antoine de saint-exupéry

A kis herceg
a szerző rajzaival

Dunajcsik Mátyás
új fordítása

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Œuvres d’Antoine de Saint-Exupéry (Le Petit Prince)
Bibliothèque de la Pléiade, Gallimard, Párizs, 1953
Hungarian translation © Dunajcsik Mátyás 2015
Szerkesztette Jeney Zoltán

Minden jog fenntartva. A mű egészét vagy bármely
részletét tilos sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón
tárolni, bármely elektronikus, mechanikus vagy egyéb
rendszerben továbbítani, és változatlanul vagy változtatva
újra felhasználni a jogtulajdonosok előzetes írásbeli
engedélye nélkül.
A kötet megjelenése a TÁMOP-2.3.6.B-12-1/1-2014-0182
számú projekt keretében valósult meg.
Eredeti rajzok felújítása, borító és
nyomdai előkészítés: Auguszt Gabriella
Kiadja: Pájer Donát egyéni vállalkozó, Csorna, 2015. ©
Felelős kiadó: Pájer Donát
Készült: Kinizsi Nyomda, Debrecen
info@publishdrive.com
ISBN 978-817-5257-66-5

Léon Werth-nek
Elnézést kérek a gyerekektől, hogy egy felnőttnek ajánlom
ezt a könyvet. Komoly mentségem van rá: ez a felnőtt a legjobb
barátom a világon. És egy másik mentség: ez a felnőtt a világon mindent képes megérteni, még a gyerekeknek írt könyveket is. A harmadik mentségem pedig, hogy ez a felnőtt jelenleg
Franciaországban él, ahol fázik és nincs mit ennie. Nagy szüksége van a vigasztalásra. Ha pedig mindez mégsem lenne elég,
akkor inkább annak a gyereknek ajánlom ezt a könyvet, aki
ez a felnőtt volt egyszer. Mert minden felnőtt volt egyszer gyerek. (Csak kevesen emlékeznek rá.) Szóval az ajánlás így szól
helyesen:
Léon Werth-nek,
amikor még kisfiú volt.

a kis herceg

I
Hatéves koromban egyszer láttam egy csodálatos képet egy
könyvben, ami az őserdőről szólt, és Igaz történetek volt a címe.
A rajz egy óriáskígyót ábrázolt, amint éppen lenyelni készül
egy vadállatot. Íme, a rajz másolata:

A könyvben azt írták: „Az óriáskígyók rágás nélkül, egészben nyelik le zsákmányukat. Evés után már nem tudnak
mozogni, és hat hónapig alszanak, amíg megemésztik.”
7

a kis herceg

Akkoriban sokat gondolkodtam őserdei kalandokon, és egy
színes ceruzával én is elkészítettem az első rajzomat. Az 1-es
számú rajzomat. Így nézett ki:

A remekművemet megmutattam a felnőtteknek, és megkérdeztem, szerintük félelmetes-e.
Azt válaszolták: „Miért lenne félelmetes egy kalap?”
A rajzom természetesen nem kalapot ábrázolt. Egy óriáskígyót ábrázolt, amint éppen elefántot emészt. Ezért aztán lerajzoltam az óriáskígyó belsejét is, hogy a felnőttek is megértsék,
mi van rajta. A felnőtteknek mindig mindent meg kell magyarázni. A 2. számú rajzom ilyen volt:

Ekkor a felnőttek azt tanácsolták, hogy nyitott és csukott
óriáskígyók rajzolgatása helyett inkább foglalkozzak földrajzzal, történelemmel, matematikával és nyelvtannal. Így
mondtam le végül hatévesen egy csodálatos festői karrierről.
Elbizonytalanított az 1. és a 2. számú rajzom sikertelensége. A
felnőttek semmit se képesek maguktól megérteni, a gyerekek8

a kis herceg

nek pedig nagyon fárasztó, hogy mindent újra és újra elmagyarázzanak nekik.
Így aztán más mesterséget kellett választanom, és végül
megtanultam repülőgépeket vezetni. Nagyjából az egész világot körberepültem. És igaz, ami igaz, a földrajz tényleg sokat
segített. Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát
Arizonától. Ez elég hasznos, ha az ember eltéved éjszaka.
A repülésnek köszönhetően nagyon sok komoly emberrel találkoztam életem során. Sokat éltem a felnőttek között.
Közelről megfigyeltem őket. És nem lett sokkal jobb véleményem róluk.
Amikor valaki olyannal találkoztam, aki egy kicsit értelmesebbnek tűnt, próbaképpen megmutattam neki az 1. számú rajzomat, amit mindig magamnál tartok. Kíváncsi voltam, vajon
tényleg olyan okos-e. De mindig mindenki ugyanazt válaszolta: „Ez egy kalap.” Így aztán soha nem beszéltem nekik se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Leereszkedtem az
ő szintjükre. Inkább a bridzsről, golfról, politikáról, nyakkendőkről társalogtam velük. És mindegyik felnőtt el volt ragadtatva, hogy egy ilyen komoly emberrel beszélgethet.

II
Így aztán egyedül éltem, anélkül, hogy igazán beszélgethettem volna valakivel, egészen addig, amíg hat évvel ezelőtt
kényszerleszállást kellett végrehajtanom a Szaharában. Valami
eltörött a gépem motorjában. És mivel nem hoztam magammal se szerelőt, se utasokat a repülőn, teljesen egyedül kellett
megpróbálnom megjavítani. Az életem múlott rajta. Alig nyolc
napra elegendő ivóvizem volt csak.

9

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful