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert. jóízûen. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak. a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . sosem lohad ha a cehrõl van szó. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított. közben végig mosolygott. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. Azt mondta erre a Colos. Száraz kenyeret is pirított a Roma. Meg is fogadta akkor. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. na mutasd meg neki Feri.) Colos erre megkérdezte. amúgy is mindig azon járt az esze. Hohó! Egy pincér ébersége. elegánsabban. (Tisztán látszik. Akkora számlát fizettetett a németekkel. hajlongott. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt. „echte ungarische gulasch”. a Roma. azt mondta a csúnya. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget. De Roma bosszúja – mert azt mondta. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. aztán lelépnek. Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. mint tudjuk. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt. ebbõl már értettem. de pénzetek van-e? Mert az tiszta. de egy jó csálinger inkább meghal. feketedõ kis izékre: „brát brót”. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. és valóban. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. hogy zárás után fizetek.

A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. a Kancsal. hogy a Ninát. mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. mert megkértem. hogy kikéri magának. fekete brifkót. Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. viszont rengetegféle borosüvegünk. Csak kannás (lédig) borunk volt. tele pénzzel. mégiscsak egy romantikus alkat. kellett az idõ. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. két pasi. Az hogy a Ninának tetszik a Feri. mert akkor nekem már tervem volt. hogy ne nagyon vágja át õket. a rátarti ínyenceknek mondom. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. hamar kiderült. Ez is jófajta volt. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. Az volt a tervem. pedig nem is voltam 55 . Egy teljes személyzeti körömbe került. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. Mielõtt elindultunk volna – a Colos. hogy fizettesse le az asztalt. Sosem vette észre senki. Tudtam.nem jó jel. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. a Nina. de rendes voltam. Mindegy. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. egy egész heti borravalómat vitte el. Ezt csak úgy. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott). Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. mint a többi. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. csak velem akar lenni. onnan. mondván engem szeret. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. Nem volt jó nézni. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. amit a Nina mondott. hogy egy igazi partiban benne legyek. máris szóltam a Romának. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás. Igazam is lett. Kivittem a bort.

(Lásd: két deci vodka. a Colos folyton azt kiabálta. akkor meg azt mondtam. hogy izmos. hogy én beszéltem rá a partizásra. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. már mindenki meztelen volt. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt. milyen „kajakos”. Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. az egyikük pont a legfõbb helyen. nem tettem még öt tempót sem. Vannak pillanatok. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. Na. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. hogy a Nina csuromvizesen. már ki is ment a fejembõl. Na. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. tényleg az voltam. (Ez azt jelenti. de ténylegesen boldogan vigyorog. ez egy ilyen pillanat volt. de mire a partra értünk.) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás. így hát mentünk. 56 . hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. Ezen aztán feldühödtem. hogy hátulról-hátulról –. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. Újabb mentõ ötletem támadt. hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. kiabálta a Colos már a vízbõl. mi van. hogy várnak valamire.szerelmes a Ninába. Azt nézd meg. ittak. de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. Tudtam. hogy már dugnak is a Ferivel. Esküszöm. csak én nem. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. úgyhogy levetkõztem. de volt annyi lélekjelenlétem. meztelenül. de azért láttam. ráadásul két meztelen. mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt).

csak attól tartott. de mint mondtam. Nem is csodálom. Mire a kis szobámhoz értünk. az önérzetemet illetõen. pedig a Tonna utána azt is mondta. Tényleg szólt nekem a Fürge. hogy felülre is vegyenek valamit. hogy. Ezért van az. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. hogy hagyjuk õket befejezni. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot. Ez a teljes megaláztatás. hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. hogy a másikkal jobb. Nem is ez volt a legnagyobb baj. na és milyen volt. pedig tudom. hogy este beugrana hozzám. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. Biztosan nem akart bántani. állandóan injekciózta magát valami szerrel. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. hanem mert rohadtul megijedt. de folyton hajtotta a nõket. azon õ már rég túl van. még én mondtam a lányoknak. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. gondoltam. már mindenki menthetetlenül részeg volt. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna.) Felcihelõdtünk. még a fürdés ellenére is.– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. (Nem akartam neki mondani. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. Mondta is nekem utána a Tonna. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi. A rohadt Nina. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. hogy ettõl nyugodtan 57 . elfelejtettem. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. négy vagy öt foga volt elöl. úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. mint vele.

láttam rajta. mivel határozottan megmondta. hogy menjenek a szobába Károly. ha arra a nem is tudom. hiába mondtam nekik állandóan. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani.) Nem tudnám megmondani. – Miért nem mennek a szobába. milyen éjszakára gondolok. hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. mire megtaláltam a vodkás üveget. (Lehet. csak akkor. de még az volt a szerencse. Pedig még azt is mondta. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot.maradhatott volna. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 . hogy rémeket lát. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. még arra is alig tudtam rávenni õket. mint az elején. de már nem lehetett semmit tenni.) Vártunk tehát a végkifejletre. azok csak nyalták-falták egymást. Elképzelhetik. a Nina már megint teljesen meztelen volt. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. hogy nem igaziból mondja. ha zajongással párosul. nagyon kérem. még most is lelkiismeret-furdalásom támad. de éreztem. hogy fiatalság bolondság. Szerintem azt hitte. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. hogy igyunk. Károly? – ezt kérdezte a házinéni. akit én hátulról döngetek. hogy õt nem zavarja a nõzés. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e. hogy már sohasem tud úgy szeretni. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri. hogy bent a szobában a Tonna is. de akkorra már mind a három lány visítozott. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. amikor a bérleti idõ lejárt. Menten kijózanodtam. de az nem hallatszott annyira. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. Ezt én tudtam. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni.

Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal.nyafogni. de én akkor már szentül elhatároztam. mind az összes nyolc négyzetméter. hogy mi baja van a Kancsalnak. õt senki nem akarja megdugni. Ez is bekövetkezett nagy nehezen. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. meg biztos ki is találták már. nem kell ahhoz kancsalnak lenni. Akartam nekik szólni. Ezt válaszoltam a Colosnak. majd õ segít a probléma orvoslásában. mert kancsal. mintha õ nem akart volna maradni. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak. Erre mondta neki a Feri. Azt mondta. Ez hülyeség. Még pityergett is. (A saját bevallása szerint is. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. hogy õvele most akkor mi lesz. személyi sérülés nem történt. Mellém is feküdt rögvest. mindjárt le is döntötte. hogy egyáltalán nem errõl van szó. Újabb sikolyok. Én meg felmásztam és hallottam. amíg a Fürgéék be nem fejezik. amikor a dugás után kijött a szobából. hogy mindig ez van. õ sem csak nézelõdni jött. amint a lányok egyetértõen megbeszélték. Még a Ninának állt 59 . hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. ahogy bementünk. méghozzá az alsó ágyra. emeletes gyerekágy!). a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. de a Kancsal lefoglalta a számat.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri. hogy most már tényleg a Kancsal következik. Nem is szívesen folytatom. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni. hogy az emberrel rosszul bánjanak. itt vagyok példának mindjárt én. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni. csak rá még nem jutott idõ. mert annyira banális. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról.) Végre szabad volt a pálya. Tényleg nem értettem. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal. hogy addig semmit nem csinálok. mert az a meggyõzõdése. hogy menjen oda hozzájuk.

Pont láttam az ablakát. mindenki dugott mindenkivel. 60 . beosztva. meg nincs is. Lehet. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. hogy miért haragszom rá.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. hördültem fel. pedig ez volt az igazság. mert bent úgysem férünk el. pláne hogy a Feri azt javasolta. Ez már tényleg rémisztõ volt. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. hogy õ megmondta elõre. hogy vagy kuss lesz. (Azt mondják a szakemberek. hogy azért vagyok rá dühös. hogy külön-külön voltunk. azt hazudtam. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. mert mégsem mondhattam. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. hogy hova a fenébe mehettünk volna. akkor inkább soha többé nem dugok. hogy a lányok is kijózanodtak. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. kicsi lesz a hely. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. Határozottságot követelt a szituáció. hogy majd õk folytatják az udvaron. Féltékeny vagy. Nem haragszom. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben. mint velem. Úgy tettem tehát. de már szép sorjában. de az is lehet. vagy mindenki hazamegy a francba. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. amikor én akartam az egészet. Azt már nem. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán.feljebb. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. Még jó is. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. különösen ha hozzávesszük. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. a Nina csak azt vette észre. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. Különben igaza volt. hát bennem nem volt.

erre aztán mindjárt ott is hagytam. boldogan vittem a szállodába. jó hogy otthagytam. csak hogy bebizonyítsam. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett. De ha már itt tartunk. töredelmesen. amikor elõször jártam Ausztriában. Elmesélte. hosszasan sorolhatnám. már csak az eddigiek alapján is. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. Mondta is a Nina. nyitott lélek számára. hogy a Fürgével is kefélt. hogy velem a legjobb. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. „l’art pour l’art”. kizárólag az õ számukra készül. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. de képes voltam órákig gyömöszölni. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. mégiscsak kollégák vagyunk. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. mint az ókori királynõ. mint a fene. De a kérdéseket. még az ég sem szakadt le. hogy nem akart megbántani. éppen fürdött. Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. Meg is vettem. valódi szakemberekkel. de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. ki a jobb. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem. Kleopátra. Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet. legalább nem kell ezután titkolózniuk. maradnak a pornókazetták.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. például akkor. Tényleg rendes volt a Fürge. Addig is. amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. Azt tervezgetem. aki tényleg úgy nézett ki. Mire mellém telepedett az ágyba. Már úgy untam az egészet. hogy színt valljon. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. hogy íratok én egy igazi könyvet. bosszúból a Feri miatt. Már az megbabonázott. Ez hiba volt. na. én már javában böngésztem az 61 . Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. be kell vallanom valamit.

Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága.újságot. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. úgy látszik. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. de csak õk tudnák megmondani. milyen jó segge van. A nõi magányosság szégyen. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott. újságokat a nõk nagy része is szereti. azt hittem. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos.) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . Kész voltam. Az viszont tény. hogy tíz év. aztán nézegette tovább. Jobb lett volna tán’. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. Szóval ki bevallja. azt gondoltam. miért. de van úgy. csak azért. mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. ki nem. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. – Miért. nyert ügyed van és hoppon maradsz. Sóhajtozott egy darabig. Aztán úgy érzed. Olyan lehet ez nekik. ha egyszer ennyire viszolyog tõle. Rádöbbentem. ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel. és akkor nyilallt belém a gyanú. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. mert most teljes a zûrzavar. mi a fenéért nézegeti. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot. az olyan filmeket. azt akkoriban még nem tudtam.

amit otthon aztán bevontam nejlonnal. hogy mikor tud nekem integetni anélkül. Ezzel teltek a délutánjaim. hogy az anyukája észrevenné. különösen az Ottó harcolt derekasan. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. de mindig az Ottó jut eszembe. a bizonytalanság. Mindeközben folytonos a stressz. de az elsõ edzésen kiderült. Igaz. de addig nem vettem észre. Akkor tûnt ez fel igazán. de a baj csak még nagyobb lett. hogy még a bizonyítványom is leromlott. Az 63 . a nagy erõlködéstõl szellentenek. hogy emelés közben. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam.) Respektem támadt tehát a Béke téren. Elkezdtem tehát udvarolni. hogy végül eljussak a kies Béke térre. hogy jöjjön himbálózni. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. olyannyira. (El is határoztam akkor. Ez nem az én sportágam. ami annyit tesz. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek. gondoltam. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. úgyhogy most már csak a tévében nézem. a nejlonos fényképet nézegetve. Úgy kezdõdött. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. hogy súlyemelõ leszek. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat. még a lányok is.(az ágyba) érsz. Akkor éreztem. ez a Fürst kommunista volt. így mentünk. hogy milyen szép. de így is szép volt. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam.) Az Ottónak szóltam. ha igaz. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. Amikor aztán már sokat volt lent. az anyukája felhívta tanulni. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. aki ugyan osztálytársam volt. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre.

Úgy tûnhet. hogy ez unalmas tevékenység volt. Teltek a hetek. hogy már volt valakije. hogy az ember észre sem veszi. mondtam. Nem úgy. de ez is gyanús volt. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg. mint a városon. (Fején találtam a szöget. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. hogy falun minden egyszerûbb. mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. hogy mit szeretnék a legjobban. miért is?). de õ egyáltalán nem volt vörös. Valahogy annyira szép volt. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. hogy himbálózzunk. hogy találja ki.iskolában meg néztem õt. úgyhogy én élveztem. mi?) Azt mondtam. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. lehet. hogy tõlem. mint a cékla. húzta el a száját a Zsuzsi. mert egyszer azt kérdezte tõlem. mert nem tudtam akkor még. – Igen. hanem úgy. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. – Igen – bólintottam. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. pedig akkor még nem is voltam kopasz. – Hová? – kérdeztem állati bambán. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. szinte 64 . Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. de akkor már olyan volt a fejem. illetve nyökögtem a Zsuzsinak. nyelni nem tudtam. ez a smárolás. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. – Hát smárolni! – vágta rá. de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. boldog voltam. Köpni. Meg is állapítottam. és vártam. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott. Hát. – Ká a vége. mekkora marhaságokat csinál. mint egy porcelánbaba. talán egy parókát.

meg magába a táncba se szerettem bele. Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. pedig megint sérült voltam. de rettenetesen. a mutató ujjam körme alá. nem direkt. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját. de rám marha mérges tudott lenni. aztán Techno- 65 . Az meg úgy esett. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda. az a tánciskola. Nekiálltam kiritkítani. a Gyopár meg azt mondta. Ez sem rettentett volna meg különösebben. hogy lehet olyat csinálni otthon is. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. Az rémes volt. Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. Az ápolónõ. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején. Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget. két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. de ezt már említettem. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. ráadásul vérzett is. Már odáig fajult a dolog.féltem hozzányúlni. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. Nem baj. nem számít. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. a Zsuzsi nagyon örült nekem. de belevágtam még a fejbõrömbe is. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. leffegett a bõröm is meg a körmöm is. Egyébként azért voltam vidám. a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. ahogyan azt õ megálmodta. hogy akkor jött divatba az apródfrizura.

A Zsuzsi is örült nekem. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat. de nem. el is mesélem. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. Legalább ne ennének annyit. Nem sértõdtem meg. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. Ámde bekövetkezett. mindig azt képzeltem. valami szösz van a fejemen. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. hogy nem akarnak szexelni!) De. inkább kiröhögtek. nincs pénzügyi nyereség. sikoltott egyet. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet. nem szörnyülködtek. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. hogy rákérdezett volna. de egyesek nem voltak annyira finnyásak.kol Rapiddal a sebre ragasztottam. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. hogy õt nem zavarja a mûhajam. Jót akart amúgy. hogy utána dugás következik. hogy majdnem bepisiltem. Mondták. mint a Vági Márti. hogy a mûhajamon röhög. Annyira csípett. amikor úgyis tudják. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest. mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. Pedig mondta. miképpen. aztán lerogyott a közeli padra. Anélkül. annyi gombóc csoki 66 . mint a fejemen éktelenkedõ seb. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. A körülményekhez – a fájdalomhoz. hogy ennyi gombóc vanília. de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. de az a hülye Vági Márti – tudják. mert azt hitte. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás.

a másik meg nem. Naná. Eszembe jutott azért. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. (Nem védekezésbõl mondom. hogy ellenem. mert akkor már nekem saját autóm volt. az meg ordítozott velem. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. hogy nem mertem megkérdezni tõle. Kevesen reklamáltak. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam. erre kijött a Marcipán. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. ha tízen tizenötféleképpen kérik.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán. csak a vendégnek azt kell látni. hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. Én meg nem bírtam megjegyezni. de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. hogy megölt volna.meg ilyenek. mint telihold a ganyédombon. Mindenesetre annak örültem. a felesége volt különben.) Tûzpiros. hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt. Biztos. még a faterját is áthívta a kempingbõl. vagy mérgesen néztem. de állandóan veszekedtek. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám. A hollandokat is. vittem ahogy eszembe jutott. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. mert õ velem van. mikor mire volt szükség. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. de annyira jó nõ volt. mert Skodát még õk 67 . hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben. de sajnos csak lelkiekben. mindig hozzám jött vigaszért. az egyik fele habbal. aki az üzletvezetõ volt. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben. mert vagy vigyorogtam. Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. Ebbõl nagy vita kerekedett. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl.

a Bágyadt Beát. azt elvitelre kértem. mert azon kezdett kombinálni. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. hol lakik a Bea. Illetve nem pontosan a Kapitányt. miközben nekem végig állt a dákóm. Addig-addig keresgéltem. hogy elrepedt a kipufogóm. Még mielõtt elindultam volna. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. hogy szinte sosem vezettem józanul. beült az autóba. valamint az. Mondta is a Marcipán. neki pedig nem. hogy azzal menjek a Beához –. hogy meghívott egy konyakra –. azt mondta majd õ lejön. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. csak a lakótelepre emlékeztem. mint egy versenyautónak. Nem tudtam pontosan. Anélkül halott vagyok. hogy ismerem a Kapitányt. Dühében összeveszett a Bongyorral. megittam egy pezsgõt is. még szerencse. hanem a lányát. de éppen hogy nem. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét. Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. Akkor mondtam. Örült a Marcipán – ez abból is látszott. tényleg közel állt hozzá. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. mert õ fázott rá.sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. mert nekem volt jogsim. Ivott egy sört. hogy egyszer majd jól ráfázok. mert különben az 68 . mondta. rögtön elkezdte mondogatni. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. és ahogy a falfehér fejét elnéztem. Pezsgõt inni sokalltam az idõt.

Ezzel eltûnt. akiket szintén meghívott magukhoz. itt a telep kellõs közepén. azt mondta. Na. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon. Na. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. Jézusmáriám. kibontottam a pezsgõt. Szerencsére lett is. meg hitelt is adott. mert a szülei leutaztak a Balatonra. Minthogy nem volt. hogy akkor menjünk.anyukája gyümölcsöt rak el télire. amikor a szülei meg a Balatonon vannak. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . (Mondjuk annyi pénzbõl. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. gyilkosoknak tartja õket. Nagyon örült nekem a Bea. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond). az öreg még engem is lecsukat. hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. Hozzátette még. leginkább nem. mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. hogy kár lenne itt ülni. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte.) Amíg a fõnököt ünnepeltem. ebben a társaságban volt a Bea. hogy az apukája nagyon utálja azt. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba. könnyen ugrált. meg is hívott bennünket. mert telt-múlt az idõ. bementünk a Sági sörözõbe. Amíg rá várunk. Viszont a Bea elszántabb volt. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. hogy menjek fel hozzájuk. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. meg csodálkozott is. még ha kicsit részegen is. a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. hátha lesz valami. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt.) Nem is lett volna különösebb baj. vagy nem. de a Bea nem jött. Ezt csak értem teszi. szopogattam. Nem volt mit tennem. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. hogy megkerestem õt. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. aztán vagy összejön. Az sem lohasztotta le a lelkesedését. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni. gondoltam. aki ittasan vezet.

hogy nem haragszik. hogy nem tetszik a pasi. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva. akkor az azt jelenti. hogy maradjak csak nyugodtan. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este. azt fundálta ki. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. a Beával együtt. Hát dolgom az akadt. az apukája utánanéz. (Különben olyasmi ez. mégpedig azzal. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. Akkor még nem tudtam. a másikban van. egyik pillanatban nincs.Frankensteinék lakásában. hogy hagyjam békén. hogy a Bea nem akar dugni. mert tudtam. hogy ha egy Kapitány ilyet mond. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. Aztán ugyanúgy el is múlik. már jobbra is. Igazam is lett. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. mert hisz’ tudjuk. Azért nem voltam annyira nyugodt. Ez egy hülyegyerek. mert bágyadtnak érzi magát. pedig amúgy egyáltalán nem volt az. azt mondta. hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. jó híre van. rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. mert be is volt indulva. Ez a kór hirtelen támad. balra is hemperegtek a párok. azt mondta a telefonba. 70 . csak olyankor amikor mások is. hogy így lett a Bea Bágyadt. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta. hogy felhívjuk a Marcipánt. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást. mint a feleségeknél a fejfájás. Viszont a Bea nem. csak azzal a nagy bengával nem. a Marcipán tényleg nagyon örült. ha egy kicsit késõbb megyek vissza. A taktika bevált.) Végszóra megérkezett a Bea is. immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. ha dolgom van. gondoltam mindjárt.

ha jól emlékszem. mondtam és arra gondoltam. amik nem mutatják meg az alakját. amikor megláttam a kocsiját. mint mondta. (Röplabdázott. amilyeneket addig még senki. mondtam a Beának. pedig fantasztikus volt neki. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. amiért folyton lezser cuccokban jár. mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 .) Már ott. Eltelt szép lassan a délután. Rossz kedvem támadt ettõl. A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. Mennem kell. Mint a halál. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. és amikrõl itt most nem mesélhetek. ezt értessem meg a Marcipánnal. hogy majdnem elrepedt a kagyló. de a Bea azt mondta. hogy tényleg minden rendben. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. Nem volt minden rendben. Azzal nyugtatgatott. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. meg különben is. hogy milyen buta egy lány ez. de nem tudtam hol a kapcsoló. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. Biztos. minden az apukáján múlik.ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát. Mentem vakon.” – mondtam a Marcipánnak. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán. Ezt belátva maradtam. pedig éppen megint össze voltak veszve. ezt értsd meg. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. Ennek örültem. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. Gondoltam is mindjárt. Látta a Marcipán. hogy most már úgyis mindegy. de amikor mondtam. a Marcipán úgy ordított. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. A második sarkon leintettek a rendõrök. de õ meg nem akarta. “Minden a Bea apukáján múlik.

mert a rabot keresték. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. a Skodában dugtunk. megbeszélni. Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. hogy ennek mindegy. de abban éppen bolgár kislányok laktak. én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. aki ott volt edzõ. Szép. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. Látták rajtam mindjárt. amin beszélni szoktak. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. itt lakik a nõm. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket. nem is álltak velem szóba. ne féljenek. pedig folyton dumált valaki. Fel sem öltöztem. mert nekik is nagyon melegük volt. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. Erre mondtam nekik. azon szoktam napozni. Azért itt álljunk meg egy pillanatra. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. menjünk.utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. mert valami verseny zajlott éppen. ismerem jól a várost. Biztos ami biztos. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal. hogy pontosítsuk a helyzetet. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. recsegett-ropogott. de a világon semmit nem lehetett érteni. hogy csak azért állítottak meg. Lakása is volt. hagytak volna engem is nyugodni. hogy nem vagyok normális. ez úgyis hülye. Késõbb mondták is a rendõrök. de tényleg nagyon kicsik voltak. de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. zöld-sárga pokróc volt. Csakhogy elromlott. Az volt a szerencsém. hogy biztos urak. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. A kapitánysághoz érve 72 . Mire észhez tértem volna. Ha ez a szökés nem lett volna.

jó hangosan. el kellett ütni valamivel az idõt. hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. Azt mindjárt mondtam. de ezt amúgy is tudtam. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. de én megvigasztaltam õket. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle. nem igaziból volt a 73 . hogy nem vagyok rab. hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát. a rendõrök meg én. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. gondoltam ott alszom néhány órát. A várakozáshoz adott volt minden feltétel.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba. pedig kutya rosszul játszom. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. de azt is el kellet ismernem. Amíg azonban ez kiderült. akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. hogy eszükbe jutott. (Vagy lehet. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. Nekiálltunk kártyázni. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. Már meg sem lepõdtek. Közben õk panaszkodtak. hogy már nem volt értelme hazamenni.) Annyi bizonyos. azt mondta vonatra vár. olybá tûnt nekem akkor. Jó elképzelés volt. de azt gondolták. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába.) Annyi azért tisztázódott. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. hogy a pincéreké se könnyû. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz. hogy megszondázzon. Ott volt az állomáson a Tíz. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. ez úgyis hülye.

mi a szerelem és mi a házasság. mi a dugás. és úgy jön a dugás. Ez tévesztette meg a Lajost. mondtam volna neki. de a Tíz persze abban reménykedett. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. de akkor már röhögtek piszkosul. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. csak lelki társak. hogy ezt azért nem várta volna. hiába mondta. 74 . azt mondtam volna neki ott az állomáson. együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. Ráköltötte az összes pénzét. azért néha hagyta. érted?! Ez nem megy az eszembe. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. mint ami ezután következett. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. ráadásul a legdrágább Martinit. – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. hogy lent van a WC-nél. lelki társak. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. pirkadatkor. de nem akartam elkeseríteni még jobban. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. hogy csak barátság. Mondták a Tíznek a barátai. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. Mondta is a barátnõjének. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. Ez még nem lett volna akkora tragédia. vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). hivatalosan csak haverok voltak. Ezek mindig összekeverednek a fejükben. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. hogy a dolog bonyodalmasabb. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból. Mert itt van például a Tíz nõje is.barátnõje. hanem csak a Tíz szeme elõl.

mert akkor meg jön a kérdések sora. hogy sohasem megy újra férjhez. mondta. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. úgymint: diploma. Mondtam is a Magdinak. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. Mondtam is egyszer a Mama Magdinak. de amúgy nagyon jó nõ. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO. ház. most már ragaszkodik a boldogsághoz. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem. kék szemek valamint kisportolt izomzat. hogy olyasmit akar. és csak mondta. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. nyelvvizsga. hogy akarnak-e dugni vagy sem. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát. Ez nem nagy álom. Mármost elõbb elhittem volna. mint egy ilyen csodalény. de õ azt válaszolta.) Nõs? A kocsi az övé. Valakinek ki kell panaszkodnom magam. na nem úgy. saját használatra –. eddig. Én meg megértõ voltam. Úgy vettem én észre. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). ami nincs. mert közben azért ment a tévé. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. autó. (Persze csak magukban. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. akit mi a Mama Magdival vártunk. se a magáé. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. amikor nem biztosak benne. aki szereti. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. Na. hogy neki már elég volt a csalódásból. ha egy álomra vár. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. biztos. se a Tízé. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak. vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. hanem mint egy apuka.

és én lettem az úszómester. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. Egyszerûen elaludtam. állítólag. hogy valami ilyesmirõl van szó. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj. Irány vissza kedves városomba. Ez különben nem egy furfangos történet. Tudtam én. Akkoriban történt. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. mert állati felelõtlenek bírnak lenni.utóbbiak kerekednek felül. Egész nap talpaltam. 76 . ahol egy régebbrõl ismert lány várt. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. nekem meg nyitott a presszóm. ahol nem történt semmi. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. csak annyi belõle a lényeg. de csak néhányat említek. Reggel vissza a magyar tengerhez. Ahogy az lenni szokott. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. be az ágyba. aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. szerelem! – A szerelem az. amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. mint kívülrõl szemlélve. plusz tényleg figyelni kell a népeket. Segítség. jött a vonata. ez persze egy nõ szemében nem mentség. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára.

Hogy mást ne mondjak. Például. kissé tangásra 77 . Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként. de még nem indultak el. esetleg néhány fekvõtámasz. Elõször hagyja. Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. Már tisztában voltam vele. elsõ levegõ. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. (Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése. ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban. ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. másodszor viszont lehajol érte. hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik.) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. A harmadik és egyben legnehezebb. a fenék. hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest. hogy a hátizmok is megfeszüljenek. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter). második levegõ.és hátsó combizmok megfeszítése. gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. hogy ez volt minden.és a felkar megközelítõen derékszöget zár be. hogy az erek is elõtûnjenek – az al. az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. hogy a segéd vegye fel. Nehogy azt higgyék ám. hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. mert így elérhetõ. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt. Itt rövidebb szusszanás. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. harmadik levegõ.

Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. hogy megfújom és nem figyel mindenki. Ezt követõen a mosdás már rutinmunka. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez. végezetül 78 . ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. Majdnem. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza). Olyan nem fordulhat elõ. de csak éppen annyira. de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. mintha beszorult volna. úgy kell tenni. Szükséges egy síp. Biztonsági szempontból is jó.igazított fürdõnadrágban. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. Júúúj. hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). ugyanakkor elég szexisnek kell lennie. azzal a különbséggel. Népsport a haveroknak. hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. Nem lehet egyértelmûen tanga. hogy ne legyen szeméremsértõ. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére. Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet. hogy legyen értelme hordani.) Azt gondolhatnák. Újságok is kellenek. irodalmi folyóirat a széplelkeknek. Úszónadrág (világos színû. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. fényes anyagból. Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni. Persze szikár önfegyelem.és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. de megéri. (Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is. Egy idõ után képes voltam arra. feltéve. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. lényeg. amelynek comb. szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ.

de még inkább téged hallgatni. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. Most már nem tudnám megmondani miért. Annyit nagy 79 . Másfél méterre feküdt le tõlem. ezt szeretik.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. ha valakivel már odáig jutottál a dumában. már nyugodtabban halnék meg. ha meglátnak. a medence partjára napozni. mondta a Focista. Hevesen vert a szívem. amikor errõl panaszkodtam neki. Mindegy. tette még hozzá. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. fekete fürdõruhában közelített. „Ringó csípõ. csak beszélni akarnak. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. mint a végzet. a Pocaknak. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. (Túl intelligens a szöveged.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. emlékszem. ami számomra még vonzóbbá tette. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. de mint a Focista mondta. mert bár vastag moher pulóverben volt. de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. hogy mit. néha olyan szemérmes tudtam lenni. még élénken emlékeztem a nyári látványra. (Általam. és mindjárt arra gondoltam.a kettõ közé rejtve szexmagazin. ez nem egészen így volt. hogy összevissza beszéltem. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. Annyira zavarban voltam. Ráadásul hízott is egy kicsit. az a fontos. mint ahogyan érkezett. ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. mert pont úgy nézett ki. Rögtön beleszerettem. Sajnos. ha hiszik ha nem. de testben és lélekben érintetlenül. Egy kicsit pirosabban. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. mint szûzlány az elsõ randin. amikor összefutottam vele egy társaságban. mint például akkor – már õsszel –. A nõk nem akarnak gondolkodni. telt kebel”.

de jött. tehát felfigyelt rám. Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. hogy megcsókoljam. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. mert eszembe jutott. meg azt is tudja. – De. ki vagyok. hogy a matrac menti meg az életemet. gondoltam. amikor valahogyan kettesben maradtunk. magyarázta.nehezen megtudtam. – Ugyan. csak hogy ne legyek csendben. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. mert tényleg van võlegénye. ennyire futotta. Leültünk az ágy szélére és hagyta. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. Ez most hülyít. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. és nem tudtam eldönteni. (Akkoriban tényleg úgy éreztem. mert azt hámoztam ki belõle. Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. hogy megcsókoljam. megint hagyta. hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. Akkor ez most mi. hogy ez volt az utolsó (csók). azt nem lehet – legyintett Nõvérke. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben.) Nem is álmodtam arról. Ennyiben maradtunk. hogy most akkor ugrat. tanakodtam. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. – Áááá. így lett Nõvérke. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot. hogy nekem is van nõm. hogy õ tudja. hisz’ találkoztunk – vágta rá. Összeomlottam. jelezve. ott egye a fene a matracot. vagy mi. võlegényem van. Minek. – Honnan tudod? – kérdeztem. ha úgysem lehet semmi. gondoltam. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. hogy két nap múlva hozza a matracot. – Nem úgy. de akkor nem is gondoltam. Komolyan. de 80 . de Nõvérke még mondta. hogy nem vagyok komplett –.

õ mondta. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. az a dilemmája. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. gazdag. bizalmi viszonyba keveredett velem. minden ebédidõben. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. Na. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. mert olyan jó volt a Nõvérkével. mert nem volt idõm. mondta is. ha amúgy meg akartam volna dugni. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. (Ez nem olyan nagy baj. jóképû és el is akarja õt venni. a matrac visszahozásának alkalmából. biztosan nem élek vissza a bizalmával.) Na. ám nem vittem végig a gondolatot. magyarázta a Soros. nincs is rendes munkahelye.azt is engedte. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam. Lehet. futott át az agyamon. hogy két pasija van. Egy munkatársam. hogy van võlegénye. Biztosan neki sem volt rossz. nekem meg olyan jámbor fejem van. hogy néha mégis az. nyilván más lett volna a helyzet. mert különben sem tetszett nekem a Soros. hogy nem baj. néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. (Nõvérszálló! Istenem. hogy akkor sem feküdne le velem. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. meg hogy nekem is van nõm. hengersoron. Ezt onnan tudom. tanakodtam tovább. Õ is azt mondta.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. hogy megfogjam a mellét. A másik meg állandóan iszik. Most mi van. de aztán beláttam.) Az egyik. ha én lennék az Alain Delon. viszont rettentõen szõrös a háta. De ezen túlmenõ- 81 . hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját. a Soros. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. hogy szakított a võlegényével. de tényleg csak a lelke. gondoltam. (Különben máskor is elõfordult ilyesmi. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. az egyik kollégám lakására. ez volt a nagy szerelem.

legalább a benzinpénzt ne számoltasd el. a Dalit. Nem mintha lenne jelentõsége. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval. A Soros egyébként nem hallgatott rám. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. Kár. mondogattam. hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. mint férfi a férfit. apám mellett apám volt. mint a másik. de azért a személyes jelenlét. különben imádtam. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. de nem olyan mint a Nõvérke. csak két-három hónap elteltével vont félre. az MTI úgyis megírja. hanem azért. hogy sajtótájékoztatóra megyek.) Persze. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. hogy a Dali nem volt hülye. vetette fel ennek kapcsán. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. Nagyon fiatal voltam. itt nincs nõ?! Vanni van. ezért azt mondtam neki. feleségül ment ahhoz a pasihoz. (Ezt a fõszerkesztõt.en is. Minek. meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. mégpedig- 82 . mégiscsak más. Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –. de az is. kérdezte a Soros. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. Ha már nõzni jársz Pestre. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. mint a gazdagság. Ebbõl kitetszik az is. pláne alkalmanként kétszer. mert át akartam vágni.

Jó lesz nekem a tea. engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát. hogy ez van. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével. vagy valami ilyesmi. hogy mondja meg nekem. mert máshol van. Mondja nekem ez a munkatárs. de a Nõvérke nem volt ott. amikor pedig a pasi nem is volt ott. ilyen az élet. de nekem már nem tudott telefonálni. mondtam. mert hirtelen haza kellett utaznia. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje.) Történt egyszer ugyanis. Megkérte hát a munkatársát. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). hogy elnézést. Ez bonyolult kérdés. Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott. hogy így adódott. Szerencse.len. sõt egyszer meg is lesett bennünket. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki. hogy pontosan a dudái közé lássak. hogyan veszi az ki magát. tudják. az EKG is a võlegényérõl mesélt. egy ilyen építési 83 . mert a sors keze gondolkodott helyettem. csak azt kölcsön kell kérni. Azért csak elkezdte. hogy stílszerûen képzavaros legyek. pedig a kávét jobban szeretem. hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. elõrébb is hajolt. mondtam amikor felvetette. Meg különben is. morfondíroztam az agyammal. Na. Erre az EKG felajánlotta. de nem akart haladni az ügy. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. Nem tudtuk mi legyen. emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul. hogy addig fõz teát. úgyhogy gondolkodnom kell. És tényleg. mert lelkiismeret-furdalása volt. érdemben. hogy „Gyerünk csak!”. aki szintén nõvérke volt. de ha akarom. az EKG is mondta utána. hogy mentem a nõvérszállóra. hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. kávét is. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani. De miközben ezt mondta. (Miként a helyzet.

– Hát…. vallotta be most már õ is pironkodva. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. én is kipróbálnám. – Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj. lehetett látni az akciót.barakk volt a nõvérszálló. Arra gondoltam. Egy ízben azonban az 84 . Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt. hogy hajszálra így volt vele. Megfigyeltem azért. vagy mit kérdezget? Võlegénye van. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. feltéve. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. (Az EKG is mesélte.) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –. Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. de jó füle volt mert meghallotta. de az EKG mondta. – De. hogy milyen sokáig keféltek. mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. furnérlemez falakkal. egy ideig csak annyi volt a változás. hát võlegénye van. mint a Nõvérkébe. hogy nem kell . mint aki nem találja a kiutat. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. ha nem bukik le. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. Állatira elszégyelltem magam. Rossz volt utána hazafelé. mert neki nagyon tetszett. most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál.

mert úgy éreztem. hogy otthagyom a nõmet. a rohadt életbe. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. És még azt is tudja. de õ már nem akarta. mint nekem. esetleg feleségül is venni. kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. mert hajnalban jött haza. hogy megtömítettem az EKG-t. Keltegettem egy darabig. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. – Tudod te. Azért. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. Azt mondta haverokkal. mondtam neki. hajlandó lettem volna meghalni érte. mint Kukori a mûmenyétet. hogy nagyon álmos. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. azt mondta. se szó se beszéd. hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. sõt. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. megdögönyözhetem. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. mintha mi sem történt volna. hogy több mint egy éve hitegetem. Hát kiderült. a vadhírû Fõvárosban. mint egy eltaposott pondró. úgyhogy ne dumáljak. de nem a dugásra várt. folytatta. Önérzet is van a világon.. majd ettõl jól magába roskad. hogy kezdjük újra. Hanem akkor az eszembe villant. Sokáig könyörögtem még neki.) – Itt. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. Döngölés közben kérdeztem tõle. De nem roskadt. tényleg más. ha akarom. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl. hogy kivel mászkált. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége. Kurva vagy. hanem aludt. – Itt – bólintott a Nõvérke. de ez már tényleg gyanús volt.ágyban találtam a Nõvérkét. Erre mi a válaszom? Az más. de azt mondta. Furcsán lett vége ennek a 85 . amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem.

Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. mint amilyenrõl eddig szó volt. aki megkérdezte tõle. Különben is. találkozott egy férfival – kár. hogy nem hallották. hogy micsoda. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. fogalmam sincs. pontosan a võlegénye miatt. hogy egyszer. Ide tartozik továbbá. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. hogy megcsalatásom után – bosszúból. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam. Annyi vált csak világossá elõttem. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. hogy õt is elcsábítottam. ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. csak azért mesélem el. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. és ugyanígy: összevissza dug. még ha orosz is. hagyjam õt békén. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. hogy segíthet-e cipekedni. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. épp’ elég volt. hogy egyszer sikerült elcsábítanom. hogy a pasi ezt akarja. Valami elpattant bennem. a hatodikon meg már nem.szerelemnek. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. (S mint ilyen. Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni. ezért is mondta meg neki. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta. Tudják követni? Nem tudom.) Jól jött a segítség is. mert õ is olyan szerelembe esett. hogy mindenki összevissza beszél. akinek az a nagy álma volt. Úgyhogy. én azóta sem értem. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. Azt mesélte. de õ tényleg nagyon ráfázott. sose’ bocsátja meg magának azt se’. nagyon jól tudja. mert nemigen értette. Mama Magdi tehát átadta 86 .

) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. (Okos asszony volt. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. volt valami baráti társaság. de azt mondta nekem. pedig volt pénz. 87 .a cekkereket. meg volt gyõzõdve róla. azt követõen. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét. úgy éreztem. Igen ám. egy úthenger gördült végig rajtam. mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta.) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására. hogy egyáltalán nem bánta. Na. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy õ is bement a laktanyába. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). De nem adta fel. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem. beállt kurvának. hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. hogy a Vitalij G. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt. csakhogy az orosz így is eltûnt. de fõleg. meg marhára zavart az ordító gép is. ahonnan rövid úton kipenderítették. a zenegép tövében. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára. mégpedig nem is akárhogyan. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. de aztán az sem volt elég. magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. aki aztán hozta a barátait is. mert ivott. mert a lélektani részletekre koncentráltam. A csillárt is lerúgtam a plafonról. nem úgy igaziból. meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. ott. mert üzletileg akart befektetni.. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva.

amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. hogy õ nem vágyik semmi különösre. legalább öt éves gyakorlattal. hogy onnan. Pont. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. Mindenki tudja. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. hogy rögtön lelövik. hogy a szerelem áldozata lett. senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. mert a lelkét legyõzték a hormonok. de aztán eszükbe jutott. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba. Elõször azt tervezgették.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben. Most. nincs visszaút. Nagyon messze volt még az ezredforduló. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. úgyhogy a Dagi azt mondta. amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. csak boldog házasságra meg 88 . világmegváltás céljából.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. ott szoktunk sétálni. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár.

mert azt látják állandóan. viszont a gyerekneveléshez meg kell. vagy ilyesmi. akkor se’ fogom megérteni. mint anyapatkány a malomban. (Jobb lett volna neki. elgurultunk a platánsor alá is. fekete Mercedesszel jött. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. úgy ismertem meg. folytatta. mert különben volt neki még ezen kívül három. nem mintha érdekelt volna.) Húsz év múlva megint találkoztunk. Arra kértem inkább a Dagit. de kivárta a sorát. Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. Ha addig élek mint a teknõsbéka. ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen.apró kis lurkókra. ki nem állhatom a poszka nõket. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie.) – A feleségemet. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. mintha már meg se érné a holnapot. Mert a keféléshez nem kell a házasság. ha megfogom a feleségem fenekét. hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. – Nem is lehet. mesélje el a válását. ha a Holdutazást tûzi ki célnak. (Az egyiket. – A házassággal tényleg valami baj van. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. a beszélgetés fonala miatt. Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. hogy ez van. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. de egyáltalán nem volt mélabús. én meg csak hümmögtem. Az nem lehetséges. folyton tömítettünk. mert akkora feneke volt. Inkább csak leszögezte. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi. az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. Úgy csúfolták: Faros. Csak mégis. És akkor a Dagi elmesélte. amikor azt mondta: csinál- 89 . – Három év után. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. úgyhogy gondoltam ráhagyom. de akkor már bazi nagy. azt amelyikrõl szó van.

Egyszer átmentem a szomszédba. mindent megadtam a nõimnek. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. És ott jöttem rá a nagy 90 . klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. mint egy tûzoltózenekar. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. mármint a partnercsere. Elhatároztam. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. Akkor legyen partnercsere. hümmögött a Faros.junk eljegyzést. Azon gondolkoznia kell. de amíg õk fent hancúroztak. a magam módján én mindig is hûséges voltam. mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. akár a Teremtõ. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. jött nekem udvarolni. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. én lent újságot olvasgattam. hogy rendben. Erre azt mondta. vágtam rá azonnal. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. Így teltek az évek – szám szerint másfél –. Akkor aztán kérdezte. hogy nem szereti-e esetleg a nõket. de másokkal is akartam kufircolni. Úgy értem. de az már gyanús volt. Jól megrághatta a dolgot. Ez csak úgy eszembe jutott. hogy még a saját testével sincs kibékülve. mert este már jött is. de akkor elkezdtem megunni a Farost. Nekem már készen álltak az alternatíváim. Elhatároztam szentül. Hat napig cirkuszolt. nemhogy egy másik nõ kellene neki.) Csináltunk tehát eljegyzést. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. tudod. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria). maguk hangosabban „dimbulnak”. hogy hûséges leszek nemileg is. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. hogy mit akarok. de a hetedik napon megpihent. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. mert azt hitte homokos vagyok. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. hogy maga dumál.

Nem baj. még gondoltam is. Normális vagy? – kérdeztem. hogy mind a ketten megtalálták az igazit. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. mint a melegvíz számlát. mint a kitaposott kozáksapka. Mármost. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. Nem értettem különben. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. Lehet. Sokat javulna a világ közérzete. de csak úgy költõien. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. mert biztos voltam benne. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. vonogatta a vállát a Faros. A felesége meg pont olyan átlagos volt. hogy túl jó volt a Farosnak. csak nem mert szólni. nem volt az olyan régen. de titokban kezdtek el találkozgatni. Na. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett). mert megtalálta az igazit. mire egy olyan pasit találtunk. Végül az jött be. meg bejárni vele 91 . õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak. esetleg éppen utánad. Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. hogy ezért kár volt annyit autózni. Nem fogod elhinni. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. csak azt tudnám minek. hogy „szexet akarok!”. amennyit csak akartak. hogy „Csak. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. aki a Farosnak is megfelelt. hogyan találkoztatok. hogy muszáj volt otthagyni õket. amikor úgy is annyit dughattak. hogy nem az. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. ha komolyan gondoljátok!”. még a szemem láttára is akár. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba. mi aztán komolyan gondoltuk.igazságra: a nõ is unt már. Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. olyannyira. Emlékezzél csak vissza.

Valami ilyesmi volt a Faros esete is. mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. válaszolta határozottan a Faros. amelyikben a legkevesebb a bõr. Pedig nem voltam elkeseredve. mert annyira szeretik egymást. feszegettem tovább a húrt. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél. nekik arra nem lesz szükségük. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. csapott nagyot a vállamra a Dagi. mint aki vigasztal. Például azt sem értettem soha. beletörõdtem már régen.partnercsere után kajtatva a fél országot. ez volt az egyik válásom. Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát. pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet. hogy a nõzésben nem látok át a szitán. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka. Õk olyat nem fognak csinálni. mint velem.) 92 . hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

most is azért hívtuk ide. (Látszik. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. hogy összemelegedjünk. hogy sosem lehet tudni…. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). legföljebb fogalma se lett volna. mert tényleg jól esik neki. hogy szereti-e a Beatlest. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. éppen úgy örült volna. Ez tudományosan be van bizonyítva. még önmagához sem. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. Nem azért. Abból kellett kiindulni most már. Szerintem. Azt mondta. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. hogy szerintem inkább azzal van a baj. legalábbis úgy tûnt. egy 100 . a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. ha a férfiak a lelkét is akarnák. ne is nézzük hülyének. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. mert csak azt akarjuk. mégis jobb lenne. nagyon. amikor én is bementem a rekeszek közé. – Hát. ha Csajkovszkijt mondok. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba. mert egy óra múlva. „Egy nehéz nap éjszakája”. hogy kirõl van szó. aki az útjába került.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. de erre meg mertem volna esküdni. mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –. de az volt az alapelve. Nem is tudja. meg ilyenek. Nem lett semmi. hogy nagyon fáradt voltam. hogy ez neki megalázó. mert ezt most már tisztázni akartam. szipogott –. hogy van ez. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. mert õ is szereti a szexet. Nem akartam megbántani. Ebben van valami igazság. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. ha nem néznénk benned a nõt. Erre aztán már tényleg mondtam neki.) Teljes meglepetésemre azt mondta.mindenkit meghajtott.

de õk sem merték kipróbálni. mindig az jut eszembe. ha csak üvöltözik velem. – Mert vannak mégis elvárások. Ott van például ez az álmom. mégsem mertem még kipróbálni. amikor ittam egy kicsit. mintha kikérném magamnak. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom. Mert sok pasi van. csak felesége meg gyerekei vannak neki. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. akivel szívesen ágyba bújnék. mint mondjuk te (az Ajándék). de akkor meg mit szólnak. hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. Az a legnagyobb baj. a nagyobbik lányuk most diplomázik.Freud nevû tudós már régen megállapította. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. és nem vág pofán. Meg nem fekszem le az elsõ randevún. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. Hangosan inkább csak annyit mondtam. ha ügyeltem volna a részletekre. de abba már két éve szerelmes voltam. Most erre én mondjam a fiúmnak. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. pedig közben meg marha jól esik. Például. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. minimum a másodikat meg kell várni. csak egyszer. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. Még jó. (Két közbevetésem is lett volna. Amikor a szexfilmeket nézegetem. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. Elsõsorban is a fiúm mit szól. És akkor megpróbálta körülírni. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. Az egyik: ez esetben mit keresel itt.) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. Ez egy szabály. egyik sem hûséges. meg akkora szerszámmal – . a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. hogy 101 . hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. akkor úgy teszek. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. hogy is mondják: naturisták. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. mert a naturista. mit keresnének ezek a. hogy a plafont nézegeti mélabúsan. Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. Lehet. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. az azt jelenti.Ez biztosan nem komplett gondoltam. meg a kis 107 . formás fenekekkel. Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. Ebben leírták. de ne vágjunk a dolgok elébe. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. annyira dadogott szegény. hatalmas mellekkel. férfiak – meztelenre vetkõzött. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). Ez nekem már eleve gyanús volt.) Tehát. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. Láttam a dadogóst. hogy különben miben járkálnak. hogy nudista. azaz meztelenkedõ. hanem a természetesség iránti igény. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. már elnézést. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. ettõl beijedek. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével. édes mindegy volt tehát. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap. mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. de annak meg alig értettem a szavát. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is.

(A rosszabbik esetet. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. – De nem azért ugye. de gatya az kell. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. éreztem. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. nem tudom ki hogy van vele. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. Senki ne akarja velem elhitetni. akkor nekem orvoshoz kell 108 . hogy mármost akkor én. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. mert valamiért nagyon fontos volt neki. jelesül ha ágaskodik. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. mondtam erre. mint a szélfútta zászló. teljesen pucéran.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve.füzetecskéjét gyûrögeti. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. olykor lendületes mozdulatokat is tesz. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. azonosulok-e az õ nézeteikkel. nem várhatja el tõlem senki. mint amilyen a masszõré. mint hogy ivarérett. hogy egy olyan magas hivatalban. hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. szemérmesen nem is hoztam szóba. Mindenki beláthatja. mert ha mégis. Hát. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet. Az volt a kérdés. mint ugye a masszõr. Hát persze. – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. hogy ennek nem a szex a lényege. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének.

a naturisták intelligens. akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. hogy az izmaikat fellazítsam. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. menthetetlenül naiv lélek vagyok. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. fiúik tehetik. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. hogy lépcsõzni kell. ahol egyébként csak a férjeik. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott. Na. azok a fránya hormonok csak dolgoztak. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni. rendes emberek voltak. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. nem egy kifejezetten provokált. Hiába tettem úgy. Az még csak hagyján. hiába no. Egy biztos. Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. Volt. milyen bizsergetõ érzés. hogy miért kell a mellébeszélés.fordulnom. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. hát még ha olyanok jönnek sorban. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. Az ugyanis gyakran elõfordult. legurítsanak valami kis szeszt. Csak azt nem értettem már akkor sem. ha jó nõt kell leápolnia.

Szépné egyáltalán nem volt rosszul. ami volt. Tényleg annyira hülye voltam. a Szépék. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót. hogy alkalmas erre. csak azt írom. de valóban lerogyott a padra. felmentem. (Azt mondja a lektor. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. hogy elkezdtem aggódni. hanem a gyönyörtõl. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. csakhogy nem egészségügyileg. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. nyugodtan nézzenek hülyének. mint amikor valaki összeesik. mint amennyit õk fizetnek.) Telt-múlt az idõ. a Mali. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van. ez kitûnik az alábbiakból is. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. gondoltam annyi pénzért. pedig az alábbi történet nem biztos. aki belekotorászik a kéziratba. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. olyan volt.vonult a pár. kissé lihegve – és megkérdezte. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. De hát õszinteséget ígértem. hogy már tisztára dicsekszem. Azért visszafogottabb leszek. asszonyom?”). Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. (Csak én hoztam össze õket ilyenformán.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni. ráadásul felfigyeltem egy hangra. hogy kacér pillantást vessen rám. tudják az. legyek egy kicsit visszafogottabb. Az asszony azért nem mulasztotta el. csak Szépné pirult el egy kicsit. valószínûleg nem voltak házasok. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 .

Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. hogy jól megudvaroljam. a szappan meg éppen leesett. a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. de a portás elzavart. aki viszont tényleg úgy nézett ki. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni.) 111 . a Kis Mali. szerepelt is ilyen helyeken. mondjuk például én a fia lehetnék. mint a szexújságok sztárjai. hogyan magyarázom meg a kalauznak. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni. muszáj volt lehajolnia érte. hogy nagyon jó ez a korkülönbség. Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. az udvarlás be is fejezõdött.zott.”). miért zavarja a korkülönbség. de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. Eddig ez nem sztori. csakhogy volt a Malinak egy lánya. – Például magát – kuncogott a Mali. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz. Addig-addig sóhajtozott („Á. mert különben állati jól tartotta magát a Mali. hogy az anyám lehetne. Szerintem a város legjobb nõje volt. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata. (Az árlapot meg sem mertem nézni. Megpróbáltam terepszínt felvenni. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem. de hát ez ízlés dolga. de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi. mert direkt izgató. hogy – szerinte – megöregedett. vagy ha úgy tetszik. miért nincs jegyem. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel.

A döntés neki csak akkor felelt volna meg. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. – Azt is be kell vallanom. már régen. mármint a Nagy Malinak. – Elmesélteee…? – El. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. Én meg a Kis Malit választottam. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. Elmondtam a Kis Malinak. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. legalábbis köztük van. nem haragudott ugyan. hogy szeret veled lenni. de én egy kis senki vagyok hozzá képest.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. Itt már nem lehetett mellébeszélni. vannak olyan helyzetek. Így történhetett meg az a skandalum. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. mire az anyja közölte. ha õt 112 . de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. Az meg már csak természetes. hogy dehogynem. Azt mondta. merthogy érezte rajtam a zavart. hogy az úgy nem jó. mert különben labdába sem rúghattam volna. néha még most is feljárok hozzá. – És… – Én is ki akarom próbálni. nagyon is tetszik. Gondoltam ez hatni fog.

Volt is egy ilyen kis lelki társaság. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. Nagyon nagy tanárnak számított az. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében). mégpedig olyat. A részleteket is pontosan kiszámítottam. (Kivéve a Kis Malit. ha mindegyikkel egyszerre. Minden együtt volt a lenyûgözéshez. hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. mert utána elköltöztek. Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. mert kövér voltam. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. úgy mégis jobb. aki gyõz. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. És akkor hárman voltunk. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. mint a Tarzan. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. de csak néhány hétig.választom. Akkor inkább legyünk hárman.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. meghívtam hát a lányokat a viadalra. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 . Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. amelyiken biztos esélyes voltam. évekig azt hazudtuk egymásnak. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. De ez ügyben is hibáztam. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. gondoltam az a legtisztább. Eljött a lehetõség is. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között.

a többi meg irigykedve nézi. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel. A többirõl ne is beszéljünk. A paprika úgy csípett. gondoltam magamban. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. ekkor bejelentettem a lányoknak. a buszok csak elkeseredésükben jártak. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. (Már elképzeltem. mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval. Van igazság. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. A Hattyú meg azt mondta. a lányok le lesznek nyûgözve. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. a négy lelki társból kettõ eltûnt. Kettõ: kifordult az egyik vállam. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. hogy nem a gyõzelem a fontos. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. hogy ki az a srác. ráadásul a Hattyúnak megígértem. egyszerûen hazamentek. de neki a pillangó tetszik igazán. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. hogy alig láttam.) Mire visszaértem a tribünre. a Hattyú. Hõgutás vasárnap délután volt. A maradék egyike megkérdezte. hogy „most akkor mi legyen?”. Egy esélyem maradt. Akkor nagyon át tudtam érezni. meg sem bírtam mozdítani. 114 . hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. mégiscsak megérte a sok kínlódás. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. Az összpontosítás abból állt. úgymond koncentrálni. most mégis félre kell vonulnom. hogy bár én hívtam meg õket. Teljesen megrogytam.

hogy minden kis izomrost külön látszódjék. hogy „testépítés”. ha esetleg nem nyernék semmit. minthogy az egész estét én szerveztem. a már említett féléves koplaláson kívül is. a Rozi. Marha nehéz egy sport. hogy a nõzés a lényege. hogy ha már mindenáron nõzni akarok.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen. csak még azt felejtettem ki. hogy versenyen is megmutassam a világnak. hogy közben minden tagom fájt. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. Bekentem továbbá magam barnító krémmel. Beépített szurkolóim is voltak. és bár ez a kutyát sem érdekelte. hogy teljesen ne haljon éhen. bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. micsoda izmaim is vannak nekem. a hatás csodálatos volt. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. de mindenki tudja. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. vetette ellen egy vézna kis csaj. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. Tudtam. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. amit különben úgy mondanak magyarul. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. Kitaláltam. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. hogy legyen közönségdíj. mert tényleg jól néztem ki. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. talán csak annyit. azzal sokkal többre mennék. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét. hogy többé nem hibázhatok. belsõ egyensúly is van a világon. Azért megérte. 115 . Így teltek az én napjaim is. hogy közben az ember nem eszik.

A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. és megírta még azt is. hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára.) A hálátlan közönség is leszavazott. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. de csak körvonalakban. hogy szabadon választott gyakorlat. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok. amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. ma is azt állítom. hogy mennyire örül. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. csaptam azonnal a lehetõségre. Újra tollat ragadtam. hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. hogy drukkolok neki. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. valami menedzser el is határozta. Maradtam tehát örök rajongó. de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét. Én lepõdtem meg a legjobban. a súlylökõk mégsem manökenek. Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt. Erre aztán felhívott és megkérdezte. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. azonnal szerelmes levelet írtam neki. vagy valami ilyesmi. hogy pornósztárt csinál belõle. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet. egy manökennek sosem 116 . Azzal próbált leszerelni. mégis. a jegyek árát tehát elbuktam. Elmondtam. hogyan képzelem ezt az egészet. Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. szegény Cuki csõdöt mondott. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. Hát éppen errõl van szó. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le.

hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt.) Bosszúsan figyelem. Komolyan gondoltam.írnék. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm. hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani. nem lekezelõen. mert azt mondta. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. Erre õ kioktatott. A sportot amúgy szereti az egész világ. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. ezt tudnom kell. hogy éppen hányadik a ranglistán. Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. A súlylökés egész embert kíván. hogy néha gyömöszölünk. mint az egész élmezõny együttvéve. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. Hát onnantól tudtam. csak tényszerûen. A szõke csillag egyébiránt többet keres. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. függetlenül attól. Már-már azon tanakodnék. hogy inkább sajnálom õket. mert attól. ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. ha tényleg komolyan gondolom. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. Talán meghatódott vagy valami. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. Kurnyikova fenekének. mint akármilyen röptéjének. A nõk is szeretik a sportot. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. ám akkor eszembe jut. hanem a feleségem. hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni. állandóan kiugrálnak a manusok. annyira gebék. 117 . Nem értettem az összefüggést.

mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. de különben jól is nézett ki. Végül úgy látszik.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. elfogytak az érvei. mert különben jól tanult. nem? – vetettem ellen. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. de nem adott nekem igazat. hogy õ nem jól néz ki. Hosszú. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. Mondtam neki. folyton csak arra tud gondolni. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. hanem még egy nõhöz mérten is. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. amikor beszél egy fiúval. síkraszálltam amellett. hogy neki lógnak a mellei. hogy neki igenis jó mellei vannak. tõle szokatlan határozottsággal. mert egyszer csak. Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. Két órán át soroltuk pro és kontra. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. sokáig megtartva azt az alapelvet. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. És akkor elmesélte a Hattyú. felcsattant: 118 . – De hát udvarolnak neked. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. aki mondjuk tetszik neki. ritkaság számba ment. nagy a feneke meg ilyesmi. Aztán meg. hogy nagyon nagy lelke volt neki. hogy ez nem tipikus lelki probléma. hogy mi csak barátok vagyunk. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki. Említettem már. nem úgy átlagosan számítva.

hátha már fogyott egy kicsit. hogy most talán mégis szerelmes. Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. (Még a végén azt hiszi. ha megint leellenõrizném az alakját. 119 . csak elfogulatlan értékítéletet.– Jó. legalább annyira el voltam keseredve. tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni. – Na. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. hogy „nézd csak meg”. hogy ezen én már nem vitatkozom. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta. oda az igaz. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. mert úgy érzi még mindig kövér. amikor már a bugyi sem volt rajta. gondoltam. ahogy a Hattyú vetkõzik. mondtam is neki. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. ha levetkõzik és megmutatja. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. Ott ültem tehát egy nagy. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra. Én meg tényleg csak néztem. látod? – fordult felém. Talán fél év telt el az eset után. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. mi lenne. de nem biztos. – Hát az alakomat. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. barátilag. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. mennyire rossz alakja is van õneki. Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket. Ez az igazi barátság. mint a Hattyú. hogy most akkor én vizsgáljam meg. amikor a Hattyú jött. mert tényleg nem tudtam mire gondol.

Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. Így kesergett. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. azzal csinálta a képeket saját magáról. hogy nem jó neki. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. bármennyire szeretné is. mert utána a Hattyú elmondta. de már vetkõzött is. akik soha nem foglalkoztak vele. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. amikor azt javasoltam neki. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni.) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. pedig amikor magához nyúl. Nem jól sült el ez a dolog. de nem õk a hibásak. hogy ellenõrizni tudja. magyarázta tárgyilagosan. A férfiak tehetnek róla. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát. de nem ellenkezett. Akkor aztán észbe kapott. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. javult-e az alakja. legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye.) Ekkor azonban sírva fakadt. akkor sikerül. Biztos benne van a hiba. mert biztosan a férfiak is érzik rajta. hogy mi mitõl jó az õ alakján. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. velem sem. hogy sok nõ van így. Ezzel vigasz- 120 . mert amúgy kívánja a szexet. hogy neked is jó legyen. de igazi dugást még nem élvezett. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. hogy vetkõzzön le. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. én már a buszon elhatároztam. Különben meg. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult. ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. Mondtam akkor a Hattyúnak.

hogy azt én is meg tudnám csinálni. soha nem úgy nézett rám. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. mert mondta is annak idején: jól lett volna. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. amitõl meg is jött az önbizalma.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. Erre föl közölte. Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. mint egy férfira. Tudom. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. de mindjárt lehetett tudni. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. (Ez magyarán annyit jelent. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. de csak nevetett. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. az nem csak a pedantériára utalt. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. Mondtam azért neki. adott volt. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. ott derült ki ugyanis. Ha igen. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. Annyit megígért. mert sok lelki problémától megkímélte volna. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . mint mondtam. hogy egyszer kipróbáljuk. hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni. hiszen az alap. hogy engem tényleg barátnak tekint. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat. miszerint majd én megpróbálom többször. mindig arra gondolok. de arról itt sajnos nem számolhatok be. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem.

Koncz Zsuzsa. balra a bugyik. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. Balra.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). A fiókban tengernyi bizsu. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. Fonott kosárban további újságok. legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti.bajlódni. mert azt bizonyította. valamint Agatha Christie összes. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. Négy évszak. hátha hozományvadásszal állnak szemben. mûbõrrel díszített. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. Alul melltartók. román ruhafogas. és az járt a fejemben. hol található. (A lakás többi részét nem említem. külföldi divatlapok és zenei magazinok. de aztán megvilágosodtam. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija. Sokáig nem tudtam eldönteni. Ez utóbbi jó jelnek számított. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. továbbá titkos kis levélkék. ez esetben gyanakvóbb volt a család. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. Carmina Burana. rajta kulcstartók. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. csak példákat említek: Bolero. 122 . kis polccal. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. Elfújta a szél. a fiókjában mindenféle kacatok. egyúttal a döngetésre. „filléres emlékeim”. A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. A könyvespolc félárbocon. mindjárt az elõszobában. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. romantikusabb lelkek esetében napló. bármi legyen is az ürügy. Ha slusszkulcs is akadt köztük. további nehézségekkel kellett számolni. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. Sok más is járt persze a fejemben.

ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig. amikor tudtad. Lola – így.A Lolához járkáltam fel sokáig. az két dolgot jelenthetett. Már azt hittem. Nem bírtam megállni. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz. az összetartó családra utalt. hogy mi jön. semmi sem változott. Az nem létezik. de mindig csak azt engedte. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. (Abban reménykedtem. úgymint: 1. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. várjak egy kicsit. hogy ez nem egy különleges válasz. állapítottam meg éles elmével rögtön.ha nincsenek nagyon kiéhezve. a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. Azóta tudom. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel. hogy rá ne kérdezzek – Te. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. mégis várakoztatott hetekig. megint meggondolta magát. Tehát készült. hogy hosszú lelkizés következik. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. de ahogy elnézem a nõk öltözködését. esetleg lehet nála is próbálkozni. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. Túl fiatal a lány. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. hogy a melleit megfoghassam. fel kellett készülni rá. Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. több semmi. lehetett tudni. És még ezer ilyen dolog. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . tudta. feltéve .

én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. Kiderült. elkezd rezegni. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 . egyet maga kezdett lapozgatni. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot. Dehogy gondoltam. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. mint a lánya. de azért ne gondoljak megrontásra. Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani. a Textilé volt. hogy amikor nem vagyok ott. mert akárhogyan is számolgattam. nekem a csontosabb falat jutott. (’70-es évek vége) Meg is mutatta. hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. És még mondott valamit Svédországon kívül is. amiket az újságokban láttunk. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. mert a mama legalább olyan jó nõ volt. Egyet a kezembe adott. Azt mondta azért. a Textil mesélte. Úgy is lett. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. Mindegy. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. A szülei teljesen felvilágosultak voltak. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. – De még mennyire – kuncogott a Textil. – És az neked jó? – kérdeztem ámulva. meztelenül járkál a lakásban az egész család. amelyik elütött a többitõl. hogy ha elfordítom a végét.Egyetlen leányszobára emlékszem. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról. csak megkönnyebbülést éreztem. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást. mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is.

(Meg aztán anyák is õk. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. még akkor is. de amikor 125 . Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag. szinte állandóan. akármennyit napozok is. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. meleg és kívánatos. De a mosolyuk. olyan volt. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. A barátomba. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. tõle hallottam elõször Gevaráról. úgysem lehetek olyan fekete. pedig semmi esélyem nem volt. a Morcosba volt szerelmes. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. Azért mégis nagy élmény volt. a szemük csillogása.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember. hanem azért. Lefegyverzõ volt az õszintesége. mint õk. mint a frissen sült cipóé. de ez most nem ide tartozik. hogy tudtam. neki mûanyagból. arról nem is beszélve. aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. lehet. sokat beszélgettünk. A Morcos értelmes srác volt. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. igaz – és ez némi vigasz –. Lídiától nem tudtam szabadulni. õ adta a kezembe A kis herceget. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. a kezek kecses mozdulata. Mert csak ott motoszkált a fejemben. Nem tudom már. mint amekkora a Textil anyukájának van. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. hogy miért megyek fel hozzá. hogy a „húsuk az egyforma”.lógiai fejlõdése.

Lídia nem válaszolt. hogy õ is kívánja. ahogyan a barátnõje mondta. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. és ettõl nagyon szenvedtem. és egyszer szóba került a szex. mert a 126 . hogy megismerhessem õt. mint a Morcos. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes. hogy ez nekem jó. Azt gondoltam ugyanis. A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. Minden szavára pontosan emlékszem. Lídia mesélt róla. egyenrangú partnerek lettünk. azt mondta „az összefonódás szép”. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. Hajnalban szerelmes levelet írtam. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. hogy mirõl is van szó. de pontosabb. hogy Lídiához megy.) Hallgattam Lídiát. tudtam. sírva ment el a bálból. aztán vágyakkal teli diákok. ha csak áttételesen is. a reménységtõl. egyre felhevültebben. Minden percben vele akartam lenni. Másfél éven át kínlódtam. Reszkettem. amelyek Lídia meghódítása közben értek. álmodoztam és könyörögtem. a szeretkezés. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. Egyre többet sétáltunk. ha itt azt mondom. az el sem hitt boldogságtól. aztán érdektelen tanárok. A buli olyan volt. eleinte izgatott. de Lídia végül az enyém lett. eleinte szigorú. Azt akartam. hogy szeret. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. hogy ezeket. Nem akartam semmit a Mosolytól. De akkor már érezte. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. Végig a Mosollyal táncoltam. mint akármelyik iskolai bál.esténként elment tõlem. nem tudom hogyan történhetett. neki is fontos a testiség. A vágytól. és én elmentem sétálni Lídiával. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. a barátnõje pedig azt mondta. mert azt jelenti. Aztán szakítottak. csak szóban: félreértettem azon az estén. de nekem mondja. hogy megvigasztaljam. õ azokat csak úgy általában érzi.

Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . de én voltam az erõsebb. mint az. (Nekem az tetszik a legjobban. csak hétvégeken utaztam hozzá. hogy „úgy élsz bennem. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. és egyre komiszabbul bántam vele. hogy Lídia más városba költözött. a lélek is elfárad. el sem tudom képzelni. az sohasem olyan fontos. az én menyasszonyom. „Héjanász az avaron”. Azt hittem Lídia már örökre az enyém. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit. Ami már megvan. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát. nálamnál avatottabb szerzõk. hogy kihez megyek. csak kínozni akartam. Visszagondolva azokra az idõkre. Az idõ azonban mindent kikezd. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors. és akkor õ azt mondta: „Ja igen. Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. csak idõ kérdése. akár a vérem”. hogy nem megyek Lídiához. amit már birtokolsz. Elhatároztam. ki milyen elszántan kergeti õket. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. hogy nem. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak. válasszák ki maguknak azt. egy barátomnál szálltam meg. nem mintha bármi bajom lett volna.) Szóval. ennyire szerettem Lídiát. csak az a kérdés. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. de most nincs kedvem utánanézni. ezek helyett a botladozó sorok helyett. az volt. – Nem tudom kedveském. amire csak vágyódsz. Napokig nem szóltam hozzá például. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas. de fizetni kell.

– Azt akartam tudni. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt. Lídia sokáig úgy bujkált bennem.esõ. itt van a lány. nincs igazi szerelem. hogy „egy világ omlott össze bennem”. hogy még sírni sem tudtam. Nem érdekel. Vissza is jött. ordítottam. A felhõk leültek a házak közé. nem szabad úgy bánni vele. Tényleg fogták egymás kezét. és én csak arra emlékszem. de azért mégis. Egy biztos. a táska a hátamon. az a fajta. valamit el kell mondanom. de az az igazság. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –. mert van! 128 . egyszerûen megbénultam. mint a szívem. de minden pillanatban azt vártam. mintha csak üveggyöngy lenne. beszélni akarok vele. a másikkal. – És? – Nem. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. mint valami vírus. én meg kimentem a WC-re sírni. Testileg-lelkileg. Elhatároztam. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. azt magyarázták. nehéz volt minden. de tényleg így volt. és a szó. csak vicc volt. ne higgyétek el neki. akit vártál. amíg nem látom õt. csak az maradt meg bennem. amelyiket nem lehet kiirtani. vagy nélküle. hogy a társaim nyugtatgattak. Évek teltek el. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. éppen a medence partján ültem. Ha valaki azt mondja nektek. hogyan öltöztem fel. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. mit éreztem. hogy Lídia visszajön. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. hogy addig nem mozdulok. Az edzõ azt mondta. Rettenetes hónapok következtek. pedig rettegtem a választól. – Miért jöttél?– kérdeztem. Lídia pillantása. Ilyenkor szokott következni. Már nem emlékszem. nem érzek semmit. hogy alig éltem túl. Lídia nem miattam jött az uszodába.

mert ez nem jött össze. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. Úgy kellett táncolni. mire meggyõzött arról. (Elsõ kézbõl származó. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen.) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek. de a srácok azt mondták. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. elmehetek táncosnak. több forrásból megerõsített információk. mert üzleti tárgyalásra hívott. engem nem zavarnak. hogy tényleg komoly az ügy. Bosszúból. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. ezzel nem ugrunk messzire. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak. Két felesnyi idõ kellett. de akkor már azt hittem. csak az energiámat sajnáltam.) „Amikor azt mondta a pacák. mert annyira jó pasi vagyok. ez nem az én történetem. és õ meg jött az edzõterembe. gondoltam. de alig tudtam megállni röhögés nélkül. és nehéz volt eldönteni. hogy itt a szerzõdés. Esténként kétszer riszálod magad. most mégis úgy mesélem el. annál is inkább. Na. Ez különben nem lett volna baj. 129 . Én mindig csak álmodoztam róla. olyan násztáncszerûség. csak éppen annyira. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. meleg. hogy ettõl begõzölnek a csajok. hogy ellenállhatatlan legyek. mérges lettem. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. hogy akkor most ki a hülye. Nehezen hittem. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl. Elõadómûvész lettem. hogy a dákót sejteni lehessen. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. Ezt mondta. mintha velem történt volna meg. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. de nem teljesen. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat.

Egyszer még az is megfordult a fejemben. Bizonyos értelemben igazam is volt. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. tenyészbikák vagyunk. hogy nem bírtuk szuflával. azt kefélhetem meg közülük. hanem csupa csinos lány és asszony. De nem ám ilyen lepattant. amelyiket csak akarom. hogy vajon azok a nõk. Senki sem akadt. és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. csitrik és középkorúak vegyesen. legyen az õ gondjuk. kint várnak a csajok. amit a dugásért adtak. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. az volt a gond. aki nemet mondott volna! Sõt. Minden jóba hamar beleszokik az ember. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. már hallottam a sikítozást. végigfutott a hátamon a hideg. szakadt spinékre kell gondolni. Egy érdekes esetet azért elmesélek. hogy menjek nyugodtan. gondoltam. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. a srácok már az öltözõben mondták. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. Volt. azt hitték.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. Már a színpadon azon gondolkoztam. Visítoztak a nõk. akit csak úgy a színpadon döntöttem le. amikor – legnagyobb 130 . hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. de kíváncsi vagyok. A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom. azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult.

meg nem is nagyon érdekli. Mesélte is nagyképûen a Vandál.meglepetésemre – arra kért. Ezt már nem akartam elhinni. ne vesszen kárba. de még egy méregdrága órát is. Így jöttek el a mûsorra. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt. mert még szükség lesz egy patronra. („Öt perc után nedves lett a bugyim. hogy õ vette. 131 . fenségesen bevonult a mosdóba. hiába mutogatta a Vandál az óráját. hogy túl öreg õ már ehhez. vele mûsoron kívül is találkozgatott. úgy sikoltozott. És tényleg ott várt. hogy remegtek az ablakok. a Királynõ. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl. Kiderült. Õ is megkapta a magáét. hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára. gondoltam. Negyven körüli. de ha már egyszer megvan a jegy. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. de még éppen idejében szólt. mert a nagynénje mondta. fél óra után bármi áron férfit akartam. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. ezen ne múljon. ruhákat. a Hercegnõ helyére. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. de a Királynõt is elkapta az õrület. olyan. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. Jót mulattak. valóságos nagyasszony. igaz-e. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. mesélte késõbb a Hercegnõ. hogy nem találkoztam vele elõbb.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. kár. ha lehet ne szálljak el. Kiderült. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. Jól van. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember. Megkérdeztem hát a Királynõt. de õ már nem kért semmi különlegeset.

jól meghatározott célra. hogy meg sem próbáltam. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. hogy gondolom. férfiakat illet. hogy butaság lenne. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. Nem is tagadom. még izgatóbb a parádé. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. csak a testem kell. amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. következnek a fiúk!” 132 . Élõben még jobb. Amikor ugyanis meghallottam.” Nem tudom igaza volt-e. Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. Tudod mit mondott? „A színpadon. de õ maga magyarázta el. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. azzal a nem is titkolt szándékkal. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni. hogy a lelkemet. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. Ismersz annyira. és valaki bemondja „Hölgyeim. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. meg a nagy eszemet semmibe veszik. hogy valamelyikkel megdugassam magam. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után. Úgy éreztem. azonnal elmentem. az is egyetlen. hogy nem próbálná ki velük szívesen. aki azt mondja.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. mint szeretkezni.” Ami most már bennünket. nem csodálkozol a folytatáson. egy megvalósult álom az egész. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. Hátha együtt élni is olyan jó velük. és hazudik. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott. azt mindenesetre máig sajnálom.

srácok! (Haverok.Utánam. történetek) .

Gyáva nõ nem is merészkedne fel. Végre szereztünk egy állandó nõt. Felhúztuk Icát a negyedikre. hogy kibírta. a Feri meg a Bíró Imre. Én. A munkásszállás legtetejére. Hogy egy emelet birtokolja. És igaza volt az Imrének. Örvendezett a munkásszállás. Az még csak hagyján. . megdicsérték Icát. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . mert a negyedikre. hogy szekrényben élt. És az is hagyján. Ám az mégiscsak meghökkentõ. Bátor nõ. Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. Mikor lebuktunk. Mondta is nekünk Bíró Imre. Leeresztettünk a földszintre. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. Mert egy hét múlva a rendészek.„Néhány lepedõt összekötve. És egy szekrényben rejtegettük õt. Nahát. Megszûnt a nõk utáni rohangálás.

A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom. és nagyon mérges volt.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is. legalábbis ellenállási szempontból. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. a francia ingemet. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). Egy kicsit megremegett a Konty szája széle. akkora konttyal a fején. hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte. mint egy szalmakazal. mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. Arra tanítottak ugyanis. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. Nagyon 135 . hogy segélyért jöttem. pedig tervbe volt véve. és hálát adtam a sorsnak. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. különben már régen kipenderített volna. az aranyozott karláncomat. amikor mondtam neki. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni.) – Tudja. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. aki vénlány volt. (Eszembe jutott. a vajszínû farmeromat. Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán.

mégis dilemmában. Hanem a Gyulának eszébe jutott. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. mert hosszú volt. uszkve három napon keresztül. meg magát a Kontyot. ami neki meg ingyen volt. Mindenki jól járt. a Gyulát eltartották a nõk. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. akinek sokat romlott az idegállapota. 136 . (Azt most nem tudnám megmondani. Azt persze senki sem állíthatta. hanem azért. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. mert úgy nézett ki. mint a vonatfütty. Azon morfondíroztunk. leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. hogy mást ne mondjak. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba. hogy igyunk egy kávét. vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. Számos más. ezzel szemben kihívóan jól élt. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé. amikor megjelentem a pénzért. Azért tartották el.nagy ember volt ez a Titkár. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak. azt mindig elfelejtette. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. De most tényleg megesküdött. hogy rossz helyre került a támogatás. de hogy melyik. mint valamelyik francia színész. A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. soha egy percet sem dolgozott. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. de ez engem egy kis mélabúval töltött el. megvolt annak a helye. hogy csak egy fekete.

hogy én is Nagy vagyok. hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém. Mielõtt tovább haladnánk. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. amíg a fõnök is elõkerült. mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. mert azt hitte. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. tisztáznunk kell egy alapeszmét. a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. Mármost a Gát nem értette. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék. hogy hidegen iszom.Pincérként gyakran elõfordult. amint csilingelõ. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak. szórakozom vele. Csak súlyosbította a helyzetet. tisztán hallottuk. hogy mit akarok. Megmondtam a fõnöknek. megsértõdött. vizes kávét kér!” Na most. napnál is világosabban kiderült ugyanis. de inkább a magas kapcsolataim okán. ugyanakkor jól felvizezve. mint egy gátfutónak. lelki kényszert. jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. akkor szoktam rá. Nem tudom. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. amelyet a Gyula 137 . akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg. közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. meg ezt a büdös lebujt is. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt.

eleve nyert ügye volt a Gyulának. megtiszteltetésnek vették. Itt kellett volna nemet mondanom. ráadásul olyan mérges volt. Ami ezután következett. Ha nõ volt a kalauz. mint a légyölõ galóca. hogy a pasi részegebb. némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. Összevissza magyarázott. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. de inkább a Marsra 138 . de erõs volt a lelkünk. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra. hol meg az égieket hívta tanúnak. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen. akkor például kitalálta. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk.vallott magáénak tántoríthatatlanul. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. csak nem úgy. mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. nyugtatgattam magam. hogy mindjárt be is mentünk a restibe. ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. hogy stoppoljunk. de a barátság az szent. A Gyula akkora mûsort csinált. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. de két félrészeg férfit már nem annyira. A második kanyarnál már láttam. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. csúnya elõítélet ez a feltevés. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. Három kilométer nem olyan sok. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. ahol nem volt por –. tisztára úgy nézett ki. Eleinte úgy tûnt.”) Úgy is lett. amikor olyan lassan döcögnek. mint a Mr. Olyan dühösek voltunk. legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. Mert tudtam én. mint a Mick Jagger. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. Az idegek csodálatos harca volt ez. Bean halálos betegen. azt nem tudom pontosan leírni.

aki igazi gróf. mert az állam elvette tõle a címet. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. semmint azzal az izével Kócról Pócra.repültem volna. olyan férfiasan. mint a csatába vonuló római katonák. láttam ám. mint az autóstop. hogy inkább ne gondolkozzon. bár éppen akkora ökörség. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. mert tudtam. Ekkor lettünk megint örök barátok. és tényleg eszébe is jutott valami. hogy az igazi dráma még csak most következik. sem a kalauzzal. De a Gyula csak nem hagyta magát. – De – bólintottam. de nem is merte befejezni. Jól van. amikor már 139 . hogy van neki egy barátja. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. mint egy valódi gróf. hogy boldog ember. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. még cigit is egy csövestõl kért. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket. Ez volt a Piktor legnagyobb baja. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. csak azért. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs. Mondtam is neki. hogy a Gyula megint gondolkozik. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. azért annyira nem rossz a helyzet. Okulva a stoppolásból. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. És akkor még a Piktornak állt feljebb. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. mint aki a halálos ítéletet mondja ki. mert sem a Gáttal. mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. de fõleg Mr. ez legalább nem olyan veszélyes. amikor a halált is vállaltuk volna. azt mondtam neki. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. gondoltam. illetõleg már nem az. – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt.

pedig a Piktor is. A Gyula megállt. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. annyi különbséggel. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). Ez külön jó volt. – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. A Gyula nem tudta a pontos tájolást. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. 140 . mint a hadvezérek és közölte: ez az. A Gróf nem rezzent meg. úgy jelent meg a Gróf. mert csak arra emlékezett. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. de ennek nincs jelentõsége. mint a kanalas gém. Mekkora duma. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. hogy az nem szidja ordítva a barátait. úgy lépegetett a forró bazalt köveken. Pártüdülõ vagy ilyesmi. hanem Olaszországba utaztak. És akkor láttunk egy kastélyt. hogy komoly segélyre számítottunk. Bementünk azért. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra.nincs mit veszítenie. hogy az a ház nem lehet egy emberé. hogy a kastély onnan látszik. hogy egyetért –. tettem még hozzá. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. körülnézett. Biciklizni szoktunk arra. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. kicsi volt. hogy van közös témánk. de mégis. ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. Vagy a meleg. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. Neki nem volt. vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. Mint a látomás. – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. mert egy lélektani ponton túl mindegy. hogy nem is létezik. de mégse. nekem azonban igen. úgyhogy a síneken kellett mennünk. tárgyilagosan közölte. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. hogy honnan zavarják el az embert. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. gondoltam. mert örültem.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

Nõ: Jól esik. A hétvége pont jó lenne. mint a jégcsap. Valami nem stimmel nála. de olyan hideg. hogy semeddig. annyit nem ér meg. de mi van. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije. nem mehet el kefélés nélkül. hogy a barátnõjével jobban járnék. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . Nem. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz.) Egyáltalán. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve. Felvetések elõtte. Lehet. ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra. hátha megálmodom.) Ha túl sokat rendel. a nõknek fontosabb. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. kozmetikushoz? Nõs. minek néz ez engem? Miért nem hív. de Fradi-meccs van. megromlott a házassága. de mégis. hogy leszólít. mint a tenger. A férfiaknak sürgõsebb. de azt mondja.1. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet.

össze kell melegedni.) Felvetések utána. hogy ismeri is a feleségemet. tisztára. bár õt a Joci is megdugta. legközelebb bevezetem a jóba. mégiscsak jobb. (Szerintem el sem hiszik. vagy megvárjam. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. de másodszorra talán többet kihozok belõle. úgy néz ki. hogy ismeri a feleségemet. az sokkal belevalóbbnak látszik. hogy már az is vagyok? Jó lenne. mint egy szexdémon. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. Lehet. hová jár szolizni.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye. Mi van. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. Fáj a fejem. mert a kufircolás is csak jól esett. tudom is. Hívjam fel. ha elsõre nem jön be.Lehet. A pasi frizurája elég ciki. mint egy nyomozó! Ha összejön. mint egyedül. hogy annyira odavagyok érte. ha telekürtöli az egész várost. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom. Lehet. ha hívna. (Barátnõmet. hátha benne 148 . Várjunk csak. Nõ: Nem volt egy nagy szám. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. Ki hinné róla. (Nem hívom. de hát. fogy az energia. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. Jó lenne szerelmesnek lenni. de elég félszeg az ágyban. nem kínlódok tovább. csak ne beszélne annyit. legfeljebb holnap. Hiába. de majd én rendbe szedem. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni.) Egy vacsorát megért. Férfi: Ez is megvolt. de nehogy már azt higgye. diplomás! És az a rengeteg kérdés. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. Megbeszélem a lányokkal.) Mindegy. lehet. annyira zavaros ez az egész. letömítem hátulról is. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt.

hogy szeret-e. azt mondta „jó vagy bébi”. mit mondok az asszonynak. hogy fogytam. hogy tetszik neki. esküszöm kirúgom. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. Tiszta lebukás. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. nem tudja. hogy nem tudok pecázni – felhívom. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. azért ezt kikérem magamnak. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. Remélem. lehet. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba. hol voltam? 2. Amikor megkérdeztem. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. Mikor kérdeztem. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. azt mondta. már fogyott is valamit. ennél azért többet vártam. A nõk szeretik az udvarlást. hogy melyik blúzt vegyem fel. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás. de a menetek után rögtön rágyújt. meg aztán az a darab is… 149 . tisztára megkeveredik tõlük az ember. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. észre se vette. Apropó. a férfiak nem. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. „nekem tökmindegy. A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái.lenne.

hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. Ez a végsõ ajánlatom. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. Miféle ízlés az. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket. mûvészettörténész?) A legrosszabb. de komolyzene is van a 150 . Elég jó állása van. olyan kövér. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni.Kezd felmelegedni a kicsike. mint egy múzsa. Milyen szép lesz. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. legutóbb már olyan volt. Legközelebb megbeszélem vele. olyan leszek mellette. mert az nem megy. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. még hozzá sem érek a nadrágjához. hogy szereti a gyerekeket. de kiderült. A nõk házasodni akarnak. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. pedig teljesen egyformák. Csak ne kéne állandóan beszélni. Gondoltam veszek neki virágot. amikor a szerelemrõl beszél. majd én gatyába rázom. hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. a férfiak nem. hogy állandóan csak a sport meg a politika. mint a disznó – nem becsülte meg. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. Nem járkál el a haverjaival. már áll neki. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba. 3. mint egy vadmacska. hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. majd én buzdítom. Nõ: Látszik. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. Ez így nem megy sokáig. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. El sem tudom képzelni. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet.

151 . bár már így is mindenki azt mondja. És ha belekérdez? Azt kell mondani. hogy még egyszer végigcsináljam. Az is jó. Elment ennek az esze? Lehet. akárhogy nézzük is. akkor már jobban megérti a gyerek. Addig nem lehet nagyon kavarni. Azzal már tudunk kezdeni valamit. Az ember egy kis pihenésre vágyódik. hogy elolvastam mind.világon. Különben is. Most már mindegy. Visszaviszem a hülye könyveit. Mindegy. Jó ez a barátnõm. mirõl van szó. hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. de ha meghal. (Kétóránként felkelni éjszakánként. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. az örökséggel még tudok kezdeni valamit. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. de módjával. mert már elelmaradoznak. aztán így is. brrr…) Megvárom. hogy el. Azt mondta. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. A felesége azt sem tudta beosztani. pláne ha nem szórja úgy a pénzt. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. hogy kijönne velem a meccsre. de nem. de a haverokra is több idõt kell szánnom. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. Különben is. a múltkor már azt feszegette. úgy is elválok. Bárcsak örökké élne. rögtön be az ágyba. kifejezetten húsos-formás. de isten õrizz. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. Van az öregnek az a kis házikója. az asszony még mindig tartja magát. majd azt hazudom. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. A zenéjétõl megõrülök. hetente egyszer össze tudom kapni magam. hogy törtetõ vagyok. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. de nem akarom azért megbántani. Férfi: Imádom a fiamat.

) Na. vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. most ez a divat.Pláne. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. Valahogyan meg kellene neki mondani. Megmondom. hogy a nõk mindet elszórják. Jó lenne kipróbálni. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön. Mutogatja a filmjeit. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja. de hogyan 152 . persze már nem húszéves. Egyszer-egyszer izgató. Alapelv mától: „Inkább halál. hiába nagy a hév bennük. de nem nagyon veszi a lapot. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok. milyen kedvesen mosolygott. Bár azok meg nyápicok. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk. mint én. Mikor mondjam meg a barátnõmnek. azért nem vághat fel. jóképû. de azok a csajok nem olyan kövérek. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. táncoljak meztelenül. nincs semmi rutinjuk. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. szabad akarok lenni végre. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. megpróbálom rávenni. (Legjobb lenne is-is.) 4. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. ha megfogom a pénzt és nem engedem. de azért jó lenne beszélgetni is. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. (Ki kellene borotváltatni. hogy mikor gyömöszölünk. beszólok neki. de már az elõszobában elkezdi. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. hogy járjon le a konditerembe. Elég hamar kipukkad szegény.

mint egy szûzlány. mint egy festményt. Valamit mondani kellene neki. (Az újságban látott fiúkról. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. Persze borzasztóan kívánom. pedig tegnap is róluk álmodtam.mondjam meg neki? Á. aztán jövök én.) Tiszta hülye vagyok. ha elõállnék ezzel az ötlettel. Legjobb lenne elterülni. hiába mondogatom neki. hogy hátulról döngetem. az egész napi meló után még olyan az ember. Állandóan két-három patront kellene elsütni. de olyan a világon nincs. ahogyan meztelenül táncol. A legjobb. Persze már régóta tudta az egész város. Most mondjam neki. aztán már oltja is le a lámpát. aztán hagyni. mint a török basák. amíg néhányszor elélvez. Férfi: Azt hiszi. mert egyre soványabb. hogy imádom. de a fenének sincs kedve akrobatikázni. csak az a 153 . ez hülyeség. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. aztán most meg dobták. hogy kényeztessen. hülyeség. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. Elképzelem. õ legalább itt van. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. kettõt-hármat riszál. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. a szemem is kikaparná. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. ez a Vica is jól ráfaragott. pedig mondogattam neki. Á. mint a tigris. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. hogy milyen jó ez a három nõ. Megsértõdik. ha megvárom. de nem vette a lapot. ha leszólom a poszka alakját. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. fel sem merülhet. egy manussal.

hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb. öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. hogyan képzelte. mint ide Lacháza. mert a férje nagyon iszik. hogy ráhajtok a Vica pasijára. láttam azokat az olasz mûkörmöket. friss hús. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. mire kifizeted ezt a vackot. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. Az Era maradt hoppon. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. meg különben is. se pasija. majd kitalálok valami ürügyet. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával. Majd kiesett a szeme. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. de csak titokban. Csak azt nem tudom. a Picinek használt. nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. Már unom. mint én. mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. akkora a segge. még õ volt a gaz csábító. Nem tudom. (Kíváncsi lennék. lehet. aztán azok meg kibékültek.hülye Vica nem. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . hogy nagy kan –. Lehet. (Veszek valami mirelit izét is. van valami jó szer narancsbõr ellen. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. Ki kéne nézni a plázába. mondtam is neki a múltkor. kimegy a divatból. akinek akkora kocsija van. Azt mondja a Vica. Bár szerintem a Picinek mindegy. hogy valami szõke herceggel jár. annyira jól néz ki az a srác. most se barátnõje.

akkor sem. Most jut eszembe. majd pont a Pacek kell azoknak is. pont úgy ordít. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak.kencéjét. aztán mire felértem. hogy miért hívom. de marha jól néz ki. ekkora dudák mellett nem megyek el. Meg is mutatta. úgy látszik. te úristen. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. (Lógnak a mellei. Az nagy zsuga lenne.) Tényleg.). az asszony már tudott róla. az a legveszélyesebb. ha egyedül élne valahol itt a közelben. Nem is értem. (Nincs a világon olyan 155 . állítólag szerzett olyan olajat. mert rögtön megtudnak mindent. de itt a lakótelepen még azt is észreveszik. de nagyon jól tartja magát. erre dolgozik valahol. ki kell nyomozni. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. az asszony ma fodrászhoz megy. Eléggé benne van a korban. Mindegy. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever. Attól bedurranna a Lóca feje is. de a lakótelepen kívül. csendesen feljárogatnék hozzá. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt. Lehet róla szó. hogy valami teljesen új rendszer. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt. a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. Szépen. meg kéne fordulni. mint az eddigi. még ha hétfejû sárkány õrzi. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. ha félrenéz az ember. Na. utána meg benéz valahova.

nem horkol vagy ilyesmi. de könnyen lehet. most már tuti. mert nagyon vidáman járkál. Olyan elváltfélének nézem. ahol matriarchátus van. Olyan nõ. Vágyait. nem úgy mint nálunk: áttételesen. hogy valahol itt dolgozik a környéken. de legalább biztos. négy óra alatt semmi esély. Na. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. hiába dumálnak a srácok. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. az az új pultos nagyon egybe’ van. Megálljak most. akkor éppen te vagy az.) Az legalább négy óra. hogy egyesek magukra ismernek. hanem a hivatalosan is. mint aki most megszólal. de amikor vége a gyömöszölésnek. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. nincs. hogy a pasik mosogatnak. hogy a nõk mondják meg a frankót.) Megint itt van ez a nõ. Na. hogy egy asszonynak több férje van. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát. Beugrok a Vacakba. Ez nem csak annyiból jó. Unalmas. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig. uzsgyi haza. jobb akkor már. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. Ez azt jelenti. ahová õ be ne nézne. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport. Viszont bizonytalan.hely. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. hanem annyiból is. nem maradhat ott éjszakára. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . ha felhívom a Marcsit.

ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. (Legfeljebb nézegetni jó.képzelni. de 157 . Elég. mert más az álom és más a gruppenszex. mint egy középkori lovag. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. ha csak jóképû. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. a Kaukázusban. a harmadik okos. Már a bõrszínük is izgató. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni. Nem csak arról van szó. hogy a férjeim között legyen egy néger is. hogy jön az én háremem. hogy több szeretõje legyen. de nem ez a legfõbb elvárás. a másik úgy udvarol. vagy valami olyasmi. Ha én a Kaukázusban élnék. Nem csak a szex miatt. Mondjuk nem ártana. és így tovább. a dugás akkor az igazi. valahogyan kibundáznám. Az álom lényege. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. ha a pasik jóképûek lennének. punci. erõ. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. van miért felnézni rá. lehetek akár szerelmes is. amit meg sem lehet fogalmazni. de szinte lehetetlen. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. cicik. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett. hanem azért. kisugárzás. A férfiak sokszor nem értik. hogy úgy jöjjön össze a dolog. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm.) Valahogy úgy képzelem el. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. Az kevés. Az egyikkel jó az ágyban. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. de ne legyünk telhetetlenek. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem.

hanem azért is. hogy megint lehet. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet. holdtöltekor. hogy senki mással nem fekszenek le. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet. Simogatnak. de ez az igazság.) Voltak ezek a török basák. nem csak azért. még akkor is. színész (Brad Pitt). egészen addig. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). bokszoló (Darius. mert magam is férfi vagyok. (Fájdalom hölgyeim. mert én annyira jó vagyok. Így éldegélnék a Kaukázusban. amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit. de amikor végeztünk. hogy nem is érdemes. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban. egészen addig. a Tigris). amíg nem szólok. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet. azzal a szigorú megkötéssel. továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne.” Hárem? (Legalább három!) 2. politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. Ezúttal könnyebb a helyzet. meg talán az autószerelõ srácot is.minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna. mondjuk nyolcszáz feleséggel. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba.

mert meguntam. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. hogy nekem minél jobb legyen. de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után. akár a kobold makié. Természetesen alapkövetelmény lenne. el is várnám –. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni. hogy az ember felváltva jár a nõihez. ha kérdezném. ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. mert nem jó nõ. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. akkor sem szólalhatnának meg. politikai vitamûsor. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. Fûszerezhetné az élvezeteket. kísérletet tenni arra. ahogyan egymást (is) szeretgetik. Bajnokok Ligája döntõ. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. hogy aztán együtt visszanézve az akciót. mindegyik csak akkor beszélhetne.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken. csutkára nyírt televíziós bemondónõ. takarítás. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani. önmegvalósító színésznõ. sõt. Az is jó módszer. ha kérdezném õket. akit én demokratikusan kiszavaznék. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. Fõzés. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni. inkább segítsék egymást abban. újabb támadást indíthassak. Egyáltalán nem bánnám. Õk is támadhatnának – sõt. kártyaparti. Négyünk közül valaki mindig filmezne is. olykor elnézegetném õket. hanem azért.legyen három. Némasági fogadalmat tétetnék velük. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . (Nem azért.

gátfutó csúcstartó. a nõk is imádják –. Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. mindaddig. mert a többségük magyar. ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. (A neveket mellõzöm. akivel lehet és érdemes együtt élni.távollétemben. mintha legalábbis élményfürdõben 160 . a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban. Így múlatnám az idõt a kis hárememben. akit szívesen megdugnék. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. néger táncosnõ. ha az ember a saját háza táján néz körül. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. amíg nem találnék egy nõt. Ízlés meg hangulat kérdése.) Azt nem kötném ki. Nem véletlen. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék.) Mégis. minden változatban akad olyan. de hát ez változhat. esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. de ne feledjék. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. mint a címlapokon. nagymellû színésznõ. A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát. csakis az utasításaim alapján. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet.

A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni. ezt fedezte fel a Sakkos. mert én másztam befelé. elõfordult. hogy sorsoljunk. Négy ember. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának. ahol dolgozott. márpedig demokráciában élünk.lenne. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. hogy beszélünk vele. ki mikor mehet kukkolni. a szálkás csúcson akadtunk össze. de aztán arra jutottunk. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. Elõször az is felmerült. mert az a hülye Sakkos azt mondta. Na. hogy. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. engedje meglesni a nõjét. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. egyébként a gyárban tisztálkodott. Heves vita kezdõdött. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. kétnaponta. Oda lyukadtunk ki. hogy az mégis kínos lenne. Négyen voltunk gyerekek. mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre.) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag. szigorú szabályozásra van tehát szükség. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. Ez azt jelentette. megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. Maradtunk négyen kiskamaszok. Az volt a legnagyobb baj. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja. az a szemét meg kifelé. ha nincs otthon a Pilla férje. hogy leskelõdni csak akkor lehet. Olyan srácnak. Arról nem is beszélve. esetleg egy verés is kinéz. de rögtön vitát robbantott ki a találmányával.

hogy õszerinte a Pilla tudja. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között. Azt gondoltam akkor. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. hogy lessük. (Mind a négyen így voltunk vele. Nahát. hogy neki már van nõje. igaza volt a Sakkosnak. nem nagyon érdekli a Pilla. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. elhatároztam. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. hogy mi lessük. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. de még élvezi is. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. mintha nem is vette volna észre. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. hogy a Sakkosnak igaza van-e. A Pilla volt álmaim asszonya. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. ezt már nehezen tudtam elképzelni. Mármost 162 . hogy direkt lebuktatom magam. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. Kukkolni jó. a szó legszorosabb értelmében. egészen addig. (Képzeljék el. Tényleg tudta. én ezt azóta tudom.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. csak a Rezsõ tagadta. nem tudtam pontosan. de egyszer a Sakkos azt mondta.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. mint a félelem. de aztán rám mosolygott. Azt akarta bedumálni nekem.

melyik szobába lehet belátni. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta. hogy melyik barackfáról.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba. A madzag nem lehetett több két méternél. mikor.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe. mint a tavasz. mellébeszél. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. hogy ki kivel. hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. (Érdekes. hogyan fõzi a társaság a lecsót. csak egy kötélre van szükség. Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek. aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. a nõk milyen következetesek tudnak lenni.) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. hanem azt. konkrétan tömíteni akartunk. a csajokat ugyanis úgy õrizték. Hanem akkor a látvány már kevés volt. (Késõbb kiderült. Ennek (is) a lényege a dugás. Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. Aki mást mond. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 . mint Dáriusz kincsét. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük.

mellett. hogy erõsebben markolásszam a melleit. nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. hogy megverjen. amikor lebuktunk. maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. Az volt a koncepció. amikor apuka kedvence nem volt sehol. (Láttam egy filmet. ha hagyom. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. húsz éve ismerem a trükköt. és én ezt nagyon zokon vettem. és állandóan azzal nyaggatott. Idézem: „Miért. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. a Bikánál még a rendõrök is jártak.) Szóval. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. Na. hol háttal támaszkodva –. Hadd ne részletezzem. Emésztettem magam egy darabig. A nevelõnõ készségesen mondta. nekem jöhettek ezzel. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. Kétszer vagy háromszor megkergetett. azt hiszed. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. hogy mekkora botrány tört ki. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei. hogy jobb lett volna. hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . de a Bika felvidított. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. (Fiatalság. lehet. gondoltam is mindjárt.

Azt látjátok a képernyõn. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. annál sikeresebb.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. de szerintem mi vagyunk többségben. Megesik gyakran. akik rettenetes kínokat állnak ki.) Egyszóval mindahányan. Egyszerû téveszme ez.” (Ezt tudjuk. Hozzátok. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. semmi több. annál jobban buknak rá a pasik.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most. hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben. akik szívesen elmennének edzõterembe. ha egyáltalán el mertek menni. (A gebe-rajongókhoz képest. mi férfiak. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. a címlapokon és gyakran magatok körül is. hogy minél soványabb valaki. hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . de ez csak külsõség. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. akit a környezetük méltányol. nem tagadom. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl. Azokhoz intézem szavam. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. a bikinitõl. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges.) Elfogult vagyok. (Lásd még: fogyókúra. Azokhoz. Nem tudom megítélni az arányt. akik rettegtek a nyártól.

nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. mirõl beszélek. Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek. büszkén viselik és mutogatják azokat. mint a néprádió: recsegnek-ropognak. hogy pontosan megértsék. de semmit nem lehet fogni rajtuk. és már látni lehetett. hogy az a molett nõ. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. mint a végzet asszonya. Olyan nincs. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. Csak annyit akartam az egészbõl kihozni. mint medve a jégen. A Vagabund spicces volt. Ahogy közeledett a hajnal. olyan. dûlõre kellett vinni a dolgot. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 . amelyik a súlyára panaszkodik. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni. hogy lépegettem. Elmesélek hát egy rövid történetet. Mármost hölgyeim. mint a tengerész. hogy nincs annyi többletkiló. pedig muszáj. hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül. Nem tud együtt élni a helyzetével. ideje lenne tisztázni valamit. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget.felhalmozott felesleges párnácskákat. mert a világ így kerek. a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. Mármost az egyik úgy nézett ki.” Helyesen teszik. A Vagabund annyit rendelt. mert elegem van azokból a nõkbõl. egy kicsit kiáltványízû az egész. amelyik a hullámokat szidja.” Akkor rájöttem. akik olyanok. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. a nõk megkérdezték a Vagabundot. mint a nõk idomai.

mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. („Tudod. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. mondta a Madár. Éppenséggel mindegy. ez azt jelenti. gondoltam. hanem csak az esete velem. az elsõ pofon a legnagyobb. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. olyanok. a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem. éppen szárítja a haját –. hogy a barátnõjének sem 167 . de nem a nõ.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. Márpedig. amikor a lába között egy igazi dákót érez. merthogy egyébiránt szûz. (Bár. ki tudja…?) Amint megláttam õt. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam. rögtön mondtam is neki. de számoljunk csak utána. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. Számomra ilyen volt a Madár esete. hogy éppen menstruál. Közölte továbbá. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. naponta három kísérletet figyelembe véve. hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött. mint a karikacsapás. csak kíváncsi volt. Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. milyen az. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. miszerint: én nem is tetszem neki igazából. vagy átlátszó köntösben. viszont gyömöszölés közben közölte. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. mert az diliházba való. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl. a kudarcok javára. hogy az enyémet vagy másét. Úgy ment minden.

A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. miért nem. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. De annyira mániákusan. – Miért. hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom.. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. a kezemmel – meg egyéb. Legalábbis ezt gondoltam. hogy elszállt. (Dughatom meg rendesen. persze nagyon döcögõsen. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár. az meg még azt sem tudja elképzelni. a Madár engedett – és csinált! – mindent. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár.tetszem. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. És akkor megtörtént a csoda. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt. de csak azt követõen. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. Szóval. amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift. apró sikolyok kíséretében. hogy egyáltalán hozzáérjek. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát. hogy akkor most. amikor megkérdeztem tõle. így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg. amikor bizonyos helyeket simogatva. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét. mint a sóhaj. csak azt nem. Egy- 168 . Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –.) – Mert akkor úgy érezném. Éppen a fejemen ült. de a Madár maradt a régi.

hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. sem a lelkiismeretével. Azért csak megfordult. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe.szer aztán. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag. hogy nem vagyok fából. de már nem gondoltam semmi kacérat. de a Madár közölte. ha nagyon muszáj megjátszani. találkoztunk az uszodában. nem kell szembenéznie sem velem. hogy a Madár hûsége. mert beszorult magától. meg is jelent az egyik kollégám. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. Azt mondta. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. (Olyan ez. Azt hitte. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. hogy 169 . legfeljebb csak akkor. bár gondolom. hogy várjunk nyugalmasabb idõkre. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. egyértelmûen a leghülyébb.) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. megingathatatlan. ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –. hogy forduljon meg.) Mármost. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. mert csak ennyi esze volt. a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. az éppen aktuális võlegényeihez. a Madár nem lett az enyém. – Az úgy még veszélyesebb. Éktelen dörömbölésbe kezdett. De. – sóhajtott a Madár. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel. ha hátulról próbáljuk. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak. teljesen véletlenül. Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. csak azért nem mozdul a kilincs.

A kétezer éves keresztény kultúra minden. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. ha megismerjük a hátteret. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. hogy lenyomtam a Madarat. Taktikai vereségnek számít.” Mi az. hazajött az apuka. Összeomlott. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá. az csõd. („Megmondtam kislányom. olyannyira. Mindegy. az nem taktikai jellegû probléma. hogy ez nem igaz. hogy apáca lesz. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk. (Én meg csak mondogattam – hittel. Ez persze nem csoda. – szipogta az anyuka. amikor végre megint beszámítható állapotba került. kislány hosszas motoszkálás után. szaporodjatok. ha mi is itthon vagyunk. egy ideig úgy nézett ki. meggyõzõdéssel – . éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. 170 . ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem. a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. ziláltan nyit ajtót. – Ezt nem hittem volna. mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához. A helyzet egyértelmû. pedig a lelkem legmélyén tudom. a nyilvántartásomban úgy szerepel. esetleg dráma. Az egyik teljesen érdektelen.most meg már kíván ténylegesen is. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb.

márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. 3x8 órás rendszerben). Akkor boldogok. egyszerûen csak kívántam azt a lányt. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör. miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. (Nem mertem felülni rá. én sem hittem volna. fõleg. – Beszéljük meg – vetette fel a lány. Már nem emlékszem pontosan. hogyan támolyogtam haza. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. elhangzott-e a mondat. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni. hátha. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. tudtam. mégis gyakran összejött a lényegi szerelem. mint mi. A zippzár beakadt.) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 . én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam.Azt szerettem volna neki mondani. „A virágnak megtiltani nem lehet. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. (Magánvélemény.) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem.. hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket.. mégis.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon. mert a biciklimet is tolnom kellett. az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. mindenesetre én így emlékszem vissza rá. Nem tudom.

A Birkózó. de a birkózó öccse is megtette. Gyûrtük. ráadásul az is nagyon rögös volt. hormonháztartás. Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette.gyomorral. Hirdetéseket adott fel. hogy csak színlelte a felháborodást. mert akkor õ már javában „fiúzott”. A felfoghatatlan esemény. és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. Az történt ugyanis. csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. aktív szürkeállomány. meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. lábam köze valamint a konkrét objektum. Nem mertem a párkányra könyökölni. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész. mégis féltem lemenni a térre. a melleim. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. mint egyébként szoktam. de lehet. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting). amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. A Birkózó öccse miatt. de újabb megrázkódtatás ért. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. hogy egy macska bemászhatott rajta. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. hogy megint lecsöcsörésszenek. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket. aki egyébiránt a legszebb férfi volt. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba. mert nagyon vágytam rá. el sem tudtam képzelni. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). mit is akar tulajdonképpen. aztán meg büszkén 172 .

hogy õ maga sem hisz benne komolyan. 173 . vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. ha közelebbit akarnak tudni. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét. A tényleges helyzet viszont úgy állt. én találkoztam boldog kurvával is. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. Tényleg mulattam az éjjel. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül. hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának. hogy vele mennyien akarnak dugni. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. Nem tudom. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. hogy nem vagyok rossz. ahol aztán megmondtam neki. nehogy provokációnak vegye). Sohasem fogom megérteni. aludtam. A Dáma kicsit merev volt. délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. nagyon el volt keseredve. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem.mutogatta. de láttam rajta. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. Elmesélte. hogy jól alávágott volna. hogy a társai kiröhögték azért. de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. azt mondta. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. anélkül. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám.

elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. mirõl van szó. vagy milyen. Érdekelt a dolog. de akkor. jómagam pedig eléggé közepes kis úszó.) Egészen felvidult. hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. (Ebbõl következett. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. hogy csak úgy kirúghasson engem. – Hagyd azt a Butykos. mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. a valóságos szakmám az úszás volt. addig menjen haza aludni. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. Akkor önöztek le életemben elõször. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében. illetõleg száguldozott. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. (Sokáig tartott. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen. amikor megértette. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. aki pedig olyan gyorsan úszom. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott. Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. Mondta is a Harcos. – Mit örûsz? – háborogtam. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. egészen addig magyaráztam neki. egészen az elsõ 174 . mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára. mint egy hal. éppen azon morfondíroztam. ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált. már ami a stílusát illeti.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –. a Harcos kezdett el kiabálni. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet.

hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. – És mi van. (Stricinek mondjuk mi. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. hogy azt hazudta. viccbõl ilyen a feje. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. mert Harcos úgy nézett ki. ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. 175 . meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült. (Úgy megy ez. szakemberek. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. Csábító ajánlat volt. teszem azt. olyan volt.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. ha minden kötél szakad. Ez megközelítõleg azt jelentette.totálkáros karambolig.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe. és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. úgymond: részmunkaidõben. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét. de az csak késõbb volt. számon kérõ tekintetét. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. Mindig úgy képzeltem. hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. hogy. hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk. háromra vissza is érünk Pestrõl. – Akkor kap a pofájára. ráadásul vásárolni is lehet nõt. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. mert azt hitték. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –. hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. és – hogy lássam. a Büfésnek. amelynek büféjében a Büfés dolgozott.

) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. rögtön közölte. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. mert különben maga a büfé biztos. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak. nem vagy az esetem”. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. sugárzó tekintettel. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt. magyarázta eszmeileg a barátom. (Ez magyarra fordítva azt jelentette. A részletes leírásra nem térek ki.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket. különben sose’ hittem volna el. de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon. mert a Harcos elmagyarázta. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. Elsõsorban humanitárius okokból. mint egy tornádó. az a késõbbiekben kiderül. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. hogy 176 . hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott. hogy „veled nem megyek el.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. (Ezt maga a lány mondta. (Törvényesség is van ám a világon.) A célszemély úgy viharzott be. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. Tudták persze õk is. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba. hogy a lányok kifélék-mifélék. nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát.

hogy „Ülök a szobámban. velük viszont nagyon drágán. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára. hátha találkozunk ismerõssel. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda. akik tetszettek neki. Lógtam ott. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. Nem volt.) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. hogy a Duda az új nõm. (Látta.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven. be kellett látnom. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. csak egyike az újaknak. de nem tudtam haragudni rá. és én úgy bámultam az árcédulákra. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. mint kakas a piros kukoricára. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. egyedül és a fájó múltra gondolok”. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. a Gépész testesítette meg. a zserbó. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. még most is 177 . de akkor a Duda megkérdezte. búsan. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott. igaza van: én sem mentem volna el magammal. Még szerencse. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. Túl azon. gondoltam. (Sõt. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. de azért mentem. „segély!” felkiáltások közepette. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni.rondának talált. mint az esõ lába. – Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. akkor pedig már azt lehet hazudni. nagyon jó kiállású pasi volt.” Szóval ott. hogy miért szeret kurva lenni. hogy nem betûztem akkurátusan. a Duda azon kevés kurvák közé tartozott.

hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. de volt olyan is. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. ha odaadja a zsoldját. Esküszöm. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. de annyit azért észrevettem.bizsereg a lábam köze. nem tudom. 178 . – Volt. Inkább csak lélekben éreztem úgy. hogy másoknak is tetszem.) Ennyi volt.” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. a házikolbászok megálltak a levegõben. Biztos vagyok benne. Nem részletezem. nem mellékesen: Budapesten. ha csak rá gondolok. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog. (Képzelheted. amikor megint mentem. ha lehet azt annak nevezni. de nem üzletileg. Kirúgtam. az Öcsit. Nem is nagyon foglalkoztam vele. nem csak annak a rohadt Gépésznek. örültem. de attól ijedtem meg a legjobban. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. hogy az egész század csak rólam kérdezgette. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. hogy: „Rendben. hogy már nem tartozunk egymáshoz. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. aki azt mondta. lényeg. hogy az egész zsoldját odaadná. aki akkoriban volt katona. hanem a büszkeség miatt. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. mert továbbra is akkor tömített meg. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. Képtelen voltam megemészteni. amikor csak akart. aki félrenyelt. mi ütött belém. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. – Lecsöcsörészhet. de félig komolyan. Két hét múlva aztán. mondta ám az Öcsi.

ezt szokta mondani. hogy szólok neki. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. Ezért nincsen stricim. dugjon meg nyugodtan. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). tisztán látszott. Be voltam tojva. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. kitárazok rajta egy AMD-t. Ez most is így van. hogy ne essen semmi bajom. Budapestre már kurvának jöttem. hogy leszereltem. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . hogy honnan van. pedig csak a töredékérõl tudtak. akik tetszenek is.hogy nekem is jólesett. anélkül. aki élvezi a dugást. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. meghívtam egy kávéra. de szentül elhatároztam. de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. köztük a legjobb pasi. de õt csak az érdekelte. Akkor már nem voltam teljesen hülye. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. talán tíz méterre a kutyáktól. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak. és ezért lehetek én boldog kurva. részben pedig a több és több pénzem miatt. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. (Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. egy altiszt vagy mi. hogy segít. hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. és még pénzt is kap érte. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. hogy kértem volna. („Agyonvágom. nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. Legközelebb már három kuncsaftom volt. Olyan. Már azon voltam. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. „a te pénzed”.

(Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban. a fejemet úgy ingatva. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm. áldással bocsátott utamra. Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. sõt. hogy kevés vagyok a Dudához –. kap még egy utolsó esélyt Károly. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. azt mondta. de az ember soha ne adja fel. hogy „azt hittem.) Nem tudom. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –. Tudtam én azt nagyon jól – mármint.láthatta elõre. vagy csak azt remélte. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. Akkor elmondtam neki az igazságot. meg kell játszani! 180 . mind pedig az üzemegységnél. ma kell jönni?!”. hogy a süket szövegemet hitte-e el. de aztán megmondta az õszintét. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. mert azt hitte. hogy ez engem elkeserít. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. afelõl érdeklõdtem. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. Üveg elvtárs erre meglágyult. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével.

hogy megöljük. – Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram. börtönben ülnek mindketten. Azt is akarta. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. Akkor határoztuk el. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 .Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. De. – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. – Kinek jutott eszébe. Az uram rettegésben tartott bennünket. hogy megerõszakolt. Volt úgy. lehet. hogy buta kérdés. Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket. mást mondanék. mint én. agyoncsapott volna az uram. 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. A legkisebbik fiam is úgy született. amikor rájött? – Hát. hogy egymás után ugrott meg bennünket. ugyanúgy. Tehetetlennek éreztem magam. el tudja képzelni…. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. – Nem gondolt rá. – Tudom. de egy alkalommal rajtakaptam õket. amikor rájöttem. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. hogy csináljuk hármasban. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. hogy megmérgezik? – Nekem. hogy megrontotta a lányomat.

Lehet. S. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. Mit szólnak. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával. mint amilyenbe maga került. nem vádolom magát semmivel. hogy mi történt. mint a halál. hogy kurva voltam?! – Nem. Meghalt. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. – Gyerekeim vannak. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot. talán. – Most már én is tudom. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. hogy én is megöltem volna az apámat. – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt. A börtön mindennél rosszabb. talán jobb lett volna életben hagyni. hogy én errõl beszéljek. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. ha olyan helyzetbe hoz. Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. Nem a kamera miatt. hanem egyáltalán. Szóba kerül néha. De.K) – Mit akarnak hallani.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki. és egy 182 . – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. – Majd én elmagyarázom nekik. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. hogy miken mentek keresztül? – Soha. – Szerintem is. A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá.

„Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). hogy ne csúfícsd e’. Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). Kocsmáros: Megmondtam. hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. Csak aggyá’ egy felest. Piás: Megbeszéltük. Kocsmáros: Gondulod. Kocsmáros: Úgy üsd. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most. Piás: Megbaszhatod a jányt. hogy mennyire szeretem a jányomat. hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. Má’ így is gyüssz egy ezressel. könyörgök. legalább egy felest aggyá’. az már érdekelne. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell. Piás (remegõ kezekkel). Az olyanok hagyták itt. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. tudod. rögtön. Piás: Kiteszem érted a lelkem. Idõ: ’80-as évek eleje. Piás: Vigyázok rá. Piás: Józsikám. de akkó’ térdelve szomjazó’. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . Kocsmáros: Na. Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan.cseppet sem sajnálom. amíg nem. délután. nincs hitel. Piás: Nem látod. mint te.

egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. A lány elment a kocsmároshoz. Kocsmáros: Várgyá. Piás: Mennyit adsz.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. (Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. mert csak a diszkóba járkáll. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig. vagy én? 184 .vágni annak a kis cafkának. amit iszó’. a Piás. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. „megállt neki”. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett. Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk.

Szex a lelke mindennek .

„Csak élni akartam õszintén.” (Jimmy) . ahogy’ én képzeltem el.

Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt. (Ja. Nem is 187 . Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. Húszezer forint tûnt el a tárcájából. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez). vegyük azt a példát. de közben már azon elmélkedtem. estére újra kiütött a borosta. láttam már pasit. hogy ma szerelmes leszek. A fiziológiai ismérveket már taglaltam.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. (A magam részérõl. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér. úgy három óra tájban. a végén annak is örült. Ez kulcskérdés. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik. western –. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. hogy a személyi igazolványa elõkerült. Vannak ugyanis olyan szerelmek. fogalmazódott meg bennem. sietek leszögezni: tévednek.) Általában délután. aki tele önbizalommal indult nõzni. amikor például én elindultam nõzni. következzenek a szívbéli tényezõk.) Tehát. Nem is kell messzire menni.

Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva. Az volt a menetrend. továbbá magányos nõk – elvétve. lelkileg.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. legfeljebb nemet mond. hogy elértem az ideális állapotot. technikailag is leállíthatatlan zenegép. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. részegen meg a kutya sem állt velem szóba. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. részeg pultos. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. Barátnõk. és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. hogy a semmi és a valami határán lebegjek. cigányzene. Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. Józanul nem mertem megmondani a frankót. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek. a lóvét elitták a haverok. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek.olyan rossz ez. alkoholisták (Hitel nincs!). a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. ha például valaki bukik a dinnye fejre. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. legkevesebb két fõ. nála nyerõ lehetek. valamint benyelte a zenegép. biztatgattam magam. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt. Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. Ilyenkor a 188 . akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat.

ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. Már az autóban veszem észre. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal. 19. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 . kisírt szemû feleség marad. pedig tudom.30: Érkezés (Helyszín „A”).45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét. odaadó. lelkes szív. hogy a nõnek tönkre tették az életét. de ki kell mennie a mosdóba. hogy egy falatot sem fogok enni. 19.) Elsõ szín: 19. Hideg fej. (Sminkigazítás. (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. egészen addig. „írd a többihez”. hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak. (tényleges vacsora otthon: parizer). a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. A zenészek rázendítenek. de nincs visszaút. Helyfoglalás. amelynek lényege. azt át kell élni. 19. (Bár. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt. hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben. amelyiknek fél éve tartozom.15: Taxi rendelés. étlap látványos lóbálása.) 20.55: Bensõséges pillantások oda-vissza. amíg elõ nem kerül az. elnézést kér. ha átülök?” Asszonyka bólint. A srác régi haver. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz.05: Rövid bemutatkozás.15: Megállapítjuk. Ezek voltak a fõ szempontok. azt elképzelni sem lehet. marad az ordítozás. haragvó férj elviharzik.legfontosabb. soha nem õ maga!) 20.

drágám” – hebegi a nõ. tudom. csak hagyja abba.”) 21. hogy mindenki tudja. A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe. de csak a vállával bök felém. látványosan. „biztos. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. Lehetõségek számbavétele.menekülhetünk. nem utolsó sorban. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el. elkezdem dobálni 190 .15: Döntõ lépésre szánom el magam. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit. (A pasiknál sokkal nehezebb.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése.) Második szín: 20. új életet kezdünk. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon.10: Megáll az ételszag a levegõben.45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. 20. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész. minden vendég tisztán hallja. 21. majd hõsies kiállás (az ügy mellett). hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait. mint a nõk. haverok vagyunk.00: Fõnök vigasztalása. a tekintetemet kerüli.05: A fõnök megjelenik. hogy a zenegépet is túlharsogjam és.) 21. hogy akkor most ki fizeti a számlát. mert észreveszi. van még remény. 21. „Beszélgetünk. hogy szeret. csak most hülye”. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést.

Mindenki fizet mindenkinek.15-23. csak annyi bizonyos. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter). aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. de csak virtuálisan. (A pénz elfogyott. A pultos húzkodja a strigulákat. és még legalább ezer ilyen. miközben felteszem a kérdést. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat.) Sértõdés. az összes ismerõs taxis hazament aludni. Akad olyan. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. 191 . hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. dúdolgatom: „Hosszú. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb.a pénzt a zenegépbe. kiderül.) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét. mint a tõzsdei mutatók összessége. mint az egész lebujnak együttvéve.10: A terep teljes zûrzavarba süpped.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”.20: Drámai fordulat. de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk.”/ „Mindenki kurvának néz. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik. Leülök mellé – csak úgy lazán. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs. 21. könnyek. (Az élet mélységei és magasságai.) Harmadik szín: 21. 22. mert én ma akarok szerelmes lenni. („Most haza kell kísérnem. de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek.

nem nehéz. hogy „ugye nem haragszol?” 12.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben. 02. A kicsiny. csillagok átható kémlelése az égbolton. Intenzív lelki élet folytatása. 23. hogy a nõ a város másik végében lakik. langyos víz.00: Magányos nõ hív telefonon. két csók.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört.” 23. mint a többi. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés. ez törvény.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász. mint fent. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja. 01. testnedvek átható „illata”. nem haragszom. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik.00: Lásd.) Lelki sebek további ápolása: nem. lélektanilag ezen már régen túl vagyok.) 24. 12. félig forrt bor. imbolygó plafonnal a tetején. fejfájásból kifolyólag.00: Szent esküvések („Soha többé!”).00: Hazakísérés.) 01.” (Nincs hozzáfûznivalóm. ha amúgy felhõs az ég… 01.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott.) 23. a harmadik doboz cigaretta felbontása.50: Ágy. nem láthat meg.5 liter klóros.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2. 02. Gyógyszeres doboz átkutatása. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek. Fizikai holtpont átlépése.55: Kiderül.) 06.20-02. Magányos nõ vigasztalása.20: A bánat marad.01: (Nagy levegõ.15: „El kell menned. utasító hangnemben. hogy: „Te más vagy. 01.15: Erõltetett menet hazáig.00-01. hogy mennyit ittam. 192 . harmadik csók. mert valójában fogalma sincs. (Mértani pontossággal. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt. de ez már idegcsillapító jelleggel. 08.23. 04.) Zavart toporgás. Azt szeretik a legjobban.

hogy a férjem végigtömje a falut.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15. Két évre külön is költöztünk. Mindenki jól járt. arra is csak nagy nehezen. elsõsorban azért. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben. Ennél is nagyobb gond. de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. csupa olyan pasival hozott össze a sors. cserfes. mint nekem. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom. A házasságunk mégis megromlott. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam. mint egy fonnyadt 193 .) Lélektani hadviselés (1) Varró. amolyan „ami a szívemen. akik a Lajossal ciceréltek. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet. (Mókuskerék-effektus.12. lekukkant olykor a pohár fenekére. volt úgy. mert rettenetesen jól tud döngetni. akik csak tücskörésztek. nekik ugyanolyan jó volt.00: Kezdõdik minden elölrõl. továbbá biztos lehettem benne. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. hadd ne részletezzem itt. nem tagadom. gondolom. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába. hogy puszta szolidaritásból hagyom. Kitaláltam hát egy módszert. ha csak tehette. ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk. a harminc körüli. De hát az mégsem megy. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. hogy miért.

mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. Én még ennyivel sem értem volna be. hogy ennyivel megúszta. hogy csak a farka mentette meg a válástól. hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. de nem hatott meg. Azt hitte az a balek. addig-addig birizgáltam. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. ott a parketten nekiállnak kúrni. Negyed óra múlva megint rámásztam. Az volt a legfurcsább. és alig vártam. – Ha máshol nagylegény vagy. Már azt hittem. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen.virsli. határoztam el szilárdan. hogy hazajöjjön. adok én neked. Nagy dérrel-dúrral hazamentem. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. de ettõl már annyira megijedt. így volt. de a világért sem árultam volna el neki. hogy megint buliba mentünk. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. Na. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. de 194 . csak kettõt tömítettünk. – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. Mit tagadjam. Mit volt mit tenni. Ez majdnem végzetesnek bizonyult. Végeredmény: 2:0. Még az elsõnél is jobban esett. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. Történt aztán. de elkövettem azt a hibát. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. amíg másodszor is alám nem vágott. Pirkadatkor be is állított. apukám. talán mondanom sem kell: spiccesen. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0.

Én meg mindent megteszek annak érdekében.”). a derék alatti részt pedig a pult. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. Gondoltam. Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. a Virágot. de ti csak röhögtök rajtam. a kisfiával rohant az óvodába. hogy mindig másképpen figurázzunk. ha ebbõl nem ért. csak azért. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. az akkori elmeállapotomra jellemzõ. nagy. ezt az izét valami szép szalagba. Ha kell. akkor hülye. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. izmos lábak. hogy ne unja meg a dolgot. Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. de nem tetszettem neki. Értette. Egy virágboltban dolgozott ugyanis. hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. (Azóta sem ültem rajtuk. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. Teljesen kész voltam: formás. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni. a csillárra is felkapaszkodok. hogy az orvos simán táppénzre venne. Az volt a szerencsém. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. kerek fenék. Mindenesetre elhatároztam. hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 . hogy a haja vörös. de legalább annyira ronda széket. legyen kedves. a fejét a gazok takarták.otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia.

és amikor rám ült. amikor megismerték az Ollót.válófélben. de 196 . de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. hogy még ezt is megtehetem. Plusz kiröhögtek. hogy az Olló csal a kártyában. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –. de azt már határozottan kikérte magának. Nagyon ki volt tehát éhezve. mondjuk úgy: a szerelemre. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm. ahogyan rakosgatja a kacatjait. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl. mire bebújt az ágyamba. az egészet csak azért csináltam. de ez nem volt igaz. ugye. mégiscsak az elsõ randevú. hogy megosztoztak az ajándékaimon. Újabb öt percbe tellett. hogy jó nõ-e vagy sem. mert eszméletlenül jól kártyázott. a Szappan. El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. hat hónapja nem volt férfival. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. (Jellemzõ a nõi lélekre. hanem azért. Olló. mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. a Virággal mégis megüzentem neki.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. de nem azért ment jól. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. Közelrõl sosem láttam a Szappant. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. hogy bevenném harmadiknak.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán.

Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada).) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. mindaddig. harminckét karátos. amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie. Bátran mondhatom tehát. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette. azt jelentette ugyanis. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak. és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. hogy megyünk mulatni. (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani. Elmesélem. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. annyit ugyanis õ nem költött. mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna. aki attól kezdve már megjelölt. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba. Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. hogy miért.

kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni. jobb lett volna. akkor éppen azt találta ki. (Hogy a derék szabómester mikor aludt. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. Hiába magyarázta a lány. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba. de annyi bizonyos. amelyik elõtt a széke megállt. míg az el nem zavarta a francba. hogy terhes. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. még abban sincs semmi különös. Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. azt senki sem tudta. egészen addig. Ez volt a hiba. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat. ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe. sokkal inkább a csípõméretére utal. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben.) Lényeg. Számszerûsíteni nem tudom. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg. de 198 . aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert.

amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. attól a pillanattól kezdve. aki tárgyilagos nyugalommal közölte. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. Ezt szegény Olló nem tudhatta. A Derék elvtárs arra kért. – Esküvõ. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. hogy az Olló nem hülye. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. el sem tudta képzelni. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. te úristen. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. mert nyilvánvaló volt mindenki számára. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. Ellentmondásos történetek keringenek arról. aztán ivott tovább. hogy a Derék faterja. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki.inkább csak úgy költõien. az alábbiakat közölte vele. hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra. úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. Mások esküsznek rá. akkora nagy ember. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre. Esetleg egyenként. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte. hogy az Olló 199 .” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. a Derék elvtárs. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte.

Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. úgyhogy végül is simán ment minden. ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt. (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. – Olló. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. bár az ivást abbahagyta. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. de ez csak azért van. hogy mindörökre. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba.”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). csak az Olló tûnt el. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony. és errõl papírom is van. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. Ott. mert akkor már érezte. mint Petike a hózentrógerba. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló. azt figyeltem meg. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. sokáig úgy nézett ki. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok. hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. 200 .

le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S. „Beosztása: bet. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984.” Erre a papírra nagyon büszke voltam. április 6. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. Mindenesetre. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is. hanem a meló. A speciális azt jelenti. hogy pontosan miért. Jelentkezés: földszint három. azért nem sokan mondhatják el magukról. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal.” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat.K. ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában. ha eljön az ideje. Nem emlékszem már rá. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 . hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein. ott ugyanis a górék tanyáznak. Munkaviszonya megszûnt: 1984. április 6. Bérezés a besorolási tábla szerint. amíg el nem veszítettem. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz. hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. de elég lerobbant helyzetben lehettem.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. Nem panaszkodni akarok. Hajnaltájt kitalálta valaki. 207 . mint amennyit az Eszesre addig költöttem. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. utána somlói galuska. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével. Az Eszes olyan boldognak látszott. csak az volt a gond. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. Vigyázz magadra! Csók: Anya. Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására.” Ezt felesleges volt kiírnia. Ismertetném a menüt: Vörösboros. azt mondta a lány. párolt szarvascomb. Meg különben is. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. Elõtte rákkoktél. Még szerencse. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. sok habbal. igaz. mert nagyvonalakban kiszámoltam. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. egy kicsit emelt tarifával. mint a szállodában. hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. annyira szeret. hogy nem számít a fájós lába. hogy nem tudtam nemet mondani. a hûtõ már tök üres volt. Pedig akkor már tudtam. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. hogy rendben. melegítsd meg. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár. burgonyafánkkal. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. és tényleg meg is ivott belõle hármat. hogy annyi pénzért. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. azaz négy csillagos!) szálloda. hogy van neki egy taxis ismerõse.

hogy bulizzunk. ha egyáltalán… Na. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. hogy majd késõbb dugunk. Koncz Zsuzsa énekli. Feltámadt bennem a kisördög.Hiába.) Úgy is lett. egymás mellett. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –. erre föl kérdõre vontam az Eszest. pedig menstruált. Tudják. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. hogy legalább annyiszor megdöngetem. hogy addig mit csináltunk. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. hogy a pénzemnél legyek. akár naponta többször is. hogy meglesem a szerelmeseket. Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban. mire gondolhatott. de csak akkor fogtam gyanút. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam. de még így is az jött ki. 208 . hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. Gondoltam. Ezt nem akartam. azt találtam ki. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot. de tényleg csak lelkileg. és körülbelül arról szól. csak most menstruálok. hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest. mert az Eszes azt is hozzátette. Megnyugodtam. amikor észrevette. (El sem tudom képzelni. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. viszont azt elhatároztam. A legszebb. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. de még akkor sem hagyta abba. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden. mint a tanyatetõ. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. hogy figyelem õket.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra.

hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt. (Nem esett különösebben nehezemre. Olykor másnak is lehet szerencséje. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet. hogyan történhetett. Gondoltam. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. valami furfanggal. Akkor már tudtam.) 209 . Kimentem a konyhába. mint én. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. Különben is: addigra kikalkuláltam. mert egyáltalán nem haragudtam. amíg szépen hazaballag mindenki. megpróbálja kibundázni. ez tisztán látszott. mint a Svejk. megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét. de ez teljesen felesleges volt. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. Nem akarok dicsekedni. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. Az meg nem sok. annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze.Nem tudom. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. adok én a honvédségnek – még egyszer. és megvártam. amennyire csak bírtam. Két nap múlva hívott a lány azzal. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. de nem tört ki semmiféle botrány. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. hogy csak alig valamivel balfékebb. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni. hogy a leszereltetését valamiképpen. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. Az történt ugyanis. hogy bocsánatot kér.

hogy nem penderítették mellém a fogdára. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban). csak akasztott ember nem. mert úgy érezte. de elõször nem gondolta komolyan. van ez a mondás.) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe. hisz’ akasztott ember is volt. merthogy nem is szerettek. (Tudják. A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit. még örülhetett. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. mert addig tényleg kevés volt hozzá. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott. másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. eljött az idõ. de a legnagyobb találmánya az volt. hogy a lába sem érte a földet. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át. az csíp ugyanis a legjobban.” Na. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. 210 . – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. de még megfenyegette. Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. a Sörbár honvéd.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. amikor már nem kevés hozzá. amikor annak eljön az ideje. hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. gondosan ügyelve rá. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt.

hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. egyenesen be a lõsávba. Csak nézték egymást. Rohantam a torony felé. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. pedig az szigorúan tiltott terület volt. megértésre. a srác már a homokon feküdt. egyenlõ bért” elvet. és a lány elég hamar el is ment. hogy melyik a valódi szerelmi bánat. A fiú nem szólt senkinek semmit. hogy a nõk egyenlõk. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. önállóak. talán még az õrség is. Lehet. csak nem igaz.Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. piciny vércsík szivárgott a molinójából. az 211 . meg vagányak akarnak lenni. a kosztpénz meg késett. Mire odaértem. amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. Szépen hangzik. (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. és melyik a kamu. éjnek évadján. Akkor dördült el. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. ez tény. Ami pedig a fogdát illeti. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól.

(És/vagy olyanok. továbbá. mert más férfinak úgysem kellenék. kiderült: terhes a kis szõke. (Annyira tipikus módszer. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon.) A Lóri egy kifejezetten csinos. Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. A legjobb ötletem talán mégis az volt. sõt. vagy nagyon ráértek. Diplomás. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam. hogy õ egyáltalán még van nekem.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. ezen jól elvitatkozgattunk. Képes volt elhitetni velem. te kis kurva!”. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében.K.emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés. smsek elolvasása. olyan nõk találták ki. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. hogy „kopj le a férjemrõl. pedig nem az. Most egyedül él. hogy nem tud nélkülem élni. hogy tele van pénzzel. hogy én vagyok az élete értelme. Nyomozásba kezdtem. hogy szinte szégyellem lejegyezni. mintha ez jó lenne neki. tehát teljesen normálisnak látszik. de olykor cselekvésre is elszántam magam. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. akiknek jobb nem jutott eszükbe. Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta. S. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. tulajdonképpen örüljek. hogy nélküle nem boldogulnék. és kétségbeesetten csinál úgy. Tévút ez kérem szépen. mert azt hiheti. zsebek átkutatása. hogy 212 . amennyit csak akar. pedig nagyon értett hozzá. a szöveg lényege körülbelül az volt. és annyi pasit fog magának. vonzó fiatalasszony. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban.

harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni. mi 213 . Akkor férfit akartam fogni. Mire a kicsi megérkezett. de kiderült. Mindegy. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. az õszinteségem miatt. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. mert azt hittem. mikor fog ez engem tisztességesen megdugni. tettem fel magamban a költõi kérdést. nagyon helyesen. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy. hogy más pasik után nézzek. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. a férjem gyakorlatilag lepattant. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. hogy egyáltalán elhiggyem. de egyáltalán nem olyan könnyû. hogy kiszivárogtattam –. Annak is örültem volna.szülök neki én is egy gyereket. alkalmas vagyok még nõként élni. hiányzik a társ. Lehet. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. végre akadt egy srác. azért várom. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. Ennyi idõ kellett hozzá. hogy rossz Hold kelt fel. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. Megfigyeltem. Addig keveregtem magányosan. dühükben megesznek a nõk. amikor pasik után kezdtem kajtatni. Na. mint ahogy gondolják. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. mert a dugás azért nagyon hiányzott.” satöbbi. satöbbi. hátha akkor újra belém szeret. Te jó ég.

hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. A Virág is emancipálódni akart. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt. hogy férfi nélkül éljen. (1. mire a végére érek. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá. Lehet. (2.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek.) Elõször a férjével. hogy kifejezetten megsértõdnének azok. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt. (Igen. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. Röviden. illetve rohantam neki.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig. de mindegyikkel volt valami gond. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz.több. õ az. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott.) Hõsnõnk egy összedrótozott. másodszor velem lett tele a hócipõje. vagy a kisfiát. hogy önálló legyen. vagy. pedig nem is voltak rossz pasik. hanem az igazit kereste. Továbbra sem volt kedve 214 . További adalékok az emancipáció témaköréhez. akiket esetleg kihagynék. esetleg együtt a kettõt. hogy õ most már önálló vállalkozó. akinek a melleibe szerettem bele. de már meg sem kísérelte. Pillanatnyilag ott tartunk. Zárás után rettegve csinált kasszát. ha ez egyáltalán lehetséges. vagy a virágait fuvarozta. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. amikoris kiderült. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek. két ízben is. a véleményüket is. barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –.

a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. mint a pinty. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni. Lehet. az álmait siratja. Magányos nõk figyelem! – valahogy így. azzal a megszorítással. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. Aztán ez rendszeressé vált. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. hogy minden alkalommal többet kért. vagy inkább rémálom. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám. vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. puszta képzelgés. A Sziszi így is boldog volt. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. mint elõzõleg. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. mert nem lett volna jó a sráccal. Most a pénzen vitatkoznak. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. kölcsönkért egy kisebb összeget. csodálatosan – sikerült. újfent bebizonyosodott. nem azért.” 215 . Senki sem vette észre. inkább a munkájával volt elfoglalva. hogy az emancipáció. Éppen ellenkezõleg.emancipálódni. Ezzel szemben azt találta. Na. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. a fiú túl keveset adott magából. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. mint olyan. A jeles alkalomkor a fiú. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját. Drámai jelenet – könyörgések.

Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni. mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .

Ezer apró cikk .

ki találta ki. S.K. Mert ha valami a másformával egyforma. nem tudom. hogyha minden egyforma.) .” (Sajnos. de szerintem nagyon jó.„Nem baj. Az meg már a másforma.

Közöltem is a Kancával. hogy unom a mûvelõdést.) Mindegy. Tény. Történt. ahol egyébként nem szokás. az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is. hogy vegye le a bugyiját. (Különben tényleg az. már annyira be voltam indulva. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba. de nem a menetrend kapcsán. de az nekem piszkosul nehezemre esik. ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. vagy nem. hogy miben 219 . vagy a melleivel. azt hitte szegény. meg kapok a mai napig is. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. mondván: mûvelõdjünk. a kalauz éppen akkor érkezett. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. a Kanca. aztán vagy elhiszik. amely tele volt üres kupékkal. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. megfájdul tõle a fejem. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni. mi hogyan történt. aki állandóan felizgatott. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem. Fel is pattantunk a vonatra. Vagy a hülyeségeivel.) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. amitõl én agylobot kaptam. elmondom. Volt nekem egy nõm.) Lényeg. Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok. hogy majdnem megugrottam a múmiát. amikor sikerült rábírnom. (A kirándulás volt a mániája. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta.

Viszonoznom kellett a szívességet.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. hogy meglátogathassuk. éppen elszálltunk mind a ketten. úgy éreztem. hogy beteljesítsük vágyainkat. elõször azt hittem. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. – Miért? – hörögtem értetlenül. Ebbõl akkor sem engedtem. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. még szerencse.) Elindultunk tehát. nem a szépségem miatt. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. Pontosan akkor. Az volt a szerencse. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett. merthogy a sliccem már ki akart szakadni. amikor elkezdett kopogtatni. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért. ha ezt annak lehet nevezni. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. Rájöttem. amikor a Kanca a lábaim közé hajolt. de ez csak késõbb derült ki. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. én is benyúltam a 220 . hogy mi a baja. (Na. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. hasmenése támadt az egyik utastársnak. mert tényleg fogalmam sem volt. mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. hogy nem. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. az összes ápolónõ engem bámul. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. nehogy bepárásodjon a puncija.

hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el. akik hónapok óta nem voltak nõvel. Nagyszerû akció volt. Szexháború Ujjongtam örömömben. Egyedüli gondot az okozott. A címe: „A szex és a horogkereszt”. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát. mint a fene. amikor azt dokumentum filmet végignéztem. Ezzel együtt. Legutóbb egy Heidi nevû. Bámultak is. hogy nem is kicsit boldog. Na. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. 221 . hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. hogy amíg õk háborúznak. ami engem illet. Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. mit gondolnak. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart.” El tudom képzelni – illetve. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet. a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót. ezért mondom. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. A lényege. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák. Legalábbis. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. a sofõrök beláthattak a kocsiba.

miszerint a világot a szex mozgatja.) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. Tény. Valószínûleg kényszerûségbõl. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában. Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. pontosan eltalálták. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak. Innen üzenem mindenkinek: az volt. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. A tudósok most azon vitatkozgatnak. ma sem tudja megmondani senki. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. vagy mazochista õrült. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik. vagy sem. miben sántikál. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek. mert különben egy húsz éves. de hogy nem volt normális. egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. Mondjuk. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. az biztos.De. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. hogy mindkettõ egyszerre. ugye? A történelem engem igazolt! 222 . hogy a lány évekig lakott a Führerrel. (Sokan vélekednek úgy.

hitét megsérteni.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. de éreztem. hogy ezen nem tudok változtatni. Utána is néztem mindjárt. Elmagyarázom. nõ nélkül nem bírok létezni.) Emlékszem. egyikünk sem vette észre. komoly elhatározásom volt. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el. köztünk is volt hivatali rangsor. hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. ha úgy tetszik. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. a paplak nyugalmát. szaporodjatok”. hogy „sokasodjatok. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira. aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. hogy valami nem stimmel. és abban is biztos voltam. hogy mi a helyzet. Nagyon szerettem a templom illatát. A valláshoz – vagy. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. – Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. ’s mint ahogyan az élet minden területén. 223 . A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. szinte észrevétlenül. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. mert érzetem mindjárt. Úgy értem. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. hogy templomba. Ez mellbevágott. a Felvégrõl. egyszerûen adódott. tudják. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken.

hogy az. Elmeséltem a Nagyinak is. Abban a pillanatban tudtam. ha õk is akarták. (Na. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. ha az ember paráználkodik. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. ha bûn – mondtam a Tapsinak. de õ nem szólt semmit. ez másképpen nem lehetséges.Márpedig ugye. hogy szentségtörés. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan. hogy Istenrõl sem mondok le.) Szóval. (Ez így van a mai napig. mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. csak úgy. Mióta az eszemet tudtam. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz. szerettem és tiszteltem a nõket. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. a szerelem. hogy nem leszek pap. Meg aztán. azt is láttam. hogy milyen kalamajkába keveredtem. ugyanakkor abban is biztos voltam. számára kézenfekvõ volt. amelynek egyenesen az alapja a termékenység. amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. hogy miért rossz az az Istennek. Tudom. Rettenetesen bántott a dolog. ami két embernek jó. hogy a világon számos olyan vallás létezik. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul. – Nem baj. Sokáig rágódtam. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. és ma sem tudnék mást mondani. sehogyan sem értettem.

epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. Jellemzõ. kultikus márványfallosz. Karcsú. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes. az idõszámításunk elõtti III. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc. de inkább hagyjuk. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. Nem csodálkozhatunk tehát. S istenné avatott zsenge virágai közt. de õt nem riasztotta vissza. Részlet Dioszkoridész. állati jó fej. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. Hosszasan sorolhatnék még példákat. századból származó. Legfeljebb azon csodálkozhattak. hogy pontosan megfogalmazzam. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. olyat. Sokan estek abba a hibába. hogy összekevert a jeles focistával.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium. A Malter a korosztályos válogatottban focizott.” (Horváth I. De. mirõl is akarok beszélni. A tévúton járók közé tartozott az Amál is. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. meg aztán nagyon jól is nézett ki. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. Muszáj tovább idézgetnem. mert magamtól nincs annyi eszem. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont.

szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. ilyeneket tudok például.Amálnak. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám. de a végeredmény siralmas volt. azaz rendszeresen – sõt. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. amikor már az egész suli beszélt róla. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. hogy ez a táncizé csak jó lehet. mint olyan. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. Persze csak elméletben. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. hogy kiderült: az Amál népi táncos. hogy mennyire szerelmes belém. de azt sem tudtam. Nem azt mondom. hogy mi az. ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról.) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. amelyik belém esik. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. hogy „csobolyó” meg. ezt is ki fogom bírni. hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. megpróbáltuk – lépegettem is. ez a csujogatás. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. hogy „széki pörgetõs”. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. A táncház. hogy nem baj. eszik-e vagy isszák –. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem. Súlyosbította a helyzetet. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 . hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. én meg mondtam. de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke. amúgy népiesen. Azt mondták. A dráma az volt az egészben. Itt válaszút elé kerültem. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. mint az eszkavátor –. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni.

annyi bajom volt az Amállal. Az Amál csak kummogott. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. hogy mi az a csobolyó. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. most aztán szétszed örömében.mûvészetben. Gondoltam. még puszit is csak úgy adott. legkevésbé az Amált. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. átlagosan tizenöt oldalas. (Negyedóránként heves csók. azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. Ez a gyakorlatban azt jelentette.) Láthatják. hát az edzõtáborból írogatott. Volt ott egy naptár. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. mert fogalmam sincs. azt mondta. hogy nem hiszik el. Ne kérdezzék. (Tudom. Gondolom. Mégis betelt a pohár. Meg azt is. de utána lehet nézni az almanachokban. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. de csak negyedszerre sikerült. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg. ha másért nem. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva. miért.” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. akinek táviratoztam. hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. járjunk. Az egyik már megvan. Kiderült. levelek okán. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként. 227 . minden szenvedést vállaltam.

hogy mit mondanak. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. és további felesleges sületlenségek. Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. ha nagymama korban van. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. beszélni. hogy mit is akarnak. azt tanácsolom: beszélni. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit. hogy jó nõ. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik. lényeg. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –. amikor az ember támadásba lendül. 228 . Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver. és fordítva. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. hogy elõbb utóbb összejön valami.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén. A legbiztosabb támpont a „talán”.) Egy szál virág. a titkárnõ szívét kell meghódítani.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. akkor annyi. beszélni. mert akkor tuti. nem elég. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. valamikor…”.) Mert tényleg úgy van az. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. Szóval barátaim. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély. kezdhetem úgy is. hanem jobb. még akkor is. Az „igen” is lehet „nem”. Vegyünk egy példát. Nem jó. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. Azt tudjuk. Az például. Felmérik a terepet és besöprik a bókokat. de azt is csak körülbelül. az teljesen érdektelen. (Megengedem: nagyon mélyen. /Valaki húzza ki magát jól. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl. mint a mittudomén kicsoda. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz.

hogy mindent a nõk irányítanak. azonnal hatályukat veszítik. az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. 229 . Tudom. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. hogy mindez mit sem ér.) 2. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. ha a feleségedrõl van szó. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. de tényleg így van. hogy mikor – minden férfi rájön. mert elkapatja magát (a nõ). nem tudja mit kezdjen veled. mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében. 3. és benne ültök a hintában. Úgyhogy barátocskáim. hogy közhely. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. mert a lepedõre borulhat (a kávé). mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. Azt javasolom mégis. Olyankor kiderül. Úgy tesz.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. hanem azért. vagy inkább rádöbben. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. mire ti észhez térnétek. Onnan tudom. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. segíts neki pakolni! (Különösen. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért.

4. 15. 17.) Nincs olyan. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus. ha a feleségedrõl van szó. másom nem szép?”. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. Le fogja venni magától. Nõi fodrászatba – bocsánat. hanem.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. 6. hogy legközelebb. kivéve.) Elsõ randevún lábszag. nem szereted. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot.) 230 . mert esetleg hátba támad. hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. 5. 11. 13. 14. 7. Szeretõnek: „Nem számít. 12. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból. menj le alfába. 16. félre is fog. (Amíg mesél. hogy nincs pénzünk. 19. hogy végre kipakolhat. hogy inkább letéped róla. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd. 10. és utána egy órán át te vagy a téma. Feleségnek: „Nem baj. 9. te mindent megérsz nekem”.) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod. 8. csíkos zokni. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. hogy „miért. fõ a megértés!”.) Pénzügyek. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra. 18. különösen. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni.

ha jó nõ. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város.) 23. Focimeccsre ne vidd! 27. Ne csodálkozz semmin! 38. bármennyit dugtál.) 29. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy. Ne légy türelmetlen! (Csak. mint a többi. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32.) 21. Ne vitatkozz! 31. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent.) 22. Ha öt percnél tovább marad a boltban. ha konkrétan a szexrõl van szó. Színlelj állandó meglepõdést. Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt.) 35.) 34. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra.) 37. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26.) 30. Bárhol. igyál meg tíz kisfröccsöt. Soha ne sírd el magad elõtte! 25. Várd ki a pillanatot.” 231 . Verekedj meg érte! (Imádják. mindenhová elviszem a feleségem.) 36. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39. csak még jobban belebonyolódsz. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24. de mindenhonnan hazatalál. Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni. bárkivel.20. hagyd ott! (Nem kell cipekedni.”) 33.) 28. mint az egyszeri ember: ”Mindig. Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak. Vidd ki a meccsre. Virág.

A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától. Ültesd a volán mögé. amikor elsírja magát a moziban! 57. Ha túl kedves.) 55. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod.) 56. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41. Járj el vásárolni. õ meg ideges lesz. (Biztosítás!) 44. mindent le lehet tagadni. Próbálj meg te is megrendülni. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54. (El akarják hinni.) 59. Ne hagyd vezetni! 43. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit. hogy mással dugsz.) 50.40. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán. miben sántikál! 53. Tárgyi bizonyíték – levélke. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52.) 58.) 45. Próbáld meg kifürkészni. Ne dumálj bele. Tedd féltékennyé! 48. rúzsfolt. Ne adj okot a féltékenységre! 47. mi a magyarok istene. hadd tudja meg. Halálra röhögöd magad. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. hogy sokba fog kerülni. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki.) 46.) 51.) 49. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 . vigyázz! (Biztos.) 42. mert sokkal olcsóbban jössz ki.

inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. az asszony verve jó. hogy milyen sapkát vegyen fel. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba. Turbózd fel az agyad. különben elvágtad magad! 64. hogy mirõl beszél. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. mi 233 . hanem kibékülni! 69. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni. amikor becsavarja a haját! 62. hogy elõírjam egy felnõtt embernek. amikor olyasmit próbál megmagyarázni. ami kihoz a sodromból. Vágj mindenhez jó képet.60. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. Meg lehet tanulni!) 66. míg felkel majd a Nap. Részegen csak akkor menj haza. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától. „Várj. Nem jóban lenni a legjobb. Ha fejfájásra panaszkodik. az õ sapkája. Az õ feje. Az az alapelvem. Ha nagyon menni akarsz valahová. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is. Már azt is nehezen viselem.) 68. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. verd ki a fejébõl! 63. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. Menj el pecázni – vagy a francba –. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között.” (Demjén Ferenc) 70. ne könyörögj. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad. Egyszerûen fel sem tudtam fogni. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61. Nézzél okosan. ki vagyok én.” címû vadbaromság.

élettársak rendszeres bántalmazása. Mindaddig ugyanis. megvédve ezzel a társadalom egészét. Ezt hittem legalábbis. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni. amit nem? Még. Igenis.az amit tehet. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is. hanem. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. hogy a véleményem megváltozzon. Arról is biztosítanunk kell õket. El kellett olvasnom John Douglas-nek. amíg nem ébredünk rá. Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. hisz’. nem az a célunk. ha a feleségem. hogy miért nem fordult rendõrhöz. vagy akárkicsodám is. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. hogy ítélkezzünk felettük.” 234 . hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. hogy teljes joggal mondhatunk nemet. vagy a barátnõm. Európa közepén. a XXI. század hajnalán! Ez döbbenetes. ha nagyon akarta. a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. megtehette volna. és mi az. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról. Minden megvetésem azoké a férfiaké. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. Nem tudtam megemészteni. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. ez egyszerûen megengedhetetlen. nem tudhatjuk.

Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. ahonnan asszonysírás. de az örökre. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is. Arra kérek. Képzeljék. akiket addig csak képernyõn láttam. (Aki látta. Egy biztos. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. hogy az önbíráskodás törvényellenes. kiderült. sikítozás hallik! Valamit. nem avatkozunk bele”. szólítok fel tehát mindenkit. hogy pont olyan emberek. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –. az a híradó. akit illet. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. olyan emberekkel találkozhattam. mint én. szárnyaltam a képernyõn. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na.) Nyugodtam mondhatom. Ugye.Tudom. körülbelül se. sosem felejti el!) 235 . Képzeljenek el egy kínai piacot. sõt. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. pedig az nem semmi. de mindaddig. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit. amikor elkezdtem televíziózni. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért.

Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. Herr Dusek. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. ahogy az egy száguldó riporterhez illik. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón. Nem baj. 236 . Próbáltam érdeklõdni. három aprót köhintett. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. és elmagyarázta. hogy kandi kamerás felvétel volt. (A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül. vagy ilyesmi. megköszöntem az interjút. mondtam a tolmácsnak.1. kirõl van szó. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. ahogyan illik. aztán szépen. és ezt bizton állíthatom. elindultam hát. hogy jött egy manus. de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. A híradós anyagom különben egész jól sikerült. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak. mert jót mulattak. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. hogy mégis. A programom tehát az. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. mi lesz a magyarországi programja. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. de mégis. Szóltak a Pártból. Még szerencse. három napja az önök szép országában tárgyalok. konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak. a pontosság kedvéért.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat. Azt mondta ez a kancellárszerûség. Hozzátettem: „Danke. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj. kérdezze meg ezt az embert. csináljunk vele interjút. Sem a tolmács.

Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. Úgy gondoltam. majdcsak szólnak. sõt. Nagy választási cirkusz volt. Azt már az eddigiekbõl is láthatják. amint azt mondom: „Danke!” 2. hogy meddig ér a víz. és mutatom. szerencsére ott voltam én. tisztán lehetett hallani. következett egy szép ívû fejesugrás. hogy bohócot csináljak magamból. de akadtak megértõbbek is. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. (Jött egy szerelmes levél is. de a hölgy. biztosan összetévesztett valakivel. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. akiknek addig nem is köszöntem. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. Akkor kitaláltam. aki írta. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. (Ma sem tudom. hogy szívesen gyógyítana. már csak az érdekesség kedvéért is. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek. (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt. meddig kellene.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn.) 3.hogy frappánsan bírtam befejezni. mi az.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. hogy jól mutassak a nyitóképen. hogy a fantáziám nem ismer határokat. ha arról van szó. Izzottak a telefonvonalak. aztán drámai mozdulattal azt is. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. gondoltam. Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. mindjárt megáll az apadás. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl. Megérte tíz napot koplalnom. ugyanis egészen különleges eset vagyok. hogy érjen. Egyszer csak elordította 237 . a nézõk egy része azt követelte. és ez tényleg történelmi eseménynek számított.

Reménytelenül. aki egyáltalán nem volt kerekded. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot. (A fél ország szerelmes volt belé. Mert emígy meg nem volt teljesen normális. nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem. Mûholdról! Nem estem pánikba.magát valaki. nyugisabb idõszak –. mint a férfiak többsége. de a választások után meg kipenderítettek.) Arra gondoltam. jééé. mind az. (Sokak szerint. Mégis volt egy valóságos szerelmem. hogy megláttam.) Ilyen volt a Zavaré is. de én nap mint nap láthattam közelrõl. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. amit meg is tudtam érteni. alulnézetbõl. Az volt a gond. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. de jó srác. Attól a perctõl kezdve. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 . a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. A Zavar akkora volt. ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. én is a molett nõket szeretem. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. mint a kettes szekrény. Amúgy. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére.

hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet. Mondd. hogy olyankor már nincs visszaút. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. ezért jöttem ide. Mondd. Mindig. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. ráadásul még komolyan is gondoltam. hogy miken mentem keresztül. Csak te vagy és én vagyok. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. ahol õ dolgozott. de egyszer kijött hozzám a tópartra. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. hogy nekem a molett nõk 239 . hogy: itt vagyok! Te vagy. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. Mindenki tudja. hanem kívántam is. Azóta nem mondom. De akkor már nem lehetett. Mindenkitõl elnézést kérek. Mondd. Képzelheted. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. Mosolyognak a csillagok. Csavart egyet a helyzeten. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. úgyhogy. és egy csapásra megváltozott minden. Odáig fajult a dolog. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre. de mindig oda lyukadtam ki.az a kicsapongó típus. én és a könnyek. hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. Hát. hogy hagyni kell a fenébe az egészet. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért.

azt mondta. eszébe sem jutott. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. majd jól pofán vágnám. cigaretta: egy doboz az enyémbõl. ha nagyon meg vagyok szorulva. de a helyzet semmit sem javul. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. hogy bele lehet zúgni valakibe. pusztán azért. amikor elindultam a konditerem felé. de megint az idegeimre ment. egy doboz lejm. Azannya! – rikkantott fel a Papi. mióta az eszemet tudom. de utána filmszakadás. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám. Úgy látszik. hogy a fejem lágya már olyan kemény.. Mindegy 240 . mondogattam magamban egyre idegesebben. Azért sem leszek ideges.55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. de ez akkor sem lehet. (Drága. mindegyik az esetem. anyukám. amint meglátott. kaparás – lekapartam magam: 3.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. mert szép. a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton.az eseteim. nyilván elromlott a mérleg). péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. ugorjak át pénzért. Sohasem hittem volna. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi. jó apu!) Mondtam neki. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam. mint a gyémánt. kalória: azt nem tudtam megszámolni. hogy felnõttem?! 08. csak ne tartoznék neki négy hónapja. Óh. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. hogy nemsokára szülinapom lesz.

Mondtam a Papinak. Azt hittem. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. ha nem jár máshol az eszem. viszont õ sokkal hatékonyabban. bólintott a Tyúk. hogy folyton rá gondolok. mint a zongoristák. akik állítólag ismerik. Láttam. Azt hittem látomásom van. Most eszem.elõbb utóbb megkapja a pénzét is. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás. vagy mi? Elhatároztam akkor. Biztos.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. Emília! Mitõl van az. mind azt mondják. hogy az a Carmina Burana. hogy pozitívan fogok gondolkozni. de a nõk. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához. feltéve. pedig teljesen normálisnak érzem magam.00: Eszembe villant. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó. holnap lesz három napja. hogy mekkora az ember pocakja. Szerintem nem hülye. meg a magáét is. mert sápadt és sovány akartam lenni. akkorák voltak neki. (A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. mert tisztára úgy tûnt. (Az elõbbit talán mégse…) 10. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. hogy õ is pozitívan gondolkodik. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. akárcsak én. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. 13. de elképesztõ segge van. Óh. hogy tudom. Azt. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez. hogy valamikor régen fogyókúráztam. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. hogy az. van valami jelentõsége. bár negatívan se nagyon sikerült. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 .) Azt kérte a Tyúk.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé. csak teszteltem a csajt. 11. mire megkérdeztem tõle.

/ akkor most ki a hülye. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre.00: Elmentem egy jósnõhöz. nem akartam kifizetni a honoráriumát. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke. hogy boldogabb idõk jönnek. a Helen Fielding. ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl. Gondoltam. vele meg marha jóban voltam. de amikor azt mondta. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm. Annyira lepontoztak. a vers is nagyon szép volt. annyira biztos voltam a továbbjutásban. vagy én? Kojak Színész akartam lenni. Két dolgon gondolkodtam el: a. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán. (Mindent azért én sem veszek be!) 18. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi. senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –. Nem emlékszem a mû címére – érdekes. úgy ordítottam. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 ./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b. mint a sakál. Hanem a terem. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal.15. legalábbis a költõ szépnek írta le.00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. amit szavaltam. Persze nem csak a protekció miatt. úgy kalkuláltam. Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. hogy valami bensõséges líra volt az egész.

az biztos. de a nejlonzacskós gyerek! Na. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. mert nyilvánvalóvá lett számomra. akkor egyszerûen csak hülyének néznek. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért.) Elkeseredtem nagyon. Újólag bebizonyosodott. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. az igazgató külön megkért bennünket. de csak hímezett hámozott. hogy többet érdemelt volna. Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek. – Na. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. még örülhetünk is. Gondolják el. Én még csak hagyján. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény.) Az 243 . Egészen a harmadik konyakig. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték. azt hitték süket vagy. Kérdõre is vontam a Pókot. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. a színi-direktor a barátom volt. láthatják. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. azért ordítasz. (Sehová nem mentem protekció nélkül. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását. Akkor aztán azt mondta. hogy ennyivel megúsztuk. úgyszólván életszükséglet.

ha az ember egy kicsit odafigyel. – Nem gondolja Károly. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. Te úristen.) Mentem mindjárt a patikushoz. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. nézik amint szálanként hullik el a hajam. engem is. de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. nincs esélyem. Ez megõrült. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen. gondoltam magamban. hogy „csend legyen!”. A munkahelyen készültem a premierre. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. adjon valami csodaszert. Szerencsére volt is 244 . hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. hogy messzebb ne menjek. Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. miféle sorról beszél?! Jó. sokat ki lehet hozni a karakterbõl.emberem nagyvonalú volt. hová lesz az én legendás szépségem. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep. hogy mindenki engem bámul. Tudtam. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. hogy elöl fogy a hajam. végszavaztunk a pedikûrössel. de akkor is legenda volt. de hát annyi mindenkinek van. Folyton ordítottam. sóhajtoztam. mert amúgy kedvelt. Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút.) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. de a társulatban volt egy nõ.

pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. hogy belehalok a kopaszságba. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. 245 . Nem is kell játszanom. kopaszodó. amikor ilyeneket mondanak. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba. Mondjuk nem éreztem semmit. ebben biztos voltam. elég. ha magamat adom. Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. amelyikre egy nagy darab. de legalább jó hallani. ha az életérõl van szó. hogy kopasz. hogy bizsergést fogok érezni. tettem fel magamnak a kérdést.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. ha hallanak valahol egy szereprõl. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. hogy kevés hajjal is érdemes élni. (Genetikai adottság. pusztán azzal. állítólag a nézõket is. Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. mondta egy bõrgyógyász barátom. Lehetséges. hogy mennyire megkönnyebbültem. Márpedig tudtam. de az piszkosul tetszett. a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. de hát kit érdekel a pénz. El sem tudják képzelni. egy tucatnyi. de már csak átvitt értelemben. Mindenesetre. imádták a nõk.neki. mint amekkora az oroszlánnak van –. ha jól számoltam. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. mert azt hitte ezzel megvigasztal. sõt. Megfigyeltem. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet.

hogy az elsõk között pattantam a színpadra. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás. én pedig megdugom. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség.) A rohadt életbe. és széttárt karral. gondoltam. Na. Nekem is belenézett a szemembe. ránézek a spinére – ráadásul arra. mondtam magamban. Gondolhatják.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. egérképû manus nézett le a járókelõkre. hozzám érjen a sorban. amelyikre csak akarok –. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget. aztán annyi. amikor felemeltem a széket. Gyanítottam. azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit. hogy hülye volt. azt akarta mondani a fenomén. Nagy izgalommal vártam. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. hogy jó volt nekik is. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. Elkábított egy kakast. hogy a Fõvárosban lépett fel. mint a részeg sámáné. De az hülye volt. de az etikailag nem helyénvaló. elkábul. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. de akkor már tényleg ideges lett. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. ez már valami. Azt mondta 246 . mint aki csibéket terel össze. mint az elõzõ. olyan volt a tekintete. A nõk is. akiket megdelejezett. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. Mondom. Sokkal komolyabb volt a dolog. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. az összes felesleges hercehurca. ez abból is látszik. hogy persze. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. Elkezdtem utánajárni. Mire mondta. Nem kellett messze mennem.

akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. mert elrontottam a szórakozásukat. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is. Örültem a sikeremnek. Elhatároztam. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem. És tényleg.ugyanis a fenomén. hogy maga egy szatír. Azt hittem. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására. koncentráltam. azt emberfia nem tudja megmozdítani. pontosan mirõl is van szó. Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. feltéve. Lehet. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. olyan formás volt. az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. Én meg bámultam. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. hogy csodát láthassanak. Amikor megkérdeztem. senki nem is tudta. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni.) Ki is próbáltam magam mindjárt. de nemigen történt semmi. onnan is. ez annyit tesz. Egészen addig. (Mindenképpen a legjobb módszer. amíg meg nem jelentek a rendészek. de nem. Hát.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . Delejeztem. nem tudom… Annyi biztos. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. mert ingyen van. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. ha nincs lebetonozva. ha jól tudom. hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. nem kell hozzá tanár. Jött az uszodába egy nõ. hogy a nézõk is örülnek majd. mert láttam. azért vettek jegyet. mint a grúziai esõfelhõk. az eredmény pedig pontosan ugyanaz. hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni.

(Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . ha a bejelentõ csinos. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt. gonosz szomszéd. (Esküszöm. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. ha csak egy mód adódik rá. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel. de nem tudok most már a nyomukba eredni.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. megrögzött szatír. (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. talán. hogy egyszer én is elrabolom. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. Mint például az alább ismertetett esetben. de mindjárt elgondoltam. fiatal hölgy volt. pedig eszem ágában sem volt. ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. Így ért véget a fenoméni pályafutásom. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. kutyagumi az utcán. és megigazította a hajpántját. maga tényleg egy ferde hajlamú. az attól függ…– bizonytalanodtam el. ilyesmik).) – Hát. – Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –.

még a férjem sem. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba. miket? – kezdtem aggódni. – Hát. (A Béla 48 kilós volt. mint én. nem is evett sokat. ha megint támadnának az ûrlények. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt.bonyolultabb ügynek látszott.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból.és testközelben. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. amit ufók okoztak. Eszerint jártam el. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat. A Tündér azt mondta. nagy fekete szemekkel.) Egy darabig sokat 249 . úgy gondolja. de már pityergett is. Attól a pillanattól tudtam. hogy jó. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el. – Hát. – Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. hogy a cikket ugyan nem írom meg. pedig nem szeretek ítélkezni. lehet hogy a sokkhatás miatt. egy olyan benga nagy ember. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. hogy gonosz kis szürke emberek. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. maradjunk föld. Elmesélte akkor a Tündér. bizony sok baj van az én Bélámmal. – Mégis. mert a legrosszabbat sejtettem. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. mégis meg tudja majd védeni õt. Rábeszéltem. megállj.

de nagyon csálén állt a feje. meg minden további testrészét. mert hagytak olvasni egész nap. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. ebbõl következett. Arról viszont szó sem lehetett. hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. mintha megnyerte volna az öttalálatost. hogy átmenetileg alulmaradtam. pedig nem láttam nagy távlatokat. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. Tudta ezt a Fõorvos úr is. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. Fogtuk egymás kezét. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. Ez utóbbira általában akkor került sor. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. 250 . hol felvették. Ráadásul. a békesség kedvéért. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. hogy a mentõk beszállítsák. de olyan hanghordozással ám. Olyankor bevonultam a kórházba. amikor hõsünknek sikerült elérnie. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. inkább csak úgy. Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. akkor úgy berúgott. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult. ellenben elitta a lakását. Szerettem ott lenni. nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. mint az utcán.

hogy ittam? (Nagyon látszott. azért vagyunk a diliházban. nagyon látszik rajtam. nem akartam neki csalódást okozni. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért . ha a Macival átmegyek a kocsmába. még az õ szempontjából is. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban. A világon semmi gond nem lehet abból. 2. 251 . aztán a reggeli káoszban beosonok. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam. de tényleg nagyon szomorúnak látszott. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át. aszerint. de majdnem kicsúszott a számon. de nem számít. S. mondta a betegtársam.. Délután már ketten ballagtunk át.K.” Rendben. a Maci teljesen belemerült.) Úgy kéne csinálni. feltéve. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki. Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. – Aha. – Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. akkor lehet.– Te hülye – vigasztaltam –. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1. Te. 5.) még átmegyek. hogy mit csinál a felesége. 3. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi. 4. hogy ne járjunk kocsmába.– bólogattam szelíden. Mert azért õt kedveltem és tiszteltem. ’S lõn. hogy megszívtuk.

azt hiszik. (Jellemzõ. vagyis sokkal kevésbé elõírásos.) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni. hogy megértsük a jellemét. hogy szerelem tényleg örök. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . de majdnem puszit adtam az öregnek.K. annyira aranyos volt. mint más tevékenységek. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét. S.” (Bárki legyen is az.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –. de ezt már csak én teszem hozzá. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra. hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat. hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját. Bele a levegõbe? Fogadjunk. de a lényeg ugyanaz: Ki mint él. de szeretem. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel. – Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan.

csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki. Erre fel kihozták. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –. hogy nem bízunk többé a 253 .) Két eset lehetséges.csileg közömbösnek. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra. sõt. mert úgy találták. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. Vagy teljesen idióták a dilidokik. Õ maga viszont nem így látta.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a. a tanfolyam helyszínéhez képest. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta./ ez nem azt jelenti. mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. Minden olyan szexuális tevékenységet. hogy nem hozott szégyent az ezredre. hogy az ember testisége a romlottság forrása. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. és hogy csak akkor lehetünk jó emberek. hogy most aztán már mindent lehet b. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –. mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. mint amit gondol. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De. ha már a tudománynál tartunk. ha a házasság tekintélyével megerõsítették. magyaráztam a barátomnak. hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére.

) a szeretõmtõl. 1 pont 2 pont 3 pont 254 . de megbámulom 2 pont c. mi lesz.tudományban. ha vendégeket vár? a.) a szeretõmtõl 2 pont c.) kitakarítom a lakást 1 pont b.) pornókazettát teszek a videóba.) orvoshoz 1 pont b. hadd kefélje ki magát rendesen.) megdugom 3 pont Mit tesz ön. hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra. aztán ne tudják meg. 4. Mennyire férfias ön? 1.) adok neki sót. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a. hogy szép legyek 2 pont c.) thai masszõrnõhöz 2 pont c. Mit tesz ön.) a meztelen nõs képnél 2.) a sportrovatnál c.) adok neki sót 1 pont b. 3. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul.) megborotválkozom. mielõtt harcászati szerzetesnek vonul.) az OTP-tõl 1 pont b.) új nõt szerzek. 5. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a. ha náthás lesz? a. Teszt Töltsék ki.) a külpolitikánál b.

Kivel megy moziba? a.) bélyeggyûjtés 1 pont b.) az árakat 1 pont b.) követem a bögyös szõkét 2 pont c.) meggondolnám c. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a.) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12.) a szertõmmel c. soha b. Melyiket választaná hobbinak? a. 1 pont 2 pont 3 pont 9.) a kijelölt útvonalon 1 pont b. Mit mond a feleségének.) a nõi bugyikat 2 pont c.) szörf 2 pont c.6.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7.) a nõi kabinok felõl.) nem. Hogyan issza a kávét? a.) semmit 3 pont 11. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10.) két cukorral c. nem. ha spiccesen megy haza? a.) sehogyan b. Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c.) hol van? 8.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) a feleségemmel b.) hogy vállalati buli volt 1 pont b.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 .

Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) nem 1 pont b. Kihez fordul végveszélyben? a.) a peep show-ban 3 pont 19.) az ingyen kajára b.) az ingyen piára c.) virágot c. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a.) gyûrût b.) majdnem c.) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16.) az anyósomhoz b.) a Cica magazin ’98-as.) virágot c.) semmit b. bekötött évfolyama 3 pont 17. Mire gondol.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b.) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .) az Életben 2 pont c. ha lakodalomba hívják? a.) nem b. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) a feleségemhez c. Mit vesz a feleségének névnapjára? a.) vibrátort 15.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c.13.) semmit 14.

legjobb. Teszem azt. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. Az történt. hogy szeret boldogtalan lenni. úgy néz. Elõször is. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. Van aztán ez a történet. Olyankor tudom. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából. ha boronghat. hogy jobbá tegyük a világot.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. rendbe fog jönni. amely arról szól. Ismerik ezt a fajtát. de van remény. mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel. hogy pofán kellene vágnom. ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –.20. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. Na. hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. ugye? Akkor van elemében. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon.) De a legidegesítõbb az Edömérben.) Edömér Van nekem egy barátom. Ön nem egy lepedõvirtuóz. de fogadjuk el. Egyelõre nem sikerült.) boldogságot b. Mit szeretne elérni az életben? a. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. és az eget kémleli. az Edömér. akkor el tudják képzelni. ha láttak már csálé manust. és reggelente kijelenti. közvetlenül azzal a céllal. aki állandó tettestársam a televíziózásban. Cserélje le a barátnõjét. a 257 . hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot.) gazdagságot c. hogy errõl nem tehet.

amikor megálltunk resztelt májat enni. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. hogy kedvelem. mint hogy a lovas szobor lépést vált. az a szemét csak csipegette a májat. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. Tényleg. négy darab. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül. mint varjú a rohadt tököt. Annak az esélye tehát. amit én úgy utálok. Szóval. mint velem –. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát. hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. Mikor hazaértünk. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. Kiderült. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja. Hiába mondogattam neki. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. ahol viszont fegyveres õr áll. hogy velem összehozta a sors – az egyik. kisebb. Szóval ott nézgelõdünk a sitten. a másik meg. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. már csak azért is. mindegy. a hajnali postavonattal döcögtünk haza. hogy nagyon jól csinálja a dolgát. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl.szegedi Csillag börtönbe. hogy jön ez ide? Megmondom. nekem megy fel a vérnyomásom.Azt már csak én teszem hozzá. az Edömér már a plafont bámulja. látszott rajta. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. hogy le fogjuk késni a vonatot. ezt csak úgy közbevetõleg. Egy felnõtt embernek! Na.

hogy nem is hiszek az egészben. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. csak úgy gondolom. hogy beszél a fejemmel. de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább. Ezzel már a Boszi vádolt meg. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi. – Ne marháskodj. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk.Szellemesség – Úgy bizony. akinek az volt a határozott meggyõzõdése. majd megkeresnek.) Lényeg. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. gondoltam félárbócon. (Esetleg az aurát. mert azt hittem. hogy megtöröm az erõgyûrût. se nem szoroz. azt mondták. mint a halott matematikus: se nem oszt. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. onnantól pedig engem 259 . hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. de már untam. de az volt a baj. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –. magára vállalta. El is ballagtam. már nem emlékszem pontosan. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. át akar vágni a palánkon.

álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. igazi sündisznó! 260 . csak négy éves. így meg csak úgy sejtésem van. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. vagy a vállamra szállna egy szellem. Önöket is érdekli? Jól van. és amelyet magam is átéltem. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. csak kialussza magát. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. – Gyere. mert elszaladt. a fiam határozottan állította. hogy valakik azt mondták neki. ott lesz a környéken. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. Elõször arra gondoltam. hogy meg kell keresnie a sündisznót. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után. elmondom. Egy élõ. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –. mert most jön a lényeg. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi. legalább biztosan tudnám. de a srác elkezdte: „Apa. hogy léteznek. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam. kilométerekre jártunk a szállodától. én lennék a legboldogabb. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –. hogy orvoshoz viszem. ha találkoznék egy ufóval. És akkor elmeséltem neki az esetet.bármirõl meg lehetett gyõzni. mert azt gondoltam. amely a kisfiammal esett meg. de aztán megnyugtattam magam. ahol laktunk. hát tényleg. beszél a nagyvilágba.

amikor a dolgok így szépen klappolnak. 261 . valakik tényleg meg kellet. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. Aztán a dologból mégsem lett semmi. Ez volt a végszavam. tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. kisöreg. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. Fogalmam sincs. hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is. tudom. hogy ez mit jelent. hogy mondják neki: hé. csak a MATÁV bevételét növeltük. Közbevetés: Szeretem. de annak semmi köze a nõkhöz. akkor és ott átéltem az egészet. és mindannyian tudjuk. Boszi – szögeztem le határozottan –. vagy valami hasonló történt velünk. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. hogy csoda. hogy meglátogassanak. mint aki máris meggyõzött. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány. a szálloda udvarán sem. én nyitott vagyok a világ dolgaira. mert tényleg csodálkoztam.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést. – Mit látok? – csodálkoztam. Már ami a szakmát illeti. állandóan telefonálgattunk egymásnak. szívesen látom majd az ufókat. de nem kergetek délibábot. ha elérkezettnek látják az idõt. hogy legközelebb már biztosan dugunk.

hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. hadd jegyezzem meg elöljáróban. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával. Pláne. hogy csõdöt mond az ágyban. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 . ha kell. aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. A kedvesem azt javasolta. Mennyivel kíméletesebben hangzik.) Ki az a bolond. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos. mert a kézirat még a Holdba’ van. az egyikük gyökérkezelésben részesült. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. ha ez úgy következik be. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát.) Csõd A New York Times. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem. amint éppen hullik kifelé. Azért volt egy élményem is. úgysincs rá szükségem írás közben. A helyes dátum: 1938.” (A hasamra ütöttem. Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. külön asszisztenciával. hogy fogeltávolítás. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. hajlandó a hibái beismerésére. hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen.Most jöttem a fogorvostól. mint az. mint a NYT. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk.

én megpróbálom. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. hiszen. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. mint egy dáma. mert azt hiszik. úgyhogy folytattam az ostromot. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. egy halálom. hanem egyenesen testet öltöttem.) A Dáma pontosan úgy nézett ki. õk a hibásak. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. hogy ez mindegy. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. Talán csak annyi különbséggel. ennél jobban nem tudom körülírni. hogy a fél karomat hagynám levágatni. gondoltam. Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette. hogy elõadjam az én szomorú történetemet. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. hogy a Bugyi Bucit betakarom. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. Jómagam azon az állásponton voltam. mert férje van és õ tisztességes asszony. Akkor kezdtem el reménykedni. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. A nõk is. hogy mit felejtettünk el. ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. aztán kategorikus határozottsággal közölte. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. mint az igaziak. Egy életem. és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. 263 . Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett. A Dáma figyelmesen végighallgatott. hogy a Dáma rám se néz. hogy „elég legyen. nem csoda hát. hogy azt nem lehet. mindenki kussol piszkosul. ha rád nézek!”.került esetek száma. Jelesül. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném. már éppen lendült volna a kezem. már nem is felejtenénk el. amikor láttam. az ajtón például nem csak úgy beléptem. hogy fürdõruhában jobban mutatott. ha tudnánk. Már azon voltam. mint Moszkvát a hó. arról vitatkoztunk ugyanis. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal.

Ma sem értem. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. hogy oda a diszkréció. hát jöjjön.4 méter). de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. amikor a Dáma azt mondta.1x3. A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. a nõ tisztára kiborult attól.csillagtúra a Bakonyban. hiszen õ mégiscsak egy dáma. Elmeséltem továbbá neki. de akkor is sok. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. megvárom. mondta is. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. Mindezt persze a Dáma társaságában. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán. hogy „jó. de nem tört ki balhé. aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. hogy XXL-es óvszert kell használnom. Ennek jegyében mentünk el szaunázni. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. Elõadtam a Dámának. Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. de még azok is folyton elszakadnak. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 . aminek jönnie kell”. miképpen volt ez lehetséges. hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt.) Nekem csak annyiból volt rossz.

hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom. hogy mivel mit kell csinálni. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt. hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét. olyan mutatványokat csináltak. azon belül is: a kamatyolásra. a káját róla csipegették. Már ez is elég idegesítõ volt. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. mint amilyenre a thai nõk képesek. hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. hogy messzebb ne menjünk. Tanulni. – Á. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. Mondjuk. mint beteg a dunyhát. tanulni. ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. amit elképzelni sem lehet. csak kíváncsi lettem volna. Azt hazudta. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. elég. hogy mekkora az XXL-es méret. Utóbbiaknak – bár. ha véletlenül feláll. ahol napjainkban. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra. Akkor talán nem tartanánk ott. amikor távozóban volt. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. de a Potom csak folytatta. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. Meg aztán. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. meg amúgy is.

hogy miképpen kell táviratot feladni. Akkor elkezdtem hasizmozni. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. de egyikõjük sem pornósztár. mint a katedrán. döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze. Most olyan embereket keresek. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. Megtanulnák a fiatalok. telefonban bemutatkozni. ezeket eleinte szálanként tépdestem ki.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. Sok jót el lehet mondani róluk. ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). õszülõ 266 . akik kopaszon. számos mellékhatással. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. Mint mindig. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. Az ember csak hasizmozik. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. gondoltam: leszívatom. hasizmozik. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. akik deres fõvel is sokra vitték. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. Rengetegen vannak. ennyibõl jó a kopaszság –. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van.

hogy küzdelmes. (Komolyan!) Megnyugodtam. amikor így jártam el. mert õ szólt be. Rengetegen vannak. Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. hogy akkor is beszólok neki. hogy egy alkalommal. Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. de elhatároztam. Nem kellett beszólnom. keres egy kis mellékösvényt. de korán örültem. elszív egy cigit aztán továbbhajt. hatalmas dudákkal). Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. nehéz életem volt. mert éreztem. mint a kan bulldogé. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. bátran elmondhatom. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. Kirándulni persze én is szeretek. de egyikõjük sem pornósztár.(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. cicerél egy keveset. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. Formás feneke és hosszú. Egyszerre köszöntöttük egymást. hogy az erdõt kell járni velük. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. Csak hátulról láttam. 267 . (B: lelki) 1. szõke haja volt. Az égiek egyetértõ jelét látom abban. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. ha olyan a feje. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül.

félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. – Cipõvásárlás. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. kénytelen maszturbálni. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. pontosan úgy. hadd örüljön. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. feleség számára. mert – az ujj. A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel.Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim. – Elhanyagolom a nõm. szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. A Vakhangya az elõbbit vétette el. mint én. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével. már az elõbb is akartam mondani. rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. Azonnal értesítették az elnököt is. hogy mégsem élt hiába. 268 . mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet. pedig az nagyon fontos. Dáriusz kincse. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. Kiderült. Dinnyeföld.

Csobogó patak. – Szeretkezés hátulról. amennyit csak akarok. – Kefélés egy nõvel. Királyfi. – Mégsem hív fel. Ezüst. – Kefélés annyi nõvel. (Még megeshet. nyugodt táj. Hócipõ. Napfényes. – Pisilnem kellene. – Felébredtem. Szarvasbõgés. (Ilyen nincs. akinek részegen szerelmet vallottam. Súlyos baleset. Forgószél. és egy ideig úgy nézett ki. – Lesz egy nyugodt napom.) Arany. Lóistálló. Csodatévõ szellem. – Szeretkezés össze-vissza. – Váratlanul betoppan az anyós. hogy megjelentem a saját álmomban is. hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra. lovagias párviadal. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ. – Szeretkezés szembõl. kifelé a palackból. – A szeretõm is szeretõt tart. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. Vihar. keserû szájíz. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. – Vacsora a szeretõmmel. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk. – Összefutok a spinével. Középkori.Öreg néne az ösvényen. az egyik bika elkergeti a másikat. de nincs erõm felkelni. Nyulak. (24 óra) Lepattant szoba. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre.) Vidám gyerekhad. Baleset. – Elkísérem a feleségem vásárolni. mert akkor már 269 . tele tenyészménekkel. – Kefélés két nõvel. – Ez csak annyit jelent. Katonatiszt.

A nemi életünk lényegileg papíron zajlott. hogy 1984. Nos. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. hogy a szerelem sodort bajba. A 3.kezükben volt a laborerdmény. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. 3. amikor közlekedési kihágást követtem el. de mégsem az igazi. be kellett ülni a város 270 . hogy nem én voltam a hibás.68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. Jó volt. Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. hogy miken mentem keresztül. talán ejtik az ügyet. Pedig. hogy alkoholmérgezés. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. július 2-án.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. vadonatúj Moszkvicsba. Hiába magyaráztam a zsaruknak. aki engem akart védeni. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes. a legbiztosabb józansági teszt. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem. mert elrobogtam a helyszínrõl. Hiába mondtam neki. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!). mert minden irományban részletesen elmeséltük. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni. a 3. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. hogy már minden lényeges dolgot megírtam. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. Ma is állítom. arról faggatták a Bút. hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. nem vették enyhítõ körülménynek. ha tudták volna. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban. amely arról tanúskodott. de egy kicsit túllõtt a célon. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben.

Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. Nem azért. mi van benne. (Édesapám soha nem ütött meg. amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját. mert nincs diplomám. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. Addig-addig ismerkedtünk. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi. Emlékszem. és abból lett a rekord. mindig zavarba jövök.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. Lehet. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. mindaddig. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. de nem tudom. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. aki a tanfolyamot vezette. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. porig nem égett. 271 . hogy a három. mert nehéz eldöntenem. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. ami egy koktél.) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi. jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. hanem azért. mígnem teljesen meguntam.

nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. különben minden volt. hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –. akármi is a teendõ. 272 . kikászálódtunk a partra. mert ugye. – Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. lehetõleg a mellkas tájékán. A másik kézzel át kell karolni. milyen célból kell ez a párválasztás. Ennek az a lényege. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam.Nem tudtam. Amikor végeztünk. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. Legalább egy napot még várhatott volna. pedig az nem is volt szakszerû. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. de igazából nem haragudtam. hogy meg sem tudtam szólalni. Szerencsére kiderült. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak. (Eddig jó. – Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. csak éppen jött a võlegényem. de én mindenképpen a Huncutot választottam volna. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. Nem nagyon értettem. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre. mire fel úgy pofon vágott.) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot.

Ma már biztosan nem tenném fel. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. ápoltam a késõbbi férjemet. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. mire én nyomban felébredtem. 273 . vagy senki. Mondta is utána: már azért imádkozott. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához. de nem hálából. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát. Egyszer megkérdeztem tõle. arról álmodozok. akkor is azt mondtam magamban.) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. Mert tehetetlen volt. hanem az a tudat. de úgy. rögtön megkérte a kezem. Végigimádkoztam a lábadozását. Évekig tartott. Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. hogy vagy õ lesz a férjem. bár csak ritkán beszéltünk róla. aki állandóan attól félt. tényleg szerelem volt elsõ látásra. hogy a fejemen van a párna. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. Ahogy felépült. Minél közelebb a sírjához. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. de elfelejteni nem tudtuk soha. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. hogy õ is látja. Amikor eszméletlenül feküdt. elismerem. hogy inkább lõjék le. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. hogy egyszer útközben ér a halál. (Nagyon ostoba kérdés volt. hogy megfulladok. hónapokig úgy nézett ki. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve.Álomszép A mai napig úgy alszom. Laktam egyszer egy néninél. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. mert nem tudott nekem segíteni.

Évával. Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem.Mindaz. amit eddig olvastak. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt. akkor õ lenne a szeretõm. semmi mást. aki megváltoztatta az életemet.) 274 . Akkor megismerkedtem egy nõvel. történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól….

Válasz Terézanyunak .

.

hogy fontos volt. lányokat-asszonyokat. mert másokon könnyû. hogy elolvastad a könyvet. tudnod kell. amit tettél. Ehhez gratulálok neked. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre. hogy nincs is mit írnom. rájöttem. direkt kihagytam neked ezt az oldalt. októberében VÉGE 277 .Kedves Terézanyu! Látod. Ha megtiszteltél azzal. Ehelyütt kitüntetõleg is téged. magunkon olykor keserû dolog nevetni. nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. Mire azonban ideértem. mennyire tisztellek benneteket. Biztos lehetsz benne.

.

srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam.

ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel. 17. út 42. 2002. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421). Kossuth L. 2002 augusztus. Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft. (06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft. 3200 Gyöngyös.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft.. igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi. Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc.5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 .

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->