You are on page 1of 154

Digitális tankönyv

Buzási Marganić Mária

A vizuális kultúra alapjai


Digitális tankönyv

SOMBOR, 2005.
Buzási Marganić Mária
A VIZUÁLIS KULTÚRA ALAPJAI
DIGITÁLIS TANKÖNYV

Kiadó:
Buzási Marganić Mária

Lektor:
Grác Mária

Grafikai formatervező:
um
Buzási Marganić Mária

Sombor, 2005.
pr
impresum
im es
Tartalom
Bevezető
I. A képi közlés illetve a vizuális kommunikáció 7
II. A képzőművészeti forma három mentális forrása 12
III. A képzőművészeti ábrázolás alapelemei 16
IV. A mű szerkezete, a kompozició 54
V. A térelemek 64
VI. A térábrázolás 68
VII. Az építészet 75
VII. A mű szerkezete, a kompozició 79
VIII. Képzőművészeti kifejezésmódok
és technikák 81
IX. Írás és tipógráfia 111
X. A fotoművészet és film 116
XI. Az animáció és a képregény 125
XII. Fogalomtár 132
Irodalom 152
Kedves Olvasó!

Sok művészettörténeti ismerettel rendelkező


ember nem képes látni egy festmény, egy szobor
vagy egy épület esztétikai szépségét. Különböző
információk birtokában, stílusában be tudja azo-
nosítani a művet vagy a szerzőt, miközben magát a
művet mások ízlése és véleménye szerint értékeli. A
mű befogadójának is beavatottnak kell lennie a képi
nyelv titkába, hatásmechanizmusába, mert a művész
általa fejezi ki lelki és hangulati állapotát, monda-
nivalóját. A befogadó látásával életre kelti a rejtett
hangulati, érzelmi és értelmi kincseket, feltárja és
átéli őket, benne újrateremtődnek. A képzőművészeti
olvasás nehézkessége abból is fakad, hogy egy mű
elsősorban az individuum, vagyis a művész kife-
jezése. Luigi Lanzi szerint nehezebb egy jó műértőt
találni, mint egy jó festőt. A vizuális művészetek
nem jelrendszert, hanem jelképrendszert használnak,
melyek többjelentésűek, azaz egyetemes jelentésűek,
érzelmi és értelmi viszonyulást igényelnek.

A könyv, valamint a tantárgy célja, hogy:


• művelje a látásművészetet, vagyis a vizuá-
lis kultúra alapjainak megismerése (kifejező módok,
technikák, nyelv, stb.),
• a hallgatók megismerjék a vizuális nyelvet:
a képelemeket (a pont, a vonal és a folt), a téreleme-
ket (a térvonal, a lap, a test), valamint ezek különféle
minőségeit és relációit,
• jártasság szerzése a látható világ elemeinek
(fény, szín, forma, tér és mozgás) a megfigyelésében,
és a látvány, a jelenség leírásában,
• valamint a vizuális jelek értelmezésében, a
kommunikációban, vagyis:
• A LÁTÁSRA NEVELÉS, AZAZ LÁTNI ÉS
LÁTTATNI
I. A KÉPI KÖZLÉS, ILLETVE A
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

Pandóra szelencéjét felnyitották, színre lépett


a vizuális kultúra. Regis Debray „ A nyugati szem tör-
ténetében” az emberiség történetét három nagy perió-
dusra osztja fel. Ezek: a logoszféra, a grafoszféra
és a videoszféra. A logoszféra az idolok periódusát
jelenti, s fő jellemzői „a kép lát minket”, az Isten a
fő autoritás és az idő, mint az örökkévalóság. A gra-
foszféra a művészetek ideje, az illúziók el-fogadása,
amelyben a fő autoritás a természet, az idő, pedig vé-
gtelen távlatú. Korunk a video-szféra periódusa, s az
A vizuális kultúra alapjai

általános jellemzője a vizualitás, a kommunikáció (a


közvetített információk 90% vizuális). Korunk fő au-
toritása a gép, a jelen idő, vagyis az idő távlatnélküli.
A vizuális kommunikáció korában fon-
tos az információ feldolgozása (szelekció, ér-
tékelés, befogadás). A képi közlés valaki-
hez, valamilyen okból és szándékkal szól.
Minden közlés mögött van egy szándék, amely
a közlőben fogalmazódik meg. A vizuális közlés/alko- Logo
tás folyamatát a következőképpen vázolhatnánk fel:

Buzási Marg anić Mária

Küldött üzenet
Adott jel Vett jel
Üzenet forrás Befogadott Címzett
megértett/
félreértett
átértékelt üzenet

Feed-back
a címzett visszaüzen

Az üzenet anatómiája a Shannon - Weaver modellje alapján

7
A vizuális alkotás készítője üzene-
tét képi formába önti, amely a téma/tartalom
és a vizuális nyelv összetevőiből áll. A vi-
VIZUÁLISAN
zuálisan kódolt üzenetet befolyásolja a tár-
KÖZLŐ /
sadalmi – kulturális környezet, ugyanúgy, mint ALKOTÓ
a kép, azaz alkotás megértését és értelmezését EMBER
a befogadó részéről. Az üzenet tehát több-
szörös módosuláson esik át. Először az alkotó
szándéka szerint, majd a befogadó által lá-
tott jelenség szintjén és legvégül a befogadó
által látott, vett üzenet jelentése szintjén.
ÜZENET
Nagyon sok zavaró körülmény gátol- LÉTREHOZÁSA
hatja az üzenet megértését, helyes értelmezé- KÖZLÉS /
sét, amíg a résztvevők között megtörténik az ALKOTÁS
információk, értékek, viselkedési és gondolati
minták átadása, átvétele, cseréje. Az üzenet
továbbítása különböző jelrendszerek, közvetítő
rendszerek útján történik, és az információ fel-
dolgozását elsősorban a műveltség, a hagyo- VIZUÁLISAN
KÓDOLT
mány, a szokások, a kultúra alapján dolgozzuk
ÜZENET
fel, de függ a különböző tapasztalatanyaggal
rendelkező emberek fogékonyságától is. Röv-
iden, ismernünk kell a jelet, a vizuális kódot.
A vizuális kultúra alapjai

A képi közlésnél elsősorban ikonográfi-


kus kódokról beszélhetünk. Ilyen ikonográfi-
kus kódok: a festmény, a karikatúra, a plasztika,
BEFOGADÓ /
de ugyanúgy beszélhetünk a tárgyi szimboliz- MEGISMERŐ
musok kódjairól is (mint amilyenek a ruházat, EMBER
a hajviselet, a berendezési és a használati tár-
gyak), vagy kinetikus kódokról (gesztus, mi-
mika). A vizuális kódokhoz sorolhatjuk a
proxemikus kódokat is (tér, fizikai távolság),
továbbá a transzmissziós kódokat (adó, vevő), stb.
AZ ÜZENET
Bu zási Margani ć Mári a

A sikeres kommunikáció azt jelenti,


ÉRTELMEZÉSE
hogy a befogadó helyesen dolgozta fel, illetve
megértette az üzenetet. De ugyanakkor tud-
nunk kell, hogy a nem feldolgozott információ
is hatást gyakorol (pl. TV nézés - szappanop-
erák). Napjaink vizuális jelenségei a design,
a reklám és a média, Internet személyiség-
formálóvá váltak, mert a tömegkommunikáció
eszközei révén a legszélesebb rétegekhez
szólnak. De az információözönben eltompul
az egyén, apatikussá válik, elve-szíti kriti-
kus gondolkozását, képzelőerejét, élményeit, Minden közlés mögött van egy
szándék amely a közlőben fogal-
kreativitását, ezért létfontosságú követelmény mazódik meg.
modern világunkban a vizuális kommunikáció
ismerete és már a gyermekkortól fontos tanítani.

8
A vizuális kommunikáció elméle-
tével több tudós foglalkozott. Az ismert sváj-
ci nyelvész, Ferdinand de Saussure (1857-
1913) véleménye szerint a nyelv a gondolatokat
kifejező jelek rendszere: “Elképzelhetünk te-
hát egy olyan tudományt, amely a jelek életét
tanulmányozza a társadalmi életen belül, ez a
társaslélektan és következésképpen az általá-
A beográdi Művászeti Egyetem
nos lélektan része lenne, amelyet mi (a görög logoja
szemeion - jel - szó alapján) szemiológiának
nevezünk. Ez arra hivatott megtanítani bennün-
ket, miben állnak a jelek, s milyen törvények
igazgatják őket. Mivel a szemiológia még nem
létezik, nem tudjuk megmondani, hogy milyen
lesz, de van létjogosultsága, s helye előre meg
van határozva. A nyelv-tudomány csupán egy
része ennek az általános tudománynak; a törvé-
nyek, amelyeket a szemiológia majd feltár,
alkalmazhatók lesznek a nyelvtudományban
is, ez utóbbi ily módon egy jól meghatározott
területhez kapcsolódik majd az emberi jel-
enségek összességén belül” (Saussure, 1967).
A vizuális kultúra alapjai

Nevill Brody
Buzási Marg anić Mária

Logotervek, M. Rakić, Aleks Pajvančić

Plakát, 2öö5.

Úttörőnek számít Charles Sanders Peirce


(1839-1914), amerikai tudós, aki le-rakta a szemi-
otika tudományág alapjait. A szemiotika a jelek
és a jelrendszerek tudománya. Peirce elsősorban
a jelviszonnyal, a jelfolyamattal, a jelek osztá-
lyozásával foglalkozott. Az ő meghatározása Logotervek, G. Filipović, Đ. Ristić

9
szerint: “A jel, vagy helyettesítő (representa-
men) az, ami valamit valaki számára valamely
tekintetben vagy minőségben helyettesít.” Is-
mert még Umberto Eco vizuális üzenetek sze-
miotikája és E. H. Gombrich tevékenysége, aki
a vizuális kifejezés és a kommunikáció kapcso-
latát tekinti át. A képi gondolkozás alapműve
Rudolf Arnheim 1969-ben kiadott Vizuális
gondolkodás című könyve. Ö a látásra épülő
megismerés jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Az Adhoc-Gruppe Visuelle Kom-
munikation (Frankfurt) egy kiadványában a
szerkesztő egy reklámelemzés bevezetőjében
megállapítja, hogy: „Nincs olyan általá-
nos érvényű műalkotás-elmélet, amelyből
levezethetnénk azt, hogy bármely optikai
kommunikációs eszközt jogunk lenne kizárni
a kutatásainkból.” E gondolat utal a vizuá-
lis kommunikáció eszközeinek elemzésére,
mely szerint minden vizuális közlés - az
érzékelés szintjén - azonos a műalkotáséval,
tehát azonosak az értelmezési módszerei is.
A vizuális kultúra alapjai
Bu zási Margani ć Mári a

Piktogramok, Olimpiai játékok:


Grenoble 1968; Saporo 1972;
Sarajevo 1984
Plakát, Toulouse-Lautrec

10
Plakát, B. Ljubičić Reklámhordozó felület lehet szinte minden
A vizuális kultúra alapjai
Buzási Marg anić Mária

Óriásplakát, 2004.


FELADATOK:
1. Elemezze egy plakát vizuális és verbális közlését
2. Készítsen el egy lógó tervet

11
II. A KÉPZŐMŰVÉSZETI
FORMA MENTÁLIS FORRÁSAI
A látható világot az ember vizuálisan
birtokolja. Vegyünk, pl. egy gyümölcsöt. Mit lá-
tunk? Ami elsősorban megragadja tekintetünk: a
szín, az alak, a forma, a körvonal, a felület, a tex-
túra.
A vizuális kultúra alapjai

A művész számára ezt jelenti s minden


mást. Az alkotó tekintetétől a valóság tárgya átlel-
kesül, ihletei forrása lehet. Egy képzőművészeti
alkotás megszületése hosszú folyamat az ihlet
Buzási Mar gani ć Mári a

meglelésétől az anyagban való megtestesítésig.


Az alkotás alatt, de az azt megelőző periódus-
ban is, az alkotó ember párbeszédet folytat ön-
magával, környezettével, esztétikai érzékével és
szerzett tudásával, valamint magával a matériá-
val is, amelyben ötletét végül is megvalósítja.
A képzőművészeti forma mentális forrásait a
következőképen taglalhatnánk:

1. a láthatóval való párbeszéd,


2. az esztétikai rend megtapasztalása
(érzése), és
3. az anyaggal való párbeszéd (a forma
anyagi hordozója).

12
1. A láthatóval való párbeszéd
Minden festmény a művész valóságél-
ményének megjelenítése, de többféle valóságról
beszélhetünk. A művész az ihlettet gazdag él-
ményanyagából meríti. Ide sorolhatnánk a köz-
vetlen környezetéből, vagy fantáziavilágából jött
impulzusokat.
A mű motívumával folytatunk párbeszé-
det. A motívumnak több összetevője lehet. Első
szinten beszélhetünk kulturális-történelmi forrá-
sokról, az élővilágról, az urbánus világról.
A ritmus,
Tovább elemezve a motívumot beszél- Neolitikumi agyagedény
hetünk:
• A természeti elemek (pl. növény és ál-
latvilág, ember) kapcsán olyan tulajdonságokról
amelyek
a) lényegi, szükségszerű tulajdonságai a
formának
b) a formáról állítható élményanyagok,
c) gondolati-élményszerű élményanyagok.
• Az emberi élményanyag olyan ele-mek
A vizuális kultúra alapjai

szerint elemezhető, mint


a) a látás mentális keresztmetszete (érzé-
ki, kifejező, élvezeti, vallási‚ szerkezeti, kutatói
minőség)
b) a megjelenítés rendszerei látszat sz-
erint (sablonos, realisztikusan naiv, technoló-
giailag tökéletesített képi rendszer), továbbá a
megjelenítés rendszerein belül beszélhe-tünk
utaló-jelképszerű látásról (pl. jelkép töredékek).
c) beszélhetünk még a forma megjelení-
tésének módjairól (kollázs; vagy bekebelezés),
Buzási Marg anić Mária

illetve belefoglalásáról; a forma kövületté vá- A harmónia,


A. Dürer, Kéztanulmány
lásáról; beavatkozás; installációról illetve a mű
elrendezése)
• A formával kapcsolatos öntudat ele-
mei lehetnek az érzelmeink élményanyagai
(öröm, bánat, magány, szerelem, stb.), továbbá
ezek magasabb színtű megnyilvánulásai (akció,
mozgáskultúra, művészet), vagy jelkép-rendsz-
erei (szabadság, magasztosság, béke, stb.)

A kontraszt, Reklámfotó

13
2. Az esztétikai rend
megtapasztalása (érzése)
Az esztétikai rendre törekvés az ember
veleszületett tulajdonsága. Az ötlet és a motívum
meglelése még nem jelenti magát a műalkotást.
Az még az idea szférájában lebeg. A művész
az alkotási folyamatban nem hanya-golhatja el
a képi elemek különböző ábrázolási rendszerek A szimmetria: Telek Balázs, fotográfia
szerinti elrendezését. Színre lép az alkotó addigi
tapasztalata és tudása, de tudatalatti rend sz-
eretette is. A tiszta rendre való törekvés a képi el-
emek és a kompozíciós rendszerek kiválasztását
jelenti, amelyek:

1. A harmónia önállósulása a kompozícióban


2. A ritmus
3. Az egyensúly
4. A szimmetria
5. Az ellentét
6. A domináció
7. A bekebelezés
A vizuális kultúra alapjai

8. Az alliteráció

Ezekkel a témakörökkel a későbbiekben


bővebben foglalkozunk a kompozíciónál.
Másfelől a formák elemezésénél párhuza-
mot vonhatunk a természet és megjelenítésének
viszonyával kapcsolatban, pl. harmonikus párhu-
A képi egyensúly:
zamot vonva a természettel, anyagszerűségével Kertész, fotográfia
(szilárd, gáz), a természeti erők ráhatásával (el-
hajlás, zsugorítás, vonzás, stb.).
Buzási Mar gani ć Mári a

3. Az anyaggal való párbeszéd


A képzőművészeti forma megtestesülé-
se a különböző képzőművészeti anyagok, illetve
technikák által történik. Az anyagok szerkezetüket
illetően lehetnek zoomorf, florális, stb. jellegűek.
Az anyag nemcsak a forma megtestesítője, anyagi
hordozója, hanem meghatározó jellegű is lehet,
megfogalmazva azt az anyag gondolkodásában.
Elemezhetjük az anyagokat fajtáik szerint (föld
eredetű, szerves, szervetlen anyagok). Az anyag- A domináció
gal való párbeszéd boncolgathatja, pl. melyek a
dráma anyagai, az anyag jellegének dinamikus
átváltozásai, melyek a klasszikusnak számító
képzőművészeti technikák, stb.
14
Különböző anyagok
A vizuális kultúra alapjai

J apán fametszet Emil Nolde, fametszet M. Grünewald, szénrajz


Buzási Marg anić Mária

H. Arp, faszobor A. Modigliani, olajfestmény

FELADAT:
1.Készítsen egy Power Point prezentációt
e témakörből

15
III. A KÉPZÕMŰVÉSZETI ÁBRÁZOLÁS
ALAPELEMEI (A KÉPI NYELV)

A vizuális kultúra alapjai

Francisco de Goya, 1808. május 3.


Bu zási Margani ć Mári a

A képzőművészeti kommunikáció különböző nyelvi elemek által tör-


ténik. A szakirodalomban nagyon eltérőek a vélemények melyek a képi nyelv
alapelemei. Egyesek szerint ezek a következők: pont, vonal, sík- és térfor-
ma, tónus, szín, felület, faktúra, szerkezet/kompozíció, anyagok, technikák.
A következőkben Goya festményén elemezni fogjuk a különböző
képi elemeket. Az általunk elfogadott felsorolás szerint a vizuá-
lis nyelv eszközei, vagyis a képzőművészeti ábrázolás alapelemei:
1. A vonal.
2. A felület, síkidom, forma.
3. A faktúra, a textúra, a struktúra.
4. A szín.
5. A valõr, a tónus
6. Az irány, térbeliség.
7. A nagyság.

16
1. A pont. A vonal


Egy tiszta felület a nézőt várakozással tölti el.
Olyan hatása van, mint egy színpadnak, ame-
ly egy várható látvány színterévé, vizuális es-
eménnyé változik, amint valamilyen akciót
hajtunk rajta végre. Jelentéshordozóvá válik.
A pont, grafikai értelemben a legkisebb
jel. Általa osztható fel a képfelület. Egy pont a
A vizuális kultúra alapjai

képfelületen a vizuális esemény központját, két


pont a mozgást, három pont, pedig magát az es- Feszültség keletkezhet egy
eményt sugallja, különösen, ha nagyságúkban, képsíkon a pontok helyzetétől
színükben különbözőek. Több pont foltot képez. és számától fűggően

Buzási Marg anić Mária

Csillagkép
A pontok megoszlása egy felületen
sűrűségében meghatározhatja a sötét-világos ér-
téket, térillúziót fejezhet ki. Az poszt-impresszio-
nisták, pontosabban a pointilisták fedezték fel
a különböző színű pontok általi színkeverést,
ami tulajdonképpen a szemben történik. A pont
nem utolsó sorban textúrális hatású is lehet.

Camille Pissaro
17
A vonal a képzőművészeti nyelv legel-
vontabb eleme. Euklidész szerint egy szélesség
nélküli hossz. Valamely felületen a toll és ecset ál-
tal úgy hagy nyomot, mint ahogy az eke a barázdát.
Vonalat húzhatunk valamely eszköz
segítségével, mint pl. vonalzó, vagy körző, az
eredmény mereven egyenes, kínosan pontos,
személytelen vonal lesz. Csak a szabadkézzel
húzott egymagában létező vonal lehet lendü-
letes, de ugyanakkor félénk és tétova is. Az i-
lyen vonal a kéz szabad és könnyed moz-
gásából ered és magában hordozza alkotója ér-
zelem- és élményvilágát, jellemét. Gesztusnak,
gesztusnyomnak is szokták nevezni, mert szinte
a személy stílusjegyeinek hordozója, jelképe.
A vonal optikailag valamely tár-
gy körvonala, két alakzat imaginári-
us határvonala, vagyis az ábrázolás el- Georges Seurat: Cirkus, 1891.
emeit a környezettől elkülönítő vonal.
Körvonallal határozzuk meg a tárgy
jellegét (vagyis, hogy keskeny-e, széles-e, át-
látszó, stb.); a tárgy alakját (kerek-e, tojás-
A vizuális kultúra alapjai

dad-e vagy szögletes); térbeli viszonyát;


megfelelő elrendezésükkel sejtetjük a teret.
Képzőművészeti elemként a vonal lehet:

Körvonal (kontúr)
Határvonal
A körvonal, M. C. Escher grafikája
Belső (strukturális) vonal

A körvonal legtöbbször zárt alakza-


tokat épít. Lehet fekete és fehér. Sokszor több
rövidebb vonal összessége alkotja a körvonal-
Bu zási Margani ć Mári a

at.
A határvonal két alakzat éríntővonalát
jelenti
A strukturális vonal a tér belső vol- A határvonal
tát ábrázolja, vagyis az anyag minőségét,
a térhatást és a ritmikus mozgást.
Egyes művészek elméleti szinten is
foglakoztak a vonal kifejező képességeivel. Sz-
erintük vonallal szinte mindent ki lehet fejez-
ni. Egyesek szinte már egy dogmatikus szintig
jutottak. Azt állították, mint pl. William Hog-
gart, hogy az egyenes vonal nem szép. Az ún.
kígyózó vonal a tökéletesség jelképe, s a grácia
vonalának nevezte. Érdekes elmélet, de egyet
kell értenünk, hogy mindegyik fajta vonal lehet A strukturális vonal, G.Morandi
rajza
18
esztétikus s kiválthat egy bizonyos hatásfokot.
Borisavljević felosztása szerint a
különböző vonalak a következőket fejezik ki:
egyenes vonal (ún. NYUGALOM, GAZDAGSÁG
fekvő)
homorú görbe (lefelé FÁRADSÁG, LUSTASÁG
ívelő)

domború görbe ( f e l f - ENERGIA, ELLENÁLLÁS


elé ívelő)
enyhén hullámos GRÁCIA, KECSESSÉG, BÁJOSSÁG,
ÉRZÉKENYSÉG
erősen hullámos MÉLY ÉRZELMEK

lépcsőzetesen tört DARABOS, DURVA, FÉRFIAS

cikcakk ENERGIA, FÉRFIASSÁG


Beszélhetünk a vonalak mozgásáról
is. Megfigyelhetjük, hogy egyes vonalak
statikus, mások dinamikus jellegűek. Egy
körívet leíró vonal eleve mozgást fog sugall-
A vizuális kultúra alapjai

ni gurul, mint a kerék és a végtelen mozgást


jelképezi. Ugyanakkor egy egyenes, szögle-
tesen tördelt vonal is mozogni látszik, ha
nem tér vissza önmagába, a négyzetet bezáró
vonal, pedig egy statikus érzést fog kiváltani.

A mértani (geometriai) szellemi-


ség
A képzőművészet mértani alapeszméje a
tudatbanégóta jelen van. Már a XIII. században
Buzási Marg anić Mária

Vuilliard az emberi és állati figura ábrázolását


igyekezet mértani vázlatokhoz kötni. Híresebbé
váltak azonban Leonardo da Vinci és Albrecht
Dürer geometrikus emberábrázolásai, amelyek
kánonak is számítottak az arányos test ábrázo-
lásában. A kompozícióban a geometrikus fig-
urák megjelenéséhez az alapot a reneszánsz ide-
jén feltalált ún. lineáris perspektíva jelentette.
Raffaello és Pussen szigorú geometri-
kus séma szerint komponálták képeiket.
A mi világtudatunk, vagyis világis-
meretünk a geometrikus rendszeren alapul.
Ozenfant és Jeanneret (Le Corbusier) szerint a vi-
zuális műélvezet alappillére a mértani szellemi
Kepes György, Mozgó fényforrások

19
ség. Eszközeink- a vonalak, a formák, a színek,
a fény - szintén a geometrián alapszanak. Pl. egy A B
összetettebb emberi figura érzékelése csak ak-
kor lesz pontos, ha formailag leegyszerűsítjük.
A geometria és esztétika kapcsola-
A C B
tával sok elméleti kutató foglalkozott. Milutin
Borisavljevićet a szimmetrikus vonal foglalkoz-
tatta. Vegyünk, pl. egy ab szakaszt, s c pont-
ban felezzük. A szakasz észlelése a közepétől
a végei felé fog történni. Szemünk a c-től az
a-ig, majd a c-től a b-ig terjedő részt fogja látni.
A C B
Szemünket két egyforma szenzáció éri. Ha így
osztjuk fel a szakaszt egy kiegyensúlyozott ké- A “AB” szakasz elemzése
pet észlelünk. Nyugodtnak érezzük magunkat.
Ha megbontjuk ezt a harmóniát azál-
tal, hogy a szakaszon egy ferde szakaszt hú-
zunk keresztül egy aszimmetrikus közepet
kapunk. Az így felosztott szakaszt már nem
tudjuk két egyenlő részűként látni, s ez nyug-
talanságot idéz elő. Egy nem esztétikus jel-
enség tanúi leszünk. Az aszimmetria, a szim-
metria biztonságérzete, könnyű érzékelése,
A vizuális kultúra alapjai

a nyugodság kisugárzása helyett, nyug-


talanságot, bizonytalanságot, kínt jelent.
Egy műalkotás gazdagsága a
képzőművészeti elemek kompozíciós elren-
dezésétől függ. A vonalak egy kompozíción belül
többféle viszonyban lehetnek, mégpedig rit-
mus, egyensúly, szimmetria és kontraszt szerint.

Ritmus
Buzási Mar gani ć Mári a

Diagramok

Szimmetria

Kontraszt

Ken Weich, kisplakát


A ritmus az elemek egyenletes vagy
Az egymáshoz nagyon közel
bizonyos rendszer szerinti ismétlődését levő kontrasztos vonalak lá-
jelenti. A ritmus által hasonlóan hangsúlyo- tásunkban utőképet hoznak
zhatjuk ki az elemeket, mint a zenei ritmusnál. létre, mozgásba jönnek.

20
Az egyensúly által látszólagos nyugalmi állapot érhető el. A szimmetria a
legkézenfekvőbb egyensúlyi állapotot jelenti.
Kontraszt által tulajdonságugrású állapotokat teremtünk. (fekete-fehér, ma-
gasság-szélesség, kicsi-nagy ellentéte)

Evezőlapát Új-Guineából Bonnard rajza


A vizuális kultúra alapjai

Victor Vasarely - Zebra Vaszilij Kandiszkij, Kuntst-


Buzási Mar gani ć Mári a

Max Beckmann M. C. Escher


21
2. A felület, az alakzat, a forma

A felület a tárgy palástja, a tárgy alap-


jellegének hordozója, úgy is értelmezhetjük,
mint a tárgy jelképét. Ha egy másik felületre
átvisszük, és körvonalaival bezárjuk, a felület a
tárgy alap kinézetét fogja mutatni, az árnyképét.
A felület kontúrjai vonalak. A
vonalak mozgása egy másik felületen se-
jtetik a felület körvonalait. Csak színnel,
vonallal kitöltve válik felületté. A vonalak
A vizuális kultúra alapjai

mozgásától függ a felület gazdagsága. Beszé-


lhetünk egyszerű és összetett felületekről.
A felülethez viszonyítva a vonal
El Liszickij
két szerepet tölthet be: aktív vagy passzív.
A passzív vonal a felület körvona-
lát képezi, megakadályozva a formavál-
tozását. Az aktív vonal a felületen belül
jelentkezik, mint a felület belső felosztása.
A felület, mint képzőművészeti elem kev-
ésbé olyan kifejezőképességgel bír, mint a vonal.
Ha vonallal, textúrával, színnel
Buzási Mar gani ć Mári a

vagy a színek finom árnyalataiból kibon-


takozó színhatással nem írjuk körül, nem
képes megjeleníteni a forma részleteit, té-
rbeliségét, vagy ábrázolni a tér mélységét.
Az értelmet és érzelmet kizárólag
a körvonalai játékával képes kifejezni.

Az alakzatok fajtái

Mértani alakzatok

A mértani alakzatok szigorúan hat-
A passzív és aktív vonal
22
nak, nyugalmat sugallnak, konstruktívak.
A szabálytalan, játékos körvonalú alakzatok
- kontúrjaiktól függően különböző hatásúak
lehetnek. Lehetnek melegek, lágyak, vidá-
mak, mozgékonyak, de lehetnek kemények,
merevek, ridegek, tragikusak, megfélemlítőek
vagy elernyedtek, fáradtak, szomorúak.

Szaharai barlangrajz
A vizuális kultúra alapjai

Henri Matisse, Kék akt

A felület, mint a képzőművészeti ábrá-


zolások eleme már az őskorban jelentkezik.
Az emberi és főként állati árnyképek nagy
számát találhatjuk Altamira, Lauscaux, stb.
barlangképein. A neolitikumban a tárgytól el-
vonatkoztatva jelként jelentkeznek a díszítő
művészetben. A későbbi idők népi és deko-
ratív művészetében szintén meglelhetők ily-
en minősítésben. A XX század művészetében
Buzási Marg anić Mária

a fauvizmus, kubizmus, op-art irányzatok- V. Vasarely,Orion Noir, 1970


ban a felület, ill. a forma újra virágkorát éli. és a képalkotó elemei

P. Picasso, Csendélet kék bögrével


Christian-Boltanski-Skygespill
23
A testek és felületek szimmetriá-
ja
A vonalak elemzésénél már beszél-
tünk a szimmetriáról. A szimmetria szabályai
egyértelműen vonatkozhatnak a testekre és
felületekre is. Ez egy alap törvényszerűség, ame-
ly az esztétika törvényein alapul és a műélvezet
az egyensúlyérzetből és a nyugalmi állapotból
ered. A látás során egyenlő megerőltetést, erőt
kell kifejtenünk. Az emberi testre ugyanúgy
vonatkoztathatjuk a szimmetria szabályait (az
ún.. frontalítás törvénye). A frontalítás a prim-
itív és a görögök előtti művészetnek olyan ábrá-
zolási módja, amelynél a szobrok feje vagy al-
teste az egyenes testhez viszonyítva semmiféle
elfordulást nem mutat. Ezáltal meghúzhatjuk a A frontalítás törvénye, egyiptomi
felezővonalat és a test két szimmetrikus féltekére fáraó szobra
osztható. Ebben a szimmetrikus figurában fogal-
mazódik meg az önönmagunk szimmetriája.
Leonardo ismert kánonjában az arányos
emberi testet körben és négyzetben ábrá-
A vizuális kultúra alapjai

zolja. Tovább elemeve felfedezhetjük


az aranymetszet szerinti arányosságot is.
Buzási Mar gani ć Mári a

Az esztétikus látás alapját képezi az


érzésünk, vagyis az amit látunk és hallunk. A A pizzai ferde torony
pizzai ferde torony látványa olyan érzetet fog

24
kelteni bennünk, hogy egyensúlytalanságát
saját egyensúlytalanságunknak véljük (vagy
érezzük), s ebből kifolyólag kellemetlenül
fogjuk magunkat érezni. Szinte félelem ura-
lkodik el rajtunk, hogy a torony lezuhanhat. 1.

A felületek (formák) viszonyai.


A felületek ismétlődése
(repetíció) 2.
A felület mint képzőművészeti elem
különböző viszonyokban lehet a többi felülettel.
A kompozíció egységét elérhetjük az azonos, ha-
sonló és különböző formák ismétlődésével. Az
ismétlődés (repetició) lényegére nagy hatást vál- 3.
tanak ki az intervallumok (a zenében időközök).
A formák bizonyos szabály sz-
erinti ismétlődése alkotja a ritmust.
Négy alapvető komponálási módot ismerünk:
1. egyszerű
2. variációval 4.
3. alliterációval
4. szimmetrikus
A vizuális kultúra alapjai

A felületek (alakzatok) és
viszonyaik 1:1 1:1,31
A felület síkbeliségéből adódóan a
képzőművészeti ábrázolásban fontos szerepet
tölt be. Fechner, német esztéta, aki a különböző
alakzatokat, arányaikat tanulmá-nyozta, arra a
következtetésre jutott, hogy csak az mondható
szépnek, ami arányaiban az aranymetszés
szerinti. Előtte már Luca Pacioli reneszánszkori
Buzási Marg anić Mária

1:1,618 1:2
matematikus is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Pa-
Graves kísérletei
cioli szerint az ideális alakzat arányaiban 1:1,618.
Maitland Graves kísérleteiben teszt-
lapokat - egy sorozat különböző arányú tég-
la-lapot használt. A kísérleti alanyokat arra
kérte, hogy szépségük szerint rangsorolják
őket. Az eredményekből különböző ta-
nulságokat lehetett levonni: 470 kérdezettből
270 az aranymetszés szerinti téglalapot rész-
esítette előnyben, a Pláton-féle négyzet csak 7
szavazatot kapott. Fechner kísérletei is ugya-
nezt támasztották alá. Egyetlen megkérdezett
sem vélte, hogy az aranymetszés szerinti nem
szép, de sokan választották a megközelítőleg Az emberi koponya és a csiga összehasonlí-
aranymetszés szerintit is szépnek. tása az aranymetszés szerint
25
Weber és Thorndike (Torndajk) kísér-
letei nem bizonyították az aranymetszés szeri-
nti téglalapnak esztétikai előnyét. Arra a követ-
keztetésre jutottak, hogy ha a kérdezett személy
a téglalapot nem akarja valamire felhasználni,
akkor minden téglalapnak van esélye, hogy
kiválasszák. Ergo, mindegyik szép lehet,
arányérzetűnk nem függ az esztétikai szabály-
októl. Kiértékelésük közel áll Leo-nardo da Vin-
ci és Albrecht Dürer tanaihoz. Ők hosszú tanul-
mányozás után leszögezték, hogy nem létezik
eszményien arányos emberi test. Lehet, hogy az
évszázadok folyamán alkalmazott aranymetszés
rendeltetése nem is az abszolút szépséget szol-
gálta, hanem az adott helyzetben jobban meg-
felelt. Az építészetben játszott szerepét viszont
könnyen megmagyarázhatjuk ismervén Vit-
ruviusz és Le Corbusierre elgondolását, mely
szerint az ember az építészet mércéje s az em-
beri test arányai az aranymetszés szerintiek.
A festészetben a képforma le-
het álló, fekvő, hosszúkás, keskeny, né-
gyzet alakú. A mai festőszergyártó cégek is
A vizuális kultúra alapjai

különböző méretű vásznakat készítenek. Is-


mert az ún. francia és német méret. A fran-
cia méret három csoportra osztható: a figurá-
lis kompozíció, tájkép és a tengeri tájkép.
Minden alakzat méreteivel, kontúr-
jaival befolyásolja a (belső) felosztását. Ez a
belső váz (armatúra) természetes kap-csot alkot
a körvonal és a szögek között. A művész nem Perugino A kulcs átadása c.
tudja semmibe venni a belső váz létét. Egyes festményének elemzése
korokban nagy fontosságot tulajdonítottak
neki, míg másokban kevésbé volt jelentőssége.
Buzási Mar gani ć Mári a

A középkor művésze alávettette magát a belső


váz által diktálta szigorú kompozíciónak.
A reneszánsz művésze felsza-
badul diktátumától. Általában csak az
aranymetszés és a keresztezett körök sz-
erint készíti műveit. A kubizmus és kon-
struktivizmus újra felfedezi a szigorú ter-

Paul Klee festmánye


26
mészeti geometriát, míg az op-art kizárólagos kifejező elemként alkalmazza.
Az aranymetszés szabálya sem egyed-uralmú és a szó szórós értelmé-
ben a művész semmiképpen sem vetheti magát alá. M. Borisavljević szintén
amondó volt, hogy az aranymetszés nem egyetemes szabály, hanem létezhet-
nek más viszonyok is, amelyek kielégíthetik az ember esztétikai igényeit. Sz-
erinte sokkal fontosabb szerepet tölt be a hasonlóság és azonosság törvénye.

Kazimir Malevics Vasarely


A vizuális kultúra alapjai

Mondrian Matisse
Buzási Mar gani ć Mári a

C. Boltanski, Les Ombres (Árnyképek)


27
3. A faktúra, a textúra,
a struktúra

A faktúra: Vincent van Gogh,


önarckép
A vizuális kultúra alapjai

A faktúra (lat. factura) =kivitelezés,


megmunkálási módszer)
A festészetben különböző képzőművé-
szeti módszereket jelent, melyekkel a festő bizo-
nyos felületeket megmunkál. Például a külön-
böző festészeti technikák jellegzetességéből
adódóan a megmunkálás lehet lazúrosan vé-
kony vagy vastag (impasto) réteg. A vastag fes-
tékréteg felvitele a vászonra történhet kemény A textúra:. Dürer, A
ecsettel, festőkéssel. A faktúra tulajdonképpen a nyúl
Buzási Mar gani ć Mári a

művész kézírása, vagyis ecsetkezelése, festésze-


ti technikája, egyéni stílusa és az egyetlen, ami
nem hamisítható! A faktúra a szobrászatban is
fontos kifejező elem. (a faragásnál a véső, a min-
tázásnál, pedig az ujjak és mintázó kés nyoma)
A textúra (lat. textura = szövés, összetétel,
stb.) a képzőművészetben a felület jellegét ha-
tározza meg, illetve a képzőművészetileg meg-
munkált, vagy megmunkálatlan felületet. Lehet:
sima, érdes, fényes és matt. Az alkotó általa utal
valamely anyagra (matériára). A természetben is
láthatunk felületbeli különbségeket (sima-érdes,
fénylő-matt, lágy-kemény, egységes-tagolt). Pl.
egy kavics textúrája. A festészetben nem önálló
elem. Egy felület érdességét csak vonalak és Vasarely, A textúratanulmány
28
színek által fejezhetjük ki (vizuális textúra). Az építészetben és a szobrászatban a
különböző anyagok és azok megmunkálása révén a textúra fontos kifejező elem.
A struktúra (= szerkezet, a mű felépítése, az anyag összetétele, alko-
tás) a képzőművészetben többféle képen értelmezhető. Némelyek számára
magát a mű kompozícióját jelenti. Mások számára a mű belső szerkeze-
tét jelenti. Ezek szerint beszélhetünk a kompozíciós egységről, de az an-
yagból adódó tulajdonságokról is. Egy rajz struktúrájánál az alkalma-
zott képi elemek összességéről beszélünk (pont, vonal, volumen, stb.)
Egy alkotás felépítésénél több különböző képi elemet alkalmazhatunk.
Egyes elemek a kompozícióban meghatározó jellegűek lesznek, mások aláren-
delt szerepet fognak betölteni. A faktúra és a textúra egy meghatározó ele-me
a képzőművészeti nyelvnek. Különböző korok művészei különböző módon
viszonyultak a hozzá. Némely korban nem adtak neki különösebb jelentőséget. A
barokk korában a textúra, mint a materializáció eszköze a képzőművészeti nyelv
egyik fontos elemévé válik (nagyra értékelt képesség az érces fém visszaadása, a
különböző csipkék, brokátok, fa, stb. ábrázolása). A barokk művészek a textúrát
az optikai csalódások eszközévé avanzsálták. A rokokóban ismert volt a trom-
pe d’oeil festésmód (becsapni, félrevezetni). A festők naturalisztikus apróléko-
ssággal igyekeztek, pl. egy lépcső látszatát kelteni. Ez a festésmód, amely az
érzékek becsapására irányul, kedvelt az op-art irányzatnál is. A művészettörténet
későbbi korszakaiban a textúrának kevesebb jelentőséget tanúsítottak.
A technikai fejlődés jelentősen hozzájárult a textúra érvényesítéséhez. Az an-
A vizuális kultúra alapjai

yagok és szerkezetek mélyebb megismerése és kiterjedtebb alkalmazása, a felületek


gépek által létrehozott gazdagsága az új környezettel való intenzív foglalkozásra ké-
nyszeríttettek. A puszta szem már nem volt képes követni a változásokat. Csupán a
kamera tudta vizuálisan meghódítani a tárgyi világ új gazdagságát. A makro-, mikro-
és légi fényképezés feltalálása az ember számára addig elérhetetlen távlatokat nyi-
tott. Nem csoda, hogy a hagyományos ábrázolás helyett, a művészi érdeklődés köz-
pontjába a textúrák gazdagsága lép. A textúra finoman strukturált érzéki ingerként
hat. A gyep, a beton, a fém, a zsákvászon, az újság vagy a szőrme felületi textúrája ál-
tal már nem csak világosat és sötétet látunk, hanem puhaságot, hideget, nyersessé-
get, simaságot és hasonló tulajdonságokat, a látás és tapintás tehát egyetlen egésszé
forr össze. A digitális médiákban, a grafikai formatervezésben különös szerepet kap.
Buzási Mar gani ć Mári a

A. Dürer, Önarckép Jan Vermeer Gainsborough


29
L. Fontana
A vizuális kultúra alapjai

Michelangelo, Rab
Buzási Mar gani ć Mári a

Brassai, fotográfia Meret Oppenheim

Jackson Pollock Textúrák a Corel Draw eszköztárából


30
Az építészet és a szobrászat formavilága szorosan kapcsolodik az anyag-
hoz. Mi sem természetesebb, hogy az érdes és sima felületek kifejezőereje
nem kerülhete el a szobrászok és az építészek figyelmét sem. A textúrát az idők
folyamán különböző mínőségben és jelentőséggel alkamazzák alkotásaikban.
A vizuális kultúra alapjai

Bernini, Extázis Dušan Džamonja, Fémszobor


Buzási Marg anić Mária

Longhena Baldassare Suomalainen, Sziklatemplom, Helsinki


31
4. A szín

Kezdetben vala a fény


(A teremtés története)
A fény és a szín elválaszthatatlan
egymástól. Vizuális tekinteben a tér nem más
A vizuális kultúra alapjai

mint a fény-tér, hisz a térbeli viszonyok észlelé-


sénél a fény valamely közégbe való ütközése
észlelhető. Valójában már csak a fekete-fe-
hér fényképeken tudjuk érzékelni, milyen is
lenne a világ színek nélkül. A mindennapok
szürkeségében a képterek nyugtalanító és
egyben csábító színei ünnepet jelentenek.
Hogy ez mennyire igaz, mi sem bizonyít-
sa jobban, mint ünnepeink színkavalkádja,
amely már szinte a giccsbe torkollik (karác-
sonyi, karneváli, stb. színek, környezetek).
Buzási Mar gani ć Mári a

Évszázados hagyománya van a fény-


és színjelenségek tanulmányozásának és az
ebből fakadó hozzáállások, különbségek szá-
mos éles vita forrását jelentették. A színta-
nulmányozására két nagy tábor alakult ki,
amelynek szellemi atyai Newton és Goethe,
aszerint, hogy fénysugarakat vagy anyagokat,
színeket, azaz festékeket tanulmányoznak.
Így a színkeverés is kettős rendszert alkot. A
későbbiekben majd részletesebben kitérünk rá.
A tudósok számára a szín fényjelenség
s annak tanulmányozására minél objektí-
vebb szemléletre igyekeztek, vagyis a megfi- Sötétben bújt Természet és Törvény,szólott
az Úr: – Legyen Newton! – s lőn fény.
gyeléseiknél kiküszöbölni az anyagot, a többi
(Alexander Pope: Sir Isaac Newton sírfe-
szín hatását, stb. A tudósok tehát igyekeztek lirata)
32
megtalálni a mértéket, megmérni a színeket azok
lehető legtisztább állapotában. A festő a tudó-
sok méréseinek eredményével mit sem kezdhet.
A festő számára környezetének színpompája ki-
hívást, inspirációt jelent. Környezetünk színei
nem elkülönült jelenségek, a színek kölcsön-
hatása új minőségeket teremt. A mindennapi
életben is sokszor fordul elő, hogy egy hölgy
hosszas válogatás után kiválasztja a „legszebb”
színű ruhát, vagy pólót, majd hazaérve döb-
ben rá, hogy az mégsem az ideális ruhadarab.
Valójában mi is történt? A ruhadarab színeire
hatást gyakoroltak a többi színek. Kiragad-
va e színközegből s egy másikba áthelyezve
más kölcsönhatások érték, de más fényviszo-
nyok is, s ha akarjuk, más hangulatok is.
Egy festő számára a szín nem anyagtalan jelen-
ség, hanem minőség, anyag, festék, színezet,
amelyet valamely tárgyhoz köthet. Számára
a szín festéket, pigmentet, színesen átlátszó
üveget, folyadékot vagy port, vagyis anyagot
jelent. Alkotásban az anyaggal kísérletezik,
A vizuális kultúra alapjai

vizsgálja a színes anyag természetét, a festékek


keverési arányát, a színek kifejező erejét. Anya-
gától függően egy szín másmilyen minőségű
lesz. A gótikus rózsaablak a katedrális fényét
közvetíti az emberekhez. A vitrázsüveg vörös
színe a fénytől átittasulva más hatást vált ki a
nézőben, mint pl. az ugyanolyan színű olajfes-
ték. Másként fog hatni a festékfelvitel mód-
jától is (fedő vagy lazúros állagú), a háttértől,
környezetének színeitől függően s nem utolsó-
sorban felhordott rétegek kölcsönhatásától.
Buzási Mar gani ć Mári a

A mindennapi életben a színeknek ne-


vet adunk. A színneveket általában valamely
tárgyhoz, fogalomhoz kössük. Így létezik, pl.
a népi elnevezések között libazöld, ibolyaszín,
tojássárga, citromsárga, meggyszínű, stb. Egy
amerikai vizsgálat szerint léteznek ú.n. archai-
kus színek, amelyek szinte minden nyelvben
megtalálhatók. Ezek a fekete, fehér és a vörös.
A magyar nyelvben megfigyelhető
a piros és a vörös szinonimák, de
megjelőlésükben megkülönböztető jelentést
hordoznak. A piros (cinóber) inkább élén-
kebb, világosabb színt, a vörös (kármin),
A népművészetben szép példáit
pedig a mélyárnyalatú vér színét jelöli. találhatjuk a fekete-fehér-vörös
színhasználatra

33
magyar angol német francia szerb
fehér white weiss blanc bela
fekete black schwarz noir crna
szürke gray, grey grau gris siva
piros red rot rouge crvena
vörös
kék blue blau bleu, plava
azur modra
zöld green grün vert zelena
sárga yellow gelb jaune žuta

lila lilac lila violet ljubičasta


narancs orange orangen- orange narandžasta
gelb
rózsaszín pink rosa rose roza

barna brown braun brun smeđa


bíbor purple purpur pourpre purpurna
A vizuális kultúra alapjai

Egy érdekes kísérlet megállapítása szerint a


színek megnevezése s valóságos színűk za-
varó hatással lehet a szemlélőre.

Nézze meg az alábbi ábrát és mondja ki a szavak színét, ne magát a szót


magát a szót
Buzási Mar gani ć Mári a

34
Színtan
A színtan egyik legfontosabb feladata,
hogy a különféle színárnyalatokat a színérzetek
szerint rendszerezze. Newton a színeket
színkörbe rendszerezte.
Az első színháromszöget Tobias Mayer
készítette el, amelynek csúcsain a vörös, a zöld
és a kék foglal helyet.
A színháromszög legfontosabb tulajdonságai:
- a háromszög oldalai mentén tiszta,
telített színek foglalnak helyet; a kék és a zöld
csúcspontok, valamint a zöld és a vörös csúcs-
pontok közötti vonalakon a tiszta spektrum-
színek helyezkednek el;
- a kék és a vörös csúcspontok közötti
vonalon a spektrumban nem szereplő bíbor
színek vannak;
- a háromszög súlypontja a fehér szín;
a telített színek és a fehér pont között a telítetlen
színek helyezkednek el;
- a súlyponton át húzható vonalak a
háromszög területén az egymást kiegészítő, ún.
A vizuális kultúra alapjai

komplementer színpárokat metszik ki.

Grassmann három színjellemzőt különít


el:
1. Színezet (színárnyalat)-Hue: a fé-
nyhullámhosszától függő színérzet, pl. kék,
sárgászöld, ibolyaszín, narancssárga, stb.,
Buzási Mar gani ć Mári a

megkülönböztethető kb. 350 féle színérzet},


2. Telítettség –Saturation (szín mélység)
: az adott szín fehér tartalma. A telítettség nem
más, mint egy meghatározott érzet tényleges
színtartalmának mértéke.A monokromikus
színek (RGB) egyáltalán nem tartalmaznak
fehéret, így 100 %-ban telítettek, ugyanakkor
a rózsaszín néhány százalékban telített vörös
szín (kb. 20 telítettségi fokozat létezik).
3. Világosság –Luminancia: a szín helye
a fehér és a fekete tartományban. A legvilágos-
abb szín a fehér, míg a legsötétebb a fekete (kb.
500 féle világosságfokozat).
A színérzet három dimenziója jól ábrá- 100% magenta, 50%, 10%
zolható a színháromszöggel.
35
Fény és szín
A színkeverés kettős rendszert alkot,
aszerint, hogy fénysugarakat vagy anyagokat,
színeket, azaz festékeket keverünk-e egymás-
sal. Az additív színkeverés alapszínei a
vörös–zöld–kék fénysugarak. A fénykeverés
eredménye lesz a fehér szín. A vörös–zöld–kék
angol rövidítéséből terjedt el az RGB elnevezés.
E alapszínek, más néven fényszínek keverése Additív színkeverés, RGB
által kb. 16,7 millió szín és árnyalat állítható
elő.
A szubtraktív színkeverés az anyag, a
festék keverését jelenti. Alapszínei a ciánkék–
bíbor–sárga (angol röviditésben a Cian-Magen-
ta-Yellow és a blacK, fekete, illetve a Key, kulcs
= CMYK). A festészetben, valamint a nyomda-
iparban testszínek, illetve festékek keverésénél
kivonjuk a fényt, tehát szubtraktív, mechani-
kus, anyagi színkeverésről beszélhetünk. Az
alap-színek keverésének eredménye a szürke
lesz (elvileg a fekete). Szubtraktív színkeverés, CMYK
A vizuális kultúra alapjai

A színtan egyik legfontosabb fela-


data, hogy a különböző színárnyalatokat a
színérzetek
szerint rendszerezze. Arisztotelész az
őselemekkel hozta kapcsolatba a színeket (tűz
= vörös, víz = zöld, levegő = kék, föld = sárga).

Leonardo da Vinci hatféle színt különböztet


meg (fehér, sárga, zöld, vörös, fekete).
A színtan jelentős kutatói Maxwell és
Helmholtz. Maxwelll bizonyította be először,
Buzási Mar gani ć Mári a

hogy három objektíve megmért hullám-


hosszúságú fény fehért eredményez. Ez a 630
milimikronú piros, a 528 milimikronú zöld és
a 457 milimikronú indigókék. Helmholtz az
érzékelés folyamatát vizsgálva az alábbiakat
állapította meg: “A színek valamennyi kül-
önbsége háromra vonható össze: melyeket az
árnyalat, atellítettség és a világosság különbsé-
geiként jellemezhetünk...”
Az egyletes színtérre Albert Munsell,
amerikai festő tette az első jó megközelítést. Philipp Otto Runge színrendszere
Öt alapszínből indult ki: piros, sárga, zöld, kék
és bíbor. Az alapszínek és azok keverékéből
szerkesztette meg a szín-fát. Ismert még Ost-
wald színrendszere is.
36
A szem a látható fény tartományára (400nm-
700nm) érzékeny. Az alsó ábrán van szemlé-
tetve a normális színlátás.

Ostwald színrendszere

A színingermérést a fotometriára
felépítve 1931-ben egységesítette a CIE szín-
háromszög Grassmann törvényei alapján. Az
RGB és a CMYK színterek nem tudják töké-
letes biztonsággal leírni az adott színeket a sa-
ját rendszerükön kívül. Ennek a problémának a
A vizuális kultúra alapjai

kiküszöbölésére hozták létre a szabványosított


színtereket (CIE, CIELAB).

Buzási Marg anić Mária

Munsell színfája

37
Goethe szerint a fehér színérzet osztat-
lan, egyszerű érzet, ugyanakkor a tarka színek
épp a sarkosság révén érzéki-erkölcsi hatással
telítődnek: „ A színek a fény erős tettei és mély
bánatai” A meleg-hideg színek csomópontja,
a sárga-kék szín szembesítése a következő
fogalompárokkal jellemezhető: fény-árnyék,
teli-üres, világos-sötét, ragyogó-kihunyó, erő-
gyengesség, közeli-távoli, vonzó-taszító, lúgos-
savas. A két szín a zöld keverékében jut egyen-
súlyba.
A színek és az egyes színhatások Goethe színtemperament
rózsája
különbözőképen befolyásolják életünket. Az
egyes színhatásokat a reklámpszichológia a
következőképen határozza meg:
- A szín befolyásolja a hangulatot
- A szín élénkít és ingerel
- A szín azonosulásra és emocionális
együttműködésre indíthat
- A szín a felkínált készítménnyel kap-
csolatban közvetlen asszociációkat kelthet
- A szín könnyebben érzékelhető mint
A vizuális kultúra alapjai

a forma (fekete-fehér fényképen egy gömbölyű


tárgy lehet alma, narancs vagy vasgolyó)
- A szín közvetlen hatol tudatunkba, a
szavak pedig csak hosszas kerülővel
- A színeket nem kell konkrét nyelvre
lefordítani
- A színek keltette benyomás tartós
Az egyes színeket ugyancsak bizonyos íze-
khez kötjük. Így, pl. a piros és fehér az édes,
a zöld a savanyú, a kék pedig a sós ízhez tár-
sítjuk. Kísérletek sora bizonyította, hogy a
B uzási Margani ć Mári a

kikérdezettek a csomagolás színei szerint más-


más mennyiségűnek becsülték fel a tartalmát.
Néhány példa az ugyanazon mennyiségű ter-
mék meghatározására a csomagolás színei
szerint:

fehér 3,1kg sárga 3,5 kg


zöld 4,1 kg kék 4,7 kg
bíbor 4,8 kg szürke 4,8 kg
piros 4,9 kg fekete 5,8 kg

A színek érzékelése személyes élmény,


nem mérhető objektivitás, vizsgálata emiatt
a fizikától a biológián és a pszichológián át

38
egészen a képzőművészetekig vezet. Számos kísérletet végeztek a színtévesztés té-
makörében is. John Dalton (az atomelmélet atyja) azt tapasztalta, hogy amit mások
vörösnek tartanak, az ő számára csupán egy sötét foltnak látszott, a narancs, sárga és
zöld színt pedig csupán a sárga szín különböző árnyalatainak érezte. A színtévesztés
a férfiak körülbelül 8, a nők, pedig 1 százalékánál fordul elő. A színtévesztés nemcsak
a “beteg” szem jelemzője. ,, Minden színspecifikáció bántja a szemet és ellenállásra
készteti a szervet” — írja Goethe. Ha néhány másodpercen keresztül egy ragyogó, erős
színű tárgyra nézünk, és azután megvilágított, lehetőleg fehér felületre pillantunk,
szemünk előtt egy más szinű foltot látunk lebegni, amely szemünkkel együtt mozog
— állapította meg Helmholtz.
A vizuális kultúra alapjai

Színtévesztési tesztek

Sir William Bragg (The Universe of Light (A fény birodalma). London, 1933.)
szinkont-raszt-kísérletei sorozatával bizonyította, hogy az érintkező színes felül-
B uzási Margani ć Mári a

etek kölcsönösen módositják egymást árnyalat és tisztaság tekintetében. Ugyanaz a


szürke rnás-más árnyalatúnak fog látszani felületének nagyságától és a háttér szinétő!
függően.
Kísérletek bizonyították ugyancsak, hogy a látás bizonyos előző tapasztala-
tunk eredménye, s az ismeretlen tárgyakat nem tudjuk teljesen megérteni, amíg nem
tapasztaltuk ki őket. Az emléklerakódás idézi eIő azt is, hogy a megvilágítás változásai
ellenére a tárgyak színe viszonylag változatlan marad. Így bár a váltakozó atmoszferi-
kus fényben vörösesre, sárgásra vagy kékesre színeződik a fehér felület, állandóan
fehérnek észleljük. Néha meg-rökönyödünk egy-egy fénykép láttán, bár rajta viszo-
nylagosan hűen vannak ábrázolva a tár-gyak színét.
,,Még nemrég is az ember arcszínét lényegeben állandónak képzeltük. Legalábbis
azokat az erős elváltozásokat, amelyek különböző hely-zetekben ténylegesen fellépnek,
meg nagyon rövid idővel ezelôtt sem festették meg. Annak a világos arcbőrű személynek,
aki egy zöld bokor és egy piros téglafal között áll, az arca egyik oldalon minden bizon-
nyal zöld, a másikon pedig piros, és ha a nap süt, homloka időnként intenzíven sárga.

39
Még mindig nem szoktunk hozzá ahhoz — ko-
rábban legalábbis így volt —, hogy ezeket a tisz-
tán realista vonásokat megfessük. Figyelmün-
ket inkább arra összpontosítjuk, ami az egyéni
arcszínben normális szórt nappali világításnál
nézve állandó. Megszoktuk, hogy a maradandó
benyomás kedvéért elhanyagoljuk az esetleges,
pillanatnyi megvilágításokat.” (Franz Boas:
Primitive Art (Primitiv művészet). Cambridge
Mass., 1928)

A színek esztétikája
Az egyes festők másként viszonyulnak
a színekhez. Egyesek számára azok érzéki-
optikai jelentéssel bírnak (Velázquez, Zur- Sir W. Bragg kísérletei
barán, Jan Van Eyck, Leibl, impresszionis-
ták), mások pszichikai (El Greco, Grünewald),
valamint intellektuális-szimbolikus jelleget
tulajdonítanak neki (az ősi muvészetek).
A szín, mint képzőművészeti elem
minőségében, világosságában és telítettsé-
gében képes megjeleníteni milyen a fény
A vizuális kultúra alapjai

erőssége a megjelenítés pillanatában, mi-


lyen napszakban, évszakban, égtájon. Köz-
vetlen, természetes vagy közvetett, belső
a megvilágítás. A fény milyenségét kifeje-
zheti a valőr is, de a szín legpontosabban,
egyenlő értékűen, legértelmesebben képes azt.
A természetbeli és a megvilágításbeli
színeken kívűl a szín képes kifejezni a tér-
beliséget, illetve a tér mélységét és a térben
elhelyezkedő testek távolságát. „A festészetről
való traktátum”-ában Leonardo a következőket Chagall
B uzási Margani ć Mári a

valja: „ Azoktól a tárgyaktól, amelyek sötéteb-


bek a levegőtől kevésbé fognak sötétebbnek ki-
nézni azok, amelyek távolabbiak, s azoktól a
tárgyaktól, amelyek világosabbak a levegőtől
kevésbé világosnak fognak tőnni azok, amelyek
távolabb vannak a szemtől”. Ez annak elvnek
tudható, hogy a térben a figura és háttére közöt-
ti világossági és telítettségi eltérés kisebbedik
olyan arányban, amilyenben távolabb kerül a
tárgy a nézőhőz viszonyítva. A testek közeledé-
sét és távolodását különböző képen észleljük
a térben. Ma már kisérletek által bizonyított,
hogy a meleg, világos és telített színek tér-
ben közelebb esnek mint a hideg, sötét és tört
színek. Ezt Einstein kisérletei is igazolják. A Fakéreg-festmény, Ausztrália
40
piros úgy fog megjelenni mintha közeledne,
a kék pedig távolodna. Hasonlóképpen, mint
amikor a vonatfütty közeledéskor mint ma-
ga-sabb lesz és fordítva (Doppler-effektus).
Ez csak akkor érvényes ha ugyanolyan a hát-
terük. Ha az egyik szín a figura, a másik pedig
a háttér akkor más viszonyok állnak fel. Pl. a
meleg, telített és világos háttéren megjelenő
hideg, sötét és tört színű figura közelebbinek
tűnhet, ha jóval kisebb a háttérnél, sőt kül-
önösen ha meghatározott kontúrja, textúrája
van és fény-árnyék által modellált térbelisége.
A minőség, telítettség és világosság mó-
dosításával szinte minden emberi érzelem, han-
gulat, izgatottság érzékelhető a felindultságtól
a végső levertségig, a vallásos elfogultságtól a
világi féktelenségig. a ember spontán ismeri
fel a szín ebbéli vonatkozású jelképrendsz-
erét. Majdnem minden szín valamilyen em-
beri érzelem, vagy szellemi álapot jelképe:
- A fehér a tisztaság és ártatlan-
ság jelképe, de lehet a béke jelképe is.
- A fekete a bú, halál jelképe, de a
A vizuális kultúra alapjai

terror és rossz jelképe is. (kalóz zászló).


- A szürke az örekséget, nyu-
godtságot és unalmat fogja kifejezni.
- A piros harcos szín – vörös zászló, de
örömet is jelenthet – piros tojások. Jelképezheti
a testi szerelmet, de mindenképpen az aktivitást.
- Az aranysárga a kereszténység az is-
teni dicsőséget jelképezi (a szentképek arany-
háttere). A népi jelképrendszerben a gazdag-
ság és érettség jelképe. A hidegárnyalatú sárga
B uzási Margani ć Mári a

a féltékenység, árulás és betegség jelképe.


Claude Monet, a roueni katedrális
Sárga zászlót tesznek a vesztegzár esetén, de sorozatából
a veszélyes szállítmányokat is jelőlhetik vele.
- A kék a népi hit szerint a hűség jele,
a kereszténységben a hitt és vallásosság
jelképe (a Szűz Mária kék ruhája). A nem-
eseknél az előkelősség , választékosság jele.
- A bíbor a méltoság jele. Gazdag-
ságot, ünnepélyességet jelent. Az ókori ró-
maiak előkelői bíborba öltöztek. Királyi szín.
- Az ibolyaszín a cölibá-
tus (kötelező nőtlenség) jelképe. Ün-
nepélyesen, de meleckólikusan is hat.
- A zöld népi értelmezésben a fiatalság
és érettlenség jele. Vallásos értelmezésben a

41
halhatatlanságba vetett hitet fejezi ki. Az ola-
jág a béke jele, a babérkoszorú a hírnév jele.
A művészettörténetben a szín már a leg-
korábbi ábrázolásokban megjelenik. A paleo-
litban mint színes felületet alkalmazzák. Még
nem képes átvenni szerepét a tárgyak loká-
lis színei vagy a térbeliségének kifejezésére.
Az ógörög váza festészetben a szín még
mindig arra szolgál, hogy elválassza a figu-
rát a háttértől. Az egyiptomi művészetben
már jelentkezig a tér ábrázolásában. Tört,
szórt színekkel igyekeztek kifejeznia víz
áttetszőségét. Ugyanakkor tanúi lehetünk a
fény kezdetleges érzékelésének is (erős nap-
fény, stb.), de a tér mélységét még hanyagolják.
A XV században kezdik igazán ábrá-
zolni a szín térbeliségét. Leonardo szerint
a festő ha egyetemes művész akar lenni,
tudnia kell ábrázolni a ködöt, esőt, port és
füstöt, a víz átlátszóságát és a csillagos eget.
A XVII század felfedezi a sugárzó,
világító szín, a fényforrás színének ábrázo-
A vizuális kultúra alapjai

lását (Rembrandt, de la Toure). A szín re-


flexióját Rembrandt sokszor ábrázolta a
sisakokon. A víz reflexiója a holland tájkép-
festészet gyekran alkalmazott motivuma.
A szín némely stilusokban nem volt a ter-
mészet hű ábrázolásának eszköze. A színt
mint felületet alkalmazták kihangsúlyoz-
va a síkbeliséget (a távolkeleti és közép-
kori festészet). Ez az u.n. notan technika.
Buzási Mar gani ć Mári a

George della Tour Utamaro, Okita

42
5. A valőr, a tónus

A világosság vagy tónus, amely az egyik színt világosabbnak vagy söté-


tebbnek mutatja, mint a másikat, meghatározza a színértéket. Részben az inger inten-
zitásától, részben a retina idegstruktúrájátol függ. A retina különböző fokban érzéke-
ny a különböző hullámhosszokra. Ez nagymértekben befolyásolja, hogy mely színek
tűnnek világosabbnak a többinél. A sárga például világosabbnak látszik, mint a kék
vagy a zöld.
A vizuális kultúra alapjai

Mi is valójában a valőr? (valeur, franc.= érték, színérték, minőség)


Az értelmező szótár szerint a valőr a fény és árnyék, v.i. a színek finom árnyalatai-
ból kibonta-kozó színhatás. A valőr a színek világításbeli fokozata, az a fényérték,
amely a festmény egyes részeitnek egymáshoz való viszonyát meghatározza. Eu-
gen Fromantin szerint a valőr a világos és sötét tónus mennyisége egy színben füg-
getlenül azok megvilágításától. A valőr azaz tónus, mint a vizuális nyelv eszköze
nagy kifejezőképességgel bír. A fény erőteljessen hat és meghatározó jelleggel hat
érzéseinkre és hangulatúnkra. Ebből kifolyólag a valőr azaz színtónus, mint a fény
kifejezőeszköze meghatározza a kompozició kifejezőerejét, expresszivitását. Ezen-
kívül, mármint mennyi fényt tartalmaz egy szín, illetve világos vagy sötét-e, a szem
érzékeli sötét-világos különbségét, mint a tárgy megvilágításának a következményét.
Buzási Mar gani ć Mári a

Ezt a jelenséget nevezzük fénytónusnak, az olaszok chiaroscuro, ma clair-obscur (kler


obszkűr). A reneszánsz festészetben kialakult technika a fény és az árnyék lágy át-
meneteivel, ill. éles ellentéteivel, félhomállyal ábrázolta a figurák térbeli kiterjedését,
plaszticitását. Ezzel szemben beszélhetünk a távolkeleti u.n. notan technikáról ahol
a tárgyak egyenlő elosztású fényhatásnak vannak kitéve, ezáltal is kihangsúlyozva
azok síkbeliségét. A chiaroscuro technikánál a tárgyak oldalfényben vannak megvi-
lágítva és naturalisztikusan, szoborszerűen hatnak.
Egy kompozición belül különböző fényértékű színeket alkalmazunk. Egy-
egy festmény másként fog hatni a színek valőr értéke Valőr-összhatásúk szerint a
színek különböző érzelmek közvetítői lehetnek. A szakirodalomban ezeket valőr-
kulcsoknak nevezzük.Hat alap valőr-kulcsról beszélhetünk.

43
1. Magas, dúr jellegű valőr kulcs

Erőteljesen, vidáman
és méltoságteljesen hat
Egon Schiele festménye

2. Magas, moll jellegű valőr kulcs


A vizuális kultúra alapjai

Nyugodtan hat,
intellektuális,
csendes hatású
Fra Angelico oltárképe

3. Közepes, dúr jellegű valőr kulcs


B uzási Margani ć Mári a

Áttekinthető, erőteljes hatású

Van Gogh festménye

44
4. Közepes, moll jellegű valőr
kulcs

Melankólikus, szentimentális,
ábrándszerű hatású

Rouault festménye

5. Mély, dúr jellegű valőr kulcs


A vizuális kultúra alapjai

Drámai hatású, erőteljes,


Rembrandt festménye
szigorúan hat
B uzási Margani ć Mári a

6. Mély, moll jellegű valőr kulcs

Gyászos, kellemetlen hatású

Henry Fuseli festménye


45
6. Az irány, térbeli helyzet


Az irány által fejezhetjük ki a tárgy, test
térbeliségét, azaz milyen térbeli elhelyezke-
dése, helyzete. Ez az elem által tájékozódhatunk
valamely irányba, eligazodhatunk a térben.
A vizuális kultúra alapjai

Az irány, térbeli helyzet viszonyla-


gos, csak más irányhoz viszonyítva, feltéte-
lesen állapítható meg. A test térbeli helyzeté- Hokusai
nek megállapítására fontos meghatároznunk
egy pontot, egy másik testet. Ezt nevezzük a
vonatkoztatási (referencia) pontnak, testnek.
A függőleges irányítás, irány meghatározására
fő mérce lehet a Föld vonzóereje. A másik
fő irány, amely a földkéreggel párhuzamo-
san halad a vízszin-tes irány. Ferde iránynak
B uzási Margani ć Mári a

nevezzük a köztes helyzeteket. Viszonyításul


szolgálhat a földkéreg bármilyen pontja, mely
irányába történhet a haladás - alatta, fölötte,
előtte, mögötte, jobbról balra, valamely szög-
ben, stb. Nem minden irány ilyen egyszerű. A
testek mozgása lehet sokkal összetettebb, a fő
irány magában foglalhat egész sorozat szabá-
lyos és szabálytalan mozgási módosulást. Pl. a
tengervíz vízszintes jellege elfogadható, még
ha magában foglalja a különböző hullámzá- A testek mozgása lehet sok-
sokat is. A gótikus katedrális meghatározottan kal összetettebb, a fő irány
függőleges jellegére nem hat a tető ferde olda- magában foglalhat egész so-
lai, különböző díszítőelemek, stb. más iránya. rozat szabályos és szabá-
Az irány, térbeli helyzet a vizuális nyelv
lytalan mozgási módosulást
fontos kifejező eleme. A kép egyes elemeinek
(tengervíz, gótikus katedrális).
46
bizonyos irányok szerinti elrendezése illetve
alávetése a nagysággal összekapcsolva jelenti
a mű szerkezetét. Tehát az irány, térbeli he-
lyzet a nagysággal együtt a mű szerkezetének
hordozója. Ugyancsak általa kifejezhetünk
különböző érzelmeket, hangulatokat. A vízsz-
intes irány a föld vonzóerejéhez való feltétlen
alkalmazkodást jelenti, tehát biztos egyensú-
lyi helyzetet, biztonságot, állandóságot jelent,
de jelenthet passzivitást, megnyugvást, hitet a
megmásíthatatlan sorsban, a függőleges, pedig
a föld vonzóerejével való harcot, nem belen-
yugvást jelenti. Az emberiség történetében a
méltoságteljességet, dacot, büszkeséget, szabad- Egyiptomi falfestmény
ságot, harciasságot jelenti. A kereszt, mint sz-
imbólum a maga függőleges irányával az életet,
vízszintes irányával, pedig a halált jelképezi. A
ferde irány (pl. átló) átmenetet képez a passzív
vízszintes és aktív függőleges között. Mindig va-
lami bizonytalan térbeli helyzetet fejez ki. Egy-
ensúlytalanságot, bizonytalan, kétes érzést, befe-
jezetlenséget sugall. Emelkedést és ereszkedést.
A vizuális kultúra alapjai
B uzási Margani ć Mári a

Frank Stella Donald Judd


47
7. A nagyság

A nagyság a forma fontos eleme. Általa,


más alakokhoz, formákhoz viszonyítva, megha-
tározható a forma térbeli kiterjedése, az abszolút
tér. Ugyanúgy, mint az irány, viszonylagos. A
A vizuális kultúra alapjai

természethű, naturalisztikus ábrázolásban a


nagyság, mint a vizuális nyelv kifejezőeszköze,
kifejezőképességét átengedi a tónusnak, színnek
vagy a vonalnak. De sokszor át is veheti vezető
szerepét a reális arányok megváltoztatásában,
ezáltal válik a kompozíció meghatározójává, pl. Brancusi, Csók, 58 cm
ha túlméretezett egy figura egy kompozícióban
ez által kihangsúlyozzuk jelentőségét, kima-
gasló szerepét. Így a hierarhiai rend szellemé-
ben az egyiptomi festészetben a fáraó min-
dig sokkal nagyobb a többi alakhoz képest.
B uzási Margani ć Mári a

A vizuális ábrázolás korábbi korszakai-


ban a teret a színfoltoknak a képsíkon való

Óriáskerék, Bécs, 61 m
Egyiptomi festmény
48
kiterjedése jelezte. Ez időben a nagyság, hi-
erarchia szorosan összekapcsolódott a hata-
tom, az erő és a jelentőség hierarchiájával.
Ezért a térbeli tagozódás első skálája struk-
turálisan megfelelt az értékek tagozódásának.
A nagyságviszonyok nem csupán a térábrá-
zolást szolgálták, hanem egyúttal a képi hang-
súlyok szimbólumai és eszközei is voltak.
A nagyságbeli különbségek
révén a térabrázolásnál is jelentős sz-
erephez jut. Általa fejezhetjük ki, hogy
valamely eleme a képmezőben kö-
zelebb illetve távolabb helyezkedik el.
Tapasztalatunk befolyásolja látásunkat.
Ames kísérlet bizonyítsa, hogy a lineáris
perspektíva törvényein alapuló látásunk P. Gauguin festménye
optikai csalódás áldozata - a szoba nem
kocka alakú, és oldalai sem merőlegesek.
A vizuális kultúra alapjai

Ames optikai kísérleté-


nek vázlata

Ames szoba illusztráció- a két alak egymás mellett áll, a


női alak 165 cm, a férfi alak 187 cm.

Az arány
B uzási Margani ć Mári a

Minden térbeli alakzatnak van nagysá-


ga s az összetevő elemeinek, részeinek nagysá-
ga. Ha a forma térbeli kiterjedéséről beszélünk,
akkor a forma nagyságára gondolunk. Ha a for-
ma részeinek nagyságáról és azok viszonyairól
beszélünk, akkor az arányosságra gondolunk.
Az arányosság (proporció) a részek jól formált, A Willendorfi Vénusz
Marilyn Monroe
szabályos illeszkedését jelenti egy formán belül.
Az emberi felfogásban mindennek, körülvevő
valóságunknak az ember a léptéke. Nem is
csoda, hogy olyan nagy érdeklődést fordítot-
tak az emberi test arányosságának megha-
tározására és az abban rejlő törvényességek
meglelésére. Ezeket a törvényszerűségeket
Twiggy Claudia Schiffer
49
különböző kánonokban határozták meg. Az arányosság-kánon egy irány-
adó mértéket jelent, egy szabályt az emberi test arányosságára vonatkozóan.
Minden kornak, stílusnak más felfogása volt az emberi test arányosságát
illetően, így az ismert kánonok a kor szellemiségéről is beszélnek. Az arányos
emberi test egyben a szépségideált is kifejezi. Vessünk egy összevetést a
különböző korok szépségideáljairól: Willendorfi Vénusz és Claudia Schiffer
Az ismeretlen művész harmincezer évvel ezelőtt mintázta meg a szo-
brot. Feltételezhető, hogy az akkori ízlés szerint szép nőnek számított, ha a fri-
zura választékos megmintázását vesszük figyelembe. Az őskorből való számos
dús keblű és széles csípőjű szobrocska, az u.n. paleolit kori Vénuszok, bizonyít-
sa, hogy ez volt a korra jellemző eszmény arány (a termékenység szimbólu-
mai). A paleolit kori szépség a mai korban azonban kevésbé számítana szép-
ségideálnak. Közben megváltozott az ízlésünk, és ez az alkat most éppen nem
divatos. Mi is befolyásolja izlésünk? Legkevésbbé az ösztönös megítélésünk,
sokkal inkább a tömegkultúra, a TV, film, bulvársajtó, ma már az Internet is.
Például 1967-ben Twiggy, a fogpiszkáló-vékony lány volt a szépség-ideál.
Visszatérve az arányosság-kánonokhoz többféle hozzáállásról, mérésről
beszélhetünk. Az első szerint az emberi test egy egész egység. Részeit külön
mérik és ezek nagyságait egy abszolút rendszerben, fejezik ki. A másik szerint
egy alapmércét, egy modulust, mértékegység vesznek alapul. Rendszerint ez a
mértékegység az emberi test egy része. Pl. a fej nagysága, lábmérték, ujjhossz, stb.
A harmadik rendszer szerint az emberi testet szétválasszák összetevő elemeire,
A vizuális kultúra alapjai

és nagyságukat arányban fejezik ki, pl. a kézfej 1:5 a kéznek, a fej 1:8 a testnek.
Az egyiptomi művészetben alkották meg az első arányosság rendszert, amely
a tárgyilagos antropometrián (ember-mérésen) alapult. Talán az egyiptomi az egy-
etlen művészet, ahol ezt a kánont egy az egyben a művészeti ábrázolásban betartot-
ták. Három mértékegységet ismertek: könyék (466 mm), amely egyenlő hét tenyér
méretével (66,5 mm) és négy ujj szélességével. Az egyiptomi kánonban léptékként
a lábfej magasságát vették alapul. A test magassága 18 (később az Új-birodalomban
22) egység volt. (más kánon szertint alapegyégként a lábhosszat vették, a test ma-
gassága 7 egység volt). Úgyszintén kánon meghatározta a test szélességét, és az
egyes testrészek arányát. Az ábrázolásban hálórendszer segítségével vitték át a tes-
trészek nagyságait. Ezzel a hálórendszerrel határozták meg a figura mozdulatát is.
B uzási Margani ć Mári a

Az egyiptomi kánon
A görög művészetben sok művész foglalkozott az ideális arányok kivizs-
gálásával. Az ismert i.e. V sz-i szobrász, Polikletosz a Doryphoros (Kopjavivő) c.
szobrában fogalmazta meg az emberi test törvényszerűségeit. Meg kell jegyezni,
hogy a szobor arányossága a görög ideál szerinti, vagyis a testrészek egyes nagyságai

50
nem direkt a természetből vett minta alapján
lettek kiválasztva. Egy esztétikai tételt jelent,
melyet a természet tanulmányozásával kellett
kiegészíteni. (a fej 1 : 7 arányban van a testhez).
Lüssiposz az emberi figurát meghosszabbítot-
ta még egy fej-hosszal. A görög ábrázolásban
mennyire voltak ezek a kánonok irányadóak
mi sem bizonyítsa jobban, mint hogy Pheidiász
a híres Athéne szobránál tudatosan rövidítette
meg az alsótest méreteit, mivel a szobrot magas
talapzatra tervezte és a néző szempontjából így
arányosabban érvényesülhetett az összhatás.
A középkori művészet is foglalkozott
az ember-ábrázolás kérdéseivel. Különösen az
emberi fej arányaival foglalkozott. Számára is
az emberi fej a mérték. A bizánci kánont alapul
véve a fejet négy részre osztja, de már elveti a Polikletosz (balra) és Lüssiposz
körök szerinti felosztást. A fej megszerkesz- (jobbra)
tésében hálórendszert alkalmaz (16 négyzet 4
sorban helyezve alkotja a fej arányosságának
rendszerét). Az egész testre kiterjesztve az
arányosság-rendszer léptéke a fej lesz. Ez a szig-
orúan meghatározott rendszer teljességében
A vizuális kultúra alapjai

megfelelt a kor vallásos jellegű ábrázolására.


A gótikus stílusból ismert az építész Vil-
lard de Honnecourt arányosság-elmélete, amely
a geometrián alapszik, de valójában a római-
kori Vitruvius (i.e. I sz. építész) viszo-nyítja
előszöraz emberi test méreteit az építészeti Villard de Honnecourt
méretekhez. Az arányos emberi test széttárt
karokkal és lábakkal, egy kör rel és négyzettel
körülhatárolható.
B uzási Margani ć Mári a

Vitruvius kánonja, amely alapul szolgált Leonardo da Vincinek Leonardo da Vinci ismert kánonja
51
. Az 1415-ben felfedezett rajz nagy ha-
tással volt a reneszánsz művészetre.
Leonardo da Vinci Vitruvius alapján ra-
jzolta meg az ismert kánonját. A re-
neszánsz művészet jellemzője az em-
beri test tanulmányozása, az anatómia
felfedezése és alkalmazása a művészi ábrázo-
lásban. Ismert még Albrecht Dürer kánonja.

Charlie Chaplin, filmjelenet


A vizuális kultúra alapjai

Dürer kánonja

Az arányosság fontos szerepet játszott az


Buzási Mar gani ć Mári a

építészetben is. A XX században Le Corbusier,


híres építész, Vitruvius emberléptékű építészeti
ötletén alapozva megalkotja a saját arányosság-
kánonját, a Modulust. A lépték a 183 cm magas
emberi alak, kinyújtott karokkal (226 cm). Ez lett
az alap- modulus. Megfelezve ezt a magasságot
meghatározhatjuk a köldököt. Az aranymetszés
szabályai szerint felosztva a felsőtest ma-
gasságát meghatározhatjuk a koponya nagyságát
Ha a művész bátorságot vesz, hogy
egy alakot megnyújtson, vagy „összenyo-
mjon” más érzelmeket vált ki a nézőben, hisz
a nagyság változtatása annyira hat az emberi
Le Corbusier, Modulor. Az építészeti
pszichére. Más és más benyomást kelthet. lépték alapja az átlagos emberi alak
Az alak lehet kecses, avagy nehézkes, tömör. 226cm (2 x 133cm)

52
Buzási Mar gani ć Mári a A vizuális kultúra alapjai

53
George

El Greco
Grosz

Rodchenko
Giacometti
IV. A MŰ SZERKEZETE,
A KOMPOZICIÓ

„A kép kompozíciójától függően egy-egy forma minden al-


kalommal más funkciót tölthet be. Ha a mű részeiben a leg-
parányibb eltolódás keletkezik az egész szempontjából is lé-
nyegi változást jelent”
Vasilij Kandiskij

A kompozíció lat. eredetű szó, összeállítást


jelent. A kompozíció fogalmának megközelítése
azonban korántsem ilyen egyszerű. Átvitt értelemben
magát a művet jelenti – a festményt, a grafikát, stb.
Szűkebb értelemben a kompozíció a
mű struktúrája (szerkezete). A művész művét
adott felületbe, tömbbe sűríti. A viszonyla-
tok vonatkozásában a kompozíció a részek, az
A vizuális kultúra alapjai

alkotóelemek viszonya az egészhez viszonyítva.


Más szóval a kompozíció a képző-művészeti Raffaello sablonja a „Mária
kifejezőeszközök rendszerbe illesztését, elrendezését mennybemenetele” című
jelenti. A kompozíciós elemek legelemibb egymáshoz képéhez
való viszonya lehet: a ritmus, a harmónia, a kontraszt,
az egyensúly, a domináció és a képi egység szerint.

A ritmus
A ritmus a művészet egyik legősibb, legálta-
lánosabb és legállandóbb kompozíciós elve.
Hogy a művészetben vagy valamilyen jelensé-
B uzási Margani ć Mári a

gben a ritmust érzékelni tudjuk, az ismétlődésnek


olyan tér vagy időhatárokon belül kell bekövet-
keznie, amelyek az emberi érzékelés határán belül
vannak. Túl rövid sorozat nem hoz létre ritmikus
élményt. A végtelenül hosszú ismétlődés is egy-
hangúvá válhat, azaz ezekben az esetekben sem
érvényesülhet a ritmus rendező elve. A ritmikus
mozgás egyik esete az, amikor szabályos pontosság-
gal ismétlődnek az elemek, elemek csoportjai; ez
különösen a díszitőművészetben gyakori. A ritmus
azonban szabálytalan is lehet; az elemek ebben az
esetben több-ke-vesebb módosuláson esnek át és sza-
bad áramló mozgással követik egymást. Az ábrázoló Ritmustanulmány
művészetben a ritmus gyakran elvontan jeientkezik;
az elemek közt hierarchiát biztosít, a tartalrnilag fon-
54
tos motívumokat kiemeli, a kompozicióban rendet ter-
emt.
A ritmusfajták rendkívüli sokfélék:szabályos, szabályta-
lan, egyszerű, összetett, egyenletes, váltakozó, stb. Azo-
nos motívumot ismételve monoton, egyenletes ritmus
jelentkezik. Ha a formák között nincs kontrasztos ellen-
tét vagy csak kevés és fokozatos a kontraszt, egyenletes
ritmus keletkezik s ekkor kevés mozgás észlelhető. Ha
több eltérő karakterű forma ismétlődik váltakozva - te-
hát határozott a kontraszt - dinamikusabb lesz a ritmus.
Egyetlen műben párhuzamosan egymással többféle rit-
mus is jelentkezhet, p1. a formák nagyságának, elren-
dezésének ritmusa, a színek erejének ritmusával páro-
suthat. Ha a formák és színek főhangsúlyai egybeesnek,
egyenletesebb a ritmus; ha a főhangsúlyok nem esnek
egybe, váltakozó, dinamikus a nitmushatás. Olyan ez,
mint a zenében a tóbbszólamúság. A főhangsúlyok a
tóbbszólamúságnál sem esnek egybe.

A díszítmény – ornamentika Ritmusvariációk


Az ipar- valamint a népművészeti alkotások elenged-
hetetlen eleme a díszítmény. Az ősidők óta napjainkig
alkalmazzák a stilizált növényi, állati, figurális valamint
A vizuális kultúra alapjai

geometrikus motívumokat a dekorációban, de megtalál-


ható az épületszobrászatban, valamint a szobászati alko-
tásokon is. Az ornamentika magán viseli valamely kor
és nép jellegzetességét. A díszítmény jellegzetessége a
szabályos ritmikus ismétlődése valamely felületen. A
kifejező elemek szerint beszélhetünk lineáris, festett,
vagy plasztikus díszítményről. Térbeli kiterjedése, va-
lamint a motívumai szerint a következő díszétményeket
különböztethetjük meg: a szalagdíszítmény, a szegély-
díszítmény, a rozetta, a meander, az arabeszk, a spirális,
B uzási Margani ć Mári a

a vignetta stb.
A díszitőművészetben, vagyis az ornamentikában
a fő hangsúly magára a díszítményre helyeződik, annak
dekoratív jellegére. Díszítménnyel találkozhatunk a
népművészetben, az iparművészetben, az építészetben,
stb.
.

V. Vasarely

55
A díszítmény az idők folyamán bizonyos motívumok leegyszerűsített
formáiból, stilizáció által fejlődött ki. A motívumok eredetük szerint lehetnek:
növényi-, állati- és geometrikus motívumok. A motívumok ismétlődése megha-
tározott szabályok szerint történik, mint amilyen a ritmus, a motívumok ritmi-
kus váltakozása, szín, nagyság, stb. szerinti variációi és térbeli kiterjedése szerint.
Néhány ismert díszitmény: a rozetta (kőrózsa), a palmetta, a fonott minta, az ara-
beszk, a bordúr (szegélyminta), a spirális.

A szegélyminta
A rozetta eredetét tekintve a rózsa motí-
vumából fejlődött ki. Jellemzői a az el-
emek körbeli kiterjedése
A vizuális kultúra alapjai

Az ókori népek kedvelt díszítő


motívuma a pálma levél stilizáció-
ja, a palmetta
B uzási Margani ć Mári a

Fonás motívuma

Az arabeszk kedvelt motívuma az


iszlám művé-szetnek, ahol köztudot-
tan tiltott az emberábrázolás. Az isz-
lám művész levél és indaháló segít-
ségével díszíti alkotását. Az arabeszk
simert motívuma a hellenisztikus
R. Smithson, A Jetty spirális díszítőművészetnek is.
56
A harmónia — az egyensúly
A velünk született harmóniaérzék,
a bennünk levő rendre és rendszerre való
törekvés a műalkotásoktól is megkívánja a mű
alkotórészeinek egybehangoltságát, kiegyen-
súlyozott arányosságát - a harmoniát.
A harmónikus elrendezés egyik legfon-
tosabb kritériuma a szimmetria. A műalkotásba
egész sor olyan módosulás épül be, amely mega-
kadályozza hogy totálisan bekövetkezzen a sz-
immetria és így a harmónia. A műalkotásnak
feltétlenül szüksége van bizonyos mennyiségű
disszharmónía jelenlétére is, mert a teljes
harmónia megszüntetné az életszerűséget ug-
yanakkor minden műalkotásban kell lennie
valamennyi harmóniának, mert a teljes dissz- Szimmetria
harmónia áttekinthetetlen zűrzavar.
A statikus sem jelent mindig teljes
nyugalmi állapotot, hanem, pl. bizonyos fel-
tételek között mozgót. A szimmetria, a centrá-
lis kompozició statikus egyensúlyt biztosít, az
ilyen kompozicióban a részletek központi vonat-
A vizuális kultúra alapjai

kozásúak, amelyeket egyetlen pillantással me-


gértünk.
A gratavitáció törvényeinek nem-csak
az ember van alárendelve, de a kép is. Ha a képet
oldalára fordítjuk, vagy fejtetőre állítjuk, úgy
érezzük, hogy felbillent az egyensúlya, bántja
harmóniakérzékünket. Ezért nagyon fontos,
hogy hogyan építsük ki a kép alsó szélére a
képi kompoziciót. Az egyensúly a képelemek
viszonyától, elrendezésétől függően statikus
és dinamikus is lehet, egyensúly-mozgások
B uzási Margani ć Mári a

között sok átmenet van. Aszimmetria


Aszimmetrtával általában di-na-
mikus egyensúlyt hozhatunk létre, ezekben a
kompoziciókban a pillantás fokozatosan halad
egyik ponttól a másikig anélkül, hogy az egyes
részek összetartozásának tudata megszünne. -
a színek harmóniája
- a közös nevező harmóniája
- közös tónusok harmóniája
- hasonló intenzitások harmóniája
- hasonló kategóriák harmóniája

A harmónia témakörében beszélhetünk:


a színek harmóniájáról, a közös nevező, közös
Kassák Lajos

57
tónusok, a hasonló intenzitások, és a hasonló kategóriák harmóniájáról.
Matematikában az egyensúly a jobb és bal oldal kiegyenlítődését jelenti. Vagyis: 3
= 3 , de ezt az arányt másként is kifejezhetjük:
3 = 2 + 1 vagy 3 = 1 + 1 + 1. A vizuális egyensúly lehet: szimmetrikus (1), aszimmetri-
kus (2) és optikai egyensúly (3).
A vizuális kultúra alapjai
Buzási Mar gani ć Mári a

1. Michelangelo da Caravaggio 2. és 3. Georges Bracque

Az egyensúly legfontosabb törvényszerűségei:


- A mozgás kiegyenlíti a tömeget.
- A szélén lévő tárgy nagyobb hatású, mint a középpontban lévő.
- A mozgó tárgy nagyobb hatású, mint az álló.
- A néző felé közeledő tárgy nagyobb hatású, mint a távolodó.
- A jobb oldal nagyobb hatású, mint a bal oldal.
- A szabályos alakú tárgy nagyobb hatású, mint a szabálytalan.
- A függőleges tárgy nagyobb hatású, mint a ferde.
- A fényes tárgy nagyobb hatású, mint a sötét.
- A világos tónusú tárgy közelebbi, mint a sötét.
- A meleg színű tárgyak közelebbiek mint a hidek színűek.

58
Az aranymetszés
A képzőművészek gyakran alkal-mazzák
alkotásaiknál az aranymetszés matematikai szabá-
lyát, amely szerint egy adott szakasz két részre osz-
tása oly módon történik, hogy a kisebbik rész úgy
arányuljon a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az
egész-hez, vagyis függvényben kifejezve: 0,618 : 1
= 1 + 0,618. Ezzel a szabállyal egy arányrendszer-
hez jutunk, mely az organikus világban, bennünk
és az általunk alkotott világ arányrendszerében is
megtalálható.
A vizuális kultúra alapjai

A kontraszt
A formák kölcsönhatása - így az arány és
a ritmus is azok különbségeiből származik. Az
elemek magukban sokszor jelentéktelenek, de
megfelelően klválasztott viszony következtében
vagy egy másik erősen különböző vagy egye-
nesen ellentétes formaelemmel összekapcsolva
feszültséget érhetünk el. Kontraszt csak akkor
Buzási Mar gani ć Mári a

keletkezik két fogalom, forma stb. között, ha a


kettő viszonyában egyértelmű tartalom jut kife-
Az aranymetszés szabálya a
jezésre. Például önkényesen kiválasztott foga-
fenti példákon is érvényesül
lompárnak tűnik a “száraz kéz és szakáll” vagy
“fenyőtű és repedezett föld”. A fogalmak között
semmi összefüggést nem érzünk, csak különbsé-
get. De ha a “repedezett földet a száraz kézzel”
a “fenyőtűt a szakállal” kapcsoljuk össze, már
összetartozónak érezzük a fogalmakat. Ha azt
mondom — “nagy” feltételesen a “kicsire” is gon-
dolok. A csendet is csak akkor tudjuk értékelni
ha a zajjal kötjük össze. A világon minden ellen-
tétekben él; a művészet is az ellentétek egységén
alapul. Ha szabályos rendben, azonos formákkal
töltök ki egy felületet, képipileg érdektelen. De Reklámplakát
59
ha egyetlen ponton is megváltoztatok valamit
- egy forma helyzetét, színét vagy nagyságát -
kontraszt keletkezik, életre kel a kép.
Sokféle kontraszthatás létezik:
minőségi, mennyiségi, szukcesszív vagy utóha-
tás, a színek különbő kontraszthatásai stb. Így a
kontrasztpárok száma is végtelenül sok: nagy-
kicsi, pozitív-negatív, világos-sötét, domború-
homorú, fényes-matt stb. Az ellentétes formák
befolyásolják és megváltoztatják egymás ob-
jektív hatásait.
A kontrasztjelenségeket a mai új orna-
mentika és az op-art is hasznosítja, A mozgás-
látás is részben a kontrasztokon alapul. Greorge Rouault

A domináció
A képzőművészetben dominánsnak
nevezzük azt az elemet, amely a kép sík fő tar-
talmát és vizuális központját jelenti. Egy alak
dominálhat nagyságával, formájával, színével,
tónusával, irányával.
Sok hasonló elem vizuális zűrzavart, bi-
A vizuális kultúra alapjai

zonytalanságot jelenthet.

A képi domináció lehetséges módjai: az alakzat, a világosság és a


B uzási Margani ć Mári a

nagyság dominációja.

A képi egység
A képi struktúra lét-rehozása, rendezése
összetett folyamat. Az alkotó tudatosan válasz-
tja ki a mű mondanivalójával összhangban
a képzőművészeti kifejező elemeket, kom-
pozíciós elvet és képzőművészeti technikát. A
képi egységre való törekvés az összes kifejező
elem, kompozíciós elv és képzőművészeti
technika egységébe foglalását jelenti.
Rauschenberg műve
60
Kompozíciós rendszerek
Több féle komponálási rendszert - konvencíót ismerünk és mindegyik feltételezi
a különböző módszerek, ábrázolási eljárások használatát, habár magukba foglal-
hatnak más elemeket is,amelyek, pl. a művész érzésvilágából indulnak ki. Ilyen a
szubjektív vagy a tárgyilagos ábrázolás. Az ábrázolási eljárások függnek az ábrá-
zolási készség okától, céljától, a felhasznált eszközöktől és folyamatoktól és legvé-
gül a következményeitől vagyis eredményeitől. Egy műalkotás különbözni fog attól
függően, hogy realisztikus, expresszionisztikus vagy racionális ábrázolási eljárásokat
alkalmaztak-e. A realisztikus eljárás a formák természetbeli optikus észleléséből in-
dul ki, tehát a művész értelemszerűen olyan színeket és formákat fog kiválasztani,
amelyek megfelelnek a látott dolog képi újraformálására. A művész többszörösen
visszatér a természetbe, hogy újraértékelje a kiválasztott eszközök helyességét. Ez az
eljárás csak akkor mínősíthető művészinek, ha nem a természet passzív utánzásáról
hanem annak újraformálásáról beszélhetünk. Ha az alkotási folyamatot mély érzés
előzte meg, akkor a művész késztetést érez, hogy a befogadóban is hasonló érzéseket
váltson ki. Értelemszerűen a kiválasztott kifejezőeszközei is érzelemdúsak, tulaj-
donságugrásúak, feszültséget kiváltóak lesznek. Az ábrázolási eljárás pedig spon-
tán, direkt és közvetlen lesz. Az ilyen ábrázolási eljárás inkább tesz tanulságot az
érzelemvilágról mintsem a dolgok természetbeli kinézetéről. Itt nyílvánvalóan az
expresszionista ábrázolási eljárásról beszélhetünk.
I. Az irány, térbeli helyzet szerint: vízszintes(1), függőleges(2), átlós (3) és központi
kompozíciót(4).
A vizuális kultúra alapjai

Egyiptomi falfestmény(1)
B uzási Margani ć Mári a

Modigliani (2)

P.P. Rubens (3) Manet (4)


61
II. Térbeli mélységük szerint: sík kompozíció

(1), előtérbeli elrendezés sze-rinti (néha több kép is egymás mellett)(2), 2-3
párhuzamos tömeg elrendezése kisebb eltolódással (3), sekélyebb térábrá-
zolás (4), lineáris perspektíva (5), a látókörhöz viszonyított kompozíció -
madártávlat vagy békatávlat (6), a piramidális kompozíció (7), és a teljes té-
rillúzió (8), valamint a nyitott kompozíció (9) és a zárt kompozíció (10).

Helen Frankenthaler (1)


A vizuális kultúra alapjai

Paulo Uccello (3) Raffaello (5)


B uzási Margani ć Mári a

P. Brueghel (8) Frantisek Kupka (10)


62
III. Az alakzat vagy arány szerint:
a téglalap (1), a négyzet (2), a kör alakú kompozíció s különböző változatuk (felosz-
thatók vízszíntesen, függőlegesen, átlósan) (3), a szimmetrikus (4) és az aranymetszés
szerinti (5).

V. Kandisky (3)
A vizuális kultúra alapjai

Paul Klee (1) Clyfford Still (1, 5)

IV. A képzőművészeti kifejezőeszközök ismétlődése alapján:


azonos (identikus) elemekkel való komponálás (1), a hasonló (harmoni-
kus) ele-mekkel való komponálás (2), pl.a színek harmóniája és az el-
lentétes, tulajdonságugrású (kontrasztos) elemekkel való komponálás .
B uzási Margani ć Mári a

Mark Rothko (2) Willem De Kooning (3)


63
V. A TÉRELEMEK
A festészeti és grafikus ábrázolással el-
lentétben a szobrász térformáit a valóságos tér-
ben hozza létre. A szobrászat, plasztika, vagyis
sculptura (képfaragás) a legnyilvánvalóbban
térbeli művészet. A szobrászat formanyelvéhez
tartóznak a fakturális és texturális elemek, mivel a
Bronz szobor, Hallstatt
felületi minőségeknek nagy jelentősége van a for-
maadásban. A háromdimenziós térbeliség azon-
ban bonyolultabb viszonyokat teremt, így a szo-
brászat és az építészet formanyelve az előzőekben
A vizuális kultúra alapjai

említett elemek mellett még: a térvonal, a lap,


a test, tömeg, térfogat, külső és belső forma.
A rajzban az egyenes vonal az irány
kifejezőeszköze, a szobrászatban, pedig a té-
rvonal, vagy a bot. A korai, archaikus szo-
brok botszerű elemekből tevődtek össze és
kombinációjuk térdimenziós alakzatot eredmé-
nyezett. Szobrászati kifejező elemnek számít ug-
yancsak a lap is, határozott és egyszerűbb síkok Arhaikus szobor,Olimpia
által az alkotó határolt formákat ábrázolhat.
Az archaikus szobroknál, pl. az egyip-
Buzási Mar gani ć Mári a

tomi kocka szobrok, az asszír bikák, jól


megfigyelhető a négy különálló nézet ábrázo-
lása. Az ábrázolt emberi vagy állati test kerek-
ded és felbontható homloknéze-
tre, oldalnézetekre és hátfelületre.
De a szobrászatot főleg a térben megny-
ilvánuló tömegképzés jellemzi, a körüljárható
plasztikusság, tehát a szobortömeg folyamatos
egésznek való látása. A szobortömeg legtöbb-
ször domború és homorú felületek összessége.
Térbelisége szerint beszélhetünk sza-
bad vagy körplasztikáról és domborműről (re-
lief). A tömbszerű, körplasztika minden irányból
tér-formai élményt nyújt a nézőjének. A teljesen
A térbeli illuzíó effektusa végett
zárt térfogatú abszolút tömeg, a monolit az ideális az asszír bikának öt lába van

64
formája a körplasztikának; Michelangelo szerint ideális a tojásdad forma.
Brancusi Alvó múzsa című szobra egy tojás alakú kődarabra emlékeztett, de az
ábrázolt női fej különböző képzettársításokra készteti nézőjét.
A dombormű ezzel szemben nem nyújt teljes térélményt, a síkból emelkedik ki s
csak szemtől, szembe látjuk; kidomborodásának foka szerint megkülönböztetjük a magas,
lapos és mélyített domborművet.
Henry Moor szobrain a külső és belső térfogatot kombinálja, ezáltal a kültér aktív
szerephez jut a tömeggel szemben. Max Bill lemezekből képezte térplasztikáit. Szobrainál
még inkább összemosodnak a kül- és beltér határai.
A szobrászat érdekes jelensége a híres csomagoló művész, Christo.
A szobor kategóriájába sorolhatok még a szoborcsoport, kisplasztika, a háromdi-
menziós rajzok és a kinetikus szobrok, a mobilok. A mobil egy térbeli mozgó test, amit a
légörvénylés vagy más energia mozgat. A szobrászok körében kedvelt ábrázolási forma
még a plakett, s fóleg az éremművészetre jellemző ez a kör formájú dombormű.
A vizuális kultúra alapjai

Mélyített dombormű, Egyiptom Lapos dombormű, Sargon, Mezopotámia


Buzási Mar gani ć Mári a

Magas dombormű, A pergamoni oltár, helenizmus Pheidiász, részlet a Parthenon frízéből,


magas dombormű
65
Brancusi, Alvó múzsa
A vizuális kultúra alapjai

Calder Michelangelo, Dávid


B uzási Margani ć Mári a

Christo Max Bill


66
Alberto Giacometti César Baldaccini
A vizuális kultúra alapjai

Daniel Spoerri
B uzási Margani ć Mári a

Rodin Pauer Gyula Marcel Duchamp

H. Moore Jean (Hans)Arp

67
VI. A TÉRÁBRÁZOLÁS
Ahogy a művész vonalak, színfoltok és formák
által elhiteti a nézővel, hogy bizonyos tárgyat,
jelenséget ábrázol, ez maga az illúzió, így a
képzőművészeti tér is illúzión alapul. A művész
számára mindig is nagy kihívást jelentett a
körötte levő világ térélményének átültetése a
festővászon, a rajzlap, stb. sík felületére. A legré-
gibb időktől tanúi vagyunk a képzőművészeti
Egyiptomi festmény vázlata
térábrázolás valamely módjának és a
művészettörténet folyamán több módszert fe-
jlesztettek ki a térélmény vizuális ábrázolására.
A vizuális kultúra alapjai

A képi elemek elrendezése egy felül-


eten kétféle módon történhet. A művész az
elemeket kétdimenziós koncepció szerint ren-
dezheti el, de igyekezhet a térmélység, vagyis
a háromdimenziós illúzió elérésére is. A kínai-
japán térábrázolás például az ún. notan tech-
nikát alkalmazza, amely egyfajta axonometriát
jelent, ahol a saját nézõpont eltűnik, az Canalletto, Velence
enyészpont pedig a végtelenbe távolodik.
Az alábbiakban a tér ábrázo-
lásának egyes szakaszait tekintjük át .
B uzási Margani ć Mári a

1. A konglomerátum
(a vizuális zűrzavar)
A gyerekrajzok kezdetleges figu-
raábrázolásai a képsíkon tetszőlegesen van-
nak jelen. Az emberiség gyermekkorában
készült barlangfestményekre szintén az ál-
latfigurák össze-visszásága jellemző. Nincs
térhatásúk, semmilyen elrendezés igénye sem
tapasztalható. A paleolitikumi festmények és
a korai gyermekrajzok közös vonása, hogy
alkotóik nem érzékelik a térelemek kölcsön-
viszonyait, nincs érzékük a kép határairól.
Mint ahogy az idő fogalmával sincsenek tisz
A Lascaux-i barlangkép
68
tában, úgy jelent a a tér számukra egyetlen
egységet. Képeik elemeit véletlenszerűen,
minden rendszermentessen helyezik el. Ha
a gyermek rajzával a papír szélére ér, meg-
fordítja azt és a szabad felületen rajzol tovább.

2. A szalagtér
A korai civilizációk (Mezopotámia, As-
szíria, Egyiptom) festői a teret a legelemibb
rendszer szerint, egymás mellé helyezet tárg-
yak soraiban ábrázolták. Ezt nevezzük szalagté-
rnek. Kissé magasabb szintű ábrázolásmódnak
tekinthetjük az egymás fölé helyezett sorokat.
Az El Amarna-i palota falfestménye,
a halastó (i. e. XVI. sz.) a tavat felül nézetben, Az El Amarna-i palota falfestménye
a vizet és a halakat profilban ábrázolja. A tó
partján álló fák a fő nézetek szerint elölről hátra,
jobbra, balra fekszenek a síkba. Ezzel az előtér-
háttér vonatkozását, a közelit és távolit a szalag-
tér szabályai szerint, takarás nélkül kapjuk meg.

3. A színpad-módszer
A vizuális kultúra alapjai

A görög művész már nem elégszik


meg az addig bevált térábrázolással, számára
fontossá válik a háromdimenziós tér ábrázo-
lásánk látszata. E cél érdekében egy rendsz-
ert alakítottak ki, az ú.n. színpad-módszert.
Az előtérbe,. a színfal mellé, pl. nagy sziklát Pompeji falfestmény
és alakokat festettek, a háttérbe pedig sok-
kal kisebb méretű várost. A színfal a néző
tekintetét volt hivatott átvezetni a kétdimen-
ziós síkból a háromdimenziós térillúzióba.
B uzási Margani ć Mári a

4. A vertikális elrendezés
A középkori festészetet a kétdimen-
ziójú, síkbeli ábrázolás jellemezte. Az alakok
fontosságának kihangsúlyozását a hierarchikus
rend szerint azok nagyságával igyekeztek elér-
ni. Ezt nevezzük a jelentés perspektívájának.
A kétdimenziójú képfelület ábrázoló
művészete hagyományosan a vertikális el-
rendezésen alapult. A képsíkot egyenlővé tet-
ték a horizontális alapsíkkal és alsó határa
a nézőhöz legközelebb fekvő tájékozódá-
si pontot jelentette. Ugyanakkor egy más
módszert is alkalmaztak a tér mélyítésére.
Középkori mozaik, Szent Márk
Bazilika, Velence
69
A vertikális elrendezés: Egyiptomi falfestmény
A vizuális kultúra alapjai

A szalagtér: Cimabue
Buzási Mar gani ć Mári a

A lineáris perspektíva felé A fordított perspektíva


Giotto, a páduai Arena kápolna freskó részlete Rubljov, Három angyal

70
5. A lineáris perspektíva felé
A reneszánsz újjáéledés kezdetén a
görög, római színpad-módszert kezdték al-
kalmazni. Paolo Ucello a térillúziót elferdített
alakokkal, Pierro della Franceska, pedig a mé-
lységbeli fokozással igyekezett megoldani
a térhatást. Giotto a mélységábrázolását az
egymást metsző figurák segítségével érte el,
így azt a figurát, amely eltakarja egy másik
figura látható felületét, közelebbinek észleljük.

6. A lineáris perspektíva
A reneszánsz festők művészi célja a
természet tudományos-optikai birtokbavé-
tele volt. A reneszánsz törekvéseknek és vi-
lágnézeteknek megfelelően ezt úgy akarták
lépésről-lépésre megvalósítani, hogy a határ-
talan természetnek mindenkor egy kiragadott
Brunelleschi előként mutatta be a
részletére rögzitették a nézőpontot. A képsíkon lineáris perspektíva alapelveit híres
visszaadott térélményt a lineáris perspektíva „kukucskáló” kísérletei segítségével.
által sikerült elérni, ami Leon Battista Alberti
nevéhez fűződik, habár elsőként Brunelleschi
A vizuális kultúra alapjai

mutatta be. (Brunelleschi Kukucskáló módszere)


Alberti egy ún. optikai piramist szerkesz-
tett. Ez a mértani rendszer egy fekvő piramison
alapszik, amelynek alapja (négyzet) a néző felé
van fordítva, csúcsa, pedig egy elképzelt enyész-
pontot jelent a horizonton. Az összes függőleges
vonal, oldal e pont irányába kisebbedik, a
horizontálisak, pedig rövidülnek. Alberti ez
által fektette le az alapjait a lineáris perspek-
tívának. A lineáris perspektíva lehetővé tette a
tér egységesebb ábrázolását, de egyetlen szilárd
Buzási Mar gani ć Mári a

nézőpontra korlátozta a térbeli viszonyokat.

Alberti módszere: Egy emberalak ma-


gasságán alapul, amit 3 „braccio”-ban ha-
tározott meg (kb. 1,8 m). A négyszög alakú
képfelület alapvonalát bracciokra osztotta
fel. Meghatározta az enyészpontot úgy,
hogy az alapvonal középpontjából kiin-
dulva 3 braccio hosszú, függőleges vonal-
at húzott. Ez a pont a művész szemével
egy vonalban volt. Mindezek után „or-
togonális” egyenesekkel kötötte össze az
Albrecht Dürer, rézmetszet alapvonal beosztásait az enyészponttal.

71
Raffaello, Az athéni iskola
A vizuális kultúra alapjai

7. A fordított perspektíva
A keleti mesterek a lineáris perspek-
tívát homlokegyenest ellenkező módon al-
kalmazták. Ők megnyitják a teret, ahely-
ett, hogy lezárnák. A tér számukra végtelen,
emocionálisan szimbolikus. A párhuzamos
perspektívában ábrázolt asztalon álló tárg-
yak középen maradnak – két egymást bénító
mozgás hat rájuk, ezek a mozgások a fordított
és az erősen összetartó perspektívával kapcso-
B uzási Margani ć Mári a

latosak (közelítés a nézőhöz és távolítás tőle).

Az emberi test perspektivisztikus ábrazolása


Angyali üdvözlet, Ohrid rövidülések által - Andrea Mantegna
72
12. A többértelmű tér
A szürrealista művészet jellemzője a formai tökélyre való törekvés, de a
művész számára a szinte hiperrealisztikusan ábrázolt képfelület a valóság feletti, a
tudatalatti, az álmok világának tere, amely egyszerre ejti ámulatba és hökkenti meg a
nézőjét a mámor, a szabad képzettársítás, és a misztika segítségével. A szürrealista fes-
tészet a lehetetlen tárgyak és terek realitása. A szürrealista művész nagy előszeretettel
játszik a Penrose-lépcsõ (a lehetetlen háromszög) és más ismert vizuális illúzióval.
A vizuális kultúra alapjai

M. C. Escher grafikái
B uzási Margani ć Mári a

S. Dali

73
„A képek kettõs életet élnek. A rajzok, festmények és fotók – mint sík lapon levõ min-
ták – önmagukban is tárgyak, ugyanakkor teljesen más tárgyaknak is tûnnek szemünk-
ben. Egyrészt színfoltok mintázatát látjuk a papíron, árnyalatokkal, ecsetvonásokkal, fé-
nyképek szemcséivel, másrészt úgy látjuk, hogy ezekbõl egy arc, egy ház vagy egy hajó
a viharos tengeren tevõdik össze. A hajót ábrázoló festménynek nem kell életnagyság-
ban ábrázolnia ahhoz, hogy a lefestett hajót annak lássuk. A képek különleges helyet foglal-
nak el a tárgyak között, mert egyszerre látjuk bennük saját magukat és valami mást, ami
teljesen különbözik a papírtól vagy vászontól. A képek paradox tárgyak.” (R.L. Gregory)

Néhány ismert optikai csalódás


A vizuális kultúra alapjai

A Bristol kávéház fala A Zöllner-illúzió


B uzási Margani ć Mári a

Oscar Reuterswald, Sandro del Prete illuziója A trompe d’oeil dekoráció

Rubin paradoxonja

74
VII. AZ ÉPÍTÉSZET
(architektúra, építőművészet)
Az épület az emberi kéz alkotta építészeti mű. Ha egy teret behatárolunk vala-
mely természetes vagy mesterséges építőanyaggal, belteret vagy enteriőrt alakítunk ki.
Az épület beltérből és az őt körülvevő tömegből (massza) áll. Az épület egy vagy több
körülzárt helyiséget foglalhat magába, és így önálló zárt egészet képez. Az építészeti
téralakítás funkcionális és harmonikus egészet képez. Nem minden téralakítás készül
esztétikai szándékkal. Különbséget kell tennünk az építészet és a építőművészet között.
A művészi igényességgel történő építésztervezői munka az építőművész alkotása. Az
építmény esztétikai hatásának alapja a rendeltetésének, szerkezetének és formáinak
összhangja.
A vizuális kultúra alapjai

Az őskori építészeti műveken is érvényesül az építészeti konstrukció, vagyis a vivő és a vitt . A balolda-
li képen egy franciaországi dolmen, a jobboldalin az angliai Stonehenge

Az építmények rendeltetése szerint megkülönböztethetjük a lakóházat és a


középületet. A középületek lehetnek: munka jellegű irodaházak, ipari, mezőgazdasági
épületek, kulturális, meditációra és vallási célokra, rekreációra készült épületek, sport-
csarnokok, szakrális építészet, temetkezési helyek, hídak, stb. Az építőművészet tükrözi
az adott kor társadalmi viszonyait, a művészethez való viszonyát, stb.
B uzási Margani ć Mári a

Egyiptomi piramisok, temetkezési hely

Perzsa királyi palota

Filippo Brunelleschi , A firencei Dóm Lecher Ödön, a budapesti Posta


75
A gótikus vertikalitás mindenképpen a mennyekbe tereli tekintetünk, s bár a
téralkotás az anyagban való megvalósítást jelenti, az építészeti mű inkább a spirituális
eszmét képviseli. A gótikus katedrális olyan, mint két összekulcsolt kéz. A római Szent
Péter bazilika építészeti korpuszával egy emberi testet képvisel, amelynél a kupolája
mint egy fej, az egyház fejét jelképezi, a tér kolonnádjai (oszlopsora), pedig mint az
ölelésre kitárt karok oltalmukba zárják a hívőket. Ez az együvétartozás remekműve.

Bernini, a Szent Péter bazilika kolonnádjai Michelangelo, a Szent Péter bazilika kupolája

A vizuális kultúra alapjai

Az építészet története egyben az épületek tartószerkezeti megoldásának, a


térbeli-konstrukciós megoldásuk történetét is jelenti, a vivő és a vitt problematikáját.
Konstrúkciós elemeknek számítanak: az épület szerkezete (fal, oszlop, tetőszerkezet,
födém, kupola, boltív, nyílászárak). A födém, a gerendák, stb, a tér befedésére szolgál-
nak, a vitt szerepét töltik be vagyis ők lesznek oszlopokkal, fallal, stb. alátámasztva. A
régebbi korok építészetében nagy szerepe volt az oszlopnak. A görög építészetben az
oszlopokat rendnek nevezik, A rend meghatározza az egész építészeti stílust (dór, ion,
korinthoszi rend).
B uzási Margani ć Mári a

A dór, ion, korinthoszi rend (stílus)



A behatárolt tér szempontjából megkülönböztetünk: centrális, hosszanti, egységes és
széttagolt teret. A felhasználhatóságának függvényében egy épület alakja általában
geometrikus (kocka, piramis, henger, félgömb, stb.). Egy épület átélése kívül-belül tör-
ténik, tehát egyforma igényességgel kell kialakítani a kül- és belterét, ill. egész urbá-

76
nus közegét. Egy épület külseje az építőanyagától függ. Lehet sima, vagy érdes, esetleg
domborműves - ami már az épületszob-rászat hatáskörébe tartozik. A kínai építészet-
ben különös igényességgel tervezték meg az egész épület színkompozícióját. A beltér
kialakítása a belsőépítész feladatköre, az épületet körülvevő összhatás a kerttervező,
vagy környezetszobrász (environment) feladata. Az építészeti remekművek jelleg-
zetessége a természettel való szoros kapcsolatuk, s a felhasznált anyagokkal, méretük-
kel, alakjukkal és szellemiségükkel szerves, hamonikus egységet alkotnak az őket
körülvevő térrel. Ez az építészeti filozófia legjobban az un. organikus építészetben
valósult meg (magyarul szerves építészet).

Palladio, Villa Rotonda, az organikus építészet előfutára Frank Lloyd Wright, Vízesés ház
A vizuális kultúra alapjai

Giacomo della Porta, Il Gesú, az első barokk templom Le Corbusier, Ronchamp


B uzási Margani ć Mári a

Victor Horta Antoni Gaudi Friedensreich Hundertwasser 4

77
A városépítészet (urbanizmus)
Az indiai Mohenjodaro a legrégibb városnak számít. A városok a közösségek tár-
sadalmi, kulturális és gazdasági központjai. A városépítészet feladatai közé tartozik
megteremteni az emberek életterének higiéniai-biológiai, pszichológiai-érzelmi felté-
teleit, valamint a munkájához, szórakozásához, pihenéséhez, tanulásához szükséges
feltételeket, továbbá az együttélés számos problémájának orvoslása. A legtöbb város
különösebb tervezés nélkül fejlődött ki, s számos generáció közösségi művészeti alko-
tása. A városépítészet főbb kifejezőelemei: az utcák, terek, parkok, de ide taroznak az
adminisztrációs, rekreációs, egészségügyi épületkomplexusok, stb. is.
A vizuális kultúra alapjai

Az olaszországi Lucca főtere


Buzási Marg anić Mária

A franciaországi Saint-Malo kikötő


78
XII. MŰELEMZÉS

„A művészet olyan tevékenységforma, mely a szép-


ség megalkotására törekszik azáltal, hogy különböző
emberi és társadalmi funkcióknak érzékileg felfogható
minőségek és értékek segítségével tesz eleget” Beke László

Egy műalkotás a formák és színek,


az érzelmek, a gondolatok, lelkiállapotok,
képzőművészeti technikák által kifejezett harmon-
ikus, erőteljes és esztétikus ábrázolását jelenti. De
Jean Dieuzaide, arckép
mintahogy egy ember is a testből és lélekből épül
fel, ugyanúgy a műalkotásnál is beszélhetünk
annak materiális és pszichológiai elemeiről. A
A vizuális kultúra alapjai

művész gondolatát, üzenetét tárgyi formába önti


és a kommunikáció csak akkor teljes, ha valaki,
a néző, látásával birtokba veszi. A mű materiális
elemei tehát az anyagi forma, a képzőművészeti
technikák lesznek, pszichológiai elemei, pedig
a képi elemek a kompozíció. A pszichológiai el-
emek nélkül a vászon és bot megmaradna a maga
anyagi szférájában, és soha sem alakulhatna át
zászlóvá, hogy Kosztolányi Dezső Zászló versére
utaljunk.
A mű megítélésének legelemibb formá-
Buzási Marg anić Mária

ja a gazdagság, a pompa, az érték csodálata,


majd a fogalmi - érzéki szempont szerint fel-
dolgozás. A következő lépésben a mű „továb-
Cezanne, csendélet
bgondolása” következik. Az első szint a
téma, motívum felfedezése. Téma szerint egy
festmény lehet : arckép, csendélet, tájkép,
A képi elmek szempontjából, pl. a kife-
jezésnél milyen elemek lettek alkalmazva (szín,
vonal, vagy kontraszthatás). Milyen az eszkö-
zhasználata. Emeltebb szinten elemezhetjük a tar-
talom és forma közti összefüggéseket, vagy pedig
a kifejező elemek újszerű használatát
A művészi megjelenítés kategóriái szerint
beszélhetünk síkbeliségről, térbeliségről, festői és
vonalas ábrázolásról. Mennyire változatos a Monet, tájkép
79
műalkotás
Elemzést végezhetünk stílusjegyek szer-
int is. Tudjuk, hogy a művészet nemcsak a művész
belső világának, hanem korának is kifejezése. A mű
közlendője mennyire bír kultúrára, korra, korszakra
jellemző sajátosságokkal. Mennyire tartozik a stílus fő
művészi vonulatához? Ábrazolási stílusában melyik
eleme újszerű? Mennyire emergentív (gyökeresen
újat létrehozó) mű az összefüggés, módozat, eljárás,
kifejezés feltalálása, az elvonatkoztatás, vagy a szin-
tetizálás szempontjából?
A műalkotásnak időn és téren túl van még
egy dimenziója, ez a metafizika szférája. Az alkotás
metafizikus volta akkor valósul meg, ha a tárgyiasított Vermeer, életkép
formán túl a művésznek sikerül belevinnie alkotásába
a saját egyéniségét, a kor szellemiségét, érzéseit, fantáziavilágát, bizonyos jelképrendsz-
ereket. A mű megértésére és a néző befogadóképességének szintjének nagy hatással van
az öröklött modellek és környezetének sajátos kulturális nyelve. Ezek összesége emlék-
képként, asszociációs bázisként beleépül a személyiségbe. Más művészi hozzáállást fog
tanúsítani egy gazdag kultúr környezetből való személy, aki pl. gyakorta megfordul egy
barokk templomban, mint az, akinek fő időtöltése az üres szórakozás. Minél komplexebb
e birtokolt mintázat, annál fejlettebb lehet a befogadóképesség. A kulturálisan aktív tár-
sadalmi csoportok műélvező és műértő dominációja egyértelmű.
A vizuális kultúra alapjai

Egy műalkotás legfontosabb feladata, hogy képes legyen esztétikai élményt nyújtani.
Ezt csak úgy érheti el, ha a hatáselemek egységes egészet alkotnak. A műélvezethez nem
kell feltétlenül megértenünk az alkotást, tetszésünk vagy nemtetszésünk szinte azon-
nal kiválthatja egy alkotás. A műértelmezés viszont sokkal összetettebb folyamat, a be-
fogadó az esztétikai üzenetet átkódolja fogalmi szintre, tehát alkalmazza a stíluskritikai,
ikonográfiai, tárgyelemzést. Továbbá nyított a nemszokványos műalkotások íránt (af-
rikai, prekolumbián, stb., új ábrázolási konvenciók szerint készült alkotások).
Mint ahogy a művészi, úgy a befogadói képességek is fejleszthetők és fontos az
ízlésnevelés, az előítéletektől mentes, autonóm befogadói magatartás kialakítása. A be-
fogadói kompetenciákhoz sorolhatnánk a vizuális nyelv ismeretét, a látványértelmezést,
Buzási Marg anić Mária

a vizuális információ megértését, a művészi kifejezést (művészeti ágak, műfajok, stí-


luskorszakok, stílusjegyek, alkotások és alkotók, a mű tárgyi és kulturális környezete).
A művész életrajzi adataival, stb. csak akkor érdemes foglalkozni, ha azok műformáló
jelentősége egyértelműen igazolható.

Történeti ismeretek A MŰ A befogadó és a befogadó


(Művészettörténet) kora

Műelemzés

80
VIII. KÉPZŐMŰVÉSZETI KIFEJEZÉSMÓDOK
ÉS TECHNIKÁK
Rajz
A rajz végig kíséri életünket. Amikor a gy-
ermek először felfedezi ceruza mint nyomhagyó
eszköz csodáját, nagy buzgalommal kezd el raj-
zolni. Alapjában véve rajznak tekinthetjük a gon-
dolatok és érzelmek sík felületen vonallal való
kifejezését. A rajz képezi minden képzőművészeti
alkotás alapját, tehát a szobrászat, építészet, fes-
tészet, iparművészet segédeszköze - vázlat és
tanulmányrajz formájában. A művészek nagy
tisztelettel voltak a rajz iránt. Vasary szerint
P. Uccello néhány ládányi rajzot hagyott maga
után. Valójában a rajz megérdemelt helyét a
A vizuális kultúra alapjai

művészeti kifejezésmódok között a reneszánsz-


ban vívta ki. Leonardo da Vinci szerint: “A rajzot
nem elég tudománynak nevezni, hanem istensé-
gnek, mert a teremtés minden látható művét újra
tudja alkotni.” Lorenzo di Credi, ezustvessző
A rajzeszközök lehetnek szárazak (ceruza,
fémvessző, kréta, szén, pasztell) és nedvesek (tin-
ta, tus, szépia).
Ceruzarajz
A ceruza tiszta nyomhagyó eszköz, s
egyaránt használható lineáris és tónusos rajz
Buzási Marg anić Mária

készítésére. Mai alakjában a XVIII század óta


használatos rajzeszköz. Régebbi időkben rajzesz-
közként fémvesszőt használtak. Legismertebb
az ezüstvessző. A ceruzát grafit por és agyag
megfelelő keverésével állítják elő. Az összetétel
arányától függően beszélünk kemény (H – 8H),
közepes keménységű (HB) és puha (B – 8B) ceru-
záról. Rajzolásra a puha ceruzát használunk, mert
általa a tónusok egész skáláját ki tudjuk fejezni.

Dimitrije Popović, ceruzarajz


Gauguin, ceruzarajz
81
B uzási Margani ć Mári a A vizuális kultúra alapjai

82
Különböző nyomhagyóeszközök áttekíntése
Frottage
A frottage (frotázs) kíváló rajztechnika kreatív játékokhoz. Egy érdes felület-
re helyezett papírlapon a ceruza lágy dörzsölésével készül. Ezáltal kifejezésre jut a
különböző anyagok textúrája. A frottáge technikában általában puha ceruzát használ-
nak. Max Ernst emelte művészi színtre e technikát.
A vizuális kultúra alapjai

Max Ernst két frottázsa

Szénrajz
Az egyik legősibb rajzeszköznek számít a kiégett, elszenesedett faág. A szén-
rajz, mint önálló rajztechnika a XIX századtól jelentkezik, habár tanulmányrajz készí-
tésére jóval előbb használták (pl. Dürer). Jellemzően puha elmosódott nyomot hagy. A
vonalak eldörzsölésével tónusgazdag, finom átmeneteket mutató, festõi hatású rajzot
kapunk, tehát kiváló technika az árnyalatok, gyenge árnyékok és a világos-sötét át-
menetek kifejezésére. Szénnel általában érdes papíron rajzolnak. A szénrajzot fixálni
kell, mert a szén nem tapad a papírra. A rajzot ajánlott hajlakkal befújni, de léteznek
B uzási Margani ć Mári a

különböző erre a célra készített fixatívok.

Dürer, szénrajz Japán szénrajz

83
Degas, szénrajz Ingres, szénrajz

Krétarajz
A kréta (feltalálójáról Conté-krétának is nevezik) fehér mészből és pigmentekből
készül. A ceruzánál puhább, a szénnél, pedig keményebb nyomhagyó eszköz. Sűrű,
szemcsés vonalakat hagy az érdes papíron. Krétarajzhoz használhatunk színes papírt
A vizuális kultúra alapjai

is. A krétarajzot is fixálni kell.


Buzási Marg anić Mária

Rubens krétarajz Rembrandt, krétarajz


Tusrajz
A tus Kínából származik. Korom és különböző kötőanyag keveréséből készül.
Kötőanyagként használható gumiarabika, sellak, zselatin, halhólyag, stb. A kínai
tus lapokban kerül forgalomba és a művész kis edénykékben olvasztja fel használat
előtt. Európában inkább a folyékony állagú tus ismertebb. Különböző színű lehet (pl.
fekete,
84
sárgásbarna - a biszter-, kékes -a szépia). A tus-
rajzok hibája, hogy festékanyaguk nem időtálló,
a velük készült rajzok lassan megfakulnak.
a)Tollrajz
Egyiptomiak, görögök, rómaiak kezdték
el először alkalmazni. A toll fajtájától függően
különböző minőségű s érzékenységű nyomot
hagy. Madártollal (hattyú, liba, holló, stb.) érzéke-
nyebb, vékonyabb vonalak húzhatók. Nyomás-
ra a toll kiszélesedik és a vonalak vastagabbak
lesznek, megnyílnak. Gondolataink kifejezésére
a tollrajz által a vonalak széles skáláját alkalmaz-
A kinai tus
hatjuk. A fémtoll által készült rajzok kevésbé
érzékenyek, a vonalak kissé merevebbek.
A vizuális kultúra alapjai

Zhang Roucheng, tollrajz Morandi, tollrajz

b) Nádrajz
A nád sokban hasonlít a tollhoz, csak kev-
ésbé hajlékony, vonalai sokkal merevebbek, ro-
bosztusak, a vonalak szélei kissé elmosódottak.
Nádvesszővel erőteljes rajzok készíthetők. Mivel a
Buzási Marg anić Mária

nád nem képes nagyobb mennyiségű tust felszív-


ni, a nádrajzot általában rövid határozott vonalak
jellemzik. Ahogy fogy a tus, úgy halványulnak a
vonalak, és ezáltal külön effektusok érhetők el.
A technika az előbbiekben ismertetett jellemzőit
van Gogh mesterien használta. Az ő rajzaiban
szemtanúi lehetünk a technika és művészi jellem
szerencsés találkozásának.
c) Ecsetrajz
Rajzoláshoz sok művész szívesebben
használ ecsetet, mert a legvékonyabbtól a legvas-
tagabb vonalig variálhatja eszköztárát. Bizonyos
motívumok csak e technika által eleveníthetők
meg. A japánok és a kínaiak hegyes-ecsettel raj-
Van Gogh, nádrajz
85
zolták tusképeiket. Sok művész, viszont azért nem szereti, mert nem javítható, s ezért
biztos kezet igényel.

Bonnard, ecsetrajz Rembrandt, ecsetrajz

d) Lavirozás
Sok művész alkotásában nem elégszik meg a vonal kifejező erejével, ezért tó-
nushatások elérésére higított tust használ. Higított tussal lavírozott vagy úsztatott raj-
zot kapunk. A lavírozott technika valójában átmenetet képez a rajz és festészet között,
A vizuális kultúra alapjai

hisz nagyban hasonlít az akvarelltechnikához. Az alkotó a képet a világos árnyalatoktól


a sötét felé építi fel. A lavírozott technikának két alfaját ismerjük. Elterjedtebb a száraz
alapon készült lavírozás, általában a kész tollrajzokhoz adott tónusos kiemelésekről,
effektusokról van szó. Rendkívüli effektusokat érhetünk el a nedves alapon készült
technikával, mert a nedves alap elmosódott rajzot ad.
Buzási Marg anić Mária

Hokusai, lavirozott rajz Matisse, száraz lavirozás


86
Grafika
A grafika eszköztára szintén a vonal,
felület, síkforma. Ám a rajztól mégis sok-
ban eltérő képzőművészeti kifejezésmód. A
legszembetűnőbb a különféle sokszorosító eljárás,
amely által megsokszorozzuk az eredeti rajzot.
Kulturális szempontból a grafikának épp ezért
nagy fontosságot kell tulajdonítanunk. A grafi-
ka elterjedésével a műalkotások kiléptek az elit
szalonokból és a nagyközönség közelébe kerül-
tek.. Nagyon sok műalkotás valamely grafikai
technika által vált ismertté. Egyik legismertebb
példája ennek Millet Angelusa, amely szinte
minden XIX végi házban megtalálható volt.
A rajz bemetszését valamely felületbe kör-
vonalként már a barlanglakó csontkarcolásainál,
vagy a gyermek elsõ rajzkisérleteinél láthatjuk. A
legrégibb nyomtatási formák a hengerpecsétek
(főniciai, mezopotámiai). Az elsõ ismert grafika
1432-ból való szent Kristófot ábrázoló német
fametszet.
A művész először papíron képtervet
A vizuális kultúra alapjai

készít, majd a rajz végleges kialakítása a külön-


bözõ anyagú nyomóformákon, az ún. dúcokon
történik. A dúcok készítése és anyaga szerint
beszélhetünk különböző nyomás fajtákról és
technikákról. Fajtái szerint a művészi grafika le-
het:
1. Magasnyomás – a nyomóforma felső
felülete lesz nyomtatva, illetve a nem nyomóele-
meket kell eltávolítani ( fametszet, linóleum-
metszet)
2. Mélynyomás – a nyomóforma be-
Buzási Marg anić Mária

metszet vagy kémiai eljárással mart vonalai


lesznek nyomtatva (rézmetszet, hidegtű, mezzo-
tinta, rézkarc, akvatinta)
3. Síknyomás – a nyomólemez sík felületű,
a rajzot fotókémiai eljárással készítik elő nyomta-
tásra; a nyomó- és nemnyomó elemek azonos
síkban vannak (litográfia)
4. Szitanyomás – egyesek a síknyomáshoz
sorolják, valójában áteresztőnyomás, mert a kép
kialakítása a szita egyes részeinek elfedésével
készül
5. Digitális nyomás – a technológiai for-
radalom nemcsak a nyomdaiparban hozott nagy
változásokat, hanem a művészi grafikában is.
Digitális alatt a rajzi elemek letapogatását és digi
87
tális adatokká alakítását, az adatok tárolását vagy
továbbítását kell érteni. A digitális nyomógép
nyomóformája soronként és pontonként kerül ki-
alakításra. (ink jet printing, PT Plate)

Ulrich Han & Simon Nicolai Chardella,


1473, fametszet

A dúc és a nyomat

Fametszet
A fametszet magasnyomású technika. A
dúchoz erezete miatt általában körte vagy meg-
gyfát használnak. A nemnyomó-elemeket (a ny-
omaton fehér vonalak és felületek) kb. 1-3 mm
A vizuális kultúra alapjai

mélyen távolítják el U vagy V alakú vésőkkel.


Az európai fametszet általában gorombább
vonalvezetésű, s közelebb áll a rajzhoz. Vonalak
mellett a fametszet fény-árnyék hatások vis-
szaadására is képes. A japán fametszet érzé-keny
vonalairól ismert, s inkább a festményhez áll kö-
zelebb. A japán fametszetekről tussal készülnek
a nyomatok (estampe), ami nagyobb hozzáértést
követel. A japán fametszet nemcsak művészi
kifejezőképességével és nyomtatási módszerével
B uzási Margani ć Mári a

különbözik az európaitól, hanem formátumával


Dürer, fametszet
és a kötelező dedikálással is.

Utamaro, fametszet
Derkovits Gyula, fametszet
88
Linóleummetszet
A linóleummetszet a magasnyomás tech-
nikája. A linóleum a parafa és lenolaj keverékéből
készül. A linóleum megmunkálása könnyebb,
mint a fáé. A nyomóelemeket kidomborodva
hagyjuk, míg a nemnyomó-elemeket fémvésőkkel
távolítjuk el. A linóleummetszet finom vonalú,
sík hatású. A színes nyomat készítésénél minden
színre külön dúcot kell készíteni.
Az iskolai gyakorlatban alkalmazhatjuk
a gipsz- és a kartonmetszetet, de dúcot alakítha-
tunk ki különböző természetes vagy mestersé-
ges anyagokból is. A munkaelv hasonló, mint a
fametszetnél, illetve linóleummetszet esetében. A
különbség magából az eljárásból fakad, a textil-
darabot felragasztjuk egy lapra, s így alakítjuk ki Buday György, linóleummetszet
a nyomó- és nemnyomó-elemek kompozicióját.
A vizuális kultúra alapjai

Ernst Ludwig Kirchner, fametszet


B uzási Margani ć Mári a

Dürer, fametszet

Rézmetszet
A rézmetszet ismert mélynyomástech-
nika. Rézlemez vésők általi metszésével készül, s
kemény, férfias technikának számít. A rézbe való
metszés technikája valószínűleg az ötvösök
Picasso, linóleummetszet
89
műhelyéből terjedt el a XV. században. Kezdetben
a fametszet vonalát utánozta, később inkább a toll-
rajz vonala jellemző rá. A nyomoforma barázdáit
fekete nyomdafestékkel betöltjük és a lemezre
prés által erős nyomást gyakorlunk. Az alája he-
lyezett papiroslap benyomódik a barázdákba, s
az azokban levő festék egy része rátapad

Dürer, rézmetszet
A vizuális kultúra alapjai

Goya, rézmetszet
Hidegtű
A hidegtű technikája által hasonló effek-
tusok érhetók el, mint a rézkarcnál. A különbség
a lemezbe mechanikusan bekarcolt és nem savval
maratott módszerből adódik. A bekarcolt vonalak
aránylag sekélyek s ez kevesebb példányszámú
grafikai lap nyomtatását teszi lehetővé.
Buzási Marg anić Mária

Mezzotinta Dürer hidegtű


A mezzotinta technikájánál speciális szer-
számokkal felbarázdáljuk a lemez sima felületét,
vagyis a képet pontokra bontjuk. A technika ál-
tal mélytónusú fekete nyomatot készíthetünk.
Azokon a helyeken, ahol világosabb hatást sz-
eret-nénk elérni, le kell csiszolnunk a felületet. A
sima felület fehér, a különböző érdeségű felületek
különböző sötétségű tónust eredményeznek. Ál-
talában más mélynyomású technikákkal szokták
kombinálni.

Rézkarc
A rézmetszet és a rézkarc közötti különb-
A mezzotinto eljárása
90
ség a goromba és lágy fogalompárban határoz-
ható meg. A rézkarc jellegzetésségéhez tartozik
a vonalháló, amelyet sokszor alkalmaznak több-
szörösen maratott dúcon. Ez által tónusokban
gazdag a rajz, a világostól a bársonyosan mély
fekete vonalak egymásba szövéséig. A rézkarc
lényege a rézlemez viasszal való befedése. A
grafikai vonal a viaszréteg tűvel való karcolása
és az így felfedett vonalháló savval való maratása
által készül. G. Morandi, rézkarc
A vizuális kultúra alapjai

Rembrandt, rézkarc

Akvatinta Ruprecht von der Pfalz, mezzotinto


Az akvatinta manapság a legközked-
veltebb mélynyomástechnika. A lemezt először
kolofóniummal vonjuk be, majd a rajzot aszfal-
tlakkal visszük fel az így kialakított szemcsés
felületre. A maratási mélységet szabályozza a
Buzási Marg anić Mária

felvitt réteg vastagsága és a porzás is.

Goya, akvatinta Goya, akvatinta


91
Litográfia
A litográfia, illetve kőnyomás síknyomási technika. A grafikai rajzot speciá-
lis mészkőre visszük fel. Rajzolhatunk zsíros krétával vagy tussal, de lavirozot tech-
nikában is. A litográfiai rajzképzés lényega a száraz és nedvszívó felületű kő és a vizet
taszító zsíros felület. A litográfiai eljárás modern változata az ofszetnyomás.

Gericault Daumier, litográfia


A vizuális kultúra alapjai
Buzási Marg anić Mária

Manet, litográfia M.C. Escher, litográfia

M.C. Escher, mezzotinto Toulouse Lautrec, többsz1nű litográfia

92
Vegyes grafikai technikák, kísérletezések

Gauguin xilography
A vizuális kultúra alapjai

ISmeretlen szerző, monotípia Cornelia Forster, monotípia


Buzási Marg anić Mária

Robert Rauschenberg, Christian Schad, schadography


93
Festészet
A festészet (képírás, piktúra) a
képzőművészetnek azon ága, mely sík felületen
színekből és vonalakból alakít esztétikai hatást
ébresztő élményt. Az őskori barlangrajzok ta-
nulsága szerint a festés az ember veleszületett
ösztöne, s általa utánozza a síkon a valóságot. A
szobrászattól eltérően a térélmény ábrázolására a
festő kifejezőeszközei korlátozotabbak – alulról
felfelé, jobbról-balra, elölről hátrafelé.
A festészeti ábrázolás két lényeges esz-
köze különböztethető meg, ezek: a testi valóság
és a látszat ábrázolása. A testi valóságot a fes- Caravaggio, figurális kompozíció
tészet a rajz, a rajzolat által ábrázolja. A rajzolat
körülírja a formát, illetve a formák testi kiterje-
dését jelzi a síkon; a szín által pedig a köröttünk
lévő valóság szineit fejezi ki, illetve jelzi a valóság
látszatát.
A festészet kifejező elemei közé sorolhatjuk még
a fény-árnyékot és a textúrát. A fény-árnyék ál-
tal érzékelhető a forma térbelisége (plaszticitása),
a textúra által, pedig az anyaga.
A vizuális kultúra alapjai

A festészeten belül megkülönböztetjünk


a könyv-, a tábla- és a falfestészetet. Az ábrá-
zolásmódját illetően megkülönböztethetünk
J. Bijelić, akt
természethű (figuratív) és elvont (absztrakt, non-
figuratív) festészetet. A festő általában a valóság
hatását szemlélteti alkotásán, de saját felfogá-
sa, élménye szerint megváltoztatja azt - még a
természethű ábrázolásnál is.
Az ábrázolás tárgya szerint a festészet
felosztható:
1. figurális kompozíció – történeti, vallá-
B uzási Margani ć Mári a

sos és mitólogiai tárgyú kép, csoportos festmény,


életkép (genre), akt;
2. arckép (portré), önarckép;
3. állatkép; Munkácsy Mihály, arckép
4. tájkép – szárazföldi-, tengeri- (marina),
építészeti- (veduta, illetve látkép) kép;
5. csendélet.

A festői gondolat, érzelmek kifejezésére


több technika áll rendelkezésre. Mível a festék
különböző anyagokkal oldható, ez meghatározza
az egyes festészeti technikák jellegzetességét is. í
A kötőanyag típusa szerint vannak vizes,
olajos és emulziós (finoman szétoszlatott vizes és
olajos részecskékből álló) festékek. A festék- Cezanne, önarckép
94
Potter, állatkép Konjović, tájkép

anyag megszabja az ábrázolás esztetikáját. Egyes


festészeti technikák által visszafogotabb, mások
által szabadabb festészeti eljárások valósulhatnak
meg.
A szabadabb technikákhoz soroljuk a mi-
niatúrfestést, az akvarellt, a temperát, a gouache-t
(guás), a pasztellt, az olajfestést, az akrillt, a kol-
A vizuális kultúra alapjai

lázst.
A visszafogottabb technikák jellegzetessé-
ge a dekoratívitás. Ezekhez tartozik a mozaik, az
üvegfestés (vitrázs), a viaszfestés (enkausztika),
a száraz falfestés (al secco), a nyirkos falfestés (al Kalf, csendélet
fresco), a sgraffito.
Pasztell
A többi festészeti technikához hasonlóan
a pasztell is pigmentporból és kötőanyagból áll,
de itt a kötőanyag minimális. Nevét a pasztaszerű
anyagról kapta, amelyból rúdacskákat gyúrnak.
B uzási Margani ć Mári a

A kötőanyagtól függően beszélhetünk száraz és


olajos pasztellről (zsírkréta). Sajátosságaiból fak-
kadóan a rajz és a festészet között áll. Eleinte rajz-
technikaként alkalmazták és csak a XIX századtól
Rubens, pasztell
használt a festészetben, az impresszionisták ked-
venc festészeti technikája.
A pasztell puha, lágyan elmosódó nyo-
mhagyó eszköz, s e sajátossága igazán a durvább
felületű papíron jut kifejezésre (sokszor tónusos
papírt használnak). A pasztellt sok árnyalatban
gyártják, mert színkeverést nehéz elérni vele. Az
egybemosódó finom színátmeneteket bedörz-
söléssel tudjuk elérni. Hasonlóan a krétarajzhoz
fixálni kell, s ezek a rögzítőszerek kissé sötétítik a
pasztellt. Henri de alone Toulouse-Lautrec, pasztell
95
Az olajpasztell kötőanyaga a viasz. Sokban különbözik a szárazpasztelltól,
nem törlödik le az alapról, intenzívebbek a színei és könnyebben elsajátítható a
festőtechnikája. Érdekes effektusok érhetők el, ha terpentinbe mártott ecsettel feloldjuk
színeit.

Renoir, pasztell Degas, pasztell Modigliani, kréta és guás


Akvarell
Az iskolai használatban a vízfesték a legelterjetebb technika. Az akvarell, mint
technika sokkal összetettebb. A festők a legnehezebben elsajátítható technikaként tartják
számon. Nevét a vízről (lat. aqua) kapta. Az akvarellfesték vízben oldható növényi
A vizuális kultúra alapjai

enyvekből és színporból készül. Már az egyiptomiak is ismerték, mégis Albrecht Dür-


ert tartják szülőatyjának, hogy aztán a XVIII században váljék ismertté, az egymáson
áttetsző rétegekben felvitt, lazúrosan festett angol akvarell technikaként. Jellemzője a
friss, tiszta színek, finom, áttetsző tónusok, sokszor lírai hangnem. A fehér szín nem
használatos. A művész festői képét fokozatosan építi fel a világostól a sötétig.
Az akvarell technikának két alfaját ismerjük: a száraz és a nedves alapon való festést.
Az első esetében az egyes festékrétegeket száraz felületre visszük fel, s az egyes rétegek
áttetsző színei láthatók maradnak. Ez által új kollorisztikus értéket kapunk. A nedves
papírfelületre való festésnél a színeket foltként visszük fel, s az összefolyó és összemo-
sodó színek új képzőművészeti effektusokat hoznak létre. Általában a két technikai
eljárás keveredése a jellemző.
B uzási Margani ć Mári a

Kandisky, akvarell Ma Yuanyu, akvarell

96
Signac, akvarell Turner, akvarell

Tempera
A tempera pigmentek és olyan különböző
kötőanyagok (emulziók) keveréséből készül,
amelyek vízben oldódnak (száradás után a
festőréteg vízben oldhatatlanná válik). A tem-
pera kötőanyagai a tojás, kazein, gumiarábikum,
újabban a műgyanták. A középkori mesterek
A vizuális kultúra alapjai

tojástemperát, Bizáncban, pedig viaszos tem- Klee, permetezett akvarell


perát használtak. Az olajfestés feltalálásáig a leg-
közkedveltebb technikának számított. Sok ismert
reneszánsz művész a festést először temperával
kezdte, majd utánna tért át az olajfestékkel való
festésre. Az akvarelltől sokkal sűrűbb technika,
amely fedőréteget képez az alapon. A tempera-
festék gyorsan szárad és csak egymás mellé vagy
fölé lehet alkalmazni, az ecsetvonások összemo-
sodása lehetetlen. Jellemzői közé tartozik, hogy
B uzási Margani ć Mári a

színe nem változik, időálló, és a világos színtar-


tományokban a legszebb. Hiányossága, hogy
száradáskor kissé megvilágosodik és nem ad
mélyfényű hatást.

Gouache (guás)
A gouache fedőfestékként használható
vízfesték, amely fedőfehér hozzáadásával át-
látszatlanná válik. A gouache technika nagyon
rég óta használatos, a középkorban általában a
könyvfestésben használták iniciálék és minia-
túrok festésére. A technika mai jellege a XVIII
századra vezethető vissza. A technika sokban
hasonlít a temperához; sajátosságai közé tar-
tozik, hogy a színek keveredése nélkül több réteg
festhető egymásra. A képalkotás a sötéttől a vi Rubljov, tempera
97
lágos felé történik, általában tónusos papíron. A festést először középtónusú féligfedő
színnel kezdjük, majd fokozatosan mind sűrűbb festékréteget viszünk fel a képfelüle-
tre. Az újabb időkben más festészeti technikákkal szokták együtt alkalmazni – gouache
és akvarell, gouache és kollázs, gouache és pasztell.

Kazimir Malevich, tempera Andrew Wyeth, tempera

Olajfestés
Habár sokkal lassabban szárad mint a tempera, mégis a legáltalánosabb és
legszélesebb körben használt festészeti eljárás. Ennek az az oka, hogy színei sokkal
mélyebbek, és fényesebbek, mint a temperafestékké. Nevét kötőanyagáról kapta.
A vizuális kultúra alapjai

Az olajfesték kötõanyaga az olaj (lenolaj, dióolaj, mákolaj). Az olajfestés technikája


Németalföldről indult el, első kiváló művelői a Van Eyck fivérek. Megjelenése nagy for-
radalmat jelentett a művészettörténet egész fejlődésére. A velencei festészet virágzása,
például az olajfestés technikája által indult el.Az olajfesték sajátsága az áttetszőség. A
fény lehetővé teszi a legkülönbözőbb felületi minőségek, festői hatások elérését. Olajjal
általában beenyvezett olajalapozású vászonra festenek, de alkalmazható deszkára is.
Festőmód szerint az olajfesték használható mint fedőfesték vagy mint lazúrfesték. A
reneszánsz festők többnyire az aláfestéses, többrétegű lazúros technikát alkalmazták.
Buzási Marg anić Mária

Jan Van Eyck, olajfestmény Tizian, olajfestmény


98
A lazúros rétegek olajban erősen oldott színei
átvilágítanak az új rétegen és finom színhatást
adnak. A természetes fény ragyogásában meg-
mutatkozó természetet kedvelő plan-air festők
„alla prima” festettek, vagyis egy rétegben. Az
impresszionista festők tiszta festékkel szabad
és laza ecsetvonásokkal dolgoztak. Rembrandt
impasto technikát alkalmazott, ami a festékek e-
csetek, festőkések általi vastag felrakását jelenti.
Az olajfesték lassú száradása alkalmat ad a fest-
mény javítására, a kompozició átalakítására, de
egyben a hibák forrását is jelentheti. A technikai
ismeret hiánya, a rossz alapozás és egyéb okok
miatt a festékréteg megrepedezhet. Az olajfest-
ményeket száradás után védőlakkréteggel fed-
ték. Hosszú évek során a festőnek a lakkozás
technikája volt a féltve őrzőtt titka. Leonardo da Vinci, olajfestmény
A vizuális kultúra alapjai

F. Bacon, olajfestmény Ribera, olajfestmény


Buzási Marg anić Mária

Freskó
A falfestmény leggyakoribb típusa a freskó, amelynél a festék kötőanyaga
maga a mész. A mai értelmezésben a freskó falfestményt jelent, habár a falfestészetnek
több eljárása is ismeretes. A freskó a nedves, nyirkos vakolatra történő festészeti tech-
nikát jelenti. A középkori és reneszánsz művészet főbb alkotásai ebben a technikában
készültek (Giotto a páduai Cappella dell’ Arena freskói; Michelangelo mennyezetké-
pei a Sixtus-kápolnában; Raffaello Athéni iskola, stb).
A pigmentek alkalmazhatósága a mészállóságtól függ, ez oknál fogva a freskó
palettája jóval szerényebb. A mészálló festékport mészvízzel, mint kötőanyaggal kev-
erik A művész a még friss, nedves vakolatra dolgozik és így a festék több milliméter
mélyen felszívódik. Mível a vakolat száradása sem elhanyagolható tényező (6-8 óra),
a művész mindig akkora nagyságú vakolatot visz fel, amekkorát képes befesteni. A
freskófestés gyorsan cselekvő, biztos festőmódot feltételez. Mivel nem alkalmazható
az utánfestés, a művész természetes nagyságban megfestett kartonokról másolja át a
felvakolt felületre azokat a részeket, amelyeket festeni fog. Az átmásolási eljárás a
99
következő: az eredeti kép körvonalait kilyuggatták, majd a vakolatra helyezve egy
zsákocskába helyezett festékkel, krétaporral vagy szénporral átdörzsölték, hogy pon-
tozott körvonalak keletkezzenek a vakolaton és elősegítsék a kompozíció kivitelezé-
sét.
A freskó általában nagy méretű; monumentalitását maga a formák megra-
gadása és a folthatásra törekvő festőmód is fokozza. Üdeségében vetekedik az akvarell
technikával, színei selymes hatásúak, rendkívül időálló technika.
Az al secco technikája kevésbé bravúros festőkészséget igényel a művésztől,
mert a teljesen kiszáradt falfelületre fest, sokszor enyves vagy kazein alapú festék-
kel. Az al secco technika kevésbé idõtálló a freskónál. Sokan gúnyosan ál-freskónak
nevezik, mert a színek távol elmaradnak a freskó üdeségétől, fénytelenek, inkább
pasztell hatásúak.
A vizuális kultúra alapjai

Giotto , freskó, részlet Masaccio, freskó, részlet


Buzási Marg anić Mária

Michelangelo, freskó
100
Pompeei freskó Rivera, muráll

A XX századi művészetben ismertek a mexikói murállok. Rivera, Orosco és


még sokan mások hatralmas falfelületeket festettek meg freskó technikában.

Mozaik
A mozaik apró színes (üveg, kő, fém, zománc) kockák, lapocskák összeillesz-
tésével készült padlót vagy falat borító kép vagy díszítmény. A legrégibb mozaikok
Mezopotámiában készültek (Ur és Uruk városokban). Ismertek a görög, a római kori
(pompeji) és a bizánci mozaikok. A görög padlómozaikoknál már színes üvegkockákat
A vizuális kultúra alapjai

is felhasználtak a főleg geometrikus kompoziciókhoz, a bizánci mozaikot a féldrágakő


és aranylemezes berakások is jellemezték. Bizáncon kívűl még ismertek a ravennai mo-
zaikok. A mozaik dekoratív jellegű, a művész nem igyekszik a térhatású formák ábrá-
zolására, a sok kis kocka optikai hatást kelt a nézőben.
Buzási Marg anić Mária

Mozaik a ravennai San Vitale templomból

101
Vitrázs, vitrail, (vitráj)
A vitrázs a festett üvegablakok művészete.
Az üvegfestészet valamennyi technikai eljárása
azt a célt szolgálja, hogy a kép a hagyományos
technikai eljárásnak megfelelő látványt nyújtson.
A középkorban az üvegfestményt fényáteresztő
képessége, a ragyogása miatt tökéletesebbnek,
magasabbrendűbbnek tartották a táblaképnél,
miniatúránál vagy faliképnél. Két technikát kül-
önböztetünk meg. Az első a régebbi, amikor a
kontúrok szerint kivágott színes üvegidomok
összekapcsolása I keresztmetszetű ólomszalagok-
kal történik, a másik pedig a modernebb, a Tiffa-
ny-technika, amelynek során az üvegdarabkákat
vörösréz fóliával vonjuk be, mindegyiket külön-
külön, s aztán forrasztjuk össze.
A Tiffany, kezdete az 1880-as évekre nyú-
lik vissza, amikor a művészeti ág megalkotója és
névadója a párizsi világkiállításon bemutatta az
első egyedi megmunkálással készült lámpát.
Kollázs Vitrázsablak a Saint Denis katedrálisból
(collage, franc., ragasztás)
A vizuális kultúra alapjai

A kollázs technikában az ábrázoláshoz


a festéken kívül, a képre ragasztott textil-
darabokat, papírszeleteket és más kisebb tárg-
yakat is felhasználnak. A festészetben először a
kubisták (Picasso és Braque) alkalmazták, de a
szürrealisták is fellelték a benne rejlő technikai
lehetőségeket, amely által meghökkentő és várat-
lan kompozíciókat alkottak.. A kollázs technika
főszereplője az anyag és szinte bármilyen anyag
felhasználható a képalkotásra.
B uzási Margani ć Mári a

Louis Comfort Tiffany, vitrázs


Georges Braque , kollázs
102
Határozza meg az alábbi festmények technikáját!

Odilon Redon ..................................... Peć ..............................................


A vizuális kultúra alapjai

Karoling könyvillusztráció Chagall ................................... Henri de alone Toulouse-Lautrec


B uzási Margani ć Mári a

.................................................. ...........................

Jan Vermeer .............................


El Greco ....................................
103
Szobrászat
A szobrászat alapeleme a massza (tömeg),
és a művész a kidomborodó és bemélyedő
tömegek által teremti meg a közvetlen testiséget.
A szobrászati térformák az emberi alak beállítása
szerint lehetnek: frontális beállításúak (a csípő és
váll vonala párhuzamos, az alak szimmetrikus),
kontraposzt (a test egyensúlya az egyik lábra
nehezedik és ellentétes irányú mozgásokból áll
össze), khiazmus (túlfokozott kontraposzt beállí-
tás). Az alak beállítása szerint tehát az ábrázolási
módok az egyes szobrászati stílusok archaikus
(kezdetleges) érett avagy hanyatló korszakához
tartoznak. A görög szobrászokat a test tökéletes
ábrázolása és a mozgás különböző fázisainak
érzékeltetése foglalkoztatta. Nagyon sok antik
szobor sérülten, torzóként maradt ránk. Michel-
angelo szerint a jó szobor tojásdad alakú, amelyet
ha legörgetünk egy hegytetőről, nem sérül meg.
A leggyakoribb anyagok, amelyekkel a szo-
brász gondolatait kifejezi az agyag, a gipsz, a
kő, a márvány, a bronz és a fa , de szinte nem
A vizuális kultúra alapjai

létezik olyan anyag, amely nem használható


fel – deszka, fémlemez, húzal, szög, rongy,
műanyag, sógyurma, használati tárgyak, stb. Az
anyagtól függően több megmunkálási eljárást is-
merünk, mint a mintázás, az öntés és a faragás.
A puha anyag, mint amilyen az agyag, kön-
nyen mintázható, a kemény anyag csak faragás-
sal alakítható. A görögök dekoratív színezést
alkalmaztak a szobrok díszítésére (mélykék és
vörös, fekete és vörösbarna színeket használ-
tak). A művészettörténet hosszú korszakaiban Egy görög szobor gipszöntete
Buzási Marg anić Mária

mellőzték a színezést, de a mai poszt-modern különböző nézőpontokból


szobrászatban újra megjelenik a festett szobor.

Agyag
Az agyag egyike a legalkalmasabb an-
yagoknak a szobrászati forma megalkotására.
Nem is csoda, hogy a neolitikum óta közkedvelt
ábrázolási anyaga a szobrászoknak. Az agyag
puha, képlékeny anyag, jól formázható, kön-
nyen alakítható ujjal és modelláló vesszővel.
Magát a formaalakító eljárást mintázásnak
nevezzük. A mintázás általában a kisebb elemek
hozzáadásával történik. Az agyag a legtöbb szo-
brász elengedhetetlen technikája, az agyagmin

104
táról gipszöntvényt készít (előbb negatív, abból
pozitív gipszformát öntenek) , s ezek képezhe-
tik alapját a fafaragásnak, a fémben való öntés-
nek, de önálló alkotásként is használatosak, ha
kerámiakályhákban kiégetik, ami által tartóssá
válnak. Ilyen eljárással készül a terakotta.

Bronz
Az agyag szoborról készült gipszöntet Az öntőforma keresztmetszetben
képzi a bronz szobor alapformáját. A bronz többféle
fémet, pl. rezet és ónt tartalmazó ötvözet. A bronz-
szobor belül üres, idővel zöld rézoxid patinát kap.

Fafaragás
A fa régóta ismert mint szobrászati an-
yag, a görögök, pl. olívafából faragták szob-
raikat, a gótikus művészetben, pedig közked-
velt a hársfa. A fa tulajdonságait illetően jól
faragható, időálló anyag. A fatörzs alakja, ke-
ménysége és struktúrája határozza meg a szo-
brászati formát. Sok művész szerint maga a fa
anyaga határoza meg a szobor témáját. A szo-
A vizuális kultúra alapjai

brásznak számolnia kell az erezet és a fa rost-


jainak vonulatával és e szerint kell a fölösleges
fát tisztán és simán eltávolítania, anélkül, hogy
az szilánkossá válna. Erre a célra a fafaragáshoz Claudel
különböző alakú szobrászvésőt használnak.
Buzási Marg anić Mária

Gótikus faszobor Risto Stijović


105

A kő hasonló rangot jelent a szobrászat-
ban, mint amilyen az olaj technikája a festészet-
ben. A szobrászatban különböző keménységű
követ használnak, a legpuhább homokkőtől a
kemény gránitig. A homokkő leginkább az épül-
etszobrászatban használatos, és a környezetszen-
nyezés miatt nagyon sok gondot okoz a régi művek
megvédésében. A kövek különböző színűek.
Még a márványok között is nagyon sokszínűt
és mínőségűt ismerünk. A szobrász számára ez
nem elhanyagolható. Köztudott, hogy Michel-
angelo hosszas várakozás és válogatás után lelte
meg a megfelelő márványt egyes alkotásaihoz.

Gótikus homokkőszobor, épületszobrászat


A vizuális kultúra alapjai

Michelangelo, a Medici kápolna részlete, márvány


Buzási Marg anić Mária

Spoerri , műanyag David Smith, huzal Meret Oppenheim, szörme


106
Iparművészet
(alkalmazott művészet; ang. Applied Art;
franc. arts décoratifs)

A festészeti, szobrászati, stb. alkotásokat


általában besorolhatjuk a képzőművészet vagy a
népművészet csoportjába, attól függően, hogy ere-
deti, magas értékeket képviselő szépművészeti,
vagy népi hagyományokra épülő műről van
szó. A XIX század közepétől kezdve megjele-
nik a művészi kézművesség fogalma, amely
minden olyan alkotásra vonatkozott, amelynek
gyakorlatias értéke volt. Később megjelent az
iparművészet fogalma. Az iparművészeti alko-
tás nem sorolható be sem a képzőművészeti, sem
a népművészeti kategóriába. Az iparművész a
széles néptömegeket szólítja meg alkotásával. Otto Wagner, Majolika Haus
A népművészettől eltérően, nem csak egy adott
nép tradíciója keretében alkot, hanem művével
az egyediségre, az újszerűre, de a díszítésre is
törekszik. Az iparművészeti alkotás, esztétikai
értéke mellett, gyakorlati célra készült használati
A vizuális kultúra alapjai

tárgyat is jelent. Az iparművészet tágabb értelem-


ben vett képzőművészet, a vizuális kultúra azon
ága, amelyhez a tárgyalkotó és a környezetet
díszítő műfajok tartoznak. Az iparművészet kat-
egóriájába sorolhatjuk azokat a műtárgyakat,
amelyek valamely ipari technológiai eljárás segít- Lalique
ségével készültek. Újabban használatos az alka-
lmazott művészet kifejezés, valamint a design
(dizájn), ami ipari formatervezést, tárgyalakítást
jelent. A formatervező olyan képességgel ren-
delkezik, amellyel képes ötletét megvalósitani
Buzási Marg anić Mária

és megma-gyarázni egy tárgy megformálásában.


Dolgozhat egyedül, mint a fazekas, aki ötletét a
fazekaskorongon valósítja meg vagy akár csapat-
munkában, pl. egy autó formatervezésének me-
goldásán. A jó tárgyalakítás fontos követelménye Bucchero edény
a funkcionális jellege, illetve használati értéke,
eközben azonban szépérzetünk kielégítésére is
törekszik, vagyis a használati tárgyat hozzáillő
szép formákkal, ékítményekkel és színekkel
nemesítik. Nem hanyagolható el az ergonómia-
i követelmény sem. Az ipari formatervezés-
nél fontos szempont az anyag és az ipari kiv-
itelezés megfelelő módszerének kiválasztása.
Az iparművészet jobbára önálló ágai an-
yaguk szerint csoportosítva a következők: az Bucchero_kantharos
107
ötvösség, a fémművesség, a belsőépítészet, a
környezettervezés, a textilművészet, a gobelin,
a batik, a szőnyeg, a ruha- és jelmeztervezés, a
díszlet-, a báb-, a bútorkészítés, a bőrművesség, a
kerámia, a porcelán, az üveg, a könyvművészet,
a grafikai formatervezés (plakát, reklámter-
vezés), az ipari formatervezés, a dekoratív fes-
tészet. Ide sorolható a mai tömegművészet is.
Kerámia
A kerámia az athéni Keramaikosz térről
kapta nevét, az ottani fazekasok telepéről. Ám a
kerámia sokkal régibb, már a neolitikumi ősember
is ismerte s úgyszólván végigkíséri az emberiség
történetét. A babiloniak és az asszírok színes
zománccal bevont, alakos díszű csempékkel
borították épületeik falát. Legismertebb a görög
kerámia. A görögöknél a díszítés alapján megkü- Geometrikus díszítésű váza
lönböztetünk geometrikus, fekete és vörös alakos
és fehér alapú vázákat. Az etruszk keramikusok a
görög formákat fejlesztették ki és teremtették meg
a jellegzetes stílusukat. Az etruszk művészetben
ismertek a kerámia szarkofágok, de a kerámia
A vizuális kultúra alapjai

mesterfokát az un. bucchero vázák képviselik.


A kerámia alapanyaga az agyag (amit fazeka-
skorongon vagy kézi formázással alakítanak
használati és dísztárgyakká. Az agyagtárgyak
100 Co-on elvesztik a bennük levő nedvességet,
s az égetéskor kapja meg az edény a szilárd-
ságát. A nem festett kiégetett edényt terrakot-
tának nevezik, ám a kerámia jellegzetessége
a festés. A nem kiégetett edényeket engobbal
festik, a kiégetett edényeket pedig különböző Fekete alakos, Francois váza
fém-oxidos mázakkal. A kerámia jellegzetes
B uzási Margani ć Mári a

színét a második égetés után kapja meg. A


kerámiaedény díszítése ezenkívül még kar-
colással és plasztikus díszítéssel is történhet.
A kerámia megmunkálása, festése szerint lehet ke-
ménycserép, kőcserép, fajansz vagy majolika, stb.
A legfinomabb agyag a kaolin, kaolinból készül a
porcelán. Az eljárás Kinából terjedt el, s a kínai
porcelán a mai napig a kiváló minőség jelképe.

Vörös alakos Antaeus kráter


Zsolnay, Halaszolany
108
Galle, palackdugoval majolika Tiffany vázája

Textilművesség
A “texere” latin szó, jelentése: szőni. A textilművességhez (tapisserie) sorolhatók a
szövéssel készült szönyegek, gobelinek, falikárpitok és egyéb textilből készült alkotá-
sok. A középkori textilművesség eredeti rendeltetése a belterek falainakt díszítése, de
ugyanakkor a hidegtől is óvja. A szövők előre kitervezett karton alapján szövőszéken
alkották meg a különböző figurális kompozícióikat. A gótikus kárpitok telt (kék, vörös,
sárga) színekben készültek a főnemesi udvarok részére. A középkorban alakultak a
nagy manufaktúrás alkotóműhelyek, amelyekről az egyes falikárpitfajták nevüket
A vizuális kultúra alapjai

kapták. A leghíresebb a Gobelin testvérek manufakturája. A kartonok kitervezé-


sében és megrajzolásában a kor ismert művészei vettek részt (Le Brunn, Goya).
Más szellemiséget képviselnek a keleti szőnyegek, amelyek csomózással készülnek. Jel-
legzetességeik közé tartozik, hogy elvont, orientális díszítményjellegű a formaviláguk.
Csomózási fajtáik szerint ismertek az indiai, a perzsiai szenné és a török, a kaukázusi
jordesz.padlószönyegek. A szönyeg értékét a csomók száma szerint állapítják meg.
A textilmunkák közé sorolhatjuk még a nyomott textileket. Díszí-
tésük szerint lehetnek dúcnyomással (kékfestő) és batikolással készültek.
A batikolás technikája ázsiai eredetű. Jávai dialektusban selyemfestést
jelent méhviasz segítségével.. A technikát leginkább a gazdagon díszített
B uzási Margani ć Mári a

kelmefestésre alkalmazzák, s viaszolással alakítják ki a kelme mintázatát

Jávai batik
109
A francia Gobelin műhely alkotása A híres angersi Apocalypse falikárpit
A vizuális kultúra alapjai

Gobelin részlet Jagoda Buić két háromdimenziós kárpitja

A díszítmény – ornamentika
Az ipar- valamint a népművészeti alkotások elengedhetetlen eleme a díszít-
mény. Az ősidők óta napjainkig alkalmazzák a stilizált növényi, állati, figurális va-
lamint geometrikus motívumokat a dekorációban, de megtalálható az épületszo-
brászatban, valamint a szobászati alkotásokon is. Az ornamentika magán viseli
valamely kor és nép jellegzetességét. A díszítmény jellegzetessége a szabályos ritmi-
kus ismétlődése valamely felületen. A kifejező elemek szerint beszélhetünk lineáris,
festett, vagy plasztikus díszítményről. Térbeli kiterjedése, valamint a motívumai
szerint a következő díszétményeket különböztethetjük meg: a szalagdíszítmény,
Buzási Marg anić Mária

a szegélydíszítmény, a rozetta, a meander, az arabeszk, a spirális, a vignetta stb.

Szalagdíszítmény Palmetta Rozetta

Meander Arabeszk Spirális, Robert Smithson


110
AA A A A A A

IX. IRÁS ÉS TÍPOGRÁFIA
Az írás feltalálása a legrégibb időkben kereshető.
mondhatni, hogy egyidejű a rajzolással. Szoro-
sabb értelemben, az írás alapformája a foga-
lomírás (ideográfia), ehhez tartozik a későbbi
képírás. Nagyon sok régi kultúra nem volt
képes fennmaradni, mert írás nélkül nem volt
képes kultúrális örökséget hagyni az útókorra.
Az első betűírások párhuzamosan jöt-
tek létre, habár a föníciaiakat tartsuk a betűírás
atyainak (i.e. 17. sz). Az első betűírás jellege a
mássalhangzók rögzítése, a beszélő hozzágon- Az ó-egyiptomi hieroglif írás
dolja a magánhangzókat. A lenti ábrán
nyomonkövethető a latin írás fejlődése az ó-
A vizuális kultúra alapjai
Buzási Marg anić Mária

111
Sumér 1rás Magyar rovásírás

Dísztû felirat i. e. 700 körül: “Marios med fhe fhaked Rumasioi”, azaz “Mariosz készített engem
Rumasziosznak”
A vizuális kultúra alapjai

Az égei civilizáció írása A mai írás alapját képező római kapitel

egyiptomi hieroglifektől, a főniciai, ó-héber,


görög, stb. írástól a mai korig.
A gondolatok megőrzésére és felidézé-
sére kialakítottak különböző technikákat, s
ezeket absztrakt kommunikációs eszköznek
tekinthetjük, ezek a hexameter, a dallam, a
ritmus, a rím stb…Az idővel való szembeszegü-
lést jelentették a “tudásgyűjtemények”. Ismertek
voltak a sumér, mezopotámiai agyagtáblák. A
Buzási Marg anić Mária

középkorban kézírásos kódexek készültek


nagy számban, de az írástudás kiváltságos
társadalmi szerepekhez kötődött. A kézi írás-
sal készült kódexek egy példányban készül-
tek, ez korlátozza az azonos időben olvasás
számát. A középkorban előfordult, hogy a kó-
dexeket lánccal rögzítették, hogy megvédjék a
lopástól. Kinában már 600-tól könyveket nyo-
mtatnak pecsét-technikában.
Az igazi könyvnyomtatás Gutenberg
találmánya, aki rájött, hogy a szavakat betűkre
lehet szétszedni és ólomból lehet betűt önteni.
Az első nyomtatott szöveg 1453-ből Gutenberg
40 soros nyomtatott Bibliája, amely a kódex-
hez hasonló. A betűszedés nyomtatás 1450 Gutenberg 40 soros nyomtatott Bibliája
112
körül vált ismertté, s Gutenbergnek köszönve
megváltoztatta a világot. A történet szerint
Gutenberg kevésbbé élvezhette a sikert, mert a
beavatottak aztán kiforgatták találmányából a
mestert. A történeti tények mindenesetre nagyon
ködösen emlékeznek meg Gutenbergről, még
azt sem tudni, hogy hol készítette a híres Bib-
liáját.

A típográfia
A típográfia a szöveges közlés meg-
formálásával, kép és szedett szöveg együttes
elrendezésével foglalkozik. Szó azt jelenti: tí-
pusokkal írni. görögül azt jelenti,
hogy vert vagy vésett ábra, pedig
azt, hogy: írni.
Ezt a kifejezést a 16. sz. közepétől
használjuk, azelőtt azt a találmányt, amit
Gutenbergnek tulajdonítanak, úgy nevezték:
tollnélkül írni.
Gutenberg óta érvényben vannak bizo-
nyos szabályok a könyvnyomtatás, szövegtörés
A vizuális kultúra alapjai

stb. terén, amelyek ugyan kisebb-nagyobb vál-


tozásokon estek át, de a grafikus formatervezők
mindenképen betartják az alapvető elvet, s
az pedig az olvashatóság. A mai tömeg pub-
likációban sokszor a szabályokat nem tartsák
be. A számítógépes szövegtörés nem minden
alkalommal eredményezi az esztétikai élményt.
A könyvnyomtatás mindenek előtt művészet.
Mindenki, aki könyvtervezéssel foglalkozik
két módon kezdheti el a tervezést: vagy előbb a
szövegrészt, vagy a könyvborítót és könyvkötést
Buzási Marg anić Mária

tervezi meg. A tervezésnél a funkcionális kiv-


itelezés, az olvashatóság és a könyv értéke kell,
Gutenberg és a Biblia részlete. Jól látható,
hogy legyen a mérvadó. A könyv elsősorban hogy a betűk nem egy egységes forma
egy kulturális termék, de a tudás és az eszmék szerint lettek kiöntve
terjesztője és csak esztétikus voltában töltheti
be ezt a funkciót, tehát megfelelő módon re- A - 10 pontos betű
produkálja a könyv tartalmát. A - 12 pontos betű
A könyv egy egységet alkot, ugyanazon A - 14 pontos betű
esztétikai koncepció szerint készül a könyv
összes eleme: a betűk, az illusztrációk, a ti- A - 18 pontos betű
pográfia, a szín, a könyvkötés és a könyvborító
harmonikus egységet kell, hogy alkosson. A - 22 pontos
A könyv formátumát is a tartalom
függvényében kell meghatározni. A prózai
olvasmányok 10 pontos betűkkel készülnek, A - 30 p. betű
113
oldalak méretaránya, pedig 11 x 18 cm, 11 x 19
cm vagy 12 x 20 cm lehet, kivételt képezhet-
nek a tudományos publikációk, vagy a gazda-
gon illusztrált művészeti könyvek, amelyek
formátuma 21 x 24 cm vagy 24 x 27 cm. Nem
hanyagolható el maga a papír mínősége sem.
A jől kiválasztott betűtípusok jól olvashatóak,
szinte észrevehetetlenek. A felnőtt olvasónak
legjobban megfelel a 9 illetve 10 pontos betű
nagyság, a 8 pontos fárasztó. A kezdő olvasók
és gyerekek részére 36 pontos, az első osztály A betűk és a kép harmonikus összhangja
végére 16 pontos betűméret javasolt. A második
- negyedik osztályos gyerekek részére 12 - 14
postos méret a legmegfelelőbb. A túl hosszú
sorok olvashatatlanok. A betűsorok 18-22 cice-
ró illetve 8-10 cm kell, hogy legyenek. Fontos
a szóközök aránya is, háromnegyedes. Kerülni
kell a túl sok szóelválasztást is. A 10 pontos
betűméretek sorközei rendszerint 2 pontosak,
a sűrűbb sorok olvashatatlanok. A fejezetek
címei általában nagyobb méretűek, ritkított
vagy félkövér betűvel. ….
A vizuális kultúra alapjai

Dinamikus tipográfiai megoldás


B uzási Margani ć Mári a

114
Románkori betűstílus Gótikus betűstílus

Reneszánsz betűstílus, Dürer monogrammja Neoklasszicista betűstílus


A vizuális kultúra alapjai

Leonardo da Vinci betűi Garamond betűi


B uzási Margani ć Mári a

Az első cirill írásemlék, a Miroslav kódex

115
XI. A FOTOMŰVÉSZET ÉS
A FILM
A fotógráfia
„A képek jelentés teli felületek. Kiemelnek valamit -
többnyire - a “kinti” téridőből, és ezt absztrakcióként
(a téridő néhány dimenzióját a sík két dimenziójára
szűkítve) teszik elképzelhetővé számunkra.” „a kép-
nek ez a saját térideje, nem más, mint, a mágia vi-
lága, egy olyan világ, amelyben minden ismétlődik, Camera obscura
és minden részt vesz egy jelentésteli kontextusban.
Az ilyen világ szerkezetileg különbözik a történeti
A vizuális kultúra alapjai

linearitástól, amelyben semmi sem ismétlődik, és


mindennek oka van, és következményei lesznek. Pé-
ldául: a történeti világban a napfelkelte a kakaskuko-
rékolás oka; a mágikusban a kukorékolás a napfelkeltét
jelenti, és a napfelkelte a kukorékolást. A képek jelen-
tése mágikus. (Vilém Flusser A fotográfia filozófiája)
A fényképezés megjelenéséig a
műalkotások reprodukcióit valamely grafikai
technika segítségével végezték (metszetek, li-
tográfia). A fotográfiai eljárások viszony-lag Nicéphore Niepce, az első
rögzített fénykép, 1826
Buzási Marg anić Mária

gyors és pontos lehetöséget teremtettek a mû-


tárgyak, épületek, természeti tájak, stb. re-
produkálására. A fotográfia felszabadította
a képzőművészetet azon béklyójától, hogy a
valóságot imitálja. A képzőművészet többé
nem volt hivatott a Természet hű másolására.
A festészet naturalista és impresszionista
irányzatai rámutattak a fotográfia főlényére a
természethű ábrázolás, a pillanat, valamint a
hangulat megragadását illetően. A fotográfia,
pedig a festészettől megörökölte a zsánerké-
pet, a portrét, történelmi témákat. Valójában
a foto lehetővé tette környezetünk és önön-
magunk megörökítését, de a művészfotó jóval
többet jelent a valóság mechanikus reproduk
Talbot, talbottípia,1835 körül
116
ciójától. Roland Barthes szerint a fotográfia
„a fénykép gépiesen megismétli azt, ami a
valóságban soha nem ismétlődhetnék meg.. ”
A fotográfia megjelenését technikai
fejlődés feltételezte, az optika, a finommechan-
ika és a kémia fejlődésére volt szükség. Az
1800-as évek elején már minden technikai és
kémiai anyag létezett mely a fényképezés fel-
tétele lett volna, még csak a fényképezőgép
hiányzott. A fotográfia százötven éves története
során számos műfajra, szakterületre ágazódott Az elsõ dagerrotípia, 1838
szét. A fényképezés feltalálása három sze-
mély nevéhez kötődik: Niépce, Daguerre, Tal-
bot. Mindegyikük a camera obscurát használ-
ta alapul, de más-más utat járva, egymástól
függetlenül találták fel a fényképezést.
A fotográfia hosszú ideig az utazók, ter-
mészetbúvárok élményeinek megörökítésére
szolgált, a festők segédeszköze tanulmányra-
jzaikhoz, s csak jóval később jelent meg az
új fotografikus látásmód és a fotóművészet.
Iszlám tudósok (Ibn Al Haitam) 900
körül feltalálták a camera obscurát, amelyet
A vizuális kultúra alapjai

1500 körül Leonardo da Vinci is pontosan


leírt. Az első fényképet 1826-ban Nicéphore
Niepce készítette fényérzékeny aszfalttal bev-
ont üveglapra, Eközben William Henry Fox Bem Jozsef portréja, dagerrotípia
Talbot is kísérletezik. Louis Jacques Man-
dé Daguerre felfedezi, hogy a camera ob-
scurában exponált jódozott ezüstlemezen a
látens képet elõ lehet hívni higanygõzökkel.
A művész számára a fototechnika is-
merete és alkalmazása csak a minőségre
Buzási Marg anić Mária

törekvés alapja. Számára sokkal fontosabb


a téma, a kompozíció és a képkivágás. Álta-
luk fejezi ki mondanivalóját. Formanyelve
a fény-árnyék, vonal, szín, forma. Kom- Bennett & Brown, sztereofotográfia
pozíciós elvei a ritmus, egyensúly, térbeliség.

a) magány, b) remény és szabadság, c) magába zártság és depresszió


117
A fényképészeti kompozíció kép-alkotó
elemei:
• képkivágás – általa befolyásolható a
kép tartalma, mondanivalója
• kiemelés – általa a figyelmet a kép leg-
fontosabb részére tereljük, eszközeink lehetnek
a világítás, tömeg, élesség
- világítás – egy fényképet árny-
alatok, fények és árnyékok alakítják, a fények
nagyobb hatásúak.
- tömeg – a nagyobb felületű tár-
gy feltűnőbb
- élesség – az élesebb tárgyak
feltűnőbbek. Az éles környezethez viszonyított
bemozdult körvonalai is felkelthetik a figyelmet.
Julia Margaret Cameron
• egyensúly – a nagyobb tömeget,
több kisebb részlettel egyensúlyba hozhatjuk
• mozgás – a képmezőben levő vona-
lak vezetése mozgást sugallhat
A vizuális kultúra alapjai

Lisette Modell
Funkcióját tekintve a fénykép lehet re-
produktív, dokumentatív, mágikus és metaforikus.
A régi mesterek a mesterséget és művészetet egybe-
Kertész
fonódva nem speciálódtak semmilyen témára sem.
Ma már léteznek fotóriporterek és reklámfotósok,
műszaki fényképészek és portretisták, fotóművészek
és fényképész iparosok. Az alkalmazott fotográfia
az építészeti, tudományos, divat és reklám fotó. A
Buzási Marg anić Mária

riportfotóhoz sorolhatjuk a szociográfia, dokumen-


tum, sajtófotó kategoriákat. Szintén ide sorolhatjuk
az eseményfényképezést, a fotóetűdöt és képsoroza-
tot. A művészfotó is számos szakosodáson esett át,
színpadfotó, természetfotó, kísérleti fénykép, alkotói
fotó, szubjektív fotó, stb.

Eadweard Muybridge, A ló vágta közben c. képsoro-


Man Ray
zata megnyította a mozgókép korszakát
118
Madártávlat. Ignjatovich Békatávlat. Bresson
A vizuális kultúra alapjai

Alexander-Rodchenko
Buzási Marg anić Mária

Steve Mc Curry Alfred-Stieglitz

119
A film
Az ember számára mindig is nagy
kihívást jelentett a mozgás rögzítése. A
falón elsikló árnyékok játékából a törté-
nelem folyamán számos megoldást született
a mozgás megragadásával és ábrázolásával
kapcsolatban (laterna magica, zootróp, stb.)

Thomas Rowlandson, Laterna magika vetítés


.
A zootrop
A film hódító útjára 1895. március 22-
én indult. Ekkor tartották meg Párizsban a
A vizuális kultúra alapjai

Lumiere-testvérek az első filmvetítést és a mozi


varázsa magával ragadta a nézőközönséget. A
film története azonban jóval előbb kezdődött.
A film feladata – éppen úgy, mint ko-
rábban a festészeté – az volt, hogy képekben
mesélje el a történetet. Egy film felépítése a
kép- tér-idő köré tömörül, Bresson szerint a
folytatólagos jelen, a pillanat. A vizuális el-
beszélés fejlődése nyomon követhető az em-
beriség egész kultúrtörténetén. Assur-bán-apli
ninnivei palotájának domborművei négy jele-
B uzási Margani ć Mári a

netben mesélik el a Gilgamesi eposz kulcstör-


ténetét, persze a főhős immár maga az asszír
király, aki megküzd az oroszlánokkal. A me- Asszír művészet, Assur-bán-apli, Ninnive
seszövés összetett (ismétlések, keretek, a mese-
mondás folytonosságának megtörése), van
fejleménye, bonyodalom, főhőse. Egyedül,
ami szembetűnő, hiányoznak az érzelmek.

A taumatróp

Harci jelvány Urból

120
A görögök tovább léptek, Platón barlang-
hasonlatát vitelezték ki. A barlang előtt ülő
ember hátat fordít a valóságnak, figyelmét az
itt elhelyezkedő bronzkolosszusok kötik le,
amelyek segítségével egy történetet mesél-
nek el vizuálisan, Odisszeusz győzelméről a
Küklopsz fölött. A dramatikus jelenet figurái-
nak szenvedélyes arckifejezése megragadja
a nézőt, érzelmeikbe bele tudja magát élni.
A római kori Trajánusz oszlopa a had-
vezér Drákok feletti győzelmét meséli el. Kom-
pozíciójában valójában egy kőbe faragott film
eposz. Sikerült összhangba hozni a főhőst, a
negatív hőst, a mellékszereplők hadait (kb.
2500 figura) a tökéletes történetet a vizuális el-
beszélés változatos eszközeivel (közeli és távoli
képkivágás, helyszínek, díszletek, képsorok,
montázs, meglepő fordulatok, erőteljes ér-
zelmek). Mégsem helyettesítheti a filmes mese-
mondást. A teljességhez valami még hiányzott.
A régi képmutogatók (Bänkelsänger) zenével
egybekötött előadásai a gótikus katedrálisok
díszletében már elővetíti a film mágiáját. A zene
A vizuális kultúra alapjai

életre kelti a képeket. Amikor végül is 1878-ban


Muybridgenek sikerült pillanatfelvételeket Trajanus oszlopa és részletek az oszlop
készítenie a ló mozgásáról (később Marey is domborműveiről
saját munkásságával jelentősen hozzájárult eh-
hez) az emberek először láthatták a mozgás ed-
dig elrejtett fázisait. A bemutatott képek hatását
legjobban az egyik lelkes néző szavai illusztrál-
hatná: „Éppen, csak a patkódobogást nem hal-
lottuk” Már csak egy lépés hiányzott a hetedik
művészet megszületéséhez. Edison alkotta meg
B uzási Margani ć Mári a

az első filfelvevőt, és a kinetoskopot. A Lumi-


ere- testvérek filmje ,,elérhetővé tette a világot”
(az ő hagyományuk folytatásaként alakult ki a
dokumentumfilm). A nagy ősök közül azonban A Lumiere-féle cinematographe plakátja
sokkal jelentősebb szerep jutott Georges Mé-
lièsnek. Méliès fektette le a látvány mozgóképi
megszervezésének alapjait: a kép és a valóság
elhatárolását a keretezés által, a kamera mozgá-
sait, rámutatott a kép jellegére (szubjektív
kamera), a valószerűség és a hitelesség kér-
désére. Ő fedezte fel az első filmtrükköket is.
A film története hat nagy időszakra osz-
tható: a feltalálás, az úttörők korszaka, a nagyi-
pari jelleg kialakulása, a némafilm korszaka, a
hangosfilm győzelme (1926-tól), és a második vi Georges Méliès, Utazás a Holdra, 1902.

121
Az első film, Lumiere testvérek
Egy film vizuális elemei a képkocka (kadar), a jelenet (scene) és az egymásután
következő képsor (szekvencia).A legkisebb képi egység a filmkocka (kadar), amely
egy látószögből felvett jelenet. A képkocka időbeli hossza határozza meg a film di-
namizmusát. A francia új-hullám filmjeinél, pl. nyomasztóan hosszúnak tűnnek az
egyes filmkockák. A jelenet több filmkockát jelent, míg a jelenetsor (szekvencia)
egymásután következő jeleneteket és a film nyelvén egy lezárt gondolatot jelent.

a filmkocka

a jelenet

egy jelenetsor
A vizuális kultúra alapjai
Buzási Marg anić Mária

D. W. Griffith vezeti be elsőként a filmplánokat.

Georges Méliès nevéhez fűződik a legtöbb filmtrükk, a baloldali képen látható egy
bonyolult szerkezet vázlata 1902-ből, a jobb oldali filmkocka az első, kézzel festett
filmből, (A tündérkert, 1903.)
122
A film kifejezőeszközei:
• a látvány elemei (helyszínek, díszletek, jelmezek, kosztümök, kellékek,
berendezés, különleges hatások),
• a montázs (lineáris, párhuzamos, belső montázs), plánok, kamera helyzete
és mozgása, stb.

A film dramaturgiájában jelentős szerep jut a montázsnak, mert az egyes


jelenetek hosszával egy új vizuális ritmust teremt. Szergej Mihajlo-vics Eizenstein
szavai szerint: “bármilyen, egymás mellé helyezett két filmrészlet szükségképpen
új fogalmat fejez ki, amely a szembeállítás segítségével új minőséget hoz létre.” Ei-
zenstein nagy jelentősége, hogy felfedezte a montázs adta lehetőségeket és teljes-
en függetlenül bármiféle irodalmi vagy színházi hatástól kialakította a specifikus
filmnyelvét.A kővetkező képsor Eizenstein Patyomkin páncélos (1925.) híres jelenet-
sora az “ogyesszai lépcsőn” történt tömegmészárlásról:
A vizuális kultúra alapjai

1. A cári gárda összetűz a tőmeggel. 2. A katonák tűzet nyitnak. 3. Kitör a pánik és a


tömeg a lépcsőn szökésnek ered.
Buzási Marg anić Mária

4. A katonák átgázolnak a haldokló embereken. 5. Az egyik sebesült lezuhan a


lépcsőn. 6. Az anya fájdalomtól eltorzult arccal nézi gyermeke holtestét.

7. Karjaiban tartva gyermekét szembeszáll a katonákkal. 8. Holtestén a katonák


árnyképe. 9. Egy idős asszony megszólít egy katonát, s az kardjával felhasítja az
asszony arcát.

123
A montázs két egymástól független
beállítás összevágását, összeillesztését jelenti., s
montázs nélkül nem létezhetne a filmművészet.
A valóságban a plánok egymással egybeolvad-
nak és nehéz megállapítani, mikor végződik a
filmben a kis totál, és hol kezdődik a nagy sze-
kond. A jó film egyik alapfeltétele, hogy a plánok
gyakran változzanak benne. Minden plánnak 1.
meg van a maga célzata és helyes alkalmazása.
Plánozási sémák:
1. a távol, nagy totál (a nézőt bevezeti a
történetbe, bemutatja a színteret, a szereplőket),
2. a félalap-plán (bevezet a cselekmény-
be),
3. a középplán, szekondplán (kihang-
súlyozza a drámai fordulatokat és a szereplőket), 2.
4. a fél közelplán, vagy premierplán (a
szereplőket kiemeli a színtérből, a cselekmény a
tetőfokon),
5. a közel (cselekmény kulminációja, be-
mutatja a hősök érzelmeit),
6. a részlet, szuperplán vagyis gro-plán
A vizuális kultúra alapjai

(narratív értékű részletek bemutatása)


3.

5.
Buzási Marg anić Mária

Fritz Lang, Metropolis, 1927

6.

A beállítások által a tér-idő foly-


tonosságát tudjuk biztosítani. A
képi nyelv fontos eleme a plán
váltások.

Charlie Chaplin Az első hangosfilm, A jazz énekes,1927


124
IX. AZ ANIMÁCIÓ ÉS
A KÉPREGÉNY
Az animációs film
(Animál, lat. anima = életerő, élet, lelkes)

Az animáció film életre keltett rajzokat,


de más élettelen tárgyakat, anyagokat jelent. A
története során lelket leheltek, pl. báboknak,
textíliáknak, agyagnak, madzagnak, homoknak
(Cakó Ferenc). A folyamatos mozgást a gyor-
san egymást követő képsorok adják. A lassúbb
mozgást több filmkockával tudjuk elérni. Bevált
A vizuális kultúra alapjai

animációs módszer a „gyors-lassú” váltakozása.


Buzási Marg anić Mária

125
Az animált film művészi tartalma által – ötlet,
dramaturgiai cselekményével, a poénokkal (a
gag), az animált rajzzal, zenével, speciális hang-
effektusokkal – vizuális élményt nyújt nézőjének.
Az élmény hatásfoka felbecsülhetetlen, ez oknál
fogva számos pszichológiai és szociológiai, stb.
értekezés foglalkozik negatív hatásával. Nem is
csoda, az animált filmben minden lehetséges, ami
a valóságban elképzelhetetlen. A főhőst az egyik
pillanatban egy teherkocsi lapította össze, még a
másik pillanatban…, átalakulhat, megnőhet, stb.
Formanyelvében a rajzfilm is követi a „nagy”
filmek eszköztárát. A képi elbeszélés elemei a
filmkocka, jelenet, jelenetsor. Minél több képkock-
át használunk, annál élvezhetőbb a produkció.
A vizuális kultúra alapjai

Marey képsorozata

Az első rajzfilm 1908-ból Emil Kohl


kezéből került ki. Egészen 1923. nem volt különös
hatása. Az úttörők lelkes kísérletezési szintjén
maradt Walt Disney megjelenéséig. Egy rajzfilm
elkészítése rendkívüli munka- és időigényes fela-
dat, számos rajzot kell elkészíteni ahhoz, míg a
néző elé kerülhet (egy hozzávetőleges számítás
szerint egy 5 perces rajzfilmhez kb. 20 000 rajz
elkészítése szükséges). Disney mikor megalkot-
B uzási Margani ć Mári a

ta Mickey egér figuráját rendkívüli szervezői és


üzleti érzékével rájött, hogy ezt a munkát csak
csapatmunkával érdemes felvállalni. Egy rajzfil-
men sok féle tudású szakember tevékenykedik:
rendező, dramaturg, főrajzoló, mozdulatrajzoló
(animátor), kulcsrajzoló, kontúrrajzoló, kifestő,
háttérrajzoló, hangfelvevő, operatőr, stb. Disney
hozta létre az első rajzfilmstúdiót, ahol számos
rajzoló tevékenykedett az immár iparrá váló
produkción. Nekik köszönhetően sikerült 1938-
ban elkészíteni a Hófehérke nagyfilmet. Disney
nagysága egyben kultúrtörténeti szempontpont
a negatívuma is, annyira meghatározó volt ha-
tása a rajzfilmre, hogy nagyon sok rajzfilmes az
W. Disney, az első nagyfilm
126
az ő stilusában alkotta meg rajzfiguráit. A
számítógépes animációnak köszönhetően a het-
venes évektől lerövidült a készítési idő és az an-
imációs filmek hiperprodukciójának lehetünk
tanúi.

Plutó A Mézga család


A vizuális kultúra alapjai

Flintstone, a kőkorszaki szaki Gusztáv


B uzási Margani ć Mári a

Jelenet Jiri Trnka bábfiljéből

127
A képregény
(ang. strip=szalag)

A képregény egy kifejezésmódja a


gyakran sorozatjellegű történet vizuális elbeszé-
lésnek. A szerző álló képsorok, és kevés szöveg
révén szövi történetét és a képsorok gyakran a
mozgás illúzióját keltik. A képregény fő jelleg-
zetességéhez tartózik, hogy történetét jelenetso-
rokban meséli el, a képek kisebb kompozíciós
egységekbe vannak szerkesztve – ezek a táb-
lák, a képregény lapjai, a kép dominációja és a
képregény nyomtatás útján sokszorosított mű.
Sok népszerű képregény rajzfilmes változatban
is megjelent. Az első képregény mai formájában
1896-ben jelent meg a New Yorker World lap-
ban. A képregény szellemisége azonban már
régóta köztünk van. Egy egész sor példáját ho-
zhatnánk fel a vizuális elbeszélés különböző
kísérleteire. A XVIII. században Wiliam Hogart
egyesítette először a szavakat és a képet az Egy
A vizuális kultúra alapjai

kurtizán élete sorozatában. A történet képekkel


való elmondása azonban sokkal régebb időkre
vezetehető vissza. A képek is történetet mesél-
nek el, csak kicsit másképpen, mint a szavak.
A festménysorozat egy szerzetes elleni támadás
és annak meggyilkolását írja le a nagyszerű festő
Francisco Goya által, Zadilvia fráter története
Buzási Marg anić Mária

Max és Moritz 1858

A képregény párbeszédjét szóbuborékba


szokták írni, s azok külalakja már vizuálisan is
sejteti a szöveg tartalmát.
A képregény formanyelve megegyezik
a filmével. A képi nyelv fontos eleme a plán
váltások, s a képregény – s egyben ez filmre is
vonatkozik –egyik alapfeltétele, , hogy a plánok
gyakran változzanak benne. Szintén a filmtől
Egy híres korai képregény, Mutt and Jeff, 1907.
128
vette át a különböző távlatok használatát.
Az ú.n. mélységi kép által kifejezhetjük a
térilluziót, vagyis általa a cselekmény egy valós
térbe helyeződik át. Ezért az elől- és utónézet
drámai funkcióval bír. A plán és kontraplán által
pszichólogiai feszültséget sugalhatunk.

A plán és kontraplán

A békatávlat által kifejezhetjük a szereplő


mély tiszteletét valaki iránt, vagyis, hogy fel-
nézünk rá.
A vizuális kultúra alapjai

A madártávlat totálban feltérképezi


Buzási Marg anić Mária

a cselekmény színterét; általa kifejezhetjük a


szereplő alárendelt szerepét, félelmét, valakinek
a lenézését

Egy képregény lapja

129

A vizuális kultúra alapjai

A rajzfilm ipar és a képregény számos jó rajzolót foglalkoztatott, így beszél-


hetünk a képzőművészet hatására a rajzfilm alakulására, de úgyszintén a kifejtett hatás
fordított példáit is megemlíthetnénk, pl. a pop-artnál.
Roy Lichtenstein művészetére nagy hatással volt a képregény
Buzási Marg anić Mária

Roy Lichtenstein festményei


130
A vizuális kultúra alapjai
Buzási Marg anić Mária

Feladat:
Elemezze a fenti képregények kifejezőelemeit!

131
X FOGALOMTÁR
Forrás: különböző Internetes fórumok, céges weboldalak, szótárak, könyvek

Absztrakció
- latin eredetű szó, elvonatkoztatást jelent, a művészeten belül a leglényegesebb dol-
gok kiemelését és általánosítását.
Absztrahálás
- lat. elvonatkoztatás.

Acélmetszet
- grafikai eljárás, amelynek során acéllemezbe vésik, majd savval maratják a rajzot.
Népszerű mélynyomású illusztrációnyomtatási technika.
Action painting
- angol kifejezés, egyszerre elvont és expresszív festői stílus, mely a magyar sza-
kirodalomban absztrakt expresszionizmusként ismert.
Akromatikus
A vizuális kultúra alapjai

- fényinger bármely meghatározott sugárzáseloszlás, amelynek színe szokásos


észlelési körülmények között fehérnek (színtelennek) tekinthető.
Akt
- a művészetben a meztelen női- illetve férfi test ábrázolása.

Akvarell
- vízfestésű kép és maga a festészeti mód. A festők gyakran vázlatok készítésére
használják .
Akvatinta
- a rézkarc olyan változata, amely árnyalatgazdagságával a tusarajz hatását kelti.
B uzási Margani ć Mári a

Alkalmazott grafika
- hirdetési, forma- és arculattervezési, kommunikációs célú grafikai alkotás;
betűgrafika, prezentációs grafika, reklámgrafika, stb.
Alkalmazott művészet
- gyakorlati célokat szolgáló, de esztétikai követelményeket is kielégítö müvészi
alkotótevékenység, amelynek körébe tartozik a könyvmüvészet, a plakát- és rek-
lámgrafika, az ipari formatervezés stb.
Al fresco
- nedves vakolatra való falfestés technikája

Al secco
- száraz vakolatra való falfestés technikája

Alla prima
132
- egy rétegben való, aláfestés és áttetsző lazúrozás nélkűli festésmód.
Ametrikus
- aránytalan

Amfiteátrum
- kör- vagy ellipszis alakú ókori színház lépcsőzetesen emelkedő nézőtérrel

Amfora
- ókori görög vagy római kétfülű korsó

Amorf
- (görög) formátlan, alaktalan

Anamorfózis
- gör. átváltozást, átalakulást jelent. Eredeti művészeti értelmezése szerint perspek-
tíván alapuló, torzítottnak tűnő kép, amely megfelelő szögből eredeti formáját mu-
tatja. A mi értelmezésünkben olyan alakzatok, amelyekbe többféle formát képzel-
hetünk bele a műalkotás szemléletekor.
- növényi eredetű textil festék. Ma kémiai lag állítják elő kőszénből.
Animációs film
- a rajzfilm, a bábfilm, a kollázs és az árnyfilm közös elnevezése, amelyekben a moz-
gatás különféle technikai eljárásait alkalmazzák; fikciós film
Antik
A vizuális kultúra alapjai

- latin eredetű szó, amelyet a régi görög-római világ művészetének vagy a régi
művészet és kultúra, ódon, régi tárgyak megjelölésére használnak.
Antikva (tipográfia)
- álló latin betű

Applikáció
- latin, a művész valamilyen idegen anyagot használ az alapon amivel dolgozik.

Arabeszk
- levél és inda mintájú iszlám (hellenistikus) eredetű kígyózó síkdíszítmény, el-
B uzási Margani ć Mári a

nevezését az arab–mór eredete miatt kapta.


Aranymetszés
- az esztétikai tökéletesség hatását kelti az olyan arány, ahol egy egésznek két
része úgy aránylik egymáshoz, mint a nagyobbik rész az egészhez. Számokkal,
megközelítő pontossággal kifejezve 3 : 5 mint ahogy 5 : 8. Ez megfelel olyan téglalap
éleinek, amelynek aránya 1 : 1,618.
Archaikus
- gör. lat. eredetű szó (régies, kezdetleges), ezzel a szóval valamely művészet
fejlődésének korai, kezdetleges szakaszát jelölik. Főként a görög művészet kezdeti
korszakának jelzője (Kr. e. VII. sz.).
Architektúra
- építőművészet

Architráv
133
- az oszlopfők fedőlemezén nyugvó főgerenda vagy gerendasor
Árnyalat
- egy bizonyos színezet különböző telítettségű és világosságú változatára vonat-
kozik. Pl. a vörös szín számtalan árnyalata között szerepel a rózsaszín és a barna.
Assemblage
- (összeállítás) tárgyak, anyagok térbeli kompozíciója, térbeli kollázs

Atelier
- francia eredetű szó, jelentése műterem, műhely.

Attribúció
– egy műtárgy, műalkotás kapcsolása konkrét személyhez, műhelyhez, iskolához,
országhoz. A készítés helyének és körülményének, a mesternek a meghatározása.
Aukció
– latin eredetű szó, műtárgyak nyilvános árverése.

Avantgárd
– francia katonai kifejezésből ered, elővédet, előőrsöt, élenjárót jelent. A köznyelv-
ben új, modern irányzatok összefoglaló elnevezéseként honosodott meg.
Azsúr
– francia eredetű szó, vászon szegélydísze, a széléről kihúzott szálak révén nyerik.
A vizuális kultúra alapjai

Barokk
– eredetileg olasz szó, a XIX. sz. közepe óta a reneszánsz stílust követő művészeti
irányzat neve. A reneszánszra jellemző fegyelmezett mértani rendet a szabálytalan-
ság váltja fel. kb 1560-1760
Batik
– indonéz eredetű textilfestési eljárás, amely viaszolással készül.

Bauhaus
- művészeti mozgalom, iskola, mely nagy hatást gyakorolt a XX századi művészetre.
Hitvallása a funkcionalizmus
Buzási Marg anić Mária

Bazilika (Basilicae)
- hosszúkás, oszlopokkal körüvett vagy oszlopsorokkal hajókra tagolt csarnok, itt
üzleti, illetve törvénykezési ügyek folytak az ókori Görögországban. Középkori tem-
plom, melynek középső hajója, a főhajó szélesebb és magasabb az oldalhajóknál.
Belsőépítészet, belsőtérművészet
- egy köz- vagy magánépület művészileg formált belső tere. A belsőépítész feladata
a falak, a padlózat és a menyezet kialakítása, valamint a bútorok és más lakberen-
dezési és díszítő elemek esztetikus iparművészeti tervezése és kivitelezése
Betűcsalád
- egyazon grafikai elv szerint készitett betűfajta minden összetartozó változa-
tának együttese. A betűcsalád tagjai az antikva (álló), a kurzív (dölt), a kiskapi-
tális (kapitálchen), a félkövér (fett), kövér, félkövér kurziv, kövér kurzív. Egyes

134
betűcsaládokhoz terveztek keskeny, széles változatokat is. A groteszk típusokban
20-30 változatot számláló is lehet.
Betűk olvashatósága
- a nyomdabetűknek az a tulajdonsága, amellyel az ábécé összes betűjele határozot-
tan megkülönböztethető egymástól, elösegítve ezzel a betűjelek szóképekké, közöl-
ni kívánt gondolatokká alakítását tudatunkban. Az olvashatóságot befolyásoló leg-
fontosabb tényezök a következök: a betűk szerkezeti arányai, a betűfejek és talpak
arányai, a betű vonalvezetése, a betű nagysága, a betűk egymás közötti távolsága, a
soron belül a nyúlványos betük száma, a sorok hossza és a közöttük levö tér-köz, a
nyomat minősége, a külső hatások (megvilágitás erőssége, a papír színe, környezet
szine, a szem alkalmazkodása stb.).
Billboard
- (ang. , gigant poster) óriás plakát, nagy méretű reklámhordozó felület, plakát.

Biszter
– bükkfakoromból nyert barna akvarellfesték, illetve az ezzel készült munka.

Bizánci művészet
– az egykori Keletrómai Birodalom IV-XV. századi művészete. Átmenete képezett a
népvándorlás kori pogány és a keresztény román kultúra között.
Boltív
– Falnyílást áthidaló, oszlopokat összekötõ ív alakú építmény faragott kõbõl vagy
A vizuális kultúra alapjai

téglából.

Boltozat
- kőből, téglából, vasból, betonból épült íves áthidaló vagy térlefedő szerkezet, ame-
ly támfalakra, pillérekre vagy a falakból kiálló vállakra támaszkodik.
Brightness
- a fénykibocsájtó felület érzékelt intenzitása, pszihofizikai tulajdonság

Bronz
- többféle fémet, pl. rezet és ónt tartalmazó ötvözet, a szobrászat egyik főbb tech-
Buzási Marg anić Mária

nikája.
Büszt
– mellszobor vagy mellkép. Általában a fejet és a nyakat, esetleg a vállakat is ábrá-
zolja.
Camera obscura
- lyukkamera zárt doboz, elülső falán kis nyilással. A nyíláson behatoló fénysugarak
a kívül levő tárgyak fordított képét vetíti ki a doboz hátsó falának belsö oldalán,
amely így a képernyő szerepét tölti be. A keletkezett kép annál élesebb és gyengébb
a fényereje, minél kisebb a nyílás. Nagysága a nyilás és a képernyő távolságától
függ.
Chinoiserie
– francia szó, a kínai, illetve kínai stílusú, kínait utánzó műtárgyak gyűjtőneve. Kínai
ízlésű díszítmények Európában készült (mű)tárgyakon, melyek különösen a XVIII.

135
században voltak divatban.
Chryselephantinos
- arany- és elefántcsonttechnika, a görög szobrászat közkedvelt technikája. e tech-
nikával készűlt Pheidiász híres Athene szobra.
Cinquecento
– az olasz szó eredeti jelentése ezerötszázas évek. A XVI. századi itáliai művészet
összefoglaló neve.
Cizellálás
– végső felületi megmunkálás szobor vagy ötvösmunkákon, a részletek gondos fi-
nomítása. Nemesfém felületének vésővel történő művészi díszítése.
Clair-obscure
– francia kifejezés, jelentése “fény-árnyék”. A festői előadás azon módja, amelynél a
kép főrészeit erős fény emeli ki, amelynek hatását növeli az árnyékok mélysége.
CMYK
- nyomdai alapszínek C-cián, M-magenta, Y-sárga, K-fekete. A színes képeket a
négy alapszín segítségével lehet felbontani, illetve kinyomni
Craquelé
– francia szó, magyarul “repedezett”-et jelent és ilyen hatású mázat jelöl. A régi ola-
jképek repedezettségét is ezzel a szóval jelölik.
A vizuális kultúra alapjai

Csendélet
– a festészetnek az a műfaja, amely élettelen tárgyakat (gyümölcsök, virágok, apró
holmik, műtárgyak, stb.) ábrázol.
Boltozat, bolthajtás
- egy oszlopokkal, pillérekkel vagy fallal körített helyiség fölé kőből vagy téglából
szerkesztett - ritkábban cementből öntött - födél
Dadaizmus
– modern művészeti irányzat, rokon a futurizmussal és a theoretikus anarchizmus-
sal. Az irányzat az első világháború alatt fejlődött ki, s már hanyatlóban van.
Buzási Marg anić Mária

Dagerrotípia
– kezdetleges fototechnikai eljárás, minden felvételnél egyetlen fénykép készült. Az
eljárást a múlt század derekán találta fel egy francia festő.
Datálás
– latin eredetű szó, a műalkotások kormeghatározását, keletkezési idejének megál-
lapítását jelenti.
Dekollázs
- képzőművészeti technika; égetéssel, elmosással, kaparással, tépéssel, préseléssel
készült mű
Dekoráció
– latin eredetű szó, jelentése díszítés, díszítmény, érdemrend.

Delfti fajansz
136
– Delft németalföldi városban a XVII. század óta készített ónmázas fajanszok össze-
foglaló elnevezése.
Dekoratív
- díszítő jellegű, mutatós, tetszetõs

Design
– angol szó, jelentése rajz, terv. Ma a szót a huszadik századi nagyipari művészet
legtöbb fajtájára alkalmazzák (például a ruha-, bútor-, reklámgrafikusok munkáját
egyaránt így nevezik).
Dessin
– a rajz francia neve, a textilterveket is így hívják.

Diadalív
- a római kultúra és építészet sajátossága a diadalív, melyek a császárok győzelmeinek
állítottak örök emléket.
Digitális
- számjeggyel ábrázolt információ.

Dioráma
– görög kifejezés, áttetsző anyagra készült festmény, amely mindkét oldaláról más
és más képet mutat.
Dombormű
A vizuális kultúra alapjai

– a plasztikus és a síkban történő ábrázolás határán álló ábrázolás, kidomborodásának


foka szerint lehet a magas, lapos és mélyített dombormű.
Dór stílus
- a dór oszlop lábazat nélküli, vájolatokkal díszített, felfelé keskenyedő sudaras
oszlop, amely kissé kiugró körívben végződik és fedőlemeze egyszerű négyzetes
lap. A dór stílus egyszerű, férfias jellegű
Dublírozás
– eredetileg francia szó, jelentése kettőzni. A restaurátorok az elszakadt, hiányos
vásznat új vászonra ragasztják, majd a kettőt vasalják és szárítják.
Buzási Marg anić Mária

Eau forte
– a kifejezés “erős vizet” jelent franciául, a rézkarc francia elnevezése az eljárásban
használt savakról.
e-book
- eéeltromos formában készült digitális könyv, amelyet CD-ROM-on tárolhatunk
vagy más tároló eszköz segítségével terjezthetünk az interneten. Sokszor interaktív
tartalmakkal bóvítik.
Eklektika
– görög szó, a XIX. század második felének építészeti és iparművészeti stílusa, ame-
lynek jellegzetessége, hogy egy művön belül több stílus elemeit használja föl.
Elektronikus médiumok, média, médiák
- a tömegtájékoztatási eszközök: televízió, rádió, sajtó

137
Embléma
- védjegy jellegű jelképes rajz, jelvény

Emlékmű
- köztéri művészeti alkotás

Engobe
- (angób) a nemkiégetett, durva agyagedény borítása agyagréteggel, az ag-
yagedényre felvitt többnyire fehér vagy színes agyagmáz. Enkausztika
– görög eredetű szó, az antik görög művészetben kifejlesztett viaszfestési eljárás,
amelyben a festéket egy felhevített festőkéssel a felületre égetik.
Enteriőr
- intérieur, beltér, művészileg formált belső tér

Environment
–angol szó, olyan műalkotást nevezünk így, amely nagyméretű, olykor egész he-
lyiséget megtöltő térkompozíció. Környezetszobrász, a közvetlenül környezetet és
a körülforgást jelent. Az emberi környezetnek olyan művészeti szándékú “körül-
forgását”, illetve átalakítását jelenti, aminek lehetnek szobrászati vonatkozásai is
Enyészpont
- iránypont

Épületszobrászat
A vizuális kultúra alapjai

- a szobor az építészetnek van alárendelve (díszített kapuzatok, oszlopszobrok, a


timpanondomborműve, az osztósudár, vagyis trumeau, stb.)
Érem
– kerek alakú, egy vagy kétoldalas, kisméretű fém dombormű, általában valamilyen
alkalomra készítik, osztják szét.
Ergonómia
– (ergos = munka + nomos=törvények) az ember és gép, illetve ember és környezeté-
nek kapcsolatával fogllkozó tudomány és gyakorlat. A munkaeszközök, gépek, stb.
tervezése során figyelembe kell venni a hatékony működés, biztonság és kényelmes
B uzási Margani ć Mári a

emberi használat feltételeit.


Esztétika
– görög eredetű szó, a művészetek (képzőművészet, iparművészet, építészet) legálta-
lánosabb jelenségeit és összefüggéseit feltáró tudomány.
Ex libris
- a könyvtábla belsejébe ragasztott, a tulajdonos nevét (esetleg címerét, jelképét stb.)
tartalmazó könyvjegyes példány, könyvjegy, kisgrafika
Experimentális
– így nevezik a hetvenes-nyolcvanas évek új avantgárd művészetét. A szó eredeti
jelentése kísérleti.
Expresszionizmus
- fr. az a képzőművészeti irányzat, melynek jellemzője az érzelmek kivetítése, fel-

138
fokozott, olykor szélsőséges, de kifejező módon. Irodalmi megfelelője is létezik,
mindkét ága a tizenkilencedik, huszadik század fordulóján alakult ki.
Expresszív
- lat. kifejező.

Fajansz
- beégetett színezésű, átlátszatlan, ónmázas cserép. Nevét Faenza olasz városról kap-
ta
Faktúra
– latin eredetű szó, tárgyak, műalkotások felületének a kivitelezéséből (anyag sajá-
tosságai és megmunkálási módja, ecsetkezelés és festékhasználat) fakadó és a lát-
ványt is nagymértékben befolyásoló sajátos mód és minőség.
Fametszet
– olyan grafika, amelynek dúca keményfából (körte vagy puszpáng) készült. Könyvil-
lusztrációként a huszadik század elejéi népszerű technika volt.
Felület
- (kiemelkedő, bemélyedő, érdes, sima)

Fénykép
– motívuma szerint lehet családi kép, emlékkép, igazolvány kép, újság fotó, művész
fotó, reklám fotó, stb.
A vizuális kultúra alapjai

Festészet
– a képzőművészet egyik fő ága, légyege a sík felületen színes anyaggal történő ábrá-
zolás.
Figurális
– latin eredetű szó, olyan művészeti ábrázolás, amelyen a valóság felismerhető,
azonosítható elemei (emberi vagy állati alak) szerepelnek.
Fixálás
- lat rögzítés
B uzási Margani ć Mári a

Fluxus
– latin szó, jelenkori művészeti irányzat, amely a művészi tevékenységet folyamat-
ként fogja fel. A művészek akciókat bonyolítanak le, és ezeket rögzítik videón,
szövegben vagy fényképen.
Font
- a GEM-rendszer alatt egy font egy betűtípus egy változatának egy fokozatát
jelentette. A vektoros TrueType és a PostScript 1 esetében az összes fokozat adatait
(leírását) egyetlen fájl tartalmazza. Természetesen külön fájl az antikva, külön a
kurzív, (fél)kövér és (fél)kövér kurzív változatokat.Egy-egy fájl jelent egy fontot.
Az előbbiekből következik, hogy ha egy betűből több változatra van szükség, akkor
újabb fájloknak kell tartalmaznia a leírásuk adatait. Mivel egy név alatt legfeljebb
négy fájl lehet, ilyenkor új nevet adnak a többi betűfajtának.
Forma
- tárgy, test alakja. Lehet: természetes, mesterséges, íves, szögletes, nyúlánk, kövér,

139
kicsi, nagy, zárt, nyitott, szabályos, sza-bálytalan
Fotográfia
– a fényképezés művészete, illetve mestersége. Valóságlátványok reprodukálása fé-
nyérzékeny lemezek segítségével.
Fotografika
– olyan fénykép, amelynek grafikai hatása van.

Fotogram
– absztrakt kompozíció, amit fényérzékeny papíron alakítanak ki.

Fotomontázs
- több fénykép egyesítése új, összefüggő egységes képpé. Célja, hogy egyszeri felvé-
tellel megvalósithatatlan vagy nehezen megvalósítható felvételeket (pl. körlátkép)
helyettesítsen. Szimbolikus képeken a képtartalom erőteljesebb kifejezésére szol-
gál. Előállítható képek összeillesztésével vagy több negativ egymásra másolásával.
Művészi fényképezésben és a reklámtechnikában alkalmazzák, de jelentkezhet,
mint autonóm művészeti kifejezés is.
Födém
- síkmennyezet, az épület szintjei közötti vízszintes tartószerkezet.Építési módja sz-
erint lehet sík vagy boltozatos födém
Freskó
A vizuális kultúra alapjai

– olasz eredetű elnevezés. Falfestészeti eljárás, ahol a művész a még friss, nedves
vakolatra dolgozik és így a festék több milliméter mélyen felszívódik.
Fríz
- az ókori görög templomok háromrészes párkányának középső, domborművekkel
díszített vízszintes sávja; szalagdíszítmény
Frontalitás
- latin eredetű szó, a keleti művészetnek (elsősorban a szobrászatnak) az a jelleg-
zetessége, hogy a művész az alakot a nézővel teljesen szembefordulva ábrázolja;
egy függőleges egyenes, amely az orron és a köldökön vezet át a testet két egyforma,
szimmetrikus részre osztja.
Buzási Marg anić Mária

Frottage
- frottázs, fr., valamely érdes felületre helyezett papíron dörzsöléssel készült alko-
tása
Futurizmus
- huszadik századi művészeti irányzat, amelynek témája a gépi világ, a technika, a
jövő.
Gemma
- latin szó, olyan drága- vagy féldrágakő, amelyet figurális ábrázolással díszítenek.
Geometrikus
- jelentése mértani, a művészet egyes korszakait, műfajait, illetve műveit mértani
díszítés jellemzi.
Genre-forma

140
-zsáner-forma
Giccs
– ál-optimizmust sugalló, kétes értékű, édeskés, pusztán anyagi érdekből készült
hamis mű. Olcsó hatásokra törekvő, felszínes, érzelgős mű.
Glüptika
- művészi véset.

Gobelin
- kézzel szőtt művészi falikárpit, nevét a flamand Gobelin családról kapta

Gótika
- a késő középkor művészeti stílusa.

Gouache
- francia eredetű szó, vízfesték, amelynek színei az adalékanyagok folytán nem kev-
erednek egymással.
Graffiti
- (az olasz grafitto szó jelentése: karcolás, karmolás) eredetileg falrajzot, falra vésett,
illetve karcolt szöveget jelent, falrajz, falfirka. Köztereken található rajzok, firkált
szövegek összefoglaló elnevezése.
Grafika
A vizuális kultúra alapjai

- görög eredetű szó. A képzőművészet egyik fő ága, általában színek nélküli, vona-
lakkal történő ábrázolás.
Gravírozás
- francia szó származéka, rajz vagy írás vésése kőbe, fémbe, üvegbe.

Gravure
- francia eredetű szó, jelentése metszet.

Griff
- mesebeli állat: félig sas, félig oroszlán, az épületszobrászat kedvenc motívuma
Buzási Marg anić Mária

Gumiarábikum
- lat. kémia arab mézga; különféle akácfajták ragasztónak használt, vízben oldódó
mézgája
Happening
- az angol szó jelentése történés, kortárs művészeti irányzat, amely az ötvenes-hatva-
nas években terjedt el. A művész olyan eseményt rendez, ahol váratlan, meghökkentő
dolgok történnek.
Hamisítvány
- rosszindulatú megtévesztés céljával készített másolat.

Hellenizmus
– görög eredetű elnevezés, az antik görög művészet i. e. IV-I. század közötti
időszaka.
Heraldika
141
- lat címertan
Hidegtű
– rézkarckészítési mód, egy ceruza formájú tűvel közvetlenül a lemezre rajzol a
művész. A grafika rajzos jellege felerősödik.
Hieroglifa
- óegyiptomi képírás jele

Homlokzat
– az épületnek utcára, udvarra vagy kertre szolgáló, rendszeresen nyilásokkal áttört
és építészetileg többé-kevésbé gazdagon kiképzett fala; a falnak (a tetőzettel egy-
etemben készült) geometrikus rajza.
Hue
- lásd színezet (színárnyalat)

Idol
– eredetileg a pogány istenszobrok elnevezése, ma a durván faragott, egyszerű, az
archaikus kultúrák kisméretű kultikus emlékeinek jelölésére használják.
Ikon
– görög eredetű kifejezés, a görögkeleti egyházművészetben a falfestménytől meg-
különböztetett szentkép vagy táblakép.
Ikonográfia
A vizuális kultúra alapjai

– 1.görög eredetű szavak származéka, a művészettörténeti témák tisztázásával,


csoportosításával és fejlődésével foglalkozó tudomány.A képeken és szobrokon
megjelenített tárgyak, témák, történetek, jelvények beazonosításával foglalkozik. 2.
a vallásos művészet szigorú ábrázolási szabálya
Illuminátor
– (lat. illuminare: megvilágít, díszít) a kéziratos kódexek festőjét nevezték így, ere-
detileg az aranyozást alkalmazó mestert jelölte.
Illusztráció
– latin szóból származó kifejezés, amelynek jelentése magyarázat. A könyvek képes
Buzási Marg anić Mária

ábráit nevezik így. Az illusztráció a tipográfia egyik építőeleme. Mérete, vonal- és


foltritmusa a szöveg szerkezetével együtt alkotja a nyomtatvány tipográfiai képét.
Funkciója az irodalom szöveges közlés útján nyújtott mondanivalójának vizuálisan
érzékelhető művészi tartalommal, esztétikai élménnyel való gazdagítása.
Illuzionizmus
– latin eredetű szó, a késő barokk festészetnek az a művészeti törekvése, hogy festett
architektúrával kelti valóságos architektúra és ezzel gazdag térillúzió képzetét.
Impresszionizmus
– a latin impressio (“benyomás”) szóból ered, az első modern művészeti irányzat,
amely az ezernyolcszázas évek végén bontakozott ki Franciaországban.
Informel
– francia eredetű szó, jelentése kötetlen, szabad. Az ötvenes-hatvanas évek nonfigu-
ratív, absztrakt festészetének összefoglaló angolszász elnevezése.

142
Iniciálé
– díszes kezdőbetűk a középkori kódexekben

Inkrusztáció
– latin szóból származó kifejezés, berakási típus, a márványfalat vagy –padlót színes
márványlapocskákkal meghatározott minta szerint díszítik.
Installáció
– latin eredetű szó, a művészeti szóhasználatban eredetileg felszerelést, berendezést,
a kiállítási tárgyak elrendezését jelentette; a kiállítási grafika és építészeti háttere,
így nevezik az egész teret megtöltő térkompozíciókat is.
Intarzia
– olasz szó, a berakásnak az a típusa, amikor a fából készült faburkolatot vagy bútort
meghatározott minta szerint kivágott, eltérő színű vagy erezetű falemezzel díszítik;
a bútorok faberakásos díszítménye.
Intérieur
- enteriőr, beltér, művészileg formált belső tér

Iparművészet
– a tágabb értelemben vett képzőművészet, a vizuális kultúra azon ága, amelyhez a
tárgyalkotó és a környezetet díszítő műfajok tartoznak.
Izokephália
A vizuális kultúra alapjai

- a domborművek egyik jellemzője, az alakok feje egy magasságban lett ábrázolva

Japonizmus
– a japán művészeti stílusok hatása az európai művészetre.

Jón stílus
- az antik Görögországból elterjedt oszlopfő; jellemzõje a kettős voluta

Kalligráfia
– (gör.) a. m. szépirás, szépiró művészet.
Buzási Marg anić Mária

Kámea
– olyan drága- vagy féldrágakő, amelyet domborműves ábrázolással díszítenek.

Kánon
– görög eredetű szó, a méretekre, arányokra, színezésre, tematikára, elhelyezésre,
kompozícióra vonatkozó előírások összessége, amelyet egy adott kor művészete
alkot és magára nézve kötelezőnek tart.
Karakter
- a szöveg legkisseb alkotóeleme a karakter.

Kazein tempera
- a tempera különleges fajtája a mészből és túróból készült kazein, amelyet
kötőanyagként adtak a pigment festékhez.
Kékfestés

143
kékfestő anyag mintázása a több ezer éves batikolásból ered
Képfelbontás
- a nyomandó kép részletgazdagságának mértéke. Két változata van: 1. Digitális fel-
dolgozásnál egysége a dpi (dots per inch), vagyis az egy hüvelykre (inch) jutó pon-
tok száma; 2. Fotótechnikai (hagyományos) feldolgozásnál egysége a raszter, vagyis
az egy négyzetcentiméterre jutó pontok száma
Kerámia
– más néven agyagművesség, fazekasság. Az iparművészet és a kézművesség egyik
legrégibb területe.
Khiazmus
- a kontraposzt túlzott fokozása, ahol az ellentétes irányú erők folytán a test kilép
egyensúlyi helyzetéből
Khitón
– az ókori görögök gyapjúból vagy vászonból készült ingszerű alsóruhája, amelyet
nők és férfiak egyaránt viseltek.
Kinetikus művészet
– görög eredetű szó, az ötvenes-hatvanas évek mozgó, hangot adó, világító szo-
brainak összefoglaló elnevezése (a valóságos vagy látszólagos mozgást megtestesítő
művészet).
Kisplasztika
A vizuális kultúra alapjai

- művészeti szakkifejezés, a szobrászatban mindazoknak a műalkotásoknak az


összessége, amelyek az életnagyságnál kisebbek és rendszerint belső terek deko-
rációjának részei.
Klasszicizmus
– művészeti stílus, a XVIII. század második felében Franciaországból indult ki. Az
ókori kultúra és részben a reneszánsz elemeit elevenítette fel.
Klasszikus
– latin eredetű szó, az antik görög és római kultúra elnevezése. A művészet
legkiemelkedőbb darabjait nevezik klasszikusnak.
B uzási Margani ć Mári a

Klisé cliché, nyomódúc


- összefoglaló neve mindenféle magasnyomtatásra alkalmas lemeznek. A reproduká-
landó eredetitől függően lehet fototípiai ~ (vonalas rajz és szöveg), autotípiai ~ (az
árnyalatos képek reprodukálására). Klisét a fémlemezreátvittkép (rajz) maratásával,
fém-, ill. műanyag lemez elektronikus vésésével, valamint fotopolimer anyagok fel-
használásával lehet készíteni.
Kódex
- a középkorban kézzel írott illusztrált könyv

Kollázs
– francia szó, papírok, fényképek, képnyomatok egymásra ragasztott montázsa, a
huszadik században elterjedt technika.
Kolográfia

144
- grafikai technika, a dúc kialakítása kollázs technikával készül
Kolofónium
- gör–lat fenyőgyanta; hegedűgyanta

Kolonnád
– collonád, oszlopsor, oszlopcsarnok, oszloposfolyosó

Kolorit
– latin szó származéka, a művész színhasználatát, színvilágát, a mű színhatását jelö-
li.
Komplementer
- kiegészítő

Kompozíció
– képzőművészeti mű elnevezése, az alkotás szerkezete, elemeinek elrendezése,
belsőstruktúrája.
Komputeres művészet
– számítógép segítségével kialakított gazdag színkompozíciók és látványos montáz-
sok.
Konstruktivizmus
– modern művészetirányzat, amely mértani alakzatokra egyszerűsítette a világot. A
A vizuális kultúra alapjai

kubizmus elveit fejlesztette tovább.


Kontraposztó
– görög szóból származik, az emberi test, illetve mozgásának ábrázolására vonat-
kozó kompozíciós elv. Lényege, hogy a csípő, illetve a vállak vonala a mozgás során
ellentétes irányt vesz fel, vagyis az álló láb és a támasztó láb ellentétén alapul.
Kontraszt
– (franc. contraste) a. m. ellentét; az esztetikában egymással ellenkező gondolatoknak
figyelmet keltő egymás mellé állítása, mely mindegyiknek sajátosságát annál job-
ban kiemel.
B uzási Margani ć Mári a

Kontúr
– francia szó, jelentése körvonal.

Koré
– görög lányszobor, testén redős khitón.

Korinthoszi stílus
- a korinthoszi oszlop rovátkolt törzsű, akantuszlevelekkel gazdagon díszített fejű
oszlop. A korinthoszi stílus túldíszítet jellegű
Korongolás
– agyagedény formálása fazekaskorongon.

Körkép
– jelentős történelmi eseményt nagyméretű, látványos panorámaszerűen, többnyire
körbefutó képen, illetve képsorozaton bemutató ábrázolás.

145
Körplasztika
– a művész a szobrot nem egy nézetre tervezi, az alkotás körbejárható.

Kréta
– mükénéi művészet – Kréta szigetén és Görögország déli részén az i. e. I. évezred
kultúrája.
Kroki
– fr sebtében készített, de művészi célzatú vázlat

Kubizmus
– a francia kocka szóból ered, a XX. század egyik legjelentősebb művészeti irányzata.
A művészek a látványt mértani formákra bontották, és a tárgyak valóságos összefüg-
géseinek tudatában állították újra össze.
Kupola
- nagyobb középület félgömb alakú boltozata

Kúrosz
– ruhátlan ifjú a görög szobrászatban.

Labirintus
– tekervényes, többnyire geometrikus jellegű, motívum a díszítő-művészetben

Land art
A vizuális kultúra alapjai

– angol kifejezés, jelentése “tájművészet”. Kortárs művészeti irányzat, amely témáját


és eszközeit a tájból meríti.
Látens kép
- lappangó, rejtett kép a látens gócok alkotta kép, vagyis a fényérzékeny rétegben
a megvilágítás hatására bekövetkező fizikai-kémiai változások összessége, amely
lehetővé teszi az előhívás megindulását. Csak előhívással mutatható ki, semmiféle
egyéb fizikai, kémiai vagy optikai módon nern észlelhetö
Layout
- (angol, szedési vázlat) segítségével közlik a szedővel a leendő nyomóforma
Buzási Marg anić Mária

kívánt beosztását (vázlat, makett, beosztási terv). A layout fontos elem a kézirat-
előkészítésben.
Lavírozás
– francia eredetű szó, a papír felületen a festéket vagy tust vízzel hígítják, így árny-
alatok alakíthatók ki, illetve összefolyathatók a színek.
Lazúrozás
– a festék hígításával, vékony olajfestékrétegek egymásra festésével egymáson
áttetsző felületek gazdag színhatást nyújtó kialakítása.
Leporelló
– harmonikaszerűen szétnyitható, illetve összecsukható képeskönyv vagy prospek-
tus.
Linóleummetszet,linómetszet

146
- magasnyomású sokszorosító grafikai eljárás, amelynél a dúc a parafa és lenolaj
keverékébõl álló linóleumlap.
Litográfia
– görög szavak származéka, kőnyomat vagy kőrajz, a síknyomás közkedvelt tech-
nikája.
Luminance
- lásd világosság

Luminista
– latin eredetű szó, olyan művész, festő, aki számára a fény a legfontosabb kifejezési
eszköz.
Madártávlat
– olyan ábrázolási mód, amelyben a dolgokat felülről és távolról látjuk.

Magasnyomás
Hochdruck, Relief printing
- az a nyomtatási eljárás, amelynél a nyomóelemek felülete közel egy síkban vagy
hengerpaláston van, a nem nyomó elemek pedig ettől alacsonyabban helyezkednek
el.
Majolika
– ónmázas spanyol-mór edények elnevezése. Nevét Mallorca szigetéről kapta.
A vizuális kultúra alapjai

Makett
– a készülő mű kisméretű, arányos modellje, valósághű vázlata.

Makramé
– arab eredetű szó, csomózott kézimunka, amelyet általában faldísz, szatyor, táska
készítésére használnak.
Mandala
– lámaista művek, illetve szertartások sematikus ábrázolása.

Marina
Buzási Marg anić Mária

- tengeri motívumot ábrázoló tájkép

Márványozás
– márvány hatású, a márvány színes erezetét utánzó felületek kialakítása stukkón,
papíron, üvegen.
Massza
-tömeg
Meander
- kígyószerű díszítmény, ismétlődő szögletes formákban vezetett szegélydísz; a
görög művészet egyik jellegzetes motívuma. Nevét Maiandrosz kis-ázsiai folyóról
kapta.
Mélynyomás
Tiefdruck, Gravure printing

147
Portré
- arckép, egy meghatározott személy arcmása

Profán
- világi, nem vallási jellegű

Raszter
- fotótechnikai (hagyományos) feldolgozásnál a képfelbontás egysége a raszter,
vagyis az egy négyzetcentiméterre jutó pontok száma.
Raszteres grafikus állományok formátumai:
BMP OS/2, Microsoft Windows, EPS Adobe, CDR CoreIDraw, CGM Computer
Graphics Metafile, GIF CompuServe, MSP Microsoft Paint, JPG Joint Photo. Expert
Group, TIFF Aldus Corporation, WPG WordPerfect, WMF Microsoft Windows
Metafile
Reprodukció
- 1. Írások, rajzok, festmények, fényképek, grafikák stb. másolása fényképezés útján.
2. Nyomdai úton való sokszorosítás.
Rézkarc
- grafikai mélynyomási technika, a dúc kialakítása a rajz rézlemezbe való karcolása
és maratása által történik
Rézmetszet
A vizuális kultúra alapjai

- grafikai mélynyomási technika, a dúc kialakítása a rajz rézlemezbe való vésése


által történik
RGB-színek
- additív, vagyis összeadó színképzés alapszínei. A vörös (Red), zöld (Green) és kék
(Blue) egyenlo arányú keveréssel fehér színt adnak. A számítógépes képernyőkön
ezeket a színeket használják, nyomdai feldolgozásra a CMYK színek alkalmasak.
Ritmus
– a szín, forma és vonal valamely szabály szerinti ismétlődése
Buzási Marg anić Mária

Rozetta
- rózsa alakú, többszirmú, általában kerek, néha sokszögű, díszítőelem; rózsaablak

RTF (Rich Text Format)


- olyan szövegformátum, mely (az egyszerű ASCII kódtól eltérően) formázási uta-
sításokat is tartalmaz. A DTP szakmában a szöveg-file-ok program Dés eszközfúg-
getlen átadásának általánosan használt formátuma.
Saturation
- lásd telítettség

Sculptura
– képfaragás, szobor, faragott képzőművészeti alkotás

Síknyomás
Flachdruck, Planographic printing

148
- olyan nyomtatási eljárás amelynél a nyomó- és nem nyomó elemek közel azonos
síkban helyezkednek el. Lényege hogy a nemnyomó elemek könnyen nedvesíthetök
és nedvesítés után nem veszik fel a zsíros festéket, míg a nyomóelemek zsírszeretők
és csak a festéket veszik fel.
Sgraffito
- egymásra rétegzett többszínû vakolattal készült falfelület-díszítés; plasztikus,
grafika hatású épületdíszítő eljárás
Skicc
- vázlat, egy műalkotáshoz készült előtanulmány

Spektrum
- színkép. A színeknek a fehér fény felbontásakor keletkezett fokozata.

Stílus
- iróvessző, a viasztáblán való írásra szolgáló ókori eszköz, amely őrzi használó-
ja személyes keze nyomát. A 17. század óta az alkalmazzák a művészi munka
megkülönböztető jellemzésére: nemcsak a munka technikai oldalát (az ecset- vagy
a vésőkezelést stb.), hanem a mű formát öltött gondolati, ideális tartalmát is jelöli.
Ebben az értelemben tette Winckelmann a művészet történetének rendező elvévé,
népekre, nemzetekre, illetve korokra jellemző tartalmak hordozójává. Tőle ered a
stílus fejlődésének biológiai metaforikája: a korai, az érett és a hanyatló stádium,
amelyet egész korszakokra is kiterjesztett.
Stúdió
A vizuális kultúra alapjai

- ol műterem; művészek kísérletező köre

Stúdium
l- at tanulmány, kutatás

Szarkofág
-díszesen faragott kő- vagy márványkoporsó, az etruszkok kerámiából készítették

Szemantika
- jelentéstan
Buzási Marg anić Mária

Szfinx
- gör – lat férfifejű, oroszlántestű, óriási ókori egyiptomi kőszobor

Szimbólum
– jelkép, egyszerű jelvénnyel vagy képpel való megjelölése valamely eszmének, sze-
mélynek, vagy akár eseménynek.
Szín
- az anyagi jelenségek különböző hullámhosszon való fényvisszaverődése.
- Színezet - a fény hullámhosszától függő színérzet, a szín fő jellemzője, pl.
vörös, sárga, zöld, kék, stb. A színezetek kizárólag tiszta (telített) színek lehetnek és
folytonos átmenetben színkört alkotnak.
- Telítettség - az adott szín fehér tartalma. A telített (vagy tiszta, élénk) szín
és a teljesen telítetlen, semleges színek (fekete, fehér, szürke) között változhat az
árnyalat.
- Világosság - a szín helye a fehér és a fekete tartományban.A világossági
149
skála két végpontja a fehér és fekete, és minden színezetnek vannak világos és sötét
árnyalatai is.
- Komplementer színpárok - a színkörben egymással szemben lévő színek
kiegészítő (komplementer) színpárok. Keverékük szürkét eredményez.
- Színkontraszt -a térben és időben egymás melletti fény- és/vagy színingerek
által kiváltott érzetek kölcsönhatása.
- Színérték -egy-egy színnek az a jellege, amellyel a megvilágítottság
különböző fokozatát érzékelteti
Szobor
- alakzatot, alakot három kiterjedésben ábrázoló, más tárgy, létesítmény felületéhez
nem kapcsolódó képzőművészeti alkotás
Szobrászat
– képzőművészeti kifejezésmód, plasztikai művészet; a művész faragással, illetve
mintázással hozza létre alkotását a valóságos térben. Technika szerint lehet: bronz-
szobor, kőszobor, fémszobor, agyagszobor, gyurmaszobor, drótszobor, papírszobor;
állatot, embert ábrázoló szobor
Táblakép
- korábban kizárólag a fatáblára festést nevezték így, ma már minden olyan alkotás
gyűjtőneve lett, amely nem falfelületre készült
Tapisserie
A vizuális kultúra alapjai

- szövött kárpit

Tárgy
- élettelen dolog, használati cikk, eszköz. Lehet: természeti tárgy, mesterséges tárgy;
sajátkészítésű tárgy, boltban vásárolt tárgy; használati tárgy, dísztárgy; használati
tárgyfajták: bútor, szerszám, munkaeszköz, edény, könyv, játék, ruha. A tárgyak
ábrázolása lehet:elölről, oldalról, felülnézetből)
Taumatróp
- az utókép-jelenséget kihasználó optikai eszközök legegyszerűbbike, egy karton-
lap két oldalára különböző képet rajzolnak, amelyek gyors forgatásával egybeol-
vadnak
Buzási Marg anić Mária

Téma
- művészeti alkotás, megbeszélés, kommunikáció tárgya, motívum

Terrakotta
- olasz eredetű szó, máz nélkül kiégetett agyagot jelent. Az ebből készült használati
tárgyak és szobrok gyűjtőneve.
Tervrajz
- épület, gép, tárgy tervét feltüntető rajz, terület állapotát térképszerűen szemléltető
ábra
Textil, textília
- lat kelme, szövet

TIFF (Tagged Image File Format)

150
- képek, nem vektoros grafikák állományformátuma.
Tiffany
- iparművész, a művészeti ág megalkotója, aki az 1880-as években a páriz-
si világkiállításon bemutatta az első egyedi megmunkálással készült lámpát.
Timpanon
- gör épülethomlokzat orommezeje; szoborművekkel díszített, háromszögletű hom-
lokzati rész
Tipográfia
- 1. Nyomdászat. 2. Nyomdai úton sokszorosított közlés, gondolatrögzítés. Tech-
nikáját a szedés koronként elfogadott szabályai és elvei határozzák meg. 3. Régeb-
ben könyvnyomtató műhely. 4. Nyomtatványok szöveg- és képanyagának elren-
dezése, ennek megtervezése, teljes kialakítása (tipografizálás). Mértékegységként a
mai napig a Didot-pontrendszert alkalmazzák.
Tónus
- a festményen uralkodó szín- illetve fényhatás (világos, sötét, stb.)

Torzó
ol végtagok, esetleg fej nélküli csonka szobor

Tömegkommunikáció
- kommunikációipar
A vizuális kultúra alapjai

Tömegtájékoztatási eszköz
- a nyilvánosságnak szánt információk közvetítő eszközei, intézményei

Trompe-l’oeil
- (franc. = becsapni, félrevezetni), naturalisztikus aprólékossággal készült festmény,
amely a valóságos tárgy látszatát kelti.
Trumeau
- az osztósudár, a gótikus katedrálisok bejárat fölötti szemöldökgerendáját az osztó-
sudár támasztja alá.
Buzási Marg anić Mária

Tympanon
- az épületek homlokzatának háromszög alakú keretezett fülkéje, szoborművekkel
díszített, háromszögletű homlokzati rész
Urbanizmus
- városépítészet, városrendezés,várostervezés

Ukiyo-e
- (japán = tovatűnő világ) japán fametszet. Azokat az ábrázolásokat jelöli, amelyek-
kel a művészek az Edo-korszakra jellemző élvezetek atmoszféráját kísérelték meg
megragadni. Óriási hatása volt a XIX századi európai festészetre.
Veduta
- széles látókörű, mély távlatú, például várost és környékét magasabb helyről ábrá-
zoló, a 19. sz. előtt készült tájkép
Vignetta
151
- a középkori kéziratok szöllőindaszerű díszitménye; a nyomtatott oldalak ornamen-
tális dísze
Vitrázs
- üvegfestészet, a festett üvegablakok művészete

Vízfestés
- festészeti technika, l. akvarell

Vizuális dokumentum
- A látás érzékszervével felfogható dokumentum
-Adathordozón rögzített kép. Kétdimenziós vizuális dokumentum.
Vizualitás
- képi látás

Volumen
- térfogat

Voluta
- csigavonalba csavarodó díszitmény

Weboldal
- HTML-dokumentumok és hozzájuk kapcsolódó állományok csoportja, amelyet a
weben adott HTTP-kiszolgáló szolgáltat [Microsoft Press Szgépszótár]
A vizuális kultúra alapjai

Xilográfia
- fametszet

Ziqqurat
- kimagasló építmény, a mezopotámiai városok templomnegyedének központja

Zománc
- az agyag edényekre vagy fémfelületekre ráégetett, üvegszerűen átlátszó, fényes és
sima bevonat.
Zománcmozaik
Buzási Marg anić Mária

- zománcos felületű üvegmozaik

Zsánerforma
- epikus, idillikus, szentimentális, hangulatfestő, érzelmet, életképet kifejező művek
gyűjtőneve
Zsánerkép
- a mindennapi élet jellemző jelenetét ábrázoló kép. Életkép

152
Buzási Marg anić Mária A vizuális kultúra alapjai

153
Buzási Marg anić Mária A vizuális kultúra alapjai

154

You might also like