Sáringer Károly Nôt akarok!

Sáringer Károly

Nôt akarok!
válasz Terézanyunak

Pallas Gyöngyös, 2002

© Sáringer Károly, 2002 © Pallas Antikvárium Kft., 2002 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is Minden jog fenntartva

Fiamnak, Norbertnak. Nevelt fiamnak, Gergõnek. És minden nõnek – különösen Évának – , akihez valaha is közöm volt. Bocsássatok meg mindenért, az õszinteségemért!

ha másokat vél beazonosítani. ne tessenek rajtam számon kérni! . De. tartsa meg magának. az még csak hagyján. Ha valaki magára ismer benne. az kizárólag a véletlen mûve. Amennyiben például azt olvassák valahol. A szerzõre vonatkozó részek pedig merõ kitalációk.Ez a könyv teljes egészében a képzelet szüleménye. hogy egy lány szerint jó velem az ágyban.

” (Füles. akik nem akarják. akik nem tudják és olyanok. a Micimackóból) .„Többféle népek vannak. Olyanok.

.

Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) .

.

hogy a legközelebbi edzésen kitömöm valamivel az úszónadrágom. mégis fejlettebb.) Mielõtt a géphez ültem volna. a nõk meg férfit. úgyhogy az egy másik könyv. sok tekintetben igazolta is az idõ…) Szóval nem emlékszem. még meg is rótt ezért. Férfi lettem. Azért mondta ezt – gondolom én most. azóta. Egyszer az edzõm. amikor az öltözõben levetik a gatyájukat. Arra viszont nagyon is emlékszem. Zavart már akkoriban piszkosul. hogy velem egykorú. vagyis. de nem emlékszem ilyenre. hogy volt-e olyan. hogy mindenki állandóan azzal van elfoglalva. hogy szõrösödik a kukim. ezen az õszön már én is büszkén mászkálok. de fõleg keresésének. akcelerált – azt hiszem így mondják – fiúk. a Dani. de már feleségem van. gondoltam akkor. ez az én túlfûtöttségem. Nem értettem a felvetést (logikailag elsõsorban). (Sõt. hogy a férfiak nõt akarnak. mint hímek és nõstények örökös. de 11 . és mindjárt ki is találtam. csak mert már szõrös nekik a kukijuk. Azt mondta: te állandóan csak azzal vagy elfoglalva. (Ezt az ifjúkori elméletemet. sokáig gondolkodtam. ott a Nagyinál. büszkén mászkálnak.Mindig nõt akartam. még most is azt akarok. párharcnak színlelt egymásra találásának. amikor a Nagyinál elõször észrevettem. úgymond. így áttekintve az idõk kezdetének ködén –. milyen klassz érzés volt. mert állandóan kalamajkát okozott például az edzõtáborokban. gondoltam büszkén. Az elképzelhetetlenül jó érzés. amióta csak az eszemet tudom. mégis valamivel nagyobbnak látszódjék. mert én akkoriban úgy gondoltam. Hát. hogy valaha is másnak láttam volna a világot. amikor nem akartam (nõt).

hanem bele! Nem tudtam. Nem tudom.még mielõtt ezt az álmom megvalósíthattam volna. De nehezebb volt. Copfos nézett rám egyre riadtabban. Hogy jobban megértsék a helyzetet. – Mi? Az ostor? – Dehogyis. de a katartikus pillanatokban – úgy vettem észre – mindig a nõk a gyakorlatiasabbak. pontosan hova. az … izém… Nagyon hülye egy helyzet volt. de esküszöm így volt. be kell mutatnom az akkori szeretõmet. hogy igazi férfiként nem állhatok meg félúton. – meredt rám Copfos elkerekedett szemekkel – elvesztetted az ostorod? (Akkoriban ez számított volna a legnagyobb tragédiának. de annyi már világos volt. Nem tudom. én meg néztem a gatyámat és elrémülve láttam.) Mármost a Copfossal mi a szó szoros értelmében dugtunk. valakinek muszáj volt elmondani a jó hírt. szõrös – nyögtem ki végül. hogy szõrösödik. – Ne izélj már! – váltott határozottra Copfos és minden további nélkül lehúzta a klottgatyámat. mint gondoltam. hogy a budiban – klasszikus falusi WC. – Mi a baj…. Copfost. na meg csak úgy Copfos mögött. hogy menjünk a fészer mögé. 12 . hogyan emelkedik végig a varrásnál.) – Nem. hogyan történhetett. olyan volt akár esõ után a fû. Ez tényszerûen annyit jelent. erõs copfja volt. még ma is emlékszem a fonatok illatára. mondtam neki. Tehát megláttam. a búvóhelyünkre. mert a nagy horderejû bejelentéseket mindig ott szoktam tenni. (Nem vall valami nagy találékonyságra ez az elnevezés. de tényleg sûrû. mint aki már a legvégsõkre is elszánta magát. megközelítõleg egymillió léggyel – odaálltam a Copfos mögé és az álló kukimat a fenekéhez nyomtam. Azonmód megkerestem a lányt. meddig álldogáltunk így. ebbõl aztán le is vontam a megfelelõ következtetést: a továbbiakban nem csak odanyomom a Copfosnak.

hogy ez a kérdés életem nagy dilemmája lesz. hogy az elsõ és egyetlen Holdutazást 1969-ben. Nagyon büszkén ballagtam a tetthely felé – igazi férfiként. nem csak az én életemben. mit kellett hallanunk? (Elszörnyedve és riadtan.) Koma közelített a budi felé. jóízûen hortyogtak – márpedig a szõröm rá egy évre kezdett nõni.) – Menjünk – mondta az én drágám eltökélten – . hogy neki már igazi férfi udvarol – sõt. így hát csak annyit bírt mondani: mit csináltok ti itt? Nem vitte tovább 13 . Na mindegy. pontosabban a „valahová bedugás” nem jöhetett létre. hogy most mi lesz. Szerintem õ is büszke volt rá. Ott álltam hát a nagy válaszút elõtt: hogyan neveljük fel? (Tizenkét. de már akkor éreztem. Akkor rá kellett volna ébrednem. maximum tizenhárom évesek lehettünk. Ezt úgy számoltam ki. annyi azonban világosnak látszott: szõrös kukival már lehet gyereket csinálni. nem? – Hát persze – bólogattam én. ne feledjük a kis pásztorórákat a budiban –. ám a valódi dugás. hogy a nõk a szexet teljes egészében félreértik és valamilyen kifürkészhetetlen okból azonnal a házasság jut róla eszükbe. férfiasságom – immáron! – mindenesetre jól kivehetõ volt felöltözött állapotban is. Szerencsére Koma – mint általában – ezúttal sem volt teljesen józan. mondanom sem kell. hanem az egész világegyetemben. Ez az eléggé ki nem hangsúlyozható probléma azóta rengeteg baj forrása lett. ugyebár –. még szerencse. nem is tudom eldönteni. ahogy látom. Copfosék fekete-fehér tévéjén néztem meg – miközben a szülei. Ezt magam sem tudtam. de közben meg is rémült.– Azannya. úgyis feleségül veszel. térjünk vissza a Nagyi budijához. hogy riadtan-e vagy inkább az örömtõl megrészegülve. Amikor ugyanis beálltunk a megszokott pózba. jó messzirõl lehetett hallani. Alig volt idõ felrángatni a gatyámat. tényleg! – rikkantott fel az én kis szeretõm. hogy szidott valakit. meg talán õ is.

Az világos volt. emlékezetem szerint mindig is tudtam mi mire való – már úgy megközelítõleg – és mit kell vele csinálni. piros. merthogy a Felvégrõl egyszer Biciklis megüzente. a házuk kiesik a többiek által rendszeresített út vonalából. fõállásban. azt az élet valóságos gyakorlatában – hogy egy kis képzavar is pezsdítse a stílust – tanultam meg. Lett is.) Mármost egy modern drámába keveredtem én ezzel a Biciklissel. mert marha jó volt. Nem is csodálkoztam.) Mindegy. hogy a fentebb vázolt súlyos események miatt-e. Biztos szükség van rá amúgy és általában. (Késõbb. aki az üzenetet hozta a Biciklistõl. és ez azóta sem változott: fel nem foghatom. Úgy vagyok vele. Nagyon is jól tudta. mint a nõk utáni vágyakozásommal. hogy látott engem biciklizni. mert az egyszerûen kizárt volt. hogy az Alvégrõl valaki csak úgy átmászkáljon a Felvégre.a gondolatmenetet. (Azt meg természetesnek vettem. de tény: szerelmünk Copfossal abbamaradt. hogy minden nõnek tetszem. mindenesetre nekem soha senki egy mukkot sem szólt ilyen dolgokról. Nem tudom. legalábbis ha nem volt benne egy kis öngyilkos hajlam. hogy a Felvégre nem mehetek. az biztos. hogy ezzel komoly szakemberek foglalkoznak. Apropó. Nem mondom. Jó pénzért. olvastam is errõl valami szociológiai tanulmányt. amikor úgy hordoztam a hónom alatt az irodalmi folyóiratokat mint egy zacskó kiflit. Ami meg nem volt világos. Egy kukkot sem értettem belõle. Ez akkoriban volt. Jó 14 . ugyanis a bringám tényleg gyönyörû volt. és ez mély nyomokat hagyott benne. kéretik nem elfeledni. hogy a Biciklis a kanálistól már egyedül jár haza. felvilágosítás. mi pedig nem világosítottuk fel behatóbban. Mindig csodálkozom. fiatalemberként. hogy a fiú. micsoda botrány lesz ebbõl. miként gyûlölhetik egymást egyazon falu ugyanolyan rossz sorsú lakói. alig merte szólásra nyitni a száját az ijedtségtõl. Talán féltékeny is volt. de azt is tudtam. hogy a magam kárán.

A kanálisparton az új babám volt a merészebb. mert eszembe jutott az. Õ meg úgy csinált eközben mintha nem látott volna meg. hogy minek is ez tulajdonképpen. mintegy tisztázandó a tényeket. hogy a Felvégen vagyok. Nem is gondolnak bele. egyik fél sem meri meglépni a döntõt. hogy egy hétig lestem a Biciklist. Teljes életveszélyben. megközelítette a figyelõállást és ékesszólón azt mondta: „Hát te?” – Hát én hát – mondtam határozottan és ma sem tudnék jobb belépõt (antrét. de nem mertem odamenni Biciklishez. Mindkét fél rögtön az elején azt akarja. – Itt vagy? – kérdezte még Biciklis. tetszem neked. hiszen a végeredmény mindig ugyanaz. hogy ez sokszor van így az életben máskor is. ez pedig valamilyen oknál fogva tetszik nekik. mégis kellenek ezek a huszárcsínyek. ami egy hétig egyáltalán nem. mert amúgy vállaltam a falu felének elsöprõ haragját. de nem csak úgy általában. azt hallottam. a visszavonhatatlant. mert a fák (nem tudom milyenek. de akkor már marhára féltem. Így hát maradtam hõsködni. – Itt – szögeztem le.helynek látszott a titkos találkozóra. hogy mutassam meg az ostorom. Én a kanális partján például azt csináltam. mégis. hogy: na. akkor itt vagyok. Meg egy bicska. micsoda hõsiességre – közelebbrõl: marhaságokra – képes a szerelmes férfi és hogy ezt a nõk nagyon szeretik meg értékelik. mert akkor oda az új barátnõm. hanem mûködés közben. Viszont menekülni már lehetetlen volt. hogy meglásson. Ez pediglen 15 . Felszerelkeztem: bicikli és ostor. de már az elsõ alkalommal is direkt úgy. pedig ide valami irodalmit akartam írni) jól benõtték a kanális partját. ha a Felvégiek elkapnának… Az alábbiakból kiviláglik. Mert értük csinálja az ember ezeket a marhaságokat. Különös egy helyzet volt. ha úgy tetszik) egy szerelmi jelenethez. Megfigyeltem. Biciklis azt kérte. plusz a becsület. oda az új szerelem.

ütemesen le-fel ugrál a cicijük. A Vági Mártának például akkora dudái voltak már hetedikben mint a fejem. Az effajta értékítélet aztán sokáig elkísért. hogy a Vági Mártát tartottuk mi fiúk a leghülyébbnek. futkározás közben. amint a tornaórán. hanem mert minden egyes lendületnél megfeszült a trikó a Biciklis mellén! Igazi melle volt neki. mert nagyon vonzó tudott lenni. Romantikus amúgy.egyenlõ volt a biztos lebukással. de az egész iskolában. hogy igaza van. már évek óta figyeltem az osztályban a lányokat. de bizonyára õk is a melleit akarták volna megfogdosni – egyszer a Kopácsi Gabi meg is kísérelte. nemhogy az osztályban. kevés módosítással: aki nem fekszik le velem. úgy csattog. márpedig az lehetetlennek látszott. Évekig 16 . mint egy modernkori Rózsa Sándor és csattogtattam. A fene a gusztusát – gondoltam – lehet. Nem dumáltam meg a srácokkal. de rettenetes pofozkodás lett a vége –. – A lányok gyorsabban serdülnek – mondta hintázás közben –. az kurva. hogy zeng tõle az egész határ. de mégis. Tehát: hülye. Mármost ott álltam rendíthetetlenül. Különösen annak fényében. Valami különös közöny ülhette meg a nyárvégi falut. csak teljesen értelmetlen. Meg hát – mint említettem volt – nem is ez volt veszélyes látogatásaim végsõ célja. ezért nekem az idõsebb fiúk tetszenek. hogy Biciklis is és én is naponta százszámra hallottunk egyéb más ostorcsattogtatásokat. Egy darabig aztán az új babám is csattogtatott és ez rettentõen tetszett nekem. de melleinek lenyûgözõ méretétõl sokáig nem tudtam szabadulni. Nem mintha olyan különös lett volna a csattogtatása. Baromi idegesítõ volt. hisz’ egy ilyen szerkezet – pláne ahogy én tudtam forgatni –. Ezt elbûvölten vettem tudomásul. tényleg. Ráadásul a Vági Márta egyszer tudományosan is elmagyarázta. Nem nagy persze. mert a Biciklisen kívül senki nem figyelt fel a kanászok hajtási idején jócskán kívül esõ ostorzenére. Ebbõl egyenesen következett aztán. ugyanakkor elérhetetlen is. hogy miért nem markolászhatjuk a cicijeit. csak mással.

Csak az járt a fejemben. Na már most. És most itt volt egy lány. hogy tetszem neki és melle is volt. Újabb örökérvényû tanulsággal gazdagodtam: az álmok sokkal szebbek tudnak lenni mint a valóság. hogy esetleg meg is fogdoshatom! (Az álmodozás az élet megrontója. olykor az álmok megvalósulnak. meg kátrányszerûen fekete. Semmi különöset nem éreztem. Ezúttal azonban – amint az ostorcsattogtatásból is kitûnt – elvesztettem a józan ítélõképességem. de azért jól kivehetõ. de nem történt semmi és nem is bizsergett semmim.) De lám.álmodoztam a két hatalmas gömbrõl. hogy ott állunk a vízben – vízben? –. Ilyeneket mondott. Ráadásul csõdöt mondtam. Elnézegettem volna még egy kicsit a csattogtatást – mert azt nem volt merszem megkérdezni. többek között ezért is nézték le õket az alvégiek. Különben is. állapítja meg a költõ nagyon helyesen. hogy „baktérium” sõt. Ezt csak férfi sorstársaim tudhatják. én pedig megláthatom a melleit. Mi több: lelkem legmélyén arról fantáziáltam. egyszer csak arra józanodtam ki szerelmes kábulatomból. hogy a kanálisban fürödni marhaság. a Biciklis. Na. a plébános úr elmagyarázta a fertõzés mibenlétét. Úgyhogy – erre is rájöttem – a tudományos magyarázatok vajmi keveset segítenek az ember valódi bajain. Nem állt fel! Biciklis pedig határozottan megfogta. de akkor az új babám kézenfekvõ programot javasolt: fürödjünk a kanálisban. ez a kis patakszerû izé olyan büdös volt. Ennél iszonyatosabb érzést elképzelni sem lehet. akirõl tudtam. bárki beláthatta azt. Könnyû a 17 . hogy esetleg a Biciklis leveti a kis trikóját. és én valóban fogdosom az én drágám cicijeit. nem akkora mint a Vági Mártának. amit addig is tudtunk. A felvégiek olykor mégis megfürödtek benne. „mikrobák”! Roppant meggyõzõen és titokzatosan hangzott. hogy most akkor megfoghatom-e a kihívó kis halmokat vagy sem –. feltéve ha leszámítjuk a kanális rettentõ bûzét. hogy épelméjû ember abba bele nem ment volna semmi pénzért.

mindenesetre rájöttem. nem felejtem el. kívülrõl úgysem látszik a közöny. egy kicsit lihegnek – esetleg sikongatnak is – és a partner máris úgy érzi. õ a falu bikája. amikor is elvittek magához a Mesterhez. közel a nemzetközi szinthez. Akkoriban még nem értettem a nõi lelket – most se nagyon –. Az ember állandóan olyan akar lenni mint egy tenyészcsõdör. szembeszökõk a tények. a nõi lélek bonyolult. fantáziájában az is. azt nagyon szeretik. hogy minden képzeletet felülmúlón büdösek lettünk. férfiaké. közben vagy után – egyáltalán: amikor csak lehet – hülyeségeket kell mondani a nõknek. Azért nem mindig…) Ott álldogáltunk tehát a patakban jó darabig. csak megkérdezte: tetszem neked? Szerintem ez egy teljesen felesleges és hülye kérdés volt. nyilvánvaló a helyzet: feláll vagy nem? Rosszabb esetben az is felvetõdik. Hanem Biciklis igazán romantikus lélek volt. Nálunk nincs pardon.nõknek. megjátszhatják a szerelmi hevületet. bár kétségkívül az a lényeg. azóta már tudom. hogy a Biciklisnek nem csak a dugás a fontos. hogy van melled – mondtam a lehetõ legõszintébben. de ebbe most még ne menjünk bele. aztán kijöttünk és csak annyit módosult a helyzet. hogy elég nagy és kemény-e. egyszerûen nem történik semmi. – Az tetszik. Erre elpirult és tán’ meg is sértõdött egy picit. nem szólt semmit – semmi szemrehányás –. legalábbis a történtek fényében. aztán amikor meg ott van a lehetõség. – És a szemem? És a hajam? És az arcom? – kérdezgette. amíg élek. Mondom. Már jó kis úszó voltam. arra van egy másik példám is. Egy kicsit nyögnek. higgyék ezt el nekem. Ráéreztem a pillanat nagyszerûségére és menten vallomásban törtem ki. ezt mindig tudtam. mondván: majd õ kisilabi- 18 . pedig hogy jön ez ide. (Olykor. hogy dugás elõtt. Ráadásul minden további nélkül el is hiszik. Hogy milyen bonyolult is a nõk lelke. Nem egyszerû élet a miénk.

egy fiatalember összes gondolatát a szex köti le. Az például borzasztó tud lenni – márpedig a jelek szerint elengedhetetlen a szexhez –. lehetett vagy húsz oldal. mert tudományosan megerõsített abban a sejtésemben miszerint a lányok is ugyanúgy szeretnek dugni. mint nekünk. többek között azért is mert húszéves korom óta több mint száz kiló vagyok. mint a fiúk. persze azok lányoknak valók. és – nem túlzok – a rubrikák elsöprõ többsége a szexre vonatkozott. Az adatot sajnos azóta sem állt módomban tudományosan ellenõrizni. Vittem magammal a felmérésre az úszógatyát. vacsora. hogy a Mester egy új világszemléletet. tapasztalati úton azonban arra a következtetésre jutottam. hogy lehet benne valami. és úgy mozgok a parketton. Ilyenek: melyik testrészét fognád meg elõször egy nõnek? Melyik testrészével foglalkoznál a legtöbbet? Hányszor végzel naponta önkielégítést? Mondta is a Mester. séta a ligetben. új hitet adott. de közölték. Végül aztán hozzátette azt. hogy ez teljesen természetes. és itt van még a tánc is. hogy nem kell. hogyan lehetnék még jobb kis úszó. 19 . Nekik legalább olyan fontos ez az egész. Ekkor azonban megfogalmazódott bennem az azóta is megválaszolhatatlan kérdés. Nem mertem megkérdezni. Ja. Esküszöm ezt mondta. a nagy rejtély: akkor viszont miért nem hagyják magukat minden különösebb körítés nélkül? Tudják. Hogy az üdülésrõl például már ne is beszéljek. mert egy szebb jövõ reményével kecsegtetett. Szó szerint azt mondta. ami azóta se ment ki a fejembõl. hogy a lányok pontosan 80%-a (hogy miért pont 80?) jobban szeret szopni. Nagyon örültem ennek a hírnek. mint dugni. hogy a lányokkal is ilyen lapokat töltetnek ki. Legnagyobb meglepetésemre egy kérdõívet kellett kitölteni. és én egész úton hazafelé ezen gondolkodtam a vonaton. ilyenekre gondolok. Lényeg. annyira megragadta a fantáziámat. minden további ebbõl kikövetkeztethetõ. hogy mozi.zálja. de szerencsére a Mester magától is elmondta.

összevillan a tekintetünk. Hoztam neked ezt a kis koktélt. holott a kérdés helyesen így hangzik: dugunk egyet? Ballagjunk most vissza a kanális partjára. Anasztázia vagyok. hogy a lánynak a mellein kívül is vannak vonzó tulajdonságai. Azt már megállapítottuk. mert reggel már volt egy másik bombázó is –. kihívó monokini –. ám legyen. Ha a nagy számok törvényébõl indulok ki. hogy nem lenne-e kedved lefeküdni velem. mégsem jött oda hozzám senki a fentebb vázolt kéréssel. és dugunk. kis pocakomat süti a nap. (Ahogy az idõ vasfogát vagy mit. Megjelenik egy bombázó – darázs derék. miközben én majd’ elsüllyedek a szégyentõl. Leforrázva ballagtam hát hazafelé. meg magamat elnézem: immáron nem is fog…) Van helyette a sok keveredés. de nem is ezért jöttem. Szóval. Mondjuk én fekszem a strand selymes pázsitján. Szóval magyarázza meg nekem valaki. Igazából csak azt szeretném megkérdezni. de hol? – Ez nem probléma – kacag fel kedves-pajzánul Anasztázia – veled akármelyik kabinban el tudom képzelni. hatalmas cicik. hogy miért nem képzelhetõ el az alábbi szituáció. hogy a mély fájdalom. kezében halványzöld koktél citromkarikákkal. Mindketten érezzük. – Lenne – mondom ekkor én unottan. hogy a szeme is szép. letelepszik mellém és azt mondja: – Helló. Végül is. hogy ugyanarra gondolunk. ebbe belementem a békesség kedvéért. meg ilyenek. aki szívesen elvonult volna velem valamelyik kabinba. olvasgatom ezeket a nõi magazinokat meg könyveket.mint a medve a jégen. a férfiasságom elvesztése felett érzett bánat 20 . hogy ez miért olyan elképzelhetetlen. ha azt akarja hallani. És megyünk. Röviddel késõbb aztán odajön hozzám a drága. de még nem találtam választ arra. akkor kellett már lennie valakinek a strandon. nyilvánvaló. ahol Biciklis éppen a lelkemet ápolja. hogy „jössz táncolni?”.

A Lajcsi volt a legjobb barátom. folyton részeg. létezhet-e ilyesmi. az õ apukája mondta meg a frankót: „Agyon leszel csapva te gyerek. Most is csak annyira futotta az erejébõl. Jobban féltem tõle mint az ördögtõl. beszélgettek. hogy csak megkésve vegyem észre a Nagy Cigányt. Ez örök életre szóló szégyenfolt. de emberek esetében is elõjött olykor. de legalábbis spicces volt. jobb híján. hogy õróla most már mindörökre azt gondolja a Biciklis (vagy bármelyik nõ). Nem ám a Kicsit. úgyhogy annak a felbukkanása sem lehetett volna nagyobb csapás. hogy egy alvégi legény felvégi lányt „cicerél”. akár órákon át. hogy õ is arra gondol. szóba jött a kultúrházban. mert 21 . de még ennél is fontosabb volt. hogy még börtönben is ült. És tudod. Másképp’ nem fordulhatott volna elõ. mert akkor kifordult a világ rendje. Túlságosan is vonzottak Biciklis mellei. amikor a kakas megugrotta a tyúkot a baromfiudvarban. Lázas találgatás indult: vajon lehetséges-e. azt higgyék beijedtem! Illetve nagyon is beijedtem. hanem a Nagyot! Nagy Cigánynak félelmetes híre volt a faluban. hogy nem is tud dugni. akkor is csak arra tudsz gondolni. A mi falunk azonban sok tekintetben jó hely volt. (Ezt a cicerélés kifejezést általában akkor használták.” És a dolog nagyjából tényleg így állt. hogy valami ágat vagy követ dobjon utánam és még egy szitkot: „A keservit ezeknek a rosseb alvégieknek!” Sajnos ennyivel nem ért véget a történet. azt suttogták. talán a legmagasabb szintre került.tompította el az éberségemet. hogy nem sikerült rendesen megdugni. mint majdnem mindenki. Már régen nincs semmi jelentõsége a dolognak.) Szóval. Szóval olyat egy férfiember – már ha tényleg az – egyszerûen nem engedhet meg magának. de ott motoszkál mindkettõtök fejében. és ha húsz év múlva találkozol azzal a nõvel. ha a Felvégre mászkálsz. de nem adtam fel. hogy bizonyítsak. hogy annak idején nem jött össze… Õ (a nõ) is kényelmetlenül érzi magát. az ügyem – illetve: ügyünk – magasabb. A Nagy Cigány is. Nehogy má’.

miért nem tetszik nekem és tisztára el volt keseredve. a parknak vagy a belvárosnak. Ez teljesen kikészített.) Újdonsült kedvesem is hallott a falubéli hírek felõl. (A Nagy Cigány bármikor felbukkanhatott volna. mert már akkor sem igazán érdekelt. Nem is értettem. Mindegy. Nemigen tudnám felidézni. de õ el akar venni tõle. hogy ott vagyunk ketten. azt mondta menjünk sétálni. akkoriban ezt nem mertem ilyen nyíltan megmondani. arra amit amúgy is mindketten akarunk és akkor neki kell vágni az erdõnek. Órákig kérdezgette. pláne hogy a Nagy Cigány akármikor felbukkanhat. Örök rejtély. Ezt jóval késõbb Autós mesélte nekem. Lényeg a lényeg: nem lehet annyiban hagyni egy ilyen kudarcot! Másnap tehát megint megvártam Biciklist a kanálisnál. így mondták a falumban. hogy csak egyvalakivel dugjunk…. vagy egyszerûen nem volt elég kívánatos. azt gondoltam a séta afféle áldozati tevékenység. De ha nem hagyom el Copfost – mondta Biciklis –. pedig tudja. bármelyik férfitársam tanúsíthatja. (Lecsöcsörészni. szerves része a dugásnak. Ez egyszerûen hülyeség. hogy a cicijeit megmarkolászhassam. Elindultunk tehát és beszélgettünk.arra gondol. hogy miért. s közben elszántam magam a halálra. (Feleségek figyelem! Ezt a megértést! Most csak felvetem a témát. hogy mi baj van. õ az én szeretõm. Minek?! – gondoltam magamban. hogy mirõl.) Csakhogy az én egyetlenem még az eddigieknél is romantikusabb hangulatában volt. Sõt.) Szóval így lelkiztünk a Biciklissel. õ bizony akkor is kitart mellettem. késõbb majd kielemzem: miért is annyira fontos – a nõknek –. hogy talán õ hibázott valamit. hogy mit mondanak a nõk. hogy „járok vele” (akkor hallottam elõször ezt a kifejezést). mert mindenáron kellek neki. rátérhetnénk a lényegre. Ez azonban egy késõbbi történet. de azt mondta: nem érdekli. pedig csak egyszerûen nem állt fel. de én már alig vártam. Copfos sem érdekli. mi férfiak. higgyem el. 22 . miért fontos sétálni és azóta sem értem. bármi van is. fogalmam sincs.

mert az elsõ pillanattól kezdve jól mûködött a szerszámom és ezt a Biciklisnek is módjában állt megtapasztalni. kicsiny volt a Nagy Cigány felbukkanásának veszélye. Csakhogy a bogarakat a filmeken nem mutatják! Pedig úgy vélem. hogy lövellés nélkül is elélveztem. hanem az. de aztán rájöttem. miképpen lehetséges. csak azon kaptam magam. amelyik a legjobban játszik. (Azóta többször meg akartam kérdezni egy szakembert. Ez is egy nonszensz. olyasmirõl is tudnak órák hosszat beszélni. Rátértünk végül a lényegre – megfigyeltem: ez általában két és fél. Mindenesetre – ott és akkor legalábbis – annyi volt a légy meg a többi vadállat. kézzelfogható közelségbe került a csöcsörészés. de sehogyan sem tudtam még összeszedni a 23 . Ráadásul meg is nyugodtam. Nem jött ki belõlem semmi. És jól számítottam! Idõrõl idõre megálltunk és csókolóztunk. sietek leszögezni: a nõk agya nem jobb vagy rosszabb. hogy majd’ megettek bennünket. hogy direkt. hogy Biciklis lábai között fekszem és mind a ketten vonaglunk. ami a férfiember számára teljesen érdektelen. amelyik a leghelyesebb. mint a filmeken. A gatya illetve a bugyi rajtunk maradt. de jó. egyszerûen csak más! Hogy messzebb ne menjek. elõször azt hittem csak eltévesztette. több ízben megfogta ugyanis. De hogyan! Biciklis a számba dugta a nyelvét. másrészt pedig. leheveredtünk a gazos fûbe. de még így is jó volt.Egyszerûen más az agyuk szerkezete. Furcsa volt. mármint a bokroknak. három kilométer után szokott bekövetkezni –. (Ugyanakkor a Fradi focistái közül nem az a kedvencük.) Ballagtunk azért Biciklissel a bokrok között és ennek nagyon örültem. de életemben elõször éreztem a lábaim között azt feledhetetlen és semmihez sem hasonlítható. forró lüktetést. ez hozzátartozna a realisztikus ábrázoláshoz. Egyrészt. Mielõtt a feministák nekem rontanának. Ezért aztán kevéssé tudtam figyelni a gyönyörûséges részletekre. határozottan jó. ez mindig is világos volt számomra.

a Biciklis egy levélben meg is írta nekem – emlékszem: egy félhülye osztálytársa hozta a levelet az uszodába. véget ért a sok megaláztatás. Hogy miért. nem elsõsorban a testi gyönyör kápráztatott el – bár az sem volt semmi –. ha minden résztvevõnek öröme telik benne. nem tudom.) Néhányszor együtt voltunk még a már leírt módon. pedig ez nagy hiba. merthogy ott rengeteg volt. talán még a Vági Mártának is! Ez volt az igazi élmény. mindig az a legjobb hapsi. hogy sok nõ hajlamos elhitetni velünk: mi vagyunk a legnagyobb kanok. de tovább nem merészkedtünk. mindenesetre jó ha ezzel számolunk. sokkal inkább a büszkeség. ezek után már muszáj lesz komolyan venniük.bátorságomat. Sajnos a Biciklist sem akkor. Az osztálytársaimra gondoltam. miért csinálják ezt – talán a nagyobb bonyodalmakat elkerülendõ –. Azért itt sem árt az óvatosság. aki ott van! Szóval férfi lettem immár. azzal fejezte be sorait. úgyhogy túl az estém gyötrelmein. folyton vigyorgott –. Ezt nem csak úgy elképzelem ám. figyelem! Különösen férfi sorstársaim figyelmébe ajánlom. már eleve belekalkulálom a dicséretek megítélésébe. akikkel valaha is találkoztak. sem azóta nem kérdeztem meg. de jó lenne folytatni és befejezni azt. pedig nem volt semmi komoly. hogy a võlegényével? – volt. Nem. akkor van értelme. ráadásul fürdõruhában. Figyelem. hogy feltétlenül keressem meg. még azzal is szembesülnöm kellett. amit egy évtizede abbahagytunk. (Mint ahogy késõbb sem. Vagy tíz évvel késõbb találkoztam aztán a Biciklissel egy diszkóban és mindjárt gondoltam is: ma estére megszûnt a nõk utáni rohangálás. szerelmünk a Biciklissel azon a nyáron azonban nem szökött teljesen szárba. 24 . Én hazugsági együtthatónak nevezem.) Elmondhatatlanul boldog voltam. Csakhogy az én gyermekkori szerelmem a barátjával – lehet. hogy néztünk egymás szemébe és arra gondoltunk. Nem tudom. A szex páros játék. Ne feledjétek barátaim. hamarosan mint igazi férfi térhetek majd vissza közéjük. hogy neki milyen volt. Csakhogy akkoriban én már az uszoda nõivel voltam elfoglalva.

Nõk az uszodában .

.

kör alakú szellõzõnyílás. az utolsó szõrszálat is látni engedték. (Sok újat nem láthattam. Folyton jönnek-mennek a nõk. akirõl csak akar.) Mindegy. de mentõ ötletem támadt. nem gyõzött mindenki csodálkozni. na. hogy ennél jobbat önök sem találhattak volna ki. az ember arról ábrándozik. kilátszik mindenük.Azt nyilvánvaló tényként kell elfogadnunk. én meg kuksoltam a nõi öltözõ 17-es számú szekrényében. amelyek mindenüket. Kiosontam az elõtérbe és ott ájulást tettettem! Fogadjunk. A legtöbben epilepsziára vagy ilyesmire gondoltak. Az öltözõszekrények ajtaján felül volt három kis. azt is csak sutyiban. de csak bámulod õket. miképpen ájulhatott el se szó. Elképzeltem magamban. úgyhogy ráfáztam piszkosul. Sajnálkoztak nagyon. elbújtam néhányszor a szekrényben. se beszéd. Az önkielégítéshez szükséges muníció azonban adott. kihangsúlyozták. Hetekig jártam az orvosokat és – édesanyámmal kiegészülve – magyaráztam nekik titok- 27 . Különösen akkor van ez így. az elhatározást tett követte. pedig óriási volt a kockázat. hogy elbújok a nõi öltözõben és meglesem a lányokat. edzés végén az egész úszócsapat – edzõstül. hogy az uszoda egy kielégületlen kamasz számára a világ legborzalmasabb helye. Amikor aztán rám találtak. mi több. mert az úszó csajok akkoriban kezdték el hordani azokat a dresszeket. Le is buktam egyszer. Rettenetes. ha valaki annyira leleményes a kukucskálásban. mint én voltam akkoriban. képzeletében több száz nõje lehet akár. gondoltam. Kiabáltak. kabinosostul – engem keresett. Itt a vég. mint én. mint a fába szorult féreg. hogy egy olyan egészséges fiatalember.

de errõl nem írok bõvebben. legtöbbször pont a kocsmai öltözõben. hogy õk is leskelõdtek –. például amikor tatarozás miatt bezárták az uszodát. a tekepálya mellett! – zajlott.) Fentiekbõl talán kitûnik. (Az elsõ igazi. márpedig sem a kapcsolatunk emlékét. 28 . Az volt a rendszer. hogy bevallom az igazat. nagy szerelmem is az úszók közül került ki. de tényleges élmény is akadt az öltözõben. hanem a strandon. hogy nyaranta munkát vállaltunk a „nyitott városi közfürdõben”. hogy bevettem magam valamelyik kabinba a barátnõmmel. pedig azt hittem. Már azon voltam. Ugyanez vonatkozik volt feleségemre. Akadtak persze más lehetõségek is a leskelõdésre. Külön a fiúk és külön a lányok. de nem vitt rá a lélek. Nagy baj azért nem történt: „meggyógyultam”. ezt a történetet önöknek mesélem el elõször. Kijártunk a városhoz közeli faluba. Nagyon szerettem azokat az edzéseket. A nõket! Nem tudom a többi fiú hogyan volt ezzel – pedig biztos. télen is abban edzettünk. hogy reggelente egy marha nagy kefével végig kellett súrolni a medence alját. Ráadásul nem csak látvány. volt ott egy nyitott medence. mert a végén az öltözködés egy kocsmában – komolyan. Ez lényegében azt jelentette. de az mindegy. a beosztásunk: tutajos. de ez direkt kapóra jött. gyermekem édesanyjára is. Túl sokan ráismerhetnének. Álmomban mindegyikõjüket számtalanszor a magamévá tettem. de valahogy nem bolondultam bele. de nekem minden lány nagyon tetszett a csapatból. nem úszom meg. felnõtt fejjel bizony nem egyszer elõfordult. sem õt magát nem akarom bántani. miért kedvelem annyira az uszodai öltözõket. Csak ellenõrzõ vizsgálatokra kellett visszajárnom – ha jól emlékszem havonta –. Nem az uszodában.zatos összeesésem körülményeit. a tessék-lássék becsukott ajtó különbözõ résein keresztül tisztán láttam a nõket.

egyszer csak arra lettem figyelmes.) Szóval ilyen mendemondának gondoltam én a Cica sok nõjét. hogy azért teljen a munkaidõ. de azt hittem tojik. Úgy adódott. bugyi már sehol. Elindultam hát. hanem az. különben is elõfordult már. a barátom bizonyára rosszul van. (Elnézést a kifejezésért. mígnem egyszer aztán megbizonyosodhattam a tényállásról. javítóintézetben is volt! – szóval ez a 29 . hogy a Cica nagyokat nyög. hogy éppen esõs idõ volt. A nyögések irányát követve kisvártatva meg is találtam. Elsõ nekifutásra nem láttam a pulttól a lányt. úgy hívták: Cica. sõt… De ne vágjunk a dolgok elébe. hogy így a nõi meg úgy a nõi. a Cica. hogy volt ott velünk egy srác. meg tetoválása is volt. Na. de köztudott. szemeit furcsán meregetve bámulta a plafont és még mindig nyögött. egyszóval megfellebbezhetetlen tekintély. (És akkor még jóindulatú voltam. Tényleg volt neki nõje. az örökös trágár beszédével – egyesek azt suttogták. hogy berúgott. komolyan. csak valami miatt nehezebben megy neki a szokásosnál. ez a Cica már dohányzott. Egyik melle kibuggyant a bikini felsõbõl. Egyszerûen nem akartam elhinni. azt gondoltam hát. elõtte guggolt a lány és szopott. merthogy az is szõke volt neki. egy biztosan. Tényleg lenyûgözõ látvány volt.miközben két kollégám a kétlépésnyi tutajt húzkodta a medence egyik partjáról a másikra. Mármost ez az én tutajos kollégám állandóan azzal jött. hogy ilyesmi létezhet egyáltalán. Olvasgattam éppen. aki a tutajos kollégám elõtt guggolt. hagy annak amit a férfiak e tárgykörben mesélnek. A Cica állt ott a világról megfeledkezve. segíteni a Cicának. dús szõrzete messzire világított. ott állt a fogasos öltözõ pultja mögött. hogy elõbukkanjon az ütemesen bólogató feje. a dohánytól sárga fogaival. Nem is ez a lényeg. kicsit elõrébb kellett lépnem. mert azt a saját szememmel láttam. akár a haja.) Hanem a nyögés nem akart abbamaradni. a fele sem igaz. márpedig olyankor a strandon – a tutajosokon meg a kabinos lányokon kívül – értelemszerûen nem tartózkodik senki.

– Semmi – próbáltam én is adni a lezsert. Elhatároztam. hogy nekem miért nem jut egy ilyen szõke tündér. – Ki ez? – biccentettem a fogasos felé. van egy húga is. mintegy mellékesen. csak egy kabinos kiscsaj – legyintett Cica –. Nem arra a lányra voltam féltékeny. mint õ. legártatlanabb nõk is szeretnek dugni és ha éppen a Cica jár arra. hogy a legangyalibb. Kabinos nem tudom észrevett-e. nekitámaszkodtam a fogasos öltözõ falának – immáron kívülrõl –. mindenesetre engem teljesen felvillanyozott. hogy kabinos barátomnak – ha vannak is nõi egyáltalán – azok csak ugyanolyan faragatlanok lehetnek. hogy lesz ami lesz. amikor észrevett. – Á. akkor vele akár. ennek a lánynak a húgát megszerzem magamnak. az öltözõben leszopna? Addig csak fényképeken – meg egyszer filmen – láttam ilyesmit. – Menj a francba – mondta tutajos kollégám. a szájában már ott füstölgött a cigaretta. szemmel láthatóan élvezte a furulyajátékot. de érezhetõ büszkeséggel a hangjában. mindenesetre fejmozgásának üteme mit sem változott. de már merült is lefele megint a gyönyörbe. hanem az egész nõi nemre. a nadrágja még mindig dudorodott. Magára Kabinosra nem is mertem gondolni. – Mi van öreg? – kérdezte egy kicsit lihegve. Borzasztóan irigyeltem a Cicát.faragatlan fickó meg ez a gyönyörû. menten belehalok a féltékenységbe. Mindenesetre valami olyan szakmát akartam választani magamnak. ártatlan tekintetû lány. de fõleg arról. de meg tudtam volna ölni azt a szemetet. hogy pornószínész vagy selyemfiú leszek. kajánul vigyorgott a rohadt. ahol munkaköri kötelesség a dugás. Ábrándjaimból a Cica riasztott. és azt hittem. az még álomnak is túl 30 . Nem tudom ezt miért mondta. akkor mindjárt el is határoztam. Nem tudtam még semmit akkoriban a szerelem vakságáról. aki csak úgy. Szentül azt hittem addig.

de aztán nem jött. Ez persze sosem következett be. ráadásul az is esõben. mindjárt elhiszik. A Pocak tanított gyerekeket úszni. kilencedszer – mostam meg a fogam. Mondok egy példát. Néhány nap múlva aztán újabb nagy csapás ért. hogy a csemete a Pocaktól majd megtanul úszni. csak ott és akkor létezik azonnali. Lényeg a lényeg: álmatlanul töltöttem majdnem az egész éjszakát. na. Felvettem magamra az új. Egy idõre meg is utáltam az esõt. De nem volt! Legalábbis sokszor nem. csak úgy volt. talán az elõzõnél is nagyobb. hogy jön. a Pocak nagy nõcsábász hírében állt. de tényleg az is volt. Egyszer például jött a Tanárnõ. Én a magam részérõl rettenetesen felnéztem rá. Illetve ez így nem jó: jöttek hozzá a szülõk – elsõsorban persze az anyukák – abban a hiszemben. hogy nekem nincs nõm! Az úszómester. de nem azért. de az anyukák egyáltalán nem reklamáltak. Jött tehát a Tanárnõ. honnan a fenébõl vették. Szerették a Pocakot. se utólag nem lehet tenni semmit. mondhatom nem az esze miatt. Csak tudnám. amiért általában szokták. csehszlovák pólómat meg a barna mûbõr klumpát. hogy egyes egyedül neki engedték meg a kabinosok. pedig engem mindig olyan magabiztosnak tartottak. 31 .szép lett volna. ha lett volna mindig bátorságom a megfelelõ idõben és helyen megtenni a szükséges lépéseket. Indulás elõtt a savanyúvizes kútnál – ha jól emlékszem. jó lépés! Késõbb aztán nagy hasznát vettem volna ennek a felismerésnek. menten sarkon fordul. s ezzel a keresetlen pompával állítottam be a strandra. hogy a medencénél ne húzzon papucsot a tûsarkú cipõje helyett. Csakhogy a Kis Kabinos nem volt sehol. hanem mert állandóan az jutott róla eszembe. amint meglátja a Pocakot. Újabb életre szóló tanulsággal lettem gazdagabb: nõügyekben se elõre. és én azt hittem. hanem a nõügyeibõl kifolyólag. olyan úriasszony volt. hogy nem a levegõbe beszélek. másnap délelõttre „lelépést” kértem az úszómestertõl és elmentem fodrászhoz.

Egy tanárnõ! Mondhatom… Fentiek ismeretében. ott áll barátunk a lábassal a kezében és fennhangon. ami kiborított. Eközben a kislánya meg az elõcsarnokban várt rá. Hogy megértsék a szöveg mély tartalmát. hogy Pocak volt a példaképem? Ugye. és a legszebb az egészben. (Így mondta. aki a melleit alig bírta vissza-visszatuszkolni a 32 . merthogy ott is a mi hõsünk volt az úszómester és nyáron – ha lehet – még több nõt dugott meg. hanem a strandon történt. mint télen. hogy nyáron jobban szeretnek a nõk kamatyolni. Pocakkal magukra zárták az ajtót. mert õ megfigyelte. nem. amelyet már régen szeretnék elmesélni. bejövök. – Nem én – kacarászott tovább Tanárnõ. hogy tényleg bejött. de a Tanárnõ csak mosolygott.) Erre példa az alábbi eset. Állati jó aroma lett belõle. hogy biztosan a Nap sugárzásában van valami. Na mindegy. erre már biztosan faképnél hagyja. így szól a Tanárnõhöz: „Ha én a szerszámomat elõveszem. gondoltam. még ez is megtelik. az udvarlás halhatatlanjai közé tartozik: – Nem hiszi? – kérdezte kihívóan Pocak. Hanem az eset. Szóval a Pocak már vagy órája tollaslabdázott egy húsos nõvel. ott az uszodában. de mindig közbejött valami. – Akkor jöjjön be zárórakor.” Na. csodálkoznak-e azon. Az alábbi párbeszédet figyeljék meg jól. sõt kihívóan kacarászott. amint a klór meg az égett zsír szaga keveredett. az nem az uszodában. és még a medence slagozása közben is hallottam Tanárnõ élvezkedõ sikolyait. megmutatom. talpig jumbó sapkában. hogy nagy nevetgélve társalognak és akkor a saját fülemmel hallhattam az én úszómester barátom egyik klasszikus mondatát. tudniuk kell: a Pocak mindig kis lábaskában sütött magának tojást.Azt hiszik? Már csak azon kaptam magam. Mondta is nekem a Pocak. – Jó. Ennyi volt. nem ám bizalmas suttogón.

– Hát a Pocak? – kérdezte kissé már felháborodva. Bent ment a kamatyolás. de miután Pocak valahogy elhitette velük. hogy záróra! A népek méltatlankodtak egy keveset. A barátom meg a Bögyös már indultak is az úszómesteri szoba felé. Úgy látszik õ is tudta már. mi szokott történni a strandon esõzések idején. hogy ez tényleg csak az õ biztonságuk érdekében történik. amikor a sóderral felszórt út végén megjelent a Pocak egy másik nõje. gyönyörû hosszú combokkal. feszesen himbálózó cicikkel. lassacskán azért kikászálódtak a vízbõl. Szóval két bárányfelhõ láttán nyomban elkezdett fütyörészni a sípjába.tartójába. elõbb az ajtóra aztán rám. Annyit láttam még amint éppen csukták az ajtót. nehogy agyonvágja õket a villám.) A munka dandárjánál lehettek éppen a felek. hogy az emberek tényleg biztonságba helyezkedjenek. mert hátulról döngette a Bögyöst. hogy ez azért volt. de elkéstem. – Várj egy kicsit – kiabálta az a pofátlan Pocak. de ez már nem rázott meg olyan nagyon. miszerint ilyenkor ki kell parancsolni az embereket vízbõl. – Pocaaaak…! – kiabálta torka szakadtából a Dögös – tudom. az meg a kilincsbe kapaszkodott. Dögös elõször meglepõdött egy kicsit. Gondoltam is.) Mondom. meg sem várták. mert csak lihegni bírt. meg ordibálni. de már ugrik is a nõre. 33 . aztán elkezdett dörömbölni. hogy a Pocak tolja le a gatyáját. (Úszómester példaképem késõbb elmagyarázta. hogy ebbõl kamatyolás lesz. de nem bírta folytatni. Egészen addig tanakodtam ezeken a dolgokon. de aztán õ is elkezdte rángatni. Éppen riasztani akartam a barátomat. Pocak hozott magának egy szabályt. hogy bent kefélsz. míg meg nem jelentek a medence felett a sötét felhõk. az öltözõben bóklászott egymagában. Elég bután nézett. eddig nem volt a történésekben semmi szokatlan. (A Bögyös lánya: lásd mint fent. még a kilincs is lebicsaklott olykor. A neheze – számomra legalábbis – csak ezután következett. hogy belülrõl rángatja valaki a kilincset.

Te úristen. de még mindig álló dákóval. állapítottam meg szomorúan. Hogy itt van ez a gyönyörû nõ. A lány csak hüppögött. Leült egy padra az ajtó elé és rágyújtott egy olyan hosszú cigarettára. és sajnos igazam lett. hogy akkor tudta-e vajon a Bögyös. de akkor már a Dögös nem bírt rendesen figyelni. annyi palit kaphatna magának amennyit csak akar – hogy messzebb ne menjünk. az iménti gyalázat színhelyére. a szemeit elborította a könny.A helyzet egyértelmûvé vált. gondoltam. még bemegy a Pocakkal a szobájába. hogy hamarosan õ is egy ilyen gyalázatnak lesz a nem is oly’ elkeseredett áldozata. Amikor vetélytársnõje kijött – a melltartóját igazgatta éppen – lebiggyesztett ajkakkal csak ennyit mondott a Bögyös felé biccentve: „Ezt a nagyseggût…?!” – Kurva – sziszegte oda neki alig hallhatóan a Bögyös. amilyent még nem is láttam. de nem ment. még egy óra 34 . És ez volt nekem a legborzasztóbb. A Pocak bent dugta az egyik jó nõt. ez megvárja. Legalább a Dögös menne el. de õbenne nincs semmi büszkeség és mindazok után. – Honnan tudjam – vonogattam a vállam. mert nekem meg egy nõm sem volt. de már nagyon el voltam keseredve. Nem tudom. ami történt. hogy az én úszómester barátom megfogja a kezét és magával vonszolja a szobájába. ott voltam mindjárt én –. Mi az. hogy bemegy! Esküszöm. Piszkosul haragudtam a Pocakra. akinek akkora mellei voltak. de azért hagyta. nadrágban ugyan. – Ne szomorkodj drágám – ballagott oda hozzá a Pocak. – Melyik büdös kurváját dugja? – fordult most minden haragjával felém a Dögös. amíg a Bögyös kielégült. már csak azért is. nyilallt belém a minden addiginál keserûbb felismerés. hogy nem fértek bele a tartójába. Ez igazságtalanság. meg az egész világra. szerintem sejtette. de kint meg már a másik – talán a bentinél is jobb – nõ várta. Dögös ott ült és megvárta. mert a Bögyös elkezdett bent sikongatni.

akit megdughatnék. Hogy két nõ egymás után vagy ilyesmi. hogy a Pocak elõtt mégis megalázkodtak. már halk kis kacajokat lehetett hallani az úszómesteri szoba felõl. hogy nagyon-nagyon szívesen cserélnék a Pocakkal. Hogyan van az. na és sok tekintetben bizony ma sem értem. Ez borzalmas élményem volt nekem. vagy nem is. mint ahogy cserélt volna vele akkor a világon minden férfi. A nagy sztár már hozzá volt szokva az ilyesmihez – gondolom én –. Ellátogatott. hogy megtörténtek ezek az esetek. hogy ezek (a Bögyös meg a Dögös) tulajdonképpen jó nõk. gondoltam és meg is állapítottam. de akkor. 35 . mert ha csak úgy hallottam volna róluk akkoriban. Torok akkoriban olyan nagy sztár volt. a tiszteletére álljon itt még egy történet az övéi közül. de minthogy nagyon nagy példaképem volt õ nekem. Pocak aztán eltûnt valahol a sok magyar uszoda egyikében. hogy olyat a hátán még magyar föld nem hordott. (Érdekes.sem telt el. tiszteletét tette egy alkalommal a városunkban a Torok meg az õ zenekara. a szikrázó napsütésben. Aztán kisvártatva elkezdte valaki rángatni belülrõl a kilincset. hogy hazamegyek és nem lesz senki. akkor nem tartja ezt olyan nagy dolognak. ették a fagylaltot a teraszon. Szinte természetes.) Ennek az esetnek a kapcsán is az izgatta legjobban a fantáziámat. talán hangosan is kimondtam: kurva. amikor a Pocakkal ez az eset történt. Pedig igazából azt gondoltam. nem tudom tartja-e még a frontot. meg tisztességes családanyák. Tény. marad megint a jól bevált rejszolás. amikor az ember saját maga keveredik ilyen helyzetbe – mert késõbb aztán keveredtem –. mert tudtam. Meg is jelent a szállodában – ahol a Torok meg az õ zenekara lakott – minden számottevõ nõ a városban. Vagy nem érezték annak? Nem értettem. egész biztosan nem hittem volna el. Legalább ma ne dugna vele a Dögös. Ez volt számomra a kegyelemdöfés. tényleg nyomorultul éreztem magam.

de látszott.) – Most akartam neked gyûrût venni – rikkantott fel fájdalmasan a mi barátunk – és tényleg elõ is vette a pénzt a zsebébõl. Mégse’ lehet ezzel dicsekedni a jövõben. mint egy áldozati bárányt. de képes lennél a mi sírig tartó szerelmünket feláldozni egy futó kis kalandért? A lány csak billegett egyik lábáról a másikra. Mindenki izgatottan várta. hogy a mérkõzés már eldõlt. Leírhatatlan kifejezés jelent meg az arcán. a Toroknak meg egyre kerekebbre nyílott a szeme. kérdezte kisvártatva a meghatódott pincérnõktõl. hogy egy órácskát a Torok gyömöszölje õket. meg hát a sztár is õt választotta. Amint felmérte a helyzetet. azt meg már mondanom sem kell. a nagyobb nyomaték kedvéért. A házasságukat is készek voltak feláldozni. hogy a Pocak meg a nõje mit kerestek akkor ott éppen. Igen ám. A lány – vagy fiatalasszony? – elpirult. Mindenki azt hitte. aki viszont szintén meglepõdött. de csak egy pillanatra. Valahogy így. de a lényeg. (Aztán meg egy életen át lehetett róla mesélni. aztán tanácstalanul a Pocakra nézett.) Azt nem tudom. akár életre szólóan is. azt viszont nagyon is fájlalta. hogy a Pocak elveszi immáron õt feleségül.mert meglehetõsen unott arccal nézett végig a hölgykoszorún. hogy a 36 . jó napja volt tehát. hogy nem dugja meg a Torok. vajon kit választ. de ez most nem tartozik szigorúan a történethez. hogy a reményteljes jelöltek közt nem egy volt férjnél. csakhogy az én barátomat nem olyan fából faragták. – Tényleg jó hapsi meg nagy sztár. merthogy annak nagyon örült. (Ki ez a hülye. de a Pocak nem zavartatta magát. gondolom. Megálltak a nagy sztár színe elõtt és Pocak fennhangon elkezdett magyarázni – a nõnek. Pocak megfogta a nõje kezét és látványosan – sõt: szertartásosan – odavezette a Torok színe elé. Így esett. hogy ünnepélyesen felkínálja neki a saját nõjét. hogy a nagy sztár éppen az én úszómester barátom nõjét szúrta ki magának. A kislány bámult még egy darabig a Torokra.

de becsületére legyen mondva. úgyhogy a hét további részét. zöld színû nejlonszatyor. hogy nem lenne-e kedvem szombaton is kimenni. ha éppen az iszonyatos szombati hõségben erre támadt volna kedve. Aztán lassacskán – sajnos csak évek múltán – én is belekeveredtem az uszodai kalandokba. csíkos. hogy szégyenszemre – más nõt kellett választania a mi városunkban akkor. úgyhogy Fodrászlány akkor sem igen tudott volna messzire menni. Úgy látszik beletörõdött már addigra éppen. Arra nem is gondoltam. Mindenesetre. Õ kérdezte meg. nem mertem neki szólni. a kocsma mellett. további három napot. Szentül meg voltak – és 37 . Ez a felállás nekem már eleve izgatta a fantáziámat. A kezemben. teljes idegfeszültségben töltöttem. mintegy négy napot. hogy rossz buszra szálltam fel. Fodrászlány végigmért. a nevét akkor sem írnám ide. Mindenesetre fodrász volt és kövér. mert akkor õ hamarabb végez. de ahogyan az már lenni szokott. megérkeztem és szokásomhoz híven gyönyörûen kiöltöztem az alábbiak szerint: lila színû póló. hogy megvár-e egyáltalán. õ annyira kövér. nem röhögte el magát. míg viszont a Pocak meg a nõje boldogságban töltöttek együtt – ha jól emlékszem. tudják. ha kis késéssel is. akkor meg azon idegesítettem magam. ha emlékeznék rá. Úgy izgultam. és akkor mi együtt fürödhetnénk. hogy neki csak ilyen papagájszerû manusok jutnak. elõször éppen a már említett kis falu nyitott medencéjénél. hogy az egész lakótelep – amely lényegében a falut képezte – mindösszesen talán tizenöt ház (plusz a munkásszállás). narancssárga lófejekkel gazdagon díszítve. Hát hogyne lett volna kedvem kimenni – álmaimban már százszor megdugtam –. mindezeket kompozícióba foglalandó. Piros tornacipõ és – a színharmóniára mintegy külön hangsúlyt helyezve – ugyancsak narancssárga frottírzokni. (Különben nekem nagy mázlim volt mindig a dundi nõkkel.legnagyobb magyar sztárnak – mondhatjuk akár úgy is. Volt ott egy nõ.

hogy azonnal tüzeltem. hogy valami áldozatot hozok azzal. (Talán említettem már: negyven fok lehetett…) Ez éppen jót tett nekem. ez nekem bele volt számítva a dugás rezsijébe. Magának is meg a partnerének is. Éppen csak el nem ájultam a nagy izgalomtól meg a melegtõl. és úgy is lett. Nem kezdett vigasztalni. Fájdalmas arccal húzta ki a kezét a nadrágomból és csak annyit kérdezett: „Csak nem…?!” – De bizony – bólintottam összeomolva. Mindig azt gondolták.) Fodrászlány ugyanis nem volt hajlandó aznap dugás nélkül hazamenni. (Ezt csak úgy mellékesen írom. semmiképpen nem hitték el.vannak – ugyanis gyõzõdve arról. – Várunk – mondta. az egész heti idegeskedés után. ami ebbõl a hitükbõl kizökkenthetné õket. azt se hazudta. nem mondta. éppen csak annyit bandukoltunk. hogy üljünk bele a melegvizes medencébe. amint a puskámhoz ért. meg ilyenek.) Mármost Fodrászlány – hogyan. amit egy nõ ilyen helyzetben egyedül cselekedhet. hogy éppen ez a jó. csak vigasztalom õket. hogy legyünk barátok. Mindjárt a lényegre tért. Mondtam már. hogy nem bánta meg. Célratörõen csak a szerszámmal foglalatoskodott. Eleinte magyaráztam nekik. talán egy egész órán át. Jól ismert fordulat következett aztán: menjünk sétálni. hogy velük dugok. én meg bolondulok értük. Fodrászlány azonban kegyes volt – meg talán már õ is ki volt éhezve –. Azt tette. a munkásszállás mögötti erdõség nagysága azonban tényleg megrettentett. de én a rettenetes megpróbáltatásoktól annyira fel voltam hevülve. És akkor következett a váratlan fordulat. hogy õk úgysem kellenek senkinek. hogy egy kövér nõt is lehet kívánni. hogy eltûnjünk a bokrok között. merthogy õk milyen kövérek. mert 38 . veheti tanulságnak is. Ma is azt hiszem. ha tényleg jót akar. hogyan se – kitalálta. de aki akarja. így hát azt gondolták. Nincs semmilyen hatalom. hogy azért így is szép emlék neki. arcomat elöntötte a már jól ismert szégyen forrósága. de csak rosszabb lett.

hogy ez beteges. mert talált. hogy a bolygónkon élõ mintegy hárommilliárd nõbõl elõbb-utóbb majdcsak az enyémet is befogadja valamelyik. mindent elsöprõ vágyára is utal ez a mondat. elõbb-utóbb találtam benne valami izgatót. A szakirodalom Említettem már. Néhányra nagyon is jól emlékszem. hogy másoknak vonzó. a türelem a szerelemben is meghozza a gyümölcsét. 39 . mert akkoriban reménységgel töltött el arra vonatkozóan.” Mármint a nõk a lábukat illetve a dákót. Nem tudom. unalmasan hétköznapi kapcsolatban van. sõt kívánatos. vessék csak össze Pocak barátunk valamint Dögös és Bögyös esetével. Sorstársaim. legyetek akár férfiak vagy nõk! Nem feladni! Mint az élet számos más területén. (Meg talán vagyok most is. hogy ne mondjam.) Az ember a saját testével a lehetõ legszorosabb. azt mondta. hogy akármit olvastam. Ez megint szíven ütött. de Fenyvesi Laci barátom. Aztán meg a dugás nyers. hogy nem értette a férfiak rajongását. hogy engem senki semmilyen formában nem világosított fel. A Gõgös Gúnár Gedeonban például – amelyik tudvalevõen kötelezõ olvasmány – én számos erotikus részletet találtam. akik bizonnyal nem kevesen vagytok. Én is így voltam vele. Ezt azért jegyezetem meg ennyire. amikor ezt elmeséltem neki. Errõl ennyit. így van-e. tényleg nehéz elképzelni. ráadásul a szükséges idõtartamban. hogy “elõbb-utóbb szétteszik és befogadják. Aztán másutt azt írja Heller (talán egy Õrnagy nevû pacák mondja). Egy ápolónõrõl írja valahol Joseph Heller.másodszor már tényleg minden a helyére került. mert a saját testét annyira hétköznapinak és semmitmondónak érezte. ez azonban nem teljesen igaz. az viszont biztos. „A 22-es csapdája címû” könyvbõl például két passzus is megmaradt bennem. mind a mai napig.

Bárki vessen követ rám. de közben meglátja. de az a tapasztalat. Kiviszi hát a feleségét is. mint egy kocsirúd. mondjuk így szépirodalmi alkotásokból. Mint ahogy gondolom sok sorstársam is. a szõnyegszövõ mester felesége nevetve mondja: „De. amitõl akkorára dagadt a farka. „A szép asszonyok egy gazdag házban” címû régi kínai könyv meg egyenesen tárháza az erotikus részleteknek. De jó lenne nekem is egy ilyen kis csodaszer.Sokszor tényleg a kamatyolás a legfontosabb. Ugyanebben a szellemiségben íródott a Káma Szutra alábbi mondata is: „Nincs rá általános szabály. hogy Hszi Men Csin kapott egy javasasszonytól valami csodaszert. jó helyen közelítünk a nõhöz. Dehogyis mindegy! Fogalmam sincs. gondoltam sokszor. Az igazi szakirodalom azonban – és ez vitán felül áll – a pornó. akkor nem ellenkezik. hogy a nõknek mindegy mekkora az éppen aktuális partnerük dákója. én imádom a szép és gusztusos 40 . azt is megdöngeti a hóban. hogy a mester õt is a kezei közé kapja. Az a történet tetszik benne a legjobban. csak most már azt is el kellene árulnia valakinek. mit is látott.) Ezek csak kiragadott részletek az erotikus fantáziámat meglódító. hol van a jó hely és mikor van a jó idõ. nem a szomszédasszony!” Erre fel az árulkodó barátnõ még jobban irigykedett a szõnyegszövõnéra és még jobban kívánta. elfogadom a kegyes hazugságot. én is rongyosra olvastam a Dekameront. amelyikben a bõvérû szõnyegszövõ mester kiviszi hancúrozni a szomszédasszonyát a hóba. miért találták ki ezt a butaságot a hivatásos szexdokik. hogy a másik szomszédasszony kileste õket. talán nem akarják elkeseríteni a kisebb méretekkel megvert sorstársakat… (Ez esetben – humanitárius okokra tekintettel –. egy pillanatig sem hittem ugyanis abban a mesében. hisz’ én voltam az. hogy ha jó idõben. annyi szent.” Bölcs megállapítás. Abban az tetszett a legjobban. úgyhogy amikor a „jóakaratú” barátnõ beszámol róla.

nem láttam a boldogságtól. kérem értesítsen. hogy 41 .filmeket. igaz. Úgy egy tucat fotó lehetett és mondjuk nyolcat a mai napig is le tudnék írni. Igazi szexújságot – egy olasz magazint – elõször az uszoda öltözõjében láttam. Resti Pisti bevallotta. ugyanakkor izgatónak találtam. Benjamin Spock „A gólya hozza?” címû alkotása maradt meg bennem a legélénkebben. Nem merném általánosan javallani. hogy õt is izgatja a rajz. hogy a szöveges részeket nem tudtam elolvasni. (Ez milyen bugyuta mondat. Ha valaki tudja a választ. újságokat. de jómagam talán 12-13 éves lehettem. pedig több mint három évtizede láttam õket. kerek fenékkel és a puncijára mutatott egy nyíl: hüvelybemenet. de mint annyi nagy és nemes álmom. Ebbõl a fajtából Dr. és mondhatom most már bátran. hogy miket beszél a rendõr hadnagy a titkárnõjének. sokan vagyunk így vele. amelyiken a nõ fejen állt és úgy tömítették. miközben az íróasztalon hátulról döngeti. ez is elporladt az élet viharában. hogy megtanulok olaszul. akkortájt gyakorta. El is határoztam mindjárt. az egyik srác papája hozta és óriási szenzáció volt. Legalább látják az olvasók.) Szóval akkor térjünk rá most már komolyan az igazi szakirodalom témakörére. Késõbb Resti Pisti direkt behozott az iskolába – ez már a gimnáziumban történt – egy vaskos kötetet („Orvos a családban”). mennyire megfog a téma. ûznek elõre a gondolataim. s ahogy a forgalmukat elnézem. csak nagyobb. folyton azon gondolkoztam. Volt például egy kép. Egy éjszakára kölcsön is kaptam. marhára kíváncsi lettem volna rá. csak azt nem érti. Ezt nagyon viccesnek. abban is volt egy majdnem ugyanilyen rajz. semmilyen rossz hatással nem voltak rám. mert le volt rajzolva egy nõ szép. Csak az bosszantott. amikor az egyik rokonom kabátjának a zsebében megtaláltam az elsõ – még fekete-fehér – képsorozatot. de most már nincs kedvem kiszedni a gépbõl. hogy vajon tényleg jó lehet-e neki.

a sok pupák azt hiszi.ha õ is meg a nõ is állnak. mint egy putriban. kiváló mestereim voltak. Pedig a legjobban azt szeretik. hogy minden azon áll vagy bukik. hogyan tudja bedugni neki. Ráadásul Táncost annyira gyötörte a lelkiismeret-furdalás – mégiscsak õ hozta a füstölõt. akkor tövig be kell gyömöszölni a kezét. még a tûzvész fenyegetõ réme sem vette rá arra. jó tíz napig olyan szag terjengett a szobámban. Úgy is volt. ha a pöcküket cirógatod. hogy aznap este már nem is volt kedve dugni.) Azt hitte a Resti. azonnal az õsi hindu felvilágosító irodalom remeke jutott eszembe. pedig addigra már Pincér Toncsi régen elmagyarázta nekem: „Idefigyelj apuskám. aztán már láttam is a füstöt a félhomályos szobában. hisz’ állandóan azt akartuk. mert a rajzon a punci belsejének mértani szöge sehogyan sem akart megfelelni az õ felálló farkáénak. pedig nem is volt szakember –.) A Káma Szutrát már említettem. hogy a már eleve is állati büdös füstölõtõl lángra kapott a pokróc is. ám a kifinomult szex akkoriban még nem hódította meg az egész világot. a punci elhajlási szögétõl teljesen függetlenül. Tunéziából hozott egy csomag füstölõt. az is jó könyv volt. hogy a legjobb lenne élõben kipróbálni. Már a Táncos bugyiját akartam lehúzni éppen. de õ ezt 42 . a Táncos. de volt benne diszkréció. az pedig kívül van nekik. (Mármint a csiklón. Ezzel mintegy egyidejûleg Resti felhívta a figyelmem a csikló kitüntetett szerepére. Mindenesetre amikor az egyik barátnõm. Mondtam neki. a punci tetején. hogy akkor legalább engem tegyen boldoggá. egyenesen azt állította. gondoltam a legközelebbi dugásnál ki is próbálom az icipici cigarettácskákra emlékeztetõ. hogy ránk nyissa az ajtót –. de a hetvenes évek Magyarországában viszonylag keveset lehetett felhasználni az útmutatásaiból.” (Láthatják. amikor éktelen füstszagra lettem figyelmes – meg apám is átkiabált a másik szobából. de ebben semmi újdonság nem volt. hogy ezzel nekem újat mond. illatos rudakat. Kiderült. Arra jutottunk. hogy amikor benyúl a nõnek.

éppen most szakítottak. amikor összefutottam Resti Pisti barátnõjével. pedig olyan szobám volt amelyiken át kellett (volna ) járniuk. ami persze nem volt igaz. hogy a barátnõjéhez. Hazakísértem a Táncost. hogy egy Tunéziából származó füstölõ kapcsán már én sem vagyok együtt a Táncossal. Azért óriási szerencsém is volt akkor. hogy vele fogok járni. hogy egyetlen pillantást sem vetettek az ágyam felé. Mire 43 . hogy a barátnõje. egyáltalán nem zavarta a füstszag. de hihetõen hangzott. amiben – így utólag belegondolva – igaza volt. hogy õ most már egyáltalán nem a Restinek a barátnõje. A szüleim nagyon rendesek voltak nõügyekben is. mert nem talált magának egy olyan rendes fiút – és itt érdeklõdõn. mert délután még a saját szememmel láttam. örökérvényû – útmutatást ez ügyben: „Föl ne csináld!”) Szóval úgy nézett ki. Resti Pisti barátnõje el is jött hozzánk. hogy hazautazott. pedig higgyék el. Legalábbis azt hittem. ha a konyhába akartak (volna) menni. amint kézen fogva távoznak az iskolából. Édesapám egyetlen egyszer adott – igaz. (Itt egy kis kitérõt kell tennem. talán akkorát csalódott a Pistiben. Amennyiben ez valamilyen oknál fogva mégis elkerülhetetlenné vált. Erre én is mondtam neki.megalázónak tartotta. Ezzel szemben mondta nekem a lány. mélyen a szemembe nézett – mint például én. Egészen hétfõ reggelig. hogy a Resti Pisti barátnõje meg én elválaszthatatlanok leszünk. mert a nevelõk úgy tudják. Plusz még kiderült. a szülei pediglen úgy. úgy suhantak át a helyiségen. már éppen ballagtam visszafelé. sõt eddig is csak azért volt együtt a Pistivel. Erre fel mindketten úgy tettünk. hogy nem kell bemennie a kollégiumba. hogy ez már nem is számított neki. sokkal feszesebb teste volt mint a Táncosnak. Nálam töltötte az éjszakát a Resti nõje és el is határoztam. Soha nem szóltak bele. hogy ki mikor alszik nálam. ez nagyon nagy szó. mintha vigasztalhatatlanok lennénk és egymást kellene vigasztalnunk.

akkor már ismertem annyira a nõket.beértem az iskolába – a reggeli edzések miatt mindig csak a második órára – a lány már bensõséges beszélgetésben volt a Restivel. Ezt egyáltalán nem értettem. (Nem ismerte még az alkohol 44 . Arra gondoltam. egy éjszaka a legkeményebb húsú lánnyal és egy csalódást követõ komoly elhatározás. így hát a szünetre. s mindezt úgy. amikor is oda kellett volna menni a Lófejûhöz. Elhatároztam viszont. hogy amikor a Lófejût meg akarta hívni az iskolai bálba. mert csuda jó fej volt (az ma is). Pisti a matematika órán bóbiskolt egy keveset – ezt különben konyak nélkül is megtette olykor –. Erre fel nem szól egy szót sem. hogy ezentúl én csak tiszta lapokkal játszom és ehhez azóta is tartom magam. Szóval ez lett a hozadéka a Káma Szutra böngészésének. de mire mentem volna vele? Ha el is hiszi a Pisti egyáltalán. pedig marha sok gondot okoz. Sõt. üzlet. Az ezt követõ események azonban szörnyû fordulatot vettek. legfeljebb megharagszik – rám! A lány meg úgysem lesz az enyém. gondoltam. Délig várok. Tényleg komolyan gondoltam. mi az ábra. látszott. hogy egyáltalán nem vitatkoznak. hogy járni akarok a Resti (volt) barátnõjével és azon a bizonyos éjszakán úgy éreztem. hogy – bosszúból – elmesélem az egészet a leginkább érintettnek. a lány is úgy érzi. házassági ajánlat. különösképpen pedig azok okairól. hogy ebben biztos legyek. Ha dugok valakivel. úgy éreztem. bátorságot meríteni átment a közeli vasútállomás negyedik vágánya mellett székelõ restibe. Ámde a Resti Pisti mellett ne menjünk el szó nélkül. Ez most egy kapcsolat. hogy engem egyikõjük sem tájékoztatott a fejleményekrõl. megint józannak érezte magát. mert õ is megharagszik. szex vagy micsoda. meginni egy felest. ehhez adott is minden feltétel. Egy kisebb tûzvész. megint összeáll a Pistivel. tudnunk kell mindkettõnknek. de akkor meg már kézen fogva hagyták el a helyszínt. Onnan van a neve.

neki magának amúgy esze ágában sem lett volna inni. a helyzet csak annyiban rosszabbodott. gyakorta hagyta el a támaszpontját ami egy bedeszkázott iskolai padból és egy körülbelül ezeréves vasúti székbõl állt. hogy haza kell vinni a szerelem megviselt áldozatát.alattomos természetét. Pisti állapota azonban szemlátomást romlott. de õ sem hagyhatta szó nélkül a dolgot.) Átment tehát újólag a restibe. Mondtam is neki a tízpercben. halkan kacarászott. hogy Pisti lélekben még nem volt felkészült. Ez nem volt túl nehéz. Nem volt bizodalmam a fizikában. hogy egy ilyen szék miképpen bírhat el egy százkilós gondnokot. a harmadik konyak. hogy kifürkéssze. (Képtelen voltam felfogni. hogy a második italra már úgy kért kölcsön. Úgy van: irány a negyedik vágány. mindenféle indokkal.) 45 . milyen óránk következett. Író tehát elhatározta. az alkohol hatása alatt. nem eléggé bátor. mert hiába a megértés. Ehhez két harcosra – egy elõõrsre és egy támogatóra – volt szükség. megint megivott egy felest. mikor nincs a helyén a gondnok. de a restiben csak az volt. tényleg nagy elszántság kellett hozzá. hogy szerintem már elég bátor ahhoz. meg amúgy is. Pisti ugyanis a szó klasszikus értelmében berúgott. hogy az egész csak a Lófejû miatt van. Turbó volt az elõõrs én meg a támogató. hogy valaki csak úgy randira hívja. ne adj’ isten megint átballag a negyedikre. ha Pisti tökrészegen megy ki a következõ szünetre. Mindezeket a Pisti viszonylag érthetõen és összefüggéseiben elõadta. Nem tudom. a folytatást meg gondolom kitalálják. Végül is a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje volt. pláne hogy utálja a konyakot. A helyzet azonban nem elméleti megoldást követelt. elmondta. Ott tartottunk tehát. Író pedig figyelmesen és megértõen végig is hallgatta. hogy senki emberfia meg ne lássa. Turbónak az volt a feladata. Még ott. de úgy. de Pisti még mindig úgy érezte. Író tanár úr az iskola legbékésebb tanerõi közé tartozott. hogy lépjen az eredeti elképzelések szerint. a gondnok is a negyedikre járt.

hogy amikorra a Pisti szülei hazaérnek. ez a Pisti egy nagyon jóképû srác. mint a cipõjének a talpa. hogy elõtte. Teljes csõd. A Lófejû egy olyan hapsival jelent meg a bálon. mert mi nem vagyunk részegek. Az elkeseredett anyuka – nyilván éppen elkeseredésében – engem meg a Turbót vádolta azzal. elindultam Pistivel a fárasztó – és némely’ következményeiben végzetes – útra. Sokkal nehezebb volt. Muszáj volt hazudnom. még egy végsõ erõgyûjtésre. nem feledkezett meg a Lófejûrõl. aztán mi lett belõle. ezzel szemben folyton hányt. Akkor kezdtem el kapiskálni. Akkor ez hogy van?” Ez jó kérdés volt a Turbótól. most már elég bátornak érezte magát. az fel sem tûnt neki. de egy felzaklatott és mélyen csalódott anyukát nem lehet józan érvekkel meggyõzni. de a barátom közben mondott egy nagyon tanulságosat. hanem a meggyõzés. hogy leitattuk a kisfiát. hogy mi egyáltalán nem voltunk részegek. hogy a Lófejût le merje szólítani. (Mi sem ismertük az alkohol alattomos természetét. hogy az nem lehet. (Ne fedjük. hogy a jóképûség meg a nõk körében aratott siker nem okvetlenül járnak együtt. amikor Turbó jelzett. És lám. átmegyünk a restibe. A Turbó még mondta is. hogy szabad az út. hogy a vastag talpú cipõjében is lehetett összesen 25 kiló. Nem a Pisti. bomlanak érte a nõk.) Mert a kérdéses idõpontra – amikor is az anyukája hazajött – a Pisti nem sokat józanodott. Mert nem akart jönni. 46 .Mármost. mert tényleg rosszul esett. Úgy számítottuk. (Még egy higgadtat se nagyon…) Ennek a vádnak a súlya alatt rogyadozva hagytuk el a terepet. Pedig biztos. Rosszkedvûen ballagtunk vissza Turbóval az iskolába. Este aztán az elméletem fényesen igazolódott is. hogy segíteni akartunk a barátunknak. Dicséretére legyen mondva. azt találtam ki. ráadásul a szemüvege majdnem olyan vastag volt. hogy meghívja a bálba. a Pisti meg mégiscsak testnevelés tagozatra járt. neki is inni kell. Azt mondta: „Te! Idefigyelj. hogy a Lófejû is bomlik a Pistiért. addigra éppen kialussza magát. Erre aztán megindultunk. mint gondoltam volna.

de most akkor én meg merjem-e neki mondani. akikkel a Lófejû szóba sem állt. hogy õ a bál királya. Bezzeg. hogy a Lófejûnek olyan a feje mint egy lónak. amelyiknek nem mondod meg. mint például a Lófejû és arra a megállapításra jut. Messzire tekintõ tanulságokat vontam le tehát az esetbõl: sohasem fog veled dugni az a nõ. hogy járni akarnék vele (a valóságban megdugni). amikor mondjuk a Pamela Andersonra azt mondja valamelyik nõ. Az már fel sem merül. hogy szerinte lógnak a mellei. ha valakivel szóba állt vagy csak rámosolygott. hogy el fog ez hízni. hogy ha a Pisti csak egy kicsit is bátrabb. hogy mi a fenét csíphet rajta egy ilyen jó nõ. de a fiúk. Végiggondolja. (Önbizalomnak annyi. például a strandon. mígnem a Lófejû ugye… Lásd fentebb. hogy kevés ilyesmi van benne.) Ha mégis megpróbálja.Plusz a jóképûsége. egyetértettek. mit veszített volna. amikor már kilátástalan a helyzet. De a pasik is mondanak ám ilyeneket. oldalán az iskola egyik legjobb nõjével. Vegyük példának okáért a Lófejût. (Azóta hallgatom én enyhe kis mosollyal. Onnantól úgy látta. Nehéz kérdés. Csakhogy nem olyan egyszerû ez a gyakorlatban. Nyilván irigységbõl találták ki ezt a marhaságot. legföljebb a lelkünk mélyén. hogy most viszont egyáltalán nem kövér. Ezt axiómaként (alaptörvényként) kell elfogadnunk. a kitérõ után térjünk vissza a Lófejûhöz. rögtön nem úgy látta az érintett. de a csajok az iskolában kitalálták rá.) Na. Kikombináltam. akkor biztos.) Ezzel együtt õ otthon feküdt iszonyú fejfájások és szülõi szidalmak közepette. hogy olyan a feje. mint egy lóé. vitathatatlan. hogy a Lófejû az iskola egyik legjobb nõje. ezzel vigasztaljuk magunkat: gondolj bele. esetleg 47 . ha a Lófejû nemet mond neki? Semmit. Jó nõ meg minden. És különben is. ami viszont teljesen megfelelt a valóságnak. Nagyon is szép arca volt neki – hogy a többirõl ne is beszéljek –. mert az ember fél a kudarctól. akinek a neve megtévesztõ. hogy meg akarod dugni. márpedig mi most akarnánk megdugni.

Jobb tehát. ha… Az a leghülyébb ebben a helyzetben. és elnevezi teszem azt éppen Lófejûnek.) És most konkrétan: kölcsönkértem a Lófejûtõl valami könyvet. Van egy másik taktika is. (Egyszer a Sakkos azt mesélte nekem. ez a ritkább –. Nehéz kiszámítani egy ilyen mosoly valódi értékét. mert könnyen megeshet. Ilyesmi lehet a jeladás is. Ez esetben ugyanott tartunk mint az elején. hogy a mosoly mégis jelent valamit. mint az elsõ esetben. Akkor mi van? Bátorságot kell gyûjteni. hogy az iskola hatszáz tanulójának bármelyikétõl kölcsön 48 . sõt. hogy az egerek azért kergetõznek dugás elõtt. ha a dolog mégsem hagyja nyugodni.kiröhögik. hogy kimelegedjenek. mert õ pontosan tudta. kimelegszik és nõ a vágya. hogy az egyezményes jeleket mindenki ismeri. ha a Lófejû körül sündörög állandóan az ember. a puhatolózás. Ez már ráutaló magatartás. ha az ember úgy csinál. hiszen a múltkor is milyen szépen rámosolygott a büfénél. az ember tisztára izgatott. mint a dugás. teljesen másról szólnak. a mosolya tehát semmi különöset nem jelent. elõbb vagy utóbb egyértelmû jeleket kell adni. a lényegrõl gyakorta el is terelik a figyelmet. mert attól nõ a vágyuk. Elõbb csak a Lófejû – már ez is éppen elég – aztán meg az egész iskola. mondjuk: „ a Lófejû nagyon bír téged” vagy ilyesmi. mert mégsem tartja magát annyira esélytelennek. és ugyanúgy kiröhöghetik. Mert azt már mások is észrevehetik. hátha valamelyik elejt egy sokatmondó megjegyzést. mintha egyáltalán nem érdekelné õt a Lófejû. hogy a Lófejû mindenkivel ugyanolyan kedves. hogy az hova vezethet rossz esetben. csak sokkal veszélyesebb. vagyis ahol a part szakad. ha célba akarsz érni. De elõfordulhat – igaz. mi lett volna. különben az iskola egyik legjobb nõje örökre Lófejû marad a szememben és soha sem tudom meg. A közvetlen bekerítés is egy lehetõség. mégis muszáj használni. Nincs mese. de láthatták. De mi van. Lehetõleg minél többet sündörögni a Lófejû osztálytársai körül.

hogy nem akar semmi komolyat. hogy a délután neki éppen jó. ha kell… Ez volt a sorsfordító pillanat. hogy már ma délután esedékes a dolog. Nem beszéltem róla soha senkinek. akkor annyi.” 49 . de a barátja edzõtáborban van. Csak oda akartam kilyukadni. A második: jó. hogy lefeküdjön velem?” És akkor nem törne ki a botrány. akár a közeljövõben. Egyrészt maga nem tetszik nekem. Azt szeretném kérdezni. hogy nekem zavaros most az életem. ámde fárasztó – valamint idõt rabló – tortúrát. ráér. most az egyszer dughatunk. Ezzel szemben azt mondta. de még nem tartunk ott. Mondtam. maga nagyon tetszik nekem. és ez életem egyik legboldogabb pillanata volt. hogy a felvilágosító szakirodalom – szerintem – nem sokat ér. Ezeket kellene valahogyan tanítani. Ha azt mondta volna. nincsenek jó híreim. Ez azt jelenti magyarul. hol a könyv. nem csattanna el esetleg egy pofon is. Ahogyan boldog volt az a délután is. márpedig õ nem bírja férfi nélkül. hol tudom odaadni a könyvet. akkor inkább hozd el holnap. Lófejû rendes volt. mert például semmi sincsen benne arra vonatkozólag: hogyan úszhattam volna meg a Lófejûvel kapcsolatos izgalmas. ezeken a lapokon. Mondtam. hogy na akkor. de aztán vége. megmondta. Oda is jött hozzám három nap múlva. hanem csak annyit mondana a nõ: „Sajnos fiatalember. mi lenne. Vagy egyezményesen bevezetni a teljes õszinteséget. Másrészt pedig szeretem a férjemet. hol laktok? Ez viszont annyit tesz. lenne-e mód arra. Az elsõ: nem érdekes. hogy esetleg dugok veled. Most az õ térfelén volt a labda. akár most. ha eljönne hozzánk. de délután oda tudom adni. hogy nincs nálam. Ha meg tudom állni. hogy nem érdekes. hogy senkinek nem beszélek róla. Én a kettes számú választ kaptam akkor. Két variáció lehetséges ilyenkor.kérhettem volna. Odamehetnék mondjuk a metrón egy nõhöz az alábbi szöveggel: „Elnézést asszonyom. nem nagyon tudok eljárkálni. életemben most elõször mesélem el önöknek.

márpedig szerintem ilyenek a valóságban nincsenek is. Szerintem olyan nõk. Az lett.) Szóval valami nagyon nevezetes helyen voltunk – fogalmam sincs. Orgia a javából. (Ezt csak úgy írtam. mi lesz. valahogy többet feltételezünk róluk. Vagy lehet. (Leszámítva legújabban az amatõr változatokat. mert azt gondoltuk. amiket az ember maga is szívesen csinálna. aztán ne tudják meg. egy osztálykirándulás alkalmából. hogy hol – és alig vártuk az estét. hogy messze esik a valóságtól. mint amilyenek ezeken a filmeken meg újságokban szerepelnek. és mindketten mennénk a magunk dolgára. nem hogy még így együtt. hogy csak nekem nem volt szerencsém? Pedig az elsõ tömeges dugást már a gimnáziumban megpróbáltuk összehozni.) Ráadásul olyasmiket csinálnak.) A másik bajom az általam leghitelesebbnek tartott – és eléggé el nem ítélhetõ módon: általam kedvelt – szakirodalommal. egyszerûen nem is léteznek.) Mindenki kefél mindenkivel és mindenki élvezi is. inkább csak azért csináltuk. kivétel nélkül. így szokás. az osztályfõnökünk. A nõk is. aztán ücsörögtünk a szobában és zavartan bámultuk 50 . meg is beszéltük a lányokkal. Mászkáltunk egy darabig ki-be a lányok szobájának ablakán. a pornóval az. (Szerintem másokról mindig így gondoljuk. hogy az éj leple alatt átmegyünk hozzájuk. hogy tényleg átmentünk. de nem történt semmi. biztosan mindenki így csinálja. Sõt. ha jól emlékszem.Köszönöm asszonyom. de hát hogyan? Nézegetem ezt a legújabb videót is: két pasi meg öt nõ! (Ráadásul a nõk külön-külön is atombombázók. de azért az udvarlásnak is megvannak a maga szépségei. Szegény Tanár úr. a romantikusabb lelkek kedvéért. még a huszadik érettségi találkozónkon is elborzadva emlékezett a történtekre. mondanám én. Hamvába holt ötlet volt pedig. Biztosan nyugisabb lenne a világ. kiszínezzük fantáziával a valóságot.

Biztos. (Az iszonyatot csak tetézte. hogy a placctól talán száz méterre. hogy ezekbõl nem lesz rendes ember. hogy a Rambó bunkó. hogy azt elmondani nem bírom. ám fárasztó szakaszában felszolgálóként dolgoztam egy felkapott fürdõhely egyetlen számottevõnek nevezhetõ éttermében. Az ilyen mesékben az a legszebb. végigment az osztály minden nõjén. Jó fél évtizedet kellett várnom az alkalomra. hogy Tanár úr lelkén máig be nem gyógyuló sebet ejtettem. jó? (Csak a tanulság kedvéért. az út túloldalán helyezkedett el az ifjúsági tábor. vitába keveredett valami helyi Rambóval. hogy a párocska férfi tagja ezt az egészet késõbb már úgy mesélte el. mindössze azt értem el vele – vállvetve az osztálytársaimmal –. A helyzetet súlyosbította.) Életemnek egyik szép. Több mint a fele nõ! De ha még ez sem 51 . megállapította. tele magyar és külföldi fiatalokkal. Valamelyik pár tán’ csókolózott is. Nagyjából ennyi volt az elsõ orgiám. hogy egy idõ után az ember maga is elhiszi. márpedig õ ilyen tahókkal nem mérkõzik meg. a cél továbbra is ott lebegett a szemem elõtt. hogy valamit most tenni kéne. amikor kirobbant a botrány. hogy hatalmas orgia volt.egymást.) Egy igazi orgia megszervezésérõl – vagy akár csak a részvételrõl – azonban nem mondtam le. Éreztük. de ebben nem vagyok biztos. hogy szájtátva nézegettük volna a nevezetességet. hogy mi a lányoknál voltunk. Elmesélek egyet. de mire tettlegességre került volna a sor. gondolta saját bevallása szerint Tanár úr. valami marha nagy és híres templom elé értünk és ahelyett. hogy a Szõke Lajos berúgott. mert koszos a körme. nekiálltunk focizni. mármint a tény. de az érettségiig még hátra volt két év. Komolyan!) Az egésznek az lett a vége. hogy másnap. ámbár a fentieknél valamivel sikeresebb kísérletek azért akadtak. (Azt viszont bármiben le merném fogadni. mondjuk a katonatársainak. de annyira hülyén jött ki a helyzet.

de ettõl eltekintve azt üzenik.) Figyelem! A következõ néhány oldalt csak felnõttek olvassák. hogy az étterem minden alkalmazottja. Végül is két ágy volt. a végén már ki sem vettem a zárból a kulcsot. ám emeletes ággyal. és még hozzátette –. 52 . s mindegyikõjüknek folt esett a tisztességén. csak ne hangoskodjanak.) Na.lenne elég. Engem nem zavar aranyoskám. – Úgy – bólintott a lehetõ leghatározottabban a srác. ezt egyáltalán nem bánták. hanem összesen –. (Nem érdekelt. Így mondta: nekik. mind a kettõnek? – bizonytalanodtam el. Közülük is csak azok. Ezt én nyomatékosan elmondtam az összes kollégának. arra a nyolc vagy tíz négyzetméterre terveztem én egy orgiát. Azt mondta. mondta elbûvölõ mosollyal. hogy szobámban azon a mozgalmas és felejthetetlen nyáron legalább kétszáz lány és asszony fordult meg. teljesen egyedül. hogy nem tiltotta a nõzést. hogy a nõje meg annak a barátnõje most ugyan a WC-n vannak. mert azért ez még a mi éttermünkben sem volt mindennapos. ha ez érdekel egyáltalán. De úgy vettem észre. (Számoljuk végig: egy szezon körülbelül száz nap. akik nem idegenkednek a vaskosabb részletektõl. A házinéni – egy tündéri öregasszony – elég óvatlan volt. Ebbõl már kiderül gondolom. állandóan az én szobámra járt dugni. jó kiállású srác. Nyugodtan vehetünk napi két nõt – nem nekem. hogy tetszem nekik. – Úgy érted. valamint a törzsvendégek egy tekintélyes köre. oda. Feri vagyok. Gondolhatják… Nemsokára el is jött az alkalom. mégis hangoskodtak olykor. valamelyik iszonyúan hosszú nap vége felé odaintett az asztalához egy fiatal. mert elkövette azt a hibát. ez azt jelenti. az étteremtõl fél kilométernyire béreltem egy szobát. még ha emeletes is.

klasszikus szerelemétõl eltérõ szituációkat csak részegen. de utólag látom. Botorul azt gondoltam. mint a számba. hogy megbiccentse az agyamat. tisztázni akartam. igaz. hanem az. amit a barátaim meséltek. hogy dicsekedhessek vele. sõt: jó. irány az öltözõ: borotválkozás. Egy-egy puszi kíséretében bemutatkoztam nekik. csak valahol legbelül éreztem. A teljesség érzetét az Ovenal szájvíz adta meg. a Kancsal meg is kérdezte mindjárt. de amikor Feri nõire vártam. lábmosás valamint egy fél doboz dezodor (Bac márkájú). hogy egyik sem pontosan úgy nézett ki. A stratégia részét képezte a göngyöleges raktár részleges rendbe tétele is. striguláztam magamnak két felest (vodka). mint a szexmagazinok sztárjai. mit is gondoltam Feri barátunk ajánlata kapcsán. ahol már ott ültek a lányok. hogy mi ez a fogkrémszag. hím büszkeségbõl nem érdemes dugni. Harckészültségben voltam! Vissza Feri asztalához. s azon melegében fel is hajtottam. hogy visszajöjjenek a mosdóból. rettenetesen vigyorogtak. Ez még egy deci vodkával a fejemben is feltûnt. Eltekintenék a részletektõl. Nem így van. Az a nagy igazság. Akkor ez nem fogalmazódott meg bennem. ezt még nem tudtam.Mielõtt visszatérnek a lányok a mosdóból. hogy amit a filmeken meg az újságokban láttam. Amikor ez megtörtént. legalább annyi került belõle az ingemre. legalábbis spiccesen tudtam úgy-ahogy élvezni. legyen elég annyi. ez persze éppúgy felesleges volt. hogy mind a kettõtöket… – és itt 53 . Mert mi munkál az emberben hamvas-fiatalon? Nem a szex volt a legfontosabb. hogy kivagyiságból. az mind igaz. Én azonban a fontosabb kérdésekre összpontosítottam. – Most akkor úgy van. hogy jól értem-e a helyzetet. elmondom. hogy a természetesen szép. Siettem tehát a pincérek pultjához. mint a Feri udvariassági gesztusa. idõt kellet adni a vodkának.

„echte ungarische gulasch”. hogy még jobban átvágja majd azután a vendégeket – fõleg a holland nõket –. egyezményes jelét. jóízûen. Nem viccelek. amikor a Colos a bort firtatta. hogy nem hoznék-e nekik még egy üveg bort. És megették. Ugyancsak maradék borokból – némi cukor és csipetnyi szódabikarbóna roppant óvatos adagolásával – készült a pezsgõ. mint tudjuk. elegánsabban. Ezek kifizettetik velem a számlát. (Tisztán látszik. ebbõl már értettem. hajlongott. Maradék – tán’ három napos – pörköltet felhigított.jelentõségteljesen mutattam a dugás nemzetközileg ismert. bosszú volt a háború miatt – még nem ért véget. az lett a gulyásleves. De Roma bosszúja – mert azt mondta. Száraz kenyeret is pirított a Roma. amúgy is mindig azon járt az esze. Mármost az így keletkezett vacsorát kivitte egy roppant rátarti német asztaltársaságnak. hogy miképpen lehetne még jobban belekarcolni a számlába. Hohó! Egy pincér ébersége.) Colos erre megkérdezte. és a németre megtévesztésig hasonlító nyelven karattyolt. de pénzetek van-e? Mert az tiszta. sosem lohad ha a cehrõl van szó. az egyik fizettetõs kollégám már járt így. semmint hagyja magát a placcon átverni. aztán lelépnek. hogy magas színvonalú eszmecsere volt. Meg is fogadta akkor. azt mondta a csúnya. de egy jó csálinger inkább meghal. a Roma.) Hát emiatt szólalt meg bennem a vészcsengõ. A lányok az eddigieknél is jobban vigyorogtak. közben végig mosolygott. de szerintem ez a Romának csak egy jó ürügy volt. a Feri erre elõhúzott a farzsebébõl – ez általában 54 . na mutasd meg neki Feri. feketedõ kis izékre: „brát brót”. és valóban. – Nem akarok gizda lenni – mondtam és tényleg nem akartam –. Akkora számlát fizettetett a németekkel. hogy abból szerintem odahaza vehettek volna egy kisebb kifõzdét. hogy zárás után fizetek. Azt mondta erre a Colos. (Ez a Roma csinálta meg az általam valaha is látott legnagyobb trükköt.

amit a Nina mondott. fekete brifkót. pedig nem is voltam 55 . Egy teljes személyzeti körömbe került. Sosem vette észre senki. Nem volt jó nézni. Csak kannás (lédig) borunk volt. Az volt a tervem. Kivittem a bort. Azt vártam – vagy legalábbis jól esett volna –. mondván engem szeret. de a világ minden kincsét odaadtam volna azért. hogy körülbelül az étteremtõl tizenöt méterre leálltak csókolózni. Tudtam. a Feri meg én – feltankoltunk italokkal. kellett az idõ. tele pénzzel. a rátarti ínyenceknek mondom. Igazam is lett. máris szóltam a Romának. Mindegy. viszont rengetegféle borosüvegünk. hogy ne nagyon vágja át õket. hogy a standolásról – ez a pakolás meg a mosogatás szakszerû neve – elengedjenek. egy egész heti borravalómat vitte el. Ez már hasonlított egy igazi pornó magazin felállásához: három nõ. Mielõtt elindultunk volna – a Colos. Tetszés szerint állítottunk elõ bármilyen márkát. hogy a Nina nem fog hamar kötélnek állni. mert az igazi menõk legfeljebb tárca nélkül hordják farzsebben a lóvét – egy hatalmas. mégiscsak egy romantikus alkat. ez meg feldobott (ráadásul a vodka is egyre csak dolgozott).nem jó jel. Az hogy a Ninának tetszik a Feri. hogy egy igazi partiban benne legyek. két pasi. mert azonnal kifogásokat keresett: hogyan férünk el öten abban a kis szobában? Meg aztán lélektani aggályai is voltak: csak akkor dugok azzal a Ferivel. ha tetszik! Felemás érzés volt nekem. a Nina. hogy kikéri magának. Szóval a Colos még a szájához sem emelte a poharat. az ottani hivatalos barátnõmet is bevonom. hogy fizettesse le az asztalt. csak velem akar lenni. Ugyanakkor kézzelfogható közelségbe került a 3+2-es felállás. mert megkértem. hamar kiderült. hogy a Ninát. Ezt csak úgy. de rendes voltam. a Kancsal. Ez is jófajta volt. mert akkor nekem már tervem volt. mint a többi. A szoba méretére vonatkozó aggodalmakat nem vettem komolyan és ez késõbb beláthatatlan következményekkel járt. onnan.

Azt nézd meg. Zavaromban azt mondtam a lányoknak. hogy várnak valamire. így hát mentünk. – Tetszik? – kérdeztem a Ninától epésen. mert már tisztára el voltam keseredve a Nina miatt.) Felocsúdva – már a parton – látom ám. hogy a kilövést tartalékoljam az igazi bulira. ez egy ilyen pillanat volt.szerelmes a Ninába. (Ez azt jelenti. hogy a Nina csuromvizesen. kiabálta a Colos már a vízbõl. Esküszöm. hogy már dugnak is a Ferivel. Nem láttam õket rendesen az éjszakában. mi van. Na. az egyikük pont a legfõbb helyen. A biztonság kedvéért ittam még legalább egy deci vodkát mielõtt a vízbe mentem volna. Újabb mentõ ötletem támadt. tényleg az voltam. (Lásd: két deci vodka. ráadásul két meztelen. Na. de mire a partra értünk. Ezen aztán feldühödtem. hogy: „Menjünk le fürödni!” Ez az egész társaságnak nagyon tetszett. Tudtam. ittak. hogy azon az estén nekem csak egy esélyem van. mert egy kicsit már el is ment a kedvem az egésztõl (a Nina csókolózása miatt). de volt annyi lélekjelenlétem. meztelenül. úgyhogy levetkõztem. de a hangokból ítélve nagyon úgy tûnt. amikor az alkohol éppen azon a szinten dolgozik. már ki is ment a fejembõl. milyen „kajakos”. és több mint tíz év úszás valamint némi badibilding után – szerénytelenség nélkül állíthatom –. már mindenki meztelen volt. hogy: „Igyunk!” Mivel mást nem tehettek. nem tettem még öt tempót sem. a Colos meg a Kancsal közös erõvel elkaptak. hogy én beszéltem rá a partizásra. 56 .) Kellett is ez a kis önbizalom-növelõ rikoltozás. a Colos folyton azt kiabálta. hogy hátulról-hátulról –. Vannak pillanatok. de azért láttam. hogy kellemes elegyet képez a férfiassággal. akkor meg azt mondtam. kacarászott elragadtatottan a Kancsal. hogy izmos. de ténylegesen boldogan vigyorog. még ha csak kevéssé hasonlítottak is a szexmagazinok sztárjaira. Egyszóval már ott a vízben megesett az eset – emlékszem. de õ nem érzékelte a hangsúly jelentõségét. csak én nem. fiatal nõ pajzánkodott körülöttem.

azon õ már rég túl van. elfelejtettem. hogy. hogy ettõl nyugodtan 57 . hogy minden mondat egy tõrdöféssel ér fel. Nem is ez volt a legnagyobb baj. Ezért van az. hogy nem szemérmességbõl sikoltott. óriási sikoly rázta meg az amúgy is zaklatott éjszaka viszonylagos csendjét. hogy a Fürge esetleg kurvának nézi. és egyszer csak valaki felkapcsolja a villanyt. na és milyen volt. hisz’ honnan tudhatta volna: egy férfi legnagyobb félelme. hogy a hûtlen és lebukott nõt mindig arról faggatja az ember. az önérzetemet illetõen. de mint mondtam. Mondta is nekem utána a Tonna. még én mondtam a lányoknak. állandóan injekciózta magát valami szerrel. hogy egyszer negyven perc alatt vitt ki egy erõlevest –. Ott gyömöszöli a Fürge a Tonnát.) Felcihelõdtünk. már mindenki menthetetlenül részeg volt. mint vele. de folyton hajtotta a nõket. hogy este beugrana hozzám. négy vagy öt foga volt elöl. hogy a másikkal jobb. hanem mert rohadtul megijedt. csak attól tartott. Nem is csodálom. majd én megmutatom neki! (Fellángolt bosszúvágyamnak a Colos meg a Kancsal voltak az egyedüli haszonélvezõi.– Ühüm – bólogatott az a kéjsóvár perszóna – marha nagy van neki! Ezt aztán tényleg nem kellett volna mondania. még a fürdés ellenére is. pedig a Tonna utána azt is mondta. Mire a kis szobámhoz értünk. (Nem akartam neki mondani. A Fürge egy kollégám volt az étteremben – onnan volt a neve. ám amikor felkapcsoltam a villanyt. hogy hagyjuk õket befejezni. jó volt? Ragaszkodom a legapróbb részletekhez is. pedig tudom. tényleg hátborzongató… Hamarjában megbeszéltük azért. Tényleg szólt nekem a Fürge. Ez a teljes megaláztatás. Nagy nehezen lecsitítottam a társaságot. hanem hogy elfeledkeztem a Fürgérõl. úgy húsz évvel ezelõtt nem volt mindennapos a monokini. hogy õ a maga részérõl szívesen beszállt volna. A rohadt Nina. gondoltam. Biztosan nem akart bántani. hogy felülre is vegyenek valamit.

hogy a tényleges helyzet csak a mondat elhangzása után vált elõtte világossá. még arra is alig tudtam rávenni õket. – Miért nem mennek a szobába. hogy már sohasem tud úgy szeretni. a Fürgének amúgy is megvan a maga véleménye. én is elkezdtem gyömöszölni a Colost – neki volt a nagyobb melle meg a formásabb feneke –. Akkor meg a Kancsal kezdett el 58 .maradhatott volna. hogy bent a szobában a Tonna is. csak akkor. Kissé jobbra a Nina lábai között a Feri.) Nem tudnám megmondani. mint az elején. Elképzelhetik. Pedig még azt is mondta. Tényleg nagyon szerettem azt a nénit. Ezt én tudtam. nagyon kérem. mögöttük nem sokkal a Colos térdel. milyen éjszakára gondolok. de akkorra már mind a három lány visítozott. akit én hátulról döngetek. Menten kijózanodtam. mire megtaláltam a vodkás üveget. hogy mennyire dühös voltam! Nem volt mit tenni. azok csak nyalták-falták egymást. hogy igyunk. mivel határozottan megmondta. de a házinéni szempontjából ennek nem is volt jelentõsége. Ez a kép tárult a házinéni elé és már csak annyit tudott mondani. Persze a többieknek nem voltak ilyen lelki problémái. hiába mondtam nekik állandóan. amikor a bérleti idõ lejárt. eközben a Kancsal egy üveggel a kezében ide-oda szaladgál és visít. hogy legalább kussoljanak egy kicsit. hogy rémeket lát. de még az volt a szerencse. a Nina már megint teljesen meztelen volt. hogy a részegségtõl vagy a gyönyörtõl visítoztak-e. még most is lelkiismeret-furdalásom támad. de éreztem. de a Nina meg a Feri nem akartak nyugodni. hogy nem igaziból mondja. láttam rajta. hogy õt nem zavarja a nõzés. Mert hiába vittem neki bonbont meg virágot.) Vártunk tehát a végkifejletre. ha zajongással párosul. hogy fiatalság bolondság. de már nem lehetett semmit tenni. de az nem hallatszott annyira. (Lehet. Szerintem azt hitte. hogy menjenek a szobába Károly. ha arra a nem is tudom. Károly? – ezt kérdezte a házinéni.

(A saját bevallása szerint is. Még a Ninának állt 59 . nem kell ahhoz kancsalnak lenni. de én akkor már szentül elhatároztam. mintha õ nem akart volna maradni. Mellém is feküdt rögvest. Nem is szívesen folytatom. amint a lányok egyetértõen megbeszélték. Újabb sikolyok. hogy ebbõl baj lesz (száz éves. meg biztos ki is találták már. Én meg felmásztam és hallottam. mert kancsal. mert annyira banális. itt vagyok példának mindjárt én. emeletes gyerekágy!). Ez is bekövetkezett nagy nehezen. hogy õvele most akkor mi lesz. hogy mindig ez van. hogy lényegében lelki baja van a Kancsalnak. mert az a meggyõzõdése. Erre mondta neki a Feri. Ráadásul tényleg messze volt még a hajnal. majd õ segít a probléma orvoslásában. amikor a dugás után kijött a szobából. hogy menjen oda hozzájuk. Úgy bizony: a legnagyobb döngetés kellõs közepén leszakadt az ágy. mind az összes nyolc négyzetméter. amíg a Fürgéék be nem fejezik. személyi sérülés nem történt. (Másnap magyarázta el a Kancsal sírását a Colos. hogy csináljak már valamit a Kancsallal. Azt mondta. Ezt válaszoltam a Colosnak. Erre aztán a Feri elkezdte vigasztalni.nyafogni. Tényleg nem értettem. Még pityergett is. hiszen a vízben már kapott egy kis ízelítõt. hogy addig semmit nem csinálok. de akkor meg a Colos kezdett el nyafogni.) Végre szabad volt a pálya. fájdalmas lélekkel és megsértett hiúsággal. õt senki nem akarja megdugni. hogy az emberrel rosszul bánjanak. Akartam nekik szólni. hogy mi baja van a Kancsalnak. és a Nina szemérmetlen viselkedésére gondoltam. Az a piszok Feri nem akart leszállni a Nináról. mindjárt le is döntötte. ahogy bementünk. méghozzá az alsó ágyra. Ez hülyeség. hogy a szemei miatt bánnak vele rosszul a férfiak.) Biztatóan vigyorgott rám a Feri. de a Kancsal lefoglalta a számat. csak rá még nem jutott idõ. õ sem csak nézelõdni jött. a Tonna olyan fensõbbségesen nézett végig a másik három lányon. hogy most már tényleg a Kancsal következik. hogy egyáltalán nem errõl van szó.

Határozottságot követelt a szituáció. hogy hova a fenébe mehettünk volna. a Nina csak azt vette észre. Különben igaza volt.) Maradt tehát egy összeomlott ágy – fél liter pálinkáért tákolta össze egy ezermester. meg nincs is. Lehet. különösen ha hozzávesszük. hogy a házinénit hagyjuk már végre békében. Sõt… Ezt nem mondhattam a Ninának. mint a kicsinyeit védelmezõ anyaoroszlán. de az is lehet. Nem haragszom. kicsi lesz a hely. mindenesetre abbahagyták a sikongatást. hogy a lányok is kijózanodtak. hogy külön-külön voltunk. Kifejezetten visszataszítónak találok – élõben – egy álló dákójú férfit. Úgy tettem tehát. amikor én akartam az egészet. Ez már tényleg rémisztõ volt. Még jó is. de már szép sorjában. hogy majd õk folytatják az udvaron. azt hazudtam. mert az ágy összeomlásával valóban tarthatatlanná vált a helyzet. hogy vagy kuss lesz. hogy miért haragszom rá. mindenki dugott mindenkivel. mert a Ferivel szemlátomást legalább olyan jó volt neki. Féltékeny vagy. sziszegte erre a Nina és ebben igaza is volt. beosztva. hát bennem nem volt. mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A legfontosabb azonban mégiscsak az volt. miközben állandóan heherészett meg kacsingatott – és a Nina. mint velem. hogy csak a további gyönyöröket látták veszélyben. pláne hogy a Feri azt javasolta. 60 . mert mégsem mondhattam.feljebb. hogy õ megmondta elõre. hogy azért vagyok rá dühös. Innentõl az éjszaka a normális mederben zajlott tovább. Azt kérdezte õ tõlem az eset után nem sokkal. pedig ez volt az igazság. akkor inkább soha többé nem dugok. hogy mindenkiben van egy cseppnyi homoszexuális hajlam. vagy mindenki hazamegy a francba. Pont láttam az ablakát. Azt már nem. ezért mondtam azt az ágy romjaira kapaszkodva. mert engem nagyon zavart a Ferit ágaskodó férfiassággal látni. (Azt mondják a szakemberek. mert bent úgysem férünk el. Azt már nem gondolta végig azzal a kéjsóvár eszével. hördültem fel. hogy a házinéni megint felkapcsolta a villanyt.

maradnak a pornókazetták. hogy a Fürgével is kefélt. De a kérdéseket. amiben aztán benne lenne a válasz minden ilyesfajta sorsdöntõ kérdésre. az általánosnak mondható számítógép-alkatrészek mellett. boldogan vittem a szállodába. De nem! Akkor vált gyanússá a dolog. Ezzel az egésszel csak arra akartam újólag felhívni a figyelmet. legalább nem kell ezután titkolózniuk. de képes voltam órákig gyömöszölni. Ez hiba volt. hogy színt valljon. „l’art pour l’art”. amikor a Nináról csak utólag tudom meg. hogy – kis hazámmal ellentétben – szabadon árulták a szakirodalmat és ez senkit nem is érdekelt különösebben. mint az ókori királynõ. ki a jobb. bosszúból a Feri miatt. már csak az eddigiek alapján is. valódi szakemberekkel. hosszasan sorolhatnám. Mire mellém telepedett az ágyba. Azt tervezgetem. Mondta is a Nina. mert utána a Fürge elérkezettnek látta az idõt arra. töredelmesen. Elmesélte. kizárólag az õ számukra készül. mégiscsak kollégák vagyunk. mint a fene. hogy íratok én egy igazi könyvet. hogy ezeket a disznóságokat csak férfiak szeretik nézegetni. Már úgy untam az egészet. Addig is. éppen fürdött. hogy velem a legjobb. hogy legalább három újságot tudjak venni magamnak. aki tényleg úgy nézett ki. Meg is vettem. erre aztán mindjárt ott is hagytam. Hogy tudniillik mi a konkrét teendõ. Tényleg rendes volt a Fürge. de õ már eddig is megdugta néhányszor a Ninát. Úgy készültem tehát – a schilling tekintetében –. hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló szakirodalom – szerintem legalábbis – nem ad kielégítõ útmutatást a boldogságot keresõ. De ha már itt tartunk. még az ég sem szakadt le. hogy nem akart megbántani. Kleopátra. csak hogy bebizonyítsam. amikor elõször jártam Ausztriában. például akkor. be kell vallanom valamit. Már az megbabonázott. én már javában böngésztem az 61 . na.hogy mindenféle akrobatamutatványokkal kápráztatom el az ágyban. nyitott lélek számára. jó hogy otthagytam. Én hosszú-hosszú ideig azt hittem.

újságokat a nõk nagy része is szereti. Kleopátra úgyis elalszik mellettem. mert most teljes a zûrzavar. Rádöbbentem. ki nem. nyert ügyed van és hoppon maradsz. milyen jó segge van. mint egyedül beülni egy szórakozóhelyre. de hogy miért pont a sztár segge ebbõl a fontos. Kész voltam. Sóhajtozott egy darabig. hogy minél jobban el tudjon szörnyülködni. úgy látszik. de csak õk tudnák megmondani. miért. Olyan lehet ez nekik. és akkor nyilallt belém a gyanú. – Hát persze! – vágta rá Kleopátra határozottan – nézd meg például ez a srácot. Az viszont tény. hogy a pornóipar nem csak a férfiak számára termel. ez neked is tetszik? – kérdeztem visszafojtott örömmel. hogy a videotéka pornó részlegében még csak elvétve sem találkozik az ember magányos nõvel. – Miért. ha egyszer ennyire viszolyog tõle. hogy tíz év. – Mi van? – kérdeztem tõle és azt gondoltam. Szóval ki bevallja. Aztán úgy érzed. Van amikor az ember öt perc alatt célba ér. aztán nézegette tovább. azt akkoriban még nem tudtam. de van úgy. mi a fenéért nézegeti. ha Einstein a relativitáselmélet helyett – vagy inkább mellett – ez irányú törvényeket is számszerûsít.újságot. (Egyre nagyobbakat sóhajtozott.) – Én sem vagyok fából – mondta erre a Kleopátra. Az udvarlás sokkhatásai (valamint ellenjavallatok) Az udvarlás az emberiség szellemi fejlõdéstörténetének legbonyodalmasabb ága. A nõi magányosság szégyen. Jobb lett volna tán’. Nem úgy biz’! Egyre élénkebben kezdte nézegetni a gusztusos kis képeket. az olyan filmeket. azt hittem. máskor meg esélytelennek gondolod magad és mégis révbe 62 . csak azért. azt gondoltam.

Vagy együtt himbálóztunk a gömbmászókán vagy arra vártam. (El is határoztam akkor. Akkor éreztem. Akkor tûnt ez fel igazán. Mindeközben folytonos a stressz. aki viszont ténylegesen súlyemelõ volt. Jól el is agyabugyáltuk az ottaniakat. gondoltam. hogy még a bizonyítványom is leromlott. de a baj csak még nagyobb lett. Elkezdtem tehát udvarolni.) Respektem támadt tehát a Béke téren. aki ugyan osztálytársam volt.(az ágyba) érsz. de addig nem vettem észre. az anyukája felhívta tanulni.) Az Ottónak szóltam. a bizonytalanság. így mentünk. a nejlonos fényképet nézegetve. Summa summarum: az udvarlás iszonyatos energiákat emészt fel és kiszámíthatatlan veszélyekkel jár. ami annyit tesz. hogy végül eljussak a kies Béke térre. a nagy erõlködéstõl szellentenek. Az 63 . Úgy kezdõdött. Õ meg szólt a félelmetes hírû Takács testvéreknek. Én meg néztem az ablakát – egészen villanyoltásig –. de mindig az Ottó jut eszembe. Ott aztán – mindjárt bemutatkozásul – jól megvertek. de így is szép volt. olyannyira. Igaz. hogy mikor tud nekem integetni anélkül. (Az utca nevét természetesen elsodorta a történelem. ez a Fürst kommunista volt. ettõl csak homályosan lehetett látni a Zsuzsit. Ezt mindjárt az általános iskolában megtapasztalhattam. Amikor aztán már sokat volt lent. hogy jöjjön himbálózni. hogy emelés közben. Ott lakott ugyanis a Zalai Zsuzsi. hogy a már szóba került biciklimmel egyre messzebbre és egyre több idõt kalandoztam a környéken. de az elsõ edzésen kiderült. erõinket megsokszorozva vissza a Béke térre. hogy milyen szép. Fürst Sándor utcai gyerek lévén ezt nem hagyhattam annyiban. úgyhogy most már csak a tévében nézem. amikor kaptam tõle egy 4x4es igazolványképet. amit otthon aztán bevontam nejlonnal. Ez nem az én sportágam. hogy súlyemelõ leszek. hogy már szerelmes vagyok a Zsuzsiba. még a lányok is. hogy az anyukája észrevenné. Ezzel teltek a délutánjaim. különösen az Ottó harcolt derekasan. hogy minden létezõ szabad idõmet a téren töltöttem. ha igaz.

hogy tõlem. Valahogy annyira szép volt. mondtam. különben mitõl lenne ilyen könnyed? Ezen morfondíroztam. – Hát smárolni! – vágta rá. úgyhogy én élveztem. (Fején találtam a szöget. de a Zsuzsi úgy látszik megunta a himbálózást. de ez is gyanús volt. hogy már volt valakije. hogy aszfaltbetyár csak férfi lehet (tényleg. ez a smárolás. illetve nyökögtem a Zsuzsinak. mint kolbász? – haladt töretlenül az úton Zsuzsi. hogy mit szeretnék a legjobban. Hát. hogy falun minden egyszerûbb. a Nagyinál valahogy könnyebben mentek az ilyen dolgok. Köpni. Mentünk tehát smárolni és én még szerelmesebb lettem. de akkor már olyan volt a fejem. és vártam. boldog voltam. mint a cékla. – Csével kezdõdik? – kapta el rögtön a fonalat. Meg is állapítottam. Gyanús volt nekem ez a nagy lezserség. pedig akkor még nem is voltam kopasz. mekkora marhaságokat csinál. hogy himbálózzunk. mint egy porcelánbaba. mint a városon. talán egy parókát. – Ká a vége. hogy találja ki. – Akkor menjünk – mondta a Zsuzsi. húzta el a száját a Zsuzsi. – Akkor csók! – kuncogott a Zalai Zsuzsi. Nem úgy. Nagyon aszfaltbetyárosan hangzott. de a nõk nagyon értik a gyanút elterelni. – Igen – bólintottam.iskolában meg néztem õt. – Hová? – kérdeztem állati bambán. Teltek a hetek. miért is?). hogy az ember észre sem veszi. mi?) Azt mondtam. lehet. pedig a Zalai Zsuzsinak nem is fogtam meg a melleit. nyelni nem tudtam. mert nem tudtam akkor még. szinte 64 . hanem úgy. hogy ez unalmas tevékenység volt. Hiába voltak komoly tapasztalataim szerelmi ügyekben. – Igen. Úgy tûnhet. mert egyszer azt kérdezte tõlem. holott az udvarlásnak éppen az a legnagyobb csapdája. de õ egyáltalán nem volt vörös.

Mert azt mondta egyszer a Zsuzsi. aki az OTI-ban segített ellátni a sérülésem. de vészesen közeledett a tánciskola! Elképzeltem a Kapa tanár úr – meg pláne a Zsuzsi – reakcióját. a Zalai Zsuzsi miatt képes voltam minden áldozatra. Az rémes volt. csak zsilettpengével ki kell ritkítani a sérót. két vagy három tizedet rontottam a bizonyítványomon. Nekiálltam kiritkítani. Ez sem rettentett volna meg különösebben. szombat lévén nem kellett menni tánciskolába! Ennyire utáltam azt a rohadt ugrálást. de rettenetesen. leffegett a bõröm is meg a körmöm is.féltem hozzányúlni. de rám marha mérges tudott lenni. nem direkt. a Gyopár meg azt mondta. mert azt hitte direkt kiszúrok vele és nem akarok úgy lépkedni. a mutató ujjam körme alá. nem számít. Ezt nem kockáztathattam meg… Kicsiny csimbókot vágtam le a pajeszomból. ahogyan azt õ megálmodta. a Zsuzsi nagyon örült nekem. mert sérülés és fájdalom ide vagy oda. hogy lehet olyat csinálni otthon is. Már odáig fajult a dolog. ráadásul vérzett is. amint meglátják a fejemen a vérzõ foltot. hogy iratkozzunk be a tánciskolába. Nem baj. Kapa tanár úr nagyon kedves ember volt amúgy. Amikor félig begyógyult ujjal megint elmentem. Egyébként azért voltam vidám. Diónyi nagyságú folt éktelenkedett a fejem tetején. aztán Techno- 65 . de ezt már említettem. Az ápolónõ. de még mindig nem figyeltem fel az udvarlás káros és veszélyes voltára. komolyan rosszul lett és nem értette miért vagyok ennyire vidám. meg magába a táncba se szerettem bele. Mindenesetre a himbálózással meg a smárolással elment egy év. Az meg úgy esett. hozzávetõlegesen öt perc alatt elfelejtettem. Ha netán megtanultam egy lépéssort – ez csak véletlenül fordulhatott egyébként elõ –. de belevágtam még a fejbõrömbe is. az a tánciskola. hogy akkor jött divatba az apródfrizura. pedig megint sérült voltam. hogy egyszer – a kis házi laboratóriumomban – kémcsõvel beleböktem. Pedig az ezzel kapcsolatos gyötrelmek a Zalai Zsuzsival még nem is értek véget.

kol Rapiddal a sebre ragasztottam. A körülményekhez – a fájdalomhoz. hogy rákérdezett volna. ha az a bizonyos eset a rendõrökkel nem következik be. valami szösz van a fejemen. Ennyire törékeny ez az egész… Tanulhattam volna. mint a fejemen éktelenkedõ seb. de nem. Jót akart amúgy. mindig azt képzeltem. Annyira csípett. Kapa tanár úr vezérletével körém gyûlt az egész tánciskola. Fényességes pincéri pályámat a Király presszóban kezdtem és nagyon megutáltam – egy idõre – a fagyit. nem szörnyülködtek. viszonylag vidáman ballagtam Kapa tanár úr színe elé. amiket fölöslegesen fizettem ki abban a reményben. amikor úgyis tudják. de az a hülye Vági Márti – tudják. hogy a mûhajamon röhög. mint a Vági Márti. Ámde bekövetkezett. el is mesélem. hogy õt nem zavarja a mûhajam. Egy kicsit nézte a Márti a vérzõ sebet. miképpen. hogy utána dugás következik. (Hogy mást ne mondjak: meg sem tudom számolni azokat a vacsorákat. aztán lerogyott a közeli padra. hogy majdnem bepisiltem. akinek olyan marha nagy mellei voltak – megint elrontott mindent. mert megalázó helyzetbe kerültem a szeme láttára. Anyagilag sem kifizetõdõ tehát az udvarlás. sikoltott egyet. Mondták. mert azt hitte. mégsem tudtam elfelejteni azokat a kegyetlen pillanatokat. hogy ennyi gombóc vanília. csupa jóindulatból levette a kicsiny mûhajat a kobakom tetejérõl. Legalább ne ennének annyit. annyi gombóc csoki 66 . Anélkül. nincs pénzügyi nyereség. inkább kiröhögtek. Nem sértõdtem meg. de egyesek nem voltak annyira finnyásak. Így tett tönkre tizenkét havi udvarlást egyetlen rossz mozdulat a zsilettpengével. A Zsuzsi is örült nekem. Gyakorlatilag ezzel az intermezzóval ért véget a szerelmünk a Zsuzsival. hogy nem akarnak szexelni!) De. Pedig mondta. A Zalai Zsuzsi is… Ez sokkal jobban fájt. meg a rám váró gyötrelmekhez – képest. de egyszerûen képtelen voltam a Zsuzsi szemébe nézni. a csuda bánná most már azokat a dicstelen udvarlásokat.

hogy a Marcipánnak volt egy nagyon jó nõje. Mindenesetre annak örültem. Ki tudja azt fejben tartani? Nem is izgattam magam különösebben. mint telihold a ganyédombon. (Nem védekezésbõl mondom. mert Skodát még õk 67 . de sajnos csak lelkiekben. és ezt nem csak a drámai hatás miatt teszem hozzá. hogy a pufi így se’ kapta meg a fagyiját a kívánt összetételben. Biztos. Késõbb a raktárban elmondta a Marcipán. mert akkor már nekem saját autóm volt. aki az üzletvezetõ volt.) Tûzpiros. (Nagy dolognak számított azokban a vérzivataros idõkben. Kevesen reklamáltak. mert vagy vigyorogtam. a felesége volt különben. mindig hozzám jött vigaszért. de annyira jó nõ volt. A hollandokat is. Naná.) Ott ordítoztam a pufi faterjával. az egyik fele habbal. de állandóan veszekedtek. hogy ellenem. mikor mire volt szükség. hogy egy húszéves srác a saját kocsiján furikázza a nõket. vagy mérgesen néztem. hogy nem mertem megkérdezni tõle. az meg ordítozott velem. a Királyban ugyanis az volt a lényeg. a másik meg nem. de ez munkaköri kötelessége volt akkoriban egy pincérnek. ha hozzányúlok a Bongyorhoz. Ezt csak úgy kitérõnek mondtam. mi a véleménye errõl a lehetõségrõl.meg ilyenek. Csak egy pufi gyerek kekeckedett. Különben nõben nem volt hiány amikor a Királyban dolgoztam. ha tízen tizenötféleképpen kérik. csak a vendégnek azt kell látni. hiszen éppen ezért veszekedtek állandóan. hogy a Marcipán rettenetesen féltékeny volt. Eszembe jutott azért. hogy megölt volna. vittem ahogy eszembe jutott. Ebbõl nagy vita kerekedett. mert õ velem van. hogy ne vegyem komolyan az õ ordibálását. még a faterját is áthívta a kempingbõl. erre kijött a Marcipán. Amikor aztán a Bongyor egy idõ után sírva fakadt. Én meg nem bírtam megjegyezni. mert ráadásul pénzzel is becsaptam a srácot. Azt meg aztán nem is akarom megemlíteni – csak úgy mellékesen –. S 100-as Skodával tartottam rettegésben a tópartot és ejtettem ámulatba a csajokat. hogy a Bongyort testileg is megvigasztalnám.

hogy meghívott egy konyakra –. mint egy versenyautónak. Anélkül halott vagyok. hanem a lányát. hogy amikor kaputelefonon értesítettem az érkezésemrõl. hogy ismerem a Kapitányt. megittam egy pezsgõt is. és ahogy a falfehér fejét elnéztem. hogy egyszer majd jól ráfázok. Mondta is a Marcipán. Illetve nem pontosan a Kapitányt. Még a Moszkvicsát is kölcsönadta – abból a célból. hogy szinte sosem vezettem józanul. beült az autóba. Így – pezsgõvel a hónom alatt – találtam meg a Bágyadték címét. Szerintem a Marcipán akkor kezdett sejteni valamit az élet igazságtalanságából. mert különben az 68 . Dühében összeveszett a Bongyorral. csak a lakótelepre emlékeztem. neki pedig nem. de éppen hogy nem. tényleg közel állt hozzá. azt elvitelre kértem. ha így járok közben egy ittas vezetés korrupciós elintézése kapcsán. és ettõl olyan hangja lett az én Skodámnak. hogy a Bágyadt Beán keresztül környékezzem meg a Kapitányt az õ jogosítványának az ügyében. mert nekem volt jogsim. valamint az. rögtön elkezdte mondogatni. Pezsgõt inni sokalltam az idõt. mert azon kezdett kombinálni. hátha jobb benyomást teszek a Kapitányra. mondta. Ivott egy sört. hogy elrepedt a kipufogóm. Még mielõtt elindultam volna.sem láttak! A lenyûgözõ hatáselemeket gazdagította az. miközben nekem végig állt a dákóm. Örült a Marcipán – ez abból is látszott. míg megszomjaztam abban a melegben a marha nagy telepen. azt mondta majd õ lejön. a Bágyadt Beát. pedig amúgy talán még a Bongyornál is jobban féltette az autóját. a helyszínen csak egy fél deci cseresznyét vettem magamhoz. mert õ fázott rá. hogy azzal menjek a Beához –. még szerencse. aki a vállamra borulva sírt vagy fél órát. Nem tudtam pontosan. ahol megszondáztatták és elvették a jogosítványát. Addig-addig keresgéltem. Szerencsére a Marcipánnak az adott helyzetben ez nem tûnt fel. Akkor mondtam. szabályosan haladt kétszáz métert az ABC-ig. hol lakik a Bea. hogyan szerezhetné vissza a vezetõi engedélyét.

meg csodálkozott is. mert a szülei leutaztak a Balatonra. Ezzel eltûnt. Minthogy nem volt. A Frankenstein kapacitált egyszer nagyon. kibontottam a pezsgõt. aztán vagy összejön. hogy az apukája nagyon utálja azt. könnyen ugrált. de a Bea nem jött. hogy kár lenne itt ülni. ebben a társaságban volt a Bea. tette hozzá jelentõségteljesen és nagyokat hunyorgott közben. Viszont a Bea elszántabb volt. Amíg rá várunk.) Amíg a fõnököt ünnepeltem. meg hitelt is adott. akiket szintén meghívott magukhoz. bementünk a Sági sörözõbe. Nagyon örült nekem a Bea. Jézusmáriám. mint amennyit mi a Ságiban hagytunk. még ha kicsit részegen is. a fõnök éppen a szülinapját ünnepelte. elmesélem hogyan lett a Bea Bágyadt. Hozzátette még. amikor a szülei meg a Balatonon vannak.anyukája gyümölcsöt rak el télire.) Nem is lett volna különösebb baj. aki ittasan vezet. hogy mondtam: nem kifejezettem miatta jöttem. a Frankenstein belekeveredett egy lármás társaságba. Szerencsére lett is. (Ezeket akartuk állandóan megszerezni. hátha lesz valami. azt mondta. (Mondjuk annyi pénzbõl. Ezt csak értem teszi. ha lett volna pénzünk (akkor a pia már nem gond). szopogattam. Egy ilyen látogatásnak a legfõbb célja és értelme – de. gondoltam. a Bea erre mégis elkomorodott egy kicsit és elmagyarázta. leginkább nem. hisz’ ez tudvalévõ – a dugás. Szóval mentünk és hamarost óriási keveredés támadt a 69 . itt a telep kellõs közepén. vagy nem. Na. Az sem lohasztotta le a lelkesedését. Bizonyára nehézkes tárgyalásba bonyolódott a Kapitány meg a lánya. Nem volt mit tennem. gyilkosoknak tartja õket. hanem a Marcipán ügyét akarom elintézni. hogy akkor menjünk. hogy menjek fel hozzájuk. hogy megkerestem õt. az öreg még engem is lecsukat. most az egyszer hátha megérti a Marcipán különlegesen kiélezett helyzetét. mert telt-múlt az idõ. meg is hívott bennünket. hogy jó lenne szerezni piát meg nõt. és még õ is egyetértett a Frankensteinel. hogy azért megpróbál beszélni az apukájával. Na.

hogy a Marcipán tûkön ül a jogosítványa meg a kocsija miatt. Akkor még nem tudtam. mert be is volt indulva. mert a Bea egy másik jó hírrel folytatta. mit lehet tenni a Marcipán dolgában. már jobbra is. 70 . rengeteg hitvest gyötör kifürkészhetetlen és szinte gyógyíthatatlan migrén vagy mi. mint a feleségeknél a fejfájás. Ez a kór hirtelen támad. mert akkor én már ismertem ezt a kifogást. mégpedig azzal. biztosan annyira örül az ügye elrendezésének. a Beával együtt. Azért nem voltam annyira nyugodt. hogy nem haragszik. azt mondta. hogy nem tetszik a pasi. az apukája utánanéz. hogy így lett a Bea Bágyadt.) Végszóra megérkezett a Bea is. balra is hemperegtek a párok. A hivatkozási alap – ez a bágyadtság – viszont annyira tetszett nekünk. hogy a Bea nem akar dugni. magyarra lefordítva – nõi nyelven – ez azt jelenti. mert bágyadtnak érzi magát. ha egy kicsit késõbb megyek vissza. hogy felhívjuk a Marcipánt. hogy hagyjam békén. (Különben olyasmi ez. egyik pillanatban nincs. azt mondta a telefonba. mert aztán a Bea a Frankensteinnek elmondta az õszintét: bárkivel szívesen dugott volna aznap este. Viszont a Bea nem. jó híre van. Ez egy hülyegyerek. Erre is jó ötlete volt a Bágyadtnak. a Marcipán tényleg nagyon örült. Egy benga nagy manussal civakodott a radiátornak támaszkodva.Frankensteinék lakásában. mert hisz’ tudjuk. Hát dolgom az akadt. csak olyankor amikor mások is. a másikban van. Aztán ugyanúgy el is múlik. hogy ha egy Kapitány ilyet mond. Késõbb ezzel a sráccal összefutottam a konyhában és ott mondta. Igazam is lett. Nem is nagyon gondoltam én ebbe akkor bele. A taktika bevált. csak azzal a nagy bengával nem. azt fundálta ki. immáron nyugodtan felmehetek hozzá látogatóba. hogy a szülei – további elrakni való gyümölcsöket beszerezni – perceken belül indulnak a telekre. hogy maradjak csak nyugodtan. ha dolgom van. mert tudtam. akkor az azt jelenti. mert a Bea meztelenül tért vissza a fürdõszobából. gondoltam mindjárt. pedig amúgy egyáltalán nem volt az.

amiért folyton lezser cuccokban jár. amik nem mutatják meg az alakját. Gondoltam is mindjárt.ahová beugrott egy kicsit rendbe szedni magát.) Már ott. erre aztán tényleg lenyugodott egy kicsit. minden az apukáján múlik. hogy a Kapitány felõl sohasem halnánk meg. hogy milyen buta egy lány ez. amikor megláttam a kocsiját. Rossz kedvem támadt ettõl. hogy megint telefonálunk és minden rendben lesz. A második sarkon leintettek a rendõrök. ezt értsd meg. pedig fantasztikus volt neki. hogy most már úgyis mindegy. hogy tényleg minden rendben. de nem tudtam hol a kapcsoló. Látta a Marcipán. meg különben is. még a Bongyor is melléállt a szitkozódásban. mondtam és arra gondoltam. hogy elintézi? – kérdezgette gyanakvóan. mondtam a Beának. már esteledett amikor lementünk pezsgõért. nagylelkûen elengedett egy kicsivel záróra elõtt. Eltelt szép lassan a délután. Mennem kell. Mint a halál. Mentem vakon. akivel egy fontos ügyben intézkedtünk. egy kicsit nézegették a pezsgõsüveget. hogy majdnem elrepedt a kagyló. amilyeneket addig még senki. a Moszkvicson sincs egy karcolás se. de a Bea azt mondta. Ezt belátva maradtam. “Minden a Bea apukáján múlik. pedig éppen megint össze voltak veszve. hogy a Kapitány lányától jövök éppen. megmutatták hol a kapcsoló és aztán további jó utat kívántak A Marcipánnal már nem ment ilyen simán.” – mondtam a Marcipánnak. de õ meg nem akarta. mint mondta. mert Régivárosba szándékoztam átruccanni – nyolcvan kilométer úttalan 71 . A Marcipán meg az õ jogosítványa csak akkor jutott eszembe. és amikrõl itt most nem mesélhetek. (Röplabdázott. ha jól emlékszem. de amikor mondtam. ezt értessem meg a Marcipánnal. a Marcipán úgy ordított. Azzal nyugtatgatott. úgyhogy már fel kellett volna kapcsolni a fényszórókat mire elindultam. Biztos. Ennek örültem. a dunsztos üvegek között elkezdtem gyömöszölni és a Bea olyanokat csinált velem. Nem volt minden rendben.

ez úgyis hülye. Ha ez a szökés nem lett volna. recsegett-ropogott. aki ott volt edzõ. meztelenül vágtam neki a festõi Régiváros kihalt utcáinak. akik egy szökött rabot keresnek és melegük van. de a világon semmit nem lehetett érteni. pedig folyton dumált valaki. itt lakik a nõm. amin beszélni szoktak. Vegyük még hozzá ehhez a kocsiban ide-oda gurgulászó pezsgõs és egyéb üvegeket. A kapitánysághoz érve 72 . de akkor már éjszaka volt és rettentõ fülledt hõség. Fel sem öltöztem. mert a rabot keresték. hogy nem vagyok azonos a szökött rabbal. Ezt mondták magyarázatnak a szokatlan ellenõrzésre. mert a közeli börtönbõl megszökött egy rab. (Pedofília!) Nem volt mit tenni. hogy mindig volt az autóban egy pokróc. megbeszélni. hagytak volna engem is nyugodni. Azért itt álljunk meg egy pillanatra. azon szoktam napozni. éjnek évadján ugyanakkor meztelenül. Mire észhez tértem volna. de abban éppen bolgár kislányok laktak. én szívesen beviszem magukat a kapitányságra. Az volt a szerencsém. Biztos ami biztos. Egymásra néztek és szavak nélkül is megállapodtak. nem is álltak velem szóba. menjünk. már láttam is a sejtelmesen körözõ elemlámpát. a Skodában dugtunk. Látták rajtam mindjárt. Ugyanakkor ott áll velem szemben két mérges rendõr. hogy ennek mindegy. hogy biztos urak. hogy csak azért állítottak meg. mert nekik is nagyon melegük volt. Erre mondtam nekik. hogy nem vagyok normális. Száz – közelítõen százöt – kilométer per óra sebességgel valamint dübörgõ kipufogóval repesztek Régiváros belterületén. Lakása is volt. ne féljenek. de tényleg nagyon kicsik voltak. zöld-sárga pokróc volt. hogy pontosítsuk a helyzetet. hanem mindjárt kapták azt a készüléküket.utakon – ahol is a valódi barátnõm várt. megnéztem magamnak azokat a kislányokat. mert valami verseny zajlott éppen. Késõbb mondták is a rendõrök. azt terítettem magamra és úgy szálltam ki a rendõrök felszólítására. Szép. Csakhogy elromlott. ismerem jól a várost.

hogy ezt nem tudom hitelt érdemlõen bizonyítani. azt mondta vonatra vár.) Annyi azért tisztázódott. a rendõrök meg én. Elmesélte ez a Lajos az éppen neki rendelt bánatot: elvitte a barátnõjét a diszkóba. de ezt amúgy is tudtam. Közben õk panaszkodtak. Nekiálltunk kártyázni. Jó elképzelés volt. Már meg sem lepõdtek. (Vagy lehet. gondoltam ott alszom néhány órát. hogy ha összeadnánk a világ összes lelki bánatát. hogy a szomszédok is hallják: rendõrség! (Anyukám mesélte az eset után. Amíg azonban ez kiderült. a létezõ legnagyobb energiaforrás jönne ki belõle. el kellett ütni valamivel az idõt. hogy mégse legyen akkora kupleráj –. de én megvigasztaltam õket.) Annyi bizonyos. jó hangosan. Értesítették kedves városom kapitányságát és megkérték a kollégákat. ez úgyis hülye. hogy õ is mindjárt nekiállt gyümölcsöt elrakni télire. Ennek a barátomnak is lelki bánata volt.szépen megvárták amíg magamra kapok valamit – közben félrerugdosták az üvegeket. olybá tûnt nekem akkor. hogy megszondázzon. merthogy nincs nálam még egy úttörõigazolvány se’. megkérdezni: tényleg nem vagyok-e rab. de azt is el kellet ismernem. pedig kutya rosszul játszom. aztán együtt ballagtunk be a járõrszobába. csak kihagytam a számításból a Tíz Lajost. A várakozáshoz adott volt minden feltétel. hogy már nem volt értelme hazamenni. Hajnali három felé helyeztek szabadlábra. esküszöm az egész kapitányságon senkinek sem jutott eszébe. Éjjel kettõkor riasztották a szüleimet. hogy azonos vagyok önnön önmagammal és így tényleg nem lehetek szökött fegyenc. Ott volt az állomáson a Tíz. de azt gondolták. hogy a pincéreké se könnyû. Tíz Lajos elõvett valahonnan egy üveg vermutot. hogy nagyon nehéz a rendõrök dolga. Azt mindjárt mondtam. hogy menjenek már ki édesanyámékhoz. akárcsak a Bágyadt Bea anyukája. hogy nem vagyok rab. a Király presszó mellett volt közvetlenül a vasútállomás. ahol megkezdõdött a szigorú ellenõrzés. hogy eszükbe jutott. nem igaziból volt a 73 .

mint ami ezután következett. Lement a Lajos az alagsorba és már csak azt látta. mert a nõ – nyilván egy másik bánattól vezéreltetve – ivott mint a búvárvöcsök. hiába mondta. hogy ezt azért nem várta volna. hogy a dolog bonyodalmasabb. hivatalosan csak haverok voltak. mi a dugás. azért néha hagyta. érted?! Ez nem megy az eszembe. Ha igazából õszinte akartam volna lenni a Lajossal. hanem csak a Tíz szeme elõl. hogy egy kicsit a Tíz lecsöcsöréssze. hogy õk nem járnak vagy ilyesmi. hogy ettõl függetlenül egyszer még megdughatja. mi a szerelem és mi a házasság.barátnõje. Ez még nem lett volna akkora tragédia. pirkadatkor. mert jött egy jobb pasi – már amennyiben a 160 centijével jobbnak lehet mondani – és a nõ mindjárt elment vele. 74 . Ezek mindig összekeverednek a fejükben. hogy lent van a WC-nél. azt mondtam volna neki ott az állomáson. mire az emlékeztette a Lajost a jeges valóságra. vagy nem? Szegény Tíz klasszikus módon gondolkodott errõl az egészrõl (akár egy nõ!). de a Tíz persze abban reménykedett. csak lelki társak. hogy az eszükkel nem tudják szétválasztani.” Ezt mondta a Pincér Toncsi és szerintem elkapta a szarva közt a tõgyét. együtt jöttek! Hát ezek ott dugtak! – eszmélt rá a Tíz és marhára zokon vette. Mert itt van például a Tíz nõje is. ráadásul a legdrágább Martinit. – Ezt mondta – himbálta meg fenyegetõen a vermutos üveget a Tíz –. hogy a nõje egy irtó alacsony kis pasival jön kifele a nõi WC-bõl. Eltûnt a nõ! Nem a diszkóból. mondtam volna neki. mert a lelki izébõl lesz aztán a szerelem. Mondták a Tíznek a barátai. és úgy jön a dugás. lelki társak. Ez tévesztette meg a Lajost. de akkor már röhögtek piszkosul. Mondta is a barátnõjének. mert akkora bölcsesség kell hozzá: „A nõkkel az a legnagyobb baj. Ráköltötte az összes pénzét. amit nekem a Pincér Toncsi mondott egyszer és amit sokáig nem értettem. de nem akartam elkeseríteni még jobban. hogy csak barátság.

Én meg megértõ voltam. A Mama Magdi azért kapta a nevét – tõlem. mert a lélek és a hormonok csatájában a legtöbbször az 75 . ha egy álomra vár. hogy megjelenik a Magdi nyolcadik emeleti panellakásában egy UFO. további tulajdonságokkal kellett volna rendelkez-nie. amikor nem biztosak benne. Úgy vettem én észre. Valakinek ki kell panaszkodnom magam. hanem mint egy apuka. Erre föl kérdeztem egy ravaszat: akkor mit keresek én itt minden másnap. úgymint: diploma. mert akkor meg jön a kérdések sora. ami nincs. autó. eddig. vagy csak kölcsön? Úgy néz ki mint egy Adonis. mondta. és csak mondta. akit mi a Mama Magdival vártunk. hogy sohasem megy újra férjhez. saját használatra –. hogy nem csal meg? És még ezer ilyen. se a magáé. neki aztán rengeteg sok lelki bánata volt. hogy neki már elég volt a csalódásból. de õ azt válaszolta. De még aztán sincs mindig vége a kombinálásnak. aki szereti. se a Tízé. most már ragaszkodik a boldogsághoz. Mármost elõbb elhittem volna. mondta nagyon komolyan a Mama Magdi: a hormonok azért dolgoznak! Ez különben kulcsmondat – ha valakinek nem tûnt volna fel –. mert közben azért ment a tévé. úgyhogy a Mama bánatából csak keveset értettem. nyelvvizsga. Mondtam is a Magdinak. Ez nem nagy álom. Ezzel egyidejûleg ennek a pasinak.Akkor már nem érdekelte annyira a lélek. ház. mint egy ilyen csodalény. A lényeg azért kikristályosodott: egy olyan pasihoz akart volna õ hozzámenni (feleségül!). Mondtam is egyszer a Mama Magdinak. biztos. kék szemek valamint kisportolt izomzat. hogy ez a lelki mizéria akkor jön leginkább elõ a legtöbb nõnél. nem gyõzött sírni és képes volt végigbeszélni az éjszakát.) Nõs? A kocsi az övé. valamint a Hegesztõ a hét további napjain? Az más. na nem úgy. de amúgy nagyon jó nõ. Na. Aztán ugyanennek a pasinak szeretnie kellett volna a lányát is. hogy olyasmit akar. mert jó nyolc évvel idõsebb volt nálam. (Persze csak magukban. hogy akarnak-e dugni vagy sem.

aki kiváló öttusázó volt és ez a mondata amúgy is szíven ütött. ahol nem történt semmi. csak annyi belõle a lényeg. ahol egy régebbrõl ismert lány várt. hogy valami ilyesmirõl van szó. Két napja kalézoltam már akkor alvás nélkül. Ahogy az lenni szokott. annyi öröme azért volt az én kis balatoni kedvesemnek. állítólag. hogy õ fizette a benzint és segített betolni az autót. Több mint négyszáz kilométert autóztam a feledhetetlen élményért! Hát ezért mondom én. hogy az udvarlás kiszámíthatatlan mûfaj. ez a munka is sokkal kevésbé volt kalandos a valóságban. Egyszerûen elaludtam. ha valakivel az átlagosnál is jobban szeretsz dugni! – mondta Savas Gyuri barátom. 76 . Irány vissza kedves városomba.utóbbiak kerekednek felül. csak nem bírtam ennyire frappánsan megfogalmazni! Sok-sok példát – nem csak a sajátjaimat! – citálhatnék eme tézis alátámasztására. Egész nap talpaltam. plusz tényleg figyelni kell a népeket. úgyhogy üdén vágtam neki az útnak Balaton-mittudoménmicsodára. Ez különben nem egy furfangos történet. és én lettem az úszómester. de csak néhányat említek. mint kívülrõl szemlélve. be az ágyba. szerelem! – A szerelem az. Segítség. ez persze egy nõ szemében nem mentség. hogy Balatonmittudoménmicsodán kiderült: nincs hol dugni. jött a vonata. De mire ezeket a magvasnak hitt gondolatokat megosztottam volna a Tíz Lajossal. mert állati felelõtlenek bírnak lenni. Akkoriban történt. Tíz óra a tûzõ napon – még ha napernyõ alatt is – nagyon unalmas tud lenni. amikor átvettem végre a Pocak szerepkörét a strandon. Tudtam én. nekem meg nyitott a presszóm. Reggel vissza a magyar tengerhez.

gyakorlatilag a strand egész területérõl látható. Itt rövidebb szusszanás. hogy végre felöltözzön vagy az elkószált gyereket keresik. Pontosan hét óra elõtt tíz perccel kell elkezdeni. Olyankor már készülõdnek a népek hazafelé. hogy a hátizmok is megfeszüljenek. úgyhogy kidolgoztam egy majdnem tökéletes szisztémát arra. hogyan tudok állandóan felfújt tüdõvel. A legnagyobb attrakció mégis az esti zuhanyozás. (Külön szerencse a zuhany nagyszerû horizontális elhelyezkedése.Egyetlen vigaszom volt: a nõzés. hogy a segéd vegye fel. Elõször hagyja. ezáltal pedig kidomborodó mellkassal mutatkozni a nagyérdemû elõtt. az egész felsõtestet kell oly módon hátra dönteni. másodszor viszont lehajol érte. hogy ez volt minden. elsõ levegõ. mert így elérhetõ. Jobb karon a bicepsz teljesen kidagad – sok gyakorlással elérhetõ. esetleg néhány fekvõtámasz. ugyanakkor a leglátványosabb szakasz: öltözõtõl a pulpitusig (60 méter).és hátsó combizmok megfeszítése. kissé tangásra 77 .és a felkar megközelítõen derékszöget zár be. hogy a leglátványosabb mozzanatokat mindenki kellõ áhítattal megbámulhassa. Szigorúan tilos a poharat a szájhoz emelni. Már tisztában voltam vele. egyidejûleg erõsen megfeszített állapotban a csípõn akként. hogy tetszik nekik a kisportolt férfitest.) Mindenekelõtt kölcsönkér az ember egy szappant – lehetõleg egy nagy mellû szõkétõl – aztán kétszer leejti. Például. Második szakasz: büfétõl az öltözõig (45 méter). mondjuk a társaság legszerencsétlenebb tagját várják. az egyes mozdulatokat is szigorúan meg kellett koreografálni. mert a mozdulatsor számos lehetõséget rejt. Nehogy azt higgyék ám. jobb esetben egy harsány füttyszó is belefér. hogy az erek is elõtûnjenek – az al. ivás a büfénél: bal kéz hanyagnak tûnõ tartásban. Hogy mást ne mondjak. harmadik levegõ. de még nem indultak el. második levegõ. A harmadik és egyben legnehezebb. hogy a derék még karcsúbbnak látsszon. Elsõ szakasz: az úszómesteri pulpitustól a büféig (40 méter). a fenék.

Részben még inkább magára vonja ezzel a figyelmet. hogy ne legyen szeméremsértõ. de megéri.) Azt gondolhatnák. részben pedig a szökkenések közben dinamikusan játszadoznak a bõre alatt a legkisebb izmok is. Majdnem. hogy a dákóm is megduzzadjon – a hideg vízben! –. Olyan nem fordulhat elõ. szép csillogó és megfelelõen fülsüketítõ. Júúúj. amelynek comb. kiált fel olyankor az igazi úszómester és kettõt-hármat hátraugrik. Úszónadrág (világos színû. mert az csorbítja az úszómesteri tekintélyt (meg nem is tetszik mindenkinek). Egy idõ után képes voltam arra. hogy az ember egy pillanatra se engedje ernyedni az egész testre kiterjedõ stimulált állapotot. feltéve. (Hasonló a metódus a napolaj felkenése esetében is. fényes anyagból. A kétkezes változatban ugyanis lehetõség adódik a vállak szélességét hangsúlyozni. de csak éppen annyira. Ezt követõen az ember eljátssza mintha meglepõdne. mintha beszorult volna. hogy a csokira sült bõrt kihangsúlyozza). úgy kell tenni. Népsport a haveroknak. azzal a különbséggel. Ezt követõen a mosdás már rutinmunka. ugyanakkor legyen ereje és lélekjelenléte folyton mosolyogni.és fenéktáji vonalvezetését nagyon pontosan kell beállítani. hogy megfújom és nem figyel mindenki. ugyanakkor elég szexisnek kell lennie. Nem lehet egyértelmûen tanga. Nem szabad a csapot egy kézzel megnyitni. de a nõzésben egyenesen alapkövetelmény. hogy a rózsából alázuhogó víz hideg. ugyanakkor leírhatatlan elszántság szükségeltetik mindezek fegyelmezett végrehajtásához. Újságok is kellenek. A csap megnyitása a már ismertetett ivás koreográfiájára hasonlít. végezetül 78 . hogy elõre kell hajolni a hasizmok kidomborításának érdekében. de szükség van bizonyos kiegészítõkre. Biztonsági szempontból is jó. Szükséges egy síp. lényeg. ha nem inkább egy bombázót kérünk meg a mûvelet kivitelezésére. Persze szikár önfegyelem. a fentiek már elegendõek a teljes sikerhez.igazított fürdõnadrágban. hogy legyen értelme hordani. irodalmi folyóirat a széplelkeknek.

tette még hozzá. a Pocaknak. „Ringó csípõ. már nyugodtabban halnék meg. Ráadásul hízott is egy kicsit. hogy megállás nélkül nyomjad a dumát. néha olyan szemérmes tudtam lenni. hogy Közép-Európa legszebb férfi felsõteste. fekete fürdõruhában közelített. mert pont úgy nézett ki. de testben és lélekben érintetlenül. Másfél méterre feküdt le tõlem. úgyhogy a nagy szerelem néhány óra múlva hazaballagott. Sajnos. ez nem egészen így volt. csak beszélni akarnak. mint ahogyan érkezett. mint például akkor – már õsszel –. ahogyan az igazi szerelmet elképzeltem. Mindegy.) Azért egy nagy szerelem így is elért a strandon. ha meglátnak. mint a végzet. ráadásul a combjai tövében nem volt csúnya. de még inkább téged hallgatni. Annyira zavarban voltam. Rögtön beleszerettem.a kettõ közé rejtve szexmagazin. mint szûzlány az elsõ randin. Focista barátom szokta mondogatni – hangsúlyozom: több mint húsz évvel ezelõtt! –. Most már nem tudnám megmondani miért. meg hogy a nõk fejesugrás közben megállnak a levegõben. és mindjárt arra gondoltam.) Néha viszont nekem is lehet szerencsém. ha valakivel már odáig jutottál a dumában. (Túl intelligens a szöveged. ha hiszik ha nem. hogy ha lenne egyszer egy ilyen nõm. Egy kicsit pirosabban. hogy összevissza beszéltem. hogy mit. A nagy pillanatokat gyakran elmulasztottam. az a fontos. A hófehér bézbólsapka és a fekete napszemüveg (nem okvetlenül muszáj látni benne) már csak hab a tortán. mert bár vastag moher pulóverben volt. még élénken emlékeztem a nyári látványra. amikor errõl panaszkodtam neki. pattanásos csíkban kiborotválva a szõr. mondta a Focista. Hevesen vert a szívem. de mint a Focista mondta. amikor összefutottam vele egy társaságban. a medence partjára napozni. (Általam. Annyit nagy 79 . de sokkal kisebb sikerem volt mint nagy elõdömnek. A nõk nem akarnak gondolkodni. emlékszem. telt kebel”. ami számomra még vonzóbbá tette. ezt szeretik.

gondoltam. hogy megcsókoljam. Összeomlottam. ha úgysem lehet semmi. ott egye a fene a matracot. Minden mindegy alapon felajánlottam neki a gumimatracomat. – De. magyarázta. hogy õ tudja. de akkor nem is gondoltam. hogy Nõvérke feljön velem a matracért. hogy nekem is van nõm. hogy néhány perccel elõbb azt kért kölcsön valakitõl. Akkor ez most mi. Minek. – Ugyan. hisz’ találkoztunk – vágta rá. hanem tudod… – vontam össze jelentõségteljesen homlokomon a ráncokat. hogy két nap múlva hozza a matracot. meg azt is tudja. de 80 . Most van võlegénye vagy nincs? Mit akar tõlem ez a nõ? Erre föl aztán mondta. de Nõvérke még mondta. ennyire futotta. csak hogy ne legyek csendben. tehát felfigyelt rám. Azért nem szóltam semmit és ezt – mint késõbb kiderült – nagyon okosan tettem. – Nem találkozhatnánk? – kérdeztem Nõvérkétõl. és nem tudtam eldönteni. de az ember ereje megsokszorozódik vészhelyzetben. mert eszembe jutott.) Nem is álmodtam arról. – Honnan tudod? – kérdeztem. hogy a matrac menti meg az életemet. Komolyan. ki vagyok. mert tényleg van võlegénye. gondoltam. võlegényem van.nehezen megtudtam. A barátnõm jön hozzám látogatóba és nincs hol aludnia. tanakodtam. amikor valahogyan kettesben maradtunk. hogy ez volt az utolsó (csók). megint hagyta. így lett Nõvérke. Leültünk az ágy szélére és hagyta. mert azt hámoztam ki belõle. (Akkoriban tényleg úgy éreztem. Ez most hülyít. hogy megcsókoljam. téged ismer az egész város – válaszolta a vállát vonogatva és ez marha jól esett. hogy ápolónõként dolgozik egy budapesti kórházban. hogy nem vagyok komplett –. hogy most akkor ugrat. – Áááá. – Nem úgy. azt nem lehet – legyintett Nõvérke. de jött. jelezve. Ennyiben maradtunk. vagy mi. Mert amikor hozta a Nõvérke a matracot.

nekem meg olyan jámbor fejem van. hogy néha mégis az. futott át az agyamon. hogy életem egyik – sokadik – mélypontján egy gyárban dolgoztam. hogy olyat elképzelni sem tudtam addig. õ mondta. Na. hogy két pasija van. de tényleg csak a lelke. De ezen túlmenõ- 81 . néha azért meglátogathatom Pesten a nõvérszállón. nincs is rendes munkahelye. Aztán – már férjes asszonyként – hónapokon keresztül járkált hozzám. de akkor meg õ fogta meg a dákóm. hogy van võlegénye. de aztán beláttam. biztosan nem élek vissza a bizalmával.) Az egyik. a matrac visszahozásának alkalmából. gazdag. Biztosan neki sem volt rossz. Ezt megígérhettem neki nyugodtan. nyilván más lett volna a helyzet.) Különben a nõk is esnek ilyen szerelembe. egy férfiember számára még kimondani is gyönyörûség ezt a szót. Egy munkatársam. mert nem volt idõm.) Na. magyarázta a Soros. mert olyan jó volt a Nõvérkével. tanakodtam tovább. mondta is. (Ez nem olyan nagy baj. hengersoron. minden ebédidõben. jóképû és el is akarja õt venni. Le is fogyott egy kicsit és ennek nagyon örült. ez volt a nagy szerelem. hogy szakított a võlegényével. Lehet. hogy nem baj. a Soros. hogy valakinek el kell mondani a dilemmáját. A másik meg állandóan iszik. Õ is azt mondta. ám nem vittem végig a gondolatot. az a dilemmája. ha amúgy meg akartam volna dugni. ha én lennék az Alain Delon. hogy akkor sem feküdne le velem. Most mi van. ami õt (a Sorost) nagyon felizgatja. (Különben máskor is elõfordult ilyesmi. (Nõvérszálló! Istenem. bizalmi viszonyba keveredett velem. olyan hevesen vetette rám magát ezúttal. Ezt onnan tudom. hogy megfogjam a mellét. Egyszer egy lány a gõzfürdõben azt mondta nekem. meg hogy nekem is van nõm. mert különben sem tetszett nekem a Soros.azt is engedte. viszont rettentõen szõrös a háta. gondoltam. Amilyen kategorikusan hárított el a Nõvérke az elsõ alkalommal. az egyik kollégám lakására.

hogy kegyeleti okokból – ötvenévesen meghalt – nem idézhetem fel a fantasztikusnál fantasztikusabb történeteit. mint a gazdagság. különben imádtam. ezért azt mondtam neki. az MTI úgyis megírja. pláne alkalmanként kétszer. a Dalit. hogy sajtótájékoztatóra megyek. (Ezt a fõszerkesztõt. mégpedig- 82 . legalább a benzinpénzt ne számoltasd el. elkezdtem járkálni Pestre a nõvérszállóra. mert át akartam vágni. de nem olyan mint a Nõvérke. mint férfi a férfit. akinek pedig nem is volt szõrös a háta. Ha már nõzni jársz Pestre. mondta lesújtó hanghordozással és vonattal jársz. válaszoltam – és még komolyan is gondoltam! –. de az is. Ebbõl kitetszik az is. ennek az utóbbi pasinak nagyobb a farka és sokkal jobban dug. apám mellett apám volt. mint a másik. itt nincs nõ?! Vanni van. de azért a személyes jelenlét. hogy szerintem a dugás hosszútávon fontosabb. (Különben nem azért volt lesújtó a Dali. Ebbe aztán a Dali belenyugodni látszott. kérdezte a Soros. hanem azért. amikor aztán közös dilemmánk támadt nekünk a Nõvérkével. Nagyon fiatal voltam. csak két-három hónap elteltével vont félre.) Már jó ideje járkáltam a nõvérszállóra. feleségül ment ahhoz a pasihoz.en is. vetette fel ennek kapcsán. mondogattam. mégiscsak más. kérdezgette egy darabig a fõszerkesztõ. hogy a szerelem nekem se vette el teljesen az eszemet. hogy a Dali nem volt hülye. hogy megírja (a Magyar Távirati Iroda). Egy vidéki újság szerkesztõségében dolgoztam akkoriban és mindig azt mondtam. mert képes voltam százhúsz kilométert vonatozni – egy nõ miatt! Minek. Kár.) Persze. Minek. meg hogy az ember rajta tartja a dolgok ütõerén a kezét. Ezt a csávát! Most akkor feleségül menjen-e a jóképû meg gazdag pasihoz. A Soros egyébként nem hallgatott rám. Nem mintha lenne jelentõsége. de önök hogyan döntöttek volna? Szóval.

hogy mégiscsak a Nõvérke „kedvesérõl”(rólam) van szó… Így gondolta akkor. mert máshol van. hogy így adódott. de a Nõvérke nem volt ott. hogy akkor most mi legyen az õ võlegényével meg az én hivatalos nõmmel. amikor pedig a pasi nem is volt ott. de nem akart haladni az ügy. az EKG is mondta utána. úgyhogy gondolkodnom kell. Mégiscsak a Nõvérke barátnõje. az EKG is a võlegényérõl mesélt. hogy „Gyerünk csak!”. hogy márpedig nekem csak két óra múlva indul vissza a vonatom. mert hirtelen haza kellett utaznia. mondtam amikor felvetette. Azért csak elkezdte. Ez bonyolult kérdés. hogy addig fõz teát. Nem tudtuk mi legyen. de nekem már nem tudott telefonálni. Jó lesz nekem a tea. nem tudom miért kellett ezt annyira nyomatékosítani. mondtam. hogy szokta ám hallani amikor dugunk a Nõvérkével. És tényleg. Mondja nekem ez a munkatárs. Erre az EKG felajánlotta. Végszóra nyomultunk is be az EKG szobájába. hogyan veszi az ki magát. hogy mentem a nõvérszállóra. mert lelkiismeret-furdalása volt. kávét is. emlékszem az volt az ajtóra írva: „Just do it!” (Állítólag azt jelenti angolul. tudják. mert a sors keze gondolkodott helyettem. elõrébb is hajolt. de nem tud ott lenni (a Nõvérke). hogy pontosan a dudái közé lássak. ilyen az élet. hogy ez van. hogy stílszerûen képzavaros legyek. hogy mondja meg nekem. Na. Megkérte hát a munkatársát. (Miként a helyzet. sõt egyszer meg is lesett bennünket. morfondíroztam az agyammal. csak azt kölcsön kell kérni. de akkor már rosszat – vagyis jót – sejtettem. de ha akarom. aki szintén nõvérke volt. Szerencse. De miközben ezt mondta. hogy elnézést. érdemben. vagy valami ilyesmi. Meg különben is. engem nem kellett buzdítani…) Iszogattuk a teát.) Történt egyszer ugyanis. pedig a kávét jobban szeretem.len. ami papíron lerajzolja az ember szívdobogását) és mondtam neki. egy ilyen építési 83 . Én meg csak megvontam a vállam és bámultam az EKG melleit (egy ilyen szíves gépen dolgozott.

feltéve. Megfigyeltem azért. nem kell neki mindent tudni – ez volt a zárszavam. vagy mit kérdezget? Võlegénye van. folytatta az EKG aztán nekibuzdulva. most mi legyen? Ezen meghökkentem: hogyhogy mi legyen? Ez most lamentál. ha nem lenne nekem ez a võlegényem. hát van… – mondtam búsan bólogatva – hiába. de az EKG mondta. Állatira elszégyelltem magam. – De. – Szerinted se? – vidult fel a nõm barátnõje – És a Nõvérke? – Az se’ olyan nagy baj. szerintem nem olyan nagy baj az – válaszoltam alig hallhatóan. (Az EKG is mesélte. mert neki nagyon tetszett. hogy milyen sokáig keféltek. mint a Nõvérkébe. Ebben maradtunk és majdnem lekéstem a vonatot. ha nem bukik le. – Szerinted? – pillantott rám mélabúsan EKG. Még irigyeltem is egy kicsit a Nõvérkét. mert lelkiismeret-furdalásom volt a Nõvérke miatt. furnérlemez falakkal. hogy nem kell . – Hát…. Egy ízben azonban az 84 .) Járkáltam tehát tovább a nõvérszállóra. hogy szimplán számoltam el a benzinpénzt. Rossz volt utána hazafelé. egy võlegény… – Ez tényleg így van – kontrázott az EKG –. mert az EKG-be szinte ugyanúgy beleszerettem. lehetett látni az akciót.barakk volt a nõvérszálló. hogy hajszálra így volt vele. hogy az ember ilyen jellegû lelki válságokon elég hamar túl szokta tenni magát. ráadásul az a rohadt vonat minden állomáson és megállóhelyen megállt. vallotta be most már õ is pironkodva. Arra gondoltam. de jó füle volt mert meghallotta. én is kipróbálnám. hát võlegénye van. Ha egy kicsit félrehúzta az EKG az egyik szegélylécet – és pont jó szögben tartózkodtak a másik szobában –. mint aki nem találja a kiutat. egy ideig csak annyi volt a változás.

folytatta. hogy otthagyom a nõmet. hogy kezdjük újra. Megvártam amíg elmúlik annyira a sírásom. Azért. a rohadt életbe. de ez már tényleg gyanús volt. hanem aludt. És még azt is tudja. – Tudod te. hogy egy vadidegen pasival motoroztak le s föl. mint Kukori a mûmenyétet. Keltegettem egy darabig. mint egy eltaposott pondró. mert hajnalban jött haza. se szó se beszéd. sõt. de nem a dugásra várt. azt mondta. hogy megtömítettem az EKG-t. hogy több mint egy éve hitegetem. amikor képes voltam visszatérni az eredetei témához. kiszálltam az ágyból és köszönés nélkül elrohantam. Kurva vagy. hogy merre járkálhatott ez éjnek évadján. Önérzet is van a világon. hogy nagyon álmos. Döngölés közben kérdeztem tõle.ágyban találtam a Nõvérkét. Hanem akkor az eszembe villant. – Itt – bólintott a Nõvérke. de azt mondta. mert neki ugyanúgy joga van mással dugni. Erre mi a válaszom? Az más. megdögönyözhetem. aztán meg a motoros lenyomta a Nõvérkét. hajlandó lettem volna meghalni érte. csak hosszú évek múlva voltam képes belátni. ha akarom. mert úgy éreztem. hogy beszélni tudjak és az állomásról felhívtam a Nõvérkét. Rettenetesen fájt a Nõvérke hûtlensége.. hogy valahol – a dolgok legmélyén! – igaza volt. esetleg feleségül is venni. hogy kivel mászkált. De nem roskadt. Furcsán lett vége ennek a 85 . mint nekem. mintha mi sem történt volna. hogy mit mûveltél?! – vontam felelõsségre és azt gondoltam. tényleg más.) – Itt. zártam le a parttalan vitát és úgy éreztem magam. majd ettõl jól magába roskad. a vadhírû Fõvárosban. mondtam neki. tette hozzá engedékenyen és én el is kezdtem. úgyhogy ne dumáljak. Mindjárt lelohadtam! (Azóta különben ki nem állhatom a motorosokat. ebben az ágyban? – vonyítottam hitetlenkedve. de õ már nem akarta. Hát kiderült. Azt mondta haverokkal. Sokáig könyörögtem még neki.

hogy egyszer sikerült elcsábítanom. ne nézzem kurvának! Ezeket mondta. sose’ bocsátja meg magának azt se’. pontosan a võlegénye miatt. az illetõ ugyanis orosz katonatiszt volt. hogy megcsalatásom után – bosszúból. hogy egyszer. hogy nem hallották. akinek az a nagy álma volt. Azt mesélte. Mentem fel a Nõvérkéhez könyörögni. meg aztán mégiscsak egy katonatiszt volt. hagyjam õt békén. aki megkérdezte tõle. még ha orosz is. Úgyhogy. de õ tényleg nagyon ráfázott. mert õ is olyan szerelembe esett. valamint a valószerûtlenül kerek feneke okán – meg akartam dugni (ismételten) az EKG-t. Valami elpattant bennem. a hatodikon meg már nem. hogy a pasi ezt akarja. épp’ elég volt. Mama Magdi tehát átadta 86 . és ugyanígy: összevissza dug. Ezt különben a Mamának úgy kellett kikövetkeztetni. én azóta sem értem. beszálltam a liftbe és a negyediken még szerelmes voltam.szerelemnek. hogy micsoda. amikor tele cekkerekkel ment hazafelé a boltból. Annyi vált csak világossá elõttem. (S mint ilyen. csak hogy a barátnõje tisztába jöjjön minden aljasságommal. ezért is mondta meg neki. micsoda áhítatos átéléssel mondta ezt a szót: férfi –. Tudják követni? Nem tudom. hogy milyen aljasul bántam el a Nõvérkével. Különben is. hogy mindenki összevissza beszél. hogy segíthet-e cipekedni. mert nemigen értette. csak azért mesélem el. hogy õt is elcsábítottam. nagyon jól tudja. ideiglenesen állomásozott a Mama Magdiék lakótelepén. Emlékeznek még ugye a Mama Magdira. Azért gondolom itt megemlíteni az esetét. találkozott egy férfival – kár.) Jól jött a segítség is. fogalmam sincs. ahol az ordító zenegép tövében átbeszélgettük az éjszakát. Tudják mit mondott? Hogy ne szemétkedjek. Ide tartozik továbbá. Évekkel késõbb találkoztam vele egy lepukkant kocsmában. mint amilyenrõl eddig szó volt.

mert ivott. nem mert szólni a tiszt elvtársnak. Igen ám. meg marhára zavart az ordító gép is. a zenegép tövében. továbbá folyamatosan össze tudta vetni. mégpedig nem is akárhogyan. de közben nem mulasztotta el meggyömöszölni a háziasszonyt. mert a lélektani részletekre koncentráltam. 87 . mert a Gorcskov nagy-nagy érzelme mindenért kárpótolta. mert üzletileg akart befektetni. ahonnan rövid úton kipenderítették. A csillárt is lerúgtam a plafonról. ott. Egyidejûleg elkezdte kéregetni a Mama pénzét. de fõleg. magyarázta a zenegép mellett érzékletesen a Magdi. azt követõen. csakhogy az orosz így is eltûnt. úgy éreztem. hiába hivatkozott a szovjet és a magyar nép örök és megbonthatatlan barátságára. (Okos asszony volt..) Szóval ez a katona a hatalmába kerítette a Magdit a hatalmas szerelmével. hogy a Vitalij G. hogy keresse meg neki a Gorcskovot. Így lett a Mama Magdi félhivatalos kurva. pedig volt pénz. csak egy öreg pasi kéjelgett rajta hetente egyszer (pénzért). de azt mondta nekem. Amikor aztán a Magdinak elfogyott a pénze. s attól kezdve már nem csak ideiglenesen állomásozott nála. beállt kurvának. mert azt mondták neki – illetékes helyen! –. Na. Szomorú hírrel tért vissza az elnök. Tovaris Gorcskov azon az éjszakán a Magdinál állomásozott. aki aztán hozta a barátait is. (Ez csak azért nem esett rosszul nekem. A Mama ekkor feldúltan elment a szövetséges haderõ laktanyájához. hogy azon minutában eltûnne a hatalmas szerelmével együtt. aminek lefeküdt az elnökével és kikönyörögte. egy úthenger gördült végig rajtam. nem úgy igaziból.a cekkereket. meg volt gyõzõdve róla. meg a fogadó ország hadseregének hátországa is minden igényt kielégített.) Elõször elkezdett kölcsönkéregetni. hogy egyáltalán nem bánta. de aztán az sem volt elég. volt valami baráti társaság. De nem adta fel. micsoda különbség van egy ágaskodó és egy lankadó szerelem között. hogy õ is bement a laktanyába. s így masíroztak aztán egyenest a Mama lakására.

csak boldog házasságra meg 88 . Elõször azt tervezgették. senki sem úszhatja meg! Egy nagy platánsor volt a szomszéd utcában. hogy a szerelem áldozata lett. Pont. Most. Mentségemül csak annyit: a tünetek és a betegségek lefolyása egyetemleges tanulságokkal bírnak. legalább öt éves gyakorlattal. világmegváltás céljából. úgyhogy a Dagi azt mondta. hogy esetleg Szibériában még hasznát tudnák venni egy jó kiállású õrnagynak. Nagyon messze volt még az ezredforduló. (Elöljáróban egy felhívás: kérem jelentkezzenek mindazok. a zenegép andalító melódiáit hallgatva is a válaszra vár. hogy õ nem vágyik semmi különösre. hogy onnan. nincs visszaút.) Házasság céljából Rohanunk a forradalomba! Mindig ez a csatakiáltásszerû mozgalmi jelszó jut eszembe. mondta a Mama és én tényleg sajnáltam. amikor megtalálta az igazit! Nyilvánvaló. függetlenül szerény üzleti képességeitõl. ahol a Mama Magdi akkor éppen tartott. de aztán eszükbe jutott. mert a lelkét legyõzték a hormonok. akik a környezetükben tudnak boldog – vagy csak szerelmileg is úgy-ahogy mûködõképes – házasságról.(besorolási száma: szigorúan titkos) hivatásos tüzérõrnagy üzletileg nem bírt megfelelni a követelményeknek. Figyelem! Csak hûséges párok jöhetnek szóba. amikor esküvõre készülõdõ párokat látok. Ekkor a Magdi vett egy orosz tankönyvet – akkoriban ez nem volt nagy kunszt – és amikor annyira jutott a nyelvben. kénytelen vagyok ezúttal a mások – konkrétan a Dagi – szerszámával verni a csalánt. hogy rögtön lelövik. Minthogy a saját házasságom (egy ideig még) tabu. Mindenki tudja. elkezdett leveleket küldözgetni a Kremlbe. ott szoktunk sétálni.

Ez engem egyáltalán nem zavart sõt. Ha addig élek mint a teknõsbéka. mert különben volt neki még ezen kívül három. – Három év után. fekete Mercedesszel jött. hogy ez van. Úgy csúfolták: Faros. Mert a keféléshez nem kell a házasság. mint anyapatkány a malomban. mintha már meg se érné a holnapot.apró kis lurkókra. úgyhogy gondoltam ráhagyom.) – A feleségemet. hogy egy nõnek úgy kell kinéznie. a beszélgetés fonala miatt. viszont a gyerekneveléshez meg kell. ha megfogom a feleségem fenekét. folyton tömítettünk. Csak mégis. tudod: a család! Ebbe nem akartam belemenni. amikor azt mondta: csinál- 89 . hogy miért fogyókúráznak ennyire megszállottan. az istennek se’ tudjuk rendesen csinálni. – A házassággal tényleg valami baj van. Inkább csak leszögezte. (Az egyiket.) Húsz év múlva megint találkoztunk. Az nem lehetséges. vagy ilyesmi. Ezen a Faroson aztán volt mit fogni és én fogtam is rengeteget. barátocskám – lendített tovább a kesergésben a Dagi – a gyerek miatt nem lehet. Arra kértem inkább a Dagit. az biztos – tettem hozzá immár hangosan –. ha a Holdutazást tûzi ki célnak. de akkor már bazi nagy. mert akkora feneke volt. ennek a zegzugaiban úgy ismertem már a járást. de egyáltalán nem volt mélabús. – Nem is lehet. de kivárta a sorát. elgurultunk a platánsor alá is. úgy ismertem meg. én meg csak hümmögtem. hogy normális ember mindig ugyanazzal keféljen. Biztos a hülye filmek meg a tévé miatt. hogy õ volt a 4-es számú versenyzõ a nõim között. túlságosan lápos talaj az én gyenge fejemnek. És akkor a Dagi elmesélte. akkor se’ fogom megérteni. folytatta. nem mintha érdekelt volna. hogy kirakós römit lehetett játszani rajta. (Jobb lett volna neki. mesélje el a válását. ki nem állhatom a poszka nõket. mert azt látják állandóan. azt amelyikrõl szó van. olyan mintha a sajátomat fognám meg – magyarázta a Dagi.

de a hetedik napon megpihent. mindenekelõtt megkérdeztem tõle. én lent újságot olvasgattam. akár a Teremtõ. tudod. Azt mondta erre – a felmosórongyot harciasan lóbálva –. Így teltek az évek – szám szerint másfél –. Elhatároztam szentül. Akkor legyen partnercsere. majd együtt megtaláljuk a sötétségbõl a kiutat. hogy egy kicsit halkabban bömböltesse a kedvenc kupléit. nemhogy egy másik nõ kellene neki. hogy nem szereti-e esetleg a nõket. Odáig fajult ez a dolog (ez a hûség-mizéria). mert akkor beszervezhetnénk egy harmadikat. vágtam rá azonnal. Ez csak úgy eszembe jutott. mert azt hitte homokos vagyok. mindig bementünk valamelyik kuplerájba. maguk hangosabban „dimbulnak”. de az már gyanús volt.junk eljegyzést. a magam módján én mindig is hûséges voltam.) Csináltunk tehát eljegyzést. (A Farosnál különben a házasélet szerves részét képezte a sikongatás. mint egy tûzoltózenekar. klimax-közeli irigységbe burkolózott háziasszonyt. Onnantól aztán az autóban olvasgattam. mert a Faros faterja még tapétát is hozott. És ott jöttem rá a nagy 90 . Úgy értem. hogy mit akarok. Elhatároztam. mármint a partnercsere. hogy amikor üzleti útról jöttünk haza a haverokkal. Azon gondolkoznia kell. hogy akkor azzal kell kitapétázni a kisebbik szobát… Sodortak az események. Egy kidobógyerek félre is értette a helyzetet. hogy még a saját testével sincs kibékülve. Hat napig cirkuszolt. Egyszer átmentem a szomszédba. jött nekem udvarolni. Nekem már készen álltak az alternatíváim. de másokkal is akartam kufircolni. nehogy megittasodjon az elsõ sikertõl. kértem a hajcsavaróba meg az erõs. hogy feltárom elõtte a probléma lényegét. hogy hûséges leszek nemileg is. hogy rendben. de akkor elkezdtem megunni a Farost. Jól megrághatta a dolgot. Akkor aztán kérdezte. mert este már jött is. hümmögött a Faros. de amíg õk fent hancúroztak. Erre azt mondta. hogy maga dumál. ahogy a hirdetésekben szokott lenni: „mindkét fél örömére”. mindent megadtam a nõimnek.

Csak hát a nagy szemérmesség nem engedi. Különben a gyûröttfejûvel meg az volt a baj. még a szemem láttára is akár. hogy ezért kár volt annyit autózni. Meg kéne próbálni: kitennénk az ajtóba.igazságra: a nõ is unt már. mert a másik pasinak annyira büdös volt a lába. de hát nem nekem kellet ágyba bújni vele. de titokban kezdtek el találkozgatni. Mérgemben megvettem egy ilyen hirdetési újságot és válaszoltam az összes jeligére. meg õt jobban le is kötötte a gyerek (mindjárt az esküvõ utáni kilencedik hónapban megszületett). a lakótelepen is tutira találtunk volna ilyet. hogy két emelettel lejjebb sóvárog valami klassz nõ egy igazi férfi után. csak nem mert szólni. mint a melegvíz számlát. Végül az jött be. A felesége meg pont olyan átlagos volt. Sokat javulna a világ közérzete. aki a Farosnak is megfelelt. nem volt az olyan régen. hogy körülbelül kétezer kilométert autózgattunk szerte az országban. hogy túl jó volt a Farosnak. hogy „szexet akarok!”. mint a kitaposott kozáksapka. Lehet. még gondoltam is. Emlékezzél csak vissza. esetleg éppen utánad. Azt mondta erre a lebukást követõen a Faros. Nem értettem különben. ha komolyan gondoljátok!”. õk ezt már megbeszélték és arra a megállapításra jutottak. meg bejárni vele 91 . de csak úgy költõien. Nem baj. mi aztán komolyan gondoltuk. hogy a magányos lelkek összejöjjenek. hogy muszáj volt otthagyni õket. vonogatta a vállát a Faros. amikor úgy is annyit dughattak. amennyit csak akartak. mert megtalálta az igazit. hogy „Csak. mert a manusnak olyan gyûrött volt a feje. Na. Mármost. csak azt tudnám minek. hogy nem az. de te nem tudsz róla és ettõl mind a ketten csak szenvedtek. hogyan találkoztatok. mert biztos voltam benne. Normális vagy? – kérdeztem. Az elsõ ilyen kísérletünk hamvába holt. mire egy olyan pasit találtunk. hogy õ szerelmes a gyûröttfejûbe és hozzá is megy feleségül. olyannyira. hogy mind a ketten megtalálták az igazit. mennyivel jobb a gyûröttfejûvel válaszolgatni a szexhirdetésekre. Nem fogod elhinni.

beletörõdtem már régen. nekik arra nem lesz szükségük. de most hívott fel (nem viccelek!) egy aggódó anyuka. mint aki vigasztal. hogy a lánya azért nem jött hozzám a tanfolyamra. válaszolta határozottan a Faros. hogy miért az a nõi cipõ a legdrágább. amelyikben a legkevesebb a bõr.) 92 . Én meg csak annyit mondtam: ez õrület! Hát. Szívesen elidõznék még a házasság témakörénél. hogy a nõzésben nem látok át a szitán. mert akkorra már a lakás meg a kocsi árának kiszámítottam a felét. mert pszichológushoz kellett vinni: otthagyta a fiúja. ez volt az egyik válásom. pedig már az esküvõ idõpontja is ki volt jelölve! C’ est la zsíznyi… (Ilyen az élet. Pedig nem voltam elkeseredve.partnercsere után kajtatva a fél országot. Valami ilyesmi volt a Faros esete is. mint velem. feszegettem tovább a húrt. csapott nagyot a vállamra a Dagi. Õk olyat nem fognak csinálni. Például azt sem értettem soha. mert annyira szeretik egymást.

Ballag a katona .

.

– Addig nincs baj, amíg nincs baj, de akkor nagy a baj, amikor baj van – mondta a Láma fõtörzs és mutató ujját figyelmeztetõen a magasba emelte. Ezt megelõzõen még az is mondta, hogy a szakasz magatartásában háromszázhatvan fokos fordulatra van szükség, mert különben mi leszünk a Varsói Szerzõdés legjobban megszívatott katonái. Láma szavai azonban nem hullottak termékeny talajra, mert az alapkiképzést követõ elsõ kimaradáson a katona menthetetlen: berúg mint az atom. Ez az idõegység tehát nõzés szempontjából holtnak tekinthetõ. Ugyanakkor – a második kimaradástól számítva – a sorállomány bármely tagja egy külön állatfajta, állandóan nõt akar, de lehetõleg berúgni is. Mindkettõhöz pénz kell, az pedig nincs a kiskatonának, helyzete tehát kilátástalan, de csak elsõ megközelítésben. Vannak ugyanis sebezhetõ társadalmi rétegek, úgymint: magányos, elvált asszonyok (araszolva a kapuzárás felé), valamint naiv és emelkedett lelkû, fiatal lányok, akiket nem érdekel a kimenõnadrág bokán felüli hossza és a kimenõcipõ kitaposott sarka, meggyûrõdött, hegyes orra. Szóba jöhetnek továbbá – szerencsés esetben – kétségbeesett, kielégítetlen szellemi arisztokraták, akik az „igazira” várnak. Némi kis alkohol – tojáslikõr illetve csapolt sör – mindhárom célcsoport becserkészéséhez szükséges, de annyi pénze még egy kimenõs honvédnak is akad. Szerencsém volt, mert a második kimaradásra én már együtt mentem az Inassal, akit magam mellé rendeltem írnoki szolgálatra, mert annyit kellett vonalazni, mint az õrület. Pontosabb, ha úgy fogalmazok: újra vonalazni, mert a szép látványosra megrajzolt térképeinket örökké összetép-

95

desték az újabb és újabb támadási koncepciók jegyében. Bergecz százados azt szokta volt mondani ilyen alkalmakkor: basszátok meg, ezt elbasztátok! (Nem õ, hanem mi!) S miközben ezt mondta, már tépte is szétfele – mérgesnek tettetett, de amúgy kéjes arccal – az egész éjszaka munkáját megtestesítõ, lepedõnyi papírt. Inasnak saját nõje volt, a Pisze, aki az ország másik végébõl utazott a harcálláspontra, direkt azzal a céllal, hogy végre megint egymáséi lehessenek. Ezt a Pisze mondta ilyen költõien. – Neked meg majd csak összeszedünk valakit – erõsítgette a hitemet az Inas, de ebben nem volt nagy bizodalmam. A városka egyetlen szállodájának éttermében vertünk tanyát és – az étkezési hozzájárulásokból elsikkasztott pénzbõl – ugyanott béreltünk szobát. Áttekintettem a terepet és minden lehetséges célszemélynél (lásd: fentebb) megpróbáltam eredményt elérni, volt akitõl kínomban egyenesen megkérdeztem, hogy nem akarna-e velem dugni. Semmi eredmény, úgyhogy mondtam is az Inaséknak, menjenek fel nyugodtan a szobába, mégsem nézhetik végig az én vesszõfutásomat, amikor a Pisze nem ezért utazott ide a világ végérõl. (Ebben biztos voltam.) Hálás volt nekem a Pisze, mondta is, hogy ennyire megértõ baráttal õ még nem találkozott, az Inas otthoni haverjai mind önzõ fráterek, legalábbis hozzám képest. Felballagtak tehát a Piszéék a szobába, még arra is figyelt az a drága, hogy megfelelõ mennyiségû alkoholról gondoskodjon, mert az Inas már annyira csak a közelgõ erotikus élményekre koncentrált, hogy szinte el is felejtette a piát. Búskomoran iszogattam tovább egyedül és – bármennyire kedveltem is az Inast –, irigyeltem, mert sokkal inkább kanos voltam, mint szomjas. Másfél órát nézgelõdtem a lerobbant étteremben, amikor aztán jöttek vissza a Piszéék. Mintha kicserélték volna õket (bizonyos szempontból ki is cserélték). Az Inas most már

96

felszabadultan vetette magát a vedelésbe, hiszen a stratégiai célját elérte. – Nem jött össze semmi? – kérdezte tõlem jól kivehetõ együttérzéssel a Pisze. – Nem – legyintettem erre – de nem is érdekes. Volt képem ezt hazudni, amikor pedig a fél karomat hagytam volna levágatni egy nõért. A szenvedések viszont csak most kezdõdtek igazán, mert a végsõ szakaszban elkerülhetetlenné vált, hogy hármasban menjünk fel a szobába. (Alkohol: mint az elõbb.) Láttam én már a szomorú sorsom elõre, de hát mit tehettem volna, tudtam, hogy addigi életem legrettenetesebb órái következnek, és – sajnos – nem is tévedtem. A négyágyas szobában – mint bizonyára emlékeznek, két párral kalkuláltunk –, mindössze két rozoga fekhely volt tényleges használatban Az egyiken a Piszéék nyöszörögtek kéjesen, a másikon én feküdtem (szintén nyöszörögve), és úgy tettem, mintha aludnék. Közben a párna alól sutyiban lestem õket, azt nem lehetett kihagyni. Olyan volt mint a filmeken, a Pisze gyönyörû mellei kirajzolódtak a neonnal sejtelmesen megvilágított ablak kontúrjaiban. Rámászott az Inasra és lovagolt rajta! Nem tudtam eldönteni hogy direkt-e, mindenesetre a legkisebb szégyenérzet nélkül még sikítozott is. Olyan voltam, mint a mitikus hõs, a Tantalosz kolléga, akit azzal büntettek az istenek valami piti kis balhéjáért, hogy nézhette a finomságokat, de nem ehetett belõlük. Izgató is volt, meg rettenetes is. Beláthatják, hogy ilyen helyzetben reményem sem volt az alvásra, olykor felkeltem tehát az ágyból – már a látszatra sem ügyelve – és odaballagtam a piához, nagyokat kortyolva nyeltem a szeszt. Erre a Piszéék sem kezdték el zavartatni magukat, õk is rájártak az italra, teljesen meztelenül. Hanem az Inas egyre jobban berúgott, viszont a Pisze – ezzel párhuzamosan – annál inkább riszálta azt a formás kis fenekét. Újabb próbatétel és válaszút elé állított tehát az élet: vajon megkérdezzem-e az Inast, hogy

97

nem haragudna-e, ha esetleg – ha minden kötél szakad! – meggyömöszölném a nõjét? Már amennyiben persze bírom a Pisze hozzájárulását. Mindig is hittem ugyanis a közös akarat teremtõ erejében. Sajnos a tisztázó tárgyalás elmaradt, az Inas ugyanis, a korabeli honvédelmi terminológia szerint, „elõre megfontolt, aljas szándékkal leittasodott és szocialista katonához méltatlan magatartást tanúsított”. (Szolgálati szabályzat, 7. szakasz / a. bekezdés.) Ez ténylegesen azt jelentette, hogy elaludt és horkolt nagyokat, mint a téli álomra vonult medve. Mármost ott álltam – mindenféle tekintetben – a tisztázó tárgyalás lehetõsége nélkül, viszont a Pisze egyre mászkált. – Mi van? – kérdezte egyszer suttogva, egyúttal megértést tanúsítva, amikor újfent összeakadtunk bóklászás közben. Az jutott az eszembe, hogy „hát én immár kit válasszak, virágom, virágom”, de a Piszét választottam. Ennek hozadékaként – mert átlátta a válságos helyzetet –, azt mondta a Pisze: annyira sajnál engem, hogy képes áldozatot hozni. Le is ült az ágyam szélére és vigasztalt. Nincs itt más vigasz, mondtam én erre, csak ha részesít a kegyeinek legalább egy kis részében. Azt válaszolta erre, hogy õ is így látja, mert tényleg nagyon sajnál, tudja, hogy milyen rossz nõ nélkül. De, miközben ezeket mondta, már be is bújt a takaróm alá, csak még hozzátette, hogy halkan kell csinálni, különben felébredhet az Inas. Ami következett, az nagy szemétség volt a részemrõl, el kell ismerni. A katonatársam nõjét tömítetten hátulról, de egyszerûen képtelen voltam leküzdeni a kísértést. Egy Mahatma Gandhi kellett volna hozzá. Elnézést a részletezésért, de annyira élénken él bennem ez a dolog, hogy muszáj kicsit közelebbrõl ismertetnem az eseményeket. A Pisze hátat fordítva összekuporodott, és a fenekét dugta oda hozzám, hogy megkönnyítse a dolgomat. Annyira aranyos volt – nem is szex miatt, hanem inkább a segítõkészségbõl kifolyólag –, hogy teljesen meghatódtam.

98

(Mondta azért másnap a Pisze – amikor az Inas kiment egyszer a WC-re –, hogy õt is izgatta azért a helyzet, mert különben a sajnálat nem lett volna elég. Mindjárt gondoltam…) Van a katonaságnak két élvezetes szakasza is. Az egyik: közvetlenül a bevonulás elõtt. A másik: közvetlenül a leszerelés után. Amikor például megkapja az ember a behívót, hirtelen mindenki elkezdi sajnálni. A Bisztró is csak szánakozott – õ volt akkoriban a kenyéradó gazdám –, forgatta, nézegette a behívót, és aztán nagy elhatározásra jutott. Azt találta ki, hogy ne legyen annyira nyomasztó nekem a fegyverkezési verseny, szerez egy nõt. Akartam volna mondani a Bisztrónak, hogy van három (nõm), de õvele nem lehetett rendesen tárgyalni, mire köszöntem volna neki, már elrohant. Olyan ember volt ez a Bisztró, mint a vihar. Õ találta ki például, hogy süssünk malacot tombola rendszerben. Az utolsó nyertes, aki a lapockát húzta, egy valódi nõt kapott „all inclusive” (teljes körû) ellátással, ez konkrétan azt jelentette, hogy le is tömíthette a nyereményt. Mindez a nyolcvanas évek legelején! Barna Wartburgon rohangászott a Bisztró le és fel, az egyik fuvarban aztán tényleg hozott is egy nõt. Na, akkor elég nehéz helyzet alakult ki, mert a Bisztró ajándéka, az Ajándék, elég fura szerzet volt, bár nõben általános. Az elhanyagolható hátrányait – kis kancsalság, a szellemi teljesítmény korlátjai és így tovább – viszonylag könnyen megemésztettem volna, de az állandó fecsegését képtelen voltam elviselni. Mondtam is a Sörösnek, aki kollégám volt a bisztróban, hogy segítsen, mert ezt a nõt mindenképpen le kell nyomni, már csak a tisztesség kedvéért is. Sem csalódást sem lelki bánatot nem akartam okozni az Ajándéknak. Erre a Sörös azt találta ki, hogy akkor nyomjuk le ketten együtt a Bisztró ajándék nõjét, mert neki még tetszik is. Ezen nem csodálkoztam különösebben, mert a Sörös lényegében

99

egy 100 . ha Csajkovszkijt mondok. Nem lett semmi. mégis jobb lenne. hogy ez neki megalázó.) – Nehéz ezt így elmondani – evezett általános vizekre az Ajándék –. legföljebb fogalma se lett volna. mert õ is szereti a szexet. amelyik megbámul vagy megkíván? – kérdeztem. mert csak a nõt nézzük benne – minden férfi ilyen. Abból kellett kiindulni most már. ne is nézzük hülyének. Kimentem a placcra és kérdeztem az Ajándéktól. Erre aztán már tényleg mondtam neki. mintha nem lett volna csinos fiú – példának okáért: szõke volt –. nagyon. a Sörös már vár ott téged és ne tudd meg mi lesz. mert csak azt akarjuk. Nem azért. „Egy nehéz nap éjszakája”. az Ajándék ott ült egymagában – és sírt! (A Sörös sehol. a nõk legtöbbje nem egészen õszinte. mert tényleg jól esik neki. hogy van ez. hogy nagyon fáradt voltam. Nem is tudja. hogy szereti-e a Beatlest. éppen úgy örült volna. még önmagához sem. de az volt az alapelve. mert egy óra múlva. hogy sosem lehet tudni…. törölgette a szemét az Ajándék („Nem folyt el a festék?”). amikor én is bementem a rekeszek közé. én nem tudom olyan jól kifejezni magam. amikor megbámulják az utcán vagy pláne a strandon. hogy szerintem inkább azzal van a baj. hogy szerintem neked ennél csak az lenne megalázóbb – akkor meg az lenne a bajod –. most is azért hívtuk ide. – Hát. ha a férfiak a lelkét is akarnák. szipogott –. legalábbis úgy tûnt. de erre meg mertem volna esküdni.mindenkit meghajtott. ha nem néznénk benned a nõt. Az Ajándék akkor már el volt szánva mindenre. mert ezt most már tisztázni akartam. Szerintem. Ez tudományosan be van bizonyítva. hogy a Sörös nagyon szerette a Beatlest. meg ilyenek.) Teljes meglepetésemre azt mondta. hogy összemelegedjünk. – Mindegyikkel lelki életet akarsz élni. Azt mondta. aki az útjába került. (Látszik. Ebben van valami igazság. Nem akartam megbántani. hogy kirõl van szó. ha így van – tettettem a lelkesültet – menj be a raktárba.

egyik sem hûséges. és nem vág pofán. amikor ittam egy kicsit. pedig közben meg marha jól esik. de õk sem merték kipróbálni. Az a legnagyobb baj. ha csak üvöltözik velem. mégis húsz éve élnek boldog házasságban. mint mondjuk te (az Ajándék). a nagyobbik lányuk most diplomázik. Amikor a szexfilmeket nézegetem. hogy az embernek szinte belefájdul a feje. Meg nem fekszem le az elsõ randevún. (Két közbevetésem is lett volna. annyira nem tudja eldönteni: mi legyen. meg akkora szerszámmal – . Mert sok pasi van. – Mert vannak mégis elvárások. ha ügyeltem volna a részletekre. hogy van egy ilyen álmom? Még a végén tényleg komolyan veszi… Azt meg végképp’ nem értik a pasik. Hangosan inkább csak annyit mondtam. Még jó. mintha kikérném magamnak. mint a grillcsirkét? Van nekem egy barátom. akivel az elsõ alkalommal lefeküdt a nõje. Ott van például ez az álmom. a Bisztró elsõ szavára? A másik: a randevúkat is darabra mérik. csak felesége meg gyerekei vannak neki. de akkor meg mit szólnak.) – Meg aztán a férfiak csapodárok – sorolta tovább a sérelmeit az Ajándék –. csak egyszer. akkor úgy teszek. hogy egyszerre több férfival legyek együtt. hogy nekik is sokszor eszükbe jutott már. Persze én is lefeküdtem a múltkor azzal a bokszolóval. hogy azért mégis próbáld meg körülírni: miért vagyunk mi férfiak rosszabbak. És akkor megpróbálta körülírni. mindig az jut eszembe. mégsem mertem még kipróbálni. hogy ha utánam fütyül valaki az utcán. Elsõsorban is a fiúm mit szól. Most erre én mondjam a fiúmnak. de abba már két éve szerelmes voltam. amiket a tisztességes nõk legalább látszatra be akarnának tartani. Az egyik: ez esetben mit keresel itt. hogy milyen jó lenne nekem is több hapsi – ráadásul olyan izmosak. hogy 101 . minimum a másodikat meg kell várni.Freud nevû tudós már régen megállapította. akivel szívesen ágyba bújnék. Például. A barátnõim is mondogatják – állandóan csak a férfiakról trécselnek –. Ez egy szabály.

miért akarunk mi úgy általában tetszeni, miért nem elég, ha nekik tetszünk. („Annyi rongyod van, hogy meg kell vasaltatni a gardrób ajtaját, különben kiszakad.”) Pedig olyan egyszerû: nekem nem sok pasi kell, hanem több mint a barátnõimnek, de elég ha csak felfalnak a szemükkel. Nem jó pasi kell, hanem jobb, mint a csajoknak – A férfiakban azt szeretem a legjobban, amikor kigúvad a szemük, én meg elképzelem, hogy már áll is nekik. Izgat, hogy izgatom õket. Olyankor elképzelem, hogy levetkõzöm és mindenféle rafinált pózokban riszálom magam. Egyszer már el is határoztam, hogy küldök egy fotót magamról valamelyik szexújságba – az a rengeteg kan mind engem bámulna! –, de ezt se mertem megcsinálni. Lehet, hogy azért, mert kurvának nézik az olyan nõket, pedig szerintem csak õszinték, meg merik csinálni azt, amirõl én meg a barátnõim csak álmodozunk. Pedig az ember tényleg nem szeret kurvának vagy könnyûvérûnek látszani, mert igaziból – a lelke mélyén – nem is az. Mondjuk, ha a gyerekeire gondol, akkor rettentõen fontos, hogy rendes nõ legyen, mégiscsak egy tisztességes családanya… Mi lesz, ha nekem is lesz gyerekem, aztán mesélik neki, hogy anyád ilyeneket meg olyanokat csinált? Van is egy barátnõm, aki nemrég szült és tényleg nagyon szereti a kisfiát, teljesen gondoskodik róla. Most meg elmesélte nekem: hiába határozta el, hogy ezután tényleg tisztességes lesz – még a szomszédok se mondhassák…–, a férje nem tudja annyiszor megdöngetni, mint amennyiszer õ szeretné, muszáj neki mással is kamatyolni, mert a szexet ugyanúgy kívánja, mint a gyerek megszületése elõtt, sõt még jobban. Szóval néha megértelek benneteket, pasikat is, hogy nem tudtok kiigazodni a nõkön, mert szerintem mi sem tudunk kiigazodni magunkon rendesen. Én biztosan nem. Ebbõl is kitûnik, hogy még a legválságosabb helyzetekben sem tudok nemet mondani, egy nõnek meg végképp’ nem. Mert hisz’ az Ajándékot éppen azért uszítottam a Sörösre,

102

hogy mire én végzek, a romantikán – Beatles-slágerek meg ilyesmi – már túl legyenek. Aztán az Ajándék egész lelki életét nekem kellett végighallgatnom! Ami pedig azután következett, az meghaladta a józan értékrendszerek minden határát, bár a fentiek tükrében én már nem is csodálkoztam. Emlékeztettem ugyanis az Ajándékot, hogy az eredeti elképzelések szerint õt a Bisztró az én vigasztalásomra rendelte ide, tekintettel a behívóparancs sürgetõ határidejére. Azt mondta erre – és itt megint gyanúsan elkezdett szipogni –, hogy tudja, de õ igazából a Sörös miatt jött, mert õbelé szerelmes már két éve, ugyanúgy mint a bokszolóba. Erre azt is fölvetettem, hogy remek alkalom lenne most megvalósítani az egyik álmát, esetleg ketten is rámászhatnánk a Sörössel. – Értsd meg, hogy itt most nem arról van szó – magyarázta az Ajándék, és én kénytelen voltam megérteni. Mit volt mit tenni: elindultam felkutatni a Söröst.

Fegyverbe! A bevonulás elõtti idõszakból leginkább mégis a készülõdésre emlékszem. Arra, hogy micsoda energiákat mozgósítottam az úgynevezett udvarlás sikerének érdekében. A bár bejáratától plafonig tükrös lépcsõsor vezetett – legnagyobb bánatomra – a pultig, ahová szerintem direkt gyûjtötték össze a világ legfeszesebb mellû mixernõit. Belenéztem egyszer abba a tükörbe (többször nem mertem) és megállapítottam, hogy csak egy hajszál választ el a végsõ kiselejtezéstõl. Cipó kerek arc, amelyet vékony szálú, ritkás haj keretez. Felül kis kopaszság. Mélyen ülõ, de amúgy nagyon is püffedt szemek. Cigarettától sárguló fogak, cserepes ajkak, jobb oldalon kenõcstõl csillogó herpesz. Az öltözék lesújtó, másodvonalbeli göncök – kültelki ízléssel összeválogatva –, és ráadásul mind lóg rajtam. Ez volt az

103

általános diagnózis, ahogyan a kórházi zárójelentések szoktak kezdõdni: a „status”. Rá se mertem gondolni, hogy az alsónadrágom meg a zoknim még nem is látszik! (Erre szokták mondani: „Megérkeztek az orvosi leleteim. Eszerint kicsi vagyok, kopasz és kövér.”) Csak azért nem lettem ott helyben öngyilkos, mert a rémlátomással egyidejûleg huzamosabb idõre bérelt szobám volt a szóban forgó szállodában, miközben az objektumtól tán’ 400 méterre laktam a szüleimmel. Mármost ezt a kis rezidenciát viszonylag sok nõ tüntette ki a jelenlétével – magyarok és külföldiek vegyesen –, ha hiszik, ha nem, teljesen ingyen. Ezt nem értettem. A fentebb vázoltak fényében el sem tudtam képzelni, hogy mi visz rá egy amúgy normálisnak tûnõ, ráadásul csinos hölgyet arra, hogy velem egyáltalán szóba álljon. Elhatároztam tehát, hogy emberi külsõt harcolok ki magamnak, ha a fene fenét eszik is. Ennek viszont szigorú szabályai vannak, különösen egy elsõosztályú bárban. A viselkedési normákat ismertem: alapelv a lezserség. Még csak véletlenül sem szabad úgy csinálni, mintha bármi is komolyan érdekelne. Az a legjobb módszer, ha az ember megáll (a hatalmas rókafarkon lógó slusszkulcsot lóbálva) a krómozott kapaszkodónak támaszkodva és tele szájjal rágja a rágógumit. Ez elég menõ is, ugyanakkor megkímél attól, hogy esetleg egy érthetõ vagy épelméjû mondatot kelljen kinyögni. A többit mindenki ismeri, aki valaha látott már belülrõl diszkót vagy autópiacot. A további teendõk szinte adták magukat, akkoriban ugyanis az összes kelet-európai bárban mindenki tök egyformán nézett ki, férfiak és nõk egyaránt. Ennek jegyében vásároltam tehát magamnak egy kvarclámpát, s a használati útmutató szigorú tiltása ellenére egy órán át süttettem a fejemet. Sok eredményt értem el, közelebbrõl: úgy néztem ki, mint a pápaszemes kígyó, de olyan ám, mint amelyiket megperzselt az avartûz. Két napon

104

keresztül hasogató fejfájás gyötört, ugyanakkor kénes kenõccsel kellett kenegetnem az arcomat, mert felhólyagosodott a bõröm. A csodabalzsam jótékony hatása hamar nyilvánvalóvá vált, a diszkólámpa fényében ugyanis láthatóvá színesedtek (fáradt bilizöld) az amúgy kivehetetlen harci díszek körvonalai. Második lépésben szuper erõs hajformázó zselét szereztem be – kéz alól, egyenesen Bécsbõl –, amely teljesen felmarta a fejbõrömet, szép, lilás árnyalatú foltok ütköztek ki a kopaszodó területeken. A zselé különben tényleg formázott, de önhatalmúlag, a hajam minden szála arra kunkorodott, amerre éppen eszébe jutott. Kárenyhítés céljából mesterfodrász barátomhoz fordultam, aki olyan frizurát kreált nekem, amellyel bizonyára nagy sikert arattam volna akármelyik meleg bárban. (Hogy nézel ki, te hülye, kérdezte a Focista, amikor a fentebb leírt fejjel megjelentem az uszodában. Ez a divat, mondtam neki a vállamat vonogatva, pedig majd’ elsüllyedtem szégyenemben. Jött is a riposzt: de nem ilyen fejen! Tanulság…) A valódi kihívást azonban az öltözködés jelentette. Minthogy nem volt pénzem karvastagságú arany csüngõkre, elkezdtem híresztelni, hogy az én macsó alkatomhoz inkább az ezüst passzol, abból viszont minden elképzelést meghaladó mennyiség. Egy pincér barátom szerzett valahonnan barna színû abrosz anyagot, abból varrattam magamnak felül feszes („herekidomborító”) alul trapéz nadrágot, hozzá illõ helyes kis mellénnyel, amely viszont megakadályozott minden, a homo sapiensre amúgy jellemzõ mozgást. A lábfejem olyan széles mint a békatalp, abban a helyzetben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy hegyes orrú, szögecsekkel kivert cipõt viseljek. Mindössze két hét alatt megtanultam benne járni úgy, hogy még szakavatott szemek se nézzenek csípõficamosnak. Ugyanakkor csak az élet- és vagyonbiztonság veszélyben forgása esetén voltam hajlandó levenni, mert körülbelül negyed óráig tartott, amíg – vizes

105

konyhakés segítségével – újra a lábamra, nem is húztam, hanem applikáltam. Ebbõl következõen aztán minden házibulit a fürdõszobában kezdtem, hogy a lábszag terjengését valamelyest megakadályozzam. Órásmester barátom – vén csibész, az Ecseri piac nagy tanára – szerzett egy valódi Doxa óraházat, amelybe a szemem láttára szerelt Pobeda belsõt. A Skoda megjelenésére külön hangsúlyt helyeztem. (Típusa: S 100, a gyártási éve: 1971, a forgalmi rendszáma: IV 19-96) Az egész belsejét vastagon befújtam szilikonnal, ettõl aztán minden és mindenki ragacsos lett a kocsiban. Az esetleges kellemetlen szagok ellen hét darab kókuszos illatosító volt hivatott felvenni a küzdelmet, de a szépségkirálynõ-várományos lányok által mértéktelenül locsolt, Charlie márkájú parfümmel szemben olykor ez is kevésnek bizonyult. Az autó vitathatatlan ékköve a sebességváltó gombja volt. Fa mintázatú mûanyagból készült és a tetején – halványkék hullámok közt – egy hatalmas mellû sellõ fickándozott, minden kapcsolásnál meglebbentette a farkát. Hát csoda-e, hogy rettenetesen menõnek éreztem magam? (A szorongást meg a kisebbrendûségi érzést szigorúan ellenjavallt kimutatni, még inkább beszélni róla.) Nem is tudom, hová vezetett volna ez az ámokfutás a külsõségek kapcsán, ha nem hívnak be idõben katonának. Na, ott a surranóval meg az agyonmosott, vagy bõ, vagy szûk göncökkel hamar helyre tették a fejem. Mindezeket tehát csak azért meséltem el, mert nem csak a nõk tudnak áldozatot hozni a szépség oltárán, hanem mi, férfiak is. Ha a sors úgy kívánja…

Tényleg meztelen valóság – Így van – bólogatott a töpörödött kis nõ miközben pajkosan meglóbálta fonott nejlonszatyrát –, ide akarunk járni télen is, mi naturisták.

106

Ez nekem már eleve gyanús volt. ezzel is erõsítve a közösségi szellemet”. de ne vágjunk a dolgok elébe. nekem ezen a téren nemigen lehetett újat mutatni. Azért akarta ezt az én fejemben tudatosítani a dadogós. mert helyes kis névjegykártyát nyújtott át. Ebben leírták. hanem a természetesség iránti igény. A masszõrfülkében úgyis mindenki – nõk. amelyek ide-oda ugrándoznak tollaslabdázás közben. férfiak – meztelenre vetkõzött. hogy nudista. annyira dadogott szegény. hogy különben miben járkálnak. formás fenekekkel. Ugyanez az embléma díszelgett a naturista klub fénymásolt ismertetõ füzetecskéjén is. Annyit azért kihámoztam a szövegébõl. hogy más alkalmakkor is hódolhassanak szenvedélyüknek. mert igényt tartottak a szolgáltatásaimra és azt hitte. az azt jelenti. de ütött kopott nõ képviseli õket a kis cekkerével.Ez biztosan nem komplett gondoltam. hogy bár õk Délegyházán szeretnek igazából lenni. de „tagjainknak lehetõséget kívánunk nyújtani. amelynek jobb felsõ sarkában tényleg ott pompázott az általam olyannyira hiányolt nap. (Ilyen szempontból esetleg még némileg túlsúlyos NDK-s nõk jöhettek szóba. és fõleg nyáron – ahogyan gondoltam is –. ettõl beijedek.) Tehát. édes mindegy volt tehát. de annak meg alig értettem a szavát. Lehet. meg a kis 107 . hogy is mondják: naturisták. mit keresnének ezek a. azaz meztelenkedõ. hogy tárgyalópartnerem is érezte a fenntartásaimat. mert a naturista. télvíz idején egy omladozó kis gõzfürdõben? Ráadásul egy ilyen. Felõlem akár télikabátban is ücsöröghettek volna a szaunában. Második alkalommal már egy komolyabb fazont küldtek tárgyalni. hatalmas mellekkel. Márpedig az én képzeleti horizontomon akkoriban a nudizmus egyet jelentett a napfényes tengerparttal és a kerek. hogy a plafont nézegeti mélabúsan. Láttam a dadogóst. már elnézést. hogy nem ám az elfajult és fülledt erotika ennek az egésznek a lényege (hogyan is jutott volna eszembe?!). Minthogy akkoriban masszõrként dolgoztam éppen.

hogy mármost akkor én. hogy ennek nem a szex a lényege. egészséges férfiak meg nõk mászkálnak fel s alá egymás szeme láttára. de gatya az kell.) – Akkor maga gatyában lesz? – kérdezte szomorúan a naturizmus elszánt híve. – Akkor tehát maga is meztelen lesz – szögezte le a dadogós. hogy erkölcsileg se ítéljem el ezt a meztelenkedést. – Eszmeileg meg erkölcsileg semmi bajom – mondtam már-már ünnepélyesen –. Mindenki beláthatja.füzetecskéjét gyûrögeti. hogy eközben a férfiasságom is csak úgy szabadon lengedezzen. – De nem azért ugye. Hogy csak a hátsó régiókat említsem. Ebben maradtunk és csak a tárgyalás után gondoltam bele büszkén. Hát. szemérmesen nem is hoztam szóba. hogy megõriztem a szakma tekintélyét. mondtam erre. azonosulok-e az õ nézeteikkel. tisztán szakmai arckifejezést erõltetve az ábrázatomra. hogy kényes pontjához érkezett a tárgyalás. mert valamiért nagyon fontos volt neki. – Gatyában – mondtam ki a verdiktet. Senki ne akarja velem elhitetni. Egy masszõr ugyanis ide-oda hajlong – magyaráztam lényegileg –. teljesen pucéran. mint a szélfútta zászló. (A rosszabbik esetet. mert ha mégis. Az volt a kérdés. nem várhatja el tõlem senki. éreztem. én el tudom képzelni más módját is (nem jobbat csak mást!) a közösségi szellem erõsítésének. nem tudom ki hogy van vele. olykor lendületes mozdulatokat is tesz. mint ugye a masszõr. mert bennem is nagy volt a természetesség valamint a borravaló iránti igény. akkor nekem orvoshoz kell 108 . – Az nem fog menni – szögeztem le ezúttal én. jelesül ha ágaskodik. Hát persze. mint amilyen a masszõré. mert nem ért egyet az egyesület alapeszméivel? – firtatta tovább a dadogós a számára leglényegesebb problémát. nem járkálhat az ember pucér fenékkel. mint hogy ivarérett. hogy egy olyan magas hivatalban.

ahol egyébként csak a férjeik. hogy megbíztak egy egész (nõi!) kosárlabdacsapat „gyúrásával”. hiába no. Nem akarnék a csiklandós részletekbe belemenni. Mindjárt az elsõ alkalommal felfigyeltem egy különösen szép párra. mert a felsõ soron már eleve olyan fülledt hõség uralkodott. amikor egy férfi ott nyúlkál – vagy közel ahhoz –. A nudistákkal is akadtak kezdeti nehézségek. ha jó nõt kell leápolnia. Na. de Murphy törvényeinek megfelelõen mindig a legtávolabbi kabinban hagyja ott a vendég mondjuk a szappantartóját. Mármost ami az én szerepkörömet illeti: egy masszõr dolga sehogyan se könnyû. fiúik tehetik. rendes emberek voltak. Volt. Egy biztos. hogy még mielõtt beültek volna az ezer fokos gõzbe. menthetetlenül naiv lélek vagyok. legurítsanak valami kis szeszt. Hiába tettem úgy. Az ugyanis gyakran elõfordult. szóval erre a veszedelmes helyre 109 . hogy az izmaikat fellazítsam. hogy egymás között nagy kuncogások közepette szépen kitárgyalták. hogy miért kell a mellébeszélés. Csak azt nem értettem már akkor sem. hogy még makkegészségesen sem igen lehetett bírni.fordulnom. Az még csak hagyján. de tényleg nagyon nagy volt bennük a természetesség iránti igény. Évekkel késõbb mesélte valamelyik játékos. milyen bizsergetõ érzés. a naturisták intelligens. mintha a látvány egyáltalán nem érdekelt volna. akik az átlagosnál is fogékonyabbak erre a természetességre vagy mire. nem egy kifejezetten provokált. hát még ha olyanok jönnek sorban. biztossá téve ezzel az amúgy is fenyegetõ rosszullétet. Tetejébe a nõk sem mindig kizárólag abból a célból fordultak hozzám. mozgassa meg egy kicsit mindenki a fantáziáját. hogy lépcsõzni kell. A felsõ sorban húzták meg magukat az alkoholisták is. azok a fránya hormonok csak dolgoztak. akik a felsõ soron kerestek maguknak helyet. Szóval kényes a helyzet mindenképpen. Rutinos kabinos – merthogy egy személyben ezt a tisztséget is betöltöttem – nem szereti a felsõ sort.

gondoltam annyi pénzért. felmentem. hogy már tisztára dicsekszem. hogy kacér pillantást vessen rám. hogy alkalmas erre. asszonyom?”). hanem a gyönyörtõl. mint amikor valaki összeesik. Mindkettõnkbõl kitört a nevetés. de Szépék csak nem akartak elõkerülni. de aztán a végsõ lépésre is elszántam el magam. hisz’ különben minek jártak volna az 57-esbe kufircolni. Szépné egyáltalán nem volt rosszul. Elõször csak lentrõl kiabáltam („Rosszul van.vonult a pár. Szép úr nem vette különösebben a szívére az indiszkréciót. Tényleg annyira hülye voltam. aki belekotorászik a kéziratba. csak Szépné pirult el egy kicsit. ez kitûnik az alábbiakból is. legyek egy kicsit visszafogottabb. nyugodtan nézzenek hülyének.) Telt-múlt az idõ. mint amennyit õk fizetnek. – Házaséletet élni vagy szaunázni? – adtam az ártatlant tovább. (Azt mondja a lektor. Azért visszafogottabb leszek. Kijött a kabin elé – teljesen meztelenül. ami volt. csakhogy nem egészségügyileg. hogy mikor engedem már meg a gõzt! – Sajnos az öltözõbe nem tudunk gõzt engedni – magyaráztam komolyan. Az asszony azért nem mulasztotta el. (Csak én hoztam össze õket ilyenformán. tudják az. valószínûleg nem voltak házasok. s csípejét izgatóan riszálva vonuljon végig a lépcsõsoron. csak azt írom. olyan volt. Egy igazi nõ minden helyzetben nõ marad. pedig az alábbi történet nem biztos.) Járt ezekkel a naturistákkal egy nõ. Masszírozás után mindig hosszasan zuhanyozott és közben folyton sóhajto- 110 . a Szépék. de valóban lerogyott a padra. a Mali. ráadásul felfigyeltem egy hangra. kissé lihegve – és megkérdezte. amikor elindultak az általam megjelölt irányba. – Hát akkor hová kell menni? – kérdezte Szép úr még mindig rezzenéstelen arccal. hogy elkezdtem aggódni. De hát õszinteséget ígértem.

aki viszont tényleg úgy nézett ki. amíg egyszer összeszedtem a bátorságomat és megkérdeztem. hogy nagyon jó ez a korkülönbség. a szappan meg éppen leesett.) 111 . – Engem ugyan nem – mondtam felbátorodva és ezzel a tárgyalás. de hát ez ízlés dolga. az udvarlás be is fejezõdött. Megpróbáltam terepszínt felvenni. (Az árlapot meg sem mertem nézni. hogy az anyám lehetne. mint a szexújságok sztárjai. szerepelt is ilyen helyeken. Addig-addig sóhajtozott („Á. hogy milyen kár… Az volt az õ nagy bánata. mondjuk például én a fia lehetnék. csakhogy volt a Malinak egy lánya. Szerintem a város legjobb nõje volt. – Nem engem zavar – mondta erre kihívóan a Mali és véletlenül éppen akkor kezdte el szappanozni hatalmas melleit. hogy most akkor ez mûbánat vagy mi. – Hát kit? – bámultam leírhatatlan arckifejezéssel. Megszólításával tüntetett ki! Olyan negyedóra múlva tértem magamhoz. a maguk fajta fiatalemberek már rám sem néznek. de a portás elzavart. vagy ha úgy tetszik. Eddig ez nem sztori. A Kis Malira rá se nagyon mertem nézni. hogy jól megudvaroljam. a Kis Mali.zott. muszáj volt lehajolnia érte. miért nincs jegyem. pedig tényleg húsz évvel volt idõsebb nálam (43). de akkor már egy elegáns cukrászdában ültünk és azon gondolkoztam. hogyan magyarázom meg a kalauznak. Hónapokon keresztül egyetértettünk abban. mert direkt izgató. Helyes kis nejlonszatyrot szorongattam a hónom alatt és valami magas hivatalba készültem bejutni.”). – Például magát – kuncogott a Mali. Nem tudtam – vagy inkább nem mertem – eldönteni. még csak gondolatban sem jutottam el odáig. Úgy két évvel az anyukájával megesett kaland után találkoztam teljesen véletlenül Budapesten a Kis Malival és állati szerencsétlennek éreztem magam. miért zavarja a korkülönbség. de legnagyobb meglepetésemre a Kis Mali mosolyogva integetett a forgalmas utca másik oldaláról. mert különben állati jól tartotta magát a Mali. hogy – szerinte – megöregedett.

de ehhez nem kellett parafenoménnak lennie. az összes pincér minket figyelt – anyukám mesélte. Én meg a Kis Malit választottam. Feltártam a vonatjeggyel kapcsolatos anyagi természetû problémát is és a végére hagytam a – szerintem – legfõbb ellenérvet. Így történhetett meg az a skandalum. – Azt is be kell vallanom. nagyon is tetszik. ha õt 112 . – És… – Én is ki akarom próbálni. legalábbis köztük van. Gondoltam ez hatni fog. hogy szeret veled lenni. merthogy érezte rajtam a zavart. hogy enyém lehetett egy kis idõre a város legjobb nõje. nem haragudott ugyan. mármint a Nagy Malinak. hogy az úgy nem jó. de én egy kis senki vagyok hozzá képest. már régen.– Nem tetszem neked? – kérdezte a Kis Mali. Elmondtam a Kis Malinak. vannak olyan helyzetek. A döntés neki csak akkor felelt volna meg. de azért most izgatja a fantáziáját ez a mi helyzetünk. hogy dehogynem. Az meg már csak természetes. amikor a tények meg a helyzet súlya alatt teljesen megtörik az ember. hogy anyukáddal is volt kapcsolatom sõt. – Hát éppen ez az! – kacagott fel a Kis Mali. Azt mondta. – Elmesélteee…? – El. néha még most is feljárok hozzá. mert különben labdába sem rúghattam volna. hogy anya meg lánya között mindig van egy kis rivalizálás. mert tényleg nem mertem kikezdeni egy igazi bombázóval. A Kis Mali megadta ennek az egésznek a lélektani magyarázatát is. hogy a Kis Mali is elmesélte az anyjának (hiszen erre ment ki az egész játék!) és akkor a Nagy Mali azt mondta: válasszak. Itt már nem lehetett mellébeszélni. Egyszer az anyukája is lefeküdt az õ barátjával. mire az anyja közölte.

de csak néhány hétig. Akkora show-t rendeztem a bemelegítésbõl. mint a Tarzan. Felvonultam tehát a hölgykoszorúban a tribünre és úgy éreztem magam. hogy az majdnem kettétörte a pályafutásomat. ha mindegyikkel egyszerre. hogy mi barátok vagyunk és milyen jó. mert utána elköltöztek. És akkor hárman voltunk. Szerintem ilyesmirõl úgysem beszél õszintén senki. magam vásároltam meg a saját különdíjamat. aki ezeken az amúgy éles vackokon végig tudott himbálózni. amelyiken biztos esélyes voltam. (Kivéve a Kis Malit.választom. csakhogy menet közben rájöttem: a sportolókat szeretik a nõk. mert azt hittem mindig az a legmenõbb (a nõk körében). úgy mégis jobb. Ezt én – mondván elengedhetetlen az igazi bemelegítéshez – úgy 113 . Nagyon nagy tanárnak számított az. Akkor inkább legyünk hárman. Minden együtt volt a lenyûgözéshez. Azóta sem mertem megkérdezni soha senkitõl. évekig azt hazudtuk egymásnak. mert kövér voltam. Eljött a lehetõség is. mint Muhammad Ali a világbajnoki címmérkõzés elõtt. ha legalább világmegváltás után kamatyolnánk egyet a négy lány közül valamelyikkel. mert városom kis uszodájában rendeztek egy versenyt. de a legeslegtisztább kapcsolat az volna. Viszont én még tisztább kapcsolatot akartam. mégpedig olyat. A tribün alján kis kallantyúk helyezkedtek el egymástól úgy másfél méternyire. meghívtam hát a lányokat a viadalra. De ez ügyben is hibáztam. gondoltam az a legtisztább. A részleteket is pontosan kiszámítottam. Volt is egy ilyen kis lelki társaság.) Sportot ûznek belõlem Azért kezdtem úszni. aki gyõz. hogy tényleg van-e ilyen rivalizálás anya meg lánya között. hogy fiú meg lány között is lehet igazán tiszta kapcsolat.

Teljesen megrogytam. hogy „most akkor mi legyen?”. Esetleg nem tudnám-e bemutatni neki. Hõgutás vasárnap délután volt.nyolc-tíz alkalommal meg is tettem. Egy esélyem maradt. A verseny színvonalára jellemzõ módon mégis megnyertem a számom és diadalmasan átvehettem a – minden tekintetben – saját trófeámat. de neki a pillangó tetszik igazán. mert – mondtam a lelki társaimnak – ez is hozzátartozik a felkészüléshez. A maradék egyike megkérdezte. Testileg-lelkileg össze voltam omolva. meg sem bírtam mozdítani. hogy ki az a srác. a buszok csak elkeseredésükben jártak. merthogy annyira hasonlít a Terence Hill-re. 114 . amerikai selyemzászlóból varrt úszónadrágban! Kettõs eredményt értem el. a többi meg irigykedve nézi. A többirõl ne is beszéljünk. õ volt mind közül a legszentimentálisabb. hogy bár én hívtam meg õket. mert a Hattyút bajnokként sem tudtam meggyömöszölni. hogy alig láttam. A Hattyú meg azt mondta. most mégis félre kell vonulnom. ekkor bejelentettem a lányoknak. gondoltam magamban. hogy a verseny után hazakísérem a közeli – közeli? 40 kilométer! – bányász városkába. mi meg ott ültünk a váróban és lelkiztünk a Hattyúval. mert abban szép egyenletes idõközönként kilátszik a fiúk feneke. hogy legalább ne fulladjak bele a vízbe. Akkor nagyon át tudtam érezni. egyszerûen hazamentek. aki mögöttem ért célba – talán ötödik lett –. minden akaraterõmre szükség volt ahhoz. (Már elképzeltem. Egy: mindkét tenyeremrõl lejött a bõr. hogy nem a gyõzelem a fontos. a lányok le lesznek nyûgözve. ráadásul a Hattyúnak megígértem. A paprika úgy csípett. Az összpontosítás abból állt. hogy én is nagyon szépen úsztam és gratulál is. mégiscsak megérte a sok kínlódás. úgymond koncentrálni. Van igazság. Ezzel egyidejûleg bekenettem magam paprika szesszel.) Mire visszaértem a tribünre. a négy lelki társból kettõ eltûnt. Kettõ: kifordult az egyik vállam. amint éppen vetkõztetem a legformásabbat. a Hattyú.

Beépített szurkolóim is voltak. ha esetleg nem nyernék semmit. hogy a nõzés a lényege. és bár ez a kutyát sem érdekelte. (Azt mondta ennek kapcsán egyszer egy barátom. de õ bizonyára rosszindulatúan elfogult volt. Kitaláltam. hogy versenyen is megmutassam a világnak. de mindenki tudja. hogy legyen közönségdíj. hogy minden kis izomrost külön látszódjék. ebben a kategóriában még mindig biztos a szavazati többségem. Marha nehéz egy sport. a már említett féléves koplaláson kívül is. micsoda izmaim is vannak nekem. hogy „testépítés”.Azt hiszik tanultam az esetbõl? (Az udvarlást nem lehet feladni. a Hogor minden mozdulatomra áhítatosan felkiáltott: „Hihetetlen!” Nem is olyan hihetetlen. mert úgy kell emelgetni órákon át a súlyzókat – nap-nap után –.) Jó évtizeddel a fentebb leírt súlyos lelki válság után body buildingezni kezdtem. Bekentem továbbá magam barnító krémmel. azzal sokkal többre mennék. Azért megérte. Szép sárgás foltok ütköztek ki az egész testemen. 115 . Még mielõtt azonban a színpadra léptem volna. hogy közben az ember nem eszik. Ettõl olyan lettem mint az éti csiga. hogy többé nem hibázhatok. belsõ egyensúly is van a világon. bármelyik gyakorlott orvos klinikailag is megállapította volna a májelégtelenséget. el kellett végeznem az ilyenkor szükséges elõkészületeket. a Rozi. Tudtam. a hatás csodálatos volt. miért nem veszek magamnak inkább egy marha nagy autót. Mindenek elõtt leborotváltam magamról az összes szõrt. vetette ellen egy vézna kis csaj. plusz három nap után elkezdett viszketni az összes porcikám. mert tényleg jól néztem ki. talán csak annyit. Igaza volt…) Elérkezettnek láttam mégis az idõt. minthogy az egész estét én szerveztem. csak még azt felejtettem ki. hogy ha már mindenáron nõzni akarok. hogy teljesen ne haljon éhen. amit különben úgy mondanak magyarul. a jegyek felét a haverjaim között osztottam szét. Így teltek az én napjaim is. hogy közben minden tagom fájt.

hogy õ még sohasem kapott szerelmes levelet. Én – teljesen szabadon – a „Lökd ide a sört” címû halhatatlanra adtam elõ egy rövidke kis kocsmajelenetet. mégis. de erre a sörös hülyeségre még tíz év múlva is emlékezett mindenki. valami menedzser el is határozta. (Magán a versenyen semmiféle eredményt nem értem el. hogy mennyire örül. de akkor már egészen õszintén kitártam a szívem. hogy szabadon választott gyakorlat. Amikor például a szaklap címoldalán megláttam az akkori súlylökõ magyar bajnoknõ fényképét. a jegyek árát tehát elbuktam. Hát éppen errõl van szó. egy manökennek sosem 116 .A kreatív munkára is nagy figyelmet fordítottam. de én mindenkinek azt mondtam: meg kell próbálni kiállni – és felállni! – ennyi ember meg a reflektorok elé. Sokáig gúnyolták õt ezért a haverok. Elmondtam. Maradtam tehát örök rajongó. vagy valami ilyesmi. ma is azt állítom. de csak körvonalakban. azonnal szerelmes levelet írtam neki. A végeredmény – illetve eredménytelenség – nem is lehetett kérdéses. hanem a feszes feneke meg a mesébe illõen kerek mellei. Azzal próbált leszerelni. szegény Cuki csõdöt mondott.) A hálátlan közönség is leszavazott. hogy pornósztárt csinál belõle. amikor dedikált fényképpel örvendeztetett meg. de a Cuki tényleg szebb volt mint én. Én lepõdtem meg a legjobban. hogy két-háromezer ember elõtt szeretkezzen a világhírû Dolly Buster-el. hogyan képzelem ezt az egészet. Szerintem én még Dolly nevének hallatára is elmenekültem volna. Ez a Cuki különben egy született Adonisz volt. Nem elsõsorban a sportteljesítménye nyûgöz le. a súlylökõk mégsem manökenek. Újra tollat ragadtam. hogy a sport igenis nagyon jó dolog. és megírta még azt is. Van a testépítõ-versenyeknek egy olyan szakasza. A személyes kudarcok azonban egyáltalán nem keserítettek el. csaptam azonnal a lehetõségre. Mindjárt az elsõ lépésben felküldte egy marha nagy sportcsarnok színpadára. Erre aztán felhívott és megkérdezte. hogy drukkolok neki.

A nõk is szeretik a sportot. nem lekezelõen. amióta a Klicskó testvérek a színre léptek? (Hát persze. hanem a feleségem. ám ez esetben – logikailag levezetve – a szex is egész embert kíván. annyira gebék.) Bosszúsan figyelem. egyetlen éjszaka után közölte az én súlylökõ hercegnõm.írnék. hogy néha gyömöszölünk. A teniszrajongók többsége például nagyobb csodálattal adózik az orosz szépség. ezt tudnom kell. Kurnyikova fenekének. mert azt mondta. mert attól. amikor olyan gyönyörûek! Ezt nem én mondtam. Már-már azon tanakodnék. esetleg – egyetlen egyszer! – találkozhatunk. Sajnos ennek a történetnek sem lett romantikus folytatása. A sportot amúgy szereti az egész világ. hogy õ inkább olimpiai bajnok akar lenni. 117 . ám akkor eszembe jut. úgyhogy elutaztam hozzá (azt már nem is említem. Hát onnantól tudtam. Ezzel pedig muszáj vagyok egyet érteni. hogy a legmenõbb atlétikai versenyek sprint számait mostanság csak harmadik-negyedik kísérletre tudják elindítani. mint az egész élmezõny együttvéve. hogy az ország másik végében edzõtáborozott) és tényleg találkoztunk. ha tényleg komolyan gondolom. még nyugodtan lehet akármilyen bajnok. csak tényszerûen. Nem értettem az összefüggést. mint akármilyen röptéjének. A szõke csillag egyébiránt többet keres. Talán meghatódott vagy valami. hogy akkor sokkal rövidebb ideig bámulhatnák a nõi rajongók azokat a gyönyörûen kidolgozott – javarészt ébenfekete – izmos testeket. állandóan kiugrálnak a manusok. hogy éppen hányadik a ranglistán. hogy valami szabályt kellene hozni: egy lövés egy rajt. Komolyan gondoltam. A súlylökés egész embert kíván. függetlenül attól. Erre õ kioktatott. Ezt mondtam neki tiszta szívembõl. Megfigyelték például mennyi rajongója lett az ökölvívásnak egész Európában. hogy inkább sajnálom õket.

Ettõl pedig teljesen elmegy a kedve az egésztõl (a fiútól) és már nem is akar igazából szerelmes lenni. A Hattyúval hosszú éjszakákat beszélgettem át. nagy a feneke meg ilyesmi. ritkaság számba ment. A szerelmi problémák végtelen tárházát tudta sorolni a Hattyú. És akkor elmesélte a Hattyú. síkraszálltam amellett. de a Hattyúnál ez rövid megbeszélésnek számított. Végül úgy látszik. – De hát udvarolnak neked. mert egyszer csak. de nem adott nekem igazat. hogy neki igenis jó mellei vannak. kecses nyakon – innen a név – hercegnõhöz méltón nemes fej. elfogytak az érvei. aki mondjuk tetszik neki. mint a vetõkártyában a hirtelen öröm. Említettem már. mert különben jól tanult. de különben jól is nézett ki. mert a Hattyú elõtt nem lehetett olyanokat mondani. hogy ez nem tipikus lelki probléma. hogy õ nem jól néz ki. Ezen a ponton keveredtünk éles vitába. Viszont abban a formás kis fejecskében teljesen zûrzavaros ész. – Nincs önbizalmam – nézett rám szomorúan azokkal a hercegnõi szemeivel. Két órán át soroltuk pro és kontra. Mondtam neki. nem úgy átlagosan számítva. Mindezt tisztán baráti alapon mondtam. nem? – vetettem ellen. tõle szokatlan határozottsággal.Hattyú-dal Olyan volt ez a Hattyú. ám valahogy mindegyiknek az volt a lényege. Hosszú. hanem még egy nõhöz mérten is. Aztán meg. a feneke meg egyenesen világszínvonalú. amikor beszél egy fiúval. folyton csak arra tud gondolni. hogy sokat nézegeti magát a tükör elõtt meztelenül. sokáig megtartva azt az alapelvet. hogy mi csak barátok vagyunk. felcsattant: 118 . de a világmegváltás után mindig a szerelemnél kötöttünk ki. hogy egy csomóan szívesen megdöngetnének. hogy neki lógnak a mellei. de egyáltalán nincs megelégedve a látvánnyal. hogy nagyon nagy lelke volt neki.

oda az igaz. Lenne viszont egy nagyszerû javaslatom – merthogy közben megvilágosodtam –. mert úgy érzi még mindig kövér. ha levetkõzik és megmutatja. mennyire rossz alakja is van õneki. Lassan az idegeim kezdték felmondani a szolgálatot. ahogy a Hattyú vetkõzik. – Na. de nem biztos. mert a lány tényleg nem akart semmi mást. ha megint leellenõrizném az alakját. – Nem tudtál meggyõzni – mondtam határozottan és a szõrös izét igyekeztem minél jobban a nadrágomra húzni. Talán fél év telt el az eset után. (Még a végén azt hiszi. a feszülõ blúzt valamint a nem kevésbé feszülõ farmer hátsó fertályát. akkor nézd meg! – Micsodát? – kérdeztem. látod? – fordult felém. Én meg tényleg csak néztem. hátha már fogyott egy kicsit. – Hát az alakomat. 119 . amikor a Hattyú jött. Ez az igazi barátság. barátilag. És nekiállt vetkõzni! A Hattyú úgy gondolta. tiszta barátság…) Odaállt a tükör elé. Felöltözött végül és még órákig éltük az amúgy minden igényt kielégítõ lelki életünket. tényleg igaza van-e a melleivel továbbá az összes többi alkatrészével kapcsolatosan. gondoltam. hogy „nézd csak meg”. – Látom – bólintottam és sokadszor is végigmértem. mondtam is neki. Ebben maradtunk és a hétvégén tényleg elmentem hozzá kontrollvizsgálatra.– Jó. mert tényleg nem tudtam mire gondol. hogy most talán mégis szerelmes. szõrõs izével leterített pamlagon és bámultam. mi lenne. mint a Hattyú. legalább annyira el voltam keseredve. Ott ültem tehát egy nagy. hogy most akkor én vizsgáljam meg. hogy ezen én már nem vitatkozom. amikor már a bugyi sem volt rajta. csak elfogulatlan értékítéletet. Erre pedig a legjobb módszer – hisz’ ez nyilvánvaló –. ide-oda forgolódott és közben egyre elkeseredettebben mondogatta.

) Ekkor azonban sírva fakadt. javult-e az alakja. hogy õneki még soha nem volt jó férfival. mert utána a Hattyú elmondta. hogy valami rokonától kapott egy polaroid kamerát. egytõl egyig õt ábrázolta meztelenül! Elmesélte a Hattyú.Egy csomó fényképet tett elém a szõrös pamlagra. hátha én pontosabban meg tudom ítélni a helyzetet. de már vetkõzött is. Nem jól sült el ez a dolog. akkor sikerül. Így kesergett. de nem õk a hibásak. Szóval amikor megindult a már ismert parádé – „nézd csak meg” – odamentem hozzá és elkezdtem neki kézzelfoghatóan mutogatni. bármennyire szeretné is. pedig amikor magához nyúl.) Egy kicsit csodálkozva bámult rám. velem sem. (Meg is mutatta a kombinált szekrényen a helyet. de igazi dugást még nem élvezett. A férfiak tehetnek róla. mert – láthatom én is – az alakja semmit sem javult. mert biztosan a férfiak is érzik rajta. Akkor aztán észbe kapott. – Akkor meg a fejedet kellene újra tömetni – keménykedtem egy kicsit –. hogy vetkõzzön le. egy ilyen jó nõ nem kesereghet állandóan. hogy ellenõrizni tudja. ahová a gépet szokta tenni fotózás közben. Biztos benne van a hiba. Különben meg. akik soha nem foglalkoztak vele. amikor azt javasoltam neki. hogy neked is jó legyen. hogy inkább veszni hagyom a barátságot. magyarázta tárgyilagosan. kívülrõl mégiscsak jobban látja az ember a dolgokat. de nem ellenkezett. hogy mi mitõl jó az õ alakján. – Nem bírom leküzdeni a kisebbségi érzésemet – hüppögött a bánatos kis hercegnõ. Talán éppen ezért fél a szerelemtõl. én már a buszon elhatároztam. legalább az egyikünk ne legyen teljesen hülye. mert amúgy kívánja a szexet. Mondtam akkor a Hattyúnak. de a Hattyút mindenképpen megpróbálom ledönteni. (Konkrétan amikor a melleit markolásztam. Ezzel vigasz- 120 . hogy nem jó neki. hogy sok nõ van így. azzal csinálta a képeket saját magáról.

Erre föl közölte. hogy a szobájuk hogyan volt berendezve. de a technikai részleteket sem szabad elhanyagolni. hogy engem tényleg barátnak tekint. hogy ezzel a Hattyú is egyetértene. hogy végre rendesen megdöngették a hercegnõt. hogy azt én is meg tudnám csinálni. Mondtam azért neki. hogy egyszer kipróbáljuk. a Hattyú egyik szerelme megtalálta a válságból a kiutat. Az elsõ próbatétel mindjárt az ajtóban megesett. amelyek olyan egyformák voltak mint a legyek. ott derült ki ugyanis. de mindjárt lehetett tudni. Elõálltam aztán egy újabb javaslattal. mint mondtam. Ha igen. hiszen az alap. az nem csak a pedantériára utalt. hogy le kell-e venni a cipõt vagy sem.taltam a hercegnõt és ettõl meg is nyugodott egy kicsit. Tudom. Talán tanítani sem lenne hiábavaló. mert sok lelki problémától megkímélte volna. hogy fontos ugyan a lelki megalapozottság a szerelemben. amitõl meg is jött az önbizalma.) A módszert is részletesen elmesélte a Hattyú. mint egy férfira. Ehhez azonban nagy rutin és éles szem volt szükséges. mert mondta is annak idején: jól lett volna. de arról itt sajnos nem számolhatok be. hogy a polgárosodás miatt a kufircolással is többet kell majd 121 . miszerint majd én megpróbálom többször. (Ez magyarán annyit jelent. Azóta várom… Elég sokszor eszembe jut ez a történet. Pillanatok alatt fel lehetett mérni a nõket abból. de csak nevetett. Hanem azért a dolgok hamarosan jobbra fordultak. soha nem úgy nézett rám. Annyit megígért. hátha elõbb-utóbb neki is jó lesz. És akkor egy kicsit szégyelltem magam. adott volt. Terepszemle Aktív pályafutásom alatt a pásztorórák döntõ többségét panellakásokban töltöttem. ha valaki elõbb megtanította volna kefélni. mindig arra gondolok.

a fiókjában mindenféle kacatok. hátha hozományvadásszal állnak szemben. bármi legyen is az ürügy. Sokáig nem tudtam eldönteni. mert azt bizonyította. mert afelõl senkinek egy pillanatra se legyen kétsége. hogy vagy az ország ilyen szegény vagy a nõk mind teljesen egyformák. egyúttal a döngetésre. Ha slusszkulcs is akadt köztük. kis ingecskék és a szappan párja dezodorban. valamint Agatha Christie összes. Elfújta a szél. elmaradhatatlan kötetek: Dali reprodukciók. A kovácsoltvas lemeztartóban tucatnyi hanghordozó. A falon a Modern Talking együttes vagy Arnold Schwarzenegger plakátja. hol található. A fiókban tengernyi bizsu. hogy ezzel a szikár ténnyel vajon a nõk is tisztában vannak-e. romantikusabb lelkek esetében napló. 122 . A könyvespolc félárbocon. balra a bugyik. mert akkor az apukának volt egy Zsigulija. továbbá titkos kis levélkék. román ruhafogas. kis polccal. „filléres emlékeim”. Balra. legalábbis ami a bevezetõ szakaszt illeti. (A lakás többi részét nem említem.) Mármost emberöltõnyi idõt töltöttem ilyen szobákban. mindjárt az elõszobában. Az éjjeliszekrényen néhány Nõk Lapja. további nehézségekkel kellett számolni. és az járt a fejemben. hangulatosan kiegészítve kovácsoltvas állólámpával (rafiabúra) valamint erdélyi báránybõrökkel. Carmina Burana. Koncz Zsuzsa.bajlódni. külföldi divatlapok és zenei magazinok. Alul melltartók. Fonott kosárban további újságok. tíz másodperc alatt bármirõl képes voltam megmondani. A szekrényben jobbra fent a zoknik és a harisnyák. csak példákat említek: Bolero. közéjük rejtve egy Fa márkájú szappan. hogy a szoba gazdája fogékony a férfi test szépségeire. ez esetben gyanakvóbb volt a család. rajta kulcstartók. A nap szerelmese (Munkácsy Mihály élete és munkássága). hogy egy fiatalember kizárólag dugni megy ilyen helyre. A leányszoba berendezésének alapját az NDK elemes bútor képezte. Sok más is járt persze a fejemben. mûbõrrel díszített. Ez utóbbi jó jelnek számított. de aztán megvilágosodtam. Négy évszak.

(Abban reménykedtem. hogy hosszú lelkizés következik.A Lolához járkáltam fel sokáig. több semmi. úgymint: 1. semmi sem változott. hogy megismerjük egymást – vágta rá a Lola gondolkodás nélkül. mégis várakoztatott hetekig. fel kellett készülni rá. várjak egy kicsit. feltéve . az két dolgot jelenthetett. Tehát készült. Azóta tudom. Ha a csipkés bugyik együtt száradtak az apuka zoknijával. Ha az anyuka hajcsavarói össze voltak keveredve a lány szemfestékeivel. még nem szakadt el lélekben a szüleitõl (plusz három nap gyõzködés) 2. Aztán amikor nagy nehezen engedett – a bugyi levétele után – arra kért. amikor tudtad. hogy mi jön. esetleg lehet nála is próbálkozni. Az nem létezik. megint meggondolta magát. a nõk valamiért meg akarják ismerni a partnerüket. de a Lola ehelyett egy csomag gumióvszert vett elõ a már ismertetett éjjeliszekrény fiókjából. tudta. de mindig csak azt engedte. hogy úgyis dugni fogunk? – Azt akartam. A többféle parfüm szétszórt egyéniségre utalt. A helyzet felmérésének nagyszerû terepe volt még a fürdõszoba is. Az anyuka is tûzrõl pattant menyecske. Már azt hittem. hogy ez nem egy különleges válasz. lehetett tudni. És még ezer ilyen dolog. hogy egy egész országnak egyszerre jusson eszébe Holdjáró cipõben mászkálni…) 123 . Nem bírtam megállni. ilyen romantikusan kérdeztem – mi a fenének hülyítettél ennyi ideig. hogy a melleit megfoghassam. hogy a szülõk valamelyike bejön a szobába gyömöszkölés közben és süteménnyel kínál. állapítottam meg éles elmével rögtön. Túl fiatal a lány. Lola – így.ha nincsenek nagyon kiéhezve. az összetartó családra utalt. hogy rá ne kérdezzek – Te. de ahogy elnézem a nõk öltözködését. hogy a rendszerváltozás meg a jólét majd ebben a tekintetben is változást hoz.

mint a lánya. hogy amikor nem vagyok ott. csak megkönnyebbülést éreztem. Ezt kénytelen voltam elhinni neki. És még mondott valamit Svédországon kívül is. én biztos nem tudtam volna úgy rezegtetni a szerszámomat. amiket az újságokban láttunk. mert akárhogyan is számolgattam. A szülei teljesen felvilágosultak voltak. a Textilé volt. Ettõl nagyon feldobódtam meg irigyeltem is a Textil apukáját. Azt meg kicsit szégyenkezve teszem hozzá. Egy kis nézegetés után a Textil elõvett – a titkos levélkék helyérõl – egy mûanyag dákót. mint ahogyan az a mûanyag szerkezet rezgett. azért vele is megpróbáltuk végigjátszani az összes megoldást. meztelenül járkál a lakásban az egész család. (’70-es évek vége) Meg is mutatta. Kiderült. hogy a Textil anyukájának is van ilyen mûdákója és állítólag rendszeresen használja is. elkezd rezegni. nekem a csontosabb falat jutott. akkor láttam életemben elõször ilyet a valóságban. hogy ha elfordítom a végét. Mindegy. ami nagyon megmozgatta a fantáziámat. de akkor én még semmit sem hallottam a szexuális forradalomról. hogy nagyobb is volt… – Svédországban ez természetes – magyarázta. Egyet a kezembe adott. – De még mennyire – kuncogott a Textil. – És az neked jó? – kérdeztem ámulva. de azért ne gondoljak megrontásra. hogy nem kell olyan sokat ismerkedni. Úgy is lett. egyet maga kezdett lapozgatni. mert az övében néger férfiak vannak és azokat õ nagyon szereti. mert a mama legalább olyan jó nõ volt. mert a Textil a Nõk Lapják helyérõl elõhúzott egy köteg szexújságot. hogy közben végig a Textil anyukájára gondoltam. Dehogy gondoltam. a Textil mesélte. amelyik elütött a többitõl. nekem vele köszöntött be a svéd szexuális forradalom. Azt mondta azért. Még magamnak is csak félve mertem – és merem – bevallani.Egyetlen leányszobára emlékszem. Közben azért birizgált is a szerelem gépesítése és techno- 124 .

Lefegyverzõ volt az õszintesége. a szemük csillogása. hogy éppen ezek miatt jártam csak nagyon rövid ideig a Textilékhez. aki nem akart megismerni és nem kellett neki semmi hülyeséget kitalálni. Lídiától nem tudtam szabadulni. ez az amiért érdemes szeretve tisztelni minden nõt. olyan volt. Merthogy: nem tudom már melyik francia költõ írta a nõkrõl. mert a Textil volt az elsõ – és sokáig az egyetlen – nõ az életemben. de ez most nem ide tartozik. õ adta a kezembe A kis herceget. mint amekkora a Textil anyukájának van. akármennyit napozok is.lógiai fejlõdése. hogy miért megyek fel hozzá. Csak egy férfinak nehezebb rájuk lelni mint egy nõnek… Szeretni bolondulásig Szerelmes is voltam. neki mûanyagból. mint a frissen sült cipóé. Azért mégis nagy élmény volt. hogy tudtam. a Morcosba volt szerelmes. hogy akkora szerszámom úgysem lehet. tõle hallottam elõször Gevaráról. mint õk. Nem tudom már. még akkor is.) Úgy hiszem mégis: igazán szerelmes csak egyszer vagy kétszer lehet életében az ember. (Meg aztán anyák is õk. igaz – és ez némi vigasz –. úgysem lehetek olyan fekete. de nem is elsõsorban a mûdákó meg a néger pasik miatt. arról nem is beszélve. de amikor 125 . pedig semmi esélyem nem volt. hanem azért. lehet. Ennek az érzésnek még az illatára is emlékszem. A barátomba. aki viszont tényleg úgy nézett ki mint egy görög isten. mindenesetre a dolog hamar véget ért köztünk. Meg hát a négereknek is nagyobb van állítólag. hogy a „húsuk az egyforma”. A Morcos értelmes srác volt. sokat beszélgettünk. De a mosolyuk. ha – amint azt már említettem volt – az udvarlásnak is meg vannak a maga szépségei. meleg és kívánatos. szinte állandóan. a kezek kecses mozdulata. Mert csak ott motoszkált a fejemben.

esténként elment tõlem. amelyek Lídia meghódítása közben értek. ha itt azt mondom. hogy ez nekem jó. A vágytól. hogy megismerhessem õt. és én elmentem sétálni Lídiával. mert azt jelenti. A buli olyan volt. talán csak így vettem elégtételt a sorson a sok megaláztatásért. hogy megvigasztaljam. Egyre többet sétáltunk. Minden percben vele akartam lenni. hogy mirõl is van szó. (Azóta sem tudom pontosabban megfogalmazni. Lídia nem válaszolt. aztán vágyakkal teli diákok. a reménységtõl. mert a 126 . mint akármelyik iskolai bál. úgy éreztem ez a világ legszebb vallomása. Azt gondoltam ugyanis. Reszkettem. mint a Morcos. ha csak áttételesen is. hogy szeret. de pontosabb. de nekem mondja. A lassú számoknál szorosan öleltük egymást. az el sem hitt boldogságtól. eleinte izgatott. eleinte szigorú. Hajnalban szerelmes levelet írtam.) Hallgattam Lídiát. Másnap felmentem Lídiához és tényleg úgy volt. de a maga vallomásáról mindenki így gondolja. aztán érdektelen tanárok. és ettõl nagyon szenvedtem. és egyszer szóba került a szex. egyre felhevültebben. Aznap este a takarómat beborította a könny és a forró férfi nedvesség. sírva ment el a bálból. Azt akartam. tudtam. ahogyan a barátnõje mondta. Ez a legnehezebb része ennek a könyvnek. hogy Lídiához megy. s úgy éreztem az egész világ csak a platánsorból áll. egyenrangú partnerek lettünk. Végig a Mosollyal táncoltam. azt mondta „az összefonódás szép”. hogy õ is kívánja. De akkor már érezte. csak szóban: félreértettem azon az estén. õ azokat csak úgy általában érzi. neki is fontos a testiség. nem tudom hogyan történhetett. álmodoztam és könyörögtem. Másfél éven át kínlódtam. Nem akartam semmit a Mosolytól. arcomat mélyen a nyakába fúrtam. teljesen egyértelmû volt számomra: azért születtem. de Lídia végül az enyém lett. Lídia mesélt róla. hogy ezeket. a szeretkezés. Minden szavára pontosan emlékszem. Aztán szakítottak. a barátnõje pedig azt mondta. hogy a számomra egyedüliként létezõ nõ érezze: én is vagyok olyan értékes.

Az idõ azonban mindent kikezd. de most nincs kedvem utánanézni. ezek helyett a botladozó sorok helyett. nem mintha bármi bajom lett volna. és egyre komiszabbul bántam vele. az én menyasszonyom. hogy „úgy élsz bennem. Az álmok mindig messze elõre szaladnak. Napokig nem szóltam hozzá például. amit már birtokolsz. csak kínozni akartam. mint az. de fizetni kell. egy barátomnál szálltam meg. és akkor õ azt mondta: „Ja igen. amelyik a legjobban tetszik és képzeljék ide. az sohasem olyan fontos. Azt hittem Lídia már örökre az enyém. mint aki annyi mindent látott már ebben a nyomorult életben. de én voltam az erõsebb. de én láttam õket kézen fogva sétálni – csóválta a fejét a néni. a Takács gyerek menyasszonya!” Magyaráztam a mosolygós kis öregasszonynak. az volt. nálamnál avatottabb szerzõk. Azt hiszem Szabó Lõrinc írta. Hanem a sors egyszer mindenért beszedi a számlát. Elhatároztam. hogy Lídia más városba költözött. amire csak vágyódsz. ugyanabban a városban ahol az én menyasszonyom is lakott. ennyire szerettem Lídiát. Vegyék számba tehát a szerelmes irodalom remekeit. „Héjanász az avaron”. Akkoriban pedig úgy hozta az a bizonyos sors. Visszagondolva azokra az idõkre.szerelemrõl már nagyon sokan és sokat írtak. csak hétvégeken utaztam hozzá. csak idõ kérdése. ki milyen elszántan kergeti õket. csak az a kérdés. Mi a csudát tudnék még ahhoz hozzátenni? Semmit. Két nap és két éjjel zuhogott az 127 . Egyszer a buszon elmeséltem egy nénikének. hogy nem. válasszák ki maguknak azt. Ami már megvan. – Nem tudom kedveském. a lélek is elfárad. (Nekem az tetszik a legjobban. miért és hogyan lehettem annyira kegyetlen és ugyanolyan szánalmas.) Szóval. hogy nem megyek Lídiához. hogy kihez megyek. akár a vérem”. el sem tudom képzelni.

azt magyarázták. éppen a medence partján ültem. Már nem emlékszem. a táska a hátamon. hogy addig nem mozdulok. Rettenetes hónapok következtek. Vissza is jött. mint valami vírus. a másikkal. nem szabad úgy bánni vele. hogy még sírni sem tudtam. Ilyenkor szokott következni. pedig rettegtem a választól. de az az igazság. hogy érzek-e még irántad valamit – suttogta és a tekintetemet kereste. Lídia nem miattam jött az uszodába. Ha valaki azt mondja nektek. és a szó. vagy nélküle. én meg kimentem a WC-re sírni. de azért mégis. itt van a lány. beszélni akarok vele. mert van! 128 . mint a szívem. akit vártál. Elhatároztam. tudom ilyenkor szinte kötelezõ leírni. Évek teltek el. Az edzõ azt mondta. hogyan öltöztem fel. mit éreztem. amelyiket nem lehet kiirtani. hogy a társaim nyugtatgattak. hogy Lídia visszajön. nincs igazi szerelem. egyszerûen megbénultam. Amikor ott van az ember kezében a gyémánt. csak nehezen tudtam kivenni a két egymáshoz simuló alakot. Tényleg fogták egymás kezét. hogy „egy világ omlott össze bennem”. de minden pillanatban azt vártam. A felhõk leültek a házak közé. az a fajta. nehéz volt minden. – Azt akartam tudni. Lídia sokáig úgy bujkált bennem. Egy biztos. valamit el kell mondanom. mintha csak üveggyöngy lenne. Nem érdekel. Lídia pillantása. csak vicc volt. ordítottam. amíg nem látom õt. nem érzek semmit. – És? – Nem. – Miért jöttél?– kérdeztem. az újságosbódé rozsdás acélajtaja ugyanolyan hideg és nedves volt. ne higgyétek el neki. Nagyon nem szeretek tanulságokat levonni. de tényleg így volt. Hidegfényû neonlámpa alatt találkoztunk. csak az maradt meg bennem. és én csak arra emlékszem. hogy alig éltem túl. Testileg-lelkileg. hogy fogalmam sincs – és akkor sem volt –.esõ.

és a srácok mindjárt meg is tanítottak a mûvészet lényegére. hogy ettõl begõzölnek a csajok.) „Amikor azt mondta a pacák. mert otthon ugrálhattam volna a barátnõmnek. (Elsõ kézbõl származó. és õ meg jött az edzõterembe. aztán megdughatod akármelyik nõt és még fizetést is kapsz érte. amikor kézjegyemmel láttam el a dokumentumokat. de a srácok azt mondták. hogy a dákót sejteni lehessen. még a vacsorát is csak nagy duzzogva melegítette meg. mert üzleti tárgyalásra hívott. Na.) Hatan voltunk ilyen elõadómûvészek. mintha velem történt volna meg. Esténként kétszer riszálod magad. ezzel nem ugrunk messzire. Ez különben nem lett volna baj. Ezt mondta. hogy akkor most ki a hülye. csak az energiámat sajnáltam. (A Menedzser mondta ilyen szép szakszerûen. és nehéz volt eldönteni. most mégis úgy mesélem el. de nem teljesen. Két felesnyi idõ kellett. Mindazonáltal küldtem a Menedzsernek fotót. hogy ellenállhatatlan legyek. mire meggyõzött arról. elmehetek táncosnak. mert ez nem jött össze. csak éppen annyira. több forrásból megerõsített információk. meleg. Azon kívül a gatyát kellett húzkodni. olyan násztáncszerûség. gondoltam. Bosszúból. hogy adjak magamról egy úszónadrágos fényképet. de akkor már azt hittem. Nehezen hittem. annál is inkább. egyáltalán nem gõzölt be semmi ilyen hülyeségtõl. mert az igazságtartalmáért kezeskedem. 129 . Elõadómûvész lettem. Én mindig csak álmodoztam róla.Mint a pinty (Chippendale show) Fájdalom. hogy tényleg komoly az ügy. engem nem zavarnak. hogy itt a szerzõdés. Úgy kellett táncolni. mert annyira jó pasi vagyok. de alig tudtam megállni röhögés nélkül. mérges lettem. ez nem az én történetem. hogy közben a szeretkezés mozdulatai is egyértelmûen felfelbukkanjanak.

tenyészbikák vagyunk. Bizonyos értelemben igazam is volt. hogy ezek vajon direkt ezért jönnek ide? Aztán a mûsor után ez már nem volt kérdés többé. Volt. kint várnak a csajok. azt hittem a nézõtéren mindenki megbolondult. szakadt spinékre kell gondolni. amit egy külön erre a célra gyártott gép okádott magából. és visszanyertem a reflektoroktól elveszített látásomat. melyik férfi tudna ellenállni akkora kísértésnek. Visítoztak a nõk. csitrik és középkorúak vegyesen. legyen az õ gondjuk. gondoltam. Egyszer még az is megfordult a fejemben. aki nemet mondott volna! Sõt. amelyiket csak akarom. már hallottam a sikítozást. Minden jóba hamar beleszokik az ember. amikor – legnagyobb 130 . a srácok már az öltözõben mondták. akik eljönnek hozzánk aztán meg velünk. azt kefélhetem meg közülük. valamint a férjeikkel? De aztán nem foglalkoztam vele. mert a nõk egyszerûen kivetkõztek magukból. De nem ám ilyen lepattant. Amikor nagy nehezen átbotorkáltam a füstfelhõn. hogy nem bírtuk szuflával. hanem csupa csinos lány és asszony. A Hercegnõt a mosdóban döngettem hátulról éppen. hogy erkölcsileg ez olyan zûrös. amit a dugásért adtak. Dugdosták a nadrágomba a pénzt! Ez egyszerûen felfoghatatlan volt számomra és eszembe is jutott a barátnõm. hogy vajon azok a nõk. akit csak úgy a színpadon döntöttem le. nyúlkáltak felém és áhítattal bámulták minden mozdulatomat. Senki sem akadt. aki folyton a számlák miatt kiabált velem. Már a színpadon azon gondolkoztam. hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel. egy idõ után azt a pénzt is elfogadtam.És láss csodát! Még mielõtt felmentem a színpadra. hogy menjek nyugodtan. de a szégyenlõsebbekkel bevonultam vagy az öltözõbe vagy a mosdóba. az volt a gond. végigfutott a hátamon a hideg. (A Menedzser meg állandóan veszekedett a fizetés miatt: „Éppen eleget összekeféltek ti magatoknak!”) Tudom. de kíváncsi vagyok. Egy érdekes esetet azért elmesélek. azt hitték.

(„Öt perc után nedves lett a bugyim. hiába mutogatta a Vandál az óráját. fél óra után bármi áron férfit akartam. olyan. hogy megnézzük az érem másik oldalát is. de õ már nem kért semmi különlegeset. a Királynõ.meglepetésemre – arra kért. hallgassuk meg most az õ kis történetét ugyanerrõl. kár. hogy ne vesszen kárba a jegy ára!” Emlékeznek még a Kis Malira? Csak azért. hogy a Hercegnõ meg a barátnõi találták ki az egészet. de a Királynõt is elkapta az õrület. Így jöttek el a mûsorra. hogy nem találkoztam vele elõbb. mert még szükség lesz egy patronra. hogy õ vette. hogy túl öreg õ már ehhez. mesélte késõbb a Hercegnõ. Valami névnapot vagy mit ünnepelt a Királynõ és egy jegyet kapott ajándékba a mi mûsorunkra. amilyeneket csak a kosztümös filmeken lát az ember. Õ is megkapta a magáét. valóságos nagyasszony. ha lehet ne szálljak el. És tényleg ott várt. végsõ soron minden elõadómûvész kollégám bemutatta nekik a maga mûvészetét. hogy remegtek az ablakok. És ez a nõ csak azért jött el a mûsorra. fenségesen bevonult a mosdóba. 131 . gondoltam. – Igen – mondta a Királynõ – mert ez a fiú egy igazi élmény az életemben. igaz-e. ne vesszen kárba. úgy sikoltozott. Ezt már nem akartam elhinni. de még egy méregdrága órát is. felhúzta a szoknyáját és odaállt a csaphoz. de ha már egyszer megvan a jegy. Jól van. a Hercegnõ helyére. Mesélte is nagyképûen a Vandál. Kiderült. mert a nagynénje mondta. Megkérdeztem hát a Királynõt. hogy kapott a Királynõtõl márkás cipõket. Kiderült. vele mûsoron kívül is találkozgatott. Negyven körüli. ruhákat. Jót mulattak. meg nem is nagyon érdekli. de még éppen idejében szólt. hogy a mosdó elõtt a nagynénje vár a sorára. ezen ne múljon.”) Egy darabig aztán rendszeresen jártak hozzánk a Királynõ meg a Hercegnõ. Az asszonynak a Vandál nevû tetszett a legjobban. pedig a Hercegnõ rettentõen jó nõ volt.

Nem is tagadom. Ismersz annyira. mint szeretkezni. azzal a nem is titkolt szándékkal. Hátha együtt élni is olyan jó velük. Annak idején badizni is ezzel a hátsó szándékkal kezdtem el. és valaki bemondja „Hölgyeim. Tudod mit mondott? „A színpadon. Én mindenesetre szívesen kipróbáltam volna. csak a testem kell. de õ maga magyarázta el. azonnal elmentem. amikor együtt voltam egyszerre két ilyen csodaszép pasival. hogy legalább egyszer odaállhassak a reflektorok kereszttüzébe. de egyetlen büdös zoknitól megszûnik a varázs. azt mindenesetre máig sajnálom. Élõben még jobb. az is egyetlen. Amikor ugyanis meghallottam. hogy nem próbálná ki velük szívesen. következnek a fiúk!” 132 . Hajlandó lettem volna elviselni még azt a megaláztatást is. még izgatóbb a parádé. de a sors megfosztott – vagy megkímélt? – attól. hogy meg sem próbáltam. nem csodálkozol a folytatáson. meg a nagy eszemet semmibe veszik. Egyszerûen gyönyörûek voltak azok a fiúk. egy megvalósult álom az egész. de a fantáziájában a legtöbb nõ vágyakozik azok után a félistenek után. hogy Magyarországon is van ilyen mûsor. hogy életem legnagyobb szexuális élménye volt. de már az a néhány másodperc is nagyon felizgatott. hogy gondolom. hogy a lelkemet.” Ami most már bennünket. Úgy éreztem. aki azt mondja. férfiakat illet. Ott állni a színpadon és besöpörni a nõk elismerõ sikolyait. jól meghatározott célra.” Nem tudom igaza volt-e. meg az álmokban gyönyörûek vagyunk. és hazudik. hogy valamelyikkel megdugassam magam.„Elõször a tévében láttam ilyen show-t. hogy butaság lenne. Legföljebb a valóságban nem teszik meg. Egyszer az egyik chippendale-be majdnem bele is estem. lelkünk mélyén mindannyian szeretnénk egy kicsit chippendale-ek lenni.

srácok! (Haverok. történetek) .Utánam.

mert a negyedikre. Megszûnt a nõk utáni rohangálás. Én.„Néhány lepedõt összekötve. Nahát. Mert egy hét múlva a rendészek. Hogy egy emelet birtokolja. Végre szereztünk egy állandó nõt. megdicsérték Icát. erre tényleg mondtuk nekik Hogy néhány lepedõt összekötve…” (Bereményi Géza) . A munkásszállás legtetejére. . Hogy mászhatott fel egy szegény nõ. Bátor nõ. És igaza volt az Imrének. Ám az mégiscsak meghökkentõ. a Feri meg a Bíró Imre. hogy szekrényben élt. És egy Ica nevû nõt így húztunk fel. hogy kibírta. Mikor lebuktunk. Felhúztuk Icát a negyedikre. Örvendezett a munkásszállás. Leeresztettünk a földszintre. Mondta is nekünk Bíró Imre. És egy szekrényben rejtegettük õt. Az még csak hagyján. Gyáva nõ nem is merészkedne fel. És az is hagyján.

hogy hivatalos helyre menvén illendõn ki kell öltözni. aki vénlány volt. legalábbis ellenállási szempontból. – Hát azt így hirtelen nem tudnám megmondani – vallottam az õszintét –. (Eszembe jutott. kik várnak segélyre? – faggatott tovább. hogy a Titkár ígéretével nem tud mit kezdeni. hogy a szüleim jó neveltetésben részesítettek. – Maga mitõl ilyen barna? – öntötte kérdés formájába a vádjait a Konty. Nagyon 135 . A Tûzmûvek illetékeséhez kellett fordulnom.Hullámzó Balaton tetején Furfangosan bántam én el az állampárt szakszervezetével. Egy kicsit megremegett a Konty szája széle. amikor mondtam neki. Ezt a Konty nagyon is jól tudta. az aranyozott karláncomat. hogy a slusszkulcsomat mégsem dobom ki az asztalra. Arra tanítottak ugyanis. A hajkorona alatt megbúvó eszével azonban azt is felmérte. Bandukoltam szépen a kies Tûzmûvek udvarán. Végigmérte vádlón a hófehér makkos cipõmet. háromhavi lakbérhozzájárulással kopasztottam meg õket (350 forint/hó). és beleszagolt az akkoriban legmenõbb parfümöm illatába is. és hálát adtam a sorsnak. – Úszómester vagyok – böktem ki határozottan – azért kell a segély. mindenesetre nekem maga a Titkár ígérte meg. pedig tervbe volt véve. a vajszínû farmeromat. hogy segélyért jöttem.) – Tudja. a francia ingemet. akkora konttyal a fején. mint egy szalmakazal. immáron szociológiai síkra terelve az értekezést. különben már régen kipenderített volna. és nagyon mérges volt.

leszámítva a Tûzmûvek szakszervezetét. vagy a benzinpénzt is kikapcsolódásra fordítsuk. jó tulajdonsággal is rendelkezett a Gyula.) Már majdnem belefájdult a fejünk a gondolkodásba. meg magát a Kontyot. uszkve három napon keresztül. hogy csak egy fekete. mert az autó bánatát nem voltunk hajlandók magunkra venni. De nem kell ám sötét üzelmekre vagy a szocialista erkölcsökkel összeegyeztethetetlen magatartásra gondolni. a Gyulát eltartották a nõk. mégis dilemmában. de ez engem egy kis mélabúval töltött el. ittam én már kávét ezzel a Gyulával két. maguktól adták! Ott álltunk tehát a barátommal a Tûzmû napfényes udvarán. A Nagy Gyula nem anyakönyvileg volt Nagy. Hanem a Gyulának eszébe jutott. Mindenki jól járt. a Balatonra indultunk belõle a Nagy Gyulával. mint valamelyik francia színész. 136 . de hogy melyik. mert úgy nézett ki. azt mindig elfelejtette.nagy ember volt ez a Titkár. akinek sokat romlott az idegállapota. De most tényleg megesküdött. (Azt most nem tudnám megmondani. mint a vonatfütty. ezzel szemben kihívóan jól élt. Azért tartották el. hogy akkor most autóval (Skoda S 100) induljunk-e a magyar tenger partjára. hogy mást ne mondjak. Azon morfondíroztunk. hogy végül is pontosan mibõl akartunk kikapcsolódni. soha egy percet sem dolgozott. hanem azért. mert olyan nagyon egyikünk sem ûzte magát. Azt persze senki sem állíthatta. hogy igyunk egy kávét. amikor megjelentem a pénzért. mert hosszú volt. ami neki meg ingyen volt. Számos más. amikor a kocsi karburátora eldöntötte a kérdést. viszont hozzám másnaposan jött masszíroztatni. hogy egy ilyen segélyt adott borravalónak. sietek leszögezni: a Nagy Gyula sosem kért pénzt a nõktõl. hogy rossz helyre került a támogatás. megvolt annak a helye. de annyira kigyömöszöltem belõle a macskajajt. Mielõtt morálisan elítélnék az én barátomat. annyit mondott: hrrr… Ruganyos léptekkel indultunk tehát a vasútállomás felé.

viszont mire a Gyulával a mosdóhoz értünk. Mielõtt tovább haladnánk. hogy én is Nagy vagyok. vizes kávét kér!” Na most. tisztán hallottuk. mert azt hitte. hogy amennyiben nem hagyja békében a Gyulát (!). meg ezt a büdös lebujt is. jellemétõl teljesen elütõ módon határozottan kikérte magának. akkor szoktam rá. amelyet a Gyula 137 . mégis mérges hangon azt mondta: „Van itt egy hülye. hogy az õ szívbéli cimboráját – aki olyan nagyságokkal áll szoros kapcsolatban. mert a vihar elcsitult és a történet klasszikus véget ért: a ház vendégei voltunk. Megmondtam a fõnöknek. a barátomban erre felhorgadt a szláv öntudat. mint például maga a Titkár – csak úgy lehülyézzék. lelki kényszert. tisztáznunk kell egy alapeszmét. Jó hangulatban érkeztünk az állomásra. A két nagy melákot – a Gyulát meg a fõnököt – fizikai meggyõzéssel már nem tudtam volna jobb belátásra bírni. miért volt ez olyan fontos a Gyulának. de inkább a magas kapcsolataim okán.Pincérként gyakran elõfordult. szórakozom vele. közelebbrõl egzisztenciális fenyegetést kellett alkalmaznom. azonnali hatállyal a Titkárhoz fordulok és becsukatom õt is. hogy a kapkodásban kihûlt a kávém. Mármost a Gát nem értette. napnál is világosabban kiderült ugyanis. hogy a Gát – amint az a földkerekség majd’ minden kocsmájában lenni szokott – a fõnök szeretõje volt. mint egy gátfutónak. Nem tudom. amint csilingelõ. hogy hidegen iszom. Háromszor is rákérdezett a kávé állagára. amíg a fõnök is elõkerült. mert amúgy nem tartozik a tárgyhoz – olyan jó lábai voltak. megsértõdött. Nagyon meggyõzõ lehettem – meg talán a Gyula 192 centije is számított valamit –. mindenesetre addig-addig verte a cindredettét. Ezen óhajomat a jelzett alkalommal is elõadtam a pincérnõnek. ugyanakkor jól felvizezve. hogy mit akarok. Csak súlyosbította a helyzetet. akinek – és ezt tényleg csak mellékesen jegyzem meg.

nyugtatgattam magam. A Nagy Gyula nem volt egy kombinatív elme. hogy mindjárt be is mentünk a restibe. Eleinte úgy tûnt. de két félrészeg férfit már nem annyira. ráadásul olyan mérges volt. A Gyula akkora mûsort csinált. mert a segélybõl még maradt is és azt is szentül elhatároztuk. hogy mindenképpen eljutunk Balatonpócra. A második kanyarnál már láttam. Három kilométer nem olyan sok. hogy egy francia színész utazik az õ szerelvényükön. életkora távoli ködbe vész) és egy pasas vigyorgott ki az ablakon – illetve azon a részen. A hivatalosságot azonban akkor egy férfi képviselte. mint mi és tényleges életveszélyben vagyunk. akkor például kitalálta. csak nem úgy. hogy a Balaton partján fiatal lányokat bármikor felvesznek az autósok. mint a Mr. de erõs volt a lelkünk. amikor olyan lassan döcögnek. de a gyakorlati dolgokhoz volt érzéke. némi csillogást lopva így szürke kis életükbe. Ha nõ volt a kalauz. mert megállt egy autónak látszó szerkezet (márkája megállapíthatatlan. Vonatjegyet elvbõl nem vásárolunk! („Mit képzelnek. Mert tudtam én. megtiszteltetésnek vették. de a barátság az szent. hogy tulajdonképpen nekünk van is jegyünk. Itt kellett volna nemet mondanom. Olyan dühösek voltunk. de inkább a Marsra 138 . Az idegek csodálatos harca volt ez. mint a légyölõ galóca. hol meg az égieket hívta tanúnak. tisztára úgy nézett ki. hogy a pasi részegebb. hol sírva borult az elrémült hatósági ember vállára. egy igazi görög dráma! A kalauz unta meg elõbb. Összevissza magyarázott.”) Úgy is lett. Bean halálos betegen. legfeljebb a hangulatát érzékeltetni. ahogyan általában az utasoknak lenni szokott. hogy stoppoljunk. Ami ezután következett. Balatonpóc helyett – három kilométerrel odább – Balatonkócon állt meg a vonat. eleve nyert ügye volt a Gyulának. ahol nem volt por –.vallott magáénak tántoríthatatlanul. ahol a Piktor várt bennünket valamint a lakbértámogatást. Mindezek ellenére a MÁV még így is kiszúrt velünk. azt nem tudom pontosan leírni. mint a Mick Jagger. csúnya elõítélet ez a feltevés.

ez legalább nem olyan veszélyes. mint egy valódi gróf. hogy a segély maradékát célba juttassuk! Azon hõzöngött. hogy van neki egy barátja. – Holtomiglan – mondta és forrón megölelt. mert sem a Gáttal. Mondtam is neki. hogy az igazi dráma még csak most következik. Jól van. De ezeket csak úgy bevezetõnek szántam. bár éppen akkora ökörség. mint a csatába vonuló római katonák. mint aki a halálos ítéletet mondja ki. hogy inkább ne gondolkozzon. sem a kalauzzal. amikor már 139 . azt mondtam neki. Jól mondta valamelyik nagy gondolkodó elvtárs.repültem volna. azért annyira nem rossz a helyzet. mert akkor pénz nélkül is a barátom maradsz. – Szeretsz te engem Piktor? – kérdeztem mélyen abba az üveges szemébe nézve. illetve valaki: a Gróf! Azt magyarázta. semmint azzal az izével Kócról Pócra. és tényleg eszébe is jutott valami. de különben tényleg olyan õ is meg a családja is. – De – bólintottam. láttam ám. hogy akkor csinálja az ember a legnagyobb hülyeségeket. ahogy az elmeháborító hõségben isszák a hideg fröccsöket. És akkor még a Piktornak állt feljebb. Beannel nem került közelebbi kapcsolatba. De a Gyula csak nem hagyta magát. olyan férfiasan. de nem is merte befejezni. de fõleg Mr. – Csak nem azt akarod mondani… – húzta fel a szemöldökét a Piktor. csak azért. még cigit is egy csövestõl kért. gondoltam. A Piktort az õrjöngésbõl csak az hozta vissza a való világba. mint az autóstop. hogy már egy órája nézegeti a restiben a manusokat. – Az jó – toltam egy kicsit távolabb magamtól –. aki igazi gróf. mert az állam elvette tõle a címet. mert tudtam. illetõleg már nem az. hogy boldog ember. Ahogy ott iszogattuk a gyöngyözõ leveket. hogy a Gyula megint gondolkozik. hogy mondtam neki: néhány fröccsöt azért még bírunk inni. Ez volt a Piktor legnagyobb baja. Ekkor lettünk megint örök barátok. Okulva a stoppolásból. amikor a halált is vállaltuk volna.

úgy lépegetett a forró bazalt köveken. Pártüdülõ vagy ilyesmi. úgyhogy a síneken kellett mennünk. úgy jelent meg a Gróf. Vagy a meleg. 140 . vagy a fröccs támadta meg a Nagy Gyula fejét. mert egy lélektani ponton túl mindegy. Biciklizni szoktunk arra.nincs mit veszítenie. meg én is meg voltunk gyõzõdve róla. mindjárt azt kérdezte: mennyi kell? Erre mondta a Piktor. nem kevésbé pénzügyi korlátaimból. Bementünk azért. de mégse. – Jókor jöttetek – harsogta túl a meleget – a szüleim Velencében vannak. annyi különbséggel. hanem Olaszországba utaztak. Neki nem volt. de ennek nincs jelentõsége. a Piktornak ugyanis egy ilyen madzagból összebogozott szandál volt a lábán. tettem még hozzá. mert örültem. egy gróf nyilván elkábul a történelmi összevetéstõl. – Én is sokat járok Velencére – vettem fel a társalgás fonalát. A Gyula nem tudta a pontos tájolást. megsejtettem ugyanis valamit a nyelv teremtõ erejébõl (határozóragok). hogy honnan zavarják el az embert. de azok a rohadt kommunisták megtagadták tõlünk az életesélyt. ezt gondoltam – a Piktor tekintetébõl kivettem. meg voltam gyõzõdve róla ugyanis. tárgyilagosan közölte. Ez külön jó volt. hogy az a ház nem lehet egy emberé. de mégis. mint a hadvezérek és közölte: ez az. hogy az nem szidja ordítva a barátait. A Gróf nem rezzent meg. kicsi volt. hogy komoly segélyre számítottunk. gondoltam. mint a kanalas gém. A Gróf egyáltalán nem volt hülye – meg szégyenlõs sem –. nekem azonban igen. Ennek szellemében indultunk el a Grófhoz. hogy a szülei nem a Velencei-tó partjára. miközben lerogytam a bambuszból fonott fotelra. pedig a Piktor is. hogy a kastély onnan látszik. Mint a látomás. hogy nem is létezik. hogy van közös témánk. piciny bajusza volt és hófehér köntöse. mert csak arra emlékezett. körülnézett. A Gyula megállt. És akkor láttunk egy kastélyt. Mekkora duma. hogy egyetért –.

– Piktor – tárta szét karjait és a fehér köntösét a Gróf – én szeretlek benneteket, de miért nem mész a Libába dolgozni? Ez kényes kérdés volt, mert a Piktor tényleg dolgozott a Libában, viszont a forgalom növekedésével egyenes arányban nõtt a hiány is. A Gróf ezt tudta, csak azt akarta, hogy mi is tudjuk, hogy õ tudja. Tehát telefonált a Libába, közölte a fõnökkel, hogy a Piktor holnaptól megint ott fog dolgozni, mire a fõnök azt mondta, hogy jó. Nem keverednék most bele a tulajdonviszonyok taglalásába, legyen elég annyi, hogy a – várva várt – munkába állásig volt még egy teljes napunk. (Plusz egy éjszaka.) Ideje volt tehát fontosabb ügyek után nézni. Gondolkoztunk. A Nagy Gyula azt találta ki, hogy menjünk le a strandra, de ez az ötlet heves ellenállásba ütközött. – Balatonon strandra járni hülyeség – szögezte le sokadszor a régrõl ismert törvényt a Gróf – nõzni nem lehet, a lángos drága, a visítozó gyerekek meg végképp’ kikészítik az amúgy is túlterhelt agyat. – Miért nem lehet nõzni? – kérdezte bátortalanul a Piktor, de inkább csak magában táplálta a reményt, mert õ is tudta, hogy a Grófnak igaza van. Megpróbálom visszaadni a Gróf magyarázatát, hogy miért nem lehetett igazából nõzni a balatoni strandon. Mindig az volt a vége, hogy „este találkozunk”. Az este pedig olyan messze volt, mint a holdfény. Gyakorlatilag tehát sohasem lehetett végrehajtani a strandolás lényegét, a nõzést. Még a Nagy Gyulának sem sikerült, pedig õ mindenkit levett a lábáról. Elmagyarázzam? Egy pillantással fel lehetett mérni a szabad prédát. Férjes asszonyok például akkor sem jöhettek szóba, ha éppen veszekedtek a párjukkal. Bármikor kibékülhettek, és utána egy alapos pofozkodás veszélye is fennállt, persze a férj és az újdonsült lovag között. Aztán ott voltak a külföldiek – Hollandia, NDK, továbbá a keleti régiók –, õk meg állandóan

141

a cuccaikat féltették, üdítõt is csak harci közösségbe szervezõdve ittak. Vegyük a továbbiakban a magányos nõket. Ez elméleti kategória volt, legkevesebb egy (féltékeny) barátnõ mindig megkeserítette az ember életét. Szóba jöhettek volna még a gimnazista csoportok, de a lányokat vagy szigorú felügyelet alatt tartották, vagy csak kíváncsiak voltak, meg akarták ismerni a hófehér paripán érkezõ herceget. A gyakorlatban tehát olyasmi, hogy az ember kimegy a strandra és nõt fog magának – ott és akkor –, soha nem fordult elõ, legalábbis én nem tudok példát ilyenre. Ezekbõl a tapasztalati tényekbõl táplálkozott a Gróf borúlátása. Elõször úgy volt, hogy a kastélyban pihenünk le, de a Nagy Gyula lábszaga zavarba hozta az összes légfrissítõt, és akkor a Gróf mondta, hogy inkább a kertben aludjunk a nyugágyakon. Valami kifürkészhetetlen csoda folytán egyikünk sem ivott tovább, pedig bõven lett volna mit. Színjózanul vártuk az estét, a négy muskétás vagy valahogy így. Mielõtt bevetésre indultunk volna, a Gróf taktikai értekezletet tartott. Abból kellett kiindulnia, hogy a Nagy Gyula, francia színész létére, mindenképpen tud nõt szerezni, bármi történjék is. Neki magának – a Grófnak – is, viszonylag nagy esélye volt erre, hiszen az egész látóhatárt is beleszámítva, neki volt az egyetlen nyugati autója a környéken. A Piktor a Libában olyan széleskörû kapcsolatrendszert alakított ki, hogy õ is meglehetõs nyugalommal várhatta a küzdelmet. Aggodalomra egyedül nekem lehetett volna okom, de a Gróf megvigasztalt. Felállt és kinyilatkoztatott, mint Hannibál az Alpok lábainál. („Vagy találunk utat, vagy építünk egyet”) – Égbekiáltó igazságtalanság lenne – harsogta a Gróf távolba révedõ tekintettel –, ha elinnátok a barátotok lakbértámogatását, aztán meg nõ nélkül hagynátok. – Uff, én beszéltem – mondta a Gyula, mert azt hitte jópofa ezzel. Megszületett tehát a határozat: vagy mind a négyen dugunk, vagy senki. Azt el kell ismerni, hogy a legnagyobb

142

áldozatot a Nagy Gyula hozta ezzel a kényszervállalással, ugyanakkor a lakbértámogatás összege sem volt figyelmen kívül hagyható. Hogy fokozzuk az izgalmakat, a Libába mentünk mulatni, ahol a fõnök nagy szeretettel fogadott bennünket, különösen a Piktort. Rövid idõn belül elszabadultak az indulatok, hogy mást ne mondjak, a Gyula elkezdett limbózni. (Hungária együttes.) Egy léc alatt kellett volna átbújnia – táncmozdulatokkal színesítve a mutatványt –, de nem ám elõre hajolva, hanem hanyatt. Annyi fröccsel, meg 192 centivel ez persze nem sikerülhetett, de az idõközben megérkezõ építõtábor nõi résztvevõi elnézték a balsikert egy francia színésznek. Kéttucatnyi lány jelent meg tehát a színen, elérkezett a cselekvés ideje. Heves háttértárgyalások kezdõdtek, a konspirációt az tette szükségessé, hogy a lányokkal felügyelõ tanárok is érkeztek. A nõk általánosan úgy vélekedtek, hogy akár az ereiket is képesek felvágni a Gyuláért, de õ még ennél is nagyobb árat kért: közölte, hogy annak, aki õt akarja, másik három férfival is együtt kell hálnia. Mutogatott bennünket egyenként, hogy kikrõl is lenne szó pontosan, megfigyeltem, a lányok mindig akkor voltak a legszomorúbbak, amikor a Gyula a sorban hozzám ért. Az elsõ vállalkozó tíz perc után jelentkezett, azt mondta, hogy õ éjjel mindenképpen kiszökik a lágerból, bármi legyen is a következménye. A Gróf csillogó autója majdnem az árokba fordult, amikor megjelentünk a tábor hátsó kerítésénél. Ennek súlyos következményei lesznek, mondta a Gróf, arra utalt, hogy amennyiben nem jön a lány, a Gyulának meszeltek. Feszült percek voltak. Szerencsére a kerítésnél megjelent a Görbe – csak a lábai voltak azok, különben formás kis alakja volt –, ráadásul hozta a barátnõjét, aki viszont úgy nézett ki, mint a Samantha Fox. (Alacsony termet, szõke haj, hatalmas dudák.) Egy darabig kísérleteztünk azzal, hogy a lányok átmásszanak a kerítésen, de a gordiuszi csomót megint a Gyula vágta át, kitépett egy karót. Ezáltal szabaddá vált az út a lányok elõtt, és már indultunk is a kastélyba.

143

A Fox egy darabig nyafogott, hogy nem errõl volt szó, õ a Gyula miatt jött, de ezt mindenki határozottan cáfolta, mondván: bizony errõl volt szó. Így aztán a Görbe meg a Fox egész éjjel ki-be járkáltak a Gróf kéglijének egyik szobájából a másikba. Viszont rátaláltunk egy, a kerítés kitépkedésénél egyszerûbb, megoldásra. Azt mondták ugyanis a lányok, hogy minden reggel – szépen beosztva – hármasával mennek vásárolni, mi lenne, ha közben útba ejtenék a kastélyt. Ezt õk találták ki, nem mi! Igenám, vetette fel a Piktor, de ti most ketten vagytok, vásárolni pedig hárman jártok. A Foxnak meg a Görbének az volt a határozott véleménye, hogy nem lesz gond a csendestárs beszervezése. És tényleg! Másnap délelõtt már kiegészülve jelentek meg, azon már senki sem csodálkozott, hogy ez a lány is a Gyula miatt jött. Három napot töltöttünk éteri boldogságban, mert „megszûnt a nõk utáni rohangálás”. Hetvenkét óra alatt azonban Magyarországon a legnagyobb titok is kiderül, nem is lepõdtünk meg azon, hogy lebuktunk. Egy ilyen „úttörõ pajtás”-szerû srác jött, meg egy tanárnõ, közölték, hogy feljelentést tesznek. Már láttam magam a rácsok mögött, de a Gróf jogilag is tisztában volt a helyzettel. – Tizennégy év az alsó korhatár – mondta határozottan az Úttörõnek –, ha beleegyeznek, dughatnak, márpedig senki sem kényszerítette õket. Ennek meg lesz a következménye, mondta szomorúan az Úttörõ, és igaza volt. Az lett a következménye, hogy másnap a tanárnõ is eljött (vásárolni, úgymond), de õ tényleg kikötötte, hogy csak a Gyulával. Ennyi engedményt adtunk neki, mégiscsak egy pedagógus, viszont a következõ alkalommal közölte: tekintettel arra, hogy holnap vége a tábornak, õ vállalná a sorsközösséget a tanítványaival, lefeküdne esetleg nem a Gyulával is. Nagyvonalúan ebbe is belementünk, az lett a vége, hogy a tanárnõ ugyanúgy végigjárkálta a kastély szobáit, mint a lányok, azzal a különbséggel, hogy sokkal hangosabban sikítozott.

144

Általában…
Vajon a férfiak és a nõk egymás iránti lebírhatatlan vonzódása miért fest úgy, mint egy háború? Szerintem azért, mert már a felmerülõ problémák megközelítésében is alapvetõ különbségek vannak. Még az egyes alaptörvényeken belül is. Melyek ezek?

.

ha csak lízingeli? Annyi nõje lehet. hogy leszólít. Felvetések elõtte. de olyan hideg. (Barátnõmmel feltétlenül megbeszélni!) Talán a jósnõhöz is el kellene menni… Férfi: Eszméletlen jó dudái vannak. hogy semeddig. egy ilyen bombázót nem lehet kihagyni. Nem. minek néz ez engem? Miért nem hív. de mi van. de azt mondja.) Ha túl sokat rendel. akkor pedig megnézhetem az erkölcseimet. miért pont mellettem tartana ki? Meddig bírja ki szex nélkül? (Lehet. kozmetikushoz? Nõs.) Egyáltalán. A férfiaknak sürgõsebb.1. annyit nem ér meg. ha ilyen jó nõ létére nincs senkije. de Fradi-meccs van. hátha megálmodom. a nõknek fontosabb. Lehet. el tudom képzelni ezzel a pasival az ágyban? Erre még alszom egyet. Valami nem stimmel nála. hogy a barátnõjével jobban járnék. megromlott a házassága. de milyen lehet az ágyban? (Mekkora lehet a szerszáma?) Klassz a kocsija. Mekkora csokrot vegyek neki? Hogyan bírok én pénzzel egy ilyen glancos nõt? (A kosztpénzbõl lecsipegetve. nem mehet el kefélés nélkül. mint a jégcsap. vagy elõbb mindenképpen elmenjek fodrászhoz. Vajon igazat beszél? Lenyûgözõ a dumája. pedig megígérte? Azonnal igent mondjak a meghívásra. de hová vigyem? (Hotel? Panzió? A haver kéglije?) 147 . A hétvége pont jó lenne. de mégis. Nõ: Jól esik. mint a tenger.

ha hívna. hogy ismeri is a feleségemet. fõleg irodalomról meg filmekrõl ne. Nõ: Nem volt egy nagy szám. tudom is. hová jár szolizni. tisztára. hívjam vagy ne? Mindenesetre még ma elkezdek fogyózni. de elég félszeg az ágyban. Jó lenne szerelmesnek lenni. Hívjam fel. A pasi frizurája elég ciki. az sokkal belevalóbbnak látszik. mert a kufircolás is csak jól esett. annyira zavaros ez az egész. hogy már az is vagyok? Jó lenne. össze kell melegedni. hogy ismeri a feleségemet.) Mindegy. bár én a haveroknak mindenképpen elmondom. ha elsõre nem jön be. nem kínlódok tovább. mint egy szexdémon. Férfi: Ez is megvolt. de hát. amíg õ jelentkezik? Meg kéne nézni a feleségét. de majd én rendbe szedem. ha telekürtöli az egész várost. letömítem hátulról is. Azért tündéri pasi – micsoda csokrot hozott! –. hogy az ünnepeket már együtt tölthetnénk. Lehet. hogy annyira odavagyok érte. (Barátnõmet. diplomás! És az a rengeteg kérdés.Lehet. Várjunk csak. csak ne beszélne annyit. (Megpróbálom inkább azt a kis pultos csajt.) Lehetne egy kicsit nagyobb a szerszáma. mint egy nyomozó! Ha összejön.) Felvegyem-e a jegygyûrût az elsõ randin? (Úgyis meglátszik a helye. mint egyedül. hányadik is az idén? Tényleg nagyon jó nõ. Megbeszélem a lányokkal. (Nem hívom. (Szerintem el sem hiszik. Hiába. mégiscsak jobb. fogy az energia. hátha benne 148 . Mi van.) Egy vacsorát megért. úgy néz ki. Mindenképpen meg kell beszélnem a lányokkal. Fáj a fejem. Valahogy finoman meg kéne kérdezni. legfeljebb holnap. bár õt a Joci is megdugta. legközelebb bevezetem a jóba. vagy megvárjam. de nehogy már azt higgye.) Felvetések utána. lehet. Ki hinné róla. Lehet. de másodszorra talán többet kihozok belõle.

Tiszta lebukás. tisztára megkeveredik tõlük az ember.lenne. Ennyire nem érdekli semmi? Elég tájékozatlan szegény. Miért kérdezget annyit a barátnõmrõl. A nõk szeretik az udvarlást. azt mondta „jó vagy bébi”. Ma már virágot sem hozott! Férfi: Kikészíti ez a bujkálás. hol voltam? 2. Csak ne lennének azok a gyönyörû dudái. Mikor kérdeztem. de a menetek után rögtön rágyújt. hogy nem tudok pecázni – felhívom. A feleségérõl nem beszél egy kukkot sem – általában: olyan. mit mondok az asszonynak. azt mondta. pedig a fél szakácskönyvet beleraktam. hogy fogytam. jövõ héten – ha olyan idõ lesz. hogy a barátnõjével hármasban… Mindenesetre a srácoknak már úgy mesélem. hogy tetszik neki. hogy tele hassal nem lehet jót döngetni? Ha még egyszer el akar vinni színházba. mint a néma levente – legalább panaszkodna rá egy kicsit. esküszöm kirúgom. már fogyott is valamit. meg aztán az a darab is… 149 . észre se vette. ennél azért többet vártam. az irodalomról meg a filmekrõl alig tud valamit. úgyis meztelenül vagy a legjobb”. hogy melyik blúzt vegyem fel. hogy szeret-e. Nõ: Lehetne egy kicsit figyelmesebb. azért nem szándékozik állandóan vacsorázni járkálni? Vajon mit akart azzal a színházjegy dumával? Mindegy. Apropó. Csak ne akarna állandóan kajával tömni. A vacsorámat sem dicsérte valami lelkesen. Remélem. nem tudja. Amikor megkérdeztem. a férfiak nem. „nekem tökmindegy. azért ezt kikérem magamnak. Nagy kár lenne pedig azokért a formás idomokért. lehet. Eszébe se jutott kifizetni legalább az egyik színházjegyet! A dugás egyre jobb – pláne hátulról –.

Nõ: Látszik. mint a disznó – nem becsülte meg. hogy beszállna hozzánk harmadiknak?) Állandóan a ruhái között kotorászik. Megõrjít a filmjeivel! (Mi vagyok én. de komolyzene is van a 150 . amikor a szerelemrõl beszél. Szép lassan elolvastatom vele a legfontosabb könyveket. hogy állandóan csak a sport meg a politika. mert tisztára lefáraszt ez az örökös társalgás. Csak ne kéne állandóan beszélni. pedig teljesen egyformák. majd én buzdítom. Szegényt az a trampli felesége – hiába aerobikozik. Legközelebb megbeszélem vele. Lassan rákérdezek konkrétan a barátnõ ügyre. de lehetne egy kicsit rámenõsebb. 3. hogy hetente egyszer másfél óra tömény szex. Milyen szép lesz. mûvészettörténész?) A legrosszabb. hogy szereti a gyerekeket. Gondoltam veszek neki virágot. Nem járkál el a haverjaival. hogy mi a különbség harisnya és harisnya között. mint egy múzsa. Mit akarhat a feleségemtõl? (Lehet. olyan kövér. a férfiak nem. amikor majd együtt járunk meccsre! Biztosan nem fog megcsalni. Miféle ízlés az. hogy az árából két jegyet kapok a meccsre. Ez a végsõ ajánlatom. Elég jó állása van. El sem tudom képzelni. még hozzá sem érek a nadrágjához. mert az nem megy. bár a pecázásról mindenképpen le fogom szoktatni.Kezd felmelegedni a kicsike. olyan leszek mellette. hogy Lagzi Lajcsi? Lehet persze azt is hallgatni. legutóbb már olyan volt. majd én gatyába rázom. mint egy vadmacska. Ez így nem megy sokáig. már áll neki. utoljára az özönvíz elõtt zúgtam bele egy érettségizõ lányba. a múltkor is fagyit vett a barátnõm kisfiának. A nõk házasodni akarnak. de kiderült.

hogy a nagypapája után õ örökli annak a kis vidéki háznak a negyedrészét. hogy ezekhez a remekmûvekhez nincs mit hozzátenni. Visszaviszem a hülye könyveit. A felesége azt sem tudta beosztani. aztán így is. Azzal már tudunk kezdeni valamit. A zenéjétõl megõrülök. Bárcsak örökké élne. az örökséggel még tudok kezdeni valamit.világon. akárhogy nézzük is. Addig nem lehet nagyon kavarni. annak a libának a világ minden pénze se lenne elég. Különben is. hogy el. kifejezetten húsos-formás. múltkor négy órán át a Santanát bömböltette. Van az öregnek az a kis házikója. Mindegy. brrr…) Megvárom. hogy kijönne velem a meccsre. a munkahelyen is bele kell húzni egy kicsit. Különben is. mert már elelmaradoznak. azt hiszi én vagyok a csodacsõdör. hetente egyszer össze tudom kapni magam. (Kétóránként felkelni éjszakánként. A kettõnk fizetése már elég lesz a törlesztésekre. És ha belekérdez? Azt kell mondani. hogy törtetõ vagyok. majd azt hazudom. pláne ha nem szórja úgy a pénzt. de nem akarom azért megbántani. mert egyre csak fogy – talán beteg is –. esküvõ után rendbe hozom õt is meg az életét is. de isten õrizz. hogy még egyszer végigcsináljam. Jó ez a barátnõm. Azt mondta. az asszony még mindig tartja magát. és nem is fontos olyan nagy autóval járni. Most már mindegy. mirõl van szó. úgy is elválok. akkor már jobban megérti a gyerek. de módjával. Férfi: Imádom a fiamat. de nem. a múltkor már azt feszegette. Elment ennek az esze? Lehet. rögtön be az ágyba. amíg a srác egy kicsit nagyobb lesz. hogy elolvastam mind. bár már így is mindenki azt mondja. de ha meghal. 151 . Az is jó. de a haverokra is több idõt kell szánnom. Az ember egy kis pihenésre vágyódik.

hiába nagy a hév bennük. de már az elõszobában elkezdi.) Na. Ha még egyszer hõbörög a Lagzi Lajcsi miatt. hogy mikor gyömöszölünk. vagy megdughatom a barátnõjét is – a drága. hogy járjon le a konditerembe. Húzogatom a kezét a kedvenc helyeimre. de nem nagyon veszi a lapot. nincs semmi rutinjuk. de azért jó lenne beszélgetni is. Megmondom. Egyszer-egyszer izgató. megpróbálom rávenni. amikor fagyit vettem a kissrácnak – vagy végeztünk. beszólok neki. milyen kedvesen mosolygott. hol van az õ dákója a Siffrediétõl? Az alakjával se ugorhat messzire. (Cipõkre!) Márpedig nem fogom hagyni. Más ez a szerelem Nõ: Ez még sosem hallott az elõjátékról? Feljön. Elég hamar kipukkad szegény. ha megfogom a pénzt és nem engedem. hogy többet foglalkozzon a cicimmel. hogy a nõk mindet elszórják. Mutogatja a filmjeit.) 4. mert azért tömíteni meg nagyon jó vele. persze már nem húszéves. mint én. Valahogyan meg kellene neki mondani. hogy menjünk pecázni – vagy a nõt. (Ki kellene borotváltatni. na azok igen! Ráadásul három gyönyörû testû. nagy dákójú srác kényeztetett egy nõt. táncoljak meztelenül. Jó lenne kipróbálni. Bár azok meg nyápicok. Mikor mondjam meg a barátnõmnek. (Legjobb lenne is-is. jóképû. Hogy miket kér tõlem! Azt mondja. azért nem vághat fel. de ezekkel a cicikkel inkább nem ugrálok. most ez a divat. de hogyan 152 . de azok a csajok nem olyan kövérek. Alapelv mától: „Inkább halál.Pláne. mint szolgaság!” Két út áll elõttem: vagy a Jocit hívom fel. A múltkor megláttam néhány pasit az egyik újságjában. szabad akarok lenni végre.

(Az újságban látott fiúkról. Férfi: Azt hiszi. Mirõl beszélsz? Nõ: Na. A legjobb. hogy milyen jó ez a három nõ. õ legalább itt van. hogy a zöldségesnél az a kis bögyös nekem sokkal jobban tetszik. és megint más ágyba bújni vele! Olyan szégyellõs. egy manussal. aztán most meg dobták. és közben a barátnõje ott van mellette ugyanolyan pózban. hiába mondogatom neki. Legjobb lenne elterülni. ahogyan meztelenül táncol. mint egy festményt. annyit kínlódott azzal a rohadt fogyókúrával. Persze borzasztóan kívánom. annyira nagyra volt azzal a jóképû pasijával. mint egy szûzlány. Valamit mondani kellene neki.) Tiszta hülye vagyok. hülyeség. az egész napi meló után még olyan az ember. mint a Claudia Schiffer? Más nézegetni valakit. Elképzelem. hogy mik nem fordulnak meg a fejemben? Mindegy. a szemem is kikaparná. mint a tigris. ha megvárom. ez a Vica is jól ráfaragott. hogy kényeztessen. mint a török basák. mert egyre soványabb. de olyan a világon nincs. Állandóan két-három patront kellene elsütni. de nem vette a lapot. hogy imádom. Á. ha leszólom a poszka alakját.mondjam meg neki? Á. hogy hátulról döngetem. Együtt néztük a múltkor is azt a filmet. Persze már régóta tudta az egész város. amíg néhányszor elélvez. aztán jövök én. fel sem merülhet. kettõt-hármat riszál. aztán már oltja is le a lámpát. de a fenének sincs kedve akrobatikázni. pedig mondogattam neki. ez hülyeség. hogyan juthatnak ilyesmik az eszembe. aztán hagyni. pedig tegnap is róluk álmodtam. csak az a 153 . ha elõállnék ezzel az ötlettel. Most mondjam neki. Megsértõdik.

lehet. Egyszerkétszer miért ne jöhetne fel. Még õ beszél! Tiszta trotty az egész nõ. friss hús. (Veszek valami mirelit izét is. ha viszek neki a nagyi tojáslikõrjébõl. meg különben is. hogy nagy kan –.hülye Vica nem. hogy narancsbõr nélkül is elmehet vele a fenébe. hogyan képzelte. aztán azok meg kibékültek. hiába keni magára a szépségipar minden 154 . hogy ráhajtok a Vica pasijára. Azt mondja a Vica. annyira jól néz ki az a srác. mert tényleg jó fej – meg azt beszélik a lányok. Az Era is hogy járt? Összejött a barátnõje fiújával.) Be kéne ugrani a tévészerelõhöz is. akinek akkora kocsija van. Lehet. (Kíváncsi lennék. hogy a manikûrös csaj most ki van készülve. a Picinek használt. nem fogom minden hétvégémet a tûzhely elõtt tölteni. van valami jó szer narancsbõr ellen. mit tudnak az ágyban?) Beszélek a manikûrös csajjal. most se barátnõje. se pasija. még õ volt a gaz csábító. hogy a Böbe örökké a fiatal pasijaival dicsekszik. láttam azokat az olasz mûkörmöket. amikor azt a rongyot akarta megvenni tízezerért. de csak titokban. amikor abban a feszes pólóban megrezegtettem a dudáimat. akkora a segge. öreg vagyok én már azokhoz a mûkörmökhöz. Az Era maradt hoppon. Nem tudom. Már unom. hogy nekem olcsóbban megcsinálja. hogy valami szõke herceggel jár. Csak azt nem tudom. anyukám le vagy maradva egy fejezettel. Nem egy nagy parti – szerelõ! – de legalább egy tízessel fiatalabb. mint én. mire kifizeted ezt a vackot. Bár szerintem a Picinek mindegy. majd kitalálok valami ürügyet. mondtam is neki a múltkor. Majd kiesett a szeme. Ki kéne nézni a plázába. mint ide Lacháza. mert a férje nagyon iszik. mit esznek rajta mégis a pasik? Múltkor is hallottam a szoliban. kimegy a divatból.

ha egyedül élne valahol itt a közelben. hogy miért hívom. majd pont a Pacek kell azoknak is. Férfi: A fenébe! Honnan a csudából van ennek a Lócának annyi pénze? Olyan hi-fi tornyot vett a kocsijába. az asszony ma fodrászhoz megy.). Mindegy. mert rögtön megtudnak mindent. Azt hiszem valami taxis gyerekkel kever. hogy a Pacekot eladták valami menõ külföldi csapatnak. állítólag szerzett olyan olajat. Most jut eszembe. csendesen feljárogatnék hozzá. A horgászengedélyem is… Hoppá! Ez a spiné tegnap is itt kevert. de nagyon jól tartja magát. mint az eddigi. még ha hétfejû sárkány õrzi. de a lakótelepen kívül. Szépen. mit tudhat ez az ágyban! Azt látom az újságban. az asszony már tudott róla. Meg is mutatta. Attól bedurranna a Lóca feje is. aztán mire felértem. akkor sem. Nem is értem. de marha jól néz ki. ha félrenéz az ember. pont úgy ordít. Na. te úristen. („Miért nem azzal a tehénnel nézegeted a disznó kazettáidat?”) Holnap mindenképpen fel kell hívnom a szerelõt.) Tényleg. az a legveszélyesebb. erre dolgozik valahol. megvan ennek a pasinak a száma? Valamit ki kéne találni. a fiúja eddig hogyan tartott ki mellette. Lehet róla szó. ekkora dudák mellett nem megyek el. A múltkor is egy kicsit dumálgattam a videós csajjal („Egyszer videózhatnánk együtt. (Nincs a világon olyan 155 . de itt a lakótelepen még azt is észreveszik. utána meg benéz valahova. ki kell nyomozni. össze se lehet hasonlítani az õ alakját az enyémmel. meg kéne fordulni.kencéjét. Hát ez meg ki? Hogy lehet valakinek ilyen kerek segge? Ezt bevállalnám. Eléggé benne van a korban. Az nagy zsuga lenne. (Lógnak a mellei. úgy látszik. hogy valami teljesen új rendszer. amilyent tényleg csak a Forma 1-esek használnak.

) Megint itt van ez a nõ. „személyiségét” elejtett félmondatokból valamint átbeszélgetett éjszakák világmegváltó elméleteibõl raktam össze. nem úgy mint nálunk: áttételesen. akik viszont mindig csak egyetlen nõhöz járhatnak dugni. Ez azt jelenti. mert nagyon vidáman járkál. Na. akkor éppen te vagy az. egy ilyen rendszert el tudnék 156 . nem horkol vagy ilyesmi. mint aki most megszólal. hanem annyiból is. nincs ám félrelépés vagy kurvázás! De a legszebb csak most következik: a nõ mondja meg. ha felhívom a Marcsit. hiába dumálnak a srácok. de legalább biztos. Olyan elváltfélének nézem. Megálljak most. nem maradhat ott éjszakára. az az új pultos nagyon egybe’ van.) Az legalább négy óra. nincs. jobb akkor már. négy óra alatt semmi esély. hát te nem mentél fodrászhoz?” …és elméletileg Hárem? (Legalább három!) 1. de könnyen lehet. hogy valahol itt dolgozik a környéken. Ez nem csak annyiból jó. vagy cserkésszem be szép óvatosan? Hogy az a … Ez meg hogyan került ide? „Szervusz drágám. ahová õ be ne nézne. hanem a hivatalosan is. de amikor vége a gyömöszölésnek. Na. hogy adott éjszakán melyik pasi (vagy pasik!) mehet hozzá. Unalmas. hogy egyesek magukra ismernek. Beugrok a Vacakba. (A konstrukció hitelességéért felelõsséget nem vállalok. hogy a nõk mondják meg a frankót.hely. most már tuti. tehát például nem dohányozza össze a hálószobát.) „Él valahol a Kaukázusban egy kis népcsoport. Vágyait. uzsgyi haza. (Azért a Marcsi jó kis csaj még mindig. Viszont bizonytalan. ahol matriarchátus van. Olyan nõ. hogy egy asszonynak több férje van. hogy a pasik mosogatnak.

ha csak jóképû. punci. hanem azért. Elég. mert a tökéletes pasit csak több egyedbõl lehet összegyúrni.képzelni. erõ. hogy bombázó nõk miért járnak – élnek együtt – látszólag semmi kis partnerekkel. Mondjuk nem ártana. de szinte lehetetlen. mert szerintem nagyon sok nõ álmodozik róla. vagy valami olyasmi. a másik úgy udvarol. Nem csak a szex miatt. mint egy középkori lovag. a harmadik okos. hogy úgy jöjjön össze a dolog. pedig amúgy nagyon is fontos szempont. mert itt a lakótelepen nem lehet – és legalább hárommal bújnék ágyba. Az egyikkel jó az ágyban. Ha én a Kaukázusban élnék. Szerintem errõl is sokkal többen álmodoznak. Az álom lényege. Egy férfiban kell legyen valami megragadó: sárm. ha csak az egyiknek hónaljszaga van vagy egyszerûen nem szimpatikus. mint ahányan meg merik csinálni a valóságban. az izomzatuk általában csodálatos és akkor most csak mellékesen említem a szerszámuk méretét. a Kaukázusban. Sokan – én is – visszariadnak már a kapuk elõtt. mint ahogyan azt az ember a filmeken (pornó) látja. Nem csak arról van szó. de nem ez a legfõbb elvárás. a dugás akkor az igazi. ha valami mély vonzódást is érzek a test vágyai mellett. amit meg sem lehet fogalmazni. hogy több szeretõje legyen. A férfiak sokszor nem értik. és így tovább. kisugárzás. de ne legyünk telhetetlenek. Aztán egyszer-kétszer összerendelném a férjeimet – ott. hogy a férjeim között legyen egy néger is. ha a pasik jóképûek lennének. de 157 . lehetek akár szerelmes is. cicik. Az kevés. hogy jön az én háremem. (Legfeljebb nézegetni jó. Már a bõrszínük is izgató. Minden stratégiai pontra jutna egy pasi: száj. és csakis értem! Mert azért a lelkem legmélyén szükség van egy kis érzelemre. van miért felnézni rá.) Valahogy úgy képzelem el. hogy mindegyik szeretõm odalegyen értem. hogy esetleg az erkölcseim gyõzedelmeskednek a döntõ pillanatban. mert más az álom és más a gruppenszex. valahogyan kibundáznám.

azzal a szigorú megkötéssel. mert gyakorlatilag mi mindannyian szeretnénk háremet. hogy megint lehet. még akkor is. hanem azért is. bokszoló (Darius. Simogatnak. Körülbelül így lehetne teljessé tenni a szexuális életemet.” Hárem? (Legalább három!) 2. És egyik sem perlekedett a kosztpénz miatt. nem csak azért. hogy a fentebb leírt pasik egyike – olykor mindegyike – naponta háromszor lenyomna. Migrén vagy nõi traccsparti esetén ez a szám nullára csökkenne. kedveseket mondanak és csak utána bújunk ágyba. politikus (Bill Clinton) és esetleg – sõt biztos – azt a magas szõkét az edzõterembõl. egészen addig. (Fájdalom hölgyeim.) Voltak ezek a török basák. Így éldegélnék a Kaukázusban. akivel érdemes – és lehetséges – leélni az életemet. becézõ szavakkal halmoznak el és biztosítanak róla. de amikor végeztünk. akkor sem gyújt rá azonnal egyik sem. Ugyanakkor öt az irányadó szám spicces állapotban. mert magam is férfi vagyok. de ez az igazság. amíg nem szólok.minden tagja hoz virágot is! Felváltva bókolnak. mert én annyira jó vagyok. ha esetleg egyáltalán nem is hasonlít Brad Pittre. továbbá közvetlenül menstruáció után és amikor a strandról felhevülten hazajövök. holdtöltekor. hogy senki mással nem fekszenek le. Beszerezném továbbá kaukázusi otthonomba – szép sorjában – az alábbiakat: atléta (sprinter). mondjuk nyolcszáz feleséggel. hogy nem is érdemes. Ezúttal könnyebb a helyzet. cipõikrõl valamint erkölcseik tisztaságáról a háremõrök gondoskodtak! Nem kéne nekem nyolcszáz – mert mértéktartó ember vagyok – 158 . a Tigris). amíg itt a lakótelepen meg nem találnám az igazit. színész (Brad Pitt). meg talán az autószerelõ srácot is. egészen addig.

Egyáltalán nem bánnám. Négyünk közül valaki mindig filmezne is. hogy az ember felváltva jár a nõihez. politikai vitamûsor. hogy aztán együtt visszanézve az akciót. kártyaparti. kivéve az alábbi alkalmakat: másnaposság. mindegyik csak akkor beszélhetne. de a leggyakrabban egyszerre gyömöszölném õket. Tilos lenne továbbá: fogyókúrázni. ahogyan egymást (is) szeretgetik. szõrt az intim helyekrõl eltávolítani. akkor sem szólalhatnának meg. inkább segítsék egymást abban. Több diplomával és nyelvvizsgával esetleg még be lehetne kerülni. a „szerelem” szó kiejtése a hárem azonnali elhagyásának kényszerét vonná maga után. Fûszerezhetné az élvezeteket. mert meguntam. mert nem jó nõ. ha kérdezném. ha lenne bennük egy kis leszbikus hajlam. hanem azért. A hármas csoportba évente lenne tagfelvétel – egyhónapos próbaidõ – mindig az esne ki. akit én demokratikusan kiszavaznék. ha a háromból legalább egy a szomszédasszony vagy a feleségem valamelyik barátnõje lenne. csutkára nyírt televíziós bemondónõ.) Nem lehetne a háremem tagja: anorexiás (kórosan sovány) manöken.) Tilos lenne lelki problémákkal elõhozakodni. hogy nekem minél jobb legyen. Némasági fogadalmat tétetnék velük. de a némasági fogadalom az ilyen nõkre szigorúbban vonatkozna. Bajnokok Ligája döntõ. hogy ne féltékenykedjenek egymásra. el is várnám –. (A legmagasabb társalgási szint a 70-es IQ. ha kérdezném õket. akár a kobold makié. kísérletet tenni arra.legyen három. olykor elnézegetném õket. takarítás. Õk is támadhatnának – sõt. hogy a koruknál fiatalabbnak akarjanak látszani. sõt. (Nem azért. Az is jó módszer. a lakás átrendezése kizárólag a 159 . Természetesen alapkövetelmény lenne. újabb támadást indíthassak. önmegvalósító színésznõ. Fõzés.

mintha legalábbis élményfürdõben 160 . Így múlatnám az idõt a kis hárememben. nagymellû színésznõ. ha az ember a saját háza táján néz körül. csakis az utasításaim alapján. esetleg mindörökre! Még a házasság is szóba jöhet. mindaddig. ahol viszont esténként a Pilla szokott mosakodni egy lavórban. néger táncosnõ. akit szívesen megdugnék. a kikent-kifent sztárok teljesen másképp’ festenek a valóságban.) Mégis. de ne feledjék.) Azt nem kötném ki.távollétemben. Nem véletlen. szisztematikusan végigpróbálnánk a Káma Szútra továbbá Rocco Siffredi pornósztár videokazettáinak valamennyi pozitúráját. sokkal jobb – mindenféle szempontból –. de hát ez változhat. Kis közösségünk gondolati és cselekvési egysége a szexre alapozódnék. (Általában hátulról a legjobb – és ahogy észrevettem. minden változatban akad olyan. Aztán akkora élvezettel locsolta csodás domborulataira a kályhán melegített vizet. ez itt most egy elméleti fejtegetés… Nézzük csak! A Sakkos jött rá. hogy milyen típusú nõk lehetnének a hárem tagjai. mint a címlapokon. amíg nem találnék egy nõt. a nõk is imádják –. Legfeljebb egy-egy érdekesebb pornókazettával lephetnének meg olykor. hogy a szexújságok legsikeresebb rovata az „amatõr”. (Bevásárlás szigorú elszámolás mellett. hogy a fészeren keresztül be lehet mászni a kis ház mögé. gátfutó csúcstartó. (A neveket mellõzöm. Plusz nyalakodás!) Mindenképpen bevenném a háremembe az alábbiakat: aerobik világbajnoknõ. akivel lehet és érdemes együtt élni. Ízlés meg hangulat kérdése. nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni õket. mert a többségük magyar. A Pilla olyankor beleállt az ütöttkopott edénybe és tetõtõl talpig beszappanozta magát.

ahol dolgozott. Heves vita kezdõdött. kétnaponta. Na. hogy majdnem kidõlt a fészer deszkapalánkja. Arról nem is beszélve. Oda lyukadtunk ki.lenne. Olyan srácnak. márpedig demokráciában élünk. Az apró zökkenõk ellenére sokáig jól mûködött a rendszer és az élmény megért minden kellemetlenséget vagy akár áldozatot. ha nincs otthon a Pilla férje. egyébként a gyárban tisztálkodott. de aztán arra jutottunk. hisz’ dönteni kellett a technikai részletekrõl. de ezzel még nem oldódott meg úgyszólván semmi. hogy akkor könnyen elõfordulhat az egyenlõtlenség. szigorú szabályozásra van tehát szükség. Ez azt jelentette. hogy az mégis kínos lenne. hogy sorsoljunk. a szálkás csúcson akadtunk össze. hogy beszélünk vele. ki mikor mehet kukkolni. ezt fedezte fel a Sakkos. Ráadásul a Rezsõ aljas kis magánakciókat is szervezett magának. hogy szerencsés esetben is több mint egy hétig kellett várni az újabb és újabb gyönyörökre. hogy leskelõdni csak akkor lehet. Elõször az is felmerült. mert én másztam befelé. aki még csak nem is volt nõvel – mint például akkoriban jómagam – valóságos csoda percekig 161 . megkötöttük ezzel egyidejûleg a szigorú titoktartási egyezményt is. egy kicsit mindig szégyelltük magunkat egymás elõtt. Négyen voltunk gyerekek. mert az a hülye Sakkos azt mondta. de rögtön vitát robbantott ki a találmányával. Négy ember. de a Pilla férje is gyakran beállt közénk focizni. nem tehetjük ki magunkat a sors szeszélyeinek. (A Rezsõ majd’ két évtizeddel megelõzte a korát. Maradtunk négyen kiskamaszok.) Rendszert kellett felállítani arra vonatkozólag. A Rezsõ erre elkezdett hõbörögni. hogy a Pilla csak másnaponként fürdött otthon. engedje meglesni a nõjét. esetleg egy verés is kinéz. mert azért a fészer mögé észrevétlenül mégsem mászhattunk be mind egyszerre. hogy. az a szemét meg kifelé. Közelebbrõl: milyen sorrendet tartsunk a bámészkodásban. hogy kukkolni csak egyedül volt élvezetes igazán. Az volt a legnagyobb baj. elõfordult.

hogy direkt lebuktatom magam.) Jó darabig járogattunk így a palánk mögé. Alaphelyzetben csak akkor dugtam a fejem az ablakpárkány szintje fölé. Észre is vette! Egy darabig úgy csinált. nem tudtam pontosan. Nahát. Egyszer aztán elkezdtem folyamatosan bámulni. (Képzeljék el. és még az addigiaknál is jobban kezdett hajlongani. igaza volt a Sakkosnak. csak szolidaritásból mászkál át a palánkon. Tényleg tudta. (Mind a négyen így voltunk vele. hogy neki már van nõje. hogy mi lessük.bámulni egy gyönyörû asszonyt amint fürdik. Bizonyos értelemben a Pilla volt az elsõ igazi nõm. Kukkolni jó. hogy õszerinte a Pilla tudja. hogy a Sakkosnak igaza van-e. egészen addig. csak a Rezsõ tagadta. én ezt azóta tudom. mi a különbség a magamutogatás meg a szex között.) Lényeg a lényeg: a Pilláról álmodozva kezdtem el elõször húzogatni a szerszámomat. mindenáron meg akartam gyõzõdni róla. A Pilla volt álmaim asszonya. de még élvezi is. tudatosan félretéve a biztonsági rendszabályokat – elõbb-utóbb a Pillának észre kellett vennie. Mármost 162 . nem nagyon érdekli a Pilla. A kíváncsiság nagyobb volt bennem. hogy lessük. hogy a világon mindenütt óriási sikerrel vetítenek a televíziók úgymond valóságshow-kat. elhatároztam. mintha nem is vette volna észre. Ekkora hazugságot azóta is csak politikusoktól hallottam. de aztán rám mosolygott. a szó legszorosabb értelmében. Azt gondoltam akkor. Azt akarta bedumálni nekem. mint a félelem. ahogyan lehajol szappanért és a feneke alatt látni lehet a gyönyörök kertjének bozótját! A hölgyek ugyanezt egy férfival idézzék maguk elé. amíg valódi forró mag nem lövellt a takarómra. de egyszer a Sakkos azt mondta. Semmi meglepõt nem találok tehát abban. hogy talán meg is lehetne dugni a Pillát. ezt már nehezen tudtam elképzelni. amikor a Pilla éppen elfordult vagy az arcát szappanozta.

(Késõbb kiderült. (Érdekes. a nõk milyen következetesek tudnak lenni. állítólag nagyon érdekes megfigyelni a hétköznapi életüket.) Hozzám a Rügy mászott ki néhányszor. Hanem akkor a látvány már kevés volt. hogy melyik barackfáról. hogy az egész akcióban a tériszony leküzdése bizonyult a legnehezebb vállalkozásnak. konkrétan tömíteni akartunk. aki nem rettent vissza a legnagyobb veszedelemtõl sem. mikor. Aki mást mond. Amikor a Bika lihegve megérkezett a hírrel. az dugni is fog! (Féltékenykedõ partnerek figyelmébe ajánlom. hogy a lányok is pontosan így voltak vele. hogyan fõzi a társaság a lecsót. mellébeszél. hányszor és fõleg hogyan? Legfeljebb még a vetkõzõs jelenetek jöhetnek szóba. nagy szerszámok és ugyanakkora nõi mellek. csak egy kötélre van szükség. Már hónapokkal elõbb kifigyeltük. ha más erkölcseirõl van szó!) A Bika akkor kitalálta. nagy felkészültséggel vágtunk bele tehát a rendszeres leskelõdésbe.) Ügyünk sokáig reménytelennek látszott. mint a tavasz. Ez csak duma! Nem azt akarják látni a nézõk. hogy a közelünkben felépült kollégiumba beköltöztek végre a lányok. Akkor tapasztaltam meg egy másik alaptörvényt: Ha valaki dugni akar. hanem azt. amely a fa és az ablak közti távolságot áthidalja. mint érdekesség: kerek férfiúi popsik. hogy az egyik barackfán keresztül ki lehet mászni – hiába vagdosták le gondosan az ágait –. a csajokat ugyanis úgy õrizték. de a lányok úgy rettegtek rákapaszkodni. melyik szobába lehet belátni. Háromszáz lány között mégis akadt jó néhány bátor lélek. mint Dáriusz kincsét. a „környékbeli jampecokon úrrá lett a láz”.ebben a mûsorban heteken-hónapokon át össze vannak zárva nõk és férfiak. Inkább egy szentképen tudtam volna elképzelni õt valamelyik angyal 163 . A madzag nem lehetett több két méternél. hogy ki kivel. aki olyan volt – ahogyan a neve is mutatja –. Ennek (is) a lényege a dugás.

Hadd ne részletezzem. (Láttam egy filmet. maga a Rügy is csak úgy születhetett meg. ha hagyom. A nevelõnõ készségesen mondta. Emésztettem magam egy darabig. nekitámaszkodott a barackfának – hol szembe kapaszkodva. amikor lebuktunk. a Rügy faterja nem csinálta fiatalabb korában? Sõt. hogy mekkora botrány tört ki. annál nagyobb volt a döbbenet és a riadalom. amelyikben a szökésben lévõ rabok ezzel a módszerrel ejtették át a börtönõröket. lehet.) Szóval. gondoltam is mindjárt. hogy a lényegre térjek: egy alkalommal valamelyik ifjú hölgyet éjnek évadján keresték telefonon a szülei. amikor apuka kedvence nem volt sehol.mellett. hogy a lányok olymódon gyûrték meg a paplanjukat. hogy erõsebben markolásszam a melleit. Elõször csak a szokásos kis történet zavarta meg az idillt: a Bika meg a Rügy összeszûrték a levet. Akkor írt nekem egy levelet és azt gondoltam. a Bikánál még a rendõrök is jártak. de a Bika felvidított. Engem csak a Rügy apukája akart agyonverni. Ezzel szemben rendszeresen kiszökdösött a kollégiumból. Kétszer vagy háromszor megkergetett. de összehasonlíthatatlanul gyorsabban futottam nála. (Fiatalság. Az volt a koncepció. de aztán – ahogyan elõre sejtettem is – megunta. hogy az elsõ telefoncsengés pillanatában élvezett el. húsz éve ismerem a trükköt. hogy az apja megdugta az anyját!” A Bika nem volt egy hülye gyerek… 164 . és én ezt nagyon zokon vettem. és állandóan azzal nyaggatott. hogy az az ártatlan bárány hamarost érkezik a készülékhez. Illetve volt: a barackfa tövében döngették éppen. Na. hogy megverjen. hogy jobb lett volna. Idézem: „Miért. hol háttal támaszkodva –. bolondság!) Az igazi tragédia viszont akkor következett be. hogy egy estleges ellenõrzés alkalmával ne lehessen észrevenni az ágy gazdájának a hiányát. azt hiszed. nekem jöhettek ezzel.

hogy megszabaduljanak néhány feleslegesnek hitt kilótól. akik rettenetes kínokat állnak ki.” (Ezt tudjuk. akik rettegtek a nyártól. hogy minél soványabb valaki. semmi több.Ez így „gömbölü” Hozzátok szólok most.) Nehogy már azt képzeljék a divatdiktátorok. (Lásd még: fogyókúra. Azokhoz. a bikinitõl. hanem most jön a lényeg!) „A Pamela Anderson-féle cicababák mellett a némi súlyfelesleggel küszködõk albumai a leglátogatottabbak. de szerintem mi vagyunk többségben. (A gebe-rajongókhoz képest. ha egyáltalán el mertek menni. annál jobban buknak rá a pasik. nem tagadom. akik kifejezetten kedveljük a telt idomokat. hogy sokkal szívesebben bújnának ágyba valaki mással. Azokhoz intézem szavam. de félnek a vetélytársnõk csípõs megjegyzéseitõl. hogy a csonttá soványított modelljeikkel megváltoztathatják az ízlésünket. a címlapokon és gyakran magatok körül is.) Elfogult vagyok. Hozzátok. valamint egyéb méregtelenítõ metódusok. Mindenesetre sokáig õrizgettem egy újságkivágást – csak az érdekesség kedvéért – érdemes beleolvasni: „Nem kétséges. hogy az Interneten az erotikus honlapok vannak abszolút többségben. Egyszerû téveszme ez. akit a környezetük méltányol. Megesik gyakran. de ez csak külsõség. akik derékra csavart törölközõvel járkáltok a szaunában. (…) Tegyük hozzá: ezek a hölgyek nem szégyellik a testükön 165 . Nem tudom megítélni az arányt. mi férfiak. (A férfiak nem egyszer mutatkoznak nyilvánosan olyan nõvel. az elõre elképzelt lesajnáló pillantásoktól. akik szívesen elmennének edzõterembe. akik kövérnek érzitek magatokat – esetleg tényleg azok is vagytok – most figyeljetek rám egy percre! Nem úgy van az! Sokan vagyunk. annál sikeresebb. Azt látjátok a képernyõn.) Egyszóval mindahányan.

hogy ezt nem úszhatják meg a lányok dugás nélkül.) Két nõt húzkodtunk ide-oda egy egész éjszakán át. a másik meg – sértõdés ne essék – kiakasztotta volna a mérleget. dûlõre kellett vinni a dolgot. és már látni lehetett. Mármost hölgyeim. Ahogy közeledett a hajnal. hogy az a molett nõ. mint a néprádió: recsegnek-ropognak. mint a nõk idomai. büszkén viselik és mutogatják azokat. nyilván ezért mondta meg az õszintét: „A ducival akarok dugni. A Vagabund spicces volt.” Helyesen teszik. hogy lépegettem. Nem tud együtt élni a helyzetével. pedig muszáj.” Akkor rájöttem. mirõl beszélek. hogy egy nõ senkinek ne kelljen! Tessenek felemelt fejjel járni ezentúl. hogy akkor most melyikükkel akar elmenni. a nõk megkérdezték a Vagabundot. mert a világ így kerek. de semmit nem lehet fogni rajtuk. mint a tengerész. hogy nincs annyi többletkiló. mert elegem van azokból a nõkbõl. Illetõleg a magam részérõl: a világ olyan kerek. mint a végzet asszonya. Elmesélek hát egy rövid történetet. Olyan nincs. amelyik a súlyára panaszkodik. (A tánc a magam részérõl azt jelenti. hogy pontosan megértsék. akik olyanok. ideje lenne tisztázni valamit.felhalmozott felesleges párnácskákat. Csak annyit akartam az egészbõl kihozni. mint medve a jégen. hogy a csajok részérõl a pofátlanság teteje lett volna csak úgy lelépni. a kishitûségnek nincs helye többé! Visszaolvasva a fentieket. A Vagabunddal táncoltunk egyszer egy bárban. Mármost az egyik úgy nézett ki. amennyi a boldogság útjába állhatna! 166 . amelyik a hullámokat szidja. olyan. A Vagabund annyit rendelt. egy kicsit kiáltványízû az egész.

hogy havonta legalább egyszer – legrosszabb esetben – bejött. („Tudod. Persze ez sok kis csata elveszítését vonta maga után. viszont gyömöszölés közben közölte. hogy éppen menstruál. Márpedig. rögtön mondtam is neki. Éppenséggel mindegy. (Bár. mint a karikacsapás. de nem a nõ. Akkor már ismertem az egyik fontos alapszabályt – tíz perccel a megbeszélt idõpont elõtt kell beállítani: vagy bugyiban találom az áldozatot. Száz beszólás – füttyögéstõl a konyakmeggyig – eredményezett egy tényleges nõt. éppen szárítja a haját –. gondoltam.”) Hanem vannak felejthetetlen – különösen fájó – kudarcok. Közölte továbbá. az elsõ pofon a legnagyobb. a kudarcok javára. mert az diliházba való. úgyhogy a Madáréknál is ennek szellemében jelentem meg. ez azt jelenti. de az élet – meg a Madár – keresztül húzták a számításaimat. Ez elsõ pillantásra elkeserítõnek tûnik. miszerint: én nem is tetszem neki igazából. ki tudja…?) Amint megláttam õt. ha azt annak lehet nevezni… Csak bírni kellett idegekkel. Rövid úton tájékoztatott a helyzetrõl. mindjárt különösen ágaskodó szerelem ébredt bennem. hogy a barátnõjének sem 167 . vagy átlátszó köntösben. a Madár nem ellenkezett egy pillanatig sem.Ahol a part szakad Fénykoromban nõzésben a találati arány 99 az 1-hez volt. csak kíváncsi volt. amikor a lába között egy igazi dákót érez. hogy az enyémet vagy másét. hogy elmennék húsvétkor meglocsolni. olyanok. (A Nap kapujában-effektus) Hát ez gyõzelem. hanem csak az esete velem. merthogy egyébiránt szûz. viszont a háború gyõztese mindenképpen én voltam. mondta a Madár. milyen az. a végkifejletre ennél fogva nem kerülhet sor. de számoljunk csak utána. amelyeken az ember sohasem tudja túltenni magát. naponta három kísérletet figyelembe véve. Számomra ilyen volt a Madár esete. Úgy ment minden.

hogy egyáltalán hozzáérjek. hogy még az oroszlánbarlangba sem volt hajlandó betenni azt a formás lábát. a Madár engedett – és csinált! – mindent. hogy elszállt. persze nagyon döcögõsen. de a Madár maradt a régi. mint a sóhaj. Csakhogy még hazai pályán sem sikerült döntõ fölénnyel diadalmaskodnom. szívós kitartásom tényleg meghozta az eredményét. Egyáltalán nem értettem ezt a dumát. csak azzal a nem elhanyagolható különbséggel. amikor megkérdeztem tõle. hogy éveken keresztül hívogattam telefonon. minden egyes névnapjára marha nagy csokrokat vettem neki. (Dughatom meg rendesen. mert álló dákóval nagyon tud sietni az ember. amikor bizonyos helyeket simogatva. Évek teltek el – névnapi köszöntésekkel és spontán könyörgésekkel –. – Hûséges maradtam hozzá – lihegte a Madár. Legalábbis ezt gondoltam. mert azért éppen elég kéjesen nyögdécselt meg sóhajtozott a Madár. az meg még azt sem tudja elképzelni. amikor az oroszlánbarlang – a kollégám lakása – felé araszolt velünk a lift. – Miért. de csak azt követõen.. A helyes megfejtõnek felajánlok legalább egy hangszórót. Éppen a fejemen ült. És akkor megtörtént a csoda. a kezemmel – meg egyéb. ez kiborított! Az ominózus mondat elhangzásának pillanatától egyfolytában meg akartam dugni a Madárt.) – Mert akkor úgy érezném. De annyira mániákusan. Egy- 168 . így nem érzed úgy? – forszíroztam tovább lényegileg. hiába jött közbe tucatnyi más nõ. miért nem. Szóval. már amennyire abban a helyzetben képes voltam filozofálgatni. még azoknál is értékesebb alkatrészemmel – vallottam szerelmet neki. apró sikolyok kíséretében. hogy megcsalom a barátomat – válaszolta határozottan a Madár. csak azt nem. hogy akkor most.tetszem.

Tíz centi választott el a valódi szerelemtõl! Ezek a nyugalmasabb idõk aztán sohasem érkeztek el. azért képes volt még egy csavart belevinni a történetbe agyilag. hogy nem vagyok fából. hogy 169 . hogy várjunk nyugalmasabb idõkre.) Mármost. Meghívtam egy kávéra a személyzeti öltözõbe. bár gondolom. ami – ahogyan arról már tájékozódtak – nagyon nagy volt neki. mert addigra már tisztába jött a dugás technikai alapelemeivel.szer aztán. meg is jelent az egyik kollégám. De. Éktelen dörömbölésbe kezdett. meggyõzõdésemmé vált ugyanis. legfeljebb csak akkor. hogy a lelkiismerete rettenetesen háboroghatott. amely – éppen ebbõl kifolyólag – legalább egy tucatnyi uszodai alkalmazott közös felségterülete volt. találkoztunk az uszodában. mert beszorult magától. Azért csak megfordult. és kisvártatva elkezdte vésõvel püfölni a zárat. nem kell szembenéznie sem velem. ha hátulról próbáljuk. egyértelmûen a leghülyébb. Személyzeti öltözõben zajlott a csata. ahogyan az a nagykönyvben megírva vagyon. csak azért nem mozdul a kilincs. a Madár nem lett az enyém. – sóhajtott a Madár. (Olyan ez. – Az úgy még veszélyesebb. mert csak ennyi esze volt. de már nem gondoltam semmi kacérat. de a Madár közölte. az éppen aktuális võlegényeihez.) Engem az egész hajcihõ egyáltalán nem zavart – azt sem bántam volna. hogy közben – átlósan a harcmezõn – mondjuk egy pun háború zajlott volna. megingathatatlan. Azt hitte. Azt mondta. Talán az eddigiekbõl már kiderült – meg a Madár is tudta jól –. Hanem csak igazgatta a bikinijének a pántjait. ha sikerül annak a marhának kinyitni az ajtót –. teljesen véletlenül. ha nagyon muszáj megjátszani. sem a lelkiismeretével. a melleit legalább háromszor rázta bele a cicifix kosarába. El is kezdtük a cicerélést és mondtam a Madárnak. (Az uszoda éppen próbaüzemen volt. mintha Napóleonnak úgy kellet volna csatát nyernie. hogy a Madár hûsége. hogy forduljon meg.

A helyzet egyértelmû. hogy lenyomtam a Madarat. Összeomlott. kislány hosszas motoszkálás után. hogy évtizedekkel késõbb sem tudok pironkodás nélkül emlékezni rá. a szexuálisélet tekintetében kifejtett tanítását belenevelték a lányba. az nem taktikai jellegû probléma. hogy ez nem igaz. az csõd.”) Élesen külön kell választani azonban a filozófiai problémákat a valóságtól. olyannyira. mert akkor már biztosan nem tudna hûséges maradni az éppen soron lévõ barátjához. Az alaphelyzet ugyanaz: anyuka akkurátus kitartással kopogtat az ajtón. hogy csak akkor jöhetnek fel a fiúk. hogy fiúk? – kaptam fel a fejem – ezek szerint nem vagyok szólista ebben a zenekarban sem…) A másik történet már egy kicsit bonyodalmasabb. viszont az aggódó édesanya reakciója leírhatatlan. hogy „Mondá az Úr: sokasodjatok. a nyilvántartásomban úgy szerepel. szaporodjatok.most meg már kíván ténylegesen is. Taktikai vereségnek számít. (Én meg csak mondogattam – hittel. hazajött az apuka. ha mi is itthon vagyunk. meggyõzõdéssel – . – szipogta az anyuka. pedig a lelkem legmélyén tudom. 170 .” Mi az. ha megismerjük a hátteret. ha az embert váratlan – ám annál kellemetlenebb – vendégek lepik meg szerelmeskedés közben. Ez persze nem csoda. éppen azért nem jön az oroszlán barlangjába. ziláltan nyit ajtót. egy ideig úgy nézett ki. mert az élet egyik legkellemetlenebb szituációjába mindössze kétszer keveredtem. („Megmondtam kislányom. – Ezt nem hittem volna. de akkor mi már a szalámis szendvicset falatoztuk. (Amennyiben házastárs a hívatlan látogató. Mindegy.) Szerencsefi voltam ebbõl a szempontból – meg tán’ volt némi konspiratív érzékem –. Az egyik teljesen érdektelen. esetleg dráma. hogy apáca lesz. amikor végre megint beszámítható állapotba került. A kétezer éves keresztény kultúra minden.

3x8 órás rendszerben). – Beszéljük meg – vetette fel a lány.) Egy nõ meséli: „Álltam az ablaknál és a srácot figyeltem remegõ 171 . hogy a világ egyetlen földalatti mozgalma sem állt ki nagyobb megpróbáltatásokat és üldöztetéseket. hogy „Nem vagy a lányom többé!”. (Nem mertem felülni rá. mert a biciklimet is tolnom kellett. hogy a vártnál egy órával elõbb hazajön. mert sehogyan sem tudtam felhúzni a sliccem. mégis. én meg kiakadtam) Minden viccet félretéve: rettenetesen éreztem magam. (Azért maradt meg bennem ennyire élesen a jelenet. elhangzott-e a mondat. egyszerûen csak kívántam azt a lányt..Azt szerettem volna neki mondani. mint mi. mindenesetre én így emlékszem vissza rá.” A nõk inkább apróbb csalódásokat tartanak számon. fõleg. már várt az üzenet: bár mostantól az egész család szoros megfigyelése alatt állunk (váltott lovakkal. a nagy lelki drámákkal úgyszólván szeretnek együtt élni. hogy egy család összetartó erejének alappilléreit ástam alá. (Magánvélemény. Akkor boldogok. hátha. Nem tudom. mégis gyakran összejött a lényegi szerelem. A zippzár beakadt. de ehhez a gondolathoz képest túlságosan is fennkölt volt a légkör..) Otthon bevettem aztán egy csomó altatót – nem öngyilkossági célzattal! – és mire magamhoz tértem. márpedig ezt sohasem voltam hajlandó bûnnek felfogni. miközben nem voltam képes igazi lelkiismeret-furdalást érezni. az én kedvesem továbbra is vár! Biztos vagyok benne. Már nem emlékszem pontosan. Csakhogy ezredéves beidegzõdéseket nem lehet tíz perc alatt semmissé tenni. ha boldogtalanok lehetnek egy kicsit. én sem hittem volna. tudtam. „A virágnak megtiltani nem lehet. hogyan támolyogtam haza.

Pontosan 168 órát töltöttem efféle hányattatások közepette. Az alsó luk éppen csak akkorka volt. ráadásul az is nagyon rögös volt. gyavartuk egymást az ágyban (dugás tilos). mert nagyon vágytam rá. mert akkor õ már javában „fiúzott”.gyomorral. Gyûrtük. Hirdetéseket adott fel. el sem tudtam képzelni. aki egyébiránt a legszebb férfi volt. A közvetlen kellemetlenségen túl az idegesített a legjobban. és ez a tény tökéletes zûrzavart idézett elõ az alábbi területeken: lélek. Ez a manõver még az eddigieknél is jobban megzavart (ha ez egyáltalán lehetséges). a melleim. amikor is az öcsike beállított és nyíltan közölte: „Azért jöttem. aki féltékeny volt a testvérére! Körfolyosós házban lakott „a fiúm” – micsoda édes íze volt még a szónak is! – kettéosztott ablak nyílt a gangra. A Birkózó. meghazudtolva ezzel a biomechanika alaptörvényeinek döntõ többségét. és õ is elborzadt („Az a szemét!”). de a birkózó öccse is megtette. Aztán gyõzött a józan – vagy milyen – ész. A felfoghatatlan esemény. Elég hosszú út vezetett a fentebb vázolt eseményektõl a cicerélésig (petting). hogy megint lecsöcsörésszenek. aztán meg büszkén 172 . Az történt ugyanis. csak a legtöbben nem mondják ki ennyire nyíltan. Nem mertem a párkányra könyökölni. csak a függöny lebbenéseit kihasználva sóvárogtam. lábam köze valamint a konkrét objektum. de lehet. hogy a Birkózó lecsöcsörészett. hogy ti ne érezzétek jól magatokat!” Sok ilyen van ám. mint egyébként szoktam. de újabb megrázkódtatás ért. aktív szürkeállomány. hogy egy macska bemászhatott rajta. hogy csak színlelte a felháborodást. mégis féltem lemenni a térre. hogy a srác – a Birkózó öccse – kifejezetten jó pasi volt. akit valaha is élõben láttam – bedugta a nyelvét a számba. hormonháztartás. mit is akar tulajdonképpen. A Birkózó öccse miatt. a csöcsörészés után elborzadva meséltem el a húgomnak a történteket.

hogy akkor meg miért nem dugott!? Végül a Birkózót elvitték katonának. hogy nem lehetnee esetleg ezen az állapoton változtatni. azt mondta. mert egyfelõl a raktár fõnöke volt. nem véletlenül vitte egészen az üzemvezetõségig. hogy nem vagyok rossz. Elmesélte. Üveg elvtárs a szocialista embertípus megtestesülése volt. amelyek leleplezõ erõvel tárják fel az örömlányok – mondjuk ki: a kurvák – sanyarú helyzetét.mutogatta. amikor hajnali hat órakor úgy talált rám. hogy alig vártam az imént vázolt szomorú tényállás megváltoztatásának lehetõségét… (Jól esett!) Öröm-lány Egy kis fenntartással olvasom mindig az újságokban azokat a cikkeket. hogy a társai kiröhögték azért. hogy a történtek mellett nem mehet el szó nélkül. Ez gyakorlatilag a vérpadot jelentette. Sohasem fogom megérteni. – Csalódtam magában Károly – mondta a Dáma. hogy vele mennyien akarnak dugni. mert másfél évig csak hempergett egy lánnyal. másfelõl pedig nagyon jó – és számomra elérhetetlen – nõ volt. Bánatos tekintettel kérdezte meg tõlem. de amikor hazajött az elsõ eltávozásra. vallottam feltáró õszinteséggel (a bár nevét nem említettem. hogy éppen a semmi és a valami határán lebegtem. aludtam. ha közelebbit akarnak tudni. A tényleges helyzet viszont úgy állt. délután jelentkezzek az Üveg elvtársnál. én találkoztam boldog kurvával is. hogy jól alávágott volna. nehogy provokációnak vegye). hogy õ maga sem hisz benne komolyan. nagyon el volt keseredve. Audenciát eszközöltem hát ki a Dámánál. A Dáma kicsit merev volt. de ettõl én még lehetek akár esetleg rendes ember is. Tényleg mulattam az éjjel. A Dámával szemben csodálattal vegyes tisztelettel viseltettem. ahol aztán megmondtam neki. 173 . de láttam rajta. Nem tudom. anélkül.

(Ebbõl következett. elvtársat – lendült bele a Harcos – beleviszlek a frankóba. a Harcos kezdett el kiabálni. de nem voltam megfelelõ hullámhosszon. Mondta is a Harcos. éppen azon morfondíroztam. mintha az UFOk szálltak volna le a Tanácsháza udvarára.– Háromkor várja önt az Üveg elvtárs – közölte hidegen a Dáma –.) Egészen felvidult. (Sokáig tartott. Mármost akkortájt egy nullkilométeres német autó olyan volt a mi kis városunkban. hogy csak úgy kirúghasson engem. – Hagyd azt a Butykos. a valóságos szakmám az úszás volt. mert az amúgy fényesen induló raktárosi karrierem megtörni látszott. Akkor önöztek le életemben elõször. jómagam pedig eléggé közepes kis úszó. mirõl van szó. hajmeresztõ produkciókkal színesítve a közlekedéstörténet amúgy unalmas fejezeteit. – Mit örûsz? – háborogtam. egészen az elsõ 174 . Ezeket a tényeket próbáltam megértetni a Harcossal. Ennek az ütõdöttnek sem a pártállam szerkezetéhez. Érdekelt a dolog. amikor megértette. amíg egy kis csillogó fényt nem láttam pislákolni abban a homályos tekintetében. illetõleg száguldozott. hogy sokan voltak barátai a Harcosnak. vagy milyen. már ami a stílusát illeti. de akkor. de ezzel csak tovább kócolta az amúgy is zilált idegeimet. ugyanakkor a Harcos vadonatúj BMW-vel járkált. mert a raktárba is eleve büntetésbõl kerültem. ahogy ott ballagtam az Üveg elvtársakkal tele utcán. egészen addig magyaráztam neki. aki pedig olyan gyorsan úszom. hogy kicsoda az az Üveg elvtárs. – Haggyá’ má’– tüntettem ki megszólításommal a Harcost – délután kirúgnak. addig menjen haza aludni. Ez a Harcosnak nem akart a fejébe menni. – Mi van hapsikám? – ez volt a kérdésének a lényege. sem a sporthoz nem volt semmi esze: az Üveg elvtárs ugyanis párttitkár volt. mint egy hal. hogy egy ilyen megtiszteltetéshez elég csak elaludni a munkahelyen.

hogy az emberek állandóan mosolyogtak rá az utcán. mint az állat! – simogatta meg a Harcos az autó jobb elsõ lámpáját. a Büfésnek. hogy azt hazudta.) Az érdi emelkedõnél – körülbelül ott szoktam bele a 160as átlagsebességbe. Kezdtem átlátni a szitán… Azt mondta a Harcos. ráadásul vásárolni is lehet nõt. mert azt hitték. csak az a pofánvágás nem hagyott nyugodni… Egy „gengszterek sofõrje” fantázianevû kanyarral robbantunk be az uszoda elé. – Akkor kap a pofájára. meg mondjuk egy tucat Rigó Jancsit. amelynek büféjében a Büfés dolgozott. ha a lánynak nem tetszik a vevõ? – kérdeztem hüledezve. úgymond: részmunkaidõben. hogy most bemutat az egyik legjobb nõjének. számon kérõ tekintetét. (Úgy megy ez. viccbõl ilyen a feje. hogy. teszem azt. Hanem akkor a Harcos megtanított a szakma egyik alapszabályára. kivel állok szemben – felajánlja nekem tetszõleges használatra. – A dumával kell megfogni õket – ordította túl a kocsiban bömbölõ lakodalmas rockot –.totálkáros karambolig. (Ez utóbbit magam is megkóstoltam. – És mi van. hogy a stricik egytõl-egyig szépfiúk. Ez megközelítõleg azt jelentette. meg fékezéskor a 4G-s nyomásba – kiderült.) Ez még az én sokat próbált agyamnak is sok volt – nem erkölcsileg! –. ha minden kötél szakad. olyan volt.) Akkora hevességgel akart nekem jót az én BMW-s barátom. szakemberek. de az csak késõbb volt. délután egy és három között eladott négy vagy öt kávét. (Stricinek mondjuk mi. Csábító ajánlat volt. hogy az én remek sofõrként mûködõ barátom a nõkbõl él: hivatásos selyemfiú. 175 . és tiszta lelkiismerettel (?) állhatom majd Üveg elvtárs szigorú. Mindig úgy képzeltem. és – hogy lássam. háromra vissza is érünk Pestrõl. mert Harcos úgy nézett ki.

nyugodtan ki lehetett volna rakni rá a „Sugárzásveszély!” táblát. akit a Harcos nem sokkal az események elõtt újított be. mert ahhoz a rendõrök marhára – ha úgy tetszik: mániákusan – ragaszkodtak.) Az én célszemélyem egyébként nem a Büfés volt ama jeles napon. (Ez magyarra fordítva azt jelentette. hogy nem hozott egy fillér hasznot sem. Az én kis örömlányom a társalgásban nem alkalmazott konspiratív vagy taktikai elemeket.) Én – meg a tettestársaim – a Dudára vártam. mint egy tornádó. már akkoriban is akadtak tisztességes rendõrök. mint a kutya szájából a tojást” Hogy miért. hogy a Büfés fizetését a szóban forgó vendéglátóipari egység vezetõje veszi fel. sugárzó tekintettel. amennyiben a Duda mûvésznévbõl indulnak ki. kiegészítve még némi támogatással az állam valamint a Harcos részérõl. Elsõsorban humanitárius okokból.mintha sûrûre tömörített fûrészport vontak volna be az erjedés felé vészesen közeledõ és amúgy is élvezhetetlen csokoládéval. mert pénzre a Dudát nem lehetett lefosztani. a melleinek méretét és formáját amúgy is elképzelhetik. az a késõbbiekben kiderül. rögtön közölte. (Törvényesség is van ám a világon. Tudták persze õk is. (Ezt maga a lány mondta. de egy hivatalos pecséttel szentesített munkahely sokat javított a kedélyállapotukon. A fõnök részmunkaidõnek nevezte azt. hogy a lányok kifélék-mifélék. Az egész manõvert a Rigó Jancsik borították jótékony homályba. („A Dudából nehezebb kiszedni a pénzt. A részletes leírásra nem térek ki. mert különben maga a büfé biztos. pedig annál sokkal kellemesebb látványt nyújtott.) A célszemély úgy viharzott be. hogy 176 . hogy „veled nem megyek el. nem vagy az esetem”. mert a Harcos elmagyarázta. különben sose’ hittem volna el. õ ugyanis – számomra máig megfejthetetlen indíttatásból – szerelmes volt a Harcosba. magyarázta eszmeileg a barátom.) A szakmát illetõen is újabb fontos információval lettem gazdagabb. hogy kétes erkölcsû lányoknak igazolt munkaviszonyt.

egyedül és a fájó múltra gondolok”. mert a Duda meg azt mondta: „Ez most a legmenõbb hely. mint kakas a piros kukoricára. mint az esõ lába. hogy a Duda az új nõm.” Szóval ott. de akkor a Duda megkérdezte. búsan. földrajzilag és szociológiailag egyaránt. Nem volt. Még szerencse. nagyon jó kiállású pasi volt. csak egyike az újaknak. a többi még jobb…) A Váci utcában kötöttünk ki – hol másutt? –. de azért mentem. A fájó múltat az én esetemben a falu bikája. azon a szent helyen mesélte el nekem a Duda. még most is 177 . hátha találkozunk ismerõssel.) Hallgassuk a Duda – akár tanulságosnak is minõsíthetõ – történetét: Úgy kezdõdött. hogy miért szeret kurva lenni. Kissé megtörten ültem le a cukrászda teraszára. be kellett látnom.) A Harcos hiába vágott fenyegetõnek szánt grimaszokat. Túl azon. (Látta. velük viszont nagyon drágán. hogy nagyon homályos nekem ez a terület. hogy nem lenne-e kedvem elmenni vele – vásárolni. hogy „Ülök a szobámban. a Gépész testesítette meg. a Duda azon kevés kurvák közé tartozott. akik megengedhették maguknak a szakmában elképzelhetõ legnagyobb luxust: csak azokkal dugott.rondának talált. akik tetszettek neki. (Sõt. – Nézek néhány cuki kis rongyot – ismertette a programot a Duda. Lógtam ott. hogy nem betûztem akkurátusan. és én úgy bámultam az árcédulákra. és fél óra alatt elköltött annyi pénzt. gondoltam. Jelentkezõ – éppen a fentebb vázoltak okán – akadt így is bõven. amennyit fatornyos kis falum egész cigánysora ivott el egy egész esztendõ alatt. „segély!” felkiáltások közepette. hogy az egész tsz-ben õ tudta csak megszerelni a traktorokat. akkor pedig már azt lehet hazudni. az volt kiírva a bejárat fölé: Gerbaud. a zserbó. igaza van: én sem mentem volna el magammal. de nem tudtam haragudni rá.

ha csak rá gondolok. de nem üzletileg. csak hogy lecsöcsörészhessen – lelkendezett tovább a testvérem. nem mellékesen: Budapesten. örültem. elsõsorban hiúsági kérdést csináltam belõle. hogy a feleségek meg a barátnõk mennyire örültek nekem. nem tudom. azok pedig meg sem nagyon kísérelték az ellenállást. az Öcsi inkább csak hõsködésbõl mesélte el a társainak. ha lehet azt annak nevezni. mi ütött belém. hogy állandóan a fejõnõket (meg minden más nõket) hajkurászta. – Volt. amikor csak akart. félig viccesen azt válaszoltam az Öcsinek. mert továbbra is akkor tömített meg. Esküszöm. de annyit azért észrevettem. de félig komolyan. Két hét múlva aztán. Inkább csak lélekben éreztem úgy. aki akkoriban volt katona. de volt olyan is.” – Micsoda van rendben? – kérdezte ártatlan tekintettel az én naiv kis testvérkém. hogy az egész század csak rólam kérdezgette. aki azt mondta.bizsereg a lábam köze. Ebben a mélabús lelkiállapotban látogattam meg a testvéremet. hogy a Gépész másokat is gyömöszöl. hogy: „Rendben. 178 . Képtelen voltam megemészteni. (Képzelheted. – Lecsöcsörészhet. aki félrenyelt. hogy már nem tartozunk egymáshoz. amikor megint mentem. a házikolbászok megálltak a levegõben. Biztos vagyok benne. mondta ám az Öcsi. ha odaadja a zsoldját. az Öcsit.) Ennyi volt. hogy másoknak is tetszem. Kirúgtam. nem csak annak a rohadt Gépésznek. hogy amikor beléptem a látogatás céljára átalakított ebédlõbe. hogy a kezemmel elégítettem ki a srácot. lényeg. hogy egyikünk sem gondolta komolyan. Sokat levont azonban a vonzerejébõl – legalábbis az én szememben –. hanem a büszkeség miatt. Nem részletezem. Nem is nagyon foglalkoztam vele. hogy az egész zsoldját odaadná. de attól ijedtem meg a legjobban. de újabb két hét elteltével komolyra fordult a dolog.

köztük a legjobb pasi. pedig csak a töredékérõl tudtak. Otthonról hamarosan el kellet jönnöm. Budapestre már kurvának jöttem. de szentül elhatároztam. ezt szokta mondani. Ez most is így van. egy altiszt vagy mi. és ezért lehetek én boldog kurva. Ha bárki közületek – és ezt mondd meg a barátaidnak is – csak egy ujjal is hozzányúl a nõvéremhez. részben pedig a több és több pénzem miatt. „a te pénzed”. A Harcos hamar kiszúrt magának és mondta. hogy ne essen semmi bajom. hogy az Öcsi nem a levegõbe beszél. dugjon meg nyugodtan. hogy leszereltem. talán tíz méterre a kutyáktól.hogy nekem is jólesett. aki legalább a dupláját adta a zsoldnak. Egyre gyanúsabb lett a sok lóvé. Be voltam tojva. meghívtam egy kávéra. Az Öcsi hamar eligazította a Harcos fejét: „Igaz. hogy szólok neki. nem utolsó sorban a szüleim is folyton kérdezgették. akik tetszenek is. hogy legyen módja elbeszélgetni az idõközben leszerelt testvéremmel. Legközelebb már három kuncsaftom volt. ha valamelyik gizdázik veled!”) Amúgy pedig nem foglakozott különösebben a dologgal. mert azt gondoltam az Öcsi majd cirkuszt csinál. Már azon voltam. hogy segít. hogy kértem volna. részben a Gépész (lelkileg nem bírtam látni). de a haveroktól még mindig tudok géppisztolyt kérni. anélkül. tisztán látszott. a pénzbõl nem kért és nem fogadott el soha egy fillért sem. Akkor már nem voltam teljesen hülye. (Az harminc skuló)” Mármost ezen a Harcos is elmerengett – a haverjaival egyetemben –. aki élvezi a dugást. de õt csak az érdekelte. kitárazok rajta egy AMD-t. Ahogyan azt bármelyik épeszû földi halandó tisztán 179 . amelyek – képzettségüknek megfelelõen – végigugatták az akciót. Olyan. és ezért nem gyõzöm eléggé csodálni az öcsémet. de hát a kantin mögött csöcsörésztünk egy ilyen gazos részen. hogy honnan van. hogy – mint addig is – csak olyanokkal fekszem le. Nem erkölcsi fenntartásai vannak vagy ilyesmi. („Agyonvágom. Ezért nincsen stricim. és még pénzt is kap érte.

hogy ez engem elkeserít. afelõl érdeklõdtem. áldással bocsátott utamra. mind pedig az üzemegységnél. hogy kevés vagyok a Dudához –. Üveg elvtárshoz csak 24 órás késéssel érkeztem meg a végsõ leszámolásra. hogy esetleg a Duda véleménye nem változott-e meg velem kapcsolatosan. – Egy nagyon szomorú lányt kellett megvigasztalnom – búsongtam. Az volt a zseniálisnak hitt koncepcióm.láthatta elõre. mint egy bánatos boci – már tényleg öngyilkos akart lenni. kap még egy utolsó esélyt Károly. sõt. úgyszólván feltártam lelkem legrejtettebb zugait is. – Kevés vagy te a Dudához – suttogta a telefonban. Sokáig hívogattam aztán a Harcost. Ha van egy százalék esély – márpedig annyi mindig van –. Csakhogy Üveg elvtárs nem véletlenül volt középszintû vezetõ mind a pártban. A Harcos kitérõ válaszokat adott egy ideig – bizonyára szégyellte azt is. hogy nem tudott beújítani nekem egy piacképes örömlányt –.) Nem tudom. Akkor elmondtam neki az igazságot. mert borzasztóan jó lett volna megdöngetni. ma kell jönni?!”. átlátott az amúgy is lazára szõtt szitán. vagy csak azt remélte. mert azt hitte. de az ember soha ne adja fel. de aztán megmondta az õszintét. a fejemet úgy ingatva. hogy „azt hittem. meg kell játszani! 180 . azt mondta. hogy a süket szövegemet hitte-e el. Tudtam én azt nagyon jól – mármint. (Ez volt a kilencedik utolsó esélyem. Üveg elvtárs erre meglágyult. hogy „egyszer megjavulok én” – esetleg egy olimpiai érem is megfordulhatott a fejében – mindenesetre békével.

– Kinek jutott eszébe. hogy megrontotta a lányomat. 112 Extra) tartottam el a családot és romboltam le magamban minden illúziót. Tehetetlennek éreztem magam. amikor rájött? – Hát. kiálltam az utca közepére és ordítottam a fájdalomtól. hogy egymás után ugrott meg bennünket. el tudja képzelni…. Volt úgy. De. – Hogyan jött rá? – A szomszédok már suttogták. amelyiket én csináltam? – kérdezte az uram. – Meddig éltek együtt a fentiek tudatában? – Hosszú-hosszú évekig. Az uram rettegésben tartott bennünket. mégis megkerülhetetlen: mit érzett. amikor rájöttem. hogy megmérgezik? – Nekem. ugyanúgy. börtönben ülnek mindketten. A legkisebbik fiam is úgy született. Anya: – Miért ne próbálhatnám ki azt a kisszéket.Bánat-lány Egy idõben börtöninterjúk készítésével (Magyar Televízió. – Miért nem vált el? – Nem lehetett. de egy alkalommal rajtakaptam õket. hogy megöljük. lehet. Akkor határoztuk el. Azt is akarta. hogy buta kérdés. – Nem gondolt rá. mint én. A kérdezõ – értelemszerûen – én vagyok. hogy ha nem mikrofonnal a kezében kérdezné. mást mondanék. hogy megerõszakolt. hogy a rendõrséghez vagy valamilyen 181 . – A lánya miért nem szólt elõbb? – Félt. egy emelet és egy gyilkosság választja el õket egymástól. hogy csináljuk hármasban. Anyát és lányát hallgathatják – olvashatják – az alábbiakban. agyoncsapott volna az uram. – Tudom.

A börtönben a zárkatársai nagyobb büntetést mértek volna ki rá.hatósághoz forduljon? – Tudott róla mindenki. talán jobb lett volna életben hagyni. – Gyerekeim vannak. Szóba kerül néha. – Nap mint nap együtt sétálnak itt a börtönben a lányával. – El lehet ezt magyarázni? – Nem…. – Õk mit szólnak ehhez az egészhez? – Mégiscsak az apjuk volt.K) – Mit akarnak hallani. hogy mi történt. A börtön mindennél rosszabb. – Tudunk fizetni ötvenezer forintot. – Majd én elmagyarázom nekik. De. hogy kurva voltam?! – Nem. hogy miken mentek keresztül? – Soha. nem vádolom magát semmivel. Lány: – Interjút szeretnénk magától kérni a Magyar Televízió számára. – Nem akarok ezekrõl a dolgokról beszélni. Mit szólnak. – Most már én is tudom. hogy én is megöltem volna az apámat. hogy én errõl beszéljek. – Szerintem is. Nem a kamera miatt. mint amilyenbe maga került. mint a halál. hanem egyáltalán. ha olyan helyzetbe hoz. talán. S. – Hol vannak most a fiai? – Intézetben. ha meglátnak a tévében? – Elõbb-utóbb úgyis megtudják. és egy 182 . Meghalt. – Nem érez lelkiismeret furdalást? – Megérdemelte. (Börtönviszonyok között ez óriási pénz. Lehet. – Százezer forintért sem nyilatkozik? – Nem tud annyi pénz mondani.

Piás: Megbaszhatod a jányt. Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta! Alá köll 183 . Piás: Kiteszem érted a lelkem. Az mitû’ jó neked? Piás: Odaadom az órámat. legalább egy felest aggyá’. mint te. Kocsmáros: Megmondtam. délután. könyörgök. hogy ne csúfícsd e’. hogy meghalok? Kocsmáros: Nem fogsz hiányozni senkinek. tudod. Piás: Vigyázok rá. nincs hitel. hogy mennyire szeretem a jányomat. Idõ: ’80-as évek eleje. Kocsmáros: A te lelked szerintem má’ az ördögnek sem kell. Az olyanok hagyták itt. Má’ így is gyüssz egy ezressel. Kocsmáros: Úgy üsd. Kocsmáros: Egy tucat ilyen krumpli van a pultban. Piás (remegõ kezekkel). az már érdekelne. de akkó’ térdelve szomjazó’. Piás: Józsikám. rögtön. Csak aggyá’ egy felest. Kocsmáros: Mikor hozod? Piás: Most. Kocsmáros: Na. „Há’ hisz’ ezt izéllom…” Szín: kocsma (talponálló). Piás: Letérdeljek? Kocsmáros: Nyugodtan.cseppet sem sajnálom. Piás: Nem látod. Kocsmáros: Gondulod. amíg nem. Szereplõk: Kocsmáros (kövér és ragyás). hogy megáll nekem? Piás: Addig verem. Piás: Megbeszéltük.

A lány elment a kocsmároshoz. a Piás.”) Ki a felelõs? A Kocsmáros. mert csak a diszkóba járkáll. (Azt mondta nekem: „Nemsokára meghalok. egysze’ vagy hányszó’…? Piás: Hónaprú hónapra megállapiccsuk. vagy én? 184 . Piás: Mennyit adsz. amit iszó’. „megállt neki”. ha megáll? Kocsmáros: Egy hónapig. Piás: Azannya! Akkó’ gyüvünk. Kocsmáros: Várgyá. Rendben? Kocsmáros: Há’ hisz’ ezt izéllom má’ miúta. Tizenhét hónap múlva öngyilkos lett.vágni annak a kis cafkának.

Szex a lelke mindennek .

” (Jimmy) . ahogy’ én képzeltem el.„Csak élni akartam õszintén.

láttam már pasit. de közben már azon elmélkedtem. hogy a személyi igazolványa elõkerült. Húszezer forint tûnt el a tárcájából. hogy „meg kéne’ borotválkozni”. (Ja. következzenek a szívbéli tényezõk.Még mielõtt önök is leszúrnának – mint az a gonosz lektor –. amikor például én elindultam nõzni. Nem is 187 . Borotválkozás közben – kényszerûen – néztem magam a tükörben és lementem alfába. tudatában van az esélyeinek (99 az 1-hez). Nem is kell messzire menni. Ezt kísérlem meg bebizonyítani az alábbiakban. vegyük azt a példát.) Általában délután. úgy három óra tájban. Vannak ugyanis olyan szerelmek. hogy nem jó a fejezetcím – merthogy „az egész könyv errõl szól” –. hogy ma szerelmes leszek. Ha viszont nem kaptam el a döntõ pillanatot. A fiziológiai ismérveket már taglaltam. fogalmazódott meg bennem. az akció kezdetére még a fülembõl is folyt a vér.) Tehát. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – bármire hajlandó a siker érdekében. sietek leszögezni: tévednek. Ez kulcskérdés. Amennyiben ugyanis túl hamar kapartam le magamról a szõrt. amelyekben a lélek még az átlagosnál is nagyobb szerepet játszik. Végignéztem még a filmet – Clint Eastwood. Akár egy hõs Amikor az ember nõt akar. aki tele önbizalommal indult nõzni. a végén annak is örült. western –. estére újra kiütött a borosta. (A magam részérõl.

olyan rossz ez. Ez esetben viszont õ veszít nagyobbat. hogy a semmi és a valami határán lebegjek.) Ha 60 percen belül nem találtam magamnak lelkitársat. (Ebben a tekintetben olykor a sok is kevés – és fordítva.) Este hét óra tájban kellett dönteni arról. a lóvét elitták a haverok. Helyszín „C”: totálkáros sorsok (a zenegépben folyton Máté Péter). cigányzene. hogy elértem az ideális állapotot. hogy mennyi pénzt vigyek magammal. valamint benyelte a zenegép. továbbá magányos nõk – elvétve. biztatgattam magam. amikor dûlõre kell vinni a dolgot. (Öltözék kiválogatása: 90’) Hat óra tájban újabb veszélyes kérdés merült fel: mennyit igyak? Olyan állapotba kellet kerülni. Elsõ unikum: Egyszer mellém állhat a szerencse. alkoholisták (Hitel nincs!). legfeljebb nemet mond. bûnbánó apuka meghívja a családot vacsorázni. legkevesebb két fõ. Józanul nem mertem megmondani a frankót. ha például valaki bukik a dinnye fejre. és ezt meg is mondom neki! (Tételezzük fel. Harmadik unikum: Beszólok mindenkinek. lelkileg. hogy a földön élõ hárommilliárd nõ közül egyiknek sem kellek. a bevétel miatt reszketõ – és ebbõl adódóan síkideg – fõnök. Helyszín „A”: zártkörû rendezvény. nála nyerõ lehetek. részegen meg a kutya sem állt velem szóba. Barátnõk. Helyszín „B”: idegileg lerobbant férjek. Ilyenkor a 188 . Az objektum kiválasztása viszonylag könnyen ment. Az volt a menetrend. Második unikum: Nehogy má’! Az nem létezik. akkoriban talán három számottevõ kocsma – vagy legyünk megengedõk: szórakozóhely – mûködött a városban. technikailag is leállíthatatlan zenegép. részeg pultos. hogy – szisztematikus rendszerben – végigjártam minden szóba jöhetõ helyszínt.

hogy a lelkiállapotomra vonatkozóan legalább megközelítõen hiteles információkhoz juthassanak. könnyednek tettetett csevegés az ismerõs felszolgálókkal.) Elsõ szín: 19. Már az autóban veszem észre. haragvó férj elviharzik.30: Érkezés (Helyszín „A”).15: Megállapítjuk. az intim beszélgetés lehetõsége ezzel megszûnt. 19. odaadó.55: Bensõséges pillantások oda-vissza.15: Taxi rendelés. marad az ordítozás. (Valaki – „az a szemét” – tette tönkre. egészen addig.legfontosabb. (Sminkigazítás. hogy egy falatot sem fogok enni. soha nem õ maga!) 20. (tényleges vacsora otthon: parizer). hogy miken megy keresztül egy szerelemre éhes férfi vadászat közben.45: Szemközti asztalnál veszekedõ pár. „írd a többihez”. Hideg fej. hogy ebbõl a csapdából csak együtt 189 . hogy a nõnek tönkre tették az életét. amelyiknek fél éve tartozom. kisírt szemû feleség marad. 19.05: Rövid bemutatkozás.) 20. (Bár. ha átülök?” Asszonyka bólint. amelynek lényege. pedig tudom. A zenészek rázendítenek. lelkes szív. de ki kell mennie a mosdóba. Ezek voltak a fõ szempontok. 19. ha az ember sikert akart elérni! Az indulás pillanatától muszáj katonai pontossággal – továbbá spártai tömörséggel – ismertetni az eseményeket. azt át kell élni. elnézést kér. hogy piroscsíkos frottírzoknit húztam a fekete lakkcipõhöz. hogy az ember megõrizze a derûlátását és a pénzét. amíg elõ nem kerül az. azt elképzelni sem lehet. Helyfoglalás. A srác régi haver. a munkavédelmi elõírások által megengedettnél nagyobb hangerõvel kérdezem: „Nem zavarja. de nincs visszaút. étlap látványos lóbálása.

drágám” – hebegi a nõ. Terep felmérése Csalódott kedvesekbe a lélek öntése. de csak a vállával bök felém. haverok vagyunk. a tekintetemet kerüli.10: Megáll az ételszag a levegõben. „Ki ez a köcsög?” – kérdezi. Lehetõségek számbavétele. „biztos.00: Fõnök vigasztalása. („Harminc évesen nem temethetem el magam!”) A prímásnak pénzt adok. elkezdem dobálni 190 .45: „B”– jelû harcálláspont megközelítése – gyalog. hogy akkor most ki fizeti a számlát. van még remény. (Három perc múlva – nem kell hallanom a beszélgetést. csak hagyja abba. mert észreveszi. hogy szeret. látványosan. „Kurva vagy!” – szögezi le nyomatékkal a pasi. 21. „Én fizetek!” – ordítom fennhangon.menekülhetünk. majd hõsies kiállás (az ügy mellett).05: A fõnök megjelenik.15: Döntõ lépésre szánom el magam.) 21. nem utolsó sorban. (A pasiknál sokkal nehezebb. új életet kezdünk. hogy mindenki tudja. mert általában jobban elkeserednek – meg többet is isznak –. A zoknim piros csíkjait belegyömöszölöm az amúgy is szûk cipõbe. 20.) Második szín: 20. mint a nõk.”) 21.25: „Azért szeretem” – mondja az asszony. hogy a zenegépet is túlharsogjam és. „Beszélgetünk. csak most hülye”. miközben a sminkigazítás minden eredménye a semmibe vész. („Mégse’ szívathatom meg ennyire a Ferit. hogy a felhevült férj majd’ kiszakítja a lengõajtó pántjait. tudom. hogy így van – én vagyok az a tolakodó fráter. de már fogja is élete párjának a kezét – házastársak jobbra el. 21. minden vendég tisztán hallja.

21. hogy a barátnõnek nagyobb lelki bánata van. ám áttekinthetõség szempontjából a helyzet bonyolultabb. Akad olyan. az összes ismerõs taxis hazament aludni. aztán megkérdezem: „Mi van?” 22. de az agyam két gigabájt teljesítménnyel dolgozik. 191 . („Most haza kell kísérnem. könnyek. dúdolgatom: „Hosszú. mert én ma akarok szerelmes lenni. miközben felteszem a kérdést. Mindenki fizet mindenkinek.) Harmadik szín: 21. pedig réges-régen kiszúrtam az elmaradhatatlan – és féltékeny – lelki társat. hogy a sarokban magányos nõ siratja a nem is tudom micsodát. merthogy pénze gyakorlatilag már senkinek nincs. A pultos húzkodja a strigulákat. Leülök mellé – csak úgy lazán.) Sértõdés. de a totális zûrzavarban leszögezi: „Itt a barátnõm is…” (Meglepetést színlelek. hosszú évek…” – egy darabig nézegetem a poharam karimáját. (Az élet mélységei és magasságai. amelyet pedig egyetlen porcikám sem kíván: „Jössz táncolni?”. mint az egész lebujnak együttvéve. de csak virtuálisan.a pénzt a zenegépbe. aki még velem is hajlandó nyilvánosan vonaglani. csak annyi bizonyos. de holnap hívjál fel!”) Ebben maradunk.20: Drámai fordulat.”/ „Hová menjek három gyerekkel?!”.15-23.10: A terep teljes zûrzavarba süpped.00: Intenzív lelki élet – pityergés: átlagosan 15 perces idõközönként. és még legalább ezer ilyen.”/ „Mindenki kurvának néz. 22. (A pénz elfogyott. mint a tõzsdei mutatók összessége. kiderül.55: „Tévúton járok…” (Máté Péter).) Alapmondatok: „Megcsalt az a szemét.

(Mértani pontossággal. 01. nem nehéz.5 liter klóros.) 06.00-01. mert valójában fogalma sincs. imbolygó plafonnal a tetején.” 23.) 23.15: Erõltetett menet hazáig.10: „Akkor ébreszd fel!” (Határozott. lélektanilag ezen már régen túl vagyok. „Muszáj felébreszteni a házmestert…” Megroggyanó térdek. 12.23.) Lelki sebek további ápolása: nem. 08.55: Kiderül. Gyógyszeres doboz átkutatása.05: Kapukulcs keresgélése a retikülben. ha amúgy felhõs az ég… 01. fényes pontokat az ember ilyen helyzetben akkor is látja.00: Magányos nõ hív telefonon.50: Ágy. 23. Intenzív lelki élet folytatása. mint a többi.” (Nincs hozzáfûznivalóm. 04.05: A pultostól kikönyörgök egy utolsó kört. nem haragszom. Magányos nõ vigasztalása. 192 .) 01. Fizikai holtpont átlépése. Azt szeretik a legjobban. hogy „ugye nem haragszol?” 12. utasító hangnemben. a harmadik doboz cigaretta felbontása. mint fent. 01.) Zavart toporgás. langyos víz.20: A bánat marad.) 24.40: „Menjünk?” (Ezt természetesen én kérdezem.00: Lásd. a végére csak a cél lebegése a szem elõtt. harmadik csók. 02. hogy a nõ a város másik végében lakik.00: Hol vagyok? A sivatagban? (2. két csók. hogy: „Te más vagy. ez törvény.00: Szent esküvések („Soha többé!”). A kicsiny. nyolc kilométer – tíz szál cigaretta – az út elején szentségelés. nem láthat meg. 02. de a beszélgetést olykor már szégyenlõsen kacér mosolyok színesítik.15: „El kell menned. csillagok átható kémlelése az égbolton. félig forrt bor.20-02. hogy mennyit ittam. fejfájásból kifolyólag.00: Hazakísérés.01: (Nagy levegõ.30: Hûtõszekrény: maradék kolbász. testnedvek átható „illata”. de ez már idegcsillapító jelleggel.

csupa olyan pasival hozott össze a sors. lekukkant olykor a pohár fenekére. hogy a férjem végigtömje a falut. mert rettenetesen jól tud döngetni.03: „Hát persze…” (Magamban: „Ez meghibbant!) 15. Különben meg is tudtam érteni azokat a nõket. hogy puszta szolidaritásból hagyom. volt úgy. hogy a nõk fenekét is a kelleténél behatóbban tanulmányozta egy idõben. Két évre külön is költöztünk. mint nekem. A házasságunk mégis megromlott.02: „Akkor ma is találkozunk?” 12. arra is csak nagy nehezen. (Mókuskerék-effektus. az én drágám élvezett nagyokat – jómagam úgyszintén –.00: Kezdõdik minden elölrõl. ha csak tehette. továbbá biztos lehettem benne. nekik ugyanolyan jó volt. hogy ilyen elõzmények után már csak pisilni tudja használni a szerszámát. akik a Lajossal ciceréltek. a harminc körüli. akik csak tücskörésztek. hadd ne részletezzem itt. Amúgy nagy pernahajder az én Lajosom. de nagyon hiányoztak a mindent elsöprõ dugások. De hát az mégsem megy. gondolom. Ennél is nagyobb gond. Mielõtt bulizni indultunk volna – vagy az én Lajosomnak gyanúsan sürgõs maszek munkája akadt – kétszer-háromszor megugrottam.) Lélektani hadviselés (1) Varró. ráadásul – a Lajoséhoz képest – akkorka volt a szerszámuk. mint egy fonnyadt 193 . nem tagadom. a számon” típus asszonyka meséli: Szerettem – és még mindig szeretem – a férjemet. amolyan „ami a szívemen. hogy miért. Meg hát – ne szépítsük a dolgokat – alájuk is vágott. hogy egy áthancúrozott éjszaka után a szó szoros értelmében alig tudtam bevánszorogni a varrodába. Kitaláltam hát egy módszert.12. Mindenki jól járt. cserfes. elsõsorban azért.

– Ha máshol nagylegény vagy. Történt aztán. határoztam el szilárdan. de nem hatott meg. furfangos módszerekkel visszaédesgettem magamhoz. Pirkadatkor be is állított. de a világért sem árultam volna el neki. mert az én drágám egy bögyös-faros kis szõkét ráncigált – táncnak álcázva – egész éjjel. Az volt a legfurcsább. Végeredmény: 2:0. addig-addig birizgáltam. hogy hazajöjjön. hogy megint buliba mentünk. hogy az én Lajosom hûséges hozzám. Negyed óra múlva megint rámásztam. Nagy dérrel-dúrral hazamentem. amíg másodszor is alám nem vágott. Azt hitte az a balek. a Lajosnak ugyanis a dákója a legnagyobb – ha nem az egyetlen – jó tulajdonsága. így volt. Még az elsõnél is jobban esett. Menne õ szegény a farka után – mint minden férfi –. csak kettõt tömítettünk. de persze aludni nem tudtam egy percet sem. apukám.virsli. ott a parketten nekiállnak kúrni. de ettõl már annyira megijedt. Ez majdnem végzetesnek bizonyult. hogy csak a farka mentette meg a válástól. talán mondanom sem kell: spiccesen. itthon is teljesíts a kötelességed! Félidõ: 1:0. hogy bezárkózott a WC-be! Hát ezért van az. Mit tagadjam. Én még ennyivel sem értem volna be. Mit volt mit tenni. – Fáradt vagyok drágám – mentegetõzött a csõdör. Na. és alig vártam. Már azt hittem. hogy a kis malõr után még az addigiaknál is jobban kívántam azt a csõdört. hogy elõtte nem szipolyoztam ki teljesen. felajánlottam neki – nem csak elvi síkon! – a visszavágó lehetõségét. – Gyerünk csak Lajoskám! – gomboltam ki mindjárt a sliccét. adok én neked. de 194 . de elkövettem azt a hibát. hogy ennyivel megúszta.

a kisfiával rohant az óvodába. legyen kedves. Csak tán’ nem vagytok irigyek? Egyébként lehettek is… Lélektani hadviselés (2) Volt egy nõ – egy valóban csodálatos asszony – akinek a szó legszorosabb értelmében a melleibe szerettem bele. hogy mindig másképpen figurázzunk. Egy virágboltban dolgozott ugyanis. Gondoltam. a csillárra is felkapaszkodok. de legalább annyira ronda széket. és ez a tény újabb lendületet adott a hadmûvelethez. Az volt a szerencsém. csak azért. Értette. Az ok elég prózai: jó ideig csak azokat a gyönyörû dudáit láttam. Én meg mindent megteszek annak érdekében. a fejét a gazok takarták. ha ebbõl nem ért. Egyszer aztán megláttam Virágot az utcán. de nem tetszettem neki. Olyankor szoktam reggel úgy bejönni. Ha kell. de ti csak röhögtök rajtam. mint a mellei – megszerzem magamnak a nõt. Egyre többet járkáltam be hozzá csomagoltatni. ezt az izét valami szép szalagba. nagy. hogy két csokor virágot vásárolok (költségek!) és az egyiket nekiadom.) Egyszer aztán – nagy ravaszul – kitaláltam. akkor hülye. hogy az orvos simán táppénzre venne. a derék alatti részt pedig a pult. ringó csípõ – és ami számomra egyáltalán nem mellékes –.”). hogy – amennyiben a többi alkatrésze is megközelítõleg olyan minõségû. az akkori elmeállapotomra jellemzõ. hogy a haja vörös. hogy vettem tõle három darab (!) amúgy tök felesleges. Mindenféle ostoba ürügyekkel járkáltam be a boltjába („Csomagolja már be. a Virágot. izmos lábak. hogy ne unja meg a dolgot.otthon állandóan csúcsformát kell mutatnia. kerek fenék. de továbbra is csak annyit tudtam kihámozni. (Azóta sem ültem rajtuk. Mindenesetre elhatároztam. Teljesen kész voltam: formás. hogy a Virág éppen akkortájt volt 195 .

amikor megismerték az Ollót. Közelrõl sosem láttam a Szappant.) Irigy és gonosz természetû emberek elkezdték híresztelni. mire bebújt az ágyamba. de 196 . aki a szomszédos üzletben árult ilyen piperéket. Ebbõl adódóan fogalmam sem volt róla. hogy az estét a lakásomon fejezzük be. de szerintem a gall üzletemberek már régen elátkozták a napot. hogy bevenném harmadiknak. mert be akartam bizonyítani – vajon kinek? –. mindig csak az utca túloldaláról figyelgettem. hanem azért. (Mostanság az én barátom egy francia nagyvállalatnak varrat be. mondjuk úgy: a szerelemre. Persze apró tûszúrásokkal vagy körömnyomokkal megjelölgette olykor a lapokat. pedig eszük ágában sem volt partiba jönni velem. Olló. és amikor rám ült. de azt már határozottan kikérte magának. mert – teszem azt – elegáns zakók kerültek ki a mûhelyébõl. Plusz kiröhögtek. ugye. Nagyon ki volt tehát éhezve.) Persze én sem lehetek büszke magamra az eset kapcsán. Tizenöt másodpercig kellett gyõzködnöm. hogy még ezt is megtehetem. ahogyan rakosgatja a kacatjait. mégiscsak az elsõ randevú. hol a Komámasszony? Az Olló jól menõ férfiszabó volt akkoriban. hat hónapja nem volt férfival. az egészet csak azért csináltam. a Virággal mégis megüzentem neki. Ajándékokat is vettem a Szappannak és azokat is a Virág vitte el neki. mert eszméletlenül jól kártyázott. de ez nem volt igaz. El is fogadta a vacsorameghívásom – elég sokat evett –. a Szappan. (Jellemzõ a nõi lélekre. hogy az Olló csal a kártyában. Újabb öt percbe tellett. hogy megosztoztak az ajándékaimon. hogy jó nõ-e vagy sem.válófélben. kéjesen csak annyit mondott: „Na végre!!” Hanem volt a Virágnak egy barátnõje. de nem azért ment jól.

mindaddig. Ekkor szabóinasok kezdtek el járkálni a mûhelyhez közeli buszmegállóba. (Tisztán egészségügyi okai voltak tehát. Jellemzõ különben az Olló felelõsségteljes gondolkodására az az ideológia. Bátran mondhatom tehát. hogy miért.ez legfeljebb csak õt magát zavarhatta volna. – Hasítsunk bele! – rikkantott az Olló 48 órai kártyázás után. annyit ugyanis õ nem költött. hogy a trafikból eltûntek a kártyák. merthogy rajra kívül a világon senki észre nem vehette. Egyszer például maga a fõkapitány veszítette el a havi fizetését a kis ruhaipari egységben. Persze ezek az üzelmek nem maradhattak titokban a rendõrség elõtt sem. az Olló boldog ember volt: tengernyi pénzzel. hogy minden partit bontatlan paklival játszanak. amelyet a trükkjei mellé gyártott: „Mégsem bízhatom a pénzemet a vakszerencsére!” Kitalálták akkor a helyi menõk. és amikor már az Olló – jó hosszú 197 . hogy „verebeket” hajtsanak fel – nadrágszárak helyett – az Ollónak.) Ezzel egyidejûleg elkezdtek fogyatkozni a kártyapartnerek. Az Ollót a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett zsugorisággal vádolni. és ennek a bejelentésnek minden haver nagyon örült. De hát – mint tudjuk – a fák nem nõnek az égig! Az Olló sikersorozatának is szükségszerûen véget kellett érnie. Elmesélem. aki attól kezdve már megjelölt. de a kis csomagocskák csak a celofán tekintetében – és látszólag – voltak bontatlanok. harminckét karátos. azt jelentette ugyanis. Az Olló ugyanis kölcsönösen gyümölcsözõ megállapodásra jutott a trafikossal. amíg – valami fatális véletlen folytán – el nem tört a lába. Ezzel szemben a város összes vendéglátóipari egységének majd’ minden dolgozója tartozott neki (továbbá a taxisok egy nem elhanyagolható hányada). mert egyre kevesebben akarták a pénzüket az én barátom vakszerencséjére bízni. kreol mosollyal és megszámlálhatatlan barátnõvel. ám gondosan visszacsomagolt paklikat kezdett el árusítani. muszáj volt ugyanis megnõsülnie. hogy megyünk mulatni.

kivárás után – behajthatatlannak ítélte a kinnlevõségeit. amíg meg nem kezdõdött az újabb kártyaparti. Ez volt a hiba. hogy a mi kis Rodolfónk elõtt éppen a Derék széke állt meg. ha az Olló ezt a szívbéli ügyet sem bízza a vakszerencsére. ami egyáltalán nem látszott balszerencsének. ennek a rég lejáratott szövegnek senki sem dõlt be. hogy a lány beleszerelmesedett a kártyavirtuózba.) Lényeg.) Eddig szokványosnak tekinthetõ az események sora. sokkal inkább a csípõméretére utal. hogy terhes. jobb lett volna. (A legfõbb érintett meg pláne nem…) – Hát hülye vagyok én? – tette fel rendre a kérdést. Fentiekbõl következõen a Derék addigaddig járkált az Olló nyakára. Hiába magyarázta a lány. Élõ rulett! A végeredménnyel mindenki elégedett volt – az Olló csupa bombázóval vette körül magát – különösen az én ruhaipari barátom vigyorgott még a szokásosnál is szélesebben. amelyik elõtt a széke megállt. még abban sincs semmi különös. hogy pontosan megtöltöttek egy játszótéri körhintát. aki – megbízható forrásból tudom – az ágyban is jól kevert. Számszerûsíteni nem tudom. elindult néhány mindenre elszánt cimborával mulatni. („Nehéz ma már okosnak lenni” – mondta errõl évekkel késõbb. Az elnevezés egyébiránt itt nem az érintett hölgy jellemére. de annyi bizonyos. hogy pirkadatra hány nõ csapódott kis társaságunkhoz. Megpörgettük a hintát és minden nõ azzal a pasival volt köteles elmenni. Az Olló játékszenvedélye nem ismert határokat. míg az el nem zavarta a francba. (Hogy a derék szabómester mikor aludt. azt senki sem tudta. Mármost a Derék – annak rendje és módja szerint – másnap délig kefélt az Ollóval. akkor éppen azt találta ki. hogy a lányok üljenek az amúgy a gyermekek örömére megalkotott kicsiny székekbe. de 198 . Mint azon a – ma már nyugodt szívvel drámainak mondható – éjszakán. egészen addig.

inkább csak úgy költõien. hogy pihenten kezdhesse kifejteni a társadalomra nézve áldásos tevékenységét. hogy minden áldott reggel vállalati autó (kockalámpás Lada!) megy érte. A Derék elvtárs arra kért. hogy nem volt szükség heves gyõzködésre. akkora nagy ember. hogy a titkárságon mi is történt pontosan. el sem tudta képzelni. Egyesek szerint a Derék elvtárs közölte. amelynek tulajdonosa nyilvánvalóan a Derék elvtárs szeretõjéé volt. amúgy nagyon kedvesen: „A titkárságról beszélek. attól a pillanattól kezdve. mert nyilvánvaló volt mindenki számára. Esetleg egyenként. A lelkiválságból a jó szabómestert a Derék elvtárs sofõrje rántotta ki. az alábbiakat közölte vele. Ellentmondásos történetek keringenek arról. az Olló ez idõ alatt nem bírt kijózanodni. aztán ivott tovább.” Egy ideig – talán három napig – az egyeztetésre érdemben nem kerülhetett sor. Ezt szegény Olló nem tudhatta. Pedig akkor az volt! Kiderült ugyanis. hogy a legcsekélyebb ellenállás esetén nem csak az Olló családot tünteti el a föld színérõl. hogy egyeztessem önnel az esküvõ részleteit. milyen lehet az? – borzongott meg újra és újra az Olló. hogy az Olló 199 . Mások esküsznek rá. – Esküvõ. hogy a Derék faterja. aki tárgyilagos nyugalommal közölte. hogy egy szép (szép?) napon a maga nyers valóságában lesz kénytelen megtapasztalni: mit jelent a férfiúi szabadság visszavonhatatlan elvesztése. amikor megcsörrent a telefonja és egy búgó nõi hang. hogy az Olló most pedig megy vele – a sofõrrel – a tikárságra. te úristen. ahol ezúttal már tényleg megbeszélik az esküvõ részleteit. de neki magának is kiveri mind a harminckét fogát. a Derék elvtárs. hogy az Olló nem hülye. Hõsünk ugyanis az esküvõ fogalmát csak szótárilag és elvontan ismerte. úgyhogy – finoman szólva – eléggé meglepõdött.

hol a Komámasszony? – dörrent a megszeppent szabómesterre a Derék elvtárs – beszédem van vele. mert akkor már érezte. Maga Derék elvtárs indult a keresésére – természetesen a sofõr társaságában –. – Azt inkább ne – nyögött fel az Olló. Az esküvõ mindössze kétórás késéssel kezdõdött – a tisztelendõ úr idõközben levezényelt egy kóruspróbát –. Amint azt az alábbi eset is jól példázza. 200 .”) Azon a fényességes napon összegyûlt a násznép (kockalámpás Ladák egész garmadája). hogy a családok egyesített haragja mindenképpen elsöpri az õ szerény kis ellenállását. bár az ivást abbahagyta.tisztába jött a hozomány jellegével és nagyságával. Ámbár – a szakember véleményével ellentétben –. hogy mindörökre. amikor Derék elvtárs segédletével felszelte az ünnepi tortát. mint Petike a hózentrógerba. ahol még az inasok is csak utálkozva és kényszerûségbõl múlatják az idõt. azt figyeltem meg. hogy leginkább önmagammal szoktam ellentmondásba keveredni. És milyen igaza volt! Személyiségrajz (rendhagyó) Ellentmondásos személyiség vagyok. sokáig úgy nézett ki. (Többen is mondogatták: „Ez az idegosztályra kerül. csak az Olló tûnt el. Ott. De nem is ez a lényeg: a város egyik legjobb szabómestere egyszerûen lelkileg nem bírt megbarátkozni a házasság gondolatával. de ez csak azért van. – Olló. – Ilyen szép és boldog párt még nem is láttam – áradozott Komámasszony. úgyhogy végül is simán ment minden. mert olykor annyira belekeveredek a szerelem bonyodalmaiba. és errõl papírom is van. végül a szabómûhely legmélyebb zugában akadtak rá.

Munkaviszonya megszûnt: 1984. velem ne szórakozzanak! Érdekel valakit. április 6. le-és felszerszámozó (Hogy ez mi a fene lehet? S. A speciális azt jelenti. ha a fentiek ellenére is jelentkeztem a talányos elnevezésû le-és felszerszámozó munkakörre. A besorolási tábla szóösszetétel arra utal.K. amíg el nem veszítettem. hogy volt egynapos munkaviszonyuk is. Nem emlékszem már rá. A földszint – mint jelentkezési helyszín – azt adja tudtára a figyelmes olvasónak. azért nem sokan mondhatják el magukról.) Bekopogtattam hát a földszint háromba (válasz nincs) és 201 .” Ebbõl az egyébként balladai homályosságú szövegbõl a rutinos álláskeresõ már egy csomó mindent megtudhat. de elég lerobbant helyzetben lehettem. hogy a proli ne mászkáljon az irodaház felsõbb emeletein. ott ugyanis a górék tanyáznak. az errõl szóló dokumentum a következõket tartalmazta mindaddig. A Nagyon Nehéz Fémmûvek feladott egy álláshirdetést az alábbi szöveggel: „Fiatal férfiakat felveszünk speciális betanított munkára.” Erre a papírra nagyon büszke voltam. Jelentkezés: földszint három. hanem a meló.) Bérezése: alap Munkaviszonyának kezdete: 1984. április 6. Bérezés a besorolási tábla szerint. hogy pontosan miért. hogy miképpen eshetett ez meg? Akkor elmondom. hogy a hideg vízre valót sem lehet megkeresni.Valószínûleg a világtörténelem egyik legrövidebb munkaviszonyát mondhatom magaménak. Mindenesetre. ha eljön az ideje. hogy igazából nem is a fémmûvek a nehéz. ezt a 8 órát sem hagyom majd a Nyugdíjbiztosítási Pénztár kasszájában. (Ez volt az elsõ a lehetõségeket felsoroló táblán. „Beosztása: bet.

határozott hangon azt mondtam, jó napot kívánok. Erre egy kékköpenyes manus – éppen szalonnát evett póréhagymával – ekképpen válaszolt: „Ühüm…” Ezt tõccse ki, tette még hozzá barátságosan, de ezt inkább csak úgy gondolom, a szalonna rágásától ugyanis a kékköpenyes fonetikailag elbizonytalanodott. Mindenesetre kaptam egy kérdõívet, úgy saccoltam, négy- talán ötezer kérdést tartalmazott mindössze, úgyhogy Garri Kaszparov, a sakkvilágbajnok is viszonylag jó szinten ki tudta volna tölteni. Akkor már gondoltam, hogy ez a leés felszerszámozás nem lehet egy akármilyen munkakör, pedig még nem is sejtettem, hogy orvosi vizsgálatokon is át kell majd esnem. (Ráadásul micsoda vizsgálatokon! Akár az ûrhajósok.) Addig-addig vizsgálgattak, amíg szerényen – tényleg! – felvetettem egy számomra épeszûnek tûnõ gondolatot. – Kedves doktornõ – búgtam behízelgõen – húsz évet sportoltam versenyszerûen, abból ötöt nemzetközi színvonalon. Jelenleg 102 kiló vagyok és a felkarom körmérete megközelíti a fél métert. Nem gondolja, hogy esetleg vizsgálatok nélkül is elképzelhetõ: ki fogom bírni azt a fel- és nem tudom én micsodát, bármi legyen is az? – Maga csak ne okoskodjon – mondta kedvesen a doktornõ – lehetnek rejtett betegségei. (Rejtett betegségeim tényleg voltak, akkor írattam ki magam táppénzre, amikor csak akartam. A kedvenc betegségem az volt, hogy egy kanállal addig ütögettem a bokámat, amíg cipónyira nem dagadt. A gipszet még aznap lefûrészeltem és csak a kontrollvizsgálat idõtartamára ragasztottam vissza.) A java azonban még csak ezután következett: pszichológiai vizsgálat! Nem akarnám bántani a szakma jeles képviselõit, de engem eddig a sors még mindig csak olyan pszicholó-

202

gusokkal hozott össze, akik még nálam is jobban el voltak keseredve idegileg. Annak a vizsgálatnak azonban mégis örültem, mert a szóban forgó lélekbúvárnak akkora mellei – továbbá formás lábai – voltak, mint egy görögdinnye. Dr. Lélek elém is rakott egy kis fatáblát, amely tele volt apró lyukakkal. Megkérdezte, hogy maga szerint hány pálcikát tud beledugni a táblába harminc másodperc alatt. (A dugást kár volt neki emlegetni, mert még a pálcikákat sem nagyon láttam a dudáitól.) Hát, mondtam határozottan, fél perc alatt biztos, hogy telerakom ezt az izét. Hat ilyen kis vackot sikerült nagy nehezen a helyére tennem. Csak a miheztartás végett: a táblán ötven lyuk volt. Ebbõl vonta le azt a következtetést Dr. Lélek, hogy ellentmondásos személyiség vagyok, merthogy: „felismeri a problémát, de nem tudja megítélni a feladat végrehajtásának nehézségi fokát.” (Az egész életem bizonyság rá, hogy ebben az ügyben Dr. Léleknek teljes mértékben igaza volt!) Ezt követõen csukott szemekkel rá kellett állnom egy ilyen billegõ vasra, olyan volt, mint a 24-es busz csúcsforgalomban. – Mit érez? – kérdezte Dr. Lélek a világ legszexisebb hangján. – A parfümje illatát – válaszoltam tiszta szívvel. Egy kis szóváltás kerekedett ebbõl – „Túl sokat enged meg magának.” – de végül Dr. Lélek aláírta a papírt, amely azt tanúsította, hogy ilyen szerszámozónak talán még jó leszek. A fentieken túl kaptam még: tûz- és munkavédelmi okítást, jó tanácsokat valamint munkaruhát (tûzálló talpú bakanccsal). Mindössze hat órámba tellett és máris elindulhattam a fel- és leszerszámozás karrierjének útján, esetleg mindjárt a szakma halhatatlanjai közé. A szóban forgó munkakör egyébiránt könnyû, tiszta és csak néha életveszélyes. Bazi nagy, savval teli kádakból kell kiemelni nagy vasakat, majd – kis idõ elteltével – visszahelyezni

203

ugyanoda. (Hogy miért, arról fogalmam sincs.) A levegõ pára- és savtartalma 99,7%, hõmérséklete 43 Celsius fok. Ennek ellenére – vagy tán’ éppen ezért – hamar megszerettem ezt a munkát, pláne amikor mondták, hogy folyamatos mûszakban dolgozunk majd, vagyis éjjel-nappal. (Plusz GMK – gazdasági munkaközösség.) Közben azért járt az agyam, kiszámítottam, hogy mindössze harmincesztendõnyi szerszámozgatás után vehetek egy lakást, feltéve, ha közben nem eszek semmit, mondjuk fénnyel táplálkozom. Beletörõdtem a megváltoztathatatlanba, láttam magam, amint a Nagyon Nehéz Fémmûvek vezetõi fájó szívvel búcsúztatnak nyugdíjba vonulásom alkalmából. Csak a Szigorral nem számoltam! Õ volt ugyanis az üzemvezetõ, éppen a döntõ pillanatban került elõ. A beosztása még nem zavart volna, csak volt nekem vele egy kis afférom, kevéssel a szerszámozói pályafutásom megkezdése elõtt. Az történt ugyanis, hogy – talán a folyamatos mûszak szeszélyeibõl adódóan – a Szigor egy jeles alkalommal éppen akkor jött haza, amikor a lányát hanyatt fekvésbõl négykézlábra állítottam. Számomra máig érthetetlen, de ezt a zord atya valamiért zokon vette, tényleg majdnem tettlegességre került sor. (Nyilván nem is kell mondanom: a lány eközben a pamlagon pityergett.) – Maga nem dolgozhat itt – szögezte le a Szigor, de nem is látszott mérgesnek. Ebben egyetértettünk, és már indultam is vissza a földszint háromba. – Hát maga? – kerekedett el a kékköpenyes szeme. – Hát én hát. – Valami gond van? – méregetett sajnálkozva. – Nem való nekem ez a szerszámozás – bólogattam szomorúan – nincs agyam hozzá, hogy mikor kell a vasat kivenni a savból, meg mikor kell beletenni. Ezt én sosem fogom megtanulni.

204

– Hát, nem könnyû szakma, az biztos – hümmögött a kékköpenyes. Azért jóindulatúan még hozzátette: „Pedig maga egész értelmesnek látszott…”

Az eszembe jutott Talán még a dugásnál is hevesebb viharokat kavar férfiak és nõk között egy sorsdöntõnek hitt kérdés. Jelesül, hogy kinek van több esze. Elöljáróban idebiggyesztek ennek kapcsán négy, szerintem alapvetõ, kis epizódot, nem utolsó sorban azért, mert jó dumák. (Hármat loptam, egy saját kútfõbõl származik, de azon meg is látszik.) Nem tudom már melyik magyar filmben mondja a feleségének Gáspár Sándor, a kiváló színész: „Tudod mi a te legnagyobb bajod? Hogy sokat voltál vidéken, és ezért nem fejlõdött ki az agyad.” A legzseniálisabb egyébként nem is az amit, hanem az, ahogyan mondja a mûvész. Nem bántó vagy sértõ szándékkal, inkább csak úgy magyarázólag, hogy az asszony megértse végre, miért olyan hülye. „A férfiak megépítik a rakétákat, a nõk meg lemossák ultrás vízzel.” Nekem ez tetszik a legjobban, de fogalmam sincs, hogy hol hallottam. Egy csodásan tiszta tekintetû, erdélyi asszonyt kérdezget a tévében a riporter arról, hogy vállalkozóként vajon érzi-e hátrányát annak, hogy nõ. Mire a félig komoly, félig mosolygós válasz: „Lehet, hogy pár dekával kevesebb az agyunk, de a maradékot jobban tudjuk használni.” A magam véleménye az, hogy a nõk szellemi értékei – miként az életben betöltött szerepük is – nem jobbak vagy rosszabbak, mint a férfiaké, csak egyszerûen mások. Ezért nem szeretem, ha valaki – mondjuk egy harcos feminista – felháborodik akkor, amikor azt mondom, hogy a nõk egyszerûen nem komplettek.

205

Ámbár, az alábbi kis történet engem is gyakorta gondolkodóba ejt. – Halálosan szerelmes vagyok beléd – búgta az Eszes, amikor meghívtam vacsorázni. (Akik idáig jutottak a könyvben, már pontosan tudják, hogy ez mit jelent… Úgy van!) Az Eszest amúgy nem az eszéért szerették a férfiak, de az a párduc teste elsöpört minden, a szellemi képességeivel kapcsolatos, fenntartást. – Akkor hát, mikor megyünk? – kérdeztem remegõen reménykedõ hangon és álló dákóval, mert már el is képzeltem, ahogy hámozom ki bugyijából. – Nincs egy normális cipõm…, meg fodrászhoz is szeretnék elmenni – szomorkodott az Eszes, tisztára, mint egy feleség, annyi különbséggel, hogy a feleségek általában nem szoktak ártatlan, kék szemekkel nézni, amikor ilyeneket mondanak. Így adódott aztán, hogy pénzt adtam a lánynak, tényleg mégis, nézzen ki rendesen, ha megjelenek vele valahol. Bár – ha jól belegondolok – ebben a tekintetben inkább neki lehettek volna további elvárásai velem szemben, merthogy szerintem az Eszessel akár mezítláb is dicsõségnek számított bárhol megjelenni. Mindegy: meglett a cipõ (az árát ne feszegessük), és elkészült az új frizura is – a szokásos eredménnyel. Nem tudom megfigyelték-e, de én azt tapasztaltam, hogy a nõk sokkal hülyébben néznek ki fodrászkodás után, mint elõtte. Olyan a fejük, mint a mézbe ragadt porcelánbabáé. És akkor még a pipiskedés, hogy „na, hogy tetszik, drágám?”. („Marhára”, de ezt csak így magamban.) Térjünk most már konkrétan vissza az Eszeshez, annál is inkább, mert az új frizura elkészültével õ is visszatért hozzám egy ötlettel. A zseniális elképzelés arra vonatkozott, hogy konspirációs okokból ne a városban vacsorázzunk, mert lebukhatunk, meg amúgy is, a tóparton

206

Elõtte rákkoktél. mert amikorra én a második fuvarral hazaértem. párolt szarvascomb. mint a szállodában. hogy nem számít a fájós lába. (Bár számított volna!) Enyhítette továbbá a szenvedések sorát. Vigyázz magadra! Csók: Anya. Nem panaszkodni akarok. Hajnaltájt kitalálta valaki. Ismertetném a menüt: Vörösboros. hogy összeakadtunk az Eszes néhány ismerõsével. és tényleg meg is ivott belõle hármat. burgonyafánkkal. akiket szintén nagy örömmel hívtam meg egy – vagy két? – italra. azt mondta a lány. emlékszem édesanyám egy cédulát hagyott az asztalon: „Kisfiam! A rakott krumpli a hûtõben van. Még szerencse. hogy van neki egy taxis ismerõse. Úgy látszik a felkelõ Nap fényei lassacskán megvilágították az én gondolataimat is. a hûtõ már tök üres volt. melegítsd meg. mert nagyvonalakban kiszámoltam.” Ezt felesleges volt kiírnia. sok habbal. az Eszes barátai mindent kiettek belõle. azaz négy csillagos!) szálloda. Szerintem orvosilag is kimutatható lett volna rajtam a pillanatnyi elmezavar – bármelyik bíróság felmentett volna –. igaz. csak az volt a gond. hogy a diszkóban is lehetett ugyanolyan Martinit kapni. annyira szeret. 207 . Két fordulóval érkezett meg a társaság a szüleim lakására.– 40 kilométer – van egy cuki kis hely. ahol végigtáncoltuk az éjszakát. hogy az új cipõ feltörte az Eszes lábát. Az Eszes olyan boldognak látszott. hogy az a cuki kis hely egy négycsillagos (ismétlem: 4. hogy nem tudtam nemet mondani. aki – egyedüliként az egész városban – Mercedesel jár. hogy annyi pénzért. Meg különben is. utána somlói galuska. azt mondtam ugyanis az Eszesnek. egy kicsit emelt tarifával. hogy rendben. de az Eszes – a fentieken túlmenõen – kiválasztotta még az itallap legdrágább száraz Martinijét. mint amennyit az Eszesre addig költöttem. Ezt követõen – felrúgva a konspiráció elemi szabályait – visszatértünk a városba. egy kuplerájnyi nõt vehettem volna magamnak egész éjszakára. Pedig akkor már tudtam.

Tudják. – Dehogynem drágám – borított el csókjaival –. Az Eszest egy ronda szakállas manus nyomatta nagy lendülettel az én – igaz nyikorgó – ágyamban.Hiába. hogy mennyi tejet tegyek bele – amikor gyanús nyikorgásra lettem figyelmes a kisszoba irányából. Ezzel a megnyugtató tudattal tértem rövid nyugovóra. pedig menstruált. ha egyáltalán… Na. Gondoltam. akár naponta többször is. a szerelem! Akkor az Eszes kieszelte. hogy rengeteg idõnk lesz még a szexre. (Tudják: a kukkolás lebírhatatlan szenvedélye. – Nem akarsz kúrni? – ordítottam szelíden.) Úgy is lett. viszont azt elhatároztam. de csak akkor fogtam gyanút. hogy figyelem õket. hogy hónapokig gyömöszölhetem az Eszest.) Az én egyetlenem kezelte a lemezjátszót. de még így is az jött ki. hogy bulizzunk. mert az Eszes azt is hozzátette. erre föl kérdõre vontam az Eszest. hiszen boldogan élünk még sokáig egymásért. hogy addig mit csináltunk. csak most menstruálok. (El sem tudom képzelni. hogy a pénzemnél legyek. Koncz Zsuzsa énekli. de tényleg csak lelkileg. hogy maga az Eszes sem hagyta abba. biztos az Eszes barátai közül hancúrozik valamelyik párocska. egymás mellett. mire gondolhatott. láthatóan nagyon élvezte a dolgot. Feltámadt bennem a kisördög. Megnyugodtam. 208 . A számításnál egy átlagos prostituált szokásos tarifáját vettem alapul. és körülbelül arról szól. A legszebb. az ágy rugói meg tényleg úgy meg voltak rogyva. azt találtam ki. mint a tanyatetõ. Ezt nem akartam. amikor észrevette. hogy legalább annyiszor megdöngetem. de még akkor sem hagyta abba. hogy majd késõbb dugunk. Éppen a kávét melegítettem az én szívbéli mátkámnak – azon méláztam. amikor harmadszor is feltette a „Korai még” címû számot. hogy meglesem a szerelmeseket.

(Nem esett különösebben nehezemre. hogyan történhetett. Nem akarok dicsekedni. de ez teljesen felesleges volt. engem keresett éppen: „Hol az a nagyfejû írnok?” – Jelentkezem szás’ elvtárs – pattantam a Bergecz elé. Kimentem a konyhába. mert egyáltalán nem haragudtam. amíg szépen hazaballag mindenki. úgyhogy írnoki beosztásomból fakadó elõjogaim is a végét járták. mint én. mint a Svejk. de egy látnok sem ítélhette volna meg elõrelátóbban a helyzetet. Két nap múlva hívott a lány azzal. a nõknek vagy a férfiaknak? Torony. de nem tört ki semmiféle botrány. Jómagam az obsit felé araszoltam éppen. és megpróbáltam annyira bambán vigyorogni. Különben is: addigra kikalkuláltam. és megvártam. hogy a Bergecz százados jött le a lépcsõn. Olykor másnak is lehet szerencséje. Az történt ugyanis. hogy csak alig valamivel balfékebb. megpróbálja kibundázni. Hanem azért annyi esze mégiscsak volt a Magyar Néphadsereg legelcseszettebb katonájának. annyit az ember bilin ülve is kibír… Azért a kérdés még mindig megválaszolatlan maradt: kinek van több esze. utoljára – kiválasztottam utódomnak a Sörbár honvédot. hogy rövid két hónap alatt pótolni tudom az Eszesre költött pénzt.Nem tudom. magasan (Egy igazi tragédia) Vonult befele ez a Sörbár honvéd és én – mint vezérkari õrvezetõ – rögtön kiszúrtam. Akkor már tudtam. Gondoltam. ez tisztán látszott. hogy a leszereltetését valamiképpen.) 209 . Az meg nem sok. hogy a Földön élõ kétmilliárd férfi közül nem csak nekem van jogom dugni. hogy bocsánatot kér. alapjáraton is elég elriasztó a mosolyom. valami furfanggal. adok én a honvédségnek – még egyszer. amennyire csak bírtam. megittam az én nagy szerelmemnek elõkészített kávét.

Csakhogy akkor volt nekem már egy helyettesem. hisz’ akasztott ember is volt. Egyfelõl össze-vissza rajzolt a térképen. az csíp ugyanis a legjobban.) Levitték az én szépreményû helyettesemet a gyengélkedõre. amit állítólag az ugyancsak a halálba igyekvõ barátnõjétõl kapott. mert addig tényleg kevés volt hozzá. van ez a mondás.” Na. hogy nem penderítették mellém a fogdára. A Söbár honvéd két fronton támadta a Bergecz idegeit. Nem beszélve az étkezési pénzek átláthatatlanul kusza rendszerérõl. még örülhetett. attól fogva a Sörbár honvédnak már ezt sem lehetett mondani. Szegény írnokhelyettes hiába lobogtatott valami szerelmes levelet. de elõször nem gondolta komolyan. – Kevés maga ahhoz szás’ elvtárs – vigyorogtam tovább. Rettenetes napok voltak – ami legalábbis a szás’ elvtársat illeti. 210 . de még megfenyegette. ahol a félrészeg orvos adott neki egy C-vitamin injekciót. Negyvennyolc órán belül többször is elhunyt a Sörbár honvéd nagymamája. amikor már nem kevés hozzá. amikor annak eljön az ideje. csak akasztott ember nem. amelyet a hivatásos katonák elsöprõ többsége valóban nem is látott át. eljött az idõ. mert úgy érezte. gondosan ügyelve rá. (Tudják. Ezt követõen úgy kirúgta a Sörbár honvédot. meg nem is tudtak térképeket rajzolgatni. hogy a húszéves derékszíj mindenképpen elszakadjon. hogy szerelmi bánatában felakasztotta magát. másfelõl pedig tovább folytatta a leszereltetési álmaiból fakadó üzelmeit. de a legnagyobb találmánya az volt. a Sörbár honvéd. Egy írnokot ugyanis gyakorlatilag nem nélkülözhetett egyetlen tiszt sem (hangsúlyozom: akkoriban). hogy a lába sem érte a földet.– Lecsukatom – bömbölte a nagy hatalmú elöljáró. hogy legközelebb lószérumot vág a seggébe. merthogy nem is szerettek. tehát a Begecz tényleg lecsukatott. amit a handabandázó embernek szoktak a fejéhez vágni: „Maga már minden volt.

hogy oda kellett volna mennem hozzájuk. A fiú nem szólt senkinek semmit. Leszámítva az „egyenlõ munkáért. hogy melyik a valódi szerelmi bánat. és a lány elég hamar el is ment. a Sörbár honvédot már semmiképpen sem csukhatták volna mellém. Rohantam a torony felé. Emanci-punci (Feministák figyelmébe!) Az emancipáció valami olyasmit jelent. egyenesen be a lõsávba. a srác már a homokon feküdt.Egy férfiember – különösen egy katonaorvos – csalhatatlanul kiszimatolja. és melyik a kamu. az 211 . a kosztpénz meg késett. Annyira kiborult ugyanis a Sörbár marhaságaitól. Akkor dördült el. Mire odaértem. megértésre. meg vagányak akarnak lenni. Lehet. éjnek évadján. amikor az egymilliomodik fölösleges listát írtam éppen. Ami pedig a fogdát illeti. csak a toronnyal osztotta meg a bánatát. hogy a nõk egyenlõk. talán még az õrség is. Szépen hangzik. hogy inkább neki kellett volna lemennie a gyengélkedõre. Rajtam kívül az egész laktanya aludt. Muszáj volt visszarendelnie – „Nem fog maga a fogdán henyélni!” – mert az összes térkép tropára ment. gyengédségre és szenvedélyes dugásokra vágynak! Ezen kár is vitatkozni. csak nem igaz. önállóak. Csak nézték egymást. piciny vércsík szivárgott a molinójából. és egyáltalán: a férfiak csak ne nagyon ugráljanak. (És azért volt egy akasztás is…) Azt a lövést sohasem fogom megemészteni. Délután még láttam õt a látogatáson egy szomorú szemû lánnyal. pedig az szigorúan tiltott terület volt. a büntetésem végrehajtását ugyanis a Bergecz százados azonnali hatállyal felfüggesztette. egyenlõ bért” elvet. ez tény. A nõk – fontossági sorrendben – biztonságra.

pedig nem az. Nyomozásba kezdtem.) Amikor megláttam a férjem egyik autójában egy szõke nõt – egyedül ült a kocsiban és láthatóan a magáénak érezte – erõteljesen kétségbeestem. mintha ez jó lenne neki. akik nincsenek rendszeresen és módszeresen lekezelve az ágyban. smsek elolvasása. vonzó fiatalasszony. sõt.) A Lóri egy kifejezetten csinos. és kétségbeesetten csinál úgy. hogy nélküle nem boldogulnék. ezen jól elvitatkozgattunk. A felületes szemlélõ különben tényleg irigyelheti a Lórit. amennyit csak akar. kiderült: terhes a kis szõke. akiknek jobb nem jutott eszükbe. Teszem azt: kidobáltam a férjem ruháit az ablakon. tehát teljesen normálisnak látszik. S. Képes volt elhitetni velem. Most egyedül él. tulajdonképpen örüljek. (Annyira tipikus módszer. a szöveg lényege körülbelül az volt. hogyan rombolja porig az önbizalmamat. te kis kurva!”.(És/vagy olyanok. pedig nagyon értett hozzá. Hosszú-hosszú hónapokig ment a harc. mert azt hiheti. hogy 212 . Miközben az én drágám folytonosan bizonygatta.K. továbbá. a rendõrök szedegették össze a mosolygó Hold fényében. Diplomás. Ezt az örömhírt egyébiránt õ maga – mármint a nõ! – közölte velem telefonon. hogy akkor most kié is legyen az én drágám. hogy tele van pénzzel. vagy nagyon ráértek. hogy szinte szégyellem lejegyezni. és annyi pasit fog magának. mert más férfinak úgysem kellenék. de olykor cselekvésre is elszántam magam. olyan nõk találták ki. zsebek átkutatása. a klasszikus módszerek bevetésével: leskelõdés. hogy én vagyok az élete értelme. Tévút ez kérem szépen. hogy „kopj le a férjemrõl. Aztán az egyik ilyen telefonos üzenetre én magam válaszoltam.emancipációért harcolni színtiszta pótcselekvés. hogy nem tud nélkülem élni. A legjobb ötletem talán mégis az volt. Hallgassák csak! „Szerettem a férjemet. hogy õ egyáltalán még van nekem.

mikor fog ez engem tisztességesen megdugni.” satöbbi. Annak is örültem volna. de egyáltalán nem olyan könnyû. Akkor férfit akartam fogni. hogy kiszivárogtattam –. hogy az ilyen bánatok kihordási ideje pontosan fél év. harmóniában együtt élni valakivel!” Közbevetés: Na. Valahogyan mégis kiszivárgott a hír – például úgy. idõközben õ is a családját választotta – hiányzik a gyengédség. hogy szeretõ feleség és kismillió gyerek várja otthon. Mire a kicsi megérkezett. mert a dugás azért nagyon hiányzott. a férjem gyakorlatilag lepattant. aki belém helyezte azt a nagy bizalmát. csak néha tudta visszakönyörögni magát a lábaim közé. Lehet. hátha akkor újra belém szeret. Emlékszem az egyik ügyvéd (!) állandóan azt mondta: nagyon szépen köszönöm szépen. hogy egyáltalán elhiggyem. Ennyi idõ kellett hozzá. mert addigra lejjebb szállítottam egy kicsit az igényeimet. hogy más pasik után nézzek. hogy legalább néha megjelenjen – merthogy. de kiderült.szülök neki én is egy gyereket. mindenesetre a hirdetések összehoztak – és ezt bátran állíthatom – Közép-Európa legszerencsétlenebb férfijaival. tettem fel magamban a költõi kérdést. alkalmas vagyok még nõként élni. meg én magam is adtam fel ilyesmiket: „Csinosnak mondott fiatalasszony…. hiányzik a társ. azért várom. satöbbi. erre fel csõstül jöttek a lányok-asszonyok: írjam meg az õ történetüket. nagyon helyesen. Nem tudom lesz-e még férjem valaha. Megfigyeltem. én mindenesetre nagyon szeretnék végre normálisan. mint ahogy gondolják. végre akadt egy srác. ha valaki – bárki! – tisztességesen alámvág. szépen vagyunk! Titokban kezdtem irkálgatni a dugásról. az õszinteségem miatt. hogy rossz Hold kelt fel. Addig keveregtem magányosan. Na. mert azt hittem. mi 213 . Mindegy. dühükben megesznek a nõk. Te jó ég. amikor pasik után kezdtem kajtatni. mígnem társkeresõ hirdetésekre kezdtem el válaszolgatni.

hogy õ most már önálló vállalkozó. vagy a kisfiát. hogy férfi nélkül éljen. másodszor velem lett tele a hócipõje. hogy egyáltalán semmi kedve nincs az önállósághoz. vagy.több. Nyugodtan elmondhatjuk ma már: mindkét kísérlet fényes sikereket hozott. de mindegyikkel volt valami gond. hogy kifejezetten megsértõdnének azok. ha ez egyáltalán lehetséges. hogy önálló legyen. hanem az igazit kereste. Valami furcsa sugallatnak engedve elkezdett kosárlabdázni. vagy a virágait fuvarozta. További adalékok az emancipáció témaköréhez. pedig nem is voltak rossz pasik. (Igen. amikoris kiderült. két ízben is. õ az. Továbbra sem volt kedve 214 . Röviden. akiket esetleg kihagynék.) A Virág egy varrodában dolgozott látástól vakulásig. (2. (1. Pillanatnyilag ott tartunk. barna Wartburggal rohangászott fel s alá a városban – leginkább hajnaltájt –. (Hogy más testrészekrõl ne is beszéljek. Lehet.) Pontosan fél év elteltével futott össze velem. mire a végére érek. a véleményüket is. viszont sohasem vett melltartót a pólója alá.) Hõsnõnk egy összedrótozott. A Virág is emancipálódni akart. Eközben büszkén magyarázta mindenkinek. a Virág éppen csak megúszta az idegosztályt. A Virágot nem a forró vére hajtotta – bár a dugások is jól estek neki –. de már meg sem kísérelte. akinek a melleibe szerettem bele.) Elõször a férjével. hogy egy egész könyvsorozatra lesz szükség. Olykor – amikor már végképp’ nem bírta a gyûrõdést – magához nyúlt. Fél év alatt négy pasival is lefeküdt. de nagyon hiányzott neki az erõs férfi kéz. mert egyetlen ezres hiány is az éhhalállal fenyegetett volna. Zárás után rettegve csinált kasszát. illetve rohantam neki. esetleg együtt a kettõt.

azzal a megszorítással. újfent bebizonyosodott. vagy inkább rémálom. nem azért. Mármost a kirúgástól számítva két szálon futottak az események. pedig a sporttársai a kosárlabdapályán mind azt hitték. mert nem lett volna jó a sráccal. hisz’ a pénz úgyis a családban marad. kölcsönkért egy kisebb összeget. A Sziszinek eleve esze ágában sem volt önállósodni. vagy micsodán hirdeti magát és szexuális szolgáltatásait. hogy minden alkalommal többet kért.emancipálódni. a Szappan viszont – részben a fiú pénzébõl – új pasival ment külföldre nyaralni. az álmait siratja. csodálatosan – sikerült. a fiú túl keveset adott magából. mint olyan. inkább a munkájával volt elfoglalva. Senki sem vette észre. boldogan fogadta el – egy hónapnyi ismeretség után – a jegygyûrût. mint elõzõleg. Drámai jelenet – könyörgések. Most a pénzen vitatkoznak. Aztán ez rendszeressé vált. Éppen ellenkezõleg. Gondolta õ! Még a nyaralás is jól – sõt. Azért – könnyes szemmel – megjegyzi olykor: „Még mindig visszafogadnám. hogy az amúgy nagyszerû sportág ott és akkor a vég kezdetét jelentette… A Szappan – akit szintén ismerünk már – sem akart önállósodni semmi áron. puszta képzelgés. A fiatalember röptében megdugott egy másik nõt. könnyes összeborulások – vetettek véget az ámokfutásnak. átmeneti nehézségekre hivatkozva és mintegy mellékesen. Na. hogy éppen esküvõi ruhákat keresett valamelyik internetes oldalon. A Sziszi így is boldog volt. Magányos nõk figyelem! – valahogy így.” 215 . A jeles alkalomkor a fiú. de hazatérve a Sziszi bekapcsolta a számítógépet. mint a pinty. hogy a fiúja – a võlegénye! – szépen megtervezett szájton. Lehet. hogy az emancipáció. Ezzel szemben azt találta. de a Sziszinek nem az anyagi veszteség fáj a legjobban. pedig a jelek erre utaltak: úgy kirúgta a barátját.

mi a fenének kísérletezünk vele? 216 .Hölgyeim és – legyünk õszinték – uraim! Nem bírunk mi egymás nélkül meglenni.

Ezer apró cikk .

K. de szerintem nagyon jó. nem tudom. hogyha minden egyforma.„Nem baj.” (Sajnos. Az meg már a másforma. Mert ha valami a másformával egyforma. ki találta ki. S.) .

) Mindenesetre elkezdtem nyúlkáni a Kanca szoknyája alá. hogy mire „Az ókori Egyiptom” feliratú teremhez értünk.) Mindegy. hogy a legközelebbi vonattal mindenképpen haza kell utaznunk. hogy a puszta látvá-nyától állt a férfiasságom. pedig amúgy sokan szeretnék kipróbálni. vagy nem. a kalauz éppen akkor érkezett. aki állandóan felizgatott. az könnyen értelmezhetõ dicsekvésként is. Fel is pattantunk a vonatra. Tény. hogy miben 219 . mondván: mûvelõdjünk. amitõl én agylobot kaptam. hogy kánikulai vasárnapon mûvelõdni próbáljon. Vagy a hülyeségeivel. azt hitte szegény. vagy a melleivel. Közöltem is a Kancával. (A kirándulás volt a mániája. hogy felutaztunk a Kancával a kies Fõvárosba. A hivatalos közeg mindjárt kiszúrta. ebbõl adódóan aztán gyakran döngettünk olyan helyeken. elmondom. Volt nekem egy nõm. de az nekem piszkosul nehezemre esik. Amit ugyanis az alábbiakban elmesélni szándékozok. ahol egyébként nem szokás.) Lényeg. aztán vagy elhiszik. (Különben tényleg az. mi hogyan történt. a Kanca. megfájdul tõle a fejem. meg kapok a mai napig is. már annyira be voltam indulva. amikor sikerült rábírnom. hogy vegye le a bugyiját. (Rajtunk kívül senki sem volt olyan tökkelütött. hogy majdnem megugrottam a múmiát. hogy unom a mûvelõdést.Gyorsasági orgazmus-rekord Itten most nagyon gondolkodóba kellene esnem. Egyszer például a Magyar Államvasutakkal gyûlt meg a bajunk. Történt. amely tele volt üres kupékkal. de nem a menetrend kapcsán.

amikor a Kanca a lábaim közé hajolt. nehogy bepárásodjon a puncija. Bár nagyon sajnáltam a barátomat – különben kutya baja sem volt – gyors távozásra voltam kénytelen elszánni magam.) Elindultunk tehát. hogy beteljesítsük vágyainkat. amikor a Kancával bezárkóztunk a WC-be. (Na. hogy mi a baja. hasmenése támadt az egyik utastársnak. nem a szépségem miatt. ha ezt annak lehet nevezni. mint fentebb – ordító hõség – úgyhogy a Kanca már a kórház elõtt levette a bugyiját. és – valahol Érd magasságában – elrepített a teljes boldogságba. Az volt a szerencse. – Azonnal hagyják abba! – szólított fel hivatalos eljárás keretén belül. – Mert feljelentem magukat közszemérem elleni vétségért. hogy a közerkölcsök szigorú õre kissé megkésve érkezett. és onnantól kezdve figyelõszolgálatot szervezett az ellenõrzésünkre. – Miért? – hörögtem értetlenül. úgy éreztem. szigorúan tartottam az autópályán elõírt 120 kilométeres óránkénti sebességet. hogy beteglátogatóba autóval (LADA 2107) mentünk. Pontosan akkor. merthogy a sliccem már ki akart szakadni. A körülmények kísértetiesen hasonlóak voltak. Viszonoznom kellett a szívességet. még szerencse. Rájöttem. ugyancsak a Fõvárosba kellet utaznunk. amikor elkezdett kopogtatni. én is benyúltam a 220 . hogy nem. éppen elszálltunk mind a ketten. hogy meglátogathassuk. elõször azt hittem. Kis idõ elteltével valaki elkezdett dörömbölni az ajtón. Ez azért túlságosan nagy árnak tûnt.sántikálunk – nem volt nagy tudomány –. az összes ápolónõ engem bámul. mert tényleg fogalmam sem volt. mert amikor behatóbban is érdeklõdtem – „Mi van?” – a kalauz válaszolt nagyon szigorúan. Ebbõl akkor sem engedtem. de ez csak késõbb derült ki. A legjobb barátom autóbalesetet szenvedett.

A címe: „A szex és a horogkereszt”. Fentieken túlmenõen a ravasz angolok – és késõbb az amerikaiak is! – teleszórták a frontvonalat röpcédulákkal. mint a fene. kis vörös nõvel töltötte az éjszakát.” El tudom képzelni – illetve. Legutóbb egy Heidi nevû. Bámultak is. Nagyszerû akció volt. A lényege. A sikongatásainak hangerejébõl arra következtettem. hogy amíg õk háborúznak. amikor azt dokumentum filmet végignéztem. Egyedüli gondot az okozott. hogy a dugás még a háborúban is a legfontosabb dolgok közé tartozik. hogy Schmidt tábornok mennyire kedveli a prostituáltakat. Az angolok kitaláltak – Winston Churchill vezényletével! – és létrehoztak egy német nyelvû kalózrádiót. a szex! Azzal idegesítették a német harcosokat. akik hónapok óta nem voltak nõvel. Szexháború Ujjongtam örömömben. a sofõrök beláthattak a kocsiba. Na. hogy ez gyorsasági orgazmus-rekord volt. Ezzel együtt. hogy nem is kicsit boldog. egyetlen másodpercre sem engedtem a 120ból. mit gondolnak. addig otthon az asszonyaikat idegen férfiak döngetik. nem látták a feleségeiket és legalább ugyanannyi ideje utálták a vezérkart. amely a Wermacht katonáinak harci szellemét volt hivatva rombolni. Igazolva láttam minden – a szerelemre vonatkozó – elméletemet.szoknyája alá – hogy finoman fejezzem ki magam – és körülbelül Martonvásár tájékán õ is boldog lehetett. ami engem illet. ezért mondom. mi volt az adó legfõbb témája? Úgy van. el sem tudom képzelni – mit éreztek a katonák. 221 . Legalábbis. Aztán meg ilyeneket mondtak be: „Ismert. hogy amikor teherautó vagy kamion mellett suhantunk el.

Valószínûleg kényszerûségbõl. (Sokan vélekednek úgy. A grafikusnak kiadták utasításba az akció vezetõi. ugye? A történelem engem igazolt! 222 . mert különben egy húsz éves. aztán – igencsak gyanús körülmények között – öngyilkos lett. Angelához fûzõdõ viszonyát lengi körül. hátha akkor könnyebben kifürkészhetik. vagy sem. pontosan eltalálták. hogy még csak véletlenül se rajzoljon túl nagy farkat a fél világ urának Na. amelyiken Hitler látható – amint éppen a dákóját birizgálja. A szövetséges erõk stratégái egyáltalán nem voltak agyalágyultak. Mondjuk. hogy szadista állat volt-e – mármint az ágyban –. vagy mazochista õrült. Hanem a Führer nõügyeibe eléggé belekeveredtek. Innen üzenem mindenkinek: az volt. Az egész filmben az a megbuherált fotó tetszett a legjobban. miben sántikál. amint egy színes bõrû amerikai katona hatalmas szerszáma nyomakodik a tiszta fajú árja – azaz szõke és nagy mellû – német asszony puncijába. hanem kizárólag pornó rajzokat ábrázoltak. hogy meg kellene ismerni Hitler jellemét. az biztos. A tudósok most azon vitatkozgatnak. Aztán az Egyesült Államokban kieszelték. hogy a lány évekig lakott a Führerrel.De. hogy vajon a lány szeretõje volt-e Hitlernek. hogy hol van a férfiember Achilles-sarka: a dákójában.) A legnagyobb köd azonban mindmáig Hitler fél-unokahúgához. nem ám a hazafiasságról meg effélékrõl szóltak azok a kis cetlik. egészséges lány nem él együtt a félhülye fél-unokabátyjával. hogy mindkettõ egyszerre. miszerint a világot a szex mozgatja. A feladattal egy egész kis hadsereget bíztak meg. amelyet egy olyan pszichiáter vezetett. aki – hozzám hasonlóan – vakon hitt Freud alapeszméjében. Tény. ma sem tudja megmondani senki. de hogy nem volt normális.

223 . hogy mi a helyzet. hogy szerzetes vagy valami efféle leszek. aki egyébiránt „jobb külsõ”-ként teljesített szolgálatot mellettem. hogy akkor én rettenetesen sok bûnt követtem el. hitét megsérteni. tudják. hogy valami nem stimmel. Négyen ministráltunk – segédkez-tünk – mindig a miséken. hogy „sokasodjatok. komoly elhatározásom volt. kizárólag a magam nézeteinek ismertetésére szorítkozom. Ez mellbevágott. és abban is biztos voltam. ’s mint ahogyan az élet minden területén. hogy templomba. Úgy értem. köztünk is volt hivatali rangsor. hittanra járjak és rendszeresen olvassam a Bibliát. egyszerûen adódott. Nagyon szerettem a templom illatát. addigi életem egyik legboldogabb napja volt. amikor elmeséltem neki valamelyik szerelmi élményemet. nõ nélkül nem bírok létezni. – Hát a cicerélés – vágta rá határozottan az én kollégám. Utána is néztem mindjárt. egyikünk sem vette észre. Elmagyarázom. A valláshoz – vagy. mert érzetem mindjárt. Hanem akkor… – Az bûn – jelentette ki a Tapsi. szaporodjatok”. Mert ugyanakkor az is benne van a Bibliában.) Emlékszem. A „jobb belsõ” volt az elérhetõ legmagasabb cím. a paplak nyugalmát. – Micsoda? – bámultam kikerekedett szemekkel a Tapsira. amikor a Plébános úr „jobb külsõ”-bõl elõléptetett „jobb belsõ”-vé. a Felvégrõl. hogy ezen nem tudok változtatni. Akkor akadtam rá a hetedik parancsolatra: „Ne paráználkodj!” Maga a szó is – paráználkodni – elborzasztott. de éreztem. az istenhithez – a Nagyi vezetett el. szinte észrevétlenül.A hetedik parancsolat (Fontos! Nem akarom senki méltóságát. ha úgy tetszik.

amikor a Plébános úrral folytatott beszélgetés után találkoztunk – én nem bírok másmilyen lenni. Rettenetesen bántott a dolog. ilyen helyen szívesen lennék pap!) Számomra ennek a 224 . hogy miért rossz az az Istennek.Márpedig ugye. Elmeséltem a Nagyinak is. (Ez így van a mai napig. és ma sem tudnék mást mondani. szerettem és tiszteltem a nõket. hogy Isten miképpen ellenezheti a szerelmeskedést. hogy az. Meg aztán. Mióta az eszemet tudtam. – El fogsz kárhozni – állapította meg ministráns kollégám szomorúan. amikor az – valahol legbelül mindig – a szereteten alapul. hogy nem leszek pap. mire végre meg mertem kérdezni a Plébános urat: tényleg bûn-e a cicerélés? Nem is értette a kérdést. Felnõtt fejjel azt kellett tapasztalnom. (Na. mert komolyan hittem és hiszem a Teremtõ létezését. Abban a pillanatban tudtam. de õ nem szólt semmit. ha õk is akarták. amelynek egyenesen az alapja a termékenység. sehogyan sem értettem. csak úgy. számára kézenfekvõ volt. Tudom. a szerelem. – Nem baj. Túlságosan is sokat látott már az életben ahhoz. hogy a Bibliát sokféleképpen lehet magyarázni. kizárólag akkor nyúltam hozzájuk. – Nem tehetek semmit – bólogattam komolyan. hogy a világon számos olyan vallás létezik. hogy ilyesféle ügyekben bárkinek is tanácsokat adjon. ugyanakkor abban is biztos voltam. hogy Istenrõl sem mondok le. ez másképpen nem lehetséges. ha az ember paráználkodik. ha bûn – mondtam a Tapsinak. Sokáig rágódtam. Ráadásul azt sem voltam képes felfogni. hogy milyen kalamajkába keveredtem.) Szóval. azt is láttam. mégis kimondom: gyakorlatilag bármit és bárminek az ellenkezõjét is le lehet vezetni belõle. ami két embernek jó. hogy szentségtörés.

mirõl is akarok beszélni. sudár-egyenes lábát átvetve közéfont. Legfeljebb azon csodálkozhattak. A Malter a korosztályos válogatottban focizott. mert magamtól nincs annyi eszem. és a Délosz szigetén található Dionüszosz-szentély mellett áll”. merthogy a Malterral egy idõben kerültünk az új gimnáziumba. hogy pontosan megfogalmazzam. Küzdve szünet nélkül Küpria harcmezején. Részlet Dioszkoridész. amelyik gombnyomásra piros kis számokat írt ki. de inkább hagyjuk. Karcsú. epigrammájából: „Széttárult rózsás ülepû kicsi Dórisz az ágyon. Muszáj tovább idézgetnem. állati jó fej. hogy a lányok között az iskolában futótûzként terjedt a hír: jött egy új srác. Nem csodálkozhatunk tehát. továbbmegyek: az õ kezén láttam életemben elõször kvarcórát. egy feltétellel: minden szent áldott nap meglátogathasson – mondjuk két órára – a kedvesem! Násztánc. hogy – helyzetünkbõl adódóan – összekevertek a Malterral. az idõszámításunk elõtti III. A tévúton járók közé tartozott az Amál is. népviseletben Tenyerén hordozott akkoriban a sors. de õt nem riasztotta vissza. kultikus márványfallosz. Károly fordítása) Egyébiránt én ma is szívesen lennék szerzetes. Sokan estek abba a hibába. amely az Isten termékenyítõ erejét fejezi ki. olyat. hogy még akkor sem mertem beszólni az 225 . hogy mi a fenét eszik rajtam a fél gimnázium.szimbóluma: „az a gigantikus méretû. De. hogy összekevert a jeles focistával. meg aztán nagyon jól is nézett ki. Jellemzõ. S istenné avatott zsenge virágai közt. századból származó.” (Horváth I. Hosszasan sorolhatnék még példákat.

A táncház. ezt is ki fogom bírni. azaz rendszeresen – sõt. amelyik belém esik.Amálnak. hogy tudjam: nem lehet egészen normális az a nõ. Persze csak elméletben. hogy mi az. A dráma az volt az egészben. – Kóló! – rikkantotta el magát a bajuszos. merthogy arra még az Amál sem volt képes rávenni. mint olyan. Állítólag a ritmust kellett volna eltalálnom. Hanem amennyit fejlõdtem a 226 . hogy „csobolyó” meg. de azt sem tudtam. hogy „széki pörgetõs”. amikor már az egész suli beszélt róla. és egy pörge bajszú kis ürge pattant középre. de a végeredmény siralmas volt. hogy kiderült: az Amál népi táncos. Súlyosbította a helyzetet. Ennyi év után bátran bevallhatom: a népi táncba beletört a bicskám. mire föl elkezdtünk ugrabugrálni. továbbá a lányok elkezdtek sikítozni. Attól fogva órákon át ücsörögtem a próbákon és – bátran állíthatom – elsajátítottam a szakma alapismereteit. hogy ténylegesen nekiálljak táncolni. mint az eszkavátor –. eszik-e vagy isszák –. hogy nem baj. megpróbáltuk – lépegettem is. ez a csujogatás. Azt mondták. szakszerûen – csinálja a fentebb ismertetett marhaságokat. hogy ez a táncizé csak jó lehet. (Akkoriban már volt annyi tapasztalatom. Megkísérlem finoman körülírni: a táncház nem nyûgözött le egyáltalán. Nem azt mondom. de a józan ész felett megint diadalmaskodott az Amál kerek feneke. ám az Amál bámulatosan kerek feneke meggyõzött arról. hogy eközben fülsüketítõ hegedûszó zengett. amúgy népiesen. én meg mondtam. kiesett az én egyébkén rendkívül széleskörû kulturális látómezõmbõl – magyarán: azt sem tudtam.) Erre föl az Amál odajött hozzám a napsütötte udvaron és átnyújtott egy meghívót valami táncházi mulatságra. ilyeneket tudok például. Egy marha nagy teremben álltunk körben – jó sokan –. Teltek múltak a dolgos hétköznapok és én egyre csak fejlõdtem. Itt válaszút elé kerültem. hogy mennyire szerelmes belém.

annyi bajom volt az Amállal. Ne kérdezzék. Erre úgy jöttem rá – a nagy eszemmel –. hogy a próbákon kívül el kellett mennem az elõadásokra is. Mégis betelt a pohár. most aztán szétszed örömében. csakhogy az Amál egyszer az enyém lehessen. mert fogalmam sincs. hogy magyar bajnokságot nyerjek 100 méteres ifjúsági férfi mellúszásban. Meg azt is. Háromszor vágtam neki a feladatnak esélyesként. azt mondta. Az Amál csak kummogott.mûvészetben. minden szenvedést vállaltam. legkevésbé az Amált. hogy nem hiszik el.” A postaköltség elvitte a teljes zsebpénzemet. Az egyik már megvan. Akkoriban azzal foglalatoskodtam. hogy órák hosszat róttuk az éjszakát kézen fogva. amelyen a Tivadar névnap pirossal be volt karikázva. mindjárt rohantam az én kis kerekseggû barátnõmhöz. de csak negyedszerre sikerült. de ezt tényleg csak a történeti hûség kedvéért teszem hozzá. Ez a gyakorlatban azt jelentette. de utána lehet nézni az almanachokban. átlagosan tizenöt oldalas. 227 .) Láthatják.) Éppenséggel az Amál volt az elsõ. hogy amikor hazaérkeztünk a versenyrõl. még puszit is csak úgy adott. hát az edzõtáborból írogatott. hogy a gyõzelmem – amelyre az életemet tettem fel – úgyszólván senkit nem érdekel. (Negyedóránként heves csók. Sehogyan sem akart velem lefeküdni. Volt ott egy naptár. (Tudom. akinek táviratoztam. hogy majd’ lefagyott tõle az arcom. Kiderült. Gondolom. miért. járjunk. Gondoltam. azóta már ez a Tivadar gyerek is tudja. azt írtam neki: „Te meg a bajnokság volt a két álmom. hogy mi az a csobolyó. A magyarázatot az íróasztalán találtam meg. ha másért nem. levelek okán.

hogy mit is akarnak. Azt tudjuk. Szóval barátaim. hogy aszongya: „Mikor a lányok hátra néznek. vagy egy konyakos meggy többet ér ezer levélnél. és további felesleges sületlenségek. Van ugyanis a dugás elõtti hercehurcának egy koreográfiája – nevezzük mondjuk hormonális illemtannak – amelybõl. („Maga még mindig milyen gyönyörû asszony!” Válasz: „Hát igen. mert akkor tuti. ám az udvarlás elején inkább hallgatni szeretnek. Nem jó. még akkor is. mint a mittudomén kicsoda.) Mert tényleg úgy van az. és fordítva. Az „igen” is lehet „nem”. ha az úgynevezett udvarlás közben a gesztusokra figyelünk. az teljesen érdektelen. hogy csak a nõk tekintetébõl lehet valamit kiókumlálni abból. hogy írok egy levelet: „Tisztelt Elnök Úr!”. Egy kicsit közelebb juthatunk a megoldáshoz. Hajtincs birizgálása a fül körül: van esély. Vegyünk egy példát. akkor annyi.Viselkedjünk! Emlékeznek még arra a régi szép nótára. /Valaki húzza ki magát jól. nem elég. hogy a nõk imádnak beszélni – és ez általában igaz is –. hogy arról szóljon: micsoda jó nõ vagy! A leghatásosabb az összehasonlító módszer. 228 . ha nagymama korban van. hogy jó nõ. Az például. Ha mondjuk be akarok jutni az Elnökhöz. hogy mit mondanak. Felmérik a terepet és besöprik a bókokat.”? Nagy igazság rejtezik ám ennek a semmi kis szövegnek a mélyén. azt tanácsolom: beszélni. (Megengedem: nagyon mélyen. hogy elõbb utóbb összejön valami. Visszatérve a bókra néhány szó erejéig: az élet minden területén elsöprõ erejû fegyver. amikor az ember támadásba lendül. lényeg. ha nem sajátít el a férfi legalább egy csipetnyit. valamikor…”. A legbiztosabb támpont a „talán”. beszélni. beszélni. a titkárnõ szívét kell meghódítani. kezdhetem úgy is.) Egy szál virág. hanem jobb. de azt is csak körülbelül. A legátlátszóbb butaságokat is beveszik.

hanem azért. mire ti észhez térnétek. 229 .) 2. de tényleg így van. az pedig – a nõk úgy tartják legalábbis – kész tragédia. és benne ültök a hintában. Aztán egy adott pillanatban – sosem lehet tudni. ha a feleségedrõl van szó. hogy mindez mit sem ér. Onnan tudom. Hetven alapszabály (Férfiak számára) 1. hogy én például gyerekkorom óta szédülök benne. segíts neki pakolni! (Különösen. Figyelem! A fentebb ismertetett szabályok a feleségekre nem érvényesek. azonnal hatályukat veszítik. Azt javasolom mégis. A „nem” közben elhintett apró mosoly (gödröcskék az áll tájékán): még több az esély. Tudom. hogy mindent a nõk irányítanak. hogy legyen módod elrejteni a legfontosabb dolgokat. 3. hogy mikor – minden férfi rájön. Úgyhogy barátocskáim. figyeljétek a tekintetüket – ha másért nem – mert szép. Olyankor kiderül. mert elkapatja magát (a nõ). nem tudja mit kezdjen veled. Úgy tesz. mintha észre sem venne (oldalpillantások félmagasan): nyertél.Orrnyereg diszkrét megdörzsölése: zavarban van. mire az ember idáig jut a törvényszerûségek tengerében. Ne higgy a szerelemben! Ha a nõ menni akar. Soha ne vidd ágyba a kávét! Nem azért. vagy inkább rádöbben. amint a jegygyûrû az ujjukra kerül! Irtózatosan hosszú és rögös ám az út. addigra már régen kiszemelt áldozatok vagytok. mert a lepedõre borulhat (a kávé). hogy közhely.

16. menj le alfába. 14. hogy – például – szép a szeme! (El fog rajta rágódni. hogy inkább letéped róla. hogy végre kipakolhat. 17.) Hazudj neki szépeket! Ne mondd soha. és utána egy órán át te vagy a téma.) Elsõ randevún lábszag. mert esetleg hátba támad. félre is fog. ha elsõ találkáról van szó! Engedd elõre az ajtónál! (Nem udvariasságból. Le fogja venni magától.) Pénzügyek. hogy nincs pénzünk. fõ a megértés!”. különösen.4. 5. másom nem szép?”. 8. kakaó csíkos alsónadrág – tuti bukás. 11. 7. 15. hogy „miért.) Ne állj neki a melltartó csatjaival bíbelõdni! (Hazudd azt: annyira kívánod. 9. Színlelj halálos féltékenységet! Máskülönben azt hiszi. mindig ott és akkor kell dûlõre vinni a dolgot.) Ne féltékenykedj! Ha félre akar lépni. Higgy a szerelemben! Lakásra megbeszélt randevúra tíz perccel elõbb érkezni! (Fürdõköpeny-effektus. 10. 18. amikor új bugyit vesz! (a/: egy férfi szemében minden bugyi tök egyforma b/: az árát soha meg ne kérdezd. hanem.) Nincs olyan. ha a feleségedrõl van szó. Feleségnek: „Nem baj. 13. csíkos zokni. kivéve. Szeretõnek: „Nem számít. Erõltess tiszteletteljes ámulatot az arcodra. 6. nem szereted. 19. hajszalonba – a lábadat soha be ne tedd! (Tíz másodpercre bekukkantasz. Nõi fodrászatba – bocsánat. (Amíg mesél. te mindent megérsz nekem”. 12.) 230 . (Fél év után már nem számít!) Várakoztasd! Várakozz! Érdeklõdj az élete felõl! Boldog lesz. hogy legközelebb.

Szomszédasszonnyal ne kezdj ki! (Csak. A retiküljében ne keress semmit! (Nem ismered ki magad. Légy jóban a kozmetikusával! (Eszedbe ne jusson megdugni.) 30. Színlelj állandó meglepõdést. igyál meg tíz kisfröccsöt.) 35. Ne vitatkozz! (Hagyj rá mindent. Csínján bánj a közös programokkal! (Különben úgy jársz. ha a ruháiról vagy a frizurájáról van szó! 39. Ne vitatkozz! 31. de mindenhonnan hazatalál.) 28. legkésõbb 24 órán belül tudni fogja az egész város. Focimeccsre ne vidd! 27. Bárhol.) 29. Várd ki a pillanatot. Vidd ki a meccsre. ha jó nõ. Ha öt percnél tovább marad a boltban. Virág. Mosogass el! (Közben ügyelj a szentté avatás elõtti ábrázatra.”) 33.) 36. mindenhová elviszem a feleségem.” 231 . Ne vitatkozz! (Légy megfellebbezhetetlen. minden mennyiségben! (Figyelni a szezonárakra!) 24.) 21. bármennyit dugtál. csak még jobban belebonyolódsz.) 23.) 34. Soha ne sírd el magad elõtte! 25. hagyd ott! (Nem kell cipekedni. ha konkrétan a szexrõl van szó. A legjobb mondat: „Te valahogy’ más vagy. Verekedj meg érte! (Imádják.20. hogy örökre elmenjen tõle a kedve! (Szotyizz.) 37. Ne csodálkozz semmin! 38. Bõven megéri a statisztákra fordított pénzt. otthonra tarts meg legalább egy patront! 32.) 22. bárkivel. mint az egyszeri ember: ”Mindig. Ne légy türelmetlen! (Csak. amikor el kell sírnod magad elõtte! 26. mint a többi.

Járj el vásárolni. hadd tudja meg. Ne adj okot a féltékenységre! 47. Próbáld meg kifürkészni. mi a magyarok istene. A fogyókúráját tûrd békével! (Úgysem tehetsz ellene semmit.) 42.) 49. Ne is akard megérteni! (Reménytelen) 54. De csak külön! (Vele úgysem bírod ki. mert sokkal olcsóbban jössz ki. A harisnyaméretek tekintetében ne akarj eligazodni! 52. Tedd féltékennyé! 48. A dugásról ne beszélgessetek! (Minek? Megy az magától. hogy sokba fog kerülni.) 51. Ne bámulj meg az utcán más nõket! (Magadat csak sajnálni fogod. (El akarják hinni.) 58. Próbálj meg te is megrendülni. sms és így tovább – soha ne maradjon! Amíg a saját szemével nem látja. vigyázz! (Biztos. Ne dumálj bele. Veszekedéskor ugyanez: „Ugyanolyan vagy…” 41.) 56. Halálra röhögöd magad. miben sántikál! 53.40.) 45. Brazil szappanoperák megtekintése közben ne tegyél megjegyzéseket! (Lazíts.) 50.) 46. Folyton a dugásról beszélj neki! (Hátha felizgul. (Biztosítás!) 44. Ha túl kedves. Az egyes sportágak szabályait meg se kíséreld elmagyarázni! 232 . õ meg ideges lesz.) 55. Tárgyi bizonyíték – levélke. Ültesd a volán mögé. rúzsfolt. amikor elsírja magát a moziban! 57. hogy mással dugsz. ha a barátnõivel beszélget! (Három perc után te leszel a világ legszerencsétlenebb marhája. Ne hagyd vezetni! 43. Nõi magazinokat ne olvass! (Legfeljebb az összeomlás határán. mindent le lehet tagadni.) 59.

Egyszerûen fel sem tudtam fogni. Vágj mindenhez jó képet. az asszony verve jó. verd ki a fejébõl! 63. amikor az élettársam egyszer azt kérdezte tõlem: „Elengedsz?” Én? Hát. Nézzél okosan.” címû vadbaromság. mi 233 . hogy milyen sapkát vegyen fel. Ezek közé tartozik „A pénz számolva. inkább sértõdj meg valami hülyeségen! 65. ne könyörögj. Az az alapelvem. különben elvágtad magad! 64.60. Turbózd fel az agyad. Meg lehet tanulni!) 66.) 68. ki vagyok én. amit nem lehet! (Vagy essél ténylegesen tudatvesztéses állapotba. Eleve viszolygom az erõszak minden formájától. míg felkel majd a Nap. ha nagyon sok – rengeteg – pénzt viszel neki! 61.” (Demjén Ferenc) 70. Ne állj neki teregetni! (Összezavarodsz a ruhái között. ha egy – amúgy értelmes – kisgyereknek elõ akarják írni. amikor olyasmit próbál megmagyarázni. hogy – hacsak nem sodorja magát bajba – hagyni kell a gyereket a saját útján járni. Már azt is nehezen viselem. hanem kibékülni! 69. Menj el pecázni – vagy a francba –. „Várj. Részegen csak akkor menj haza. amikor a munkatársnõirõl mesél! (Közben fújd ki magad. Ha nagyon menni akarsz valahová. de kiszolgáltatott emberre – márpedig a sértett nõk döntõ többsége ebbe a kategóriába tartozik – kezet emelni szerintem a legnagyobb gyalázatok közé tartozik. hogy elõírjam egy felnõtt embernek. amikor becsavarja a haját! 62. ami kihoz a sodromból. az õ sapkája. Ne feledd: soha nem lehetsz elég okos! Komolyan Kevés dolog van. Az õ feje. Ha fejfájásra panaszkodik. a konyharuhát összekevered az estélyi sállal) 67. Ugyanez vonatkozik a kedvesemre is. Nem jóban lenni a legjobb. hogy mirõl beszél.

hisz’. és mi az. megvédve ezzel a társadalom egészét. hogy teljes joggal mondhatunk nemet. Arról is biztosítanunk kell õket. nem tudhatjuk. aki ezt írja „Megszállottak” címû munkájában: „Társadalmunknak arra kell törekednie. ha a feleségem. Európa közepén. a kedvesüket! Márpedig sokan – nagyon sokan – megteszik Egyes szociológiai felmérések szerint ma Magyarországon minden ötödik családban fordul elõ a feleségek. vagy akárkicsodám is. El kellett olvasnom John Douglas-nek.az amit tehet. az FBI legendás személyiségelemzõjének mindhárom vaskos könyvét ahhoz. megtehette volna. Nem tudtam megemészteni. ha nagyon akarta. Minden megvetésem azoké a férfiaké. hogy az (…) erõszak áldozatai álljanak a nyilvánosság elé – még akkor is.” 234 . hanem. a XXI. hogy – a valós helyzetet megismerve – igazságot szolgáltassunk nekik. hogy miért nem fordult rendõrhöz. hogy ítélkezzünk felettük. Láttam egyszer egy asszonyt – diplomás könyvelõ volt! – akit hónapokig nem engedett ki a férje a lakásból. amit nem? Még. vagy a barátnõm. ez egyszerûen megengedhetetlen. ha bizonyos részletek nem mutatják õket a legjobb oldalukról. hány veszedelmes (…) gazembert hagyunk szabadon garázdálkodni. akik bármilyen formában terrorizálják a családjukat. század hajnalán! Ez döbbenetes. lehet egy nõt olyan lelki terror alatt tartani. Hetente legalább egy asszony belehal a sérüléseibe. élettársak rendszeres bántalmazása. hogy még csak eszébe se jusson változtatni a helyzetén. hogy a véleményem megváltozzon. Ennek kapcsán teljes mértékben egyetértek az FBI emberével. Mindaddig ugyanis. amíg nem ébredünk rá. Igenis. nem az a célunk. Ezt hittem legalábbis.

pedig az nem semmi. szárnyaltam a képernyõn. Azért én marhára élveztem – gondolom a nézõk már kevésbé –. akiket addig csak képernyõn láttam. (Egyikük-másikuk talán még hülyébb is. de mindaddig. egy diliházat meg egy határ menti laktanyát összevonva: na. de az örökre. nem várhatjuk ölbe tett kézzel. sikítozás hallik! Valamit. Ugye. amíg a helyzet – magától? – jobbra nem fordul. amikor elkezdtem televíziózni. Arra kérek. én a magam részérõl minden tõlem telhetõt elkövetek. sosem felejti el!) 235 . (Aki látta. olyan emberekkel találkozhattam. körülbelül se. mint én. akit illet. némelyik vasárnapi idõjárás-jelentésem például biztosan bekerül – arany gigabájtokkal – a Nemzeti Mozgókép Archívumba. kiderült. hogy megvédjem az áldozatok egy kimutathatatlanul kicsiny hányadát. Nagyon szerények az eszközeim és a lehetõségeim.) Nyugodtam mondhatom. Képzeljenek el egy kínai piacot. az a híradó. amíg a magyar hatóságok arra az álláspontra helyezkednek – a törvényi korlátjaik. Sajnos a nézõk nem értékelték a zsenialitásomat. valamint a közömbösség okán – hogy „amíg vér nem folyik. hogy soha többé ne menjen el olyan ablak alatt közömbösen. A tévézés – és ezen belül a híradós mûfaj – nem biztosítja a nyugodt élet feltételeit.Tudom. Egy biztos. ahonnan asszonysírás. mindössze három kis epizód maradt meg bennük a pályafutásomból. de errõl a témáról nem tudok nyugodtan beszélni. szólítok fel tehát mindenkit. nem avatkozunk bele”. hogy az önbíráskodás törvényellenes. megértenek? Híradóóó! A magyar mozgóképipar a mélypontjára érkezett. hogy pont olyan emberek. sõt. bármit tenni kell! Elnézést a néhol indulatos fogalmazásért. Képzeljék.

mert jót mulattak. három napja az önök szép országában tárgyalok. 236 . Azt mondta ez a kancellárszerûség. hogy kandi kamerás felvétel volt.) A folyosón rohanva mondta a Sajtós. kérdezze meg ezt az embert. hogy: „Mint azt ön bizonyára jól tudja. hogy én nagyon tudom az õ szép nyelvét.” Erre a tolmács lenyelte a kávéskanalat. vezetéknevén náluk csak a házmestereket szokás szólítani. csináljunk vele interjút. mi lesz a magyarországi programja. konyhakerti németséggel elmagyaráztam az alkancellár úrnak. három aprót köhintett. Csõszáras farmerban és egy Benny Hill arcmásával díszített pólóban érkeztem a helyszínre. a pontosság kedvéért. hogy az a manus az egyik szomszédos ország alkancellárja! Nem baj. Hozzátettem: „Danke. hogy a helyes megszólítás: Herr Vizekanzellar. hogy mégis. sem a manus feje nem rezzent meg – apátiába estek és a diplomácia is alaposan megedzette õket – bár. kirõl van szó. Próbáltam érdeklõdni. megköszöntem az interjút. A híradós anyagom különben egész jól sikerült. ahogy az egy száguldó riporterhez illik. Szegény felelõs szerkesztõ csak engem talált a folyosón. nálamnál hülyébb riporterrel még sohasem találkoztak. de senki nem tudta és senkit nem is érdekelt. vagy ilyesmi. elindultam hát. mondtam a tolmácsnak. hogy jött egy manus. Nem baj. ahogyan illik. (A világosítók között a fentebb körülírt ruházat kihívó eleganciának számít. de mégis. Még szerencse. csak az alkancellár tûnt egy kicsit esetlennek. Szóltak a Pártból. A programom tehát az. hogy innen megyek a repülõtérre és irány haza!” Néztük még egymást egy darabig. Szerintem a magas rangú küldöttség valamennyi tagja meg volt róla gyõzõdve. és ezt bizton állíthatom. és elmagyarázta. beszélgessünk inkább tolmácson keresztül.1. Sem a tolmács. de ezzel messze túlöltöztem a stábot. Herr Dusek. aztán szépen.

Jómagam egy mûholdas közvetítõ kocsival kísértem figyelemmel az eseményeket. aki írta. (Ma sem tudom. ha elkezdhetem mondani az okosságaimat. hogy bohócot csináljak magamból. hogy a vízben állva bukkanok fel a riport elején a képernyõn. sõt. Rágyújtottam tehát és békésen beszélgettem a gyõztes párt politikusaival. hogy jól mutassak a nyitóképen. hogy érjen.) Aztán így szóltam: „Vessük bele magunkat a témába!” És loccs. de a hölgy. következett egy szép ívû fejesugrás. hogy szívesen gyógyítana. Apad a tó! – jött a vészesen hangzó hír. mindjárt megáll az apadás. Úgy gondoltam. Azt már az eddigiekbõl is láthatják. (Jött egy szerelmes levél is. hogy meddig ér a víz. esetleg valamennyi víz vissza is szivárog. Akkor kitaláltam. tisztán lehetett hallani. nyugodtan vártam tehát a kapcsolást. és ez tényleg történelmi eseménynek számított. (Ez utóbbi pont a dákóm magasságában volt. hogy ha készítek egy háromperces kis összeállítást a szomorú jelenségrõl. Megérte tíz napot koplalnom. a nézõk egy része azt követelte. gondoltam. meddig kellene. ha arról van szó. Nagy választási cirkusz volt. szerencsére ott voltam én.hogy frappánsan bírtam befejezni. aztán drámai mozdulattal azt is. amint azt mondom: „Danke!” 2. biztosan összetévesztett valakivel. de akadtak megértõbbek is. ugyanis egészen különleges eset vagyok. hogy azonnali hatállyal távolítsanak el a televízió kötelékébõl.) A stáb legalább harminc emberbõl állt. már csak az érdekesség kedvéért is. Egy neves pszichiáter professzor felajánlotta a fõszerkesztõnek. mi az.) 3. és mutatom. hogy a fantáziám nem ismer határokat. akiknek addig nem is köszöntem. majdcsak szólnak. a Magyar Televízió akkor használt elõször ilyen mûholdat. Egyszer csak elordította 237 . Izzottak a telefonvonalak.

nem hagyott nyugodni az áttetszõ szépsége. Mégis volt egy valóságos szerelmem. beleszerettem a magyar televíziózás valaha volt legszebb bemondónõjébe. amit meg is tudtam érteni. Mûholdról! Nem estem pánikba. A cigicsutka legalább tíz métert szállt a levegõben. Attól a perctõl kezdve. Az volt a gond. (A fél ország szerelmes volt belé. de a választások után meg kipenderítettek. mind az. a szerényen álldogáló gyõztes képviselõjelölttõl megkérdeztem: „Hogy teccik lenni?” Természetesen a nõzés sem maradhatott ki a híradózásból. az ott a Karcsi! Valóban én voltam a képernyõn. alulnézetbõl. Azt a szerelmet a pártpolitika vihara söpörte el! Ilyen a történelem. jééé. hogy az igazi támadást majd a választások után indítom meg – mégis. mint a férfiak többsége. így az egész ország láthatta azt a gyönyörû fénycsíkot. nyugisabb idõszak –. mint a kettes szekrény. de én nap mint nap láthattam közelrõl. hogy az élettársa nagyon féltékenykedett. aki egyáltalán nem volt kerekded. a röppályát pedig élõ egyenes adásban kísérhette figyelemmel mintegy hatmillió nézõ. Reménytelenül. ami kiderül az alábbiakból is: „Tudod. amelyet a csikkem húzott a tavaszi éjszaka egére.) Ilyen volt a Zavaré is. hogy megláttam. Álomarcú lány Vannak ám eszement szerelmek is. (Sokak szerint. bár az Álomarcú egyáltalán nem volt 238 .magát valaki. Amúgy.) Arra gondoltam. Mert emígy meg nem volt teljesen normális. A Zavar akkora volt. de jó srác. én is a molett nõket szeretem.

hogy velem szóba álljon! Átrágtam ezerszer ezt az én kis ügyemet. hogy – nyilván kínomban – írtam egy verset. Mondd. Csavart egyet a helyzeten. Ráadásul abba a sportcsarnokba jártam edzeni. Odáig fajult a dolog. Mosolyognak a csillagok. ahol õ dolgozott. Mondd. Azóta nem mondom. hogy miken mentem keresztül. ráadásul még komolyan is gondoltam. hogy: itt vagyok! Te vagy. hogy nekem a molett nõk 239 . és egy csapásra megváltozott minden. Képzelheted. aki olvasott már igazi költeményt! „Nézz le végre az égre. mirõl beszélsz? Mindig félni a bajtól. Mindenki tudja. Mindenkitõl elnézést kérek. Mondd. de egyszer kijött hozzám a tópartra. amelyet most a nyilvánosság elé tárok. nem tudom – megtiltotta az Álomarcúnak. ezért jöttem ide. De akkor már nem lehetett. hanem kívántam is. mert nem csak gyönyörûnek találtam az Álomarcút. ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni. Csak te vagy és én vagyok. én és a könnyek. de mindig oda lyukadtam ki. hogy hagyni kell a fenébe az egészet. úgyhogy. Hát. Mindig. hogy a fõnöke – hogy irigységbõl-e vagy miért.az a kicsapongó típus. hogy olyankor már nincs visszaút. hogyha kérsz? Nézz le végre az égre. Mindenesetre tizenegy hónapig járkáltam a lány után reménytelenül. ha ilyen marhaságokat hordtam össze. hogy: itt vagyok! Ha tõrbe csalt az élet.

de ez akkor sem lehet. hogy a jeles napra egy nõt szerezzen nekem. hogy bele lehet zúgni valakibe. mondogattam magamban egyre idegesebben. mint a gyémánt. nyilván elromlott a mérleg). amikor elindultam a konditerem felé. ugorjak át pénzért. alkoholegység: a Taknyos Varjúig még tudtam követni. megint nagyobb lett a pocakod! Az a rohadt Papi.” Charlie Jones naplója Szeptember 32. (Drága. hogy nemsokára szülinapom lesz. mindegyik az esetem. hogy a fejem lágya már olyan kemény. cigaretta: egy doboz az enyémbõl. mióta az eszemet tudom. Azért sem leszek ideges. Sohasem hittem volna. kalória: azt nem tudtam megszámolni. Mindegy 240 .55: Átmentem pénzért az anyukámhoz. Úgy látszik. Óh. mert szép. eszébe sem jutott. drága anyukám! Reggel hívott a Mamuska. kaparás – lekapartam magam: 3. de utána filmszakadás. anyukám.. azt mondta. amint meglátott. Mikor nõ már be a fejed lágya? – kérdezte az apucikám.az eseteim. ha nagyon meg vagyok szorulva. majd jól pofán vágnám. de megint az idegeimre ment. a pörkölt nokedlival nem volt a táblázaton. jó apu!) Mondtam neki. hogy felnõttem?! 08. de a helyzet semmit sem javul. Mikor veszi már észre az én drága jó anyám. pusztán azért. csak ne tartoznék neki négy hónapja. péntek 105 kg 00 dkg (mackónadrágban meg atlétatrikóban. Azannya! – rikkantott fel a Papi. egy doboz lejm. de az éves rendes két pár zoknimat így is megkaptam.

holnap lesz három napja. hogy „azt amelyikre a Kokó szokott bevonulni a meccsein?”. csak teszteltem a csajt. de elképesztõ segge van. Most eszem. Mondtam a Papinak. mind azt mondják. mert tisztára úgy tûnt. hogy a pincérnõ a mellein hozza a pörköltet. Szerintem nem hülye. Azt. Emília! Mitõl van az. hogy az a Carmina Burana. bólintott a Tyúk. akárcsak én. Azt hittem.05: Megérkezett egy hülye tyúk az terembe. Én azért csak az Emíliára gondoltam közben is – de jó. hogy pozitívan fogok gondolkozni. Láttam. Óh. akik állítólag ismerik. hogy folyton rá gondolok. (Az elõbbit talán mégse…) 10. mint a zongoristák. hogy tegyem be a Bolerót a magnóba. bár negatívan se nagyon sikerült. hogy valamikor régen fogyókúráztam. hogy nem jutna eszébe ötszáz forint borravalót adni! 241 . 11. Azt hittem látomásom van. ha nem jár máshol az eszem. Csak ne vonzódnék még mindig annyira ahhoz a drága Emíliához. de a nõk. hogy az. mire megkérdeztem tõle. 13. erre föl a hülye Papi elkezdett kekeckedni. hogy õ is pozitívan gondolkodik.30: A Tyúk tényleg nem tartozik századunk lángelméi közé.00: Eszembe villant. Pfû! Ebbõl jól kivágtam magam. Biztos.) Azt kérte a Tyúk. akkorák voltak neki. viszont õ sokkal hatékonyabban.elõbb utóbb megkapja a pénzét is. mert sápadt és sovány akartam lenni. feltéve. van valami jelentõsége. (A fiúknak ez meg sem fordult a fejükben. hogy mekkora az ember pocakja. meg a magáét is. vagy mi? Elhatároztam akkor. hogy az ember kikel önmagából?! Lelki válság ez. pedig teljesen normálisnak érzem magam. hogy tudom. hogy nincs itt – pedig a pincércsajból áradt a kisugárzás.

00: Megvásároltam Helen Fielding „Bridget Jones naplója” címû könyvét. úgy ordítottam. Hanem a terem. amit szavaltam. Az tényleg nagy csalódás volt – elsõsorban azért mégis inkább szegény nézõk számára –. legalábbis a költõ szépnek írta le. hogy gázsi tekintetében valahol Robert Redford és Robert De Niro között helyezkedhetek majd el. nem akartam kifizetni a honoráriumát. vele meg marha jóban voltam./ ki ad ki ezért rajtam kívül ennyi pénzt? b. de amikor azt mondta. Gondoltam. a történelmi jelentõségû ügyek oly’ nyomtalanul tûnnek el – legyen elég annyi.00: Elmentem egy jósnõhöz. senkit nem foszthatok meg produkcióm élvezetének lehetõségétõl./ akkor most ki a hülye. hogy csak egy kissrácot sikerült megelõznöm. tele jelentõségteljes csendekkel és suttogásokkal. Már ki is néztem magamnak a menetrendbõl.15. a Helen Fielding. a vers is nagyon szép volt. Nem emlékszem a mû címére – érdekes. aki állathangokat utánzott egy nejlonzacskó segítségével. úgy kalkuláltam. Elsõ alkalommal elindultam a „Ki mit tud?” elnevezésû nem is tudom micsodán. Két határozott kísérletet is tettem az ügy elõmozdítása érdekében. (Mindent azért én sem veszek be!) 18. Persze nem csak a protekció miatt. hogy boldogabb idõk jönnek. mert a Pók tanár úr volt a városi döntõ zsûrijének az elnöke. (Többen esküdtek rá – elsõsorban a rokonság 242 . vagy én? Kojak Színész akartam lenni. hogy valami bensõséges líra volt az egész. ahol a kis mestermûvet elõadtam: egy nagy hodály. mint a sakál. Annyira lepontoztak. annyira biztos voltam a továbbjutásban. hogyan s miképpen jutok majd el a megyei döntõre. Két dolgon gondolkodtam el: a.

a lila mûvészkedés még nem akadályozott a földhözragadt gondolkodásban. Második alkalommal még a bemutatkozás lehetõségét is megvonta tõlem a sors. a zacskófújás a gyereknek valami modern terápia. Újólag bebizonyosodott. – Téged a második sor után le akartak állítani – nagyképûsködött a Pók –. mint az aszalt szilva: lila és cserzett – aztán meg így lepontozták. Kérdõre is vontam a Pókot. fél órán át szívta és fújta teli tüdõvel a bazi nagy zacskót – a végére olyan lett a feje. azt hitték süket vagy. de csak hímezett hámozott. Egy amatõr színtársulatnál jelentkeztem. még örülhetünk is. Gondolják el. a színi-direktor a barátom volt. láthatják. de a nejlonzacskós gyerek! Na. hogy többet érdemelt volna. – Na.) Az 243 . akkor egyszerûen csak hülyének néznek.) Elkeseredtem nagyon. Akkor aztán azt mondta. és a zacskós gyerek?! – harcoltam tovább az igaz mûvészetért. – Még rosszabb – szippantotta fel a negyedik konyakot a Pók –. Én még csak hagyján.körébõl – hogy a nyerítést például határozottan felismerni vélték. – És ha halkan mondtam volna? – támadt fel bennem a remény. Egészen a harmadik konyakig. hogy miért tûri az igazi mûvészek ilyetén való megaláztatását. úgyszólván életszükséglet. hogy a valódi mûvészetet elnyomják. hogy a zseni meg a bolond között csak egy hajszál a határ. az igazgató külön megkért bennünket. – Õ más… – érzékenyült el a Pók – õ a kisegítõ iskolából érkezett. azért ordítasz. az biztos. hogy legyünk vele is meg a sráccal is elnézõek. mert nyilvánvalóvá lett számomra. hogy ennyivel megúsztuk. (Sehová nem mentem protekció nélkül.

Elõször a fényviszonyokra meg magára a tükörre tereltem a gyanút. Így hangzott: „Csend legyen!” (Szerintem jó szerep.) Maga a mûvészet akkoriban már nem érdekelt annyira. Rövid két hét után kilábaltam a depresszióból. de a társulatban volt egy nõ. egy iskolaigazgató szerepét osztotta rám. mondjuk tényleg volt egy élettársam meg két szeretõm. (A legenda egyébiránt csak bennem élt. végszavaztunk a pedikûrössel. Szerencsére volt is 244 . aki minden képzeletet meghaladóan hosszú lábaival és hosszú. gondoltam magamban. szõke hajával lenyûgözött mindenkit. Iszonyú pillanat volt! Belenéztem a tükörbe és megláttam. miféle sorról beszél?! Jó. de egy idõ után látnom kellett: kopaszodom. aztán sarkon fordult és elment azokon a gyönyörû lábain. konkrétabban: ki mertem menni az utcára. engem is. hogy „csend legyen!”. Tudtam. sóhajtoztam. – Nem gondolja Károly. hogy elöl fogy a hajam. hová lesz az én legendás szépségem. ha az ember egy kicsit odafigyel. adjon valami csodaszert. mert amúgy kedvelt. hogy a kollégáival szemben nem engedhet meg magának ilyen hangnemet? – kérdezte egy kicsit bánatosan. de akkor is legenda volt.) Mentem mindjárt a patikushoz. hogy mindenki engem bámul. Te úristen. – Nem fogok beállni a sorba a nõid közé! – mondta mérgesen. Folyton ordítottam. A munkahelyen készültem a premierre. nincs esélyem. Még ez sem vette volna el a kedvem a mûvészettõl – közelebbrõl: a színészkedéstõl – de a második próbán a hosszú combú kijelentette. Ez megõrült. hogy messzebb ne menjek. mire egy idõ után jött a fürdõvezetõ. de hát annyi mindenkinek van. nézik amint szálanként hullik el a hajam. sokat ki lehet hozni a karakterbõl.emberem nagyvonalú volt.

Üveges tekintettel belenézett a kamerába és azt mondta. aki egyetlen szemvillanással elkábította a stúdió vendégeit. hogy mennyire megkönnyebbültem. ha hallanak valahol egy szereprõl. hogy kevés hajjal is érdemes élni. Nem is kell játszanom. 245 . tettem fel magamnak a kérdést. mert azt hitte ezzel megvigasztal. (Genetikai adottság. Mindenesetre. ha az életérõl van szó. de az piszkosul tetszett. Ebben ugyan a mai napig sem hiszek – továbbra is szeretnék akkora sörényt. hogy bizsergést fogok érezni. de legalább jó hallani. A legjobban az a manus ragadta meg a figyelmemet.neki. hogy kopasz. A csodaszerek egy idõ után mind beleszáradtak a flakonba.) És akkor jött a Kojak! Színtiszta kopasz volt. pusztán azzal. hiszen melyik nõ áll majd velem szóba?! Soha többé nem dughatok. állítólag a nézõket is. amikor ilyeneket mondanak. egy tucatnyi. ha magamat adom. mondta egy bõrgyógyász barátom. kopaszodó. Megfigyeltem. elég. de hát kit érdekel a pénz. ha jól számoltam. a hajam ezzel párhuzamosan tovább hullott. pocakos ürgét keresnek – cipókerek fejjel – kérem szóljanak. Mondjuk nem éreztem semmit. Addigra ugyanis az egyik nõ azt mondta. Lehetséges. amelyikre egy nagy darab. sõt. mint amekkora az oroszlánnak van –. ebben biztos voltam. imádták a nõk. hogy ezeknek a csodaszereknek az ára is mesébe illõ. El sem tudják képzelni. Hányadik típusú találkozások? Volt a tévében egy mûsor – áldott emlékû Déri János vezetésével – amelyikben állandóan ilyen csodákat mutogattak. és – színészkedéssel – egy zsák pénzt keresett. hogy sokan tartják a szexinek a kopaszságot. Márpedig tudtam. hogy belehalok a kopaszságba. de már csak átvitt értelemben.

azt mondta: „Huúúh!” Erre föl nem éreztem semmit. mint az elõzõ. az összes felesleges hercehurca. azt akarta mondani a fenomén. Elkábított egy kakast. Na. Elkezdtem utánajárni. hogy hülye volt. mondtam magamban. mint aki csibéket terel össze. Gyanítottam. amelyikre csak akarok –. elkábul. és széttárt karral. Itto az elsõ kilengésemet még megbocsátotta. Háznyi plakátok hirdették: „Albert Itto. én pedig megdugom. de akkor már tényleg ideges lett. olyan volt a tekintete. hogy a Fõvárosban lépett fel. Mondom. akiket megdelejezett. hogy lelki alapon nem szabad nõket elkábítani. amikor a mester áldozatokat keresett a produkciójához. hogy emberrel is meg tudná-e csinálni. esõfelhõk Grúzia felett! És mind az egérképû varázsolta oda! Egy zivatarhoz képest egy nõt elkábítani semmiség. egérképû manus nézett le a járókelõkre. Azt mondta 246 . ránézek a spinére – ráadásul arra. A nõk is. hogy hol tudnám kitanulni ezt a fenoménséget. a szerkesztõséggel szemben – akkoriban éppen újságírónak hazudtam magam – fellépett egy valódi parafenomén. Az újságíró igazolványom felmutatása után megkérdeztem tõle. hozzám érjen a sorban. Nekem is belenézett a szemembe. ez az én szakmám! Megszûnik az udvarlás. mint a részeg sámáné. mert addig egymás után estek hanyatt az emberek. gondoltam.hogy a fenomén – vagy mi – egyetlen szemvillanásától elkábulnak az emberek. (Kinéztem a szótárból ezt az etikát. Gondolhatják. ez már valami. De az hülye volt. de az etikailag nem helyénvaló. mert akkor még keveset ismertem a szakmából. Mire mondta.) A rohadt életbe.) Kevéssel késõbb fellépett egy másik ürge is. hogy jó volt nekik is. amikor felemeltem a széket. hogy az elsõk között pattantam a színpadra. Sokkal komolyabb volt a dolog. ez abból is látszik. Nagy izgalommal vártam. hogy persze. Nem kellett messze mennem. hogy efféle képességek birtokában arról is meg tudnám gyõzni az áldozatokat. aki esõt varázsolt Grúzia fölé!” (A plakátról egy piciny bajszú. aztán annyi.

hogy amennyiben õ megdelejez egy közönséges kisszéket.” És ezt maguk elhiszik? (Hökkentem meg igazán) 247 . Elhatároztam. mert elrontottam a szórakozásukat. mert láttam. Erre fel – kéretlenül – középre pattantam. (Mindenképpen a legjobb módszer. az egyikük azt mondta: „A kisasszony szólt. az eredmény pedig pontosan ugyanaz. hogy én is birtokában vagyok mindazon képességeknek. mert ingyen van. nem tudom… Annyi biztos. olyan formás volt. Örültem a sikeremnek. s igyekeztem ezt olyan tekintettel tenni. Lehet. nem kell hozzá tanár. Hát. hogy a saját marhaságaimból tanulva nem jutok el sehová. azt emberfia nem tudja megmozdítani. Delejeztem. amíg meg nem jelentek a rendészek. hogy egy kisszéket bármilyen körülmények között fel tudok emelni. mint ahogyan azt a mestertõl láttam. pontosan mirõl is van szó. és fel nem szólítottak az objektum elhagyására. hogy csodát láthassanak. mintha az istenek jókedvükben öntötték volna ki a legfinomabb viaszból. hogy a fenoménséget autodidakta módon tanulom ki. nem alkalmas befogadni a magasabb összefüggéseket. koncentráltam. ha jól tudom. Amikor megkérdeztem. feltéve. – A nagy kövér menjen le – kiabálták innen is. megragadtam a bútort és diadalmasan a magasba emeltem. Jött az uszodába egy nõ. ez annyit tesz. hogy maga egy szatír. És tényleg. hogy tényleg érzéketlenebb vagyok. onnan is. senki nem is tudta. azért vettek jegyet. Azt hittem. hogy a nézõk is örülnek majd. Én meg bámultam. mint a grúziai esõfelhõk. akkor viszont mit keres ott ez a kákán is csomót keresõ hapsi?! – Maga nem érzékeny egyéniség – tette még hozzá Itto kárörvendõn –. ha nincs lebetonozva. de nem.ugyanis a fenomén. Egészen addig.) Ki is próbáltam magam mindjárt. amelyekkel egy nõt meg lehet delejezni. de nemigen történt semmi.

hogy egyszer én is elrabolom. de mindjárt elgondoltam. (Ettõl még jobban megfeszült az amúgy is szûkre szabott póló. és úgyszólván takarás nélkül láthattam a melleit. – Dehogyisnem! – vágtam rá vidáman. UFO Általában kerültem a panaszos olvasókat (túlszámlázás. Mint például az alább ismertetett esetben. megrögzött szatír. Így ért véget a fenoméni pályafutásom.– Ne adja az ártatlant – mondta a gorombábbik rendész – mi is megfigyeltük. gonosz szomszéd. de nem tudok most már a nyomukba eredni. ha csak egy mód adódik rá. kutyagumi az utcán. ha a bejelentõ csinos. – A rendõrségen már be tetszett jelenteni? – néztem rá okosan. az attól függ…– bizonytalanodtam el. pedig eszem ágában sem volt.) – Hát. mert amúgy semmi bajom az ûrlényekkel. – Mert engem elraboltak! – Kicsoda rabolta el magát asszonyom? – háborodtam fel. és megigazította a hajpántját. ha rögtön tetszett volna szólni… – Nem akarja megírni? – csodálkozott a Tündér. (Ez még talán a vízdíj-túlszámlázásoknál is 248 . talán. megtörtént!) – Hisz maga az ufókban szerkesztõ ú? – kérdezte a Tündér. a szigorú szabály alól csak akkor adtam magamnak felmentést. ilyesmik). – Hát nem érti?! – Dehogynem értem – bólogattam megértõen –. – Hát az ufók! – vágta rá a Tündér és teljesen normálisnak tûnt. fiatal hölgy volt. (Esküszöm. maga tényleg egy ferde hajlamú.

– Meg – bólintott a Tündér és megint elsírta magát. éjnek évadján felvitték õt az ûrhajójukra és ott mindenféléket csináltak vele. – Gonosz ember lehet – szomorodtam el. Elmesélte akkor a Tündér. csak találkozzak velük! A találkozásra ugyan máig nem került sor. Meghívtam az ûrlények áldozatát egy közeli étterembe. – Mi a baj asszonyom? – adtam rögtön a megértõt. mint én. miket? – kezdtem aggódni. – Hát. még a férjem sem. de a Tündér történetét – meg esetleg õt magát – behatóbban meg fogom ismerni. ha megint támadnának az ûrlények. A Tündér azt mondta.) Egy darabig sokat 249 . nagy fekete szemekkel. – Mégis. hogy gonosz kis szürke emberek. de már pityergett is.) – Akkor jó – buggyant ki a Tündérbõl. (A Béla 48 kilós volt. mert a legrosszabbat sejtettem. hogy átmenetileg vonatkoztasson el az égi jelenségektõl. bizony sok baj van az én Bélámmal.és testközelben. nem is evett sokat. amit ufók okoztak. Eszerint jártam el. – Hát ez már több a soknál – csaptam az asztalra – na. lehet hogy a sokkhatás miatt. egy olyan benga nagy ember. – Hát. – Senki nem hisz nekem – vetette fel dacosan a fejét az a drága –. hogy a cikket ugyan nem írom meg. maradjunk föld. úgy gondolja. márpedig nem szerettem belekeveredni a kényes témákba. mégis meg tudja majd védeni õt.bonyolultabb ügynek látszott. mert nagyon szerettem vonzó asszonyokat vigasztalni. Attól a pillanattól tudtam. Rábeszéltem. pedig nem szeretek ítélkezni. a Tündért mégis sikerült kimenekítenem a lelki válságból. tudod… – Megerõszakoltak? – játszottam a felháborodottat. megállj. hogy jó.

a békesség kedvéért. ennél nagyobb vágyam meg ma sincs. de olyan hanghordozással ám. – Hát a kocsmába! – vágta rá az én betegtársam. ellenben elitta a lakását. hogy átmenetileg alulmaradtam. hogy az alkohollal kötött szoros barátságát akár csak egy pillanatra is felbontsa. – Jössz? – kérdezte egyszer a Maci.beszélgettünk az általunk ismerten túli világról. mert hagytak olvasni egész nap. mintha megnyerte volna az öttalálatost. hol felvették. Fogtuk egymás kezét. ebbõl következett. mint az utcán. akkor úgy berúgott. de nagyon csálén állt a feje. de ha végképp’ semmi nem jutott az eszébe. micsoda emberekkel hozott össze a sors! Te jó ég. Márpedig a Maci Laci körülbelül ezer módszerét ismerte a mentõsök megtévesztésének. így aztán sokkal jobb sora volt a kórházban. amikor hõsünknek sikerült elérnie. – Hová? – pillantottam fel a könyvembõl. pedig nem láttam nagy távlatokat. hogy csak a Maci Lacit említsem elõször! A Maci Lacinak semmi baja sem volt. hogy közte és a Maci Laci között egy ilyen álló-háború szerûség alakult ki. Hol kipenderítették a Macit a kórházból. 250 . nem mintha ott meg tudtak volna gyógyítani. hogy a detoxikálóban még mindig találtak neki helyet. Bácsi Egy idõben harcoltam az alkohol ellen – igaz csak ímmelámmal – és elõfordult. Arról viszont szó sem lehetett. meg minden további testrészét. hogy a mentõk beszállítsák. de aztán egyre közelebb kerültünk a kézzelfogható valósághoz. Ez utóbbira általában akkor került sor. Olyankor bevonultam a kórházba. inkább csak úgy. Tudta ezt a Fõorvos úr is. Ráadásul. Szerettem ott lenni.

– Ezt azért te sem gondolod komolyan… Értékeltem a helyzetet. de nem számít. A világon semmi gond nem lehet abból. azért vagyunk a diliházban. hogy te elõre mész… Inkább kialszom magam a parkban. S. hogy gond lehet az ápolónõk miatt – az én szívbéli barátom az alábbi stációkon esett át. – Megcsal a feleségem! – kiáltott fel váratlanul a Bácsi.) Úgy kéne csinálni.– bólogattam szelíden. ha a Macival átmegyek a kocsmába. aztán a reggeli káoszban beosonok. de majdnem kicsúszott a számon. – Aha. de addig én (Gondolom a biztonság kedvéért .K. 5. hogy a Fõorvos úr nem tudja meg. Délután már ketten ballagtunk át. Te. mondta a betegtársam. Visszafelé tartva – amikor felvetettem neki.” Rendben. hogy ne járjunk kocsmába. hogy megszívtuk. 251 . Emígyen tájékoztattam tehát a Macit: „Ha a Fõorvos úr hazament. hogy: nem mindegy? (Szerencsére éppen egy csirkecsonton rágódtam…) A Bácsi ugyanis nyolcvan körül söpört és – bár eszem ágában sem volt megbántani – tényleg érdektelennek tartottam.. 2. a Maci teljesen belemerült. 4. de tényleg nagyon szomorúnak látszott. 3. ’S lõn. aszerint. még az õ szempontjából is. hogy méterben számolva éppen mennyire voltunk a lebukástól: 1. hogy mit csinál a felesége. Mert azért õt kedveltem és tiszteltem. Ki a francot érdekelnek!? Ha a Rézi van szolgálatban. nem akartam neki csalódást okozni. akkor lehet.– Te hülye – vigasztaltam –. hogy ittam? (Nagyon látszott. nagyon látszik rajtam.) még átmegyek. feltéve.

Bele a levegõbe? Fogadjunk. de ezt már csak én teszem hozzá. és inkább kifejezi a különös egyéni vonásokat.” (Bárki legyen is az. hogy megértsük a jellemét. Ezenkívül a szexuális viselkedés – a szexuális vágy ereje miatt – csak nehezen vonható ellenõrzés alá az illetõ személy számára. – Így van ez – csóváltam a fejem szomorúan. de a lényeg ugyanaz: Ki mint él. hogy még a tudós is a férfiakat vette elõre a címben!) Egyebek mellett ezt találhatják benne: „Egy ember szexuális viselkedése valóban megfelelõ kulcsot ad a kezünkbe ahhoz. és legjobb esetben is csak akkor számított erköl- 252 . hogy eddig csak marháskodtam!? Ez esetben legyenek kedvesek bemenni a könyvtárba – vagy felaraszolni a világhálóra – és megkeresni Erich Fromm: „Férfi és nõ” címû munkáját.K. a szexuális tevékenység egész természetét tekintve magánjellegû.– Már kitettem volna a szûrét – folytatta a búsongást Bácsi –. annyira aranyos volt. vagyis sokkal kevésbé elõírásos. Ellentétben szinte minden más tevékenységgel.) Há’ hisz’ eztet izéllom má’ miúta! Mondjuk én egy kicsit rövidebben szoktam fogalmazni. (Jellemzõ. azt hiszik. mint más tevékenységek. Ott és akkor vált kézzelfoghatóvá számomra. S. de majdnem puszit adtam az öregnek. hogy szerelem tényleg örök. úgy kefél! Még egy rövidke gondolat erejéig térjünk vissza a jó öreg Frommhoz: „A szexualitás évszázadokon át viselte magán a morális rossz bélyegét. de szeretem.

és hogy csak akkor lehetünk jó emberek. Õ maga viszont nem így látta. hogy nem bízunk többé a 253 . hogy a Firnyák honvéd pont alkalmas lenne valami harcászati tanfolyam elvégzésére. ha a házasság tekintélyével megerõsítették. Vagy teljesen idióták a dilidokik. hogy a Firnyák a maximális pontszámot kapta. Sebezhetetlen elképzelésnek látszott. Minden olyan szexuális tevékenységet.) Két eset lehetséges. magyaráztam a barátomnak. amely nem a szaporodást szolgálta – különösen a szexuális eltévelyedéseket – erkölcstelennek tartottak. mert a menyasszonya éppen az ország másik végében lakott. ha elfojtjuk valamennyi ösztönös vágyunkat. mint amit gondol. éppen jó lesz harcásznak! (A Bergecz szás’ még meg is dicsérte. – Az nekem mindegy – komorodott el a Firnyák honvéd –. mert úgy találták. csak egyet tudok biztosan: fél évig nem kefélhetek! Akkor én elmentem a Bergeczhez – még teljhatalmú írnokként – és elõadtam neki. vagy mindenképpen elvittek volna a tanfolyamra./ (másfelõl) nem vergõdnek-e még mindig túl sokan a fentebb körülírt csapdában? De.” Csak halkan jegyzem meg (a magam részérõl): a. sõt. Erre fel kihozták. Elvitték a Firnyák honvédet egy alkalommal a legeslegmodernebb katonai kórházba. Kieszelt egy koncepciót a Firnyák – nem véletlen ám a neve! –./ ez nem azt jelenti.csileg közömbösnek. hogy az ember testisége a romlottság forrása. ha már a tudománynál tartunk. Ennek a nézetnek az alapját az szolgálta. hogy most aztán már mindent lehet b. hogy össze vissza húzkodja majd a pszichológiai tesztlapon az ikszeket. mindig az ellenkezõjét jelöli be annak. hogy nem hozott szégyent az ezredre. a tanfolyam helyszínéhez képest.

) megdugom 3 pont Mit tesz ön.) a külpolitikánál b. 4. Teszt Töltsék ki.tudományban.) új nõt szerzek.) adok neki sót.) thai masszõrnõhöz 2 pont c.) kitakarítom a lakást 1 pont b. ha náthás lesz? a. hogy jobban leizzasszon 3 pont Kitõl kér kölcsön? a. 3. mi lesz. 1 pont 2 pont 3 pont 254 .) orvoshoz 1 pont b. ha a szomszédasszony hálóingben megy át egy kis sóért? a. ha vendégeket vár? a.) a meztelen nõs képnél 2.) az OTP-tõl 1 pont b.) a szeretõmtõl 2 pont c. hadd kefélje ki magát rendesen.) a sportrovatnál c. aztán összeveszek vele 3 pont Hol nyitja ki az újságot? a. Mit tesz ön. de megbámulom 2 pont c. Mennyire férfias ön? 1. ezért még a tanfolyam elõtt engedje haza a Firnyákot eltávozásra. 5.) a szeretõmtõl.) megborotválkozom.) adok neki sót 1 pont b. mielõtt harcászati szerzetesnek vonul. véletlenül elindítom 3 pont Kihez fordul. aztán ne tudják meg.) pornókazettát teszek a videóba. hogy szép legyek 2 pont c.

) követem a bögyös szõkét 2 pont c. Hogyan issza a kávét? a.) a nõi bugyikat 2 pont c.) az árakat 1 pont b. Mit néz meg elõször egy szupermarketben? a. ha spiccesen megy haza? a.) bélyeggyûjtés 1 pont b.) hol van? 8.) semmit 3 pont 11. ott mindig lehet látni valamit 3 pont 10. 1 pont 2 pont 3 pont 9.) meggondolnám c.) hogy a haverokkal voltam kocsmázni 2 pont c. Mit mond a feleségének.) senkivel 1 pont 2 pont 3 pont 7.) a szertõmmel c.) hogy vállalati buli volt 1 pont b.) szörf 2 pont c.) a pénztárosnõ melleit 3 pont 12.) a kijelölt útvonalon 1 pont b.) sehogyan b.) nem.) a nõi kabinok felõl. Melyiket választaná hobbinak? a. soha b. Kivel megy moziba? a.) két cukorral c.) elõfizetek egy szex csatornára (0-24) 3 pont Megdöngetné-e a Vasorrú bábát? a.) bámulom közben a mixernõt 1 pont 2 pont 3 pont 255 . Melyik útvonalon közelíti meg a szaunát? a. nem.6.) a feleségemmel b.

) gyûrût b.) az Életben 2 pont c.) semmit b.) nem b. Kihez fordul végveszélyben? a.) virágot c.) a Cica magazin ’98-as.) az ingyen piára c. Melyik az alábbiak közül a kedvence? a.) a feleségemhez c.) nem 1 pont b. Látott-e már kutyán gatyát vagy karón varjút? a.) az ingyen kajára b.) majdnem c. bekötött évfolyama 3 pont 17. Mire gondol.) Petõfi Sándor: Anyám tyúkja 1 pont b.) semmit 14.) a peep show-ban 3 pont 19. Mit vesz a szeretõjének névnapjára? a.) virágot c.13.) hát persze 1 pont 2 pont 3 pont 18.) az anyósomhoz b. ha lakodalomba hívják? a. Megdugta-e valaha a nõje barátnõjét? a.) elmegyek kuplerájba 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 1 pont 2 pont 3 pont 16.) Ady Endre: Héja-nász az avaron 2 pont c.) vibrátort 15. Mit vesz a feleségének névnapjára? a.) gyászolok (esetleg a menyasszony dudáira) 1 pont 2 pont 3 pont 256 .

ha mindjárt valami világfájdalmat vehet a nyakába. Elõször is.) De a legidegesítõbb az Edömérben. az Edömér. Ismerik ezt a fajtát. ugye? Akkor van elemében. hogy pofán kellene vágnom. ha láttak már csálé manust. Cserélje le a barátnõjét. aki állandó tettestársam a televíziózásban.) nõt akarok! Értékelés: 0-20 pont: 20-40 pont: 40-50 pont: 50-60 pont: 1 pont 2 pont 3 pont Ön impotens. de fogadjuk el.) Edömér Van nekem egy barátom. a 257 . mert legkésõbb egy percen belül elõáll egy elmélettel. legjobb. Aztán meg: végighorkolja az éjszakát. és reggelente kijelenti. Mit szeretne elérni az életben? a. hogy szeret boldogtalan lenni. hogy bementünk Közép-Európa egyik legszigorúbban õrzött büntetésvégrehajtási intézetébe. és az eget kémleli. rendbe fog jönni. ami tényleg megvilágítja az Edömér személyiségét. Gratulálok! (És irigylem egy kicsit. hogy jobbá tegyük a világot. amely arról szól. Egyelõre nem sikerült. úgy néz.20. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. hogy errõl nem tehet. Na. óriási káosz van a forgatáson – az mindig van –. Van aztán ez a történet.) boldogságot b. hogy nem hagytam aludni! (Együtt jártuk egy idõben a nagy magyar valóságot. ha boronghat. de van remény. akkor az Edömér elkezd mélyeket szívni a cigarettából. mint a hoppmesterek a popfesztiválokon. Olyankor tudom.) gazdagságot c. Ön nem egy lepedõvirtuóz. közvetlenül azzal a céllal. Teszem azt. akkor el tudják képzelni. Az történt.

hogy velem összehozta a sors – az egyik. az Edömér már a plafont bámulja. amit én úgy utálok.szegedi Csillag börtönbe. Az én barátom (?) gondterhelten simogatta a copfját. az a szemét csak csipegette a májat. ezt csak úgy közbevetõleg. (Ha azt dolognak lehet nevezni) Azt kérdezik. a hajnali postavonattal döcögtünk haza. mint varjú a rohadt tököt. mert a Csillag egészen jó kis helynek tûnt a számomra. látszott rajta. Az Edömér az évek hosszú során soha egy szót sem szólt a nõkrõl. nekem megy fel a vérnyomásom. hogy kedvelem. négy darab. hogy a kameráját félti – azzal mindig jobban bánik. ahol viszont fegyveres õr áll. mindegy. hogy a körletet nyolc rács és további két zsilipkapu választja el a kijárattól. Annak az esélye tehát. meg húsz elkülönített helyiségünk a legkegyetlenebb rabok számára – mondta mélabúsan a Parancsnok. hogy le fogjuk késni a vonatot. Kiderült. ilyen manusokkal kell nekem együtt dolgoznom. Legalábbis a saját életemhez képest…) Két marha nagy mázlija van az Edömérnek – azon kívül. meg is kérdezte mindjárt a börtön parancsnokát: „Van itt valami jól zárható helyiség?” – Négyszáz zárkánk van. Szóval ott nézgelõdünk a sitten. Egy felnõtt embernek! Na. de onnantól nem bírt bennünket komolyan venni. A legjobban talán akkor szerettem az Edömért. Hiába mondogattam neki. mint velem –. kisebb. mint hogy a lovas szobor lépést vált. már csak azért is. Tényleg. amikor megálltunk resztelt májat enni. Boldogan él a feleségével! Hallottak már ilyet?! 258 . hogy jön ez ide? Megmondom. el is felejtettem mondani: copfban lóg a haja. a másik meg. Szóval. az Edömér csak annyit mondott: „De jól esett ez a máj!” (Meg kellet volna ölnöm. Mikor hazaértünk. hogy direkt ízlik neki! Ott gubbasztottunk a Déliben az éjszakás segéd-vágányellenõrök társaságában. hogy nagyon jól csinálja a dolgát.Azt már csak én teszem hozzá. hogy a Csillagból kilopjanak egy kamerát.

még boszorkányok is vannak közöttük! Éppenséggel boszorkányokat látni nekem nem kellet a Zombi szakkörébe vagy mijébe elmenni. hogy nem tudtam rendesen koncentrálni. akinek az volt a határozott meggyõzõdése. mint a halott matematikus: se nem oszt. – Akkor jössz? – feszítette tovább a húrt a szellemes barátom. Ezzel már a Boszi vádolt meg. – Minek a szellemeket megidézni? – firtattam tovább.) Lényeg. mert azt hittem. se nem szoroz. – Nõk vannak-e? – tértem perdöntõen a lényegre. – Félsz? – hunyorított gyanakodón a Zombi. El is ballagtam. hogy nem is hiszek az egészben. szellemidézésre – erõsítette meg már sokadszor a meghívást a Zombi. de a szeánszon – így hívták a bulit – már nem vehettem részt. magára vállalta. de hátha tényleg lesznek ott jó nõk. (Esetleg az aurát. gondoltam félárbócon. de az volt a baj. csak úgy gondolom. – Mint a tenger – csillant fel a Zombi szeme is –. – Ne marháskodj. majd megkeresnek. hogy beszél a fejemmel. hogy a Boszinak formás kis alakja volt. hogy ahhoz képest egy szellem nekem olyan. azt mondták. – Nem errõl van szó – voltam kénytelen a védekezésre –. de már untam. már nem emlékszem pontosan. át akar vágni a palánkon. ha a szellemek akarnak valamit mondani nekem. egy szellemtõl?! – kacagtam õszintén – annyi misztikus dologgal találkozom a való világban is. Szerencsére a Boszi nem tudott belenyugodni az én hitetlenségembe. hogy megtöröm az erõgyûrût.Szellemesség – Úgy bizony. onnantól pedig engem 259 .

– Gyere. Önöket is érdekli? Jól van. igazi sündisznó! 260 . mert most jön a lényeg. ott lesz a környéken. a fiam határozottan állította. én lennék a legboldogabb. kilométerekre jártunk a szállodától. ahol laktunk. legalább biztosan tudnám. hát tényleg. feküdjünk inkább le – csitítgattam a srácot. csak kialussza magát. – Mitõl van a sejtésed ?– bonyolította tovább a szellemes barátnõm. És akkor elmeséltem neki az esetet. hogy valakik azt mondták neki. és amelyet magam is átéltem. vagy a vállamra szállna egy szellem. elmondom. meg bárminek az ellenkezõjérõl is. – Tényleg itt van! Odamentem és tényleg ott volt. álljunk meg!” Érdeklõdésemre a kis gazember kifejtette. A szálloda udvara legalább nyolcvan méter hosszú volt. Elõször arra gondoltam. hogy léteznek. hogy orvoshoz viszem. – Szóval nem hiszel? – emelte másodfokra a vádat a Boszi. csak négy éves. de aztán megnyugtattam magam. A tó partján autóztunk tök sötét éjjel a fiammal – tán’ négy éves lehetett –. Egyenesen egy fenyõ-fához futott – az udvar végébe! – leguggolt és diadalittasan felkiáltott: „Itt van!” – Mi van ott? – Hát a sündisznó! – kacagott boldogan a fiam. így meg csak úgy sejtésem van. mert elszaladt. Én leparkoltam közvetlenül a kapu mellett és már csak kiabálni tudtam a gyerek után. ha találkoznék egy ufóval. beszél a nagyvilágba. A szálláshelyig hátralévõ úton még legalább háromszor elõjött a sündisznó. hogy meg kell keresnie a sündisznót. amely a kisfiammal esett meg. mert azt gondoltam. Innen-tõl pontosabban kell mesélnem. – Esküszöm neked – mondtam tényleg õszintén –.bármirõl meg lehetett gyõzni. Egy élõ. de a srác elkezdte: „Apa.

Boszi – szögeztem le határozottan –. – Mit látok? – csodálkoztam. csak a MATÁV bevételét növeltük. Ez volt a végszavam. Közbevetés: Szeretem. 261 . szívesen látom majd az ufókat. minden egyes hívásnál tovább erõsítve magunkban és egymásban a hitet. tényszerûen megérdeklõdtem a Boszitól. – Akkor mi a baj? – Semmi – vontam meg a vállam –. Mert a sorsdöntõ kérdés még hátra volt. hogy ez mit jelent. Hát még a hoteltõl öt kilométerre! Élõ sündisznót sem elõtte sem azóta nem látott. hogy meglátogassanak. kisöreg. – Hogy vannak földön túli jelenségek! – Nem érted. vagy valami hasonló történt velünk. ha elérkezettnek látják az idõt. ott vár rád a fenyõ alatt! – Na látod! – kiáltott fel a Boszi. hogy esetleg – ha minden kötél szakad – megdughatnám-e? – Talán – mondta mosolyogva a lány.Jól értsük meg: a fiam objektíve nem láthatta és nem is hallhatta a kis tüskést. mint aki máris meggyõzött. hogy legközelebb már biztosan dugunk. de annak semmi köze a nõkhöz. és a párhuzamosok összeérnek a végtelenben. hogy csoda. tudom. Aztán a dologból mégsem lett semmi. de nem kergetek délibábot. mert tényleg csodálkoztam. hogy mondják neki: hé. Fogalmam sincs. a szálloda udvarán sem. akkor és ott átéltem az egészet. Már ami a szakmát illeti. én nyitott vagyok a világ dolgaira. valakik tényleg meg kellet. és mindannyian tudjuk. állandóan telefonálgattunk egymásnak. amikor a dolgok így szépen klappolnak. hogy miért nem lett belõle semmi… Egyébiránt volt egy másik ufós élményem is.

Most jöttem a fogorvostól. ha ez úgy következik be. az egyikük gyökérkezelésben részesült. de a taxis barátommal az alábbiakra jutottunk: nehogy már az asszony okosabb legyen. mint a NYT. Végig a csillagokat láttam – az idegtõl – meg a kiadó vezetõjének a szakállát. külön asszisztenciával.) Ki az a bolond. hadd jegyezzem meg elöljáróban. én miért ne lehetnék egy kicsit nagyvonalú. mint az alább elõvezetett esetben! Mielõtt belevágnánk. úgysincs rá szükségem írás közben. mint a foghúzás! (Úgy döntöttem.” (A hasamra ütöttem. mint az.) Csõd A New York Times. Ilyeneket írnak: „Tegnapi számunkban tévesen közöltük. bár – mint említettem volt – a férfiember számára nem is létezhet nagyobb lelki lebõgés. Pláne. Azért volt egy élményem is. hogy a lebõgések ügyében minden képzeletet felülmúlóan magas a nyilvánosságra nem 262 . Az ártáblára azt írta ki az a bûbájos doktornõ. mert a kézirat még a Holdba’ van. nehogy valaki elkezdjen utánanézni!) Nos. Mennyivel kíméletesebben hangzik. ha kell. hogy legközelebb csak a fejemet küldöm el. A helyes dátum: 1938. mint mi ketten együttvéve! (Megittunk egy kávét. hogy csõdöt mond az ágyban. aki odaállít a kiírt idõpont elõtt!? Szám szerint négyen voltak. ha egy olyan nagy tekintélyû világlap. hajlandó a hibái beismerésére. egy egész oldalt szentel a helyreigazításoknak. amint éppen hullik kifelé. hogy Dánia 1937-ben nyerte el véglegesen tengeri halászati jogának érvényesítési lehetõségét. ahol mindössze két röpke órán át felváltva hallgattam a váróban a fúrógép vészjósló vijjogását és/vagy egy hatéves kissrác (szegény!) egetverõ bömbölését. hogy fogeltávolítás. A kedvesem azt javasolta. hogy menjek a hivatalos rendelési idõ kezdete elõtt fél órával.

hogy az én jobbegyenesem is megállt a levegõben. (Csak annyit mondtam a Bugyi Bucinak. aztán kategorikus határozottsággal közölte. mert azt hiszik. nagyvonalakban: a Mátyás-templom megtekintése. hiszen. Hanem a Dáma a döntõ pillanatban érkezett. hanem egyenesen testet öltöttem. Tudják követni? Merthogy én nem tudtam. már nem is felejtenénk el. Különben a Dáma megjelenése mindig mindenütt viharokat kavart. mert férje van és õ tisztességes asszony. arról vitatkoztunk ugyanis. ezért is akartam agyonvágni társamat a masszõrségben. mindenki kussol piszkosul. ha tudnánk. hogy elõadjam az én szomorú történetemet. úgyhogy folytattam az ostromot. már éppen lendült volna a kezem. ennél jobban nem tudom körülírni. Egy életem. Ezen felbátorodva ballagtam oda hozzá.) A Dáma pontosan úgy nézett ki. mint Moszkvát a hó. hogy azt nem lehet. Már azon voltam. mint egy dáma. Nekem ez nem volt érv – hisz’ nem akartam semmit a férjétõl! –. Jómagam azon az állásponton voltam. amikor láttam. de a Bugyi Buci kötötte az ebet a karóhoz. A nõk is. hogy fürdõruhában jobban mutatott. egy halálom. Talán csak annyi különbséggel. Fél órát mutatkoztam látványosan a nõ körül teleszívott mellkassal. A Bugyival filozófiai szintre emelkedtünk – vagy süllyedtünk? –. Jelesül. gondoltam. hogy a Dáma rám se néz. hogy mennyire emlékszünk az életünkbõl. Akkor kezdtem el reménykedni. nem csoda hát. õk a hibásak. én megpróbálom. hogy a Bugyi Bucit betakarom. hogy ez mindegy. A Dáma figyelmesen végighallgatott. ha legalább egyszer ebben a nyomorult életben megkefélhetném. hogy mit felejtettünk el. Ez közelebbrõl az alábbiakat jelentette. hogy az ember hány százalékát õrzi meg az emlékeinek. Váltig állította: nem tudhatjuk soha. ha rád nézek!”. hogy a fél karomat hagynám levágatni. és meg is cselekedtem az ilyenkor szokásos és szükséges intézkedéseket. az ajtón például nem csak úgy beléptem. mint az igaziak.került esetek száma. 263 . hogy „elég legyen.

aholis mindössze másfél óra alatt hagyta magát kipakolni a ruháiból. hogy vele még soha senki nem beszélt ennyire nyíltan és õszintén a szexrõl. mondta is.) Nekem csak annyiból volt rossz. Elmeséltem továbbá neki. Már az összes nevezetes objektumot meglátogattuk. amikor a Dáma azt mondta. a nõ tisztára kiborult attól. Dáma asszony!” (Valami munkatárs volt. amíg Nobel-díjjal tüntetnek ki. Közben azért megindítottam a lélektani hadviselést is. hogy további két hetet kellett az udvarlással erõlködnöm. Elõadtam a Dámának. aminek jönnie kell”. mindjárt ránk is nyitották az ajtót és egy vidám férfihang az alábbiakat kurjantotta: „Kezit csókolom. de akkor is sok. Ahogy ott csöcsörésztem a zuhany alatt. hogy tulajdonképpen már a Guinness rekordok könyvében volna a helyem. Percre pontosan addig tartott az udvarlás! 264 . A „falu bikája” mintájára megalkottam az „Univerzum Bikája” címet. megvárom. hogy „jó. Ennek jegyében mentünk el szaunázni. hogy XXL-es óvszert kell használnom.csillagtúra a Bakonyban. mert tényleg nem akartam túlzásokba esni. hogy a diszkréció számára nagyon fontos. és azt mindjárt magamnak osztottam ki. Mindezt persze a Dáma társaságában. de nem akarok a szexuális furcsaságok fejezetben szerepelni. a déli szél lágy zúgásának hallgatása holdfényes éjszakán. Ma sem értem. – Én már csak ilyen vagyok – bólogattam szerényen. hiszen õ mégiscsak egy dáma.1x3. hát jöjjön. de még azok is folyton elszakadnak.4 méter). Eljött a nap! A Dáma ünnepélyes külsõségek közepette – parizeres szendvics és Kõbányai világos – bevonult a lakosztályomba (2. A Dámának nagyon tetszett az efféle duma. Azt azonban szigorúan a lelkemre kötötte. hogy oda a diszkréció. de nem tört ki balhé. miképpen volt ez lehetséges.

hogy a fentieken túlmenõen a nõk pengét lõttek ki a puncijukból. tanulni. Éppen ezért nem az ördögtõl való gondolat. hogy a felnõtt magyar nõk közel 265 . Már ez is elég idegesítõ volt. (Azért én megpróbáltam…) Mondtam a Potomnak. csak kíváncsi lettem volna. tanulni! Azt magyarázta az a ganyé Potom. azon belül is: a kamatyolásra. mint beteg a dunyhát. a Káma Szútra is egy tényleges tankönyv. hogy mekkora az XXL-es méret. hogy mivel mit kell csinálni. hogy egy jeles alkalommal – amikor üzletileg látogatta meg a napfényes Thaiföldet – a vacsoránál egy nõ feküdt az asztalon.– Nagyon csalódott vagy? – kérdeztem tõle laposkúszásban. hogy ez erkölcstelenség! Hogy én nem lehettem ott! Bosszúból még hozzátette az a szemét. olyan teljesítményekrõl nem is álmodozok. Akkor talán nem tartanánk ott. meg amúgy is. de egy közepes numera átlagos lebonyolítása szerintem nálunk is elvárható alapkövetelmény. ahol napjainkban. – Á. Utóbbiaknak – bár. amit elképzelni sem lehet. ráadásul nem is akármilyen színvonalon íródott. hogy messzebb ne menjünk. hogy szerinte azokat a nõket direkt kiképzik kefélésbõl. Sok példa akad egyébként a magas fokú képzésre. Mondjuk. dehogy – sóhajtott mélyet a Dáma –. mint amilyenre a thai nõk képesek. amikor távozóban volt. a káját róla csipegették. Tanulni. elég. Meg aztán. Azt hazudta. ha véletlenül feláll. ha csak a gésákra vagy a maori asszonyokra gondolunk. hogy a nõket – meg persze a férfiakat – fel kellene készíteni a házasságra. de a Potom csak folytatta. olyan mutatványokat csináltak. talán az elõbbieknek is – konkrétan megmutatják a házasság elõtt.

Mint mindig. hasizmozik. hogy az ágyban talán visszafogottabbak. annyival több bukkant fel az orromban és a szemöldökömön. meg hát szeretkezni is! Bár koromból adódóan már nem sok jelentõsége van. ugyanakkor legunalmasabb és legfájdalmasabb tevékenysége. akik kopaszon. Merthogy amennyivel kevesebb szõr nõtt a fejem tetején. A második nagy kihívás a pocak meg az úszógumi megjelenése volt. Pillanatnyilag azokat az õsz világnagyságokat keresem-kutatom. Megjelentek az õsz hajszálak is – olyan sok már nem tudott. döntõ többségük filozófia-professzor vagy zenetanár. ez ügyben is a könnyebb ellenállás irányába indultam el. Leginkább talán az életmûdíjak átvételekor gyûlnek össze. hogy miképpen kell táviratot feladni. számos mellékhatással. Sok jót el lehet mondani róluk. Az ember csak hasizmozik. aztán festettem be (ugyancsak szálanként). gondoltam: leszívatom.harmadának még sohasem volt orgazmusa! A magam részérõl el tudnék képzelni egy „Életmód” elnevezésû tantárgyat. ám felszínes ismereteim arra engednek következtetni. mint a katedrán. akik deres fõvel is sokra vitték. ennyibõl jó a kopaszság –. telefonban bemutatkozni. Távoktatás nem érdekel! Összeomlás (A: fizikai) – A kopaszodás csak a kezdet volt ám. egy utóképzésre (posztgraduálisan) jómagam is beiratkoznék. Megtanulnák a fiatalok. Akkor elkezdtem hasizmozni. Áttekintettem a vonatkozó árjegyzéket és kiderült: megszívattak. aztán megeszik egy tál lencsét és máris visszanõtt a pocakja. Rengetegen vannak. õszülõ 266 . ezeket eleinte szálanként tépdestem ki. Most olyan embereket keresek. ami tudvalevõleg a világ legfárasztóbb. de egyikõjük sem pornósztár.

Ez a teljességgel megmagyarázhatatlan vonzalom aztán úgy ölt konkrét formát. keres egy kis mellékösvényt. amikor így jártam el. hogy akkor is beszólok neki. mert éreztem. elszív egy cigit aztán továbbhajt. hogy az erdõt kell járni velük. mint a kan bulldogé. hogy egy alkalommal. mert õ szólt be. Az alábbiak szerint: az ember autóval behajt az erdõbe. (Komolyan!) Megnyugodtam. mindketten emígyen: „Csókolom!” Kerek erdõ Sokat vert engem a sors. de egyikõjük sem pornósztár. Az égiek egyetértõ jelét látom abban. hogy küzdelmes. Rengetegen vannak. Ahogy beköltözött a házba (formás lábakon. mindenféle közelebbrõl meghatározott cél nélkül. azonnal elkezdtem a támadás koncepcióját kidolgozni. hogy nem vagyok egyedül az én különleges kirándulási vágyammal. Nem kellett beszólnom. Egyszerre köszöntöttük egymást. (B: lelki) 1.(maradék) hajjal és pocakosan is sokra vitték. Hamarosan össze is futottunk a lift elõtt. 267 . bátran elmondhatom. Ahogy ott álldogáltunk az italautomata elõtt. de korán örültem. nehéz életem volt. ha olyan a feje. megfordult és azt kérdezte: „Tudna nekem a bácsi egy kis pénzt váltani?” 2. de elhatároztam. Formás feneke és hosszú. szõke haja volt. a tett színhelyén egy teljesen ép pornó újságot találtam. Az egyik megváltoztathatatlan – fátumszerû – csapásnak tekintem például. Csak hátulról láttam. hatalmas dudákkal). Kirándulni persze én is szeretek. hogy a nõk elsöprõ többsége imádja a természetet. cicerél egy keveset.

Az „Ösvények gyilkosát” keresték az Egyesült Államokban – talán Oklahomában – amikor az egyik nyomozó végre talált egy szexmagazint az újra és újra átfésült területen. A barátom kénytelen volt feladni szexuális terveit. feleség számára. és csak egy kis könnyebbséget keresett az ösvényen. Azonnal értesítették az elnököt is. már az elõbb is akartam mondani. mert a legnagyobb döngetés kellõs közepette beléjük hajtott – enyhén lendületes kanyarral – egy terepjáró. rögtön kipattant az autóból és lehúzott gatyával. mert – az ujj. Az egyik rárántásának nyoma van a Fehér Házban. Kiderült. de nem választotta ki kellõ gondossággal a helyet. hogy mégsem élt hiába. Egyszer a Vakhangya is elment kirándulni a nõjével. A halálra vált ürge legfeljebb azzal vigasztalhatta magát. – Találkozni fogok a nagymellû eladónõvel. pontosan úgy.és ondónyomok – alapján sikerült beazonosítani az újság boldog tulajdonosát. félig álló dákóval elkezdett a biztosításon vitatkozni a vadgazdaság képviselõivel. – Elhanyagolom a nõm.Két eset villant ennek kapcsán a kis fejembe. hadd örüljön. 268 . szexuális életének egy darabkája téma volt még az ovális irodában is! Ál-álmoskönyv Gyertyák a barlang mélyén. Óriási elõrelépés volt ez a nyomozásban. hogy a manusnak terhes a felesége – akivel amúgy kiegyensúlyozott házaséletet élt –. – Cipõvásárlás. kénytelen maszturbálni. A Vakhangya az elõbbit vétette el. Dinnyeföld. Dáriusz kincse. mint én. pedig az nagyon fontos. Szigorúan tiltott zónának számítanak ebbõl a szempontból – például – az erdészek által használt úgynevezett etetõ utak és a turista ösvények. amikor újból a kényelmes aszfaltúton suhant a kocsim.

Vihar. Súlyos baleset. – Felhív az a gyönyörû ápolónõ. – Ez csak annyit jelent. (24 óra) Lepattant szoba. Szarvasbõgés. – Szeretkezés hátulról. – Összefutok a spinével. – Szeretkezés össze-vissza. kifelé a palackból. hogy megjelentem a saját álmomban is. Nyulak. Lóistálló. Hócipõ. Csodatévõ szellem. Napfényes.) Arany. – Kefélés egy nõvel. – Szeretkezés szembõl. Csobogó patak. tele tenyészménekkel. – Megdugom végre a fiam óvónõjét. hogy agyonverik Azért voltak annyira mérgesek a Búra. és egy ideig úgy nézett ki.Öreg néne az ösvényen. – Kirándulni megyünk valami csodálatos helyre. – Mégsem hív fel. nyugodt táj. – Felébredtem. – Mégiscsak a kopasz hentest választja! Palánk. Középkori. – A valóságban ennek az álomnak nincs megfelelõje! Bronz. Utam a csúcsra – Szerintem a Karcsi nem is ivott semmit – mondta a Bú Béla a rendõröknek. keserû szájíz. mert akkor már 269 .) Vidám gyerekhad. Forgószél. lovagias párviadal. amennyit csak akarok. Katonatiszt. Baleset. (Még megeshet. (Ilyen nincs. – Pisilnem kellene. – Vacsora a szeretõmmel. – Lesz egy nyugodt napom. – Kefélés annyi nõvel. – Váratlanul betoppan az anyós. – A szeretõm is szeretõt tart. – Elkísérem a feleségem vásárolni. de nincs erõm felkelni. Királyfi. – Kefélés két nõvel. Ezüst. az egyik bika elkergeti a másikat. akinek részegen szerelmet vallottam.

hogy alkoholmérgezés. Nos. mert minden irományban részletesen elmeséltük. hogy a valóság talajára helyezzük a papíron körvonalazott álmokat. A nyomozók az elõzményekre voltak kíváncsiak. próbálta volna meg a srác – mint jómagam – vizezett kocsmai vodkával! De ez mellékes.68 ezrelékes véralkohol szint állt fenn a szervezetemben. A 3. a nyomomba eredõ rendõrök nem tudtak utolérni (!). amely arról tanúskodott. A nemi életünk lényegileg papíron zajlott. Hiába magyaráztam a zsaruknak. 3.kezükben volt a laborerdmény. talán ejtik az ügyet. Csak tájékoztatásul: a 3 ezreléket már úgy tanítják az orvosi egyetemen. hogy mit csinálnánk a másikkal az ágyban. aki engem akart védeni. a legbiztosabb józansági teszt. hogy már minden lényeges dolgot megírtam.5 ezrelékbe általában bele szoktak halni.68 pedig egy ideig – amíg egy szabolcsi szõlõsgazda fia meg nem döntötte – új országos ifjúsági rekord volt. amikor közlekedési kihágást követtem el. ha tudták volna. nem vették enyhítõ körülménynek. hogy 1984. (Ha már a Moszkvicsnál tartunk. de ezt senki nem hiszi el nekem azóta sem. egy hülyegyerek miatt kellett hirtelen félrerántanom a kormányt. Hanem az Irén – mint általában – kamatyolás elõtt még ismerkedni akart egy kicsit. ha megpróbálják kimondani: Moszkvics slusszkulcs. Pedig. mert elrobogtam a helyszínrõl. de egy kicsit túllõtt a célon. néhány óra elteltével önként jelentkeztem a kapitányságon. Könnyû ám szabolcsi szilvapálinkával csúcsot dönteni. Hiába mondtam neki. a 3. vadonatúj Moszkvicsba. Ezért aztán találkozót beszéltünk meg. Jó volt. de mégsem az igazi. Az Irénnel álltam akkoriban állandó levelezésben. arról faggatták a Bút. hogy nem én voltam a hibás. az imént ismertetett állapotban beletolattam egy gyönyörû szép. be kellett ülni a város 270 . Ma is állítom. Még józanul sem könnyû) Mármost a nyomozásra azért került sor. hogy a szerelem sodort bajba. július 2-án. hogy miken mentem keresztül.

mert nehézsúlyú ökölvívó létére fel tudta mérni az erõviszonyokat. és abból lett a rekord. édesanyám pedig csak a pajeszomat húzta meg néhányszor. mert nincs diplomám.egyetlen elfogadható színvonalú presszójába. Az úszómesteri tanfolyam egy határ menti városban zajlott. vagy az úszómesteri tanfolyam sikeres elvégzésével nagyképûsködjek. Kár volt ezt annyit nyomozgatni. Addig-addig ismerkedtünk. mindig zavarba jövök. Ez volt az egyetlen hivatalos okmányom a tanulmányimról. Withe Lady-t (Fehér Hölgy) ittunk. hogy a tudásvágy miatt kaptam életem egyetlen pofonját. Emlékszem. ami egy koktél. de nem tudom. otthagytam az Irént a fenébe és elindultam kirándulni. Az Irén hármat ivott – ha jól emlékszem – én meg körülbelül ezret. hogy a három. mígnem teljesen meguntam. A csillagtúra második állomásán találkoztam a Bú Bélával. misztikusabban hangzik: „kiemelt fürdõmester”. mindaddig. Nem azért. porig nem égett. aki a tanfolyamot vezette. hogy majd a könyv megjelenése után pótolok. 271 . amíg – ugyancsak egy kefélés következményeként – a lakásommal egyetemben. de ez teljesen érdektelen körülmény ahhoz képest. hanem azért. (Édesapám soha nem ütött meg. mert nehéz eldöntenem. viszont marha jól hangzik a neve: vájt lédi. A civil pofonokat eleddig – valami csoda folytán – elkerültem. Lehet.) – Válasszanak párt maguknak! – kiabálta a Topi. Általában az utóbbit szoktam elõvezetni. jogi egyetemen végigszenvedett szemeszteremmel. csak az õsi alapeszményre kellett volna figyelni a rendõröknek: keresd a nõt! Pofon Amikor a legmagasabb iskolai végzettségem felõl érdeklõdnek. mi van benne.

pedig az nem is volt szakszerû. kikászálódtunk a partra. Nem nagyon értettem. – Nem rád haragudtam ám – vigasztalt mosolyogva a Huncut –. ott és akkor ugyanis annyira zavarban voltam. Csodálatos délelõtt volt! Én számtalanszor csöcsörésztem le a Huncutot. hogy a vízbõl mentést kell egymáson gyakorolni. de igazából nem haragudtam. különben minden volt. – Akkor viszont adhattál volna egy kicsit kisebbet – mondtam szemrehányóan. mert ugye. hogy csak néztem ki hülyén a fejembõl. csak késõbb kapcsolódott be a munkába. Tudniillik a võlegénye is oktató volt a tanfolyamon. lehetõleg a mellkas tájékán. hogy a szája mindenképpen kiemelkedjen a vízbõl és levegõhöz jusson. A Huncutról az az egy – úgymond mentéssel töltött – délelõtt maradt szép emléknek. hogy meg sem tudtam szólalni.Nem tudtam. õ pedig ugyanannyiszor nyúlkált a gatyámba. Csak másnap kérdeztem rá a rejtélyre. a Huncutot szívesen közelítettem meg hátulról. akármi is a teendõ. Amikor végeztünk. nehogy nagy igyekezetében a segítségére sietõ embert is lerántsa a víz alá. 272 .) Aztán az egyik kézzel meg kell ragadni a bajba jutott haját – nekünk akkor csak jelképesen –. hogy megköszönjem a szíves közremûködését –. Akartam adni a Huncutnak egy puszit – csak. hogy fuldoklót kizárólag hátulról szabad megközelíteni. mire fel úgy pofon vágott. de én mindenképpen a Huncutot választottam volna. csak éppen jött a võlegényem. elõtte a vízben már éppen hogy csak nem tömítettünk. A másik kézzel át kell karolni. ’s ebben a helyzetben kitempózni vele a partra. milyen célból kell ez a párválasztás. (Eddig jó. Legalább egy napot még várhatott volna. Ennek az a lényege. Szerencsére kiderült.

bár csak ritkán beszéltünk róla.) – A háborúban hozott össze bennünket a sors – magyarázta az a csodálatos asszony –. Egyszer megkérdeztem tõle. Végigimádkoztam a lábadozását. Hát ezért megyek én mindennap a temetõbe. míg sikerült úgy-ahogy megemészteni a történteket. Az éj leple alatt beóvatoskodott a szobámba és leszedte a párnát. aki állandóan attól félt. de nem hálából. hogy egyszer útközben ér a halál. de úgy. Csak nagy sokára sikerült meggyõznöm. hogy vagy õ lesz a férjem. Mert tehetetlen volt. hogy közben a võlegényemnek végig kellett néznie. Laktam egyszer egy néninél. hogy a fejemen van a párna. (Nagyon ostoba kérdés volt. hogy miért jár minden áldott nap – ha esik ha fúj – a férje sírjához.Álomszép A mai napig úgy alszom. Ma már biztosan nem tenném fel. egész idõ alatt a szájában volt a géppisztoly csöve. Mondta is utána: már azért imádkozott. 273 . Minél közelebb a sírjához. Amikor eszméletlenül feküdt. mert nem tudott nekem segíteni. hogy õ is látja. hogy nem éli túl a repeszek alattomos roncsolását. tényleg szerelem volt elsõ látásra. vagy senki. hogy hagyjon már nyugodtan aludni. Aztán jöttek az oroszok és engem megerõszakoltak. Évekig tartott. Negyven évig voltunk házasok és ez alatt az idõ alatt egyetlen hangos szó sem esett közöttünk. akkor is azt mondtam magamban. ápoltam a késõbbi férjemet. hogy megfulladok. Nem a megaláztatás vagy a fájdalom volt a legrosszabb. hónapokig úgy nézett ki. rögtön megkérte a kezem. de elfelejteni nem tudtuk soha. úgyhogy sokat beszélgettünk az éjszaka kellõs közepén. elismerem. mire én nyomban felébredtem. hogy inkább lõjék le. arról álmodozok. Ahogy felépült. hanem az a tudat.

Azt szoktam mondani: ha nem õ lenne a feleségem.) 274 .Mindaz. amit eddig olvastak. (Csak néhány boldog évet kérek még együtt. aki megváltoztatta az életemet. történelem – az 1995-ös esztendõvel bezárólag. Évával. Akkor megismerkedtem egy nõvel. Ennél nagyobb ajándékot egy férfi nem is kaphat a sorstól…. semmi mást. akkor õ lenne a szeretõm.

Válasz Terézanyunak .

.

lányokat-asszonyokat.Kedves Terézanyu! Látod. mert másokon könnyû. mennyire tisztellek benneteket. Ehelyütt kitüntetõleg is téged. hogy elolvastad a könyvet. Ha megtiszteltél azzal. magunkon olykor keserû dolog nevetni. hogy nincs is mit írnom. mert hosszú levéllel szándékoztalak untatni. tudnod kell. nagyon sokan merítettek a soraidból erõt és bátorságot. amit tettél. Biztos lehetsz benne. Volt bátorságod megírni a magad könyvét! Az öniróniát értékelem benne a legtöbbre. rájöttem. és kívánok minden jót! Szia! Sáringer Károly 2002. hogy fontos volt. Mire azonban ideértem. Ehhez gratulálok neked. októberében VÉGE 277 . direkt kihagytam neked ezt az oldalt.

.

srácok! Általában… Szex a lelke mindennek Ezer apró cikk Válasz Terézanyunak 9 25 93 133 145 185 217 275 .Tartalom Az idõk kezdetének ködében (vagy miben?) Nõk az uszodában Ballag a katona Utánam.

5 ív terjedelemben ISBN 963 9117 89 7 . út 42. igazgatója Borítóterv design © Õri Magdi. 2002 augusztus. 17. ügyvezetõ igazgató Készült Original-Garamond betûvel.A kötet médiatámogatói: Kiadó Pallas Antikvárium Kft. Nyomdai munkálatok MegaPRESS 2000 Kft. (06-37 311-028) Felelõs kiadó a Kft. 3200 Gyöngyös. fotó © Czímer Tamás Tipográfia Czímer Tamás (06-20 9532-421). 2002. Mûszaki vezetõ Kerekes Ferenc. Kossuth L..

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful