Ulrich Daemmgen: Isten neve

Meghökkentő
kijelentések,
meghökkentő
megfogalmazások!
Ulrich
Daemmgen braunschweigi mérnök ember, „Laienprediger”, a lutheránus
egyház laikus igehirdetője a szerző. Pl. idézi D. Bonhoeffert: Isten, aki van,
az nincs. Meghökkentő kijelentésekre képes. Így pl. a 11. lábjegyzetben
Salamon király kritikája! Vagy amikor Istenről így ír: „ami” – aki helyett.
Vagy: János evangélista, és azt mondatja Jézussal...

Isten neve
2Móz 3,1-14
Az epifánia-ünnepet követő vasárnapok istentiszteleteinek témája
egyik vagy másik formában az Isten látható vagy hallható megjelenése.
Hogyan mutatkozik be Isten az embernek? Hogyan érteti meg magát
vele? Eközben mi az „isten” szót úgy használjuk, mintha ez egy név
lenne. Számunkra ez egyértelmű, mert mi abból indulunk ki, hogy csak
egy Isten van. Ez nem helyes. Még a mi esetünkben sem. Luther ezt így
fejezte ki: „Azt mondom, hogy amin a te szíved csügg, és amibe
bizalmadat veted, voltaképpen az az istened.” 1 Ahhoz, hogy egy bizonyos
istenről beszélhessünk, annak egy névre van szüksége – egy névre, ami
másoktól megkülönböztesse. Erről beszél az égő csipkebokorról szóló
történet Mózes 2. könyve 3. fejezetében. Itt ezt olvassuk: 1–14. v.
felolvasása.
Kedves Gyülekezet!
Hosszú egy történet ez, mesebeli vonásokkal! Hosszú történet,
amely abban csúcsosodik ki, ahogy Isten bemutatkozik, ahogy felfedi a
nevét.
Azonban elsőbben az fontos számomra – miután már régóta
foglalkozom Mózes alakjával és az Egyiptomból való kiszabadulás
történetével –, hogy az eseményeket ne fogadjam szó szerint, hanem
jelképesen, hogy Mózest ne mint egy személyt ismerjem meg, hanem
mint egy programot. Ő az, aki az embert meg kell szabadítsa a félelem
kényszere alól.
Hogyhogy?
A Mózes neve kétféle képen fordítható. Először, ha a héber nyelvből
fordítjuk: aki kihúz a vízből.2 Nos, a víz a Biblia nyelvén a félelem jelképe.
Ha most a Mózes nevét egyiptomi névként fordítjuk, annyit jelent hogy
1 Luther (1529)
2 Az egyiptomi fáraó leánya, aki megtalálta, „Mózesnek nevezte el, mert ezt
mondta: A vízből húztam ki”. (2Móz 2,10) Közben az egyiptomi lány biztosan
nem beszélt héberül. Azonban ez az értelmezés „a vízből húztam ki őt” – héber
szójáték: M_s_h annyit jelent, kihúzni a vízből. Masui-nak kellett volna nevezni a
gyermeket, akit kihúztak a vízből. A nyelvtani forma azonban más: „Mózes” az,
„aki a vízből kihúz”.
1

gyermek, vagy pedig annyit hogy ember. 3
„Egyiptom” is lefordítandó. „Egyiptom” itt az elnyomás országa,
azonban nem csupán a rabszolgaságot jelenti, hanem az ellátási
biztonságot, a rendezett életet is.
Végül a legelő mögött húzódó sivatag, különösen a Hóreb-hegy ama
helyet jelképezi, ahol egyedül önmagával van az ember és Istennel, így
az a hely, ahol magára találhat. Itt szembesül Mózes a hihetetlennel, a
megmagyarázhatatlannal: egy bokorral, amely lángokkal ég, és nem ég
el;4 meg egy hanggal, amely beszél vele.
A hang pedig beszél Mózessel – mindenek előtt arról, amit
megfigyelt és amit tenni szándékozik. Beszél az elnyomásról és az
elnyomás alóli megszabadításról, és úgy mutatkozik be, mint az
„apjának” – vagy az „atyáinak Istene”, Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákóbnak Istene.
Isten kimondottan nem úgy mutatkozik be, mint aki az eget és a
földet teremtette, hanem mint olyan valaki, akivel az emberek –
Ábrahám, Izsák és Jákób – személyes tapasztalatokat szereztek:
Ábrahámnak volt egy kulcsélménye ezzel az Istennel. Úgy
mutatkozott be neki, mint aki nem hagyja őt egyedül. 5 Isten
rendelkezésére Izsák azon helyen menekül meg a feláldozástól, amit úgy
neveznek „az Úr gondoskodik”.6 Jákób kulcsélménye az volt, hogy
Istennel birokra kelhet – olyan ember létére, aki a testvérét becsapta.7
Ez nem elég Mózesnek. Tovább kérdez. A név felől érdeklődik.
Ezáltal azt tudakozza, ami ennek az Istennek jellemzője, ami őt
összetéveszthetetlenné teszi. Két ízben kérdez. Előbb ezt mondja ez az
Isten: „Vagyok, aki vagyok.” A mai nyelven folytatva, így szólna Mózes: –
Na persze, megértettem. De ezt hogy adjam el másoknak? És mit
üzenjen ez más embereknek?
Ezt kapja válasz gyanánt: – Így szólj Izráel fiaihoz: a „Vagyok”
küldött engem hozzátok.8
Egy különös név – de mégsem: ez nem név.
3 Egyiptomi névként a „Mózes” királynevekben is előfordul: Thutmoszisz,
Ahmószisz, és így tovább. „Mózes” jelentése: ő megszületett. „Thutmoszisz”
jelentése: Thot isten napján született. „Mózes” tehát értelemszerűen csak
gyermeket jelent, esetleg csak embert vagy emberfiát.
4 Noth (1988), 26. old. arra mutat rá, hogy Szíria-Palesztinában egy sor
elbeszélés ismeretes, amely égő és el nem hamvadó fákról szól. Fontos
azonban arra utalni, hogy a tüzet úgy kell értelmeznünk, mint az Isten
jelenlétének megmutatkozását. A bokrot jelentő „seneh” héber szó sejthetően
a „Sinai”-ra utaló szójáték, és így Isten jelenlétét írja le a Sínai-hegyen
(Clements, 1972, 20. old.). Hyatt (1971, 72. old.) elutasítja az ennél is
továbbmenő (lidércfény) értelmezési próbálkozásokat, és megállapodik abban,
hogy ez az Isten jelenlétének képi eszközzel való kifejezése.
5 1Móz 15,1-6
6 1Móz 22,14
7 1Móz 32,23 skk.
8 Buber (1954) ezzel fordítja: „az itt-vagyok”. Zenger (1981, 111. old.) ezt írja
(értelem szerint): „itt és ott veletek vagyok.”
2

Ez inkább ismét egy program.
A héberben e helyen egy olyan mondat van, amit mi ezekkel a
szavakkal fordítunk le: „Vagyok, aki vagyok.” Ez helyes is így, ez a
„vagyok, aki vagyok”.9 Azonban csak egy helyes fordítás. A héber nyelv
sajátsága, hogy nem tesz különbséget az igeidők között, ahogy mi
németek tesszük, hanem a kész és a készülő dolgot ragadja meg. Tehát
ugyanilyen jó cseng: „Leszek, aki leszek.” – Jövő idő a jelen idő helyett.
Fontos az is, hogy a héber ige egyszerre írja le a megvalósulást és azt a
történést, ami a megvalósuláshoz vezet. Ezért ugyanolyan jól hangzik ez
a fordítás is: „Azzá leszek, aki vagyok.”10
Az, aki azzá lesz, aki ő most, itt is ezt mondja önmagáról: – Bizony
én veled leszek. Mózesnek pedig így kell szólnia a többiekhez, hogy ő
egyszerűen „itt” van.
Most kezd összevágni a történet:
Egy embernek, aki önmagát keresi, aki a világ terhét háta mögött
hagyta és a „pusztában” van, megnyilatkozik, hogy az, ami kivezet a
félelem nyomasztásából, azonos valakivel, aki „itt” van – valakivel, aki
azzá akar lenni, ami ő Mózes számára.
Nem több?11
Nem több!
Az, aki itt Mózessel az elnyomásról beszél, segíteni akar az által,
hogy egyszerűen itt van. Ez vezet ki Egyiptomból.
És még megtoldja: ebben bízhatsz. Azok, akik ezt majd felfogják,
ugyanebben a pusztában fognak szolgálni ennek az Istennek. 12
Mindezekből tovább következtetek, és még egy fordítást nyújtok:
„Én az vagyok, és pontosan az, aki a te életedben hatékonynak bizonyul,
hogy kezelhesd félelmedet, legyőzhessed életfélelmedet.”
Hogyan lesz ez lehetséges?
A válasz így hangzik: kifele Egyiptomból!
Mondtam már, hogy Egyiptom itt az ellátottság biztonságát is
jelképezi. Végül is az izaeliták azért mentek oda, mert volt ennivaló, volt
legelőterület és volt munka. Később, amikor kivonultak Egyiptomból, a
pusztában az egyiptomi húsosfazekak után sóvárogtak. 13 Természetesen
9 ‫הי ֶי֑ה‬
‫א יְה‬
‫אׁשֶיש֣ר ֶיא‬
‫הי ֶי֖ה א‬
‫א יְה‬
‫ ֶיא‬, ehjeh aser ehjeh.
10 Lsd. Bomann (1983); Barr (1961), 58. old. skk.
11 Zenger (1981) felmutatja a párhuzamot az Egyiptomból ismert és a Dávid
királysága alatt végbement kényszermunka sanyargatása között. 2Móz 1,11
helyen egyiptomi munkafelügyelőről van szó. 2Móz 2,12 leírásában a
kényszermunka felvigyázóját Mózes agyonveri; 1Kir 12,18 leírásában a
kényszermunka felügyelőjét az izraeliták kövezik meg (mindkét helyen ugyanaz
a szó áll a Bibliában). Ha figyelembe vesszük a megszokott feltételezést,mely
szerint az Exodus érintett történetei J-szövegek, akkor írásba foglalásuk
Salamon király idejére esik. Ez esetben a kivonulás eseményei teljes kritikát
jelentenek Salamonra nézve. Vagyis: Jahwe azok felé is odafordul, akiket az „ő
királya”, Salamon nyomott le.
12 Eltérő a fordítás Nothnál (1988) és Bubernél; a LXX a λατρεύω igét
használja, azaz szolgálni, szolgálatban állni.
13 2Móz 16,1 skk.
3

Egyiptom az elnyomásnak is szimbóluma, annak jelképe, hogy az
embereket korlátozták önazonosságuk kifejezésében, szabadságuk
megélésében. Azonban a rabszolgaságot és az elnyomást könnyebb
elviselni, mint az éhséget. És itt beszél a Biblia arról, hogy ez a Jahweisten akár kenyeret is tud hullatni az égből, hogy ő – a mai szóval élve –
életkedvet tud ajándékozni annak, aki ráhagyatkozik.
Váratlanul egy olyan kép bontakozott ki, amely egy más Istent ír le,
mint a hitvallások. Ott ez áll az egyik hitvallásszövegben:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek
teremtőjében.
A másik hitvallásban így áll:
Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek,
minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
Mózes valószínűleg így mondta volna: Hiszem Istent – szeretem őt
és bízom benne, aki engem megtanított elbánni a félelemmel – a
félelemmel és annak életembe kapaszkodó gyökereivel. Hiszek abban,
aki velem van. Később ezt kiszélesíti János evangélista, és azt mondatja
Jézussal, ez az Isten bennem és közöttünk is van.14
Ez nagyon jól összevág azzal a szöveggel, ahol az egész népért
helytáll „Mózes”. És összevág Luthernek az Istenről alkotott látásával. Aki
még emlékszik a konfirmációi oktatásra, még fülében csenghet, amit
Luther Márton az apostoli hitvallás első tételének magyarázatában mond:
Hiszem, hogy engem Isten teremtett minden más teremtménnyel
együtt. És folytatja az életfeltételek felsorolásával, mit sem szólva az
anyagi világ eredetéről, a világmindenség és az élet előállásáról.
És Luther is tanítja, hogy mindezt a hálával szolgálja meg.
„Szolgál” – olyan szó, amely ma idegenül cseng! Mit jelenthet, és
mit jelentsen ez: „szolgálni.”
Szolgálni tulajdonképpen azt jelenti, hogy valakinek a követésében
állok, és mint követője komolyan veszem és elfogadom utasításait. A
követés hűbérviszony, amelybe belemegy az ember, egy függőségi
viszony a kölcsönösség elvén. Az Ószövetség ismeri is az „Isten szolgája”
fogalmat, az Újszövetség mester és tanítvány kapcsolatról beszél. A
szabadításért tehát a követés a hála.15
A Jahwe Istennel való kapcsolat ápolása zajlik a „pusztában”. Ez
történik ott, ahol magamat hallgathatom, ahol őrá hallgathatok, mivel
senki sem vonja el a figyelmemet. (Aki egyszer a pusztában volt,
megtapasztalhatta, a szokásostól eltérő dolgok tűnnek szembe és válnak
fontossá.) A kapcsolat ápolása néha úgy is történik, amint a Jákób példája
mutatja, hogy vitatkozunk.
A fontos, hogy mind eközben ne feledjük az ígéretet, hogy van itt
valaki/valami, ami azt mondja, jelen van, hogy bennem úgy akar
megbizonyulni, mint ami segít abban, hogy boldoguljak magammal és a
14 1Ján 2,24; 4,15
15 Zenger (1981), 79. old. e szavakkal idézi Bubert: Bunam rabbi eképpen
nyilatkozott: az Úr Isten így szólt hozzá: – Én vagyok, aki kihúztalak a csávából,
most lépj ide, és figyelj – és segíts nekem, hogy másokat is kihúzzak a sárból.
4

környezetemmel.16
Hallottak-e a Testvérek a beszédben és a feleletben valamiféle
feltételt? Nem hangzott el feltétel! Ez a Szemközt lévő feltétel nélkül
jelen van.
Még arról kell szólni, hogy mit mondhat nekünk a csipkebokor.
A bokor ég a tűzben, de el nem hamvad. A tűz is kép. A szeretetet
ábrázolja. Emlékeztetek arra, hogy a mi nyelvünk szólásmódjában is így
használjuk: beszélünk tüzes szerelemről, meg arról is, hogy valaki ég a
vágytól. Ezért az égő csipkebokrot úgy értem, mint egy képet, amely két
dologra utal: az első az, hogy aki velem akar lenni, nem áll
rendelkezésemre. Nem engedi, hogy megfogjam. Azt jelenti ez, hogy ő
nem az, akinek én kívánom, hanem egy olyan Szemközt levő, aki
önállóan és függetlenül bánik velem. A második, hogy a tűznek nem kell
táplálékul a csipkebokor. Olyan tűz, amelyik nem „ég le”, amelyik nem
ismeri az időt. Tehát nem csupán feltétel nélküli, hanem állandó
felajánlás.
Úgy gondolom, ha most Mózes hozzánk érkezne, üzenete így
szólna: beszéltem egy Szemközt levővel, aki íme engem hozzátok
küldött. Megismerte, hogy mitől szenvedtek: bizony az életeteket
beárnyékoló félelemtől. Segíteni akar nektek kijönni e félelemből;
eközben útitárs, veletek szemben álló akar lenni, ami veletek van,
veletek beszél, úgy ahogy velem is; segít rajtatok, hogy gondolkodjatok
és cselekedjetek. Elfogadhatjátok; én Mózes vagyok, ember, hozzátok
hasonló.
Fordította: Balogh Béla
Könyvészet:






Barr, J.: The Semantics of Biblical Language. Oxford University Press,
Oxford, 1961.
Boman, T.: Das hebräische Denken im Vergleich mit dem griechischen. 7.
Aufl., Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1983.
Buber, M., Rosenzweig, F. (1954): Die fünf Bücher der Weisung. Die
Schrift 1. Z.B. 10. Aufl., Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, 1976.
Clements, R.E.: Exodus. Cambridge Bible Commentary. Cambridge
University Press, Cambridge, 1972.
Hyatt, J.P.: Exodus. New Century Bible Commentary. Eerdmans/Marshall,
Morgan & Scott. Grand Rapids/London,1971.
Luther, M. (1529): Großer Katechismus. Das erste Gepot. Z.B.: Die
Bekenntnisschriften der evangelisch-lutherischen Kirche. 9. Aufl.,
Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 1982.
Noth, M.: Das zweite Buch Mose - Exodus. Das Alte Testament Deutsch.

16 Wichtig bleibt, dass man bei alledem die Zusage nicht vergisst, dass da eine,
einer, eines ist, das sagt, es sei da, eines, das es sich in mir erweisen will als
das, was mir hilft, mit mir selbst und meiner Umwelt umzugehen. (Fordító
megjegyzése: Érdemesnek látjuk az eredeti fogalmazást feltüntetni.)
5


ATD 5. 8. Aufl., Vandenhoeck & Ruprecht. Göttingen, 1988.
Sarna, N.M.: Exploring Exodus - The Heritage of Biblical Israel. Schocken,
New York., 1987.
Zenger, E.: Der Gott der Bibel. 2. Aufl., Katholisches Bibelwerk, Stuttgart,
1981.

6

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful