P. 1
Fogalmak

Fogalmak

|Views: 30|Likes:
Published by fcsabika1
Történelem fogalmak
Történelem fogalmak

More info:

Published by: fcsabika1 on Dec 10, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as DOCX, PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

11/27/2014

pdf

text

original

Történelmi fogalomtár a 11.

középiskolai évfolyamnak
melléklet a Száray Miklós: Történelem II. c. tankönyvéhez. (Műszaki Könyvkiadó)

A-Á
abszolutizmus - korlátlan királyi hatalmon alapuló kormányzati rendszer a kora újkori és az újkori Európában (XVI-XIX. század). Az uralkodó a tőle függő hivatalnoki hálózatra, az állandó hadseregre és a bírói szervezetre támaszkodva irányítja országát a rendi gyűlés mellőzésével. Az abszolút uralkodók hatalmát sem szabad teljesen korlátlannak felfognunk, figyelembe kellett venniük országuk alapvető törvényeit és társadalmi erőviszonyait. adminisztrátor - a főispán akadályoztatása (pl. örökös főispán kiskorúsága) esetén az uralkodó által a megye élére kinevezett hivatalnok. Az 1840-es években a kormányzat ezzel a rendelkezéssel visszaélve kívánta letörni a megyei ellenállást. afrikáner - →búrok. agrárproletár - földnélküli, mezőgazdasági bérmunkából élő, de önálló háztartással rendelkező parasztember. Számuk a jobbágyfelszabadítás után, a népesség növekedésévei megugrott. A nehéz körülmények között élő népesség helyzete a századfordu ló Magyarországának egyik legégetőbb problémája volt. alispán - a nemesi vármegye első számú választott képviselője, ezért legbefolyásosabb embere. Az ~t a →megyei közgyűlés rendszerint a jómódú köznemesség soraiból választotta. alkotmány - az állam és a társadalom működését meghatározó alaptörvény. Az első ~ok az USA-ban (1787), Lengyelországban (1791) és Franciaországban (1791) születtek. ~nak tekintették a rendiség idején a kiváltságokat összefoglaló törvényeket is. alkotmányos monarchia - olyan államforma, ahol a király hatalma a parlament által elfogadott alkotmányon nyugszik: a hadsereg, a pénzügyek, a kormány ellenőrzésének a joga a parlamentnek felelős kormány kezében van. alkotmányos monarchisták - a francia forradalom forgatagában az alkotmányos monarchia hívei. 1789-től 1791-ig volt kezükben a vezetés (pl. La Fayette). Ám a forradalom radikalizálódását nem tudták megakadályozni: ők nem bíztak a királyban, s ezért korlátozt ák tevékenységét, a király nem bízott bennük, ezért nem működött együtt velük. Alkotmányozó Nemzetgyűlés - a francia forradalom törvényhozó testülete 1789 és 1791 között. E testület fogadta el a kiváltságok eltörlését, az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát és az 1791-es alkotmányt. Soraiban a királypártiak és néhány radikális képviselő mellett az alkotmányos monarchisták voltak többségben. államcsíny - az államhatalom kis csoport által történő erőszakos megdöntése. Az ~re gyakran használjuk a német eredetű puccs kifejezést. alsó-magyarországi bányavárosok - jórészt a XIV. században a Garam középső folyása mentén alapított városok (Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Breznóbánya stb.). A középkorban az arany, az újkorban a réz volt a legjelentősebb bányakincse a vidéknek. 1735-ben Selmecbányán alapították a bányatisztképzőt, amely a szakképzés jelentős központjává vált. alsótábla - a magyar rendi országgyűlés egyik háza. Tanácskozásain a vármegyei követek (megyénként kettő), a káptalanok és a szabad királyi városok küldöttei vehettek részt. Általános Munkásegylet - az első jelentősebb magyarországi munkásszervezet. 1868 -ban Pesten alakították meg, néhány tagja elsősorban Lassalle nézeteit követte: fő követelésük az általános választójog bevezetése volt. Az ~ a →kommünnel szolidaritást vállalva tüntetést szervezett, melyre válaszul a hatóságok betiltották működését. általános szavazati jog - a minden állampolgárra korlátozások nélkül kiterjedő szavazati jog. A vagyoni és más →cenzustól mentes szavazati jog a XIX. század közepétől terjedt el Európában és Észak-Amerikában. Az I. világháború előtt az ~ még nem terjedt ki a nőkre. amerikai függetlenségi háború - az angolok 13 amerikai gyarmatának függetlenségi harca (1775-1783). A háború eredményeként született meg az USA. anarchizmus - az állam mindenféle formáját tagadó baloldali ideológia és politikai irányzat. Az ~ elvetette a polgári államot, de ugyanúgy elnyomónak ítélte a →marxizmus által hirdetett →proletárdiktatúrát is. A jövőt a kis, önigazgató közösségekben látták, amelyek biztosítják az egyén számára a vagyoni egyenlőséget és a társadalom irányításának közvetlen ellenőrzését. Legjelentősebb képviselőjük az orosz Bakunyin volt. Az anarchistákat az →I. Internacionálé hágai kongresszusa 1872-ben kizárta sorai közül. Az ~ képviselői a XIX. század második felében a →terror eszközéhez nyúltak. ancien régime - a francia 'régi rendszer'. Szűkebb értelemben a francia forradalmat megelőző abszolút kormányzás időszakának, tágabban a polgári rendszert megelőző, hűbéri kötöttségekkel terhes világ elnevezése. antiszemitizmus - zsidó ellenesség. A középkorban az ~nak elsősorban a zsidóság vallási elkülönülése adott tápot. Az újkortói kezdődően gazdasági okok – a zsidóság térnyerése a gazdaságban és a kulturális életben – is szerepet játszott. A XIX. században erős volt az ~ Oroszországban, ezért is menekültek százezrével nyugatra, így Magyarországra is az ottani zsidó közösségek tagjai. A XIX. században több országban is létrejött antiszemita párt, Magyarországon azonban a vezetőréteg kiszorította őket a politikai életből. aranyalap - az adott valuta fedezetéül szolgáló aranykészlet. A kibocsátó bankban a bankjegyeket aranyra lehet váltani. armalista - birtoktalan, csak nemesi levéllel (armalis) rendelkező magyar nemes. Az ~kat rossz anyagi helyzetük miatt →bocskoros nemeseknek is gúnyolták. Ugyanakkor az ~k gyermekeik taníttatásával kívántak felemelkedni, s a XIX. században a magyar értelmiség tekintélyes része közülük került ki. assignata - a francia forradalom idején használt pénz. Az egyházi birtokok kisajátítása után az ~k az állami vagyon vásárlására szolgáló utalványok voltak. Később a pénz szerepét töltötték be. Mivel nagy mennyiségben bocsátották ki, elértéktelenedett, s a →direktórium idején bevonták. Helyét a frank váltotta fel. asszimiláció - beolvadás, hasonlóvá válás. Egy adott etnikai közösségbe történő fokozatos beépülés. Beszélünk természetes ~ról, melyet a gazdasági változások, elvándorlás idéznek elő, s erőszakos ~ról, melyet az államhatalom kényszerít ki. A XIX. században az erőszakos ~ mértéke nem volt túl magas, mivel a falusi lakosság tömegeire az állam nem tudott közvetlen befolyást gyakorolni. asszonyok menete - 1789. október 5-ről 6-ra virradó éjjel az éhség és a szónokok által feltüzelt – jórészt asszonyokból álló – tömeg Versailles-ba vonult, betört a palotába. A királyi családot Párizsba költözésre, valamint az augusztus 4-i határozatok szentesítésére

kényszerítette. aulikus - az udvarhű politikus megnevezése a XVIII-XIX. században. A magyar arisztokrácia a XVIII. századtól közeledett Bécshez, a dinasztiához, sokan anyanyelvüket is elvesztették. A köznemesség körében, majd később a közgondolkodásban a kifejezés egyértelműen negatív tartalmat hordozott, függetlenül attól, hogy a kormányzattal együttműködő politikusok milyen tevékenységet folytattak. autonómia - a görög 'önkormányzat'. Valamely államon belül egyes testületek vagy területek törvénnyel szavatolt önálló igazgatási joga. A XIX. század közepétől a nemzetállamokban a nemzeti kisebbségek legfontosabb követelése volt az ~, vagyis az államon belüli valamilyen szintű (kulturális, területi) önigazgatásuk.

B
baloldal - a politikai középhez képest radikálisabb, elgondolásaiban a szélesebb néprétegek érdekeit képviselő politikai irányzatok elnevezése. A kifejezés a francia forradalom alatt, az →Alkotmányozó Nemzetgyűlésben született, mivel ott az elnök bal oldalán helyezkedtek el az ellenzéki politikusok. A kifejezés koronként más politikai irányzatokat takar. barokk - a reneszánszot követve a XVI. században kibontakozó, s a XVIII. század közepéig ható korstílus. A ~ot mozgalmasság, túldíszítettség, építészetben a csavart formák, az ünnepélyesség jellemezte. A katolikus megújulással együtt indult, de a protestáns országokban is elterjedt. Hazánkban különös fontossággal bír, mivel a török utáni újjáépítések a ~ korára estek. békepárt - az 1849-ben Debrecenbe költözött országgyűlés azon csoportjának elnevezése, akik az eredeti célkitűzésekhez ragaszkodva nem zárták ki a megegyezés gondolatát (pl. Kazinczy Gábor). A ~ megjelölés félrevezető, hiszen a mérsékelt képviselők sohasem szerveződtek párttá, sőt még csoportosulássá sem. bekerítések - az elsősorban Angliában lejátszódó folyamat a XVI-XVIII. században. A birtokosok először a közös legelőket, majd a bérlők parcelláit kerítették be, hogy kiterjesszék juhlegelőiket vagy belterjes növénytermesztésbe fogjanak. A XVIII. századb an a ~ a földmagántulajdon megszilárdításával a fejlettebb eljárások elterjedését segítették elő. A ~ révén a mezőgazdaságban felszabaduló munkaerő az iparba vándorolt. belterjes mezőgazdaság - nagy mennyiségű élőmunkát és befektetéseket, ugyanakkor jelentősebb hasznot is hajtó mezőgazdasági termelési módszer. A belterjes gazdálkodás az újkorban trágyáz ást, többszöri szántást igényelt. Tisztított vetőmag, új növények (→kapásnövények), valamint a vetésforgó alkalmazását jelentette. Bélyegadó Kongresszus - az angolok által már a bélyegekre is kivetett adók miatt az amerikai gyarmatok New Yorkban (1765) tartott kongresszusa, ahol kimondták, hogy a „képviselet nélkül nincs adózás” elve alapján megtagadják az általuk meg nem szavazott adókat. bene possesionatus - a magyar jómódú birtokos nemesség. A megyei nemesség vezetői voltak, ők irányították a →vármegyét. Ugyanakkor családi kapcsolataik révén összekötő kapcsot képeztek az arisztokrácia felé. béres - az uradalmakban vagy a jobbágygazdaságokban élő és dolgozó mezőgazdasági munkás. Bére nagy részét önmaga és családjának ellátása (lakás, étkezés) tette ki. Számuk a népesség, és így a földtelenek számának növekedésével párhuzamosan emelkedett. bevándorlás - a népesség áttelepülése valamely országba. Magyarországra a török pusztítások után a XVIII. században érkezett nagyszámú bevándorló (svábok, románok, ruszinok). A XVIII. század második felétől egészen az I. világháborúig tartott a zsidóság -a Galíciából. Jelentős volt még a dualizmus korában az osztrák és cseh szakmunkások ~a. bevett felekezetek - Magyarországon és Erdélyben a törvények által engedélyezett vallási felekezetek. bevett vallás - az Erdélyi fejedelemségben az államilag elismert, teljes szabadságot élvező felekezetek megjelölése. A kifejezés a magyarországi közéletbe is átkerült. Magyarországon a protestánsok és a görög katolikusok 1791-ben, az unitáriusok 1848-ban, az izraeliták 1895-ben nyerték el a ~ szabadságát. Blick - Széchenyi István 1860-ban megjelent gúnyirata, melyben kipellengérezte a Bach-rendszert, s az azt népszerűsítő Bachot, valamint művét a Rückblicket. A hatalom válaszul zaklatta Széchenyit döblingi magányában, ami hozzájárult a gróf öngyilkosságához. biztosok - Franciaországban 1792 és 1794 között a Konvent a vidéket és a hadsereget teljhatalmú ~kal irányította, illetve tartotta kézben. Jelentős szerepük volt a hadsereg megszervezésében, a vidéki mozgalmak vérbefojtásában és a terror alkalmazásában. bocskoros nemes - a magyar nemesség törpebirtokos részének gúnyos elnevezése, ami a jobbágyok által is viselt olcsó lábbelire, a bocskorra utal. A ~ kis földjét maga művelte. Mivel a jobbágyságtól csak kiváltságai különböztették meg, a →reformkorban gyakran volt rávehető a változások elleni fellépésre. A ~t hasonló tartalommal nevezték még hétszilvafásoknak is. bojkott - valamely magatartás kierőszakolása a kapcsolatok megszakításával. Bojkottálták pl. az amerikai gyarmatok a brit árukat, vagyis nem vásárolták meg azokat. Az elnevezés Charles Boycott (XIX. század) írországi angol jószágigazgató nevéből származik, akive l a kiszolgáltatott ír bérlők tehetetlenségükben minden kapcsolatot me gszakítottak. bolsevikok - az →OSZDMP radikális, forradalmi marxista csoportja. Nevüket a párt 1903-as brüsszeli kongresszusán vették fel, amikor a párt vezetőjének, Lenin ügyes taktikázásával az egyébként kisebbségben lévő csoport többséget szerzett a szavazáson (bolsinsz tvo = többség). A későbbiekben, annak ellenére, hogy a párton b elül kisebbségben voltak, a többségi nevet használták. bonapartizmus - 1. I. Napóleon bukása után a császári hatalom visszaállítását támogatók nézetei; 2. III. Napóleon rendszerének ideológiája. Lényege a. hatalom megragadása és megtartása. Ehhez megengedhetőnek tart minden eszközt (→demagógia, nemzeti érzések, szociális érzékenység). bostoni mészárlás - az angol vámok ellen tüntető bostoni polgárok közé lőttek az angol hatóságok (1770). Az összetűzés után az angolok vámintézkedéseik nagy részét visszavonták. bostoni teadélután - Bostonban az amerikai függetlenség hívei (Samuel Adams vezetésével) a tengerbe szórták egy angol hajó tearakományát (1773), hogy ébren tartsák az angol-amerikai ellentéteket. boszorkányperek - a XVII-XVIII. században a →fanatizmusnak és a babonaságnak áldozatul esett asszonyok és lányok elítélése. Hírhedt volt az Újvilágban a →salemi boszorkányok esete (1692). Hazánkban a szegedi perben (1728) 6 férfit és 7 nőt égettek meg boszorkányság vádjával. Mária Terézia, majd II. József eltiltotta a városokat hasonló perek lefolytatásától. boxerlázadás - Kínában a mandzsu dinasztia, az európaiak és minden keresztény ellen kitört lázadás (1900-1901). A fanatikus felkelők

lemészárolták az európaiakat és a keresztény kínaiakat. Az európai nagyhatalmak szövetséges hadserege verte le Peking elfoglalása után. A boxer (angol 'ököl') elnevezést a felkelést szervező titkos társaság neve (Békét Teremtő Ököl Társasága) után kapta. búrok - a holland 'paraszt'. A XVII. századtól Dél-Afrikába kivándorolt hollandok (más néven afrikánerek). Miután a gyarmatot a napóleoni háborúkban a britek megszerezték, a búr földművesek északabbra húzódtak. Földjeik védelmében ezután kétfrontos harc ra kényszerültek az angolokkal illetve a fekete zulu törzsekkel szemben. burzsoázia - a francia 'polgár' ~ból. A polgári réteget jelölő fogalom. A →marxizmus követői használták előszeretettel a polgári osztály megjelölésére.

C-Cs
Carolina Resolutio - III. Károly egyházpolitikai rendelete (1731). I. Lipót 1681-es rendelkezését felújítva a reformált vallások számára csak kijelölt helyeken engedélyezte a nyílt vallásgyakorlatot (templom, lelkész, istentisztelet). A protestáns lelkészeket a katolikus hierarchia ellenőrzése alá helyezte. centralisták - a liberális nemesség egyik csoportja a reformkorban. A ~ 40-es években léptek színre. A csoport elnevezését a programjában szereplő, erősen központosított (centralizált) polgári állameszmény után nyerte. A ~ felkészült értelmiségiek voltak (Eötvös József, Trefort Ágoston, Szalay László, Csengeri Antal), de mivel eszméik távol álltak a megyei ellenállásra építő liberális nemesség nézeteitől, csekély politikai súllyal bírtak. centristák - a →II. Internacionálé irányzata, mely a forradalmi marxisták és a →revizionisták között helyezkedett el. A német (Karl Kautsky), az osztrák és a magyar pártban is vezető szerepet játszottak. A ~ szóban a marxi tételeket hangoztatták, a gyakorlatban azonban a revizionisták által követett politikát folytatták. centrum - a fejlődés középpontjában álló területek elnevezése (elterjedt a fennsík is). Európában a gazdasági centrum a kora újkor óta folyamatosan változott. A XVI. században még Észak-Itália, a XVII. században már Németalföld, a XVIII. és a XIX. században Anglia volt a központ, míg a XIX. század végétől már az USA-ba és Németországba helyeződött át a fejlődés centruma. cenzus - a képviseleti rendszerekben a választójog vagy a választhatóság feltétele, amellyel a választók számát korlátozták. Többféle cenzus létezett, leggyakoribb a vagyoni volt, de előfordult a választójog iskolai végzettséghez kötése is. Cordeliers klub - a legradikálisabb politikai klub a francia forradalom idején (1791-1795). Alacsony tagdíja miatt egyszerű emberek, sőt nők is tagjai lehettek. A klubhoz tartozott Danton és Desmoulins, akik a tagság tömegerejére is támaszkodtak a →girondiak elleni küzdelemben. 1793 végén azonban a →veszettek kezébe került a vezetés. A klubot már a →Hegypárt visszaszorította, a →direktórium pedig feloszlatta. csatlósállam - valamely nagyhatalom befolyása alá tartozó állam, mely kénytelen – akár érdekei ellenére is – követni pártfogója politikáját. cseléd - bérmunkából élő mezőgazdasági munkás, aki önálló háztartással nem rendelkezik A mezőgazdasági ~ek az uradalmakon éltek, s a gazdatisztek irányítása alatt végezték egész évben munkájukat. A házi ~ek a módosabb családoknál végeztek meghatározott ideig kisegítő munkát. Kiszolgáltatottak voltak munkaadójuknak, így helyzetük gazdáik hozzáállásától függően változott. csendőrség - a vidéki rendfenntartásra létrehozott karhatalmi alakulatok elnevezése. Magyarországon az →újabszolutizmus korában felállított →zsandárság átszervezésével 1881-ben hozták létre. A csákójukon kakastollat viselő csendőrök jórészt a módosabb parasztság soraiból kerültek ki. Jogkörük szélesebb volt a városi rendőrségénél. cserepek napja - Grenoble-ban 1788. június 7-én a →parlament visszaállítását követelő tömeg cserepekkel megdobálta, s visszaszorította a katonaságot Az eset jól mutatta a helyzet radikalizálódását és a hadsereg bomlását. csonka társadalom - olyan társadalmi szerkezet, melyből valamelyik réteg hiányzik. Ez volt jellemző a magyarországi nemzetiségekre (a horvátokat kivéve). A Balkánon – eltérő eredettel – hasonló helyzet alakult ki: a törökök alkották a vezetőréteget, míg a keresztény lakosság főként parasztokból állt.

D
dáko-román elmélet - a XVIII. században kialakult – történeti adatokkal nem igazolható – románok történeti felfogás, mely szerint a románok a romanizált dákok utódai. Az elmélet alapja a románság újlatin nyelve volt. A régészeti és nyelvészeti kutatás azonban napjainkra bebizonyította, hogy a románság a VI-IX. század között alakult ki a Balkán-félszigeten. Mai lakóhelyére a XII. század végétől vándorolt be. Az elmélet jelentős szerepet játszott a román nemzeti öntudat kialakulásában. Különböző történeti okokb ól a román történetírás máig igyekszik érvekkel alátámasztani a ~et. darabont-kormány - a darabont-testőrségről elnevezett magyar kormány (1905). A →koalíció győzelme után Ferenc József nem nevezhette ki a dualizmust elvető ellenzéki erőket, így átmenetileg Fejérváry Gézát – a darabont-testőrség egykori parancsnokát – bízta meg kormányalakítással. A ~ erőszakkal, az általános választójog bevezetésének kilátásba helyezésével megtörte a kibontakozó ellenállást. Tevékenysége után a programját feladó koalíció került hatalomra. deizmus - a latin 'isten' szóból. A →felvilágosodásra jellemző vallási-filozófiai irányzat, amely szerint Isten a teremtést követően nem avatkozik a világ életébe, azokat a természeti törvények igazgatják. A deizmus képviselői (Locke, Voltaire) szembehelyezkedte k az egyházakkal. dekretális eskü - elrendelt eskü. III. Károly a →Carolina Resolutioban elrendelte, hogy minden hivatalnok, bíró és ügyvéd köteles olyan esküt tenni, amelyben szerepelnek a szentek és Mária. Ezzel a protestánsok hivatalviselését kívánták akadályozni, mert számukra ennek az eskünek a letétele hitük megtagadását jelentette volna. delizsánsz - postakocsi. A XVII. századtól a vasút megjelenéséig a szárazföldi személyszállítás eszköze. Meghatározott útvonalakon,

váltott lovakkal menetrendszerűen jártak, átlagsebességük elérte az óránkénti 5-6 kilométert. demagógia - tudatos népámítás. A politikai életben a hamis, teljesíthetetlen, csak a hatalom megszerzése érdekében tett ígéretek politikája. Elsősorban a szélsőségeseket (jobb és bal) jellemzi, de az →általános szavazati jog bevezetése után gyakran vált más politikai csoportok eszközévé is. demográfiai forradalom - a népesség ugrásszerű emelkedése. A történelem folyamán többször bekövetkezett (neolitikum, XII-XIII. század) hirtelen népességgyarapodás. Okai összetettek, de alapvető az él elemtermelés növekedése, ami több ember megélhetését biztosította. A XVIII. század végén Nyugat-Európából induló ~ban emellett szerepet játszott a higiénia elterjedése és az orvostudomány fejlődése is. deportálás - a hatalom vélt vagy valós ellenfeleit egyénenként vagy tömegesen kényszerlakhelyre, gyakran messzi vidékekre szállítják. A XIX. században Oroszországból Szibériába, Angliából Ausztráliába, Franciaországból Guyanába deportáltak jelentős számú embert . De hasonló folyamatnak foghatjuk fel az indiánok rezervátumokba és a búrok táborokba kényszerítését is. despotizmus - a görög 'úr'. Korlátlan uralkodói hatalommal rendelkező rendszerek. A hatalomnak gyakran isteni eredetet tulajdonítottak. Ázsia nagy birodalmaiban volt jellemző. devalváció - a pénz leértékelése. Az →infláció megállítása érdekében alkalmazzák. Az osztrák kormány a napóleoni háborúk idején két alkalommal is (1811 és 1816) élt vele. diktatúra - egyes személyek vagy csoportok erőszakos, a hadseregre, a karhatalomra és a hivatalnokokra támas zkodó uralma. A ~ nem veszi figyelembe a kor szokásain alapuló törvényeket, hatalma igazolására saját szabályrendszert állít fel. Direktórium - a végrehajtó hatalom Franciaországban 1795 és 1799 között. Az öttagú testületnek egyszerre kellett felvennie a harcot a királypárti és a →jakobinus erőkkel. Miután demokratikus eszközökkel nem tudták a szélsőségeseket visszaszorítani, a ~ több tagjának támogatásával Napóleon katonai diktatúrát vezetett be. dogma - a görög 'alapelv'. Valamely vallás vagy ideológia alapvető elgondolásai, amelyekhez a tanok követőinek tartaniuk kell magukat . Dreyfus-per - Alfred Dreyfus francia vezérkari tiszt ellen indított igaztalan eljárás (1894-1906). A perben szerepet játszott Dreyfus elzászi (németellenesség) és zsidó (→antiszemitizmus) származása is. Számos francia értelmiségi, így Émile Zola harcának eredményeként végül a tisztet felmentették. drill - az értelmetlenül kemény, gépies fegyelmezés német elnevezése. Általában a porosz iskolához és hadsereghez kötik, pedig a XVIIXIX. század minden hadseregét és iskoláinak nagy részét ez a módszer jellemezte. dzsentri - 1. Angol középnemes a középkorban; 2. A XVII. századtól árutermelő, polgárosodó angol nemes; 3. A magyar birtokos nemesség megnevezése a XIX. században. A fogalom egyre bővült, a XIX. század végén már a birtokát vesztett, állami hivatalt v állaló nemességet jelentette.

E-É
egyház polgári alkotmánya - a francia →Alkotmányozó Nemzetgyűlés rendelkezései az egyházról (1790. július 12.). A törvényhozó testület jogot formált magának az egyházi élet átalakítására az egyháziak megkérdezése nélkül. Az egyházmegyéket az új megyékhez igazították, a papságot (plébános, püspök) a polgárok választották. A nemzetgyűlés a pápaság jóvál1agyását sem nyerte el, így az ~ra a papság jelentős része nem tette le az esküt (→refraktáriusok). Az jelentős szakadást idézett elő a francia nemzetben. A pa rasztság szembefordulása a forradalommal ekkortól kezdve összefonódott az egyházzal, ami növelte a forradalom vallásellenességét. eklektika - a görög 'kiválogat' szóból. A XIX. század második felében jellemző művészeti irányzat, mely formajegyeit különböző történeti stílusokból (pl. román, gótika stb.) válogatta, s azok között – eredeti jegyeiket megtartva – teremt összhangot. elektor - a szavazók által közvetett módon megválasztott személy, aki nevükben voksol a törvényhozási képviselőkre. Ilyen rendszer jött létre az Amerikai Egyesült Államokban (elnökválasztás) és az 1795-ös francia alkotmány értelmében Franciaországban. előforradalom - a francia forradalmat megelőző, az →Előkelők Gyűlésének összehívásától a rendi gyűlés megnyitásáig tartó időszak. Fő jellemzője a rendi erők és a kormány párharca, mely a kormány meghátrálásával, a rendek összehívásával ért véget. Előkelők Gyűlése - a francia →abszolutizmus idején főnemesekből és főhivatalnokokból álló testület. Az uralkodó a rendi gyűlés mellőzésével bizonyos esetekben e testülettel kívánta rendelkezései t jóváhagyatni. Ez történt 1787-ben és 1788-ban is, azonban az ~ a rendi ellenállást képviselve szembehelyezkedett az uralkodóval. első terror →szeptemberi mészárlás. emancipáció - egyenjogúsítás. A hátrányos helyzetben élő csoportok (zsidóság, nők stb.) felszabadítása, jogegyenlőségben részesítése. Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata - a francia forradalom kezdetén (1789. augusztus 26.) a liberális polgárság és nemesség által kiadott kiáltvány, mely az átalakulás alapvető elveit ( alkotmányos kormányzás, →közteherviselés, →polgári szabadságjogok) fogalmazta meg. emigráns - politikai, vallási okokból külföldre kényszerülők csoportja. Emigránsok voltak a francia forradalom idején a királypártiak, a magyar szabadságharc bukása után a forradalom és szabadságharc menekültjei is. Az emigránsok „betegsége” a tehetetlenségükben kibontakozó folytonos belső viszály. Ugyanakkor visszatérésükkor – miután bizonyos időre kiestek az ország életéből – nem ismerik ki magukat hazájuk viszonyaiban, s politikájukat általában országukban meghaladta az idő. enciklika - a görög 'körben járó'. Az egyház alapvető kér déseit taglaló, a püspökökhöz intézett pápai körlevél. Az ~kat latin kezdősoraik alapján különböztetik meg (Pl. XIII. Leó pápa Rerum novarum, 1891). Enciklopédia - a francia →felvilágosodás nagy összefoglaló munkája. Az enciklopédisták (d' Alembert, Diderot mint szerkesztők, s a kor szinte minden jelentős francia gondolkodója mint szerzők) a →felvilágosodás szellemében összegyűjtötték a kor ismereteit. Az ~ első 28 kötete 1751 és 1772 között jelent meg, majd 1776-1780 között további 7 kötet látott napvilágot. Az ~ nagy sikert aratott, magas példányszámban fogyott el, s jelentős mértékben hozzájárult az európai művelt körökben a →felvilágosodás elterjedéséhez. érdekegyesítés - a magyar liberalizmus alapeszméje és sajátossága a →reformkorban. Kölcsey, Wesselényi, majd Kossuth felismerték, hogy a kormányzattal szemben csak a →jobbágysággal alkotott nemzeti egység lehet ütőképes. A liberális nemességgel elfogadtatták, hogy ennek érdekében fogadja be az alkotmány sáncaiba a jobbágyságot, részesítse jogokban és juttassa tulajdonhoz (→kötelező örökváltság). erdélyi román parasztfelkelés - a Horea és Closca vezette 1784-es román parasztfelkelés. Az Erdélyi-érchegység kincstári uradalmainak

jobbágyai – miután vezetőik többször jártak Bécsben, ahol biztatást kaptak – fellázadtak. Miután a császári hadparancsnokságot II. József lépései megzavarták, a magyar nemesi udvarházakra és falvakra törő, gyilkoló paraszthadat csak késve fékezték m eg. A vezetőket nyilvánosan kivégezték, de a felkelők jelentős része kegyelmet kapott. A felkelésnek szociális okai voltak, de a tá rsadalmi viszonyokkal részben megegyező etnikai és vallási különbségek miatt ezeknek megfelelő színezete is volt. A román par asztok a magyarokra és a nem görögkeletiekre törtek rá. etnikum - a görög 'nép' szóból. Valamely nagyobb társadalmon belül élő, jellemző sajátosságok (közös nyelv, közös származás tudata, hagyományok) alapján meghatározható emberi közösség. európai hatalmi egyensúly - politikai elgondolás, mely szerint az európai hatalmak ereje kiegyenlíti egymást. Az ~ fenntartása a brit politika homlokterében állt. Ennek révén érték el a britek, hogy az európai hatalmak lekössék egymást, miközben a szigetország gyarmatbirodalmát építhette. A britek az ~t megbontó államokkal szemben támogatták a gyengébb hatalmakat: a XVIII. században és Napóleon idején a franciákkal, a század közepén az oroszokkal, a század végétől a németekkel szemben lépte k fel. 1791-es alkotmány - a francia →Alkotmányozó Nemzetgyűlés által 1791-re elkészített alaptörvény. Megfogalmazta a →polgári szabadságjogokat, a →hatalmi ágak megosztását. Franciaországot →alkotmányos monarchiává alakította, bár a királlyal szemben jelentősen megerősítették a törvényhozó hatalmat (két évre választották →cenzusos rendszerrel). Korlátozták a királyi →vétót, a király nem oszlathatta fel a gyűlést, ami a →kiegyezés esélyeit rontotta. Új önkormányzati közigazgatási rendszert (megyék) és független bírói szervezetet hoztak létre.

F
fanarióták - a szultáni udvartól a moldvai és a havasalföldi fejedelmi széket pénzért megvásárló görög kereskedők. Az elnevezés Isztambul Fanar nevű, görög kereskedők által lakott negyedéről származik. A román fejedelemségekben mértéktelen adóztatásuk nagy nyomort idézett elő, ami a románok tömeges Erdélybe vándorlását eredményezte. fanatizmus - vakbuzgóság. Valamely ideológia, politikai irányzat elvakult, túlhajtott képviselete. farmer - mezőgazdasági vállalkozó Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban. Amerikában kezdetben önellátásra rendezkedtek be, majd élen jártak a gépesítésben. februári pátens - az olasz földön elszenvedett vereségek, s az →októberi diploma kudarca után Ferenc József által kiadott okmány. Az uralkodó a centralizáció fenntartásával egy korlátozott föderális alkotmányt kínált a birodalomnak. A magyar vezető réteg a tervezetet elutasította. felelős kormány - a törvényhozó testületnek elszámolással tartozó végrehajtó testület. Az első – nem a királynak felelősséggel tartozó kormányzat – az angol →alkotmányos monarchiában jött létre a XVIII. század első felében. Felirati Párt - az 1861-es országgyűlésen létrejött magyar politikai tömörülés. A Deák Ferenc vezette ~ elutasította az →októberi diplomát és a →februári pátenst, azonban nem zárkózott el a tárgyalásoktól, ezért elutasítását az uralkodó személyét elfogadó feliratban kívánta kinyilvánítani. A megegyezést kereső ~ alig szerzett többséget, ám 1861-ben az uralkodó még nem volt kész a megegyezésre, így az országgyűlést feloszlatták. felsőtábla - a magyar rendi országgyűlés egyik háza, melyen a főnemesek születésüknél, a főpapok és a főispánok hivataluknál fogva személyesen vehettek részt. felvilágosodás - a XVII-XVIII. század legjelentősebb eszmeáramlata. A XVII. században Angliában bontakozott ki, s a XVIII. századi Franciaországban teljesedett ki. Képviselői az ész nevében felvilágosítással (tanítás, a műveltség terjesztése) kívánták a vi lágot megváltoztatni, jobbá tenni. Felléptek a régi értékek ellen, támadták az egyházat, s annak befolyását. A történelmi folyamatot a primitív állapotból a magasabb szint felé ívelő fejlődésként fogták fel. A polgári átalakulás hívei voltak, pártolták a polgá ri szabadságjogok, a tolerancia megvalósítását. A →társadalmi szerződés alapján állva a →népszuverenitás hívei voltak. A ~ egész Európában elterjedt, de csak a szellemi elitre gyakorolt jelentős hatást. felvilágosult abszolutizmus - a polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a XVIII. században. Több abszolút uralkodó (Poroszországban II. Frigyes, a Habsburg Birodalomban Mária Terézia és II. József) – a hatalmi rendszer megváltoztatása nélkül – modernizálni kívánta birodalmát. →Merkantilista vámpolitikával, adókedvezményekkel, az oktatás fejlesztésével kívánták fellendíteni államuk gazdaságát, hogy a hatalmi versenyben ne maradjanak alul. A ~ elsősorban a →periféria országaira volt jellemző. A ~ sokat merített a →felvilágosodásból: vallási türelem, a reformok erejébe vetett hit. A ~t a hagyományokat figyelmen kívül hagyó reformok jellemezték, de szinte minden országban jelentős mértékben hozzájárult a gazdasá gi és társadalmi fellendüléshez (az →abszolutizmus és a →felvilágosodás összevonásával született elnevezés a fiziokratáktól származik). Fiatal Magyarország - a XIX. századi olasz és német nemzeti újjászületési mozgalmak példájára nevezték így az 1840-es évek magyar radikális politikusait. filoxéravész - a szőlőgyökértetű által végzett pusztítás. Az 1860-as években hurcolták be a rovart Észak-Amerikából Európába. Hazánkat az 1870-es évek végén érte el. Másfél évtized alatt szőlőültetvényeink kétharmadát tönkretette. A védekezés kétféle módon tö rtént: egyrészt ellenálló amerikai fajtákkal keresztezték az őshonos szőlőfajtákat, másrészt homokos talajokba telepítettek szőlőt, mivel a homokban a tetű nem tudott megélni. Ez utóbbi eljárás lökést adott az alföldi szőlőtelepítéseknek. fiziokraták - közgazdasági felfogás a XVIII. században. A ~k ellenezték az állam beavatkozását a gazdaság életébe. Az új értékek forrását a termelésben, elsősorban a mezőgazdaságban látták. Fő képviselői Franciaországban tevékenykedtek: Quesnay és Turgot. fonó Jenny - az angol Hargreaves találmánya (1767), mely forradalmasította a fonást, s alkalmassá tette a vízikerék alkalmazására. fontolva haladók - az 1830-as évek végén megjelenő újkonzervatív irányzat Magyarországon. Legjelentősebb képviselőjük a fiatalon elhunyt Dessewffy Aurél. Szakítottak a reformok merev elutasításával, sőt, mérsékelt reformokat is javasoltak annak érdekében, hogy megakadályozzák a nemesség felsorakozását a reformtábor mögött. fordított Canossa-járás - VI. Pius pápa és II. József találkozója 1782-ben. A pápa sikertelen kísérletet tett a császár egyházpolitikai reformjainak (→türelmi rendelet, →királyi tetszvényjog felújítása, szerzetesrendek feloszlatása stb.) megakadályozására. A kifejezés az 1077-es Canossa-járásra utal, mikor IV. Henrik császár VII. Gergely pápához járult feloldozásért. forradalmi törvényszékek - 1793-94-ben a →Konvent által felállított törvényszékek. A belső ellenség letörésére hozták létre, de működésében az elemi szabályokat sem tartották be: elvették a védelem jogát, elég volt a gyanú az elítéléshez. Ezáltal a →terror

eszközeivé váltak. forradalom exportja - a forradalom eszméinek erőszakos terjesztése más, a forradalom által nem érintett országokban. 1789 -es francia forradalomban a →girondiak képviselték a ~nak gondolatát. A ~ valójában a francia terjeszkedést, a területi hódításokat takarta, s a felszabadított területeken ugyan bevezették a forradalom vívmányait, de gyakorlatilag alávetették őket Franciaországnak. föderalizmus - egyes országokat, birodalmat államszövetséggé alakítani kívánó irányzat. Központi kérdése az egyes tagállamok és a szövetség közötti hatalommegosztás: mely területeket kell megtartani a szövetségnek, hogy az állam működőképes maradjon. A Habsburg Birodalomban a kérdés többször felmerült (1848, 1867, századforduló), de e problémával került szembe az Amerikai Egyesült Államok is megalakulásakor és a polgárháború idején. főispán - a →vármegye élén álló, a király által kinevezett hivatalnok. A XVIII. századtól csökkent a szerepük a nemesség által választott →alispánokkal szemben. A ~ok jelentős része nem is tartózkodott megyéjében. Különösen igaz ez az örökletes ~i címekre. földrajzi determinizmus - a földrajzi tényezőknek a társadalmi, történelmi mozgásokban jelentős szerepet tulajdonító irányzat (determinizmus = szükségszerűség). Jelentős képviselője volt Montesquieu. főkegyúri jog - az egyházi méltóságok beiktatásának joga (invesztitúra). Szent István és utódai gyakorolták, majd Kálmán lemondott róla. Zsigmond 1404-ben ismét életbe léptette, s 1417-ben a konstanzi zsinaton (1414-18) elismertette a magyar királyok ~át. Fővárosi Közmunkák Tanácsa - 1875-ben Budapest fejlesztésének előmozdítása és a munkák összehangolása érdekében létrehozott testület. Tagjai a politikai élet vezető személyiségei (Andrássy Gyula, Podmaniczky Frigyes) voltak, kifejezve, milyen nagy jelentőséget tulajdonít a politikai vezetés a főváros fejlesztésének. A ~ tevékenységének jelentős szerepe volt abban is, hogy Budapest tervszerűen, a városképi szempontokat is figyelembe véve növekedett. Függetlenségi Nyilatkozat - 1. A 13 amerikai gyarmat 1776-os kongresszusa által kiadott dokumentum. A függetlenség kimondása mellett tartalmazta az alapvető →polgári szabadságjogokat. 2. A magyar országgyűlés 1849. április 14 -i határozata, mely megfosztotta trónjától a Habsburg-házat. Az országot függetlennek nyilvánította, de nyitva hagyta az államforma kérdését.

G-Gy
gallikán egyház - a katolikus egyházon belüli francia nemzeti egyház, amelyet a pápa 1516-ban a bolognai →konkordátumban erősített meg. Döntöttek az egyházi adók megosztásáról: a püspökségek és az apátságok éves jövedelme Rómát illette meg, de a kolostorok és a konventek javadalmait a király világiaknak adhatta. Utóbbi a francia →abszolutizmus hivatalnoki karának kiépítését jelentősen elősegítette. girondiak - politikai csoportosulás a francia forradalom időszakában. Nevüket számos Gironde megyéből jött képviselőjük után kapták a forradalom után, a kortársak vezetőikről (Brissot, Roland) nevezték el őket. A →Törvényhozó Nemzetgyűlésben (1791-92) a bal oldalon helyezkedtek el. A →Konvent (1792-95) idején a →Hegypárttal folytattak harcot a szabadságjogok korlátozása és a terror bevezetése ellen. A párizsi tömeggel szövetséget kötő jakobinusok legyőzték őket, s képviselőik jelentős részét vérpadra küld ték. görög katolikus egyház - a görögkeleti egyházból a XVII. században kiváló és Rómával ismét egyesülő (unitus) egyház. Kialakulását a Habsburg Birodalom támogatta. Keleti szertartásaikat megtartották, de a katolikus hierarchiához csatlakoztak. Leginkább a →ruszinok és a románok egy része között terjedt el. Kelet-Magyarországon, elsősorban a Hajdúságban népes magyar görög katolikus közösségek jöttek létre. görögkeleti egyház - az 1054-ben a katolikus egyháztól elszakadó keleti keresztények (→ortodoxok, →pravoszlávok). Lényegi hitbéli kérdések nem válasz1ják el őket a katolikusoktól. Más az egyházi élet nyelve (görög vagy ószláv, a XIX. századtól a nemzeti nyelvek), →két szín alatt áldoznak, engedélyezik a papok nősülését. Bizáncban, majd Oroszországban a világi hatalom alá rendelték magukat. Egyházi vezetőjük a konstantinápolyi pátriárka, majd a moszkvai metropolita lett, de a nemzeti egyházak függetlensége nagyobb, mint a katolikusoknál. gyalogrobot - a jobbágy kéziszerszámaival végzett munkaszolgáltatása. Az 1767-es →Urbárium szerint egész telek után heti két nap ~ot kellett végeznie a jobbágyoknak. gyár - gépekkel dolgozó tőkés vállalkozás. A →manufaktúrákat váltották fel Angliában a XVIII. század második felében, hazánkban az 1840-es években jelentek meg. gyarmatosítás - a XVI. század óta az európai hatalmak területszerzése a világ különböző területein. A kora újkorban a gyarmatok kirablása és a kereskedés játszotta a fő szerepet a ~ban. Az ipari forradalom kibontakozása után a gyarmatok nyersanyagforrásokká és felvevőpiacokká váltak. Ennek megfelelően az ipari forradalom kiteljesedése után, a XIX. század második felében gyorsult fel a ~ folyamata.

H
harmadik rend - Franciaországban a rendi felépítésben a polgárság. A francia forradalom kezdetén a polgárság elfogadtatta azt az álláspontot (Sieyés abbé: Mi a harmadik rend?), hogy a polgárság a papságon és a nemességen kívül az egész népességet képviseli, melyet azonosítottak a nemzettel. hármas szövetség - Olaszországnak a →kettős szövetséghez való csatlakozásával 1882-ben létrejött szövetség. Az olaszokat a franciákkal Tunisz miatt kirobbant ellenségeskedés vitte az osztrák-magyar-német szövetségbe. Ennek ellenére az olaszok szemben álltak a Monarchiával az →irredenta és a balkáni befolyás miatt. Többek között Olaszország ezért sem szövetségesei mellett, hanem ellenük lépett be az I. világháborúba. hatalmi ágak megosztása - a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztásának elve. A hatalmi ágak egymástól függetlenül működve, s egymást ellenőrizve megakadályozták a hatalommal való visszaélést. A ~nak elvét a →felvilágosodás gondolkodói: Locke, majd Montesquieu fejtették ki, s az alkotmányos rendszerekben a XVIII. század végétől valósult meg. Határozati Párt - az 1859-es országgyűlésen létrejött magyar politikai csoportosulás. Vezetője Teleki László, majd Tisza Kálmán volt.

Az uralkodó javaslatait határozat formájában kívánta visszautasítani, amivel azt kívánták kifejezni, hogy nem ismerik el uralmát. A →Felirati Párttal folytatott vitában többségük ellenére – mivel a párt egy része csak szólamokban fogadta el célkitűzéseiket – alulmaradtak. Határőrvidék - a török kiűzése után Magyarország déli határvidékén kialakított, közvetlenül az →Udvari Haditanács igazgatása alatt álló határterület. A ~en nem állították vissza a vármegyéket, a nemesek nem kapták vissza birtokaikat. A ~re főleg szerbeket telepítettek. A határőrök a katonai szolgálatért földet és adókedvezményt kaptak. 1718 után a Temesközben is kiépítették (szerb, sváb, román) a ~et, majd 1762-től Erdélyben is (román, székely). A székelyek tiltakoztak a ~ szervezése ellen (→madéfalvi veszedelem). háziadó - a nemesi vármegye, valamint az országgyűlési követek költségeit fedező adó. A XVIII. század elejétől a birtoktalan nemességnek is fizetnie kellett. A →reformkorban a haladó párt először a ~ közös vállalásával kívánt rést ütni a nemesi adómentességen, és lépést tenni a →közteherviselés felé. hegemónia - a görög 'vezérség' szóból. A történelemben valamely hatalom vezető szerepre vagy fölényre törekvését jelöli. Hegypárt - A →Konvent radikális baloldalát alkotó képviselők elnevezése, a magas padsorokban foglaltak helyet. A →girondiakhoz hasonlóan a közép- és kispolgárság soraiból kerültek ki, azonban velük ellentétben a külső veszély miatt és a hatalom megragadása érdekében hajlandóak voltak a szabadságjogok korlátozására. A párizsi tömeggel szövetségben kiszorították a →girondiakat a hatalomból. 1793-94-es uralmuk idején →terror alkalmazásával hárították el a külső veszélyt. Hatalmuk idején frakcióik egymást irtották ki. Helytartótanács - 1723-ban létrehozott magyar →kormányszék, amely a pénzügyek és igazságügy kivételével a magyar belügyet irányította. Létrehozása a magyar közigazgatás modernizálásának része volt, az ügykörök elválasztása és a szakképzett hivatalvitel révén. Vezetése →kollegiális rendszerű volt, melyben arisztokraták, főpapok és köznemesek vettek részt. Az ügyintézés egyre inkább a köznemesek kezébe ment át. 1786-ig Pozsonyban, majd Budán működött 1848 -ig, illetve 1861 és 1867 között. hétéves háború - Európában az osztrákok Szilézia visszaszerzéséért harcoltak – eredménytelenül – a poroszokkal, míg a tengereken az osztrákokkal szövetséges franciák a poroszokkal tartó angolok ellen. A franciák ebben a háborúban (1756-1763) vesztették el Kanadát. Hétszemélyes Tábla - korábbi bíróságokból (melyeknek 7 tagja volt: 3 főpap, 3 főnemes és a →nádor) az 1723-as igazságügyi reform során a →királyi tábla fellebbviteli bíróságává vált. Elnöke a nádor volt, s döntései ellen nem lehetett fellebbezni. higiénia - az egészség megőrzésében a tisztaság felismerése után megszületett tisztasági szabályok. hitbizomány - az uralkodó által adományozható kiváltság, mely a család földbirtokait kiveszi a birtokforgalomból, s így megvédi az elaprózódástól és elárverezéstől. A ~ szerepe különösen 1848, az ősiség megszüntetése után nőtt meg, miko r a birtokos nemesség jelentős része elvesztette birtokait. A ~ban részesülő arisztokrata családok birtokai meghatározott rend szerint, egy kézben öröklődtek, s a ~ tulajdonosa köteles volt családtagjainak rangjukhoz méltó körülményeket biztosítani. A ~i rendszer jelentős mértékben hozzájárult a nagybirtokrendszer és az arisztokrácia politikai hatalmának továbbéléséhez. Home Rule - Nagy-Britannia keretei között az íreknek kilátásba helyezett autonómia. A tervezetet az angol liberálisok (→whigek) támogatták, hogy elejét vegyék az ír elszakadási törekvéseknek, s megszerezzék az ír szavazatokat. A tervezetet többször benyújtották a →parlamentnek (1886, 1893, 1912). Végül elfogadták, de az észak-írországi protestánsok fegyveres mozgalma, majd a kitörő világháború miatt nem vezették be. honorácior - a nem nemesi származású értelmiségiek elnevezése a XIX. század első felében. A név a latin honorárium szóból (tiszteletdíj) ered. hugenotta - a francia kálvinisták elnevezése. 1628-tól folyamatosan korlátozták jogaikat, így több hullámban elhagyták Franciaországot. A polgári elemek távozása Franciaország gazdaságát visszavetette, ugyanakkor az angol, a holland és a porosz gazdaságra élénk ítően hatottak a hugenotta bevándorlók. hungarus-tudat - Magyarország lakóit a XVIII. század végéig jellemző önazonosság tudat etnikai, társadalmi különbségre való tekintet nélkül. A ~ot a →nacionalizmus megjelenése rombolta szét.

I
igásrobot - a jobbágy igásállataival végzett munkaszolgáltatása. Az 1767-es →Urbárium szerint egész telek után heti egy nap ~ot kellett teljesítenie a jobbágy oknak. infláció - a pénz elértéktelenedése. Akkor következik be, amikor fedezetlenül bocsátanak ki bankjegyeket. internacionalizmus - nemzetköziség. A nemzeti kötődéseket figyelmen kívül hagyó, azok helyett más – társadalmi, ideológiai – elkötelezettséget valló irányzat. A XIX. században leginkább a munkásmozgalomhoz, a →szociáldemokráciához és annak irányzataihoz köthető. Internacionálé - nemzetközi munkásszervezetek elnevezése. 1. Az I. ~ 1864-ban alakult Londonban. Létrejöttekor minél szélesebb egységet kívántak biztosítani, ezért különböző irányzatok (→marxisták, →anarchisták) vettek benne részt. Az anarchistákat 1872-ben kizárták. A párizsi kommün leverése után az I. ~ Amerikába helyezte át székhelyét, majd rövidesen megszűnt. 2. A II. ~t 1889 -ben Párizsban alapították. A rnarxista pártokat fogta össze. Az 1896-os londoni kongresszus kizárta az anarchistákat. Fellépett a →revizionizmus ellen (amszterdami kongresszus, 1904), de a világháborúig állandósult a revizionisták és a forradalmi marxisták harca. intervenció - a latin 'beavatkozás' szóból. Valamely külső hatalom katonai beavatkozása más államok ügyeibe. A liberális Franciaország a forradalom terjesztésének, a Szent Szövetség a forradalom megakadályozásának céljával szentesítette beavatkozását más országok belügyeibe. invalidusok - rokkant, idős katonák. A →reguláris hadseregeket létrehozó →abszolutizmusok az ~ számára menhelyeket építettek, olykor hatalmas épületeket, mint a párizsi forradalomból ismert ~ háza. A XIX. század első felében Pest legnagyobb épülete is az ~ háza volt. ipari forradalom - a gazdaság ugrásszerű fejlődése, amely átalakította a társadalmi szerkezetet és az életmódot, hozzájárult a népesség rohamos növekedéséhez, s a városiasodáshoz. Az ~ a gépek alkalmazásával indult, s a gépgyártó gépek megjelenésekor tekintjük kiteljesedettnek. Ez a folyamat elsőként Angliában zajlott le (kb. 1740 és 1850 között). Az első ipari forradalom a mezőgazdaságban indult, majd a könnyűiparban terjedt el a gépek használata, s a nehéziparban teljesedett ki. Az új energiaforrás a szén, az új erőgép a gőzgép lett, mely a gőzhajó és a vasút megjelenésével a közlekedést is forradalmasította. A második ~ (XIX. század vége) már a

nehéziparban bontakozott ki, s szinte egész Európára, illetve az USA-ra is kiterjedt. A második ~ban a tudomány már jelentős szerepet játszott. Új energiaforrása az olaj, új erőforrásai a robbanómotor és az elektromosság voltak. Új iparágak (elektronika, vegyipar) jöttek létre, a közlekedésben megjelent a repülő és az autó, teljesen átalakult a hírközlés. Irokézek Ligája - az irokéz törzsek szövetsége (1570), mely meghagyta a törzsek belső függetlenségé t, de a fehérekkel szemben egységesen léptek fel, így előnyösen kereskedhettek, s részben területeiket is meg tudták védeni. A hétéves háborúban a későb b győztes angolok mellé álltak, így az ~ fennmaradhatott. Az →amerikai függetlenségi háborúban azonban nem léptek fel egységesen, ami az ~ megszűnését jelentette. irredenta - a latin 'fel nem szabadított'. Az olasz egységmozgalom azon törekvése, hogy az összes olaszok lakta földet Olaszországban egyesítse. E törekvésében nem törődött azzal, hogy egyes terüle teken az olaszok mellett más →etnikumok is éltek, mint Dél- Tirolban németek, Isztriában és Dalmáciában délszlávok, Fiumében magyarok. Az ~ kifejezést más népek (románok, szerbek, az I. világháború után a magyarság) hasonló mozgalmainak jelölésére is használják. irreguláris haderő - egységes irányítással és fegyelemmel nem rendelkező haderő. Honvédő háborúk és szabadságharcok idején a →reguláris hadsereg hiányában vagy annak kiegészítéseként, az ellenálló nép soraiból szerveződik. Nagyobb ütközetekre n em, de az ellenség zaklatására, utánpótlási vonalainak felmorzsolására alkalmas.

J
jakobinusok - 1. Politikai klub a francia forradalom idején. A breton képviselők 1789 -ben létrehozott klubjából Párizsban létrejött politikai klub. 1791 nyarán a tagok szembekerültek egymással, s a radikálisok a →sans-culotte-okhoz közelálló klubként szervezték újjá. A jakobinus klub a politikai harcok során tovább radikalizálódott, s tagjainak újabb és újabb csoportjait zárta ki (→girondiak) sorai közül, míg maga a klub is e politika áldozatává vált, s 1795-ben megszűnt. 2. Magyarországon a Martinovics-féle összeesküvés tagjait is ~nak nevezték. A nemzeti és →jozefinista értelmiség esetében persze a szó igazi értelmét tekintve helytelen alkalmazás, bár koruk magyarországi viszonyaihoz képest a magyar ~ rendkívül radikálisak voltak. jenki - az Amerikai Egyesült Államok északi lakóinak a XVII. századtól elterjedt gúnyneve. A ~t a szabad vállalkozás tisztelete, demokratikus gondolkodás, ugyanakkor gátlástalan piaci harc és fölényeskedő magatartás jellemezte . jobbágyrendelet - II. József két rendelete (1783 és 1785). Az uralkodó eltörölte a →röghöz kötést, szabaddá tette, hogy a jobbágyok mesterséget tanuljanak. jobboldal - a politikai középnél konzervatívabb politikai csoportosulások megnevezése, melyek jobban ragaszkodnak a hagyományos értékekhez. A kifejezés a francia forradalom idején, az →Alkotmányozó Nemzetgyűlésben született, mivel a radikális változások ellenzői az ülést vezető elnöktől jobbra helyezkedtek el. jogkiterjesztés - a politikai jogok kiterjesztése szélesebb társadalmi rétegek számára. A →reformkorban a magyar liberális nemesség a ~ révén kívánta maga mellé állítani a polgárságot és a parasztságot a Habsburg-dinasztiával szemben. jozefinisták - II. József (1780-1790) hívei. A →.felvilágosult abszolutizmus intézkedéseit (vallási türelem, ipartámogatás, oktatás fejlesztése, jobbágyvédelem) támogatták, ám amikor az uralkodó a magyar nemzeti érdekekkel is szembefordult (nyelvrendelet), kezdtek eltávolodni tőle. Legjelentősebb képviselőik polgári (Hajnóczy József) és neme si (Berzeviczy Gergely, Kazinczy Ferenc) értelmiségiek voltak. junker - a német 'junger Herr' = 'ifjabb úr' kifejezésből. A porosz árutermelő nagybirtokosok elnevezése a XVIII -XIX. században. Így nevezték német földön a lovagoknak készülő apródokat, majd a német uralkodók ifjabb fiait. jurátusok - a királyi táblán gyakorlati idejüket töltő ügyvédjelöltek.

K
kalapos király - II. József (1780-1790) gúnyneve, mely azért ragadt rá, mert nem koronáztatta meg magát. Az uralkodó azért hárította el a koronázási szertartást, mert nem akart esküt tenni a magyar alkotmányra, mert ez ellentétben állt reformterveivel. kamarilla - a Habsburg Birodalmat a csökkent képességű V. Ferdinánd helyett vezető tanács 1835 -től 1848-ig. Az öttagú testületben Metterniché volt a vezető szerep, akit Kollowrat próbált meg háttérbe szorítani. Vetélkedésük kihatott az egész birodalom politikájára. kameralizmus - a →merkantilizmus közép-európai változata a XVII-XVIII. században. Képviselőiknek fő törekvése a kincstár (kamara) jövedelmeinek fokozása volt. Védvámokkal, az ipar és a bányászat támogatásával értek el sikereket a nagyobb német államokban (Poroszország, Ausztria). A ~ azonban a kis abszolút német államokban csak a magas adókat és az alattvalók kiuzsorázását jelentette. kapásnövények - jórészt Amerikából behozott új növényfajták (kukorica, burgonya, dohány). A XVIII. századtól kezdtek elterjedni, s mivel egységnyi területen a gabonaféléknél jóval nagyobb tápértéket biztosítottak, jelentős szerepük volt az éhínségek visszaszorulásában. A ~et kezdetben az ugarba vetették, ami szintén a föld intenzívebb kihasználását eredményezte, s elősegítette a →vetésforgó elterjedését. karbonárik - Itália egyesítését célul kitűző titkos szervezet a XVIII. század végétől a X IX. század közepéig. Nevüket a szénégetőkről nyerték, módszereiket terrorcselekmények jellemezték. kard nemessége - Franciaországban a szerény vagyonú vidéki nemesség elnevezése. A szokásjog meggátolta, hogy vállalkozásokba kezdjenek, ugyanakkor ellenszenvvel nézték az udvari arisztokrácia és a polgárság vagyonosodását. A parasztságból minél többet ki akartak sajtolni, ezért éles ellentétbe kerültek velük. Károly út - a III. Károly idején épült, a Száva völgyét (Károlyváros) és az Adriai tengerpartot (Buccari) összekö tő út. A ~ gazdasági jelentősége nem volt nagy, inkább hadászati célokat szolgált. kartell - monopolszervezet, ahol a szövetkező tőkés csoportok, vállalatok teljes mértékben megőrzik függetlenségüket, csak az árakban, a piac felosztásában, esetleg a termelés mennyiségében kötnek megállapodást. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a ~ volt a legelterjedtebb →monopólium. kaszinó - az olasz 'házikó' szóból. Valamilyen szempontból (társadalmi állás, foglalkozás, politikai nézetek) összetartozó emberek

összejöveteleire szolgáló épület. Magyarországon Széchenyi István alapította Pesten az első ~t. A XIX. század második felében sorra jöttek létre a ~k az ország városaiban. A ~kat 1945 után felszámolták. káté - politikai, vallási nézetek kérdés-felelet formájában történő kifejtése. Katolikus Néppárt - 1895-ben létrehozott magyar politikai párt. Programjában a katolikus értékekért, a mezőgazdasági termelők és munkavállalók érdekeiért szállt síkra. keleti kérdés - az Oszmán Birodalom meggyengülése következtében létrejött hatalmi válság a Közel-Keleten a XVIII-XIX. században. A térségbe a feltörekvő orosz nagyhatalom kívánt betörni, ám Nagy-Britannia, Franciaország és a Habsburg Birodalom ezt igyekezett megakadályozni. Támogatásukkal az Oszmán Birodalom egészen az I. világháborúig fennmaradt. Kelet-indiai Társaság - az angolok (1600), a hollandok (1602) és a franciák (1664) által létrehozott kereskedelmi társaságok az Indiával, Indonéziával, illetve Indokinával folytatott kereskedelem, majd gyarmatosítás lebonyolítására. A brit társaság a XIX. század elejére egyeduralkodóvá vált Indiában. A Brit ~ot a →szipoj lázadást követően feloszlatták, s Indiát császárságként a brit koronához csatolták, közvetlen brit állami felügyelet alá helyezték. keresztényszocializmus - a munkásmozgalomnak a kereszténységgel összekapcsolódó irányzata. A mozgalomnak XIII. Leó →enciklikája (Rerum novarum, 1891) adott lökést, melyben az ipari munkásság szociális problémáival foglalkozott. A forradalmi elméletekkel szemben a hangsúlyt az életkörülmények javítására és a keresztényi szolidaritásra helyezték. A nyolcvanas években sorra születtek Európában a keresztényszocialista pártok. kerületi tábla - az 1723-as bírósági reform során kialakított bíróság, mely a nemesek ügyeiben első fokon ítélkezett. A korábbi bíróságokkal szemben folyamatosabb volt a működése az ország több pontján (Debrecen, Eperjes, Nagyszombat, Kőszeg, Zágráb). A vármegyei törvényszéktől e fórumra lehetett fellebbezni, a ~ döntései ellen pedig a →királyi táblához. kerületi ülés - a rendi országgyűlésen a nemesi képviselők külön tanácskozásai az alsótábla ülései előtt. A XVIII. század elején alakult ki, ekkor még a négy rész (Dunán inneni, Dunán túli, Tiszán inneni, Tiszán túli) külön tartotta megbeszéléseit. 1790 után már együttesen üléseztek. A ~en nem vett részt a kormányzat képviselője, így itt a képviselők szabadabban tárgyalhatták meg az ügyeket, s az →alsótábla ülésére már kész álláspontot vittek. két szín alatti áldozás - az istentiszteleten vagy misén az utolsó vacsora emlékére bemutatott áldozás során a Krisztus testét és vérét jelképező kenyérből és borból is részesülnek a hívek (→görögkeletieknél, kálvinistáknál). kétkamarás rendszer - a törvényhozó testületek azon fajtája, melyekben a közvetlenül választott képviselők (képviselőház, alsótábla stb.) külön üléseznek a születésük, hivataluk révén vagy szervezetek által delegált képviselőktől. kettős szövetség - az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország között 1879-ben kötött szövetség. A szövetség orosz támadás esetén védelmet nyújtott a Monarchia számára. Létrejötte Andrássy Gyula és Bismarck műve. A szövetséghez 1882 -ben Olaszország (→hármas szövetség), 1884-ben Románia is csatlakozott. kettős vámhatár - Mária Terézia az ipar fejlesztése érdekében a birodalom köré 1754-ben védvámvonalat húzott (első vámhatár). Eltörölte a lajtántúli területek belső vámjait, ugyanakkor Magyarországon meghagyta a tartományok (Erdély, Temesköz, Horvátország, Magyarország) közötti vámokat, valamint az Ausztria és Magyarország között fennálló vámhatárt (második vámhatár, innen a 'kettős' elnevezés). Rendelkezése erősítette az osztrák–cseh ipar helyzetét, de biztosította a magyar mezőgazdasági termékek piacát is. kevert nemzetiségi viszonyok - egy térségben több nemzetiség él keverten. A XVIII. századi betelepülés következtében egymás mellett különböző nemzetiségek alapítottak új falvakat, vagy több nemzetiség települt a megfogyatkozott lakosság mellé. Leginkább a Temesközben alakultak ki ~. A ~ a XVIII. század végéig nem okoztak gondot, de a nemzeti ébredés korában annál inkább. Ezeket a területeket az ott lakó nemzetiségek mindegyike kizárólag sajátjának tekintette. kiegyezés - 1867-ben Ferenc József és a magyar országgyűlés között létrejött megegyezés. Ennek értelmében Magyarország visszanyerte alkotmányos függetlenségét, de elismerte a védelem, a külképviselet és az ezek fedezését szolgáló pénzügyek közös intézését. királyi tábla - a személyes jelenlét bíróságából alakult ki, az 1723-as igazságügyi reform után a →kerületi táblák fellebbezési fórumává vált. Elnöke a személynök volt. Döntései ellen a →Hétszemélyes Táblához lehetett fellebbezni. királyi tetszvényjog - a pápai bullák kihirdetés előtti királyi ellenőrzésének joga. A magyar királyok számára e jogot Zsigmond biztosította 1404-ben a →főkegyúri joggal együtt. II. József a ~ot 1781-ben felújította. Ferenc József eltörölte (1850), majd lemondott róla (1855). A →kiegyezés után (1870) ismét életbe léptették. király szökése - XVI. Lajos kísérlete 1791. június 20-án, hogy a forradalmi Párizst elhagyva, hű csapataihoz távozzon. A menekülésre az uralkodó túl későn szánta el magát, s rosszul szervezték meg. Így a cél előtt felismerték, a tömeg fel tartóztatta, s megalázó körülmények között visszatoloncolták Párizsba. A ~ politikai válságot robbantott ki, az →Alkotmányozó Nemzetgyűlés, mivel szüksége volt a királyra, visszahelyezte tisztségébe. Ez a lépés azonban kiélezte az →alkotmányos monarchisták és a radikális köztársasági csoportok közötti ellentétet, ami a →Mars mezei sortűzhöz vezetett. kis jégkorszak - Földünk éghajlata a földtörténet során többször változott. Az egymást követő jégkorszakok közötti felmelegedések – melyben élünk – nem egyneműek, kisebb felmelegedések és lehűlések váltogatják egymást. A X. században felmelegedés, a XIV. és a XVII. században lehűlés történt. Az emberek, akik alapvetően a mezőgazdaságból éltek, a lehűlésekhez nehezebben alkalmazkodtak, így éhínségek, válságok kísérték a kisebb jégkorszakokat. klasszicizmus - a klasszikus görög-római hagyományokat felelevenítő korstílus a XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig. Kialakulása a →felvilágosodással fonódott össze, annak ókoreszményét vette át. Az építészetben az antik formák, a nyugalom, a tiszta fonnák, az irodalomban a kifinomultság, a szabályok tiszteletben tartása jellemezték. klubok - a francia forradalom idején a politikai pártok szerepét betöltő társaságok. Jelentősebbek a →jakobinus klub, →Cordeliers klub. A klubok a tömegek befolyásolásával komoly politikai erővé váltak. Tevékenységüket a jakobinus diktatúra korlátozta, majd a Direktórium idején megszűntek. koalíció - államok vagy pártok szövetsége. ~knak nevezték a Napóleon ellen szövetségre lépő hatalmak együtteseit. ~ volt az 1905-os választásokon, a →zsebkendőszavazás után győztes közjogi ellenzéki pártszövetség is. kokárda - szalagrózsa. A francia forradalomban vált jelképpé a nemzeti színű szalagból készített ~. koksz - feketekőszénből vasgyártásra alkalmassá tett anyag. A kokszosítást a XVIII. században az angol Darby találta fel. Felfedezése nyomán terjedt el a faszén alkalmazása. kolera - hányással, kiszáradással, izomgörcsökkel járó járványos megbetegedés. Kórokozója szájon át jut a szervezetbe a piszkos víz vagy más szennyeződés révén. Elsősorban a rossz körülmények között élő, alultáplált emberek számára volt halálos. A XIX. század első felében indult el Indiából, s hazánkba 1830 táján érkezett. 1831-ben közel 300000 áldozatot szedett. Később is többször felütötte fejét

(az 1848-49-es szabadságharc idején, és a hetvenes években kétszer is. Utoljára az első világháború idején pusztított Európában a Balkánon). kollegiális rendszer - az ügyeket nem egyes hivatalnokok, hanem testületek (kollégiumok) tárgyalják meg, a döntéseket szavazással hozták. Amennyiben páros számú a testület tagsága, akkor egyenlő szavazat esetén az elnök szavazata dönt. A ~ a XVII -XIX. századi államszervezetekben volt jellemző. kommün - a francia forradalom idején megalakult párizsi községtanács. A →girondiak és a →jakobinusok küzdelme idején (1792-93) a →sans-culotte-ok befolyása alatt álló szervezet radikális nyomást gyakorolt a törvényhozásra. A →direktórium megszüntette, s helyette különálló kerületekre osztotta a várost. Összevonásukra az 1870-es forradalom alatt került sor, melynek a ~ vezető szervévé vált. kommunizmus - a →marxizmus által felvázolt ideális társadalmi berendezkedés, melyben megvalósult volna a társadalmi egyenlőség és a politikai szabadság is. konjunktúra - a gazdaságban a bővülő kereslet következtében kibontakozó növekedés. konkordátum - a pápaság és világi államok közötti szerződések elnevezése. konkvisztádor - a spanyol 'hódító'. A XVI-XVII. században a spanyol gyarmato kra érkező, jórészt elszegényedett nemes. A ~ok arany és egyéb kincsek után kutatva meghódították a térséget, s az indiánok jelentős részét kiirtották. konszern - monopolszervezet, melyben a szövetségre lépő tőkés csoportok jogi különállásukat megőrzik, de a ~ egységes irányítása alá kerülnek. kontroll-folyosó - II. József itt fogadta a hivatali utat megkerülő kérvényezőket, panaszosokat. Az uralkodó, hogy közvetl en információkat kapjon a birodalmában előforduló visszaélésekről, lehetőséget adott az alattvalóknak, hogy közvetlenül hozzá forduljanak. A módszer egyes rétegekben és népcsoportokban erősítette a „jó császár” illúzióját. Az 1784-es erdélyi román parasztfelkelés vezetői is jártak Józsefnél a ~n. Konvent - 1792 és 1795 között a francia forradalom törvényhozó testület (Nemzeti Konvent). Tagjait a királyellenes felkelés idején népképviseleti úton választották, ezért összetétele radikálisabb volt az ország pol itikai erőviszonyainál. Jobboldalán a →girondiak, baloldalán a →Hegypárt foglalt helyet, a kettő között az erősebb mellett szavazó →Mocsár állt. A ~ összetétele többször változott: 1793 nyarán a →girondiakat távolították el, majd 1794 nyarán a →Hegypárt egy részét, s visszatértek a jakobinus diktatúrát túlélt girondiak. konzervativizmus - a XIX. század elején kibontakozó politikai irányzat, mely a →liberalizmussal szemben a hagyományok megóvását és a lassú, szerves fejlődést tekintette elsődlegesnek. kormányszék - a királyi, tehát nem rendi irányítás alatt álló hivatalok elnevezése a XVI-XIX. századi Magyarországon (→Magyar Kamara, →Magyar Udvari Kancellária, →-Helytartótanács). kormányzó - a magyar történelem folyamán a király valamilyen okból történő akadályoztatása esetén választott államfő (Hunyadi János, Szilágyi Mihály, Kossuth Lajos). Az 1849-es kormányzóválasztásra azért került sor, mert nyitva akarták hagyni az államforma (királyság vagy köztársaság) kérdését. kötelező örökváltság - a →reformkori Magyarországon a jobbágyfelszabadítás módjának egyik elmélete. Meghatározott feltételekkel – kártalanítás – kötelezővé tette volna a jobbágyfelszabadítást. Mivel a jobbágyságnak nem volt a megváltásra pénze, a nemességnek pedig gazdaságilag létkérdés volt a kártalanítás, a ~ot csak állami kártalanítással lehetett kivitelezni, mint az 1848-ban is történt. követutasítás - a →megyei közgyűlés által megszavazott program, amihez a megyei követnek tartania kellett magát. A megye nemessége a királyi előterjesztések alapján alakította ki álláspontját, ha azonban új kérdés merült fel, a követnek pótutasítást kellet t kérnie. Ha a követ nem értett egyet a követutasítással, még akkor is, ha a megye változtatta azt meg, le kellett mondania – mint Kölcsey Ferenc tette –, vagy elveivel ellentétes módon kellett szavaznia. középosztály - a társadalom köztes, vagyonos osztályának megnevezése a XVIII. század második felétől. Ide tartoznak a kisebb földbirtokosok, kereskedők és vállalkozók, de az értelmiség, a hivatali réteg vezető csoportjai is. A ~ a polgári fejlődéssel párhuzamosan növelte politikai befolyását és létszámát. Ahol a gazdasági fejlődés erős ~t hozott létre, ott az alkotmányos rendszerek, éppen a ~ra támaszkodva könnyebben megerősödtek és stabilabbak voltak. közjogi kérdés - a XIX. században alapvetően az Ausztria és Magyarország közötti viszonyt értették alatta. Mennyiben őrzi meg Magyarország függetlenségét, mely ügyeket intézi közösen Ausztriával, hogyan ellenőrzi alkotmányosan ezeket az ügyeket és az uralkodót. Közjóléti Bizottság - 1793 és 1795 között a francia forradalom végrehajtó szerve. Nevéhez fűződnek a szaba dságjogokat korlátozó intézkedések és a →terror. A →jakobinusok bukása után jogkörét korlátozták, majd megszüntették. közös földek - a jobbágyi települések határában fekvő, a jobbágyok és a földbirtokos által közösen használt legelők és erdők. A lehetőséget adtak a →zselléreknek, hogy állattartással növeljék jövedelmeiket. A jobbágyfelszabadítás során ezeket a földeket tagosították, s részekre osztva polgári magántulajdonná váltak. közteherviselés - a közterhek (adózás, katonáskodás, közmunka stb.) kirovása mindenkire, megkülönböztetés nélkül. A rendi társadalomban a közterhek vállalása a rendi helyzet függvénye volt. Bevezetésére Magyarországon először a →felvilágosult abszolutizmus, majd a →reformkori liberális nemesség tett sikertelen kísérletet. Csak az 1848-as forradalom nyomán hozott áprilisi törvények valósították meg. krími háború - Oroszország valamint Nagy-Britannia, Franciaország és Törökország között 1853-56 között vívott háború. Kitörésének oka a →keleti kérdés rendezetlensége volt, s a nyugati hatalmak sikeresen visszaszorították a keleti előretörést. A -t lezáró Párizsi békében Oroszország elvesztette a Duna-deltát, s nem tarthatott hadiflottát a Fekete-tengeren. kubikosok - kézi erővel földmunkát végző munkavállalók. A ~ az →agrárproletárok soraiból verbuválódtak, s a nagy gát- és vasútépítéseken keresték kenyerüket. Az idényjellegű, nehéz fizikai munkából – ameddig volt megbízatás – el tudták tartani családjaikat. A gond a századfordulón jelentkezett, mikor ezek a munkák jórészt befejeződtek. kulturális nemzet - a korábbi rendi kötődések helyett (→rendi nemzet) a közös kulturális hagyományokon alapuló nemzeti felfogás. A ~ (történelmi hagyományok, nyelv, szokások stb.) tagjai társadalmi helyzetüktől függetlenül tartoznak egy közösségbe. kúria - 1. Nemesi udvarház a XVIII-XIX. században. 2. A magyar felsőbb bíróságok elnevezése 1949 -ig.

L
labdaházi eskü - a →harmadik rend képviselőinek fogadalma (1789. június 20.), hogy nem oszlanak fel az alkotmányosság elfogadásáig. A gyűlést azért tartották a Labdaházban, mert a rendi gyűlés üléstermét átalakították a király számára. A harmadik rend képviselői ezt provokációnak tekintették (a baloldali történészek ma is ezt vallják), s ez váltotta ki a ~t. laissez faire, laissez passer - a francia 'hagyjátok, hogy a dolgok menjenek a maguk rendje szerint'. A gazdaság állami beavatkozástói teljesen mentes →szabad versenyét hirdető álláspont. A →fiziokraták (Turgot) képviselték e nézetet, majd az angol Adam Smith fejtette ki előnyeit gazdaságtanában (A nemzetek gazdasága, 1776). A ~ elve a →liberális gazdaságpolitika alaptételévé vált. lajstromos szavazás - szavazási technika. A választók nem egy emberre, hanem a lajstromon szerepeltetett nevekre szavazhattak. Többféle ~ létezik, s eszerint lehet győztes az, akit első helyre állítottak, vagy ha egy szavazónak több szavazata van, akkor aki a legtöbb szavazatot kapta. Lajtántúl - a Habsburg Birodalom magyar oldalról nézve nyugati fele. Az →örökös tartományok és Magyarország között egy szakaszon a Lajta képezte a határt. Ezért kialakult a Lajtán túli területek kifejezés, mely Bécsből nézve Magyarországot, Pestről tekintve Ausztriát jelentette. Ausztriában elterjedt a birodalom nyugati felének megjelölésére a Ciszlajtánia kifejezés is (Lajtán inneni). Legfelső Bíróság - az amerikai alkotmány (1787, 1791) által létrehozott bírói testület, melyet a végrehajtó és a törvényhozó hatalom, valamint a törvényesség legfőbb ellenőrzésére hoztak létre. Tagjait az elnök nevezi ki, de tisztség üket életük végéig töltik be. lengyel örökösödési háború - a ~ során (1733-1738) már a szomszédos abszolút hatalmak (Oroszország, Ausztria és Poroszország) döntötték el a lengyel trón sorsát, megbuktatva a francia jelöltet. Lengyelország felosztása - a rendi széttagoltság következtében a meggyengült Lengyelországot három abszolút hatalmat kiépítő szomszédja (Oroszország, Poroszország és Ausztria) három alkalommal felosztotta egymás között: 1772-ben, 1793-ban, majd 1795ben. liberalizmus - másnéven szabadelvűség a XVIII. században kibontakozó eszmeáramlat. Elgondolásai a →felvilágosodásban gyökereznek: a népképviseleten alapuló parlamentarizmus, a polgári szabadságjogok biztosítása, a toleráns magatartás. Gazdaságpolitikában az állami beavatkozástói mentes →szabad versenyt hirdette. A XIX. század első felében összefonódott a polgári forradalmakkal és a nacionalizmussal. Elnevezését is az 1820-as spanyol tiszti felkelőkről nyerte. A század második felében a győztes forradalmak után elvesztette kapcsolatát a népmozgalmakkal és a nemzeti eszmével A polgári állam kiépülése – az állami beavatkozás – idején átmenetileg háttérbe szorult. liberum veto - a latin 'tiltakozás joga'. A →szejm bármely tagjának joga egy törvénytervezet jóváhagyása ellen (XVI-XVIII. század). Ez a jogszabály lehetetlenné tette a szejm működését, hozzájárult a királyi hatalom gyeng üléséhez. Az 1791-es reformalkotmány ugyan eltörölte, de már túl későn, Lengyelország felosztását már nem tudták megakadályozni. Liga Culturală - 1891-ben létrejött román nacionalista kulturális szervezet. Támogatta a Románia határain kívül élő románok kulturális életét. Nyugat-Európában magyarellenes hangulatot igyekezett kelteni a magyarországi nemzetiségi viszonyok eltorzított bemutatásával.

M
madéfalvi veszedelem - az erdélyi határőrség ellen felszólaló békés székelyekre a császári katonaság tüzet nyitott (1764), s közel félezren életüket vesztették. A székelyek egyrészt azért nem akartak belépni a határőrségbe, mert korábban is rendelkeztek szabadsággal. Másrészt kiderült számukra, hogy továbbra is adót kell fizetniük, s külföldön is kell a császárt szolgálniuk. A gyilkosság után a székelyek tömegesen vándoroltak Moldvába. Miután Moldva északi része (Bukovina) a birodalomhoz került, Hadik András falvakba (Istensegits, Hadikfalva, Józseffalva) telepítette a székely csángókat. mágnás - a latin 'nagyok'. A XVII. század óta a főnemességet és a főpapságot jelölő fogalom. Magyar Kamara - a pénzügyek irányítására I. Ferdinánd (1526-64) által 1528-ban létrehozott →kormányszék, mely egészen 1848-ig fennállt. Elvben független magyar hivatal volt, a valóságban azonban a Bécsben működő Udvari Kamarának volt alárendelve. Magyar Kancellária - az 1526-ig működő Királyi Kancellária helyén létrejövő oklevélkiadó szervezet. I. Ferdinánd Udvari Kancelláriája adta ki a magyar vonatkozású okleveleket. A XVII. században a nyitrai püspökök voltak a magyar kancellárok. 1690-ben Magyar Udvari Kancellária néven jelentősebb apparátussal szervezték új →kormányszékké. 1848-ban bekövetkező megszűntéig Bécsben működött. Magyarországi Általános Munkáspárt - →szociáldemokrata jellegű párt Magyarországon. 1880-ban több munkásszervezkedés egyesítéséből hozták létre. A szervezésben döntő szerepe volt a →kommün résztvevőjének, Frankel Leónak. A ~ elsősorban az általános választójogért emelte fel a szavát, de Frankel működése alatt a tulajdonformák megváltoztatását is célul tűzte ki. A ~ból szerveződött osztrák kezdeményezésre az →MSZDP 1890-ben. majorság - a földbirtokos saját kezelésű földje, melyet rendszerint a jobbágyok →úrbéres földek után járó robotjával műveltetnek meg. Latin eredetű kifejezéssel allódium vagy prédium. majorsági jobbágy - az Urbárium kiadása után majorsági földön telekkel bíró jobbágy. Szolgáltatásaik magasabbak voltak az úrbéres jobbágyokénál. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás csak személyükben tette őket szabaddá, hiszen a majorsági földek a földbirtokos polgári magántulajdonává váltak. Kossuth kormányzóelnöki rendelettel, állami kárpótlással ugyan felszabadította őket, ezt a zonban az 1853-as →Úrbéri pátens nem vette figyelembe. makkoltatás - a kukorica megjelenése, s a tölgyesek kiirtása előtt a sertéseket a tölgyesekben legeltették, s azok a makkon híztak meg. mandátum - 1. képviselői megbízatás; 2. a nemzetközi jogban valamely hatalom uralma, gyámsága idegen területek felett. manufaktúra - főként kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzem. Nyugat -Európában a XVI. századtól terjedt el. Közép-Európában a XVII-XVIII. század a fénykora. Magyarországon a török hódítás miatt valójában – néhány ~ alapítása ellenére – kimaradt a ~korszak, s 1840-től már →gyárak alakultak.

Marseillaise - Rouget de Lisle francia forradalmi indulója, ami később a franciák nemzeti hi mnuszává vált. A dalt a szerző 1792 áprilisában Strasbourgban – a háború kitörése után – írta egy korábbi katonai induló dallamára. Elsőnek a marseille-i jakobinusok gyűlésén énekelték. Majd a marseille-i önkéntesek terjesztették el Párizsban a ~t →Tuileriák ostromakor és a →szeptemberi mészárlás idején. Mars mezei sortűz - a →király szökése után felerősödő köztársasági megmozdulások egyike. A →Cordeliers klub vezetői (Danton, Desmoulins) aláírásgyűjtést indítottak a köztársaság mellett. A Mars mezőn összegyűlt tömeg két – a nők szoknyája alá leskelődő – férfit merénylőnek vélt, s agyonverte. A rend fenntartására érkező nemzetőrség parancsnokára, La Fayette -re többször rálőttek. A nemzetőrség végül tüzet nyitott, s szétverte a tömeget. Az áldozatok számát a radikális sajtó felnagyította, és mészárlásról beszélt. A ~ kiélezte az →alkotmányos monarchisták és a radikalizálódó elemek ellentétét. marxizmus - a Karl Marx és Friedrich Engels által kidolgozott ideológia és baloldali politikai irányzat. A ~ célja a →munkásosztály felszabadítása, amelyet a polgári állam erőszakos megdöntésével, a magántulajdon felszámolásával, s a →proletárdiktatúra bevezetésével látott megvalósíthatónak. A ~ a történelmet osztályharcok történeteként fogta fel, s minden korszakban – a történelmi valóságtól függetlenül – az osztályharcot emelte ki, s tette a fejlődés mozgatójává. A ~ megalkotói a XIX. század közepének fokozódó társadalmi ellentéteiből indultak ki. Azt feltételezték, hogy a munkásság aránya a társadalmon belül, továbbá a munkások, ill etve a tulajdonosok közötti ellentét folyamatosan nőni fog. Miután Nyugat -Európában ez másképpen alakult, megkezdődött a ~ felülvizsgálata (→revizionizmus). Oroszországban azonban a XX. század végén is kiélezettek voltak a viszonyok, így ott a →bolsevikok továbbra is a ~ forradalmi nézeteit vallották. Matica slovenská - a 'szlovák anyácska'. 1864-ben Turócszentmártonban alakult nacionalista szlovák kulturális szervezet. A független szlovák állam kialakulásáért harcolt, a magyar kormány 1875-ben betiltotta. megbékélési tervezet - a magyar kormány és a havasalföldi román vezető, Bălcescu között kötött megállapodás (1849. július 14.). A ~ nem adott autonómiát, de széles nyelvhasználati engedményeket helyezett kilátásba. A →nemzetiségi határozatra jelentős hatással volt, de az orosz előretörés miatt gyakorlati jelentőséggel nem bírt. megyei közgyűlés - a nemesi vármegye legfontosabb szervezete. A ~ tagja volt a megye összes nemese. A ~ választotta a tisztségviselőket (→szolgabíró, →alispán), az országgyűlési követeket, s határozta meg a követutasítást. Minden nemes részt vehetett munkájában. melasz - a cukorgyártás cukorban továbbra is gazdag mellékterméke. Kiválóan alkalmas égetett szesz (rum) készítésére. Memorandum-per - a román nemzetiségi vezetők ellen 1894-ben indított eljárás. A per nem törte meg a román vezetőket – arra alkotmányos keretek között a magyar államnak lehetősége sem volt –, de felkorbácsolta a kedélyeket, s lejáratta Magyarországot Nyugat-Európában. mensevikek - az →OSZDMP mérsékelt, →centrista irányzatú csoportja. Nevüket a párt 1903-as brüsszeli kongresszusán kapták, amikor egy szavazáson – Lenin taktikázása révén – a többségi csoport kisebbségbe került (mensisztvo = kisebbség). mentelmi jog - a latin 'immunitás', a törvényhozó testület tagjainak azon védelme, hogy bírói eljárás alá csak akkor vonhatók, ha a törvényhozó testület felfüggeszti ~ukat. merinó juh - spanyol eredetű juhfajta, melynek hosszabb és kevésbé zsíros a gyapja, ezért a textilipar szá mára értékesebb alapanyagot biztosít. Magyarországra a XVIII. században a kormány támogatásával a →Lajtántúlról érkezett. merkantilizmus - a XVI-XVIII. században jellemző gazdaságpolitika, amely szerint egy ország gazdagsága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik. Ennek érdekében szigorú védővámokkal korlátozták a behozatalt (főleg iparcikkek tekintetében), ill etve támogatták a kivitelt. mezőgazdasági forradalom - a mezőgazdaságban a talajjavítás, illetve az új eszközök és módszerek – földek trágyázása, →vetésforgó, újabb ekék bevezetése – révén bekövetkező gyors fellendülés. A folyamat először Angliában zajlott le a XVIII. században, s a következő században hódított tért a kontinensen. Hatására a népesség gyors növekedésnek indult, s a tár sadalmon belül drasztikusan csökkent a mezőgazdaságból élők aránya. mezőváros - a magyar településhálózatban a XIII. századtól kezdve a falu és a város közötti átmenetet jelentő település. A városi kiváltságoknak csak egy részével rendelkeztek (egy összegben adózás, vásártartás), a földesúr joghatósága alá tartoztak (→úriszék), és nem voltak fallal körülvéve. A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, bár annak jövedelmezőbb ágazataival (szőlőtermesztés, állattartás). migráció - a népesség lakhelyváltoztatása, elvándorlása. ~t számos folyamat előidézhet időlegesen, mint éhezés, háborúk vagy járványok. A népességnövekedés is előidézhet ~t. A túlnépesedett vidékekről az emberek a munkát adó városok vagy a szabad földterületek felé vándorolnak, mint a XIX. században Magyarországon Budapest és a tengerentúl felé. millennium - ezredéves évforduló. Korszakunkban (1896-ban) ünnepelték a magyar honfoglalás ezeréves jubileumát. A honalapításról méltóképpen - a történelmi múltat és a jelen sikereit felvonultatva emlékeztek meg. miniszterelnök - a kormányzatot vezető személy a polgári rendszerekben. A hivatal Angliában az →alkotmányos monarchia kiépülésekor jött létre (Sir Robert Walpole). Alkotmányos rendszerekben a ~ a →parlamentnek felelős, a választásokon győztes párt soraiból nevezi ki az uralkodó vagy a köztársasági elnök. Mocsár - a →Konvent időszakában a →Hegypárt és a →girondiak között elhelyezkedő, mindig az erőviszonyoktól függően (a többség mellett) szavazó képviselők megnevezése. Használatos volt a Síkság megnevezés is. monopólium - 1. A kora újkorban valamely áru vagy egyes térségek kereskedelmének kizárólagos joga, melyet az uralkodók pénzért adományoztak. Ilyen volt például Erzsébet királynő adománya a →Kelet-indiai Társaság számára. 2. A XIX. század második felétől tőkés csoportok szövetsége a piac felosztására, az árak meghatározására. A ~ban a tőkés csoportok különböző mértékben olvadta k össze, s ennek alapján beszélünk →kartellről, →konszernről, →szindikátusról vagy →trösztről. MSZDP - Magyarországi Szociáldemokrata Párt. 1890-ben Budapesten alakult →szociáldemokrata beállítottságú párt. Létrehozásában az osztrák szociáldemokraták játszottak döntő szerepet, így programjuk →centrista jellegű volt. Az ország két alapvető problémájára, a föld- és a nemzetiségi kérdésre nem adtak választ: nem támogatták a földosztást, s elzárkóztak a nemzeti problémák megvitatása elől.

