TOLSZTOJ ÖSSZES REGÉNYEI ÉS ELBESZÉLÉSEI

A GUTENBERG KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT KÖNYVEI

TOLSZTOJ

ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN
OROSZ EREDETIBŐL FORDITOTTA GELLÉRT HUGÓ

TARTALOM ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN NINCSENEK A VILÁGON BŰNÖSÖK ISZIDOR BARÁT FALUSI DALOK A PARASZT ÉS AZ IDEGEN

2

ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN

3

Ezredirnok. 4 . Mitrofán Jermílücs. paraszt. Missy. Őrszem. a fia. Alexándr Petróvics. Ezredes. A csendőrtiszt irnoka Ezredlelkész. parasztasszonyok. Szarűncovék dadája. Maláska. Borisz.SZEREPLŐK: Nyikoláj Ivánovics Szarűncov Márija Ivánovna Szarűncova. Iván Zjábrev. Csendőrtiszt. hölgyek Táncoló párok. a fiuk. Parasztok. A Szarűncov-gyermekek nevelőnője. a fiuk. A tábornok segédtisztje. Ugyanazon osztály ápolói Beteg tiszt. Rendőrbiztos Gerászim atya. a férje. Tónja. a leányuk. Alexándr Mihájlovics Sztarkóvszkij. Közjegyző Asztalos. Diákok. Cseremsánova hercegné. Liza (Lizánjka). Ugyanazon osztály alorvosa. Grófné. Márija Ivánovna nővére. paraszt. Két fegyőr. Parasztasszony. a felesége Ljuba. A katonai kórház elmeosztályának főorvosa. pap. Sztyópa. Pjotr Szemjónovics Kohóvcev. Vánja. Cseremsánova hercegné másik leánya. a leánya. kislány. Tábornok. a leányuk. Szarűncovék kis gyermekei. a felesége Pjotr. Fiatal pap. Vánja tanitója. a leányuk. Alexándra Ivánovna Kohóvceva. Zongorás. Ljuba vőlegénye. a leánya.

kövér..5 Micsoda dolog ez? Férj. hanem egy idegen nő és Nyikoláj Ivánovics nem a te férjed. A te szemedben mindig jó.4 Én csak azt mondom. et fait le généreux à droite et à gauche. Nincsen ok. szép. Je lui dirai son fait. il n’y a pas de raison que ça finisse. a kedvesnek. MÁRJA IVÁNOVNA: Én egyáltalán nem sértődöm meg. Nővére. A kroketpályán gyerekek játszanak nevelőnőjükkel. Du train que cela va. Pjotr Szemjónovics Kohóvcev. Alexándra Ivánovna Kohóvceva. Nous en savons quelque chose. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Te sohasem tudod. Ha igy folytatódik. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. A terrasz előtt virágágyak. csak azt mondom. hogy ez mivel végződik. Véget vetnék mindezeknek a balgaságoknak.. hogy a te helyeden ezt nem engedném meg. J’aurais mis bon ordre à toutes ces lubies. hogy a dolog eredeti és nagyon kedves és talán magam is helyeselnék neki. mert ha a fajtátok.7 1 2 3 4 5 6 7 Mindezt nagyon kedvesnek találnám. esztelenkedik. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha nem a nővérem volnál. J’aurais trouvé tout ça très gentil. Kávéznak. Alexándra Ivánovna és Pjotr Szemjónovics. akkor lehetetlen. hogy ha igy hagyod menni a dolgokat. amit gondolok. a férjednek.. 40 éves. És meg fogom mondani neki is. 45 éves. hogy meg ne mondjam. Az asztalon szamovár és kávéfőző. de én azt mondom neked.ELSŐ FELVONÁS Szin: egy gazdag ház fedett terrasza. hanem egy ismerős. hogy véget érjen. A terraszon teritett asztal mellett ülnek: Márja Ivánovna Szarűncova.és kroketpálya. légy szives és ne szakits félbe. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hiszen nem tudom. Mi is értünk hozzá valamennyire. Meg fogom mondani az igazat. hát nem látom magam is? Csak nem gondolom. amit a férfiak csinálnak. És jobbra-balra nagylelküsködik.2 Nem félek én senkitől. családfő és semmivel sem foglalkozik. nyári ruhában. kövér. akkor ugy találnám. akkor koldusok fogtok maradni. tennisz. 1. mindent a sorsára hagy és mindent szétosztogat. a férfiak. 5 . koldusok. falun. az ő vagyonukkal. kedves. egyszer ostobáskodni kezdenek. hogy mit mondasz.. koldusok. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen.6 Tudom.3 PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ugyan már. határozott és ostoba és férje. te nem gondolod. elegáns. igen. szemüveges.1 De amikor azt látom. au cher Nyikoláj Ivánovics. JELENET Márja Ivánovna. hogy a férjed esztelenkedik. püffedt. Pjotr Szemjónovics dohányzik. Te. hogy a dolog olyan fontos volna.

Nagyon szerette és a halála nagyon hatott rá. nővére halálával. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mégis tavasszal még ellátogatott hozzánk Moszkvába és nagyon kedvesen viselkedett és visztezett. jegyzeteket. minden bőjtöt betartott. maga is megbetegedett. Napokon keresztül olvasott.ezt is értem. sztarecekhez. 10 11 12 6 . hogy vallási kérdésekről tanácskozzék. Evangélium. Nagyon kedves volt és olyan. felkelt. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen ő tegnap elmondta önnek. dehát ez micsoda? Magyarázza meg nekem. de akkor már egészen más volt. kivonatokat csinált. hegyi beszéd. s utána egyszerre .9 nyolcórai munkaidő . MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen az éppen a legfontosabb. [templomra nincs szükség. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. rád nézve minden semmi. hogy nincs benne semmi következetesség.. hogy a szent áldozásra készüljön [és a szent áldozás után tüstént arra a felfogásra jutott. hogy áldozni nem kell. Mondjuk.11 MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. liberálisok: zjemsztvo. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Bevallom. Sztrájkok. állandóan a halálról beszélt.8 . Nagyon komor lett. Marie. S a tifusz után már teljesen megváltozott. 8 9 És mindaz.. házasságunk óta. mint mindenki. Il etait très gentil et comme tout le monde. hogy mindent lerombol és semmit sem állit a helyébe. ami belőle következik. Mondjuk. egy hónappal ezelőtt még egyetlen misét sem mulasztott el. szocialisták: les grèves. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hogyan is kezdődött el a dolog? MÁRJA IVÁNOVNA: A mult évben kezdődött el. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Beszéltem is és fogok is beszélni. A szögletes zárójelekben álló szövegrészeket a forradalom előtti orosz kiadásokból a cenzura törölte. olvasótermek et tout ce qui s’en suit. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hiszen ez még semmi. éjszakánként nem aludt. vagyis huszonöt éven keresztül nem áldozott.az Evangélium.10] De hogy legyünk az imával és minden egyébbel?.. mi is ez az uj irányzat.. Rögeszme.minderre nincs szükség. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. s amint tudja.PJOTR SZEMJÓNOVICS (Márja Ivánovnához): De magyarázza csak meg nekem. Beszélj vele. hogy olvasson. Most aztán egy izben kolostorba vonult. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen azt mondom én is. mert a férfiaknak nincsen semmi vallásuk. azután utazgatni kezdett püspökökhöz.ezt értem. alkotmány. iskolák. nem értettem meg. és áldozott? MÁRJA IVÁNOVNA: Ezt megelőzőleg. hogy templomba járni nem kell]. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. PJOTR SZEMJÓNOVICS: És pedig milyen? MÁRJA IVÁNOVNA: Teljesen közömbössé vált a családja iránt s aztán ez az idée fixe12 .

de aide toi et Dieu t’aidera. aminthogy mindig tulzott volt. hogy emiatt utazott be.PJOTR SZEMJÓNOVICS: Engedj csak beszélnem. letapossák a zöld gyepet: ő mindent megbocsát. hogy többé nem foglalkozik a gyermekekkel. hogy az erdőrontás ügyében ment.tout y passera. Ha az egyházat tagadja. Én azt mondom. mint anya.16 Éreztetni kell vele. hogy tulzásba csap. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Meg fog nekik bocsátani és holnap idejönnek és kivágják a parkot. abban a reményben. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen azért mondom. hogy mindazonáltal nem itt van a bökkenő. 13 14 15 16 Kézfogás. Segits magadon. Pénzbirságra és börtönre itélték őket. ez a kezdet. másfelől pedig az idősebbek. hogy nincsen egyedül és hogy igy nem lehet élni. irányitást követelnek. ha mindent szétosztunk? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És azt hol találta a hegyi beszédben. hogy a dolgot nem szabad annyiban hagyni. aminthogy egy időben tulzásba vitte a zenét. ha igy folytatódik .de a shake hands-ről semmi sem áll benne. 7 . az iskolákat.15 MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyan mit tehetek? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Hogy mit? Megállitani. de tudom. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Az ültetett fenyvest? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. hogy mindez elmulik. Azelőtt annyira gyengéd. köteles vagy prendre tes mesures. Óvintézkedéseket tenni. hogy shake hands13-eket kell csinálni a lakájokkal? A hegyi beszéd azt mondja: boldogok az együgyüek . megmagyarázni. hogy az Evangélium. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. Most meg minden mindegy neki. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De miből éljünk meg. s mint Nyikoláj Ivánovics elmondta. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. Neked gyermekeid vannak! Micsoda példát látnak? MÁRJA IVÁNOVNA: Természetesen fáj nekem. de csak türök. hogy te. És mindenben egyedül kell intézkednem. a hegyi beszéd szerint kell élnünk és mindent el kell osztogatnunk. De nekem ettől még nem könnyebb. lányok és fiuk. Hiszen. hogy igy nem mehet tovább. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Miért is ment be a városba? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem mondta meg. Letördelték az összes almafákat. Nekem meg itt van egyfelől a csecsemőm. Parasztok kivágták egy erdőnket. akik felügyeletet. amint elmultak a korábbi szenvedélyei. az természetes. Minden rámegy. És mindenben egyedül vagyok. gondos atya volt. MÁRJA IVÁNOVNA: A legrosszabb az. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Csodálatos.14 Nekem az a véleményem. a vadászatot. mit akar az Evangéliumtól? MÁRJA IVÁNOVNA: Azt. ebben az ügyben van ma ujabb tárgyalás és én biztosra veszem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. az Isten is megsegit.

de hogy mit tegyünk. PAP: Nyikoláj Ivánovicsnak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És mondd meg egyenesen. Noshát. MÁRJA IVÁNOVNA: Beutazott a városba. Ha. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ugy? Hát ilyen könyveket olvas? PAP (zavarában cigarettára gyujt): Nyikoláj Ivánovics tanácsolta. az egyház szolgája.azt nem mondja meg. . akkor miért nem győzi meg Nyikoláj Ivánovicsot? 8 . hogy te teljesited a kötelességeidet és neki is teljesitenie kell az övéit. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mi különös van benne? Ez a ti legáltalánosabb tulajdonságotok: mindent leszóltok és magatok semmit sem tesztek. hogy minden rossz. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Milyen könyvet vitt el? PAP: Renan munkáját. mit csináljon? Hozzám jön és engem kérdez s nekem kell mindent elintéznem. egyetértenék velük. be akart állni a lovas testőrséghez.akkor adjon át neked mindent. Ön talán egyetért Nyikoláj Ivánoviccsal és Renannal? PAP: Természetes. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Egyenesen meg kell neki mindent mondani. Nyikoláj Ivánovics egyáltalán nem helyeselte. Be akart lépni az egyik minisztériumba. Megkérdezte: mit tegyek hát? Csak nem szánthatok? Nyikoláj Ivánovics pedig ezt felelte: már miért ne szánthatnál? ez sokkal jobb. hogy nem értek velük egyet. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen.) 2. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (megvetően): Nyikoláj Ivánovics adta elolvasni. akkor nem volnék. ez olyan kellemetlen.. hogy sokkal jobb lenne. hogy ez igy nem mehet. az apja pedig semmit sem tanácsol neki. hogy mondjam csak. „Jézus életé”-t. JELENET Ugyanazok és a fiatal pap. Nemsokára itt lesz. ha akarod. hogy mondjam csak. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De hová adjátok? MÁRJA IVÁNOVNA: Sehová.. (Belép egy fiatal pap. amint mondják. Je lui dirai son fait. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De ha ön.Tegnap elmondom. hogy olvassam el. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szólok én neki. ha teljesen kivennők a gimnáziumból. hogy Vánja nem tanul és megint meg fog bukni és erre azt feleli. hogy mondjam csak. zavarodottan és izgatottan. könyvvel. beszélni fogok vele. egy könyvet hoztam vissza. meg kell lennie. Nyikoláj Ivánovics azt mondta. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ez különös. A végső szó azonban mégis mindenben Nyikoláj Ivánovicsé. ha pedig nem . Az éppen a borzasztó. MÁRJA IVÁNOVNA: Ah. amint mondják. mindenkivel kezet fog. hü szolgája az egyháznak. mint irodában ülni. hogy nem kell. életpályát kell választania. MÁRJA IVÁNOVNA: Most Sztyópa befejezte a tanulmányait.

amiben Nyikoláj Ivánovicsnak igaza van? Hogyan. hm. hogy mit kérdezek. hogy mennyire kinlódik. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Látom már. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. hogy mondjam csak. PAP: Senki sem tudhatja. e tárgyról a maga gondolatai és Nyikoláj Ivánovicsnak. DADA: A nagyságos asszony nem is hallja Nyikóluskát sirni? Tessék jönni megszoptatni. méltatlanságból. JELENET Ugyanazok. (A fejére mutat. amint az minden jó keresztényhez illik. JELENET Ugyanazok és a dada bejön.) 4. de egyszerü halandóknak ugy kell szerintem cselekedniük. Nekem az a gyanum. s hozzá ezek a bogarak is. hogy itt valami nincs rendben.PAP: Mindenkinek megvannak. PAP: Engedje meg. Nem tréfadolog. házas? PAP: Magától értetődik. családunknak pedig koldusbotot kell adni a kezébe? PAP: Az egyház... hogy mire hivatott el.. hogy a hegyi beszéd értelmében birtokunkat szét kell osztani idegenek közt. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos és ön. hogy mondjam csak. A paphoz. 3. MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. hm. egyik még karonülő. hogy eszére téritené Nyikoláj Ivánovicsot. megyek. 9 . a hitbuzgók igy cselekedtek. (Feláll és kimegy. az egyházat illetőleg téved. hogy lemondjunk a földi javakról. Nem jó ez. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (megvetően): És mi az a sok.. Hét gyermek. a dada és Márja Ivánovna nélkül. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Akkor hát ön miért nem mond le a földi javakról és cigarettázik például? PAP: Gyengeségből. lehet mondani. a családot és az egyházatyák. sokban igaza van. hogy ahelyett. lehet mondani. megszenteli. de a fődolgot. de a legfőbb tökéletesség. persze. a szemébe mondom. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Velem szemben csak hagyja abba a ravaszkodást. azt követeli. lehet mondani. lehet mondani. egy házat vezetni. Látom. hogy mondjam csak. Ön nagyon jól érti. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Olyan borzasztóan sajnálom a nővéremet. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És vannak gyermekei? PAP: Kettő.) Kérdezem önt: miféle uj vallást találtak ki? PAP: Nem értem. talán helyes az. áldásukat adták a családra. még tapsol neki.

hanem amint tanitottak bennünket: hogy mindenkinek megvan Istentől a rendeltetése..ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Azt kérdezem öntől. hogy a szószerinti értelemben. gombát mennek szedni.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Én pedig azt hiszem.. . pénzt kell nekik adni vodkára. És ez helytelen dolog. hogy nem a szószerinti értelemben.. szép.. Márja Ivánovna leánya. Alexándra Ivánovna leánya. parancsolja-e a kereszténység. miféle uj vallás az. családunkkal pedig nem kell törődnünk? PAP: Én erről nem tudok. hagyni kell.) Bejön Ljuba és Lizánjka.. valamivel idősebb Ljubánál. hogy fát lopjanak.. ha nem ugy fejeztem ki magam.de önnek az ön állásában nem szabad elfelejtenie. amint figyelmeztettek is rá. Nyikoláj Ivánovics azt mondja nekem tegnap. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nyikoláj Ivánovics azt mondja.Ljuba nagynénjét és nagybátyját. (Feszélyezett csönd. hogy jobb belátásra birná. Hogyan kell ezt értelmezni? PAP: Én azt hiszem. hogy ösztökéljük a tolvajlást? PAP: De hiszen. Renant olvassa vele és a maga módján magyarázza az Evangéliumot. hogy milyen felelősséget visel.és a papot. ha én volnék a püspök. 10 . megtanitanám önt Renant olvasni és cigarettázni. Csak azt mondtam meg. Ljuba 20 éves. meg vagyok döbbenve és hallgatok. amikor Nyikoláj Ivánovics nem jár a templomba és nem veszi magához az urvacsorát? Ön meg ahelyett. ön pravoszláv pap. hogy a bátjuska18 nem haragszik rám. ha visszafojtom. amely szerint le kell kezelni minden paraszttal. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Micsoda vallás lehet ez. amint kellett volna. hogy ez a kereszténység. Lizánjka apját és anyját. következéskép köteles tudni és köteles megmondani. fejükön kendővel.. bocsásson meg. ami a szivemen feküdt. Üdvözlik egymást .. kérlek. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Oh. hagyja abba. de. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Már hogyne kérdeznék? Én kérdezem. Ha még egy tanitónő. hogy az Evangélium igy tanitja: adj a kéregetőnek. Mindketten kosárral. Hogy mondjam csak. PAP: Természetes. megmondom egyenesen. PAP: Én igyekszem. PAP (izgatottan): Képtelen vagyok felelni. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Most már tisztán látom. Nem igaz? PAP: Bocsásson meg. . PJOTR SZEMJÓNOVICS: Mais cessez au nom du ciel. Rosszabb lett volna. De quel droit?17 ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Engem ne tanits. Mi joga van ehhez? Igy hivják az orosz papokat. vagy valamilyen kamasz helyeselne neki.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Különben miért pap és miért hord hosszu hajat és reverendát? PAP: De hiszen bennünket nem kérdeznek. hogy ön is Nyikoláj Ivánovics oldalán van. energikus. 17 18 De az ég nevére. Meg vagyok győződve. Lizánjka.

. de neki is nehéz a helyzete. azt nem tudom. LJUBA: Papa nem igy mondta. Vánja meg a kutyákkal bibelődik a tornácon. elhatároztam. papa. hogy meggyőződéseink nem egyeznek. mindegy. Semmi különös sem történt. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Hol vannak a fiatalok? LJUBA: Sztyópa kiment biciklijén az állomásra. De itt van ő maga. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igaz. 19 20 Minden türelemnek van határa. LIZÁNJKA: Gyere. Mitrofán Jermílücs beutazott papával a városba. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Menj. Ljuba elmondta. 11 . JELENET Ugyanazok. LJUBA: Hát mama hol van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Az imént ment ki szoptatni. személyesen adta be önkéntességi kérvényét. (Elmegy. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Na nem bánom. semmi sem jó.20 Csak az imént beszéltünk rólad. Azt mondta. különben még elhizol. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Csak igyekezzetek és hozzatok minél többet. ő megmondta a véleményét és én is megmondtam a magamét. és mit határoztatok? SZTYÓPA: Hogy papa mit határozott. hogy Sztyópának élni kell kezdenie és bármit tervezzen is ki. csak cigarettát veszek magamhoz. kinyit egy könyvet és olvasni kezd. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Elhatározta már magát Sztyópa valamire? LJUBA: Igen. JELENET Ugyanazok Pjotr Szemjónovics nélkül. félek. de nagyon meleg van. Il n’y a pas de patience qui tienne. Mikor az ember a napról beszél. jó. Ljuba semmihez sem ért és mindenről véleményt mond. on en voit les rayons. hogy tulajdonkép ő maga sem tudja: de ami engem illet. SZTYÓPA: Egyáltalán nem.A fiatalembernek el kell kezdenie és azt mondják neki . Nem az én hibám. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Jó. az apróság krokettezik. A lényeg az.menj szántani. látja a sugarait.) 6.5. hogy belépek a lovas testőrséghez önkéntesnek.) 7. Ljuba és Lizánjka. hogy csunyán viselkedtél apáddal szemben. (A pap félrevonul. Tegnap utálatosan goromba volt papával.19 . ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Quand on parle du soleil. JELENET Ugyanazok és Sztyópa bejön kerékpárján. Én is veletek tartanék. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos.. Ma reggel egy kislány csodaszép fehéreket árult. menj.

Hát . néni. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nagyon jól tudom.21 8. a sürgönyt. LIZÁNJKA: Csak azt mondtam. Megszimatolja. nézd. ahol barátaim vannak. amely ellenkezik a meggyőződéseivel. hogy Liza mindenben teljesen papa pártján áll? LIZÁNJKA: Ami igaz. eleget kell tennem katonai kötelezettségemnek. LIZÁNJKA: Igen. amit hallottam. hogy elpirult. Tanulmányaimat bevégeztem. kitől? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Cseremsánovéktól. néni. 21 Messziről megszimatolja. hogy elpirult? LJUBA: Micsoda ostobaság! Kitől? Alína néni. hogy kicsoda. hogy ha már lehetetlen nem szolgálni. befut piros ingben.Nálunk olyan nagy hü-hót csinálnak mindenből. Vánja nem adja. LJUBA: Szükségtelen találgatni. amit akar látni. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Dehát papa miért nem egyezett bele? SZTYÓPA: Papa! Mit is beszéljünk róla? Most. [Azt mondta. kivéve azt. Elle flaire cela de loin.. hogy [a katonai szolgálat a leghitványabb szolgálat és hogy ezért] nem kell szolgálni és pénzt sem ad hozzá. sürgönnyel. idée fixe-ének hatása alatt. hogy nem a pénzkérdés fontos itt. kutyákkal. Sztyópa. hogy mindenben egyetértesz papával. de azt mondja. Alína néni. A gyalogságnál [részeg és durva tisztek alatt] szolgálni kellemetlen és ezért a gárdába lépek. VÁNJA: Persze. hogy hol az ostobaság. LIZÁNJKA: Nem.szolgálni kell és kész.) „Hárman postavonattal érkezünk. Hiszen én is jelen voltam.. semmit sem lát.” Szóval a hercegné. Borisz és Tónja. elpirult.] SZTYÓPA: Hiszen én fogok szolgálni és nem ő. de önkéntesnek menni annyi. Azt mondja. hogy nem tud egy olyan dologban részt venni. JELENET Ugyanazok és Vánja. hogy ki jön. hogy nagyon örülsz! Sztyópa. akitől elpirulsz. Meg aztán ő is szolgált. Az. hanem az. LJUBA: Ostobaság! Kitől van a sürgöny? VÁNJA: Nini. (Olvassa.nagyon örülök.) VÁNJA: Nem adom oda és nem mondom meg. (Utána nyul. Tudja-e. mint magunknak választani ezt a szolgálatot. 12 . elpirult. hogy Liza mindig pártjára szegődik minden ostobaságnak. LJUBA: Á-á! VÁNJA: Bizony á! És mitől pirulsz? LJUBA: Mutassa. VÁNJA (Ljubához): Találd ki. SZTYÓPA: Itt nem a meggyőződésekről van szó . akkor csak sorozás alapján kell bevonulni. SZTYÓPA: Tudom. Add ide a sürgönyt. Cseremsánovék. pedig a dolog nagyon egyszerü. ugy-e igaz. nem igy mondta.

PJOTR SZEMJÓNOVICS: Nem tudtam. két gyermeke van. PAP (leül és ismét rágyujt): Talán még sokáig fog tartani. hogy találkozni fogok vele. Ha jól tudom. JELENET Ugyanazok Ljuba nélkül. hogy róla. Állandóan egy és ugyanaz. nem láttuk egymást. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Igy hát itthon maradtam.) 10. Nagyon bájosan énekelt. Akkor hát nem megyünk. hogy ilyen közeli viszonyban vannak Szarűncovékkal. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Örülök. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Vajjon miért? LJUBA: Tüstént itt lesznek Cseremsánovék. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen most hajt valaki a ház elé. Sztyópa. Nyikoláj Ivánovicsnak is jönnie kell.) 9. persze. azért beszélsz igy. csak várjon. cigarettákkal. JELENET Ugyanazok és Pjotr Szemjónovics. PAP (el akar menni): Ajánlom magam. hogy fivér a nővérrel és nővér a fivérrel házasodjon össze. LJUBA: Persze. bátjuska. aki együtt lakott Rómában a nagynénivel. LJUBA: Én Vánjával. Inkább játsszunk addig egy szet tenniszt. (Bejön Pjotr Szemjónovics. 13 . akkor azonnal itt is lesznek. nem megyünk. LJUBA: Petja bácsi. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nem. ugyanarról a Cseremsánováról. mert az nem járja. beszélni szeretnék önnel. velük is érkezik látogatóba. mikor együtt duetteztünk. Rendben van? Akkor hát megyek lapdákért és szedő-gyerekekért. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Miféle Cseremsánováról van szó? Csak nem a Golícün-lányról? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Persze. Róma óta.SZTYÓPA: Elég volt az incselkedésből. nemde? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. Hát csak vessetek sorsot. Semmi közöd hozzá. VÁNJA: Persze. ellened és Lizánjka ellen. SZTYÓPA: Ne járasd már a szádat. mert te meg Tónjának udvarolsz. (Elmegy. Hányszor megmondták neked? LIZÁNJKA: Ha a postavonattal jönnek. nyilván ő lesz. játszol? SZTYÓPA: Nem bánom.

elhozta a könyvet. Töltsek? Kissé hideg. Hát te elintézted az ügyeidet? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Elintéztem.23 A leány nagyszerüen zongorázik. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. És azt hiszem. 22 23 A hercegné Ljubára pályázik a fia számára. Vaszílij Nyikánorovics! (Köszön. Il faut lui rendre cette justice. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Legyen szives.22 PJOTR SZEMJÓNOVICS: De hiszen Cseremsánovék maguk is gazdagok voltak. igy is megiszom.ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nincsenek közeli viszonyban. de mult évben együtt laktak külföldön. (A paphoz. Okos asszony. MISSY (meglátja apját. elle flaire une jolie dot. Hát Mása hol van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szoptat. igen. Pjotr Szemjónovics. A herceg él. Azt hiszem azonban. (Csönget. De itt van Nicolas is. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jól van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Jól. köszön. elolvasta? Az egész uton önre gondoltam. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem kell. A lakáj bejön. de fel lehet melegiteni. C’est une fine mouche.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Köszönöm. (A paphoz. Már ettem. Most nem jönnek kapóra a vendégek. Nyikoláj Ivánovics kezet nyujt neki. beszalad a kroketpályáról és a nyakába csimpaszkodik): Papa. vagy kávé. ha van tea.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Kávé van még. hogy Mása nem nagyon fog nekik örülni. JELENET Ugyanazok és Missy.) 11. gyere velem. hogy la princesse a des vues sur Louba pour son fils. 12.) Á. Az asszony felségfolyamodványt nyujtott be. Nem kell tea és ha kelleni fog. néhány morzsaszemet megmentett és otthagyta a férjét. a fiu elvégezte az egyetemet és nagyon kedves. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Szervusztok Alína. Különben. 13. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Voltak. Alexándra Ivánovna vállat von és jelentős pillantást vált férjével. adjál. de mindent eltékozolt és az alkohol rabja lett. (Bejön Nyikoláj Ivánovics.) Á. El kell ismerni az igazat. melegitse fel a szamovárt. csinos hozományt szimatol. Alína. Ezzel szemben pompásan felnevelte a gyermekeit. JELENET Ugyanazok és egy lakáj. nem kérek. 14 .

. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Én azt hiszem..24 Nem loptak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Más szóval.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (cirogatja): Azonnal. (Missy elmegy. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Még ha ugy is vesszük a dolgot. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha tehát azt akarod. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Annak tart mindenki. A föld mindenki tulaj- 24 És te megcáfoltad beismerésüket. érdemes-e. hogy nem nyugodtam meg.) Hiszen önre nézve a kérdés lényege nem Krisztus Isten-voltában és nem a kereszténység történetében van. de ők maguk is mindent beismertek. mohón teát iszik és eszik. Ők kidöntöttek tizet. következéskép . de ezt csak a néni számára mondtam. hogy ez az erdő az enyém ..999 negyvenötezred részt is kivágják. mert tiz szál fát kidöntöttek egy erdőben. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Már megint vitatkoznak. csak hadd egyek valamit.. amire én sehogy sem vagyok képes.. ne üldözz tüszurásokkal és célzásokkal. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a pappal kezd beszélni.. (A paphoz. minden gyeszetyinen körülbelül 500 fánk. jól számoltam .akkor van nekünk 900 gyeszetyin erdőnk.) 14. hanem az egyházban. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Eszem ágában sincs. 15 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha pedig komolyan tudni akarod. (A paphoz. vádat emeltek. amelyet kivágtak s amelyre szükségük volt. lehet-e vajjon ezért egy embert a családjától elszakitani és fegyházba juttatni? SZTYÓPA: Igen ám.. vádat emeltek? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De te nem nyugodtál meg az itéletben? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (bosszusan): Természetes.450 ezer fánk. mingyárt jövök. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. hogy Renan nem elég meggyőző az ön szemében.. vádat emeltek a tárgyaláson a parasztok ellen? (Nyikoláj Ivánovics leül az asztalhoz. de ha ezért az egy negyvenötezredrészért nem keresünk jogorvoslást. hogy megmondjam: miért nem engedhetem meg. JELENET Ugyanazok Missy nélkül. de nyomatékosan Alexándra Ivánovnához fordul): Alína.. hogy erre a szamovárra is szükségük van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megengedem. azonnal. ők mindent beismertek et vous leur avez donné un démenti.) Arra gondoltam. amelyet az én tulajdonomnak tartanak. Menj játszani. alapjában véve pedig nekem semmi néven nevezendő jogom sincs erre az erdőre. hanem elvettek. hogy ezeket az embereket tömlöcbe vessék és megrontsák azért. hogy miért nem vagyok képes biróság elé vinni a parasztokat a fáért.. galambom.azt hiszem.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. nagyon hamar mind a 44. persze. azaz egy negyvenötezred részt.

NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Különben. amelyet az egyetemen tanultál. ugyanezt tettem volna. mint dolgozni. hogy ha Jefím helyében volnék. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen és ha meghalsz a barátaidért . gyermekünkét is és nemcsak kenyerünket.dona. hanem önmagunkat is. SZTYÓPA: Vagyis meg kell halnunk. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De ha igy van.dicső lesz rád nézve is és másokra nézve is. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (mosolyogva): Már azt sem tudom. SZTYÓPA: Ugyan. senkisem nyom el senkit. Persze. őrizted. Rám nézve fontos az. hogy ruhánk. megtakaritásokat csináltál. hogy elnyom egy másikat. ha az ember nem érez szégyent azért. SZTYÓPA: Nem áll. ha tömlöcbe vetnének érte. ugy ezt lehetetlen bebizonyitani és az egész nemzetgazdaságtan. akkor nem szabad élnünk. Igen. a tudomány lerombol minden előitéletet. Munkát pedig semminőt sem fektettünk ebbe a földbe. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És gyermekünkét is? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. SZTYÓPA: Ellenkezőleg. és minél közelebb esik az Istenért való élethez. hogy annak. annál jobb.nem tudok vádat emelni ellene és minden lehetőt megteszek a kiszabaditására. (Pjotr Szemjónovicshoz. hanem az eredő irányában. hogy kinek válaszoljak. vagy egy darabka kenyerünk legyen. hanem mindent oda kell adnunk. ha nem szabad. SZTYÓPA: Te sohasem válaszolsz az érvekre. ha az ember nem érez szégyent azért. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Akkor sokkal előnyösebb lopni. aki megtakaritást csinált. De éppen azon fordul meg a dolog.. hogy oda kell adnunk az erdőt. És a test arra huz. a felvilágosodás szelleme pedig arra.) És nem is szabad.. vagyis nem lehet senkinek sem a tulajdona. joga van az élvezésre. mindent oda kell adnunk. hogy meghaljunk. SZTYÓPA: Más szóval. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi módon tettem szert ezekre a megtakaritásokra? És az erdőt nem én magam őriztem. kizárólag acélból szükséges. éppen az élet számára adatott. hogy másokért éljünk és az élet mindenkinél nem az állati irányban halad. mindezt nem lehet bebizonyitani. hogy igazolja ezt a mi helyzetünket. Ebben van Krisztus egész tanitása. ugy nem képezheti semmi a tulajdonunkat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Dehogy. hogy érte éljünk. amit ő és tettem elkövetése után kétségbe lennék esve.minthogy ugy akarok cselekedni másokkal. hanem szellem a testben. hanem igenis. ez sem fontos rám nézve. oda kell adnunk a ruhánkat is és a kenyerünket is. és ezért . Én azt mondom. hogy tudom. amelyet nem használunk fel és sohasem láttunk. amint szeretném. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha pedig nem szabad semmit sem birnunk. hogy Istenért. hogy odaadjuk magunkat. amint élünk. Meg kell feszitenünk minden erőnket. hogy munka nélkül élvezi másoknak a munkáját. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És nem is szabad ugy élnünk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyanugy. De nemcsak. hogy valami a tulajdonunkat képezze. És 16 . Következéskép ez a tan az életre alkalmazhatatlan. hogy velem cselekedjenek . hogy az ember nem csupán szellem.

eszem utján. nem bizonyitja. aminek hitéhez magam jutok el. minél inkább fogunk igyekezni Istenért élni. sem nemisteni voltát. ugyhogy csak a pap és Nyikoláj Ivánovics maradnak a szinen. Lehetetlen. amit mások mondanak. PAP: Ez az a pont. hm. örök életben. ahol. hogy kivánatos. hm. Hit Istenben. SZTYÓPA: Minek a középut. SZTYÓPA: Tényleg. felügyelő közeget kellett igazságainak teremtenie. hanem abban. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a paphoz fordul): Noshát. mondjuk hiteltérdemlő. hogy az Ur kitette légyen törvényeit torzitások és félremagyarázások lehetőségének. hm. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És dicső dolog lesz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Érthető. A különbség az. mindenkinek külön-külön esze van.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Az én számomra ez nem világos. az eredő. milyen benyomást gyakorolt önre a könyv? PAP (izgatottan): Hogy mondjam csak: a történelmi oldal eléggé fel van dolgozva. hm.) 15. hm. Különben is. hanem olyan. PAP: Az ész megcsalhat. 17 . Sem Krisztus isteni voltát. az állati élet viszont amugy is megteszi a magáét. létezése esetén ezek az igazságok nem szenvedhetnek el torzitásokat. az egyház. hm. amelynek hihetnénk. C’est tiré par les cheveux. kivánatos. szent személyek tanuságtétele. nem egyszerü. hogy előbb be kellett bizonyitania magukat az igazságokat. tulságosan kevés. csak egy kétségbevonhatatlan bizonyiték van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Rendben van. ha volna olyan csalhatatlan rend. mondjuk. de nem abban kell hinni. hogy nagyszerü dolog lenne.hinni kell. JELENET Ugyanazok. hogy legyen. De az a körülmény. most pedig be kell bizonyitani az igazság őrzőjének igaz voltát. (Elmegy.25 NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit tegyek? Ezt nem lehet szavakkal megmagyarázni. mert az anyag. hm.. hogy van is. az igaz. hitelessége nem teljes. (Beszélgetésük közben előbb a hölgyek mennek el. de meggyőzőereje. és jó lesz neked is és másoknak is. gondolkodásom. ha ugy jó élni. amelynek. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hinni .ezért. azután Pjotr Szemjónovics. elég volt és nem értem. nem lehet történelmileg bebizonyitani.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Talán az egyház? PAP: Hát persze. hogy megtedd. mondjuk. annál jobb. akkor adjunk csak oda mindent és haljunk meg. hinni kell. 25 Hajánál fogva ráncigált.. hit nélkül élni nem lehet. PAP: Én szerintem bizonyitja. elég volt.. Légy rajta. Sztyópa nélkül.

akik az igazságban vagyunk. a Krisztusban való egyetlen hitben. és az ezekhez hasonló igazságokat valamennyien elismerjük. . hm. és hogy nem kell tenned másnak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Krisztus tényleg összegyüjtötte őket. Isten egy megszentelt eszközt adott nekünk az igazság megismerésére.” Ez még az apostolok első gyülekezetével kezdődött. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. amikor. amit nem akarsz magadnak.az igazságra való törekvést. határozott. . valamennyien egyesülnénk.] PAP: Hát akkor mit jelent: „Mondd meg az egyháznak?” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A lényeg nem a szavakban van. Az emberek egyesülni akarnak és ecélból egyesülési eszközöket gondolnak ki. hogy kétszer kettő négy. [sem a feltámadást. de ha azt mondom. kétségtelen. ahelyett. ami rettenetessé teszi az egyházakat: konkolyt hintenek el azáltal. mint a buddhista lámának? Csupáncsak azért. meg aztán e szavak nem is mondanak semmit az egyházról. PAP: Már hogyan hinnénk. valamit. és hogy mindennek van oka. hogy azt állitják. hanem valamennyien különböző véleményre jutottunk. Hiszen ha azt mondom. akkor mindenki egyetért velem és Istennek ez az elismerése valamennyiünket egyesit.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (hevesen): Ez aztán már rettenetes istenkáromlás. hm. vagy a Háromság. véleménykülönbségekkel találkozunk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol vannak ezek a véleménykülönbségek? Azt. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ön azt mondja: az egyház egységet ad. hm. ezekben és az ezekhez hasonló dolgokban eltérő véleményen vagyunk valamennyien.. de Krisztus össze is gyüjtötte az embereket. kávé. vagy hogy Buddha elrepült egy napsugáron. ami szétválaszt. „Hányszor akartalak összegyüjteni benneteket. semmi olyant. valamennyien egyek vagyunk az Istenben. mint ha egy óriási épületben.Vánja: Én láttam.” PAP: Ez Krisztusig volt. nem is gondolva az egyesülésre. igazságunk? 18 .. a szögletekben igyekeznénk csoportokba verődni. akkor az ilyen istenség csak elkülönit. Akkor.Nem.. mert az ön hitében születtem? Vitatkozás a tenniszezők között: Out. Abban viszont. mondjuk. vagy hogy Mahomet az égbe repült és Krisztus ugyanoda repült. ami mindnyájunkat egybe forraszthat. PAP: Nem. Ellenkezőleg.A beszélgetés ideje alatt a lakájok rendbehozzák az asztalt. Ettől az időtől fogva kezdték hangoztatni. mint a kotlóstyuk a kiscsibéket. ahol a fény felülről a középre esik. megint tea. nem out. És mi éppen ennek az eszköznek nem hiszünk. hogy Isten a Szinaji hegyen kinyilatkozott Mózesnek. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lám. . de megvetik az egyesülés egyetlen kétségtelen eszközét . hm. hogy valamennyien a világosság felé mennénk. És aztán miért higyjek inkább önnek. ez az éppen. de valójában Krisztus egész tanitása. sem Krisztus Isten-voltát. csak ön magyarázza. Afféle ez. hogy birtokában vannak a teljes. de mi széthulltunk. mert valamennyi összhangban van észjárásunkkal. mert félreértettük [Krisztus minden templomot lerombolt. ha nincs. mondjuk. PAP: De hogyan vezessük a népet. PAP: Igy. A lényeg a tanitás szellemén fordul meg Krisztus tanitása az egész világra szól és magába zár minden hitet és nem enged meg semmiféle kizárólagosságot. hogy van Isten-Brahma. hogy a teljes és kizárólagos igazság birtokában vannak. vagy a zsidó Isten. hogy van Isten: a világ kezdete. mi nem vagyunk eltérő véleményen valamennyien. Isten-voltán és a feltámadáson alapszik. csalhatatlan igazságnak: „Ugy tetszett nekünk és a Szentléleknek.. még itt sem vagyunk egyek. a legborzasztóbb széthuzás mindig az egyháztól származott. Krisztus tanitását. sem a szentségeket].

hm. a pap nélkül.) 16. hogy megmentsük és tanitsuk a többieket. nem állapodott meg. nem lehetnek szilárd meggyőződései. vagy hogy higyjünk a megváltás badarságában és iszonyatában. És ezt a bünt mi. nekünk meg az okoz gondokat. ugyan minek. és ön az ön egyházával. és aztán azt. hogy feltárnánk előtte a jónak és igazságnak örökül kapott tanát. fontos ahhoz. ahelyett. Ezt magyarázd meg Másának. mondjuk. de hiszen ez borzasztó. hogy mi a világ és milyen a törvénye. Krisztus tanitását. és leült ott. követjük el. PAP: Nem. Istennek tulajdonitva őket. . Meg aztán jó. hogy Krisztus megparancsolta. amelynél rosszabb nincsen e világon. mindig ugyanaz marad. mondjuk. Hiszen ez olyan büntény.. racionalisztikusan nézzük. hm. A pap elköszön. hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot.. de ha meglátná az igazságot. (Elmegy. Valamennyiünknek a saját lelkünket kell megmentenünk. hogy mindenkit kereszteljünk meg vizzel. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De mi lenne vele. PAP: Igen.jó lenne neki is és mindenkinek.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Éppen ebben van a borzalom. akkor mindenki hitelt adna neked. hogy megkeménykedjék [a csalásban]? Nem. csak tanulmányozza az Irást. most azonban. és azután felrepült az égbe. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ezt ki mondta neked? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Magyarázd csak ezt meg neki. és a feleséged mindenkinél kevésbé. 19 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. Bocsásson meg. Időt adni neki. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Isten áldja meg bátjuska.) 17. senki sem hisz benned. jóra és igazságra fogékony gyermek azt kérdezi. amely nincsen. hogy másokról kelljen gondoskodnunk. azt tanitjuk. Az üde. Hiszen ez borzalmas. buzgón a fejébe kezdünk tömni mindenféle elrettentő badarságot és iszonyatot. Most. az Atya oldalán. hogy nem vagy iránta sajnálattal. mindegyikünknek magunknak kell elvégeznünk Isten müvét.) (Bejön Alexándra Ivánovna. amely nélkül nem lehet üdvözülni. Nicolas. JELENET Ugyanazok. ha igy. És nem is hihet. őszinte ember. az égben. Ha pap is. S vajjon mire tanitjuk őket? Még elgondolni is rémséges. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Bárhogyan nézzük is. Sohasem fogja megérteni. és én sem értem meg és senki sem fogja megérteni a világon. JELENET Ugyanazok és Alexándra Ivánovna.még gyerek. Mi ehhez hozzászoktunk. a tizenkilencedik század végén. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha jó lenne. (Hallgatnak. akkor ez tényleg igy van. s a magunk gyermekeivel ne törődjünk. hogysem megvessük. Elcsavarja a fejét. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Helytelen. ha hitelt adna neked? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nekem nincs értelme hinnie. hogy megállapodjék. azután özönvizet árasztott rá. és mi. ne hallgasson rá. ellenkezőleg. Az ügy tulontul. az összes állatokat beterelte egy bárkába és tanitjuk az ótestamentum összes többi ostobaságait és ocsmányságait. .

de a lényeg. hogy haragszol rám . és meglátod. hanem Istené. LJUBA: Out. mint amit a legfőbb biró követel tőlem a lelkemben. nagyon örülök. utközben gondolkodtam a dologról és tüstént szólni fogok neki. rákényszeritettél. én szerintem másvalami.. aki akarata szerint való életet követel tőlünk. de nem tudok hallgatni. hogy ebben kételkedjem. hogy megértsem. (Lárma a tenniszezők között. Ami pedig azt illeti.) LJUBA: Out! VÁNJA: Nem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Engedd meg. ide esett ni. hanem hallgass végig. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szerinted ez Krisztus kinyilatkoztatása. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Természetes. LJUBA: Először is: illetlen dolog volt azt mondani.. . Én egy pillanatra sem kételkedem.bocsáss meg. LIZÁNJKA: Én láttam. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Saját gyermekeimnek is. és amit Krisztus kinyilatkoztatott előttünk. hogy az én életem nem az enyém. hogy az akaratát cselekedjük. out. de ha nem volnának idegen befolyások. hogy megröviditse gyermekeit a részeges Jefím et compagnie javára? Soha. hogy mi valamennyien minden pillanatban meghalhatunk és elmehetünk vagy a semmibe. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi mást tehetek hát ebben az életben. VÁNJA: Nem igaz. amelyeknek nagyon könnyen kerül a hatásuk alá. Isten azt követeli. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyebár igaz. hogy saját gyermekeimnek is. Az Ő akarata pedig. mindenkit szeressek. aki küldött bennünket és aki megköveteli tőlünk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Várj csak. ne vitatkozz. mindenkinek szolgáljak. Isten? És a lelkiismeretem.a lelkiismeretem. hogy én is megmagyarázzam Márja Ivánovnának a felfogásomat. VÁNJA: Szerintem viszont illetlen dolog nem igazat beszélni. hogy megtegyek mindent. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Abban.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És Mása feltétlenül meg fog érteni. mi nem láttuk. A fődolog az. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én nem haragszom. vagy Istenhez. Alína. hogy egyet fog velem érteni. ami a sziveden volt és alkalmat adtál rá. hogy mindenkit magammal egyenlőnek tartsak. Sőt ellenkezőleg. már megértene és velem tartana. „nem igaz”. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És te erről fogod meggyőzni Mását? 20 . amit mindannyian tudtunk.ez csak az. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Más nem lehet. és a te életed nem a tiéd. És bocsáss meg nekem. Ma. hogy elmondtad. hallgatlak. mert jó és okos. Hiszen nem valami fantazmagóriámról van szó. amit a lelkiismeret parancsol. out.

beszélj te. Hozzám fordult. MÁRJA IVÁNOVNA: Alkalmatlan az idő. MÁRJA IVÁNOVNA: Miért iszol mindent hidegen? Eszembe jut . MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen tudod. hogy Cseremsánova jön a fiával és a leányával? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha szivesen látod őket. hogy önkéntesnek akar belépni a testőrségbe és ehhez szülői nyilatkozatra van tőled szüksége és el kell tudnia magát tartani. az Isten szerelméért ne izgasd fel magad és hallgass végig. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ép az imént mondtam Alinának. hogy nincs más teendőnk. Csönd. MÁRJA IVÁNOVNA: Szeretem a hercegnét és a fiatalokat.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Feltétlenül. Csak egy kissé alkalmatlan időt választottak ki. most beszélj vele. JELENET Ugyanazok és Márja Ivánovna. én megyek és megnézem. nagyon jól. nem tudja. nagyon örülök. dehát én csak nem dönthetek! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit döntsünk mi? Dönthet ő maga is.elő kell készülnünk a vendégekre. hogy mi lesz vele. Mása. Én semmit sem adok és semmit sem tagadok meg. Tudod. Jól utaztál? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. Hiszen el kell valamire magunkat határoznunk. utána Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna egyszerre kezdenek el beszélni. (Elmegy... te pedig nem adsz neki pénzt. MÁRJA IVÁNOVNA: Sztyópáról akartam neked beszélni. hogy hogyan tenniszeznek.) 18. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És ő abbahagyja gyermekei nevelését és sorsukra bizza őket? Soha! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nemcsak ő fogja megérteni. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem.ezt 21 . Alexándra Ivánovna nélkül. JELENET Ugyanazok. (Izgatottan. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi ujság. de te is meg fogod érteni. A szegény emészti magát. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (feláll): Na. [Önként katonai szolgálatba állni .) 19. nem ébresztettelek fel ma reggel? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. mert nekünk beszélnünk kell egymással.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Soha! (Bejön Márja Ivánovna. nem aludtam.

Ez kegyetlenség. hogy ezt nem akarom. hogy nem.nem mulatság ez az élet. De eljön az öregség. hallgatlak. de nem értelek. MÁRJA IVÁNOVNA: Ezelőtt is ugy éltünk és nagyon jól éltünk. Érts meg.] Vegyétek el tőlem a birtokot és akkor nem leszek felelős. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (heveskedve): Éltem. hogy miért élek.vagy ostoba. én is rákezdtem s ki akartam önteni előtted a lelkemet. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És mindenki boldogtalan. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen tudod. szülnöm is. drágaságom! Hiszen nem ez a lényeges. a magad életét. amelyre csak vadember lehet képes. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása.. most élünk [idegen munka gyümölcséből. és Isten tudja. mint ahogy a lelkiismeretem parancsolja. (Észreveszi férjén a bosszuság kifejezését. Nekem kell nevelnem is. tüstént ráeszméltem. amig. másoktól kellene elvennem. amelyet adnék neki. Megkérdeztem magam: miért is teremtett bennünket Isten? (Bejön egy lakáj.] MÁRJA IVÁNOVNA: A te szemedben most minden vad és ostoba. Nincsen jogom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én is éltem ugy. ami nem az enyém. meg aztán nem is birom. vagy hitványságnak. Nem értem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Érts meg tehát. Együtt élünk és nem értjük meg egymást. Hiszen nem lehet ugy élni. a halál és én meg fogom kérdezni magamtól: minek éltem? [Hogy életet adjak ugyanolyan parazitáknak. Nem adhatom oda a véres verejtékkel dolgozó parasztok munkájának gyümölcsét testőrhuszári dőzsölésekre. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen mindenki igy él. gyermekeket nemzve és nevelve [ugyanerre a célra]. Bárha nem most van az ideje. amikor te nem adsz neki pénzt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudok azt adni. azaz nem gondolva arra. de eljött az idő és megborzadtam. amikor senki sem szólt nekem. ha nem fogja fel tette egész iszonyatát. hogy mi történt veled. Addig még türhető. nem értelek. A pénzt. másokat dolgoztatva ránk]. nem vagyok rá képes. Te éltél. ugy. Amig én rendelkezem a birtokkal. mint Vánjánál. nem is annyira engem. nem tudok másként rendelkezni vele. táplálnom is. az életenergia kicsattan belőlünk. Hiszen ez igy nem mehet tovább.. és megkérdeztem magamtól: tényleg erre teremtett volna bennünket Isten? És mihelyt erre gondoltam. MÁRJA IVÁNOVNA: Egyáltalán nem.. hanem őrajta. hogy ne tudjuk. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyhogy nem a tied? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: [Más emberek munkájának gyümölcse nem az enyém.. Amikor beszélni kezdtél. mikor lesz az ideje.) 22 . hogy miért élünk. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyan nem te rajtad. Jól van. hanem értsd meg magadat. MÁRJA IVÁNOVNA: Én szeretnélek megérteni. ha számitáson alapul. Néha szinte szándékosan nem értjük meg egymást.) Na jó. amikor semmit sem értettem. hogy borzasztóan boldogtalan vagyok és boldogtalanokká teszlek téged és a gyerekeket. jó. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ami engem illet. de a dolog nem énrajtam fordul meg. én megláttam. mint amilyen én vagyok?] És ami a legfőbb . Hiszen élnie kell Sztyópának. esztelen lépésnek tartom.

szoptatok. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Olyan nem tudok lenni. MÁRJA IVÁNOVNA: Én nem tudok gondolkodni és okoskodni.. olyasmit beszélsz nekem. (Elmegy a ház mögé. Éjszakákon keresztül nem alszom. Hiszen. mint ama vincelléreké. (Megcsókolja. ismerem a hasonlatot. hogy aztán mindenkinek egyenlően adott. MÁRJA IVÁNOVNA: Jól van. az egész házat vezetem és ahelyett. Sztyópa és Ljuba követik. amikor a vincellérek hasonlatáról kezdtem gondolkodni. Ljuba! Mi lesz? LJUBA (komolyan): Csak ne ostobáskodj. még végigbeszéljük a mondanivalónkat. szakadatlan megszegése az Ő akaratának. amint élünk.) 23 . hogy élet csupán egy van és vagy szentül éljük le vagy elrontjuk. igen. kérlek. hogy senkinek sem teszünk rosszat? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Már hogyne tennénk senkinek sem rosszat? Lám. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És az Evangéliumban azt a választ találtam.) VÁNJA (átugrik a padon): Én nem hagyom abba. hogy a kert az ő tulajdonuk.. amikor ugy élünk. de te hallgass rám.nem az enyém.) Igaz? MÁRJA IVÁNOVNA. munkások. Akkor lett ez előttem világos. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. ez éppen az élet olyan felfogása. hanem azért küldettem a világba. JELENET Ugyanazok és a lakáj. (Alexándra Ivánovna férjével és Lizánjkával bejön a terraszra.20. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása! MÁRJA IVÁNOVNA: Most még ezek a vendégek is. hogy segitenél.. hogy távolról sem magunkért élünk. Nyikoláj Ivánovics töprengve jár fel és alá. megjöttek. hogy az életem . mint azok a vincellérek. mint ezelőtt voltál. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez a parabola valamiért rendkivül világosan megmutatta nekem. Igen. akkor nem folytathatjuk az életet ugy. és minden borzalmas volt. nem az a lényeg. Csak arra az egyre gondolj Mása. Ismered? MÁRJA IVÁNOVNA: Ismerem. hogy az életem az enyém. hanem ellenkezőleg. hogy miben állt a hibám.) MÁRJA IVÁNOVNA: Most nincs időnk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (szünet után): Nem. de mihelyst megértettem. csak olyan légy. MÁRJA IVÁNOVNA: (nem hallgat férjére és a lakájhoz fordul): Hozzon be forralt tejszint. Azt gondoltam. hogy Isten müvét végezzem. amit nem értek. MÁRJA IVÁNOVNA: Dehát miben áll ez a megszegés. Megyek fogadni őket. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha meg tudtátok. (Csengetyüszó és fogat közeledése hallatszik.. amikor az egész életünk nemcsak nem teljesitése. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen ezt valamennyien tudtuk. végezzük be a játékot.

meggyőzted? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Alína! Az. ha nem holnap. Catiche Cseremsánova. hogy soha senki sem ér rá. (Énekel.21. ami közöttünk végbe megy. már jönnek is.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (férjére): Kérlek. Komolyan beszélek.) . csak ne szakits félbe és ne képzeld be magadnak. amikor éppen ő is elhatározta. kérlek Másának. JELENET Nyikoláj Ivánovics. hogy akkor akartad Mását meggyőzni. magasztos dolog. hogy beszélni fog veled. hanem az élet. hanem az igazság. jó. ha nem ma.. A rettenetes az. (Elmegy. akkor holnap. de furának találtam. Pjotr Szemjónovics és Lizánjka. akit tizennyolc éve nem láttam.) Egyáltalán nem nevetek. Mondd meg. Ki érkezett? PJOTR SZEMJÓNOVICS: Cseremsánovék. Nem én győzöm meg.. hogy össze fogok veszni Nicolas-val. És tréfák itt nincsenek a helyükön. hanem Isten győzi meg és ezért lehetetlen. Alexándra Ivánovna. amikor együtt énekeltük: La ci darem la mano. Utoljára akkor találkoztunk. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. hogy a szobámban leszek. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jó. hogy meg ne győződjék. akkor.Függöny - 24 . (Nyikoláj Ivánovicshoz.

1. ebben nem szenvedünk hiányt. régen volt. JELENET A hercegné és Márja Ivánovna.. a hercegné és Pjotr Szemjónovics. tea és kávé. 26 27 Micsoda energia.26 PJOTR SZEMJÓNOVICS: Oh. hanem tökéletes fejtetőre állitása. egy hét mulva. Ez afféle magasztos hangulat. falun. A szin a nagy szála. hogy Gerászim atyát idehozza? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Igen. (Elmegy. Én megértem Nyikoláj Ivánovicsot. HERCEGNÉ: Quelle énergie. Teritett asztal. csak nem alszanak még? MÁRJA IVÁNOVNA: Tegnap este holdfény volt és kilovagoltak. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Bizony hercegné..de ön nem ismeri őt. de nekem ugy tetszik. Ma már Don Basilio szerepe sem nekem való. Pjotr Szemjónovics és a hercegné. Csodálom. . nagyon jól játszik. Je l’admire. hogy mindezt tulságosan a szivére veszi. tegnap este jutott a gondolat az eszébe és tüstént már repült is érte. HERCEGNÉ: Én nem tudom. Csakhogy mások az idők. Oh. Korán elutazott és nemsokára itt kell lennie. HERCEGNÉ: Ma a gyermekeink énekelhetnének.27 (Szivart vesz elő. ha csak erről volna szó. pour ceci. hogy ön Rozinát énekelte. komolyan mondom. A falnál zongora. HERCEGNÉ: Tényleg csak azért utazott volna el Alexándra Ivánovna. ce n’est pas ce qui nons manque.MÁSODIK FELVONÁS Ugyanott. ön nem tud mindent. Nagyon későn értek haza. JELENET Márja Ivánovna.. sétálok egyet a parkban a kutyákkal. De a kegyed leánya. Szoptattam és hallottam őket. Szamovár. Ez nem segitség a szegényeknek. kottaállvány. pozitivabbak. Ugy tetszik. És mi történik. ha tényleg alamizsnát fog osztogatni a szegények közt? Ugyis tulságosan sokat gondolunk magunkra. rombadőlése mindennek. De mi van velük. 25 . én pedig.) Különben megyek rágyujtani és amig a fiatalok felkelnek..) 2. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hát az én hüséges élettársam mikor jön vissza? Kiküldte érte a kocsit? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. Az asztal mellett Márja Ivánovna. ami ezt illeti. MÁRJA IVÁNOVNA: Oh. kedves Márja Ivánovna.

Igyekezni fogunk magunk dolgozni. (Olvas. veteményes kertet és a partmenti rétet. mindazonáltal hozhat körülbelül 500 rubelt. HERCEGNÉ: Most már én is hinni kezdem. Irassa át a birtokot az ön nevére. . HERCEGNÉ: Én azt tanácsolnám. és nem adok semmi ujat. Amikor beszélgetni kezdünk. és meggyőzni téged arról. sem a gyerekeket.. de a gyerekekkel. ugy tekintem. sajnálom a gyerekeket és nem tudom rábizni magam.. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. HERCEGNÉ: Noshát. Nem vagyok azon a véleményen.levélben nem vagyok képes. hanem keresztény módra kell élni. Nyikoláj Ivánovics mindent oda akar adni. két szobába. Hogy miért nem tudom ugy folytatni az életet. Ön köteles megvédelmezni a gyermekeit. nem mondom meg..) „Tervem a következő: Minden földünket odaadjuk a parasztoknak. amint ő akar. Mondom neki: lehetetlen mindent derékban kettétörni. hogy ezt nem kell megengednie. Tegnap elengedte az árendát a dmitrovkai parasztoknak és teljesen nekik akarja adni a földet. 26 . hogy mondja meg nyiltan és őszintén a követeléseit és jusson vele megállapodásra atekintetben. (Olvas. hogy mi lesz.hitelt adva nekem és rámbizva magad bizalomból. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. Fel fogom olvasni. de ha megengedi. HERCEGNÉ: Meg kell tennie gyermekei érdekében. Hiszen gondolja csak el. mit ir? MÁRJA IVÁNOVNA: Hallgassa. hogy rombadöntöm az eddigi életet. már elmondtam sokszor. hogy ugy kell élni. és örülök. Az. engedje át önnek.” (Félbeszakitja az olvasást. magunknak mindössze 50 gyeszetyint tartunk meg és az egész gyümölcsöst.. az én koromban. hogyan szeretnék berendezkedni a családban. Ha nem tudja kezelni a birtokot. hogy egyedül bárhová követném. és ezért irok. Tegnap ezt a levelet irta nekem. MÁRJA IVÁNOVNA: De én ezt nem akarom.HERCEGNÉ: Én nem szeretnék beleavatkozni az önök családi életébe. hogy milyen határokig.) Sem ezt. sem azt nem tudom megtenni. HERCEGNÉ: Hogyan? egy fedél alatt lakik önnel és leveleket ir? Milyen különös. hogyan engedjük át a házat iskola céljaira és költözzünk át mi magunk a kertész-kunyhóba. szakácsnő és mosónő váljon belőlem. hogy ilyen messzire jutott a dolog. hogy mindent elmondhatok önnek. MÁRJA IVÁNOVNA (izgatottan): Itt nincsenek határok. Ezért mentem hozzá vajjon? Már gyenge vagyok és öreg. MÁRJA IVÁNOVNA: Itt következik aztán az egész terv. és nem tudom.. vagy követsz . Egy idő óta féltem az egészségét. HERCEGNÉ: Én azt hiszem. Annyira izgatja magát.” HERCEGNÉ: Hét gyerekkel 500 rubelből élni! Ez lehetetlen..Nyikólenjkát szoptatom. Azt akarja. hogy nem tehetem meg. HERCEGNÉ: Ez lehetetlen! Csodálatos! MÁRJA IVÁNOVNA (levelet vesz elő): Egyedül vagyunk. HERCEGNÉ: Bizony nem gondoltam volna. amit meghagyunk magunknak. amint éltem. én ezt megértem. És ön mit felelt? MÁRJA IVÁNOVNA: Azt mondtam. amikor beszél. kivált most. hogy igy nem kell élni. Hiszen kilenc gyereket szültem. . hogy most. MÁRJA IVÁNOVNA: Ennyiben is maradt. Két lehetőség közül választhatsz: vagy hitelt adsz az igazságnak és szabad akaratból követsz. mint aki a családunkhoz tartozik. tápláltam. de nem fogjuk kényszeriteni sem magunkat. én önt.) „Azt veted a szememre. hogy a dolog nem normális. mindketten izgatjuk magunkat.

döntetlenül. hogy miért van. ez lehetetlenség! MÁRJA IVÁNOVNA: Mi történt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Az. hogy a föld azoké. papirral a kezében. [azt felelte.) 3. rettenetes. csak rettenetes. semmint gondoltam. akik dolgoznak rajta és hogy kötelessége átadni a parasztoknak]. JELENET Ugyanazok és a dada. nem segithetnék-e azon. MÁRJA IVÁNOVNA: Ő azonban Gerászim atyának sem fog hinni. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyan? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nagyon egyszerüen. Kivágta a fát. Megyek. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. (A terraszra megy és találkozik Borisszal és Ljubával. megyek. felizgattam magam és a kicsinek hasfájása van.) 27 . a pap az ő pártját fogja.MÁRJA IVÁNOVNA: Szása nővérem meg is mondta neki.) 4. HERCEGNÉ: Ez azért van. HERCEGNÉ: Igen. hogy nincs rá joga. s ami a fő. hogy tönkretegyük családunkat. mert szereti őt. MÁRJA IVÁNOVNA: Ezért is utazott be nővérem Moszkvába. És én nem is leszek. beszélni akart a közjegyzővel. MÁRJA IVÁNOVNA: És a pap. Annyira határozott. hogy győzze meg Nyikoláj Ivánovicsot. Nesze neked kereszténység. MÁRJA IVÁNOVNA: Azonnal. DADA: Nyikólenjka felébredt és kiabál. aki három havi börtönre itélte. HERCEGNÉ: Igen. Igy is marad minden. hogy a kereszténységnek nem az a lényege. HERCEGNÉ: Én is azt hiszem. hogy neki van igaza. most már látom. MÁRJA IVÁNOVNA: S most mit lehet tenni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Egy dolgot mindenesetre: nem lenni erdőtulajdonosnak. hogy ugy rémlik. magával akarja hozni Gerászim atyát. Éppen az a rettenetes. JELENET Márja Ivánovna. a hercegnő és Nyikoláj Ivánovics. A felesége jött el. s amikor beszél . MÁRJA IVÁNOVNA: Nem tudom. hogy egy hitvány fenyőfánkért Pjotrt tömlöcbe vetik. tegnap észrevettem.képzelje -. De megyek és megnézem. amit mi követtünk el. (Bejön a dajka. mire feljelentették a békebirónál. nem tudok ellentmondani neki. hogy a dolog sokkal komolyabb. (A másik ajtón belép Nyikoláj Ivánovics.

) Hová mégy? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A faluból és megint a faluba. papa. hogy a nép szegény. a ruha viszont teljesen egyszerü. Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna nélkül. LJUBA: Mivel hát? BORISZ: Minden tevékenységünkkel. Látom. LJUBA (leül a szamovár mellé): Kávét vagy teát? BORISZ: Mindegy. amit te akarsz és semmitől sem félek. ha utána megyek a faluba? LJUBA: A legkevésbé sem. (Megcsókolja. Nem látom a végét. azért. Mit gondolsz. LJUBA: Papa pedig azt mondja. LJUBA: Csak menj. nem zavarom. BORISZ: Ezt nem értem. (Mindketten különböző irányban el. hogy serkentsük a tolvajokat. BORISZ: Hát ezek a fülbevalók. JELENET Ugyanazok. Én igy akarok berendezkedni. de életünket nem szabad odaadnunk... felvilágosulatlan. hogy segiteni kell neki. hogy megszeretett és legtöbbször hozzád intézte tegnap a szavait. LJUBA: Csak nem Pjotrt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. JELENET Ugyanazok. hogy éppen ez az. Minden tudásunkat a szolgálatába kell állitanunk.) . BORISZ: Én szeretnék még Nyikoláj Ivánoviccsal beszélni. én pedig felkeltem Lizánjkát és Tónját.) 6. (Elmegy. Borisz és Ljuba. Most hurcolnak ott egy éhes embert a börtönbe. BORISZ: Én nem értem Nyikoláj Ivánovicsot. hogy tönkretennők az életünket. Azt tudom. BORISZ (kiissza kávéját): Akkor hát megyek. ez a ruha? LJUBA: A fülbevalót el lehet adni...Függöny - 28 . Márja Ivánovna utána. LJUBA: Állandóan egy és ugyanaz. LJUBA: Én azt akarom. de igazán nem azzal. De Pjotrt. LJUBA: Jó reggelt. mert. Csak nem öltözhetem madárijesztőnek. Szolgálhatunk a népnek anélkül is. amit tennünk kell.5. Hacsak te.

JELENET Iván Zjábrev és Maláska a csecsemővel. Apa inni kért.) 4. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Te miért jöttél ide ki? IVÁN: Odabenn sok a légy. Nem volt senkisem otthon.hallani a gyermek sirását . Harangoztak már az ebédhez? MALÁSKA: Harangoztak. JELENET Ugyanaz és parasztasszony. PARASZTASSZONY: Te mért tetted le a kicsit? Lám. (Jön egy terhes asszony egy kéve rozzsal és gereblyével és tüstént tarkón üti Maláskát. meg nagyon melegem volt.) 2. 29 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát Pjotr hol van. hogy igy óbégat? Megállj. Iván Zjábrev tuluppal letakarva fekszik a kunyhó előtt. A csecsemő ordit. mintha tüz égetné az egész testemet. Inni! MALÁSKA (bemegy a kunyhóba . Amott jön az uraság.és kihoz egy meritőkanál vizet). megmondom anyádnak. IVÁN: Ah. (Nyikoláj Ivánovics bejön. IVÁN: Mit ütöd folyton a kicsit. 1. itthon? IVÁN: Persze. IVÁN: Vizet. csecsemővel a karján. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. MALÁSKA: Voltam náluk. de nem kaptam. Mindig az utcán kódorogsz? MALÁSKA (óbégat): Ebben a pillanatban jöttem ki. hogy ordit. MALÁSKA: Mondd meg neki. JELENET IVÁN: Maláska! (A kunyhóból kijön egy csöppnyi kislány. Az éhségtől óbégat.VÁLTOZÁS Utca. a rendőrbiztos kiment utána a szántóra. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Most jobban vagy? IVÁN: Ugy érzem. IVÁN (iszik): Kérhetnél tejet Gyomkinéktől.) 3. bárcsak értem jönne a halál.

Ime egy család . BORISZ: Nem lehetnék valamiben a hasznára? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Itt már nem lehetünk másoknak a hasznára. hogy belátjuk. meg a hajamat tépni nem beteg. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudom. mit bánom! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem félsz Istentől? PARASZTASSZONY: Tudom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hogy beszélhetsz igy. De sétálni. JELENET Ugyanazok és Borisz. haza kell jönni. Mások már betakaritottak. csak le lenne kaszálva. hogy mit tegyünk. mikor beteg? PARASZTASSZONY: Beteg. készits az ebédhez. JELENET Ugyanazok. PARASZTASSZONY: A kötözés már nem nagy dolog. . Csak önmagunknak használhatunk azzal. Malacröfögést és gyermeksirást hallani. a parasztasszony nélkül.hát én nem vagyok beteg? Mihelyt dolgozni kell. beteg.PARASZTASSZONY: Adok én neked. Be kellene fejezni a kötést. hogy bünt követek el. Hát vele mi lesz. 30 . Magamnak kell végeznem mindent. (Férjéhez. jóllakottak lesznek-e a jövő évben. A baj tulságosan régikeletü. de nem lehet. min is épitjük fel a boldogságunkat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Majd én fogadok valakit. már nagyon rossz bőrben van. vagy sem. IVÁN (nyög): Oh.) Adj’ Isten bátjuska. hogy bevitetem a kórházba.öt gyermek. Nyikoláj Ivánovics. 6.) Te mért hallgatsz? IVÁN: A kórházba akarok menni. Maláska.) 5. ez a mihaszna meg a hasát sütteti. Itt rosszabb dolgom van. Dögöljön meg. Csak vesződség van velük. PARASZTASSZONY: Ó Istenem! (Óbégatni kezd. Nyikoláj Ivánovics? Biztosan rámegy. (Bemegy a kunyhóba. bár meghalnék. utánanézni ezeknek a gyerekeknek. egy terhes asszony és egy beteg férfi és krumplin kivül nincs mit enniök és most dől el a kérdés. de hová legyek dühömben? Hiszen teherben vagyok és kettő helyett dolgozom. megcsinálom én magam is. mint egy kutya. Arra gondolok. hadd haljon meg itthon. PARASZTASSZONY: Magam sem tudom. uram. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mitek van ebédre? PARASZTASSZONY: Hát mink lenne? Krumpli meg kenyér. mint egy kutyának. (Meglátja az uraságot. Az utolsó munkáskezet tömlöcbe viszik. nálunk két oszjminnyik még nincsen lekaszálva. hogy mi lesz vele. BORISZ (bejön). Hiszen ennivalója sincs az embernek. aki a zabot lekaszálja és összekötözi.) Ne vitesd el. Tényleg nagyon betegnek látszik.

. Különben. sietünk munkára. nem értettem meg. hogy mindenkinek egyenlő joga van az életre.És segiteni nem lehet rajtuk. nem tudok igy élni tovább.. legalább is énvelem igy volt. Mivel segitsünk? Fogadok neki egy munkást. JELENET Ugyanazok és parasztok és parasztasszonyok. Ha talán kezességet vállalnál értem.) 7. 9. (Elmennek. lehet talán nyugodtan élnünk. Szevasztján bá’! Kaszásokat fogadnak fel. Annak az aggastyánnak amott sérve van. hogy hogyan élek.. És ki a munkás? Egy ugyanolyan nyomorult. nem szegődnél el. PJOTR (Nyikoláj Ivánovics lábai elé borul): Bocsáss meg. hogy ki tisztogatja a kertünket. keresztényeknek tartva magunkat? Nem is keresztényeknek. Ha pedig látok. az Isten szerelméért. most viszont kinyiltak a szemeim és nem tudok nem látni. Most meg kell tenni. épiti a házunkat. a felesége és a fia. beteg. Éltem és nem értettem meg. SZEVASZTJÁN: Szegődj el te magad. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megállitja az egyiket): Jermíl. De amikor erre ráeszméltem. parasztok és parasztasszonyok nélkül. Ma egy nap egy évig táplál. puszta kenyéren és vizen él. nagyrészük öreg. 31 . de sehogysem lehet: a magamé sincs behordva. amikor megértettem. . A lényeg itt az. hogy Isten fia vagyok és hogy mi valamennyien Isten fiai és testvérek vagyunk. ezt most nem tudom önnek megmagyarázni.gyökerestől megváltozott az életem. majd máskor. (Jönnek parasztok kaszával. És mi? [Ha ezt láttuk. parasztasszonyok gereblyével és köszönnek. amit lehet. megtudom. de reggel négy órától este tiz óráig dolgozik és alig él.) 8. aki áldozata lett az iszákosságnak és a nélkülözéseknek. JELENET Ugyanazok. BORISZ: Bocsásson meg. rendőrbiztos. Csak egyet mondok: hogy azelőtt vak voltam. csinálja a ruhánkat. öltöztet bennünket. ne együk az ő munkájuk gyümölcsét]. Hál Ivánnal mi lesz? Meghal? MÁSIK PARASZT: Szevasztján bá’ talán elszegődne. táplál. de akkor mit csinál itt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megismerem a helyzetemet. hogy behordj ezeknek? JERMÍL (a fejét rázva): Szivesen megtenném. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Valamennyi félig jóllakott. Hogy miként lehet ezt megcsinálni. nem tudom. amint vakok az enyéim odahaza. el kell igy pusztulnunk. Pjotr. JELENET Ugyanazok. Különben. Hogy tudjon egy asszony mindent ellátni. csak egyszerüen nem vadállatoknak?] BORISZ: Dehát mit tegyünk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ne vegyünk részt ebben a rosszban [ne legyen földünk..

majd felfogadok valakit.Függöny - 32 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akkor menj. megteszem.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a rendőrbiztoshoz): Bemegyek a városba és kérvényt adok be.) . Hogy lehessen igy élni? (Elmegy. Ez már az én dolgom lesz. Nem lehetne most itt hagyni? RENDŐRBIZTOS: Az a parancs. hogy szállitsuk be a kapitányságra. amit csak lehet.

. Semmiféle müvészet sem felejtethet el mindent annyira. Valami elemi. kérlek. LJUBA: Ez az. TÓNJA (feláll és kinéz az ablakon): Megint parasztok. én szeretem a zenét. Mitrofán Jermílűcs. SZTYÓPA: Nem. (Tónja játszani kezd..) Kit keresnek?. TÓNJA: Nem igen lehet őket összehasonlitani. LJUBA: Emlékszel a prélude-jére? TÓNJA: Ez az ugynevezett George Sand-féle. csak a kifejezésre gondol és olyan bámulatosan finoman fejez ki mindent. De inkább kedvelek valami egyszerübbet. ré mineur-ben. Különben az egész gyönyörü. Igazi mesteri játék volt. de kissé elcsépelt. (Játssza az elejét. Látni. LJUBA: Nincs itthon. a világteremtést megelőző időből. Játssz.. falun. ami a zenét értékessé teszi. de Chopin mégis jobban a szivbe markol. Ljuba. BORISZ (szórakozottan): A zene. a scherzo. pap. Különben nem. TÓNJA: Ah. SZTYÓPA: Nem is gondoltam volna.. Sztyópa a zongoránál áll. igen.) LJUBA: Nem. mint a zene. egy másikat. Künn eső esik. (Az ablakhoz lép. zongora. SZTYÓPA: Több benne a lirizmus. hogy nehézségek már nem léteznek az ön számára. TÓNJA: Én viszont ugy érzem. Nem. játssza el.az valami csodás darab.. várjanak egy keveset. Tónja egy Schumann-szonátát játszott el és a zongora mellett ül. LJUBA: Schumann szép. hogy nem az volt. hogy nem szeretem.) LJUBA: Nem. 33 . azt gondolod? . LIZÁNJKA: Hogy lehetne még jobb? Csodás. És ily módon csodás reggelünk volt az ön jóvoltából. Én megértem Sault. Borisz ül. Szalón. Lizánjka. aki semmit sem ért a zenéhez. . SZTYÓPA (nevet): Igen. Ez gyönyörü.a játéktól izgalomban. TÓNJA: És olyan emberhez mégy feleségül. PARASZTOK: Nyikoláj Ivánovicshoz küldtek bennünket. hogy ön ilyen virtuóz. de megértem.. LJUBA: És nemesen. amit akarok. Engem nem kinoz az ördög. kérem.VÁLTOZÁS Ugyanott. 1. de abbahagyja. kifáradt. LIZÁNJKA: Nagyon szép. nem ezt gondoltam. Még sokminden hiányzik.. LJUBA: Az lehetetlen.a dalokat szeretem. Nos. JELENET LJUBA: Milyen gyönyörü az andante. helyesebben nem mondhatom.

LJUBA: A zene azért drága. (Az asztalon cukorkák.TÓNJA: Nem bájos talán ez a szonáta? BORISZ: A fődolog. Lizánjkát. mert urrá lesz az emberen.. 34 .) SZTYÓPA: A szerencsétlen Afanászij! Borzasztó zavarban van. (Játszik. hogy vőlegény és cukorkát eszik. hogy nincsen jelentősége. JELENET Ugyanazok és a lakáj. Nyikoláj Ivánovics el.) 3. a lakáj és Nyikoláj Ivánovics nélkül. TÓNJA: Ez?. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a lakájt is üdvözli és kezet nyujt neki): Adj’ Isten.) 2. üdvözli Boriszt.) (Bejön Nyikoláj Ivánovics. JELENET Ugyanazok. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol van mama? LJUBA: Azt hiszem. és engem bánt egy kissé. milyen komor volt minden.. hanem a mamáé. Igazán. Ljubát. Sztyópa hivja a lakájt. LIZÁNJKA: Chopin keringői elkopottak. Lám. LJUBA: Papa. Sztyópát.) 4. és te egyszerre játszani kezdtél és minden felderült. a gyerekszobában... hogy vannak. (A lakáj bejön. Nem értem! Minthacsak bünösek lennénk valamiben. Tónját. felderült. akik fontosságot tulajdonitanak neki. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. hogy Tónja milyen csodásan játszik! Hát te hol voltál? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A faluban. SZTYÓPA: Hozz be egy másik szamovárt.) LIZÁNJKA: Milyen jó. (Lakáj zavarba jön és kimegy. Mitrofán Jermilücst és a papot. de mindazonáltal. megragadja és elviszi a valóságból. Valamennyien esznek. TÓNJA: És nagyon jól teszi. BORISZ: Ez ugyan nem az én hibám.

üzi el jobban az unalmunkat. ettek. amit a faluban láttam. és nem aludtak hálóköntösben.ez elég. Schumannról és Chopinről vitatkozunk. iszunk. felcicomázottan. amit érzek. és meg kell hogy értsük szenvedéseik és örömeink összefüggőségét. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nincs időnk arra. amelyet az enyémnek mondanak. Nem tudtam meg nem mondani. Mi pedig itt tisztára fürdötten. hogy kifejezést adtam volna az érzéseimnek. Nyikoláj Ivánovics nélkül. hogy bevárjuk a kérdés közös alapon való megoldását. mások reggel háromkor keltek fel. hogy munkájuk gyümölcsét mi itt feléljük. utolsó munkását. hét-nyolc egészséges. Ljuba. hogy a kérdést megoldjuk. hogy ez helytelen. 35 . [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (visszatér a szobába): Be akartam menni a szobámba. sérteni fogja. LJUBA: Ha az ember igy gondolkozik . TÓNJA: Rettenetes kérdés. Nos. BORISZ: Ezért is mondja. fiatal férfi és nő. (El. korunk kérdése. Meg aztán az. ha megsértettem önöket. hogy a hercegné szépen játszik. és öregek. amit mondok.. gyengék. hogy én szolgáljak másoknak. egy család egyetlen. ahonnan én most jöttem. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. tiz óráig aludtak. és nem kell tőle félni. igaz. de nem tudok nem beszélni. nem beszélek. gyermekek. e pillanatban tömlöcbe hurcolják azért. gondolják csak meg. SZTYÓPA: Jó. Hogyan éljem végig az életemet. és ezért megmondtam önöknek.. ittak.. ha a nép szegény. Önök itt mind. TÓNJA: Amint látom. BORISZ: Igen. hanem ugy. És azt hiszem.) 6.) Ha önt. mert az erdőben. mint vendéget. Csak le kell vennünk a szemüveget. Az egyik dolog nem zárja ki a másikat. rabok gondjára bizva hálószobáink szennyeseit. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Bocsássanak hát meg. . hát lehet igy élni? (Izgatottan áll) LIZÁNJKA: Igaz. Te azt mondod. hogy másoknak kelljen nekem szolgálni. (Tónjához. ne éljünk ugy. miközben önök mellett elmentem. még fognak enni és muzsikálnak és a zenéről vitatkoznak. SZTYÓPA: Hogyan ne vegyünk részt? Az egész életünk bele van kapcsolódva. nem szenvedve benső meghasonlástól? BORISZ: Természetesen egyetlen eszköz van: nem venni részt. S ez még nem elég: e pillanatban egyiküket. azt latolgatva. teljesen Nyikoláj Ivánovics pártjára álltál. betegek. JELENET Ugyanazok. SZTYÓPA: Miért? Én nem látom be. Ha az emberek. tavasszal kidöntötte az ott növő százezer fenyőnek egyikét. hogy melyikük hat meg bennünket jobban. ha valaki fából van. most értettem meg először. anélkül. ott pedig..5. szoptató és terhes nők utolsó erejüket megfeszitve dolgoznak. hogy miért nem szabad beszélni Schumannról. egyenesen szemébe kell néznünk a valóságnak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (dühvel): Ha valakinek nincsen szive. Erre gondoltam. amelyen keresztül a nép életét nézzük. meg kell változtatnunk egész életünket. Mindegyikünk ma-holnap meghalhat.nem lehet élni. bocsásson meg. eszünk. hogy mindenekelőtt nem szabad tulajdonnal rendelkeznünk.

A pap ugyancsak ki akar menni. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem parancsolnak villásreggelit? (A közjegyző az asztalra teszi az irományait és elmegy. JELENET Ugyanazok. LJUBA: Ez a néni. Mitrofán Jermilücs pedig ujat akar. BORISZ: Mindent homályba takar és elhalaszt. amely biztositja számukra ezt a kellemességet. csakhogy ennek nem az a módja. Ön (Sztyópához) a mostani rendet akarja fenntartani. JELENET Ugyanazok. Önök mindaketten kellemesen akarnak élni. keresztény kötelességemnek tartottam hogy eljöjjek. Az okirat készen van nála. GERÁSZIM ATYA: Kérem. Márja Ivánovna és a hercegné.] (A zongorázás alatt Márja Ivánovna és a hercegné csendesen bejönnek és figyelve leülnek. a közjegyző nélkül.) 9.Kurszkba utazik . BORISZ: Érthető.MITROFÁN JERMILÜCS: Igen.) 7. GERÁSZIM ATYA: Ha nem is esett az utamba. hogy én és Mitrofán Jermílücs két különböző póluson állunk és emellett megegyezünk egymással: ezek az én szavaim . Belépnek Alexándra Ivánovna és Gerászim atya (pap.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Amint feltettem magamban. JELENET Ugyanazok. (Alexándra Ivánovna sug valamit a fiatalságnak. Valamennyien elhallgatnak. A nocturne vége előtt csengetyüszó hallatszik. (Ljuba és Tónja suttognak. (A hercegné áldásra járul elé.) (A zene folytatódik. Gerászim atya és a közjegyző. folytassák. hogy térjen be utközben ide . hogy tönkretegyük az életünket.és feladatomat elvégeztem. Ez minden kérdést eldönt.) 8. A fiatalok összebeszélnek és Borisz kivételével valamennyien kimennek a terraszra.) SZTYÓPA: Ez a legjobb. Gerászim atyát otthon találtam és rábeszéltem. a pap szintén. (Elébe indul. MÁRJA IVÁNOVNA: Én nagyon hálás vagyok Gerászim atyának. Tónja a zongorához megy és Chopin nocturne-jét játssza. és ezért oly életberendezkedést kivánnak.) 36 . ugy meg is csináltam mindent. Valamennyien felállnak. A közjegyző is itt van. mellén kereszttel) és a közjegyző. Kellemes. Alexándra Ivánovna.ne tegyük tönkre az életünket. csak alá kell irni. SZTYÓPA: Csodálatos.

én Vaszílij atyát szeretem. Az egyházatyák eléggé kifejtették ezt a kérdést. JELENET Ugyanazok. JELENET Márja Ivánovna. Lehetséges ez vajjon? GERÁSZIM ATYA: Hivalkodás. hogy maga tudja fedezni a szükségleteit s eltartása gondja ne nehezedjék teljes sulyával a fiamra. Valahogy elhomályosodott a józan itélőképessége. elosztogatja a birtokot. tanult ember. Maradjon.az első husz évet. MÁRJA IVÁNOVNA: Nincs. (Bejönnek: Márja Ivánovna és Nyikoláj Ivánovics) 37 . De hogyan történt a dolog? MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy mindent elmondjak.amikor megházasodtunk. aki a spiritizmusba gabalyodott és sok kártékony dolgot kezdett csinálni.tény. a hercegné. a legszebb éveinket . hét gyerekem van. tulzás. nem engedi meg. a pap és Borisz. Alexándra Ivánovna. vagy a feleségéé? HERCEGNÉ: Az övé. egészen ugy van. hogy miről van szó. . S aztán hirtelen abbahagyta mindezt és mindenben megváltoztatta az életét. mint pásztor és lelkiatya. Azt hiszem. Félek. teljesen közömbös volt a vallás iránt és igy éltük le és gyönyörüen leéltük. de a tanultság csak árthat. az elme büszkesége. hogy gondolkodni kezdett. A vagyon az övé. ezzel hasznot szerezhet magának és hasznot hozhat másoknak. De a leány hozzászokott a fényüzéshez s ezért kell. GERÁSZIM ATYA: Egészen ugy van. Egyedül ön az. Én beleegyeztem. vagy az olvasmányai voltak rá befolyással. és akkor egyszerre tulzottan vallásos lett. hogy legyen. kapitány. kolostorokat látogatott. HERCEGNÉ: Értse meg a legfontosabbat is. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (hozzá lép): Ön tudja. az Evangéliumot bujta. elkezdett egyedül dolgozni. Azután gondolkodni kezdett. hogy akar-e önnel találkozni. Katona volt. minthacsak családomhoz tartoznék. Gerászim atya. . Beszéljen vele. (Elmegy. hogy a cselédség kiszolgálja s ami a legfőbb.10. de koránál fogva tulságosan kevés a tekintélye. GERÁSZIM ATYA: Sokan eltántorodnak manapság. Isten mégis megsegitett visszatéritenünk az egyházhoz. Vele is tanácskoztam. GERÁSZIM ATYA: Sokan eltántorodnak ilymódon. aki különben dolgos és kitünő fiatalember. Ez éppen a baj. Bemegyek hozzá és megkérdem. Tegnap elajándékozott egy erdőt földdel. ha Márja Ivánovnának nincs ellene kifogása.) 11. hogy a keresztény törvény szerint az embernek semmije sem szabad. aki segithet és eszére tériti. Márja Ivánovna nélkül. GERÁSZIM ATYA: Csak maradjon ön is. Gerászim atya. GERÁSZIM ATYA: És milyen rangja van? HERCEGNÉ: A rangja nem magas. Okos. Azt állitja. Odesszában volt egy nő. Talán a nővére. A fiam most készül nőül venni a leányát. templomba járt.

Egész lelkemből kivánok azonban részese lenni az igazságnak és tüstént elfogadom. GERÁSZIM ATYA: Az egyház nem tanithatja az ellenkezőjét. valamennyien elhelyezkednek a szoba sarkaiban és figyelnek. Nagyon örülök. ott vagyok Én is közöttük. mert maga az Ur alapitotta meg. mert. azzal a céllal. (Lakáj villásreggelit és bort hoz be. hogy kigyógyitson eltévelyedéseimből és ráirányitson az igazi utra. de éppen az ellenkezőjét tanitja. akik elpártoltak tőle. honnan tudom én. hanem térjünk rá egyenesen a dologra. hogy ez az egyház . amig meg nem győződtem. GERÁSZIM ATYA: Az egyház elismeri és megszenteli a hatalmat. mi a kereszt. És kedvező a gabona betakaritására. JELENET Ugyanazok. Mondva van: „Hatalmat adok nektek.. GERÁSZIM ATYA: Az egyház éppen ezt a törvényt tanitja. ha megmutatja. hogy ezt nem ismerem el. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Feltételezem. Azok tévelyegnek.12. melyet Isten rendelt el. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha azt tanitaná. gyümölcseik után ismeritek fel őket.) GERÁSZIM ATYA: Kellemes időnk van. Ljuba. ami ellenkezik a kereszténységgel. mert egyedül benne van az igazság. de azután más véleményre jutottam.) 38 . GERÁSZIM ATYA: Gerászim Fjódorovics. de az egyház szent. GERÁSZIM ATYA: Az egyház nem tévedhet. hogy Krisztus alapitotta meg az egyházat.. amely az Evangéliumban adatott meg nekünk. (Beszélgetés közben egyenként bejönnek: Sztyópa. Ha ez igy van. és ezen a sziklán épitem fel templomomat és a pokol kapui nem diadalmaskodnak rajta. hogy ön Alexándra Ivánovna meghivására látogatott meg bennünket. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jóreggelt. hogy meg van mondva: „Ahol ketten vagy hárman összegyültek a nevemben. ha nem az egyháznak? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Istennek és az Ő törvényének. Bocsásson meg. De ha még el is ismernők.” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez sem vonatkozik ide és semmit sem bizonyit. hercegné. a halálbüntetésre. hogy mindent támogat. hogy nem értek egyet az egyház tanitásával. hogy nem hisz az egyház tanitásának? Minek higyjünk. és rájöttem.és atyai neve? GERÁSZIM ATYA: Áldást nem óhajt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. akkor ne kerülgessük a forró kását. hogy az egyház áldását adja az esküre. És nem ismerem el azért. mint az Evangélium mondja: müveik után ismeritek fel. Jóreggelt. a gyilkosságra. egyetértettem vele. Lizánjka.az öné? GERÁSZIM ATYA: Onnan.” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Az idézet egyáltalán nem ide vonatkozik. hinnék neki. Nem tagadom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen már megmondottam önnek. nem óhajtok. Márja Nyikolájevna és Nyikoláj Ivánovics. GERÁSZIM ATYA: Hogy mondhatja azt. GERÁSZIM ATYA: Hogy lehet az egyedül üdvözitő egyházat tagadni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem is tagadtam mindaddig. Tónja.

aki villásreggelit és bort hoz be). amint az egyház fiához illik. ami megmondatott a hegyi beszédben. És az egyház áldását adja minderre. Nem. akik kiváltságos emberek- 39 . törvényt. GERÁSZIM ATYA: Bocsánat. Önnek családja. És ha jót akar tenni. Krisztus elismerte az esküt és azt mondta: „igen. amikor meg van mondva. hanem mint az anya. vagy odaadjam-e a földet azoknak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Miért? GERÁSZIM ATYA: Azért. Hisz ez nevetséges. hagyja. az egyház esküt vesz ki. hanem a parancsolatok teljesitését követeli: szeress. amit én loptam. az egyház pedig áldását adja a katonaságra. GERÁSZIM ATYA: Meg kell azonban érteni. hogy a népet megraboltam a földtől és rabszolgasorba döntöttem általa? Hogyan cselekedjem? Továbbra is birtokomban tartsam-e a földet. gyermekei vannak. én vagyok az. tegyen jót. igy használva fel éhezők munkájának gyümölcsét (a lakájra mutat. a magam munkájából. mert Isten önt ebbe a helyzetbe állitotta. ugyanolyan szükségben. Az egyház nem rak gyermekei vállára elviselhetetlen terheket. GERÁSZIM ATYA: Az elme büszkesége. hogy ugyanolyan ember vagyok. mert ez eltévelyedésre vezet. ne lopd el tőlem.” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyan mit beszél. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igyekszem is megérteni.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én tudom. GERÁSZIM ATYA: Éppen azért is nem helyesli az egyház.egyszerü és érthető. ő gondoskodik gyermekéről s ő ad neki erejéhez mért magyarázatot. ne paráználkodj. aki azt tartom. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És akkor miért mondta Krisztus a gazdag ifjunak. ne ölj. látogassa a szegényeket.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Micsoda büszkeség. de nem a büszkéknek. mint a ti mennyei atyátok. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én kérdezem öntől: hogyan kell Krisztus törvénye szerint cselekednem. mint testvéreim. hogy a gazdag nem mehet be a mennyek országába? GERÁSZIM ATYA: Igy mondta: ha tökéletes akarsz lenni. mikor Pilátus azt mondta: „megesketlek az élő Istenre”. adja oda vagyona egy részét. hogy a vers mire vonatkozik. nyitva áll a csecsemőknek? GERÁSZIM ATYA: Nyitva áll az alázatosaknak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én tökéletes is akarok lenni. Az Evangélium azt mondja: legyetek tökéletesek. és mindaz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. az elme büszkesége beszél önben. mint mindenki. hogy befejezzem a mondanivalómat. Az Evangélium azt mondja: „ne esküdj”. ne ölj meg engem. Az Evangélium azt mondja. de ne is haragudj. ne lopj. akiktől őseim elrabolták? GERÁSZIM ATYA: Ugy kell cselekednie. Alázd meg ember büszke elmédet. mint mindenki. hogy az Evangélium azt mondja: necsak ne ölj. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: De vajjon ki a büszke: én-e. vagy pedig azok. Mi mindannyian kifosztottuk a népet. hogy ne lopj. amikor felismertem ama bünömet. hogy ami el van rejtve a bölcsek elől. akikre tekintettel kell lennie s akiket rangjához illően kell felnevelnie. elloptuk a földjét és aztán törvényt hoztunk. GERÁSZIM ATYA: A hivalkodás. és ezért ugy kell hogy éljek. hogy minden egyes ember a maga módján magyarázza az Evangéliumot..

(Elmegy. és most mi lesz? [PAP: Szerintem Nyikoláj Ivánovics helyesen beszélt és Gerászim atya semmiféle érvet sem hozott fel. Csupán arra akarom utoljára. akik ismerik a teljes igazságot és nem tévedhetnek és a maguk módján magyarázzák Krisztus szavait? GERÁSZIM ATYA (sértődötten): Bocsásson meg. JELENET Ugyanazok. mert Alexándra Ivánovna megkért. Isten nevében kérni: térjen észre. hogy állhatatlan természetedhez hiven most már teljesen Nyikoláj Ivánovics pártjára készülsz szegődni. Szerénységből távozott el. Ha igy gondolkozol. kivéve Nyikoláj Ivánovicsot és Márja Ivánovnát. hogy én nem vagyok haszonleső és hogy nekem magamnak semmire sincs szükségem. hogy jöjjek el és beszéljek a lelkére. hogy nincs mit felhoznia.] HERCEGNÉ: Látom.nek tartják magukat. Nyikoláj Ivánovics. hogy valami szellemi torna-félére hivták ki. s ami a fő. köszönöm. HERCEGNÉ: Te igy igazán nem beszélhetsz. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. . Alexándra Ivánovna és Gerászim atya nélkül. hogy összemérjem. MÁRJA IVÁNOVNA (a paphoz): Nos. hogy abbahagyjam beszélgetésünket. BORISZ: Miért? HERCEGNÉ: [Azért.] Különben mindez nem tartozik miránk. mert te szegény vagy és neked nincs mit odaadnod. 40 . igaz és nem tudok nem beszélni. (Alexándra Ivánovnával el. [BORISZ: Egyáltalán nem szerénységből. Annyira nyilvánvaló. szenteknek. akkor nem kell megházasodnod. BORISZ: Én csak azt mondom: ami igaz. én nem azért jöttem. azután elmosolyodik gondolatain): Mása! Mire jó ez? Miért hivtad meg ezt a [szánalomraméltó. (Feláll. hazugság volt. amit mondott.)] 13.) MÁRJA IVÁNOVNA: Nem enne valamit? GERÁSZIM ATYA: Nem.) 14. Mindenki bejött a vitát hallgatni. amikor mindenüktől meg akarod fosztani a gyerekeket? Ezt nem lehet nyugodtan elviselnem. Ön mindent jobban tud nálam és azért jobbnak látom. eltévelyedett] embert? Miért vesz részt ez a nyelves nő és ez a pap a mi legintimebb életünkben? Mi talán nem tudjuk magunk is elintézni az ügyeinket? MÁRJA IVÁNOVNA: Dehát mit tegyek. Hiszen tudod. nem tetszett neki.hisz mindaz. kinek van közülünk igaza és nem is azért.] HERCEGNÉ: Nem hagyták beszélni. hanem azért. ön kegyetlenül téved és pusztulásba viszi önmagát. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (eltöprengve ül. hogy oktatásokat halljak öntől. utána a többiek is valamennyien.

. hogy rád irassam a birtokot. hogy husz év óta szeretlek. (Sir. De te lehetetlent követelsz tőlem. Hát csak kényszerits. hogyan fogják őket tömlöcbe vetni.) Te akartad ezt. És te erre akarsz engem rábirni. hogy én nem harcoltam. hanem a te nevedben . hogy ha nem volnának gyerekeink. oda kell nekik adnom.. Mása. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszek neked. ez rettenetes! Miért ez a kegyetlenség? Jó.te bünnek tartod. aláir. hogy nem hiszel.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tudom. akkor lehetne ugy élnünk. csupán magunkat pusztitanók el. sőt azt is tudom. hogy a gyermekekre nézve ez nemcsak lehetséges. igy meg őket rontjuk meg. akkor követnél.az utolsó csepp vért is kisajtolni. Én nem tudok igy élni.még az igazságnak sem hiszel. hogy miért rendeltétek ide ezt a [szánalmas. Hiszen nem tudok ugy élni. hogy már nem szeretsz. hogy higyj benne. tudom és elhiszem.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Te nem tudod. Nem élhetek tovább ezek közt a feltételek között. aláirom. mindig hittem. nem élhetek veled tovább és el kell mennem. Azt hiszed. Nem tehetek mást. amikor nem értelek? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát én mit tegyek? Hiszen tudom. MÁRJA IVÁNOVNA: Milyen kegyetlen vagy! Micsoda kereszténység ez? Ez gonoszság. Látom. nem féltem? De később meggyőződtem.a hercegnének és másoknak. Válassz. ugy azok javára irom alá.. Azt akarjátok. Nem tehetem meg. . én pedig azt mondom: ha nem volnának gyerekeink. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Na.a parasztok javára. Te mindig azt mondod. jól van. hogy mit beszélsz. És örülök a közjegyzőnek s ezt köteles vagyok megtenni. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit tegyek hát. sem nekem.hiszen tudom. Hiszen te tudod. hogyan fogják a parasztoktól . . . hogy miért. sem az igazságnak nem hiszel.] MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. de nem vagy képes magad elhatározni. papruhába öltözött] embert [a kereszttel] és hogy miért hozta Alína a közjegyzőt magával. ami szükséges és jó. akiktől a földet elvettük.már nem az én. amint te akarod. . hogy ez az egyetlen. [Ha már aláirom. De az a szerencsétlenség. Nem tudom látni. de amikor koldusbotra akarod juttatni a gyerekeket. Nem tudom kivenni gyerekeim szájából a falatot és másoknak adni. Ha neked adom. amint élünk. Szeretlek és a javadat akarom és ezért nem tudom aláirni az okiratot. de kell is. hogy te nem hiszel. Add hát nekem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Éppen ez mutatja. De hiszel egy egész tömegnek . hogy látod az igazat. (Az asztalhoz lép.Függöny - 41 .

Benne esztergapad. ASZTALOS: Az ön helyzete más. most azonban hitelt adtam Krisztus törvényének. 1. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megint dolgozik): Röstellem magam. Önnek Isten birtokot adott. ahol annyi a felesleges. Most a kis gyaluval menjen rajta végig. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megmutat egy deszkát): Igy jó? ASZTALOS (megigazitja a gyalut): Hát nem éppen. akkor ossza szét a vagyont. FELVONÁS A cselekmény Moszkvában játszódik. JELENET Nyikoláj Ivánovics és az asztalos. kisasszony. Mit gondolsz? 42 . megszokta.Papa. vagy mond ott valamit. hogy valamennyien testvérek vagyunk és szégyelek igy élni. de azért önnek mégis felesleges dolgoznia. ASZTALOS: De hiszen nem is lehetne el nélküle. testvéreiket fosztották ki. én még keresni akarok. hogy ebben a házban. ASZTALOS: Ha szégyeli. szabad?) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Szabad. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én is szeretném bátrabban csinálni. JELENET Ugyanazok és Ljuba. ismerem én az uraságokat. igy ni. mindig szabad. hogy én szerintem Isten semmit sem adott. Félek. de mégis elmondom. feleségemnek adtam át. Valamivel bátrabban. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem fogja elhinni. LJUBA (belép): Adj’ Isten. tétlenül élni. az asztalos gyalul. hogy élni sem tudunk egymástól. ASZTALOS: Erőt. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megértem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akartam. Éppen azon fordul meg a dolog.] ASZTALOS (értetlenül): Igy van valóban. de nem sikerült. 2. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. deszkákkal beszögezett tükör és festmény. Nyikoláj Ivánovics kötényben dolgozik az esztergapadnál. hogy magának különös látnia. ki fog érte nevetni. (Hang az ajtó mögül: . Jákov. [LJUBA: Borisz elutazott az ezredéhez. szabad.III. ASZTALOS (nevet): Dehogy. hogy ezelőtt szégyenkezés nélkül éltem. egészséget. ASZTALOS: Minek is kell Kegyelmességednek az asztalosmesterség? Magunk fajtájabeli is annyi van már. hogy tesz. asztal irományokkal. Mindenhez érteni akarnak. Nagy szoba. hanem mindent maguk az emberek harácsoltak össze. szekrény könyvekkel. De nem megy a dolog.

A püspökhöz utazik. hinni Istenben. Oly kevés hiányzik nála ahhoz. És ha te még nem tudsz az lenni. higyj Istenben. aki van benne. hanem csak akkor. mert tudja. És itt megy végbe a legmagasztosabb isteni mü. hogy Jákov Nyikánorovics nevet rajtam. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nagyon jól tette. MÁRJA IVÁNOVNA (kintről): Szabad? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mindig szabad. ha nem tudsz. az az Isten.. És vannak helyzetek.. Semmi rossz nem létezhetik. hogy semmi mást sem mondhatok neki. LJUBA: Hiszen ez borzasztó. hogy egy terhet felemeljen. Ugyanigy vagyunk a lelki életben is. amely kizárólag gyilkosságra irányul. kegyetlenebb. én ugy akartam cselekedni. lakájokkal és portásokkal. tudja. Azt az egyet meg kell azonban értened. Csak egyet mondok neked: Borisz igazi keresztény és ezért szabad. aljasabb sincs nála . Lám. a mi Vaszílij Nyikánorovicsunk. mint azt. választás előtt áll. LJUBA: De miért szenvedjünk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akárcsak egy anya mondaná: miért a szenvedés? Szülés nincsen szenvedés nélkül. csak affektálás lesz belőle. milyen előkelő összejövetel van ma nálam. Maga mondta nekem. ami rossznak rémlik. aki ezen az uton indult el. akkor rajta keresztül higyj Benne. csak örvendezteti a szivet. Egyszerüen akarok élni. hogy az az ember. amikor egész lényünk követeli. megteáztat. Különben nem létezik rosszabb. Azt lehetne mondani. dolgozni. én tudom. És itt minden idegen beavatkozás borzalmasan veszélyes és kinzó. hogy éppen azért nem akar szolgálni. ami van benne. hogy szerencsétlenné tegye magát. Most is látom. hogy nehéz. ASZTALOS: Min nevessek? Ön megfizet. amit maga is tud.ő mindezt tudja. állatibb foglalkozás. s hacsak egy ujjal is hozzányulunk ilyenkor. lemondott hivataláról. galambom. ami ő. gyermekeket és menni Utána és csaknem el is mentem. Hiszen olyan ember vagyok. LJUBA: Arra gondolok.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit gondolhatok? Meg fogja tenni. egyet tanácsoltam volna neki: nem tenni semmit okoskodásból. JELENET Ugyanazok és Márja Ivánovna. jóllehet nem kellene rettenetesnek lennie. értelmetlen helyzetem. mint ő.ellentmondás nélkül engedelmeskedni mindenben a legelső magasabbrangu jöttmentnek: . [MÁRJA IVÁNOVNA: A papunk érkezett meg. Éppen mert erőmön felülit akartam cselekedni. Lám. hogy ne utazzam-e el hozzá? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Kedvesem. fényüzésben. Ha hozzám jött volna. hogy nincsen nemcsak törvénytelenebb. hogy visszatértem és veletek élek a városban. Mindaz. eltörhet a hátgerince. hogy tudja ezt és még eszébe jut és csinál valamit. És köszönet érte. hogy az ember rettenetes erőfeszitéseket tesz. hogy nem jött be hozzám. 43 . feleséget. amint Krisztus parancsolja: otthagyni apát. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ezt a lelkiismerete fogja eldönteni. éppen ezért állt elő az én megalázó.] 3. amikor az isteni és az ördögi serpenyője kiegyenlitődik és egyensulyt tart. aki megértette az életet. rettenetes a sorod. És mi lett a vége? Az lett a vége. LJUBA: Éppen attól félek. mint az. de megalázóbb.de ebben a környezetben.

a feleségem. az ön segitségét kérem. hogy teljesen kizárt.. JELENET Ugyanazok. MÁRJA IVÁNOVNA: Akkor kell valami más. (Bejön a pap és Ljuba. mikor arra gondoltam. Nálunk volt az anyósom és magával vitte a kisfiamat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. Mása. Ljuba. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Végzett valóban? PAP: Nem birtam tovább.de mi az. hivd be. Csak egy . Annak. Nagyon szerettem volna. visszafojtja a könnyeit. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem vártam ilyen gyorsan. A legelső: meg kell szabadulni ettől a megrontó fényüzéstől. mint pusztulnak szemeim láttára.) 4.] (Ljuba kimegy. Rám nézve borzalmas kérdés: van-e jogom nézni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És most mi lesz? PAP: Most a püspökhöz utazom kihallgatásra. a pap és Ljuba. Kezdtem a lelkére beszélni .. hogy Szolovjecbe számüznek. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akkor hát ne kérdezz. áldozni kell. Téged akar látni.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Isten segitse meg. s amikor rájössz. hogy micsoda. Nálunk szállt meg? 44 . PAP: Hiszen lehetetlen volt folytatni.gorombáskodik.. hogy átjöjjön a vizsgán. ugy is kell lennie. hogy ez nem az igazság.) 5. Azért is jöttem még hozzád. hogy Vánjáról beszéljünk.. MÁRJA IVÁNOVNA. Ez fáj. (Elakad. Hiszen te tudod. Gyónni. JELENET Ugyanazok Ljuba nélkül. A pap összecsókolódzik Nyikoláj Ivánoviccsal. . Borzasztóan viseli magát és ugy tanul.. amit te adsz? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudom megmondani. Félek.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lehetetlen! MÁRJA IVÁNOVNA: Itt van nálunk. hogy külföldre szököm. A mi hivatásunk mellett az ember nem lehet közömbös. Volt egy idő. hogy én a ti egész életmódotokkal és a gyerekek nevelésével nem értek egyet. Csak egyet mondok. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy parasztok legyenek? Ebbe nem egyezem bele.. aztán más elhatározásra jutottam: kishitüség. ami neked bánatot okoz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol van most? PAP: Elutazott az apjához. valami határozott.

6. HERCEGNÉ (befut a szobába): Most aztán helyben vagyunk. hogy hagyjon fel ezekkel az ostobaságokkal. de nem engedtek be hozzá. amire Nyikoláj Ivánovics tanitotta. Vaszílij Andréjevics elmondott nekem mindent. Nyikoláj Ivánovics. Ő tagja a biróságnak. Egyenesen bejött és kijelentette. Most voltam ott. bátjuska. Ezt csak gazdag emberek tehetik meg és nem mi. Önnek jó. PAP: Már nem vagyok bátjuska. de a kereszténység nem ebben áll. JELENET Ugyanazok és a hercegné. LJUBA (sír): Mit tegyünk. Vagy talán ez a kereszténység? Legalább ön feleljen. (Elmennek. hogy nem bántják. de elmegyünk együtt s most bejutok.) . amikor tudja. esküt tenni nem fog. Nem. HERCEGNÉ: Mindegy. Menjen el hozzá és beszéljen a lelkére. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné! Talán lehet tanitani erre valakit? HERCEGNÉ: Azt nem tudom. Önnek jó. (Leveszi a kötényt. hercegné. ön tette tönkre. én ezt nem hagyom ennyiben. papa? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megyek hozzá! Talán tudok segiteni. ön is mentse meg. És micsoda átkozott kereszténység az. Megtagadta a szolgálatot és letartóztatták. De nekem egyetlen fiam van és ön szerencsétlenné tette. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Csillapodjék. De különben ön is olyan.) HERCEGNÉ (segit neki öltözködni): Engem nem bocsátottak be. HERCEGNÉ: Ön. menjen el ön! LJUBA: Hogy-hogy megtagadta a szolgálatot? honnan tudja? HERCEGNÉ: Magam voltam ott. amitől az emberek szenvednek és elpusztulnak? Gyülölöm ezt az ön kereszténységét. Ön tette tönkre.Függöny. - 45 . és a többit. hogy szolgálni nem fog.

mert ezek a követelések bünösök. mert. 12. nem fordulna elő ilyesmi. Jákov levelében: „Mindenek előtt. nehogy bünt kövessetek el”. nem. Krisztus tanitásában pedig az eskü egyenesen és határozottan meg van tiltva. mindig Isten akaratát kell teljesitenem. hogy az Evangéliumban ilyen pontos utasitás van arra nézve. az irnok felugrik.” TÁBORNOK: Ez is okoskodik s a maga módján magyarázgat. gonoszak. SEGÉDTISZT (olvas): „Felelek a feltett kérdésekre: 1. nem. 1. 2. ne esküdjetek sem a mennyre. akik magukat kormánynak nevezik. Szavad csak ennyi legyen: igen. a lelkiismeretem megtiltja. és 3. Belép a tábornok a segédtiszttel. a keresztény törvény szerint.) 2. (Az irnok átadja az irást és elmegy. A harmadik kérdésre.VÁLTOZÁS. JELENET TÁBORNOK: Hol van az ezredes? IRNOK: Az ujonchoz ment. hogy nem szabad esküdni: ha ilyen nem is volna. kérje ide hozzám.” TÁBORNOK: Micsoda szemtelenség! SEGÉDTISZT: „. JELENET Ugyanazok.” (Belép az ezredes az irnokkal. testvéreim. miért nem teszek esküt.” TÁBORNOK: Ez is okoskodik. De még nem elég. igen és nem. hogy teljesiteni fogom az emberek akaratát. mert nekem. TÁBORNOK: Adja ide. hogy lépjek be katonának és tanuljam és gyakoroljam a gyilkosságot.. nem. 33-37. amely esetleg nem egyezik meg az emberek akaratával. mert Krisztus tanitását vallom. SEGÉDTISZT (tovább olvas): „Az Evangélium azt mondja: „Ne esküdj egyáltalán. TÁBORNOK: Maga mit másol? Talán az ujonc vallomását? IRNOK: Parancsára. az irnok nélkül. Iroda. hanem a legmagasabb hatóságra nézve is sérelmesek. mint Jákov levelében V.. ugy Máté Evangéliumában.. SEGÉDTISZT (olvas): „Teljesiteni pedig azoknak az embereknek a követelését. TÁBORNOK: (Átadja az irást a segédtisztnek): Olvassa fel kérem.) 46 . mi késztetett azon szavak kiejtésére. sem a földre és semminő más esküvel. miért tagadom meg a kormány követeléseinek teljesitését. Ha rám hallgatnának. igen... Kegyelmes Uram. az a gonosztól származik”. amelyek nemcsak a katonaságra. s ami ezen felüli. A tábornok kezet nyujt neki. a katona tiszteleg. holott ezt a régi és az uj testamentum. akkor sem tudnék megesküdni arra... Kegyelmes Uram. Ül egy irnok és őr jár fel és alá a szemközti ajtó előtt. IRNOK: Parancsára.. V. TÁBORNOK: Jól van. s ami a legfőbb. Az első kérdésre: nem teszem le az esküt azért. csak ennyit mondjatok: igen. azért vonakodom. Kegyelmes Uram. Azt követelik tőlem.

hogy megvédjünk másokat a fertőzéstől.) 4. (Az ezredeshez. hogy inkább meggyőzéssel lehet megingatni.) 5. és anyja van és menyasszonya. hogy ezzel semmit sem ér el. e szolgálatnak adtam és adom az életemet és egyszerre egy tacskó fog tanitani. Előttünk egy katona áll. hogy herceg. Velem csak egyről lehet szó: vagy katona. Egy koszos bárány az egész nyájat elrontja.. csupán határozottsággal.) Ön beszélt vele? EZREDES: Jó sokáig beszéltem. Ezt intézze el a papokkal. amelyet az ő nevében követnek el. ahol akarok. hanem parancsokat teljesitsünk. a segédtiszt és az irnok. És kész. a fegyőrök. hogy őrá magára nézve rosszabb. a segédtiszt és irnok nélkül. Az efféle legényekkel nem igy kell elbánni. Nos. hogy jelentéktelen semmi. Határozottsággal. hogy mi késztetett arra. Beszéltem a családjáról. Negyvennégy év óta szolgálok a császáromnak. mert az ön hatalmát magam felett nem.. EZREDES: A vallomást méltóztatik olvasni? TÁBORNOK: Igen. EZREDES: Igen. hogy erre az az óhaj késztetett. Borisz. JELENET Ugyanazok. meggyőzni. de állandóan a maga felfogását hangoztatja. ezredes. meg lehet próbálni. utánuk a segédtiszt és az irnok. Megbocsáthatatlanul szemtelen szavak. Nekem semmit sem kell megpróbálni. hogy porszem a kerék alatt s azt nem tarthatja fel. JELENET Ugyanazok. vagy fogoly. SEGÉDTISZT: „A harmadik kérdésre. folytassa. 47 . hogy a beteg tagot lemessük. . TÁBORNOK (mutatja ujjával): Ide állitsátok. És ezért. hogy ez az óhajom megmarad bennem halálom percéig. Ott állok vagy ülök.3. Voltak már ilyen eseteim. az embernek kedve sincs végighallgatni ezt az egész fecsegést. Itt határozott rendszabályokra van szükség. TÁBORNOK (indulatba jön): Nincs mit megpróbálni. hogy a tárgyaláson sértő szavakat használjak. hogy ne okoskodjunk.” TÁBORNOK: Elég volt. TÁBORNOK: Egyáltalán nem. TÁBORNOK: Felesleges volt sokat beszélni vele. BORISZ: Engem szükségtelen állitani. TÁBORNOK (leül): Nem. És nekünk teljesitenünk kell a legfelső akaratot. azt felelem. teológiai fejtegetéseket fog nekem tartani. Vezessék ide. A fődolog az.. Igyekeztem a lelkiismeretére hatni. (Bejön Borisz két fegyőrrel. EZREDES: Én azt hiszem. JELENET Ugyanazok és az ezredes az irnokkal. Azért vagyunk katonák. Remélem. ezt nem helyeslem. Nagyon izgatott. Itt nem szabad kesztyüs kezet használni. (Segédtiszt az irnokkal el.. hogy ezt ki kell irtanunk és gondoskodnunk kell arról.mindez mireánk nem tartozik. Éreznie kell. hogy szolgáljak Istennek és leleplezzem azt a csalást.

Hallgasd meg. remélem .) 28 Az orosz hadsereg hivatalos jelzője. Meg is ölhet. EZREDES: Az volt a parancs.) Hallgassa meg. hogy a csendőrségen kérdezzék ki. TÁBORNOK: Felemelni és felállitani. Mi nem fogjuk kényszeriteni. Nekünk azon kell gondolkodnunk. Az ember nem mehet fejjel a falnak. hogy az Evangéliumban ilyen és ilyen vers áll. Beszéljen a bátjuskával. BORISZ (leül egy székre): Milyen rosszul teszi. BORISZ (az irnokhoz és a katonákhoz): Látják. De a saját érdekében tanácsolom. BORISZ: Ezen nem nekünk kell gondolkodnunk. hogy mit is kiván tőlünk Isten. EZREDES: Nem hagyja magát. És semmit sem használ senkinek. Tartsa meg magának a gondolatait. Isten vele.. amit te mondani fogsz. KATONA: Hogyan? A püspököknek csak érteniök kell a dologhoz. TÁBORNOK: Csend legyen. hogy beszélnek? Ők maguk is tudják. Hagyja abba. (A katonák felemelik Boriszt.TÁBORNOK: Csend! Nem ismered el a hatalmat.) Itt van a bátjuska? (Boriszhoz. amit önnek mondok. én is heves voltam. IRNOK: Hogy legyünk meg katonaság nélkül? Lehetetlenség.) Miért nem válaszol? Igazán.) Nos. 48 . amit mondani fogok. A papok értenek ehhez. Ezt a csalók eszelték ki. Ön is heveskedett. hogy elismerd. Csak fel kell öltöztetni. BORISZ: Egyáltalán nem akarom hallani. szolgálja le az idejét. Küldjék a bátjuskát. TÁBORNOK: Ön azt irja. Isten pedig azt akarja. hogy megvizsgálják. mikor is üdvözölhetni fogom a cári szolgálat megkezdése alkalmából. hogy mi. AZ EGYIK KATONA: Hogy is van megmondva: „Krisztust szerető28 hadsereg?” BORISZ: Ezt sehol sem mondja az Evangélium. (Belép a csendőrtiszt az irnokkal. TÁBORNOK: Küldjék hát el. Nos. (Megveregeti a vállát.) 6. azt mondtam. mi lesz? BORISZ: Nincs többet mit beszélnem. azután pedig gondolkozzék. hogy kiabál. Ugy jobb lesz. (Boriszhoz. El fog rohadni az erődben.. Mást nem tehetünk. hogy mi lesz önnel. esküdjön fel és hagyja ezt abba. Nekem egészen mindegy.. hogy megcsalják a katonáikat. Ne engedelmeskedjenek nekik. én mindent megmondtam. de kényszeriteni. az is könnyebb. Kórházba kell küldeni.) BORISZ: Ezt megteheti. az irnok és a katonák. TÁBORNOK: Hiszen őrült. Menjenek el! Hadd zárják be magukat a fegyelmi zászlóaljba. mi lesz? (Borisz hallgat.viszontlátásra. Dobják el a fegyvereket.. hogy engedelmeskedjem önnek. Az ezredes és a segédtiszt követik. JELENET Borisz. Én majd kényszeritelek. (A segédtiszthez. TÁBORNOK: Megkötözni. mint e csalók szolgáinak lenni. hogy térjen észre. (Elmegy.) Menjen. jobb ugy.

Ön Borisz Szemjónovics Cseremsánov herceg. amit vizsgálat tárgyává kell tennem. Ha ez a feltevés igaz. Amint látja. már az ön hivatása is olyan.) Mindazonáltal elismeri magáról. Ha pedig nem. üljön le. én vagyok. a hegyi beszéd tanitása szerint. hogy ne higyjenek a csalásnak. Mit óhajt tudni? CSENDŐRTISZT: Először is. de a leghatártalanabb undorodást érzem iránta. ezért az a gyanu merült fel. Kivánom és ennek érdekében dolgozom. a hazugság leleplezésével. És éppen ez az. mondtam ezeknek a katonáknak. Isten rabszolgájának ismerem el magam. CSENDŐRTISZT: Miért nem ismeri el magát az orosz állam tagjának? BORISZ: Azért. az igazság elterjesztésével. amikor ön belépett. hivatása és vallása? BORISZ: Ezt ön tudja mind. hogy a forradalmi párthoz tartozik.7. CSENDŐRTISZT: Sziveskedjék idejönni. Tudomásomra jutott. CSENDŐRTISZT (leül és az asztal tuloldalán helyet mutat magával szemben): Kérem. amint tüstént meglátja. Mindazonáltal nem vonakodom felelni a kérdéseire. nem ismerem el. akkor ki fog kelleni önt vennünk a katonai szolgálatból és vagy be kell zárnunk. aki megtagadta az eskü letételét? BORISZ: Igen. Legalább is önre nézve nem lesz céltalan. hogy milyen fokon vett részt a forradalomban. én örömmel nyilatkozom ön előtt és remélem. hogy ön megtagadja a katonai szolgálatot és az esküt. mert nem ismerek el semmiféle államot. ahhoz mérten. . CSENDŐRTISZT: De mégis? BORISZ: Mondjuk keresztény. engedje meg: mi az ön neve. ni. Éppen most. BORISZ: Nem viseltethetek bizalommal először is olyan emberek iránt.kivánja az összeomlásukat? BORISZ: Kétségen kivül. hogy nem ismer el. hogy ön is bizalommal viseltetik irányomban. és erre nem fogok felelni. akik ezt hordják itt. (Boriszhoz. vagy számüznünk. Embernek. és másodszor. 49 . ugy a katonai hatóság őrizetére itt hagyjuk. CSENDŐRTISZT (az irnoknak): Irja. CSENDŐRTISZT: Milyen vallásu tehát? BORISZ: Nem tudom határozottan definiálni. Csupán egyetlenegy kérdés bir rám nézve nagyon nagy fontossággal: nem vagyok ugynevezett pravoszláv. ujonc? IRNOK: Parancsára. hogy beszélgetésünk teljesen hasztalan lesz. CSENDŐRTISZT: Nem hinném. (Az irnok ir. JELENET Ugyanazok és a csendőrtiszt az irnokkal.) Milyen alapon dolgozik ennek a célnak az érdekében? BORISZ: A csalás. CSENDŐRTISZT (az irnokhoz): Itt tartózkodik Cseremsánov herceg. Boriszhoz. BORISZ: Azt hiszem. Itt van. CSENDŐRTISZT: Irja. amelybe befonták őket. hogy valamelyik államhoz és társadalmi osztályhoz tartozik? BORISZ: Nem. hogy nemcsak nem becsülöm. CSENDŐRTISZT: Mit jelent az.

öreg ember. amit akarok: feláldozni az életemet. PAP: Miért okoz bánatot a feljebbvalóinak. JELENET Ugyanazok. fiatalember. CSENDŐRTISZT: Kleint? BORISZ: Hallottam róla. de nem tudok nem szólni: miért választotta ezt a rossz. BORISZ: Igen. hogy nem veszélyes és nem tartozik a mi hatáskörünk alá. hogy a katonák már akkor is raboltak és ő a lelkükre beszélt.. Ajánlom magamat. hogy ne tegyék. CSENDŐRTISZT: Irja. Éppen ez az. de sohasem láttam. Magamat ajánlom. hogy hagyjon fel vele. de minden erőszakot a legnagyobb bünnek tartok. ravaszságot.. hogy befejezhetem.. Most legyen szives bevallani ismeretségeit is. hogy meg van tiltva az Evangéliumban. Megállapitom önről. Keresztelő Szent János azt mondta a katonáknak. PAP: Helytelenül értelmezi az Irást. Bátjuska. Mielőbbi szabadulást kivánok önnek. PAP: Hát felesküdni miért nem akar? BORISZ: Ön tudja.CSENDŐRTISZT: De a leleplezés és meggyőzés ez eszközein kivül elismer még másféléket is? BORISZ: Nem.ez az igazi keresztény. Nemcsak erőszakot. Bocsásson meg. átadom a helyemet. CSENDŐRTISZT: Azt hiszem. gonosz hivatást? Azt tanácsolnám.) 9. BORISZ (mosolyogva): Ez csak azt bizonyitja. Ismeri Ivásenkót? BORISZ: Nem.kis. CSENDŐRTISZT (mosolyogva): Köszönöm a tanácsát.) BORISZ: Egyet szeretnék csak önnek megmondani. 50 . JELENET Ugyanazok és a pap. de minden tettetést. a csendőrtiszt és irnoka nélkül. Az irnok áldásra járul elé. miért nem akarja teljesiteni a keresztény ember kötelességét: szolgálni a cárnak és a hazának? BORISZ (mosolyogva): Éppen hogy a keresztény ember kötelességét akarom teljesiteni s ezért nem akarok katona lenni. Nemcsak hogy nem ismerek el. (Bejön a pap. . Jól van. kereszttel és Evangéliummal..) 8.. (Kezet fog. (El az irnokkal.. feláldozni a magunk életét és nem elvenni egy másét. Ennek megvannak az okai. PAP: De miért nem akar? Megmondatott: „áldozd fel életedet felebarátaidért” .

és . (A segédtiszt belép.) Távozzék. hogy senkit se lássak. BORISZ: Nem szégyeli magát.bün nem lehet rajtam. PAP: Isten vele. tényleg? Ön. PAP: Beteget csinálni belőle? Ez. JELENET Ugyanazok. Magamat ajánlom. engedetlenség. hagyjon magamra. persze.de ön kereszttel. csak bizza rá az egyház megitélésére. Azt pedig.) PAP: Ezen mi önnel. Mi nem alakithatjuk át a világot. Távozzék. borzasztóan kifáradtam. te vagy Krisztus?” Az Ur Jézus Krisztus kijelentette: igen. Ez a parancs. Szóval az eskü nincsen megtiltva.utálkozom önt hallgatni. hogy elvigyem. SEGÉDTISZT: Vizsgálatra az elmeosztályra. mi ujság. JELENET Ugyanazok és a segédtiszt. SEGÉDTISZT: Szóval el kell vitetni a kórházba. Nekünk az ildomos.PAP: Egyáltalán nincsen. Miért mondhatta akkor Pilátus: „megesketlek az élő Istenre. nem fogunk vitatkozni. PAP: Ne makacskodjék. BORISZ: Hová? 51 . BORISZ: Kin van hát a bün azért. hogy felesküszik és szolgál? PAP: Semmilyen formában sem. Krisztus nevében jön hozzám rábeszélni. SEGÉDTISZT: Nos.. Kifáradtam.. Vezettessen el. Borisz a háttérben ül. tanácsolom. mint az a tábornok. . öreg ember. BORISZ: Az ön megitélésére? És ön tényleg nem fél annyi bünt venni magára? PAP: Micsoda bünt? Amint szilárd hitben nevelkedtem s amint lelkészi hivatásom gyakorolva harminc évet leéltem. SEGÉDTISZT (Boriszhoz lép): Legyen szives. Az a parancsom. a pap nélkül. ha igy van. az Evangéliummal. hogy engedelmeskedjünk az öregeknek.) 10.) 11. (Elmegy. hogy tagadjam meg Krisztust. (Izgatottan. kényelmesebb. Ha még olyan lenne. Távozzék. PAP: Rendben van. BORISZ: Hagyjon engem magamra. Tegye le az esküt és nyugta lesz. SEGÉDTISZT: Nem egyezett hát bele. Én sajnálom önt. . Különben csábitó példa lenne. fiatalember.bevallom bünömet . PAP: Nagy konokság. hogy ön annyi embert megcsal? Mert hát mi is van ezeknek a fejében? (Az ajtónál álló őrre mutat. én vagyok. hogy mi bün és mi nem bün.

Menjünk hát. ahol nyugodtabb körülmények közt lesz s ahol ideje lesz meggondolni. (Elmennek.SEGÉDTISZT: Egyelőre a kórházba..Függöny - 52 . BORISZ: Már mindent régen meggondoltam.) ..

hogy nem tartozik a hatáskörükbe. JELENET A főorvos és az alorvos. Habár valami javulás mégis van az állapotában. A csendőrökhöz küldték. köntösben. Küzdelem. hogy csak betegebbé tesznek. A bátjuska a lelkére iparkodott beszélni. (Felordit és az orvosra akarja magát vetni.) BETEG TISZT: Ön szabad. Önnek jó. azok azt véleményezték. hogy ápolás alatt fog állni.) 3.. Semmit sem lehet csinálni. nyugodjon meg. hogy önnek nem esett. hozzánk. A főorvos. elvezetik. követelem öntől. mint utolsó instanciához. Ha tudnám. FŐORVOS: Csak ne izgassa fel magát. FŐORVOS: Alkoholista és. Valami Cseremsánov herceg. 1. csak ártalmamra van.. (Belép a segédtiszt. amit (heveskedik) tennie kellene. amit itt töltök. Ön kegyetlen.) 53 . Már néhányszor teljesen egészségesnek éreztem magam.VÁLTOZÁS Fogadószoba a kórházban. SEGÉDTISZT: Jónapot. de ez sem fogott rajta. ALORVOS: Megint rájött. hogy a szabadság veszélyes önnek. nem megbizhatatlan politikailag. már észre tértem. Ápolók bluzban. De tudja ön maga is. SEGÉDTISZT: Érdekes alakot hoztam be önöknek. FŐORVOS: Nyugodjon meg. katonakötelezettségének kellett volna eleget tennie. És minden felesleges nap. Nem. (Jelt ad az ápolóknak.) 2. JELENET Ugyanazok és a segédtiszt. Hajszál hiányzott. BETEG TISZT: Én kérem önt. FŐORVOS (nevetve): S mint mindig. hogy megint inni fogok. önnek könnyü okoskodnia. Én kész vagyok önt elbocsátani. Ön a megforditottját teszi annak.) Mit közeledsz! Takarodj! FŐORVOS: Kérem. lássuk hát. de az ápolók megragadják. Nos. de az Evangélium alapján megtagadta a szolgálatot. az alorvos és egy beteg tiszt. BETEG TISZT: Ön azt hiszi. JELENET BETEG TISZT: Mondom önöknek. FŐORVOS: Jóreggelt. de mit tegyünk mi az őrültek között? (Az ápolókra. (Az alorvos kimegy. akik hátulról közelednek. hogy irjon ki.

rendbontó sokkal több van a kormány kebelében. Csodálatos. Mit érez? Mije fáj? BORISZ: Semmim. Mivel indokolja azt? BORISZ: Keresztény vagyok és ezért nem gyilkolhatok.a kormány árusitja. a segédtiszt nélkül.. hogy nekem nem kell résztvennem a rosszban. FŐORVOS: Mania. SEGÉDTISZT: Azt mondják. amelynek teljesitését követelik tőlem és amely a legfőbb eszköze a romlottságnak. 54 . hogy nagyon müvelt fiatalember. zárjon be minél előbb és hagyjon pihennem. csaló hitet a kormány terjeszti. Csak néhány kérdést. BORISZ: A hazát senki sem támadja meg. Tökéletesen egészséges vagyok. . Be kell ismernem. mint mások.) 5. FŐORVOS: Az ön véleménye szerint tehát nincs szükség kormányra és államra? BORISZ: Én ezt nem tudom. a hazug. (A segédtiszthez. FŐORVOS: Legyen szerencsénk. vissza kell tartani a rendbontókat a féktelenségektől. FŐORVOS: Igen.a vodkát . mint azok közt. BORISZ: Amennyiben lehetséges. akiken erőszakot követ el. (Bevezetik Boriszt. hogy például a bajok föokát . Foglaljon helyet. FŐORVOS: Ön megtagadta a katonai kötelezettség teljesitését. az alorvos nélkül.. hogy előre lássunk. FŐORVOS: De hiszen meg kell védeni a hazát az ellenségektől. (A segédtiszt elmegy. JELENET Ugyanazok.a kormány követeli. FŐORVOS: Bocsásson meg. hogy önöknél van a megfelelő helye. de azt biztosan tudom. FŐORVOS: Hogyan értelmezi ezt? BORISZ: Ugy. de a szabályokat be kell tartanunk.) 6. JELENET Ugyanazok és Borisz. amint a lelkiismeretem parancsolja. És gazdag menyasszonya van.) Ön hagyjon bennünket magunkra. és a katonáskodást. arra kérném.4. El fogunk beszélgetni. BORISZ: Én ugy cselekszem. JELENET Ugyanazok. FŐORVOS: De mi lesz a világgal? Hiszen az ész azért adatott nekünk. hogy ha be akar zárni valahová. de mégsem cselekszik ugy.

(Tapintani kezdi.) 55 . FŐORVOS: És itt? BORISZ: Nem. hogy kissé megvizsgáljam. hogy nem tudnak mivel felelni az igazságra s hogy ezért azt tetették.és ön segédkezet nyujt nekik ebben. mert vonakodtam résztvenni a gonoszságukban. hogy idegei fel vannak zaklatva. FŐORVOS: Szóval nem hajlandó néhány lépést tenni? BORISZ: Nem. Megértem. én nem fogok önnek segiteni. hanem a jó tartja fenn. (A főorvos megnyom egy csengőt. FŐORVOS: Sóhajtson. hogy azért küldtek ide.) 8. hogy lássuk. Köszönöm. és hogy egy ember vonakodása a rosszban való részvételtől nem jelent semmilyen veszélyt. hogy abnormálisnak tartanak. FŐORVOS: Most engedje meg. Most engedje meg. Nem kivánna átmenni az osztályába? (Bejön az alorvos. FŐORVOS: Kérje őket ide. nem vagyok hajlandó. ALORVOS: Látogatók érkeztek Cseremsánovhoz. BORISZ: Szeretnék beszélni velük. (Mérőeszközt vesz elő és megméri a homlokát és az orrát. . A hercegné benéz az ajtón és utánuk szól: „Menjenek.) Itt nem érez fájdalmat? BORISZ: Nem.BORISZ: És arra is adatott az ész. de tegye egyedül. hogy a társadalmi rendet nem az erőszak. Bejön Nyikoláj Ivánovics és Ljuba. BORISZ: Kicsodák? ALORVOS: Szarűncov a leányával. (A főorvos.) Most legyen olyan jó néhány lépést tenni becsukott szemmel. Hiszen ön tudja. én majd azután”. BORISZ: Nem rösteli magát mindezt végigcsinálni? FŐORVOS: Mit? BORISZ: Mindezeket az ostobaságokat. az alorvos és az ápolók el. hogy egészséges vagyok. FŐORVOS: Csillapodjék le.) 7. Itt fogadhatja őket.) Hagyjon békében. ahogy akar. JELENET Ugyanazok és az alorvos. JELENET Ugyanazok és az ápolók. Ne vegyen lélegzetet. Megkinozhat. Hagyja abba. Hiszen ez ocsmány és szégyenletes. (Hevesen. Két ápoló lép be. Sziveskedjék lefeküdni.

BORISZ: Nem. nyomában ápolók. Meg vagyok győződve. Csak egytől félek . hogy ezekben a dolgokban rosszabb átcsinálni. és bármilyen örömmel cserélnék is vele. (Összecsókolódzik Nyikoláj Ivánoviccsal. amint az Evangéliumban van megmondva . hogy ne tégy semmit az emberi dicsőség kedvéért. De csak addig. Én olyan jól érzem magam. amire kér. „S amikor elvisznek benneteket a kormányzókhoz.) LJUBA: Ez rettenetes. BORISZ: Természetes. iratokat. amikor megmérlegelted. egy beteg beront a szobába. hogy ugy kell. De amikor megláttam mindezt a hazugságot. amit akartam. utána olyan egyszerü.) BORISZ: Nekem ez nem félelmes. a második. És te segits nekem. (A folyosón eszeveszett jajveszékelés hallatszik. az isteni szellem fog bennetek beszélni. mint végig nem csinálni valamit. ezt nem lehet. . sem jobban nem foglak szeretni és tisztelni. amit mondtam. a szivem oly örömteli. (Ljuba ül és sir. nekem most semmi sem félelmes. Nem gondoltam arra. sem kevésbé. amig el nem kezdtem. hanem az. Én sem örülök. Nyikoláj Ivánovics és Ljuba. tenyerei közé veszi a fejét és megcsókolja): Szegény Borisz. a legfőbbet. a világon is változás lesz. hogy segiteni fogsz nekem.nem gondolni meg előre: igy fogok csinálni. BORISZ: Én igy is tettem. mert nem az a drága. hogy mit fogtok mondani. cigarettázó birókat. ne gondolkozzatok azon. hogy ebben a dologban ugy kell cselekedni.a te magatartásodtól. Isten hozta. JELENET Borisz.) 56 . LJUBA: Jól van. Az anyád itt van. Én nem gondolok a jövőre. oly könnyü. Magamról merem neked mondani. akik elvonszolják. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megmondtam neked. Ezt akartam neked mondani. nem voltam képes nem mondani azt. örvendetes lett minden. hogy ha most leleszed az esküt és szolgálni kezdesz. És rettenetesen le van sujtva. A jelen olyan jó. mint ezelőtt. Olyan jól érzem magam.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A legfőbb pedig. azért. hogy nem cselekedhetsz másként. mert ha valami történt a lélekben.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Azért jöttem. ami a világon történt. LJUBA (egyenesen Boriszhoz lép. akiknek a véleményével törődöl. ne sajnálj. ezeket a kihallgatásokat.9.tedd meg. (Bejön a hercegné. hogy meg fogom tagadni a szolgálatot.” Vagyis ne akkor csináld. És féltem. És te még jobbá teheted. (Sir. Ha meg tudod tenni. hogy ez jó. hogy helyeseljenek neked azok. mégis szenvedek és tudom. hanem amikor egész lényeddel érzed. És te itt leszel. ami a lélekben történt. megmondjak neked: az első. De mikor engedik szabadon? BORISZ: Senki sem tudja. rendőrséget. hogy egyet. szenvedek miatta. LJUBA: Képes lehetek talán örülni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Örülni nem. azt fogom mondani.

nem tudok tovább várni. jó. ostobán van mondva. (A folyosóról megint jajveszékelés hallatszik. Nekem is nehéz. JELENET Ugyanazok és a hercegné.) Nos.. BORISZ: Hallgass meg. . BORISZ (Ljubához lép): És mit mondasz te nekem? LJUBA: Én nem tudok hazudni. gyalázat. HERCEGNÉ: Kitaláltad. Igy nem tudok én szolgálni. HERCEGNÉ: Jó. . megcsinálódott. A fia felzaklatott kedélyállapotban van. BORISZ: Igy is van megmondva az Evangéliumban. Borja! Légy szánalommal irántam! BORISZ: Mama. Önnek jó. Utána a többiek is mind. HERCEGNÉ: Semmi sincs megmondva. Badarság. Ljuba. mondd.) Hiszen az őrültek házában vagyok. galambom.csütörtökön és vasárnapon .. Azt hiszem.ennek nagyon sulyos következményei lehetnek. légy irántam szánalommal és fogadj csütörtökön jó hirrel. mint ahogy nem lehet repülni. légy irántam szánalommal. Borja.az ember még bele is bolondulhat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mondd. A látogatási napokon . örvendeztem. hogy félbe kell szakitani a beszélgetést. mintha holnap biztosan meghalnál. mama. Borja.méltóztassék tizenkettőig idefáradni. LJUBA: Mit tudok én mondani! BORISZ: Értsd meg. amely mindenkit csak szenvedni kényszerit. De nem tudok igéretet tenni. JELENET Ugyanazok és a főorvos. önnek is kell rábeszélnie. nekem rettenetes súly van a szivemen. HERCEGNÉ: Nem. minek kinozod magadat és valamennyiünket.. Értsd meg. Harminc éven keresztül csak érted éltem. (Megcsókolja. Borja. már megyek. mama. galambom. rábeszélte? Beleegyezett? Borja.) Az egész életem csak szomoruság volt. Boriszt kivéve. s ha mondva van. hogy nem tudsz. hogy beállsz. Isten veled. Egyetlen örömsugár. HERCEGNÉ: Ön miért nem szól semmit? Ön döntötte romlásba. Ez nem kereszténység. hogy vannak dolgok.és te kinná változtatod. 11. Nem értem és semmit sem tudok mondani. mama. Nem tudom. éppen annyira lehetetlenek. Gondoztalak. FŐORVOS (belép): Urnőm.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (kezet nyujt): Gondolkozz. amik lehetetlenek. (A nyakába veti magát és sir. . Mindenki szolgált és szolgál. hanem ördögi tanitás. hogy én mit szenvedek. Isten áldjon! Gondolkozzál.) 57 .10. Csak akkor fogsz helyes elhatározásra jutni.. mondd hát neki. S amikor minden kész van. HERCEGNÉ: Ne tagadd meg a szolgálatot. (Nyikoláj Ivánovicshoz. Valami uj kereszténységet gondoltatok ki Nyikoláj Ivánoviccsal. (Sir és elmegy. egyszerre csak lemondani mindenről! Börtön. BORISZ: Na jó. hogy meg fogod gondolni és gondold meg. De nem. De maga is legyen én irántam szánalommal.

Bejönnek az ápolók. JELENET Borisz és az ápolók. mennyire nehéz! Uram.) 13. (Imádkozik.12. mennyire nehéz. . JELENET Borisz egyedül. Borisz átöltözik. köntössel. segits nekem.Függöny - 58 . BORISZ: Ah. ÁPOLÓ: Tessék átöltözni. Ah.

És szinielőadás volt Mákovéknál. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen tudja. MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyan. hogy ma már egyáltalán nem annyira követelőző. kellemes és jó ember. Lakájok virágokat állitanak fel a zongora előtt. MÁRJA IVÁNOVNA (a lakájoknak): A gyümölcsöt állitsák a büffére. hogy Nicolasnak ez nagyon kellemetlen. . ami a szivén van. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit csináljak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Talán már megkérte a kezét? MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyanaz. Szarűncovék házának szálája zongorás táncestélyre van előkészitve. hogy igen.Kit? Alexándr Mihájlovicsot? Természetes. vagy az ép eszét. ez a rettenetes lidércnyomás . De azt hiszem. hogy mennyire szeretnék nem okozni neki kellemetlenséget. Mit csinál? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Lizánjka többször járt nála. Alexándra Ivánovnával. Hiszen heten vannak.Isten látja.30 Csak nem küldhetem a gyerekeimet máshová táncolni.29 mint régebben mondták. pour les adolescents. kedves. Belép Márja Ivánovna elegáns selyemruhában. Viszonoznom kell nekem is valahogyan. csak nem mondja meg. Isten tudja. 1. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ez megint borzasztó csapás lesz Nyikoláj Ivánovicsra. une sauterie. Még mindig ott van. mintha megkérte volna. és mindenütt táncoltak. Lehetetlen nem tudnia. hanem egyszerüen szerény estély. MÁRJA IVÁNOVNA: Borisz bizony Nyikoláj Ivánovics eszméinek rettenetes áldozata. Alexándra Ivánovna és lakájok.) Ide állitsa. mit tegyek? Hiszen mindenkinek élnie kell. micsoda bál. Ebéd után nagyon rosszkedvüen ment be a szobájába. Nem bál. Ah. (Az egyik lakájhoz. MÁRJA IVÁNOVNA: Hát mit tegyek? Nos. hogy nem szereti. mit fognak csinálni. A fiatalság számára. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ó nem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nem szereti Alexándr Mihájlovicsot. 59 . A harmadik felvonás óta egy év telt el. Miért kellett elpusztulnia? Különben sohasem szerettem különösebben. S ha otthon nem szórakoztatom őket.) 29 30 Kisebbszerü táncest. Én legalább annyira boldog vagyok most Ljuba miatt. JELENET Márja Ivánovna.Borisz Cseremsánov. Beszélt Ljubával és Ljuba azt mondta. hogy borzasztóan lesoványodott és az orvosok féltik az életét.NEGYEDIK FELVONÁS Moszkvában. mert ez megtagadása összes elméleteinek: nagyvilági. (Bejön a zongorás. . Azt mondják. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Félek.

2. (Kezet csókot mind a kettőnek. vagy a kórházban hagyják. célozgatni. Vagy nem akarna egy teát? ZONGORÁS: Köszönöm. (Bejön frakkban az elegáns Alexándr Mihájlovics Sztarkóvszkij. De itt jön Alexándr Mihájlovics. A táncokhoz jött? ZONGORÁS: Igen. ön is itt van? Nagyon jó. amit elmulasztott. csodálatos a meggyőződés ereje. SZTARKÓVSZKIJ: Repülök. SZTARKÓVSZKIJ: Megyek segiteni neki. Kedveltem Borját. jó estét.) 3. hogy emellett derüs. Hiszen mennyire szenved. Kiváltkép. (A zongorához lép. dekolté nélkül): Á. legyen szives.) 4. hozzon ide mindent. JELENET Ugyanazok és Sztarkóvszkij. Ljuba. Ma este ismerősök lesznek itt. hogy segiteni fogok neki. párnával. a zongorás vagyok.) MÁRJA IVÁNOVNA: Sohasem szerettem különösebben.) 5. Segitsen nekem. Vele szembe jön Ljuba. de azért mégsem volt parti Ljuba számára. Állandóan egy és ugyanazt a választ adja. MÁRJA IVÁNOVNA: Fanatikusok. kérdezősködni fognak. csillagokkal. MÁRJA IVÁNOVNA (a zongoráshoz). ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mégis. amikor belegabalyodott Nyikoláj Ivánovics eszméibe. (El. kárpótlásul mindazért. Alexándra Ivánovna és Ljuba. És Lizánjka azt mondta.) MÁRJA IVÁNOVNA: Annál jobb. Azt mondják neki. MÁRJA IVÁNOVNA: Üljön le. Jó estét. vagy egy erődbe dugják. SZTARKÓVSZKIJ: Hát Ljubovj Nyikolájevna? Annyit készült táncolni. nem kérek. JELENET Ugyanazok és Ljuba. szalagokkal. A szalónban van még két párna. Szabad? MÁRJA IVÁNOVNA: Nagyon jó lesz. JELENET Márja Ivánovna. sőt vidám is. (Sztarkóvszkij elmegy. MÁRJA IVÁNOVNA: A cotillionhoz csinál előkészületeket. hogy ha bele nem egyezik. JELENET Ugyanazok és a zongorás. MÁRJA IVÁNOVNA (Ljubának): Hallgass csak ide. és várjon egy kicsit. SZTARKÓVSZKIJ: Korán jöttem. Vállalkoztam. LJUBA (estélyi ruhában. Be lehet jelenteni? 60 .

SZTARKÓVSZKIJ (állával leszoritva. Minek? Hadd kérdezzenek.) 7. mama. 8.) 6. Nem. (Alexándra Ivánovnával el. Ljuba. te mindenkit ismersz. nem. JELENET Ugyanazok és Vánja. fogadtam Alexándr Mihájloviccsal. hogy utána megkapjam a jutalmamat. Papának kellemetlen lesz. és előbb vagy utóbb meg fog kelleni neki mondani. nehogy összetörj valamit. hogy jobb ma bejelenteni. Hiszen c’est le secret de la comédie. három párnát hoz és egyet utközben leejt): Ljubovj Nyikolájevna. mama. én meg gyerek.) 31 Ez a bohózat titka. megnézem Natását. Vánja. gyere. vagy gyanitja anélkül is. de nekem előbb még el kell büvölnöm a leányokat. VÁNJA (szintén egy párnával): Most itt van minden. MÁRJA IVÁNOVNA: Amint akarod. én sem vagyok vőlegény s egy gyereknek is mögötte maradok. hogy melyikünknek lesz több érdemrendje. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen tudja. (Vánja indul. legyen szives. 61 . LJUBA: Hát tudja mit: az estély végén.LJUBA: Nem. (Sztarkóvszkij bejön. Hogy mi mindent csinált! Csak érteni kell a rendezéshez. SZTARKÓVSZKIJ: Ami azt illeti. VÁNJA: Azért vagy te vőlegény. (Elfut. LJUBA: Vánja. nem kell. nem. a vacsora előtt. LJUBA: Mindent hoz? MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. csak hagyja. te már előzetesen megszolgáltad az érdemrendeket. JELENET Ugyanazok és Sztarkóvszkij. menj be a szobámba és hozd el a polcról a ragasztót és a tűpárnát. Azért mégis adok neked negyven poén előnyt. kérlek.31 LJUBA: Nem. JELENET Ljuba és Sztarkóvszkij. SZTARKÓVSZKIJ: Neked könnyü. majd én felemelem. VÁNJA: Mindent összetörök. Ez annyit jelentene.) Csak az Istenért. Azt hiszem. mint megmérgezni az egész estét.

9. JELENET Ljuba és Sztarkóvszkij. SZTARKÓVSZKIJ (megfogja Ljuba kezét): Ljuba, szabad? Olyan boldog vagyok. (Megcsókolja a kezét.) A mazurka az enyém, de ez nekem kevés. A mazurka alatt az embernek nincsen ideje beszélni. Nekem meg kell beszélnem. Sürgönyözhetek az enyéimnek, hogy megkaptam a beleegyezését és boldog vagyok? LJUBA: Igen, ma este. SZTARKÓVSZKIJ: Még egy szót: hogy fogja ezt Nyikoláj Ivánovics fogadni? Szólt neki? Igen? LJUBA: Nem szóltam. De meg fogom mondani. Ugy fogja fogadni, amint most mindent fogad, ami a családjára vonatkozik. Azt fogja mondani: tégy, amint tudsz. De a lelkében bánkódni fog. SZTARKÓVSZKIJ: Azért, hogy én nem vagyok Cseremsánov? Azért, hogy kamarás-ifju és nemesi marsal vagyok? LJUBA: Igen. De én már harcoltam magammal, igyekeztem megcsalni magamat miatta. És nem azért nem csinálom azt, amit ő akar, mintha őt kevésbé szeretném, hanem azért, mert nem tudok hazudni. És ő maga is ezt mondja. Tulontul élni akarok. SZTARKÓVSZKIJ: És ez az egyetlen igazság - az élet. És ő, Cseremsánov? LJUBA (izgatottan): Ne beszéljen nekem róla. Szeretném, ha el tudnám itélni, és elitélni őt akkor, amikor szenved. És tudom, hogy ez azért van, mert bűnös vagyok előtte. Csak azt az egyet tudom, hogy van szerelem, és azt hiszem - igazi szerelem, amellyel őt sohasem szerettem. SZTARKÓVSZKIJ: Igaz ez, Ljuba? LJUBA: Ön azt akarja, hogy azt mondjam, hogy önt szeretem ezzel a valódi szerelemmel; de nem mondom. Én önt más szerelemmel szeretem, igen, de még ez sem az igazi. Az sem az igazi és ez sem az igazi; ha össze lehetne a kettőt keverni... SZTARKÓVSZKIJ: Nem, én meg vagyok elégedve a magaméval. (Megcsókolja a kezét.) Ljuba! LJUBA (eltólja): Nem, kezdjük csak el a rendezést. Már jönnek is a vendégek. (Bejön a hercegné Tónjával és kislányával.)

10. JELENET Ugyanazok és a hercegné Tónjával és kislányával. LJUBA: Mama azonnal itt lesz. HERCEGNÉ: Mi vagyunk az elsők? SZTARKÓVSZKIJ: Valakinek csak kell elsőnek lennie. Már ajánlottam, hogy csináltassunk egy gumibabát első vendégnek. (Bejön Sztyópa. Vánja hozza a ragasztót és a tűpárnát.)

62

11. JELENET Ugyanazok és Sztyópa Vánjával. SZTYÓPA: Tegnap azt hittem, hogy látni fogom az olaszoknál. TÓNJA: A néninél voltunk és varrtunk a szegények számára. (Bejönnek diákok, hölgyek, Márja Ivánovna, a grófné.)

12. JELENET Ugyanazok, Márja Ivánovna, a grófné, diákok, hölgyek. GRÓFNÉ: Nyikoláj Ivánovicsot nem fogjuk látni? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem, ő sohasem jön a vendégek közé. SZTARKÓVSZKIJ: Négyesre, kérem! (Tapsol. Felállnak, táncolnak.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (Márja Ivánovnához lép): Nyikoláj Ivánovics rettenetes izgalomban van. Borisz Szemjónovicsnál volt s amikor visszaérkezett, meglátta a bált és el akart menni itthonról. Az ajtajához álltam és hallottam, amint Alexándr Petróviccsal beszélgetett. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit mondott? - Rond des dames. Les cavaliers en avant.32 ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Azt mondta, hogy igy nem lehet élni és hogy elmegy. MÁRJA IVÁNOVNA: Micsoda emberkinzó! (El.) - Függöny -

32

Négyes-figura.

63

VÁLTOZÁS Nyikoláj Ivánovics szobája. Messziről zene hallatszik. Nyikoláj Ivánovics kabátban van; egy levelet tesz az asztalra; a rongyos Alexándr Petróvics mellette áll. 1. JELENET ALEXÁNDR PETRÓVICS: Legyen nyugodt; egy fillér nélkül eljutunk a Kaukázusig. Ott aztán már célnál van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tuláig vonattal megyünk, onnan tovább gyalog. Na, minden készen van. (A levelet az asztal közepére teszi és kifelé indul. Találkozik Márja Ivánovnával.)

2. JELENET Nyikoláj Ivánovics, Alexándr Petróvics és Márja Ivánovna. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. Miért jöttél? MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy hogy miért? Azért, hogy ne engedjelek kegyetlenséget elkövetni Mire való ez? Miért teszed? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Miért? Azért, mert nem tudok igy élni tovább. Nem tudom elviselni ezt a borzalmas, erkölcstelen életet. MÁRJA IVÁNOVNA: Amit mondasz, az a rettenetes. Az életem, amelyet csak neked és a gyermekeknek szentelek, egyszerre csak erkölcstelen. (Meglátja Alexándr Petróvicsot.) Renvoyez au moins cet homme. Je ne veux pas qu’il soit témoin de cette conversation.33 NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Várjon rám odakünn. Alexándr Petróvics, azonnal jövök. ALEXÁNDR PETRÓVICS (kimegy).

3. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. MÁRJA IVÁNOVNA: Mi köze lehet hozzád egy ilyen embernek? És miért áll hozzád közelebb a feleségednél? Ezt lehetetlen megérteni. És hová mégy? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Egy levelet hagytam a számodra. Nem akartam beszélni. Tulságosan fájó. De ha akarod, igyekezni fogok nyugodtan elmondani. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem, nem tudlak megérteni. Miért gyülölöd és bünteted feleségedet, aki neked mindent odaadott? Mondd, mit tettem, báloztam, cicomáztam magam, kacérkodtam? Egész életem a családomnak volt szentelve. Mindegyik gyereket magam tápláltam, neveltem; az utolsó évben a vagyonkezelés egész súlya is az én vállaimon nyugodott... NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (félbeszakitja): De ez a suly csak azért nehezedik rád, mert nem akartál ugy élni, amint ajánlottam.

33

Legalább küldje ki ezt az embert. Nem akarom, hogy tanuja legyen ennek a beszélgetésnek.

64

) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen te nem akarod megérteni az életemet. De nem ez a fontos. Lehetetlen analfabétáknak hagyni a gyerekeket. még a részeges Alexándr Petróvicsot is. de. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem bánom. Mit fog mindenki mondani? Egyet a kettő közül: vagy hogy én rossz asszony vagyok. MÁRJA IVÁNOVNA: Meg akarom érteni. Csak az az eredmény. hogy essem. azt mondod. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyne büntetnél. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez sajnálatraméltó. hogy a te kereszténységed azt tette. De hogy miért. hogy a kötelességem. az alatt az ürügy alatt. aki pénzt kunyorál tőled? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ő is. te keresztény vagy. Tónja pedig e pillanatban táncol és Sztyópával kacérkodik. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mások megértik.de én mégis szeretlek téged. te jót akarsz tenni. Látom. hogy a fekete fehérré váljék és nem képes az én életemet sem megváltoztatni. MÁRJA IVÁNOVNA: Mindegy. mert féltem. hogy mit akarsz tőlem. Valami effélét akartál. Bocsáss el. hogy beszélek. az én lelki életemet. Mindenkinek.kérdezd meg Mánját és Varvara Vasziljevnát.. Mondd meg. vagy hogy te megőrültél. és éppen azért.nem értem. és Vaszílij Nyikánorovics is.MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen lehetetlenséget kivántál. de nem cselekszem. hogy csaló vagyok. hogy mindent odaadtam a feleségemnek. Miért? Miért? (Sir. belevinni azt. amint te akartad.de szégyelem is magam .hanem arról. és Tónja is. ami az én számomra az egész életet jelenti. A legfontosabb az. hogy kinozlak benneteket és kinzom magamat. legyek őrült. hogy meggyülölted a családodat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én ezt sohasem akartam. elmégy tőlem. MÁRJA IVÁNOVNA: Te magad mondtad nem egyszer. MÁRJA IVÁNOVNA: Vaszílij Nyikánorovics megbánta a bünét és ujból visszatért egyházközségéhez. MÁRJA IVÁNOVNA: Mi van abban borzasztó. hogy az egész tél folyamán egyetlen egyszer. s nekem magamnak mosnom és főznöm. hogy szétrombolom Isten művét. De ez lehetetlen. amit csinálok. ha senki sem értene meg. MÁRJA IVÁNOVNA: Kicsoda? Alexándr Petróvics. Kérdezd meg az egész világot. Mása! Neked nincs rám szükséged. . MÁRJA IVÁNOVNA: És te szégyeled magad az emberek előtt? Nem tudnál tényleg e fölé emelkedni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem arról van szó. mindenki azt mondta. hogy Isten müve végbemegy. Különben nekem egészen mindegy. meggyülöltél engem. nem tudok élni nélküled. Nemcsak kinzom magam. Igyekeztem részt venni az életetekben. de nem tudom megérteni. aki odaadta neked egész életét? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mivel büntetem? Hiszen szeretem is. . . Miért bünteted hát azt az asszonyt. még ennek az Alexándr Petróvicsnak is joga van azt mondani és a szememre hányni.. amikor itt hagysz. de nem tudok igy élni. hogy kellemetlen lesz neked. hogy szégyelem magam.. de össze is rombolom azt. hogy lehetetlen nem tennem. . de nem idézheti elő azt. hogy az evangéliumi szegénységet prédikálom. És ez büntény. még ha ellene cselekszünk is. De nemcsak a gyalázatról van szó.estélyt rendeztem? És ez is milyen. magam pedig fényüzésben élek. Az sem változtatna a dolgon. és mások is. hogy szereted az embereket. . 65 . Nem. szereted az egész világot. és ezért gyalázatba kell. hogy most nem szeretsz..

Menj. [Ma például. hogy ez lehetetlen. hogy a fiam. hogy az élet megrontja a gyerekeket: „jaj annak. Hatolj belém. aki életével száll sikra az igazságért. képzeld magad egy pillanatra az én helyzetembe és meg fogsz érteni. Vánja beiratkozott az egyetemre.) 5. Ma reggel kinn vagyok a Menhelyen. Misa. MÁRJA IVÁNOVNA: Mindez csak tépelődés. amelyet a néptől raboltak el. amit prédikálsz: türj. Gondold csak meg: Ljuba most férjhez megy. ezt a tiszta. Nicolas. jellemes 66 . én pedig saját szemeimmel látom. mert a pénz. MÁRJA IVÁNOVNA: Mondd. Te haragszol erre a szóra. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem hogy nem akarlak. hogyan megy egy tüdővészes mosónő fehérnemüt öblögetni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem akarsz látni és engem megérteni. külföldön is és mindenütt. hogy most nem jöhetek. mi kinoz? (Vánja beszalad. aki csak egyet is elcsábit e kicsinyekből”. ne fossz meg bennünket magadtól. menj.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen megmondtam. [de én nem tudom másként nevezni azt az életet. JELENET Ugyanazok és Vánja. VÁNJA: De aztán gyere. mint halt ott a szó szoros értelmében éhen egy gyermek. Noshát. mint vált egy fiuból alkoholista. amely teljesen rablásra van alapozva. hogy megértettem. ahhoz az emberhez. frakkba bujtatott emberek. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. és látom. VÁNJA: Mama. szeress. már nem tudom ezt szenvedés nélkül nézni. amelyen ti éltek. egy tacskó. (Elmegy. hivnak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Azóta. Hogy lehessen mindezt derékban kettétörni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát én mit tegyek? MÁRJA IVÁNOVNA: Tedd azt. Az első: az élet itt minden izében erkölcstelen. mint követeli ettől a lakájtól. azután hazajövök és egy fehér nyakkendős lakáj nyit nekem ajtót. Ezenkivül látom. annak a földnek a hozadéka. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen magad is tudod. Azután elmegyek Boriszhoz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (hevesen): Ez a meg nem értés éppen a rettenetes. Mi nehéz a számodra? Csak türj el bennünket. Kátja tanulnak. hogy valamennyien testvérek vagyunk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem akarsz megérteni és egyre jobban eltávolodunk egymástól. hogy őt. hanem nem tudlak. látom. Nem tudom látni. Számomra minden egyes ebéd kinszenvedés. Hiszen ez igy van mindenkinél. látom. hogy vizet hozzon neki. amely reánk dolgozik. hogyan szolgálnak nekünk rabszolgák gyanánt felnőtt. látom egész hadseregét a szolgaszemélyzetnek. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen mindez ezelőtt is igy volt. erős.) 4. hogyan pusztulnak és romlanak].

Csak azt mondom. S ha nem veled. MÁRJA IVÁNOVNA: Te azt mondod: az igazságot. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. együgyüség. hogy megtagadta az igazságot. ez rémes.elmegyek majd az alá a vonat alá. legyen. Igy van Tónjánál is. 6. bál. Alexándr Petróvicsról már nem beszélek. Te jobban tudod. hogy azelőtt volt tévuton s most visszatért az egyházhoz. hogy szivbajos és ingerlik és a dühöngő őrültek közé zárják.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (az ajtóban): Alexándr Petróvics. Jól van. százasok és százasok fecsérlése. mikor emberek pusztulnak éhen.. nem fogok estélyeket rendezni. ő majd megmutatja neked a levelet. akinek szerelmet igért. hogy mindenki ujjal mutogathasson rám: beszél. (Elmegy Vánjával és Kátjával.) 7. miért? (Sir. ravasz gyermek. MÁRJA IVÁNOVNA: Ha elmégy. Ha legalább fel tudnék erre a magaslatra emelkedni. Légy irántam szánalommal. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lehetséges volna? MÁRJA IVÁNOVNA: Lizánjkának irt. VÁNJA és KÁTJA (befutnak): Mama. Annyira fáj ez nekem. De ne büntess meg. Nem. Én tudom. Csak azt kérem. Istenem! Micsoda szenvedés. JELENET Ugyanazok. vagy ravasz asszony. Jó. látom . hogy munkásod legyek ebben a Te müvedben. 67 . hogy megértsetek. Nyilván Te nem akarod.megtagadta a vőlegényét. hogy megalázzanak. Az igazságot én mindazonáltal igazságnak tartom. de csak azt akarom. Bocsássunk hát meg egymásnak. Misa is és Kátja is.) MÁRJA IVÁNOVNA (megöleli): Nem sok időnk maradt még az életből. menjen haza. mindegy.karácsonyfa. Jól van. MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. Vánja és Kátja. maradok. megyek. hogy beleéld magad az én helyembe. Ne rontsuk el huszonnyolc évi házasság után. az én házamban belépek. halálra vagyok gyötörve. beismerem a hibámat. azt akarod. mert ő csak a hasznot keresi. amely tőlem elvisz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (haragosan): Nem bánom. ocsmány dolog volt. hogy megszabaduljanak tőle.. és férjhez megy egy lakájhoz. Nem utazom. ők is tudják.. az egyetlen ember a családomból.] MÁRJA IVÁNOVNA: Ez aztán keresztény kijelentés. hogy Neked mi kell. teljesen gyermek. (Levetkőzik. Igen. Istenem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Gyermek. [És itt. egy hazughoz. Miért. Igen.. és az igazságot. a többség azt mondja: belátta az eltévelyedését. Isten veled. én is veled megyek. Az ilyesmi csak pillanatnyi gerjedelem. hogy a leányom. gyere gyorsan. . aki megértett . ez rémes. igen. És utána hazajövök és megtudom.embert hogyan viszik szándékosan az őrületbe és pusztulásba. Bocsáss el. Hiszen Vaszílij Nyikánorovics is azt hitte. de mások. hanem megértette az igazságot .nem engem. És vesszenek el valamennyien. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. de nem cselekszik. Engedelmesség.] Nem tudok igy élni.

(Bejön Lizánjka. HERCEGNÉ. igen. csak mindig arra tudnék gondolni. hogy visszatértem hozzá. hogy jobb. rettenetesen izgatott állapotban van. Minek ez a találkozás? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. mert a megpróbáltatás az erőmhöz mért. segits nekem megtennem nem a magam akaratát. ez azért van. hogy adja tovább Nyikoláj Ivánovicsnak. LIZÁNJKA: Akkor hát idehivom. hogy ha megpróbáltatást küldesz rám. Van szerencsém. hanem a Te akaratodat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát igaz volna tényleg? LIZÁNJKA: Felolvassam? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Olvasd fel. A megpróbáltatások borzalmas napja van ma. hogy az élet csupán a Neked való szolgálatban áll. És ez az ön müve. hogy közöljem önnel a tartalmát.) 10. [Kérem. LIZÁNJKA: Bocsánat.. hivd ide. Most volt a fiánál. De mindazonáltal ez rettentes. Egy levelet hozok megmutatni Vaszílij Nyikánorovicstól. ha nem fogadja. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. (Elmegy. mert gyülölöm és megvetem. hogy elviseljem. Atyám! segits. Megtisztelt vele.]” [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Meggyötörték a szegényt. kérlek.) 8.] LIZÁNJKA: Még azt is jöttem mondani. Nem nyujtok kezet. de kéri. Mégis csak fogadott. nyilván. benn volt nálam és feltétlenül beszélni kiván önnel. Csak mindig arra tudnék gondolni. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Lizánjka. hogy áthelyezik a fegyelmi zászlóaljhoz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Dehát mi történt? HERCEGNÉ: Az. hogy a hercegnő megérkezett. amelyben nyiltan elpártoltam a Szent pravoszláv egyháztól. és örül a szivem. Nekem irja. bocsássanak meg nekem. LIZÁNJKA (olvas): „Önnek irok.) 9. Ugyanezt kivánom önnek és Nyikoláj Ivánovicsnak. Azt hiszem. Nagyon sajnálom azt az eltévelyedésemet. Máskülönben nem is volna megpróbáltatás. azzal a kéréssel. 68 . mert képesnek tartasz arra.. JELENET Nyikoláj Ivánovics és a hercegné. (Bejön a hercegné. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül.

NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem én tettem. mondja meg. HERCEGNÉ: Nem tudom engedelmesen elviselni. Ön. engem ön nem fog megcsalni. Ha pedig nem teszi meg. Ő próbára akarja önt tenni. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Sztyópa. az asztaloskodásával. Ha nem menti meg . ön.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné. A zene erősebben hallatszik. És ezt ön tette. De ön ezt köteles megtenni. Ön felelni fog nekem ezért. hogy mit fogok tenni. keresztény magaslat! Nem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné. Boriszt áthelyezik a fegyelmi zászlóaljba és ezt nem fogom tudni elviselni. Sztyópa. Én mindenre kész vagyok. és ön elvette tőlem és tönkretette. hogy szabadon eresszék. HERCEGNÉ: Micsoda irgalmasság. ha kiván valamit. Már ismerjük önt. Eljöttem önhöz. gyertek. Mondja meg. a következő. az ön leánya. Szarűncov ur. utolsó kisérletet teszek. hanem Isten tette. a „Grossvater”-t játsszák. Engem ugyanis nem tud megsérteni. Önnek meg kell mentenie. Menjen. hogy mit kell tennem.emlékezzék rá. partit csinál. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tanitson meg. a cárhoz. férjhez megy. 69 . hogy ön tette tönkre. hogy én önt mennyire sajnálom. hogy mit óhajt. Hogy mennyire utálom ezzel az uj farizeusságával. ön. Nem tudok én nyugodt lenni. hogy szidalmazzon. kicsinyek nagyokkal. te itt vagy? Bocsáss meg. (Párok jönnek be. Menjen a parancsnokságához. Viselje engedelmesen. Ne szegüljön ellen Isten akaratának. 12. amely bennem felgyülemlett. ön bálokat rendez és a fiam menyasszonya. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (lefekszik a diványra. Isten vele. én tudom. És Isten látja. Amit pedig kivánok. akihez akar. Hiszen bizonyára nemcsak azért jött. Bejön Sztyópa). mert egész lelkemből együtt érzek önnel és sajnálom. Hogy a fiam megrontotta. hogy leszidjon. Ki kell öntenem a düht. az önnek mindegy. amilyen önnek kellemes. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. hogy megmondjam. (Elmegy. SZTYÓPA: Papa nincs itt. LJUBA (meglátja apját): Ah. csillapodjék. HERCEGNÉ: Megismétlem ujból. önnek is kell megmentenie. JELENET Nyikoláj Ivánovics. HERCEGNÉ: Azért is. Az én egész életem csak a fiam volt. Ljuba és a párok. akkor csupán önmagának árt.) 13. de ha csak azért jött. eszközölje ki. Az ajtó kinyilik.) 11. Ön meg itt szinészkedik az egyszerü életével.

1900. Tévuton lennék-e tényleg? Tévedek-e abban. Boriszt szerencsétlenné tettem.) 14.Függöny 188. A szerző kéziratai közt előkerült még a dráma megiratlan V. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Vaszílij Nyikánorovics visszatért. (A párok kimennek.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (feláll): Sebaj.. felvonásának következő fogalmazása: 70 .. Ljuba férjhez megy. hogy hiszek Neked? Nem. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. 1902. Atyám! segits nekem..

igyekszik senkit meg nem bántani. hogy maga sebezte meg magát véletlenül.ÖTÖDIK FELVONÁS Fegyelmi zászlóalj. örvendve azon. S amikor erre világosan ráeszméltem. Isten nyilván nem akarja. helyesen cselekedtem-e. Semmit sem tettem: Boriszt megrontottam. Imára. Sok más szolgája van. Meghal. Cigaretták. (Vége) 71 . Jön Vaszílij Nyikánorovics a duhobórokkal. Bejön Tónja Sztyópával. beszél az orvossal. Boriszt egyesbe. A hercegné beront. A gyógykezelés hiábavalósága. A verés drágább. „Meg fogjuk vesszőzni. Én vagyok a gyengeség példája. Elmennek. belészur. hizelegnek. Beszélgetés a földről. tréfálkozások.” A hercegné beront. Folyamodványt ir a cárhoz.” Bejönnek a folyamodók. „Várjon. Cella. ha egy Pugacsov támadna ellenetek. de csüggedt. Bevezetnek egy lebüntetettet. Nyikoláj Ivánovics megváltozott. Ljuba Sztarkóvszkijjal. Valamennyien beszaladnak. Összeütközés egy tiszttel. „Örökösen ingadozom. Vaszílij Nyikánorovics visszatért. Rabok ülnek. Nyikoláj Ivánovics Lizánjkával.” VÁLTOZÁS Az uralkodó dolgozószobája. elintézi nélkülem is. Nyikoláj Ivánovics azt mondja. megnyugodtam. szelid. Bejelentik a hercegnét. De felesége kedvéért beleegyezik. Elutasitás. Nyikoláj Ivánovics bejön. Magyaráz. hogy az egyház csalása napvilágra került s az élete értelmet kapott. Nyikoláj Ivánovics imádkozik. VÁLTOZÁS Márja Ivánovna a betegségről beszél az orvossal. fekszenek. „Ah.” Lizánjka elmegy. hogy a szolgája legyek. kikergetik. Valamennyien elmennek. Borisz az Evangéliumot olvassa. Azután a hercegné. gyengédségek.

JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN OROSZ EREDETIBŐL FORDITOTTA: GELLÉRT HUGÓ 72 .

Tarsos városában egy gazdag szir drágakőkereskedő. Sok földet beutazott s bárha nem volt tanult ember. Julius inkább a költők és a matematika tanulmányozásában tüntette ki magát. visszhangja támadt Kilikiában is. aki fia volt Juvenalius elhalt felszabaditott rabszolgájának. Az apostolok nagy erővel tettek tanuságot az Ur Jézus Krisztus feltámadásáról és nagy áldás volt a hitükön. hogy a római vallásban semmi sem szent. Ugy szerette volna fiát felnevelni. nem tudott mindent felfogni s ezt müveletlenségének tulajdonitotta. sokat tapasztalt és megismert és Tarsos lakói előtt nagy tekintélynek örvendett eszéért és igazságosságáért. aki a városukban telepedett le. de a legjobban sajnálta Julius. hogy ne kinozzák azok a kétségek. amelynek szertartásait Augustus császár ideje óta kezdték szigoruan betartani s amelyhez a mostani császár. de szorgalmával és szakértelmével vagyont szerzett magának és kiérdemelte polgártársai tiszteletét. mig Pamfilius a bölcsészet tanulmányozásában. Bármennyire igyekeztek is rábeszélni. amiben szüksége volt. mindkettő jó természetü volt. Nős ember volt és négy gyermeke született. A környező élet és főként annak esztelensége. hogy mit csinált Nero Rómában. Pamfiliusszal együtt adta be a filozófushoz. látta később. a vételárat az apostolok lábai elé rakta és mindenkinek megadatott. hogy maradjon és folytassa a tanulmányait. Kilikia földje messze van Rómától. Abban az időben történt. Játszótársával. mindketten szépek és barátok. sajnálta Juvenalius. ahol ismételten megfordult üzleti ügyekben. mint pusztult el egyik császár a másik után. Nélkülöző nem volt közöttük. amelyek őt magát zavarták.JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN. mert mindenki. ami Rómában történt. apja egy filozófushoz adta tanulásra. de római parancsnok kormányozta és mindannak. Pamfilius hajlithatatlannak bizonyult s miután megköszönte barátainak iránta tanusitott szeretetüket és gondoskodásukat. és a kormányzók utánozták császáraikat. (Apostoltört. eladta őket. Az ifjak egykoruak voltak. amint az Apostoltörténetek elmondják. pogány hit volt. Egyszerü és szegény emberektől származott. AMIG VAN VILÁGOSSÁG ELSŐ FEJEZET Traianus római császár uralkodása alatt történt. aki becsületére vált. Hite az a római. közülök három fiatalon halt meg. A tanitó sajnálta a tanitványa elveszitését. száz évvel Krisztus születése után. hanem minden közös volt náluk. 4 fej. 32-35. névszerint Julius. elvált tőlük. Voltak kételyei. A hivők legtöbbjének egy szive és egy lelke volt és senki semmit sem mondott a birtokából magáénak. Erre a Juliusra pazarolta Juvenalius egész szeretetét és minden gondoskodását. hanem tisztára emberi kezek müve. Julius befejezte tanulmányait és az egész idő alatt egyetlen egyszer sem látta barátját. Egy évvel tanulmányaik befejezése előtt Pamfilius bejelentette tanitójának az iskolában. Juvenalius még emlékezett gyermekkorából az arról szóló elbeszélésekre. gyakran hozta zavarba. Juvenalius. akinek földjei vagy házai voltak. Mikor Julius 15 éves elmult. vers.. ami Rómában történt. Mindkét ifju szorgalmasan tanult.) Élt ezekben az első időkben Kilikia országában. Traianus is szigoruan ragaszkodott. amikor még éltek Krisztus tanitványainak tanitványai és a keresztények rendületlenül betartották a Tanitó törvényét. hogy özvegy édesanyja Daphne városába költözik és hogy ezért abba kell hagynia a tanulást. amelyet a római birodalom összes köztiszteletben álló férfiai vallottak . egy maradt életben. Két év mult el. s mint okos ember megértette.az a hit. 73 .

Kevés talán a naplopó. És ha meg is történik. . .de apám azt mondja. hogy eleinte lustálkodott és rosszul viselte magát.Mi keresztények vagyunk. Pamfilius elbeszélte neki. Gyere. de hamarosan megváltoztatta életmódját és most jó testvérünk. hogy ti hogy csináljátok.Vannak ilyenek is és mi szivesen fogadjuk őket.az ilyen emberek fényüzésben szeretnek élni és nem jönnek hozzánk. hogy vacsora nélkül feküdtem le aludni. .És ha nem javult volna meg? .Ugy.De hogy lehet élni ugy. .mondta . . . .hanem sok barátunk van velünk.mondta Julius . hogy senki semmit sem tart magáénak közülünk.Miért teszitek ezt? . . nézd meg. hogy nincs mit ennünk. mint a legdrágább testvérekkel s még jobban kell őket szeretnünk. hogy ha az ember a magáéra nem vigyáz s hozzá még mindenkinek ad. . aki kér tőle. de sokban feleslegünk is van.kérdezte Julius. . hogy semmi rosszat se kövessünk el. Élünk és nemcsak nem szenvedünk szükséget. aki szivesen veszi. .a mi életünk egyszerü és fényüzés nélkül való. De ilyesmi csak ritkán fordul elő. akkor könnyen éhen hal. hogy éppen az ilyenekkel ugy kell bánni. aki kér tőle. ha munka nélkül eltartják? . csak nem veszel ebben te is részt? .Ezt nem tudom. Cirill sztárec azt mondja.Semmi különöset nem csinálunk.mondta Pamfilius. de nem adják oda a magukét? . ha testvéreitek elveszik a ti munkátok gyümölcsét. megszökött rabszolga.Közösen tartjuk el magunkat.Ilyenek nincsenek köztünk.Lehet talán semmirekellőket szeretni? . ugy kérünk másoktól és kapunk. . .felelte Pamfilius . . nagyon gyorsan semmije sem maradna.Vannak ilyenek is. .Hisz lehetetlen embert nem szeretni! . ők is odaadják nekünk a magukét.Nekem azt mondták. Ha mi odaadjuk testvéreinknek munkánk gyümölcsét. hogy anyjával együtt még mindig ugyanott lakik. .kiáltott fel Julius.Nem egyedül lakunk. hogy hogyan és hol él. .Mennyiben közös? .mondta Pamfilius . azzal az igyekezettel. .Nem tudom. . elhivta magához és kikérdezte. . .Gyere el és nézd meg.Ha az én atyám mindenkinek adna. . Nemrég jött hozzánk egy ilyen. akikkel mindenünk közös. .Mi nem halunk éhen.És mi lesz akkor.felelte Pamfilius. hogy a keresztények megölik és megeszik a gyermekeket.Egyizben találkozott vele az utcán. mert nagyon kifáradtam és nem akartam elmenni testvéreimhez kérni. és ez is csak azért.Hogyan lehetséges ez? 74 . egyszerüen élünk.De hogyan tudjátok mindenkinek megadni. igaz.kérdezé Julius.de szükség esetére mindig marad valamink. . Velem csak egyizben történt meg. vagy nincs mivel betakaróznunk.Valóban? . amit kérnek? . hogy az ember semmit se tartson a magáénak? .

Ez tényleg a legjobb. gyengébbek is.Lehetetlen nem élni önmagunkért. nincs is köztünk s közöttetek különbség. hogy miben van ez a hit? . előttünk állnak. azt. mint ahogy a tüz sem alszik ki soha. mert csak ebben látjuk az életet és az üdvösséget. Igy vagyunk valamennyien összefonódva és az elülsők örömest odaadnák utolsó ingüket. .Mi semmit sem akarunk fitogtatni. hanem egyre erősbödnek. Ezek egyre több örömet fognak maguknak szerezni és egyre jobban el fognak tántorodni a hitetektől. És éppen ezek a hátulsók jönnek az elülsők segitségére. a haláltól való menekvés csupán a Krisztus tanitása szerinti életben van. 75 .A következőképpen. de mindannyian egy és ugyanazon uton járunk. . ezek nem sajnálják magukat és Krisztus törvénye szerint utolsó ingüket is odaadják annak. de apja megint ad neki. hogy ugy értelmezzük az életet. Mindannyiunk élén ott áll Krisztus a maga életével és mi valamennyien igyekszünk Őt utánozni s csupán ebben látjuk az üdvünket. az anya pedig keresztény és a gyermekek tisztelik anyjukat. És ha nem adtok oda mindent. . nem fitogtatás végett tesszük. de a teljesités ereje mindannyiunknál más: az egyiknél nagyobb. A harmadiknak gyermekei pogányok.mondta Pamfilius. Pelagéja.Hogy hitünk szerint . Mi valamennyien egy törvényt vallunk. Az ötödiknek a férje pogány. Julius ezt mondta erre: . Vannak mások. mások mögöttünk. hogy ti mit tesztek.azok. ami támogatja hitükben a gyengéket s amitől sok felesleges halmozódik össze. És nem tanácsolom neked.felelte Pamfilius .olyanok. akik sajnálják magukat. ezek még a régi módon élnek.Mit jelent. . ugy ez annyit jelent. Az elülsők már közel vannak Krisztus törvényéhez .annyit jelent.A mi hitünk abban van. mint Kirill sztárec és felesége. A másiknak az anyja pogány.Cselekedj eképpen. amikor meglátom. akik nem tudnak mindent odaadni. hogy vannak köztetek olyanok.mondta Julius.Az istenek maguk oltották belénk. adnak neki és kérik. Az egyiknek az apja pogány. hogy megnyerjék. ha már keresztény akar lenni valaki. Éppen ez az. hogy ne ossza szét és az anya a fiai iránti szeretetből elfogadja az adományt és mégis odaadja másoknak. birtokot tart a tulajdonában és ad a fiának. A fiu ad a kérőnek. de nem tudják megtenni. hanem azért. Ezen kivül valamennyiünket rokonsági kötelékek füznek össze pogányokkal. .Igen. . Egyesek közülünk. És ti is ugyanazt csináljátok.De ha igy van. amit mi csinálunk. hanem hitünk szerint. akik csak nemrég léptek rá az utra. . sajnálja a fiát és segiti. Szerintem. A negyediknek a felesége pogány. . ellankadnak a megszokott ruha és táplálék hijján és nem adják oda mindenüket. hogy eltértek Krisztus tanitásától és csak szinleltek.és megrontották lelküket. ismét mások még hátrább. amikor fát dobnak rá. És számunkra egészen mindegy. . Mi nem az emberek miatt cselekszünk.az önmegtagadáshoz . meg fogom tenni. hogy hitetek szerint? . . Ép ebben van a hit. és ugyanazt fogják csinálni. . hogy mit fognak rólunk mondani az emberek.a mieink más uton haladnak és sohasem lankadnak. Magad mondod. aki kéri. sokat tartanak meg a maguk számára s csak a fölöset adják oda. . amit teszünk. hogy jobban szeretjük magunkat másoknál és örömöket keresünk magunknak. a másiknál kisebb. hogy fitogtatás végett gyere hozzánk és változtasd meg az életedet. hogy a földi gonoszságoktól. Vannak még gyengébbek. . ugy teljesitsen is mindent: adjon oda mindent és maradjon koldus.. a másik csak most kezdi el. amint Krisztus magyarázta meg nekünk.Nem.Nem értem. Ezeknek semmi sem kell. . Az egyik már tökéletesült a jó életben.

ha a kertből elüzi a gazda követét és fiát és nem ad dézsmát. büszkélkedett vele és nem sajnálta érte a pénzt. hogy az élet csak azért adatott.Isten akaratának teljesitését. mint letépni a virágok kocsánjait és gyökér nélkül elültetni őket.Krisztus a következő hasonlatot mondotta. A gazda követet küldött az emberekhez. A mi hitünk az. MÁSODIK FEJEZET Julius atyja gazdag volt. akik nem ismerik el. hogy a kert az övék. hogy a dézsmáját megkapja. vagy kiüzetünk a kertből.ilyenkor barátja őszinte szeme közé nézett és visszaemlékezett jóságára. amikor mást keresünk . amint a gazdag fiatalemberek élete folyik: tétlenségben. hogy nem kell fizetniök érte és egyéb dolguk sincs. ez az a világi hit. aki bünösnek érezte magát és nem akarta beismerni a bünét. de nem ment el Pamfiliushoz és belevetve magát a maga életébe. hogy az élet boldogsága nem az örömeiben. hogy nézze meg az életüket. Vincellérek éltek egy idegen kertben és dézsmát kellett fizetniök a gazdának.hogy ez a hit hamis. akik tudják a bünüket és nem akarják beismerni. elszakitani a puszta örömöket a munkától . mert vagy dézsmát kell adnunk. de azok elkergették a követét. Mi hiszünk ebben és ezért nem kereshetünk csalást az igazság helyett.Éspedig hogyan? . hogy az összes örömök. és minél tovább élünk. ha bennük tételezzük fel az élet lényegét. nem lehetnek örömök. De az élvezetek. és ha megtetszik neki. mert Én szelid és alázatos vagyok szivemben. amiket mi örömöknek nevezünk: étel. amely szerint mindazok az emberek élnek a világon. de nem volt neki világos. maradjon velük élni. s a pénz hiányozni kezdett Juliusnak. hogy Istennek szolgáljunk. mint kerék a szekérrudat követik nyomon Isten akaratának teljesitését. fényüzésben és kicsapongó mulatságokban. Az atyjától kapott pénz hamar elfogyott. s ugyanakkor Julius történetesen összeverekedett egyik részeg 76 . mint hogy élvezzék.Mi emberek vagyunk azok. akik e világon élünk és dézsmát kell. . aki dolgoztok és megfáradtatok és Én megnyugtatlak benneteket. . Julius hallgatta és szive megindult. És Julius megigérte.ez ugyanaz. ital. Elküldte a gazda a fiát a dézsmáért. de megfedte fiát. hol ugy tetszett. A fiu. hogy az örömök és a boldogság. elfeledkezett róla.Amaz emberek már most a világi hit szerint azt gondolták. hogy Pamfilius önmagát csalja meg. Krisztus azonban arra tanitott meg bennünket. hogy az embernek jobb sora lesz. amely azt tartja. haragra lobbant és gorombaságokra vetemedett atyjával szemben. amit Pamfilius beszélt: hol ugy tetszett. Mert az Én igám boldogság és az Én terhem könnyü. Egyizben többet kért atyjától. hogy az a világi hit. hogy csak akkor örömök. Ime. játék és ledér nők. annál jobban látjuk.. hogy ezután már senki sem fogja őket zavarni. amint mindig haragszanak azok. És mi igy élünk. Pamfilius meghivta magához Juliust. hogy csak akkor követik nyomon természetes jutalomként ezek az örömök Isten akaratának teljesitését. az örömökre való gondolat és azok reménye nélkül. hanem Isten akaratának teljesitésében rejlik. Tanitónk azt mondta: „Jöjjetek Hozzám valamennyien. hogy Pamfilius megcsalja.” Igy beszélt Pamfilius. abban a feltevésben. amelyek mindig ugyanazok voltak és maradnak: bor. mulatság. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok Tőlem. mint amennyit az rendszerint adni szokott volt neki. de azok megölték a fiát. Örömöket venni akarni Isten akarata teljesitésének munkája nélkül. és nyugtot találtok lelketeknek. Krisztus megtanitott bennünket arra. Atyja adott. szerette egyetlen fiát. . egyre több és több pénzt követeltek. . hogy fizessünk Istennek: teljesitenünk kell az akaratát. Julius élete ugy folyt. amelyeknek Julius a rabja lett.

Julius az anyjához ment és megmondta neki. Anyja szavai meginditották Julius szivét. mint amennyire szüksége van.mondta az atya . Ha kezdettől fogva. . az egyik rabszolgára fogom rá a lopást. aki már régóta igyekezett elütni Julius kezéről. De az anya nem törődött a veréssel. Az atya maga elé hivta a fiát és anyjával együtt korholni kezdte. Az anya. hogy megnősül és abbahagyja a rossz életet. akit már régen kiszemelt a fiának. hanem atyját vádolta. amelybe került. hanem egy másik városban. hogy bocsánatért könyörögjön számára. mint amennyit később adott. Atyja megütötte. amelyre szüksége volt. ami szükséges. és most. Az atya bekiáltotta rabszolgáit. a leány faképnél hagyja és összeáll egy gazdag emberrel. ugy be tudtam volna rendezni az életemet és nem láttam volna szükséget. amelyet elvitt a férjétől. Most viszont semmit sem kap tőlem és első bünénél a parancsnok kezére juttatom. amit kérek. megbocsátok neki. 77 . ha nem szerez annyit. Ezenkivül szeretője is ajándékot követelt tőle: egy gyöngynyakék tetszett meg neki és Julius tudta. szemrehányások nélkül annyit adott volna. Julius mindenre ráállt és szabadlábra került. nem vette el a drágakövet és elment hazulról. elment fiához és igyekezett rábeszélni. És az otthoni élet most pokollá változott a számára: atyja nem beszélt vele.és tisztességes életet kezdhet vele. atyám pedig mindezt nem akarja megérteni.társával és megölte. ha nem adja meg. anyja sirt. az atyához ment. Amikor egyedül maradt. s most az anya a férjéhez ment és megkérte. hogy valamikor maga is fiatal volt.Meg fogja kapni tőlem a pénzt és felesége hozományát. hogy félrenevelte a fiát. hogy a férj alaposan megverte a feleségét. semmim sem maradt és szégyenlem magam a barátaim előtt. Julius anyja többet szenvedett nála. Másnap anyja behivta a lakosztályába és titokban átadott neki egy drágakövet. Éppen ebben az időben még több pénzre lett Juliusnak dőzsöléseiből kifolyólag szüksége. de atyja kieszközölte számára a bocsánatot. aki rajongott fiáért. . szemére hányta. hogy ha nem teljesiti a kérését. amit anyja elkövetett. az asszony szemrehányást tett a férjének. én meg igyekszem egyidőre leplezni a kő eltünését. Azért. akik mindent kiszipolyoztak belőlem. Julius megátkozta atyját és az életét. Ezzel szemben megigérte fiának. A fiu durván felelt atyjának. de csak azzal a feltétellel. s dolog azzal végződött. veszekedett miatta anyjával. A városparancsnok tudomást szerzett erről és őrizet alá akarta venni Juliust. Elfelejti. Férje nem hallgatta végig. A maga vagy atyja halála tünt fel neki egyetlen kiutnak abból a helyzetből. Csak szeretett magzatán sajnálkozott. hogy ki volt a bünös mindebben. A fiu beleegyezett. és az élethez. ha abbahagyja ledér életmódját és nőül veszi egy gazdag kereskedő leányát. Ha megigéri. Azt mondta: atyám szoktatott a fényüző élethez s azután sajnálni kezdte tőlem a pénzt. hogy kérjen atyjától bocsánatot és engedelmeskedjék neki. Megigérte. hogy pénzre van szüksége és hogy megöli magát. A fiu megragadta atyja kezeit. hogy atyja háta mögött megadja neki a pénzt. öngyilkos leszek.Menj. Megrettent attól. de végül elhatározta. kénytelen voltam uzsorásokhoz fordulni. Férjéhez ment. minthogy azonban mindig kevesebbet adott a kelleténél. amely mint gazdag ifjut megillet. hogy megbocsát fiának. hogy ilyen helyzetbe került. Nem mérlegelte. add el. és teljesitsd. s ha kiderül. Egy cimborájától vett kölcsönt és megigérte a visszafizetését. Julius nem magát. de ne itt. hogy teljesiti akaratomat. megkötöztette fiát és bezáratta. hogy bocsásson meg fiának. de nem volt szándékában betartani igéretét. Ő hozott ebbe a helyzetbe. . Az atya sokáig korholta feleségét és fiát.

Anyja... a keresztényekhez. Senki sem szerette! Mindenkinek terhére volt! Mindenkinek keresztezni tudta az életét: anyja számára ő volt az oka atyjával való civakodásának. de talán az egyetlen Pamfiliust?” És megint felidézte az emlékezetében. Miért kinozta magát annyira? Miért rontotta el annyira a fiatal éveit? Öröm kevés volt. Nemcsak nem szerette. szükségét érezve annak. hogy módomban van elmenni ebből a hazug és gonosz életből.. „De tényleg ilyen kétségbeesett-e a helyzete?” . eszébe jutott Pamfilius és vele való utolsó találkozása és az..és ha biztos volnék abban. Igaz lenne ez valóban? Gondolkodni kezdett. megölném!” Ezt felelte magában és maga is elrémült magától. mint amaz. Valamennyien vetélytársai voltak. amelyet egy egész élet munkájával gyüjtött össze. „. hogy hová és miért megy. amikor a szivébe tekintett ennél a kérdésnél.egyedülállónak érezte magát. hogy ugy tetszett. Azelőtt volt szerető anyja. hogy megsértette. volt atyja. hogy soha senki sem fogja meglátni és megtudni . Igen. amit Pamfilius mondott. de ő maga is szeretett-e valakit? Barátait? Érezte.. vadállat vagyok. hogy atyjának halála szükséges a boldogságához. amikor szerencsétlenség érte. hogy ő maga vegye fontolóra a helyzetét. atyja számára tékozlója volt annak a gazdagságnak.Maga sem tudta. és csupán abban az egyben különbözöm a vadállattól. Az első gondolat. Amint egyre tovább és tovább ment. folytonosan előre. De ha tőlük nem. senkit sem szeretek.kérdezte magától és rémület fogta el. amely a fejébe ötlött. sem anyámat. S ugy ez. „Anyámat? Igen. megtehetem azt. rettenthetetlen és örömteli arcára és szeretett volna hinni tudni abban. És az a gondolata támadt. de nem szeretem. hogy senkit sem szeret.. rossznak és főként ostobának tünt fel szemeiben. anyámat sajnálom. és megint megborzadt attól. hogy kordában tartotta. de egyenesen gyülölte azért. Atyámat gyülölöm. Gyülölte s emellett világosan látta.kérdezte magától Julius . „Atyja?” .Nos. nekem egészen mindegy. hogy az ő tanuk szerint ezeket mondta Krisztus: „jöjjetek Hozzám valamennyien. voltak még barátai is. hogy Pamfilius meghivta magukhoz. akik dolgoztok és megfáradtatok és Én megnyugtatlak benneteket”.vajjon mit tennék. el a városból. . hogy kivánják. de mennyi bánat és boldogtalanság! S ami a legfőbb . hogy nem várhat tőlük segitséget. nekem csak a segitségére van szükségem. barátai számára veszélyes és kellemetlen vetélytárs volt.gondolkodott és megint felidézte emlékezetében mindazt. barátai nem szerették. Valamennyiük számára kivánatosnak kellett lennie. A lelkiismeretéhez kellett fordulnia és vizsgálat tárgyává tette előtte életét és cselekedeteit. Ment előre. hogy mi történik vele.most nem volt senkije. visszaemlékezett Pamfilius szelid. ami vele történt. Lelkében zürzavar és köd volt. 78 . hogy segitséget kér az istennőtől. akkor kitől? Tulságosan különösnek tetszett neki. ha egyetlen csapással megfoszthatnám életétől és megszabadithatnám önmagamat?” És Julius igy felelt magában: „igen. atyja. Visszagondolt legutolsó találkozásukra és beszélgetésükre és Pamfiliusnak ama szavaira. hanem innen egyenesen elmegy a keresztényekhez és velük marad. az volt. hogy meghaljon. ami történt vele s ami várja. . hogy nem tér vissza haza.megölhetem magam. Egy zavartalan helyen gondolkodni kezdett. sem barátaimat. és holtfáradtra hajszolt és kergetett vadállat. De már nem hitt az isteneiben és ezért tudta. Amint igy végignézett életén. kiért a városból és bejutott Diana istennő megszentelt berkébe. halálát kellett. hogy egyedül maradjon és átgondolja mindazt. valamennyien irgalmatlanok voltak hozzá most. amit a vadállat nem tehet meg . De nem volt mi mást tennie. hogy senki sem szereti és ő sem szeret senkit.

elmosolyodott és megszólitotta: . Te fiatal vagy. Kerestem érzéki élvezetekben és nem találtam meg. de ha hibáztál is egyszer az irányban. . hogy ne háboritsanak benne a szenvedélyek és ne szenvedj a következményeiktől. És mindazok. HARMADIK FEJEZET Julius frissen és jókedvüen lépdelt és minél messzebbre ért és minél élénkebben képzelte el magában a keresztények életét. Én ismerem az életet. hogy a keresztények közt fogsz ilyen menedéket találni.Ifju.azért.Julius köszönetet mondott neki és leült. ami téged nyugtalanit. Pamfilius azt mondja. oly elhatározásra fogsz jutni. aki boldogságot keres.mondotta magának . amely helyesebbnek fog látszani előtted.a keresztények tana az életre vonatkozólag a következőkben áll: nem 79 . kiment a berekből és megindult afelé a falu felé. te pedig nem ismered őket. Ha elmégy hozzájuk. Te csendes révet akarsz magadnak találni. szenvedélyek lobognak benned.Hová mégy? . nem Kilikiában. A keresztények tana azokon a hittételeken kivül. hogy nem tér több vissza haza. amelyben a keresztények laktak.tévuton jársz.ki vagyok? ember. betette iszákjába a megmaradt elemózsiát.Adjon Isten. Egy ereje teljében lévő ember vagy egy hozzád hasonló ifju azonban. hanem benned magadban van. csak sokkal erősebb mértékben. mikor az utszélen egy üldögélő embert pillantott meg. kikérdezte a részletekről és maga nem nyilvánitott véleményt.mondta Julius és szót szóba füzve.én vonzódom hozzá és megyek. akár nem igazság . Tanaik tökéletes követője csak az aggastyán lehet. minthogy ennek a törvénynek nem az ember természete. Figyelj ide. aki mindig örvendezik . Ült és olivát és lepényt falatozott. kedves ifju. én bonckés alá veszem egész életedet és összes gondolataidat. mert semmit sem keres. mint én élek. még jóvá teheted a hibádat. Középkoru. Engedd át a vizet a gáton és itatni fogja a földet és a réteket és az állatokat. Pedig van ember. Most a szenvedélyeid hamis utakra vonzanak. Én ismerem a keresztényeket. erős. amitől most szenvedsz. nem engedelmeskedhetik törvényüknek. Hátha ez az igazság? Akár igazság. hogy nem akarják elismerni az ember természetét. . ugyanugy. Valamennyien gonoszok és szenvednek. . és ugy tetszik neked. Mikor meglátta Juliust. A nap már estére hajlott és Julius meg akart pihenni.A keresztényekhez. ugyanattól fogsz szenvedni. A falusi magány csöndjében ugyanazok a szenvedélyek fognak kinozni. de tartsd vissza és ki fogja vájni a földet és sár gyanánt buzog elő! Ugyanigy vagyunk a szenvedélyekkel. amit Pamfilius beszélt. most mégis részed van a felszabaditott szenvedély nyujtotta kielégülésben. annál könnyebb lett a szive. ifju! Az ut még hosszu. amit a Tanitójuk mond. megigazitotta a ruháját és megszólalt: . szép. aki még nem próbálta ki az életet és önmagát.„Mi is vagyok valóban. csak hogy százszor erősebben. . Ilyen hely nincsen. akik ugy élnek. visszaemlékezve mindarra. vagyis az életben. amelyekkel vigasztalják magukat s amelyekről nem fogok beszélni . ugyancsak nem találják. hogy sokan vannak ilyenek és hogy mindenki ilyen lesz. de mikor Julius befejezte. ne hajtsd végre tervedet . mert az. gazdag. okosarcu férfi volt. Közöttük azonban. nem Rómában.kérdezte az ismeretlen. de te nem ismered. egész életét és elhatározását elbeszélte az ismeretlennek. sőt még jobban is fogsz tévelyegni és ezen a szenvedésen kivül részed lesz még a kielégitetlen emberi szükségletek szakadatlan szenvedésében is. olyat. . A keresztények csalása vagy tévedése (én nem akarom őket elitélni) éppen abban áll. ha megfogadja azt. s mikor meghallod őket tőlem. aki kiöregedett összes szenvedélyeiből. hanem hiu bölcselkedés képezi az alapját.” Igy beszélt magában Julius és azzal az elhatározással. Az ismeretlen figyelmesen hallgatta. Ülj le és pihend ki magad. erőszakkal fojtva vissza a szenvedélyeidet.

sem emberi bölcsesség. a vadsághoz és az állatiassághoz. hogy valaki ne szégyenkezzék alacsony volta miatt . A legkönnyebb módszere annak. Egész tanitásuk csupán arra megy ki. másfelől az egész emberiség együttes bölcsessége vezérel életünkben. Ugyanez a helyzet az ember többi szenvedélyeivel is: a méltatlankodás. Te azt mondod. Nem is ismerik el a mi tudományaink és müvészeteink hasznát. hogy ők maguk dolgoznak. tisztelniük kell az isteneket s maguknak kell keresniök és gondolkodniok. a bosszut. hogy visszavigye őket őseredeti állapotukba. és Maga a Tanitó. minden egyes házat. Tekints magad körül: minden egyes gyümölcsöst. de hasonló ahhoz a feltevéshez. nem lennének gyilkosságok. hogy náluk nincsen tulajdon. sőt még a nők. amit dolgoznak. ha minden ember olyan volna. A barbárok nem ismernek semmiféle korlátozást és egyetlen vadember az egész világot elpusztitaná testi vágyai kielégitése végett. Hajitsd el a tulajdon jogát és egyetlen gyümölcsöst sem fognak megkapálni. Éppen a szenvedélyeknek ez a játéka és azok az összeütközések. Azt mondják. hogy ezek az érzések rosszak és hogy az emberek boldogak volnának nélkülük. az istenek pártfogolják az embereket. amelyeket előidéznek. Ámde ez nincs igy és nem is lehet igy. ugyanigy semmisitsd meg az ember jellemző szenvedélyeit és megsemmisül az emberiség. Az embereknek pedig. A keresztények istentelenek. Valóban. Semmisitsd meg az ember táplálkozását és megsemmisül az ember. A keresztények azt állitják. amint a keresztények engedelmeskednek. gondolkodunk és keresünk és ezért az igazság felé közeledünk. Az ő számukra csak Tanitójuk Atyja. biróságokat. hogy eltartsák magukat. olyan emberektől kapták. akit a maguk Atyjának is neveznek. Azt mondják. A keresztények csupán rászedik az embereket s a jobbik esetben rászedik önmagukat. A keresztények azt tanitják. amit összeadnak.ismerik el az erőszakot. hanem csak egy van . a düh. és nem ismerve őket. De azt. minden egyes keritést. és ezért egyfelől az istenek akarata. ugy ezt azért tették. ez az éppen. nem lenne éhség és nem lennének azok a csapások sem. Mindez jó lenne. ami az életet könnyüvé és örömteljessé teszi. amilyennek a Tanitójukat irják le. hogy náluk minden közös és mindent összeadnak. A tanuk . És ha két-három tucat ember ennek hitelt adna. aki szerintük felfedte nekik az élet összes titkait. minden egyes öszvért . a bosszuság. háboruk.szánalmat keltő csalás! Érts meg egyet: a mi tanunk azt mondja: a világ az isteneken nyugszik. de azért élnek a tulajdon gyümölcseivel. hogy az embereknek testi jólétük érdekében nem kell táplálkozniok. s már nem lenne körükben helye sem tudományoknak. nem ismerik el a háborukat. Ez igaz. Mindazonáltal ez a feltevés nem változtatná meg az ember természetét. amit olyan emberek hoztak létre. Ugyanez áll a tulajdonról is. nem lenne kapzsiság. Náluk viszont nincsenek sem istenek.vak hit keresztre feszitett Tanitójukban és mind80 . ha nem élnének azzal. akik a tulajdont elismerik. ez nem változtatná meg az ember természetét. létezik. sem muzeumok. amelyekben élnek. ha valamennyi ember ugy engedelmeskednék. nem ismerik el a tudományokat. a csillogás és a pompa szeretete is az isteneknek is tulajdonsága és ezért megváltoztathatatlan tulajdonsága az embernek. akik tulajdon felett rendelkeztek. amelyet a keresztények állitólag tagadnak. Nem ismerik el az isteneket s beavatkozásukat az emberek ügyeibe. tagadásba is veszik a tudományokat és müvészeteket. Sőt még ha el is tudnák magukat tartani. egyetlen állatot sem fognak gondozni és felnevelni. amit tesznek. kivégzések. Ha az istenek az emberekbe beoltották a haragot. sem müvészeteknek. Nem tudnak szolgálni az emberiségnek tudományokkal és müvészetekkel. Az emberek rosszak és szenvedélyek rabjai. hogy ezekre nincsen szükségük. sőt még a gonoszokkal szemben való gonoszságot is. a fényűzés. de az. nem tudnak azokkal az eszközökkel szolgálni. tényleg nem venne táplálékot magához és éhenhalna. sem isteni akarat. Élünk.megvetni a magaslatot. Nem lesznek náluk sem templomok. amelyek az ember kizárólagos tulajdonságát képezik s az istenekhez közelitik. mert ezek az érzések szükségesek az emberek életéhez. sem szinházak.egyszóval mindent kizárólag a tulajdon feltétele mellett hoztak létre az emberek. mindössze életüket tudnák fentartani. sem szobrok. mindazt. tartják is meg az embereket azok közt az életfeltételek között. müvészeteket. nem tartaná el őket. De nem is cselekedhetnek másként. amelyek az éhségből erednek. hogy jól éljenek.

Az. Abban a korban vagy. válassz egy másik helyzetet s az ellenségeskedés megsemmisül. aki megváltoztatta életmódját.az atyáddal való ellenségeskedés. Mikor apja tudomást szerzett arról a szándékáról. Atyád azt ajánlja.folytatta az ismeretlen. Belevetetted magad az ifjuság szórakozásaiba. Még mindig nyilt maradt azonban a kérdés. megnyugvást és örömöt is fogsz találni. . Minden bajod az átmeneti állapotnak jele. hogy melyik vezér a megbizhatóbb: az istenek akarata és az emberi bölcsesség együttes. miután az életet valódi jelentésében megismerted. akkor valódi vonzódás lesz és nem elégedetlenség fellobbanása. Ha vonzódol ahhoz a magányhoz. hogy ki fogsz békülni atyáddal és barátaiddal. tudományokkal és müvészetekkel. mint az élet tevékenységéhez. te egy férfi erőivel adtad oda magad az ifjuság féktelenségének s a jóból rossz lett. nemcsak megingott. ugy csak azután adhatod át magad haszonnal ennek a tevékenységnek. hogy engedelmeskedik akaratának és nőül veszi azt a lányt. vak hit egyetlen ember szavaiban? Juliust meglepte. mint most. ami téged a legjobban bánt. amit az ismeretlen mondott. amelyet a keresztényeknél gondoltál megtalálni. és azonkivül. És ezért a legfontosabb tanácsom: teljesitsd atyád kivánságát. külön házba költözött feleségével és maga vezette a vállalat egy részét. hol keserü s hol édes. Köszönetet mondott az ismeretlennek és hazatért. hagyd abba az ifjukor szórakozásait. Ismerd el. . . hogy az ifjuság kora elmult és bátran elhajitva mindent. akit ő szemelt ki a számára.és beléptél a másikba. Az. Ha azután csábitani fog a magány.az ifjuságot . Te átélted az élet egyik korszakát . NEGYEDIK FEJEZET Három hónap mulva megülték a szépséges Jevlampijával való lakodalmát és Julius. Az az elhatározása. add magad át neki. szabad tevékenysége-e. vagy legalább is nem fog oly fájón megnyilvánulni. hogy a keresztényekhez megy. hogyan tudta magát balsorsának befolyása alatt ilyen esztelenségre elhatározni. lépj rá az uj utra. ami az ifjukor tulajdona és nem fér össze egy férfivel. amelyet atyja neki átadott. de most egyenesen érthetetlennek látszott előtte. Nősülj meg. kivált az utolsó kijelentése. mig megfelelt a korodnak.és kérdést intézett eziránt az ismeretlenhez. amikor férfivé. amit ő mondott nekik. Használd ki saját tapasztalatodat. . már nem követheted el mégegyszer ugyanazokat a hibákat. utad világosan áll előttem. A szenvedély magával ragadott és oly messze sodort. közéleti ügyekkel. Ezeket a leckéket hasznunkra kell forditanunk. foglalkozz kereskedelemmel. vagy pedig a felkényszeritett. Anyja örömrepesve fogadta. Tanácsa bölcs. hogy mi most a teendője és hogyan lábaljon ki abból a szorult helyzetéből.Éppen erről akartam most beszélni. hogy nősülj meg. És csakis mint önálló polgár és családfő ismerheted ezt meg. Akkor menj. hogy szenvedtél. Mérlegeld csak. Minden balszerencséd az emberek sajátos szenvedélyeiből ered. ez természetes és ezért jó is. amelyben volt. nősülj meg. helyzetednek természetellenessége volt. polgárrá kell válni. De az idő elmult.abban. ami téged elsősorban bántott. szolgálni kell a hazának és dolgozni kell a hasznára. Ez az ellenségeskedés a helyzetedből származott. És jó volt. . Minden balszerencsédnek helyzeted fonáksága volt az oka. Ilyenek az élet szokásos leckéi. Férfi lettél és házasságra kell lépned és férjjé kell válnod. Te sokat tapasztaltál és tudod. ugyancsak kibékült fiával. ha több hajlamod van a filozófiához.Hogy mit tegyél? Amennyire az emberi bölcsesség hozzáférhető a számomra. 81 . Az utolsó szavak végleg meggyőzték Juliust.

hát akkor tagadjátok a szeretetet. a nősülést. látom a lehetőségét. akik gazdagabbak nálam és nagyobb tiszteletben állnak. hogy Pamfilius szeretne barátjával menni. az első időben jobban érdekel nála. Pamfilius köszönetet mondott neki és bement Juliusszal a boltba. . ezen már átestem. Pamfilius élete nem változott azóta. . hogy neki nincsen rá szüksége. sőt el is hagyhassam őket.mondotta Julius. és hogy az öröm. látva.kérdezte Pamfilius. amelynek őrömmel kellett volna eltöltenie. és hogyan fogadta meg a tanácsot és nősült meg. amit a lélek óhajt. hogy boldog? Ha e szó alatt kivánságaink teljes kielégülését értjük. amely eleinte eltöltött. most bánat sarjad a házaséletből. . . Egy nő.A ti csalástok abban áll. A fiatal leány. . amelyet a lélek óhajt. Mikor Julius felismerte barátját.magát az életet. barátom. okos. tanult és jó. amint egy kereskedő boltjában üldögélt. én nem találtam kielégülést a házasságban. 82 .Megtaláltad vajjon a házasságban. és ugy ebben mint amabban némi kielégülést találok. De most . nem elégit ki. tagadásba veszitek az élet valamennyi dolgát .Egyizben a vállalata ügyeiben elutazott egy nem messze eső városba és ott. Pamfiliusszal együtt a hátsó lakrészbe távozott. Ezt most a házaséleten tapasztaltam. ami vele történt: hogyan volt már a keresztényekhez vezető uton. Jóllehet sok embert látok. sietett megnyugtatni kisérőjét. Feleségem szép. amit az ismeretlen igért? . Egyelőre sikeresen vezetem a vállalkozásomat.Ha nem a házasságot. .kérdezte Pamfilius. De az.mondta Pamfilius. hogy vagy ő vágyik olyankor gyengédségeim után. vagy megforditva. hogy boldogtalan vagyok.Mi nem tagadjuk a házasságot. minthogy nem vagy házas .Miben is látod a mi csalásunkat? . kiment hozzá az utcára és kérte.surlódások lépnek fel közöttünk abból kifolyólag. amikor én vagyok közömbös iránta. azt ajánlotta. de a házasságom. Hogy mentesitsétek magatokat a kiábrándulásoktól. Az első időben tökéletesen boldog voltam. mi mindent tagadunk. Életemnek ez az oldala teljes. A szeretet nálunk mindennek legelső alapja. hogy éppen ez a házasélet. Mindketten nehéz szőlősputtonyokkal mentek és árujukat kinálgatták. . hogy utoljára látták egymást: még mindig a keresztény obscsinában lakott. A barátok kikérdezték egymást életkörülményeikről. akkor természetes.Ellenkezőleg. csak a szeretetet nem. . . . fokozatosan csökkenve távolodott és végül elenyészett.Mi az. amikor az ismeretlennel való találkozás megmagyarázta neki a keresztények eltévelyedését és a maga legfőbb kötelességét. és most boldog vagy? . Többet mondok: érzem. hogy az élet nem adja meg azt az üdvösséget. viszont azonban nem szivesen hagyná őt egyedül.Nos.te ezt nem ismered. az emberek kezdenek tisztelni. Ezenkivül a szerelemnek feltétlenül szüksége van az ujszerüségre. aki kevésbé vonzó.Boldog? . hogy elbeszélgethessenek. mint a feleségem. Igen. hogy utolérhessem. tagadjátok magát a házasságot. hogy jöjjön be az üzletbe. tagadjátok az elbüvölőt.a bölcseknek igazuk van: az élet nem adja meg azt. ahol öröm volt.fejezte be Julius. Julius elmondotta barátjának mindazt. mint a feleségem. hogy élete minden évvel. de utána még hidegebben hagy. .tette hozzá mosolyogva. őszintén szólva. és azon a helyen. nem hozta meg azt a számomra. hogy a ti csalástok megadhatja. meglátta Pamfiliust. hogy acélból. aki egy ismeretlen fiatal leánnyal elment az üzlet előtt. nappal és órával egyre örömteljesebbé válik. Nem. nem volt házas és biztositotta barátját. Julius engedélyt kért az ismerős kereskedőtől. hogy az embert megszabaditsátok az élet dolgaival együttjáró csapásoktól. még nem bizonyitéka annak. hogy barátjával visszavonulhasson lakószobájába s az engedélyt megkapva. . hogy letelepszik a szőlővel és várja a vevőket.

mondta Julius. szépség és szerelem és Vénus istennőnek való szolgálat elnevezés alatt. hogy a kisértést kerüljük.Isten akarata. hogy el tudjátok nyomni a szépség iránti lelkesedést. . hogy a férj egyesüljön a feleségével és legyen ne két. . . .vetette ellen Julius.Miről ismered fel? . ha viszont állandóan keresed az utmutatásait. hogy holnap megnősülök. . . hogy egykoruak vagyunk.Ez helytelen állitás.De mindez nagyon határozatlan valami. A három 83 . Nekem ő csak a nővérem. Különbség van már abból kifolyólag is. jóllehet könnyen meglehet. És ez az.Még nem tudom. sohasem is pillantod meg őket.Ha sohasem keresed az utmutatásait. De folytatom azt. amit a mi és a ti házasságtok különbségéről akartam neked mondani. A mi házasságunk és a tiétek közt csupán annyiban van különbség.felelte Pamfilius. megismételve azt. ez a három leány azért volt kiszemelve. . . amely rosszá válhatik. ha nem akarja. És ha egyedül lennétek.mondta Julius. akivel szőlőt hoztál. mint a madarak röptéből. akként nekünk is megvannak a bölcseink.mondta Julius. . amit gyakorta hallott. amiért mindeddig nem vagyok házas. . akik bölcsességükhöz mérten megmagyarázzák számotokra az istenek akaratát.. Te először beszéltél nekem róla. . amely azt mondja. mint ahogy sokszor hallottam a ti bölcseitektől. . és ezért mi és a mi asszonyaink ahelyett.az Ő akarata szerint élni. hogy a nőre vetett érzéki pillantás bün. . A tieitek folytatják a már korábban megkötött házasságokat. mert szépek és gazdagok voltak és atyám hozzájárulását adta bármelyikkel való házasságomhoz. hanem egy test.Én nem gondoltam a szépségére. dacára a bájait eltakaró öltözetének. akkor bevégződik. És mi minden lehető módon rajta vagyunk. hogy a szeretet érzése köztünk mint fivérek és nővérek között erősebbé váljék az egyetlen nő iránti testi vágy érzésénél. hogy ti a testi vágyat.mindebből azt a következtetést vonom le. hogy felékesitenők magunkat és a testi vágyat felkelteni igyekeznénk.De mi az. mint amilyen világosak számotokra az áldozati állatokból és a madarakból való jóslások. hanem jónak. akik megmagyarázzák számunkra az Atya akaratát Krisztus kinyilatkoztatása. az emberi faj már régen kihalt volna.kisértéssé. hogy mikor és kivel kell házasságra lépned? Amikor én voltam házasság előtt.De mindazonáltal lehetetlen. annak dacára. hogy az a szépséges fiatal leány. de még ösztökélést is kap öregeink-tanitóink részéről. hogy az Ő akaratának megfelelően éljünk. amelyet ti szerelemnek neveztek.mondta Pamfilius elpirulva. hogy még nem vagy házas. Az Ő akarata pedig kifejezést nyer a mi prédikációinkban és a mi kinyilatkoztatásunkban. ugy a faj folytatódni fog. .Meg vagyok például győződve.Ki fog például neked utbaigazitást adni. Mi feltételezzük. . ami ezt eldönti? . valamint azon körülményből. mi pedig megforditva: az érzéki vágyat nem tekintjük rossznak (Isten nem csinált rosszat). azok világosak lesznek.Én nem értelek. három leány közül választhattam. hogy nálatok nincsen házasság. amikor nincsen a helyén. . a mi célunk csak az. ugy az áldozatok beleiből. nem a mi gondunk: a mi gondunk . feltüzelitek az emberekben. hogy Atyánk már gondoskodott erről. előmozditjátok. Hogyha Neki tetszik az emberi faj fenntartása. ez nem a mi dolgunk. de uj házasságra nem lépnek. . amit másoktól és tőled hallottam. mégis csak felkelti benned a szerelem érzését. mint mi ezt nevezzük.Abból. .Igaz. Ti nem gondoskodtok az emberi faj fenntartásáról. A házasság nálunk nemcsak nincs eltiltva. szivük és más emberek gondolatainak sugallata és főként irántuk való szeretetük alapján. És amint nektek megvannak a bölcseitek. annyira eltávolitani törekszünk azt magunktól. hogy nem tüzzük célul magunk elé az emberi faj fenntartását és nem törődünk ezzel annyit. hogy a mi törvényünk felfedte nekünk.

De mi fog téged vezetni a választásban? . hogy az ember a nőben a vele való érintkezés nyujtotta élvezetet szereti. csakhogy kielégitse szeretetét. és ezért élvezete kedvéért köti a házasságot.mondta Julius.Mindazonáltal nem látom . Menelaosz és Páris és Hélena és Achillesz és Agamemnon és Krizeisz. hanem másodrangu helyet foglal el nála. annál is inkább.Hogy felelhessek neked. mikor van alapja. . 84 . A pogány. mert szebb és rámnézve vonzóbb volt a többinél.hogy az ilyen. hogyan válik állatiassággá ez az ugynevezett szeretet (erosz). amikor elő van készitve. . hogy a keresztény házasság nem engedi meg a nő iránti kizárólagos szeretetet. . Ez az érzés állati vágy és nagyon gyakran átcsap gyülöletbe. . személyileg neki. hiszen kinozzuk azt. ha nem szegtük meg az összes emberek iránti.akként a testi szeretet csak akkor törvényes. A legjobb példája annak. A keresztény számára az a fontos. amelyik a véleménye szerint neki. aki hozzá hasonló.az erőszak esetei ugyanazon a nőn. aki őt nem szereti. aki bölcsek és költők között élsz. De a nem keresztény házasságnál gyakran fordul elő leplezett erőszak: mikor az. akit állitólag szeret az. a legtöbb élvezetet nyujtja. már előzőleg létezett szeretetet. hogy nincs meg az ember iránti szeretet.Én azt mondom el neked. . ez érthető.De miben állhat Isten akaratának megszegése egy házasságnál? . szerinted keresztény házasság miért zárja ki a nőnek azt a szeretetét. amikor az emberben megvan az emberek iránti szeretet s amikor a testi szeretet tárgya megelőzőleg már tárgya az emberek kölcsönös testvéri szeretetének. de a nő iránti kizárólagos szeretet csak akkor támadhat fel. . . ha nem az összes emberek iránti testvéri szereteten alapul. ellenkezőleg. s ezért választásunkat (hogy ezt a számunkra érthetetlen szót használjam) semmi sem korlátozhatja. ugy helyzetük. .Én elfelejthetném az Iliászt.Ez még nem könnyiti meg a döntést. avagy mást szeret. amit a mi sztárecünk mondott a keresztény és a pogány házasság közötti különbségről. Mi is az egész Iliász? Elbeszélés a házasságra vonatkozó Isteni akarat megszegéséről. ésszerü és tartós. Keresztény házasság csak akkor lehetséges. amelyet Páris érzett? . hogy az emberek iránti szereteten alapulna.mindez mindama borzalmas csapásoknak a leirásai. amelyet együtt tanultam és olvastam veled. A keresztény számára azonban nem létezik ez az önmaga számára való választás vagy helyesebben a személyes élvezetét szolgáló választás nem első. . Mint ahogy ésszerüen és tartósan csak akkor lehet egy házat épiteni. akit szeretünk. mint lelki és testi tulajdonságaik szempontjából.mindenekelőtt meg kell jegyeznem. képet festeni. anélkül. mint te. azért valamennyi mielőttünk is egyenlő. nem nevezhető joggal szeretetnek. hogy meg ne szegje házasságával Isten akaratát.közül pedig Jevlampiját választottam. aki nőül vesz egy olyan lányt. de neked.mondta Julius.Én nem mondom. szenvedést okoz a lánynak és nem sajnálja.De miben áll ez a megszegés? . . .mondta Pamfilius. . nem pedig az embert. Emellett a felfogás mellett az ember csak a szemeit meresztgeti és nehezen tud dönteni. nem szabadna elfelejtened. azt a feleséget választja. Az erőszak esetében nyilvánvaló. mert az élvezet még előtte áll. amelyek Isten akaratának ebből a megszegéséből származnak az emberekre. keresztény családi élet. amelyet a költők magasztalnak s amelyet jónak ismernek el önmagában is.A megszegés abban áll. amikor az emberek kölcsönös tisztelete és szeretete képezi az alapját. szenvedést okoz neki és megrontja. a házasság csak akkor ésszerü és szent. Egy keresztény férfi felesége és egy keresztény nő férje bárki lehet a világ összes férfiai és női közül. hogy mivel tanitásunk szerint valamennyi ember egyenlő az Atya előtt. amin fessünk. aki erőszakot téve rajta. Csakis ezen az alapon keletkezhetik ésszerü. Az a kizárólagos szeretet viszont a nő iránt.

- Megengedem, hogy ez igy van, - mondta Julius; - de ha a leány szereti a férfit, akkor nincsen igazságtalanság sem és én nem látok különbséget a keresztény és a pogány házasság között. - Nem ismerem a házasságod részleteit, - felelte Pamfilius, - de tudom, hogy minden olyan házasság, amelynek csupán a személyes boldogság képezi az alapját, lehetetlen, hogy ne legyen egyenetlenkedés okozója, egészen ugy, amint a közönséges táplálkozás nem mehet végbe civódás és verekedés nélkül állatok és olyan emberek között, akik kevéssé különböznek az állatoktól. Mindenkinek kedve van egy édes falatra, de minthogy édes falat nem jut mindenkire, viszálykodás tör ki. Ha nincs is látható viszálykodás, titkolt mindenesetre van. A gyenge szeretne egy édes falatot, de tudja, hogy az erős nem adja oda neki; s bárha már belátta annak lehetetlenségét, hogy ezt a falatot nyiltan elvehesse az erőstől, titkolt, irigykedő dühvel nézi az erőset s a legelső alkalmat felhasználja, hogy elvegye tőle az édes falatot. Ugyanez, sőt még kétszeresen rosszabb a helyzet a pogány házasságnál, minthogy az irigység tárgya az ember, ugyhogy a düh még házastársak közt is megszületik. - De hogyan lehet elérni, hogy a házasulandók egymáson kivül senkit se szeressenek? Mindig akad olyan ember vagy leány, aki emezt vagy amazt szereti. És szerintetek a házasság ilyenkor lehetetlen. És éppen ezért látom már, hogy igaz az, amit rólatok beszélnek: hogy egyáltalán nem házasodtok meg. Ezért nem vagy te sem nős és nem is fogsz bizonyára megnősülni, mintahogy lehetetlen az, hogy egy férfi nőül vegyen egy nőt anélkül, hogy megelőzőleg szerelmet ne ébresztett volna maga iránt egy másik nőben, vagy hogy egy leány elérje érettségét anélkül, hogy fel ne keltette volna maga iránt egy férfi érzelmeit. Hogyan is kellett cselekednie Helénának? - Kirill sztárec igy beszélt erről: a pogány világban az emberek, nem gondolva a testvéreik iránti szeretetre és nem melengetve ezt az érzést, csak egyre gondolnak: arra, hogy felgyujtsák magukban a nő iránti szenvedélyes szeretetet s melengessék ezt a szenvedélyüket. És ezért az ő világukban minden Heléna, vagy hozzá hasonló nő sok ember szeretetét ébreszti fel. A vetélytársak ökölre mennek, egyik igyekszik felülmulni a másikat, mint a vadállatok, hogy a nőstényt elnyerjék. S a házasságuk többé vagy kevésbé erőszak. A mi obscsinánkban nemcsak nem gondolunk a szépség egyéni élvezetére, de kikerüljük az összes csábitásokat is, amelyek ehhez vezetnek s amelyeket a pogány világban érdemmé és istenités tárgyává emeltek. Mi ezzel szemben felebarátunk tiszteletének és szeretetének azon kötelességeire gondolunk, amelyek különbség nélkül minden emberrel szemben fennállanak, ugy a legnagyobb szépséggel, mint a legrémesebb torzszülöttel szemben. Mi minden erőnkkel melengetjük ezt az érzést és ezért az emberek iránti szeretet bennünk felülkerekedik a szépség kisértésén és győzedelmeskedik felette és megszünteti a torzsalkodást, amely a nemi élet talajából fakad. Egy keresztény csak akkor nősül meg, amikor tudja, hogy a nővel való egyesülése senkinek sem okoz bánatot. - De vajjon lehetséges ez? - vetette ellene Julius; - lehetséges vajjon uralkodnunk gerjedelmeinken? - Nem lehet, ha szabadjára eresztjük őket; de képesek vagyunk megakadályozni, hogy felébredjenek és felüssék a fejüket. Vedd például az atya viszonyát a leányához, az anyákét a fiaikhoz, a fivérekét a nővéreikhez. Anya a fiu számára, leány az atya számára, nővér a fivér számára, bármennyire szépek legyenek is, - nem az egyéni élvezet, hanem a szeretet tárgya, és az érzéki vágyat nem kelti fel. Ez az érzés csak akkor ébredne fel, ha az atya megtudná, hogy az, akit a leányának tartott, nem a leánya, vagy a fiunak nem az anyja, vagy a fivérnek nem a nővére; de ez az érzés még ekkor is nagyon gyenge és engedelmes lenne s az embernek hatalmában állna megzabolázni. A kéjvágy gyenge volna, mert az alapját az anya, a leány, a nővér iránti szeretet érzése képezné. Miért nem akarod elhinni, hogy az emberben oly érzést lehet felnevelni és megszilárditani minden nő iránt, mint az anyák, nővérek, leányok iránt, s

85

hogy ennek az érzésnek az alapján kinőhet a házastársi szeretet érzése? Valamint a fivér csak miután megtudta, hogy az, akit nővérének tartott, nem a nővére, engedi meg felgerjedni magában az iránta mint nővel szemben való szeretetet, éppen ugy a keresztény is csak miután érzi, hogy szeretete senkinek sem okoz bánatot, hagyja ezt az érzést felgerjedni lelkében. - Nos, és ha két férfi szerette meg ugyanazt a leányt? - Akkor az egyik feláldozza a boldogságát a másik boldogságáért. - S mikor a leány egyiküket szereti? - Akkor az, akit a leány kevésbé szeret, feláldozza érzését a leány boldogságáért. - És ha a leány mindkettejüket szereti és mindketten feláldozzák magukat, akkor a leány senkihez sem megy férjhez? - Nem; ilyenkor az öregek megvizsgálják az ügyet és olyan tanácsot adnak, hogy a legnagyobb szeretet mellett a legnagyobb boldogság származzék valamennyire. - De hiszen igy sohasem történik, és nem történik azért, mert ellene van az ember természetének. - Ellene az ember természetének? Az ember milyen természetének? Az ember, azonkivül hogy állat, - ember is; és bár igaz, hogy a nővel szemben való ilyen magatartás, nincsen összhangban az ember állati természetével, de összhangban van az észszerü természetével. S amikor az ember eszét veti latba állati természete szolgálatára, rosszabbul cselekszik az állatnál; erőszakra, vérfertőzésre vetemedik, amire nem vetemedik egy állat sem. De csak amikor az ember az állat megfékezésére alkalmazza észszerü természetét, mikor az állati természet szolgálatába áll az észnek, - csak akkor éri el az ember azt a boldogságot, amely kielégiti.

ÖTÖDIK FEJEZET - De beszélj nekem egyénileg magadról, - mondta Julius. - Ezzel a gyönyörü leánnyal látlak, nyilván közelében élsz és szolgálsz neki, - valóban nem kivánnál férjévé lenni? - Nem gondoltam erre, - mondta Pamfilius. - Egy keresztény özvegyasszonynak a leánya. Ugyanugy szolgálok nekik, amint mások is szolgálnak nekik. Te megkérdeztél: szeretem-e annyira, hogy egyesüljek vele? Ez a kérdés nehéz a számomra, de egyenesen fogok felelni. A gondolat az eszembe ötlött; de van egy ifju, aki őt szereti és ezért még nem merek erről gondolkodni. Ez az ifju keresztény és mindkettőnket szeret s én nem tudok olyasmit tenni, ami bánatot okozna neki. Látok, anélkül, hogy erről gondolkodnék. Egyetlen egyet keresek: teljesiteni az emberek szeretetének törvényét, - ezt az egyetlen lelki szükségletünket. Akkor fogok megnősülni, amikor meglátom, hogy igy kell tennem. - Az anya számára azonban nem lehet közömbös, hogy jó, munkaszerető veje legyen. Téged fog kivánni és nem másokat. - Nem; neki mindegy, mert tudja, hogy rajtam kivül a mieink valamennyien készek neki szolgálni, mint bárki másnak is; és én nem fogok neki sem kevésbé sem jobban szolgálni, akár leszek, akár nem leszek a veje. Ha pedig ebből leányával való házasságom fog következni, örömmel fogom fogadni, de ugyanigy fogom fogadni egy mással való házasságát is. - Ez nem lehetséges! - kiáltott fel Julius. - Éppen az nálatok a borzasztó, hogy ti magatok csaljátok meg magatokat. És ezzel megcsaltok másokat. Az igazat mondta nekem rólatok ez az ismeretlen. Amikor hallgatlak téged, önkénytelenül is alávetem magam azon élet szép86

ségének, melyet te lefestesz előttem; de ha gondolkodom, látom, hogy mindez csalás, amely az állatihoz közeledő élet elvadulásához és eldurvulásához vezet. - Miben látod vajjon ezt az elvadulást? - Abban, hogy munkátokkal tartva fenn életeteket, nincsen szabad időtök és lehetőségetek, hogy a tudományokkal és müvészettel foglalkozzatok. Ime, te rongyos öltözetben jársz, eldurvult kezekkel és lábakkal; társnőd, aki a szépség istennője lehetne, rabszolgalányra hasonlit. Nincsenek nálatok sem Apollo-dalok, sem templomok, sem költészet, sem játékok, semmi, amit az istenek az ember életének felékesitésére adtak. Dolgozni, dolgozni mint a rabszolgák vagy mint a barmok, hogy csupán a szükös táplálékotokat megszerezzétek, vajjon nem önkéntes és istentelen megtagadása-e ez az ember akaratának és természetének? - Megint az ember természete! - mondta Pamfilius. - De miben áll ez a természet? Abban-e, hogy elviselhetetlen robottal kinozzuk a rabszolgákat, megöljük és rabszolga sorba döntsük fivéreinket, mulatozás tárgyává tegyük a nőket? Minderre szükség van az élet ama szépségéhez, amelyet te az emberi természet sajátosságának tartasz. Ebben van-e az ember természete, vagy pedig abban, hogy mindenkivel szeretetben és egyetértésben éljen s egy világtestvériség tagjának érezze magát? Akkor is nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy mi nem ismerjük el a tudományt és a müvészetet. Mi magasra értékeljük mindazokat a képességeket, amelyekkel az emberi természet meg van ajándékozva. De az összes képességekre, amelyek az ember sajátosságai, mi ugy nézünk, mint amaz egyetlen cél elérésének eszközére, amelynek egész életünket szenteljük, s e cél - Isten akaratának teljesitése. A tudományban és a müvészetben mi nem szórakozást látunk, amely csak semmittevő emberek mulattatására alkalmas; a tudománytól és a müvészettől mi ugyanazt követeljük, amit minden emberi foglalkozástól, - hogy megvalósuljon benne ugyanaz a tevékenysége az Isten és felebarátunk iránt való szeretetünknek, amely egy keresztény valamennyi müvét áthatja. Tényleges tudománynak csak olyan tudásokat ismerünk el, amelyek segitségünkre vannak, hogy jobban éljünk, s a müvészetet csak akkor becsüljük, ha megtisztitja szándékainkat, felemeli lelkünket, megszilárditja erőinket, amelyekre szükség van a szorgos, szeretetteljes élethez. Mi nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy az ilyen ismereteket magunkban és gyermekeinkben a lehetőséghez képest kifejlesszük és az ilyen müvészetnek szivesen odaadjuk magunkat szabad időnkben. Mi olvassuk és tanulmányozzuk azokat az irásokat, amelyeket az előttünk élt emberek bölcsessége hagyott számunkra örökül; mi verseket énekelünk és képeket festünk és a mi verseink és képeink megerősitik szellemünket és megvigasztalnak bennünket a bánat perceiben. Éppen ezért nem tudjuk mi helyeselni azokat a célokat, amelyekre ti a tudományokat és a müvészetet alkalmazzátok. A ti tudósaitok arra használják fel gondolkodó-képességüket, hogy uj eszközöket eszeljenek ki, amelyekkel rosszat tehetünk az embereknek: tökéletesitik a háboru, vagyis a gyilkosság módszereit, uj eszközeit találják ki a nyereségnek, vagyis a mások rovására való meggazdagodásnak. Müvészetetek azon istenek tiszteletére emelt templomaitok felállitására és ékesitésére szolgál, akikben a szellemileg közületek legfejlettebbek már régóta nem hisznek, de akiknek hitét másokban fenntartjátok, arra számitva, hogy ezzel a csalással jobban megtartjátok őket hatalmatok alatt. Szobrokat a legerősebb és legkegyetlenebb zsarnokaitok tiszteletére állittok fel, akiket senki sem tisztel, de mindenki retteg. Szinházaitok olyan darabokat adnak elő, amelyek a bünös szerelmet magasztalják. A zene gazdagjaitok szórakoztatására szolgál, akik betegre ették magukat fényüző tivornyáikon. A festészetet arra alkalmazzátok, hogy olyan képeket ábrázoljatok az erkölcsi romlottság házaiban, amelyekre nem nézhet pirulás nélkül a józan vagy az állati szenvedélytől el nem vakult ember. Nem; nem e célra adattak az embernek azok a magasztos képességek, amelyek az állatoktól megkülönböztetik! Nemlehet szórakozást csinálni belőlük testünk számára. Egész életünket az Isteni akarat teljesitésének szentelve, még inkább ugyanerre a szolgálatra forditjuk legmagasztosabb képességeinket is.
87

Sőt magad mondtad. hogy megöljenek vagy kinozzanak bennünket. amint törekszem én is és testvéreim is. és kevesebbet kellene tőlük szenvednünk. ahol az üdvünket látjuk! Mi nem teljesitünk mindent. ugy erre nem külső célokért. de távolról sem teljesen és kiki másként.De miért nem hisztek az egész emberi bölcsességnek és fordultatok el tőle.hanem valami másért. hogy teljesitsük Tanitónk törvényét. . Krisztus tanitása szerint üdvünk a szeretetben van.Megint tévedsz és téved az. Mi ugyanugy. nem fog többé célozni rá? Ugyanugy vagyunk mi is. gazdagságért és elismerésekért törekszünk . Ti magatok csaljátok meg magatokat. akik venni kivánnak. ugy vajjon azért. és ezt senki sem veheti el tőlünk.Igen. mint a növény a fény felé. Mikor Julius befejezte. akik védelmezték magukat. hogy elismernétek. 88 . De vajjon lehet ez másként? Te arra törekszel. de igy csak megcsaljátok a többieket és magatokat! Julius tüzbe jött és kiöntött mindent. sőt. akik egész lelkükkel keresik az igazság megismerését. amelyek a ti szemeitekben tulajdont képeznek. ha az élet lehetséges volna ilyen körülmények között. Ellenkezőleg. Mi nem saját hasznunkért adjuk el a szőlőt olyanoknak. hogy csalással vádolj bennünket. mi ezt is örömest megtennők és nemcsak nem lenne okuk. És mi. hogy elismernők. hanem kizárólag azért. ami felé törekszünk. hogy a szükölködők számára megszerezzük azt. A mi üdvünk abban áll. aki azt gondolja.mondta Julius. anélkül. sem leleplezést. hanem minden átengedésében.. engedelmességtek Előtte . akinek hiszünk. a maga módja szerint éri csak el. amit vallunk. az üdvöt keressük. amit mondtok. Pamfilius hallgatott és várt. a mieink meg rendelkeznek vele s adnak nektek. amire életükhöz mulhatatlan szükségük van. hanem kizárólag megvetést. . akkor igazságtalan lenne. hanem eladod és megint vásárolni fogsz. De ha mi őszintén törekszünk afelé.Helytelenül tételezed fel.talán te vagy bárki más elérte ezt a célját? Ha a lövész nem talál a célba. mi átengednők nekik azokat. . .mindez nagyon szép lenne. mi meg másban hiszünk. és hisztek csak a megfeszitett Tanitótoknak? Rabszolgaságtok. Te magad nem adod ingyen a szőlődet. hogy nem érjük el teljesen azt. mint ti. hogy eltarthassák magukat.hiszen mi mindezt el sem ismerjük. akik keresik az üdvöt. hogy üdvösségünk nem az erőszakban. hogy köztetek is vannak néhányan. mert sokszor nem talált. ha azt követelnék. . amit üdvünk érdekében akarunk: ez igaz. a legnagyobb vagyonod. nem tudunk nem törekedni oda. hogy az üdvösség a gazdagságból és az elismerésekből áll. Ha el akarnák venni tőlünk munkánk gyümölcseit. Mindez csalás! Ha azt tennétek. hogy mi és ti az üdvöt különbözőben látjuk. Ha arra törekszünk. a különbség csak az. hogy nem követelünk védelmet. még hagyján. akkor nincs miért beszélni velünk és nem érdemlünk meg sem haragot. Üdvünket keressük. Ti nem ismeritek el a mi védőszerveinket. hogy tanunkat vallva csak azért hiszünk. anélkül. Ti abban hisztek. ti talán tudnátok nyugodtan élni? Ti élvezitek a védelmet. hogy nem ismerjük el az erőszakot és a tulajdont és ugyanakkor kihasználjuk. azok. De ha nem volnának római légiók. Éppen ebből az okból kifolyólag nem félünk a vademberek támadásától sem.ez az. ámde igy élni nem lehet. hogy élvezzük védelmeteket. A mi hitünk azt mutatja nekünk. ami a szivén volt. Ti nem ismeritek el a tulajdont. mi ellentállás nélkül odaadnók. hanem az engedelmességben van: nem a gazdagságban. azok. És mi a megvetést szivesen fogadjuk. akiknek szükségük van rájuk. Ha valakinek eszébe jutna elvenni tőlünk ezt a szőlőt. Pamfilius igy szólt: . . Ha csalók vagyunk. mint a bennünket jelenleg környező és üldöző felvilágosult emberektől. hogy dolgozzunk rájuk. mert igy parancsolta meg az az Ember. Ellenünk emelt vádjaidnak az a lényege. az Atyával való közösséget. Ha keresztül is mennek kezeinken olyan anyagi tárgyak.semmiségünk beismerése. mert szabályainknak egyike . mi nem tekintjük őket a sajátjainknak és tovább adjuk azoknak. A vadak hamarosan megértenének és megszeretnének. de kihasználjátok. ami engem visszataszit. de hátrányos is lenne a számukra. hogy neked legyen a legszebb feleséged.

. HATODIK FEJEZET Tiz év mult el. hanem azért. összetalálkoznak ezen az uton. látják és ismerik Istent! Julius nem felelt és sokáig szótlanul ült. hogy vigye haza Magdalínával a gabonát és vállalkozott. amelyen Krisztus ment s ezért önkéntelenül is mögé állnak. mosolyogva biccentett fejével Julius felé és igy. hogy a bőrt ő maga fogja megvenni és elhozni. Eközben Pamfilius társnője és egy ifju jelentek meg az üzlet ajtajában. gondolta Julius. ha akkor nem találkoztam volna az ismeretlennel és folytattam volna utamat hozzátok. mi akadályoz meg benne? .Nem. végig kell élnem. erős szüzzel. .. amelyből reggel indult el s amelybe visszatér. . . hogy hajlik a kereszténységre. jobb tettem volna.Neked jobb lesz. Pamfilius azt ajánlotta az ifjunak.mondta Julius. ha akkor folytattam volna utamat hozzájuk”. hátára vetette nehéz terhét. de megunt és kihült feleségével.kérdezte. hogy Kirill megbizásából bőrt kell vásárolnia. . mondta Julius. maguk előtt látják! Mindazok.mindazon erőfeszitéseket.Semmi jobbat sem kivánok.Te azt mondod.mondta az ifju és eltávozott. anyja és barátai elégedetlenkedését és főként . .Te boldog vagy? . „Igen.. 89 . mert ezt valaki mondta nekünk s mi ebben vakon hiszünk. akik Istent keresik. Pamfilius zsákokba öntötte a gabonát s miután egy kis részt átadott Magdalínának. majd házi tüzhelye. Julius elkisérte Pamfiliust egy ismerős kereskedő boltjába. A szőlőt már eladták és gabonát vettek az árából. elképzelve atyja. Pamfilius kiment hozzájuk és az ifju közölte vele Julius előtt.mondta Pamfilius mosolyogva.és veled fog tartani.Hát a feleségem? . kényes. Julius nem jött össze többé Pamfiliusszal és találkozásaik lassanként elhalványodtak emlékezetében és a róla és a keresztény életről való benyomások kitörlődtek. . elbucsuzott Juliustól s a leányka oldalán kifelé indult a városból. szép. nem azért.azok önkéntelenül jutnak el ahhoz az uthoz. Ő Isten Fia és a közvetitő Isten és az emberek közt. És képzeletében két kép rajzolódott ki váltakozva .Már más életet kezdtem. akik Istent szeretik.Bizony lehetséges. Sőt mi több. maguk előtt találják a Fiát és önkéntelenül is csak Rajta keresztül értik.hogy boldogabb volnék. .majd az erős Pamfilius a sudár. De Juliusnak nem volt ideje gondolkodni: kereskedő-társai csatlakoztak hozzá és megkezdték szokásos foglalkozásukat. ha veled megy. amely italos ebéddel és éjszaka feleségükkel fejeződött be. . mert mindazok. még vidámabban mosolyogva mondott valamit Magdalínának s ezzel eltüntek a szem elől.mondta Pamfilius. és te is igy vagy.De ha igy gondolkodol. . . melyekhez folyamodnia kellene. amint jóságos és derüs arccal kosarakat visznek a fejükön. hogy törjem ketté derékban? Megkezdtem. légtöbbnyire értetlenkedem s szinte igazságtalanságot érzek: miért éppen én vagyok az. amint pompás ruhákban és karkötőkkel fekszik a szőnyegeken és a párnákon. . . aki oly határtalanul boldog. Az utkanyarodónál Pamfilius hátra fordult. hogy ezt a hirtelen fordulatot végrehajtsa. Magdalínának jobb.

voltak tartozások. Julius kiesett és két bordáját és kezét törte. hogy milyen jelentéktelen véletlenekből függött a boldogsága. akit már tiz éve nem látott. Ezen kivül uj gondjai támadtak. hogy betegsége idején folytak le a választások egy magasabb tisztségre. amely nem lett volna valamivel megmérgezve. és ezek a gondolatok rávezették más gondolatokra és korábbi balszerencséinek emlékére: arra a kisérletére. Először is. Sérülései sulyosak voltak. A kerék eltört. Jóllehet a gyermekeket. amelyet annál kevésbé talált meg feleségénél. akaratlanul is arról kezdett gondolkodni. Ha megkérdezték volna Juliust. hogy teljesen kielégitette volna. annál jobban esett neki. hanem gyermekeinél. A harmadik és Juliusra nézve legkellemetlenebb esemény pedig az volt. nem tudott volna felelni. Julius gyakran találta őket anyjuknál. Mindennek Julius szerint az volt az oka. de mint feltételezte. agya dolgozni kezdett és Juliusnak elég ideje volt. egyre jobban belemélyedt az uj tanba s életéből elhajitott minden külső pogány vonást. felesége elvesztette szépsége és frissesége nagyobb részét. melyet ő remélt betölthetni. hogy kocsija ujjszélességnyire balfelé vett irányt. voltak segédek. mikor olyan esemény történt vele. amelyet utolért. mint örömöt okoztak neki. csábitó volt a szemében. ugyannyira. amit keresett. dajkák gondjaira bizták. Juliust hazavitték és három hónapig ágyban kellett maradnia. atyja egy megbizható szolgája. Üzleti ügyeken kivül közügyekkel is foglalkozott s minthogy eszes és ügyes szónok volt. mint egy idegen ember életére. amelyhez nem vegyült volna a jóllakottság unalma. Julius egy könnyüvérü nővel állt össze és vele töltötte el szabad idejét. A vállalat bonyolult volt: voltak törzsvevők. vagy anyjukat találta nem a szobáiban. Emlékei erejét csak fokozták feleségével 90 . A gyermekek pedig legtöbbnyire terhére voltak Juliusnak és több kellemetlenséget. vajjon boldog vagy boldogtalan volt-e házassága ezen éveiben. munkája után izléses pihenésre volt szüksége. Minthogy feleségében nem találta meg azt. voltak eladók Afrikában. Minden gyengédsége és kedveskedése a gyermekekre összpontosult. mert időközben három olyan kellemetlenség történt vele. amely mélyen szomoritotta. E tiz év folyamán családi életében ugyancsak jelentős és ránézve kellemetlen változás állt be: három gyermeke született és ezek a születések elhidegitették feleségétől. de nem életveszélyesek. Igy élt Julius. Annyira el volt foglalva! Az egyik dologtól és élvezettől egy másik dologhoz vagy élvezethez sietett. amely csiklandozna becsvágyát.Julius élete a szokásos mederben folyt. Julius abbahagyta korábbi ledér életét. Egy köztisztségre választották meg. és egyetlen olyan élvezete sem volt. de a tisztséget vetélytársa nyerte el. hogy átgondolja egész életét. hogy magas társadalmi állást érhetett el. melyeket be kellett hajtani s amelyeket ki kellett fizetni. amely csaknem egész életére kihatott. És ez az uj foglalkozás. Miközben egyedül feküdt az ágyában. megszökött velük és nagy kárt és megrázkódtatást okozott Julius vállalatának. annál is inkább. A második az volt. de egyetlen dolog sem volt olyan. Üzletével s a közügyekkel elfoglalva. Ez alatt az idő alatt meghalt az atyja s neki át kellett vennie az egész kereskedelmi vállalatot. nehéz testi szenvedések közepette. pogány szokás szerint. hogy minél gyorsabban tudott tőle szabadulni. hogy szeretője elhagyta és uj pártfogót választott magának. Julius akaratlanul is belemerült az üzleti ügyekbe és nekik szentelte egész idejét. mellyel elfoglaltsága mellett rendelkezett. hogy a keresztényekhez menjen és Pamfiliusra. Ez alatt a három hónap alatt. Az olimpiai játékokon részt vett a kocsiversenyben és szerencsésen célig érve. kevesebbet törődött a férjével. kezdett kitünni a többiek közül. minthogy az ezalatt az idő alatt egyre jobban összebarátkozott keresztény rabnőjével. hogy folytatni kivánta volna: Minden dolog olyan volt. másodszor. ugy tekintve rá. Az első az volt. szekerével véletlenül összeütközött egy másikkal. hogy egyik rabja. aki Afrikában drágaköveket kapott a részére. És az élete komor szinben tünt fel előtte. ami a bájat jelentette Julius számára.

A kéziratban a következőket olvasta: „Két ut van: egyik az életé és egyik a halálé. annál inkább vagytok közösen részesei az elrothadónak. felvette és olvasni kezdte azt a görög kéziratot. felebarátodat. hogy Isten boldogságra teremtette az embereket. imádkozzatok ellenségeitekért és üldözőitekért. ha adsz. „Gyermekem! ne légy hazug. Tartsátok magatokat távol a testi és világi élvezetektől. aki mindkettőtök felett van. mert a hazugság lopáshoz vezet. amikor Pamfilius életét a magáéval összehasonlitotta és nem akart rá gondolni. amit rabnőjétől a kereszténységről tudott. sem kihivó. mert igy tudod meg. És ne tapadjon lelked a büszkékhez. mert mindebből paráznaság származik. de legyen mindened közös a testvéreddel és ne nevezz semmit a magadénak. Ugyanazzal a Magdalínával volt házas. aki most. szeretned kell Istent. akit mindenki szeretett és becsült. nehogy megszünjenek félni Istent. A tanitás pedig. .fejezte be a rabnő. „Gyermekem! ne okozz széthuzást és békitsd ki a civódókat. . gyakran volt vele. mert mindebből gyilkosság származik. Mindenkinek. . mert ebből lopás származik. Mindazt. sem lobbanékony. Ha valaki megüt jobb arcádon. Már néhány gyermekük volt.el kell mennie és megnéznie az életüket. hogy történjék veled. ha valaki elvette ami a tied. Ne légy dühös.való beszélgetései. sem hivalkodó. a hallottakról kezdett töprengeni. sem pénzvágyó. aki téged alkotott. Boldog az. menj vele kettőt. mert ez vezet az istenkáromláshoz. mint tenmagadat és mindazt. másodszor. Hogy másfelé terelje a gondolatait. Ez a rabnője egyidőben ugyanabban az obscsinában lakott. Ha valaki arra kényszerit. a következő: áldjátok azokat. hogy menj vele egy versztát. tudva azt. hogy semmi sincs Isten nélkül. Julius látni kivánta ezt a rabnőt s mikor az megjelent szobájában. és mindazt elmondta neki. vedd mint üdvödet.egyike volt a legjobb testvéreknek. sem féltékeny. mert a kéjvágy bujasághoz vezet. ahol Pamfilius és ismerte is őt. betegsége folyamán. mert ezt nem teheted. mert mi köszönet van abban. ne légy mosdatlanszáju. mert mindebből származik az istenkáromlás. „Gyermekem! ne légy kéjvágyó. sem perlekedő. amelyet felesége hagyott az asztalán. mely e szavakban foglaltatik. aki nem hisz abban. Ne légy fenhéjázó és ne légy lelkedben kihivó. Haragodban ne parancsolgass rabodnak vagy rabnődnek. mert Ő nem 91 . add neki ingedet is.Pamfilius. Ne fordulj el a szükölködőtől. mert ha közösen vagytok részesei az el nem rothadónak. Légy türelmes és irgalmas és gyengéd és alázatos és jó és mindig remegj a szavaktól. ami veled történik. Ne nyujtsd ki kezed elfogadásra és ne csukd össze a markod az adakozásnál. ha valaki elveszi felső ruhádat. Ifjukoruktól tanitsd gyermekeidet istenfélelemre. Annak. akik benneteket átkoznak. De légy szelid. „Gyermekem! ne légy zsörtölődő. mert az Atya azt kivánja. amit magad nem kivánsz. adj és ne kérd vissza. akit Julius tiz évvel ezelőtt látott. mert a szelidek fogják örökölni a földet. részletesen kikérdezte mindenről és kiváltképpen Pamfiliusról. sem rosszakaratu. aki kér tőled. hogy ki a jó adakozó. a tulajdonodnak. ne követeld vissza. Az élet utja a következőkben áll: először. hogy mindenki megajándékoztassék az Ő jótékony adományaiból. . Ne habozz adni és ne zugolódj. Irigység fogta el. de érintkezz az igazakkal és alázatosakkal. aki ad a parancsolat szerint! „Gyermekem! kerülj minden rosszat és hozzá hasonlót. tartsd felé a másikat és tökéletes leszesz. amelyeket meghallasz. . Julius elbocsájtotta a rabnőt és magára maradva. akik benneteket gyülölnek és nem lesznek ellenségeitek.mesélte a rabnő. ha szeretitek akik benneteket szeretnek? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azonban szeressétek azokat. mert a düh gyilkosságra vezet. te se tedd másnak.

Nem élt. hogy lelki közösségbe lépett azokkal. akik az igazság őszinte óhajával olvassák a könyveket. Még távolról sem olvasta el Julius a kéziratot végéig. hogy az ugynevezett eleven ember elevenné válik. alattomosság. mérgezés. hogy menjenek valamennyien. hogy mi fog következni és nemcsak egyetértett a könyv gondolataival. a mindenben bűnösök! Óvakodjatok.elmenni a keresztényekhez. a jóhoz és a méltányos itélethez való csatlakozás ellenzői.Menj akkor. hanem szinte maga fogalmazta meg ezeket a gondolatokat. gyermekeim. kéjvágy. amint ez az irás mondja. az igazság gyülölői. tolvajlás. itt vannak a jók üldözői. a robotolókért nem dolgozók.jön magához szólitani külső szerint itélve. büszkeség. amit az ismeretlen mondott neki: . amit Pamfilius mondott neki korábbi beszélgetéseik során. örömmel fogják fogadni. akiket a Lélek felkészitett.Eszébe jutottak Pamfilius szavai is. hogyan valósitsák meg a tervüket.szólt magában. a szükölködőktől elfordulók. mikor az történt vele. düh. Olvasott. . vagy hagyják a nagymamánál? Hogy vigyék el őket? Hogy tegyék ki őket kényes nevelésük után a kemény élet minden nehézségének? A rabnő azt ajánlotta. És ő maga és az egész élete egyetlen. De az anya féltette a gyermekeit és azt mondta. hiuság. előre eltalálva.mondta magának. a hazugság szeretői. legtitokzatosabb és legjelentősebb jelensége történt vele az életnek. amely abból áll. az életére. akiktől messze van a szelidség és a türelem. az összes ilyen emberektől”. aki e gondolatokat irta és sugallta és ezután az összeolvadás után visszatekintett magára. és mindez most annyira világosnak és kétségtelennek tünt fel. hogy bármikor jöjjön hozzájuk.Nos. az elnyomottak elnyomói. összeolvad az ugynevezett holtakkal és egy életet él velük.itt hagyok mindent és elmegyek hozzájuk ugy élni. a Teremtőjüket nem ismerők. rémületbe ejtő tévedésnek tünt fel. hogy jobb a nagyanyjuknál hagyni őket és egyedül menni. mint volt képes akkor hitelt adni az ismeretlennek és nem teljesiteni a szándékát . vagyis mások gondolatait: az történt. varázslás. a gyermekgyilkosok. az adomány-hajhászók. mosdatlanszájuság. amikor megpróbáltad az életet. És ebben meg is egyeztek. .. hanem a gonoszban szorgoskodók. csak Julius betegsége késleltette a megvalósitást. akik e gondolatokat sugalták. Mit csináljanak a gyermekekkel: vigyék-e őket is magukkal. sokaktól észre nem vett. Közölte szándékát feleségével és felesége el volt ragadtatva tervétől. amikor érintkezésbe lép. a gazdagok védelmezői. irigység. Felesége kész volt mindenre. 92 . „A halál utja pedig a következő: mindenekelőtt gonosz és átokkal tele. a felebarátaik iránt részvétlenek. bálványimádás. Csak az volt a kérdés. a nem a jóban. lopás. Minden el volt határozva. pökhendiség. fennhéjázás. Julius lelke közösségbe lépett azzal. élni akarok. elég volt tévelyegni és szenvedni! . a becsületességért járó megjutalmazás tagadói. hanem azokat szólitja magához. paráznaság. itt van a gyilkosság. Visszagondolt mindarra.Nem. ami megszokott történni az olyan emberekkel. bujaság. kapzsiság. csak tönkretette magában az életről való gondjaival az igaz élet lehetőségét. a szegények törvénytipró birái. . hogy csodálkozott. kétszinüség. tettetés. hamistanuskodás. Isten képének pusztitói. én megpróbáltam és semmit sem találtam benne. Visszaemlékezett arra is..Nem akarom tönkretenni az életet. Az a mindennapos. . ugyancsak itt vannak a hivalkodásszeretők. arcátlanság. az élet utján akarok menni! . .

Ellenkezőleg. hogy egy átutazóban levő kitünő orvos akarja meglátogatni. Az orvos nem volt más. ne uszits népet nép ellen. ezek a szofisták és emberek és istenek elleni lázitók olyan utját ajánlják az életnek. vagy csak egy nő azzá tiz közül. amelyről akkor beszélt. Az ő tanitásuk szerint minden gyermeknek egyenlőnek kell lennie mindegyik anya vagy apa előtt. hogy egy olyan tanult ember. hogy ez az állapot akkor fog bekövetkezni. ne esküdj..igen. de az élet nem adta meg neki. az ijj rugalmas. amit a célbalövés tanitója mondana. De abban rejlik a csalásuk. amelyek különösen gyermekeid tekintetében háramolnak reád. az esetben érjük el. ne paráználkodjunk stb. amit igért. és ez a cél csak a társadalmi élet eszközeivel érhető el. amely mellett nem kell civakodni. hogy a keresztény tan alapjait bizonyos csöppek beadásával minden emberrel közölhetjük és hogy egyszerre csak minden ember teljesiteni fogja Krisztus tanitását. hogy ne civakodjunk. Hiszen ők csaknem azt mondják. irni . A most élők eltengenek.mondta Julius és elbeszélte az orvosnak. hogy amióta találkoztak.A lényeg az élet. az olyant.folytatta az orvos. sem civódás. Julius örömmel fogadta az orvost.De ez még nem minden. amikor az emberek teljesiteni fogják Krisztus parancsolatait: ne civakodj.csak ennyit mondott Julius és átadta az orvosnak a kéziratot. amikor van hur . amely mellett mindenki boldog lenne szerintük: nem lennének sem háboruk. .Képes leszek kézzel dolgozni? . és csodálkozom. A cél abban áll. éppen erre van szükségem. amilyen te vagy. hogy a célt veszik eszköznek.mondta .a törvény igazságossága. mint ugyanaz az ismeretlen. megismerkedett az élettel. az ő tanácsát követte. . amelyet előző nap elolvasott. sem erkölcstelenség. És ezt a célt a céllövészetben azzal érjük el. Az orvos fogta a kéziratot és belepillantott.Nem értelek. hogy latba vetették hazugságuk egész fegyvertárát és elcsavarták a fejedet. . az orvos füveket irt elő a beteg testi erejének helyreállitása céljából.Ó igen! Kocsit hajtani. . ne erőszakoskodj. . . Miután a sebeket megvizsgálta.HETEDIK FEJEZET Ebben a lelkiállapotban Julius elaludt. . hogy mind az a szenvedély. mindaz a szeretet ezek iránt a gyermekek iránt.mondta az orvos. ne paráználkodj. mégsem veszed észre eltévelyedéseiket. ölni. de gyermekeik nem nőnek emberré.kérdezte Julius. Igy vagyunk az emberi élettel is. Élet nem lesz és az élet megszünik.ez éppen a kérdés. 93 . azokkal a kötelezettségekkel. hogy egyenes vonalban repüljön? . hanem ellenkezőleg. tegyük fel.Olvasd el ezt. aki gyors segitséget igér. kapálni? . és ime.ismerem ezt a csalást. . Miben áll a csapda? . amikor látjuk. Reggel közölték vele.a kormányzók. . .Ismerem ezt... mint a másokéinak.Tegyük fel a badarságot. . rugalmas ijj .Erre nem gondoltam.Látnivaló. kiábránditotta és ezért most végre ki akarja vinni azt a szándékát. hogy a hur ki van feszitve. A legjobb emberi életet. De hogyan érhető el. Mi fogja megóvni ezeket a gyermekeket. beleeshetik egy ilyen csapdába. a saját gyermekeknek épp ugy. sem harag.mert erre a te helyzetedben nem lehet szükség. a nyilvessző egyenes. a lehetetlenséget. amikor a nyilad egyenes vonalban fog repülni a célhoz.és az ő tanuk szerinti életut mégsem birja ki a bonckést. . akivel akkor találkozott Julius. ha igy szólna: akkor találod el a célt. amikor a keresztényekhez indult. . Tételezzük ezt fel.De nehéz munkát végezni. . . szeretni fogja Istent és felebarátját és teljesiteni fogja a parancsolatokat. ne esküdjünk. . ugy hogy ebben a te helyzetedben. És azt állitják.a hatalom ereje és egyenes nyilvessző . . paráználkodni. sem szegénység. sem kivégzések.

. ugyanezzel boldoggá teszed gyermekeidet is. Pamfilius volt. Erőfeszitések és harc nélkül semmit sem lehet elérni. vagy a bölcs orvos tanácsai hatottak-e Juliusra. uj életet kezdett. Csak betegségeddel kapcsolatban szálltak is meg. . büzös magzat mellett. akikkel nem törődtél.ez muló véletlen. hogy elfoglalhassák a helyedet. NYOLCADIK FEJEZET Nem tudni. hogy a gyógyfüvek.szolgálni a köznek. Téged bántott és kiábránditott a kudarcod. ők elveszik ezt a védőpajzsot. neked magadnak is szolgálnod kell neki és méltó szolgákról is kell gondoskodnod számára gyermekeid képében. hogy a haza méltó szolgáit formáld belőlük. Teljesitésük . Az orvos néhány napi nála tartózkodás után elutazott. de nem tudom. amely csábit. 94 . A fennálló állami berendezés adott neked mindent.amely az anyákban remeg. ha nem az apja? Ki fogja oltalmazni a veszélytől? Mindez kiküszöbölődik! Kiküszöbölődik az egész élet. nem gondolt rá. . amikor a főtéren lévő hivatalába ment. Tanitókat fogadott gyermekei mellé és maga ügyelt fel a tanulásukra. melyeket a keresztények ellen foganatositottak. ki fog a lelkébe hatolni. amivel rendelkezel. hogy a jelenlegi keresztény-üldözések idején kedved lesz-e elismerned barátodnak és nem félsz-e attól. Állitsd őket talpukra. .a becsület dolga! Eléltél a kétségek második periódusáig. Julius nemsokára rá már felkelt és élve a kapott tanácsokkal. amikor nehéz volt a győzelem. az a kötelességed velük szemben. ha nem az anyja? A természet védőpajzsot alkotott az anya szeretetében a gyermek számára. vagyis az emberi faj fenntartása. Igy élt Julius egy évet és ez év folyamán még csak nem is gondolt a kereszténységre.Ez is igaz! . Kezdd el az életet a kötelesség tudatával és elenyészik valamennyi kételyed.gyermekeid nevelése. mint szenvedést. egy éltes. amelyben Pamfilius élt. És a diadal öröme csak akkor erős. Julius hallott azokról a rendszabályokról. de különben ha neki is szentelnéd magad. barátom . A másik kötelességed . nagyon gyorsan nagy jelentőségre tett szert a városban.Nem. akkor sem találnál egyebet.mondta Julius. De az év elmultával törvény volt kitüzve városukban a keresztények felett.szólitotta meg Pamfilius. mikor olyan nagyszerü. de addig nincsen rá jogod. de menj tovább és nem lesznek kételyeid. alig oltalmazza meg őket a pusztulástól? Mi lesz akkor. de tény. Teljesitsd kötelességedet az állammal szemben azzal. ha ez a szenvedély minden gyermek iránt szánalomba megy át? Melyik gyermeket vegyük és gondozzuk? Ki fog ülni éjszakákon keresztül a beteg. különösen most. fontos és parancsoló kötelességek hárulnak rád. . Első és legkétségtelenebb kötelességed . Egyizben azonban. hogy ez nem érinti azt a keresztény obscsinát.Adj’ Isten. hogy nagyon gyorsan erőre kapott és a keresztény életre vonatkozó gondolatai fantazmagóriáknak tüntek fel előtte. és abban a feltevésben. akire hatott az orvos ékesszólása. Egy gyermeket vezetett kezénél és Juliushoz lépett. és utána nyugodtan szentelheted magad annak az életnek. szegényesen öltözött férfi csatlakozott hozzá. hogy velem való kapcsolatod folytán elveszited állásodat. akit nem ismert fel tüstént. hadd a fantazmagóriákat és élj ésszerüen.Nagy kérésem van hozzád. barátom. Minden idejét a közügyeknek szentelve. Kilikiába megérkezett a római császár követe a keresztény prédikáció elnyomása céljából. hogy szolgálsz neki és felkészited gyermekeidet erre a szolgálatra. semmivel sem helyettesitve! Ki fogja a fiut tanitani.

hogy találkoztunk veled. maga pedig bevezette Pamfiliust fényüzően berendezett elkülönitett szobájába. Még a főtéren rámváró hivatalos ügyeimet is elmulasztom. Julius csodálkozott Pamfilius kérésén. akit néhány évvel ezelőtt veled láttam. akiket a hatóságok letartóztattak. Mindegy volt nekik. A barátok bementek Julius házába.A fiam.Nem is kellett volna kérdeznem. be kell azonban neked vallanom. Ha állam nem volna. Valamennyien rabszolgái lennétek a szkitháknak. . és a kikerülhetetlen testi halál egyaránt félelmetlen és örvendetes volt számukra most. megbizást adott Pamfiliusnak.felelt Pamfilius. Gyere velem.mondta Julius . mert a közelmultban a kiábrándulás és a betegség egy csüggedt pillanatában megint magamévá tettem nézeteiteket és megint hajszálon mult. a társadalom széthullna és visszatérnénk a vadság korába. . És a gyengék és lusták számára erős ez a csábitás! Munka helyett minden rab egyenlőnek tartja magát a császárral. a tömlöcből értesitést adtak helyzetükről obscsinájuknak. csakhogy beszélhessek veled és hasznodra lehessek. vagy tanuságot tehettek róla vértanusággal.Sőt.Megigértem neked közbenjárásomat. ez asszonyok hite és nem férfiaké.Csakhamar azután.Én nem félek attól. mert átestem rajta. Kirill sztárec. hogy tanitástokat a legesztelenebbnek és a legártalmasabbnak tartom. a legelsőknek.Itt mindent elmondhatsz.Eltaláltad . Megismerem ezeket a kék szemeket is és szükségtelen megkérdeznem. Kié ez a gyermek? . . de szerették volna. .. . Julius kihivta feleségét és gondjaira bizta a fiut. hanem csupán annyi. . hogy a törvénykezés és az itélkezés a nép előtt menjen végbe.felelte Julius . hogy mindent megtesz.de ezt az igéretemet irántad való barátságomból és ama különösen jóleső ellágyulásból tettem.és ennek bizonyitékául kérlek.Azért. de megigérte. ti büszkeségetekben egyszerre valamennyi embert egyenlőnek tekintettek. És Pamfilius elbeszélte. Azért vagyok képes itélkezni erről.Én senkitől sem félek . vagy a vadembereknek. hogy gyere velem hozzám. ahelyett. Ha az emberek hallgatnának rátok. A keresztények nem kértek kegyelmet. De magának létezésteknek az állam létezése az előfeltétele. hogy legyen szabad nyilvánosan megvallani hitüket. Tudom.felelte Pamfilius. . hogy munkátokkal résztvennétek az állam ügyeiben és érdemeitekhez méltón egyre magasabbra emelkednétek munkátok révén az emberek tiszteletében. hogy itt nem hagytam mindent és el nem mentem hozzátok. senki sem hallhat meg bennünket . amelyet mindig felkeltesz bennem. hogy meghallhat valaki . tudva Pamfilius és Julius viszonyáról. a lelki gyengeségen s a beteges ernyedtségen. akik tudomást szereznének 95 . mert büszkeségből. Ti az államban az állam elpusztitását prédikáljátok. . 80 éves élettel. vagy ötven év mulva. hogy a letartóztatott keresztényeket törvény elé ne állitsák és halállal ne büntessék. hogy senkit se kelljen magatoknál magasabbnak tartanotok. .De miért? . hogy ez következik-e be vagy amaz. a feleségem lett. kérésem sem az. hogy a keresztények. hogy ki a feleséged: az a gyönyörü szép nő. hogy hivatva vannak tanuságot tenni Krisztus tanitásának igazságáról.az önszereteten. ti sem lennétek. Megismerem benne arcodat. Azt tartották. hogy életük hasznára váljék az embereknek és ezért küldték Pamfiliust annak kieszközlésére. hogy min alapszik eltévelyedéstek. magatokat pedig egyenlőnek tarthassátok a cézárral. ami hatalmában áll. Ti magatok igy gondolkodtok és erre a gondolkodásra tanittok másokat. hogy menjen el megkérni a keresztények érdekében. . Tanuságot tehettek erről hosszu.mondta Julius.

hogy ezt a nem tőlünk kiinduló.Istennek. mert nem szünhetünk meg megérteni azt az igazságot. mert gonoszak az ő dolgai. jóllehet nem tudod. azért a világ gyülöl benneteket. hogy milyen kevés szükséges egy embernek ahhoz. Mi az Isteni törvényt állitjuk a legmagasabb polcra. Nektek. ellenünk irányuló ellenséges érzést megszüntessük. Olyanok vagytok. uj bárányokat vonzva magához a föld minden országából. ahol a mások üdve van. amelyek nem ellenkeznek az Isteniekkel: cézárnak . hogy nélkülözések nélkül létezzék. miért viselkednek veletek szemben az emberek ellenségesen.” 96 .Szavaidban . melyet megértettünk. ugy mi sem félünk azoktól. nem kezdhetünk uj életet lelkiismeretünkkel és eszünkkel ellentétben. amikor mindenki. hanem kardot!” Krisztus tapasztalta magán ezt az ellenséges érzést és bennünket. keresztények. de csak a testen léphet fel és táplálkozhatik. Az ember ugy van megalkotva.mondta Pamfilius . mert az igazság győzni fog. melyet hitünk kelt fel ellenünk másokban. hogy azt a keblet rágni. amely táplál benneteket. s utána semmi többet sem tehetnek. Eljött az idő. nem egyszer figyelmeztetett rá: „Engem . . ugy nézek tanotokra. De te nem ismered a mi életünket és hamis képet alkottál róla magadnak.” De valamiként Krisztus. ha tényleg ugy élnénk. hanem kivülünk van. hogy fény jött a világba. hogy mi. mi egyet tudunk és tudjuk ezt kétségtelenül .gyülöl a világ. de az emberek jobban megszerették a homályt. amiért az emberek üldöznek bennünket. az összes emberek üdve pedig egyesülésükben áll. hogy honnan jön és hová megy. És az élő test harcol vele és megfojtja! Ugyanezt tesszük mi is veletek és lehetetlen nem tennünk. akkor a világ szeretne benneteket. s mi keressük ezt az üdvöt. „Az itélkezés abban áll felettük. erőlködés nélkül el tudjuk tartani gyermekeinket is. hajszolnak és ölnek meg benneteket? Miért származik civódás a ti szeretet-tanitásotokból? . hanem nő. szóval is és tettel is mi egyet vallunk: türelmes megalázkodást és munkát. hogy császár legyen belőle. hogy segitségedre leszek óhajotok megvalósitásában. mint egy kelés. aggastyánjainkat is. mint amely lelkiismeretünket és eszünket kormányozza. hogy ezzel Istennek szolgál. amint gondolod. Éppen erről az ellenséges érzésről. hogy egészséges állapotában sokkal többet tud kezeivel megkeresni. És dacára annak az igéretemnek. hogy ez befolyásoljon bennünket. nehéz elképzelnetek. Annak folytán pedig. gyöngéinket is. aki benneteket gyilkol. nem békét jöttem hozni. mert azt tartom. ahol akar. hogy együtt élünk. ellenkezőleg. feldulni az államot.sok volna az igazság. de minthogy nem ettől a világtól valók vagytok. Te azt állitod. . együttes munkákkal. a legalacsonyabbrendü munkát. akik megszoktátok a fényüzést. És éppen ez az. Ha ettől a világtól valók volnátok. de Én megszabaditottalak benneteket a világtól.létezésetekről. mondta Tanitónk: „Ne gondoljátok. mint a legártalmasabbra és a legaljasabbra: aljas azért. miért üldöznek.De mondd csak meg nekem. hogy békét hozni jöttem a földre. a tanitványait. azt fogja gondolni. És Krisztus nyája nem fog elpusztulni.azt.mondta .Ennek oka nem bennünk magunkban. mert: „A Lélek ott van. Mi csupán azokat az állami törvényeket teljesithetjük. betegeinket is.ami a cézáré. mert ismerik a hangot. s ami Isteni . A bárányok hallják a pásztor hangját és utána mennek. akik megölik testünket. Mi semmit sem tudunk és értünk az államügyekből. azt a vágyat keltjük fel a rabszolgában. becstelenség és méltánytalanság! Felhasználni az állami berendezés előnyeit és nem véve részt az őt fenntartó berendezésben. Pamfilius. amely elpusztitja a testet. mint a fényt. és te hallod a hangját. hogy üdvünk csak ott van.” Nem kell. mint amennyi az életéhez feltétlenül szükséges. mert gonoszak voltak az ő dolgaik. a munkásember munkáját. Nincsen lehetőségünk.

nem juttok be a Mennyek Országába. . mikor itt is akarta hagyni ezt az életet. Én kész voltam mindent eldobni és elmenni hozzátok. oly lények. hanem azért. Nem értem. amint valamennyien élünk. amint ti élitek. Ez betegségem ideje alatt volt. hogy ti csak tettetitek. hogy gyermekek vannak közöttünk. amely a gyermekeit várta. elszaladt tőle és apjához sietett. hogy bármennyire jó lenne is nekem elmennem.Azért. hogy a régi életmódot folytassam a kedvükért. hogy ez hogyan lehetséges. .Miért volna a mi gyermekeink jövője kevésbé biztositva.mondta Pamfilius. vagyis az emberi fajnak meg kell szünnie. De legelsősorban az a bizonytalan jövő. hogy ugy éljünk. hogy egy keresztény családnak ne legyenek határozott létfenntartási eszközei? 97 . anyáknak gyermekekkel nincsen benne helye. Dacára Julius felesége minden becézgetésének. . és én sem tudtam egyet nem érteni vele. amikor tudják. nincsen vagyon. Büszke őrültek vagytok. de jaj az embernek. amikor gyermekeddel jelentél meg. hogy a keresztény élet. nincs jogom feláldozni gyermekeimet. Mi azt mondjuk: ha a felnőtt emberek világian élnek . akik leromboljátok a társadalmi rend összes alapjait. Ezért ejtett különösen ámulatba. És ez tökéletesen igaz. Hogy oly élet mellett. Megundorodtam egész életemtől és mindennel szakitani akartam. Vele együtt akartam menni hozzátok. Pamfilius semmit sem felelt és szomoruan nézett Juliusra. akin keresztül a csábitások jönnek.Csodálkozom. mert jönniök kell a csábitásoknak. ..szakitotta őt félbe Julius . hogyan nevelhetitek gyermekeiteket a tulajdon nemlétezése mellett? Hogyan élhetnek anyáitok nyugodtan. mert már el vannak rontva. csak a családtalanok számára jó és lehetséges. KILENCEDIK FEJEZET Mialatt Julius ezeket mondotta. . . másrészről pedig kezelőorvosom fejtegetései meggyőztek.Igen. hogy ti. hogy felneveljem őket ugyanazon körülmények között.de sok-e köztetek az őszinte? Gyakran vádolnak benneteket azzal. és maradtam. De egyrészről feleségem félelme. de a gyermekek? Ez rettenetes! Élni velük a világ közepette és csábitani őket! Jaj a világnak a csábitásoktól. hogy maradjon még. amelyek közepette én magam felnőttem és éltem. amely a ti felfogásotok szerinti. . Nem tudom megérteni. ránk nézve az. Pamfilius felsóhajtott.hogy megházasodtál és gyerekeid vannak. de Julius tartóztatta.Különös.Magyarázd meg nekem.Nem csak egy gyermekem van: egy csecsemőm és egy hároméves leánykám még odahaza maradt. akikről megmondatott: ha nem lesztek olyanok. mert tényleg igy van. Pamfilius kisfia befutott a szobába és apjához simult. mint a gyermekek. .ezt még meg lehet bocsájtani.mondta Julius . az életnek. A legkényszeritőbb oka annak. Feleségem nagyon hajlik a kereszténység felé. De nekem gyermekeim vannak és én ráeszméltem. megsimogatta fiát és felállt.Mi éppen a forditott módon okoskodunk. kérte. Igy beszél a mi Tanitónk és ezért nem ellenvetés céljából mondom ezt neked. hogy vértanuk vagytok és szivesen pusztultok el az igazságért. mint a tiéiteké? . volt egy idő. de az igazság nem a ti oldalatokon van. az a nélkülözés ijesztette. keresztények. beszélgessenek tovább és ebédeljen nála. de családos embereknek. hogy gyermekeik jövője nincs biztositva? . mert nálatok nincsenek rabszolgák. De hogyan lehetséges.

mikor felnőnek. Az életfenntartó eszköz mindig csak az emberek szeretete és a munka marad. elvégezni valami szükséges dolgot. ami mindennek az alapja. amint más keresztényekkel együtt elvitte a vértanuk testeit. hogy a keresztény élet csak a gyermektelenek számára lehetséges. az emberek többségének élete mégis olyan marad. Látta őt. annál jobban megfosztjuk magunkat a szeretet igaz. Az erőszak megsemmisülhet. Lyukat fürt a vödör fenekén. hogy éppen azt kell növelnünk. amint megsemmisülnek gazdagságok. . Ellenkezőleg. rabszolgákkal s idegen országok hozzánk szállitott termékeivel. azt lehet mondani. hol kisiklott a kezei közül. 98 . Fiai felnőttek és kiváltkép a második kezdett fényüző életmódot folytatni. . mihelyt lábukra állitottam a gyermekeimet és szabad leszek. ne mondd ezeket a rettenetes szavakat. . Julius felesége meghalt. nem ment oda hozzá és nem hivta meg magához. Minél jobban szabaditja meg magát az ember a munkától és szokik hozzá a fényüzéshez. a család él.Tudjátok meg az igazságot és szabadok lesztek.vajjon melyiküket fogják szivesebben fogadni? Nem. és próbáld őket iskolába adni.csodálatos dolog! . és erőszakkal s nem szeretettel kényszeritünk másokat.Életfenntartási eszköz a mi hitünk szerint csak egy van: szeretetteljes munka az emberek érdekében. a világi tanitás nem fogja megadni soha. amit mi tudunk. aki csak egyet is elcsábit ezekből a kicsinyekből! Julius hallgatott. és abban a mértékben. melyek közé gyermekeiket állitják.Krisztus egyszerre teljes szabadságol ad.lehet. A ti eszköztök viszont az erőszak. Mi magunk meg akarjuk szabaditani magunkat és gyermekeinket ezektől a feltételektől. és nézd meg. és Julius látta Pamfiliust. akik azok közt a körülmények közt nevelkednek a pogányoknál. Hadd tudjanak meg mindent. hogy pogány életet élni csak a gyermekteleneknek bocsátható meg. Nyilvános törvénykezés volt. és akkor csupán a munka és az emberek szeretete marad fenn. Kár nem származhatik belőle. Mi azt tartjuk. ugy kétségeim is és habozásaim is tüstént végetérnének.Igen. . kastélyokkal. . annál kevésbé lesz képes a munkára. . annál jobban megfosztódik az igaz és örök biztositéktól. TIZEDIK FEJEZET Még husz év mult el. És amikor ez megvan. hogy éppen ahhoz kell ragaszkodnunk. hogy melyikük fogja jobban elvégezni.mondta Pamfilius. De jaj annak. Én pedig meg fogom tehetni. amely hol az ölébe hullt. közölni egy rendelkezést.folytatta Pamfilius.a munkával. a legjobb tanitók tanitják őket. Élete a közszereplés gondjai közepette folyt le. de a gyermekek nevelése meg van kezdve. . Isten veled. Időnk pedig van még nekem is és nekik is. hogy igazad van. Elmehetnek hozzátok. amelyek közt te nőttél fel és a gyermekeid nőnek. És éppen ezeket a feltételeket. amint a vagyon szaporodott. Bármilyen életberendezést csináljunk is magunknak mi néhányan. ha szükségesnek fogják találni. a hatalom hajhászásában. .minél jobban biztositjuk ezzel látszólag az életünket. de félve a legfelső hatóságtól. Nem. sőt kellemes életet él. nevezik az emberek gondoskodásnak! Vedd a te fiadat és az enyémet és küldd most el őket megtalálni egy utat.És Pamfilius eltávozott a fiával. . természetes és csalhatatlan biztositékától. amelybe a vagyon gyülemlett. hogy szolgáljanak nekünk és .ha kételkednék Krisztus tanitásának igazságában és ha haboznék annak teljesitésében.mondta. Vagyona nagy volt és egyre nagyobbodott. Ugyanigy vagyunk a másik biztositékkal . . amilyennek lennie kell. ha a gyermekek sorsára gondolnék.

A szobában.csupán tüz. hogy barátja Pamfiliusnak. Azután felállt és bement a fiához. hogy a társadalom hasznára vetnék latba ismereteiket és tapasztaltságukat.Nem. Amikor Julius hazaérkezett. és igám nehéz volt és a terhem gonosz”. hogy Julius meghalt és a fiu atyja halálát ünnepelte. Nem hittem Neki és engedetlen és gonosz voltam. És éppen most van rád szükség és éppen most futamodsz meg! Most tedd próbára az embereket és önmagadat. aminőt ő folytatott apjával.Eljöttem végre. amely próbának veti alá az aranyat. . most már nem fogsz lebeszélni. jóllehet nem tudták.nőtt a lyukból való kiáramlás sebessége is. bármilyen régi és poshadt legyen is. Te keresztül mentél az olvasztótégelyen. Rómába utazott. de ettől még nem váltak bölcsességgé.Lehet. A valódi filozófusok nem igy cselekesznek. ugyanolyan harc. gyülölet. . ahelyett.harmadszor indulok el ugyanoda és tudom. hogy ütése nem járt komolyabb következményekkel.szólt Julius . „Igen. A léptek zajára az ember felemelkedett. Felesége szobájában megtalálta az Evangéliumot és ezt olvasta benne. Harag. . és nyugtot fogtok találni telketeknek. Kilikiában az a hir terjedt el. Vegyétek magatokra az Én igámat és tanuljatok Tőlem. amit különböző időkben mondott neki Pamfilius.A keresztényeknél. A régi hizelgők nem törődtek többé vele. 99 . Ebben az időben történt. Igy beszélt Julius és magára kapva köpenyét. A következő nap estéjén elérkezett a keresztényekhez. . de nem teljesitetted a kötelességedet.Mondd meg.kiáltott fel Julius. amelybe belépett. „Jöjjetek hozzám valamennyien. Elkezdődött Julius küzdelme fiaival. Az orvos volt.kérdezte az orvos. Vacsoránál Pamfilius meglátta barátját és örvendezve sietett átölelni.Ő már régóta hiv. . akik megismerték az embereket. akik dolgoztok és megfáradtatok és Én meg foglak benneteket nyugtatni. Sokáig ült Julius a szétteritett Evangéliummal a térdein. akit valamennyien szerettek és tiszteltek. öklével földre sujtotta a fiát és bement felesége lakosztályába. kiment a házból és pihenés nélkül folytatta utját. elásnák azokat a megnyugvás keresése közepette? Életbölcsességedet a társadalomban szerezted meg és ugyanannak a társadalomnak is kell rendelkezésére bocsájtanod. hogy mit kell tennem. melyet a haza üdvére kell forditanod. Igaz bölcsességre tettél szert. mert Én szelid vagyok és alázatos a szivemben. eltöprengve egész elmult életén és visszaemlékezve arra.De nekem nincsen semmiféle bölcsességem! Nyakig merültem az eltévelyedésekbe! Tévelygéseim régiek. . és engedelmeskedni fogok neked. a szerencsétlenségek legyőznek. Nem engedték a császár elé és hazaküldték. Benned nincsen férfiasság. ha azok. . hogy nyugtot fogsz találni. szenvedélyeiket és az életfeltételeket. léha ifjakkal lepte meg fiát a házában. féltékenység. és számüzetés várt rá. Egész napon át ment és estére kelve egy paraszthoz tért be éjszakára. Julius kiment az utcára és elindult a keresztény obscsina irányában.Hol? .gondolta magában Julius. egy ember feküdt. . Talpon találta és kimondhatatlanul megörült. Egyetlen szót sem szólva fiához. . Mert az Én igám boldogság és az Én terhem könnyü”. hogy csak ott fogok nyugtot találni! . aminthogy a viz sem lesz borrá. hogy Julius kiesett az uj helytartó kegyeiből. Örömmel fogadták. Julius elvesztette önuralmát. hogy védje magát. A szerencsétlenség . Mi volna a polgárokkal. .

Kertjeinkben most folyik a szőlőszüret. nincsenek határai és nincsen vége! Isten 100 . hogy a dolgai láthatók legyenek. És a sztarec azt mondta neki: . mert céltalanul tette tönkre az életét. Az pedig. hogy addig is mire forditsd szabad idődet. hogy rajtad kivül nem akad szolgája? És hogyan. amelyek csak tüzelőnek jók”. tele dus fürtökkel. de a hitetlen már el van itélve. Julius keresni kezdett. a szőlőhegy idősebb volt. Reggel Julius kiment a szőllőbe. még ha egész erődet is az Ő szolgálatának áldoznád. a világosság felé tart. Fiatalok szüretelték le és rakták kosarakba. mert azok gonoszak. hogy mindenkinek. És váratlanul egy öreges hangot hallott. mert Istenben cselekedte azokat.. Az első kert fiatal volt. . mert az ő dolgaik gonoszak voltak. . mint ezek a szükségtelen.Hogy mivel lehetsz az emberek szolgálatára. amig van bennetek világosság. megijedt attól a büntetéstől.Gyere velem. aki rossz dolgokat müvel. Még tovább ment és kiért egy már elhalt szőlősbe. hófehérhaju aggastyánt pillantott meg. . hogy tönkretette azt. és látszólag valamennyi csupasz. hogy kétszer. hogy világosság jött a világba. munkát adok neked holnapra. hogyan keresse meg az itt-ott megmaradt fürtöket. talált néhányat. aki a Fiut látja és hisz Benne. ahol a jövevények laktak és megmutatva ágyát. . de hogy tudd. . igy szólt hozzá: . amely hivta: . amit meg kell tenniök az embereknek. letépte és beletette az aggastyán kosarába. kiöregedett tövek. de itt sem volt keresni valója Juliusnak: valamennyien párosával dolgoztak és neki nem akadt helye. hogy felállitsák az Ő országát? Azt mondod. Elment tovább.mondta Julius magának. .mondta Pamfilius. talán mindent megtennél. Az itélkezés pedig abban áll.Dolgozz. hanem hogy a világ megváltassék Általa. százszor annyit cselekedtél volna.Ezzel ne törődj. hogy hol van a helyed.mondta a hang. mivel hitványabbak ezek a fürtök azoknál.Nézd meg. hangot. nem talált magának munkát.És Pamfilius bevezette Juliust a házba. fürtöket szedegetett róla. Ha akkor jöttem volna. aki alig-alig vonszolta a lábait.És nem kelt fel helyéről és sirt. nem itéltetik meg. . aki küldött engem. mint a második kert gyümölcsei. . mi lenne ez az Isteni müben? Semmi! Az Isteni münek. Mert mindenki. az. aki hisz Benne. kedves testvér! Örömteljes munka! . gyülöli a világosságot és nem megy a világosság felé. Magad is látni fogod. „Ez az én életem. olyan lett volna.És megmutatta. testvérem. mikor másodszor indultam el. És Julius elszomorodott és igy szólt: . aki az igazság szerint cselekszik. és Én feltámasztom őt az utolsó napon. amit tett. Egy szőlőtőnél állt és itt-ott rajtamaradt édes. talán azt hiszed. A tövek göbösek és görbék. Teljesen kopár volt. örök élete legyen. Ne szomorkodj. magad fogod meglátni. amelyeket ama kertekben ott szüretelnek? Járjatok a világosságban. amire Neki szüksége van. mert nem hitt Isten Egyszülött Fiában. akár Istennek. .lám milyen az életem: olyan. a termés benne kevesebb. Minden hely el volt foglalva és bármerre nézett is Julius. Mert nem azért küldte Isten az Ő Fiát a világba. amely azért várja. Annak akarata. Julius hátrafordult és egy évek sulyától meggörnyedt. hogy napfényre ne kerüljenek az ő dolgai. hogy itélkezzen a világ felett.Dolgozz. mindent. Még ha tengerannyiszor is többet tennél az összes embereknél. Az. de az emberek jobban megszerették a világosságnál a sötétséget. olyan lett volna.Ha első izben jöttem volna. tizszer. mikor megismerted életünket. mint az első kert gyümölcsei. de most . Julius hozzá lépett. amit már nem lehet visszahivni. És Julius megijedt attól.Semmire sem vagyok jó és már semmit sem tehetek. fiam! Mi valamennyien Isten fiai és az Ő szolgái vagyunk! Mi valamennyien az Ő egy hadserege vagyunk! Hogyan. menj oda és segits.mondta a Tanitónk.

müve benned van. Gyere el Hozzá és légy ne a munkása, hanem a fia, és részesévé válsz a határtalan Istennek és az Ő müvének. Istennél nincsen kicsi és nagy, csak egyenes van és görbe. Lépj rá az élet egyenes utjára és Istennel leszesz, és a te müved nem lesz sem kicsi, sem nagy, hanem Isteni mü lesz. Jusson eszedbe, hogy az égben nagyobb az öröm egy megtért bünösért, mint száz jámborért. A világi dolog, mindaz, amit elmulasztottál, csak a bünödet mutatta meg és te megbántad. De mihelyt megbántad, meg is találtad az egyenes utat, menj rajta Istennel és ne gondolj a multtal, a naggyal és kicsivel. Isten előtt valamennyi élő egyenlő! Egy Isten és egy élet! És Julius megnyugodott és erejéhez képest élni és dolgozni kezdett testvéreiért. És igy élt örömben még husz évet és nem látta, mint halt meg testi halállal. 1887.

101

NINCSENEK A VILÁGON BŰNÖSÖK
Első fogalmazás. ELSŐ FEJEZET Iván Fjódorovics Porhúnov, egy nagyorosz kormányzóság egyik gazdag kerületének nemesi marsallja este érkezett meg birtokáról a kerület székhelyére, ott városi lakásában töltötte az éjszakát és miután jól kipihente magát, másnap délelőtt megjelent a zemszho hivatali helyiségében. Munka volt bőven: zemsztvo-gyülés, az árvaügyek, a sorozó-, egészségügyi, fogházügyi bizottság és az iskolaszék ülése. Iván Fjódorovics a Porhúnovok ősi nemzetségének volt a sarja, akik régi idők óta kezükben tartották a nagy nyikóljszko-porhúnovói uradalmat. A nemesi apródiskolában nevelkedett, de nem lépett a katonai pályára, hanem az egyetemre ment és elvégezte a filológiai fakultást. Azután rövid ideig a kijevi főkormányzó mellett dolgozott, ott szerelemből nőül vette a nála társadalmilag alacsonyabbrangu, vagyontalan, de fiatal Klodt bárónőt, lemondott állásáról és birtokán telepedett le, ahol mindjárt az első választás alkalmával nemesi marsallnak választották. Ezt a tisztet most már harmadizben töltötte be. Porhúnov okos, müvelt, kiváló emlékezőtehetségü ember volt, sokat olvasott és gondolatait röviden, tisztán tudta kifejezni. Legszebb jellemvonása azonban, amely megszerezte neki az emberek rokonszenvét, szerénysége volt. Éppen ezért külső képességeiről: müveltségéről, becsületességéről, jóságáról, őszinteségéről nem sokat tartott. Szüntelenül arra törekedett, hogy tudását gyarapitsa és hogy még becsületesebbé, jobbá, őszintébbé váljék. Az önmagáról való vélemény látható „nevező”-je tehát igen kicsiny volt nála. Épp ezért az emberek, akikkel érintkezett, olyannak látták, amilyennek kellett, a mindig kellemes, jóságos és őszinte Iván Fjódorovicsnak. Az élet, amit folytatott, társadalmi körének felfogása szerint feltétlenül erkölcsös volt: feleségéhez nem lett hütlen, nem követett el bolond csinyeket - ezek ideje kijevi tartózkodására esett, amikor még nőtlen volt, de ott is igen rövid tartamu volt - és uradalma parasztjaitól, valamint embereitől csak olyat követelt, ami a gazdaság karbantartásához feltétlenül kellett. Politikai tekintetben a fölvilágosodott konzervativizmust ismerte el helyesnek. Azt tartotta, hogy jobb fölvilágositó, haladó szellemben a dolgok fennálló rendjére hatni, mint fantomokat hajszolni, amelyek megvalósithatatlanok, mindent és mindenkit elitélni és az állami életben való részvételtől tartózkodni. A birodalmi dumába is beválasztják képviselőnek, ha egy másik jelölt, aki a választóknak jobban tetszett, egy nyugalmazott tanár és kiváló szónok meg nem buktatja. Vallásos kérdésekben, ebben a mindenkire nézve fontos ügyben, Iván Fjódorovics ugyancsak fölvilágosodott konzervativ álláspontot foglalt el. A kételyeknek még árnyékát sem engedte magához férkőzni, noha a pravoszláv egyház dogmáit illetően megengedhetőnek tartotta a történelmi kutatást és e téren nagy olvasottsága volt. A dogmák tekintetében azonban a legnagyobb óvatossággal viselkedett. E tárgyra vonatkozó eszmecseréket némán hallgatott végig. Az egyház minden parancsának rendületlen pontossággal tett eleget, nemcsak ami a szentségeket illeti, hanem a keresztvetést és a mindennapi imádságokat is, amikre még anyja tanitotta. Általában tisztelte és nagy gonddal óvta ezt az alapot, amelyen az emberi élet nyugszik, anélkül, hogy tulságos szilárdan helyezkedett volna reá, mintha mégsem lenne meg a teljes bizalma a megdönthetetlenségében.

102

Társadalmi érintkezésben, a társalgásban nagyon kellemes volt és kellő helyen mindig tudott egy-egy idézetet vagy anekdotát belefüzni. Egyébként is kellemes ember volt és a legkomolyabb arckifejezéssel el tudott mondani egy tréfát vagy vidám történetet. Szenvedélyes vadász volt, szeretett kártyázni és sakkozni és kitünő játékos hirében állott.

MÁSODIK FEJEZET Mig Porhúnov a titkárral javában dolgozott, megjelent a zemsztvohivatal elnöke, egy szélsőséges reakcionárius, akivel azonban Porhúnov az eltérő politikai álláspont ellenére a legjobb viszonyban volt. Azután megjött az orvos, egész ellentétes felfogásu ember, demokrata, majdnem forradalmár. Vele Porhúnov még jobb barátságot tartott fönn, mint az elnökkel. Gyakran szokta tőle kedélyes hangon megkérdezni, mikor proklamálják Oroszországban a szocialista köztársaságot, amire az orvos szintén mosolyogva, tréfálódzva felelt. - Nos, hogy vagyunk a játékkal, Iván Ivánovics? - fordult Porhúnov az elnökhöz. - Megint sikerült „hatos” nélkül beugrani, mint a multkor egyszer? De komolyan ideje, hogy hozzálássunk, mert rengeteg munka vár ránk. - Bizony ideje. - De volna még egy kérésem önökhöz, kedves munkatársaim, ezt akarom előterjeszteni, mielőtt munkához fogunk. A doktor megkérdezte miről van szó és Porhúnov elmondta, hogy a diák, akit gyerekei mellé házitanitónak fogadott, elmegy és ezért uj nevelőre volna szüksége. - Tudom, - mondta az elnökhöz fordulva - hogy önök ismernek fiatalembereket, akikről itt szó lehetne és talán ön is ismer egy megfelelő embert - mondta a doktornak. - Tudnának valakit ajánlani? - Az én ismerőseim esetleg, hogy is mondjam, tulságosan haladó szellemüek - jegyezte meg a doktor. - De hát ezzel a Nyeusztrójevvel se volt semmi baj, pedig az igazán eléggé vörös. - No és mi van vele? - Elmegy. Azt mondja, hogy az ön ismerősei számomra nagyon is vörösek. Lehet e tekintetben rosszabb valaki, mint Nyeusztrójev? És mégis egész jól megértettük egymást. Egész őszintén megszerettem. Pompás fiu. A feje ugyan tele van éretlen, meg nem emésztett eszmékkel, ahogy az a mai fiatalembereknél olyan gyakori, de ami a természetét illeti, hát igazán nagyszerü fiu. - Miért megy el? - Nem mondja meg az igazat. A hazudozás tudvalevően a forradalmárok programmjához tartozik. De csak ugy mellékesen. Egy barátja látogatta meg, aki a faluban Szolovjov tanitónál vendégeskedett és ott gyakrabban találkoztak. Alighanem a pártja, a frakciója, vagy a szervezete, vagy aminek ők már nevezik, felszólitotta, hogy álljon rendelkezésükre. Nekem bejelentette, hogy tovább nem maradhat. Kár; derék, lelkiismeretes tanitó volt és ismétlem, pompás fiu, noha az ön forradalmárai közé tartozik és bizonyára tagja valamely szervezetnek - tette hozzá Porhúnov mosolyogva és tréfásan az orvos térdére csapott.

103

.Ez igazán pech. A sorozási ügyekkel kezdték. de a legtöbb már házas ember. lelke mélyén maradi”.szörnyü el is gondolni . akik megelégedettnek és jókedvünek akartak feltünni.Legyen szives.” . kérem.Tudnék egy szemináristát. nem szolgálhatok. hogy. Voltak közöttük olyanok.Az én nyilatkozatom az. Iván Fjódorovics kollégáira tekintett. 104 . az én jelöltem tulságosan liberális. miként mondta..De ő sem fog megfelelni az ön izlésének: tulságosan konzervativ. de legalább folyamatba hoztam. . akik a jelenlevők csodálkozására engedelmet kért.Megfogadnám. . gondolta magában. . arisztokrata. egyesek még nőtlenek. Most aztán fogjunk munkához. . akik nem tudták leplezni bánatukat és nagy kinnal nyögték ki a feleleteket. . Miután szavait befejezte. A jelenlevők nevettek. .Doktor ur. amelyen beszédközben mindig megrándultak az izmok a szemöldök felett. . Az ügyet tehát nem intéztem el. . Egymásután jöttek be a fiatal sorozókötelesek. gyorsan kiküldték őket (hisz még annyi elintézni való volt) és másokat hivtak be. akik betegnek tettették magukat és megint mások. .Miféle meggyőződésed szerint? .kérdezte az elnök. kisszakállu fiatalember volt hosszu orral és sötét homlokkal. aki a papi szemináriumot végezte és azután lett tanitó.Az orvos is önkéntelen mosollyal válaszolt a nemesi marsall kedves mosolyára. Szolovjov tanitó volt Porhúnov birtokán.Miféle nyilatkozatot? Mit akarsz? Bodros. hogy iszik. „nyilatkozatot adhasson le”. nemcsak homlokán és bal szemöldökén.. Egyébként tudok még egy fiatalembert. a hadseregnél. Alekszándra Nyikolájevna lehetetlen embernek tartja. aki helyet keres . amellyel tréfáit szokta elmondani.de Alekszándra Nyikolájevna Porhúnov felesége . . kérem. „Nemes ur. A szokásos kérdéseket intézték hozzájuk.Nincs semmi bajom. . . hanem arcán is átvillant a vonaglás.. Sztyepán Sztyepánovics. mert meggyőződésem szerint nem szabad fegyvert a kezembe vennem.Miért? Mert iszik? Ez nála csak igen ritkán fordul elő. Egészséges vagyok. mit kérdeznek tőlük.. . . ismét mások. De sokkal sulyosabb vétségeket követett el mondta Porhúnov azzal a nyugodt.kérdezte Porhúnov. komoly arccal.Hogy hiszek Istenben és Krisztusban és nem lehetek gyilkos.Igen. válaszaikat jegyzőkönyvbe foglalták.Az.hallani sem akar róla.mondta az elnök. És volt egy közöttük. . „és mégis szeretni kell. akik igazán betegek voltak.felelte Iván Fjódorovics mosolyogva .Valami bajod van? . De nem tehetek esküt. Iván Ivánovicsé meg tulságosan reakcionárius.fordult a titkárhoz . szőkehaju. Irok majd neki. nagyon müvelt ember.. egy pillanatig hallgatott és azután komoly arccal válaszolt.Miért nem fogadja meg Szolovjovot? ..mert késsel eszik. mert a nagy szomoruságtól nem is értették. hogy én katonáéknál.készen van az anyaggal? . még nem olyan veszedelmes. Akadtak olyanok is.

Nem hitt többé senkinek. hogy bebizonyitsam magának. jó tanuló volt és különösen télen minden szabad órát felhasznált. ha megnyilik előttük a tudomány birodalma . „A pókok és a legyek”. azután az elnökkel. Középszerü években a termés nem volt számukra elegendő. az öreg kocsis. amikor környezete vallási életét vizsgálta. a te tehened azonban bőg az éhségtől s a gyerekeidnek nem tudsz tejet adni! Mindez már eddig is igy volt. ami a nép fiai közül sokat ámulatba ejt. csillagászati füzeteket. amit a józan eszünk diktál.mindez hüvösen hagyta. de a saját bőrén tapasztalt. Ezt azonban nem találta fontosnak és továbbra is ugy élt. Az. Nemsokára ezután néhány fiatalember jött haza ünnepre a faluba. vagy nem. az éhes jószág bőgött az éhségtől. de még azt sem. de mostanáig ezt nem vette észre. házának hü barátja és öreg szolgája ült a bakon. Élénk szellemi képességekkel volt megáldva. Az iratok cimei ezek voltak: „A katona hőstette”.a világegyetem nagysága. akivel tizennyolcéves korában házasitották össze. hogy nem azt kell hinni. Megdöbbentette az a gondolat. a mezőn dolgozni. hanem egyedül csak azt. amit a pópa prédikál. Félig álmosan felkelt. mindent maga vizsgált felül. Nyáron nem tudtak takarmányt adni a jószágnak és igy nem jutott tej a gyerekeknek. Egy merőben uj hit támadt benne. a doktorral és a sorozóbizottság vezetőjével leültek kártyázni. ahol pompás pejszinü trojka várta.. Kilenc óra tájban a kocsi elgördült a park mellett és a nyikólszkoje-porhúnovói emeletes udvarház előtt állt meg. azután a börtönügyi bizottság ülése és igy tovább öt óráig. amely álláspontját a környező világgal szemben megváltoztatta. Te kaszálsz nekik és ők eladják a szénát. Sokat kellett dolgoznia. beszállt a vasuti kocsiba és csak a maga állomásán szállt le. azt majd közölje feljebbvalójával. azt sem. Most azonban nemcsak látta. az a józan ész fogalma volt. a kutatások mélysége és a szellemes hipotézisek . Most már semmi sem takarta el szeme előtt az ilyen életmód egész ridegségét és esztelenségét. „Mese a négy testvérről”.U-ugy! Nem tudom magának (már nem tegezte a fiatalembert) bebizonyitani és nem is érzem kötelességemnek. saját ménesének nevelése. Sok dologról adtak neki elméleti felvilágositást. Ebéd után ujra kezdődött a munka: először került sorra a kerületi főnökök tanácskozása. hogy olvashasson. de érezte is egész lényével. amit az öregek mondanak. kell-e katonai szolgálatot teljesitenie. mig a kereskedőnek és a szomszéd földbirtokosnénak zöldelő kertjei. erdei és rétjei voltak és napi ötven kopékás bérért kaptak aratómunkást. Ami a meggyőződését illeti. amely szétrombolta mindazt. amely minden ismeret első föltétele. Ugyanahhoz az eredményhez jutott. Tizenhétéves korában szellemi átalakulás ment végbe lelkében. Az estét Iván Fjódorovics a lakásán töltötte. „Éhinség”. De nem sokallta a munkát és mint minden ember . a távolságok. nem is szólva a szénáról. amit addig igaznak vélt és feltárult előtte a józan ész világa. akik Moszkvában egy gyárban dolgoztak és forradalmi iratokat meg szabad szavakat hoztak magukkal. A tanitó kedvelte és mindenfajta népszerü tudományos munkát kölcsönzött neki. iszákos apából. a csillagok töméntelen száma. Ezek az iratok különösen nagy hatással voltak rá. hogy mint besorozottat fölvétessem a lajstromba.szeretett a réten. HARMADIK FEJEZET Jegor Kuzjmin családja egy már hajlottkoru. Nekem csak az a kötelességem. ami akármilyen könyvben van. Fedot. ahol először is mindenféle aktákat irt alá. Mikor igy a dolgok mélyére pillantott. Jöjjön a következő! A sorozás két óráig tartott. Ez a fölfedezés egész világszemléletét és ezzel egész életét megváltoztatta. természettudományi iratokat. nemcsak a gazdasági élet rettentő igazságtalanságát. amiket nemcsak látott és megértett. anyjából és fiatal feleségéből állott. mint a többiek: 105 . A vonat korán reggel indult. öccséből. Apjával együtt harmadfél hold földje volt.bár öntudatlanul . hanem egész lehetetlenségét is meglátta. A parlag simára volt legelve és ha nem esett az eső. Ami a legnagyobb hatást tett reá.

hogy ugyanabba a cellába egy parasztot zártak. ami a siron tul is az örökkévalóságban szolgálatodra lehet és üdvözlünk és jóegészséget kivánunk kedves bátyánknak Jegor Ivánovicsnak hugaid Várvara és Anna és Alekszándra Ivánovna üdvözöllek és jóegészséget kivánok az én hü uramnak Jegor Ivánovnak én a te feleséged várvara mihájlovna és kislányunk Katyerína Jegórovna küldöm neked hitvesi tiszte- 106 . a biróság elé állitották és három hónapi fogházra itélték. hanem abból. keresztet vetett. amelyet a pópák teljesen elferditettek. a megszabott napokon böjtölt. hanem egyedül Istent. betegek. hogy ujra visszamehessen Moszkvába és oda is ment. Minden jól ment volna. becsvágyukat. igyekezett nekik álláspontját megmagyarázni. Moszkvában még fokozódott Jegor gyülölete azok ellen. Ez az ember . Mityecskának hivták . hogy az emberek nem élnek Isten parancsai szerint. gőgjüket és civódó természetüket. hogy gonosz emberek elnyomják embertársaikat és megfosztják őket a földtől és munkájuk gyümölcsétől. akik hozzá hasonlóan a társadalmi forradalom irányához tartoztak. Ekkor történt. Jegor Ivánovnak atyai áldásomat küldöm. Odament hát. „Élj Isten parancsai szerint és senki se tehet neked semmit!” Minden hit benne van az evangéliumban. mindig egyformán nyugodt és mindenki iránt egyaránt jó emberrel még egyszerübb és értelmesebb életfelfogásra tanitotta. hogy ezek az emberek. havi husz rubel volt a fizetése. annak nem szabad a világ fejedelmeit szolgálnia. Jegor elfojtotta dühét. Ezentul önmagát még komolyabban és még szigorubban birálta meg. A közös cellában csakhamar megismerkedett néhány emberrel.templomba járt. Régi munkahelyét más foglalta el. észrevette a gyári munkás még sokkal szomorubb állapotát. mint eddig. este imádkozott. annál visszataszitóbbnak találta hiuságukat. gyengék és gyerekek napi tizenkét órát azzal töltenek.Jegornak is meg tudta magyarázni. Nemzedék jött nemzedék után és senki sem ismerte föl s nem is akarta fölismerni ennek az állapotnak az igazságtalanságát és esztelenségét. Itt Moszkvában a gyárimunkások közt Jegor éleslátásával. Érintkezése ezzel a szelid. Aki azonban az evangélium szerint él. de most már Jegor képtelen volt részt venni minden egyházi szertartásban: nem járt többé a templomba. NEGYEDIK FEJEZET Télire Jegor Moszkvába ment Társai megigérték. elvált régi társaitól és egész a maga módján kezdett el élni. aki templomgyalázás. amely a parasztok végtelenül szomoru helyzetének fölismeréséhez vezette. hogy munkát szereznek neki a gyárban. bronztárgyakat és egyéb fölösleges portékát és a gazdagok gyüjtik a szegényekből kipréselt pénzt a bőségtől tuláradó ládáikba. vagy amikor kiment a szobából és reggel. Mikor szülei ezt szemére hányták. Látta. Erre atyja megharagudott és a következő levelet irta neki: „Levelem elején fiamnak.fogolytársai. és nem önönmagát. akik mind tisztelettel bántak vele. mint a többi szegény paraszt. de kérte. De minél közelebbről ismerte meg őket. hogy a világ minden igazságtalansága nem abból származik. megkapta az állást. szentképek megsértése miatt került a vádlottak padjára. Egyszer apja ittas állapotban meg is verte. hogy fölemelik. Az evangélium szerint kell élnie és nem a pópák vallása szerint. akik ezt az igazságtalan állapotot megteremtették és nőtt a reménye. azonban kilátása volt. nem tartotta meg a böjtöt és nem is vetett keresztet. hogy valami haszontalan lim-lomot készitenek a gazdagok részére: illatszert. hogy ennek véget lehet vetni. De Moszkvában egy teljes hónapig sem élhetett szabadon: egy munkásgyülésen letartóztatták. A városban sokáig nem kapott munkát és ezért nem tudott pénzt hazaküldeni. visszatért tehát apjához és feleségéhez és megint ugy dolgozott. Jegor egyre mélyebben hatolt ebbe a gondolatvilágba és mikor kijött a fogházból. urvacsorához fordult. férfiak és nők. de ők nem értették meg. mielőtt asztalhoz ült.

.mondotta elpirulva. szemöldöke. Alekszándra Nyikolájevna. a kedvemért.letemet és szivbéli üdvözletemet kedves fiam Jegor Ivánovics ha megkapod levelemet gyere el a feleségedért és költözzél el éntőlem hogy ne legyen többet itt mert nem tudok vele együtt lakni és ő panaszkodott a rokonainak hogy én tanitottalak hogy ne küldj pénzt és hogy elveszem az egész kis szerszámot akit vettünk és megsértették és az egész falu előtt csufolódtak én pedig nem tudok semmiről egy szót sem nem szóltam neki egy szót sem se pénzről se szerszámról ha pedig nem jössz érte kikergetem a házból hogy ne legyen itt minálunk és még a héten menjen el mitőlünk és még egy cédulát hozott a rendőr neked a sorozás miatt”. . Jegor hazautazott. rövidre nyirt haja. arányos termetü. ápolt keze. Szó nélkül végighallgatta apja veszekedését és felesége panaszait és gyalog ment be a városba. okos arcában keskenyvágásu szem csillogott. melyet fekete haj keretezett és a sötét arcszin mellett. finom arcbőre és ugyanolyan szép.. Nem tartotta volna lehetségesnek. igazi vagy hamis fogakból álló fogsorral. de szikár. melyet az asszony szavai benne keltettek. hogy ez a büszke asszony. aligha lesz képes ellentállni. Egyszerü. hogy az arisztokraták és bourgeois-k ellensége. bár nem szivesen veszitem el. . . az orvosnak a káró hetest átadni és igy a játszmát fényesen megnyerni.mondta egy olyan asszony arckifejezésével. izgatott hangon beszélt az előtte ülő fiatalemberhez. bármennyire is becsülöm az ön barátságos érzelmeit irántam. ilyen érzéssel viseltetik. . azért különösen szépnek és kellemesnek hatott a mosoly ezen a szigori arcon. most felmondta állását.. aki biztos a maga hatalmában. hogy a sorozóbizottságnál jelentkezzék. Alekszándra Nyikolájevna negyvenöt éve és hat gyermeke ellenére még mindig az az őszi szépség volt. Most is megjelent a mosoly az arcán. mert szeretem és érdeklődöm sorsa iránt. A fiatalember arca komoly és szigoru volt. ÖTÖDIK FEJEZET A késő esti órában. . iránta..De a maga érdekében is. Jóságos.. aki egy nagy ház élén állott és hat gyermek anyja volt. Csak tulságosan erős alakja és rendkivül fejlett keble nem vált előnyére. Ez az érzés azonban még egészen öntudatlan volt benne. miként jól tudta. ez az arisztokrata nő. aki figyelmesen.. akármi is .Nem maradhatok. hogy igy van.nos. ez. fehér gallérral. Nem tudok semmi szin alatt. Amikor ezt a levelet megkapta. amelyen két gyűrüt viselt. ajánlom. akiről pedig tudta. hullámos haja. egyenes orra. hogy maradjon nálunk. de modern selyemruha volt rajta keskeny. Kérem tegye meg. és fejletlen izomzatu. hogy sikerült partnerének. Nem tartotta lehetségesnek és mégis határozottan érezte. amikor Iván Fjódorovics Porhúnov a kártyaasztalnál ült és csak nehezen tudta leplezni azon való örömét.. mely a fehér fogak villogását még jobban érvényre juttatta. nem tudta leleplezni a megelégedést. felesége Alekszándra Nyikolájevna az ódon ház nagy szalónjában ült Nyeusztrójev diákkal aki miután tiz hónapig mint házitanitó müködött Porhúnovéknál. Nagy szürke szeme volt. Többet érzett ki belőlük az egyszerü érdeklődésnél. hanem a gyerekek kedvéért.maradjon. A fiatalember nem volt magas. amilyet kövér asszonyok közt női életük alkonyatán elég gyakran látni. nem magamért mondom.Amit mondok. A diványon ült és szenvedélyes. . amitől félt és aminek.. feszülten nézett a szeme közé. előzékenységet látott bennük. 107 . bajusza és serkedő kis szakálla fekete volt mint a szurok.. sürü. érzéki szája hiánytalan.Ez több mint barátság.

. Sztyepánnál lakott. . hogy a titkos társaság tagja lett. ne beszéljen igy! Egyedül voltak és megtörtént az. hadd mondjam meg az igazat. még élt és Mihaíl bátyjánál. erkölcsös gondolkodásu és törekvő fiatalember önkéntelenül forradalmárok társaságába keveredett és az egyetemről való távozása után még erősebb vonzalmat érzett barátjai iránt. hogy nem tudnék teljes szivvel önnel együttérezni? Egyszerüen kénytelen vagyok. . HATODIK FEJEZET Mihaíl Nyeusztrójev apja gyógykovács volt.) Maga sem tudta.Egy pillanatra elhallgatott. hogy fontos ügyben. de más diáktársaival együtt forradalmi üzelmek miatt kizárták az iskolából. Anyja. akit a sok pálinkaivás sirba vitt. hogy most mindent szabad megtennie. Ha szeretném önt. sem a fiatalember nem látott előre és ami egyetlen óra alatt megsemmisitette a nő tizennyolcévi boldog és tiszta házaséletét és ami a fiatalember számára örökké kinos emlék maradt. Hazudott.A fiatalember ismét mosolygott. megbuktassa. Még egyszer kérem. . melyet az ifju szerelmének emléke szerzett neki.Ami megtörtént.. aki mint az államtudományok magisztere egyetemi pályára lépett. Ez a kör feladatául tüzte ki.De miért gondolja. de ugy rémlett neki. ne menjen el! Ugy-e marad? Az asszony kezét nyujtotta és a fiatalember megragadta ezt a kezet. amennyi a párt kiadásait fedezheti. egy spicli besugta a tagok neveit és néhányat közülök le is tartóztattak. akinek szabad önre feltekinteni. Miután üldözői szemei elől eltünt. a kártékony egyéniségek erőszakos eltávolitása árán is. . A végrehajtóbizottság nevében felszólitotta. azon nem lehet változtatni és az érzésnek nem lehet gátat vetni.Igen. Ehhez 108 . Nyeusztrójevet viszont felelősségre sem vonták. .. . ugy ahogy férfi a nőt szereti.Igazán? .. ne beszéljen igy.Ó. hogy a fennálló kormányzatot minden elképzelhető eszközzel.Nos hát. Mindjárt azután. mit beszél. egy müveletlen asszony. hogy elérje célját. mert világnézeteink közt mély ellentét van. tekintet nélkül a társadalmi korlátokra. Nyeusztrójev mint tehetséges. amit sem az asszony. (Egész akaratlanul akadozott mielőtt a szót kimondta. Mihaíl is diák volt.. amióta megismertem és megértettem. szivem minden porcikájával. a vezetőknek azonban sikerült elszökniök. a tiszta igazat.. hogy egy állami pénztárból akkora összeget szerezzenek meg. szerettem önt. ami történt. amelyek minket elválasztanak. És szörnyü helyzetének tudata még fokozta a gyönyört. . az asszony még nem aludt. amelyhez szükség van reá. igen. ahogy csak a magamfajta proletár szerethet. Tiz hónapot töltött itt. Arról volt szó. mégsem hódolhatnék meg ennek a szerelemnek. borzalommal és gyönyörrel gondolt arra. utazzék el Moszkvába. Két óra volt éjfél után. elhatározta. nem is tehetek másképpen. amikor a párt egy tagja jelent meg Szolovjovnál és megbeszélést folytatott Nyeusztrójevvel. amely hirtelen tünt föl előtte és ellenállhatatlanul csábitotta.mondotta -. hogy majd falun fog élni a nép között és ezért Szolovjov tanácsára örömest elfogadta a házitanitói állást Porhúnovéknál.Alekszándra Nyikolájevna. .

hogy fölkeresi Szolovjovot.Szolovjovhoz. a harmadikban fehérnemüláda állt.erélyes emberek kellettek és ezért fordultak Nyeusztrójevhez is.Kit hoz a jó Isten házamba? Beszélj.mondotta. elméleteidet. Leginkább feltünt nagy.. kék szeme és széles homloka. . amikor Nyeusztrójev befejezte mondanivalóját. Egy ideig senki sem felelt. És Szolovjov elkezdte neki fejtegetni felfogását Isten mibenlétéről.Az uraság házitanitója. Otthon van? . Nyeusztrójev leült az asztalhoz és elmondta Szolovjovnak. Igy is tett. Szolovjov fejét oldalt hajtva nézte vendégét és figyelt szavaira. ilyenkor kilátszottak rossz fogai. Nyeusztrójev. Fejét dus. Nyeusztrójev mosolyogva hallgatott.Én vagyok. Az éjjeli őrön kivül Nyeusztrójev utközben senkivel sem találkozott a faluban.. nála tölti az éjjelt. egymáshoz dörzsölgette a lábát és kikérdezte Nyeusztrójevet. Arca teljesen más volt mint Nyeusztrójevé. . mig végre egy friss. leült a gyürött ágyra. akiről maga jelentette ki. . hogy mindenkitől elbucsuzott és az ismert ügyben utazik el. bodros haj takarta. 109 . . Szolovjov valamivel idősebb volt Nyeusztrójevnél és egészen más szabásu..Tudom.Oh. . Nyeusztrójev az ablakhoz lépett és zörgetett.Kicsoda? .Ah! Hova ilyen későn? . még nem tudod.Na. . Csak tudod. mintha nem éjfél után két órakor zörgették volna fel álmából és nem olyan emberrel beszélne. akivel már legalább egy tucatszor tárgyalta meg ezt a kérdést. jól van. Ez volt az oka annak. hogy felmondta házitanitói állását.És bizzál Istenben . tudom. . hogy a „vallásos fluidum” nem hatol át rajta.hisz ismerem.. Hosszu termete kissé előrehajolt és amikor beszélt. tovább érsz. vagy meglocsollak! A recsegő padlón mezitláb közeledett az ablakhoz. . mi Isten. hogy Porhúnovékhoz visszamenne. Mert nem ismered Istent és nem tudod. a falusi tanitót. Az ágyon kivül asztal és két szék volt a szobában. erélyes hang kérdezte: . Gyakran mosolygott. hogy kicsoda. Szolovjov beengedte barátját. odahozatja a holmiját és elutazik anélkül. Szolovjov az iskolaépület egyablakos hátsó szobájában lakott. Elhatározta. orra széles volt és szája nagy.Hát hol lenne? Alkalmasint alszik már. Tulságosan lassuaknak találom azokat.Nem. Az aznap esti különös. mialatt Szolovjov szakadatlanul beszélt..ugy-e? Azt mind tudjuk. majdnem kerek. Sötét éj volt és a bakter szigoruan megkérdezte tőle. . miért jött és mit akar tőle. hogy minél hamarabb elutazzék. .A holmidat idehozatom.folytatta jobb kezével hadonászva és baljával a földrecsuszó takarót huzta vissza. az egyik sarokban több szentkép függött és alattuk mécses pislogott. . kinyitom az ajtót. Misa! Mit kószálsz éjjel? Gyere be.Lassan járj. A vonat csak másnap reggel indult. . karjaival gyakran hadonászott a levegőben. .. A másik sarkot könyvespolc foglalta el. meggyujtotta a kis lámpát. Csak még a poggyászát kell elhozatnia. váratlan élmény végleg megerősitette abban az elhatározásában.

anélkül. Inkább lefekszem aludni. amig csak él és nem szabad önmagára gondolnia. De Natáliára gondolva. barátom. az elhalt szüleiért való imát. mert egynek érzem magamat Istennel. mert az ujj helyett keze mindig a bélés alá tévedt. feküdj le. Öccse irta. szinte önmagának téve szemrehányást. mikor ment el. A postahivatal mintegy két versztányira volt az iskolától. Vasárnap lévén. (A szentképekre mutatott.Szolovjov apja diakónus volt . majd mikor gazdája lopáson érte. Ebben a pillanatban hét rubel 110 . nem másokért teszem. vigye el őket az ördög. miért lenne ez jó. Amikor Szolovjov egy pillanatra szünetet tartott. HETEDIK FEJEZET Nyeusztrójev korán reggel elküldött egy embert a holmijáért. hogy közvetitő legyen közte és társai közt. tisztitsd meg minden hibától és büntől és mentsd meg lelkünket. ha husvétig tartana.Könnyü neked. Nyeusztrójev csak hallgatta és néha-néha elmosolyodott. szokása szerint a szentképek elé állt és elmormogta a gyerekkora óta ismert imádságokat: a Miatyánkot.) Ő itt bent van. az én jutalmam itt van. Afanászjevna lánya. Szolovjov cigarettát sodort. a falusi rendőrségen irnokoskodott. Rágyujtott és mohón szivta be a füstöt. szerencsétlen fiatalember. Mosdás közben arra gondolt. (Fölfelé mutatott. Jó volna. egy huszonhatéves. gyakran segitett másokon és sok pénzt költött könyvekre. amelyet különösen szeretett: „Jövel és lakozzál szivünkben. Azután felhuzta magasszáru csizmáját. mert a Nyeusztrójevvel folytatott beszélgetésre gondolt. .Ez a metafizika nekem igen magas.hogy az én jutalmam ott van. . hogy tudta volna. Mennybéli Atyám” kezdetüt. gondolta magában és erről tüstént eszébe jutott Natália. . felöltötte kabátját. .Feküdj hát le. ahol szintén valami szabálytalanságot követett el. . hogy valami terrorista vállalkozáshoz hivták meg Nyeusztrójevet és ha nem is tagadta meg. a tanitás szünetelt és igy elhatározta.felelte hevesen. hogy szándékától eltéritse. amikor ezektől várod a jutalmat.) A magunkfajta embernek mindent meg kell tennie. amely sürgős javitásra szorult.kereskedősegéd lett. hanem Istenért és magamért. hogy vajjon meddig tart még az a darab szappan.) Nem. oh Istenem!” Ma különös buzgósággal imádkozott. ami tőle telik. Kitünő hangulatban volt. aki abbahagyva a papi szemináriumot. A postán feladott egy levelet és átvett egy szomoru tartalmut. gondolta.Azt mondod. amit már az ünnepekre vett használatba. a Hiszekegyet.Tudta. hogy elmegy a postára. a Szent Szüzhöz valót és végül az „Oh. Szolovjov még aludt és nem is hallotta. „Majd szólnom kell Afanászjevnának”. . amely cimére érkezett. Aludni már nem akart. Amikor Szolovjov fölkelt. mégis kötelességének tartotta. (Öklével a mellére ütött. Szolovjov maga is szegény ember volt. hideg levegő még jobb kedvre hangolta. fizetése mindössze havi negyven rubelre rugott. megirta. kocsit fogadott és kiment a vasuti állomásra. hogy két nap óta nem evett és támogatást kért tőle. Öccse előadta szomoru helyzetét. megjegyezte: . és amit teszek. fejét rázta. Pompás fehér hólepel boritott mindent körüskörül és a friss.

Elpanaszolta. A paraszt üdvözölte és meghivta. Utközben utolérte egy nyikóljszkojei parasztnak a szánja. De másrészt. én meg azt tanitom. . mint öccse érdekében.Akkor add ide a tehenet. Mégegyszer megolvasta pénzét és eszébe jutott. mint azelőtt. . hogy szivesen fizetne. hogy üljön fel a szánra. Szolovjov kiment az utcára. hogy betegyem a lábamat a házba. . Alighogy leültek teázgatni és cigarettára gyujtott.Beszélj a lelkére. hogy semmit se küldjön. hogy Afanászjevnának még a kosztpénzzel tartozik.” . . az asszony utána. az Isten szerelméért. vigyétek el. majd megirom nektek a kérvényt. De mit csináljon a gyerekekkel. . hogy add a tehenet!’ „Magamtól nem adom. akit nekem kell. .Az itélet ki van mondva és vége’.hogy verheted meg ugy az asszonyt? De Parmén tüstént a szavába vágott: . Meg kellett tehát tagadni öccse kérését.Ezért a feleletért a járási főnök háromhavi fogházra itélte. te jótevőnk vagy! Az iskola előtt Szolovjov leszállt a szánról és hazament. hogy azonnal fizessen. .hatvan kopéka volt minden vagyona. hogy adjanak neki haladékot a bérletfizetésre. a járási főnök háromhavi fogházra itélte. egy asszony jött át a szomszédból.Nem tehetek semmit’. Ha hatalmatok van hozzá. Szolovjov melléje ült és beszédbe eredtek egymással. én azonban nem vezetem ki az istállóból.rimánkodott Szolovjovnak . Az özvegy arra kérte az uraságot. Mit tehetett egyebet. . Ebben a faluban tanitóskodott régebben. az majd biztatásnak veszi a jövőben. hogy az ura véresre verte. Sajnálta. Nővérét. Épp tárgyalásról jött a járási főnöktől. hogy egy kopékám sincs. Az iskolaszolga teavizet forralt a szamovárban. hogy nem kaphatna-e haladékot. indult hazafelé és töprengése közben olykor hangosan beszélt önmagával. ha bármily keveset juttat neki. Nekem még azt is megtiltotta.Nem lehetne itt valamit tenni. mihelyt megszerzi a pénzt.’ „A tehenet nem adom.tönkremegy és nem tud rajta segiteni.” . Megkérdezte. amivel tartozik.Törődj a magad dolgával! Tanitsd a gyerekeket. egy szomszéd falubeli idősebb özvegyasszonyt.Atyuskám. Azt nem tehette. három rubelt mégis csak elküldött az öccsének. Már a fehér hónak se örült ugy. A járási előljáró eljött az asszonyhoz. A paraszt figyelmessége nem volt egészen önzetlen. . atyuskám? Szolovjov hallgatta és még jobban elszomorodott. Parmén.A nővérem azt mondja. hogy tagadja meg tőle a segitséget? Ezt a megoldatlan kérdést hánytorgatva a fejében.az öccse . . hogy eligya a lószerszámot.Hát nem félsz az Istentől? 111 . „Hát már megmondtam. mert nem engedte. Az ura a háza előtt állt. hogy Vászja .rád talán hallgat. könyörögtem neki a nővérem miatt. Az előljáró erről hallani sem akart és követelte. de nem tud.Én meg azt parancsolom.kezdte Szolovjov .Próbáljátok megfellebbezni. Apró gyerekeim vannak. hogy lehetek el tehén nélkül?” . az asszonnyal majd megegyezik valahogy. azt mondotta. Kérését megtagadták.Nem szép tőled. hogy behajtsa rajta a bért. viszont. kire hagyja őket? Most a főnöknél voltam. nem annyira a maga. . kifizeti.

aki a szemináriumot elvégezte. Ellenkezőleg. Afanászjevna. csóválta a fejét. hogy a szerzetesi pályáról való lemondást határozta el. amely magasabb egyházi állással kecsegtetett. Most azonban. Pjotr a felekezeti iskolában tanult és mint jeles tanulót fölvették a szemináriumba. Eredj az utadra és törődj inkább azzal. amikor megpillantotta. aki titokban pálinkát árult. hanem tanitói is kijelentették. hogy a magas egyházi állásban.kérdezte az asszonytól. hogy le ne idd magadat megint. Hozzám adnád.Oh. olyan undort érzett önmaga ellen. azt megtehetem. Apja. hogy nemcsak társai.Natása? Elment sétálni. de pompás kislányod van! Szeretem és ha meg akarná érteni. hogy lelki üdvének és Istennek élhessen. becsapta az ajtót a tanitó előtt. Mikor azonban az asszony kiment a szobából. elment Afanászjevnához. Amint ennek tudatára ébredt. . nehogy megbántsd az idősebbet. Gyenge pedig azért vagyok. két pálya állt előtte: vagy a szerzetesség. egy asszonyhoz. Hol van Natália? . fékezned és mérsékelned kellett volna magadat. hogy mi az igazi élet. óvatosságra és bölcs mérsékletre van szükség. mert Isten nincs bennem. tüstént átlátta. hirtelen változás ment végbe lelki életében. Tartsd meg a tanitásaidat. Egy félpalackot vett tőle.Az Istentől félek. mert 112 . Afanászjevna csóválta a fejét. hogy részeg vagyok? . Erre az elhatározásra korántsem a becsvágy késztette.Jó. ivott belőle és cigarettázott. A püspök magához rendelte és hosszas oktatás után a következőket mondta neki: „Sok dicséretreméltót hallottam rólad. Te pedig . vagy a világi pap tisztsége. igen? .. alacsony érzés él. még pedig a földi dicsőségre való vágyódás. Felmászott a padkára és még egy darabig locsogott az igazi életről.Ne kételkedj benne. ne fecsegj bolondokat! Feküdj le inkább és aludd ki magad ebédig.Jaj. de tőled nem.Tán nem hiszed. De azt a gondolatot. amelyet Szolovjov egyik tanitójával az egyetemes egyház jelentőségéről folytatott és amelyet a püspök Szolovjov javára döntött el. Tehát Isten veled!” Mihelyt Szolovjov ezeket a szavakat hallotta. még egy másik. aki akkor még élt. Szolovjov az előbbi mellett döntött. arra kényszerült volna. de nem ment haza. mert gyenge vagyok. hogy a papi pálya legmagasabb fokára fog emelkedni. De még mielőtt a kolostorba lépett. Ne felejtsd el soha. Iljínszkojéban. hogy lelkében azon a kivánságon kivül. de noha Makárij atyával folytatott vitádban neked van igazad. Szolovjov még ott állt egy percig. hogy megnősüljön. menten elaludt és ebédig fel sem ébredt. . Ez a valóság. Ez tudomást szerzett egy theológiai vitáról. De különösen hatott reá egy intelem püspöke részéről. hogy csak azért nősüljön. . na. csakugyan berugtam és pedig azért. hogy meg vannak róla győződve. amelyet majd el akarsz és minden valószinüség szerint el is fogsz érni. hogy Istent és lelke üdvét szolgálja. Mikor az italt és a dohányzást megelégelte. hanem Arinához. feleségül is venném. . Itt is a legjobbak közé tartozott és kitünő bizonyitvánnyal hagyta el az intézetet. már menyasszonyt és parókiát keresett ki számára.kotródj befelé! rivallt rá a feleségére és miután az asszonnyal együtt belépett a pitvarba. egyetlen kivánsága az volt. mint a minap. ha mégis pap akart maradni. Ezt a változást főként az okozta. NYOLCADIK FEJEZET Pjotr Fjódorovics Szolovjov apja diakónus volt a kosztromai kormányzóság egy nagy falujában. Mint minden fiatalember előtt. amelyre nézve fennállott a nősülés kötelezettsége.

főként azonban iszákos hajlama miatt. Alekszándra Nyikolájevna megmondta neki. pufókképü Natása és a tanitó között valami különös viszony fejlődött ki: Szolovjov szerette a társaságát. Olvasni is tanitotta. amelyet magában már régóta latolgatott. sokat beszélt vele az igazi életről.a két legkisebb még a dada gondjaira volt bizva . amikor Natáliával együtt ebédelt és barátságosan elbeszélgetett vele. De ami a fő. egyszerü lány. melyik táborba sorozza. amelyet olyan könnyen környékez meg a bün. a lány mosolyogva hallgatta és csak ritkán szólt egy-egy szót. Előnyös állás volt. Többnyire ő beszélt. mintha minden iránt rendkivül érdeklődne. Alekszándra Nyikolájevna. De a lány Szolovjov kedvéért igyekezett. hogy egy uriházban való tartózkodás bizonyos kötelezettségeket ró reá. Szolovjov Porhúnovék házába költözött és ott tanitotta a gyerekeket. Nyeusztrójev.ilymódon álláshoz juthat. Már több mint egy éve élt a faluban. sajátságos pravoszláv hitet teremtett meg önmagának. Igy hát Porhúnovot legidősebb lánya Alekszándra vagy Lina.Köszönöm. amit könyv nélkül tudott és gyakran idézett. ha ezentul nem hozom többé zavarba és nem fogok tovább alkalmatlankodni. hogy Szolovjov a parasztok társaságában kétszer is lerészegedett. hogy tanitói és ismerősei mindig jóakarattal voltak vele szemben. akinek lánya. egészséges. az angol nevelőnő és a három fiatalabb gyerek . amikor Szolovjov félbeszakitotta: . Talán idővel házat és földet is tudnak szerezni. nem nagyon tisztelték. Alekszándra Nyikolájevna haragját. Minden volt. de még be sem fejezte szavait. visszataszitónak és minden erkölcsöt kigunyolónak találta. Nyeusztrójevvel ellenben őszinte barátságot kötött. mégis őszinte „nép barátja” volt. Az volt a szerencséje. 113 . A falubeliek furcsa természete. templomba járt. ami nem volt könnyü feladat. amig megjött az uj házitanitó. a nyolcéves Tánja és a tizéves Petja nagy bánatára átköltözött az iskolába. Nyeusztrójev nem értette meg Szolovjovot és nem tudta. Mikor ezen a vasárnapon kijelentette. urvacsorához járult és szerette az evangéliumot. Ez foglalkoztatta őt most vasárnap. böjtölt. De csakhamar magára vonta a háziasszony. Afanászjevnánál étkezett. a bün. hogy egészséges. a szentekről és főként Krisztusról. ittas állapotban olyan gondolatot fejezett ki. a vidám. tehát jó háziasszony és anya is válik belőle. csak nem konzervativ vagy monarchista. de másrészt nem tartozott a forradalmárokhoz sem. KILENCEDIK FEJEZET Iván Fjódorevics Porhúnov délfelé érkezett haza a városból. ahogy otthon nevezték. Egyéni. amelyet utált. beszédét is mindig olyan arckifejezéssel hallgatta. Egy iránta jóindulattal viselkedő tanitója ajánlotta neki ezt a helyet. Erre a lépésre nem tudta magát elszánni és azért szülei nagy bánatára a világi papi hivatás tervét is föladta.fogadta az előszobában. mert nem volt elég tiszta és mert a villa helyett a kést használta az evésnél. aki semmiben sem különbözött a szocialistáktól. Ugy vélte. de Porhúnovékkal nem érintkezett. Alekszándra Nyikolájevna csak hajnaltájban aludt el és még nem kelt föl. hogy nőül akarja venni. hogy annyi elnézéssel türt meg eddig nagyrabecsült házában és bocsássa meg. mert fizetésén kivül még jól fizetett magánórákat adott Porhúnov nemesi marsall gyermekeinek. Elfogadta a tanitói állást Nyikóljszkoje-Porhúnovóban. végre megszabadulna ettől az agglegényélettől. különösen a két legfiatalabb. Azután a gyerekek. Most már csak egy lehetősége maradt: hogy néptanitó legyen. megtartotta az egyházi ünnepeket. De különösen felháboritotta az asszonyt. Még ottmaradt néhány hétig.

nem tudtam. ha az ember hazajön hozzád. Hát te hogy vagy? . elment.Nos. akik fiatalkorunkban nem éltünk tiszta életet.Nem. aki apró hibái és szertelenségei és korához sehogysem illő könnyelmüsége ellenére pompás teremtés volt. parasztjaival és cselédségével mindig békés viszonyt tartott fenn. „De minket férfiakat. milyen jó. mintha az asszony kicsit izgatott volna. Porhúnov elszundikált a szobájában és csak a felesége keltette fel. második énje. hogy itt vagy. hogy szerezzen egy másik diákot. vidám. Jó tanitó volt és forradalmár létére is derék ember. .Megirom Misának.Verekedtél megint? .mondotta az asszony és magában hozzátette: „Istenem. jóleső megkönnyebbülés és felszabadulás érzése fogta el. azt hiszem. puha divánjához. . de ez nála elég gyakran fordult elő.Hogy tudtam volna megcsinálni? . . hogy van a mama? . amit szivelelke kivánt: egészséges.Jövök. üdearcu kislány volt. A gyerekeket már láttam. a tizenhat éves Linának. bocsásd meg. mennem kell. 114 . feszes egyenruhát házikabáttal és papuccsal cseréli fel. Pjotr Vasziljevics a ház öreg szolgája volt. Mit tehetek már most?” . olvashatta a legérdekesebb könyveket.Megcsókolta a gyerekeket. . De mindenekfölött itt volt ez az aranyosszivü. mint aki a kényelmetlen.Köszönöm. a megszokott anyagi és szellemi környezetbe.tette hozzá hangosan.És mi van Nyeusztrójevvel? Nem akar mégis itt maradni? . pontosan felszolgált étkezései. Ugy-e te is jösz mindjárt? . Hogy vagy? . a gyerekekhez. szeliden megsimogatta a nyakába gyürüző fürtjeit és mosolyogva kérdezte: .És mi van Nyeusztrójevünkkel? Azt hallom. Megcsókolták egymást.Kár. ellenkezőleg.kérdezte a kis Petjától. nagyon későn feküdt le.Igen.. kényelmes pamlagán pihenhetett. kénye-kedve szerint járt-kelt házában. El sem tudod képzelni. Még mindig reméltem. Különben jól van.Igen. . örülök. villant át Iván Fjódorovics fején. mint mindig. Meg volt mindene. . . Nem kellett immár gondosan lépkednie és folytonosan körülnéznie. finom. hogy meggyanusitottam ezzel az emberrel”. aki urának egyhangu életébe szint és változatosságot varázsolt. milyen gyalázatos nő is vagyok én!” „Milyen csunya dolog volt részemről. nagyon jól. nyugodtan.Ugylátszik. nyilt. amennyit akart.Óh. hogy nálunk marad.Nem sikerült tehát maradásra birnod? . nincs más mód. leülhetett iróasztalához. hogy alszol. . aki nagyon csinos. férjének igazi élettársa. csak átnézem a postát. Valahányszor hazajött családja körébe. ha dolgozni támadt kedve. Ezért ura most is ugy tett.Ezekkel a szavakkal a szobája felé indult. szép gyermekei. mindig ez a nyomorult gyanakvás kinoz. hogy elvitte a holmiját és elutazott. . Pjotr Vasziljevics azt mondta.Semmi baj. De már csengetnek reggelihez. ha izgatottnak látta: nem vett észre semmit és utazásáról kezdett el beszélni.. Ugy látszott. Ő. gyengéd és szeretett asszony. . sőt még annál is több.

másrészt védekezésre inditanak.amióta mint negyedéves vizsga nélkül távozott az egyetemről . Egy sógornak a családja eljött vendégségbe. A házastársak egymáshoz való viszonya változatlanul jó maradt. gondolta magában az asszony. minden fogyatékossága eltünt az asszony szemében: minden jó tulajdonság foglalatát látta benne. Szégyene.. 115 . TIZEDIK FEJEZET A nagy egyetemi város egy szegény negyedében Perepjólkina özvegyasszony házában már második éve lakott Matvéj Szemjónovics Nyikolájev. akit ismerősök ajánlottak. de mint forradalmár a „narodovolcok” végrehajtóbizottságának tagja és egy körnek a feje. miért tegyem tönkre a nyugalmát? De másrészt hallgatni sem tudok”. a gyermekekhez való viszony hasonlóképpen. Harminckétéves volt. hogy ennek a szerelemnek a boldogsága kimondhatatlan: érdemes érte szenvedni. Rettegett. mig az erkölcsi. Szelleme. Leült a reggelihez és a hétköznap gondjai egészen elfoglalták s elfeledtették vele a megbánás. a másik. A gyerekek szamárhurutot kaptak és emiatt minden egyéb feledésbe merült. amely a szocialista eszmék terjesztését tüzte ki céljául a munkások közt. hogy nem viselheti el. amint kiment a szobából. gyengédsége. szilárdan meg volt győződve tökéletességéről. főként azonban önmegtagadása. És már nyolc év óta . hogy tovább éljek ezzel a hazugsággal.. a mindennapi élet apró gondjai és a megszokás lassankint begyógyitják és behegesztik. akik nem élnek benső lelki életet. aljassággal? Nem mondhatom meg neki. bünbánata oly erős volt. amelynél életét és szabadságát kockáztatja. Három hónap mult el.. Csak ne rohanjon könnyelmüen vesztébe! Bizonyára valami vakmerő vállalkozásról van szó. a szerelem és a sorsáért való aggódást. polgári foglalkozásánál fogva a zemsztvo statisztikusa. amilyennel még sohasem találkozott életében és akinek nem volt párja a világon: nem. amiben akaratlan tulzás volt. Nemcsak képzelete csinált belőle tökéletes embert. Az asszony figyelemmel kisérte a forradalmárok mozgalmairól szóló hireket. De akkor eszébe jutott ő. őszintesége. több izben be kellett utazni a városba. csodálattal töltötte el az asszony szivét.„Lesz-e erő bennem. ha nem bizik szerelme legyőzhetetlenségében.egészen a forradalom ügyének szentelte magát és társai közt előkelő helyet foglalt el. 1909. Ez történt Alekszándra Nyikolájevnával is. lelki sebeket azoknál az embereknél. hogy az ő gyerekét hordozza a szive alatt. jósága. Minden hibája. az ő neve azonban nem került a nyilvánosság elé. egyszer a fővárosba is. Tőle nem jött hir. Az élet rendes medrében folyt. hogy testi sebek és betegségek mélyen bevésődnek az emlékezetbe s egyrészt fájdalmat okoznak. De éppen az az emberi élet átka. A legborzasztóbb azonban most az a tudat volt. Kisajátitások és merényletek napirenden voltak. müvészi érzéke. ahol a régi ismerősökkel való találkozás uj gondolatokat vetett felszinre.. ezzel az. mely talán romlásba dönti. Az uj házitanitó. lelke mélyén. ha erre gondolt. nyugodt embernek bizonyult. Fölmerült előtte átszellemült szerelmes arca és ugy tünt föl neki. Ez mentette meg a szégyen és a megbánás gyötrelmeitől.

hogy elmondjam e helyzetről a teljes igazságot. nem tudok.Második fogalmazás. amelyek az uralkodó osztályok többségét csaknem beszámithatatlanokká teszik. Az önigazolás óhaja. amelyek közt élek. de erőlködnöm kell. Volt idő. a felszabaditott néptől való félelem. hogy ne tulozzam amaz osztályok büneinek leleplezését.életem követelményeivel összhangban nem álló . hacsak részben is. amit én olyan világosan látok. megalázott. a maga világában köztiszteletnek örvendő agglegény. egy moszkvai bank 8000 rubel fizetésü alkalmazottja. És valóban. amikor megpróbáltam megváltoztatni ezt az én . és hasonlókép a nép irigysége és elkeseredése hijján a legelőnyösebb körülmények közt vagyok abból a szempontból. akik nem látják e nép fogyatékosságait és hibáit és ugyancsak nem akarják látni a mult azon enyhitő körülményeit és bonyolult feltételeit. amely testileg is. még ha csak részben is. hogy az igazságnak megfelelően elmondjam. alvás. hogy a sors éppen ezért is állitott ebbe a különös helyzetbe.testi erőim gyengülésének mértékében egyre erősebben ráeszmélek helyzetem egész bünös voltára és egyre jobban szenvedek ettől a helyzettől. aki csak századrészben is átérezné . a demokraták mindennapos hibájába. 116 . kegyetlenségét és minden borzalmát. hogy a testi szükségletek . ami oly erősen kinoz. Most pedig.helyzetemet. Én éppen ilyen helyzetben vagyok: nemcsak nem kivánom magam igazolni. sem a szegények és elnyomottak irigysége a gazdagok és elnyomók iránt. családom és annak követelései nem bocsátottak ki a karmaik közül. az a helyzet. vagy legalább is néhánynak azok közül.étel. MÁSODIK FEJEZET Egy több mint 1000 gyeszetyin föld tulajdonosának gazdag falusi házában vendégeskedett felesége unokafivére.annak a helyzetnek az igazságtalanságát. . amelyekkel való érintkezésemet szégyenlem. mozgás . Igyekezni fogok ezt képességeimhez mérten kihasználni. Lehetséges. hogy leleplezzem az emberek közt kialakult viszony minden hazug és bünös voltát. hogy ez a helyzetem azt követeli tőlem. amelyben az emberiség elnyomott. nem tudom megváltoztatni életemet ugy. csodálatos a sorsom. hogy ez az én helyzetem nincsen hasztalan. Hogy legalább ez enyhitse. vagy (helyesebben: nem tudtam és nem volt erőm kiszabaditani magamat közülük. és megkönnyitsem esetleg. Alexándr Ivánovics Volgin. melyet nem homályosit el sem az ön-igazolás óhaja. lelkileg is szenved. alighanem a legalkalmasabb arra. És ime. nem birom. szenvedő szegény ördög. amelyben vagyok.kielégitését ne kisérné nyomon a büntudat s a helyzetemért való szégyenkezés. az a gondolatom támad. testi erőim kimerültével már nem is próbálkozom megszabadulni és különös. hogy lássam és el tudjam mondani az igazságot. ruházkodás. bünös környezetben élek és nem birok. és alighanem a legelőnyösebb arra. amit érzek és ezzel a vallomással ellensulyozzam esetleg azt. Aligha létezik egy olyan meghajszolt. nincs erőm elmenni belőle. és kinyissam esetleg a szemeit azoknak.mint ahogy én érzem most . annak a tulnyomó többségnek a helyzetét. Régóta érzem ezt és ez az érzésem az évek során nőttön-nőtt és az utóbbi időben legmagasabb fokát érte el. a helyzetemet. Kinosan érzem most mindezt és ennek dacára ebben az erkölcstelen. de a mult bonyolult körülményei. nyolcvanadik életévem betöltése után. amelyek helyzetét lelkem minden erejével gyülölöm s amelyek életében való részvételtől nem tudok megszabadulni. ELSŐ FEJEZET Milyen furcsa. koldussorba döntött többsége van. Ugyanugy képtelen vagyok beleesni az elnyomott és rabszolgaságba döntött nép és védői. akik még nem látják azt.

„Talán Portocskiba. Sztyepánra hagyva az általa okozott rendetlenségnek és tisztátalanságnak eltakaritását. hogy milyen idő van . zokniját. A viz elő volt készitve. hogy az öltözködés után kipihenje magát. Alexándr Ivánovics cigarettára gyujtott. mellényét és még kabát nélkül. három párnával és ráöltött lepedőjü takaróval. fényesre tisztitott. frissen felhuzott ruganyos ágyra. a tiszta. Maga a házigazda már nyolc órakor kiment a gazdaságba. aztán kiment. hálóköntösébe. kiporolt és kikefélt ruhájával és összehajtogatott keményitett ingével. angolkészitményü cipőjét. leült egy puha karosszékbe és cigarettára gyujtva arról kezdett gondolkodni. nagy szattyánbőr erszényét. Alexándr Ivánovics bement hálószobájába. A kávé mellett Alexándr Ivánovics elbeszélgetett a tanitóval és a másolónővel az időjárásról. mellényét. . ameddig a háziak többsége aludt. damaszt-abroszon már csillogott az ezüst.és szakállkefék. Alexándr Ivánovics órájára pillantott: még nincs késő. Az óra tizenkettőt mutatott. Reggel nyolc órakor felébredve. ott állt a kávéfőző. arról a tegnapi neveletlen viselkedéséről. keményitett ingét. hogy sihederfiának megfenje a kaszáját. Először a kettős angol kefével kétfelé kefélte a tükör előtt göndör. egy óra körül mégis elaludt. azzal a pénzzel.öt perc hiányzott már csak a kilenchez .jó „honoráriumot” várt Alexándr Ivánovicstól és annyira megszokta ezt a munkát. két matraccal. hatunokás lakáj. a forró tej.és fésülködő szerszámok: szappan. melynek folyamán minden ok nélkül gorombáskodott apjával. Azután sürü fésüvel látott neki a fejének. gondosan kitisztitotta a körmeit. Miután megnézte magát a tükörben és megelégedéssel vett tudomást külsejéről.és kezdett tisztálkodni. aki már harminc év óta szolgált a házban. hogy a nap ne zavarja akár tizenegy óráig is aludni.a függönyök le voltak huzva. De Szemjon Nyikolájevics levelét is meg kell válaszolni.a másolónője. azután levetette kabátját. Miután sietség nélkül megmosta az arcát és kezeit. Sztyepán. 117 . a nadrágzsebébe betette az erszényét. Ott. de lehet Portocskiba34 is (ilyen nevetséges neve volt az erdőnek). hogy milyen irányba vegye aznapi sétáját. zemsztvói előkelőségnek és mezőgazdasági cikkirónak .betette a mellényzsebébe. bebujt papucsába. kitette a szalvétával leteritett asztalkára aranyóráját. a tejszin.egy nagybirtokosnak. Alexándr Ivánovics fésülködni kezdett.” Határozott mozdulattal felállt. szivaccsal ledörzsölte fehér. Az asztalnál csak egy egyetemi hallgató ült. akinek még pirkadat előtt sikerült besietnie a falujába. ahogyan a mindig kijáró borravalót nevezte: . Felvette alsó fehérnemüjét. a vaj és a sokféle zsemlye és sütemény. amelyet barátjánál szándékozott eltölteni. lábujjhegyen besietett hozzá. . vagy öt percig a hátán feküdt. maga pedig lefeküdt a tiszta. Lehet a parkba. oldalára feküdt s bár sokáig hánykolódott. ami a 180 rubelből maradt. aki ezért. köröm-. cipőjét. Az öreg. azaz ki voltak mosva és tisztitva a tegnap bepiszkitott mosdó. amennyit az utra és apró kiadásokra vett magához a két hétre. nadrágját. pénztárcáját. körömkésecskék és ráspolyok. Ezüst cigarettaszelencéjét és villanyos öngyujtóját és két zsebkendőjét betette a kabátjába. bajuszkeféjét és fésüjét. ezüst cigarettaszelencéjét. az ebédlőben. mosakodni és öltözködni.vagy ezüst kinézésü szamovár. sikertelen fia volt. a tegnapi vintről és Fjódoritról. A vendég megköszönte fáradozását. hála egy másik lakáj. fog-. zsiros testét és megmosta a lábait. a háziakkal játszott vinttől fáradtan. a másodszülött fiu tanitója és ez a fiu és a házigazdának . Különben ez ráér azután is. családos. sorra véve emlékezetében az elmult nap benyomásait. Fjódorit a házigazda felnőtt. megkérdezte. Alexándr Ivánovics bement az ebédlőbe. a kulcsárnő és a bevásárló gondoskodásainak. tegnap levetett cipőjével. azután elfujta a gyertyát. 34 Portocski = (alsó) nadrág. majd ritkuló haját vette hasonló kezelés alá. haj. csillogó nadrágtartóval biztositott nadrágját. magától értetődően az ötvenéves lakájra. csöngetett. mindezt a holmit kiállitotta az ajtó elé. és belebujva hálóingébe és hálóköntösébe. oldalt őszbecsavarodó szakállát. vette óráját. kidobta füléből a piszkos vattát és frisset dugott be. hogy teljesitésekor már a legcsekélyebb undorodást sem érezte. azután a ritka teknősbéka fésüvel kifésülte.Este.

atyai. Alexándr Ivánovics az előszobában vette panamakalapját (20 rubelbe került).felelte. azután beállt a lovastestőrséghez. aki a házukban élt. Alexándr Ivánovics teli tüdővel lélegzett és örült életének. „Igaz. piszkos ingben és sapkában. Alexándr Ivánovics elsétált kedvenc ösvényein. Lehet. Ezt könnyü mondani.” És Alexándr Ivánovics. visszaemlékezve gyakori külföldi utazásaira. Mikor Alexándr Ivánovics megismételte a kérdést.és vezetéknevének kezdőbetüivel. aztán a magántermészetü kérések. A juhok megijedtek tőle. . a kétfelé kefélt szakállra és főleg az arany szemüvegre és nem tudott tüstént válaszolni. egyik a másik után elrugaszkodott. Annyira meg vagyok elégedve. juhok. amelyet vagy 50 gyeszetyinnyi területen gondozott ösvények csikoztak. elefántcsontfogantyus sétabotját (50 rubel) és kiment a házból. ugyan.A mienk. vállán lyukas.Fjódornak hivták. a fiu magához tért. hogy rajtaragadt még akkor is. balra a rét és a gabonaföldek és a legelő nyáj. A virágokkal diszitett terraszról az előkertbe ért. disznók. és e virágok mellett befordult az évszázados hársfasorba. amely szögben tért el attól.mondta fejét csóválva és mosolyogva Alexándr Ivánovics. gondolta. falun élnek”.Kié ez a nyáj? A fiu rémülethez közel ámulattal nézett a kalapra. a disznók ugyancsak. a háziasszony kereszt-. a lugas mellett és kiért a földekre. kupalaku ágy volt kiképezve. falun sem lehet nyugodt az ő agronómikus terveivel és zemsztvójával. s most ott élt a birtokon. Magához szólitotta a fiut. de a második évben abbahagyta. Alexándr Ivánovics a régi parkba jutott. A parkban kellemes volt. ölberakott kezekkel és mindent leszólt és mindennel elégedetlenkedett. de ez az ő akarata. itt. amikor az. hogy Nyikoláj Petróvics itt. Portocski sötét-zöld tölgyei. „Egész Európában nem találni egyetlen ilyen tehenet. vastag. „Kilenctől kettőig. amelyen éppen szántottak. . Jobbra festői piros-fehér szinfoltoknak látszottak a krumpliszedő asszonyok. 118 . ahol olyan kellemesen pihenheti ki magát a bankban végzett fáradságos munkája után. hogy mennyit dolgozik télen a bankjában. amelynek ernyője le volt tépve. Ez a Fjódorit még aludt és aludt az egész háznép is. de a földeken még kellemesebb. Elsziva egy cigarettát. Egy pásztorfiu kurjantott a juhokra és pattogtatta ostorát.” És elmosolyodott. a két sovány tehén rámeredt. Igy volt ez most. arra gondolt. miközben fejét csóválva uj cigarettára gyujtott és rugalmasan lépkedett erős lábaival kemény. . Nem ugy. „Boldog emberek. A földön parasztjószág legelészett: tehenek. „Mégis mennyire el vagyunk maradva Európához képest”. faragott. S aztán a Duma. amelynek közepén fehér.” És Alexándr Ivánovicsnak kedve támadt megkérdezni: hová vezet ez az ut. durva. az unokanővérénél. a házigazda nővére. . már egyáltalán nem volt nevetséges. néha mindennap. Anna Mihájlovna. Mellettük elhaladva. Az egyenes ut a park felé a nyájon keresztül vezetett. borjak. különösen most. mint itt. A Portocskiben tett sétája után. de szintén megunta. Beiratkozott az egyetemre. angolgyártmányu cipőjében. esetleg ötig. ugyanott a kertész valamit méricskélt és egy legény valamit fuvarozott szekerén. piros és kék virágokkal szabályosan csikozott. egyenes uton indult visszafelé egy földcsikon keresztül.Hogyhogy a mienk? . amit tett. Ezt a fasort a parasztlányok tisztogatták ásókkal és seprőkkel. nevezetesen: maga a háziasszony. egy volt kormányzó özvegye és egy tájképfestő. kissé jobbfelé. de egyszer valaki tréfából vagy szándékosan Fjódoritnak szólitotta és ez a név annyira nevetségesnek tünt fel. gondolta magában. Aztán az ülések. amelyen ő ment és hogy kié a nyáj. A fiu bocskorban és kapcában volt. hogy hiányzom már neki. de ez már nem tart sokáig. oldalam ugyancsak virágokból monogramokkal. elől pedig.

Hogy hivnak? .. hogy szerezzen meg a számára egy árverés alá kerülő Madonna-képet.. elmondta. Alexándr Ivánovics bement a házba. .Pirogóvói. Alexándr Ivánovics megkérdezte. . . hogy felállt volna. Olyan jól érzi magát itt az ember. Alexándr Ivánovics kérdezősködni kezdett. Eszébe jutott ugyanis. hogy mit kiván. 119 .Hogyan. csak minél gyorsabban. hogy öt gyereke van. . . Várhatunk egy keveset.Miért? .felelte a paraszt.Nem tudom. anélkül. Alexándr Ivánovics megnézte az óráját és bosszusággal állapitotta meg. azon gondolkodva. Arszéntyij? . Az ajtó előtt egy mezitlábos paraszt állt.Alamizsnát kérni.Jártam. Ha lehetséges. Alexándr Ivánovics elővett egy háromrubelest és átadta a parasztnak. meg-megrázva csengetyüit. szakadozott kaftánban és sapka nélkül. Teljesen kiment a fejemből.Mítrij Szudárikovnak. És letérdelt és nem kelt fel. látta. A ház elé érve.Hát a levél? .Hát ez az ut hova vezet? A fiu megmondta és Alexándr Ivánovics folytatta utját a ház felé.Nos. . A paraszt beszélt a helyzetéről.kérdezte a házigazda. . hogy a mienk? . . hogyan fog csipkelődni Nyikoláj Petróvicson afölött.Azonnal utazom. .azt akarta megirni barátjának és tisztviselőtársának. A lovak amugy is már negyedórája várnak. és nem tanultál meg? . de csak egyetlen lova volt és sirva fakadt. .S most mit akarsz? . kékkaftános kocsissal a bakon már ott áll a tornác előtt. jóllakott. Meghajtással köszönt. Nyikoláj Petróvics az előszobában állt. A házigazda. talán nincsen iskolátok? .Mi az.A nyomor hajt. . hogy már 12 felé jár.Pardon.. pardon.Nyikoláj Petróvicshoz jöttem. . A paraszt földig hajolt előtte.a levél azonban még nem volt megirva.fordult Nyikoláj Petróvics a kocsishoz. Pedig a levél nagyon fontos volt. . hogy minden igyekezete dacára mégis rosszul áll a népoktatás ügye. a lovam felfordult. hogy mindent elfelejt. Azonnal megirom. hogy Nyikoláj Petróvics beutazik a városba és ő levelet akart küldeni vele Moszkvába. A házhoz közeledve. nem tudok.Irni-olvasni tudsz? . amint az előszobában találkoztak.Nem. . hogy a napon fekete lakktól csillogó kocsi elé fogott négy erős. . gondozott fajló ezüstöves. bárhogyan igyekezett is Alexándr Ivánovics rábirni.Nem. S a legyek nagyon bántják őket. .Lehetni lehet.Aztán hány éves vagy? .

Mítrij Szudárikovnak hivták. De valamennyien erejükön felül ettek és beszéltek. hogy minden kiesett a kezünkből. siess. . Sztyepán megsajnálta. öngyilkosságokra. elmondva mindazt. Kérlek. . gondolt és beszélt. . boros. segitett neki a csődört a szekérre dobni is. . kvasszos.mondta a kocsis. megirta a levelet. sem beszélnie. ebédre fordult az idő. behozva. kezébe se vette.Boriszák. Alexándr Ivánovics meghallotta a villásreggelire hivó harangot. A háziasszony szünet nélkül fecsegett. elővette irómappáját. Alexándr Ivánovics bement szobájába. kulcsárnőkön és edénymosogató asszonyokon. Villásreggeliig Alexándr Ivánovics az ujságokkal foglalkozott. Hála több mint tiz.Láttad őt? .higgadtan és szokásához hiven átment a szinházakra. .ahol megdöglött.elragadó volt és mindig a legnagyobb élvezetet szerezte mindenkinek. kiment Nyikoláj Petróvicshoz.. a tanitó egy-egy szót váltott az özveggyel. a pecérhez. és mindaz. amikor nem indulnak? Ugy siettünk a fiukkal. Senkinek sem akaródzott sem ennie. de a „Novoje Vremjá”-t35. tudományos ujdonságokra. a konyhába és a kulcsárnőhöz. . most meg hizlalhatjuk a legyeket. fütőkön. a másik teljes. hogy mindaz. ásványvizes palackokkal. Az elülső lábakról Mítrij letépte a patkókat és odaadta feleségének. A csődört 35 Az első három liberális. hogy elment Szanyinhoz. magában pedig ezt gondolta: „mit parancsolják. Alexándr Ivánovics érezte és tudta. fel nem szolgált ételt hozatott és a lakájok ki. mert neki magának kellett burgonyát behordania. kolerára és versikékre. hogy befogjak. Andréjevkába. de visszafordult és megkérdezte Nyikoláj Petróvicsot a parasztról. az utolsó konzervativ napilapja volt a cári Oroszországnak. kertészeken. azonnal. Alexándr Ivánovics megindult a szobája felé. hogy a csődört kivigye a határba. . ostobaság. amit csinált. . hogy az urasághoz eljött. és két lakáj szünet nélkül futkározott ide és oda. kancsókkal. nem szabad elásni. felszolgálva és lehordva a hideg és meleg ételeket. Néha csend állt be és ilyenkor Fjódorit lépett az előtérbe s a helyzet kinosan unalmassá vált. de nem mutathatta ezt és tápot adott a beszélgetésnek. Miután a politikai hirekről . Amig várakozott rá és megalkudott vele a bőr árára nézve. gondolt és beszélt. köztársasági elnökök. 120 .Azonnal. Ő csak a „Russzkije Vjedomosztyi”-t. kuktákon és végezve a lakájokon.az asztal nyolc ezüst teritékre volt megteritve. A pecér Szemjon nem volt odahaza. kivéve a legostobább embereket. kizárólag ezzel foglalkozó ember munkájának. Andreján nem adta a lovát. HARMADIK FEJEZET A parasztot. Ilyenkor aztán a háziasszony valami uj. amit az unokanővére beszél.Miért ne lehetne várni. szalvétákkal. Fjódorit komoran hallgatott.mint maga nyilván hitte. Igy ment ez a villásreggeli egész ideje alatt. melyet a házigazda járatott. a „Rjecs”-et és néha a „Russzkoje Szlovo”-t olvasta.” . folytatva a szakácsokon. de tényleg sajnálatra méltó.és berepültek.megjött Szanyin is. amit csinált. miniszterek cselekedeteiről és a parlamentek határozatairól .Viszontlátásra. kitépett csekkönyvéből egy lapot. . Mig a gödröt megásta.az ásó tompa volt. aki segélyt kért. Első dolga az volt. Az egyik csak féldarab volt. A megelőző nap. . reggeltől estig lótott-futott a felfordult csődör miatt. aki elhult lova miatt jött kéregetni. szikrázó kristállyal. abrosszal. kitöltötte 180 rubelről és betéve egy boritékba.a császárok.kezdve a mosónőkön. nagynehezen megkapta Sztyepánét. Azután elkérte a szomszédja lovát.

A kakasok már háromszor is kukorékoltak. egy mezitlábas fiatal leány egy szál ingben.Már küldtem érte. Szanyinnal kiivott egy félmeszelyt. a legkisebb csecsemő. Mítrij. bánatában betért Matrjónához. egyenes testtartásu öreg Maszéj. aztán bedobták a gödörbe és beásták.mondta Mítrij.Igen. rugaszkodott. hogy gyere csépelni. Mítrij a szérübe ment és tüstént munkához látott. mint ő. amikor visszagondolt a tegnap történtekre: hogyan vergődött.Jól van. Mítrij a szájába vett egy kortyot és megmosta vele a kezeit. mondd meg. . . A düledező. tüstént a dolgozókhoz lépett. Tudta. csak ritkán hagyva ki egy-egy megakadt szalmaszál miatt. a pénzt odaadta az asszonynak. Az utcáról egy tizéves leány jött be. Mítrij a szöglet felé fordulva háromszor keresztet vetett magára. A füsttől köhögni kezdett. amely mellett Mítrij elhaladt.Nagyapa a szérüskertben van. pirkadat előtt ébredt. összeveszett feleségével és lefeküdt a pitvarban. Elmegyünk az urasághoz. vette ásóját és gereblyéjét és elment Kaluskinékhez.Jó egészséget. Mítrij holtra fáradt. összecsavarta és a kerités alá dugta rongyos kaftánját és kettőzött szorgalommal látott neki a munkának: villájára vette a szalmát és feldobta a kazalra. hogy hová álljon . Levetkezetlenül aludt. ujból a szájába vett egy korttyal és megmosta az arcát. mig a másikkal a csecsemőt szoritotta piszkos ingéből kivett. Leánya éppen a vizet hozta. rongyos kaftánjával betakarózva. szalmát adogatni. mert az előző héten őnála dolgoztak a bérbevett lovas cséplőgéppel. El kell mennem Ugrjumajába. Ugrjumajába? . szokása szerint. és szive összefacsarodott. rendbehozta és lesimitotta haját és göndör szakállát. . Mítrij levetkőzött. csupán négy rubel 80 kopékája maradt a bőréért. a padról felkapott egy rongyot és kiment a pitvarba. Miután megkapta a három rubelt Alexándr Ivánovicstól és ugyanannyit Nyikoláj Petróvicstól. Talán vissza is jött a lány. A nyolcvanéves öreg gazda már hallott a csapásról. Felesége és a lányai a kunyhóban maradtak. A három versztára levő urasági szérüskertből egyszerre csak felhangzott a gőzcséplőgép füttye. lelógó melléhez. ugyanolyan szegény ördögök. megfeszitve az istrángokat. Az asszony félkezével szalmát dugdosott a kályhába. és most nincsen lova. . ismét más asszonyok és parasztok nagy szalmakötegeket nyujtottak fel a boglyán álló parasztnak. Azt üzenik. A munka forrt. hogy Kaluskinék. Négyen voltak. de nem mintha nem hittek volna nekik: egyszerüen meg sem hallották a figyelmeztetést a munka és a róla folyó beszélgetés hevében. azért hivják csépelni.lenyuzta. Az ostoros egy és ugyanazzal a hanggal kurjongatott rájuk: „Na. jövök. kedvesek!” Néhány asszony a kévéket bontotta szét. a nyolcvanéves. jövök. Köszöntötte és megmutatta. Az ostoros körül sovány lovak jártak körbe. . füsttől fekete kunyhóban már be volt fütve. egy szál piszkos ingben. öthetes. el kell menni. megigazitotta a nadrágját.Viz mért nincs? . hogy tiz óra körül ott leszek. És a gazda. . megtörülközött a rongyban és ujjaiban. fordult fel a csődör. Felkelt. kezeivel kotorta ki a krumplit és tette be egy kosárba. visszajött. 121 . amely Mítrijt érte. A konyhakertben. nadrágban. mások a szalmát és a kalászokat gereblyézték össze.Jól van.A nagyapád hol van? . Kaluskinéknél már régóta egyenletesen bugott a cséplőgép. piszkos. és kiment az udvarba.a kazalhoz. Mítrij bácsi. előbb kiment az udvarba s utána bement a kunyhóba. magas. Igy ment a munka megszakitás nélkül ebédig.

Miért van ez? 1910 augusztus-szeptember. hogy elég lesz-e..a gazdákon kivül kilencen voltak . amely megengedi „Az orosz nép szövetségé”-t.mondta a gazdasszony. nyugalombavonulása után is élvezett fizetéssel.Elég volt. Itt van egy kedves.Anélkül is találgatom.nem maradt más hátra. Ime. vénasszonyok. Ebéd közben egy félkaru koldus jött be a kunyhóba. nézve és nem látva őket. hogy már szükségük sincs kereszténységre vagy bármilyen más vallásra. tájképet lásson bennük. ahol elismerték a halálbüntetés szükségességét. . emellett gyakran jószivüek. fiatalemberek. Borzasztóan vágyódott egy cigaretta után. szenátor. anyák.mondta az ostorosnak. éhes. annyira magasabban állóknak tekintik magukat. Leves volt kenyérrel és főtt krumpli kvasszal. Mítrij nem feküdt le. egy volt kormányzó. tarisznyával a vállán és nagy mankóval. Igy dolgoztak estélig. imádkoztak. * És ezek közt az emberek közt nyugodtan élnek olyanok. 122 .Béke a háznak. A koldus elment. félrevezetett. nyugodtan élve le éveiket. mint hogy eladja tehenét . Egy szempillantás alatt felhányták a kicsépelt szalmát a kazalra és a szérüskertben megtisztitották a pelyvás szemet a kalászoktól. hogy ne önmagát. És itt van ez a kedves leányka. A cséplőmunkások felálltak. az emberek már ujból munkába álltak. Adjatok Krisztus szerelméért. amely megszánta a nyulakat. . Itt van a vendége. Kenyeret és sót. Márfa. aki egész életét tétlenségben. Márfa.Vágj le. Az aggastyán a kamraajtóban állt. majd bementek a kunyhóba. falánkságban és paráznaságban töltötte el és aki a „Novoje Vremja” cikkének olvasása közben csodálkozik a kormány értelmetlenségén. Elbeszélgetett a gyomeni paraszttal. ezer és ezer gyeszetyin birtokosa. megköszönték gazdáiknak az ebédet és kimentek pihenni. jó anya. az aggastyán öregasszony-menye.s mikor visszatért. erkölcsi vakságra kárhoztatott gyermekek. amely az egyetemre bocsátja a zsidókat.helyetfoglaltak az asztalnál. ugyhogy miután elvégezték a szentképek előtt az imát. Nyikoláj Petróvics. . hanem valami diszletet. Itt van ellenfelük. kikérdezte a marha-árakról. A munka most még élénkebben fellángolt. . Márfa engedelmeskedett. Isten azt parancsolja. A koromtól fekete kunyhóban már minden elő volt készitve és az asztal körül padok álltak. aggastyánok. egy darab kenyeret. zöld férges almát rágcsáló gyermekeket és megszokja. aki a „Russzkije Vjédomosztyi”-t olvassa és csodálkozik a kormány vakságán. aki leánykájának felolvassa Fuchs-kutya történetét. ez nem szép tőled. . És élnek e korszaknak közepette.Ebédelni. hogy felezzünk meg mindent. szerencsétlen. Vágj neki. aki látja sétáin a mezitlábas. gyermekek. hanem a boltoshoz szaladt dohányért. . akik magukat keresztényeknek vagy annyira felvilágosultaknak tartják.magunknak sincsen.Ne vétkezz. itt van egy öreg aggastyán. .Isten adjon neked . aki helyesléssel olvassa a jogászok gyüléséről szóló beszámolót. . valamennyien . .

amikor rákerül a sor és fogadja a látogatókat. amelyet kötelességei teljesitése után érzett. mennyire becsüli még az effajta dicséretet és a földi hiuságot egyáltalán. hogy belőle. amikor a jószivü sztarec a sok látogatót emlitve. hanem megerősitették abban a tudatban.ISZIDOR BARÁT (TÖREDÉK) ELSŐ FEJEZET Iszidór barát az istentisztelet alatt fejét lecsüggesztve. ismét eszébe jutottak ezek a szavak és megijedt attól. valamint arra az örömre. az oltár elé lép. szintén felüditette Iszidór atya lelkét. kezébe veszi az ezüstkelyhet és elvégzi az urvacsoraosztást. hogy az eksztázis perceit. hogy lesz.hogy a többi barát módjára mondjon misét a templomban. óráit és napjait gyakran a csüggedés. hogy megszabadult a test bilincseitől és örömét az elragadtatás fokáig emelték. amit érzett. amely közte és egy nő közt folyt le. amikor is szüntelenül a földi élet mulandóságán elmélkedett és felismerte magában Istent . öreg. ismét visszamegy az oltárhoz. mosolyogva mondotta. És amikor a nő szavaira emlékezett. órái és napjai váltották fel. akik a kolostorban meg szoktak fordulni. Magányos remeteként élt az erdőben és az egész idő alatt nem látott más embert. gyöngeség és levertség percei. a nyugalmazott gárdaezredesből az alázatos Iszidór barát lett. Noha már negyedfél év mult el azóta. A testi és szellemi fáradtság. Mikor ezt reggel hallotta. amit a sztarec ugyancsak ajánlott. hogy a sztarecnek engedelmeskedik és látogatóinak javát szolgálja. Tverszkoj Iván hercegből. Ennek az időnek a vége felé megesett vele. Mialatt a szentélyben ült. mint mentorát a sztarecot. Iszidór tudtára adta ezt a sztarecnek és ez azt tanácsolta neki . hogyan hizelegtek. megcsinálja a szokott kézmozdulatokat. hogy megmenti őket a hitetlenségtől és az elkárhozástól.. hogyan szereztek neki örömet. meg nővérét. mit mondott neki a hizelgő számtartó. még inkább az ájtatos hangulat. Mihelyt kitudódott. hirtelen és minden külön ok nélkül eszébe jutott a beszélgetés. lehunyt szemmel ült a monostor templomának szentélyében. rádöbbent. teljes kielégitést szerzett neki. aki reggel gyónni jött el hozzá. az episztolák. aminek a test szenvedélyeitől való fokozódó felszabadulás járt a nyomában. hogy fogad. amelyet ujonnan elvállalt kötelezettségeinek teljesitése után érzett. a magányos imádságok éspedig nemcsak bizonyos órákban. Közeledett a pillanat. jólesett neki. arcát a szentély főajtaja felé forditja. kivált Szent Pál leveleinek olvasása. az istentiszteletek alatt pedig a templomban a barátokat. amely utóbbi időben gyakran eltöltötte. A vén kisasszony. mondja a meghatározott szavakat. aki évenként egyszer meglátogatta.. A hetenként való misemondás. Arra a sok mindenféle 123 . valósággal megostromolták a látogatók.a sztarec tanácsa számára parancs volt . Ez majdnem három évig tartott igy. amikor feláll. teljesen elfojtotta a csüggedés érzetét. arra is kellett gondolnia. Iszidór atyáról már régóta beszéltek az emberek. látnivalóan lelkes hive emlitette. A rendbe való belépése után három éven át állandóan eksztátikus állapotban volt. A szelid. egy leánynevelőintézet felügyelőnője. akikkel nem érintkezett. Istennek lelkében való egyre erősebb felismerése. a szentirás. mennyi jót tesz az emberek közt példaadó életével és tanitásaival.nemcsak megelégedéssel töltötték el. aki helyettesiti a földön. egyszerü és mélységesen vallásos sztareccel folytatott beszélgetései. evangéliumok. Imádság közben. miként gyakran szokás. Eleinte az a tudat. mégsem történt meg vele az. valamint a testi fáradtság. nem tulajdonitott e szavaknak semmi jelentőséget. a próféták. mert bizonyos benne. ami várt reá. hogy most még vigabban néz a halál elébe.

aminek kötelező méltóságot és ünnepiességet már nem tulajdonitott. amikor maga végezte. hogy ráeszmélt. hogy a szertartás. amikor megfeledkezett Istenről és a lelkéről és hiu. amelyet már annyiszor végzett..igen. atyám? . De minél tovább tartott a szent ritus. mégis annyira magához tért. Az Isten. Mítrij hallotta sóhajtásait. Mikor meghallotta az éneket.kérdezte tőle Jevményij. Jevményij atya odalépett hozzá és figyelmeztette. elkezdett imádkozni és kérte Istent.. Amikor a főajtón ismét visszament a szentélybe.. Nincsen. mindennek vége. Azt mondta magában. Kételyek mardosták szivét. akinek életemet odaadtam.” Rémület szállta meg. Ehelyett azonban csak azért igyekezett gondolataitól és az imádságoktól szabadulni. Eszébe jutott.ó borzalom hirtelen ugy érezte. amikor még a sztarechez járult urvacsorára. kiüritette a kelyhet és helyére tette. Nincs kivezető ut. ha a Szellemével tudnék egyesülni! De ez itt csak puszta külsőség. hogy földi dicsőségre vágyódjék. hol is van. Iszidór ráeszmélt. 1909. hogy mit várnak tőle és mit kell tennie. akit szolgáltam. mig most. „De hiszen én magam veszem magamhoz az Ur testét és vérét. akihez könyörögtem. És tépelődése közben elfelejtette. Tisztelői cellája elé gyülekeztek. Gondolta. Igen. 124 . hogy az urvacsora olyan cselekedetté lett. hogy csak egy lehetséges: vagy a magasztos szentség volt ez a szertartás. annál kinosabb volt ránézve. Iszidór naplója. hogy segitsen neki. . ami a földi dicsőséget szolgálja. szeptember 15. hogy hol van és mi vár reá. ő azonban nem fogadott senkit és bezárkózott kamrácskájába. Miután visszatért cellájába. Anélkül.Nincs talán jól. nem jól érzem magam .. Ámde mindent annak rendje és módja szerint elvégzett és megkérdezte fiataltól és öregtől. hogy az urvacsora osztása talán megszabaditja a kisértéstől. mi a nevük. 1902. akik észrevették izgatottságát. Iszidór fölemelkedett helyéről. amit nem Isten..hazudta Iszidór. ájtatos hangulatának tulajdonitották. tehát egyesülök Vele. Iszidór ezalatt az idő alatt csak szentelt kenyeret evett és vizet ivott. Sokan. De . de hiába.esetre kellett gondolnia. . kénytelen volt minden ételt egyedül elfogyasztani. És külső méltósággal és ünnepiességgel olyat tett. hogy szeldelte a szentelt kenyeret apró darabokra. aki vitte neki az ebédet és a vacsorát a közös asztaltól. amelyet most elvégezni készült. hogy olyasmit cselekedjék. hogy ne gondolkodjék. hogy az urvacsoraosztás szentséges pillanata megszabaditja a kisértéstől. Egyre inkább megvetette önmagát és viselkedését.Igen. sirását és hangos imádkozását. visszataszitó csalás. vagy rettentő. Megdöbbent. nincsen. átlátta. Igen. aki meghallgatna. nincs menekvés. tizenkét napig ki sem mozdult belőle. minden földi dolgon tulemelkedő. hanem az emberek kivánnak tőle. MÁSODIK FEJEZET Aznap Iszidór sokáig időzött a sztarecnél. A vöröshaju Mítrij. közömbösen . eszébe jutott a bor ize. amit a kehelybe öntött. hogy fogjon hozzá a szertartáshoz. nem tud rajta segiteni. igen. hogy az első pillanatban tudta volna. földi dicsőségre törekedett. hogy nyilatkozzék meg előttem. egészen közömbösen állt vele szemben. mi történik vele. És megtörtént. az oltárhoz lépett. Mindenről megfeledkezett és rettentő kinok közt csak azon iparkodott. hogy emelte fel lelkét ez a szent cselekedet régebben.. És amikor ezek a kétségek elfogták. És hozzáfogott a szertartáshoz.

.. mögöttük ballagtak. serkedő bajusza. A legények bementek a házba. ugyancsak középtermetü cimborája lépkedett. a jókedvü „Bárünyá”-t kezdte el játszani. A többi három. miért óbégatnak. azaz a legények. de a köd miatt nem láthattam senkit. kifejező arca volt. derék fiu tetszett meg. de hát mit tehetek? 125 . én kint maradtam az utcán és Vaszílij Orjéhovval. (ahonnan a vidám nóta jött. aki menetközben második hangon énekelt. uj sapka és magasszáru. alighanem a rekrutákat bucsuztatják. ahol szintén bucsutornak kellett volna lefolynia. Kedves. Az öt rekruta egyike és pedig a nős. Olyan a fiunk. Mindegyik legjobb ruháját vette fel. a harmadik. Meghajolt előttem és ujjait fürgén végiglibbentve a billentyükön. tüstént megszólaltatta nagy. apa és anya. Kihivó pillantással nézett körül és kitünő ütemérzékkel kisérte az első hangon éneklő társát. sajnálod? . Sajnálom. . Amint kilépett az ajtón. . amely önkénytelenül megkapott. nem illik se hozzánk. És elmondta családi helyzetét. Ezek a rekruták anyái és nővérei voltak. megkezdődött az asszonyok jajveszékelése. Csak egyes szavakat értett az ember: „Halál. szakálla és csillogó barna szeme. szabálytalan. Nem volt semmi különös ismertető jelük. Mikor azonban eljutottunk egy másik házhoz.Mit tegyek.FALUSI DALOK Közvetlenül a házam mellett emberi hangokat és harmonikaszót hallottam. akár nem. Matrjóna. Nehezen lehetett megállapitani. lány és gyerek állt. vidám. akiket bucsuztattak. Azután hetyke. először hosszan sóhajtozott és aztán majd odalett a hisztérikus nevetéstől. Ez volt a nős rekruta. .kérdeztem tőle. A tömeggel együtt követtem az öt legényt. eleinte csodálkoztam. amiről a minap értesültem. az énekes harmonikaszó elhallgatott. Az öt besorozott közül négy nőtlen volt. se a munkánkhoz. a fia volt..” Eszembe jutott. hogy már reggel dalolnak. mint az ág. egy kőből épült kétszobás parasztházba mentek be. akár sajnálom. Mialatt az egyik asszonytól megkérdeztem. egykori tanitványommal beszélgettem. Három fia volt.Hagyd már abba. ki ugy mint a második. a fiatal emberek ismét kijöttek az utcára. A legények közül különösen egy középtermetü..Nos... hisz már félholt vagyok! . kik a besorozottak és miért mentek be a legények ebbe a házba.. a nóta ritmusának megfelelő lépésben neki indult a falu utcájának. a kedves szülőföld. akik éppen olyan jól voltak öltözve. az ötödik házas. Az egyik otthon. Minhogy hétköznap volt. valamennyin kabát. Abba az irányba fordultam. „Igaz.figyelmeztette egy asszony az egyik kezét tördelő anyát.” Minden nóta után a siránkozó mélyen beszivta a levegőt.A felesége városi asszony. drága harmonikáját. a másik a bevonuló rekruta. amit a fáról levágnak. idegen embereknél szolgált és becsületesen támogatta szüleit. Mellette egy tagbaszakadt szőke. csak be kell vonulnia. amely vállán átvetett szalagon lógott. csak talán. Az ajtó előtt kis csapat asszony. amely az egyik rekruta apjáé volt. hogy az egyik igen hórihorgas legény volt. A hozzátartozók sikitásába az ismerősök vigasztaló szavai vegyültek. Csupa vidám nótát daloltak és menetközben egyetlen panaszos szót sem lehet hallani. Falunk a város tőszomszédságában fekszik. Az énekesek. hogy falunkból öt legényt soroztak be. A rekruta azonban nyilván nem sokat juttatott keresetéből a szülei háznak. egy ismerős paraszttal. Mikor a nótázókhoz értem. Csak önmagával törődik. Ők ketten haladtak elül. A bevonulók majdnem mind a városban dolgoztak és városiasan öltözködtek. finom csizma volt.

az. A legények alig ittak. mintha zavarba jönne: egyik szemöldökét felhuzta. Azelőtt szobalány volt . Ebből az asszonyból semmi sem illett a környezethez. Olyan keservesen sirt és óbégatott. hogy a többi asszony folyton csendesitette és a jajveszékelő. ingadozó. Mind az ötöt abrosszal teritett asztalhoz ültették. hogy ki az. nagy zenei tehetség volt.A nagyanyja.A bánat sir.Ezt biztosan a gárdába fogják besorozni. de a legények megköszönték az italt. aztán visszatették a poharakat az asztalra. Nem tudtam megérteni. Mikor pillantásaink találkoztak. . groteszk mozdulatokat csinált.Vaszílij menye. a bánat dalol..Ki az? . Igazi. Furcsa. szokatlan öltözék volt rajta.Ördöngős fickó . ugy éreztem. panasz elnémult. magas hangján énekelte a szöveget a dalhoz és Vaszílij fia nyomban kisérte kellemes hangján. különösen azonban a gyerekhad. Apraja-nagyja. hogy hivják. sem a ruhája. vidám. Mikor az öregasszony hisztérikusan fölzokogott és az őt támogató asszonyok karjaiba vetette magát.Mialatt beszélgettünk. lábával dobogott. akinek nős fia vonult be. Egy hajlotthátu öreg asszony kezdte. sem sértődött arca. a másik lábát taktusban lóbálta és karjaival lendületes. A harmonikás egyre szilajabbul viselkedett. A háziasszony kenyeret szelt nekik. egy asszony mászott le a kemencéről éppen ott. Az egész menet megállt. melyik udvarból való. . mintha meg volna sértődve. inkább ugy látszott. Világoszöld. rátapadtunk a szemünkkel az énekesre és gyönyörködtünk benne. hogy a bevonulókat a kerületi főnökségre vigye. rövid imádságot mondtak. legkevésbé azonban a fülbevalója.mondta az egyik paraszt. Mialatt a rekrutákat figyeltem. ki lehet és hogy került a kemencére Vaszílij házában. . Az utcán tüstént megkezdődött a jajgatás. . köztük jómagam is. . egy pillanatra abbahagyta.gondoltam magamban. megtöltötte a poharakat és kinálgatta vendégeit. Mikor az ötödik és utolsó házhoz értünk és a legények bementek. erélyes léptekkel odalépett az énekeshez. ahogy biztos érzékkel betartotta a taktust. felállottak. ahol ültem.kérdeztem. Miután a tömeg vagy ötpercig álldogált az udvar előtt. 126 . a menet ujra megindult és ismét felhangzott a vidám nóta és ujjongott a harmonika. Sirás. elhallgatott. Világosszőke haja magas kontyba volt feltüzve és fülében nagy aranyfüggő csillogott. meghajtották magukat vendéglátóik előtt és ismét kimentek az utcára. . legfeljebb egy negyedpohárral. . én is követtem őket. A házigazda már harmadszor töltött. mindnyájan. friss. Az asztalon kenyér és bor volt. sikoltozás. se szomoruságot. Megkérdeztem egy mellettem álló asszonytól. uj cipője magas sarkával kopogva kiment a pitvarba és egy pillantásra sem méltatta a legényeket. Figyeltem. harmonikaszó mellett tovább indult. Fejét félrehajtva féllábon állt. Csodálatraméltó volt a harmonikás legény kitartása és ügyessége. A házigazda megint teletöltötte a poharakat és ismét megkinálta az öt legényt.Micsoda hatalmas legény! .. a menet nótázva. Nem tudtam. aki a legények mögött csoszogott. Ebben a pillanatban a hórihorgas nagy. majd a kellő pillanatban ujra rázenditett és közben barátságos. Mihelyt kellett. A házigazda. nevetés és csititgatás. látszólag selyemből való divatos ruhát viselt és magassarku cipőt. a legények megint kijöttek az utcára és ujra kezdődött a sirás. bukdácsoló öregasszonyt támogatta. Vaszílij édesanyja. amelyik engem is körülvett. barna szemével körültekintett. A falu végén néhány szekér várakozott. Arca nem árult el se örömet. elfordult és még szenvedélyesebben játszott hangszerén.hangzott a felelet. Mikor földet ért a lába. akivel beszélgettem.

mint egy gyerek. minden borzalmát annak. Mind az érthetetlen. 127 .mondottam még egyszer és ránéztem Prokófijra.. meghajtotta magát.Az én fiam. de nem értette a kérdésemet. csinos legény? . 1909. . világos és rettentő jelentőségüvé vált előttem.kérdeztem az óriásra mutatva egy kis öreg paraszttól. aki éppen mellettem állt. állkapcsa remegett. Prokófij szavai után fogtam fel nemcsak az eszemmel.Azt kérdeztem. Gyötört a szégyen. tüstént visszaemlékeztem rá mint dolgos. akit azonban . . Prokófij mint középtermetü.felelte végre. aztán meg a felesége halt meg. de egész lényemmel.Ah. majd tüz ütött ki nála.csapás csapás után ért: majd a lovait lopták el. .amint az oly gyakran megesik . .Kinek a fia az a hosszu.Az? . . te vagy. hogy mindazt.szóltam hozzá.ismételte Prokófij s a hórihorgas legényre mutatott.Azt kérdezem. amint azonban elkezdett beszélni. hogy ki az a legény . különös valami hirtelen egyszerü. most azonban már fehér volt a haja és alakja egészen összetöpörödött. Az öreg levette sapkáját. Prokófij! . Csak most.Mi tetszik? Az első pillanatban nem ismertem meg. vöröshaju ember élt emlékezetemben. ami azon a felejthetetlen ködös reggelen szemeim előtt lejátszódott. eltakarta arcát a kezével és zokogott. jó parasztra. . kinek a fia az a fiatal legény ott. Ingatta a fejét és valami érthetetlent mormogott. hogy aljas cselekedetet követtem el. összefüggéstelen. Azután elfordult tőlem. Prokófij arcát mély barázdák szántották végig. Megállottam és azzal a tudattal tértem haza. . mint valami érdekes szinjátékot néztem végig.

egy cseppet sem hagynak a pohárban. a fogyasztási adó. feláll. halotti torban . alig lehet kimondani! PARASZT: De mikor olyan szokás mindenre áldomást inni. igy hát megkérdeztem a feleségedtől. csak holnap mehetek tovább. aki egészen lusta. az adó pedig nő folytonosan. Ez köszönettel visszautasitja a meghivást és a paraszt egyedül költi el vacsoráját. a legtöbbet a parasztok isszák meg.mindenütt inni kell. Ünnepnapon. lakodalmon. de a föld nem. a pópa. Hétszáz millió! Nem kis summa! Irtózatos nagy szám. IDEGEN: Igazán? És miért? PARASZT: Miért? Mert betevő falatunk sincs. Az emberek szaporodnak. az igen kevés. amit akarnak. pedig csak hat mérő rozsot arattam. a földesur. igen. A paraszt hazajön a munkából. A váróteremben kellemetlen. meg a pótadó. mindenkinek kell valami. PARASZT: Már hogy menne a dolgunk? A rossznál is rosszabbul. akár nem. községi adó. hogy megy a dolgotok ebben a nehéz időben. az ezerszer ezer rubel! PARASZT: Hát csak mi magunk iszunk? Látnád csak mit csinálnak a pópák. akkor nem lehet olyan nagy a szegénység. PARASZT: Mi hozott a házamba? IDEGEN (leveszi pápaszemét és becsukja a könyvet): Lekéstem a vonatról. Nem mi vezettük be és nem is tudjuk megszüntetni. maradj csak. hogy dobálódznak a pénzzel! IDEGEN: Hát igen! Az ujságban olvastam. itt maradhatok-e éjszakára. hogy néha egész nap nincs mit enniök. Azt mondta. PARASZT: Miféle pénzzel dobálódznak? Milyen furcsán beszélsz! Az emberek éhen halnak és te azt mondod. Az idegen. mert már nagyon bőkezüen dobálódznak a pénzzel.lehet. Az urak meg éppenséggel nem. hogy . biztositás. ennyivel érjük be mindnyájan! Idegenbe kell hát menni. egy öregember. IDEGEN: Köszönöm szépen. 128 . hogy a mult évben a parasztok hétszáz millió rubel ára pálinkát ittak meg. Csak azt gondolom. de a bérek olyan hitványak! Azt teszik a gazdagok velünk. PARASZT: Olyan jó soruk van. IDEGEN: Amit azok isznak. akár akarok. Itt van a földadó. Cudarabb életet a miénknél el se lehet gondolni. a kemencepadkán ül és könyvet olvas. leül vacsorázni és meghivja az idegent is. Nincs alku. hogyne. Egy millió pedig nem kicsi dolog. PARASZT: Hát már egy pohár pálinkát se engedhessen meg magának az ember? IDEGEN: Azt nem mondom. hogy ne kerülne pálinka az asztalra. meg az utadó.A PARASZT ÉS AZ IDEGEN (PÁRBESZÉD) Parasztszoba. Ez igy van és igy is marad. De mondd csak. Vegyük például jómagamat: kilenc embert kell eltartanom. azok sem vetik ám meg az italt. IDEGEN: Azért gondoltam. PARASZT: Hogyne. imádkozik és odaül az öreg mellé. hogy ha a parasztok hétszáz milliót adnak ki egy év alatt pálinkára. IDEGEN: Lám. Talál az ember munkát. lám! Én meg azt hittem. Mindenki lovagol rajtunk és csak az nem ül a nyakunkon. fel se tudja az ember sorolni mi minden. Amint befejezte. mindegyik enni akar. hogy parasztjainknak egészen jó soruk van.

IDEGEN: De hogy tarthatja szemmel azt a rengeteg földet? Hisz az legalább öt verszta terjedelmü határ. akkor mégse kellene innotok! PARASZT: Hagyd el. IDEGEN: Minek neki az a sok föld? PARASZT: Minek neki? Furcsa! Beveti. A föld. akkor szabad lesz a föld. hogy kevés a föld. Ki dolgozna más. ha nem a tietek? PARASZT: Hogy kié? Itt ül egy olyan pocakos sátán. mert nincs takarmány.IDEGEN: De vannak emberek. amennyire szüksége van. némelyek idegenből. IDEGEN: És mind parasztok? PARASZT: Persze. csakis! Miközülünk valók. azok megmívelik a földjét és learatják a termést. 129 . PARASZT: Hát mit tegyenek? IDEGEN: Mit tegyenek? Ne szegődjenek el hozzá munkára. de igy lehetetlen. Ő csak heverész és hizlalja magát. IDEGEN: A parasztok tehát jószántukból megmívelik az urak földjét és ráadásul még vigyáznak is rá. akár nem. Istené és az emberek is Isten teremtményei . PARASZT: Van. emberségesen élhetnénk. Mint a kuvasz a szénaboglyán: maga nem eszik szénát. vethessen és arathasson. nyomban lefoglalja zálogba. egészen mindegy. IDEGEN: Kié volna tehát. Abból sincs sok hasznod. Az a baj. PARASZT: Persze. de mást nem enged a közelébe. van ezerkétszáz holdja. mind paraszt. Hisz azért van pénze: másokat fogad. akár iszik az ember. IDEGEN: És ha nem szegődnének el hozzá munkára? PARASZT: Akár elszegődnek. A magunkfajta szegény pedig egy pár tyukot sem tarthat.mindenki annyit szánthasson. IDEGEN: No lám. akik nem isznak és mégis élnek. Utolsó ingünket el kell adnunk. is erről a vidékről valók? PARASZT: Némelyek idevalók. A pástétom az asztalon van. IDEGEN: Hogy nincs elég föld? Abban lenne hiány? Amerre csak néz az ember. IDEGEN: Hogy tud olyan hatalmas darab földet bevetni és learatni? PARASZT: Olyanokat kérdezel. ne szolgálják mint csőszök. Ha földünk volna. Ha a borjunk vagy a lovunk a vetésébe téved. ha abbahagyod. akár nem. de nem a mienk. arat rajta. Inkább parlagon heverteti. csupa paraszt. mert mivel etesse? Nemsokára a tehenet is el kell majd adni. IDEGEN: A munkások. mindenütt földet lát. Sok jót még nem tett a pálinka. akiket megfogad. eladja a termést. a földet semmiesetre sem engedi ki a kezéből. mint egy kis gyerek. IDEGEN: De a csőszeit csak tiközületek válogatja ki. PARASZT: Dehogy is tett! Csak baj származik tőle. Hogy tud rá vigyázni? PARASZT: Ugyan miket beszélsz! Hát arra valók a csőszei. azt mondja: „Ez az enyém!” de még mindig kevesli. mint a paraszt? Hogyne. a pénzt meg beviszi a takarékba. hogy kifizethessük. de nem szabad enni belőle.

hogy az ötödik parancsolat azt mondja: Ne ölj! Az embernek tehát nem szabad más embert megölni. PARASZT: Ha nem kell esküdniök. méltó az itéletre. ugy. PARASZT: Mit nem kellene megtenniök? IDEGEN: Nem kellene esküdniök. egyáltalán nem lesz több katona. az ám! Elhozatják a katonákat. ugy. hogy minden embert megöljünk? (Lapozgat a bibliában. Ne esküdj! .ezt parancsolja. IDEGEN: De minek is kellenek katonák? PARASZT: Hát ha az idegen cár megtámadja a mi cárunkat? Mi lesz akkor? IDEGEN: Ha a cárok egymással veszekednek. De mi köze ennek a háboruhoz? Hisz ott ellenség van! IDEGEN: Krisztus evangéliuma szerint nincs ellenség. hogy valaki haragszik az ő atyafiára ok nélkül. V. Ennek felette valami esik. Én pedig azt mondom nektek. PARASZT: De a pópák azt mondják.PARASZT: Egyszóval: sztrájkoljunk? De azoknak katonáik vannak. 33-37) Krisztus tanitása szerint tehát nem is szabad esküdni. nem. hogy meg kell tenni. én pedig azt mondom nektek. áldjátok azokat. PARASZT: Ez itthonra vonatkozik. kinyitja. a gonosztól vagyon. hogy az. kettő. de annyit tudok. PARASZT: Akkor miért olvasott fel a pópa a templomban egy ukázt. Vagy tán azt parancsolja a Szentirás. lőnek. ha kell.) PARASZT: Olvasd hát! IDEGEN (olvas): „Hallottátok. miért lőnek hát a saját embereikre? PARASZT: Muszáj nekik. akármilyen parancsot is kap. IDEGEN: Én szerintem nem kellene ezt megtenniök. Krisztus tanitása szerint pedig egyenesen tilos. hogy háborut üzentek és hogy a tartalékosoknak be kell vonulniok? IDEGEN: Arról nem tudok semmit.eskü. keresgél benne és olvassa): „Ismét hallottátok. esküt tettek! IDEGEN: Esküt? Hát mi az az eskü? PARASZT: Ejnye. hogy semmiképpen ne esküdjetek! Hanem a ti beszédetek legyen. egy. hogy megmondatott a régieknek: A te esküvésedben ne hazudj. semmiesetre se fog embert ölni. tán nem vagy orosz ember? Az eskü . Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket. punktum. az méltó az itéletre. akik titeket 130 . IDEGEN (elővesz egy könyvet. PARASZT: Már hogyne tennék meg. IDEGEN: De hiszen a katonák is a ti fiaitok. hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj. IDEGEN: Megesküdtek tehát? PARASZT: Persze! A keresztre és az evangéliumra esküdtek meg. van halott és sebesült és egy csomót áristomba vetnek! A katonák nem sokat teketóriáznak. életüket is odaadják. akkor intézzék el maguk a civakodásaikat is. mikor a Szentirás parancsolja? IDEGEN: A Szentirás nem mond erről semmit. hogy a trónért és az oltárért.” (Máté ev.” És tovább azt mondja: „Szeressed felebarátodat és gyülöljed ellenségedet. PARASZT: Nem értem. nem. aki Istenben hisz. Hogy gondolod ezt? IDEGEN: Hogy gondolom? Ugy. mert valaki öl. három.

21. PARASZT: No és? IDEGEN: Büntetőszázadokba osztják be őket és ott maradnak három-négy évig. annak Istenre kell hallgatnia. sem csősz. Azt mondják: „Krisztus parancsa szerint nem szabad embert ölnöm”. nincs szükség? IDEGEN: Minek? Sok-sok milliót kell fizetnetek. akkor senkit se fogsz elkergetni egy darabka földről. 44. Ha mindnyájan egyszerre ellentállnánk. gyenge az egészségük. 131 . sem rendőr. de a végén mégis máskép üt ki.) PARASZT: Nos és hogy legyünk az adókkal? Azokat se fizessük? IDEGEN: Ebben tégy akaratod szerint. IDEGEN: Hatalma csak addig van. PARASZT: És a katonákra. 43. vagy nyomorékká válnak. PARASZT: Tréfás kópé vagy. amig ti engedelmeskedtek. ölnyi széles vállal. IDEGEN: Miért máskép? PARASZT: Hát csak ugy. először természetesen gondoskodj róla. 22. Van tán egy millió belőlük! (A paraszt sóhajt és rázza a fejét. azt mondod. nincs hatalma. de legfeljebb két-három ember van. elvesztik karjukat. lábukat. akik titeket gyülölnek és imádkozzatok azokért. Ha nem engedelmeskedtek. PARASZT (rázza a fejét): Milyen furcsákat is beszélsz te össze! Hogy éljünk felsőbbség nélkül? Az lehetetlen! IDEGEN: Persze hogy lehetetlen. mert hisz végül a feljebbvalók is emberek és tekintettel vannak rájuk. IDEGEN: Most is vannak már fiatal emberek. V. nem leszel sztároszta és adóbeszedő. vagy elviszik Szibériába. hogy a katonai szolgálat Isten parancsa ellen való. jót tegyetek azokkal. hogy katonai szolgálatra kényszeritsék őket. a katonák közül is meghalnak némelyek. IDEGEN: Aki pedig Isten akarata szerint akar élni. Isten akarata szerint élni: ez az első kötelességünk. IDEGEN: Hogy-hogy „ugy”? PARASZT: Mert a felsőbbségnek hatalom van a kezében. elbocsátják. mert holmi pocakos azt mondja. Dehát végre. Hisz ez mind nagyon szép volna. Tegyetek velem. Azt mondják nincs is ott rossz dolguk. De kit tartasz te tulajdonképpen felsőbbségnek. amit akartok. a rendőrfőnököt vagy Istent? Kinek akarsz engedelmeskedni: a rendőrfőnöknek vagy Istennek? PARASZT: Mit feleljek erre? Istennél magasabb nincs. Meg találnák mondani a többieknek. de fegyvert nem veszek a kezembe. néha meghalnak a katonaságnál.) (Hosszabb hallgatás. de elsősorban nem leszel katona és nem igéred meg.átkoznak. hogy jóllakjanak. azok volnának gyengék. akik titeket háborgatnak és kergetnek titeket. hogy embereket fogsz ölni. mondom.) PARASZT: Igaz. ez a nóta vége. Pedig óriások. Egyeseket végkép elbocsátanak. akik Isten törvényét megvédik és nem türik. hogy az az övé.” (Máté ev. hogy eltarthassák őket. azokat agyonlövik. PARASZT: Igazán? IDEGEN: Néha. Nem merik őket bent tartani. Ha Isten akarata szerint akarsz élni. nem az emberekre. aki ellenszegül. Ha gyerekeid éheznek. azt mondják ilyenkor. De inkább elengedik őket. hogy alkalmatlanok. mert nem csekélység ám ilyen rengeteg embert ruházni és élelmezni.

Hová akarsz lefeküdni? A kemencére? Jó. hogy lehetne az állapotokat megjavitani. üssük agyon ezeket meg ezeket az urakat. mint régebben és mégsem lesz semmi se jobb. zsákmányold ki őket.) Azt hiszed tehát. hogy ha Isten akarata szerint élünk. ezt nem hiszem. bizony semmi sem javult. gyülöld embertársaidat. hanem az emberek parancsaira és életed nyomorult lesz. 132 . Néha bizony az ember nem ura magának. Köszönöm. Nem azt gondolom. élj te is a magadé szerint. hogy testvérünket kifosszuk. vagy az ördögöt. a katona szolgálatát és nem riadunk vissza attól. ne rabolj ki senkit. gyilkolnak. vállaljuk a csősz. kedves öregem.PARASZT: És a pópák? A hosszuhajuak? Bizonyára hamisan magyarázzák a Szentirást! Miért nem tanitják azt. a gazdag nagyhasuakat. perlekedünk. nem. szép szavaidat. akkor mienk lesz a föld és nem kell adót fizetnünk? IDEGEN: Nem testvér. de ha bankóval csalogatnak. mézes madzagot huznak el a szánk előtt és nem jön ki belőle semmi. Az egyetlen dolog: Isten parancsai szerint kell élni. És igy van a felsőbbséggel is: várjatok csak. Rázza a fejét és nevet megában. hanem hogy életünk csak azért olyan komisz. A sztrájkolók azt mondják: gyertek. fecsegnek összevissza. káromkodjál. IDEGEN: A lelked üdvéért mégis meg kellene tenned. IDEGEN: Csak egyet tehetsz: vagy Istent szolgálod. mert megfeledkezünk Istenről. De ha jobban odanézünk. talán jobb helyzetben volnánk. Azért megy olyan rosszul a sorunk. akkor nem volna rossz életünk. amit kell? IDEGEN: Azt nem tudom. PARASZT: Oh ezek a hosszuhajuak! IDEGEN: Ne csufolódj! Másokat akarsz elitélni? Gondoljon csak mindenki magára! PARASZT: Ebben megint igazad van. ne hallgass az Isten. Hogy milyen volna az életünk. hanem inkább rosszabbodott. Ők a maguk esze szerint élnek. de annyi bizonyos. a másik sörényes. ma éppugy. ne gyülölj és ne itélj el senkit. ne ölj meg senkit. PARASZT: Igaz. ha mindnyájan összefogunk és ellenszegülünk. verekedjél. De nehéz. Csak. sajnos. mienk lesz a föld és nem kell adókat fizetnünk. nagyon nehéz mindennek ellentállni. megfojtsuk és megöljük. akkor csak Reá hallgass. hamar megjavulnak az állapotok. fellázadunk Isten parancsai ellen és elitéljük embertársainkat: az egyik pocakos. azt mondják. ne bocsátkozzál gonosz dolgokba! Akkor az életed sem lesz nyomorult! PARASZT (sóhajt): Szépen beszélsz. majd az asszony mindjárt mgcsinálja a fekvőhelyedet. igazán nagyon szépen. Ha azonban Istent akarod szolgálni. PARASZT: Ez mind igaz. Ha gyakrabban kapnánk ilyen tanitást. (Hosszu hallgatás. a pribék. IDEGEN: Ugy van. És akkor ütnek. ha Isten akarata szerint élnénk. De jön ide mindenféle népség a városból. ha majd egy csomó tisztviselőt felakasztottunk és egy-két ezret börtönbe zártunk. Mi iszunk. 1909. verekszünk. Ha az ördögöt akarod szolgálni. azt csak Isten tudja. aztán majd jobb életünk lesz. minden rabszolgamunkára készek vagyunk. Ha Isten akarata szerint élnénk. gyülöljük és irigyeljük egymást. PARASZT: Igazad van. akkor igyál pálinkát. mert mi magunk rosszak vagyunk. keveset hallgatunk az ilyen okos szóra. Azért olyan cudar az életünk. hogy akkor nem volna többé rossz élet. kedves öregem.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful