XV ÉVFOLYAM 6. SZÁM 2007.

DECEMBER
 Tartalom
Kiss László: Németh András Ct 65) 3 Janus Pannonius: Nagybátyjának, Vitéz
Búcsú Németh Andrástól Jánosnak esztergomi érsekké tételéről 23
a győri temetőben 3 Heltai Gáspár: Két egérről 23
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd 4 Janus Pannonius: Vitéz János érsekhez 23
Torma Mária: Elment egy kiváló előadóművész Janus Pannonius: Vitéz János esztergomi
Sellei Zoltán C1933-2007) 5 erődítéseiről 23
VII. Országos Egyetemi-főiskolai Versmondó
100 ÉVES NYUGAT - TANULMÁNYOK A VERSMONDÁSRÓl Verseny 23
Dettre János: Szavalás és vers 5 Illyés Gyula lY. Nemzeti Vers- és Prózamondó
Babits Mihály: Délszaki emlék 5 Verseny 24
Antall István: Nem törik 7 Illyés Gyula: Emlékezz rám... 24
Vári Fábián László: Fekete eső 7 Vers- és prózamondó előadóművész-képzés 25
Dániel Kornél: ,,Anyám fekete rózsa" 25
TANULMÁNY
Rainer Marie Rilke: A modem líra 8 KÖNYVAJÁNLÓ
Rainer Marie Rilke: Ima az őrűltekért Nők a volán mögött 26
és fegyencekért 9 Illés Gábor: Mikor csonkig égnek
a gyertyák 27
VERSENYRÖL. ..
Gróf Batthyány Lajos és kora 13
Juhász Gyula: Vértanúi nk 13
K. M.: "Magyar az, aki magyarul beszél,
és magyarnak vallja magát" 14
Horváth Sándor:
Kincsek feslő kockaköveken 14
Szabó József: Az örvénylő szívű vándor 15
Téli rege 16
Enzsölné Mondovits Erika: Kormos István
Regionális és Nemzetközi Vers- és Prózamondó
Verseny 16
Miriák Ferenc: Óvjuk anyanyelvünket,
kultúránkat, történelmünket 17
Baróti Szabó Dávid: Soros jámbus 17
Ady Endre születésének 130. évfordulója
alkalmából versmondó-találkozót szerveztek
Szatmárnémetiben 18
Ady Endre: A mi gyermekünk 18
A néptanító 18
Popper Ferenc: Radnóti Miklós Regionális
Vers- és Prózamondó Verseny 19
Radnóti Miklós: Írás közben 19
P. L: A lélek megszólaltatói 20

... VERSENYRE
I. Győri Internetvers-fesztivál 21
XI. Országos Mécs László Szavalóverseny 22
"Reneszánsz daloskönyv" 22

versmondó
2 versmondó
 Németh András
a Magyar Versmondók Egyesületének titkára
2007. október 27-én, életének 65. évében örök álomba szenderült
Búcsúzunk a győri népművelő kollegától, aki hosszú éveken keresztül- 1961-től Kapuvárott, majd Gyár-Moson-Sopron
megyei intézményében, a legendás Bartók Béla Megyei Művelődési Központban - teljesítette küldetését: az irodalom és
a művészetek népszerűsítését. Neve összefonódott a versmondómozgalommal, egyikfontos szervezője, irányítója volt a
Radnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó Versenynek. Az MVE Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezetének és a
Magyar Versmondók Egyesülete elnökségének tagja, illetve titkára volt. Fontosabb kitüntetései: Szocialista Kultúráért
kitüntetés, 1984., Radnóti-díj az irodalom népszerűsítéséért, 1998., a Magyar Versmondók Egyesülete által alapított "Ki
viszi át a Szerelmet" emlékplakettje, 2003.
Itt hagytál bennünket!
Nem győzted le a gyilkos kórt, ő győzött le Téged!
De csak testedet, mert szellemed, földi életed megragadható eredményei itt maradtak köztünk.
Micsoda világ! Meghódítjuk a végtelent, de a bennünk bujkáló parányi rendellenes rosszat nem vagyunk képesek
legyőzni.
Nem tűnsz el nyomtalanul az idő végtelenségében, hasznosat és jót cselekedtél, ami a közös emlékezetben oly mély
barázdákat hagyott, amelyek kitörölhetetlenek.
Reménykedtünk, vártuk a jó híreket, hogy rendbe jössz, hogy felépülsz, és folytatod közös munkánkat a Magyar
Versmondók Egyesületében és a győri szervezetben, amelynek fontos motorja voltál. Számítottunk szervező erődre és
higgadt, kiegyensúlyozott, okos véleményedre, széles körű műveltséggel fölvértezett irodalmi tudásodra, amelyet oly
sokszor kamatoztattál a rendhagyó irodalmi órákon.
A közös múlt fonalai egyszerre olyan fontos emlékké nemesednek .mint kőben a megkövesül csigaház", hogy
Radnóti gyönyörű sorát idézzem. A számtalan Radnóti, Kormos, Egyetemi versmondó versenyek szépséges élményei, a
szemünk láttán bontakozó tehetségek számypróbálgatásai, meglett, megállapodott versmondók katartikus versélményei
s azok az irodalmi események, amelyek évtizedek múltán is átsütnek a múlt homályosító emlékezetén.
Ott fenn, az égi versmondópódiumon is vigyázd közös ügyünket, segítsd az oda érkezők hitét megőrizni, mondd
nekik, hogy érdemes volt okosan élni, szeretni azt a közös ügyet, amelyet nem csak magunknak őriztünk meg és adtunk
tovább.
Magyar Versmondók Egyesülete

Búcsú Németh Andrástól a győri temetőben

Az élet kíméletlen igazságtalanságokat hordoz magában!
Hova tűnik, hová lesz egy ember földi léte?
Mi az a lenyomat, amely megmarad, ha nem is örökre, de legalább addig, míg mosolyodra emlékeznek, amíg nem
felejtik el arcvonásodat?
Hova és mivé lesznek cselekedeteidnek gyümölcsei? Elporladnak, miként a védtelen test? Semmivé lesznek?
Befedi az idő végtelenségének vaspora? Nyomtalanul el lehet tűnni?
A kezdet és a vég közötti maroknyi időrésben húzzuk meg magunkat. Kitöltjük a ránk szabott, megméretett időt.
Élünk! Küzdünk és kűszkődűnkl Teremtünk egy mikrovilágot, s ebben amikrovilágban elhelyezzük magunkat és elren-
dezzük életünket.
Jól vagy rosszul, eredményesen va!:,')' kudarcosan, örömmel-jókedvvel vagy szomorúbban, búslakodva,
Kezdetben a világ megváltásán fáradozunk, s mikor rádöbbenünk - mert a megrázó rémület és döbbenet a fel-
ismerés -, hogy a világ nem hagyja magát megváltoztatni, először lázadva, majd csendesen, konok hittel arra törekszünk,
hogy legalább a jobbítás s a jótett akarata maradjon meg számunkra.
Alkotunk, és alkotásra biztatunk másokat!
Hát ennyi az egész? Nem! Ez nem lehet! Kell még valami, amiben öntudatlan hittel kapaszkodhatunk, amely
életünk utolsó pillanatáig is velünk van.
A hit! Az én hitem, amely csak az enyém és megoszthatatlan és megtagadhatatlan, magammal viszem az örökké-
valóságba is. A Te Hited, hogy mégis eredményes voltál e pillanatnyi létidő alatt is, mert amint Te magad, ha egy
közösségi rendszer kiegészítő része vagy, úgy minden tetted hozzáj árult a közösségi élet teljességéhez.
Bandikám! Te ezt tetted! Tetted mindenkor, életed majdnem minden szakaszában!
Nézd! Itt állunk tanúként! Létezésed valóságának megidézésével arra várunk, hogy jelenlétünkkel tanúskodjunk,
hogy igaz és teljes ember ment el, hagyott itt minket.
"Mindaz, ami szép és jó, bármi módon is az, önmagában szép és jó, önmagában teljes: a dicséret nem alkotó része.
A dicsérettől semmi nem lesz sem silányabb, sem jobb. Vajon melyikünk azért szép és jó, mert dicsérik. Vajon a smaragd
hitványabb lesz-e, mint volt, ha nem dicsérik?" (Marcus Aurelius).
"Milyen semmis, a világ időmélyéhez hasonlítva, a visszapillantás tulajdon életünk múltjára" (Thomas Mann).
Andris!
Most sorolj am érdemeidet: ízig-vérig minden korban igazi népművelő voltál. A szó klasszikus és nemes
értelmében: jobbító, felvilágosító, lelkesítő! Igazi közösségi lény, humanista értelmesség, olyan középiskolai tanár, aki

versmondó 3
nem középiskolás fokon - mondaná Gelencsér Kati, aki az egyetemen évfolyamtársad volt, s nekem meghatározó tudós
tanárom! Felhívtam! Súlyos csend! Elment ő is!
Micsoda évfolyam ... és sorolni kezdi a neveket ...akik ... veled ... ti együtt nagyszerű és meghatározó egyéniségei
lettetek, s immáron voltatok egy olyan korszaknak, amelyet a távoli emlékezet egykoron hősi korszaknak fog nevezni.
Én 1982-ben - ennek is már jó huszonöt éve - újdonsült minisztériumi emberként ismertelek meg, s te akkor már
mint elismert megyei szakember aBartókban - vagy tán még nem is így hívták - mint művészeti előadó gondoztad,
egyengetted a megyei amatőr szín- és bábjátszók, no meg a versmondók gyönyörű életét.
A Radnóti-versenyek nem rendeződtek és nem múltak el nélküled. A lelke voltál!
"Gyertek, megyünk koszorúzni, Z. Szabó sírjához, majd Abdára" - hallom Bandi hangját most is.
Hányan és milyen kiválóságok emlékeznek rád, és kérdik majd:
Németh Bandi hol van? Miért nincs itt! És mi csak széttárt karokkal mutatjuk az érthetetlent.
Elment egy Radnóti-díjas jó barát.

Drága Bandi!
A versmondók széles táborának, a Magyar Versmondók Egyesülete tagjainak és itt helyben a győrieknek mit mondjunk?
Hova lettél?
Ki fogja végezni a temérdek munkát, ki fog tanácsot adni, amikor elakadunk? Megtorpanó szekerűnket ki fogja
meglendíteni? Itt állunk döbbenten, és nem hisszük, hogy ez a nagyszerű élet elmúlhat.
Sok még az elmeséletlen múlt, sok még a megválaszolhatatlan kérdés! Pedig még kérdeznénk tőled, mi, akik itt állunk
körülötted, társak, barátok, ismerősök.
Mi végre voltál? Mi végre éltél? Elégedett vagy-e?
Pedig tudjuk, a kérdés mindannyiunké: mindegyikünk közös sorsa az arasznyi lét.
Pedig, mintha örökkévalók volnának, menekülünk előle, vagy futunk utána.

Bandikám!
Nyugodj békében! Mi megőrizzük emlékedet!
"Nemsokára te is behunyod a szemed,
és azt, aki téged kikísért,
már más siratja el."
(Marcus Aurelius: Elmélkedések)
2007. november 6. Kiss László
a Magyar Versmondók Egyesületének alapító elnöke

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Látjátokfeleim, egyszerre meghalt a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, vagy bort ivott és boldogan meredt a
csak sziv, a mi szívünkhöz közel álló. kezében égő, olcsó cigaretta
De nincs már. fűstjére, és futott, telefonált,
Akár aföld. és szőtte álmát, mint színes fonált:
Jaj, összedőlt homlokán feltündökölt a jegy,
a kincstár. hogy milliók közt az egyetlenegy.

Okuljatok mindannyian e példán. Keresheted őt, nem leled, hiába,

Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.
Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.
Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt ajka, melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fűlűnkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó, tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.
Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt... "
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti fOl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

4 versmondó
Elment egy kiváló előadóművész
Sellei Zoltán (1933-2007)
Sellei Zoltán előadóművész mostantól az égieket gazda-
gítja versmondásával, azzal a rendkívüli kinccsel és tudás-
sal, amelyet hosszú évtizedeken át oly sokan élvezhettek.
Sellei Zoltán jóval több volt egyszerű előadóművésznél.
Az egyetemet magyarnyelv- és irodalomtanárként vé-
gezte. Pályája kezdeti éveiben valamennyi iskolatípusban
tanított. Nevéhez kötődik a "rendhagyó irodalomórák"
különleges műfajának megteremtése, ahol az élménysze-
rűen bemutatott versek közelebb hozták a diákokhoz a
műveket. Kidolgozta ezek rendszerét, és cikkeivel, bemu-
tató előadásaival felhívta rájuk a figyelmet. Hivatásos
előadóművészként harmincöt önálló műsorral járta a
városokat és a falvakat és szerte a nagyvilágban is sok
helyen szavalhatott. Több ezer vers volt a fejében, lel-
kében, és különleges képességének tartotta, hogy mindig
pódiurnképes volt. Azt vallotta, a versmondásnak a szóra-
koztatáson túl az a feladata, hogy nemes eszményekre,
magasabb rendű értékekre - anyanyelv, Isten, hazasze-
retet, értékőrzés, erkölcsi tartás - hívja fel a figyelmet,
segítsen lelki "tornyokat rakni". Az illyési gondolat
"hatágú sipja" szólt előadóestjein. A Püski Kiadó gondo-
zásában Tornyot raktam címmel jelent meg CD-n és
kazettán a magyar irodalom legszebb költeményeiből
összeállított válogatása.
Ars poeticájának Vörösmarty gondolatát tekintette:
"Mi dolgunk a világon? Küzdeni és tápot adni lelki vá-
gyainknak. Ember vagyunk, a fold, s az ég fia. Lelkünk
a szárny, mely ég felé viszen."
Emlékét megőrizzük. Torma Mária

Dettre János: Szavalás és vers

A versek elmondásáról tartott a minap Babits Mihály elő­ s egyszerre meghalt; s akkor oly
adást. Bár csak kivonatos hírlapi ismertetések közölték az csönd lett egyszerre, s oly sötét és
előadás tartalmát, egy-két észrevételt legyen szabad mégis olyan hideg hogy vacogott a
megtennem a költő kétségtelenül jogosult álláspontjára. nőkön a bolyhos, puha sál,
Babits Mihály szerint az előadott vers olyan, mint a
napsütötte táj. A domináns benne: a napfény, a hegyek, vacogtak a bolyhok és rojtok;
a völgyek, a lombok, a színek csak annyiban fontosak, ür hullt az ég és föld közé,
amennyiben hozzátartoznak a sugárzásból és árnyékból magasba szőkött föl az ég
kialakuló képhez. A vers: a táj, az előadás: a napfény. Az s a mélyben meglapult a táj,
előadó mindig hamisít, mint ahogy hamisít minden kom-
mentátor, amikor olyan részletet magyaráz, amit a költő mint szükölő vadállat. Én is
homályban akar tartani. A költő célja: a tökéletesség, már- összehuztam galléromat
pedig a tökéletesség egyet jelent a befejezettséggel. Mire s ugy néztem az idegen ürbe
való hát az interpretátor, aki felesleges és művészeIlenes mint a bujdokló bujdosák;
feladatra vállalkozik, amikor a könyvvers befejezett egé-
széhez a maga művészetéből is hozzá akar adni. ha veszélyes tisztásra buknak...
Kezem kezedben lüktetett.
Remegtünk, mint két gyáva bajtárs
Babits Mihály egy part élén hol nincs bozót,
Délszaki emlék nincs fedezék. .. Előbb-utóbb
szembe kell nézni a halállal,
Olyan meztelen volt az ég dobolta egy bolond űtér;
fényes köldökével, a nappal; mig a társalgás elakadt.
akár egy szemérmetlen őrült,
ugy ünnepelte önmagát. Ideges, ijedt és pici
csillagok cincogtak az ürben
A kába tó fehéren izzott s egy reflektor hideg tüze
s ugy hullt rá a fekete hegy karmolta simán a tavat.
bozontosan; kacagtak véres
foggal a gránátalmafák. Mint régi társak, kikre már
a halál is duplán les, álltunk
Guruló, tüskés gesztenyék az éjben mely oly hüvösen
csiklandozták a buja föld tagadta forró nappalát,
néger husát; a fény sötétkék
nyelvei nyalták a tarajt. a messze, forgó ég alatt,
melyre reggelig új lemezt
hol az erdőtüzek kiégett csavart a nap, hogy tarka táncát
tarlói ujravörösödtek, folytassa a sodrott világ.
mint napvaditó lobogók
s most a nap egy végsőt rivalt

versmondó 5
Bátor vagyok ellentmondani ennek a dogmának, és azt
vitatni, hogy amit Babits a versek interpretálásával szem-
ben felhoz, az csak a tökéletlen interpretálással szemben
áll helyt. Minden olvasás: néma interpretálás. Az olvasóra
sem lehet rábízni a verset a meghamisítás veszélye nélkül.
Aki olvassa a verset, az is hangsúlyozza a szavakat, az is
érez ki muzsikát a sorokból, az is igyekszik engedel-
meskedni az olvasás menetében a vers belső és kifür-
készhetetlen s külső és versmértékbe tördelt ritmusának.
Az olvasó is felolvas, csak - némán. Aki tehát az inter-
pretálástól félti a vers tökéletességét, az joggal féltheti a
kinyomtatástól is. S az meg kell hogy elégedjék a versnek
azzal a tökéletességével, amit a vers belső szépségeinek a
bezárt íróasztalfiók biztosít.
A baj másutt keresendő: az interpretálás tökéletlen-
ségében. Még nem alakult ki a versmondásnak az a stílusa,
mely tökéletes és maradéktalan teljességgel engedelmes-
kednék a modem versnek. Egyszer régen Bartók Béla
mondotta e sorok írójának, hogy a modem magyar műdal­
nak azért nincsenek európai sikerei, mert nincsenek még
énekesek, akik azt el tudnák énekelni. A Schubert-
dalokon, Löwe-balladákon felnőtt énekesgenerációnak
merőben idegen maradt az új magyar dal manierja. A mo-
dem magyar versnek is azért kell még hosszú időkig
döngetni "kaput, falat", mert még nem alakult ki a vers-
elmondásnak az a stílusa, mely hamisítás nélkül tudná
reprodukáini e nagyszerű versek csodálatos szépségeit.
Mint minden költőnek, az elmondás szempontjából
minden versnek külön stílusa van. A reprodukáló zene-
művészet sokkal régibb, sokkal inkább elmélyült és
kiterebélyesedett, mint a szavalóművészet. Ezért van az,
hogy egy Chopin-noctume előadásától egész más stílust
követelhetnek meg, mint egy Beethoven-szonáta elját-
szásától. Bachot nem lehet úgy játszani, mint Debussyt,
Verdit énekelni kell, Wagnert deklamálni. Petőfit nem
lehet úgy szavalni, mint Arany Jánost, Babits-verseket
nem lehet úgy elmondani, mint ahogy az Ady-verseket
kell. A romantikus versek egész más előadói stílust
követelnek meg, mint a Kassák-versek. Valaki kitűnően
szavalhat Arany-balladákat, de suta, értelmetlen és
szentségtörő lesz, ha Adyt akar interpretálni.
Nem követek el nagy bűnt az általánosítással, ha azt
mondom: a színészek tették tönkre a szavalást. A színpad
egészen más követelményeket ró az előadóra, mint a sza-
valás, ha az eszközei többé-kevésbé megegyeznek is. A
színészek, akik ezt cselekedték s a közízlés, amelyik te-
kintélyektől megfertőzötten ezt tűrte, ott kezdték a téve-
dést, ahol az eszközök hasonlóságát összetévesztették a
feladat hasonlóságával. Így történt, hogy a versek elmon-
dásánál olyan stílust formáltak ki, amilyet tőlük az éppen
uralkodó színpadi stílus megkövetelt. Amikor a színpadon
deklamáltak a Nagy Imrék, Kainzok és a Theatre Francais
megcsontosodott stílusú művészei, akkor deklamálták a
verseket is. Minden szavalat akkor egy-egy rétori teljesít-
mény volt. Harsogó pátosz, orgonáló hang, széles gesztu-
sok voltak a szavalás eszközei. (Ez az előadásmód ma már
népkörök hazafias ünnepélyein és középiskolák önképző­
köreiben található meg.) Amikor színpadon a deklamálás
helyébe a természetes beszéd lépett, a kothumusos szava-
lást a természetességre törekvő előadás váltotta fel. Ez volt
a naturalista színjáték átültetése a versmondásba. Ez a
stílus valóban hamisít. Kezdték minden pátosz nélkül
mondani a verseket, kezdték elsikkasztani a rímeket, bűn
volt a versmérték megéreztetése, s az volt a legjobb sza-
való, aki a verset a legtökéletesebben hamisította át -
6 versmondó
prózává. Holott a vers szavaknak, rímeknek, értelemnek,
ritmusnak, a magánhangzó csengésének, a mássalhangzó
zörejének, a gondolatnak és érzésnek misztikus ősszeke­
verése, titokzatos és főlfejthetetlen összehangolása. Az
előadónak egyetlen kötelessége az, hogy megszólaltassa a
költő minden eszközét. Ne tegyen hozzájuk s ne sikkasz-
szon el belőlük. A beszéd eszközeivel rekonstruálja a ver-
set: rímeljen az előadás, ahol rímelt a vers, daloljon, ahol
dalol a vers, az élő szó ritmikájával ringassa hallgatóját a
vers lekottázhatatlan belső ütemébe. Pattogjon a jambus,
harsogjon a hexameter, csengjen a rím, csilingeljen az
alliteráció s rímből, ütemből, ritmusból, a szavak zené-
jéből, értelméből, hangsúlyából, időmértékéből szülessen
újra maga a vers. Aki nem így mond verset, az vagy
hamisít, vagy sikkaszt. Hogy Babits képéhez ragaszkod-
junk, vers és szavalat közt az a viszony, ami a táj és tájkép
között. De a szavalatnak ez a módja csak: fénykép. Csak a
gondolat formáját, az értelem vonalait adja, de elsikkaszt-
ja a rímnek, ritmusnak színét, a szavak belső muzsikáját.
A verselmondásnak divatos típusát képviselik azok,
akik megjátsszák a verset (Beregi Oszkár). Mindent kihoz-
nak a versekből, ami színpadszerű, amit játszani lehet,
alakítani, a színészet eszközeivel reprodukálni. Ők a vers
megjátszható tartaimát adják. Ezt talán tökéletesen, de a
verset biztosan tökéletlenül. A versből absztrahálják a
drámát, ezt kitűnően megjátsszák, de megölik a verset. Az
ő produkciójuk s az elszavalt vers között mérhetetlen
távolságok maradnak.
Ám azzal a hasonlattal is vitába szállhatunk, mely a
vers tájával a szavalat tájképét állítja szembe. A valóban jó
szavalatban maga a vers éled újra. A kinyomott vers nem
versebb az elmondott versnél. A vers csak addig könyv-
vers, amíg kéziratban van meg a ládafiában. A szavaló
torzíthat, de az olvasó majdnem mindig torzít. Minden
meg nem értett költőt az olvasók értettek félre. S arra is
volt már példa, hogy az olvasák - félreolvasásával- szem-
ben a verselmondók állították helyre a költő és az iro-
dalom közti viszonyt. A szavalat nem lefordítása élő
beszédre az írott versnek. Az előadó ugyanannak a
művészetnek ugyanazon a formanyelvén szólaltatja meg a
verset, mint amelyiken az író megalkotta.
Könnyű a muzsikusnak, aki valami elmagyarázhatatlan
muszájból a teremtés autonómiájával választja meg zenei
gondolatához hangszerét. Tud zenekarra komponálni s tud
zongorára, más-más dalt szerezhet tenoristának és
basszistának. A költő emberhangra komponál - hiába
mondja Babits, hogy csak néma olvasának. Az olvasá úgy
élvezi a verset, mint a muzsikus, aki partitúrát olvas. Van,
aki így is tökéletesen hallja a zenét, van, aki olvasva is
tökéletesen érzi a verset, de nagyon-nagyon kevesen van-
nak ilyenek. Aki jól mond el egy verset, az nem tesz mást,
csak az élőszó eszközeivel megeleveníti a költő betűkbe
temetett eszközeit. Ezt a megelevenítést Babits minden
olvasóra rábízza. Holott a verselmondó nem más, csak
finomabb érzékű, tökéletesebben rezonáló, csalhatat-
lanabb ihletű, biztosabb ítéletű, egyszóval: őszintébben
átélő - olvasó.
Nyugat, 1923. 14. szám

Nem törik
Tízesztendős szünet után. 2007. december 13-án adták át Vári Fábián László
a Ratkó Józsefdíjat Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond
Megyei és Városi Könyvtár Kamaratermében. Görömbei Fekete eső
András Kossuth-díjas irodalomtörténész méltatta Vári
Fábián László, Kárpátalján élő magyar költő és nép- A nyár hevétől ftt-ott alma huppan.
rajzkutato, az ez évi díjazott munkásságát. A Szabolcs- langyos még az aszfalt, megzörren a kárá,
Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnöke. Seszták de zörögve landol kóbor ördög jár
már a falevél. a züllött kerteken.
Oszkár beszélt az egykori. rendszerváltást irodalmi
A szorgos szolgák A kigyúlt képernyőn
estjeivel valami módon előkészítő szellemi műhely, a bontják a nagy asztalt: átlovagol Zorró -
Hangsúly jelentőségéről, melynek meghatározó szer- rendnek kell lennie, rontás sír a bágyadt,
kesztője éppen Ratkó Józsefvolt. Ezt a szellemiséget őrzi a hogyha jő a tél. fattyú gyermeken.
díj, amelyet a megyei közgyűlés 2006. szeptember 16-án
"fogadott örökbe és gondoskodott további. folyamatos
H. A nap elmenőben Vénséges vén anyó
odaítéléséről. csóvát vet a tájra, csosszan imbolyogva,
mint a föld bánata, ruhái ráncában
úgy száll fel a füst. romlott levegő.
Nem törik, nem hajlik
Örökségét a hold Üszköt lódít a szél
Vári Fábián László emberi és esztétikai kikezdhetetlensége leltárkönyvvel járja - tilalmas dologra,
e csillag óarany, s szakad a szenes víz,
Szerelem és szabadság kettősségében fogant líra Vári másik újezüst. a fekete eső.
Fábián László költészete, amely a hagyományokban fül-
lelhető megújulást keresve mélyen gyökerezik a magyar
történelem tanulságaiban, valamint a közösségi létezés és
Hetek, majd a Kilencek esztétikai és morális igényessége
megmaradás felelősségtudatában. Ezekben a versekben a
határozta meg. Közéleti kötődésüket pedig az Illyés Gyula
személyesség egy pil1anatra sem téveszti szem elől sajátos
által képviselt írástudó eszményeihez mérték.
közegét: a kisebbségi lét, a birodalmi perifériára szorult-
ság, s a kelet-nyugat felől egyaránt végvár szerep keserű Az egyetemről való koncepciós eltávolításuk után terje-
tapasztalatait, kollektív tragédiáit, egyetemes vetületét. A delmes memorandumot fogalmaztak az emberei jogok, a
létezés élményét felhőző örök kiszolgáltatottsággal, a ter- kisebbségi sors hátrányos jelenségeit összegezve. Ezt több
mészet látomásos megjelenítése által leírható szorongással mint kétszázan írták alá, elsőként természetesen a szerzők,
minduntalan szembefeszül emberség és férfias öntudat, a s ők vállalták, hogy eljuttatják a helyi párt és állami vezető
fiatalság utánozhatatlan frissességgel megőrzött mámora. testületek mellett Magyarországra is. Mindez a hetvenes
Nem véletlen hát, hogy formakészsége is a Balassi, évek elején nem egyszerűen egzisztenciális kockázatvál-
Csokonai által megjárt tájak felől érkezik a XX. századi lalás, de annál jóval több volt. Vári Fábián Lászlót néhány
modemitáshoz. hónapos rakodómunka után három esztendőre katonának
sorozták, s megjárva az ukrajnai, kazahsztáni kiképző­
Ratkó József Történelem című versének közönség előtt táborokat a leghosszabb időt a Szovjet Hadsereg NDK-
való többszöri szavalása is szerepet játszott abban, hogy ban állomásozó csapatainál töltötte.
1971-ben megpróbálták Vári Fábián László pályáját ketté-
tömi. "Bűne volt" még, hogy középiskolásként csatlako- Az igazságtalanság, a megtorlás nemhogy megtörte volna,
zott Kovács Vilmos és Fodó Sándor köréhez, részt vett a de a művészi szerepből, az emberi tartásából mit sem
kárpátaljai Forrás Stúdió munkájában, az igényes irodalmi engedett. Hazatérése után sem állt be a sorba, a publikálás
eszmecseréken, a közművelődési és néprajzi gyűjtőmunka kétes sikeréért sem volt hajlandó változtatni versein,
megindításában. Erőteljesen kötődött a néhány száma után elvein, így kötetei szinte csak a rendszerváltás küszöbén
betiltott Együtt című folyóirat szellemi holdudvarához, jelenhettek meg, ahogy tudományos munkája, egyedülálló
balladagyűjteménye is csak ezt követően talált kiadóra,
ahol társaival bátran szembefordultak a birodalmi Szovjet-
egyöntetű szakmai fogadtatásra.
unió hivatalos költészeti elvárásaival, a központi kánon-
nai, amely az itteni irodalom előzményeiként a moszkvai Személyében először kapta a Ratkó József-díjat egy
emigráció pártos műveit kivánta értékként és követendő határon túl élő magyar szerző, aki erőteljesen kötődik
példaként fölmutatni. Költői eszményüket ízlésük, tapasz- Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez és Ratkó József
talataik és helyi mestereik biztatása mellett, Kiss Ferenc erkölcsi és költői értékeihez.
értő kritikája nyomán is, Nagy László, Kormos István, a Antall István

versmondó 7
 Rainer Marie Rilke: A modern líra
Részletek a Prágában, 1898. március 5-én tartott
Mindenekelőtt jóindulatukat és türelmüket szeretném
kémi. Tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű egy egész
órán keresztül egy - a költészetről szóló - előadásra
figyelni. Ha nem jelentek volna meg hirdetések az újsá-
gokban és a téma sem lenne ilyen kellemetlenül rögzítve,
akkor gyorsan és titokban áttérhetnék egy másik, érdeke-
sebb témára. Beszélhetnénk például Zoláról vagy profesz-
szor Schenkről, vagy valami másról. És a végén, elhagyva
a termet, lírikusan - megváltott képet vághatnánk, hogy
félrevezessük azokat, akik nem jöttek el. - De ezt már nem
tehetjük, valaki elárulhatna. Ezért - bár sajnálom - jóin-
dulatukat és türelmüket kell kérnem. Vigaszképpen: sem-
miféle kellemetlenség sem fog történni Önökkel: arról,
amit Önök lírának tartanak, nemigen fogok beszélni.
Különös céljaim vannak. Ha ezek kimondásakor néha túl-
zottan heves lennék - írják fiatalságom számlájára; ha
néha jogtalanul bánnék a tegnappal, bocsássák meg nekem
- egy olyan (új és nagy) dolog tölt el, amelyről csak nagy
és fenséges szavakkal tudok beszélni.
Maradjunk tehát a saját témánknál: a modern líránál.
Nézzék: az ember első kísérletei óta, hogy a múló ese-
mények sodrásában megtalálja önmagát, az első törekvé-
seitől, hogy a napi zajok közepette belehallgasson lényé-
nek legmélyebb magányába - létezik a modern líra.
És ezt - kérem, ne ijedjenek meg - l292-re tehetjük. Ez
az az év, a nagy reneszánsz adventjének korából, amikor
Dante (a Vita nouva című művében) elmesélte fiatalkori
szerelmének egyszerű történetét.
Aki szereti a családfákat, az a Divina Comedia költőjé-
ben tisztelheti saját ifjú költögenerációnk' ősét, és biztos
lehet a generáció nemesi származásában. Megint másokat
arról biztosíthatok, hogya nagyszerű firenzei költő min-
den alkotó számára lehetővé teszi, hogy elődök nélkül első
lehessen: akkor, ha oly mélyen figyel önmagára, hogy
észrevesz valamit, ami új és amit még sohasem mondtak
ki előtte. Csak akkor, ha az individuum át tudja lépni az
iskolás szokásokat és az érzéki benyomásokat, és el tud
jutni a legmélyebb belső hang ig, csak akkor lép közeli
kapcsolatba a művészettel: csak akkor válik művésszé. Ez
az egyetlen mérce. Az összes többi foglalatosság az ecset-
tel, a tollal vagy a vésővel rutinszerű, amely az indivi-
duum és a környezete számára éppolyan közömbös vagy
terhes lehet, mint a szivarozás vagy az ujjak hajlítgatása.
Vannak emberek, akik rendkívül ügyesek, és érvényesül-
nek is. Mégis azt hiszem, hogy virtuozitásuk ellenére sem
tudnak hozzájárulni ahhoz a nagy haladáshoz, melyre a
tömeg eltompult vágyai és az individuum fény felé
törekvő bizakodása irányul. Ne feledjék, kérem, hogya
művészet csak út és nem cél. Egyébként a festő arra
törekedne, hogy színeket hozzon létre és a zenész abban
találna kielégülést, hogyahangokból hangzó palotákat
építsen; ez pedig nem jelentene mást, mint a mindenség
harmóniájának, az egyetlen nagy világrendnek, miniatűrök
segítségével való zavarását és majmolását. Az a szeren-
csétlen hit, hogya művészet lényege a külvilág utánzása
(legyen szó idealizált vagy hűséges ismétlésről), újra és
újra föléled. A kor, amely föléleszti ezt a babonát, újra és
újra megteremti az élet és a művészet közötti szakadékot.'
8 versmondó
előadásból
És le is vonja az egyetlen lehetséges következtetést saját
tévedéséből. Valóban: ha ez igaz lenne, akkor a művészek
olyanok lennének, mint a gyerekek és a kretének, akik
- miközben a férfiak fegyvert viselnek - kártyavárakat
építenek, vagy ostoba nevetgélésüket figyelik a tarka
üveggolyók fényében. Ha valaki közülük józan ésszel
rendelkezne, azt - azt hiszem - mély megvetéssel és
korbácsütésekkel űznék ki saját búvóhelyéről.
E divatos nézet képviselői szerint a művészek ki van-
nak zárva az élet bonyolult szövevényéből; a művészetet
(megvethető módon) összekeverik a dilettantizmussal, és
így veszélytelennek tekintik. De vannak olyan visszahatá-
sok is, amelyek e tévedésből kiindulva az igazi művészetre
is hatnak, és - ha nem is károkat - de késéseket okozhat-
nak. Egy példa: ilyen periódusok után, amikor a művészet
ízléstelen luxuscikknek számít, a művészek arra töreked-
nek, hogy rámutassanak az élethez fűződő kapcsolataikra.
A művész (ekkor) szorongva tapad a napi eseményekhez:
háborúk, királyok dicsőítőjévé válik, szociális és
pártérdekek szolgálatában: művészete tendenciózussá
válik. 3 A művészet akkor a legkevésbé művészet, amikor-
mondjuk ki - hasznosságra törekszik. Mert az a művészet,
amely a düh és a helyeslés gesztusaival kíséri a múló és
jelentéktelen napi eseményeket - legyen mégannyira
patriotikus is - nem más, mint rímekbe szedett, megfestett
zsurnalizmus, melynek nevelő hatását és kulturális
értékeit nem lehet elvitatni - de mégsem művészet. Volt
idő (Németországban is), amikor a líra töltötte be ezt a
nevelő és kulturális szerepet; a versek akkori almanachjai
érdekesebbek a társadalompolitikusok és kultúrtőrté-
nészek, mint az irodalomtörténészek számára. Azóta a
németek és a saját költőik közötti szakadék újra nagyobb
lett, és krónikussá tágult. És ha az emberek (igazán
szeretetre méltó módon) nem is akarják megvonni a drá-
maírótól vagy a regényírótól a szerény egzisztenciához
való jogot, a költő mégiscsak nevetséges és idejétmúlt
figura marad, aki egyszerűen fölösleges. Aki - legjobb
esetben - azért írja verseit, mert nincsen szüksége sem-
mire. Nemrégen - egy vesztfáliai báró panasza nyomán-
elkobozták Richard Dehmel "Asszony és világ" című
művének egyik oldalát." Igazságtalanságot követtek el a
német publikummal szemben. Ez a publikum már régen
megfeledkezett a líráról; ezért fenyegetni vagy demora-
lizálni sem lehet.
Nem fogják elhinni. Líránk a kényszerű magány éveit
átvészelte, megalázkodás és a napi divathoz való alkal-
mazkodás nélkül; azért vagyok itt, hogy elmondjam
Önöknek: líránk él. És mindjárt hozzá is fűzhetem: ez a
líra egészséges, nagy és életerős.
Ezért - azt hiszem - mindenekelőtt Önöknek és Önökön
keresztül az egész német publikumnak kell köszönetet
mondanom a hosszan kitartó részvétlenségért. Ennek
következtében a figyelmen kívül hagyott területeken nem-
csak a művészet maradhatott fenn a maga tisztaságában,
hanem valami új is megszülethetett, amely csöndesen és
titokban (az iparművészeten keresztül) közeledik Önök-
höz: az új forma.' Ezzel szemben a tömeg viselkedésének
hátrányai elhanyagolhatóak: ezek abban állnak, hogy fiatal
emberek, akik túlzottan halknak érezték nevüket, jó művészi szándék lép előtérbe a művészet homlokfala
költemények helyett (melyekről senki sem vett volna mögül. - Erre azért kerülhetett sor, mert a homlokfal,
tudomást) elkezdtek rossz drámákat és novellákat írni. .. amely a művészet anyaga, áttetszőbb, mozgalmasabb és
változékonyabb, mint bármelyik másik művészetben. A táj
Rainer Marie Rilke a festő számára képi motívum - azaz a legmélyebb be-
nyomások rólszabadításának alapja -, a lírikus viszont egy
Ima az őrültekért és fegyencekért kiterjedt, sápadt tájhangulattal szembesül, melybe bele-
áramlanak azok a speciális benyomások is, amelyek lel-
Ti, akiktől a lét
hatalmas arca lágyan
elmúlt: kezét
a szabad éjszakában