N-Ny
nacionalizmus - a latin 'nemzet' szóból. A →polgári nemzet születésével együtt a XIX. század elején jelentkező ideológiai irányzat. A társadalom alapvető egységének a nemzetet tatja, s háttérbe szorítja a társadalmi, vallási és egyéb kötődéseket. A ~ az egy n emzethez tartozók egy államban való egyesítését tekinti fő céljának. A XIX. század első felében összefonódott a →liberalizmussal, a polgári rendszerek kialakulása után azonban önállóan bármely politikai irányzattal összekapcsolódva jelentkezhetett. nádor - a királyi udvar vezetőjéből (ispánjából) a XIV. századr a a király után legmagasabb magyar méltósággá váló tisztség. Hunyadi Mátyás nádori törvényei után már nem elsősorban a királyi hata lmat, hanem a rendek érdekeit képviselte. Mivel a törvények értelmében a ~ a király távollétében helyettesíti az uralkodót, a Bécsben tartózkodó Habsburgok sokszor nem töltötték be a tisztséget. A Bocskai-szabadságharc után (1608) a rendek választották a király négy jelöltje közül. A dinasztia 1790-től Habsburg főhercegeket jelölt ~nak (József, István). 1848 után nem töltötték be a tisztséget. nagy félelem - a francia parasztság 1789 nyarán a változásoktól és az azokat kísérő fosztogatásoktól megrémülve, félelmében rátört a nemesek kastélyaira, és elpusztította a szolgáltatásokat nyilvántartó okmányokat. Ahol ellenállásra leltek vagy a csőcselék befolyása alá kerültek, ott a kastélyok lakóival is végeztek. nemesi felkelés - insurrectio, a nemesség személyes hadra kelése. A magyar nemesség aranyszabadságai között szerepelt adómentessége, ám ennek fejében vérével kellett adóznia, vagyis saját költségén személyesen fegyverbe szállnia. A zsoldos, majd az állandó hadseregek megjelenésének korában katonai jelentősége fokozatosan csökkent, bár a török háborúk meghosszabbították fennmaradását. Utolsóként 1809-ben Napóleon ellen vetették be, eredménytelenül. nemesi testőrség - Mária Terézia által Bécsben (1760) felállított testőrség. A királynő célja a magyar köznemesség rokonszenvének megnyerése volt. A száz fő körüli testőrség tagjai Bécsben az európai műveltséggel is megismerkedtek, s a m agyar kulturális életben jelentős szerepet játszottak (→testőr-írók). Nemzeti Munkapárt - a →Szabadelvű Párt politikáját folytató párt Magyarországon 1910 és 1917 között. Alapítója és vezéralakja Tisza István volt, aki a történeti Magyarország fennállásának biztosítékát a dualizmus fenntartásában látta, ezért igyekezett megszilárdítani a kormánypártot és a közös hadsereget. nemzetiségi határozat - a magyar országgyűlés utolsó határozatainak egyike (1849. július 28.). Az autonómiától elzárkózott, de széles nyelvhasználati jogokat helyezett kilátásba a nemzetiségek számára. nemzetőrség - a polgárok fegyveres testülete a vagyon- és közbiztonság, valamint a forradalmi vívmányok biztosítására az 1789-es francia forradalom óta. Országonként és időszako nként más követelményeket támasztottak a tagokkal szemben, de általános volt a vagyonnal rendelkező polgárok részvétele. neoabszolutizmus - történelmi korszak Magyarországon az 1848-49-es szabadságharcot követően. A Habsburg-dinasztia sikertelen kísérletet tett a birodalom egységesítésére és az →abszolutizmus bevezetésére. neológ - a zsidóság azon csoportja, mely az →asszimiláció során hajlandó volt régi hagyományainak egy részét feladni. Élesen szemben álltak az előírások feltétlen híveivel (ortodoxok). neológusok - a →nyelvújítás során a nyelv fejlesztése mellett kiálló tudósok. népszámlálás - egy terület népességének pontos felmérése. Magyarországon elsőként II. József tarttatott ~t (1784-87), mely a nemesség körében óriási felháborodást váltott ki, mert – jól sejtve – megadóztatásuk előkészületének tekintették. A felmérés jelentősége mégis óriási, hiszen az első pontos adatokkal szolgált az ország népességéről. A →reformkorban Fényes Elek végzett pontos felméréseket, de ~t csak 1857-ben tartottak. A →kiegyezést követően – a polgári állam kiépülésével (Statisztikai Hivatal) – 1869-től tízévente készítettek a kor tudományos elvárásainak megfelelő okát. népszavazás - a lakosság közvetlen véleménynyilvánítása egyes kérdésekben. Az általános szavazati jog b evezetése előtt csak ritkán került sorra. Elsőként I. és III. Napóleon erősíttette meg ~sal hatalomátvételét. Az alapvető kérdések ilyetén eldöntését referendumnak is nevezik. népszuverenitás - 'népfelség' . A →társadalmi szerződés értelmében a népnek joga van az államra átruházott jogokért cserébe a hatalom ellenőrzésére, vagyis a jogok forrása a nép, a polgárok. Locke és Montesquieu szerint a képviseleti rendszer révén az ellenőr zés csak a polgárok szűkebb csoportjának tartható fenn (→cenzus). Rousseau a nép minden tagja szán1ára megadta volna ezt a jogot, s a képviselet helyett a közvetlen néphatalmat tartotta követendőnek. nyelvrendelet - II. József rendelete, mely a latin helyett a németet tette államnyelvvé (1784). Az uralkodó célja az egységes birodalom kialakítása, az ügyintézés gyorsítása, a holt latin nyelv helyébe élő nyelv hivatalossá tétele volt a célja. Nem ismerte fel – mint a vallások esetében –, hogy az egységre törekvés csak ellenállást fog kiváltani. Ez Magyarországon be is következett. József nem számolt a kibontakozó nemzeti érzésekkel, valamint a latin nyelv és a nemesi kiváltságok összefonódásával. nyelvújítás - a fejlődéstó1 elmaradó nyelv hozzáigazítása az élet követelményeihez. Általában fejlettebb rokon nyelvektől veszik át a hiányzó szókészletet. A magyar ~ a szóalkotással, szóképzéssel a nyelv belső erőforrásaira támaszkodott a XVIII. század végén és a XIX. század első két évtizedében. Kiemelkedő alakja volt Kazinczy Ferenc.

O-Ö
obstrukció - a parlamentáris rendszerekben az ellenzék egyik fegyvere a többséget élvező kormánypárttal szemben. A házszabályok lehetővé teszik, hogy a kisebbség a parlament munkájának megakadályozásával (agyonbeszélés, vég nélküli viták) megbénítsa a kormány tevékenységét. Ez történt a századfordulón a dualizmus korában Magyarországon. Az ~ kétélű fegyver, mert alááshatja a parlament tekintélyét és megbéníthatja a kormányzat munkáját. Különösen káros volt Magyarországon, ahol az ellenzék az ~t a

közjogi kérdés felesleges napirenden tartása érdekében alkalmazta. októberi diploma - az olasz földön elszenvedett vereség után a politikai élet megnyugtatását szolgáló, Ferenc József által kiadott okirat. Az uralkodó a →neoabszolutizmus korlátozását, lényegében megszorításokkal az 1848 előtti állapotokat kínál ta, melyeket azonban a magyar vezetőréteg elutasított. oktrojál - rákényszerít. Az ~t alkotmány az uralkodó által, választott testületek nélkül hozott, az uralkodó érdekeit és elképzelésit tartalmazó alaptörvény. oláh - a románság régi magyar népneve. A középkori vlachból származik. A románság →dákoromán származása és a szónak a magyar nyelvben meglévő negatív (műveletlenséget sugalló) csengése miatt, a románság követelésére a XX. században a magyarság áttért a 'román' megjelölésre. olmützi alkotmány - Ferenc József által 1849. március 6-án kiadott →oktrojált alaptörvény. Az ~ centralizált birodalmat képzelt el, melyben megszűnt volna Magyarország viszonylagos különállása, és nem érvényesült volna a miniszteri felelősség sem. A magyar vezetőréteg teljes mértékben elutasította, a nemzetiségiek is sokkal többet (valóságos tartományi autonómia) vártak a császári kormányzattól. országgyűlési ifjúság - a reformkori pozsonyi országgyűléseken a karzatokon helyet foglaló nemesi fiatalság. Az ifjak a →királyi táblán voltak →jurátusok, vagy a megyék küldték őket Pozsonyba az országos politika tanulmányozására. Az ifjak (Lovassy László, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Vukovics Sebő) a reformok lelkes hiveiként hangulatot keltettek a reformerek mellett, s a konzervatívok ellen. Az 1832-36-os országgyűlés után az udvar lecsapott rájuk, többeket (pl. Lovassy Lászlót) bebörtönöztek. Csak az 1839 -40-es országgyűlés vívta ki szabadon bocsátásukat. ortodox - a görög 'igazhitű'. 1. Egy ideológiához, eszméhez mereven ragaszkodó álláspont. 2. A →görögkeleti egyház elnevezése. ortológusok - a →nyelvújítás során a nyelv fejlesztése, megváltoztatása ellen szót emelő tudósok. Nemcsak az erőltetett szóalkotást kifogásolták, hanem magát a nyelvújítás szükségességét is tagadták. OSZDMP - Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt. 1898-ban alakult. A párton belül a forradalmi marxisták (→bolsevikok) és a mérsékelt centristák (→mensevikek) folytattak küzdelmet. A bolsevikok kisebbségben voltak, de élcsapat jellegű csoportjuk nagy hatást fejtett ki. osztályharc - a társadalmi osztályok közötti küzdelem. A →marxizmus az ~ot állította a történelmi mozgások központjába, megtéve azt a fejlődés mozgatórugójává. osztrák örökösödési háború - a Habsburgok férfiágának kihalása után a Habsburg Birodalom megszerzéséért folyó küzdelem (17401748). A poroszok megszerezték Sziléziát, ám a bajorokkal szemben – jelentős részben a magyarságra támaszkodva – Mária Terézia megvédte birodalmát. önkéntes örökváltság - a jobbágyfelszabadításnak az 1832-36-os országgyűlésen felvetett, s az 1839-40-es rendi országgyűlésen elfogadott módja. A jobbágyok és a földbirtokosok szabad megegyezése során a jobbágyok meghatározott összegért megválthatták →úrbéres földjeik után járó szolgáltatásaikat. örökös tartományok - tágabb értelemben azok a tartományok, melyekben az uralkodók nem választás, hanem örökösödés útján kerültek hatalomra A magyar történeti irodalomban elsősorban az osztrák ~ról (Alsó - és Felső-Ausztria, Karintia, Stájerország, Krajna, Tirol, Vorarlberg) beszélnek. A csehek fehérhegyi veresége (1620) után az ~ok közé sorolták Csehországot is. örökváltság - Magyarországon a jobbágy →úrbéres földje után járó szolgáltatásainak pénzbeli megváltása.

P
páholy - a →szabadkőművesek szervezeteinek elnevezése. A -ok hierarchikus rendszert alkottak (országos, területi, városi). Palais Royal - Párizsban az orléans-i hercegek tulajdonában lévő palota és kert, melyet „Égalité” Fülöp, az orléans-i herceg a forradalmi szónokok és agitátorok rendelkezésére bocsátott. pamut - gyapot alapanyagú textília. Az USA-ból és a gyarmatokról származó olcsó anyag a XVIII. század végétől hódított tért. Árán kívül a ~ kedvező tulajdonságai (szilárdság, moshatóság, fehéríthetőség) is szerepet játszottak elterjedésében. panaszfüzetek - az 1789-es rendi gyűlés választói (parasztok, polgárok, nemesek, papok) tanácskozásain összeállították – egy régi szokást felújítva – panaszaik listáját. A ~ egy része a →harmadik rend képviselői által készített mintapéldányok másolatai, mások a választók panaszait tartalmazzák. A választás fordulói során az újabb testületek a korábbi ~ből összefoglaló -et szerkesztettek. párizsi kommün - a →porosz–francia háború után kirobbanó forradalom Párizsban (1870). A →kommün elnevezés városi tanácsot jelent, mely a poroszok által bekerített Párizsban a Thiers-kormánnyal, a megalázónak tekintett békével szembenálló radikális elemek (anarchisták, marxisták) irányítása alá került. A ~t a francia kormány a poroszok által a francia kormánynak átengedett hadifoglyokkal verte le. parlament - 1. Az angol, s általános értelemben a választott törvényhozó testületeket jelöli. 2. Franciaországban a forradalom előtt a bíróságok elnevezése. Tagjai vásárolták hivatalukat. Bizonyos értelemben a törvényhozás feladatát is betöltötte, mivel a királyi rendelkezések csak bejegyzésük után váltak érvényessé. Az élőforradalom idején a rendi ellenállás központjai voltak, ám a ren di gyűlés választásai idején 1614-es alapra helyezkedtek, s elvesztették népszerűségüket. A forradalom megszüntette a parlamenteket. pátriárka - a görög 'püspök'. A kereszténység korai korszakában a kiemelkedő jelentőségű vallási vezetők címe. Az 1054 -es egyházszakadást követően a →görögkeleti egyházban – mivel egységes irányítás nem jött létre – a független területtel rendelkező egyházi méltóságok címe. Ilyen volt Magyarországon a karlócai pátriárka, aki 1848-ig minden magyarországi görögkeleti hívő vallási vezetője volt. periféria - a fejlődés →centrumától távolabb elhelyezkedő országok, melyek folyamatosan a felzárkózásért küzdenek, s különböző modernizációs kísérleteket tesznek, mint pl. a →felvilágosult abszolutizmus. pillnitzi nyilatkozat - II. Lipót német-római császár és II. Frigyes Vilmos porosz király nyilatkozata (1791. augusztus 25.), melyben felszólítják a franciákat az uralkodó tiszteletére, XVI. Lajost pedig az alkotmány aláírásának megtagadására. A ~ot a két nagyhatalom azért adta ki, hogy leplezze passzivitását a francia kérdésben, mivel még →Lengyelország felosztásával voltak elfoglalva. A ~ üres szavai XVI. Lajosnak nem nyújtottak segítséget, sőt felbőszítették a tömeget és erősítették királyellenességüket.

pionír - úttörő, előharcos. Így nevezték a XIX. században a lakatlan területeken előretörő telep eseket. polgári nemzet - a francia forradalmat követően létrejött új nemzeti kötődés, melyet az azonos kultúrájú emberek szoros érzelmi összetartása jellemez. A ~hez való kötődés háttérbe szorította a korábban jellemző társadalmi és vallási kapcsolódásokat. A ~ tel együtt született meg ideológiája, a →nacionalizmus is. polgári radikálisok - értelmiségi politikai irányzat a XX. század elején Magyarországon. A fiatal értelmiségiek a polgári szabadságjogok kiterjesztését (általános szavazati jog), a parasztság földhöz juttatását, a n agytőke korlátozását és a nemzetiségi kérdés autonómiával történő megoldását propagálták. A kis létszámú csoport szellemi vezére Jászi Oszkár volt. A csoport 1914 -ben alapított pártot (Országos Radikális Párt). polgári szabadságjogok - a szólás, a gyülekezés, a sajtó, a lelkiismeret, a vallás, a kormánnyal való szembenállás, a tulajdon szabadsága. A ~at az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789) fogalmazta meg elsőként. A XIX. század második felétől a ~ biztosítása alapvető követelmény volt az alkotmányos rendszerekkel szemben. pópa - görögkeleti pap. porosz-francia háború - a német egység kivívásáért folytatott háború Franciaország és Poroszország között (1870). Bismarck ügyes politikával a →porosz–osztrák–olasz háborútól (1866) távol tudta tartani Franciaországot. Így III. Napóleon szövetségesek nélkül támadta meg Poroszországot, amikor nyilvánvalóvá vált számára az egységes Németország létrejötte. A poroszok gyors győzelmet arattak, s elfogadtatták a franciákkal a német egységet, valamint Elzász és Lotaringia visszacsatolását, s a hatalmas hadisarcot. A Német Császárságot Versailles-ban 1871. január 18-án kiáltották ki. porosz–osztrák–olasz háború -1866-ban a német egységmozgalom időszakában kitört háború. A porosz csapatok Königgrätznél teljes győzelmet aratva kizárták a vesztes Ausztriát a német egységbó1. Pragmatica Sanctio - a latin 'szent szabályozás' 1. A Habsburg-ház belső örökösödési szabályzata. III. Károly 1713-ban (egyenes ági leszármazottai javára) megváltoztatta. 2. A magyar országgyűlés által elfogadott törvény (1723), mely tartalmazza a Habsburg -ház nőági (a birodalom mindkét felének közös) örökösödését, a közös védelem kötelezettségét, s Magyarország különállását a biroda lmon belül pravoszláv - →görögkeleti proletár diktatúra - a →marxizmus szerint a munkásosztály diktatúrája a hatalom megragadása után az osztálynélküli társadalomhoz vezető átmeneti időszakban. A valóságban – ahogyan az →anarchizmus is látta – a ~ a hatalmat megszerző pártok diktatúrája volt a nép felett. A kifejezést Marx a francia szocialistától, Blanquitól vette át. proletariátus - az antik Róma nincstelen szabadjai után a modern kor bérmunkásainak elnevezése. protekcionizmus - a hazai gazdaságot a külföldi versennyel szemben pártoló gazdaságpolitika. Eszközei a védvámok (a behozatali vámok emelése) és az export támogatása. provizórium - ideiglenes állapot. A →neoabszolutizmus utolsó korszaka 1861 és 1865 között Schmerling vezetésével Az →abszolutizmus fennmaradt, de a hatalom már latolgatta a →kiegyezést, így tartózkodott az atrocitásoktól. puritánok - 'tiszták', az angol kálvinisták elnevezése a XVI-XVII. században. Sokan kivándoroltak az amerikai gyarmatokra, ahol a társadalom vezető erejévé váltak, s jelentős mértékben meghatározták az USA vallási képét.

R
rabszolga-kereskedelem - az újkorban a XVI. századtól a XIX. század elejéig az ültetvényes gazdálkodás által fenntartott emberkereskedelem. A XVI. században a portugálok, majd az angolok ragadták magukhoz. A XVIII. századtól az amerikaiak is bekapcsolódtak a ~be. Afrikában vásárolták a fekete rabszolgákat alkoholért és iparcikkekért, s embertelen körülmények között az amerikai ültetvényekre szállították őket. Az angolok 1807 -ben – miután meggazdagodtak az üzleten – lemondtak a ~ről, majd 1833ban betiltották a rabszolgatartást a Brit Birodalomban. A ~ azonban mindaddig, amíg az ültetvényeken rabszolgákat dolgoztattak – csempészés formájában – tovább élt. Az USA-ban 1863-ig, Latin-Amerika egyes országaiban (Brazília) a XIX. század utolsó évtizedéig létezett. rácok - a szerbek régi magyar népneve. Mivel a népnévhez a szerbek szerint negatív tartalom tapadt, kérésükre a magyarság áttért a szerb név használatára. Hasonló folyamat zajlott le a románok (oláh), s napjainkban a romák (cigányok) esetében. Ratio Educationis - a Habsburg kormányzat oktatáspolitikai rendelkezései (1777, 1806, 1845). A kormányzat az oktatást felségjognak tekintette, s elsőként Mária Terézia (1777) szabályozta központilag e tevékenységet. A →felvilágosult abszolutizmus szellemében egységesítették a tanterveket, növelték a „modern” tantárgyak (történelem, természettudományok) és a német nyelv szerepét. A második Ratio szakított a német nyelvvel, ugyanakkor a latinos műveltség felé lépett vissza. Bevezették a tankötelezettséget 12 éves korig. A harmadik Ratio növelte a tanárok képzésének színvonalát, s érvényt kívánt szerezni a tankötelezettségnek. realizmus - szűkebb értelemben művészeti, irodalmi irányzat a XIX. században. A →romantikát követve, részben azzal szemben a társadalom, a természet valós, lényegi ábrázolására törekedett. reálpolitika - a valóságos adottságokat figyelembe vevő, a felesleges kockázatokat elkerülni kívánó politikai magatartás. reformkor - a magyar polgárosodás és nemzetté válás döntő korszaka. A történetírás 1830-tól, az irodalomtörténet 1825-től 1848-ig számítja. A ~ban a liberális nemesség egyre erősödő csoportja vívta küzdelmét a konzervatívokkal és a bécsi kormányzattal. A fő célkitűzés a birodalmon belüli minél teljesebb függetlenség és a polgári átalakulás (jobbágyfelszabadítás, polgári egyenlőség , kiváltságok eltörlése) volt. refraktárius - a francia 'ellenálló'. Az →Alkotmányozó Nemzetgyűlés által alkotott, a papság – a pápa által is elítélt – világi alkotmányát (1790) megtagadó papok elnevezése a francia forradalom idején. A ~okat a forradalmi kormányzat eltiltotta a szertartások gyakorlásától, s üldözte őket. reguláris hadsereg - rendezett hadsereg. A kora újkortól a zsoldos haderőt felváltó, az állam által fenntarto tt, fegyelmezett hadsereg. A ~ nagy létszámú, tagjait sorozzák, kiképzik és erős fegyelem alatt tartják, felszerelésben és ellátásban részesítik. rekvirálás - a katonaság ellátására a lakosságtól térítés ellenében kisajátítanak élelmiszert, igásállatokat stb. A ~ során a hadsereg tagjai gyakran visszaélnek jogaikkal, többet vesznek el, s kevesebbről adnak elismervényt a lakosságnak. A katonaság által igénybe v ett

ingóságok értékét az állam határozza meg, ami további veszteséget jelenthet a polgári személyeknek. rendi dualizmus - a rendi államban a hatalmat a rendek és az uralkodó közösen gyakorolják. Az uralkodó a felségjogok alá eső területeket (hadsereg, pénzügyek, külügyek) kezében tartja, a rendek azonban az országgyűlésen az adók és az újonclétszám megszavazásával korlátozhatják. A rendek hathatós védelmét szolgálja az erős végrehajtó hatalommal szemben, ho gy a közigazgatás közép- és alsó szinten a kezükben van, így meg tudják akadályozni az adószedést és az újoncozást is. rendi nemzet - egy ország rendjeinek összessége. A ~ tagjait nem a közös származás vagy az etnikai azonosság, hanem az azonos jogállás köti össze. Így a magyar nemesi nemzet tagjai is lehettek különböző nemzetiségűek, míg Erdélyben külön rendi nemzethez tartoztak a székelyek és a magyar nemesek, miközben azonos etnikum tagjai voltak. repülő vetélő - a szövőszék egy alkatrésze, mely szövéskor a keresztszálakat vezeti. Az ipari forradalom kezdetéig a vetélőt kézzel dobták át a hosszanti szálak között. revizionizmus - a →marxizmus felülvizsgálata, összevetése a változó gazdasági és társadalmi viszonyokkal. A ~ a gazdasági fejlődés, a munkásság körülményeiben beálló változás és a polgári szabadságjogok kiterjesztése következtében elvetette az erőszakos forra dalmat és a →proletárdiktatúrát. Ezek helyébe a választójogi harcot, a többpárti demokráciát és a vegyes tulajdont állította. rideg állattartás - az állattartás külterjes változata. Az állatokat télen-nyáron a szabad ég alatt legeltetik istálló és takarmányozás nélkül. risorgimento - az olasz 'újjászületés', a XVIII. században induló és a XIX. század második felére célt érő olasz egységmozgalom elnevezése. robot - a jobbágy munkaszolgáltatása földesurának, melyet telkének arányában ró le (az →Urbárium szerint hetente egész telek után egy nap →igásrobot vagy két nap →gyalogrobot). röghöz kötés - a szabad költözés megvonása a jobbágyoktól. Magyarországon az 1514-es törvények mondták ki a ~t, áru a török idők miatt ezt nem lehetett végrehajtani. 1608-ban a vármegyék hatáskörébe utalták a kérdést. A török kiűzése után számos jobbágy a belső vándorlás és a →bevándorlás következtében nyerte el szabadságát. Mikor II. József eltörölte a ~t, a magyar jobbágyság harmadát érintette a rendelkezés. romantika - művészeti, irodalmi irányzat a XVIII. század végén és a XIX. század elején . A →felvilágosodás racionalizmusával és a francia forradalom brutalitásával szemben a misztikum, a vallásosság és a múlt felé fordult. Kedvelte az egzotikus tájakat, a középkort, a végletes megközelítéseket. Különböző eszmeáramlatokkal, így a nemzeti érzéssel is szorosan ös szeforrt. ruszinok - az Erdős-Kárpátok vidékén a tatárjárás óta élő keleti szláv népesség. Számuk a török időkben a Kárpátok keleti oldaláról érkező ukrán bevándorlók révén megemelkedett, s megnőtt településterületük a síkvidék felé. A ~ →görög katolikus vallásúak voltak és →csonka társadalmat alkottak. A ~at szokás még ruténeknek és kárpátukránoknak is nevezni.

S-Sz
salemi boszorkányok - 1692-ben az amerikai Massachusetts állambeli Salem Village-ban közel húsz embert (férfiakat és nőket) végeztek ki boszorkányság vádjával. Az egész államban elharapódzó hisztéria ellen végül az állam kormánya lépett fel. sans-culotte - A francia 'úri térdnadrágot nem viselők'. Párizsban a kispolgári és munkás tömeg, mely a forradalom idején többször kierőszakolta a radikális változásokat. Az életkörülmények romlása, az éhínség fokozta agresszivitásukat. Fellépésük erőszakos volt, s minden eszközzel támogatták az arisztokraták és a vagyonosok elleni fellépést. Állami segélyeket, ármaximálást követeltek. A politikai életben a közvetlen képviselet hívei voltak. Politikai szerepet a forradalom folyamatos balratolódása idején (1789-1794) játszottak. A →direktórium idején felkelésüket leverték és visszaszorították őket. Síkság - a →Konvent időszakában a →Hegypárt és a →girondiak között elhelyezkedő, mindig az erőviszonyoktól függően (a többség mellett) szavazó képviselők megnevezése. Használatos volt a →Mocsár megnevezés is. Sinn Fein - az ír 'mi magunk'. A függetlenség kialakításáért 1905-ben alakult ír párt. A ~ alapítója Griffith volt. A világháború idején a ~ állt az ír felkelés, majd a háború után a szabadság kivívásának élére. slahta - a lengyel középnemesség. Lengyelország népességének közel 10%-át tették ki. spanyol örökösödési háború - a spanyol örökségért folytatott küzdelem (1700-1714). A franciák és az osztrákok is meg akarták szerezni spanyol koronát. A tengeri hatalmak (Anglia és Hollandia) megakadályozták a francia utódlást, nehogy felboruljon az →európai hatalmi egyensúly. A spanyol trónra végül Bourbon uralkodó került, ám nem egyesíthette a francia és a spanyol területeket. A Habsburg Birodalom a háborút követően vált valójában közép -európai hatalommá. Sváb Törökország -– Schwäbische Türkei, a tolnai →svábság települési területe. svábok - a XVIII. században Magyarországra betelepített németek. Elnevezésük onnan ered, hogy a betelepülő németek jelentős részét képezték. A ~at a kormányzat és a földbirtokosok telepítettek be, jelentős kedvezményeket biztosítva nekik, ami – a magasabb termelési szint mellett – falvaik gazdagságát eredményezte. A ~ zöme katolikus volt. Társadalmuk paraszti jellegű volt, a felemelkedők a városi németségbe vagy más csoportokba olvadtak be. svájci gárda - több európai uralkodócsalád testőrsége. Svájc hegyes, szegé ny vidéke nem tudta eltartani lakóit, így a férfiak egy része már a XIV-XVIII. században zsoldosnak állt. Svájci zsoldosok adták – és adják ma is – a római pápa testőrségét. Svájci ezredek véreztek el a francia király védelmében – a forradalom alatt – a →Tuileriák ostromakor. A Habsburgoknak is volt svájci testőrsége, melyet József takarékossági intézkedései során szüntettek meg. szabadcsapat - az 1848-49-es szabadságharcban a honvédség támogatására alakult egységek (pl. Hunyadi-szabadcsapat). Többségük a szabadságharc folyamán beolvadt a honvédségbe. Szabadelvű Párt - kormánypárt Magyarországon 1875 és 1905 között. A Deák-párt és a balközép egyesülésével jött létre. A →kiegyezés talaján állt, s liberális alapon képviselte Magyarország tőkés fejlődésének ér dekeit. szabad verseny - →liberális gazdasági felfogás. Az állami beavatkozástói (vámoktól, monopóliumoktól) mentes gazdasági harc elmélete. Meghirdetője a skót Adam Smith volt. A XIX. században az erős gazdasággal rendelkező országokban terjedt el, míg a védelemre szoruló gyengébb gazdaságok a védvámok és más állami beavatkozási formák alkalmazását nem zárták ki. szabadalom - a feltaláló kizárólagos joga újítása felett. A ~ Angliában alakult ki annak érdekében, hogy a mesterembereket újabb és újabb fejlesztésekre sarkallják. Angliában a szabadalmaztatott találmányra a feltalálónak 11 évig volt kizárólagos joga. A módszer

bevált, ezért a XIX. század közepén a kontinens országaiban is elterjedt. szabadkőművesek - az emberek testvériségét, a →felvilágosodás gondolatkörét hirdető misztikus, titkos mozgalom. A XVIII. századtól terjedt el mozgalmuk Angliából. →Páholyaik a XVIII. század végén a vezető réteg körében divattá vált. A francia forradalom után csökkent népszerűsége. szábor - a horvát tartománygyűlés. szakszervezetek - az ipari munkásság szakmai érdekvédelmi szervezetei. Nagy-Britanniában kezdett kibontakozni az ipari forradalommal párhuzamosan a XVIII. század végétől (trade-union). A jelentős szerepet játszottak a munkásság életkörülményeinek javulásáb an. A XIX. század végére a munkásság jelentős részét ágazati szinten fogták össze a ~. A ~ a munkásmozgalom különböző irányzataihoz kötődtek, de mindvégig alapvetően a bérek emelését és a munkakörülmények javítását tűzték ki célul. Magyarországon a ~ erősen kötődtek az →MSZDP-hez, minden párttag egyben a ~ tagja is volt. szászok - a középkorban Magyarországra betelepülő németek összefoglaló elnevezése. A ~ a városokon kívül két területen telepedtek meg nagyobb tömbben: a Szepességben és az erdélyi ún. Királyföldön. A Szepességben a XVIII. századra tudatilag egybeforrottak a magyarsággal, míg Erdélyben – rendi kiváltságaik következtében – megőrizték különállásukat. A ~ döntő többsége a XVI. században Luther hitére tért át, s ahhoz hű is maradt. szatmári béke - a Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke (1711). A dinasztia és a rendek kompromisszuma volt. A magyarság lemondott a birodalom egységes, központi irányítását gátló követeléseiről, ugyanakkor megőrizte kiváltságait, s irányítását az ország belső ügyeiben. szecesszió - a latin 'kivonulás'. A XIX. és a XX. század fordulóján virágzó művészeti irányzat, amely a korszak hagyományos történeti stílusaitól és az →eklektikától történő elfordulás során jött létre. Szinte minden művészeti irányzatban tért hódított, mivel a teljes környezet átalakítására törekedett, mégis a legmaradandóbbat az iparművészetben hozta létre. Magyarországon a keleti motívumo kat is szívesen használó irányzat a nemzeti törekvésekhez (magyaros stílus) kapcsolódott. szejm - a lengyel rendi gyűlés elnevezése. Kétkamarás felépítésű volt: a főnemesség a Szenátusban személyesen, míg a →slahta a Küldöttek Házában képviselői útján vehetett részt. Szent István-rend - Mária Terézia által 1764-ben (II. József német királlyá koronázása napján) alapított érdemrend. Az első magyar király emlékére alapított érdemrend gesztus volt a magyarság felé. Mivel a rendnek csak száz tagja lehetett, mindvégig a legtekintélyesebb elismerések egyike maradt. szeparatizmus - az egységes államalakulattól való elkülönülési mozgalom. A ~nak lehetnek tartományi, etnikai, vallási, gazdasági és egyéb alapjai, illetve ezek a tényezők kölcsönhatásban is jelentkezhetnek. szeptemberi mészárlás - 1792 nyarának végén a porosz előretörés a párizsi tömegben pánikot váltott ki, melyet a radikális agitátorok (Marat) agresszivitássá változtattak. Danton jóváhagyásával a „gyanús” elemeket a tömeg önjelölt tagjai begyűjtötték, majd szeptember első napjaiban a börtönökben legyilkolták a foglyokat. szerb egyházi autonómia - a török kiűzése után I. Lipót a török földről menekülő szerbeket befogadta, s biztosította egyházuk függetlenségét (1690). Ennek értelmében a karlócai érseket a szerbek maguk választhatták az uralkodó megerősítésével (→ortodox metropolita). A karlócai érsek vált a magyarországi →görögkeletiek vallási vezetőjévé is, ami a románokkal súrlódásokhoz vezetett. A szerb nemzeti mozgalomnak a ~ keretet adott, ugyanakkor a →görögkeleti egyháznak jelentős befolyást biztosított a szerbség életében. Szerb Vajdaság - a magyarországi szerbek kívánságára 1849 után létrehozott tartomány. A ~ területe messze meghaladta a szerbek által lakott vidéket, ugyanakkor valójában nem is volt szerb vezetésű, mert az irányítást a bécsi kormányzat a kezében tartotta. A magyar államiságot alapvetően sértő tartományt az uralkodó a közeledés kezdetekor, 1860 -ban megszüntette. szindikátus - monopolszervezet, melyben a szövetségre lépő tőkés csoportok megőrzik különállásukat, s a közös árképzésen, piacfelosztáson túl egyes területek (értékesítés, nyersanyagok beszerzése) irányítására közös szervezetet hoznak létre. szipojlázadás - Indiában az angol szolgálatban álló bennszülött katonák (szipojok) lázadása 1857-ben. A felkelést a →Kelet-indiai Társaság túlkapásai robbantották ki. A mindkét részről nagy kegyetlenséggel zajlót az angolok technikai fölényükkel is csak nehezen tudták leverni. A ~ után a Kelet-indiai Társaságot feloszlatták, s az indiai értelmiséget bevonták a szubkontinens igazgatásába. szocáldemokrácia - a munkásmozgalomnak a XIX. század első felében kialakult irányzata. A XIX. század második felében alakultak szociáldemokrata pártok Európában, melyek a demokratikus szabadságjogok és a szociális gondoskodás elvének összekapcsolására törekedtek. E pártok a választójogért, a jobb munkafeltételekért küzdöttek, s nem kívánták fegyveresen megdönteni a polgári hatalmat. Ez utóbbi törekvés határolta el a ~t a XIX. század végén kialakuló kommunista (→bolsevik) irányzatoktól, melyekkel élés harcban állt. szolgabíró - a kehidai oklevél óta (1232) a nemesi vármegyében választott nemesi bíró, →vármegyei hivatalnok. A közigazgatás fejlődésével egy szolgabíró egy-egy terület (járás) ügyeit intézte. A polgári közigazgatásban egészen 1950-ig ~k álltak a járások élén. szuverenitás - függetlenség. Uralkodó vagy állam esetében a teljes önállóság, senkinek sem alárendelt helyzet. szlavofilek - orosz eszmeáramlat a XIX. század közepén. A döntően értelmiségi képviselők elutasították a nyugati modellt és koruk orosz despotizmusát, s egyfajta harmadik útként az általuk idealizált orosz falu világát állították mintául.

T
táblabíró - a XVIII. században a felsőbb (→hétszemélyes tábla, →királyi tábla, →kerületi tábla) bíróságok tagjai. A XIX. század első felében a vármegye által megtiszteltetésként adományozott cím. tagosítás - a szétszórt birtokok egy tagban való egyesítése. A →közös földek használatának felszámolása, ami Magyarországon zömmel a jobbágyfelszabadítást követően zajlott le. A ~ – mivel így a föld egy kézbe kerül, s kifizetődővé válnak a beruházások – lehetővé teszi az intenzívebb földművelésre való áttérést. taláros nemesség - hivatalviseléshez kötött nemesi rang Franciaországban. Francia földön a hivatalok vásárolhatók voltak – ami az államnak bevételt jelentett –, a befektető polgároknak jövedelmet és életük végéig nemesi rangot biztosított. A ~ mégsem a polgárság képviselője volt, mert a vásárolt hivatalok örökölhetőek, illetve újra megvásárolhatóak voltak, így a ~ hivatalnoki k aszttá vált. tallózás - aratás után a tarlón maradt kalászok összeszedése. A szegényparasztság így egészítette ki gabonaszükségletét, amit a →tagosítás megszüntetett volna.

Tanulmányi Alap - a jezsuita rend feloszlatását követően (1773) a rend javait Mária Terézia a ~nak adományozta. A II. József által feloszlatott szerzetesrendek vagyona is a Vallás és Tanulmányi Alapba került. A ~ feladata részben az oktatás, részben a katolikus hitélet támogatása volt aszerint, hogy az állam melyik tevékenységet pártolta jobban. társadalmi szerződés - Thomas Hobbes által megfogalmazott, majd John Locke és Jean-Jacques Rousseau által továbbfejlesztett elmélet. Eszerint az emberek és az állam között szerződés jön létre: a nép bizonyos jogait az államra ruházza át, amely cserébe megvédi a külső támadásokkal és a belső jogsértésekkel szemben. távollevő főrend képviselője - az országgyűléstől távolmaradó főúr követe, aki tájékoztatta megbízóját az országgyűlés eseményeiről. A ~ az →alsótábla ülésein vehetett részt, felszólalhatott, de nem szavazhatott. -ként került a politikai életbe Kossuth Lajos is. telki állomány - →úrbéres föld tengerszorosok - a Boszporusz és a Dardanellák, vagyis a Fekete- és az Égei-tenger közötti átjáró. A melegtengeri kikötőkre vágyó hódító orosz politika egyik fő célja a ~ megszerzése volt. Így a ~ sorsa a →keleti kérdés egyik sarokköve volt. természetes határok - a folyók, és tengerek partján, hegyek gerincén futó határvonal. A francia forradalomban a francia terjeszkedést palástoló elgondolás, mely a francia határt Németország rovására a Rajnáig akarta kitolni. A ~ra törekvés a francia →abszolutizmus területfoglaló politikájának volt a folytatása. természetes szaporulat - statisztikai alapfogalom. A ~ meghatározott területen a születések és halálozások különbségét jelenti, ami lehet szaporulat, de fogyás is. terror - erőszakos, a törvényességet figyelmen kívül hagyó cselekedetek. 1. A jakobinus diktatúra idején a →forradalmi törvényszékek a szokásos bírósági gyakorlatot (védelem, bizonyítás) figyelmen kívül hagyva ezreket küldtek a guillotine alá vagy pusztítottak el más módszerekkel. 2. Az →anarchizmus követői az állam és a társadalom megsemmisítéséért folytatott küzdelmükben alkalmazták a -t, robbantásokkal, gyilkosságokkal hívták fel magukra a figyelmet. testőr-írók - a Mária Terézia által létrehozott bécsi →nemesi testőrség tagjai közül többen megismerkedtek a →felvilágosodás eszméivel, s írói tevékenységet folytattak (Bessenyei György, Batsányi János). A ~ tevékenységétől (Bessenyei: Ágis tragédiája, 1772) datáljuk a magyar →felvilágosodás megindulását. Theresianum - Mária Terézia által 1746-ban alapított iskola, mely a birodalom számára képezett hivatalnokokat. A ~ban magyar nemesi ifjak számára 1749-ben külön tíz fős kollégium létesült. A tanulók költségeiről az uralkodónő külön alapítvánnyal gondoskodott. Lépése része volt annak a széles körű tevékenységnek, a mellyel a magyar nemesség és a dinasztia közötti ellentéteket kívánta oldani. tolerancia - türelem. Korszakunkban a →felvilágosodás hatására elsősorban a vallásokkal kapcsolatban mutatkozott meg. A →felvilágosult abszolutizmus a XVIII. században (II. József – 1791) a protestánsok és az →ortodoxok számára szélesebb, a zsidóság számára szűkebb jogokat biztosított. torokgyík - a diftéria magyar neve. A ~ cseppfertőzéssel, érintéssel terjedt, s köhögéssel, a mandulák, a torok váladékozásával járt együtt. A védőoltás felfedezése előtt a gyermekek rettegett betegsége volt, még a XIX. század második felében is (a múlt század végén évente 10-16 ezer gyermeket vitt el ez a ragály csak Magyarországon). toryk - az angol konzervatívok elnevezése. Eredetileg a tor y a katolikus ír banditák gúnyneve volt. A párt elsősorban a földbirtokosok érdekeit képviselte. tőke - önmagát újratermelő érték. Tulajdonosa számára ipari vagy mezőgazdasági (áru -, pénz- vagy termelői tőke formájában történő) befektetésének értéke megsokszorozható. A gazdaságban a ~ a XVIII. századtól, a vállalkozás szabadságával párhuzamosan vált egyre jelentősebbé. Törvényhozó Nemzetgyűlés - 1791 ősze és 1792 ősze között a francia forradalom törvényhozó testülete. Soraiban a jobboldalt az alkotmányos monarchisták, a baloldalt a köztársasági beállítottságú →girondiak képezték. transzhumáló állattartás - a hegyvidéki területeken folyó állattartás módja. Az állatokat nyáron felhajtják a havasi legelőkre, télen pedig lehajtják a völgyekbe. triangulum - a latin 'háromszög'. Csillagkép és a →szabadkőművesek egyik jelképe. A szabadkőművesek előszeretettel használták misztikus összejöveteleiken a geometria és a kőműves mesterség jellemző tárgyait (kanál, függő stb.) díszítésül, amelyekhez különböző tartalmakat kötöttek. tricoteuse-ök - a francia forradalom idején az →Alkotmányozó Nemzetgyűlés karzatán helyet foglaló egyszerű asszonyok, akik gúnyos közbekiáltásaikkal teremtettek közhangulatot az alkotmányos monarchia hívei ellen. tröszt - monopolszervezet, melyben a szövetségre lépő tőkés csoportok vállalkozásai teljesen (jogilag és az irányítás szempontjából is) összeolvadnak, s a résztvevők tulajdon hányaduk arányában részesülnek a nyereségből. Tuileriák - a francia királyok párizsi palotája, melyet a XVI. században építettek Medici Katalin számára. Versailles megépítése után az uralkodók nem lakták. 1789. október 6-án ide kényszerítette a párizsi tömeg XVI. Lajost és családját. I. Napóleon óta a francia uralkodók állandó székhelye volt. A →párizsi kommün idején a kommünárok felgyújtották, s nagy része elpusztult. Tuileriák ostroma - a köztársaságiak által irányított tömeg 1792. augusztus 10-én véres harcban elfoglalta a →Tuileriákat. A királyi család a →Törvényhozó Gyűlésbe menekült, amely megvédte életét, de az uralkodót megfosztotta hatalmától, s a Temple börtönébe záratta családjával együtt. türelmi rendelet - uralkodók által kiadott, a vallási türelmet biztosító rendelet. A vallásszabadságot nem, de a vallás gyakorlásának bizonyos feltételeit (engedélyezett helyek, hivatalviselés biztosítása stb.) megadja. A számos türelmi rendelet közül kiemelhetjük a nantes-i ediktumot és II. József császár 1781-es ~ét. Udvari Haditanács - I. Ferdinánd (1526-1564) által 1556-ban létrehozott, az egész osztrák Habsburg Birodalomra kiterjedő központi katonai hivatal. A török korban a magyar főkapitányságok is alá tartoztak, később feladata volt a közös hadsereg igazgatása. Vezetői között olyan tehetséges hadvezéreket is találunk, mint Savoyai Jenő vagy Hadik András (az eg yetlen magyar e tisztségben). újabszolutizmus - az 1848-49-es magyar szabadságharc leverése után létrejött rendszer elnevezése. Többszöri iránymódosításai ellenére vezetői egészen a →kiegyezésig Magyarország beolvasztására, s az alkotmányosság mellőzésére törekedtek.

U

unitus egyház - →görög katolikus egyház urbanizáció - városiasodás, a népesség városokba áramlása. Nagy-Britanniában az ipari forradalommal párhuzamosan bontakozott ki. urbárium - 1. A földesúri jövedelmek és a jobbágyi szolgáltatások lajstroma Magyarországon a XV. századtól. 2. Mária Terézia 1767-es rendelete, mely az adóalap jobbágyság) védelme érdekében maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat és rögzítette a →majorsági és az →úrbéres földek arányát. úrbéres föld - a jobbágyok birtokában lévő föld (a jobbágytelek), melynek használatáért szolgáltatásokkal tartoznak földesuraiknak. Az állami adó alapjait is az úrbéres földek képezték. Az 1767 -es →Urbárium rögzítette az ~ és a →majorsági földek arányát, hogy elejét vegye a jobbágy telkek majorsági művelés alá vonásának, s az adó alap csökkenésének. Az 1848 -as →jobbágyfelszabadítás után a volt jobbágyok állami kártalanítással az ~ tulajdonosaivá váltak. úriszék - a jobbágyság peres ügyeit intéző földesúri bíróság. A XIII. századtól alakult k i, s egészen 1848-ig működött.

V
váci kiáltvány - Görgey Artúr 1849. január 5-én kiadott kiáltványa. A tábornok ebben hitet tett az →áprilisi törvények betartása mellett, ugyanakkor elhatárolta magát és hadseregét ezek továbbfejlesztésér ől. A ~ kiadására a volt császári tisztek megnyugtatása, vagyis a honvédseregben tartása miatt volt szükség. váltó - meghatározott lejáratra kiadott fizetési kötelezvény. A ~ elengedhetetlen a fejlett kereskedelemhez, mivel helyettesíti az azonnali készpénzfizetést. vármegye - a középkorban létrejött közigazgatási egység. Mátyás korától a megyei élet a választott megyei tisztségviselők (→alispán, →szolgabíró) kezébe került. A megyék, s legfőbb testülete, a →megyei közgyűlés választotta az országgyűlési követeket. Az 1848-ig fennálló ~ a rendi ellenállás sarkköve volt, mivel tőle függött az adók behajtása, az újoncok kiállítása, s a közép - és alsó szintű közigazgatás. A →centralisták támadták elavult rendi jellege miatt, a reformtábor zöme azonban – felismerve jelentőségét – népképviseleti alapra állítva kívánta továbbfejleszteni. veszettek - a ~jakobinusok legradikálisabb csoportja, akik a →terror végletekig való fokozásának voltak hívei. A tulajdon korlátozásában is ők mentek a legmesszebbre. Robespierre, miután hatalmára veszélyessé váltak, a mérsékeltekkel szövetkezve küldte vérpadra őket. vesztegzár - a fertőző betegségek megakadályozására felállított zárlat, melyen nem engedik át a lakosságot. Az 1831 -es →kolera idején jelentős eredményeket hozott a ~, de túl korán feloldották. A ~ a török határon többször eredményesen megvédte az országot a keletről betörő fertőző betegségekkel szemben. vetésforgó - az ugar kiiktatásával, a teljes megművelhető területre kiterjedő földművelési eljárás. A nyomásos gazdálkodást jellemző ugar helyére takarmánynövényeket vagy →kapásnövényeket vetnek. E rendszer lehetővé teszi az istállózó állattartást, ugyanakkor az istállózás révén létrejövő trágya biztosítja a föld termőerejének megújítását. A ~ bevezetése együtt járt a →mezőgazdasági forradalommal és a →tagosítással. vétó - az alkotmányos rendszerekben az uralkodók vagy a köztársasági elnökök joga, hogy megakadályozzák vagy elhalasszák a törvények jogerőre emelkedését. A ~ joga különböző lehet: rövid vagy hosszabb időre halasztó erejű. A francia forradalom idején komoly vitákat váltott ki a ~ joga. Végül megadták XVI. Lajosnak e jogot, azonban nem hagyták, hogy éljen vele. Világ - 1. A Széchenyi István programját megfogalmazó munka a Hitel (1830) és a Stádium (1833) megjelenése között íródott. 2. A →fontolva haladók lapja, mely Dessewffy Aurél munkássága idején (1841) magas színvonalon jelent meg, s nagy érdeklődést váltott ki. Vitam et sanguinem! - Életünket és vérünket! Az 1740-es pozsonyi országgyűlésen a hagyomány szerint ezekkel a szavakkal adott hangot a magyar nemesség a végveszélybe került Mária Terézia melletti kiállásának. A jelenetet ábrázolták magasztosan, kigúnyolták mondván, csak kiváltságaik féltése vezette a nemességet, de zabot, vagyis adót nem kívánt fizetni, le is kicsinyelték, a felajánlást lényegtelennek beállítva. A nemesség kiállása valóban megmentette a dinasztiát és a birodalmat, s a magyar nemesség ezrei vettek részt az →osztrák örökösödési háborúban. vizille-i gyűlés - Périer nagyiparos által vizille-i kastélyában önhatalmúlag összehívott tartományi gyűlés a parlamentek visszaállítása kérdésében. A ~en azonban a rendek nem a hagyományos módon üléseztek: megduplázták a harmad ik rend képviselőinek a létszámát, s nem rendenként, hanem együttesen szavaztak. Az új szerkezet előrevetítette a nemesség és a polgárság ellentéteit a rendi gyűlés felépítésének kérdésében. vérvád - valamely vallási közösség elleni vád, miszerint az illető csoport rituális gyilkosságot követ el, s az áldozatok vérét felhasználja a szertartások során. A kereszténység terjedése idején az őskeresztényeket, a középkortól kezdődően a zsidókat zaklatták ilyen eljárásokkal. Magyarországon a legnevezetesebb a tiszaeszlári Solymosi Eszter esete volt. A peres eljárás során bebizonyosodott a hamis vád, s a magyar kormány nem engedett teret az →antiszemitizmusnak. vérvörös csütörtök - az →MSZDP által – Tisza István kinevezése elleni – tiltakozásul szervezett budapesti tömegtüntetés (1912. május 23.). A tüntetés ellen a kormányzat karhatalmat vetett be, s az összecsapásokban többen meghaltak. vörös péntek - 1905. szeptember 15-én az →MSZDP által az általános választójogért szervezett 100 000 fős tömegtüntetés Budapesten. Az →MSZDP-t a →darabont kormány belügyminisztere, Kristoffy József is biztatta, mivel a választójog megadásával kívánta sarokba szorítani – sikerrel – a →koalíciót.

W
whigek - az angol liberális párt elnevezése. A ~ eredetileg a skót lázadók gúnyneve volt. A ~ elsősorban az iparos és kereskedőpolgárságot kép viselték.

Z-Zs
zsandárság - az →újabszolutizmus korában a vidéki mozgalmak féken tartására felállított karhatalmi egység. Nemzetellenes szerepe, széles – jogtalanságokra lehetőséget adó – jogköre révén gyűlölet övezte Magyarországon, s a →kiegyezés megkötése után feloszlatták. Átalakított formában azonban a →csendőrség látta el szerepkörét. zsebkendőszavazás - 1904. november 18-án a házelnök, Tisza István zsebkendőjével adott jelt a kormánypártnak a házszabályt megváltoztató szavazásra. E módszerrel kívánta letörni a magyar parlamentben eluralkodó →obstrukciót. Az akció nem járt sikerrel, mivel óriási felháborodást váltott ki, s részben hozzájárult a →koalíció 1905-ös győzelméhez. zsellér - az 1/8 teleknél kisebb vagy telekkel egyáltalán nem rendelkező jobbágyok elnevezése Magyarországon. Az a ~, akinek volt háza (házas zsellér), kertje, s használhatta a közös legelőt, így állattartással vagy fuvarozással is foglalkozhatott, még jómódúv á is válhatott. A házatlan zsellérek a módosabb jobbágyoknál vagy a földbirtokosnál éltek és →béresként dolgoztak. A →jobbágyfelszabadításkor ennek megfelelően a házas ~ek a →közös földekből kaptak földet, míg a házatlan ~ek nem. zsinagóga - zsidó imaház. Mivel a zsidó felfogás értelmében istennek csak a jeruzsálemi templomban lehetett áldozatot bemutatni, mióta azt a rómaiak lerombolták, nem templomokat, csak imaházakat emeltek.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->