You are on page 1of 10

Pünkösdirózsák, bazsarózsák, peóniák (Paeonies)

Kertjeink egyik legdekoratívebb virága a pünkösdi rózsa. Ennek az írásnak az aktualitását az adja,
hogy nemsokára (szeptembertől az ősz végéig) lesz az átültetésének, illetve egy kis vele való
munkának a legoptimálisabb időpontja. Minden növény – állat, bármi – akkor tudja a képességében
rejlő tulajdonságokat a legjobban felszínre hozni, ha a körülményei ehhez a legmegfelelőbbek.
Remélhetőleg az alábbiakban sikerül néhány olyan támpontot adni, amivel választ kapunk egy pár
már korábban bennünk felmerült kérdésre, és talán szebb és jobb virágaink lesznek már a jövő
tavasszal.

Eredet

Az északi félgömbön honos a bazsarózsafélék (Paeoniaceae) családja.


Kínában 2000 éve termesztett eredetileg gyógynövény, amely botanikai nevét is Paionról, a görög
mitológia isteneit gyógyító orvosról kaphatta. A rizómákból nyert kivonattal a régi időkben sok
betegséget gyógyítottak (pl. vesebetegségek, reuma).
A Paeoniaceae család egyetlen nemzetsége a pünkösdirózsa (Paeonia). A nemzetség tagjai között
vannak lombhullató cserjék, félcserjék vagy lágyszárú évelők, az ide tartozó fajok száma jelenleg
39-nek mondott. A nemesített és keresztezett fajták száma pedig évről évre nő. A fajok általában
rizómásak. Legismertebb a P. officinalis és a P. lactiflora (ezalatt sokszor a kínai peóniát értik. Az
un. régi típusú dupla peóniák szinte mind ennek a fajnak a változatai), de sokat hallunk a fokozottan
védett, mecseki területeken lévő reliktum alfajról, a Bánáti bazsarózsáról is (P. officinalis subspecies
banatica).
A virágok változatos színekben pompáznak, és gyakran édesen illatosak. Az egyszerű virágú fajok
szirmai csésze alakot öltenek és sok a feltűnő színű, sárga porzójuk. A félig telt virágú
pünkösdirózsa szirmai két-három sorban, körkörösen helyezkednek el, míg a telt virágú fajok
megszámlálhatatlan szirmok sokaságával, gömb alakban nyílnak.

Típusok

A fás, a lágyszárú és az interspecifikus (átmeneti) peóniák

(Fiatal fás peónia)

A fás szárúak lombhullatók, a lágy szárúak elhalnak ősszel. Az átmenetiek viselkedése hasonló a
lágyszárúakéhoz, de a levélzet és a virágzat emlékeztet a fás szárúakéra. Mindhárom típus a
következő évi gumóit (rizómáit) ősszel fejleszti, a fások a részben a föld felett, a szárakon, a
lágyszárú és az interspecifikusak a föld alatt, a györkérzónában. Ez egyben meghatározza a
szívósságukat is, mert míg a hideg vidékeken a két utóbbi még vígan elvan, a fás már nem bírja.

Fern leaf” (ejtsd: förn lif, páfránylevelű) peóniák és sziklakertiek


Paeonia tenuifolia és annak változatai.
Különleges, puha levelű, dekoratív növények, szinte tűszerű levélzettel és apró, szimpla, piros
virágokkal. A legnépszerűbb páfránylevelű peónia mégis a duplavirágú Peonia tenuifolia „Plena”.
Ezek a virágok nagyon praktikusak sziklakertbe, vagy szegélyként, mert max. 40 cm magasságúak.
Sárga peóniák

Az egyedüli valódi sárga bokros peónia a ritka, a vad P. mlokosewitchii, amit időnként Moloko-nak,
vagy Molly the Witch-nek emlegetnek.
Van néhány halványsárga virágú bokros peónia, mint a Prairie Moon, vagy a Goldilocks.
A nagy újdonságok a sárga peóniáknál az un. Itoh-hibridek, vagy interspecifikus/intersect
keresztezések. Ezek a növények a bokros és fás peóniák keresztezéseit jelentik.
Bár az elsőt Japánban 1948-ban keresztezték, az amerikai peónianemesítők is mutattak be ilyen
intersect növényeket, mint a Bartzella, ill. a Garden Treasure.
A fás peóniák között a sárga eléggé gyakori. A 19. század végén Father Delavay magokat szedett
Kínában a fás P. luteáról. Ezeket a magokat Franciaországba küldte, és ottani nemesítők, Henry és
Lemoine kereszteték a kapott növényeket az ottani fás suffruticosa pélányokkal. A kapott hibridek
zöme sárga lett. Souvenir de Maxime Cornu volt az első ilyen növény.
Amerikai nemesítők, mint prof. Saunders és Nassos Daphnis szintén foglalkoztak a P. luteával, és
több hibridet is létrehoztak.

Növekedési ciklus

A peóniák életkora akár 30-50 év, de nem ritka az 50 éves növény ugyanazon a helyen. Ismertek
100 év feletti példányok is. Ezek a növények szeretik, ha békén hagyják őket. A növekedési ciklusuk
nem túl bonyolult, azon túl, hogy igényelnek egy pihenési időszakot, és leginkább a hűvösebb klíma
növényeinek mondhatjuk őket.
Általában a peónia is, mint sok más növény, ősszel sok finom gyökeret fejleszt, és a hideg beálltával
pihenni kezd. Amikor a talaj kezd felmelegedni, a korábban kialakult gumók/rizómák elkezdenek
megnyúlni, és átfúrják magukat a talajon. A fás peóniák gumói megduzzadnak és szétterülnek.
A lágyszárú peóniák előtörő hajtásai a tavasz hírnökei.
Érdekes megjegyezni, hogy a lágyszárú és az intersect peóniák gyökérnyakán egy csomó alvó gumó
van. Ha véletlenül letörjük a fejlett gumóját, az addig alvókból fogja pótolni a gumót a növény.

Mikor vágjuk le a lágyszárú peóniák levélzetét, és mennyire?

Ősszel, és csaknem földig vágjuk le.


Bár minél tovább vannak meg a levelek, annál jobb, de a keményebb fagy beálltakor már le kell őket
vágni. A levelek azért vannak, hogy táplálják a gumókat. Ha korábban levágjuk azokat, kevesebb
lesz a felhalmozható tápanyag.
Gyakran előfordul, hogy serény családtagunk lefűnyírózza a növényt. A peóniák néhány véletlen kis
levélkaszabolást simán elviselnek, mert szívósak. Azonban a rendszeres, korai levélzeteltávolítás
gyengíti a gumókat, és ezt a virágzás fogja megsínyleni.
Amikor az őszi visszavágást végezzük, az a talajszinttől 5 cm-re az optimális. És ez csak a lágyszárú
és az interspecifikus típusokra érvényes, a fás szárúakat nem szabad visszavágni!

Betegségek

A vörösesbarna foltok a peóniák levelein gombafertőzésre utalnak. De gombabetegséggel van


általában dolgunk akkor is, ha rothad a bokros peónia szára a talaj mentén.
A peóniák több gombakártevővel szemben fogékonyak, különösen nedves, hűvös időben. Botritisz
vagy fitoftóra a leggyakoribbak.
A legjobb módszer az érintett beteg részek eltávolítása, és ügyeljünk, hogy a beteg növények
fogdosása után ne érjünk kezünkkel az ép növényekhez, vagy növényi részekhez.
A kezelt növény valószínűleg magától rendbejön ezután, amennyiben a fertőzöttség nem volt
elterjedt. Külön gondunk legyen ilyen őszön az elhalt levélzet eltávolítása, nehogy a gombás részek
ott maradjanak a télen át a peóniaágyásban. Jó légmozgású helyen a növényeink kevésbé vannak
kitéve a gombásodásnak.
Ha a gumók megfeketednek vagy elsorvadnak, akkor is gyanakodhatunk gombabetegségre, vagy
arra, hogy elfagytak.

A peóniák ültetése, átültetés, tőosztása

Ezeket a növényeket nem kell szétszedegetni, mint az idősödő írisztöveket.


Egy beállt peónia nem szereti, ha bolygatják. Ha mégis át kell ültetni, legjobb neki, ha szétosztjuk,
mert az új növények jobban fejlődnek, mintha sértetlenül hagytuk volna a régi tövet.
A pünkösdirózsa sok örömet szerez annak, aki az ültetésen túl megfelelően gondoskodik a
neveléséről.
Melyek is azok a feltételek, amelyeket ez a növény igényel? Napfénykedvelő, ezért olyan helyre kell
ültetni a kertben, ahol fürödhet a napsugarakban, de legalább fél napos megvilágítást kap. A tövek
ületési távolsága 75 cm-1,5 m. Mélyen megmunkált, tápanyagban gazdag talajban fejlődik a
legjobban. Ahol homokos a talaj, ott célszerű komposztot és kevés agyagot a földjéhez keverni, mert
ez utóbbi megakadályozza a gyors kiszáradást. Vigyázzunk, hogy a gyökerek ne érintkezzenek
közvetlenül a komposzttal. A gyökérzóna körül a föld legyen mindig nyirkos. Az ajánlott talaj pH 6,5
- 7. Műtrágyázni ritkán kell. Használjunk alacsony N -tartalmú műtrágyát, pl. 6-24-24 összetételűt.
Száraz időben kéthetenként öntözzük. A tavasszal fenyegető fertőzések elkerülésére jól levegőzött
talajra és környezetre van szükség. Legfőbb betegsége a botritisz, amely ellen pl..bordói lével
védekezhetünk. Ősszel a lehullott növényi részeket mindig el kell távolítani.
Azért is ősszel a legjobb az ültetés, mert a peóniák a legtöbb gyökerüket ősszel fejlesztik. Ha
tavasszal ültetünk, a gyengébb növénynek szembe kell néznie a nyár forróságával, és csak sínylődni
fog az ősszel ültetettekkel szemben.
Áthelyezni csak kora ősszel szabadna az öreg töveket. És nem egy jó ötlet érintetlenül rakosgatni
őket ide-oda, jobbat tesz a növénnyel, ha kiásva szétosztjuk a tövet.
Egy öreg peóniát ha kiszedünk és érintetlenül elültetjük más helyre, az valószínűleg „üldögél” pár
évig az új helyen, anélkül, hogy virágozna. A frissen elültetett sarjnövények viszont erőteljesen
fejlődni kezdenek, és jobb minőségű tövek válnak belőlük.
Az, hogy ültethetünk-e peóniát árnyékos helyre, az a lakóhelyünk éghajlatától és az árnyék típusától
függ.
A nagyon meleg vidékeken direkt üdvös egy kis délutáni árnyék. De az a megfigyelés, hogy ahol
legalább 6 óra napot nem kap a növény, ne nagyon reménykedjünk sikeres peónianevelésben. A fás
peóniák, és néhány bokros, mint pl. a P. veitchii jól tolerálják, sőt kedvelik az árnyékosabb helyeket.
Az ányékos helynek vannak azért előnyei is: a nap nem szívja ki annyira a virágok színét, és a
finomabb, halványabb árnyalatok jobban pompáznak ilyen helyeken.
Tehát megint elmondható: találjuk meg a megfelelő arányt.

Talajigény

A peóniák többségnek nincs különleges talajigénye.


Általában jól tolerálják a különféle talajokat, de kedvelik a kötöttebb és jó vízelvezetésű helyeket.
Az agyagtalajok általában jó tápanyagellátottságúak, de meg kell oldani, hogy ne legyen pangó víz a
növény gyökerénél, mert ez a peónia legnagyobb ellensége.
A laza homoktalajt általában tápanyaggal kell dúsítani, és jó a komposztkiegészítés azért is, hogy
javítsa a talajszerkezetet.

Virágzásról
(Buckeye Belle)

Sokan azt mondák, hogy ha a peóniák túl mélyre vannak ültetve, akkor nem virágoznak.
Ez a lágyszárúaknál és az interspecifikus peóniáknál igaz, a fás szárúaknál nem.
Ha nem virágoznak a lágyszárú peóniák, annak vagy nevelési, vagy egészségi okai vannak.

− Fiatal a növény. Némelyiknek 3 év fejlődés is kell a


virágzáshoz.
− Túlosztották a növényt. 2-3 szem (rügy) kell legalább a
jó új növény fejlődéséhez, de 3-5 szemmel már a
következő évben virágozhatnak.
− Nem kap elég napot. A túl forró klímájú helyeken
jobban viseli az árnyékot a növény, de általában a
napfényes órák számának csökkenésére a virágzás
elmaradásával válaszol a növény.
− Rossz tápanyagellátás. A peóniák bő tápanyag
mennyiséget igényelnek. Ha kevés, vagy
versengeniük kell a szomszéd növényekkel,
bokrokkal, nem virágoznak.
− Túl mélyre ültették. A gyökérnyakon a legmagasabb
szem nem lehet mélyebben a talajban 5 cm-nél.
− Betegség. A peóniák nem szeretnek vizes helyeken élni.
Előbb-utóbb rothadásnak indulnak, vagy egy
darabig sinylődnek mielőtt elpusztulnának, de nem
virágoznak.
− A gumóval van baj. Valami gombabetegség érte, vagy fagy, és nem
tud fejlődni.

A hangyák és a peóniák

A hangyák azért látogatják a peóniáit, mert a bimbók egy édeskés anyagot termelnek, amit a hangyák
szeretnek. A jó hír, hogy a hangyák nem ártalmasak a peóniákra, nem rágják a növényt, de az
általános hiedelemmel ellentétben nem segítenek a virág kibontásában.
Mikor kezd el az új lágyszárú és interspecifikus peónia virágozni?

(Sarah Bernhhardt első virága)

Bármikor, az ültetés utáni tavasztól 3 évig.


Hogy az ön újonan ültetett peónia mikor fog virágozni, 3 dologtól függ: a tőosztástól, a nevelési
körülményektől és a növény genetikai jellemzőitől.
Jó minőségű, megfelelő tőosztás, őszi ültetés már a következő év tavaszán adhat egy, esetleg két
virágot.
A jó helyre és jókor ültetett növény is előnyben van a nem ilyen társaival szemben.
Néhány peónia, minden eddigi optimálisnak leírt körülmény mellett sem hoz hamar virágot. De a
többség azért nem így viselkedik.
(Van egy Karl Rosenfieldnek vásárolt (piros) peóniám, aki már 4 éve nem akar bemutatkozni.)

Illat

Általában a dupla bokros peóniák illatosabbak a szimpláknál. A rózsaszínek illatosabbak, mint a


pirosak. A fehér duplák is általában illatosak, de rengeteg a kivétel.

Támaszték

Ritka az a jól fejlett peóniabokor, amely nem igényel támasztékot. Az alábbiak szerint
csoportosíthatjuk őket:
I. Normális körülmények között nem kell támaszték az
általában átlagosnál alacsonyabb típusoknál. Ezek
általában koraiak, de itt is vannak kivételek. De ide
sorolhatjuk a fás és az interspecifikus csoportot
is,ők sem igényelnek támasztákot.
II. Az elhelyezéstől függ, hogy igényel-e támasztékot.
Sokan nem szeretik a földön fekve látni a
virágaikat. De sokan szeretik a növényeiket
szabadon látni. A peóniák változatos szokásokat
mutatnak, sokszor a virág a földet érinti, de ez nem
általános. Ha szélnek kevésbé kitett helyekre
ültetjük ezeket, és van olyan szomszédjuk, amikhez
hozzáhajolhatnak, ritkán igényelnek mesterséges
támasztékot.
III. Jobban néznek ki támasztékkal. Egyes növényeknek gyenge a
száruk, vagy hatalmasak a virágaik, ezért egy ügyes
megtámasztással tovább növelhetjük esztétikai értéküket.

Miért van az, hogy az új peóniánk nem olyan, mint amilyennek elvártuk?

A növény valószínűleg fiatal.


A fiatal peóniák gyakran az első években atipikus virágzást produkálnak. A duplák gyakran szimplák,
vagy csak félig duplák, és a színárnyalatuk is halványabb.
A peónianemesítők ezért nem ítélnek meg egy új változatot az első évek produkciói alapján. Néhány
évnek el kell telnie, hogy a növény megállapodjon, és a jellemző virágformát és színt mutassa.
Sokan azt mondják, hogy a peóniáik megváltoztatják a színüket.
Igen is, meg nem is.
Fiatal növenyeknek kell egy bizonyos idő, hogy megállapodjanak. Egy ideig esetleg nem a típusuktól
elvárható virágtípust, ill. színárnyalatot mutatják. De idővel „beérnek”, és azután már nem változnak.
Az időjárás is befolyásolhat, mert hűvös, nedves időben kevésbé élénkek lehetnek a színek.
Gyakran állítják, hogy egy fehér peónia idővel pirossá változhat, ill. fordítva, azonban ez nem
valószínű, inkább az elfogadható magyarázat az lehet, hogy egy virág valamikor ott
megtermékenyült, lehullva a mag kicsírázott, és az idők folyamán az új növény elnyomta a régi
egyedet, és most őt látja a tulajdonos ugyanazon a helyen.

Levágjuk-e az elnyílt virágokat?

Egyéni ízlés dolga. Némelyik virág elnyílás után szép magtokokat hoz, és ez még hosszabb ideig
diszíti a növényt. Óvakodjunk azonban attól, hogy ezek a talajra jutva kikeljenek, és kellemetlen
korcsok csúfíthassák el a virágainkat.
De azt is tudni kell, hogy a nemesítési munka az új fajták-hibridek előállítása, és ennek a keresztezés
elengedhetetlen kelléke.
Másrészt a dupla, nagyvirágú peóniák általában sterilek, az elöregedett virágok megfakultak, és nem
szép látványt nyújtanak. Legjobb ezeket leszedni.

Szaporítás

A lágyszárú és interspecifikus peóniákat tőosztással, a fás peóniát leginkább lágyszárúak


gyökérrészébe oltással, vagy sarjhajtásokkal szaporítják, ősszel.
Az új peóniákat magról kapjuk. De magról ne ugyanarra a növényre számítsunk. Ha ugyanazt a
növényt akarjuk, akkor tőosztással érhetjük ezt el, vagy oltással, ha fa az illető.

Tőosztás
A lágyszárúaknál és az interspecifikus típusoknál, és csak kora ősszel végezzük.

− Késő augusztusban vagy kora szeptemberben le kell vágni a leveleket.


− Ha a talaj száraz, be kell öntözni
− Ássuk ki a növényt minél nagyobb földlabdával, és igyekezzünk a
györkérnyakat nem megsérteni.
− Slaggal mossuk ki a gyökerek közül a földet
− Néhány órára tegyük árnyékba a növényt, hogy szikkadjon. Ha már
nem annyira törékeny, jobban lehet vele dolgozni.
− Gondosan vizsgáljuk meg a tövet, és először határozzuk el, mit és
hogyan akarunk csinálni
− Minden új tőnek legalább egy hajtásrügye legyen, de jobb, ha van
legalább 3.
− Egy stabil munkaasztalon ejtsük meg az első vágást a gyökérnyaktól
indulva, erős, éles késsel, és ne magunk felé!
− Ha a növény túl hosszú gumókkal rendelkezik, megkönnyíthetjük a
folyamatot, ha azokat 10-15 cm hosszúra lecsonkoljuk előzőleg.
− Addig folytassuk a trancsirozást, amíg a megfelelő számú új növényt megkapjuk.

Az új növényeket néhány napon át tőzeggel töltött zacskókban is tárolhatjuk, de csak ha nincs nagy
hőmérséklet- ingadozásnak kitéve.
Az új szaporítványokat ültessük el úgy, ahogy azt már korábban részleteztük.

Magok csíráztatása

A legtöbb vágyott növény steril. A legtöbb nagyvirágú dupla meddő, de néha produkál némi gyatra
magot, amiket elvetve kapunk gyatra kis virágocskákat, amik aztán adnak magokat, amiket.... stb.
na, ez a kihívás!
Sőt, még inkább érdekessé teszi a kalandot a peónia kettős pihenőfázisa.

Gyűjtsük be a magokat amikor a magtokok elkezdenek kinyílni. Minél keményebb a magtok, annál
hosszabb az első nyugalmi periódus. Ez a hosszas játszadozás kb. 5 évig tart, de az első virágra
legalább 8 évet kell várni.

Oltás

A leggyakoribb, de szakértelmet igényel. Főként fás peónia egy kis ágrészét oltják a lágyszárú
gyökerére. Ez utóbbi mintegy dajkaként szolgál addig, amíg a fás növény kifejleszti a saját
gyökérzetét.

Tápanyagellátás

A peóniák tápanyagigényesek. A kötöttebb talajok tápanyagtartalma nagyobb mint a könnyű


homokoké. A leghasznosabb, ha a szükséges tápanyagot komposzt formában adjuk, a növény köré.
Soványabb talajokon jót tesz azonban a kálium és foszforkiegészítés tavasszal és ősszel, de ne a tőre,
hanem köré rakva dolgozzuk be.

Konténeres peóniák
Ültetésükkor kövessük a megadott utasításokat. Finoman szabadítsuk ki a növényt a konténerből,
hogy ne sértsük meg a finom tápláló gyökereket, majd ültessük el a már leírt módon. Olyan mélyre
ültessük, ahogy a konténerben voltak, ill. max 5 cm mélyre kerüljenek a rügyek. Csak a hűvösebb
hónapokban ültessünk át, ősszel vagy tavasszal. A konténerben hagyott növényeket télre védeni kell.
Konténerben is lehet peóniát nevelni, de nagy odafigyelés kell hozzá:

− a peóniáknak igen nagy a gyökérrendszere, különösen a


lágyszárúaknak és az intersect típusoknak
− kifogástalan vízelvezetést igényelnek
− nagy a tápanyagigényük
− jelentős hűvös pihenőszakaszt igényelnek
− nagy fagynak kitettség tönkreteheti a gyökérrendszert
− a peóniák ültetéséhez a legkedvezőbb az ősz, de pont ez az időszak,
amikor a következő évi tápanyagellátáshoz szükséges gumókat fejlesztik.

A konténeres peónianevelés sikere tehát a konténer nagyságától, és a teleltetéstől függ.


Nagy fagynak kitett konténeres peóniák valószínűleg nem élik túl a telet. Alacsony hőmérséklet
viszont szükséges a növény nyugalmi periódusához. Ezért a siker attól függ, hogy a helyes
egyensúlyt meg tudjuk-e találni.
Általában nagyobb sikerrel nevelhetők a fás peóniák konténerben, mert azoknak kisebb a gyökérzete.

Téli munkák

A peóniákkal kapcsolatban a téli munkánk mindössze annyi, hogy várjuk a tavaszt. Legfeljebb
előveszünk egy vásznat, némi olajfestéket és a szükséges kellékeket, majd tehetségünkhöz mérten
különféle képeket festünk, visszaidézve a tavaszt, a napsugarakat, az élet vibrálását.
Előnyünk már annyi, hogy ismerjük az elmúlt év örömeit-bánatait, tehát gazdagabbak vagyunk
ezekkel az élményekkel.
FE, 2009. szeptember.

You might also like