P. 1
Szex és New York

Szex és New York

4.0

|Views: 1,025|Likes:
Published by trinithy13

More info:

Published by: trinithy13 on Jul 17, 2009
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

08/23/2011

pdf

text

original

Érzelmek iskolája: szerelem Manhattanben? Na ne! Valentin-napi történet következik. Készüljenek fel.

Az angol újságírón New Yorkba érkezik. Vonzó és szellemes, egyb l össze is jön New York egyik legígéretesebb agglegényével. Tim negyvenkét éves, befektetési bankár, és úgy ötmillió dollárt keres évente. Két hétig csókolóznak, kézen fogva járnak, mígnem egy szi napon a férfi elviszi a házhoz, amit Long Islanden építtet magának. Az építésszel együtt átnézik a terveket. - Meg akartam mondani az építésznek, hogy ne keresztrudas korlátot tegyen az emeletre, mert a gyerekek fel fognak mászni rá, leesnek, és kitörik a nyakukat - meséli az újságírón . - Arra számítottam, hogy Tim megkéri a kezemet. Vasárnap este Tim kiteszi a n t a lakásánál, és a lelkére köti, hogy el ne felejtse a keddi vacsorát. Kedden felhívja és megkéri: tegyék át a vacsorát egy másik napra. Amikor már két hete nem jelentkezik, a n felhívja, és megkérdezi t le: - Melyik másik napra gondoltál? A férfi megígéri, hogy a hét második felében felhívja. Természetesen nem hívja fel, soha többet. Engem az egészb l az érdekel, hogy a n miért nem képes felfogni, mi történt. Angliában, magyarázza nekem, ha összeeresztenek az építésszel, az már jelent valamit. Rájövök, hogy szegény még mindig úgy viselkedik, mint aki Londonban él. Senki nem szólt neki, hogy Manhattanben nincs helye a szerelemnek. Aztán azt gondolom, nem baj, majd megtanulja. Isten hozott az elveszített ártatlanság korában! Az éjszakai fények, melyek közt Edith Wharton szívdobogtató románcai játszódtak, még mindig fénylenek, csak a színpad üres. Senkinek sincsenek álmai luxuskivitelben, és senkinek sincsenek olyan szerelmi viszonyai, melyekre szívesen emlékszik vissza. Feketefehérben álmodunk, a múló vonzalmakat pedig megpróbáljuk a lehet leggyorsabban elfeledni. Hogyan jutottunk idáig? Truman Capote túlságosan is jól megértette a kilencvenes évek nagy dilemmáját: szerelem vagy üzlet. Az Álom luxus-kivitelben h sei, Holly Golightly és Paul Varjak, korlátok közé voltak szorítva, lévén Holly kitartott n , Paul pedig kitartott férfi. Végül azonban, ezernyi akadályt legy zve, a szerelmet választották a pénz helyett. Manhattanben manapság ez nemigen fordul el . Mindannyian kitartott n k és kitartott férfiak vagyunk - az állásunk és a lakásunk miatt, de van, aki az elegáns éttermekben, klubokban, el városokban, színházi bemutatókon uralkodó hierarchia miatt. És szeretjük ezt az állapotot. Els az önvédelem és a jó üzlet. Ámor meg elhúzhat a jó büdös francba. Önök mikor hallották utoljára azt a vallomást, hogy szeretlek- úgy, hogy az illet legalább gondolatban rögtön hozzá ne tette volna: mint barátot persze. Mikor látták utoljára, hogy két ember mélyen, szintén egymás szemébe néz, anélkül hogy közben azt gondolnák: most mi lesz? Mikor hallották utoljára valaki szájából azt, hogy rülten szerelmes vagyok, anélkül hogy közben azt gondolták volna: várj csak hétf reggelig! És melyik volt a legnépszer bb, nem a Tim Allennel készült karácsonyi film? Hát persze hogy a Csábítás, amelyre tíz-tizenöt millió néz zarándokolt el, hogy kelletlen, érzelmek nélküli szexet nézhessen, a sok szexmániás társaságában. Ez nem éppen az, amit szerelemnek nevezünk, viszont éppen az, ami a modern kapcsolatokra jellemz Manhattanben. Mert Manhattanben továbbra is rengeteg a szex, de nem a romantikus fajtából, hanem abból, amely barátságokban és üzleti kapcsolatokban végz dik. Manapság mindenkinek barátai és üzleti tranzakciói vannak, viszont szeret i senkinek sincsenek, még ha történetesen le is feküdtek egymással. Az angol újságírón re visszatérve. Fél év, néhány újabb kapcsolat és egy röpke viszony után - egy New Yorkon kívül él férfival, aki párszor felhívta vidékr l, és azt mondta, hogy majd jelentkezik, ha megint New Yorkban jár (amit persze soha nem tett meg) - a n kiokosodott. - New Yorkban a kapcsolatok a távolságtartásról szólnak - mondja ma már. - De vajon hogyan közelít az ember valakihez, ha éppen ahhoz van kedve? El kell hagyni ezt a várost, drágám! SZERELEM A BOWERY BÁRBAN, ELS RÉSZ

Péntek este van a Bowery bárban. Kint havazik, bent zajlik az élet. Itt van a híres színészn Los Angelesb l, aki kissé elüt a többiekt l, szürke m anyag dzsekijében és miniszoknyájában, oldalán aranytáncos, túlzottan lesült partnerével. Itt van a színész-énekes-bulikirály, Donovan Leitch, hosszú zöld zakóban és drapp fülvéd s kalapban. Itt van Francis Ford Coppola is a feleségével. Az asztaluknál van egy szabad hely. De nem egyszer en szabad: csábítóan, kísértésbe ejt en, csalogatóan, provokatívan szabad. Olyannyira szabad, hogy sokkal inkább foglalt, mint bármely más szék a helyiségben. És, éppen abban a pillanatban, amikor e miatt a szabad hely miatt kitörne a botrány, Donovan Leitch odaül csevegni. A teremben mindenki egyb l féltékeny lesz. Nem látnak a méregt l. A bárban er szakosan kavarog az energia. Ilyen a románc New Yorkban.

A BOLDOG HÁZASSÁGBAN ÉL

FÉRFI

- A szerelem azt jelenti, hogy az embernek igazodnia kell valakihez, de mi van, ha kiderül, hogy az illet egy cs dtömeg? - Kérdezi az egyik barátom, ismeretségi körömb l azon kevesek egyike, aki már tizenkét éve boldog házasságban él. - És minél tovább vársz, az id egyre inkább téged igazol. Az ember mind távolabb kerül attól, hogy járjon valakivel, hacsak valami nagy dolog fel nem rázza, például meghalnak a szülei. - New Yorkban az emberek áthatolhatatlan falat húznak maguk köré - folytatja. - Szerencsésnek érzem magam, amiért mar a legelején összejöttek a dolgaim, mert itt tényleg könny komoly kapcsolatok nélkül élni, és kés bb aztán már szinte lehetetlen elkezdeni a párkeresést. A (NAGYJÁBÓL) BOLDOG HÁZASSÁGBAN ÉL N

Felhív egy barátn m, aki férjnél van. - Nem tudom, ebben a városban hogy tesz szert az ember kapcsolatokra. Olyan nehéz. Ott az a sok kísértés. Elmenni szórakozni. Inni. Drogozni. Ismerkedni. Az ember jól akarja érezni magát. De ha történetesen házasságban él, hová menjen? Üljön otthon a lakásában, mint egy dobozban, és bámulja a másikat? Könnyebb lehet egyedül - mondja kicsit sóvárogva. - Azt tehetsz, amit akarsz. Nem kell hazamenni. A COCO PAZZÓ-I AGGLEGÉNY Évekkel ezel tt, egyik barátom, Capote Duncan volt a legígéretesebb agglegény az egész városban: szinte az összes New York-i n vel járt. Akkoriban még elég romantikusak voltunk ahhoz, hogy azt higgyük, az egyik mellett végül is kitart majd. El bb-utóbb is biztosan szerelmes lesz, gondoltuk. Egyszer mindenki szerelmes lesz, mégpedig egy-olyan n be, aki szép, okos és sikeres. Ám a szép, okos és sikeres n k csak jöttek-mentek Capote életéhen. És egyikükbe sem lett szerelmes. Tévedtünk hát. Capote ma is ott ül a Coco Pazzóban, és elérhetetlennek képzeli magát. Nem akar járni senkivel. Meg sem akarja próbálni. Nem érdekli a romantikus jelleg elkötelezettség. Nem akar egy másik személy lelkében végbemen neurózisról hallani. A n knek azt mondja, hogy csak a barátjuk akar lenni, és lefekhetnek vele, de részér l ennyi, és ennyi is marad. Jól érzi magát. És már nem is szomorú ett l, mint régen. SZERELEM A BOWERY BÁRBAN, MÁSODIK RÉSZ Az asztalomnál, a Bowery bárban hárman ülnek: Parker, a harminckét éves regényíró, aki olyan kapcsolatokról ír, amelyek menthetetlenül félresikerülnek, a szeret je, Roger, továbbá Skipper Johnson el adóm vész. Skipper huszonöt éves, és ahhoz az X generációhoz tartozik, amely már nem hisz a szerelemben. - Egyszer en nem hiszek benne, hogy valaha is találkozom majd a tökéletes jelölttel és összeházasodunk mondja. - A kapcsolatok annyira intenzívek. Ha az ember hisz a szerelemben, szükségképpen csalódni fog. Senkiben sem lehet meghízni. Az emberek olyan romlottak manapság. - De hiszen éppen ez a remény szikrája - ellenkezik Parker. - Ha azt reméled, hogy ez megóvhat a cinizmustól. Skipper nem kér ebb l az okoskodáshól. - A világ ma sokkal jobban el van cseszve, mint huszonöt évvel ezel tt. Az agyam eldurran attól, hogy pont ebbe a generációba kellett beleszületnem, ahol ez a sok szar történik velem. Pénz, AIDS, kapcsolatok minden összefügg. A velem egyid sek közül a legtöbben nem is számítanak arra, hogy valaha is biztos állásuk lesz. És ha a jöv anyagi gondjai nyomasztanak, nem akarod elkötelezni magad. Megértem a cinizmusát. Mostanában azon kapom magam, hogy azért nem akarok senkivel járni, mert a végén - kivéve persze, ha véletlenül házassággal végz dne a dolog, ami kizárt - úgyis ott maradnék, minden nélkül. Skipper belekortyol az italába. - Egyszer en nincs alternatíva - kiabálja. - Nem akarok langyos kapcsolatokat, ezért inkább bele se kezdek az egészbe. Se szex, se romantika. Kinek kell ez? Kinek kell az a rakás probléma, ami el jöhet: nemi betegségek, terhesség? Nekem nincsenek problémáim. Nem félek a betegségekt l, pszichopatáktól, zaklatóktól. Miért nem lehet az ember a barátaival, és beszélgethet velük szintén úgy, hogy közben még jól is érzi magát? - Meg vagy rülve - mondja Parker. - Nem a pénzr l van szó. Lehet, hogy nem tudunk egymásnak anyagilag segíteni, de talán tudunk tenni valamit a másikért. Az érzelmek nem kerülnek semmibe. Van kihez hazamenni. Van valaki az életedben. Van egy elméletem arról, hogy New Yorkban egyedül a meleg közösségekben létezik a szerelem és a romantika, mert a melegek még mindig szeretik a felt nést és a szenvedélyt, miközben a hetero szerelem visszavonult a hálószobákba. Részben azért gondolom így, mert

mostanában sokat olvastam arról a multimilliomosról, aki elhagyta a feleségét egy fiatalabb férfi kedvéért, és merészen körbehordozta új lovagját Manhattan legmen bb éttermeiben, a pletykarovatok vezet inek orra el tt. Nahát, gondoltam magamban, ez az igazi szeret . Ezt az elméletemet egyébként Parker is igazolja. Amikor például Parker és Roger elkezdtek egymással találkozgatni, Parker megbetegedett. Roger elment hozzá, f zött rá, ápolta. Egy hetero pasival ilyesmi soha nem történne meg. Ha egy hetero pasi megbetegedne, éppen amikor bimbózni kezdene a kapcsolata egy n vel, és a n gondozni próbálná, a pasi a világból is kiszaladna ijedtében. Azt hinné, hogy a n így próbálja belopni magát az életébe. És az ajtó becsapódna. - A szerelem veszélyes - mondja Skipper. - Ha tudod, hogy veszélyes, annál nagyobb becsben tartod, és annál jobban igyekszel megóvni - válaszolja Parker. - De a kapcsolatokat nem tudod irányítani - mond ellent Skipper. - Te meg vagy rülve - szögezi le Parker. Most Roger próbálja meggy zni Skippert. - És mi van a régimódi romantikával? Megjelenik a barátn m, Carrie és közbeszól. Ezt a fajtát ismeri. - Ha egy pasi azt állítja, hogy javíthatatlan romantikus alkat, sikítani akarok - mondja. - Ez ugyanis annyit jelent, hogy az illet rózsaszínben lát téged, és abban a pillanatban, hogy valóságos lénnyé változol, és már nem a fantáziája része vagy, kikapcsol. Ezért veszélyesek a romantikusok. A közeledbe ne engedd az ilyet! Ebben a pillanatban épp egy ilyen veszélyes romantikus lép az asztalunkhoz. N I KESZTY Egy barátom véleménye következik. -Az óvszer megölte ugyan a szerelmet, viszont sokkal egyszer bb lett vele a szex. Van az óvszerben valami, amit l a n k úgy érzik, mintha azzal a szex nem is számítana. Mint egy n i keszty . B r nem érintkezik közvetlenül b rrel. Így könnyebben ágyba bújnak az emberrel. SZERELEM A BOWERY BÁRBAH, HARMADIK RÉSZ Barkley huszonöt éves, képz m vész. Barkley és a barátn m, Carrie, nyolc napja találkozgatnak, vagyis együtt mennek el helyekre, puszit adnak egymásnak, egymást nézik, és közben olyan helyesek. Carrie ugyanis arra a következtetésre jutott, az ismeretségi körünkben lév harmincöt évesek megcsontosodott cinizmusát látva, hogy próbaképpen járnia kéne valami fiatalabb pasival, aki nemrégen érkezett New Yorkba, és még nem meszesedett bele az ittlétbe. Barkley azt mondta Carrie-nek, hogy lélekben romantikus „mert úgy érzi", és hogy forgatókönyvet akar írni Parker regényéb l. Carrie felajánlotta, hogy bemutatja neki Parkert, ezért jön el ma este Barkley a Bowery bárba. De amikor Barkley megjelenik, Carrie-vel egymásra néznek és... nem éreznek semmit. Talán azért, mert Barkley megérezte az elkerülhetetlent, és elhozta a „barátn jét", egy különös fiatal lányt. arcán flitterekkel. Amikor Barkley leül, mégis így szól: - Én totálisan hiszek a szerelemben. Annyira depressziós lennék, ha nem hinnék benne. Hisz mindenki csak egy fél ember. A szerelem mindennek több értelmet ad. - Aztán majd valaki jól elveszi t led és cseszheted - válaszolja Skipper. - De te hozod létre a saját teredet - mondja Barkley. Skipper el adja az életcélját: - Montana államban élni, m holdvev vel, faxszal és egy Range Roverrel felszerelkezve, hogy biztonságban érezhessem magam. - Talán nem ezt kéne akarnod - javasolja neki Parker. - Lehet, hogy a vágyaidtól kényelmetlenül érzed magad. - Szépséget akarok. Nem tehetek róla, nekem szép n vel kell együtt élnem - válaszolja neki Barkley. Ezért buta a legtöbb lány, aki szakít velem. Skipper és Barkley el veszik a mobiltelefonjaikat. - Túl nagy a mobilod - mondja Barkley Skippernek. Kés bb Carrie és Barkley elmennek a Tunnelbe, nézik milyen szépek a fiatalok, cigarettáznak, és egymás után döntik le az italokat. Barkley lelép a flitteres arcú lánnyal, Carrie pedig Barkley legjobb barátjával, Jackkel kavar. Táncolnak, aztán, mint a bolondok, a hóban csúszkálva megpróbálnak taxit fogni. Carrie nem is néz az órájára. Barkley másnap délután felhívja. - Mi az ábra? - kérdezi. - Nem tudom. Te hívtál. - Megmondtam, hogy nem akarok barátn t. Csak magadnak okoztál csalódást. Tudod, milyen vagyok. Ja, persze, szeretné erre Carrie mondani, tudom, hogy milyen igénytelen, agyatlan n csábász vagy, és pont ezért akartam járni veled. De nem mondja.

- Nem feküdtem le vele. Még csak meg sem csókoltam - folytatja Barkley. - Egyáltalán nem is érdekel. Soha többé nem találkozom vele, ha ezt szeretnéd. - Nagy ívben leszarom - és az egészben az az ijeszt , hogy tényleg így is érzi. Ezután egy órán át Barkley festményeir l beszélgetnek. - Egész nap tudnám csinálni, minden áldott nap áradozik Barkley a festésr l. - Annyival jobb, mint a szex! A NAGY NEM-SZÍNLEL - Mindig csak a munka - panaszkodik Robert, negyvenkét éves, szerkeszt . -Annyi a munka, kinek marad ideje a romantikára? Robert elmeséli, hogyan jött össze nemrégiben egy n vel, aki nagyon tetszett neki, de egy-másfél hónappal kés bb világossá vált számára, hogy a dolog nem m ködik. - A szokásos módokon tett próbára. Például, fel kellett volna hívnom szerdán, hogy pénteken hova megyünk. De lehet, hogy én szerdán még öngyilkos hangulatban vagyok, és csak a jóisten a megmondhatója, hogyan fogom magam érezni pénteken. Neki meg egy olyan pasi kellett, aki meg rül érte. Megértem. De nem tudok olyasmit színlelni, amit nem érzek. - Persze, még most is jóban vagyunk - teszi hozzá. - Találkozgatunk. Csak szex nincs. NARCISSUS A FOUR SEASONS HOTELBEN Egyik vasárnap este a Four Seasons Hotelbe vagyok hivatalos, valami jótékonysági rendezvényre. A téma: óda a szerelemhez. Az asztalokat egy-egy híres párról nevezték el: Tammy Faye és Jim Bakker, Narcissus és önmaga, Nagy Katalin és kedvenc lova, Michael Jackson és barátai. Al D'Amato a Bill és Hillary asztalnál ül. Minden asztalon a nevéhez ill díszítés, a Faye és Bakker asztalon például m szempilla, kék szemhéjfesték és rúzs alakú gyertyák. A Michael Jackson asztalon kitömött gorilla és fehér krémpúder. Bob Pittman is itt van. - A szerelemnek nincs vége, a dohányzásnak viszont l ttek - mondja vigyorogva, miközben felesége, Sandy, mellette áll, én pedig a dísznövények rejtekében próbálok lopva rágyújtani egy cigarettára. Sandy azt mondja, épp Új-Guineába készül hegyet mászni, hetekre elutazik. Egyedül megyek haza, de indulás el tt valaki a kezembe nyomja a lóállkapcsot, a Nagy Katalin asztalról. SZERELEM A BOWERY BÁRBAN, EPILÓGUS Donovan Leitch feláll Francis Ford Coppola asztalától, és átül hozzánk. - Nem - mondja -, én tényleg azt gondolom, hogy a szerelem mindent legy z. Csak id nként egy kis helyet kell neki hagyni. És pont ez az, ami Manhattanb l hiányzik. Mondtam már? Bob és Sandy válni készülnek. 2. Szabad szex? Na ne! Az egész a szokásos módon kezd dik, azaz egészen ártatlanul. A lakásomban ülök, egyszer , sós kekszb l és szardíniából álló ebédemet fogyasztom éppen, amikor felhív egy ismer s. Egy barátja nemrég elment a Le Trapeze-be, egy olyan szexklubba, ahová csak párokat engednek he, és leesett az álla. Azóta se tért magához. Pucér emberek szexeltek az orra el tt. Ez nem olyan volt, mint a szado-mazo klubok, ahol nincs is igazi szex, itt élesben ment az akció. Az illet barátn je teljesen kiakadt, bár amikor egy másik meztelen n hozzáért, az tetszett neki, mondja a pasi. A krapek totál beleesett a helybe, nem is akarja, hogy írjak róla, mert attól fél, hogy tönkretenné a hírverés. A képzeletem rögtön beindul. Szép, fiatal, izmos test párok. Félénk tapizás. Hosszú, hullámos sz ke hajít lányok, a fejükön babérkoszorúval. Hibátlan fogsorú fiúk, babérlevélb l készült ágyékköt ben. Én, szintén babérlevélb l készült, szuperrövid, egyik vállamat fedetlenül hagyó ruhában. Felöltözve sétálunk be, és felvilágosult emberekként távozunk. A rideg valóságba a klub üzenetrögzít je zökkentett vissza. - A Le Trapeze-ben nincsenek idegenek, csak olyan barátok, akikkel még nem találkozott - mondja egy meghatározhatatlan nem hang, aztán hozzáteszi, hogy a vendégeket ételkülönlegességek és hideg üdít italok várják. Fura, nekem a szexr l és a meztelenségr l nem ez jutna eszembe el ször. Hálaadásnap tiszteletére november 19-én távol-keleti estet rendeznek. Ez érdekesen hangzik, amíg ki nem derül, hogy az étel lesz távol-keleti, nem az emberek.

Ekkor kellene elfelejtenem az egészet. Nem a veszedelmesen begerjedt Sallie Tisdalere kéne hallgatnom, aki a Beszélj csúnyán cím , juppie-pornó könyvében lelkesen ír a nyilvános gruppenszexr l: „Ez aztán a szó legigazibb értelmében tabu... ha egyszer a szexklubbok tényleg azt teszik majd, ami a céljuk, áttörés következhet he. Ez tényleg lerombolja a határokat, mint ahogyan tartottak is t le... A középszernek vége." Azt kellene magamtól kérdeznem: ebben meg mi a jó? De a saját szememmel szeretném látni. Így azután, egy szolid szerda estére vonatkozóan, a naptáromban ez áll: este 9-kor fogadás Karl Lagerfeld divattervez tiszteletére, fél 12-kor Le Trapeze szexklubb, Keleti Huszonhetedik utca. TREHÁNY N K ÉS TÉRDHARISNYÁK Úgy látszik, a szexr l mindenki szívesen beszél. Nincs ez másként a Karl Lagerfeld-vacsorán sem, ahol egymást érik a topmodellek és a szabadköltség-felhasználású divatszerkeszt k. Az asztal felénk es része, szintén szólva, rendesen beindul. Az egyik lélegzetelállító fiatal hölgy, akinek sötét, csigákba omló haja van, és csak a húszévesekre jellemz én-már-mindent-láttam hozzáállása, bevallja, hogy szeret topless bárokba járni, de csak az olyan mocskos helyekre, mint Billy Topless Bárja, mert ott igaziak a lányok. Ezután mindenki egyetért abban, hogy a kis mell jobb, mint a pótmell, és egy spontán felmérés is készül: ki az, aki volt már olyan n vel, akinek szilikonbetétet ültettek a mellébe? Bár konkrétan senki sem vallja be, az egyik pasi, egy harmincas fest , nem tagadja elég határozottan. - Neked már ez is megvolt - vádolja egy másik pasas, egy kerubarcú, rendkívül sikeres szállodatulajdonos - és a legrosszabb, hogy... neked nagyon is tetszett a dolog. - Dehogyis - tiltakozik a fest . - Csak nem zavart. Szerencsére megérkezik az els fogás, és mindenki kér még egy kis bort. A következ körkérdés: jobbak-e az ágyban a trehány n k? A szállodatulajdonosnak van egy elmélete. Ha bemész a n lakásába, és óriási rend van, akkor egyb l lehet tudni, hogy ez a n nem akar majd egész nap ágyban maradni, telefonon kínai kaját rendelni. és az ágyban fekve enni. Fel kell kelni, és pirítós kenyeret kell reggelizni, a konyhaasztalnál ülve. Nem tudom, mit válaszoljak erre, mert én aztán tényleg a világ legtrehányabb n je vagyok. És valószín leg ebben a pillanatban is megbújik néhány papírdohoz az ágyam alatt, amelyekben eredetileg csíp s csirkét hoztak az Aranysárkány étteremb l. Sajnos, mindet egyedül ettem meg. Ennyit az elméletekr l. Felszolgálják a marhasültet. - Attól viszont tényleg kiakadok - mondja a fest -, ha egy n t skót kockás, rakott szoknyában és térdharisnyában látok. Egész nap dolgozni se tudok. - Dehogy - mond ellent a szállodatulajdonos -, a legrosszabb az, amikor félig-meddig követsz egy n t az utcán, és megfordul, és pont olyan szép, amilyennek képzelted. Ez testesíti meg mindazt, amit az életben nem fogsz elérni. A fest közelebb hajol. - Egyszer egy n miatt öt évig nem dolgoztam - vallja be. Csend. Ezt senki nem tudja felülmúlni. Megérkezik a csokimártás, meg a kísér m a Le Trapeze-be. Mivel a Le Trapeze-be csak párokat engednek be, ami alatt férfi-n párokat értenek, megkértem a legutóbbi expasimat, Samet, aki befektetési bankár, hogy kísérjen el. Sam jó választás, mert el ször is, csak t bírtam rábeszélni, hogy eljöjjön velem, másodszor pedig, már volt ilyesmiben része. Egyszer, még ezer éve, elment a Plátó Lakomájába. Ott odalépett hozzá egy idegen n , és el vette Sam micsodáját. Sam barátn je, akinek az ötlete volt az egész, sikoltozva rohant ki a klubból. A szó elkerülhetetlenül arra terel dik, milyen fajta emberek járnak szexklubba? Úgy látszik, én vagyok az egyetlen, akinek fogalma sincs róla. Bár senki sem járt még szexklubban, az asztalnál mindenki meg van gy z dve róla, hogy a klub vendégei született vesztesek New Jersey-b l. Valaki rámutat, hogy a szexklubba járás nem olyan dolog, amit az ember megtehetne anélkül, hogy nyomós oka lenne rá. Például a munkájához tartozik. Ett l a szövegt l nem leszek sokkal jobb kedv . Kérek a pincért l egy tequilát. Sam és én felállunk. Egy népszer kultúrával foglalkozó író ad egy utolsó jó tanácsot. - Eléggé szörny lesz - figyelmeztet, bár még soha nem járt ilyen helyen. - Kivéve, ha észnél vagytok. Nem szabad kiengedni a kezetekb l az irányítást. SZEXZOMBIK ÉJSZAKÁJA A Le Trapeze egy fehér k épületben található, amelyet graffitik borítanak. A bejárat diszkrét, kerek fémkorlát, a Royalton Hotel olcsó változata. Épp egy pár jön kifelé, a n eltakarja arcát a kabátja gallérjával, amikor meglát. - Jó buli? - kérdezem. Rémülten rám mered, és a taxihoz fut.

Odabent egy csíkos rögbiinget visel sötét hajú fiatalember üldögél egy kis fülkében. Tizennyolc évesnek látszik. Nem néz fel. - Itt fizetünk? - Páronként nyolcvanöt dollár. - Fizethetünk hitelkártyával? - Csak készpénzzel. - Számlát kérhetek? - Nem. Alá kell írnunk egy nyomtatványt, amelyen kijelentjük, hogy betartjuk a biztonságos szex szabályait. Ideiglenes tagságit kapunk, aminek hátoldalán figyelmeztetnek, hogy a klub területén szigorúan tilos a prostitúció, továbbá a fényképezés, illetve a kép- és hangrögzítés minden formája. Én a magam részér l forró szexre számítottam, ehelyett a már említett ételkülönlegességek és hideg üdít italok fogadnak. Senki nem fogyaszt semmit, a büfében tábla: ÉTKEZÉS KIZÁRÓLAG AZ ALSÓTESTET FED RUHÁZATBAN! Megpillantjuk az üzletvezet t, Bobot, aki egy nagydarab, szakállas fickó, kockás ingben és farmernadrágban, és úgy néz ki, mintha egy vidéki játékboltot vezetne. Bobtól megtudjuk, hogy a klub, diszkréciójának köszönhet en, tizenöt éve m ködik. - Ezenkívül - teszi hozzá - itt a nem, azt jelenti, hogy nem. Azt mondja: ne zavarjon, hogy kukkolók vagyunk, a legtöbben így kezdik. Mit látunk? Egy nagy terem, hatalmas felfújható matracokkal, amelyeken néhány formátlan pár bátor akciót mutat he, van továbbá egy pók formájú szexfotel (jelenleg használaton kívül), egy jacuzzi, mely mellett egy dundi n fürd köntösben cigarettázik, üveges tekintet párok ( T á m a d n a k a s z e x z o m b i k , ötlik eszembe a sebtében kitalált cím), továbbá számos pasi, akinek gondot okoz, hogy teljesítse a megállapodás ráes részét. De mindenekel tt ott vannak azok az átkozott büféasztalok (mini hot dogokkal vagy mivel), és sajnos ennyi az egész. A Le Trapeze, ahogy a m velt francia mondaná, a Le Nagy Átverés. Éjjel egykor a vendégek hazaindulnak. Egy fürd köpenyes n elmondja, hogy Nassauból jött, és jöjjünk vissza szombat este. - Szombat este - mondja a n - szendvics és svédasztal van. Nem kérdezem meg, hogy mit ért szendvics alatt, tartok t le, hogy ez is egy ételkülönlegesség. A MORTIMERSBEN CSÚNYÁN BESZÉLNEK Pár nappal kés bb együtt ebédelek néhány barátn mmel a Mortimersben. A társalgás most is a szexr l és a szexklubban szerzett élményeimr l folyik. - Gondolom, nem bántad meg - mondja Charlotte, az angol újságírón . - Én is imádnék elmenni egy ilyen helyre. Szerintem te is rendesen beindultál, amíg a szexel párokat nézted, igaz? - Hát, azt nem mondanám - válaszolom, két falat lazaccal és kaviárral ízesített bundás kukorica között. - De miért nem? - Nem lehetett látni semmit. - És a pasik? - Az volt a legrosszabb - felelem. - A fele úgy nézett ki, mintha gyakorló pszichiáter lenne. Ezentúl, ha pszichoterápiára megyek, mindig az jut majd eszembe, hogy egy szakállas, üveges tekintet pasi hanyatt dobja magát egy matracon, és hagyja, hogy leszopják. És egy órán át nem képes elélvezni. Igen, mesélem Charlotte-nak, tényleg levetk ztünk, de törülköz t csavartunk magunk köré. Dehogy, nem szexeltünk. Nem, egyáltalán nem izgultam fel, még akkor sem, amikor egy magas, vonzó, sötét hajú harmincas n lépett a pincehelyiségbe, és kisebb kavarodást okozott. Mutogatta a fenekét, mint egy majom, majd perceken belül elt nt a karok és lábak forgatagában. Pedig biztos szexi látvány volt, de folyton az jutott eszembe, ahogy a páviánok párzanak a National Geographic csatornán. Igazság szerint az exhibicionizmus és a kukkolás egyáltalán nem a legfontosabb dolog a világon. Mint ahogy a szado-mazo sem, bár lehet, hogy máshol mást olvastak róla. Ezekkel a klubokkal csak az a gond, hogy a végén minden az embereken múlik. A vendégkör zöme állástalan színészn kb l, kisiklott élet operaénekesekb l, fest kb l, írókból, meg olyan alacsony beosztású vállalati alkalmazottakból áll, akik nem tudnak feljebb kerülni a ranglétrán. Ezek aztán az emberre akaszkodnak a bárban, és órákon át traktálnak a volt feleségükr l vagy az emésztésükr l szóló végeérhetetlen történetekkel. k azok, akik nem képesek megtalálni személyes boldogulásuk útját. Akik a periférián vegetálnak, szexuálisan és az életben is. És én nem feltétlenül velük akarom megosztani az intim fantáziáimat. Persze azért a Le Trapeze-ben sem volt mindenki sápadt, löttyedt szexzombi. Miel tt hazaindultunk, Sam és én összefutottunk a nagy felt nést kelt n vel és a pasijával az öltöz be n. A markáns arcú férfi beszédes kedvéhen volt, elmondta, hogy Manhattanben lakik, és nemrég alapított saját céget. A n a kollégan je volt. Amikor a n felvette sárga kosztümjét, a férfi elmosolyodott, és azt mondta: ma végre kiélhette a fantáziáját. A n sugárzó arccal ránézett, és kilihegett az öltöz b l.

Néhány nappal kés bb Sam felhív, én meg ordítozni kezdek vele. Azzal védekezik, hogy hát, hiszen az én ötletem volt az egész. Azt kérdi, okosabb lettem-e? Igen, okosabb lettem. Megtanultam, hogy a szex mindenütt jó, de azért a legjobb otthon. De ezt már úgyis tudtad, nem igaz? Nem igaz, Sam? 3. Akibe szerelmesek voltunk: a javíthatatlan randilovag Egy szép napon hét n jön össze Manhattanben. Az ürügy: bor, sajt, cigaretta és az a közös téma, amir l a legszenvedélyesebben tudnak beszélgetni - egy pasi. Pontosabban egy bizonyos ígéretes manhattani agglegény, nevezzük Tom Perinek. Tom Peri negyvenhárom éves, százhetvennyolc centi magas, egyenes barna haja van. Küls leg semmi különös, kivéve, hogy néhány éve még el szeretettel hordott fekete Armani öltönyt és hozzá idétlen nadrágtartót. Vagyonos gyáros családból származik, az Ötödik sugárúton és a New York államban található Bedfordban n tt fel. Most modern felh karcolóban lakik az Ötödik sugárúton. Az utóbbi tizenöt évben Peri, akit szinte mindenki csak a vezetéknevén emleget, valóságos legendává n tte ki magát New Yorkban. Nem az a tipikus n csábász, hiszen folyton meg akar házasodni. Peri inkább afféle javíthatatlan randilovag. évente kábé tizenkét n vel jár. De két nap vagy két hónap múlva minden kapcsolatában bekövetkezik az elkerülhetetlen. Valami megromlik, és ahogy fogalmaz: ki vagyok rúgva. A harmincas, ambiciózus, jó társadalmi helyzet n k, szinte rituálisan kikezdenek Perivel, hogy aztán ugyanilyen rituálisan elkerüljék. Peri valami olyasmit jelent nekik, mint amikor el ször szálltak limuzinba, vagy amikor el ször rabolták ki ket, illetve a kett különös kombinációja. Peri még New York hírhedt n falói közül is kilóg. El ször is, sokkal kevesebb adu van a kezében. Nem olyan jól nevelten jókép , mint Erik Wachtmeister, és nincs annyi elszórni való pénze, mint Mort Zuckermannak. Engem szintén érdekelt, hogy akkor mégis, mije van Perinek? Az összes n , akikkel beszélgettem, és akiknek dolguk volt Perivel, vagy intim kapcsolat keretében, vagy mint a férfi viszonzatlan szenvedélyének tárgya, szóval kivétel nélkül mindegyik azt állította, hogy rúgta ki Perit. És egyikük sem zárkózott el attól, hogy részt vegyen egy Perir l szóló közös beszélgetésben. Talán mindegyiknek volt valami elvégzetlen ügye Perivel. Lehet, hogy vissza akarták kapni. Lehet, hogy azt kívánták, bárcsak dögölne meg. OLYAN, MINT DARYL VAN HORNE Sarah lakásán találkozunk. Sarah filmes, annak idején modellként kezdte, amíg elege nem lett a sok szarakodásból, és fel nem szedett tíz kilót. Rózsaszín, halszálka mintás nadrágkosztüm van rajta. - Ahogy végiggondolom, kikkel jártam, Peri az egyetlen, aki kilóg a sorból - kezdi el. - Azon gondolkodom, mi tetszett benne. Miel tt rátérhetnénk a szaftosabb részekre, kiderül egy zavaró dolog. Bár egyik n sem hallott Perir l hónapok óta, aznap reggel négyüket is felhívta. - Mindent tud rólunk - állítja egyikük. - Olyan, mint Daryl van Horne az Eastwicki boszorkányokban. - Inkább, mint Kandúr Randi - helyesbít egy másik. Kinyitunk egy üveg bort. - Perivel az a helyzet - mondja Sarah -, hogy azért olyan aranyos, mert amikor el ször találkozik vele az ember, olyan jól fogalmaz, és olyan vicces. Azonkívül mindig ráér, mert nem dolgozik. Hát nem klassz dolog, ha az embernek azt mondja egy pasi, hogy ebédeljünk együtt, aztán amikor visszamész dolgozni, felhív, hogy igyunk meg egy koktélt munka után? Mikor jártatok utoljára olyan krapekkal, aki naponta háromszor akart találkozni veletek? - A koktél nem a legjobb kifejezés - mond ellent Magda. - Az embernek Katharine Hepburn és Cary Grant jut eszébe róla. Jackie, a magazinszerkeszt , közbeszól. - Amikor megismertem, azonnal járni kezdtünk. Heti öt estét töltöttünk együtt. Egyszer en nem száll le az emberr l. - Okos, mert imád telefonálni - mondja Sarah. - És tudjátok, mit jelent ez egy n nek. Egyb l azt gondolod, ez biztos belém van esve, naponta tízszer telefonál. És nem gondolsz arra, hogy mennyire idétlen a hapsi. - Aztán meglátod a nadrágtartóját, és azt mondod: jesszus - teszi hozzá Maeve, a félig ír költ n . - Aztán rájössz, hogy nem is olyan vicces - mondja Sarah. - Csak jó nagy készlete van viccekb l, de ha már mindegyiket ezerszer hallottad, kezd idegesíteni. Olyan, mint egy cirkuszi karika. Oda-vissza ugrál a saját karikáján át.

- Nekem azt mondta, én vagyok az egyetlen lány, aki érti a vicceit - mondja Maeve -, pedig nem is találtam viccesnek. - És ott van a lakása. Huszonöt ajtó. Minek? - Miért nem dobja ki a bútort, és vásárol be még pár ajtót a Door Store-ban? - Egyszer megmutatta a szalvétagy r gy jteményét. Volt köztük egy karbilincs formájú. Ezzel akarja a lányokat levenni a lábukról, a szalvétagy r ivel? ELS RANDI: A 44-BEN

Hogyan szokott kezd dni? Jackie története tipikusnak mondható. - Éppen szabad asztalra vártam a Blue Ribbon étteremben - meséli. - Odajött hozzám, és beszélgetni kezdtünk. Annyira viccesnek találtam. Azt gondoltam: jézusom, milyen jól összeillenénk. De biztos most látom utoljára. A többiek bólogatnak. Végül is, ugyanazt az utat jártuk végig mindannyian. De másnap reggel nyolckor felhívott - folytatja Jackie. - „Nincs kedved velem ebédelni?" - kérdezte. Megismerkedés utáni napon menetrend szerinti ebéd a 44-ben. Sapphire, az elvált sz ke anyuka felnevet. - Engem csak a harmadik napon vitt el a 44-be. - És amíg még azt hiszed, hogy vicces és okos, meghív hétvégére - szúrja közbe Jackie. - Engem a tizedik napon kért meg, hogy legyek a felesége - mondja Sarah. - Ez még nála is elég gyors tempónak számít. - Engem a harmadik randinkon elvitt a szüleihez vacsorázni - nevet Britta, a magas, karcsír, barna hajú fotóügynök, aki azóta már boldog házasságban él. - Csak én voltam ott, a szülei és a komornyik. Emlékszem, másnap az ágyban ülve amat r filmfelvételeket vetített nekem, amik róla készültek gyerekkorában. Könyörgött, hogy legyek a felesége. Azt mondta: látod, milyen komoly ember tudok lenni. Aztán rendelt valami visszataszító kínai kaját. Legyek a feleséged, gondoltam magamban, na persze. Mit szívtál? Ramona felsóhajt. - Én viszont éppen szakítottam valakivel, amikor megismerkedtünk, és eléggé ki voltam borulva. pedig mindig kéznél volt. Lassan körvonalazódik a képlet. Azok a n k, akik Perivel kezdtek járni, mind éppen akkor hagyták el a férjüket vagy a stabil barátjukat, amikor Peri rájuk talált. Vagy k találtak Perire? - Rámozdul a lepattanó labdára - mondja ki Sarah a végkövetkeztetést. - Mintha azt mondaná: Elnézést, le van törve? Lépjünk intim kapcsolatra! - az érzelmi Mayflower- teszi hozzá Maeve. - Eljuttatja a n ket az A pontból a B pontba. Mire az ember a plymouth-i sziklához ér, összehasonlíthatatlanul jobban érzi magát. Peri empatikus érzékét az összes n méltányolja. Újra és újra elhangzik, hogy olyan, mint egy n . - Több divatmagazint olvas, mint a legtöbb n - mondja Sapphire -, és sokkal szívesebben harcolja végig a barátn je csatáit, mint a sajátjait. - Van önbizalma - folytatja Maeve. - Szerintem egy pasi nagy hibát követ el, ha olyan tehetetlen hülyének állítja be magát, aki a saját zokniját se képes megtalálni. Peri azt mond ja: biztosan állok a lábamon, nyugodtan támaszkodj rím. Micsoda megkönnyebbülés! A n k ugyanis csak ezt akarják. És a legtöbb férfi pont ezt nem érti. Peri legalább elég okos ahhoz, hogy ezt megérezze. Aztán ott van a szex. - Fantasztikus az ágyban - mondja Sarah. - Smárolásban meg egyszer en felülmúlhatatlan - tódítja Sapphire. - Azt mondjátok fantasztikus? - kérdezi Jackie. - Szerintem nagyon gyenge. Beszéljünk inkább a lábáról! Peri mindenesetre a megtestesülése annak a két dolognak, ami a n k szerint a legfontosabb: egyrészt lehet vele beszélgetni, mert annyira megért , mint egy másik n , másrészt viszont hordja a nadrágot. De akkor mégis, mi volt a baj? PERINÉL A LÉNYEG: A (KIS) MÉRET - Az úgy van - magyarázza Maeve -, hogy amíg neurotikus rült vagy, addig Peri remekül m ködik. De mire minden problémádat megoldja, maga lesz a probléma. - Hihetetlenül undok tud lenni - mondja az egyik n . A többiek rábólintanak. - Egyszer - meséli Jackie -, amikor azt mondtam, hogy M-es a méretem, Peri közölte, az ki van zárva. Te nem lehetsz M-es, legalább L-es vagy. Én aztán tudom, milyen egy M-es n , és hidd el nekem, hogy te nem M-es vagy.

- Nekem meg azt mondta, fogyjak nyolc kilót - mondja Sarah -, pedig évek óta akkor voltam a legsoványabb, amikor járni kezdtünk. - Amikor a pasik azt mondják a n knek, hogy fogyjanak le, azzal csak a saját, nem akarom megmondani milyen alulméretezettségükr l próbálják elterelni a figyelmet - teszi hozzá szárazon valaki. Maeve közös síelésükr l mesél Sun Valley-ben. - Peri mindent remekül megszervezett. Megvette a jegyeket, lefoglalta a szállást. Úgy t nt, minden remek lesz. - Aztán a repül tér felé menet összevesztek, mert a gépen mindketten ugyanazon az oldalon akartak ülni. Mire a géphez értek, a légikísér nek kellett ket szétválasztani. - Addigra mar azon veszekedtünk, ki kap több leveg t - mondja Maeve. Marakodtak még a sípályán is. A második napon Maeve összecsomagolt. Erre Peri: - Hahaha! Tombol a hóvihar, nem tudsz elmenni - emlékszik vissza Maeve. Mire én: - Hahaha! Majd busszal megyek. Egy hónap múlva Maeve visszaköltözött a férjéhez. Döntése nem nevezhet kivételesnek, a jelen lév n k közül sokan kibékültek az el z pasijukkal, miután dobták Perit. Peri viszont nem akart elt nni. - Nekem jöttek a faxok, levelek és a telefonok százával - meséli Sapphire. - Egyszer en szörny volt. Akkora szíve van szegénynek, egyszer majd biztosan nagyon rendes pasas lesz bel le. - Megtartottam a leveleit - mondja Sarah. - Annyira meghatóak. Az ember szinte látja, hogy patakzik a könnye. Kimegy a szobából, és másodperceken belül hozza a leveleket. Hangosan felolvas bel lük: - Nem tartozol nekem szerelemmel, de remélem, lesz bátorságod el relépni, és elfogadni az én szerelmemet. Nem küldök virágot, mert nem akarok osztozni a szerelmedben egy olyan tárggyal, amely nem az én alkotásom - mosolyodik el Sarah. “NEMSOKÁRA FÉRJ-FELESÉG LESZÜNK” A n k egybehangzóan úgy nyilatkoznak, hogy a Peri utáni id szakban sokkal jobban ment a soruk. Jackie azt meséli, hogy a személyi trénerével kezdett el járni, Magdának kiadták az els regényét, Ramona férjhez ment és teherbe esett, Maeve saját kávézót nyitott, Sapphire újra felfedezte egy régi szerelmét, Sarah pedig boldogan kikezdett egy huszonhét éves kissráccal. Peri viszont nemrégiben külföldre költözött, hogy új házassági terveket szövögethessen. Valaki szerint Perit nemrég rúgta ki egy angol n , aki igazából egy herceghez akart férjhez menni. - Mindig rossz n t választ magának - mondja Sapphire. Fél évvel ezel tt Peri hazajött látogatóba, és elvitte vacsorázni Sarah-t. - Kezébe vette a kezemet, és azt mondta az ott ül barátjának: csak ezt a n t szerettem életemben. A régi id k emlékére felmentem hozzá egy italra, ahol teljesen komolyan megkérte a kezemet, el se akartam hinni. Azt hittem hazudik. Úgyhogy elhatároztam, megkínzom egy kicsit. - Azt mondta: nem akarom, hogy más férfival találkozz, és én se találkozom más n kkel. Azt feleltem, rendben, de magamban azt gondoltam, hogy fog ez m ködni, amikor Európában él, én pedig New Yorkban. Másnap reggel felhívott, és azt mondta: ugye tudod, hogy most az én barátn m vagy? Azt válaszoltam, hát persze, Peri, nem csodálatos? Aztán Peri visszament Európába, és Sarah szerint elfeledkezett az egészr l. Egyik reggel Sarah éppen ágyban volt az új fiújával, amikor csengett a telefon. Peri volt az. Amíg Sarah vele beszélt, Sarah barátja megszólalt: Kérsz egy kávét? Peri meghallotta, és teljesen kiakadt. - Ki van ott? - kérdezte. - Egy barátom - mondta Sarah. - Reggel tíz órakor?! Lefeküdtél egy másik férfival? Nemsokára férj-feleség leszünk, és te lefekszel egy másik férfival? Letette a kagylót, de egy hét múlva újból jelentkezett. - Felkészültél? - Mire? - kérdezte Sarah. - Hát nem úgy volt, hogy összeházasodunk? Vagy még mindig valaki mással találkozgatsz? - Idehallgass, Peri, nem látok gy r t az ujjamon - mondta Sarah. - Miért nem küldesz egyet futárral, akkor beszélhetünk. Peri nem küldött futárt, és hónapokig fel se hívta Sarah-t. Sarah-nak egy kicsit hiányzott. - Tulajdonképpen csodálom t - mondja. - És együtt érzek vele, mert teljesen el van cseszve az élete. Odakint már sötétedik, de senki nem akar hazamenni. Mindenki maradni szeretne, mert teljesen lebilincseli ket Tom Peri sorsa. Nem Tom Peri. 4. A házasság szentsége Manhattanben: örök vénlányok és leprás agglegények

Ebéd másnap. Gonoszul pletykálunk egy pasival, akivel csak most ismerkedtem meg. Közös barátainkról beszélgetünk. a férjet ismeri, én a feleséget. Igaz, hogy soha nem láttam a férjet, és a feleséggel is évekkel ezel tt találkoztam utoljára (leszámítva azt a pár alkalmat, amikor összefutottunk az utcán), de persze mindent tudok róluk. - Rossz vége lesz ennek - mondom. - Az az ember olyan naiv. Vidéki szegény. Bostoni lévén, semmit nem tudott a n r l, az meg kapva kapott a lehet ségen. New Yorkban már olyan sok pasival járt, hogy kezdett rossz híre lenni. Egy New York-i krapek nem vette volna el. Nekiestem a sült csirkémnek. Érdekelt a téma. - A New York-i n k tudják. Tudják, mikor kell férjhez menniük, és akkor meg is teszik. Lehet, hogy túl sok pasival feküdtek le, vagy látják, hogy nem ível majd magasra a karrierjük, vagy éppen gyereket akarnak. Addig csak halogatják a dolgot. De ha elérkezett a kell pillanat, és k kihagyják... - megvonom a vállam. Akkor annyi nekik. Valószín leg soha nem mennek férjhez. Az asztalunknál ül másik férfi egy vállalatnál dolgozik, rendes apatípus, és Westchesterben lakik. Elszörnyedve mered ránk. - És mi van a szerelemmel? - kérdezi. Szánakozva mérem végig. - Na ne. Amikor férj-, illetve feleségvadászatról van szó, New Yorknak megvannak a maga sajátos párzási szertartásai, amelyek annyira bonyolultak és kifinomultak, mint egy Edith Whartonregény. A szabályokat mindenki ismeri - de senki nem akar beszélni róluk. A végeredmény az, hogy New Yorkban kitenyészett egy bizonyos fajta n - okos, vonzó, sikeres és... soha nem megy férjhez. Harminc-, esetleg negyven-egynéhány éves, és ha a tapasztalatoknak hinni lehet, valószín leg soha nem is fog férjhez menni. Vannak persze kivételek. Mindnyájan ismerjük a sikeres színpadi szerz t, aki feleségül vette a nála néhány évvel id sebb divattervez n t. De ha az ember szép, sikeres, gazdag és mindenkit ismer, a szokásos szabályok nem vonatkoznak rá. De mi van akkor, ha valaki negyvenéves, csinos és tévéproducer, vagy éppen saját PR-cége van, és mégis csak egy garzonlakásban él, és tábori ágyon alszik - röviden, Mary Tyler Moore megfelel je a kilencvenes években? Kivéve, hogy az a valaki le is feküdt minden pasival, ahelyett hogy éjfél után két perccel kirúgta volna ket. Szóval, mi van ezekkel a n kkel? Mert ilyen n k ezerszám, s t, talán tízezerszám vannak New Yorkban. Sok ilyet ismerünk, és csodáljuk ket. Utaznak, adót fizetnek, és szemrebbenés nélkül kifizetnek négyszáz dollárt egy pár Manolo Blahnik pántos szandálért. - Nincs semmi baj ezekkel a n kkel - mondja Jerry, harminckilenc éves vállalati jogász. történetesen feleségül vette az egyik ilyen n t, aki ráadásul három évvel id sebb nála. - Nem rültek, még csak nem is neurotikusak. Nem olyanok, mint a Végzetes vonzer h sn je. Jerry kis szünetet tart. - Miért van az ismer seim között oly sok remek vénlány és olyan kevés remek agglegény? Nézzünk szembe a tényekkel, New Yorkban agglegénynek lenni gáz. M&M - A helyzet a következ - mondja Jerry. - A n knek van esélyük rá, hogy férjhez menjenek New Yorkban. Ez a lehet ség valamikor huszonöt és harmincöt éves koruk között adatik meg nekik. Vagy inkább harminchat. Abban egyetértünk, hogy ha egy n egyszer már férjhez ment, akkor mindig van lehet sége arra, hogy ezt másodszor is megtegye. Valahogy megtanulja, hogyan cserkéssze be a vadat. - De ha egy n harminchét vagy harmincnyolc éves lesz, akkor már van neki ez az... izé - mondja Jerry. Csomag. TO sok id telt el. És az id onnantól már ellenük dolgozik. Ha még nem lenne feleségem, és megtudnám, hogy egy n Mort Zuckermannal vagy a könyvkiadós Marvinnal jár (ketten együtt röviden M&M), azt mondanám, felejtsd el. Ki akar a sorban a huszadik lenni? És ha még valami más csomagjuk is van, például gyerek vagy egy-két elvonókúra, az már tényleg gond. Jerry elmesél egy történetet. Tavaly nyáron sz k kör vacsorán vett részt Long Islanden. A vendégek tévés és filmes személyiségek voltak. Jerry és a felesége épp egy negyvenéves, egykori modellt próbáltak meg összehozni egy nemrég elvált pasassal. Azok ketten beszélgettek, és hirtelen felmerült Mort Zuckerman neve, aztán Marviné, mire a pasas Jerry és a felesége szeme láttára vesztette el az érdekl dését a n iránt. - Van egy-két leprás agglegény New Yorkban - mondja Jerry. - Ezek a n kre nézve halálos veszedelmet jelentenek. A sztorit még aznap megosztom Annával, aki harminchat éves, és szeret mindennel vitába szállni, amit a férfiak állítanak. Minden pasi szeretne vele lefeküdni, és azért dobja ket, mert nem elég komolyak. Járt a híres M&M-mel, és Jerryt is ismeri. Amikor meghallja a lényeget, ordítozni kezd velem. - Jerry egyszer en féltékeny! is szeretne olyan lenni., mint azok a pasik, de nincs hozzá se pénze, se hatalma. Kaparjuk meg egy kicsit a felszínt, és kiderül, hogy fél New York Mort Zuckerman szeretne lenni. George, harminchét éves befektetési bankár, szintéri a leprás agglegényekben látja a legf bb problémát.

- Ezek a palik - a plasztikai sebész, a Times szerkeszt je, a termékenységi klinika rült tulajdonosa ugyanabból a n kínálatból szemezgetnek, és a helyzet nem jut egyr l a kett re - állítja. - A magam részér l én sem szeretnék olyan n vel járni, akit már mindenki felpróbált közülük. GYEREK VAGY CSÁBOS FEHÉRNEM ? - Ha az ember történetesen Diane Sawyer, mindig talál magának férjet. De még a csillagos ötös vagy öt alá n k is könnyen rajtaveszthetnek. A gond az, hogy New Yorkban az emberek egyre kisebb és kisebb csoportokat választanak maguknak. Olyan emberekkel van dolgunk, akik rendkívül kivételes helyzetben vannak, és ennek megfelel en az elvárásaik is hihetetlenül magasak. - Aztán ott vannak az ember barátai. Nézz csak magadra - mondja George. -Semmi baj sincs azokkal a pasikkal, akikkel eddig jártál, de azért mindig kicikiztük ket. És ez tényleg így van. A maga mócíján minden hapsim nagyon jó fej volt, de a barátaim mindegyikükben találtak hibát. Egyszer en nem hagytak nekem békét, állandóan azt kérdezgették, hogy vagyok képes elviselni ezeket a - szerintem egyébként megbocsátható - hibákat. Most aztán egyedül vagyok, és a barátaim végre boldogok. Két nappal kés bb George és én összefutunk egy buliban. - Az egész a gyerekszülésr l szól - mondja. Ha egy férfi meg akar házasodni, akkor gyereket is akar, és az ember nem szeretne harmincöt évesnél id sebb feleséget, mert akkor rögtön gyereket kell vállalni, és akkor semmi másra nem marad id el tte. Elhatároztam, hogy kikérem Peter véleményét is, akivel kétszer randiztam. Peter, aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen egyetértett George-dzsal. - Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól - állítja. - Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szül korban lév n nek az els találkozáskor. A valamivel id sebb, mondjuk negyvenéves, n nehezebb helyzetben van, mert a férfiak nem érzik azt az er s els vonzalmat. Velük többször kell találkoznod, miel tt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról szól. Talán a szexi fehérnem r l? - Szerintem az egyedülálló, középkorú n k jelentik a legnagyobb problémát New York Cityben! - csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi: - Ez rengeteg n nek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják. Peter elmesél egy történetet. Van egy n ismer se, negyvenegy éves. Mindig rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Kés bb egy újabb, vele egyid s szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a n k számára rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történett l a férfiak még csak nem is érzik magukat kellemetlenül. ÍGY LÁTJA ROGER Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam részér l a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek. - Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a n k irányítják magyarázza Roger. - Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a n k. Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe. Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit korábban érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves n van jelen, mindegyik Upper East Side-i sz ke, fekete koktélruhában, egyik szellemesebb, mint a másik. - Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszer en nem mondhat olyat, ami rosszul sül el - mondja Roger. - A n knél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzer vel. Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat, kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad; hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörny bb az egészben, hogy a legtöbb ilyen n tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy férjhez. De ha megpillantod, mi tükröz dik a tekintetükben, hogyan érezhetnél szenvedélyt? Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos felháborodásába. - A gond az elvárásoknál kezd dik. Az id sebb n k nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a n k igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen n sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illet , vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a n k várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak.

Mostanra Peter már szinte kiabál. - Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy gusztustalan, kövér zsírszalonnához? kétszer randiztam. Peter, aki egyébként negyvenkét éves és író, tökéletesen egyetértett George-dzsal. - Igen, az egész az életkorról és a biológiáról szól - állítja. - Ésszel fel sem fogja az ember, micsoda elemi vonzereje van egy szül korban lév n nek az els találkozáskor. A valamivel id sebb, mondjuk negyvenéves, n nehezebb helyzetben van, mert a férfiak nem érzik azt az er s els vonzalmat. Velük többször kell találkoznod, miel tt vágyat éreznél, hogy lefeküdj velük, és akkor már az egész valami másról szól. Talán a szexi fehérnem r l? - Szerintem az egyedülálló, középkorú n k jelentik a legnagyobb problémát New York Cityben! - csattan fel Peter, aztán elgondolkodva hozzáteszi: - Ez rengeteg n nek okoz szenvedést, pedig sokan tagadják. Peter elmesél egy történetet. Van egy n ismer se, negyvenegy éves. Mindig rendkívül szexi pasikkal járt, és remekül érezte magát. Aztán elkezdett egy húszéves fiúval járni, és emiatt mindenki kíméletlenül kinevette. Kés bb egy újabb, vele egyid s szexi pasival járt, aki elhagyta, attól kezdve pedig nem tudott magának férfit fogni. Fizikailag teljesen lerobbant, elvesztette az állását, és vissza kellett költöznie Iowába az anyjához. Mindez a n k számára rosszabb egy lidérces rémálomnál, bár egy ilyen történett l a férfiak még csak nem is érzik magukat kellemetlenül. ÍGY LÁTJA ROGER Roger az Upper East Side egyik éttermében ül, vörösbort iszik, és jól érzi magát. Harminckilenc éves, a saját befektetési alapját vezeti, és a Park Avenue-n lakik egy hatszobás lakásban. Azon morfondírozik éppen, amit én a magam részér l a harmincas férfiak hatalomátvételének nevezek. - Ha az ember huszonéves fiatalember, vagy csak nemrég múlt harminc, a kapcsolatait a n k irányítják magyarázza Roger. - Idáig rendben van. De mire ígéretes házasuló korba kerül a harmincas évei végére, úgy érzi, hogy felfalják a n k. Más szóval, egyik pillanatról a másikra a férfi kerül hatalmi helyzetbe. Roger elmeséli, mi történt vele egyszer egy koktélpartin. Kicsit korábban érkezett, és látta, hogy hét egyedülálló harmincöt-negyven éves n van jelen, mindegyik Upper East Side-i sz ke, fekete koktélruhában, egyik szellemesebb, mint a másik. - Ilyenkor az ember már tudja, hogy egyszer en nem mondhat olyat, ami rosszul sül el - mondja Roger. - A n knél ilyenkor egyesül a kétségbeesés a maximális szexuális vonzer vel. Rendkívül veszélyes kombináció: Látod a pillantásukban a birtoklási vágyat, kiegészülve a cash flow iránti egészséges tisztelettel. Az az érzésed támad; hogy amint kilépsz a szobából, mindent lenyomoznak rólad. A legszörny bb az egészben, hogy a legtöbb ilyen n tényleg érdekes, mert nem mentek csak úgy férjhez. De ha megpillantod, mi tükröz dik a tekintetükben, hogyan érezhetnél szenvedélyt? Térjünk vissza Peterhez, aki most lovalja bele magát Alec Baldwinnal kapcsolatos felháborodásába. - A gond az elvárásoknál kezd dik. Az id sebb n k nem akarják beérni a kínálat maradékával. Ha nem vagyok képes olyan pasit találni, aki laza és életképes, akkor csesszétek meg, maradok inkább magamnak, mondják. Akit ezek a n k igazából szeretnének megkapni, az Alec Baldwin. Egyetlen n sincs New Yorkban, aki ne utasított volna vissza életében már vagy tíz, csodás, szerelmes férfit, csak azért, mert túl kövér volt az illet , vagy nem volt elég hatalma, vagy nem volt elég gazdag, vagy nem volt elég akármilyen. Csakhogy azok az igazán szexi pasik, akikre ezek a n k várnak, a húszéves kiscsajokra hajtanak. Mostanra Peter már szinte kiabál. - Miért nem mennek férjhez egy kövér emberhez? Miért nem mennek férjhez egy gusztustalan, kövér zsírszalonnához? BARÁTNAK REMEK, FÉRJNEK POCSÉK Ezt a kérdést felteszem Charlotte-nak, az angol újságírón nek. - Megmondom miért - mondja. - Én jártam néhány ilyen pasival - alacsonnyal, kövérrel, csúnyával -, és semmi különbséget nem tapasztaltam. Éppen olyan értéktelen, önz alakok voltak, mint a jókép ek. Egyébként is, ha egy n már elmúlt harmincöt, és még nincs férjnél, azt mondja magában, miért kellene megállapodnom? Charlotte elmeséli, hogy épp most mondta le a randit egy rendkívül ígéretes, negyvenegy éves bankárral, aki nemrégiben vált el, pusztán azért, mert túl kicsi a micsodája. - Mutatóujj - sóhajt Charlotte. Sarah közbekotyog. Épp most sikerült pénzt szereznie az els filmjére, és ett l valósággal eksztázisban van.

- Még hogy a n k ne tudnának férjhez menni? Ez annyira besz kült gondolkodás, hogy vitatkozni se érdemes vele. Ha meg akarsz szerezni egy pasit, fogd he a szád. Csak ülj ott, ne szólj egy szót se, és érts egyet mindennel, amit a száján kiejt. Szerencsére felhív a barátn m, Amalita, és elmagyarázza ezt az egész férjhezmen sdit. Elmagyarázza, hogy igaz, a legfantasztikusabb n k gyakran maradnak egyedül, és nem örülnek neki, de azért kétségbe sem esnek miatta. - Nyuszikám - búgja a telefonba. Jó hangulatban van, mert el z éjjel szexelt egy huszonnégy éves joghallgatóval. - Mindenki tudja, hogy a New York-i férfi barátnak remek, de férjnek pocsék. DélAmerikában, ahol feln ttem, van egy mondás: jobb egyedül, mint rossz társaságban. 5. Ki viszi ágyba a sztármodelleket? Épp csak egy kevéske izgalom söpör végig a tennen, amikor péntek este az összeesküv s filmjeir l híres rendez , akit nevezzünk, mondjuk, Gregory Roque-nak, lép be a Bowery bárba. A GAF (Gerald Rudolph Ford) és a Ma jo m cím bo trán yfilmek a lko tó ja, Mr. Roque, viseltes tweedzakóban, lehajtott fejjel igyekszik az asztalához. Hat fiatal n nyüzsög körülötte, egy ismert modellügynökség új sztárjai. Egyik sincs még huszonegy éves (ketten nemrég töltötték he a tizenhatot), és legtöbbjük nem látta Mr. Roque filmjeit, mivel - szintén szólva - kurvára nem érdeklik ket az ilyen filmek. Két kis tolóhajó próbálja a csapatot együtt tartani, és a cél felé terelni: Jack és Ben, harmincas éveik elején járó, jellegtelen, befektetésicég-tulajdonosok, az egyik lapátfogú, a másik zselézett bajú. Els látásra vidám csapatnak látszanak. A lányok mosolyognak, Mr. Roque a pamlagon foglal helyet, körülötte a szép kisasszonyok, a két fiatalember pedig a teremnek háttal lév székekre ül, mintha azon rködnének, hogy hívatlan betolakodók ne zavarják Mr. Roque-ot, ne próbálják megszólítani, vagy pláne valamelyik lányt elrabolni. Mr. Roque hol az egyik, hol a másik lány felé fordul, néhány szót beszélgetnek. A fiatalemberek élénken társalognak. De a jelenet valójában nem olyan bájos, mint amilyennek látszik. El ször is, ha az ember jobban megnézi a lányokat, felt nik, hogy arcukat az öregség ráncaihoz hasonlóan eltorzítja a tömény unalom. Semmir l sem tudnak Mr. Roque-kal beszélni, még kevésbé egymással. De mindenkinek dolga van az asztalnál, amit lelkiismeretesen teljesítenek is. Ott ülnek, szépek, gyönyör ek, egy id után pedig beszállnak Mr. Roque limuzinjába, és átmennek a Tunnelbe, ahol Mr. Roque kényszeredetten táncol az egyik lánnyal, aztán rájön, hogy halálosan unatkozik, és hazamegy egyedül. A lányok még maradnak, bedrogoznak, aztán Jack, a zselés hajú, elkapja az egyik lányt, és közli vele: - Te hülye kis kurva! - A lány pedig hazamegy vele. Jack ad még neki drogot, a lány meg leszopja. Ez a forgatókönyv lényegében minden este lejátszódik New York vendégl iben és éjszakai klubjaiban. Ott láthatók azok a gyönyör fiatal modellek, akik vándormadárként, csapatokban rajzanak New Yorkba, meg a kísér ik, a Jackhez és Benhez hasonló férfiak, akiknek gyakorlatilag abból áll az életük, hogy etetik, itatják, és változó sikerrel elcsábítják ket. A fiatal lányok legjobb barátai a modellez k. A modellez k különös emberfajta. Nem egyszer en bugyivadászok - akkor lefeküdnének bárkivel, aki szoknyát hord. A modellez k nem n zni akarnak, hanem modellezni. Imádják a szépségüket, és utálnak bennük minden egyebet. - Hülyék, mint a seggem, ide-oda sodródnak, nincsenek értékeik, van viszont rengeteg ruhájuk - mondja Jack. A modellez k egy saját világot hoznak létre, saját bolygókkal (Nobu, Bowery bár, Tabac, Flowers, Tunnel, Expo, Metropolis) és a körülöttük kering holdakkal (lakások, legtöbb a Union Square környékén, amelyeket a modellközvetít ügynökségek bérelnek nekik) és istenn kkel (Linda, Naomi, Christy, Elle, Bridget). Isten hozott ebben az új világban! Nem valami szép. A MODELLEZ K Nem mindenkib l lehet modellez . - A modellekhez gazdagnak, jókép nek és jó esetben a m vészvilághoz tartozónak kell lenni - állítja Barkley, az ígéretes m vész, akinek olyan arca van, mint Boticelli angyalainak, és hozza sz ke kifutófiúfrizurája. A m vész lakásán ülünk, a Sohóban, amelyet - egyél) kiadásaihoz hasonlóan - a szülei fizetnek. A papája ugyanis vállfamágnás Minneapolisban. Ez jól jön Barkley-nek, mert a modellezés nem olcsó - italok az éjszakai klubokban, vacsorák, taxi az egyik klubtól a másikig és a drogok (nagyrészt marihuána, néha heroin vagy kokain). És kell még hozza szabadid , rengeteg szabadid . Barkley szülei azt hiszik, hogy fest, viszont egész nap a modelleket szervezi estére. - szintén szólva, egy kicsit össze vagyok zavarodva ezzel a modellüggyel - mondja Barkley.

Közben fel-alá járkál a lakásban, b rnadrágban, ing nélkül. Hajat mosott, a mellén kábé három sz rszál. A modellek imádják. Szerintük klassz srác, és még kedves is. - Úgy kell hinni velük, mint a normál lányokkal - meséli. Rágyújt egy cigarettára. - Tudnod kell úgy bemenni egy helyre, hogy odamész a legjobb n höz, és egyb l ráhajtasz különben véged. Ugyanaz van, mint a kutyákkal, nem szabad kimutatni, hogy félsz. Cseng a telefon. Hanna. Amszterdamban fotózik. Barkley kihangosítja. Egyedül van, és be van l ve. - Úgy hiányzol, bébi! - nyöszörgi. A hangja olyan, mint a kígyóé, amelyik épp most próbál kibújni a b réb l. - Ha most itt lennél, ledugnám a fütyidet a torkomba. Aaaaaa. Annyira jó, bébi. - Látod? - kérdezi Barkley. A haját babrálja, amíg Hannával beszél. Rágyújt egy füves cigire. - Most együtt füvezünk, bébi. - Kétféle modellez van, azok, akiknek bejön, és azok, akiknek nem - világosít fel Coerte Felske, a Felszínes férfiak szerz je. A regény egy olyan férfiról szól, aki modellekre hajt. A csúcson a szupermodell-kefél k vannak. Ezeket a pasikat olyan sztárokkal látni együtt, mint Elle Macpherson, Bridget Hall, Naomi Campbell. - Ott vannak mindenhol, ahol sok a modell, Párizsban, Milánóban, Rómában - folytatja Mr. Felske. Ezeknek a férfiaknak rangjuk van a modellek világában. Úgy választanak modellt, mint l het agyaggalambot. Megrágják és kiköpik a lányokat. De nem minden modellez ilyen nagy ász. Manhattanben, ami egy kihagyhatatlan állomás a fiatal modellek életében, nem elég gazdagnak lenni. Vegyük például George-ot és társát, Charlie-t. George és Charlie minden este modellekkel vacsoráznak, egyszerre akár tizenkett vel is. George és Charlie lehetnének közép-európaiak vagy akár közel-keletiek, de igazából New Jersey-b l jöttek. Export-import vállalkozásaik vannak, és bár még egyikük sincs harminc, egyenként több milliót érnek. - Charlie soha senkit nem bír ágyba vinni - nevet George, b rhuzatú tárgyalószékében forogva, az irodájában lév mahagóni íróasztal mögött. A padlón perzsasz nyegek, a falakon eredeti festmények. George azt mondja, t nem érdekli a szex. Szerinte ez egy sport. - Ezeknek a férfiaknak a lányok státusszimbólumot jelentenek - er síti meg Mr. Felske. - Lehet, hogy azt hiszik, nem elég jókép ek, de az is lehet, hogy szétfeszíti ket az ambíció. Tavaly George teherbe ejtett egy tizenkilenc éves modellt. Öt hete ismerte. Most van egy kilenc hónapos fiuk. Soha nem szokott találkozni vele. A lány a következ t akarta: havi 4500 dollár gyerektartás. 500 000 dolláros életbiztosítás, és 50 000 dollár egyetemi tanulmányokra lekötve. - Szerintem ez egy kicsit sok, nem gondolod? - kérdezi George. Amikor mosolyog, látszik, hogy a fogai az ínyénél szürkék. A WILHELMINÁS LÁNYOK Hogy kerül az ember olyan helyzetbe, mint George? - A lányok csapatokban közlekednek - magyarázza Barkley. - A csapatok nagyon zártak. A modellek együtt járnak bulizni, egy lakásban laknak. Csak akkor érzik magukat biztonságban, ha szórakozni is együtt mennek el. A pasikat ez elriasztja. A dolog egyrészt pompás, mert ha húsz modell van egy helyen, nem a legjobb n re kell ráhajtani. Ha egy modell van, lesz a legjobb n a teremben, és az van, amit akar. f-la egy négy-öt modellb l álló csapatból választod ki az egyiket, a lány úgy érezheti, hogy jobb a többinél. Az els lánnyal megismerkedni nehéz ügy. Legjobb egy közös barát segítségével megtenni. - Ha az ember egyszer már hozzáfért az áruhoz, és az egyik lány révén már bekerült a köreikbe magyarázza Mr. Felske -, akkor több esélye van, mint a civileknek. Három évvel ezel tt George egy éjszakai klubban összefutott egy lánnyal, akit még a középiskolából ismert. A lány egy modellügynökkel volt. Bemutatták George-ot néhány modellnek. Volt nála drog. Végül többen felmentek a lány lakására. A drog kitartott másnap reggel hétig. Az egyik modellel le is feküdt. A lány hajlandó volt másnap találkozni vele, de csak akkor, ha a többiek is jöhettek. Mindet elvitte vacsorázni. Aztán folytatta a dolgot. - Egy szenvedélybetegség kezdete volt - állítja fel a diagnózist George. George mostanra ismeri az összes lakást. ahol modellek laknak. Egy modell általában ötszáz dollárért együtt lakhat öt másik modellel egy zsúfolt, két-három hálószobás lakásban, és elalhat az egyik emeletes ágyon. George-nak résen kell lennie, mert a modellek jönnek-mennek, és lakásonként legalább egy lánnyal jóban kell lenni. A kínálat viszont kiapadhatatlan. - Ilyen könny - mondja George, felveszi a kagylót, és tárcsázza a számot. - Halló, Susan ott van? - kérdezi. - Susan Párizsban van. - Óóóó - mondja csalódott hangon. - Egy régi barátja vagyok (igazság szerint két hónapja ismeri), és éppen most érkeztem vissza New Yorkba. A francba! Te ki vagy?

- Sabrina. - Szia, Sabrina, én George vagyok. Körülbelül tíz percig beszélgetnek. - Lehet, hogy lenézünk a Bowery vagyunk páran. Nincs kedved eljönni? - Hát... tulajdonképpen, miért is ne - feleli Sabrina. Szinte hallani, ahogy kiveszi a hüvelykujját a szájából. - Ki van még ott veled? - kérdezi George. - Mit gondolsz, lehet, hogy k is jönnének? George leteszi a kagylót. - Igazság szerint, ha elmegyünk valahová, jó, ha több pasi van, mint lány. Ha több lány van, versengeni kezdenek egymással. Elcsendesednek. Ha egy lány jár valakivel, és ezt elmondja a többi lánynak, nagy hibát követ el. Azt hiszi, hogy a lakótársai a barátai, de ez nem így van. Csak véletlenül került össze velük. A lányok egyfolytában próbálják elvenni egymástól a pasikat. - Egy csapat hosszú szempillájú zike - ábrándozik Mr. Felske. George azt mondja, van egy bevált módszere. - A modellek lakásai között, szexuális elérhet ség szempontjából, szigorú hierarchia uralkodik. A wilhelminás lányok a legkönnyebb esetek. Willi olyan lányokat gy jt be, akik lakókocsiban vagy a londoni East Enden n ttek fel. Az Elite-nek két lakása van, az egyik a külvárosban, a Nyolcvanhatodik utcában, a másik a belvárosban, a Tizenhatodik utcában. A belvárosi lakásban a lányok sokkal barátságosabbak. Az Eileen Ford-lányokhoz meg hozzá sem lehet érni. Ennek az egyik oka az, hogy ha felhívod ket, Eileen szobalánya leteszi a telefont. bárba ma este. Már Egy csomó lány a Huszonnyolcadik utca és a Union Square között lakik. Ott van Például a Zeckendorf Towers, a Tizenötödik utcában. Meg az a hely, a Huszonkettedik utca és a Park Avenue sarkán. Az id sebb modellek, akik sokat dolgoznak, többnyire az East Side-on laknak. A MODELLEZ KISSZÓTÁRA

tárgy = modell civil n = olyan n , aki nem modell - Egyfolytában arról beszélgetünk, hogy milyen nehéz lenne visszaszokni a civil n khöz - mondja George. - Soha nem találkozom velük, bár igazság szerint nem is igen töröm magam. - Egy modellt könnyebb ágyba vinni, mint egy civil n t, aki a karrierjét építi - állítja Sandy, a gyönyör , zöld szem színészn . - A civil n k ugyanis tudják, hogy mit akarnak a pasiktól. A TÁRGY ELEMZÉSE Csütörtök este a Barolo étteremben, Mark Baker, a tulajdonos és promóciós szakember egyik különleges partiján. A m ködési elv a következ : a promóciós szakember kapcsolatban áll az ügynökséggel. Az ügynökségek tudják, hogy melyik promóciós megbízható, azaz melyikük az, aki gondját viseli a lányoknak, szórakoztatja ket. A promóciósnak viszont szüksége van a modellez kre, akik elviszik a lányokat vacsorázni. Ugyanis a promóciósnak nem mindig van pénze arra, hogy a lányokat etesse. A modellez knek viszont mindig van. És hát, valakinek etetni kell ket. A modellez k összeismerkednek olyan emberekkel, mint Mr. Roque. Mr. Roquenak lányok kellenek. A modellez knek is lányok kellenek, és szívesen mutatkoznak Mr. Roque társaságában is. Így mindenki boldog. Csütörtök esténként odakint a járdán nagy a zsivaj, lárma. Az emberek lökdös dnek, próbálják elkapni az ajtóban álló magas, undok arcú pasas pillantását, aki talán félig ázsiai, félig olasz. Bent a helyiség tele van. Mindenki táncol, mindenki magas és szép. Beszélgetünk egy olyan lánnyal; aki európai akcentussal próbál beszélni. Aztán egy Tennessee államban született lánnyal. aki hazalátogatott, és most jött vissza. - Trapézgatya volt rajtam és telitalpú cip , a régi barátom meg is kérdezte: Carol Ann, mi ez a cucc rajtad? Én meg azt válaszoltam neki: próbáld megszokni, drágám. Ez New York. Jack sodródik mellénk, és beszélni kezd. - Lehet, hogy a modellek nem észlények, de tudnak manipulálni. Három típus van. Az els , aki most érkezett vidékr l. Általában fiatalok, tizenhat-tizenhét évesek. Sokat járnak szórakozni. Nincs túl sok munkájuk, de valamit azért akarnak tenni a. boldogulásuk érdekében, ezért meg kell ismerkedniük fontos emberekkel, például fotósokkal. A második típusba tartoznak az olyan lányok, akik sokat dolgoznak. Egy kicsit id sebbek, huszonegy évesek és afölöttiek, kábé öt éve vannak már a szakmában. Nem járnak el szórakozni, és sokat utaznak, ezért szinte soha nem lehet ket látni. És a harmadik típus, a szupermodellek. k a nagymen pasikra hajtanak, akik tehetnek értük valamit. Mindegyiküknek istene a pénz, talán mert a karrierjük bizonytalan. Ha nincs húsz-harminc millkád, rád se néznek. Ehhez még ott van "a nagy n " komplexusuk. Nem járnak össze olyan lányokkal, akik nem topmodellek, átnéznek a többi modellen, vagy szívatják egymást.

Jackkel lemegyünk a mosdókhoz, és ott beszélgetünk tovább. - Huszonegy évesen ezek a lányok már sok mindenen túl vannak - mondja Jack. - Múltjuk van. Gyerekük. Rengeteg pasi, akikkel lefeküdtek. Ellenszenves pasik. A legtöbben szétment családból jöttek. Szépek. Fiatalok. Iskolázatlanok. Nincsenek értékeik, érted? Jobban szeretem az id sebb lányokat. Olyat kell találni, aki még nincs túl mindenen. Én egy ilyet keresek. HA EGY MEGVAN, MIND MEGVAN - Az a trükk, hogy az ember megszerez egy befutott n t, olyat, mint Hunter Reno vagy Janna Rhodes mondja George. - Ezek olyan lányok, akik címlapfotókon szerepeltek Európában. Ha egy megvan, mind megvan. Az éjszakai klubokban az id sebb lányokra kell figyelni. Akik korán haza akarnak menni, mert másnap korín kell kelniük és dolgozniuk kell. Az ember kikíséri ket a taxihoz, akár egy igazi úriember, azután visszamegy, és megtámadja a fiatalokat. - Ezek a lányok csak egy kis kényelmet szeretnének - mondja Mr. Felske. - Hisz annyira fiatalok! Most keresik a helyüket a feln ttek világában. Még nem alakultak ki teljesen, és akkor megismerkednek ezekkel a férfiakkal, akik már az összes trükköt ismerik. Nehéz dolguk lehet! A lakásba visszatérve, Barkley kinyit egy kólát, és leül egy bárszékre a szoba közepén. - Azt gondolnád, ugyan, ki lehet szebb egy modellnél! De butuskák, ide-oda sodródnak, elszúrják az életüket, és sokkal könnyebben megkaphatók, mint azt az ember gondolná. Sokkal könnyebb megdugni egy modellt, mint egy átlag lányt. Mert a modell csajok egyfolytában ezt csinálják. Olyanok, mint a normális emberek, amikor szabadságukat töltik. Nem otthon vannak, ezért olyanokat csinálnak, amiket általában nem szoktak. Csak éppen ezek a lányok soha nincsenek otthon, mert egyik helyr l a másikra utaznak. Ezért ilyenek. Barkley belekortyol a kólájába, és megvakarja a hasát. Délután három óra van, még nincs egy órája, hogy felébredt. - Ezek a lányok nomádok - folytatja. - Minden városban van pasijuk. Felhívnak engem, amikor éppen New Yorkban dolgoznak, és szerintem valaki mást hívnak fel, amikor Párizsban, Rómában vagy Milánóban vannak. Amikor itt vannak, úgy teszünk, mintha együtt járnánk. Fogjuk egymás kezét, mindennap találkozunk. Sok lány ezt akarja. Aztán elmennek. Barkley ásít. - Nem tudom. Olyan sok szép lány van, hogy az ember egy id után már inkább olyasvalakit keres, aki meg tudja nevettetni. - Hihetetlen, hogy az ember néha mit meg nem tesz azért, hogy ezekkel a lányokkal lehessen - mondja George. - Egyszer még a templomba is elkísértem egy lányt és a kislányát. Most már csak az id sebb lányokkal járok el. Rövidesen abba kell hagynom ezt az életmódot. Nem tudom t lük a munkámat végezni. Elkefélem miattuk az életemet. George megvonja a vállát, és kinéz harmincnegyedik emeleti irodája ablakán. Manhattan középs része látszik. - Nézz rám! Huszonkilenc évesen vénember vagyok. 6. Az utolsó csábítás New Yorkban: Mr. Big és a szerelem A negyvenes filmproducer, akit Samantha Jonesnak fogunk nevezni, röviden Samnek, belép a Bowery bárba, mire szokás szerint mindenki felnéz, hogy ki jött vele. Samantha mindig legalább négy pasival közlekedik, és a játék lényege az, hogy kitaláljuk, közülük éppen melyik a szeret je. Persze ez nem túl nehéz játék, mert elég könny kiszúrni a barátját. Mindig a legfiatalabb, és olyan jókép hollywoodi, második vonalbeli férfi színészek. Általában vidám, lüke arckifejezéssel ül az asztalnál (ha nemrég ismerkedett meg Sammel) vagy éppen unatkozó, lüke arckifejezéssel (ha már voltak együtt pár helyen). Az utóbbi esetben kezd a pasinak derengeni, hogy az asztalnál senki nem fog szólni hozzá. Minek is beszélnének vele, hiszen néhány hét múlva már a nevére se fog emlékezni senki. Mindnyájan csodáljuk Samet. El ször is, nem könny dolog huszonöt éves pasikat fogni, ha az ember elmúlt negyven. Másodszor, Sam egy igazi New York-i jelenség. Ha valaki New Yorkban történetesen sikeres, n nem és nincs férjnél, két választása van. Verheti a fejét a falba, hogy miért nem tud normális kapcsolatban élni valakivel, vagy megrántja a vállát, és úgy fogja fel a szexet, mint a férfiak. Mint Sam. Mostanában komoly döntéshelyzetbe kerültek ezzel kapcsolatban a New York-i n k. Manhattan történetében ugyanis, most el ször, rengeteg harmincas és negyvenes n nek van annyi pénze és hatalma, mint a férfiaknak - vagy legalábbis pont elég ahhoz, hogy: úgy érezhessék, semmiben nem szorulnak a férfiakra, a szexet kivéve. És. bár ez a paradoxon a pszichoanalitikusok rendelési idejének tekintélyes részét tölti ki, nemrégiben a barátn m, Carrie, a harmincas éveiben járó újságírón azt javasolta, hogy teázzunk együtt a Mayfair Hotelben, és próbáljuk ki a dolgot a gyakorlatban. Ne tör djünk a szerelemmel mint olyannal, csak

használjuk a hatalmunkat, és így próbaijuk megtalálni az örömünket. Mint látni fogják, a dolog m ködik. Többé-kevésbé. TESZTOSZTERON N K, HÜLYE PASIK - Úgy érzem, kezdek férfivá változni - mondja Carrie. Rágyújt aznapi huszadik cigarettájára, és amikor a f pincér odarohan, és megkéri, hogy itt ne dohányozzon, azt válaszolja neki: - Még véletlenül se akartam senkinek kellemetlenséget okozni - és a sz nyegen tapossa el a csikket. - Emlékeztek, amikor lefeküdtem azzal a Drew nev pasival? - kérdezi. Mindannyian bólogatunk. Mindannyian meg-könnyebbültünk akkor, mert hónapok óta nem feküdt le senkivel. - Hát, nem éreztem utána semmit. Annyit mondtam neki, hogy mennem kell dolgozni, drágám. Majd beszélünk. Utána teljesen elfelejtettem azt a palit. - De mi a fenének kellene érezned bármit is? - kérdezi Magda. - A férfiak se éreznek. Én se érzek serunit a szex után. Szeretnék persze érezni valamit, de minek? Mindannyian elégedetten hátrad lünk, és a teánkat szürcsölgetjük, mintha valami exkluzív klub tagjai lennénk. Kemények vagyunk és büszkék, és nem volt könny ilyenekké válnunk. Meg kellett küzdenünk a teljes függetlenségért, amikor már megengedhetjük magunknak, hogy úgy bánjunk a férfiakkal, mint szexuális segédeszközökkel. Mindennek ára a sok munka, a magány és annak a felismerése volt, hogy talán soha nem lesz senkink, úgyhogy jobb, ha gondoskodunk magunkról, minden tekintetben. - Az ismétl d sérülésekt l elhaltak a szövetek - mondom. - Az a sok férfi, akik mind csalódást okoztak. Egy id után az ember már nem is akarja, hogy érzései legyenek. Csak élni akarja az életét. - Szerintem a hormonok miatt van - állítja Carrie. - Valamelyik nap a fodrásznál voltam vitaminos hajpakoláson. mert azt mondták, máskülönben töredezni fog a hajam. A Cosmót olvastam, azt írták, hogy a n kben is vannak férfi tesztoszteron hormonok, és az egyik tanulmány szerint azok a n k, akiknek magas a tesztoszteron szintje, agresszívebbek, sikeresebbek, több szexpartnerük van, és kisebb a valószín sége, hogy férjhez mennek. Volt valami vigasztaló ebben, mert végre nem éreztem magam abnormálisnak. - A nagy trükk az, hogyan lehet a férfiakat együttm ködésre bírni - mondja Charlotte. - New Yorkban a férfiak két szempontból is kudarcot vallanak - panaszkodik Magda. - Járni ugyan nem akarnak az emberrel, de az se tetszik nekik, ha csak szexet akarsz t lük. Nem úgy m ködnek, ahogy kellene. - Hívtatok már fel pasit éjfélkor azzal, hogy „szeretnék átjönni hozzád", úgy, hogy az illet beleegyezett? - veti fel Carrie. - Az a gond, hogy a szexet nem lehet egyszer és mindenkorra letudni - mondja Charlotte. A fantasztikus szeret ket csak úgy hívja: szexisten. De még neki is vannak gondjai. Legújabb hódítása egy költ , aki hihetetlenül jó az ágyban, viszont ragaszkodik hozzá, hogy együtt vacsorázzanak, beszélgessenek meg minden. Mostanában már nem keresi Charlotte-ot. - Fel akarta olvasni nekem a költeményeit, engem meg nem érdekelt. - A vonzalmat a taszító érzést l csak egy hajszál választja el - folytatja. - A férfiak általában akkor kezdenek taszítóan hatni rám, amikor azt akarják, hogy vegyem ket emberszámba, és ne csak izélésre használjam ket. Felteszem nekik a kérdést: szerintük mi a módszere annak, hogy a n k úgy viszonyuljanak a szexhez, mint a férfiak. - Igazi bestiának kell hozzá lenni - mondja Charlotte. - Vagy annak, vagy pedig hihetetlenül kedvesnek és aranyosnak. Beszivárgunk a réseken. Ez összezavarja a férfiakat. - A kedves-aranyossal már elkéstünk - világít rá Carrie. - Akkor szerintem, legyünk igazi bestiák - mondja Magda. - De egyvalamir l megfeledkeztél. - Mir l? - A szerelemr l. - Na ne - mondja Carrie. Hátrad l a székében. Farmernadrág van rajta, és egy régi Yves Saint Laurent blézer. Úgy ül, mint egy férfi, szétvetett lábakkal. - Rajtam nem fog múl ni, olyan bestia leszek hogy csak na. Mindnyájan ránézünk és nevetünk: - Mi van? - kérdezi. - Te már úgyis az vagy. ISMERKEDÉS MR. BIGGEL Carrie délután háromkor meg akarja nézni Az utolsó csábítást, anyaggy jtési szándékkal. Azt hallotta, hogy a film egy olyan n r l szól, aki a pénz, a forró szex és a hatalom utáni hajszában minden pasit felhasznál és kihasznál, aki csak az útjába kerül, és soha nem bánja meg, soha nem kiált fel, hogy jaj, istenem, mit tettem!

Carrie nem jár moziba. Úrilánynak nevelték, és az anyukája azt mondta neki, hogy csak a proligyerekek járnak moziba. Ezért aztán nagy élmény neki a mozi. Elkésik, és amikor a jegyszed felvilágosítja, hogy már elkezd dött a film, azt mondja: - Anyagot gy jtök, vazze! Azt hitte, tényleg ezt a filmet akarom megnézni, a szabadid mben? Amikor kijön, csak az a jelenet jár a fejében, amiben Linda Fiorentino felszed egy pasit a bárkin, és aztán a parkolóban dugnak, a terel láncba kapaszkodva. Err l szólt volna az egész? Carrie vesz magának két pár szandált, és levágatja a haját. Vasárnap este koktélpartira megy, Joophoz, a divattervez höz. Ez is egy olyan parti, amely akár egy filmben is lehetne: nagy a tömeg, nyüzsögnek a meleg fiúk, és igaz, hogy Carrie-nek másnap dolgoznia kell, mégis tudja, hogy túl sokat fog inni, és túl kés n megy majd haza. Carrie nem szeret esténként hazamenni, és nem szeret lefeküdni aludni. Mr. Joop ügyesen úgy intézi, hogy a parti felénél elfogyjon a pezsg , ezért az emberek a konyhaajtón dörömbölnek, és könyörögnek, hogy a pincér adjon nekik egy pohár bort. Egy szivarozó férfi halad arra, és az egyik férfi, akivel Carrie éppen beszélget, megjegyzi: - Gyerekek, ki volt ez? Úgy néz ki, mint Ron Perelman, csak fiatalabb és jókép bb kiadásban. - Tudom, ki ez - mondja Carrie. - Ki? - Mr. Big. -Tudtam! Mindig összekeverem Mr. Biget és Mr. Perelmant. - Mennyit fizetsz? - kérdezi Carrie. Mennyit fizetsz, ha most odamegyek, és beszélgetek vele? Ez az új dilije, mióta rövid haja van. Rázza a haját beszéd közben, a srácok meg csak nézik és nevetnek. - Meg vagy rülve - mondják. Carrie egyszer már látta Mr. Biget, de nem gondolja, hogy a férfi emlékszik rá. Carrie épp az irodában volt, ahol néha dolgozni szokott, és az Inside Edition készített vele interjút egy cikkér l, amit a csivavákról írt. Mr. Big pedig egyszer csak besétált, és elkezdte magyarázni az operat rnek, hogy menynyi csivavát látni Párizsban, miközben Carrie lehajolt, és megkötötte a férfi cip f z jét. A partin Mr. Big a radiátoron üldögél a nappaliban. - Szia - köszön rá Carrie. - Emlékszel rám? A férfi tekintetéb l látja, hogy fogalma sincs, kicsoda . Carrie arra kíváncsi, hogy Mr. Big bepánikol-e. Mr. Big megforgatja szájában a szivart. Kiveszi, elfordul, lepöccenti róla a hamut, aztán visszanéz Carrie-re. - Hát már hogy a jó büdös francba ne emlékeznék! MÉG EGYSZER MR. BIG (AZ ELAINE-BEN) Az eset után Carrie napokig nem fut össze Mr. Biggel. Id közben történik valami. Véletlenül összeakad egy író barátjával, akivel már hónapok óta nem találkozott, és az illet azt mondja neki: - Mi történt veled? Annyira megváltoztál. - Megváltoztam? - Úgy nézel ki, mint Heather Locklear. Megcsináltattad a fogad? Aztán az Elaine-hen üldögél. és egy nagy író, egy igazi nagy író, belenget neki, aztán leül melléje, és azt mondja: - Nem vagy te olyan kemény, mint amilyennek mutatod magad. - Ismerjük egymást? -Úgy járkálsz_ itt fel-alá, mintha olyan kibaszottul jó lennél az ágyban. Carrie-nek már a nyelve hegyén van, hogy „tényleg?", de inkább elneveti magát, és azt mondja: - I tát, lehet, hogy az is vagyok. A férfi tüzet ad neki. - Ha járni akarnék veled, hosszú ideig együtt kellene lennünk. Nem akarnék veled egyéjszakás kalandot. - Drágám - inti le Carrie -, rossz helyen kopogtatsz. Utána buliba megy, egy Peggy Siegal-film bemutatóját ünneplik, és összefut egy híres filmproducerrel meg egy másikkal is, aki elviszi a kocsiján a Bowery bárha. És ott van Mr. Big. Mr. Big mellé ül a sarokpadra. Egymáshoz érnek. Mr. Big azt kérdezi t le: - És, mit csinálsz mostanában? - Azonkívül, hogy minden este buliba járok? - Igen, mi a munkád? - Ez a munkám. Anyagot gy jtök egy cikkhez a barátn mnek. N kr l szól, akik úgy viszonyulnak a szexhez, mint a férfiak. Tudod, lefekszenek valakivel, és utána nem éreznek semmit. Mr. Big nagy szemeket mereszt rá. - De te nem vagy ilyen? - Miért, te ilyen vagy? - Egy cseppet sem. Egy fél cseppet sem - mondja a férfi. Carrie Mr. Bigre néz. - Mi van veled? - Á, értem már! - kiáltja Mr. Big. - Még soha nem voltál szerelmes. - Tényleg? - Tényleg. - Na és te voltál? - Hát, már hogy a jó büdös francba ne lettem volna! Felmennek Mr. Big lakására. Mr. Big kinyit egy üveg Crystal pezsg t. Carrie nevetgél, tovább beszélgetnek, aztán Carrie kijelenti: - Mennem kell. - Hajnali négy óra van - mondja a férfi. Feláll. - Nem engedlek haza ilyen kés n.

Ad neki egy pólót meg egy boxeralsót, és bemegy a fürd szobába, amíg Carrie átöltözik. Carrie bemászik az ágyba, és a párnára hajtja a fejét. Lehunyja a szemét. Mr. Big ágya olyan kényelmes! A legkényelmesebb ágy, amiben életében megfordult. Mire a férfi visszajön a fürd szabából, Carrie már mélyen alszik. 7. Világhír dilis tyúkok Ha az embernek szerencséje van (vagy balszerencséje, attól függ en, honnan nézzük), egy szép napon összefuthat egy bizonyos fajta n vel New Yorkban. Azzal, aki egyfolytában úton van, akár egy színes tollú vándormadár. És nem a szokásos, teleírt határid naplós módon. Ez a fajta n a világ egyik érdekes pontjáról a másikra utazik. Ha éppen elunja, hogy fogadásról fogadásra járjon Londonban, Aspenben vagy Gstaadhan síeljen, vagy elege van az egész éjszakán át tartó bulikból Dél-Amerikában, hazarepül, hogy átmenetileg megpihenjen New York-i fészkében. Egy es s januári délután, Londonból a Kennedy nemzetközi repül térre érkezik valaki, akit Amalita Amalfinak fogunk nevezni. Fehér m sz rme Gucci bunda van rajta, a New York Leathernél méretre csináltatott fekete b rnadrág („Idén ez az utolsó darab, amit elvállaltak, Elle MacPhersonnal kellett megverekednem érte.") és napszemüveg. Tíz darab T. Anthony b röndje van, úgy néz ki, mint egy filmsztár. Csak a limuzin hiányzik, de ezt is megoldja, mert egy gazdagnak látszó üzletemberre akaszkodik, hogy nem tudna-e segíteni neki, összeszedni a csomagját. Az illet nem tud nemet mondani, mert Amalitának egy férfi sem mondhat nemet, és miel tt észbe kaphatna, már a belváros felé tartanak, , Amalita és a tíz T. Anthony b rönd, a vállalati limuzinban, s t, már vacsorára is meghívta Amalitát. - Olyan jó lenne magával vacsorázni, drágám - rebegi elfúló hangon, azzal az akcentussal, amely a svájci magániskolákat és a kastélyokban rendezett bálokat idézi -, ám mostanra szörnyen elfáradtam. Tudja, pihenni jöttem New Yorkba. De holnap együtt teázhatunk. Mit szólna a Four Seasons Hotelhez? És utána elmehetnénk vásárolni. El kell hoznom néhány dolgot Guccitól. Az üzletember belemegy. Kiteszi Amalitát a Beekman Place egyik lakóháza el tt, felírja a telefonszámát, és megígéri, hogy jelentkezik. Fent a lakásban Amalita felhívja a Gucci Divatházat. Angol arisztokrata kiejtéssel azt mondja: - Lady Caroline Beavers vagyok. Eltettek nekem egy bundát. Épp most érkeztem New Yorkba. Holnap szeretném elvinni. - Ahogy óhajtja, Lady Beavers - feleli az eladó. Amalita leteszi a telefont, és jót nevet. Másnap Carrie egy régi barátjával, Roberttel beszélget telefonon. - Amalita visszajött - újságolja. Holnap vele ebédelek. - Amalita? - kiált fel Robert. - Hát el került? És még mindig olyan gyönyör ? Veszélyes n . De ha az ember férfi, és lefekszik vele, egy exkluzív klub tagjának érezheti magát. Tudod, megvolt neki Jake meg Capote Duncan... az összes rocksztár, milliárdos. Amalita a kapocs a férfiak között. Az ember azt mondhatja magában: én meg Jake. - A férfiak - mutat rá Carrie - annyira nevetségesek. De Robert oda se figyel. - Nem sok olyan n van, mint Amalita - fejtegeti. - Gabriella volt még ilyen. És Marit. Meg Sandra. Amalita olyan szép, tudod, és olyan vicces, és nagyon belevaló csaj, szóval, fantasztikus n . Véletlenül összefutsz egy ilyen lánnyal Párizsban, átlátszó ruha van rajta, és majd meg rülsz t le, a fotója megjelenik a W-ben meg ilyen helyeken, és a varázsereje egyre jobban rabul ejt. A szexuális hatalma olyan, mint egy hihetetlen, szédít er , ami megváltoztatja az életedet, azt hiszed, ha megérinthetnéd, mint ahogy nem érintheted meg... Carrie leteszi a telefont. Délután kett kor Carrie a Harry Cipriani bárpultjánál üldögél, Amalitát várja. Amalita szokás szerint félórát késik. A bárban egy üzletember, a kollégan je és egy üzletfelük a szexr l beszélgetnek. - Szerintem a férfiakat lelohasztja az a n , aki már az els este lefekszik velük - mondja a n . Fontoskodó, kis tengerészkék kosztüm van rajta. - Legalább a harmadik randit meg kell várni, ha azt akarja az ember, hogy komolyan vegyék. - Ez a n t l függ - mond ellent neki az üzletfél. Harminc és a halál között, németnek látszik, de spanyol akcentussal beszél. Argentin. - Nem értem - így a n . Az argentin ránéz. - Önöknek, középosztálybeli amerikai n knek, akik meg akarják fogni a férfiakat, tényleg a szabályok szerint kell játszaniuk. Nem hibázhatnak. De van egyfajta n - nagyon szép, egy bizonyos társadalmi osztályhoz tartozó -, aki azt csinál, amit akar. Ebben a pillanatban besétál Amalita. Egy pillanatra kavarodás támad a teremben, ahogy a f pincérrel összeölelkeznek. - Nézzenek oda! - kiált fel Amalita. - Hogy le vagy fogyva! Biztosan tíz kilométert futsz naponta! A személyzet elveszi a bundáját &s a csomagjait. Tweed jelleg Jil Sander kosztüm van rajta (csak a szoknya több mint ezer dollárba került), és bokáig ér zöld kasmírkepp. - Milyen meleg van itt - pihegi, keszty jével legyezgetve magát.

Leveszi a blézerét. Az egész étteremnek leesik az álla. - Nyuszikám! - kiált fel Amalita, amint észreveszi Carrie-t a bárpultnál. - Fáradjanak az asztalukhoz - invitálja ket a f pincér. - Annyi mindent akarok neked mesélni - mondja Amalita. - Szó szerint csoda, hogy még élek. Valamikor áprilisban Amalita Londonba utazott, ahol egy esküv n megismerkedett Lord Skanky-Poo-val (a nevet megváltoztattuk). - Mucikám, egy igazi lord! - meséli. - Rokonságban áll a királyi családdal, kastélya van meg vadászkutyái. Azt mondta els látásra belém szeretett, az idióta, amikor meglátott a templomban. „Drágám, ön elragadó - mondta, amikor odajött hozzám a fogadáson -, de a legelragadóbb a kalapja!" Egyb l el kellett volna hajtanom. De valahogy nem bírtam logikusan gondolkodni. Catherine Johnson-Batesnél laktam Loncionban, és az a n teljesen meg rjített, egyfolytában arról panaszkodott, hogy a cuccaimtól lépni se lehet abban a kibaszott lakásban... végül is, a szúz jegyében született, mit várjunk t le? Szóval azon járt az agyam, hová mehetnék inkább. Ismertem Catherine-t, és tudtam hogy titokban bele van esve Lord Skanky-Poo-ba, még sálat is kötött neki abból a szörny angol gyapjúból, a pasas meg szóba se állt vele, úgyhogy persze nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Azonkívül, valahol laknom is kellett. Még aznap este, az esküv után, Amalita gyakorlatilag bekölt zött az Eton Square-i házba. Az els két hétben minden remekül alakult. - Tettem a dolgomat, mint egy gésa - mondja Amalita. - Megmasszíroztam a hátát, csináltam neki teát, el re elolvastam az újságot, hogy felhívjam a figyelmét az érdekességekre. A lord pedig elvitte t vásárolni. Jól szórakoztak, még lövészettel egybekötött fogadást is rendeztek a kastély parkjában. Amalita segített összeállítani a vendégek listáját, meghívta az összes fontos embert, elb völte a személyzetet, és a lordnak ez mind nagyon tetszett. A bajok akkor kezd dtek, amikor visszatértek Londonba. - Tudod, hogy hosszú évek alatt mekkora kollekciót gy jtöttem össze fehérnem kb l? - kérdezi Amalita. Carrie bólint. Jól ismeri Amalita márkás ruhanem kb l álló, hatalmas gy jteményét, amelyet az utóbbi tizenöt év fáradhatatlan munkájával szerzett meg, annál is inkább, mert annak idején segítenie kellett szakszer en becsomagolni és eltenni a ruhákat, és ez három napig tartott. - Szóval, aznap este bejön, amikor öltözködöm - folytatja Amalita. - „Drágám, mindig kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan csipkés f z t felvenni - mondja nekem -, nem haragszol, ha felpróbálom? Csak hogy tudjam, milyen érzés, ha én te vagyok." Rendben, semmi gond, megengedtem neki. Másnap már azt akarta, hogy náspángoljam el. Összecsavart újsággal. „Drágám, nem gondolod, hogy nagyobb élmény lenne inkább elolvasni?" - kérdeztem t le. „Nem! Egy alapos fenyítésre vágyom" - azt mondja. Én meg beleegyeztem. Újabb hiba. A végén már odáig jutottunk, hogy reggel felkelt, felvette a ruháimat, és egész nap ki se tette a lábát a házhól. Ez ment tíz napig. Aztán a Chanel ékszereimet akarta hordani. - Hogy nézett ki benne? kérdezi Carrie. - Pas mal- feleli Amalita. - Szép, angol úriember, tudod, az a fajta, akir l nehéz eldönteni, hogy meleg-e vagy hetero. De az egész olyan szánalmas volt. Négykézláb mászkált ide-oda, kilátszott a pucér feneke. És én az elején még azt fontolgattam, hogy feleségül megyek hozzá. Na mindegy, végül megmondtam neki, hogy elutazom. Nem akart elengedni. Bezárt a hálószobába, az ablakon keresztül kellett megszöknöm. Ráadásul a Manolo Blahnik t sarkú volt rajtam, a praktikusabb Gucci helyett, mert megengedtem, hogy kényeztesse a cip imet, és egyedül a Manolo nem kellett neki, azt mondta, tavalyi vacak. Akkor meg nem akart beengedni a házba. Azzal fenyegetett, hogy magánál tartja a ruháimat zálogban, amíg kifizetek valami piti kis telefonszámlát, amit én csináltam. Kétezer font vagy mennyi. Azt mondtam neki: Drágám, most elmegyek teázni Catherine-nel. Arra számítok, hogy mire visszajövök, a b röndjeim szépen becsomagolva ott várnak a kocsifelhajtón. Alaposan meg fogom nézni, hogy minden megvan-e. És ha bármi, de bármi, egy fülbevaló, egy bugyi vagy a cip m kis gumisarka hiányzik, akkor azonnal telefonálok Nigel Dempsternek. - Megcsinálta? - kérdezi Carrie leny gözve. - Naná! - feleli Amalita. - Az angolok rettegnek a sajtótól. Ha észhez akarod téríteni ket, csak annyit kell mondanod, hogy hívod az újságírókat. Az argentin férfi megy el az asztal mellett. - Amalita - mondja, széttárja karját, és könnyedén meghajol. - Á, Chris. Cómo est? - örvendezik Amalita, azután sokáig spanyolul beszélgetnek, amib l Carrie egy szót se ért, a végén pedig Chris azt mondja: - Most néhány hétig New Yorkban maradok. Összefuthatnánk. - Persze, drágám! - feleli Amalita, felnézve rá. Van egy bizonyos szemráncolós mosolya, ami lényegében azt jelenti, hogy húzzál az anyádba. - Gazdag argentin - magyarázza. - Egyszer voltam a ranchán. Lovaspólóhoz tenyésztett lovakon kilovagoltunk a földekre. A felesége éppen terhes volt, a pasi meg jókép , úgyhogy dugtam vele, de a n megtudta. És még volt képe felháborodni. Nem mintha Chris valami nagy szám lett volna az ágyban. A n örülhetett volna, hogy valaki leveszi róla a gondot. - Miss Amalfi? - szól a pincér. - Telefonon keresik.

- Righty - mondja diadalmasan Amalita, amikor pár perc múlva visszajön. Righty egy híres rockzenekar szólógitárosa. - Azt akarja, menjek vele turnézni. Brazília. Szingapúr. Kértem egy kis gondolkodási id t. Ezek a pasik annyira hozzá vannak szokva, hogy minden csaj a lábuk el tt hever, egy kicsit tartózkodóan kell bánni velük. Csak hogy vegyék már észre, kivel van dolguk. A bejáratnál hirtelen kavarodás támad. Carrie odapillant, aztán lehajtja a fejét, és úgy tesz, mintha a körmét nézegetné. - Ne nézz oda - mondja. - Ray van itt. - Ray? Ismerem Rayt - feleli Amalita. Összesz kül a szeme. Ray nem férfi, Ray n . Olyan n , akit nagyjából ugyanabba a kategóriába szokás sorolni, mint Amalitát. Világszerte ismert szépség, akinek a férfiak nem tudnak ellenállni, és aki ugyanakkor flepnis bolond. A hetvenes évek végén modellkedett, aztán Los Angelesbe költözött, állítólag azért, mert színészn szeretett volna lenni. Szerepet ugyan nem kapott, de begy jtött jó pár híres színészt. Amalitához hasonlóan neki is van egy szerelemgyereke, akinek az apja állítólag egy szupersztár. Ray körülnéz az étteremben. Többek között a szemér l híres: nagy kék szeme van, olyan világoskék, hogy szinte fehérnek látszik. A pillantása Amalitán állapodik meg. Integet. Közelebb jön. - Mit csinálsz itt? - kérdezi látszólag vidáman, bár k ketten állítólag esküdt ellenségek voltak Los Angelesben. - Most érkeztem - mondja Amalita. - Londonból. - Ott voltál azon az esküv n? - Lady Beatrice-én? - kérdez vissza Amalita. - Igen. Gyönyöri volt. Az összes európai f rend ott volt. - A francba! - bosszankodik Ray. Enyhe déli akcentussal beszél, amit valószín leg kitalált magának, hiszen igazából lowában született. - El kellett volna mennem nekem is. De pont összejöttem Snake-kel mondja. Snake akciófilmekben szokott játszani, már hatvan is elmúlt, de még mindig csinálja. - És hát, tudod milyen, nem tudtam elszabadulni. - Vagy úgy - mondja Amalita, a szemráncolós mosolyával. Úgy látszik Ray nem veszi a lapot. - A barátn mmel kellene találkoznom, de azt mondtam Snake-nek, háromra visszamegyek a szállodába. A reklám miatt van itt New Yorkban, és most már mindjárt negyed három. Tudod, Snake mennyire kiakad, ha késik az ember, és én mindig en retard vagyok. - Tudni kell bánni a férfiakkal - mondja Amalita. - De tényleg, emlékszem, mennyire utálja Snake, ha várnia kelt. Feltétlenül mondd meg neki, drágám, hogy puszilom. Persze, ha elfelejted, akkor sincsen semmi gond. Jöv hónapban úgyis találkozom vele. Meghívott síelni. Persze, csak mint barátot. - Na persze - hebegi Ray. Zavart csend. Ray egyenesen Carrie-re néz, aki a legszívesebben bebújna az asztal alá. vagy a fejére borítaná a szalvétáját. Légy szíves, ne kérdezd meg, hogy hívnak, gondolja. - Azt hiszem, felhívom a barátn met - határozza el magát Ray. - Jó ötlet - mondja Amalita. - Ott a telefon. Ray távozik, legalábbis egyel re. - Mindenkivel dugott már - jegyzi meg Carrie. - Beleértve Mr. Biget. - Na de nyuszikám! Engem ez igazán nem érdekel - mondja Amalita. - I fa egy n le akar feküdni egy férfival, azt dönti el, az az dolga. De Ray nem jó ember. Azt hallottam, hogy akart lenni az egyik Madame Alex-lány, de még Madame Alex is túl rültnek találta. - És akkor mib l él? Amalita felvonja az egyik szemöldökét. Egy pillanatig nem szól semmit - végül is igazi úrilány, aki az Ötödik sugárúton n tt fel, volt els bálozó meg minden. De Carrie tudni akarja. - Ajándékokat fogad el. Egy Bulgari karórát. Egy Harry Winston nyakláncot. Ruhákat, autókat, egy nyaralót valakinek a telkén, egy rajongójától. Meg készpénzt. Gyereke van. Rengeteg az olyan gazdag ember, akinek megesik rajta a szíve. A milliomos színészek. Kiállítanak neki egy csekket ötvenezer dollárról, néha csak azért, hogy megszabaduljanak t le. - De drágám! - folytatja Amalita, Carrie arckifejezését látva. - Ne legyél már ezen annyira megdöbbenve! Te még mindig az az ártatlan kislány vagy, nyuszikám. Persze, neked mindig ott volt a karriered. Még ha nem volt mit enned, akkor is ott volt a karriered. De az olyan n k, mint Ray vagy én, nem akarnak dolgozni. Mi csak élni akarunk. Ami nem jelenti azt, hogy könny dolgunk van. - Amalita leszokott ugyan a dohányzásról, most mégis vesz egyet Carrie cigarettájából, és várja, hogy a pincér tüzet adjon neki. - Hányszor hívtalak már fel sírva, hogy nincs pénzem, fogalmam sincs mihez kezdjek, hová menjek? A férfiak f t-fát ígérnek, amib l aztán semmi nem lesz. Ha az ember prosti lehetne, annyival egyszer bb lenne minden. Nem á szex a gond, ha tetszik a pasi, úgyis lefekszem vele, hanem az, hogy akkor nem állnék velük egy szinten. Alkalmazott lennék. De legalább készpénzben fizetnének. Felvonja a szemöldökét, és megvonja a vállát. - Hogy van-e a magamfajtának jöv je? Muszáj formában maradni. Figyelni a ruhákra, a testemre. Tornázni járni. Masszázs, kozmetika. Plasztikai m tétek. Nem két fillér. Nézd meg Rayt. Megcsináltatta a

mellét, a száját, a fenekét. se mai csirke, mucikám, elmúlt negyven. Minden vagyona az, amit látsz. Elnyomja a cigarettát a hamutartóban. - Miért dohányzom? Rosszat tesz a b rnek. Inkább szokj le te is, nyuszikám! Emlékszel, amikor terhes voltam a kislányommal? Beteg voltam, totál le voltam égve. Egy egyetemista lánnyal laktam egy szobában, mert nem volt pénzem saját szobára. Havi 150 dollár. Szociális segélyt kellett kérnem, hogy meg tudjam szülni a gyereket. Busszal jártam a megyei kórházba. És amikor segítségre lett volna szükségem, nyuszikám, a férfiak sehol sem voltak. Egyedül voltam. Kivéve néhány jó barátn met. Ebben a pillanatban Ray ismét megjelenik az asztaluknál; az ajkát harapdálva. - Megengeded? - kérdezi. A barátn m rögtön itt lesz, de addig is muszáj meginnom valamit. Pincér! Egy vodka-martinit kérek! Tisztán! Leül. Nem néz Carrie-re. - Figyelj, szeretnék valamit mondani Snake-r l - fordul Ray Amalitához. - Azt mondja, járt veled. - Tényleg? - kérdezi Amalita. - Tudod, az én kapcsolatom Snake-kel intellektuális természet . - Úgy érted, most már? Én úgy gondolom, jól dug, és a gyerekemmel is jól tud bánni - mondja Ray. Emiatt nem aggódom. De attól félek, nem bízhatok meg benne. - Én pedig azt hittem, hogy valaki más a menyasszonya - mondja Amalita. - Egy sötét hajú n , aki gyereket vár t le. - A kis kurva. Carmelita, vagy hogy hívják. Valami autó-szerel n vagy ilyesmi, egy noname kisvárosból. Utah állam. Snake elutazott síelni, lerobbant a kocsija, elvitte egy szerel höz, és ott volt ez a n , a franciakulccsal. És a viszket s kis micsodájával. Snake most próbál megszabadulni t le. - Akkor egyszer mondja Amalita. - Kémeket kell bérelni. Nekem a massz rn m és a szobalányom szokott kémkedni. Küldd el hozzá a massz rödet vagy a sof rödet, aztán kérdezd ki ket. - A rohadt életbe! - kiált fel Ray. Bizonytalanul hátrad l a székében, és nagy, rúzsos száját eltátva, hisztérikusan felnevet. Sz ke haja szinte fehér, tökéletesen egyenes. Hátborzongató jelenség, de elképeszt en szexi. - Most már tudom, hogy miért tetszel neki! - A szék hirtelen visszabillen, és Ray kis híján az asztalra borul. Az étteremben mindenki ket nézi. Amalita is nevet, szinte csuklik. - Miért nem vagyunk mi jó barátn k? - kérdezi Ray. - Azt mondd meg! - Ray, szívem, fogalmam sincs - feleli Amalita mosolyogva. - Talán Brewster miatt van. - Az a kis szaros színész - kiált fel Ray. - Arra gondolsz, amiket rólad hazudtam neki, hogy megszerezhessem magamnak? Figyelj, drágám, egyszer en nem tudtam uralkodni magamon. Neki van a legnagyobb túró rudija egész Los Angelesben. Amikor megláttam, azt mondtam, ez az enyém. Nem osztozom rajta senkivel. Épp egy étteremben vacsoráztunk, amikor az asztal alatt rátette a kezemet a micsodájára, én meg annyira felizgultam, hogy kivettem a nadrágjából, és elkezdtem simogatni, de az egyik pincérn meglátta, és sikítozni kezdett, mert ilyen nagyot még nem látott, és aztán kidobtak minket onnan. - Elég jól el van eresztve - ért egyet vele Amalita. - Elég jól?! Drágám, akkora fütyije van, mint egy lónak - mondja Ray. - Tudod, mennyire jó vagyok az ágyban, én vagyok a legjobb, akit férfi valaha megkapott. De mire az ember eljut erre a szintre, valami megváltozik. Az átlagos méret fütyi már semmit sem jelent nekem. Persze, lefekszem a pasikkal, de mindnek megmondom, hogy nekem is jogom van egy kis saját szórakozáshoz. Hadd legyen jó nekem is. Ray még csak a háromnegyedét itta meg a Martinijének, de most mintha történt volna vele valami. Megy a motor, ég a lámpa, csak nem vezeti az autót senki. - Hát igen - mondja. - Szeretem, amikor kitöltenek. Még-még-még! Gyere belém, bébi! A székhez dörzsöli magát. Egyik kezét félig felemeli, a szeme csukva. - Igen, ez az, bébi, csináld még! Jaaaaj! Sikítva fejezi be, kinyitja a szemét. Egyenesen Carrie-re mered, mintha most venné észre, hogy ott van. - Téged hogy hívnak, kisanyám? - kérdezi. És Carrienek hirtelen eszébe jut, mit meséltek neki Rayr l. Hogy egy buliban Capote Duncannel szexelt a kanapén, mindenki szeme láttára. - Carrie - feleli. - Carrie...? - kérdez vissza Ray. - Ismerjük egymást? - Nem - mondja Amalita. - Klassz csaj. Olyan, mint mi. Csak értelmiségi. Író. - Muszáj megírnod az én történetemet - lelkesedik Ray. -Én mondom neked, az életem bestseller lenne. Annyi minden történt velem. Túlél vagyok. Amalitára néz, meger sítést várva. - Nézz ránk! Mind a ketten túlél k vagyunk. A többi ilyen lány... Sandra... - Az Anonim Alkoholistáknál van, egyfolytában dolgozik, nem jár el sehová - fejezi be Amalita. - Gabriella... - Prosti. - Marit... - Megbolondult. Elvonó, aztán utókezelés. - Mondj róla még valamit! - kéri Ray. - Azt hallottam, hogy pont nálad akadt ki, a kanapén ülve, és neked kellett beszállítani t a dühöng be.

- Már kint van. Állása van. PR-os. - Szerintem a PR a probléma rövidítése - mondja Ray. - A kapcsolatait akarnák kihasználni, de totál üveges a tekintete, alig lehet hozzá szólni. Csak ül ott, mint egy vakond, mialatt átnyálazzák a telefonos regiszterét. Carríe önkéntelenül is elneveti magát. Ray rámered. - Ez egyáltalán nem vicces. Érted? 8 Édeshármas Manhattanben! Hét férfi megvitatja Egy pasival vacsorázom. Már a második üveg 1982-es Cháteau Latournál tartunk. Lehet, hogy ez még csak a harmadik randink, de az is lehet, hogy már a tizedik, nem ez a lényeg. El bb--utóbb úgyis kiderül, hogy is csak ugyanazt akarja. - Tudod, izé... - kezdi. - Igen? - mondom közelebb hajolva. A combomra teszi a kezét. Talán most elszánja magát. Nem biztos, na de mi a biztos? Újrakezdi. - Gondoltál már...? - Igen? - Gondoltál már arra, hogy szeretnél... lefeküdni egy másik n vel? - böki ki megkönnyebbülten. Egyel re még mosolygok. De már úgy ülök az asztalnál, mint aki karót nyelt. Tudom, mi következik. - Persze, én is ott lennék - teszi hozzá. - Tudod, hármasban csinálnánk. És most jön a beszarás. - Talán az egyik barátn dnek lenne kedve hozzá. - Na de nekem, lenne-e kedvem hozzá? - Hát, nekem lenne - vallja he. - És lehet, hogy neked is tetszene. Na ne! EGY KIS SZEXUÁLIS VÁLTOZATOSSÁG New York olyan hely, ahol az emberek kiélhetik a fantáziájukat. Pénz. Hatalom. Szerepelni a David Letterman-show-ban. És ha már így benne vagyunk, miért ne lehetne meg két n egyszerre? Vagy, miért ne ajánljuk fel legalább? Lehet, hogy ezt is ki kell mindenkinek egyszer próbálni. - Az összes szexuális fantázia közül egyedül ez tesz túl minden elváráson - mondja egy ismer söm, foglalkozására nézve fotós. - Az élet nagyrészt apró csalódások sora. De két n ? Mindegy, mi történik, nem veszíthetsz. Ez azért nem teljesen igaz, ahogy kés bb rájövök. De a szex hármasban az egyetlen olyan fantázia, amiben minden New York-i remekel. Egy férfi ismer söm szavaival élve, ez nem szexuális eltévelyedés, inkább egy kis szexuális változatosság. Egy újabb lehet ség a végtelen lehet ségek hazájában. De talán van a hármasban gyakorolt szexnek árnyoldala is? Talán azt testesíti meg, ami rossz New Yorkban? Talán az egész a kétségbeesés és a vágy sajátos manhattani keverékének a következménye? Akármi is az igazság, mindenkinek van egy ilyen története. Van, aki már próbálta, van, aki ismer olyasvalakit, aki már csinálta, és van, akinek az ismer sei készülnek rá - mint azok a „topmodellek", akik nemrég egy férfi modellt rángattak be a férfivécébe a Tunnelban, kényszerítették, hogy vegye be az összes drogot, ami nála volt, aztán hazavitték magukhoz. A hármasban folytatott szexhez a leghuncutabb szám tartozik: a hármas. Akármennyire is furfangos vagy, tudod-e kezelni ezt a helyzetet? Ki fog veszíteni? Tényleg jobb a három, mint a kett ? Talán az ingyen pia, f és mézes dió csábításának hatására, egy szép hétf i estén, hét férfit sikerül összehoznom a SOHO egyik képz m vészeti galériájának pincéjébe, hogy arról beszélgessünk, milyen is a szex hármasban. Váratlanul ott találjuk a híres fényképészt, a nyolcvanas évek nagy n falóját, Peter Beard-et, négykézláb. Éppen egy kollázst készít: alakokat fest a saját, fekete-fehér állatfényképeire. Némelyik fényképen rozsdaszín lábnyomokat pillantok meg, err l eszembe jut, hogy valakit l azt hallottam, Peter a saját vérét használja. Farmerben és pólóban van. Peter afféle fenegyerek, akir l mindenfélét beszélnek. Például azt, hogy a hetvenes évek szupermacája, Cheryl Tiegs volt a felesége (igaz), vagy hogy egyszer Afrikában megkötözték, és majdnem felfalta valamilyen állat (valószín leg nem igaz). Azt mondja, ö dolgozna tovább, amíg beszélgetünk: - Egyfolytában dolgozom. Csak hogy ne unatkozzam. Mindenki koktélt készít magának, és rágyújtunk az els jointra. Peter kivételével a jelenlév k arra kértek, hogy a könyvben ne az igazi nevükön szerepeljenek. Nem tenne jót az ügyfélkapcsolatainknak - magyarázza egyikük. Belevágunk a témába. - Az effajta szórakozás futót zként terjed a városban - kezdi Peter. - Ismerek pár lányt, egyik jükkel pont ma este fogok találkozni, akik azt állítják, hogy már a barátn ik kilencven százaléka ajánlatot tett nekik. Ez biztos, hogy új jelenség.

Peter belemártja az ecsetet a piros festékbe. A divatszakma, mondja, szinte felkészíti a hármas szexre a lányokat. - Az ügynökök és a közvetít k szívességet várnak el a lányoktól, amiért beszervezik ket a jó munkákba - aztán hozzáteszi -, szinte minden modellnek lenyomják a torkán, a férfivécében. Tad, negyvenegy éves, sikeres építész, szkeptikus. - Ja, biztosan a Népszámlálási Hivatal tartja vissza a pontos adatokat. - Folytatja. - A n kben fizikailag több érzékiség és szépség van. Könny a férfiaknak egyszerre két n r l fantáziálni. Két férfi egyszerre, már szárazabb kép. Peter felnéz a padlóról. - A n k akár egy ágyban is alhatnak, senki sem fog rosszra gondolni. - S t, örülünk neki - teszi hozzá Simon, aki negyvennyolc éves, és egy szoftvercég tulajdonosa. - Mi férfiak, valószín leg soha nem fogunk egy ágyban aludni. Én például nem lennék rá hajlandó mondja Jonesie, aki negyvennyolc éves, és egy keleti parti lemezkiadó cég vezet je. Körülnéz. - A férfiak azért nem alszanak egy ágyban, mert a legtöbb férfi horkol - állítja Peter. - Azonkívül árt az idegrendszernek. - Mindenféle sötét félelmet hoz el - magyarázza Simon. A pillanatnyi csöndben egymásra nézünk. Peter oldja fel a feszültséget. - A háttérben meghúzódó valóság a biológiai patkánykísérletekb l érthet meg - mondja. - Zsúfoltság, stressz és az élettér túlnépesedése. A patkányoknál a túlnépesedés els jele a nemek szerinti elkülönülés. Ebben a városban pedig, a rengeteg ügyvéddel és a túlnépesedett élettérrel, hihetetlen nagy a nyomás. Ez pedig tönkreteszi a hormonokat, és ha elbaszódik a hormonrendszer, több lesz a homoszexuális. A homoszexualitás tulajdonképpen a természet módszere a népesség csökkentésére. És mindazok a természetellenes dolgok, amikr l most beszélünk, hatványozottan szaporodnak. - Most már legalább mindent értek - mondja Tad szárazon. - Az érzékeink irányítják az életünket - folytatja Peter. - Nagy néps r ség. Intenzív élet. Millió el re megbeszélt találkozó. Id pont-egyeztetés az ügyvéddel. Az egyszer dolgokban már nem leljük örömünket. Ma már két vagy három lány kell nekünk egyszerre, vagy egzotikus vetk z lányok a Pure Platinumban. - Másrészt viszont, puszta kíváncsiságból is vágyhat az ember több szexpartnerre - teszi hozzá Tad. Anélkül, hogy szételemeznénk a dolgot. De Peter lendületben van. - És mi van az szintétlenséggel? - kérdezi. - Egyre kevesebb az szinteség és a becsületesség. Ha tényleg vonzónak találsz egy lányt, nem akarsz mellé mindjárt egy másikat is. De manapság az emberek nem szinték. - Mondasz valamit - mondja Jonesie óvatosan. - Amikor New Yorkban megismerkedsz valakivel, csak hülyeségekkel etetnek - panaszkodik Peter, és észre sem veszi, hogy közben kiszáradnak az ecsetei. - Csak a szokásos partiszövegeket nyomatják. Telecsacsogják a fejed, amíg a végén eleged lesz az egészb l, és soha többé nem mész el sehová. - Vagy legalábbis kevesebb helyre - ért egyet Jonesie. - És bemész a vécébe, és leszopatod magad valami macával a divatszakmából - folytatja Peter. Rövid, és ha nem csalódom, tiszteletteljes csend. Aztán megint Peter: - Nem ez a valóság. Nem ez a kommunikácíó. Nem ez az szinteség. Ez csak egy pillanat a stresszes életünkb l. - És én még azt hittem, n t akarok - mondja Tad. ECSTASY-SZERELEM, HAPPY END NÉLKÜL Három éve Tad is pontosan ilyen lelkiállapotban volt, amikor a háromszögezés kezdeti jeleit tapasztalta magán, amit ecstasyval megbolondított pettingpartinak nevezett. Akkoriban szakított a barátn jével, akivel öt évig voltak együtt. Elment egy buliba, ahol meglátott egy vonzó húszéves lányt. Követte, és látta, hogy beszáll egy taxiba. Utána hajtott a Mercedesével. Amikor a taxi megállt a pirosnál, átszólt neki. Megbeszéltek egy randit másnapra egy nightclubban. A lány a barátn jével érkezett, akit Andie-nek hívtak. - Szerencsére - meséli Tad - gyorsan kiderült, hogy Andie nincs magánál. Épp akkor érkezett repül vel Olaszországból, és egy rókabundában kellette magát. Néhány ecstasytabletta után mindhárman felmentek Tad lakására, pezsg t ittak, utána összetörték a poharakat a padlón, és tapizták egymást. A húszéves csaj elaludt, Tad és Andie pedig dugtak, miközben a csaj feküdt mellettük az ágyban. Peter ismét magához ragadja a szót. - Minden napra egyre több élmény jut, ezért egyre gyorsabban és egyre több élményt kell szerezned! A végén már nem bírod energiával, szerencsével, új helyekkel, túlfeszíted a... - Olyan, mintha egy tálca sütit vinnének el az orrod el tt, és kikapnál párat bel le - szól közbe Garrick, aki harmincéves, és gitáros egy belvárosi zenekarban. Tad kezd egyetérteni Peterrel. - Az egésznek az a filozófiája, hogy a több jobb. Két cici helyeit négy cici. Szerencsére megérkezik Sam, a befektetési bankár. Sam negyvenegy éves, és az a fajta férfi, aki mindig azt

hajtogatja, hogy meg akar n sülni, de sokszor elfelejti visszahívni azokat a n ket, akikkel éppen jár. Így aztán még mindig n tlen. Sam azt mondja, háromszor is szexelt már hármasban. - Miért csináltad? Sam megvonja a vállát. -A változatosság kedvéért. Az ember el bb-utóbb megunja, bárkivel is jár. Sam szerint lényegében három szituáció vezethet a hármas szexhez. Egy: a férfi titokban hosszú ideje dolgozik azon, hogy a barátn je ágyba bújjon egy másik n vel. Ennek lehet oka, hogy unatkozik, vagy hogy titokban le akar feküdni a barátn je egyik barátn jével. Kett : a barátn titokban le akar feküdni egy másik n vel, és rábeszéli a barátját is, hogy utána könnyebben szembe tudjon nézni önmagával. Három: két n kívánja egymást, és összefognak, hogy egy pasit ágyba vigyenek. Sam elmeséli, hogy már fél éve járt egy Libby nev lánnyal, amikor meggy zte magát, hogy Libby nagyon szeretne ágyba bújni a legjobb barátn jével, Amandával. Persze, igaság szerint, és ezt ma már ö is beismeri, Sam akart lefeküdni Amandával. Addig gyötörte Libbyt, amíg a lány összehozta az estét. Amanda átjött. Bort ittak. A kanapén üldögéltek. Sam megkérte a két lányt, hogy vetk zzenek le. - És erre mi történt? Csúfos kudarcot vallottam - ismeri he Sam. Libby továbbra is a kanapén üldögélve kortyolgatta a borát, Sam pedig Agyba bújt Amandával. - Teljesen bele voltam esve. Az a gond, hogy az ember végül jobban kívánja az egyik n t, mint a másikat, aki így kimarad a dolgokból - magyarázza. Végül Libby is bebújt melléjük az ágyba. - Azt hiszem, t lem várták, hogy megmondjam, mit csináljanak, és irányítsam az eseményeket. De annyira lefoglalt Amanda, hogy erre nem voltam képes - mondja Sam. Libby soha nem heverte ki az élményi. Két hónappal az eset után szakított Sammel. Libby és Amanda egy darabig nem álltak szóba egymással. Sam bevallja, tudja, hogy a hármasban élvezett szexnek lehetnek következményei, de az ember mégis belemegy, mert férfi. - Ha hármasban szexelsz, az els szabály: soha, de soha, ne a barátn ddel csináld - állítja Garrick. - Az mindig kész katasztrófa. - Második szabály: nem lehet el re megtervezni. Valami mindig elromlik - veszi át a szót Simon, aki már hatszor vagy hétszer szexelt hármasban. - Magától kell a helyzetnek kialakulnia. Miel tt a harmadik szabályt is felállítanánk, megszólal a kaputelefon. Jim érkezik, a huszonegy éves b vész, és Ian, a huszonöt éves tévéproducer. Jim azt állítja. hogy épp az elmúlt héten szexelt hármasban. - Az ember utána elmondja a barátainak. Bár egy kicsit ízléstelen volt a dolog, mert mindhárman pont el tte néztük meg a Szex hármasban cím filmet. Miel tt folytathatná, ismét szól a kapucseng . Mind egymásra nézünk. - Ki lehet az? Már mindenki itt van, akit hívtam. Peter felnéz a festményéb l. - Még egy n jött - mondja nyugodtan. - Felmegyek ajtót nyitni. Tényleg egy n . Mindketten meglep dünk, végigmérjük egymást. - Te mit csinálsz itt? - kérdezi t lem. - Én is pont ezt akartam kérdezni t led - felelem. Aztán azt tesszük, amit a New York-i n k általában, akármit is gondolnak a másikról: puszi-puszi. - Szia, Chloé - mondom. Leopárdmintás blézer van rajta, nyakában rózsaszín kend . Olyan fajta lány, akit az egész város ismer: szuperbombázó, de az ember nem tudhatja, hol fogja végezni. A pasik csak lesnek, ahogy jövünk le a lépcs n. Jim hátrad l a székéhen. - Most következik az akció mondja. Chloéval egymásra nézünk. - Na ne - mondjuk egyszerre. Chloé körülnéz a szobában. - Mi van itt, megszálltátok azt alagsort? - kérdezi. Valaki hoz neki egy vodkát. Elmesélem, mir l beszélgetünk. is csatlakozik a társalgáshoz. - Szerintem, a lányok a legkevésbé azt szeretik, ha hármasban szexelnek. Ezt úgy mondja, mintha egy hajcsatról nyilvánítana véleményt. - A lányok kettesben szeretik. Szeretik, ha csak rájuk figyelnek. - Belekortyol a vodkába. -Annyiszor voltam már ebben a kibaszott helyzetben. Egyszer például az aktuális barátommal voltam, és ott volt egy másik pár is. Mindannyian valami szado-mazo játékot akartak játszani. Engem a hálószobába küldtek a másik n férjével, akit évek óta ismertem. Egymásra néztünk, és azt mondtuk: ez nem fog menni, mert mind a ketten rabszolgatípusok vagyunk. Ez egy vicc. Kioltjuk egymást. Megkérdezem, mi van, ha hármasban szexelnek, és a két n tudomást se vesz a férfiról. - Én ezért imádkozom - mondja Simon. - Mind ezt akarjuk - helyesel Tad. - Ez az igazi! Olyan, mintha az ágyadban lenne a mozi. Mind azon dolgozunk ilyenkor, hogy a két n t összehozzuk. Jonesie-nak egészen más a véleménye. Folyton a profi szót használja. Nem lehet tudni, hogy olyan hivatásos prostira gondol-e, aki hármasban szokta csinálni, vagy valami másra. - Általában akkor áll el ilyen helyzet, ha egy profi csaj nagyon szeretne lefeküdni egy n vel. Igazából leszbikus ugyan, de lefekszik a pasival is, hogy megkaphassa a n t. A profi mindent belead, hogy neked jó legyen, és hogy a lehet

legtovább tartson. Azért csinálja ezt, hogy a n ne legyen ideges, ne érezze úgy, hogy odadobtad a profinak. Szóval, a profi el ször lerendez téged, de nem siet, és a végére tartogatja magának a másik n t. - Ezt nem fogadom el - szögezi le Simon. - Jonesie-nak korlátozottak a tapasztalatai. SZEX HÁRMASBAN. KI TUDNA ERRE NEMET MONDANI? - Az egyik lány, akivel hármasban voltam, imádja a szexet - mondja Jim. - Minden férfi ismer sével lefekszik. - Egy pillanat - szól közbe Chloé. - Honnan tudod, hogy tényleg lefeküdt velük? - Mert Iannal is lefeküdt - feleli Jim. - Iannal is lefeküdt, és Ian azt mondja, hogy imád mindenkivel lefeküdni. - És honnan tudja? - kérdezi felháborodva Chloé. - Lehet, hogy csak vele szeret lefeküdni. Ez a baj veletek. Férfiak! - A csajnak az az elképzelése, hogy egy n is lehet olyan, mint a férfiak - magyarázza Tan. - Azt mondja, mit l lennének a n k mások, mint a férfiak? Ha egy férfi azzal fekszik le, akivel csak akar, miért ne fekhetne le minden pasival, akit megkíván? - Figyeljétek Simont! - szól közbe Jonesie. - Most azonnal fel akarja írni a lány nevét és telefonszámát. Jim folytatja. - A másik lány az els ellentéte volt. Tudjátok, olyan szüzecske. Egész életében összesen két barátja volt. Szóval, ez a két lány összeköltözött. És a lökött csaj teljesen megváltoztatta a szüzecske életét, mert egy hét múlva már a szüzecske is kész volt mindenkivel lefeküdni. Én el ször a lökött csajjal feküdtem le, a szüzecskére meg egy évig hajtottam. Aztán egyszer elmentünk moziba, utána vettünk egy üveg bort, és felmentünk hozzájuk. Megittuk az egész üveggel. - De hisz az csak három és fél pohár fejenként - csodálkozik Chloé. - Volt id , kedves Chloé, amikor még te is be tudtál rúgni három és fél pohár bortól - jegyzi meg Tad. - Szóval - veszi vissza a szót Jim - felmentünk a lakásukba, és megittuk azt az icike-picike kis bort, amink volt, aztán a bevállalós csaj meg én elvonultunk a hálószobába. Az a fajta hálószoba volt, ahol az ágy elfoglalja az egész helyet, és csak az ágyon lehet lenni. Szóval, elkezdtük a dolgot a csajjal. De neki a másik lány kellett. Meg nekem is. Mind a ketten t néztük közben. meg fel-alá járkált a lakásban, tette a dolgát. Bement a fürd szobába, aztán a konyhába. Oda-vissza járkált. - Mi volt rajta? - kérdezi Simon. - Nem emlékszem - feleli Jim. - De a végén berángattuk a hálószobába. - És meger szakoltátok - mondja Simon. Jim a fejét rázza. - Dehogy er szakoltuk. Leültettük az ágy szélére, és elkezdtük fogdosni. Megmasszíroztuk a hátát. Aztán lefektettük az ágyra. A két lány nem közeledett egymáshoz, úgyhogy rátettem az egyik lány kezét a másik lány cicijére. Akkor kezdtek belejönni. Én is ott voltam végig, de megpróbáltam visszahúzódni, és csak nézni ket. Kés bb ezt mindenkivel eljátszották, fél New Yorkkal. Egyedül a Buddha bárból vagy húsz pasival megcsinálták. Iannak is van egy története. - Egyszer egy lánnyal úgy szexeltünk, hogy egy másik lány is volt velünk az Agyban. Amikor ránéztem arra a másik lányra, a tekintetünk összekapcsolódott. Az volt a legszebb pillanat. Annyira intim volt. Peter Beard, aki eddig szokatlanul csendes volt, most bekapcsolódik. - Szex hármasban. Ki tudna erre nemet mondani? - jelenti ki. - Mekkora faszkalapnak kell ahhoz lenni. CSAK EGY KIS SPORT - De azzal a lánnyal nem csinálnám, akibe szerelmes vagyok - mondja Tad. - A legjobb egy olyan belevaló csajjal csinálni, akivel jó viszonyban vagytok, és aki szeret hülyéskedni válaszolja Ian. - Pont emiatt szeretnének veled a férfiak hármasban szexelni - fordul Tad Chloéhoz. - Véled könny jóban lenni. Chloé sugárzik. Aztán Ian váratlanul bejelenti: - Többször voltam már olyan szituban is, hogy két férfi volt egy lánnyal. De gyorsan hozzá is teszi: - A másik férfival nem volt szexuális kapcsolatom. Egy pillanatra dermedt csönd lesz. Nem vagyok biztos benne, hogy jól hallottam. - Így a legegyszer bb - von vállat Ian. - Csak egy kis sport. Úgysem vagy szerelmes a lányba, különben nem engednéd, hogy a haverod is megdugja. Nem jelent neked semmit a csaj. - Azonkívül, így jóval olcsóbb is - veti közbe Sam, a befektetési bankár. Arra a néhány barátn mre gondolok, akik bevallották nekem: titokban arról fantáziálnak, hogy több férfival vannak egyszerre. Elhatározom, hogy alkalomadtán megmondom majd nekik, legjobb, ha ezt a vágyukat soha nem váltják valóra. Chloé még mindig szkeptikus. - Velem még soha nem fordult el , hogy két férfi próbált volna meg egyszerre ágyba vinni. Különben is, a férfiak annyira versengenek egymással, hogy az ember azt hinné, ezt nem lennének képesek lerendezni magukban.

- Nekem nem lenne kedvem megdugni egy n t, közvetlenül azután, hogy egy másik férfival volt - mondja Peter. Tad nem ért egyet vele. - I la a legjobb barátom volt az, akkor semmi gond. - Így van - helyesel Ian. - De nekem számítana, melyikünk az els - mondja Tad. - Ez úgyis a két férfi titka marad - mondja Ian. - Hiszen a barátoddal csináljátok kettesben. És kíváncsiak vagytok, hogy meg tudjátok-e csinálni. És amikor sikerül, hát igen, az aztán király! Jim nagyon rázza a fejét. - Nem értek egyet. - Hogyhogy nem értesz egyet? - háborodik fel Ian. - Tényleg, hogyhogy? Hiszen egyszer te is csináltad Iannal - emlékezteti Jimet Tad. - Az egész ötlet úgy nem tetszik, ahogy van - mondja Jim. Ian most diadalmasan Jimre mutat. - De hisz volt az, aki felrángatott a lányhoz! ROSSZ ÉRZÉS VOLT Most Garrick szólal meg. Azt mondja, már vagy tízszer szexelt hármasban. - Figyelj, harmincöt éves vagyok, tudod, mennyi minden megvolt már nekem? És többször volt a két pasi, egy n felállás is. Mindig a legjobb barátommal, Billel csináltuk. Bill modell, akivel Garrick egy belvárosi konditeremben ismerkedett meg, amikor Bill fekve súlyzózott, és megkérte Garricket, hogy segítsen neki, nehogy magára ejtse a súlyokat. - A konditeremben a legtöbb fazon meleg volt - meséli Garrick. - Úgyhogy attól kezdve mindent megtettünk, hogy bebizonyítsuk: nem vagyunk buzik. A szex hármasban is csak a heteroszexualitásunk alátámasztását szolgálta. Ezzel bizonyítod a férfiasságodat egy másik férfi el tt. Billel úgy éreztem magam az ágyban, mint egy cirkuszi akrobata. Néha ketten dugtuk egyszerre a n t. Ha egyszer a maca már belement, hogy két férfival legyen egyszerre, onnantól kezdve aztán mindenre nyitott. - Garrick elégedetten hátrad l a székében, és jó nagyot slukkol a cigarettájából. - Bill egyszer egy másik férfival is csinálta hármasban mondja. Nevet. - Mindig húzom vele. Hogy mi volt köztük? Nem tudom, de szerintem ez nála rejtett homoszexuális vágy. Hogy bennem van-e ilyen? Nem kizárt, hogy van, csak éppen Bill nem az esetem. A fiatalabb férfiak elhallgatnak. Peter szólal meg. - Nem vagyok homofób. Egyszer voltam olyan helyzetben, hogy a legjobb barátommal és a csajával éjszakáztam egy szobában. k együtt aludtak egy franciaágyban. Emlékszem, éreztem a szex kisugárzását a szobában. És amikor vége lett, a srác véletlenül hozzám ért, a keze szinte égetett. A legjobb barátom volt, mégis úgy éreztem, hogy fölösleges vagyok, és ez rossz érzés volt. Ellöktem magamtól. Nagyon rossz érzés volt. Mindannyian hátrad lünk egy pillanatra. Kés re jár. Mindjárt vacsoraid van. - M t, nem tudom - szólal meg végül Garrick. - Biztos vagyok benne, hogy a szex hármasban érzelmileg jót tesz az embernek. Annyira szokatlan szexuális élmény, hogy szinte nem is annak számít. Amint vége van, nem rágódsz rajta többé. Ha megcsalod a feleségedet vagy a barátn det, általában b ntudatot érzel utána. De ez a fajta kapcsolat úgysem folytatódik, így a b ntudat nem fenyeget. Ezenkívül a dolog közelebb hoz a másik férfihoz. Er síti a vele való kapcsolatod. Mi is hozhatna benneteket ennél közelebb egymáshoz? Hiszen a legintimebb közös élményben van részetek. Na de mi van utána? Másnap reggel? - Semmi gond. Emlékszem, egyszer hármasban reggeliztünk utána - meséli Garrick. - Pontosan emlékszem, mert én fizettem. 9. Két kereke van, pedálozik, és sáros leszek t le, mi az? A biciklis bölcsész Néhány hete összeismerkedtem egy biciklis bölcsésszel. Egy könyvbemutatón találkoztam vele, amelyet egy nagy márványcsarnokban tartottak, egy fákkal szegélyezett utcában. Két harapás füstölt lazac között az egyik író barátom odacsattog hozzám, és így szól: - Épp most beszélgettem a parti legérdekesebb palijával. - Tényleg? Hol van? - kérdezem, és közben gyanakodva körbekémlelem a helyiséget. - Azel tt régész volt, most pedig tudományos könyveket ír. Fantasztikus egy krapek! - Egy szót se többet! - szakítom félbe, mert addigra kiszúrom a szóban forgó pasit. A ruházata pont olyan, amilyennek az oroszlánvadász-öltözék városi megfelel jét képzelem: khakinadrág, drapp kockás ing, hozzá kicsit elny tt tweedzakó. szes, sz ke haja hátrafésülve a homlokából, arca markáns, jókép . Tétovázás nélkül átvágok tehát a termen, már amennyire az ember magas sarkú, pántos szandálban tétovázás nélkül át tud vágni bármin is. Éppen elmerült beszélgetést folytat egy középkorú férfival, de gyorsan átveszem az irányítást.

- Valaki azt mondta - szólítom meg -, hogy ön fantasztikus egy krapek. Remélem, nem fog nekem csalódást okozni. Egy nyitott ablak közelébe húzom, és cigarettával meg olcsó vörösborral kínálom. Húsz perc múlva otthagyom, hogy együtt vacsorázzak a barátaimmal. Másnap reggel felhív. Még agyban vagyok, ráadásul kell képpen másnaposan. Nevezzük a srácot az egyszeriség kedvéért Horace Ecclesnek. Szerelemr l beszél. Olyan jólesik, ahogy ott állok lüktet halántékkal, és egy jókép pasi turbékol nekem a telefonba. Megbeszéljük, hogy együtt vacsorázunk. A bajok szinte azonnal elkezd dnek. El ször felhív azzal, hogy egy órával korábban fog ideérni. Aztán, hogy mégsem. Aztán, hogy egy félórát késni fog. Aztán, hogy már itt van a sarkon. Aztán háromnegyed órát késett. Végül felbukkan. A biciklijével együtt. El ször fel se t nik nekem a bringa. Csak a szokásos (írói) kuszáltságot konstatálom, azt meg, hogy nem nagyon kap leveg t, a saját jelenlétemnek tulajdonítom. - Hol akarsz vacsorázni? - kérdezi. - Már foglaltam asztalt - felelem. - Az Elaine-ben. Az arca összefacsarodik. - Azt hittem valahol a közelben eszünk, egy kisvendégl ben. Gyilkos pillantással meredek rá, és fagyosan közlöm vele: - Nem szokásom kisvendégl kben vacsorázni a közelben. Egy másodpercig úgy t nik, most egymás torkának esünk. Végül felsóhajt. - De tudod, én biciklivel jöttem! Hátrafordulok, és megpillantom a b nös tárgyat, egy lámpaoszlopnak támasztva. - Na ne! MR. NEW YORKER ÉS AZ HÁROMSEBESSÉGESE

Nem most találkozom el ször a manhattani irodalmi-romantikus hímnem egyedek azon alfajával, akiket egyszer en csak biciklis bölcsészeknek fogok nevezni. Egyszer együtt vacsoráztam az egyik leghíresebb biciklis bölcsésszel, hívjuk csak Mr. New Yorkernek. Mr. New Yorker, az azonos nev folyóirat egyik szerkeszt je, harmincöt évesnek látszik (bár a valóságban jó pár évvel id sebb), hullámos barna haja és lefegyverz mosolya van. Amikor szórakozni megy, általában válogathat az egyedülálló n k között, és nem csak azért, mert ezek a n k szeretnének megjelenni a New Yorker hasábjain. Kedves és egy kicsit esetlen. Leül melléd, és politikáról kezd beszélni, kíváncsi a véleményedre. Olyan okosnak érzed magad mellette. Aztán mire észbe kapsz, már le is lépett. - Figyeljetek, hol van Mr. New Yorker? - kezdi mindenki kérdezgetni úgy tizenegy körül. - Az el bb még itt telefonált mondja valaki -, aztán elhúzott a biciklijén. Találkoznia kell valakivel. Mr. New Yorker alakja, amint tweedzakójában átszáguld a New York-i éjszakán, miközben rülten teker háromsebességes (a nadrág védelme érdekében sárhányókkal felszerelt) bringáján, örökké kísérteni fog. Elképzelem, ahogy megáll egy lift nélküli ház mellett az Upper East Side-on, vagy éppen egy átalakított raktárépületnél a Sohóban, megnyomja a kapucseng t, és zihálva felcipeli a gépet az emeletre. Ott kinyílik el tte a bejárati ajtó, és a szerelmével kuncogva próbálják eldönteni, hová tegyék a bringát. Azután édes ölelkezésbe merülnek, amely kétségkívül egy padlóra helyezett futonágyon végz dik. A biciklis bölcsészeknek komoly irodalmi és társasági hagyományai vannak New Yorkban. A biciklis bölcsészek véd szentjei között található a galamb sz hajú George Plimpton, akinek biciklije az alkalmazottai feje fölött lógott a Paris Review irodáiban, továbbá, a szintén galamb sz rovatvezet a Newsday-nél, Murray Kempton. Éveken, évtizedeken át biciklizett mindkett , és ihlet például szolgált a következ nemzedék, többek között a már említett Mr. New Yorker számára, nem beszélve a fiatal könyv-, folyóirat- és napilapszerkeszt k és írók tucatjairól, akik ragaszkodnak hozzá, hogy Manhattan természeti és romantikus tájait két keréken járják be. A biciklis bölcsész a New York-i agglegény sajátos alfaja: okos, vicces, romantikus, sovány, igen vonzó, röviden: a feln tt n k álma. Van valami hihetetlenül, hogy is mondjam, megható abban, hogy egy tweedzakós pasi biciklizik - különösen, ha még valami idétlen szemüveget is hord. A n k a szenvedély és az anyai szeretet különös keverékével tekintenek le rájuk. De van egy hátulüt je is a dolognak: a legtöbb biciklis bölcsész agglegény, és valószín leg is marad, legalábbis amíg ragaszkodik a biciklijéhez. MIÉRT NEM SOROLHATÓ IFJABB JOHN F. KENNEDY A BICIKLIS BÖLCSÉSZEK KÖZÉ? - A biciklizés nem feltétlenül státusszimbólum - mondja Mr. Eccles. - Bár legjobban az olyan hatalmasságokhoz illik, mint George Plimpton. Máskülönben az embernek a sarkon túl kell eldugnia a biciklijét, és felt nés nélkül kit rnie a nadrágot a zokniból. - A biciklis bölcsészek nem sportszeretetb l bicikliznek, mint azok a bolondok, akik a parkban tekernek körbe-körbe. Egyrészt közlekedési eszköznek tekintik a kerékpárt, másrészt, és ez a fontosabb szempont, az irodalmi fiatalságukat védelmezik vele.

Gondoljunk csak az oxfordi hajnalra, végiggördülni a macskaköves utcákon, a n már vár a Cherwell partján, ruhája lebeg a szélben, kezében egy Yeats-kötetet szorongat. Így látják magukat a biciklis bölcsészek, miközben Manhattan utcáin tekernek, a taxikat és a kátyúkat kerülgetve. Lehet, hogy az ifjabb John F. Kennedy New York leghíresebb és legkívánatosabb biciklis agglegénye, ám sportossága miatt mégsem számít biciklis bölcsésznek. Mert egy biciklis bölcsész inkább es kabátban biciklizik, mint rövidnadrágban és testre feszül pólóban. Ennél a szerelésnél a biciklis bölcsészek már csak attól a sztreccs biciklisnadrágtól irtóznak jobban, aminek az ülepébe puha habszivacsot varrtak. A biciklis bölcsészek ugyanis nem idegenkednek a kemény nyereg okozta fájdalmaktól, az jót tesz az irodalomnak. - Nincs biciklis sztreccsnadrágom - mondja Mr. New Yorker, de hozzáteszi, hogy télen a hideg ellen jégeralsót szokott hordani. Talán ezért szokták a biciklis bölcsészeket megtámadni, a sportból kerékpározókat meg nem. A másik ok az, hogy a nap minden szakában (minél kés bb, annál jobb, annál romantikusabb), bármilyen fizikai állapotban, bárhol bicikliznek. - El fordul, hogy éjszaka egy részeg kiüvölt az ablakon csak azért, hogy jól rád ijesszen - mondja Mr. Eccles. - De van ennél rosszabb is. Egyszer, Halloween éjszakáján. Mr. New Yorker éppen az angol bobbyk jellegzetes kalapjával a fején biciklizett, amikor egy csapat tizenkét éves gyerek leszállította a biciklijér l. - Azt mondtam, nem tudok egyszerre mindenkivel kiállni, gyertek egyenként, ha mertek. Mindegyik hátralépett, kivéve a legnagyobbat. Ekkor rájöttem, hogy vele sincs kedvem verekedni. - Végül aztán az egész banda nekiesett Mr. New Yorkernek, és ütötték-verték, amíg egy járókel el nem kezdett segítségért kiabálni, erre aztán szétszaladtak. - Szerencsém volt - mondja Mr. New Yorker. - Nem vették el a biciklimet, csak néhány lemezt, amit a kosárban vittem. Csak a pontosság kedvéért: Mr. New Yorker lemez alatt fekete bakelitkorongokat ért, nem holmi CD-ket ez is az igazi biciklis bölcsész ismertet jele. Mr. Ecclesnek is van ilyen története. - Két napja éppen a Central Parkon át hajtottam, amikor egyszer csak körülvett egy görkorcsolyás banda. Szinte még gyerekek voltak, és el akartak kapni, de én gyorsabb voltam, és sikerült meglépnem. Még ennél is nagyobb veszély a szex, mint azt egy riportert l megtudhatjuk. Nevezzük az illet t Chesternek. Chester ma már nem biciklizik annyit, mint azel tt, mert körülbelül egy éve, egy romantikus kaland után, volt egy csúnya balesete. Épp egy topless táncosn kr l szóló cikken dolgozott, és összeismerkedett egy Lola nev n vel. Lola talán Marilyn Monroe-nak hitte magát az Arthur Millere oldalán. Ki tudja. Lola egy nap felhívta telefonon, és azt mondta neki, hogy éppen ágyban van a Trump Palace-beli lakásában, és Chester átjöhet, ha van hozzá kedve. persze azonnal biciklire pattant, és tizenöt perc múlva már ott is volt. Három órán át dugta a n t. Akkor Lola azt mondta, hogy most menjen el, mert egy pasival él, és az illet bármelyik pillanatban megérkezhet. Chester kirohant a házból, felpattant a biciklijére, de volt egy kis gond. Az intenzív szext l annyira remegett a lába, hogy teljesen begörcsölt, épp amikor a Murray Hill dombról gurult lefelé, ezért véletlenül nekiment a járdaszegélynek, leesett, és egy jókora darabon az aszfalton csúszott. - Nem volt semmi - meséli. Ha az ember ekkora felületen lehorzsolja a b rét, az olyan, mint az els fokú égési sérülés. Szerencsére a mellbimbója végül visszan tt. EGY NAGY FÉMTÁRGY A LÁBAM KÖZÖTT Manhattanben biciklizni tényleg veszélyes sport. Ha ezek az írók valahol az ország nyugati részén élnének, lehet, hogy tartanának maguknál l fegyvert, mint Larry McMurtry, Tom McGuane vagy Cormac McCarthy. De mivel New Yorkban élnek, a biciklis bölcsészek inkább Clark Kentre hasonlítanak. Nappal szerény, visszafogott riporterek, akiknek gyakran vérszomjas szerkeszt n kkel kell megküzdeniük, éjszaka viszont a társadalomra veszélyes fenevadakká válnak. Ki hibáztathatná ket? - Az ember átmegy a piroson, vagy szemb l behajt az egyirányú utcába. Akár egy b nöz - mondja Chester. - Érzem, ahogy egy nagy fémtárgy lüktet a lábam között, száguld, visz magával - osztja meg velem legtitkosabb gondolatait egy nevének elhallgatását kér biciklis bölcsész. - Most is a biciklimet fogom - közli Kip, az irodalmi ügynök, aki éppen az irodájából telefonál. - A városi biciklizés a szabadságot jelenti. Olyan, mintha a tömeg felett lebegnél. Én a biciklin semmit l sem félek. Ugyanez nem mondható el az életem többi részér l. A biciklin ülve úgy érzem, én vagyok a legjobb, összhangban magammal és a várossal. A biciklis bölcsészek különös viszonyban vannak a biciklijükkel. Általában nem feltuningolt, high-tech mountain bike-juk van. Semmi Shimano XT váltó, semmi elasztikusan rugózó els villa. Jellemz példa Mr. New Yorker, akinek egy elegáns háromsebességes gépe van, sárhányókkal, hátul fémkosárral. - Kell a kosár a bevásárláshoz - magyarázza Mr. New Yorker - meg a laptophoz és a munkához kapcsolódó dolgok miatt is.

- Nekem a bicikli olyan. mint a kutyám vagy a gyerekem - jelenti ki Kip. - Rendben tartom, bogarászom. Ha a biciklis bölcsész a biciklijér l beszél, az ember azt gondolhatja, n r l van szó. - Szeretem a bringámat, az ember annyira össze tud n ni vele - mondja egyikük. - Bár igazság szerint, az egyik bringa olyan, mint a másik. - Volt egy biciklim, amit l teljesen bezsongtam - meséli Kip. - Alumíniumvázas. Úgy bántam vele, mint a hímes tojással. Aztán ellopták. Le voltam sújtva. Addig nem is tértem magamhoz, amíg nem szereztem egy új bringát, amit nagyon szépre megcsináltam. A barátn khöz hasonlóan a bicikliket is lenyúlják New Yorkban. - Bemész tíz percre egy könyvesboltba, és mire kijössz, elvitték a biciklit - mondja Mr. Eccles. Ez persze nem jelent feltétlenül gondot, mint ahogy Mr. New Yorker rámutat. - Ha a metrójegy árát vesszük alapul, egy biciklivásárlás körülbelül három hónap alatt megtérül. Ha a taxihoz hasonlítjuk, egy hónap alatt. A bicikli jól jöhet a n knél is. - Jó társalgási téma, f leg kezdetben - állítja Thad, aki író. - Azonkívül jól el lehet vele babrálni, hogy az ember ne mindig saját magával legyen elfoglalva. További el nye, hogy lakmuszpapírként jelzi, van-e kapás. - Egyszer egy n nagyon megharagudott, amikor biciklivel akartam elmenni hozzá - folytatja Thad. - De ha egy n azt mondja, hogy hozd csak be a bringádat, az nagyon szexi tud lenni. - Az, hogy behozhatod-e a n lakásába a biciklit, sokat elárul - fejtegeti Mr. Eccles. - Az anális-retentív típusok nem engedik közel a gépet a saját holmijukhoz. De a bicikli néha több, mint csak egy bicikli, és ezt a n k is nagyon jól tudják. - Gyanakodva méregetik az embert. Túl könnyen mozogsz, túl független vagy - mondja Mr. Eccles. - És a végén nincs benned elég méltóság. - Van benne valami Peter Panre emlékeztet - állítja Kip. - Többek között, ezért nem járok már mindenhova biciklin. - Van valami önz dolog is benne - teszi hozzá Mr. Eccles. - Senkit nem tudsz elvinni. Túl nagy szabadsága van annak a férfinak, aki biciklivel közlekedik. Mr. Eccles hozzáteszi, hogy ötven-egynéhány évesen vagy tíz oka van annak, hogy még nem házasodott meg, de egyik sem valami nyomósok. Van ezenkívül a biciklizésben valami olcsó életszemlélet is. Az egyik n , aki szerkeszt egy flancos férfimagazinnál, visszaemlékszik arra, amikor megismerkedett egy biciklis bölcsésszel egy könyvbemutatón. Megbeszélték, hogy egy elegáns steakétteremben találkoznak az Upper West Side-on. A pasi elkésett, mert biciklivel jött (a n odakint várta, idegességéhen egyik cigir l a másikra gyújtott). Amikor végre leültek, és végigböngészték az étlapot, a pasas egyszer csak azt mondta: - Figyelj, rájöttem, hogy én igazából egy pizzára vágyom. Ugye nem baj? Azzal felállt. - De nem kéne mégis... - hebegett a n a pincérre pillantva. - Épp csak belekortyoltál egy pohár csapvízbe – felelte a férfi. - Én hozzá se nyúltam az enyémhez. Ezért nem kérhetnek pénzt. Visszamentek a n lakására, és pizzát rendeltek, majd a pasas elment. Párszor még találkoztak, de a pasi mindig azt akarta, még este tízkor is, hogy vegyenek valamit elvitelre, menjenek fel a n lakására:, és ott egyék meg. A n végül kirúgta a pasast, és egy bankárral kezdett el járni. GOND AZ ÜLEP KÖRÜL A biciklis bölcsészek gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a barátn jükb l biciklis bölcsészlányt próbálnak faragni. Joanna, aki az Ötödik sugárírton n tt fel, és jelenleg bels építészként dolgozik, egy biciklis bölcsészhez ment férjhez. - Mindketten bicikliztünk - meséli -, így el ször ez nem jelentett gondot. De egyb l rájöttem, hogy valami baj van, amikor a születésnapomra biciklinyerget kaptam t le. Karácsonyra pedig autóra szerelhet biciklitartót vett nekem. Amikor elváltunk, a biciklitartót visszavette, és azóta használja. El tudod hinni? - Biciklis pasi? Jézusom, dehogy kell nekem ilyen! - mondja Magda, a regényíró. - El tudod képzelni, milyen szaga van a nadrágja ülepének? Köszönöm, nem kérek bel le. Túl sokszor gázolt már el férfi biciklista. Önz , kamikaze fütyik. Ha az ágyban is úgy viselkednek, mint a biciklin, akkor pláne köszönöm, nem kérek bel le, ugyanis nem az a lényeg, hogy gyorsan célba érjünk. . - A n k nem tartják szexinek a bringázást - mondja Thad. - Szerintük infantilis dolog. De van egy pont, amikor az ember rádöbben: nem élheti le úgy az életét, hogy a n k el tt szerepet játszik. 10. Belvárosi macák és greenwichi öreglányok

Látogatás a városból nemrég kiköltözött barátoknál? Ebben az élményben a legtöbb manhattani n nek volt már része, de csak kevesen érezték közben jól magukat. Ami azt illeti, többségük különös lelkiállapotban tért vissza New Yorkba, mely állapotban sajátosan keveredett a fülig ér száj és a megsemmisít érzés. Jolie Bemard azel tt ügynök volt, rockzenekarokkal foglalkozott az International Creative Managementnél. Öt évvel ezel tt, ha éppen nem a világ másik felén járt cowboycsizmában, és rocksztárokkal töltötte az idejét, akikkel néha le is feküdt, szóval, ha éppen nem ezt csinálta, akkor New Yorkban lakott, egy egyszobás lakásban, melyet fekete b rkanapékkal és egy hatalmas hifirendszerrel tett otthonossá. hosszú sz ke haja volt, karcsú, izmos teste, nagy cicije, és amikor hazaért, mindig kábé egymillió üzenet várta a rögzít jén, amikor viszont szórakozni indult, tele volt pénzzel és anyaggal. Azt lehet mondani, hogy híres ember volt. Aztán történt valami. Senki se hitte volna, de megtörtént, amib l megint csak az a tanulság, hogy az ilyesmit soha nem lehet el re tudni. Harmincöt éves lett, megismerkedett egy befektetési bankárral, aki a Salomon Brothersnél dolgozott, és mire kett t számoltunk, összeházasodtak, Jolie gyereket várt, és kiköltöztek Greenwichbe. - Semmi nem változik - mondta Jolie. - Ezután is mindig együtt lógunk majd, eljöhettek hozzánk vendégségbe, nyáron kint fogunk grillezni a kertben. Persze, persze, mondtuk erre mindnyájan. Eltelt két év. Hallottuk, hogy megszületett az els kis poronty, aztán a második is. A nevüket nem bírtuk megjegyezni, ahogy azt sem, hogy fiúk, lányok vagy vegyes páros. - Figyelj, mi van Jolie-val? - kérdezgettem néha Mirandát, aki azel tt Jolie legjobb barátn je volt. - Nemtom - felelte mindig Miranda. - Akármikor hívom, nem tudunk nyugodtan beszélni. Jön a kertész, rajtakapja a bébiszittert, hogy a mosókonyhában füvezik, vagy az egyik gyerek vonyít. - Hát ez szörny tényleg szörny - állapítottuk meg mindannyian, aztán az egészet elfelejtettük. Aztán, úgy egy hónapja, bekövetkezett az elkerülhetetlen: lila virágdíszes, kis fehér meghívók érkeztek, amelyek Jolie négy városi barátn jét egy esküv el tti buliba hívták, amelyet Jolie-ék házában tartottak. Az esemény szombaton volt esedékes, délután egy órakor - Miranda szerint csak azért, mert ez a legalkalmatlanabb id pont, ráadásul ez az a dolog, amihez az embernek a legkevésbé van kedve szombat délután. Kibumlizni Connecticutba. - Jolie könyörgött a telefonban - néz ránk Miranda. - Azt mondja, szeretné, ha a régi New York-i barátn i eljönnének, hogy ne legyen olyan unalmas. - A halál csókja - mondom. A négy n mégis megállapodik, hogy elmennek - Miranda, harmincöt éves, egy kábeltévé vezet je, Sarah, harmincnyolc éves, és saját PR-cége van; Carrie, harmincnégy éves, afféle újságíró és Belle, szintén harmincnégy éves, bankár, a társaságból az egyetlen, aki férjnél van. RÉGI GREENWICH, ÚJ ELLENSÉGEK Szombatra persze olyan szép lett az id , mint az idén még soha. Süt a nap, huszonegy fok van. A csajok a pályaudvaron találkoznak, és mindenki azonnal panaszkodni kezd, hogy ebben a gyönyör id ben be lesznek zárva Jolie-ék házába - igaz, t sgyökeres New York-i pincebogárként, egyébként sem menne ki egyikük sem a lakásból, ha nem muszáj. A bajok a vonaton kezd dnek. Carrie szokás szerint reggel négykor került ágyba, és szörnyen másnapos. Egyfolytában úgy érzi, mindjárt rosszul lesz. Belle összeveszik az el tte ül n vel, akinek a gyereke folyton feltérdel az ülésen, hátrafordul, és a nyelvét öltögeti. Aztán Sarah kíméletesen közli velünk, hogy Jolie az Anonim Alkoholistákhoz jár - már három hónapja -, ami azt jelenti, hogy a buliban nem lesz szesz. Carrie és Miranda azonnal elhatározzák, hogy a következ állomáson leszállnak a vonatról, és visszamennek New Yorkba, de Belle és Sarah nem hagyja. Aztán Sarah azt javasolja Carrie-nek, hogy neki is el kéne mennie az Anonim Alkoholistákhoz. A vonat megérkezik Old Greenwhich-be, és a négy n beprésel dik egy zöld-fehér taxi hátsó ülésére. - Miért csináljuk ezt? - kérdezi Sarah. - Mert muszáj - feleli Carrie. - Azt ajánlom nekik, hogy ne legyenek elöl a kerti szerszámok - mondja Miranda. - Ha kerti szerszámot látok, sikítok. - Ha gyereket látok, sikítok. - Oda nézzetek! Fák! F ! Érzitek a frissen vágott f illatát? - lelkendezik Carrie, aki titokzatos módon, hirtelen jobban lett. Gyanakodva méregetik. A taxi egy fehér, gyarmati stílusú ház el tt áll meg, melynek értékét nyilván emeli a csúcsos palatet és az emeleti erkélyek. A gyep valószer tlenül zöld, és a kertben a fák köré rózsaszín virágokat ültettek. - Nézzétek, milyen helyes kiskutya! - kiált fel Carrie, és az ugatva feléje száguldó golden retrieverre mutat. Amint a kutya a kert határához ér, valami visszalöki, mintha egy láthatatlan kötélnek ütközött volna.

Miranda rágyújt egy kék Dunhillre. - Láthatatlan villanypásztor - magyarázza. - Itt mindenkinek ilyen van. Lefogadom akármibe, hogy err l ma még hallani fogunk. A négy n egy pillanatra megáll a kocsifelhajtón, és a kutyát bámulja, aki a kert közepén ül, és vitézül csóválja a farkát. - Menjünk vissza New Yorkba most rögtön! - kéri Sarah. Odabent már ücsörög néhány n a nappaliban, keresztbe vetett lábbakkal, a térdükön kávéscsészét egyensúlyozva. A földön ágyterít , rajta uborkás szendvicsek és quesadilla salsaszósszal. Kissé távolabb bontatlan üveg Fehérbor, egyik oldala párás. A leend menyasszony, Lucy, egy kicsit megretten a New Yorki n k érkezésekor. Mindenkit lemutatnak mindenkinek. Egy Brigid Chalmers nev n , tet t l talpig Hermesbe öltözve, Bloody Marynek látszó italt kortyolgat. Késtetek, lányok. Jolie már azt hitte, el se jöttök - mondja abban a h vös, sajátosan undok stílusban, amit csak a n k használnak egymás között. - Hát, a menetrend - vonogatja Sarah bocsánatkér en a vállát. - Ne haragudj, ismerlek valahonnan? - suttogja Miranda Carrie fülébe. Ez annyit jelent, hogy Miranda a maga részér l mostantól háborúban áll Brigiddel. - Bloody Maryt iszol? - kérdezi Carrie. Brigid és egy másik n összenéznek. - Igazából Virgin Mary, mert alkoholmentes - feleli. Tekintete egy pillanatra Jolie felé rebben. - Az évek hosszú során elegem lett az alkoholból meg a bulizásból. Egy id után, nem is tudom, valahogy unalmas lesz. Az ember fontosabb dolgok felé fordul. - Nekem a legfontosabb dolog most egy vodka lenne - mondja Carrie, halántékára szorított ujjakkal. Hihetetlenül másnapos vagyok. Ha nem kapok vodkát... - Raleigh! - kiáltja az egyik kanapén ül n . Hátrafordulva próbál benézni a másikszobába. - Raleigh! Menj ki a kertbe játszani! Miranda Carrie-hez hajol; - Most a kutyájának szólt, vagy a gyerekének? HÁZAS SZEX Miranda Brigidhez fordul. - Mondd csak, Brigid - szólítja meg -, te mit is csinálsz egész pontosan? Brigid kinyitja a száját, és ügyesen belehelyez egy quesadillát. - Otthon dolgozom. Saját tanácsadó cégem van. - Értem - bólogat Miranda. - És mivel kapcsolatban adsz tanácsokat? - Számítógépekkel. a környék Bill Gates-e - mondja egy másik n , akit Marguerite-nek hívnak, és Eviant iszik borospohárból. - Ha valami gond van a számítógéppel, csak szólunk Brigidnek, és megoldja. - Ez nagyon fontos annak, akinek számítógépe van - szól közbe Belle. - A számítógépek annyira trükkösek tudnak lenni. Különöse n, ha az ember nem mindennap használja. - Elmosolyodik. - És mi a helyzet veled, Marguerite? Hány gyereked van? Marguerite elpirul kissé, és elfordítja a fejét. - Egy - mondja kicsit szomorkásan. - Az én gyönyör kis angyalkám Persze már nem olyan kicsi. Nyolcéves kisfiú, és nagyon fiús korszakban van éppen. De most próbálkozunk egy kis testvérrel. - Margie a lombikbébi programot csinál ja - magyarázza Jolie, aztán hozzáteszi: - Annyira örülök, hogy az én két kicsim már megszületett. Sajnos Carrie épp ebben a pillanatban lép be a konyhából, egy nagy pohár jeges vodkát kortyolva. - A porontyokról jut eszembe, hogy Belle-t fel akarja csinálni a férje, de nem akarja. Úgyhogy elment a gyógyszertárba, és vett egy olyan micsodát, amivel meg lehet állapítani a peteérés id pontját. Az eladón sok szerencsét kívánt neki, mire : “Dehogy, félreérti a helyzetet. Azt akarom megtudni, mikor dughatok úgy, hogy ne legyek terhes!" Hát nem oltári? - Nem bírnék nyáron terhes lenni - magyarázza Belle. - Milyen hülyén néznék ki fürd ruhában? Brigid visszatereli a beszélgetést eredeti medrébe. - És te mivel foglalkozol, Miranda? - kérdezi. - Te ugye New Yorkban laksz? - Tudod, én egy kábeltévés társaság egyik igazgatója vagyok. - Jaj, imádom a kábeltévét! - lelkendezik egy Rita nev n , akinek a nyakában három vastag aranylánc lóg, plusz egy tizenkét karátos zafír eljegyzési gy r meg egy zafírberakásos jegygy r . - Bizony - feleli Belle édesen mosolyogva. - Miranda a mi kis Bob Pittmanünk. Tudjátok, a Music Television alapítójára gondoltam. - Én tudom! - mondja Rita. - A férjem a CBS tévétársaságnál dolgozik. Majd megmondom neki, hogy ismerlek, Miranda. A személyi titkárn je voltam, amíg mindenki rá nem jött, hogy járunk. Akkor még házasember volt. Összenéz néhány connecticuti n vel. Carrie leroskad Rita mellé, és közben véletlenül leönti egy kis vodkával.

- Jaj, ne haragudj - szabadkozik. - Olyan ügyetlen vagyok ma. Szalvétát? - Nem történt semmi - feleli Rita. - Csak annyira leny göztél - magyarázkodik Carrie. - Megszerezni egy n s férfit! Erre én sose lennék képes. Valószín leg a végén inkább a feleségével barátkoznék össze. - Erre vannak a tanfolyamok az Oktatási Centrumban - jelenti ki szárazon Sarah. - De nekem nem lenne kedvem tanfolyamra járni egy rakás szerencsétlennel - mondja Carrie. - Sok ismer söm vett már részt tanfolyamon az Oktatási Centrumban - meséli Brigid. - Melyik is volt a kedvencünk? - kérdezi t le Rita. - A szado-mazo? Hogyan legyünk úrin k? - Hát, az én férjemet tényleg csak lovaglópálcával lehet ébren tartani - mondja Brigid. - Házas szex. Lucy bátran felnevet. KERTVÁROSI MEGLEPETÉS: A BIDÉ Carrie feláll, és nagyot ásít. - Megmondaná valaki, hol a vécé? De nem a vécére megy. Nem is olyan részeg, mint amilyennek látszik. Lábujjhegyen fellopakodik a lépcs n, amelyet perzsa futósz nyeg borít, és arra gondol, ha Jolie helyéhen lenne, biztosan tudná a sz nyeg pontos fajtáját, mert az embernek ilyen dolgokat illik tudnia, ha egy gazdag bankár felesége, akinek otthont teremt a kertvárosban. Carrie Jolie hálószobájába megy. Süpped s fehér padlósz nyeg, mindenütt ezüstkeretes fényképek. Néhány profi fotón Jolie látható fürd ruhában, hosszú sz ke haja leomlik a vállain. Carrie sokáig nézegeti a fényképeket. Milyen lehet Jolie-nak lenni? Hogy történt az egész? Hogyan talál az ember valakit, aki szerelmes lesz belé, és ilyen dolgokkal veszi körül? Carrie harmincnégy éves, soha még a közelébe se került ennek, és jó eséllyel nem is fog. Pedig úgy n tt fel, hogy ilyen életet képzelt magának. Ezt akarta, és úgy gondolta, is így él majd. De azok a férfiak, akiket akart, vagy nem ilyen életet akartak, vagy t nem akarták. Akik pedig ilyen életet akartak, túl unalmasak voltak. Carrie belép a fürd szobába. A padlótól a mennyezetig fekete márványburkolat. Bidé. Lehet, hogy a kertvárosi férjek csak akkor szeretnek lukra játszani, ha a feleség frissen mosdott. Nem úgy, mint a New York-iak. Carrie kis híján felsikolt. A fürd szobában van egy 30x40 centis fotó, melyen Jolie látható terhesen, Demi Moore-stílusban, egy átlátszó fésülköd köpenyt leszámítva teljesen meztelenül. A köpeny szétnyitva, jól látni Jolie hatalmas melleit és óriási pocakját. Büszkén néz a kamerába, kezét a hasán nyugtatja, valamivel óriási, kidomborodó köldöke fölött. Carrie lehúzza a vécét, és lélekszakadva lerohan a lépcs n. - Már az ajándékokat bontogatjuk - néz rá Brigid megrovóan. Carrie leül az egyik Miranda melletti székre. - Mi a baj? - kérdezi t le Miranda. - Egy fotó. A hálószoba melletti fürd szobában. Nézd meg te is - feleli Carrie. - Elnézést - mondja Miranda, és kimegy. - Miben sántikáltok ti ketten? - kérdezi Jolie. - Semmiben - mondja gyorsan Carrie. A leend menyasszonyra pillant, aki egy piros, fekete csipkével díszített selyembugyit tart a kezében, amelyen alul, középen praktikus lyukat hagytak. Mindenki nevet. Végül is err l szól a nászajándék: poén. RESZKETEK - Láttad azt a fényképet? Nem hittem a szememnek - mondja Miranda hazafelé a vonaton. - Ha valaha terhes leszek - feleli Belle -, kilenc hónapig ki se teszem a lábam a lakásból. Senkivel sem fogok találkozni. - Én meg tudnám szokni - szól Sarah álmodozva, miközben az ablakon hámul kifelé. - Ház, autó, bébiszitter. Olyan kezelhet nek látszik az életük. Féltékeny vagyok. - De mit csinálnak egész nap? Ezt szeretném tudni - mondja Miranda. - Még szex sincs az életükben - teszi hozzá Carrie. Közben új barátjára, Mr. Bigre gondol. Egyel re minden király vele, de egy év, két év múlva - ha egyáltalán eltart addig - vajon mi lesz? - Nem fogjátok elhinni, nút hallottam Brigidr l - meséli Belle. - Amíg ti az emeleten voltatok, Jolie berángatott a konyhába. Légy szíves. legyél kedves Brigidhez - mondta - Nemrég rajtakapta a férjét, Tadet egy másik növel." A másik n Brigid szomszédja, Susan volt. Susan és Tad New Yorkban dolgoznak, és úgy egy éve mindennap egy autóval mennek a vonatig meg vissza. Amikor Brigid este tízkor beléjük botlott, mind a ketten he voltak rúgva, és az autóban ültek, ami egy zsákutca végében parkolt. Brigid épp a kutyát sétáltatta. Feltépte a kocsi ajtaját, és rácsapott Tad pucér valagára. „A kisfiad náthás, és szeretne jó éjszakát puszit adni az apjának"- mondta, azzal visszament a házba. Ezután Brigid egy hétig nem vett tudomást a helyzetr l. Közben Tad egyre idegesebb lett, néha egy nap tízszer is felhívta az irodájából. De valahányszor megpróbálta szóba hozni a dolgot, Brigid mindig a gyerekekre terelte a beszélgetést. Végül szombat este, amikor Tad berúgott, mint az állat, és épp egy újabb adag Margaritát kevert a teraszon, Brigid kipakolt. - Megint terhes

vagyok. Tizenkét hetes. Úgyhogy, most már nem kell aggódnunk, hogy elvetélek. Nem is örülsz, drágám? azzal a fejére borította a margaritás kancsót. - Jellemz - szól Carrie, egy gyufával tisztogatva a körmét. - Úgy örülök, hogy az én férjemben meg lehet bízni - sóhajt fel Belle. - Reszketek - mondja Miranda. Most pillantják meg New Yorkot, kés délutáni barna színeiben fölébük magasodik, ahogy a vonat átmegy a hídon. - Muszáj innom valamit. Velem tart valaki? Az Icibe mennek. A harmadik koktél után Carrie felhívja Mr. Biget. - Hali - mondja Mr. Big. - Mi az ábra? - Szörny volt - kuncog Carrie. -Tudod, mennyire utálom az ilyet. Nem bírtak másról beszélni, csak gyerekekr l, magániskolákról, meg arról, hogy golyózták ki a barátaikat a városi klubból, és hogyan törte össze a bébiszitter az új Mercit. Hallja, ahogy Mr. Big kifújja a szivarfüstöt. - Ne is tör dj vele, kölyök. Majd megszokod - mondja. - Nem hinném - feleli Carrie. Hátrafordul, és az asztaluk felé néz. Miranda már odarángatott két pasit egy másik asztaltól, egyikük mély beszélgetésbe bonyolódott Sarah-val. - Menedéket kérek a Bowery bárban - mondja, és leteszi a kagylót. 11. A cicababák meglépnek a kertvárosból. Fedetlen keblek a New York-i éjszakában Közvetlenül a hazatérés után rossz dolgok történhetnek azokkal a New York-i n kkel, akik a kertvárosba nemrég férjhez ment, gyermekes barátn iket látogatják meg. Miután visszajöttek a greenwichi nászajándékbuliból, másnap reggel Carrie, Miranda, Belle és Sarah körbetelefonálják egymást. Sarah eltörte a bokáját, amikor hajnali négykor görkorcsolyázni próbált. Miranda a gardróbban dugott valami pasival egy bulin, és nem használtak óvszert. Carrie pedig akkora hülyeséget csinált, hogy meg van róla gy z dve: rövid viszonya Mr. Biggel ezennel véget ért. A HUNCUT SZERSZÁM Mirandának eredetileg nem állt szándékában meg rülni a buliban, és nem kívánta el adni - az szavaival élve - Glenn Close imitációját: - Éppen hazafelé tartottam, hogy a hosszú nap után álomra hajtsam a fejemet, és másnap, vasárnap, dolgozni tudjak. Ezért király, ha az embernek nincs férje, gyereke, és egyedül él. Vasárnap is dolgozhat. De Sarah rávette, hogy menjenek el a buliba. “Jó kapcsolatokba botolhatunk ott, hidd el" - érvelt Sarah. Sarah, akinek saját PR-cége van, kapcsolatokban látja a világot, amit pasinak is lehet érteni. A buli a Keleti Hatvannegyedik utcában van. Valami gazdag öreg pasi házában. Fekete ruhás harmincas n k, gyakorlatilag egyforma árnyalatú sz ke hajjal. Ezek a fajta n k folyton gazdag pasik saját házukban rendezett bulijaiba járnak, és mindig elhozzák a barátn jüket is. Ezért egész sereg ilyen n t látni, akik mind pasira vadásznak, és közben úgy csinálnak, mintha nem pasira vadásznának. Sarah elt nik a tömegben. Miranda ott ragad a bárnál. Sötét, hullámos haja van, ráadásul testhez simuló lovaglónadrág van rajta, így kilóg a társaságból. Két lány megy el mellette, és Miranda meg merne esküdni, bar lehet, hogy csak üldözési mániája van, hogy az egyik azt mondja: - Ez az a lány, Miranda Hobbes. Micsoda egy bestia! Miranda erre félig magában, úgy hogy senki se hallja, azt mormolja: Pontosan, egy igazi bestia vagyok, drágám, és hála istennek, hogy nem vagyok olyan, mini te. Közben eszébe villan, hogy a kertvárosban a hosszú délután végén, a kalóriaszegény joghurttal díszített kalóriaszegény répatortát olyan hegyes, valódi ezüstb l készült tortavillával szolgálták fel, amely könnyen felsérthette volna bárkinek a b rét. Egy férfi lép hozzá. Drága, csináltatott öltöny. Jó, nem igazán férfi, mert még csak harmincöt körül lehet. De próbál az lenni. Miranda éppen egy dupla vodka-tonikot igyekszik szerezni a bárpincért l, mikor a férfi így szól hozzá: - Szomjasak vagyunk, mi? - Nem, a marhasültemet várom! - Magának azt is szerzek - mondja a férfi, és kiderül, hogy francia akcentussal beszél. - Majd szólok, ha kérek - feleli Miranda, és megpróbál elt nni. Nem akar belebonyolódni a buliba. Elege van abból, hogy kilóg a társaságból, de hazamenni sincs kedve, mert abból is elege van, hogy magányos, és egy kicsit be is van rúgva. - Guy vagyok - mutatkozik be a férfi. - Galériám van a Hetvenkilencedik utcában. Miranda felsóhajt. -Hát persze. - Talán már hallott is róla. - Idehallgass, Guy - kezdi Miranda. - Igen? - mondja a férfi felélénkülve. - Elér a fütyid a fenekedig? Guy ravaszul elmosolyodik. Közelebb húzódik. Kezét Miranda vállára teszi. - Hát persze.

- Akkor azt javaslom, baszd meg magad. - Ugyan már! - mondja Guy, és Miranda nem tudja eldönteni, hogy tényleg ilyen hülye, vagy csak azért látszik hülyének, mert francia. Megragadja Miranda kezét, és elkezdi vonszolni a lépcs n felfelé, Miranda pedig hagyja, arra gondolván, hogy ha egy férfi meg tudja rizni a nyugalmát, miután megsértették, akkor talán nem is lehet annyira rossz. A gazdag pasas hálószobájában kötnek ki, az ágyon vörös selyem ágyterít , és kiderül, hogy ennél a Guynál kokó is van. Aztán valahogy smárolni kezdenek. Az emberek közben ki-be járkálnak. Valamiért a gardróbszobába kerülnek. Patinás feny burkolat, nadrágtartók, vállfák, a polcokon kasmírpulóverek és b rcip k. Miranda elolvassa az egyik ruhacímkét: Savile Row. Unalmas. Amin megfordul, és azt látja, hogy Guy ott áll mögötte. Petting. Sarah megválik sz k nadrágjától. El bukkan Guy huncut szerszáma. - Mekkora van neki? - kérdezi Carrie a telefonban. - Nagy. És francia - feleli Miranda. (Hogy volt erre képes?) A végén Guy azt kéri t le: - Drágám, azért a barátn mnek ne meséld el - és még egyszer utoljára bedugja a nyelvét Sarah szájába. Aztán minden kiderül: két éve együtt él a barátn jével, aki gyakorlatilag a menyasszonya, de még nem bírja eldönteni, hogy meg akar-e n sülni, viszont a n mégiscsak vele él, úgyhogy mit tud csinálni? Ekkor következik a Glenn Close-imitáció, csak nyúl nélkül. Másnap Guy kinyomozza Miranda telefonszámát, és felhívja azzal, hogy látni szeretné. - És körülbelül ennyi a pasiválaszték - szögezi le Miranda. NEWBERT AGGÓDIK Délben telefonál Belle férje, Newbert, hogy nem tud-e Carrie valamit Belle-r l. Ha meghalt volna, azt biztosan tudnám - feleli neki Carrie. A GÖRKORCSOLYÁS KAMASZLÁNY Aztán ott van Sarah, aki Miranda szerint a saját pincéjében görkorcsolyázott hajnali négykor. Részegen. Harmincnyolc évesen. Feln tt n , aki benne ragadt a kamaszlány szerepben. Van valami, ami még ennél is kevésbé vonzó? Nem hinném. De mit is tehetne Sarah? Harmincnyolc éves, vénlány, és szeretne járni valakivel. A pasikat pedig, mint ahogy az az eddigiekb l is kiderült, a fiatalok érdeklik. Még a nászajándékbuliba meghívott n k is, akik id sebbek Sarah-nál, már rég férjnél voltak harmincnyolc évesen. Így aztán görkorcsolyázik a pincében egy huszonöt éves sráccal. Ahelyett, hogy lefeküdne vele. A srác benne lenne, Sarah viszont attól fél, hogy túl öregnek találná a testét. - Áááá, szia! - mondja Sarah, amikor Carrie délután felhívja. A kanapén fekszik kicsi, de tökéletes lakásában, nem messze a Second Avenue-tól. - Remekül vagyok, drágám, annyira remekül, hogy azt el sem tudod képzelni - természetellenesen vidám a hangja. - Csak éppen a bokám van egy kicsit eltörve. A baleseti sebészeten olyan helyes dokik dolgoznak. És Luke végig ott volt velem. - Luke? - Igazából Lucas. Olyan helyes hír. Az én kis barátom - kuncog. Ijeszt hangon. - Honnan szedted a görkorcsolyát? - Az övé. Azzal jött a buliba. Hát nem aranyos? Hat hét múlva veszik le a gipszet. Addig Sarah egy lábon fog ugrálni, úgy vezeti majd a saját PR-cégét is. Nincs betegbiztosítása, úgyhogy nem mehet betegszabadságra. A cég egy cérnaszálon lóg. Jobb ez vagy rosszabb, mint feleségnek lenni a kertvárosban? Jobb vagy rosszabb? Ki tudja. BELLE A CARLYLE-BAN Belle a Carlyle-ból telefonál. Valami baseballjátékosról beszél, a Miami Dolphins csapathól. A Frederick night-clubban. Szóba kerül a férje, Newbert is, valamint a spagettiszósz. - Remek spagettiszószt tudok csinálni - mondja. - Jó feleség vagyok. Carrie helyesel. Miután Belle hazament a nászajándékbuliból, összevesztek Newberttel. Belle elrohant otthonról, és egyenest a Frederick night-clubba ment. Ott lépett he a képbe a baseballjátékos. Folyton azt mondogatta Belle-nek, hogy a férje nem szereti t, Belle-t eléggé. - De szeret - ellenkezik Belle. - Te ezt nem értheted. - Én jobban szeretnélek - állítja a baseballjátékos. Belle nevet, elszalad, és kivesz egy lakosztályt a Carlyle Hotelben. - Koktélt szolgálnak fel. Most - meséli a telefonba. Szerinte Newbert csak azért ideges, mert most küldte el az új regényét a kiadónak. Vagy talán azért, mert nem akar gyereket. Amíg ki nem fizették a regény. Ha teherbe esik, úgyis mindennek vége. Most kell jól éreznie magát.

MINDEN ÚT BABY DOLLBA VEZET A nászajándékbuli után, és miután felhívja új barátját, Mr. Biget, Curie a Bowery bárba siet. Samantha Jones, a negyvenes filmproducer van ott, aki barátainak csak Sam. Carrie legjobb barátn je. Id nként. Barkley, a huszonöt éves ígéretes fest és modellpecér, odanyomul Samantha asztalához. - Imádnám, ha id nként felugranál hozzám - mondja Barkley, sz ke haját kisimítva a szeméb l. Samantha éppen egy kubai szivart szív. Nagyot szippant bel le, és Barkley arcába fújja a füstöt. Meghiszem azt. De mib l gondolod, hogy tetszenének a képeid? - Nem kell, hogy tetsszenek - feleli Barkley. - Elég, ha én tetszem. Samantha gonoszul vigyorog. - Nem vesz döm huszonöt évesnél fiatalabb pasival. Nem vagytok elég tapasztaltak az én ízlésemhez képest. - Tégy velem próbát - kéri Barkley. -Vagy legalább hívj meg egy italra. - Na, lépjünk innen - mondja Samantha. - Keressünk egy új törzshelyet. Találnak is. A Baby Dollt, egy sztriptíz bárt a bohémnegyedben. Nem bírják lerázni Barkley-t, ezért inkább hagyják, hogy velük jöjjön. Nem baj az, ha van velük egy férfi a topless bárban. Ezenkívül f is van nála. Elszívnak egy jointot a taxiban, és amikor kiszállnak a Baby Dollnál, Sam megragadja Carrie karját (Sam soha nem szokott ilyet csinálni.), és azt mondja neki: - Mindent tudni akarok Mr. Bigr l! Nem tudom, hozzád való-e. Carrie azon morfondírozik, egyáltalán válaszoljon-e, mert ez mindig így megy Sam és közte. Amikor végre boldognak érzi magát egy pasival, jön Sam, és elülteti benne a kételyt, mintha feszít vasat nyomna két fadarab közé. Végül azt feleli: - Nem tudom. Azt hiszem, bele vagyok zúgva. Sam erre így szól: - Tudja ez a tag, hogy te milyen klassz csaj vagy? Hogy szerintem milyen klassz csaj vagy? Carrie-nek az jár a fejében, hogy egy szép napon Sam meg majd együtt visznek ágyba egy pasit. Egy szép napon. A mixer, aki történetesen n , azt mondja nekik: - Olyan jó, hogy n ket is látni itt! - És ingyen italokat kezd nekik töltögetni. Ez mindig gond az ilyen helyeken. Aztán Barkley beszélgetést próbál kezdeményezni. Hogy igazából mennyire szeretne rendez lenni, és hogy igazából a fest k is ugyanazt csinálják, és miért is nem hagyja a fenébe az unalmas festést, és kezd el rendezni? Két lány táncol a színpadon. Hétköznapi csajoknak t nnek, nem néznek ki túl jól: kicsi, de lötyög s cici, nagy fenék. Barkley már kiabál: - De mikor jobb vagyok, mint David Salle! Egy kibaszott zseni vagyok! - Tényleg? Ki szerint? - Mind kibaszott zsenik vagyunk - szögezi le Carrie, azzal kimegy a mosdóba. Ehhez át kell mennie a két színpad közötti sz k nyíláson, és úgy le a lépcs n. A n i vécének szürke faajtaja van, amit nem lehet rendesen becsukni. A csempék töredezettek. Carrie Greenwichre gondol. Házasságra. Gyerekekre. - Még nem értem meg rá - dönti el magában. Felmegy a lépcs n, leveszi a ruháját, és táncolni kezd az egyik színhadon. Samantha csak nézi és nevet, de mikor a mixer odalép Carrie-hez, és udvariasan megkéri, hagy szíveskedjen lefáradni a színpadról, abbahagyja. Másnap reggel nyolckor Mr. Big telefonál. Golfozni készül. A hangja feszült. - Mikor értél haza? kérdezi Carrie-t l. - És mit csináltál? - Nem sok mindent - feleli Carrie. - Elmentem a Bowerybe. Aztán egy másik helyre is. A Baby Doll bárba. - Tényleg? És ott történt valami érdekes? - Túl sokat ittam - Carrie felnevet. - Más nincs, amit el kéne mondanod? - Nincs - feleli Carrie azon a kislányhangon, amin hízelegni szokott Mr. Bignek. - És veled mi van? - Felhívtak ma reggel - mondja a férfi. - Valaki azt állítja, hogy félig pucéran táncoltál a Baby Doll bárban. -Tényleg? És honnan tudja az illet , hogy én voltam az? - Tudja. - Most haragszol? - Miért nem mondtad el? - Haragszol? - Azért haragszom, mert nem mondtad el. Hogy tudsz úgy járni valakivel, hogy nem vagy hozzá szinte? - De honnan tudjam, hogy megbízhatok-e benned? - Hidd el - mondja a férfi -, én vagyok az egyetlen, akiben meghízhatsz. És leteszi. Carrie fogja az összes képet, amit Jamaicában készítettek (milyen boldognak t nnek, akkor fedezték fel egymást), és kivagdossa az összesb l a szivarozó Mr. Biget. Arra gondol, milyen volt vele aludni, ahogy a

hátához bújt. Szeretné felragasztani a kivagdosott részeket egy nagy kartonra, és föléírni: Mr. Big szivarral. Alá pedig: hiányzol, és rengeteg csók. Sokáig nézi a képeket. Aztán nem csinál semmit. Skipper és Mr. Marvelous a Southampton Hedges-ben, a forró szex reményében Talán csak attól van, hogy a legtöbb ember vitathatatlanul jobban néz ki, ha van egy kis színe. Vagy talán ez a bizonyíték arra, hogy a fajfenntartó ösztön er sebb, mint az ambíció, még a New York-iakban is. Mindenesetre van valami Long Island-ben, ami el segíti a röpke szexuális együttléteket, azokat a hihetetlenül rövid ideig tartó kapcsolatokat, amiket a legtöbb ember nem feltétlenül szeret tudomásul venni másnap reggel. Tekinthetjük ezt úgy, hogy a meztelen b r (a bikinifels nélkül napozó n k a Media Beach-en), a földrajzi elhelyezkedés (annyira, de annyira hosszú ideig tart, amíg autóval eljut az ember Southampton-ból East Hamptonba, különösen hajnali négykor), valamint a táj (azok a magas sövények, amelyekben olyan jól el lehet bújni) sajátos robbanóelegyet alkotnak. De arra rájönni, hogyan fordíthatja az ember a fent vázolt tényez ket a maga el nyére, különösen ha hímnem , hát, ehhez kell egy kis furfang. A fiatalság ebben az esetben nem jelent feltétlen el nyt. Egyrészt tudni kell, mit l döglik a légy, másrészt, hogy lehet a megfelel pillanatban megpattanni. Ellenkez esetben, el fordulhat ugyan, hogy valami bejön, de nem biztos, hogy pont az, amit vártál. Int példaként álljon itt az alábbi tanulságos történet, három reményteljes agglegényr l, akik a július negyediki hétvégét a Hamptonok-ban töltötték. De hadd mutassam be a résztvev ket. Egyes számú agglegény: Skipper Johnson, huszonöt éves. Elkényeztetett, nyálas úrifiú. Szórakoztatóipari jog. Csodagyerek. Egy szép napon majd az egyik nagy stúdió igazgatója szeretne lenni, ami szerinte New Yorkban lesz. Játékszerei: kismerci, Brooks Brothers ruha („Brooks Brothers testem van.") és egy mobiltelefon, amin szünet nélkül beszél. A barátai mostanában arról panaszkodnak, hogy Skipper órákon át ül az autóban, a strand parkolójában, és üzleteket hoz össze. - Olyan id pocséklás strandra menni - állítja Skipper. - Nem szeretem a homokot. - Err l jut eszébe, hogy az utóbbi id ben nincsenek sikerei a n knél. - Lehet, hogy a csajok homokosnak néznek? - teszi fel a kérdést, hangjában szinte csodálkozással. Kettes számú agglegény: Mr. Marvelous, hatvanöt éves, bár hatvannak mondja magát. Szögletes áll, csillogó sz haj, világoskék szem, sportos alak: minden alkatrész üzemszer en m ködik. Öt alkalommal n sült (és vált el). Tizenkét gyerek. A kettes, hármas és négyes számú feleséggel jóban van. A barátai találgatják, mi a titka. Játékszere nincs. Magáénak mondhat viszont egy luxuslakást a Park Avenue-n, egy házat Bedford-ban és még egy lakást a Palm Beach-en. Hétvégén a Further Lane-en lakik, East Hampton-ban, harátoknál. Azon gondolkodik, hogy vesz egy saját házat. Hármas számú agglegény: Stanford Blatch, harminchét éves. Forgatókönyvíró. Az új Joe Eszterhas. Meleg, de jobban szereti a hetero pasikat. Hosszú, sötét, göndör haj, amit nem hajlandó levágatni, vagy copffia fogni. Valószín leg egyszer megházasodik majd, és gyerekei is lesznek. A nagymamája házában tölti a hétvégét, a Halsey Neck Lane-en, Southampton-ban. A nagyi a Palm Beach-en lakik. Játékszerei: nem vezet, inkább ráveszi a család sof rjét, hogy jöjjön ki a hétvégére, és furikázza t egyik helyr l a másikra. A legklasszabb játékszere minden kétséget kizáróan az, hogy gyerekkora óta ismer mindenkit, aki számít, így már semmit nem kell bizonygatnia. HIDEG ZOOM SKIPPERNEK Péntek este. Skipper Johnson autóval kimegy Southampton-ba, mert megbeszélte, hogy ott találkozik a Basilicó-ban a barátaival: négy n vel, mind harminc alatt, akik a Ralph Lauren-nél dolgoznak, és akiket puszta szemmel lehetetlen megkülönböztetni egymástól. Skipper megnyugtatónak találja ezt az egyenszépséget, és azt is, hogy a csajok csapatban vannak. Ez azt jelenti, hogy nem kell majd az egyiküket egész este szórakoztatnia. A Pine Hamptons-ban iszogatnak a bárpultnál. Skipper fizet. Tizenegykor átmennek az M-80-ba. A bejáratnál dühöng tömeg, de Skipper ismeri a beenged embert. Koktélt isznak m anyag pohárból. Skipper összefut két barátjával: George és Charlie az, a modellpecérek. - Tizenkét csaj tölti nálam a hétvégét! dicsekszik George Skippernek. George tudja, hogy Skipper majd megdöglik, hogy átjöhessen, ezért tudatosan nem hívja meg. Két modell koktélokkal kezdi dobálni egymást. Nevetnek. Hajnali kett kor az egyik lány a bokorba hány. Skipper felajánlja, hogy autóval hazaviszi ket, egy tanyaházba, ami Southampton elegáns részét l nem messze van. Egy rekesz sör van a h t jükben, semmi más. Skipper a hálószobába megy az egyik lánnyal, sört iszogat. Lefekszik, becsukja a szemét, átkarolja a lány derekát. - Nagyon be vagyok rúgva, nem tudok hazavezetni - nyafogja kölyökkutyahangon. - Én a magam részér l lefekszem aludni - jelenti ki a lány. - Hadd maradjak itt. Csak aludni fogunk. Megígérem! - könyörög Skipper. - Rendben. De az ágytakarón kell aludnod. Felöltözve.

Skipper beleegyezik. Elalszik, és horkolni kezd. Az éjszaka kell s közepén a lány kirúgja maga mell l, hogy aludjon inkább a kanapén. Szombat reggel. Skipper már East Hampton-i háza felé halad, de elhatározza, hogy beugrik a barátaihoz, Carrie-hez és Mr. Big-hez Bridgehampton-ba. Mr. Big a hátsó kertben, meztelen fels testtel, a medence körüli növényeket öntözi és szivarozik. - Szabadságon vagyok - mondja. - Mit csinálsz? Nincs kertészed? - kérdezi Skipper. Carrie cigarettázik, és a New York Post-ot olvassa. - a kertész. Autómosást is vállal. Skipper alsógatyára vetk zik, és beugrik az úszómedencébe. Közben lábszára térdt l lefelé szinte derékszögben kifordul, akár egy képregény szerepl jének. Amikor felbukkan leveg ért, Mr. Big azt mondja neki: - Tudom már, miért nem kellesz a csajoknak. - Miért? - Szivaroznod kéne. MR. BLATCH SZERELMES Szombat, Halsey Neck Lane. Stanford Blatch telefonál, és közben a bátyja barátn jét méregeti, akit egyébként utál. A lány az New York Observer-ét igyekszik kiolvasni éppen. Blatch direkt hangosan beszél, hogy el zze a csajt. - Muszáj kijönnöd - mondja a telefonba. - Ne vicceli már! Mit fogsz csinálni? Egész hétvégén New Yorkban ülsz és dolgozol? Gyere hidroplánnal. Fizetem. - Hozd el a kéziratot is. Ti, ügynökök túl keményen hajtotok. Persze, rengeteg hely van. Enyém az egész emelet. Stanford leteszi a telefont. Odamegy a bátyja barátn jéhez. - Ismered Robert Morriskint? - Amikor a lány kifejezéstelen arccal ránéz, így folytatja: - Bár, nem hiszem. Ö a legígéretesebb irodalmi ügynök. Imádnivaló. - Író? - kérdezi a lány. SKIPPER JÓL ELSZÚRJA Szombat este. Skipper kerti grillpartira megy a barátaihoz, Rappaporték-hoz, egy fiatal házaspárhoz, akik mindig épp válni készülnek. Skipper berúg, és a "sört iszom, és az ágyra fekszem" trükkel próbálkozik egy Cindy nev lánynál. A dolog bejön, egészen addig, amíg azt nem találja mondani neki, hogy Jim Carrey zseniális. - Tudod, nekem barátom van - mondja a lány. Vasárnap. Mr. Marvelous felhívja a barátait, és közli velük, hogy elege van Bedford-ból, és kijön hozzájuk a Ferrariján. Stanford Blatch az úszómedence mellett üldögél, lenvászon Armani strandöltönyben. Rövid ujjú zakó, feszül sort. Megint Robert Morriskin-nel beszél telefonon. - Miért nem jössz ki ma este? Nagy buli lesz. Tudod, nem nagyon vannak már itt igazi nagy bulik. Hozol n t? Hozz valakit, ha gondolod. Nekem mindegy. HIHETETLEN DOLOG TÖRTÉNIK Vasárnap este. Coerte Felske bulija Ted Fields házában, annak örömére, hogy megjelent egy új könyve. Skippert nem hívták meg, amit l teljesen be van pöccenve. Mégis megszervezi, hogy elmegy, azzal a trükkel, hogy autón elviszi Stanford Blatch-et, akit épphogy csak ismer, és akit mindenhová meghívnak. A bulit a kertben tartják. Skippernek felt nik, hogy egy Margaret nev n nagyon nézi t. Margaret alacsony, sötét haja és nagy cicije van, de nem Skipper esete. PR-területen dolgozik. Skipper és Margaret együtt mennek vécére, amihez végig kell menniük egy fáklyákkal megvilágított, bokrok között kanyargó ösvényen. A sövény mögé húzódnak. Csókolóznak. Aztán hihetetlen dolog történik. - Annyira szeretném! - mondja Margaret, letérdel, és lehúzza Skipper sliccét. Skippernek még a lélegzete is eláll. A dolog nem tart tovább két percnél. - Hazaviszel kocsival? - unszolja Margaret. - Nem lehet - mondja Skipper. - Megígértem Stanford-nak, hogy hazaviszem, és az pont az ellenkez irányban van. Ó, MR. MARVELOUS! Further Lane. Mr. Marvelous fut be Bedford-ból, épp id ben a vacsorához. A házigazda, Charlie öt éve vált el a feleségét l. Harmincas-negyvenes n ket és férfiakat hívott meg. Mr. Marvelous egy Sabrina nev n mellé kerül, aki harminckét éves, és a cicije majd kibuggyan fekete Donna Karan topjából. Mr. Marvelous italt hoz neki, és együtt érez a válásával kapcsolatban. Este tizenegykor Sabrina azt javasolja, hogy menjenek el Amagansett-be, a Stephen's Talk House-ba, ahol a barátai várják. Mr. Marvelous felajánlja, hogy vezeti az autóját, hátha a n egy kicsit becsiccsenteti. Végül Sabrina-nál kötnek ki, hajnali háromkor.

Amikor belépnek a házba, Sabrina barátn je így szól: - Ha valami huncutságon töritek a fejeteket, jobb, ha most rögtön elfelejtitek. Lefekszik a kanapéra, és eloltja a lámpát. Kés bb, úgy hajnali öt felé Mr. Marvelousen bezártsági érzés vesz er t. Sabrina háza nagyon kicsi. Hallja, ahogy a barátn a hálószobaajtó melletti kanapén horkol. Meg vagyok én rülve, gondolja. Hétf n Mr. Marvelous felhívja Sabrina-t, akit l csak egy órával azel tt köszönt el. Az üzenetrögzít veszi fel. - Nem akarsz kijönni a strandra? - A férfi mindenesetre kimegy a Media Beach-re, ahol összefut Carrie-vel és Mr. Big-gel. Aztán kiszúr egy csinos sz két, spániellel. Odalép hozzá, és játszani kezd a kutyával. Szóba elegyednek. Már épp kezdi elhinni, hogy ebb l összejöhet valami, amikor megjelenik a lány barátja. Nagydarab, er s fickó, kigyúrt fels testtel, rövid lábakkal. Mr. Marvelous visszatelepedik a törülköz jére. Ott van Samantha Jones is, Carrie-vel és Mr. Big-gel. A sz ke lány és a barátja elmennek. Amikor a lány elhalad Mr. Marvelous mellett, megfordul, és feléje integet. - Látod Mondtam, hogy érdekli a dolog. Tényleg érdekli! - mondja Mr. Marvelous. - Veled? - kérdezi Samantha, és gonoszul felnevet. A VÉGZET MOBILON SÚJT LE Skipper éppen teniszezik, amikor meghallja, hogy csörög a mobilja. - Szia, édes - búgja Margaret a telefonba. - Csak kíváncsi voltam, mit csinálsz. - Egy teniszparti kell s közepén vagyok - feleli Skipper. - Nem akarsz átjönni? F zök neked finom vacsit. - Sajnos, nem lehet. - Hogyhogy nem lehet? - Úgy értem, még nem tudom, mit fogok csinálni ma este. Már megígértem pár embernek, hogy náluk vacsorázom. - Szóval, együtt megyünk. Skipper most lehalkítja a hangját. -Azt hiszem, nem fog menni. Ez olyan üzletiügy-féle, ha érted, mire gondolok. - Az én kis mogulom - mondja Margaret. Végre befut Robert Morriskin, hidroplánnal. Stanford egy kicsit dühös rá, amiért nem tegnap jött, ezért az öreg Ford kombival küldi elé a sof rt, a Merci helyett. Mr. Marvelous megérkezik a strandról. Sabrina kereste telefonon. Azonnal visszahívja, de csak az üzenetrögzít jelentkezik. NEM ELLE AZ? Hétf este. Carrie, Mr. Big és Mr. Marvelous koktélpartira igyekeznek. Mr. Marvelous lassan, méltóságteljesen halad a nagy Mercijével a Mecox Lane-en, a lovas farmok mellett. A nap mindjárt lemegy, a f zöldje most különösen megnyugtató. Egy kis dombon visz át az út, és amikor a tetejére érnek, egy ügyetlenül görkorcsolyázó n t pillantanak meg. Testhez tapadó fehér póló és fekete sort van rajta. A haja hátul összefogva, de igazából a lába az, ami rabul ejti az embert. - Szerelmes vagyok - közli Mr. Marvelous a társasággal. Amikor a n bekanyarodik egy mellékútra, továbbhajt, de aztán megáll, és keresztbe teszi a kormányon a kezét. - Visszamegyek. Carrie próbálja elkapni Mr. Big pillantását, de a férfi nem figyel rá. Nevet, várja mi lesz. Mr. Marvelous a lány után indul, - Nézzétek! Azt sem tudja, hogy kell görkorcsolyázni. Ki fogja törni a nyakát. Mikor elhajtanak a lány mellett, Mr. Big azt mondja: - Nem Elle az? Hasonlít Elle-re. Carrie a hátsó ülésen ül, cigarettázik. - Ahhoz túl fiatal. Mr. Big letekeri az ablakot. - Szia! A lány odagurul a kocsihoz. - Sziasztok! - mondja mosolyogva. - Ismerjük egymást? - Nem tudom - feleli Mr. Marvelous az ülésen áthajolva. - Én Mr. Marvelous vagyok. - Audrey - mutatkozik be a lány. Mr. Big-re néz. - Hasonlítasz egy ismer sömre. Mr. Marvelous kipattan a kocsiból. - Tudod, hogy kell megállni görkorcsolyával? Azt muszáj megtanulnod! A görkorcsolya nagyon veszélyes. A lány nevet. - Így kell csinálni - mutatja Mr. Marvelous, leguggol, egyik lábát és mindkét kezét el renyújtja. - Köszönöm - mondja a lány. Gurulni kezd. - Fotómodell vagy? - kérdezi t le Mr. Marvelous. - Nem - veti oda a lány a válla fölött. - Még tanulok. Mr. Marvelous Visszaül a kocsiba. - Jegygy r volt az ujján. Hogy engedheti el a férje egyedül görkorcsolyázni?

Úgy megkértem volna a kezét! Olyan szép lány! Láttátok? Hogy is hívják? Ja, Audrey-nak. Audrey. Kicsit régimódi név, nem? A FIÚ ÉS A KÉK BÚTORSZÖVET Stanford vacsorát rendez a Della Femina-ban Robert tiszteletére. Utána mind visszamennek a Halsey Neck-i házba, és füvet szívnak. Hajnali kett kor Robert elnézést kér, és elbúcsúzik, mert másnap még át kell néznie egy rakás kéziratot. Stanford felkíséri a szobájába, amiben a bútorokat hagyományos southampton-i kék bútorszövettel kárpitozták. - Mindig imádtam ezt a szobát - mondja Stanford. - Ma már nem készítenek ilyen kárpitot. Remélem, nem lesz meleged. Nyáron a legjobb takaró nélkül aludni. Gyerekkorunkban mindig ezt csináltuk. Még miel tt a nagymamám felfedezte volna, hogy létezik légkondi is. Stanford egy karosszékben üldögél, amíg Robert levetk zik. Úgy látszik, Robert nem tör dik vele, Stanford pedig csak fecseg tovább. Robert befekszik az ágyba, és lehunyja a szemét. - Fáradt vagy? - kérdezi t le Stanford. Odalép az ágyhoz, és Robert-re néz, akinek be van csukva a szeme. Alszol? A FÜGGETLENSÉG NAPJA Július negyedike, kedd. Cseng a mobil. Margaret az. - Szia, édes! Ma mindenki korán elmegy, de nekem még nincs kedvem. Te mikor indulsz? El tudnál vinni? - Csak holnap reggel indulok - feleli Skipper. - Hát, én is mehetek holnap. Majd betelefonálok a munkahelyemre. - Remek - mondja Skipper kedvetlenül. - Szerinted nem király, hogy vége van a hétvégének, már mindenki hazament, és csak mi maradtunk? Vacsorázzunk együtt! - Asszem, nem fog menni. Már elígérkeztem a barátaimhoz... - Nem baj - mondja Margaret könnyedén. - Akkor majd találkozunk jöv hétvégén. Megbeszélhetjük a kocsiban holnap reggel. Kedd este Mr. Marvelous ráfordul Mercedesével arra az útra, ahol utoljára látta Audrey-t. Kiszáll, kinyitja a csomagtartót, és némi küzdelem árán felcsatolja a görkorcsolyát. Tesz néhány kört. Aztán a kocsi oldalának d l és vár. 13. Szépek és fiatalok Egy szép napon négy n megbeszéli, hogy együtt ebédelnek egy Upper East Side-i étteremben. A beszédtémát is meghatározzák: milyen érzés fiatal szépségnek lenni New Yorkban? Milyen érzés, ha az embernek udvarolnak, fizetik az italát, zaklatják, irigylik, félreértik? Milyen érzés bombázónak lenni, ha az ember még huszonöt sincs? Els ként Camilla érkezik. Százhetvenhét centi magas, sápadt fehér b re van, telt szája, kerek arccsontja, pici orra. Camilla huszonöt éves, de már öregnek érzi magát. Tizenhat éves korában kezdett modellkedni. Amikor hónapokkal ezel tt a belvárosban összeismerkedtem vele, éppen egy híres tévéproducert kísért kötelességtudóan, ami azt jelenti, hogy mosolygott, és ha kérdeztek t le valamit, válaszolt. Ett l eltekintve nem nagyon törte magát, igaz, néha egyedül gyújtotta meg a cigarettáját. A Camilla-hoz hasonló n knek nem kell nagyon törniük magukat. Különösen a férfiakkal szemben nem. A legtöbb n gyilkolni tudna azért, hogy Scotty-val, a tévéproducerrel randizzon, Camilla viszont unatkozott mellette. - Nem az esetem - közli egykedv en. - Túl öreg (negyven-egynéhány), nem elég vonzó, és nem elég gazdag. Camilla azt mondja, nemrég jött vissza St. Moritz-ból, ahol egy fiatal európai gróffal volt, szerinte az az igazi buli. Az a tény, hogy Scotty vitán felül az egyik legígéretesebb agglegény New Yorkban, semmit sem jelent neki. Camilla a trófea, nem Scotty. A másik három n késik, Camilla-nak pedig be nem áll a szája. - Nem vagyok bestia - mondja, miközben körbepillant az étteremben -, de az a helyzet, hogy New Yorkban a legtöbb lány egyszer en hülye. Üresfej ek. Semmir l nem tudnak társalogni. Nem tudják mikor, melyik villát kell kézbe venni. Nem tudják, hogy kell a szobalánynak borravalót adni a magánházaknál. Nem sok olyan n van New Yorkban, mint Camilla. Mindnyájan egy titkos klub tagjai, a tagsághoz pedig elég, ha valaki rendkívülien szép és fiatal (tizenhét és huszonöt között, vagy legalábbis nem szabad ennél többet bevallani), van egy kis esze, és képes órákig üldögélni egy étteremben.

A „van egy kis esze" persze relatív meghatározás. Camilla barátn je, Alexis például így beszél: - Olvasó embernek tartom magam. Érdekel az irodalom. Képes vagyok például leülni, és az els szótól az utolsóig elolvasni egy képes magazint. Hát igen, ezek a lélegzetelállító lányok nem illenek a New York-i átlagba, mert az ket statisztikailag megillet résznél sokkal többet kapnak. Mindenki ket bámulja, ket hívják meg, nekik vesznek ajándékot, ígérnek ruhákat, pénzt, utazást magánrepül gépen, vacsorát egy jachton Dél-Franciaországban. Ezek a n k mennek el a legjobb fogadásokra és jótékonysági rendezvényekre azokkal az agglegényekkel, akiknek a neve kiemelt bet típussal jelenik meg a n i magazinok pletykarovatában. ket hívják el, nem minket. k mindenhez hozzájuthatnak. New York az ö osztrigájuk. Vagy talán mégsem? BESZÉLJÜNK A ROHADÉKOKRÓL! Megjönnek a többiek is. Camilla mellett, aki azt állítja magáról, hogy tulajdonképpen nincs férjnél, de már dolgozik egy Park Avenue-i család fiatal sarján, itt van még Kitty, a huszonöt éves nagy remény színészn , aki jelenleg Huberttel, a még mindig híres, de már nem nagyon foglalkoztatott, ötvenöt éves színésszel él. Shiloh, a tizenhét éves modell, akinek ideg-összeroppanása volt három hónappal ezel tt, és mostanában nemigen mozdul ki otthonról, valamint Teesie, aki szintén modell, huszonkét éves, nemrég költözött New Yorkba, és akinek az ügynöksége azt tanácsolta, mondja mindenkinek azt, hogy még csak tizenkilenc. Ezek a lányok barátn k, mivel párszor már együtt mentek el szórakozni esténként, és még az is el fordult, hagy - Kitty szavaival élve - ugyanazokkal a rohadékokkal jártak. - Beszéljünk a rohadékokról! - javasolja valamelyik jük. - Ismeri valaki ezt az S. P.-t? - kérdezi Kitty. Kitty-nek hosszú, leomló barna haja van, zöld szeme és kislányos hangja. - Öreg, sz hajú pasas, olyan a feje, mint a süt tök, és mindenütt nyomul. Ezt hallgassátok! Egyszer a Bowery bárban odajön hozzám, és azt mondja: Te még túl fiatal vagy, ezért nem veszed észre, hogy le akarsz feküdni velem, és mire észrevennéd, már túl öreg leszel, és addigra nekem nem lesz kedvem hozzád. - A pasik mindig megpróbálnak megvenni - meséli Camilla. - Egyszer egy fazon azt mondta nekem: Gyere el velem St. Barts-ba a hétvégére! Nem kell lefeküdnünk, becsszóra. Csak fogdosni szeretnélek. Ez minden. Amikor visszajött St. Barts-ból, azt mondta: miért nem jöttél el velem? Megmondtam, hogy nem fogunk lefeküdni. Mire én: nem jöttél még rá, hogy ha elmegyek valakivel, akkor szeretnék lefeküdni vele? - A régi ügynökségemnél valaki egyszer rá akart dumálni valami gazdag pasira - veszi át a szót Teesie. Hosszú hattyúnyaka és picike feje van. - Ez a gazdag pasi az egyik modellügynök barátja volt, és az illet odaígért neki. Teesie hirtelen teljesen felháborodik, gyorsan odainti a pincért. - Ne haragudjon, a poharam nem tiszta. Shiloh, aki talán nem akarja hagyni, hogy a többiek lekörözzék, most gyorsan megszólal. - Nekem ígérte: már repül jegyet meg utazást magánrepül n. Ilyenkor csak mosolygok, és soha többé nem állok velük szóba. Kitty közelebb hajol: - Nekem egy fickó plasztikai mellm tétet és saját lakást ígért. Azt mondta, én akkor is gondoskodom a barátn imr l, ha már szakítottunk. Kis kopasz ausztrál pali volt. DASH A MARK HOTELBEN - Azt mondjátok meg, miért van az, hogy mindig a ronda pasik jönnek az ilyen ajánlatokkal? - kérdezi Tessie. - A legtöbb férfi túl rámen s - állapítja meg Shiloh. Pirított mandulaszín b re, hosszú, egyenes, fekete haja és hatalmas kék szemei vannak, Egy top meg egy bokáig ér szoknya van rajta. - Ez nekem túl sok. Végre találtam egy fickót, aki nem ilyen, erre meg most Indiában van. Vele nem éreztem magam megfélemlítve. Nem próbált egyb l letapizni. - Kétféle pasi van - mondja Camilla. - Vannak a gennyládák, akiket csak a dugás érdekel, és van az, aki egyb l halálosan beléd szeret. Ezek annyira szánalmasak. - Melyik az a típus, aki egyb l beléd szeret? - kérdezi Kitty. - Jaj, tudod! Scotty. Capote Duncan. Dash Peters. Capote Duncan harmincas déli író, akit mindig szép fiatal lányokkal látni. Dash Peters híres hollywoodi ügynök, aki gyakran jön New Yorkba. Mindketten jártak már olyan harmincas n kkel, akik a szépségük mellett valami másban is sikeresek voltak, és össze is törték ezeknek a n knek a szívét, - Én is jártam Dash Peters-szel - mondja Teesie. Rövid, sötét haját igazgatja. - Folyton arra próbált rádumálni, hogy aludjak: nála a Mark Hotelben, Kosárszám küldözgette a virágot, mindig fehéret. Könyörgött, hogy szaunázunk. Aztán arra próbált meg rávenni, hogy menjek el vele valami hülye buliba a Long Island-re, de nem voltam rá hajlandó.

- Én Dél-Franciaországban találkoztam vele - meséli Camilla. Camilla néha idétlen, kitalált európai akcentussal beszél, mint ahogy most is. - Vett neked valamit? - kérdezi Teesie, könnyednek szánt hangon. - Nem igazán - feleli Camilla, és int a pincérnek. - Hozna, kérem, egy másik jeges Margaritát? Ez nem elég hideg. Teesie-re néz. - Csak valami Chanelt. - Ruhát vagy kiegészít t? - Ruhát. Chanel táskából már rengeteg van. Uncsi. Pillanatnyi csend áll be, aztán Shiloh szólal meg. - Én már szinte nem is járok el szórakozni. Nem bírom. Spirituális lettem. A nyakában hasítottb r-szíjon egy kristály lóg. Shiloh-nak az tett be végképp, amikor megismerkedett egy híres harmincas filmszínésszel, aki látta a fényképét az újságban, és kinyomozta, melyik ügynökségnél dolgozik. Megadták neki Shiloh telefonszámát, és mivel épp akkor látta a pasit egy filmben, és helyesnek találta, két hétig nála lakott Los Angelesben. Aztán a férfi New Yorkba jött, és kezdett furcsán viselkedni. Nem volt hajlandó elmenni sehová, kivéve sztriptíz bárokba, ahol extra szolgáltatásokra próbálta rávenni a lányokat. - Méghozzá ingyen, mert olyan híres - meséli Shiloh. Kitty az asztalra könyököl. - Pár éve azt mondtam magamnak: túl sokszor átvertek már. Ezért elhatároztam, hogy elveszem egy fickó szüzességét, és aztán elhagyom. Tudom, hogy rossz vagyok, de az illet már betöltötte a huszonegyet, és szerintem már éppen ideje volt, hogy lefeküdjön valakivel, szóval megérdemelte. Olyan édes voltam vele, amennyire csak bírtam, aztán soha többet nem álltam szóba vele. Nem számít, milyen szép vagy. Ha el tudod hitetni a fazonnal, hogy te vagy az, akit keres, meg tudod szerezni. - Ha a pasi azt mondja, hogy nekem a neccharisnya és a vörös rúzs tetszik, egyb l tudort, hogy felszínes mondja Teesie. - Ha Hubert lány lenne, a legócskább csaj lenne a világon - állapítja meg Kitty. - Egyszer azt mondtam neki: igen, miniszoknyát hordok, de bugyit azt veszek alá. Alaposan meg kellett leckéztetnem. Egyfolytában azzal izélgetett, hogy feküdjek le vele és egy másik n vel. Végül aztán tudjátok mit csináltam? Van ez a George nev meleg haverom, ismeritek. Néha puszilkodunk egymással, de csak úgy, mint a gyerekek. Szóval, azt mondom Hubertnek: édesem, George nálunk alszik ma este. Mire Hubert: és hol fog aludni? Hát velünk, a mi ágyunkban, mondom. Annyira kíván téged! Totál kiakadt. Mondom neki: édesem, ha tényleg szeretsz, megteszed nekem ezt a kis szívességet, mert én tényleg szeretném. Tudjátok, - mondja Kitty, miközben rendel még egy Margaritát -, ezt meg kellett tennem. Most egálban vagyunk. SZIA KITTY! - Az öreg pasik undorítóak - mondja Camilla. -- Soha többet nem járok öreg pasival. Pár éve úgy döntöttem, miért kéne ronda, öreg, gazdag pasikkal elmennem szórakozni, amikor isteni, fiatal, gazdag pasikkal is elmehetek? Azonkívül az öreg pasik nem is értik meg a z embert. Bármennyire is azt hiszik. Az egy másik generáció. - Nekem nincs bajom az id sebb pasikkal - mond ellent Kitty. - Persze azért, amikor Hubert el ször felhívott, olyanokat kérdeztem, hogy hány éves vagy, és mennyi haj van még a fejeden? Nagyon be kellett dobnia magát. Amikor el ször jött el értem, piszkos hajjal smink nélkül mentem el vele. Arra gondoltam: ha tényleg annyira kellek neked, nézd meg jól, hogy nézek ki igazából. Azután, hogy el ször töltöttük együtt az éjszakát, mire felébredtem, minden szobában volt egy csokor a kedvenc virágomból. Kinyomozta, ki a kedvenc íróm, és minden könyvét megvette. A tükörre pedig borotvahabbal felírta, hogy szia Kitty! A n k visítanak. – Jaj de aranyos! - kiált fel Teesie. - Imádom a pasikat! - Én is imádom a pasikat, de id nként ki kell pihennem ket - mondja Shiloh. - Hubert imádja, ha elszúrok valamit - folytatja Kitty. - Imádja, ha annyira sok ruhát vásárolok, hogy nem bírom kifizetni. Imádja, ha jöhet , és mindent megoldhat. A férfiaknak szükségleteik vannak, és mi vagyunk az istenn k, akik kegyesen megadjuk nekik, amit kérnek - mondja diadalmasan. A második Margaritánál tart. - Másrészt a férfiak... nagyobbak. Súlyosabbak. Támaszok. - Olyasvalamit adnak, amit a n k nem képesek - helyesel Shiloh. - Egy férfinak gondoskodnia kell a barátn jér l. - Huberttel annyira biztonságban érzem magam! Biztosítja nekem azt a boldog gyerekkort, amiben soha nem volt részem – v e s z i vissza a s z ó t i s m é t Kitty. - Én nem veszem be a feminista dumát. Igenis a férfiaknak kell irányítaniuk! Hagyjuk ket, hadd tegyék. Fogadjuk el a n iességünket. - Szerintem a férfiak annyira bonyolultak tudnak lenni. De mindegy, mert ha valamelyik nem válik be, mindig van másik - mondja Teesie. - Fogyóeszköz. - Igen, inkább a többi n vel van a gond - helyesel Camilla. - Lehet, hogy beképzelt dumának hangzik, de ha szép vagy, mindent megkaphatsz - szól Kitty. - És ezt a többi n is tudja. Ezért nem bírnak bennünket. Különösen az id sebb n k. Mert szerintük az vadászterületükön garázdálkodunk.

- Egy csomó n csak akkor kezdi felfogni a korát, amikor betölti a harmincat - mondja Camilla. Akkortól a férfiak leírják ket. Persze, ha úgy nézel ki, mint Christie Brinkley, gond egy szál se. - A n k általában undokul viselkednek velem - panaszkodik Kitty. - Megjegyzéseket tesznek rám. Azt hiszik, buta liba vagyok. Hogy kett ig se tudok számolni. Azt hiszik, a pénze miatt élek Huberttel. Én meg annyira bepöccenek ett l, hogy direkt még rövidebb szoknyát veszek fel, és még jobban kisminkelem magam. - Ja, és nem veszik maguknak a fáradságot, hogy megkérdezzék. Egyser en csak így gondolják és kész - ért egyet Kitty-vel Teesie. - A n k általában irigyek - mondja Shiloh. - És ennek semmi köze a korukhoz. Jézusom, mennyire gusztustalanok tudnak lenni! Meglátnak egy csinos lányt, és rögtön felvesznek egy pózt. Annyira szánalmas és megdöbbent . Sokat elárul egy n életér l. Annyira nem bíznak magukban, és olyan boldogtalanok, hogy nem bírják elviselni, ha egy másik n nek jobban megy a sora. Ezért van az, hogy a legtöbb barátom férfi. A másik három n összenéz, bólogatnak. És mi van a szexszel, kérdezi valaki. - Én minden pasinak azt hazudom, hogy akkori fütyit, mint az övé, még életemben nem láttam - mondja Kitty. A többi n idegesen nevetgél. Kitty szívószállal kiszürcsöli a maradék Margaritát. - Ez a túlélési technikám. 14. Egy férfias fehérnem modell arcképe. Csont az óriásplakátról villant A lépcs tetején nyílik az ajtó, és lakása ajtajában ott áll a Csont, a fehérnem modell és színészpalánta. Izmos férfiteste körvonalai jól kivehet ek. Egyik karját az ajtófélfának támasztja, hosszú barna haja az arcába hull és nevet, miközben te zihálva felkapaszkodsz a lépcs n. - Te mindig sietsz valahova - mondja neked, mintha legszívesebben az ágyban heverészne egész nap. Eszedbe jut, mit szokott róla mondani Stanford Blatch, a forgatókönyvíró: a Csont olyan, mintha mindenhová a saját f világosítójával utazna. Aztán nem bírod tovább, el kell fordítanod a fejed. - A Csont ugyanaz a kategória pasiban, mint egy nercbunda a kabátok közt - mondja Stanford. Stanford mostanában egyfolytában a Csonttal húz téged. Cseng a telefon, felveszed, Stanford az. - Melyik pasi szexibb? A Csont vagy Keanu Reeves? Felsóhajtasz. És bár tulajdonképpen nem is tudod, ki is az a Csont, és nem is nagyon érdekel, azt válaszolod: a Csont. Lehet, hogy részben a b ntudat teszi. Tudod, hogy tudnod kéne, ki az. Az a fickó, aki szinte meztelen izmos testével hirtelen mindenütt ott volt, a Times Square-i óriásplakáttól kezdve a buszokra ragasztott hirdetésekig. De soha nem jársz a Times Square felé, és a buszokat se szoktad nézegetni, csak amikor majdnem elütnek. De Stanford nem adja fel. - Valamelyik nap elsétáltunk az óriásplakátja el tt, a Csont és én - meséli -, és a Csont akart egy darabot bel le, amit kitehet a lakásában, mondjuk az orrát. De én azt mondtam neki, azt a darabot szedje le, ahol a gatyája dudorodik. Így, amikor a n k megkérdezik t le, mekkora van neki, azt mondhatja, hogy három méter húsz centi. - A Csont olyan aranyos volt a minap - mondja Stanford. - El akart vinni vacsorázni. Azt mondja nekem: Stanford, te már annyi mindent tettél értem, szeretném viszonozni. Mondom neki: ne bolondozz! De tudod, az egyetlen ember, aki valaha az életben el akart vinni vacsorázni. El tudod ezt hinni, hogy egy ilyen szép ember ennyire kedves legyen? Beadod a derekad, megismerkedsz a Csonttal. BEL LED MÉG NAGY S Z T Á R L E S Z Amikor el ször találkozol a Bowery bárban a Csonttal. Stanford társaságában, úgy szeretnéd utálni. Huszonkét éves. Modell. És a többi. Úgy érzed, a Csont is utál téged. Tényleg olyan hülye lehet? Azonkívül, az a véleményed, hogy a szexszimbólumok közelr l egyáltalán nem is szexik. A legutóbbi például olyan volt, mint egy meztelen csiga. De szó szerint. De ez nem. Nem pont olyan, mint amilyennek látszik. - Különböz emberekkel szemben különböz a személyiségem is - mondja. Aztán elt nik a tömegben. Úgy két hónappal kés bb, egy modell születésnapi buliján veszel részt a Barorcó-ban, és összefutsz a Csonttal. A terem túlsó végében áll, a bárpultnak támaszkodik, és rád mosolyog. Integet. Odamész hozzá. Ölelget örömében, a fotósok meg csattogtatnak. Aztán az asztalnál valahogy szembekerülsz vele. A barátn ddel éppen egy soha véget nem ér , heves vitába bonyolódsz.

A Csont folyton közel hajol hozzád, és azt kérdezgeti, hogy minden rendben van-e. Persze, mondod, és azt gondolod magadban: a hülye nem tudja, hogy a barátn ddel mindig ilyen stílusban szoktatok egymással beszélgetni. Stanford, aki mindenkit ismer Hollywoodban, elküldi a Csontot Los Angelesbe, hogy kisebb filmszerepekre meghallgatásokon vegyen részt. A Csont üzenetet hagy Stanford-nak a mobilján: - Itt mindenki rólad beszél. Hogy milyen király vagy. Hogy bel led még nagy sztár lesz. Elégszer elmondtam? Sztár vagy, sztár vagy, sztár vagy. Stanford nevet, mikor meghallgatja. - Engem utánoz - mondja. Te és a Csont berúgtok a Bowery bárban. SIMÁN CSILLAGOS ÖTÖS A Csont egy kis garzonlakásban lakik, amelyben minden fehér: fehérek a függönyök, fehér az ágynem , fehér a paplan, fehérek a fotelek. Amikor kimész a fürd szobába, kíváncsian kutakodsz egy kicsit, hogy használ-e valamilyen különleges kozmetikumot. Nem használ. A Csont Iowa államban gyerekeskedett, Des Moines-ban. Az apja tanár volt. Középiskolás korában a laza srácokkal lógott. Mindenb l kit n volt, iskola után kisebb gyerekeket korrepetált. Mind felnéztek rá. Soha nem gondolt arra, hogy modell legyen, de nyolcadikos kordban megválasztották az iskola legjókép bb fiújának. Titokban valami izgalmas foglalkozást szeretett volna magának, mint amilyen például a magánnyomozó. Mégis az Iowa-i Egyetemre ment, ahol két évig irodalmat hallgatott. Az apja kívánságára. Az egyik fiatal, jókép férfi tanár a szobájába hívta a Csontot, melléült, és a combjára tette a kezét. Aztán felcsúsztatta, egészen a Csont nadrágjában található dudorig, és azt mondta neki: - Simán csillagos ötös lehetnél. A Csont soha többet nem ment be az órájára. Három hónappal kés bb az egyetemr l is kimaradt. Nemrég valaki felhívta otthon a Csontot, és az üzenetrögzít jén szöveges üzenet helyett zenét hagyott. A Csont hallgatni kezdte a zenét, mert azt gondolta, hogy utána jön majd az üzenet. Aztán meghallgatja még párszor a zenét, hogy rájöjjön, ki lehetett az. - Szerintem férfi az illet - állítja. GYEREKKOR IOWÁBAN A Csonttal fekszetek kettesben az ágyon, mintha csak tizenkét évesek lennétek (hason, a lábatok lelóg az ágy szélén). - Mesélj valamit - kéred. - Mostanában gyakran szoktam a volt barátn mre gondolni - mondja. 1986 nyarán történt, a Csont éppen tizennégy éves volt. Igazi Iowa-i nyári nap volt: derült égbolt, zöldell kukorica. Egész nyáron, akármerre autózol a barátaiddal, csak kukoricamez ket látsz. A Csont elment a szüleivel a vásárba. Barátjával éppen az állatokat nézték, amikor megpillantotta a lányt. Egy kisborjút tisztogatott. A Csont megragadta a barátja karját, és így szólt hozzá: - Az a lány lesz a feleségem. Aztán egy évig nem látta t. Egyik este elment egy olyan, fiataloknak rendezett táncos mulatságba, amilyen a kisvárosokban szokott lenni, hogy a fiatalok ne örüljenek meg, és ott volt a lány is. Karácsonyeste bolondoztak egy kicsit egymással. - Aztán kerek perec kirúgott - meséli. - Ez nagyon rosszulesett nekem. Másfél évvel kés bb a lány mégis úgy döntött, hogy a Csont kell neki, de akkor meg nem állt kötélnek. Pedig annyira szerettem volna vele lenni. Aztán mégis belementem. A Csont néhány évig hol együtt volt a lánnyal, hol nem. A lány programozó Iowa Cityben. Id nként most is beszélgetnek még egymással. Lehet, hogy egyszer tényleg a felesége lesz? Elmosolyodik, az orra tövében összefutnak a ráncok. - Lehet - mondja. - Mindig azt gondolom, mennyire szép ez a történet. Egészen elszáll t le az agyam. - A Csont azt szokta mondogatni, hogy szívesen vissza költözne Iowa-ba, ahol gyerekei lennének, és lenne a helyi zsaru - mondja Stanford. - Olyan aranyos, de csak amíg tényleg meg nem teszi - válaszolod, és cinikusnak tartod magad, amiért ezt mondtad. TUDOM, HOGY NEUROTIKUS VAGYOK Te és a Csont éhesek vagytok, ezért elmentek kajálni, vasárnap este hatkor. Két rend rn cigarettázik a sarokban. Az embereken koszos jogging van. A Csont megeszi a sonkás-sajtos szendvicsed felét. - Ebb l négyet is meg tudnék enni - mondja -, de nem fogok. Ha megeszem egy hamburgert, utána olyan b ntudatom van. A Csont ügyel a megjelenésére. - Naponta ötször átöltözöm - meséli. - Ki az, aki nem néz bele legalább százszor a tükörbe, miel tt kilépne a lakásból? Én fel-alá járkálok a lakásban, az egyik tükört l a másikig, mintha az egyikben mást látnék, mint a másikban. Mintha azt gondolnám, rendben, ebben a tükörben jól nézek ki, de most nézzük meg, mit mutat a másik. Vajon mindenki így van ezzel?

- Néha annyira szórakozott vagyok - mondja a Csont. - A fejemben zsonganak a gondolatok. Minden összekeveredik, és az egésznek serinú értelme. - És mi vonja cl a figyelmedet? - Most éppen az orrod. - Köszi szépen. Utálom az orromat. - Én is utálom az enyémet. Túl nagy. De szerintem a hajamtól is függ. Valamelyik nap Stanford azt mondta: tetszik így a hajad. Kisebbnek látszik t le az orrod. Mindketten elhallgattok. Az utcán a Csont oldalba bök. - Helyesírási hiba – és mutatja. Felnézel. Egy overallos férfi áll egy hatalmas szürke masztiff mellett, a kezében lév kartonpapírra az van írva: ELADÓ KÖLYÖKKUTYÁK. - Mi van? - kérdezi a férfi. Egy piszkos, piros-fehér teherautó parkol a háta mögött. - Eladó. Hosszú ó-val kell írni - mondja neki a Csont. A férfi a táblára néz és elvigyorodik. - Figyeljen ide, az utca végében kétezerért árulják az ugyanilyen kölyökkutyákat, nem kétszázért folytatja a Csont, mire az ember elneveti magát. Kés bb a Csont ágya szélén üldögélsz, és t nézed, ahogy az ágyon fekszik, ujjait a farmerja övtartójába akasztva. - Az egyik percben még tök lazán végig tudnék menni az utcán, a következ pillanatban meg minden ok nélkül rám tör a depresszió - mondja. - Tudom, hogy neurotikus vagyok. Látom. Érzem. Elemzem magamat, kritizálom magamat, foglalkozom magammal. És mindent tudatosan mondok. Mi el tt mondanék valamit, el ször mindig elpróbálom magamban, hogy ne süljön el rosszul. - És nem tartod ezt id pocséklásnak? - kérdezed. - Csak egy pillanatig tart. Elhallgat. - Ha elmegyek valahová, és egy idegen odajön hozzám, és megkérdezi, hogy modell vagyok-e, azt válaszolom, nem: még tanulok. - És? Nevet. - Úgy már nem vagyok nekik érdekes - feleli, és úgy néz rád, mintha nem hinné el, hogy még ezt se tudtad. Stanford hív fel telefonon. - A Csont olyan aranyos üzenetet hagyott - újságolja, és bejátssza a telefonba: Stannie, meghaltál? Meg vagy halva? Biztos meghaltál, mert nem veszed fel a telefont. (Nevet.) Hívj majd vissza! IVANA TRUMP KOMORNYIKJA? Szeretsz a Csonttal lenni a lakásán. Eszedbe jut róla, amikor tizenhat évesen, odahaza Connecticut-ben, azzal a sráccal jártál, aki olyan jókép volt, és füveztetek, a szüleitek meg azt gondolták, lovagolni mentetek. Soha nem tudták meg az igazságot. Kinézel az ablakon. Az ütött-kopott, aprócska barna házakra odasüt a nap. - Kiskorom óta szeretnék saját gyerekeket - mondja a Csont. - Ez az álmom. De ez még azel tt volt. Miel tt az a dolog történt a Csonttal. Nem most. Pár hete a Csontnak mellékszerepet kínáltak egy olyan filmben, amiben csupa laza, fiatal hollywoodi színész szerepelt. Elment egy buliba, és történetesen az egyik színész barátn jével ment haza, egy új szupermodellel. A színész erre megfenyegette a Csontot, hogy megöli a szupermodell csajjal együtt, mire a Csont egy id re elmenekült New Yorkból. Csak Stanford tudja hova. Stanford azt mondja, azóta egyfolytában cseng a telefonja. A Hard Copy magazin pénzt kínált a Csontnak Stanford-on keresztül, ha interjút ad, de Stanford azt mondta nekik: Mégis mit képzelnek, kivel van dolguk, Ivana Trump komornyikjával? - Egyszer en nem hiszem el ezt a sok hülyeséget - monda Csont. - Én még mindig ugyanaz az ember vagyok. Nem változtam meg. Hiszen mindenki azt mondja, ne változzak meg. Miért, mi leszek, ha megváltozok? Beképzelt, önz alak? Faszkalap? Seggfej? Elég jól ismerem magam. Miért akarnék megváltozni? Min nevetsz? - Nem nevetek - feleled. - Sírok. Stanford egyszer azt mondta: - Észrevetted már, hogy a Csontnak egyáltalán nincs szaga? 15. Szereti a kisegerét, de nem viszi haza anyunak megmutatni Az alábbi történet egy piszkos kis titokról szól a randik természetrajzában. Mindenkivel megesett már, egyik vagy másik oldalról. Két férfi iszogat a Princeton Klubban. Kés délután van. Mindketten harminc-egynéhány évesek, egyetemista korukban csinos fiúk voltak. Már nem annyira jókép ek, ráadásul középtájon úgy hat kiló túlsúllyal rendelkeznek. Együtt jártak egyetemre, és friss diplomásként egyszerre költöztek New Yorkba. Jó harátok. A barátságuk szinte, ami a férfiakkal ritkán fordul el . Tudnak beszélgetni. Például sikertelen fogyókúrákról. Meg n kr l.

Walden épp most lett társtulajdonos egy cégképviseleteket ellátó ügyvédi irodában, és nemrég volt az eljegyzése egy b rgyógyász doktorn vel. Stephen kapcsolata három éve tart. Egy országos tévécsatorna magazinm sorának producere. Walden menyasszonya elutazott, hogy részt vegyen valami kollagén témájú kongresszuson. Walden egyedül mindig magányosnak érzi magát. Eszébe jut, amikor hónapokig egyedül volt: visszatekintve olyan érzés, mintha évekig tartott volna. Ilyenkor mindig ugyanaz jut eszébe: a n , akivel jól érezte magát, és az, hogy hogyan viselkedett vele. Walden egy olyan bulin ismerte meg, ahol valahogy csupa szép ember vett részt. New Yorkról lévén szó, a lányon rövid, fekete ruha volt, ami jól kihangsúlyozta a melleit, pedig anélkül is elég nagyok voltak. Az arca átlagos volt, a haja viszont gyönyör : hosszú, fekete, csigás. - Legalább egy király dolog mindegyik jükben van mondja Walden, és belekortyol a Martinijébe. De a haján kívül is volt valami ebben a lányban, akit Libby-nek hívtak. Egyedül ült a kanapén, és mégsem érezte ett l kényelmetlenül magát. Odalépett hozzá egy másik lány, egy szép lány, lehajolt, és súgott valamit Libby fülébe. Libby nevetett. De nem állt fel. Walden a kanapé mellett állt, és sört ivott üvegb l. Azon gondolkodott, melyik szép lányra kellene ráhajtani, a kínálkozó lehet séget kereste. Libby-vel összenéztek, a lány rámosolygott. Barátságosnak látszott. Walden leült mellé, és úgy érezte, hogy egy pillanatra révbe ért. De még mindig azon gondolkodott, hogy feláll, és ráhajt valamelyik szép lányra. Aztán mégis ülve maradt. Libby a Columbián végzett, aztán a Harvardra járt, a jogi karra. A jogról beszélgettek. Libby a gyerekkoráról mesélt, arról, hogy milyen volt gyereknek lenni négy n vérrel Észak Karolinában. Huszonnégy éves volt, és most nyert meg egy pályázatot, hogy dokumentumfilmet készítsen. Walden-hez hajolt, és levett egy hajszálat a pulóverér l. Az enyém, mondta és nevetett. Sokáig beszélgettek. Walden megivott még egy sört. - Nem akarsz feljönni hozzám? - kérdezte aztán Libby. Akart. Volt elképzelése arról, hogy mi fog történni. Lefekszenek egymással, aztán másnap reggel hazamegy, és elfelejti az egészet. Mint a legtöbb New York-i férfi, rögtön beskatulyázta magában a n ket. Kategóriákra osztotta ket: egyéjszakás kaland, potenciális barátn , forró, kéthetes flört. Akkoriban egy csomó n vel lefeküdt, és a végén mindig könnyes jelenetek következtek az el csarnokban, s&, néha még rosszabb is. Libby egyértelm en egyéjszakás kaland volt. Nem volt elég szép ahhoz, hogy járjanak, és nyilvános helyen együtt lássák ket. - De ez mégis, mit jelent? - szól közbe Stephen. - Egyszer en úgy gondoltam, hogy csúnyább nálam - feleli Walden. Amikor Libby lakásához értek, amely egy egyszer , két hálószobás lakás volt, egy Harmadik sugárúti toronyházban, amiben az unokatestvérével együtt lakott, a lány kinyitotta a h t szekrényt, és kivett egy sört. Ahogy a nyitott h t nél el rehajolt, Walden látta, hogy egy kicsit duci. Libby megfordult, kinyitotta a sört. és odanyújtotta Walden-nek. - Csak azt akarom, hogy tudd - mondta -, nagyon szeretnék veled lefeküdni. Egy szép lány soha nem mondana ilyet, gondolta Walden, letette a sört, és elkezdte vetk ztetni Libby-t. Megharapdálta a tarkóját, és kicsatolás nélkül vette le a melltartóját. Lehúzta a harisnyáját. A lányon nem volt bugyi. A hálószobába mentek. - Úgy éreztem, megsz ntek a gátlásain - mondja Walden. - Mivelhogy nem volt szép. A tét alacsony volt, a gerjedelmem és érzelmeim a magasba szöktek. Nem volt semmi nyomás rajtam, mert tudtam, hogy nem járhatok vele. A lányt átölelve aludt el. - Másnap reggel - meséli tovább - felébredtem, és nagy-nagy nyugalmat éreztem. Kipihentem magam. Ezt megel z en totálisan zilált voltam, de Libby mellett hirtelen olyan békés lett az élet. Hosszú ideje ez volt az els szinte érzelmi kapcsolatom. Azonnal pánikba estem, és el kellett rohannom onnan. Zsebre dugott kezekkel ment haza. Tél volt, és a keszty jét ott felejtette a lány lakásán. - Az ilyesmi mindig télen történik - mondja Stephen. TÉNYLEG CSAK BARÁT Walden nem találkozott vele néhány hónapig. Visszatért a zilált életéhez. Ha Libby csak egy kicsit is szebb lett volna, járt volna vele. Ehelyett két hónapig várt, aztán elhívta ebédelni. El tte sokat fantáziált a lányról. Megebédeltek, aztán lemondták a délutáni programjaikat, felmentek Libby lakására és szeretkeztek. Ett l kezdve hetente többször találkoztak. Közel laktak egymáshoz, ezért vagy a környékbeli helyeken ettek, vagy a lány f zött. - Olyan könnyen tudtam neki az érzelmeimr l beszélni - meséli Walden. - Még sírni is mertem el tte. Elmondtam neki a legtitkosabb szexuális vágyaimat, és azután el is játszottuk azokat. Arról beszélgettünk, hogy az egyik barátn jével hármasban fogjuk csinálni. Ö is elmondta a vágyait, méghozzá hihetetlenül részletesen. Arra kért, hogy náspángoljam el. Sötét titkai voltak, miközben kívülr l nézve annyira gyakorlatiasnak t nt. Azon törtem a fejem, hogy vajon azért alkotta-e ezt a bonyolult bels világot magának, mert senki nem akart járni vele? Tudod, ha valaki nem a szépség olimpiai bajnoka, akkor nagyon érdekes személyiséggé válhat. Közben Libby-t megkörnyékezte, Walden szavaival élve, valami slampos alak. De Walden nem érezte fenyegetve magát. Megismerkedett Libby barátaival, de öt nem mutatta be a saját barátainak. Soha nem töltöttek

együtt egy egész hétvégét, még egy teljes napot sem. Soha nem mentek együtt partira. - Nem akartam benne hiú reményeket kelteni - magyarázza. Libby nem tiltakozott, nem követel zött. Egyszer megkérdezte Walden-t, azért rejtegeti-e t, mert nem elég szép. - Azt hazudtam, hogy nem. Tudod, ha becsuktam a szemem, minden szempontból tökéletesen elégedett voltam Libby-vel. Walden rendel még egy italt. - Mindig az jutott róla eszembe, hogy vajon én is csúnya vagyok-e belül, és ez köt-e össze bennünket? - Persze, titokban minden férfi utálja a szép lányokat, mert középiskolás korában hiába hajtott rájuk - mondja Stephen. Neki is van egy hasonló története. Ellen nagyapja tévés nagymen volt. Igazi nagyágyú. Stephen egy munkahelyi összejövetelen ismerkedett meg a lánnyal. Mind a ketten kimentek az erkélyre rágyújtani, és beszélgetésbe elegyedtek. Vicces lány volt. Igazi, pihentagyú poéngyáros. Valaki mással járt. Azután még többször is összefutottak munkahelyi eseményeken. - Igazán jól összebarátkoztunk - meséli Stephen -, ami n k esetében ritkán történik meg velem. Nem voltak vele szexuális terveim. El lehetett vele menni szórakozni, és úgy lehetett vele süketelni, mint egy másik férfival. Lehetett vele filmekr l beszélgetni, vagy a Letterman-show-ról. Értett a televíziózáshoz. A legtöbb n nem érti meg a tévét. Ha egy szép lánnyal a televízióról kezdesz beszélgetni, elhomályosul a tekintete. Moziba is jártak, de csak mint barátok. Lehet, hogy a lány titokban próbálta behálózni, ám ha így is volt, Stephen mindenesetre nem vette észre. Megbeszélték egymással a kapcsolataikat. Hogy mivel elégedetlenek. Stephen akkor éppen járt valakivel, aki elutazott Európába három hónapra, és Stephen kényszeredetten, lelkesedés nélkül levelezett vele. Egyik délután éppen ebédeltek, amikor Ellen elkezdte mesélni, mit csináltak legutóbb a barátjával. Vazelines kézzel kiverte a srác farkát. Stephen-nek hirtelen szárba szökkent a cerkája. - Elkezdtem szexuális lénynek tekinteni - magyarázza. - Ez a helyzet az ilyen lányokkal, akik nem éppen bombázók: ki kell tenniük az asztalra a szexet. Nem tudnak finoman célozni rá. Ellen szakított a barátjával, Stephen pedig egyszerre rengeteg n vel találkozgatott. Mesélt Ellennek ezekr l a n kr l. Egyik este éppen egy étteremben vacsoráztak, amikor Ellen hirtelen áthajolt az asztal fölött, és olyan nyelves puszit adott a fülébe, hogy a lábával dobolt t le az asztal alatt. Felmentek a lányhoz, és szeretkeztek. Szuper volt. Objektíven nézve jobban teljesítettem, mint bármely más n vel valaha. A második és harmadik forduló is megvolt. Negyvenöt perces dugás. A kapcsolat kezdett kibontakozni. Ágyból nézték a tévét, ami akkor is ment, amikor szeretkeztek. - Egy szép n soha nem engedné, hogy bekapcsolt tévé mellett szeretkezz vele. Pedig valahogy olyan megnyugtató, ha megy közben a tévé. Nem te vagy a középpontban. Az olyan n k mellett, mint Ellen, elengedheted magad. Stephen elismeri, hogy Ellen szempontjából a kapcsolatuk hagyott némi kívánnivalót. - Valószín leg többször voltunk moziban, amikor még csak barátok voltunk, mint az alatt a hat hónap alatt, amíg együtt jártunk. A randijaink a legrosszabb fajta randik voltak: kínai kaját vettünk elvitelre, és kivettünk pár filmet a kölcsönz b l. B ntudatom volt. Felszínesnek éreztem magam. Küls szépség tekintetében nem volt valami nagy szám a csaj, és rosszul éreztem magam attól, hogy állandóan ezen jár az eszem. Pedig klassz lány volt. AZTÁN MEGTÖRT Kés bb Ellen elkezdett nyomulni. - Mikor mutathatlak be a nagyapámnak? - kérdezgette Stephen-t l. Tényleg szeretne megismerkedni veled. - Össze akartam ismerkedni a nagyapjával - mondja Stephen. - Hihetetlen nagy ász volt. De nem tudtam megtenni. Ha bemutatnak a nagyszül knek, az már tényleg komoly kapcsolat. Megoldásképpen Stephen elkezdett keríteni Ellennek, megpróbálta összehozni más pasikkal. Megbeszélték, kivel tudna járni. Egyik este Ellen elment egy butiba, ahol Stephen egyik barátjával kellett volna megismerkednie. De a tagot nem érdekelte a dolog, erre Ellen bekattant. Felment Stephen-hez, és szeretkeztek. Néhány héttel kés bb Stephen találkozott egy lánnyal, egy cicababával, egy kés esti bulin, egy gusztustalan lakásban, egy átalakított raktárépületben, valami bohémtanyán. Egyb l bemutatta a lányt a szüleinek, bár nem tudott olyan jókat dumálni vele, mint Ellennel. Továbbra is lefeküdt mindkét lánnyal, és amiket Ellent l tanult, azt az új lánnyal is megcsinálta. Ellen minden részletre kíváncsi volt. Miket csináltak. Milyen volt az új lány az ágyban, milyen volt megérinteni, mir l beszélgettek. Aztán megtört. Egy vasárnap délután felment Stephen lakására. Ordítva veszekedtek. Ököllel ütötte Stephent. - De szó szerint bokszolt, ütött, ahol ért - mondja Stephen. Aztán elment, de két hét múlva telefonált. - Telefonon kibékültünk. Aztán felmentünk hozzá a szokásosért. De amikor a dönt pillanathoz értünk, kirúgott az ágyából. Nem haragudtam meg rá. Túl dühös voltam magamra, és öt is tiszteltem. )ó neked, gondoltam magamban. Walden a bárpultnak támasztja a térdét. - Úgy fél évvel azután, hogy szétmentünk Libby-vel, eljegyezte magát valakivel. Felhívott, és elújságolta, hogy férjhez megy.

- Szerelmes voltam Ellenbe, de soha nem mondtam meg neki - mondja Stephen. - Én is szerelmes voltam Libby-be - mondja Walden. - Egyszer en csak szerelmes. 16. Elveszve New Yorkban Van-e annál rosszabb, ha az ember n nem New Yorkban, nincs férjnél és harmincöt éves? Van. Például az, ha az ember n nem New Yorkban, nincs férjnél és huszonöt éves. Ezt a vessz futást senki nem kívánja vissza. Rossz döntések sora: rossz pasikkal fekszel le, rosszul öltözöl, rosszul választod ki a lakótársaidat. Rossz a szöveged, nem figyelnek rád, kirúgnak az állásodból, nem vesznek komolyan, és rendszerint úgy bánnak veled, mint egy leprással. De ezt nem lehet elkerülni. Tehát, ha meg akarod tudni, hogyan lesznek a harmincöt éves, New York-i egyedülálló n k olyanok, amilyenek, olvass tovább. Néhány hete Louis Vuitton buliján Carrie összefutott Cicivel, aki huszonöt éves, és egy virágtervez() asszisztenseként dolgozik. Carrie éppen egyszerre t embernek akar köszönni, amikor a félhomályhól el tte terem Cici. - Szíja! - fuvolázza, és amikor Carrie végigméri, megismétli: - Szíja! Aztán meg csak bámul szó nélkül. Carrie kénytelen-kelletlen félbeszakítja a társalgást egy könyvszerkeszt vel. - Mi van, Cici? - kérdezi. Mondjad, mi van? - Nemtom. Hogy vagy? - Remekül. Halál jól - mondja Carrie. - Mi van veled? - A szokásos. A könyvszerkeszt mással kezd beszélgetni. - Cici, én... - Olyan régen nem láttalak - mondja Cici. - Hiányzol. Tudod, hogy szintén csodállak. Van, aki bestiának hív a hátad mögött, de én mindig azt mondom nekik: dehogyis, az egyik legjobb barátn m. Megvédlek. - Kösz. Cici csak áll és néz. - És te, hogy vagy? - kérdezi Carrie. - Királyul. Minden este kiöltözöm, és elmegyek valahová, ahol senki észre se vesz, aztán hazamegyek és sírok. - Ó, Cici! Ne is tör dj vele! Elmúlik. Figyelj, most muszáj... - Tudom - mondja Cici. - Nincs id d rám. Oké. Majd beszélünk. Azzal odébbáll. Cici York és legjobb barátn je, Carolyne Everhardt, huszonöt évesek, és a mai harmincöt évesekhez hasonlóan azért jöttek New Yorkba, hogy karriert csináljanak. Carolyne Everhardt egy belvárosi lapnak ír az éjszakai életr l. Három éve érkezett Texasból. Az a tipikus, szép arcú, egy-kicsit-dundi-vagyok-de-nem-tör döm-vele-vagy-legalább-is-nem-hagyom-hogy-ez-tégedérdekeljen fajta lány. Cici Carolyne szöges ellentéte: sz ke, csontsovány, arca az a fajta furcsán elegáns metszés , amit a legtöbben észre sem vesznek, mert nem sugárzik róla a „gyönyör vagyok" tudata. Cici Yorgi asszisztenseként dolgozik, aki befutott, de rejt zköd virágtervez . Cici másfél éve jött Philadelphiából New Yorkba. - Akkoriban egy kicsit olyan voltam, mint Mary Tyler Moore - magyarázza. -A retikülömben fehér keszty . Az els hat hónapban el se jártam esténként sehová, annyira féltettem az állásomat. És most? - Nem vagyunk kedves kislányok. Rosszak vagyunk - mondja Cici, keleti parti kiejtése egyszerre szexi és egykedv . - Egyfolytában mindenkit megalázunk - teszi hozzá Carolyne. - Carolyne a hisztijeir l híres - mondja Cici. Cici meg senkivel nem áll szóba. Csak sötét pillantásokat vet rájuk. EZEREGYÉJSZAKA Carolyne és Cici úgy lettek a legjobb barátn k, ahogy ez New Yorkban lenni szokott: ugyanazt a szemét pasit utálják. Carolyne, miel tt Cicit megismerte volna, összejött Sam-mel, aki negyvenkét éves és befektetési bankár. Carolyne mindig összefutott vele, ha elment este valahová. Sam-nek volt már barátn je, egy svájci lány, aki a tévéhez próbált bekerülni. Egyik este Sam és Carolyne összefutottak a Spy-ban, mind a ketten részegek voltak, és elkezdtek smárolni. Aztán megint összefutottak valahol, felmentek Sam-hez, és lefeküdtek egymással. Ez még párszor el fordult. Aztán a barátn nek el kellett utaznia egy id re. A kapcsolatuk ugyanúgy folytatódott tovább. Ha összefutottak, szex lett bel le. Egyik este Carolyne összefutott Sam-mel a System-ben, és a sarokban kiverte a farkát. Aztán kimentek, és a szemetestartályok mögött dugtak egy

sikátorban. Utána Sam felhúzta a sliccét, adott egy puszit Carolyne-nak, és így szólt: - Köszi szépen. Majd beszélünk. - Carolyne erre elkezdte szeméttel dobálni. - Még nem végeztem veled, Samuel! - kiabálta. Néhány héttel kés bb Cici a Casa La Femme-ban üldögélve meglátott két ismer s pasit. Volt velük egy harmadik is, sötét hajú, legombolt gallérú fehér ingben, vászonnadrágban. Cici megállapította, hogy jó teste van. Félénknek t nt, Cici pedig kikezdett vele. Aznap vágatta le a haját, a szeméb l folyton ki kellett fújnia a tincseket, eközben a pasit nézte alulról, és a pezsg jét iszogatta. A három pasi éppen egy lány szülinapi bulijára igyekezett, aki a SoHó-ban lakott. Cicit is elhívták magukkal. Gyalog mentek. Cici vihorászott, és folyton az ismeretlen pasiba ütközött, aki végül átkarolta. Hány éves vagy? - kérdezte t le. - Huszonnégy. - A legjobb kor. - Mihez képest? - kérdezte Cici. - Hozzám képest. - Miért, te hány éves vagy? - Harminchat - felelte Sam. Hazudott. A bulin nagy volt a tömeg. Söröshordó, vodka és gin, mindez m anyag pohárban. Cici éppen elfordult a büféasztaltól, és a söréhe készült belekortyolni, amikor egy jelenést látott, amely sebesen közeledett felé a lakás másik végéb l. Nagydarab lány, hosszú sötét haj, piros rúzs és meglep , hosszú ruha (ha ezt annak lehet nevezni, gondolta magában Cici), amelyet mintha virágmintás, áttetsz selyemkend kb l állítottak volna össze. Ezeregyéjszaka. A jelenés már éppen majdnem beléjük ütközött, amikor pasi megfordult. - Carolyne! - kiáltott fel. - Csodás a ruhád! - Kösz, Sam - mondta Carolyne. - Ez az új divattervez , akir l beszéltél? - kérdezte Sam. Aki ingyen varr neked egy rakás ruhát, ha írsz róla a lapban? - önelégülten vigyorgott. - Befognád a szádat? - sikította Carolyne. Cicihez Fordult. - Te meg ki az isten haragja vagy, és mit keresel az én születésnapi bulimon? - hívott meg - mondta Cici Sam-re mutatva. - Szóval te csak úgy elmész, ha valakinek a pasija meghív? - Carolyne, én nem vagyok a pasid - vágott közbe Sam. - Tényleg? Nem vagy? Akkor biztos tévedésb l feküdtünk le az utóbbi húsz alkalommal. Meg a múltkor véletlenül vertem ki a farkad a System-ben, mi? - Kiverted a farkat egy night-clubban? - kérdezte Cici. - Carolyne, nekem barátn m van. - Akinek el kellett utaznia. És azóta nem vagy képes levenni rólam a mohó kis kezed. - Visszajött. Nálam lakik. - Barátn d van? - kérdezte Cici. -Megalázóan viselkedsz-vetett véget a vitának Carolyne. - Kifelé, és vidd innen az olcsó kis kurvádat is! - Barátn d van? - kérdezte ismét Cici. Egész addig ismételgette a kérdést, míg mentek lefelé a lépcs n, és még az utcán is. Két héttel kés bb Carolyne összefutott Cicivel egy night-club n i mosdójában. - El akartam mondani neked, hogy találkoztam Sam-mel - mondta Carolyne Cicinek, a száját rúzsozva. Térden állva könyörgött, hogy menjek vissza hozzá. Azt mondta, magasan fölötte álltam. - Mi fölött? - kérdezte Cici, látszólag a púder min ségét vizsgálgatva az orrán a tükörben. - Jól elszórakozgattál vele? - érdekl dött Carolyne, a kupakot a rúzsra kattintva. - Dehogy. Senkivel nem szoktam elszórakozgatni. Így lettek Carolyne és Cici a legjobb barátn k. UTÁLOM MIAMIT Carrie kábé tavaly ilyenkor ismerkedett össze Cicivel, a Bowery bárban. Carrie az egyik box-ban üldögélt éppen, kés re járt, és rosszkedve volt, amikor el bukkant ez a lány, és olyanokat mondott neki, hogy „te vagy az ideálom" meg „olyan szép n vagy" és hol szerezted ezt a cip t? Szuperül néz ki," ami Carrie-nek jólesett. - Hadd legyek a legjobb barátn d! - kérte végül Cici, mintha egy macska törleszkedne Carrie lábához. - Légyszi, hadd legyek a legjobb barátn d! - Nézd, én... - Cici vagyok. - Cici - szólt rá Carrie egy kicsit szigorúan. - Ez nem így m ködik. - Miért nem? - Mert én már tizenöt éve élek New Yorkban. Tizenöt éve és... - Aha - mondta Cici összetörve. - De azért felhívhatlak? Majd felhívlak! -Azzal eltáncikált egy másik asztalhoz, leült, megfordult és visszaintegetett. Pár héttel kés bb Cici felhívta Carrie-t. - Muszáj eljönnöd velünk Miamiba. - Utálom Miamit. Be nem teszem a lábam oda. - felelte Carrie. - Ha még egyszer felhívsz, és kiejted azt a szót, hogy Miami, leteszem a kagylót.

- Olyan vicces vagy - mondta erre Cici. Cici és Carolyne olyan gazdag pasikkal utaztak Miamiba, akiket Carolyne még a texasi egyetemr l ismert. Péntek este elmentek mulatni, mindenki berúgott, és Cici smárolt egy Dexter nev texasi palival. Másnap este viszont teljesen kiakadt t le, inert a krapek folyton utána jött, ölelgette, és próbálta megcsíkolni, mintha legalábbis házasok lennének. - Menjünk fel, és szórakozzunk egy kicsit - sugdosta Cici fülébe. De Cicinek nem volt kedve hozzá, és keresztülnézett rajta, mire Dexter kirohant a házból. Pár óra múlva egy n vel jött vissza. - Szasztok, skacok - mondta, és Cicinek még integetett is a nappalin áthaladva, amikor a n t vitte fel az emeletre, ahol orális örömök elébe nézett. Utána lejöttek, és Dexter látványosan felírta a n telefonszámát. Cici üvöltözve és sírva rohant ki a házból. Az ajtóban Carolyne-ba ütközött, aki éppen akkor érkezett egy bérelt kocsival. Carolyne véletlenül összefutott Sam-mel, aki történetesen éppen Miamiban volt, és azt akarta, hogy csinálják hármasban, egy agyatlan sz ke sztriptíztáncosn vel. Amikor Carolyne azt mondta neki, hogy baszódj meg, Sam fellökte t a strandon, és azt mondta: - Csak azért jártam veled bulizni, mert a fényképeken jól nézünk ki együtt. HATODIK OLDAL! Két hét múlva Carolyne a Washington Post pletykarovatában szerepelt, a hatodik oldalon. Elment egy buliba a Tunnelbe, és amikor az ajtónál nem akarták beengedni, ordítozni kezdett a biztonsági rrel. Amikor az r megpróbálta a taxihoz kísérni, megütötte a férfit, mire az lefogta, és a földre teperte. Másnap Carolyne megpróbálta a kiadójával kirúgatni az illet t, aztán felhívta a "Hatodik oldalt". Amikor a cikk megjelent, húsz példányt vett a lapból. Aztán Cicit kirakták a lakáshól, ahol egy philadelphiai ügyvédn vel lakott együtt, aki egyébként egy középiskolai osztálytársának a n vére volt. A n azt mondta Cicinek: - Cici, te megváltoztál. Komolyan aggódom miattad. Már nem vagy az a kedves lány, akinek megismertelek. Nem tudom, mit csináljak veled. Cici ordítozott vele egy darabig, hogy csak féltékeny, végül Carolyne kanapéjára költözött. Körülbelül ez id tájt egy szerencsétlen írás jelent meg Carrie-r l az egyik pletykarovatban. nem akart tudomást venni róla, de Cici izgatottan felhívta. - Jesszusom, híres lettél - újságolta neki. - Benne vagy az újságban! Olvastad? - És elkezdte beolvasni a telefonba a cikket, ami olyan szörny volt, hogy Carrie ordítozni kezdett vele. - Hadd magyarázzak el neked valamit! Ha talpon akarsz maradni ebben a városban, soha, érted, soha ne hívj fel senkit azzal, hogy valami szörny séget olvasol fel róla az újságból. Úgy teszel, mintha nem is láttad volna, világos? És ha megkérdezik, hogy láttad-e, akkor szépen a következ t hazudod: nem, én azt a szemetet soha nem veszem meg. Akkor is, ha rendszeres el fizet je vagy az adott lapnak. Fel bírod fogni? Jézusom, Cici! Mégis, kinek az oldalán állsz? Cici sírva fakadt, Carrie pedig letette a kagylót. Lelkiismeret-furdalása volt. MR. MARADÉK - Be foglak mutatni egy pasinak, akibe tudom, hogy egyb l bele fogsz esni, de ne tedd - mondta Carolyne Cicinek. Mégis úgy lett. Ben negyvenéves. Régebben étterme volt, és fogadásokat szervezett. Kétszer n sült (valójában most is n s, de a felesége visszaköltözött Floridába), és vagy egy tucatszor volt elvonón. New Yorkban mindenki hallott már róla. Ha a neve szóba kerül, az emberek általában a szemüket forgatják, és másról kezdenek beszélni. De a mértéktelen italozás és a kokózás után még mindig maradt valami abból a kedves, szórakoztató, jókép emberb l, aki valaha volt. Cici pedig belezúgott ebbe a maradékba. Két remek hétvégét töltöttek együtt, bár szex valójában nem volt. Aztán elmentek egy buliba, a pasi elt nt, és amikor Cici rátalált, éppen egy tizenhat éves modellhez dörgöl zött, aki akkor érkezett New Yorkba. - Undorító vagy! - üvöltötte Cici. - Na, ne csináld már - kérlelte a férfi. - Hagynod kell, hogy kiéljem a fantáziáimat. Arról szoktam képzel dni, hogy egy tizenhat éves lánnyal vagyok. - Vigyorgott, és közben jól látszott, hogy a fogpótlása meglazult. Másnap reggel Cici hívatlanul beállított a pasi lakásába. Épp ott volt a férfi hároméves kislánya is. - Hoztam neked valamit - fuvolázta Cici, mintha mi sem történt volna. Az. ajándék egy igazi kisnyuszi volt. Letette a kanapéra, és a kisnyuszi többször odapisilt. Eközben Carolyne gyakorlatilag beköltözött Sam lakásába. Megtartotta a saját lakását is, de mindig Sam-nél aludt, és minden alkalommal ott hagyott valamit: cip t, parfümöt, fülbevalót, kitisztított ruhát, hat- vagy hétféle arckrémet. Ez így ment három hónapig. Valentin-nap el estéjén a férfi nem bírta tovább. - Azt akarom, hogy húzzál el innen! - kiabált, és alig kapott leveg t. - Nem értem - mondta Carolyne. - Értened nem muszáj! Csak azt akarom, hogy te és a cuccaid t njetek el innen! Feltépett egy ablakot, és elkezdte kihajigálni Carolyne dolgait. - Majd én megmutatom neked, te szemét! - kiáltotta Carolyne, és hátulról fejbe verte Sam-et.

Sam megfordult. - Megütöttél. - Sam... - Ezt nem tudom elhinni... megütöttél. - Hátrálni kezdett. - Ne gyere közelebb! - Óvatosan felemelte a földr l a macskát. - Sam - mondta Carolyne, és közelebb lépett. - Vissza! Sam a hóna alá kapta a macskát, és fegyverként tartotta maga el tt. Az állat Carolyne felé meresztette a körmeit. - Azt mondtam, vissza! - Sam, Sam! - Carolyne a fejét rázta. - Olyan szánalmasak vagyunk. - Én nem - mondta Sam. A hálószobába sietett, hona alatt a macskával. - Ez egy boszorkány, igaz, Puffy? - kérdezte a macskától. - Egy átkozott boszorkány. Carolyne tett néhány lépést az ágy felé. - Nem akartam... - Megütöttél - mondta Sam fura, kisfiús hangon. - Soha többet ne üss meg! Soha többet ne üsd meg Sam-et! - Oké... - felelte Carolyne óvatosan. A macska kiszabadította magát Sam kezéb l. Átszaladt a szobán. - Gyere ide, kiscicám - hívta Carolyne. Ccccc, kérsz finom tejecskét? Hallotta, hogy Sam bekapcsolja a tévét. A PASI GYAKORLATILAG MEGSEMMISÜLT Carrie mindig csak ígérgette, hogy majd valamikor együtt vacsorázik Cicivel és Carolyne-nal. Aztán végre egyszer tényleg elmentek. Vasárnap este. Ami Carrie egyeden szabad estéje. Carolyne és Cici keresztbe tett lábakkal, hátrad lve üldögéltek a pamlagon, az italukat kavargatták, és nagyon elegánsak voltak. Carolyne a mobilján beszélt. - Minden este el kell mennem valahová, a munkám miatt - mondta Cici, mint aki már unja az egészet. Mindig annyira elfáradok. Carolyne összecsattintotta a mobilt, és Carrie-re nézett. - Muszáj elmennünk abba a buliba ma este. Belváros. Rengeteg modell. Gyere el te is - mondta olyan hangon, ami azt jelenti: ne gyere. - Mesélj már, mi van! Tudod, Sam-mel kapcsolatban... - Minden oké - felelte Carolyne. Cici rágyújtott, és másfelé nézett. - Sam mindenkinek azt híresztelte, hogy sose feküdt le Carolyne-nal, pedig ezren látták, hogy smárolnak, úgyhogy megaláztuk. - Megtudtuk, hogy egy olyan lánnyal jár, akinek mindenféle nyavalyája van. Felhívtam, és azt mondtam neki: Sam, ígérd meg nekem mint barátnak, hogy nem fekszel le vele - mesélte Carolyne. - Aztán összefutottunk velük egy villásreggeliz ben. - Mi ki voltunk öltözve. Rajtuk jogging. Odamentünk hozzájuk, kértek egy cigit, mi meg azt mondtuk: Cigaretta kell?! Tudjátok mit? Kérjetek a pincért l! - A mellettük lév asztalhoz ültünk le. Direkt. k próbáltak beszélgetni, Carolyne meg folyton a mobilján dumált. Aztán azt mondtam: Sam, hogy van az a lány, akivel a múlt héten láttalak? - A pasi megsemmisült. Cetliket is küldtünk neki, herpes simplex 19 üzenettel. - Van olyan? - kérdezte Carrie. - Dehogy! - felelte nevetve Cici. - Hát nem érted? - Oké, oké - mondta Carrie. Egy darabig egy szót se szólt, kényelmesen rágyújtott egy cigire, aztán megkérdezte Cicit l: - És neked mi bajod van? - Semmi. Egyedül a karrierem érdekel. Mint téged. Te vagy az ideálom. A két lány az órájára nézett, aztán egymásra. - Ugye nem haragszol - mondta Cici Carrie-nek. - Indulnunk kell a buliba. 17. New Yorkban tombol a h ség. Mr. Biget szexuális pánik keríti hatalmába A nyári meleg miatt a városban megszaporodtak az utcai fantáziálások, részeges mulatozások, otthoni összeveszések és légkondicionált rémálmok New York augusztusban egészen más. Olyan, mintha egy korrupt és részeges dél-amerikai diktátor országában élnénk: egekig szök infláció, drogkartellek, poros utak, eldugult vízvezetékek. Semmi jóra nem számíthatsz, és egy csepp es sem esik.

A legtöbb New York-i pszichésen összeroppan a h ség miatt. Ilyenkor kellemetlen gondolatok és érzések bugyognak a felszínre. Ez azután ahhoz a fajta kellemetlen viselkedéshez vezet, ami igazi New York-i specialitás. Alattomos. Szemétked . Kapcsolatok mennek szét. Akiknek meg nem szabadna összejönni, összejönnek. A városban tombolt a h ség. Harmincöt fok vagy még több, napok óta. Mindenki gy rött. A h ség miatt senkiben sem bízhatsz, legkevésbé magadban. Carrie Mr. Big ágyában feküdt, reggel nyolckor. Úgy érezte, nincs valami jól. Ami azt illeti, rohadtul biztos volt benne, hogy nincs jól. Hisztérikusan belezokogott a párnába. - Carrie. Nyugodj meg. Nyugodj már meg! - utasította Mr. Big. Carrie felé fordult, az arca groteszk, foltos maszk. - Nincs semmi bajod. Munkába kell mennem. Most azonnal. El fogok késni miattad. - Segítenél nekem? - kérte Carrie. - Nem - felelte Mr. Big, arany mandzsettagombjait a keményített mandzsetta lyukaiba f zve. -.Segíts magadon. Egyedül kell megoldanod. Carrie a takaró alá dugta a fejét, és tovább sírdogált. - Hívj fel pár óra múlva - mondta Mr. Big, és kisétált az ajtón. - viszlát. Két perccel kés bb visszajött. - Itt hagytam a szivartárcámat. . Átment a szobán, és közben Carrie-t nézte, aki már megnyugodott. - Szia - köszönt el t le még egyszer Mr. Big. - Szia-szia. A fojtogató h ség és pára már tizedik napja tartott. MR. BIG RITUÁLÉJA KÁNIKULA IDEJÉN Carrie mostanában túl sok id t töltött Mr. Big-gel. A férfi lakása légkondicionált. Az övé is, csak nála nem m ködik. A küvetkez koreográfiát alakították ki. Valóságos szertartást. Minden este tizenegykor, ha aznap nem voltak együtt, Mr. Big telefonál. - Milyen a lakásod? - Nagyon meleg. - Mit csinálsz most? - Izzadok. - Nem akarsz átjönni, és itt aludni? - kérdezi ilyenkor Mr. Big, kicsit szinte félénken. - Dehogynem, miért is ne - így Carrie. Ásít. Azzal végigszáguld a lakáson, ki az ajtón (el az éjszakai portás mellett, aki mindig sötét pillantásokat vet rá), és bevágódik egy taxiba. - Helló, szia! - köszönti Mr. Big, amikor meztelenül ajtót nyit. Kicsit álmosan mondja, mint akit meglep, hogy Carrie-t látja. Aztán ágyba bújnak. Ilyenkor vagy a Letterman-show vagy a Leno-show megy a tévében. Mr. Big-nek csak egy szemüvege van. Azt felváltva használják. - Nem gondoltál még arra, hogy új légkondit szereltess be? - kérdezi kis id elteltével Mr. Big. - De - feleli Carrie. - Úgy 150 dolcsiból meg lehetne úszni. - Tudom. Mondtad. - Csak azért mondom, mert mégse alhatsz itt minden este. - Ne aggódj. Engem nem zavar a h ség. - De én nem szeretném, ha melegem lenne. Nálad. - Ha csak azért hívsz át, mert sajnálsz, inkább ne hívj. Csak akkor van kedvem átjönni, ha hiányzom. Ha nem tudsz elaludni nélkülem. - Hát, persze hiányzol. Úgy is van. Hiányzol. - Aztán néhány másodperc múlva: - Van elég pénzed? Carrie rámered: - Rengeteg. LANGUSZTA VACSORÁRA Van ebben a h ségben valami. Lazák leszünk t le. Mintha he lennénk rúgva, pedig nem is. Az Upper East Side-on Newbert hormonszintje magasra szökött. Gyereket akar. Tavasszal a felesége, Belle, azt mondta neki, hogy nem lenne képes nyáron nagy pocakkal létezni, mert nem akarna fürd ruhában mutatkozni. Mostanában azt mondja, hogy azért nem szeretne nyáron teherbe esni, mert nem akarja, hogy a h ségben még a reggeli rosszullétekkel is kínlódnia kelljen. Newbert emlékeztette, hogy befektetési bankárként amúgy is minden napját a h vös, légkondicionált irodaépület zöld üvege mögött tölti. Mindhiába. Newbert eközben szakadt boxerben lézeng a lakásban egész_ nap, és arra vár, hogy mikor telefonál az ügynöke az új regényével kapcsolatban. Show-m sorokat néz a tévében. A körömágyát piszkálja tompa tárgyakkal. Naponta húszszor felhívja Belle-t. Belle mindig olyan édes. - Szia, Pookie - mondja a férfinak. - Mi a véleményed a Revlon rozsdamentes acélcsipeszr l, a kiszélesed vég r l? - kérdezi Newbert. - Szerintem remekül hangzik - feleli Belle.

Ebben a h ségben Belle-nek egyik este munkavacsorája van japán ügyfelekkel. Hajlongás, kézfogás, hajlongás, kézfogás. Aztán Belle és az öt sötét öltönyös férfi elmennek a City Crab nev rákvendégl be. Körülbelül a vacsora felénél váratlanul megjelenik Newbert. Eléggé be van sajnos rúgva. Az öltözéke azt sugallja, hogy a hegyekbe indul táborozni. Valamiért elhatározza, hogy bemutatja, hogyan táncolt Robin Hood. Damasztszalvétákat tömköd terepszín sortja zsebébe, aztán mindkét kezében egy-egy szalvétát forgatva néhány lépést el retipeg, egyik lábával kirúg el re, aztán néhány lépést hátratipeg, és a másik lábával kirúg hátra. Közben oldalra is kirúg párszor, ami, szigorúan véve, nem tartozna a Robin Hood-tánchoz. - A férjem - mutatja he Belle az ügyfeleinek, egészen természetesen. - Imád viccel dni. Newbert kis fényképez gépet vesz el , és fotózni kezdi a japán ügyfeleket. - Mosolyogni, ferdeszem ek! mondja nekik. KANNIBÁLOK A LE ZOO ÉTTEREMBEN Carrie abban az új étteremben, a Le Zoo-ban van egy csomó emberrel, akiket tulajdonképpen nem is ismer, köztük az új IT-fiúval, Ra-val. Az étteremben kábé három asztal van, és túl sokan foglaltak asztalt ma estére, ezért egy csomóan az utcán álldogálnak. Valaki id r l id re kihoz néhány üveg fehérbort az étterem elé. Egykett re kialakul a buli a járdán. Most kezd dött a h ség nemrég, az emberek még kedvesek: Annyira meg akartalak már ismerni! Muszáj lenne együtt dolgoznunk! Gyakrabban kellene összejönnünk! Carrie is mindenkivel beszélget, senkit sem utál. És úgy érzi, hogy kivételesen öt sem utálja senki. Odabent az étteremben Carrie Ra és Ra f nökn je közé ül. Valaki a Nem York Times-tól mindenkit lefényképez. Ra nem sokat beszél. Csak néz, a kecskeszakállát simogatja és bólogat. Vacsora után Carrie felmegy Ra-val Ra f nökn jéhez füvezni. Valahogy ez látszik természetesnek, nyár van, itt a h ség. A fú er s. Kés re jár, kikísérik Carrie-t a taxihoz. - Úgy hívjuk ezt a helyet, hogy zóna - mondja Ra f nökn je. Carrie-t bámulja. Carrie úgy gondolja, érti, amit a n mond, hogy mi a zóna, és hogy miért vannak k hirtelen mind benne. - Miért nem költözöl ide hozzánk, a zónába? - kérdezi Ra. - Szeretnék - Feleli Carrie, és komolyan is gondolja, de közben azt mondja magának: haza kell mennem. Áttaxizik a városon, de még miel tt hazaérne, egyszer csak azt mondja a sof rnek: - Itt álljon meg. Kiszáll, és gyalog megy tovább. Még mindig azt mondogatja magának, hogy haza kell mennie. A városban tombol a h ség. Egy n megy a járdán, alig néhány lépéssel el tte. Lebeg fehér szoknya van rajta, mintha egy fehér zászló lenne. Ez meg rjíti Carrie-t. Carrie hirtelen olyan lesz, mint a cápa, aki vérszagot érez. Arról fantáziál, hogy megöli a n t és megeszi. Rémiszt , hogy mennyire élvezi ezt a fantáziálást. A n nek közben fogalma sincs róla, hogy követik. Mit sem sejt, szép kövéren slattyog tovább a járdán. Carrie elképzeli, amint a fogaival beletép a n puha, fehér húsába. A n hibája, le kéne fogynia vagy valami. Carrie megáll, aztán befordul a kapualjba, ahol lakik. - Jó estét, Miss Carrie - köszönti a portás. - Jó estét, Carlos! - Minden oké? - Persze, minden a legnagyobb rendben. - Akkor jó éjszakát - búcsúzik Carlos, bekukkantva a lift nyitott ajtaján. Mosolyog. - Jó éjszakát, Carlos - Carrie úgy mosolyog rá, hogy az összes foga kilátszik. A KÉK ANGYAL H ségben rossz elmenni szórakozni. De egyedül otthon maradni még rosszabb. Kitty a Fifth Avenue-i lakásban lézeng, ahol ötvenöt éves színész barátjával, Huberttel él. Hubertnek megint kezdenek sikerei lenni. Most éppen Olaszországban forgat, egy érdekes, fiatal, amerikai rendez vel, aztán majd Los Angelesbe utazik, egy tévésorozat próbafelvételeire. Kitty néhány nap múlva utána utazik Olaszországba. Az jár a fejében: még csak huszonöt éves vagyok. Túl fiatal vagyok én ehhez. Ötkor végre csörög a telefon. - Kitty, te vagy az? - férfihang. - Igeeen? - Ott van Hubert? - Nincs. - Szia, Dash vagyok. - Dash! - mondja Kitty, kissé összezavarodva. Dash Hubert ügynöke. - Hubert Olaszországban van. - Tudom. Felhívott, és megkért, hogy vigyelek el valahová, ha New Yorkban járok. Azt mondta, lehet, hogy magányos vagy. - Értem. - Kitty rájött, hogy a férfi valószín leg hazudik, és most kellemesen borsódzik a háta. A Bowery bárban találkoznak este tízkor. Stanford Blatch is befut. Dash barátjaként jön, de persze Stanford mindenkinek barátja.

- Stanford - szólítja meg Dash. Hátrad l. - Mi is az a felkapott új hely? Azt szeretném, hogy az itt jelen lév , gondjaimra bízott személy jól érezze magát. Úgy néz ki, mint aki unatkozik. A két férfi összenéz. - Én a Kék Angyalt szeretem - feleli Stanford. - De nekem fura ízlésem van. - Akkor a Kék Angyalba megyünk - dönti el Dash. A Kék Angyal valahol a SoHó-ban van. Besétálnak. Koszos kis hely, forgácslapból késszült dobogókkal a táncoslányoknak. - Idén nyáron a nyomor lett trendi - mondja Stanford. - Ne fárassz. Én évek óta ilyen helyekre járok - feleli Dash. - Tudom. Te az a fazon vagy, aki a kocsi kihangosítójába azt mondja: Tudod tartani egy percre? Éppen leszopnak a Palisades Parkway sarkán, és mindjárt elélvezek. - Az a Sunset Boulevard-on történt. Leülnek közvetlenül a dohogó elé. Nemsokára megjelenik egy n . Egy csokor margaréta van a kezében, ami úgy néz ki, mintha most húzta volna ki a csatornából. Anyaszült meztelen. Vézna, és ráadásul narancsb re van. Ha egy sovány lánynak narancsb re van, az nagy gáz, mert egyb l meglátszik - suttogja Kitty Dash fülébe. Dash ránéz. Elnéz en mosolyog. Jól van, ki fogom bírni, gondolja Kitty. A n egy tollboát ragad magához, és táncolni kezd. Tépkedi a virágok szirmait. Izzad, mint a ló. Lefekszik és hentereg a koszos dobogón. Amikor felkel, csirketollak és gy rött szirmok borítják a testét. Aztán széttárja a lábait, és Kitty arca felé tolja magát. Kitty érzi a n szagát. Magában pedig azt gondolja, oké: ezt is túléltem. A következ szám a leszbishow. Akció. A kisebbik n nyög. A nagyobbik n elkezdi fojtogatni. Kitty látja, hogy a kisebbik n nyakán kidagadnak az erek. Ez tényleg fojtogatja. Ez egy kokóklub, gondolja Kitty. Stanford rendel még egy pohár fehérbort. A nagyobbik n megragadja a kisebbik haját és megrántja. Kitty azon morfondírozik, nem kéne-e beavatkoznia. A n haja lejön, mivel paróka, felt nik alatta ég vörös, rövidre nyírt igazi haja. - Vége a m sornak - közli Dash. - Gyerünk haza! Kint még mindig iszonyú h ség van. - Hát ez meg mi a franc volt? - kérdezi Kitty felháborodva. - Miért, mit vártál? - kérdez vissza Dash. - Na, viszlát, Kitty! - szól Stanford undokul. A T RÉSPONT A h ség tizedik napjára Carrie már túlságosan is köt dik Mr. Big-hez. Nagyon is túlságosan. Ekkor történik, hogy kiborul. Pedig jól kezd dött az este: Mr. Big üzleti vacsorára ment. El ször semmi gond. Carrie a barátn jével, Miranda-val találkozik. Az a terv, hogy a légkondicionált lakásban megnézik az Ab Fab sorozat néhány videóra vett részét. De aztán elkezdenek inni. Kés bb Miranda felhívja a drogfutárát. Carrie már jó ideje nem találkozott Miranda-val, mert folyton Mr. Big-gel volt elfoglalva, így Miranda elkezdi izélgetni. - Tudod, annyira szeretném megismerni. Miért nem mutatsz be neki? - Aztán bedobja a bombát. Ismer egy lányt, aki akkoriban randizgatott Mr. Big-gel, amikor Carrie és Mr. Big még csak alig egy hónapja voltak együtt. - Azt hittem, csak egyszer találkozott vele – mondja Carrie. - Jaj dehogy! Egy csomószor találkoztak. Cso-mó-szor. Ezért nem hívtalak egy álló hónapig. Nem bírtam eldönteni, hogy megmondjam-e neked vagy se. - Ez szar ügy - mondja Carrie. Másnap reggel, a kiborulás után, Carrie Mr. Big ágyában fekve megpróbálta megfogalmazni, hogy igazából mit is akar. Úgy érezte, hogy az élete megváltozott, de vajon tényleg így van-e? Azt mondogatja magának: még mindig nem mentem férjhez. Még mindig nincsenek gyerekeim. Lesz ez még másképp egyáltalán? És ha igen, mikor? Vagy a zóna, vagy Mr. Big, gondolja magában. A zóna vagy Mr. Big. Aznap délután Mr. Big virágot küld neki. Az üdvözl kártyán ez áll: Meglátod, minden rendbe fog jönni. Szeretettel, Mr. Big. - Miért küldtél nekem virágot? - kérdezi t le Carrie kés bb. - Olyan aranyos vagy. - Csak azt akartam, hogy tudd, van valaki, aki szeret téged - feleli Mr. Big. Pár nap múlva Carrie és Mr. Big Westchester-be utaznak hétvégére, Mr. Big házába, hogy Mr. Big golfozhasson. Kora reggel el is megy. Carrie kés bb kel fel, kávét f z. Kisétál a kertbe, körbejárja. Elsétál az utca végéig. Visszasétál. Bemegy a házba és leül. ,Most mihez kezdjek?" - gondolja, és maga elé képzeli Mr. Biget a golfpályán, amint hihetetlen távolságokra üti a golflabdát. Hogyan menjünk férjhez Manhattanben - szabadalmaztatott saját módszer Pár hónappal ezel tt megjelent a New York Timmes-ban, a házasságkötések rovatban, hogy Cindy Ryan (a nevet megváltoztattuk) férjhez ment. Semmi különlegesen érdekes vagy szokatlan nem volt magában az értesítésben, de akik régen ismerték Cindyt, és aztán megszakadt vele a kapcsolatuk, mint például nekem, azoknak ez egy falrenget hír volt. Cindy férjhez ment! Negyvenévesen! Mi ez, ha nem kihívás?

Tudják, Cindy az a fajta New York-i n volt, aki éveken át próbált férjhez menni. Ismerjük a fajtáját. Tíz éve csak róluk olvasunk a pletykarovatokban: k azok, akik vonzóak (bár nem okvetlenül szépek), és a világon mindent megkapnak, kivéve egyet, a férjet. Cindy egy autósmagazin hirdetésszervez je volt. Értett a hifiberendezésekhez. Termetre akkora volt, mint egy férfi. Tudott l fegyverrel bánni, és egyedül Utazott. Egyszer a reptérre menet leütötte a részeg taxisof rt, bedobta a hátsó ülésre, és átült a volánhoz, hogy elérje a gépét. Nem volt éppen a legn iesebb n , de mindig volt pasija. Ahogy azonban teltek az évek, elkezdett öregedni, és ha ember összefutott vele valami koktélpartin, mindig részletesen el adta, hogyan lépett le a nagy az utolsó pillanatban. A jachtos pasi. A híres fest m vész, akinek csak akkor állt fel, ha a fenekébe ecsetet dugtak. A vezérigazgató, aki cicás papucsban megy lefeküdni. Az ember nem tehetett róla, de ha ránézett Cindy-re, egyszerre vonzotta és taszította. Magában pedig azt gondolta, na ez se fog soha férjhez menni. De ha mégis, akkor biztos valami unalmas bankigazgató veszi el New Jersey-b l. Azonkívül túl öreg is. Aztán az ember hazamegy, és csak fekszik az ágyban, mert a dolog nem hagyja nyugodni, míg végül felhívja a barátait, és undok hangon azt nyafogja bele a kagylóba: - Édesem, ha valaha olyan leszek, mint , ígérd meg, hogy lel sz egy golyós puskával, rendben? És erre képzeljék, mi történik! Tévedtünk. Cindy férjhez ment. Igaz, nem olyasvalakihez, akire gondolt, de életében nem volt még ilyen boldog. Éppen ideje volt már. Elég volt a nyafogásból, hogy nincsenek jó pasik. Elég volt abból, hogy félóránként hívogatjuk a saját üzenetrögzít nket, hátha keresett valami hapsi. Elég volt abból, hogy mélyen átérezzük Martha Stewart nyomorult szerelmi helyzetét, még akkor is, ha a People magazin borítóján szerepel. Itt az ideje, hogy férjhez menjünk New Yorkban. Mert igenis lehetséges. Nyugi. Rengeteg id d van. Martha, most figyelj! HÁROM KASMÍRPULCSI szi hétvége van, esik az es . Carrie és Mr. Big egy étteremben ülnek Bridgehamptonban. Tömeg van, ami bosszantó, és a f pincér, aki mindig szokott nekik helyet szerezni, nincs ott. Így aztán Carrie és Mr. Big a pultnál esznek, a fejüket összedugva. El ször azt az új dolgot akarták kipróbálni, amit Mr. Big születésnapján is csináltak: négy különböz f fogást rendelni, mintha egy kínai étteremben lennének. De Mr. Big pont ugyanazt akarja enni, mint Carrie, ezért végül egyformát rendelnek. - Nem haj? - kérdezi Mr. Big. - Dehogy baj - feleli Carrie azon a nevetséges, kisbabás hangon, amin újabban gügyörésznek egymással. Olyan álmi vagyok, hogy semmi sem bír zavarni. - Én is álmi vagyok - nyafizza Mr. Big. A könyöke Carrie-hez ér. Aztán oldalba böki. - Bi-bib - mondja. - Hékás! Ne tehénkedj ide! Ez az én térfelem. - Hirtelen halál - morogja Mr. Big, odahajol, és a villájára döfi Carrie spagettiját. - Hirtelen halál neked! - Na gyere, próbálj megütni! - kiáltja Mr. Big, és nevetve Carrie karjába bokszol. - Szóval, itt vagytok - mondja valaki a hátuk mögött. Samantha Jones az, a barátainak csak Sam, három kasmírpulcsival a nyakában. - Gondoltam, hogy itt lesztek. - Aha - feleli Mr. Big. Samantha és Mr. Big nem jönnek ki egymással. Amikor egyszer Samantha rákérdezett, Carrie elmagyarázta, hogy Samantha mindig ronda dolgokat mond neki, és ez nem tetszik Mr. Big-nek. Sam erre Felhúzta az orrát, és azt felelte: - Tudsz magadra vigyázni. Samantha filmekr l kezd el beszélgetni, úgyhogy Carrie-nek sincs más választása, neki is filmekr l kell beszélnie. Mr. Big nem szeret filmekr l beszélgetni. Carrie egy id után azt kívánja, hogy Samantha t njön el, és végre nyugodtan beszélgethessen Mr. Big-gel kedvenc új témájukról, hogy egyszer majd Coloradóba költöznek. Kicsit szégyelli, hogy ezt kívánja Samantha-tól, de néha van ez így, amikor az ember egy hapsival vacsorázik. Nem tehetünk róla. BUZGÓMÓCSINGOK, BALFÉKEK, SZERENCSÉTLEN HÜLYÉK - David P. készítette - mondja Trudie. Trudie egy tini-magazin f szerkeszt je. Negyvenegy éves, de id nként aranyos tizenhat éves kislánynak t nik, hatalmas kék szemeivel és fekete hajával. Hátrad l a székben, amely egy fényképekkel telezsúfolt polc el tt áll. - Úgy hívom ezeket, hogy Trudie és az illet . A fényképeken én vagyok, és azok a szerencsétlen hülyék, akikkel eddig jártam. Szeretem katalogizálni a dolgokat. A kétéves kapcsolatok voltak a specialitásaim. Mindent elkövettem, hogy normálisan m ködjenek. Órákon át beszélgettünk az elkötelezettségr l. Veszekedtünk. Aztán rájöttem, hogy tudod, mi van? Nem bírok megváltoztatni egy negyvenéves férfit, aki utálja a n ket. Ez nem az én gondom. Határid t t ztem ki magamnak. Azt mondtam, legkés bb negyvenévesen férjhez kell mennem. Éppen David P.-vel jártam, aki ötvenéves volt, és nem volt hozzám szinte. Megmondtam neki, hogy férjhez akarok

menni. Kifogásokat talált ki. Újra és újra visszacsalogatott magához. Menjünk el együtt erre a kínai utazásra, aztán ha visszajöttünk, megbeszéljük, mondogatta. Emlékszem, éppen Velencében voltunk a Gritti-palotában, egy olyan szobában, aminek a Canale Grandére nyílik a fatáblás ablaka. Nézzünk szembe a tényekkel, mondta akkor. Soha nem fogsz olyan férfit találni New Yorkban, aki házasodni akar. Miért nem maradunk így együtt örökre? Na, ekkor hagytam ott. Amikor Trudie visszajött New Yorkba, el kotorta a régi telefonregisztereit, és minden hapsit felhívott, akit valaha is ismert New Yorkban. - Ahogy mondom, szó szerint minden krapekot, akivel valaha telefonszámot cseréltem, és akikr l annak idején azt gondoltam, hogy buzgómócsingok, balfékek, szerencsétlen hülyék vagy kopaszok. A listán a férjem is szerepelt. Ö volt az utolsó név. Emlékszem, arra gondoltam, ha ez se sikerül, nem tudom, mit csinálok. Ez persze tipikus New York-i n i szerénység, mert a New York-i n k mindig tudják, mit csináljanak. Az igazság az, hogy Trudie háromszor vacsorázott a jövend beli férjével (akir l akkor még nem sejtette, hogy valaha a férje lesz), aztán a krapek két hónapra elutazott Oroszországba. Nyár eleje volt, Trudie a Long Island-re ment nyaralni, és tisztára elfelejtette az illet t. Igazság szerint két másik hapsival kezdett járni. Trudie elmosolyodik, a körmét nézegeti. persze nem felejtett el: megkeresett a nyár végén, és megint találkoztunk párszor. Az a lényeg, hogy bármikor ki tudj szállni. Nem szabad engedni nekik. Nem szabad, hogy azt gondolják, itt ez a szegény, szerencsétlen kis n , aki nem tud nélkülük élni. Mert nem így van. Igenis tudsz élni nélkülük. New Yorkban úgy lehet férjhez menni, ha az ember betart két szabályt. - Édesnek kell lenni - mondja Lisa, harmincnyolc éves, egy kábeltévés csatorna tudósítója. - Ugyanakkor - teszi hozzá Britta a fotóügynök - bármit azért nem engedhetnek meg maguknak veled szemben. Ezeknek a n knek nagy el nye a koruk. Ha egy n kibírta Manhattanben harminc-sokéves koráig, akkor nagy valószín séggel már tudja, hogyan kaphatja meg, amit akar. Így aztán, ha egy ilyen n kiszemel magának egy palit potenciális férjnek, az illet nek gyakorlatilag nulla az esélye a menekülésre. - Az idomítást már a legels napon el kell kezdeni - mondja Britta. - Az elején még nem tudtam, hogy férjhez akarok menni hozzá. Csak annyit tudtam, hogy kell nekem, és mindenre hajlandó vagyok azért, hogy megkapjam. És azt is tudtam, hogy ez sikerülni fog. Nem tehetsz úgy, mint egy hülye kiscsaj, aki csak gazdag emberhez akar feleségül menni. Egy kicsit számítónak kell lenni. Mindig egy picivel többet kell akarni annál, mint amid van. Vegyük például Barry-t (a férj). Eleinte utálta, ahogy bántam vele, de sem akart olyan tipikus lányt, aki mindent megenged neki. Ha most valaki megkaphatná, jól járna vele. Okos, édes, f z és takarít. És tudjátok, hogy az ehhez vezet út minden lépését mennyire utálta? Miel tt Barry-vel találkozott volna, Britta az a fajta n volt, aki elküldi a vacsorapartnerét a ruhatárba egy doboz cigiért, és azalatt lelép egy másik hapsival. - Egyszer felhívtam Barry-t a síelésb l, Aspen-b l, és tíz percen keresztül veszekedtem vele, mert valaki mással akart szilveszterezni. Igaz, hogy ez csak egy hónappal a megismerkedésünk után volt, de akkor is. Ezután már Barry igyekezett jól viselkedni. Csak két dologban maradt problémás kissé. Egyrészt szeretett más n k után forgolódni, másrészt meg néha arról panaszkodott, hogy nincs elég helye, különösen miután Britta odaköltözött hozzá. - El ször is ügyelni kell rá, hogy mindig jól érezzük magunkat - mondja Britta. - Ezért f ztem. Mindketten felszedtünk vagy tizenöt kilót. Többször berúgtunk együtt. Néztük, ahogy a másik egyre részegebb lesz. És segítettünk egymásnak, amikor valamelyikünk rosszul lett. Váratlan dolgokat is kell csinálni. Például arra jön haza, hogy a lakásban mindenütt gyertyák égnek, és finom meleg vacsi várja. Vagy rábeszélem, hogy vegye fel a ruháimat. De a pasikkal azért mindig résen kell lenni. Soha ne húzd fel az orrod, amiért az idejük nyolcvan százalékát nem veled töltik. De amikor veled vannak, fontos, hogy képesek legyenek figyelni rád. Miért kéne egy másik n t bámulni, amikor veled vacsoráznak? Egyszer, amikor Barry-nek majd kiesett a szeme, úgy fejbe vertem, hogy majdnem leesett a székr l. Azt mondtam neki: nyálcsorgatást befejez, meghúzza magát, eszik szépen. Megtartani ket, az megint egy más ügy. - Ebben a városban nem érdekli a n ket, ha egy férfi n s vagy menyasszonya van - mondja Britta. - Akkor is szétteszik a lábukat neki. Folyton résen kell lenni. Néha Mr. Big magába fordul, és olyankor csak a felszínen Mr. Big. Barátságos mindenkivel. Vagy mondjuk inkább megnyer . Mindig tökéletes a megjelenése. Fehér mandzsetta. Arany kézel gombok. Hozzá ill nadrágtartó (bár szinte soha nem veszi le a zakóját). Ilyenkor nem könny vele. Carrie nem tud jól bánni azokkal az emberekkel, akiket túl konzervatívnak tart. Nincs hozzászokva. Ahhoz van szokva, hogy mindenki részeg, és be van l ve (vagy éppen nincs bel ve). Mr. Biget nagyon feldühíti, amikor Carrie meredek szövegeket nyom, például, hogy nincs rajtam bugyi, miközben van rajta. Carrie szerint viszont Mr. Big túlságosan is barátságos másokhoz, különösen a modellekhez. Elmennek együtt valahová, ahol egy fotós egyszer csak azt mondja: megengedi? És már viszi is Mr. Biget, hogy lefényképezze valami modellel. Hát ez felháborító! Egyszer egy modell az ölébe ült, mire Carrie sarkon fordult, és mérgesen azt mondta: - Mennem kell. - Hé, ne vedd már annyira komolyan! - próbálta engesztelni Mr. Big. Carrie a modellhez fordult: - Ne haragudj, de a barátom ölében ülsz.

- Csak pihenek - felelte a modell. - Az nem ugyanaz. - Meg kell szoknod ezt is -mondta Mr. Big. AZ ÖSSZEHASONLÍTÁS KEDVÉÉRT Rebecca huszonhat éves újságíró, tavaly ment férjhez, és most éppen azt a történetet meséli, amikor egyszer a bankár barátja névjegyei közé begy rve megtalálta egy másik n telefonszámát. - Felhívtam a számot, és egyenesen megkérdeztem attól a libától, hogy mi folyik itt. A n persze elmondta, hogy Rebecca barátja vacsorázni hívta. - Ez már sok volt. Nem kezdtem el ugyan ordítozni a n vel, de úgy viselkedtem, mint egy brazil szappanopera szerepl je. Megmondtam neki, hogy tartsa távol magát a pasimtól, és fel ne merje hívni telefonon. Azt mondta, klassz hapsid van, legyél, hozzá kedves. Azt feleltem, ha annyira klassz, miért téged hívogat, amikor velem lakik? Aztán felhívtam t is. Volt képe hozzá, hogy számon kérje rajtam, amiért szerinte a magánügyeibe avatkozom. Azt mondtam neki: Tisztázzunk valamit, öreg! Ha velem jársz, nincsenek magánügyeid. Még két nappal az eset után is abban a hitben voltam, hogy vége. Aztán kihevertük az ügyet, és három hónappal kés bb megkérte a kezemet. De vannak más módszerek is. Amikor Lisa már két hónapja járt a jövend beli férjével, Robert-tel, a férfi kezdte nehezen t rni az elkötelezettséget. - Mit szólnál hozzá, ha másokkal is találkozgatnék? - kérdezte egyszer. - Szerintem ki kéne próbálnod más n ket is, az összehasonlítás kedvéért - felelte Lisa holt lazán. - Különben hogy tudnál engem értékelni? Ez betett a pasasnak. - Az egész önbizalom kérdése - magyarázza Lisa. - A férfiaknak érezniük kell, hogy vannak bizonyos határok, hogy nem fogsz mindent szó nélkül hagyni. Az egyik szokványos gond, amikor az ember együtt él valakivel, és az illet nem tesz semmit, nem kéri meg a kezed. Egy kis odafigyeléssel ezt is meg lehet oldani. - Most hallottam valakit l - meséli Trudie. - A n egy éve együtt él valakivel. Egyik reggel felébred, és megkérdezi a palitól: összeházasodunk? Az nemet mond. Erre a n : költözz el, de most rögtön! A hapsi még azon a hétvégén megkérte a kezét. - Az egyik legnagyobb hiba, ha egy n nem beszél házasságról mindjárt az elején - mondja Lisa. INKÁBB ELMEGYEK Nem bírom tovább, gondolja Carrie, amikor felébred. Ott fekszik, és Mr. Biget nézi, mire az végre kinyitja a szemét. És ahelyett, hogy megcsókolná Carrie-t, kimegy a fürd szobába. Na, ennyi volt, gondolja Carrie. Amikor visszamászik az ágyba, Carrie azt mondja neki: - Figyelj, gondolkoztam a dolgon. - Igen? - Ha nem vagy belém rülten és halálosan szerelmes, ha szerinted nem én vagyok a legszebb n , akit életedben láttál, akkor inkább elmegyek. - Aha - mondja Mr. Big. - Nem gond, de tényleg. - Oké - feleli Mr. Big, kicsit óvatosan. - Szóval, tényleg ezt akarod? - Te ezt akarod? - Nem, nem igazán. De nem akarok olyas-valakivel együtt lenni, aki nem szerelmes belém. - Nézd, ebben a pillanatban nem garantálhatok semmit. De a helyedben maradnék. Meglátjuk, mi lesz. Carrie visszad l a párnára. Vasárnap van. Olyan rossz lenne most elmenni. Mit csinálna egész nap? - Oké - mondja -, de csak egy darabig. Tudod, nem érek rá egész életemben várni. Valószín leg nemsokára meghalok. Mondjuk, úgy tizenöt év múlva. Cigarettára gyújt. - Rendben - egyezik bele Mr. Big. - De addig is, csinálnál nekem egy kávét? Légy szíves. Naomi tavaly ment férjhez, harminchét évesen. Egy reklámügynökség elnöke, tipikus New York-i n . Mindenféle pasival jártam már, megvolt minden méret és típus. Aztán egyik nap besétál az ajtón a tökéletes, aki ráadásul szöges ellentéte volt mindannak, amire addig vágytam. Más szóval, volt a közmondásos rosszfiú. Harmincöt évesen Naomi épp taxira várt a Madison Avenue-n, kosztümben és magas sarkú cip ben, amikor elhúzott mellette egy hosszú hajú férfi motorral, és rá se nézett. - Egyszerre úgy éreztem, nem érdekelnek már a kiéhezett m vésztípusok. Rohadtul elegem lett abból, hogy mindig én fizetek az étteremben. Carrie könyvbemutatóra megy egy múzeumba, Same-t is magával viszi. Rég találkoztak. Egyik barátn jével sem találkozott mostanában, úgy t nik, minden szabadidejét Mr. Big-gel tölti. Mindkét n n fekete nadrág és fekete cip van, és amikor a lépcs höz érnek, szembetalálkoznak Z. M.-mel, a médiamogullal, aki épp lefelé jön, és az autójába készül beszállni. Nevet. - Kíváncsi voltam, ki ez a két n , aki itt caplat a járdán. - Nem caplattunk - mondja Sam. - Beszélgettünk. A sof r ott áll a limuzin nyitott ajtaja mellett. - Csörögjetek rám valamikor - fejezi be Z. M.

- Hívj majd fel - mondja Sam szinte ugyanakkor, miközben mindketten tudják, hogy egyikük se fog telefonálni. Sam felsóhajt. - Na, és hogy van Mr. Big? Carrie hímez-hámoz, nyomja a nem-is-tudom lemezét, hogy Aspen-be készülnek, meg hogy Mr. Big azt tervezi, hogy jöv nyáron kivesznek egy házat k ketten valahol, de hogy , Carrie, nem biztos a dolgában és... - Ne csináld már! - kiált fel Sam. - Bárcsak nekem lenne barátom! Bárcsak találnék végre valakit, akivel lenne kedvem együtt tölteni a hétvégét, az isten szerelmére! Van egy nagy különbség a férjhez menni tudó és a nem tudó New York-i n k között. - Lényegében annyi a recept, hogy lépj túl magadon - magyarázza Rebecca. - Azaz, ne ábrándozz arról, hogy Mort Zuckerman fog elvenni. - Én már csak három tulajdonságra figyelek - mondja Trudie. - Okos legyen, sikeres és aranyos. Nem hiszik, hogy soha nem tudnak majd férjhez menni. - Mindig úgy gondoltam, hogy várok, ameddig kell. El bb-utóbb csak megtörténik - reménykedik Trudie. - Szörny lenne, ha nem történne meg. Miért ne mehetnék én is férjhez? De New York azért mégiscsak New York marad. - Arra kell rádöbbennie az embernek, hogy a férfiak szocializálása szempontjából, mármint hogy lélekben felkészüljenek a házassága, szóval ebb l a szempontból New York a legrosszabb hely - mondja Lisa. - Az agglegények nem járnak össze a házaspárokkal. Nincsenek hozzászokva a meghitt családi környezet hangulatához. Gondolatban kell ket oda eljuttatni. EGY KIS MEGHITTSÉGRE VÁGYOM Carrie és Mr. Big egy jótékonysági estre mennek, melyet egy régi színházban tartanak, és remekül érzik magukat. Carrie el tte fodrásznál volt. Mostanában egyfolytában fodrászhoz jár, és amikor azt mondja a fodrásznak: ezt már tényleg nem engedhetem meg magamnak, a fodrász azt feleli: nem engedheti meg magának, hogy ne jöjjön el. Vacsora el tt Mr. Big, egy szivarral a szájában, azt mondja: nem érdekel! Megtámadja a megterített asztalt, és kicseréli a névkártyákat úgy, hogy egymás mellett ülhessenek. Egész este egymás kezét fogják. Az egyik pletykarovat vezet je így jellemzi ket: elválaszthatatlanok vagytok, mint mindig. Az utána következ hét jól telt, de a végére valami elromlott Carrie agyában. Lehet, hogy akkor, amikor Mr. Big egyik barátjánál voltak egy buliban, és voltak ott házaspárok és gyerekek is. Carrie kint játszott a gyerekekkel, hajtotta a pedálos autót, a gyerekek meg folyton lepotyogtak. A szül k erre kijöttek, és azt üvöltötték a gyerekeknek, hogy mars vissza a házba. Nem volt igazuk, mert egyik gyereknek se történt semmi baja. Carrie elhatározza, hogy megint megkínozza Mr. Biget. - Szerinted mi jól megvagyunk? - kérdezi elalvás el tt. - Id nként - feleli Mr. Big. - Az nekem nem elég - mondja Carrie. Tovább gyötri Mr. Biget, aki végül már könyörög, hogy hagyja aludni. De amikor másnap reggel felébred, még motoszkál benne valami. - Miért csinálod ezt? - kérdezi Mr. Big. - Mién nem tudsz jó dolgokra koncentrálni, például arra, ami a múlt héten történt? Mr. Big elmegy az ágy mellett, rápillant Carrie-re, és így szól: - Nézzék csak ezt a szomorú arcocskát! - Carrie megtudná fojtani ilyenkor. - Kés bb még visszatérünk erre, megígérem - mondja Big. - Nem tudom, lesz-e kés bb - feleli Carrie. Lisa egy híres publicista tiszteletére rendezett fogadáson volt, egy elegáns házban, a Keleti Ötvenedik utca környékén. Lisa férje, egy jókép üzletemberféle is eljött. Rózsaszín Margaritáját kortyolgatva, Lisa elmagyarázta a dolgot. - Amikor elhatároztam, hogy keresek magamnak egy állandó pasit, végiggondoltam az összes olyan helyet, ahol valaha is férfiakkal ismerkedtem meg. Kiderült, hogy nem a Bowery bárban kell keresgélnem, mert általában valakinek a lakásán bonyolódtam új kapcsolatokba. Így hát, kiterjesztettem a hálót. Minden lakáson tartott buliba elmentem, ahová csak tudtam. Ha megismerkedem valakivel, nálam az els pár randi alatt az a szabály, hogy nem kellenek a nagy bulik. Az kész öngyilkosság lenne. Nem kell kiöltözni. Nem kell nagyon felpörögni. Ilyenkor csak a hapsira figyelj, ne a társaságra. A férfiak szeretik a kényelmet. Egy kis meghittségre vágynak. Beszélgess velük a személyiségükr l, hiszen a legtöbb férfi saját magáról alkotott képe tizennégy éves korából való. Visszatérve az irodába, Trudie az asztalán álló nagy fényképre mutat. Göndör hajú férfi a homokos tengerparti strandon. - A férjem egy igazi kincs. Annyira megért engem. Ha végre megtalálod az igazit, onnantól kezdve olyan könny ! Azoknál a pároknál, akik folyton veszekednek és drámáznak, valami komoly haj van. A férjem soha nem veszekszik velem. Szinte soha nem veszünk össze semmin. Az esetek 99 százalékában annyira normális tud lenni, hogy hálából, amikor nagyon ragaszkodik valamihez, beadom a derekam. Aztán hirtelen, fura módon minden rendbe jön. Mr. Big telefonál. - Mit csinálsz mos? - Tudod azt, amit néha csinálni szoktam - feleli Carrie. - Egy cikket írok. - Mir l?

- Emlékszel, amikor arról beszélgettünk, hogy Coloradóba költözünk, és lovakat tartunk, meg a többi baromság? Na, pont err l írok. - Hát - mondja Mr. Big. - Gyönyöri cikk lesz. 19 . A New York-i dilis csajok majd meg rülnek egy kisbabáért Mr. Big Kínából telefonál, kissé ki van akadva. Elveszett a csomagja. Most ott ül a szállodai szobában, egy szál farmernadrágban és pólóban, és még tiszta fehérnem je sincs. - Ha ez öt évvel ezel tt történik meg, valaki biztosan repül - mondja. - De már nem vagyok a régi. Más ember lettem. Ha nem tárgyalnak velem piszkos farmerben, basszák Meg. - Képzeld, mi történt - meséli Carrie. - Telefonált a barátod, Derrick. Azt mondja, Laura teherbe akar esni, de nem szeretné, így minden este úgy csinál, mintha elélvezne, pedig nem, aztán kimegy a fürd szobába, és kiveri a farkát. És Laura minden este az Én és a kisbabám cím , anyaságra felkészít videokazettát nézi. - A töketlen hülyéje - mondja Mr. Big. - Derrick azt állítja, nem engedheti meg magának, hogy gyereke legyen, mert még nem tart ott a karrierje építésében. - És te, hogy vagy? - kérdezi Mr. Big, az énekl stílusában. - Kösz jól - feleli Carrie sötéten. - Azt hiszem, terhes vagyok. - Kisbaba. Kisbabánk lesz. Carrie nem tudja, hogy ez most mit jelent. Tudják, ha valakinek gyereke születik, az bizonyos következményekkel jár New Yorkban. Persze, van olyan szül , aki normális marad. De a többség épp ellenkez leg. Megkergülnek. Adják össze mindazt az energiát és agressziót, a zsákutcákat és a megoldatlan ügyeket, amik beleférnek egy karrierbe, és képzeletben próbálják meg mindezeket egy gyerekre vonatkoztatva alkalmazni. Ha saját csemetér l van szó, a korábbi ártalmatlan New York-i neurotikusokból flepnis bolondok lesznek. Ez Carrie számára akkor vált világossá, amikor villásreggelire ment a SoHó-ba, a barátaihoz, Packard és Amanda Deale-hez. Packard és Amanda (normálisak) Chester szülei, aki fel-alá masírozik a lakásban, és közben egy eserny vel kopog a padlón. Az egyik anyuka (nem normális) nem bírja ki szó nélkül, és megjegyzi, hogy ez nem együtt játszás, hanem párhuzamos tevékenység, de ez teljesen rendben van, mert ebben a korban még senki sem várhatja el t le, hogy kölcsönadja a játékait, ezt ugyanis Chester egyel re még nem képes megtenni. Sokakhoz hasonlóan, akiknek gyerekük született, hirtelen Deale-éknek is lett egy csomó kisgyerekes barátjuk. Hol szedték össze ket? Packard és Amanda talán egy óvodai szül i értekezleten ismerték meg új barátaikat? Vagy mindig is jóban voltak, csak nem jártak össze, de most, hogy nekik is lett gyerekük, hirtelen szárba szökkent a takarékon pihentetett barátság? Az új barátok egyike Jodi, aki ragaszkodott hozzá, hogy mindenkit l csak fehér babaruhát fogadjon el, mert meg van gy z dve arról, hogy a textilfesték allergiás reakciókat okozhat a baba b rén. Azután ott van Suzanne, aki nem engedi, hogy a bébiszitter bekölnizze magát, mert nem akar arra hazajönni, hogy a kisbabája valaki más (olcsó) kölnijét l b zlik. No meg Maryanne, aki egyik bébiszittert rugdosta ki a másik után, titokban persze direkt, amíg végül otthagyta az állását, és most maga van otthon a gyerekkel. És ezek a jelenségek nem korlátozódnak kizárólag az anyukákra. Az talán nem fura, amikor apa és fia egyforma anorákban, görkorcsolyában és bukósisakban virítanak? Vagy az az apuka, aki a csemetéje fejét puszilgatja, majd a kölyök pracliját megragadva táncot lejt vele a babakocsi körül (ha egy kétéves gyereket egyáltalán zavarba lehet hozni valamivel, annak ez a módja), és közben azt énekli: nem kell más csak egy gyerek, egy gyerek, no meg három-négy év szabi! Az nem ugyanaz, ha az ember majd meg rül a boldogságtól, amiért gyereke van, illetve, ha tényleg meg is rül. A széls séges eseteket is számba véve, a New York-i szül ket egy szóval talán így lehetne a legjobban jellemezni: pszichopaták. Nem tudni, kire sújt le a rejtélyes kór, vagy milyen formát ölt, de - Packard szavaival élve - ez nem szül i szeretet, ez megszállottság. ALEXANDRA! Carrie az említett lakásban üldögél a kanapén, és egy egészen normálisnak t n n vel beszélget. Becca-nak hosszú sz ke haja van, és olyan hosszú, vékony orra, hogy az embernek az jut róla eszébe: ennek az orrnak saját martinispohár jár. Becca épp most költözött új lakásba a Keleti Hetvenedik utca környékén, és most éppen azt meséli, milyen el nyökkel és hátrányokkal jár az, ha az ember bels építészt fogad - az egyik barátom nem bírta leállítani a bels építész vásárlásait, szörny volt! -, amikor hirtelen egy fodros ruhás, fekete masnis kislány a szavába vág. - Anyu, kérem a cicit!

- Alexandra! - (miért hívnak manapság gyakorlatilag minden gyereket Alexandernek vagy Alexandrának?) csitítja Becca hangosan suttogva. - Most nem. Menj, és nézd a videót! - De neki is cicitejet adnak - mondja Alexandra, és egy n re bök, aki a sarokban egy csecsem t szoptat. - még kisbaba. Egészen kicsi baba. Igyál egy kis gyümölcslét. - Nem kérek gyümölcslét! - feleli Alexandra csíp re tett kézzel. Becca égnek emeli a tekintetét. Feláll, ölbe veszi a kislányt, aki egyb l az anyja blúzát kezdi babrálni. - Még... szoptatsz? - kérdezi Carrie, a lehet legudvariasabb hangon. - El fordul - feleli Becca. - A férjem rögtön szeretett volna egy másik gyereket is, én viszont nem. Olyan fárasztó New Yorkban gyereket nevelni. Nem igaz, te kis szörnyeteg? Lenéz a gyerekre, aki most az ujját szopja. Alexandra az anyját nézi, azt várja, hogy gombolja ki a blúzát. Aztán a gyerek Carrie-re mered, és gonosz pillantásokkal méregeti. - Cicitej, cicitej - mondja. - Na gyere, Alexandra, megnézzük, hol a fürd szoba - mondja Becca. - Azt hittem, már rég leszoktunk err l. A gyerek bólint. Becca nem az egyetlen anyuka a társaságban, aki nem egészen jól kezeli a gyerekét. A hálószobában Julie, egy alacsony, sötét hajú n , aki civilben egy étterem üzletvezet je, most hatéves fia, Barry mellett üldögél. Barry ennivaló gyerek, hátborzongatóan hasonlít az anyjára, és az ó haja is sötét. Nem látszik viszont boldognak. Kétségbeesetten kapaszkodik Julie-ba. Amikor valaki megszólítja, szinte az anyja nyakába mászik. - Szállj már le rólam. Olyan nehéz vagy - mondja Julie Barry-nek, de igazából nem tesz semmit az ügy érdekében. Barry nem játszik a többi gyerekkel, és nem engedi, hogy az anyja más feln ttekkel beszélgessen. Carrie hamarosan megtudja, hogy ez mindig így van velük: elmennek vendégségbe, néha feln tt bulikba is, de mindig csak egymással beszélgetnek. Arról is értesül, hogy Julie-nak van egy matraca Barry szobájában, és a legtöbbször azon is alszik. Julie férje a másik szobában alszik. Válni készülnek. - Szerintem ez teljesen normális - mondja Janice, vállalati jogász, egyike azoknak a flepnis anyukáknak, akik nem szégyellik bevallani. - Szeretem a fiamat. Andy tizenegy hónapos. egy Isten, és ezt meg is mondom neki, mindennap. Valamelyik nap úgy találtam rá, hogy a kiságyában feküdt, és azt kiabálta: én, én, én. Harmincéves korom óta szeretnék gyereket. Amikor végre megszületett (Janice most harminchat éves), azt mondtam magamnak: ez az én igazi élethivatásom. Anya lettem. Nem fogok visszamenni dolgozni. De három hónap múlva már tudtam, hogy vissza kell mennem dolgozni. Mert túlságosan rátelepszem a gyerekre. A parkban úgy ugrándozom körülötte, hogy a bébiszitterek azt hiszik, megbolondultam. Naponta ezerszer is megpuszilom. Alig várom, hogy hazaérjek és megfürdessem. Meg rülök a testét l. Rám férfi nem volt még ilyen hatással! Janice még azt is elmeséli, hogy ha Andy rápillant egy másik gyerek játékára, akkor azonnal vesz neki egy ugyanolyat. Egyszer például úgy látta, hogy tetszik neki egy új kondigép. Csak a Tizennegyedik utcában kapott pont olyat, és a fején hozta haza, mert nem bírta kivárni, hogy taxit fogjon. - Az emberek ujjal mutogattak rám az utcán - meséli. - Mindenki azt hitte, hogy megkergültem. Aztán hazaértem, és odaadtam neki, ö meg sírva fakadt. Hogy mit l lett Janice ilyen? - Azt hiszem, ez New York - mondja. Megvonja a vállát. - Állandó versenyhelyzet. Azt akarom, hogy a fiamnak meglegyen mindene, ami másnak megvan, és még több is. Azonkívül meg, én mindig is fiút szerettem volna. A fiúk t rödnek az anyjukkal. BÉBISZITTER-KAMERA Másképpen fogalmazva, miután éveken át olyan férfiakkal találkozott, akik nem hajlandóak elkötelezni magukat és megbízhatatlanok, a fiúgyerek lesz a férfipótlék. - Így van - mondja .Janice. - A férfiakban nem lehet megbízni. Senkiben sem bízhatsz, aki nem a te véred. A férjem afféle másodrend állampolgár a családban. Régen teljesen odáig voltam érte, de aztán megszületett a gyerek. Ha ma olyasmivel próbálkozik, hogy például „hoznál nekem egy kólát?", röviden közlöm vele, hogy hova húzzon el. Id közben egész kis tömeg gy lik össze a nappaliban. A kör közepén egy kissé reszket kislány álldogál, balettcip ben és tütüben. - Brooke ragaszkodott hozzá, hogy a balettruháját vegye fel. Hát nem aranyos? - kérdezi egy magas n , sugárzó arccal. - Amikor nadrágot akartam ráadni, sírva fakadt. Tudta, hogy ma a balettruhát kell felvennie, hogy táncolhasson. Igaz, nyuszikám? A n el rehajol, kezeit szorosan összekulcsolja a mellén, feje félrehajtva, arcán, mely most szinte a gyerek arcához ér, merev, er ltetett mosoly. Azután különös mozdulatokat végez a karjaival. - Dobj egy puszit! Dobj egy puszit! - sikítja. A kislány kitartóan mosolyogva pici tenyerét a szájához emeli, csücsörít, és leveg t fúj. Az anyuka hangosan visítozik a gyönyört l. - Pukedlit is tud - jegyzi meg Amanda Carrie-nek, némi iróniával a hangjában. - Tud pár trükköt. Az anyukája elintézte, hogy Brooke az egyik bébi-magazin címlapjára kerüljön, és azóta begolyózott. Akármikor felhívom,

mindig éppen „pápá" mennek Brooke-kal. A kislányt egy modellügynökség foglalkoztatja. Persze helyes kislány, dehát ... Most egy másik anyuka közeledik, egy kétéves kisfiút vezet kézen fogva. - Vigyázz, Garrick, asztal. Asztal, Garrick. Mondd szépen, hogy asztal. Mit szoktunk csinálni az asztalnál? Eszünk, Garrick. Az asztalnál enni szoktunk. Hogy írják azt, hogy asztal? A, sz, t, a, l! Garrick, sz nyeg. Garrick, sz -nyeg, sz, , ny, e, g, Garrick... Amanda hagymás-mártogatós szószt készített. - Ne haragudj - mondja neki Georgia, egy kockás kosztümös n . - Hagymás szósz? Légy szíves, figyelj oda, nehogy a gyerekek keze ügyéhe kerüljön! A sótól és a zsiradéktól egyszer en megvadulnak. Ez a kijelentés nem akadályozza meg abban, hogy bele ne dugja az ujját a számára förtelmes keverékbe, és meg ne kóstolja. - Gyerekek, voltatok már a Sutton konditeremben? - kérdezi most Georgia. - Egyszer en mesés! El kell vinned Chestert a Sutton-ba! Olyan, mint a David Barton konditerem, csak gyerekeknek. Tud már beszélni? Mert ha igen, összehozhatunk egy gyerek-randit. Rosie már majdnem egyéves, és szeretném, ha belejönne a gyerekrandiba. A babamasszázs-tanfolyamot is csak ajánlani tudom a Kilencvenkettedik utcában. Olyan meghitt! Te, csak nem szoptatsz még mindig? Nem hittem volna. Georgia benyel még egy adag hagymás szószt. - Hogy van a bébiszitteretek? - Jól - feleli Amanda, Packardra pillantva. - Jamaicai. Szerencsénk van, hogy nálunk dolgozik - mondja Packard. - Na persze, de biztos, hogy jól ellátja a kis Chestert? - kérdezi Georgia. - Nekem úgy t nik, rendben van a gyerek - vonja meg a vállát Packard. - Na igen, de úgy értem, jól ellátja-e - er sködik Georgia, jelent ségteljesen Amandára pillantva. Ezen a ponton Packard megszökik a társaságukból. - Az ember nem lehet elég óvatos ezekkel a bébiszitterekkel - suttogja Georgia, Amandához hajolva. - Eddig tizenegy bébiszitterem volt. Végül biztonsági kamerát szereltettem fel. - Biztonsági kamerát? - szól közbe meglepetten Carrie. Georgia úgy néz Carrie-re, mintha most látná el ször. Neked biztos nincs még gyereked, ugye? Mindegy, azt hittem egy vagyonba fog kerülni, de nem. A barátn m látta a tévében. Jön egy ember és felszereli. Órákon át figyelheted rajta a bébiszittert. Én felhívtam a mienket, és megkérdeztem t le, mit csinált ma. Azt mondja: levittem Jonest a parkba, aztán játszottunk. Folyékonyan hazudik! Ki se ment a házhól! Egész nap csak a tévét bámulta és telefonálgatott. Gyakorlatilag rá se nézett Janes-ra. Minden barátn met rábeszéltem a kamerára. Az egyik látta, ahogy a bébiszitter megpróbálja leszerelni a falról! - A mindenit! - mondja Amanda. Mindjárt rosszul leszek, gondolja Carrie. HÁZAS SZEX Carrie a fürd szobába tart, ehhez Packard és Amanda hálószobája mellett kell elmennie. Julie még mindig az ágyon ül a kis Barry mellett. A gyerek fekszik, arcát anyja ölébe rejti. Becca és Janice is ott vannak. A férjeikr l beszélgetnek. - Hadd mondjak valamit a házaséletr l! - szól Becca. - Mi értelme van egyáltalán? - Mi értelme van a férjnek? - kérdezi Julie. - Úgy értem, kinek kell pluszban még egy gyerek? - Tökéletesen egyetértek - mondja Janice. - Kivéve, hogy én most éppen szeretnék még egy gyereket. Arra gondoltam, hogy megszabadulhatnék a férjemt l, de nem vagyok benne biztos, hogy eljött-e már az ideje. Julie a gyereke fölé hajol. - Mikor n sz fel végre, kisbabám? Carrie visszamegy a nappaliba. Az ablakhoz lép, egy kis friss leveg re van szüksége. Garrick valahogy elszabadult az anyukájától, és ott áll elveszve a sarokban. Carrie lehajol hozzá. Kivesz valamit a retiküljéb l. - Psszt! Kisfiú! - mondja integetve. - Gyere ide! Garrick kíváncsian közelebb bandukol. Carrie egy kis m anyag csomagot mutat neki. - Óvszer, Garrick suttogja. - Mondd szépen, hogy óvszer. Ó, v, sz, e, r. Ha lett volna ilyenük a szüleidnek, talán nem is lennél most itt. Két nappal kés bb Amanda telefonál. - Ma volt életem legrosszabb napja - meséli. - A bébiszitteremnek gyereke van, fiú, három hónappal id sebb Chester-nél. A gyerek beteg lett, és nekem itthon kellett maradnom Chester-rel. El ször megpróbáltam levinni a parkba. Nem tudtam, hol van a játszótér bejárata, és tökre zavarba jöttem, mert a többi bébiszitter már mind bent volt, én meg nem tudtam rájönni, hol kell bemenni. Mindegyik engem nézett, mintha csak azt kérdeznék: hát te meg ki vagy? Azután Chester csúszdázni akart. Vagy hússzor egymás után. Egyfolytában a nagy órát néztem a Fifth Avenue-n. Eltelt öt perc. Aztán lökni kellett Chestert a hintán. Megint eltelt öt perc. Utána bemehetett a homokozóba. Aztán megint hinta. Összesen tizenöt perc. „Nem volt még elég?" - kérdeztem t le. Rugdosott és visított, amikor beraktam a babakocsijába. Dolgunk van, mondtam neki. Szegény Chester. Száguldottam vele a járdán, meg pattogott a babakocsiban, nem tudta, mi van. Próbáltam ruhákat vásárolni, de nem bírtam bevinni a babakocsit a próbafülkébe. Aztán elmentünk a bankba, ott meg a

babakocsi leszorult a forgóajtóba. Mégis, honnan a francból kellene tudnom, hogy a babakocsit nem szabad betolni a forgóajtóba? Csapdába estünk. Egy férfinak kellett kitaszigálnia minket, centir l centire. Aztán végre fél tizenkett lett. Hazavittem, és f ztem neki ebédet. Kemény tojást. Aznap este Carrie felhívja Mr. Biget. Megfeledkezik az id eltolódásról, és álmából ébreszti fel. - Csak azt akartam mondani neked - mondja -, hogy megjött a vérzésem. - Szóval akkor nincs baba. Leteszik a kagylót, de két perc múlva Mr. Big visszahívja. - Eszembe jutott, mit álmodtam - mondja. - Azt álmodtam, hogy babánk született. - Babánk? - kérdezi Carrie. - Miféle babánk? - Egy incifinci kisbaba. Újszülött. Ott feküdt köztünk az ágyban. 20. Nincs itthon Mr. Big, cincognak a csajok Carrie a n i vécében ismerkedik meg a Lánnyal, egy nightclub n i vécéjében. Pedig nem is volt szándékában összeismerkedni vele. Valaki kopog a fülke ajtaján. Carrie jókedvében van, Cicivel ketten vannak bent, így nem szól ki, hogy húzzon el az illet , hanem résnyire kinyitja az ajtót. Ott áll a Lány. Sötét haja van, és akár gyönyör szép is lehetne. - Bejöhetek? - Persze, gyere csak - mondja Carrie. - Ne haragudj - kérdezi Cici -, ismerjük egymást? - Nem ismerjük - mondja Carrie. - Mitek van? - kérdi a Lány. - Mit szeretnél? - kérdez vissza Carrie. - Szuper füvem van - mondja a Lány. - Az jó - feleli Carrie. A Lány meggyújtja a jointot és feltartja. - A legjobb f , amit életedben szívtál. - Azt azért nem hinném - mondja Carrie, mélyen letüd zve a füstöt. A klubban tömeg van, jólesik a vécéfülkében ücsörögni. A Lány a falnak támaszkodik, és kifújja a füstöt. Azt mondja huszonhét éves, Carrie nem hisz neki, de nem számít. Hiszen a n i vécében ismerte meg. Mindennapos eset. - Na és, mivel foglalkozol? - kérdezi Cici. - A saját kozmetikai cégemet fejlesztem - feleli a Lány. - Aha - mondja Carrie. - Tudományos alapon. Szeretném a ti b rötöket is kezelni. - Tényleg? - kérdezi Carrie. Rágyújt egy cigarettára. Odakintr l dörömbölni kezdenek a fülke ajtaján. - Most már ki kéne mennünk - javasolja Cici. - Szeretném, ha valaki kezelné a b römet - mondja Carrie. - Szerintem szebb is lehetne, mint amilyen most. - Engedjetek ki! - kéri Cici. - Én meg tudnám oldani - mondja a Lány. A Lány alacsony, de jó fellépése van. Arca nyugodt, akár gyönyör szép is lehetne, ha az ember nem méregetné folyton, hogy biztos lehessen a dolgában. B rnadrág és csizma van rajta. Drága cuccok. A hangja mély. - Odakint ismer seim vannak - mondja Cici fészkel dve. - Nyugi - szól rá Carrie. - Szeretném, ha beszélgetnél velem egy kicsit - kéri a Lány Carrie-t. - Maradjunk együtt egész éjszaka. Tudod, szerintem te gyönyör szép vagy. - Ja, persze - hagyja rá Carrie. De azért meglep dik. MI A BAJ VELEM? Nyolcadikos korában Carrie ismert egy Charlotte Netts nev lányt. Charlotte elég népszer volt, ami annyit tesz, hogy korán érett. Charlotte gyakran meghívta a barátn it, hogy aludjanak nála. Cetliket is küldözgetett a barátn inek. Carrie barátn je, Jackie, egyszer Charlotte-éknál aludt, és másnap kiderült, hogy kés éjszaka felhívta telefonon az apját, hogy azonnal jöjjön érte. Jackie szerint Charlotte megtámadta. Meg akarta csókolni, és fogdosta a mellét, és azt akarta, hogy Jackie is csinálja vele ugyanezt. Azt mondta, hogy így gyakorolnak a fiúkra. Ezután már nem voltak barátn k. Ijeszt történet, ami miatt Carrie éveken át soha nem aludt egy ágyban lányokkal, és nem is vetk zött le más lány el tt, pedig nincs abban semmi, a lányok szoktak együtt aludni és együtt öltözködni. Mindig az járt a fejéhen: mi a baj velem, miért nem tudok olyan lenni, mint más, és nem aggódni emiatt? De szörny lett volna számára, ha olyasvalakinek a közeledését kellett volna elhárítania, akit addig a barátn jének hitt.

Néhány évvel ezel tt Carrie két barátn je berúgott, és végül együtt töltötték az éjszakát. Másnap mind a ketten felhívták Carrie-t, és elpanaszolták, hogy a másik hogyan próbált meg lefeküdni vele, és hogy Carrie vigyázzon az illet vel. Carrie nem tudta, melyiküknek higgyen. A két n soha többet nem barátkozott egymással. KEMÉNY MEGGY ZÉS Mr. Big egész októberben távol van, minden egy kicsit takarékon megy. Az Upper East Side-on az emberek szi ruhákban járnak, bár még meleg, napos id van. Kezdetben Carrie minden este otthon ül, nem iszik semmit, és egy Jane Austen-regényt olvas, a Rábeszélést, ahelyett hogy megnézné a filmet. Már kétszer olvasta, és a könyv most unalmasnak t nik, a szerepl k hosszú monológokat mondanak, Carrie meg depressziós az alkohol- és bulihiánytól. Megpróbál elmenni valahová, de mindenki ugyanolyan, mint régen, és senki nem csinál semmi újat. Egyik este Stanford Blatch érkezik a Waxbe, az új nightclubba a SoHó-ban, a nyakában egy csomóra kötött férfizsebkend vel. - Mi újság? - kérdezi t le Carrie. Stanford azt mondja: -Ja, erre gondolsz? Goose Guy tehet róla. Goose Guy az a férfi, aki szereti, ha szex közben fojtogatják. - Ami rendben is van - mondja Stanford -, amíg ki nem próbálta rajtam is. De azért valószín leg még találkozom vele. Ilyen egy perverz állat vagyok. Másnap este Carrie Rock McQuire televíziós színésszel vacsorázik. - Úgy szeretnék már egy pasit - sóhajtozik Rock. - Azt hiszem, végre kész vagyok rá, hogy járjak valakivel. - Te annyira klassz pali vagy - mondja neki Carrie. - Okos, helyes, sikeres. Nem hiszem, hogy ez gond lesz. - De nem olyan egyszer . Én nem valami húszéves szépfiúval akarok járni. Viszont ha egy harmincassal kezdek, neki is befutott embernek kell lennie. És hány ilyen pasi van? Így inkább lemegyek a szexklubba, visszajövök valakivel, és utána hazamegyek. Legalább nincs az a, hogy is mondjam, érzelmi trutyi. Másnap reggel Miranda telefonál. - Nem fogod elhinni, mit csináltam! - újságol ja, mire Carrie megkérdezi: Miért, mit csináltál? - és közben a jobb kezét ökölbe szorítja, amit mostanában gyakran csinál. - Van egy perced? Ezt imádni fogod! - Nincs, de alig várom, hogy halljam. - Josephine barátn mmel buliba mentünk. Tudod, az, ugye? - Nem, de... - Pedig bemutattalak neki. Sallie barátn m buliján, mindegy. Sallie-re csak emlékszel? A motoros csajra? - A motoros csaj. - Igen, az. Szóval ott voltak ezek a men baseballjátékosok. ÉS tudod, mi történt? Az egyikkel smároltunk. aztán egy másikkal bementünk a hálószobába, és ott a bulin dugtunk. - Hát ez hihetetlen - mondja Carrie. - És jó volt? - Eszméletlen! Valami lehet benne, gondolja Carrie. A F A L M Ö GÖ T T - Menjünk el egy klubba! - mondja a Lány. A pamlagon ülnek. Carrie, a Lány és a Lány barátai, érdektelen huszonéves, rövidre nyírt hajú srácok. - Több pénzük van, mint bármelyik ismer södnek - súgta a Lány néhány perccel ezel tt, de Carrie úgy találja, nagyon is feledhet figurák. Most a Lány a karját húzogatja, és talpra rángatja. Belerúg a legközelebb lév srácba. - Gyerünk, seggfej, ki akarunk menni. - A Trump Towerbe megyek egy buliba - mondja a srác, felvett európai akcentussal. - Lófaszt - közli vele a Lány. - Gyere velünk, édes Carrie - suttogja aztán Carrie fülébe. - Carrie és a Lány beprésel dnek az els ülésre a srác autójában, ami történetesen egy Range Rover, és elindulnak észak felé. Hirtelen a Lány felkiált: - Állj meg, te faszfej! - azzal áthajol, kinyitja az ajtót, és kilöki rajta Carrie-t. - Lelépünk - mondja neki. És a két lány már fut is, végig az Eighth Avenue-n. Találnak egy night-clubot, bemennek. Kézen fogva vonulnak el az asztalok között, a Lány ismer néhány embert, Carrie pedig nem ismer senkit, és ez tetszik neki. A férfiak megnézik ket, de k nem néznek vissza rájuk. Nem olyan, mint amikor két lány csak úgy elmegy szórakozni. Fal van körülöttük. A fal túloldalán szabadság és hatalom. Jó érzés. Mostantól kezdve így fogom csinálni, gondolja Carrie. Nem ijeszt . Carrie-nek eszébe jut, hogy nemrég egy Alex nev n mesélt neki egy buliban a barátn jér l, aki biszexuális. A csaj férfiakkal és n kkel is jár. Tetszik neki például egy férfi, és vele van, de ha megpillant egy n t, aki még jobban tetszik neki, inkább t választja. - Én még soha nem voltam n vel - mesélte Alex. - De kinek ne jutott volna már eszébe, hogy bárcsak leszbikus lennék, akkor legalább nem kéne pasikkal kínlódnom. A vicces az egészben az, hogy a barátn m azt mesélte, n vel lenni hihetetlenül intenzív élmény, mert a kapcsolatban mindketten n k vagytok. Tudod, hogy van az, a n k folyton mindent meg akarnak beszélni. Na, szorozd ezt be kett vel. Egyfolytában megy a szöveg. Mindenr l, hajnali négyig. A barátn mnek egy id után abba kell hagynia a csajozást, és vissza kell mennie a pasikhoz, mert már nem bírja a sok szöveget.

- Voltál már n vel? - kérdezi a Lány Carrie-t l. -Tetszeni fog. - Rendben - feleli Carrie. Magában pedig azt gondolja: igen, kész vagyok rá. Itt az ideje. Lehet, hogy titokban egész életemben leszbikus voltam, csak nem tudtam róla. Elképzeli a csókolózást. A Lány biztosan puhább lesz, mint egy férfi. Olyan lesz, mint egy érett gyümölcs. De rendben lesz. Felmennek a Lányhoz. A Lány egy drága felh karcolóban lakik, egy kétszobás lakásban, az Upper East Side-on. Dán bútor, az ágy kötött takaróval letakarva. A kis asztalokon porceláncicák. A konyhába mennek, a lány rágyújt egy jointra. Van egy kis agyagedénye, ami tele van jointokkal. Az asztalon nyitott, félig üres borosüveg. Mindkett jüknek tölt egy kicsit, és az egyik poharat Carrie felé nyújtja. - Néha még most is lefekszem férfiakkal - mondja. - Meg rülök t lük. - Mhm - hümmög Carrie. Azon gondolkozik, mikor lép a Lány, és hogyan fog hozzákezdeni. - Férfiakkal és n kkel is lefekszem - mondja a Lány. - De jobban szeretem a n ket. - Akkor miért fekszel le a férfiakkal? - A Lány megvonja a vállát. - Annak is megvannak az_ el nyei. - Szóval, a régi történet - állapítja meg Carrie. Körülnéz a lakásban. Rágyújt egy cigarettára, és a konyhapultnak támaszkodik. - Oké. Mi az ábra? De tényleg. Független, vagyonos embernek kell lenned, ha meg tudod fizetni ezt a lakást. Vagy valami más van a háttérben. A Lány belekortyol a borba. - Táncolok. - Értem. Na és hol? - A Stringfellows-ban. Jó vagyok. Egy ezrest is megkeresek egy éjszaka. - Szóval, ez a nagy helyzet. - Adsz egy cigit? - A topless táncosok mind egymással fekszenek le, mert utálják a férfiakat. - Hát igen, a férfiak mind szánalmasak. - Akiket te ismersz. Akik a klubba járnak. - Van másféle is? - kérdezi a Lány. A konyhai lámpánál Carrie észreveszi, hogy a b re nem túl szép, az alapozó alatt látszanak a himl helyek. - Fáradt vagyok - mondja a Lány. - Feküdjünk le. - Jó, feküdjünk - egyezik bele Carrie. Bemennek a hálószobába. Carrie leül az ágy szélére, és megpróbálja fenntartani a társalgást. - Felveszek valami kényelmesebbet - mondja a Lány. A szekrényhez megy. Leveszi a drága b rnadrágját, és egy b tréningnadrágba bújik. El vesz egy pólót is. Amikor kikapcsolja a melltartóját, elfordul. Ruha nélkül alacsony és valahogy duci. Az ágyra fekszenek. A f hatása kezd elmúlni. - Van barátod? - kérdezi a Lány. - Van - feleli Carrie. - Van barátom, és teljesen bele vagyok zúgva. Pár percig csak fekszenek. Carrie-nek megfájdul a hasa, annyira hiányzik neki Mr. Big. - Figyelj - mondja Carrie. - Most haza kell mennem. De azért örülök, hogy megismertelek. - Én is örülök - mondja a Lány. A fal felé fordul, és behunyja a szemét. - Csapd be az ajtót, oké? Majd felhívlak. Két nap múlva cseng a telefon. A Lány az. Carrie magában azt gondolja, miért is kellett megadnom a számomat. A Lány azt mondja: - Carrie, te vagy az? Szia! Én vagyok. Hogy vagy? - Remekül - feleli Carrie. Csend. - Figyelj, visszahívhatlak pár perc múlva? Mi a számod? Leírja a Lány számát, bár már megvan neki. Nem hívja vissza, és a következ két órában, amíg az irodában van, nem veszi fel a telefont. Hagyja, hogy az üzenetrögzít vegye fel. A KIFUTÓN Néhány nap múlva Carrie a Ralph Lauren-divatbemutatóra hivatalos, a Bryant Parkban. A lányok - m-ind magas, karcsú - jönnek ki a kifutóra, szép sorban egymás után, hosszú sz ke hajuk lebeg a válluk felett. Egy pillanatra csodálatosnak, gyönyör nek t nnek, de amikor két lány elmegy egymás mellett, Carrie észreveszi, hogy összevillan a tekintetük, és titokban összemosolyognak. 21. Magányos farkasokkal táncoló. Az örök agglegény? Na, én elmentem! Egy hét leforgása alatt történik néhány, látszólag egymástól független esemény. Simon Piperstock, egy szoftvercég tulajdonosa, kétszobás fény z lakásában hever az ágyon, és éppen influenzáját ápolgatja, amikor megcsörren a telefon. - Te szarev ! - szól bele egy n i hang. - Tessék? - kérdezi Simon. - Kivel beszélek? - Én vagyok az. - Á, Emká. Éppen hívni akartalak, de influenzás lettem. Remek volt a buli. - Örülök, hogy tetszett. Amúgy senkinek se tetszett. - Tényleg? - ül fel Simon az Agyban.

- Miattad, Simon. Mert kibírhatatlanul viselkedsz. Egyszer en ízléstelen voltál. - Mit követtem el? - kérdezi Simon. - Elhoztad azt a muffot. Mindig hozol valami muffot. Ezt senki sem hajlandó elviselni. - Hé, álljunk meg egy pillanatra! Tessie nem muff. Nagyon okos lány. - Jól van, Simon. Miért nem kezdesz valamit az életeddel? Miért nem veszel feleségül valakit? Azzal leteszi a kagylót. Harry Samson-t, a negyvenhat éves, ismert, remek parti híréhen álló agglegény m keresked t, szokásos esti ivászata közben a Frederick-ben, bemutatják egy nagyon vonzó, huszonegynéhány éves n nek. A n épp most költözött New Yorkba, hogy egy olyan fest asszisztenseként dolgozzon, akit Harry is jól ismer. - Helló. Harry Samson vagyok - mondja jellegzetes keleti parti akcentussal. Kicsit talán affektál, de valószín leg csak attól, hogy cigi lóg a szája sarkából. - Tudom, ki vagy - feleli a lány. - Kérsz egy italt? - kérdezi Harry. A lány a barátn jére pillant, akivel jött. - Te az a pasi vagy, igaz? - kérdez vissza. - Kösz nem. Hallottam rólad egyet-mást. - Szar ez a hely ma este - mondja Harry, nem tudni pontosan kinek. Valami rohad New York társasági életében, vagyis inkább valakik, akiket azel tt remek partinak vagy ígéretes agglegénynek neveztek. Nem, nem csak a képzeletünk játszik velünk. Azok a negyven-ötven éves férfiak, akik soha nem voltak házasok, és soha vagy legalábbis évek óta nem volt komoly barátn jük, határozottan és összetéveszthetetlenül b zlenek. A bizonyíték ott van mindenütt. Miranda Hobbes egy karácsonyi bulin véletlenül összefut Packard és Amanda Deale-lel, akiket Sam, a befektetési bankár mutatott be neki, akivel nyáron járt néhány hónapig. - Hová t ntél? - kérdezi Amanda. - Hívni akartunk egy csomó buliba, de soha nem hallottunk fel led. - Nem tudtam eljönni - mondja Miranda. - Tudom, hogy ti Sam barátai vagytok, és bocs, de az a helyzet, hogy én nem bírom azt a tagot elviselni. Nem bírom ki, ha egy légtérben kell vele tartózkodnom. Az az alak beteg. Szerintem n gy löl . Beeteti a n ket, házasságról duruzsol nekik, aztán egyszer en nem jelentkezik többet. Közben meg huszonegy éves kiscsajokat próbál felszedni. Packard közelebb húzódik. - Már mi sem barátkozunk vele. Amanda nem bírja elviselni, és én sem. Összebarátkozott ezzel a Barry nev fickóval, és ezek ketten minden áldott este a SoHó-ba járnak vacsorázni, és n ket próbálnak felszedni. - És már elmúlt negyvenéves mind a kett ! - mondja Amanda. - Ez visszataszító. - Mikor n nek fel végre? - kérdezi Miranda. - Vagy mikor derül ki, hogy buzik? - mondja Packard. NEM FARKAS! Egy kés novemberi, szürke délután egy férfi, akit csak Chollie Wentworthnek fogunk nevezni, éppen egyik kedvenc témáját taglalja: a New York-i társasági életet. - Az örök agglegények? - kérdezi, néhány olyan név kapcsán, akik már évek óta szem el tt vannak. - Szerintem, drágáim, egyszer en unalmasak. - Chollie belekortyol második pohár skót whiskyjébe. - Sok oka lehet annak, hogy a férfiak miért nem akarnak megházasodni. Van, aki egyszer en soha nem n ki a szexuális változatosságból, mások számára meg a házasság tönkreteszi a szexet. Aztán ott a nehéz választás: egy harmincéves n , aki gyereket szül az embernek, vagy egy olyan n , mint Carol Petrie, aki megszervezi az életedet. Gond lehet az anya is. Például ez a helyzet X-szel - itt egy multimilliomos bankár neve hangzik el, aki már elmúlt ötvenéves, és még mindig nem kötötték be a fejét. -A pasas krónikus muffkórban szenved. De ha az ember X, kit vihet haza? Kitennéd az anyádat egy határozott fellépés n kihívásának, aki szétrombolja a családot? De akkor is - folytatja Chollie székében kissé el red lve - már sokaknak elege van abból, hogy ezek a tagok nem bírják magukat elkötelezni. Ha én egyedülálló n lennék, azt mondanám magamnak: mit vacakolok én ezekkel a fickókkal, mikor rajtuk kívül van még vagy 296 millió rendkívül szórakoztató meleg pasi, akivel lehetek. Találok magamnak egy hihetetlenül szórakoztató meleg hapsit, akivel ezernyi dologról jól elbeszélgetünk, és el is járhatunk helyekre. Minek töltsem az id met X-szel? Kinek van kedve ott ülni, és hallgatni, ahogy az üzletr l süketel? A kedvét keresni? Különben is, öreg. Nem fog már megváltozni. Az ilyen X-félék nem érik meg a fáradságot. Már túl sokszor kiáltották: nem farkas! Végül is a n dönti el, hogy kell neki a pasas vagy sem. Ha az illet nem veszi magának a fáradságot, hogy megházasodjon, ha soha nem ad semmit... szerintem a n knek elegük van ebb l. És nekik van igazuk. HÁLAADÁS JACKNÉL - Megmondom, mi van - mondja Norman, aki civilben fényképész. - Vegyük például Jack-et. Ismeritek Jack-et: mindenki ismeri. Én három évig voltam n s. Tíz éve ismerem Jack-et. Valamelyik nap az jutott eszembe, hogy amióta csak ismerem, hat hétnél tovább még egyik barátn je se tartott ki mellette. Egyszer csak összefutok vele. Hálaadáskor egy bulin, barátoknál. Mindenki évek óta ismeri egymást. Jó, nem mindenki házas, de komoly

kapcsolatban él. Erre megjelenik Jack, megint valami muffal. Huszon-valahány éves. Szike. Persze kiderül, hogy a csaj pincérn , és egy hete ismerte meg. Vagyis a n nem ismer senkit, t se ismerik, nem illik a társaságba, ezzel megborítja az egész vacsorát. Jack pedig teljesen használhatatlan, mert közben egyfolytában azon jár az esze, hogyan fogja megdugni. Ahányszor csak Jackkel találkozom, mindig ugyanez a forgatókönyv. Minek töltsem vele az id met? Hálaadás után a társaságban az összes n úgy döntött, hogy Jack-b l elég volt. Többet nem hívják meg. Samantha Jones - barátainak csak Sam - Magdával, a regényírón vel vacsorázik a Kiosk-ban. Az agglegényekr l beszélgetnek, történetesen éppen Harry-r l és Jack-r l. - Valaki mesélte, hogy Jack még mindig arról beszél, ki volt meg neki - mondja Magda. - Mintha tizenöt éve ugyanaz a beszélgetés folyna. A férfiak azt hiszik, csak a n knek kell vigyázniuk a jó hírükre. Nagy tévedés! Nem bírják felfogni, hogy ha egy muffal látod ket, elmegy t lük a kedved? - Vegyük például Harry-t - veszi át a szót Samantha. –Jack-et végül is megértem: annyira csak a karrierje érdekli, meg a nagy pénzek. De Harry-vel más a helyzet. Azt mondja, t nem érdekli a hatalom és a pénz. Másrészr l viszont nem érdekli a szerelem és a kapcsolatok sem, az biztos. Akkor mégis, mi érdekli? Mi a létezésének az értelme? - Azonkívül - teszi hozzá Magda - ki tudja, milyen helyeken volt már ezeknek a pasiknak a fütyije. - Nem bírnak érdekelni. - A napokban összefutottam Roger-rel, persze a Mortimer el tt. - Lehet vagy ötvenéves - szól közbe Samantha. - Majdnem. Tudod, huszonöt éves koromban jártam vele. A Town & Country magazin akkoriban kiáltotta ki New York legígéretesebb agglegényének. Emlékszem, azt gondoltam róla, micsoda cs dtömeg. El ször is, az anyukájánál lakott. Oké, az övé volt a New York-i házuk egész emelete, de akkor is. Meg ott volt az a tökéletes ház Southampton-ban meg a másik tökéletes ház Palm Beach-en, meg a tagság a Bath & Tennis klubban. És tudod mit? Ennyi. Ennyib l állt az élete. A felszín alatt nem volt semmi. - Most mi van vele? - kérdezi Samantha. - A szokásos. Végigment az összes lányon New Yorkban, és amikor a felb szült csajok végre kinyomozták a telefonszámát, LA-be költözött. Onnan Londonba, most meg Párizsba. Azt mondta, csak azért jött vissza New Yorkba két hónapra, hogy az anyukájával legyen. A két n hisztérikusan nevet. - Ezt kapd ki! - folytatja Magda. - Ezzel jön nekem: annyira tetszenek a francia lányok! Elmegy vacsorázni ehhez a nagyágyú franciához, akinek három lánya van. Akármelyiket elfogadnám, mondja. Szóval vacsoráznak, meg úgy érzi, remekül haladnak a dolgai. Mesél nekik a barátjáról, valami arab hercegr l, akinek három felesége van, három n vér. A francia lányok meg csak néznek rá, és a vacsorának egyszeriben vége szakad. - Szerinted ezek a pasik nem bírják felfogni? Nem veszik észre, hogy mennyire szánalmasak? - Nem hát! TUDOD, MENNYIRE SZENVEDEK ETT L Másnap Simon Piperstock több embert is felhív a Kennedy nemzetközi repül tér els osztályú tranzitjából. Egyikük egy fiatal n , akivel évekkel ezel tt járt. - Most megyek Seattle-be - újságolja Simon. - Nem vagyok valami jól. - Csak nem? - kérdezi a n , szinte örömmel. - Valamiért mindenki azt mondja, hogy kibírhatatlan vagyok. Azt mondják, ez már gusztustalan. - És szerinted nem gusztustalan? - Lehet, hogy egy kicsit az. - Értem. - Nem m ködik a kapcsolatom Mary-vel, ezért egy gyönyör fiatal lánnyal mentem el bulizni, akivel jóban vagyok. Olyan kedves lány. Jó barátom. Erre mindenki ezen csámcsog. - Neked soha nem szoktak m ködni a kapcsolataid, Simon. - Aztán összefutottam azzal a n vel a színházban, akivel pár évvel ezel tt megpróbáltak összehozni. De nem érdekelt, úgyhogy inkább barátok lettünk. Na, ez a csaj odajön hozzám, és azt mondja: tudod, nem akarom, hogy valaha is bármi közöm legyen hozzád. Nem akarom, hogy a barátaim közül bárkinek is bármi köze legyen hozzád. Túl sok n t bántottál meg életedben. - Ez így igaz. - Most mit csináljak? Tudod, mennyire szenvedek ett l az egészt l, de mit csináljak, ha egyszer soha nem érzem úgy, hogy most ismertem meg az igazit. Ezért járok el velük mindenhová. Istenem, mindenkivel volt már így. - Kis szünet. - Tegnap beteg lettem. - Szegény - mondja a n . - Szeretnéd, ha lenne valaki, aki ápolna? - Nem igazán. Úgy értem, csak rövid id re betegedtem meg... A francba! Igen. Ez az igazság. Gondoltam rá, hogy ápolhatnál. Gondolod, hogy valami gond van velem? Szeretnék találkozni veled. Megbeszélni. Talán te tudnál nekem segíteni.

- Van egy komoly barátom. Azt hiszem, össze fogunk házasodni. szeretnék veled együtt mutatkozni. - Hát - mondja Simon -, rendben. - De ha fel akarsz hívni, semmi gond.

szintén szólva, nem hinném, hogy

A Csont és a fehér nercbunda: Carrie karácsonyi éneke Karácsony New Yorkban. Partik. A csillag az Ötvenhetedik utcában. A karácsonyfa. Legtöbbször nem olyan, mint amilyennek lennie kéne. De néha mégis történik valami, és a dolog m ködik. Carrie a Rockefeller Centerbe tart, az elmúlt karácsonyokon t n dve. Hány éve is történt - gondolkodik, miközben a korcsolyát a lábára veszi -, hogy utoljára itt jártam? A keze kicsit remeg, ahogy a f zit a kampókba akasztja. Kicsit lámpalázas. Reméli, hogy a jég kemény és sima lesz. Az egész Samantha Jones-ról jutott az eszébe. Az utóbbi id ben Samantha - a barátainak csak Sam panaszkodik, hogy nincs pasija. Hogy évek óta nincs szerelem az életéhen, ami különösen az ünnepek alatt esik rosszul. - Szerencsés vagy - mondja Carrie-nek, és mindketten tudják, hogy igaza van. - Csak azt szeretném tudni, velem is megtörténik-e majd egyszer valaha - és mindketten tudják, mire gondol. - Elszomorodom, ha karácsonyfát látok. Sam a karácsonyfákat nézegeti, Carrie korcsolyázik. Régi dolgok járnak az eszében. Skipper Johnson most karácsonyozik másodszor New Yorkban, és mindenki meg rül t le. Egyik este egymás után három koktélpartira is elmegy. Az els n összefut James-szel, aki sminkm vész. James a második vagy harmadik koktélpartin van aznap, amikor Skipper szóba elegyedik vele. Egyszer en muszáj mindenkivel beszélnie. Remy, a hajszobrász, odalép Skipper-hez, és azt kérdi t le: - Mit akarsz azzal a fickóval, James-szel? Túl jó vagy te neki. - Ezt meg hogy érted? - kérdez vissza Skipper. - Látom, hogy mindenhová együtt mentek. Hadd mondjak neked valamit. James egy rohadék. Él sköd . Te jobbat érdemelsz nála. - De én nem vagyok meleg - mondja Skipper. - Ja persze, édesem. Másnap reggel Skipper felhívja Stanford Blatch-et, a forgatókönyvírót. - Az emberek azt hiszik, hogy meleg vagyok, és ez árt a hírnevemnek - panaszolja. - Ugyan már - nyugtatja Stanford. - A hímév olyan, mint a macskaalom. Naponta változhat. Igazából változnia is kell. Különben is, megvan nekem a magam baja. Skipper felhívja River Wilde-ot, a híres regényírót. - Szeretnék veled találkozni - nyafogja. - Nem lehet - mondja River. - Miért nem? - Mert dolgon van. - Miféle dolgod? - Markkal, az új barátommal. - Nem értem. Azt hittem, én vagyok a barátod. - megtesz nekem olyasmit is, amit te nem. Rövid csend. - De én olyat is tudok, amit nem - ellenkezik Skipper. - Például mit? Megint csend. - Ett l még nem kell folyton vele lenned - mondja végül Skipper. - Nem bírod felfogni, Skipper? Itt él. Itt vannak a cuccai. Az alsógatyája. A CD-i. A sz rgombóca. - Sz rgombóca? - Van egy macskája. - Aha - feleli Skipper. Aztán egy kicsit kés bb: - Beengedsz egy macskát a lakásodba? Skipper felhívja Carrie-t. - Ezt nem bírom elviselni. Karácsony van, és mindenki jár valakivel. Mindenki, kivéve engem. Mit csinálsz ma este? - Big és én itthon leszünk - feleli Carrie. - Vacsorát f zök. - Saját otthont szeretnék. Egy ház kell nekem. Talán Connecticutban. Egy meghitt kis fészek. - Skipper! Huszonöt éves vagy. - Miért nem lehet minden úgy, mint tavaly, amikor senki sem járt senkivel? - nyöszörgi Skipper. - Éjszaka fantasztikusat álmodtam Gae Gardenr l - meséli, a híresen fagyos, negyven-egynéhány éves társasági dámára utalva. - Annyira gyönyör ! Azt álmodtam, hogy szerelmesek vagyunk egymásba, és fogjuk egymás kezét. És aztán felébredtem, és tisztára pofára estem, mert az egész csak álom volt. De az az érzés! Szerinted a valóságban is át lehet élni azt az érzést?

Tavaly ilyenkor Skipper, Carrie és River Wilde Belle karácsonyi bulijára voltak hivatalosak, egy vidéki családi kúriára. Skipper Mercedesével mentek, River a hátsó ülésen ült, akár egy pápai nuncius, és arra kényszerítette Skippert, hogy állomásról állomásra ugrassa a rádiót, amíg valami t rhet zenét nem talált. A buli után visszamentek River lakására, ahol River és Carrie beszélgettek, miközben Skipper végig azon rinyált, hogy a tilosban parkol. Aztán Skipper kinézett az ablakon, és látta, hogy éppen vontatják el az autóját. Ordítozni kezdett, mire Carrie és River rászóltak, hogy fejezze be, és szippantson egy kis kokót, vagy szívjon el egy spanglit, vagy legalább igyon még egyet. Hisztérikusnak tartották. Másnap Stanford Blatch elment Skipperrel kiváltani az autóját. Az egyik gumi defektes volt. Stanford beült az autóba újságai olvasni, mialatt Skipper kereket cserélt. A CSONT - Kémék t ied egy nagy szívességet - mondja Stanford Blatch. Régi szokásukhoz híven, karácsony el tt együtt ebédelnek Carrie-vel, Harry Ciprianinál. - Szeretnék eladni pár képet a Sotheby's aukcióján. Szeretném, ha ott ülnél a közönség soraiban, és feltornásznád az árakat. - Persze, szívesen - egyezik bele Carrie. - szintén szólva, eléggé le vagyok égve - magyarázkodik Stanford. Miután elúszott a pénz, amit egy rockzenekarba fektetett, a családja megvonta t le az anyagi támogatást. Aztán elfogyott az a pénz is, amit a legutóbbi forgatókönyvéért kapott. - Annyira hülye voltam! Azután ott van a Csont is. Stanford éppen egy forgatókönyvet ír neki, és fizeti a Csont színészmesterség-óráit. Állította persze, hogy nem meleg - mondja Stanford -, de nem hittem neki. Senki nem érti meg. Vigyáztam arra a gyerekre. Esténként elszundított, miközben telefonon beszéltünk, a telefonkagylót a karjában dédelgetve. Senkit nem ismerek, aki ennyire védtelen lenne. Annyira össze van zavarodva szegény. Egy héttel ezel tt Stanford megkérdezte a Csontot, volna-e kedve elmenni egy divatintézet által összehozott rendezvényre a Met-be. A Csont beijedt. - Mondtam neki, hogy ez jót tenne a karrierjének. Ordítozott velem, hogy értsem meg, nem meleg. Hogy hagyjam már végre békén. Hogy soha többet nem áll velem szóba. Stanford belekortyol a Bellini-jébe. - Az emberek azt hitték, titkon szerelmes vagyok belé. Én azt gondoltam, nem vagyok. Egyszer megütött. A lakásán voltunk. Veszekedtünk. Megszerveztem neki, hogy elmehessen meghallgatásra egy rendez höz. Azt mondta, túl fáradt hozd. Hogy t njek el. Azt mondtam neki, beszéljük meg a dolgot. Erre odavágott a falhoz, aztán szó szerint lehajított a lépcs n. Egy olyan olcsó kis lift nélküli házban lakik. Egy ilyen helyes fiú. A vállam azóta se m ködik rendesen. A FEHÉR NERC Carrie-nek mindenki Skipper-r l panaszkodik. Olyan n k, akik id sebbek Skipper-nél. Például Carrie ügynöke, az egyikszerkeszt a magazinnál. Skipper az asztal alatt fogdossa ket vacsora közben, szerte a városban mindenütt. A divatintézet javára szervezett rendezvény estéjén Carrie éppen a fodrászhoz készülne, de el tte még Skipperrel ordítozik telefonon, amikor Mr. Big hazaér. Mr. Big-nek egy nagy csomag van a hóna alatt. - Mi az? kérdezi Carrie. - Ajándék nekem - mondja Mr. Big. Bemegy a hálószobába, majd el bukkan, kezében egy fehér nercbundával. - Boldog karácsonyt! - Skipper, most le kell tennem - mondja Carrie. Három éve karácsonykor Carrie egy garzonban lakott, amiben két hónappal azel tt meghalt egy öreg n . Carrie-nek nem volt pénze. Ágy helyett egy kölcsönkapott habszivacson aludt. Nem volt egyebe, csak egy fehér nercbundája és egy Louis Vuitton b röndje. Kés bb egyébként mindkett t ellopták, amikor betörtek a garzonba. Addig a habszivacson aludt, a nercbundával takarózott, de minden este elment valahová. Az emberek szerették, senki sem kérdez sködött. Egyik este megint meghívták egy buliba, valakinek a hatalmas Park Avenue-i lakásába. Tudta, hogy nem illik a társaságba, és bár csábító volt, hogy ingyenkajával tömhetné a fejét, de nem lehetett folyton ezt csinálni. Ehelyett egy olyan pasival találkozott, akinek neve volt. Az illet vacsorázni hívta, pedig azt gondolta: basszátok meg, de mind. Eliónál vacsoráztak, és az egyik legels asztalhoz ültek. A férfi sokat nevetett, a késével megvajazta, majd szép sorjában megette az asztalra készített kenyérrudacskákat. - Sikeres író vagy? - kérdezte. - Jöv hónapban jelenik meg a cikkem a Woman's Dayben - felelte Carrie. - A Woman's Dayben? Ki olvassa a Woman's Dayt? Aztán így szólt: - St. Barts-ba megyek karácsonyozni. Jártál már St. Barts-ban? - Nem. - Egyszer el kell oda menned. De tényleg. Én minden évben kiveszek ott egy villát. Mindenki St. Barts-ba jár. - Na, persze - mondta Carrie. Mire legközelebb együtt vacsoráztak, a férfi éppen nem tudta eldönteni, hogy síelni menjen-e Gstaad-ba vagy Aspen-be, vagy inkább maradjon St. Barts-nál. Megkérdezte, hova járt Carrie iskolába.

- Nayaug Gimnázium - mondta Carrie. - Connecticutban. - Nayaug? - kérdezte. - Soha nem hallottam róla. Figyelj, szerinted vegyek karácsonyi ajándékot az exbarátn mnek? Azt mondja, én fogok t le kapni valamit. Na, mindegy. Carrie csak bámult. Mindenesetre néhány napig nem érezte magát annyira nyomorultul, amíg rá nem jött, hogy a férfi talán nem is fogja többet felhívni. Két nappal karácsony el tt Carrie hívta fel t. - Figyelj, épp most indulok - mondta a férfi. - Végül is hogy döntöttél? - St. Barts. Mégiscsak. Remek bulit rendezünk a házban. Jason Mould, a filmrendez meg a barátn je, Stelli Stein is eljönnek LA-b l. Azért neked is boldog karácsonyt, oké? Remélem, a Jézuska jó lesz hozzád. - Neked is boldog karácsonyt - felelte Carrie. SZIA, ANYA Carrie három évvel ezel tt is korcsolyázni ment délután. Csak csinálta sorban egyik forgást a másik után a jégpálya közepén, egészen addig, amíg mindenkit el nem küldtek, mert zártak. Így aztán felhívta az anyját. Hazajövök - mondta. Hullani kezdett a hó. A Penn Stationnél szállt fel a vonatra. Nem volt szabad ül hely. Két vagon közt állt az átjáróban. A vonat Rye és Greenwich felé ment. A hóesésb l hóvihar lett. Elhagyták Greens Farmot, Westport-ot és néhány ipari kisvárost. A vonat megállt, késett a hóesés miatt. Idegenek elegyedtek szóba egymással. Karácsony volt. Carrie rágyújtott. Egyfolytában a férfire gondolt, meg arra, hogy Jason Mould és Stelli Stein (akárkit is hívnak így) most biztosan a medence szélén hevernek, a kék eget bámulják St. Barts-ban. Stelli Stein biztosan fehér bikinit vett fel és fekete kalapot. A kezükben hideg ital, hosszú szívószállal. Ebédre vendégeket várnak. Mindenki magas, gyönyör , és le van sülve. Akkor, három éve, Carrie azt nézte, ahogy a szél befújja a havat a vagonba az ajtó résein át. Azon gondolkodott, vajon sikerül-e neki valaha valami. Éjfél van. Skipper a lakásában Kaliforniával beszél telefonon, az ablak el tt álldogálva. A szemközti ház el tt egy taxi áll meg. Látja, amint egy férfi és egy n a hátsó ülésen smárolnak. Aztán a n kiszáll, hosszú bunda van rajta, a feje körül meg vagy húsz kasmírpulóver. A taxi elhajt. Samantha Jones az. Két perc múlva csengetnek. - Sam - köszönti Skipper. - Már vártalak. - Ugyan, Skipper. Hagyd ezt a szöveget. Azt akartam megkérdezni, nem tudnál-e kölcsönadni egy kissampont mondja Samantha. - Sampont? Mit szólnál egy italhoz? - kérdezi Skipper. - De ne sokat - feleli Sam. - És ne gondolj serrumi huncutságra. Például, hogy megbolondítod egy kis ecstasyval vagy ilyesmi. - Ecstasy? Hiszen én nem is szoktam drogozni. Még a kokót se próbáltam soha, esküszöm. Nahát! El se hiszem, hogy itt vagy nálam. - Én se - mondja Sam. Járkál a nappaliban. Piszkálja a tárgyakat. - Tudod, én közel sem vagyok annyira rendszerezett, mint gondolják. - Miért nem veszed le a kabátodat? - kérdezi Skipper. - Helyezd magad kényelembe. Nincs kedved egy kis szexhez? - Igazából a hajamat szeretném megmosni. - Mosd meg itt. Utána. - Inkább nem. - Kivel csókolóztál a taxiban? - Megint egy olyan férfival, akihez vagy nincs kedvem, vagy nem lehet az enyém - mondja Samantha. Olyannal, mint amilyen te vagy. - De én a tiéd lehetek. Semmi akadálya. - Hát ez az! OLYAN ROSSZ VAGY - Cheri - hallatszik egy férfihang a fürd szoba fel l. - Annyira örülök, hogy eljöttél hozzám. - Tudod, hogy mindig eljövök hozzád - mondja a Csont. - Gyere ide! Ajándékot kapsz. A Csont megnézi magát az el szobatükörben, aztán belép a nappaliba. A kanapén egy középkorú férfi üldögél teát szürcsölgetve, olasz b rpapucsos lábával a dohányzóasztalt kocogtatja. - Gyere közelebb! Hadd lássam, mennyit öregedtél két hónap alatt. Nem égtél le nagyon, amikor Görögországban nyaraltunk?

- Te serunit nem öregedtél - mondja a Csont. - Mindig egyformán fiatal vagy. Mi a titkod? - Az a fantasztikus arckrém, amit t led kaptam. Mi is volt a neve? - Kiehl's - a Csont leül egy antik karosszék karfájára. - Hozzál még nekem bel le! Megvan még az órád? - Az órám? - kérdez vissza a Csont. - Azt odaadtam egy hajléktalannak. Folyton kérdezgette t lem, hogy hány óra van, hány óra van, úgyhogy gondoltam, jó hasznát veszi majd. - Te rossz fiú! Nagyon rossz vagy - mondja a férfi. - Csak játszol velem. - És te, elajándékoznál olyasmit, amit t lem kaptál? - Dehogyis! - tiltakozik a férfi. - Nézd csak, mit hoztam neked. Kasmírpulóverek minden színben. Felpróbálod? - Csak akkor, ha mind az enyém lehet - feleli a Csont. RIVER BULIJA River Wilde szokásos karácsonyi bulija. Hangos zene. Emberek mindenütt. A lépcs aljában is. Drogoznak. Valaki az erkélyr l az utcára hugyozik, a gyanútlan gondnok fejére. A Csont rá se néz Stanford Blatch-re, pedig az egy ikerpárral - mindkett férfi modell - jelent meg ma este, akik most érkeztek New Yorkba. Skipper egy n vel smárol a sarokban. A karácsonyfa felborul. Skipper elszakad a n t l, és odamegy Carrie-hez, aki megkérdezi t le, miért próbálja folyton megcsókolni a n ket. - Úgy érzem, ez a kötelességem - feleli Skipper, aztán Mr. Big-hez fordul: - Mit szólsz hozzá, öregem, milyen gyorsan összejött? Skipper odamegy River-hez: - Most egyszerre miért hagytok ki mindenb l? Úgy érzem, az összes barátom elfordult t lem. Mark miatt van, igaz? nem kedvel engem. - Ha nem hagyod ezt abba, senki sem fog kedvelni - feleli River. Közben valaki éppen hány a fürd szobában. Hajnali egy órára a lakás úszik az alkoholban, a fürd szobát meg elfoglalta egy csapat drogos. A karácsonyfa háromszor borult fel, és senki nem találja a kabátját. Stanford River-hez fordul: - Én már végképp lemondtam a Csontról. Még soha nem tévedtem ezt illet en, de lehet, hogy mégsem meleg. - River elképedve mered rá. - Gyere, River - mondja Stanford hirtelen felvidulva. - Nézd meg a karácsonyfádat. Nézd, milyen gyönyör . 23. Bulizós csajok történetei a szexr l és a szenvedésr l: a pasi olyan gazdag, olyan nagyvonalú, és annyira... ronda! Carrie éppen a Bergdorfs-ból lép ki, amikor összefut Bunny Entwistle-el. - Szívecském! - kiáltja Bunny. - Évek óta nem láttalak! Remekül nézel ki! - Te is - feleli Carrie. - Ebédelj velem! Most rögtön! Amalita Amalfi, igen is New Yorkban van éppen, és még mindig jóban vagyunk, lemondta a megbeszélt ebédünket. - Biztos Jake telefonjára vár. - Szóval még mindig találkozgat vele? - Bunny hátraveti platinasz ke haját cobolybundája gallérja mögé. Foglaltam asztalt a '21-ben. Légy szíves, ebédelj velem! Egy éve nem voltam New Yorkban, és meghalok azért, hogy valami jó helyen ehessek. Bunny negyven-egynéhány éves, még mindig gyönyör , LA-ben lebarnult, egykori tévészínészn , aki azel tt évekig New Yorkban lógott. Igazi bulizós csaj, és annyira vad, hogy egy férfinak se fordult meg a fejében, hogy esetleg elveszi feleségül, sokan akarták viszont lehúzni a bugyiját. - Hátulra szeretnék ülni, ahol rágyújthatok, és nem zavarnak - mondja Bunny. Leülnek, és Bunny rágyújt egy kubai szivarra. - Legel ször is, egy házassági hírr l akarok veled beszélni. - Chloé közelg esküv jére gondol, melynek híre a napilapokban jelent meg. Chloé harminchat éves, még mindig klasszikus szépségnek tartják, és egy Jason Jingsley nev ronda fazonhoz megy hozzá. A szertartás a Galápagos-szigeteken lesz. - Végül is gazdag, okos és aranyos - mondja Carrie. - És velem például mindig barátságos volt. - Na de, édesem! Az olyan pasi, mint Jingles, akib l New Yorkban van egy rakás, nem az a fajta, akihez hozzámész. Barátnak remek: figyel rád, a nehéz helyzetekben mindig számíthatsz rá, és kés esténként - ha magányos vagy, és szörnyen kétségbeesett - azt mondhatod magadnak: nem baj, még mindig hozzámehetek Jingles-hez. Akkor legalább nem kell majd aggódnom a lakbér miatt. De amikor reggel felébredsz, és komolyan elgondolkodsz rajta, rájössz, hogy akkor egy ágyban kellene aludnod vele, és nézni, ahogy a fogát mossa, meg a többi cucc. - Sandra azt mondta, Jingles egyszer megpróbálta megcsókolni - meséli Carrie. - Azt vágta a krapek fejéhez: ha egy sz rgombócot kívánnék az ágyamba, vennék egy macskát.

Bunny kicsattintotta a púdertartóját, látszólag a szempillafestéket ellen rizve, igazából viszont, legalábbis Carrie szerint, az érdekelte, hányan nézik az étteremben. - Annyira szeretném felhívni Chloe-t, és megkérdezni t le, mi ez az egész, de nem tehetem, mert már évek óta nem áll szóba velem - mondja Bunny. - Kaptam egy meghívót, egy olyan múzeum javára rendezett izére, az Upper East Side-ra, és látom a papíron, hogy persze megint Chloé a rendezvény egyik védnöke. Már évek óta nem voltam ilyenen, de komolyan megfordult a fejemben, hogy kicsengetem azt a 350 dollárt, és elmegyek egyedül. Csak hogy lássam, hogy néz ki. Bunny-ból kitör a híres nevetése, egyszerre több fej fordul feléjük. - Néhány évvel ezel tt, amikor eléggé szét voltam esve, és néha nyilvános helyen is kokó volt az orrom körül, id nként felhívott az apám, és azt mondta: gyere haza! Minek? - kérdeztem. Hogy lássalak! Ha látlak, rögtön tudom, rendben vagy-e. Én is így vagyok Chloeval. Ha látom, mindent tudok róla. Utálja magát? Antidepresszánst szed? - Nem hiszem... - kezdi Carrie. - Mit gondolsz, lehet, hogy isteni látomása volt? - vág közbe Bunny. - Sok embernek van. Az most nagy divat. Mindenesetre megvan rá minden okom, hogy érdekeljen, mi történt vele. Néhány éve ugyanis magam is majdnem hozzámentem egy olyan fickóhoz, mint Jingles. A helyzet még mindig nem tisztázódott, és szerintem soha nem is fog. Igyunk pezsg t! Pincér! - Bunny csettint az ujjával. Nagy leveg t vesz. - Az egész úgy kezd dött, hogy szakítottam egy pasival, akit nevezzünk Dominique-nak. Olasz bankár volt, eurogagyi, és még büszke is volt rá, a jelleme meg olyan volt, mint a skorpióé. Az anyjára ütött. Persze, úgy bánt velem, mint egy ronggyal, én meg elviseltem, és meglep módon nem is zavart annyira. Legalábbis addig nem, amíg egyszer túl sok pszichedelikus teát nem ittam Jamaicán, és rá nem jöttem, hogy mégsem szeret. De akkoriban még más ember voltam. Még mindig szép és jó családból való lány voltam, mert egy kisvárosban n ttem föl Maine-ben. Tudod, megállítottak az utcán az idegenek, meg ilyesmi, belül viszont nem voltam valami szép. Egyáltalán semmit nem éreztem, sem fizikailag. sem lelkileg. Soha nem voltam szerelmes. Dominique-kel is csak azért éltem három évig, mert az els randinkon megkért rá, meg azért, mert egy eszméletlen jó, kétszobás lakása volt, egy háború el tt épült házban, jó kilátással az East River-re, meg egy nagy háza is East Hampton-ban, a Long Island-en. Nekem meg se pénzem, se munkám: csak egy pár hangalámondásom volt, meg tévéhirdetésekben énekeltem. Így aztán, amikor Dominiquekel szakítottunk, mert rájött, hogy vannak pasijaim, és arra kényszerített, hogy adjam vissza az ékszereket, amiket t le kaptam, úgy döntöttem, hogy a megoldás az lesz, ha férjhez megyek. Méghozzá gyorsan. A PUHAKALAP - Beköltöztem egy barátom lakásába - folytatja Bunny -, és kábé két héttel ezután a Chester-ben, abban a keleti parti, fiatal nagymen k bárjában, megismertem Dudley-t. Öt percen belül felidegesített. Betétes lakkcip , puhakalap és Ralph Lauren öltöny volt rajta. Az ajka nedvesen csillogott. Magas volt és sovány, állról az esetében nem lehetett beszélni, szeme, mint a f tt tojás, ádámcsutkája kitüremkedett. Szó nélkül odaült az asztalunkhoz, és ragaszkodott hozzá, hogy mindenkinek rendeljen egy Martinit. Ócska vicceket mesélt, és élcel dött az egyedi tervezés csikób r cip mön. „Boci vagyok, mú, vegyél fel engem is" - azt mondja. „Ne haragudj, de szerintem, te túl nagy marha vagy hozzám" - feleltem. Az is idegesített, hogy nyilvános helyen egyáltalán szóba állok egy ilyen alakkal. Másnap persze felhívott. - Shelby adta meg a számodat - mondta. Shelby az egyik barátom, és valahogy George Washington leszármazottja. Tudok udvariatlan lenni, de csak egy bizonyos határig. - Nem is tudtam, hogy ismered Shelby-t - feleltem neki. - Hát persze hogy ismerem - mondta - még az oviból. Már akkor is egy hülyegyerek volt. - Tényleg? És erre te? - kérdezem. - Az egész az én hibám volt. Nem kellett volna vele kezdenem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy részletesen el adom neki, hogyan szakítottam Dominique-kal. Dudley másnap virágot küldött, mert: nem szabad egy szép lánynak szomorkodnia amiatt, hogy elhagyták. Shelby meg felhívott. - Dudley klassz srác - mondta. - Tényleg? - kérdeztem. - És mégis, mi olyan klassz benne? - Fél Nantucket a családja tulajdona. És Dudley kitartó volt. Ajándékokat küldött: játék macit, egyszer meg egy vermonti sajtkosarat. Naponta háromszor-négyszer felhívott. El ször harapós voltam vele. De egy id után hozzászoktam a rossz humorához, és már szinte vártam a hívását. Elragadtatott figyelemmel bírta hallgatni napjaim jelentéktelen részleteit, például, hogy mennyire dühös voltam, mert Yvonne új Chanel kosztümöt vett magának, nekem meg nem volt erre pénzem, hogy egy taxisof r kiszállított a kocsiból, mert rágyújtottam, hogy sz rtelenítésnél a borotvával megvágtam a bokámat, meg ilyenek. Csapdát állított nekem, és én ezt tudtam is, de azt hittem, én vagyok az a n , aki soha nem kerülhet csapdába. Aztán jött az a hétvégi meghívás, Shelby-n keresztül, aki felhívott, és azt mondta: - Dudley azt szeretné, ha elmennénk vele hétvégére a házába, Nantucket-ba. - Szó sem lehet róla! - Nagyon szép háza van. Egy régi ház a f utcán. - Melyik? - kérdeztem. - Azt hiszem, az egyik téglaburkolatú. - Azt hiszed?

- Biztosan tudom. Csak amikor ott voltam, mindig eléggé be voltam baszva. Nem emlékszem kristálytisztán. - Ha tényleg az egyik téglaburkolatú, akkor majd gondolkodom a dolgon - feleltem. Tíz perccel kés bb Dudley személyesen telefonált. „Már megvettem a repül jegyedet" - mondta. „A ház pedig tényleg téglaburkolatú" - tette hozzá. DUDLEY TÁNCOL - A mai napig nem értem, mi történt azon a hétvégén. Talán az alkohol volt az oka, vagy a marihuána. Vagy az a ház. Gyerekkoromban a szüleimmel egyszer Nantucket-ban nyaraltunk. Nyaralás alatt azt értem, hogy kivettünk két szobát, és két hétig ott voltunk. A bátyámmal aludtam egy szobában, és a szüleim rákot f ztek vacsorára egy platnin. Azon a hétvégén lefeküdtem Dudley-val. Nem akartam. A lépcs fordulóban álltunk, és éppen jó éjszakát kívánt nekem, amikor váratlanul megcsókolt. Nem tiltakoztam. Az szobájába mentünk, és emlékszem, ahogy rám feküdt, az els gondolatom az volt, hogy megfulladok, aminek lehetett valami alapja, mert Dudley száznyolcvanhat centi magas volt, aztán meg úgy éreztem, mintha egy kisfiúval aludnék, mert nem volt több hetvenöt kilónál, a teste pedig teljesen sz rtelen volt. Viszont életemben el ször a szex remek volt. Hirtelen belém nyilallt a gondolat: ha most egy olyan pasival lennék, aki kedves és szeret engem, akár boldog is lehetnék. De amikor felébredtünk, féltem Dudley-ra nézni, nehogy visszataszítónak találjam. Két héttel azután, hogy visszajöttünk New Yorkba, elmentünk egy múzeum javára szervezett rendezvényre az Upper East Side-ra. Ez volt az els alkalom, hogy nyilvánosan együtt mutatkoztunk, mióta összejöttünk. És ekkor, mint ez kés bb jellemz lett a kapcsolatunkra, egyik szerencsétlenség jött a másik után. Egy órát késett, aztán nem kaptunk taxit, mert a városban negyvenfokos h ség volt. Gyalog kellett mennünk, Dudley meg szokás szerint semmit nem evett egész nap, úgyhogy majd elájult az éhségt l, ezért valakit el kellett küldeni egy pohár hideg vízért. Ragaszkodott hozzá, hogy táncoljunk, ami gyakorlatilag abból állt, hagy engem nekilökdösött más táncoló pároknak. Utána rágyújtott egy szivarra, amit l rosszul lett és hányt. Közben mindenki azzal tömte a fejem, hogy milyen klassz srác. A barátaimat kivéve. Amalita azt mondta: Ennél te jobbat érdemelsz. Ez nevetséges. Mire én: de olyan jó vele az ágyban! Mire : azt akarod, hogy én is rosszul legyek? Egy hét múlva Dudley nem hivatalosan megkérte a kezemet, és én igent mondtam neki. Valahogy szégyelltem Dudley-t, de azt hittem, ez majd elmúlik. Azonkívül eléggé lekötött. Állandóan vásároltunk. Berendezési tárgyakat. Eljegyzési gy r t. Régiséget. Perzsasz nyeget. Ezüstöt. Bort. És ott voltak a hétvégék Nantucket-ban, a látogatások a szüleimnél Maine-ben, de Dudley mindig veszedelmesen elkésett, mindig szervezetlen volt, így mindig lekéstük a vonatot vagy a kompot. A fordulópont akkor következett be, amikor egyszer Nantucket-ba menet negyedszer késtük le a kompot. Éjszakára valami motelben kellett megszállnunk. Én majd éhen haltam, és arra kértem, menjen el, és szerezzen valami kínai kaját, ehelyett visszajött egy jégsalátával és egy szánalmas külsej paradicsommal. Az ágyban voltam, és próbáltam nem figyelni azokra a hangokra, amik a szomszéd szobában kefél pár irányából érkeztek, Dudley meg a bakelitasztalnál ülve vágta ki a paradicsom rohadt részeit az ezüst zsebkésével, alsógatyában. Még csak harmincéves volt, de olyan tutyimutyi, mint egy hetvenéves vénember. Másnap reggel rákezdtem: nem gondolod, hogy sportolnod kéne? Felszedni egy kis izmot? Ett l kezdve minden idegesített vele kapcsolatban. A hülye felt n öltözködése. Hogy mindig úgy viselkedett, mintha mindenki a legjobb barátja lenne. A három sz ke sz rszál az ádámcsutkáján. A szaga. Mindennap megpróbáltam elhajtani a konditerembe. Ott álltam mellette, és kényszerítettem, hogy két és fél kilós kézi-súlyzóval emelgessen, mert csak azt bírta el. Öt kilót fel is szedett, de aztán újra leadta. Egyik este a szüleinél vacsoráztunk a Fifth Avenue-n. A szakács báránysültet készített. Dudley nem volt hajlandó húst enni, üvöltözött a szüleivel, hogy nincsenek tekintettel az étkezési szokásaira, és elszalajtotta a szakácsot a boltba, hogy hozzon barna rizst és brokkolit. A vacsora két órát késett, és amikor végre elkészült, Dudley csak piszkálta az ételt a tányérján. Azt hittem, ott süllyedek el. Utána az apja azt mondta nekem: téged bármikor szívesen látunk, de Dudley-t inkább ne hozd magaddal többé! Akkor kellett volna abbahagynunk, de két hét múlva karácsony volt. Karácsony este Dudley hivatalosan is megkérte a kezemet az egész családom el tt, egy nyolckarátos eljegyzési gy r vel. Mindig volt benne valami gonoszkodó, és annyira jellemz volt rá, hogy a gy r t egy bonbonba dugta. Boldog karácsonyt, ez a tiéd - mondta, azzal átnyújtotta nekem a dobozt. - Szerintem láss hozzá. - Köszönöm, most nem kérek édességet - feleltem azzal arckifejezéssel, ami általában helyre szokta tenni. - Szerintem kérsz - mondta , kissé fenyeget hangon. Úgyhogy elkezdtem enni a bonbonokat. A családom rémülten nézte a jelenetet. Akár bele is törhetett volna a fogam, vagy meg is fulladhattam volna t le. Mégis igent mondtam neki. Nem tudom. el fordult-e már veled, hogy hibás férfival kötöttél eljegyzést, de ha egyszer ebbe a helyzetbe kerülsz, tudd, hogy az olyan, mintha egy megállíthatatlan tehervonaton utaznál. Egyik buli követte a másikat a Park Avenue-n, meghitt vacsorák a Mortimer-ben vagy a Bilboquet-ben. Olyan n k könyörögtek, hogy hadd nézzék meg az eljegyzési gy r met, akiket szinte nem is ismertem. Olyan remek srác; mondogatta mindenki. Tényleg az, feleltem erre én. Közben meg úgy éreztem magam, mint egy címeres ökör. Aztán elérkezett a nagy nap, amikor be kellett költöznünk a frissen vásárolt és tökéletesen berendezett hatszobás lakásunkba a Keleti Hetvenkettedik utcában. Mindent bedobozoltam, és a költöztet k már lent vártak, amikor felhívtam Dudley-t. - Egyszer en képtelen vagyok rá - mondtam neki. - Mire? - kérdezte. Letettem a kagylót. Visszahívott. Eljött hozzám. Elment. A barátai felhívtak. Elmentem otthonról berúgni. Dudley barátai az Upper East Side-on fenték a nagykést. Rossz híremet költötték:

valakinél láttak engem hajnali négykor egy szál cowboy-csizmában. Leszoptam valakit egy night-clubban. Be akartam adni az eljegyzési gy r t a zaciba. Kalandorn vagyok. Átvertem Dudley-t. A történetnek persze nem lehetett jó vége. Beköltöztem egy kis garzonlakásba, egy lift nélküli házban a York Avenue-n, amit legalább ki is tudtam fizetni, és elkezdtem a karrieremen dolgozni. Dudley-nak meg közben egyre rosszabbul ment. Az ingatlanpiac összeomlott, és nem tudta eladni a lakást. Persze, ez is az én hibáin volt. Végül Dudley elment New Yorkból. Londonba költözött. Ez is az én hibám volt. Bár mindenfel l azt hallottam, milyen bitang jól érzi magát. Valami herceg ronda lányával jár. Arra persze nem gondol senki, hogy az utána következ három év milyen pokoljárás volt nekem. A poklok pokla. Igaz, hogy ezalatt totál le voltam égve, hot dogot ettem az utcai árusnál, és az id fele részében öngyilkos hangulatban voltam, olyannyira, hogy egyszer még az öngyilkosok segélyvonalát is felhívtam, csak valaki közbepittyegett, és meghívott egy buliba, de megesküdtem magamnak, hogy soha többet nem kerülök ebbe a helyzetbe. Soha ne fogadj el pasitól egy fillért se! Szörny dolog valakit ennyire megbántani. - És szerinted az egész amiatt volt, ahogy kinéz? - kérdezi Carrie. - Ezen sokat gondolkodtam. Nem tudom. És azt el is felejtettem elmondani, hogy ahányszor csak beszálltam vele az autóba, rögtön elaludtam. Egyszer en nem bírtam nyitva tartani a szemem. Az az igazság, hogy unatkoztam vele. Talán a pezsg teszi, hogy Bunny bizonytalanul nevetgél: - Hát nem szörny ? 24. Nyáron nyaralok, télen síelek. Aspen Carrie magánrepül vel Aspen-be utazik. A fehér nerc van rajta, rövid ruha és fehér lakkcip . Azt hitte, így kell öltözni, ha az ember magánrepül gépen utazik, de kiderült, hogy tévedett. A többieken, az útitársain, akiké a gép, farmer és helyes, norvégmintás pulóver van, és a hó miatt praktikus csizma. Carrie túlöltözött. Amikor a gép leszáll tankolni Nebraska államban, a pilótának kell lesegítenie a lépcs n. Enyhe az id , jár egyet a fehér nercbundájában és a napszemüvegében, cigarettázik, a végtelen sárga földeket nézi. Aspen-ben Mr. Big a reptéren várja. Az épület el tt ül, tökéletesen öltözve: barna hasítottb r-kabátban és hozzá ill kalapban. Szivarozik. A kifutópályát átszelve Carrie elé siet, és így szól: - Késtetek. Majd megfagytam. - Miért nem vártál odabent? - kérdezi Carrie. Autóval áthajtanak a kisvároson, ami olyan, mint a karácsonyfa alatti játékvárosok, amiket a gyerekek félt gonddal építenek meg. Carrie a szemöldökéhez szorítja az ujjait, és azt mondja: - Most végre kipihenem magam. Egészségesen élek. F zni is fogok. Stanford Blatch is magánrepül vel érkezik. Gyerekkori barátjánál, Suzannah Martinnál fog lakni. River Wilde bulija után azt mondta Suzannah-nak: - Tiszta lappal akarok kezdeni. Olyan jó barátok vagyunk, lehet, hogy össze kéne házasodnunk. Akkor én is megkaphatnám az örökségemet, és a te pénzedet meg az enyémet összetéve úgy élhetnénk, ahogy mindig is akartunk. Suzannah negyvenéves szobrász, általában drámai hatású sminkkel és hatalmas ékszerekkel szokott mutatkozni. Eddig még soha nem gondolt arra, hogy hagyományos házasságban éljen. - Külön hálószoba? kérdezi. - Magától értet dik - feleli Stanford. Skipper Johnson a menetrend szerinti járattal érkezik, az els osztályú jegy árkülönbözetét az eddigi repülésekb l összegy jtött bónuszpontokkal váltja meg. A szüleivel és két húgával jön telelni. Muszáj lesz barátn t szereznem, gondolja magában. Ez egyszer en nevetséges. Magában elképzeli a szerencsés n t: nála kicsit id sebb, harminc-harmincöt éves, okos, gyönyör , kellemes partner. Aki képes lekötni az érdekl dését. Az elmúlt évben rájött, hogy a vele egykorú lányok unalmasak. Túlságosan is felnéznek rá, ami számára ijeszt . Mr. Big Carrie-t tanítja síelni. Síruhát, keszty t, sapkát, hosszú alsót vesz neki. És egy apró h mér t, amit rácsíptethet a keszty jére - Carrie ezért az egy dologért könyörög neki. Mr. Big nem akarja megvenni, mire Carrie duzzogni kezd. Aztán megegyeznek, hogy megveszi neki, orális szexért cserébe, pedig csak négy dollárba kerül. A házban, amit kibéreltek, Mr. Big felhúzza a cipzárt Carrie sídzsekijén, és ráadja a keszty t. Aztán felcsatolja a pici h mér t a keszty jére. Carrie azt mondja: - Meglátod, jól jön majd nekünk ez a h mér . Olyan hideg van odakint. - Nevetnek, és megcsókolják egymást. Mr. Big szivarozik a sífelvonón, és a mobilján beszél. Lefelé Carrie mögött síel, vigyáz, hogy senki ne üsse el hátulról. - Jól csinálod! - biztatja minden fordulás után, ahogy lassan ereszkednek le a hegyoldalban. Aztán Carrie a lejt aljában várakozik, és kezét napellenz ként a szeme elé tartva nézi, ahogy Mr. Big a nagymen kkel száguldozik. Esténként megmasszíroztatják magukat, és forró fürd t vesznek. Éjszaka, amikor egymás mellett fekszenek az ágyban, Mr. Big megszólal: - Most közel vagyunk egymáshoz, nem gondolod? - De igen - feleli Carrie.

- Emlékszel, régebben mindig azt mondogattad, hogy közelebb kéne kerülnünk egymáshoz? Most már nem kell ezt mondanod. Jobb nem is lehetne, gondolja Carrie. CSAK NÉZEM, MENNYI ITT A FAROK Stanford a hegygerincen sétál Aspen-ben, lábán csikób r csizma, nyakában távcs . Nemsokára Suzannahval találkozik a szálloda halljában, együtt ebédelnek. Hirtelen egy ismer s hangot hall, amely azt ordítja: Stanford! meg azt, hogy: Vigyázz! Megfordul, és észreveszi, hogy Skipper Johnson száguld feléje sítalpakon, ezért ügyesen hátraugrik egy hóbucka mögé, hogy mentse az életét. - Ez a drága Skipper! - mormolja magában. - Hát nem király, hogy az ember a vakáció alatt is összefut a barátaival? - kérdezi Skipper. A síruhája olyan, mintha egy kiscserkész választotta volna zord id járás esetére: citromsárga sídzseki és füles sapka, melynek fülei derékszögben ketté állnak. - Barátja válogatja, meg attól is függ, hogy milyen sebességgel futnak össze - feleli Stanford. - Nem tudtam, hogy érdekelnek a madarak - mondja Skipper. - Nem a madarak miatt hoztam a távcsövet, Skipper, azt nézem, mennyi itt a farok. A magánrepül ket nézegetem, hogy eldöntsem, milyet akarok. - Saját repül t veszel? - Hamarosan. Úgy tervezem, hogy megházasodom, és azt akarom, hogy a feleségem illend en meg tudjon érkezni valahová. - A feleséged? - Igen, Skipper - mondja Stanford türelmesen. - Ami azt illeti, éppen indultam, mert vele ebédelek. Nem akarod megismerni? - Ezt nem hiszem el! Figyelj - mondja, miközben lecsatolja a sílécet -, én már három csajjal is összejöttem. Neked miért nem jött még mindig össze senki? Stanford szánakozva végigméri. - Kedves Skipper. Meddig akarod még elhitetni magadról, hogy hetero vagy? Carrie és Mr. Big egy romantikus estét töltenek együtt a Feny patak fogadóban. Autóval kelnek át a hegyen, azután lovas szánon közelítik meg az éttermet. Az ég feketésszürke, Mr. Big a csillagokról beszél, meg hogy gyerekkorában milyen szegények voltak, tizenhárom évesen ott kellett hagynia az iskolát, hogy munkába álljon, azután pedig bevonuljon a légvédelemhez. Vesznek egy Polaroid fényképez gépet, amivel lefényképezik egymást az étteremben. Bort isznak, fogják egymás kezét, és Carrie egy kicsit becsíp. - Ide figyeli - mondja -, kérdeznem kell t led valamit. - Ne kímélj - feleli Mr. Big. - Emlékszel, mi volt nyár elején? Amikor két hónapja jártunk, és azt mondtad, hogy mással is szeretnél néha randizni? - Igen? - kérdez vissza Mr. Big óvatosan. - És egy hétig azzal a modellel randizgattál? És amikor véletlenül összefutottunk, szörnyen viselkedtél, és én ordítoztam veled, és hangosan veszekedtünk a Bowery bár el tt? - Attól féltem, soha nem akarsz velem többet találkozni. - Csak azt szeretném tudni, hogy te mit csináltál volna a helyemben? - Azt hiszem, soha többé nem álltam volna szóba veled. - És ezt akartad? Azt akartad, hogy elmenjek? - Dehogy! Azt akartam, hogy velem maradj. Össze voltam zavarodva. - De te biztosan otthagytál volna. - Nem akartam, hogy elmenj. Tudod, csak úgy, nem is tudom. Próbára tettelek - mondja Mr. Big. - Próbára tettél? - Hogy tényleg kedvelsz-e. Annyira, hogy velem maradsz. - De komolyan megbántottál. Hogy voltál képes ennyire meghántani? Ezt soha nem fogom elfelejteni, tudod? - Tudom, cicám. Ne haragudj! Amikor visszaérnek a házba, egy üzenet várja ket a rögzít n Rock Gibralter-t l, a tévészínészt l: - Megjöttem, és Tyler Kydd-nél lakom. Imádni fogjátok a srácot. - Tyler Kydd-nél, a színésznél? - csodálkozik Mr. Big. - Úgy hangzik - feleli Carrie, és tudja, hogy megpróbálta olyan hangon mondani, mint akit egyáltalán nem érdekel. A LELÁNCOLT PROMÉTHEUSZ - Hát ez szuper volt! - lelkendezik Stanford. Suzannah-val a kanapén ülnek, a kandalló el tt. Suzannah cigarettázik. Ujjai karcsúak, elegánsak, tökéletes, vörösre lakkozott körmökkel. Fekete selyem kínai köntös van rajta. - Köszönöm, drágám - mondja Suzannah. - Tényleg te vagy a tökéletes feleség! Nem is értem, hogyhogy nem vagy még férjnél.

- A hetero pasikkal unatkozom - feleli Suzannah. - Egy id után legalábbis. Általában remekül kezd dik, aztán hihetetlenül követel z ek lesznek. Egyszer csak azt veszed észre, hogy pattogsz nekik, és gyakorlatilag megsz nt a magánéleted. - Mi nem leszünk ilyenek. Ez így tökéletes. Suzannah feláll. - Megyek lefeküdni. Holnap korán akarok kelni a síeléshez. Biztos, hogy nem jössz velem? - Síelni? Soha! De egyvalamit meg kell ígérned. Hogy holnap este is pontosan ezt fogjuk csinálni. - Megígérem - Remekül f zöl. Hol tanultál meg így f zni? - Párizsban. Stanford feláll. - Jó éjszakát, drágám! - Jó éjszakát! - mondja Suzannah. Stanford illedelmes puszit ad az arcára. - Viszlát holnap! - integet Suzannah után. Néhány perccel kés bb Stanford a hálószobájába megy. De még nem fekszik le aludni. Bekapcsolja a számítógépét, és letölti az e-mailjeit. Ahogy remélte, van üzenet. Felveszi a telefont, és taxit hív. Aztán az ablaknál vár. Amikor a taxi megjön, kisurran a házból. - Karibu klub - mondja a sof rnek. Attól kezdve az egész olyan, mint egy rossz álom. A taxi egy belvárosi macskaköves utcába viszi. Stanford végigmegy egy kis üzletekkel teli sz k utcán, belép egy kapun, lemegy a lépcs n. A pult mögött egy sz ke n áll, aki valószín leg negyvenéves, de a kozmetikai ipar remekei, a ráncfelvarrás és a mellnagyobbítás csodát m veltek vele, ezért üt évvel fiatalabbnak látszik. - Itt találkozom valakivel - közli vele Stanford. - De nem tudom, hogy hívják az illet t. A n gyanakodva végigméri. - Stanford Blatch vagyok, tudja, a forgatókönyvíró. - Igen? Stanford elmosolyodik. - Nem látta véletlenül A dívat áldozatait? - Ez nem lehet igaz! - kiált fel a n . - Imádtam azt a filmet! Maga írta? - Igen, én. - És most min dolgozik? -Most egy olyan filmen gondolkodom, ami a túl sok kozmetikai m téten átesett emberekr l szólna feleli Stanford. - Jesszusom! A legjobb barátn m... - Azt hiszem, ott vannak a barátaim - szakítja félbe Stanford. Az egyik sarokban két férfi és egy n iszogatnak és nevetnek. Stanford odamegy hozzájuk. A középen ül férfi felnéz. Negyvenes, napégette arc, sz kére festett haj. Stanford magában nyugtázza, hogy plasztikai sebésszel csináltatta az orrát. - Herkules? - kérdezi Stanford. - Igen - feleli a pasas. - Prométheusz vagyok - mondja Stanford. A lány el bb Stanford-ra néz, aztán a férfira. - Herkules?! Prométheusz?! - kérdezi. Undok orrhangja van, olcsó, szöszös, rózsaszín pulcsi van rajta. A nagymamám padlását se takarítanám ki ezzel a ronggyal, gondolja Stanford, és elhatározza, hogy keresztülnéz a n n. - Nekem nem úgy t nik, hogy Prométheusz lennél - mondja Herkules, végigmérve Stanford hosszú haját és drága ruháját. - Hellyel kínálsz, és iszol velem valamit, vagy inkább tovább sértegetsz? - kérdezi Stanford. - Szerintem inkább sértegetünk - szól közbe a másik pasas. - Mégis, ki vagy? - Megint egy balek, akit az Interneten ismertem meg - feleli neki Herkules. Belekortyol az italába. - Nem mindenki tudja megkülönböztetni az értékest az értéktelent l - mondja Stanford. - Én azt se tudom, öreg, hol kell a számítógépet bekapcsolni - csatlakozik a lány a társalgáshon,. - Minden pasast megnézek, aki Aspen-be jön. Aztán választok - szólal meg Herkules. - És az a nagy helyzet, hogy nem rád vártam. - Én legalább tudom, melyik plasztikai sebészhez menjek - feleli Stanford nyugodtan. - Olyan szomorú, amikor az emberek nem rád emlékeznek, hanem a plasztikai m téted nyomaira. - Elmosolyodik. - További kellemes estét! Uraim! TUDSZ TITKOT TARTANI? Carrie és Mr. Big a Little Nell teraszán ebédelnek, amikor összefutnak a Rock Gibralter-rel. És Tyler Kydd-del. Tyler Kydd veszi ket észre el ször. Nem olyan jókép , mint Mr. Big. De laza. Cserzett arcb r. Hosszú sz ke haj. Nyúlánk test. Elkapja Carrie pillantását. - Ajjaj - gondolja Carrie. Aztán Mr. Big szólal meg: - Rocky haver - szája sarkában egy szivarral hátha veregeti a Rockot, aztán hosszan kezet ráznak.

- Titeket kereslek - mondja Rock, és hozzáteszi: - Ismeritek Tyler Kydd-et? - Még nem találkoztunk - feleli Mr. Big. - Csak a filmjeidet láttam. Mikor kapod meg végre a n t? - mindenki nevet, leülnek. - Biget majdnem letartóztatta egy lovas rend r - meséli Carrie. - A sífelvonón dohányzott. - Képzeld el, öregem - veszi át a szót Mr. Big. - Minden nap szivarozok a felvonón, erre ma odajön a csaj, és egyfolytában azt löki nekem, hogy itt nem lehet dohányozni: Mondom neki, nincs meggyújtva. - Kubai? - kérdezi Tyler. - Az bizony. - Velem is történt már hasonló Gstaad-ban - meséli Tyler Carrie-nek, aki magában azt gondolja, ez lenne a tökéletes pasi Samantha Jones-nak. - Cicám, ideadnád a sót? - szól Mr. Big, megpaskolva Carrie combját. Carrie áthajol az asztalon, és könnyedén szájon csókolja Mr. Biget. - Elnézést - mondja. Felkel az asztaltól. A n i vécébe megy. Egy kicsit ideges. Ha nem lennék Mr. Big-gel, gondolja. Aztán még a gondolatot is elhessegeti magától. Mire visszajön, Tyler Mr. Big-gel szivarozik. - Cicám, képzeld, mit találtunk ki! - lelkendezik Mr. Big. - Tyler meghívott bennünket hómobilozni. Aztán elmegyünk hozzá, és gokarttal versenyzünk. - Gokarttal? - kérdezi Carrie. - Van a telkemen egy befagyott tó. - Király, mi? - Aha - feleli Carrie. - Király. Aznap este Carrie és Mr. Big Stanford-dal és Suzannah-val vacsoráznak. Vacsora közben végig az megy, hogy ha Suzannah mond valamit, Stanford áthajol az asztalon, és így szól: - Hát nem eszméletlen ez a csaj? - majd megszorítja Suzannah kezét, aki azt mondja: - Ó Stanford, olyan kis lüke vagy - azzal elhúzza a kezét, és belekortyol a borába. - Annyira örülök, hogy végre átjöttetek erre az oldalra - mondja Mr. Big. - Ezt meg kit l hallottad? - kérdezi Suzannah. - Én mindig buzi maradok, ha ezen aggódsz - mondja Stanford. Carrie kimegy elszívni egy cigit. Egy n jön oda hozzá. - Elnézést, kérhetek egy kis tüzet? Kiderül, hogy Brigid az. Az az undok csaj a tavaly nyári nászajándékbuliból. - Carrie, te vagy az? - kérdezi meglepetten. - Brigid! Hát te, mit keresel itt? -Síelek. -Aztán óvatosan körülpillantva, mintha attól félne, hogy valaki meghallja, hozzáteszi: - A férjemmel. Gyerek nélkül. A gyerekeket anyámnál hagytuk. - De nem voltál éppen... terhes? - kérdezi Carrie. - Spontán vetélés. - Megint körülnéz. - Figyelj, nincs véletlenül még egy fölösleges cigid, a gyufán kívül? - Dehogynem, tessék! - Évek óta nem gyújtottam rá. Évek óta. De most egyszer en muszáj! - Mélyen leszívja a füstöt. - Régen, amikor cigiztem, csak piros Marlborót szívtam. Carrie megereszt egy gonosz kis mosolyt. - Na, persze - mondja. Eldobja a cigarettáját, és a sarkával elnyomja a járdán. - Tudsz titkot tartani? - kérdezi Brigid. - Tudok. - Hát, az a helyet - Brigid újra mélyen leszívja a füstöt, és az orran engedi ki -, hogy nem mentem haza tegnap este. - Aha - mondja Carrie, és közben arra gondol, minek meséli ezt el neki. - De úgy értem, tényleg nem mentem haza. - Vagy úgy. - Tényleg. Nem a férjemmel voltam éjszaka. Egész éjszakára kimaradtam. Egész éjjel a Snowmasson voltam. - Értem - mondja Carrie, bólogatva. - És, azt akarom kérdezni, hogy... drogoztál? - Dehogyis! Egy pasival voltam. De nem a férjemmel. - Úgy érted, hogy... - Igen! Lefeküdtem egy másik pasival! - Ez hihetetlen - feleli Carrie unottan. Rágyújt egy cigire. -Tizenöt éve nem feküdtem le senki mással. Na jó, úgy kábé hét éve - mondja Brigid. - De egy ideje már gondolkodom, hogy elhagyom a férjem, és akkor jön ez a szívdögleszt síoktató, mondom magamnak, mihez kezdesz az_ életeddel? Azt mondtam a férjemnek, elmegyek egy kicsit egyedül, és találkoztam vele, Justin-nal, a síoktatóval, egy bárban a Snowmasson, aztán hazamentem vele a garzonjába, és egész éjjel szexeltünk. - És a férjed, tud róla? - kérdezi Carrie. - Megmondtam neki ma reggel, amikor hazamentem. De mit tud csinálni? Már megtörtént. - Jézusom - mondja Carrie. - Bent ül az étteremben. Ki van akadva. Justin-nak meg azt mondtam, hogy találkozom vele. Brigid mélyet szippant a cigarettából.

- Tudtam, hogy egyedül te fogsz megérteni! Szeretnélek felhívni. Amikor hazamegyünk. Elmehetnénk szórakozni, csak mi ketten, csajok. - Remek - mondja Carrie, magában pedig azt gondolja na, pont erre van szükségem. FÁZIK A LÁBAM Elmennek hómobilozni Tyler-rel és Rockkal. Tyler és Mr. Big túl gyorsan vezetnek, amiért néhányan üvöltöznek velük. Aztán Mr. Big ráveszi Carrie-t, hogy üljön az hómobilja hátuljára, Carrie meg sikítozik, hogy azonnal leszáll, mert attól fél, hogy felborulnak. Néhány nap múlva elmennek Tyler-hoz vendégségbe. Egy valóságos er dben lakik a fák között, ami régen egy pornósztáré volt. A földön medveb rök, a falakon vadásztrófeák. Tequilát isznak, és nyíllal célba l nek. Gokarttal versenyeznek, és mindig Carrie gy z. Aztán sétálnak az erd ben. - Forduljunk vissza! Fázik a lábam - mondja Mr. Big. - Miért nem vettél fel egy rendes cip t? - kérdezi Carrie. A patak szélén áll, a csizmája orrával lökdösi a havat a vízbe. - Ne csináld - kéri Mr. Big. - Bele fogsz esni. - Nem fogok - feleli Carrie. Még több havat rugdos a vízbe, és nézi, ahogy elolvad. - Gyerekkoromban mindig ezt csináltam. Tyler mögöttük áll. - Mindig túlléped a határt - mondja. Carrie megfordul, és egyetlen pillanatra egymásra merednek. Utolsó estéjükön Bob Milo bulijára mennek, aki egy híres hollywoodi filmsztár. A háza fent van a hegy túloldalán, és le kell parkolni az autót, mert csak hómobillal lehet megközelíteni. A házat és a kertet japán lampionokkal díszítették fel, bár február van, és esik a hó. A házban kövekkel kirakott vízesés. amiben halak úsznak. Egy hídon át lehet bejutni a nappaliba. Bob Milo a kandalló el tt áll. A barátn je és a nemsokára-rnár-csak-volt-felesége társaságában. A két n szinte egymás ikertestvére lehetne, csak a feleség öt évvel id sebb, mint a barátn . Bob Milo öltözéke egy pulóver és egy jégeralsó. Kábé százötven centi magas, a lábán hegyes mamusz, úgy néz ki, mint egy törpe. Napi hat órát edzek - mondja éppen, amikor Stanford a szavába vág. - Ne haragudj, de kivel csináltattad a repül géped bels dekorációját? Milo rámered. - Most komolyan kérdezem - mondja Stanford. - Azon gondolkodom, hogy én is veszek egy repül gépet, és feltétlenül azt szeretném, hogy szép legyen belül. Carrie az egyik aszalnál ül, rákot eszik. Rockkal beszélget, mindketten gonosz hangulatban vannak, suttogva a bulit cikizik, nevetgélnek, és kezdenek egyre lehetetlenebbül viselkedni. Mr. Big Carrie mellett ül, és Tyler-rel beszélget, akin két n lóg. Carrie Tyler-re néz, és azt gondolja, de örülök, hogy nem egy ilyen pasival kell kínlódnom. Eszik még egy kis rákot. Aztán egy kis z rzavar támad, mert egy sz ke lány érkezik. Integet nekik, és fura akcentusa van, de Carrie azt gondolja, hohó, ezt a hangot már hallottam valahol, és elhatározza, hogy direkt nem néz oda. A lány odajön hozzájuk, és gyakorlatilag Mr. Big ölébe ül. Valamin nevetgélnek. Carrie nem fordul feléjük. Aztán valaki azt kérdezi Mr. Big-t l: - Mióta ismeritek egymást? - Nem is tudom. Mióta? - kérdezi a lány Mr. Big-t l. - Talán két éve? - feleli Mr. Big: -A La Palais-ben találkoztunk, Páhizsban - mondja a lány. Carrie megfordul. Mosolyog. - Szia, Ray - köszön a lánynak. - És mit csináltál ott vele? Leszoptad a sarokban? Állítólag err l vagy híres. Egy pillanatra döbbent csend áll be, aztán mindenkib l kitör a hisztérikus nevetés. Kivéve Ray-t. - Mihöl beszélsz? Mit akahsz ezzel mondani? - kérdezgeti a hülye akcentusával. - Csak vicceltem - feleli Carrie. - Már viccelni se lehet? - Ha ez neked humohos, dhágám, ez egyáltalán nem vicces. - Tényleg - mondja Carrie. - Ezer bocs. Pedig rajtad kívül mindenki nevetett rajta. És most, ha lennél olyan szíves és felállnál a barátom öléb l, akkor tovább beszélgetnék valaki mással. - Ezt nem kellett volna mondanod - szól Mr. Big. Felpattan és elmegy. - A francba - átkozódik Carrie. Feláll, hogy utánamenjen, de most újabb z rzavar támad. Stanford a szoba közepén áll és üvöltözik. Egy sz ke pasi van vele, mögötte a Csont. - Te olcsó kis kurva! - kiabálja Stanford a Csontnak. - Mondták már neked, hogy micsoda ócska kis kurva vagy? Hogy voltál képes összeállni ezzel a szeméttel? - Hé - nyugtatja a Csont. - Most ismertem meg. Elhívott egy buliba. A barátom. - Na ne - mondja Stanford. - Valaki legyen szíves, és hozzon nekem egy italt, hogy a pofádba önthessem. Ray érkezik, Skipper Johnson-t húzva maga után. - Mindig egy saját tévérm sohha vágytam - csicsergi a lány. Egyébkéni mondtam, hogy én máh szültem gyeheket? Olyanokat tudok a puncimmal, amit még nem csinált veled egy n se.

Aztán Carrie mindenkit rávesz, hogy menjenek be vele a fürd szobába, és szívjanak egy kis füvet, és amikor kijön, vad táncba kezd Mr. Big-gel. Mindenki szerint k táncolnak a legjobban. Éjjel egykor mennek haza, néhányan még felmennek hozzájuk. Carrie egyfolytában iszik, és füvet szív, míg a végén már alig áll a lábán. A fürd szobába támolyog, hány, azután csak fekszik a kövön. Megint hánynia kell. Mr. Big bejön, és tartani akarja a fejét, de Carrie nem engedi: - Hozzám ne merj érni - motyogja. Mr. Big Agyba fekteti, de Carrie felkel, megint a fürd szobába kúszik és hány. Végül visszakúszik a hálószobába. Egy darabig az ágy mellett fekszik a földön. Amikor már fel bírja emelni a fejét, bemászik az ágyba és elájul, miközben tudja, hogy hányásdarabok vannak a hajában, de ez nem bírja érdekelni. Hideg, tiszta id van. Stanford Blatch ki-be száll a magánrepül gépekbe Aspen repül terén. Már végzett a Learekkel, a Gulfok-kal, a Citationök-kel és a Challengerekkel. Ahogy elmegy mellettük, megérinti a hátsó szárnyukat, ismer s számot keres. Keres egy gépet, ami hazaviszi. SÍRNI KEZD - Azért hülye nem vagyok - mondja Mr. Big. Az els osztályon ülnek, hazafelé menet. -Tudom - mondja Carrie. Mr. Big belekortyol a Martinijébe. El veszi a könyvét. - Van szemem. - Aha. Jó könyv? - Nem sok minden szokta elkerülni a figyelmemet. - Persze. Ezért is keresel olyan sokat. - Tudom, hogy mi folyik a hátam mögött. Tudom, hogy tetszik neked az az alak. Carrie belekortyol az italába. - Mmmmm. Milyen alak? - Pontosan tudod, hogy kir l beszélek. Tyler. - Tyler? - kérdezi Carrie. El veszi a könyvét. Kinyitja. - Kedves fiú. Érdekes. Na és, akkor mi van? - Tetszik neked - feleli Mr. Big könnyedén. Ö is kinyitja a könyvét. Carrie úgy tesz, mintha olvasna. - De nem, mint férfi. - Ott voltam. Mindent láttam. Legalább ne hazudj a szemembe! - Na jó - sóhajt fel Carrie. - Vonzónak találtam. Egy icipicit - de már abban a pillanatban meg is bánja, hogy ezt mondta, mert igazából egyáltalán nem találta vonzónak. - Feln tt ember vagyok - mondja Mr. Big. Leteszi a könyvét, és keresztbe veti a lábát. Az el tte lév ülés zsebéb l egy magazint vesz el . - El tudom viselni. Nem vagyok megbántva. Menj vissza! Menj vissza hozzá, és élj vele az er djében! Er dben élhetsz, és nyilakat lövöldözhetsz egész nap! - De nem akarok er dben élni Carrie sírni kezd. Az ablak felé fordítja a fejét, és a tenyerébe zokog. - Miért csinálod ezt velem? Próbálsz megszabadulni t lem. Azért találod ki ezt az egészet, hogy megszabadulj t lem. - Az el bb mondtad, hogy vonzónak találod. - Egy icipicit, azt mondtam - sziszegi Carrie. - És azt is csak azért, mert kikényszerítetted bel lem. Tudtam, hogy ez lesz. El re tudtam. - Zokog. -Amint megláttuk, tudtam, hogy azt fogod gondolni, tetszik nekem, pedig eszembe se jutott volna, hogy tetsszen, ha nem úgy viselkedsz. Így aztán egész id alatt úgy kell tennem, mintha nem tetszene, hogy ne legyél mérges, és az a leghülyébb az egészben, hogy tényleg még csak nem is tetszik. Egyáltalán. - Nem hiszek neked. - Ez az igazság. Jézusom - mondja Carrie. Elfordul, és sír még egy kicsit, aztán oda hajol Mr. Big-hez, és hangosan azt súgja a füléhe: - Teljesen beléd vagyok esve, és ezt te is tudod. Soha nem akarnék mással lenni. És ez nem szép dolog, amit csinálsz. Hogy így bánsz velem. - Kinyitja a könyvét. Mr. Big megsimogatja a kezét. - Ne is tör dj vele! - Most már megharagítottál - feleli Carrie. Két napja vannak New Yorkban, amikor Carrie-t felhívja Samantha Jones. - Na és, mi volt? - Hogyhogy mi volt? - kérdez vissza Carrie. - Történt valami fontos Aspen-ben? - érdekl dik Samantha alattomos, mézesmázos hangon. - Például mi? - Megesküdtem volna, hogy azzal jössz vissza: megkérte a kezedet. - Dehogy kérte - legyint Carrie. Hátrad l a székében, és felteszi a lábát az asztalra. - De mégis, mib l gondoltad ezt? Utolsó fejezet - Figyelj! Gyere már el bulizni! - Samantha Jones (a barátainak csak Sam) telefonál egy soHói galériából. Ezer éve nem láttalak. - Nem tudom - tétovázik Carrie. - Azt mondtam Mr. Big-nek, lehet, hogy vacsorát f zök. Épp egy koktélpartin van... - Elment szórakozni, te meg otthon várod? Na ne viccelj már! Nagyfiú, meg tud vacsorázni egyedül is. - Meg ott vannak a növények is. - Növények?

- Szobanövények. Ez az új mániám. Vannak leveles dísznövények is, de engem nem érdekel a levelük, csak a virágjuk. - Szóval a virágjuk - mondja Sam. - Hát ez remek! Aztán tiszta, cseng hangon felkacag. - Ülj he egy taxiba! Fél órára elt nsz. Legfeljebb negyvenöt percre. Amikor Carrie megérkezik a buliba, Sam azt mondja: - Milyen kis csinos vagy. Akár egy hírolvasó-bemondó. - Kösz szépen - feleli Carrie. - Ez az új stílusom. Korai Stepford-feleség. Púderkék kosztüm van rajta, a szoknya térdig ér, cip je az ötvenes éveket idéz , szaténselyemb l készült darab. - Pezsg t? - kérdezi Sam, a közelükben tálcával elhaladó pincérre mutatva. - Kösz, nem kérek. Próbálok nem inni. -Jó, akkor iszom helyetted is. - Sam elvesz két poharat a tálcáról. Biccent a terem másik végéhen álló, napbarnított, sz ke n felé. - Látod azt a lányt? Neki például tökéletes élete van. Huszonöt évesen hozzáment Roger-hez, a mellette álló pasashoz. Aki forgatókönyvíró. A legutóbbi három filmje bombasiker volt. Pedig is csak egy lány, mint mi, nem modell, de szép, aztán egyszer csak megismerkedett Roger-rel, aki szerintem elb völ , okos, szexi, kedves és vicces, így a csajnak soha nem kellett dolgoznia, két gyerekük van, bébiszitterük, remek lakásuk New Yorkban és egy tökéletes házuk a Long Island-en, és soha semmiért nem kell aggódnia. - És? - És épp ezért utálom - mondja Sam. - Pedig nagyon kedves. - Miért ne lenne kedves? A lányt nézik. Körbejár, mindenkihez van egy kedves szava, van, akivel nevetgél egy kicsit. A ruhája rendben, a sminkje rendben, a haja rendben, és megvan benne az a könnyedség, ami a megkérd jelezhetetlen ranggal együtt jár. Felnéz, megpillantja Sam-et, és integet. - Hogy vagy? - kérdezi Sam-t l lelkesen, odalépve hozzá. - Nem láttalak a... legutóbbi buli óta. - A férjed tényleg befutott, nem gondolod? - mondja Sam. - Hát igen. Tudod, kivel vacsoráztunk tegnap este? - Egy híres hollywoodi rendez nevét mondja. - Tudom, hogy az embernek nem kell hasra esni a sztárok el tt, de tényleg izgalmas volt - meséli, Carrie-re pillantva. - És veled mi újság? - kérdezi Sam. - Hogy vannak a gyerekek? - Remekül. És épp most sikerült pénzt szereznem az els dokumentumfilmemhez. - Ne mondd! - lelkendezik Sam. Megigazítja a vállán a táskája pántját. - És mir l fog szólni? - Az év n i politikusjelöltjeir l. Néhány hollywoodi színészn már szólt, hogy szívesen lesz narrátor. Az egyik tévécsatornához is elvisszük. Sokat kell majd Washingtonban lennem, úgyhogy megmondtam Roger-nek és a gyerekeknek, hogy egy ideig nélkülem kell boldogulniuk. - Mit gondolsz, hogy bírják majd? - Nézd, Sam, én is épp ezt kérdezem magamtól. Úgy értem, van ez a projekt, és nem tudnám megcsinálni, ha nem lennék férjnél. Roger-tól annyi önbizalmat kaptam. Ha valami nem sikerül, sikoltozva berohanok az irodájába. Roger nélkül nem tudnék megbirkózni vele. Begubóznék, és soha nem vállalnék igazi kockázatot. Nem is értem, hogy bírjátok ti, lányok, éveken át. - Rosszul leszek t le - közli Sam, amikor a lány elmegy. - Miért kap az ilyen pénzt dokumentumfilmre? Soha életében nem csinált még semmit. - Mindenkib l lehet sztár - mondja Carrie - Szerintem Roger-nek társaságra lesz szüksége, amíg az asszony nincs otthon. Én biztos hozzámennék egy ilyen fazonhoz. - Te csak ilyenhez mennél hozzá - feleli Carrie, és rágyújt egy cigarettára. - Olyan fazonhoz, akinek már van felesége. - Szemét vagy - mondja Sam. - Ezután mit csinálsz? - kérdezi Carrie. - N.-nel vacsorázom -Sam egy híres fest t nevét mondja. - És te? Hazamész? - Azt ígértem Big-nek, hogy vacsorával várom. - Ez annyira aranyos. Vacsorával várom! - Na persze - mondja Carrie. Elnyomja a cigarettáját, és a forgóajtón keresztül kimegy az utcára. JÁRNI? MICSODA BUTASÁG! Sam-nek jó hete volt. - Volt már olyan heted, hogy - nem is tudom, hogy magyarázzam - bemész valahová, és minden pasi veled akar lenni? - kérdezi Carrie-t l. Sam elment egy buliba, ahol véletlenül összefutott egy pasassal, akit már hét éve nem látott. Az illet olyan fajta krapek volt, aki után - hét évvel ezel tt - minden n bomlott az Upper East Side-on. Jókép , vagyonos, jó összeköttetésekkel bíró családhól való, aki modellekkel randizik. Most meg, meséli Sam, járni szeretne valakivel. A buliban Sam hagyta, hogy beszorítsa egy sarokba. A hapsi már legurított pár italt. - Mindig olyan szépnek tartottalak - mondta Sam-nek. - Csak féltem t led. - Féltél? T lem? - nevetett Sam.

- Okos voltál. És kemény. Azt gondoltam, ízekre tépsz. - Szóval azt mondod, hogy egy bestia vagyok. - Dehogy vagy bestia. Csak azt gondoltam, hogy nem tudok majd lépést tartani veled. - És most? - Most nem tudom. - Szeretem, ha a férfiak okosabbnak tartanak maguknál - mondja Sam Carrie-nek. - Mivel általában igazuk van. Elmentek vacsorázni. További italok. - Jézusom, Sam - lelkesedett a férfi. - El se hiszem, hogy veled vagyok. - Miért nem? - kérdezte Sam, koktélos poharát a magasba tartva. - Annyit olvastam rólad a lapokban. Annyira akartam veled lenni. De azt gondoltam: Sam már híres lett. - Nem vagyok híres. Még csak nem is akarok híres lenni - azzal smárolni kezdtek. Sam megfogta a pasi micsodáját. Jó nagy volt neki. – Van valami ezekben az igazán nagy szezámokban meséli Sam Carrie-nek -, amit l megjön a kedvem a szexhez. - Szóval lefeküdtél vele? - kérdezi Carrie. - Nem - feleli Sam. - Azt mondta, haza akar menni. Aztán másnap felhívott. járni akar velem. El tudod ezt hinni? Micsoda butaság. A BESZÉL TÖRPEPAPAGÁJ

Carrie és Mr. Big Carrie szüleinél töltik a hétvégét. A házban mindenki f z. Mr. Big h siesen próbál alkalmazkodni. - Megcsinálom a mártást - ajánlkozik. - Csak el ne szúrd! - súgja oda neki Carrie. - Mi haj van a mártásommal? Remek mártás tudok csinálni - méltatlankodik Mr. Big. - Legutóbb whiskyt vagy mit tettél bele, és szörny lett. - Az én voltam - szól közbe Carrie apja. - Jaj, ne haragudj, apa - mondja Carrie undok hangon. - Elfelejtettem. Mr. Big erre nem szól semmit. Másnap visszamennek New Yorkba, és Mr. Big barátaival vacsoráznak. A társaságban csupa olyan pár van, akik már évek óta házasok. Valaki a papagájokra tereli a szót. Azt meséli, volt egy papagájuk, amelyik tudott beszélni. - Egyszer a Woolworth-ben vetem egy törpepapagájt tíz dolcsiért, és megtanítottam beszélni - mondja Mr. Big. - A törpepapagájok nem beszélnek - szól közbe Carrie. - Ez beszélt - bizonygatja Mr. Big. - Azt mondta: helló, Snippy. Úgy hívták a kutyámat. A kocsiban hazafelé Carrie így szól Mr. Big-hez: - Ez tiszta hülyeség! Mindenki tudja, hogy a törpepapagájok nem tudnak beszélni. - De ez beszélt - mondja Mr. Big. Rágyújt egy szivarra. Aztán egy szót se szólnak hazáig. NE CSINÁLD! Carrie és Mr. Big a Long Island-en töltik a hétvégét. Még nincs egészen tavasz, de már elég fülledt <i leveg . Kivesznek pár filmet. Mr. Big csak akciófilmeket hajlandó nézni. Carrie egy ideig vele tartott, de most már nem nézi meg ket. - Tiszta id pocsékolás - mondja. - Akkor olvass - tanácsolja Mr. Big. - Unom az olvasást. Elmegyek sétálni. - Eljövök én is veled - ajánlkozik Mr. Big. - Ha ennek a filmnek vége. Így aztán Carrie a férfi mellé telepszik, nézi a filmet és duzzog. A Palm-ba mennek vacsorázni. Carrie mond valamit, amire a férfi azt feleli: - Ez tiszta hülyeség. - Tényleg? Milyen érdekes, szóval, szerinted hülye vagyok. Közben meg okosabb vagyok, mint te - mondja Carrie. Mr. Big nevet. - Ha ezt hiszed, tényleg hülye vagy. - Ne baszogass! - csattan fel Carrie. Áthajol az asztalon, és hirtelen olyan dühös lesz, hogy azt se tudja kicsoda. - Ha baszogatsz, presztízskérdést csinálok bel le, hogy tönkretegyelek. És egy pillanatig se hidd, hogy nem fogom élvezni. - Korábban kell neked ahhoz felkelni, hogy engem baszogassál - mondja Mr. Big. - Dehogy kell. Még erre se jöttél rá? - megtörli a szája sarkát a szalvétával. Ne csináld, gondolja magában. Ne csináld már ezt. Hangosan pedig azt mondja: - Bocsáss meg, azt hiszem, egy kicsit feszült vagyok. Másnap reggel, amikor visszaérnek New Yorkba, Mr. Big így szól hozzá: - Majd beszélünk. - Beszélünk? Úgy érted, ma este nem is látlak? - Nem tudom - feleli Mr. Big. - Lehet, hogy egy kis szünetet kéne tartanunk, néhány napig külön lenni, amíg túljutsz ezen a rosszkedven. - De már túljutottam. Felhívja a férfit a munkahelyén. Mr. Big azt mondja: - Nem tudom, most mi van - Carrie pedig nevet, és azt feleli: - Ne butáskodj már, nem lehet az embernek rossz napja?

Ez még nem a világ vége. Egy kapcsolatban néha van ilyen. És bocsánatot is kértem. - Nem akarok balhét. - Ígérem, kedves leszek. Most talán nem vagyok kedves? Látod? Már el is szállt a rosszkedvem. - Akkor jó - mondja a férfi. HA NINCS OTTHON MR. BIG Múlik az id . Mr. Big hetekre elutazott egy üzleti ügyben. Carrie Mr. Big lakásában lakik. Stanford Blatch néha átjön, és Carrie-vel úgy viselkednek, mint két kamasz, akinek elutaztak a szülei: füveznek, whiskyt isznak citrommal, kakaós sütit sütnek, és hülye filmeket néznek. Rendetlenséget csinálnak, és amikor reggel jön a bejárón , térden állva kell kivakarnia a gyümölcslé foltokat a fehér sz nyegb l. Néhányszor Samantha Jones is telefonál. Meséli Carrie-nek, hogy micsoda érdekes, híres pasikkal találkozgat, milyen remek bulikra meg vacsorákra jár. - És te, mit csinálsz mostanában? - kérdezi a végén, Carrie pedig azt feleli: - Munka, csak a munka. - El kéne mennünk valahova. Ha nincs otthon Big, cincognak a csajok - mondja Sam. De soha nem jön kész tervvel, és Carrie úgy érzi, nincs is kedve beszélgetni Sam-mel. Aztán Carrie-nek hirtelen rosszkedve lesz, mégis felhívja Sam-et, és együtt ebédelnek. El ször jól indul. Aztán Sam arról kezd beszélni, hogy milyen filmes munkákban van benne, és micsoda nagykutyákkal dolgozik együtt. Carrie-nek is épp most indult be a saját munkája, amire Sam azt mondja: - Hát ez aranyos, igazán aranyos ötlet! - Mi olyan aranyos benne? - kérdezi Carrie. - Aranyos. Könnyed. Tudod, nem olyan, mint Tolsztoj. - Nem akarok Tolsztoj lenni - mondja Carrie. De persze akar. - Hát ez az! Ide figyeli, ezer éve ismerlek. Ki mondja meg neked az igazat, ha nem én. De ne ess kétségbe, ennek semmi köze hozzád. - Tényleg? Kíváncsi vagyok. -Azonkívül valószín leg úgyis feleségül mész Mr. Big-hez, és gyereket szülsz neki. Ugyan már! Mindenki ezt akarja. - Hát nem vagyok szerencsés lány? - mondja Carrie és fizet. MONDD MEG AZ IGAZAT! Mr. Big hazatér üzleti útjáról, Carrie-vel St. Barts-on töltik a hosszú hétvégét. Els éjszaka Carrie azt álmodja, hogy Mr. Big-nek viszony-a van egy sötét hajú lánnyal. Carrie vacsorázni megy Mr. Big-gel. és Mr. Big ezzel a lánnyal van, a lány Carrie székén ül és csókolóznak. - Mi folyik itt? - kérdezi Carrie az álomban. - Semmi - feleli Mr. Big. - Mondd meg az igazat! - Szerelmes vagyok belé. Együtt akarunk lenni. Carrie érzi, hogy belehasít a fájdalom és hitetlenség ismer s érzése. - Rendben - feleli. Kimegy a rétre. Hatalmas, aranyos nyerg lovak érkeznek az égb l, le a hegyoldalra. Amikor a lovakat meglátja, rájön, hogy Mr. Big és Mr. Big vele kapcsolatos érzései nem is olyan fontosak. Felébred. - Rosszat álmodtál? - kérdezi t le Mr. Big. - Gyere ide! Kinyújtja karját Carrie után. - Hozzám ne érj! - kiáltja Carrie. - Rosszul vagyok. Az álom napokig kísért. - Mit csináljak? - kérdezi Mr. Big. - Egy álommal nem tudok versenyezni. Az úszómedence szélén ülnek, a lábukat a Vízbe lógatják. A napfény szinte fehér. - Szerinted eleget beszélgetünk? - kérdezi Carrie. - Nem. Valószín leg nem beszélgetünk eleget. Körbeautóznak egy kicsit, aztán visszamennek ebédelni a strandra, és arról beszélgetnek, hogy milyen csodálatos itt minden, és mennyire ki tudják itt pihenni magukat. Felkiáltanak, amikor egy tyúk megy át az úton két, a tojásból frissen kibújt csibéjével. Meg amikor felfedezik, hogy egy kis angolna az apály miatt egy pocsolyában foglyul esett. Meg amikor döglött patkányt látnak az út szélén. - Barátok vagyunk? - kérdezi Carrie Mr. Big-t l. - Volt id , amikor tényleg barátok voltunk. Amikor úgy éreztem, hogy érted a lelkemet - feleli Mr. Big. Épp egy keskeny, kanyargós betonírton hajtanak végig. -Az ember csak addig próbálkozik, amíg végül ráun, vagy a másiknak elege lesz bel le. Egy darabig egyikük sem szól, azután Carrie megkérdezi: - Miért nem mondod soha, hogy szeretlek?

- Mert félek. Félek, ha azt mondom, szeretlek, azt fogod hinni, hogy össze kell házasodnunk. - Mr. Big lelassít. Áthajtanak egy fekv rend rön, és elmennek egy színpompás m virágokkal teli temet mellett. Az út szélén meztelen fels test fiatalemberek cigarettáznak - Nem tudom - folytatja Mr. Big. - Miért nem jó az, ahogy most vagyunk? Kés bb, amikor már csomagolnak, Mr. Big így szól Carrie-hez: - Nem láttad a cip met? Légy szíves, ne felejtsd itt a samponomat! - Ne aggódj, drágám, nem felejtem itt - feleli Carrie könnyedén. Bemegy a fürd szobába. A tükörben jól néz ki. Jó színe van, karcsú és sz ke. Összecsomagolja a piperecuccait. Fogkefe. Arckrém. A férfi samponja még mindig a zuhanyfülkében van. Carrie elhatározza, hogy nem vesz róla tudomást. És ha terhes lennék? - gondolja. Nem mondaná meg a férfinak, titokban elvetetné a gyereket, és soha többet szóba se állna vele. Vagy inkább mégis megtartaná, és egyedül felnevelné, de az egy kicsit húzós lenne. Mi lenne, ha annyira utálná a férfit, amiért az nem akar vele lenni, hogy a végéri a gyereket is meggy lölné? A hálószobába megy, és felveszi a magas sarkú cip jét és a szalmakalapját. A kalapot méretre csináltatta, több mint ötszáz dollárba került. - Drágám - mondja. - Igen? - szól vissza a férfi. Háttal áll Carrie-nek. A b röndjébe csomagol. Carrie azt akarja mondani: - Ennyi volt, drágám. Itt a vége. Remekül éreztük magunkat együtt. De mindig úgy vagyok vele, akkor kell abbahagyni, amikor a legjobb. Meg tudod ezt érteni? Mr. Big felnéz: - Mi az? Akartál valamit mondani, cicám? - Jaj, semmit! Csak azt, hogy ott felejtettem a samponodat a fürd szobában. ROHADT SZEMÉT Carrie a gépen hazafelé öt Bloddy Mary-t iszik meg, és egész úton veszekszenek. A repül téren. A limuzinban. Carrie addig nem fogja be a száját, amíg a férfi azt nem mondja neki: - Akarod, hogy kitegyelek a lakásodnál? Azt akarod? Amikor a férfi lakásába érnek, Carrie felhívja a szüleit: - Csúnyán összevesztünk - mondja. - Ez egy rohadt szemét. Mint minden férfi. - Mi bajod van? - kérdezi az apja. - Semmi, semmi, remekül vagyok - feleli. De aztán Mr. Big kedves lesz hozzá. Ráveszi Carrie-t, hogy vegyen fel egy pizsamát. és a kanapén üldögél vele. - Amikor el ször láttalak, megtetszettél - mondja neki. - Aztán nagyon megtetszettél. De most... most már szerelmes vagyok beléd. - Mindjárt hányok t led - mondja neki Carrie. - Miért én, cicám? - kérdezi a férfi. - Miért éppen engem választottál azok közül a férfiak közül, akikkel jártál? - Miért téged választottalak? - Most mi van? Most, hogy így beléd estem, ki akarsz szállni. Le akarsz lépni. Komolyan mondom, nem tudom mit csináljak. - Dehogynem. Pont ez a lényeg. - Nem értem. Mi a különbség a mi kapcsolatunk és a te korábbi kapcsolataid között? - Semmi. Ez is éppen olyan, mint a többi. Egyel re kielégít . Másnap reggel Mr. Big szokás szerint jókedv , ami nagyon bosszantó. - Segíts nekem nyakkend t választani, cicám - kéri, mint mindig. Odahoz öt nyakkend t az ágyba, ahol Carrie még mindig aludni próbál, felkapcsolja a lámpát, és odaadja neki a szemüvegét. Az öltönyéhez tartja a nyakkend ket. Carrie futólag rájuk pillant. - Azt vedd - mondja. Leteszi a szemüvegét, a párnának d l, és becsukja a szemét. - De hiszen meg se nézted rendesen! - Ez a megmásíthatatlan döntésem - közli Carrie. - Végül is egyik nyakkend nem olyan, mint a másik? - Szóval, még mindig haragszol. Nem értem. Boldognak kéne lenned. Tegnap este óta, úgy érzem, sokkal jobbak a dolgok. OTTHON, ÉDES OTTHON - A gyerek éhes, a bébiszitter meglépett, én meg le vagyok égve - panaszkodik Amalita a telefonba. - Hoznál nekem egy kis pizzát, nyuszikám, csak két-három szelet kolbászosat, majd kés bb megadom. Amalita egy barátja ismer sének a lakásában lakik az Upper East Side-on. Egy mellékutcában, amihez hasonlót Carrie már sokat látott: piszkos téglaépületek, keskeny kapuk, elvitelre kért kínai kajamaradékok, az utcán koszos emberek sétáltatják a csimbókos sz r kutyájukat, nyáron pedig kövér n k üldögélnek a lépcsökön. Carrie hosszú ideig azt hitte, soha nem fog tudni megszabadulni ett l a környékt l. Megveszi a pizzát egy helyen, ahol azel tt sokszor vett pizzát, nem messze attól a háztól, ahol négy évig élt, amikor le volt égve. Még mindig ugyanaz a piszkos kezd alak süti a pizzát, a kasszánál meg a felesége ül, aki soha nem szól egy árva szót sem.

Amalita lakása egy négyemeletes, lift nélküli, rozoga lépcs s ház legfels emeletén van, a folyosó végén. Valaki megpróbálta a lehet legjobb formába hozni a salakbeton falakat, de nem sikerült neki. - Nézd - mondja Amalita -, ez átmeneti állapot. A lakbér nem túl magas. Havi ötszáz. A kislánya, gyönyör sötét hajú, kék szem gyerek, a földön ül, és egy halom régi újságot és magazint lapozgat. - Hát - mondja Amalita -, azóta se hallottam Righty fel l. Miután el akart vinni magával a turnéra, és miután elküldtem neki a könyvet, amit kért. Ezek a pasik nem akarnak olyan lányt, aki fantasztikusan tud baszni. Vagy legalább jól. Olyan lányt akarnak, aki szarul baszik. - Tudom - feleli Carrie. - Ott! Mama! - mondja a kislány büszkén. Egy fényképre mutat, amelyen Amalita látható az ascoti lóversenyen, kalapban, Lord Akárkicsoda társaságában. - Egy japán üzletember be akart dugni valami lakásba - meséli Amalita. - Tudod, mennyire utálom az ilyet, de az a helyzet, hogy momentán le vagyok égve, nyuszikám. Csak a gyerek miatt vettem számításba ezt a lehet séget. Szeretnék találni neki egy ovit, és ahhoz pénz kell. Tehát igent mondtam. Eltelik két hét, és nem jelentkezik. Se bú, se bá. Ilyenek ezek. - Amalita a kanapén ül joggingnadrágban, és darabokat tör le a pizzából. Carrie egy fából készült keskeny széken ül. Farmer van rajta és póló, a hónaljánál sárga foltok. Mindkét lánynak zsíros a haja. - Ha visszagondolok mondja Amalita -, úgy érzem, nem kellett volna lefeküdnöm ezzel a pasival, és nem kellett volna lefeküdnöm azzal a pasival. Talán másképpen kellett volna csinálnom sok mindent. Egy kis szünetet tart. -Tudom, hogy azon gondolkodsz, otthagyod Mr. Biget. Ne tedd! Tarts ki mellette! Persze hogy szép n vagy, és egymillió pasi kéne hogy hívogasson, hogy mind veled akarjon járni. De te meg én tudjuk, mi az igazság. Tudunk egyet-mást az életr l, nem igaz? - Mama! - mondja a kislány. Egy magazin van a kezében, dupla oldalas kép Amalitá-ról. Fehér Chanel kosztüm van rajta a St. Moritz-i sípályán, azután egy limuzinból száll ki egy Rolling Stones-koncerten, és szemérmesen mosolyog fekete kosztümben, fekete gyöngysorral, egy szenátor oldalán. - Carrington! Hagyj most egy kicsit! - mondja Amalita megjátszott komolysággal a hangjában. A kislány ránéz és kacag. A leveg be dobja a magazint. Odakint süt a nap. A napfény besz r dik a piszkos ablakon. - Gyere ide, nyuszikám - szól a gyerekhez Amalita. - Gyere, és egyél egy kis pizzát. - Szia, megjöttem! - mondja Mr. Big. - Szia - feleli Carrie. Az ajtóhoz siet és megcsókolja. - Hogy sikerült a koktélparti? - Jól, jól. - Vacsorát f zök. - Remek. Úgy örülök, hogy nem kell itthonról elmennünk. - Én is - mondja Carrie. - Kérsz egy italt? - kérdezi a férfi. - Kösz, most nem. Majd iszom egy pohár bort a vacsorához. Carrie gyertyát gyújt, és leülnek az étkez ben. Carrie nagyon egyenesen ül a székén. Mr. Big egyre csak beszél és beszél, valami üzletr l, amit éppen most próbál összehozni, Carrie pedig bámulja, bólogat, és bátorító hangokat hallat. De igazából nem figyel oda. Amikor Mr. Big elhallgat, Carrie azt mondja: - Úgy örülök. Az amaryllis végre virágzik. Négy virágja van. - Négy virágja - mondja Mr. Big. Aztán: - Úgy örülök, hogy rákaptál a virágokra. - Hát nem szuper? - kérdezi Carrie. - Elképeszt , hogy fejl dnek, ha az ember egy kicsit odafigyel rájuk. EPILÓGUS Stanford Blatch filmje, A divat áldozatai végül is több mint kétszázmillió dollárt söpör be világszerte. Stanford vesz egy Challenger típusú magánrepül gépet, amit belülr l úgy rendezett be, mintha Elizabeth Taylor budoárja lenne a Cleopátrából. River Wilde még mindig a regényén dolgozik. A regényben Mr. Big nyárson megsüt egy gyereket, aztán megeszi. Stanford Blatch mindenütt ott van, de semmi sem történik vele. Samantha Jones úgy dönt, hogy a maga részér l végzett New Yorkkal. Elmegy Los Angelesbe az Oscar-díj átadására, és megismerkedik Tyler Kydd-del egy buliban, ahol mindketten meztelenül pancsolnak az úszómedencében. Jelenleg együtt élnek, de Tyler megfogadta, hogy soha nem veszi el Sam-et feleségül, mert miután nem kapta meg az Oscar-díjat a legjobb színész kategóriában, Samantha azt mondta: - Figyelj, csak azért történt, mert a film olyan kis aranyos volt. Sam viszont Tyler következ filmjének a producere, ami m vészfilm lesz. Amalita Amalfi kislánya a híres Kitford Óvodába jár New Yorkban. Amalita saját tanácsadó céget alapított. Három állandó munkatárssal dolgozik, és van egy kis személyzet is sof r, bébiszitter és bejárón . Nemrég vette meg az els márkás ruhát a lányának.

A Csont még mindig modellkedik. Magda, a regényíró elmegy egy fogadásra, amit egy New York-i t zoltókról szóló falinaptár kiadása alkalmából tartanak A harminchárom éves Mr. Szeptember felszedi t, és azóta elválaszthatatlanok. Packard és Amanda Deale-nek újabb gyerekük születik, egy kislány. Zseninek nevelik a gyerekeiket. Amikor Carrie legutóbb náluk vacsorázott, Packard azt mondta Chester-nek: tudod, hogy a mézzel pirított mogyoró csak nemrég, a mi életünkben jelent meg? Chester bólintott. Brigid Chalmers elhagyja a férjét. Legutóbb hajnali négykor látták a Tunnel-ben. Barkley-val táncolt vadul. Az örök agglegények még mindig nem keltek el. Belle és Newbert elmegy egy koedukált balra-ajándék buliba, amit a Fifth Avenue-n tartanak. Newbert ragaszkodik hozzá, hogy vicces, csíkos zsákbamacskakalapot vegyen fel, aztán mindenkivel tequilát itat, meg a pohárszéken táncol. A hifitorony tönkremegy, Newbert pedig kiesik az ötödik emeleti ablakon. Szerencsére a vászon el tet megfogja. Newbert két hónapig van kórházban, ezalatt Belle a bankja elnöke lesz. Még mindig nem terhes. Miután Ray-jel tölti az éjszakát, Skipper Johnson visszatér New Yorkba, és sz rén-szálán elt nik. Két hónap múlva kerül el , és mindenkivel közli, hogy totál szerelmes. Mr. Marvelous ellen egy házasságon kívül született gyermek miatt apasági keresetet adnak be. ragaszkodik a DNS-teszthez, és kiderül, hogy a gyerek nem t le van. Carrie és Mr. Big még mindig együtt vannak. VÉGE

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->