egy talán most létező

imára kulcsolja és
érzi, hogy néktek nehéz
teher az Idő.

Már puhán hajatok

becézi csak az emlék:
mindent szétszórtatok
ti nemrég.

Ó, hulljon csönd a szóra,

ha szívetek már vénül,
anya se legyen végül,
ki tudna róla.

Ágak közé felszállott

a hold s az égre tart -
és mintha ti laknátok,
olyan kihalt.
(Szabó Ede fordítása)

A művészi törekvés természete a lírában - ahogy már

említettem - olyan tisztán és hamisítatlanul őrződött meg,
hogy a művészet (és általában az új művészet) definícióját
ebből meríthetem, 6 Arra kérném Önöket, hogy ezt (leg-
alábbis erre az órára) szíveskedjenek elfogadni, mert ezen
áll va/:,')' bukik minden megállapításom. Művészeten az
individuum törekvését értem, hogyasötétségen és az ínsé-
gen áthatolva megértse a dolgokat, a legkisebbeket éppúgy,
mint a legnagyobbakat; ezekben a párbeszédekben juthat
közelebb az individuum az élet végső, csendes forrásaihoz.
Az individuum lelkében a dolgok titkai összefonódnak
saját legmélyebb benyomásaival, és ezek (mintha saját
vágyairól lenne szó) meg is szólalnak benne. Ezeknek az
intim vallomásoknak a gazdag nyelve: a szépség.
Láthatjuk tehát, hogy a művész nemcsak hogy nincs
kizárva az életből, hanem a művészet maga is egyfajta
mozgalmas - és azt mondanám -, szerénytelen életforma;
az alkotó ugyanis a leghallgatagabb dolgokat is meg-
környékezi a maga könyörgő kérdéseivel, sohase elégszik
meg a válaszokkal, és egyre mélyebbre hatol a maga
kérdéseivel. - Ha a művészetet (általában) a szép nyelv
idiómájának tekintjük, akkor a legfinomabb érzelmi meg-
nyilvánulások abban a művészetben jelennek meg, amely
az érzelmeket saját anyagának tekinti: a lírában. A szóban
forgó érzelmi anyag, gondoljunk egy esti hangulatra vagy
egy tavaszi tájra, csak homlokfala a sokkal finomabb,
egészen személyes vallomásoknak. A vallomások nem az
estére vagy a virágzás napjára vonatkoznak, de ezek az
alkalmak szabadítják ról és önállósítják őket a lélekben.
El kell hinniük tehát, hogy ha valahol, akkor a lírában
érhetjük tetten korunk legmélyebb és legtitkosabb remé-
nyeit, mert itt (inkább, mint más művészetekben) az igazi

versmondó 9
 kének félhomályából származnak. A festő, aki konkrét
anyaggal dolgozik, ehhez a tájhoz van kötve, azaz a táj
által adott és körülhatárolt térben kell megfogalmaznia
vallomásait; a költőnél viszont előfordulhat, hogy saját
érzelmei elárasztják, elborítják és átalakítják az eredeti
érzelmi mezőt; a legfinomabb és legbelsőbb érzelmi
momentumok a tájra vonatkozó érzelmeket egy tengerpar-
ti est hangulatává alakíthatják át. Ez durván szólva olyan,
mintha egy festő egy csendéletet kezdene festeni, aztán
munka közben egy tájképre térne át, és végül a képet
impresszionista portréként fejezné be. Ez nevetségesnek
tűnhet, mégis biztos vagyok benne, hogyafestőknek vol-
tak már ehhez hasonló érzéseik; ezért jelenik meg az a
szükséglet, hogya képnek a bekeretezéssel valamiféle ki-
egészítést adjunk. Ez azt jelenti, hogy szükség van bizo-
nyos mesterséges lezárásokra ahhoz, hogy az alkotás
közben fellépő hajlamok és szükségletek más motívumok
segítségével szabályozhatókká váljanak. A szükséglet leg-
mélyebb alapjai az individuum érzéki benyomásai (és nem
az anyag a legfontosabb), ezért el kell ismernünk annak
jogát és lehetőségét, hogy a kifejezés az anyag határain túl
is lehetséges. Jellemző, hogya festő-költők, mint Ludwig
von Hofman vagy Fidus, leginkább erre a fölismerésre
támaszkodnak; és művészetük elhamarkodottan össze-
tákolt és öncélú eszközeivel újra és újra konfliktusba
kerülnek.
De el kell ismerniük egy olyan művészet előnyeit is,
amelyben ez a szabadság teljesen megengedett és amelyen
belül a motívumok váltakozása szép csendben újra és újra
lejátszódhat; mérlegre kell tenniük, hogy mennyi szemé-
lyes vallomás fejezhető ki egyetlen műalkotás, a vers
terében. A széles, általános háttérérzést nagyjából az el-
suhanó laterna magica képeihez hasonlíthatjuk; miközben
az érzület belső gyónása a kísérőzenének felel meg. Ez a
hasonlat azonban csak a külsőségekre épül. A kép és a
hang titkos, mély, kauzális összefüggését, egymást élesztő
és megtermékenyítő hatását semmilyen analógiával sem
lehet megmagyarázni és igazolni.
A modern líra óriási jelentősége abban áll, hogy
lehetővé teszi az alkotó számára, hogy minden korlátozás
nélkül vallomást tegyen magáról és a világhoz fűződő vi-
szonyáról. Ezt azonban csak az a kor ismerheti fel, amely
úgy érzi, hogy valamit be kell vallania. És ez nem vala-
mely korszak vége vagy közepe, hanem a gazdag kezdet,
mely a szívét a nyelvén hordja. A közbeeső periódusok túl
kényelmesek és túl tevékenyek ahhoz, hogy sokat rnesél-
jenek; az utolsó periódusok pedig túlzottan aggastyán-
szerűek és fáradtak hozzá. Csak az ifjú kezdetnek van be-
vallanivalója, és csak ő olyan bizalomteli, hogy tisz-
tességesen és hamisság nélkül beszámoljon arról, hogy
miként érzi magát. Dante a nagy reneszánsz küszöbén áll,
és szeretném, ha mindannyian megértenék, hogy ez a
gazdag és fiatal költőgeneráció, amelyről szó van, szépen
és ereje teljében várakozik egy százféle értelemben új
korszak kezdetén. 7 Ajövő céljainak megsejtése dalaikban
éppoly erővel cseng, mint a cinquecento remek napjainak
sejtelme a Divina Comedia látomásos szavaiban.
***
Nem tudnám megmondani, hogy az újabbak közül kinél
lehet először felfedezni a lírának ezt az értelmét, de tu-
dom, hogy pillanatnyilag mindannyian tudatában vannak e
missziónak, és önmagukat egy új kor hírnökeinek tekintik.
Nem azért, mintha másoknál optimistábbak lennének,
hanem azért, mert művészetüknek köszönhetően csende-
10 versmondó
sebben és figyelmesebben állnak az életben, és a élet viha-
rai közepette a kortársaiknál korábban hallják meg az ün-
nepi harangszó távoli hangjait. Ahogy az elektromosság
legkisebb mennyiségét ki lehet mutatni az aranyelekt-
roszkóp izolált lapocskájában, mielőtt az elektromos ha-
tást valahol máshol föl lehetne fedezni, ugyanúgy az új kor
leheletét is először néhány izolált és magányos ember érzi
meg; sokkal korábban, mint a tömeg. Mikőzben a tömeg
még ellenséges és elutasító, a magányos ember már az
újabb kinyilatkoztatásokra vágyakozik, és - ha énekelhet-
e kinyilatkoztatás hűséges és bizalmas hirdetőjévé válik.
Nem a művész az egyetlen, aki képes az előjelek felis-
merésére, vallási és politikai természetek is felfigyelhet-
nek rájuk, de ők könnyen félreértik a megszólítást, és ezért
nem tudják méltóságteljesen megfogalmazni csendes
szándékaikat. A modern költő történelmileg jól képzett. Az
elmúlt évtizedek objektív realizmusa megismertette őt a
természettel és az élettel; a szeme hozzászokhatott a dol-
gok dimenzióihoz. Az objektivitás ezt megelőző idealiz-
musa a .mindent szépre festéssel" olyan, mint egy szen-
timentális gyermekkori emlék, mintha a realizmus el-
süllyedt volna a naturalizmusban. Ennek következtében az
ember csendesen már nem a dolgokról, hanem a dolgokkal
beszélget, tehát: "szubjektívvé" válik. És most a szubjek-
tivitáson belül jött létre hasonló fejlemény, mint annak
idején a világ objektív megismerésében. Az emberek úgy
tudnak figyelni saját lelkükre, mint a külső környezetre.
Az emberek realisták és naturalisták módjára szemlélik az
intim belső benyomásokat, mint korábban a külső esemé-
nyeket. Ahogy korábban a világot, most saját lelküket
ismerik meg. Az ember most önmagában gazdagabb és
többféle formában ismerheti mindazt, amit korábban ön-
magán kívül keresett. Egészen váratlanul egy új panteiz-
mus korszaka érkezett el, melynek istenképével egyre
szívesebben azonosulunk, és ez a növekedés, ez a min-
denhová elérés, rnindenné válás és minden-válás fenséges
fölszabadulást, nagy és viharos győzelmet ígért, mely egy
nagy és hangos lelkesedésben tört ki. Aztán jöttek a reak-
ciók, csalódások és kételyek, mint minden váratlan siker
után, de a lehullott korlátok érzése mégis az alkotás
alaphangulata maradt, és ma is az. A szubjektum ebben
érte el csúcspontját, mert mióta mindenki egységben
érezte magát a világgal, ő volt az egyetlen, aki magányos-
sá vált, aki senkit sem tűrt meg maga mellett. 8 A magány
pedig csendessé és figyelmessé tesz, ez a kozmikus remete
ezért sok mindent meghallott, amiről korábban tudni sem
lehetett.
A figyelmesség és a magányosság az új költő legfon-
tosabb tulajdonsága. [00']
00. Georgénál" a mély és végső vallomások (melyek
a líra lényegét alkotják) formális hittételekké válnak,
melyek hideg és szegényes tisztasággal töltik f61 a verse-
ket. A heves vérmérsékletűek a mozgást, a velük szemben-
állók pedig a kimértséget és a nyugalmat tekintik a szép-
ség végső szimbólumának. Ha az előbbieket a nyugtalan,
lélegzet nélküli szavak csillagról csillagra hajtják, akkor
az utóbbiak már nem is memek kinézni saját kis márvány-
templomocskájukból. Mindkét embertípus tisztességes, de
utánzóik (akik sokan vannak) szánalmas bolondok, akik
félrevezetik a közönséget azzal, hogy ravasz jósmosoly-
lyal a csodálkozó laikusoknak az őrületet tálalják új művé­
szetként. Ezzel sok józan és okos embert elriasztanak, [00']
00. veszendőbe ment a lelki bizalom naivitásának az a
része, amely oly hasonlatossá teszi a költőt a gyermekhez.
Ezek a költők tudatossá és fölényessé váltak, és - éppen
ezért - kinyilatkoztatásaikat óvatosan kell fogadnunk. A
belső személyes szükségleteken túlmenően egy külső ok is
szerepet játszik ebben az alkotói módszerben: az elhasz-
nálódás. A líra hosszú fejlődése során (a Minnesángerektől
a nagy és színtelen formalistákig) elszenvedett egyfajta
elhasználódást, ezért alakult ki az a félelem, hogy az újat
(amit el akarunk mondani) a régi elhasznált ruhával csak
megszentségtelenítenénk és lealacsonyítanánk. Ezek a
költők túlzottan intellektuálisak. Nem veszik észre, hogy
az új formát közvetlenül és minden további nélkül meg-
határozza természete és az alkotó személyisége. Ha felté-
telezzük a két faktor tisztességességét, akkor az alkotásban
sem bukkanhatnak föl a boldog Mirza-Schaffyk ,,Becher-
Zecher" típusú rímei. A naiv, bizalommal teli alkotás a mai
németeknek sem adatik meg, nem írnak gázeleket, ritor-
nellákat és szonetteket. Az egyre egyértelműbb hitvallások
annál individuálisabb alakot öltenek, minél önkénte-
lenebbek. Az új embemek - akit a művész közelít meg a
legjobban - a szépséget önkéntelen dolognak kell tekinte-
nie, valami olyasminek, ami nem fokozással jön létre,
hanem saját lényegének normális mozgása és megnyil-
vánulása. De ez még messze van; az átmeneti ember attól
fél, hogy szabadságában féktelenné válik, és idegenkedik
attól, hogy az erő növekedését régi béklyókkal kötözze
meg - ez hozza létre a formákon való töprengést. Mind-
annyian megfeledkeznek róla, hogy az új formára csak rá-
bukkanni szabad, de nem szabad keresni. Az új törvény
úgy viszonyul az új organizmushoz, mint a szén a gyé-
mánthoz: a gyémántból ki lehet választani a szenet, de a
gázt nem lehet nemes kővé sűriteni.
A keresők nagy csoportjában vannak tisztességesek és
vannak pozőrök, vannak, akik felfedezéseiket csendesen
és szerényen alkalmazzák, és vannak, akik minden új fel-
fedezésnél meg vannak győződve róla, hogy (nem egy új
hangzást, hanem) magát a művészetet fedezték fel. Hosszú
eszmefuttatásaikat a hódító büszke hangja hatja át, és gú-
nyosan kinevetik a másként hangzó dallamokat. A trón-
követelők maguknak ártanak a leginkább: mivel lépten-
nyomon a művészetet fedezik fel, nem marad idejük saját
művészetükre, és végül akaratlan és megkeseredett mártí-
rokként egyszerűen modorossá válnak. [...]
... A zenei pendant, a hangok alárendelése a színárnya-
latok alá, a művelt ember régi tapasztalata. A tudomány
úton van afelé, hogy megállapítsa, hogy ezek a jelenségek
periferikus ingadozást képviselnek, melyek egy közös
centrumból kiindulva számunkra azért tudatosodnak
másként, mert korlátozott érzékszerveinkkel e tág köznek
csak bizonyos szegmenseit tudjuk érzékelni. Miért ne ha-
ladhatna elöl a művészet és kereshetne új utakat az egyén
számára? Ezek a finom eszközök (melyek ahol nem tűn­
nek föl, és amíg nem tűnnek fól, értelmesek) egy gyenge
és egyoldalú poézis művészi elvévé válhatnak - ez az
egyik oka annak, hogy a közönség az új művészi törek-
véseket idegenül és bizalmatlanul fogadja, hacsak nem
fordít hátat nekik. - Ebben az elfordulásban jogos sértő­
döttség rejlik; valóban brutalitás a művészek részéről e
finom felismerés durva alkalmazása. A laikus azon ször-
nyülködik, hogy a költészet az alig tudatosított, intim
érzelmeket újra és újra visszataszító őszinteséggel mondja
ki; a laikus sértve érzi magát az indiszkréciótól, és szé-
gyenkezésében fanatikusan tagadja, hogy ezek a dolgok
számára ismerősek lennének. "Sohasem láttam a hangokat
és sohasem hallottam a színeket", kiáltja felháborodottan
- mintha őrűltségét akarná igazolni. És mégis: a művészet,
ha előkelően és halkan szólaltatja meg saját végső felis-
meréseit, mindenkiben - aki elfogulatlan - nem sejtett
lelki gazdagságot hívhat életre, finom harangok csendes és
boldogító hangjait ébresztheti fel, világos perspektívákat
nyithat, régi álmokat és emlékeket ébreszthet fel.
Van a művészeknek egy csoportja, akik ismerik az új és
intim eszközöket, tapintatosan és a szükséges gyengéd-
séggel (brutális túlzások és technikai hangsúlyok nélkül)
alkalmazzák őket. Örűlök neki, hogy a számomra oly ked-
ves bécsi művészet is dicsekedhet ezekkel az érdemekkel.
Van valami, amiben a bécsiek megelőzik, a birodalom és
más térségek művészeit: van ízlésük. Es bármennyire
tudatosak és elbizakodottak is legyenek, a tudatlanság
mindig velük marad, hűséges védőszellemként. Bécsben
hosszú csend volt, mégis a szép osztrák szellemet igazolja,
hogy az első kisérlet ilyen gazdag és érett termést hozott.
[ ... ]
... a Loris" név még mindig úgy cseng, mint a mesében;
csak néhány beavatott ismeri Loris - eredeti nevén Hugo
von Hofmannsthal- különlegesen pompás verseit. Ezek a
versek az alig-alig hozzáférhető .Blattern fiir die Kunst"
(melyről csak egy szűk olvasókör hallott) és a .Pan" ha-
sábjain díszelegnek márványba öntve. Ez a csendes
büszkeség felel meg a leginkább a ragyogó versek termé-
szetének, e versek legmélyebb varázsa - azt hiszem - az,
hogy saját széles pompáj ukkal elégedetlenül, egy még
nagyobb örök ragyogásra vágyakoznak. Olyanok, mint a
magányos asszonyok, akik pompás öltözetben és éksze-
rekkel virágos kertek szegletében várják a végső fényes
beteljesülést. Loris biztosan átvett néhány francia gesztust,
időnként Baudelaire és Mallarmé színes álmait követi; de
ez a román stílus saját eredeti tulajdonával oly közeli
rokonságban áll, hogy már elkülöníteni sem lehet őket.
[ ... ]
... Amióta túl vagyunk azon, hogy a lírai vallomások
értékét és tulajdonságait a szonettek és a stancák ruházata,
uniformizált viselete határozza meg, azóta mindenki a
maga sajátos verseit írja (amelyek közé időnként persze
egy-egy szonett vagy madrigál is becsúszhat). Akik végig-
írják a sorokat, ahelyett hogy 3-5 cm-re a margótól meg-
állnának, még nem érdemelnek más megnevezést. Az
egyik forma - éppúgy, mint a másik - nem feltétlenül vers:
a legszabályosabb rímekkel rendelkező szonett még
korántsem vers, mint ahogy a margó átlépése sem jelent
még veszélyt. II De nagy könnyebbség azok számára, akik
sem prózát, sem verset nem tudnak írni, ők a kamaszkori
versmondó II
prózájuk bizonytalanságát a "költemény" nevével pró-
bálják megnemesíteni. Ők azok, akiket szabálytalan rí-
meik miatt kiüldöztek a zuglapok paradicsomából, és akik
arra a meggyőződésre jutottak, hogy a próza mégiscsak
"könnyebb". Ez súlyos tévedés. Egy fiatalember, aki ön-
magára figyel, már korán, a maga éretlenségében is alkot-
hat egy-egy halhatatlan költeményt. Közben szenvedhet,
és úgy érezheti, mintha egy álom zuhogna át rajta: ő maga
ártatlan a dologban. Nem erejét, hanem tisztaságát igazol-
ja, érzelmeinek hangzását és lelkének éberségét. - Ebből
J A tendenciózus művészet elutasítása Rilke előadásának egyik
legfontosabb gondolata; ebből a gondolatból fog kinőni az
"abszolút költészet" programja.
4 Dehmel 1886-ban megjelent kötetében - Nietzsche nyom-
dokain járva - a költöt Istenhez hasonlítható zseniális alkotó-
nak tekintette: .Dichterkraft ist Gotteskraft" - írja. A kötet a
kor egyik legelismertebb művészi teljesítményének számított.
5 Rilke az előadást az olvasókkal való találkozásnak tekintette.
Aprágai hallgatósághoz ezért úgy beszél, mint a német közön-
ség általános képviselőjéhez.
6 Azt a gondolatot, hogy a művészet lényege a lírában ölt testet,

még nem következik, hogy 15 évvel később jó prózát fog
írni; mert a prózaírás nem önkéntelen vallomás, hanem tu-
datos, kemény küzdelem az anyaggal és a formával, igazi
férfimunka.
Ezért vagyok bizalmatlan a "prózában írott versek"
szerzőivel szemben. Könyveik azt mutatják, hogy nem
tudnak verseket írni, és a mellékelt levelek általában azt
igazolják, hogy a legegyszerubb próza megfogalmazása
is nehezükre esik. Ha a "prózai versek" formája egy
200--300 oldalas könyvön vonul végig, akkor az ember
Rilke néhány évvel később (a "Malte Laurids Brigge feljegy-
zései" című művében) is megpróbálta alátámasztani, az elbe-
szélés problematizálásával: "Odakint sok minden megválto-
zott. Nem tudom, miként. De idebent és Előtted, Istenem, Eléd
járulva idebent, Te egyetlen nézőközönségünk - hát létezik
még számunkra valami cselekmény?" (R. M. Rilke: Válogatott
prózai művek. Európa Könyvkiadó, 1990. 173. o.)
7 E kor heroikus lelkesedéséről számol be Stefan Zweig is,
"A tegnap világa" című könyvében; Európa Könyvkiadó,
1981. 44. skk. o.
8 Az alkotás és a magány kapcsolatáról Rilke a "Malte Laurids

arra hajlik, hogya könyvben legfeljebb néhány költemény Brigge feljegyzései"-ben a következőket írja: "Istenem, ha
lehet, a többiek a szerző parancsára öltöztek álruhába. minde bből valamit meg lehetne osztani. De hát akkor létezne,
Mert az a ruha csak egészen meghatározott érzelmi anya- létezne-e egyáltalán? Nem, mert egyetlen ára: az egyedüllét."
gok számára természetes, ebből egy kötet éppúgy meg- (I. m. 56. o.)
9 A kor legismertebb és legnépszerűbb költője Stefan George
erőszakolja az intim érzelmeket, mint egy kötetnyi szo-
volt. I897-ben jelent meg a fiatalkori pályáját lezáró "A lélek
nett. Tipikusan német sajátosság, a németek uniformi-
éve" című háromrészes ciklusa. Rilke 1897. dec. 7-én írta
zálási mániája, hogy az érzelmi gazdagságot közös szab á- Georgénak: "Sikerült beszereznem »A lélek évé«-t, és néhány
Iyokkal azonos köntösbe kell öltöztetni... [...] ünnepi órám ennek melódiájából táplálkozik." (I. m. 47. o.)
... Érezhető a művészek és a művészetek örömteli Rilke és George a korabeli Bécsben rendkívül népszerű volt:
egyesülése. Nem csak a művek tartalma öröm- és vára- "Stefan George vagy Rilke például akkoriban, amikor mi gim-
kozásteli, de a külsejük is méltó és ünnepélyes. Az összes nazisták voltunk, összesen két-háromszáz példányban jelent
dologba beleköltözik ez a csendes, vágyakozó szépség, és meg, s ezek közül legfeljebb három-négy példány jutott el
át fogja alakítani a bútorokat, a szőnyegeket és a napi Bécsbe... De mi... a nagy költő minden versét, minden sorát
használat legapróbb tárgyait is. És már csak ti lesztek az szinte betéve tudtuk." (S. Zweig: i. m. 47-48. o.)
10 Loris: Hugo von Hofmannsthal álneve. "Az ifjú Hofmannsthal
egyedüliek, akik a mindennapok elhasznált ruháit viseli-
feledhetetlen jelenség volt, a korai kiteljesedés csodája; Keat-
tek. Aztán ti is ijedten fogjátok díszítgetni saját lelketeket,
sen és Rimbaud-n kívül nem tudok senkit a világirodalomban,
az új kor ünnepi fogadására, melynek szerény és gyá- aki ilyen ifjan ennyire tökéllyel s csalhatatlanul használta
moltalan hirdetője szerettem volna lenni. volna a költői nyelvet, akit az eszményi hevület ily magasok-
Weiss János fordítása ba röpített volna..." (S. Zweig: i. m. 52. o.)
II Rilke persze a későbbiekben maga is fog írni verseket pró-
JEGYZETEK zában.
A Berlinben tanuló és első versesköteteivel ismertté vált
fiatal költő meghívást kapott szülővárosába egy előadásra.
Az előadás szervezője a "Német Dilettánsegyesület" volt,
témáját pedig Rilke szabadon választhatta meg. Az elő­
adásban Rilke azt az irodalmi-kulturális környezetet vá-
zolta föl, amelybe saját versei és verseskötetei is bele-
illeszkedtek. A felolvasott kézirat közvetlenül az előadást
megelőző időszakban született, Berlinben. (Lásd: lngeborg
Schnack: Rainer Marie Rilke - Chronik seines Lebens und
seines Werkes. I. köt., Insel Verlag, 1990. 69-70. o.) Az
előadást követő napon Rilke a következőket írta barátjá-
nak, Richard Dehmelnek: "Váratlanul nagy sikerem volt
tegnap. Két órán keresztül beszéltem egy figyelmes és
érdeklődő hallgatóságnak. ... Szemben állva velük azt lát-
tam, hogy az emberek egyáltalán nem zárkóznak el, hanem
hallani akarnak, és hinni." (R. M. Rilke: Briefe aus den
Jahren 1892-1904. Insel Verlag, 1939. 57-58. o.)

I A .rnodem" költészetet és Dante "Isteni szinjáték'I-át elsőként

Schelling hozta összefüggésbe. Lásd: W. 1. Schelling: Danté-
rói filozófiai vonatkozásban. Világosság, 1986/7. melléklet.
~ Az élet és a mű szétválasztásának motívuma a német romanti-
ka egyik centrális gondolata. Lásd: ehhez Novalis .Heinrich
von Ofterdingen" című regényének 6. fejezetét; Helikon
Kiadó, 1985.

12 versmondó
 Gróf Batthyány Lajos és kora
A gimnazisták között sok tehetséges Fejér megyei diák
szavalt. Ebben a kategóriában első helyezést ért el Östör
Dániel, a Ciszterci Szent István Gimnáziumból, Kaprie-
lian Alexa lett a második, a dunaújvárosi Széchenyi István
Gimnáziumból. Harmadik helyezett Herczku Mihály a
Tóparti Gimnáziumból. Törnből László mérnök altábor-
nagy különdíj át Csöngedi Nikolett kapta, a Tatay Sándor
Alapítványi Gimnáziumból. A Honvédség és Társadalom
Baráti Kör székesfehérvári szervezetének különdíj asa
Faddi Bettina és Rideg Róbert lett, az l. István Kereske-
delmi és Közgazdasági Középiskolából, továbbá Katona
Ágnes a móri Táncsics Mihály Gimnáziumból.
A nagy sikerre és érdeklődésre való tekintettel jövőre a
szervezők reneszánsz emlékévhez kapcsolódóan hirdetik
meg a 10., jubileumi szavalóversenyt.

Juhász Gyula
Vértanúink
1918. október 6.
A föld alól, a magyar[dld alól
A vértanúk szent lelkeföldalol:
E nagy napon, hol emlék s béke leng,
A bús bitókra hittel nézzetek!
Hittel, reménnyel, mert most kél a nap,
Minden napoknál szebb és szabadabb!
A Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári
szervezete, valamint a HM Honvéd Kulturális Kht. A nap, melyért mi vérben esve el,
székesfehérvári intézménye versmondó versenyt hirdetett, Nyugodtan haltunk ama reggelen.
kilencedik alkalommal, a Fejér megyében és Székes-
Szemünk nem látta, lelkünk látta csak,
fehérváron élő, versszerető diákok, valamint felnőttek
Hisz onnan jönnek mind e sugarak;
részére.
Hisz onnan árad, új világ felett,
A 2007-es emlékév szellemében, gróf Batthyány Lajos és
Szentháromságunk, mely jövőt teremt:
kora a XIX. századi magyar költők verseinek tükrében
címmel. Ebben az évben is nagy érdeklődés kísérte a fel- Szabadság minden népnek, aki él
hívást, hiszen az általános iskolások kategóriájában 34, S halni tudott egy megváltó hitér,
a középiskolásoknál pedig 36 diák szavalta a kiválasztott
műveket. Egyenlőség,hogy Ember ne legyen
Mások szabad prédája, becstelen.
Az eseményre a székesfehérvári Helyőrségi Klub szín-
háztermében került sor, október 5-én. A zsűri tagjai voltak: Testvériség, mely át világokon
Kozáry Ferenc elnök, a Vörösmarty Mihály Színház szín- Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.
művésze, Bobory Zoltán, a Szent István Művelődési Ház
igazgatója, előadóművész és Sobor Antal író, tanár. A ver- Ó magyarok, ti élő magyarok,
senyen barátságos légkört teremtett Kozáry Ferenc szak- A halhatatlan élet úgy ragyog
értő és segítő instrukcióival.
Rátok, ha az egekbe lobogón
Az általános iskolások közül, első helyezést ért el Igazság leng a 10 bogóto kon,
Solymossi Balázs, a Ciszterci Szent István Gimnáziumból, Az Igazság, mely tegnap még halott,
második lett Horváth Janka, szintén a Ciszter Gimná- Világ bírájaként fiiltámadott.
ziumból, míg harmadik helyezést ért el Schmidt Sára, a
Kossuth Lajos Általános Iskolából. Tömböl László A népek szent szövetségébe ti
mérnök altábornagy, a Magyar Honvédség összhaderő­ Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.
nemi parancsnokának különdíj át Mórocz Kata kapta,
a Tóparti Gimnáziumból. A díjat Görög István ezredes A föld alól, a magyar[old alól
adta át. A vértanúk szent lelke így dalol.

versmondó 13
 "Magyar az, aki magyarul beszél, és magyarnak vallj a magát"
Szavalóverseny Somban
Nagyszabású irodalmi találkozóra került sor Bereg- A 7-9. osztályosok kategóriájában Nagy Flóra Boglárka
somban, amelyet a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai (BMG, felkészítő tanára Riskó Márta) bizonyult a leg-
Közössége (MÉKK), a Somi Irodalmárok Egyesülete, a jobbnak. Deák Adrienn (Kaszonyi Középiskola) a dobogó
községi könyvtár és a Somi Altalános Iskola szervezett, második fokára állhatott fel, a harmadik helyet pedig a
Som két jeles szülötte, Sütő Kálmán és Kecskés Béla zsűri megosztva adta ki Lőrinc Zsoltnak (Ficseri Gyer-
halálának 10. évfordulója tiszteletére. Az emléknap kere- mekstúdió) és Simon Dánielnek (BMG, felkészítő tanára
tében szavalóversenyre került sor, amelyet három korcso- Jánossy Eszter). Ennek a kategóriának a különdíj asa
portban, két fordulóban tartottak. A megye magyar tan- Mónus Dóra (Ficseri Gyermekstúdió) lett.
nyelvű tanintézményeinek 67 tanulója vett részt a meg- A helyezettek dicsérő oklevélben és a MÉKK könyv-
mérettetésen. jutaimában részesültek. A szünetben a Ficseri Gyermek-
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Nagy Zoltán stúdió tanulói szórakoztatták a közönséget.
Mihály József Attila-díjas író, az Együtt főszerkesztője, A rendezvény végén a magyar kultúra és hagyomány-
Weinrauch Katalin gyermekíró, a Magyar Kultúra Lo- őrzés, az összefogás és az egyetértés jelképeként Kenyeres
vagja, Kocsis Mária, a KAMaT JA elnöke, Nagy György, Mária a MÉKK nevében magyar zászlót adományozott a
az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) Somi Általános Iskolának és a községi tanácsnak.
központi irodájának koordinátora, Ködöböc Levente, Som Ködöböc Attila zárszavában azon reményének adott
polgármestere. Ködöböc Attila, a Somi Általános Iskola hangot, hogya Kecskés Béla- és Sütő Kálmán-szavaló-
igazgatója köszöntőjében kiemelte: a magyar nyelv és iro- verseny megrendezése hagyománnyá válik Somban.
dalom, a kultúra és hagyományok ápolása minden magyar
szent kötelessége. Mindaddig, amíg szavalóversenyeket, K.M.
emléknapokat, megemlékezéseket szervezünk, hozzájáru- Forrás: Kárpátinfo hetilap
lunk ahhoz, hogy kultúránk fennmaradjon.
Kenyeres Mária, a MÉKK beregszászi városi-járási
szervezetének elnöke köszöntőjében kiemelte: Horváth Sándor
- Magyar az, aki magyarul beszél, és magyarnak vallja
magát politikai, faji, nemi, vallási hovatartozástól füg-
Kincsek feslő kockakiiveken
getlenül. Mindazok, akik részt vesznek rendezvényeinken, (Ez a vers Kincs Gábor szellemi tulajdona)
sorsközösséget vállalnak a kárpátaljai magyarsággal, hoz-
zájárulnak ahhoz, hogy ez a maroknyi nemzet fennmarad- Látod, kedves barátom,
jon. Legfontosabb céljaink pedig nem mások, mint a kár- vert ebként iszkol az élet.
pátaljai magyarság egységének megteremtése, egy szebb, Farkát maga alá kapva
boldogabb jövő felépítése, a nemzetiségek közötti barát- vinnyog.
ság, megértés és kölcsönös segítség megszilárdítása, Azért fogát ránk csattogtatja.
anyanyelvünk. kultúránk, hagyományaink tisztelete,
ápolása és megőrzése. Mit nekünk veszett félelem!
Ködöböc Levente 9. osztályos tanuló Sütő Kálmán Út- Pernyétől, fűrészportál
ravaló című versét szavalta el, majd Dávidné Kovács Nóra ékes réteken járunk.
Kecskés Béla Vigasz és remény círnű versének meg- Halálunk álmodja
zenésített változatát adta elő. Nagy Alex 8. osztályos a virágokat oda.
tanuló Vári Fábián László Összefoglalás című versével
kápráztatta el a közönséget, ezt követően Dupka György Gyermeki kegyelem-butaságban
Levél című versének megzenésített változata következett. nem értettük,
Nagy Zoltán Mihály költő az egykori eszme- és pálya- miért
társakra emlékezett. A rendezvény hivatalos része Horváth Majakovszkij,
Sándor Mert a haza című versének megzenésített változa- mikor apád azt mondja:
tával zárult, majd a versenyzőké lett a főszerep, s ezúttal a Bakó Gábor.
zsűri a következő eredményt hirdette ki. S az is csak valami
Az l-3. osztályosok korcsoportjában az első három féligrágott, kiokádott csoda,
helyezett: Komári Luca, a Kaszonyi Középiskola tanulója hogy a Rozsoskertbe költözött
(felkészítő tanára: Bodnár Tünde), Palinszky Georgina, Leszja Ukrainka.
Somi Általános Iskola (felkészítő tanára Ködöböc Szil-
via), Mudnó Henrietta, a Ficseri Gyermekstúdió tagja (fel- Látod, kedves barátom.
készítő tanára Vidnyánszky Éva). Különdíjban Szolnoki Nekünk a kincs a volt.
Eszter, a Kaszonyi Középiskola diákja (felkészítő tanára Ránk borult kényes terhe.
Bodnár Tünde) részesült. S amikor bealkonyult,
A 4-6. osztályosok kategóriájában első lett Grica Zol- vagonok ringása
tán (Ficseri Gyermekstúdió), a második helyen Salánki tanított szerelemre.
Judit (Ficseri Gyermekstúdió), a harmadik helyen pedig
Nagy Éva (Kaszonyi Középiskola, felkészítő tanára Nagy Tolhatjuk már
Zoltán Mihály) végzett. Különdíjat Badó Gergő, a Hetyeni az agyagtól csömörlött csillét -
Általános Iskola tanulója kapott. Gábor!

14 versmondó
 Tanulhatunkfeslett dalokat
az ugató lánytól.
Rózsika nénitől babonát,
Kandráéktól úri parolát,
magyarságat a szerb péktől,
mozihomályban combtő-praktikát.
Csakfélő -
neked is, nekem is késő.
Látod, kedves barátom.
Kopog már felettünk a véső.
Volt, aki ölt,
mert rongy az élet.
Volt, aki élt,
mert minket féltett.
Volt, aki csak nézett,
mert szemnek, szívnek
fájt a látás.
Az örvénylő szívű
Elhangzott 2007. november 10-én, Mosonszentmikloson,
Kormos István emléktáblája koszorúzása alkalmából
Az emlékezés koszorúit elhelyezték: a Magyar Versmondók
Egyesülete Gy.-M-S. Megyei Szervezete, a Radnóti Miklós
Irodalmi Társaság, a Megyei Önkormányzat, a Bartók
Béla Megyei Művelődési Központ, Mosonszentmiklos,
Lébény és Mecsér Községek Önkormányzatai.
Kormos István költő, szerkesztő, költő generációk atyai,
szakmai istápolója, Mosonszentmiklós szülötte, 30 éve
halott. Pedig még mindig szolgálhatná a magyar irodalom
ügyét, bátoríthatná a hozzá forduló ifjú és kevésbé ifjú
költőket a maga szelíd, ám jellegzetesen kormosi dörmögő
hangján, csiszolhatná a neki félve, s egyszersmind re-
ménykedve elsőként megmutatott írásokat, s buzdíthatná a
néha csüggedő, esetenként bizonytalan alkotókat további
munkálkodásra. Vidáman üldögélhetne most is barátai kö-
rében az oly nagyon kedvelt kártyaasztal körül, s élvez-
hetnék társai öblös, mély hangú kacaját, mindig helyén
való poénjait, írhatná irodalmi értékű leveleit Fodor
Andrásnak, Domokos Mátyásnak.
Ám a sors nem így akarta. Elszólította körünkből ideje-
korán, miként Fodor Andrást és Domokos Mátyást is.
Így nem maradt más számunkra, mint az emlékezés.
Kormos István Mosonszentmiklóson született. Kicsi gyer-
mek kora semmiben sem különbözött a korabeli gyereke-
kétől. Legfeljebb származásának bizonytalanságaiban,
amelyre több versében, így a Hónom alatt van a nap
címűben is keserűen emlékezik:
"Nem ismerem apám
anyámat se láttam,
keresgélem a nevüket
fűben, violában. "
Szinte csodával határos módon került ki ebből a világ-
ból, noha személyisége külső jegyeit mindvégig meg-
őrizte. Fodor András erről az alábbiakat írja a Dülön-
gélünk című Kormos-kötet bemutatóján megismert
Kormos Istvánról:
"... olyan szalmaszőke hajú, csontos koponyájú, karélyos,
beesett szemgödrű, félszeg mozgású, ágrólszakadt legény-
A látóba pedig
belefagyott a kiáltás.
Hát így lettünk mi
hétkerületi álmok
vajúdó ébredése.
S aki mindezt megélte,
rákacsint a teremtésre:
jól van.
Ide a számlát.
Adunk a gazdagon mért semmiért
kockakőn csillámló pelyvát.
Így oszt az,
aki, mire megkapta
az asztalhoz a széket,
étvágyát elszívták
a levesben pilledő penészek.
vándor
nek láttam Kormos Istvánt, kihez hasonlókkal olykor a du-
nántúli puszták rosszul táplált béresgyerekei között talál-
koztam. Igencsak meglepődtem aztán - amikor két év múl-
va személyes összeismerkedésre Báthory utcai lakásukba
meghívott - egész falfelületet betakaró, hatalmas, válasz-
tékos műgonddal gyűjtött, rendezett könyvtára láttán."
Megfejthetetlen rejtély, hogy ebből a cselédemberek
leszármazottjából, nagyszülők által nevelt gyerekből
hogyan lehetett egy sokoldalú műveltséggel rendelkező,
arisztokratikus mentalitású világfi!?
Megkérdőjelezhetelen tény viszont, hogy az lett. Első
költői szárnypróbálgatásait később ugyan többször fölül-
írta, de műveinek - ahogy arról Vasadi Péter ír - "népi
ihletését egy fordulataiban, mozgásában, leleményeiben
utolérhetetlenül egyedi és radikális képzelőerő őrzi, ame-
lyet nem lehet ide-oda sorolgatni..."
A kezdetek után mintegy két évtizeden keresztül csak
gyerekverseivel és műfordításaival volt jelen a magyar
irodalomban. Részben azért, mert nem akart tagja lenni a
Rákosi-idők "egyszólamú zenekarának", részben pedig
azért, mert a bizonytalanság, a költői útkeresés görön-
gyökkel teli időszaka következett számára.
Közben el is hagyta az országot. 1963-tól három évet
tölt Franciaországban, ahol - amint azt Baán Tibor írja
Dárius fia című írásában - "az új miliő, a szerelem, majd
később az egyre erősödő honvágy és az elveszettség érzé-
se szinte törvényszerűen vezetnek el a személyiség nyíl-
tabb kifejezéséhez. Arról van ugyanis szó, hogy a nép-
költészet alkotásai, melyek a Kormos István-i líra kiin-
dulópontjául szolgáltak, többnyire ellenálltak a szemé-
lyesség érvényesítésének."
Kormos tehát a francia líra hagyományaihoz is igazodva
formálta újjá költészetét, s ennek lenyomataként jelent
meg 1971-ben a Szegény Yorick című kötete, ami egy-
értelmű elismerést hozott számára. Ha korábban a népies
líra elemeivel találkoztunk verseiben, ebben a kötetben -
Baán Tibor szavaival- .most egyre gyakoribb a közlést új
dimenzióba emelő rájátszás, fintor, a bájosan bumfordi
stílustörés s a műveltségi elemek jelenléte ... "
versmondó 15
 Téli rege
A kútkávádra nagyorrú király
havat legelni három csóka száll,
dérgyöngyös moha retteg a hidegben,
jégen kősárkány lila körme reccsen.
Beatrix csizmás csöpp ükunokája
zsebben korcsolyakulcsát keresi,
szamár megy arra és körülcsudálja,
szolna, de szája szénával teli.
Kezére einkét, mert maga is cinke,
lábához ültet Szent Ferenc nyulat,
holdverte falon hal császkál keringve,
zöld kutya nyávog, kék macska ugat.
Holnapra hó jön, frissen zuzogó,
öiforintos pelyhekkel jön a hó,
kisujj rajzolja hóba a nevem,
de ördögöké lesz a szerelem.
Kormos István munkásságát 1972-ben József Attila-díjjal
ismerték el, tehát az "örvénylő szívű" vándor hivatalosan
is elismert költő lett. Ettől bizonyára függetlenül, egyre
gyakrabban járt haza. Eleinte csak Győrbe, az akkoriban
utat kereső Kassák Kollégium patronálása okán, majd
Sárosi Lajos mosonszentmiklósi iskolaigazgató unszo-
lására szülőfalujába is egyre gyakrabban látogatott.
Kormos István
Regionális és Nemzetközi Vers- és Prózamondó Verseny
Mosonszentmiklóson november lO-én tizedik alkalommal
került sor az általános iskolás diákok részére meghirdetett
Kormos István Regionális és Nemzetközi Vers- és Próza-
mondó Versenyre.
Az esemény szervezője és lebonyolítója a Magyar
Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei
Szervezete, társai ebben a győri Bartók Béla Megyei
Művelődési Központ Közhasznú Társaság és a Radnóti
Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság.
Ezen a rangos versenyen azok a verskedvelő diákok vehet-
tek részt, akik a tavasszal megrendezett elődöntők leg
jobbjai voltak. Többen Szlovákiából érkeztek a megméret-
tetésre, ők a Tompa Mihály Országos Vers- és Próza-
mondó Verseny elődöntő i során jeleskedtek.
A zsűri
tagjai: Popper Ferenc elnök, Radnóti-díjas ren-
dező, Hőgye Attila, a Magyar Rádió szerkesztője, vers-
mondó és Enzsölné Mondovits Erika pedagógus,
versmondó.
A hagyományokhoz hűen a verseny megkezdése előtt a
helyi Széchenyi István Általános Iskola tanulói színvo-
nalas műsorral tisztelegtek a költő halálának 30. évfor-
dulója alkalmából az iskolájuk falán elhelyezett emlék-
tábla előtt. Egykor itt állt az a ház, ahol Kormos István
született. Rá, az "Örvénylő szívű vándor"-ra emlékezett
Szabó József, a Radnóti Miklós Emlékbizottság és
Irodalmi Társaság elnöke. Megidézte a költő különleges
emberi lényét, életútját és költészetének varázsát.
16 versmondó
És ha szabad egy személyes emléket felidéznem Vele
kapcsolatban, én 1975-ben ismerkedtem meg vele az
ünnepi könyvhét alkalmával és lehettem egy év múlva
szervezője és útitársa szigetközi "császkálásaiban". Mert
ahogy nekem szóló levelében 1976-ban írta, idézem: "Én
az eredetileg általatok ajánlott időpontot javasolnám,
junius 2-3., szerda-csütörtök napokat, talán a hédervári-
aknak megfelel jún. 2-a, szerda, akkor este lehetne az író-
olvasó találkozó. 2-án a reggeli gyorssal érkeznék Győrbe,
ha Neked is jó, aznap és másnap császkálhatnánk a
Szi~etközben, s csütörtökön jönnék vissza."
Es valóban jött és valóban császkáltunk, s közben sze-
meivel, szívével, lelkével szívta magába aSzigetköz
varázslatos látványát, levegőjét, s próbálta rendezgetni a
föltolult ifjúkori emlékeket. Egy katarzis tanúja lehettem,
mert hát bevallottan lelkifurdalás gyötörte, amiért oly
hosszú ideig nem tért vissza szülőföldjére, s talán érez-
hette is, hogy ezt nem halogathatja tovább.
Közben a szülőföld is érzékelte adósságát, s a Radnóti
Irodalmi Társaság szakmai kuratóriuma úgy határozott,
hogy 1977-ben neki ítéli a Radnóti-díjat. A szülőföld és
költő fia katartikus élményt ígérő ünnepi egymásra
találás át azonban átírta a sors. A díj átadása előtt Kormos
István meghalt, így a posztumusz díjat családja vehette át.
Ezért nem maradt más lehetőségünk, mint a kegyeletes
emlékezés, amit Önökkel együtt halála óta minden évben
megteszünk.
Szabó József
a Radnóti Miklós Irodalmi Társaság elnöke
A megemlékezést az emléktábla koszorúzása zárta.
E verseny megálmodója és létrehozója Németh András
népművelő-tanár volt, aki sajnos már nem lehetett közöt-
tünk. Halála előtti hetekben, nagy fájdalmai ellenére, a
Kormos- és a Radnóti-versenyek szervezésén dolgozott.
Mindig a háttérben, csendesen végezte szerteágazó mun-
káját. Megszállott volt, a szó igazi értelmében. Aki verset
mondott - legyen aprócska gyermek vagy nyugdíjas néni
- az neki csak örömet okozhatott.
Hiánya nagy űrt hagyott maga után.
Ott, a művelődési ház színháztermében most minden
más volt. Hiába kerestem Őt a tekintetemmel, csak fájdal-
mas hiányát érezhettem.
A gyerekek Bandi bácsija már fentről mosolygott le az
álmát megvalósító, kipirult arcú versmondókra.
Egyperces néma felállással adóztunk emlékének.
Dicséret illet minden résztvevőt - diákokat és természete-
sen az őket felkészítő tanárokat, szülőket.
Igazán színvonalas produkciókat hallhattunk. Örömmel
töltötte el a zsűrit, hogy szépen, tisztán beszélő gyer-
mekekkel találkozhattunk.
A szerenesés versválasztások és a befektetett munka
meghozta gyümölcsét, a zsűrinek nem volt könnyű dolga.
A verseny után többen igényelték, hogy személyre szabott
jó tanácsot kapjanak a zsűri tagjaitól.
Helyezettek: Kiss Dávid (Mosonmagyaróvár)
I. Németh Dóra (Dunaszerdahely, Szlovákia) Lacsik Kitti (Kóny)
Il. Hipik Júlia (Pozsonyeperjes, Szlovákia) Pápai Réka (Tallós, Szlovákia)
III. Szórádi Balázs (Győr)
Kónya Bendegúz (Győr)
Tóth Martin (Mosonmagyaróvár)
Különdíjasok: Takács Kincső (Győr)
Cséfai Dóra (Szentmihályfa, Szlovákia) Béhr Márton (Nyárad, Szlovákia)
Antal Gábor (Dunaszerdahely, Szlovákia)
Fehér Bianka (Mosonszolnok) EnzsöIné Mondovits Erika

,
Ovjuk anyanyelvünket, kultúránkat, történelmünket
Baróti Szabó Dávid Napok - huszadszor, 2007. november 7.
Dunaradvány községben huszadik alkalommal tartották
meg a Baróti Szabó Dávid Napokat. A megjelent vendé-
geket Kalácska József főszervező üdvözölte, majd a köz-
ség polgármestere, Eubomír Puehovsky megnyitotta a ren-
dezvénysorozatot. Elsőként az előző Baróti Szabó Dávid
Napok eseményeiből készült kiállítást tekinthették meg a
résztvevők.
A tárlat megtekintése után Szénássy Zoltán tanár elő­
adásában megemlékezett Baróti Szabó Dávidról. Életraj-
zában négy szakaszt különíthetünk el. Az első a jezsui-
táknál szokásos próbaévek esztendeit foglalja magában.
Az első két próbaévet Trencsénben töltötte, de tanult
Szakolcán, majd Nagyszombatban. Később Kassán pappá
szentelték, Besztercebányán érte őt a hír, hogy a Jézus-
társaságot rendeletileg feloszlatták.
Életének a tájainkhoz fűződő utolsó szakaszát Virthez
kötötte. Otthont, támogatást egykori komáromi tanítvá-
nya, Pyber Benedek nyújtott számára kerek két évtizeden
át: egészen a költő 1819. november 22-én bekövetkezett
haláláig.
A rendezvény első napja Korpás Éva műsorával ért
véget Édesanyám rózsafája címmel, amelyben közre-
működött Madarász András. A rendezvénysorozat a XIII.
Baróti Szabó Dávid Szavalóverseny döntőjével folytató-
dott, amelyben öt kategóriában mérték össze tudásukat a
versenyzők. A zsűri elnöke Csanaky Eleonóra, ta"giai
Haraszti Mária, Ferenczy Anna, Kamenár Horváth Eva,
Csenger Ferenc, Soóky László és Gál László voltak. A
zsűri elnőke értékelő beszédében többek között elmondta,
hogy a jók között mindig nehéz helytállni, de annak van
értéke. Minden versenyző legyen arra büszke, hogy itt
szerepelhetett, hiszen a Baróti Szabó Dávid Szavaló-
verseny kimagasló helyet foglal el a hazai szavaló-
versenyek között.
Az egyes kategóriák első három helyezettjei:
I. Kiss Dóra, Lucza Levente, Farkas Tamás,
II. Pinke Veronika, Vörös Boglárka, Szegi Cynthia,
Ill. Gyurícsek Tamás, Varga Ingrid, Fazekas János,
lY. Balogh Enikő, Szabó Anasztázia, Tóth Dorottya,
Y. Boros Gyula, Jeszenszky Klaudia, Vass Csaba.
Az eredményhirdetés és a díjak átadása után a kultúrház
mellett 1993-ban felállított Baróti Szabó Dávid-kopjafát
koszorúzták meg a szavalóverseny résztvevői. Azt a kop-
jafát, amely az emlékezés magyar jelképe. Jel, mellyel
tudtára adjuk a világnak, hogy vagyunk, s emlékezünk.
Az önkormányzat által felállított kopjafán ez olvasható:
.Erdővidék az én hazám", de hosszúra nyúlt élete egybe-
fonódott tájainkkal is.
Baróti Szabó Dávid
Soros jámbus
Örökre tedd le sípodot,
Öreg Szabó; menj haza:
Akaszd fogasra lantodot;
Elúnta már a haza.
Mit énekled már Virtet is?
Fülit miért sebheted?
Ha versre szinte kísztet is,
Többé le nem festheted.
Ne várd, hogy essőt ontsanak
Az ősz komor napjai;
Ne várd, hogy itt szorítsanak
November há-halmai.
Siess: az Hernád öbliben
Szüntelenűl sír, eped;
Mivel tekergős völgyiben
Csak hasztalan zeng neved.
A kopjafa megkoszorúzása után került sor Baróti Szabó
Dávid sírjának koszorúzására a virti temetőben. A Baróti
Szabó Dávid Iskolaközpont nevében Kotesz Józseflelkész
ünnepi beszédében emlékezett meg a székely jezsuita,
majd világi paptanárról és költőről. "Magasztos céljai,
egész életműve arra tanítanak, hogy nem szabad kisebb
szeretettel művelni őseinktől örökölt anyanyelvünket,
mint ő tette. A tudás, a bölcsesség csak akkor az igazi, ha
az agy villanásához a szív melege és a hit tisztasága társul.
Igazi magvető volt. Szánd meg hazádnak nyelvét, mely, ha
kihal, tudd meg, örökre kihal" - mondta a Székelyfőldről
érkező vendég.
Dunaradvány, Virt, Barót községek önkormányzatának
képviselői, Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere,
valamint a Csemadok Komáromi Városi Szervezete és
a Selye János Gimnázium képviselői is elhelyezték a
megemlékezés koszorúit a sírra.
A huszadik Baróti Szabó Dávid Napok a helyi Búzavirág
hagyományőrző csoport fellépésével, valamint az előző
évek szavalóversenyein részt vevő dunaradványiak mű­
sorával folytatódott, végül Gál László Latinovits-díjas elő­
adóművész "Hagyaték" című, magyar költők verseiből
készült összeállítása hangzott el.
Miriák Ferenc

versmondó l 7
 Ady Endre születésének 130. évfordulója alkalmából
jubileumi versmondó-találkozót szerveztek Szatmárnémetiben
A szemlét a vajdaságiak nyerték
A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete ebben az Ady Endre
évben is hozza aformáját. A 200 7-es Ratkó Jozsef-, Anyám
fekete rózsa-, Kaleidoszkóp- és Dudás Kálmán-díjak után A mi gyermekünk
az egyesület tagjai első helyet szereztek a Szatmár-
németiben (Romániában) megrendezett Ifjú szivekben élek Bús szerelmünkből nem fakad
elnevezésű Ady-emlékversenyen, 2007. november 16-án. Szomorú lényünknek a mása,
Másokra száll a gyermekünk,
A versenyen már tizenhét éve olyan tizenkét perces pro- Ki lesz a vigak Messiása,
dukciót kell bemutatni a három szereplőből álló csapatok- Ki majd miértünk is örül.
nak, amelyben Ady Endre verseinek megzenésített vál-
tozata is szerepel. Az idén tizenegy romániai és külfőldi Ha jönnek az új istenek,
csoport jelentkezett be. A hosszú, fáradságos út sem vette Ha jönnek a nem sejtett órák,
el a kedvét a vajdasági különítménynek. Simonyi Lili, Valamikor, valamikor
Farkas Hajnalka és Hajvert Ákos Krekity Olga rendezé- Kipattannak a tubarózsák
sében Szeretném, ha szeretnének címmel egy olyan pódi- S elesattan hosszú csoda-csók.
umjátékot vitt a nézők elé, amelyet a közönség vastapssal,
a zsűri pedig fődíjjal jutalmazott. Mások lesznek és mink leszünk:
Amint azt Havas Judit előadóművész, a zsűri elnöke a Egy napvirág-szemű menyasszony
verseny után elmondta, "nagyon szép az, mikor évről évre S egy napsugár-lelkű legény.
megrendezik ezt a csodálatos vetélkedőt, és a fiatalok A tubarózsa illatozzon
energiát nem kímélve, felkészítő tanáraik segédletével fel- S áldott legyen a mámoruk.
készülnek Adyból. Abból az Adyból, aki a huszadik szá-
zad legnagyobb költője volt, és lehet szeretni, lehet nem S áldott legyen, ki: te meg én,
szeretni, de ahogyan az írók is mondják, modem irodalom Ki az övék, kiért mi sírtunk,
Ady nélkül nem létezik. Ezen a délutánon a zsűrinek nem Kit forró lázunk eldobott,
volt könnyű helyzete, és köszönet mindenkinek, főképpen Öleltetőnk, kit sohse bírtunk,
a fiataloknak, akik itt tanúságot tettek Ady-képükről." Ki másoké: a gyermekünk.

A Krekity Olga által szerkesztett verses műsorban azzal az Kit napvirág és napsugár
Adyval kerülünk közelebbi kapcsolatba, aki mindig képes új igére, új dalra termett,
újrakezdeni, aki a tragédia után is képes fölállni, aki előre Aldott legyen, ki eljövend,
néz, aki hisz és remél. Az előadásban szereplő énekelt Az idegen, nagyálmú Gyermek,
verseket Simonyi Lili, a szabadkai Svetozar Markovié Kit küldtek régi bánatok.
Gimnázium és Zeneiskola diákja zenésítette meg.

A néptanító
Az Östör Antal Szavalóverseny margójára
Győr-Moson-Sopron megye délnyugati határszélén,
Zsirán él egy néptanító. Joggal vetődhet fel a kérdés, miért
nevezem így Orbán Györgyöt. A válasz igen egyszerű. Az
igazi néptanító, mint ő, együtt él a közösségével, ismeri
annak bajait, gondjait, ismeri az emberek gondolkodás-
módját. Orbán György saját közössége része és kovásza.
Az iskolán kívül is műveli a gyerekeket, és nemcsak és
nem elsősorban tudástartalmakat ad át, mert tudja és még
ösztönösen érzi, hogyatudásdarabok rendszerezés nélkül
csak a káoszt növelik. Ennek a folyamatnak részeként
kerűlt november 17-én másodszor is megrendezésre az
Östör Antal Szavalóverseny a Répce folyó völgyében. A
verseny ötlete és megszervezésének nagy része Orbán
Györgynek köszönhető, aki maga is versmondó lévén,
méltóképp, a költő egy versével nyitotta meg az emlékezés
ünnepét. Östör Antal l 922-ben, fiatalon hunyt el. Az
összejövetelen meghívott vendégként részt vett unoka-
öccse is, akit volt szerenesém a költőről kérdezni.
Elmondta, hogy a versenyen kívül a falu neoromán stílusú
SzentAntal kápolnája is őrzi nagybátyja emlékét, melyhez
az Östör sétány festői ösvénye vezet. A kápolnában min-
den Antal-napkor harangzúgás hatja át a falut. Elmondása
szerint a költőt méltatta Sarkadi Sándor is, és kötete
kiadásakor Babits is pozitívan nyilatkozott a versekről,
melyeken Ady hatása mutatkozik. A költő rövid életében
tüdőbetegséggel küzdött. A róla elnevezett verseny
témaadó címe Szülőhazánk Európában volt, így a versek a
hazáról, családról és az otthon melegéről szóltak. A gyere-
kek még a verseny napján is jelentkeztek, hogy szeret-
nének ők is szerepelni, s a kezdés pillanatára 58 verseny-
zővel kezdetét vette a színes műsor. Volt itt táncelőadás,
rajzkiállítás, zenekar és nem utolsósorban a versek,
melyek hihetetlen széles skálát töltöttek be. Hallhattunk
Petőfit, Kosztolányit, Radnótit, Márait, de az iskolások
számára náluk még biztos ismeretlenebb Rornhányi-,
Kányádi- és Wass Albert-versek is terítékre kerűltek. A
gyerekek nagyon élvezték hallgatni egymást, és a falu
apraja-nagyja egybegyűlt, hogy közönsége legyen e jeles
ünnepnek. Hihetetlen lelkesedéssel álltak porondra a
szereplő gyerekek. A verseny találkozóvá alakult, és már

18 versmondó
sokkal többről szólt, a költészet szépségéről. Az előadások
után pogácsa és üdítő várta a résztvevőket, pihenésként
megnézhették a rajzpályázat nyertes alkotásait, majd
táncelőadások várták vissza a terembe őket. 4 kategóriába
sorolták a versmondókat, hogy minél többen vihessenek
haza valami kis emléket erről a napról. Könyvutalványok,
könyvek kerültek boldog kezekbe, és mindenki kellemes
élményekkel tért haza. Én is. Ezúton szeretném meg-
köszönni Gyurinak, kivel még egykor együtt - bár külön
kategóriában - .versenyeztem", hogy nem hagyja ki-
veszni a közösség szellemét és ilyen szervezetten és
szépen fejleszti ezekkel az összejövetelekkel a gyermekek
és felnőttek lelkivilágát, hogy erőt nem kímélve néptanító-
ja közösségének. További sok boldog együtt töltött napot
kívánok még Zsirának, és köszönöm ezt a szép napot!
-e-
Díjazottak
Könyvutalvánnyal díjazottak:
1. kategória
1. díj 8000 Ft-os: Mesics Bertalan, Iván
2. díj 6000 Ft-os: Németh Dóra, Fertőszéplak
3. díj 4000 Ft-os: Molnár Laura, Sopronkövesd
Radnóti Miklós Regionális Vers- és Prózamondó Verseny
Győr, 2007. november 16-17.
Több évtizede a Radnóti Miklós nevével fémjelzett orszá-
gos verseny részvétel éért is versengenek mindazok, akik
valamely rangos országos versenyen jeleskednek. Hiszen
ez a meghív ásos verseny, a versenyek versenye, a két-
évente elnyerhető három-három Radnóti-díj már előadó­
művészi rangot jelent.
Nos, az idén november 16-17-én, Győrben megrende-
zett regionális verseny egyik díja éppen az volt, hogy
meghívást lehetett nyerni a jövő évi országos vetélkedőre.
A péntek délelőtti regisztráción jelentkezettek között
szép számban akadtak határokon túl élő magyar versmon-
dók. Jöttek a távoli Partiumból, mely manapság Románia
területén található, jöttek a felvidékről és a szerbiai Vajda-
ságból is. A versenyzőket fogadó csomagban, városunkat
ismertető anyagok mellett, mint a korábbi években is,
elhelyeztük a Győrben megjelenő Műhely folyóirat egy-
egy számát is.
Örömmel üdvözölték egymást a visszatérők, hisz né-
melyikük már harmadik, negyedik alkalommal vesz részt
e versenyen.
Délután a Xántus János Múzeum gyönyörü barokk ter-
mében kezdődő első fordulóban mindenki azt a versét
(prózáját) mondta, amelyiket akarta. A kiírás értelmében
ugyanis kötelezően egy Radnóti-alkotás és egy szabadon
választott mű előadását hallgatta meg a zsűri.
A többség most is a közismert verseket mondta, s mind-
összesen egy versmondó választott La Fontaine-mesét,
Pedig Radnóti kiváló műfordító volt, és a világirodalom
remekeit fordította, Sapphótól Brechtig terjed a sor. Ter-
mészetesen ezek is a jól mondható versek közé számí-
tanak, s költői munkásságának része.
Akadt, aki felfedeztette velünk Radnóti prózáját.
(Három képeslap). És milyen remekbe szabott mű!
A Radnóti-versenyek harminc éve alatt valójában keve-
seknek jutott eszébe a prózák között kutakodni.
II. kategória
l. díj 8000 Ft-os: Kelemen Tamara, Agyagosszergény
2. díj 6000 Ft-os: Dezső Fanni, Sopronhorpács
3. díj 4000 Ft-os: Szakál Bence, Agyagosszergény
III. kategória
1. díj 8000 Ft-os: Sodics Dominika Eszter, Zsira
2. díj 6000 Ft-os: Szemerits Eszter, Sopronhorpács
3. díj 4000 Ft-os: Hóbor Dorina, Lövő
IV. kategória
1. díj 8000 Ft-os: Varga Fanni, Fertőd
2. díj 6000 Ft-os: Csider Dorina, Iván
3. díj 4000 Ft-os: Talabér Rita, Sopronhorpács
Különdíjak: zsűritől könyvek
Bartók László: felkészítőknek
Bernáth Csaba (Egyed Tünde, Sopron, Berzsenyi)
Bősze Éva (Dezső Fanni, Sopronhorpács,
Kelemen Tamara, Agyagosszergény)
Bors Anikó (Fekete Eliza, Fertőszéplak)
Tóthárpád Ferenc (Dominek Csaba, Agyagosszergény,
Mesics Bertalan, Iván)
Az esti baráti találkozó sikere aztán tovább mélyítette a
barátságokat. Miután annak rendje-módja szerint minden-
ki bemutatkozott, a hévízi Bereczky Szilárdnak köszön-
hetően, aki mellesleg népdaléneke s népművész, vidám
nótázás lett a dologból, amit persze senki sem bánt.
Méltán lett a nap koronája e baráti találkozó.
Szombaton reggel a Bartók Béla Megyei Művelődési
Központban folytatódó verseny vége természetesen a zsűri
értékelése, s a díjak átadására került sor.
A három fődíj mellett számos különdíj került átadásra,
melyeket a Megyei Önkormányzat, a Megyei Művelődési
Központ és a Magyar Versmondók Egyesülete Győr­
Moson-Sopron Megyei Szervezete ajánlottak fel.
A zsűri: Horváth Ildikó Ady- és Radnóti-díjas, ma-
giszter versmondó, Hőgye Attila, a Magyar Rádió szer-
kesztő-riportere, versmondó és Popper Ferenc Radnóti-
díjas, magiszter versmondó, Magyar Versmondók Egye-
sülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete.
Radnóti Miklós: Írás közben
Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így,
ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít
e forduló világ és az ordas emberek.
Virágszülőként kezdtem én el, de fegyverek
között neveltek engem gyilkosok s megszoktam
rég a harcot itt és gyáván sosem futottam.
Igaz, jó szerteütni néha, de békében
élni is szép lenne már s írni példaképen.
Bíztatnom kell magam, hogy el ne bujdokoljak,
mert jó lenne messze és műhelyben élni csak.
Ó, véled gondolok most, tollasjobbkezemmel
s egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester.
versmondó 19
A rendező egyesület elnöke az alábbi díjakat osztotta ki: Révész Erzsébet, Szentkozmadombja
Bereczky Szilárd, Hévíz
I. helyezett: Bakonyi Ferenc, Győrzámoly Kinezer Judit, Bősárkány
II. helyezett: Czifrik Piroska, Győr Illésné Rejtő Hajnalka, Dunaújváros
III. helyezett: Katona Ágnes, Topolya (Szerbia) Lakatos Dorina, Győr

Különdíjasok: A könyvjutalmak mellett ők mindannyian meghívást

Mészáros Márton, Győr nyertek a 200S-as országos versenyre.
Juhász Dorottya, Győr Popper Ferenc

A lélek megszólaltatói
Szombaton és vasárnap a bácsfeketehegyi művelődési A kétnapos rendezvény résztvevőit elsőként Szatmári
otthonban és színházteremben megtartották a vajdasági Melitta szervező, a Vajdasági Magyar Versmondók
versmondók XI. Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó- Egyesületének alelnöke üdvözölte, majd Szügyi István,
találkozóját. Kishegyes polgármestere megnyitotta a versenyt, amelyre
az idén kis híján hatvanan neveztek be Vajdaság minden
részéből.

A gyermek-, ifjúsági és felnőttkategóriákban induló ver-

senyzőket az Elor Emina, Kalmár Zsuzsa, Kovács Frigyes,
Domány Zoltán, Lódi Andrea és Wiegmann Alfréd
összetételű zsűri hallgatta meg, és értékelte. A kétnapos
verseny zárórendezvényét vasárnap délben tartották meg a
színházteremben, s a zsűri nevében Wiegmann Alfréd
értékelte a látottakat-hallottakat. Mint hangsúlyozta, a
konzumvilág, a fogyasztói társadalom képezi talán a leg-
nagyobb veszélyt arra, hogy kialudjanak a lélek tüzei. A
versmondók viszont a lélek megszólaltató i, azok, akik a
költészetben megújítják magukat, és velük együtt megúju-
lunk mi magunk is, hiszen a költészet éppen erre való. És
van mit megszólaltatni, hiszen a magyar költészet Kelet-
és Közép-Európában a leggazdagabbnak számít. A vers-
mondás közös öröm, osztozás az örömben, és ez teszi
lehetővé, hogy az élmények minél mélyebben rakódjanak
le. A kétnapos rendezvény, mint hangsúlyozta, teljes egé-
szében kielégítette a művészetek iránti ógörög követel-
ményeket: szép volt, jó volt és hasznos volt.
Az értékelés után Szatmári Melitta és Hajvert Ákos kiosz-
tották a díjakat és különdíjakat mindhárom kategóriában. A
gyermekek korosztályában különdíjat kapott Csőke Dóra,
Szarka Ákos, Maletaski Krisztina, Böröcz Renáta, Gál De-
zíria és Farkas Beatrix. Első lett Csőke Dóra, második
Gyarmati Judit, harmadik pedig Szombathy Dorottya. Az
ifjúsági kategóriában az első díjat Kasza Zsanettnek ítélték
oda, második díjat Horváth Zsófia és Rózsa Szabina
kapott, harmadikat Kalmár Gergely és Horváth Csenge. A
különdíjakat ebben a kategóriában Kasza Zsanett és Lajsz
Brigitta kapták. A felnőtteknél két második és egy első díjat
osztottak ki. Elsődíjas lett Csík Éva, második Deliné Csere
Andrea és Csanak Andrea. A legjobb felkészítőknek járó
elismerést Raffai Klárának és Smit Istvánnak ítélték oda. A
szervezők alkalmi ajándékkal kedveskedtek a zsűri tag-
jainak is. A zárórendezvény keretében a zentai Apropó
együttes énekelt verseket adott elő.
Az ünnepség végén Hajvert Ákos, a Vajdasági Magyar
Versmondók Egyesületének elnöke köszönte meg a ver-
senyzőknek a részvételt, valamint a támogatóknak, első­
sorban a magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumnak,
a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Kisebbségügyi
Titkárságnak, a Forum Könyvkiadónak, anyaszerveze-
tünknek, a Magyar Versmondók Egyesületének és a
Feketics Művelődési Egyesületnek a hathatós segítséget.
P.1.

20 versmondó
 A Hangraforgó internetes Szakmai Fórum, a Harmónia Művészeti Központ Kht.,
a Magyar Kultúra Kiadó és a győri Petőfi Sándor Művelődési Ház
- mint társszervezők - 2008-ban megrendezik az
I. Győri
INTERNETVERS-FESZTIVÁLT
énekelt és megzenésített versek előadói számára.

A rendezvény egyúttal tisztelgés a 2008. évi Költészet Napja előtt. A rendezők szándéka, hogya fesztivál,
az internet adta lehetőségeket felhasználva, hirdesse az élő magyar költészetet, közvetlen kapcsolatot teremtsen
a költők és az általuk megzenésítésre felajánlott verseikre reagáló zenészek között.

Jelentkezés a fesztiválra:
Várjuk olyan szólisták és kisegyüttesekjelentkezését (életkortól, nemzetiségtől függetlenül),
akik arra vállalkoznak, hogyaHangraforgó Szakmai Fórum Vers-váróterem oldalán szereplő költők e célra
felajánlott verseiből megzenésített dalaikat saját komponálású dallammal, hangszeres kisérettel vagy anélkül,
a költők és a közönség jelenlétében előadják.
Nevezni lehet három énekelt/megzenésített verssel, ebből minimum egynek az említett oldalon közzétett
versekből kell lennie. Várjuk továbbá újabb költők, dalszövegírókjelentkezését;
küldjenek még énekelhető verseket, hogy minél nagyobb választék álljon a vállalkozó kedvű
énekes-hangszeres muzsikusok rendelkezésére.

A fesztivál időpontja:
2008. április 11-12.
Helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Ház
Győr, Árpád út 44.
A Vers-váróterem oldalon szeretnénk nyomon követni a versek dallá változását, ezért fontos,
hogy a zenészek jelezzék felénk, ha elkészültek egy-egy vers megzenésítésével.
Kérjük, hogy e-mailben a választott vers költőjét is értesítsék.

Jelentkezési határidők:
Költők, dalszövegírók, figyelem! A fesztivál versanyagának rövid időre történő lezárása:
2008. február 1.
(Az ezután érkező versek továbbra is megjelennek a Vers-váróterem oldalon,
de ezek már nem vesznek részt a fesztiválon.)

Verséneklők, énekmondók, figyelem!

A fesztiváira jelentkezés határideje:
2008. február 15.
(Jelentkezni e-mailen lehet a mellékelt JELENTKEZÉSI LAP http://www.hangraforgo.hu/forum.htm
*rtf/*pdf kitöltésével.)
(A FELHívÁs innen is letölthető: *rtf/*pdf)

A fesztivál találkozó jellegű. Nincs zsűri, viszont a választott versek költőit meghívjuk a rendezvényre,
akik jelenléte nagymértékben fokozhatja az előadások izgalmát,
A Költészet Napjára tekintettel érdekes író-olvasó-zenész találkozóra nyílik alkalom.
A beérkezett nevezéseket mérlegelve kapcsolatba lépünk győri és Győr környéki települések iskoláival,
művelődési házaival, hogya fesztiváira érkező előadóknak alkalmuk legyen ünnepi műsort adni az adott
intézményekben, reményeink szerint tiszteletdíj fejében. A fesztiváira nevezési díj nincs.
A rendezők lehetőséget teremtenek arra, hogy színvonalas étkezési és szálláshelyeket foglaljanak,
amelyeket a résztvevők önköltséges alapon vehetnek igénybe. A fesztivál dalaiból a helyszínen hangfelvételt
készítünk. A pályázati dalokból pedig - a szerzők hozzájárulásával - kottakiadványt is szerkesztünk. Részletes
fesztiválprogrammal a beérkezett nevezések feldolgozása után, 2008 márciusában jelentkezünk.
Jelentkezési cím: hangraforgo@gmail.com - F. Sipos Bea és Faggyas László Hangraforgó Szakmai Fórum.

versmondó 21
 XI. ORSZÁGOS MÉCS LÁSZLÓ SZAVALÓVERSENY
A Boldog Jövőnkért Alapítvány és az Országos Mécs László Irodalmi Társaság Mécs László premontrei pap-költő
szellemi hagyatékát megőrizendő és ápolandó, ismét meghirdeti az Országos Mécs László Szavalóversenyt.

Tudnivalók:
l. A szavalóverseny meghirdetője: Boldog Jövőnkért Alapítvány, O.M.L.l.T.
Levelezési cím: 8501 Pápa, Pf. 192.
2. Infoline: Telefon: 06 70 948 4822 - Rátz Ottó tanár, alapító
E-maii: bjal@freemail.hu
3. Kategóriák: l. Ifjúsági (14-18. év), II. Felnőtt (18 év fölött)
4. Jelentkezéseket csak írásban (a honlapon elhelyezett űrlap kitöltésével) fogadunk el.

A versenyzőnek egy szabadon választott és egy Mécs László-verset kell tudnia. A (kötelező) Mécs László-verset
azon versenyzők szavalják, akik a döntőbe jutnak.
Jelentkezési határidő: 2008. április 30.
A határidőn túl jelentkezést nem fogadunk el!
5. Aszavalóverseny időpontja és helyszíne:
2008. május 24. (szombat), 10 órától; regisztráció: 9 órától
8500 Pápa, Fő u. 2., Pedagógus Művelődési Ház
Kérjük, hogy a verseny kezdetéig a szavalók érkezzenek meg!
7. Nevezési díj: 1000 Ft/fő
(a nevezés i díj tartalmazza az étkezést is!)
A nevezési díjat átutalással kérjük befizetni: Boldog Jövőnkért Alapítvány Kiemelkedően Közhasznú Szervezet
Számlaszám: OTP Bank NyRt. 11748045-20037570
8. JUTALMAZÁS:
Kategóriánként az l-5. helyezett Oklevél, továbbá értékes tárgynyeremények
(könyvek, egyéb tárgyak).
9. Egyéb: Szállást és útiköltséget biztosítani nem tudunk.
Amennyiben a nevezés i díjról számlát kémek, kérjük jelezni! Számlát csak a befizető nevére tudunk kiállítani!
10. Amennyiben a versennyel kapcsolatban bármi változás történik, e-mailben értesítjük a jelentkezőket!

Eredményes felkészülést kíván

Boldog Jövőnkért Alapítvány Kiemelkedően Közhasznú Szervezet

A Magyar Versmondók Egyesülete

és a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

"Reneszánsz daloskönyv"
címmel magyar vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyt hirdet
a Reneszánsz Em1ékév tiszteletére

A meghirdető szervezetek célja, hogy a korszak nagy köl-
tőinek szellemét versekkel megidézzék, s ezáltal a rene-
szánsz által hirdetett értékekre irányítsák a figyelmet.
A verseny felfutásos rendszerű, helyszíneiben később
meghatározott előválogatók után kerűl sor az országos
megmérettetésre. A határainkon túl élő versmondókat érte-
sítjük, melyik előválogatón vehetnek részt, de a szerve-
zőbizottság fenntartja annak a jogát is, hogy határon túli
versmondó egyesületek delegáltjait előválogatás nélkül
fogadja a döntőn.
A versmondónak az alábbiakkal kell készülni
• három reneszánsz kori verssel vagy prózával a világiro-
dalomból (a jelentkezők bibliográfiai segítséget kap-
nak),
• egy magyar reneszánsz költő/író alkotásával,
• egy kortárs alkotással, amely szellemében a reneszánsz
életörömöt, az emberbe való hitet, az alkotás szépségét
dicsőíti.
Egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az
5 percet.

A döntő előreláthatóan 2008 októberében lesz, a helyszínt A jelentkezési lapokat az alábbi címre kérjük küldeni
később jelöljük ki. (innen továbbítjuk majd az előválogatók szervezőihez):

Részvételi feltételek Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti

A vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden, 15. Lektorátus
életévét betöltött, hazai és határon túl élő magyar nyelvű Művészeti Programok Főosztálya
amatőr vers- és prózarnondó. 1011 Budapest, Corvin tér 8.

22 versmondó
A jelentkezési lapok a www.vers.hu, illetve a
www.mmi.hu/muveszetek oldalról letölthetők, illetve
postai úton a fenti címről igényelhetők.
Információk:
Kiss László, tel.: +36(20) 512-7661, e-maii: vers@c3.hu;
Tóth Erzsébet, tel.: +36(1) 214-6019, +36(30) 606-8366,
e-maii: tothe@mmi.hu;
Tóth Zsuzsanna, tel.: +36(1) 225-6029, +36(30)748-0671,
e-maii: tothzs@mmi.hu
Janus Pannonius
Nagybátyjának, Vitéz Jánosnak
esztergomi érsekké tételéről
1465.
Keljetek, Ó, Múzsák, víg dalra, öröm riada Ira,
Kalliopé, szintén zengje vidáman a kart!
Érseki méltóság főszéke jutalma Vitéznek,
ebbe helyezték őt Róma s urunk, a király.
Messzire zengjen a hang, át népeken, át a világon
s földi vidékünkről szálljon az égig a dal.
Váradot Esztergom, Kőröst a Dunánk kiszorítja,
s ő negyedik helyrőlfőpapok elseje lett.
Heltai Gáspár
Két egérről
Egy egér útra indula, és az úton előtalála egy mezői egeret.
És köszene a házi egérnek, és behívá az ő házacskába, és
jól kezdé ott tartani makkal, diúval, árpával etc., annak
utána békével elbocsátá őtet. Midőn a házi egér dolgát
elvégezte volna, betérvén a mezői egérhöz, elhívá azt ven-
dégségbe házához. És hazajutván bevivé egy pincébe, ahol
mindenféle eleség vala, és mondá: "Ídes barátom, vígan
lakjál! Egyél, ím látod, hogy minden elég vagyon. Efféle
jó eleséggel lakom én mindenkor." Mondá a mező i egér:
"Bezzeg jól vagyon dolgod." Mikoron legjobb lakásban
volnának, eljuta a ko1csár, és zörgéssel meg kezdé az ajtót
nyitogatni. Megijedvén az egerek, elkezdének futni. A házi
egér befutamék az ő szokott Iyikába, de a mezői egér, nem
tudván semmi Iyikot, ide s tova kezde futni, és csak alég
VII. Országos Egyetemi-főiskolai Versmondó
Előzetes
Immár hetedik alkalommal rendezzük meg Győrben a
Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János
Karral közösen az Egyetemi-főiskolai hallgatók vers-
mondó versenyét. A várható időpont: 2008. május eleje.
A pontos időpontról felhívásban értesítünk, mely a
"Versmondó" lapban, valamint a www.vers.hu honlapon
fog megjelenni, illetve levélben küldünk értesítést mind-
azoknak, akik már korábban is indultak.
A versenyen szabadon választható a teljes magyar líra egy
alkotása, kötelezően pedig az 1945 utáni kortárs alkotók
egy művét kell előadnia mindenkinek.
A legjobbak ezúttal is meghívást nyernek a novemberi
Radnóti Miklós Országos Vers- és Prózamondó Versenyre.
szaladhata el. Midőn a ko1csár elment volna, és az ajtót
beszegözte volna, eljöve a házi egér, és előhívá a mezői
egeret, és mondá: "Mit bánkódol e kevés futásért? Lám
megijedtél. Légy vígan. Egyél a jó eledelbe." Felelé az:
,,Ámbátor tied legyen a jó eledel és nagy uraság. Lakjál
vígan, ha meg nem rettent a mindennapi veszedelem. Én
azt akarnám, hogy otthon volnék. Ott, noha nincsen
külemb-külembféle drága eledelem, de békességesen élek,
és minden rettegés nélkül vagyok. Félelem nélkül eszem a
keveset, ami énnékem vagyon; senki nem háborgat, sem
kerget. Te pedig mindenkor rettegsz, mindenkoron félel-
mes szüved vagyon; ím a háznak minden szurdékában
egérfogó vagyon. A sok macskának nincsen száma, ki
imide, ki amoda kerget. Nyughatatlan dolog a te dolgod.
Ez okaért elbúcsúzom tőled" etc.
Janus Pannonius
Vitéz János érsekhez
Atyám, ó, mért vesződöl éjjel-nappal?
Gond nélkül lelked mért hogy nem lehet?
Mindig Prometheus gyötrelme sarkal
s Atlasként egyre hordod az eget.
Kis nyugtod néha mért hogy nem marad,
míg megrokkansz a fáradság alatt?
Zsákmánya léssz az őrlő izgalomnak.
fáradhatatlan nincsen senkisem.
Herakles és Ulyxes elnyugodtak,
sőt olykor tán Zeusz is megpihen.
Törődj magaddal is, gondold meg ezt:
A köznek élsz, magadat el ne veszd!
Janus Pannonius
Vitéz János esztergomi erődítéseiről
Pannonián, amikor most Mátyásé a királyság
s hírneves atyja nyomán jár a Szerencse-úton,
Esztergomban akolt épített János, a pásztor,
el ne ragadhassák sík legelőn juhait.
Érdemeért. Péter, te, egek kapujára vigyázó,
nyisd meg a mennyet az őr, nyisd meg a nyája előtt!
Fordította Geréb László
Verseny
versmondó 23
 A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus,
a Magyar Írószövetség
és a Magyar Versmondók Egyesülete
ILLYÉS GYULA
IV. NEMZETI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT
hirdet a Simontornyai Vármúzeum, a Tolna Megyei Illyés Gyula Emlékbizottság,
az Illyés Gyula Emlékmúzeum és Ozora Önkormányzata
támogatásával.

A meghirdető szervezetek célja, hogy Illyés Gyula költészetét méltó módon életben tartsák,
s hogy a nagy költő születésnapjáról kétévente megemlékezzenek. 2008-ban ezt a szándékot azzal bővítjük,
hogy megemlékezünk a Nyugat c. folyóirat alapításának 100. évfordulójáról is.
A verseny felfutásos rendszerű, előválogatókat 2008 tavaszán és koraőszén tartunk, később meghatározandó
helyszíneken.
A döntő várhatóan 2008. november 8-9-én lesz, a Tolna megyei Ozorán.

Részvételi feltételek:
a vers- és prózamondó versenyen részt vehet minden, 15. életévét betöltött, hazai és határon túl élő magyar
nyelvű amatőr vers- és prózamondó.
A szándékát bejelentő versmondónak
- két Illyés Gyula-verssel;
- és két szabadon választott vers sel vagy prózával
• ebből egy a Nyugat alkotóinak tollából való mű,
• a másik kortárs alkotás legyen.
Egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet.
A jelentkezési lapokat az alábbi CÍmre kérjük küldeni (innen továbbítjuk majd az előválogatók szervezőihez):
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
Művészeti Programok Főosztálya
1011 Budapest, Corvin tér 8.

Ajelentkezési lapok a www.vers.hu, illetve a www.mmi.huJmuveszetek oldalról letölthetők,

illetve postai úton a fenti CÍmről igényelhetők.

Információk:
Kiss László, tel.: +36(20) 512-7661, e-maii: vers@c3.hu;
Tóth Erzsébet, tel.: +36(1) 214-6019, +36(30) 606-8366, e-maii: tothe@mmi.hu;
Tóth Zsuzsanna, tel.: +36(1) 225-6029, +36(30) 748-0671, e-maii: tothzs@mmi.hu

Illyés Gyula
Emlékezz rám...
Emlékezz rám. Mi nyoma lesz, hogy éltem?
Mi értelme? De egy-egy napomat,
egy-egy órámat, megtisztítva szépen
neked adnám, ki örök tanu vagy,
azt remélve, hogy nálad megmarad.

Nálad, aki a nem mulandó szépség

s hűség képeként jössz oldalamon.
Gondolj reám. Azt, ahogy benned élnék
ha órákra is, azt az agyadon
áttisztult lényt tán én is vállalom.

Őrizz, amíg élsz, féltékenyen.

Hogy vigyázhassak rád, vigyázz reám.
Mert eldobom, mert mire jó
emlékem is a halálod után?

24 versmondó
 A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
a Magyar Versmondók Egyesületével együttműködve
vers- és prózamondó előadóművész-képzéstés -vizsgát szervez.
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés célja, hogy az arra rátermett hallgatók számára olyan szakmai felkészítést
nyújtsanak, amely ismeretanyag birtokában felkészülhetnek
a 9/2002. NKÖM rendelet 37. sorszáma alatt kíadott vers- és prózamondó előadóművész-szakképzés
szakmai (vizsga) követelményeire és jelentkezhetnek szakképzést nyújtó vizsgára.
A középiskolai végzettséggel rendelkező sikeres vizsgázók vers- és prózamondó előadóművész
(OKJ 54183204) szakképesítést kapnak. A szakképesítéssel az egyéb kulturális foglalkozások kategóriájában
műsorvezető, játékvezető, konferanszié, továbbá segédszínész munkakör tölthető be.

Tanároknak elismert és rangos, a pódiumművészetben járatos szakembereket kérünk, illetve kértünk fel,
így többek kőzött Bartók László, dr. Böhm Edit, Gabnai Katalin, Tatay Éva, Tóth Zsóka, Wiegmann Alfréd
tartanak elméleti órákat és gyakorlati foglalkozásokat.
A tanfolyam vezetői: Kiss László és Tóth Zsuzsanna
A képzés időtartama: 120 óra (négy hétvége)
A szorgalmi idő:várhatóan 2007. május-június és 2007. szeptember-október
Vizsga előreláthatóan 2007. november végén lesz.
A képzés tematikai és tanmenetsegédlettel jelentős egyéni felkészülést igényel.
Az előadásokat
és foglalkozásokat kűlön órarend alapján a hétvégeken tartjuk, egész napos elfoglaltsággal.
A képzés díja: 100000 Ft + 25000 Ft vizsgadíj,
amelyet előre kell befizetni. Részletfizetés lehetséges.
A jelentkezés feltételei: • Érettségi vizsga. Az eddigi szakmai tevékenység rövid ismertetése
(versenyek, tanfolyamok, táborok, színpadi műsorok, esetleg színjátszógyakorlat).
A tanfolyamra jelentkezőknekhároméves szakmai gyakorlatot, versenyeken való sikeres részvételt,
fellépéseket kell igazolniuk. • Eredményes felvételi vizsga (Afelvételizőknek meg kell felelni
a pályaalkalmassági követelményeknek - tiszta artikuláció, megfelelő beszédkészség, előadói képességek ... stb.
Ehhez minimális repertoárt kell magukkal hozniuk.)
Sikeres felvételi esetén a felvett hallgatókkal képzési szerződést kötünk.
A képzés elindításához szükséges létszám: 13 fő. Kellő számú jelentkező hiányában a tanfolyamot nem
indíthatjuk, a feltételek viszont jelentősen változnak a jövőben.
Bővebb felvilágosítás:
Tóth Zsuzsanna, 30/748-0671, e-mail: tothzs@mmi.hu; Kiss László, 30/922-3573, e-maii: vers@c3.hu
A jelentkezőket írásban értesítjük a felvételi helyéről és idejéről.

Jelentkezni az alábbi címen lehet: Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus

Művészeti Programok Főosztálya, 1011 Budapest, Corvin tér 8.

Jelentkezési határidő: 2008. február 15.

Az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány, a veres-
egyházi Váci Mihály Művelődési Ház Veresegyház Város
Önkormányzata és a Pest Megyei Közművelődési Intézet
támogatás ával,
"ANYÁM FEKETE RÓZSA"
címmel, tizennyolcadszor rendezi meg magyar nyelvű
nemzetközi vers- és prózamondó találkozóját, nem hivatá-
sos versmondók számára.
A találkozó fővédnöke:
BEREK KATALIN - a Nemzeti Színésze
Az édesanyák tiszteletére meghirdetett versenyen gyer-
mek(12-15. év), ifjúsági (16-21. év), felnőtt- (22-65. év),
valamint szépkorú kategóriában (66. évtől) lehet indulni.
A Radnóti-díjas versmondók, az elődöntőket követően,
a döntőn meghívottként vesznek részt, és kűlőn díjazásban
részesülnek.
Színművészeti Főiskolát végzettek és színművészeti
képzésben részt vevők nem vehetnek részt a találkozón.
2008-ban harmadszor énekelt vers kategóriában is hir-
detünk versenyt, 15 éves kortól.
(Egyéni jelentkezőket, tehát szólistákat várunk.)
A jelentkezőknek három verset vagy prózát kell meg-
jelölni, melynek kortárs magyar vagy világirodalmi alko-
tásnak kell lennie (XX-XXl. század). Ezen túl jelentkez-
hetnek a magyar népköltészet remekeivel. A zsűri bárme-
lyik művet kérheti az indulótól. Az előadott mű időtartama
nem haladhatja meg az öt percet. (A zsűri időn túl meg-
köszönheti a fellépő produkcióját!)
A versenyzők más országos versenyeken helyezést elért
produkciókkal nem nevezhetnek.
A határon túli versenyzők részére az elődöntő k anya-
országukban lesznek (Léván, Kishegyesen, Szatmár-
németiben, Kolozsváron), a további külfőldi helyszínekről
és időpontokról (Ukrajna, Szlovénia) a jelentkezések be-
érkezése után adunk tájékoztatást. Az EU-tagállamokból
és a tengerentúlról jelentkezők külön meghívást kapnak.
A magyarországi elődöntők helyszínei: Budapest, Deb-
recen, Miskolc, Eger, Salgótarján, Székesfehérvár, Szol-
nok, Kaposvár, Bátonyterenye, Nagykanizsa, Szombat-
hely, Kiskunfélegyháza, Veresegyház, Erdőkertes.

versmondó 25
 Jelentkezésüknél kérjük, jelezzék a választott telepü-
lést. A visszaigazoláskor fellépésük pontos helyszínét
közöljük. Az énekelt vers kategóriában valamennyi jelen-
tkezőt a budapesti elődöntőre hívjuk meg.
A döntő és gála időpontja: 2008. május 2-3-4.
Információ: Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány
Telefon: 06 20 357-7548, tel. és fax: 06 28 476-708
E-maii: afr@invitel.hu
Látogassák honlapunkat: www.afr.hu
A döntő helyszíne: Váci Mihály Művelődési Ház, Veres-
egyház, Köves utca 14.
A döntőbe jutott versenyzők részére szállást és étkezést
biztosítunk, vendégeket előzetes bejelentés alapján, korlá-
tozott számban, önköltséges alapon fogadunk.
Díjazás:
Fekete Rózsa Díj
Minden kategóriában: 60-50-40 ezer forint értékű jutalom.
A szponzorok által felajánlott különdíjak.
Nők a volán mögött
Csajok és a kormánykerék
Lutter Imre, a nagydumás száguldó riporter úgy gondolta,
hogy azt a felgyülemlett élménymennyiséget, amit a női
vezetőknek köszönhet, érdemes lenne egy könyvben
prezentálnia. Elég lett volna elmesélni.
A nők vajon genetikailag vannak kódolva a kaotikus
vezetési stílusra, vagy csak rosszul viselik azt a típusú
stresszt, amit ellenkező nemű fajtársaik szúrós pillantásai,
cenzúrázandó kijelentései vagy éppen hivatásos színé-
szeket megszégyenítő, mesterien variált kifakadás i pozi-
túráik idéznek elő? Nos, évszázados közhelyet cáfolunk
meg azzal, hogy nem a genetika a felelős, sőt egy brit
kutatócsoport szerint a nők magasabb ösztrogénszintje
alkalmasabbá teszi őket a rugalmassággal, figyelem-
összpontosítássai és a szabálytanulással kapcsolatos fel-
adatok megoldására. Azonban ez csak az elmélet, a gya-
korlat valóban a férfiak javára billenti a mérleget, az már
megint egy más kérdés, hogy a tények és tapasztalatok
tükrében mennyire etikus ezeken é1celődni. Merthogy
arányaiban legalább annyi csapnivalóan pocsék férfi
vezető van, mint nő.
Most persze az önérzetes hím olvasók döbbenten és han-
gos egyetértésben ingatják a buksijukat, hogy megint egy
hülyeség, amit csak nő írhat. Pedig ki kell ábrándítanunk
minden férfiúi felsőbbrendűségében vadul hívő egyedet,
hogy eddig a tudománynak még nem sikerűlt semmi
kézzelfogható és jelentős eltérést bizonyító példát felmu-
tatnia a két nem agyi működésében, vagyis a férfi és a női
agy működési mechanizmusában semmilyen jelentős
eltérést nem mutat. A tények pedig makacs dolgok; a nők
többsége nem retardált, nem, még a volán mögött sem
válik azzá. Azzal viszont, hogya férfiak helyes sztereo-
26 versmondó
Jelentkezésüket az Anyám Fekete Rózsa Közhasznú
Alapítvány (2113 Erdőkertes Pf. 23) címére küldjék, vagy
faxon és e-mailen a fenti címre. Kérjük, közöljék - a
mellékelt jelentkezési lapon - nevüket, életkorukat, pontos
lakcímüket, telefonszámukat, valamint a versek, prózák
szerzőit és címeit.
(Az adatokat kérjük, hogy nyomtatott nagybetűvel írják!)
Bővebb információ és a jelentkezési lap honlapunkról
letölthető.
Kérjük adója l %-ával támogassa alapítványunkat!
Anyám Fekete Rózsa Közhasznú Alapítvány
Bankszámla szám: 660000 ll-ll 058698
Adószám: 18686050-1-13
Eddigi támogatásukat köszönjük.
A rendezők célja, hogy meg-megállni alig tudó korunkban
az anyákra - így önmagunkra is - irányítsuk kapkodó
figyelmünket, hogy ne fájhasson a "semmi".
Dániel Kornél
főrendező, alapítványi titkár
típiát gyártottak a téma köré, egyértelmű létjogosultságot
adtak a mindenkori "szarul vezető" nőknek.
Igen, vannak nők, akik botrányosan vezetnek, ahogyan
vannak ilyen férfiak is szép számrnál, csak róluk nem
beszélünk, mert akkor hova lenne a legenda, hagyo-
mányokat őrizni meg szép dolog ugye. A nemi különb-
ségtétel ebben a kérdéskörben is legalább akkora nagy
butaság, mint abban, hogy kik döntésképtelenebbek, kik
főznek jobban vagy melyikünk ügyesebb, okosabb,
szebb... Mondhatnánk, hogy ez a versengés i attitűd ter-
mészetes emberi vonás, csakhogy pont a nemek között
semmi értelme, merthogy míg az oviban ez a viselkedési
anomália a bimbódzó szexualitást erősítette, addig felnőt­
teknél az ilyen különbségtétel több mint röhejes. Azt meg,
hogy a férfiak és a nők közötti élettani különbözőség
- úgynevezett szexuális dimorfizmus - jó dolog, talán
senkinek sem kell bizonygatnunk.
Mindezek ismeretében némiképp szkeptikusan állunk
hozzá a témához; vajon mennyire okos dolog könyvet írni
egy ekkora orbitális közhelyről? Mert mint általában, ezek
a sztorizós, erősen szubjektív hobbytanulmányok csak úgy
tocsognak a rosszindulatú sztereotípiákban. És jelen dara-
bunk sem kivétel. A stílusa amúgy szellemes, ötletes a
szerkesztés is, de ez a lerágott kérdéskör maximum epi-
zódként állná meg a helyét, egy egész könyvhöz nem szol-
gáltat fogyasztható alapot. És most sem a harcos feminista
beszél belőlünk, már csak azért sem, mert egyik-másik
csattanós szösszeneten igen jókat mulattunk. A találóan
felvázolt kritika elismerő fejbiccentésre készteti még a
megszeppent alanyokat is, nemhogy a velejéig cinikus
műbírálót. Azonban friss élmények hiányában kihalt az
érdeklődés; ugyanazok a tükörben sminkelő, parkolni
képtelen, 30-cal "duhajkodó" nőneműek mindenhol, és
persze az egy-két üdítő kivétel, aki csak erősíti a szabályt,
ugye. Olyan ez, mintha egy viccet ötvenféleképpen süt-
nénk el: először röhögünk a poénon, a végére aztán már
csak csendben feszengünk. versmondó
Kedvenc száguldozó riporterünk ezúttal kicsit többet
Kiadja a Magyar Versmondók Egyesülete
beszélt a kelleténél, vagy csak rossz témához nyúlt, bár
kétségkívül szimpatikusan, a mélyenszántó szarkazmus
itt is alaptétel, és ez jót tesz neki. Meglátása szerint a téma
visított a "könyvesítésért", azonban pont ezen a közhelyes
banánhéjon csúszik meg a nyomdatermék.
Legalább annyira röhejes egy női vezetőn látványosan
kiakadó férfi, mint egy volán mögül tanácstalanul bam-
buló nőnemű. Az előbbi legalább nem okoz tömeg-
szerencsétlenséget - érvelnek a téma iránt elkötelezettek.
És ez így is van, ahogyan az is megkérdőjelezhetetlen Támogatónk:
tény, hogy az ezen fennakadó hímek ilyenkor férfiatlan-
ságuk csúcsán teljesítenek. Az egészséges kritikai látás-
mód aranyat ér - csak hogy maradjunk mi is a köz-
helyeknél -, és itt most az egészségesen van a hangsúly
természetesen.

A könyv októbertől már kapható valamennyi nagy

könyvesboltban és bevásárlóközpontban. Oktatási és Kulturál is Minisztérium
- borsa-

Illés Gábor
Mikor csonkig égnek a gyertyák
(Németh Eszternek, búcsúzóul)
nka
Nemzeti Kulturális Alap

Mikor csonkig égnek a gyertyák,

összetörik a csend a gyász alatt.
Nyakadba borul némán az este,
eső a könnye, semmije sincs már.

Angyalom álma a neved:

torkomon akad az örök gyalázat. A szerkesztőség címe:
Nem töröm össze a régi meséket, 1011 Budapest 1., Corvin tér 8.
ágyamba bújik a tehetetlen pillanat. Elektronikus cím: vers@c3.hu
Honlap: www.vers.hu • www.versmondo.hu
Egy mondaton átsüvít a naplemente, www.versradio.hu • www.versfesztival.hu
ebben a mondatban megcsókollak.
Tűzöm közben hajadba az Szerkeszti: az MVE kabinetje
elvesztett szavakat. Főszerkesztő: Kiss László
Telefon: 06 (20) 512-7661
Mikor csonkig égnek a gyertyák,
eszembe jut a hangod. ISSN 1217-3282
Mikor csonkig égnek a gyertyák,
átölel Téged az álmom. A Versmondó a Mikszáth Kiadó gondozásában jelenik meg.

Tépett bokrokat üldöz a csókod,

angyalom álma fullad a tóba.
Sebeket takar a gyászruha rajtam,
bús mosolyt von számra az élet.
Mikor csonkig égnek a gyertyák, Ára: 400 Ft.
a semmibe sóhajtva szeress. A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség címén.
Előfizetési díj 2008-tól 2400 Ft.
Mikor csonkig égnek a gyertyák,
Megjelenik évente hat alkalommal.
a sorsot gyűlölve szeress.
Az egyes számok megvásárolhatók az Írók Könyvesboltjában
Mikor csonkig égnek a gyertyák, Budapest VI., Andrássy út 45.
a mindenre kiáltva: szeress,
mert nem lehet! A címlapon korabeli metszet a velencei dózse avatásáról.
A lapban közölt fotókat Kiss László készítette.
Szűkülő életre halálig írom:
szeress, Te átkozott!

versmondó 27
Pstsseo Ducale
- Veneziano

Velencei dáeeepelots
oszlopfői

"Keresztes, hofnlú lornácbn fordulék be,

a nyájas szerzetes vezetle az utat
a toronvhoz, amely büszkén szökell a légbe
s Velence ujjaként az ég felé mutal. "
Babits Mihál»