2

Szilágyi Gyula: Tiszántúli Emanuelle

Osiris Kiadó Budapest, 2005

3
 A kötet a Magyarország felfedezése sorozatban 2001-ben
megjelent könyv bõvített változata.

© Szilágyi Gyula, 2005

© Osiris Kiadó, 2005

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás,

sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás
a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
 Tartalom

Bevezetõ (helyett) 7

A nõkbe zárt fájdalom 19

Tiszántúli Emanuelle 25

Gatyában táncoló 35

A nejlonbugyi és a félegészség
(bugyiszociográfia) 46

Testi vigasz? 57

(B)anális história 67

Két pánik között, repülj velem 77

Gáttáji gátláskoptató 89

A szezonvég császárai 105

Alkonyi merevedés? 115

Összeérõ történetek 126

 Bevezetõ (helyett)

A kontrasztok
A kocsmában sörözés közben megbeszéltük az elõzõ éjszaka történéseit, aztán
onnan vettünk rajtot. Nem kapkodtuk el, noha voltak kimondottan a csajozást
preferáló figurák, akik azt mondták, hogy most már ezt a sört nem kéne, ha-
nem induljunk végre. De volt egy erõs mag, ezek közé tartoztam én is, akik azt
mondták, hogy azért még egy-két sört meg kell inni. Akkor már eléggé rende-
sen be voltunk ütve. Lényegében az volt az alapelvünk, hogy minden csaj csaj,
és tulajdonképpen csak a strigulákat kell húzni. Az éjszaka adott pontján pedig
már nem volt nehéz, mint egy ruhatárból, kivenni a lányokat, akik között vol-
tak ilyenek is, olyanok is. Kevésre emlékszem már közülük, mert ezek tényleg
ilyen válogatás nélküli akciók voltak. A fõ vadászterep egyébként a Fiatal Mû-
vészek Klubja volt. Ezek abszolút egyéjszakás csajok voltak. A szüleim nem lát-
ták, hogy mikor érkezem a nõvel, mert amikor megjöttünk, az már legalább
hajnali három-négy óra felé volt. A szobámban pedig azt csináltam, amit
akartam. (Hadas Miklós szerkesztett interjúja – Replika, 2000. március)

Tõlünk minden második héten lehet csak diszkóba menni, akkor jön ki Szol-
nokról egy srác, és õ csinálja az egészet. Mindig bemutat egy-két új számot is,
amúgy meg az ismert újdonságok szólnak. Nagyon sok lány jár oda, lehet tán-
colni is, de inkább ismerkedni megyünk oda, hátha összejön egy sikeres este. Ez
csak áprilistól októberig lehetséges, mert máskor már nagyon hideg van. Az el-
szántabbak szokták ugyan állva csinálni, ha sikerül rávenni a leányzót, de eh-
hez az kell, hogy már ismerd a csajt, mert néhány kivételt nem számítva na-
gyon ritka, hogy mindjárt az elsõ este meg tudd lepni a kerítés mellett. Mi már
tudjuk, kik azok, akik kivételek (én nem tudom, mi jó lehet nekik benne), és ha
már nagyon kell, akkor kicsit táncolunk velük, aztán azt mondjuk, hogy men-
jünk sétálni. Amikor valami sötét helyre érünk – azt mi már tudjuk, hogy mer-
re kell menni –, egy kicsit csókolózunk, kigomboljuk a kabátját, megfogjuk a
mellét, és ha lehet, benyúlunk a bugyija alá. Késõbb mi is kigomboljuk a kabá-
tot, összebújunk, felhúzzuk a szoknyáját, és megpróbáljuk levenni róla a bu-
gyit. Ha megengedi, akkor már nyeregben vagyunk, ha nem, akkor még meg
lehet próbálni, hogy csak félrehúzzuk egy kicsit, de az már ritkán sikerül. Az
egésszel sietni kell, mert ha hideg van, fázni kezdünk, és akkor már biztos nem
lesz belõle semmi. Ha megoldódott a gond, akkor diadal, ha nem sikerült, ak-
kor túrtál egy kicsit a meleg gyûrûben és jól felizgultál, mire hazaérsz, úgyis

7
megnyugszol, vagy legfeljebb könnyítesz magadon. Én két faluval messzebb la-
kom, a hajnali vonattal megyünk haza, nyáron meg kerékpárral vagy
kismotorral. A havernak egyszer sikerült az egyik csajt a vonaton hazafelé
megkettyinteni, mert egy pótkocsis kamion lerobbant az átjáróban, és a vo-
nat negyedórát állt a fénysorompó elõtt. A másik – pedig egy évvel fiatalabb
nálam – az istállójukban a jászolra ültette a csajt, és úgy dugta meg, mert ak-
kor hajnalban mínusz tizenkilenc fok volt. De ez csak úgy sikerülhetett, hogy a
csaj itt lakott a faluban, a haveromékhoz egész közel, és hát így hazafelé meg-
beszélték, hogy az istállóban jó meleg van a tehenek mellett. Nyáron akkor
minden könnyebb, sokszor már éjfél elõtt elmegyünk a diszkóból – ha van kivel –,
és sétálgatunk meg témázgatunk, ilyenkor minden csak azon múlik, hogy a
csaj akarja-e, mert lehetõség az van rá töméntelen. A legjobb az április–május
és a szeptember, mert máskor a szúnyogok tényleg meg tudják keseríteni az
ember életét. De nyáron akkor is sokkal több a lehetõség, meg ha kevés ruha
van a lányokon, akkor könnyebben is engednek, és ha van náluk papír zseb-
kendõ, akkor a nyomós kútnál meg is tudnak mosdani. Ez biztos így volt régeb-
ben is, csak akkor nem diszkó volt, hanem bál vagy tollfosztás, késõbb meg
pártgyûlés vagy akármi. Az embereknek mindig is kellett kuppantani, csak ak-
kor nehezebb volt, mert a lányok féltek, hogy terhesek lesznek, inkább csak a
csöcsörészésig mentek el. Amikor tavaly május elsején álltunk a diszkó elõtt –
akkor tényleg nagyon sokan voltunk –, a mellettünk lévõ kocsmába igyekvõ két,
ötven körüli polgár nézte a nagyon is nyáriasan öltözött lányokat, és az egyik
halkan megjegyezte, hogy „istenem, mi geci elfolyik itt majd az este!” Folyattuk
azt mi is – bólintott rá a másik, aztán egész este nyelték a húgymeleg szódával
hígított savanyát. (19 éves szakközépiskolai tanuló, egy tiszazugi faluból)

Erdei Ferenc írja a tanyaházas aprófalvakról: „Rideg, de békességes ez az

élet. Messzi a világ zaja, csak szûrõdve, ha elér idáig. Kimozdulni nincs sem-
mi ok: jól konzerválódnak itt a paraszti erkölcsök, s nagyon paraszt, aki itt
él, és nagyon sokáig az is fog maradni.” A világ zaját ma már inkább a para-
bolaantennák inverterjei szûrik, a paraszti erkölcsök vállalása is fakultatív
jellegû, de a szexuális magatartás konzerválódására vonatkozóan Erdei Fe-
renc prognózisa helyesnek bizonyult. A szexuális viselkedéssel, szokásokkal
foglalkozó statisztikák szerint a falu és a város közötti különbségek eltûnõ-
ben vannak – a harminc éven aluli korosztályt tekintve már el is tûntek –, és
ezeket az adatokat a spontán megfigyelések igazolni látszanak. Két momen-
tumot ezzel együtt nem téveszthetünk szem elõl: egyrészt komoly különbsé-
gek figyelhetõk meg a hat-nyolcezer lakosú településeken és a kétezer fõnél
kisebb lélekszámú aprófalvakban élõk szexuális értékrendszerét, embertér-
képét illetõen, másrészt pedig hasonló nagyságrendû eltérések regisztrál-

8
hatók a városi és falusi nemi magatartás kvalitatív paramétereit tekintve. Az
átélt, megélt szexuális interakciók minõségi jellemzõi pedig statisztikailag
szinte megközelíthetetlenek, a személyes és igen intim kérdésekrõl csak
óvatos tapintattal érdeklõdhetünk, s az így kapott válaszok nagyon nehezen
rendezhetõk adatsorokká. Hogy példával éljek: statisztikailag kétségtelenül
bizonyítható, hogy az elsõ nemi kapcsolat kialakulásakor a falusi és a városi
lányok életkorát tekintve nincs ugyan lényeges különbség, de a partnerkap-
csolat létrejöttét megelõzõ történéseket, az aktus körülményeit tekintve ko-
rántsem ilyen egyértelmû a helyzet. Budapesten hetven (életkor 25–32 év,
legmagasabb iskolai végzettség gimnázium, illetve szakközépiskola) meg-
kérdezett nõ közül ötvenegy teljesen levetkõzve, lakásban és fekve, diszkrét
világítás mellett örvendezhetett a nagy esemény bekövetkeztének, a tiszán-
túli aprófalvakban pedig hatvankét hasonló korú és végzettségû nõ közül
negyvenegy épp csak a szoknyát felhajtva (közülük tizennyolc álló testhely-
zetben), az esti, illetve éjszakai csillagfényben, szabad ég alatt adott túl ár-
tatlanságán. Persze lehet ez utóbbi is kellemes, és lehet az urbánus megol-
dás is kellemetlen, de a különbség kétségtelen. Az elsõ szexuális kapcsolatot
megelõzõ pettingek során a fõvárosban a lányok 40%-a (29 fõ) jutott el az
orgazmusig, a tiszántúli „terepen” ez az arány nem éri el a 10%-ot (4 fõ).

Ahogy közeledtünk a negyedik év végéhez, egyre komolyabban foglalkoztunk

egymással. Szerelmem – iskolatársam volt – akkor már derékon alul is megsi-
mogatott, elõször csak ruha fölött, aztán kigombolta a farmeromat, de nagyon
szoros volt, így be kellett érnie a bugyimmal, viszont akkor már túl voltunk a
tavaszi szüneten, melegedett az idõ, és okosabbnak láttam, ha szoknyát vise-
lek. Nekünk Gödön volt egy kis faházunk, még hétköznap délután is kibuszoz-
tunk, sokszor csak egy órát tölthettünk együtt, de az nagyon szép volt. Akkor
már a ruhák alatt mindenhol megérintett, késõbb elkezdtünk vetkõzni, elõbb
csak a felsõruhákat, aztán már a fehérnemûket is. Nem tagadom, hogy engem
is érdekelt a teste, néha hozzáértem az ágyékához is, azt mondta, hogy vigyáz-
zak, mert akkor õ nem bírja visszatartani, engem meg elkapott a kisördög, és
elintéztem, hogy ne bírja visszatartani. Késõbb aztán én is megtapasztaltam,
hogy milyen fantasztikus ez az egész. Azt megbeszéltük, hogy „arra” csak az
érettségi után kerül sor, de addigra már lejátszottunk minden lehetséges forga-
tókönyvet – szóval szimuláltuk, hogy milyen lesz majd, ha… Még azt is elpró-
báltuk, hogyan kell felhúzni az óvszert, és ahhoz képest, hogy mindketten elõ-
ször csináltuk – mindjárt az érettségi délutánján –, egész jól sikerült. A szülõk-
nek azt mondtuk, hogy az egész osztály ünnepel és velük leszünk, mi persze
kettesben töltöttük majdnem az egész éjszakát, és csak a hajnali busszal men-
tünk haza. (27 éves pénzügyi adminisztrátor)

9
Nekem Toncsi már majdnem egy éve udvarolt, két évvel idõsebb volt nálam, sa-
ját földjükön gazdálkodott, nagyon értett a gépekhez, mezõgazdasági gépsze-
relõként végzett. Aztán bevitték katonának, októberben vonult be, és megbe-
széltük, hogy megvárom. Csak szilveszterkor jött haza hosszabb idõre, anyuék
megengedték, hogy eljárjon hozzánk. Én már akkor Martfûn dolgoztam, és ci-
põfelsõrész-készítõnek tanultam. Azóta elvégeztem a szakközépiskolát is. Az
én szobám a nappaliból nyílott, a szüleim mindig ott nézték a tévét, ha valami
izgalmas film ment, akkor tudtunk egy kicsit csókolózni, mert egyébként bár-
mikor benyithattak, bár csak ritkán jöttek be. Húsvét után megint itthon töl-
tött pár napot, minden este sétálni jártunk a Körös-partra, és egyre tovább ju-
tottunk, én nagyon féltem, mert Toncsi megmondta, hogy mit szeretne, és azt is
tudtam, hogy ha meg akarom tartani, akkor elõbb-utóbb engedni kell. Május
közepén aztán megtörtént, Toncsi leterítette az ingét a fûre, mert leszállt már a
harmat. Nagyon megszenvedtem vele, mert nem tudtam elengedni magam, teli
voltam görccsel, utána meg egész éjjel sírtam. Aztán meg még egy hétig retteg-
tem, féltem, hogy nem jön meg, mert egyáltalán nem is védekeztünk. (27 éves
cipõipari technikus)

A Budapesten kapott válaszok szerint a szüzesség elvesztését a megkérde-

zettek pozitív eseményként élték meg, nem éreztek utána bûntudatot, csak-
nem 90% azok aránya, akiknél „kellõ hõfokú érzelmi elkötelezettségben” és
elõre megbeszélve került erre sor, míg aprófalvakban élõ „sorstársaik” ér-
tékvesztésnek érezték „mindazt, ami történt”. Úgy gondolják, hogy nem lett
volna szabad engedniük partnerük sürgetésének, de azt is tudják, hogy ez-
zel a partner elvesztését kockáztatták volna, az egyedüllétre pedig mind-
egyikük úgy gondol, mint valami tragédiára, ami után még ki is nevetik
õket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Pesten a szüzesség elvesztését
követõ órákat, sokszor az egész napot (éjszakát) együtt töltötte az ifjú pár, a
tiszántúli kis falukban csak a megkérdezettek töredékénél volt erre lehetõ-
ség. Meztelenkedésre, egymás testének felderítésére falun alig van alkalom,
még ha a szülõk nincsenek is otthon, a szomszédok éles (és sokszor rosszin-
dulatúan irigy) szeme éberen õrködik az erkölcsök felett. Én nem is tudtam,
hogy milyen és mekkora az, ami hát ugye a férfiaknak van, és amikor egy pil-
lanatra megláttam, nagyon megijedtem, mert nem hittem volna, hogy ekkora.
(29 éves óvodai dolgozó) Jóllehet a szexológusok szerint a szüzesség el-
vesztésének élménye és körülményei nincsenek közvetlen hatással a késõb-
bi szexuális élet harmóniájára, azt viszont egyszerû belátni, hogy a trauma-
ként megélt elsõ nemi kapcsolat semmiképpen sem sietteti az örömszerzõ
szexualitás kialakulását. A probléma lényege abban áll, hogy a körülmé-
nyek késõbb sem változnak, a házasságon (és élettársi közösségeken) kívüli

10
nemi kapcsolatokról a falvak értékítélete máig is negatív – talán csak az el-
váltakkal szemben nyilvánul meg némi engedékenység –, a bujkálásra
kényszerített kapcsolatokban óriási érzelmek születhetnek, az egészséges
érzékiség kifejlõdését viszont aligha segíti az ideges rejtõzködés. Az elsõ
szexuális találkozást követõ magatartásban is komoly különbségek figyel-
hetõk meg: a budapesti megkérdezettek 72%-a arról számolt be, hogy igye-
keztek kapcsolatukat stabilizálni, a közös programokat ebben az idõszak-
ban úgy szervezték, hogy minél több lehetõség nyíljon az intim együttlétek-
re, a cél a kölcsönös örömszerzés technikáinak elsajátítása és rendszeres
gyakorlása volt. Vidéken a lányok viszont inkább kerülték a szeretkezésre
lehetõséget adó találkozásokat – miközben a fiúk ragaszkodtak volna az is-
métléshez –, mert úgy gondolták: azzal, hogy lefeküdtem vele, bizonyítottam
az érzéseimet, de nem akartam, hogy állandóan csak azért találkozzunk, an-
nak csak az lett volna a vége, hogy egykettõre megun. Meg aztán az egész sze-
retkezés… szóval nem olyan volt, amilyennek elképzeltem. Csak három év
múlva, a házasságom elõtt pár hónappal ismertem meg, milyen jó is a testi sze-
relem. (31 éves gyermekgondozó)

Az aprófalvakban élõ férfiak szexualitással kapcsolatos beállítódását erõsen

befolyásolja a megkérdezett életkora, családi állapota, és alapvetõen fontos
tényezõ az iskolázottsága. Az természetes, hogy a titkokat esdõ fiatalság az
„élet egyik legnagyobb örömének” gondolja a szexualitást, s az is elfogad-
ható, hogy a nõs férfiak túlnyomó többsége „fontos, de nem elengedhetet-
len” tényezõként értékeli a szexet. A mindennapos rutinná vált szexualitás
már korántsem olyan kívánatos, mint amikor még csak ritka alkalmakkor
kerülhetett rá sor. Abban a csoportban, amelynek tagjai csak általános isko-
lát (esetleg abból is csak néhány osztályt) végeztek, többnyire egykedvû
közömbösség alakult ki a szexualitással kapcsolatban, mind a nõk, mind a
férfiak körében. Férfiak esetében ez részint a szexualitással kapcsolatos is-
meretek hiányával, részint pedig speciális egzisztenciális helyzetükkel áll
összefüggésben: a 48 fõbõl (életkor 25–32 év) álló csoportban harminc-
ketten voltak munka nélkül, a napszámos zsellérek létbizonytalansága
minden bizonnyal szerepet játszott a szex iránti érdeklõdés lanyhulásában.
A dolog természetébõl adódóan ez nem lehet kizárólag a férfiak gondja: az
alacsony iskolázottságú és rossz szociális státusban lévõ férfiak alacsony
iskolázottságú és rossz szociális státussal rendelkezõ nõket választanak
partnerül, és az ilyen találkozásokból – amelyeket egyaránt terhel a tudat-
lanság és a másnapok bizonytalansága – ritkán alakul ki harmonikus pár-
kapcsolat. A kis falvakban – különösen a Tiszántúlon – lényegesen alacso-

11
nyabb az érettségizettek és a felsõfokú végzettségûek aránya, mint a nagy-
városokban, és ez a körülmény már önmagában is fontos magyarázó tényezõ
lehet a szexuális kultúra alacsonyabb szintjére.

A vágyak és az ágyak

A falvakban élõ emberek már gyermekkorukban megszerzik elsõ szexuális

ismereteiket: ha a koca búg, a tehén folyat, a kanca sárlik vagy ivarzik a
nyúl, akkor jön a kan vagy a bika, hozzák a bakot meg a csõdört, és az ér-
deklõdõ gyermekek pontos felvilágosítást kapnak idõsebb társaiktól, hogy
mi is történik és miért. A nemiség biológiájának ismerete humán relációban
viszont korántsem elégséges a megfelelõ minõségû szexuális magatartás ki-
fejlõdéséhez, a szexuáltechnika elsajátításához. E tekintetben a telekom-
munikációs fejlõdés komoly segítséget jelent: az olcsó szappanoperák, az
éjszakai erotikus történetek magatartási mintákat közvetítenek, verbális
kliséket tesznek általánosan elérhetõvé, és nem utolsósorban olyan intim-
technikákat is bemutatnak, amilyenek az aprófalvak világában nagyrészt is-
meretlenek, a vizuális szemléltetés viszont megkönnyíti elsajátításukat. Az
ilyen érdekességek elsõsorban a hölgyeket ragadják meg, a férfiakat talán
szigorú realitásérzékük akadályozza abban, hogy azonosuljanak a látottak-
kal. Nekem nincs idõm a tévézésre, inkább csak a sportot nézem, meg pénteken
és szombaton az esti mûsort. Én reggel ötkor kelek, öt harminchétkor indul a
vonatom, hatkor kezdek, kettõkor végzek, három óra után érek haza, elõször
eszem én, aztán etetek vagy darálok, szóval ellátom az állatokat, utána für-
dök, valamit megint harapok, a híradót még megnézem, de kilenckor már
aludnom kell, mert a „dorkókörön” (itt sütik rá a sportcipõk gumitalpát a fel-
sõrészre) néha van ötven fok is, az álmos ember hamar elszédül itt. Az asszony
mindig nézi éjszaka ezeket a baszós filmeket, pedig nem hiányozhat neki sem-
mi, arról én gondoskodom. A múltkor láttam én is az egyiket, egy olyan har-
mincas fickó, akkora aranylánc volt a kezén, hogy többet ért, mint a házunk,
majd egy órát cifrázta ott – két nõvel egymás után –, és nem lehetett panasza
egyiknek sem, az asszony csak sóhajtozott, én meg azt gondoltam, hogy jönnél
be, haver, csak öt napra a melegüzembe, utána akkor tudnál valamit csinálni,
ha egeret kötnél a bögyörõre, hogy ki-be szaladgáljon vele. Nem tudom, miért
hülyítik az embereket ilyen marhaságokkal, aki rendesen dolgozik a kenyé-
rért, akkor sem tudja utánozni õket, ha belefeszül. (32 éves betanított mun-
kás) A fiatalabb korosztály számára az ilyen filmek mást jelentenek, õk még
hisznek abban, hogy egyszer nekik is lesz alkalmuk a látottak megélésére.
Az is természetes, hogy a fiatal férfiak megkülönböztetett érdeklõdéssel vi-

12
seltetnek a szép testû, ruhátlan (pornó) sztárok iránt, de furcsa módon õk a
lányok számára is érdekességet jelentenek: hajviseletüket (néha) utánoz-
zák, ápoltságukat (mindig) irigylik, és valahol mélyen megõrzik mozdula-
taikat és az örömszerzés látott technikáit is. Ezekbõl a töredékekbõl alakul
ki aztán az intim elvárások olyan rendszere, amely persze „an sich” nagyon
ritkán teljesül, de a megvalósítás felé vezetõ úton érdekes tapasztalatok sze-
rezhetõk, és néha persze kudarcok is. Szeretem a sorozatokat is, amelyek az
én korosztályomról szólnak, és – ha otthon vagyok – pénteken éjjel megnézem
a felnõtteknek szóló történeteket is, amikor pedig szüleim korábban lefeksze-
nek (és valakitõl kaptam kazettát), néha még a videót is bekapcsolom. Egyik-
kel sem vagyok kibékülve teljesen: a sorozatokban a fiatalok gazdagok, az ero-
tikus filmekben a nõk meg mindig boldogok. Apám nõvérének – hetvenegy
éves, de nagyon jópofa öregasszony – egyszer elmeséltem, hogy mi történik az
éjszakai filmeken, azóta õ is rendszeresen nézi, aztán vasárnap megbeszéljük.
Szerinte észre kellene vennem, hogy sohasem szerepelnek benne parasztok. És
nem azért, mert õk nem csinálnák ugyanígy, ha lehetne – mondta az öreg-
asszony –, hanem azért, mert itt másra kell az erõ. De én úgy látom, hogy in-
kább a szokások meg a szegénység jelent akadályt. A barátnõm – egy osztályba
jártunk, most Egerben tanul – például a szüleivel lakik, modern kétszintes há-
zuk van, még az emeleten is van fürdõszoba, de napközben mégis a kerti budit
használják – még télen is kimennek a lakásból –, ha éjjel erõsebben havazott,
reggel az az elsõ, hogy ösvényt lapátolnak a retyóhoz. Elnéztem ezeknek a so-
rozatbeli lányoknak a kezét meg az öltözködésüket, szerintem itt az elsõ nap
letörne a körmük, és hólyaghurutot kapnának nálunk az elsõ séta után. Így öl-
tözködni csak városokban lehet, és ott az ismerkedés is sokkal könnyebb, már
csak azért is, mert sûrûbben laknak az emberek. A mi falunkban 680 ember él,
Szolnokon két lakótelepi házban többen vannak, több a munkaalkalom, na-
gyobb a boltok forgalma, sokkal jobban élnek az emberek, többet olvasnak,
több filmet látnak, akár hetente mehetnek színházba is. És ott senki sem ismeri
a másikat, ha itt valamelyik fiúval kicsit többet beszélgetek, azonnal tudja az
egész falu, ha meg este néha eljárna hozzánk, pár hónap múlva már érdeklõd-
nének, hogy mikor lesz az esküvõ. Ez azért baj, mert így a lányok nem tudnak
igazán tapasztalatot szerezni, négy osztálytársnõm ment férjhez mindjárt az
érettségi után, nagyot csalódtak a szexben, egyikük – nyolc hónapos házasság
után – elsírta magát, amikor megkérdeztem, hogy milyen a hitvesi ágy. Nekem
még nem volt kapcsolatom, pedig már lassan húszéves leszek, ha sikerül, jövõ-
re már egyetemre járok – biológusnak készülök –, inkább ott keresek majd va-
lakit. Amikor a nagynénémnek azt mondtam, én úgy akarom, hogy nekem a
szex mindig nagyon jó legyen, azt válaszolta, hogy az csak az „úri népeknél”
divat. Szegény öregasszony, harminckilenc évesen megözvegyült, és azóta sem

13
volt senkije, azt hiszem, egy percig sem érezhette, hogy közéjük tartozik. (21
éves lány) Persze az erotikus tartalmú látványt mindenki saját törekvései-
nek tükrében – és saját szintjén – értelmezi. Napjainkban már csak bizonyos
garanciák mellett fogadjuk el a királylánnyá csókolt béka paradigmáját, bár
az ilyen rózsaszín filmecskék igen kevéssé hiteles kerettörténetei pontosan
valami ilyesmit közvetítenek. A „jobbra vágyott, de nem kapott / még olyat
sem, mint én vagyok” õsi bölcsesség pentaton dallamú szövege éppen az
ilyen kísértésektõl volt hivatott megóvni a nagyralátó ifjúságot – a szociális
mobilizáció lényegesen szigorúbb feltételei között. A nyitott(abb) társadal-
makban a jobbra vágyás – ideértve a szexuális értékek birtoklásának igé-
nyét is – realitástartalma megnõtt, de megfelelõ szociokulturális hinterland
nélkül legfeljebb a szexuáltechnika sajátítható el, a kifinomult érzékiség il-
lúzió marad. Az pedig kifejezetten szerencsétlen helyzet, ha valaki az eroti-
kus (vagy kicsit pornográf) videofilmekbõl, tévémesékbõl és az édes-bús so-
rozatokból rakja össze identitását, mivel a más forrásokból érkezõ üzenetek
számára dekódolhatatlanok. Két éve jöttem el a tejüzembõl, ott betanított
munkás voltam, de sokszor kellett emelni a rekeszeket, és elkezdett fájni a de-
rekam. Akkor múltam tizenkilenc éves, munkanélküli lettem, most pedig ka-
pok szociális segélyt, mert aput leszázalékolták, így aztán itthon dolgozom, én
látom el az állatokat, és sokszor járok napszámba is. Két fiúval jártam komo-
lyabban, de én még nem akarok férjhez menni, szeretnék egy kicsit szórakozni,
és jó lenne utazni is. De itt nagyon nehéz jó állásba jutni, pénzt pedig csak ilyen
helyen lehet keresni. Ha lehet, átmegyek a barátnõmhöz, az õ szülei Cserkén
dolgoznak egy presszóban, így aztán nyáron sokszor csak éjfél után érnek
haza. Ilyenkor többen vagyunk, a fiúk hoznak szexfilmet, és bekapcsoljuk a vi-
deót. A múltkor egy olyan filmet láttunk, ahol az igazgató szerelmeskedett a
titkárnõjével, benn a munkahelyen, mert az igazgatónak volt felesége is. Olyan
ezüstös hajú, magas, komoly ember volt, nem is hittem volna róla, hogy képes
lesz kikezdeni a titkárnõjével és lefeküdni vele ott az íróasztalon. Mindenho-
gyan csinálták, a nõnek is biztosan jó lehetett, mert közben folyton kiabált. De
nem is ez volt az érdekes, hanem én azt vettem észre, hogy mind a ketten na-
gyon jól voltak öltözve, pedig csak dolgozni voltak. A titkárnõn fehér átlátszó
bugyi volt meg csipkés melltartó, és az igazgató is olyan színes alsót hordott,
mintha fürdõnadrág lett volna. Én ha lefekszem a barátommal, nem nézek
oda, amikor vetkõzik, mert itt a fiúk száras nadrágot viselnek, és én azt nem
szeretem. Ezekben a filmekben majdnem mindig szájba veszik egymást ott lenn
is, itt elõször az igazgató csinálta, aztán a nõ utána visszaadta neki. Kíváncsi
vagyok, hogy az milyen lehet, egyszer kértem a barátomat, hogy csinálja ne-
kem, és õ azt mondta, hogy csak akkor, ha utána én is megcsinálom vele, de et-
tõl megijedtem, és abban maradtunk, hogy majd késõbb. Az is tetszett még,

14
hogy olyan szép volt az iroda berendezése, mindenhol rend volt, és a sarokban
olyan lámpa állt, amelyiken be lehetett állítani, hogy mennyire világítson.
Amikor befejezték, az igazgató felemelte a titkárnõ fizetését. Akkor azt gondol-
tam, hogy én is titkárnõ leszek, be is mentem a munkaügyi központba, indult
is ilyen tanfolyam, de csak azok mehettek oda, akik már elvégezték a gimnázi-
umot. Én nem voltam rossz tanuló, de ennek már több mint hat éve, nagyon el-
szoktam a tanulástól, nem nagyon szeretek olvasni sem, és oda négy évig kellene
járni. Tavasszal indul viszont egy másik tanfolyam Szolnokon, oda felvettek, ez
csak egy évig tart, és aztán kereskedõ leszek. (21 éves munkanélküli lány)

Mindennapi aktusaink

A szexuális aktus egy új kapcsolatban élmény, késõbb már csak gyakorlat.

A nõk helyzete e tekintetben ellentmondásos: fontos cél számukra a partner
megtartása, és ezért elfogadják a korántsem optimális szexualitást, ugyan-
akkor pedig igyekeznek – érthetõ okokból – minimálisra csökkenteni a coi-
tusok számát. A probléma nagyságrendjét jól érzékeltetik az adatok: a ti-
szántúli aprófalvakban a 25–32 éves egyedülálló (és csak általános iskolát,
illetve szakmunkásképzõt végzett) nõk 45%-a nagyon ritkán vagy sohasem
éli át a beteljesülést, arányuk még a 30–45 év közöttiek korcsoportjában is
40%, és nem éri el a 20%-ot azok aránya, akik ha nem is mindig, de többnyi-
re eljutnak az orgazmusig. A kellemetlen kötelességként, szükséges rossz-
ként megélt szexualitás érdekes módon pozitívan befolyásolja a kapcsolat
tartósságát: a ritka – de többé-kevésbé rendszeres – szeretkezés segít meg-
õrizni (mármint a férfi partner számára) a kapcsolat varázsát. Legalább így
nem fog megunni. Állandóan füstölög neki, de én persze hol menstruálok
(néha havonta háromszor is), hol a fejem fáj, de van, amikor csak egyszerûen
összeveszek vele. Ezzel azért vigyázni kell, mert nem rossz ember, gondolkod-
tunk már azon is, hogy összeházasodunk – hat évvel idõsebb nálam, elvált, a
felesége állandóan ivott –, nem akarom elvadítani. De ha hozzámegyek, akkor
meg kétszer ennyit kell majd elviselnem, pedig így is nehéz. Az a baj, hogy az
elején úgy csináltam, mintha nagyon jólesne – pedig akkor még néha fájt is –,
most meg nem akarom azt mondani, hogy már másfél éve csak játszom neki.
És milyen nagyra van magával! A múltkor azzal büszkélkedett, hogy megnézte
az órát, és tizennégy percig egyfolytában csinálta velem. Akkor a végén azt
mondtam neki, hogy görcsöt kapott a lábam, mert már nem nagyon bírtam
volna tovább. (27 éves téeszalkalmazott) A partnerkapcsolatokban felmerü-
lõ intim problémák kezelési módja errefelé az, hogy nem beszél róla senki,
legkevésbé a nõk. Ez a helyzet a hibás párválasztási stratégiák következmé-

15
nye. A férfiak érdeklõdésének felkeltése, az ismeretség kapcsolattá formálá-
sa, a kapcsolat hõfokának növelése, mind olyan technika, amelynek minden
nõ birtokában van, a falusi lányok talán járatosabbak is e téren, mint a sok-
kal bõvebb választási lehetõséggel rendelkezõ városiak. A cél elérése érde-
kében használt taktikai megoldások között a szexuális csábítás is szerepel,
elõször persze csak indirekten, majd amikor a helyzet megkívánja, akkor
konkrétan is. Nem árt ilyenkor értésére adni a kiszemelt áldozatnak, hogy
férfiként is csodálatos, így alakul ki az a csapdahelyzet, amelybõl aztán csak
a kapcsolat lezárása jelent kiutat, mert az õszinte, konfliktusfeltáró beszél-
getést mindkét fél kerüli: a férfiak nem akarnak csalódni magukban, a nõk
pedig szégyellik korábbi megtévesztõ viselkedésüket. Nem kevés ilyen
kapcsolatból lesz házasság, sok esetben a válás után válik világossá, hogy
a közös ágy korántsem jelentett akkora boldogságot, mint ahogy az kifelé
látszott. A nõkben aztán ilyenkor átszakad valami zsilip, meglepõ natura-
litással sorolják fel az õket ért méltánytalanságokat és azokat a megalázó
helyzeteket, amelyek kialakításában nem csekély részük volt. Alig múltam
húszéves, amikor összekerültünk, és együtt töltöttünk tizenhét évet. Nem õ volt
az elsõ az életemben, de a másik még rosszabb volt. Csak errõl nem beszéltünk
soha. Két gyerekünk született a három év alatt, azért estem ilyen gyorsan te-
herbe, mert ha közeledett, akkor eljátszhattam, hogy rosszul vagyok. Nem
mondhattam meg mindjárt az elején, hogy nagyon rossz együtt lenni vele. Azt
hiszem, a terhességem alatt voltam csak igazán boldog a házasságomban. Az-
tán nekifogtunk az építkezésnek – addig anyámnál laktunk –, négy évbe telt,
mire befejeztük, szép ház, nagy ház, most eladó – de persze nem kell senkinek.
Amikor már ez is megvolt, akkor már nem tudtam kitérni, nagyon sokszor
már délután émelygett a gyomrom, mert tudtam, hogy este majd le kell feküd-
nöm vele. Késõbb elmentem orvoshoz, mindent rendben talált, tényleg nem
volt semmi bajom, otthon meg azt mondtam, hogy gyulladásom van, és most
pár hónapig nem szabad. Nem iszik, nem dohányzik, állandóan túlórázott a
munkahelyén – Martfûn van még most is a sörgyárnál –, de én nem tudtam el-
viselni. Úgy mozgott, mint egy bika – néha olyan erõsen lökdösött, hogy már
fájt –, és pontosan úgy fújtatott. Ha nem engedtem neki, akkor nem szólt sem-
mit, csak napokig csapkodott. Amikor meg „beteg lettem”, akkor azt találta ki,
hogy meztelenül nézegetett meg simogatott (azt sem szerettem, ha hozzám
ért), és utána a kezemmel kellett csinálnom neki. Felkapcsolta a lámpát, felült
az ágyon, levette a hálóingemet, egy törülközõt terített az ölébe, nekem az ol-
dalához kellett állnom, és úgy rángattam neki. Ebben csak az volt a rossz, hogy
közben mindenhol fogdosott. Sokszor azt kívántam, hogy bárcsak meghalna,
pedig mi nem is veszekedtünk soha. Rettentõen szégyelltem magam. De még
így sem tudtam mindig megúszni, néha csak meg kellett „úgy” is engedni neki.

16
Nagyon örültem, amikor talált magának valakit, nem is titkolta, azt mondta,
hogy most már tudja, mi a szerelem. Elváltunk, egy percig sem maradtam a
házban, visszaköltöztem anyámhoz, özvegyasszony, legalább nincs egyedül.
A fiam Füreden tanul, az idén már a kislány is befejezi az iskolát, fodrász akar
lenni, a nyáron már dolgozott is egy mûhelyben Karcagon. Csak azt irigylem a
volt férjemtõl, hogy most már tudja, milyen a szerelem. Nem nagyon hiszek
benne, de néha én is szeretném tudni, hogy mi az. (38 éves elvált asszony, be-
tanított munkás) A dolgok dialektikája olykor szokatlan módon érvényesül:
a szexuálisan nem tökéletes partnerkapcsolatokat éppen nyitottságuk tartja
össze (ha már végképp elviselhetetlen, akkor otthagyom, legfeljebb egyedül
maradok), az ilyen házasságok pedig éppen zártságuk miatt (ezt nem fogom
viselni egy életen át) eshetnek szét. Az iskolázottság persze e témában is
meghatározó tényezõ: a szakközépiskolát, gimnáziumot végzett nõk párkap-
csolataiban lényegesen kevesebb a disszonancia. Az aprófalvakban élõ érett-
ségizett lányok gondolkodásában a szexualitás már nem tabu, bár nem is fel-
tétlenül téma a partnerek között. Amikor egy kapcsolat minden szempontból
megfelelõ, csak az intim találkozások nem zajlanak úgy, ahogy kellene, a 25
év körüli korosztály nõtagjai képesek az olvasmányokból, filmekbõl, barát-
nõktõl, barátoktól szerzett ismeretek kreatív alkalmazására, hogy biztosítsák
a kölcsönös örömszerzést. Azért a környezettõl – és a gyermekkorban ösztö-
nössé vált gátlásosságtól – õk sem tudják függetleníteni magukat: a problé-
mát nem beszélik meg partnerükkel, hanem egyszerûen megpróbálják meg-
oldani. Igyekezetük néha meglepõ eredményekhez vezet. Amikor kedvesem
eltörte a térdét, elõször arra gondoltam, hogy legalább pihen egy picikét, és
gyakrabban találkozhatunk. Törökszentmiklóson végzett, mezõgazdasági szak-
középben, aztán technikus lett, arra készült, hogy Németországban majd kert-
építõként dolgozik, de édesanyja halála után a papa nem engedte el, vett neki
egy teherautót, és most fuvarozó. Nem megy rosszul a bolt, tavaly már hozzá-
építettek a házukhoz, mert Mátyás úgy akarta, hogy külön lakrésze legyen.
Gyerekkorunk óta ismertük egymást, néha beszélgettünk is, nem lepett meg,
hogy meghívott a házszentelõre. Ott jöttünk össze, pár héttel elõtte zártam le
egy nagyon rosszul sikerült kapcsolatot (becsaptak, megcsaltak, megaláztak és
az ártatlanságom is odalett), éppen túljutottam a krízisen. Én Szolnokon dol-
gozom az önkormányzatnál, most kezdtem estin az államigazgatási fõiskolát,
nagy mûsor volt, amikor egyszer munka után a parkolóban várt rám egy köze-
pes méretû kamion. Szóval lassan megmelegedett körülöttünk a levegõ, csak
nehéz volt közös programokat csinálni, mert Matyi állandóan úton volt, az út-
levelét már ronggyá olvasták a vámosok. Persze lejátszottuk az ágyjelenetet is,
nem sikerült rosszul, de a tökéletestõl még messze volt. Elõször azt hittem, hogy
a korábbi kapcsolat rossz emlékei miatt, de az ismétlésekben sem történt semmi

17
pozitív fejlemény. Bántott a dolog, mert egyébként minden szépen alakult, én komolyan kezdtem belesze-
retni, és minden jel arra mutatott, hogy nem viszonzatlanul. Nem akartam még beszélni errõl Mátyással,
mert nem tudtam volna mit mondani. Eljutottam a fennsíkra, majd megálltam, és egyszerûen bevehetet-
lennek tûnt a csúcs. Amikor aztán begipszelve feküdt – csak mankóval tudott mozogni a lakásban is –, ko-
molyan megsajnáltam és gondjaimba vettem. Ennek mindig nagy csókolózás lett a vége, és itt tényleg be is
fejeztük, a majdnem combtõig érõ merev gipsz legyõzhetetlen akadályt állított a szerelem elé. Az elsõ na-
pokban még nem éreztem tragikusnak a helyzetet, de néha Mátyás annyira felhúzott, hogy utána nem
tudtam aludni. Akkor döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább. Másnap este a felhevült csókok köze-
pén egyszer csak nyeltem egy nagyot, és egyszerûen kiléptem a bugyimból (nem rögtönzés volt, elterveztem
mindent elõre: bõ szoknyát vettem fel, hogy megkönnyítsem a dolgot), kihámoztam Mátyást a fürdõnad-
rágból – a gipsz miatt nem vehetett fel pizsamát –, azt hiszem, nagyon piros volt az arcom, mert elõször
csináltam ilyet, de most gyors voltam és határozott, nem engedtem Matyikát szóhoz jutni, igaz, nem is
akart, aztán némi ügyetlenkedés után (a gyakorlat hiánya még mélyen átgondolt elmélettel sem helyette-
síthetõ) szembefordultam vele, és lovagló ülésben elhelyezkedve felülkerekedtem a helyzeten. Nem is tu-
dom, minek örültem jobban: annak, hogy szeretkezünk, vagy annak, hogy meg mertem valósítani mind-
azt, ami tegnap túlhevült fantáziámban megfogant. Arra nem számítottam, hogy ebben a testhelyzetben,
ha elég mélyre ereszkedem, az az átkozott gipsz nagyon fogja nyomni a fenekem, és azt is észrevettem,
hogy minden nagyobb mozdulatommal Mátyásnak is fájdalmat okozok. De éreztem, hogy ezt most nem
hagyhatom abba, egy lépés volt csak az ég – az alkalomhoz tökéletesen illõ slágerszöveg –, ezért egy pilla-
natra elváltam tõle, hátat fordítottam neki, most már nem ügyetlenkedtem, tanult hetérának éreztem
magam, marokra fogtam a fiút, hogy ne herdáljuk az idõt, elvégre az élet abból áll, õ pedig a szoknyám
alatt hátulról simogatott, még egy kicsit ringattam a csípõmet, valamelyik filmben egyszer hallottam azt a
szót, hogy tûzrobbanás, és most hirtelen megértettem, mit is jelent. Percekig maradtunk még így, aztán
Mátyás – az alkalomhoz nem nagyon illõ módon – csak annyit mondott, hogy te úristen (nem is tudtam,
hogy pertuban vannak), majd kivonultam a fürdõszobába, de elõtte még beadtam neki egy vizes törülkö-
zõt, mert úgy gondoltam, neki is rendeznie kell a sorait. Sokáig folyattam magamra a zuhanyt, de nem
tudtam megnyugodni, amikor visszamentem a szobába, még akkor is lehetett valami az arcomon, mert
Mátyás azt mondta, hogy úgy mosolygok, mintha találtam volna valamit. Igen, mondtam neki, feltalál-
tam az orgazmust, és most elõször nem mentem haza, hanem együtt maradtunk egész éjszaka. (Teljes is-
meretlenséget kérõ 26 éves közalkalmazott)

18
 A nõkbe zárt fájdalom

1996 õszén, egy pénteki napon a férjem a késõi vonattal jött csak haza. Letette
a táskáját és azt mondta, hogy decembertõl munkanélküli. 14 év munka után,
ebbõl hat évet dolgozott Szentesen, egyszerûen megszüntették a munkaviszo-
nyát. A vállalat Lajosmizse mellett tudott volna állást adni, csak hétvégeken
járhatott volna haza, azt meg nem vállalta. Végkielégítést sem kapott, mert
mindig féléves szerzõdéssel foglalkoztatták, de ez csak akkor derült ki, amikor
bementem Szolnokra a központba a párommal és veszekedtem, hogy neki az a
kis pénz igenis jár. Akkor mutatták meg a szerzõdéseket, amiket aláírt. Rende-
sen beszéltek velünk, azt mondták, hogy megértik a helyzetünket, de legszíve-
sebben megfojtottam volna õket. Ismeri a férjemet, 108 kiló és akkora tenyere
van, mint egy lapát, de most csak állt, leeresztette a vállát és nehezen szedte a
levegõt. Féltettem, mert amilyen erõs, olyan gyenge a szíve, csak a vonaton ha-
zafelé mertem megkérdezni tõle, hogy miért írta alá azokat a papírokat. Azt
mondta, hogy aki nem írt alá, azokat már egy éve elküldték. Ismerõs volt a ka-
lauz, elõször azt hitte temetésrõl jövünk, amikor elmondtuk, hogy mi a baj,
csak legyintett. Lassan földönfutó lesz az ország – mondta, és megszorította a
kezemet. Tudtam, hogy vigasztalni akar, de amit mondott, az megütött. Har-
minchat éves a párom, én harminckettõ. Két gyerekünk van, a lány tizenegy, a
fiú kilenc éves. A házunk kész van, a Wartburg 10 éves, de alig használtuk,
a garázsban is ponyva alatt állt, hogy ne piszkítsák össze a legyek. Öt hektár
szántónk van meg egy szép darab kaszáló, az öregek dolgoztak rajta, apám
halála után pedig édesanyám napszámosokat fogadott. A teheneket maga fej-
te, a növendékmarhához, a hízókhoz meg a tej szállításához van állandó em-
berünk. Gazda lánya vagyok, nekünk mindig volt földünk, apám mástól is bér-
be vette a háztájit, ebbõl kaptunk indulópénzt, amikor elkezdtük az építkezés-
hez. Kiegyenesítettem a derekamat, és megfogadtam, hogy mi nem leszünk
földönfutók. Amikor leszálltunk a vonatról a páromat leültettem otthon, elé-
tettem egy üveg bort – elõször azt hitte álmodik –, és elmentem anyámhoz. Az-
tán egy hétig majd minden este nála voltam. Látta, hogy nagy a baj, akart is
segíteni, csak még nem tudtuk, hogyan. Végül is megállapodtunk. Két borjút
kaptunk és két kocát. Úgy fizettük ki, hogy Laci dolgozott az állatok mellett
– anyám portáján tartottuk a saját jószágunkat is –, de tíz hónapig csak fél
napszámot kapott. Az elsõ év így is nagyon nehéz volt, én huszonnégyezret
kaptam kézhez a növényolajnál, a férjem tizenhétezret munkanélküli segély-

19
nek, tízet a mamától és a gyerekek után is adtak minden évben valami támo-
gatást az önkormányzatnál. Viszont tizenhatezret fizetünk havonta vissza az
építési kölcsönbe. Volt úgy bizony, hogy semmi pénz nem volt a háznál. Laci
reggeltõl estig dolgozott a mamánál. Nem értette a paraszti munkát – bá-
nyászcsaládban született Nógrádban –, de azt mondta, hogy anyuka csak
mutassa hogyan kell, én majd csinálom. A mama ötlete volt a nyúl is. A bor-
júból másfél év múlva lesz pénz, a hízókból pedig nagyon bizonytalan a bevé-
tel. Pedig saját fialtatású malacaink vannak, a takarmányt is mi termeljük.
De az idén is már csak nagy súlyú hízókat viszi el a szalámigyár, a többi vagy
kell, vagy sem. Ezért jó a nyúl. Hamar megfordul, és azonnal fizet. Ahol a
marhának jut takarmány, ott jut a nyulaknak is. Sokszor, nagyon sokszor
volt, hogy pénteken leadtuk a nyuszikat, és abból a pénzbõl fõztem a vasár-
napi ebédet. Egy év után kaptunk egy kis levegõt, akkor hívták be Lacit a
munkaügyi hivatalba Kunszentbe, hogy igényeljen jövedelempótló támoga-
tást. Nem akart menni. Vasalt inget adtam rá, felöltöztettem, kivettem egy
nap szabadságot és 14 hónap óta elõször beindítottuk a Wartburgot. Meg-
kérdezték a nevét és adtak egy papírt, hogy töltse ki, majd két hónap múlva
megkapja a segélyt. Az én párom meg kihúzta magát és megköszönte az eddi-
gi segítséget, és azt mondta, hogy ha munkát nem tudtak adni, neki kegye-
lemkenyér nem kell. Nem koldus õ, hanem munkás. Olyan csend lett az iro-
dában, hogy nekitámaszthatták volna a létrát. Február vége volt akkor, már
érezni lehetett a napot, álltunk a piactér sarkán, éppen delet harangoztak, és
nagyon jól éreztem magam. Aztán másnap reggel, ahogy fésülködtem, észre-
vettem a hajamban az elsõ õsz szálakat. (T. Z. 32 éves, gazdasszony)

A statisztikák szerint a munkanélkülieknek csak 40–45%-a nõ, de ezek az

adatok nem feltétlenül pontosak. Minden valószínûség szerint a munkahe-
lyüket elvesztett nõk és férfiak számában nincs jelentõs különbség, a munka
nélkül maradt nõk viszont az elsõ év után sokszor megszakítják kapcsolatu-
kat a munkaügyi központokkal, s így nem szerepelnek a statisztikai összeg-
zésekben. Részint felhasználják azokat a „menekülési útvonalakat”, ame-
lyek nemükbõl adódóan nyitottak számukra (gyermekszülés, gyermekne-
velés), részint pedig a kisegítõ gazdaságban végzett munka növelésével
kísérlik meg – legalább részben – pótolni a kiesõ jövedelmet. Fizetésük tra-
dicionálisan alacsonyabb, mint a hasonló munkát végzõ férfiaké, így a csa-
ládi költségvetésben kisebb rés keletkezik, mint amikor a férj válik munka-
nélkülivé. Ezzel együtt, az aprófalvakban élõ asszonyok számára nem csak
saját munkanélküliségük jelent gondot. Amikor a férj elveszti munkáját
vagy az iskolából kikerülõ gyermek nem tud elhelyezkedni, sokszor a fele-
ségnek kell az otthon egyensúlyát biztosítani, neki kell a negatív változások

20
lelki következményeit ellensúlyozni. A tiszazugi asszonyok aligha ismerik a
kreativitás fogalmát, de meghökkentõen hatékony stratégiákat alkalmaz-
nak, ha a család megtartásáról van szó.

Ezt a házat szüleimtõl örököltük, 1982-ben fejezték be, akkor voltam 20 éves.
Apám 13 évig építette, mert édesanyám nem dolgozott, s így csak kevés köl-
csönt tudtunk felvenni. 24 évesen mentem férjhez, a felsõ szintet megkaptuk
anyáméktól. A férjem a vasútnál dolgozott egészen 95 végéig, akkor lett mun-
kanélküli. Majd egy évig csak lézengett, segített itthon a gazdaságban, néha el-
járt maszekolni, vasbetonszerelõ a szakmája, de mindenhez ért. Kapott mun-
kanélküli segélyt, motorral hordta a tojást az üzletekbe, nem sokkal volt keve-
sebb a pénze, mint amikor dolgozott. Valami azonban nem tetszett nekem.
Amíg munkába járt az egyenruhája olyan volt, mint a patyolat, minden reggel
borotválkozott, arcvizet kent magára, havonta kétszer ment fodrászhoz. Azt
mondta, nem mindegy hogyan néz ki, mert az emberek róla ítélik meg a vas-
utat. Amikor meg itthon volt, hétszámra nem került le róla a munkaruha meg
a gumicsizma. Az esti etetés után még elszaladt a kocsmába megivott egy-két
korsó sört – többet soha –, aztán lerúgta magáról a ruhát, és befeküdt mellém
az ágyba. Hát én nem ilyennek ismertem az uramat. Nem kellett akkor nekem
sehogy sem, de nem mertem mondani, mert féltem, hogy nagy bajt csinálok.
Amikor nyáron ki kellett húzni egyik elsõ fogát, azt sem csináltatta meg. Ezt
azért szóvá tettem, de azt válaszolta, hogy ganézni így is jó vagyok, legalább
hegyesebbet tudok köpni – és meg is mutatta. Ez már több volt, mint elég. Be-
mentem a munkaügyi hivatalba, hogy munkát keressek a férjemnek. Nem ér-
tették, hogy mit akarok, de aztán a vezetõ azt mondta, hogy Szolnokon a Vo-
lán keres biztonsági õröket, de orvosi alkalmasság kell, és utána egy tanfo-
lyam. Ezért nekünk nem kell fizetni, és a tanfolyam ideje alatt is jár a
munkanélküli segély. Már az elsõ hét végén abba akarta hagyni. Attól félt, hogy
megbukik a vizsgán és ki kell fizetni a tanfolyam árát. Elmúlt negyvenéves, jó
feje van, de a fegyvervizsga meg a szabályzatok, paragrafusok – szóval nagyon
nehéz volt vele. Úgy csináltam, mintha iskolás lenne: délután a gyerekkel foglal-
koztam, este meg tõle kérdeztem ki a leckét. Akár le is vizsgázhattam volna he-
lyette. Látta rajtam, hogy nagyon komolyan gondolom, nem mert ellenkezni,
aztán ahogy haladt elõre, egyre könnyebben és szívesebben tanult. Dicsérettel
végzett. Két éve dolgozik a Volánnál, most már szolgálatvezetõ. Egy kicsi rende-
zõdtünk anyagilag is, anyámékkal közösen csináltunk egy kis fóliát – lassan be-
hozza az árát. Tavasszal aztán egy vállalati rendezvényen megismertem a mun-
katársait is. Itt tudtam meg, hogy Miklós mindenkinek azt mondja rólam, hogy
kozmetikus vagyok. Ez még tetszett is egy kicsit, de azért otthon kérdõre vontam.
Az úgy van – válaszolta elvörösödve –, hogy nyáron megint tanfolyamra kell

21
mennem, és aztán én leszek az egész szolgálat fõnöke. Írásban kellett válaszol-
nom egy csomó kérdésre. Érdeklõdtek a családról is. Nem írhattam oda, hogy a
házastársam foglalkozása: paraszt. (43 éves gazdasszony)

Az egyenes derekú, nagy akaratú, életre szánt tiszazugi asszonyok szüleik-

tõl örökölték magatartási mintáikat. Az aprófalvak értékvilágában a család-
nak nem volt alternatívája, pótolhatatlan és semmivel sem helyettesíthetõ
funkcionális egységként létezett. Az otthon megtartásáért hozott áldozat
kezdetben biológiai-gazdasági parancs volt, aztán szigorúan számon kérhe-
tõ közösségi elvárás lett. Napjainkban legfeljebb valamiféle morális kötele-
zettségrõl beszélhetünk, amelynek vállalása ugyan tiszteletre méltó, de el-
utasítása sem szankcionálható.
Úgy tûnik a feleségek másként gondolják. A férjek, apák munkanélkülivé
válását sikeresen túlélõ családok csaknem mindegyikében (93%) az asszo-
nyok (és/vagy anyósok!) találták meg a krízishelyzetbõl kivezetõ utat, vagy
legalább azt az átmeneti megoldást, amely csökkenti a munka – és a kiszá-
mítható jövedelem – elvesztésének személyiség- és környezetromboló hatá-
sait. Lélektanilag örök talány marad, hogy miféle problémamegoldó vész-
tartalék aktualizálódik a házastársuknál rendszerint alacsonyabb iskolai
végzettségû és általában is meglehetõsen tájékozatlan asszonyokban, ami-
kor az eddig megszerzetteket kell megvédeni, a család érdekeit kell érvé-
nyesíteni. Feltehetõleg az örökölt szerepkészlettel függ össze az is, hogy
azok az asszonyok, akik férjüknek munkalehetõséget szereznek, családi vál-
lalkozást teremtenek, beiskolázzák õket, azaz „kimenedzselik” házastársu-
kat a válságból, saját státusukon nem változtatnak, továbbra is háztartásbeli-
ként, betanított munkásként dolgoznak vagy a kisegítõ gazdaságot (állattar-
tás, konyhakert, fólia) mûködtetik. A készen kapott életviteli minták hatása
mellett, szigorúan reális megfontolásokkal is magyarázható ez a jelenség: a
tiszazugi aprófalvakban az érettségizett vagy felsõfokú végzettséggel ren-
delkezõ lányok számára nemcsak a munkavállalás jelent megoldhatatlan
akadályt, hanem magánéletüket is komoly konfliktusok terhelik.

1997-ben végeztem Szolnokon, informatikus mérnök vagyok. Jól kiismerem

magam a különbözõ programok között, s nem jönnék zavarba akkor sem, ha
valamilyen hardverproblémát kellene megoldanom. Németül és angolul is be-
szélek, bár vizsgám csak németbõl van. A fõiskola mellett mindenféle munkát
vállaltam, ügynököltem biztosítási papírokkal, házaltam argentin szerszám-
készlettel, brazil cipõfûzõkkel, kétes eredetû Absolut vodkával. Faluról kerül-
tem a fõiskolára, gondoltam nem árt, ha megismerem az életet. Tényleg nem
ártott, bár most sok hasznát nem veszem. Kialakult egy tárgyalástechnikám,

22
javult a verbalitásom és megtanultam pontosan megkülönböztetni, hogy az
ügyfél érdeklõdése nekem szól-e vagy a felkínált árunak. Aztán vége lett a fõis-
kolának. Úgy gondoltam, hogy az államvizsga után engedélyezek magamnak
egy hónap pihenõt, aztán ráülök a telefonra és elhelyezkedem. Elõször a szóba
jöhetõ helybéli cégeket hívtam, aztán egyre bõvülõ körben a szomszédokat, az-
tán azok szomszédait, végül eljutottam – részint telefonon, máskor személye-
sen – Egerbe, Kiskunfélegyházára, Budapestre. Teljes sikertelenség. Ahol fiatalt
kerestek, ott a szakmai gyakorlatot hiányolták – ez egyébként már önmagá-
ban ellentmondás, mert hogyan is lenne egy fiatalnak szakmai gyakorlata –
ahol a végzettség volt a fõ szempont, ott meg túl fiatalnak találtak. Azt mond-
ják, nem vagyok ronda, és még öltözködni is tudok. Nyáron kerestem munkát,
a meteorológiai viszonyok ilyenkor megfelelõ feltételeket teremtenek az egyál-
talán nem kihívó, de gondolatébresztõ ruházat viseléséhez – és ezzel együtt
sem kellettem senkinek. Úgy augusztus vége felé már kezdtem megérteni, hogy
mitõl oly elgyötört az országutak mellett ácsorgó lányok arca, amikor hiába
várnak fuvarra. Az utolsó körben aztán megkaptam a nagy lehetõséget: az
egyik ABC-ben lehettem volna pénztáros, de itt a fõnök túlhangsúlyozta az ál-
lás bizalmi jellegét – így aztán ez sem jött össze. Végeredményben én szerencsés
helyzetben vagyok, apám egy környékbeli gyógypedagógiai intézet igazgatója,
van 10 hektár szántónk meg 10 hektár szõlõnk, nem kenyérre kellene a kerese-
tem. Amikor szüleim látták, hogy az eredménytelen telefonálgatás és az értel-
metlen rohangálás némiképp megvisel, felvetették azt a lehetõséget, hogy ve-
gyem át a családi gazdaság irányítását. Ezen komolyan gondolkoztam, de vé-
gül negatív döntést hoztam. Az csak az egyik dolog, hogy nem értek annyit
hozzá, mint az apám. Gyermekkoromban sokat dolgoztunk együtt, tudom mi
a teendõ a szõlõvel, hogyan kell a bort kezelni, s apám segítségével könnyen
pótoltam volna a hiányzó ismereteket is. Nem ez jelentette tehát az akadályt.
Az igazi nagy probléma az volt, hogy …. hát hogy is mondjam, szóval a nagy
kérdésem az, hogy mi lesz velem. Házasságra egyelõre nem is gondolok, de va-
lami értelmes emberi-baráti-partneri kapcsolat nagyon hiányzik. Lehet, hogy
az ilyesmihez én túlképzett vagyok. A legutóbbi nagy kalandom az volt, ami-
kor a dizsiben egy kellemes arcú kölyökkel táncoltunk vagy öt percet, aztán ki-
kísértem cigarettázni. Te mit csinálsz, amikor nem vagy itt? – én indítottam a
beszélgetést, mert azt azonnal láttam rajta, hogy a verbális kommunikáció
nem erõs oldala. Munkanélküli vagyok – mondta. A faterom a sörgyárnál van,
a muter meg az óvodában. Aztán közelhajolt az arcomhoz, és megkérdezte: na
kefélünk? Emlékszem középiskolás osztálytársnõimre – szépek voltak, arányo-
sak és valahogy méltósággal viselték kezdõdõ nõiességüket. Tizennyolcból he-
ten mentek férjhez, néha találkozom velük a boltban vagy az utcán. Kopott ke-
rékpáron tolják hazafelé a teli szatyrokat, melegítõben, foltos tornacipõben

23
(vagy gumicsizmában) állnak sorba a pénztár elõtt, a körmük nagyra nõtt és
néha fekete kerettel szegélyezett. Gyermeket szültek – tehát õk nem munkanél-
küliek –, és jószágot etetnek, kertet kapálnak. Azt mondják mindig, hogy bol-
dogok. De ezt minden asszony mondja. Várják a férjüket, aki majd este még se-
gít a ház körül, aztán a tv elõtt legurít egy sört – csak úgy üvegbõl, nem kell el-
mosni a poharat –, és nézi a meccset. Névnapokra, születésnapokra, házassági
évfordulókra az asszonyok fodrászhoz mennek, felveszik az ünnepi ruhát, az-
tán a vendégek telibagózzák a szobát, elordítják az Akácos utat és reggel a fele-
ség mosogatással kezdi a napot. Ez azért túl nagy ár egy biztos partnerért. Én
nem félek attól, hogy ennyire leépülök, de ha elkezdenék gazdálkodni, mindig
ugyanazokkal találkoznék, mindig ugyanazokat a problémákat kellene meg-
oldanom, és még kevesebb alkalmam lenne arra, hogy kicsit mozogjak a nagy-
világban. Nem akarok olyan kapcsolatot, amely az igénytelenségbõl épül fel,
mást meg errefelé nemigen lehet összehozni, mert a korombeli fiúk még arról
sem tudnak értelmesen beszélni, ami legjobban érdekli õket. Az egyik – videón
látott – szexfilmrõl beszélgetve szépreményû szerelmem másnap csak annyit
tudott mondani, hogy „az a szõke srác jól becsavart a pézsmának” – aztán még
sokáig ingatta elismerõen a fejét. Nem akarok intimitásokról beszélni, de igen
csekély számú tapasztalataim alapján állíthatom, hogy akcióban sem jobbak,
mint fogalmazástechnikailag. Az egyetlen lehetõség, hogy figyelem a városi ál-
láshirdetéseket, amíg pedig nem tudok elhelyezkedni, itthon dolgozom – leg-
alább egy napszámossal kevesebbet kell fizetni. Valahol azt olvastam, hogy
azért a kiváltságunkért, hogy gondolkozunk, lemondással és szomorúsággal
kell fizetnünk. Ezt valahogy még el is fogadom. De a változtatás igényét to-
vábbra is fenntartom magamban. Mert a reménytelenség nem volt benne a
pakliban. (K. G. 26 éves, munkanélküli)

24
 Tiszántúli Emanuelle

A szépen borotvált gorillák és romlatlan lelkû hegyipásztorok által úriasz-

szonyokban keltett érzéki vágyat megbocsátó mosollyal veszi tudomásul a
világ. Aprófalvakban, porba fulladt „mezõvárosokban” napjainkban is szü-
letnek ilyen történetek. A kis településeken élõ, csak általános iskolát vég-
zett, egyedülálló vagy elvált, 22–35 év közötti nõkkel és férfiakkal a nemiség-
rõl beszélgetve egy sajátságos szexuális „szubkultúra” rajzolódik ki. Ezeket
a szubkulturális határokat a múltban többnyire férfiak lépték át, rendsze-
rint felülrõl lefelé. Aztán ahogy a társadalmak nyitottabbá válnak, a király-
lányok hálószobája is egyre gyakrabban nyílik meg a pásztorfiúk elõtt. Az
ilyen nagy szociokulturális távolságokat átívelõ partnerkapcsolatok lefutá-
sa viszont – legalább is a beszámolók szerint – manapság korántsem oly idil-
li, mint a romantikus mítoszok lapjain. Persze lehet, hogy csak a hölgyek
lettek sokkal igényesebbek.

1996 nyarán, 53 éves korában, egy tiszazugi kis faluban meghalt az apám.
Szüleim akkor már húsz éve elváltak, én anyámmal Pesten éltem, csak az isko-
lai szüneteket töltöttem itthon, tulajdonképpen nem igazán tudtam mit kezde-
ni az atyai örökséggel. Aztán amikor az én házasságom is összedõlt, birtokba
vettem õseim házát, hogy saját képemre formáljam, s apám iratait rendezve
mindjárt meglepõ felfedezésre jutottam. Egy általános iskolai írásfüzet (az utol-
só feladat: tollbamondás, Kunszentmárton, 1953. május 24.) külsõ borítójára,
a kezdõ betûvetõkre jellemzõ merev kalligráfiával, akkor második osztályos fel-
menõm a következõ magvas bölcsességet jegyezte: bazd a pinát, ahol éred, ezzel
is a Békét véded! Életem eddigi 29 éve alatt sokat hallottam és egy keveset olvas-
tam is azokról az idõkrõl, s megelégedéssel nyugtáztam, hogy eszerint a béke-
harcnak voltak populáris formái is. A helyesírás javítható, a béke nagybetûvel
nyomatékosított fontossága pedig helyeselhetõ. Mindennapi életem intim szférái-
ban viszont sokszor gondot okoz, hogy a kanivirtus zászlaja alá szervezõdött hí-
mek pszichoszexuális fejlõdése megrekedt az atyai intelem szintjén. Napjaink bé-
kehadtestében az Ahol Éred Kommandó jelentõs létszámbeli túlsúlyt képez.
Csodálkozva tapasztalom, hogy miközben elmúlt 50 év történelme átlényegí-
tette a falut, átstrukturálta a családokat, internetes teleházat épített a legény-
egylet – késõbb Szövetkezeti Mûvelõdési Központ – helyén, képtelen volt arra,
hogy benyúljon a klottgatyák alá. (T. Zs. 29 éves, pszichológus)

25
A szociokulturális környezet nemiségre gyakorolt hatását a témával foglal-
kozó szakirodalom úgy tekinti, hogy a szexuális kulturálatlanság a társada-
lom „alacsonyabb gazdasági és mûveltségi rétegeiben” általános. E negatí-
vum aztán sokféle vetületben jelentkezik. Elõször is hiányosak az informá-
ciók: a megkérdezett férfiak (52 fõ) többnyire csak harsányan hahotázva
vagy obszcén poénok kíséretében tudtak a szexualitásról beszélni, a „klito-
risz” szó jelentését négyen ismerték, (közülük hárman azt válaszolták, hogy
„hát a nõknek a pöcke”), mindegyikük teljesen biztos volt abban, hogy elsõ-
sorban a pénisz nagyságától függ az örömszerzés mértéke, 47 fõ az orális
aktust – azaz, ahogy a kérdésben elhangzott: a szopást – undorítónak tartja,
és csak kilencen gondolták úgy, hogy „az igazán kellemes együttléthez,
mindkét félnek le kell vetkõznie”. Ebben persze lehet indokolt óvatosság is:
a lavórkék klottalsók még a harsányabb népi ízeket kedvelõ partnereket
sem feltétlenül hozzák orgazmus közeli állapotba. Arra a kérdésre, hogy mi-
ért éppen ez a „fehérnemû” oly népszerû erre, ketten válaszoltak érdem-
ben: egyikük azt, hogy „azért szeretem, mert ebben megvan a tököm játé-
ka”, a másik interjúalany pedig praktikus szempontokkal indokolta válasz-
tását: „mert ez pont ott szellõzik, ahol a legjobban izzadok”. Mindegyikük
látott már pornófilmet, de teljes volt az egyetértés abban, hogy „ilyeneket
csak kurvákkal próbál ki az ember”. Így aztán ez az „információs forrás”
sem igazán hatékony. Gyaníthatóan valamiféle kommunikációs zavar is sze-
repet kap ebben az elutasításban, bár csak egyik beszélgetõpartnerem nyílt
meg annyira, hogy feltegye a kérdést: „de hát hogy mondjam meg neki,
hogy én most másképpen akarom?”

Az én Bélusomról már az elsõ pillantásra látszott, hogy igazi macsó, minde-

nekelõtt azért, mert egy frontfoga sem hiányzott és ez errefelé korántsem ter-
mészetes. Nyolc hónapja éltem már tökéletes magányban – elõször jól esett, ké-
sõbb arra gondoltam, hogy tanulmányt írok a szexuális depriváció személyi-
ségromboló hatásairól – és akkor egy jótékony patkószeg hozzásegített egy
defekthez. Béla terepjárója mentette meg a helyzetet, a kerékpárt feldobta a
platóra, elmesélte, hogy valaki sörétet kapott a vadászaton – „a Pászli gyereket
meg tökön lõtték mindjárt a reggeli után” –, de semmi komoly, a szerv sértet-
len, az orvos már kibányászta a jeges fatörzsön megpattant ólomszemet. Ha-
zafuvarozta Öcsödre a sérültet, és most õ is Kungyaluba tart. Közölte továbbá,
hogy emlékszik rám gyerekkorunkból, hogy meg akarta venni apám házát,
mert nõsülni készült, de nem lett belõle semmi. Tudja, hogy pszichológus let-
tem, és a környék iskoláiban vizsgálom a gyerekeket, hogy messzebbre a regge-
li busszal, közelebbre meg kerékpárral járok, hogy elváltam és nincsen senkim,
és a múlt héten vettem egy üveg konyakot a boltban. Pillanatnyi élethelyzetem

26
rövid összegzése után magáról is ejtett néhány szót: természetvédelmi õr, de õ
vigyáz a holtágakra is, van egy barnafoltos kutyája, tegnapelõtt lehalászták a
Kerekzugot és így az otthoni hûtõláda most teli van hallal. Mindezt úgy adta
elõ, mint közérdekû tudnivalókat. Kicsit sáros volt, kicsit borostás, ruhája
füstszagú, kezét vörösre csípte a novemberi fagy, de valami vidám szabadság
sugárzott belõle, ahogy jó ritmusban elõzte a lassan araszoló sáros traktoro-
kat. A ház elõtt csak egy pillanatra fékezett – megjavítom a defektet és estére
visszahozom a gépet, mondta, aztán eltûnt a lassan sûrûsödõ kékes párában.
Nem vagyok járatlan az intim hangulatú randevúk koreográfiájában, de fo-
galmam sem volt hogyan zajlik az ilyesmi Kungyalun. Friss farmert vettem fel,
laza pulóvert melltartó nélkül, kerestem egy merész vonalú, könnyû kis bugyit
– idáig ma úgysem jutunk el, bár semmi sincs kizárva – kicsit rendbe hoztam a
frizurámat, de valahogy tanácstalannak éreztem magam. Tettem-vettem, az-
tán megzörgették az ajtót – az akciófilmeken így érkezik a kommandó –, és ott
állt az én Bélusom. Most láttam csak mekkora. Meghoztam a gépet, kezdte, az-
tán belépett az elõtérbe, levette a svájcisapkát, összeborzolt haja teljesen rási-
mult a koponyájára, és ettõl valahogy olyan toronyszerû lett a feje. Megkóstol-
juk? – intettem a múlt heti konyakkal kezemben a szoba felé –, de Béla csak
rázta a fejét. Csupa egy sár vagyok, szabadkozott, de az italt azt köszönöm. Ki-
vette kezembõl a poharat és ott, az elõszobában állva, leküldte. Aztán rágyúj-
tott, egyik kezében a cigarettát fogta, másikban a hamutartót, megreszelte a
torkát és udvarolni kezdett. Közben a légfrissítõ erõtlen próbálkozást tett, hogy
elnyomja a pufajkából áradó füstszagot, de rövidesen megadta magát. Bélu-
som olyanokat mondott, hogy „nagyon szép lett ez a ház mostanára”, meg
hogy „hát így forgott az élet Zsuzsika”, továbbá azt is, hogy „nagyon jó, hogy
hazajöttél Zsuzsika”, és végül mintegy perspektívát is nyitott mondván,
hogy „hát csak csinászolgatni kell és majd kialakul valahogy Zsuzsika”. Én
meg majdnem elsírtam magam. Ott áll ez a toronyfejével együtt is elfogadható,
szép embercsõdör az elõszobában, sapkájával csapkodja a tenyerét, tökéletes
baromságokat mond, közben biztatóan heherészik, és ködös elképzelése sincs
arról, hogy kezdjen hozzám. Ehhez viszonyítva a sárszalonka nászrepülése a
fantáziadús szexuális szocializáció kreatív megnyilvánulásaként értékelhetõ.
Bélusom teljes szerephiánnyal küzdött. A csörgõ-zörgõ terepjáróban, a sáros
betonszalagon még õ volt a Körös-parti sejk, a kapcsolatkezdeményezõ kom-
munikációra viszont egyszerûen nincsen szerepkészlete. Ha most búcsúban
lennénk, talán valamelyik sátorban venne nekem mézeskalácsot (pirosat, szív
alakút, királylánnyal, huszárral, tükörrel), aztán ha elfogadtam, andalog-
nánk még kicsit kézen fogva és estefelé elvinne a bokorba. Így feleslegessé válna
az intenciós beszélgetés. Bélusom idõközben – szorongását oldandó – leküldött
még egy konyakot, megköszönte és mintha menekülne, kilépett az éjszakába.

27
Az ajtóból még visszaszólt, hogy hétvégén majd eljön és kicseréli az egyik ten-
gelyt is, – inkább néhány modult az agyadban – gondoltam dühösen, aztán az
ágy mellé tettem a konyakot, hogy vigasztaljam magam. Mielõtt álomba zu-
hantam, még átgondoltam, hogy Bélusom tárgyiasult világában az erõsen
megviselt agrárbike generálozása helyettesíti a mézeskalácsot, és most mi tu-
lajdonképpen andalgunk. Csak a kézfogás maradt el. De aztán eszembe jutot-
tak a szorongás libidógátló hatására utaló kísérletek, amelyek eredményeit
kissé szabad szájú évfolyamtársaim úgy összegezték, hogy a „feszeleg” és „fasza
lóg” kifejezésekben a hangrendi váltás bizonyíthatóan oksági összefüggésre
utal. Szombaton Bélám egész délelõtt kopácsolt a sufniban (gumicsizma, mun-
kásnadrág, pufajka), olajozott, rozsdátlanított, láncot feszített – szóval cifráz-
ta rendesen a mézeskalácsot –, én pedig bent hevertem a házban, és nyeltem az
antibiotikumokat, mert egész héten gyötört az influenza. Nem volt már lázam,
de nagyon gyenge voltam és napok óta alig ettem valamit. Déltájban aztán be-
fejezõdött a munka, Bélusom a verandára állította a mûvet – ennek így kell ki-
nézni Zsuzsika –, és hipó meg mosópor segítségével elfogadható állapotba hoz-
ta a kezét. Konyakkal kínáltam, köszönte, nem kérte – estére inkább majd én
hozok friss hallevest meg valami rendes italt, mert ettõl a körömlakktól még
én is megbetegszem – mondta és végigsimította az arcomat. A tenyerébe hajtot-
tam a fejem, aztán ott az elõszobában állva csókolóztunk egy tartalmasat. Há-
lóing volt rajtam és fürdõköpeny, Bélusom a klasszikusnak számító c-p-c-p
megnyitást (cicik-popsi-combok-punci) választotta, és egy tapasztalt marha-
kupec szakértelmével megállapította, hogy megviselt a betegség, de estére meg-
gyógyulok. Elég szorosan ölelt ahhoz, hogy a terápia lényegi mozzanatait ille-
tõen ne legyenek kétségeim. Nem öltöztem fel, csak friss hálóinget vettem és a
fürdõköpeny helyett pongyolát, végtére is elfogadtam a mézeskalácsot, akkor
meg minek is komplikálnám a helyzetet. A halvacsora után még ittunk néhány
nyeletnyi körtepálinkát, aztán asszonyi alázattal vállaltam az ágyszolgálatot.
Nem véletlenül mondom így, én szeretem megadni magam. Több mint tíz évvel
ezelõtt – a pettingkorszakban – teljesen levetkõztem kedvesem elõtt, hanyatt
feküdtem az ágyon, kezemet összekulcsoltam fejem alatt – most én vagyok az
áldozat, mondtam –, és kimondhatatlanul jó érzés volt, ahogy nyelvének, ke-
zének finom érintései nyomán elõször furcsa borzongások, aztán apró kis tü-
zek keltek bõrömön, amelyek egyre forróbbá váltak és végül egész testemet át-
ölelte a gyönyör. De csak szemünk fonódhatott össze egyre szorosabban, mert
úgy szólt a játékszabály, hogy az áldozatnak szótlannak és mozdulatlannak
kell maradnia. Azóta is igénylem ezt a játékot. Õsi, asszonyi megaláztatásokat
felidézõ mágia ez, olyan mélységeket nyit meg bennünk, amelyek partjáig csak
ritkán merészkedem el, mert ha lenézek beleborzongok és megtántorodom.
Nem egyszerû feladat, de megéri kísérletezni vele, mert a sikeres megoldás ju-

28
talma csodálatos. Bélusom tárgyszerû párzásában viszont a funkcionális ele-
mek domináltak. Az ismert elõkészítés után hálóingemet felügyeskedte a nya-
kamba, szétrendezte lábaimat, feltérdelt az ágyon és kikapcsolta széles bõr-
övét. Nem bújt ki a ruhájából, csak nadrágját eresztette combközépig – mint a
jobbágy, ha deresre húzták –, aztán egy határozott csípõmozdulattal birtokba
vett. Felvettem a ritmusát és vártam szemében azokat a kis fényeket, amelyek
majd percek múlva összefolynak és lángba vonják a pupillát, de Bélusom le-
hunyta szemét, s csak arcának apró rándulása jelezte, ha egy-egy jól sikerült
mozdulat boldoggá tette. Magányos hegymászóként iparkodott a csúcs felé, ki-
zárólag ennek elérésére koncentrált, nem élvezte a technikát és jelentõségét
vesztette a látvány. Mozgása monoton volt, de szakszerû, aztán a nyolc hóna-
pos egyedüllét után végre engem is felszívott az örvény, és emelt egészen a csil-
lagok fölé. Csak Bélusom vállgödrében tértem magamhoz, kedvesem a hátán
feküdt – derékszíj becsatolva, nadrág a hastájon hibátlanul gombolva – diszk-
réten horkolt, és én úgy éreztem, felesleges vagyok. A fürdõszobában rendbe
tettem magam, s a tükör elõtt eszembe jutott, hogy Bélusom csak úgy csatako-
san menetkész állapotba került. Hogyan tisztálkodik? – villant át agyamon,
de aztán hamarosan megoldódott a kérdés. Amikor kiléptem a fürdõszobából
senki sem volt a lakásban. Kinyitottam az ajtót, s a ház mellett észrevettem
szerelmemet. Csípõre tett kézzel állt a kert sarkában, s diadalmas férfiúságá-
ban nyakon pisálta a fagytól gyötört krizantémokat. (T. ZS. 29 éves, pszi-
chológus)

Az igénytelen környezetben a nõk helyzete különösen nehéz. A lélek kopá-

sai olyan negatív folyamatokat indítanak el, amelyek következményei a kül-
sõ szemlélõ számára is jól érzékelhetõk. Nehéz megmagyarázni, de empiri-
kus tény: a 18–20 évesen jól öltözködõ, szép arcú, ápolt lányok néhány év
alatt elveszítik tartásukat, gondozatlanná válnak – függetlenül attól, hogy
férjhez mentek-e vagy sem. Az aprófalvak mindennapi életében bõséges al-
kalom kínálkozik a mozgásra, tehát a testsúly-testmagasság arány ebben
az életkorban még változatlan, de kezüket és arcukat már kiszívja a nap és
hajukat fésülhetetlenre szárítja a szél. Egy végzõs egyetemista lány 24–25
évesen van „in floribus”, azon kortársaikat, akik csak általános iskolát vé-
geztek, már „megfogta az idõ”, öreglánynak érzik magukat. Az apénia je-
lensége még ebben a csoportban sem jellemzõ, de ez már kényszerû komp-
romisszumok eredménye. A megkérdezett tiszazugi nõk (32 fõ) eléggé ne-
gatív képet festettek partnereikrõl: hûtlenek, „nagyképûek”, csak magukkal
meg barátaikkal törõdnek, és sokszor isznak. „Csak akkor szól hozzám, ha
kellek neki – mondta egy 26 éves munkanélküli elvált asszony –, de ez leg-
alább nem veszekszik”. A találkozások rendszerint a szex idõtartamára kor-

29
látozódnak, mert közös programokra nagyon kevés a lehetõség, a partner-
rel beszélgetni nem lehet, arról meg különösen nem. A kommunikáció ilyen
nehézkessége – úgy tûnik – csak nagyon nehezen oldható. Arról van szó
ugyanis, hogy a szexusról nem lehet megfelelõ minõségû szókészlet nélkül
beszélni. A férfiak – meghökkentõ trivialitással ugyan – de be tudtak szá-
molni nemiséggel kapcsolatos (meglehetõsen hiányos) ismereteikrõl, képe-
sek voltak elmondani tapasztalataikat, egyes esetekben megfogalmazták
kérdéseiket is. A nõk számára az ilyen stílusú verbalizáció – különösen egy
intim beszélgetésben – egyszerûen elfogadhatatlan. Ezzel együtt, a vála-
szok arra utalnak, hogy nõk sokkal igényesebbek e téren, mint partnereik:
huszonkilencen tartják fontosnak, hogy a szexuális együttlét során mindkét
fél „levesse összes ruháit”, és húszan szívesen kipróbálnának „majdnem
mindent” (gyaníthatóan: mindent), amit a televízió szexfilmjeiben láttak,
ha találnának „egy olyan férfit, akivel ezt lehetne”.

Imrével most öt hónapja, hogy elszakadt a kötél, elõtte két évig jártunk együtt.
Azt hiszem szerelmes volt, egyszer azt mondta, hogy nagyon sokat köszönhet
nekem. Szakápoló vagyok, a gimnázium után Pesten tanultam az egészségügyi
fõiskolán. Amikor az egyik háziorvos megvette a földvári gyógyszertárat, ide-
hívott asszisztensnek az ápolói fizetés kétszereséért. Azóta itt dolgozom. Ne-
kem mindig gyenge pontomat jelentették a szép fiúk, már fõiskolás koromban
is elképesztõ alulválasztásokba mentem bele egyszerûen csak azért, mert tet-
szett valaki. Csapos eddig még nem volt az emlékeim között, de végeredmény-
ben Imre beleillett a sorba. Vékony volt, magas és erõs, olyan szótlan típus, de
mindent tudott, ami a faluban történt. Az egyik rokona bérelte a kocsmát, és õ
mérte a sört meg a vegyes pálinkát. Nem ivott soha egy kortyot sem, azt hiszem
irtózott az alkoholnak még a szagától is. Az öltözködésében volt valami réz-
grófos, de úgy egészében fess fiú volt. Egyre gyakrabban járt be a patikába, ta-
lálkozgattunk másutt is, aztán egyik este behívtam magamhoz. Amikor le-
érettségiztem, szüleim felhúztak nekem egy külön szobát a nagy ház végében,
aztán apám halála után édesanyám átköltözött a kis szobába, és a házat áten-
gedte nekem. Furcsa találkozás volt. Imre úgy gondolhatta, hogy odabent meg-
kettyint, aztán majd megy haza. Én meg úgy szoktam, hogy elõétel, fõétel, az-
tán desszert – a hangulatnak és az alkalomnak megfelelõen. Emlékszem köny-
nyû, bõ szoknya volt rajtam, összesimultunk, aztán pár perc múlva kiléptem
belõle és kigomboltam Imre farmerét. Úgy ugrott hátra, mintha megharaptam
volna. Hülye egy helyzet volt. Nekem kellett lecsókolni róla a ruhát. Végre ott
állt fülig vörösen és teljesen meztelenül, mintha orvosi vizsgálatra várna, ami-
kor én még csak a szoknyámat vetettem le. Egy 26 éves, egészséges férfi. Úgy
tûnt, komoly zavarok vannak képességeit illetõen is, de aztán én is megszaba-

30
dultam a ruhámtól és kézbe vettem a dolgokat. Rendesen felpiszkáltam – ez
nem volt egyszerû, mert minden érintésemre összerándult, mintha fájdalmat
okoznék neki –, hanyatt fektettem a heverõn és hát… megcsücsültem. Tudom
irányítani az ágybeli történéseket – közben Imre is magára talált –, így aztán
az elsõ találkozás egész elfogadhatóra sikerült. Láttam, hogy zavarja saját
meztelensége, ezért az étlap további részétõl eltekintettem, bár desszertként
még megszerveztem egy közös zuhanyozást. Hát mit is mondjak, nagyon meg-
lepõdtem. Imrérõl valami barnás-szürkés szennylé folyt le, én ijedten kiléptem
a zuhanytálcából és elindultam, hogy külön törülközõt hozzak neki. Zuha-
nyoztam én már professzionális kidobóemberrel, tehertaxissal és majdnem fe-
leségül mentem egy vasúti váltókezelõhöz, de ez valami nagyon új volt. Mitõl
vagy ilyen megviselt? – kérdeztem, mert valahogy nem akartam kimondani
azt, hogy mocskos, pedig hát pontosan ez volt a helyzet, õ pedig azt válaszolta,
hogy tegnap délelõtt hordókat rakodtak. Hát legközelebb majd elõtte zuha-
nyozunk, mondtam, és ezzel elkezdõdött Imre folyamatos, de egyáltalán nem
unalmas nevelése. Könnyû tanítvány volt – bár azt mondta, hogy elõttem még
senkivel sem csinálta meztelenül, és senki sem érintette még meg „ott” –, én pe-
dig azt hiszem jó oktató vagyok. A körömvágás és a személyi higiénia alapjai
után jöttek az intimebb momentumok és szépen lassan végigettük az étlapot. A
desszertként felkínált ínyencségeknek viszont még a gondolatától is elzárkó-
zott, és ezt a burkot sehogysem tudtam feltörni. Én azt nem csinálom – mond-
ta, ha ilyesmit ajánlottam és sietõsen felöltözött. Én pedig befejezetlennek ér-
zem a találkozást, ha a „gyümölcs-sajt-feketekávé” elmarad. Egy kosaras fiú-
val jártam elõször komolyan, õ vezetett be a különlegességek világába, sok
tapintattal és nagy tapasztalattal, egy kaszkadõr sráctól pedig – egyébként
dramaturgia szakos volt a színmûvészetin – megtanultam, hogy a szép együtt-
létek úgy épülnek fel, mint a klasszikus görög drámák, csak itt a katarzis egé-
szen más jellegû. Ellenpontok, mellékjáték és levezetés nélkül sánta marad a
történet – mondta –, de majdnem mindig megszegte a mûfaj szabályait, mert a
levezetésben is eljutottunk a katarzisig. Az orális szex legfontosabb kérdésére
pedig a barátnõmtõl kaptam választ, kissé szokatlan körülmények között. Fõ-
iskolások voltunk, vizsgaidõszakban a szigetre jártunk uszodába, és közben
úgy csináltunk, mintha tanulnánk. Kamaszkölykök hangoskodtak a közelben,
valamelyik közös nõismerõsükrõl, talán osztálytársukról beszéltek, akirõl tud-
ni vélték, hogy nagy híve a galltípusú szerelemnek. Komoly vita bontakozott ki
a technikai részleteket illetõen, különösen arról, hogy a szóban forgó hölgy va-
jon „lenyeli-e vagy kiköpi”. Érdeklõdéssel figyeltük a vég nélküli polémiát, az-
tán a barátnõm megunta és elindult a fiúk felé. Nagyon szép lány a barátnõm,
és szépségét még most is méltósággal viseli. Megállt a kölykök fölött, azok ki-
csit megszeppentek és elcsendesedtek. Megvárta míg mindannyian felé fordul-

31
tak, aztán jól hallhatóan a következõket mondta: egy úrinõ, fiúk – lenyeli.
Utána azonnal egy száraz martini, benne citrom és persze jég. Tehát értitek,
fiúk – citrom, jég és száraz martini. Húszéves múltam akkor és azóta jól esik az
olyan desszert, amelynek tartozéka egy martini. Hát Imre az ilyesmire gondol-
ni sem akart. Ha szóba került, dadogni kezdett, elvörösödött és hazaszaladt.
Aztán amikor egyszer zuhanyoztunk, kivettem kezébõl a szappant, szépen vé-
gigsimítottam a testét, aztán végigcsókoltam, hosszasan elidõztem az ágyéká-
nál, aztán egyre csak simogattam. Imre a csempének támaszkodott, arcát a te-
nyerébe hajtotta, kezét tétován megemelte, aztán visszaejtette, gerincét megfe-
szítette, szaggatottan és szaporán vette a levegõt, a hajamba kapaszkodott, én
pedig letérdeltem elé, hasához támasztottam a homlokom és a nyelvemre vet-
tem. Azt hiszem, nem is jutott el a tudatáig, hogy mi történik, csak állt ott tö-
rülközõbe temetett arccal és hangosan jajgatott. Elolvadt és lassan elcsendese-
dett, aztán összecsuklott a zuhany alatt. Megsimogattam a fejét, langyosra ál-
lítottam a csapot, kimentem a konyhába és készítettem egy martinit, aztán a
kád szélén üldögélve vártam, hogy visszatérjen a világba. Együtt töltöttük az
estét, de aztán Imre napokig nem jelentkezett. Egy darabig még vártam, aztán
csak megkérdeztem tõle, hogy mi baj. Bocsánatot kért, de többet õ nem jöhet
hozzám – a földet bámulta és nagyon halkan beszélt –, mert egy normális nõ
ilyet nem csinál. Hetekkel késõbb véletlenül hallottam, amikor barátaival be-
szélgetve azt mondta, hogy nem tudná még egyszer megcsókolni azt a nõt, aki
õt már egyszer „ott” a szájába vette. Mindenki egyetértett vele. (K. J. 31 éves,
szakápoló)

A szexológiában az „elégségesen jó szeretkezés” általánosan használt foga-

lom. Az olyan aktusok jelölésére szolgál, amelyek nem voltak annyira
rosszak, hogy ne lehetne újra megpróbálni. A távoli szexuális szubkultúrák-
ba tett kirándulásokból születõ partnerkapcsolatok is hasonlóképpen jelle-
mezhetõk: nem látszottak annyira reménytelennek, hogy szükséges lett vol-
na gyors befejezésük. A tizenegy vizsgált kapcsolat közül nyolc tartott egy
évnél tovább, három pedig két évnél is hosszabbra nyúlt. Utólag mind a
nõk, mind a férfiak „(szép) kalandként” emlékeztek a történtekre, bár nem
tartják minden részletében pozitívnak a kapcsolatot. A nõk elsõsorban a
környezettõl kapott negatív visszajelzéseket, s a perspektívátlanságot jelöl-
ték meg kellemetlen momentumként. A férfiak pedig még utólag is rossz
szájízzel emlékeznek arra, hogy e partnerkapcsolatokban – különösen azok
intim részében – le kellett mondaniuk domináns szerepükrõl: a végén már
úgy bánt velem, mintha a felesége lennék, pedig attól, hogy nem tanultam Pes-
ten, még én is ember vagyok – emlékezett egykori partnerére egy 28 éves
gazdálkodó. A kapcsolatok befejezését is rendszerint a férfiak „kezdemé-

32
nyezték”, bár ezt egy esetben sem jelentették be, hanem egyszerûen nem
jöttek többé, kitértek a találkozások elõl. A tizenegy vizsgált eset közül tíz-
ben elmaradt a drámai szakítás, a férfiak csendesen „lekoptak”, ahogy az in-
terjúban szereplõ pszichológus hölgy fogalmazta: „valószínûleg elfáradtak
a kapaszkodásban”.

Az én szexuális fejlõdésem kissé megkésett, csak az egyetemen jött össze az elsõ

komoly kapcsolat. Aztán persze zajlott az élet, a kertészhallgatókkal néptán-
coltam, a geológusokkal meg barlangba jártam, s mire állást kaptam egy szol-
noki középiskolában – angol–német szakos tanárként nem volt nehéz –, már
pontosan tudtam, hogy miért is teremté a férfit az Úr. Az egyik környékbeli kis
faluban – persze szüleim pénzén – sikerült vennem egy öreg parasztházat, és
kezdtem nagyon jól érezni magam. Bencével is itt jöttünk össze, egyik tanítvá-
nyom lakodalmán. Szép, szelíd nézésû, szõke fiú volt, ártatlan kék szemekkel,
bár ahogy felkért táncolni, abban volt valami kajánság. Éjfél után volt már,
nagy volt a hangulat, még a macskák is szivaroztak a faluban, és Bence azt hit-
te, hogy betonból kinõtt virágszálként biztos nem tudok csárdásozni. Eszembe
jutottak diákéveim, egy kicsit szabadkoztam, aztán odaálltunk a táncolók
közé és megmutattam mi az a csárdás. Nagyobb sikerem volt, mint a meny-
asszonynak. Sokszor találkoztunk Szolnokon, ha késõn végeztem, Bence értem
jött kocsival, aztán következtek az elsõ érintések, ölelések, remegõ kezû blúz-
gombolások – ahogy lenni szokott. Szép csendesen beleszerettünk egymásba.
Egy kicsit tapasztalatlan, de azért ügyes fiú volt, én pedig gondoskodtam arról,
hogy minden együttlétünk hozzon valami meglepetést. Bence boldog transz-
ban fedezte fel a testemet, és én örömmel mutattam meg mindent, ami van. Az
elsõ hónapokban nálam jöttünk össze, aztán bemutatott a szüleinek – a falutól
alig egy kilométerre egy mesebeli tanyán éltek –, õk elfogadtak, s attól kezdve
náluk is találkozhattunk. Gyönyörû hónapok voltak. A nyári szünetben segí-
tettem a gazdaságban, kapáltuk a hagymát és a kukoricát, kötöztük a paradi-
csomot a fóliában, Bence mellett szorongtam a kombájn levegõtlen vezetõfül-
kéjében, és teljesen természetes volt, hogy az ilyen napok után náluk töltöm az
éjszakát. A legényszobában lepedõ helyett puha szövésû pokróc fedte az ágyat,
és vastagon tömött parasztdunyhák alatt szeretkeztünk, betonból készült tipe-
gõ vezetett az udvar végén álló, deszkaajtós budihoz, de ezt inkább nem hasz-
náltuk, ha pisilni kellett, Bence kikísért a ház melletti kaszálóra a teliholdas
nyáréjszakákon is. Ha nálam éjszakáztunk, gyertyát gyújtottam a hálószo-
bában, napszagú, friss ágynemût húztam, és hosszasan mosdattuk egymást
a zuhany alatt állva vagy a bidé fölött ölelkezve. Az új tanévet már nem a
gimnáziumban, hanem egy holland érdekeltségû nyelviskolában kezdtem, ve-
zetõ tanárként – a korábbi fizetésem többszöröséért. Sokkal kevesebb lett a

33
szabadidõm, sokszor 10-12 órát töltöttem a munkahelyemen, Kati néni, a
szomszédasszonyom vállalta a kert és a ház gondozását. Hetente szoktam neki
fizetni, s az egyik ilyen alkalommal megkérdezte: nem is tudom, mire szolgál
az a másik csésze a fürdõben, abba tetszik vizelni? Nem Kati néni, abban mo-
sakszom, feleltem. Alulról tetszik? – nézett rám érdeklõdõn, s én majdnem za-
varba jöttem. Igen, Kati néni alulról. Hát ennyire van ezzel a Bence gyerekkel?
Akkor bizony csak mossa rendesen! – úgy nevetett, hogy alig talált ki az ajtón.
Vele derültem én is, de pár nap múlva már az asszonyok hangos megjegyzése-
ket tettek a hátam mögött, a boltban rendszeresen összenevettek, ha meglát-
tak, s a buszon a sofõr, amikor még csak ketten voltunk a kocsiban bizalmas-
kodva megkérdezte: magácskának tényleg két budija van a fürdõszobában?
Mert olyan micsoda, az van nekem is. Mozgatható. Én úgy hívom, hogy lavór.
Hosszasan vidult saját baromságán, és közben olyan szag jött a szájából, mint-
ha káposztát savanyítanának benne. Rohadt egy érzés volt. Bence pedig egyik
napról a másikra elmaradt, én meg úgy döntöttem, hogy Szolnokra költözöm.
Akkor sem jött el, amikor a szülei megvették a házamat, s aláírtuk a papíro-
kat. Örülök, hogy megismertem, mondta az apja a búcsúzásnál, de nem bá-
nom, hogy elmegy. Amit kell, azt most rendbe hozzuk, aztán megvesszük a be-
rendezést. Nem magunknak csináljuk, hanem a gyereknek. Úgy illene, hogy
meghívjuk majd a házavatóra, de jobb, ha nem jön el. Látja, mi itt születtünk,
és itt is maradunk. Nem jó az nekünk, ha a faluban mindenki a fiunkon nevet.
(Gy. É. 28 éves, tanárnõ)

34
 Gatyában táncoló

„Horkolsz és vicsorogsz,
büdös a szájad,
csak döglesz az ágyon,
akár egy állat.”
(Tatjána levele Anyeginhez –
a 8. házassági évfordulón)

Az a mítosz, amely szexuális életünk maszkulin szereplõit két részre – ma-

szatoló értelmiségiek és kemény döfésû parasztlegények – osztja, nem
posztmodern termék. A Toldi populáris változata már századunk elsõ évti-
zedeiben némi kritikai felhanggal utal az egyik csoportra, az „ez a nyavalyá-
ja sok fõúri háznak / nyegle udvaroncok nyalnak, franciáznak” sorokban. Az
udvaroncok dekadenciájától távoli végeken, a tiszántúli kis településeken, a
hagyományos koituszok puritán világában persze nyoma sincs a férfiúság
ilyen elcsökevényesedésének. De a nõk itt is elégedetlenek. 36 egyedülálló,
de 10 hónapnál régebbi partnerkapcsolatban élõ, 22–35 éves nõ közül csak
négyen minõsítették kapcsolatuk szexuális részét „nagyon jó”-nak, s 18 volt
azok száma, akik úgy gondolták, hogy az csupán „elfogadható”. Ugyanak-
kor a megkérdezett férfiak (52 fõ) mindegyike – alig titkolt büszkeséggel –
úgy nyilatkozott, hogy saját szexuális teljesítménye „jó” illetve, „nagyon jó”.
Annyi mindenképpen bizonyos, hogy nagyon eltérõek az értékelési kritériu-
mok. De errefelé ritkán esik szó ilyesmirõl. A diszharmónia hatásai viszont
hosszú távon hatnak és végig jól tapinthatók. A bugyi nélkül kötött kompro-
misszumok ugyanis jóllehet általánosak, aligha tekinthetõk egészségesnek.

A nagynéném a téli hónapokban majdnem minden héten átjön hozzánk vala-

melyik délután, s olyankor én a kocsmában töltöm az estét. Anyám nõvére 71
éves, szigorú tekintetû, bajszos nagysága, s mióta az eszemet tudom állandóan
eltékozolt fiatalságán kesereg. A húgom esküvõje elõtt, a nagy esemény köze-
ledtével elérkezettnek látta az idõt, hogy a nõk világának nehéz titkait megis-
mertesse a menyasszonnyal. Hát bizony nem irigyellek édes Margitom, sóhaj-
tozott, és tördelte közben a kezeit. Mit ki kell állni egy asszonynak ilyenkor! Az
én uram azt tette velem, hogy odaállított az ágy végihez, elõre hajtott a támlá-
jára, aztán hátulról felhúzta az ingemet és úgy jött reám. Mindjárt négyszer,
az elsõ éjjelen. Én úgy féltem, hogy mindig elsírtam magam, és csak azt kér-

35
tem, hogy legalább a lámpát fújja el, de azt se tette meg. Ennyit sem tett meg
nekem – forgatta traktorkeréknyi szemeit az öregasszony, én meg közben
majdnem elröhögtem magam. Miska bátyám hat évig udvarolt Pircsikének, aki
ezt úgy díjazta, hogy házasságuk évei alatt a családban Vén Kanmajomnak,
Csupasztökû Ártánynak emlegette férjét, vagy ha dühös volt rá, egyszerûen csak
úgy hívta, hogy az Öreg Takony. Szegény bíborfejû öregúr, hol a vérnyomásával
kezelték, hol a szívével, a felesége meg csak hajtotta és siránkozott, hogy miért
is ment hozzá egy paraszthoz. Amikor 48-ban összeházasodtak, még nagyon
számított, hogy kinek mije van, de nem is ez volt a baj, hanem, hogy Miska bá-
csi gazdagyerek volt, Pircsike pedig a postán dolgozott. Aztán jött a történe-
lem, és Miska bátyám fontos ember lett a faluban, valamilyen ifjúsági egyesü-
letet (talán a KISZ elõdje volt?) szervezett, és õ hozta össze az elsõ szövetkezeti
csoportot is. Már házasok voltak, amikor Miska bácsit iskolára küldték, két év
alatt érettségizett, aztán 1955-ben valahogy felsõfokú mezõgazdászi végzett-
séget is kapott. Pircsike teljesen kivirult: most már nagy ember férje. A hatva-
nas évek közepén aztán megváltozott a helyzet. A faluban egyre többen vettek
autót (mi is 69-ben jutottunk hozzá az elsõ Trabanthoz), épült néhány új
ház is, és Pircsikének – pedig akkor már Miska bácsi elnökhelyettes volt a szö-
vetkezetben – se nagy háza, se kocsija. Sürgõsen pótolni kellett a lemaradást.
1974-re lett kész az új ház, ólakkal, istállóval, alsó épülettel és fóliával. Én ak-
kor voltam nyolcéves, és egyik szombaton megnéztük az új birodalmat, Pircsi
néni epezöld kiskosztümben arról panaszkodott, hogy mekkora kölcsönt kel-
lett felvenni az építkezésre, Miska bácsi meg ócska munkaruhában, gumicsiz-
másan, szaros lapáttal kezében ganézta a malacokat. Pár hónap múlva kór-
házba került, akkor éppen a vérnyomásával volt baj, lemondott az elnökhe-
lyettességrõl, ágazatvezetõ lett, Pircsike meg ott siránkozott nálunk, hogy most
még ebbõl is kikopott az a szerencsétlen, nincs ennek semmi kitartása, mi lesz
most velünk meg a sok adóssággal. Az öreg aztán kijött a kórházból és folytat-
ta ott, ahol abbahagyta. Napközben a szövetkezet, reggel-este pedig gumicsiz-
ma, talicska, mezítlábas Kossuth. Késõbb szanatórium, infarktus, agyérgörcs,
nyugdíj. A kárpótlást persze Pircsike bonyolította – akkoriban már bolsevik
ártánynak nevezte az urát –, ilyen ügyben jöttek át hozzánk egy vasárnap dél-
után. Miska bácsi már bottal járt, pótkávét ivott és nehezen lehetett érteni a
szavát. Úgy járt kezében a pohár, hogy elõször az ingén öntötte végig a na-
rancslevet, aztán ahogy letette, az asztalon is. Piri néném meg ott elõttünk,
csúnyán legorombította az öreget. Nem hagyott azon egy tenyérnyi tisztességet
se. Miska bátyámat kivittem a kertbe, már ültében is botjára támaszkodott,
hallgattuk a méheket, kicsit megnyugodott, aztán megszólalt: olyan kellett
volna ennek, amilyen a pap szamara volt. Mielõtt 49-ben elvitték a papunkat,
túl akart adni az állaton, és azt írta ki a kapujára, hogy „jó járású, heréletlen

36
szamárcsõdör eladó. Hágni szeret, húzni tud”. Ha jól meggondolom, Miska bá-
tyám akkor érezhette magát Pircsike mellett utoljára embernek, amikor a pi-
tyergõ fiatalasszonyt elõrehajtotta az ágy támlájára, aztán amúgy keményen
megudvarolta. Neki sem lehetett mindennapi élmény, ha Piri néném máig sem
bocsátotta meg. (T. J. 33 éves, fuvarozó)

Érdekes módon a pszichoszexuálisan érett személyek között kialakult pár-

kapcsolatok fennmaradásából nem következtethetünk a kapcsolat minõsé-
gére, legfeljebb arra, hogy „jelenleg (még) nincs jobb”. Furcsa ellentmon-
dás ez: a megkérdezett nõk szívesebben vállalják a csupán „elfogadható-
nak” minõsített szexuális kapcsolatot, mint azt, hogy bizonytalan ideig
egyedül maradjanak, vagy azt, hogy a közös ágyban magukhoz ragadják a
kezdeményezést. Véleményük szerint az ilyesmi a férfi dolga lenne, de nem
törõdik ez semmivel. Amikor kell neki, magamhoz engedem, és akkor elvan
rajta egy ideig. Sokkal többet tudok én errõl, mint amit mutatok. De a múltkor
is, egyszer a hasamra feküdtem, mert láttam egy filmen, és szerettem volna, ha
úgy csináljuk. Egy kicsit simogatott a hálóing alatt, aztán megfordított, de én
visszafordultam. A párnára tette a fejét és azt kérdezte: nem akarod? Nem vá-
laszoltam, csak kicsit megemeltem a csípõmet, gondoltam találja fel magát.
Aztán mire szóltam volna valamit, elaludt. Tiszta, dolgos ember és nem is
iszik, most ezért küldjem el? A kocsmakerülõ, dolgos ember errefelé gyako-
ribb álom, mint a királyfi a hófehér paripán. Ezek az álmok rendszerint tel-
jesülnek, de megvalósulásuk után néhány évvel kiderül, hogy valami azért
hiányzik. Ezt a hiányt rendszerint a nõk veszik észre, és valahogy úgy fogal-
mazzák meg, hogy tulajdonképpen megvan mindenünk. Ez a mondat sok
mindent jelenthet, de a tapasztalat szerint egyértelmûen a férfipartner
genitális alulvezéreltségére utal.

Tamás és Ági tíz éve házasodtak össze, aztán vagy öt évig építkeztek, a tetõszer-
kezethez én szereztem nekik faanyagot, és nagyon megnéztem, hogy minden jó
legyen. Úgy gondoltam, hogy adósa vagyok. Egy kicsit úgy, hogy Tamással
együtt jártunk Kunszentbe általánosba – öt évvel idõsebb nálam –, s ha az otta-
ni gyerekek a szünetben el akarták dönteni, hogy az osztályban ki a falkavezér,
engem mindig õ húzott ki a bajból. Aztán amikor Sopronba kerültem – ott let-
tem erdész –, csak a szüneteket töltöttem itthon, s valahogy megnõtt közöttünk
a korkülönbség. Tamás már végzett géplakatos volt, diszkóba járt – errefelé ez
még nem volt mindennapos –, én meg csak sóhajtozva néztem, amikor valame-
lyik lánnyal kiment egy kicsit levegõzni. Nem jött össze akkor nekem semmi,
állandóan az erdõt bújtam és megpróbáltam vigasztalódni. Egyszer április
vége felé – ilyen késõn volt akkor a húsvét – kinn csavarogtam a Körtélyesen,

37
amikor az almafás tisztás szélén megláttam Ágnest és a barátomat. Jóízûen
csókolóztak, Ágnes egy lehajló ágba kapaszkodott, egy pillanatra leeresztette a
kezét, és hagyta, hogy Tamás kihámozza a pulóverébõl. Az erdészek ugye tal-
pig úriemberek, s ennek megfelelõen úgy illett volna, hogy csendben tovasietek,
én meg tizenhat éves voltam akkor, elõvettem hát a távcsövet (6 x 30-as Zeiss
binokli), de úgy remegett a kezem, hogy meg kellett támasztanom. Ágnes gyö-
nyörû lány volt – asszonynak is az –, s ha kölyökkoromban eszembe jutott,
hogy milyen lehet meztelenül, hát nehezen aludtam el, a távcsõ meg éles kon-
túrokkal mutatta, hogy a pulóver alatt nem visel fehérnemût. Akkor már nem-
csak a kezem remegett, hanem a fogam is. Aztán Tamás hosszú percekig tar-
totta kezét a szoknya alatt, Ágnes már elengedte a faágat, Tamás nyakába ka-
paszkodott, szoknyája felhúzódott a csípõjére, hosszú combjai egyre jobban
remegtek, a távcsõ egy pillanatra befogta az arcát, és akkor láttam életemben
elõször, hogy milyen az, amikor egy nõ szemén gellert kap a fény. Késõbb Ta-
más következett, a fatörzsnek támasztotta fejét, Ági hátulról átölelte, egy kicsit
kínlódott a nadrággombbal aztán kezét a fiú ágyékára tette. Még egy vacogó
pillantást vetettem Ágnes combjaira, amikor eligazította magán a bugyiját – csak
otthon vettem észre, hogy a távcsõ piros karikát rajzolt a szemem köré –, és
úgy sompolyogtam el onnan, mint az oldalba rúgott kutya. Rázott a hideg,
majdnem elsírtam magam, s folyton az járt a fejemben, hogy velem mikor tör-
ténik már ilyen csoda. Szóval így került Ágnesék házára igen jutányos áron
elsõ osztályú tetõszerkezet. Tamás közben letette az autószerelõ vizsgát vala-
milyen átképzésen, takaros kis mûhelyt húzott fel alsó épületnek és kiváltotta
az ipart. Ágnes Cserkén dolgozott a nõi fodrászaton, amire a ház elkészült,
már õ helyettesítette a tulajdonost. Nem is tudom, hogy romlott el ennyire. Ta-
más úgy rendezte a dolgait, hogy amikor összerakott egy kocsit, próbaútra
ment, beugrott Cserkébe, váltott pár szót bájos asszonyával, alkatrészeket vett,
aztán jött haza. Ágnes meg egyszer csak megmondta Tamásnak, hogy ne jár-
jon már be az üzletbe minden héten, mert olajos a keze, büdös a ruhája, bagó-
szagú a lehelete, és mit gondolhatnak ilyenkor a vendégek. Azok a vendégek,
akiknek férje itt nyavalyog még szombat délután is a mûhely elõtt, mert pont
most szakadt le a kuplungtárcsa, pedig vasárnap keresztelõre kellene menni.
Na mindegy. Aztán tavaly már Tamásnak a munkaruháját meg a cipõjét is le
kellett vetni a mûhelyben, és papucsban meg kisgatyában mehetett csak fel a
házba. Ágnes ilyenkor megállt az ajtóban, és ellenõrizte a bezsilipelést („na
vedd már le azt a dzsuvát, jaj, milyen mocskos vagy, nem lehet utánad kisikál-
ni a kádat”). Nyáron ez még csak elmegy, de amikor karácsony elõtt láttam a
barátomat, ahogy gatyában, nagykabátban meg strandpapucsban óvatosko-
dik saját háza felé, hát furcsákat gondoltam a szerelemrõl. Aztán tavasztól Ta-
más végképp kiszorult a családi fészekbõl, mert ilyenkor annyi a munka, hogy

38
már hajnalban dolgozni kezd, Ágnes pedig ráér hétkor ébredni, hiszen a hölgy-
fodrászat csak kilenckor nyit. Járkál, fújtat, fogat mos, kávét fõz, ha én ötkor
felébredek, már nem tudom kipihenni magam – magyarázta Ágneske, amikor
a húgomnak új frizurát csinált. Szóval úgy van ez, hogy tizennégy évvel ezelõtt
vacogtam végig a körtélyesi tisztáson a nagy szerelmi jelenetet, és ma Ágneske
Dunhillt szív, Tamás Symphoniát, Ágnes sötétszürke szoknyában és pasztell-
szín blúzokban tenyészik, Tamásra meg ránõtt az olajos overál. Ágnes frizurá-
ja frissen melírozott (azt hiszem így kell mondani), Tamás meg, ahol nem
õszül, ott kopaszodik. Munka után Ágneske könnyed, romantikus tv-soroza-
tokkal élesztgeti magát, Tamás meg ilyenkor horgászni készül, és a mi trágya-
dombunkon kapirgál giliszták után. Amikor Ágnes dolgozik, barátom beme-
részkedik a konyhába, és lecsót csinál magának ebédre. Ültünk egyik este a
trágyadomb mellett, Tamás lába elõtt a gilisztásdobozzal, kezében sörösüveg-
gel azon morfondírozott, hogy vajon miért is szeretik a lányok a fiúkat, ha az
asszonyok aztán utálják a férjüket. És te hogy vagy ezzel? – kérdeztem vissza.
Hát hogy is lehetnék – állt fel a barátom, és megropogtatta derekát – tudod,
nekem már csak útban vannak a tökeim. (T. B. 31 éves, erdész)

Az könnyen elfogadható, hogy a nagy érzelmek tudatszûkítõ hatását elrágja

az idõ, s a kölcsönös szexuális érdeklõdés intenzitása csökken. „Bizonyos
számú nemi aktus után a nõstény nem vált ki közeledési reakciót az apaál-
latból” – mondják az etológusok, de humán relációban a jelenség teljesen
szimmetrikus. A (túl)szocializált szexusban nemcsak az aktust közvetlenül
megelõzõ és követõ idõszakokban támasztunk bizonyos követelményeket a
partnerrel szemben, hanem az összetartozás teljes tartamára. …Persze,
hogy dolgozzon, csak ne úgy, mint a párom. Én láttam egyszer Németország-
ban egy autógyárat, ott a szerelõk világoskék ingben rakták össze a kocsikat,
ennek meg ha kimosom a ruháját, estére már olyan, mint a rongy. És egyéb-
ként is: délelõtt se legyen büdös, aki este le akar feküdni velem – mondta Ág-
neske, amikor – az almafás tisztást már régen feledve – férjérõl beszélt. Azt
persze nem lehet tudni, hogy az ilyen kategorikus követelmények vajon
okai-e vagy éppen következményei a szexuális disszonanciának. Annál is
kevésbé, mert az összes lehetséges elvárások teljesítése sem garantálja a
kapcsolat zavartalanságát. Urbanizált világunkban egyre többen élnek a ké-
zenfekvõ lehetõséggel: csak a csúcsra járatott hevület hónapjaira vállalják
a kapcsolatot. De az aprófalvak szubkultúrájában az ilyen magatartás isme-
retlen. A Tiszazugban ma még csak átutazóban jelenik meg az emancipáció.

39
Gizella elvált asszony volt, 28 éves és madarász, akkor érkezett, amikor a
Nemzeti Park szervezése kezdõdött. Áprilistól októberig valami kutatóintézet
bérelt egy házrészt a faluban, abban lakott, és vízügyes kollégáim egymást ta-
posták, hogy a ritka madárfajok fészkelõhelyeit megmutathassák neki. A se-
gédgátõr is komoly feltûnést keltett, amikor megjelent egy kecskeméti könyves-
boltban és „madaras könyvet” akart venni. A fõnök nem szerette a bonyodal-
makat, így engem jelölt szárnysegédnek, tizenkilenc éves voltam akkor, még
nem kezdtem el az egyetemet, nem számítottam egészen felnõttnek. Sûrû ter-
metû, jó mozgású, sötétszõke asszonyka volt, a fiúk a kocsmában csak úgy em-
legették, hogy Tantor, az aranyszõrû vadelefánt. Jártuk a réteket, gázoltunk a
tocsogókban, ladikáztunk a morotvákon, Gizella fényképezett, jegyzetelt, füve-
ket gyûjtött, aztán este megbeszéltünk, hogy a következõ napokban mit akar
látni. Május közepén egyik délelõtt a falualjai holtágon fotóztunk, a régi
depóniánál kötöttünk ki, s ahogy a térkép fölé hajolt, jó mélyen benéztem a tri-
kója alá. Õ meg visszanézett. Ha most visszagondolok tényleg gyerek voltam
még, elvörösödtem, bocsánatot dadogtam és attól féltem, mi lesz, ha elmondja
a fõnökömnek. Ki akartam lépni a partra, de megfogta a vállamat. Szûz vagy?
– kérdezte és leültetett magával szemben a csónakdeszkára. Megráztam a fe-
jem, de látta rajtam, hogy hazudok. Nem baj, mondta, és megsimogatta a
fejem. Akkor most részt vehetsz Gizi néni mesterkurzusán. Egy kicsit még feje-
men tartotta a kezét, aztán kiegyenesedett. Az elsõ lecke: nem pirulunk el, ha
cicit látunk – és felhúzta pólóját a nyakáig. Valami földöntúli bódulatban telt
az idõ, végigcsókolóztuk a napot, de az este nagyon nehezen indult. Összekap-
tam magam otthon, aztán átmentem Gizellához – most láttam elõször szok-
nyában –, és igen nagy lelkesedéssel meséltem a szürke gémek fészekrakásáról,
közben nem tudtam, hogy fogjak hozzá ahhoz, amiért tulajdonképpen itt va-
gyok. Már csaknem elindultam hazafelé, amikor megfogta a kezem. Ugye nem
ezért jöttél Kukorica Jancsi? Meleg, barna szeme volt és magához szorított.
Elõbb meggyújtott egy gyertyát, aztán odaállt elém. Vetkõztess le, nagyon las-
san és nyugodtan, itt az idõ, hogy nagyfiú legyél. Levettem a blúzát, kikapcsol-
tam a szoknyáját, amikor a bugyihoz értünk, egy pillanatra megállított: ez
még egy kicsit marad. Végigcsókoltam a testét, az ölét kerestem simogatásom-
mal, egyre szaporábban lélegzett és úgy mozdult, hogy helyet csináljon a ke-
zemnek. Az ágy szélére ültem, szorosan elõttem állt, a hasához húzta a fejemet
és körmét végigfuttatta a gerincemen. Most vedd le rólam a bugyit, sóhajtotta,
aztán kicsit kijózanodott, hátamra fektetett, tekintete elmélyült és megkérdez-
te: tényleg elõször csinálod? Nem tudtam válaszolni, csak lehunytam a sze-
mem. Segítek, mondta, puhán megborzolta az ágyékomat, fölém hajolt és ma-
gába fogadott. Iszonyatosan tudott szeretni. Aztán lassan én is megtanultam.
Minden együttlétünknek külön koreográfiája volt. Gyorsan megszoktam a tes-

40
tét, de az arcával nem tudtam betelni. Bármilyen testhelyzetben is kapcsolód-
tunk össze csak az arcát kerestem, a szemkontaktusra vágytam, a lassan meg-
nyíló szájat, a hirtelen kitáguló pupillákat akartam látni. Az egyetemen albér-
letben laktam, vidám legényéletet éltem, megismertem azokat a lányokat, akik
kifinomult technikával, ügyes mozdulatokkal, partnerüktõl szinte függetlenül,
céltudatosan menetelnek saját örömük felé. Gizellánál mindez felesleges volt, õ
csak szeretett és ölébe hullott az öröm. Szolgálni akart és szolgálatával engem
jutalmazott, az õ jutalma az én csendes, de jól hallható boldogságom volt. Va-
dul beleszerettem. Arra gondoltam, hogy õ úgyis csak áprilistól októberig van
terepen, a téli hónapokban Pesten dolgozza fel megfigyeléseit, én meg szeptem-
bertõl Gödöllõn kezdek, és ami kellemes, az hogy is lehetne haszontalan, a leg-
egyszerûbb tehát, ha hozzá költözöm. Szeptember eleje volt már, ökörnyál
úszott a levegõben, a csapatokba verõdött vándormadarakat fotóztuk, engem
pedig szorított az idõ, tudnom kellett, hogy lesz-e tovább. Megpendítettem Gi-
zellának a kérdést, õ a fejét rázta, és az arca megfagyott. Hallgass rám Kukori-
ca Jancsi – volt a hangjában valami tárgyilagos hidegség –, én már tudom,
hogy mûködik az ilyesmi. Túljutottam egy házasságon és egy élettárson is, ha
kicsit ügyesebb kezem lenne hipernaturalista stílusban festeném meg ezt az
émelyítõ groteszket. Csak egy jelentéktelen vázlatsor, hogy tudd, mire gondo-
lok: reggel van, ülsz az ágyad szélén, egyik ujjaddal az orrodba nyúlkálsz, másik
kezeddel meg elmélyülten és jólesõen vakarod a töködet. Közben büfizel is egy
pohosat, mert dolgozik még benned a tegnap esti sör. A reggeli nap bágyadt fé-
nye majd álmosan megpihen hosszúra nõtt lábkörmödön. Aztán kimész a fürdõ-
szobámba, amely nálam kultikus helynek számít, telirakod a vécékagylót és a
fogmosás után a kézmosóba fújod az orrodat. Használod ugyan a légfrissítõt, de
azért nem tanácsos utánad behaladni a szaniterbe. A saját szagommal sem va-
gyok ilyenkor kibékülve, mibõl gondolod, hogy megszeretném a tiedet? Este van,
leveted az alsógatyádat, amely elöl sárga, hátul barnás, le kellene drótkeféznem
mielõtt a gépbe berakom. Megkívánsz egy hosszú, téli estén, és én egyszerûen ki-
lépek a szoknyámból és a vastag pamut harisnyanadrággal egyszerre tolom le a
bugyimat. A kritikus napokon majd mellédbújok, mert ilyenkor nagyon kellene
a testmeleg, és reggelre összemenstruálom az ágyadat. Te a hátadon fekszel,
horkolsz vagy a fogadat csikorgatod, és szerencsém van, ha csak a tápcsatorna
felsõ végén vagy akusztikus. Ilyen lesz a mi világunk kedvesem, amikor elmúlik
a dürgés láza, igazán nem kívánhatod tõlem, hogy harminc évig szeresselek.
(CS. B. 27 éves, környezetvédelmi mérnök)

„Post coitum omne animal triste est” – az Arisztotelésznek tulajdonított böl-

csesség humán vonatkozásban azt jelenti, hogy a koitális rajongás idõsza-
kát fagyosabb évek követik. Az aprófalvakban viszont mindenképpen hosszú

41
távú, kiszámítható viszonyokra van szükség, mert itt csak összekapaszkod-
va van lehetõség a túlélésre, illetve gyarapodásra. Itt nehezen képzelhetõ el
az elsõ néhány év közös munkájával összekapart háztartás és/vagy gazda-
ság szétválást követõ megosztása, mert az csak tulajdonosának jelent érté-
ket, a piacon még áron alul is értékesíthetetlen. A partnerkapcsolatok ala-
csony mobilitási rátájában tehát a tradicionális értékrend konzerváló hatá-
sa mellett, gazdasági kényszerek is szerepet játszanak. Azt persze igen
nehéz lenne felmérni, hogy akár a házasságokban, akár a partnerkapcsola-
tokban hogyan rétegzõdnek egymásra a szubjektív (érzelmi) tényezõk és a
külsõ kényszerek, de annyi bizonyos, hogy a túlélésért folytatott küzdelem-
ben a férfiak hamarabb elhasználódnak. A kutatás során megkérdezett 36 nõ
közül csak közül „csak” hétnek volt hiányos a frontfogazata, a férfipartnerek-
nél 21 esetben tapasztaltam ilyen elhanyagoltságot. A hölgyek részint a rossz
közlekedésre, részint a pénz hiányára hivatkoztak, de ezzel együtt úgy nyilat-
koztak, hogy a közeljövõben mindenképpen korrigálni akarják ezt a hiányt.
A férfiak viszont nem találták tragikusnak a helyzetet: Így is megrágom én
még szöget is, ha kell. Ha elmennék az orvoshoz, lehetne új fogam, de akkor a
sok jó pénz meg oda. Új gumi kell a traktorra, meg új motor kell a darálóba is.
Nem a fogaimmal fogok õsszel szántani. Aztán meg, erre a kis idõre már mi-
nek? A képlet szerint tehát tiszántúli aprófalvak asszonyai számára a mûkö-
dõképes gazdaság sokszor fogatlan férfipartnert jelent. A szerszámoknak va-
lahogy mindig elsõbbsége van. Ez a megoldás mindkét fél számára elfogad-
ható, a férfiak számára pedig egyenesen természetes. Aztán a nõk a
kapcsolaton belül kiépítik magányukat, szexuálisan ellépnek partnerük mel-
lõl. Nem akarnak lefeküdni egy elhanyagolt, kopaszodó férfival. Mindez per-
sze még távolról sem jelenti a libidó szomorú fagyhalálát.

22 éve vagyok pszichiáter és intézményvezetõ, az a nevünk, hogy Egészségügyi

Gyermekotthon, de nagyon sok az idõsebb lakó. Munkánk alapvetõen ápolási
és gondozási feladatokból áll – ez tradicionálisan nõi hivatás – ennek megfele-
lõen 64 nõ és kilenc férfi munkatársunk van. A nõk nyáron lepkések, télen
medvések, aki félórát kerékpározik egy januári reggelen munkába jövet, az
nem valószínû, hogy bálkirálynõként érkezik. Itt a faluban az intézet a legna-
gyobb munkaadó, aki az elsõ évet végigcsinálja, az rendszerint itt is marad,
alig van fluktuáció. Két évtized nagyon sok idõ, a nõi magatartásminták elem-
zésébõl prosperáló tanszéket nyithatnék valamelyik alapítványi egyetemen. Én
még gyermekkoromban sem hallgatóztam soha, de most pontosan tudom,
hogy ha az ebéd után az ifiasszonyok egymás szavába kapdosva vidámkodnak,
akkor férjeikrõl beszélnek – és igen kevéssé pozitív értelemben. Aki nem ismeri
a beszélgetés témáját, az arra gondolna, hogy valami húgyagyú, tohonya házi-

42
állatról van szó, amelyik nemcsak haszontalan, hanem többnyire kártékony
is. Az elsõ években még tetszett ez a mindennapos csacsogó karnevál, csak ak-
kor komorodtam el, amikor láttam, hogy a kilencfõs „csibekör” tagjai közül
hatnak esett szét a házassága (három férj elvált, a másik kettõ lepusztult alko-
holista lett, az egyik férj pedig addig hajtotta magát, illetve addig hajtotta õt
imádott asszonya, hogy ma – 44 évesen – tolókocsiból és pálinkásüvegen ke-
resztül szemléli a világot). Sokszor arra gondolok, hogy itt már nem egyszerû
pletykáról van szó, hanem valami verbális fekete mágia zajlik ilyenkor, amely
a csoport megerõsítése által teljesül be. A pszichológiában az ilyen csoportokat
önsorsrontónak nevezik. A partnerre vonatkozó, pozitívan visszacsatolt és
destruktív kritika csökkenti a kapcsolat teherbírását, ennek hátrányos követ-
kezményei aztán jól követhetõk. Én a stabil kapcsolatokat preferálom, már
csak azért is, mert egy házassági krízis vagy válás közepette nehéz teljes érzel-
mi odafordulással foglalkozni lakóinkkal. Ha tudok, segítek, persze szigorúan
kívül maradva a konfliktuson. Néha aztán még én sem tudok úrrá lenni a világ
ellentmondásain. Gabika tiniként kezdett az intézetben, aztán tizenegy évvel
ezelõtt férjhez ment, egy fiatal mezõgazdász vette el. Van egy kilenchektáros
gazdaságunk, valamikor munkaterápia is folyt az intézetben, örömmel vet-
tem, amikor a férj munkára jelentkezett. Rábíztam a gazdaságot, és nem bán-
tam meg. Neki köszönhetõ, hogy az igen szûkös költségvetés mellett is emberi
életkörülményeket tudunk biztosítani ápoltjainknak, s a bérszínvonalunk is
bõven meghaladja az országos átlagot. Az ifjú férj mezõgazdasági fõiskolát
végzett, Gabika csak nagy nehézségek árán jutott túl annak idején az egészség-
ügyi szakiskolán, utána kétszer nekifutott az érettséginek, mindkétszer siker-
telenül. Ösztönösen dolgozott és kiválóan, csak kicsit slampos volt, kicsit kö-
zönséges, és persze nem az eszéért szerettük. Házassága után két évvel már õ
volt az akkori csibekör vezérszónoka. Ezekben az években zajlott a kárpótlás,
hét hektár földet kaptak vissza, és Gabika azonnal tudta mit kellene csinálni
vele, de hát „beszélhetek én ennek a szerencsétlennek, ez csak megy a maga feje
után”. Azért az a föld három év alatt hozott annyit, hogy belevághattak egy
építkezésbe, akkor meg Gabikának az volt a baja, hogy „elmehettünk volna az
este az elõadásra, de ezt nem érdekli a Luxemburg grófja, olyan buszma, hogy
nem tudtam elimádkozni a malteros vödör mellõl”. Közben született két gye-
rek, az asszonyka minden bonyodalom nélkül abszolválta az akadályt, talán
csak farban erõsödött meg egy kicsit. Két éve meg azon dühöngött, hogy Béla
miért nem nyit lovasiskolát, „ott az a nagy föld, nem kellene mûvelni, csak lele-
gelnék a lovak. Aztán jönnének a külföldiek, és kereshetne egy kis pénzt, de ez
már csak itt fog megrohadni a bolondok között”. Béla meg valami ökörszerû
jámborsággal hallgatott. Késõbb Gabika is megcsendesedett, szótlanságával
ugyan feledtetni tudta romlatlan együgyûségét, de ronggyá taposott papucsá-

43
ban így sem volt gondolatébresztõ jelenség. Aztán megérkezett Civil Feri, és
gyorsan megváltozott minden. Ferike karcsú volt, magas volt, szelíd és polgári
szolgálatos. Levelezõ tagozaton járt egyetemre, értett a számítógéphez, jól be-
szélt angolul, sokat mosolygott és mindenkinek kedveseket mondott. Olyan ha-
tása volt, mint amikor követ dobnak a tyúkólba. 18 és 48 között mindenki
megsztondult. Nekem elõször az volt szokatlan, hogy a papucsok álmosító sur-
ranását, felváltotta a könnyû nõi cipellõk finom kopogása. Aztán a mosoda
forgalma nõtt meg, másnaponként ropogós, friss köpenyt öltöttek a kolléga-
nõk. Új tükör került az ápolók szobájába, munka elõtt egymást sminkelték a
hölgyek. Civil Feri visszafogott eleganciával élvezte a népszerûséget. Élni kez-
dett az intézet, szokatlan frizuraköltemények születtek, alig ismertem meg vi-
selõjüket. Gabika barnára festett hajjal, barnára lakkozott körömmel, erõsen
megkurtított, szemérmesen dekoltált köpenyében elsõként indult rohamra, s
legnagyobb meglepetésemre nem eredménytelenül. A lomha, butuska, lassan
eltehenesedõ asszonykából néhány hét alatt, filozofikusan hallgatag, fényesen
mosolygó tavirózsa lett. Felhívtam Béla figyelmét a gyors átalakulásra, de nem
értette meg a figyelmeztetést: nem tavirózsa ez, hanem vízitök – mondta és ha-
tározottan legyintett. Civil Feri más véleményen volt. Egyik este a telefonomért
mentem vissza az orvosi szobába, csodálkoztam, hogy ég a villany, gyanútla-
nul benéztem az ablakon, s megláttam az ifjú párt, amint önfeledten boldogí-
tották egymást. Ferike a fogorvosi székben ült, nadrágja a bokájánál, Gabika
vele szembefordulva, terpeszülésben – derékon alul ruhátlanul – két kezével a
karfákba kapaszkodott. Civil Feri úgy nézett ki, mint a megkínzott partizán a
szovjet filmeken, a föléje tornyosuló nõstény pedig maga volt a beteljesült íté-
let. Nem sokáig álltam ott, de máig is foglalkoztat az a kérdés, hogy Gabika,
akit én 16 év alatt nem láttam még sietni sem, hogyan tudhatta egyszerre ilyen
tüneményes gyorsasággal és meghökkentõen szanaszét mozgatni terjedelmes
tomporát. Gabikát aztán még sokan követték (néha reggelenként egészséges
szerelemszag terjengett az orvosi szobában), olykor felvetõdött bennem, hogy
Ferikét már csak saját egészsége érdekében is nyugalomra intem, de ránéztem
a mosolygó, kivirult asszonyokra, és azonnal elálltam szándékomtól. Ferike
búcsúajándéka számunkra az örökké házsártos, 41 éves, szálkásszõrû takarí-
tóasszony ápolása volt, aztán megkapta az obsitot, és elkezdõdött a lassú
visszarendezõdés. A házasságok érintetlenül maradtak, sõt néhánynak hatá-
rozottan használt a rövid kis intermezzo. De egyre ritkábban koppannak a ci-
põk, a sminktükör eltûnt az ápolói szobából, és az intézet lassan megmereve-
dik. Már Gabika sem tartja magát, álmos, hízik és búskomor. Nincs ez szándé-
kom szerint. Pár napja járt nálunk az állatorvos, és elmesélte nagy nyári
élményét, az amszterdami szexmúzeumot. Béla hozta be az irodámba, és ket-
ten hallgattuk érdeklõdve a beszámolót. A múzeumba belépve állítólag egy fo-

44
lyosón (vagy lépcsõn) halad végig a látogató, ahol a falból a legkülönbözõbb
méretû és formájú nõi popsik domborodnak, s amikor a vendég közelükbe ér,
hangosat szellentenek. Nekem tetszett a morbid ötlet, de Béla csak fanyarul
mosolygott, aztán megkérdezte a kollégát: doktor úr nõtlen? Naná – hangzott
a magabiztos válasz. Na látja, hát ez az. Nõsüljön meg doktor úr, és majd meg-
látja. Eltelik pár év, és nem kell az ilyesmiért múzeumba járnia. Eszembe jutott
Gabika, amint néhány hónapja még féltõ gonddal ápolt tündérrózsaként mo-
solygott, és nagyon elkedvetlenedtem. Most október van, és a megyétõl csak
májusra ígértek új polgári szolgálatost. (dr. P. Zs. intézményvezetõ orvos)
 A nejlonbugyi és a félegészség
(bugyiszociográfia)

A stílus maga az ember. Az aktus is. Meg minden, ami ahhoz tartozik. Az
egyéni és társadalmi konszubsztanciája nemcsak vállon felül nyilvánvaló,
hanem derékon alul is jó tapintható. A huszadik század elsõ felének hazai
társadalomszerkezetét bizonyos kettõsség jellemezte: a feudális hagyomá-
nyokat idézõ uradalmak mellett már megjelentek az iparosodott gazdaság-
hoz kapcsolódó társadalmi struktúrák. Elképesztõ kontrasztok rajzolták ki a
két birodalom határát. A fõvárosi hirdetésekben „júnói termetû, szõke szép-
ség” keres idõsebb úriembert, aki „toalettszámlájához havonként szerény
összeggel hozzájárulna”, vagy éppen tiszta múltú, ártatlan, tizenhat éves
lány – „elsõ éjszaka” jeligére – kér nyaralási költséget, plusz egy „kis össze-
get” a toalettjére, és viszonzásként a mecénás beviheti õt „a szerelem orszá-
gába”. A tiszazugi zsellérek világában a hölgyek számára az ilyen gondok
persze ismeretlenek: a szappant házilag fõzték, a legintimebb testi fehérne-
mû a finom(abb) szövésû vászonból készült ing volt, és a konyha sarkában
álló teknyõ, dézsa, esetleg lavór s az udvar végi közös budi jelentette a
szanitert. A Toldi-trilógia profán változatának második részében (Toldi sze-
relme) megkapó pillanatkép utal az egyszerû nép higiéniai szokásaira:

„Csörgedezõ patak hûs ölén Piroska

édesen dalolva a punciját mosta…”

Idilli jelenet. A pillanat szuggesztivitásától szabadulva aztán felvetõdik a

kérdés: hol mossa majd Piroska, ha beköszönt a tél? És mit visel a ruhája
alatt, amikor éppen nem az erdõszéli patakocska vizében kényezteti magát?
Mert az idõ ugyan megkoptatta a társadalom kettõs szerkezetét kísérõ el-
lentmondásokat, de a tiszántúli aprófalvak bugyi közeli történelmében rit-
kán jellemzõ a rapid változás. „Te mosod, te vakarod, adod, kinek akarod” –
tanácsolták errefelé az idõsebbek a párválasztási dilemmákkal küzdõ lá-
nyoknak. A „Habeas Corpus” ilyen hétköznapi racionalitással történõ értel-
mezése napjainkban is természetes. A helyzet vakarásügyben is változatlan.
És a mosás szokásrendszerében is csak némi elmozdulás regisztrálható.

46
1930-ban én pontosan tízéves voltam. Akkoriban került ide egy fiatal gazda-
tiszt, s addig erõsködött, míg megengedték neki, hogy a két csatorna közötti vi-
zes talajon – talán négy kataszter ha lehetett az egész – megpróbálkozzon a
szabadföldi paprikával. Szeged mellett nõtt fel és értette is a módját, biztos
szép jövedelmet hozott, ha a pár évvel késõbb már szivattyús öntözõrendszert
tett oda az uradalom, mert a paprikának az élete a víz. Errefelé a kerti munkát
mindig a lányok, asszonyok csinálták, így a palánták kiültetése és az állandó
kapálás itt is rájuk maradt. Abban az évben valamikor augusztus közepén má-
sodszor kaszálták az ártéri réteket, és a bátyám kivitt magával vízhordónak.
Az árteret és a paprikaföldet csak a gát választotta el egymástól. A legények
néha kidugták fejüket a gát fölé, és átnéztek a lányokhoz, de nem lehetett ab-
bahagyni a munkát, mert a számtartó mindig akkor jött elõ, amikor nem kel-
lett volna. Egyszer aztán a Csató Miska lihegve szaladt le a gátról. Jönnek már
a lányok! – kiáltotta. A többiek letették a kaszát, összebólintottak és elindul-
tak a gát melletti cserjés felé. A bátyám azt akarta, hogy én maradjak ott, de
elkezdtem sírni. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy vissza se fognak
jönni, meg féltem is egyedül abban a nagy rétségben, a fû sok helyen maga-
sabbra nõtt, mint én. Egy darabig nem tudta, mit tegyen, aztán kézen fogott és
húzott a többiek után. Kapkodtam a levegõt, mire beértük õket, befúrtuk ma-
gunkat a cserjésbe és hasra feküdtünk. Meg akartam kérdezni a többektõl,
hogy most mi lesz, de a bátyám a számra tette a tenyerit, a másik kezével meg
pofonokat ígért, ha megszólalok. A lányok közben – úgy emlékszem, nyolcan
lehettek – átsétáltak a gáton, és lejöttek a cserjés szélére. Jól fejlett, anyányi te-
remtések voltak, és én úgy láttam, hogy mindegyikük gyönyörû. Egy kicsit bá-
mészkodtak, nevetgéltek, aztán megnyugodtak, hogy nem jön senki, felhúzták
szoknyájukat meg ingüket, és leguggoltak vizelni. Pár méterre tõlük hasaltunk
a fûben, nemcsak láttunk, hanem hallottunk is mindent. Láttam én is a mezte-
len farukat, meg hát elöl is mindazt, amit csak lehet. Emlékszem a combjukra,
ahogy guggolva széttárták, egy kicsit féltem is, amikor belenéztem az ölükbe,
de nem tudtam levenni róla a szemem. Ahogy végeztek, felegyenesedtek, de
nem eresztették le a ruhájukat, hanem úgy felhúzott inggel álldogáltak, szel-
lõztették meg szárították magukat. Közben meg-megfordultak, léptek egyet-
kettõt, derékon alul mindegyiket rendesen meg lehetett tekinteni. Szégyenlõsek
lehettek, mert még egymásnak is inkább hátat fordították, arra persze igazán
nem gondolhattak, hogy ott vagyunk. Amikor átmentek a gáton, a legények
vártak egy kicsit a fûben, aztán amikor úgy gondolták, hogy a lányok már biz-
tonságos távolságban vannak, kivörösödött arccal visszaballagtak a kaszák-
hoz. Errõl nem beszélhetsz senkinek, figyelmeztetett hazafelé a bátyám, de az-
tán csak megkérdezte: amúgy hogy tetszett? Talán egy héttel késõbb megint
rám került a sor a vízhordásban, akkor is kapálták a paprikát, a legények már

47
boglyázták a szénát, én meg buzgón tekingettem át a gáton. Most nem me-
gyünk sehova, figyelmeztetett a bátyám, amikor szóltam, hogy odaát leteszik a
kapát. Ma az asszonyok vannak kint, tette aztán hozzá. Az asszonyok nem csi-
nálják olyan szépen, õket nem érdemes nézni, mondta késõbb Kiss Pali. Csak
napokkal késõbb mertem megkérdezni a bátyámat, hogy vajon minden lány
csúnyán csinálja majd, ha férjhez megy? Annusra gondoltam, mert õt találtam
a legszebbnek ott a gát tövében a lányok között. Bizony mindegyik, mondta
mély meggyõzõdéssel a bátyám. No persze nem mindjárt az esküvõ után, de
hamarost. Amikor majd fölkerül rá a bugyogó. A bugyogót ezután még hosszú
évekig valami gonosz rontásnak képzeltem el. De nemcsak én. 1942-ben bevo-
nultam, és volt a szakaszunkban egy szalkai órás. Õ mutogatott olyan képesla-
pokat, amelyeken meztelen nõk voltak, illetve hát csak felül voltak csupaszok,
mert mindegyikük apró nadrágot viselt. Így láttam elõször bugyogót. Van
olyan sorozat is, ahol nincs rajtuk semmi, csak az húsz fillérrel drágább, ma-
gyarázta a bajtárs, és a szakasz összedobta rá a pénzt. De voltunk néhányan
parasztgyerekek – Szabolcsból meg Somogyból – akiket jobban érdekelt a bu-
gyogó, mint ami benne van. Ilyet már láttam, legyintett a meztelen nõre egy
hajdúsági fiú, de ilyet még nem mondta, és a bugyira mutatott. Híradósként
szereltem le, 1948-ban már a postán dolgoztam a telefonosoknál, készenléti
szolgálatot adtam Szolnokon. Egy fiatal özvegyasszony (akkoriban nagyon so-
kan voltak) takarított esténként. Székre állva mosta az ügyeleti helyiségben a
lámpát, megbillent alatta a szék, ha nem kapom el, biztos összetöri magát.
Meleg szeptember volt, alig volt rajta ruha, magamhoz szorítottam, gyorsan
felforrtunk mind a ketten. Kulcsra zártam az ajtót, lefektettem a vaságyra, és
szépen, nyugodtan felhajtottam a szoknyáját. Nagyon engedelmes volt, biztos
neki is hiányzott már a férfi, de félt, hogy jöhet valaki – akkoriban állandóan
ellenõriztek –, és nem akart levetkõzni. Csak húzd félre a bugyimat, súgta a fü-
lembe, de nem hallgattam rá. Remegett a kezem, ahogy leszedtem róla, és utá-
na majd egy órát muzsikáltunk. Õ volt az elsõ bugyis szeretõm. (80 éves nyu-
galmazott postamester)

A háború befejezését követõ ijesztõ mértékû földrajzi és szociális mobilitás

eredményeként bizonyára sok egykori zsellérfiúnak, béresgyereknek jutott
„bugyis szeretõ” – e multifunkcionalitásában egyedülálló alsónemû viselete
egyébként a negyvenes évek végén már általános. A kor szellemének megfe-
lelõen a higiénés és hõszigetelõ funkciók domináltak, a gondolatébresztõ
érzékiség és az osztályharc összeegyeztethetõségét csak jóval késõbb – a
hatvanas–hetvenes években születõ neomarxista kiscsoportok – építették
be a világot megváltó ideológiába. Az intim fehérnemûk széles körû elterje-
dése elsõdlegesen a nõket érintette: a férfiak mindig viseltek alsót, rendsze-

48
rint fekete klottból készült, s nappal alsónadrágként, éjjel pizsamanadrág-
ként szolgált. A személyi higiénia infrastrukturális feltételei a tiszántúli kis
falvakban 1945-tõl a hatvanas évek végéig csak igen kis mértékben változtak,
a tisztálkodási szokások pedig semmit sem, s ennek hatásai még sokszor nap-
jainkban is felfedezhetõk. Az 1970 után épült házak mindegyikében van für-
dõszoba, de korántsem mindegyiket használják rendeltetésszerûen. Néha
meglepõ ellentmondásokkal is találkozunk: van olyan háztartás, ahol az ál-
talános iskolába járó gyermek saját számítógépet használ, a szülõk – a gyer-
mek kérésére – komolyan tervezik az internetes kapcsolat kialakítását is, a
fürdõszobát viszont nyáron kétszer, a téli idõszakban pedig csak egyszer
használják hetente. Tavaly a végzõs szakmunkások közül öt fiú és kilenc lány
nem tudott elhelyezkedni tanult szakmájában, számukra a Munkaügyi Köz-
pont tanácstermében tartottunk tájékoztatót az átképzési lehetõségekrõl. Nin-
csenek adataink a megbeszélés sikerérõl, de az kétségtelen, hogy a helyiséget
sokáig kellett szellõztetni fiatal ügyfeleink után – a tisztálkodási alapismeretek
feltehetõleg nem szerepelnek a szakképzõ intézmények tantervében. Tulajdon-
képpen nem is az ismeretek hiányzanak, talán inkább az õsi sommás érték-
ítéletek nyomai érhetõk tetten az elhanyagolt intim testhajlatokban. Az öre-
gek még 20-30 évvel ezelõtt is gyanakodva figyelték a feltûnõen gondozott
külsejû lányokat. „Nagy cifraság – nagy kurvaság” – mondták, s köztudott,
hogy a higiénés szokások korai gyermekkorban, a családban interiorizálód-
nak. A férfiakkal kapcsolatban pedig csak a legutóbbi években vetõdtek fel
ilyen elvárások, s nem abban a csoportban, amelynek tagjai csak általános
iskolai vagy szakmunkás végzettséggel rendelkeznek. Ezek az igények – tel-
jesen elszigetelt, egyedi esetként – kialakulhattak már a világháborút meg-
elõzõ években is, s rendszerint nehezen megoldható bonyodalmakhoz ve-
zettek az érintettek magánéletében.

1937-ben kerültem szolgálónak Pestre, egy gazdag családhoz. A Margit híd

környékén laktak, öt szoba volt a lakásban, egy teljesen új emeletes házban.
A Zsófi helyére mentem, mert akkor vette el õt egy inokai gazdalegény. Ez a
család mindig innen fogadott cselédet, mert az asszony valahogy rokonságban
volt a Bagiakkal, nekik itt nagyon sok földjük meg birtokuk volt. Napokig sír-
tam, mikor anyám mondta, hogy könnyebb lenne, ha elmennék, mert féltem
Pesttõl. Tizenhat éves voltam, és azt hittem, hogy mire hazajövök, majd nem
kellek senkinek, nem tudok férjhez menni. A Zsófi még két hétig velem volt, és
megmutatta, hogy mit kell csinálni, hol kell mosatni meg mindent. Hamar
összebarátkoztunk, mert az õ szobájában laktam, addig matracokat tettek a
földre, és azon aludtam. A munkát gyorsan megértettem, könnyen megjegyez-
tem, amit mondtak, és meg is nyugodtam egy kicsit, mert tetszett, hogy padlós

49
a szoba, meg hogy nem kellett fûteni, mégis mindig meleg van. Csak az volt a
baj, hogy nem lehetett kilátni sehová, mert az ablak a szellõzõkéményre nyílt,
ahova a fürdõszoba és a WC is. De itt már villannyal világítottak, és így nem
volt sötét a szobámban. Ezek nagyon érdekesek voltak, mert ugye ilyet addig
még nem láttam. A fürdõszobában is volt WC, de azt mi nem használhattuk,
csak ami az elõszobában volt. Az asszonyom mindjárt az elsõ nap elmondta,
hogy mindennap meg kell mosdani, de nemcsak felül, hanem bele kell ülni a la-
vórba és hát ugye ott is. De még azt is mondta, hogy ha csak pisiltünk, akkor is
meg kell törülköznünk, erre külön papír volt a WC-ben, és aztán meg kellett
mosni a kezünket. Nagyon puha papír volt és sárga színû. Kaptam tõle olyan
kötõt, hogy ha bajom lesz, akkor mindig azt viseljem, és mindennap váltani
kellett. Az elején sokszor megkérdezte tõlem, hogy lehúztam-e magam után a
WC-t, mert egyszer mondtam neki, hogy félek a hangjától. A férje egy kikeresz-
telkedett zsidóember volt, és hát azok ugye ennyire tiszták. Én is állandóan ta-
karítottam, a család minden este fürdött, és reggel azzal kellett kezdeni, hogy
kimosom a kádat és felmosom a fürdõszobát. A Zsófi azt is megmutatta, hogy
ha felállunk a székre a szobánkban, akkor meg lehet nézni, hogyan fürdik az
asszonyom meg a férje, mert gyakran együtt fürödtek, és olyankor mind a ket-
ten teljesen meztelenek voltak. A meleg víztõl mindig gõz lett a fürdõszobában,
és ezért mikor folyt a víz, kinyitották a felsõ kis ablakot. Mi akkor eloltottuk a
villanyt, és nem lehetett látni bennünket. Zsófi azt mondta, hogy azért mosda-
nak ilyen gyakran, mert nem akarják, hogy az asszony gyereket fogjon. Az
asszonyom nagyon szép alsónemût viselt, finom átlátszó selyembõl varrták
neki, mindenhol csupa csipke volt. És mindegyik nap másikat vett fel. Nagyon
sok ruhája lehetett neki. Egy fehér láda állt a fürdõszobában, amikor levetkõ-
zött, abba tette bele, ami aznap rajta volt. Aztán habosítót tett a vízbe, beleült
és amikor már majdnem kész volt, bejött a férje, és ott elõtte õ is levetkõzött.
Néha kicsit szerelmeskedtek is, de ott a fürdõben mást nem csináltak. Egyszer,
amikor még a Zsófi is ott volt, az asszony kijött a kádból, kicsit odabújt a férjé-
hez, annak meg ugye megkeménykedett. Nagyon nagynak láttam, és a hegye
olyan vörös volt, mint a pulyka mérge. Meg is kérdeztem a Zsófit, hogy hogyan
férhet az be oda, de õ csak nevetett és azt mondta, hogy az elejin nagyon rossz,
de aztán már becsúszik magától. Jóféle lány volt az is, az esküvõ után még hét
hónap sem telt el, és ott volt a gyerek. Amikor egyedül maradtam, akkor is
mindent úgy csináltam, ahogy tanultam. Egyszer rakodás közben az asszo-
nyom észrevette, hogy nagyon nézegetem az alsónemûit, és megkérdezte tõ-
lem, hogy szeretnék-e én is olyat. Elszégyelltem magam, vörös lettem, és nem
válaszoltam semmit. Nem baj az, Ilonka, mondta, megígérem magának, hogy
mikor elmegy tõlünk, kap tõlem mindegyikbõl hat darabot. Nagyon megsze-
rettek, biztos azért, mert tiszta voltam és keveset beszéltem. Amikor kimenõs

50
voltam, akkor is csak a templomba mentem el, vagy ott a Duna partján sétál-
tam. Akkor tanultam meg rendesen olvasni is, mert amit az iskolában tanítot-
tak, azt már majdnem elfelejtettem. Nagyon szépek voltak a filléres regények
mindenféle külföldi íróktól. Egy évig szolgáltam csak, mert 1938-ban novem-
ber végén az asszonyom behívott a nappaliba, és azt mondta, hogy õk most el-
utaznak Svájcba a férje rokonaihoz, és majd még másfele is, csak soká jönnek
vissza, én addig csak utazzak haza, és hat hónapot még kifizettek. 120 pengõt
kaptam, meg az asszonyom adott egy csomagot is, ágyhuzatok voltak benne,
törülközõk, meg olyan alsónemûk, amilyeneket õ is viselt. Amikor elmentek,
az asszony elsírta magát, és azt mondta, hogy most itt majd nagyon rossz lesz
mindenkinek. Õk már akkor biztosan tudták, hogy háború lesz. Nekem még
egy kicsit ott kellett maradnom, mindent elraktam a szekrénybe, huzatokat
kellett tenni a bútorra, és aztán elvittem a kulcsot Budára, az asszonyom roko-
nának. Azt hittem, nagyon jó lesz hazamenni, de nem így lett. A mi szobánk
ugye földes volt, petróval világítottunk, és amikor megmosakodtam, ahogy
Pesten tanultam, az édesanyám sírt és veszekedett velem, hogy biztos meges-
tem. Aztán meglátta a selyem alsóruhákat, és telekiabálta a falut, hogy Pesten
hölgyet csináltak a lányából. A legények persze úgy hitték, velem könnyen le-
het, aztán hogy nem hajlottam, rám kiabálták, hogy kisasszony lettem és min-
den este locsálom magam. Jóval a háború után kerültünk csak össze a férjem-
mel, Kengyelrõl irányították ide a vízgazdálkodáshoz. Õ azt mondta, hogy
nem érdekli, mit beszélnek a faluban, mindenképpen elvesz, de azokat a sely-
meket, amiket Pestrõl hoztam magamnak, tüzeljem fel, mert csak úgy boldo-
gulhatunk, ha olyanok leszünk, mint mások. Az ágynemûk meg a törülközõk
azok megmaradtak, a többit az apám elégette, nekem nem volt hozzá szívem.
1950-ben esküdtünk meg, és azóta pontosan úgy élek, ahogy a többiek. (79
éves nyugdíjas bolti eladó)

Urbanizált körülmények között élõ hölgyek szerint egyértelmûen a férfiak

kiábrándultságára utal, ha az aktus után a partner azonnal zuhanyozni in-
dul. A tiszántúli aprófalvakban a férfiak nem ilyen tapintatlanok. Többnyire
még az aktus elõtti zuhanyozásról is lemondanak. A forró nyári napokon az
ing és a svájci sapka megvéd a portól, a verítéket pedig felszárítja a szél. Té-
len pedig ritkán izzadunk. A fürdõszobákban mindenütt van sampon, a de-
zodor viszont – a 30 évesnél idõsebb férfiak között – csak az érettségizettek
vagy ennél magasabb végzettséggel rendelkezõk számára mindennapos.
Ez utóbbi csoport tagjait nem számítva szinte senki sem használ arcvizet,
kölnit. A megkérdezettek részint elérhetetlenül drágának, másrészt feles-
legesnek tartják a férfiak számára készült kozmetikumokat. Az alacsony
iskolázottságú csoportban az alsónadrágok anyaga és szabása több mint fél

51
évszázada változatlan (az utóbbi húsz évben kék szín a nyerõ), átlagosan
96 órás kihordási idõvel. Én Pestrõl kerültem egy alföldi mezõgazdasági tech-
nikum kollégiumába 1966-ban. Egy nyírségi parasztgyerekkel igen jó barát-
ságba keveredtünk. Szerelmes lett, az elsõ komoly randevújára készült, kicsit
szorongott, én készítettem fel a nagy találkozásra. Mielõtt elindulsz, majd cse-
rélj gatyát, tanácsoltam neki, erõsen megviselt alsójára célozva. Értetlenül né-
zett rám, aztán azt kérdezte: kivel? (48 éves vízügyi technikus) Az adott kor-
csoportba tartozó hölgyek persze sokkal gyakrabban használnak illatszere-
ket és dezodort, fehérnemûik is minden bizonnyal változatosabbak, bár
errõl közvetlen információk nincsenek.

Én már csaknem negyven éve vásározok, elõször a Dunántúlra jártunk, de

1965 óta az Alföldön dolgozom. A hatvanas években már sokan eltemették ezt
a kereskedelmi formát, úgy gondolták, hogy az állami vállalatok tökéletesen
kielégítik a piacot. Persze mi pontosan tudtuk, hogy amit az állami üzletek kí-
nálnak, az korántsem az, mint amit a vevõk keresnek, de errõl nem lehetett be-
szélni, ezért úgy csináltunk, mintha szép csendesen haldokolnánk. Közben
azért vettem egy Moszkvicsot, néha úgy megraktam, hogy magam is alig fér-
tem bele. Elõször olcsó posztóból készített farmerszabású nadrágokat, széles
bõröveket, csempészett orkánkabátokat meg más felsõruhákat árultam, ké-
sõbb összejöttünk egy elvált asszonnyal, aki nõi fehérnemûket adott el nagyon
jó eredménnyel. Annyit azért tudni kell, hogy a hatvanas évek elejéig tulajdon-
képpen csak egyenbugyikat lehetett kapni két változatban: volt meleg bugyi és
nyári bugyi. A téli modell valamilyen flanelszerû alapanyagból, a nyári habse-
lyembõl készült. Felül köldökig, lent combhajlatig ért, szabásmintája szerint
volt is szára, meg nem is. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ágyék
vonalánál az anyag kitágult, visszahajlott és mindent összevéve már rövid
használat után is elég gusztustalan benyomást keltett. Egy ilyen kifakult, ga-
tyaszabású ágyékkendõ tényleg csak egyet lehetett csinálni: nagyon gyorsan le-
venni. Pedig a bugyi nem arra szolgál, hogy levegyék, hanem arra, hogy majd
nemsokára levegyék. Ezt minden nõ tudta az országban, csak a ruhaipar és a
kereskedelem vezetõi nem tudták. Aztán a hatvanas évek közepén már a váro-
sokban jelentõsen bõvült a választék, de az alföldi nagyfaluk boltjaiban ennek
nyoma sem volt. Akkoriban nekünk nem az eladás jelentett gondot, hanem az
árubeszerzés. Nyugati divatlapok, katalógusok alapján mindenféle titkos be-
dolgozói hálózatokban varrták a bugyikat-melltartókat, és egy közönséges
uzsonnás zacsi volt a csomagolás. Ezekben az években jelentek meg a mûszá-
las, áttetszõ anyagokból készült nõi alsónemûk, errefelé csak úgy nevezték,
hogy a nájlonbugyik. Óriási siker volt. Kunszentmártonban már ezer éve va-
sárnap délelõtt van a nagypiac, ilyenkor vihogó kamaszlányok és pironkodó fia-

52
talasszonyok álldogáltak a sátor elõtt, és mindig azt kérdezték a páromtól,
hogy maguk árulják a nájlonbugyit? Én persze tapintatosan a háttérbe húzód-
tam, végül is ez bizalmas nõi dolog, de azt azért megfigyeltem, hogy háromnál
többet senki sem vitt el, és csak kevesen vásárolták a sötétebb árnyalatokat. Ha
véletlenül egyedül kellett árulnom – ilyenkor kicsit esett a forgalom –, váltot-
tam pár szót a vevõkkel. Nem voltak elégedettek, mindegyik azt mondta, hogy
az új anyag „hálátlan”, mert naponta kell mosni. Sokszor a nyelvemen volt
már a válasz, hogy „és nemcsak a bugyit” – de én nem az állami kereskedelem-
ben dolgoztam. Ráadásul az ilyen anyagok elsõ generációja egészségügyi szem-
pontból tényleg kifogásolható volt, mert nem biztosította a test természetes
szellõzését. Harisnyanadrággal kombinálva pedig olyan hatása volt, mint a
dunsztkötésnek. Láttam a takarmánytárolónak, szerszámoskamrának hasz-
nált fürdõszobákat, és úgy gondolom, markáns illatok lehettek a környékbeli
hálószobákban. A hõskornak tizenkét éve lett vége a középen cipzáros bugyik
rövid tündöklésével, és azóta megfordult a világ. A városokban az utóbbi tíz év-
ben a puritán szabásminta és a természetes alapanyagok váltak mindennapos-
sá (persze azért mindenkinek van egy-két tangája az ünnepnapokra), itt vi-
szont még mindig a mûszálas anyagokból készült mûcsipkés csicsákat keresik.
A leginkább népszerû színek a mélylila, piros és a zöld – szegélyként fekete csip-
kedísszel. Érett asszonyok és olykor tizenéves lányok is veszik ezeket a szörnyû-
ségeket, csak azt nem tudom, hogy kinek fogják megmutatni. Errefelé most az
erotikus tv-filmek irányítják a keresletet. A fiam marketing–reklám szakon ta-
nul a barátnõjével együtt. Nyáron pár hétre átvették az üzletet, és utána elma-
gyarázták, hogy vásárláskor nemcsak egy csipkés bugyit kap a vevõ, hanem
valami önbizalmat adó életérzést is.

„Ha masnis a közepe és csipkés az alja

a kedvese majd folyton nyalja”

– tette hozzá magyarázatként a kislány, de én nem hiszem, hogy sokan lenné-

nek az ilyen elszánt emberek. Az illatszeres kollégám meséli, hogy itt nyáron a
nõk „erõs” dezodort keresnek, hogy „elvegye az izzadságszagot”. Kereskedõ a
szakmája és a piacból él, nem õ fogja felhívni a figyelmet a szappan és a meleg-
víz csodatévõ hatására. (D. D. 69 éves, kiskereskedõ)

Az iparban, a nagyvállalatoknál a fizikai dolgozók számára természetes volt

a munka utáni tisztálkodás. A munkásszállók fürdõhelyiségei igen ritkán
voltak tiszták, és sosem voltak gusztusosak (nem is beszélve a WC-rõl), de
mûködtek. A mezõgazdaságban az ilyen „munkásjóléti” intézmények isme-
retlenek, legfeljebb az ipari melléküzemágakban találkozhattunk velük. De

53
ezek sem voltak egyértelmûen sikeresek. Már húsz évvel korábban is volt
olyan tsz, ahol a hagymafeldolgozóban a munkásnõk számára (a közegész-
ségügyi rendeleteknek megfelelõen) zuhanyzót építettek, de senki sem
használta, mert az asszonyok nem vetkõztek le egymás elõtt. Senki sem
tudta megmondani, hogy miért. A mélyen rögzült magatartási minták idõ-
közben bizonyára lazultak, de ez a folyamat is ellentmondásos: a minden-
napok jó közérzetét biztosító tevékenységek preferenciális sorrendjében a
fürdõszobák használata és a fehérnemûk napi cseréje bizonyára még ma
sem kerül az elsõ tíz közé.

Tulajdonképpen 18 évesen kezdtem dolgozni a gyógyfürdõben, bár akkor még

csak „strandfürdõ” volt, két medencéjével május 1-jétõl szeptember 30-ig tar-
tottunk nyitva. Most már úgy tûnik, nagyon régen volt: fekete klottnadrágban,
fejükön fekete kalappal nagy bajuszú parasztok üldögéltek a meleg vízben, ce-
lofánba csomagolt rántott csirkét ettek és a csontokat kihajigálták a medence
szélére. Ha sétáltak a vízben gatyájukba szorult a levegõ, mintha egy ráncos fe-
kete lufit húztak volna maguk után a felszínen. A nõi fogasos öltözõbe osztot-
tak be – az új alkalmazottak az elsõ évet most is itt töltik –, pár hónap után
már csak végignéztem a fogasokon, és tudtam, ki van itt a törzsvendégek kö-
zül. Negyedszázaddal ezelõtt még nem voltunk közismertek, még kevésbé diva-
tosak, a nyári szünettõl és a hétvégektõl eltekintve harminc-negyven állandó
látogatónk volt, a szezon végére már a szagról történõ azonosítás sem jelentett
volna megoldhatatlan feladatot. Furcsa állapotok uralkodtak akkoriban a nõi
alsóruházat területén: a gyári alapszíneket mindenféle természetes zsiradék-
nyomok és más eredetû foltok tették változatosabbá, s mindehhez a sûrû test-
szag képezte a hátteret. Akkor fejeztem be levelezõn az egészségügyi szakkö-
zépiskolát, nagyon mély volt a szakadék a tankönyvekben vázolt ideális álla-
pot és a valóság között. Nem is az volt az érthetetlen, hogy valaki vitatható
tisztaságú fehérnemûben érkezik – végeredményben egy fürdõben mosakodni
is lehet – hanem az, hogy távozáskor vendégünk ugyanazt veszi fel és viseli
tovább. 1984-ben lettem csoportvezetõ, 92-tõl kezdve pedig intézményvezetõ
vagyok. Télen elmaradnak a külföldiek, csendesebb lesz a fürdõ, csak a kör-
nyékbeliek jönnek, ilyenkor néha lekeveredek az öltözõkbe és csodálkozva ta-
pasztalom, hogy a helyzet alig változott. Vízforgató berendezésünk van, két
medencénkben is feszített a víztükör, de a fogasos öltözõkben a zsákokból ki-
kukucskáló melltartókon még a téli hónapokban nyomot hagyott az izzad-
ság, és a takart testnyílások élettani funkciói a bugyikon is jól követhetõk.
Nem értem, hogyan van ez, a fürdõ halad, a látogatók pedig megálltak. És saj-
nos nemcsak a látogatók. Tavaly õsszel, a kabinsorról az egyik munkatárs-

54
nõnk valahogy egészen szoros kapcsolatba keveredett a masszõrünkkel. Két
éve dolgozik nálunk a masszõr, egy tejfölszõke és tejfeles szájú 23 éves fiatal-
ember. Alacsony is, vékony is, és állandóan beszél, de a vendégek elégedettek
vele. A kolléganõ pedig magas termetû, fekete szemû, arányosan telt, amolyan
szépasszony típus, nemrég köszöntöttük harmincadik születésnapján. Már
régóta tudom, hogy valami elromlott otthon, egyszer elsírta magát, hogy a fér-
je évek óta rá se néz. Nekem itt minden a fülembe jut, ez az ügy sem volt kivétel,
és némi hitetlenkedéssel ugyan, de tudomásul vettem a két munkatárs között
szövõdött liezont. Az éjjeliõrünk néha órákat késett a szolgálatból, s amikor
este visszajöttem ellenõrizni, láttam, hogy a nõi személyzeti zuhanyzó kulcsa
hiányzik az irodai kulcsszekrénybõl, gondoltam, felhozom. Az alagsorban
égett a villany, két ruhacsomó lógott a külsõ fogason, és hangokból ítélve oda-
benn nagyon jól érezte magát az ifjú pár. A hitetlenkedésem persze nyomban
eloszlott, de akkor meg azért aggódtam, hogy ha mégis megérkezik az õr, ak-
kor a zuhanyzókkal kezdi és aztán végigbotorkál az egész épületen. Nehezen
viselem a váratlan bonyodalmakat, Etelka férje egy behemót kocsikísérõ, ki-
lencven kilót nyom élõsúlyban, a részeges éjjeliõr pedig nem a diszkréciójáról
híres. Úgy gondoltam, segítek megõrizni a szerelmesek titkát, csendben sétál-
gattam a folyosón, közben akaratlanul is a ruhafogasra tévedt a szemem.
Etike kombinéja oldalt szakadt volt és a hóna alatt világosra marta az izzad-
ság, bugyija pedig félreérthetetlenül mutatta, hogy rendben van a ciklusa.
Halk, de intenzív suttogások jelezték, hogy a randevúnak lassan vége lesz, az
utójátékot már nem akartam megvárni, ezért elindultam kifelé. Éppen idejé-
ben. A következõ pillanatban Etelka kipattant a szobából, három rántással fel-
öltözött, s mire kedvese odabenn megnyitotta a zuhanyt, már el is tûnt az öltö-
zõbõl. Minden rendben van? – kérdeztem tõle másnap kedvesen. Semmi sincs
rendben, mondta szomorúan. Most töltik fel az üzleteket karácsonyra áruval,
Sándor csak éjfélre jön haza, és hajnalban már indul is. A hétvégén is dolgozik.
Mondtam neki, hogy legalább vasárnap maradjon itthon és pihenje ki magát,
de csak legyintett. Azt mondja, akkor alszik a legjobban, ha forog alatta a ke-
rék. Persze van mit mondanom az urakról is. Még csoportvezetõ voltam, mikor
86-ban az egyik medencetakarítóra panaszkodtak a munkatársai, hogy mos-
datlan szagokat áraszt. Egy fürdõben azért szokatlan az ilyesmi. Személyesen
is meggyõzõdtem arról, hogy a panasz egyáltalán nem alaptalan. Behívtam a
gyereket, elmondtam neki, hogy a fürdõben alapvetõ követelmény a tisztaság,
és a zuhanyzó használata nemcsak a vendégek számára kötelezõ. Mosakszom
én otthon is rendesen, válaszolta, és eléggé tiszteletlenül vállat vont. Aztán ho-
gyan? – érdeklõdtem. Meleg vizet teszek a lavórba, levetkõzöm derékig, és
megmosom a testem. Utána megtörülközöm, folytatta, földre teszem a lavórt,

55
leülök a stokira, levetem a zoknimat, felhúzom a nadrágom szárát és megmo-
som a lábamat. Aztán belelépek a papucsomba. Csak éppen ott felejti ki, ahol
az ember a legbüdösebb, kissé emelt lehetett a hangom, mert két hét múlva
már a fegyelmi eljárás folyt ellenem. Szóbeli figyelmeztetést kaptam, mert a
szakszervezet szerint megfeledkeztem a „szocialista tapintatról”. Fellebbezni
akartam, de a bizottság elnöke határozottan kért, hogy ne tegyem. Fenyegetõ-
zött, hogy inkább lemond, de ezzel a görénnyel nem szív még egyszer egy leve-
gõt. (46 éves intézményvezetõ)
 Testi vigasz?

Hogyan küldjek néked vigaszt,

Ha nincs vigasz, amely igaz?
(Faludy György)

A rókalelkû báty magánéletérõl tulajdonképpen keveset tudunk. A filoló-

giailag kanonizált szövegbõl csupán Toldi György szociális státusát ismer-
jük meg, és csak az apokrif változat ejt szót nevezett magas rangú köztiszt-
viselõ potenciazavarairól:

„Valaha õ volt a bordélyházak bakja,

most ernyedten fityeg ráncosodó makkja,
s ha használni kívánná azt a büdös tököt,
pimaszul röhögve mond az csütörtököt.”

A férfiak által elért kedvezõ társadalmi helyzet és a szexuális diszfunkciók

ilyen összekapcsolása nem tekinthetõ kizárólag az igazságosságot szomjazó
néphit produktumának. Az emlékezetünkben örökké élõ Vlagyimir Iljics
Uljanov aligha gondolt arra, hogy lózunggá magasztosult kategorikus im-
peratívusza (Lényin gavaril: ucsityszja, ucsityszja, ucsityszja) nyomán majd
furcsa törésvonalak alakulnak ki a társadalmi egyenlõtlenségek rendszeré-
ben. Reprezentatívnak korántsem tekinthetõ (de jelzésként elfogadható)
felmérésem szerint ugyanis az alacsony iskolai végzettségû társadalmi réte-
gekben (maximum 8 általános) elsõsorban a nõk szexuális élete diszharmo-
nikus: a 30–45 év közötti korosztály tagjainak közel 40 százaléka csak na-
gyon ritkán vagy sohasem jut el az orgazmusig. Ennek megfelelõen a cso-
port férfitagjai aztán a nõk passzivitása, kelletlenkedõ vonakodása miatt
neheztelnek. A hasonló életkorú, egyetemi vagy fõiskolai végzettséggel ren-
delkezõk körében kissé árnyaltabb a kép: az orgazmuszavarokkal küzdõ
nõk aránya 16 százalék („az ilyen problémákat én meg szoktam beszélni a
kedvesemmel, s ez majdnem mindig segít”), új elemként jelentkezik viszont
a férfiúi libidó csökkenése, a megkérdezettek 20 százaléka pedig merevedé-
si rendellenességekrõl számolt be. Nem arról van szó, hogy a rendszer nem
mûködik, inkább úgy mondanám, hogy megbízhatatlan. Ettõl aztán magam is
bizonytalanná válok, volt már olyan, hogy még az elõjátékot sem mertem el-
kezdeni. Mert mi van akkor, ha majd a combok között jövök zavarba? (41 éves

57
csoportvezetõ informatikus) Nehéz kérdés. Persze lehet egy kicsit maszatol-
ni, egy összeszokott kötõdésben esetleg lehet segítséget kérni, de ha ez sem
javít a helyzeten, akkor vetkõzni kell. Na nem gatyára – addigra az már le-
került – hanem tovább: csontig, csontvelõig. Pontosabban szólva: gerincve-
lõig. És ezt bizony nem minden kapcsolat bírja el. Amikor lankadt, akkor
szánalmas, ha meg feláll nekik, akkor borzalmas – összegezte szexuális ta-
pasztalatait egyik 43 éves interjúalanyom. Õ igazán nem tudhatta – szeren-
csés asszony –, hogy e borzalomban a „meddig” és kiváltképp a „mikor”
alapvetõen fontos meghatározó tényezõk.

32 éves koromban vesztettem el az ártatlanságomat, ez még egy nõ esetében is

elgondolkodtató, férfinál pedig egyenesen patológiás jelenség. Talán szexuális
túlfûtöttségem volt az oka – persze melyik kamaszkölyök nem túlfûtött –, hogy
nekem igen korai magömlésem volt, s az idõ elõrehaladtával ez a gond alig
enyhült valamit. Ezt úgy kell érteni, hogy számomra már akkor befejezõdött
az aktus, amikor még el sem kezdtük. Elég volt egy megvillanó comb vagy szép
esésû nõi mell látványa, egy szorosabb ölelés vagy egy érzéki mozdulat, aztán
sürgõsen visszavonultam, hogy tisztába tegyem magam. De volt olyan is, hogy
egykedvûen bámultam a levegõbe (mondjuk történelemórán), közben elkép-
zeltem valamilyen erotikus helyzetet, és minden rásegítés nélkül is elöntött az
öröm. Ebben az volt az igazán kellemetlen, hogy ha egyáltalán nem akartam
ilyesmire gondolni, valamiért akkor is erre kellett gondolnom, s e gondolatsor
minden alkalommal ugyanúgy végzõdött. Olyan voltam, mint egy két lábon
járó spermabank, egy-egy jeles napon háromszor is fehérnemût kellett válta-
nom. Érdekes, hogy az én fantáziámat sosem a hibátlan szépségû sztárok moz-
gatták meg, hanem mindig az, akit éppen láttam. Klimaxába száradt, enyhén
bicegõ rajztanárnõnket nézegetve éppúgy bekövetkezett a pollutio (in)volun-
taria, mint amikor unokanõvérem kissé túltáplált barátnõjére egyik reggel vé-
letlenül rányitottam a fürdõszobában. 15 éves voltam, akkor láttam elõször
egy lányt meztelenül, csak én ijedtem meg, õ nem. Apró, mélyvörös mellbimbói
voltak és sötétbarna, göndör szeméremszõrzete. Utólag visszagondolva akár
ott is maradhattam volna, nem takarta el magát és nem is fordult el, csak
nagyra nyitott szemmel nézett. Én meg álltam ott kétszeresen is megmeredve,
aztán éreztem gerincemben az ismerõs bizsergést, gyorsan becsuktam magam
mögött az ajtót és az elõszoba falának támaszkodtam, mert nem bírtam volna
ki állva, ami következett. Ez a kép még sokáig velem volt, vagy két évvel ezelõtt
egy társaságban összefutottunk, megemlítettem neki a kamaszkori találko-
zást, õ is emlékezett rá, érdekes, hogy nem felejtette el. Az általános iskolából
mindig az unokanõvéremhez utaztam vakációra, két évvel volt idõsebb nálam
és nyüzsögtek körülötte a barátnõk, zenei tagozatos iskolába jártam, már ak-

58
kor egész jól gitároztam, ha kellett, zongoráztam és énekeltem is. Nem voltam
népszerûtlen, Ibolyka is mondta, hogy barátnõi közül néhányan szívesen vál-
lalnák férfivá avatásom nemes feladatát. A legtovább Icával jutottam, egyik
esti sétánkon hátulról átöleltem, és trikója alatt kezembe vettem a mellét. Az-
tán megfordult, hogy megcsókoljon, nekem pedig teljesen átázott a nadrágom.
Még most is izzad a tenyerem, ha erre gondolok. Ica úgy csinált, mintha nem
történt volna semmi, de valamit biztosan észrevett, mert többé nem erõltette a
találkozást. A zenei középiskolát Kecskeméten kezdtem, kollégiumba költöz-
tem, a nyári szüneteket ekkor már inkább otthon töltöttem. A szüleim máig is
egy tiszántúli faluban laknak, s már akkor is tojástermeléssel foglalkoztak,
nem szerettem otthon, mert a kertben mindent vastagon leptek a legyek. Így
aztán heverésztem a szobámban, hallgattam a magnót, órákat gyakoroltam a
gitáron, este pedig nagyokat sétáltam vagy kerékpároztam a Tisza partján.
Anyám áhítattal hallgatta, ahogy bágyadtan ténferegtem a húrok között, és
könnyes szemmel mondogatta a szomszédoknak: „állandón gyakorolnia kell.
Mûvész lesz belõle”. Én pedig akkor már pontosan tudtam, hogy valami nincs
rendben velem, de nem volt kivel megbeszélni a gondjaim. A háziorvosunkhoz
– akkor még körzeti orvosnak hívták – nem mehettem, mert állandóan ott ült
mellette az asszisztensnõje, aki csak 5 évvel volt idõsebb nálam, és mindent el-
követett azért, hogy kissé változatosabbá tegye leányéveit. A kollégiumban
meg egy öreg doktor néni rendelt hetente kétszer, nagy megértéssel kezelte dol-
gozatok elõtti heveny betegségeinket, de szexuális problémák megoldására va-
lahogy nem látszott alkalmasnak. Az öngyógyítás szándékával felkutattam
minden elérhetõ szakirodalmat, az így kapott tanácsok tömény marhaságnak
bizonyultak. Nem tudom már, hogy kitõl származott az a bölcs gondolat, mely
szerint ölelkezés közben arra kell gondolnunk, hogy magunkra maradtunk egy
hideg téli éjszakán, és mindjárt betemet bennünket a hófúvás – ez majd nyug-
tatóan hat, és késleltethetõ a csúcspont. Esetemben ez a megoldás csak azért
tûnt használhatatlannak, mert én nem a szeretkezés közben gondoltam a hó-
fúvásra, hanem a hófúvás közben a szeretkezésre. Emlékszem, elsõ éves egyete-
mista voltam, karácsonyra utaztam haza, este Szolnokon lekéstem a csatlako-
zást, a dermesztõen hideg, büdös, bagófüstös csarnokban megláttam két lányt,
egy bõröndön ültek, hátukat a falnak vetették és egymáshoz támaszkodva
megpróbáltak aludni. Néztem a szõke lány szép ívû, érzéki nyakát és egészen
hajnalig sétálnom kellett a vasútállomás és a Tisza-part között, mert nem
akartam az éjszakát nedves alsónemûben tölteni. Addigra már – persze csak
ilyen szinten – megtanultam kezelni a problémát, ritkultak a kamaszkori
spontánok, én meg úgy gondoltam, hogy egyedül maradok. Ez nem igazán tet-
szett a családnak, a huszadik születésnapomra a bátyám – õ tíz évvel idõsebb
nálam, vendéglátós és Pesten dolgozik – hozott nekem az országútról egy szo-

59
morkás arcú, kicsit csontos leányzót. Késõ este érkezett, anyámék már alud-
tak, amikor kocsijával beállt az udvarba. Augusztus közepe volt és napok óta
meleg, trópusi esõ esett. Ahogy kiszálltak, a lány orrát megcsapta az ázott
tyúkszar mindent elborító nehéz szaga, megtántorodott, lehányta a kocsit, az-
tán minden magyarázkodás nélkül elszaladt. A bátyám tért elõször magához –
semmi baj, öcskös, akkor iszunk egy nagyot –, és néhány óra alatt cudarul be-
rúgtunk. Én néha még most is arra gondolok, hogy ez a hivatásából adódóan
sokat tapasztalt, finom orrú kis profi, elsõ pillantásra megérezhette bennem a
komplikált esetet, és ezért választotta inkább a menekülést. Lehet, hogy ez hü-
lyeségnek tûnik, de én semmiben sem különböztem középiskolás társaimtól,
együtt jártunk mindenhova és benne voltam minden marhaságban, ezzel
együtt a harmadik évben osztálytársnõim már gumipöcsûnek emlegettek a há-
tam mögött. Az egyetemen az amatõr színtársulatban egyszer a Csínom Palkót
énekeltem, nem telt el egy hét, és a lányok már rám ragasztották a Kínom
Nyalkó nevet. De sajnos még idáig sem jutottam el senkivel. Persze nem let-
tem mûvész, otthon laktam, tanítottam az általánosban és óraadó voltam az
egyik környékbeli zeneiskolában. Késõbb hetente kétszer gitároztam egy föld-
vári kocsmazenekarban is. Countryt játszottunk és nem voltunk sikertelenek,
a fiatalság is szívesen hallgatott bennünket, néhány hónap után a diszkós át-
jött a szomszédból, hogy egyeztessük már a rendezvények idõpontjait, mert így
jobb lesz mindenkinek. Fanni minden fellépésünkön ott volt, ismerte a mûfajt
– komoly lemezgyûjteménye volt –, és igen tájékozott volt zeneileg. Nem voltak
filléres gondjai, Pesten végzett irodalom szakon, a szülei pár évig hagyták
Nagyréven tanítani, aztán megunták és vettek neki Szolnokon egy antikváriu-
mot. Egyre többet diskuráltunk, mindig azt reméltem, hogy érdeklõdése csak a
zenének szól, késõbb kiderült, hogy korántsem. Elõször a bandával vendéges-
kedtünk nála, aztán már szólóban is eljárogattam hozzá, ilyenkor rendszerint
Debussyt, Ravelt, néha romantikus zenét hallgattunk. Italról mindig õ gondos-
kodott, a szüleinek Hegyalján van szõlõjük, jól kezelt, lágy borokat ittunk, bú-
csúpohárként pedig egy kupica borókapálinkát. Február elején megköszöntöt-
tem a névnapján, kicsit hosszúra nyúlt az este, és amikor elköszöntem,
Fannika a kertkapuban elém állt, felágaskodott és megcsókolt. Utána végigsi-
mította az arcom, és megismételte. Télikabátban voltam, így aztán magam-
hoz mertem szorítani, és csak az autóbuszon gondoltam arra, hogy most csó-
kolóztam életemben elõször a nem kívánt mellékhatások nélkül. Nem volt fel-
hõtlen a sikerélmény, hiszen a tél elmúlik, lovagi pácélt nem hordhatok, és
elõtt-utóbb majd mondanom kell valamit. De zavart az is, hogy az elszánt jó-
akaratról tanúskodó ölelés közben nem éreztem semmiféle férfias ficcenést, a
szerv döglött halként viselkedett. Este otthon, amikor újragondoltam a történ-
teket, persze gyorsan visszatért belénk az élet, azt terveztem, hogy tavaszig el

60
csókolózgatunk, utána meg majd csak lesz valahogy. Elõször úgy látszott, Fan-
ni elfogadja ezt a stratégiát, de aztán felgyorsította a dolgokat. Finom, apró
rezdülésekkel közeledett, de félreérthetetlenül. Nem tudom, hogyan csinálta,
de óvatos, inkább baráti öleléseimbõl úgy tudott kibontakozni, hogy hol a mel-
le, hol a csípõje, hol a hasa ért a kezemhez, amikor pedig megérintettem, mint-
egy véletlen mozdulattal belesimult a tenyerembe. Eleinte még szorongtam, de
lassan hozzászoktam ehhez is. Egyszer már sikerült percekig simogatnom a
mellét (persze csak úgy ruhán keresztül), és nem történt semmi tragédia, köz-
ben eszembe jutott, hogy majd le kell vetkõztetnem, és inkább kitértem a foly-
tatás elõl. De õ már elhatározta, hogy dûlõre viszi a dolgokat. Egy ronda, nyir-
kos március este, amikor nagyon örül az ember a meleg szobának, a magnóval
piszmogtam – egy CD-t akartam átvenni kazettára –, Fanni pedig ártatlansá-
gának elvesztésérõl kezdett beszélni. Az úgy történt, mesélte, hogy az egy nagy
diákszerelem volt, és már nagyon régen együtt voltunk egy régészhallgatóval.
Tizennyolc éves múltam, mindketten tudtuk, hogy itt az ideje, de az utolsó pil-
lanatban én mindig megijedtem. Nem is tudom, mitõl féltem, de féltem. Gaz
csábítóm egyszer aztán elõvett egy dobókockát és azt mondta, hogy amelyi-
künk kevesebbet dob, az le fog vetni egy ruhadarabot. Ettõl olyan könnyûvé és
természetessé vált minden. Szép emlék maradt. Most pedig ilyet fogunk játsza-
ni, jelentette ki Fannika, és biztatóan megszorította a vállamat. Egyszerûen
nem mertem nemet mondani. Olyan állapotban voltam, mint a barom, ami-
kor hajtják a vágóhíd felé. Elõször a papucsból léptünk ki, aztán levettem a
zoknimat, késõbb az ingemet. Közben azért ittunk egy kupica pálinkát is, és
igyekeztem eltitkolni, hogy nagyon remeg a kezem. Fannika – szemérmesen el-
fordulva – kihámozta magát a harisnyanadrágból, a szoknya még rajta ma-
radt, de a következõ körben kilépett abból is. Halványzöld bugyit viselt, a puló-
vere nem takarta el, azért emlékszem rá pontosan, mert harminckét éves vol-
tam akkor, és nem láttam még nõt bugyiban. Amikor lerúgtam magamról a
farmert, egy futó pillantással felmérte a helyzetet: ó, hát nincs itten semmi baj,
állapította meg kissé csalódottan, mint aki mást várt. Nem is tudom, mit érez-
tem. Csak arra tudtam gondolni, hogy ha most levetni az alsónadrágomat, ak-
kor majd itt állok a szõnyegpadlón teljesen meztelen, Fanni biztos idejön hoz-
zám, én meg az elsõ érintésre… Ha így történik, megölöm magam – döntöttem
–, de négyest dobtam, Fanni pedig kettõt, viszont igen rossz döntést hozott. Le-
het, hogy csak fel akarta pörgetni az estét, de az is lehet, hogy valami nagyon
széppel akart megajándékozni, ezért aztán nem a pulóverét dobta le – melltar-
tót sosem viselt –, hanem szó nélkül hátat fordítva, magától értetõdõ, sima
mozdulatokkal elkezdte lehúzni a bugyiját. Talán még ezt is kibírom, ha nem
háttal áll, de így láttam, ahogy a bugyi szabásvonala vékony, piros nyomot ha-
gyott a bõrén, és ez már sok volt nekem. Nagyon siettem, mégis késve értem a

61
fürdõszobába, kamaszkoromból ismerõs, rutinos mozdulatokkal öblítettem a
nadrágomat és majdnem hánytam az elkeseredéstõl. Fanni megállt a fürdõ-
szoba ajtajában, nézte mit csinálok, aztán elnevette magát. Jaj, hát mért nem
szóltál, hogy menstruálsz? Hát megjött, nagyfiú? Most szomorú vagy? Majd a
mama megvigasztal, ígérte, és könnyû kezét végigfuttatta a gerincemen. Ami-
kor visszamentünk a szobába, nagyon sok mondanivalóm lett volna, de õt nem
érdekelte. Töltött egy italt, lenyomott egy székre, megállt elõttem, sokáig türel-
mesen simogatott és amikor megfelelõnek találta a helyzetet, összefonódott ve-
lem. Percekig nem történt semmi, csak a hajammal játszott, aztán ahogy össze-
kapcsolódva ültünk, levette a pulóverét is, késõbb megmozdult és egyre szapo-
rábban vette a levegõt. Még ötször lettem férfivá azon az éjszakán. Csak két év
múlva váltunk el, rossz szájízzel bár, de nem haraggal. Néha gondolunk még
egymásra, tavaly márciusban postán küldött egy borítékot, nem volt benne
semmi más, csak egy dobókocka és a névjegye. (36 éves countryzenész)

Nem kicsi ugyan annak valószínûsége, hogy az ember teremtésekor a sze-

xuális kompatibilitás szempontjai fontos szerepet kaptak, napjaink túlszoci-
alizált világában viszont e törekvés nyomai halványodni látszanak. A szexo-
lógusok szerint a nõk libidója 35–45 éves korukban megnövekszik, orgaz-
muskészségük felgyorsul, szexuális igényeik pregnánsabbá válnak. Ebben
az életkorban gyakoribb nemi életre, intenzívebb hüvelyi mozgásra van
szükségük. Az elõjáték idõtartama rövidülhet, hamarabb elérik az optimális
izgalmi állapotot. Emellett a szeretkezések számának növelését, esetenként
az aktus rövid idõn belül történõ megismétlését várják el. Ugyanakkor a ha-
sonló életkorban lévõ férfiak közel harmadánál éppen ebben az életkorban
jelentkeznek az elsõ merevedési zavarok, az erekció kialakulásának idõtar-
tama megnyúlik, s a nemi aktus rövid idõn belül történõ megismétlése egy-
re nehezebbé (az õszintébbek szerint: lehetetlenné) válik. Ebben az életkor-
ban még e zavarok túlnyomó része pszichogén eredetû. A szakemberek
emellett arra is felhívják a figyelmet, hogy a nõk esetében a felsõfokú vég-
zettség pozitív hatással van az orgazmusok gyakoriságára és minõségére.
Csak hát az a kérdés, hogy mindezt kivel. A hasonló iskolázottságú férfiak
ugyanis éppen ezekben az években vannak elfoglalva életpályájuk és gaz-
dasági helyzetük stabilizálásával: nyomulnak a csoportvezetõi állás, a ma-
gánhasználatú hivatali autó, az eggyel magasabb fizetési kategória, a tudo-
mányos fokozat, a spanyol nyelvvizsga, a kurkumai kiküldetés, a jobb ne-
gyedben épülõ lakás, az amerikai csónakmotor és a betyárháti horgásztelek
felé. A nagy versenyben olykor elbizonytalanodnak, és ilyenkor sokat isz-
nak, néha feldobottak, ilyenkor pedig literszám vedelik a kávét és hozzá do-
hányoznak is. Mindettõl nem függetlenül, a korábban bipoláris erekciós

62
skála finomodik: beiktatódnak a „már nem puha” és „még nem kemény” fo-
kozatok. Az ilyesminek persze senki sem örül. Egy kis önértékelési zavar,
egy kis depresszió – rosszabb esetben pedig kudarcoktól kísért bizonyítási
kényszer.

Gazdag szexuális életet éltem, mert gyakran voltak külsõ kapcsolataim, s ezek
nagyobb élményt jelentettek, mint otthon a hétköznapi formagyakorlatok.
Amikor – elõször egy éve – nehézségei támadtak, még örültem is neki, gondol-
tam, lassan leáll majd a családi verkli. Hát alaposan csalódtam. Azóta minden
héten, de van úgy, hogy hetente kétszer is együtt kell lennem vele, és pontosan
úgy viselkedik, mint amikor még csak kóstolgattuk egymás testét, próbálgat-
tuk a különbözõ testhelyzeteket. Én pedig mindent elkövetek, hogy sikerüljön,
mert ha nem jön össze, akkor hisztériázik, egyszer már sírógörcsöt is kapott.
Nem merek közben megmozdulni, mert ha véletlenül kicsúszik neki, nem tud-
juk visszatenni. Aztán azt mondja rám, hogy frigid lettem, meg hogy ha ilyen
száraz vagyok, hegedût is lehetne belõlem csinálni. Huszonegy éve vagyunk
együtt, összehozott ide házat, két kocsit, nyaralót. Közgazdász-üzletkötõ, a
környékbeli szövetkezetek gabonáját, kukoricáját meg cukorrépáját vásárolja
fel és adja tovább, mióta ismerem, állandóan rohant, telefonált, üzletelt, de
már nem bírja. Az elsõ két évtõl eltekintve sosem volt egy nagy durranás, de nem
beszéltünk róla, nem akartam megbántani. Most meg már mit mondjak neki?
(41 éves asszony, könyvtáros)

A témával foglalkozó orvosok-pszichológusok úgy gondolják, hogy a negy-

ven év körüli zavarok inkább átmeneti jellegûek. Ebbõl következik, hogy a
szoros értelemben vett merevedési problémák nem okoznak akkora gondot,
mint az, amit a férfiak minderrõl gondolnak. Beszélgetéseink során azt vet-
tem észre, hogy ezek a krízisek az ízlésében, magatartásában, gondolkodá-
sában messzemenõen kulturált férfiból is õsemberi, primitív indulatokkal
kísért, néha kifejezetten agresszív reakciókat hívnak elõ. Csaknem mindig
a partnert (elsõdlegesen a feleséget) említik a sikertelenség okaként, s
csak másodlagos tényezõként jönnek számításba az egzisztenciális bi-
zonytalanság, a munkahelyi gondok, a gazdasági nehézségek és a túlhaj-
szolt életmód. Kétségtelen, hogy a negyvenes, gyermeknevelésben, otthon-
teremtésben elkopott feleség, kicsit visszeres lábakkal, kapkodva felrakott
sminkjével, farban gyarapodva, mellben megfonnyadva, viseltes, hétközna-
pi pongyolájában, a változás korát jósló hangulatváltásaival alig emlékeztet
húsz évvel korábbi önmagára. Az évtizedes összeszokottság sem befolyásol-
ja pozitívan a házastárs iránti érdeklõdés intenzitását. Fentieket figyelembe
véve teljesen érthetõ a domesztikált libidó elvadulása, a kifelé irányuló sze-

63
xuális késztetések határozott erõsödése. Az (átmeneti) nehézségek idõsza-
kát viszont éppen a libidó és az erekciós készség diszharmonikus viszonya
határozza meg. Elképzelhetõ persze, hogy a pislákoló gyertya egy új foglalat-
ban gyorsan lángra kap, és az új szexuális ingerekre adott kemény válaszok
javíthatják a férfiúi önértékelést, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy szo-
katlanság varázsa elõbb-utóbb elvész, és akkor az új kapcsolat is felpuhul.

Legfõbb ideje lenne az öregedõ férfiak szexuális magatartásáról kialakult téves

képzetek átértékelésének. A szexológia tudományának meg nagyon hasznos
lenne, ha nemcsak a férfiak tanulmányoznák minden apró részletre kiterjedõ-
en a titokzatos nõi orgazmust, hanem a nõk is lehetõséget kapnának, hogy vi-
deóra vegyék (persze szigorúan terápiás céllal) például a férfiúi merevedés
egyes fázisait. Néhány szélsõséges esettõl eltekintve minden nõ birtokában van
annak a tudásnak, amelynek segítségével az ökörfarokból elõbb kocsirudat,
aztán májusfát lehet csinálni, de a szájhagyomány esetlegességeit kiküszöbö-
lendõ ideje lenne egy objektív módszertan összeállításának. Miért csak a nõi
beteljesülés zavarairól születhetnek nagytudori disszertációk? Én most 38 éves
elvált asszony vagyok, a 45 és 65 közötti férfiak folyamatos csábításának kité-
ve. Néha nagyon rosszul járok a viszonzással. Az utóbbi évtizedben két ilyen
kapcsolatom alakult ki – a partnerek életkora 44, illetve 50 év –, az ismerkedés
és a kezdeti szakaszhoz tartozó közös programok után az „intim periódus” le-
futási görbéi teljesen azonosak. Az elsõ öt-nyolc szerelmes együttlét a forró ta-
lálkozások ideje. Pornófilmekbe illõ testhelyzetek, szerelmes suttogások, több-
felvonásos éjszakák. Önfeledt és önfeltáró vallomások. Ebbõl megtudhattam a
következõket: a) valamikor minden férfinak szép volt a felesége, de most már
nem az; b) mindegyiküknek voltak kisebb hûtlenségei, de az asszonyok errõl
nem tudnak semmit; c) hogy fiatal korukban a feleségeknek nem volt okuk
más kapcsolatot keresni, most meg már nem is tudnának; d) hogy az utóbbi
évben már nem is éltek szexuális életet, de ez nem okoz konfliktust, mert az
asszonyok azt hiszik, hogy férjük egyszerûen megöregedett. Elõször még én is
azt hittem, hogy tévedtek. Bár a hitvesi hûségrõl lett volna némi mondaniva-
lóm, mert volt olyan asszonyka, aki pár évvel korábban többször is elkérte
szentesi házam kulcsát egy-egy délutánra – én hét közben itt élek a faluban egy
szolgálati lakásban –, de nem tartottam megfelelõnek az alkalmat arra, hogy
efelõl felvilágosítsam vendégemet. A rajtnál vett lendület fogyását az jelzi,
hogy a kedves az elsõ félidõ után váratlanul elalszik, és úgy kell felébreszteni,
amikor elérkezett a távozás ideje. Elõször elnézést kér, de nem érzi teljesen jól
magát, szörnyû napok állnak mögötte, összeveszett a munkahelyén is minden-
kivel, meg ez az esõ is olyan álmosító. A következõ alkalommal ugyanez törté-
nik – akkor már nincs hozzá magyarázat –, és a kapcsolat utazósebességbe

64
vált. Ez hat–kilenc hónapig tart, és kezdetben csak az ölelések intenzitásának
csökkenése tûnik fel, aztán nemsokára elérkezik az a pillanat, amikor a beme-
legítés már hosszabb ideig tart és fárasztóbb, mint maga a verseny. Én is szere-
tem az elõjátékot, nagyon jólesik, ha játszanak a testemmel, de amikor úgy
fordul a dolog, hogy ami nekem kellemes, az a partnerem számára már elen-
gedhetetlen, akkor észre kell vennem, hogy a férjek öregedését illetõen asszo-
nyaik jól mérték fel a helyzetet. Tévesnek tartom azt az elképzelést, hogy vala-
mi önigazolási, bizonyítási kényszertõl hajtva keresik az idõsödõ férfiak a kül-
sõ kapcsolatokat, inkább úgy gondolom, hogy egyszerûen szexuális életet
akarnak élni, s erre már csak úgy képesek, ha folyamatosan cserélik partnerei-
ket. Nem igazolni akarok én, hanem szeretkezni veled, mondta leendõ bará-
tom, amikor kapcsolatunk kezdetén a férfiak kapuzárás elõtti magatartásáról
poénkodtam. Az idõsödõ kedves az egymást követõ fiatal szeretõk ágyában
nem megõrzött ifjúságát bizonyítja, hanem éppen öregségét ismeri be. Ezt iga-
zolja e két kapcsolat levezetése is. Az utazószakasz végén elõször ritkulnak, az-
tán nehézzé válnak a szeretkezések, még elmegyünk egyszer vacsorázni, egyik
hétvégén még felszaladunk Pestre, vagy megnézzük a Balatont, aztán az elsõ
befejezetlen – vagy elvetélt – aktus után már ügyetlen voltam és tapintatlan,
esetleg követelõzõ a nézésem. Végül egy kellemetlen telefonbeszélgetés, ahol
könnyen megkaphatom, hogy „pont úgy horkolsz, mint a feleségem”, aztán
hamarosan jön valaki és kinyalja a sebeimet. A házasságom egy ijesztõ rémre-
gény volt, férjhez menni nem áll szándékomban, testnevelést tanítok és megyei
sportvezetõ vagyok, így aztán sokat mozgok emberek között, nem jelent gon-
dot, ha ismerkedni akarok. Persze mindig inkább a korombeliek felé tájékozó-
dom, de találkoztam már elképesztõ esetekkel közöttük is. Közvetlen a válás
után szegõdött mellém Tamás, két évvel voltam idõsebb nála, szép, tiszta volt
az arca és lángolt a szeme, én meg úgy gondoltam, hogy nem árt egy kis
pedofília. Gödöllõn végzett az agrármérnöki karon, de rosszul választott pá-
lyát, allergiás volt a vegyszerekre, a virágporra, a kutyaszõrre és poratkára
(tõle tudtam meg, hogy van ilyen állat is), végül biológiát tanított a vásárhelyi
gimnáziumban. Az volt benne a legfurcsább, hogy már három hónapja jártunk
együtt, és nem akart lefeküdni velem. Nem volt õ hívõ, sõt a vallás kérdését el-
lenséges legyintéssel intézte el, de állandóan az emberi tisztaságról, a szexuális
ösztönök felsõbbrendû, áttételes kiélésérõl és saját szigorú morális törvényeirõl
beszélt. Tette mindezt tüzelõ arccal, mély átéléssel, a kezemet szorongatva.
Persze nem hagytam annyiban, elõször csak megöleltem, késõbb kicsit csóko-
lóztunk is – szép lassan oldódtak erkölcsi gátlásai –, aztán egy-egy alkalommal
még tovább mentünk, és úgy döntöttem, hogy végre elérkezett a megrontás ide-
je. A Tiszán nem nehéz az ilyesmire alkalmas helyet találni, levetettem a fürdõ-
ruhámat, fölé hajoltam, de nem ölelt át, nyitott szemmel vergõdött alattam.

65
Tamás, kérdeztem tõle, hozzád nyúlhatok? Nem válaszolt semmit, hát benyúl-
tam a fürdõnadrágja alá. Rossz élmény volt, nem részletezem. Két napba telt,
míg elimádkoztam Szegedre, egy ismerõs urológushoz. Az orvos késõbb el-
mondta, hogy borzasztó, milyen fájdalmai lehettek, olyan erõs fitymaszûküle-
te volt, hogy valószínûleg még onanizálni sem tudott rendesen. A mûtét után
érte akartam menni a kórházba, de a megbeszélt idõpont elõtt lelépett, az új
tanévet Pesten kezdte, többé sosem jelentkezett. Egyszerûen félt szembenézni
velem. Nagyon rossz évek jártak rám akkoriban, Tamás marhasága talán még
a házasságomnál is jobban megviselt. De aztán rendezõdött minden, csak fur-
csa, hogy most már nyugdíjkorú férfiak is forognak körülöttem. Tavaly majd-
nem kísértésbe estem, egy 60 éves, jó nevû ügyvéd néhány kedves esti beszélge-
tés után a szó szoros értelmében megkérte a kezem. Nem volt nagyképû, és nem
akart mindenáron férfinak látszani. Sosem volt felesége, attól félt, hogy telje-
sen egyedül marad. Azt mondta, ne gondoljak semmi kellemetlen bonyodalom-
ra, az asztalunk ugyan közös lesz, de az ágyunk csak akkor, ha én is akarom.
Jó humorú, századvéget idézõ, csokornyakkendõs öregúr, pénzügyileg igen jól
eleresztve, nem tagadom, hízelgett az ajánlata. Nem válaszoltam semmit, de
pár nap múlva azt indítványoztam, hogy egy hétre menjünk le apámék hétvégi
házába Pécs mellé. Egy darab a múlt századból, lelkendeztem neki, az egyik
nemzeti park területén, nincs villany sem, majd gyertyával világítunk és kútból
kell húzni vizet. Gyönyörû hetet töltöttünk együtt, az öregúr igazi gavallérként
viselkedett, de én már odautaztunkban elhatároztam, hogy tapintatosan kité-
rek a házasság elõl. Útközben ugyanis megálltunk tankolni, és idõs udvarlóm
a benzinkútnál egy nagy teljesítményû elemlámpát vásárolt. Tudja, Panka,
magyarázat közben elengedte a kormányt és kezemre tette a kezét, maga azt
mondta, hogy ahová megyünk, ott nincs villany. Nekem pedig már néhány éve
minden éjjel háromszor-négyszer ki kell mennem pisilni. (39 éves tanárnõ)

66
 (B)anális história

Az igazság: a bugyiban van.

Az emberiség története osztályharcok és par excellence coitusok története.

A társadalmi konfliktusokat középpontnak tekintõ történelemszemlélet szük-
ségszerûen mellékszereplõként kezeli az individuumot, míg a konkrét aktu-
sok, konkrét (történelmi) idõpillanatra vonatkoztatott stratégiai analízise,
bármilyen elmélyült legyen is, éppen a túlzott szubjektivitás okán, ritkán
állja ki forráskritika próbáját. Módszertani megoldásként a beteljesült intim
együttlétek rétegspecifikus tanulmányozása kínálkozik. E téren felbecsül-
hetetlen értékû Lõwy Árpád deskriptív alkotása, amelyben munkajelleg-
csoportokhoz rendelve, kritikai realista felfogásban tipologizálja a szexuális
történéseket, nem titkolt ellenérzéssel viseltetve az urbánus megoldási al-
ternatívák iránt:

„szart sem ér a mesterségök, alhatnak õk afelõl,

a hatökrös gazda baszik, a világon egyedõl.”

A „hogyan” kérdésre sajnos adós marad a válasszal, s nem találunk utalást a

hölgypartnerek magatartására vonatkozóan sem. Pedig e két momentum
aprólékos elemzése nélkül a szoknyákat emelintõ zsigeri parancs összes fo-
lyamodványának társadalmi meghatározottsága aligha dokumentálható.

Kornéliával én négy évvel ezelõtt a szilveszteri mulatságon ismerkedtem meg.

Pontosabban mondva én már ismertem õt régebbrõl is, de akkor úgy tudtam,
hogy az egyik tanárral jár, aki abban az iskolában tanít még most is, ahol Nelli
dolgozott. Dezsõnek hívják énektanár, temetéseken szokott énekelni, ezért ná-
lunk csak úgy nevezik, hogy a Dögönbõgõ. Én nagyon szerettem Nellikét, csak
az elején kicsit féltem tõle, mert hát mégis csak tanárnõ, és néha olyan bo-
nyolultul beszélt, hogy csak nehezen értettem. Itt dolgozik Kunszenten, szépen
öltözik és szép a haja, szóval hát más, mint az itteni lányok. A szilveszteri bál-
ra a barátnõi hozták el, én meg ittam egy kicsit, így aztán fel mertem kérni, és
akkor elmondta, hogy már nincsenek együtt a Dögönbögõvel, de azért jól érzi
magát egyedül. Februárig mégis többször találkoztunk, voltunk Földváron a
diszkóban, moziban Kunszenten, egyszer meg Szolnokon hallgattunk meg va-

67
lamilyen zenekart. Akkor este mentem be hozzá elõször, a Ladával jöttünk
haza. Biztos készült arra, hogy bemegyek, mert már elõre olyan illatosító füs-
tölõket készített ki és meggyújtotta õket, de én ezt nem szerettem, mert olyan
szag lett a szobában, mint amikor leégett a szappangyár. Az egész olyan más
volt. Én eddig csak két lánnyal voltam komolyan, de nem lett belõle házasság,
az egyik Szarvason dolgozik a halkutatóban, a másik meg férjnél van Kecske-
méten. Aztán volt még Öcsödön egy elvált asszony, de az idõsebb volt nálam,
meg volt egy gyereke is, a szüleim nem engedték, hogy sokáig tartson. Nellit
sem szerették, azt mondták, hogy nem hozzám való, biztos igazuk is volt. Ak-
kor este azt mondta, hogy ha akarok vele járni, akkor most itt maradhatok. Az
õ édesapja korán meghalt, édesanyja pár évvel késõbb Újfaluba ment férjhez,
amióta Kornélia tanítani kezdett, itt lakott a régi házban. Szép tiszta volt a
szoba is, meg a konyha is, a kertben rendben volt minden, ez jó volt. De azért
volt olyan is, ami rosszul esett. Szóval azt akarom mondani, hogy Nelli sokszor
úgy csinált, mintha gyerek lennék valamelyik osztályból, pedig idõsebb voltam
nála, és hát amikor együtt voltunk úgy csinált, mintha kicsit kurva lenne, pe-
dig egyáltalán nem volt az. Például amikor ott voltam nála elõször, akkor
megkínált egy kis vodkával, még jeget is tett bele, ott ültem mellette és nyilván
akartam egy kicsit beszélgetni, de õ elém állt, feltartotta a kezét és azt mondta,
hogy most csomagold ki az árut. Szóval, hogy vetkõztessem le. Teljesen pucér-
ra. Aztán meg õ vetkõztetett le engem és együtt kellett fürdeni. Segített szap-
panozkodni, olyan folyékony nõi szappanja volt, de azt hiszem csak azért csi-
nálta, hogy nyúlkálhasson. Ez is olyan volt, hogy tetszett is, meg nem is. Nem
szoktam én meztelenkedni, addig mindig egyedül mosakodtam. De õ egyálta-
lán nem szégyellte magát. Olyan nyugodtan jött-ment, mintha teljesen fel len-
ne öltözve. Nagyon erõsen kívántam és úgy fordultam, hogy ne lássa, de rám
szólt, hogy ne takargassam magam. Azt mondta nincs szebb, mint egy vágyak-
ba öltözött férfi. Meztelenül állt a tükör elõtt, igazgatta a haját, aztán megfor-
dult és azt mondta: akkor most felfallak. Elõször az ágyban voltunk együtt,
ahogy az szokás, aztán meg késõbb állva, ott benn a szobában. Ez is olyan érde-
kes volt. Nellike pontosan megmondta, hogy mit csináljak, meg hogyan és így
nekem is nagyon jó volt. Addig én mindig csendben voltam ilyenkor, csak a fil-
meken láttam olyat, hogy közben beszélnek egymáshoz. De ahogy õ szólt hoz-
zám, abból azt lehetett kiérezni, hogy nagyon szeret és nagyon jó neki. Ezt
mondta is, és közben remegett az egész teste. Késõbb kiment és megmosta ma-
gát, hozott egy vizes törülközõt és megmosott engem is. Majdnem úgy, mint a
gyereket, mikor tisztába teszik. Hagytam neki, mert nagyon jó volt, de akkor
gondoltam elõször azt, hogy valami nincs rendjén vele. Valahogy nagyon kí-
váncsian nézegetett meg nagyon sokáig játszott velem, közben hozzám bújt és
meg kellett csókolnom a mellét, többször is. Aztán amikor meg állva voltunk

68
együtt, akkor azt mondta, hogy nagyon lassan csináljam, mert szeretné, ha so-
káig tartana. A végén már úgy éreztem magam, mintha erõsen lerészegedtem
volna, pedig épp csak ittunk valamit. Jóval éjfél után mentem haza, és nem
tudtam, hogy mit is gondoljak az egészrõl. (ifj. S. Márton, gazdálkodó)

A szexuális tanulás globális folyamatát és a szocializációs ágensek hatását

(kissé túlhangsúlyozva a tömegkommunikáció kitüntetett szerepét) könyv-
tárnyi szakirodalom tárgyalja, de az individuális élményanyag gyarapodá-
sának és a technikák finomodásának mechanizmusa a közvetlen megfigye-
lés számára nehezen hozzáférhetõ. Kétségtelen ugyanis, hogy egy közösen
látott erotikus film sokat lendíthet egy párkapcsolat minõségén, de igen cse-
kély lesz annak vízbiztonsága, aki a tömegkommunikációból tanult meg
úszni. Bonyolult és titokzatos folyamat ez. Az aktusban az odaadás és a bir-
toklás egy – orgazmusra hangolt – dinamikus egységet alkot, amelyben az
ingerek és válaszreakciók szimmetriája biztosítja a törékeny harmónia
egyensúlyát. A lezajlott aktusok nemcsak egyszerûen bõvítik mintakészle-
tünket, hanem mintegy felülírják a korábbi programot, új – olykor gondo-
latébresztõen meglepõ – szerepkombinációk ígéretével gazdagítva a coitális
repertoárt. Az optimális fejlõdésmenetben a mennyiségi gyarapodás minõ-
ségi változásokhoz vezet, s ez olyan megélési stratégiák birtokba vételét je-
lenti, amelyek korántsem nyilvánvalóak. A „mindent szabad, csak azt nem”
tétova pettingjeitõl hosszú – és persze egyáltalán nem rögös – út visz a
funkcionaliter egészen más célt szolgáló testtájak ünnepi örömforrásként
történõ kölcsönös felkínálásáig. A szexuális szocializációban nem vonható
kétségbe a tömegkommunikáció szerepe, ezzel együtt a fentiekben vázolt
úton nem feltétlenül könnyíti meg a tájékozódást. A Nyírõ-féle Psychiátria
(a hatvanas években még ebbõl tanultak a hazai medikusok) a fellációt, a
cunilinguatiót és az anális coitust még a „nemi eltévelyedések” között, kó-
ros esetként említi. A mindennapok spontán találékonysága azonban ebben
az esetben (is) meghaladta a tudományos diszciplínát: a

„Kisasszony, ha malackodol
legyen nálad palack Odol”

versikébe foglalt pajkos intelem – már századunk harmincas éveinek köze-

pén – az ilyen örömszerzési technikák informális legalizáltságát látszik bi-
zonyítani. Bár a képi és verbális kommunikáció napjainkban (szinte) kor-
látlan lehetõséget nyújt mások élményeinek empatikus elsajátítására, az
egykori hatökrös gazdák világában inkább a hatvanas évek puritán tech-
nokratáinak szemlélete az uralkodó.

69
Mártonnal a szilveszteri bulin jöttünk össze, aztán hónapokig kísérgetett és
meg kell mondanom, hogy a vége felé már kezdett tetszeni a fiú. Szögletes arcú,
villogó szemû gazdagyerek volt, az a fajta, akirõl nehéz eldönteni, hogy azért
hallgat, mert töpreng a válaszon, vagy azért, mert nem érti, mirõl is van szó.
Eleinte nem gondoltam komolyan, hogy egyszer majd összekeveredünk, de az-
tán csak az lett a vége. Nem tûnt rossz választásnak, kifejezetten érdeklõdõ és
nyitott volt a világra, bár eredendõ kíváncsisága mellett is éreztem benne egy
állhatatos paraszti gyanakvást. Március elején Hobó-koncertre készültünk
Szolnokra, elõtte virágot hozott a névnapomra, akkor este aztán leültettem és
megkérdeztem, hogy mi a fenét akar tõlem. Hosszasan hallgatott, már éppen
segítõ kérdéseket akartam feltenni, amikor összeszedte magát és azt mondta,
hogy azért szeret, mert én mindennap olyan szép vagyok, mint az itteni lá-
nyok, ha ünnep van. Akárhogy is nézzük, ez egy eredeti verbális parasztbarokk
volt, én nagyon fogékony vagyok az ilyesmire, úgy olvadtam el, mint langyos
vízben a só. Darabos nehézkessége persze a legintimebb pillanatokon is át-
ütött. Egyrészt technikailag: minden igyekezetem ellenére pontosan úgy moz-
gott, mintha bakancsban táncolna keringõt. De mentalitásában is volt valami
ballaszt: csaknem minden együttlétünket követõen olyan bûntudatot éreztem
benne, mint egy kiscserkészben a jól sikerült onanizálás után. Eddig csak szem-
bõl és fekve szeretkezett, ha hátat fordítottam neki, ha kissé magasabbra emel-
tem a lábam, ha elõre hajoltam a konyhaasztalon, ha letérdeltem elõtte, ha
csak a bugyimat vetettem le és neki kellett szoknyámat felhajtani, csak komoly
bensõ küzdelem után gyõzte le a férfiúi vágy a szokatlan helyzet kiváltotta bor-
zadályt. Az én életem nem a szexrõl szól, kapcsolataim még kevésbé. Persze, ha
úgy látom, hogy helyzet megérett az egészséges testi találkozásra, akkor ezt
minden különösebb bonyodalom nélkül adom tudtára partneremnek, és abból
sem csinálok titkot, hogy mit kívánok és hogyan. Még az egyetemen megtanul-
tam, hogy a szexuális interakciókban a nyelv igen fontos nem-kommunikatív
feladatok ellátására alkalmas, és viszonylag hamar átéltem azt is, amikor egy-
szerûen volt valami a levegõben, amitõl felébredt bennünk a kísérletezõ haj-
lam, s az ilyen éjszakák aztán hosszú ideig emlékezetesek maradnak. Márton-
nal ezek csodák egyszemélyes élménnyé váltak. Kedveskedtem, mosolyogtam,
becézgettem, megfordultam, leguggoltam, tágra nyílt szemekkel nézett, néha
végigsimított a hajamon, aztán instrukcióimhoz pontosan tartva magát cél-
irányos alapossággal elhálta a nászt. Feszes izomzatú, frissen mosott önjáró
vibrátorként tenyészett körülöttem, nem adta jelét annak, hogy lelki életet
élne. Ugyanakkor saját gazdaságáról, munkájáról, tennivalóiról mélyen átélt
szeretettel és tökéletes racionalitással beszélt. Egyszer láttam a könyvelését is:
egy közönséges kockás irkában vezette kiadásait és bevételeit, a „számvitel”
tiszta áttekinthetõsége, egyszerû logikája ugyancsak meglepett. Egy-egy hosz-

70
szú estén kísérletet tettem, hogy valami személyes megnyilatkozásra bírjam,
érzésekrõl, magunkról vagy legalább a szexrõl akartam beszéltetni, de nem si-
került. Minél inkább erõltettem, annál dühösebb lett: én nem tudok errõl
annyit beszélni, mint ti, mondta és dühösen kimasírozott a szobából, azt sem
tudtam vele tisztázni, hogy kit kellene a többes számba beleértenem. Nem sok-
kal késõbb pedig csúnyán összekaptunk. Úgy történt, hogy Márton a télen el-
végzendõ gazdasági munkákról beszélgetve, csak úgy futólag megemlítette,
hogy a kutya az éjszaka ellopott kilenc tojást. Én meg felkötöttem – tette hoz-
zá, és igen elégedettnek látszott. Régóta tudtam, hogy hordja a tojást, de most
végre rajtakaptam, mondta, és száját szorosra zárva ökölbe szorította a kezét.
Elõször azt hittem rosszul hallok. Ismertem azt a kutyát, lehetetlen formájú
apró barna korcs volt, néha esténként elszökött a gazdája után és itt várta a
kapu elõtt. Márton pedig nem lelövette, nem elaltatta, hanem a kétágú létra
egyik szárára felkötötte valami kötéllel. Én nem vagyok jó színész, nehezen tu-
dom titkolni az érzéseimet. Most meg nem is akartam. Durva voltam és szalon-
képtelen, a hangommal festéket lehetett volna kaparni. Szerencsétlen kedve-
sem úgy menekült, mintha égett volna a ház. Hebegett valamit, hogy azt a ku-
tyát, amelyik lop, itt fel szokták akasztani, de nem bocsátkoztam tárgyalásba.
Az ajtót nyitva hagyta, de a kertkaput úgy vágta be maga után, hogy a tartó-
vas megrepedt. Kellett hozzá néhány hónap, hogy megemésszem a történteket,
de február elején ismét elkezdtünk beszélgetni. Addig királynõi fensõséggel el-
fogadtam a kóstolót, viszonoztam köszönését, hangsúlyozottan magányos vol-
tam és mindig nagyon csinos – hadd lássa az a hülye mit veszített. Mártont
meg közben szüntelen szellemeskedéssel vigasztalták barátai: nem kellesz te
annak, olyan az hozzád, mint disznónak a tyúklétra. Megsajnáltam és úgy
döntöttem, hogy most már tényleg megbocsáthatok. Arra készültem, hogy ke-
veset alszunk majd az éjszaka. Vadul szerettük egymást. Életemben elõször
esett jól, hogy keményen leszorítanak az ágyra, hogy alig tudtam mozdulni is,
és nem az aktus céljaként, hanem annak tárgyaként tekintenek. Úgy éreztem,
hogy medvével szeretkezek és csodálatos volt a beteljesülés. Az elsõ hullámok
csitultával aztán szükségét éreztem egy üdítõ fürdõnek, megnyitottam a csapot
és kiöblítettem a kádat. Ahogy elõrehajoltam, Márton mögém állt és puhán
megsimogatta a hátamat. Nem fordultam meg és nem is egyenesedtem fel, úgy
gondoltam hagyom kibontakozni, aztán majd átveszem az irányítást. De erre
már nem jutott idõ. A simogató tenyér határozottabbá vált, megszorított, és
néhány kapkodó mozdulat után Márton megtalálta, amit keresett. Nem úgy,
ahogy én kínáltam, hanem azt, ami az adott testhelyzetbõl anatómiailag logi-
kusan következett. Nem az ártatlanságomtól fosztott meg, a különleges alkal-
makra tartogatott készlettárban ez a megoldás is szerepelt. Csak éppen nem
így. Megpróbáltam tapintatosan elhúzódni, de amit Márton megfog, az meg

71
van fogva. Várj egy kicsit, kértem, õ engedett a szorításából, én pedig igyekez-
tem ellazítani magam, mert legalább elviselhetõvé akartam tenni ezt az idét-
len fordulatot, amikor az üvegajtó tükrében megláttam magunkat. Márton
összeharapta száját, keze ökölben volt, arcán gonoszkodó diadalérzet és a kor-
látlan birtoklás mámora. Az egész helyzetet valahogy átjárta a sintérlelkület.
Ez a szeretkezésünk erõsen osztálytartalmú aktusnak ígérkezett. Dózsa György
kései unokája készült fizetni az írástudó Werbõczynek. Nem akartam már el-
lazítani magam. Megfordultam – a hirtelen szétválás kellemetlen fájdalmat
okozott –, és meglepetését kihasználva elsõ dühömben csúnyán beleharaptam
az orrába. Rángatta õ a fejét, de összeszorítottam a fogam, és amikor elenged-
tem, az orrából sugárban spriccelt a vér. Addigra már a fürdõszoba úgy nézett
ki, mintha disznót vágtak volna benne. (H. Kornélia, középiskolai tanár)

A szexualitást olyan kétszemélyes happeningként is felfoghatjuk, amelyben

a résztvevõk egyúttal elõadók is, optimális esetben az egyik résztvevõ jó
szerepjátéka katalizátorként hat a másik félre, rejtett improvizációs tartalé-
kokat mozgósít, és végsõ soron intenzívebbé teszi az élményt. A lehetséges
szerepkészlet nem független attól a szociokulturális mezõtõl, amelyben az
„események” zajlanak – bár e tekintetben néha meglepõ felfedezésekhez ju-
tunk – továbbá az „aktus-személyiség” és a választott testhelyzet, mozgás-
ritmus összhangjára is ügyelni kell a happening résztvevõinek. Az érinté-
sek, mozdulatok, testtartások üzenetet hordoznak, ezek dekódolása a sike-
res találkozások elõfeltételeként tekinthetõ. A ruhátlanul elõrehajló nõi test
a feltétlen odaadást, a tökéletes bizalmat és a teljes kiszolgáltatottságot su-
gallja. A gyermekkori büntetés rituáléból ismert iszonyatos védtelenséget
idézi az egész szituáció, a szalonképessé szelídített furcsa ösztönök ilyen
vállalása pedig már eleve feltételezi a „büntess, de ne nagyon” üzenet he-
lyes értelmezését. Szerencsés esetben a biológiai és pszichés beteljesülés
orgazmikus ellenpontként oldja fel a feszült helyzetet. Ehhez persze még az
„alapmodell” esetében is szükségeltetik bizonyos érzelmi pallérozottság, az
így feltáruló „alternatív extra” választása pedig elképzelhetetlen megfelelõ
kommunikáció és bizonyos szexuáltechnikai elõkészületek nélkül. Ennek
hiányában a birtoklás sürgetõ vágya az énközpontú férfilélekre esetenként
tudatszûkítõen hat, a dominancia agresszivitássá torzul. A nõk szexuális
örömével keveset foglalkozó társadalmakban, illetve társadalmi csopor-
tokban ez nem okoz(ott) konfliktust. Az archaikus fallokráciák intim pre-
ferenciái például jól követhetõk Baráth Tibor A magyarság õstörténete
címû könyvében. Szerzõ „ékjelekkel írt mezopotámiai magyar nyelvemlé-
kek” latin betûs átiratait közölve, mezopotámiai kõtáblákról olvasható „ma-
gyar költeményeket” ismertet. Az egyik markáns hangvételû mû ismeretlen

72
alkotója következõképpen méltatja a költemény középpontjában álló meny-
asszony szépségét: „Ara segge kõ(kemény). A seggében nagy nyél. A seggét
csupán nyitja neki kaka… de (kilenc) hónap elteltével szülni tud.” A költõ
nagy ívû kloakális látomásvilága feledteti az élettani abszurditást. Az vi-
szont mindenképpen figyelemre méltó, hogy a „csupán kaka” által járt test-
nyílás olyan értéket képviselt, hogy – e tömörségében is grandiózus – költe-
mény tárgyává válhatott. Úgy tûnik, eme járatlan út felavatása körüli „sajgó
bonyodalmak” döntõ mértékben járultak hozzá a võlegény szexuális örö-
mének kiteljesedéséhez. Ugyanis nem kell magas dombra állnunk annak
belátásához, hogy a „nagy nyéllel” perfektuált aktus menyasszonyt boldogí-
tó hatása esetünkben legalábbis kétséges. Szexualitásunk rendkívüli gaz-
dagságát hangsúlyozva, hajlamosak vagyunk arra, hogy az ünnepi deliká-
teszként értékelt megoldásokat korunk termékének tekintsük. Õseink elbi-
zakodott lesajnálása – mint a fenti példa is mutatja – tudatlanságunkból
fakad. A kõ(kemény) seggû arát megsegítõ nagynyelû magyart és az ifjú
Márton gazdát ugyanazon kínzó vágyak ûzték – különbség csupán a partne-
rek reakcióiban tapasztalható.

Amikor az az eset megtörtént, Nellikével nagyon megijedtünk. Nem is öltözött

fel, csak össze-vissza futkározott, elõször kötést hozott, aztán másik kötést,
meg valamilyen port, de nem lehetett elállítani a vérzést. Úgy folyt az orrom-
ból, mint amikor kicsit nyitva felejtjük a vízcsapot. Közben Nellike mindent
összejárt, és az egész lakás tele lett véres nyomokkal még a szõnyegek is. Végül
egy mentõs ismerõse jött ki kocsival, Nellike a telefonban azt mondta neki,
hogy baleset történt, betört az orrom és nem tudja megállítani a vérzést. Mikor
meglátta a lakást nagyon meglepõdött, aztán megnézte az orromat, és azt
mondta, hogy ez igen csúnya, minél hamarabb össze kell varrni. Mentõkocsi
vitt be Szolnokra, csak ott volt orvosi ügyelet, mert éjszaka mindig zárva tart
Szentmártonban a rendelõ. Nellike adott két törülközõt, és azt fogtam az or-
rom elé, nehogy összekenjem az autót, de mire megérkeztünk azok is átáztak.
A kórházban sokáig kellett várni, mert ketten voltak elõttem, egy fehér köpe-
nyes férfi közben felírta az adataimat aztán megkérdezte, hogy verekedés? – én
meg azt mondtam, hogy igen, és azt is beírta egy lapra. Akkor már nagyon fájt
az orrom, a mentõben bekenték valami csípõs folyadékkal, de az sem segített.
A fõorvos úr elõször lemosta a sebet, aztán kétszer is beoltott, az egyiket azért
kaptam, hogy nehogy elmérgedjen az orrom, a másik meg arra szolgált, hogy
ne érezzem majd, amikor varrja. Mielõtt nekifogott volna sokáig vizsgált, még
nagyítót is tett a szemüvege elé, aztán azt mondta, hogy ez komoly dolog, mert
az orrom hegyébõl hiányzik egy darab. Azt mondta, hogy engem nem egysze-
rûen orrba vágtak, hanem olyan sérülést csináltak, ami meg fog maradni

73
hosszú idõre, és az ilyet neki jegyzõkönyvbe kell írni és szólni kell a rendõrök-
nek is. Az nagyon rossz volt, amikor összeöltötte, és a végén úgy kötötte be a se-
bet, hogy két hurkot csinált a kötés végére és azt a fülemre akasztotta. Alig tud-
tam kijönni a mûtõbõl, azt mondták, hogy reggelig lefekhetek egy kórterembe,
aztán hazamehetek, de többször is vissza kell majd jönnöm. Már majdnem éj-
fél volt, amikor megérkeztek a szüleim, Nellike nekik is azt mondta, hogy bal-
eset történt. Az orvos behívta õket a szobájába, és sokáig beszélgetett velük, az-
tán odajöttek az ágyamhoz, és anyuka rábeszélt, hogy az lesz a legjobb, ha
mindent elmondok a doktor úrnak. Biztos, hogy õ volt nagyon kíváncsi rá, de
amikor mesélni kezdtem elsírta magát, és kiszaladt a szobából. A fõorvos úr
meg apám végighallgatott, és a végén nagyon csúnya dolgokat mondtak Nelli-
kérõl. Haza akartam menni velük, de még meg kellett várni a rendõröket is.
Õk mindenkit kiküldtek a szobából, csak egy ápolónõ maradt velük. Nagyon
rendesen beszéltek velem, de azért rosszul esett, hogy amikor kimentek tõlem,
a folyosón mind a hárman hangosan nevettek rajtam. Biztos azt hitték, hogy
már nem hallani. Így aztán csak reggel mentem haza, és két napig ki sem moz-
dultam otthonról. Én azt akartam, hogy ez az egész maradjon titokban, de mi-
elõtt hazamentem, Nellikénél már ott jártak a szentmártoni rendõrök, és na-
gyon hamar mindenki megtudta a faluban, hogy mi történt. Anyuka hetekig
nem mert bemenni a boltba, úgy szégyellte magát. Ez most így nagyon rossz
nekem is, mert a lányok nem akarnak beszélgetni velem, van amikor még a kö-
szönésemet sem fogadják. Már lassan fél éve, hogy nem voltam sehol, Nelliké-
vel sem akarok véletlenül találkozni. Õ most csak ritkán jár haza, Cserkében
nyílt egy panzió, azt vezeti. Engem itt még a gyerekkori barátaim is kinevet-
nek. Azt is megtudtam, hogy a faluban az emberek most csak úgy neveznek en-
gem, hogy a Csucsukin. Azt mondják ez kínaiul annyit jelent, hogy „egy lyuk-
kal lejjebb”. (ifj. S. Márton, gazdálkodó)

Bár az aprófalvak emberének kevés ideje jut arra, hogy társadalmi életet él-
jen, és saját bevallása szerint itt mindenki csak a maga dolgával törõdik, a
faluban mégis mindenki tud és mindent tud, mindenkirõl. A kapott és to-
vábbadott információk nyomán vélemények formálódnak és ítéletek szület-
nek, amelyek igen kevéssé értéksemlegesek. A férfiak nyilatkozataiban fon-
tos szerepet kap a szolidaritás: van úgy, hogy eltéved az ember – bár azt nem
tudom, hogy is történhet ilyesmi –, de azért nem kellett volna leharapni az or-
rát. A nõk véleményét pedig inkább a kaján káröröm határozza meg: persze,
nem kellettek neki az itteni lányok. Nagyon nagyralátó volt, nagyon fennhord-
ta az orrát. Most kurtább lett egy picikével. A 71 éves mindent tudó Kati
mama viszont a tágabb összefüggéseket is szem elõtt tartva alkotott ítéletet:
amikor mi voltunk ilyen korúak, ugye nem is tudtunk, hogy ilyesmik léteznek.

74
Mi sötétben vetkeztünk, és én például csak két év házasság után mertem meg-
fogni ott az uramat. Most meg ez a sok tv és film… itt mindjárt úgy kezdõdik
az udvarlás, hogy a lány nekidõl a falnak, a legény meg letérdel elõtte, felhúz-
za a szoknyáját és nyalakszik. Meghaltam volna, ha velem ilyen megesik. Ezek
meg ott a filmeken élvezik. Ne mondják már nekem, hogy az jó! Aztán meg a
lányok is csinálják ezt a fiúkkal. Még ha szegény uramé színaranyból is lett
volna, hát én akkor sem veszem a számba a csúnyáját. És nem ám akárkik csi-
nálnak ilyeneket a tv-ben! Ügyvédnõk, orvosnõk, még tábornokok is. Bár a ka-
tona az mindig is disznó volt. Most meg a gyerekek látják ezeket a filmeket és
megzavarodnak. Nem tudják ugye, hogy mikor mit szabad. Azért az az
asszonyka is hibás. Mert ha engedte, hogy elkezdje, akkor hagyni kellett volna
befejezni is. Az asszonynak bizony sokszor tûrni kell. Az én uram nagy derék
ember volt, fölözte a két métert, de ha mindig kiharaptam volna belõle egy da-
rabot, amikor úgy csinálta, hogy nekem nem tetszett, akkor tíz év után nem
maradt volna belõle, csak egy csutak.

Ügyeletes voltam, amikor jóval éjfél után Szolnokról hívtak, hogy Gyaluban
maradandó sérülést okozó súlyos testi sértés történt, a sértettet már a szolno-
kiak kihallgatták, aztán nem sokkal késõbb faxon megkaptam a jegyzõköny-
vet is. Elõször azt hittem valaki hülyéskedik, de kollégám – jókat derülve az
eseten – megerõsítette a jegyzõkönyv valódiságát. Részemrõl marhaságnak
tartottam az egész ügyet, de az erõszak lehetõségét tényleg ki kellett zárni. És
keressétek meg a leharapott testrészt is – tanácsolta a kolléga a vonal túlsó vé-
gén –, az még fontos bûnjel lehet. És ha a hölgy lenyelte, akkor mi lesz? – kér-
deztem. Akkor majd emberevés ügyében indítunk vizsgálatot – jó hangulat volt
akkor éjszaka Szolnokon. Reggel kiküldtem egy járõrt, hogy nézzenek körül a
megadott címen, hallgassák meg az elkövetõt, ha mond valamit, azt tegyék pa-
pírra. Megmutattam nekik a sértett vallomását, és figyelmeztettem õket, hogy
ha találnak egy darab orrot, azt ott ne felejtsék. Felhívtam a figyelmüket, hogy ha
indokoltnak látják, akár az elkövetõ száját is vizsgálják át. Láttam rajtuk,
hogy örülnek a komoly feladatnak, de nem tehettem az érdekükben semmit.
Tulajdonképpen feleslegesen mentek ki, de a felvett jegyzõkönyv – meg a módo-
sított vallomások – segítettek abban, hogy mindannyiunk nagy megkönnyeb-
bülésére viszonylag hamar megszüntethessük a vizsgálatot. Azért a jelentés
megér egy pillantást, Laci még így korán reggel is a humoránál volt, azt hiszem
viszi még valamire.
„….H. Kornélia gyanúsított elismerte, hogy szerelmi viszonyban állt ifj. S.
Mártonnal. Azt állította, hogy tényleg baleset történt, mert a nemi aktus során
játékosan megharapta a sértett orrát. Nem tudta, hogy a sértett ott ennyire ér-
zékeny. A sérülés akkor keletkezett, amikor S. Márton hirtelen elrántotta a fe-

75
jét. Nem állt szándékában fájdalmat okozni vagy megcsonkítani a sértettet.
Jóhiszemûségét az is bizonyítja, hogy miután észlelte, hogy nem tudja megfele-
lõen ellátni a sebet, õ kért orvosi segítséget, és õ értesítette a sértett szüleit is.
Tapintatosan érdeklõdtem, hogy milyen testhelyzetben zajlott az aktus, de
gyanúsított kérdéssel válaszolt: „úgy gondolja, hogy mutassam meg?” Kicsit
zaklatottnak látszott, ezért a további kérdésektõl a jegyzõkönyv aláírása után
eltekintettem. A százados úr által említett fontos bûnjelet nem találtuk meg, és
ennek két oka is van: a, gyanúsítottnak macskái vannak, amelyek igen ritka
fajtájú állatok – a törzskönyvben is nyilván vannak tartva – ezért benn élnek a
lakásban. Úgy nevezik õket, hogy foltos szõrû ciámi. b, Amikor megérkeztünk,
a hölgy csak hosszas kopogtatás után nyitott ajtót. Azt mondta azért késleke-
dett ennyit, mert éppen fogat mosott.” (K. P. 36 éves, ügyeletes tiszt, B. M. al-
kalmazott)
 Két pánik között, repülj velem

A „kapunyitás utáni pánik” jelenségének pontos értelmezésével a deskriptív

szexológia máig is adósunk. A szexuálisan érett nõk viselkedésérõl szóló le-
írásokat olvasva gyakorlatilag semmit sem tudunk meg a „beérésig” vezetõ
útról, azokról a hormonálisan vezérelt élettani és a mikrokörnyezet által
meghatározott tanulási folyamatokról, amelyek hiányában a nemi kiteljese-
dés hiányos marad. Lõwy Árpád is csak érintõlegesen foglalkozott e jelen-
séggel, amikor nagyléptékû áttekintést adott Toldi Miklós szerelmének (Pi-
roskának) félbemaradt szexuális szocializációjáról:

„bár addig sikított, míg fúrták a hártyát,

de aztán megszokta, mint cigány a kártyát.”

Az alföldi aprófalvak és kisvárosok érdekes világában tapasztaltak szerint a

megszokást az egykedvû unalom, ez utóbbit pedig az aktus terhes, olykor
kellemetlen kötelességként történõ értékelése követi. Ez az állapot – a part-
nerkapcsolat(ok) minõségétõl függõen – a „hártyafúrás” utáni négy-hat év-
ben alakulhat ki, s újabb egy-két év múlva stabilizálódik. A biológiai érettsé-
get kísérõ zsigeri szükségletek és a rosszízû szexualitás tûrését erényként
feltüntetõ morális imperatívuszok ellentmondásai dezintegrálóan hatnak a
nõ személyiségére, olykor robbanásszerûen feszítik szét az informális vagy
intézményesített kapcsolatok kereteit, új intim minõségek kutatására moti-
válva az érintetteket. A korábban a „nagyon jól megvagyunk”, „dolgos, ren-
des ember és nem is iszik”, vagy „állandóan dolgozik, csak akkor pihen, ha
már muszáj aludnia” közlésekkel jellemzett kapcsolatokról kiderül, hogy
nem lehetett már tovább bírni. Négy éve vagyunk együtt, még jó, hogy nem há-
zasodtunk össze. Az elsõ évben mindig a Balatonra jártunk, a motorral vol-
tunk a Mátrában is, nyáron kimentünk sátorral a Tiszára, és a hétvégeken éb-
ren voltunk egész éjszaka. Most már két éve csak az van, hogy hetente egyszer
(csütörtökön) este nyolckor megérkezik, és kilenckor már megy el, mert reggel
dolga van. Ha meccs van, akkor meg csak a tv-t nézi meg. Házat akartunk épí-
teni, közösen vettünk telket, most visszafizette a részemet, de mit csináljak
vele? Nem értette, miért küldöm el, anyám is azt mondta, hogy hülyeséget csi-
nálok, nekem akkor is betelt. Huszonhárom éves vagyok, és magamra marad-
tam, mégis úgy érzem, mintha követ vettek volna le a mellemrõl. A vasútnál

77
dolgozom, majd átkérem magam Szegedre, az nagyváros, ott könnyebben ta-
lálok magamnak valakit. Õ volt az elsõ férfi az életemben, anyámék nagyon vi-
gyáztak rám, azt hiszem ideje, felszabaduljak egy kicsit. Kétségtelen, hogy a
nagyvárosokban megnõ az optimális partner megtalálásának valószínû-
sége, de a „felszabadulási törekvések” sikerének esélye így sem nagyobb,
mint 50%. Ugyanis a proletariátusnak könnyû volt: csak láncait veszít-
hette, s cserébe – mint azt ma már mindannyian tudjuk – az egész világot
nyerte meg. Mindennapi életünk intim szférájában nem ilyen egyértelmû a
helyzet. Bár a kapunyitást követõ pánik állapotában a hölgyek tiszteletre
méltó elszántsággal igyekeznek láncaikat levetni, s indíttatásuk az egész vi-
lág birtoklására irányul, a cél eléréséhez a szándék nagyon kevés. S min-
dent összevéve: azt legfeljebb csak sovány vigaszdíjként értékelhetjük,
hogy a bugyitól legtöbbjüknek azért néha sikerül megszabadulnia.

1986-ban még akkora volt a tolongás a mezõgazdasági felsõoktatásban, hogy

jeles érettségivel sem tudtam az állat-egészségügyi szakra bejutni. Szomorú
voltam, és egész nyáron magányba süppedve nyalogattam a sebeimet. Volt osz-
tálytársaim közül már többen menyasszonyok voltak vagy együtt jártak vala-
kivel, elfogytak mellõlem a barátnõk, és egyedül mégsem mehettem moziba, a
diszkóhoz meg már öregnek éreztem magam. Õsszel kezdtem el a felvételi elõ-
készítõt, vonattal jártam be hetente kétszer, az elsõ félévet záró dolgozatok
után zötyögtem hazafelé, amikor Miklóssal összejöttünk. Ács a szakmája, de
télen nem volt munkája, Szentesen dolgozott egy asztalosnál, padlódeszkákat
gyalult. Már a harmadik találkozásnál letámadott, a sötét, hideg és büdös vas-
úti kocsiban csókolóztunk, és nem tagadom nagyon jól esett. Az elsõ hónapok-
ban csak a vonaton találkoztunk hetente kétszer, a félórás utazást arra hasz-
nálta, hogy minél jobban megismerje a testemet, én még örültem is neki, em-
lékszem február végén már úgy öltözködtem az elõkészítõre készülve, hogy
hazafelé majd Miklós minél könnyebben megfoghassa a mellemet. Áprilisban
aztán megszûntek a közös utazások, Miklós már építkezéseken dolgozott, ha
közös programokat akartunk csinálni, szólnom kellett otthon, hogy járok va-
lakivel. Amikor elmondtam, hogy kirõl van szó, apám mindjárt áldását adta
az ügyre – ismerte a családot, dolgoztak a mi házunkon is –, anya meg leült,
ölébe ejtette a kezét, csendesen sírdogált, és csak azt hajtogatta, hogy jaj, Kati-
kám nagyon vigyázz, jaj, Katikám mi lesz veled? Hogy mi lesz velem, azt akkor
már sejtettem, csak azt nem tudtam még, hogy hogyan. Egyszer július végén
csemegekukoricát akartam szedni, s majdnem feldöntöttem egy boldog párt,
akik ott örültek egymásnak a kukoricásban. Már túlvoltak mindenen, a lány
éppen felállt, egy papír zsebkendõt szorított a combja közé, kicsit elõrehajolt,
bõ szoknyáját felhúzta és elöl összefogta, a másik kezével pedig szapora moz-

78
dulatokkal söpörte ki fenekébõl a homokot. Ez a megoldás valahogy nem tet-
szett. Miklós tudta, hogy én még nem csináltam senkivel, de nem nagyon értet-
te, hogy miért körülményeskedek, az egész kérdést elintézte azzal, hogy „egy-
szer valahogy el kell kezdeni”. Ha szombat este bementünk Szolnokra moziba,
vagy a tiszaligeti dizsibe (így kettesben nem is volt olyan elviselhetetlen) apám
kölcsönadta a Skodát, s mi nagyon korán elindultunk hazafelé, mert tudtuk,
hogy útközben majd sokáig parkolunk. Elõször csak a pólómat vettem le, az-
tán nyár derekán már a bugyimat is, órákig simogattuk egymást, sokszor úgy
felforrtam, hogy a kerti csapnál arcot kellett mosnom, mielõtt bementem a
házba, mert féltem, hogy anyám felébred és mindent észrevesz. Augusztusban
lettem felnõtt (akkor már tudtam, hogy õsztõl levelezõn elkezdhetem a fõisko-
lát) egy Tisza-parti kempingben, társasággal nyaraltunk egy hétig, otthon azt
mondtam, hogy a lányok és a fiúk majd külön faházban alszanak. Nagyon ké-
szültünk rá, pontosan tudtuk, hogy mi következik, elkezdtem szedni a barát-
nõmtõl kapott tablettákat is. A hosszas elõkészületek és a hétvégi pettingek so-
kat segítettek, alig éreztem fájdalmat, de amit éreztem, azt örömnek se nevez-
ném. Ha visszagondolok csak azt tudom mondani, hogy sokkal kellemesebb
volt, amikor a kocsiban a hátsó ülésen bugyi nélkül feküdtem, Miklós felhajtot-
ta a szoknyámat és nagyon óvatosan játszott velem, mint a kempingben töltött
éjjelek. Nem így képzeltem az egészet. Szerettem volna látni magunkat, szeret-
tem volna közben Miklós arcát nézni, de õ leoltotta a villanyt, és minden moz-
dulatában valamilyen türelmetlenség lüktetett. Napközben néha megölelt, vé-
gigsimított a mellemen, de csak az éjszakai sötétet tartotta alkalmasnak a sze-
retkezésre. Amikor egyik délután az ölembe tettem a kezét, hogy szeretgessen
egy kicsit, rögtön turkálni kezdett, egyszerre durvának és bütykösnek találtam
az ujjait és azt is észrevettem, hogy a körme nagyon nagyra nõtt. Csak otthon
beszéltünk errõl, Miklós azt mondta, hogy várni kell, késõbb minden rendbe
jön, de semmi sem változott. Két évig voltunk még együtt, a nyaralás után be-
mutattam a szüleimnek, attól kezdve jöhetett hozzánk, s õk úgy tettek, mintha
nem vennék észre, hogy néha nagyon sokáig nálam maradt. Anyám már az el-
jegyzést sürgette, én meg azt válaszoltam, hogy elõbb az iskola, mert nem
mondhattam el, hogy tulajdonképpen mi van. Az elsõ idõkben még lehetett
Miklóssal ilyesmirõl beszélni, aztán már csak dühösen legyintett, ha szóba
hoztam a gondokat. Pedig biztos, hogy nem bennem volt a hiba, ha szerelmes
filmet láttam a tv-ben, a szép vetkõzések, az ölelések komolyan hatottak rám,
arra gondoltam, hogy tudnám én is úgy csinálni, de Miklós azt szerette, ha sö-
tét van, a hátamon fekszem, és elég volt neki, ha csak alul vetettem le a ruhái-
mat. A végén már mindig találtam valami okot a veszekedésre, lassan olyanok
lettünk, mint anyámék, lehet, hogy nekik is ez volt a bajuk. A szilvesztert még
együtt töltöttük, de a születésnapomra már nem jött el, végeredményben volt

79
egy szép évünk és két rosszabb, azt hiszem örültem, hogy elmaradt. Felnõtt nõ
vagyok, egyetemista – mondogattam magamnak –, jön a nyár és biztos, hogy
nem leszek egyedül. De öt hónapig nem jött senki, pedig már nagyon jó lett vol-
na megbizonyosodni arról, hogy nemcsak elviselni tudom a szeretkezéseket.
Augusztus közepe volt, amikor egyik barátnõm – huszonhét éves volt akkor és
már elvált – meghívott a Balatonra. Almádiban volt nyaralójuk, a szülei kül-
földre utaztak, ketten leszünk a házban, mondta, és reszkessenek a férfiak,
mert vadászni indulunk. Birtokba vettem a felsõ szintet, a tetõtérben egy külön
kis lakás volt a vendégeknek, nézegettem egy kicsit magam a zuhanyzó tükré-
ben, úgy gondoltam, hogy hódítani fogok. Már az elsõ este kiszúrt bennünket
két holland fiú, valamilyen környezetvédelmi konferenciára jöttek, akkora
BMW-jük volt, mint egy hajó. Átvittek Tihanyba, meghívtak egy italra, nekem
középfokom van németbõl, Brigi még a Balaton hõskorában helyben tanulta a
konyhanyelvet, egész jól elboldogultunk egymással. Amikor hazavittek lát-
szott rajtuk, hogy folytatnák még az estét, de csak egy másnapi randevút sike-
rült kicsikarniuk. Délelõtt aztán elosztottuk a zsákmányt, nekem a szõke –
Peternek hívták – jutott, Brigi négytõl hatig illatosította, sminkelte magát, be-
mutatta legcsábosabb fehérnemûit, és sikerült meggyõznie arról, hogy hülye-
ség lenne egyedül töltenünk az éjszakát. Vacsora után valami bakonyi faluba
mentünk, ahol nyáron a kocsma táncos helyként üzemelt, négy fogatlan
holzstimmer piros mellényt viselt és lakodalmas rockot játszott, a nép meg mu-
latott. A két fiú teljesen felszabadult, sört és barackpálinkát ittak, táncolnunk
kellett, közben nagyokat kurjongattak, mert az hitték ez a magyar népzene.
Petikém is egyre jobban belelendült, ha tánc közben mellemhez ért a keze, igye-
kezett ottfelejteni, és én elfelejtettem tiltakozni. A kocsiban aztán már ponto-
san feltérképezett, csak póló volt rajtam, szoknya, meg bugyi, teljesen védtelen
voltam, ott fogott meg, ahol akart, azért birokra mégse kelhettem vele. Már
délután elhatároztam, hogy most pedig boldog leszek, erõlködtem is, de vala-
hogy nem akart sikerülni. Petike nem simogatott, hanem ahol ért, ott kézbe-
vett és pontosan tudta, hogy mit keres. Amikor megtalálta, marokra fogta – a
szembejövõk fényében láttam, hogy mosolyog –, megcsókolt, és új fogáshoz
készülõdött. Feleslegesnek éreztem buzgalmát, olyan volt, mintha ellenség
nélkül folytatna hadjáratot. Vártam, hogy legalább halványan megmozdul-
jon valami bennem is, megpróbáltam visszacsókolni, lassan ellazítottam a
combomat, a keze, amely eddig markológépként dolgozott átment árokásóba,
aztán egy pillanatra megállt, elfordította a fejét és büfizett egy picikét. Meg-
nyugodtam, hogy az emésztésével semmi baj és vártam, hogy elöntsön a szere-
lem. Hände hoch! – mondta amikor a szobámba értünk (még jó, hogy láttam
világháborús filmeket), feltartottam a kezem, egy gyors mozdulattal megsza-
badított ronggyá gyûrt pólómtól, majd a szoknya következett – ehhez nem tu-

80
dott vezényszót –, és az ágy szélére ültetett. Moment, moment, szabadkozott és
bevonult a toalettbe, az ajtót kicsit nyitva hagyta, és akkora csobogást mûvelt,
mintha a körzeti mén lenne vizeletvizsgálaton. Ruháját a székre dobta, sötét-
kék alsója szépen kiemelte kisportolt vállait, de vörösesszõke mellszõrzetével
így is olyan volt, mint egy fogyókúrás duroksertés a nehézatléták versenyén.
Farmerja zsebébõl óvszert vett elõ, fogával tépte fel a fóliát, egy biztató mo-
sollyal jutalmazta türelmes várakozásomat, saját gerjedelmétõl megittasulva
magára húzott egy teljesen fekete kotont, aztán ez a kerékpárbelsõbe bújtatott
pénisz elindult felém. Nem akartam azt mondani neki, hogy disznó, csak rárö-
fögtem, ahogy közeledett. Azt hitte viccelek vele, játékosan intett a szemével és
visszaröfögött. A mosolyán látszott, hogy sebezhetetlen. Nagylányként visel-
kedtem, egyedül vettem le a bugyimat, mert attól féltem, ha nem így történik,
még õ fogja rólam leröfögni, aztán viszonylag gyorsan befejeztük az estét. A ba-
rátnõm azzal vigasztalt, hogy minden nõ életében vannak „szájszagú nume-
rák” – õ csak tudta, szûzen ment férjhez, és két évbe telt, amíg sikerült elvál-
nia –, de elsõ asszonyos kalandomat még most is úgy emlegetem magamban,
hogy a lópisájú duroksertés éjjele. Nem gondolok rá túl gyakran, de ha eszem-
be jut, tíz év – és néhány nagyon boldog párkapcsolat – után is érzek valami le-
pedékes szégyenkezést. (33 éves állat-egészségügyi felügyelõ)

A tiszántúli kis falvakban kevés lehetõség van a szabadabb kapcsolatkere-

sésre, pedig úgy tûnik, hogy szükség lenne rá. Ezek az igények ugyan
latenciában vannak, de jól tapinthatók. Egy évnél régebbi párkapcsolatban
élõ 48 férfi (életkor 22–30 év) közül 25 értékeli úgy a szexuális együttléte-
ket, hogy az „szükséges ugyan, de már unalmas”. A nõk véleménye még
rosszabb: 70%-ot meghaladja azok aránya, akik az új kapcsolatok iránti
igényt tudakoló kérdésre – sokat sejtetõ pongyolasággal – valami olyasmit
válaszoltak, hogy „minek, az se lenne jobb”. Ez az egykedvûség persze
nyomban eltûnik, ha egy új környezetben, új körülmények között (utazás,
tanulás) nyílik lehetõség a partnerkeresésre, de ilyenkor a kapcsolatépítési
tapasztalatok hiánya és az intim titkok világában való járatlanság negatívan
befolyásolják a harmonikus kapcsolatok kialakulásának esélyét. Egy sajátos
kényszerpálya alakul ki: a rossz élményekkel terhes elsõ kapcsolat(ok)ból
lázas igyekezettel (fel)szabadulni kívánó hölgyek, éppen görcsös erõlködé-
sük következményeként csak újabb rossz élményeket szereznek. Figyelem-
be véve, hogy egy meglévõ párkapcsolat felszámolása egyrészt magában
hordja annak kockázatát, hogy az érintett egyedül marad, másrészt pedig
az ismerõsök, barátnõk negatív példái bõséges információt szolgáltatnak
egy boldog kapcsolat kialakulásának valószínûtlenségérõl, sokan választják
„legkisebb rosszként” a szexuális minõségét tekintve nem kielégítõ együtt-

81
élést. Ebben a vonatkozásban alig tapasztalható eltérés a különbözõ iskolá-
zottságú nõk helyzetében. A felsõfokú végzettséggel rendelkezõk esélyeit
talán csak a nagyobb földrajzi mobilitás (többet utaznak) növeli. Ezzel
együtt a terhessé váló párkapcsolatok megszüntetésében õk sem határozot-
tabbak, jóllehet többen is úgy gondolják, hogy „rajtunk nem látszik meg
annyira, ha egyedül vagyunk”. Bár ebben a kérdésben azért erõsen megosz-
lanak a vélemények.

Abból kell kiindulnunk, hogy az alföldi betonszalagok köré települt pár ezer
emberbõl álló közösségek szubkultúrája nem az értelmiségi logika szerint szer-
vezõdik. Ebben a helyzetben egyszerûen eldönthetetlen, hogy mi a jobb megol-
dás: a távolról sem optimális kapcsolatok vállalása vagy a tartós magány. Is-
merek itt egy 32 éves hölgyet, mezõgazdasági fõiskolán kapott diplomát, most
a szülei fóliabirodalmát vezeti. Gazdag is, csinos is, a harmadik élettársát fo-
gyasztja, de eszébe sem jut férjhez menni, azt mondja egyiket se viselné el, ha
folyton együtt kéne lenniük. A vénebbek erkölcstelen lotyónak tartják, de a fia-
talabbak is bolondnak hiszik, azt mondják, ha még kettõt lökött volna az apja
amikor csinálta, talán akkor lenne tökéletes. Aki nem viseli a közösségi kriti-
kát, az választhat az eltûrt csókok és a kamaszlányos sóvárgás között. Mind-
két alternatíva negatív következményeit ismerem. Nálunk 29 fõs a tanári tes-
tület, hatan vagyunk férfiak, ketten már a nyugdíj közelében járunk, a másik
négy pedig rövidpórázos házasságban él. A tanítás fél kettõkor fejezõdik be,
kettõre már a konyha is kiürül, háromkor már csak nyolcan vagyunk a tanári-
ban. Amikor egy lucskos november végi délutánon kinézek a szobámból, pon-
tosan tudom, hogy négyen azért maradtak itt, mert így csak késõbb kell otthon
befûteni – pedagóguséknál bizony ritkán kuncog krajcár –, az ötödik kollegina
pedig mélységesen utált, részeges férjével töltendõ délutánjait akarja így meg-
kurtítani. Luca a zenetanárnõ, akinek annyira finom volt a lelke, hogy a testü-
letben mindenki Lucynek szólította, harmincévesen egy sikeresnek nem mond-
ható házasság után egyedül maradt, és a két évvel ezelõtt még szikrázóan szel-
lemes, légiesen könnyed jelenség, mostanra nagyon kopott és szomorú egérré
változott. Marcsit, a szép testû, szókimondó testnevelõt pedig tavaly március-
ban hagyta magára kedvese, a kapcsolati kudarcot nagyon nehezen viseli. Õk
ketten csak azért vannak itt, hogy legyen kihez szólniuk. Ez itt egy alföldi
nagyfalu, bár városnak hívják (lakosok száma: 11 ezer), 17 kurtakocsmával,
további két kocsma jellegû presszóval, és egy pergõ vakolatú „Városi Könyvtár-
ral”, ahol a salétromos falú olvasószobát a hideg téli éjszakákon összepisálják
az egerek. Itt csak komoly erõfeszítések árán õrizhetõ meg az intakt lelkiálla-
pot. Lucánk után néhány hónap óta erõsen érdeklõdik a helyi szupermarket
menedzsere, és amennyire látom nem teljesen eredménytelenül. A fickó raktá-

82
ros volt a honvédségnél, s mióta a fölösleget szélnek eresztették, a marketing
szakmában kamatoztatja korábbi tapasztalatait. Nem tudom, Lucy milyen
csatákat vív önmagában, de én már azt is az önértékelési zavar félreérthetetlen
tünetének tekintem, hogy ezzel a nagyhangú, pálinkagõzös, elhízott zupással
szóba ereszkedett. Marcsi valahol a Mecsekben töltötte a vakációt, most heten-
te egyszer fogja a telefont, és diszkréten a tanári sarkába vonul, halkan társa-
log valakivel, néha kicsit elneveti magát, aztán a beszélgetés után sokáig bá-
mul ki az ablakon. Az egyedüllét mindenkit másképp károsít: Marcsi szóki-
mondása olcsó közönségességgé változott, Lucy fennkölt arisztokratizmusából
pedig már csak a – patológiailag is figyelemre méltó – hisztéria maradt. Gyer-
mekvédelmi továbbképzésre járok, egyik délután a záródolgozatommal pisz-
mogtam – egy pokoli mélyre csúszott család történetét kell elemeznem –, bi-
zonytalankodtam a helyesírással, és kiszóltam a tanáriba: hogyan írjuk azt,
hogy szodómia? Mindenkiben megállt a levegõ. Egy pillanat alatt átláttam,
hogy tapintatlan voltam és hülye. Olyan volt, mintha zsíros kenyérrõl álmodó
hadifoglyoktól kérdeztem volna, hogy írják azt, hogy kaviár. Az ilyen sejtelmes
titkok emlegetése aligha teszi elviselhetõbbé az apusos-anyusos tv menti lö-
työgtetést. Marcsi tért elõször magához és válaszolt: az elsõ magánhangzó rö-
vid, a második hosszú. Kicsit várt még, aztán jó hangosan hozzátette: egyéb-
ként, én már így sem bánnám. Jeges szélroham söpört végig a szobán. Az idõ-
sebbek tenyerükbe temették arcukat, Lucy pedig színpadias mozdulatokkal
összecsomagolt és öltözni kezdett. Kapkodva rántotta magára kabátját, és
ahogy elindult kifelé, táskájával feldöntötte a nehéz fogast, az pedig a kézmo-
sóra zuhant. A porceláncsésze és a mellette lévõ nagyméretû tükör hatalmas
robajjal szilánkokra tört. Olyan sûrû lett a csend, hogy szöget verhettünk vol-
na bele. Marcsi lassan az asztalra borult, és egész testét rázta a zokogás. Arca
teljesen eltorzult és percekig sikoltozott – de én nem õt akartam bántani, nem
õt akartam bántani, kiabálta –, tenyerével az asztalt ütötte, csak a hirtelen
elõkerített orvosnak sikerült megnyugtatnia. Marcsit lefektettük a szobám-
ban, s mielõtt nekikezdtünk a kárelhárításnak, körbeálltuk a romokat. Addig-
ra már valaki egy vödröt tett a mosdókagyló helyére, és a rosszul tömített csap-
ból szivárgó víz még hetekig verte egyforma kopogással a bádogot. (57 éves ál-
talános iskolai igazgató)

Az persze nem újdonság, hogy a kapcsolataink sikertelenségének következ-

ményeként az agy finoman strukturált bioelektronikájában összeéghetnek
az érintkezõk. Meglepõ viszont, hogy mennyire szegényes az a viselkedési
mintakészlet, amely a – hosszabb-rövidebb ideig tartó – egyedüllét negatív
hatásainak kezelésére szolgál(na). Az urbanizált életforma számtalan lehe-
tõséget kínál a társas magányra és az ebbõl születõ spontán kapcsolatokra,

83
a tiszántúli falvakban a kocsma zárórája a falu záróráját jelenti – ahogy
egyik helybéli fiatalember fogalmazta –, ilyenkor már a kutyák sem ugatják
a holdat. A belsõ tartalékok pedig éppen az egyedüllét okozta depressziótól
válnak mozgósíthatatlanná. Csaknem egy évig voltam magamban. Akár tv-t
néztem, akár olvasni próbáltam, mindig a félelem õrölt az agyamban, hogy ez
most már örökre így marad. (24 éves lány, boltvezetõ) A szocializált kapcso-
latteremtõ lehetõségek hiányát informális láncolatok pótolják: a „barátnõm
barátjának barátja” típusú találkozások sokszor szerencsésnek bizonyul-
nak. A kommendáló asszonyok kora már lejárt – az õ jogosítványuk egyéb-
ként is csak házasságokra szólt –, de a hölgyek olykor hihetetlen kreativitás-
sal igyekeznek segíteni a kapcsolathiányban szenvedõkön – akár férfiakról,
akár nõkrõl van szó. Huszonévesek esetében az elsõ találkozásnál rendsze-
rint eldõl, hogy lesz-e folytatás, tíz évvel késõbb már óvatos körültekintéssel
vizsgálják egymást a potenciális partnerek. Érthetõ a visszafogottság: eb-
ben a korban az érintettek már nemcsak láncaikat veszíthetik, egy összedõlt
kapcsolat után ilyenkor – versenyt futva a rövidülõ idõvel – sokkal nehe-
zebb új várat építeni. A negyvenen túliak partnerkeresése pedig inkább már
a szõreveszett medvék násztáncához hasonlít, a koreográfiából csaknem
teljesen hiányoznak a spontán elemek, az átgondolt cselekvéssorok kimó-
dolt darabossága nehézkessé teszi a közeledést. A szereplõk természetes
empátiája persze növeli az esélyeket, segítve a jótékony véletlenek katalizá-
ló hatásának érvényesülését.

Vadgazdálkodási mérnök vagyok, és végsõ soron a korai tél az oka annak,

hogy lassan már egy éve – ha lazán is és távolról is –, de tulajdonképpen együtt
vagyok valakivel. Úgy kezdõdött, hogy tavaly már november végére megszigo-
rodott az idõ, vidrák után jártam a hóban (engedélyt kaptunk, hogy néhányat
befogjunk), addig csúszkáltam az egyik holtág jegén míg derékig szakadtam a
vízbe. Tüdõgyulladás, ízületi gyulladás – mire hazaértem, persze rám fagyott
a ruha –, az orvos régi vadászcimborám, terepjáróval jött ki hozzám az erdész-
házba, csak rám nézett, és azt mondta, hogy itt nem maradhatok egyedül. Ne-
kem eddig legsúlyosabb betegségem az aranyerem volt, ezt mindig házilag ke-
negettem, a kórház szóba sem jöhetett. Van ugyan házam a faluban, de sosem
laktam ott, nem is rendeztem be, úgy terveztem, hogy majd ha nyugdíjba me-
gyek, így hát ez a megoldás is kiesett. A doki végül azt javasolta, hogy – persze
saját számlámra – szerez egy ápolónõt, aki velem marad, míg összeszedem
magam. Az erdészház szolgálati lakás volt, családnak tervezték négy szobával,
az ápolószemélyzet (ezt a doki mondta így) elhelyezése nem okozott gondot, a
lázam meg negyven körül verdesett. Erõtlenül próbáltam még az életkor és
a külsõ tekintetében feltételeket szabni, de cimborám leintett: annak örülj te

84
szerencsétlen, ha megmaradsz. Hozok valakit, aki tud ebben segíteni. Belém
nyomott valami mérget, még hallottam, ahogy beindítja a motort, aztán arra
ébredtem, hogy egy feketeruhás öregasszony kosarakat pakol a konyhában,
meg a szekrényekben turkál. Két hét múlva álltam talpra, addig Liza mama
mosdatott, etetett (nemcsak engem, a kutyákat is), injekciózott, kitámogatott
a vécére, ágyat húzott, zoknit stoppolt, mosogatott, késõbb már az asztalnál
ülve ehettem, és ha kisütött a nap, körbejárhattam a házat is. Csak harminc
évvel lenne fiatalabb, Liza mama – heccelõdtem vele, amikor elköszöntünk –,
most azonnal feleségül venném. Az öregasszony szemében megcsillant valami.
Hát ugye nem jó így egyedül, sóhajtotta és mellére szorította a kezét. Bizony
még a szarvas is jár az ünõ után. Csak hát a mérnök úrnak már nem valók
ezek a fiatalok. De majd keresek én valakit. Ha meglesz, akkor üzenek. Csak le-
gyen nyugodt, mérnök úr. Én nem felejtem a szavamat. Ámen, mondta a doki,
és az ápolószemélyzetet kosarastul felpakoltuk a kocsira, aztán egyedül ma-
radtam. Nem sokat beszélgettem én az öregasszonnyal, mégis az elsõ nap – úgy
estefelé – már jól esett volna szólni valakihez. De jöttek a vendégvadászatok,
késõbb az árvíz meg a vadmentés, a kezdõdõ tavasz elmosta a betegség marad-
ványait, lassan visszataláltam a mindennapokba. Húsvét körül volt már, ami-
kor egy vízügyes kocsi lassított mellettem a gáton, kinyújtott egy összehajtoga-
tott füzetlapot, hogy Liza néni küldi, aztán sarat hányó kerekekkel csúszkált
tovább. Akkor tetõzött a víz, iszonyatos nyomása alatt remegett a gát, nem
volt hangulatunk társalogni, amit mûszakilag tenni lehetett, azt persze meg-
tettük – talán még többet is –, de az a néhány nap inkább az imádság ideje
volt. Az elsõ nyugodt este azért rászántam magam, hogy elolvasom Liza mama
levelét, de csak egy név volt rajta meg az, hogy tanárnõ, egy szegedi cím, egy
mobil és egy vezetékes telefon. Hirtelen tanácstalannak éreztem magam. Írhat-
tam volna levelet, de ez már középiskolás koromban sem sikerült, a „Te hogy
vagy? Én jól vagyok” tényszerû közlések után mindig megakadtam. Eszembe
jutott Zoltán barátom, akitõl szép, szõke szerelme azt kérte, hogy leveleiben
személyes dolgokról írjon, Zoltán pedig hosszas gondolkodás után kipréselte
magából az „ami engem illet, én tegnap nyiratkoztam” mondatot, s ezzel telje-
sítettnek vette a kérést. Maradt tehát a telefon. Este hívtam a vezetékes vona-
lon, röviden tisztáztuk, hogy ki kicsoda, aztán õ egy kicsit vihorászott, én egy
kicsit heherésztem, és összehoztunk egy randevút. Azt mindjárt láttam Évikén,
hogy már régen nem ünõ, de úgy tûnt, hogy hat évig tartó házassága alatt nem
vették igénybe túlságosan. Már nyolc éve egyedül élt, az egyetem nyelvi tanszé-
kén volt adjunktus. Barna, formás volt és szemüveges. Lassan alakult a kap-
csolat. Elõször séták, beszélgetések, késõbb kultúrprogramok, de itt aztán el-
akadtunk. Végignéztük a klasszikusokat, meghallgattuk a zenetörténet nagy-
jait, de sem Shakespeare, sem Bartók nem segített, eltelt két hónap, és a kezét

85
se érintettem. Kezdetben még nyugtatgattam magam – ez egy komoly nõ, nem
nyúlhatsz csak úgy alája, csitítottam felhorgadó vágyaim –, de késõbb már dü-
höngtem. Nemhogy alája, még feléje sem nyúltam, a tegezõdésig sem jutottunk
el. Nekem ifjúkoromban nem voltak ilyen gondjaim – persze akkoriban a ke-
vésbé idõigényes kapcsolatokat tekintettem optimálisnak –, de negyvenen túl
már nem ülhettem le csókolózni a Tisza-parti lépcsõkre. A nemzeti park mellet-
ti holtágon nyaralónegyed épült, itt komolyan zajlik az élet, a városlakóknak
valami különös örömet okozhat, hogy szúnyogokkal csípetik magukat szere-
lem közben a nádasba bújtatott stégeken, nekem meg a munkámhoz tartozik,
hogy mindenre figyeljek. Madárlesen voltam egy álmos délelõtt, amikor csen-
des észrevétlenségembõl végigasszisztáltam egy túlérett pár szerelmét a vetkõz-
tetéstõl a mosakodásig. Felindult állapotban lehettek, néhány rövid nyelves
után a hölgy elkezdte leszórni ruháit, a férfi feje pedig lassan vörösödött. Az
asszony felöltözve még csak kinézett valahogy, de ahogy vetkõzött egyre újabb
redõk, bõnyék és lebenyek bújtak ki a fehérnemû jótékony takarása alól, végül
már olyan volt, mint egy felgerjedt galuska, aztán égnek emelte lábait és part-
nere kopaszodó fején vastagon gyöngyözött a veríték. Nem tartott sokáig az
ügy, bár ahogy láttam a hölgyben meglett volna a folytatáshoz szükséges jó-
akarat, de kedvese inkább úszni ment, õ meg lekuporodott a stég lépcsõjére, te-
nyerével vizet mert, és szomorúan tisztába tette magát. Nekem valahogy min-
dig ez a képsor ugrott be, ha a Tisza-parti sétáinkon magamhoz akartam ra-
gadni a kezdeményezést. Ezen kívül persze nem ugrott be semmi, még egy
kétértelmû célzást sem tudtam összehozni, azt hiszem akkoriban egyszerûen
kiszáradt a fantáziám. Ha este hazavittem, megálltunk a kapu elõtt, kedvesen
kinézett a szemüvege mögül, kezet nyújtott, elbúcsúztam, aztán ahogy bizton-
ságos távolságra értem, dühömben kiköptem a kocsi ablakán. Ilyenkor még so-
káig ébren töprengtem az erdészházban, és Szép Ilonka hímivarú reinkarnáció-
jának éreztem magam. Nálunk a társaság Péter-Pálkor tartja az „informális
közgyûlést” – ez szilaj, de szalonképes mulatozást jelent –, eljöhetnek az asszo-
nyok is, az a tapasztalat, hogy így nem nyavalyognak annyit, ha majd a férjük
vadászni megy. Mondtam a cimboráknak, hogy én is másodmagammal leszek,
az egyetemen vége volt a vizsgaidõszaknak, Évike meg már régen ígérte, hogy a
vakációban nálam tölt néhány napot. Biztosan izgalmas lesz, csacsogta, tudja
Bálint, én nagyon szeretem az állatokat. Nem fog csalódni bennem Évike, ígér-
tem. Úgy tûnt, hogy meglódulnak a dolgok, s ettõl – ha csak alapjáraton is, de
– mûködni kezdett az agyam. Évike megérkezett, és a társaság azonnal szívébe
fogadta. Kedves kis teremtés, összegezte késõbb vadászmesterünk a cimborák
véleményét, csak olyan soványka. Ti enni nem is szoktatok? Feleslegesnek gon-
doltam annak részletezését, hogy még mi mindent nem szoktunk, mert a
hölgyvendég étvágya indokolttá tette a kérdést. Évike két cseresznyepaprikát

86
tördelt a halászlébe, elfogyasztotta, aztán táncoltunk egy kicsit. Késõbb leült,
pörköltet kért – a pincér már kérdezés nélkül hozta a paprikát –, csevegett az
asszonyokkal, somlóit evett, és ezután már csak néha nassolt egy keveset.
Hosszúra nyúlt a vacsora, mert asztalbontás elõtt ránkszakadt egy csúnya zi-
vatar. Nehéz vihar volt, erõs széllel, a villám is csapkodott, a kényszerû vára-
kozás közben Évike jókedvûen tunkolta a cseresznyepaprikával feljavított lan-
gyos maradékot. Lajos, a szakácsunk, fáradságos munkával túljutott a kilen-
cedik kupica törkölyön és elérzékenyülve nézte: biztosan szomorú gyerekkora
volt, mondta halkan, és szeméhez emelte a konyharuhát. Évike tehát jött, lá-
tott és evett, de ettõl még nem kerültünk közelebb egymáshoz. Nem indult jól
az este: a vihar leszakította a villanyvezetéket, az erdészházban leállt a hidro-
for, még jó, ha holnapra lesz vizünk, mérgelõdtem, de Évike megnyugtatott,
hogy ma este úgysem akart fürdeni. Gyertyafénynél mutattam meg a házat,
benyeltem néhány konyakot, õ is elszopogatott egy kupicával, aztán megkö-
szönte az estét (nagyon jól éreztem magam, igazán kedves barátai vannak Bá-
lint), majd lefekvéshez készülõdve diszkréten a tenyerébe rejtett néhány pa-
pírzsepit, és elhaladt a vizesblokk felé. Én meg konyakot töltöttem, ültem a po-
haram mellett, és nem tudtam, mit tegyek. Közben elõkerült a toalettbõl és
meghökkenve vettem észre, hogy harisnyanadrágját meg bugyiját a bokájánál
hagyva, kiskacsás totyival szaporázik a szemben lévõ fürdõszoba felé. Lehet,
hogy most már így szokás, gondoltam – négy konyak után én már ritkán lepõ-
dök meg valamin –, tulajdonképpen praktikus. Késõbb kért egy kis vizet, elõ-
ször ezt is teljesen rendjén valónak találtam – végeredményben éppen eleget
evett ahhoz, hogy igyon is valamit –, de hangjában volt valami vibrálás, a va-
dászoknak pedig jó füle van. Rosszul érzi magát, Évike? – kérdeztem, a kris-
tályvizes poharat tapintatos együttérzéssel akartam a fürdõszobába nyújtani,
de õ kinyitotta az ajtót, és rázta a fejét. Szoknyában volt, harisnyanadrág nél-
kül és szaporán vette a levegõt. Bugyiját már a kád szélére dobta – észrevette,
hogy észrevettem – kicsit zavarba jött, de azért igyekezett úrrá lenni a helyze-
ten. Jaj, nem ilyen víz kell, hanem olyan egyszerû. Egy lavórban. Csak a papri-
ka miatt. Kezdett valami derengeni, ez ügyben már nekem is voltak igen kelle-
metlen tapasztalataim. Azonnal hozom – tüsténkedtem vödörrel a kezemben –,
és adok kenõcsöt is. Közben mélyen a szemébe néztem, mert ez már úgy hang-
zott, mint egy önfeltáró vallomás. Most hallottam elõször igazán nevetni. Az
én ízlésemnek hangos volt, de a júniusi erdõ megértéssel fogadta. Az nem kell
Bálint, magyarázta tárgyilagosan, nem úgy csíp, hanem máshol. Ott elöl.
Elöl? – bámultam rá, emlékeim között lázasan kutatva, aztán megráztam a fe-
jem. Elöl, ott nem lehet. Ide figyeljen, maga férfi – szemüveg nélkül is tudott
sziszegni, és komolyan megnyugodtam, hogy sosem fogok vizsgázni nála –,
kap két jelzõs szerkezetet meg egy fõnevet, tegye nõnembe: kézzel morzsolt

87
paprika, kézbe fogott zsebkendõ, pisilés. Meg persze az áramszünet miatt a
vízhiány. Most pedig zizegjen el, hacsak nem akar megvizsgálni is. Pedig ilyen
helyzetben ez elengedhetetlen, mondtam neki késõbb, amikor már üde volt
meg illatos, és olyan magától értetõdõ volt, hogy elindulunk a vendégszoba
felé. Kellemes meglepetés volt, hogy Évike étvágya nemcsak az asztalnál betölt-
hetetlen, aztán átköltöztünk az én szobámba, mert ott szélesebb az ágy. Késõn
reggeliztünk, egy fogat fát vitt az erdõrõl és megállt, hogy leadja a fuvarlevelet.
A gazda bekopogott az ablakon, de látta, hogy nem vagyok egyedül, elvigyoro-
dott, visszaült a bakra, és távozóban megemelte a kalapját. (J. P. 54 éves,
vadgazdálkodási mérnök)
 Gáttáji gátláskoptató

A keresztény felebaráti szeretet eleve ki-

terjedhet az állatra, mégpedig a bennünk
lakozó állatra is, és befogadhatja a szere-
tetbe azt, amit egy végeredményben túl-
ságosan szigorú felfogás kegyetlenül el-
nyomott.
(C. G. Jung)

1972-ben érettségiztünk, és a millennium évében rendkívüli találkozót tartot-

tunk. Emelkedett hangulatú, szép összejövetelre sikeredett. Mezõgazdasági
technikumba jártunk, alföldi falvakban élõ, sokadik generációs parasztgyere-
kek, a 27 végzõs közül csaknem mindenki a szakmában maradt: a négyen sze-
reztünk szakirányú diplomát, ketten lettek tanárok – de õk is szaktárgyat ta-
nítanak –, a többiek gazdálkodók, vízügyesek, természetvédelmisek középveze-
tõi kategóriában. Senki sem halt meg, és senki sem züllött el – úgy látszik jó
volt az iskola. Közös vacsorával és csendes alkoholizálással ünnepeltük ma-
gunkat. Földnyilvántartó számítógépes programokról, mûvelési költségekrõl,
piaci perspektívákról (EU-csatlakozás), takarmányhasznosítási hányadokról
folyt a szó, aztán a társalgás pillanatnyi szünetében bedobtam a kérdést: ki
emlékszik még a fotóra? Hirtelen jött a derültség, a pincérek gyanakvó érdek-
lõdéssel néztek be a különterem ajtaján. Mindannyian tudtuk, mire gondolok.
A harmadik évet kezdtük, amikor egyik osztálytársunk (két helybéli fiú kivéte-
lével kollégisták voltunk) néhány nyugatról elszármazott pornómagazinnal
lepett meg bennünket. 116 (pár) keblet, 87 puncit (részint kitárva, részint bo-
zonttal fedetten) számoltunk össze és 52 popsit, továbbá 35 péniszt – szaba-
don, erektált állapotban. A látvány persze mindenkit megigézett, de csak az
egyik kép váltott ki szociálpszichológiailag is igen érdekes vitát. Gondolatéb-
resztõen érzéki, csaknem poszterméretû, nagyrealista alkotás volt, a keleti ero-
tika titokzatos világát idézte. A hölgy csak derékon alul volt ruhátlan, felül va-
lami áttetszõ ingecske takarta középméretû, kellemes formájú kebleit. Nagyon
szép volt, de nem volt benne semmi rendkívüli, úgy éreztük, hogy az utcán bár-
mikor szembe jöhet velünk, talán éppen ez volt benne a csodálatos. Hosszú,
szõke haja félig takarta az arcát, enyhe terpeszben állt és mélyen lehajolt, ke-
zével egy aranymintázatú magasított párnára támaszkodott. Csuklóját és bo-
káját laza szíjak fogták össze, védtelenségét látva gombóc nõtt a torkunkban,

89
méltóságát vesztett magánya megszorította a kölyökszíveket. Két villogó sze-
mû, turbános nomád élt vissza kiszolgáltatott helyzetével, az egyik hátulról
készült megalázni – barbár kezével a combok közt kutatva –, társa pedig szem-
bõl és oraliter. Hogy szenvedését teljessé tegyék, rózsaszín popsijába egy jól fej-
lett banánt helyeztek. A két férfi szertartásosan komor volt, a nõ szemében
megtört a fény, tekintetével kegyelemért esedezett, mi meg csak álltunk némán
körülötte, és nem tudtunk segíteni. A hátralévõ két évben – férfivá érésünket
mintegy verbálisan elõvételezve – a gatyaszagú, lábszagú és bakszagú kollégiu-
mi szobákban feszült és éjszakákba nyúló dialógusokkal értelmeztük a mûal-
kotást. Tulajdonképpen nem volt nagy a divergencia az egyes álláspontok kö-
zött: a termelõszövetkezetek köré épült szocialista faluk felvilágosult purita-
nizmusa, illetve ortodox prüdériája jelentette a két végletet, és Gyulusról – aki
egyszer azt állította magáról, hogy akár a banán szerepét is vállalná – azt gon-
doltuk, hogy gusztustalan. Azt mindannyian elfogadtuk, hogy „a nõnek is él-
vezni kell” – és ennek mikéntjét is részletekbe menõen tárgyaltuk, de általános
vélemény szerint, aki hol így csinálja, hol úgy, hol meg amúgy, annak „ég a fa-
rán a bugyi, és feleségnek nem való”. Egyik somogyi osztálytársunk képviselte
a keményvonalas fundamentalizmust, szerinte egy nõnek még motorra sem ta-
nácsos ülnie, mert „egy-kettõ elélvez, akkor pedig mit gondolnak majd az em-
berek?” Az elfogadható testhelyzeteket illetõen nem alakult ki egységes állás-
foglalás, de a többség azt a nézetet képviselte, hogy a képen látható hölgyet
„azért kellett megkötözni, mert egy nõ magától nem akarhatja így”. És ha a fe-
leséged majd mégis így szeretné? – szakította félbe a mûkritikust liberális beál-
lítottságú szobatársunk, de a válasz gyors volt és szellemes: ha így szeretné, ak-
kor sosem lesz a feleségem, és többen helyeslõen bólintottak szavaira. Megférfia-
sított osztálytársnõink (négyen voltak csupán) felfogása alig különbözött a
fiúkétól, csak Gabika – õ volt a legcsinosabb – jelentett be különvéleményt: ha
nagyon meg fogom szeretni, akkor majd így is megengedem neki – mondta, és
kicsit elpirult. Gabikával az utolsó félévben egymásra találtunk, két évig vol-
tunk együtt, de nem adta jelét annak, hogy nagyon megszeretett volna. Egye-
temre jártam és a fél országot keresztül utaztam, hogy néha együtt töltsünk
egy szerelmes éjszakát, de nem mertem szembesíteni korábbi álláspontjával, õ
meg nem akart emlékezni rá. Így aztán szeretkezéseink – magas fokon izzó ér-
zéseink ellenére is – egydimenziós sablonban zajlottak. Elsõ összeborulásunk
tizedik évfordulóján (akkor õ már néhány éve asszony volt) írta csak meg,
hogy tulajdonképpen mennyire szeretett volna felszabadulni mellettem, és
mennyire nem mert errõl beszélni. Miért akkor rejtegetjük legmélyebb és legin-
kább izgató vágyainkat, amikor azzal a legnagyobb örömet okoznánk? – tette
fel kamaszos naivitással a kérdést, én pedig elképzeltem Gabikát tizenkilenc
évesen, a kölcsönzött kégli félhomályában, bugyi nélkül a fotelre hajolva, és

90
aznap este – otthon és egyedül – a részegségig leittam magam. A találkozóról
együtt utaztunk haza – autóztunk vagy kétszáz kilométert –, volt idõnk beszél-
getni, persze rákérdeztem az intimitásokra is. Gabikám egy kicsit fanyalgott,
én meg tovább erõltettem a témát, akkor aztán mérges lett és kitálalt, de vasta-
gon. Hát jó – kezdte, és olyan volt a hangja, mint a drótkefe – tudod te, mi a
helyzet a nagy szerelmekkel ott a Tisza mentén? Amikor hazakerültem úgy
képzeltem, hogy lesz egy sörtehajú, értelmes, barna srác, aki majd egy kicsit
csábítgat, én majd egy gyenge pillanatomban engedek, együtt vagyunk egy da-
rabig, késõbb jön más, és úgy harminc körül majd férjhez megyek. Tehát azzal
kezdtem, hogy barna és rövid hajú. Késõbb úgy gondoltam, hogy nem fontos a
hajszín, csak legyen rövid. Aztán ez sem számított már: nem baj, ha hosszú a
haja, csak mossa rendesen. Végül úgy alakult, hogy elég mosni azt akkor, ha
már zsíros, de nagyon. Apropó zsír: arányos testû, kisportolt férfit szerettem
volna mindig, de aztán megelégedtem azzal is, ha nem zsíros. Na jó, egy kis
úszógumi még elmegy, de ne legyen pocakja. Késõbb rájöttem, hogy egy kis po-
caktól sem dõl össze a világ, de legalább ne izzadjon és ne szuszogja össze az
ágyamat, amikor eljött a szerelem ideje. Most már tudom, hogy ez ilyenkor ter-
mészetes, csupán azt tartom undorítónak, ha egy férfi cicit növeszt, ráadásul
szõröset. Felénk – negyven fölött – hat férfinek összesen 30 foga van, e tekintet-
ben sosem voltak illúzióim, már helybõl megelégedtem azzal, ha nem árad belõ-
le a hagymaszag. De ez így nem logikus: aki hagymát eszik, annak leheletén ér-
zõdik az aroma, most már beérem azzal is, ha nem gyomorszagú a szája, ponto-
sabban fogalmazva: nem büdös, legfeljebb egy picikét. Szerettem az ápolt,
formás férfikezeket, most már elég annyi, ha nincs rajta a reggeli mocsok, s a
körmöknek sem kell már rövidnek lenni, úgy is jó, ha szegélye csak szürke és
nem fekete. Zokniból, gatyából megfelel a tegnapi, ez utóbbi lehetõleg foltmentes
legyen. A Tiszántúl nyári por- és téli sártengerében ilyen a felhozatal. Negyvenöt
éves vagyok, tíz éve élek egyedül, a lányom Szolnokon dolgozik, a fiam egyetem-
re jár, van még pár évem, élhetnék egy kicsit – csak hogyan? Egy ilyen férfi mel-
lõl pattanjak ki az ágyból, dõljek rá az asztalra, intsek neki a szememmel, vagy
mondjam, hogy gyere? Jobb esetben megkérdezné, hogy hová? Nem férne hoz-
zám a hasától. Suttogjam neki, hogy alázz meg, mert most úgy akarom? Mond-
jam neki, hogy fenekelj el egy kicsit, mert még nem csináltam soha, de tudni sze-
retném, hogy milyen? Egy ilyen túltartott kecskebakkal kezdeményezzek orális
szexet? Vagy két évvel ezelõtt a barátnõmet köszöntöttem neve napján egy este,
aztán tévéztünk egy kicsit. A képernyõn egy kedves arcú fiatalember – fejét
partnere combja közé fúrva – élvezte az életet, én csendes voltam és szomorú, a
barátnõm nem tudom mire gondolt, de férjében (42 éves) lángra kaphatott az
inkvizíciós lelkület, mert akkora csulát köpött a hamutartóba, mint az öklöm,
és elnyomta benne a csikket. Hogyan mondhatnám itt és kinek, hogy most

91
dugja máshová? A nõkkel itt nem lehet ilyesmirõl beszélni, de elejtett szavaik-
ból arra következtetek, hogy nem állok sirámaimmal magamban. Annuska a
körzeti iskola konyháján dolgozik, tizennyolc éve asszony, és egy õszinte pillana-
tában elmondta, hogy sokkal jobban szereti, ha õ van felül, de a férje ezt ritkán
engedi, mert akkor túl sokáig tart ez az egész. Eltelik tíz-tizenöt év, a férjek meg-
unják az asszonyt, az asszonyok meg a férjeket, egy nyolcszáz lakosú faluban
szeretõt tartani nem lehet, a negyven fölötti nõk többsége a megkeseredett vén-
asszonyok csoportjába tartozik. A férfiak viszont rettentõen elégedettek maguk-
kal: „letekerek én még három rendet, csak legyen, aki bírja” – büszkélkedett sér-
tõdötten Annuska férje, amikor az õszi véradásra olyan sok volt a jelentkezõ,
hogy a negyvenöt fölöttieket el akarták küldeni. Az iskolából ilyenkor néhányan
átmegyünk segíteni, a laborvezetõnek elmagyaráztam a helyzetet, és úgy dön-
tött, hogy akkor Miskától is leveszünk két decit. Azt hittem örömöt okozok a hír-
rel, de Miska csak felhúzta a szemöldökét. Két decit? – méltatlankodott dohog-
va. Gabika, kedves, én nem a spermabankba jöttem, hanem véradásra, mondta,
és vigyorogva megcsipkedte az arcomat. (46 éves agrármérnöknõ)

Kétségtelen, hogy titkon elsuttogott – vagy el sem suttogott – sejtelmes ál-

mok beváltásához tiszántúli aprófalvak nem tekinthetõk optimális környe-
zetnek, és ebben a férfiak sivár ötletszegénysége nem csekély szerepet ját-
szik. Õk rendszerint már a témáról folytatott beszélgetéstõl is elzárkóznak,
mondván: nem beszélni kell arról, hanem csinálni. Gyerekes dolog az ké-
rem, ha valakinek állandóan ott jár az esze, ahol másnak a farka szokott
– nyilatkoztatta ki egyik negyvenhét éves interjúalanyom –, amíg fiatal az
ember, addig gyakrabban csinálja, késõbb meg ritkábban. Nem azért élünk,
hogy az asszonnyal cicázzunk, persze kell az is, de ennek is megvan a helye
és az ideje. E szikár filozófiai kerettel határolt életvilágban nincs helye az
excesszivitásoknak, de még a szolid polgári változatosságnak sem. Az év-
századok során kialakult magatartási minták a hálószobákban kõzetté me-
revedtek, oldásukhoz elsõsorban a nõkben van meg a jóakarat, de szándé-
kuk aktualizálása lehetetlennek látszik. A 22–35 év közötti egyedülálló
vagy elvált nõk sokkal érdeklõdõbbek és tájékozottabbak e tekintetben,
mint a hasonló korú (és helyzetû) férfiak. A hatvankét megkérdezett hölgy
egyike sem tartja erkölcstelennek egy szeretetteljes kapcsolatban a külön-
bözõ testhelyzeteket, s harmincketten – egy ideális férfipartnerrel – az orá-
lis szexet is elfogadhatónak tekintik. Ez utóbbi témában ugyanakkor csak
kilencen rendelkeztek tapasztalatokkal (heten passzív résztvevõk voltak,
ketten beszéltek „befejezetlen kölcsönösségrõl”), s minden nyitottságuk el-
lenére is csak két-három testhelyzetet sikerült eddig közelrõl megismerni-
ük. És ebben nem a nõk túlzott szemérmessége játszik fõ szerepet.

92
Éppen elmúltam húszéves, lakodalomban voltunk a szomszéd faluban, ott volt
a fiúm is, majdnem egy éve jártunk akkor együtt, és pár hónapja már szerelmi
kapcsolatunk is volt. A szüleim belemelegedtek a mulatásba, nagyon jól érez-
ték magukat, otthon nem maradt senki, Sándorral beültünk a kocsiba és haza-
szöktünk. Bementünk a szobámba, az ágyon csókolóztunk egy kicsit, aztán azt
mondtam neki, hogy álljunk fel, és nekidõltem az ajtónak. Itt a vetett ágy, és te
állva akarod csinálni? – kérdezte megbotránkozva, és akkor nekem elment a
kedvem az egésztõl. (26 éves irodai dolgozó) Van viszont a szexuális világ-
nak egy olyan része, amelyrõl a tiszántúli falukban élõ nõk csak suttogó
borzongással tudnak beszélni. Mindannyian láttak már (tv-ben vagy vide-
ón) vibrátort, de mindenki úgy gondolta, hogy én nem tudom elképzelni,
hogy egy olyan micsodát magamba nyomjak, és harmincheten láttak már
olyan filmet, ahol anális szeretkezésre (is) sor került. Ezzel kapcsolatban is
teljes az elutasítás, csupán egy válaszban fedezhetõ fel bizonyos pozitív két-
értelmûség: lehet, hogy van akinek jó, nekem is nagyon érzékeny a fenekem.
A szadomazo témájáról undorodó viszolygással nyilatkoztak a megkérde-
zettek, de – a kérdést feltehetõleg félreértve – többen megemlítették, hogy
„itt még most is sokan verik a feleségüket”. A dolog azonban nem ilyen egy-
szerû. Akinek úgy alakult az élete, hogy néhány évet valamelyik nagyváros-
ban, többé-kevésbé intellektualizált környezetben (egyetemi, fõiskolai ta-
nulmányok) kellett eltöltenie, annak nemcsak szexuális élményrepertoárja
változik meg, hanem preferenciarendszere is átalakul. Bármi megtörténhet,
ami az otthoni környezetben visszataszítónak, gusztustalannak minõsült, a
gátlásos idegenkedésbõl titkokra nyíló érdeklõdés lesz. Úgy tûnik, hogy az
alföldi aprófalvakban formálódott nõi lélek mélyén is létezik, a mindenna-
pok törmelékétõl mélyen eltemetve valami furcsa örömökre éhes kis szel-
lem, amely az új körülmények között, részint az új ismeretek, részint egy új
partner hatására szétfeszíti a palackot, és korábban hozzáférhetetlen és ko-
rántsem megszokott asszonyos vágyak beteljesítése felé indítja el a hölgye-
ket. Az ilyen élmények birtokbavételének technikája nem tanítható, az azt
megelõzõ lelki történések nehezen kommunikálhatók, annyi azonban biz-
tosnak látszik, hogy az „eros ex machina” csak a feltétlen bizalom és a köl-
csönösen megélt vonzalom (szeretet?) jelenléte esetén mûködik. Bár ez
utóbbi feltételek mindegyike teljesülhet a pár száz lelket számláló tiszántúli
településeken is, a szexualitás világának oldottabb személyiséget igénylõ
területei ilyen környezetben nagyrészt ismeretlenek.

Az én érzelmi fejlõdésem a szülõfalumban indult el, és Pesten vált teljessé, itt-

hon voltam elõször szerelmes, a fõiskolai évek alatt tudtam meg, miért is jó nõ-
nek lenni, most egy eldugott kis szociális intézményt vezetek, egyedülálló va-

93
gyok, a magánéletem persze nem teljesen kiegyensúlyozott, de legalább tudom,
hogy mit is kell keresnem. Gimnáziumban érettségiztem, utána két évet ki-
hagytam, elõször pályakezdõ munkanélküli voltam, majd egy tanfolyam el-
végzése után 1991-tõl az egyik közeli város önkormányzati fenntartású szoci-
ális otthonában dolgoztam gondozóként. 1992-ben kerültem Budapestre,
mentálhigiénés szakon kezdtem el a fõiskolát. Addig csak két komolyabb kap-
csolatom volt, az egyik egy csodálatos diákszerelem – sok izgalmas petting, de
semmi egyéb –, a másikba már felnõttként mentem bele, és hát biológiai követ-
kezményei is voltak, de nem jelentett különösebb élményt. Majdnem szûz vol-
tam tehát, és komoly kétségeim voltak saját fejlõdõképességemet illetõen is. Az
elsõ évben kollégiumban laktam, lett néhány új barátnõm, ahogy közelebb ke-
rültünk egymáshoz, ilyesmirõl is szó esett, és megnyugtató volt tudni, hogy
gondjaimmal nem vagyok egyedül, bár ez a felismerés egyáltalán nem növelte
önbizalmamat. A fõiskola nem volt túlságosan megterhelõ, de a városban ne-
hezen ismertem ki magam, eltévedtem az aluljárókban, ellenkezõ irányba
szálltam fel a metróra, az elsõ félévben a túlélésért küzdöttem, minden energiá-
mat igénybe vette az alkalmazkodás. Két biztos tájékozódási pont volt az éle-
temben: a menza (ez fertõtlenítõszagú volt és steril) meg a vécé (ez mocskos
volt és szarszagú), egyébként úgy éreztem magam, mint a falusi kutya, ha vá-
rosba téved, egyedül voltam, éhes voltam és bizonytalan. Volt egy laza ismeret-
ségem, könyvtárban találkoztam egy harmadéves sráccal, állatorvosira járt,
eleinte csak telefonálgattunk egymásnak, a vizsgaidõszakban összesen egyszer
találkoztunk, egy fotókiállításon voltunk – a természetfotózás volt a mániája
(azóta hivatása lett) –, de akkor még semmi sem mutatta, hogy késõbb komo-
lyabbá válhat a kapcsolat. Február elején egyik délután a fõiskolára akartam
menni, olvadt a hó, esett az esõ, és nagyon átfáztam, mert sokáig kellett a
buszra várni. Ráadásul rossz járatra szálltam, húszperces utazás után egy kül-
városi lakótelep közepén találtam magam, teljesen sötét volt és nagyon hideg,
a hajamról a nyakamba csorgott a víz, egyszerre elfogyott belõlem a mentális
tartalék, álltam egy lepusztult vasbódéban, és elsírtam magam. Egyetlen pesti
telefonszámot ismertem: Andrisét. Egy fülkébõl hívtam, és a láncra vert kagy-
lóba belezokogtam a bánatom. Valamelyik napfényes bolygóról jött a nevetése,
aztán sikerült kideríteni, hogy hol vagyok. Ne menj sehová, mondta, rögtön
jön a mentõhajó. Egy jólfûtött Ladával érkezett, törülközõt hozott meg egy fél
üveg konyakot, és negyedóra múlva már nevettem kétségbeesésemen. Felkísért
a kollégiumba, senki sem volt a szobánkban, a fûtõtestek épphogy langyosak
voltak, a hosszú folyosókon térdig ért a kihûlt cigarettaszag, Andris azt mond-
ta, hogy egy nagyüzemi nyúltenyészetben a körülmények azért nem ilyen mos-
tohák. Õ nagyanyja megürült pesti lakásában lakott, szülei Debrecen mellett
voltak állatorvosok, a papa szigorú ember lehetett, mert a család csak a lakás

94
fenntartási költségeit fizette, a többit Andrásnak kellett elõteremteni. Állatkór-
házi ügyeleteket vállalt, ápolókat helyettesített, szakirodalmat fordított, sza-
badidejében pedig vagy laborált, vagy terepen volt és fényképezett. Azért persze
jutott ideje kettõnkre is, úgy láttam örül annak, hogy vele vagyok, de ezzel
együtt is jövõtlennek éreztem kapcsoltunkat, mert Andris ugyan teljesen egye-
dül volt, de sosem volt magányos: az erdõk, szarvasok, vaddisznók és madarak
tökéletes társaságot jelentettek számára. Meglepett, amikor minden elõzmény
nélkül és kizárólag a gazdasági racionalitásra hivatkozva (a rezsiköltséget
kettétörjük) azt javasolta, hogy költözzek hozzá, ott három szoba van, egyik-
ben lakik, a másik a labor, a harmadik üres. Logikusan hangzott, de amikor
errõl beszéltünk, szemben állt velem, és mégis kerülte a tekintetemet, bennem
azonnal felébredt valami õsparaszti gyanakvás – a cselédlányok komplexusá-
nak elhalványulásához nem elég két generáció –, de végeredményben tetszett
az ötlet, így hát csak annyit mondtam, hogy helyes. Beköltöztem, a szobaajtót
minden este kulcsra zártam – teljesen feleslegesen –, és hetekig nem történt
semmi. Ha színeset mostam az automatában, beledobtam néhány pár zokni-
ját, aztán egyszer furcsa viszonzásként, gatyáival együtt kimosta a fürdõszoba
sarkába diszkréten elrejtett, lavórban ázó bugyijaimat. Biztosan perverz – fu-
tott át rajtam a gondolat, ahogy meglepõdve bámultam a szárítón lógó csend-
életet. Andris akkor jött ki a laborból, õ is nézte a fregolit, és csak annyit mon-
dott, hogy ne viseljek lila alsónemût, mert én túl szép vagyok ahhoz, hogy kö-
zönséges legyek. Úgy néztem rá, mint egy marslakóra – nekem még senki sem
mondta, hogy szép vagyok –, közben nagyon lassan és óvatosan megcsókolt,
aztán még lassabban, de kevesebb óvatossággal megismételte. Mégsem perverz
– nyugodtam meg –, de amikor szétváltunk, bement a laborjába és csak annyit
mondott, hogy majd még beszélgetünk, akkor meg arra gondoltam, hogy im-
potens. Azt mondta, hogy szép vagyok, aztán megcsókolt (nagyon, nagyon fi-
nom volt, különösen a második), és otthagyott – hát ettõl kevesen lesznek bol-
dogok. De az egész helyzetben volt valami izgató: éppen csak ujjai hegyével ért
a nyakamhoz, egészen finoman simított csak végig az arcomon, nem is szorí-
tott magához, mégis életemben elõször gondoltam arra, hogy megkívántam
valakit. Nem volt arca ennek a vágynak, nem volt ez egy markáns szexuális iz-
galom, csak jól esett volna valami folytatás. Az volt a furcsa, hogy nem múlt el,
elõször azt hittem szerelmes vagyok, persze nem errõl volt szó, csak a megérin-
tett lélek és az egészséges, fiatal nõi test várta a befejezést. Csaknem egyéves
egyedüllét és egy rosszul alakult kapcsolat után nem volt nehéz bennem bármit
megérinteni. Édesanyám állandóan féltett, szörnyû dolgokat mesélt arról,
hogy mi történik a falusi lányokkal városon, én is szorongtam, mert arra per-
sze számítottam, hogy jön majd valaki, aki, „azt” akarja, de Andrisban valami
olyasmit éreztem, hogy õ másképpen akarja, biztos kihasználja majd a tapasz-

95
talatlanságomat, vagy leselkedik és titokban fényképezni fog, ijesztõen egy-
ügyû voltam, máig sem tudom, hogy tõle féltem-e jobban, vagy azoktól a szo-
katlan ösztönöktõl, amelyeket érintésével bennem életre keltett. Otthon a fiúk,
ha hosszabb ideig jártak valakivel, mindig siettették a testi kapcsolatot, azt
mondták, hogy egy egészséges férfi másképpen nem tud hû maradni, arról egy
barátnõm se beszélt, hogy õ akarta volna így, velem meg most pontosan ez volt
a helyzet. Két nappal késõbb Andris szobájában megismételtük a fürdõszobai
találkozást, de most már levette a pulóveremet, kibújtatott a melltartóból, az
ölébe fektetett, csókolóztunk, elõbb a hátamat simogatta, késõbb nagyon soká-
ig a mellemet, közben az arcomat nézte – azaz nem is nézte, inkább feszülten
figyelte –, egyre vadabb tüzek lobogtak bennem, aztán egyszerre megfeszült a
gerincem, elõször apróbb, aztán gyorsabb rángások futottak végig a combo-
mon, szégyelltem magam, és azt kiabáltam, hogy ne nézz, ne nézz!, de õ csak
játszott velem tovább, azt mondta, gyönyörû vagyok. Nagyon lassan tisztult fel
a világ, szerettem volna visszaadni ezt a gyönyörûséget, de úgy éreztem ma-
gam, mint egy alvajáró, kevésnek találtam az oxigént a levegõben, és képtelen
voltam mozdulni is. Andris eltámogatott a szobámba, megadással tûrtem,
hogy segítsen levetni a ruháimat, borzasztó érzés volt lehúzni a bugyimat –
gimnáziumi iskolatársam jutott eszembe, õ volt az ügyeletes rosszlány az évfo-
lyamon, és akkor valakinek beszélnem kellett az elsõ igazi pettingrõl, de végig
sem hallgatott, csak vállat vonva megkérdezte, hogy no és milyen volt a bugyo-
gód, elmentél szárazon? – és most megtörtént velem, de egyáltalán nem szára-
zon, nagyon féltem, hogy Andris észreveszi, de úgy csinált, mint aki semmit se
lát, delíriumos félálomban dadogtam, hogy ne haragudjon, de most én nem tu-
dok, késõbb adott egy puszit, azt mondta, hogy folytatása következik, aztán
fülig húzta rám a takarót. Csak napok múlva találkoztunk, mert az ügetõn
fényképezett, amikor hazajött feldobott volt és lószagú. Lezuhanyozott, bejött
a szobámba – állandóan erre gondoltam az elmúlt két napon –, leült a székem-
re, magához húzott, fejét a hasamhoz fúrta, aztán levette a harisnyanadrágo-
mat meg a bugyimat. Tartoztam neki és úgy gondoltam, hogy törlesztésképpen
levetkõzöm teljesen, de megállította a kezemet. Ne menj át aktba, mondta, ma-
radj csak erotikus. Álltam elõtte, játszott az ölemmel, a combhajlattal, a szok-
nya alatt mindenütt és nagyon puhán végigsimogatta a testemet, közben arról
beszélt, hogy a meztelenség az csak szép lehet, az igazi vágyakat a félig takart
test szüli. Meg a simogatás, figyelmeztettem, mert már távolról kezdõdött ben-
nem az a finom remegés, de most nem csinálta végig, hanem felállt, hátulról
ölelt át, a tarkómat csókolgatta, meg kellett kapaszkodnom a könyvespolcban,
különben összecsuklok, felhúzta a szoknyámat, kicsit féltem és nagyon kíván-
csi voltam, mert még sosem csináltam így, aztán lassan és sokáig szeretkez-
tünk, a végén már Andrisnak kellett tartani, mert kapaszkodni sem tudtam, a

96
kezembõl is teljesen kiment az erõ. Nem is vettem észre, hogy kibújt a nadrág-
jából, csak amikor késõbb szembefordultam vele, akkor volt furcsa, hogy alul
teljesen meztelen, elõször láttam így egy férfit – nem tudtam úgy csinálni,
mintha nem érdekelne –, észrevette, mert amikor zuhanyoztunk, magához
húzta a kezem. Még másfél évig tudtunk együtt maradni, az államvizsga után
Andris egy külföldi környezetvédelmi alapítványtól kapott ösztöndíjat, s most
is ott dolgozik, azóta néhány rövidebb idõszaktól eltekintve egyedül vagyok,
volt idõm arra, hogy összegzem a dolgokat. Ahogy kapcsolatunk bensõségeseb-
bé vált, egyre újabb szégyenérzetek ébredtek bennem – emlékszem, amikor elõ-
ször csókolta meg mindenhol a testemet (kivételesen mindketten teljesen ruha
nélkül voltunk), megállt az ölemnél, én tudtam mi következik, akkor nagyon
akartam, hogy közben mondjak valamit, de csak erõtlen sóhajokra tellett tõ-
lem, és nem nyugtatott meg a hatalmas öröm, rosszul éreztem magam egész
délután. De érdekes módon az arcomat szégyelltem a legjobban, Andris mindig
látni akart, már a könyvespolcnál is oldalra kellett fordítani a fejem – ha nem
tudom mit üzen az arcod, akár be is köthetnéd a szemem, mondta késõbb –, én
meg úgy éreztem, hogy ettõl vagyok igazán meztelen. Minden együttlétet dup-
lán éltünk át, elõször úgy, hogy elmerült bennem, késõbb meg amikor elmond-
ta, hogy az arcom közben mit üzent – ez teljesen új volt, és egyáltalán nem volt
hatástalan. Édesanyám egyszer megszokott intelmei mellett valami olyasmit
mondott, hogy az a lány, aki Pesten valakivel összejön, nem találja meg itthon
a helyét már soha – most már lassan értem, hogy miért. Arra viszont még most
sem tudok válaszolni, hogy anyám, aki huszonnyolc éve van férjnél, és egész
életében csak két hónapot töltött Pesten – egyet a szívsebészeten, aztán pár év-
vel késõbb egy másikat a reumatológián –, vajon honnan tudhatta mindazt,
amit kétségbeesett, már-már eszelõs aggodalmában megosztott velem? (F. E.
36 éves, gyógypedagógus)

A szexuális magatartási minták új környezetben, új partnerkapcsolatban

történõ metamorfózisának két jellegzetessége figyelhetõ meg: viszonylag
rövid idõszakon belül (néhány hónap) zajlik le, s bár bekövetkezése csak-
nem biztosan prognosztizálható, kezdetének idõpontját illetõen még bi-
zonytalan jóslatokba sem bocsátkozhatunk, másrészt pedig ezen átalaku-
lásnak nõk esetében sokkal nagyobb a valószínûsége, a férfiak szexuális vi-
selkedésére a rigiditás jellemzõ. Az aprófalvakból urbanizált körülmények
közé kerülõ férfiak szexuális élete rendszerint csak intenzívebbé válik, höl-
gyek esetében ez a változás sokkal mélyebb és átfogóbb. A dialektikus mate-
rializmus egyik sarkalatos tétele (a mennyiségi változások minõségbe törté-
nõ átcsapása) a Tiszántúl falvaiból városba kerülõ hölgyek szexuális maga-
tartási mintáit tekintve egészen furcsán érvényesül: ilyenkor a tapasztalat

97
szerint a hiány csap át minõségi változásba, azaz a potencialiter (többnyire
nagylányos álmok és ábrándok formájában) adott, de a kis települések tra-
díciókkal hálózott világában eljátszhatatlan szerepkészletet a megváltozott
körülmények aktualizálják. A hölgyek nagyobb nyitottságára utal az a fi-
gyelemre méltó tény is, hogy esetükben az új szexuális beállítódás kialaku-
lása kevésbé kötõdik az iskolai végzettséghez, sõt életkorhoz is, mint a férfi-
aknál. A nagylányos (asszonyos) vágyak alatt testtelenül formálódó szerep-
készlet részint biológiailag meghatározott, részint pedig a tudományosan
ugyan vitatható, de praktikusan jól használható magazinok, folyóiratok,
hetilapok „útmutatásainak” nyomán áll össze. Figyelembe véve az erotikus
és mérsékelten pornográf filmek komoly – és esetenként színvonalas – kíná-
latát, biztonsággal állítható, hogy ez a szerepkészlet mindenki számára
hozzáférhetõ, de az aprófalvak világában ez a viselkedési minta nem vállal-
ható. Persze lehet, hogy csak a partnerek hiányoznak.

Véleményem szerint a szexuális segédeszközök használata még mindig tabu-

nak számít, ezt nem negatív értelemben mondom, csak egyszerûen rögzítem a
tényt. Ugyanakkor a szexshopok csak megélnek valamibõl, és nem hinném,
hogy aki oda betér, az mind elfuserált ösztönalkatú, nyálcsorgató, ferdécske
lenne. Persze kétségtelen, hogy a vásárlás némi feszültséggel jár, nekem furcsa
volt a hangom, amikor kiválasztottam egy (igazán szolid méretû) vibrátort és
kértem hozzá síkosító kenõcsöt is. Az egész onnan jött, hogy Németországban
fejeztem be az egyetemet (vagy hat évvel ezelõtt), és az ottani barátnõmmel
néha használtuk a szexuális elõjáték részeként. Õ már régen specialista volt
ebben a témában, az elõjáték hosszabb ideig tartott, mint maga az elõadás, én
itthon mindig uraltam a mezõnyt, a mellérendelést elõször szereposztásbeli té-
vedésnek tartottam, késõbb nagyon megszerettem ezt a helyzetet. Amikor ha-
zajöttem és népes társaságban (nagyon finoman) beszéltem errõl, gyanakvó fi-
gyelem vett körül. Ebben nem a gyanakvás volt az érdekes, hanem a figyelem.
A szokásos poénok áradatában csak az egyik kolléganõm maradt komoly, azt
kérdezte, hogy csak nem orvosost játszottatok? Számítógépes grafikus vagyok,
a pszichológia csak annyiban érdekel, amennyire az övön aluli történésekkel
foglalkozik (egyébként túlnyomóan ezzel foglalkozik), de ez a kérdés elgondol-
kodtatott. Tényleg, mi ebben a jó? Akkor persze nem tudtam válaszolni, néz-
tem a feszengõ lányokat, arcukra volt írva, hogy undorítja õket a férfiak kö-
zönségessége, magam is igyekeztem más témára terelni a szót. Aztán valahogy
véletlenül, az élménybeszámolót követõ pár hónapban ismét összefutottunk
közülük néhánnyal – többnyire más felállású társaságban –, és szinte provo-
kálták, hogy a téma ismét terítékre kerüljön, mintha bogarat tettem volna a…
fülükbe. Lehet, hogy érni kellett bennük a gondolatnak, ezért fintorogtak az

98
elsõ alkalommal oly tüntetõn. Olyan munkát végzek, ami iránt komoly keres-
let van, sokat dolgozom és mindig ügyeltem arra, hogy ezért sokat is fizesse-
nek, huszonévesként (pedig most már ugyancsak a vége felé járok) nincsenek
partnerválasztási gondjaim. De még ilyen körülmények között is érezhetõ volt,
hogy például kolléganõim érdeklõdése direktebbé vált, elõfordult hogy munka-
helyi lányismerõsöm úgy mutatott be egy társaságban, hogy „tudjátok, õ az
ínyenc, akirõl beszéltem” – és a hölgyek igyekeztek zavarba jönni. Valószínûleg
e helyzettõl nem teljesen függetlenül, a kapcsolatok is könnyebben mélyültek
el, én pedig gonoszul ragaszkodtam a polgári normákhoz (maximum három
alaphelyzet + fakultatíve némi oraliter), bár láttam tudásra szomjas partne-
reimen, hogy szívesen megismerték volna közelebbrõl az útinaplóban említett
technikát, de a finomabb célzásokat nem akartam megérteni, egyértelmûsé-
gekre pedig nem ragadtatta magát senki sem. Értetlenségemnek az eredendõ
férfiúi gonoszság mellett az volt az oka, hogy az ilyen szintû intimitás nem jön
megrendelésre. Az a helyzet, hogy akkori barátnõim arányos termetû, csak-
nem hibátlan testû, szép arcú és jó modorú lányok voltak, de szexuális túlkép-
zettségükben nagyon is magabiztossá váltak, egyszerûen hiányzott belõlük az
intuíció. Levetkõzésüktõl felöltözésükig mélyen interiorizálódott koreográfia
szerint viselkedtek, minden mozdulatukat, mosolyukat tökéletesre szervezett
orgazmusuknak rendelték alá, nem estek ki szerepükbõl, és pontosan tudták
mennyit kell adniuk magukból, hogy céljukat elérjék. Mióta a virtuális való-
ságban töltöm életemnek csaknem felét, nagyon megnõtt számomra a termé-
szetesség, a keresetlen viselkedés, egy félszeg mosoly, egy óvatosan lecsókolt bu-
gyi értéke. És persze a testben is lennie kell valami esendõségnek, én napi tíz
órában tökéleteset tervezek, magánéletemben valami hétköznapian igazra vá-
gyom, az ideálisnál kicsit húsosabb combokra, apróbb, esetleg picit mélyebben
esõ mellre, és elkedvetlenít a fazonra borotvált szeméremszõrzet, a szexuális
látványstúdiókban készült alsónemûk émelyítõ mesterkéltsége. A bugyi legyen
olyan egyszerû, amilyet a nõvérem viselt a mindennapokon (tízéves koromtól
kezdve sokszor meglestem, ha öltözött), a kombiné puritán szabása üzenjen
valami lassan oldódó szemérmes tartózkodást, a melltartó pedig teljesen feles-
leges, majd tartom én. A kérgezetlen fa szépsége és az elsõ éjszakára készülõ
menyasszony tétova borzongása elõször megmelegíti bennem a gyökereket, az-
tán kiolvadnak az ösztönök. Ezeket az ösztönöket már régen megszûrte a szo-
cializáció meg az intellektualitás, de ilyenkor azért aktiválódik mindaz, ami
átjött a filteren, kiváltképp ha kedvesem is megéli, hogy amikor elõször veti le
bugyiját elõttem – biológiai státusától teljesen függetlenül –, egy kicsit a szü-
zességét veszti el. Szóval ezen feltételek hiányában Vibra doktor nem kapott
szerepet a mûsorban – bár akkor már (sosem lehet tudni alapon) birtokomban
volt egy alapmodell –, a hazai õsbemutató elmaradt. Nálunk a munkahelyen

99
nincs étkezési lehetõség, viszont kétsaroknyira tõlünk van egy aprócska és
meglepõen tiszta kínai étterem, ha sikerül idõt szakítanunk, ott ebédelünk.
A multikulturális személyzetben Ellácska képviselte Kárpát-medencét, mély-
szõke volt és csontos alkatú, valahol félúton a karcsú és a molett között. Tulaj-
donképpen arra figyeltem fel, hogy nyelvtanilag csaknem hibátlan angolság-
gal kommunikál munkatársaival, de nyírségi tájszólását még így sem tudta el-
rejteni. Aztán egyszer a Cirkogejzír nevû mûintézményben találkoztam vele,
egy igen elvont angol nyelvû mûvészfilmet vetítettek – én valaha rendezõnek
készültem, és a vizuális megoldások készletének felfrissítésében egy jó operatõr
sokat segít –, köszöntünk egymásnak, másnap ebéd közben is váltottunk né-
hány szót, lassan ismerõsök lettünk. Késõbb inkább a csúcsidõn kívül mentem
ebédelni, ilyenkor beszélgetésre is jutott idõ, megtudtam, hogy egyetemre ké-
szül (angol–irodalom szak), tavaly már tett egy sikertelen kísérletet, otthonról
azért jött el, mert nem tudott rendesen készülni a felvételire, anyai nagynénjé-
nél lakott egy lakótelepi kisebbik szobában, angol nyelvklubokba jár meg an-
gol filmvetítésekre, és volt egyszer egy komoly szerelme, de most nincsen senki-
je. Ez utóbbi közlés picit kihívóan hangzott, egyre nagyobb érdeklõdéssel néz-
tem, ahogy kicsit darabosan, de felesleges mozdulatok nélkül tesz-vesz az
asztalok között, magázódó beszélgetésünk nagyszüleimet juttatta eszembe, és
valami CD kapcsán egyszer megbeszéltünk egy randevút, azután késõbb egy
másikat – de ezt már csak úgy. Tulajdonképpen kapcsolatunk kialakulásában
az volt a katalizátor, amikor kolléganõim kiszúrták, hogy valami történik kö-
zöttünk, elõször vihogtak (a hátam mögött), majd igen rosszindulatú meg-
jegyzéseket tettek (ezeket már én is hallottam), és akkor elhatároztam, hogy
majd én megmutatom nekik. Egy nagy õsi igazságtételt akartam, mert egysze-
rûen hánynom kellett attól, hogy száz éve értelmiségi és száz éve gazdag csalá-
dok aerobic órákon alakformált tündérkéi azzal fikázzák ezt a parasztleányt,
hogy negyvenkettes lába van és szõrös a vádlija. Meg hát én mindig a saját
szintemen kötöttem ismeretségeket, tudtam én persze, hogy Lónyáról keveseb-
ben szereznek diplomát, mint az Istenhegyi útról, de aztán Ella elmesélte, hogy
azért dolgozik a kínaiaknál, mert itt ingyenes az étkezése és a lakása sem kerül
pénzbe, mert a nagynéninek ételhordóban hordja az ebédet, és ezért sem kell fi-
zetnie, így jut pénz az egyetemi elõkészítõre, meg az emelt szintû nyelvtanfo-
lyamra – és akkor nagyon eltöprengtem a társadalmi egyenlõtlenségeken. Filo-
zofikus elmélyülésemnek csak halovány eredménye lett – párnapos gondolko-
dás után egyszerre fedeztem fel az õskereszténységet és a kommunizmust, mint
megoldási lehetõségeket –, de Ellácskával addigra már nagyokat csókolóztunk,
és egyszer a kocsiban ülve a pulóver alatt kezembe vettem a mellét is – amikor
hozzáértem, egész teste megmerevedett, aztán sokáig és sokszor megcsókolta a
nyakamat. Olyan volt a teste, mint a friss cseresznye, nyers és ropogós, nem

100
használt sem kölnit, sem parfümöt, de egyszerû szappanszagában is érezhetõ
volt az egészséges tisztaság. Elõször csak ritkán találkozhattunk, azokon a na-
pokon, amikor dolgozott, nem volt hajlandó randevúzni velem – azt mondta,
munka után úgy érzi magát, mint egy tál, amiben megerjedt a kelkáposzta-fõ-
zelék –, de a felvételi elõtt két hónappal otthagyta az éttermet, közben szerez-
tem neki a munkahelyemrõl külsõs fordításokat, számítógépe persze nem volt,
ezért nálam dolgozott és megbeszéltük, hogy ha késõn végez és kedve lenne ma-
radni, nem kell mindig hazamennie. Én nem vagyok túl jó az ilyesmiben, azt
hiszem vetkõzni sem tudok rendesen, szabadkozott szégyenlõs természetesség-
gel – késõbb kiderült, hogy ez csak félig volt igaz –, én meg élveztem a lassan
alakuló kapcsolat fojtott dinamikáját, úgy gondoltam, értelmetlen lenne siet-
tetni a dolgokat. Életem elsõ húsz évében még volt nálunk valami családi élet,
késõbb aztán mindenkinek a munkája volt az elsõ, apám mindenféle tudomá-
nyos egyesületnek tagja – valamelyiknek azt hiszem elnöke is – biokiberne-
tikával foglalkozik, anyám meg tudományszervezõ. Amikor hazajöttem Né-
metországból, fél évig voltunk együtt, aztán szüleim egy hároméves munka-
szerzõdéssel elrepültek észak felé. Elõször kicsit nagynak találtam a lakást így
egyedül, késõbb megbarátkoztam az új helyzettel, Irma néni hetente kétszer
takarít, kéthetente egyszer mos (nálunk születésem óta õ a mindenes), idõn-
ként telefonon beszél anyámékkal és megnyugtatja õket, hogy minden rendben
van velem. Hatvanöt éves, de igazán jól ráérez a dolgokra, néhányszor találko-
zott Ellával nálunk, és attól kezdve hetente kétszer cseréli az ágynemût. Szóval
egyik este Ella még valami fordítással piszmogott, én már a frissen húzott
ágyon heverve olvasgattam, hallottam, hogy a másik szobában kikapcsolja a
gépet, bejött, hogy elköszönjön, én meg csak úgy pizsamásan eléálltam, s azt
mondtam, hogy ne menjen el. Jó – mondta – reklámszatyrát, amiben a tan-
könyveit cipelte (a HÉV-en is állandóan tanult) a szekrénynek támasztotta, át-
öleltük egymást, simogattam a hátát és hosszú percekbe telt, amíg elértünk az
ágyig. Hanyatt feküdtem, magamhoz szorítottam az arcát, megpróbáltam ki-
gombolni a blúzát, de megfogta kezem, sokáig csókolóztunk, aztán hátat for-
dított, az ágy szélére ült és vetkõzni kezdett. Levetette a blúzát, kicsit megemel-
kedett, hogy szoknyájából kibújjon, egyszerû pamutbugyit viselt, de elõször a
melltartójával foglalkozott, a háta közepén babrált a kapcsokkal, nagyon
mindennapi volt és döbbenetesen erotikus. Gyönyörû volt a válla, ahogy kezét
hátra nyújtotta gerince pattanásig feszült, hátizmainak finom játékában látni
véltem valami kapkodó remegést, majd kicsit elõrehajolt, végigcsúsztatta kar-
ján fehér melltartóját és a székre tette. Hátulról érintettem meg, apró, de telt
mellei voltak, visszahajtotta a fejét és az arcunk összeért. Engem még senki
sem látott teljesen meztelen, mondta, felállt az ágyról, szembefordult velem,
vett egy mély levegõt – elszánt mozdulattal akarta levenni a bugyiját –, de keze

101
félúton megakadt, a combtõhöz gyûrt fehér pamut felett lángolt az arca, én pe-
dig segítettem neki. Percekig állva kutattuk egymást testét, késõbb én letérdel-
tem, nem tiltakozott, de amikor vállamra tette a kezét, sejtettem benne valami
óvatos idegenkedést, egyre erõsebben szorította a tarkómat, aztán a körmeit is
éreztem a hátamon, már nem feszítette meg a combjait és megmozdult a csípõ-
je is, nem tudtam tartani, teljesen elengedte magát, a szõnyegen fejeztem be,
amit elkezdtem (Irma néni reggel porszívózott), amikor elvettem az ölébõl a
fejem, olyan elégedett voltam, mint mikor a szüzességemen adtam végre túl.
Én csak filmen láttam ilyet, mondta a zuhany alatt, de már akkor is tudtam,
hogy ez biztos nagyon jó. Csak nem lehetett róla beszélni senkivel. A fürdõszo-
bában sem tudtunk megnyugodni – Ella szerint három hónapos nászútra len-
ne szükség, hogy ledolgozza az ifjúkori hátrányokat –, minden érintésünkkel
új izgalmat ébresztettünk egymásban, ahogy megsimogattam az arcát, érez-
tem a nyaki ütõér szapora és erõteljes lüktetését, megemeltem kicsit a mellét és
bordáira tapasztottam a fülem. Meghallgatom a szíved, aggodalmaskodtam,
és õ magához szorította a fejem, aztán elnevette magát. A munkahelyedrõl a
lányok, ha ebédelni jöttek, állandóan arról beszéltek, hogy melyikükkel játszol
majd orvosost, mondta, most én vagyok a beteged? Mondhattam volna valami
szellemességet és akkor túllépünk a témán, de Ella ideális páciensnek látszott,
én meg körvonalaztam neki, hogy mire is gondoltak kedves kolléganõim, ami-
kor emésztést serkentõ beszélgetésükben én szerepeltem témaként. Szép dió-
barna szemei nagyra nyíltak és olyan fényesek lettek, mint a telihold. Nem elé-
gedett meg az általánosságokkal, rákérdezett a részletekre, majd a részletek
részleteire, késõbb személyes benyomásaimra, végül az érzéki minõségek ská-
láján próbált segítségemmel tájékozódni, és akkor tökéletesen megértettem azt
a kedves arcú, idõs doktor bácsit, aki középiskolai szexuális felvilágosításun-
kat a petevezeték anatómiájával kezdte és a méhnyak szövetszerkezetének is-
mertetésével be is fejezte. Látni szeretném, lángolt fel Ellácskában a tudásvágy,
két igazival már találkoztam, most meg akarom nézni az utánzatot is. Úgy
éreztem, hogy kíváncsisága nem csupán vizuális jellegû. Olyan férfiformájú,
testszínû darab volt, belsejében két középméretû duracell, a megnyújtott hen-
gerkúp alakú forgástest alján könnyen kezelhetõ kapcsolóval. Igyekezett kö-
zömbös arccal végigtapogatni, az eredeti tapintása finomabb, állapította meg
tárgyilagosan, játszott a kapcsolóval, kivettem a kezébõl, hozzáérintettem a
testéhez, elõször a nyakánál, aztán a vállán és a mellek alatt, ahogy közeled-
tünk az intim hajlatok felé. Ella elcsendesedett, lassan, nagyon lassan a hátára
feküdt, engedte, hogy a combok belsõ oldalán játsszak és egyre jobban megmu-
tatta magát, egy pillanatra meg akartam állni, de láttam, hogy a krém teljesen
felesleges, megfogta és óvatosan irányította a kezem – félek, hogy fájni fog,
mondta –, aztán már csak késõbb szólalt meg, és annyit mondott, hogy csináld

102
végig kérlek, én meg engedelmeskedtem. Csak délelõtt jutott eszembe, hogy El-
lácska este tíz körül vetette le életében elõször összes ruháit egy férfi elõtt, és
néhány óra alatt igen komoly utat tett meg az ismeretlen terepen. Ez úgy van,
hogy gondolatban én már ezt majdnem mind végigcsináltam, válaszolta, ami-
kor az ebédet követõ eseménydús szieszta után felvetettem a kérdést, a filmek
és a regények szerelmi jeleneteitõl elõször elpirul az ember, késõbb már folytat-
ja, végül pedig átgondolja, hogy milyen lenne, ha mindez vele történne meg.
Tudod, mennyit töprengtem azon, hogy ha egyszer teljesen levetkõzõm majd
egy férfinak, (az elsõ kapcsolatomban erre egyszerûen nem volt alkalom) mit
veszek majd le elõször: a melltartót vagy a bugyimat? És ez még semmi: én ko-
molyan beleéltem magam annak a lánynak a helyzetébe is, akinek (a filmen)
két szerelme volt és úgy osztoztak meg rajta, hogy bekötötték a szemét, le kel-
lett teljesen vetkõznie, aztán egy asztalra fektették, egyik fiú a lábát tartotta a
másik pedig szeretkezett vele, majd szerepet cseréltek, és mindez addig tartott,
amíg a lány fel nem ismerte, hogy most éppen kivel. Olyan kedvesek voltak
azok a fiúk, és annyira szerették azt a lányt, nem biztos, hogy mindjárt az ele-
jén akartam volna õket azonosítani. Még a vastagabb pornók is folytatódtak
bennem: egy széparcú, fekete fiú – vékony, kidolgozott teste volt, majdnem sze-
relmes lettem bele – úgy kezdte a szeretkezést, hogy egészen finoman meg-
vesszõzte szûziesen fehér kedvesét. A lánynak csak a bugyiját kellett levetnie,
aztán az ágy mellé térdelt, a fiú a paplanra szorította és felhúzta a szoknyáját,
majd következett a vesszõ és a lány szép kerek popsija egészen kipirosodott.
Milyen érzés lehet úgy lehúzni a bugyimat, hogy tudom: most a fájdalom kö-
vetkezik? Milyen az, amikor egészen máshogy sikoltozom? Sõt – Ella kicsit
megemelte hangját – milyen lesz majd az, ha egyáltalán sikoltozom? Szóval
ilyen furcsa, érzéki kérdéseket fogalmaztam az elsötétülõ képernyõ nyomán,
de válaszról szó sem lehetett, ezt a filmet például nagyobb társasággal láttuk –
ott volt csodálatos szerelmem is –, amikor rádöbbentünk, hogy a fekete szépség
mire készül, a szobában hirtelen megfeszült a csend, kicsi szívem pedig csak
annyit mondott, hogy „no anyus, most jaj a valagadnak”, és aztán mindenki
röhögött. Meg tudod te ezt érteni? Nem tudtam megérteni, tétova sejtéseim
persze voltak, de csak a nyár közepén kezdett bennem gyengén derengeni vala-
mi. A felvételi után Ella otthon töltött pár napot, kocsival vittem haza, egy le-
pusztult Tisza-parti kempingben nomádkodtam, amíg Ellácska családi életet
élt. Egy sátortetõs házban laktak, az utcai falon egy tábla tanúsította, hogy
„Tiszta otthon, rendes ház” – és az is volt. Elöl kert és virágok, hátul disznók,
egy öreg traktor meg mindenféle tarka szárnyasok, olyanok is, amilyeneket
addig csak az állatkertben láttam. Azokat ették. Az indulás elõtti szombaton
ebédre voltam hivatalos, megismertem a szülõket is, a mama egyfolytában be-
szélt és mindent tudni akart: ki vagyok én, kik a szüleim, mennyit szoktam

103
inni, remélte, hogy tisztességesen viselkedek – reményét tartalmilag ugyan
nem részletezte, de azért sejtettem mire gondol –, és voltam-e már nõs. A papa
– vékony, magas parasztember – csak egyszer szólalt meg, amikor egy sötét-
zöld literes üvegbõl méregerõs pálinkát kínált: hozta Isten, mondta, és felém
emelte a poharat. Aztán még kétszer töltött, de akkor már csendben maradt.
Késõbb kiült a nyitott konyhaablak elé, szemére húzta kalapját, hátát a falnak
támasztotta és szundikált, én a kertben nézelõdtem, Ella az anyjának segített
a konyhában, hallottam, ahogy a mama felteszi a kérdést: mióta is vagytok ti
egymással, és Ella azt válaszolta, hogy lassan fél éve már. Akkor talán teríthe-
tek úgy, hogy egymás mellé üljetek – ezt kicsit hangosabban mondta a mama,
és a konyhában várakozó csend lett –, aztán az ablak elõtt az öreg néhány má-
sodpercnyi töprengés után, alig láthatóan elõreejtette a fejét. Odabenn újra el-
indult az edénycsörgés, pedig a papa biccentése olyan apró volt, hogy a vakító
júliusi napban szinte nem is lehetett észrevenni. (A. S. 29 éves grafikus,
könyvtervezõ)
 A szezonvég császárai

Az aktust követõ néhány percben – amikor a beteljesült álmok bódulatában

öleljük kedvesünket – a különbségek még csak laboratóriumi körülmények
között regisztrálhatók. Mint ismeretes a petesejt csak a nõi X-kromoszómát
tartalmazza, s amennyiben ehhez a spermiumból egy másik X-kromoszóma
tapad, akkor leány lesz a születendõ gyermek neme, viszont ha Y, akkor fiú.
Vállunkon pihen még szeretõnk feje, meg sem gyújtottuk még az aktus utá-
ni rituális cigarettát, és máris megkezdõdött a spermák – megtermékenyíté-
sért folytatott – háborúja, s ebben a küzdelemben az Y-kromoszómát hordo-
zó spermiumok mozgása gyorsabb és agresszívebb, ezért konkurenseikhez
képest elõnyös helyzetben vannak. Amennyiben viszont szerelmünket bár-
milyen apró stresszhatás éri e percekben, a hímek utánpótlását biztosító
spermák azonnal feladják a harcot, átengedve a terepet a lassúbb mozgású,
de kitartóbb kollégáiknak, amelyek – célhoz érve – feminin irányba indítják
el az embrionális fejlõdést. E megfigyelésbõl két konklúzió következik: egy-
részt az, hogy a hölgyek születése valamilyen kellemetlen intermezzo folyo-
mánya, másrészt pedig az, hogy a férfiak stressztûrõ képességében mutat-
kozó deficitek, már a fogamzás elõtt nyilvánvalóak. További negatívumok
figyelhetõk meg a méhen belüli fejlõdés szakaszában: a megtermékenyítés
pillanatában 100 nõi magzatra még 120 férfi magzat jut, a születéskor ez az
arány már csak 100 : 105, s a szakirodalom szerint a fiúk a terhesség hónap-
jaiban is érzékenyebbek, a genitális- és csípõfejlõdési rendellenességek, a
koraszülések aránya esetükben magasabb, mint a lányok születésekor. Az
olyan gyermekkori problémák, mint az olvasási nehézségek, hiperaktivitás,
dadogás, ágybavizelés, koncentrációs zavarok stb. háromszor-négyszer
gyakoribbak a fiúknál, mint lányok esetében. A késõbbi életszakaszban sem
jobb a helyzet: a droggal és az alkohollal folytatott veszélyes kísérletek, a
saját személyiségre irányuló agresszió szinte tartozéka a férfivá válás rögös
útjának. A fiatal fiúk öngyilkossági aránya Európa nyugati országaiban
többszöröse a lányokénak: Írországban például a 15-24 évesek korcsoport-
jában ez az arány 7 : 1 – a fiúk „javára”. A férfiak többet dohányoznak és
többet isznak, a férfiaknak átlagosan a fele, a hölgyeknek legfeljebb harma-
da betegszik meg rákban, ráadásul – Európa nyugati felén – a nõk között a
rákbetegségek aránya gyakorlatilag változatlan, míg férfiaknál 21%-kal nö-
vekedett az utóbbi években. Ezen adatok ismeretében a férficsecsemõk még

105
a világrajövetel elõtt „Taigetosz pozitív” minõsítést kaptak volna az ókori
Spártában. A biológiai mutatószámokat tekintve a hölgyek tehát lényege-
sen kedvezõbb helyzetben vannak, mint a férfiak. A párválasztás és az intim
kapcsolatok vonatkozásában viszont e különbségek kiegyenlítõdnek, sõt a
45. életév után (sokszor még korábban) a férfiak kerülnek sztárhelyzetbe.
A szociális kényszerek és a biológiai késztetések összeférhetetlensége ebben
az életszakaszban már jól tapintható: a nõk – a zsigeri késztetésektõl persze
nem függetlenül – társat keresnek életük utolsó évtizedeire, a férfiak legfel-
jebb partnerre vágynak kölcsönös szimpátiával megalapozott szexuális élmé-
nyeikhez – miként azt egyik 62 éves beszélgetõpartnerem fogalmazta. Úgy
tûnik ez utóbbi cél könnyebben elérhetõ, annál is inkább, mert az a bizo-
nyos érzelmi megalapozottság – a felek közötti kölcsönös megegyezés függ-
vényében – igen tágan értelmezhetõ.

Tizennyolc évi házasság után, 45 évesen váltam el férjemtõl, az okokról csak

annyit, hogy kapcsolatunk semmilyen tekintetben sem volt harmonikus. Az úr
távozott, két üres szekrényt, egy 17 éves leánygyermeket, s egy üres ágyat
hagyva maga után. Ez utóbbi – akkor már három éve – kizárólag alvásra szol-
gált. Elemeztem a helyzetet, s úgy döntöttem, hogy adok magamnak még egy
esélyt: átrendeztem és felújítottam a lakást, beiratkoztam egy fitneszklubba,
két új ruha és egy új frizura – ennyit engedtek gazdasági lehetõségeim. És az-
tán nem történt semmi. Türelmesen vártam, s közben elveszett belõlem a len-
dület, és légüres tér vett körül. Huszonnyolc évesen mentem férjhez, nõvér vol-
tam, aztán gyógytornász, késõbb fizikoterapeuta lettem, a férjem orvos volt,
aztán fõorvos lett, született egy gyönyörû lányunk, egyéb említésre méltó ese-
mény nem történt a tizennyolc év alatt. A férjem nemcsak a hétvégi házat, ha-
nem a társaságot is magával vitte, a szociális érintkezési felület minimumra
csökkent. Nem tudom mennyire tipikus ez a helyzet, de a munkahelyemen hat
velem egykorú kolléganõ van egyedül. Nincs más témájuk, mint azok az
„agyatlan férfiak”. Akiknek mosni kell zokniját, gatyáját, akiknek fõzni kell,
akik folyton morognak valamiért, akik hálátlanok, akiknek torkából ki kell
kaparni a slájmot, hogy meg ne fulladjanak, akik ha viszik valamire, majd fel-
szednek egy fiatal pipit, de ez nem baj, mert az ágyban már úgyis kibírhatatla-
nok voltak. Annyi utálatot fröcskölnek magukból, hogy egy országot meg le-
hetne mérgezni vele, de ha közelükbe kerül egy kan, amelyik kétlábon jár, olva-
dozni kezdenek, néha már ízléstelen egyértelmûséggel kelletik magukat, aztán
ha a célszemély tapintatosan nem veszi észre felkínálkozásukat, megújult erõ-
vel verik a nyálukat. Ezt a tábort valahogy nem kívántam erõsíteni. Aztán vol-
tak a szentfazekak, akik szektákban, ezotér csoportokban kerestek menedéket,
s most úriasszonyok módjára jótékonykodnak, meg a fiatalabbak, akik az idõ-

106
södõ (nõs) orvosok kedvesei lettek az éjszakai ügyeletek nehéz óráiban. Még ez
a megoldás tûnt a legelfogadhatóbbnak, de a fõorvos volt feleségeként, ráadá-
sul 46 évesen senkiben sem ébresztettem ellenállhatatlan vágyakat. Az alter-
natívák tehát beszûkültek. Futottam egy kört az egyik ismert társkeresõ szol-
gálatnál – jaj, az nagyon nehéz volt – egy budapesti belvárosi irodában szépen
sminkelt harmincas nõk kitöltettek velem egy kérdõívet, nem akartam túl sok
jót mondani magamról, mert akkor elriasztom az érdeklõdõ ügyfeleket, de azt
sem írhattam oda, hogy csúnya, öreg és szegény vagyok, mert akkor ezzel még
jobban elriasztom az érdeklõdõ ügyfeleket. Arra a kérdésre, hogy „milyen tár-
sat keres?” pedig csak annyit tudtam válaszolni, hogy ne legyen 175-nél ala-
csonyabb, ne legyen 80 kilónál kövérebb, ne legyen 55-nél idõsebb, és ne legyen
analfabéta – ez utóbbit az adatfelvevõ hölgy átfogalmazta, s úgy tette fel a szá-
mítógépre, hogy „szeressen olvasni”. A gép aztán a megadott paraméterek
alapján megkeresi azokat a férfiakat, akik többé-kevésbé „megfelelnek elképze-
léseimnek”, s továbbítja adataimat azoknak, akik pont ilyen társat képzeltek
el maguknak, mint amilyennek én festettem le magam. A rendszer mûködik,
már az elsõ este kaptam vagy hat telefonhívást: jelentkezett egy orvos, egy ker-
tészmérnök, két vállalkozó, egy biztosítási üzletkötõ és egy nemzetközi áru-
szállító (azaz kamionos). Az orvos elmondta, hogy 61 éves, pulmonológus,
nyugdíjba készül, van egy gyönyörû háza Velencén, de most nagyon üres és
csak engem vár. A legjobb az lenne, ha már pénteken este lemennénk, neki a fõ-
zés a hobbija, készít vacsorát, s aztán egy ital mellett beszélgetve megismerhet-
jük egymást. Kicsit öregnek tûnt a doktor úr, a tempót pedig tapintatlanul
gyorsnak találtam, egyébként sem tartottam hálás szerepnek, hogy megara-
nyozzam egy konyhaszagú öregúr életének alkonyát. A vállalkozók és a bizto-
sítási ügynök idõhiányra panaszkodtak, hetente egy-két alkalommal tudnánk
csak találkozni, amikor megkérdeztem, hogy ha ennyire elfoglaltak, miért kel-
lene találkoznunk, a biztosítós azt mondta: „hát azért hogy örüljünk egymás-
nak” – és ezt nehéz lett volna félreérteni. A kamionos srác hét évvel volt fiatalabb
nálam, õ a magánytól szenvedett, „kikötõt szeretnék, ahol vacsorával és szere-
lemmel várják a hosszú útról hazatérõ vándort” – ilyen költõien fogalmazott. Írt
egy levelet is – arany rózsával díszített lila levélpapírra – szerinte „a kapcsola-
tokba a férfi a vontató és a nõ a pótkocsi”, jobbnak találtam, ha túltengõ
egójával inkább nem foglalkozom. A kertészmérnökkel már majdnem összejött a
randevú (levelében nem voltak sem stilisztikai, sem helyesírási hibák, kézírása
rendezett személyiséget mutatott), telefonbeszélgetéseink egyre oldottabbá
váltak, persze szó került a szexrõl is, ezt õ nem tartotta fontosnak, viszont a de-
reka erõsen meszesedik, szeretné megmutatni a röntgenleleteit, és reméli, hogy
majd gyakran megmasszírozom – még jó, hogy nem találkoztunk személyesen.
Szóval a hat paciensbõl öt a lehetõ legrövidebb idõn belül ágyba akart bújni ve-

107
lem, a hatodik pedig egészségügyi szolgáltatást várt tõlem. Nem is ez zavart –
végül is én sem felejtettem el, hogy nõ vagyok, sõt egyre gyakrabban és sürge-
tõbben jutott eszembe – hanem az a magától értetõdõ könnyedség, ahogy ezt
közölték. Mintha húsvásárra kínáltam volna fel magam árunak, nem is talál-
koztak velem, de gondolatban már mindegyik a szoknyám alatt nyúlkált. Nem
is engem akartak megizélni, hanem azt a képet, amit bemutatkozásomat ol-
vasva kialakítottak rólam. És semmi garancia nem volt arra, hogy a kettõ
akár csak közelítsen is egymáshoz. Talán arra gondoltak, hogy egy „46 éves, fi-
atalos, diplomás, ápolt, egészségügyben dolgozó nõ” nem lehet annyira ronda,
hogy ne érne meg egy éjszakát. Ez nem valami megjátszott fölényesség volt, jól
ismerem a férfiak kamaszkorból megmaradt esetlenségét, amikor szeretnének
– és éppen ezért nem tudnak – tetszeni, de ez nem az a helyzet. Kõkemény té-
nyekkel szembesítenek: én így gondolom, s ha te nem, akkor nem beszélgetünk.
Még a találkozásra is csak úgy adnak esélyt, ha elfogadom a feltételeket, egyi-
kük ki is mondta, hogy „nem szeretem az üresjáratokat”. És ez a hatékonyság-
ra különösen nagy hangsúlyt fektetõ hím, úgy kezdte a fenti telefonbeszélgetést
követõ levelét, hogy „olvazsd ezt olyan szeretettel, mint amijennel én írom”.
Nem azért tegezõdnek, mert így bizalmasabb, esetleg meghittebb – nem hi-
szem, hogy ismernék e szó jelentését –, hanem azért mert a magázódáshoz
szükséges bonyolult mondatszerkezetek használata megoldhatatlan feladatok
elé állítja õket. És azért viselkednek velünk szemben ilyen kritikátlanul, mert
túlkínálat van belõlünk a piacon. Dömpingcikkek vagyunk. Ha egy alföldi kis-
városban elmúltál negyven, gyermeket nevelsz, felsõfokú végzettséged van,
meg valami nosztalgikus igényed is egy értelmesebb kapcsolatra – jobb, ha
mindjárt az elején eladhatatlan terméknek tekinted magad. Így elkerülheted a
csalódásokat. A szóba jöhetõ vevõk már régen beszerezték (sõt többnyire már
fiatalabbra cserélték) társukat. A maradék pedig már egy – létszámában erõ-
sen megfogyatkozott – kontraszelektált társaság. Már megint a nõk a veszte-
sek. Azért is nekünk kell fizetnünk, hogy a férfiak korán halnak. (47 éves, dip-
lomás egészségügyi dolgozó)

Bármennyire kritikusan nézem is nembéli társaimat, a beszélgetõpartne-

rem által elmondottakban nem kevés jogosulatlan általánosítást vélek felfe-
dezni. A „korán haló” férfiak dolgában viszont kétségtelenül igaza van: 100
húszéves lány még 100 férfi közül választhat partnert magának, 45 évesen
viszont már csak 91 közül, az öt évvel idõsebb hölgyek esetében pedig száz
nõre már csak 85 férfi jut. Az EU átlagához viszonyítva, nálunk a férfiak
csaknem hét évvel, a hölgyek pedig három évvel élnek rövidebb ideig, a
csatlakozásra váró országok közül csak Észtországban rövidebb a születés-
kor várható átlagos élettartam, mint hazánkban. (Csupán a szociológiai hi-

108
telesség érdekében kell megjegyezni: Magyarországon az egyes országré-
szeket, sõt városrészeket tekintve is igen nagy szórás mutatkozik, egyes fel-
mérések szerint a budapesti Rózsadombon az átlagos élettartam csaknem
annyi, mint Svájcban, a hetedik kerületben pedig annyi, mint Szíriában.)
Tehát a hölgyek szemszögébõl nézve a dolgokat, az életkor elõrehaladtával
egyre több az eszkimó és egyre kevesebb a fóka, ráadásul e kedves emlõsök
tudatában is vannak privilegizált helyzetüknek. A szociokulturális tényezõk
aztán tovább bonyolítják a képet: a ma negyvenöt-ötven éves hölgyek még a
csúcsközeli szociális mobilizáció éveiben (a hetvenes évek elsõ fele) voltak
tanulókorban, közülük nagyon sokan szereztek esti vagy levelezõ tagozaton
diplomát, s – részint gazdasági okokból, részint a presztízs miatt – hasonló
(vagy magasabb) végzettségû férfiakat keresnek társként maguk mellé. De
hát a felsõfokú végzettségû férfiak iránt már ifjúkorukban is elég nagy volt a
kereslet, ötvenéves korukra piaci jelenlétük nem szignifikáns. David Buss
amerikai evolúciópszichológus szerint a nõkben – sok ezer generáció felne-
velése során – rögzült az a választási preferencia, mely szerint eleve olyan
férfiakhoz vonzódnak, akikrõl tudják, hogy alkalmas is és hajlandó is tartós
kapcsolatra, s emellett védelmet nyújthat. Buss azt állítja, hogy „a nõ szá-
mára a legnagyobb érték a partner által nyújtott gazdasági biztonság”. (Is-
mét csak a szociológiai hitelesség érdekében: egy németországi telefoninter-
jú-sorozat szerint a 30 évesnél fiatalabb nõk csoportjában egészen más a
helyzet, többségük olyan férfit is el tud fogadni, aki nála lényegesen keveseb-
bet keres, sõt az sem akadály, ha a jövendõbelinek nincs rendszeres munká-
ja.) A fenti adatok és lehetõségek jellemzik tehát azt a szociokulturális me-
zõt, amelyen belül zajlik 45-60 év közöttiek társkeresõ tánca. E folyamat ál-
lomásai: kapcsolatfelvétel, telefonok, levél, újabb telefonok, személyes
találkozás, végül a nemi aktus. A kapcsolatkeresés klasszikus formái – társ-
keresõ szolgálatok, hirdetések – mellett az internet (randivonal) egyre nép-
szerûbbé válik mind a fiatalok, mind az idõsebbek, mind a nõk, mind a férfi-
ak csoportjában. Feltétlen elõnye a gyorsaság: a délután feladott levélre
már este válasz érkezhet, a terjedelem nem korlátozott, a fényképek meg-
növelik a választás biztonságát, a földrajzi távolság nem szempont, a háló-
zaton folytatott hosszabb személyes „beszélgetések” során a választott
könnyebben megismerhetõ. Persze ez sem jelent semmiféle biztosítékot:
gyermekkori barátnõm, késõbbi egyetemista évfolyamtársam már több mint
tíz éve (38 éves korában) elvált, és azóta egyedül élt. A közelmúltban „találko-
zott” valakivel az interneten, fényképcsere, e-mail váltás, telefonok. Egyre job-
ban összebarátkoztak, mondhatnám virtuális szerelmi kapcsolat alakult ki
közöttük. Intim titkokat vallottak be egymásnak, kölcsönösen biztosították
egymást szeretetükrõl. Megállapodtak, hogy összeköltöznek (a férfi egyelõre

109
megtartja lakását), barátnõm már bútorkatalógusokat nézegetett, fiatalos fe-
hérnemûket vásárolt magának. Komolyan gondolkozott azon, hogy kicseréli
az ágyat, hiszen azon még elsõ férjével… és ez egy új szerelemben olyan snassz.
Aztán eljött az elsõ randevú, és a „fiú” nem jelentkezett. Barátnõm egy darabig
várt, aztán hazarohant és küldött egy e-mailt, érdeklõdött, hogy mi történt,
miért nem jött el a kedves a randevúra. A válaszból aztán megtudta, hogy a
nagy Õ ugyan ott volt, de meglátta barátnõmet, és inkább kitért a találkozást
elõl. „Ne haragudj, de én ezt így érzem korrektnek, mindkettõnknek jobb, ha
nem találkozunk.” Nem tudom, mennyire volt „így jobb” az úrnak, de barát-
nõm az eset óta csak gyógyszerrel tud aludni. (K. R. 48 éves, üzletasszony)
Úgy tûnik tehát, hogy a társkeresésnek klasszikus vagy éppen legkorsze-
rûbb formái sem mentesítenek az olyan interakcióktól, amelyekben megta-
pasztalni kényszerülünk az önmagunkról alkotott és a mások által rólunk
kialakított kép közötti legyõzhetetlen a távolságot. Az érdekes az, hogy az
ilyesmi a férfiaknak nem okoz depressziót (óriási a választék a piacon), a
nõk viszont korántsem képesek ilyen lazán kezelni e helyzetet.

Amennyire én tudom Magyarországon még nem állnak rendelkezésünkre

olyan statisztikai adatok, amelyek az internetes kapcsolatkeresés „eredménye-
it” dokumentálnák. Az USA-ban – K. Mckenna és J. Bargh szociálpszichológu-
sok 2000-ben végzett felmérése szerint – a társkeresés e formáját használók
háromnegyede találkozott (két éven belül) személyesen valakivel, akit a háló-
zat segítségével ismert meg, 27%-uk esetében a találkozás egy alkalomra szólt,
15%-uknál szerelem szövõdött, és 10% házasságot kötött interneten szerzett
kedvesével. Ezek az számok viszont semmit sem mondanak a az érintettek ne-
mérõl, életkoráról, iskolai végzettségérõl, szociokulturális helyzetérõl. Feltehe-
tõleg a 45 feletti, diplomás hölgyek csoportjában a tengeren túl sem ilyen ked-
vezõ a kép, bár a férfiak születéskor várható átlagos élettartama ott jóval ma-
gasabb, mint nálunk. Ennyit a háttérrõl. Engem tulajdonképpen az érdekelt
(és érdekel), hogy milyen változások zajlanak le egy nõben, a kapcsolat betelje-
süléséig, változnak-e elvárásai, ítéletei, és milyen irányba módosul önképe a
társkeresés folyamatában. Persze nem állt módomban szisztematikus kutató-
munkát végezni, összesen harminchat hölgyet (életkor negyvenöt felett, iskolai
végzettség szerint diplomások, elváltak, esetleg özvegyek, mindegyiküknek van
legalább egy 14 év feletti gyermeke) tudtam az elmúlt három évben megkér-
dezni, részint betegeim közül, részint saját ismerõsöket, aztán az ismerõsök is-
merõseit, és így tovább. A dolog ritkán indul pozitívan: a 36 hölgy közül csak
négyen kaptak a internetes jelentkezést követõ két hónapban 12-nél több leve-
let. Összehasonlításként megjegyzendõ, hogy egy hasonló helyzetû férfi ennyi
idõ alatt 30-50 hölgytõl kap „ajánlatot”. A nõk, amikor szembesülnek a férfiak

110
erõsen lényegretörõ és kissé lekezelõ hangnemével, finoman fogalmazva is
szexközpontú beállítódásával, akkor csalódnak, mert nem ezt várták. Egyikük
sem számított a hófehér paripás királyfira, de arra sem, hogy helybõl szexuális
objektumnak tekintik õket. Merthogy õk sem tekintették (idáig) ennek magu-
kat. A többségnél ez nem vezet szükségszerûen depresszióhoz, de kétségtelenül
kudarc: megindul tehát az átértékelés. Azok a szerencsések, akik nem önma-
gukban, hanem világlátásukban, életszemléletükben kezdenek kételkedni.
Mindegyikük tudta, hogy a férfiaknak „folyton csak az jár az eszében”, de el
sem tudták képzelni, hogy egyszer ezzel – ilyen nyersen megfogalmazva –
szembesülniük kell. Azt hitték, hogy ez a hangnem csak „azokkal a közönséges
nõkkel” szemben megengedett, de tévedtek, ott sokkal ocsmányabb hangnem
megengedett. A nagy áttörés akkor következik be, amikor már úgy gondolják,
hogy nincs is ebben semmi rossz: végeredményben azt kérik tõlük, hogy egyelõ-
re legyenek szeretõk, aztán majd meglátjuk. Ez az „aztán majd meglátjuk” csu-
pán bûntudatoszlató önszuggesztió, a leendõ partner valójában sosem mond
ilyet. A válogatás periódusában (ha kapnak még további leveleket) már ez az
orientáció hat, perspektívaként elfogadják a szeretõi státuszt, a kizárólagos-
sághoz és az érzelmi összhanghoz viszont ragaszkodnak – s ezt mindvégig
fenntartják. Az elsõ találkozáskor apró kis trükkökkel élnek: gyakran barát-
nõjükkel érkeznek, közösen szemügyre veszik a randevún megjelenõ férfit, fel-
hívják mobilon, hogy elnézést, dugóba kerültek pár percet késnek, egy gyors
konzultáció a kísérõvel, s pozitív döntés esetén lihegve és kipirulva lépnek oda
a kiválasztotthoz – elvégre rohanniuk kellett. Ez nem egyedi eset. És ez nem jó
és nem rossz – ezek a tények. Hogy az eredmények? Erre vonatkozóan nem tu-
dok mit mondani. Hacsak azt nem tekintem eredménynek, hogy (a létrejött 21
randevúból 12-ben) a személyes találkozást követõ tíz napon belül a kapcsolat
perfektuálódott. Emelkedettebben fogalmazva: a pár elhálta a nászt. (Sz. B.
doktornõ, pszichiáter)

A helyzet tehát az, hogy a hölgyek hajlandóak alkalmazkodni, s ezért a férfi-

aknak nem kell alkalmazkodniuk. Az aktus értéke inflálódott, de ez nem a
társkeresés korszerûbb formáival függ össze. Nehezen érthetõk a hölgyek
panaszai: nem hiszem, hogy valaha is alkalma lett volna az Európa pere-
mén fekvõ kisvárosok 45 éves – elvált, illetve megözvegyült – asszonyainak
arra, hogy 15 jelentkezõ közül válasszanak, s abból tizennégyet elutasítsa-
nak vagy „altassanak”, esetleg rangsorolva a jelentkezõket, több személyes
(és intim) találkozás után válasszák ki azt, aki minden szempontból legin-
kább megfelel számukra. A tárgyszerû hangnem persze lehet szokatlan, de
hát egy 45-nél idõsebb asszonynak már ritkán szól szerenád az ablaka alatt.
A férfiak pedig kitüntetett helyzetbe kerültek, tulajdonképpen írniuk sem

111
kell, elég ha olvasni tudnak. De ez csak elvi lehetõség: a romantikus mély-
ség s az ókori kelet bölcsességei egyaránt megtalálhatók az urak által írt
internetes levelekben – bár ezek rendszerint a hölgyek jelentkezésére adott
válaszok. A szakértõk szerint az ilyen írások semmi esetre sem személyre
szabottak, a jól fogalmazott típuslevél egy tikkeléssel továbbítható a bár-
melyik jelentkezõ hölgynek. A romantikus fogalmazásban pedig – fino-
man elrejtve – mindig megtalálható valami olyan fordulat („vágyom az
érintésedet”, „két Ember varázslatos találkozása és összeolvadása”, „a köl-
csönös feltárulkozás egymás elõtt”, vagy „önmagam teljes felfedezése tes-
ted tükrében”), amely messzemenõen nem mentes a szexuális felhangok-
tól. És még az elsõnetes hölgyekrõl is nehezen képzelhetõ el, hogy ne tud-
nák pontosan, amit ez tulajdonképpen jelent. De az ilyen átszellemült
cirkalmasság motiválója nemcsak a sikerre törõ tapintat, hanem valamilyen
nosztalgia is: a 45–50 körüli asszonyoknak partnerül ajánlkozó férfiak
rendszerint már a második kamaszkorban vannak, és többnyire az elsõben
voltak utoljára szerelmesek.

Kezdjük talán onnan, hogy 15-16 éves koromban iszonyatosan féltem a lá-
nyoktól. Pontosabban fogalmazva nem is a lányoktól, hanem attól a megalázó
kudarctól, amit a lányok okozhatnak nekem. Kistermetû, hajlott hátú, égõsze-
mû kamaszként, biztos voltam abban, hogy senkinek sem kellek, sõt abban is,
késõbb sem fogok kelleni. A képemen egymást érték a pattanások, nem tudtam
táncolni (ma sem tudok), a szövegem az még csak elment, de egyszer sem kap-
tam lehetõséget arra, hogy egy lánynak ezt bizonyítsam. Feltörni igyekezõ fér-
fiasságomon saját kezemmel segítettem, s utána mindig furdalt a lelkiismeret.
Pedig mindenhol olvastam, hogy ez nem bûn, meg nem is egészségtelen – én
mégis úgy éreztem, hogy rendellenes. Ráadásul a magános aktus során feltolu-
ló képek is töredékesre sikeredtek, a hatvanas évek elején még nem volt pornó,
nem voltak szexlapok, külön testnevelésórát tartottak a fiúknak és a lányok-
nak, legnagyobb erotikus élményem az volt, amikor kosárlabdázás közben
meglestem tornadresszben futkározó osztálytársnõimet. Szóval itt tartottunk,
amikor úgy döntöttem, hogy változtatni fogok. Elhatároztam, hogy szombat
délután minden életkorban és testméretben megfelelõ diáklányt leszólítok a
„Várkerületen”. Ezt kedden határoztam el, és egészen péntekig izzadt a tenye-
rem, néha dadogtam is, péntektõl kezdve pedig még a hasmenés is elkapott.
Mégis megtettem, pedig mindenem remegett. A kezemet zsebredugtam, hogy
ne lássák, de a lábaimmal nem tudtam mit csinálni, egyik csaj meg is kérdezte,
hogy mi van, csak nem fázol? – és azt válaszoltam, hogy azt hiszem lázas va-
gyok, de szombat délután nem akartam otthon maradni. Mindent összevéve ti-
zenhat lányt szólítottam meg, valami olyasmit mondtam, hogy „egyedül va-

112
gyok, és nem érzem így jól magam. Arra gondoltam, hogy talán megismerked-
hetnénk” – a szöveg négy esetben nyerõnek bizonyult. Akkor jöttem rá, amit
egyetemistaként aztán úgy fogalmaztam meg, hogy a nõk másként vannak hu-
zalozva. El nem tudom képzelni, hogy miért kellettem én azoknak a helyes kis
diáklányoknak, mint mondtam: leginkább a drámabeli „csúf mirigy” masz-
kulin változatához tudnám hasonlítani akkori önmagam. Akkor még valami
kíváncsiságot vagy szánakozást éreztem a szemükben, ma már tudom, hogy
egyszerûen épp annyira egyedül voltak, mint én, és épp úgy önképükkel hada-
koztak, ahogy magam is. Érdekes, hogy a csúnyácskák helybõl elhajtottak, ta-
lán nem kívánták saját csúnyaságukat az enyém tükrében minden randevún
megélni, a helyesebbek viszont kedvesen mosolyogtak, és szemükkel azt mond-
ták: miért is ne? Aztán felnõtt lettem, a diploma után évekig csavarogtam az
országban (erõsáramú villamosmérnök vagyok, szerelésvezetõként dolgoz-
tam) két kanállal faltak belõlem a nõk, lehet, hogy õk jóllaktak velem, nekem
ez valahogy nem sikerült. Megnõsültem, majd csaknem húsz év után elváltam,
és erotikus éhségem nem csillapult. Még harmincévesen olvastam egy verset, a
költõre nem emlékszem, de négy sora mélyen bennem maradt:

„mi akar bennem teljesülni,

milyen fájdalom vagy gyönyör,
ahelyett, hogy zárulna végül,
miért nyílik újra ez a kör?

Mindig spontán ismerkedtem, helyesebben mondva nem én ismerkedtem, ha-

nem valahogy belémbotlottak a nõk. Mintha a homlokomra lett volna írva,
hogy „kopogtassanak csak hölgyeim, és Önöknek is újra nyílik ez a kör”. Az
internetes kapcsolatkeresésrõl a kollégák beszéltek elõször, kipróbáltam. Ami-
kor láttam, hogy elõzõ este feladott levelemre 24 óra alatt hat válasz érkezik,
úgy éreztem magam, mintha tévedésbõl a nõi öltözõbe nyitottam volna be: hi-
hetetlen bõség és kifinomult technikával megfogalmazott kedves felkínálkozás.
Jóval ötven fölött voltam már akkor, tehát az érett negyvenesekre specializál-
tam magam. Az e korcsoportba tartozó hölgyek (máig is csak a diplomásokkal
foglalkozom) szerintem az erotikus verbalitás ínyencei. Nézd csak: „…Azt
mondják rám, hogy agresszív vagyok, szerintem inkább céltudatos. De az ag-
resszión túllépve nem kívánod megnézni, hogy milyen nõ vagyok? Vajon
igaz-e, hogy boszorkány leszármazottja vagyok, aki elbûvöli, bájával magáévá
teszi áldozatát? Akarod-e tudni, hogy mikor? Akkor hívj!” Nehogy rosszat
gondolj rólam, ez nem szexhirdetés, hanem egy internetes válaszlevél. Mit gon-
doljak, amikor ilyen üzenetet kapok? Vagy amikor egy hölgy azt írja, hogy
„olyan férfit keresek, aki hagyja, hogy elvarázsoljam”. Miféle pályát vesztett

113
asszonyos álmok akarnak beteljesülni ötven körül? És miféle kifogyhatatlan li-
bidó akkumulálódott bennem korai kamaszkorom sanyarúságában, hogy az
ilyen levelek úgy hatnak rám, mint hipnotizõr a médiumra, a válaszokat szin-
te transzállapotban fogalmazom? Valahol azt olvastam, hogy a férfiakat úgy
hatvan felé lassan elhagyják a bûnei, én ebbõl csak annyit érzek, hogy higgad-
tabban tekintem át a kínálatot. Kialakult egy technika: megnézem a fényképe-
ket és a bemutatkozó szöveget, aztán akiben felfedezem a lefojtott nõiességet,
annak megírom, hogy elõször emberként szeretnék közel kerülni hozzá, s majd
ha megismertem, akkor alkalmat találunk arra is, hogy felfedezzem benne a
nõt. Ettõl minden nõstény megveszik. Öltözködésével, mozdulataival, hangjá-
val, apró érintéseivel mindenképpen bizonyítani akar. Szinte már groteszk,
ahogy a nagymamakorú asszonyok úgy riszálják magukat, mint a tizenéve-
sek. Azt hiszem, ugyanaz a nagy õsi vágy munkál bennük is. Különösen azok-
ban, akiknek még ötven fölött is van pótolnivalójuk. Lehet, hogy velem is ez a
helyzet. Ne nevess ki, néha még most is szerelmes leszek. Persze néhány hónap-
nál nem tart tovább, de addig gyönyörû. Késõbb elszürkül az egész és akkor
váltani kell. Egyre újabb és újabb évjáratok lépnek be a hölgyek közül a szezon-
vég korszakába, s az õ korcsoportjukban pedig egyre kevesebb az olyan férfi,
aki igényeiknek kulturálisan és gazdaságilag is megfelel, s emellett a kamasz-
kor tétova ügyetlenkedéseibõl elég érzelmi (és erektív) tartalékot halmozott fel
az ezüstkorra. Nem tagadom, nekem tetszik ez a helyzet. Ha esténként egyedül
jövök haza, bekapcsolom a számítógépet, várom, hogy kivilágosodjék a moni-
tor, s néha eszembe jut egy francia búváriskola jelmondata: „a tenger végtelen
és kincsekkel van tele”. Egy kicsit gondolkozom ezen, aztán elindítom a keresõ-
programot. (59 éves elektromérnök – teljes névtelenséget kér)

114
 Alkonyi merevedés?

A lassan érett asszonnyá váló – de egy pillanatig sem öregedõ – Mária Teré-
zia környezetében, az udvarhoz bejáratos elõkelõségek egyszer arról pole-
mizáltak, hogy a hölgyeknél vajon hány éves korban múlnak el a szerelmi
vágyak. A jelenlévõket igen élénken foglalkoztatta a téma, de korántsem
rendelkezhettek megfelelõ szexológiai pallérozottsággal annak elmélyült
elemzéséhez. Így aztán a királynõt kérték fel a vita eldöntésére. A felvilágo-
sult abszolutizmus nagy uralkodóasszonya nem jött zavarba a kérdés halla-
tán. Én ezt igazán nem tudhatom – mondta kedves mosollyal –, még alig
múltam hatvanéves. Így utólag nehezen lehetne eldönteni, hogy a kissé fri-
vol – de kétségkívül frappáns – uralkodói válasz, mennyiben irányult a dön-
tõbírói szerep elutasítására, s mennyire volt a befelé nézõ, mély õszinteség
megnyilvánulása. A tizennyolcadik század vége felé ilyen problémák egyéb-
ként is csak a „legfelsõbb arisztokrácia” köreiben vetõdhettek fel, s ott is
csupán teoretikus éllel. Csaknem két évszázadra volt szükség ahhoz, hogy
az ötvenen túli életkorban konzumálódott aktusok miatt az abban résztve-
võknek ne kelljen szégyenérzettel küzdeniük, hogy a közgondolkodás ember
voltunk elidegeníthetetlen tartozékaként fogadja el jogunkat a sírig tartó sze-
xuális életre. Az erotikus szokásrendszer tehát nyitottabbá vált, ugyanakkor
az idõskorba átívelõ aktív szexualitás örömeibõl a szociális hierarchia külön-
bözõ csoportjai napjainkban is eltérõ mértékben részesedhetnek. A szexuális
kultúra mind nõk, mind férfiak esetében erõsen kötõdik az iskolai végzett-
séghez: az aktusok minõségét pozitívan befolyásoló pszichoszociális össze-
tevõk a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk csoportjában határozottabban
érvényesülnek, az ilyen iskolázottságú férfiak – általában – tovább õrzik
meg szexuális aktivitásukat, s a személyi higiénia, a szexuáltechnikai isme-
retek magasabb szintje is jótékony hatással van a késõi életkorban sem szû-
nõ, bár minden bizonnyal ritkuló intim találkozásokra. Mindez nem függet-
len attól, hogy a kronológiai és a pszichés életkor közötti különbség is a dip-
lomások csoportjában a legnagyobb, ez utóbbiak a késõi életszakaszban is
nyitottabbak az új partnerkapcsolatokra, s az e területen elért sikerek jóté-
konyan befolyásolják az érintettek erotikus önbizalmát. Tehát a társadalmi
és szexuális egyenlõtlenségek szoros korrelációja életünk ötödik-hatodik
évtizedében sem lazul. Ezzel együtt persze nem feledkezhetünk meg arról
sem, hogy a szexuálisan motivált pszichikum másodvirágzásának hozadé-

115
kai aszimmetrikusan oszlanak meg a nemek között. Egyrészt azért, mert az
ötven felettiek csoportjában lényegesen több a magányos nõ, mint az egye-
dülálló férfi, s emellett a férfiklimaxban (48–55 év) zajló változások is le-
szûkítik a kívánatos erektív adottságokat birtoklók körét. Akiknek viszont
sikerül ebbéli képességeik megõrzése, azok kétségtelenül csúcspozícióba
kerülnek, olykor a bõség kellemes zavarával kényszerülnek megküzdeni.
Ebben az életszakaszban a magasan kvalifikált hölgyek kerülnek leginkább
hátrányos helyzetbe: döntést kell hozniuk, hogy harcba szállnak-e nagyszá-
mú – és náluk sokszor hat-nyolc évvel fiatalabb – vetélytársaikkal egy
erektív diplomásért, vagy elfogadják (egy házasságban élõ „kasztbéli” mel-
lett) a szerda délutáni szeretõ nonkonform státusát, netán a hierarchia
eggyel alacsonyabb lépcsõjérõl fogadnak társat maguk mellé. A férfiak pe-
dig sportolni járnak, szaunába járnak, kulturális érdeklõdésük kiteljesedik,
házasságukat inkább adminisztratív, mintsem érzelmi kötõdésnek tekintik,
derûs tekintettel néznek az aranyló õszi alkonyba, mert bizonyosnak érzik:
végre elérkezett a betakarítás ideje. Sokat tapasztalt mezõgazdászok sze-
rint viszont az õszi munkacsúcs lényegesen nagyobb próbatétel elé állítja az
agrárium hatalmas rendszerét, mint a nyár derekán elvégzendõ aratás. Na-
gyon sok jel mutat arra, hogy humán erotika világában is hasonló mecha-
nizmus érvényesül: az új partner, a szokatlan vizuális ingerek, a friss ele-
mekkel bõvülõ szerelmi koreográfia, az érett asszonyok szemérmes kitárul-
kozása, szenvedélyes – és kifinomult technikai elemekben bõvelkedõ –
odaadása ugyan komoly stimulatív hatással bír, de az andropauza környé-
kén a férfiak számára az aktus már nemcsak erotikus örömet ad, hanem a
megõrzött ifjúság bizonyítékaként is szolgál. E bizonyítási kényszer – a szak-
emberek szerint – éppen a férfiúi képességek területén érzett bizonytalan-
ság jele. Ebben az életkorban ugyanis a férfiak egyik felénél nehezen indul
az aktus, a másik felénél pedig túlságosan is könnyen fejezõdik be. És az
sem ritka, hogy mindkét gonddal egyszerre meg kell küzdenie a merev al-
kony gyümölcseit ízlelgetõ férfinek, s ilyenkor bizony megnõ a kudarc koc-
kázata, amikor is a nem õszülõ szellem sikertelenül próbál erõt venni az
öregedõ testen.

A szex és a matematika között – számtalan egyéb tényezõ mellett – az a szem-

beszökõ különbség, hogy ez utóbbi diszciplína mûvelõi egy adott feladat megol-
dásakor pontosan tudják, hogy mit, miért csinálnak, míg szexuális életünkben
az ilyen szintû tájékozottság korántsem természetes. Számtalan hölggyel és
úrral beszéltem, aki mélységes önbizalommal jelentette ki magáról, hogy
„márpedig doktornõ, én szeretek is meg tudok is”, aztán a partnerekkel folyta-
tott beszélgetésbõl kiderül, hogy legfeljebb csak a „szeretek” stimmel, a „tudok”

116
vonatkozásában viszont komoly hiányosságok regisztrálhatók. Érdekes megfi-
gyelés, hogy negyven évnél fiatalabb pácienseim – egy szexuálterápiás beszél-
getésen – nagyra nyílt szemekkel, teljes odafordulással fogadják be az infor-
mációkat, konstruktív kérdéseket tesznek fel, hogy tisztázzák a homályos
részleteket, majd a kincseket ígérõ új világ felfedezésének bizsergetõ érzésével
távoznak – akár párban jöttek, akár egyedül – a rendelõbõl, az ötven körüli
férfiak esetében viszont tapintatos rafinériára, elkerülõ kérdéssorokra, hosszas
bevezetésre van szükség, mielõtt egyáltalán érintenénk a párkapcsolatok terü-
letét. Magam sem értem – pontosabban szólva: nagyon is értem, csak nehezen
fogadom el –, hogy azok a férfiak, akik egész életükben (középiskolában, egye-
temen, munkahelyen, sportklubokban, a nagy kocsmázások idején, utazások
alatt, stb.) folyamatosan és olykor igen szemléletes közönségességgel tárgyal-
ták ki a „témát”, a terapeuta elõtt állig begombolkoznak, szemérmességükben
alig mernek megszólalni, bonyolult és ostobácska „fedõtörténeteket” mesélnek.
Pácienseim, ügyfeleim tudják rólam, hogy elsõsorban párkapcsolatokkal, sze-
xuális problémákkal foglalkozom, az ötven körüli férfiak többsége mégis úgy
kér idõpontot magánrendelésemre, hogy pillanatnyi depresszióról, általános
lehangoltságról, indítékszegénységrõl, motiválatlanságról panaszkodik, s én
pontosan tudom, hogy ilyen esetekben a férfiúi képességek bizonytalanságával
összefüggõ párkapcsolati gondokról, egyedüllétrõl, önbizalomhiányról, kezdõ-
dõ önértékelési zavarról van szó. Tehát már az elsõ beszélgetés alkalmával ki-
alakul a játszmahelyzet: leendõ páciensem valamilyen banális, „szalonképes”
pszichés problémáról beszél, a genitális deficit lehetõsége szóba sem kerül.
A magánterápiát nem támogatja a társadalombiztosítás, így aztán a jelentke-
zõk rendszerint jól pozicionált, biztonságot nyújtó és prosperáló gazdasági kö-
rülmények között élõ férfiak, akik nem küzdenek verbális akadályokkal, tehát
képesek lennének a (telefonos) bejelentkezéskor pontosan megfogalmazni ne-
hézségeiket – ha akarnák. De valamiért nem akarják, vagy inkább nem merik,
mert egy öregedõ férfi számára az erekció az tabu, pontosabban fogalmazva:
saját erekciója tabu. Sokszor még önmaga elõtt is. Kezdetben arra gondoltam,
hogy e bujkálás nem az orvosnak, hanem a nõnek szól, de az andrológiai szak-
irodalom egyértelmûen megállapítja, hogy a „a másik nemhez tartozó kívülál-
ló olykor elfogulatlanabbul tudja átgondolni páciense helyzetét, s a nõk egyéb-
ként is közvetlenebbül, de a szükséges távolságot megtartva képesek beszélni
egy férfival. A legsikeresebb szexológusok és szexuális tanácsadók nõk, ötven
körüliek, anyás vonásokkal. Õk tudják legkönnyebben elnyerni a férfiak bizal-
mát”. Tehát nem a terapeuta személye, hanem páciensem önmaga a gát, elsõ
találkozásaink e gát lebontásáról szólnak. Ennek megoldására rendszerint az
elsõ öt alkalom bõségesen elegendõ, de vannak már-már patológiás eseteim,
közülük az egyik már két éve játssza nekem a dürgõ fajdkakast. Többször dön-

117
töttem már úgy, hogy befejezzük a „terápiát”, de akkor depresszióba esik, je-
lentkezik a területi gondozóban, kórházi kezelésre utalják, teletömik szoron-
gásoldókkal és hangulatjavítókkal, egyik esetben kezelõorvosa hívott fel tele-
fonon, és kért, hogy Sándort továbbra is fogadjam, mert csak így lehet
egyensúlyban tartani. Sándorka esete persze egyáltalán nem tipikus, de ponto-
san követhetõk benne az „aranyló õsz” korszakába érkezõ, kevésbé szerencsés
férfiak dilemmái, kapkodó megoldási kísérletei, hárítómechanizmusai, az iga-
zi „macsó” képének – és önképének – megõrzésére irányuló kétségbeesett erõfe-
szítései. Szóval Sándor mûszaki területen dolgozó kutatómérnök, 56 éves, 15
éve elvált, azóta Pest környéki családi házában – gondozott kert, három toa-
lett, öt szoba, két fürdõszoba – egyedül él. Magas termetû, erõs testalkatú, be-
szédére, kulturális érdeklõdésére, olvasmányaira az elsõ generációs értelmisé-
giek popularitása jellemzõ. Minden tekintetben ideális célpont egy középtávú
kapcsolatra vágyó 35–50 év közötti hölgynek. Sándorka – saját bevallása sze-
rint – ettõl kifejezetten szenved: bár sosem keresi az aktushoz vezetõ alkalma-
kat, az alkalmak mégis megtalálják, s õ csupán annyit tehet, hogy (olykor
akarata ellenére) begyûjti a begyûjtendõ erotikus élményeket. Minden alka-
lommal panaszkodott, hogy egyik lehetetlen kalandból a másikba keveredik,
partnereinek csak férfiként kell. Számára ez egyre több gondot okoz, mert sze-
retne végre egy stabil kapcsolatban élni, mégis sokszor úgy érzi, mintha sírem-
lék lenne, amelynek kövébe a „csak a teste” feliratot vésték. Tíz éve él csinos,
igényes, nõiességükben kiteljesedett hölgyek ágyainak vándoraként, szeretne
megállapodni, de nem tud ellenállni a csábításoknak. Azt kéri tõlem: erõsítsem
meg, hogy tudjon nemet mondani, mert fél, hogy érzelmileg szétesik, munka-
helyén a kolléganõi, lakóhelyén pedig a szomszédasszonyok – és azok lányai,
barátnõi – vadásznak rá. Szép, kerek kis történet, csak az a gyanús benne,
hogy a minõségében megfelelõ, kellõképpen változatos, erotikus túlkínálat rit-
kán okoz szexuálterápiát igénylõ nehézségeket. Ezirányú érdeklõdésemre Sán-
dor higgadt magabiztossággal azt válaszolta, hogy férfiassága töretlen, s ha
nem is tartja magát a lepedõ ördögének, pontosan tudja mit kell tennie ahhoz,
hogy partnerei számára emlékezetessé varázsolja a vele töltött éjszakákat.
Most is éppen egy negyvenes, kulturális területen dolgozó üzletasszonnyal van
viszonya, szeretne véget vetni már az epizódnak, de a hölgy eszeveszetten ra-
gaszkodik a folytatáshoz. A következõ üléseken is ez volt a fõtéma, finom kis
variációkkal. Sándor a kiapadhatatlan spermakút, a sziklakemény férfi képét
festette magáról, én pedig türelmesen vártam, hogy mikor kezdhetünk hozzá a
homlokzat lebontásához. Erre akkor nyílott alkalom, amikor felvetettem,
hogy jó lenne, ha azt a bizonyos üzletasszonyt is elhozná a következõ alkalom-
mal: talán segíteni tudnék a hölgynek a fájdalommentes leválásban. A part-
nernõ ápolt volt, csinos volt és karcsú. Hosszú combok, rendszeres tornával

118
rendben tartott – bár lassan már lazuló – csípõ, hátrasimított szõke haj. Elõ-
ször telefonon hívott, arra kért, hogy mielõtt hármasban találkoznánk, beszél-
gessek egy kicsit négyszemközt vele. Ne lopjuk egymás idejét doktornõ, kezdte
mindjárt a bemutatkozás után, Sándort én küldtem önhöz – egyik kolléganõm
tanácsára –, mert nem tudom mit kezdjek vele. Nem az a baj, hogy nem igazán
férfi, hanem az, hogy mindenképpen annak akar látszani. A partnernõ által
elmondottak nem okoztak különösebb meglepetést, inkább a pontos és lé-
nyegretörõ fogalmazás volt szokatlan. Öt hónapja vagyunk együtt, Sándor
szexuális ténykedése meglehetõsen ambivalens: amikor nekem akar örömet
szerezni, akkor ügyes és figyelmes partner, amikor viszont saját férfiasságát
szeretné bizonyítani, akkor leginkább – már engedelmet a szóhasználatért – a
töketlen kutyához hasonlít, csak az nem sírja el magát, ha nem sikerül. Szeret-
kezéseink forgatókönyve öt hónapja változatlan: elõször õ foglalkozik velem:
gyakorlott nyelvész és finom keze van, hat-nyolc perc alatt elérek oda, ahova
minden nõ szeretne eljutni, de csak ritkán sikerül, és nem is mindenkinek. Sze-
rencsés természet vagyok, életem során gyakran elõfordult, hogy már az elõjá-
ték alatt is meghódítottam a csúcsot. Idáig tehát minden rendben van. Iszunk
egy italt, és aztán Sándor következik: szorgos kézimunkával és némi szájtech-
nikával kell megkeményítenem, aztán gyorsan össze kell kapcsolódnunk, mert
különben kezdhetem újra az egészet. Mindig én vagyok felül, nagyon finom csí-
põmozdulatokkal irányítom a dolgokat, aztán egyszer csak felpuhul bennem,
akkor szétválunk, megint egy kis kézjáték, majd folytatjuk. Ejakuláció nincs,
csak péniszének apró lüktetésébõl érzem, hogy megtörtént, amire vártunk. És
akkor azonnal kicsúszik belõlem, egy kicsit még fekszik a hátán, utána el-
mondja, hogy másokkal mennyire kemény legény tud lenni, de velem valami-
ért nem boldogul. Néha sír egy kicsit, néha meg csapkod, de elõfordult az is,
hogy csúnyán káromkodott. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy tulajdon-
képpen minden rendben van: szerettük egymást, örömet okoztunk egymásnak,
ennél többre nincs is szükség. De akkor jönnek a történetek az elõdömrõl, az
elõdöm elõdjérõl, és az elõdöm elõdjének barátnõjérõl, akiket „úgy megfekte-
tett, hogy alig tudtak kivánszorogni a fürdõszobába”, és utána is egész éjjel
csak hasonfekve tudtak aludni. Sokszor el akartam már küldeni, de amikor el-
nyugszik az ágyamban, úgy remeg, mint egy elhagyott kutyakölyök, és akkor
mindig megsajnálom. Ez volt tehát a másik fél véleménye, és bizony nagyon
õszintének hatott. Végül is nem ültünk le hármasban beszélgetni – a hölgy me-
reven elzárkózott attól, hogy kedvese jelenlétében is megismételje az elmondot-
takat –, de a következõ ülésen kifejezetten a szexuáltechnikai részletekre fóku-
száltam. Sándorkám meggyõzõ részletességgel vázolta, hogy Zsuzsa mennyire
kikészül fékeveszett férfiasságától, „mindig arra kér elõtte, hogy ne csináljam
olyan sokáig, mert úgy érzi, hogy tönkreteszem”, meg, hogy óvatos legyek az

119
elején, mert akkor még fáj neki. Én meg csendben hallgattam, és arra gondol-
tam, hogy az ülés után végleg elbocsátom páciensemet, persze nem sikerült, az-
óta is hetente-kéthetente jelentkezik. Zsuzsa után még két kapcsolatában bizo-
nyította és egy harmadikban éppen most bizonyítja lankadatlan férfiasságát.
Az új partnerek személyiségükben és megjelenésükben kínosan hasonlítanak
egymáshoz – és elõdjükhöz. Sándorkám mindig a nõies arcú, fiús testalkatú,
vezetõként dolgozó, határozott, döntésképes hölgyeket keresi, a hölgyek pedig
elhiszik (mert el akarják hinni), hogy végre egy érett korú, kõkemény macsó-
val hozta össze õket a szerencse, majd egy ideig kínlódnak Sándorka alkonyba
hajló péniszével, türelmesen hallgatják csõdört megszégyenítõ coitális képessé-
geirõl szóló történeteit, asszonyos megadással viselik el hisztériás kitöréseit.
Aztán egyszer csak elegük lesz belõle, útilaput kötnek partnerük talpára, s a
következõ alkalommal páciensem elmagyarázza, hogy túltengõ libidójával
kedvese nem tud mit kezdeni, s ezért most sem sikerült hosszú távú kapcsolatot
kialakítania. Az aktuális partnerek ugyan szívesen számolnak be Sándor „dü-
hödt erõfeszítéssel végrehajtott maszatolásairól”, de egyikük sem vállalja,
hogy szembesítse a tényekkel. Ennyire azért nem tartják értékesnek a kapcso-
latot. Csaknem minden alkalommal felteszem a kérdést, hogy tulajdonképpen
mit vár a beszélgetéseinktõl, szerinte van-e olyan problémája, amelyben csak
én tudok segíteni. Félek attól, hogy sok ágyat megjárt férfiként öregségemre
majd egyedül maradok – válaszolja ilyenkor, majd nagyot sóhajtva hozzáte-
szi: jó lenne már megállapodni valahol. Ehhez õszinteségre van szükség Sán-
dor. A partnerhez is és magunkhoz is – mondom erre én. Ilyenkor felemeli a fe-
jét, belebámul az arcomba és mélyen bólogat: látja doktornõ, ezért kell nekem
idõnként eljönnöm ide. Nagyon jól esik, hogy magával olyan õszintén beszél-
gethetek. Az „alkonyi merevedésrõl” szóló férfiúi beszámolókat hallgatva ne-
kem sokszor Euripidész jut eszembe. Állítólag az õ nevéhez fûzõdik az a megál-
lapítás, mely szerint „a férfiak egyik leginkább figyelemre méltó tulajdonsága,
hogy rendkívül meggyõzõen tudják elõadni mindazt, amit maguk sem hisznek
el. (E. Á. doktornõ, pszichiáter)

A Psychologie Heute címû német szakfolyóirat 2000 februárjában megjelent

száma, egy 1500 résztvevõvel készült amerikai felmérés adatait ismerteti.
A vizsgálat az 50–75 évesek szexuális életével foglalkozott. Az adatok sze-
rint az 50–59 éves férfiak és nõk legalább hetente egyszer ágyba bújnak
partnerükkel, a 60–75 évesek között az ilyen párok aránya felére csökken,
de a férfiak negyedrésze még 75 éves korban is játékra jelentkezik, ha szex-
rõl van szó. A csaknem húsz évvel korábban készült Starr-Weiner jelentés
pedig azt állapította meg, 61–90 évesek csoportjába tartozó férfiaknak
14%-a, a hölgyeknek pedig 9%-a hetente háromszor éli át az aktus örömeit.

120
A kutatók hangsúlyozzák, hogy e korosztály tagjai teljesen nyitottak az orá-
lis szexre, az új partnerkapcsolatokra, s általában azokra a – korábban nem
gyakorolt – megoldásokra, amelyek a szerelmi boldogságot tökéletesebbé
teszik. A párkapcsolati problémákkal, szexuális nehézségekkel foglalkozó
pszichológusok, pszichiáterek rendelõiben feltehetõleg nem ez utóbbi cso-
port tagjai fordulnak meg. Azt azért el kell mondani, hogy a felpuhulási
szindróma korántsem életkorhoz kötött: egy amerikai kutatás adatai sze-
rint a 40–70 év közötti férfiaknak csaknem fele érezte érintve magát e kér-
déskörben, egy német vizsgálat pedig arról számolt be, hogy a 30–80 év kö-
zöttieknek is 20%-a küzdött potenciazavarokkal. A legnagyobb baj mégsem
a szervben van, hanem a férfiak fejében. A szakemberek szerint ugyanis ak-
kor beszélhetünk impotenciáról, „ha egy férfi minimum hat hónapig képte-
len olyan erekcióra, amely az örömszerzõ szexuális életet számára lehetõvé
tenné”. A pszichológusok viszont hangsúlyozzák, hogy az impotencia érzése
már akkor kialakul, mikor a férfi másodszor vall kudarcot. A második ku-
darc tehát furcsa – „önbeteljesítõ” – folyamatot indít be: aki impotensnek
érzi magát, az elkerüli az ágyba vezetõ utakat, énképe negatív irányba vál-
tozik, a szerv tartós tétlenségre kényszerül, a nadrágszárban felejtve rozs-
dásodik, még a karbantartó járatás is elmarad. A funkcionális depriváció
pedig a struktúrák sorvadásához vezet, másképpen fogalmazva: a genitális
apparátus nem az állandó használattól, hanem a tartós nyugalomtól válik
mûködésképtelenné. A hosszú távú szexuális passzivitás tehát mindenkép-
pen kerülendõ, különösen az ötven fölötti életkorban, amikor már a környe-
zeti visszacsatolások és a szociokulturális tradíciók is az elpihenõ férfiasság
irányába terelgetik az érintetteket. A tétlenség okozta károsodások megelõ-
zését tárgyalva, a szakirodalom az andropauza (és a negyvenes években is
már gyakorta jelentkezõ merevedési zavarok) idején használható gyógysze-
rek több fajtáját sorolja fel. A maszkulin szexuális képességeket serkentõ
szerek közül jelenleg azok a leginkább elfogadottak, amelyek nem váltanak
ki közvetlenül erekciót, csak szexuális ingerek hatására következik be a me-
revedés, akkor viszont nagy biztonsággal megtörténik a kívánt genitális mé-
retváltozás. A különbözõ élelmiszerek, fûszerek, gyökerek csodálatosnak
képzelt afrodiziáló hatása erõsen kétséges: a tudományos vizsgálatok több-
nyire azt bizonyítják, hogy legfeljebb a szer mûködésébe vetett hit eredmé-
nyeként kerülhet a pénisz bevetésre kész állapotba, azaz a természetes
afrodiziákumok leginkább placebóként hatnak. A szexológusok egybehang-
zó véleménye szerint, a hölgypartnerek keze, nyelve, szája és teste a legjobb
stimuláns – az élénken mûködõ férfiúi fantázia mellett. Az erektív problé-
mák kezelésére szolgáló gyógyszerek Magyarországon csak receptre vásá-
rolhatók, s az ilyen készítményeket elõállító gyógyszercégek felmérései sze-

121
rint: hazánkban csupán a merevedési zavarral küzdõ férfiaknak 10%-a kér
medicinális segítséget, 90%-uk a „csendes szenvedést” választja. Pedig nem
elhanyagolható nagyságrendû populációról van szó. Ha csak a szekunder
jellegû zavarokat tekintjük: a hazai cukorbetegek 59,4%-a, a hipertóniások
44,3%-a, az urológiai betegségek által érintett csoport 50,4%-a küzd
erektilis diszfunkcióval, s emellett egy sokkal nagyobb létszámú populáció-
ban a merevedési problémák önálló „kórképként” diagnosztizálhatók. Te-
hát egy életminõséget meglehetõsen negatívan befolyásoló, következmé-
nyeiben komoly károsodáshoz vezetõ zavarban is, az uraknak mindössze ti-
zede vállalja orvosa elõtt a „coming out”-ot. A kisvárosok és aprófalvak
világában – s ezen belül is az ötven év feletti férfiak között –, ahol a „fönnál-
ló tehetségrõl” legfeljebb csak egy-egy (nem szalonképes) vicc formájában
esik szó, még nehezebb a helyzet. Nem találtam statisztikákat arra vonatko-
zóan, hogy Tiszántúl kis településein mekkora az ilyen zavarokat enyhítõ
készítmények iránti kereslet, de az itt dolgozó háziorvosok közül (a meg-
kérdezettek száma: 9 fõ) még egyhez sem fordultak ilyen kéréssel pácien-
sei. Gyaníthatóan nemcsak az aprófalvak zárt közösségének puritánabb
szexuális szubkultúrájával, az itt élõk esetleges tájékozatlanságával magya-
rázható ez a tartózkodás. A kommunikációs nehézségek mellett az sem el-
hanyagolható szempont, hogy (a férfiak szerint) errefelé gyorsabban vész el
a nõi vonzerõ: húszévesen menyecske, harmincéves korban asszony, negy-
venen túl meg öregasszony – magyarázta egyik beszélgetõpartnerem, majd
hozzátette: 57 éves vagyok, én már belenyugodtam a megváltoztathatat-
lanba. Itt nincs miért erõltetni a dolgot.

Az igazság az, hogy az erekciót segítõ gyógyszerek kínálata egyre bõvül, ezzel
párhuzamosan valószínûleg növekszik azok fogyasztása is. Mindenekelõtt a
45. életévüket betöltött, urbanizált körülmények között élõ, legalább középfo-
kú végzettségû férfiak szerepelnek célcsoportként, a hosszabb ideig tartó
szexuálterápiás kúrákat, az új stimulatív hatású készítményeket bemutató
hirdetések vizuális és szöveges kommunikációja is õket szólítja meg. Az én el-
dugott kis mezõvárosomban legfeljebb önmagamnak írhatnék fel ilyen tablet-
tákat, de ha el akarom kerülni, hogy közbeszéd tárgyává váljak, akkor óva-
kodnék attól, hogy helyben vásároljam meg a csodaszert. A Tiszántúl aprófal-
vaiban kicsit késik a naptár: még a házasságban élõ nõk is elpirulnak, ha
fogamzásgátlót íratnak fel velem – pedig már beléptünk a harmadik ezredévbe –,
a férfiak pedig természetes állapotnak tekintik, ha ötven körül lassan lemon-
danak a nemi életrõl. És ez érthetõ is: huszonöt-harminc házasságban eltöltött
év után az asszonyok már csak igen ritka és szerencsés esetben jelentenek eroti-

122
kus ingert a férjek számára. A nõk értékét jelentõs részben szépségük, külsejük,
szexuális aurájuk határozza meg. Ezt a férfiak pontosan tudják – tapasztal-
ják –, még akkor is, ha nem fogalmazzák meg ilyen sarkosan. A nõi klimaxról,
s a menopauza éveirõl könyvtárnyi szakirodalom áll rendelkezésünkre, a sze-
xualitás biológiájában teljesen járatlan férfiak is megtanulták, hogy a nõk
ilyenkor megereszkednek, zsírredõk képzõdnek testükön, a kötõszövet pety-
hüdtté válik, viselkedésükben kiszámíthatatlanok lesznek, hõhullámokról pa-
naszodnak, kedvetlenek. A szépség fonnyad, a szexuális aura feloszlik, emellett
a megszokás libidógátló hatása is érvényesül – ilyen feltételek között szinte or-
ganikus folyamatnak tekinthetõ az ötven fölötti férfiak szexuális étvágyának
csökkenése, majd lassú megszûnése. Az aprófalvakban gyakorlatilag nincs le-
hetõség az erotikus érdeklõdést, motiváltságot ébren tartó, házasságon kívüli
titkos érzelmi kapcsolatokra, nagy szerelmekre. Ha mégis elõfordul egy-egy
ilyen történet, akkor kiderül, hogy a közösség morális toleranciája mennyire
alacsony. Az aprófalvakban élõ, idõsödõ férfiak néhány év alatt kialakuló
aszexualitása tehát szexuálpszichológiai és szociális tényezõk együttes hatásá-
nak eredménye. Hozzá kell tenni, hogy az andropauza biológiája is komoly
szerepet kap e folyamatban. Az ötven fölötti életkorban a férfiak szervezetében
csökken az androgének (férfi nemi hormonok) szintje: a tesztoszteron például
– a negyvenedik évtõl számítva – életévenként átlagosan 1,2%-kal. Ennek kö-
vetkeztében a fizikai erõnlét és a libidó hanyatlik, az emlékezet kihagy, alacso-
nyabb lesz a stressztûrõ képesség, koncentrációs zavarok, ingerlékenység, fára-
dékonyság regisztrálható. Az egyetlen, ami ilyenkor növekszik, a has körfoga-
ta, bár ezen az alapon a magyar férfiaknál 30 éves kortól számíthatnánk a
klimaxot. Bizonyos kutatások viszont arra utalnak, hogy az erektilis disz-
funkció és a libidó alacsony szintje nemcsak a hormonális folyamatok követ-
kezménye, hanem a már fent említett külsõdleges tényezõk nagymértékben
befolyásolják. Ugyanakkor – a gyógyszercégek nagy örömére – a maszkulin
szervezet sokkal jobban reagál a hormonkészítményekre, mint a nõké. A bio-
kémikusok azt mondják, hogy a férfiszervezet a hölgyekénél kevésbé bonyolult:
a különbség körülbelül annyi, mint egy Swatch és egy mechanikus óra között.
Az aprófalvak férfipopulációja hatvan körül tehát döntõ többségében ugyan
semleges nemûvé válik, de ez egyáltalán nem szükségszerû, és semmiképpen
sem magyarázható valamiféle korrigálhatatlan élettani folyamattal. Az erek-
tív képességek és a szexuális motiváció megõrzése minden bizonnyal segítene a
hölgyeknek abban, hogy a klimax környékén – és azt követõen is – igyekezze-
nek vonzó szexuális célpontnak látszani. Ahogy egyik kollégám fogalmazta:
ha férfiak elkövetnének mindent, hogy megõrizzék arcukat, akkor a hölgyek
gyakrabban járnának kozmetikushoz. A probléma tehát elvileg orvosolható,

123
bár a témával kapcsolatos kommunikáció gyakran áthághatatlan akadályok-
ba ütközik. Az erektilis diszfunkciót megszüntetõ tabletták egyikét készítõ
gyógyszercég éppen e kommunikációs akadályozottság oldására szervezett há-
romnapos tréninget az aprófalvakban, kisvárosokban praktizáló háziorvo-
soknak. Nem volt rossz elképzelés: nemcsak a beteggel, hanem többnyire csa-
ládjával is közvetlen kapcsolatban állunk, ismerjük élethelyzetét, gazdasági
körülményeit, tudjuk hol akar továbbtanulni a gyerek, s mennyit fizettek a vá-
gósúlyt elért hízókért, tehát szinte családtagként tudjuk megszólítani pácien-
seinket. A foglalkozásokat egy gyakorlott, ötletekkel teli pszichológus vezette,
vagy huszonöt kolléga jött össze egy színvonalas szállodában. A vendéglátást
illetõen sem érhette szó a ház elejét, a tréningeket leszámítva olyan well-
ness-napok jellege volt a találkozónak. Végül az új ismereteket összegezve arra
a következtetésre jutottunk, hogy ne pácienseinktõl várjunk a merevedési za-
varokra utaló kérdéseket, esetleg panaszokat, hanem a kritikus életkorban
lévõ férfiak esetében az orvos vesse fel tapintatosan a problémát – mondjuk egy
tv-film kapcsán vagy a mai fiatalok szabados viselkedésérõl beszélgetve. Sze-
mélyes véleményem szerint a jó szexuális közérzet éppen úgy hozzátartozik
egészségünkhöz, mint a megfelelõ táplálkozás, tehát semmi akadályát nem
láttam az új stratégia kísérleti alkalmazásának. Annyi eszem azért volt, hogy
nem a rendelõben és nem is orvosként, hanem – ahogy azt tanultuk – egy hét-
köznapi élethelyzetben, férfiként kezdtem „kommunikálni” a témáról. Nálunk
a házban már nagyon régen központi fûtés van, s bár gázkazánt használunk,
a biztonság kedvéért õsz elején mindig hozatok néhány mázsa tûzifát, így egy
esetleges üzemzavar – volt már ilyen – esetén sem kapunk tüdõgyulladást. A fu-
varos két szépen tartott lóval és egy gumikerekû kocsival érkezett, rendesen
összerakta az udvaron a felfûrészelt hasábokat, s amikor végzett, bekopogott
hozzám, hogy „vegyem át” a munkát. Fogtam az apáméktól rám maradt csa-
tos üveget, poharak mindig vannak a kerti asztalon, aztán – egészségére Péter
bátyám, egészségére doktor úr – elkezdõdött a rávezetõ beszélgetés. Nem tar-
tott sokáig. Mi újság maguknál Péter bácsi? Hogy viseli a gyerek a várost? –
nem volt rossz indítás: tudtam, hogy a lány már férjnél van, a fiú viszont Deb-
recenben jár fõiskolára, a szülõk büszkék is rá, meg féltik is. Megszokta már,
bólogatott maga elé az öreg, most inkább csak szünetekben jön haza. A bizo-
nyítványán én nem tudok elmenni, de azt mondja rendben van. Ha nem tanul,
akkor a lányokat hajtja. Nem sajnálom tõle, hadd csinálja. Csináltuk azt mi is,
igyekeztem a társalgást ebben a mederben tartani, a férfiember már csak ilyen.
Ja, vakkantott maga elé az öreg, és kezében az üres pohárral elmerülten nézte
a feltornyozott hasábokat. Akkor most üres a ház, Péter bátyám, fiatalodhat-
nak egy kicsit az asszonnyal, jól belenéztem arcába, és közben megtöltöttem a

124
poharát. Mink-e? – emelte fel a fejét megütõdve. Tudom én, mire gondol a dok-
tor úr, de vén legénynek nem való a május. Az öregasszonynak még úgy sem. A
múlt héten a fogával kínlódott, azelõtt a szívit fájlalta, most meg a visszereit.
Megvénültünk mink már doktor úr. Az újbor még megindul tavasszal, az óbor
már csak ülepszik. Utoljára Cibakon beszélgettem egy özvegyasszonnyal a ta-
vaszban, amikor téglát vittem hozzá, de már annak se kellettem. Vén betyár,
mondta nekem, és ujjával rámfenyegetett, nem elég magának, hogy otthon
szégyenkezik? (dr. T. Sándor, 29 éves háziorvos)
 Összeérõ történetek

Erdei Ferenc szerint: „a parasztok társadalmának nem az egyén a legkisebb

eleme, hanem a család… Egymagukban, önállóan és függetlenül nincsenek
parasztok. Nincsen paraszt a családon kívül és ez életüknek mindenható
egysége.” A tejszínû ködben dajkálgatott kis tanyák idilli hangulatába per-
sze lépten-nyomon beletenyerelt a történelem. A „szûkmarkú szabadság
ígéretével hitegetõ birtok” tulajdonosáról joggal gondolhatnánk, hogy sza-
bad. Valójában viszont ez az osztály a legvédtelenebb a társadalmi változá-
sokkal szemben, amennyiben csak a földhöz – pontosabban szólva csak sa-
ját földjéhez – ért, tudása nem konvertálható, egy másik tájegységen az õsi
tapasztalatok már nem érvényesek. A szakmailag magasan képzett gazda-
társadalom kialakulásához pedig még optimális esetben is szükséges egy új
generáció. Az elmúlt öt évtizedben a parasztok hol földhöz jutottak, hol el-
vették tõlük, késõbb háztájit kaptak, aztán õstermelõk lettek, mire meg-
szokták az elvtársat, már ismét úrnak szólítják a „fölsõséget”, és õk mindezt
túlélték, elviselték, házakat építettek, kicsit gazdagodtak, iskoláztatták
gyermekeiket, s most húszéves traktorokkal szántják a 10 hektárt, amely-
nek termését talán majd el tudják adni. Közben pedig ott éltek a történelem-
nek kiszolgáltatott férjek mellett a férjeknek (is) kiszolgáltatott asszonyok,
októbertõl–áprilisig sáros gumicsizmában, szoknya alá húzott melegítõnad-
rágban (õk még ma is úgy emlegetik, hogy mackóalsó – alatta vastagszövé-
sû, egyenrózsaszín svájci bugyi) etették a jószágot, kapálták a kukoricát, ké-
sõbb palántálták a fólia alatti sáros földbe a paprikát-paradicsomot, és csak
akkor látszottak nõknek, amikor a gyerek évzárójára ünneplõbe öltöztek.
Hatvanöt–hetven évesek, nagyon fáradtak és többnyire csendesek. Saját
életük intim momentumairól nem beszélnek, a kortársakról néha mesélnek
furcsa történeteket, és értetlenkedõ idegenkedéssel nézik a felnõtteknek
szóló tv-filmeket. Ezeknek a gyerekeknek mindig csak azon jár a fejük, hogy
szépek legyenek, a fiúnak meg, hogy gazdagok, mink meg még abban sem lel-
tük örömünket, ami ingyenbe volt, pedig jutott belõle bõven, ha kellett, ha nem
– összegezte Kati mama a két generáció életérzése közötti különbségeket.
A nagyvárosokban a hatvanas évek legelején már volt lehetõség a szaba-
dabb magánéletre, kissé csitult az osztályharcos csatazaj, a közéletiség el-
lenpontjaként markánsabbá vált az intimszféra és a fiatalok jelentékeny ré-
sze ezt az alternatívát választotta (házibulik, galerik). A falvakban viszont

126
ekkor kezdõdött a szövetkezetesítés finise – sûrû fenyegetésekkel (olykor
terrorral) – és innen nem volt hová menekülni. Itt a legintimebb élményekre
is csak a társadalmiasított életvilág átpolitizált mindennapjaiban kerülhetett
sor, s az államosított ivarszervek csak ritkán biztosítottak tulajdonosaiknak
hosszú távú harmóniát. Aki pedig a hatalom elõtt lebbentette meg szoknyá-
ját, az ártatlanságát kockáztatta, s a szüzességet errefelé csak egyszer lehet
elveszteni. Van olyan, aki ezért évtizedekig vezekelt. Dehát a tiszántúli pa-
rasztok világában nehezen felejtenek – viszont nem adják fel soha.

Balog Janka huszonegy évesen, a kungyalusi tanácsháza egyik irodájában

vesztette el szüzességét 1955. május 24-én a késõ esti órákban. Partnere Törõ
Mihály törzsõrmester, másodéves tisztiiskolás hallgató volt. A fiatalember az
Államvédelmi Hatóság állományában töltötte sorkatonai szolgálatát, innen
küldték iskolára. Az egész úgy derült ki, hogy a helybéli állatorvos felesége fél-
tékeny volt a doktor úrra, aki az esti órákban egyre több idõt töltött a tanács-
házán (néha nem egyedül) hivatalos teendõire hivatkozva. Ezért az ablakot
takaró redõny hézagait megfelelõ helyen kiékelte, s így kellõ körültekintéssel
kívülrõl is ellenõrizni tudta férje esti kiruccanásait. Amikor a doktorné meglát-
ta a kiszûrõdõ fényt nagy leleplezésre készült (az ura már délután elment
„marhákat oltani”), ezért a vénülõ szomszédasszonyt és annak anyósát is el-
hívta tanúnak. Azt hitte sikerül leleplezni a cibaki védõnõt, akivel férje – nem
teljesen alaptalan gyanúja szerint – elvtelen viszont folytatott. Nem kis megle-
petésükre Janka – õ a DISZ vagy MADISZ (nem emlékszem már, akkor éppen
hogy hívták) ifjúsági pártszervezet körzeti titkára volt, így bármikor bejutha-
tott a tanácsi irodába – és a neki hevesen udvarló Törõ Mihály tüzes románcá-
nak lehettek tanúi. Tévedésüktõl nem jöttek zavarba, hanem feszült figyelem-
mel kísérték az eseményeket. A lány lassan fogyó ellenállása egy fél óra alatt
teljesen elkopott, hagyta, hogy Miska levegye világoskék bugyiját, aztán ter-
peszállásban a cserépkályhának támaszkodott, de a fiú minden mozdulatára
összerándult (csak nem haladt vele az a szerencsétlen, pedig milyen derék le-
génynek mutatta magát, mesélte késõbb vihogva az egyik öregasszony), akkor
Miska a szoknyát is levette róla, és a titkári íróasztalon történt meg a nász.
A vénasszonyok szerint Janka sokat kínlódott, egyfolytában azt nyöszörögte –
a redõny mögötti ablak nyitva volt –, hogy jaj, nagyon meleg, jaj, nagyon fe-
szít, de Törõ Mihály, a hatóság tisztjelöltje nem kegyelmezett. Az est végén a
titkár asztaláról a Szabad Nép egyik lapjával eltakarították a nyomokat, az-
tán Janka a tanácsháza mentõdobozából kivett egy csomag vattát. Nem tu-
dom, hogyan terjednek a faluban a hírek – lassan ötven éve élek itt, és ez még
ma is titok –, de már kora reggel, amikor a titkár kiterítette az asztalkendõt és
elõvette az újhagymát meg a zsíros kenyeret, berohant a takarítónõ, hogy ne

127
egyen már titkár elvtárs ezen az asztalon, még nem is tudtam letisztítani, épp
csak hogy végig nem fosta éjjel a DISZ-titkár elvtársnõ, majd jó vastagon elme-
sélt mindent, amit addigra megtudott. (S. Antal nyugalmazott erdõmérnök)

Nálunk 1951-ben kezdõdött a „kollektív gazdálkodás” megszervezése, és akkor

fejezõdött be, amikor már csak termelõszövetkezeti községek voltak az ország-
ban. A termelõszövetkezeti csoportnak 1955-ben már 34 tagja volt, 480 ka-
taszteri holdon gazdálkodtak, ennek egy részét õk vitték be a közös gazdaság-
ba, nagy részét pedig az állami tartalékföldekbõl kapták. A járási párttitkár
javasolta az alakuláskor a Szovjet–Magyar Barátság Termelõszövetkezet elne-
vezést, s ezt a tagok közfelkiáltással elfogadták. Ügyes választásnak bizonyult,
feltehetõleg a név komoly szerepet játszott akkor, amikor 1955 májusában va-
lahol, valakik úgy döntöttek, hogy traktort kap a közös gazdaság. Akkor ér-
keztek az országba az elsõ orosz traktorok, nem volt rossz konstrukció, a máig
is használt MTZ-generáció alaptípusának mondják õket. Persze akkoriban ez
nagy horderejû politikai eseménynek számított „ez a traktor nemcsak egysze-
rûen gép, hanem az országhatárokon átnyúló proletárszolidaritás szimbólu-
ma” mondta a megyei párttitkár. A traktor Tiszaföldvár felõl saját lábán érke-
zett, Kungyaluban a kocsma elõtti futballpálya közepét felszórták fehér mur-
vával, arra állították a gépet. Nagy ünnep készülõdött a faluban: délután
köszöntõbeszédek a felvirágozott traktor tiszteletére, utána hajnalig majális a
frissen meszelt régi gépszínben. Törõ Mihály azért kapott szabadságot már na-
pokkal a nagy esemény elõtt, hogy képviselje falujában a proletárhatalmat.
A traktorszentelõ elõtti éjszaka történt, ami történt – ma úgy mondanánk,
hogy Miska kicsit túljátszotta a szerepét. A falu persze Jankát kezdte ki, a gaz-
dák a DISZ miatt utálták, az asszonyok pedig azért, mert cigarettázott és rú-
zsos volt szája, meg aztán Miskával egyébként sem mertek lõcsöt akasztani.
Baromi erõs gyerek volt ez a Miska, ezt mindenki tudta róla, pedig nem is vere-
kedett soha, esze is volt, ráadásul kékparolis egyenruhában járt. Amikor Jan-
ka másnap bekerékpározott a faluba – Földváron lakott az anyjánál, az apja
nem jött vissza a háborúból –, a gyerekek disznóságokat kiabáltak utána, a
nõk hangosan nevettek mögötte, még a DISZ-tagok sem mertek vele szóba áll-
ni, a tanácshoz már zokogva érkezett. Buta, teszetosza ember volt a tanácstit-
kár – valahonnan Mezõtúr környékérõl került ide, azt hiszem Gyuri volt a neve –,
nem merte kiengedni az épületbõl, azt akarta, hogy majd estefelé menjen haza,
és egy ideig ne jöjjön Gyalura, várjon kicsit míg elcsendesednek az emberek.
Aztán megérkezett Miska – a szülei mondhatták el neki, hogy mi történik a fa-
luban –, bejelentette, hogy Janka tegnaptól a menyasszonya, kézen fogta a
lányt és végigsétáltak a falun. Egy utca van csak Kungyalun, az is gyorsan ki-
ürült, és egész az ünnepségig kihalt maradt, még a traktordíszítõk is behúzód-

128
tak a kocsmába, és csak délután kezdték felrakni a gépre a pünkösdi rózsát
meg a frissen nyesett lombokat. Azt is beszélik még, hogy ez a félhülye Gyuri
titkár aztán még hónapokig csak félve érintette meg saját asztalát, pedig a ta-
karítónõnek a munkakezdés után naponta nedves szivaccsal kellett letörölnie
és pasztába mártott ronggyal kellett fényesre dörzsölni az írólapot. (P. András
nyugdíjas tanár)

Nem voltak akkoriban sem gonoszak ám az itteni emberek, csak nem szerették
ha valaki nem közülünk való és mégis dirigálni akar. Ez a Janka innen jött a
szomszéd faluból, de mindjárt látszott rajta, hogy olyan más, mint amilyenek
mink vagyunk. Hat hónapig volt Szolnokon valamilyen iskolán, aztán vissza-
jött és minden gyûlésen agitált. A fiataloknak arról beszélt, hogy mennyivel
jobb lesz a kolhozban, mert ottan havi fizetést kapnak, és nem kell félniük
majd az idõjárástól, mert minden olyan lesz, mintha gyárban dolgoznának.
De itt nem hallgattak rá, csak nagyon kevesen. 1955-ben én tizenhét éves vol-
tam, amikor az asszonyok mesélték, hogy mi történt éjjel a tanácsirodán, na-
gyon megijedtem, mert mindjárt az volt az eszemben, hogy ha majd én is össze-
kerülök valakivel, az biztos nagyon rossz lesz nekem is. Állandóan hallgatóz-
tam, amikor a nõvérem meg az anyám errõl beszéltek, meg akartam tudni,
hogyan történik ez az egész, mert akkor a párom már járt hozzánk udvarolni.
Ha sikerült egy kicsit kettesben maradnunk valahol, csókolóztunk meg min-
denhol szorongatott, hiába próbáltam eltolni magamtól, mert nagyon kemény
keze volt, de azért nem engedtem meg neki, hogy úgy nyúljon hozzám, pedig
kíváncsi voltam, de féltem is nagyon. Anyám mindig azt mondta a Jankára,
hogy az a földvári cemende, és sokszor elmondták az asszonyok, hogy a Janka
még csak nem is bánta, mert utána el sem sírta magát. Kocsis Marcsival együtt
dolgoztunk Martfûn, õ Nagytõkén lakott és gyûrûs menyasszony volt, vele
szoktam ilyenekrõl beszélgetni, megkérdeztem tõle, hogy utána miért kell sír-
ni, azt mondta, hogy anyámék rosszul tudják, közben kell sírni, mert elõször
fájni fog, de késõbb már majd nem annyira. Hiába kérdeztem volna az örege-
ket, õk sem tudtak volna többet mondani, és akkor még azt sem engedték, hogy
ilyenrõl kérdezzünk valamit. Én régrõl ismertem a Jankát, az ünnepségen a
Miskával együtt a vendégek között voltak, azt hittem, meg fog látszani rajta,
hogy mit csinált vele a Misi az éjszaka, de rendesen tudott lépni, csak még fehér
volt egy kicsit. Az uram – ugye akkor még csak udvarolt nekem – is megnézte,
és azt mondta, hogy látni lehet rajta, hogy miféle. De akkor este már nem kia-
bálta meg senki, végighallgattuk a beszédeket és a traktor motorházára két ol-
dalról fehér betûkkel ráfestették, hogy „druzsba”. Utána a szín végiben egy do-
bogón elkezdték a zenészek – Martfûrõl jöttek a gyárból –, a kocsmából addig-
ra idehordták az asztalokat meg az italokat is. Mink is táncoltunk, ahogy a

129
többiek és láttuk, hogy Miska még jó korán az egyik legény motorján hazavitte
a Jankát, majd nagy sokára vissza is érkezett. Kívülrõl nézegette a táncolókat,
az ablakon keresztül csak a cigarettáját lehetett látni meg azt, amikor rágyúj-
tott. Aztán egyszer csak megzörgette az ablakot és integetett, mink is kikopog-
tunk és visszaintegettünk neki. Akkor egészen közel hajolt az üvegfalhoz, és
úgy kiabált, mint aki nincs egészen magánál, és állandóan felfelé mutogatott.
Ezt is csak páran hallottuk, mert nagyon hangosan húzta a zenekar, és akkor
volt egy nagy roppanás, mert az egyik fiókgerenda kitörött a falból, és lesza-
kadtak a tetõrõl a cserepek az emberek közé. A Miska meg kintrõl biztos látta,
hogy mi készül, és ezért mutogatott föl a mennyezetre. Nagyon nagy volt a ro-
baj, és a mindent ellepett a por, sikítani kezdtem, de akkor már szaladtunk is
kifelé. Hat gerendaköz rogyott be, a földet vastagon borította cserép, a portól
nem is láttuk egymást, csak azt hallottuk, hogy Miska ordít, de inkább úgy a
torkából vonyított, mintha valaki meg akarná fojtani. Akkor már a földön tér-
delt és sírt is, pedig gyorsan kiderült, hogy senki sem maradt odabenn, mert
nem egyszerre esett be a tetõ, hanem úgy egyik gerenda a másik után, a szín
eleje pedig nyitott volt, jutott idõ arra, hogy kifussunk. Addigra Miska is el-
csendesedett, de nem akart felállni, csak kaszált a kezével, a legények pálinkát
adtak neki, kihányta és utána olyan csúnyán habos maradt a szája. Mutoga-
tott meg forgatta a szemeit, megszólalni akkor már nem tudott. Ott állt körü-
lötte a falu, amíg a mentõ Szentesrõl megérkezett, az orvos valamivel beoltot-
ta, a szövetkezet elnöke motorral áthozta a Jankát – messzirõl hallottuk hogy
jönnek, mert akkor már nagyon nagy volt a csend –, csak hálóing volt rajta,
papucs meg kabát. Letörölte Miska arcáról a nyálat, elsegítette a mentõig, az-
tán nem is ült fel a motorra, hanem úgy ahogy volt, szál ingben, kabátban gya-
log indult hazafelé. (63 éves özvegy, nyugdíjas cipõgyári dolgozó)

1957 februárjától egy földvári rendõr vigyázott a falura: egy vaddisznó külse-
jû, de patkánylelkületû alkoholista vigéc. Valami baj lehetett a lábával, mert
néha alig észrevehetõen bicegett, a faluban ezt persze mindjárt felfedezték, s et-
tõl kezdve csak úgy hívták, hogy Kacskaláb. Senki sem ismerte, csak annyit si-
került megtudni róla, hogy 1954-ig a Hortobágyon vigyázott a kitelepítettek-
re, utána pár hónapot szolgált Miskolcon is. Látszólag csak két dolog érdekel-
te: ivott és utána lövöldözött. Ha faluban néhányan leültek egy kicsit komázni,
hívatlanul is megjelent (ki mert volna útjába állni ötvenhét tavaszán?), aztán
a második pohár után már azt ordítozta, hogy „én egy ilyen ember vagyok, a
levesbe is beleszarok” – Szotyori Sanyi lakodalmán állítólag meg is tette, igaz,
hogy akkor már üres volt a húsosfazék. Undorodtak tõle az emberek, magam
is úgy láttam, hogy nem beszámítható. Gyaluban nem volt rendõrség, csak egy
vasajtós pihenõszoba, sokszor töltötte itt az éjszakát, de nem aludt, hanem jár-

130
kált a faluban meg a kertek alatt, állandóan szimatolt (azóta sem tudom, mi a
fenét kereshetett) és sajnos akadtak segítõi is. Õk mesélhettek neki Janka rövid
jegyességérõl, a hadnagy elvtárs meg úgy gondolta, hogy ennek utánajár. Mis-
káról a szülei is csak annyit tudtak, hogy kórházban van, a parancsnoka néha
levelet hozott tõle – azt írta, hogy a Szovjetunióban kezelik –, aztán ötvenhat
õszétõl a parancsnok is elmaradt. De Kacskaláb hadnagyot nem is ez érdekelte,
hanem Janka. Hozta-vitte a szolgálati motoron, szervezkedett, hogy Fölváron
is alakuljon meg a KISZ és Janka legyen a titkár, ez a szerencsétlen liba meg
mindent ráhagyott. Magabiztos arccal ült a motorra és olyan sûrû volt a bol-
dogsága, hogy szöget lehetett volna verni bele. Akkor már tavasz volt, május
1-jén újra kinyitott a kocsma, este Kacskaláb pálinkát ivott, õ meg kevertet és
utána a pihenõben töltötték az éjszakát. A falu pattanóra feszült, az asszo-
nyok már hegyezték a nyelvüket, de tulajdonképpen nem történt semmi sem.
A hadnagy elvtárs idõnként berúgott és a pihenõszoba vaságyán éjfélig énekelt,
Janka meg csitítgatta – teljesen eredménytelenül. Aztán egyik éjjel betelt neki,
s amíg Kacskaláb hadnagy erõtlen kísérletet tett, hogy kifeküdje mámorát,
Janka felöltözött, a vasajtót kívülrõl kulcsra zárta és hazament. Az ablakon
természetesen rács volt, hadnagy elvtársunk másnap délig szenvedett odabenn
– akkor éppen a tûzifás vedret szarta teli, és a falra szögezett Szolgálati Naptár
volt a toalettpapír –, de senki sem mert neki segíteni, ugyanis egész délelõtt azt
ordítozta, hogy „ha kimegyek, mindenkit agyonlövök”. Estefele persze már a
kocsmában ivott, aztán minden asztalnál elénekelte saját szövegezésû kesergõ-
jét – „nekem mért nem mondtad soha, hogy jaj de nagyon feszít” – és a decis
pálinkáspohárba csorgatta könnyeit.(S. Antal nyugalmazott erdõmérnök)

Törõ Mihály 57 õszén került elõ, néhány nappal azután, hogy Késmárki Laci
lett a szövetkezet elnöke. Akkor már „Zöld Mezõ” volt a cég neve, a „druzsba”
nevû gép pedig betegen rozsdásodott a szabad ég alatt, mert alighogy munkára
fogták, megszorult benne egy dugattyú, a javításhoz persze se pótalkatrész, se
szakértelem. Az új elnököt (gépésztechnikus volt, hivatásos katona, egészség-
ügyi okok miatt leszerelt) a járás ajánlotta, a tagság pedig ellenszavazat és
tartózkodás nélkül választotta meg. Miska váratlanul érkezett, civilben volt,
mindenki látni akarta, tapogatták, kérdezgették, de õ csak szájára mutatott,
aztán arca elõtt vízszintesen elhúzta a tenyerét, az õ nyelvén ez annyit jelen-
tett, hogy nem tud beszélni. Amúgy nem nézett ki rosszul, akárhol is volt, jól
megsütötte a nap, nyugodtnak látszott, talán még hízott is egy kicsit. Az elsõ
napokban ki sem jött a házból, késõbb azért rendbe rakta a kertjüket. Az apja
akkor már betegeskedett, az udvar gondozására így nem jutott erõ. Ha valaki
szólt hozzá, odaballagott a kerítéshez, meghallgatta a látogatót, szemével je-
lezte, hogy érti, amit mondanak, majd a drótsodrony fölött kézfogásra nyúj-

131
totta kezét. Janka egy hét múlva kopogtatott be hozzájuk, Miska megállt a kü-
szöbön, nézte egy darabig, aztán a szája elõtt elhúzta a kezét, visszalépett a
házba, és az ajtót nagyon gyorsan csukta be. Janka újra kopogott, akkor már
az öreg Törõ jött ki, szó nélkül belekarolt a lányba kikísérte az utcára, és utána
kulcsra zárta a kertkaput. Ez valamikor október elején lehetett, akkor nyáron
végeztem Kunszenten a halászmesterképzõ iskolán, meslencekkel kötöttem át
a kerekzugi holtágat, és sokszor éjszakára is ott maradtam, mert a szerszámra
ilyenkor is figyelni kell. Janka néha kijött hozzám, de nem úgy, mintha akar-
na valamit, csak beszélgettünk, aztán sírdogált egy keveset. Nagyon szégyellte
magát. Akkor már a napköziben vigyázott a gyerekekre, iskolába járt – tanár-
nõ akart lenni – és egyedül maradt otthon, mert amikor az anyja újra férjhez
ment, Mesterszállásra költözött az urához. Késmárki Laci pedig lassan megis-
merkedett a faluval, majd egyik este elment Törõékhez, és azt mondta, hogy a
szövetkezetnek kell egy éjjeliõr. Miska meghallgatta, bólintott, paroláztak és
még aznap este munkába állt. Késõbb komolyan összebarátkoztak, Laci ezt
úgy mesélte, hogy egyszer ellenõrizni akarta Miskát, ezért éjszaka szép csende-
sen körbejárta a raktárakat, látta hogy a gépmûhely tárva-nyitva, megállt az
ajtóban és magában szitkozódott, hogy az éjjeliõr meg biztos alszik valahol.
Aztán valaki hátulról megérintette a vállát, amikor megfordult, Miksa állt ott
a maga két méterével, Laci akkor kezet nyújtott és megvolt a komaság. Azt én
nem tudom, hogyan diskuráltak egymással, de tavaszra ketten összerakták a
druzsbát – szépen ketyegett a motorja – újrafestették, de a régi nevet meghagy-
ták neki. Munkára ugyan nem volt alkalmas, legfeljebb parádézni lehetett
vele, arra viszont kiválóan megfelelt. Felszabadulásunk nagy ünnepén pöfög-
tek végig a falun, sokan kiálltak a kapukba, integettek, még olyan is volt (igaz
üveggel a kezében), aki énekelt. Miska vezetett, mert Késmárki Laci keze a gép-
olajtól excémás lett, mindkét karját géz takarta könyékig. Törõék kertjében
állt aztán a gép, Miska rendszeresen kaszálta körülötte a füvet, késõbb takaros
szárnyékot emelt fölé. Attól kezdve az elnök elvtársat az öregek úgy emlegették
– persze csak egymás között –, hogy „a Laci gyerek”, Törõ Mihálynak pedig –
az államvédelem egykori tisztjelöltjének – Sütye Miska lett a neve. (T. Gáspár
mezõgazdasági üzemmérnök, halászmester, fölesküdött halõr)

Kacskaláb hadnagy nemi élete nem volt rendezett. Janka mély nyomokat
hagyhatott benne, mert egész nyáron magányosan üldögélt a tökein, majd va-
lamikor októberben egy mélyfekete pulykával iszogatott a kocsmában, és utána
behúzódtak a pihenõbe. A falra már új naptár került, zománcozott szenesvödör-
re cserélték a régi bádogot, az õrszoba mögötti kamrát feltöltötték tüzelõvel,
úgy nézett ki, hogy télre a szerelmi fészek biztosítva van. Aztán november köze-
pén, egy tiszta alkonyú szombat este, amikor a jól fûtött szobában Kacskaláb

132
elvtárs nekivetkezve kutatta ruhátlan kedvese testének titkait, egy varjú vala-
hogy beledögölhetett a kéménybe, és a tenyérnyi szoba másodpercek alatt
vastag füsttel lett teli. A szerelemesek pucér seggel ugrottak ki az ajtón, mint
amikor ég a ház, Kacskaláb viszonylag könnyen megtalálta bokáig érõ, szür-
késfehér gatyáját, kedvese viszont csak rózsaszín kombinéját mentette ki a szo-
bából, abban didergett az ajtó elõtt, amíg hadnagy elvtársunk a füstmérgezést
kockáztatva egyenként elõhozta alsónemûit és ruháit. A hölgy – szemérmesen
a falnak fordulva – leeresztette a kombiné pántját, hogy melltartójába gyömö-
szölje kebleit, Kacskaláb pedig csizmájával veszõdött, hátát a falnak vetve pró-
bálta magára rántani, de sehogy se sikerült. Keményen küszködött és közben
persze káromkodott is nagyokat. Felfázom a motoron bugyi nélkül, sipítozott
Kacskaláb kedvese – ezüstbõl készült frontfogai megcsillantak a lámpafényben –,
de úgy tûnt ez senkit sem érdekel. Vagy tízen nézték végig az ifjú pár furcsa tá-
vozását, mert este nyolc felé járt az idõ, az emberek éppen a kocsmából ballag-
tak hazafelé, amikor meglátták az ajtón kigomolygó füstöt, azt hitték kigyul-
ladt az õrszoba, és megálltak segíteni. Szerelme elõtti megszégyenülése miatt a
hadnagy elvtárs nyomozást indított – úgy gondolta, hogy a kémény eltömõdé-
sébe valaki besegíthetett –, rögtön az éjjeliõrt kereste, de Miska minden kérdés-
re fejet rázva válaszolt. Csak két napra adnák nekem ezt a némát – dühöngött
a kocsmában Kacskaláb az eredménytelen kihallgatás után –, megtanítanám
én a hiszekegyre, úgy mondaná, mint a vízfolyás. Ezt mindig elõadta, ha a
kocsmába betévedt, és az ilyesmi nem volt ritka esemény. Késmárki Laci egy-
szer megpróbálta csendre inteni, ennek az lett az eredménye, hogy több helyen
is feljelentette, a fõ vádpont az volt, hogy pazarlóan bánik a szövetkezet vagyo-
nával, mert „a falu legrégebbi kulákcsaládjának kertjében áll egy nagyértékû
munkagép”. Lacit behívták a járáshoz, elétették a feljelentést, õ meg elolvasta,
legyintett egyet, és minden maradt a régiben, bár Kacskaláb azt mondta, hogy
most már neki kell vigyázni a gépre, és mutogatta a jegyzõkönyveket, amelyek-
ben a druzsba már „bûnjelként” szerepelt. A következõ szerelem egy 26 éves,
halk szavú, szõke lányka volt, néhány hónapja került adminisztrátornak a
földvári rendõrségre, polgári alkalmazottként dolgozott. A vonzalom (fino-
man fogalmazva) nem volt kölcsönös, de a hadnagy elõl csak menekülni lehe-
tett, aki finoman akart kitérni, csapdába került. Ez történt most is. A rendõrök
a tanácsnál kaptak akkoriban ebédet, Gyöngyike pedig megadással tûrte, hogy
csaknem minden alkalommal étkezés közben a pocakos lovag legyen az asztal-
társaság. A féltõ gonddal nevelt egyetlen gyermek – Debrecenben érettségizett,
édesapja volt a földvári körorvos – és a sárgafogú rendõr között elõször a bab-
leves témájában alakult ki asztal melletti polémia. Gyöngyike úgy találta,
hogy a bableves „olyan közönséges” étel, Kacskaláb ezzel csak részben értett
egyet, kifejtette, hogy hát õ is huzatos lesz tõle, de bizony ez nem zavarja, hi-

133
szen sokat van kint a határban, és ha úgy érzi feszít, hát egyszerûen elhagyja
valahol. Nem is nézek hátra, szürcsölte jóízûen a levest, csak lépek egy hosszút,
valami megreccsen bennem, és máris elmúlik a puffadás. Gyöngyike meg kõvé
meredve hallgatott. Ez a beszélgetés komolyan megterhelte a kapcsolatot, de a
végsõ tragédiát a lebbencsleves okozta. Ez ehetetlen, finnyáskodott az elsõ ka-
nál után a menyasszonyjelölt, langyos és gusztustalan. Megtörölte a száját, és
bosszúsan tekintett körül. Kacskaláb mélyen a lány szemébe nézett: ha akarja,
én beleszarok, jelentette ki drámai hangon, s amikor Gyöngyike futva távozott
az asztaltól, dühösen legyintett: ez sem ér többet, csak egy köpést – és hegyeset
sercintett a gazdátlan tányérban gyöngyözõ zsírkarikákra. Valószínûsíthetõen
nem az ételnek szólt az elismerés, mert a tálalókonyha személyzete egybehang-
zóan azt állította, hogy a hadnagy elvtárs saját tányérját becsülettel kikana-
lazta, utána jó étvággyal elfogyasztotta a dupla adag, csípõsre fûszerezett resz-
telt májat is. (S. Antal nyugalmazott erdõmérnök)

1958/59 telén három hónapig bentlakásos mezõgazdasági szakoktatáson vet-

tem részt, ezért a történet elejét én is hallomásból ismerem. Most is csak azt tu-
dom mondani, hogy az a részeges csibész maga kereste a bajt. Itt a faluban az
elején ketten-hárman még cimboráztak vele – persze nem mindenki elõtt, ha-
nem úgy elhúzódva valahová. Amikor aztán látták, hogy mi lakik benne, rög-
tön kitelt a komaság. Én dunántúli születésû vagyok, idegenként kerültem a
faluba, Söveges Anti beszélt elõször Kacskalábról, nem voltam meglepõdve,
a néphadseregben találkoztam ennél súlyosabb esettel is. Mindig valami szer-
vezkedést akart leleplezni ez a marha, Miska után nagyon kutakodott, elsõsor-
ban Janka miatt haragudott rá – a lány egy veszekedés közben állítólag azt
mondta neki, hogy Miskát fogja örökké szeretni. De idegesítette az is, hogy
Miskát nem lehetett megfigyelni, mert õ beszélni ugyan nem tudott, de hallgat-
ni nagyon, s úgy vigyázott a határra – de talán az egész falura is –, hogy min-
dent tudott és észrevett, de õt munka közben nem látta senki, soha. Kacskaláb
hadnagy számára ötvenkilenc januárjának utolsó hete nagyon mozgalmas
idõszaknak bizonyult. Komoly szerelmi csalódások voltak mögötte, mindkettõ-
rõl tudott az egész falu, aztán meg egy héten belül kétszer is defektet kapott a
szolgálati motor – este érkezett vele az õrszobára, éjjel a nagy konspiráció nyo-
mait kutatta, reggel pedig salleroznia kellett a kereket. Biztos volt benne, hogy
szabotázs történt, a kocsmában már sokszor elmondta, hogy az õrszoba magá-
nyosan álló épülete különösen érzékeny a diverzióra. Persze azonnal Miskát
vette elõ, az néha bólintott, néha a fejét rázta (az egészbõl nem jött ki semmi),
majd amikor megunta, felállt és kisétált az õrszobáról, Kacskaláb meg üvöltö-
zött utána, hogy most rögtön lelövi. Este pedig öntötte magába a pálinkát, fe-
nyegetõzött, hogy hamarosan megtanítja ezt a némát dalolni, és záróra körül

134
még megtöltetett kisüstivel egy csatos üveget, úgy mondta: ettõl majd meg-
okosodik az éjszaka. Jóval éjfél után megállt Törõék kapuja elõtt. Úgy kezd-
te a látogatást, hogy kétszer a levegõbe lõtt. Isten tudja mi történt volna, de
az emberek a lövésre felriadtak és körbeállták a kertet. Volt aki vasvillával
érkezett. Ezért csak a traktort vitte el. Meleg vizet parancsolt a hûtõbe, sze-
rencsétlenkedett egy darabig az indítással – ezeket a gépeket még berántós
motorral indították, nem volt akkumulátoruk –, a jeges lépcsõn kalimpálva
felkapaszkodott az ülésbe, aztán kinyittatta a nagykaput. Ezt szartam nek-
tek zsírosparasztok – integetett a hajnali ködben a pálinkásüveggel, és elpö-
fögött Földvár felé. Már csaknem megérkezett, amikor a vasúti átjáró elõtti
emelkedõn lefulladt a gép. Próbálkozott az indítóval, de a zsinór elszakadt.
Beballagott a kapitányságra, egy terepjáróval jöttek vissza, drótkötelet akasz-
tottak a vonóhorogra, így akarták beugratni a motort. Közben ihattak is ren-
desen, mert a másfeles csatos erõsen megfogyatkozott. Már szürkült mire bein-
dult a gép, a Gaz még felhúzta az átjáróra, Kacskaláb elvtárs éppen leszállni
készült, mert fölösleges volt már a vontatás, de a drótkötél rántásától megcsú-
szott a lépcsõn és sínek közé esett. Likvidállak te rohadék, ordította pálinkagõ-
zös kábulatban kollégája felé, de az a kocsiban nem hallott semmit, nekivadul-
tan vonszolta a földúton a traktort tovább. A vonatfüttyre aztán megállt. Meg-
érkezett a hajnali gyors, és a 424-es igazságot szolgáltatott. Miskát még aznap
letartóztatták, engem délelõtt hívattak ki a tanításról a bõrkabátosok, tõlük
hallottam, mi történt a faluban. Két napig faggattak, azt akarták tudni min-
denáron, hogy Miska valóban néma-e. Késõbb közölték, hogy nem indítanak
vizsgálatot ellenem, de csak a tanfolyam végén mehetek haza, mert nem akar-
ják, hogy jelenlétemmel befolyásoljam a nyomozást. Március elején vizsgáz-
tam, mire visszaértem termelõszövetkezeti község lett a falu, de Miskáról még
semmi hír sem érkezett. Akkoriban a vasút még nem adott nevet a vonatok-
nak, de az emberek a hajnali gyorsot már úgy emlegették, hogy a Törvénytevõ.
(K. László a Zöld Mezõ Termelõszövetkezet nyugdíjas elnöke)

Mostanában sokat beszélnek arról, hogy a hatvanas évek elejére teljesen stabi-
lizálódott a rendszer, és utána nyitottá vált a társadalom. Lehet, hogy ez így
volt, de az én helyzetem változása – lényegét tekintve – ivari vezérléssel zajlott,
és döntõ szerepet kapott a folyamatban fekete klottból készült, harcedzett alsó-
gatyám. Az egész úgy kezdõdött, hogy Janka egyedül maradt a földvári ház-
ban, napközis tanító volt, és 58 õszén elkezdte a fõiskolát. Erzsi pedig akkor
nyáron végzett – Pestrõl irányították ide, négy évig maradt nálunk, tornát ta-
nított és biológiát –, Janka meg az egyik szobát kiadta neki. Augusztusban jöt-
tek ki hozzám elõször, halat sütöttünk, beszélgettünk, és nekem nagyon meg-
tetszett ez a pesti lány. Nem tudtam, hogy mondjam meg neki, mert én akkor

135
még csak halászmester voltam, õ meg tanárnõ, én tavasztól õszig a halász-
kunyhóban éltem, õ meg a hétvégeken gyakran Pestre utazott. Késõbb már
egyedül is meglátogatott, igyekeztem én mutatni, hogy tetszik nekem, csak
nem tudtam, hogy kell az ilyesmit csinálni. Nem volt ez olyan egyszerû: akkor
múltam 21 éves, és nõvel még nem voltam soha, amíg iskolába jártam, néha
elmentem moziba, de nem láttam még színházi elõadást, a falun kívül csak
Kunszentmártonban voltam és egyszer Szolnokon. Errefelé a fiúk a katonaság-
nál ismerték meg a világot, nekem még ez sem sikerült, mert találtak egy foltot a
tüdõmön (tényleg: tizennégy évesen két hónapot töltöttem szanatóriumban
Kõszegen, és utána minden évben el kellett mennem vizsgálatra is), így felmen-
tettek a szolgálat alól. Volt egy jó ruhám és egy jó cipõm, télikabát meg pulóve-
rek, Erzsi meg majdnem mindig más szoknyát viselt, nejlonharisnyát hordott
és magas sarkú cipõben járt. Azt mondta Pesten tizenhat színház van meg több
mint húsz mozi, és vannak olyan éttermek is, amelyek nem zárnak be, csak éj-
fél után. Hittem is meg nem is, amit mondott, olyannak tûnt ez akkor nekem,
mint egy népmese. De ezzel nemcsak én voltam így: Erzsi egyszer két napra fel-
vitte Pestre az osztályát (parlament, múzeum, állatkert, vidámpark), és nevet-
ve mesélte, hogy egyik tanítványa azt írta a kirándulásról szóló fogalmazásá-
ban, hogy „nagyon jó a pestieknek, mert ott minden nap búcsú van és estén-
ként sokáig táncolnak az emberek”. Én meg nem értettem, mi van ezen
nevetnivaló. Szóval nagyon széles volt közöttünk az árok, én meg nem tudtam,
hogy átléphetem-e. Jankától kértem végül segítséget – elõször hallottam nevet-
ni három év után –, aztán szombat délután Zsike kerékpárral érkezett, az
oldalkasban borosüvegek voltak meg szódavíz, este kecsegét sütöttem roston és
valami olyasmit dadogtam neki, hogy nagyon jól érzem magam, amikor itt
van, õ meg azt felelte, hogy mondhattam volna elõbb is, mert így elszerencsét-
lenkedtünk egy teljes hónapot. Nem tudtam kigombolni a ruháját – a halászok
keze az evezéstõl, hálófoltozástól, halpucolástól, favágástól õszre nagyon meg-
kérgesedik –, ezért õ vetkõzött le nekem, mielõtt elkezdte a szögre akasztotta a
petróleumlámpát, azt hittem el fogja oltani, de õ nagy lángra csavarta a kanó-
cot – mutatok valamit mondta, amire életed végéig emlékezni fogsz –, levetett
mindent, csak a harisnyatartót és a nejlonharisnyát hagyta magán, aztán
megállt fölöttem és engem is levetkõztetett. Gyönyörû teste volt, de nekem va-
lami megszorította a torkomat, mert arra gondoltam, hogy õ csipkés harisnya-
tartót visel, nekem meg nincs más alsónemûm, mint néhány rojtos szegélyû, fe-
kete klottgatya. Fel akartam állni, hogy majd nadrággal együtt lehúzva szaba-
dulok meg tõle, de Erzsi visszanyomott a szalmaágyra. Nem félünk és nem
szégyenlõsködünk, nézett komolyan a szemembe, nem fog fájni, az egészen
mindjárt túlesel. Honnan tudod… – akartam kérdezni, de nem lehetett végig-
mondani a mondatot, mert a számra tette a kezét –, aztán lefeküdt mellém és

136
simogattuk egymást, elõször kezével segítve, majd puha csípõmozdulatokkal
avatott férfivá. Aztán ezt játszottuk egész éjszaka. Október közepén voltunk
együtt utoljára a Kerekzugban – reggel már vastag köd feküdt a víz felett –, on-
nantól kezdve már én jártam hozzá Földvárra, de csak akkor töltöttem ott az
éjszakát, ha Janka Pesten volt a fõiskolán. Amikor Miskát letartóztatták, ak-
kor sem volt otthon, de úgy érkezett, hogy mindenrõl tudott, valaki már mesél-
te neki a vonaton. Azt hiszem, úgy érezte, hogy Miska meg õ még mindig együtt
vannak, teljesen összezuhant, naponta kapott sírógörcsöt, olyan volt a ház,
mint egy ravatalozó. Két hét múlva jutott eszébe, hogy egyik régi DISZ-es társa
a megyei pártbizottságra került, kért egy nap szabadságot, kicsinosította ma-
gát, megkereste a régi elvtársat, aztán elmondta a történet sûrûjét: a tanácstit-
kár asztalát, a gépszínt meg a traktorszentelõt, Kacskalábat és függelékeit. Pár
nap múlva írásban is eljuttatta a pártbizottságra – Erzsi két estén át verte az
iskola gépét, szelídítette Janka naturális fordulatait –, az elvtárs csak annyit
ígért, hogy továbbítja a többi elvtársakhoz a tanúvallomást. Tényleg történhe-
tett valami, mert két hét után Késmárki Lacit is behívatták a pártbizottságra,
Söveges Antit meg a vízügynél kereste meg néhány civil. Egy hónap múlva pe-
dig Törõék levelet kaptak a fiúktól, Miska azt írta jól van, és most már nemso-
kára kiengedik. 1959. május elsején voltam elõször Pesten, a nadrágom kopott
volt és bokáig ért, a cipõ törte a sarkamat, a pulóverem nyakát kikezdte a
moly, úgy éreztem, hogy a villamoson elhúzódnak tõlem az emberek. Két na-
pot töltöttem Erzsiéknél – szülei vidékre utaztak –, náluk fürödtem elõször für-
dõkádban, és náluk láttam elõször olyan lakást, aminek egyik falát teljesen be-
borították a könyvek. Akkor már kellemes meleg volt, konyakoztunk Erzsi szo-
bájában – õ felvette legszebb kombinéját, nekem még mindig nem jutott más,
csak az a fekete klottgatya. Levette rólam és elõre hajolva az ágyra támaszko-
dott, derekára húztam a kombinéját, akkor hallottam közben elõször kiabál-
ni, sokáig csináltuk és nagyon szép este volt. Amikor visszajött a fürdõszobából
már bugyiban volt, én is öltözni akartam, de ránéztem a gatyámra, utána Er-
zsire és csak annyit mondtam, hogy ebbõl nekem elég. Azonnal értette mire
gondolok, bólintott és hozzátette: és nemcsak a gatyából kedvesem. Õsszel
kezdtem levelezõn Szentesen a mezõgazdasági technikumot, nem szerepeltem
a Halászati Szövetkezet káderfejlesztési terveiben, de apám két hónappal ko-
rábban minden vonakodás nélkül bevitte nyolc hold földjét meg négy marhán-
kat a téeszbe (nem sok választása volt: a szervezés hetében munkásõrök vi-
gyázták a falut), ezért aztán a munkahely támogatta továbbtanulási kérelme-
met. Erzsi az elsõ évre szinte örökbe fogadott – nagyon dühös volt, amikor
észrevette, hogy olvasni sem tudok rendesen – másodikban aztán lassan kez-
dett oszlani a köd, és attól kezdve egyre kevésbé éreztem tehernek az iskolát.
Közben kötelezõ olvasmányokat adott (ellenõrizte, hogy teljesítem-e a felada-

137
tot), emlékszem 1961 januárjában kaptam meg tõle Rejtõ Jenõ könyvét, a
Piszkos Fredet – ez volt az elsõ könyvem, amit végigolvastam egy éjszaka. A kö-
vetkezõ évben Erzsinek sikerült Pesten állást szereznie, azt kérte menjek vele.
De én akkor már tógazda voltam, egy fiatal halbiológus mellett dolgoztam – a
tenyésztett nemespontyok takarmányozásából írta a szakdolgozatát, ehhez
gyûjtött adatokat –, így hát itt ragadtam és azóta is egyedül vagyok. Persze
mindig forogtak nõk körülöttem, amikor az egyetemet csináltam (1971 óta
mezõgazdasági üzemmérnök vagyok), akkoriban talán túl sok is, de valahogy
egyik se fordult komolyra. Vagy húsz évvel ezelõtt volt itt Cserkén egy leányzó,
a szülei hizlaltak, fóliáztak, annyi szoba volt a házukban, hogy sosem tudtam
pontosan, hol vagyok, tetszettünk is egymásnak, komolyan gondolkodtam
azon, hogy benõsülök a birodalomba. Csak az volt a baj, hogy Jucika világképe
a primõr reteknél kezdõdött és a csemegeuborkánál le is zárult a történelmi
horizont, ráadásul teljes magabiztossággal vélte tudni, hogy ami ezen túl van,
az felesleges. Évek óta hordták Pestre az árujukat, de a nagybani piacon kívül
semmit sem ismert. Amikor megkérdeztem, hogy mi érdekelné legjobban a vá-
rosból, egy kicsit gondolkozott, aztán azt válaszolta, hogy a víziló meg az óri-
áskerék. De ettõl még feleségül vettem volna, csak hát voltak szülei is. Nem is
akármilyenek. A mama különösen ocsmány jelenségnek bizonyult. Amikor
még Erzsivel voltunk együtt, meséltem neki arról, hogy gyerekkoromban gond
volt a tüdõmmel, õ pedig megtanított néhány légzõgyakorlatra meg a gim-
nasztika alapelemeire. Sokszor tornásztunk együtt az iskola tornatermében,
néha lekapcsoltuk a villanyt és levetettük a melegítõnket is. Megszoktam a tor-
nát, hetvenháromban kezdtem építeni a házamat, s az egyik szobába szõnyeg-
padlót tettem, aztán csináltattam az öcsödi lakatosmesterrel egy saját tervezé-
sû erõpadot. Máig is használom, azt hiszem ennek köszönhetem, hogy még
most is rendesen egyben vagyok. Jól esik a mozgás, húzom a súlyokat – közben
néha eszembe jut Erzsi –, és akkor nem is fáradok el annyira. Jucika és az any-
ja meg egyik délelõtt átszaladtak hozzám halért, éppen edzettem – akkoriban
még nagy súlyokat emeltem –, õk meg az ajtóban állva végignézték, ahogy iz-
zadok. Jucika nem szólt semmit, de a mama távozáskor szemrehányóan je-
gyezte meg, hogy „csak elherdálod itt az erõdet fiam, pedig vénségedre jó lenne
az még a szaráshoz is”. Becsuktam mögöttük az ajtót, és utána nagyon hosszú
ideig kerültem a találkozást. (T. Gáspár mezõgazdasági üzemmérnök, ha-
lászmester, fölesküdött halõr)

Engem Miska dolgában Késmárki Laci keresett meg még 59 nyarán. A járás-
ban figyelmeztették, hogy Miska hamarosan visszajön a faluba, de megtiltot-
ták neki, hogy a szövetkezet továbbra is alkalmazza. Azt mondták, hogy nem
mûködött együtt a nyomozóhatósággal, meg egyébként sem kell az, hogy

138
annyira szem elõtt legyen. Most már kifejthetném, hogy mit gondoltam akkor,
de azt hiszem felesleges. Az öcsödi gátõrház mindenhonnan messze van, télen
még ma is legfeljebb hernyótalpon lehet megközelíteni vagy gyalog, a segédgát-
õr állása majd egy éve üres volt, ezt a helyet gondoltam Miskának, és nem is
volt rossz elképzelés. Beköltözött a gátõrház melletti szolgálati férõhelyre (egy
kertre nyíló szoba, szék, asztal, mosdótál, vasszekrény és egy szürkére festett
vaságy), és az elsõ héten csak evett meg aludt. Megpróbálhatták szóra bírni,
mert bal karja bénán fityegett válláról, néha megállt a gátõrház udvarán és so-
káig nézett a semmibe. Nagyon megviseltnek látszott és kicsit zavaros volt a
szeme, de aztán összeszedte magát. Szombat délutánonként meglátogatta szü-
leit, de az éjszakát sosem töltötte a faluban. Janka már az elsõ héten megje-
lent, Miksa éppen a szerszámost takarította – lábával támasztotta meg a sze-
métlapátot, mert bal kezével fogni nem tudott – nézték egy darabig egymást,
aztán a lány felült a kerékpárjára, és másnap délben pokrócba csavart edény-
ben forró húslevest hozott. Miska ép kezével nemet intett, Janka az asztalra
tette az edényt, aztán pár nap múlva ismét jött, és megint ételt hozott. Miska
eleinte következetesen visszautasította a házikosztot, aztán egyszer Tóth Ga-
zsi, a halászmesterünk elmesélt neki ezt-azt a kiszabadításáról, és ettõl kezdve
gyarapodni kezdett a fiú. Janka meg úgy örült, mintha megint az asztalra kel-
lene feküdnie, pedig errõl szó sem volt, Miska szigorú cölibátusban élt, egykori
kedvesétõl legfeljebb a tyúkpörköltet fogadta el. Késõbb már azt sem csak úgy.
Keserûs Jóska szakaszkapitány gátõr volt Miska fõnöke, legényemberként vet-
te át a szolgálatot, a gátõrházban pedig megélénkült az élet. Jóska ugyanis na-
gyon értett az állatokhoz, az õrház melletti illetményföldön kukoricát termesz-
tett és komoly gazdálkodásba fogott. Miska volt a segédkondás, az elsõ évben
ötvenkét hízót adtak le, és az elszámoláshoz Jóska mindig meghívott tanúnak.
Miska csendestársi minõségben 30%-ot kapott, s egy-egy alkalommal több
pénzt vettek fel, mint az évi keresetük. Aztán amikor Janka ismét hozta az el-
látmányt – hetente egyszer télen is megjelent, néha kilométereket gyalogolt
sárban, hófúvásban –, akkor Miska az elmúlt két évet is ki akarta fizetni, a
lány meg szégyellte magát és szabadkozott. Törõ Mihály pedig nagyon komo-
lyan felállt, tenyerével függõleges vonalat húzott a levegõbe, aztán a tányérra
mutatott és két ujját összekulcsolva jelezte, hogy a konyha az közös, majd ujja-
it összedörzsölve közölte, hogy nem ingyenes, aztán sérült kezét a vaságyra tet-
te, szájmagasságban vízszintesen elhúzta tenyerét, és fejével határozottan ne-
met intve hosszú távra kijelölte kapcsolatuk határait. Valamikor 64 márciusá-
ban Késmárki Laci szólt, hogy az új földvári rendõrkapitány felhívta telefonon.
Tisztességes hangon beszélt, elmondta hogy tatarozzák a rendõrség épületét
meg a garázsokat is, és arra kérte az elnök elvtársat, hogy vigye a fenébe a
traktorát. Fiatal ember volt a kapitány (századosi rangban), és a druzsba elõ-

139
életérõl csak keveset tudott. Azt viszont tudta, hogy semmilyen leltárban, nyil-
vántartásban nem szerepel, a felújításnál pedig majd mindenki kerülgetheti.
Laci meg azt mondta, hogy végre hízik egy kicsit a falu, ez a gép valahogy min-
dig csak bajt csinált, helyezzem el ideiglenesen a gátõrháznál, aztán majd lesz
vele valami. Keserûs Jóskával mentünk érte, üzemkészre hoztuk (hûtõvíz, olaj,
gázolaj, az indítómotorba keverék), az elsõ rántásra beugrott, gond nélkül vé-
gigketyegtünk a földúton, aztán betolattunk vele a vízügy gépei közé. Janka
meg Miska úgy álltak körülötte, mint öreg házasok hajdani nászágyuk elõtt, és
úgy láttam kerülték egymás tekintetét. Délután esni kezdett a hó – nehezen jött
abban az évben a tavasz –, Janka pedig elindult hazafelé. Miska egy darabig
nézett a lány után, aztán körbe járta a traktort. Nekem úgy tûnt nehezen dönti
el, hogy belerúgjon-e, vagy az is elég, ha csak szemközt köpi. (S. Antal nyugal-
mazott erdõmérnök)

1971 januárjában Keserûs József szakaszkapitány gátõr terelõpulija jobblétre

szenderült. Öreg jószág volt már, napok óta gyengélkedett – Jóska komolyan
aggódott érte, este még langyos rántottlevest vitt neki –, de Cafat reggel a fütty-
szóra már nem jött elõ. Még éjfél elõtt elpusztulhatott, mert reggelre az apró
test – a puha szalmával bélelt kutyaházban – csontkeményre fagyott. Temetés
elõtti gyász ült a gátõrházra, de temetésrõl szó sem lehetett. Mínusz tizennyolc
fok volt az éjszaka, amikor Miska megpróbálkozott a sírásással a csákány a je-
ges földön szikrát vetett. Napközben viszont az emberek az elöregedett gátvédõ
rõzsekötegeket égették – tavasszal majd friss vesszõnyalábbal pótolják a kise-
lejtezetteket –, így Jóska hamvasztásos végtisztességre határozta el magát.
Összehordatott az udvaron néhány köteg rõzsét, akáchasábokkal fedte be a ké-
szülõ tüzet, s azok közé helyzeték el a kiskutya tetemét. Közben persze több ku-
pica pálinkával tisztelegtek Cafat emléke elõtt, elérzékenyülve emlékeztek a
megboldogult bölcsességére és hõstetteire. Én már a halotti máglya fellobbaná-
sa után érkeztem a helyszínre – ha hosszú ideig tart a fagy, lékeket szoktam vá-
gatni a holtágakon, hogy jusson a vízbe a halaknak elegendõ oxigén –, õszinte
együttérzéssel osztoztam a gátõrház gyászában, aztán az ólmosan szürke dél-
elõttben elõször körtepálinkával, késõbb forralt borral vigasztaltuk magunk.
A máglya teljes elhamvadása után Jóska kért Miskától egy befõttes üveget – a
téli hónapokban Janka csavaros tetejû konzerves üvegekben házi készítésû
kompótot hozott –, megtöltötte a hamvakkal, a tetõre filctollal ráírta, hogy
Cafat 1971, az urnát ünnepélyesen elhelyezte a konyhaszekrény tetején, aztán
megbeszéltük, honnan is szerzünk új kutyát. Amúgy – e rövid gyásztól eltekint-
ve – a gátõrházban nem volt szomorú az élet, Jóskához sok lány szeretett volna
férjhez menni, s a megözvegyült vagy éppen elvált asszonyok is tudták, hogy
itt mindig kaphatnak egy kis vigasztalást. Télen persze ritkult a vendégjárás,

140
ilyenkor Jóska hosszas gyaloglásokkal bonyolította legényéletét, késõbb felis-
merte, hogy a druzsba sok fáradtságtól kímélheti meg, (azt mondta úgyis kell
a gépnek egy kis karbantartó járatás), s ettõl kezdve a traktor a gátõrház meg-
becsült tartozéka lett. 1971-ben festették át újra, Jóska el akarta tüntetni a ne-
vét, de akkor Miska letette az ecsetet és megrázta a fejét, így aztán semmi sem
változott. A József-nap a gátõrházban mindig jeles ünnepnek számított, a
szomszéd gátõrt Sándornak hívták, minden évben más volt a házgazda, sok
volt a vendég, és rendszerint éjfélig tartott a vidám sokadalom. 1975 márciu-
sában még mindent hó takart, Jóska már szürkületben indult el a szomszédba,
hogy kollégájával közösen ünnepeljék névestéjüket. Pénteki nap volt, akkori-
ban tértünk át a vízügynél is az ötnapos munkahétre, de a szigorú szolgálati
szabályzat szerint a telefonügyeletet ilyenkor is biztosítani kell. Ez általában a
segédgátõr feladata, de Miska bejelentkezése nem volt megoldható, ezért Jan-
ka vállalta, hogy kinn marad az õrházban, amíg a házigazda visszaérkezik.
Jóska felvette bundabetétes, bõ viharkabátját, útravalónak még bekapott egy
kupicát, a traktor felkapaszkodott a fagyos rámpán a gátra, egy darabig még
hallották a pöfögését, aztán elnyelte a hangot a szemerkélõ ónos esõ. Hajnalra
Jóska még nem érkezett haza. Janka a szolgálati telefonon hívta a vendéglátó-
kat, a telefon sokáig csengett, végül egy álmos férfihang vette fel, Fekete Sán-
dor gátõr jelentkezett. Azt mondta, hogy az ünneplésnek még éjfél után vége
volt, s mindenki elindult hazafelé. Mikor meghallotta, hogy Jóska még nincs
otthon, azonnal kiment szemébõl az álom. Valami történhetett, mondta, in-
duljanak el felénk, mi meg innen megyünk magukhoz és bejárjuk a szakaszt.
A két õrház között – csaknem félúton – észrevették a traktort, a motor már hi-
deg volt, mellette hóba taposva az indítózsinór. Jóska az egyik telefonpózna
mellett állt, még intett a kezével, de már csak nyöszörögni tudott. Leállt ez a
mocsok, nem lehet berántani, komoly erõfeszítésébe került a beszéd, aztán meg
pisilni kellett, folytatta és böffentett egy nagyot. Ide támasztottam a fejem,
most meg csapdában vagyok. Nem tudok elmenni innen. Félek is nagyon. Lá-
tod Miska, fordult szomorúan segédje felé, még a pöcsöm sem tettem el. Sándor
megpróbálta vállra venni Jóskát, de a test nem mozdult. Nekihuzakodott még
egyszer, de Keserûs József gátõr csak állt, mint a cövek. Kísérteties pillanat
volt. Hajnali három óra, szakad az ónos esõ és a behavazott Kõrös-parti gátko-
ronán egy ember távírópóznává lényegült. Megfogott ez a bálvány, reggelre fel-
fal, vigyetek el, kesergett, s hangja rémülettel volt teli. Csak Janka õrizte meg
hidegvérét, átvette a vezénylést. Lámpát, rendelkezett, és körbejárta az oszlo-
pot. Rögtön átlátta a helyzetet: Jóska – miután (a nyomokból ítélve) több li-
ternyit veszített élõsúlyából – vett egy nagy lendületet és bõ viharkabátjával
szorosan az oszlophoz gombolta magát. Bicskát, parancsolta, aztán a pózna
túloldalán elkezdte nyiszálni a kabátról a gombokat. Ne öljön meg, Janka, ke-

141
sergett a gátõr, nekem már úgyis mindegy, csak reggelig várjatok, aztán lehup-
pant a földre. Miska meg Sándor elszántan húzták hazafelé az elgémberedett
szakaszkapitányt. Jóska megadással tûrte, de amikor a traktorhoz értek, me-
gálljt parancsolt. Kitartó próbálkozások árán felegyenesedett. Kihúzta magát,
és mindent elkövetett annak érdekében, hogy méltóságteljes legyen. Te meg egy
gyilkos vagy, mondta ki a gép lökhárítója elõtt imbolyogva az ítéletet, kihasz-
náltad, hogy gyenge vagyok, s eldöntötted, hogy az életemre törsz. Ez egyszer
még megbocsátok neked, de elfelejteni ezt nem fogom soha. (T. Gáspár mezõ-
gazdasági üzemmérnök, halászmester, fölesküdött halõr)

Keserûs József gátõr már régóta egy illatos, városi lányról álmodott. 1976-ban
egy hetet társasutazott Ausztriában, összejött egyik útitársával – egy huszon-
hat éves titkárnõvel –, és életében elõször szeretkezett úgy, hogy a lány volt
felül és hátat fordított neki. Azt mondta nem is az aktus, hanem a látvány volt
felejthetetlen, és nehezen törõdött bele, hogy ezt az élményt nem hozhatta
haza. Hozott viszont egy halom magazint – tényleg gyönyörû lányok mutogat-
ták a testüket –, de Jóska csak a feneküket csodálta, a finom kis melltartókat
meg az átlátszó hálóingeket. Végzetesen beleszeretett az álomszép tüllcsodák-
ba és nagyon elkeserítette, hogy a langyos nyári alkonyatban csak gyûrött
szoknyák alól tudja lehúzni az átizzadt bugyikat. De azért persze gyakorolta
szorgalmasan. Miska meg Janka is nézegették a képeket, Miska fejét csóválta
és mammogott, Janka inkább irigykedett. Nem õszült még, de néha magas
szárú fûzõs vászoncipõt viselt, tavasztól õszig egy öreg Trabanttal hordta a
házikosztot, Miska meg minden héten átvizsgálta a kocsit. Tímea 78 nyarán
került a gátõrházba, és attól kezdve a ház mögötti szárítókötél úgy nézett ki a
mosás után, mint Szolnokon a Röltex kirakata. Timi korábban egy kórház
konyháját vezette, hat évig egy orvos felesége volt, hatalmas házat építettek, de
a válást követõ osztozkodásból neki csak egy másfél szobás lakótelepi jutott.
Lakását kiadta, és úgy döntött, Jóskánál piheni ki a válás fáradalmait. Szor-
galmas és igyekvõ teremtésnek bizonyult: az elsõ hónapban nem csinált mást,
mint takarított, rakodott a konyhában, meg mosott. A gátõrházban mindig is
rend volt, de a lakás ettõl kezdve kifejezetten ragyogott. Sószegény ételeket fõ-
zött és nem használt zsírt, csak olajat. A levese húgy volt, a pörköltje meg has-
menés – mondta Jóska késõbb, amikor már mélyen megbánta a liezont –, de
addig a házba csak cipõ nélkül lehetett belépni, és a dohányzás is csak a veran-
dán volt megengedett. Viszont Tímea tényleg dekoratív nõ volt, fehérnemûirõl
ítélve szépségét ízlésesen tudta csomagolni, sokszor délután is magukra zárták
a házat, és ha nyitva volt az ablak, mindenki hallhatta, hogy nagyon boldogok.
Karácsonyra Jóska hat kilót fogyott, pedig sosem volt rajta tartalék. A névnapi
elõkészületekben Timike csak segédszakács volt, mert Jóska birkapörköltet csi-

142
nált, nyílt tûzön, bográcson és nagy vendégségre készültek, mert az új asszony-
ra mindenki kíváncsi volt. Jól indult az este: Tímea ragyogott, hódított és csa-
csogott, a közönség a háziasszony lábai elõtt hevert. Most már beleteheted a
sót aranyom, adta ki Jóska az utolsó parancsot, és visszavonult a bogrács mel-
lõl, hogy õ is rendbe hozza magát. Tímea lila abrosszal terített, lilamintás szal-
véták voltak az asztalon, lila tányérkákba tette a sót, és fehérekbe a paprikát,
lila gyertya lobogott az ünnepeltek elõtt, a vendégasszonyok arcán látszott az
elismerés, és lelkük mélyén már utálni kezdték Timikét. De a hús porhanyós
volt, a szaft errefelé ismeretlen pikáns ízeket hordozott, a vendégek bort is fo-
gyasztottak rendesen, az arcokra kiült a boldogság, és mindenkiben elomlott a
jó. A fûszerezésen múlik minden, Timike kedves tartózkodással fogadta az elis-
meréseket, de egy férfi konyháján csak paprika van, só, bors meg vegeta. Én in-
kább a diszkrétebb ízeket szeretem. Sokáig töprengtem, hogy mit is tegyek a
paprikásba, aztán találtam valami régi fûszerkeveréket. Az adja ezt a sejtel-
mes aromát. Talán még valamelyik elõdöm hagyta itt – Tímea megbocsátó
mosollyal vette tudomásul kedvese elõéletét. Nem tudom pontosan ki is csinál-
hatta, mert az üvegre csak az volt ráírva, hogy Cafat 1971. Jóska kezében
megállt a kés. Letette a tányér mellé, és csuklott ez nagyot. Akkor még nem fi-
gyelt rá senki sem. A szobából határozott léptekkel indult kifelé. A második
csuklás már tartalmasra sikeredett. Aztán már csak az öregje jött, de az vége-
láthatatlanul. Az ajtót nem sikerült elérnie. Janka összeszorított fogakkal te-
relgette volna a beteget a kert felé, de egyszerre elfehéredett, felsõteste rándult
egyet, és belõle is visszaindult a birkapaprikás. Akkor már Timike zokogott és
sikoltozott. Az egyik vendégasszony felugrott az asztal mellõl, és feldöntötte a
borospoharat. Kiverekedte magát az ajtón – fehér cipellõjét vastagon borította
az alig emésztett gyomortartalom –, aztán az elõszobában elfogyott belõle
a lendület. Még ketten kísérelték meg a kitörést, de egyiküknek sem sikerült. A
többiek egymás után törõdtek bele, hogy nem vihetik el a vacsorát. Edzett em-
ber vagyok, de akkor már én is kezelhetetlennek ítéltem a helyzetet. Ahogy
mentem kifelé a házból, alig gyõztem kerülgetni az maradékokat. Némelyik
akkora volt, mint egy elefánttrágya, csak ennek a szélét veres lé folyta körül.
Mindegy mit evett az ember, oktatott ifjúkoromban a Tisza-parton egy fõlo-
vász, az igazi hányásban sárgarépának lenni köll, de most nem voltam olyan
állapotban, hogy elvégezzem a beltartalmi vizsgálatot. Timikét másnap dél-
elõtt láttam utoljára, amikor vonatra szállt. Miska a druzsbával vitte ki, állt a
traktor mellett és komoran nézte, ahogy Tímea bõröndjével küszködik. Eszébe
sem jutott segíteni. Zaklatottnak látszott, csak akkor nyugodott meg, amikor a
szerelvény sima gyorsulással elhúzott Pest felé. Jóska néhány évvel késõbb,
amikor már higgadtan tudott beszélni az ügyrõl, meghitt férfitársaságban va-
lami olyasmit mondott, hogy Tímea tulajdonképpen csodálatos nõ volt, mert

143
minden testnyílásával örömet tudott szerezni. Komlós Bandi bácsi, a nyugdíjas
révész, megértõen bólogatott, aztán Jóska vállára tette kezét. Tudom mire
gondolsz fiam, tette hozzá késõbb, mert az én nyílásaim is pontosan ilyenek.
Csakhogy azok leginkább nekem okoznak örömöt. (S. Antal nyugalmazott er-
dõmérnök)

A Hármas-Körösön az ezredforduló hozta meg az évszázad árvizét. Gyomától

a torkolatig harmadfokú volt a készültség, voltak olyan szakaszok, ahol majd
egy hónapig tartott a rendkívüli állapot. A vízõrök folyamatosan járták a gá-
tat, napközben a gátõrház udvarán vagy húsz ember töltötte a homokzsáko-
kat, állandó volt a gépzaj és néha volt egy kis zûrzavar. Akkor már nyugdíjas
voltam, nem irányítottam, csak szerveztem a védekezést. Kiürítettük az udvart
– kellett a hely, különben nem tudtak megfordulni a szállítóeszközök –, Jóska
mindjárt az elején kivitte a druzsbát a gátoldalba, aztán sebességbe tette és be-
húzta a kéziféket, a meredek lejtõn legurulva könnyebb lesz majd beugratni,
ha a készültség után a helyére állunk vele. Már elmúlt húsvét, amikor vissza-
vonták a rendkívüli állapotot, egy héttel késõbb pedig mérsékelték a fokozatot
is. Jóska tanakodott egy kicsit Tóth Gazsival, aztán közölték, hogy a sikeres vé-
dekezés örömére holnap ünnepélyes keretek között halászlé lesz a vacsora, a
nyersanyagról a halászmester gondoskodik. Hárman azonnal kerékpárra ül-
tek és behajtottak a faluba. Úgy mondták, hogy csak a holnapi vacsora szem-
pontjából kellenek a hangszerek, de még elõtte össze akarnak kicsit játszani.
Felengedett rólunk a nyomás, én a talpszivárgások miatt azért nem voltam tel-
jesen nyugodt, motorra ültem, hogy még világosban végigjárjam a szakaszt.
Mire elindultam visszafelé, majdnem teljesen besötétedett. Már messzirõl lát-
tam, hogy az õrházban ég valami. Nagy lángok lobogtak, néha szikrák száll-
tak az ég felé, máskor meg a nyárfák koronáját olajos füst lepte el. Mikor kika-
nyarodtam a fák közül, elõször a kutyákat vettem észre. A túlméretezett ku-
vasz élete párjával ült a gátoldalban, és dühödten csaholtak. Sosem szerették a
felfordulást. Aztán Gazsit láttam, ahogy a földön ült. Halászmesterünk a szél-
tépett eperfának vetette hátát, egyik kezével bokáját nyomogatta, másikkal be-
tört orrát törölgette. Igen megviseltnek látszott és dünnyögve káromkodott.
Szakadt volt az inge, nagy vérfoltok sötétlettek az elején. Az udvart szegélyezõ
kukoricásban erõsen égett valami, az emberek ott álltak mellette, de nem oltot-
ta senki, csak Miska hajladozott körülötte, világos ingben volt, olyannak lát-
szott, mint egy lidérc. Aztán Jóska rohant ki a házból, de nem a tûz felé indult,
hanem Gazsihoz. Körtepálinkával kezelte a sebesültet, ha nincs komoly baj, er-
refelé ilyen az elsõsegély. Akkor már láttam, hogy a druzsba ég. Ha kicsit csilla-
podtak a lángok, Miska egy vödörbõl gázolajat loccsantott a gépre, és moso-
lyogva nézte, ahogy a tûz új erõre kap. Akkor érkeztek vissza a zenészek. Ver-

144
senytempóban tekertek végig a gáton, de mikor megtudták, mi történik,
egészen megnyugodtak. Lajos levette hátáról a madzaggal felkötött klarinétot,
a többiek is letették a hangszert, aztán beálltak a bámészkodók közé. A gumi-
abroncsokból hangos szusszanással fújt ki a levegõ, és szúrós füstöt terített a
kukoricás fölé. Ahogy a légáramlat meghajlította a lángokat, mindenki hátra-
lépett, de Miska ott maradt a lángnyelvek között. Sosem láttam még ilyen bol-
dognak Törõ Mihályt. Gonoszkodó mosoly ült az arcán, szájával elégedetten
mammogott. Úgy nézett ki, mint egy máglyahalálra készülõ vértanú, aki már
életében üdvözült. Az elõzményeket sokan elmesélték – és persze sokféleképp –,
de azért hamar összeállt a mozaik. A védelmi munkák nem fejezõdnek be a ké-
szültség megszüntetésekor. Ilyenkor már az a feladat, hogy az egész szakaszon
helyreálljon a vészhelyzet elõtti állapot. Ezzel foglalkoztak az emberek a gátõr-
ház udvarán: összerakták a zsákokat, tisztították a szerszámokat, gúlába
hányták a megmaradt homokot. Ráérõsen dolgoztak, cigarettáztak, beszélget-
tek, talán ittak is egy keveset. Akkor indult meg a töltésoldalról a traktor egye-
nesen az emberek közé. Iszonyatosan csörömpölt. Állítólag még villogtak a
lámpái is. Volt aki azt mondta, hogy nemcsak átgurult az udvaron, hanem
visszafordult és üldözte a menekülõket is. Mindenki széjjelugrott, csak Janka
állt az udvar közepén, bénán és hitetlenkedve, mint nyúl, ha megfogja a reflek-
tor sugara. Nem volt még elég te szemét? – kiabálta hisztérikusan – hát nem
volt még elég? Inas testét megfeszítette és öklét rázta a gép felé: gyere csak te ál-
lat, akkor már sírós volt a hangja, én itt vagyok! Miska meg Gazsi csak az utol-
só pillanatban tudták berántani az eperfa mögé. A nagy igyekezetben Gazsi
orra kicsit összetört. A druzsba oldalával csapódott a fának – jó darabon le-
húzta róla a kérget –, akkor már folyt belõle a gázolaj. Beszaladt a kukoricás-
ba, a felázott talajon megsüllyedt és megállt. Egy darabig még sistergett, aztán
egy szisszenéssel lángra lobbant. Miska nagy örömmel segített neki. Szép csa-
ládias lett aztán a gátõrházban az este. Jóska a nagy riadalomra egy kis bort
javasolt (a pálinkája igen finom volt és a bora is iható), az emberek pohárral
kezükben melengették magukat a traktor tüzénél, Janka hozott még egy kan-
na gázolajat, de arra talán nem is lett volna szükség. A gép kormos volt és meg-
adta már magát, bár haláltusájában még néha fújtatott. Eseménydús napot
zártunk, és az apadóvizes késõ tavaszi éjszakák nyugalmában az idegpályá-
kon egyébként is alapjáratra kapcsolnak az ingerületek. El akartam kezdeni a
papírmunkát, egy pillanatra leültem a vaságyra, és már aludtam is. Hajnal
két óra lehetett, amikor Jóska kopogott az ajtón, és arra kért, hogy menjek ki
egy kicsit. Nehezen tértem magamhoz, amikor kiléptem a szobámból, még ak-
kor is azt hittem, hogy álmodok. Négy hatalmas rõzsemáglya lobogott a kuko-
ricás szélén, és vastag szikraoszlopok emelkedtek az ég felé. Vöröses fény tán-
colt az akácok koronáján, százkarú árnyékot rajzolt a gátkoronára és a trak-

145
tor sötéten füstölgött a lángok között. Nehezen múlt ki, még mindig fújtatott.
Óriási gödröt ástak elé, még lejárót is készítettek neki. Az emberek ásóval, la-
páttal álltak a feneketlennek tûnõ verem elõtt, de félszemmel a gépet nézték,
mintha attól féltek volna, hogy lábra kap. Jóska kihozta szobámból a Win-
chestert, kezembe nyomta, kinyitottam és láttam, hogy megtöltötte már. Az-
tán bólintott, és akkor elkezdték a zenészek. A Bunkócskát játszották. Elõször
egy szál hegedû, majd a klarinét és a refrénnél beleszólt a harmonika is. Nem
állt vigyázban senki, de a szerszám súlyban volt, az emberek kiegyenesedtek,
szó meg nem esett. A szemek elkerekedtek, aztán kifényesedtek, és a két versszak
közötti hosszabb szünetben magába nézõ csend szállta meg a vizeket. A lángoló
máglyák fölött kiteljesedett a dal, én pedig dísztüzet lõttem. Búcsúztatót.
Amúgy elõírásosan. Ütemre. Tiszta volt az éjszaka, a lövések hangja végigsus-
torgott az ártéren, s ahogy visszajött a nyárfasorról, az énekkel összeért. Néhá-
nyan nekifeszültek a kerekeknek, legurították a gépet a sírverembe, aztán Mis-
ka meg Janka közösen tartották a lapátnyelet, ahogy földet dobtak reá. Nem
tudtam megvárni a végét. Vállamra vettem a fegyvert, és leballagtam az ártér-
re. Már megint nyugodt voltam. Olyan circumdederum érzés szállt rám. Elvé-
geztetett. (S. Antal nyugalmazott erdõmérnök)

146
 Irodalom

Bányai Rezsõ: Szerelmi varázslatok és babonák. Budapest, 1923.

Bernáth Béla: A szerelem titkos nyelvén. Budapest, 1987.
Brantome (Pierre de Bourdeille): Kacér hölgyek. Budapest, 1986.
Dévald László szerk.: Gondolatok a szerelemrõl. Bukarest, 1973.
Füst Milán: Szexuál-lélektani elmélkedések. Budapest, 1986.
Hoppál Mihály – Szepes Erika szerk.: Erósz a folklórban. Budapest, 1987.
Kon, I. Sz.: Kultúraszexológia. Budapest, 1972.
Luby Margit: Bábalelte babona. Budapest 1983.
Oláh Tamás szerk.: Fejezetek a szexualitás történetébõl. Budapest, 1986.
Petz Vilmos: Ókori lexikon. I-II. Budapest, 1987.
dr. Popper Péter: Lexikon a szerelemrõl.
Salló: Világvárosi éjszakák. Budapest, 1908.
dr. Schreiber Emil: A prostitúció. Budapest, 1917.
Siklóssy László: A régi Budapest erkölcse. Budapest, 1921–1922.
dr. Sipos István: A cölibátus története és védelme. Pécs, 1923.
Sullerot Evelyne: A nõi nem. Budapest, 1983.
Tábori Kornél – Székely Vladimír: Az erkölcstelen Budapest. 1908.
Tarján Vilmos: Pesti éjszaka. Budapest, 1940

FOLYÓIRATOK

Heti Munkás Krónika

Magyar Szó
Népszava
Pesti Hírlap
Pesti Futár

147
 Osiris Kiadó, Budapest
www.osiriskiado.hu
Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók
és Könyvterjesztõk Egyesülésének a tagja.

A kiadásért felel Gyurgyák János

Szöveggondozó Kónya Anna
Mûszaki szerkesztõ Szigligeti Mária
Tördelõ Lipót Éva
Nyomtatta és kötötte az ETO-Print Kft.
Felelõs vezetõ Balogh Mihály
ISBN 963 389 753 X