XVII. ÉVFOLYAM 2009 .

ÖSZ
 Tartalom

TANULMÁNY Kortársalgó 57
TÁBOROK
Ágh Itván:
1944. október vége 3 Lutter Imre
Rigó Béla: Latinovits szellemében 62
Nem tudhatom - tudatom 4 Hegedüs Ágota:
Radnóti Miklós: Görbe tükröm 62
Nem tudhatom 5 Csere Ágota:
Carl Spitteler: Szakítós 64
Csak király 9 Lazarev Oleg Alekszandrovics:
Arató László: Inycsík 65
Radnóti, a halál szülötte 14 Deák Csillag:
Radnóti Miklós: Junior Parnasszus írásmüvészeti és
Huszonnyolc év 17 kreatív workshop 65
"Én és a világ"
Hont Iván szubjektív utóhangjai VERSENYEK
egy monodrámához 24
Császár Bíró Lilla:
Tverdota György:
"Aki verset mond, költővé kell növeked-
Újratemetés és kisajátítás 31
nie" 68
Radnóti Miklós:
"Örök pódiumon" 5. Országos
Tajtékos ég 32
vers- és prózamondó verseny 70
N. Horváth Béla:
VII. Radnóti Miklós Országos
Neoklasszicista törekvések
jubileumi vers- és prózamondó verseny 71
József Attila és Radnóti költészetében 39
XVI. Bartalis János vers-
Radnóti Miklós:
és prózamondó verseny 72
Járkálj csak, halálraítélt! 39
Kaleidoszkóp VersFesztivál 73
Asztalos Gábor:
XIII. Dudás Kálmán nemzeti vers- és
Radnóti Miklós nyomában
prózamondó találkozó 74
Szamosveresmarton 47
Radnóti Miklós:
Veresmart 51 KÖNYV AJÁNLÓ
Rédei Miklós: Horgas Béla:
Egy versmondó így látja 54 Tartózkodó kérelem az olvasóhoz 75

VERS SZÍNHÁZ KÖZHASZNÚ JELENTÉS

Devecseri Zoltán: A MVE 2008. évi közhasznúsági
Negyedik parancsolat 55 jelentése 78
VTiegmann Alfréd: Radnóti Miklós:
...emlék és ... varázslat 56 Éjszaka: 79
Szennik Éva:
 TANULMÁNYOK
Ágh István
1944. október vége
Akkor a répaföldön dolgoztunk mindahányan,
hétköznap, mégis ünnep volt az esős időben,
hogy végre valahára együtt anagycsaládban,
bátyám és két nővérem közelében lehettem,
mert visszaadta őket az alma máter, Pápa,
Érsekújvár és Veszprém, a háborús szünetre,
s nekem se kellet járnom, otthoni iskolánkat
katonák, menekültek számára foglalták le.
Ahogya marharépák sokaságát csiráztuk,
én csak az apraját, mert nem bírtam még kilóssal,
megjelent a kisbíró, parancs, hogy egy családot
szállásolnak be hozzánk, akik tízen is voltak,
fekete bársony ruhás ember és nők után a
kicsik csutkababával, ám arra nem emlékszem,
hovafértek a házban, amíg tovább nem álltak
a behemót lovakkal, hosszú ekhós szekéren.
Senki se mondta, honnan és miért menekülnek
a mi falunkon át, s miért baj az, ha svábok,
csak hogy a Délvidékről, de melyik úton jöttek,
s látták-e, amit tudni vélünk a krónikából,
jöttek-e, mint afoglyok Cservenkán is keresztül,
megszálltak-e, mint nálunk, épp Szentkirályszabadján,
a munkatábor mellett, ahol más miatt űzött
század pihent, s mint falka hajszoltan elporoszkált.
Az itt hiányzó férfi, amott őre talán az
erőltetett menetnek, mely a semmibe marsol,
ahogy Radnóti Mikós élte, s razglednicával
értesít odaátról, pontosan mi volt akkor,
feszül. mint húr, ha pattan, a test a költeményben,
tarkólövésre bukva, s az Így végzed hát te is,
a sárral kevert vértőlfOlsejlő előérzet,
valóra válik, bár még be sem következik.
Közben az oktalan nép jámbor világán végig
fOldönfutók vonszolják léptük végtelen hosszát,
itt a bácskai kislány csutkababáját félti,
s a költő meghal, versben már Szentkirályszabadján,
országúti keresztek bólintanak mohásan,
ha a szekéren biccent, s zökken a nyaklott teste,
kiárad Mindenszentek lassú litániája,
Halottak napi gyertyák gyulladnak körülötte.
S ahogy a valóságból kitetszik látomásom,
egy élmény szörnyű képe jelenik meg előttem,
a megfeszített Krisztust látom sárga plakáton,
rajzszögekkel a füstös kocsma falára tűzve,
Ne káromkodj! - és legyek lepik, mint lépes mézet,
én pedig málnaszorppel, hajcsár- és kocsisforma
idegenek közt állok, akkor még aligfélve,
inkább csak meglepetten, ártatlan csodálkoztam.

versmondó 3
TANULMÁNYOK

Rigó Béla

Nem tudhatom - tudatom

Szemléltető műelemzés

Tisztelt hallgatóim - akik harmadnapon is feltámadtak -, engedjék / engedjétek

meg, hogy talányos címemet némileg megmagyarázzam. Dolgozatom a Radnóti-
recepcióval foglalkozik: pontosabban, milyen kötelezettségeink és lehetőségeink van-
nak e téren az iskolai oktatásban, és milyen eszközökkel tudjuk hatékonyan kiaknázni
ezeket a lehetőségeket?
Szeretnék csatlakozni azokhoz, akik szerint a Radnóti-év összehozása önmagában
siker, a minden szempontból (sajnos még) sokáig mérceként tekintendő József Attila-év
méltó folytatója. (Ezt a sikert korábbi hiányok is fémjelzik: nem volt Szabó Lőrinc-,
Illyés- vagy Márai-év. Félő, a jövőben a kihagyásokra több esélyünk lesz, mint a foly-
tatásra.)
Az ünnepi év számos lehetőséget kínál: a tudomány lefolytathatná végre a Radnóti-
revízió félbemaradt szakmai vitáit. (Jelenleg az antitézisnél tartunk, Sokan értenek
egyet az elsőnek Beney Zsuzsa által megfogalmazott ítélettel, mely szerint Radnótit -
költészeten kívüli okokból - korábban túl magasra értékeltük.) Ettől ftiggetlenüllétezik
egy másik Radnóti-revízió is. Egy szlovákiai magyar püspök panaszkodott jeles iroda-
lomtörténészünknek, hogy ottani fiatalok kérték számon tőle, miért nem inkább egy
magyar költőnek csinálnak kultuszt Radnóti helyett. Az irodalomtörténész Petrovics
Sándor jelenlegi helyét firtatta, amire csak egy lemondó püspöki legyintés volt a válasz.
Úgy gondolom, ebben a helyzetben mindenképpen meg kell tartani a Radnóti által
elfoglalt pozíciót irodalomtanításunkban. A holokauszt élményét ugyanis jelenleg csak
a Bori notesz közvetíti iskolásainknak. A Pilinszky-életmű tanításában a hangsúly a
holokauszt versekről a későbbi művekre tolódott át. A Sorstalanság fogadtatásában
pedig benne van egy nemzetközi érdeklődésre is számot tartó monográfia lehetősége,
de Kertésznek és művének közeljövője irodalomoktatásunkban semmi jót nem ígér. Bár
új ordas eszmék sehonnan sem uszulnak ránk, azokat mi már házilag (hazailag) is elő
tudjuk állítani. Ez ellen Radnótival sem tehetünk semmit, de legalább adjunk esélyt a
helyünkre lépő új generáció(k)nak, hogy választhassanak.
Bizonyára hallgatóink között is van, aki költészettől idegen szempontoknak tartja az
általam felhozottakat. De jó lenne az irodalomtudomány szakembereinek végre tudo-
másul venni, hogy kivételes helyzetüket az iskolai magyaróráknak köszönhetik. Ennek
igénye szabja meg az egyetemi oktatás volumenét. E nélkül az egész szakmát a zenetu-
domány vagy a művészettörténet - jóval szűkösebb - keretei közé szorítaná a racionali-
tás.
A címben ígért szemléltető (demonstratív) műelernzés lényege, hogy egy adott mű
feldolgozása minél jobban beépüljön az oktatási (nevelési) folyamatba, minél több
kapcsolódási pontja legyen közönségének eddigi ismereteivel, és minél több kapcsoló-
dási pontot adjon további ismeretek beépítéséhez. Ezt figyelembe véve választottuk ki a
maximálisan elkoptatott szövegű Nem tudhatom című Radnóti-költeményt, szemléltető
módszerünk szemléltetésére.

4 versmondó
 TANULMÁNYOK

Radnóti Miklós
N em tudhatom...
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd eföldbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslőfájdalom.
Ki gépen szálljOlébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
mlg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, fiittyös gyümölcsöst, szö/lőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan slrogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem.
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
mígjelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Ha valami újdonsággal kívánunk elöjönni, akár szövegfelolvasással is indíthatunk.

Ám egy olyan versről van szó, amelyet (Bálint András müsorában láthattuk) szavalás
közben abba lehet hagyni, a közönségre bízva a szöveg folytatását. (Ilyesmit utoljára a
veronai Arénában láttam, ahol DanielOren karmester a közönséggel énekeltette végig a
rabszolgakórus harmadik ráadását.) Érdemes tehát tanítványainkat beszéltetni a verssel
versmondó 5
TANULMÁNYOK
kapcsolatos élményeikről. Máris kész az első feladat: illesszük be Radnóti versét haza-
fias költészetünk nagy vonulatába. A sort Balassi Búcsúja hazájától nyitja meg (legfel-
jebb Bornemissza Siralmas énnékem-je előzi meg), az életét számtalanszor kockára
tevő végvári vitéz itt mondja ki először (na, jó, másodszor) "édes hazám", innen lehet
József Attilára átugrani, aki Balassi kifejezését idézi. A két pillér közé pedig nagyon
sok verset összehordhat a szorgalmas diákcsapat. Ha ezek "üzenetét" pár mondatban
megpróbálják összefoglalni, hamar eljutunk egy müködő modellhez. Balassi akkor
fogalmazza meg vallomását, amikor elhagyni készül hazáját. József Attila egy könyör-
telen realizmussal rajzolt komor freskó végén "magyarnak számkivetve" jut el a (felté-
telekhez kötött) vallomásig. Petőfi "gyalázatában" imádja nemzetét. Ez az ellenponto-
zás követelmény, Aki derűben, harmóniával körülvéve csak úgy minden ok nélkül
elkezdi versben szeretni a hazáját az egyéb huncutságokra is képes. Hazafias verseink
csakazértis versek. De hol van a Nem tudhatomban ez a csakazértis ellenpontozás?
A következő stáció a szöveg közös birtokbavétele. A szemléltetö műelemzés alap-
követelménye, hogy mindenkivel mondatokra bontva megértesse a szövege t. Ebbe
belefér számos félreértés, de tilos minden szövegtől függetlenül elfogadott magyarázat.
Ezt pedig nem könnyű végig vinni. Mindjárt rájövünk, ha belevágunk.
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent ..."
Ki az a más? Hát a pilóta! szoktuk mondani. Pedig az nem lehet, mert a költő, a lírai
én pontosan tudja, hogya pilótának mit jelent e tájék: térkép szerű látványt, térképen
beazonosítható hadicélt. Máris van tehát egy megválaszolatlan kérdésünk, Tegyük
zárójelbe és menjünk tovább!
A második versszakban a lírai énből lírai mi lesz. És bekerül egy nem előkészített
fogalom: a bűn.
.Hisz bűnösök vagyunk, akár a többi nép"
A harmadik szakaszban (egy sor csupán) egyes szám második személyű az állít-
mány. Visszamenőleg úgy érezhetjük, az egész verset ennek a megszólítottnak mond-
ták. De ki a megszólított? Ki ez a virrasztásával megszemélyesített szárnyával mitizált
éji felleg? Szaporodnak a zárójelek. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, amikor a demonstrá-
ció résztvevői érzik, hogy alulinformáltak. Lehet, hogy szövegcentrikus irodalomeszté-
tikák ezt eretnekségnek tartják, de bizonyos művek nem érthetőek megfelelő informá-
ció hozzáadása nélkül. Az információhiánynak sokféle oka lehet, de a lényeg egyszerű:
az alkotó egy bizonyos információközösségben él - feltételezett - közönségével. Aki
nem tartozik a körbe, mert nincs meg a műveltsége, mert más kor gyermeke stb., annak
pótolnia kell hiányosságait. (A tanulók eleve ilyen pótlásokat igényelnek, ez a tanítási
folyamat egyik legfontosabb része. Persze a különféle szinteket képviselő közönség
miatt a pótlás nehéz feladat, ha valakit számára evidens dolgokról tájékoztatunk, még a
mű élvezetét is tönkretehetjük. Ezúttal azonban szerencsénk van. Minden világos lesz,
ha megelevenítjük azt a szűk három hetet, amiben ez a vers találkozott közönségével és
elnyerte mai, végső formáját.)
Kor-kórkép
Ez a premier tele van szimbolikus motívumokkal. Ezt legjobban Ferenc Győző
könyvét felhasználva eleveníthetjük fel. Radnóti feleségével, húgával, szűkebb baráti
körének egy részével, (Ortutay, Hont Ferenc, Major Tamás, Boldizsár Iván stb.) élete
utolsó szilveszterét tölti. Ekkor olvassa fel a jelenlevőknek. Ez az elkövetkező napok-
ban többször megismétlődik, Tolnai Gábor, Vas István többször is hallják a verset. A
hatás döbbenetes. Radnóti életében még sosem tapasztalta, hogy szerettei ennyire el-
lenállnak egy művének. Elismerték erényeit, de az egészet utálták. Nekik egészen mást
jelentetett, amikor Magyarországot átölelték a lángok, egén megjelentek a szövetséges
bombázók. Azt a szilveszter éjszakát a fennálló rend "faji", politikai üldözöttei töltötték

6 versmondó
 TANULMÁNYOK
együtt, akik tudták, hogy a bombák a rendszerrel együtt őket is elpusztíthatják, mégis
ez az egyetlen esélyük az életben maradásra. Az ott egybegyűltek életművéből is sok
mindent összegyűjthetnénk, de lássunk egy kis ízelítőt a holokauszt különböző nagy
magyar áldozatainak írásaiból.
Gelléri Andor Endre három évvel idősebb Radnótinál, hozzá hasonlóan rnunkaszol-
gálatos lett, onnan került koncentrációs táborba, amelynek megérte felszabadítását, de
ez már nem tudott rajta segíteni. Idézett szövegünk az Egy önérzet történetéből való.
Gelléri ekkor középiskolás. Annyi idős, mint diákjaink.
,,- Nagy zaj keletkezett a tantermen kívül, s az egész osztály kifelé fülelt, míg csak
ki nem nyílt az ajtó, s azon egy sápadt arcú, Turul-sapkás fiatalember nem dugta be a
képét:
- Ki a zsidókkal! - ordította ez a fiú.
S nekünk kettőnknek, mert csak ketten voltunk, fel kellett állnunk, és indulnunk kel-
lett kifelé, ahol pofonok csattogtak már, és sírás is hallatszott, meg a zsidózás hallat-
szott még csúnyán.
S ekkor felállt az osztályunkból egy Rogátsy nevű fiú, akinek az apja becsületes
fényképész volt a Körúton, felállt, és odament a három ordító diákhoz:
- Kik maguk? - kérdezte nyugodtan.
Ekkor megkapta őt az egyik diák, és lekent neki egy nagy pofont, gondolva, hogy ez
a szegény, nemes Rogátsy nyilván zsidó lehet. De Rogátsyt igen kedvelték az osztály-
ban, s minden szó és magyarázat nélkülodaugrottak a barátai, s olyan erős döngetés
kezdődött, aminőt még nem is láttam iskolánk falai között. S míg ők verekedtek egy-
mással, a keresztények, a jó Rogátsynak volt ideje rám pillantani s inteni, hogya sza-
baddá vált ajtón osonjak ki. S én osontam is kifelé, vegyes érzelmekkel. Inkább, hogy
oda akartam állni én is a verekedők közé, hadd verjenek engem Rogátsy és társai he-
lyett, de Rogátsy újabb szigorú pillantással eltiltott engem ettől, s másik társammal a
W.c. fele vettük az utunkat.
S lapultunk a W.C.-ben, de nem nagyon sokáig, mert a turulisták oda is benéztek, s
most aztán verni kezdtek engem is. És vertek, és verte k, engem, az atlétát, le egészen a
lépcső aljáig, ahol feleszméltem, és egy kidobott öreg rajzszéket ragadtam fel. S ezt
forgattam magam körül, zúgva és halálra szántan, és rettentő kezemtől és zúgó székem-
től elijedve, már a kapunál voltam, már eldobtam fegyveremet, hogy az utcára jutva
eltűnjek, amikor jobb kéz felöl odalépett hozzám még egy elrejtőzött turulista.
- Te büdös zsidó - mondta nekem hidegen, indulat nélkül, és mint akinek ez a pa-
rancsa, harag, indulat nélkül még egyszer az arcomba csapott. S amikor én szembefor-
dultam vele, hogy öklömmel az ő arcába vágjak, hirtelen kés villant meg. Ez egy másik
turulista volt, a hátam felől, aki ugyancsak harag és felindultság nélkül igyekezett en-
gem hátba szúrni. De valahogy e1ugrottam a szúrás elöl, s így csak új felöltőm anyagát
hasította ketté a támadóm.
Hazautaztam villamoson. S amikor bejöttem, és megláttam a szüleimet, hát sírva
fakadtam. S amikor anyám meglátta szétszabdalt kabátomat, ő is zokogni kezdett, míg
apám nagykalapácsot ragadott, s úgy üvöltötte:
Ki merte bántani az én édes fiamat? S te hagytad magad?
Félig igent és félig nemet intettem. Aztán elmondtam mindent. S apám ekkor lebo-
rult az asztalra, s kalapácsára hajtva a fejét, ő is sírni kezdett."
Rejtő Jenő nevének hallatán valószínűleg meglepődnek növendékeink. Hát ő is?
Úgy bizony, a robusztus fizikumú nye1vakrobata éppen egy évvel az emlékezetes szil-
veszter előtt halt meg Ukrajnában. A Csontbrigádból idéztünVejtő a pusztítás köze.
ledtét jelző 1938-ban írja meg akkor hihetetlennek tűnő látomását a haláltáborokról.
Utólagos szemmel láthatjuk, hogy legendás fantáziája szegényesnek bizonyult a való-
sághoz képest.

versmondó 7
TANULMÁNYOK
"Valahol egy majomszerű, keskenyarc tűnik fel. Óvatosan közeledik. Ember? Nem
valószínű. Ez a fej egy koponyacsont, barna, ráncos, vékony iruával bevonva. A sze-
mek helyén két sötét folt. Az üreg mélyén halvány, nedves csillogás. Rövid, gyors
fejmozdulatok. Előrehajlik, aztán hosszasan figyel, így, lábujjhegyröl, dermedten, mint
a menekülésre ál1andóan kész állat.
Fécamp érzi, hogy perzsel a nap. Mozdulni nem tud.
Újabb majomszerű csontarcok tűnnek fel, egyforma mind, és eszelősen fürge pillan-
tásokkal siklanak ide-oda a tehetetlen ember körül. ..
Most egy kétméteres csontváz közelít, valószínűtlenül hosszú homlokkal. Dorongot
tart a vál1án, mint ahogya dupla csövű puskát viszik könnyedén. Szétterpesztett lábbal
ál1 a csoport előtt.
- Gyenge Hiéna - mondta megelégedetten, és bólogatott. Többen utánamakogták,
mintha valami szélütött kórus szerepelne itt:
- Gyenge Hiéna ... Gyenge...
- Új Hiéna és Gyenge...
Amit az egyik mond, azt elismétli nyomban a többiek kórusa, mintegy örülve a szó-
nak, gépies fontoskodással.
- Már ma eszünk Van Gyenge Hiéna...
- Már ma eszünk eszünk... - újságolják egymásnak falevélsusogásszerü, hangsúly-
talan, halk beszéddel a csontmajmok.
Az óriási csontváz int a doronggal, és mint a karmester jelére, elnémul a kórus. Va-
lami furcsa torokhangon, mintha litániát mondana, szinte énekelve szól:
- Nem esszük meg, mert Törvény van! Gyenge Hiéna is Hiéna, amíg él. Ez az er-
kölcs!
- Ez az erkölcs...
- Mert valaminek kel1lenni! - Valaminek kell... lenni! ...
És lihegtek. Némelyik sípolva. És álltak, és bámulták Fécampot.
- De holnap már eszünk! - mondta a szólista.
Holnap eszünk. .."
Szerb Antalt idézzük meg harmadik tanúnak. A népszerű jeles tudós, a szel1emi fri-
volitások kedvenc írója kiscserkészként ismerkedett meg Sík Sándorral, aki azonnal
eszményképe lett. Kapcsolatuk sokáig megmaradt, bár a Prohászka püspök által kike-
resztelt fiú egy idő után a katolicizmussal szemben is fogalmazott meg kételyeket. Sík
azonban az ilyesmit az önálló gondolkodás természetes velejárójának tartotta, eszébe
sem jutott kiátkozni a kis eretneket.
A felnőtt Szerb Antalnak sokáig a humánus kultúra volt a val1ása. Az üldöztetések
idején nem vált hívő izraelitává, csak a zsidó sorsot vál1alta társaival együtt. Zsidó író
vagyok, mondta magáról, aki magyarul ír. Olyan szöveget választottunk tőle, amely
csupán félig az övé. Utolsó nagy munkája a Száz vers antológia. A világirodalom szá-
mára legkedvesebb verseiböl állította össze ezt a kétnyelvű kötetet.
A gyűjtemény nem csupán a zseniális művek, hanem a parádés fordítások sereg-
szemléje is. Szerb Antalnak köztudottan különleges hallása volt a vershez, éppen ezért
nagyon ritkán bátorkodott belekontárkodni a költészetbe. A Száz vers egyikét azonban
ő maga fordította. Elővetülő sorsának ismeretében nyugodtan állíthatjuk, ezzel a gesz-
tussal is üzenni akart.

8 versmondó
 TANULMÁNYOK
Carl Spitteler
Csak király
Cornelius Clemens konzul szólt: "Kívánom,
hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
Csak mit szívesen, azt végezzük jól el.
Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
Jó fazekas is kontár kerti munkán. "
De egyszer szemlét tartott birtokán
s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
s többiek, mert az sután s ügyetlen
munkált az úton, tétován, ütése
saját ujját sebezte kalapáccsal.
Kedvetlenűl fordul tiszttartójához
a konzul és szemével kérdi, mint van.
"Bocsáss meg ", szólt az, "mindent megpróbáltam
a kallótól a takács műhelyéig,
de ez bizony nem értett semmihez sem. "
Cornelius Clemens most türelme-vesztve
ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
"Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged? "
A rabszolga bánatfelhőzte arcát
sötét gőggel emelte: "Csak király. "
A konzul hallgatott, részvéte felkelt
s az ember sorsán hosszan eltűnődött.
S mert kegyes úr volt, így szólt: "Öljétek meg. "
Utólag megjegyzem, ezzel a verssel valaha kísérleteztem. Jó képességű tanulókból
álló középiskolai osztályomban röpdolgozatot írattam. A padsorok szerint a és b cso-
portra osztott tanulóknak négy-négy külön feladatot adtam, csupán az ötödik volt kö-
zös, rövid esszében kellett kifejteniük, mi számukra a Csak király üzenete. Persze ma-
nipuláltam őket. Az egyik csoport harmadik kérdésnek Petőfi Királyok ellen című ver-
sét kapta, a másik a Hetedik ec1ogát. Senki nem mondta a diákoknak, hogy a különböző
kérdések között bárminő kapcsolat lehet, de ők erre maguktól rájöttek. Akiket Petőfivel
fertőztem meg, azok többsége úgy vélte, hogya rab király esete világosan példázza,
hogya felséges úr hatalom nélkül csak egy tökfilkó. Míg a Radnótival előkészítettek
közelebb jutottak a költő és fordító szándékaihoz.
Ezek mellé tehetjük Radnóti Miklósné naplójának egy részletét. Radnótit az utcán
kapja el egy erre a célra kiállított baka, aki becipeli a zsákmányt akaszárnyájába:
"... ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked.
Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell elsöpörni, eltakarítani a
levágott hajat, sőt még hatvan fillért is kell fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az
udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat vagy még tovább a legszörnyűbb gyakor-
latoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta poros, piszkos földön aztán hason
csúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák, és közben hoznak be
másik kettőt azzal a felkiáltással: megint fogtunk kettőt! - két sárga karszalagos mun-
kaszolgálatos az is, és így nyilvánvaló, hogy ez a kaszárnya szellem: előre megszerve-
zett vadász, a kínzandó alanyokra. A tiszturak kommentálják a kínzást, hogy: ne félj,
koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek, és én (vagyis ők) még
húsz év múlva is itt leszek. - A két újabb áldozat közül az egyiknek szívbaja ván, mint
versmondó 9
TANULMÁNYOK
mondja és sírni kezd, mire jó összeverik. Véres lesz az arca, nem engedik akkor, mikor
Miklóst, hanem elvezetik lemosni, ne vigyen magával külsérelmi nyomokat.. ."

A hazaszeretet próbája
A vers három szakaszra oszlik. Az első 28 soros, a második 7 soros, a harmadik egy
soros. Számos, vagy inkább számtalan elemzését ismerjük. Egy szakmai közönség előtt
ezeket fölösleges részletesen ismertetni vagy éppen megfejeini újabb gondolatokkal.
Csupán azt emelném ki, hogy Radnóti elsősorban a hazaszeretet intimitását emeli ki,
ezért megy érveket gyűjtve vissza a gyermekkor em1ékeinek világába. Ennek taglalásá-
nál azonban sokkal fontosabb most számunkra egy kérdés megválaszolása. Ki az a
más? Formailag egyszerű a válasz, hallottam is párszor: mindenki, aki nem Ő. De ez így
kapásból nem igaz, hiszen a pilóta - bár sokan őt teszik a "másság" csúcsára - nem
lehet más, mert pontosan tudjuk, hogy számára mit jelent e tájék. Némi gondolkodással
sok mindenkit kizárhatunk a más kategóriából. A Hitlerrel való szövetség híveiről, a
betörő bolsevik rém által fenyegetettekről és még sok mindenkiről nagyon pontosan
tudhatja a költő, hogy számukra mit jelent ez a haza. Nem úgy általában, hanem konk-
rétan itt és most. Hiszen ezt a kérdést Radnóti abból az alkalomból teszi fel, hogy lán-
goktól ölelt kis országunkat most már rendszeresen kezdik bombázni a szövetséges
repülőgépek. Nappal az amerikaiak, éjjel az angolok. Ennek paradox módon sokan
örülnek. A közeledő front a háború végét, Hitler bukását jelzi, vagyis azt az esélyt,
hogya fasizmus üldözöttei életben is maradhatnak. Igaz, a bombák őket is elpusztíthat-
ják, de korántsem olyan biztosan, mint a gyilkoló hadigépezet. Ezért csapnak össze az
indulatok ama szilveszteri vers felolvasás alkalmából is. Szó sincs arról, hogya valósá-
got bármelyik vélemény befolyásolhatná. A bombázók az ő véleményüktől függetlenül
jönnek és pusztítanak. A vita arról folyik, hazának kell-e tekintenünk a bennünket el-
pusztítani készülő hatalmat, ellenségnek kell-e tekintenünk az ellenségessé vált hazát
pusztító fegyvereket. A vers mondandójában érdekelt mások szerint a pilóta értünk
keresi a hadicélokat. Radnóti velük vitázik. A hazát az életünknél is jobban kell szeret-
nünk, fenyegetettségünk nem ok arra, hogy akármilyen szintű pusztulását kívánjuk.
A második szakasz kérdése: ki az a mi? Radnóti gondolatmenetét folytatva úgy véli,
bármilyen a helyzetünk, ettől még saját népünkhöz tartozunk, vétkeiben is osztozunk.
A későbbi bűnös nép/népek bélyegzőt csupán a vesztesekre rásütő gyakorlattal szem-
ben Radnóti - neki van erre morális alapja - a többi nép bűneiről és felelősségéről is
beszél. Mondandójának lényege azonban: nem kívánhatj uk - magunkat mentve - ártat-
lanok halálát. "Élnek dolgozók itt, költők is bűntelen". Az egykori szilveszterező társak
szellemi utódai ma is köztünk élnek. Ök Radnótit azzal is megvádolják, hogy végül a
bűntelen költők kategóriájában magát is kimenti a felelősség alól. Ez már a harag elfo-
gultsága. Radnóti azokról a dolgozókról és költőkről beszél, akiket nem kell tisztító
bombázással megszabadítani a haláltól. Felveti: van-e jogunk mások, ártatlanok életé-
nek veszélyeztetésével növeini saját életben maradásunk esélyeit? És ami elméi is fon-
tosabb, egy ilyen bombázás nem csak az ellenséget győzi le, hanem a fenyegetett csecs-
szopókkal együtt a jövőnket is fenyegeti. Mert a mi kategóriába mindnyájan beletarto-
zunk, tehát a mi jövőnkről van szó.
Az utolsó sor megint egy kérdést vet fel, ki az a ki nem mondott, csupán az igerag-
ban rejlő te? A szilveszteri éjszakán felolvasott versben még nem ez a sor szerepel.
Egyes tanúk szerint Radnóti azt írta: Szűz Mária borítsd ránk virrasztó éji fátylad! Má-
sok (Fi fi is) arra a változatra emlékeznek: Nagy szárnyadat borítsd ránk hazánk védasz-
szonya. Ez a sor több okból verte ki a biztosítékot. Nem csupán a keresztény kurzus
propagandájának idecsempézése miatt háborogtak a mások. A különféle csodaváró
legendák primitivitásai zavarták őket. Radnóti azonban a fenyegetett emberek érthető
vakhitét is felvállalja. Szerencsénkre egy kicsit mégis meghátrál, így a dacosan oda-

10 versmond ó
 TANULMÁNYOK
csördített befejezés helyére egy gyönyörű kép kerül. A szárnyas virrasztó éji felleg kép
egyszerre transzcendens és reális. Ha felhő borítja az eget, akkor nem lehet bombázni.
Ez a realista csoda.
Konklúziók
Versben sok mindent lehet csinálni, mondják, de hazudni nem lehet. Radnóti ebben
a költeményében árulta el legvilágosabban, hogy lélekben magyarnak és katolikusnak
érzi magát. Ez tény, függetlenül attól, hogy ebben a hitben mennyi az önáltatás. De ez
az alapja annak, hogya Radnóti holokauszt költészetből hiányzik a bosszúvágy. Pedig
ez a költészet épp abban különleges, hogy nem az utólagos emlékező írja meg - min-
dent túlélve - kálváriáját, hanem valaki a szögesdrót mögött a halálmenetekben alkot
gyönyörű verseket. Talán ez a gyűlölethiány magyarázza a Radnóti-versek nem csök-
kenő népszerűségét egy olyan társadalomban, ahol időnként valami föl tudja szítani az
egykori gyűlöletek tüzeit.
A Nem tudhatom egyébként változó gyakorisággal van jelen kultúránkban. Iskolai
ünnepélyek kedvenc darabja, ezért is érezzük, hogy inkább más verseket választunk a
költötöl. Talán ha a kimondás drámáját tudnánk érzékeltetni, akkor megértenénk, hogy
ez a vers a magyar irodalom egyik legjelentősebb üzenete.

Függelék
Megjelent az ÉS-ben

Gondozni csak pontosan, szépen ...

Vannak szóra sem érdemes pontatlanságok. Például, amikor Kartal Zsuzsa - Radnó-
tiját gondozva (ÉS 2009/27) - azt mondja, hogya költő .hexameterekkel... és párrím es
francia alexandrinusokkal győzte le a keretlegényeket... " Ezek a szellemi erőfölényt
biztosító fegyverek ugyanis (paradox módon) nem francia (f. a.), hanem német -
nibelungizált - alexandrinusok (n. a.) voltak. A magyar prozódiára adaptált f. a. (attól
függően, hogy hím- vagy női rímmel záródik) hatos vagy heted feles jambus, amelyet a
harmadik versláb után álló sormetszet oszt ketté. N. a. esetén a sormetszetet egy betol-
dott csonka versláb erősíti. A különbség egyetlen szótag. Fontos ez? Radnótinak fontos
volt.
A sokszázados "alexandrinus" tradíció két változata különböző utakon érkezett
hozzánk, így különbözik a magyar verselésben betöltött szerepük is. A legtöbb f. a.
szövegünk fordítás. (Gondoljunk a kiváló költők - Szabó Lőrinctől Nemes Nagy Ágne-
sig - által megszólaltatott francia klasszikus drámákra!)
A magyar n. a. inkább eredeti művekben található meg. Száz évvel Radnóti előtt
(1843.) Garay János Az obsitos első felében n. a-ban, a másodikban - magyar alexand-
rinusoknak is nevezett - négyütemű tizenkettesekben meséli Háry János kalandjait.
Ezzel felteszi a kérdést: a korszerű verses epikához újítsuk-e fel- többszázados haszná-
lattal megkoptatott - tradicionális versformánkat, vagy próbálkozzunk egy nálunk még
szokatlan tradícióval. A választ akkor gyorsan megadta a János vitéz és a Toldi, de egy
évtized múlva (1855-56-ban) már Arany János gondolta úgy, hogy az élete főművének
szánt hun trilógiát inkább n. a.-ban írná meg. Végül (1863-ban) mégis a magyaros ale-
xandrinushoz visszatérve készült el a trilógia első darabja, a Buda halála. (A két válto-
zatból idéznék egy-egy sort, lássuk, hogyan mondja a költő ugyanazt, kétféle ritmushoz
alkalmazkodva. N. a.: ,,Én majd a pálca lészek, / te légy, öcsém a kard.", magyarosan:
"Légy te, öcsém, a kard; / én leszek a pálca ...")
Arany kedvét a túlzottan feszes ritmus és a kötelező hímrím vehette el. (A f. a. fel-
váltva használ hím- és női rímpárokat.) A huszadik század elején Tóth Árpád úgy tá-
masztotta fel az alexandrint, hogya lehetőségekhez képest liberalizálta: szabadon hasz-
versmondó 11
TANULMÁNYOK
nált hím- és női rímpárokat, gond nélkül ment át f. a.-ba is n. a.-ból. Így alakította ki
egyik legjellegzetesebb versformáját. Legalább két tucat példát találunk rá.
Hogy mindebböl az Arany rajongó és a Nyugat első generációját filológusként is
tanulmányozó Radnóti mit ismert, azt bizonyítani nem, csupán valószínűsíteni tudjuk.
Az ő költészetébe saját fordításain keresztül kerültek be az alexandrínusok. F. a.-ban
sok verset fordított Ronsard-tól Apollinaíre-ig. Egy Victor Hugo-fordításának (Stella) a
hatása saját f. a. versein (Kolumbusz, Ijjuság) is érezhető. N. a. verseinek forrása egyér-
telmű. Walter von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden című verse nem csupán
ritmusában példakép. Tipográfiájában széles szóköz jelzi a sorrnetszetet, ezt ismétli
meg Radnóti utolsó n. a. versében, az Erőltetett menetben.
Radnóti pontos költő volt. Élete alkonyatát is hidegvérű aprólékossággal rögzítette.
Kartal - érdekes és sok mindenben tanulságos - írásával az a bajunk, hogy túl gyakran
találunk benne pontatlan fogalmazásokat, meg nem gondolt gondolatokat. F. a. ügyben
is tévesen hivatkozik Kappanyos Andrásra. (Így gondezd Radnótidat ÉS 2009/26)
Kappanyos sok mindenre kitekintő tanulmányában a f. a. kontra n. a. problémát megke-
rüli, "évszázadokat összekötő párrímes alexandrinok"-ról beszél. Ennél problematiku-
sabbak az olyan Kartal rnondatok, miszerint Radnóti "egy költőtárs papot kért meg, név
szerint Sík Sándort", hogy keresztelje meg. Sík a költő életének kulcsfigurája. Csak
ennek nem ismeretében lehet leírni olyasmiket, hogy "Radnóti Miklos vallása a kultúra
volt". Ez talán egy másik Sík-növendékre, Szerb Antaira még igaz lehetne, de Radnóti
katolikussá válása dokumentálható folyamat, nagymértékben meghatározza sorsát és
kö ltészetét.
És az sem szerencsés, ha a költő fogadtatásáról elmélkedve a tényektől eltávolodva
fantáziálunk: .Szép verseket klasszikus, kötött. néha rímes formákban nem volt divat. ",
Ha megfelelő főnévi igenévvel sikerül kiegészíteni ezt a mondatot, és hozzátesszük
még folytatását, hogy .Radnotit .irodalmiasnak" tartotta sok pályatárs, ez meg a múlt
század első felében volt a műértők szitokszava ...", akkor egy tetszetős, de semmivel
nem igazolható elmélethez jutunk. Mert mit kezdünk - ilyen mércével mérve - Babits-
csal vagy mondjuk, Kosztolányival, aki ugyan arról litáni ázott - Radnóti számára is
fontos versében -, hogy az ő korában .prozára szerelte a verset a költó~', ám ezt hibát-
lan anapesztusokkal sietve, bravúros rímekkel csengetve tette. Vagy mit kezdjünk a
harmincas évek közepétől jelentkező neoklasszicizmussal, az induló Weöressel, vagy
éppen a "drága" Attilával, aki n. a.-ban is írt verset, hexameterekben és szapphói stró-
fákban udvarolt Flórának. Ráadásul Radnóti neoklasszicizmusa egyértelműen a posz-
tumusz kötetében megjelent versekben manifesztálódik. Annak bírálóit pedig már nem
zavarták az irodalmiasságok. Döbbenten lelkesedtek Radnótiért. Senki sem nézte ki
belőle, hogy ilyen nagy költő (lesz).
De miért nagy? Erre a kérdésre többnyire az általa közvetített morális értékeket
hozzuk elő. Költői értékeinek inkább csak a leltárát tesszük ehhez hozzá: mennyi kultú-
rát cipelnek erőltetett menetben hajszolt verssorai, milyen pontosan tartják be itt is az
előírt lépésszabályokat. Ez mind igaz, de kevés.
Zárt, szigorú formákhoz alkalmazkodva a költő gúzsba kötve táncol. (Ezt leginkább
a műfordításokban érhetjük tetten, ahol az eredeti mű dokumentálja újraköltőjének
kényszerű megalkuvásait.) Radnóti költői életművét tanulmányozva, mint egy-egy
izgalmas kalandot követhetjük végig, hogyan ismerkedik meg valamilyen formával,
hogyan hódítja meg, és hogyan válik az a forma költészetének karaktert adó részévé.
Közhely róla leírni, hogy pályája végén legfontosabb mondandóit két tradicionális
versformára (n. a. és hexameter) bízta. De miért ezekhez ragaszkodott? Hexametereire
nem a (latinos) szigor, hanem a (görögös) könnyedség a jellemző. És meglepően "ma-
gyarosnak" érezzük a ritmusukat. A költő azzal kísérletezett - sokszor sikerrel -, hogy
verslábai egyúttal önálló ütemek is legyenek. (Erre egy példa utolsó hexameteréből, a

12 versmondó
 TANULMÁNYOK
Nyolcadik ec!ogából: "Csak hiszed. I Ismerem I újabb II verseid. I Éltet a I méreg.")
Éjszaka című verse pedig egyedülálló ritmikai remekmű. A páros rímű leoninus itt a
hexameterrel játszik. Az első sorpárban csak egyetlen szótag hiányzik a fülünk által
kiegészítésre váró hexameterből, aztán egy versláb a hiány, aztán tovább csonkol a
költő. Már-már azt érezzük, elfogy a vers, de megfordul a trend, újra növekedni kezd a
verssor és vége.
A n. a. befogadása dokumentálható - az időrendi sorrendbe rakott - utolsó kötetben.
1941. április 6-án írja Tarkómon jobb kezeddel című versét. Ezt olyan sikeresnek érzi,
hogy április 27-én -
vállalva a stílustörést!
- hexameterek helyett
n. a.-ban írja a Máso-
dik ec!ogát. Május 18-
án írt Péntek című
versében a sormetszet-
nél kettétöri az alex-
andrinust. Két nap
múlva megint egy n. a.
születik, a Csodál-
kozol, barátném. Két
év után már játszani is
enged a megszelí-
dített forma. Mint
észrevétlenül című
verse virtuóz módon
egyszerre őrzi és sérti
a hagyományokat. Az
alexandrinus páros rí-
mét keresztrímekkel
cseréli fel, a páratlan
sarok női rímes f. a.-k,
apárosak hírnrímes n.
a.-k. Ezt a bravúros
játékot két versnyire
követi a Nem tudha-
tom, rögtön utána egy
hatsoros kis alexand-
rin remekmű (3 f. a. +
3 n. a.) a Gyermekkor. Valamivel később egy újabb kettétört sorú alexandrinus játék, a
Zsivajgó pálmafák, amelyben már vannak - a formát tovább feszegető - szövegbetol-
dások is. Ugyanezt tapasztalhatjuk a Sem emlék, sem varázslat végén. Az első
Razglednica is n. a. A "pontos" Radnóti érzelmeit tudással ötvöző mester. Titkai ezért
megfejthetőek, csak nagyon meredek út vezet hozzájuk. Aki gondozni aka/ja saját
Radnótiját, az járja be.
Rigó Béla, Tverdota György, és N. Horváth Béla előadásai Radnóti Miklós születésének századik
évfordulóján alkalmából 2009. május 28-30-án Győrött a József Attila Társaság, a Radnóti
Irodalmi Társaság és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kara által megen-
dezett konferencián hangzott el. Köszönet a szerzőknek, hogy hozzájárulásukat adták a közlés-
hez. Tverdota György és N. Horvát Béla tanulmányai elsőként a győri Műhely folyóirat Radnóti
számában jelentek meg.

versmondó 13
TANULMÁNYOK
Arató László

Radnóti, a halál szülötte

Kegyeletsértő beszély
Beke Juditnak hálával és szeretettel
Szubjektív előhang

Nem szeretem Radnóti Miklós költészetét. E kijelentésem két kérdést vet föl:
- Miért beszélek akkor mégis róla?
- Miért terhelem meg előadásom hallgatóit személyes indulatok közlésével?
Az első problémafölvetésre az a válaszom, hogy Radnóti költészete tagadhatatlanul
jelentős költészet, a másodikra pedig az, hogy antipátiám személyes hátterének felfedé-
se nélkül hiteltelenek lennének a szavaim.
De miért nem szeretem Radnóti Miklós költészetét? Erre a kérdésre van egy tanáro s
és van egy magánemberi magyarázatom. Tanárként "zavar", hogy Radnóti költészete
túl könnyen adja magát, szinte fölkínálkozik azon irodalomszemlélet számára, amely a
rnűveket puszta élet- és kortörténeti dokumentumként kezeli, holott egy műalkotás
minőségét szerintem alapvetően nem ezek az összetevők határozzák meg. Emel1ett
versei zömének stílusát eklektikusnak és kimódoltnak érzem. Költői nyelve nem újítot-
ta meg radikális an a magyar versbeszédet, nem hordoz és alkot új világlátást, nem
mozgat meg összetett gondolati tartalmakat.
A fenti kifogások egy részét fogalmazza meg egy teljesen más szempontból és ne-
gatív értékelés nélkül - a memoárregény vallomásosságának hangfekvésében - Vas
István, Radnóti egyik legjobb barátja, akinek hatása a magyar líra későbbi történetére
alighanem jelentősebb, mint iskolánk névadójáé*: "Miklós hivatásszerű gondossággal
tartotta rendben, úgy is mondhatnám, hagy megszervezte a maga irodalmi életét. [...]
Tudatosan költői életet élt, nemcsak annyiban, hogy bármilyen lassan is, állandóan és
folyamatosan dolgozott, hanem úgy is, hogy mindazt, amit látott és érzett, mint költői
anyagot fogadta magába. Ma már tudom, hogy e nagyszerű képessége és gyakorlata
nélkül semmiképpen sem tudta volna véghezvinni utolsó hónapjainak lélegzetelállító
költészeti csodáját. De én, aki az életet nagyobbrészt civil módra éltem, és a költői lét-
nemcsak az írás, hanem az érzékelés is - kiszámíthatatlanul szinte rohamszerűen tört
rám, amint közelebb kerültem új barátomhoz, fölismertern benne ezt az irigylésre méltó
adományt, az élet költői készenlétét, és megpróbáltam ebben is követni. De hiába, Mik-
lósnak behozhatatlan előnyei voltak, pontosabban, énnekem voltak leküzdhetetlen
hátrányaim. Többek között a gondolkodás - vagy nevezzem töprengésnek? Ezzel nem
akarom azt mondani, hogy Miklós nem gondolkozott. Sokat gondolkodott a mesterség-
ről, az irodalomról. De nem sokat gondolkodott az életről, a világról, a történelemről.
Ami megint csak nem azt jelenti, hogy nem voltak gondolatai. Sőt nagyon határozott és
helyes gondolatai voltak: ha valamiben nem értettünk egyet, utólag be kell látnom,
hogy többnyire neki volt igaza. De a gondolkodás nem nagy szerepet játszott sem az
életében, sem a költészetében. Ha van értelme annak a fogalomnak, hogy »gondolati
költő« - Miklós ennek épp az ellenkezője volt."[I]
Valójában igencsak súlyos szavak ezek: Radnótit irodalmi íróként, nem pedig a
nyelvvel csatázó súlyos és jelentós gondolatok művészeként mutatják be.
Most pedig következzék a Radnóti-költészet iránti magánemberi antipátiám indok-
lása! Én előbb tudtam azt, hogy Radnóti jobban focizott és rosszabbul pingpongozott,
mint az apám, mint azt, hogy milyen verseket írt.
* EL TE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola

14 versmondó
 TANULMÁNYOK
Tudniillik Radnóti és az én - immár halott - apám jó barátokként egyszerre voltak
orvostan-, illetve bö1csészhallgatók Szegeden.
Bennem kisgyerekként az az infantilis vélemény fogalmazódott meg, hogy aki az én
egyszerű, hétköznapi apám barátja volt, az nyilvánvalóan nem lehetett nagy költő.
Felnőttként természetesen azt gondolom, hogy ez az ítéletalkotás egyszerűen szólva
hülyeség, de vállalnom kell, hogy jelenlegi befogadásomat is befolyásolja ez a hajdani
gyermeki tévképzet.
Ugyancsak apám révén tudtam meg olyan apró életmozzanatokat Radnótiról, hogy
például rengeteget foglalkozott a hajával, a haj- és kézápolással, és rendszeresen járt
manikűröshöz, hivatásos körömszépitőhöz, Mindezeket természetesen bátran nevez-
hetjük nagyon emberi, érthető, sőt szerethető apróságoknak, de számomra a manikűrö­
zés a Radnóti-költészettel szembeni averziórnnak mintegy óriásmetaforájává lett. Tud-
niillik később ezt a típusú, finnyás szépségkultuszt véltem fölfedezni abban a lírai be-
szédmódban is, amelyet az én .Jcarcosabb'' ízlésem kivetett magából.
E szubjektív előhang végeztével pedig térjünk át az előadás címében exponált prob-
lémára! Az alábbiakban megpróbálom megmutatni, hogy miképpen vált Radnóti sze-
mélyes sorsa révén háromszorosan is a halál szülöttjévé. Hogy a traumatikus esemé-
nyek mentén miképpen konstruált magának olyan életművet, amely mintegy ezeknek a
traumáknak a megszépítő eltakarására, elfojtására, idillikus ellenpontozására épült. Egy
olyan költőileg megforrnált-megszépített és stilizált életet és művet, amely számomra
szépségkultuszában, esztéticizmusában problematikus, ugyanakkor amelynek tradicio-
nális szépségkultusza, idillizáló hajlama és stíleklektikája a huszadik század botrányá-
nak példafelmutató átélése közben, a munkatábor mocskában új jelentést és jelentősé­
get nyert.

Radnóti költészetének visszhangja itthon és kü1földön

Úgy tűnik, a hazai irodalomtör-

ténetnek és -elméletnek is az a véle-
ménye Radnótiról, hogy nem tartozik
a magyar versbeszéd radikális meg-
újítói közé. Az elmúlt harminc évben
ugyanis alig született számottevő (új
értelmezést hozó, új szempontokat
felvető) szakirodalmi megnyilvánu-
lás ebben a témában - szemben pél-
dául József Attila, Szabó Lőrinc,
Pilinszky János vagy Nemes Nagy
Ágnes tudományos recepció-jának
számbeli növekedésével. U-
gyanakkor azonban feltétlenül tu-
datosítanunk kell, hogy Radnóti költ-
észetének nemzetközi visszhangja
rendkívül erős: példának okáért 1972
óta csak angolszász nyelvterületen
vagy nyolc különböző fordítás-
gyűjtemény, több teljes életmű­
fordítás készült; ugyancsak itt nagy,
890 oldalas monográfia is született
az oeuvre-ről. E külföldi népszerűség
egyik oka valószínűleg az, hogy

versmondó 15
TANULMÁNYOK
Radnóti egyszerre reprezentatív alakja a magyar és az úgynevezett holokauszt-
irodalomnak.[2] Ez utóbbi szövegcsoport alkotásait a nyelv, illetve a beszédmód szem-
pontjából általában két nagy alcsoportra szokták osztani: az egyikbe a shoáról szóló
jiddis és héber nyelvű művek tartoznak, a másikba azok az alkotások, amelyek a holo-
kausztot a tradicionális nyelvhasználatot ellehetetlenítő eseményként értelmezik. Az
utóbbi csoportba tartozónak tekinthetjük például Paul Celan költészetét, Pilinszky
életművének egy jelentős szegmensét vagy Kertész Imre prózáját. Ezen művek közös
nevezője abban határozható meg, hogy azt a megroncsolt vagy redukált nyelvet juttat-
ják szóhoz, amelyet a XX. század univerzális botránya sebzett fel; azt is mondhatnánk,
hogy kísérletet tesznek egyfajta új, némasággal, kopársággal, a szavak hiányával, ritkí-
tásával és újraértelmezésével, a szintaxis magasfeszültségével, töredezettségével, ki-
csavarásával vagy éppen "költőietlen" mechanikusságával beszélő müvészi nyelv fölta-
lálására, újrateremtésére.
Radnóti viszonya mindkét csoporthoz meglehetősen problematikusnak tűnik: egy-
részt ő mindvégig magyar nyelven ír, másrészt még az utolsó, a lágerben töltött idő­
szakban is a legartisztikusabb, a Berzsenyi, Vörösmarty és Arany nevével fémjelzett
költészeti tradíció régi szavaival beszél. Mégpedig gyönyörűen. (Számolni kell azzal a
lehetőséggel is, hogya Radnóti-költészetnek éppen ez a jellegzetessége, azaz az utolsó
években egyre meghatározóbbá váló intertextuális hangoltsága, szövegközi utalásokat
mozgositá karaktere. elődöket felidéző jellege teremti meg majd azt az új értelmezési
horizontot, amelyből sor kerülhetne - részemről is - az életmű újraértékelésére.[3])
Radnóti tehát nem beszédmódja, hanem sorsképlete, megélt és megköltött élete ré-
vén válik a holokauszt irodalmának képviselőjévé. Alakja és életműve egymásra és
egymásba íródva teszi őt a nyugat számára a holokauszt egyik irodalmi reprezentán-
sává. Amint ezt a rendkívül szűkös magyar nyelvű nem pusztán filologizáló vagy isme-
retterjesztő, hanem értelmezésre is törekedő Radnóti-szakirodalom egyik legjelen-
tősebb szövegének alkotója, Vári György írja: "Radnóti a magyar holokauszt arca."[4]

Radnóti, akit háromszor szült meg a halál

Ezt az arcot, mely az utolsó hónapok "költészeti csodájában" nyerte el önnön végső
természetét, a halál formálta meg, hozta világra eqy egész élet(mű) folyamatában, mely
processzus három drámai kulminációs esemény köré szerveződik.
Az első Radnóti születése, mely meggyilkolta anyját és ikertestvérét, a második a ti-
zenkét éves gyerek megrázkódtatása, mely akkor érte a kisfiút, amikor megtudta világ-
rajövetelének történetét, a harmadik pedig az abdai mártírhalál, mely visszamenőlege­
sen az egész életművet átértelmezte, és a magyar holokauszt reprezentációjává tette.
Előadásom gondolatmenetének alaphipotézise az, hogy e három halál egyetlen nagy
történetként Írja meg Radnóti életét-életművét, vagyis az 1909. május 5-ei halálos szü-
letés és az J944. november 8-ai halálba, ezáltal költői öröklétbe való halás egyetlen
logikai-kompozíciós Ívvel fogható össze. A költő által minden jel szerint tudatosan
megkonstruált mártírsors s mártírium-költészet alapvetése valószínűleg a mélylélektan
kontextusában értelmezhető a legvilágosabban.[5] E feltevést tűnik alátámasztani az
1938-as Meredek út című kötet nyitóverse, a Huszonnyolc év című költemény:

16 versmondó
 TANULMÁNYOK

Radnóti Miklós
Huszonnyolc év
Erőszakos, rút kisded voltam én, s párnáimon vért láttam én.
ikret szülő anyácska. - gyilkosodl a gyermeket elrémito,
öcsémet halva szülted-é, nagy, hófehér pehely helyett.
vagy élt öt percet, nem tudom. Milyen mély volt gyerekkorom,
de ott a vér ésjajgatás között s milyen magos az ifjúság!
úgy emeltek föl a fény felé, A két halál megérte-é? -
akár egy győztes, kis vadállatot. kiáltottam a kép felé,
ki megmutatta már, hogy mennyit mely ott sütött szobám falán.
ér:
mögötte két halott. Huszonnyolc éves voltál akkor.
a képen huszonöt talán,
Mögöttem két halott, ünnepélyes ifju nő,
előttem a világ.
komolykodó, tünődő.
oly mélyről nőttem én,
mint a haramiák; Huszonnyolc éves voltál akkor,
oly árván nőttem én, tnost ugyanannyi lettem én,
a mélységből ide, huszonnyolc éve, hogy halott vagy,
a pendülő. kemény anyácska! véres szökevény!
szabadság tágas és Anyácska, véres áldozat,
szeles tetőire. a férfikorba nőttem én,
erősen tűz a nap, vakít,
Milyen mély volt gyerekkorom,
s milyen hüvös. lepke kezeddel ints felém,
Hívó szavad helyett kígyó hogy jól van így, hogy te tudod,
szisszent felém játéka im s hogy nem hiába élek én.
kis útain, ha este lett

A vers rendkívül plasztikusan[6] mutatja be azt az önértelmezést, melynek alanya

önnön eredetét kettős gyilkosságban jelöli meg. Ily módon válik ekvivalenssé Radnóti
számára a létezés és a bűnösség eseménye. illetve állapota, amely az egész életművet a
bűntudat és az áldozati jóvátétel kontextusába helyezi: annak az embernek, aki így
érkezett a világra, muszáj nagyot alkotnia (életében és műveiben egyaránt) azért, hogy
igazoltnak tekinthesse a kettős rokongyilkosság árán nyert egzisztálását, hogy ne csak
könyörögve remélje, hanem ki is mondhassa, "hogy nem hiába élek én".
Ugyanerről prózában és radikálisabb megfogalmazásban így ír Ikrek hava című el-
beszélésében:
,,- Nem igaz!
- De igaz, fiam. Az anyád, az édesanyád meghalt, amikor te születtél. Egyéves vol-
tál már te, szegény apád akkor vette feleségül az anyádat,
- Hazudik!
[ ... ]
Ülök az ágyban, szúrást érzek a szememben, didergek, és tudom, hogy igaz. [...]
A néni jön be, kis mélyedést paskol a paplanon s egy képet tesz elém.
- Itt az anyád, látod, nem hazudtam! - morog csöndesen a bácsi.
Nézem a képet. Egy szép, komoly, idegen asszony áll a képen, fehér rózsák vannak
a kalapján, fodros fehér ruhája van és oldalt néz, elgondolkozva. Nem nyúlok hozzá,
csak nézem. A néni az ágyhoz lép, és a kép mellé fekteti a Frommert. Lassan kihúzom
a kezem a takaró alól. Fölemelem a pisztolyt, az arcomhoz szorítom, behunyom a
félszememet és célba veszem az ablak kilincsét.
versmondó 17
TANULMÁNYOK
A néni felsír. Leteszem a pisztolyt, hanyatt fekszem. Nem gondolok semmire, ma-
gányt érzek és didergek.
[ ... ]
- Teljesárva vagyok! - ordítok, feldobom magam az ágyban, a falnak fordulok és
nyitott szájjal zokogni kezdek. Összekuporodom,[7] a térdem fáj és a fülem hasogat. A
párna nedves lesz, lejjebb csúszom, a takaró alá. A párna csücske kerül a szám elé,
összeharapom és elszakítom. Szédülök.
Mikor felébredek, üres a szoba. A félhomályban fénylenek az ablakok. Fáradt va-
gyok és valahogy idegen magamnak. - Úgyis meghalok - gondolom, - lesz majd itt
ijedtség... Bosszú fészkelődik bennem, meg szeretnék büntetni mindenkit, mindenért.
Összefonom a karomat a hátamon, mint az iskolában szoktam. Várom a halált. [...]
- Hogy halt meg anya? - kérdeztem három év múlva egy alkonyatkor a nénit.
- Tanulj, és ne kérdezz butaságokat! Meghalt!
- Hogy halt meg? miért halt meg? - A hangom megijeszthette, mert felém fordult és
összekulcsolta a kezét.
- A szíve nem bírta, ikerszülés volt.
- Ikerszülés volt? - mondtam ámulva utána. - Mi mindent rejtegetnek ezek még! -
esikordítottam össze a fogam, s a kezem ökölbeszaladt... Micsoda család! Minden más-
képpen van, mint másoknál, rendes embereknél!
- Hol az ikertestvérem? - támadtam a nénire gyanakodva.
- Meghalt, gyönge volt, egy-két percig élt csak. Az is fiú volt. - És?
- Mit és?
- És ... és anya azért halt meg, mert ikergyerekei lettek?
- Azért - töröl ki gyorsan egy könnyet a szeméből a néni -, de ezen már úgysem le-
het segíteni, ne kérdezgess, és különben sem való ilyesmiről beszélgetni. Szégyelld
magad!
- Dehogyisnem való! - dühöngtem.
- És apa?
- Hát nem hagysz békén? Apád nem volt Pesten, egy órával később érkezett meg.
Tanulj, és hagyj békén!
Egy nagy lélegzettel visszanyeltem torkomból a szívemet.
- Huszonnyolc éves volt akkor szegény Ilona - sírta hirtelen a néni és kiment a
konyhába. Rányitottam, de visszanyomta az ajtót és megfordította a kulcsot a zárban a
konyha felől. - Tanulj, és hagyj békén. - kiabálta nedves hangon.
- Én a falhoz vágtam volna apa helyében azt a kölyköt, tudja? - ordítottam az ajtón át.
- Bolond vagy? Milyen kölyköt? - nyílt ki hirtelen az ajtó.
- Engem - sziszegtem összeszorított szájjal -, mindenki meghalt neki, csak én ma-
radtam! És most azt se lehet tudni, hogy én haltam-é meg, vagy a testvérem."
A fentiekből szinte nyilvánvalónak tűnik, hogy az ezúttal a szerző önalakjaként
megjelenített elbeszélőben öntudatlan gyilkos mivolta súlyos bűntudatot és öngyűlöle­
tet szült. Az apa általi kivégzés fantáziaképei egyszerre jelenítik meg azt az elementáris
indulatot, amellyel az elbeszélés narrátora önmagát és az őt a létállapotszerű bűnösség
státuszával sújtó személyeket, körülményeket ... végelemzésben magát a sorsot akarja
büntetni. De mivel az Ikrek hava főszereplője alapvetően nárcisztikus és életszerető
karakter, a továbbélés ösztönparancsa még egy újabb bűnnel is megterheli: létezésének
minden pillanata parazitikus jellegű lesz, hiszen a vele biológiailag csaknem teljesen
azonos ikertestvérétől szívta/szívja el vitalitását.
Az eredettörténet ekképpen való tudatosítása Radnótit tizenkét évesen tudattalamil
és tudatosan eljegyezte a mártírhalállal.
Az életmű intertextualitásának ezután megképződött a (meta)pszichológiai
szövegközisége is, amelynek jegyében az oeuvre és a személyiség egybetartozását

18 versmondó
 TANULMÁNYOK
hitelesítő áldozati halál rnűvészi mintái között olyan alkotókat említhetünk még, mint
Petőfi, József Attila, García Lorca... És ne feledjük a mártírium szellemiségének eredeti
és abszolút csúcspontját: a jézusi sorsot. Radnóti tudatosan felépített vértanúsága egy-
fajta reflektált imitatio Christi-ként is értelmezhető, amint ezt a huszonkét éves korában
írt Arckép című vers is illusztrálhatja:

Huszonkét éves vagyok, Így

nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

Mindezek alapján az áldozatság szerepkörét reflektáltan kimunkáló attitűdöt így

foglalhatnánk össze: én, Radnóti Miklós nagyon szeretem az életet, de ha gaz világi
hatalmak jóvoltából sorstársaim közül sokaknak meg kell halnia, akkor hadd haljak én
példázatos halált, mert amúgy is adós vagyok két élettel.
Ez a sajátos sorsérzékelés egyetlen paradox kontextusba vonja össze a túlélő és az
áldozat egzisztenciáját, mely összefüggés Radnóti alakját egyszerre emeli be egy jel-
legzetesen magyar történelmi létérzékelés és az úgynevezett poszt-auschwitzi trauma
relációjába. Ez utóbbi kifejezés alatt azt a lelki beállítódást értem, amelyet kivétel nél-
kül minden holokauszt-túlélő megtapasztalt annak a (sokszor öngyilkosságba hajszoló)
bűntudatnak formájában, amely nem képes elhordozni a "miért éppen én éltem túl?"
kérdésének irracionalitását. Radnótit tragikus születéstörténete üldözötté válásának
pillanatában egyben bűntudatos túlélővé is tette: a heidenaui és bori láger tapasztalatai,
az értelmezhetetlen gyilkoltatás procedúrája újra elevenné tette az anya és a testvér
ugyancsak racionalizálhatatlan, öntudatlan meggyilkolásának szenvedéstörténetét. Így
az abdai mártírhalál eseményében múlt és jelen olyan egységet alkot, mint az egyik
legnagyobb Radnóti-vers, az A la recherche bergsoni és prousti struktúrák mentén
megalkotódó időszerkezete. Akit Abda határában lelőnek, az egyszerre a holokauszt
botrányának reprezentánsa és egy harmincöt évvel korábbi kettős gyilkosság levezeklő­
je - a vér, amelyet föliszik a por, megfizeti a túlélő öngyűlöletének és bűntudatának,
valamint a költői halhatatlanságnak rettenetes árát.

Hazug igazságok, igaz hazugságok

A reflektált mártírium megalkotása, mely az életet müvé, a művet pedig életté for-
málja, Radnótiban - naplója és levelei tanúbizonysága szerint - súlyos és permanens
önismereti krízist generált. Az olvasó számára megdöbbentő és felkavaró az a széttar-
tás, az az inkongruencia, amely a költő elvi-irodalmi állásfoglalásai és énképének refle-
xiói között tapasztalható. Előbbi megnyilvánulásaira a tisztánlátó okosság és a metszö
szenvedély a jellemző, amint ezt az a híres levele is bemutatja, amelyet Komlós Ala-
dámak írt, arra a felkérésre válaszolván, hogy adjon verset a tervezett magyar nyelvű
zsidó költői antológiához: " ... A szobám falán három »családi kép« van, három, fény-
képmásolat. Barabás egyik meglehetősen ismeretlen Arany festményének másolata,
ugyanerről a festményről külön a fej, és Simó Ferenc egy nemrégiben fölfedezett fest-
ményének másolata az öreg Kazinczyrol. A Kazinczy-képről csaknem mindegyik »nem
bennfentes« látogatóm, de az Aranyról is sokan (nem a kozismert, népivé stilizált arc)
megkérdezik.: »a nagybátyád?« vagy »a rokonod?« Igen - felelem ilyenkor, Arany és
Kazinczy. S valóban nagy-, nagy-, vagy dédnagybátyáim ők. - S rokonom a hitétváltó
Balassa, az evangélikus Berzsenyi és Petőfi, a kálvinista Kölcsey, a katolikus Vörös-
marty, vagy Babits, avagy a zsidó Szép Ernő, vagy Füst Milán, hogy közelebb jöjjek. S

versmondó 19
TANULMÁNYOK
az ősök? A Berzsenyi szemével látott Horatius éppúgy. mint a zsidó Salamon. a zsoltá-
ros Dávid király, Ésaiás vagy Jézus. Máté vagy János stb. rengeteg rokonom van. De
semmi esetre sem csak Salamon. Dávid, Ésaiás, Szép Ernő vagy Füst! Vannak távolab-
bi és közelebbi rokonaim. Nem mondtam ezzel újat Neked, azt hiszem. Ezt így érzem és
ezen a »belső valáságon« nem változtathatnak törvények.
Zsidóságomat soha nem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is [. ..], de
nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakor-
lom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak
tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem-, meghatározójának.
l.,] én így érzem, és nem tudnék hazugságban élni. A zsidóságom "életproblémám ;
mert azzá tették a körülmények, a törvényeIv, a világ. Kényszerhől probléma. Különben
magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam, s nem érdekel [...]. hogy mi a véleménye
erről a mindenkori miniszterelnöknek. .. "
A fenti sorokból szinte süt a már-már kérlelhetetlenül tiszta szellemi igazságigény,
mellyel számomra lehetetlen egyet nem érteni. És ugyanakkor ez a mélyen átélt és
hiteles, hitvallás szerű állásfoglalás reflektálatlanul siklik át bizonyos tényszerű csúszta-
tásokon. A levélnek arra a részletére gondolok, melyben Radnóti - nyilvánvalóan ön-
maga számára is igaznak tartva, amit mond - arról ír, hogy soha nem volt zsidó nevelé-
se. Ez az egyik olyan önéletrajzi hivatkozása, amelyben manífesztálódik elöttünk, hogy
Radnóti bizonyos tartalmakat elfojtott magában, mert tudatosításuk identifikációs
konstrukcióit számára életveszélyesen aláásták volna. Tudniillik filológiailag bizonyít-
ható, hogy az Ikrek havában megörökített tizenkét éves kori krízis előtt Radnóti igenis
részesült zsidó vallásos nevelésben. (Például aligha minösíthetö pusztán fiktív színező
motívumnak a korai Beteg a kedves című vers következő néhány sora: ,,'" Hallod-é
halott apám! te szoknyás / koromban tanítottál lenge imákra: / imádkozz érte most,
mert elfajzottan / tőled én ujmádi pásztorok közé, akik/ nem szoktak imákat énekelni '").

Hasonlóképpen ítélte szinte tökéletes elfojtásra az anya- és testvérgyilkosság vala-

mint a parazita-lét miatti kettős bűntudata mellett sajátos, ugyancsak kettős anyakomp-
lexusát. Kettős e komplexus, ugyanis a költő igen sokáig szerelmes volt mos-
tohaanyjába. A kisfiú teljesen természetes és kivédhetetlenül szenvedésteli ödipális
vonzalma sajátosan meghasonlott, amikor kiderült, hogy az inceszustilalom szétfoszlá-
sa után is természetesen ugyanolyan elérhetetlen tárgya marad vágyainak a gyönyörű,
érett asszony, a mostohaanya. E három, súlyos önismereti trauma[8] valószínüleg elvi-
selhetetlennek tünt Radnóti számára, ezért kellett megalkotnia a Gyarmati-ház mint
egyetlen család és az innen kisarjadó Fanni-szerelern magánmitológiáját. Ez utóbbi
életesemény vonatkozásában is kozmetikázásra ("manikűrözésre") szorult Radnóti
részéről az oeuvre és az önéletrajz is, tudniillik szigorúan titkolni kellett, hogya hitvesi
szerelem és hűség nagy költőjének néhány nem jelentéktelen verse, például a Harmadik
eeloga, a Zápor után és alighanem a Csodálkozol barátném ... nem Fannihoz, hanem
Radnóti festörnűvész-fotográfus szeretőj éhez íródtak.
Kérdés, hogy e mélyen emberi drámákat miért kellett mintegy titkosítani vagy más
esetben a tudattalanba szorítani, és elvállalásuk helyett egy sehol sem létező tisztaságú
énképet fikcionálni a helyükre? A válasz valószínűleg Radnóti identifikációjának
imitatio Christ-vonatkozásában rejlik: a jézusi áldozatiságot ugyanis csak egy makulát-
lanul tiszta és idillien jámbor személyiség veheti magára. [9]
Ha pedig az alkotó el tudja hitetni magával, hogya fenti szerep a sajátja, akkor az
egész életművet át lehet és át kell kozmetikázní (".manikűrözni") a külső fenyegetettség
kontra belső harmónia súlyosan leegyszerűsltett bipoláris világképe mentén. E
szimplifikáció pedig valószínüleg elvezet minket a talán legveszedelmesebb és legkín-
zóbb elfojtott tudattartalomhoz, nevezetesen Radnóti azon sejtelméhez, hogy költészete

20 versmondó
 TANULMÁNYOK
nem képes saját mércéjének megfelelni, hogy versbeszéde megtorpan az esztétikai játék
határainál, nem képes áttörni az egzisztenciális téttel rendelkező szólás világába, és
hogy e súly nélkül a művészet: csalás. ~ Jr;.1.1l'2"",111
Amint ezt az Ikrek havában megfogal- t
mazza egy önmaga fiktívalteregójaként
megjelenő, Jean Citadin nevű költő
szavaival: ,,- Cocteau bűvész - magya-
rázta. és fölemelte az ujját. [. ..} Cocteau
bűvész, és én nem szeretem a bűvésze­
ket. Csalnak, Cocteau is csal. A mutat-
ványai mögött semmi sincs. A költő ne
bűvészkedjék. a költő érintse meg a
szivemet! mint Villon. mint Ronsard,
mint Verlaine! [ ...} Nem, még nem va-
gyok költő [. ..} Még nagyon foglalkoztat
a nyelv. akadályokat gördít elém, rossz-
indulatú és makacs. Még érezni a ver-
sen, hogy írták. Még sok benne a mutat-
vány, a bűvészet. Mondom, nem sze-
retem a bűvészkedést. Úgy fejezze ki az
érzelmeket a vers, mint egy fütty, egy
jajszó, vagy egy csuklás borozás után!
Ne érződjék, hogy anyagból épül! Érzed
a követ a strasbourgi katedrálison?"
A fentiekben vázolt elfojtások sú-
lyos, belső szenvedéstörténete olyan, az igazmondás kapujába eljutó, nagyon jelentős
művekben kulminál, mint az Á la recherche, az Első és a Nyolcadik ecloga, valamint
az Erőltetett menet. De - Beney Zsuzsa nyomán úgy sejtem -, hogy Radnóti élet-
művének mélyén ott lappang egy másik költő, aki önmaga drámáit elvállalva, a metsző
tisztaságukban szent borzalmat keltő angyalok megszólaltatója lehetett volna. Zárszó-
képpen hadd idézzem meg ennek az önmagát az idillikusan szimplifikált világképű
művek közé rejtő, ismeretlen, nagy művésznek az egyik (vagy inkább egyetlen?) ver-
sét:

A félelmetes angyal
A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, feljigyelsz,
csak annyi, núntha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ö az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj Illeg, hiszen szeretsz. Szeress vitéziil.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a niereg
s csak néha alszik. Bennem él.
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
megszülted és belehaltál !
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tolefűgg örökre
meddig s hová. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve. lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen.
. te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt veleni.
Valamifúrcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. .Vetkezz továbbl
»-

fut a réten s anyám sirjában is motoz. így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton I?yers hús vagy úgyis és pucér ideg.
s felveri. Suttog neki, lázítvafojtón: Nvúzd Illeg magad, hiszen bolond,

versmondó 21
TANULMÁNYOK
ki bőrével, mint börtön ével henceg. S az asztalon felébredt s villogott a kés.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

De mégsem: nem szabad az el nem készült életművet kijátszani az elkészülttel szem-

ben, csak érdemes talán sejteni amazt is emez mögött. Az elkészült életműről pedig
második zárókőként álljon itt Pilinszky János zseniális jellemzése. Jellemzése, melyben
ő "manikűrözés" helyett a törékeny és keresett szépség megragadására az "üvegfúvás"
méltóbb és tisztelettudóbb metaforáját alkalmazta.
"És ezekbe az üvegfúvók aggodalmas finomságával alakított mondataiba szabadult
be a világ talán legmegalázóbb szerencsétlensége. Ügyetlenségböl nem változtatta meg
a (bukolikus, idilli) stílusát? Alig hiszem. Az, amit barbár ésszel szituációs zsenialitás-
nak neveztem, de amit egyszerűen hűségnek is mondhatnék, hozta létre költészete utol-
só korszakának valóban »kiszámíthatatlan« remekeit. S itt érzem, hogy minden elemzés
mennyire kevés. A legtöbb, amit tehetek, a puszta tény leírása, hogy ez a »képtelen
ötvözet« létrejött. Létrejött az, amire eleve készült, s amire egyáltalán nem készült fel.
Eklogákban közölte azt, amit még egy Beckett is csak fejlövész stílusban meré-
szelt."[ 1O]

Jegyzetek

[1] Vas István: Nehéz szerelem. Miért vijjog a saskeselyű? Szépirodalmi Könyvkiadó,
1981. ll. kötet, 176. o.
[2] - Minderről lásd Szegedy-Maszák Mihály Radnóti Miklós és a holocaust irodalma ci-
mű tanulmányát a szerző Irodalmi kánonok (Csokonai Kiadó, Alföld Könyvek,
1998.) című kötetében.
[3] Ugyanis a szakirodalomban a huszadik század utolsó évtizedeiben mindinkább előtér­
be kerülő, úgynevezett posztmodern értelmezői szemlélet a szerzői eredetiséghez,
radikális újítóerőhöz képest mindinkább felértékeli a művészi tradíciókkal mint kö-
zös nyelvekkel folytatott szövegközi műveleteket. A költő által beszélt nyelv képze-
tévei szemben a nyelv által beszéltetett költő képzetét. Ehhez a "posztmodern értel-
mezéshez" jó kiindulópontot jelenthet Németh G. Béla pompás Radnóti-
elemzésének újraolvasása (Az életremény és a halálhívás vitája. In: Századutóról -
századelőről. Magvető, 1985.)
[4] Vári György: .rnert annyit érek én, amennyit ér a szó", Jelenkor, 2002.13.
[5] Ugyanakkor ez az értelmezés óhatatlanul kegyeletsértő jellegű, de meggyőződésem
szerint a kegyeletsértés a hagyományápolás, a múlt megelevenítésének egyik legter-
mékenyebb s így paradox módon leginkább tradíció-fenntartó, hagyományéltető
formája.
[6] Ez a vers is példázza Radnóti költészetének művészi-poétikai problematikusságát,
amennyiben több ponton is alulmúlja a saját maga által fölállított esztétikai mércét,
több helyen is belső, poétikai indokoltság nélkül megbontja stílusának egységét. Ha
például megvizsgáljuk ezt a három sort: " a pendülő, kemény / szabadság tágas és /
szeles telőire. -" akkor egyrészt azt állapíthatjuk meg, hogy komplex, struktúrájában
síkváltó képpel állunk szemben (mely absztrakt fogalomhoz konkrét, fizikai tulaj-
donságokat jelölő jelzőket kapcsol), olyan nyelvhasználati móddal, amely összetett
lélektani folyamatok fizikai-érzékletes szintre való átemelésével operál, másrészt
pedig azt, hogy ez a József Attilánál nagyon termékeny nyelvi aktus ebben a műben
korántsem éri el azt a gondolati intenzitást, telítettséget és pontosságot, amely a kép
mintájául szolgáló József Attila-költészet sajátja. Itt bizony én inkább epigonizmust,
mint tudatos és jelentésteli utalást, elődfelidézést érzékelek. Hasonlóképpen, ha a
negyedik versszak első két sorát tekintjűk: "Milyen mély volt gyerekkorom, / s mi-
lyen magos az ifjúság" - akkor az az érzésünk támad, hogy az esetlegesen ízes táj-
nyelvi szóhasználatot ("magos") nem hitelesíti aszövegegész kontextusa - sem a
téma, sem a versben megteremtett beszélő nem motiválja használatát.

22 versmondó
 TANULMÁNYOK
E problémák mentén mi, jelenbeli olvasók is eljuthatunk ahhoz a meghasonlott, ön-
kritikus megállapításhoz, amely, "Jean Citadin" nevű alteregójának tanúsága szerint
Radnótit is kínozta, hogy tudniillik, költészete jó, de nem nagy művészet, hogy
"Még érezni a versen, hogy írták. Még sok benne a mutatvány, a bűvészet." (lkrek
hava).

[7] Az összekuporodás mozdulata a magzat egyik legjellegzetesebb tartását idézi föl,

amint azt az alábbi naplórészlet is megerősíteni látszik. ,,1941. ápr. 3. [...] Az ország
V,6-kor tudja meg, hogy miniszterelnöke öngyilkos lett. A kormány lemondott. [...j
Mihez kezdjek?
Anyába volna visszamenni jó! De Anya meghalt." (Radnóti Miklós: Napló)
Azt is mondhatnánk, hogya fenyegetettség érzése - amely némely mai történelem-
hamisítók véleményével ellentétben nem a nyilas uralommal vette kezdetét Magyar-
ország két világháború közötti történetében, hanem már az első zsidótörvények be-
vezetésével - a prenatális, azaz a születés előtti létbe való regresszió vágyát kelti fel;
az a fantázia pedig, amely az anyaméhbe való el- és visszabújást óhajtja, erőteljesen
érintkezik a halálvágy szférájával.
[8] E pszichológiai feldolgozatlanságokról, elfojtásokról Beney Zsuzsa Radnóti angya-
lai círnű nagyszerű tanulmányában olvashatjuk a legmélyenszántóbb megállapításo-
kat. Jelen előadás - Szegedy-Mászák Mihály, Németh G. Béla és Vári György ta-
nulmányai mellett - több ponton is adósa az emlitett írásnak. Lásd Beney Zsuzsa:
Radnóti angyalai. Jn: Irodalomtörténet 1996./1-2., különösen a 192-195. oldalt!
[9] "Ó, költő, tisztán élj te most, / mint a széljárta havasok / lakói és oly bűntelen / mint
jámbor; régi képeken /pöttömnyi gyermek Jézusok. .Járkálj csak, halálra ítélt, 1936.)
[10] Pilinszky János: Radnóti Miklós. ln: Élet és Irodalom, 1974. november 7.

versmondó 23
TANULMÁNYOK

"Én és a világ"
(Hont Iván szubjektív utóhangjai egy monodrámához)

Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához című költeménye viszonylag későn

került be a költő 1945 után kiadott gyűjteményes köteteibe. Sőt, a Radnóti Miklós ösz-
szes költeményeit kiadó könyvekben is a függelékekben található. A vers szolgált ala-
pul a sokkal inkább ismert Negyedik eclogához. Az Előhangot 2 - emlékezetem szerint
- az 1970-es évek közepén egy Ki mi tudon mondták el. Érdekes módon Major Tamás,
a zsűri elnöke értékelésében megjegyezte, hogy még ő sem ismerte ezt a művet, pedig -
mint ez a továbbiakban kiderül - tudnia kellett volna róla. Ma már egyre több vers-
mondó versenyen hangzik el, de azt hiszem, kevesen tudják, hogy miért pont ez a címe,
milyen monodrámához írt Radnóti előhangot, és ki az az Ilona, akinek ajánlotta. Az
Előhangot - részben dramatikus eszközök felhasználásával - 1978-ban a Független
Színpad-emlékesten Jobba Gabi mutatta be.
Nem igazán kedvelem az
évfordulókat, emlékéveket,
hasonlóan a kötelező éves
ünnepekhez: karácsony,
Jt'dt!lw..~" '".f'F'~bA.", ...
húsvét, névnap, születés-
nap, házassági évforduló.
O .1-.t~1 fn."(~- e:..,! .
Kedvetlenségemnek nem
~~g~; -l(t"" id!.""'(-0' ~ta( csak az az oka, hogy ilyen-
~..... ;y;.,rpt á ~ ./p.t,- ' kor csak egy-két napra szól
eIi~r-e v7/",! a "szeressük egymást, gye-
rekek", illetve a kerek év-
fordulók esetében az adott
évben emlékezünk meg
valakiről, valakikről, akik-
ről addig alig emlékeztünk,
és az ünnepi év elmúltával
emlékezetünk tovább ko-
pik. Nem is lenne igazam,
mert azért örülök, hogy
akár évente néhány napra,
vagy adott esetben leg-
alább egy éven át jobban
szeretünk, élesebben emlé-
kezünk, és egyáltalán nem
biztos, hogy a hétköz-
napokon, "évköz-években"
kevésbé szeretünk, tom-
pább az emlékezetünk.
Inkább az zavar - és ma-
radjunk az évfordulóknál -
, hogy az ünnepi megern-
lékezéseket, rendezvényeket gyakran furcsa hangok zavarják meg. Azok, akik bármi-
lyen ok miatt a csendesebb években visszafogottabban nyilvánítottak véleményt, ilyen-
kor egész elképesztően nyilatkoznak meg. Emlékszem: 1990-ben, József Attila születé-
sének 85. évfordulóján hangzott el a Magyar Televízióban ilyen mondat: József Attila
már nem aktuális. Most, a Radnóti-évben az egyik "csodás" honlapon (nem nevezem

24 versmondó
 TANULMÁNYOK
meg, mert miért reklámoznám) lehetett olvasni, hogy "Szégyen Magyarországnak,
hogy egy nemzetidegen költőnek szentelik ezt az évet", Szerencsére, hamar le is vették
ezt a megjegyzést, de félek, hogy akadnak hasonló jellegű állásfoglalások is. Mondhat-
nák egyesek: ez belefér a demokrácia véleményszabadságába. Mondom: ez már nem.
S ha már személyes megjegyzéseket írok: két
évvel ezelőtt emlékeztek meg Hont Ferenc
születésének centenáriumáról, és olyan szintű
politikai (még a Parlamentben is elhangzó)
támadások érték Radnóti kortársát és barátját,
a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának
egyik alapítóját, a szegedi Szabadtéri Játékok
ötletadóját, létrehozóját, egyik rendezöjét,
hogy - Radnótihoz kapcsolódva - szégyenem-
ben rágtam ökleim. Pedig másnak kellett vol-
na. Ezért, szeretem-nemszeretem, mégiscsak
kellenek ezek az évfordulók, hogy megszó-
laljanak igazibb hangok is: " ... fölindulnak
testvéri tankok szertedübögni rímeit. "

Ha kérdeztek volna (mégha "nem is magzatko-

romban"), talán korábban és jobban emlékezve
adtam volna közre, nem véletlenül szubjektív-
nek nevezett soraimat.

Fénykép a 30-as évek végéről, eredetije a

szerző tulajdonában.

Az Én és a világ lényegében elfelejtett, és többek közt Radnótihoz, Schöpflin Gyulá-

hoz és Hont Ferenchez kapcsolódó színházi kísérlet. Egyszemélyes színpadi mű, csu-
pán annyiban .rnono'', hogy egy szereplőre (Gerő, művésznevén: Görög Ilonára) terve-
zett színpadi alkotás.
A lényege pontosan az, hogy egy kollektívalkotógárda hozza létre. A cím nem iga-
zán eredeti: azonos vagy hasonló címekkel találkozunk a magyar irodalom, főleg az
ars-poétikák történetében.

Források
A monodráma előtörténete - mint számos más hasonló megnyilvánulásé, Szegeden
kezdődött az 1920-as években. Főleg baloldali fiatalok - elsősorban Juhász Gyula tá-
mogatásával - jelentették meg az Indulunk címü verseskötetet (József Attila, Berczelli
Anzelm Károly, Homályos Ferenc néven Hont Ferenc is írt benne verseket), alapították
meg Igen elnevezésű mozgalmukat, s szervezték meg az Igen-matinékat, amelyek a
XX. századi pódiummüvészet szintén kevésbé ismert rendezvényei voltak. Innen veze-
tett egyenes út a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumához, ahol már Radnóti is jelen
volt.
A szegedi fiataloknak a későbbiekben is jelentős szerepe volt mind a Szegedi Sza-
badtéri Játékok megszervezésében, mind más budapesti mozgalmakban, előadásokban.
Amonodráma előtörténetéhez legszorosabban a Független Színpad Munkaközösség-
ének tevékenysége kötődik.'

Az Én és a világ előkészítése
versmondó 25
TANULMÁNYOK

A monodráma ötlete 1939-ben merült fel, amikor a Független Színpad nyilvános

előadásait betiltották, és a közösség tagjai részben más csoportokkal együttműködve
(például Major Tamás színjátszócsoportjával, amelynek eredménye a népligeti Duda
Gyuri) továbbra is színházi előadásokat mutattak be; másrészt műhelymunkával és
tudományos tevékenységgel foglalkoztak. Hont Ferenc ekkor kezdte intenzíven gyűjte­
ni a dokumentumokat a magyar színjátszás kezdeteiről, amelynek eredménye talán
legjelentősebb könyve: Az eltűnt magyar színjáték (1941.).
A Független Színpad Magyar Munkaközösség Szövetkezet néven egy ideig még
folytatta működését, de így sem engedélyezték a nyilvánosan előadásokat: Aiszkhülosz
Leláncolt Prométheuszát a Társadalom-egészségügyi Múzeumban ismeretterjesztő
előadásként engedélyezték s átálltak a belső műhelymunkára, Kollektív színdarabirás-
sal foglalkoztak (például a Kutyaharapást szőrivel c. verses-dramatikus játék).
A Magyar Munkaközösség 1939-ben olyan sajátos alkotás létrehozására vállalko-
zott, amelyet az író-
dramaturg (az ekkor
Nagypál István néven
szereplő Schöpflin Gyu-
la), a költő (Radnóti
Miklós), a rendező
(Hont Ferenc), a színész
(Görög Ilona), a kép-
zőművész (Buday Györ-
gy), a zeneszerző (itt
Szabolcsi Bencét kérték
fel), a szocio-fotós (Ká-
rász Judit), a társa-
dalomtudósok (a népraj-
zkutató Ortutay Gyula,
az irodalomtörténész
Baróti Dezső) közös
munkával hoztak volna
létre. A 20-as évek
avantgárd színpadi kí-
sérleti törekvéseinek
megfelelően nagy szere-
pet kapott volna a moz-
gásművészet. Itt nem
elsősorban Pala-sovszky
Ödön kísérleti színház-
ára, hanem a Szentpál
Olga vezette mozgás-
müvészeti iskola köz-
reműködésére szá-
mítottak.
Nehéz kideríteni, hogy
kinek a nevéhez fűződik
a monodráma ötlete a
kollektív munkacsoport tagjai közül. ii Többen a színésznőt: Görög Ilonát, mások
Schöpflin Gyulát tartják ötletadónak. Ha már szubjektívnek nevezem a jelen tanul-
mányfélét, valószínűsitem, hogy Hont Ferenc jelentős szerepet játszott mind az alapöt-

26 versmondó
 TANULMÁNYOK
let, mind a kidolgozás "ötletelésében". Mint korábban említettem, ekkor már komo-
lyabban foglalkozott színjáték-hagyományainkkal, így a tervezett monodráma magán
viselte a középkori színjátéktípusok (elsősorban a moralitások) és a protoreneszánsz
(commedia dell'arte) sajátosságait.
Az előkészítő munkálatok főleg magánlakásokon folytak, többnyire Szép Györgyné
VII. kerületi Jósika utca 26. sz. alatti lakásán. Nem szabályos színházi próbákról be-
szélhetünk, inkább (ma divatosan brainstormingnak nevezett ötletrohamokról. Azt sem
tudjuk pontosan, hogy a felkészülés melyik fázisában írta Radnóti az Előhangot. Kocsis
Rózsa 1939-re datálja'", mások 1940 elejére. A munkák nem jutottak el igazából a pró-
bák szintjéig. Még 1940-ben többször találkoztak az alkotók, talán 1941-ben kezdték
volna a színpadra állítás munkáit, de közbeszólt a háború.
A monodráma jellege és tartalma
Az Én és a világ az egyén vívódásáról szól, aki hiába menekül a külvilág riasztó je-
lenségei elől, akár a múltba, akár a jövőbe vagy a különböző életformák közé. Az
egyén keresi jogait, tevékenysége körét, de a társadalom elidegeníti magától: a gép
eltárgyasítja, a pénz áruvá alázza. A gép és a pénz itt jelennek meg mint amoralitások
nemcsak erkölcsi, hanem tárgyi megszemélyesítései is. Az indíttatás nemcsak antikapi-
talista jellegű, a "nyájkollektivizmus", amely beolvasztja az egyént, a sztálinizmusra is
utal. A láthatóan-érzékelhetően közelgő világháború pedig megsemmisíti az ént és
világát egyaránt. Az egyén úgy érzi, hogy kora társadalmában nem teljesedhet ki, ezért
énje "bűvös körébe" zárkózik. A problémát a kor fiatal nemzedéke veti fel, az ő jövőt
sejtő iszonyata zokog fel amonodráma nőalakjának ajkáról.
A commedia dell'arte szabályaihoz híven nem írták meg előre a drámát, hanem ka-
navász készült, s a tervek szerint a munkafolyamat közben alakították volna ki a végső
szöveget. Ekkor írhatta Radnóti a szereplőnek amonodráma prológját, amely szóról
szóra megegyezik az Előhang első soraival:
"Kérdeztek volna magzat-koromban ...
Ó, tudtam. tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!
nem ringat és nem ápol, -
ellenemre van!...

Az előjáték azzal fejeződik be, hogy a hősnő

elindul: vissza- és előrenézve a történelemben
keresse és megtalálja önmagát.

Az első kép (felvonás?, szín?) a középkorba ve-

zet. Itt hiába idézi fel a jobbágyélet idilli képeit,
mint parasztleányt a ,jus primae noctís", vagyis
az első éjszaka jogán a kastélyba hurcolják. Jó-
lelkű papok mentik meg, így időlegesen békét
talál a vallásban, és azt reméli, hogyamegváltó
halál a mennyek országába juttatja. A baloldalt
látható kép eredeti középkori freskó. A Független
Színpad egy korábbi előadására ("Három
körösztyén leán") háttérként tervezték felhasz-
nálni.
A következő képben a megalázott parasztleány
után, mint egy utópisztikus-militarista világ diktátomőjét látjuk viszont hősnőnket, aki
a hatalomtól is megundorodik, s lakatlan szigeten vágyik pihenni. Nem nehéz e mögött

versmondó 27
TANULMÁNYOK
felfedezni, hogy az enyhén spanyolos stílusú diktátornői kép az éppen befejeződő spa-
nyol polgárháborúra utal.
Menekülése, majd a további részek még vázlatosabb robinson(nő)i magánya hamar
megszűnik, tragikomikus bohózatba illő körülmények közé kerül mint kannibál főnök
(vagy varázslónő). Nem talál önmagára a következő, Hollywoodot idéző jelenetben,
sem mint ünnepelt filmsztár, sem pedig mint az ünnepléstől visszavonult polgári asz-
szony.
Kétségbeesésében pszichikumát boncolgatja: érzelmi, gondolkodó, erkölcsi "énjei-
vel" viaskodik hosszasra tervezett monológban (ez ismerős az Előhangból).
A tervezett utolsó jelenetben ráébred arra, hogya szélsöséges individualizmus az
éntől való menekülést jelenti. Visszatér a valóságba, és megérti, hogy "a világ bennünk
van és mi a világban". Élete értelmét a munkában, a közösségi élet vállalásában találja
meg. A monodráma az alkotó munka hinmuszával zárul.

Buday György színpadképe még

Az ember tragédiája 1937 -es sze-
gedi szabadtéri előadására készült,
de hasonló tervek készültek a
monodráma háttér-képeként is.
A monodrámát végig egyetlen
személy játssza, aki nem az epikus
színház elvei szerint "meséli el" a
történetet, hanem a jelenben pergő
cselekményként alakítja. Időnként
Hang, hangok szólalnak meg,
jelképek, tárgyi szimbólumok
segítik hozzá a cselekvéshez. Az
avantgárd színpadokról ismert,
szimultán futó hírszalag betétek,
álarcok, világítástechnikai trükkök
biztosítják az egyedül, de nem
önmagában játszó egyén akcióját.
Mondanivalója és formája, szinte-
tikus felépítése, színházköz-
pontúsága a magyar avantgárd
eszmeileg előremutató, érdekes
kísérletévé avatja ezt a mindmáig kallódó színjátéktöredéket.
Egy monodráma utóélete

Mint korábban említettem, a találkozások, előkészületek, tervezgetések ritkultak.

Hont Ferenc befejezte Az eltűnt magyar színjátékot, a könyv folytatásán gondolkodott.
1941-ben Radnóti és Schöpflin még foglalkozott amonodráma megírásával, de szept-
emberben - egyelőre még csak 3 hónapra - Radnótit behívták munkaszolgálatra. Felte-
hetően ebben az időszakban egészíti ki - részben be is fejezi - a művet Schöpflin Gyu-
la iv. Hont Ferenc ekkor már a Vigadó-matinékat tervezi". Radnóti 1943-ban írja meg az
Előhang feldolgozásával a Negyedik eclogát", Itt a költő a Hanggal folytatja párbe-
szédét, ez is utalhat a monodrámában tervezett külső hangra. A monodrámáról az elkö-
vetkező években alig történik említés. A jegyzetekben felsorolt művek is röviden emlí-
tik. Idén - bevezető megjegyzéseim ellenére jó, hogy léteznek emlékévek - úgy látszik,
mégis előkerült és hozzáférhetővé vált, válik minden érdeklődő számára.

28 versmondó

A két vers összehasonlítása
ELŐHANG EGY "MONODRÁMÁHOZ"
Ilonának
Kérdeztek volna magzat-koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ' goromba!
nem ringat és nem ápol, -
ellenemre van!
És mégis itt vagyok.
fejem rég kemény
s tűdom erősödött csak, hogy annyit bőgtem
A vörheny és kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, -
aztán kiköpött a tó...
S a sziv, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál.: ó miért? S a bimbózó virág-
nem nyíllik még ki husomban a rák.
Szülcttem. Itt vagyok.
Felnőttem. S mire?
Igértek néked valamit?
kérdeztem egyszer én
magamban még sűldokoromban.
S mindjárt feleltem is:
Nem. Senki semmit nem igért.
S ha nem igért, a senki tudja mért.
Szellőtől fényes csúcsra röpit fel a vágI'
s lenn vár a gőzt lehelő iszap.
A hallgatag növények szerelme emberibb.
A madár tudja tán, hogy mi a szabadság
mikorfölszáll a szél alá
és ring az ég hullámain.
A hegyek tudják hogy mi a méltoság.
hajnalban, alkonyatkor is,
a lomhán elheverő hegyek. ..
Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
vigasztaló. pillangó gondolat,
tünő istenkedés. Ma már
az alkotás is rámszakad.
Kérdeztek engem? Szambaveuek.
Ó, a szám ... a Inh'ös és közömbös'
Nem érdeklern. nem gyülöl, nem szeret,
csak-megfojt.
Nézd én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Egyedül vagyok a világon.
Én én vagyok.
S te nem vagy te. s nem vag)' Ő sem.
Gép vag)'. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy, nem kapsz több
olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!
Én én vagyok, én én vagyok,
megőrülök, én én vagyok. én én ...
megcsuszom a végén I
versmondó
TANULMÁNYOK
NEGYEDIK ECLOGA
KÖLTŐ
Kérdeztélvolna csak magzat koromban ...
Ó, tudtam, tudtam én'
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
És megmaradtam. Afejem rég kemény.
S tűrlom erősödött csak, hog}' annyit bőgtem én.
én.
A HANG
S a vörheny és" kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni, - azuin kiköpött a tó.
Mit gondolsz. miért vett mégis karjára az idő?
S a sziv, a máj, a számvas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál... ó miért? s a retten tá virág
nem nyílik még husodban tán a rák.
KÖLTŐ
Szűlettem. Tiltakoztnm. S mégis itt vagyok.
Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom.
Szabad szerettent volna lenni nundig
s őrök kisértek végig az uton.
A HANG
Jártál szelliitőlfényes csúcsokon.
s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt
bokrok közt térdepeini eg)' jámbor oz-sutát;
láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet.
s mczitlen ijju asszonyt folyóból partra lépni
s egyszer kezedre szállt eg)' n"gy sznrvasbogar...
És már tudom, hatátra érek én is,
emelt s leejt a hullámzó idő;
rob voltam és magányom lassan
növekszik, mint a hold karéja nő.
Szabad leszek. a föld feloldoz,
s az összetört világ a földfelett
lassan lobog. Az irotobltik elrepedtek.
Szotlj fel, te súlyos szárnyu képzetet!
A HANG
Ring a gyűmolcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély. emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre irj. ha minden összetört!
1943. március 15.
29
TANULMÁNYOK
Én én vagyok magamnak.
s neked én te vagyok.
S le én vagyok magadnak.
két külön hatalom.
S ketten mi vagy/mk.
De csak ha vállalom.
Ó. hadd leljem meg végre honnomat!
segits vigasztaló, pillangó gondolat!
Még csönd van. csönd. de már a vihar leheli.
érett gyümölcsök inganak az ágakon.
A lepkét kánnyű szél sodorja. száll.
Érik bennem. kering a halál.
Ring a gyümölcs. lehull ha megérik.
Füstölg a halál. f;lni szeretnék.
Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja
ég bennem. riaszt a világ.
SŰI1I erdő kerit. po/felhőbena távoli nyáj.
Porfelhőben a távoli nyáj. Porkoszorus katonák.
Dögölj meg. dögölj meg, dögölj meg hát világ
Ringass emlékkel teli föld.
Takarj be! védj. villámmal teli ég!
Emelj fel emlék'
Lélek vagyok. Élni szeretnék!

i A Független Színpad története sincs még eléggé publikálva. Legfontosabb megjelent

áttekintése: Kocsis Rózsa: Igen és nem c. monográfiája a magyar avantgarde színházi
mozgalmakról (Magvető, Bp. 1973.) Hont Iván: A Független Színpadtól a szocialista
színházig (Doktori értekezés, a szerző tulajdonában, 1986.) Dobai Gábor interjúja
Hont Ferenccel (1977.) az OSZMI levéltárában Jász István: A Független Színpad és a
magyar valóság (Doktori értekezés, 1978.)
ii A továbbiakban válik igazán szubjektívvé ez a tanulmány, mert olyanok szóbeli visz-
szaernIékezéseire kell támaszkodnom, akik már nincsenek közöttünk (Hont Ferenc,
Görög Ilona, Kocsis Rózsa, Baróti Dezső, Major Tamás stb.). Közléseik valószínű­
síthetők, de nem bizonyíthatók. Hont Ferenc 1941 óta vezette, szinte napról napra
naplóját, de nincs pontos utalás korábbi tevékenységeiről. Hont Ferenc és Görög Ilo-
na kéziratos hagyatékanyaga az OSZMI levéltárában található meg. Feldolgozása,
rendszerezése még nem fejeződött be.
iii Kocsis Tózsa: i.m. 600. old.
iv A Petőfi Irodalmi Múzeum 2009. május 5-én rendezett Radnóti-emlékestjén tervezték
bemutatni a Schöpflin által megírt, összeállított monodrámát. A szerzőnek nincs tu-
domása arról, hogy végül elhangzott-e.
y A négy pódiumműsort tartalmazó sorozatból hármat (az utolsót betiltották) 1942-ben

mutattak be. Hont Ferenc erről Költészet a dobogón címmel írt egy brosúrát. Erre ké-
sőbbi számunkban visszatérünk.
vi V.ö. 2. sz. jegyzet

30 versmondó
 TANULMÁNYOK
Tverdota György

Újratemetés és kisajátítás
(JózsefAttila és Radnóti Miklás "komor föltámadása")
Tanulmányomban azt a többrétű összefüggést veszem szemügyre, amely a két kor-
társ alkotó: József Attila és Radnóti Miklós utóéletét egységbe fonja. Radnóti egy pon-
ton hathatósan közreműködött idősebb társa utóéletének alakításában, kultuszának
ápolásában. Ö rendezte sajtó alá és tette közzé Galamb Ödön: Makoi évek című emlé-
kezésének függelékeként a költő ifjúkori verseinek egy terjedelmes korpuszát, s ennek
kapcsán megfogalmazta több ízben is leírt gondolatát arról a különös fordulatról,
amelynek során az alakulóban lévő költői termés a halál következtében az életmű kris-
tályos alakzatává szilárdul: "És az olvasónak s nekünk, kortárs-költőknek megadatott
az, hogy láthattuk a bámulatos metamorfózist, mikor egy folyton épülő mü teljesen
készen átfordul az időtlen öröklétbe, a nemzet kincse lesz és népszerű lesz. S ehhez az
kellett, hogy egy csodálatos kedvességű fiatal férfit kiszedjenek a tehervonat ütköző i
közül és összetört tagokkal és régen összetört lélekkel eltemessenek Balatonszárszón.
Fagyasztó érzés és rettentő tanulság A tiszta és mindig világosságot áhító lelken
törvényszerűen teljesedett be a sors Ilyen természetes halált csak egy költő halt még
a magyar irodalomban, Petőfi Sándor, a magyar szabadság költője a segesvári csataté-
ren".[l] Ezek a mondatok hét-nyolc év múlva szerzőj ükre is pontosan ráillettek, csak
éppen "a tehervonat ütközői közül" kifejezést kellett kicserélni "a tömegsírból és átlőtt
koponyával" szavakra, s Balatonszárszó helyett Győrt jelölni meg a temetés helyszíne
gyanánt. A szöveg egyfelől változatlanul érvényes, ami a közös tragikus költősorsot, s
mindkettejük "komor föltámadását", életművük gyászban fogant megdicsőülését illeti,
másfelől hatalmas a különbség, amelyet a kicserélt szövegrészek a halálukhoz vezető
okok között megállapítanak.
A két költő kultusza között igen jelentős és tanulságos párhuzamok állíthatók föl,
sőt, mintha a Radnóti-tisztelet József Attila megdicsőülésének természetes folytatása,
az új történelmi helyzethez történt aktualizálása lenne. A Radnóti-kultusz születését
azonban az adott keretek között nem teljes terjedelmében, hanem annak az esemény-
nek, a két költő újratemetésének középpontba állításával veszem szemügyre, amely
József Attila utóéletében is fontos eseményt jelentett, de amely Radnóti tiszteletének
kialakulásában döntő jelentőségre tett szert. Radnóti jelen volt 1942. május 3-án, a
Fiumei úti temetőben, amikor idősebb költőtársa hamvait ünnepélyesen elhelyezték.
Naplójában rögzítette a folyamat végső állomásait. Előbb a hírt a földi maradványok-
nak a fővárosba szállításáról, amelyet Szántó Judit közölt vele: ,,»Attila Pesten van.«
Döbbenten nézek rá, hirtelen nem értem, hirtelen egy »no, ugye mindig mondtam«
ágaskodik bennem vidáman. Aztán megértem. »Felhozták Szárszóról, még nem tudom,
mikor lesz a temetés, az estet nem engedélyeztékc.; Aztán a temetés - konspirációt
sem nélkülöző - szervezéséről számolt be: "Egy este papírdarabot találok az előszobá­
ban, aláírás nélkül, az írást nem ismerem: »Attila temetés holnap 1O órakor Fiumei út. «.
Az esti lapokban semmi hír róla. Miért?" Végül feljegyzést írt a temetésről is, amelyből
két kritikus megjegyzést idézek: "Rátz Kálmán is itt van a nyilasaival. Hisz valamikor
sakkozott Attilával a Japánban. A vasárnapi újságok sem tudatták a temetés időpontját.
A szervezetekben úgy látszik szétszaladt a hír, de ki értesítette Rátz Kálmánt? Az újsá-
gok émelyítően kegyeletesek. "ill
Az újságok az ő második újratemetésekor is ugyanolyan "émelyítően kegyeletesek"
voltak, s ha nyilasok talán nem is, de a születő kultuszra rátelepülő más típusú élőskö­
dők Radnóti hamvainak a Fiumei úti temetőben történt elhelyezésekor, 1946. augusztus

versmondó 31
TANULMÁNYOK
14-én ugyancsak megjelentek. A költő viszolygása azonban az újratemetést kísérő
minden visszatetsző jelenség dacára mégis csak részben indokolt, s ezt a vele történt
kegyeleti aktus talán meggyőzőbben példázza, mint az, amely József Attilával esett
meg. Az újratemetés ugyanis döntő fordulat, amely egy kultusz intézményesülését
eredményezi. Az újratemetés révén minden nemes igyekezet a halott emlékének ápolá-
sára kilép a hűséges barátok, a lelkes hívek szűkebb közösségéből, nyilvános megerősí­
tést nyer, a szentesítés aktusában részesül, intézményi, tárgyi dimenziót kap. Az újra-
temetés a rehabilitálás olyan művelete, amely ünnepélyes körülmények között, széles
közönség egyetértő asszisztenciája mellett zajlik le. Az ilyen módon felmagasztalt
teljesítmény értékének kétségbe vonása, a megdicsőülési folyamat visszafordítása, ha
nem is lehetetlen, de nehéz vállalkozás.
A Radnóti-kultusz szertartásmestereit, köztük elsősorban Tolnai Gábort, de Ortutay
Gyulát vagy Baróti Dezsőt is sok jogos kritika érte a múltban. Ez az elutasító, távolság-
tartó attitűd, bármennyire érthető is, nem vezethet azonban el a kultusz létjogosultságá-
nak kétségbe vonásához. A Radnóti-tisztelet természetes módon, majdnem szükségsze-
rűen hajtott ki a második világháborút követő évek kulturális közegében. Majdnem
lehetetlennek tűnik, hogy az újratemetésre ne került volna sor. Az esemény minden
bizonnyal akkor is megtörtént volna, ha a legszerencsésebb pillanatban, 1946 könyv-
napjára nem jelent volna meg a Révai kiadó gondozásában a költő posztumusz verses-
kötete, a Lábadozó szél. Nem tudok róla, hogy kiadástörténetét feldolgozták volna.
Annyi azonban e nélkül is bizonyos, hogya kötet törzsanyagát az a versösszeállítás
képezte, amelyet a költő 1944. március 20-án az Országos Széchényi Könyvtárban
letétbe helyezett, illetve amelynek egy példányát Gyarmati Fanni őrizte meg. Ehhez
csatolták a sajtó alá rendezők azoknak a verseknek a szöveg ét, amelyeket a költő a bori
táborból hazatérő fogolytársaira bízott.
Sorsának tragikus alakulását tenni meg hírneve kialakulásának fonásává legföljebb
csak akkor lenne indokolt, ha a kötet megjelenése nem előzte volna meg az újrateme-
tést. Bóka Lászlónak a Tajtékos égről írott kritikája perdöntő bizonyíték az elismerés
irodalmon belüli megalapozottsága mellett. Bóka ugyanis a szerzö sorsa tragikus fordu-
latának ismerete nélkül, hazajöveteIében reménykedve állapította meg, hogy .most
vált, éppen ezekben a versekben vált igazán nemzeti költővé".ill A József Attilával
való párhuzam ezen a ponton is érvényes. Mindkét költő kultusza kezdeti stádiumában
hozzáférhetővé vált a közönség számára a szövegkorpusz, amely lehetövé tette a tragi-
kus sors mögött rejlő aranyfedezetre történő hivatkozást. József Attila összegyűjtött
versei halála után félévvel, 1938 könyvnapjára láttak napvilágot. A Tajtékos ég vers-
anyagából szinte pillanatok alatt kialakult az a repertoár, amely az olvasók és a krítika
által preferált, hivatkozott versek listáját tartalmazta: a Hetedik ecloga, a Levél a hit-
veshez, az Erőltetett menet, az A la recherche és társaik. A költő hívei nem csak egy
tragikus sorsú embert, egy mártírt, hanem ezeknek a verseknek a szerzőjét temették
újra. A meglepetést rendkívüli mértékben felfokozta az az öt vers, a Razglednicák,
amelyek a tömegsírból történt exhumálás alkalmával váltak ismertté.
Radnóti Miklós
Tajtékos ég
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort
s akikre rálel, mind olyan fehérek.
Körülnéz néha sfelsikolt az év,
körülnéz, aztán elalél.
Micsoda ősz lapul mögöttem ujra
32 versmondó
 TANULMÁNYOK
s micsoda fájdalomtól tompa tél!

Vérzett az erdő és aforgó

időben vérzett II/il/den óra.
Nagy és sötétlő számokat
írkált a szél a horn.

Megértem azt is, ezt is,

súlyosnak érzem a levegőt,
neszekkel teljes, langyos csönd ölel,
mint születésem előtt.
Megállok itt a fa tövében,
lombját zúgatja mérgesen.
Lenyúl egy ág. Nyakonragad?
nem vagyok gyáva, gyönge sem,
csak fáradt. Hallgatok. S az ág is
némán motoz hajamban és ijedten.
Feledni kellene, de én
soha még semmit sem feledte/n.

A holdra tajték zúdúl, az égen

sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Elek.

1940. június 8.

A Radnóti egyéni pusztulásáról rekonstruált történet egy történelmi kataklizma kol-

lektív tapasztalatában gyökerezik. A háborút túlélő megmaradottak tömegei lesték a
híreket hozzátartozóikról, akik nem tértek haza a frontról, a hadifogoly-táborokból, a
haláltáborokból, abban reménykedve, hogy szeretteik a szerenesés túlélők közé kerül-
tek. Közben rémhírek terjedtek, amelyek a hazavárt áldozatok halálát jósolták. A költő­
ről is jelent meg hír egy egri lapban, amely szerint "Radnóti Miklós fiatal népi költöt
fasiszta banditák Szegeden megölték". [4] Egy háborús bűnös tárgyalásán pedig az
egyik tanú azt vallotta, hogy az erőltetett menetből lemaradó Radnóti! a keretlegények
útközben puskatussal verték agyon.[S] Ezek a hírek ugyan nem bizonyultak igaznak, de
amikor az abdai tömegsírt 1946. június végén feltárták, s az egyik tetemet a nála talált
írott és tárgyi bizonyítékok alapján Radnóti Miklóssal azonosították, majd amikor erről
az özvegy és a barátok értesültek, világossá vált, hogy a költő sokadmagával mártírha-
lált halt.
Az újratemetés mindenkinek kijár, akiről bebizonyosodott, hogy rosszul temették el,
akinek földi maradványai méltatlan elbánásban részesültek. A bármilyen okból hebe-
hurgya sietséggel tömegsírban elföldelt halottak utóbb többnyire átestek az újrateme-
téshez vezető folyamat legmegrendítöbb eseményén, az exhumálás műveletén, A sírok
feltárása és az agnoszkálás, a földi maradványok személyazonosságának megállapítása
normális esetben pontos jogi, adminisztratív szabályok szerint, szakemberek, a feladat-
hoz értő orvosok által végrehajtott eljárás. Bizonyos esetekben, például József Attila
hamvainak balatonszárszói feltárása alkalmával a feladat elvégzése nem jelentett ne-
hézséget. Ha több ismert halott hosszabb ideje nyugszik jeltelen sírban, mint Rajk
Lászlóval és társaival történt, már nehezebb a személyek kilétének felismerése. Isme-
retlen, az adott környezetben idegen személyek földi maradványainak vizsgálata során

versmondó 33
TANULMÁNYOK
viszont nagymértékben fennáll a tévedés kockázata. Gerencsér Miklós könyvében egy-
részt a Radnóti és áldozattársai exhumálása körüli jogi szabálytalanságokat tette szóvá,
másrészt amellett érvelt, hogyaKatonapolitikai Osztály, az Ává elődje mintegy önké-
nyesen vette kézbe a Győr megyei tömegsírok feltárásának intézését.[6]
Tény, hogy Radnóti özvegye és a költő barátai már csak egy második exhumálásnak
lehettek részesei. Radnóti hamvait ugyanis a győri izraelita temetőben az abdai tömeg-
sír feltárása után, június 25-én eltemették, s a Budapestre szállítás érdekében újra ki
kellett hantolni. Az egyszerű koporsóba tett maradványokat az időközben befolyásos
közéleti emberré előlépett Ortutay Gyula határozott fellépésének köszönhetően augusz-
tus 12-én szemlélhették meg. Ekkor vették át az abdai sírban a költő ruházatában talált
személyi tárgyakat, dokumentumokat, köztük a Razglednicákat tartalmazó Bori noteszt.
Az újratemetés és a kétszeri exhumálás folytán mind a holttest azonosítása, mind sze-
mélyi tárgyai mibenléte és átörökítésük számos ellentmondást, kételyt támasztott. A
fiumei úti temetőben 1946. augusztus l-l-én, Sík Sándor által elvégzett katolikus teme-
tési szertartás tehát voltaképpen Radnóti második újratemetése volt.
Idáig a hamvak budapesti elhantolása lehetett volna egy család és egy szűk baráti
kör magánügye. Az eseményt az a körülmény tette a Radnóti-kultusz kiindulópontjává,
hogya közvélemény a tragikus halált és a halotti búcsúztatást összekötötte a Tajtékos
ég. valamint a Bori notesz megrendítő verseinek számbavételével. Ekkor következett be
az a jelenség, amellyel József Attila kultuszának születésekor találkoztunk: egybeesett a
gyász és a klasszikus
érték birtoklása fölött
érzett orom, a halotti
búcsúztatás és a felma-
gasztalás, ahogy ezt Be-
nedek Marcell a Tajtékos
égről írott méltatásában
megfogalmazta: "Ha
irodalmi tanulmányt ír az
ember, egyben nekroló-
got is ír". [7] Vagy ahogy
Trencsényi-Waldapfel
Imre az elfogódott kul-
tikus beszédtől a szakmai
nyelvezetig történő elju-
tás parancsát megfo-
galmazta: "Ha hozzá, a
költőhöz akarunk méltók
lenni, ki kell küzdenünk
magunkból az irodalom-
történetíró tárgyilagos
szavait".[8]
A kultikus beszédmód
kötelező ismérve, a
pszeudo-vallásos nyel-
vezet lépten-nyomon fel-
bukkant a Radnótiról
szóló írásokban. Számos
olyan formulával találko-
zunk újra, amelyekkel a
József Attiláról szóló

34 versmondó
 TANULMÁNYOK
szövegekben ismerkedtünk meg, de ennek a párhuzarnnak nem érdemes túlzottan nagy
jelentőséget tulajdonítani, hiszen a kultikus beszédmód általános jellemvonásával ál-
lunk szemben, amely viszonylag szűk területről, a zsidó-keresztény vallási hagyo-
mányból, a szentek történetéből vagy esetleg a görög-római mitológiából veszi példáit.
A kultuszpanelek közül természetesen azok mentek át használatba, amelyek a legjob-
ban illeszkedtek a költő sorstörténetéhez.
Az abdai tragédiát, mint ismeretes, hosszú, kínokkal teli gyalogmenet előzte meg,
amelyet a pihenés, megállás helyei tagoltak szakaszokra, földrajzi nevek, amelyek a
verskéziratok alatt is szerepelnek. Így válhatott a méltatások, nekrológok uralkodó
toposzává a krisztusi keresztút alapfogalma: a stáció. E kultikus formulát érdemes an-
nak legkifejlettebb változatával, a költőt az újratemetésekor a kommunista párt nevében
búcsúztató Nagypál István, azaz Schöpflin Gyula szavaival felidéznünk: "végig kellett
járnia az iszonyat kálváriáját, Borból Cservenkán, Mohácson, Szentkirályszabadján át
az abdai vesztőhelyig. Végig akarta jámi ezt az utat, az utolsó csöppet is kiinni a po-
hárból és tanúságot tenni róla. Ez az öt vers - öt stáció - a szenvedés és öntudat üllőjén
kovácsolódott szűkszavú tökély. A négy »razglednica« - levelezőlap ... - félelmes,
magasztos fintor az élet köznapja felé; a keltezések: »a hegyek közt«, »Cservenka«,
»Mohács«, »Szentkirályszabadja« egy ország pusztulásának kiáltó útjelzői. S az egyes
versek: a hegyek közötti, hazanéző, kimondatlan búcsú igézete; a cservenkai: a gyilko-
lás tébolyára ráütő félelmetesen szép ellenpont; a mohácsi: az iszony, ahogyan azt ma-
gyar nyelven még ki nem fejezték; a szentkirályszabadjai: a beteljesülés".[9] A formula
még egy előfordulását idézem annak illusztrálásaképpen, hogya szabadalom nem ma-
radt magyar kulturális körben. A Radnóti verseit románra fordító Eugen Jebeleanu a
Revista Literarába írott cikkében élt vele, a Razglednicákról szólva: "Az egyik zsebé-
ben megtalálták utolsó öt vers ét. Öt állomása ez az ellenálló nagy költő, harcos és már-
tír kálváriájának."[l O] Radnóti utolsó útjának a passióra történt mintázása magyarázza,
hogy a versek világát és a versen kívüli realitást az utolsó versekben olyan szoros egy-
ségben látták a kortársak, köztük Szegi Pál: "A versnek, úgy érezzük, már szerves ré-
szévé lett az aláírt dátum és helymegjelölés is. Beleszól, belezenél, belekiált ez a végső
szürke adat. »Nagyvárad Csapatkórház. 1942. aug. 25.«, majd »1944. aug.-szept.
Bor.«, s végül, a még ki nem adott versek alján, kis dunántúli faluk nevei".[ll]
A kultikus nyelvhasználat másik állandó eleme a költőnek tulajdonított prófétai elő­
relátás volt, akár a történelem menetére, akár személyes sorsának alakulására vonatko-
zott. Lengyel Balázs szerint "egy évtizeddel előre látta sorsát. Hihetetlenül pontosan
érzékelte a 30-as évek elejétől kezdve állandósuló fenyegetettséget."[12] Tolnai Gábor
Petőfi előrelátásához hasonlítja halott barátjáét: "Egyik utolsó találkozásunkkor Petőfit
tetted elém... A Petőfi-strófához ezt fűzte d hozzá: - Én biztosan nem maradok meg ...
- Verseid és idegeid tökéletesen tudták, amit mi még ma sem tudunk és nem akarunk
valóságnak tartani".[13] Sík Sándor hasonló módon Petőfire hivatkozott: .Jvlintha -
akárcsak Petőfié - az ő finom idegzete, érzékeny lelke is előre megérezte volna a ször-
nyű befejezést, melynek kérlelhetetlensége árnyékba borította az egész rövid és munkás
élet horizontját".[14] Érdekes, hogya segesvári tömegsír képzetével nem találkozunk a
Radnótiról szóló írásokban. A prófétai tisztánlátás formulájának használatában leg-
messzebb Cs. Szabó László ment, egyúttal fikció és valóság relációját minden eddiginél
szorosabbra fonva: "Minden úgy történt, ahogy verseiben jósolta. Az élet óramű pon-
tossággal kitöltötte a versek képzeletbeli keretét valódi hegyekkel s azokban valódi
kötörökkel, valódi drótsövénnyel s a körül valódi gyilkosokkal". [l 5]
A kultuszpanelek számbavételét az időbeli korlátok miatt félbeszakítom, mert fon-
tosnak tartom kiemelni a kultikus magatartás három lényegi elemét, amelyekkel a Jó-
zsef Attila-kultusz születésekor már találkoztunk. Az egyik a koporsóban nyugvó halot-
tai szembeni kollektív, irracionális lelkifurdalás, amely annál motiválatlanabb, mivel a
költő kínzóinak és gyilkosainak szűkebb és tágabb köre elég pontosan megjelölhető

versmondó 35
TANULMÁNYOK
volt. Igaz, éppen a barátok egyikének-másikának lelkiismeretét nyomhatta az önvád,
hogy talán többet segíthettek volna barátj ukon. Ilyen nyugtalanság érződik ki Tolnai
Gábor mondataiból: .Verejtékezve bámulok magam elé, mardos a fájdalom, hogy
élniakarásomból nem tudtam átplántálni valamennyit tebeléd". [16] Bóka László inkább
mentséget keresett: "felajánlottam az alakulatomat, ahol sok mindenkit el tudtunk rejte-
ni".[17] Trencsényi Waldapfel Imre bűntudata már inkább motiválatlannak tűnik: "ki
az, akinek a gyászába ne vegyülne mardosó bűntudat, ha másért nem, hát azért, hogy ez
alatt az idő alatt úgy élt és úgy járt-kelt a világban, nuntha valahol a messzeségben még
Radnóti Miklós is az élők közösségéhez tartoznék?"[ 18] Ugyanennek az érzésnek
adott hangot Nagypál István: "az élvemaradott fájó szégyenkezéssel néz szembe a holt
baráttal, mintha bűn terhelné, arniért megmaradt az élők közt; mintha ő lenne a szöke-
vény az elpusztult barátok köréböl".[19] Benedek Marcell A walesi hárdokat idézte,
akárcsak Lengyel Balázs: ,,»Sírva tallóz, aki él«. Sírva és szégyenkezve, amiért életben
maradt".[20] Kenyeres Imre is csatlakozott a bűntudatos túlélőkhöz: "Nagyon rosszak
voltunk, arniért engedtük, hogy mások is gonoszok legyenek hozzá" .[21]
Az irracionális bűntudat ellenpárja, a felelősök nagyon is reális megbélyegzése, fon-
tos szerepet játszott a korai Radnóti-recepcióban. József Attila öngyilkosságáért köz-
vetlenül senki sem volt felelőssé tehető, ezért az ő esetében inkább bűnbakkeresésről
beszélhetünk. Radnóti kultuszának egyik felhajtó ereje az a gyűlölet volt, amellyel az
egykori áldozatok gyilkosaik, kínzóik ellen fordultak, amellyel megbélyegezték azokat
a kortársakat, akiket közvetlenül vagy közvetve felelősnek tartottak a közelmúlt ször-
nyűségeiért. Ennek az indulatnak szinte korlátlan közvélemény-formáló ereje volt,
mivel az embertelenség megnyilvánulásai mindenki előtt nyilvánvaló, letagadhatatlan
tények voltak. A vádak sokkal nagyobb súllyal esnek a latba, ha a főbenjáró bűnöket
valamilyen nemzeti érték képviselőjével szemben követték el. Aligha volt erre a sze-
repre alkalmasabb személy Radnótinál. Ha átlapozzuk a Cserépfalvi Kiadó által megje-
lentetett Mártir írók antológiáját, az itt szereplő alkotó művészek közül alighanem őt
tekinthetjük a legjelentékenyebbnek. A költőt számos emberi és művészi tulajdonsága
rendkívüli módon alkalmassá tette arra, hogy őt idézzék példa gyanánt akkor, amikor a
szélsőjobboldal barbár magatartása miatt a magyar kultúrát ért veszteségekre kellett
hivatkozni. Ezt az általánosan jelenlévő szellemiséget a korai recepcióban legélesebben
Zelk Zoltán képviselte.[22]
De még Zelk számon kérő hangú írásainál is többet mond a kultusz indulati töltésé-
ről az a bírósági tudósítás, amely a Tálos András hadapródőrmester tárgyalásán kitört
botrányról számolt be. Tálos egyíke volt a keret legkegyetlenebb, legembertelenebb
tagjainak, aki Radnóti megkínzásában is vétkes volt. Tárgyalásán nagy tömeg jelent
meg, nyilván volt áldozatai és azok hozzátartozói, s a tárgyalásra elővezetett foglyot
véresre verték. A Tálassal együtt előállított másik foglyot is bántalmazták, hiába han-
goztatta a szerencsétlen, hogy neki ehhez az ügyhöz nincs köze. Sőt, a börtönőrt és a
segítségére siető rendőrt is elagyabugyálta a tömeg, akik az őrizetükre bízott foglyok
védelmére keltek. [23] Radnóti kultusza ebben az erőtérben bontakozott ki.
Végül szót kell ejteni a kultikus gyakorlat egyik érzékeny kérdéséről, a kisajátítás-
róI. Tapasztalataim szerint, aki nem ellenséges vagy nem közőmbös egy alkotó iránt, az
jól teszi, ha tudatosítja magában a kisajátításra való hajlamot. Nincs elsajátítás kisajátí-
tás nélkül. Amennyiben e hajlam nem túlzottan erőszakos, egyoldalú, követelőző,
amennyiben a kisajátító nem veszíti el párbeszédképességét, vagy amennyiben kisajátí-
tó gyakorlata védekező jellegű, viselkedése elfér a normalitás határai között. József
Attila esetében éppúgy, mint Radnótinál, számos ponton megtörtént a normalitás hatá-
rainak átlépése. E normasértés egyszerű és megbocsátható formája a részrehajlás,
amely például a Népszava temetési tudósításában érhető tetten: "E versei közül a leg-
szebbek a Népszavában jelentek meg - hozzánk tartozott".[24] A cinikus, manipulatív

36 versmondó
 TANULMÁNYOK
eltökéltségű, ártalmas változatra Bóka László egy olyan írása nyújt példát, amely nem
véletlenül nem került be a szerző írásait tartalmazó gyűjteményekbe: "Hát ki lenne
olyan itthon ma, mint ő, »Angyalföld és a Lágymányos proletárjainak költője«, ahogy
büszkén nevezte önmagát! Ki lenne ma nála hangosabb szívű költője a kornak? Minden
szenvedésnél borzasztóbb ez a gondolat, hogy nem él és nem harcol velünk. Mert az ő
mértéket és arányt és latin rendet szerető szeme gyönyörűségét találná a tervek szép
teljességében és az ő megtéveszthetetlen becsületessége és puritán igazmondása ítélet
lenne és útmutatás ... Milyen borzalom az, hogy ma nem szólhat, amikor minden költő
szólhat s amikor már nem átkot kell mondani, hanem az élet örömét is lehet dalolni,
ami úgy illenék éppen őhozzá".[25]
A korai Radnóti-recepció mindazonáltal még nem veszítette el rugalmasságát, ki-
egyensúlyozottságát. A költő marxista elveit Lengyel Balázs sem tagadta, Sík Sándor is
tanúsította, hogy "olyan világnézet híve volt, amelynek abban az időben börtön és
megvetés volt az osztályrésze".[26] Ugyanakkor Zolnai Béla, a védekező kisajátítás
jegyében akadálytalanul figyelmeztethette az olvasót, idézve a költő levelét, Radnóti
katolikus hitére: ,,»Mintegy tizenöt esztendeje határoztam el magamban, hogy har-
mincnegyedik évem betöltése előtt megkeresztelkedem. Krisztus harminchárom esz-
tendős múlt s még nem volt harmincnégy, amikor megfeszítették - ezért gondoltam
így... tizennyolc éves koromtól katolikusnak érzem és vallom magam. Spekulációnak
vagy menekülésnek valóban nem hihető ma már a megkeresztelkedés, hiszen semmi
morális előnye nincs ... Erdélyben raboskodtam ... Lapátoltam szenet és cipeltem a
cukorzsákokat, azóta egy angyalföldi faárugyárban lövedék ládákat csinálok napi tíz
órán át«. 1943. május 2-án Sík Sándor keresztelte. Még másfél évet élt". [27] Sem Sza-
lay Sándor, a szociáldemokrata párt, sem Nagypál István, a kommunista párt szónoka
nem tartotta összeférhetetlennek, hogy a katolikus temetési szertartás után búcsúztassa
el a költőt. Utóbbi még egyformán vallotta Radnótit József Attila és Babits Mihály
legjobb tanítványának. A nekrológokban és a Tajtékos égről írott méltatásokban még
nagy hangsúlyt kaphatott a költő kísérletező, játékos, groteszk korszaka, az avantgárd,
az expresszionizmus, a szürrealizmus befolyása alkotói gyakorlatára, Apollinaire-
élménye.
Bóka László kisajátító gesztusa is jelezte, hogy az újratemetés idején már felrémlet-
tek azok a narratívák, amelyek a Radnóti-recepció fő irányaiként kínálkoztak, s ame-
lyekről Kappanyos András egy közelmúltban elmondott előadásában beszélt, de ural-
kodó szerephez sem a minden konfliktust véglegesen megoldó szocialista perspektíva,
sem a holokauszt képlete nem juthatott.[28] A korai recepció Auschwitz előtti fogalmi
keretben, humanizmus és barbárság oppozíciójában, tehát egy olyan koordinátarend-
szerben bontakozott ki, amelynek keretében a költő háború előtti és alatti költői gyakor-
lata is alakult. Az újratemetett Radnóti a barbárságnak áldozatul esett humanizmus
képviselőjekéntjelent meg a korabeli magyar közvélemény előtt. Kultusza egészsége-
sen, torzításmentesen indult, s hogy nem így folytatódott, abban az egész háború utáni
történelem tragikusan elhibázott irányvétele a ludas.

ill Radnóti Miklós. Jegyzet a hátrahagyott versekhez ln: Galamb Ödön: Makoi évek. Cserépfalvi, Bp.
1941. 107-
113. - Újraközölve. Kortársak Józse! Attilárol, II [Szerk. Bokor László, s. a. r. Tverdota György],
Akadémiai,
Bp. 1987. 1440.
ru Radnóti Miklós: Nap/ó. Magvető, Bp. 1989.207-208.
m Bóka László: Tajtékos ég, Magyarok, 1946. augusztus 11.8. sz. 472-473. - Újraközölve: B. L.:
Arcképvázlatok és tanulmányok, Akadémiai, Bp. 1%2. 437.
Hl Igazság (Eger), 1945. április 12.3.
m Radnóti Miklos ha/áláról val/ottak cl Népbiroságon, Szabad Szó, 1947. február 9. 2.

versmondó 37
TANULMÁNYOK
IQl Gerencsér Miklós: Abdai talányok. A Radnóti-mitosz cáfolata, Antológia kiadó, Lakitelek, 1998.,
275.
UJ Benedek Marcell: Tajtékos ég, Radnóti Miklás versei, Utunk, 1946. október 26. 8.
ill Trencsényi-Waldapfel Imre: Radnóti Miklos. In: T.-W. 1.: Humanizmus és nemzeti irodalom,
Akadémiai, Bp.
1966. 394-397.
ru Nagypál István: Radnóti Miklos, Fórum, 1946. szeptember, l. sz. 7.
JlQl (K. J.): [Kiss Jenő]: Radnóti Miklos emléke a román sajtóban, Utunk, 1947. október ll. I.
WJ Szegi Pál: Radnóti Miklás, Válasz, 1946. 1. sz. 90-91.
u1l Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. \ 948. 94.
UJl Tolnai Gábor: Levél Radnóti Mikloshoz, Független Magyarország, 1946. augusztus 12.2.
Lill Sík Sándor. Radnóti Miklos, Vándortűz, 1947. június, 4. sz. 4.
Lli1 Cs. Szabó László: Meredek út. Radnóti Miklós emléke, in: Cs. Sz. L.: Két part, Révai, Bp. 1946.
293-294.
UQl Tolnai Gábor: Levél Radnóti Mikloshoz, Független Magyarország, 1946. augusztus 12. 2.
M Bóka László: Radnóti Miklos, in: B. L.: Arcképvázlatok és tanulmányok, Akadémiai, Bp. 1962.
150.
um Trencsényi-Waldapfel Imre: Radnóti Miklos. ln: T.-W. 1.: Humanizmus és nemzeti irodalom,
Akadémiai, Bp.
1966. 394-397.
ll2l Nagypál István: Radnóti Miklos, Fórum, 1946. szepternber, l. sz. 7,
Lfill Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. 1948. 94.
illl Kenyeres Imre: Radnóti Miklás, Diárium, 1946. október-december, 89.
ml Zelk Zoltán: Költő a tomegsirban, Szabadság, 1946. augusztus 13. 4.; Zelk Zoltán: Radnóti
Miklos temetése,
Szabadság, 1946. augusztus 17. 4.
[lJl Véresre verte a felizgatott tömeg a törvényszéken Radnóti Miklos költő gyilkosát. Megverték a
foghazon. a
rendőrt is, a tárgyalást nem lehetett megtartani. Kossuth Népe, 1947. február 10.3.
J1:!.l Eltemették Radnóti Miklost, a költőt, Népszava, 1946. augusztus 15.7.
u2l Bóka László. Radnóti Miklos emléke. Haladás, 1949. május 12.3.
[ZQl Lengyel Balázs. Radnóti Miklos, in: L. B.: A mai magyar líra, Officina, Bp. 1948. 95.; Sík Sán-
dor. Radnóti
Miklos, Vándortűz, 1947.június, 4. sz. 4.
a1l Zolnai Béla: Vesztett tanítványok nyomában, Radnóti Miklos, Gedeon Jolán, Halász Emma,
Haladás, 1947.
május 22. 15.
00 Kappanyos András: Így gondozd Radnótidat - előadás, megjelenés előtt

38 versmondó
 TANULMÁNYOK
N. Horváth Béla
Neoklasszicista törekvések József Attila és
Radnóti költészetében
I.
József Attila és Radnóti költészete, sorsa több ponton is találkozik. Hogy az idősebb
pályatárs hogyan értékelte a Járkálj csak halálraítélt kötettel országos ismertséget
szerző Radnótit, arról nincs adatunk. Arról azonban van, hogy Radnóti hogyan látta
József Attilát s költészetét. Egyetlen nagyobb összefüggő szöveg tanúskodik erről, a
Jegyzet a hátrahagyott versekhez, Galamb Ödön Makói évek címü kötetének függelé-
ke, Naplójegyzete tanúsága szerint nem volt kedvére való a Cserépfalvitól kapott fel-
adat, hogy írjon bevezetőt: "S most mit írjak! A költő kirostálta könyvei megjelenése
előtt ezeket a verseket s most kiadjuk. .. érzem Attila rosszalló tekintetét..."(l) Ez az
aggálya visszatér a Jegyzet a hátrahagyott versekhez szövegében is, különböző fordula-
tok mentegetik mind a kirostált verseket, amelyek nem kerültek be a kötetekbe, mind a
fiatal költő próbálkozásait. Radnóti József Attila poétikai rangját és irodalmi helyét
Petőfihez méri, mellé helyezi. A szöveg ezen befejező része láthatóan megszabadul a
feladat kényszerétől, s áttünik a lelki rokonság. Abban is, ahogya József Attila és Pető­
fi közötti hasonlóságot láttatja. Petőfi "természetes halálát" a segesvári csatatéren így
kommentálja: "Nem bírta volna elviselni azt, ami utána következett. Attila sem." Az
életmű sorsát, a költő halálát pedig így láttatja: "A versek mindig külön hangsúlyt kap-
nak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hírtelen egész lesz s a kom-
pozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával láthatóvá lesz, az
életmű fényleni és nőni kezd."(2)

Járkálj csak, halálraítélt!

Járkálj csak, halálraítélt!
bokrokba szél és macska bútt,
a sötét fák sora eldől Ó, költő, tisztán élj te most,
előtted: a rémülettől mint a széljárta havasok
fehér és púpos lett az út, lakói és oly bűn telen ,
mintjámbor. régi képeken
Zsugorodj őszi levél hát! pöttömnyi gyermek Jézusok.
zsugorodj, rettentő világ!
az égről hideg sziszeg le S oly keményen is, mint a sok
és rozsdás, merev füvekre sebtől vérző, nagy farkasok.
ejtik árnyuk a vadlibák.

A Naplóban, amelyet Radnóti utolsó bevonulásáig vezetett, több bejegyzés kom-

mentálja a halál utáni létet, az életmű recepcióját. Az 1940. december végi bejegyzésé-
ben megjelenik a halálban beteljesülő költészet gondolata, csaknem szó szerint, mint a
makói versekhez írott szövegben. Eszerint egy másfél évvel korábban munkásoknak
tartott előadáson fogalmazódott meg először a gondolat, amint a Petőfi - József Attila
párhuzam is, az elviselhetetlenségről. Itt azonban még megtoldja egy mondattal: "Azt
csodálnám, ha élni tudott volna, s ezt csodálom néhányunknál is, akik még élünk.t'(a)
Az újratemetésről hírt adó szövegrészletben is érződik a létnek az abszurditása, az érte-
versmondó 39
TANULMÁNYOK
lem, a tisztesség veszélyeztetettsége, ami Radnótinál szükségszerűen párosul a halál
gondolatával: "Talán ötszáz ember van a temetőben ... Gáspár Zoltán beszél, a Vándor
kórus énekel s Rátz Kálmán is itt van a nyilasaival... Az újságok émelyítően kegyelete-
sek."(4) S amikor Erdélyi József - aki a Japánban a kivégzendö magyar írók halállistá-
ját állította össze -,l943-ban egy nyilas lapban szélsőbaloldaliként írta le József Atti-
lát, s a költő félzsidó származásáról értekezett, Radnóti ezt fűzte a hírhez: "Hát itt tar-
tunk már? Proust nagyobb író lenne, ha nem lenne félzsidó? Vagy műve kevésbé fran-
cia így? ... Jelszó: Petőfi ~ harsogják, s íme a tanulság.t'(s)
József Attila életében is csak a fiatalabb költő kapcsolatkeresését ismerjük. 1936.
október 26-i dátumú az a levél, amely a szerkesztő József Attilának íródik, s amiben két
versét küldi Radnóti a Szép Szónak. Noha a lap a Himnusz a Nílushoz című verset csak
1937-ben közli, s nincs adatunk József Attila reagálásáról, a levél egyik mondata min-
denképp túlmegy a szerkesztő - versével házaló szerző szokásos kapcsolatán: "Kérlek,
hogy azonnal olvasd el s küldj választ Ferivel [Fejtővel], mert ha nem használható,
vagy a következő számban nem találod helyét, akkor máshol helyezem el."(6) A határo-
zott hang s a szelíd fenyegetés, amit még az aláhúzás is kiemel, arra enged következtet-
ni, hogya levél s a kérés megalapozott volt. Ferencz Győző Radnóti-monográfiájában
így láttatja a két költő kapcsolatát. "Radnóti még József Attila életében felismerte köl-
tészetének nagyságát. Szívélyes, baráti kapcsolat volt köztük, József Attila élete utolsó
éveiben többször járt Radnótiék Pozsonyi úti lakásában, de műhelykapcsolat nem ala-
kult ki köztük".(7) József Attila írásaiban nem találjuk nyomát a személyes kapcsolat-
nak, bár kétségkívül számos alkalommal együtt találjuk nevüket. A Vajda János Társa-
ság, majd a Korunk antológiákban, egy szám erejéig a Gondolatban, a Zeneakadémia
1937. újévi estjén s a Szép Szóban. Az I. számban az alapítók után Radnóti következik
a Decemberi reggel című verssel.
József Attila és Radnóti költői pályája, sorsa között kétségkívül több hasonlóság
van. Radnóti is Szegeden kezdi pályáját, s a történet több szereplője is közös. Így Sík
Sándor, akinél Radnóti doktorál, s akinél József Attila is tervezte doktori értekezését.
Sík Sándor szemináriuma nagy hatással volt Radnóti pályájára, s kettejük kapcsolata is
több volt tanár-diák kapcsolatnál, l 943-ban ő keresztelte meg. Radnóti is találkozik az
egyetem József Attila révén elhíresült professzorával, Horger Antallal, a nyelvészpro-
fesszor a Lábadozó szél kötet ellen is kivont szablyával óvta a hazát. Zolnai Béla pro-
fesszor, akivel József Attilának ugyancsak konfliktusa volt, Radnótit támogatta, s ami-
kor a költő megkeresztelkedett, őt kért e fel keresztapának.(8) (A ceremónián Zolnait
Ortutay Gyula helyettesítette.) A költői indulásban is némiképp hasonló sorsot jelez,
hogy szinte egyszerre zajlik az Újmódi pásztorok éneke és a Döntsd a tőkét, ne sirán-
kozz kötetelkobzási pere.
Radnóti pályájának kezdetén az avantgárd hanghoz erős szociális tartalom társul. A
József Attila által szerkesztett Valóság című lapban, amiben a híres-hírhedt Egyéniség
és valóság is megjelent, szerepelt Radnóti Emlékezz, Hiroschi című versével, mindjárt
József Attila és Lukács György (Laurent György álnéven megjelent) tanulmánya után.
Utóbb a Férfinaplóban megjelent vers agitatív hangütése, szemantikája okán okkal
rokonítható József Attila agitatív, proletkultos verseivel és a korai József Attila ava nt-
gárdos prózaversszerű alkotásaival, frazeológiájával. A Bálint Györgynek ajánlott, s a
tátrai kirándulás intim képeivel induló 1932. július 7-ben olvashatjuk ezt a Döntsd a
tőkét kötet verseire hajazó mondatot, gesztust, maniert: "Proletár öröm ez, proletárok!
Kiáltsatok mindannyiunknak fürdőző, hosszúlábú asszonyt!" Radnóti is kapcsolatban
állt a kommunista mozgalommal de annak eszmeisége nem érintette meg olyan mélyen,
mint József Attilát. Inkább az avantgárd szociális lázadását jeleníti meg a költői gesztu-
sokban, a költői nyelv hangszerelésében, amelynek programszerű megfogalmazását

40 versmondó
 TANULMÁNYOK
adja a huszonharmadik születésnapjára írott 1932. május 5.: .Jvlost kürt szava számon a
szó/és elvtársaimnak hangos indulása!"
A pályakezdő Radnóti is szembetalálja magát Babitscsal. Babits a Könyvről könyvre
rovatában Új népiesség címmel birálja Sértő Kálmán Falusi pillanat és Radnóti Lába-
dozó szél kötetét. Elhibázottnak vélhetjük - s nemcsak az utókor tudatával - az össze-
vetést, az egy lapon említést. Sőt, Babits mindkettőt Lisznyaihoz hasonlítja: "A
Lisznyaiak és Vas Gerebenek nem haltak ki, sőt soha úgy el nem burjánzottak, mint
ma." Radnótiról igy ír Babits: "Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják az
erőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot, s a fenegyerekség
a tehetséget.t'(o) Valószinüleg Radnóti Szél se fúj itt már versének szerencsétlen szóvá-
lasztása emlékeztette Babitsot Lisznyaira, másrészt Radnótit paraszti származéknak
vélte, nyilván nem ismerve korábbi pályáját, származását. Babitsot okkal ingerelte
Sértő Kálmán ez idő tájt emelkedő csillaga, hisz az Új nemzedékben, az Új költők
anthológiája előszavában irott méltató szavakból is fenntartás érezhető. "A fiatal köl-
tők, nagy részben maguk is a nép, a »százados szelíd szegénység« gyermekei, vissza-
szállnak a szegénység egyszerű érzéseihez, nyelvéhez, gondolkodásmódjához, s száza-
dos emlékeihez, mitológiájához, fantáziakincséhez is."( ID) V élhetően ez a poétika, ez a
kultúra és az a költőszerep amelyben "az ifjú költő népe reprezentánsának érzi magát, s
a hivatottság teljes pátoszával szólal meg" sem állhatott igazán közel hozzá. Még akkor
sem, ha a "forradalmi hangra" Illyés Három öregjéből idéz, s a Radnótit elmarasztaló
írásban az illyési népiség az etalon. Némiképp hasonló a történet, mint ahogy Németh
László is népisége miatt marasztaIta el .Landbursch Attilát". Radnóti nem írta meg a
Tárgyí kritikai tanulmányát, csak gúnyverseket írt Babitsról az "agg koszorúsról"( II). S
majd ő is megírta az engesztelő verset. Jóllehet 1934-ben az Új magyar líra című írásá-
ban Babits a "Nyugat harmadik nemzedéke" terminust bevezetve még Radnóti nevét
kihagy ta, de kapcsolatuk rendeződik, s az ifjú költő a Nyugat törzsasztalához tartozik
nem sokkal később. Majd a Babits halálára írott a Csak csont és bőr és fájdalom című
versnek ugyanúgy diskurzus a formája és tartalma is, mint a [Magad emésztőJ-nek. A
"magad emésztő", szikár alak jelenik meg nyolc év múlva ebben a versben, akit mege-
vett a rák, s akinek alakjával a költészetről, a mértékről, a műről folytat diskurzust az
utód. József Attila ennek a nagy diskurzusnak egy személyes történeti keretét adja.
II.

Radnóti klasszicizmusát nyilvánvaló egyértelműséggel az eclogákhoz, egy, a klasz-

szikus kultúrára visszatekintő beszédmódhoz, műfajhoz kapcsolja az irodalmi tudat.
Annyiban kétségtelen ez az összevetés, hogy Vergilius világa, a bukolikus költészet az
antikvitást, annak római korszakát, kultúráját idézi. A magyar irodalomtörténetben a
neoklasszicitás Kazinczyék kora. "... a neoklasszicizmus a felvilágosodás eszmei-
filozófiai rendszerének és a korszak klasszikus művészeti és irodalmi megnyilvánulási
formáinak önálló egységet alkotó utolsó fázisa."(12) Kazinczyék honosították meg azt a
Vergilius nevéhez kapcsolható világot, amely Árkádiát jelentette. A neoklasszicitás
nosztalgikusan tekintett az eltűnt aranykorra, amit az antikvitás számára képviselt. "Az
Árkádia azzá vált, aminek a római költő gondolta: a lélek állapota, a jelen sötét hori-
zontjával szembe állított aurea actas.t'(in Ily módon ebben a nosztalgikus antikvitáskul-
tuszban a szépség, az értelem, a mű, a harmónia világa, a vergiliusi Árkádia, tulajdon-
képp egy metafora, amely szükségszerűen opponálja a valós világot, annak kaotikussá-
gával, kulturálatlanságával, erőszakosságával.

versmondó 41
TANULMÁNYOK
Radnóti vonzódását a neoklasszicizmus világához az a külsődlegesnek tűnő gesztus is
jelzi, hogy szobájának a falán Arany és az öreg Kazinczy képe lógott. A portrék egyút-
tal magyarságtudatát is hordozzák, amint az a Komlós Aladárnak címzett levélből is
kitűnik, amelynek legfontosabb kérdése az, hogy nem tartja magát zsidó költőnek,
hanem magyar költőnek. (Persze a neoklasszicizmus is erős nemzettudattal párosult
utóbb, amint az a magyar nyelvű kultúra, irodalom megteremtésében játszott szerepé-
ből is kitűnik.) Az 1937-es írás közben Kazinczy előtt tiszteleg. A "jót s jól" a 30-s
évek közepétől, az Újhold verseitől egyre határozottabb poétikai eszmény. Talán nem
választható el ettől a folyamattól, hogy az írásra, az alkotásra vonatkozó önreflexív
címekben egyre gyakoribbak a műfajmegjelölések: elégia, óda, himnusz. A harc s a
fegyverek világának oppozíciója a béke, az alkotás: "Igaz, jó szerteütni néha, de béké-
ben / élni is szép lenne már s írni példaképpen." Radnóti másik eszménye az öregkori
Arany. Arany-kötetet vitt magával a munkaszolgálatra is, amíg el nem kobozták tőle.
Berzsenyihez is sajátos kapcsolat fűzte. A Csodálkozol barátném nyilvánvaló allúzió, a
Levéltöredék barátnémhoz fikcióját idézi. Ugyanakkor a "Vajúdik fönn a hegység, a
hágók omlanak, / és itt e völgyben is repednek már a falak" világomlást idéző képeiben
a Magyarokhoz ódai víziója is érezhető. Az azonos versmérték, az alexandrinus ezen
fajtája és néhány motívum az Erőltetett menettel is rokonítja, mintegy annak előképe­
ként. S talán nem is első­
sorban az "ó bárha azt
hihetném" hasonlósága
okán, hanem a kétség és
remény vibráló oppozí-
ciója révén, ami az E-
rőltetett menetben oly
plasztikus képekben és
emlékképekben állította
szembe az élet, boldogság
- halál, pusztulás vízióját.
Radnóti 1936-ban egy
tanulmányban, Berzsenyi
halálának 100. Évforduló-
ján, arra a költőelődre
emlékezik, akinek versei-
ben a horaci bölcsesség és
a menekülés, a visszahú-
zódás ösztönös félelme
alkot egységet. Idéz a
Kazinczyhoz írott egyik
levélből: "Siessünk Bará-
tom, a képzelődések or-
szágába! nincs ott sem
dér, sem zápor, ott nun-
denkor megtaláljuk mind-
azt, amí valóba lelkeinket
feszíté, ott a Dargó Iomjai
fedeznek, ott Te az enyim
vagy."( 14)
Radnóti neoklasszi-
cizmusának meghatározó vonása a költői vonzódás az antik formákhoz, az antik és
antikizáló versbeszédhez. "A forma ihlete lélegzetet teremt, a klasszikus magyar vers

42 versmondó
 TANULMÁNYOK
lélegzetét, az antik vers idom hagyományát lírai költészetünkben. De »kényes egyen-
súly« ez, lezárni a romantika végtelenét és klasszikus formába tömi a folyton törekvő
világ növekvő állomásait."(15) - írja Berzsenyiről, némiképp saját poétikai fordulatára
is utalva. Ebben a teremtő gesztusban Szegedy-Maszák Mihály a "nyelv fölmagasztosí-
tásának szándékát látja.t'(re) A költői beszéd, az írás, az antikvitás nem a megszólalás
gesztusa Radnótinál, hanem, mint a már idézett irás közben mondja, kapcsolatot te-
remtve a régi mesterrel, Kazinczyval, a feladat ez: "írni példaképpen". Az írás ugyanis
nem egyszerűen az emberi kultúra legnagyobb tette és eredménye, hanem annak emb-
lémája is. S az antikvitást idéző, az ókori kultúrát megtestesítő hexameter ezért szólal-
hatott meg önreflexív idézetként is, mint az emberiség és emberiesség jelképe is a He-
tedik ec/ágában: "Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is". Itt már maga
a fogalom, a hexameter válik szimbólumává az írásnak, a kultúrának. A Második eclo-
ga még az írás hatalmát és felelősségét hangsúlyozza: "Írok, mit is tehetnék. S egy vers
milyen veszélyes, / ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes, mert bátorság ez
. "
IS....
Radnóti megsokszorozza az írás jelképiségét azáltal, hogy nemcsak felhasznál egy
antik vers formát, hanem alludiál is egyalkotásmódra és alkotásra és természetesen egy
értékeszményre. Ennek a "Nachdichtungen" alkotásmódnak sajátos szövegköziségéből
teremtődik az áthallásokban gazdag világ, sajátos korrespendenciákat képezve. Szerb
Antal az imitáció elveként írja le a klasszicisztikus művészet lényegét, mondván, hogy
a klasszicisztikus művész a mintát hűségből és tiszteletből utánozza. Erre az alkotás-
módra több példa is idézhető a Meredek út verseitől kezdve. A Nyugtalan árán
aszklepiadészi strófáiban a berzsenyis áthallásokban a mű csonkaságának, a költemény
töredékességének fájdalma és az élet torzó volta együtt írják le a kort. A címben jelzett
nyugtalanság valóban ott van a formális és aformális kérdésekben, a beszéd, az írás
törtségének hangsúlyozásában. A klasszikus, kiegyensúlyozott formával sajátos ellenté-
tet képeznek a változó kontrasztok, a magasság-mélység, árnyék-napfény korai roman-
ticizmusa. A nyugtalanság-kiegyensúlyozottság, a kor zaklatott rohanása, őrülete - az
alkotás értékőrző nyugalma olyan tipikus alkotói szemléletet és antitetikus versképző
szerkezetet is jelentenek, amelyet több müből idézhetnénk. Az Első ec/oga pásztorának
kérdésére, hogy "Hát te hogy élsz", a költő az ágyúdörej, üszkösödő romok világában
így jelképezi önmagát: "Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint / ott az a
tölgy..." S majd ez, az örök állandóság képe, hite tér vissza a Levél a hitveshez és az
első Razglednica képiségében: "Te állandó vagy bennem e mozgó zűrzavarban, / tuda-
tom mélyén fénylesz örökre mozdulatlan."
A rájátszásnak, az allúziónak, a Nachdichtungen alkotási módnak legismertebb és
legszebb példája az Erőltetett menet. Többszörös rájátszás érzékelhető ebben a formai
bravúrra is építő alkotásban. Közismert, hogy Walter van der Vogelweide O weh war
sint verschwunden című versének fordítása, tipográfiai tördelése visszatükröződik az
Erőltetett menet szerkezetében, logikai struktúrájában. Az alexandrinusnak ez a Radnó-
ti által kedvelt formája több verséhez is alapul szolgál. (Csodálkozol barátném, Nem
tudhatom, Sem emlék, sem varázslat). S mint az elemzők rámutatnak, az ereszkedő,
emelkedő jambikus ütemek és a verssorok közti fehér foltok valóban visszaadják a
mozgás szaggatottságát, eröltetettségét. Radnóti a Vogelweide-műból átveszi a világ
leképeződésének antitetikusságát is. Vogelweide versének múlt-jelen oppozíciója, álom
és valóság kontrasztja, a világ szétszakítottsága az Erőltetett menet szimmetrikus szer-
kezetében, és a látszat-valóság, hit-reménytelenség, életvágy-haláltudat kompozícióte-
remtő végletes ellentéteiben tér vissza.
Ahogy Radnóti említett verseiben a beszéd tisztasága, az antik versidom egy belső
rendre épülő világot szimbolizál, úgy idézhetnénk egy József Attila-sort a belső világ
megteremtésének igényére: "Még jó hogy vannak jambusok". Persze mindjárt le kell
szögezni, hogy ugyan József Attila kései költészetében is találunk antik formákat, he-
versmondó 43
TANULMÁNYOK
xametereket és a Drága barátaim kezdetű vers klasszikus sírvers, hexameteres formá-
ban, a József Attila-i klasszícitás más természetű. Amíg Radnóti veseíben egy művelt­
ségeszményhez társuló versforma az értelem, a kultúra mindenhatóságát állítja szembe
az azt tagadó, semmibe vevő társadalmi gyakorlattal, a József Attila-i letisztult vers-
formákat lélektani igény teremti. Ez az igény nem választható el azoktól a folyamatok-
tól, amelyeket a költő pszichoanalízise és betegségének manifesztációja jelent. Persze
azzal együtt, hogy József Attila költészete is rezonál az avantgárd halálára, hogy az az
avantgardisztikus versbeszéd és szerkezet, amelyet - Emil Verhaaren hatására is - a
nagy valóságtablók számára kialakított 1933 után eltűnik költészetéből. Az Óda és a
[Magad emésztól tűnik az utolsó ilyen versnek, a szerelem és a lélektan tablója, hisz a
későbbi társadalmi tematikájú művek (Falu, Levegőt', Hazám) nagyon is kötött formát
öltenek, s a létezés nagy filozófiai tablója, az Eszmélet ugyancsak klasszikus versformát
követ. A József Attila-i versformák letisztulását a legpregnánsabban az 1935 eleji szo-
nettek mutatják. Ugyanakkor érzékelhető, hogy ez a klasszikus versforma egy analizá-
ló, az énre, a beszélőre reflektáló versbeszédnek ad foglalatot. A 9 szonett tárgya
ugyanis az én valamilyen szintű értelmezése. Az első három darabban csak közvetetten
történik ez meg (" ...kik elnézik, hogy nincsen kenyerem": Modern szonett, "Leülepszik,
nem illan el bajom": [Leülepszik]), a Légy ostoba azonban megnyit egy nyílt beszédet
és feltár egy gondolati struktúrát, A beszéd alapvetően a szabadság, autonómia, bűn,
bűnhődés fogalmakkal leírható gondolati tartományra fókuszál, formája pedig a vita.
Ez lehet egy külső vita, mint a Bartha Istvánnal folytatott diskurzus szövegszerű leké-
peződése Istenről, a bűnről, a szabadságról, de a vita folytatódik a belső szinteken is,
amikor a pszichoanalízis adja meg a gondolati koordinátákat. A Légy ostoba a József
Attila-i vitamódszerrel ad absurdumig viszi a tagadást, a rend csak mint a folyó söpre-
déke ülepszik le, nem pedig az emberi kultúra (szabadság, eszmék, jóság, béke) ered-
ményeként. A szonett befejező három sora azonban váratlanul feloldja a tagadást. Szer-
vesebb a vita, belső diskurzus eredménye az Én nem tudtani. A "bűnről szóló tanítás"
mínt mese, azaz a freudi Ödipusz-mítosz és a szív barlangjában levő szörnyűségek
szoros önértelmező funkcióba kerülnek az elfojtott bűnbe vonva. Amit aztán felold a
.most már tudom" antitézise, fogalmilag és értékítélettel utalva a bűnre ("eredendő
gazság"). A szonett zárt formarendszerébe belefeszül ez a vita (amint az Istenről folyta-
tott is a Boldog hazug és a Szonett parafrázisaiban), s noha pontosan felépül a petrarcai
modell, épp a kötöttségek fogják meg az értelmezés és önértelmezés gondolati szabad-
ságát, kiteljesedését. Talán ebből is következik, hogy a bűn problémáját aztán hosszabb
terjedelemben, három változatban is megírja József Attila. A bűn-ben a másik szörnyű­
ség, a rituális apagyilkosság szcenírozódik. A forma ugyan nem annyira kötött, de a 8-
6-os sorpárok mintha a szonett 8-6-os szerkezetét követnék.
A klasszikus szerkezet és a müvaji kötöttség önszabályozó voltának talán legismer-
tebb példája A Dunánál. Mint azt Tverdota György feltárta, ez a nagy terjedelmű mű
párhuzamosan keletkezett a Szabad-ötletekkel.( 17) "Verset kellene írni, már tegnapelőtt
kellett volna szállítanom. Nagyon jó az, hogy Magának minden jó, akármit írhatok és
éppen azt, amit eszembe jut"( 18) - írja az Átmentem a Párisiba kezdetű pszichoanaliti-
kus iratban, világosan utalva a kétféle szöveg összetartozására és lényegi különbségére.
A vers, amit "szállítani kellett volna" a Szép Szó Mai magyarak régi lllagyarokról szá-
mába ígért nyitóvers. A Dunánál. A "kellene írni" pedig arra utal, hogy egy másfajta
késztetésnek, írásnak szívesebben eleget tesz a beszélő. Az okát is megadja: akármit
leírhat, ami eszébe jut. Valóban így viszonyul a két szöveg egymáshoz. Mint Németh
G. Béla híres elemzése kimutatta: A Dunánál szerkezete a pindaroszi óda hánnasságát
követi.( 19) Az odafordulás a tárgyhoz, az anti strófa és az epodus persze ugyanazt az
alkotói igényt takarja, mint a Szabad-ötletek: az önelemzés, az önfeltárás szükségletét.
A Dunánál is bevallja a múltat, a költőnek az anyjához kapcsolódó ambivalens élmé-

44 versmondó
 TANULMÁNYOK
nyét, a családtörténetet és egy sajátos genezist. Az emlékek azonban szabályozott mó-
don, nyelvileg, szintaktikailag artikulálva sorakoznak a versben, míg a másik szöveg-
ben a műfaj és az analitikus szituáció imitációja csaknem korlátlanná teszi a megneve-
zés, kimondás szabadságát, a nyelvi tabuk rituális áttörésével.
A József Attila-i versbeszéd elemzése valószínűleg arra az eredményre juthat, hogy
az utolsó évet az a versforma uralja, amit a 4 soros 8-9 szótagszámú sors variációk épí-
tenek fel. Melczer Tibor egy tanulmányában Radnóti nemzeti klasszicizmusáról ír.
Valószínűleg beszélhetünk József Attila összefüggésében is ilyesmiről, hisz nemcsak a
Petőfi, Arany, Balassi áthallások és - a kortársak közül számosan - érzékelhetöek az
érett költészetben, hanem annak a versformának a határozott pozíciója is, amit a rímes,
négysoros, hangsúlyos és jambikus lejtésű strófák képviselnek, egyfajta magyaros,
részben a régi magyar irodalomra, részben a XIX. századra visszamenő versformaként.
Az utolsó év legkülönbözőbb témájú versei ezt a szerkezetet követik. Sajátos ebből a
szempontból a Fiára-ciklus, ami mögött meghúzódik a költői szándék, hogy egy virtu-
óz játékkal, a legkülönbözőbb versformákkal - az antik verseléstől a lazább formákig -
kápráztassa el a meghódítani kívánt lányt, költői nagyságát bizonyítva. A Rejtelmek
szimultán ritmusa a kétütemű hetes sorokra is épül, mégpedig az ütemek cserélgetésé-
vei (3-4, 3-4, 4-3, 4-3, 4-3, 3-4, 3-4,4-3; 4-3, 4-3, 4-3, 4-3). A Megméressél négy sora
nagyon homogén a 9-es szótagszámmal, bokorrímeivel, pontos asszonáncaival. Ez a
vers önmagában is bravúr. A vallomás indítéka is feltárul: .mivel az árnyakkal betelten
I a nők között Flórára leltem." Az "árny" nem egyszerűen a múltra utal, hanem valószí-
nűleg arra a lelki tartalomra, amit a Kései siratá sejtet: .mindent elrontasz te árnyék." S
ebből a dichotómiából, az anya-nő kettősségből bomlik ki ez a vallomás, a középkori
himnuszok és a XVII. századi virágének motívumait, hangnemét ötvözve egy klasszici-
záló játék keretében. Persze az emelkedett stílus, a hiperbolisztikus hangnem mögött ott
van a szomorú valóság, a "porráomlás", az "ólálkodó semmi", az, amivel "pöröl szo-
rongó szerelmem."
A Flóra-versek többsége is ezt a formát követi, s a Költőnk és kora után keletkezet-
tek is. Az utolsó három vers a négy soros strófaszerkezetre épül és feltűnő a gondolat és
a sorvégek egybeesése. Tehát egy szigorú szerkezetet variálnak a 8-9-es sorváltozatok.
A [Talán eltiínök hirtelen] még azzal is kitűnik, hogya négy soron belül kettes egysé-
gek képződnek, további zárt rendszert alkotva. Azzal együtt, hogya három utolsó vers
közül ennek a szövege a leginkább díszített, szemben a másik kettő fogalmiságával.
ténykijelentéseivel. Ez a letisztult forma az életpálya végén annak a belső szükséglet-
nek is foglalata, amely puritán egyszerűséggel veszi számba az életkudarcokat. Hisz
nyilvánvaló, hogya [Karával jöttéL] Hét Torony metaforája, a [Talán eltűnök hirte-
len...] zöld erdő-száraz ágak metaforikus antitézise, az [íme, hát megleltem hazámat]
Ikis betűvel írtl "szép szó" fogahni metaforája oly módon uralkodó képek, hogy egy
kijelentésekből és azok visszavonásából épülő szöveg kisugárzó elemei. De a sikerte-
lenséget, a reménytelenséget sugallják.
.Költőhalál, fennkölt és hősi kép, I tagolt beszéd mely hallgatót talál, - I mily mesz-
szí már" - fogalmazza meg Radnóti az Ó, régi börtönök szonettformájában azt az él-
ményt, egyéni sorsélményét és korélményét, amely neoklasszicizmusát táplálta. A
valóság szétesettségének modernista szemléletét, a részek fragmentalitását a beszéd
megformáltságával szembesíti, mint egyfajta létezés elemi követelményével: "Mi lesz
most azzal, aki míg csak él, I ami, csak élhet, formában beszél." Nem lehet kétséges, a
költőről van szó, akinek szabatos szava van a hanyag társadalomra, s akinek szerepe az
antikvitás értelmezése szerint a tanítás: "S tanítna még. De minden szétesett.! Hát ül és
néz. Mert semmit sem tehet." Vagy ahogy József Attila fogalmazta egy évtizeddel
korábban: "Okos fejével biccent s nem remél."

versmondó 45
TANULMÁNYOK
Jegyzetek
1. Kortársak József Attiláról II. Szerk. Bokor László, s. a. r. Tverdota György.
Bp., Akadémiai, 1987.,1435.
2. Kortársak József Attiláról II., 1440.
3. Lm. 1339.
4. Lm. 1661.
5. Lm. 1835.
6. József Attila levelezése. S. a. r. Stoll Béla, Bp., Osiris, 2006., 1722.
7. Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., Osiris, 2005., 278.
8. Ferencz Győzö, i.m. 182-184.
9. Babits Mihály: Könyvről könyvre. Bp., Mogor, Helikon, 1973. 106.
10. Ferencz Győző, i.m. 268-269.
11. Babits Mihály: Esszék, tanulmányok 2., Bp., Szépirodalmi, 1978,372.
12. Pál József: A neoklasszicizmus fogalmáról. In: Itk, 1979.5-6.638-647.,658.
13. Pál József: A neoklasszicizmus poétikája. Bp., Akadémiai, 1988., 162.
14. Radnóti Miklós művei. Bp., Szépirodalmi, 1982., 644.
15. Lm. 647.
16. Szegedy-Maszák Mihály: Irodalmi kánonok. Debrecen, Csokonai, 1998., 173.
17. Tverdota György: József Attila. In: Kortárs, 1936. május, 199417.78-86.
18. .Miért fáj ma is?" Az ismeretlen József Attila. Szerk. Horváth Iván, Tverdota
György. Bp., Balassi- Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992., 388.
19. Németh G. Béla: A klasszikus óda megújításának mesterpéldája. In: 7 kísér-
let a kései József Attiláról. Bp., Tankönyvkiadó, 1982.,207-229.

46 versmondó
 TANULMÁNYOK
Radnóti Miklós nyomában Szamosveresmarton
Egy-két évre visszanyúló szándékom volt Radnóti Miklós nyomainak felkeresése
Szamosveresmarton, azon a partiumi tájon, ahol a költő mártirútja elkezdődött. Végül -
2006 nyarán - sikerült többször járnom a faluban. És sok mindent találtam. Még áll a
ház, amely a lélekölő munka után testének nyugalmat adott. Az emberek még ma is
nagy tisztelettel beszéltek arról a családról, amely már az első percektől kezdve meg-
szerette, szívébe fogadta őt. Akik közvetlenül idézhetnék emberséges arcát, sajnos már
mind "elmentek"; csak sírjaikat találtam. De még emlékeztetnek rá a hajdani lövészár-
kok felrobbantott kövei, mintha a költőt kívánnák idézni: béke legyen. A tragikus már-
tírhalált halt lírikus, Radnóti Miklós élete félezer éves tipikus magyar költősorsot pél-
dáz: Janus Pannoniusét, Balassiét, Zrínyiét, Csokonaiét, Petőfiét, József Attiláét...
Magatartásában emberi és magyar, akinek a boldogság hiányában a létezés értel-
metlen. Sajátos lírájának forrását a köznapok örömei, a nemzet és az emberiség egye-
temes problémái képezték. Erről tett hitet még akkor is, amikor erre már lehetőség is
alig adatott.
Egy kor erőszakra épült kegyetlenségének vált áldozatává, mint más milliók. Halála
óta számos értékelés, tanulmány bizonyítja, hogy helye líránkban a legnagyobbak kö-
zött van. Életműve szerves része és eredeti színfoltja a XX. századi magyar irodalom-
nak. Kevés költő embersége és mártíriuma ihletett annyi alkotót - esztétát, irodalmárt,
képzőművészt - emléke előtti tisztelgésre, mint éppen az övé. A róla szóló vallomások
arról adnak számot, mit is jelentett az őt túlélő knek, s az őt csak költészetéböl ismerők­
nek példája, embersége, mártíriuma, öröme és fájdalma, életszeretete és aggódásai,
féltései és kínjai, hite, figyelmeztetése, prófétai haragja, elszánt következetessége, be-
csülete és utolsó leheletig tartó írás- és szóláskényszere ..
Első alkalommal, 1940. szeptember 5-től kezdődően, 105 napot töltött mun-
kaszolgálatban, ennek nagy részét a partiumi Szatmár megyében, Szamosveresmarton
és Tasnádon töltötte.
Második alkalommal 1942. július I -től csaknem I I hónapos rettenetes rnun-
kaszalgálatra kényszeríttették, amely Erdélyben kezdődött, a Bihar megyei Margitta és
Élesd környékén, s a hatvani cukorgyárban meg egy budapesti üzemben folytatódott. A
megaIázó munka borzalmait mindenhol fokozták a szadista parancsnokság és a keret-
tisztesek kegyetlenkedései is. Munka után a szabadidőben is gyakoriak voltak a fe-
gyelmező és a "harcászati" gyakorlatok. "Az emberek belehülyülnek, a jobbra át és
balra át-ba", jegyzi naplójában. Itt már felismerhette, hogya munkaszolgálat valódi
célja és lényege nem pusztán a katonai feladatok sikerének segítése, hanem a behívot-
tak megalázása, meggyötrése, elpusztítása.
Harmadik és egyben utolsó munkaszolgálata 1944. május 20-án kezdődött és meg-
gyilkolása napjáig (1944. november 9.) tartott. A váci gyűjtőtáborból Szerbiába vitték,
Borba, a rézbányák vidékére, a hegyekbe, ahol a Bor-Belgrád közötti vasútvonalat
építtette a német hadsereg. Innen küldözgette haza a kis kockás noteszlapokra írt köl-
teményeit. .........
A sors kegyetlensége, hogy munkaszolgálati behívóját "azonnal" jelzéssel, éppen
azon a napon kapta meg, amikor a magyar hadsereg - I940. szeptember 5-én - meg-
kezdte bevonulását Észak-Erdély és a Székelyföld területe felé.
Szeptember végéig a behívottakat Isaszeg, Gödöllő, Szada és Veresegyház környé-
kén táboroztatták, majd október 2-án éjjel 3 órakor marhavagonokban útnak indították
Szinérváralja felé, ahova október 5-én (szombaton) érkeztek meg. Innen a csapatokat és
a lovas kocsikat a Szamos túlsó oldalán fekvő Szamosveresmart felé irányították, ahova
komppal lehetett átjutni. Szakadt az eső. Mire a század átjutott a Szamoson, koromsötét
lett. Veresmarton bokán felül érő sár húzta, áztatta a bakancsokat. A faluban vigaszta-

versmondó 47
TANULMÁNYOK
lan sötétség volt. Sehol semmi fény, csak a munkaszolgálatosak saját lámpái működtek,
ameddig ki nem merültek az elemek. Megérkezésük éjszakáján, 25-én, felöltözve, eső­
től lucskosan egy pajtában aludtak. Sokan, felnőtt férfiak gyermekmódra sírtak.
Szamosveresmart - mai román nevén Rosiori - a Nagybánya - Erdőszáda - Szat-
mámémeti országút jobb oldala és a Szamos folyó bal partja között elterülő falu, körül-
belül azonos távolságra Nagybányától és Szatmárnémeti től. Átellenben a Szamos jobb
partja mellett Szinérváralja található. Az akkori l700-as lélekszámú település lakossága
- a 45-50 zsidó származásút kivéve - román etnikumú görög katolikus volt. Katona-
stratégiai jelentőséget az 1938-40-es években kapott, amikor a háborús készülődések
programjában hídfője lett annak a román védelmi, a királyról elnevezett Carol II. erőd­
vonalnak, amelyet a francia Maginot-vonal mintájára épített a román katonaság a tria-
noni határ megvédése érdekében a román-magyar határral szemben. Ennek keretében
minden ország-, megyei vagy helyközí úton, főleg hidak előtt tankakadályokat, csapdá-
kat, szögesdrótakadályokat létesítettek. Továbbá a terepviszonyoktól függően, bizonyos
távolságra egymástól, masszív betonépítményeket, kazamatákat, ütegállásokat hoztak
létre, tankelhárító ágyúk, gépfegyverek, lángszórók stb. beszerelésére. A veresmartí
betonerődöt különösen nagy harcí eredmények betöltésére szánták. A helység jelenkorí
tudós króníkása, volt katona-szakértő, nagy hazafias büszkeséggel említi falumonográ-
fiájában, mint francía mintára épített Magínot II. védelmi erődöt. Hála a sors kegyel-
mének, használatukra nem került sor. A magyar katonaí parancsnokság víszont elren-
delte ezeknek gyors lebontását. Ennek érdekében utász századokat vezényeltek a hely-
színekre, melyeknek parancsnoksága alá munkaszolgálatos századokat osztottak be. Így
került Radnótí Míklós egy katonai munkaszolgálatos századdal együtt 1940. október s-
től november 30-ig Szamosveresmartra. Nyomait és emlékét kereső szándékomban
nem sikerült találnom Veresmartonon őt ísmerő szemtanút. Ez a próbálkozás most már
megkésett, az emberí élet tartama míatt ís.
Radnóti Miklós naplój ából kiderül, hogy a megérkezésük éjszakája utáni napon, ok-
tóber 6-án vasárnap, a munkaszolgálatosakat a gazdálkodó földművesek házaihoz osz-
tották el.
A falu akkori tizenéves fiataljai, ha még élnek, ma 70-80 év feletti nagyszülők. Jól
emlékeznek a faluba érkezett munkaszolgálatosokra, de nem találkoztam olyannal, aki
név szerint emlékezett volna valakire is közülük. Arra viszont egyértelmű az emléke-
zés, hogy szüleik nagy tisztelettel viszonyultak hozzájuk, bennük művelt, kedves, fi-
nom, barátságos embereket ismertek meg. Az a szóbeszéd járta a faluban, hogy "azok
mínd doktorok". Sajnálták őket megalázó munkára kényszerültségük miatt. Ez a
veresmarti munkaszolgálat különben egy szelídebb formája volt ennek a kényszerűség­
nek, ami annak volt tulajdonítható egyrészt, hogyaházaknál való elszállásolás által
elkerülhetetlenül érintkezhettek a lakossággal, másrészt a századot szerencsére ember-
séges utászok vezették, akik nem önkényeskedtek velük. Még főzögettek is a maguk
részére, kosztjavítás szándékával, saját edényeikben a lakosságtól vásárolt élelmiszer
nyersanyagokból, bár ez rendeletileg tiltott volt.
Az említett naplójegyzeteiben található beszédes elbeszélés-láncszemek és szemé-
lyek megnevezése alapján biztos vágányra jutottam, hol lakott és kinél Radnóti Miklós.
Öt a többgyermekes Nistor Vasile házába osztották, ahol először ll-en, majd 9-en
aludtak egy földes szobában, szalmazsákon. Szomorú és szegényes körülmények vol-
tak, de a család tisztelete otthonossá tette a helyet, amit a munkából megtérve "esti
otthonnak" nevezett Radnóti.
A házigazda 6-8 éves széparcú, szőke, sötétszemü leánykája, Olguca és a 16 éves
értelmes, okos fiú, Likuca, már az első napon kedvencének fogadta Radnótit. Likuca
másnap már megsimogatta a haját, és Miklósnak nevezte, reggel pedig, "Szervusz Mik-
lósl-sal" köszöntötte. Olguca általában csak Líkuca védőszárnyaí alatt, szeretettel pis-

48 versmondó
 TANULMÁNYOK
logott. Innen jártak munkába a "farol II vonal" drótsövényeit puszta kézzel bontani és a
drótakadályok betonba ágyazott vaskaróit kiemelni. Először naponta 8-tól 14 óráig,
később 7-12 és délután 13-17 órás program szerint.
Sajnos az "esti otthonnak" hamarosan vége lett. Hat nap eltelte után, október l2-én,
szombaton el kellett költözniük Nistoréktól, mert ez a szállás kívül esett a "körzet"-en,
ahol a munkát végezték, s amelyet a század részére engedélyeztek. Sajnálta, hogy nem
láthatja többé esténként a családot, a tejet forraló Ilonkát, az anyát, és Likuca sem húz-
za le többé a bakancsát este, hogy rokonszenve jeIéül nagyokat köpjön rá, amikor tisz-
títja.
Azután is gyakran visszajárt a Nistor családhoz. Azt is tudta, amikor október IS-én
Nistor Vasíle bátyja azért jött Putnokról, hogy elvigye Olgucát, akit örökbe fogadtak.
mert nem volt gyermekük. Radnóti rosszalló értetlenséggel kérdezte az anyát "Es oda-
adja?" A válasz egyértelmű volt. - "Oda. Van elég és lesz."
Radnóti sorsa az első 8-10 nap után jobbra fordult. Mentesült a fizikai munkától. A
század irodájába osztották be. Anyagkimutatásokat, vételezéseket, nyilvántartásokat
készített és utászmérnökök mellett részt vett az erődlétesítmény övezetek feltérképezé-
sében. Sokat küldözgették szolgálati ügyben a környéken lévő erőd-leszerelési munkák
nyílvántartásával kapcsolatban.bnNovember első napjaiban a századot átirányították
Dobrára, Krasznabéltek mellé. Radnóti néhányad magával Veresmarton maradt, az
ottani utászkülönítményhez vezényelve. Amolyan irodaszolgálati beosztás volt ez.
Gyakran ellátogatott Likucáékhoz és Szinérváraljára, felesége nagybátyjáékhoz, Gyar-
mati Sándor bácsiékhoz. A komp felé mentében mindíg találkozott a mindig jókedvű,
életerős, viccelődő Flórián földrnűvessel, aki Szamoslankán lakott az út mellett, akinek
nevét meg is örökítette Veresmartra emlékező versében.
Többször ellátogatott Szatmárnémetibe és egy november végi vasámapon Nagybá-
nyára is ..
Kolezéron átutazva megcsodálta az apró fatemplomot, melynek alacsony törzséből
előkelő áhítattal szökött fel a torony. Ugyanakkor kortörténeti dokumentummal is szol-
gált, megjegyezvén, hogy tőle kétszáz méternyire már épül a csúf "Richter-féle" szab-
vány kőtemplom. Hasonlóan történelmi dokumentumot jegyez fel november 10-én,
amikor a krassói gyógyszerésznél rádiót hallgatva megtudja, hogy Chamberlain meg-
halt, és hogy Molotov Berlinbe repült.
Olyan otthonosan járt-kelt a Veresmart környéki szatmári tájon, mintha itt született
volna valamelyik faluban. Talán Kisko1cson, vagy Szamoskrassón. Úgy érzem, ide illik
találóan egy költői gondolat, amit 2006-ban Somlyó György Radnóti Miklós című
költeményében fogalmazott meg:

"Hős, látnok, mártir - mily fakó nevek,

ha csak a múltból ködlik fel alakjuk.
De te itt voltál köztünk, egyre halljuk
Még el se csendült nevetésedet. "
A gyakori semmittevés és a leszerelés bizonytalansága miatti gyötrelmek közepette
teltek az esős, sáros és téliesre fordult novemberi napok Veresmarton. A Nagybánya
mögötti hegycsúcsok már hó sapkával díszelegtek és hideg volt a faluban. Végül dec-
ember l-jén megjött a parancs,' átvezényelték Krasznabéltekre a Vezető Csoport pa-
rancsnokságához, ahonnan Tasnádra irányították. Itt leszerelést váró 70 ember közé
került, de 35-nek vissza kellett maradnia bizonyos visszaélések miatt, elmulasztott
munkák elvégzésére. D. főhadnagy visszautasított minden javasolt listát. A diplomáso-
kat választotta ki mint .felelösöket" a visszaélésekért! "Első haszna tanári diplornám-
nak." - jegyzi be naplójába. December 4-től IS-ével bezárólag büntető századi beosz-
tásban volt része. Reggel 5-kor ébresztő és sötétedésig (du. 5-ig) gyötrő munka, SZUl'O-

versmondó 49
 r
TANULMÁNYOK
nyos őrök felügyelete mellett. Alaktanya körzetét nem lehetett elhagyni. Mínusz 10-20
fokos hideg. Még mosdani sem tudtak.
December l6-án végre beköltözött a jókedv. Bizonyossá lett a leszerelés. Aznap
verseket költött, "emléklapokat" az orvosoknak, szakácsoknak és a sza-
kaszparancsnoknak. Tausig dr. viszont neki költött vissza egy "emléklapot".

.Különbet nem szült még hitvány emberöltőnk

Mint Radnóti Miklós, hű koszorús költőnk.
De mert rigmusait nem fojtotta borba,
Került ő Tasnádon büntetőtáborba.
Ott is verseket ró okos szöke feje,
Éljen még száz évig, s Pantheonba vele!

(Tausig Bandi barátodtól sz. par. hely.)

December 17-én délután indult Tasnádról és IS-án reggel 5-kor érkezett Budapest-
re. Még aznap Gödöllőn megkapta a leszerelési okmányt is. E három hónapi munka-
szolgálat viszontagságai és az azt lezáró kétheti büntető tábor borzalmai ellenére sem
talált felülvizsgálni valót 1940. augusztus végi érzelmeiben. Egy későbbi, 1942-ben
kelt vallomásában így írt erről: " ...magyar költő vagyok ... hazám tájai kinyíl nak előt­
tem, a bokor nem vág rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujj-
hegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék, megölném magam,
mert másképp mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem. .."
Ö Erdély földjén is a maga töretlen humanista-patrióta magatartását őrizte meg.
Amilyen gyöngéd, gyámolító szeretettel viszonyult az idegen ajkú lakossághoz, gyere-
kekhez, vagy a gyámoltalan öreg néne iránt, olyan igazán tudta szeretni az övéit is. S,
hogy mint szerette övéit, minden ott megélt szenvedés ellenére azt mutatják Erdély
általa leírt tájai s a leírások tükrözte érzelmek.
December 2-án Szatmárról Béltekre utaztában tehergépkocsival, a következő soro-
kat jegyezte naplójába: "Újra úton ér az alkony. Nagymadarásznál a befagyott Homo-
ródban világit a kármin ég. Erdődre már szürkületre érünk, szép gótikus templom vi-
gyáz a magas dombról. A sötét házak fölött egy pillanatra Petőfi fénye villan el. De
csorogni kezd a szememből a könny, mar a hideg és vág a szél."
Vagy a veresmarti táj költői metamorfózisáról, átalakulásáról egy december 22-ei
bejegyzésében: "Még a fák is vigyázzba állnak mostanság, mint egy óriás Szolgálati
Szabályzat, olyan a táj. Hideg van."
November 19-én pedig "vergiliusi kép" gyanánt azonosítja a veresmarti tájat: "Az
árkokon, a csapdákon már keresztül szántottak a parasztok, az aknák gödreiben tócsa
csillog. Körül ökrök vonják az ekét."
S mi lesz mindebböl - az átélt rettenetek után és azok ellenére - a már odahaza,
Budapesten írott költeményében, a .Veresmart't-ban? Beszéljen erről maga a költe-
mény:

50 versmondó
 TANULMÁNYOK
Radnóti Miklós
Veresmart
Megcsöndesült az út és rajta mint
egy terhes asszony, holló billeg át.
Sóhajt az út, - no végre hollo!
és ellocsogja néki bánatát.

Hallgatja őt a megsebzett vetés,

a harcra tört vidék pillája rebben,
még nem felejtett, bár az alkonyat
altatja egyre s folyton édesebben.

Apró veremben apró akna bú,

méregtől csillog, szétroppenne. de
már nem merészel. Orzi rosszallón
a káposzták sötét tekintete.

S a bölcsre kókadt napraforgók mögött

és ott az ifju fák tövén
acélkék köd lebeg vizszintesen:
a vérre váró sűrű drótsövény.

De hajnalban, ha harmat üli meg

(szelíd gyujtozsinár a szára)
nagy óvatosan közte kúszik el
s kinyit a tök arany virága.

S a csönd majd ujra permetezni kezd,

a sáncok ormán néha gólya áll,
a futóárok nyúl tanyája ma
s már holnap átszánt rajta Florian.

És visszatérnek mind a mlvesek,

aki takács volt, ujra szőni fog
és éjjel szép fonállal álmodik,
mig fel, nem keltik gyöngyös hajnalok.

S az asszonyok is hajladoznak ujra,

lábuknál nődögél egy új világ,
hiú, mákszinruhás lánykák zajongnak
s kicsiny fiúk, kis öklelő gidák.

S a föld bölcs rendje visszatér, amit

ó csillagok szakállas fénye áztat;
állatok s kalászok rendje ez, nehéz
s mégis szelíd szolgálati szabályzat.
(1941. január 10.)

A hadi készültség brutalitásának képeivel ilyen szelíd szavakkal száll szembe a köl-
tő és a remény, a természet és a benne munkáló ember. Flórián, a román fóldműves
versmondó 51
TANULMÁNYOK
csakúgy, mint a költöt is jelentő mívesek. Így hitt a természet és az ember pusztítással
szembeszegülő. szép ellenállásában.

Epilógus

Amint már jeleztem előbbi soraimban, Radnóti Miklós nyomainak megtalálása

Szamosveresmarton nehezen indult. A kérdezettek válaszai csupán általánosítások
voltak. Előrelépéshez csak azután jutottam, miután megismerkedtem Radnóti Miklós
"Napló"-jával, a veresmarti időkre vonatkozó bejegyzéseivel. A varázslatos két gyer-
mekszereplő, Olguca és Likuca említése rögtön megnyitotta az emlékezés folyamát.
Így jutottam el a Nistor család 1940-ben 3 éves, ma 69 éves, nyugdíjas, román nyelv és
irodalom szakos tanár utódj ához: Nistor DinuGheorghe-hoz, aki ma is Veresmarton él.
Ö lett kedves szimpatikus beszélgetőtársam. Örömmel töltötte el, hallani a családjáról
szóló értékes bejegyzéseket egy jelentős irodalmí alkotásban. Ö ugyan 66 év távlatából,
akkori gyermekértelmével csupán a házuknál lévő bácsik sokadaImára révedezhet ho-
mályosan, de megtudhattam tőle családja életének néhány mozzanatát, sikereit, tragédi-
áit. Mivel Radnótinak a Nistor családdal való kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolata
része volt itteni két hónapot eltöltött életének, úgy vélem, nem érdektelen megemlíteni
néhány történést életükbő!.:
- A házigazda, Nistor Vasile 1952-ben mezőn dolgozva, vihar közeledtével, a kö-
zelben legelésző ökreit a szekérhez akarván vezetni, halálos villámcsapást szenvedett.
62 évet élt.
- Likuca (e név a román László=Vasile (Vasilicuta) becenevének felel meg), elvé-
gezve a kötelező 3 év katonaságot, 1947-ben megnősült. Szorgalmas gazdálkodó lett
belőle, szép állatokat tartott, rangos gazdasági udvart és épületeket létesitett. Szerette és
segítette az özvegyen maradt nevelőanyját és kiskorú testvéreit. A téli disznóölések
elképzelhetetlenek lettek volna nélküle, ameddig élt. Még a kollektív gazdasági idők­
ben is volt saját szekere és lova. 1976 őszén, a mezőn, kukaricatábla szélére csomókba
kihordott takarmánytököket rakta éppen, amikor a kukoricásból előugrott néhány szar-
vastehén és üsző. Ezektől a ló úgy megijedt és megbokrosodott, hogy Likuca nem tudta
megfékezni. A ló alá került és a szekér is átment rajta. Ezáltal olyan súlyos agyi, gerinc
és belső sérüléseket szenvedett, hogy néhány napi haláltusa után Szatmáron, a korház-
ban meghalt. 52 évet élt. Ha élne, 82 éves, lenne. És élhetne! Vannak még a faluban 82
évet meghaladó korban többen is. Ö lehetett volna legilletékesebb ismerője
Veresmartról Radnóti Miklósnak!
- Az anya, Ilonka, akit a falubeliek Ilkának neveztek, hihetetlen és egyértelmű tisz-
teletnek örvendett mindenki részéről, aki ismerte. Élete magyarázatát adta, rövid, de
határozott válaszának, amít Olguca örökbefogadásakor, Radnóti rosszalló kérdésére
adott: "És odaadja?" - "Oda. Van elég. És lesz!" Ezen rövid válasz-szavak mindeniké-
nek megvolt a maga értelmes háttere:
- Az "Oda" azt jelentette, hogy az anya, gyermekei boldogulását, életüknek jobb
sorsra fordulását mindenek felett valónak tartotta. Ez a magyarázata Olguca örökbeadá-
sának is. A "Van elég" azt takarta, hogy, a családnak akkor 1940-ben már tagja volt az
akkor 3 éves Dinu-Gheorghe és az egy éves Lenuca is. Az "És lesz!" egy újabb gyer-
mek jöttét jelezte. 194I-ben született még egy kislány, aki az Olguca nevelő anyja
iránti tiszteletből, annak keresztne vét, az Irma nevet kapta!
- Az anya, Ilka olyan volt, mint a .xlalbéli" édesanya, aki "éjszaka font, nappal var-
rott", aki özvegyen maradva is három kiskorú gyermekkel, biztosította azoknak a tanu-
lási lehetőséget, hogy kitörjenek a Radnóti által is említett szegénység nyomorúságá-
ból. Dinu középiskolai tanár, Lenuca gyógyszerész, Irma pedig tanítónő lett. Ilka 1987-
ben halt meg, 78 évet élt.

52 versmondó
 , ,-
TANULMANYOK
- Olguca, az 1940-ben örökbeadott "széparcú, szőke, sötétszemű leányka, 66 évvel
korosabban, most Ózdon él férjével Nánási László középiskolai tanár-igazgatóval. Nem
sikerült telefonkapcsolatot létesítenem velük. Mindketten nyugdíjasok.
- Még egy említésre váró név: Flórián, a versben megörökített szántóvető a
veresmarti temetőben nyugszik. Sírját vastag betonlap fedi. Hajlított vascsőből készített
sírkeresztjén, vaslemez táblán még olvasható az olajfestékkel írott név: Silaghi Florian,
1888-1963.

Asztalos Gábor
Nagybánya

A Versmondó 2005.14. számában megjelent tanulmány némileg rövidített változata.

Forrásmunkák és adatközIők:

1. Radnóti Miklós: Napló. Melczer Tibor utószavával és jegyzeteivel. Bp., Magvető

Könyvkiadó, 1989.
2. Pomogáts Béla: Radnóti Miklós. Nagy magyar írók. Bp., Gondolat Kiadó, 1984.
3. Radnóti Miklós: Versek és műfordítások. Seres Zsófia elő szavával. Kolozsvár,
Dacia Kiadó, 1987.
4. Rus Vasile: Rosiori. Poveste monograficá fárá sfártit... Satu Mare, Editura Bion,
2004.
5. Nistor Dinu-Gheorghe, nyugdíjas román nyelv és irodalom szakos tanár. A beszél-
getések ideje: 2006.
6. Saba Margareta, tsz nyugdíjas, háziasszony. A beszélgetések ideje: 2006.
7. Negreanu Margareta, nyugdíjas tanítónő, Nagybánya. A beszélgetések ideje: 2006.
8. MerIi Ferenc, nyugdíjas órásmester, Szinérváralja. A beszélgetések ideje: 2006.

versmondó 53
TANULMÁNYOK

Egy versmondó így látja

100 éve született Radnóti
Olyan mondatok megfogalmazására törekszem, amelyek visszaadnak valamit abból
a tiszteletből, szeretetből, amelyet a költő tragédiával végződő életútja s az ezen az úton
kibontakozó költészet iránt érzek.
Érdeklődő vonzódásomban szerepet játszott a költő származása, halálának körülmé-
nyei, a születésekor bekövetkezett tragédia és apja korai halála.
A költő alkata is közel áll hozzám: érzékeny, melankolikus kedélyű, hajlamos a szo-
rongásra. Úgy vélem, a lelki beállítódás és a körülmények sora mély kölcsönhatásban
van az életművel. A poéta az árvaság, az idegenség, a kiszolgáltatottság tudatával éri el
a felnőttkort. Önálló költői világ megteremtésére törekszik, ennek fontosságát ki is fejti
1934-ben írt doktori disszertációjában, melyben az eredeti nyelvteremtésről mint kifej-
tendő eszközről beszél. Saját, egyedi formanyelvét a magány fájdalmának és a lélek
lázadásának megjelenítésére használja. Radnótira talán legnagyobb hatással a fasizmus
térhódítása volt, mély szorongással szólt arról, amit a fenyegetett élet iránt érzett.
Sorsa tipikus sors, minden ártatlan, tiszta, nemes eszméket őrző és képviselő ember
sorsának a jelképe, az áldozat szerepébe kényszerülve. Törekvései az életmű végéhez
közeledve egységbe forrnak adottságaival, s a maga nemében páratlan költészet szüle-
tik, nemzeti és európai értelemben egyaránt.
A tragikus sors beteljesülésének eseményeihez tartozik, hogy a barátai többször
akartak segíteni a munkaszolgálatosok erőltetett menetébe kényszerített költőnek, hogy
megments ék a pusztulástól, aki a mártíromságot szinte eleve elrendeltnek tekintette.
Egyszer engedett a segíteni akarásnak: amikor a bori táborból két menetszázad indult,
barátai unszolására került a másodikból az elsőbe.
Ez az életébe került... Rédei Miklós
nyugalmazott tanár, versmondó

54 versmondó
 VERSSZÍNHÁZ

Devecseri Zoltán
Negyedik parancsolat
"átirat" Radnóti Miklos l 00. születésnapjára

Tiszteld az Időtlen időt.

- apádat-anyádat,
s minden énekes prófétáját,
ki a semmiből hitet fakasztott,
a mindenütt velünk - levőket:

Tiszteld, akiket írni küldött

közénk a teremtő.
kinek már bölcsője is ballada,
derékalja - siratáének,
s adott anyja lett az Ország -
kapottfia Ö aszülőhazának
(minek általa neveztetett)'

Tiszteld a félni nem merőket,

- szentek rejtőznek előlünk­
alig hallható suttogás
sebet gyógyító varázs-szavait!

Emlékezd a zsoltár-fakasztókat,
a bűntelen szűletettet,
öccsét - anyját - apját ha siratja.
a mindenűtt veletek levőket...
Az álom remekműveit
eltünteti
az este gyalulatlan kerítése,
miképp a szenvedést is -
Tiszteld a madárlátta feleséget,
- virrasztó kezét a vállára küldte,
midőn elillan t az őriző angyal
ama karddal; fönn a hegyek közt
nem óvhatta már-

Tiszteld azt, aki föladja

s aki szavaival szembeszáll,
pontos versekkel szól és száll a szó
száz éven túlra is majd.
száll, szál, hogy odaérjen!

Tiszteld, akit a teremtő

közénk írni küldött!

versmondó 55
VERS SZÍNHÁZ

...emlék és ... varázslat

Az első Magyar Versszlnház bemutatója Győrött

Fontos eseményre került sor Győrött a Városháza patinás dísztermében 2009. má-
jus 28-án. Az Első Magyar Versszlnház - a Magyar Versmondok Egyesületének Radnó-
ti-díjas előadómíívészei közreműködésével - verskancertet adott Emlék és varázslat
címmel, a Radnóti Miklos szuletésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett konferen-
cián. amelyet a Nyugat- magyarországi Egyetem - Apáczai Csere János Kar rendezett.

A bemutató remek szervezői ötlet révén kapcsolódott a Győrött megrendezett há-

romnapos tudományos konferenciához, annak ünnepélyességékez nagyban hozzájárul-
va.
Volt valami különleges abban, hogy az előadás a délutáni napfényben zajlott le egy
olyan gyönyörű teremben, amelynek fő falán, közvetlenül az elnöki emelvény és pulpi-
tus mögött az ország címere volt látható. Ismét az a címer, amelynek egykori állama
nem tudta megvédeni a költőt, akit most ünnepel, s amely országban ma egyre hango-
sabbak azok, akik azt a hatalmat idézik, amely a költő elveszejtésében szerepet játszott.
A Magyar Versmondók Egyesületének helyi képviselője, Popper Ferenc mondott
bevezetőt, utalva a győri versmondó hagyományokra s ismertetve a fellépő művészek
és a szerkesztő személyét.
A "koncertet" - afféle kamarakoncertet - elvileg kis térre, intim helyszínre szánták,
de hála a rutinos előadóknak s a lelkes nézőseregnek, a terem hatalmas méretei ellenére
igazán finom, ihletett pillanatok születtek, s így feledtük a hátteret és politikai realitást.
Belekeri.iltünk a költő varázslatába és vele emlékeztünk. Igen, vele emlékeztünk, mert
sajátos módon Radnóti valahogy már nem csak a költőtársak, barátok, egykori harcos-
társak emlékezetében él, hanem az egy generációval későbbiek, a miénkben is, s remél-
jük, így lesz ez a következő nemzedéknél is. Egy-egy versnél valóban olyan hangulat
támadt, mintha egy régi iskolai vagy vállalati ünnepségen volnánk. S a régi szelíd esték
már saját radnótis estjeinket, szerelernvallomásainkat idézik, hangulatos nyáresti boro-
zásokat, valóban az emlékezetbe ágyazódott soraival. S erre a hangulatra persze ráját-
szott a város is, a Radnóti-versenyek emlékeivel, magukkal az előadókkal, akik egykor,
ezeken a versenyeken tűntek fel, s lettek avatott tolmácsolói a költő sorainak.
Meghökkentő, de finom üzenetet hordozott a bevezető tétel egyetlen verse, a müsor
címére rájátszó Sem emlék, sem varázslat. Záró sora ma is szívbemarkoló, mégis szer-
kesztői lelemény volt, hogy e pesszimista alaphangra azután rácáfoljon maga az élet-
mű: azoknak a verseknek a sora, amelyek ezen életmű legmarkánsabb darabjai, s ame-
lyek utalnak arra az utóéletre, amelyben a költő bízott.
A szerkesztö, és egyben az előadás spiritus rectora, Kiss László "hozott anyagból"
dolgozott. Tehát az előadók repertoárján lévő versekből válogatott, úgy is, hogy volt,
akinek csak két Radnóti-verse volt. Ám érdeme, hogy az anyagok koncepciózus elren-
dezése révén, végül is igen kerek, szép, egymásra épülő "koncertet" komponált. Andan-
ték, majd allegrók, presztók követték egymást. A személyes életút kezdeti állomásai, a
korai szerelmek, a kibontakozó nagy szerelem, az alkotás gondjai, a háború évei, a
nosztalgiák, a végső nagy pokoljárás versei követték egymást, hogya hittel teli Him-
nusz a békéről zárja le, s emelje spirituális magasságba a szenvedés és halál végső
tragikumát. A tételek között a győri Richter János Zeneiskola növendékei muzsikáltak
tehetségesen, a Kodály-, Handel- és Purcell-műveket finoman alárendelve a versek
sorának. (Farkas Diána zongora, Gál Borbála fuvola.)
Öröm volt érzékelni a természetes előadói sajátosságok mellett azt a spontán, vagy
tán nem is olyan spontán (hisz a Magyar Versmondók Egyesülete az egykori Művelő-

56 versmondó
 VERS SZÍNHÁZ
dési Intézettel mióta is ad sajátos hátteret a magyar versmondó művészetnek?) egységes
izlést és hangmegütést, amellyel az együtt ritkán fellépő előadók megszólaltak. Meg-
szólaltak, s mintegy tárházát adták azoknak a képességeknek, amelyek nélkül nincs jó
előadó-művészet: a szép hang, a jó orgánum és a gazdag lelkiség (Mohai Gábor, Bors
Anikó), a férfias erő és gondolatiság (Wahl László), a személyesség (Virágh Tibor), az
érzékenység, az empátia (Tóth Zsuzsanna), a finom formáló erő és odaadó jelenlét
(Tóth Zsóka), az értelmes tisztaság ( Horváth Ildikó), hogy csak kiragadott példákkal,
némi esetlegességgel jelöljünk meg néhányat ezekből. (Nehogy félreértés essék, itt csak
fő irányokat érzékeltettünk, az előadók ennél lényegesen gazdagabb eszköztárral ren-
delkeznek.) S öröm volt látni, hogya korosztályi sokféleség mellett is érzékelhető volt
az egység, valamiféle kontinuitás.
Ez a különleges bemutató ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy az előadói számok
örökös átgondolásra szorulnak, az "itt és most" érzelmi töltését minden egyes repro-
dukciónál hozzá kell adni a jól ismert szöveghez. Az "itt és most"-ban kell újrateremte-
ni a verseket. Ennek az elvárásnak szép bizonyítékát adták Tóth Zsóka és Tóth Zsu-
zsanna megszólalásai. (Erről a szükségről egyébként a zongoraművész, a kitűnő
Bogányi Gergely is nyilatkozott.)
Végül is az évfordulók mégsem öncélúak, a jól ismert Radnóti-versek mellett a rit-
kábban hallottakat újra elővehetjük, ízlelgethetjük soraikat, motyogjuk magunkban,
eltűnődünk azon a magától csendülő üres vizespoháron, mely "Boldog, mert véled él.",
de ha utánagondolunk ma is reveláció a békére vonatkozó sor : "Te tünde fény! futó
reménység vagy te,! forgó századoknak ritka éke", No, lám, ma béke van és mégsincs,
helyette békétlenség van, erőszakos. Így hát ma is érvényesek a szavak, forgó száza-
doknak valóban ritka éke az áhított béke, amelynek eljövetelét mi is áhíthatjuk együtt
Radnótival.
Az előadás bebizonyította, hogy megéri a fáradozás, "a költő ír, a macska miákol, a
kis halacska ... ". A Versszínház tisztességgel mutatkozott be fontos, elsősorban értelmi-
ségi közönség előtt, s reméljük, hogy ők az éppen most bontakozó intézmény jó hírét
viszik szerteszét. Csak örülhetünk, hogy a Magyar Versmondók Egyesületének e föhaj-
tása újból műsorra került a Petőfi Irodalmi Múzeumban október 14-én.

Wiegmann Alfréd

Kortársalgó

Bella István Kortársalgó címmel indított kulturális-közéleti beszélgetéssorozatot a

Versszlnház Budapesten 2009. február 26-a csütörtöktől. A Magyar Versmondok Egye-
sülete egykori fővédnökéről, Bella István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író,
műforditárál elnevezett, havonta jelentkező, olykor komoly, máskor vidám beszélgetése-
it Turczi István, a Magyar Versmondák Egyesületének irodalmi alelnöke, József Attila-
díjas költő vezeti. Minden hónap utolsó csütörtökén találkoznak olyan költők és irok,
akik egy adott téma kapcsán mondják el gondolataikat, miközben verseiket, prózáikat a
szerzők mellett előadóművészek tolmácsolják. Az események szerves része a zene is. A
megszokottól eltérő hangnemet, dramaturgiailag szerkesztett beszélgetéseket és nem
mindennapi hangulatot ígér a Versszinház, amely a versek körül mozog, mégisfeledtet-
ni próbálja azt a megrögzött társadalmi tudatot. hogya vers a kötelezően megtanulan-
dó, majd e!feledhető iskolai szöveg. A téma mindig aktuális, mindenkit érintő. Csak a
vendégek változnak. A szlnvonal és a hangulat nem.

versmondó 57
VERS SZÍNHÁZ
Szennik Éva interjúja Turczi Istvánnal
Mit gondolsz a Magyar Versmondák Egyesületéről mint költő és mint irodalmi alel-
nök?
Nagyon nehéz ezt a kettőt elválasztani, mert mindkettő egyetlen ember arca vagy
pozíciója. Először költőként találkoztam a Magyar Versmondók Egyesületével, egy
rendezvényre voltam hivatalos, és azt tapasztaltam, hogy nagy nyüzsgés van. Szimpati-
kus volt, ahogya rendezvény össze tudta fogni a fiatalok azon részét, akik még érdek-
lődnek a versművészet iránt. Meglátásom szerint olyan emberekből áll az egyesület,
akiknek fontos a vers minőségi terjesztése. Ma már nem a közösségi mozgalmak idejét
éljük. A '80-as években úgy működött ez, hogy felsőbb utasításra különböző közössé-
gek jöttek létre. Később ez a mozgás teljesen megváltozott, hiszen a civil szféra kezdett
el szervezkedni, és létrehozta a saját közösségeit azokkal az emberekkel, akiknek az
érdeklődése, a gondolkodásmódja, a habitusa és az érzelmi világa hasonló. Így született
meg a Magyar Versmondók Egyesülete is, amelynek nemcsak múltja van, jelene és
jövője is. Így látom irodalmi alelnökként. Költőként leginkább azt mondanám, hogya
vers rövid, gyorsan olvasható, de igényel valamiféle azonosulást. Azt tapasztalom,
hogya fiatalok újra kezdik felfedezni, megszeretni a verset. Volt bizony egy pausa,
egyféle eltávolodás, előtérbe inkább az internet és a különböző videojátékok kerültek,
de azt látom, hogy most újra erősödőben van ez a műfaj. És most visszakapcsolódom a
tisztségemhez: mindennek fontos közvetitője lehet az egyesület. Kifejezetten örülök
annak, hogy nem mindig csak a klasszikusok, az irodalom elismert, tanított személyi-
ségei kapnak helyet, hanem a kortárs irodalom is megkapja a kellő figyelmet. Az egye-
sület jelenlétével erősíti az igényes, kortárs irodalmat, ami azért rendkívül fontos, mert
ez bizonyíthatja a szélesebb közönség, a társadalom számára is, hogy az irodalom él, és
nem pusztán a könyvek, a lexikonok része. Hogya szellemi tápláléknak csak egy létező
eleme a könyv, ami mellett nemcsak megtudhatjuk, de meg is érezhetjük az irodalom
ízét, ha a szerzőkkel és az előadókkal személyes kontaktusba kerülünk. Hogy saját
közösségi terünket alakítjuk, és ha költészeti találkozókon vagy irodalmi esteken ve-
szünk részt, azzal valódi impulzusok érnek, és akár aktív résztvevőkké is válhatunk,
kipróbálhatjuk az írást vagy az interpretálást.
A közöl15'égtalálkozókat és az irodalmi esteket említetted. A közönség mennyire ki-
váncsi manapság a költészetre, a költőkre?
Nagyszerű költők vannak, akikre nem kívánesi a közönség és gyenge költők hada
van, akik a média segítségével hirtelen nagyon népszerűek lesznek. A nagy népszerű­
ség persze nem tart örökké, mert nem lesz mögötte az aranyfedezet, az írott szó. Min-
den korszaknak megvoltak a felkapottjai. Egy jó példa erre Petri György esete, akit
nagyon szerettem. Egy kritikus azt írta, hogy úgy veszi észre, hogy évről évre csökken
Petri György népszerűsége és a verseinek az üzenet értéke nem olyan erős, mint a '80-
as években. Nagyon érdekes, hogya társadalom szerint aktualitását kezdi veszíteni az a
típus ú költészet, amelyet ő képviselt. Veszélyes dolog az elavulás. Egy dolog a vers és
egy másik dolog a költő. Az élő szerző megjelenik, fotó készül róla, sőt véleménye van.
Modifikálja azt a képet, amit egyébként csak a versei által képzelhetünk el, esetleg egy
másik kép alakulna ki róla. A Magyar Versmondók Egyesületének és nekem a közös
célunk az, hogy kialakítsunk egy egészséges egyensúlyt a vers és a verset alkotó sze-
mély között. Úgy, hogya közönség ezáltal kapjon egy viszonylag reális képet arról,
hogy ki mindenki alkot ma Magyarországon.
Az első Kortársalgón a magyar irodalom nagy öregjei voltak a vendégeid. A közön-
ség hogy fogadta a kezdeményezést?

58 versmondó
 VERS SZÍNHÁZ
A beszélgető partnereim Szakonyi Károly, Kossuth-díjas drámaíró, a Digitális Iro-
dalmi Akadémia alapító tagja, Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, író, műfordító, a
Magyar Televízió és a Magyar Rádió nívódíjasa, Czigány György Prima Primissima
díjjal kitüntetett, József Attila-díjas költő, és Deseő Csaba, a jazz-hegedülés magyaror-
szági megteremtője voltak. Nagyon sok fiatal volt az első alkalommal. Az ifjú generá-
ció különösen vevő erre. Érdekli őket az, hogy mit mond ez a hetvenöt éves, első látás-
ra nagypapa szerű figura. Megtapasztalhatták a fiatalok, hogy a kortárs, idősebb költők
is örökifj ak és olyan élményeik vannak, amilyenek nekünk, fiatalabbaknak, sőt. .. Fel-
hőtlenek, humorosak, és lehet a szövegeken nevetni. Nem nyeglén, ahogya hétköznap-
okban egy-egy viccen vagy mondvacsinált történeten, esetleg mások nyomorán röhög-
nek az ilyen találkozást soha meg nem tapasztalók. Hallhattunk az esten érdekes anek-
dotákat Weöres Sándorról. Én nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem ezek a
történetek másodkézből is nagyobb élményt nyújtanak, rnint egy nagyon megcsinált,
trendi film. Örömmel tapasztaltam, hogyaKortársalgó közönsége is jókat mulatott a
történeteken.
A Kortársalgó sajátossága. hogya költők mellett van egy színész és egy zenész, akik
a maguk nyelvére fordítják le a publikumnak az ugyancsak jelen lévő szerző írásait. Ez
a könnyebb fogyaszthatóság miatt lényeges?
Alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy nincs átjárás a generációk között. A
fiatalok nem tudnak az öregekről, az öregek nem veszik tudomásul, hogy fiatalok is
vannak utánuk. A Kortársalgó egyik nagy hozadéka lehet ez a kézfogó. A másik baj az,
hogy a különböző művészeti ágak képviselői sem tudnak egymásról. Vagyis: az író
nem tudja, mit játszik a színész, a színész nem tudja, mit alkot a képzőművész, a kép-
zőművész nem néz filmeket. Nincs átjárás a különböző művészeti ágak között sem.
Ezért van az, hogya Kortársalgóban rendszeresen író, színész, zenész találkozik. Meg-
próbáljuk összeédesíteni a kűlönböző műfajokat. Ez a két alapvető gondolat. Ennek
jegyében indult el a Bella István KortársaIgó, és vallom, hogya különleges története-
ken és őszinte pillanatokon túl ez ettől rendkívüli.
Hogyan invitálod a leendő vendégeidet? Mit mondasz nekik?
Semmit nem kell mondanom, mert ismernek engem. Amikor felhívtam Baranyit,
mondtam neki, hogy ekkor és ekkor lenne ez a dolog. Azt kérdezte csak, ki lenne a
házigazda. Mivel én vagyok a moderátor, szívesen elvállalta, mert tudja, hogy nem éri
kellemetlenség. Nem fogok belekötni, nem hepciáskodom, nem bántom meg és felké-
szülök. Nincs ennek különösebb trükkje, csak az ember tisztelje meg a vendégét azzal,
hogy tudja, kivel találkozik. A pályatársak iránti tisztelet alapkérdés. Tessék megtisz-
telni a másik költöt! Lehet, hogy én másképp gondolkodom, más módon fordítok ver-
set, nem az olasz, hanem az angol költészetet részesítem előnyben, de attól még a mi-
nőséget, amit ő képvisel, el kell ismerni. Ilyen egyszerű.

Ők voltak a nagy öregek, és rögtönfordultál is afiatalokfelé: a második Kortársal-

gó alkalmával egészen érdekes társaságo t ültettél össze ...
Úgy döntöttünk, lazítunk egy kicsit, és megkerestem Térey János, József Attila- és
Szép Ernő-díjas költő t, írót és Szálinger Balázs Junior Prima-díjas költöt. Témánk, a
generációk közötti átjárhatóság, egymás közti rivalizálás, valódi értékek, és költészeti
marketing volt. Érdekes ez annak tükrében, amit az előbb mondtam, és pont ezért is
hívtam meg őket. Mert más generáció, és a látható problémáról beszélni kell. A két
költőtársam mellé rendeltük Galkó Balázst, aki előadóművészként József Attila költé-
szetében a legavatottabb versmondó Magyarországon. Meghívtuk Fekete-Kovács Kor-
nélt is, a kortárs dzsessz egyik legeredetibb zeneszerzőjét. Érdekes kavalkád volt. Re-

versmondó 59
VERSSZÍNHÁZ
mek közönség mellett, változatos, sajátos hangvételű, sok érdekességgel szolgáló be-
szélgetésnek lehettünk tanúi. Aztán a harmadik alkalommal megkevertük a két nemze-
déket: a beszélgető társaim Ungvári Tamás József Attila-díjas költő és Karafiáth Orso-
lya, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett költője volt. Bornai
Tibor a KFT zenekar frontembere saját zenéjével és szövegeivel mondta el véleményét
az irodalomról, a költészetről, a közéletről. Boncolgattuk a hatalomhoz és a közönség-
hez való viszonyukat. Ez a Kortársalgó tényleg három generáció találkozása volt vers-
ben és zenében. Ráadásul mindhárman médiaszemélyiségek, emiatt kétfajta arcuk van:
a média felé sugárzott arcuk, és az alkotói arcuk. Ennek a kettősségéből jött ki az a
feszültség, amely az est legértékesebb hozadéka volt. És figyeltek egymásra, ami pél-
damutató a ma költőinek.
A Kortársalgák végén többnyire a helyszínen maradtok és félreültök. Miről beszél-
gettek ilyenkor?
Elsőként azt kérdezik, milyennek találtam a beszélgetést, és mennyire volt levehető
a közönségnek a téma és a vélemények. Aztán megkérdezik, mennyi a honoráriumuk.
Tényleg! És ebből most szűrjük le a gyors tanulságot, ami nem az, hogy kell nekik a
pénz, hanem éppen az, hogy anélkül jönnek el, hogy ezt előtte megkérdezték volna.
Mutass ilyen embereket még ... Aztán társalgunk irodalomról, költészetről, események-
ről, és különböző szakmai kérdéseket boncolgatunk. Persze megbeszéljük azt is, ki kit
utál, vagy éppen szeret, ki kire irigy, kire haragszik. Mert ők is csak emberek. ..
A júniusi Kortársalgó rendhagyó volt, hiszen a Parnasszussal közös estet tartott a
Versszinház. Miben volt ez más?
Ez dupla esemény volt, a májusi és a júniusi Kortársalgó a nyárra való tekintettel a
Parnasszus költészeti folyóirattal közösen, az Írószövetség Klubjában zajlott, a két
hónapra tekintettel két részben. Vendégeink Ágh István Kossuth- és Déry Tibor-díjas, a
Hetek költőinek egyike, Vasy Géza irodalomtörténész, kritikus, a Magyar Írószövetség
elnöke és Pomogáts Béla József Attila- és Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Litera-
túra főszerkesztője volt. A zenét egy jó barátom, Binder Károly zongoraművész, zene-
szerző napjaink meghatározó kortárs és jazz-zenesze szolgáltatta. Itt a közélet pont
akkora szerepet kapott, mint az irodalom, mert tetszik vagy sem, nem függetleníthető
egymástól a kettő. A közönség összetétele is eszerint változott: itt az érdeklődők mellett
a szakmai közönség volt nagyobb számban jelen. Persze nem véletlenül, mert a Par-
nasszus nyári lapszámbemutatóján azok is részt vesznek, akik a folyóiratban publikál-
nak, és azok is, akik velük szoros baráti vagy szakmai kapcsolatban állnak. Meghatáro-
zó, az irodalom szempontjából véleményformáló beszélgetésnek lehettünk tanúi, és ezt
a közvetítő közeget igyekszünk erősíteni a Versszínház 2009-20 l O-es évadában is.

Szennik Éva

60 versmondó
 TÁBOROK

versmondó 61
TÁBOROK
Latinovits szellemében
versművészeti táborok

Latinovits szelleme ott van, ahol a vers. Ha pedig a vers ott van, ahol Latinovits
született és pihen, akkor szinte kötelező az ő szellemiségét és erejét követni, magunkba
szívni. Évek óta Balatonszemes ad otthont a versmondás, és immár a versírás nyári
műhelyeinek a Magyar Versmondók Egyesületével. A módszer azonos, csak a szerep-
lők, az új versmondó-előadóművész palánták változnak. 2009 nyara, Balatomszemes,
Latinovits Művelődési Ház, Szem-S Panzió. Európai színvonalú közösségi térben,
biztonságos, őrzött szállással, a Balaton partján, népszerű költők, irók, színészek, elő­
adóművészek, ismert televíziós személyiségek társaságában.
Versszínházi tréninggel indította idén nyáron versművészeti kurzusait a Magyar
Versmondók Egyesülete. Költőknek, leendő színészeknek és versmondóknak is őnálló
műhely indult, így három tábor zajlott egyszerre Balatonszemesen július 18-tól 26-ig.
A táborokban oktatóként részt vett többek között Wiegmann Alfréd rendező, a Vers-
színház művészeti vezetője, Kinizsi Ottó színész, a Versmondók kreatív alelnöke, aki
állandó sorozatszereplői munkája mellett színházi színészként és drámatanárként is
tevékenykedik, Karafiáth Orsolya költő és Bedecs László irodalomtörténész.
Három az egyben: három alkotótábor, egy időben, egy helyen, ahol az ország leg-
különbözőbb pontjaiból érkező, különbözö korosztályú alkotók azt gondolják, hogya
vers, a színház, az irodalom nem szégyen, hanem segítség, a mindennapok színesebbé
tételére. Egy műhely, ahol megtanulhatják az érzéseket kezelni és reprodukálni, a gon-
dolatokat művészi nyelven, hétköznapi módon kinyilvánítani. Egy csapat, ahol több
csoportban, azonos célért, de egyénre szabottan kapnak komplex képzést, színészmes-
terségből, hangképzésböl, kommunikációból, színpadi mozgásból, írásból, dramaturgi-
ából, a gyakorlatra, színpadra és hétköznap okra építve.
A táborok eredményességét jól mutatja, hogy a korábbi évek gyakorlatához hason-
lóan idén két tavalyi résztvevő is harmadrostás volt a Szinház- és Filmművészeti Egye-
tem színész szakán, a költők közül többen önálló kötettel rendelkeznek. Erre ráerősítve,
a nyári táborok felhőtlen hangulatát és a szakmaiságot egyaránt szem előtt tartó műhe­
lyek első része most egy intenzív, komplex színházi képzés volt, amit Pataki András, a
Forrás Színház igazgató-főrendezője vezetett. A három tábor egyike a Versművészeti
Szeminárium Lutter Imre előadóművész, drámapedagógus, a Magyar Versmondók
Egyesületének ügyvezető elnöke és Szennik Évi rendező, kommunikációs alelnök
irányításával. Ebben a szekcióban a versmondók és verskedvelők a pódiumművészet, a
versrendezés, az előadóestek készítésének érzelmi és technikai hátterének megismerése
és elsajátítása révén színházi közegbe helyezhették a verset. A Színész és Előadómű­
vész Felkészítő Műhely a színészmesterség, a színpadi beszéd és mozgás, a rendezés és
a dramaturgia mentén építette fel tematikáját, és a színjátszás legfőbb kulisszatitkait
villantotta fel, gyakorlati módszerekkel.

Hegedűs Ágota
Görbe tükröm
Mióta meghíztam,
száműztem tukromet.
görbévé zsugorodott,
elvarázsolt kastély homályos
foncsora vigyorgott vissza.
62 versmondó
 TÁBOROK
Gúnya marta le fényét,
pattogzottjégpocsolya.
Félrenézve akasztottam le,
nem fértem ki vele az ajtón.
Kövéren megfeszült, reccsent,
milliárd darabkája
ropogott a talpam alatt,
sírva söpörtem össze,
kupac csillámporrá.
Összetört tükör,
hét év boldogtalanság.
Jó, attól legalább
lefogyok.

A színészműhelyt Bakos-Kiss Gábor idén végzett színművész és Kiss László rende-

ző, a Versmondó folyóirat főszerkesztője vezették. József Attila-estj ével fellépett Rékai
Nándor színművész. A harmadik tábor, az Írásművészeti Műhely célja, hogy a nem
professzionális vagy pályakezdő írók verstani, írástechnikai, költészetesztétikai ismere-
teit bövítsék, speciális prózaírói feladatokkal kész mű alkotására ösztönözzék. Az írók
szekcióját Turczi István, a Magyar Versmondók Egyesületének irodalmi alelnöke,
József Attila-díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat főszerkesztője vezette. A
táborozók egységes hangképzésen, kommunikációs kurzuson és mozgástréningen vet-
tek részt, előadásokat hallhattak az irodalom és a média viszonyáról, a hangjáték és a
költészet összefüggéseiröl, a hangzó vers és próza technikai fortélyairól. A Versművé­
szeti Táborok záróakkordja július 26-án a Latinovits Művelődési Házban rendezett est
volt, ahol a különbözö szekciók előadás formájában prezentálták műhelymunkáikat.
Huszonhét év munka tapasztalata áll a Magyar Versmondók Egyesülete nyári
versmondó tábora mögött. A kezdetekkor az volt a cél, hogy egy, a világ zajától mentes
szigeten megvesse lábát a versmondás. Napjainkban az a cél, hogya versek szigetét a
jövő társadalmával egy speciális híddal összekössük. Az elmúlt években a versmondás
reneszánszát kezdte élni, ezáltal a versmondó műhelyek, intenzív kurzusok iránt is
megnőtt az igény. 2000 óta háromszorosára növekedett a vers táborokba igyekvő fiata-
lok száma. Éppen ezért számtalan olyan tábor is létrejött, amely valójában csak a ki-
kapcsolódást szolgálja, hobbi szintű tábor, miközben valódi szakmai alapokkal nem
rendelkezik. Egyesületünk azonban, mivel valódi letéteményese a pódiumművészetnek,
neves szakembereivel (színészek, költők, írók, előadóművészek, rendezők és dramatur-
gok) versművészeti szeminárium keretében az igényes szórakozás mellett a jövő hiva-
tásos előadóművészeinek nevelésén dolgozik a tíznapos versművészeti táborban, non-
stop munkával, etalonokkal, és ifjú tehetségekkel. Versmondóink többsége a legered-
ményesebb a különböző versmondó találkozókon, színházakban vagy versenyeken, és
ami a legfontosabb: lelkileg kiegyensúlyozott emberként a társadalom aktív részesei
kívánnak lenni. Ez az oka annak, hogyadrámapedagógiát alapmódszertanként kezel-
jük. A Magyar Versmondók Egyesülete arra törekszik, hogyaVersművészeti Tábor az
ország legerősebb nyári versművész-képzö műhelyévé váljon.
A tábor résztvevői a legkülönbözőbb korosztályokat képviselték: 14 éves kortól 60
éves korig jelentkeztek. A táborozók két szekcióban több különbözö szakmai csoportba
kerültek: a viszonylag hasonló szakmai szinten álló versmondók tematikusan alkottak
egy-egy csoportot: önálló szekciót képviselt a Versművészeti Szeminárium, a Színész
és Előadóművész Felkészítő Műhelyben két külön csoport dolgozott, mig az Írásművé­
szeti Műhely elkülönítetten folytatta munkáját.

versmondó 63
TÁBOROK
A programban a foglalkozásokat úgy készítettük elő, hogy a tábor időrendi beosztá-
sa rendszerességet tükrözzön, de rugalmas legyen. Azért, hogya táborozó fiatalok az
értelmes időtöltést is megtanulják szeretni, és hogya szervezőkészségüket növelj ük.
Mindezt úgy, hogy azt érezzék: itt valóban minden az ő egyéni hozzáállásukon, menta-
litásukon, és a közösség összetartásán múlik. "Ök a főnökök" , de az egyes helyzetek-
ben kikerülhetetlen a tapasztaltabbak segítsége mind saját korosztályukból, közössé-
gükből, mind a felnőttektől. A bizalom már az első közös "helyzetekben" kiépült, és ez
a biztonságérzet megmaradt a későbbiekben, a tábor végeztével is (később pedig a
nagybetűs életben gyümölcsözik majd). Szükséges a jelenlévők karakterének megkere-
sése és feltárása nemcsak a tanárok, de önmaguk előtt is. Ha ez sikerül, a versmondó
saját érdeklődési körét lehet tágítani, vagy éppen fókuszálni egy bizonyos témakörre, s
azt később bővíteni saját mezsgyéjén. Ilyen esetekben a tanítványok önmagukra talál-
hatnak és sokkal könnyebben kinyilatkoztathatják érzéseiket: megnyílhatnak. Egy kivá-
ló módszer első lépésként erre - csak a példa kedvéért - a név előtti bemutatkozás
gesztikulációval: virágként vagy állatot imitálva - mutogatva, csöndben, szavak nélkül.

Csere Ágota:
Szakítós
Ontlos sült és testes bor,
ezt adhatom Neked,
másban. én, kedves Tibor
már nem segíthetek

Tudom, a hátizsák nehéz,

és belepte a por,
mint életünk az unalom,
vidd hát, kedves Tibor.

Mert karod csupa szinizom,

probléma nem lehet.
Kedves Tibor, most búcsúzom.
Na. gudbáj, ég Veled.

A foglalkozásokon a játékos légzés- és beszédtechnikai gyakorlatokon túl bizalom-

játékok, helyzetgyakorlatok és mindenféle szituációs feladat segít a versmondóknak a
színpadi mesterség elsajátításában. Lényeges szempont azonban akorosztályonkénti
csoportbontás: a hasonló korú tanítványok hasonlóképpen gondolkodnak. Mégis törek-
szünk arra, hogy minden csoportban akadjon egy-egy, a professzionalitás felé közelítő
versmondó, aki támpontot jelenthet a többi társára nézve, s aki tud kontrolláIni és fej-
leszteni is egyúttal. A program egyébiránt az egyéniségekre és a közösségépítésre épül,
ezt a célt szolgálja egyrészről a szubjektív gondolkodásmód és érzésvilág erősítése,
hiszen az érteni-érezni kettős képesség birtoklása és alkalmazása elengedhetetlen vers-
mondáskor; másrészt viszont a színpadi társakhoz és a közönségszólításhoz megkerül-
hetetlen a közösségépítés, az estek felütésétől a zárlatig, ami gyakran néhány óra, oly-
kor pedig csak néhány perc (egy-egy vers előadásakor). Ez a sajátosság a pódiummü-
vészet egyik legnehezebben elsajátítható és alkalmazható titka. (Ez utóbbi egyébként
olyan észrevétlen, kézzel fogható eszközökkel veszi kezdetét, mint a vers tábor közös
pólója; de realizálódik a bizalomjátékokon alapuló globális helyzetgyakorlatokban.) A
kreativitás növeléséhez a versismeretet is felhasználjuk: olykor különböző verssorokból
állíttatunk össze helyzetgyakorlatokat. függetlenül az adott költemények témáitól; más-

64 versmondó
 TÁBOROK
kor egy bizonyos szintig eljutott helyzetet bonyolíttatunk tovább úgy, hogya végén
versekkel válaszoljanak egymásnak a szituáció szereplői.
Figyelünk a versmondók koncentráció-képességére is. Megértetjük velük, hogy az
összpontositásra nem kizárólag mennyiségileg (tehát szövegtudás szempontjából) van
szükség, hanem az emocionális háttérre is hasonlóképpen kell koncentrálni. A szöveg-
tudás erősítésére, biztosítására versmondás közben egészen más feladatokkal instruál-
juk a versmondót (például írja le a nevét, jellemezze saját magát, oldjon meg írásban
számtani feladatot, bukfencezzen, miközben mondja a verset), vagy megzavarjuk
versmondás alatt ...
A Magyar Versmondók Egyesülete ifjúsági közoktatási és kulturális tevékenységét
a nyári alternatív közegben is eredménnyel folytatta. És ez a folytatás 2010-ben sem
marad el.
Nálunk a helyed, ha fejlődni akarsz. Itt a helyed, ha nem akarsz művész lenni, de
szereted a versek világát, vállalod önmagad és évekre meghatározó önismereti anyagra
vágysz.
Jelentkezz, ha fejlesztenéd a kifejező eszközeidet, mert szükséged lesz rá tanulmá-
nyaid, munkád terén.
Gyere, ha csak jól akarod érezni magad! Jövőre is...
Lutter Imre

Lazarev Oleg Alekszandrovics

Inycsík
minden oly ismerős nekem
és mind oly idegen
ismét e földön létezem
és várva nem váram a végzetem
minden oly jó és bíztató
kostoltam már mind ínyemre való

Junior Parnasszus írásművészeti és kreatív workshop

Balatonszemes, 2009. július 18-26.

Már az alkotótábor címével meggyűlt a bajunk. Nem a postacímre gondolok. A Ba-

golyvár utca és a Szem-S Panzió kimondottan jól hangzott. Az alkotóműhely címében
találtunk aggodalomra okot adó szót. Nem a workshop, vagy műhely, az rendben,
elvégre azért mennénk, kreatív, e nélkül mit keresnénk ott, írásművészeti, ez gyönyö-
rű, főleg az összetett szó második fele, erre már csak a Parnasszus szó tesz rá egy
lapáttal, mindenek csimborasszója. De ott áll legelöl, a Parnasszus előtt a junior szó.
Korhatárt nem jeleztek a felhivásban, akkor meg miért ez a cím?
Erőt veszek magamon és rákérdezek a kényes jelzőre a műhelyvezetőnél: Turczi
István József Attila-díjas költő, a Parnasszus költészeti folyóirat alapító főszerkesztője,
a Magyar P.E.N. Club alelnöke (itt abbahagyom a felsorolást, írásom túllépné a terje-
delmi határokat).
Felesleges kérdés. A junior itt nem az életkorra vonatkozik.
Még meg sem kezdődött a tábor és már meg is kezdődött. Jönnek a hírek, kemény
megterhelésnek leszünk kitéve. Turczi már osztja táborozóinak e-mailen az úgyneve-
zett nulladik típusú feladatokat (álomleírás, szimboleum, nemzeti jelkép, megszemélye-
sítve, fekete humorral megspékelve stb.), ez a beszállókártya. Nulladik típusú találko-
zások?

versmondó 65
TÁBOROK
Legyőztünk minden akadályt. Narancsriasztás, orkán, özönvíz, állornástűz, lesza-
kadt villamosvezeték, sínekre dőlt fák. Július 19-e reggelén összeáll a csapat, zömében
a Magyar Író Akadémia végzettjeiből. Az átlagos életkor magas, szerénységem nagyot
emel e statisztikai értéken, de van gimnazistánk és két egyetemi hallgatónk is. Rémál-
munkat házi feladataként előre megírtuk, de a valóság izgalmasabb a fikciónál. Kreatív
írásmaraton indul, az egész csapat fáradhatatlanul dolgozik, felolvas, értékel. Csak a
hőség miatt kapunk szusszanásnyi időt. Úgy rászokunk a kihívások teljesítésére, hogy
az utolsó napon, búcsúzáskor házi feladatot könyörgünk ki. Megfertőződtünk.
A változatos feladatok mellett naplót is kell írnunk. Az utolsó kreatív napon felol-
vasunk belőle, az utolsó előtti napon emlékeztetnek minket, reményteli írópalántákat,
hogya naplófelolvasás nem marad el, sőt, a tábor vezetősége, a Versművészeti Szemi-
nárium és a Színész és Előadóművész Felkészítő Műhely résztvevői is jelen lesznek. A
legjobb írásokat a záróünnepségen a Latinovits Zoltán Művelődési Házban az előadó­
művészek olvassák fel.
Turczi szerint én a pénteki napot is megírom. Előre. Nem rossz gondolat. A baj az,
hogy az elmúlt napokkal sok a lemaradásom, lyukas a naplóm. Úgyhogy egyelőre nem
előre, hanem "hátra" kéne megírnom. Hagyhatom mentorom ötletét a földön heverni?
Semmiképpen. Hagyjuk a múltat. Megírom a holnapi napot.

Balatonszemes, 2009. július 24. péntek

Már reggel rosszat sejtek. Jön a díjkiosztás. A felhozataIt figyelembe véve, könnyen
megeshet, nem leszek dobogós, írásom sem adják elő. Ezen gyorsan túl kell lépni. Elő­
re. Máris kompenzálok. Hagyom a fenébe ezt az egész naplót, és elmegyek a fodrász-
hoz. Visszatérek a mai naphoz. Minek fessem a falra az ördögöt?

2009. július 23. csütörtök

A kopaszra borotvált fodrász imázsa nem sok jót igér, mégis behelyezkedem a haj-
mosó lány keze alá, a nagy hőségben jól esik a nem túl meleg víz. Már a kopasz széké-
ben ülők, utálok valakinek a tükörképével beszélgetni. Nyakában vastag aranyláncon
arany olló. Vágás? - kérdi. Csak szárítás és azt szeretném, ne látszódjék, hogy fodrász-
tól jövök. Ez nem tetszik, mégis nekiáll. Az eredmény nekem nem tetszik, felfújt fejem
van. Maradtam volna a naplóírásnál, akár a pénteki napnál. A táborba érve első dol-
gom, hogy lepusztítsam mesterséges frizurámat, még most sem jó, de legalább nem
zavaró, majd a melegtől jobban tönkremegy. Nekiállok a naplóírásnak. Mit csinálok én
ebből ilyen nagy problémát? Elvégre azt csinálok, amit akarok. A napló magánügy.
Lehet, verekednének érte a kiadók? Csak nem az én naplómra, cikkemre áhítozik a
színvonalas Versmondó lap?
Almainkban a szimbóleumok kiröhögik saját magukat, míg föl nem ébrednek, akkor
meg rajtunk röhögnek. Azt gondoltuk, nem fogják megmondani, kiszabni, mely szavak
szerepeljenek szövegeinkben (azt tudtuk, megkövetelik, mi ne legyen benne). Ennél
rosszabbra fordult sorsunk. Nyomatják, milyen mondattal kezdődjön, mi legyen az
utolsó mondat. Meg már temetnének. Ezek a halálunkra spekulálnak. Befizettük a tábor
díját és praktikus módon velünk íratják meg saját nekrológunkat. Még jó, hogy sírt nem
kell ásni ebben a nagy hőségben. Megmondta az édes jó nagynénikém, ma már semmi
sem szent. De élelmes csapat ez, Alma, Ágota, Anna, Csillag, Gigi, Kriszta, Marcsi,
üleg nem hagyja magát elpusztítani, bármilyen sok a feladat. Erre más módszert vetnek
be, semmi fennkölt kifejezés, mint például nekrológ. Egyenesen a szenzációhajhász
bulvárzsurnalizmus mocsarába süllyesztenének. Megmártózunk benne.
Aztán a stílus, még az is legyen nekem, tán még megfelelő zenekíséretet is
mellékeljek cd-n, pl. oratóriumot szövegem alá? Ez egy urbánus népdalszerzőtől igazán
nem várható el. Na meg az illusztráció, pillanatfelvétel, kit érdekel ez a mai videoklipes

66 versmondó
 TÁBOROK
világban, minden mozgókép. Még jó hogy nem az egész családi albumot kellett
elhozni, így csak maradt hely a sminkkoffernek. A fénykép, ha már pillanatfelvétel,
beszéljen maga. És hagyjuk már nyugodni a kortárs költó1<et, ne mind idézgessük őket,
sem szóban, sem írásban, vagy uram bocsá' hús-vér formájukban. Egy kivételt lehetne
tenni, ha csinos, parókát hord, vagy legrosszabb esetben sárga sapkát visel. Írjunk
háziállatunkról egypercest, legyenek benne megadott szavak. Hát az nem egyértelmű,
hogy kedves kis házi ál1ataink egytől egyig gyönyörű állatok, akkor is ha úgy nevezzük
Józsi, Béla, Péter. Egy újságcikket újra írni, elolvassa azt bárki? Én sziámi egypercest
írok. Istenem, csak nem teremtettem új műfajt? Minden költőnek volt/van anyja, meg is
írták. Drága jó anyánkat mi tényleg ne háborgassuk, ne feledjük, a szűzanya
országában élünk. És hogy jön ide ez az idegen nevű és szívű A Mór és Cupp Idó? Kik
ezek és mit akarnak itt a nyilaikkal, vannak itt magyarok elegen, én mint bombázó,
mélységesen lenézem az ilyen ócska fegyverekkel flangáló macsókat. Turczi első nap
azt mondta, egy feladatra azt lehet mondani: Passz. Igaz, hogy ezt Petritől szedte, de a
cím sem volt elég neki. Az első sor, Hogyan lehet jóvá tenni a rosszat, na meg az
utolsó, majd úgyis eltűn ünk a sűrű semmiben közé varázsoljunk szöveget. Már
lefáradtam azzal a feladattal, hogy nem találok szavakat magamra, amit szintén meg
kel1ene imi. József Attila nem írta meg? Igaza volt Petrinek. Passz. Kimegyek a partra.
Azt már most tudom, hogy nagyon fog hiányozni ez a jó csapat, Alma, Ágota,
Anna, Gigi, István, Kriszta, Marcsi, Oleg, az izgalmas feladatok, a felolvasások, a
jótanácsok és a hasznos kritikák, maga a kreatív írás. Jó lenne folytatni, István néha
megfogná a kezünket és ráléphetnénk a Parnasszusra vezető első lépcsöfokra. (István
most azt mondaná, itt rossz a szöveg, felmehetünk az égbe. Most az egyszer valóban
azt szeretnénk.)
Deák Csillag

versmondó 67
VERSENYEK
"Aki verset mond, költővé kell növekednie"
Latinovits Zoltán)
Tizenöt évvel ezelőtt indult egy családias versmondó verseny Balatonszemesen, ami
egybeesett a művelődési ház névadó ünnepségével. Az akkor még maroknyi középisko-
lás, a lelkes fiatalokból álló versenyzők igen nagy átéléssel készültek szavalataikra, s
már akkor érezte mindenki, hogy feledhetetlen élményként marad meg emlékeikben a
Szemesen töltött idő. Azóta minden évben megrendezzük a versenyt ugyanazon a hét-
végén, Latinovits Zoltán halálának idején, ugyanazon a helyszínen, csupán megnőtt a
jelentkezők és a korcsoportok száma.
Rendhagyó módon ebben az évben a versmondó verseny szervezője és lebonyolító-
ja a Magyar Versmondók Egyesülete és a Latinovits Alapítvány. Természetesen itt kell
köszönetet mondani Balatonszemes Önkormányzatának a verseny folyamatos anyagi
támogatásáért, nemkülönben a Nemzeti Kulturális Alapnak és az Oktatási és Kulturális
Minisztériumnak.

Latinovits Zoltánhoz
Nézd, itt vagyunk újra' Sokadjára és sokan! Eljöttünk megint, hogya világgal fele-
seljűnk, és felmutassuk lelkünk egy-egy rejtett, parányi szeletét. amely hitiink szerint
arra szolgál, hogy kifordítsuk sarkából a világot, vagy legalábbis a versek által is ne-
mesedjen a lélek. gazdagodjon és er(isödjön a hit.
Az a hit, amely képes a jóra. s a megválaszolhatatlanban is segít eligazltani.
Eljöttünk újra, hogy sínek igazsága ellenében a TE művészeted e/(itt tisztelegjünk'
Mint ahogyan tették ezt sokan, akik közül a legnagyobbak már az égi pódiumon veled
együtt vá/ják a költészet feltámadását.
Tisztelgünk a Ml tudásunkkal, hogy mélto örököseid lehessenek néhányan, azok kö-
zűl,akik ezen a napon a TE példádat követve szólaltatják meg az irodalom gyöngysze-
meit. Ők is kitárulkoznak, Ők is odaadják tudásukat a nagyobb közösségnek. Ők is
hisznek abban, hogy a művészetek nélkül az emberi lét csupán vegetáció, mert az hor-
dozza az értelmes emberi lét igazi minőségét. Az irodalom. a költészet szépsége feltárja
számukra a harmóniát és eligazít az igazság sokszínűségének világában.
A versmondók, a költészet tudásának és átadásánakfelszenteletlen apostolai.
Nézem a rendkívüli művész, a szinészkiráy portréját, s hallom senki mással össze
nem téveszthető verselését, és azon tűnődöm. hogy mi lehet az a földöntúli erő a tekin-
tetében s hangjában, amely ma is lenyűgöz és megbabonáz. A versek sajátos hangsú-
lyai, a fűrkészo és nyilt tekintet, a kíméletlen tmfelmutatás és kitárulkozás; megmutatá-
sa mindannak, ami lelkünk legmélyéből sarjad, majd szárba szökken ve, áthatolva tejes
lényünkön katartikus művészetté nemesedik.
Itt vagyunk megint és eljövünk újra meg újra' A latinovitsi éthosz soha nem marad
magára, mert gondoskodó kezek, óvó tekintetek nem engedik kihunyni a csillag ragyo-
gását.
Kiss László,
a Latinovits Alapítvány elnöke

Az ideit nevezhetjük a legszínesebb találkozónak, hiszen hallhattuk a balatonőszödi

Szedleczky Lászlóné megrendítő szavalatát, aki 95 éves kora ellenére olyan erővel
szólalt meg, hogy sok fiatal megirigyelhette volna. A Szlovákiából érkezett Nagy Gá-
bor egy több évvel ezelőtti sérülése miatt sem mozogni, sem beszélni nem tudott, és ez

68 versmondó
 VERSENYEK
a mai napig érződik is az élőbeszédjéből, de ha megtanul egy verset, azt hiteles álélés-
sel tudja mondani.
A középiskolások idén is többen jelentkeztek, ugyanis 38 jelentkezőt hal1gatott meg
a zsűri, közülük 12 embert juttattak a döntőbe. A felnőtteknél a 25 jelentkezőből nyol-
cat hallhattunk a második körben, köztük dőltek el a helyezések. A zsűri idén megújult,
Kiss László és Halmos Klára mellett újra köszönthettük körünkben Galkó Balázs szín-
művészt, Orbán Györgyelőadóművésztés Tolnai Mária drámapedagógust, a Kaposvári
Egyetem Színház Tanszékének docensét. Igen heves vita keretében húzták meg a ha-
tárvonalakat, ezért lehetünk biztosak benne, hogy jó helyre kerültek a díjak. A középis-
kolások közül harmadik helyen Varga Veronika végzett a zalaegerszegi Zrínyi Miklós
Gimnáziumból. Megosztott első helyen végzett a budapesti Babits Mihály Gimnázium
tanulója, Héricz Patrik és a barcsi Dráva Völgye Középiskolából Tatai Gergő. A felnöt-
tek közül a hántai Dömök Krisztina lett a harmadik, aki eddig minden évben a középis-
kolások mezőnyében indult, de eljött hozzánk az érettségi letétele után is. Második
helyen a szintén minden évben jelenlévő budapesti Szűcsné Baráth Zsófia végzett, és az
álló taps az idei Latinovits-díj nyertesének, a már említett szlovákiai Nagy Gábornak
szólt.
A középiskolások közül különdíjasok: Varga Tóth József - Tata, Eötvös József
Gimnázium, Horváth Krisztina - Esztergom, Szent István Gimnázium. Pető Márta -
Budapest, Baár-Madas Református Gimnázium.
A felnött kategóriában különdíj as lett Tóth Péter - Kunszentmiklós, Lövész Dániel -
Szentlőrinc, Mach András - Budapest, Kiss Eszter - Győrszentiván, Kereszty Ágnes -
Homokkomárom.
A versenyzőkből, zsűriből és szemesi illetve környékbeli vendégekből ál1ó megem-
lékezők lerótták tiszteletüket egy-egy szál virággal a találkozó kitalálójának és megva-
lósítójának, Csonka Mártának sírjánál, aki június 9-én hunyt el, pont egy évvel ezelőtt.
Amit bizton állíthatunk, hogy mellettünk állt idén is, hiszen ami állandósult az eddigi
években, az most is megvalósult: a legcsaládiasabb, legbarátibb hangulatú versenyt
tudhatja magáénak a balatonszemesi Országos Latinovits Zoltán vers-és prózamondó
verseny.

Császár Bíró Lilla

versmondó 69
VERSENYEK

"ÖRÖK PÓDIUMON" 5. ORSZÁGOS VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ

VERSENY
Pintér Tibor emlékére

2009. november 21-én, Veszprémben

Rendezők: a Veszprém Városi Művelődési Központ és a
a Magyar Versmondók Egyesülete.

A verseny célja: Pintér Tibor, az országszerte ismert előadóművész, rendező, nép-

művelő életének 72. évében, 1999. október IS-én hunyt el. Egész munkásságát a vers,
az irodalom népszerűsítés ének szentelte.
Az elismert szakember művészeti vezetőként, zsűrizései során, valamint módszerta-
ni Írásaival is sokat tett azért, hogy a különböző korosztályokból minél többen vállal-
kozzanak az irók-költők üzenetének megszólaltatására. Emlékét, szellemi örökségét
megőrizni hívjuk immár ötödik alkalommal a versenyzöket Veszprémbe, ahol Pintér
Tibor élt és dolgozott.
A nevezés feItételei: A versenyzőknek a teljes magyar irodalomból szabadon vá-
lasztva, három (közülük egy ma élő) szerző versével vagy prózájával kell készülniük.

A verseny résztvevői:

I. kategória: 5-8. osztályos diákok

II. kategória: 9-12. osztályos középiskolások
III. kategória: felnőttek
IV. kategória: szépkorúak (60 év felettiek)

A zsűri döntése alapján a korcsoportok legjobbjai díjazásban részesülnek.

Jelentkezés: név, életkor, foglalkozás, lakcím, telefonszám és a választott
művek közlésével,
2009. októher IS-ig a verseny helyszínén:
Városi Művelődési Központ és Könyvtár - Farkasné Molnár Csilla
8200 Veszprém, Dózsa Gy. u. 2. Telefon: (88) 429-lll, Fax: (88) 429-693
E-maiI: fmcsilla@gmail.com

Nevezési díj: 1.000 Ft (a befizetéshcz esekket küldünkl)

70 versmond ó
 VERSENYEK

A Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szerveze-

te, a Radnóti Emlékbizottság és Irodalmi Társaság, valamint a Bartók Béla
Megyei Művelődési Központ Nonprofit Kft. Meghirdeti a

VII. RADNÓTI MIKLÓS ORSZÁGOS JUBILEUMI

VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYT

A verseny időpontja: 2009. november 13-14. (péntek, szombat).

Helyszíne: Győr, Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht.

A nevezés fe/tételei: két vers, próza vagy műfordítás Radnóti Miklós műveiből és két
vers vagy prózai alkotás a magyar irodalomból (a kezdetektől napjainkig).
A versenyre nevezhetnek: tekintettel Radnóti Miklós születésének 100. évfordulójára az
egész ország területén, valamint a határokon túl élő magyar ajkú nem hivatásos vers- és
prózamondók.
Ajelentkezés alsó korhatára: 14 év, felső korhatár nincs.
A versenyt ifjúsági (14- 19. év) és felnőtt kategóriában hirdetjük meg.
Nevezési díj: személyenként 3.000.- Ft, melyet a küldő intézmény átvállalhat.
Szállásköltség: 2500,- Ft.
Jelentkezni a nevezés i díj befizetésének igazolásával a mellékelt, illetve az internetről
letölthető jelentkezési lap-on, vagy név, születési év, levelezési cím és a választott
művek felsorolásávallehet a következő címen:

Magyar versmondók egyesülete gyi'ir-moson-sopron megyei szervezete,

Popper Ferenc elnök, 9021 Győr, Baross G. u. 19.
A befizetéseket a következő számlára kérjük: 11737007-20701033
Jelentkezési határidő: 2009. október 20.

A verseny kétnapos: pénteken lesz a kétfordulós elődöntő, ennek alapján lehet bekerül-
ni a szombati döntőbe. A zsűri döntése értelmében a verseny legjobbjai díjazásban
részesülnek, és meghívást kapnak a 2010. év őszén Győrött megrendezésre kerülő, a
Radnóti-díjak elnyeréséért folyó, Radnóti Miklós országos felnőtt amatőr vers- és pró-
zamondó versenyre. A verseny ideje alatt a vidéki, illetve a külföldi résztvevők ellátá-
sát (étkezés, szállás) a rendező szervek biztosítják.

Bővebb felvilágosítás az alábbi címen kérhető: Magyar Versmondók Egyesülete Győr­

Moson-Sopron Megyei Szervezete, 9021 Győr, Baross G. u. 19. Popper Ferenc, elnök:
96/312-583; illetve: 06 30/369-83-01 telefonon.
A jelentkezés beérkezése után megküldjük a verseny részletes tájékoztatóját.

Várjuk jelentkezését'

Magyar Versmondók Egyesülete Radnóti Emlékbizottság

Győr-Moson-SopronMegyei Szervezete és Irodalmi Társaság

Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Nonprofit Kft.

versmondó 71
VERSENYEK

Asociatia Culturala "APÁCZAI CSERE JÁNOS" Cultural Asociacion

Közművelődési Egyesület
Adress: 500168 Brasov, stro G-ral Dumitrache, nr. 20, bl. 257, ap. 9, Rornania
Tel: 00-40-(0)740-420638, fax:00-40-(0)268-472l0 1, e-mail: hbeszter@index.hu
Cod IBAN: R009BRDE080SV0585 1760800 (ROL), R082BRDE080
SVl0364680800 (EUR), BRD Brasov, Ag. Muresenilor

XVI. BARTALIS JÁNOS VERS- ÉS ÉNEKMONDÓ VERSENY

2009. november 12-15.
Brassó, Reménység Háza

Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület (Brassó) vezetősége, a 2009. évben

is meghirdeti a Bartalis János költő nevével fémjelzett vetélkedőt, két kategóriában:
• Versmondó verseny,
• Énekmondó verseny (megzenésített versek,
hangszerkísérettel. Zenekarokat nem fogadunk!).
A vetélkedő irodalmi anyaga mindkét kategóriában:
• egy szabadon választott Kányádi Sándor-vers /megzenésített vers,
• egy szabadon választott XX. századi magyar költő ver-
se/megzenésített verse.
Egy-egy vers előadási ideje nem haladhatja meg a 6 percet.
Ugyanaz a versenyző jelentkezhet mindkét kategóriában!
Részvételi tudnivalók:
A versenyen részt vehet minden, 16. életévét betöltött versmondó/énekmondó (felső
korhatár nincs), aki nem végzett színművészetí főiskolát, illetve nem működik hivatá-
sos előadóként.
A jelentkezési lap tartalma: a versenyző neve, lakhelye, születési adatai, személyazo-
nossági igazolvány/útlevél száma, személyi száma (CNP), foglalkozása, munkahelye,
(diákok esetében az oktatási intézmény neve), e-maii címe, telefonszáma, a Kányádi
Sándor-vers címe, a szabadon választott vers szerzője és címe. A jelentkezési lap el-
küldhető: hbeszter({iiindex.hu e-mail címre, 0268-472101 faxszámra, vagy az 500168
Brasov, str. Gen. Dumitrache, nr. 20, bl. 257, ap. 9, (Ház YBakó Eszter) postacímre.
A szervezö visszaigazolja a jelentkezést és közli a további tudnivalókat.
A versenyzőnek rendelkeznie kell egy művelődési/oktatási intézmény vagy civil szer-
vezet ajánlásával. Egy ajánló intézményt/civil szervezetet max. három versenyző kép-
viselhet!
Részvételi díj: 15,00 lej (helyben kell kifizetni).
A versenyzőknek szállást és étkezést biztosítunk. Utazási költséget nem térítünk meg.
Kísérőt csak kivételes esetekben, a jelentkezők számának függvényében fogadhatunk,
akinek fizetnie kell a szállás- és étkezési költségeket (kb. 100 lej/nap).
Minden versenyzőt könyvcsomaggal jutalmazunk. Az első három helyezett pénzjuta-
lom mellett (I.díj: 250, II.díj: 230, III.díj: 200 RON), jelentős ajándékcsomagban is
részesül. Az elért eredmények sorrendjében, számos különdíjat osztunk ki, intézmé-
nyek, egyesületek, magánszemélyek adományait.

Jelentkezési határidő: 2009. november 6.

További felvilágosítás: Házy Bakó Eszter, 0040-740-420638, e-mail:

hbeszterCá)index.hu

72 versmondó
 VERSENYEK

~~1,,",·.·~""IIl
i.i'.·.ii.i
.
www.versfesztival.hu

...
.~

KALEiDOSZKÓP
VIR\lh/IIVAI
-~ Kaleidoszkóp VersFesztivál

KaleidoszKópia
Előadóművészet. Vers a zenében. Vers koreográfiában. Vers előadóestben. Vers a
versben. Versszínház. Szakmaiság. Sztárok. Valódi sztorik. Mainstream. Underground.
Színek. Szavak. Kavalkád. Kaleidoszkóp: pódiumi est, mozgásszínház, koncert, vers-
mondás, performansz, emlékest, zsűri, verseny, versláb, VersFesztivál, Magyar Vers-
mondók Egyesülete. A költészet él, a versmondás hétköznapi, a Kaleidoszkóp vers,
ahogy még nem ismered...
A Magyar Versmondók Egyesülete és tagszervezete, az Északkelet-magyarországi
Regionális Versmondó Egyesület, a Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztivál közbenső
évében visszaidézi a kezdeteket, és azokat a művészeket, akik a Kaleidoszkóp szineit
gazdagítják/gazdagították. 2009 decemberében, két napon át, különkiadással jelentke-
zik: jön a KaleidoszKópia!

Kategóriák:

VERSMONDÓ VERSENY (2 vers)

I vers a kortársaktól, lehetőleg, de nem kizárólag a Kaleidoszkóp VersFesztivál lekto-
rainak valemelyikétől:
- Bella István (1940-2006)
- Buda Ferenc
- Gyurkovics Tibor (1931-2008)
- Dukay Nagy Ádám
- Turczi István
- Vass Tibor

I vers az évfordulás klasszikusoktól:

- Petőfi Sándor (1823-1849.)
- Reviczky Gyula (1855-1889.)
- Ignotus (1869-1949.)
- Ady Endre (1877-1919.)
- Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969.)
- Radnóti Miklós (1909-1944.)
- Márai Sándor (1900-1989.)
- Weöres Sándor (1913-1989.)
A versenyeken minden, 12. életévét betöltött versmondó részt vehet, felső korhatár
nmcs.
RÖVID ELÖADÓESTEK (meghívásos)
A KaleidoszKópia tervezett időpontja: 2009. december 4-5-6.
Helyszíne: a Repeta Sarok (Budapest, V. kerület, Curia u. 2.)
A VersFesztiválról felvétel készül, amelyből részleteket a Magyar Televízió sugároz,
hangfelvétel formájában pedig az ősszel megújuló Versrádió tesz közzé. A legnívósabb
produkciók előadóit a rangos Kaleidoszkóp-díjak mellett különdíjak várják. A Kaleido-
szkóp VersFesztivál saját honlapja ízelítőt ad a korábbi VersFesztiválokból:
www.versfesztiva1.hu
versmondó 73
VERSENYEK
Jelentkezési határidő:2009. november 20.
Jelentkezési díj: 3000,-Ft/fő,
amelyet az alábbi bankszámlaszámra lehet átutalni, a jelentkezéssel egy időben:
Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület
54500181-10001332 (A jelentkezési dij átutalás a nélkül a nevezés érvénytelen!)
Jelentkezési lap: kizárólag elektronikusan kérhető az alábbi e-maii címen:
jelentkezo(aJversfesztival.hu
További információ: Szennik Évi kommunikációs alelnök 06 (20) 512-8004
magyarversmondok(ivgmai l.com

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete és a Feketics Művelődési Egyesület a

Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szakmai támogatásával
2009. november 21-21-én megszervezi a

XIII. DUDÁS KÁLMÁN NEMZETI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ

TALÁLKOZÓT.

A versenyben minden 12. életévét betöltött magyar nyelvű versmondó részt vehet. A
jelentkezőknek készülniük kell két verssel vagy prózával a magyar irodalomból, és egy
művel a kisebbségi irodalomból. A jelentkezőket 2009. november 21-én délelőtt 9 és
10 óra között várjuk a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban (JNA 24.). A verseny hagyo-
mányosan elődöntővel kezdődik szombaton, és a vasámapi döntővel zárul.
A Dudás Kálmán Találkozó egyben vajdasági elődöntője a VIII. Kárpát-medencei
"Csengey Dénes" Vers-, Prózamondó- és Énekelt Vers Versenynek (ez utóbbi felhívás
megtekinthető a www.vmmi.org portálon).
Érdeklődni Barta Júliánál a 0241738-003-as telefonszámon lehet hétköznapokon 19-21
óráig. Jelentkezés név, lakcím, életkor, telefonszám vagy e-maii cím, valamint a három
választott vers vagy próza megnevezésével telefonon a fenti számon, és az alábbi cí-
men:
Barta Júlia, Lenin u. 29. 24323 Bácsfeketehegy, vagy a
bartatenyi((ogmail.com és vmve. versmondo(rlJgmail.com e-maii címeken lehet.
Jelentkezési határidő: november 15.

A Találkozó keretében szombaton ünnepi műsorra keni! sor versmondó egyesületünk

15 éves fennállása alkalmából, egykori és jelenlegi tagjaink közreműködésével. Vendé-
geink a budapesti TrainingSpot Társulat tagjai lesznek Hamvas Béla: A
babérligetkönyv című interaktiv előadásukkal.

74 versmondó
 KÖNYVAJÁNLÓ
TARTÓZKODÓ KÉRELEM AZ OLVASÓHOZ

Ennek az előszóféleségnek a címében nemcsak azért idézem Csokonai udvarló ver-

sét, hogy varázsos modorából ezzel is elcsenjek némi csínt, és így nagyobb eséllyel
pályázhassak az Olvasó figyelmére, rokonszenvének elnyerésére. Nem, ennél többről
van szó - szeretném, ha lenne - e féleségben; kérelem és tartózkodás, magyarázat és
biztatás erős érzései és szándékai keverednek bennem.
Tartózkodásom abból a szeméremérzetből és tudatból fakad, mely világossá tette
előttem, hogy a magyar költészet itt következő antológiájáról szólni rendkívüli lehető­
ség. Bátortalanabb pillanataimban a tessékelés néma gesztusa is megkísértett, hiszen
hogy jövök én ahhoz, hogy hozzájuk, ezekhez a versekhez és költőkhöz feltoljam ma-
gam. Ezért hangoztatom a tartózkodást, hogy mégis jöhessek, hiszen álszerény kuka-
sággal örörnérzésemet, otthonosság-élményemet sem szeretném eltitkolni, melyet szer-
kesztőtársaim és a széljegyzeteket adó írótársaim nevében is tanúsíthatok. Az az "ér-
telmi szenvedély" kapott el valamennyiünket - Balassa Péter szép és pontos szavait
idéztem -, melyhez természetesen nem csak a költészet révén juthat el az ember, de így
szinte biztosra mehet; a magyar verseknek ez a koncentrátuma biztos tipp; a holt ma-
gyar költőknek ez a társasága föltétlen elragadja a kívánesi lelket. Márpedig valameny-
nyien kíváncsiak vagyunk,
szorongó drukkal lessük a
másik történetét: mit mond
nekünk? Ö hogyan csinálta,
miképpen élte végig, milyen
válaszokat talált? Vagy kér-
déseket legalább. Ráismerhe-
tünk-e benne a magunkéra?
Kicsikarhatjuk-e a lehetősé­
get, hogy ugyanazt mégis
másképpen éljük át? Ez a
személyesség kikerülhetet-
i......~ len, ezt nem kell szégyellni,
ebben nincs semmi gőg vagy
embertől idegen törleszke-
dés, így leszünk holtak és
élők: egyetlen társaság egy
rétforma asztal körül, ahol
mindenki elfér. S a verseket
olvasva, magunkra öltve és
magunkba öntve a szent
szavakat, átérezve és meg-
értve a játék komolyságát,
tehát tovább görgetve jelen-
téseiket: a nagyság részesei
leszünk, ég és föld teátrumának szereplői. S miközben tudjuk, hogy ez csak varázslat,
csak olvasás, fölmagasztosulásunk e távolságtartás mulatságosan szorongató formáiban
is megtörténik. Nem állom meg, hogy ide ne írjam: a szerkesztői ábrándban ilyenkor az
is megcsillant, hogy a Verses öröknaptár olvasói, a rétforma asztal körüllakomázók
egymást is jobban megértik. Ahogyan a széljegyzeteket író, oly különböző ízlésű és
világnézetű társaink is szinte egy húron pendültek ebben a munkában. Egy időtlen
remény tört így át a mai idők szétszaggató viharain, minden összecsendülésre erősza-

versmondó 75
KÖNYVAJÁNLÓ
kos ingerültséggel, gyanakvással felhördülő kórusain, mely azt bizonyította legpará-
nyibb rezdüléseivel is, hogy bizonyos szellemi szint fölött egyetértés van, összhangzat.
A gyűjtemény gondolata Végh György költő képzeletében született - és műhelyé­
ben kezdett alakot ölteni. A hagyatékában maradt terv megvalósítását már öt évvel
ezelőtt megkíséreltiik Takács Mártával. A .minden napra egy vers" alapötlete persze
közben tovább alakult, és a Liget folyóirat műhelyében, szerzői-baráti vonzáskörében
talált végleges formára. A végleges természetesen csak azt jelenti, hogy lehetséges,
hiszen a versek itt vannak, és a napok rendjéhez igazodva kapaszkodnak össze, hol
szorosabb, hol lazább fogással. A szerkesztök tudják, hogya magyar költészet hatalmas
tárházából másféle, akár több azonos értékű öröknaptár is fölépíthető lenne ... Tartózko-
dóan kérem tehát az Olvasót, hogy semmiféle társadalmi, irodalomtörténeti rangsort ne
keressen a gyűjteményben, és a hiányzó neveknek ne tulajdonítson különös jelentést,
mert mindez elsősorban a válogatók ízlésére, a Liget ökologikus szemléletére vall,
amelytől távol áll a mennyiségi méricskélés és a különbözö szempontok szerinti egyen-
súlyozás.
A széljegyzetek, ezek a kis személyes hangú melléírások - mellébeszélések! -
szakmailag természetesen korrektek, de semmiféle teljességre nem törekszenek; együt-
tesen sem - semmiféle előre megtervezett rendbe nem illeszkednek. A kommentárokkal
csupán társaságot kívántunk adni az Olvasónak: kapaszkodót, ha először, biztatást, ha
többedszer találkozik a verssel. S ha úgy adódik, hogy egy-egy mozzanatot valaki más-
képpen érez vagy ért - hát legyen a kommentár vitatható ellenpont. Végső soron - és
ezt sem hallgatom el - azt is reméljük, hogyaversbeszédek és a .mellébeszélések" a
szép esetlegesség és a személyesség előre kiszámíthatatlan elevenségével ugyan, de
mégis csak egyetlen, áttekinthető tárrá állnak össze, időkastéllyá, melyben az olvasó
egyedül, de nem magára hagyottan barangolhat. S akkor talán a széljegyzetekből mégis
kiadódik egy szerves értékrend, egy tágas és mai világszemlélet - ismét Csokonaival
szólva -, a .futós idő" megragadásának költői-olvasói kísérlete. Akkor a kommentárok
talán tovább folytatódnak az Olvasó meditáció iban, aki cserék, változatok sorával saját
képére, hasonlatosságára építi tovább az öröknaptár vers-univerzumát.(1991.)

Toldalék a negyedik, átdolgozott kiadáshoz

Tizennyolc év telt el az öröknaptár első, 1991-es megjelenése óta, s hogy toldalé-
komat a negyedik kiadásban most azzal indíthatom: úgy érzékelem és gondolom, az
időmúlás egyetlen hangot sem kezdett ki az előszóféleségben leírt mondataimon - ez
talán szaporítja a könyv újbóli megjelentetését indokló érveket, és a változtatásokhoz
kapcsolódó szerkesztői-kiadói reményeket. Szaporítja még akkor is, vagy éppen azért,
ha a globális és a nemzeti viszonyok a kulturális javak közös gyarapodásának, az ösz-
szekapcsoló szellem működésének ma nem kedveznek. A vers, mint a Belső Hang
súgása, nem korszerű - talán az "öröknaptár" kifejezés maga is érdektelen? Vagy még-
sem? S ha nem, mint gondolom, ajánljam védekezés gyanánt, a Babitstól tanult inte-
lemre hallgatva, hogy "semmi nem vagy, ha nem vagy ellenállás"? Ajánljam kapaszko-
dónak, menedéknek, a szellem őrzőjének? A Liget egykori munkatársának kedvenc
kifejezését idézve: ennyire talán mégsem "zsivány a helyzet", és a patetikus petárdák
különben sem visznek sehova. De mi visz? A testetlen választ elhárítva, ebben a tizen-
nyolc év utáni toldalékban a kézbe fogható, nézhető, olvasható, meggondolható kötetre
mutatok: létezik. Fölépülésébe persze az idő, különféle szinteken és módokon nagyon
is beleszólt, hiszen a holt költők társaságát fájdalmasan megnövelte, s mert a napok
száma nem változott, ahány "új" vers bekerült könyvünkbe, annyi "régi"-ről le kellett
mondanunk, s az antológia naptárt mintázó jellegét ehhez igazítva átrendeznünk. És
megjelent az idő versválasztásaink fokozott, a Liget műhelyéhez kapcsolódó szubjekti-
vitásában is, amikor az alapvetőnek tekintett esztétikai színvonal mellett elsősorban a

76 versmondó
 KÖNYVAJÁNLÓ
pályatársi együttműködés, a folyóirat körül alakuló történet tényeit engedtük hatni. Itt
szeretném ismételten kérni - tartózkodóan! - az Olvasót, hogy semmiféle irodalomtör-
téneti rangsorolást ne keressen a könyvben, és új külalakjában, a létrehozását erkölcsi-
leg és anyagilag is támogatók döntéseiben, örömében, a megalkotásában közvetlenül
részt vevő munkatársak körének bővülésében, végső soron az egész történésben a kul-
túra teremtő és megtartó erejének vonzását, korszerű bizonyságát lássa. A nyomdatech-
nikai változás, a versekhez és jegyzetekhez végig színes képeket társító szerkesztés is
ennek a világérzékelésnek a szellemében működött - nem dekoratív tálalásnak, illuszt-
rációnak, hanem az antológia elemi rétegének szánjuk a képeket. A modern magyar
festészet számunkra hozzáférhető (alkalmanként személyes ismereteinkhez, élménye-
inkhez is kötődö) alkotásaiból abban a meggyőződésben válogattunk, hogy az irott és a
festett (rajzolt) művek éltetik egymást, és az olyan, első pillanatban talán egymástól
távolinak tetsző alkotás is, mint például Petőfi Sándor Halhatlan a lélek és Vajda Lajos
Felmutató ikonos önarckép című műve: szellemileg összekapcsolható. A modern ma-
gyar festészet esztétikai értéke, szemlélete révén a korábbi századokban született költői
alkotásokkal is harmonizál. A Verses öröknaptár negyedik, átdolgozott kiadása - sajá-
tos antológiaként - ennek a gondolatnak a megvalósítását is kínálja az Olvasónak: a
szabad, személyes képzelet játékát. Használatát. A "megkedvelt költészet - ahogy Tóth
Eszter írta - a mindennapi életben is szolgál annyira s olyképpen, mint a húsleves vagy
a hegymászókötél". Megerősítésül és mintegy tanúbizonyságul az ő Önarckép virággal
című remekét idézem, vele zárom toldalékomat:

Én mindig épülő, kit

egy rózsa is, törékeny,
megtámaszt: egy vonalnyi
ihlet, az öröklétben.

Én egyre roskadó, én
pár hamuhodó rost,
a rózsát, szirmahullot,
kezemben tartva, most.

Horgas Béla

versmondó 77
KÖZHASZNÚ JELENTÉS
A Magyar Versmondók Egyesületének
2008. évi közhasznúsági jelentése
A Magyar Versmondók Egyesülete saját bevételekből (részvételi díjak, nevezési dí-
jak), szponzori támogatásokból, illetve döntő mértékben pályázati forrásokból elnyert
összegekből gazdálkodik.
Fő támogatóink a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram, az Euró-
pai Szociális Alap és az Oktatási és Kulturális Minisztérium, de kaptunk támogatást a
Szülőföld Alapból és a Fővárosi Önkormányzattól is. Az alapszabályban rögzített
szakmai munkán belüli üzleti tevékenységből származott bevétel a Hídvégi-Vernyik
Projektházzal közösen megvalósított Rubophen Versíró Verseny megrendezéséből.
Kisebb arányú bevétel származott még a tagdíjból és az l %-os felajánlásból, valamint a
Versmondó újság szerény értékesítéséböl.
A pályázatokból nyert pénzeszközök felhasználásával működtettük az egyesületet
(működési támogatások), illetve valósítottuk meg és támogattuk a versmondó rendez-
vényeket, eseményeket (projekttámogatások).
A jelentősebb, 2008-as saját szervezés ű rendezvények:
Versgála 200S. A költészet napja tiszteletére
.Regösök húrján ... " az 5-S. osztályosok versmondó versenye
budapesti és Pest megyei döntő, Budapest
regionális döntő (Dunán inneni) Kiskunfélegyháza
dunántúli döntő (Dunán túli) Veszprém
.Regösök húrján ... Gaia műsor, Budapest
H

Szécsi Margit - Nagy László - Kondor Béla vers- és prózamondó verseny

Országos Latinovits Zoltán vers- és prózamondó verseny
"Örök pódiumon... " Pintér Tibor vers- és prózamondó emlékverseny
"Lélektől- lélekig" gyermekművészeti fesztivál, Siklós
l O. Kaleidoszkóp nemzetközi versfesztivál, Budapest
A költészet tavasza vers- és prózamondó verseny, Zilah
Közreműködésünkkel valósult meg és támogattuk
az Illyés Gyula IV. nemzeti vers- és prózamondó versenyt,
a "Reneszánsz daloskönyv" magyar vers-, próza- és énekmondó versenyt
Versmondó táborok
Gyermek versmondó tábor, Balatonszemes
Versművészeti szeminárium, Balatonszemes
Színész- és előadóművész-előkészítő műhely, Balatonszemes
Parnasszus írásművészeti műhely, Balatonszemes
Közreműködésünkkel valósult meg és támogattuk
a vajdasági Szép Szó versmondó tábort,
a szilágycsehi versmondó tábort
A előbbieken kívül 22 versmondó-találkozót, tábort és rendezvényt támogattunk,
elsősorban szakmai részvétellel, határon innen és túl.
Versszínházi projektek:
Elindítottuk az Első Magyar Versszínházat, amely dr. Világosi Gábor, a Magyar
Köztársaság Országgyűlésének alelnöke patronálásával, az OKM és az NKA támogatá-
sában működik, egyelőre nem intézményesített formában.
Kiadói tevékenység
Kiadjuk, évente négy alkalommal megjelentetjük a Versmondó című folyóira-
tot
működtetjük a www.vers.hu .internetes portált, valamint az alábbi honlapokat:

7S versmondó
 KÖZHASZNÚ JELENTÉS
www.versfesztival.hu; www.versmondo.hu; www.versradio.hu

A Magyar Versmondók Egyesületének 2008. évi közhasznú egyszerűsített éves

beszámolójának mérlege:

Az összes közhasznú tevékenység bevétele 26880 OOO Ft

Ebből:
1. Helyi önkormányzattól kapott támogatás 700 OOO Ft
Személyi jövedelemadó 1%-a 159 OOO Ft
2. Pályázati úton elnyert támogatás 16200 OOO Ft
Ebből áthúzódó tétel2009-re az Elsö Magyar Versszínházra 10 OOO OOO Ft
3. Közhasznú tevékenységből származó bevétel 9641 OOO Ft
4. Tagdíjból származó bevételek 174 OOO Ft
5. Egyéb bevételek 6 OOO Ft
Közhasznú tevékenység ráfordításai 16161000 Ft
Ebből
l. Anyag jellegű ráfordítás 15 977 OOO Ft
(számlás kifizetések)
2. Személyi jellegű ráfordítások 14 OOO Ft
3. Értékcsökkenés leírás 170 OOO Ft

Tárgyévi közhasznúsági eredmény 10719 OOO Ft

Budapest, 2009. május 2.

Az MVE elnöksége

Radnóti Miklós

ÉJSZAKA

Alszik a sziv és alszik a szivben az aggodalom,

alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rozsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen:
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

/942.június J.

versmondó 79
 Támogatóink:

Oktatási és Kulturális Minisztérium

Nemzeti Kulturális Alap

Mikszáth Kiadó - Horpács

A szerkesztőség címe:
10 II Budapest Corvin tér 8.
Elektronikus cim:vers@c3.hu
Honlap: www.vers.hu * www.versmondo.hu
www.versradio.hu * www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetje

Főszerkesztő: KIss LÁSZLÓ
Telefon: 06 30 9223 573

ISSN 1217 - 3282

Ára 800 Ft
A Versmondó megrendelhető a szerkesztőség
eimén

Előfizetési díj: 3200 Ft

Megjelenik évente hat alkalommal
Az egyes számok megvásárolhatók az Írók
Könyvesboltjában
Budapest VI., Andrássy út 45.

A címlapon DRADICS ÁRPÁD alkotása látható

Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Üzleti

Ügyfelek Üzletág, Központi Előfizetési és
Árúrnenedzsment csoport 1900 Budapest
Előfizethető az ország bármely postáján, valmint a
hirlapot kézbesitöknél.
E-mailen:hirlapclolizetes0)posta.hu
További információ: 06 80/444-444
 Dradics Árpád
Radnóti: Három hunyorítás cimű verséhez.
Lassan ébredő virágcserép, technika: elektrografika 2009.