TOLSZTOJ ÖSSZES REGÉNYEI ÉS ELBESZÉLÉSEI

A GUTENBERG KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT KÖNYVEI

TOLSZTOJ

ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN
OROSZ EREDETIBŐL FORDITOTTA GELLÉRT HUGÓ

TARTALOM ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN NINCSENEK A VILÁGON BŰNÖSÖK ISZIDOR BARÁT FALUSI DALOK A PARASZT ÉS AZ IDEGEN

2

ÉS A FÉNY VILÁGIT A SÖTÉTSÉGBEN

3

Ugyanazon osztály ápolói Beteg tiszt. a férje. A Szarűncov-gyermekek nevelőnője. Cseremsánova hercegné másik leánya. A tábornok segédtisztje. a felesége Ljuba. Grófné. Cseremsánova hercegné. hölgyek Táncoló párok. Csendőrtiszt. a leányuk. Sztyópa. a leánya. a leánya. Közjegyző Asztalos. Rendőrbiztos Gerászim atya. Ezredes. pap. Mitrofán Jermílücs.SZEREPLŐK: Nyikoláj Ivánovics Szarűncov Márija Ivánovna Szarűncova. Ugyanazon osztály alorvosa. Vánja. parasztasszonyok. a leányuk. paraszt. Két fegyőr. Parasztasszony. Pjotr Szemjónovics Kohóvcev. Alexándr Mihájlovics Sztarkóvszkij. kislány. Missy. Szarűncovék dadája. a fia. Alexándra Ivánovna Kohóvceva. a fiuk. a leányuk. Zongorás. Fiatal pap. a felesége Pjotr. paraszt. Maláska. a fiuk. Tónja. 4 . Ezredirnok. Liza (Lizánjka). Szarűncovék kis gyermekei. Parasztok. Márija Ivánovna nővére. Ljuba vőlegénye. Diákok. Iván Zjábrev. Vánja tanitója. A katonai kórház elmeosztályának főorvosa. Őrszem. Tábornok. Alexándr Petróvics. A csendőrtiszt irnoka Ezredlelkész. Borisz.

koldusok. csak azt mondom. au cher Nyikoláj Ivánovics. hanem egy idegen nő és Nyikoláj Ivánovics nem a te férjed. püffedt. Nous en savons quelque chose. 5 . hát nem látom magam is? Csak nem gondolom. szemüveges. Te. koldusok. JELENET Márja Ivánovna. Pjotr Szemjónovics dohányzik. hogy a dolog eredeti és nagyon kedves és talán magam is helyeselnék neki. És meg fogom mondani neki is. Az asztalon szamovár és kávéfőző. mert ha a fajtátok. egyszer ostobáskodni kezdenek.és kroketpálya. családfő és semmivel sem foglalkozik. J’aurais mis bon ordre à toutes ces lubies. 1. A kroketpályán gyerekek játszanak nevelőnőjükkel. Nővére.5 Micsoda dolog ez? Férj. akkor lehetetlen. az ő vagyonukkal. Mi is értünk hozzá valamennyire. határozott és ostoba és férje. a férfiak. de én azt mondom neked. te nem gondolod.3 PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ugyan már. A te szemedben mindig jó. 40 éves. hogy a dolog olyan fontos volna. esztelenkedik. Je lui dirai son fait. hogy meg ne mondjam. Meg fogom mondani az igazat. A terraszon teritett asztal mellett ülnek: Márja Ivánovna Szarűncova. hogy a férjed esztelenkedik. tennisz. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. hogy a te helyeden ezt nem engedném meg. amit a férfiak csinálnak. A terrasz előtt virágágyak. hogy véget érjen. elegáns. mindent a sorsára hagy és mindent szétosztogat. il n’y a pas de raison que ça finisse. amit gondolok.ELSŐ FELVONÁS Szin: egy gazdag ház fedett terrasza. 45 éves. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha nem a nővérem volnál. akkor ugy találnám. MÁRJA IVÁNOVNA: Én egyáltalán nem sértődöm meg. nyári ruhában. Nincsen ok. hogy mit mondasz. igen. akkor koldusok fogtok maradni. kedves. hogy ha igy hagyod menni a dolgokat. hogy ez mivel végződik. Alexándra Ivánovna és Pjotr Szemjónovics. Pjotr Szemjónovics Kohóvcev. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Te sohasem tudod. szép. Véget vetnék mindezeknek a balgaságoknak.1 De amikor azt látom.6 Tudom. a kedvesnek. hanem egy ismerős. kövér. Ha igy folytatódik. falun. a férjednek.7 1 2 3 4 5 6 7 Mindezt nagyon kedvesnek találnám. Du train que cela va.2 Nem félek én senkitől. Kávéznak. kövér... És jobbra-balra nagylelküsködik. légy szives és ne szakits félbe. J’aurais trouvé tout ça très gentil.4 Én csak azt mondom.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. et fait le généreux à droite et à gauche. Alexándra Ivánovna Kohóvceva. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hiszen nem tudom..

állandóan a halálról beszélt. egy hónappal ezelőtt még egyetlen misét sem mulasztott el. hogy nincs benne semmi következetesség.ezt értem. szocialisták: les grèves. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hogyan is kezdődött el a dolog? MÁRJA IVÁNOVNA: A mult évben kezdődött el. liberálisok: zjemsztvo. 10 11 12 6 . Marie. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen ő tegnap elmondta önnek. 8 9 És mindaz. de akkor már egészen más volt. minden bőjtöt betartott. Il etait très gentil et comme tout le monde. hogy templomba járni nem kell]. sztarecekhez. Most aztán egy izben kolostorba vonult. nem értettem meg. éjszakánként nem aludt. hogy olvasson. Rögeszme. azután utazgatni kezdett püspökökhöz. A szögletes zárójelekben álló szövegrészeket a forradalom előtti orosz kiadásokból a cenzura törölte. S a tifusz után már teljesen megváltozott. hogy vallási kérdésekről tanácskozzék. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hiszen ez még semmi. nővére halálával. hogy mindent lerombol és semmit sem állit a helyébe. hegyi beszéd. ami belőle következik. hogy a szent áldozásra készüljön [és a szent áldozás után tüstént arra a felfogásra jutott. maga is megbetegedett.8 .. kivonatokat csinált.PJOTR SZEMJÓNOVICS (Márja Ivánovnához): De magyarázza csak meg nekem. mint mindenki. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen az éppen a legfontosabb. Napokon keresztül olvasott. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen.minderre nincs szükség.10] De hogy legyünk az imával és minden egyébbel?. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen azt mondom én is. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Bevallom. Nagyon szerette és a halála nagyon hatott rá. alkotmány. házasságunk óta. [templomra nincs szükség. iskolák. PJOTR SZEMJÓNOVICS: És pedig milyen? MÁRJA IVÁNOVNA: Teljesen közömbössé vált a családja iránt s aztán ez az idée fixe12 . Sztrájkok.9 nyolcórai munkaidő .. és áldozott? MÁRJA IVÁNOVNA: Ezt megelőzőleg. Beszélj vele. olvasótermek et tout ce qui s’en suit.az Evangélium. s amint tudja.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Beszéltem is és fogok is beszélni. s utána egyszerre . vagyis huszonöt éven keresztül nem áldozott. Nagyon komor lett. jegyzeteket. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mégis tavasszal még ellátogatott hozzánk Moszkvába és nagyon kedvesen viselkedett és visztezett. Mondjuk.11 MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. dehát ez micsoda? Magyarázza meg nekem. rád nézve minden semmi. Evangélium. mi is ez az uj irányzat. felkelt. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. Nagyon kedves volt és olyan. Mondjuk. mert a férfiaknak nincsen semmi vallásuk. hogy áldozni nem kell.ezt is értem..

másfelől pedig az idősebbek. de aide toi et Dieu t’aidera. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Miért is ment be a városba? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem mondta meg. gondos atya volt.tout y passera. az természetes. hogy shake hands13-eket kell csinálni a lakájokkal? A hegyi beszéd azt mondja: boldogok az együgyüek . Neked gyermekeid vannak! Micsoda példát látnak? MÁRJA IVÁNOVNA: Természetesen fáj nekem. 7 . hogy a dolgot nem szabad annyiban hagyni. Ha az egyházat tagadja. ebben az ügyben van ma ujabb tárgyalás és én biztosra veszem. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Az ültetett fenyvest? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. köteles vagy prendre tes mesures. aminthogy mindig tulzott volt. ha igy folytatódik . mint anya. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Meg fog nekik bocsátani és holnap idejönnek és kivágják a parkot. Óvintézkedéseket tenni. hogy tulzásba csap. Hiszen. Minden rámegy. a hegyi beszéd szerint kell élnünk és mindent el kell osztogatnunk. hogy többé nem foglalkozik a gyermekekkel. hogy emiatt utazott be. hogy az Evangélium. hogy te. Segits magadon. a vadászatot. akik felügyeletet. 13 14 15 16 Kézfogás. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. És mindenben egyedül vagyok.16 Éreztetni kell vele. aminthogy egy időben tulzásba vitte a zenét. hogy mindazonáltal nem itt van a bökkenő. amint elmultak a korábbi szenvedélyei. De nekem ettől még nem könnyebb.de a shake hands-ről semmi sem áll benne. az iskolákat. Parasztok kivágták egy erdőnket. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen azért mondom. abban a reményben. Most meg minden mindegy neki. megmagyarázni. hogy mindez elmulik. lányok és fiuk. Azelőtt annyira gyengéd. Letördelték az összes almafákat. MÁRJA IVÁNOVNA: A legrosszabb az. s mint Nyikoláj Ivánovics elmondta. de tudom. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De miből éljünk meg. És mindenben egyedül kell intézkednem.PJOTR SZEMJÓNOVICS: Engedj csak beszélnem. hogy az erdőrontás ügyében ment. irányitást követelnek. de csak türök. Én azt mondom. ha mindent szétosztunk? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És azt hol találta a hegyi beszédben. az Isten is megsegit. Pénzbirságra és börtönre itélték őket. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Csodálatos. mit akar az Evangéliumtól? MÁRJA IVÁNOVNA: Azt. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. hogy nincsen egyedül és hogy igy nem lehet élni. letapossák a zöld gyepet: ő mindent megbocsát.15 MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyan mit tehetek? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Hogy mit? Megállitani.14 Nekem az a véleményem. ez a kezdet. Nekem meg itt van egyfelől a csecsemőm. hogy igy nem mehet tovább.

Be akart lépni az egyik minisztériumba. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De ha ön. könyvvel. A végső szó azonban mégis mindenben Nyikoláj Ivánovicsé. hogy mondjam csak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Milyen könyvet vitt el? PAP: Renan munkáját.. hogy olvassam el. hogy nem értek velük egyet. Ha. amint mondják. Nemsokára itt lesz. ha akarod. be akart állni a lovas testőrséghez. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De hová adjátok? MÁRJA IVÁNOVNA: Sehová. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (megvetően): Nyikoláj Ivánovics adta elolvasni. mindenkivel kezet fog. . (Belép egy fiatal pap. akkor nem volnék. meg kell lennie. PAP: Nyikoláj Ivánovicsnak. Az éppen a borzasztó. ez olyan kellemetlen. JELENET Ugyanazok és a fiatal pap.. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szólok én neki. MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. ha pedig nem .) 2. Nyikoláj Ivánovics egyáltalán nem helyeselte. amint mondják. az egyház szolgája. Ön talán egyetért Nyikoláj Ivánoviccsal és Renannal? PAP: Természetes.azt nem mondja meg.Tegnap elmondom. egyetértenék velük. mit csináljon? Hozzám jön és engem kérdez s nekem kell mindent elintéznem. hogy sokkal jobb lenne. „Jézus életé”-t. Noshát. zavarodottan és izgatottan. MÁRJA IVÁNOVNA: Most Sztyópa befejezte a tanulmányait. életpályát kell választania. hogy ez igy nem mehet. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ez különös. hogy minden rossz. akkor miért nem győzi meg Nyikoláj Ivánovicsot? 8 . az apja pedig semmit sem tanácsol neki. hü szolgája az egyháznak. beszélni fogok vele. mint irodában ülni. MÁRJA IVÁNOVNA: Beutazott a városba. egy könyvet hoztam vissza. ha teljesen kivennők a gimnáziumból. hogy mondjam csak. MÁRJA IVÁNOVNA: Ah. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Ugy? Hát ilyen könyveket olvas? PAP (zavarában cigarettára gyujt): Nyikoláj Ivánovics tanácsolta. hogy te teljesited a kötelességeidet és neki is teljesitenie kell az övéit. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Egyenesen meg kell neki mindent mondani. hogy nem kell. Megkérdezte: mit tegyek hát? Csak nem szánthatok? Nyikoláj Ivánovics pedig ezt felelte: már miért ne szánthatnál? ez sokkal jobb. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mi különös van benne? Ez a ti legáltalánosabb tulajdonságotok: mindent leszóltok és magatok semmit sem tesztek. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És mondd meg egyenesen. hogy Vánja nem tanul és megint meg fog bukni és erre azt feleli. Nyikoláj Ivánovics azt mondta. Je lui dirai son fait. de hogy mit tegyünk. hogy mondjam csak.akkor adjon át neked mindent.

amiben Nyikoláj Ivánovicsnak igaza van? Hogyan. PAP: Senki sem tudhatja. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos és ön. azt követeli. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Velem szemben csak hagyja abba a ravaszkodást. JELENET Ugyanazok és a dada bejön. PAP: Engedje meg. (A fejére mutat. egyik még karonülő. hogy eszére téritené Nyikoláj Ivánovicsot. 3. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen. de a legfőbb tökéletesség. (Feláll és kimegy. MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. az egyházat illetőleg téved. még tapsol neki. hogy mire hivatott el.. megyek. DADA: A nagyságos asszony nem is hallja Nyikóluskát sirni? Tessék jönni megszoptatni. a dada és Márja Ivánovna nélkül. megszenteli. s hozzá ezek a bogarak is. Látom. e tárgyról a maga gondolatai és Nyikoláj Ivánovicsnak. sokban igaza van. egy házat vezetni. házas? PAP: Magától értetődik. hogy mondjam csak. a családot és az egyházatyák. családunknak pedig koldusbotot kell adni a kezébe? PAP: Az egyház. Nekem az a gyanum. hogy mondjam csak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És vannak gyermekei? PAP: Kettő. Ön nagyon jól érti. de a fődolgot. hogy mennyire kinlódik. hogy ahelyett. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Olyan borzasztóan sajnálom a nővéremet. hogy mit kérdezek. Hét gyermek. 9 . hogy mondjam csak. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Akkor hát ön miért nem mond le a földi javakról és cigarettázik például? PAP: Gyengeségből.PAP: Mindenkinek megvannak.) Kérdezem önt: miféle uj vallást találtak ki? PAP: Nem értem. hogy a hegyi beszéd értelmében birtokunkat szét kell osztani idegenek közt.. hm. áldásukat adták a családra. talán helyes az. hm. de egyszerü halandóknak ugy kell szerintem cselekedniük.) 4. a hitbuzgók igy cselekedtek. lehet mondani. persze. Nem jó ez. hogy itt valami nincs rendben. lehet mondani. lehet mondani. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (megvetően): És mi az a sok. A paphoz.. hogy lemondjunk a földi javakról.. méltatlanságból. lehet mondani. Nem tréfadolog. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Látom már. amint az minden jó keresztényhez illik. a szemébe mondom. JELENET Ugyanazok.

PAP: Természetes. Renant olvassa vele és a maga módján magyarázza az Evangéliumot. Meg vagyok győződve. hogy ösztökéljük a tolvajlást? PAP: De hiszen. Ha még egy tanitónő. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Oh.) Bejön Ljuba és Lizánjka. hogy jobb belátásra birná.. családunkkal pedig nem kell törődnünk? PAP: Én erről nem tudok. hagyja abba. energikus. De quel droit?17 ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Engem ne tanits... hogy fát lopjanak. Mi joga van ehhez? Igy hivják az orosz papokat.. Mindketten kosárral. valamivel idősebb Ljubánál. PAP (izgatottan): Képtelen vagyok felelni. 10 . ha nem ugy fejeztem ki magam. amint figyelmeztettek is rá.és a papot. (Feszélyezett csönd. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nyikoláj Ivánovics azt mondja. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Én pedig azt hiszem. hogy ön is Nyikoláj Ivánovics oldalán van. Nem igaz? PAP: Bocsásson meg. Alexándra Ivánovna leánya. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Micsoda vallás lehet ez. Márja Ivánovna leánya. hogy ez a kereszténység. ami a szivemen feküdt. Csak azt mondtam meg. Nyikoláj Ivánovics azt mondja nekem tegnap. . miféle uj vallás az... És ez helytelen dolog. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Már hogyne kérdeznék? Én kérdezem. ön pravoszláv pap. Hogy mondjam csak. amely szerint le kell kezelni minden paraszttal. Lizánjka. hogy nem a szószerinti értelemben. 17 18 De az ég nevére. . hogy milyen felelősséget visel. parancsolja-e a kereszténység. amikor Nyikoláj Ivánovics nem jár a templomba és nem veszi magához az urvacsorát? Ön meg ahelyett. megmondom egyenesen. hagyni kell.. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Mais cessez au nom du ciel. de. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Most már tisztán látom. hogy a bátjuska18 nem haragszik rám. ha visszafojtom. Lizánjka apját és anyját..ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Azt kérdezem öntől. kérlek. szép.Ljuba nagynénjét és nagybátyját. Üdvözlik egymást . hanem amint tanitottak bennünket: hogy mindenkinek megvan Istentől a rendeltetése. fejükön kendővel. Rosszabb lett volna. pénzt kell nekik adni vodkára. gombát mennek szedni. amint kellett volna. Ljuba 20 éves. meg vagyok döbbenve és hallgatok. hogy a szószerinti értelemben. ha én volnék a püspök. PAP: Én igyekszem. vagy valamilyen kamasz helyeselne neki. hogy az Evangélium igy tanitja: adj a kéregetőnek. következéskép köteles tudni és köteles megmondani. megtanitanám önt Renant olvasni és cigarettázni.. Hogyan kell ezt értelmezni? PAP: Én azt hiszem. bocsásson meg.de önnek az ön állásában nem szabad elfelejtenie. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Különben miért pap és miért hord hosszu hajat és reverendát? PAP: De hiszen bennünket nem kérdeznek..

) 7. hogy meggyőződéseink nem egyeznek. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Jó. Ljuba semmihez sem ért és mindenről véleményt mond. A lényeg az. hogy csunyán viselkedtél apáddal szemben. és mit határoztatok? SZTYÓPA: Hogy papa mit határozott. LJUBA: Hát mama hol van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Az imént ment ki szoptatni. mindegy. különben még elhizol. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. Ma reggel egy kislány csodaszép fehéreket árult. de nagyon meleg van. Én is veletek tartanék. LIZÁNJKA: Gyere. 11 . (A pap félrevonul. személyesen adta be önkéntességi kérvényét. Mitrofán Jermílücs beutazott papával a városba. Il n’y a pas de patience qui tienne. Tegnap utálatosan goromba volt papával. papa. De itt van ő maga. hogy belépek a lovas testőrséghez önkéntesnek. Azt mondta.) 6. az apróság krokettezik. SZTYÓPA: Egyáltalán nem. csak cigarettát veszek magamhoz. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Csak igyekezzetek és hozzatok minél többet. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Hol vannak a fiatalok? LJUBA: Sztyópa kiment biciklijén az állomásra. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Na nem bánom. Ljuba elmondta.menj szántani.20 Csak az imént beszéltünk rólad. félek. Mikor az ember a napról beszél. LJUBA: Papa nem igy mondta. 19 20 Minden türelemnek van határa. Nem az én hibám. JELENET Ugyanazok Pjotr Szemjónovics nélkül.A fiatalembernek el kell kezdenie és azt mondják neki .. semmi sem jó. ő megmondta a véleményét és én is megmondtam a magamét. azt nem tudom. JELENET Ugyanazok és Sztyópa bejön kerékpárján. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Elhatározta már magát Sztyópa valamire? LJUBA: Igen. de neki is nehéz a helyzete. kinyit egy könyvet és olvasni kezd. hogy tulajdonkép ő maga sem tudja: de ami engem illet.. elhatároztam. on en voit les rayons. hogy Sztyópának élni kell kezdenie és bármit tervezzen is ki. JELENET Ugyanazok. menj. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Quand on parle du soleil. Vánja meg a kutyákkal bibelődik a tornácon. látja a sugarait. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igaz. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Menj. Ljuba és Lizánjka. jó. Semmi különös sem történt. (Elmegy.5.19 .

néni. hogy kicsoda. mint magunknak választani ezt a szolgálatot. hogy [a katonai szolgálat a leghitványabb szolgálat és hogy ezért] nem kell szolgálni és pénzt sem ad hozzá. elpirult. nem igy mondta. eleget kell tennem katonai kötelezettségemnek. LJUBA: Szükségtelen találgatni. Meg aztán ő is szolgált. elpirult. befut piros ingben. 21 Messziről megszimatolja. amit akar látni. pedig a dolog nagyon egyszerü.) VÁNJA: Nem adom oda és nem mondom meg. VÁNJA: Persze. LIZÁNJKA: Igen. (Olvassa. kitől? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Cseremsánovéktól. Tanulmányaimat bevégeztem.nagyon örülök. JELENET Ugyanazok és Vánja. hogy ki jön. Sztyópa.szolgálni kell és kész. néni. hogy ha már lehetetlen nem szolgálni. LJUBA: Ostobaság! Kitől van a sürgöny? VÁNJA: Nini. kivéve azt. Megszimatolja.. hogy nagyon örülsz! Sztyópa. ahol barátaim vannak. akitől elpirulsz. amit hallottam. de azt mondja.Nálunk olyan nagy hü-hót csinálnak mindenből. (Utána nyul.. Add ide a sürgönyt.21 8. Hiszen én is jelen voltam.] SZTYÓPA: Hiszen én fogok szolgálni és nem ő. LIZÁNJKA: Nem. Alína néni. kutyákkal. Az. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nagyon jól tudom.) „Hárman postavonattal érkezünk. LIZÁNJKA: Csak azt mondtam. hogy Liza mindig pártjára szegődik minden ostobaságnak. Hát . de önkéntesnek menni annyi. hogy nem tud egy olyan dologban részt venni. a sürgönyt. Borisz és Tónja. nézd. SZTYÓPA: Itt nem a meggyőződésekről van szó . VÁNJA (Ljubához): Találd ki. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Dehát papa miért nem egyezett bele? SZTYÓPA: Papa! Mit is beszéljünk róla? Most. hogy mindenben egyetértesz papával. semmit sem lát. hanem az. Tudja-e.” Szóval a hercegné. hogy hol az ostobaság. Azt mondja. Elle flaire cela de loin. Cseremsánovék. hogy nem a pénzkérdés fontos itt. hogy Liza mindenben teljesen papa pártján áll? LIZÁNJKA: Ami igaz. SZTYÓPA: Tudom. 12 . amely ellenkezik a meggyőződéseivel. hogy elpirult. akkor csak sorozás alapján kell bevonulni. sürgönnyel. A gyalogságnál [részeg és durva tisztek alatt] szolgálni kellemetlen és ezért a gárdába lépek. LJUBA: Á-á! VÁNJA: Bizony á! És mitől pirulsz? LJUBA: Mutassa. idée fixe-ének hatása alatt. ugy-e igaz. hogy elpirult? LJUBA: Micsoda ostobaság! Kitől? Alína néni. Vánja nem adja. [Azt mondta.

PJOTR SZEMJÓNOVICS: Örülök. Akkor hát nem megyünk. Hányszor megmondták neked? LIZÁNJKA: Ha a postavonattal jönnek. VÁNJA: Persze. Sztyópa. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nem. cigarettákkal. PAP (leül és ismét rágyujt): Talán még sokáig fog tartani. LJUBA: Én Vánjával. persze. hogy találkozni fogok vele. aki együtt lakott Rómában a nagynénivel. bátjuska. LJUBA: Persze. csak várjon. nem láttuk egymást. Róma óta. Inkább játsszunk addig egy szet tenniszt. akkor azonnal itt is lesznek. nem megyünk. velük is érkezik látogatóba. Ha jól tudom. hogy ilyen közeli viszonyban vannak Szarűncovékkal. Nyikoláj Ivánovicsnak is jönnie kell. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Igy hát itthon maradtam. mert te meg Tónjának udvarolsz. Hát csak vessetek sorsot. (Bejön Pjotr Szemjónovics. nyilván ő lesz. Nagyon bájosan énekelt. beszélni szeretnék önnel. LJUBA: Petja bácsi. mikor együtt duetteztünk. azért beszélsz igy. Rendben van? Akkor hát megyek lapdákért és szedő-gyerekekért. ellened és Lizánjka ellen. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Miféle Cseremsánováról van szó? Csak nem a Golícün-lányról? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Persze.) 9. ugyanarról a Cseremsánováról. JELENET Ugyanazok Ljuba nélkül. JELENET Ugyanazok és Pjotr Szemjónovics. játszol? SZTYÓPA: Nem bánom. SZTYÓPA: Ne járasd már a szádat. Semmi közöd hozzá.) 10. hogy fivér a nővérrel és nővér a fivérrel házasodjon össze. hogy róla. 13 . PJOTR SZEMJÓNOVICS: Nem tudtam. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Vajjon miért? LJUBA: Tüstént itt lesznek Cseremsánovék. Állandóan egy és ugyanaz. PAP (el akar menni): Ajánlom magam. nemde? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Igen.SZTYÓPA: Elég volt az incselkedésből. mert az nem járja. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Éppen most hajt valaki a ház elé. két gyermeke van. (Elmegy.

) 11.ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nincsenek közeli viszonyban. adjál.) Á. elhozta a könyvet. de mult évben együtt laktak külföldön. Vaszílij Nyikánorovics! (Köszön. Töltsek? Kissé hideg. 12. 13. Hát Mása hol van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szoptat. néhány morzsaszemet megmentett és otthagyta a férjét. Nyikoláj Ivánovics kezet nyujt neki. 22 23 A hercegné Ljubára pályázik a fia számára. köszön. A herceg él. Il faut lui rendre cette justice. Ezzel szemben pompásan felnevelte a gyermekeit. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jól van? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Jól. melegitse fel a szamovárt. Hát te elintézted az ügyeidet? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Elintéztem. hogy Mása nem nagyon fog nekik örülni. vagy kávé. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Szervusztok Alína. Alína. hogy la princesse a des vues sur Louba pour son fils. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem kell. igy is megiszom. gyere velem.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Köszönöm. JELENET Ugyanazok és egy lakáj. igen. ha van tea.23 A leány nagyszerüen zongorázik. (A paphoz. Már ettem.22 PJOTR SZEMJÓNOVICS: De hiszen Cseremsánovék maguk is gazdagok voltak. (Csönget. A lakáj bejön. de fel lehet melegiteni. És azt hiszem. nem kérek. Okos asszony.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Kávé van még. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. Pjotr Szemjónovics. de mindent eltékozolt és az alkohol rabja lett. csinos hozományt szimatol. beszalad a kroketpályáról és a nyakába csimpaszkodik): Papa. elolvasta? Az egész uton önre gondoltam. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Voltak. a fiu elvégezte az egyetemet és nagyon kedves. Azt hiszem azonban. C’est une fine mouche.) Á. (A paphoz. MISSY (meglátja apját. Az asszony felségfolyamodványt nyujtott be. elle flaire une jolie dot. El kell ismerni az igazat. JELENET Ugyanazok és Missy. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Legyen szives. (Bejön Nyikoláj Ivánovics. 14 . De itt van Nicolas is. Alexándra Ivánovna vállat von és jelentős pillantást vált férjével. Különben. Most nem jönnek kapóra a vendégek. Nem kell tea és ha kelleni fog.

A föld mindenki tulaj- 24 És te megcáfoltad beismerésüket. hogy nem nyugodtam meg. hogy erre a szamovárra is szükségük van. de ezt csak a néni számára mondtam. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Annak tart mindenki. vádat emeltek.. érdemes-e. (Missy elmegy. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Már megint vitatkoznak.. mingyárt jövök. Menj játszani.24 Nem loptak. azaz egy negyvenötezred részt. (A paphoz. vádat emeltek? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. mohón teát iszik és eszik. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De te nem nyugodtál meg az itéletben? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (bosszusan): Természetes. hanem az egyházban.azt hiszem.) Hiszen önre nézve a kérdés lényege nem Krisztus Isten-voltában és nem a kereszténység történetében van.akkor van nekünk 900 gyeszetyin erdőnk. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Én azt hiszem.450 ezer fánk. de ha ezért az egy negyvenötezredrészért nem keresünk jogorvoslást. hogy ezeket az embereket tömlöcbe vessék és megrontsák azért. persze. azonnal. JELENET Ugyanazok Missy nélkül. amire én sehogy sem vagyok képes. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Még ha ugy is vesszük a dolgot. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. mert tiz szál fát kidöntöttek egy erdőben. galambom. nagyon hamar mind a 44. de nyomatékosan Alexándra Ivánovnához fordul): Alína. jól számoltam . de ők maguk is mindent beismertek. hogy ez az erdő az enyém ... ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Eszem ágában sincs. ők mindent beismertek et vous leur avez donné un démenti.. ne üldözz tüszurásokkal és célzásokkal.) 14.. lehet-e vajjon ezért egy embert a családjától elszakitani és fegyházba juttatni? SZTYÓPA: Igen ám. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megengedem. (A paphoz.. hogy megmondjam: miért nem engedhetem meg. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha tehát azt akarod. következéskép . ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Más szóval. csak hadd egyek valamit.) Arra gondoltam.999 negyvenötezred részt is kivágják.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. vádat emeltek a tárgyaláson a parasztok ellen? (Nyikoláj Ivánovics leül az asztalhoz..NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (cirogatja): Azonnal. amelyet kivágtak s amelyre szükségük volt.. 15 .. Ők kidöntöttek tizet. amelyet az én tulajdonomnak tartanak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a pappal kezd beszélni. alapjában véve pedig nekem semmi néven nevezendő jogom sincs erre az erdőre. hanem elvettek. hogy miért nem vagyok képes biróság elé vinni a parasztokat a fáért. minden gyeszetyinen körülbelül 500 fánk. hogy Renan nem elég meggyőző az ön szemében. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha pedig komolyan tudni akarod.

akkor nem szabad élnünk. hogy az ember nem csupán szellem. hanem önmagunkat is. Rám nézve fontos az. hanem mindent oda kell adnunk. a felvilágosodás szelleme pedig arra. hogy elnyom egy másikat. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyanugy. És 16 . hogy annak.. aki megtakaritást csinált. De nemcsak. őrizted. hogy munka nélkül élvezi másoknak a munkáját.nem tudok vádat emelni ellene és minden lehetőt megteszek a kiszabaditására. Meg kell feszitenünk minden erőnket. amelyet az egyetemen tanultál. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha pedig nem szabad semmit sem birnunk. hogy odaadjuk magunkat. (Pjotr Szemjónovicshoz. ugy ezt lehetetlen bebizonyitani és az egész nemzetgazdaságtan. hogy kinek válaszoljak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (mosolyogva): Már azt sem tudom. hogy Istenért. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi módon tettem szert ezekre a megtakaritásokra? És az erdőt nem én magam őriztem. ugyanezt tettem volna. Igen. és minél közelebb esik az Istenért való élethez. hogy valami a tulajdonunkat képezze. joga van az élvezésre.minthogy ugy akarok cselekedni másokkal. hogy érte éljünk. hanem igenis.) És nem is szabad. Munkát pedig semminőt sem fektettünk ebbe a földbe.. annál jobb. mindent oda kell adnunk. amit ő és tettem elkövetése után kétségbe lennék esve. Ebben van Krisztus egész tanitása. hanem szellem a testben. SZTYÓPA: Te sohasem válaszolsz az érvekre. hanem az eredő irányában. SZTYÓPA: Nem áll. És a test arra huz. Persze. Következéskép ez a tan az életre alkalmazhatatlan. oda kell adnunk a ruhánkat is és a kenyerünket is. ugy nem képezheti semmi a tulajdonunkat. hogy oda kell adnunk az erdőt.dona. éppen az élet számára adatott. mindezt nem lehet bebizonyitani. PJOTR SZEMJÓNOVICS: De ha igy van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És nem is szabad ugy élnünk. ha nem szabad. hogy tudom. a tudomány lerombol minden előitéletet. SZTYÓPA: Ugyan. kizárólag acélból szükséges. amelyet nem használunk fel és sohasem láttunk. amint szeretném. SZTYÓPA: Vagyis meg kell halnunk. hogy ruhánk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Dehogy. vagyis nem lehet senkinek sem a tulajdona. gyermekünkét is és nemcsak kenyerünket. vagy egy darabka kenyerünk legyen. SZTYÓPA: Ellenkezőleg. ha az ember nem érez szégyent azért. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Akkor sokkal előnyösebb lopni. De éppen azon fordul meg a dolog. amint élünk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen és ha meghalsz a barátaidért . hogy meghaljunk. ha az ember nem érez szégyent azért. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Különben. hogy másokért éljünk és az élet mindenkinél nem az állati irányban halad. és ezért . hogy ha Jefím helyében volnék. ez sem fontos rám nézve. mint dolgozni.dicső lesz rád nézve is és másokra nézve is. Én azt mondom. SZTYÓPA: Más szóval. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És gyermekünkét is? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. hogy velem cselekedjenek . senkisem nyom el senkit. megtakaritásokat csináltál. ha tömlöcbe vetnének érte. hogy igazolja ezt a mi helyzetünket.

Lehetetlen. akkor adjunk csak oda mindent és haljunk meg. 17 .) 15. hm. hm. örök életben. hogy legyen.. ahol.. elég volt.hinni kell. de nem abban kell hinni. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Az én számomra ez nem világos. hogy kivánatos. SZTYÓPA: Tényleg. mert az anyag. nem lehet történelmileg bebizonyitani. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hinni . amelynek hihetnénk. hm. annál jobb. hanem olyan. hm. PAP: Ez az a pont. de meggyőzőereje. hinni kell. hit nélkül élni nem lehet. hm. aminek hitéhez magam jutok el. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És dicső dolog lesz. Hit Istenben. milyen benyomást gyakorolt önre a könyv? PAP (izgatottan): Hogy mondjam csak: a történelmi oldal eléggé fel van dolgozva. ha ugy jó élni. mindenkinek külön-külön esze van. A különbség az. ha volna olyan csalhatatlan rend. De az a körülmény. Sem Krisztus isteni voltát. hm. hogy van is. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a paphoz fordul): Noshát. nem egyszerü. amit mások mondanak. amelynek. mondjuk. (Beszélgetésük közben előbb a hölgyek mennek el. létezése esetén ezek az igazságok nem szenvedhetnek el torzitásokat. hogy előbb be kellett bizonyitania magukat az igazságokat.25 NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit tegyek? Ezt nem lehet szavakkal megmagyarázni. eszem utján. azután Pjotr Szemjónovics. 25 Hajánál fogva ráncigált. az igaz. PAP: Az ész megcsalhat. hogy megtedd.. hogy az Ur kitette légyen törvényeit torzitások és félremagyarázások lehetőségének. hogy nagyszerü dolog lenne. az állati élet viszont amugy is megteszi a magáét. kivánatos. sem nemisteni voltát. hitelessége nem teljes. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Rendben van. felügyelő közeget kellett igazságainak teremtenie. C’est tiré par les cheveux. ugyhogy csak a pap és Nyikoláj Ivánovics maradnak a szinen.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Talán az egyház? PAP: Hát persze.ezért. hanem abban. nem bizonyitja. gondolkodásom. csak egy kétségbevonhatatlan bizonyiték van.. Légy rajta. mondjuk hiteltérdemlő. JELENET Ugyanazok. elég volt és nem értem. tulságosan kevés. hm. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Érthető. (Elmegy. PAP: Én szerintem bizonyitja. az eredő. mondjuk. minél inkább fogunk igyekezni Istenért élni. most pedig be kell bizonyitani az igazság őrzőjének igaz voltát. szent személyek tanuságtétele. és jó lesz neked is és másoknak is. SZTYÓPA: Minek a középut. Sztyópa nélkül. az egyház. Különben is.

Akkor. nem is gondolva az egyesülésre. akkor mindenki egyetért velem és Istennek ez az elismerése valamennyiünket egyesit. hogy valamennyien a világosság felé mennénk. amit nem akarsz magadnak. valamennyien egyek vagyunk az Istenben. hogy kétszer kettő négy. de valójában Krisztus egész tanitása. mert az ön hitében születtem? Vitatkozás a tenniszezők között: Out. Abban viszont. mint ha egy óriási épületben. sem a szentségeket]. PAP: Már hogyan hinnénk. ami mindnyájunkat egybe forraszthat. Isten-voltán és a feltámadáson alapszik. „Hányszor akartalak összegyüjteni benneteket. igazságunk? 18 . Afféle ez.” Ez még az apostolok első gyülekezetével kezdődött. de Krisztus össze is gyüjtötte az embereket. és az ezekhez hasonló igazságokat valamennyien elismerjük. ami rettenetessé teszi az egyházakat: konkolyt hintenek el azáltal. de megvetik az egyesülés egyetlen kétségtelen eszközét . hogy a teljes és kizárólagos igazság birtokában vannak. .Vánja: Én láttam. És mi éppen ennek az eszköznek nem hiszünk. a Krisztusban való egyetlen hitben. ha nincs. vagy hogy Mahomet az égbe repült és Krisztus ugyanoda repült. sem Krisztus Isten-voltát.. vagy a zsidó Isten. PAP: De hogyan vezessük a népet.Nem. hm. [sem a feltámadást. mert valamennyi összhangban van észjárásunkkal. nem out. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lám. hogy van Isten-Brahma. mert félreértettük [Krisztus minden templomot lerombolt. és hogy mindennek van oka.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (hevesen): Ez aztán már rettenetes istenkáromlás. csak ön magyarázza.az igazságra való törekvést.. PAP: Igy. mondjuk. semmi olyant. PAP: Nem. vagy hogy Buddha elrepült egy napsugáron. kávé. kétségtelen. de mi széthulltunk.. hanem valamennyien különböző véleményre jutottunk. Isten egy megszentelt eszközt adott nekünk az igazság megismerésére. valamennyien egyesülnénk. Ettől az időtől fogva kezdték hangoztatni. mi nem vagyunk eltérő véleményen valamennyien. . ahol a fény felülről a középre esik. akik az igazságban vagyunk. ahelyett. meg aztán e szavak nem is mondanak semmit az egyházról. de ha azt mondom. és hogy nem kell tenned másnak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Krisztus tényleg összegyüjtötte őket.” PAP: Ez Krisztusig volt.] PAP: Hát akkor mit jelent: „Mondd meg az egyháznak?” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A lényeg nem a szavakban van. mint a kotlóstyuk a kiscsibéket. hm. amikor. hm. Hiszen ha azt mondom. És aztán miért higyjek inkább önnek. a szögletekben igyekeznénk csoportokba verődni. mondjuk.A beszélgetés ideje alatt a lakájok rendbehozzák az asztalt. Krisztus tanitását. valamit. . a legborzasztóbb széthuzás mindig az egyháztól származott. csalhatatlan igazságnak: „Ugy tetszett nekünk és a Szentléleknek. hogy Isten a Szinaji hegyen kinyilatkozott Mózesnek. ami szétválaszt. akkor az ilyen istenség csak elkülönit. hogy birtokában vannak a teljes. Az emberek egyesülni akarnak és ecélból egyesülési eszközöket gondolnak ki. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ön azt mondja: az egyház egységet ad. hogy azt állitják. vagy a Háromság. ezekben és az ezekhez hasonló dolgokban eltérő véleményen vagyunk valamennyien. A lényeg a tanitás szellemén fordul meg Krisztus tanitása az egész világra szól és magába zár minden hitet és nem enged meg semmiféle kizárólagosságot. véleménykülönbségekkel találkozunk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol vannak ezek a véleménykülönbségek? Azt. határozott. ez az éppen. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. megint tea. Ellenkezőleg. hm.. hogy van Isten: a világ kezdete. még itt sem vagyunk egyek. mint a buddhista lámának? Csupáncsak azért.

ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Helytelen. 19 . és leült ott. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: De mi lenne vele. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ezt ki mondta neked? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Magyarázd csak ezt meg neki. az összes állatokat beterelte egy bárkába és tanitjuk az ótestamentum összes többi ostobaságait és ocsmányságait. hogy megkeménykedjék [a csalásban]? Nem. követjük el. amely nincsen. ahelyett. de ha meglátná az igazságot. és én sem értem meg és senki sem fogja megérteni a világon.még gyerek. PAP: Nem. azután özönvizet árasztott rá. és a feleséged mindenkinél kevésbé. racionalisztikusan nézzük. mindig ugyanaz marad. ne hallgasson rá. Most. amelynél rosszabb nincsen e világon. S vajjon mire tanitjuk őket? Még elgondolni is rémséges. az Atya oldalán. hogy mi a világ és milyen a törvénye. ellenkezőleg. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS.) 16.jó lenne neki is és mindenkinek.) 17. hogy feltárnánk előtte a jónak és igazságnak örökül kapott tanát. a pap nélkül. nem állapodott meg. amely nélkül nem lehet üdvözülni. Bocsásson meg. hogy mindenkit kereszteljünk meg vizzel. Az ügy tulontul. hm. s a magunk gyermekeivel ne törődjünk. jóra és igazságra fogékony gyermek azt kérdezi. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ha jó lenne. fontos ahhoz. és ön az ön egyházával. és aztán azt. . Mi ehhez hozzászoktunk. JELENET Ugyanazok. hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot. hogy megmentsük és tanitsuk a többieket. mondjuk. Hiszen ez borzalmas. hogy másokról kelljen gondoskodnunk. azt tanitjuk. csak tanulmányozza az Irást. az égben. Istennek tulajdonitva őket. akkor ez tényleg igy van. Ha pap is. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Bárhogyan nézzük is. most azonban. nekünk meg az okoz gondokat. Valamennyiünknek a saját lelkünket kell megmentenünk. és mi. hogy nem vagy iránta sajnálattal. de hiszen ez borzasztó. vagy hogy higyjünk a megváltás badarságában és iszonyatában. Hiszen ez olyan büntény. mondjuk. hogy Krisztus megparancsolta. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Isten áldja meg bátjuska. ugyan minek. Meg aztán jó. Az üde.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Éppen ebben van a borzalom.. hm. hogysem megvessük. . JELENET Ugyanazok és Alexándra Ivánovna. senki sem hisz benned. Sohasem fogja megérteni. ha hitelt adna neked? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nekem nincs értelme hinnie. Időt adni neki.) (Bejön Alexándra Ivánovna. ha igy. buzgón a fejébe kezdünk tömni mindenféle elrettentő badarságot és iszonyatot. PAP: Igen. mindegyikünknek magunknak kell elvégeznünk Isten müvét.. (Elmegy. hogy megállapodjék. Krisztus tanitását. akkor mindenki hitelt adna neked. És nem is hihet. Elcsavarja a fejét. a tizenkilencedik század végén. és azután felrepült az égbe. És ezt a bünt mi. Nicolas. őszinte ember. nem lehetnek szilárd meggyőződései. (Hallgatnak. Ezt magyarázd meg Másának. A pap elköszön.

Alína. A fődolog az. hogy megröviditse gyermekeit a részeges Jefím et compagnie javára? Soha. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Más nem lehet.) LJUBA: Out! VÁNJA: Nem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Abban. de ha nem volnának idegen befolyások. és meglátod. de nem tudok hallgatni. ide esett ni. és a te életed nem a tiéd. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Természetes. hogy saját gyermekeimnek is. LIZÁNJKA: Én láttam. LJUBA: Először is: illetlen dolog volt azt mondani. És bocsáss meg nekem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És te erről fogod meggyőzni Mását? 20 . „nem igaz”. hogy megértsem. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. de a lényeg. hogy elmondtad. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Szerinted ez Krisztus kinyilatkoztatása. mindenkit szeressek. Hiszen nem valami fantazmagóriámról van szó. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Saját gyermekeimnek is. utközben gondolkodtam a dologról és tüstént szólni fogok neki. ami a sziveden volt és alkalmat adtál rá. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én nem haragszom. Ami pedig azt illeti. Az Ő akarata pedig. out. hogy haragszol rám . hogy megtegyek mindent.bocsáss meg. rákényszeritettél. hanem Istené. amit mindannyian tudtunk.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És Mása feltétlenül meg fog érteni. ne vitatkozz. hogy ebben kételkedjem. mi nem láttuk. aki akarata szerint való életet követel tőlünk. aki küldött bennünket és aki megköveteli tőlünk. Sőt ellenkezőleg. mint amit a legfőbb biró követel tőlem a lelkemben. out. LJUBA: Out. VÁNJA: Szerintem viszont illetlen dolog nem igazat beszélni.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Várj csak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. Én egy pillanatra sem kételkedem. hogy mindenkit magammal egyenlőnek tartsak. nagyon örülök. hogy én is megmagyarázzam Márja Ivánovnának a felfogásomat. én szerintem másvalami. hogy mi valamennyien minden pillanatban meghalhatunk és elmehetünk vagy a semmibe.. hanem hallgass végig. hogy az akaratát cselekedjük.a lelkiismeretem. Ma. Isten azt követeli. és amit Krisztus kinyilatkoztatott előttünk. vagy Istenhez. . ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi mást tehetek hát ebben az életben. hogy egyet fog velem érteni. már megértene és velem tartana. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Engedd meg. mindenkinek szolgáljak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyebár igaz. amit a lelkiismeret parancsol.ez csak az. hallgatlak. VÁNJA: Nem igaz. Isten? És a lelkiismeretem. hogy az én életem nem az enyém. (Lárma a tenniszezők között. amelyeknek nagyon könnyen kerül a hatásuk alá. mert jó és okos.

hogy mi lesz vele. Jól utaztál? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. hogy hogyan tenniszeznek. de te is meg fogod érteni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ép az imént mondtam Alinának.) 19. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Soha! (Bejön Márja Ivánovna. MÁRJA IVÁNOVNA: Szeretem a hercegnét és a fiatalokat. mert nekünk beszélnünk kell egymással. Hozzám fordult. JELENET Ugyanazok és Márja Ivánovna. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mi ujság. (Izgatottan. JELENET Ugyanazok. nem tudja. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: És ő abbahagyja gyermekei nevelését és sorsukra bizza őket? Soha! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nemcsak ő fogja megérteni. MÁRJA IVÁNOVNA: Miért iszol mindent hidegen? Eszembe jut . Én semmit sem adok és semmit sem tagadok meg.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Feltétlenül. utána Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna egyszerre kezdenek el beszélni. nem ébresztettelek fel ma reggel? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. dehát én csak nem dönthetek! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit döntsünk mi? Dönthet ő maga is.) 18. Hiszen el kell valamire magunkat határoznunk. hogy Cseremsánova jön a fiával és a leányával? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha szivesen látod őket.. MÁRJA IVÁNOVNA: Alkalmatlan az idő. Tudod.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása..ezt 21 . MÁRJA IVÁNOVNA: Mit? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. én megyek és megnézem. [Önként katonai szolgálatba állni . hogy nincs más teendőnk. Csönd. nagyon jól. te pedig nem adsz neki pénzt. nagyon örülök. Alexándra Ivánovna nélkül. Mása. (Elmegy. Csak egy kissé alkalmatlan időt választottak ki. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen tudod. MÁRJA IVÁNOVNA: Sztyópáról akartam neked beszélni. A szegény emészti magát. az Isten szerelméért ne izgasd fel magad és hallgass végig.elő kell készülnünk a vendégekre. most beszélj vele. beszélj te. nem aludtam. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (feláll): Na. hogy önkéntesnek akar belépni a testőrségbe és ehhez szülői nyilatkozatra van tőled szüksége és el kell tudnia magát tartani.

hogy miért élek. jó. Néha szinte szándékosan nem értjük meg egymást. hogy ezt nem akarom. amelyre csak vadember lehet képes. gyermekeket nemzve és nevelve [ugyanerre a célra]. mint amilyen én vagyok?] És ami a legfőbb .. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ami engem illet. amikor senki sem szólt nekem. mint Vánjánál. amikor semmit sem értettem. de eljött az idő és megborzadtam. Együtt élünk és nem értjük meg egymást. (Észreveszi férjén a bosszuság kifejezését. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Érts meg tehát. ami nem az enyém. esztelen lépésnek tartom. hogy ne tudjuk. másokat dolgoztatva ránk]. Ez kegyetlenség. Hiszen ez igy nem mehet tovább. amelyet adnék neki. De eljön az öregség. A pénzt. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen tudod. Addig még türhető. a magad életét. hogy mi történt veled. meg aztán nem is birom. de nem értelek. hogy borzasztóan boldogtalan vagyok és boldogtalanokká teszlek téged és a gyerekeket.nem mulatság ez az élet. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És mindenki boldogtalan.vagy ostoba. ha nem fogja fel tette egész iszonyatát. amig. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása. mikor lesz az ideje. az életenergia kicsattan belőlünk. Nekem kell nevelnem is. hallgatlak. másoktól kellene elvennem. ugy. Hiszen élnie kell Sztyópának.) Na jó. azaz nem gondolva arra. Nem adhatom oda a véres verejtékkel dolgozó parasztok munkájának gyümölcsét testőrhuszári dőzsölésekre. Jól van. mint ahogy a lelkiismeretem parancsolja. hanem őrajta. Amikor beszélni kezdtél. Megkérdeztem magam: miért is teremtett bennünket Isten? (Bejön egy lakáj. tüstént ráeszméltem. és Isten tudja. vagy hitványságnak. Nem értem. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyan nem te rajtad. amikor te nem adsz neki pénzt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudok azt adni. nem tudok másként rendelkezni vele. a halál és én meg fogom kérdezni magamtól: minek éltem? [Hogy életet adjak ugyanolyan parazitáknak. Te éltél. nem vagyok rá képes. Nincsen jogom. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen mindenki igy él.. hogy nem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (heveskedve): Éltem. nem értelek. nem is annyira engem.. én is rákezdtem s ki akartam önteni előtted a lelkemet..) 22 . Bárha nem most van az ideje. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én is éltem ugy.] Vegyétek el tőlem a birtokot és akkor nem leszek felelős. ha számitáson alapul. MÁRJA IVÁNOVNA: Ezelőtt is ugy éltünk és nagyon jól éltünk. MÁRJA IVÁNOVNA: Én szeretnélek megérteni. most élünk [idegen munka gyümölcséből. táplálnom is. de a dolog nem énrajtam fordul meg. és megkérdeztem magamtól: tényleg erre teremtett volna bennünket Isten? És mihelyt erre gondoltam. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyhogy nem a tied? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: [Más emberek munkájának gyümölcse nem az enyém. szülnöm is. én megláttam. Érts meg. hanem értsd meg magadat. Hiszen nem lehet ugy élni. hogy miért élünk.] MÁRJA IVÁNOVNA: A te szemedben most minden vad és ostoba. MÁRJA IVÁNOVNA: Egyáltalán nem. Amig én rendelkezem a birtokkal. drágaságom! Hiszen nem ez a lényeges.

Azt gondoltam.) 23 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. MÁRJA IVÁNOVNA: (nem hallgat férjére és a lakájhoz fordul): Hozzon be forralt tejszint. szoptatok. hogy a kert az ő tulajdonuk. mint ezelőtt voltál. JELENET Ugyanazok és a lakáj. és minden borzalmas volt. amit nem értek. Megyek fogadni őket. mint ama vincelléreké. hogy az életem az enyém. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mása! MÁRJA IVÁNOVNA: Most még ezek a vendégek is. (Elmegy a ház mögé.. szakadatlan megszegése az Ő akaratának. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Olyan nem tudok lenni. hanem azért küldettem a világba. hogy aztán mindenkinek egyenlően adott.) Igaz? MÁRJA IVÁNOVNA. hogy miben állt a hibám.20. amikor ugy élünk. az egész házat vezetem és ahelyett. kérlek. amikor az egész életünk nemcsak nem teljesitése. csak olyan légy. Sztyópa és Ljuba követik. Hiszen. hanem ellenkezőleg. Ljuba! Mi lesz? LJUBA (komolyan): Csak ne ostobáskodj.. hogy Isten müvét végezzem. Igen. végezzük be a játékot. megjöttek. még végigbeszéljük a mondanivalónkat. amint élünk. (Csengetyüszó és fogat közeledése hallatszik.. hogy távolról sem magunkért élünk. hogy senkinek sem teszünk rosszat? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Már hogyne tennénk senkinek sem rosszat? Lám.) VÁNJA (átugrik a padon): Én nem hagyom abba. hogy élet csupán egy van és vagy szentül éljük le vagy elrontjuk. nem az a lényeg.) MÁRJA IVÁNOVNA: Most nincs időnk. munkások. Ismered? MÁRJA IVÁNOVNA: Ismerem. olyasmit beszélsz nekem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (szünet után): Nem. (Megcsókolja. igen. MÁRJA IVÁNOVNA: Dehát miben áll ez a megszegés. ismerem a hasonlatot. Csak arra az egyre gondolj Mása.. mint azok a vincellérek. amikor a vincellérek hasonlatáról kezdtem gondolkodni. MÁRJA IVÁNOVNA: Jól van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez a parabola valamiért rendkivül világosan megmutatta nekem. Nyikoláj Ivánovics töprengve jár fel és alá. hogy az életem . MÁRJA IVÁNOVNA: Én nem tudok gondolkodni és okoskodni. akkor nem folytathatjuk az életet ugy. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha meg tudtátok. (Alexándra Ivánovna férjével és Lizánjkával bejön a terraszra. de te hallgass rám. de mihelyst megértettem.nem az enyém. hogy segitenél. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen ezt valamennyien tudtuk. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És az Evangéliumban azt a választ találtam. ez éppen az élet olyan felfogása. Akkor lett ez előttem világos. Éjszakákon keresztül nem alszom.

magasztos dolog. (Énekel. Ki érkezett? PJOTR SZEMJÓNOVICS: Cseremsánovék. hogy meg ne győződjék. hogy beszélni fog veled. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jó.Függöny - 24 . hanem az igazság. ha nem holnap. JELENET Nyikoláj Ivánovics. A rettenetes az. hanem az élet. jó.. már jönnek is. hogy soha senki sem ér rá. ha nem ma. akkor. Nem én győzöm meg.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (férjére): Kérlek. amikor együtt énekeltük: La ci darem la mano. hogy a szobámban leszek.) Egyáltalán nem nevetek. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nos. de furának találtam. hanem Isten győzi meg és ezért lehetetlen. meggyőzted? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Alína! Az. Alexándra Ivánovna.21. akkor holnap. És tréfák itt nincsenek a helyükön. (Elmegy. kérlek Másának. hogy akkor akartad Mását meggyőzni. Komolyan beszélek. csak ne szakits félbe és ne képzeld be magadnak. Catiche Cseremsánova. Utoljára akkor találkoztunk.. amikor éppen ő is elhatározta. ami közöttünk végbe megy. hogy össze fogok veszni Nicolas-val. Mondd meg.) . akit tizennyolc éve nem láttam. Pjotr Szemjónovics és Lizánjka. (Nyikoláj Ivánovicshoz.

pozitivabbak. JELENET A hercegné és Márja Ivánovna. A falnál zongora.de ön nem ismeri őt. HERCEGNÉ: Quelle énergie. Csodálom. JELENET Márja Ivánovna.. ce n’est pas ce qui nons manque. Korán elutazott és nemsokára itt kell lennie. hogy ön Rozinát énekelte. Az asztal mellett Márja Ivánovna. Ugy tetszik. rombadőlése mindennek.26 PJOTR SZEMJÓNOVICS: Oh. hogy Gerászim atyát idehozza? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen.) 2. ha tényleg alamizsnát fog osztogatni a szegények közt? Ugyis tulságosan sokat gondolunk magunkra. 26 27 Micsoda energia. én pedig. hanem tökéletes fejtetőre állitása. falun. Teritett asztal. MÁRJA IVÁNOVNA: Oh. Je l’admire. ha csak erről volna szó..) Különben megyek rágyujtani és amig a fiatalok felkelnek. . csak nem alszanak még? MÁRJA IVÁNOVNA: Tegnap este holdfény volt és kilovagoltak. tea és kávé. HERCEGNÉ: Tényleg csak azért utazott volna el Alexándra Ivánovna. nagyon jól játszik.27 (Szivart vesz elő. De mi van velük. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Igen. egy hét mulva. (Elmegy. kedves Márja Ivánovna. HERCEGNÉ: Ma a gyermekeink énekelhetnének. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Hát az én hüséges élettársam mikor jön vissza? Kiküldte érte a kocsit? MÁRJA IVÁNOVNA: Igen. 25 . pour ceci. Pjotr Szemjónovics és a hercegné. 1. de nekem ugy tetszik. hogy mindezt tulságosan a szivére veszi. komolyan mondom. régen volt. ebben nem szenvedünk hiányt. Én megértem Nyikoláj Ivánovicsot. A szin a nagy szála. PJOTR SZEMJÓNOVICS: Bizony hercegné. És mi történik. Ez nem segitség a szegényeknek. Csakhogy mások az idők... kottaállvány. tegnap este jutott a gondolat az eszébe és tüstént már repült is érte. ön nem tud mindent. HERCEGNÉ: Én nem tudom. De a kegyed leánya. Nagyon későn értek haza. Szamovár.MÁSODIK FELVONÁS Ugyanott. Szoptattam és hallottam őket. a hercegné és Pjotr Szemjónovics. ami ezt illeti. Oh. Ez afféle magasztos hangulat. Ma már Don Basilio szerepe sem nekem való. sétálok egyet a parkban a kutyákkal.

hanem keresztény módra kell élni. és örülök. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. és nem adok semmi ujat. amint ő akar. HERCEGNÉ: Noshát. hogy mindent elmondhatok önnek. És ön mit felelt? MÁRJA IVÁNOVNA: Azt mondtam. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. sajnálom a gyerekeket és nem tudom rábizni magam. HERCEGNÉ: Most már én is hinni kezdem. hogy ezt nem kell megengednie. kivált most. hogy milyen határokig. hogy egyedül bárhová követném. hogy nem tehetem meg.) „Tervem a következő: Minden földünket odaadjuk a parasztoknak. ugy tekintem. (Olvas. hogy most. MÁRJA IVÁNOVNA (izgatottan): Itt nincsenek határok. Azt akarja.. hogy ilyen messzire jutott a dolog. két szobába.. Egy idő óta féltem az egészségét. Nem vagyok azon a véleményen. és nem tudom. HERCEGNÉ: Bizony nem gondoltam volna. Ön köteles megvédelmezni a gyermekeit. de a gyerekekkel. MÁRJA IVÁNOVNA: Itt következik aztán az egész terv. de nem fogjuk kényszeriteni sem magunkat. (Olvas. MÁRJA IVÁNOVNA: De én ezt nem akarom. . Ha nem tudja kezelni a birtokot. hogy rombadöntöm az eddigi életet. . Fel fogom olvasni. az én koromban. hogyan szeretnék berendezkedni a családban. Két lehetőség közül választhatsz: vagy hitelt adsz az igazságnak és szabad akaratból követsz. vagy követsz .” HERCEGNÉ: Hét gyerekkel 500 rubelből élni! Ez lehetetlen. Irassa át a birtokot az ön nevére. Ezért mentem hozzá vajjon? Már gyenge vagyok és öreg. hogy mondja meg nyiltan és őszintén a követeléseit és jusson vele megállapodásra atekintetben. magunknak mindössze 50 gyeszetyint tartunk meg és az egész gyümölcsöst. szakácsnő és mosónő váljon belőlem. mindazonáltal hozhat körülbelül 500 rubelt.) „Azt veted a szememre. amit meghagyunk magunknak. HERCEGNÉ: Hogyan? egy fedél alatt lakik önnel és leveleket ir? Milyen különös. veteményes kertet és a partmenti rétet.” (Félbeszakitja az olvasást. Az.hitelt adva nekem és rámbizva magad bizalomból. sem azt nem tudom megtenni. hogyan engedjük át a házat iskola céljaira és költözzünk át mi magunk a kertész-kunyhóba. Hogy miért nem tudom ugy folytatni az életet.. mindketten izgatjuk magunkat. HERCEGNÉ: Én azt hiszem. mint aki a családunkhoz tartozik. én önt. Mondom neki: lehetetlen mindent derékban kettétörni. Tegnap ezt a levelet irta nekem. hogy igy nem kell élni. amikor beszél. HERCEGNÉ: Meg kell tennie gyermekei érdekében. Hiszen gondolja csak el.. Igyekezni fogunk magunk dolgozni.. engedje át önnek.levélben nem vagyok képes. már elmondtam sokszor.) Sem ezt. Annyira izgatja magát.Nyikólenjkát szoptatom.. én ezt megértem. Amikor beszélgetni kezdünk. és meggyőzni téged arról. tápláltam. hogy mi lesz. HERCEGNÉ: Én azt tanácsolnám. hogy a dolog nem normális.HERCEGNÉ: Én nem szeretnék beleavatkozni az önök családi életébe. HERCEGNÉ: Ez lehetetlen! Csodálatos! MÁRJA IVÁNOVNA (levelet vesz elő): Egyedül vagyunk. Hiszen kilenc gyereket szültem. amint éltem. Tegnap elengedte az árendát a dmitrovkai parasztoknak és teljesen nekik akarja adni a földet. mit ir? MÁRJA IVÁNOVNA: Hallgassa. sem a gyerekeket. MÁRJA IVÁNOVNA: Ennyiben is maradt. de ha megengedi. Nyikoláj Ivánovics mindent oda akar adni. és ezért irok. hogy ugy kell élni. 26 . nem mondom meg.

hogy ugy rémlik. beszélni akart a közjegyzővel. hogy nincs rá joga. HERCEGNÉ: Igen. a pap az ő pártját fogja. felizgattam magam és a kicsinek hasfájása van. A felesége jött el. nem tudok ellentmondani neki. hogy tönkretegyük családunkat. Igy is marad minden. MÁRJA IVÁNOVNA: És a pap. De megyek és megnézem. csak rettenetes. nem segithetnék-e azon. (A másik ajtón belép Nyikoláj Ivánovics. hogy a föld azoké. rettenetes. JELENET Márja Ivánovna. akik dolgoznak rajta és hogy kötelessége átadni a parasztoknak]. hogy győzze meg Nyikoláj Ivánovicsot.) 27 .képzelje -. És én nem is leszek. MÁRJA IVÁNOVNA: Ő azonban Gerászim atyának sem fog hinni. tegnap észrevettem. HERCEGNÉ: Igen. MÁRJA IVÁNOVNA: Ezért is utazott be nővérem Moszkvába. döntetlenül. aki három havi börtönre itélte. s ami a fő. papirral a kezében. Annyira határozott. HERCEGNÉ: Ez azért van. (A terraszra megy és találkozik Borisszal és Ljubával. JELENET Ugyanazok és a dada. hogy a kereszténységnek nem az a lényege. Megyek. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyan? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nagyon egyszerüen. MÁRJA IVÁNOVNA: S most mit lehet tenni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Egy dolgot mindenesetre: nem lenni erdőtulajdonosnak. megyek. (Bejön a dajka. hogy egy hitvány fenyőfánkért Pjotrt tömlöcbe vetik. Nesze neked kereszténység. most már látom. magával akarja hozni Gerászim atyát. semmint gondoltam. mert szereti őt. [azt felelte. HERCEGNÉ: Én is azt hiszem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. a hercegnő és Nyikoláj Ivánovics. MÁRJA IVÁNOVNA: Azonnal. hogy miért van. hogy neki van igaza.) 3. Kivágta a fát. mire feljelentették a békebirónál. s amikor beszél .) 4. ez lehetetlenség! MÁRJA IVÁNOVNA: Mi történt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Az. Éppen az a rettenetes. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem tudom. hogy a dolog sokkal komolyabb.MÁRJA IVÁNOVNA: Szása nővérem meg is mondta neki. DADA: Nyikólenjka felébredt és kiabál. amit mi követtünk el.

Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna nélkül. LJUBA: Mivel hát? BORISZ: Minden tevékenységünkkel. LJUBA (leül a szamovár mellé): Kávét vagy teát? BORISZ: Mindegy. LJUBA: Jó reggelt. mert.5. papa.. BORISZ: Én szeretnék még Nyikoláj Ivánoviccsal beszélni. BORISZ: Ezt nem értem. hogy éppen ez az. azért. hogy tönkretennők az életünket. (Megcsókolja. Azt tudom. LJUBA: Csak menj. Most hurcolnak ott egy éhes embert a börtönbe. amit tennünk kell. LJUBA: Én azt akarom.. Minden tudásunkat a szolgálatába kell állitanunk.. Látom. Nem látom a végét. de igazán nem azzal. LJUBA: Papa pedig azt mondja. amit te akarsz és semmitől sem félek. a ruha viszont teljesen egyszerü. ha utána megyek a faluba? LJUBA: A legkevésbé sem. JELENET Ugyanazok. De Pjotrt. hogy serkentsük a tolvajokat. (Elmegy.) 6. ez a ruha? LJUBA: A fülbevalót el lehet adni. Én igy akarok berendezkedni. de életünket nem szabad odaadnunk. Márja Ivánovna utána. nem zavarom.) . hogy megszeretett és legtöbbször hozzád intézte tegnap a szavait. LJUBA: Csak nem Pjotrt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. hogy a nép szegény. Hacsak te. én pedig felkeltem Lizánjkát és Tónját. (Mindketten különböző irányban el. Csak nem öltözhetem madárijesztőnek.. hogy segiteni kell neki. felvilágosulatlan. BORISZ (kiissza kávéját): Akkor hát megyek.Függöny - 28 . LJUBA: Állandóan egy és ugyanaz. Mit gondolsz. JELENET Ugyanazok. Szolgálhatunk a népnek anélkül is. Borisz és Ljuba.) Hová mégy? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A faluból és megint a faluba. BORISZ: Hát ezek a fülbevalók. BORISZ: Én nem értem Nyikoláj Ivánovicsot.

JELENET Iván Zjábrev és Maláska a csecsemővel. megmondom anyádnak. a rendőrbiztos kiment utána a szántóra. IVÁN: Mit ütöd folyton a kicsit. hogy ordit. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. Mindig az utcán kódorogsz? MALÁSKA (óbégat): Ebben a pillanatban jöttem ki. IVÁN: Vizet.) 4. IVÁN (iszik): Kérhetnél tejet Gyomkinéktől. PARASZTASSZONY: Te mért tetted le a kicsit? Lám. (Nyikoláj Ivánovics bejön. Iván Zjábrev tuluppal letakarva fekszik a kunyhó előtt. Az éhségtől óbégat. csecsemővel a karján. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát Pjotr hol van.) 2.hallani a gyermek sirását . mintha tüz égetné az egész testemet. hogy igy óbégat? Megállj. IVÁN: Ah.VÁLTOZÁS Utca.) 3. Apa inni kért. JELENET Ugyanaz és parasztasszony. MALÁSKA: Mondd meg neki. A csecsemő ordit. meg nagyon melegem volt. 29 . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Te miért jöttél ide ki? IVÁN: Odabenn sok a légy. Inni! MALÁSKA (bemegy a kunyhóba . itthon? IVÁN: Persze.és kihoz egy meritőkanál vizet). MALÁSKA: Voltam náluk. Nem volt senkisem otthon. de nem kaptam. Amott jön az uraság. JELENET IVÁN: Maláska! (A kunyhóból kijön egy csöppnyi kislány. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Most jobban vagy? IVÁN: Ugy érzem. (Jön egy terhes asszony egy kéve rozzsal és gereblyével és tüstént tarkón üti Maláskát. bárcsak értem jönne a halál. Harangoztak már az ebédhez? MALÁSKA: Harangoztak. 1.

a parasztasszony nélkül. Az utolsó munkáskezet tömlöcbe viszik. megcsinálom én magam is. JELENET Ugyanazok és Borisz. hogy mit tegyünk. PARASZTASSZONY: Ó Istenem! (Óbégatni kezd. min is épitjük fel a boldogságunkat. de hová legyek dühömben? Hiszen teherben vagyok és kettő helyett dolgozom. mit bánom! NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem félsz Istentől? PARASZTASSZONY: Tudom. Nyikoláj Ivánovics. ez a mihaszna meg a hasát sütteti. Be kellene fejezni a kötést. hogy mi lesz vele. 30 . nálunk két oszjminnyik még nincsen lekaszálva. Dögöljön meg. (Meglátja az uraságot. aki a zabot lekaszálja és összekötözi. Csak vesződség van velük. de nem lehet. mint egy kutyának.) Ne vitesd el. Magamnak kell végeznem mindent. Ime egy család . már nagyon rossz bőrben van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hogy beszélhetsz igy. uram. Malacröfögést és gyermeksirást hallani.) Te mért hallgatsz? IVÁN: A kórházba akarok menni. Nyikoláj Ivánovics? Biztosan rámegy.hát én nem vagyok beteg? Mihelyt dolgozni kell. Arra gondolok.öt gyermek. PARASZTASSZONY: Magam sem tudom. meg a hajamat tépni nem beteg. hogy bünt követek el. egy terhes asszony és egy beteg férfi és krumplin kivül nincs mit enniök és most dől el a kérdés. IVÁN (nyög): Oh. beteg. Csak önmagunknak használhatunk azzal. Mások már betakaritottak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudom. Itt rosszabb dolgom van. Hiszen ennivalója sincs az embernek. hogy bevitetem a kórházba. Maláska. csak le lenne kaszálva. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Majd én fogadok valakit. bár meghalnék. (Bemegy a kunyhóba. utánanézni ezeknek a gyerekeknek. hadd haljon meg itthon.) 5. hogy belátjuk. mint egy kutya. De sétálni. BORISZ (bejön). A baj tulságosan régikeletü. mikor beteg? PARASZTASSZONY: Beteg. JELENET Ugyanazok. . Tényleg nagyon betegnek látszik. jóllakottak lesznek-e a jövő évben.PARASZTASSZONY: Adok én neked. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mitek van ebédre? PARASZTASSZONY: Hát mink lenne? Krumpli meg kenyér.) Adj’ Isten bátjuska. vagy sem. készits az ebédhez. 6. (Férjéhez. haza kell jönni. PARASZTASSZONY: A kötözés már nem nagy dolog. BORISZ: Nem lehetnék valamiben a hasznára? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Itt már nem lehetünk másoknak a hasznára. Hát vele mi lesz.

(Jönnek parasztok kaszával. De amikor erre ráeszméltem. hogy ki tisztogatja a kertünket. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Valamennyi félig jóllakott. ne együk az ő munkájuk gyümölcsét]. csak egyszerüen nem vadállatoknak?] BORISZ: Dehát mit tegyünk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ne vegyünk részt ebben a rosszban [ne legyen földünk. táplál. megtudom. nem tudok igy élni tovább. (Elmennek. És mi? [Ha ezt láttuk. Különben. puszta kenyéren és vizen él. hogy behordj ezeknek? JERMÍL (a fejét rázva): Szivesen megtenném. BORISZ: Bocsásson meg. 31 . SZEVASZTJÁN: Szegődj el te magad. Éltem és nem értettem meg. Ma egy nap egy évig táplál. A lényeg itt az. JELENET Ugyanazok és parasztok és parasztasszonyok. . nem szegődnél el. 9. épiti a házunkat. Hogy tudjon egy asszony mindent ellátni. beteg. nagyrészük öreg. Hál Ivánnal mi lesz? Meghal? MÁSIK PARASZT: Szevasztján bá’ talán elszegődne. keresztényeknek tartva magunkat? Nem is keresztényeknek. amikor megértettem.gyökerestől megváltozott az életem.) 7. parasztasszonyok gereblyével és köszönnek. PJOTR (Nyikoláj Ivánovics lábai elé borul): Bocsáss meg. a felesége és a fia. amint vakok az enyéim odahaza. nem értettem meg. el kell igy pusztulnunk. És ki a munkás? Egy ugyanolyan nyomorult. parasztok és parasztasszonyok nélkül. JELENET Ugyanazok. Ha talán kezességet vállalnál értem. aki áldozata lett az iszákosságnak és a nélkülözéseknek. de reggel négy órától este tiz óráig dolgozik és alig él.. Annak az aggastyánnak amott sérve van. hogy Isten fia vagyok és hogy mi valamennyien Isten fiai és testvérek vagyunk. ezt most nem tudom önnek megmagyarázni. hogy mindenkinek egyenlő joga van az életre. Pjotr. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megállitja az egyiket): Jermíl.. Ha pedig látok.) 8. Hogy miként lehet ezt megcsinálni. de akkor mit csinál itt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megismerem a helyzetemet. Most meg kell tenni. öltöztet bennünket. az Isten szerelméért.. Szevasztján bá’! Kaszásokat fogadnak fel. amit lehet. Különben.És segiteni nem lehet rajtuk. legalább is énvelem igy volt.. Mivel segitsünk? Fogadok neki egy munkást. Csak egyet mondok: hogy azelőtt vak voltam. hogy hogyan élek. sietünk munkára. JELENET Ugyanazok. de sehogysem lehet: a magamé sincs behordva. csinálja a ruhánkat. rendőrbiztos. most viszont kinyiltak a szemeim és nem tudok nem látni. lehet talán nyugodtan élnünk. nem tudom. majd máskor.

Hogy lehessen igy élni? (Elmegy. amit csak lehet.) . hogy szállitsuk be a kapitányságra. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akkor menj.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a rendőrbiztoshoz): Bemegyek a városba és kérvényt adok be.Függöny - 32 . Ez már az én dolgom lesz. majd felfogadok valakit. megteszem. Nem lehetne most itt hagyni? RENDŐRBIZTOS: Az a parancs.

Még sokminden hiányzik. 33 . hogy nehézségek már nem léteznek az ön számára. LJUBA: Schumann szép. SZTYÓPA: Nem. pap. mint a zene. TÓNJA: És olyan emberhez mégy feleségül. JELENET LJUBA: Milyen gyönyörü az andante. (Tónja játszani kezd. igen. de abbahagyja. Valami elemi. csak a kifejezésre gondol és olyan bámulatosan finoman fejez ki mindent. (Játssza az elejét. kifáradt. TÓNJA: Ah. egy másikat. kérlek. zongora. 1. Tónja egy Schumann-szonátát játszott el és a zongora mellett ül. aki semmit sem ért a zenéhez. LIZÁNJKA: Hogy lehetne még jobb? Csodás. Látni. Szalón. Lizánjka. LJUBA: Nincs itthon. TÓNJA (feláll és kinéz az ablakon): Megint parasztok. TÓNJA: Nem igen lehet őket összehasonlitani. de megértem. TÓNJA: Én viszont ugy érzem. ré mineur-ben.. . hogy nem szeretem. Ljuba. Borisz ül. LJUBA: Az lehetetlen. Nos. Ez gyönyörü. falun. Különben az egész gyönyörü. SZTYÓPA (nevet): Igen.) LJUBA: Nem. LJUBA: Emlékszel a prélude-jére? TÓNJA: Ez az ugynevezett George Sand-féle. Semmiféle müvészet sem felejtethet el mindent annyira. nem ezt gondoltam.a játéktól izgalomban. Én megértem Sault.) Kit keresnek?.a dalokat szeretem. LJUBA: Ez az. LJUBA: És nemesen..az valami csodás darab. amit akarok. kérem. Különben nem. Nem. játssza el. . a világteremtést megelőző időből. de Chopin mégis jobban a szivbe markol. LIZÁNJKA: Nagyon szép. ami a zenét értékessé teszi. helyesebben nem mondhatom.. SZTYÓPA: Nem is gondoltam volna. Sztyópa a zongoránál áll. SZTYÓPA: Több benne a lirizmus. Künn eső esik. én szeretem a zenét. De inkább kedvelek valami egyszerübbet.VÁLTOZÁS Ugyanott. BORISZ (szórakozottan): A zene.. Mitrofán Jermílűcs. Engem nem kinoz az ördög.. de kissé elcsépelt. Játssz. hogy nem az volt. várjanak egy keveset.) LJUBA: Nem. És ily módon csodás reggelünk volt az ön jóvoltából. hogy ön ilyen virtuóz. (Az ablakhoz lép. azt gondolod? . Igazi mesteri játék volt.. a scherzo. PARASZTOK: Nyikoláj Ivánovicshoz küldtek bennünket.

hogy vőlegény és cukorkát eszik. LIZÁNJKA: Chopin keringői elkopottak. (A lakáj bejön. Valamennyien esznek. (Az asztalon cukorkák. Tónját. és engem bánt egy kissé. hogy nincsen jelentősége. felderült. hanem a mamáé. de mindazonáltal. LJUBA: Papa.) LIZÁNJKA: Milyen jó. megragadja és elviszi a valóságból.TÓNJA: Nem bájos talán ez a szonáta? BORISZ: A fődolog.) SZTYÓPA: A szerencsétlen Afanászij! Borzasztó zavarban van. (Lakáj zavarba jön és kimegy.) 3.. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. akik fontosságot tulajdonitanak neki. a lakáj és Nyikoláj Ivánovics nélkül. Ljubát. Lizánjkát. TÓNJA: És nagyon jól teszi.) 4. JELENET Ugyanazok. Nem értem! Minthacsak bünösek lennénk valamiben. hogy Tónja milyen csodásan játszik! Hát te hol voltál? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A faluban.. Sztyópa hivja a lakájt. LJUBA: A zene azért drága. mert urrá lesz az emberen. Nyikoláj Ivánovics el. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol van mama? LJUBA: Azt hiszem. BORISZ: Ez ugyan nem az én hibám. SZTYÓPA: Hozz be egy másik szamovárt. Sztyópát.) 2.) (Bejön Nyikoláj Ivánovics. Lám. hogy vannak. (Játszik. 34 . üdvözli Boriszt. a gyerekszobában... és te egyszerre játszani kezdtél és minden felderült. Igazán. milyen komor volt minden. JELENET Ugyanazok és a lakáj. Mitrofán Jermilücst és a papot. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (a lakájt is üdvözli és kezet nyujt neki): Adj’ Isten. TÓNJA: Ez?.

amit a faluban láttam. ahonnan én most jöttem. nem szenvedve benső meghasonlástól? BORISZ: Természetesen egyetlen eszköz van: nem venni részt. és meg kell hogy értsük szenvedéseik és örömeink összefüggőségét. egyenesen szemébe kell néznünk a valóságnak.. iszunk. anélkül. Ha az emberek. ott pedig.. BORISZ: Igen. LJUBA: Ha az ember igy gondolkozik . és ezért megmondtam önöknek. Te azt mondod. amit érzek. tiz óráig aludtak. ha megsértettem önöket. mint vendéget. hogy kifejezést adtam volna az érzéseimnek. gondolják csak meg. még fognak enni és muzsikálnak és a zenéről vitatkoznak. S ez még nem elég: e pillanatban egyiküket. sérteni fogja. igaz. TÓNJA: Rettenetes kérdés. és nem aludtak hálóköntösben. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nincs időnk arra. ha a nép szegény. korunk kérdése. hogy a hercegné szépen játszik. Nyikoláj Ivánovics nélkül. Mi pedig itt tisztára fürdötten. És azt hiszem. e pillanatban tömlöcbe hurcolják azért. szoptató és terhes nők utolsó erejüket megfeszitve dolgoznak. 35 . Nem tudtam meg nem mondani. eszünk. de nem tudok nem beszélni. betegek. hogy munkájuk gyümölcsét mi itt feléljük. hogy másoknak kelljen nekem szolgálni. Schumannról és Chopinről vitatkozunk. Az egyik dolog nem zárja ki a másikat. nem beszélek. (Tónjához. JELENET Ugyanazok. Önök itt mind. tavasszal kidöntötte az ott növő százezer fenyőnek egyikét. BORISZ: Ezért is mondja. és öregek. Nos. hogy mindenekelőtt nem szabad tulajdonnal rendelkeznünk. teljesen Nyikoláj Ivánovics pártjára álltál. Mindegyikünk ma-holnap meghalhat. üzi el jobban az unalmunkat.5. (El. amit mondok. Ljuba. most értettem meg először. rabok gondjára bizva hálószobáink szennyeseit. hogy ez helytelen.) Ha önt. ittak. mások reggel háromkor keltek fel. hogy melyikük hat meg bennünket jobban. SZTYÓPA: Miért? Én nem látom be. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Bocsássanak hát meg. azt latolgatva. hogy bevárjuk a kérdés közös alapon való megoldását. Hogyan éljem végig az életemet. miközben önök mellett elmentem. meg kell változtatnunk egész életünket. Csak le kell vennünk a szemüveget. utolsó munkását. JELENET Ugyanazok és Nyikoláj Ivánovics. hét-nyolc egészséges. Erre gondoltam. ettek. és nem kell tőle félni. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (visszatér a szobába): Be akartam menni a szobámba. amelyen keresztül a nép életét nézzük. gyermekek. SZTYÓPA: Hogyan ne vegyünk részt? Az egész életünk bele van kapcsolódva.) 6. gyengék. SZTYÓPA: Jó. hanem ugy. bocsásson meg. hogy a kérdést megoldjuk. TÓNJA: Amint látom. hogy én szolgáljak másoknak. hogy miért nem szabad beszélni Schumannról. . ha valaki fából van. mert az erdőben.nem lehet élni. ne éljünk ugy. Meg aztán az. egy család egyetlen. felcicomázottan. amelyet az enyémnek mondanak. fiatal férfi és nő.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (dühvel): Ha valakinek nincsen szive..ez elég. hát lehet igy élni? (Izgatottan áll) LIZÁNJKA: Igaz.

GERÁSZIM ATYA: Kérem. BORISZ: Érthető.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Amint feltettem magamban.) (A zene folytatódik.és feladatomat elvégeztem. A pap ugyancsak ki akar menni. Alexándra Ivánovna. Ez minden kérdést eldönt. Az okirat készen van nála.] (A zongorázás alatt Márja Ivánovna és a hercegné csendesen bejönnek és figyelve leülnek. mellén kereszttel) és a közjegyző. (Elébe indul. Önök mindaketten kellemesen akarnak élni. (Ljuba és Tónja suttognak. hogy én és Mitrofán Jermílücs két különböző póluson állunk és emellett megegyezünk egymással: ezek az én szavaim . Tónja a zongorához megy és Chopin nocturne-jét játssza. hogy tönkretegyük az életünket. A közjegyző is itt van. BORISZ: Mindent homályba takar és elhalaszt. és ezért oly életberendezkedést kivánnak. a közjegyző nélkül. hogy térjen be utközben ide . Kellemes.) 36 .Kurszkba utazik . Valamennyien elhallgatnak.MITROFÁN JERMILÜCS: Igen. csakhogy ennek nem az a módja. folytassák.) 7. Valamennyien felállnak.ne tegyük tönkre az életünket. keresztény kötelességemnek tartottam hogy eljöjjek. JELENET Ugyanazok.) 9. Belépnek Alexándra Ivánovna és Gerászim atya (pap. (Alexándra Ivánovna sug valamit a fiatalságnak. MÁRJA IVÁNOVNA: Én nagyon hálás vagyok Gerászim atyának. LJUBA: Ez a néni. A fiatalok összebeszélnek és Borisz kivételével valamennyien kimennek a terraszra. JELENET Ugyanazok. ugy meg is csináltam mindent.) SZTYÓPA: Ez a legjobb. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem parancsolnak villásreggelit? (A közjegyző az asztalra teszi az irományait és elmegy. A nocturne vége előtt csengetyüszó hallatszik. GERÁSZIM ATYA: Ha nem is esett az utamba. amely biztositja számukra ezt a kellemességet. (A hercegné áldásra járul elé. Gerászim atya és a közjegyző. csak alá kell irni. Gerászim atyát otthon találtam és rábeszéltem. a pap szintén. Mitrofán Jermilücs pedig ujat akar. Márja Ivánovna és a hercegné. SZTYÓPA: Csodálatos.) 8. Ön (Sztyópához) a mostani rendet akarja fenntartani. JELENET Ugyanazok.

Alexándra Ivánovna. elkezdett egyedül dolgozni. Az egyházatyák eléggé kifejtették ezt a kérdést. GERÁSZIM ATYA: Sokan eltántorodnak ilymódon. a hercegné. és akkor egyszerre tulzottan vallásos lett. egészen ugy van. Katona volt. hogy legyen. Isten mégis megsegitett visszatéritenünk az egyházhoz. Talán a nővére. kapitány. De a leány hozzászokott a fényüzéshez s ezért kell. MÁRJA IVÁNOVNA: Nincs. Azt állitja. hogy akar-e önnel találkozni. az elme büszkesége. de a tanultság csak árthat. Egyedül ön az. JELENET Márja Ivánovna. nem engedi meg. S aztán hirtelen abbahagyta mindezt és mindenben megváltoztatta az életét. aki segithet és eszére tériti. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (hozzá lép): Ön tudja. tulzás. Odesszában volt egy nő. ha Márja Ivánovnának nincs ellene kifogása. teljesen közömbös volt a vallás iránt és igy éltük le és gyönyörüen leéltük. Azután gondolkodni kezdett. hogy gondolkodni kezdett. ezzel hasznot szerezhet magának és hasznot hozhat másoknak. Maradjon. hét gyerekem van. GERÁSZIM ATYA: És milyen rangja van? HERCEGNÉ: A rangja nem magas. kolostorokat látogatott. JELENET Ugyanazok. vagy az olvasmányai voltak rá befolyással. Gerászim atya. Ez éppen a baj. templomba járt. (Elmegy. Beszéljen vele. vagy a feleségéé? HERCEGNÉ: Az övé. hogy maga tudja fedezni a szükségleteit s eltartása gondja ne nehezedjék teljes sulyával a fiamra. minthacsak családomhoz tartoznék. Okos.az első husz évet. a pap és Borisz. Tegnap elajándékozott egy erdőt földdel. én Vaszílij atyát szeretem. . GERÁSZIM ATYA: Csak maradjon ön is. tanult ember. hogy a cselédség kiszolgálja s ami a legfőbb. Valahogy elhomályosodott a józan itélőképessége. A vagyon az övé. Gerászim atya. GERÁSZIM ATYA: Sokan eltántorodnak manapság. aki különben dolgos és kitünő fiatalember. . az Evangéliumot bujta.) 11.tény. mint pásztor és lelkiatya. a legszebb éveinket . Márja Ivánovna nélkül. hogy a keresztény törvény szerint az embernek semmije sem szabad. aki a spiritizmusba gabalyodott és sok kártékony dolgot kezdett csinálni. Félek. hogy miről van szó. A fiam most készül nőül venni a leányát. Azt hiszem.10. Bemegyek hozzá és megkérdem. de koránál fogva tulságosan kevés a tekintélye. elosztogatja a birtokot. De hogyan történt a dolog? MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy mindent elmondjak. GERÁSZIM ATYA: Egészen ugy van. Lehetséges ez vajjon? GERÁSZIM ATYA: Hivalkodás.amikor megházasodtunk. HERCEGNÉ: Értse meg a legfontosabbat is. Vele is tanácskoztam. Én beleegyeztem. (Bejönnek: Márja Ivánovna és Nyikoláj Ivánovics) 37 .

honnan tudom én. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Feltételezem. Bocsásson meg. de azután más véleményre jutottam.és atyai neve? GERÁSZIM ATYA: Áldást nem óhajt? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem. JELENET Ugyanazok. Lizánjka. egyetértettem vele. GERÁSZIM ATYA: Az egyház nem tévedhet. Márja Nyikolájevna és Nyikoláj Ivánovics. hogy kigyógyitson eltévelyedéseimből és ráirányitson az igazi utra. valamennyien elhelyezkednek a szoba sarkaiban és figyelnek. (Lakáj villásreggelit és bort hoz be.) GERÁSZIM ATYA: Kellemes időnk van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ha azt tanitaná. hinnék neki. Ha ez igy van. GERÁSZIM ATYA: Az egyház elismeri és megszenteli a hatalmat. Ljuba. mint az Evangélium mondja: müveik után ismeritek fel. hercegné. mert maga az Ur alapitotta meg. GERÁSZIM ATYA: Az egyház nem tanithatja az ellenkezőjét. de éppen az ellenkezőjét tanitja. GERÁSZIM ATYA: Az egyház éppen ezt a törvényt tanitja. GERÁSZIM ATYA: Hogy mondhatja azt. mert egyedül benne van az igazság. melyet Isten rendelt el. Mondva van: „Hatalmat adok nektek. mi a kereszt. amely az Evangéliumban adatott meg nekünk..az öné? GERÁSZIM ATYA: Onnan. ha nem az egyháznak? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Istennek és az Ő törvényének.12. Azok tévelyegnek. hogy nem hisz az egyház tanitásának? Minek higyjünk.. azzal a céllal. Tónja. ami ellenkezik a kereszténységgel. ott vagyok Én is közöttük. hogy mindent támogat. amig meg nem győződtem. És nem ismerem el azért. Egész lelkemből kivánok azonban részese lenni az igazságnak és tüstént elfogadom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen már megmondottam önnek. a gyilkosságra.” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez sem vonatkozik ide és semmit sem bizonyit. és rájöttem. és ezen a sziklán épitem fel templomomat és a pokol kapui nem diadalmaskodnak rajta. Jóreggelt. hogy meg van mondva: „Ahol ketten vagy hárman összegyültek a nevemben. akik elpártoltak tőle. (Beszélgetés közben egyenként bejönnek: Sztyópa. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Jóreggelt. mert. hanem térjünk rá egyenesen a dologra. akkor ne kerülgessük a forró kását. ha megmutatja. hogy nem értek egyet az egyház tanitásával. hogy ön Alexándra Ivánovna meghivására látogatott meg bennünket. de az egyház szent. hogy Krisztus alapitotta meg az egyházat. GERÁSZIM ATYA: Hogy lehet az egyedül üdvözitő egyházat tagadni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem is tagadtam mindaddig. Nagyon örülök. De ha még el is ismernők. hogy ez az egyház . a halálbüntetésre. gyümölcseik után ismeritek fel őket. nem óhajtok. És kedvező a gabona betakaritására. GERÁSZIM ATYA: Gerászim Fjódorovics.” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Az idézet egyáltalán nem ide vonatkozik. hogy az egyház áldását adja az esküre. hogy ezt nem ismerem el. Nem tagadom.) 38 .

És az egyház áldását adja minderre. Az egyház nem rak gyermekei vállára elviselhetetlen terheket. mint a ti mennyei atyátok. hanem a parancsolatok teljesitését követeli: szeress. adja oda vagyona egy részét. törvényt. mint mindenki. hogy az Evangélium azt mondja: necsak ne ölj. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Micsoda büszkeség. hogy a vers mire vonatkozik. Önnek családja. hogy ne lopj. hogy ugyanolyan ember vagyok. GERÁSZIM ATYA: Bocsánat. aki villásreggelit és bort hoz be).” NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ugyan mit beszél. GERÁSZIM ATYA: Meg kell azonban érteni. gyermekei vannak. Alázd meg ember büszke elmédet. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És akkor miért mondta Krisztus a gazdag ifjunak. én vagyok az. amikor felismertem ama bünömet. Hisz ez nevetséges. ő gondoskodik gyermekéről s ő ad neki erejéhez mért magyarázatot.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: De vajjon ki a büszke: én-e. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én tökéletes is akarok lenni. akiktől őseim elrabolták? GERÁSZIM ATYA: Ugy kell cselekednie. Nem.. amint az egyház fiához illik. hogy a gazdag nem mehet be a mennyek országába? GERÁSZIM ATYA: Igy mondta: ha tökéletes akarsz lenni. az elme büszkesége beszél önben. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én kérdezem öntől: hogyan kell Krisztus törvénye szerint cselekednem. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Miért? GERÁSZIM ATYA: Azért. mert Isten önt ebbe a helyzetbe állitotta. nyitva áll a csecsemőknek? GERÁSZIM ATYA: Nyitva áll az alázatosaknak. mint testvéreim. Az Evangélium azt mondja: legyetek tökéletesek. hanem mint az anya. mint mindenki. mert ez eltévelyedésre vezet. ne paráználkodj. ne lopd el tőlem. akik kiváltságos emberek- 39 . amit én loptam. de ne is haragudj. GERÁSZIM ATYA: A hivalkodás. az egyház pedig áldását adja a katonaságra. Az Evangélium azt mondja. ami megmondatott a hegyi beszédben. de nem a büszkéknek. igy használva fel éhezők munkájának gyümölcsét (a lakájra mutat. GERÁSZIM ATYA: Az elme büszkesége. látogassa a szegényeket. ne ölj. hogy minden egyes ember a maga módján magyarázza az Evangéliumot. hogy ami el van rejtve a bölcsek elől.egyszerü és érthető. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igyekszem is megérteni. hogy a népet megraboltam a földtől és rabszolgasorba döntöttem általa? Hogyan cselekedjem? Továbbra is birtokomban tartsam-e a földet. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. az egyház esküt vesz ki. ugyanolyan szükségben. a magam munkájából. ne ölj meg engem. . akikre tekintettel kell lennie s akiket rangjához illően kell felnevelnie. mikor Pilátus azt mondta: „megesketlek az élő Istenre”. és ezért ugy kell hogy éljek. vagy odaadjam-e a földet azoknak.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én tudom. ne lopj. tegyen jót. GERÁSZIM ATYA: Éppen azért is nem helyesli az egyház. aki azt tartom. vagy pedig azok. és mindaz. Az Evangélium azt mondja: „ne esküdj”. amikor meg van mondva. És ha jót akar tenni. hogy befejezzem a mondanivalómat. elloptuk a földjét és aztán törvényt hoztunk. Mi mindannyian kifosztottuk a népet. hagyja. Krisztus elismerte az esküt és azt mondta: „igen.

és most mi lesz? [PAP: Szerintem Nyikoláj Ivánovics helyesen beszélt és Gerászim atya semmiféle érvet sem hozott fel. 40 .] HERCEGNÉ: Nem hagyták beszélni. hogy abbahagyjam beszélgetésünket.) 14. BORISZ: Én csak azt mondom: ami igaz.) MÁRJA IVÁNOVNA: Nem enne valamit? GERÁSZIM ATYA: Nem.nek tartják magukat. igaz és nem tudok nem beszélni. szenteknek. JELENET Ugyanazok. én nem azért jöttem. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. hogy nincs mit felhoznia. Annyira nyilvánvaló. azután elmosolyodik gondolatain): Mása! Mire jó ez? Miért hivtad meg ezt a [szánalomraméltó. hogy állhatatlan természetedhez hiven most már teljesen Nyikoláj Ivánovics pártjára készülsz szegődni. Hiszen tudod. Ön mindent jobban tud nálam és azért jobbnak látom. amit mondott. mert te szegény vagy és neked nincs mit odaadnod. köszönöm. hogy jöjjek el és beszéljek a lelkére. (Feláll. Ha igy gondolkozol.] Különben mindez nem tartozik miránk. hogy én nem vagyok haszonleső és hogy nekem magamnak semmire sincs szükségem. Mindenki bejött a vitát hallgatni. hanem azért. eltévelyedett] embert? Miért vesz részt ez a nyelves nő és ez a pap a mi legintimebb életünkben? Mi talán nem tudjuk magunk is elintézni az ügyeinket? MÁRJA IVÁNOVNA: Dehát mit tegyek. Csupán arra akarom utoljára. MÁRJA IVÁNOVNA (a paphoz): Nos. Alexándra Ivánovna és Gerászim atya nélkül. HERCEGNÉ: Te igy igazán nem beszélhetsz. (Elmegy. (Alexándra Ivánovnával el.hisz mindaz. amikor mindenüktől meg akarod fosztani a gyerekeket? Ezt nem lehet nyugodtan elviselnem. Isten nevében kérni: térjen észre. hogy összemérjem. nem tetszett neki. kinek van közülünk igaza és nem is azért. akik ismerik a teljes igazságot és nem tévedhetnek és a maguk módján magyarázzák Krisztus szavait? GERÁSZIM ATYA (sértődötten): Bocsásson meg. utána a többiek is valamennyien. hogy oktatásokat halljak öntől. kivéve Nyikoláj Ivánovicsot és Márja Ivánovnát. hogy valami szellemi torna-félére hivták ki. hazugság volt. akkor nem kell megházasodnod. BORISZ: Miért? HERCEGNÉ: [Azért. s ami a fő. . Nyikoláj Ivánovics.)] 13. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (eltöprengve ül. Szerénységből távozott el. ön kegyetlenül téved és pusztulásba viszi önmagát. mert Alexándra Ivánovna megkért.] HERCEGNÉ: Látom. [BORISZ: Egyáltalán nem szerénységből.

ami szükséges és jó. hogy higyj benne. Te mindig azt mondod. De hiszel egy egész tömegnek . mindig hittem. . hogy miért. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Na. Nem tudom kivenni gyerekeim szájából a falatot és másoknak adni. MÁRJA IVÁNOVNA: Milyen kegyetlen vagy! Micsoda kereszténység ez? Ez gonoszság. sem nekem. de amikor koldusbotra akarod juttatni a gyerekeket. csupán magunkat pusztitanók el.Függöny - 41 .az utolsó csepp vért is kisajtolni. akkor lehetne ugy élnünk. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit tegyek hát.] MÁRJA IVÁNOVNA: Nem. hogy ha nem volnának gyerekeink. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Éppen ez mutatja. Nem tehetem meg. Nem élhetek tovább ezek közt a feltételek között. aláirom. Azt hiszed. És örülök a közjegyzőnek s ezt köteles vagyok megtenni.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Te nem tudod. Látom. hogy ez az egyetlen. ez rettenetes! Miért ez a kegyetlenség? Jó. nem élhetek veled tovább és el kell mennem. hogy már nem szeretsz. Szeretlek és a javadat akarom és ezért nem tudom aláirni az okiratot. oda kell nekik adnom. hogyan fogják őket tömlöcbe vetni. [Ha már aláirom. amint te akarod. hogy én nem harcoltam. . sőt azt is tudom. amint élünk.már nem az én. Ha neked adom. hogy rád irassam a birtokot.még az igazságnak sem hiszel. jól van. akkor követnél. Mása. De az a szerencsétlenség. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszek neked. (Az asztalhoz lép. nem féltem? De később meggyőződtem. hogyan fogják a parasztoktól . én pedig azt mondom: ha nem volnának gyerekeink. de kell is. igy meg őket rontjuk meg. És te erre akarsz engem rábirni. .. Hát csak kényszerits. hogy látod az igazat. hogy miért rendeltétek ide ezt a [szánalmas. Hiszen nem tudok ugy élni. hogy mit beszélsz. sem az igazságnak nem hiszel.) Te akartad ezt.hiszen tudom. akiktől a földet elvettük. ugy azok javára irom alá. Én nem tudok igy élni.a parasztok javára. (Sir. hanem a te nevedben . Válassz.. Nem tehetek mást.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tudom. Nem tudom látni. tudom és elhiszem. hogy nem hiszel. Add hát nekem.a hercegnének és másoknak. hogy te nem hiszel. Azt akarjátok. papruhába öltözött] embert [a kereszttel] és hogy miért hozta Alína a közjegyzőt magával. amikor nem értelek? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát én mit tegyek? Hiszen tudom.te bünnek tartod. hogy husz év óta szeretlek. hogy a gyermekekre nézve ez nemcsak lehetséges. De te lehetetlent követelsz tőlem. Hiszen te tudod. de nem vagy képes magad elhatározni. . . aláir.

de mégis elmondom. Éppen azon fordul meg a dolog. egészséget. asztal irományokkal. 2. szekrény könyvekkel. LJUBA (belép): Adj’ Isten. Félek. ki fog érte nevetni. Benne esztergapad. ASZTALOS (nevet): Dehogy. hogy tesz. De nem megy a dolog. deszkákkal beszögezett tükör és festmény. hogy élni sem tudunk egymástól. Mit gondolsz? 42 . hogy én szerintem Isten semmit sem adott. mindig szabad. tétlenül élni. hogy ebben a házban. Most a kis gyaluval menjen rajta végig. (Hang az ajtó mögül: . megszokta. JELENET Ugyanazok és Ljuba. ASZTALOS: Ha szégyeli. [LJUBA: Borisz elutazott az ezredéhez. hogy valamennyien testvérek vagyunk és szégyelek igy élni. vagy mond ott valamit. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megmutat egy deszkát): Igy jó? ASZTALOS (megigazitja a gyalut): Hát nem éppen. én még keresni akarok. ASZTALOS: Minek is kell Kegyelmességednek az asztalosmesterség? Magunk fajtájabeli is annyi van már. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem fogja elhinni. ahol annyi a felesleges. Nyikoláj Ivánovics kötényben dolgozik az esztergapadnál. Önnek Isten birtokot adott. 1. de nem sikerült. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akartam. akkor ossza szét a vagyont. szabad. hanem mindent maguk az emberek harácsoltak össze. igy ni.Papa. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megértem. Nagy szoba. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (megint dolgozik): Röstellem magam. ASZTALOS: De hiszen nem is lehetne el nélküle. hogy ezelőtt szégyenkezés nélkül éltem. most azonban hitelt adtam Krisztus törvényének. FELVONÁS A cselekmény Moszkvában játszódik. ismerem én az uraságokat. ASZTALOS: Az ön helyzete más. Valamivel bátrabban. az asztalos gyalul. szabad?) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Szabad. Mindenhez érteni akarnak. de azért önnek mégis felesleges dolgoznia. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én is szeretném bátrabban csinálni. ASZTALOS: Erőt. JELENET Nyikoláj Ivánovics és az asztalos. testvéreiket fosztották ki. kisasszony.III. Jákov. hogy magának különös látnia. feleségemnek adtam át.] ASZTALOS (értetlenül): Igy van valóban.

Mindaz. És itt minden idegen beavatkozás borzalmasan veszélyes és kinzó. mint ő. hogy Jákov Nyikánorovics nevet rajtam. hogy semmi mást sem mondhatok neki. A püspökhöz utazik. lakájokkal és portásokkal.ő mindezt tudja. feleséget. amint Krisztus parancsolja: otthagyni apát. aki van benne. hogy tudja ezt és még eszébe jut és csinál valamit.] 3. választás előtt áll.ellentmondás nélkül engedelmeskedni mindenben a legelső magasabbrangu jöttmentnek: . hogy visszatértem és veletek élek a városban. amit maga is tud. És itt megy végbe a legmagasztosabb isteni mü. csak affektálás lesz belőle. Csak egyet mondok neked: Borisz igazi keresztény és ezért szabad. rettenetes a sorod. hogy szerencsétlenné tegye magát. LJUBA: De miért szenvedjünk? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akárcsak egy anya mondaná: miért a szenvedés? Szülés nincsen szenvedés nélkül. LJUBA: Arra gondolok. ami rossznak rémlik. a mi Vaszílij Nyikánorovicsunk. eltörhet a hátgerince. Különben nem létezik rosszabb. Egyszerüen akarok élni. Ha hozzám jött volna. s hacsak egy ujjal is hozzányulunk ilyenkor. Semmi rossz nem létezhetik. hinni Istenben. dolgozni. amikor egész lényünk követeli. hanem csak akkor. mint azt. LJUBA: Éppen attól félek. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ezt a lelkiismerete fogja eldönteni. tudja. de megalázóbb. gyermekeket és menni Utána és csaknem el is mentem. aki megértette az életet. kegyetlenebb. MÁRJA IVÁNOVNA (kintről): Szabad? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mindig szabad. Azt lehetne mondani. 43 . mert tudja. Azt az egyet meg kell azonban értened. ami van benne.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mit gondolhatok? Meg fogja tenni. És vannak helyzetek. És köszönet érte. higyj Istenben. amely kizárólag gyilkosságra irányul. JELENET Ugyanazok és Márja Ivánovna. fényüzésben. hogy ne utazzam-e el hozzá? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Kedvesem. Lám. egyet tanácsoltam volna neki: nem tenni semmit okoskodásból. Éppen mert erőmön felülit akartam cselekedni. LJUBA: Hiszen ez borzasztó. én ugy akartam cselekedni. lemondott hivataláról. csak örvendezteti a szivet. megteáztat. ha nem tudsz. Hiszen olyan ember vagyok. Oly kevés hiányzik nála ahhoz. hogy egy terhet felemeljen. hogy nincsen nemcsak törvénytelenebb.de ebben a környezetben. akkor rajta keresztül higyj Benne. . galambom. És ha te még nem tudsz az lenni. [MÁRJA IVÁNOVNA: A papunk érkezett meg.. amikor az isteni és az ördögi serpenyője kiegyenlitődik és egyensulyt tart. hogy nehéz. hogy nem jött be hozzám. aljasabb sincs nála .. értelmetlen helyzetem. ASZTALOS: Min nevessek? Ön megfizet. hogy éppen azért nem akar szolgálni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nagyon jól tette. hogy az ember rettenetes erőfeszitéseket tesz. Maga mondta nekem. állatibb foglalkozás. én tudom. mint az. milyen előkelő összejövetel van ma nálam. Ugyanigy vagyunk a lelki életben is. éppen ezért állt elő az én megalázó. Lám. aki ezen az uton indult el. az az Isten. Most is látom. ami ő. hogy az az ember. jóllehet nem kellene rettenetesnek lennie. És mi lett a vége? Az lett a vége.

NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hol van most? PAP: Elutazott az apjához.de mi az. A mi hivatásunk mellett az ember nem lehet közömbös. (Bejön a pap és Ljuba.. hogy átjöjjön a vizsgán.] (Ljuba kimegy. Hiszen te tudod. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Akkor hát ne kérdezz. ugy is kell lennie. Csak egyet mondok. hogy külföldre szököm. az ön segitségét kérem. hogy ez nem az igazság.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lehetetlen! MÁRJA IVÁNOVNA: Itt van nálunk. hogy én a ti egész életmódotokkal és a gyerekek nevelésével nem értek egyet. JELENET Ugyanazok Ljuba nélkül. hogy teljesen kizárt.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Isten segitse meg. A legelső: meg kell szabadulni ettől a megrontó fényüzéstől. Nagyon szerettem volna. mint pusztulnak szemeim láttára. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy parasztok legyenek? Ebbe nem egyezem bele.a feleségem. hogy Vánjáról beszéljünk. Kezdtem a lelkére beszélni . (Elakad. MÁRJA IVÁNOVNA: Akkor kell valami más. a pap és Ljuba.. ami neked bánatot okoz.gorombáskodik. Nálunk szállt meg? 44 . visszafojtja a könnyeit. Ljuba. Gyónni. Téged akar látni.) 4. valami határozott. MÁRJA IVÁNOVNA. Nálunk volt az anyósom és magával vitte a kisfiamat.. A pap összecsókolódzik Nyikoláj Ivánoviccsal. hivd be. Csak egy . s amikor rájössz.. Rám nézve borzalmas kérdés: van-e jogom nézni. hogy Szolovjecbe számüznek. hogy micsoda. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. JELENET Ugyanazok. Volt egy idő. Ez fáj. Annak.. mikor arra gondoltam. Borzasztóan viseli magát és ugy tanul. Félek. Mása. [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Végzett valóban? PAP: Nem birtam tovább. amit te adsz? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem tudom megmondani.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem vártam ilyen gyorsan. Azért is jöttem még hozzád. aztán más elhatározásra jutottam: kishitüség.) 5. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: És most mi lesz? PAP: Most a püspökhöz utazom kihallgatásra. áldozni kell. PAP: Hiszen lehetetlen volt folytatni. .

és a többit. Egyenesen bejött és kijelentette. hogy hagyjon fel ezekkel az ostobaságokkal. Ön tette tönkre. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Csillapodjék. Menjen el hozzá és beszéljen a lelkére. amire Nyikoláj Ivánovics tanitotta. hercegné. HERCEGNÉ: Mindegy. de nem engedtek be hozzá. JELENET Ugyanazok és a hercegné. hogy nem bántják.) . HERCEGNÉ: Ön. de a kereszténység nem ebben áll. ön is mentse meg. Önnek jó. De különben ön is olyan. papa? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megyek hozzá! Talán tudok segiteni. Ő tagja a biróságnak. HERCEGNÉ (befut a szobába): Most aztán helyben vagyunk. PAP: Már nem vagyok bátjuska. Nem. amikor tudja.) HERCEGNÉ (segit neki öltözködni): Engem nem bocsátottak be. Önnek jó. Most voltam ott. de elmegyünk együtt s most bejutok. én ezt nem hagyom ennyiben. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné! Talán lehet tanitani erre valakit? HERCEGNÉ: Azt nem tudom.Függöny. Vaszílij Andréjevics elmondott nekem mindent. hogy szolgálni nem fog. LJUBA (sír): Mit tegyünk. Nyikoláj Ivánovics. bátjuska. ön tette tönkre. amitől az emberek szenvednek és elpusztulnak? Gyülölöm ezt az ön kereszténységét. - 45 . De nekem egyetlen fiam van és ön szerencsétlenné tette. És micsoda átkozott kereszténység az. Vagy talán ez a kereszténység? Legalább ön feleljen. (Leveszi a kötényt. Ezt csak gazdag emberek tehetik meg és nem mi. esküt tenni nem fog. Megtagadta a szolgálatot és letartóztatták. (Elmennek.6. menjen el ön! LJUBA: Hogy-hogy megtagadta a szolgálatot? honnan tudja? HERCEGNÉ: Magam voltam ott.

TÁBORNOK: Maga mit másol? Talán az ujonc vallomását? IRNOK: Parancsára. JELENET TÁBORNOK: Hol van az ezredes? IRNOK: Az ujonchoz ment. a katona tiszteleg. a keresztény törvény szerint. akkor sem tudnék megesküdni arra. Ha rám hallgatnának. mi késztetett azon szavak kiejtésére. kérje ide hozzám.” TÁBORNOK: Ez is okoskodik... akik magukat kormánynak nevezik. Azt követelik tőlem. mint Jákov levelében V. 2. gonoszak.mert ezek a követelések bünösök. s ami a legfőbb. mert. SEGÉDTISZT (olvas): „Teljesiteni pedig azoknak az embereknek a követelését. Az első kérdésre: nem teszem le az esküt azért. A tábornok kezet nyujt neki. miért tagadom meg a kormány követeléseinek teljesitését. Belép a tábornok a segédtiszttel. nehogy bünt kövessetek el”. a lelkiismeretem megtiltja. az irnok felugrik. TÁBORNOK: (Átadja az irást a segédtisztnek): Olvassa fel kérem. mindig Isten akaratát kell teljesitenem.. TÁBORNOK: Jól van. azért vonakodom.VÁLTOZÁS..) 2. amely esetleg nem egyezik meg az emberek akaratával. Szavad csak ennyi legyen: igen.. Kegyelmes Uram. 1. hogy teljesiteni fogom az emberek akaratát. Iroda. ne esküdjetek sem a mennyre. Jákov levelében: „Mindenek előtt. amelyek nemcsak a katonaságra. V. és 3. testvéreim. nem. az irnok nélkül. hogy nem szabad esküdni: ha ilyen nem is volna. JELENET Ugyanazok. (Az irnok átadja az irást és elmegy.) 46 . igen és nem. Krisztus tanitásában pedig az eskü egyenesen és határozottan meg van tiltva. nem. s ami ezen felüli. nem. SEGÉDTISZT (olvas): „Felelek a feltett kérdésekre: 1. sem a földre és semminő más esküvel. hogy az Evangéliumban ilyen pontos utasitás van arra nézve. igen. De még nem elég. mert Krisztus tanitását vallom. 33-37. SEGÉDTISZT (tovább olvas): „Az Evangélium azt mondja: „Ne esküdj egyáltalán... Kegyelmes Uram.” (Belép az ezredes az irnokkal.. Ül egy irnok és őr jár fel és alá a szemközti ajtó előtt. csak ennyit mondjatok: igen. hogy lépjek be katonának és tanuljam és gyakoroljam a gyilkosságot. nem fordulna elő ilyesmi. TÁBORNOK: Adja ide.” TÁBORNOK: Ez is okoskodik s a maga módján magyarázgat. 12. mert nekem. IRNOK: Parancsára. A harmadik kérdésre. hanem a legmagasabb hatóságra nézve is sérelmesek.” TÁBORNOK: Micsoda szemtelenség! SEGÉDTISZT: „. holott ezt a régi és az uj testamentum. Kegyelmes Uram. miért nem teszek esküt. az a gonosztól származik”. ugy Máté Evangéliumában.

csupán határozottsággal. hogy a tárgyaláson sértő szavakat használjak. hogy inkább meggyőzéssel lehet megingatni. Ott állok vagy ülök. hogy jelentéktelen semmi. Ezt intézze el a papokkal.) 5. a segédtiszt és az irnok. meggyőzni.. TÁBORNOK (leül): Nem. Az efféle legényekkel nem igy kell elbánni. Igyekeztem a lelkiismeretére hatni. hogy ezzel semmit sem ér el.) Ön beszélt vele? EZREDES: Jó sokáig beszéltem. hogy szolgáljak Istennek és leleplezzem azt a csalást. JELENET Ugyanazok. TÁBORNOK (mutatja ujjával): Ide állitsátok. hogy erre az az óhaj késztetett.. Velem csak egyről lehet szó: vagy katona. Voltak már ilyen eseteim.) 4. 47 . A fődolog az. És nekünk teljesitenünk kell a legfelső akaratot. Borisz. EZREDES: Én azt hiszem. Azért vagyunk katonák. Éreznie kell.. hogy ez az óhajom megmarad bennem halálom percéig. EZREDES: A vallomást méltóztatik olvasni? TÁBORNOK: Igen. hanem parancsokat teljesitsünk. hogy ne okoskodjunk. TÁBORNOK: Felesleges volt sokat beszélni vele. hogy ezt ki kell irtanunk és gondoskodnunk kell arról. . hogy porszem a kerék alatt s azt nem tarthatja fel. mert az ön hatalmát magam felett nem. Nos. Vezessék ide. Negyvennégy év óta szolgálok a császáromnak.” TÁBORNOK: Elég volt. hogy őrá magára nézve rosszabb. Beszéltem a családjáról. (Segédtiszt az irnokkal el.. Előttünk egy katona áll. Megbocsáthatatlanul szemtelen szavak. ahol akarok. a segédtiszt és irnok nélkül. Itt nem szabad kesztyüs kezet használni. ezredes. TÁBORNOK: Egyáltalán nem. hogy herceg. azt felelem. TÁBORNOK (indulatba jön): Nincs mit megpróbálni. Nagyon izgatott. BORISZ: Engem szükségtelen állitani. hogy megvédjünk másokat a fertőzéstől. És kész. folytassa. EZREDES: Igen. SEGÉDTISZT: „A harmadik kérdésre. Remélem. és anyja van és menyasszonya. e szolgálatnak adtam és adom az életemet és egyszerre egy tacskó fog tanitani. (Az ezredeshez. Nekem semmit sem kell megpróbálni. Itt határozott rendszabályokra van szükség.3. az embernek kedve sincs végighallgatni ezt az egész fecsegést. És ezért. JELENET Ugyanazok és az ezredes az irnokkal. a fegyőrök. amelyet az ő nevében követnek el. hogy a beteg tagot lemessük. vagy fogoly. Egy koszos bárány az egész nyájat elrontja. de állandóan a maga felfogását hangoztatja. ezt nem helyeslem.mindez mireánk nem tartozik. Határozottsággal. utánuk a segédtiszt és az irnok. JELENET Ugyanazok. teológiai fejtegetéseket fog nekem tartani. (Bejön Borisz két fegyőrrel. hogy mi késztetett arra. meg lehet próbálni.

Tartsa meg magának a gondolatait. én mindent megmondtam.) 28 Az orosz hadsereg hivatalos jelzője. Hallgasd meg. hogy a csendőrségen kérdezzék ki. A papok értenek ehhez.TÁBORNOK: Csend! Nem ismered el a hatalmat. Mást nem tehetünk. amit te mondani fogsz. TÁBORNOK: Felemelni és felállitani. (Elmegy. IRNOK: Hogy legyünk meg katonaság nélkül? Lehetetlenség. (Belép a csendőrtiszt az irnokkal. azt mondtam. hogy mit is kiván tőlünk Isten. amit önnek mondok. TÁBORNOK: Ön azt irja. EZREDES: Az volt a parancs. Csak fel kell öltöztetni. hogy megvizsgálják.) Hallgassa meg. de kényszeriteni. Én majd kényszeritelek. Hagyja abba. BORISZ: Egyáltalán nem akarom hallani. És semmit sem használ senkinek. AZ EGYIK KATONA: Hogy is van megmondva: „Krisztust szerető28 hadsereg?” BORISZ: Ezt sehol sem mondja az Evangélium.) Nos. hogy kiabál. hogy térjen észre. esküdjön fel és hagyja ezt abba. 48 . mi lesz? BORISZ: Nincs többet mit beszélnem. remélem . Ugy jobb lesz. (Megveregeti a vállát. Az ezredes és a segédtiszt követik. azután pedig gondolkozzék. El fog rohadni az erődben. hogy engedelmeskedjem önnek. amit mondani fogok. mikor is üdvözölhetni fogom a cári szolgálat megkezdése alkalmából. BORISZ (leül egy székre): Milyen rosszul teszi. Meg is ölhet. hogy megcsalják a katonáikat. Küldjék a bátjuskát. Beszéljen a bátjuskával. KATONA: Hogyan? A püspököknek csak érteniök kell a dologhoz. Mi nem fogjuk kényszeriteni. TÁBORNOK: Csend legyen. hogy mi lesz önnel.. (A katonák felemelik Boriszt. jobb ugy. JELENET Borisz. hogy beszélnek? Ők maguk is tudják. Az ember nem mehet fejjel a falnak.) Menjen. TÁBORNOK: Megkötözni. Ne engedelmeskedjenek nekik. Dobják el a fegyvereket. mint e csalók szolgáinak lenni. (Boriszhoz. Nekünk azon kell gondolkodnunk. hogy az Evangéliumban ilyen és ilyen vers áll.. az irnok és a katonák. Ezt a csalók eszelték ki. mi lesz? (Borisz hallgat. TÁBORNOK: Hiszen őrült. Nos. Ön is heveskedett. (A segédtiszthez. Isten pedig azt akarja. én is heves voltam. De a saját érdekében tanácsolom.) Miért nem válaszol? Igazán.. hogy elismerd. hogy mi. Nekem egészen mindegy. az is könnyebb.) BORISZ: Ezt megteheti.viszontlátásra. TÁBORNOK: Küldjék hát el.) Itt van a bátjuska? (Boriszhoz. EZREDES: Nem hagyja magát. Kórházba kell küldeni.. BORISZ: Ezen nem nekünk kell gondolkodnunk. szolgálja le az idejét. BORISZ (az irnokhoz és a katonákhoz): Látják. Menjenek el! Hadd zárják be magukat a fegyelmi zászlóaljba. Isten vele.) 6.

És éppen ez az. CSENDŐRTISZT (az irnoknak): Irja. Ön Borisz Szemjónovics Cseremsánov herceg. hogy ne higyjenek a csalásnak.7. BORISZ: Nem viseltethetek bizalommal először is olyan emberek iránt. és erre nem fogok felelni. amikor ön belépett. mert nem ismerek el semmiféle államot. hogy beszélgetésünk teljesen hasztalan lesz. hogy milyen fokon vett részt a forradalomban. én örömmel nyilatkozom ön előtt és remélem. ahhoz mérten. én vagyok. hogy a forradalmi párthoz tartozik. Itt van. hogy nem ismer el. Isten rabszolgájának ismerem el magam. Amint látja. üljön le. Éppen most. . JELENET Ugyanazok és a csendőrtiszt az irnokkal. már az ön hivatása is olyan. hogy valamelyik államhoz és társadalmi osztályhoz tartozik? BORISZ: Nem. de a leghatártalanabb undorodást érzem iránta. amelybe befonták őket. CSENDŐRTISZT: Irja. hogy ön is bizalommal viseltetik irányomban. Csupán egyetlenegy kérdés bir rám nézve nagyon nagy fontossággal: nem vagyok ugynevezett pravoszláv. CSENDŐRTISZT (az irnokhoz): Itt tartózkodik Cseremsánov herceg. Kivánom és ennek érdekében dolgozom. CSENDŐRTISZT: Sziveskedjék idejönni. a hegyi beszéd tanitása szerint.kivánja az összeomlásukat? BORISZ: Kétségen kivül. Mit óhajt tudni? CSENDŐRTISZT: Először is. és másodszor. CSENDŐRTISZT: Miért nem ismeri el magát az orosz állam tagjának? BORISZ: Azért. BORISZ: Azt hiszem. az igazság elterjesztésével. CSENDŐRTISZT (leül és az asztal tuloldalán helyet mutat magával szemben): Kérem. amint tüstént meglátja. akkor ki fog kelleni önt vennünk a katonai szolgálatból és vagy be kell zárnunk. vagy számüznünk. hivatása és vallása? BORISZ: Ezt ön tudja mind.) Milyen alapon dolgozik ennek a célnak az érdekében? BORISZ: A csalás. Mindazonáltal nem vonakodom felelni a kérdéseire. ugy a katonai hatóság őrizetére itt hagyjuk. engedje meg: mi az ön neve. Legalább is önre nézve nem lesz céltalan. nem ismerem el.) Mindazonáltal elismeri magáról. ni. a hazugság leleplezésével. mondtam ezeknek a katonáknak. akik ezt hordják itt. CSENDŐRTISZT: Nem hinném. Tudomásomra jutott. Ha ez a feltevés igaz. CSENDŐRTISZT: Milyen vallásu tehát? BORISZ: Nem tudom határozottan definiálni. amit vizsgálat tárgyává kell tennem. (Boriszhoz. Ha pedig nem. aki megtagadta az eskü letételét? BORISZ: Igen. 49 . hogy nemcsak nem becsülöm. (Az irnok ir. ujonc? IRNOK: Parancsára. CSENDŐRTISZT: Mit jelent az. Embernek. ezért az a gyanu merült fel. hogy ön megtagadja a katonai szolgálatot és az esküt. CSENDŐRTISZT: De mégis? BORISZ: Mondjuk keresztény. Boriszhoz.

hogy nem veszélyes és nem tartozik a mi hatáskörünk alá. Most legyen szives bevallani ismeretségeit is. de minden erőszakot a legnagyobb bünnek tartok.CSENDŐRTISZT: De a leleplezés és meggyőzés ez eszközein kivül elismer még másféléket is? BORISZ: Nem. (Kezet fog. PAP: Miért okoz bánatot a feljebbvalóinak. de minden tettetést.) 9.) BORISZ: Egyet szeretnék csak önnek megmondani.kis. Mielőbbi szabadulást kivánok önnek. PAP: De miért nem akar? Megmondatott: „áldozd fel életedet felebarátaidért” .) 8. (Bejön a pap. Nemcsak erőszakot. amit akarok: feláldozni az életemet. Bocsásson meg.. BORISZ (mosolyogva): Ez csak azt bizonyitja. Megállapitom önről. BORISZ: Igen. CSENDŐRTISZT: Irja. átadom a helyemet. Éppen ez az. hogy ne tegyék. PAP: Hát felesküdni miért nem akar? BORISZ: Ön tudja.ez az igazi keresztény. Bátjuska. Ennek megvannak az okai. PAP: Helytelenül értelmezi az Irást. a csendőrtiszt és irnoka nélkül. CSENDŐRTISZT: Kleint? BORISZ: Hallottam róla. Az irnok áldásra járul elé.. CSENDŐRTISZT: Azt hiszem. kereszttel és Evangéliummal. de nem tudok nem szólni: miért választotta ezt a rossz. de sohasem láttam... fiatalember. (El az irnokkal. Ismeri Ivásenkót? BORISZ: Nem. ravaszságot. Ajánlom magamat. hogy befejezhetem. Jól van. gonosz hivatást? Azt tanácsolnám. hogy a katonák már akkor is raboltak és ő a lelkükre beszélt. öreg ember. feláldozni a magunk életét és nem elvenni egy másét. JELENET Ugyanazok és a pap. CSENDŐRTISZT (mosolyogva): Köszönöm a tanácsát. hogy meg van tiltva az Evangéliumban. Nemcsak hogy nem ismerek el. 50 . Keresztelő Szent János azt mondta a katonáknak. hogy hagyjon fel vele.. Magamat ajánlom. . JELENET Ugyanazok.. miért nem akarja teljesiteni a keresztény ember kötelességét: szolgálni a cárnak és a hazának? BORISZ (mosolyogva): Éppen hogy a keresztény ember kötelességét akarom teljesiteni s ezért nem akarok katona lenni.

PAP: Nagy konokság. borzasztóan kifáradtam. PAP: Beteget csinálni belőle? Ez. Vezettessen el.. fiatalember. nem fogunk vitatkozni. öreg ember. SEGÉDTISZT: Nos. BORISZ: Kin van hát a bün azért. Távozzék. az Evangéliummal. (Izgatottan. hogy tagadjam meg Krisztust.de ön kereszttel.) 10. JELENET Ugyanazok és a segédtiszt.bün nem lehet rajtam. hagyjon magamra. Különben csábitó példa lenne. hogy felesküszik és szolgál? PAP: Semmilyen formában sem.) PAP: Ezen mi önnel. Krisztus nevében jön hozzám rábeszélni. hogy elvigyem. Távozzék. tanácsolom. Azt pedig. BORISZ: Hová? 51 . Magamat ajánlom. Kifáradtam. mint az a tábornok.) Távozzék. . PAP: Isten vele. Borisz a háttérben ül. Miért mondhatta akkor Pilátus: „megesketlek az élő Istenre. hogy mi bün és mi nem bün. BORISZ: Hagyjon engem magamra. PAP: Rendben van. Szóval az eskü nincsen megtiltva. engedetlenség. SEGÉDTISZT: Nem egyezett hát bele. Ha még olyan lenne. te vagy Krisztus?” Az Ur Jézus Krisztus kijelentette: igen. SEGÉDTISZT: Szóval el kell vitetni a kórházba. mi ujság.) 11. Ez a parancs. csak bizza rá az egyház megitélésére. hogy engedelmeskedjünk az öregeknek. Én sajnálom önt. és . SEGÉDTISZT: Vizsgálatra az elmeosztályra. ha igy van. Az a parancsom. hogy senkit se lássak. kényelmesebb. PAP: Ne makacskodjék. persze. BORISZ: Az ön megitélésére? És ön tényleg nem fél annyi bünt venni magára? PAP: Micsoda bünt? Amint szilárd hitben nevelkedtem s amint lelkészi hivatásom gyakorolva harminc évet leéltem. Mi nem alakithatjuk át a világot. BORISZ: Nem szégyeli magát. Tegye le az esküt és nyugta lesz. én vagyok. a pap nélkül.bevallom bünömet . tényleg? Ön. hogy ön annyi embert megcsal? Mert hát mi is van ezeknek a fejében? (Az ajtónál álló őrre mutat. (Elmegy.. Nekünk az ildomos.PAP: Egyáltalán nincsen. . (A segédtiszt belép. SEGÉDTISZT (Boriszhoz lép): Legyen szives.utálkozom önt hallgatni. JELENET Ugyanazok.

SEGÉDTISZT: Egyelőre a kórházba. ahol nyugodtabb körülmények közt lesz s ahol ideje lesz meggondolni. Menjünk hát. (Elmennek..) ..Függöny - 52 . BORISZ: Már mindent régen meggondoltam.

Ön kegyetlen. csak ártalmamra van. FŐORVOS (nevetve): S mint mindig. hogy a szabadság veszélyes önnek. JELENET BETEG TISZT: Mondom önöknek. (Felordit és az orvosra akarja magát vetni. FŐORVOS: Csak ne izgassa fel magát. katonakötelezettségének kellett volna eleget tennie. 1. hogy önnek nem esett. De tudja ön maga is. Habár valami javulás mégis van az állapotában. BETEG TISZT: Én kérem önt. de mit tegyünk mi az őrültek között? (Az ápolókra.. Hajszál hiányzott. önnek könnyü okoskodnia. nem megbizhatatlan politikailag. már észre tértem.) 3. nyugodjon meg. hozzánk. Semmit sem lehet csinálni. elvezetik. Küzdelem.) Mit közeledsz! Takarodj! FŐORVOS: Kérem. de az ápolók megragadják.VÁLTOZÁS Fogadószoba a kórházban. (Jelt ad az ápolóknak. Én kész vagyok önt elbocsátani. JELENET Ugyanazok és a segédtiszt. akik hátulról közelednek. Már néhányszor teljesen egészségesnek éreztem magam. FŐORVOS: Alkoholista és.) 2.) BETEG TISZT: Ön szabad.) 53 . A csendőrökhöz küldték. mint utolsó instanciához. lássuk hát. (Belép a segédtiszt. hogy nem tartozik a hatáskörükbe. Ápolók bluzban. (Az alorvos kimegy. ALORVOS: Megint rájött. hogy csak betegebbé tesznek. Ha tudnám. Nem.. követelem öntől. Nos. BETEG TISZT: Ön azt hiszi. JELENET A főorvos és az alorvos. de az Evangélium alapján megtagadta a szolgálatot. Önnek jó. FŐORVOS: Nyugodjon meg. SEGÉDTISZT: Jónapot. A bátjuska a lelkére iparkodott beszélni. Valami Cseremsánov herceg. A főorvos. köntösben. amit (heveskedik) tennie kellene. FŐORVOS: Jóreggelt. És minden felesleges nap. SEGÉDTISZT: Érdekes alakot hoztam be önöknek. az alorvos és egy beteg tiszt. hogy ápolás alatt fog állni. Ön a megforditottját teszi annak. de ez sem fogott rajta. azok azt véleményezték. hogy irjon ki. hogy megint inni fogok. amit itt töltök.

amelynek teljesitését követelik tőlem és amely a legfőbb eszköze a romlottságnak. FŐORVOS: De hiszen meg kell védeni a hazát az ellenségektől. JELENET Ugyanazok és Borisz.) 5.a kormány követeli. hogy például a bajok föokát . Csak néhány kérdést. (A segédtiszt elmegy. akiken erőszakot követ el. hogy ha be akar zárni valahová. de azt biztosan tudom. JELENET Ugyanazok. arra kérném. mint mások. BORISZ: A hazát senki sem támadja meg. a hazug. FŐORVOS: De mi lesz a világgal? Hiszen az ész azért adatott nekünk. BORISZ: Én ugy cselekszem. a segédtiszt nélkül. JELENET Ugyanazok.a vodkát . FŐORVOS: Ön megtagadta a katonai kötelezettség teljesitését. És gazdag menyasszonya van. FŐORVOS: Mania. FŐORVOS: Igen. Mit érez? Mije fáj? BORISZ: Semmim. hogy nagyon müvelt fiatalember. FŐORVOS: Hogyan értelmezi ezt? BORISZ: Ugy. 54 . de a szabályokat be kell tartanunk. hogy előre lássunk. hogy nekem nem kell résztvennem a rosszban. SEGÉDTISZT: Azt mondják. rendbontó sokkal több van a kormány kebelében.. és a katonáskodást. FŐORVOS: Bocsásson meg. El fogunk beszélgetni. .) 6. Be kell ismernem. FŐORVOS: Az ön véleménye szerint tehát nincs szükség kormányra és államra? BORISZ: Én ezt nem tudom. (A segédtiszthez.4. csaló hitet a kormány terjeszti. Mivel indokolja azt? BORISZ: Keresztény vagyok és ezért nem gyilkolhatok..a kormány árusitja. (Bevezetik Boriszt. hogy önöknél van a megfelelő helye. FŐORVOS: Legyen szerencsénk. Csodálatos. vissza kell tartani a rendbontókat a féktelenségektől. mint azok közt. Foglaljon helyet. zárjon be minél előbb és hagyjon pihennem. Tökéletesen egészséges vagyok. amint a lelkiismeretem parancsolja. de mégsem cselekszik ugy. az alorvos nélkül. BORISZ: Amennyiben lehetséges.) Ön hagyjon bennünket magunkra.

nem vagyok hajlandó. Bejön Nyikoláj Ivánovics és Ljuba. FŐORVOS: Csillapodjék le. Ne vegyen lélegzetet.) Itt nem érez fájdalmat? BORISZ: Nem. hogy lássuk. Megértem. (A főorvos. BORISZ: Szeretnék beszélni velük. (Tapintani kezdi. FŐORVOS: Kérje őket ide. JELENET Ugyanazok és az ápolók. én majd azután”. (Hevesen. én nem fogok önnek segiteni. Megkinozhat.) Most legyen olyan jó néhány lépést tenni becsukott szemmel. hogy idegei fel vannak zaklatva. JELENET Ugyanazok és az alorvos. hogy abnormálisnak tartanak. FŐORVOS: És itt? BORISZ: Nem. Itt fogadhatja őket. BORISZ: Nem rösteli magát mindezt végigcsinálni? FŐORVOS: Mit? BORISZ: Mindezeket az ostobaságokat. Hagyja abba.) 7. Két ápoló lép be. (Mérőeszközt vesz elő és megméri a homlokát és az orrát. (A főorvos megnyom egy csengőt. Most engedje meg. hogy egészséges vagyok.) Hagyjon békében. Nem kivánna átmenni az osztályába? (Bejön az alorvos. hogy azért küldtek ide. Köszönöm. hanem a jó tartja fenn. Hiszen ön tudja. FŐORVOS: Szóval nem hajlandó néhány lépést tenni? BORISZ: Nem. hogy kissé megvizsgáljam. ALORVOS: Látogatók érkeztek Cseremsánovhoz.) 55 . BORISZ: Kicsodák? ALORVOS: Szarűncov a leányával. Sziveskedjék lefeküdni. FŐORVOS: Most engedje meg. de tegye egyedül. Hiszen ez ocsmány és szégyenletes. az alorvos és az ápolók el. és hogy egy ember vonakodása a rosszban való részvételtől nem jelent semmilyen veszélyt. FŐORVOS: Sóhajtson. A hercegné benéz az ajtón és utánuk szól: „Menjenek.) 8.és ön segédkezet nyujt nekik ebben. ahogy akar.BORISZ: És arra is adatott az ész. hogy nem tudnak mivel felelni az igazságra s hogy ezért azt tetették. mert vonakodtam résztvenni a gonoszságukban. hogy a társadalmi rendet nem az erőszak. .

„S amikor elvisznek benneteket a kormányzókhoz. hogy mit fogtok mondani. amint az Evangéliumban van megmondva .tedd meg. Olyan jól érzem magam. cigarettázó birókat. megmondjak neked: az első. Nem gondoltam arra. BORISZ: Természetes. akiknek a véleményével törődöl. nyomában ápolók. és bármilyen örömmel cserélnék is vele. Ezt akartam neked mondani. JELENET Borisz. Én olyan jól érzem magam. LJUBA (egyenesen Boriszhoz lép. hogy ebben a dologban ugy kell cselekedni.9. LJUBA: Képes lehetek talán örülni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Örülni nem. Én sem örülök. Meg vagyok győződve. mégis szenvedek és tudom. hogy ugy kell. De csak addig. amit mondtam.) BORISZ: Nekem ez nem félelmes. iratokat. örvendetes lett minden. a második. nekem most semmi sem félelmes. BORISZ: Nem.) LJUBA: Ez rettenetes. utána olyan egyszerü. mert nem az a drága. hogy meg fogom tagadni a szolgálatot. (Összecsókolódzik Nyikoláj Ivánoviccsal. ne gondolkozzatok azon. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Megmondtam neked. És te segits nekem. amit akartam. De amikor megláttam mindezt a hazugságot. egy beteg beront a szobába. (Ljuba ül és sir. amire kér. . amikor megmérlegelted. Nyikoláj Ivánovics és Ljuba. hogy ha most leleszed az esküt és szolgálni kezdesz. Csak egytől félek . Ha meg tudod tenni.) 56 . sem kevésbé.a te magatartásodtól. mert ha valami történt a lélekben. oly könnyü. LJUBA: Jól van. hogy segiteni fogsz nekem. mint ezelőtt. BORISZ: Én igy is tettem. a legfőbbet. hogy ne tégy semmit az emberi dicsőség kedvéért.nem gondolni meg előre: igy fogok csinálni. A jelen olyan jó. hogy ezekben a dolgokban rosszabb átcsinálni. Én nem gondolok a jövőre. rendőrséget. Isten hozta. ne sajnálj. tenyerei közé veszi a fejét és megcsókolja): Szegény Borisz. hogy nem cselekedhetsz másként. a világon is változás lesz. De mikor engedik szabadon? BORISZ: Senki sem tudja. azért. hogy ez jó. ami a lélekben történt. (Bejön a hercegné. ezt nem lehet. És te még jobbá teheted. hogy helyeseljenek neked azok. Az anyád itt van. (A folyosón eszeveszett jajveszékelés hallatszik. (Sir.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: A legfőbb pedig. azt fogom mondani. hanem amikor egész lényeddel érzed.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Azért jöttem. a szivem oly örömteli. ezeket a kihallgatásokat. hanem az. ami a világon történt. sem jobban nem foglak szeretni és tisztelni.” Vagyis ne akkor csináld. amig el nem kezdtem. az isteni szellem fog bennetek beszélni. mint végig nem csinálni valamit. hogy egyet. akik elvonszolják. Magamról merem neked mondani. nem voltam képes nem mondani azt. És te itt leszel. szenvedek miatta. És féltem. És rettenetesen le van sujtva.

hogy félbe kell szakitani a beszélgetést. A látogatási napokon .méltóztassék tizenkettőig idefáradni. Isten áldjon! Gondolkozzál. amik lehetetlenek. mama.csütörtökön és vasárnapon . mama.. (Megcsókolja. Boriszt kivéve. galambom.) Az egész életem csak szomoruság volt. Borja. HERCEGNÉ: Nem. HERCEGNÉ: Ön miért nem szól semmit? Ön döntötte romlásba. mama. JELENET Ugyanazok és a főorvos. (Nyikoláj Ivánovicshoz.és te kinná változtatod. hogy meg fogod gondolni és gondold meg. HERCEGNÉ: Semmi sincs megmondva. önnek is kell rábeszélnie. hogy beállsz. rábeszélte? Beleegyezett? Borja.az ember még bele is bolondulhat. De nem. jó. Egyetlen örömsugár. .. Nem értem és semmit sem tudok mondani. Isten veled. Gondoztalak. megcsinálódott. Nekem is nehéz. Ez nem kereszténység. éppen annyira lehetetlenek. Borja! Légy szánalommal irántam! BORISZ: Mama. Mindenki szolgált és szolgál. Borja. s ha mondva van. nekem rettenetes súly van a szivemen.. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mondd. Csak akkor fogsz helyes elhatározásra jutni. S amikor minden kész van. nem tudok tovább várni. HERCEGNÉ: Ne tagadd meg a szolgálatot. . Utána a többiek is mind. örvendeztem. BORISZ: Hallgass meg.10. FŐORVOS (belép): Urnőm. (A folyosóról megint jajveszékelés hallatszik. Badarság. ostobán van mondva. Önnek jó. (Sir és elmegy. hogy vannak dolgok. mint ahogy nem lehet repülni. Borja. JELENET Ugyanazok és a hercegné. már megyek.) Nos. egyszerre csak lemondani mindenről! Börtön. (A nyakába veti magát és sir. minek kinozod magadat és valamennyiünket. mintha holnap biztosan meghalnál. hanem ördögi tanitás. HERCEGNÉ: Jó. gyalázat. De nem tudok igéretet tenni. A fia felzaklatott kedélyállapotban van. amely mindenkit csak szenvedni kényszerit.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (kezet nyujt): Gondolkozz. Azt hiszem. Értsd meg. galambom.) 57 . hogy én mit szenvedek. HERCEGNÉ: Kitaláltad. mondd..) Hiszen az őrültek házában vagyok. Harminc éven keresztül csak érted éltem.ennek nagyon sulyos következményei lehetnek. BORISZ (Ljubához lép): És mit mondasz te nekem? LJUBA: Én nem tudok hazudni. BORISZ: Igy is van megmondva az Evangéliumban. légy irántam szánalommal. . mondd hát neki. De maga is legyen én irántam szánalommal. Igy nem tudok én szolgálni. Ljuba. légy irántam szánalommal és fogadj csütörtökön jó hirrel. LJUBA: Mit tudok én mondani! BORISZ: Értsd meg. 11. Valami uj kereszténységet gondoltatok ki Nyikoláj Ivánoviccsal. hogy nem tudsz. BORISZ: Na jó. Nem tudom.

(Imádkozik.12. Borisz átöltözik. . segits nekem. köntössel. JELENET Borisz egyedül. Bejönnek az ápolók. JELENET Borisz és az ápolók. mennyire nehéz! Uram. ÁPOLÓ: Tessék átöltözni.Függöny - 58 . Ah.) 13. BORISZ: Ah. mennyire nehéz.

ami a szivén van. ez a rettenetes lidércnyomás . Beszélt Ljubával és Ljuba azt mondta. Lehetetlen nem tudnia. kellemes és jó ember. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Félek. kedves. hogy igen. Alexándra Ivánovnával. Isten tudja.Kit? Alexándr Mihájlovicsot? Természetes. une sauterie.NEGYEDIK FELVONÁS Moszkvában. . (Bejön a zongorás. MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyan. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Nem szereti Alexándr Mihájlovicsot. Ebéd után nagyon rosszkedvüen ment be a szobájába. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ez megint borzasztó csapás lesz Nyikoláj Ivánovicsra. Szarűncovék házának szálája zongorás táncestélyre van előkészitve. Még mindig ott van. MÁRJA IVÁNOVNA: Hát mit tegyek? Nos. Nem bál. Én legalább annyira boldog vagyok most Ljuba miatt. . Viszonoznom kell nekem is valahogyan. mintha megkérte volna. JELENET Márja Ivánovna. Azt mondják. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Talán már megkérte a kezét? MÁRJA IVÁNOVNA: Ugyanaz. De azt hiszem. pour les adolescents. csak nem mondja meg. A fiatalság számára. MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen tudja. Ah. Miért kellett elpusztulnia? Különben sohasem szerettem különösebben. A harmadik felvonás óta egy év telt el. hogy nem szereti. mit tegyek? Hiszen mindenkinek élnie kell. Alexándra Ivánovna és lakájok. mit fognak csinálni.30 Csak nem küldhetem a gyerekeimet máshová táncolni.Isten látja. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit csináljak. 1. hogy borzasztóan lesoványodott és az orvosok féltik az életét. mert ez megtagadása összes elméleteinek: nagyvilági.) 29 30 Kisebbszerü táncest.) Ide állitsa. 59 . ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Ó nem. Hiszen heten vannak. hogy mennyire szeretnék nem okozni neki kellemetlenséget. MÁRJA IVÁNOVNA (a lakájoknak): A gyümölcsöt állitsák a büffére. Mit csinál? ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Lizánjka többször járt nála. MÁRJA IVÁNOVNA: Borisz bizony Nyikoláj Ivánovics eszméinek rettenetes áldozata. (Az egyik lakájhoz. és mindenütt táncoltak. És szinielőadás volt Mákovéknál. hanem egyszerüen szerény estély. hogy ma már egyáltalán nem annyira követelőző.29 mint régebben mondták. Belép Márja Ivánovna elegáns selyemruhában.Borisz Cseremsánov. vagy az ép eszét. S ha otthon nem szórakoztatom őket. micsoda bál. Lakájok virágokat állitanak fel a zongora előtt. hogy Nicolasnak ez nagyon kellemetlen.

(A zongorához lép.) MÁRJA IVÁNOVNA: Sohasem szerettem különösebben.) 3. Be lehet jelenteni? 60 . JELENET Ugyanazok és Sztarkóvszkij. A táncokhoz jött? ZONGORÁS: Igen. ön is itt van? Nagyon jó. célozgatni. a zongorás vagyok. A szalónban van még két párna. Kedveltem Borját. Alexándra Ivánovna és Ljuba. Kiváltkép.2. vagy a kórházban hagyják. párnával. (Kezet csókot mind a kettőnek. Ma este ismerősök lesznek itt. és várjon egy kicsit. Szabad? MÁRJA IVÁNOVNA: Nagyon jó lesz. MÁRJA IVÁNOVNA (a zongoráshoz). (El. csillagokkal. És Lizánjka azt mondta. vagy egy erődbe dugják. Állandóan egy és ugyanazt a választ adja. kérdezősködni fognak. Vállalkoztam. de azért mégsem volt parti Ljuba számára. MÁRJA IVÁNOVNA: Fanatikusok. JELENET Ugyanazok és a zongorás. De itt jön Alexándr Mihájlovics. JELENET Márja Ivánovna. jó estét. hogy segiteni fogok neki. csodálatos a meggyőződés ereje. Segitsen nekem. amit elmulasztott. MÁRJA IVÁNOVNA (Ljubának): Hallgass csak ide. Ljuba. hogy ha bele nem egyezik.) 5. MÁRJA IVÁNOVNA: A cotillionhoz csinál előkészületeket. Azt mondják neki. ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Mégis. (Sztarkóvszkij elmegy. MÁRJA IVÁNOVNA: Üljön le. Hiszen mennyire szenved. Jó estét. SZTARKÓVSZKIJ: Hát Ljubovj Nyikolájevna? Annyit készült táncolni.) 4. dekolté nélkül): Á. SZTARKÓVSZKIJ: Repülök. nem kérek. amikor belegabalyodott Nyikoláj Ivánovics eszméibe. SZTARKÓVSZKIJ: Korán jöttem. hozzon ide mindent.) MÁRJA IVÁNOVNA: Annál jobb. Vele szembe jön Ljuba. kárpótlásul mindazért. JELENET Ugyanazok és Ljuba. LJUBA (estélyi ruhában. SZTARKÓVSZKIJ: Megyek segiteni neki. Vagy nem akarna egy teát? ZONGORÁS: Köszönöm. hogy emellett derüs. (Bejön frakkban az elegáns Alexándr Mihájlovics Sztarkóvszkij. szalagokkal. legyen szives. sőt vidám is.

Azt hiszem. te mindenkit ismersz. (Vánja indul. hogy melyikünknek lesz több érdemrendje. VÁNJA: Azért vagy te vőlegény.) 7. (Elfut.LJUBA: Nem. JELENET Ljuba és Sztarkóvszkij. a vacsora előtt. három párnát hoz és egyet utközben leejt): Ljubovj Nyikolájevna. Hiszen c’est le secret de la comédie. hogy utána megkapjam a jutalmamat.) 31 Ez a bohózat titka. (Sztarkóvszkij bejön. LJUBA: Hát tudja mit: az estély végén.) Csak az Istenért. menj be a szobámba és hozd el a polcról a ragasztót és a tűpárnát. majd én felemelem. én sem vagyok vőlegény s egy gyereknek is mögötte maradok. LJUBA: Mindent hoz? MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. LJUBA: Vánja. Azért mégis adok neked negyven poén előnyt. nem kell. 8. megnézem Natását. fogadtam Alexándr Mihájloviccsal. JELENET Ugyanazok és Vánja. hogy jobb ma bejelenteni. legyen szives. mama. csak hagyja. Papának kellemetlen lesz. mint megmérgezni az egész estét. MÁRJA IVÁNOVNA: Amint akarod. nehogy összetörj valamit. Vánja. kérlek. Hogy mi mindent csinált! Csak érteni kell a rendezéshez. én meg gyerek.) 6. nem. SZTARKÓVSZKIJ (állával leszoritva. VÁNJA (szintén egy párnával): Most itt van minden. VÁNJA: Mindent összetörök. vagy gyanitja anélkül is.31 LJUBA: Nem. te már előzetesen megszolgáltad az érdemrendeket. nem. Minek? Hadd kérdezzenek. Ljuba. és előbb vagy utóbb meg fog kelleni neki mondani. Ez annyit jelentene. (Alexándra Ivánovnával el. mama. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen tudja. Nem. JELENET Ugyanazok és Sztarkóvszkij. SZTARKÓVSZKIJ: Ami azt illeti. gyere. de nekem előbb még el kell büvölnöm a leányokat. 61 . SZTARKÓVSZKIJ: Neked könnyü.

9. JELENET Ljuba és Sztarkóvszkij. SZTARKÓVSZKIJ (megfogja Ljuba kezét): Ljuba, szabad? Olyan boldog vagyok. (Megcsókolja a kezét.) A mazurka az enyém, de ez nekem kevés. A mazurka alatt az embernek nincsen ideje beszélni. Nekem meg kell beszélnem. Sürgönyözhetek az enyéimnek, hogy megkaptam a beleegyezését és boldog vagyok? LJUBA: Igen, ma este. SZTARKÓVSZKIJ: Még egy szót: hogy fogja ezt Nyikoláj Ivánovics fogadni? Szólt neki? Igen? LJUBA: Nem szóltam. De meg fogom mondani. Ugy fogja fogadni, amint most mindent fogad, ami a családjára vonatkozik. Azt fogja mondani: tégy, amint tudsz. De a lelkében bánkódni fog. SZTARKÓVSZKIJ: Azért, hogy én nem vagyok Cseremsánov? Azért, hogy kamarás-ifju és nemesi marsal vagyok? LJUBA: Igen. De én már harcoltam magammal, igyekeztem megcsalni magamat miatta. És nem azért nem csinálom azt, amit ő akar, mintha őt kevésbé szeretném, hanem azért, mert nem tudok hazudni. És ő maga is ezt mondja. Tulontul élni akarok. SZTARKÓVSZKIJ: És ez az egyetlen igazság - az élet. És ő, Cseremsánov? LJUBA (izgatottan): Ne beszéljen nekem róla. Szeretném, ha el tudnám itélni, és elitélni őt akkor, amikor szenved. És tudom, hogy ez azért van, mert bűnös vagyok előtte. Csak azt az egyet tudom, hogy van szerelem, és azt hiszem - igazi szerelem, amellyel őt sohasem szerettem. SZTARKÓVSZKIJ: Igaz ez, Ljuba? LJUBA: Ön azt akarja, hogy azt mondjam, hogy önt szeretem ezzel a valódi szerelemmel; de nem mondom. Én önt más szerelemmel szeretem, igen, de még ez sem az igazi. Az sem az igazi és ez sem az igazi; ha össze lehetne a kettőt keverni... SZTARKÓVSZKIJ: Nem, én meg vagyok elégedve a magaméval. (Megcsókolja a kezét.) Ljuba! LJUBA (eltólja): Nem, kezdjük csak el a rendezést. Már jönnek is a vendégek. (Bejön a hercegné Tónjával és kislányával.)

10. JELENET Ugyanazok és a hercegné Tónjával és kislányával. LJUBA: Mama azonnal itt lesz. HERCEGNÉ: Mi vagyunk az elsők? SZTARKÓVSZKIJ: Valakinek csak kell elsőnek lennie. Már ajánlottam, hogy csináltassunk egy gumibabát első vendégnek. (Bejön Sztyópa. Vánja hozza a ragasztót és a tűpárnát.)

62

11. JELENET Ugyanazok és Sztyópa Vánjával. SZTYÓPA: Tegnap azt hittem, hogy látni fogom az olaszoknál. TÓNJA: A néninél voltunk és varrtunk a szegények számára. (Bejönnek diákok, hölgyek, Márja Ivánovna, a grófné.)

12. JELENET Ugyanazok, Márja Ivánovna, a grófné, diákok, hölgyek. GRÓFNÉ: Nyikoláj Ivánovicsot nem fogjuk látni? MÁRJA IVÁNOVNA: Nem, ő sohasem jön a vendégek közé. SZTARKÓVSZKIJ: Négyesre, kérem! (Tapsol. Felállnak, táncolnak.) ALEXÁNDRA IVÁNOVNA (Márja Ivánovnához lép): Nyikoláj Ivánovics rettenetes izgalomban van. Borisz Szemjónovicsnál volt s amikor visszaérkezett, meglátta a bált és el akart menni itthonról. Az ajtajához álltam és hallottam, amint Alexándr Petróviccsal beszélgetett. MÁRJA IVÁNOVNA: Mit mondott? - Rond des dames. Les cavaliers en avant.32 ALEXÁNDRA IVÁNOVNA: Azt mondta, hogy igy nem lehet élni és hogy elmegy. MÁRJA IVÁNOVNA: Micsoda emberkinzó! (El.) - Függöny -

32

Négyes-figura.

63

VÁLTOZÁS Nyikoláj Ivánovics szobája. Messziről zene hallatszik. Nyikoláj Ivánovics kabátban van; egy levelet tesz az asztalra; a rongyos Alexándr Petróvics mellette áll. 1. JELENET ALEXÁNDR PETRÓVICS: Legyen nyugodt; egy fillér nélkül eljutunk a Kaukázusig. Ott aztán már célnál van. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tuláig vonattal megyünk, onnan tovább gyalog. Na, minden készen van. (A levelet az asztal közepére teszi és kifelé indul. Találkozik Márja Ivánovnával.)

2. JELENET Nyikoláj Ivánovics, Alexándr Petróvics és Márja Ivánovna. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS. Miért jöttél? MÁRJA IVÁNOVNA: Hogy hogy miért? Azért, hogy ne engedjelek kegyetlenséget elkövetni Mire való ez? Miért teszed? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Miért? Azért, mert nem tudok igy élni tovább. Nem tudom elviselni ezt a borzalmas, erkölcstelen életet. MÁRJA IVÁNOVNA: Amit mondasz, az a rettenetes. Az életem, amelyet csak neked és a gyermekeknek szentelek, egyszerre csak erkölcstelen. (Meglátja Alexándr Petróvicsot.) Renvoyez au moins cet homme. Je ne veux pas qu’il soit témoin de cette conversation.33 NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Várjon rám odakünn. Alexándr Petróvics, azonnal jövök. ALEXÁNDR PETRÓVICS (kimegy).

3. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. MÁRJA IVÁNOVNA: Mi köze lehet hozzád egy ilyen embernek? És miért áll hozzád közelebb a feleségednél? Ezt lehetetlen megérteni. És hová mégy? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Egy levelet hagytam a számodra. Nem akartam beszélni. Tulságosan fájó. De ha akarod, igyekezni fogok nyugodtan elmondani. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem, nem tudlak megérteni. Miért gyülölöd és bünteted feleségedet, aki neked mindent odaadott? Mondd, mit tettem, báloztam, cicomáztam magam, kacérkodtam? Egész életem a családomnak volt szentelve. Mindegyik gyereket magam tápláltam, neveltem; az utolsó évben a vagyonkezelés egész súlya is az én vállaimon nyugodott... NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (félbeszakitja): De ez a suly csak azért nehezedik rád, mert nem akartál ugy élni, amint ajánlottam.

33

Legalább küldje ki ezt az embert. Nem akarom, hogy tanuja legyen ennek a beszélgetésnek.

64

de nem tudom megérteni. . szereted az egész világot. hogy mindent odaadtam a feleségemnek. és mások is. azt mondod. amit csinálok. mindenki azt mondta. hogy a te kereszténységed azt tette. MÁRJA IVÁNOVNA: Mi van abban borzasztó. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ez sajnálatraméltó. és Tónja is. amint te akartad. még a részeges Alexándr Petróvicsot is. ha senki sem értene meg. mert féltem. Különben nekem egészen mindegy. MÁRJA IVÁNOVNA: Vaszílij Nyikánorovics megbánta a bünét és ujból visszatért egyházközségéhez. nem tudok élni nélküled. Mondd meg. Lehetetlen analfabétáknak hagyni a gyerekeket. te jót akarsz tenni. ami az én számomra az egész életet jelenti. és éppen azért. Kérdezd meg az egész világot. MÁRJA IVÁNOVNA: Kicsoda? Alexándr Petróvics. s nekem magamnak mosnom és főznöm. . aki odaadta neked egész életét? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mivel büntetem? Hiszen szeretem is.de én mégis szeretlek téged. hogy essem. hogy az egész tél folyamán egyetlen egyszer. de. de össze is rombolom azt. hogy beszélek. hogy Isten müve végbemegy. De nemcsak a gyalázatról van szó. MÁRJA IVÁNOVNA: Te magad mondtad nem egyszer. hogy szereted az embereket. Az sem változtatna a dolgon. vagy hogy te megőrültél. elmégy tőlem. MÁRJA IVÁNOVNA: Hogyne büntetnél. legyek őrült.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen te nem akarod megérteni az életemet. és Vaszílij Nyikánorovics is. Miért bünteted hát azt az asszonyt. De hogy miért. belevinni azt. hogy az evangéliumi szegénységet prédikálom. Látom. De nem ez a fontos. meggyülöltél engem.. még ha ellene cselekszünk is. 65 . Nem. hogy meggyülölted a családodat.estélyt rendeztem? És ez is milyen. hogy szétrombolom Isten művét.. Miért? Miért? (Sir. amikor itt hagysz. te keresztény vagy. hogy kinozlak benneteket és kinzom magamat. De ez lehetetlen. . NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem bánom. aki pénzt kunyorál tőled? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Ő is.hanem arról. Mása! Neked nincs rám szükséged. Csak az az eredmény. . Bocsáss el. hogy a fekete fehérré váljék és nem képes az én életemet sem megváltoztatni.kérdezd meg Mánját és Varvara Vasziljevnát.. Mit fog mindenki mondani? Egyet a kettő közül: vagy hogy én rossz asszony vagyok. MÁRJA IVÁNOVNA: És te szégyeled magad az emberek előtt? Nem tudnál tényleg e fölé emelkedni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem arról van szó. az én lelki életemet. Tónja pedig e pillanatban táncol és Sztyópával kacérkodik. hogy lehetetlen nem tennem. MÁRJA IVÁNOVNA: Meg akarom érteni. MÁRJA IVÁNOVNA: Mindegy.. hogy most nem szeretsz. Nemcsak kinzom magam. de nem cselekszem. És ez büntény. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Mások megértik. Valami effélét akartál. hogy szégyelem magam. hogy csaló vagyok. hogy mit akarsz tőlem. és ezért gyalázatba kell. hogy a kötelességem. A legfontosabb az. Mindenkinek. még ennek az Alexándr Petróvicsnak is joga van azt mondani és a szememre hányni. . Igyekeztem részt venni az életetekben. magam pedig fényüzésben élek. hogy kellemetlen lesz neked. az alatt az ürügy alatt. de nem tudok igy élni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Én ezt sohasem akartam.nem értem.MÁRJA IVÁNOVNA: Hiszen lehetetlenséget kivántál.de szégyelem is magam . de nem idézheti elő azt.

MÁRJA IVÁNOVNA: Mindez csak tépelődés. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen magad is tudod. amelyen ti éltek. Hatolj belém. Számomra minden egyes ebéd kinszenvedés. hogy őt. amely teljesen rablásra van alapozva. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem akarsz látni és engem megérteni. aki csak egyet is elcsábit e kicsinyekből”.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hiszen megmondtam. képzeld magad egy pillanatra az én helyzetembe és meg fogsz érteni. hogy vizet hozzon neki. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Azóta. mint követeli ettől a lakájtól. menj. látom. amit prédikálsz: türj. frakkba bujtatott emberek. hogy megértettem. [Ma például. mint halt ott a szó szoros értelmében éhen egy gyermek. Misa. Hogy lehessen mindezt derékban kettétörni? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát én mit tegyek? MÁRJA IVÁNOVNA: Tedd azt. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Márja Ivánovna. (Elmegy. Azután elmegyek Boriszhoz. MÁRJA IVÁNOVNA: Nem hogy nem akarlak. MÁRJA IVÁNOVNA: Mondd. látom egész hadseregét a szolgaszemélyzetnek. Ezenkivül látom. hogyan pusztulnak és romlanak].) 5. hogy az élet megrontja a gyerekeket: „jaj annak. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem akarsz megérteni és egyre jobban eltávolodunk egymástól. Ma reggel kinn vagyok a Menhelyen. szeress. Mi nehéz a számodra? Csak türj el bennünket. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (hevesen): Ez a meg nem értés éppen a rettenetes.) 4. ne fossz meg bennünket magadtól. ahhoz az emberhez. hanem nem tudlak. amelyet a néptől raboltak el. Nicolas. MÁRJA IVÁNOVNA: De hiszen mindez ezelőtt is igy volt. látom. hogyan megy egy tüdővészes mosónő fehérnemüt öblögetni. és látom. hogyan szolgálnak nekünk rabszolgák gyanánt felnőtt. aki életével száll sikra az igazságért. Te haragszol erre a szóra. Kátja tanulnak. VÁNJA: Mama. mint vált egy fiuból alkoholista. [de én nem tudom másként nevezni azt az életet. annak a földnek a hozadéka. mert a pénz. Az első: az élet itt minden izében erkölcstelen. amely reánk dolgozik. én pedig saját szemeimmel látom. hogy ez lehetetlen. hogy a fiam. hivnak. mi kinoz? (Vánja beszalad. már nem tudom ezt szenvedés nélkül nézni. hogy most nem jöhetek. Vánja beiratkozott az egyetemre. Menj. VÁNJA: De aztán gyere. Gondold csak meg: Ljuba most férjhez megy. jellemes 66 . erős. JELENET Ugyanazok és Vánja. Nem tudom látni. Noshát. Hiszen ez igy van mindenkinél. egy tacskó. azután hazajövök és egy fehér nyakkendős lakáj nyit nekem ajtót. ezt a tiszta. külföldön is és mindenütt. hogy valamennyien testvérek vagyunk.

Légy irántam szánalommal. Bocsáss el. hogy megalázzanak. de csak azt akarom. Istenem.] Nem tudok igy élni.nem engem. Vánja és Kátja. Ha legalább fel tudnék erre a magaslatra emelkedni. S ha nem veled. Miért. látom . egy hazughoz.embert hogyan viszik szándékosan az őrületbe és pusztulásba.) MÁRJA IVÁNOVNA (megöleli): Nem sok időnk maradt még az életből. hogy szivbajos és ingerlik és a dühöngő őrültek közé zárják. [És itt. Istenem! Micsoda szenvedés. a többség azt mondja: belátta az eltévelyedését. Igen. Misa is és Kátja is. miért? (Sir. ravasz gyermek. nem fogok estélyeket rendezni.megtagadta a vőlegényét. hogy Neked mi kell. Annyira fáj ez nekem.. hogy megtagadta az igazságot. hogy munkásod legyek ebben a Te müvedben. Igy van Tónjánál is. 67 . Alexándr Petróvicsról már nem beszélek. és férjhez megy egy lakájhoz. Nem utazom. ez rémes. de mások. halálra vagyok gyötörve.] MÁRJA IVÁNOVNA: Ez aztán keresztény kijelentés. vagy ravasz asszony. megyek. és az igazságot. Hiszen Vaszílij Nyikánorovics is azt hitte. JELENET Ugyanazok. az egyetlen ember a családomból.. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. én is veled megyek. de nem cselekszik. De ne büntess meg. hogy a leányom. együgyüség. amely tőlem elvisz. Az ilyesmi csak pillanatnyi gerjedelem. MÁRJA IVÁNOVNA: Te azt mondod: az igazságot.) 7.. (Levetkőzik. És utána hazajövök és megtudom.. hanem megértette az igazságot . Igen. MÁRJA IVÁNOVNA: Megyek. Engedelmesség. Csak azt kérem. Isten veled. ők is tudják. az én házamban belépek. 6. mert ő csak a hasznot keresi. Bocsássunk hát meg egymásnak. ocsmány dolog volt. azt akarod. Ne rontsuk el huszonnyolc évi házasság után. Jól van.karácsonyfa. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Lehetséges volna? MÁRJA IVÁNOVNA: Lizánjkának irt.elmegyek majd az alá a vonat alá. ez rémes. MÁRJA IVÁNOVNA: Ha elmégy. ő majd megmutatja neked a levelet. hogy megszabaduljanak tőle.) NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (az ajtóban): Alexándr Petróvics. igen. hogy mindenki ujjal mutogathasson rám: beszél. . aki megértett . menjen haza. maradok. (Elmegy Vánjával és Kátjával. beismerem a hibámat. akinek szerelmet igért. Én tudom. mikor emberek pusztulnak éhen. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (haragosan): Nem bánom. Nem. Jól van. teljesen gyermek. hogy beleéld magad az én helyembe. És vesszenek el valamennyien. hogy azelőtt volt tévuton s most visszatért az egyházhoz. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. Te jobban tudod. hogy megértsetek. bál. mindegy. Az igazságot én mindazonáltal igazságnak tartom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Gyermek. Jó. Nyilván Te nem akarod. százasok és százasok fecsérlése. Csak azt mondom. gyere gyorsan. legyen. VÁNJA és KÁTJA (befutnak): Mama.

Nagyon sajnálom azt az eltévelyedésemet. csak mindig arra tudnék gondolni.) 8.. LIZÁNJKA: Bocsánat. hogy ha megpróbáltatást küldesz rám. (Elmegy. igen. 68 . amelyben nyiltan elpártoltam a Szent pravoszláv egyháztól. hogy visszatértem hozzá. bocsássanak meg nekem.) 9. mert a megpróbáltatás az erőmhöz mért. De mindazonáltal ez rettentes. Csak mindig arra tudnék gondolni. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hát igaz volna tényleg? LIZÁNJKA: Felolvassam? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Olvasd fel. ha nem fogadja. [Kérem. Egy levelet hozok megmutatni Vaszílij Nyikánorovicstól. mert képesnek tartasz arra. mert gyülölöm és megvetem.]” [NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Meggyötörték a szegényt. Mégis csak fogadott. kérlek. hogy közöljem önnel a tartalmát. HERCEGNÉ. A megpróbáltatások borzalmas napja van ma.(Bejön Lizánjka. LIZÁNJKA: Akkor hát idehivom. hogy áthelyezik a fegyelmi zászlóaljhoz. Máskülönben nem is volna megpróbáltatás. (Bejön a hercegné. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Igen. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Lizánjka. Atyám! segits. hogy jobb. Ugyanezt kivánom önnek és Nyikoláj Ivánovicsnak. hogy adja tovább Nyikoláj Ivánovicsnak. JELENET Nyikoláj Ivánovics és a hercegné. és örül a szivem. azzal a kéréssel. ez azért van. Most volt a fiánál. hogy az élet csupán a Neked való szolgálatban áll. segits nekem megtennem nem a magam akaratát.] LIZÁNJKA: Még azt is jöttem mondani. benn volt nálam és feltétlenül beszélni kiván önnel.) 10. Nekem irja. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Dehát mi történt? HERCEGNÉ: Az. de kéri. hivd ide. LIZÁNJKA (olvas): „Önnek irok. Megtisztelt vele. Nem nyujtok kezet. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. hanem a Te akaratodat. Van szerencsém. Azt hiszem. nyilván. hogy elviseljem. rettenetesen izgatott állapotban van. hogy a hercegnő megérkezett. És ez az ön müve. Minek ez a találkozás? NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem..

Ön meg itt szinészkedik az egyszerü életével. LJUBA (meglátja apját): Ah. hogy szidalmazzon. Az ajtó kinyilik. mondja meg. a cárhoz. Ha pedig nem teszi meg. csillapodjék. És ezt ön tette. hogy szabadon eresszék. hogy mit óhajt.NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné. Mondja meg. az asztaloskodásával. a „Grossvater”-t játsszák. engem ön nem fog megcsalni. partit csinál. hogy leszidjon. SZTYÓPA: Papa nincs itt. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül. De ön ezt köteles megtenni. eszközölje ki. amilyen önnek kellemes. de ha csak azért jött. mert egész lelkemből együtt érzek önnel és sajnálom. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Hercegné. Viselje engedelmesen. a következő. hogy mit kell tennem. Már ismerjük önt. Menjen a parancsnokságához. akkor csupán önmagának árt. önnek is kell megmentenie. hogy megmondjam. És Isten látja. HERCEGNÉ: Azért is. férjhez megy. ön. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Tanitson meg. Nem tudok én nyugodt lenni. Az én egész életem csak a fiam volt. (Elmegy.) 11. én tudom. Szarűncov ur. Ön. akihez akar. ön. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (lefekszik a diványra. kicsinyek nagyokkal. Hiszen bizonyára nemcsak azért jött. HERCEGNÉ: Nem tudom engedelmesen elviselni. hogy ön tette tönkre. keresztény magaslat! Nem. hogy én önt mennyire sajnálom. az ön leánya. hanem Isten tette. Önnek meg kell mentenie. 12. és ön elvette tőlem és tönkretette. utolsó kisérletet teszek. (Párok jönnek be. Ő próbára akarja önt tenni. Ha nem menti meg . hogy mit fogok tenni. te itt vagy? Bocsáss meg. JELENET Nyikoláj Ivánovics és Sztyópa. Ön felelni fog nekem ezért. Bejön Sztyópa). Hogy mennyire utálom ezzel az uj farizeusságával. Menjen. A zene erősebben hallatszik. Én mindenre kész vagyok.) 13. Isten vele. Eljöttem önhöz. Engem ugyanis nem tud megsérteni. 69 . amely bennem felgyülemlett. ön bálokat rendez és a fiam menyasszonya. Amit pedig kivánok. Ljuba és a párok. gyertek. JELENET Nyikoláj Ivánovics. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Nem én tettem. Ne szegüljön ellen Isten akaratának. Sztyópa. ha kiván valamit. Boriszt áthelyezik a fegyelmi zászlóaljba és ezt nem fogom tudni elviselni. Hogy a fiam megrontotta.emlékezzék rá. HERCEGNÉ: Micsoda irgalmasság. az önnek mindegy. Ki kell öntenem a düht. HERCEGNÉ: Megismétlem ujból.

NYIKOLÁJ IVÁNOVICS (feláll): Sebaj. A szerző kéziratai közt előkerült még a dráma megiratlan V. felvonásának következő fogalmazása: 70 .. Boriszt szerencsétlenné tettem. 1902. 1900.Függöny 188. Atyám! segits nekem.) 14. JELENET Nyikoláj Ivánovics egyedül.. Ljuba férjhez megy.. Tévuton lennék-e tényleg? Tévedek-e abban. NYIKOLÁJ IVÁNOVICS: Vaszílij Nyikánorovics visszatért. . (A párok kimennek. hogy hiszek Neked? Nem.

ÖTÖDIK FELVONÁS Fegyelmi zászlóalj. helyesen cselekedtem-e. Borisz az Evangéliumot olvassa. Én vagyok a gyengeség példája. tréfálkozások. Bevezetnek egy lebüntetettet. Összeütközés egy tiszttel. fekszenek. (Vége) 71 . Isten nyilván nem akarja. Elutasitás. beszél az orvossal. Imára. „Meg fogjuk vesszőzni. Nyikoláj Ivánovics Lizánjkával. Valamennyien beszaladnak. megnyugodtam. Nyikoláj Ivánovics imádkozik. Nyikoláj Ivánovics bejön. Bejön Tónja Sztyópával. „Ah. Meghal. Cella. Bejelentik a hercegnét. elintézi nélkülem is. Elmennek. Folyamodványt ir a cárhoz. szelid. Nyikoláj Ivánovics megváltozott. igyekszik senkit meg nem bántani. Cigaretták. S amikor erre világosan ráeszméltem. A verés drágább. „Várjon. Semmit sem tettem: Boriszt megrontottam. de csüggedt. hogy a szolgája legyek. kikergetik. hizelegnek. hogy az egyház csalása napvilágra került s az élete értelmet kapott. A hercegné beront. Valamennyien elmennek. „Örökösen ingadozom. hogy maga sebezte meg magát véletlenül. Sok más szolgája van. Azután a hercegné. örvendve azon. VÁLTOZÁS Márja Ivánovna a betegségről beszél az orvossal. Magyaráz. Boriszt egyesbe. gyengédségek.” Lizánjka elmegy. De felesége kedvéért beleegyezik.” A hercegné beront. Beszélgetés a földről. Nyikoláj Ivánovics azt mondja. A gyógykezelés hiábavalósága. Rabok ülnek. ha egy Pugacsov támadna ellenetek.” Bejönnek a folyamodók. Jön Vaszílij Nyikánorovics a duhobórokkal. Ljuba Sztarkóvszkijjal. Vaszílij Nyikánorovics visszatért.” VÁLTOZÁS Az uralkodó dolgozószobája. belészur.

JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN OROSZ EREDETIBŐL FORDITOTTA: GELLÉRT HUGÓ 72 .

hogy ne kinozzák azok a kétségek. ami Rómában történt. Julius befejezte tanulmányait és az egész idő alatt egyetlen egyszer sem látta barátját. Nős ember volt és négy gyermeke született. hogy özvegy édesanyja Daphne városába költözik és hogy ezért abba kell hagynia a tanulást. amiben szüksége volt. hanem tisztára emberi kezek müve. de szorgalmával és szakértelmével vagyont szerzett magának és kiérdemelte polgártársai tiszteletét. egy maradt életben. Egyszerü és szegény emberektől származott. hogy mit csinált Nero Rómában. ami Rómában történt. 32-35. Mindkét ifju szorgalmasan tanult. Pamfiliusszal együtt adta be a filozófushoz. aki fia volt Juvenalius elhalt felszabaditott rabszolgájának. elvált tőlük.. de a legjobban sajnálta Julius. Nélkülöző nem volt közöttük. Juvenalius még emlékezett gyermekkorából az arról szóló elbeszélésekre. Hite az a római. Játszótársával. névszerint Julius. Abban az időben történt. Traianus is szigoruan ragaszkodott. látta később. Pamfilius hajlithatatlannak bizonyult s miután megköszönte barátainak iránta tanusitott szeretetüket és gondoskodásukat. AMIG VAN VILÁGOSSÁG ELSŐ FEJEZET Traianus római császár uralkodása alatt történt. és a kormányzók utánozták császáraikat. amikor még éltek Krisztus tanitványainak tanitványai és a keresztények rendületlenül betartották a Tanitó törvényét. akinek földjei vagy házai voltak. Sok földet beutazott s bárha nem volt tanult ember. sokat tapasztalt és megismert és Tarsos lakói előtt nagy tekintélynek örvendett eszéért és igazságosságáért. gyakran hozta zavarba. Kilikia földje messze van Rómától. hogy maradjon és folytassa a tanulmányait. hanem minden közös volt náluk. Juvenalius. Voltak kételyei. mindkettő jó természetü volt. mig Pamfilius a bölcsészet tanulmányozásában. Tarsos városában egy gazdag szir drágakőkereskedő. mindketten szépek és barátok. Julius inkább a költők és a matematika tanulmányozásában tüntette ki magát. mert mindenki. Ugy szerette volna fiát felnevelni. A környező élet és főként annak esztelensége. mint pusztult el egyik császár a másik után. A tanitó sajnálta a tanitványa elveszitését. de római parancsnok kormányozta és mindannak. ahol ismételten megfordult üzleti ügyekben. száz évvel Krisztus születése után. Az ifjak egykoruak voltak. amelyek őt magát zavarták. eladta őket. apja egy filozófushoz adta tanulásra. nem tudott mindent felfogni s ezt müveletlenségének tulajdonitotta. közülök három fiatalon halt meg. amelynek szertartásait Augustus császár ideje óta kezdték szigoruan betartani s amelyhez a mostani császár. sajnálta Juvenalius. vers.az a hit. hogy a római vallásban semmi sem szent. Erre a Juliusra pazarolta Juvenalius egész szeretetét és minden gondoskodását. aki becsületére vált. 73 . amelyet a római birodalom összes köztiszteletben álló férfiai vallottak . visszhangja támadt Kilikiában is. 4 fej. a vételárat az apostolok lábai elé rakta és mindenkinek megadatott.) Élt ezekben az első időkben Kilikia országában. A hivők legtöbbjének egy szive és egy lelke volt és senki semmit sem mondott a birtokából magáénak. Mikor Julius 15 éves elmult. amint az Apostoltörténetek elmondják. (Apostoltört. s mint okos ember megértette. Egy évvel tanulmányaik befejezése előtt Pamfilius bejelentette tanitójának az iskolában. Két év mult el. aki a városukban telepedett le. Az apostolok nagy erővel tettek tanuságot az Ur Jézus Krisztus feltámadásáról és nagy áldás volt a hitükön. Bármennyire igyekeztek is rábeszélni.JÁRJATOK A VILÁGOSSÁGBAN. pogány hit volt.

. elhivta magához és kikérdezte. .felelte Pamfilius . aki kér tőle. csak nem veszel ebben te is részt? . Velem csak egyizben történt meg.Vannak ilyenek is. hogy senki semmit sem tart magáénak közülünk. Cirill sztárec azt mondja. . . hogy vacsora nélkül feküdtem le aludni.de szükség esetére mindig marad valamink. . . megszökött rabszolga. hogy hogyan és hol él. akkor könnyen éhen hal.kiáltott fel Julius. . de sokban feleslegünk is van.Közösen tartjuk el magunkat.Nekem azt mondták. mint a legdrágább testvérekkel s még jobban kell őket szeretnünk. És ha meg is történik. . .Kevés talán a naplopó.Ugy. Gyere.De hogyan tudjátok mindenkinek megadni. ugy kérünk másoktól és kapunk. De ilyesmi csak ritkán fordul elő. Pamfilius elbeszélte neki.kérdezé Julius.a mi életünk egyszerü és fényüzés nélkül való.Mi keresztények vagyunk. ha testvéreitek elveszik a ti munkátok gyümölcsét.Ilyenek nincsenek köztünk. de hamarosan megváltoztatta életmódját és most jó testvérünk. azzal az igyekezettel.mondta .Semmi különöset nem csinálunk.felelte Pamfilius. és ez is csak azért. . mert nagyon kifáradtam és nem akartam elmenni testvéreimhez kérni.Egyizben találkozott vele az utcán.Gyere el és nézd meg.Mennyiben közös? .kérdezte Julius. .Lehet talán semmirekellőket szeretni? . hogy éppen az ilyenekkel ugy kell bánni. . hogy ha az ember a magáéra nem vigyáz s hozzá még mindenkinek ad.Mi nem halunk éhen. nézd meg. akikkel mindenünk közös.hanem sok barátunk van velünk.És ha nem javult volna meg? .Valóban? . hogy ti hogy csináljátok. .mondta Pamfilius . . hogy semmi rosszat se kövessünk el. hogy nincs mit ennünk. Élünk és nemcsak nem szenvedünk szükséget.Nem egyedül lakunk. Nemrég jött hozzánk egy ilyen. igaz. aki szivesen veszi. Ha mi odaadjuk testvéreinknek munkánk gyümölcsét. .Ha az én atyám mindenkinek adna. . . hogy a keresztények megölik és megeszik a gyermekeket.Vannak ilyenek is és mi szivesen fogadjuk őket.az ilyen emberek fényüzésben szeretnek élni és nem jönnek hozzánk.Hisz lehetetlen embert nem szeretni! .de apám azt mondja. . hogy az ember semmit se tartson a magáénak? .És mi lesz akkor.Hogyan lehetséges ez? 74 . amit kérnek? . de nem adják oda a magukét? .mondta Pamfilius. .mondta Julius . ha munka nélkül eltartják? . aki kér tőle. . hogy anyjával együtt még mindig ugyanott lakik.De hogy lehet élni ugy.Miért teszitek ezt? . . . . ők is odaadják nekünk a magukét. vagy nincs mivel betakaróznunk.Nem tudom. . egyszerüen élünk. nagyon gyorsan semmije sem maradna. hogy eleinte lustálkodott és rosszul viselte magát.Ezt nem tudom.

És számunkra egészen mindegy. . Mindannyiunk élén ott áll Krisztus a maga életével és mi valamennyien igyekszünk Őt utánozni s csupán ebben látjuk az üdvünket. hogy vannak köztetek olyanok.Ez tényleg a legjobb. amikor meglátom. . ugy ez annyit jelent. Az egyik már tökéletesült a jó életben. birtokot tart a tulajdonában és ad a fiának. Mi valamennyien egy törvényt vallunk. Az ötödiknek a férje pogány. És nem tanácsolom neked. adnak neki és kérik. Pelagéja. hanem hitünk szerint. Egyesek közülünk. ha már keresztény akar lenni valaki. hogy eltértek Krisztus tanitásától és csak szinleltek. hogy mit fognak rólunk mondani az emberek. mert csak ebben látjuk az életet és az üdvösséget. de nem tudják megtenni.annyit jelent. amikor fát dobnak rá. azt. az anya pedig keresztény és a gyermekek tisztelik anyjukat.mondta Pamfilius. Julius ezt mondta erre: . . hogy hitetek szerint? . És ha nem adtok oda mindent. . Vannak még gyengébbek. amit teszünk. .a mieink más uton haladnak és sohasem lankadnak. hogy fitogtatás végett gyere hozzánk és változtasd meg az életedet.Lehetetlen nem élni önmagunkért. És ti is ugyanazt csináljátok.az önmegtagadáshoz . ugy teljesitsen is mindent: adjon oda mindent és maradjon koldus. A fiu ad a kérőnek. sokat tartanak meg a maguk számára s csak a fölöset adják oda. ezek nem sajnálják magukat és Krisztus törvénye szerint utolsó ingüket is odaadják annak. hogy a földi gonoszságoktól. hanem egyre erősbödnek. amint Krisztus magyarázta meg nekünk. de mindannyian egy és ugyanazon uton járunk. hogy ti mit tesztek. Az elülsők már közel vannak Krisztus törvényéhez . ellankadnak a megszokott ruha és táplálék hijján és nem adják oda mindenüket. . és ugyanazt fogják csinálni. a másiknál kisebb. ami támogatja hitükben a gyengéket s amitől sok felesleges halmozódik össze. Magad mondod. hogy ugy értelmezzük az életet.Az istenek maguk oltották belénk. ismét mások még hátrább. . Az egyiknek az apja pogány. És éppen ezek a hátulsók jönnek az elülsők segitségére. Ép ebben van a hit. aki kéri. amit mi csinálunk. meg fogom tenni. A harmadiknak gyermekei pogányok. 75 . a haláltól való menekvés csupán a Krisztus tanitása szerinti életben van. Vannak mások. akik nem tudnak mindent odaadni.olyanok. Ezek egyre több örömet fognak maguknak szerezni és egyre jobban el fognak tántorodni a hitetektől. . nincs is köztünk s közöttetek különbség. sajnálja a fiát és segiti. mások mögöttünk. a másik csak most kezdi el. akik sajnálják magukat.és megrontották lelküket. gyengébbek is. hanem azért.A következőképpen. A negyediknek a felesége pogány.Nem értem. Igy vagyunk valamennyien összefonódva és az elülsők örömest odaadnák utolsó ingüket. mint ahogy a tüz sem alszik ki soha.Nem. hogy jobban szeretjük magunkat másoknál és örömöket keresünk magunknak. Éppen ez az. nem fitogtatás végett tesszük. . .De ha igy van. hogy miben van ez a hit? . mint Kirill sztárec és felesége. akik csak nemrég léptek rá az utra. de a teljesités ereje mindannyiunknál más: az egyiknél nagyobb. de apja megint ad neki. ezek még a régi módon élnek.azok. Mi nem az emberek miatt cselekszünk. hogy megnyerjék.Igen. előttünk állnak.. .Mit jelent. . . A másiknak az anyja pogány. .Cselekedj eképpen. Ezeknek semmi sem kell. Ezen kivül valamennyiünket rokonsági kötelékek füznek össze pogányokkal.A mi hitünk abban van.Hogy hitünk szerint .Mi semmit sem akarunk fitogtatni.felelte Pamfilius . hogy ne ossza szét és az anya a fiai iránti szeretetből elfogadja az adományt és mégis odaadja másoknak.mondta Julius. Szerintem.

de nem ment el Pamfiliushoz és belevetve magát a maga életébe. mulatság. de azok megölték a fiát. hogy fizessünk Istennek: teljesitenünk kell az akaratát. mint kerék a szekérrudat követik nyomon Isten akaratának teljesitését. mert vagy dézsmát kell adnunk. A fiu. elszakitani a puszta örömöket a munkától . hogy a kert az övék. Egyizben többet kért atyjától. de nem volt neki világos.ilyenkor barátja őszinte szeme közé nézett és visszaemlékezett jóságára. de megfedte fiát. hogy csak akkor követik nyomon természetes jutalomként ezek az örömök Isten akaratának teljesitését. és nyugtot találtok lelketeknek. hogy Pamfilius önmagát csalja meg. játék és ledér nők.. A mi hitünk az. hogy Istennek szolgáljunk. hogy az örömök és a boldogság. hanem Isten akaratának teljesitésében rejlik. Atyja adott. abban a feltevésben. ha a kertből elüzi a gazda követét és fiát és nem ad dézsmát. annál jobban látjuk. hogy nem kell fizetniök érte és egyéb dolguk sincs. hogy az élet csak azért adatott. akik e világon élünk és dézsmát kell. Mert az Én igám boldogság és az Én terhem könnyü. hogy csak akkor örömök. és minél tovább élünk. Pamfilius meghivta magához Juliust. Krisztus megtanitott bennünket arra. . Az atyjától kapott pénz hamar elfogyott. egyre több és több pénzt követeltek. vagy kiüzetünk a kertből. amiket mi örömöknek nevezünk: étel. nem lehetnek örömök. ital. . De az élvezetek. És Julius megigérte. akik nem ismerik el. Örömöket venni akarni Isten akarata teljesitésének munkája nélkül. amely szerint mindazok az emberek élnek a világon. s ugyanakkor Julius történetesen összeverekedett egyik részeg 76 . aki bünösnek érezte magát és nem akarta beismerni a bünét. mint letépni a virágok kocsánjait és gyökér nélkül elültetni őket. de azok elkergették a követét.” Igy beszélt Pamfilius. amely azt tartja. A gazda követet küldött az emberekhez.Krisztus a következő hasonlatot mondotta. amelyek mindig ugyanazok voltak és maradnak: bor. mint hogy élvezzék.Éspedig hogyan? . hogy nézze meg az életüket. amint mindig haragszanak azok. Ime. hogy az összes örömök. . hogy az a világi hit. Krisztus azonban arra tanitott meg bennünket. hogy az élet boldogsága nem az örömeiben. Julius hallgatta és szive megindult.hogy ez a hit hamis.Amaz emberek már most a világi hit szerint azt gondolták. hogy az embernek jobb sora lesz. Mi hiszünk ebben és ezért nem kereshetünk csalást az igazság helyett. Vincellérek éltek egy idegen kertben és dézsmát kellett fizetniök a gazdának. aki dolgoztok és megfáradtatok és Én megnyugtatlak benneteket. Julius élete ugy folyt. MÁSODIK FEJEZET Julius atyja gazdag volt. Tanitónk azt mondta: „Jöjjetek Hozzám valamennyien. És mi igy élünk. büszkélkedett vele és nem sajnálta érte a pénzt. Elküldte a gazda a fiát a dézsmáért. haragra lobbant és gorombaságokra vetemedett atyjával szemben. hogy ezután már senki sem fogja őket zavarni. hogy a dézsmáját megkapja.ez ugyanaz. hol ugy tetszett.Mi emberek vagyunk azok. és ha megtetszik neki. amint a gazdag fiatalemberek élete folyik: tétlenségben.Isten akaratának teljesitését. elfeledkezett róla. akik tudják a bünüket és nem akarják beismerni. maradjon velük élni. szerette egyetlen fiát. mint amennyit az rendszerint adni szokott volt neki. amelyeknek Julius a rabja lett. ez az a világi hit. ha bennük tételezzük fel az élet lényegét. Vegyétek magatokra az igámat és tanuljatok Tőlem. az örömökre való gondolat és azok reménye nélkül. fényüzésben és kicsapongó mulatságokban. hogy Pamfilius megcsalja. mert Én szelid és alázatos vagyok szivemben. amit Pamfilius beszélt: hol ugy tetszett. s a pénz hiányozni kezdett Juliusnak. amikor mást keresünk . .

ugy be tudtam volna rendezni az életemet és nem láttam volna szükséget. Ő hozott ebbe a helyzetbe. hogy teljesiti akaratomat. A fiu megragadta atyja kezeit. az atyához ment. Julius az anyjához ment és megmondta neki. Az atya maga elé hivta a fiát és anyjával együtt korholni kezdte. hogy pénzre van szüksége és hogy megöli magát. Megrettent attól. és az élethez. Julius megátkozta atyját és az életét. megkötöztette fiát és bezáratta. Most viszont semmit sem kap tőlem és első bünénél a parancsnok kezére juttatom. Egy cimborájától vett kölcsönt és megigérte a visszafizetését. Másnap anyja behivta a lakosztályába és titokban átadott neki egy drágakövet. hogy ha nem teljesiti a kérését. öngyilkos leszek.társával és megölte. hogy ki volt a bünös mindebben. de atyja kieszközölte számára a bocsánatot. hogy kérjen atyjától bocsánatot és engedelmeskedjék neki. akit már régen kiszemelt a fiának. . hanem egy másik városban. ha abbahagyja ledér életmódját és nőül veszi egy gazdag kereskedő leányát. mint amennyire szüksége van. megbocsátok neki. Csak szeretett magzatán sajnálkozott. Férjéhez ment. hogy atyja háta mögött megadja neki a pénzt. Amikor egyedül maradt. Az atya sokáig korholta feleségét és fiát. aki már régóta igyekezett elütni Julius kezéről. hogy a férj alaposan megverte a feleségét. hogy valamikor maga is fiatal volt. s dolog azzal végződött. amelyet elvitt a férjétől. 77 . de nem volt szándékában betartani igéretét. akik mindent kiszipolyoztak belőlem. . A maga vagy atyja halála tünt fel neki egyetlen kiutnak abból a helyzetből. de végül elhatározta. amelybe került. és most. Megigérte. kénytelen voltam uzsorásokhoz fordulni. mint amennyit később adott. hogy bocsásson meg fiának. Ezenkivül szeretője is ajándékot követelt tőle: egy gyöngynyakék tetszett meg neki és Julius tudta. szemére hányta. az asszony szemrehányást tett a férjének. Julius nem magát. ha nem szerez annyit. Ezzel szemben megigérte fiának. Ha megigéri. A városparancsnok tudomást szerzett erről és őrizet alá akarta venni Juliust. elment fiához és igyekezett rábeszélni. hogy megbocsát fiának. Az anya. Az atya bekiáltotta rabszolgáit. anyja sirt. amely mint gazdag ifjut megillet.és tisztességes életet kezdhet vele. nem vette el a drágakövet és elment hazulról. Férje nem hallgatta végig. hogy ilyen helyzetbe került. Azt mondta: atyám szoktatott a fényüző élethez s azután sajnálni kezdte tőlem a pénzt. és teljesitsd. hogy megnősül és abbahagyja a rossz életet. amit anyja elkövetett. én meg igyekszem egyidőre leplezni a kő eltünését. Julius anyja többet szenvedett nála. de csak azzal a feltétellel. aki rajongott fiáért.mondta az atya . hanem atyját vádolta. Ha kezdettől fogva. de ne itt. Anyja szavai meginditották Julius szivét. Éppen ebben az időben még több pénzre lett Juliusnak dőzsöléseiből kifolyólag szüksége. De az anya nem törődött a veréssel. Julius mindenre ráállt és szabadlábra került. semmim sem maradt és szégyenlem magam a barátaim előtt. És az otthoni élet most pokollá változott a számára: atyja nem beszélt vele. ami szükséges. Atyja megütötte. add el. Azért. hogy félrenevelte a fiát. s most az anya a férjéhez ment és megkérte. az egyik rabszolgára fogom rá a lopást. amelyre szüksége volt. A fiu beleegyezett. amit kérek. atyám pedig mindezt nem akarja megérteni. szemrehányások nélkül annyit adott volna. ha nem adja meg.Meg fogja kapni tőlem a pénzt és felesége hozományát. hogy bocsánatért könyörögjön számára. minthogy azonban mindig kevesebbet adott a kelleténél. veszekedett miatta anyjával. a leány faképnél hagyja és összeáll egy gazdag emberrel. A fiu durván felelt atyjának. Elfelejti. s ha kiderül. .Menj. Nem mérlegelte.

hogy módomban van elmenni ebből a hazug és gonosz életből. hogy soha senki sem fogja meglátni és megtudni . de nem szeretem. ami vele történt. „Anyámat? Igen. az volt. S ugy ez. Valamennyien vetélytársai voltak. Egy zavartalan helyen gondolkodni kezdett. amit Pamfilius mondott. Igaz lenne ez valóban? Gondolkodni kezdett. ha egyetlen csapással megfoszthatnám életétől és megszabadithatnám önmagamat?” És Julius igy felelt magában: „igen. Visszagondolt legutolsó találkozásukra és beszélgetésükre és Pamfiliusnak ama szavaira. Nemcsak nem szerette.. és csupán abban az egyben különbözöm a vadállattól.Maga sem tudta. Azelőtt volt szerető anyja. Lelkében zürzavar és köd volt. De ha tőlük nem. amelyet egy egész élet munkájával gyüjtött össze. amikor szerencsétlenség érte. hogy hová és miért megy. hogy ugy tetszett. atyja számára tékozlója volt annak a gazdagságnak. hogy meghaljon. vadállat vagyok. Amint egyre tovább és tovább ment. amikor a szivébe tekintett ennél a kérdésnél. Ment előre. szükségét érezve annak. sem anyámat. hogy Pamfilius meghivta magukhoz. És az a gondolata támadt. anyámat sajnálom. amely a fejébe ötlött.vajjon mit tennék. de mennyi bánat és boldogtalanság! S ami a legfőbb . visszaemlékezett Pamfilius szelid. valamennyien irgalmatlanok voltak hozzá most.kérdezte magától és rémület fogta el. amit a vadállat nem tehet meg . Miért kinozta magát annyira? Miért rontotta el annyira a fiatal éveit? Öröm kevés volt. hogy nem várhat tőlük segitséget. A lelkiismeretéhez kellett fordulnia és vizsgálat tárgyává tette előtte életét és cselekedeteit. hogy mi történik vele. nekem egészen mindegy. hogy nem tér vissza haza.gondolkodott és megint felidézte emlékezetében mindazt. mint amaz.. de talán az egyetlen Pamfiliust?” És megint felidézte az emlékezetében. hogy megsértette. „Atyja?” . rettenthetetlen és örömteli arcára és szeretett volna hinni tudni abban. el a városból. akik dolgoztok és megfáradtatok és Én megnyugtatlak benneteket”. és megint megborzadt attól. de egyenesen gyülölte azért. voltak még barátai is.Nos. eszébe jutott Pamfilius és vele való utolsó találkozása és az. . hogy senki sem szereti és ő sem szeret senkit. atyja. akkor kitől? Tulságosan különösnek tetszett neki. megtehetem azt. és holtfáradtra hajszolt és kergetett vadállat.. Az első gondolat. . rossznak és főként ostobának tünt fel szemeiben. Atyámat gyülölöm. senkit sem szeretek. De már nem hitt az isteneiben és ezért tudta. kiért a városból és bejutott Diana istennő megszentelt berkébe. Senki sem szerette! Mindenkinek terhére volt! Mindenkinek keresztezni tudta az életét: anyja számára ő volt az oka atyjával való civakodásának. „..most nem volt senkije. de ő maga is szeretett-e valakit? Barátait? Érezte. hogy atyjának halála szükséges a boldogságához. barátai nem szerették.. ami történt vele s ami várja. Igen.és ha biztos volnék abban. hogy segitséget kér az istennőtől. a keresztényekhez. Amint igy végignézett életén. hogy egyedül maradjon és átgondolja mindazt. hogy kivánják. Valamennyiük számára kivánatosnak kellett lennie.megölhetem magam. barátai számára veszélyes és kellemetlen vetélytárs volt. „De tényleg ilyen kétségbeesett-e a helyzete?” . sem barátaimat. hogy az ő tanuk szerint ezeket mondta Krisztus: „jöjjetek Hozzám valamennyien. folytonosan előre. hogy kordában tartotta.kérdezte magától Julius . hogy senkit sem szeret. halálát kellett. nekem csak a segitségére van szükségem. De nem volt mi mást tennie. volt atyja. Gyülölte s emellett világosan látta. Anyja. 78 . hanem innen egyenesen elmegy a keresztényekhez és velük marad. megölném!” Ezt felelte magában és maga is elrémült magától.. hogy ő maga vegye fontolóra a helyzetét.egyedülállónak érezte magát.

Az ismeretlen figyelmesen hallgatta. gazdag. amit Pamfilius beszélt. Te csendes révet akarsz magadnak találni. de tartsd vissza és ki fogja vájni a földet és sár gyanánt buzog elő! Ugyanigy vagyunk a szenvedélyekkel. Mikor meglátta Juliust. akár nem igazság . nem Kilikiában. oly elhatározásra fogsz jutni. minthogy ennek a törvénynek nem az ember természete. sőt még jobban is fogsz tévelyegni és ezen a szenvedésen kivül részed lesz még a kielégitetlen emberi szükségletek szakadatlan szenvedésében is. Egy ereje teljében lévő ember vagy egy hozzád hasonló ifju azonban. Ilyen hely nincsen. aki még nem próbálta ki az életet és önmagát. .ki vagyok? ember. visszaemlékezve mindarra. amit a Tanitójuk mond. szép. amely helyesebbnek fog látszani előtted. amelyben a keresztények laktak. A keresztények tana azokon a hittételeken kivül. Ha elmégy hozzájuk. hogy ne háboritsanak benne a szenvedélyek és ne szenvedj a következményeiktől. Valamennyien gonoszok és szenvednek. most mégis részed van a felszabaditott szenvedély nyujtotta kielégülésben. Ült és olivát és lepényt falatozott. aki kiöregedett összes szenvedélyeiből. és ugy tetszik neked. hogy nem akarják elismerni az ember természetét. egész életét és elhatározását elbeszélte az ismeretlennek. Te fiatal vagy. A nap már estére hajlott és Julius meg akart pihenni. mikor az utszélen egy üldögélő embert pillantott meg. Én ismerem a keresztényeket. ugyancsak nem találják.én vonzódom hozzá és megyek. annál könnyebb lett a szive. okosarcu férfi volt. mert semmit sem keres. csak sokkal erősebb mértékben. ugyanattól fogsz szenvedni. Most a szenvedélyeid hamis utakra vonzanak. s mikor meghallod őket tőlem. még jóvá teheted a hibádat. ha megfogadja azt.azért. Engedd át a vizet a gáton és itatni fogja a földet és a réteket és az állatokat. Én ismerem az életet. nem Rómában. . Pedig van ember. hanem hiu bölcselkedés képezi az alapját. hanem benned magadban van. Közöttük azonban.A keresztényekhez. nem engedelmeskedhetik törvényüknek. Pamfilius azt mondja. Ülj le és pihend ki magad.Hová mégy? . szenvedélyek lobognak benned. És mindazok. A keresztények csalása vagy tévedése (én nem akarom őket elitélni) éppen abban áll. ami téged nyugtalanit. akik ugy élnek. kiment a berekből és megindult afelé a falu felé.Julius köszönetet mondott neki és leült. HARMADIK FEJEZET Julius frissen és jókedvüen lépdelt és minél messzebbre ért és minél élénkebben képzelte el magában a keresztények életét. ne hajtsd végre tervedet . kikérdezte a részletekről és maga nem nyilvánitott véleményt.kérdezte az ismeretlen. vagyis az életben. erős. de mikor Julius befejezte. megigazitotta a ruháját és megszólalt: . hogy sokan vannak ilyenek és hogy mindenki ilyen lesz.a keresztények tana az életre vonatkozólag a következőkben áll: nem 79 . mert az. amitől most szenvedsz.Adjon Isten. .tévuton jársz. kedves ifju. aki boldogságot keres. amelyekkel vigasztalják magukat s amelyekről nem fogok beszélni . Középkoru. hogy nem tér több vissza haza.mondta Julius és szót szóba füzve. betette iszákjába a megmaradt elemózsiát. . de ha hibáztál is egyszer az irányban. te pedig nem ismered őket. hogy a keresztények közt fogsz ilyen menedéket találni. aki mindig örvendezik . . A falusi magány csöndjében ugyanazok a szenvedélyek fognak kinozni. olyat.” Igy beszélt magában Julius és azzal az elhatározással.„Mi is vagyok valóban. de te nem ismered. elmosolyodott és megszólitotta: . Figyelj ide.mondotta magának . Tanaik tökéletes követője csak az aggastyán lehet.Ifju. ugyanugy. csak hogy százszor erősebben. mint én élek. én bonckés alá veszem egész életedet és összes gondolataidat. Hátha ez az igazság? Akár igazság. Kerestem érzéki élvezetekben és nem találtam meg. ifju! Az ut még hosszu. erőszakkal fojtva vissza a szenvedélyeidet.

ami az életet könnyüvé és örömteljessé teszi. De nem is cselekedhetnek másként. mindössze életüket tudnák fentartani. nem lennének gyilkosságok. akik a tulajdont elismerik. amilyennek a Tanitójukat irják le. Nem lesznek náluk sem templomok. de az. De azt. olyan emberektől kapták. Tekints magad körül: minden egyes gyümölcsöst. sem szinházak. a csillogás és a pompa szeretete is az isteneknek is tulajdonsága és ezért megváltoztathatatlan tulajdonsága az embernek. akit a maguk Atyjának is neveznek. tényleg nem venne táplálékot magához és éhenhalna. és Maga a Tanitó. hogy az embereknek testi jólétük érdekében nem kell táplálkozniok. tisztelniük kell az isteneket s maguknak kell keresniök és gondolkodniok. sem emberi bölcsesség. Semmisitsd meg az ember táplálkozását és megsemmisül az ember. Ugyanez áll a tulajdonról is. tagadásba is veszik a tudományokat és müvészeteket. és nem ismerve őket. ha valamennyi ember ugy engedelmeskednék. hogy ezek az érzések rosszak és hogy az emberek boldogak volnának nélkülük. Nem is ismerik el a mi tudományaink és müvészeteink hasznát. Ez igaz. hogy valaki ne szégyenkezzék alacsony volta miatt . az istenek pártfogolják az embereket. A keresztények csupán rászedik az embereket s a jobbik esetben rászedik önmagukat. hanem csak egy van .ismerik el az erőszakot. sőt még a gonoszokkal szemben való gonoszságot is. Te azt mondod. Valóban. amelyekben élnek. létezik. amit olyan emberek hoztak létre.szánalmat keltő csalás! Érts meg egyet: a mi tanunk azt mondja: a világ az isteneken nyugszik. Hajitsd el a tulajdon jogát és egyetlen gyümölcsöst sem fognak megkapálni. minden egyes házat. ugy ezt azért tették. gondolkodunk és keresünk és ezért az igazság felé közeledünk. Ugyanez a helyzet az ember többi szenvedélyeivel is: a méltatlankodás. a bosszuság. egyetlen állatot sem fognak gondozni és felnevelni. nem lenne kapzsiság. Éppen a szenvedélyeknek ez a játéka és azok az összeütközések. nem ismerik el a tudományokat.megvetni a magaslatot. amint a keresztények engedelmeskednek. ugyanigy semmisitsd meg az ember jellemző szenvedélyeit és megsemmisül az emberiség. hogy visszavigye őket őseredeti állapotukba.egyszóval mindent kizárólag a tulajdon feltétele mellett hoztak létre az emberek. Ámde ez nincs igy és nem is lehet igy. sem müvészeteknek. hogy ők maguk dolgoznak. másfelől az egész emberiség együttes bölcsessége vezérel életünkben. tartják is meg az embereket azok közt az életfeltételek között. nem tudnak azokkal az eszközökkel szolgálni. biróságokat. sem szobrok. A barbárok nem ismernek semmiféle korlátozást és egyetlen vadember az egész világot elpusztitaná testi vágyai kielégitése végett. ez nem változtatná meg az ember természetét. Élünk. s már nem lenne körükben helye sem tudományoknak. És ha két-három tucat ember ennek hitelt adna. mert ezek az érzések szükségesek az emberek életéhez. Sőt még ha el is tudnák magukat tartani. a düh. Azt mondják. A keresztények azt állitják. de hasonló ahhoz a feltevéshez. Azt mondják. Nem ismerik el az isteneket s beavatkozásukat az emberek ügyeibe. amit összeadnak.vak hit keresztre feszitett Tanitójukban és mind80 . A legkönnyebb módszere annak. de azért élnek a tulajdon gyümölcseivel. amit dolgoznak. a fényűzés. hogy jól éljenek. minden egyes öszvért . Nem tudnak szolgálni az emberiségnek tudományokkal és müvészetekkel. sem muzeumok. amelyek az éhségből erednek. akik tulajdon felett rendelkeztek. Az emberek rosszak és szenvedélyek rabjai. amelyeket előidéznek. Náluk viszont nincsenek sem istenek. Az ő számukra csak Tanitójuk Atyja. mindazt. Mindazonáltal ez a feltevés nem változtatná meg az ember természetét. ha nem élnének azzal. hogy náluk nincsen tulajdon. hogy eltartsák magukat. kivégzések. és ezért egyfelől az istenek akarata. sem isteni akarat. amelyek az ember kizárólagos tulajdonságát képezik s az istenekhez közelitik. amelyet a keresztények állitólag tagadnak. Ha az istenek az emberekbe beoltották a haragot. a bosszut. müvészeteket. A tanuk . Mindez jó lenne. amit tesznek. Egész tanitásuk csupán arra megy ki. nem tartaná el őket. A keresztények azt tanitják. nem lenne éhség és nem lennének azok a csapások sem. nem ismerik el a háborukat. ez az éppen. hogy náluk minden közös és mindent összeadnak. sőt még a nők. hogy ezekre nincsen szükségük. Az embereknek pedig. aki szerintük felfedte nekik az élet összes titkait. háboruk. minden egyes keritést. ha minden ember olyan volna. a vadsághoz és az állatiassághoz. A keresztények istentelenek.

Az az elhatározása. szabad tevékenysége-e. Abban a korban vagy. tudományokkal és müvészetekkel. utad világosan áll előttem. Még mindig nyilt maradt azonban a kérdés. Köszönetet mondott az ismeretlennek és hazatért. Nősülj meg. Mikor apja tudomást szerzett arról a szándékáról. amelyet atyja neki átadott. ami téged a legjobban bánt.és beléptél a másikba. Ilyenek az élet szokásos leckéi. De az idő elmult. miután az életet valódi jelentésében megismerted. És ezért a legfontosabb tanácsom: teljesitsd atyád kivánságát.folytatta az ismeretlen. Te átélted az élet egyik korszakát . És jó volt. hogy nősülj meg. válassz egy másik helyzetet s az ellenségeskedés megsemmisül. .Éppen erről akartam most beszélni. ha több hajlamod van a filozófiához. nősülj meg. . akit ő szemelt ki a számára. Az utolsó szavak végleg meggyőzték Juliust. már nem követheted el mégegyszer ugyanazokat a hibákat. szolgálni kell a hazának és dolgozni kell a hasznára. helyzetednek természetellenessége volt. kivált az utolsó kijelentése. hogy az ifjuság kora elmult és bátran elhajitva mindent. hogy a keresztényekhez megy. ugy csak azután adhatod át magad haszonnal ennek a tevékenységnek. hagyd abba az ifjukor szórakozásait. Minden balszerencsédnek helyzeted fonáksága volt az oka. Ez az ellenségeskedés a helyzetedből származott. Férfi lettél és házasságra kell lépned és férjjé kell válnod. közéleti ügyekkel. Ismerd el. Használd ki saját tapasztalatodat. Anyja örömrepesve fogadta. vagy legalább is nem fog oly fájón megnyilvánulni. külön házba költözött feleségével és maga vezette a vállalat egy részét. Te sokat tapasztaltál és tudod. És csakis mint önálló polgár és családfő ismerheted ezt meg. A szenvedély magával ragadott és oly messze sodort. Az.és kérdést intézett eziránt az ismeretlenhez. mig megfelelt a korodnak. hogy ki fogsz békülni atyáddal és barátaiddal. Ha azután csábitani fog a magány. . aki megváltoztatta életmódját. amelyben volt. Minden balszerencséd az emberek sajátos szenvedélyeiből ered. ez természetes és ezért jó is. amelyet a keresztényeknél gondoltál megtalálni. Tanácsa bölcs.az atyáddal való ellenségeskedés. hogy engedelmeskedik akaratának és nőül veszi azt a lányt. ugyancsak kibékült fiával. Ha vonzódol ahhoz a magányhoz. amit az ismeretlen mondott. Ezeket a leckéket hasznunkra kell forditanunk. vagy pedig a felkényszeritett. hogy szenvedtél. de most egyenesen érthetetlennek látszott előtte. vak hit egyetlen ember szavaiban? Juliust meglepte. mint az élet tevékenységéhez. nemcsak megingott. . Akkor menj. Minden bajod az átmeneti állapotnak jele. Atyád azt ajánlja.az ifjuságot . add magad át neki. ami téged elsősorban bántott. NEGYEDIK FEJEZET Három hónap mulva megülték a szépséges Jevlampijával való lakodalmát és Julius. amit ő mondott nekik.Hogy mit tegyél? Amennyire az emberi bölcsesség hozzáférhető a számomra. Az. hogy mi most a teendője és hogyan lábaljon ki abból a szorult helyzetéből. amikor férfivé.abban. 81 . hol keserü s hol édes. akkor valódi vonzódás lesz és nem elégedetlenség fellobbanása. . lépj rá az uj utra. mint most. Belevetetted magad az ifjuság szórakozásaiba. hogy melyik vezér a megbizhatóbb: az istenek akarata és az emberi bölcsesség együttes. ami az ifjukor tulajdona és nem fér össze egy férfivel. te egy férfi erőivel adtad oda magad az ifjuság féktelenségének s a jóból rossz lett. és azonkivül. foglalkozz kereskedelemmel. polgárrá kell válni. hogyan tudta magát balsorsának befolyása alatt ilyen esztelenségre elhatározni. Mérlegeld csak. megnyugvást és örömöt is fogsz találni.

viszont azonban nem szivesen hagyná őt egyedül. azt ajánlotta. A szeretet nálunk mindennek legelső alapja.A ti csalástok abban áll. hogy éppen ez a házasélet. nappal és órával egyre örömteljesebbé válik.mondta Pamfilius. mint a feleségem. hogy acélból. hogy elbeszélgethessenek. hogy élete minden évvel.Megtaláltad vajjon a házasságban. hogy vagy ő vágyik olyankor gyengédségeim után. barátom. sietett megnyugtatni kisérőjét.fejezte be Julius. ahol öröm volt. Feleségem szép. hát akkor tagadjátok a szeretetet. tagadjátok az elbüvölőt. Igen. amit az ismeretlen igért? . én nem találtam kielégülést a házasságban. tanult és jó. de utána még hidegebben hagy. Ezenkivül a szerelemnek feltétlenül szüksége van az ujszerüségre. . még nem bizonyitéka annak. hogy utoljára látták egymást: még mindig a keresztény obscsinában lakott. csak a szeretetet nem.Ha nem a házasságot. Egy nő. De most . hogy boldog? Ha e szó alatt kivánságaink teljes kielégülését értjük. amelynek őrömmel kellett volna eltöltenie. hogy jöjjön be az üzletbe. de a házasságom.surlódások lépnek fel közöttünk abból kifolyólag. . . Nem. tagadjátok magát a házasságot.a bölcseknek igazuk van: az élet nem adja meg azt. hogy barátjával visszavonulhasson lakószobájába s az engedélyt megkapva.kérdezte Pamfilius. Mindketten nehéz szőlősputtonyokkal mentek és árujukat kinálgatták. meglátta Pamfiliust. látva. vagy megforditva. és most boldog vagy? . Pamfiliusszal együtt a hátsó lakrészbe távozott.magát az életet. . hogy utolérhessem. hogy boldogtalan vagyok. és hogyan fogadta meg a tanácsot és nősült meg. hogy letelepszik a szőlővel és várja a vevőket. ezen már átestem.Egyizben a vállalata ügyeiben elutazott egy nem messze eső városba és ott. amely eleinte eltöltött. . tagadásba veszitek az élet valamennyi dolgát . a nősülést. hogy az embert megszabaditsátok az élet dolgaival együttjáró csapásoktól.Mi nem tagadjuk a házasságot. Mikor Julius felismerte barátját. Julius elmondotta barátjának mindazt. . és hogy az öröm. és azon a helyen. most bánat sarjad a házaséletből. Jóllehet sok embert látok. De az. . Hogy mentesitsétek magatokat a kiábrándulásoktól. mi mindent tagadunk. minthogy nem vagy házas . hogy neki nincsen rá szüksége. .mondotta Julius. aki kevésbé vonzó. és ugy ebben mint amabban némi kielégülést találok. látom a lehetőségét.Ellenkezőleg.Mi az. Egyelőre sikeresen vezetem a vállalkozásomat. az emberek kezdenek tisztelni.te ezt nem ismered.Nos.kérdezte Pamfilius.Miben is látod a mi csalásunkat? . . 82 . az első időben jobban érdekel nála. mint a feleségem. amikor az ismeretlennel való találkozás megmagyarázta neki a keresztények eltévelyedését és a maga legfőbb kötelességét. Pamfilius élete nem változott azóta. kiment hozzá az utcára és kérte. őszintén szólva. A fiatal leány. Pamfilius köszönetet mondott neki és bement Juliusszal a boltba. A barátok kikérdezték egymást életkörülményeikről. fokozatosan csökkenve távolodott és végül elenyészett.Boldog? . Az első időben tökéletesen boldog voltam. amikor én vagyok közömbös iránta. sőt el is hagyhassam őket. okos. akkor természetes. amelyet a lélek óhajt. . hogy az élet nem adja meg azt az üdvösséget. nem volt házas és biztositotta barátját. nem elégit ki. ami vele történt: hogyan volt már a keresztényekhez vezető uton. Életemnek ez az oldala teljes. nem hozta meg azt a számomra. amint egy kereskedő boltjában üldögélt. Többet mondok: érzem. amit a lélek óhajt. . hogy a ti csalástok megadhatja. . akik gazdagabbak nálam és nagyobb tiszteletben állnak. hogy Pamfilius szeretne barátjával menni. Ezt most a házaséleten tapasztaltam.tette hozzá mosolyogva. aki egy ismeretlen fiatal leánnyal elment az üzlet előtt. Julius engedélyt kért az ismerős kereskedőtől.

a mi célunk csak az. akként nekünk is megvannak a bölcseink. annyira eltávolitani törekszünk azt magunktól.mondta Julius. A tieitek folytatják a már korábban megkötött házasságokat. amiért mindeddig nem vagyok házas. . hogy a férj egyesüljön a feleségével és legyen ne két. megismételve azt.De mindazonáltal lehetetlen. Mi feltételezzük. . hogy egykoruak vagyunk. Nekem ő csak a nővérem. mint mi ezt nevezzük. ami ezt eldönti? .Ez helytelen állitás. A három 83 . hogy a szeretet érzése köztünk mint fivérek és nővérek között erősebbé váljék az egyetlen nő iránti testi vágy érzésénél. előmozditjátok.mondta Julius.. amely rosszá válhatik. hogy holnap megnősülök. És amint nektek megvannak a bölcseitek. hogy felékesitenők magunkat és a testi vágyat felkelteni igyekeznénk. ha nem akarja. . jóllehet könnyen meglehet. hogy a kisértést kerüljük. . hogy Atyánk már gondoskodott erről. A házasság nálunk nemcsak nincs eltiltva.felelte Pamfilius. három leány közül választhattam.az Ő akarata szerint élni. hogy az Ő akaratának megfelelően éljünk. akik megmagyarázzák számunkra az Atya akaratát Krisztus kinyilatkoztatása. amit másoktól és tőled hallottam. és ezért mi és a mi asszonyaink ahelyett. amikor nincsen a helyén.Meg vagyok például győződve. de még ösztökélést is kap öregeink-tanitóink részéről.vetette ellen Julius.mondta Pamfilius elpirulva. És ez az.De mi az. . hogy a nőre vetett érzéki pillantás bün. mint ahogy sokszor hallottam a ti bölcseitektől. amelyet ti szerelemnek neveztek. hogy nálatok nincsen házasság. feltüzelitek az emberekben.Ki fog például neked utbaigazitást adni. annak dacára. valamint azon körülményből. ez a három leány azért volt kiszemelve. hanem egy test. . És mi minden lehető módon rajta vagyunk. mert szépek és gazdagok voltak és atyám hozzájárulását adta bármelyikkel való házasságomhoz. akkor bevégződik. És ha egyedül lennétek. hogy az a szépséges fiatal leány. amit a mi és a ti házasságtok különbségéről akartam neked mondani. hogy nem tüzzük célul magunk elé az emberi faj fenntartását és nem törődünk ezzel annyit. . az emberi faj már régen kihalt volna.Én nem értelek. hogy ti a testi vágyat. . ez nem a mi dolgunk. ha viszont állandóan keresed az utmutatásait. . mondta Julius. hogy a mi törvényünk felfedte nekünk. . amit gyakorta hallott.kisértéssé.Abból. Hogyha Neki tetszik az emberi faj fenntartása.Igaz. akivel szőlőt hoztál. hogy mikor és kivel kell házasságra lépned? Amikor én voltam házasság előtt. nem a mi gondunk: a mi gondunk . .Ha sohasem keresed az utmutatásait. de uj házasságra nem lépnek. Az Ő akarata pedig kifejezést nyer a mi prédikációinkban és a mi kinyilatkoztatásunkban. . . mint amilyen világosak számotokra az áldozati állatokból és a madarakból való jóslások. mint a madarak röptéből. akik bölcsességükhöz mérten megmagyarázzák számotokra az istenek akaratát. Te először beszéltél nekem róla. .Miről ismered fel? .mindebből azt a következtetést vonom le. hogy el tudjátok nyomni a szépség iránti lelkesedést. ugy a faj folytatódni fog. mégis csak felkelti benned a szerelem érzését. . De folytatom azt.Én nem gondoltam a szépségére. Különbség van már abból kifolyólag is. Ti nem gondoskodtok az emberi faj fenntartásáról. szivük és más emberek gondolatainak sugallata és főként irántuk való szeretetük alapján. hogy még nem vagy házas. A mi házasságunk és a tiétek közt csupán annyiban van különbség. azok világosak lesznek. ugy az áldozatok beleiből. amely azt mondja.Még nem tudom. hanem jónak. mi pedig megforditva: az érzéki vágyat nem tekintjük rossznak (Isten nem csinált rosszat). .De mindez nagyon határozatlan valami.Isten akarata. . . sohasem is pillantod meg őket. dacára a bájait eltakaró öltözetének. szépség és szerelem és Vénus istennőnek való szolgálat elnevezés alatt.

. csakhogy kielégitse szeretetét.közül pedig Jevlampiját választottam. De mi fog téged vezetni a választásban? . Menelaosz és Páris és Hélena és Achillesz és Agamemnon és Krizeisz. ez érthető. mint lelki és testi tulajdonságaik szempontjából. anélkül. mikor van alapja. . Mi is az egész Iliász? Elbeszélés a házasságra vonatkozó Isteni akarat megszegéséről. Emellett a felfogás mellett az ember csak a szemeit meresztgeti és nehezen tud dönteni.A megszegés abban áll. nem szabadna elfelejtened. . amelyet Páris érzett? .mindenekelőtt meg kell jegyeznem. . Az a kizárólagos szeretet viszont a nő iránt. ha nem szegtük meg az összes emberek iránti. amikor az emberek kölcsönös tisztelete és szeretete képezi az alapját. ugy helyzetük. a házasság csak akkor ésszerü és szent. akit állitólag szeret az. mert szebb és rámnézve vonzóbb volt a többinél. de neked. A keresztény számára azonban nem létezik ez az önmaga számára való választás vagy helyesebben a személyes élvezetét szolgáló választás nem első. . A legjobb példája annak. ésszerü és tartós. Keresztény házasság csak akkor lehetséges. nem nevezhető joggal szeretetnek. aki erőszakot téve rajta. mint te. hanem másodrangu helyet foglal el nála. Az erőszak esetében nyilvánvaló. Egy keresztény férfi felesége és egy keresztény nő férje bárki lehet a világ összes férfiai és női közül. aki nőül vesz egy olyan lányt. már előzőleg létezett szeretetet. amelyik a véleménye szerint neki. hogy az ember a nőben a vele való érintkezés nyujtotta élvezetet szereti. aki hozzá hasonló.Én nem mondom.Én elfelejthetném az Iliászt. amikor elő van készitve. szenvedést okoz neki és megrontja.az erőszak esetei ugyanazon a nőn. . amit a mi sztárecünk mondott a keresztény és a pogány házasság közötti különbségről. nem pedig az embert. amikor az emberben megvan az emberek iránti szeretet s amikor a testi szeretet tárgya megelőzőleg már tárgya az emberek kölcsönös testvéri szeretetének. A pogány. ellenkezőleg.mondta Julius. szenvedést okoz a lánynak és nem sajnálja. azt a feleséget választja. amin fessünk. avagy mást szeret. szerinted keresztény házasság miért zárja ki a nőnek azt a szeretetét. a legtöbb élvezetet nyujtja. annál is inkább. akit szeretünk. amelyet együtt tanultam és olvastam veled. . mert az élvezet még előtte áll. de a nő iránti kizárólagos szeretet csak akkor támadhat fel. Mint ahogy ésszerüen és tartósan csak akkor lehet egy házat épiteni. és ezért élvezete kedvéért köti a házasságot. A keresztény számára az a fontos. aki bölcsek és költők között élsz.De miben áll ez a megszegés? . hogyan válik állatiassággá ez az ugynevezett szeretet (erosz).De miben állhat Isten akaratának megszegése egy házasságnál? . amelyet a költők magasztalnak s amelyet jónak ismernek el önmagában is.Én azt mondom el neked. hogy az emberek iránti szereteten alapulna. aki őt nem szereti.hogy az ilyen. hogy a keresztény házasság nem engedi meg a nő iránti kizárólagos szeretetet. képet festeni.Mindazonáltal nem látom .akként a testi szeretet csak akkor törvényes. hogy nincs meg az ember iránti szeretet. .mondta Pamfilius.Ez még nem könnyiti meg a döntést. 84 . De a nem keresztény házasságnál gyakran fordul elő leplezett erőszak: mikor az. személyileg neki. . Ez az érzés állati vágy és nagyon gyakran átcsap gyülöletbe. . . ha nem az összes emberek iránti testvéri szereteten alapul. .mindez mindama borzalmas csapásoknak a leirásai. hogy mivel tanitásunk szerint valamennyi ember egyenlő az Atya előtt. azért valamennyi mielőttünk is egyenlő. s ezért választásunkat (hogy ezt a számunkra érthetetlen szót használjam) semmi sem korlátozhatja. Csakis ezen az alapon keletkezhetik ésszerü. amelyek Isten akaratának ebből a megszegéséből származnak az emberekre.Hogy felelhessek neked. keresztény családi élet. hiszen kinozzuk azt.mondta Julius. hogy meg ne szegje házasságával Isten akaratát.

- Megengedem, hogy ez igy van, - mondta Julius; - de ha a leány szereti a férfit, akkor nincsen igazságtalanság sem és én nem látok különbséget a keresztény és a pogány házasság között. - Nem ismerem a házasságod részleteit, - felelte Pamfilius, - de tudom, hogy minden olyan házasság, amelynek csupán a személyes boldogság képezi az alapját, lehetetlen, hogy ne legyen egyenetlenkedés okozója, egészen ugy, amint a közönséges táplálkozás nem mehet végbe civódás és verekedés nélkül állatok és olyan emberek között, akik kevéssé különböznek az állatoktól. Mindenkinek kedve van egy édes falatra, de minthogy édes falat nem jut mindenkire, viszálykodás tör ki. Ha nincs is látható viszálykodás, titkolt mindenesetre van. A gyenge szeretne egy édes falatot, de tudja, hogy az erős nem adja oda neki; s bárha már belátta annak lehetetlenségét, hogy ezt a falatot nyiltan elvehesse az erőstől, titkolt, irigykedő dühvel nézi az erőset s a legelső alkalmat felhasználja, hogy elvegye tőle az édes falatot. Ugyanez, sőt még kétszeresen rosszabb a helyzet a pogány házasságnál, minthogy az irigység tárgya az ember, ugyhogy a düh még házastársak közt is megszületik. - De hogyan lehet elérni, hogy a házasulandók egymáson kivül senkit se szeressenek? Mindig akad olyan ember vagy leány, aki emezt vagy amazt szereti. És szerintetek a házasság ilyenkor lehetetlen. És éppen ezért látom már, hogy igaz az, amit rólatok beszélnek: hogy egyáltalán nem házasodtok meg. Ezért nem vagy te sem nős és nem is fogsz bizonyára megnősülni, mintahogy lehetetlen az, hogy egy férfi nőül vegyen egy nőt anélkül, hogy megelőzőleg szerelmet ne ébresztett volna maga iránt egy másik nőben, vagy hogy egy leány elérje érettségét anélkül, hogy fel ne keltette volna maga iránt egy férfi érzelmeit. Hogyan is kellett cselekednie Helénának? - Kirill sztárec igy beszélt erről: a pogány világban az emberek, nem gondolva a testvéreik iránti szeretetre és nem melengetve ezt az érzést, csak egyre gondolnak: arra, hogy felgyujtsák magukban a nő iránti szenvedélyes szeretetet s melengessék ezt a szenvedélyüket. És ezért az ő világukban minden Heléna, vagy hozzá hasonló nő sok ember szeretetét ébreszti fel. A vetélytársak ökölre mennek, egyik igyekszik felülmulni a másikat, mint a vadállatok, hogy a nőstényt elnyerjék. S a házasságuk többé vagy kevésbé erőszak. A mi obscsinánkban nemcsak nem gondolunk a szépség egyéni élvezetére, de kikerüljük az összes csábitásokat is, amelyek ehhez vezetnek s amelyeket a pogány világban érdemmé és istenités tárgyává emeltek. Mi ezzel szemben felebarátunk tiszteletének és szeretetének azon kötelességeire gondolunk, amelyek különbség nélkül minden emberrel szemben fennállanak, ugy a legnagyobb szépséggel, mint a legrémesebb torzszülöttel szemben. Mi minden erőnkkel melengetjük ezt az érzést és ezért az emberek iránti szeretet bennünk felülkerekedik a szépség kisértésén és győzedelmeskedik felette és megszünteti a torzsalkodást, amely a nemi élet talajából fakad. Egy keresztény csak akkor nősül meg, amikor tudja, hogy a nővel való egyesülése senkinek sem okoz bánatot. - De vajjon lehetséges ez? - vetette ellene Julius; - lehetséges vajjon uralkodnunk gerjedelmeinken? - Nem lehet, ha szabadjára eresztjük őket; de képesek vagyunk megakadályozni, hogy felébredjenek és felüssék a fejüket. Vedd például az atya viszonyát a leányához, az anyákét a fiaikhoz, a fivérekét a nővéreikhez. Anya a fiu számára, leány az atya számára, nővér a fivér számára, bármennyire szépek legyenek is, - nem az egyéni élvezet, hanem a szeretet tárgya, és az érzéki vágyat nem kelti fel. Ez az érzés csak akkor ébredne fel, ha az atya megtudná, hogy az, akit a leányának tartott, nem a leánya, vagy a fiunak nem az anyja, vagy a fivérnek nem a nővére; de ez az érzés még ekkor is nagyon gyenge és engedelmes lenne s az embernek hatalmában állna megzabolázni. A kéjvágy gyenge volna, mert az alapját az anya, a leány, a nővér iránti szeretet érzése képezné. Miért nem akarod elhinni, hogy az emberben oly érzést lehet felnevelni és megszilárditani minden nő iránt, mint az anyák, nővérek, leányok iránt, s

85

hogy ennek az érzésnek az alapján kinőhet a házastársi szeretet érzése? Valamint a fivér csak miután megtudta, hogy az, akit nővérének tartott, nem a nővére, engedi meg felgerjedni magában az iránta mint nővel szemben való szeretetet, éppen ugy a keresztény is csak miután érzi, hogy szeretete senkinek sem okoz bánatot, hagyja ezt az érzést felgerjedni lelkében. - Nos, és ha két férfi szerette meg ugyanazt a leányt? - Akkor az egyik feláldozza a boldogságát a másik boldogságáért. - S mikor a leány egyiküket szereti? - Akkor az, akit a leány kevésbé szeret, feláldozza érzését a leány boldogságáért. - És ha a leány mindkettejüket szereti és mindketten feláldozzák magukat, akkor a leány senkihez sem megy férjhez? - Nem; ilyenkor az öregek megvizsgálják az ügyet és olyan tanácsot adnak, hogy a legnagyobb szeretet mellett a legnagyobb boldogság származzék valamennyire. - De hiszen igy sohasem történik, és nem történik azért, mert ellene van az ember természetének. - Ellene az ember természetének? Az ember milyen természetének? Az ember, azonkivül hogy állat, - ember is; és bár igaz, hogy a nővel szemben való ilyen magatartás, nincsen összhangban az ember állati természetével, de összhangban van az észszerü természetével. S amikor az ember eszét veti latba állati természete szolgálatára, rosszabbul cselekszik az állatnál; erőszakra, vérfertőzésre vetemedik, amire nem vetemedik egy állat sem. De csak amikor az ember az állat megfékezésére alkalmazza észszerü természetét, mikor az állati természet szolgálatába áll az észnek, - csak akkor éri el az ember azt a boldogságot, amely kielégiti.

ÖTÖDIK FEJEZET - De beszélj nekem egyénileg magadról, - mondta Julius. - Ezzel a gyönyörü leánnyal látlak, nyilván közelében élsz és szolgálsz neki, - valóban nem kivánnál férjévé lenni? - Nem gondoltam erre, - mondta Pamfilius. - Egy keresztény özvegyasszonynak a leánya. Ugyanugy szolgálok nekik, amint mások is szolgálnak nekik. Te megkérdeztél: szeretem-e annyira, hogy egyesüljek vele? Ez a kérdés nehéz a számomra, de egyenesen fogok felelni. A gondolat az eszembe ötlött; de van egy ifju, aki őt szereti és ezért még nem merek erről gondolkodni. Ez az ifju keresztény és mindkettőnket szeret s én nem tudok olyasmit tenni, ami bánatot okozna neki. Látok, anélkül, hogy erről gondolkodnék. Egyetlen egyet keresek: teljesiteni az emberek szeretetének törvényét, - ezt az egyetlen lelki szükségletünket. Akkor fogok megnősülni, amikor meglátom, hogy igy kell tennem. - Az anya számára azonban nem lehet közömbös, hogy jó, munkaszerető veje legyen. Téged fog kivánni és nem másokat. - Nem; neki mindegy, mert tudja, hogy rajtam kivül a mieink valamennyien készek neki szolgálni, mint bárki másnak is; és én nem fogok neki sem kevésbé sem jobban szolgálni, akár leszek, akár nem leszek a veje. Ha pedig ebből leányával való házasságom fog következni, örömmel fogom fogadni, de ugyanigy fogom fogadni egy mással való házasságát is. - Ez nem lehetséges! - kiáltott fel Julius. - Éppen az nálatok a borzasztó, hogy ti magatok csaljátok meg magatokat. És ezzel megcsaltok másokat. Az igazat mondta nekem rólatok ez az ismeretlen. Amikor hallgatlak téged, önkénytelenül is alávetem magam azon élet szép86

ségének, melyet te lefestesz előttem; de ha gondolkodom, látom, hogy mindez csalás, amely az állatihoz közeledő élet elvadulásához és eldurvulásához vezet. - Miben látod vajjon ezt az elvadulást? - Abban, hogy munkátokkal tartva fenn életeteket, nincsen szabad időtök és lehetőségetek, hogy a tudományokkal és müvészettel foglalkozzatok. Ime, te rongyos öltözetben jársz, eldurvult kezekkel és lábakkal; társnőd, aki a szépség istennője lehetne, rabszolgalányra hasonlit. Nincsenek nálatok sem Apollo-dalok, sem templomok, sem költészet, sem játékok, semmi, amit az istenek az ember életének felékesitésére adtak. Dolgozni, dolgozni mint a rabszolgák vagy mint a barmok, hogy csupán a szükös táplálékotokat megszerezzétek, vajjon nem önkéntes és istentelen megtagadása-e ez az ember akaratának és természetének? - Megint az ember természete! - mondta Pamfilius. - De miben áll ez a természet? Abban-e, hogy elviselhetetlen robottal kinozzuk a rabszolgákat, megöljük és rabszolga sorba döntsük fivéreinket, mulatozás tárgyává tegyük a nőket? Minderre szükség van az élet ama szépségéhez, amelyet te az emberi természet sajátosságának tartasz. Ebben van-e az ember természete, vagy pedig abban, hogy mindenkivel szeretetben és egyetértésben éljen s egy világtestvériség tagjának érezze magát? Akkor is nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy mi nem ismerjük el a tudományt és a müvészetet. Mi magasra értékeljük mindazokat a képességeket, amelyekkel az emberi természet meg van ajándékozva. De az összes képességekre, amelyek az ember sajátosságai, mi ugy nézünk, mint amaz egyetlen cél elérésének eszközére, amelynek egész életünket szenteljük, s e cél - Isten akaratának teljesitése. A tudományban és a müvészetben mi nem szórakozást látunk, amely csak semmittevő emberek mulattatására alkalmas; a tudománytól és a müvészettől mi ugyanazt követeljük, amit minden emberi foglalkozástól, - hogy megvalósuljon benne ugyanaz a tevékenysége az Isten és felebarátunk iránt való szeretetünknek, amely egy keresztény valamennyi müvét áthatja. Tényleges tudománynak csak olyan tudásokat ismerünk el, amelyek segitségünkre vannak, hogy jobban éljünk, s a müvészetet csak akkor becsüljük, ha megtisztitja szándékainkat, felemeli lelkünket, megszilárditja erőinket, amelyekre szükség van a szorgos, szeretetteljes élethez. Mi nem mulasztjuk el az alkalmat, hogy az ilyen ismereteket magunkban és gyermekeinkben a lehetőséghez képest kifejlesszük és az ilyen müvészetnek szivesen odaadjuk magunkat szabad időnkben. Mi olvassuk és tanulmányozzuk azokat az irásokat, amelyeket az előttünk élt emberek bölcsessége hagyott számunkra örökül; mi verseket énekelünk és képeket festünk és a mi verseink és képeink megerősitik szellemünket és megvigasztalnak bennünket a bánat perceiben. Éppen ezért nem tudjuk mi helyeselni azokat a célokat, amelyekre ti a tudományokat és a müvészetet alkalmazzátok. A ti tudósaitok arra használják fel gondolkodó-képességüket, hogy uj eszközöket eszeljenek ki, amelyekkel rosszat tehetünk az embereknek: tökéletesitik a háboru, vagyis a gyilkosság módszereit, uj eszközeit találják ki a nyereségnek, vagyis a mások rovására való meggazdagodásnak. Müvészetetek azon istenek tiszteletére emelt templomaitok felállitására és ékesitésére szolgál, akikben a szellemileg közületek legfejlettebbek már régóta nem hisznek, de akiknek hitét másokban fenntartjátok, arra számitva, hogy ezzel a csalással jobban megtartjátok őket hatalmatok alatt. Szobrokat a legerősebb és legkegyetlenebb zsarnokaitok tiszteletére állittok fel, akiket senki sem tisztel, de mindenki retteg. Szinházaitok olyan darabokat adnak elő, amelyek a bünös szerelmet magasztalják. A zene gazdagjaitok szórakoztatására szolgál, akik betegre ették magukat fényüző tivornyáikon. A festészetet arra alkalmazzátok, hogy olyan képeket ábrázoljatok az erkölcsi romlottság házaiban, amelyekre nem nézhet pirulás nélkül a józan vagy az állati szenvedélytől el nem vakult ember. Nem; nem e célra adattak az embernek azok a magasztos képességek, amelyek az állatoktól megkülönböztetik! Nemlehet szórakozást csinálni belőlük testünk számára. Egész életünket az Isteni akarat teljesitésének szentelve, még inkább ugyanerre a szolgálatra forditjuk legmagasztosabb képességeinket is.
87

hogy üdvösségünk nem az erőszakban. mint a növény a fény felé. és hisztek csak a megfeszitett Tanitótoknak? Rabszolgaságtok.. hanem az engedelmességben van: nem a gazdagságban. Ha valakinek eszébe jutna elvenni tőlünk ezt a szőlőt.Helytelenül tételezed fel. A mi üdvünk abban áll. mi ellentállás nélkül odaadnók. Ha arra törekszünk. akkor igazságtalan lenne. hogy nem ismerjük el az erőszakot és a tulajdont és ugyanakkor kihasználjuk. hogy nem érjük el teljesen azt. ugy vajjon azért. hogy mi és ti az üdvöt különbözőben látjuk. sem leleplezést. hogy dolgozzunk rájuk. 88 . a mieink meg rendelkeznek vele s adnak nektek.De miért nem hisztek az egész emberi bölcsességnek és fordultatok el tőle. De ha mi őszintén törekszünk afelé. mi átengednők nekik azokat. . hogy az üdvösség a gazdagságból és az elismerésekből áll. . nem tudunk nem törekedni oda. akik venni kivánnak. hanem minden átengedésében. akkor nincs miért beszélni velünk és nem érdemlünk meg sem haragot. sőt. ami engem visszataszit. hogy neked legyen a legszebb feleséged. mi ezt is örömest megtennők és nemcsak nem lenne okuk. Te magad nem adod ingyen a szőlődet. Ha el akarnák venni tőlünk munkánk gyümölcseit. de kihasználjátok. De vajjon lehet ez másként? Te arra törekszel. azok. mint a bennünket jelenleg környező és üldöző felvilágosult emberektől. hogy megöljenek vagy kinozzanak bennünket. Mi ugyanugy. ha az élet lehetséges volna ilyen körülmények között. . mert igy parancsolta meg az az Ember. mert szabályainknak egyike . amit mondtok. amelyek a ti szemeitekben tulajdont képeznek. nem fog többé célozni rá? Ugyanugy vagyunk mi is. hanem kizárólag megvetést. . A mi hitünk azt mutatja nekünk. akik védelmezték magukat. hogy köztetek is vannak néhányan. Ti nem ismeritek el a tulajdont. az Atyával való közösséget. amint törekszem én is és testvéreim is. A vadak hamarosan megértenének és megszeretnének. Ellenünk emelt vádjaidnak az a lényege. hogy nem követelünk védelmet. Mikor Julius befejezte. amit vallunk. ami felé törekszünk. mert sokszor nem talált. mi meg másban hiszünk. az üdvöt keressük. a legnagyobb vagyonod.ez az. És mi a megvetést szivesen fogadjuk. hogy csalással vádolj bennünket. Ha keresztül is mennek kezeinken olyan anyagi tárgyak. amire életükhöz mulhatatlan szükségük van. hogy élvezzük védelmeteket.semmiségünk beismerése. Ti nem ismeritek el a mi védőszerveinket. anélkül. de igy csak megcsaljátok a többieket és magatokat! Julius tüzbe jött és kiöntött mindent. és ezt senki sem veheti el tőlünk. ha azt követelnék. de távolról sem teljesen és kiki másként. Ellenkezőleg. ámde igy élni nem lehet.hanem valami másért. amit üdvünk érdekében akarunk: ez igaz. hogy eltarthassák magukat. Pamfilius igy szólt: . hanem kizárólag azért.talán te vagy bárki más elérte ezt a célját? Ha a lövész nem talál a célba. anélkül.Megint tévedsz és téved az. akinek hiszünk. . gazdagságért és elismerésekért törekszünk . Ha csalók vagyunk. hogy a szükölködők számára megszerezzük azt. Mi nem saját hasznunkért adjuk el a szőlőt olyanoknak. és kevesebbet kellene tőlük szenvednünk.Igen. akik keresik az üdvöt. ami a szivén volt. De ha nem volnának római légiók. azok. Mindez csalás! Ha azt tennétek. Krisztus tanitása szerint üdvünk a szeretetben van. a különbség csak az. engedelmességtek Előtte . még hagyján.mondta Julius. Ti magatok csaljátok meg magatokat. akiknek szükségük van rájuk. ahol az üdvünket látjuk! Mi nem teljesitünk mindent.mindez nagyon szép lenne. akik egész lelkükkel keresik az igazság megismerését. hogy tanunkat vallva csak azért hiszünk. hogy elismernétek. Üdvünket keressük. hogy teljesitsük Tanitónk törvényét. . Pamfilius hallgatott és várt. mi nem tekintjük őket a sajátjainknak és tovább adjuk azoknak. ugy erre nem külső célokért. a maga módja szerint éri csak el. hogy elismernők. Sőt magad mondtad. mint ti.hiszen mi mindezt el sem ismerjük. aki azt gondolja. És mi. Éppen ebből az okból kifolyólag nem félünk a vademberek támadásától sem. Ti abban hisztek. de hátrányos is lenne a számukra. hanem eladod és megint vásárolni fogsz. ti talán tudnátok nyugodtan élni? Ti élvezitek a védelmet.

mondta Pamfilius.kérdezte. . nem azért. . melyekhez folyamodnia kellene. . .Nem. . mosolyogva biccentett fejével Julius felé és igy.azok önkéntelenül jutnak el ahhoz az uthoz.Semmi jobbat sem kivánok.Neked jobb lesz. 89 . ha veled megy. mert ezt valaki mondta nekünk s mi ebben vakon hiszünk.Te boldog vagy? . aki oly határtalanul boldog. elbucsuzott Juliustól s a leányka oldalán kifelé indult a városból. és te is igy vagy. mert mindazok.De ha igy gondolkodol. Sőt mi több. Pamfilius azt ajánlotta az ifjunak. .majd az erős Pamfilius a sudár. Julius elkisérte Pamfiliust egy ismerős kereskedő boltjába. szép. . .. maguk előtt látják! Mindazok. hogy törjem ketté derékban? Megkezdtem. Pamfilius kiment hozzájuk és az ifju közölte vele Julius előtt. . amint jóságos és derüs arccal kosarakat visznek a fejükön. . De Juliusnak nem volt ideje gondolkodni: kereskedő-társai csatlakoztak hozzá és megkezdték szokásos foglalkozásukat. .hogy boldogabb volnék. jobb tettem volna. erős szüzzel. amelyen Krisztus ment s ezért önkéntelenül is mögé állnak. Eközben Pamfilius társnője és egy ifju jelentek meg az üzlet ajtajában. de megunt és kihült feleségével.Hát a feleségem? . Ő Isten Fia és a közvetitő Isten és az emberek közt.mondta Pamfilius mosolyogva. amely italos ebéddel és éjszaka feleségükkel fejeződött be. HATODIK FEJEZET Tiz év mult el.mindazon erőfeszitéseket. Julius nem jött össze többé Pamfiliusszal és találkozásaik lassanként elhalványodtak emlékezetében és a róla és a keresztény életről való benyomások kitörlődtek. mondta Julius. És képzeletében két kép rajzolódott ki váltakozva . akik Istent szeretik. hogy ezt a hirtelen fordulatot végrehajtsa.mondta Julius.mondta az ifju és eltávozott.Te azt mondod. végig kell élnem. hogy Kirill megbizásából bőrt kell vásárolnia. . hanem azért. A szőlőt már eladták és gabonát vettek az árából. hogy a bőrt ő maga fogja megvenni és elhozni. ha akkor folytattam volna utamat hozzájuk”. majd házi tüzhelye. hogy vigye haza Magdalínával a gabonát és vállalkozott.Már más életet kezdtem. látják és ismerik Istent! Julius nem felelt és sokáig szótlanul ült. amint pompás ruhákban és karkötőkkel fekszik a szőnyegeken és a párnákon. ha akkor nem találkoztam volna az ismeretlennel és folytattam volna utamat hozzátok. kényes. . amelyből reggel indult el s amelybe visszatér.. légtöbbnyire értetlenkedem s szinte igazságtalanságot érzek: miért éppen én vagyok az. mi akadályoz meg benne? . maguk előtt találják a Fiát és önkéntelenül is csak Rajta keresztül értik. hátára vetette nehéz terhét. gondolta Julius. Pamfilius zsákokba öntötte a gabonát s miután egy kis részt átadott Magdalínának. akik Istent keresik. „Igen. elképzelve atyja. összetalálkoznak ezen az uton.Bizony lehetséges. hogy hajlik a kereszténységre. Magdalínának jobb.és veled fog tartani. Az utkanyarodónál Pamfilius hátra fordult. anyja és barátai elégedetlenkedését és főként . még vidámabban mosolyogva mondott valamit Magdalínának s ezzel eltüntek a szem elől.

hogy teljesen kielégitette volna. ami a bájat jelentette Julius számára. hogy betegsége idején folytak le a választások egy magasabb tisztségre. Igy élt Julius. Üzletével s a közügyekkel elfoglalva. Az olimpiai játékokon részt vett a kocsiversenyben és szerencsésen célig érve. megszökött velük és nagy kárt és megrázkódtatást okozott Julius vállalatának. amely nem lett volna valamivel megmérgezve. E tiz év folyamán családi életében ugyancsak jelentős és ránézve kellemetlen változás állt be: három gyermeke született és ezek a születések elhidegitették feleségétől. és egyetlen olyan élvezete sem volt. pogány szokás szerint. de mint feltételezte. munkája után izléses pihenésre volt szüksége. voltak eladók Afrikában. nehéz testi szenvedések közepette. ugyannyira. A harmadik és Juliusra nézve legkellemetlenebb esemény pedig az volt. amelyet utolért. hogy milyen jelentéktelen véletlenekből függött a boldogsága. Julius abbahagyta korábbi ledér életét. csábitó volt a szemében. És az élete komor szinben tünt fel előtte. A kerék eltört.Julius élete a szokásos mederben folyt. A vállalat bonyolult volt: voltak törzsvevők. minthogy az ezalatt az idő alatt egyre jobban összebarátkozott keresztény rabnőjével. mint örömöt okoztak neki. amelyet annál kevésbé talált meg feleségénél. mellyel elfoglaltsága mellett rendelkezett. annál jobban esett neki. vagy anyjukat találta nem a szobáiban. hogy egyik rabja. Először is. de egyetlen dolog sem volt olyan. Minthogy feleségében nem találta meg azt. hogy magas társadalmi állást érhetett el. Julius egy könnyüvérü nővel állt össze és vele töltötte el szabad idejét. Jóllehet a gyermekeket. Juliust hazavitték és három hónapig ágyban kellett maradnia. kevesebbet törődött a férjével. Üzleti ügyeken kivül közügyekkel is foglalkozott s minthogy eszes és ügyes szónok volt. Ezen kivül uj gondjai támadtak. hanem gyermekeinél. de nem életveszélyesek. vajjon boldog vagy boldogtalan volt-e házassága ezen éveiben. akaratlanul is arról kezdett gondolkodni. és ezek a gondolatok rávezették más gondolatokra és korábbi balszerencséinek emlékére: arra a kisérletére. voltak segédek. A második az volt. kezdett kitünni a többiek közül. hogy folytatni kivánta volna: Minden dolog olyan volt. Egy köztisztségre választották meg. Annyira el volt foglalva! Az egyik dologtól és élvezettől egy másik dologhoz vagy élvezethez sietett. Ez alatt a három hónap alatt. Miközben egyedül feküdt az ágyában. Ez alatt az idő alatt meghalt az atyja s neki át kellett vennie az egész kereskedelmi vállalatot. Mindennek Julius szerint az volt az oka. mint egy idegen ember életére. atyja egy megbizható szolgája. amely csaknem egész életére kihatott. Sérülései sulyosak voltak. Minden gyengédsége és kedveskedése a gyermekekre összpontosult. felesége elvesztette szépsége és frissesége nagyobb részét. másodszor. Az első az volt. melyet ő remélt betölthetni. aki Afrikában drágaköveket kapott a részére. dajkák gondjaira bizták. Ha megkérdezték volna Juliust. A gyermekek pedig legtöbbnyire terhére voltak Juliusnak és több kellemetlenséget. hogy kocsija ujjszélességnyire balfelé vett irányt. de a tisztséget vetélytársa nyerte el. Julius gyakran találta őket anyjuknál. amely csiklandozna becsvágyát. Julius kiesett és két bordáját és kezét törte. ugy tekintve rá. akit már tiz éve nem látott. hogy a keresztényekhez menjen és Pamfiliusra. nem tudott volna felelni. melyeket be kellett hajtani s amelyeket ki kellett fizetni. Julius akaratlanul is belemerült az üzleti ügyekbe és nekik szentelte egész idejét. Emlékei erejét csak fokozták feleségével 90 . annál is inkább. hogy szeretője elhagyta és uj pártfogót választott magának. voltak tartozások. amely mélyen szomoritotta. egyre jobban belemélyedt az uj tanba s életéből elhajitott minden külső pogány vonást. agya dolgozni kezdett és Juliusnak elég ideje volt. És ez az uj foglalkozás. amit keresett. szekerével véletlenül összeütközött egy másikkal. mert időközben három olyan kellemetlenség történt vele. hogy átgondolja egész életét. hogy minél gyorsabban tudott tőle szabadulni. amelyhez nem vegyült volna a jóllakottság unalma. mikor olyan esemény történt vele.

sem rosszakaratu. mely e szavakban foglaltatik. imádkozzatok ellenségeitekért és üldözőitekért. felvette és olvasni kezdte azt a görög kéziratot. sem hivalkodó. Ez a rabnője egyidőben ugyanabban az obscsinában lakott. akik benneteket gyülölnek és nem lesznek ellenségeitek. mert mindebből paráznaság származik. Ifjukoruktól tanitsd gyermekeidet istenfélelemre. mert mindebből származik az istenkáromlás. akik benneteket átkoznak. a hallottakról kezdett töprengeni. mert a düh gyilkosságra vezet. ahol Pamfilius és ismerte is őt. hogy mindenki megajándékoztassék az Ő jótékony adományaiból. vedd mint üdvödet. Annak. Tartsátok magatokat távol a testi és világi élvezetektől. aki mindkettőtök felett van. akit Julius tiz évvel ezelőtt látott. Ne légy dühös. Ne habozz adni és ne zugolódj. mert mi köszönet van abban. „Gyermekem! ne légy hazug. annál inkább vagytok közösen részesei az elrothadónak. adj és ne kérd vissza. aki ad a parancsolat szerint! „Gyermekem! kerülj minden rosszat és hozzá hasonlót. Julius látni kivánta ezt a rabnőt s mikor az megjelent szobájában. a következő: áldjátok azokat. a tulajdonodnak. mert Ő nem 91 . hogy Isten boldogságra teremtette az embereket.el kell mennie és megnéznie az életüket. hogy semmi sincs Isten nélkül. mert ez vezet az istenkáromláshoz. . hogy menj vele egy versztát. ha valaki elvette ami a tied.mesélte a rabnő. „Gyermekem! ne légy kéjvágyó. De légy szelid. Légy türelmes és irgalmas és gyengéd és alázatos és jó és mindig remegj a szavaktól. Ha valaki megüt jobb arcádon. sem féltékeny. mert az Atya azt kivánja. Julius elbocsájtotta a rabnőt és magára maradva. . mert ebből lopás származik. hogy történjék veled. sem pénzvágyó. nehogy megszünjenek félni Istent. mert a kéjvágy bujasághoz vezet. akit mindenki szeretett és becsült.Pamfilius. ha valaki elveszi felső ruhádat. Boldog az. mert mindebből gyilkosság származik. Ne fordulj el a szükölködőtől. sem lobbanékony. ne követeld vissza. Az élet utja a következőkben áll: először. A kéziratban a következőket olvasta: „Két ut van: egyik az életé és egyik a halálé. aki kér tőled.való beszélgetései. felebarátodat. de érintkezz az igazakkal és alázatosakkal. mert ha közösen vagytok részesei az el nem rothadónak. Ha valaki arra kényszerit. aki nem hisz abban. menj vele kettőt. add neki ingedet is. . másodszor. Ne légy fenhéjázó és ne légy lelkedben kihivó.egyike volt a legjobb testvéreknek. betegsége folyamán. Haragodban ne parancsolgass rabodnak vagy rabnődnek. amikor Pamfilius életét a magáéval összehasonlitotta és nem akart rá gondolni. mert a hazugság lopáshoz vezet. és mindazt elmondta neki. részletesen kikérdezte mindenről és kiváltképpen Pamfiliusról. sem perlekedő. mert igy tudod meg. mert a szelidek fogják örökölni a földet. Irigység fogta el. tartsd felé a másikat és tökéletes leszesz. Mindenkinek. amit rabnőjétől a kereszténységről tudott. szeretned kell Istent. amelyet felesége hagyott az asztalán. Mindazt. ne légy mosdatlanszáju. hogy ki a jó adakozó. tudva azt. ha szeretitek akik benneteket szeretnek? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azonban szeressétek azokat. „Gyermekem! ne okozz széthuzást és békitsd ki a civódókat. Hogy másfelé terelje a gondolatait. aki téged alkotott. mert ezt nem teheted. amelyeket meghallasz. És ne tapadjon lelked a büszkékhez. aki most. . sem kihivó. Már néhány gyermekük volt. Ugyanazzal a Magdalínával volt házas. „Gyermekem! ne légy zsörtölődő. A tanitás pedig. de legyen mindened közös a testvéreddel és ne nevezz semmit a magadénak.fejezte be a rabnő. te se tedd másnak. Ne nyujtsd ki kezed elfogadásra és ne csukd össze a markod az adakozásnál. ami veled történik. mint tenmagadat és mindazt. ha adsz. amit magad nem kivánsz. gyakran volt vele. .

a gyermekgyilkosok. én megpróbáltam és semmit sem találtam benne. tettetés. mint volt képes akkor hitelt adni az ismeretlennek és nem teljesiteni a szándékát . hogy csodálkozott. a szegények törvénytipró birái. „A halál utja pedig a következő: mindenekelőtt gonosz és átokkal tele. . mérgezés. Még távolról sem olvasta el Julius a kéziratot végéig. a jóhoz és a méltányos itélethez való csatlakozás ellenzői. sokaktól észre nem vett.itt hagyok mindent és elmegyek hozzájuk ugy élni. hanem szinte maga fogalmazta meg ezeket a gondolatokat.Eszébe jutottak Pamfilius szavai is. amikor megpróbáltad az életet. csak tönkretette magában az életről való gondjaival az igaz élet lehetőségét. . hogy lelki közösségbe lépett azokkal. És ő maga és az egész élete egyetlen. az életére. a hazugság szeretői.elmenni a keresztényekhez. a becsületességért járó megjutalmazás tagadói. varázslás. gyermekeim. és mindez most annyira világosnak és kétségtelennek tünt fel. hogy mi fog következni és nemcsak egyetértett a könyv gondolataival. hogy jobb a nagyanyjuknál hagyni őket és egyedül menni. Felesége kész volt mindenre. . Nem élt. amely abból áll. itt vannak a jók üldözői. a szükölködőktől elfordulók. mikor az történt vele. Közölte szándékát feleségével és felesége el volt ragadtatva tervétől. a mindenben bűnösök! Óvakodjatok. arcátlanság. akiktől messze van a szelidség és a türelem. a Teremtőjüket nem ismerők. ugyancsak itt vannak a hivalkodásszeretők. 92 .. bujaság. előre eltalálva. Olvasott. Csak az volt a kérdés.Nem. hogyan valósitsák meg a tervüket. alattomosság. akik az igazság őszinte óhajával olvassák a könyveket. kapzsiság. Mit csináljanak a gyermekekkel: vigyék-e őket is magukkal.Nem akarom tönkretenni az életet. Visszagondolt mindarra. paráznaság. kéjvágy. az igazság gyülölői. akik e gondolatokat sugalták. vagyis mások gondolatait: az történt.szólt magában. pökhendiség. örömmel fogják fogadni. . elég volt tévelyegni és szenvedni! . az elnyomottak elnyomói. bálványimádás. a robotolókért nem dolgozók. hogy menjenek valamennyien. Minden el volt határozva. hiuság.. amit Pamfilius mondott neki korábbi beszélgetéseik során. kétszinüség. hamistanuskodás. az élet utján akarok menni! .Menj akkor. akiket a Lélek felkészitett. De az anya féltette a gyermekeit és azt mondta. vagy hagyják a nagymamánál? Hogy vigyék el őket? Hogy tegyék ki őket kényes nevelésük után a kemény élet minden nehézségének? A rabnő azt ajánlotta. aki e gondolatokat irta és sugallta és ezután az összeolvadás után visszatekintett magára. Visszaemlékezett arra is. amint ez az irás mondja. És ebben meg is egyeztek.Nos. hanem a gonoszban szorgoskodók. tolvajlás. mosdatlanszájuság. csak Julius betegsége késleltette a megvalósitást. amikor érintkezésbe lép. lopás. Isten képének pusztitói. düh. rémületbe ejtő tévedésnek tünt fel. Julius lelke közösségbe lépett azzal. itt van a gyilkosság. az összes ilyen emberektől”. az adomány-hajhászók. a gazdagok védelmezői. fennhéjázás.mondta magának. a nem a jóban. hanem azokat szólitja magához. Az a mindennapos. élni akarok. összeolvad az ugynevezett holtakkal és egy életet él velük. ami megszokott történni az olyan emberekkel. amit az ismeretlen mondott neki: . irigység. büszkeség. hogy bármikor jöjjön hozzájuk.jön magához szólitani külső szerint itélve. legtitokzatosabb és legjelentősebb jelensége történt vele az életnek. . a felebarátaik iránt részvétlenek. hogy az ugynevezett eleven ember elevenné válik.

ez éppen a kérdés.és az ő tanuk szerinti életut mégsem birja ki a bonckést. hogy amióta találkoztak. ölni.Nem értelek. hanem ellenkezőleg. megismerkedett az élettel. az olyant. . ne paráználkodjunk stb.Ellenkezőleg. hogy mind az a szenvedély. . sem szegénység. Tételezzük ezt fel. Hiszen ők csaknem azt mondják. de az élet nem adta meg neki. a saját gyermekeknek épp ugy.a hatalom ereje és egyenes nyilvessző .csak ennyit mondott Julius és átadta az orvosnak a kéziratot. ne esküdj. Reggel közölték vele. .Tegyük fel a badarságot. hogy latba vetették hazugságuk egész fegyvertárát és elcsavarták a fejedet.ismerem ezt a csalást.De nehéz munkát végezni.mondta . az ő tanácsát követte.a kormányzók. . És ezt a célt a céllövészetben azzal érjük el.Olvasd el ezt. amelyet előző nap elolvasott. . Élet nem lesz és az élet megszünik. ne uszits népet nép ellen. . . mint a másokéinak. hogy a keresztény tan alapjait bizonyos csöppek beadásával minden emberrel közölhetjük és hogy egyszerre csak minden ember teljesiteni fogja Krisztus tanitását. a lehetetlenséget. De abban rejlik a csalásuk. mégsem veszed észre eltévelyedéseiket. Az ő tanitásuk szerint minden gyermeknek egyenlőnek kell lennie mindegyik anya vagy apa előtt. amikor a keresztényekhez indult. sem civódás. amikor látjuk. hogy ez az állapot akkor fog bekövetkezni. 93 .a törvény igazságossága.Ismerem ezt. . Miután a sebeket megvizsgálta. mindaz a szeretet ezek iránt a gyermekek iránt. tegyük fel. amit a célbalövés tanitója mondana. hogy ne civakodjunk.A lényeg az élet.Erre nem gondoltam. amikor van hur . de gyermekeik nem nőnek emberré. Igy vagyunk az emberi élettel is. A most élők eltengenek. ne erőszakoskodj. beleeshetik egy ilyen csapdába. hogy egy olyan tanult ember.. Mi fogja megóvni ezeket a gyermekeket. . Miben áll a csapda? . De hogyan érhető el.. az esetben érjük el. kiábránditotta és ezért most végre ki akarja vinni azt a szándékát. hogy a célt veszik eszköznek. ezek a szofisták és emberek és istenek elleni lázitók olyan utját ajánlják az életnek.. amit igért. amely mellett mindenki boldog lenne szerintük: nem lennének sem háboruk. amelyek különösen gyermekeid tekintetében háramolnak reád. és ez a cél csak a társadalmi élet eszközeivel érhető el.Ó igen! Kocsit hajtani.igen. .De ez még nem minden. kapálni? . Az orvos nem volt más. amikor a nyilad egyenes vonalban fog repülni a célhoz. amikor az emberek teljesiteni fogják Krisztus parancsolatait: ne civakodj. . hogy egyenes vonalban repüljön? . akivel akkor találkozott Julius. éppen erre van szükségem. sem harag. az ijj rugalmas.Képes leszek kézzel dolgozni? . amilyen te vagy. paráználkodni. amelyről akkor beszélt. sem kivégzések.mondta az orvos. . Az orvos fogta a kéziratot és belepillantott. .mert erre a te helyzetedben nem lehet szükség.kérdezte Julius. azokkal a kötelezettségekkel.Látnivaló. a nyilvessző egyenes. A cél abban áll. hogy a hur ki van feszitve. . irni .HETEDIK FEJEZET Ebben a lelkiállapotban Julius elaludt. rugalmas ijj . .folytatta az orvos. mint ugyanaz az ismeretlen. szeretni fogja Istent és felebarátját és teljesiteni fogja a parancsolatokat. hogy egy átutazóban levő kitünő orvos akarja meglátogatni. . aki gyors segitséget igér. ne paráználkodj. Julius örömmel fogadta az orvost. ugy hogy ebben a te helyzetedben. és csodálkozom. A legjobb emberi életet. az orvos füveket irt elő a beteg testi erejének helyreállitása céljából. ne esküdjünk. sem erkölcstelenség. vagy csak egy nő azzá tiz közül. amely mellett nem kell civakodni. és ime.mondta Julius és elbeszélte az orvosnak. És azt állitják. ha igy szólna: akkor találod el a célt. .

de különben ha neki is szentelnéd magad. hogy szolgálsz neki és felkészited gyermekeidet erre a szolgálatra.gyermekeid nevelése. Minden idejét a közügyeknek szentelve.ez muló véletlen. Pamfilius volt.szólitotta meg Pamfilius. akit nem ismert fel tüstént. barátom . hogy elfoglalhassák a helyedet. az a kötelességed velük szemben. ha ez a szenvedély minden gyermek iránt szánalomba megy át? Melyik gyermeket vegyük és gondozzuk? Ki fog ülni éjszakákon keresztül a beteg. hogy a haza méltó szolgáit formáld belőlük. nagyon gyorsan nagy jelentőségre tett szert a városban. Első és legkétségtelenebb kötelességed . neked magadnak is szolgálnod kell neki és méltó szolgákról is kell gondoskodnod számára gyermekeid képében. Teljesitésük . vagyis az emberi faj fenntartása. amely csábit. Teljesitsd kötelességedet az állammal szemben azzal. Egyizben azonban. hogy nagyon gyorsan erőre kapott és a keresztény életre vonatkozó gondolatai fantazmagóriáknak tüntek fel előtte. akkor sem találnál egyebet. de menj tovább és nem lesznek kételyeid. semmivel sem helyettesitve! Ki fogja a fiut tanitani. ha nem az apja? Ki fogja oltalmazni a veszélytől? Mindez kiküszöbölődik! Kiküszöbölődik az egész élet. Igy élt Julius egy évet és ez év folyamán még csak nem is gondolt a kereszténységre. . szegényesen öltözött férfi csatlakozott hozzá. amivel rendelkezel. akikkel nem törődtél. ki fog a lelkébe hatolni. Julius nemsokára rá már felkelt és élve a kapott tanácsokkal. és abban a feltevésben. de tény. Kilikiába megérkezett a római császár követe a keresztény prédikáció elnyomása céljából. Egy gyermeket vezetett kezénél és Juliushoz lépett. hogy velem való kapcsolatod folytán elveszited állásodat. uj életet kezdett. Tanitókat fogadott gyermekei mellé és maga ügyelt fel a tanulásukra. barátom. amelyben Pamfilius élt. ha nem az anyja? A természet védőpajzsot alkotott az anya szeretetében a gyermek számára.szolgálni a köznek.Adj’ Isten. mint szenvedést. de addig nincsen rá jogod.Ez is igaz! . egy éltes. A másik kötelességed . Erőfeszitések és harc nélkül semmit sem lehet elérni. De az év elmultával törvény volt kitüzve városukban a keresztények felett. hadd a fantazmagóriákat és élj ésszerüen. akire hatott az orvos ékesszólása. Kezdd el az életet a kötelesség tudatával és elenyészik valamennyi kételyed. mikor olyan nagyszerü. Az orvos néhány napi nála tartózkodás után elutazott. amikor nehéz volt a győzelem. büzös magzat mellett. melyeket a keresztények ellen foganatositottak. fontos és parancsoló kötelességek hárulnak rád.mondta Julius. hogy ez nem érinti azt a keresztény obscsinát. ők elveszik ezt a védőpajzsot. A fennálló állami berendezés adott neked mindent. Téged bántott és kiábránditott a kudarcod. de nem tudom. .amely az anyákban remeg. . különösen most. és utána nyugodtan szentelheted magad annak az életnek. .Nem. nem gondolt rá. Állitsd őket talpukra. NYOLCADIK FEJEZET Nem tudni. amikor a főtéren lévő hivatalába ment.a becsület dolga! Eléltél a kétségek második periódusáig. Julius hallott azokról a rendszabályokról. Csak betegségeddel kapcsolatban szálltak is meg.Nagy kérésem van hozzád. vagy a bölcs orvos tanácsai hatottak-e Juliusra. 94 . hogy a gyógyfüvek. alig oltalmazza meg őket a pusztulástól? Mi lesz akkor. ugyanezzel boldoggá teszed gyermekeidet is. . hogy a jelenlegi keresztény-üldözések idején kedved lesz-e elismerned barátodnak és nem félsz-e attól. És a diadal öröme csak akkor erős.

hogy ki a feleséged: az a gyönyörü szép nő. Tanuságot tehettek erről hosszu. hogy meghallhat valaki . ti sem lennétek. Ti magatok igy gondolkodtok és erre a gondolkodásra tanittok másokat. . hogy munkátokkal résztvennétek az állam ügyeiben és érdemeitekhez méltón egyre magasabbra emelkednétek munkátok révén az emberek tiszteletében. És Pamfilius elbeszélte. . de szerették volna. hogy itt nem hagytam mindent és el nem mentem hozzátok. ti büszkeségetekben egyszerre valamennyi embert egyenlőnek tekintettek. A barátok bementek Julius házába. Megismerem benne arcodat. Ha az emberek hallgatnának rátok.az önszereteten. 80 éves élettel.Eltaláltad . a társadalom széthullna és visszatérnénk a vadság korába. hogy a keresztények. mert büszkeségből. a feleségem lett. hanem csupán annyi.de ezt az igéretemet irántad való barátságomból és ama különösen jóleső ellágyulásból tettem. be kell azonban neked vallanom. . hogy min alapszik eltévelyedéstek.. Mindegy volt nekik. tudva Pamfilius és Julius viszonyáról. csakhogy beszélhessek veled és hasznodra lehessek. hogy senkit se kelljen magatoknál magasabbnak tartanotok. . Kié ez a gyermek? . és a kikerülhetetlen testi halál egyaránt félelmetlen és örvendetes volt számukra most. Azért vagyok képes itélkezni erről. Tudom.De miért? .Sőt.Én nem félek attól.Nem is kellett volna kérdeznem.felelte Julius . vagy a vadembereknek. ahelyett. hogy a törvénykezés és az itélkezés a nép előtt menjen végbe. akiket a hatóságok letartóztattak. Julius kihivta feleségét és gondjaira bizta a fiut. akit néhány évvel ezelőtt veled láttam. . ez asszonyok hite és nem férfiaké. kérésem sem az.Megigértem neked közbenjárásomat. Megismerem ezeket a kék szemeket is és szükségtelen megkérdeznem.és ennek bizonyitékául kérlek. hogy hivatva vannak tanuságot tenni Krisztus tanitásának igazságáról. . ami hatalmában áll. Még a főtéren rámváró hivatalos ügyeimet is elmulasztom. vagy ötven év mulva. hogy tanitástokat a legesztelenebbnek és a legártalmasabbnak tartom. hogy életük hasznára váljék az embereknek és ezért küldték Pamfiliust annak kieszközlésére. akik tudomást szereznének 95 .mondta Julius.A fiam. mert a közelmultban a kiábrándulás és a betegség egy csüggedt pillanatában megint magamévá tettem nézeteiteket és megint hajszálon mult. a lelki gyengeségen s a beteges ernyedtségen. Valamennyien rabszolgái lennétek a szkitháknak. maga pedig bevezette Pamfiliust fényüzően berendezett elkülönitett szobájába. hogy mindent megtesz. senki sem hallhat meg bennünket . mert átestem rajta. megbizást adott Pamfiliusnak. magatokat pedig egyenlőnek tarthassátok a cézárral. a legelsőknek. . hogy a letartóztatott keresztényeket törvény elé ne állitsák és halállal ne büntessék. Ha állam nem volna. Azt tartották.felelt Pamfilius.Csakhamar azután. A keresztények nem kértek kegyelmet. És a gyengék és lusták számára erős ez a csábitás! Munka helyett minden rab egyenlőnek tartja magát a császárral.felelte Pamfilius. hogy gyere velem hozzám. amelyet mindig felkeltesz bennem. hogy menjen el megkérni a keresztények érdekében. . Ti az államban az állam elpusztitását prédikáljátok. vagy tanuságot tehettek róla vértanusággal. hogy találkoztunk veled. De magának létezésteknek az állam létezése az előfeltétele.Itt mindent elmondhatsz. Kirill sztárec. hogy ez következik-e be vagy amaz. hogy legyen szabad nyilvánosan megvallani hitüket. a tömlöcből értesitést adtak helyzetükről obscsinájuknak. .mondta Julius . .Én senkitől sem félek . Julius csodálkozott Pamfilius kérésén. de megigérte.Azért. Gyere velem.

jóllehet nem tudod. hogy ez befolyásoljon bennünket. Mi semmit sem tudunk és értünk az államügyekből. mert: „A Lélek ott van. szóval is és tettel is mi egyet vallunk: türelmes megalázkodást és munkát. hogy üdvünk csak ott van.De mondd csak meg nekem. hogy egészséges állapotában sokkal többet tud kezeivel megkeresni. amelyek nem ellenkeznek az Isteniekkel: cézárnak . nem egyszer figyelmeztetett rá: „Engem . Az ember ugy van megalkotva. ellenünk irányuló ellenséges érzést megszüntessük.mondta Pamfilius . akik megölik testünket. .Ennek oka nem bennünk magunkban. mert gonoszak voltak az ő dolgaik.létezésetekről. Olyanok vagytok. ahol a mások üdve van. keresztények. És az élő test harcol vele és megfojtja! Ugyanezt tesszük mi is veletek és lehetetlen nem tennünk. mint egy kelés. nem kezdhetünk uj életet lelkiismeretünkkel és eszünkkel ellentétben. hogy fény jött a világba. erőlködés nélkül el tudjuk tartani gyermekeinket is. miért üldöznek. melyet megértettünk. mert gonoszak az ő dolgai. hogy együtt élünk. uj bárányokat vonzva magához a föld minden országából. a tanitványait. hogy ezzel Istennek szolgál. hanem kardot!” Krisztus tapasztalta magán ezt az ellenséges érzést és bennünket. Nektek. hogy ezt a nem tőlünk kiinduló. Eljött az idő. ha tényleg ugy élnénk.gyülöl a világ. de minthogy nem ettől a világtól valók vagytok. „Az itélkezés abban áll felettük. nehéz elképzelnetek.Szavaidban . Éppen erről az ellenséges érzésről. hogy honnan jön és hová megy. mi egyet tudunk és tudjuk ezt kétségtelenül . melyet hitünk kelt fel ellenünk másokban. amint gondolod. együttes munkákkal. aki benneteket gyilkol. az összes emberek üdve pedig egyesülésükben áll. mint a legártalmasabbra és a legaljasabbra: aljas azért. mint amely lelkiismeretünket és eszünket kormányozza.” 96 . de az emberek jobban megszerették a homályt. És éppen ez az. mint a fényt. mert nem szünhetünk meg megérteni azt az igazságot.sok volna az igazság. mert az igazság győzni fog.” De valamiként Krisztus. ellenkezőleg. hanem nő. s ami Isteni . ugy nézek tanotokra. Annak folytán pedig. mint amennyi az életéhez feltétlenül szükséges. ugy mi sem félünk azoktól. Pamfilius. amely táplál benneteket. Mi csupán azokat az állami törvényeket teljesithetjük. amikor mindenki. de Én megszabaditottalak benneteket a világtól. mert ismerik a hangot. amiért az emberek üldöznek bennünket. azért a világ gyülöl benneteket. a legalacsonyabbrendü munkát.mondta . aggastyánjainkat is.” Nem kell. Te azt állitod.ami a cézáré. azt a vágyat keltjük fel a rabszolgában. a munkásember munkáját. azt fogja gondolni. mert azt tartom. Ha ettől a világtól valók volnátok. És dacára annak az igéretemnek. hanem kivülünk van. Mi az Isteni törvényt állitjuk a legmagasabb polcra. nem békét jöttem hozni. miért viselkednek veletek szemben az emberek ellenségesen. De te nem ismered a mi életünket és hamis képet alkottál róla magadnak. akkor a világ szeretne benneteket. mondta Tanitónk: „Ne gondoljátok. hogy nélkülözések nélkül létezzék. Nincsen lehetőségünk. s utána semmi többet sem tehetnek. és te hallod a hangját.Istennek. akik megszoktátok a fényüzést. hogy császár legyen belőle. betegeinket is. becstelenség és méltánytalanság! Felhasználni az állami berendezés előnyeit és nem véve részt az őt fenntartó berendezésben. hogy mi. hogy azt a keblet rágni. A bárányok hallják a pásztor hangját és utána mennek. de csak a testen léphet fel és táplálkozhatik.azt. hogy segitségedre leszek óhajotok megvalósitásában. ahol akar. s mi keressük ezt az üdvöt. hogy békét hozni jöttem a földre. . feldulni az államot. amely elpusztitja a testet. hajszolnak és ölnek meg benneteket? Miért származik civódás a ti szeretet-tanitásotokból? . És Krisztus nyája nem fog elpusztulni. gyöngéinket is. hogy milyen kevés szükséges egy embernek ahhoz.

Pamfilius felsóhajtott. Megundorodtam egész életemtől és mindennel szakitani akartam. De nekem gyermekeim vannak és én ráeszméltem. akin keresztül a csábitások jönnek.hogy megházasodtál és gyerekeid vannak. hogy a keresztény élet. hogy ti. de a gyermekek? Ez rettenetes! Élni velük a világ közepette és csábitani őket! Jaj a világnak a csábitásoktól. és én sem tudtam egyet nem érteni vele. mert jönniök kell a csábitásoknak. Én kész voltam mindent eldobni és elmenni hozzátok.de sok-e köztetek az őszinte? Gyakran vádolnak benneteket azzal. Hogy oly élet mellett. de Julius tartóztatta. mint a gyermekek. mert már el vannak rontva. hanem azért. Vele együtt akartam menni hozzátok.Magyarázd meg nekem. Pamfilius semmit sem felelt és szomoruan nézett Juliusra. akik leromboljátok a társadalmi rend összes alapjait. . . mert nálatok nincsenek rabszolgák. hogy ti csak tettetitek. . az a nélkülözés ijesztette. hogyan nevelhetitek gyermekeiteket a tulajdon nemlétezése mellett? Hogyan élhetnek anyáitok nyugodtan. vagyis az emberi fajnak meg kell szünnie. KILENCEDIK FEJEZET Mialatt Julius ezeket mondotta. az életnek. amint ti élitek. kérte. csak a családtalanok számára jó és lehetséges. Mi azt mondjuk: ha a felnőtt emberek világian élnek . de jaj az embernek. amelyek közepette én magam felnőttem és éltem..ezt még meg lehet bocsájtani.mondta Pamfilius. Feleségem nagyon hajlik a kereszténység felé. hogy a régi életmódot folytassam a kedvükért. hogy ez hogyan lehetséges. amikor tudják. De hogyan lehetséges. amely a gyermekeit várta. . hogy egy keresztény családnak ne legyenek határozott létfenntartási eszközei? 97 . Nem tudom megérteni. amikor gyermekeddel jelentél meg. . de az igazság nem a ti oldalatokon van. hogy gyermekek vannak közöttünk. De legelsősorban az a bizonytalan jövő. De egyrészről feleségem félelme. keresztények. Nem értem. A legkényszeritőbb oka annak. hogy felneveljem őket ugyanazon körülmények között.szakitotta őt félbe Julius . anyáknak gyermekekkel nincsen benne helye. de családos embereknek. amely a ti felfogásotok szerinti. megsimogatta fiát és felállt. másrészről pedig kezelőorvosom fejtegetései meggyőztek. Ez betegségem ideje alatt volt. mint a tiéiteké? .Miért volna a mi gyermekeink jövője kevésbé biztositva. . Ezért ejtett különösen ámulatba. akikről megmondatott: ha nem lesztek olyanok. ránk nézve az.Mi éppen a forditott módon okoskodunk.Azért.mondta Julius . nincs jogom feláldozni gyermekeimet. hogy gyermekeik jövője nincs biztositva? . beszélgessenek tovább és ebédeljen nála. oly lények. mikor itt is akarta hagyni ezt az életet. . mert tényleg igy van. és maradtam. hogy maradjon még.Nem csak egy gyermekem van: egy csecsemőm és egy hároméves leánykám még odahaza maradt. hogy bármennyire jó lenne is nekem elmennem. . nincsen vagyon. És ez tökéletesen igaz. elszaladt tőle és apjához sietett. hogy ugy éljünk.Igen. Dacára Julius felesége minden becézgetésének. hogy vértanuk vagytok és szivesen pusztultok el az igazságért. nem juttok be a Mennyek Országába. amint valamennyien élünk. Pamfilius kisfia befutott a szobába és apjához simult. Igy beszél a mi Tanitónk és ezért nem ellenvetés céljából mondom ezt neked.Csodálkozom. Büszke őrültek vagytok. volt egy idő.Különös.

Fiai felnőttek és kiváltkép a második kezdett fényüző életmódot folytatni. annál kevésbé lesz képes a munkára. Bármilyen életberendezést csináljunk is magunknak mi néhányan. Az erőszak megsemmisülhet. Lyukat fürt a vödör fenekén. . de félve a legfelső hatóságtól.Életfenntartási eszköz a mi hitünk szerint csak egy van: szeretetteljes munka az emberek érdekében. TIZEDIK FEJEZET Még husz év mult el. Látta őt. ugy kétségeim is és habozásaim is tüstént végetérnének. És amikor ez megvan. hol kisiklott a kezei közül. hogy melyikük fogja jobban elvégezni. természetes és csalhatatlan biztositékától. nevezik az emberek gondoskodásnak! Vedd a te fiadat és az enyémet és küldd most el őket megtalálni egy utat. hogy a keresztény élet csak a gyermektelenek számára lehetséges. és erőszakkal s nem szeretettel kényszeritünk másokat. Isten veled. a hatalom hajhászásában. Minél jobban szabaditja meg magát az ember a munkától és szokik hozzá a fényüzéshez. .vajjon melyiküket fogják szivesebben fogadni? Nem. amint a vagyon szaporodott. annál jobban megfosztjuk magunkat a szeretet igaz. és abban a mértékben. a világi tanitás nem fogja megadni soha. Mi magunk meg akarjuk szabaditani magunkat és gyermekeinket ezektől a feltételektől. . sőt kellemes életet él. mikor felnőnek. amint más keresztényekkel együtt elvitte a vértanuk testeit. amint megsemmisülnek gazdagságok. Julius felesége meghalt. akik azok közt a körülmények közt nevelkednek a pogányoknál. rabszolgákkal s idegen országok hozzánk szállitott termékeivel. elvégezni valami szükséges dolgot. . és nézd meg. de a gyermekek nevelése meg van kezdve. ne mondd ezeket a rettenetes szavakat. ha szükségesnek fogják találni. közölni egy rendelkezést.mondta Pamfilius. ami mindennek az alapja. nem ment oda hozzá és nem hivta meg magához. Kár nem származhatik belőle. amilyennek lennie kell. amelyek közt te nőttél fel és a gyermekeid nőnek. és akkor csupán a munka és az emberek szeretete marad fenn. Ellenkezőleg. hogy pogány életet élni csak a gyermekteleneknek bocsátható meg. amelybe a vagyon gyülemlett. Mi azt tartjuk. és Julius látta Pamfiliust. melyek közé gyermekeiket állitják. a legjobb tanitók tanitják őket. mihelyt lábukra állitottam a gyermekeimet és szabad leszek. .mondta. Ugyanigy vagyunk a másik biztositékkal .ha kételkednék Krisztus tanitásának igazságában és ha haboznék annak teljesitésében. Nyilvános törvénykezés volt. hogy igazad van. . és próbáld őket iskolába adni. De jaj annak. a család él. aki csak egyet is elcsábit ezekből a kicsinyekből! Julius hallgatott. Az életfenntartó eszköz mindig csak az emberek szeretete és a munka marad. Nem. hogy szolgáljanak nekünk és . Vagyona nagy volt és egyre nagyobbodott. az emberek többségének élete mégis olyan marad. amely hol az ölébe hullt. annál jobban megfosztódik az igaz és örök biztositéktól. . És éppen ezeket a feltételeket.a munkával. kastélyokkal. 98 .És Pamfilius eltávozott a fiával. .Tudjátok meg az igazságot és szabadok lesztek. hogy éppen azt kell növelnünk.lehet. .Krisztus egyszerre teljes szabadságol ad. Elmehetnek hozzátok. Élete a közszereplés gondjai közepette folyt le.csodálatos dolog! . A ti eszköztök viszont az erőszak. azt lehet mondani. hogy éppen ahhoz kell ragaszkodnunk.folytatta Pamfilius. amit mi tudunk.minél jobban biztositjuk ezzel látszólag az életünket. Hadd tudjanak meg mindent. Időnk pedig van még nekem is és nekik is. Én pedig meg fogom tehetni. . ha a gyermekek sorsára gondolnék.Igen.

most már nem fogsz lebeszélni. . . szenvedélyeiket és az életfeltételeket.Nem. amely próbának veti alá az aranyat. . amelybe belépett. Azután felállt és bement a fiához. jóllehet nem tudták. Igy beszélt Julius és magára kapva köpenyét.gondolta magában Julius. hogy a társadalom hasznára vetnék latba ismereteiket és tapasztaltságukat. de ettől még nem váltak bölcsességgé. és nyugtot fogtok találni telketeknek. Vegyétek magatokra az Én igámat és tanuljatok Tőlem. akik megismerték az embereket. hogy ütése nem járt komolyabb következményekkel. „Jöjjetek hozzám valamennyien.Hol? . A valódi filozófusok nem igy cselekesznek. . melyet a haza üdvére kell forditanod. és igám nehéz volt és a terhem gonosz”. de nem teljesitetted a kötelességedet. aminthogy a viz sem lesz borrá. .szólt Julius .Eljöttem végre. akik dolgoztok és megfáradtatok és Én meg foglak benneteket nyugtatni. ugyanolyan harc. . kiment a házból és pihenés nélkül folytatta utját. „Igen. öklével földre sujtotta a fiát és bement felesége lakosztályába. és engedelmeskedni fogok neked. Igaz bölcsességre tettél szert.nőtt a lyukból való kiáramlás sebessége is. . Kilikiában az a hir terjedt el. amit különböző időkben mondott neki Pamfilius. Nem hittem Neki és engedetlen és gonosz voltam.Ő már régóta hiv. Örömmel fogadták. Mi volna a polgárokkal.harmadszor indulok el ugyanoda és tudom. Rómába utazott. ha azok. . hogy nyugtot fogsz találni. léha ifjakkal lepte meg fiát a házában. hogy csak ott fogok nyugtot találni! .kiáltott fel Julius. egy ember feküdt. Az orvos volt. hogy barátja Pamfiliusnak.Mondd meg. Nem engedték a császár elé és hazaküldték. A szobában. Vacsoránál Pamfilius meglátta barátját és örvendezve sietett átölelni. Harag.De nekem nincsen semmiféle bölcsességem! Nyakig merültem az eltévelyedésekbe! Tévelygéseim régiek. ahelyett. Egész napon át ment és estére kelve egy paraszthoz tért be éjszakára.kérdezte az orvos. Te keresztül mentél az olvasztótégelyen. a szerencsétlenségek legyőznek. Ebben az időben történt. elásnák azokat a megnyugvás keresése közepette? Életbölcsességedet a társadalomban szerezted meg és ugyanannak a társadalomnak is kell rendelkezésére bocsájtanod. hogy mit kell tennem. Julius elvesztette önuralmát. eltöprengve egész elmult életén és visszaemlékezve arra. akit valamennyien szerettek és tiszteltek. Julius kiment az utcára és elindult a keresztény obscsina irányában. hogy Julius kiesett az uj helytartó kegyeiből. mert Én szelid vagyok és alázatos a szivemben. bármilyen régi és poshadt legyen is. A következő nap estéjén elérkezett a keresztényekhez. Benned nincsen férfiasság.Lehet. féltékenység. . A szerencsétlenség . . hogy Julius meghalt és a fiu atyja halálát ünnepelte.csupán tüz. gyülölet. Mert az Én igám boldogság és az Én terhem könnyü”. Sokáig ült Julius a szétteritett Evangéliummal a térdein. aminőt ő folytatott apjával. Amikor Julius hazaérkezett. A léptek zajára az ember felemelkedett. és számüzetés várt rá. És éppen most van rád szükség és éppen most futamodsz meg! Most tedd próbára az embereket és önmagadat. Egyetlen szót sem szólva fiához.A keresztényeknél. Talpon találta és kimondhatatlanul megörült. A régi hizelgők nem törődtek többé vele. hogy védje magát. Felesége szobájában megtalálta az Evangéliumot és ezt olvasta benne. 99 . Elkezdődött Julius küzdelme fiaival.

ahol a jövevények laktak és megmutatva ágyát. és Én feltámasztom őt az utolsó napon. mert nem hitt Isten Egyszülött Fiában. hogy itélkezzen a világ felett. hogy kétszer.lám milyen az életem: olyan.Semmire sem vagyok jó és már semmit sem tehetek. Reggel Julius kiment a szőllőbe. nem itéltetik meg. mert Istenben cselekedte azokat. nincsenek határai és nincsen vége! Isten 100 .És Pamfilius bevezette Juliust a házba.Ezzel ne törődj. Az itélkezés pedig abban áll. amely azért várja. aki alig-alig vonszolta a lábait. aki rossz dolgokat müvel. aki az igazság szerint cselekszik. és látszólag valamennyi csupasz. És váratlanul egy öreges hangot hallott. Mert mindenki. talán azt hiszed.És megmutatta. Az pedig. És a sztarec azt mondta neki: . amelyek csak tüzelőnek jók”. az. És Julius elszomorodott és igy szólt: . munkát adok neked holnapra. nem talált magának munkát. magad fogod meglátni.És nem kelt fel helyéről és sirt. hófehérhaju aggastyánt pillantott meg. Még tovább ment és kiért egy már elhalt szőlősbe. de hogy tudd. hogy mindenkinek.Gyere velem. testvérem. Az. a világosság felé tart. . mikor megismerted életünket. hogy felállitsák az Ő országát? Azt mondod. Elment tovább. a termés benne kevesebb. mindent. A tövek göbösek és görbék. örök élete legyen. fürtöket szedegetett róla. mikor másodszor indultam el. de a hitetlen már el van itélve. a szőlőhegy idősebb volt. menj oda és segits. Julius hozzá lépett. mi lenne ez az Isteni müben? Semmi! Az Isteni münek. kedves testvér! Örömteljes munka! . „Ez az én életem. aki küldött engem. Magad is látni fogod.mondta Julius magának. tele dus fürtökkel.Hogy mivel lehetsz az emberek szolgálatára. . hanem hogy a világ megváltassék Általa. mivel hitványabbak ezek a fürtök azoknál.mondta a Tanitónk. hogy világosság jött a világba. de az emberek jobban megszerették a világosságnál a sötétséget. . hogy a dolgai láthatók legyenek. Kertjeinkben most folyik a szőlőszüret.Dolgozz. olyan lett volna. akár Istennek. letépte és beletette az aggastyán kosarába. hogy napfényre ne kerüljenek az ő dolgai. talán mindent megtennél. Minden hely el volt foglalva és bármerre nézett is Julius. amig van bennetek világosság. És Julius megijedt attól. .Ha első izben jöttem volna. mert azok gonoszak. aki hisz Benne. Egy szőlőtőnél állt és itt-ott rajtamaradt édes. Ha akkor jöttem volna. amire Neki szüksége van. . amit meg kell tenniök az embereknek. . mert céltalanul tette tönkre az életét. amelyeket ama kertekben ott szüretelnek? Járjatok a világosságban. Julius hátrafordult és egy évek sulyától meggörnyedt.Dolgozz. mint ezek a szükségtelen. igy szólt hozzá: . . mint a második kert gyümölcsei. Még ha tengerannyiszor is többet tennél az összes embereknél. de most . amely hivta: . mint az első kert gyümölcsei. gyülöli a világosságot és nem megy a világosság felé.Nézd meg. hogy rajtad kivül nem akad szolgája? És hogyan.mondta a hang. hogy tönkretette azt. százszor annyit cselekedtél volna. hogy hol van a helyed. Az első kert fiatal volt. hogy addig is mire forditsd szabad idődet. Julius keresni kezdett. hogyan keresse meg az itt-ott megmaradt fürtöket. Fiatalok szüretelték le és rakták kosarakba. de itt sem volt keresni valója Juliusnak: valamennyien párosával dolgoztak és neki nem akadt helye. . talált néhányat. amit már nem lehet visszahivni. hangot. kiöregedett tövek. fiam! Mi valamennyien Isten fiai és az Ő szolgái vagyunk! Mi valamennyien az Ő egy hadserege vagyunk! Hogyan. megijedt attól a büntetéstől. amit tett. mert az ő dolgaik gonoszak voltak. Teljesen kopár volt. Ne szomorkodj. . Mert nem azért küldte Isten az Ő Fiát a világba. Annak akarata.mondta Pamfilius.. még ha egész erődet is az Ő szolgálatának áldoznád. tizszer. aki a Fiut látja és hisz Benne. olyan lett volna.

müve benned van. Gyere el Hozzá és légy ne a munkása, hanem a fia, és részesévé válsz a határtalan Istennek és az Ő müvének. Istennél nincsen kicsi és nagy, csak egyenes van és görbe. Lépj rá az élet egyenes utjára és Istennel leszesz, és a te müved nem lesz sem kicsi, sem nagy, hanem Isteni mü lesz. Jusson eszedbe, hogy az égben nagyobb az öröm egy megtért bünösért, mint száz jámborért. A világi dolog, mindaz, amit elmulasztottál, csak a bünödet mutatta meg és te megbántad. De mihelyt megbántad, meg is találtad az egyenes utat, menj rajta Istennel és ne gondolj a multtal, a naggyal és kicsivel. Isten előtt valamennyi élő egyenlő! Egy Isten és egy élet! És Julius megnyugodott és erejéhez képest élni és dolgozni kezdett testvéreiért. És igy élt örömben még husz évet és nem látta, mint halt meg testi halállal. 1887.

101

NINCSENEK A VILÁGON BŰNÖSÖK
Első fogalmazás. ELSŐ FEJEZET Iván Fjódorovics Porhúnov, egy nagyorosz kormányzóság egyik gazdag kerületének nemesi marsallja este érkezett meg birtokáról a kerület székhelyére, ott városi lakásában töltötte az éjszakát és miután jól kipihente magát, másnap délelőtt megjelent a zemszho hivatali helyiségében. Munka volt bőven: zemsztvo-gyülés, az árvaügyek, a sorozó-, egészségügyi, fogházügyi bizottság és az iskolaszék ülése. Iván Fjódorovics a Porhúnovok ősi nemzetségének volt a sarja, akik régi idők óta kezükben tartották a nagy nyikóljszko-porhúnovói uradalmat. A nemesi apródiskolában nevelkedett, de nem lépett a katonai pályára, hanem az egyetemre ment és elvégezte a filológiai fakultást. Azután rövid ideig a kijevi főkormányzó mellett dolgozott, ott szerelemből nőül vette a nála társadalmilag alacsonyabbrangu, vagyontalan, de fiatal Klodt bárónőt, lemondott állásáról és birtokán telepedett le, ahol mindjárt az első választás alkalmával nemesi marsallnak választották. Ezt a tisztet most már harmadizben töltötte be. Porhúnov okos, müvelt, kiváló emlékezőtehetségü ember volt, sokat olvasott és gondolatait röviden, tisztán tudta kifejezni. Legszebb jellemvonása azonban, amely megszerezte neki az emberek rokonszenvét, szerénysége volt. Éppen ezért külső képességeiről: müveltségéről, becsületességéről, jóságáról, őszinteségéről nem sokat tartott. Szüntelenül arra törekedett, hogy tudását gyarapitsa és hogy még becsületesebbé, jobbá, őszintébbé váljék. Az önmagáról való vélemény látható „nevező”-je tehát igen kicsiny volt nála. Épp ezért az emberek, akikkel érintkezett, olyannak látták, amilyennek kellett, a mindig kellemes, jóságos és őszinte Iván Fjódorovicsnak. Az élet, amit folytatott, társadalmi körének felfogása szerint feltétlenül erkölcsös volt: feleségéhez nem lett hütlen, nem követett el bolond csinyeket - ezek ideje kijevi tartózkodására esett, amikor még nőtlen volt, de ott is igen rövid tartamu volt - és uradalma parasztjaitól, valamint embereitől csak olyat követelt, ami a gazdaság karbantartásához feltétlenül kellett. Politikai tekintetben a fölvilágosodott konzervativizmust ismerte el helyesnek. Azt tartotta, hogy jobb fölvilágositó, haladó szellemben a dolgok fennálló rendjére hatni, mint fantomokat hajszolni, amelyek megvalósithatatlanok, mindent és mindenkit elitélni és az állami életben való részvételtől tartózkodni. A birodalmi dumába is beválasztják képviselőnek, ha egy másik jelölt, aki a választóknak jobban tetszett, egy nyugalmazott tanár és kiváló szónok meg nem buktatja. Vallásos kérdésekben, ebben a mindenkire nézve fontos ügyben, Iván Fjódorovics ugyancsak fölvilágosodott konzervativ álláspontot foglalt el. A kételyeknek még árnyékát sem engedte magához férkőzni, noha a pravoszláv egyház dogmáit illetően megengedhetőnek tartotta a történelmi kutatást és e téren nagy olvasottsága volt. A dogmák tekintetében azonban a legnagyobb óvatossággal viselkedett. E tárgyra vonatkozó eszmecseréket némán hallgatott végig. Az egyház minden parancsának rendületlen pontossággal tett eleget, nemcsak ami a szentségeket illeti, hanem a keresztvetést és a mindennapi imádságokat is, amikre még anyja tanitotta. Általában tisztelte és nagy gonddal óvta ezt az alapot, amelyen az emberi élet nyugszik, anélkül, hogy tulságos szilárdan helyezkedett volna reá, mintha mégsem lenne meg a teljes bizalma a megdönthetetlenségében.

102

Társadalmi érintkezésben, a társalgásban nagyon kellemes volt és kellő helyen mindig tudott egy-egy idézetet vagy anekdotát belefüzni. Egyébként is kellemes ember volt és a legkomolyabb arckifejezéssel el tudott mondani egy tréfát vagy vidám történetet. Szenvedélyes vadász volt, szeretett kártyázni és sakkozni és kitünő játékos hirében állott.

MÁSODIK FEJEZET Mig Porhúnov a titkárral javában dolgozott, megjelent a zemsztvohivatal elnöke, egy szélsőséges reakcionárius, akivel azonban Porhúnov az eltérő politikai álláspont ellenére a legjobb viszonyban volt. Azután megjött az orvos, egész ellentétes felfogásu ember, demokrata, majdnem forradalmár. Vele Porhúnov még jobb barátságot tartott fönn, mint az elnökkel. Gyakran szokta tőle kedélyes hangon megkérdezni, mikor proklamálják Oroszországban a szocialista köztársaságot, amire az orvos szintén mosolyogva, tréfálódzva felelt. - Nos, hogy vagyunk a játékkal, Iván Ivánovics? - fordult Porhúnov az elnökhöz. - Megint sikerült „hatos” nélkül beugrani, mint a multkor egyszer? De komolyan ideje, hogy hozzálássunk, mert rengeteg munka vár ránk. - Bizony ideje. - De volna még egy kérésem önökhöz, kedves munkatársaim, ezt akarom előterjeszteni, mielőtt munkához fogunk. A doktor megkérdezte miről van szó és Porhúnov elmondta, hogy a diák, akit gyerekei mellé házitanitónak fogadott, elmegy és ezért uj nevelőre volna szüksége. - Tudom, - mondta az elnökhöz fordulva - hogy önök ismernek fiatalembereket, akikről itt szó lehetne és talán ön is ismer egy megfelelő embert - mondta a doktornak. - Tudnának valakit ajánlani? - Az én ismerőseim esetleg, hogy is mondjam, tulságosan haladó szellemüek - jegyezte meg a doktor. - De hát ezzel a Nyeusztrójevvel se volt semmi baj, pedig az igazán eléggé vörös. - No és mi van vele? - Elmegy. Azt mondja, hogy az ön ismerősei számomra nagyon is vörösek. Lehet e tekintetben rosszabb valaki, mint Nyeusztrójev? És mégis egész jól megértettük egymást. Egész őszintén megszerettem. Pompás fiu. A feje ugyan tele van éretlen, meg nem emésztett eszmékkel, ahogy az a mai fiatalembereknél olyan gyakori, de ami a természetét illeti, hát igazán nagyszerü fiu. - Miért megy el? - Nem mondja meg az igazat. A hazudozás tudvalevően a forradalmárok programmjához tartozik. De csak ugy mellékesen. Egy barátja látogatta meg, aki a faluban Szolovjov tanitónál vendégeskedett és ott gyakrabban találkoztak. Alighanem a pártja, a frakciója, vagy a szervezete, vagy aminek ők már nevezik, felszólitotta, hogy álljon rendelkezésükre. Nekem bejelentette, hogy tovább nem maradhat. Kár; derék, lelkiismeretes tanitó volt és ismétlem, pompás fiu, noha az ön forradalmárai közé tartozik és bizonyára tagja valamely szervezetnek - tette hozzá Porhúnov mosolyogva és tréfásan az orvos térdére csapott.

103

Az.mert késsel eszik. A sorozási ügyekkel kezdték. .. Akadtak olyanok is. Egészséges vagyok. ismét mások. Szolovjov tanitó volt Porhúnov birtokán. kérem.készen van az anyaggal? . akik nem tudták leplezni bánatukat és nagy kinnal nyögték ki a feleleteket.Hogy hiszek Istenben és Krisztusban és nem lehetek gyilkos. az én jelöltem tulságosan liberális. nem szolgálhatok. válaszaikat jegyzőkönyvbe foglalták. egyesek még nőtlenek. Voltak közöttük olyanok.. .. gondolta magában.mondta az elnök. komoly arccal. Alekszándra Nyikolájevna lehetetlen embernek tartja.de Alekszándra Nyikolájevna Porhúnov felesége . Az ügyet tehát nem intéztem el. aki a papi szemináriumot végezte és azután lett tanitó. gyorsan kiküldték őket (hisz még annyi elintézni való volt) és másokat hivtak be.szörnyü el is gondolni . akik igazán betegek voltak. .felelte Iván Fjódorovics mosolyogva . arisztokrata. . nagyon müvelt ember.Ez igazán pech. . „és mégis szeretni kell. .. akik a jelenlevők csodálkozására engedelmet kért.Az én nyilatkozatom az. hanem arcán is átvillant a vonaglás. De sokkal sulyosabb vétségeket követett el mondta Porhúnov azzal a nyugodt. . Egymásután jöttek be a fiatal sorozókötelesek.Valami bajod van? . hogy iszik. Iván Fjódorovics kollégáira tekintett. .Doktor ur. A szokásos kérdéseket intézték hozzájuk. .Tudnék egy szemináristát.” . amellyel tréfáit szokta elmondani. aki helyet keres . És volt egy közöttük.Legyen szives. Sztyepán Sztyepánovics. de legalább folyamatba hoztam. miként mondta. hogy. A jelenlevők nevettek.hallani sem akar róla. . „Nemes ur. mert a nagy szomoruságtól nem is értették. akik betegnek tettették magukat és megint mások. akik megelégedettnek és jókedvünek akartak feltünni. szőkehaju. de a legtöbb már házas ember. . . Egyébként tudok még egy fiatalembert. amelyen beszédközben mindig megrándultak az izmok a szemöldök felett.. Most aztán fogjunk munkához.Az orvos is önkéntelen mosollyal válaszolt a nemesi marsall kedves mosolyára.Igen. De nem tehetek esküt. hogy én katonáéknál. . nemcsak homlokán és bal szemöldökén. még nem olyan veszedelmes. 104 .Miféle nyilatkozatot? Mit akarsz? Bodros. egy pillanatig hallgatott és azután komoly arccal válaszolt. .Miféle meggyőződésed szerint? . Iván Ivánovicsé meg tulságosan reakcionárius. a hadseregnél. .Megfogadnám.Miért nem fogadja meg Szolovjovot? . lelke mélyén maradi”. Miután szavait befejezte.. mert meggyőződésem szerint nem szabad fegyvert a kezembe vennem. mit kérdeznek tőlük.kérdezte Porhúnov. kérem.fordult a titkárhoz . Irok majd neki.kérdezte az elnök. .Miért? Mert iszik? Ez nála csak igen ritkán fordul elő.De ő sem fog megfelelni az ön izlésének: tulságosan konzervativ. „nyilatkozatot adhasson le”.Nincs semmi bajom. kisszakállu fiatalember volt hosszu orral és sötét homlokkal.

Nekem csak az a kötelességem. a kutatások mélysége és a szellemes hipotézisek . csillagászati füzeteket. akivel tizennyolcéves korában házasitották össze. A tanitó kedvelte és mindenfajta népszerü tudományos munkát kölcsönzött neki. Élénk szellemi képességekkel volt megáldva. Sokat kellett dolgoznia. öccséből. A vonat korán reggel indult. Ebéd után ujra kezdődött a munka: először került sorra a kerületi főnökök tanácskozása. azt sem. Jöjjön a következő! A sorozás két óráig tartott. az a józan ész fogalma volt. anyjából és fiatal feleségéből állott. vagy nem. Középszerü években a termés nem volt számukra elegendő. ha megnyilik előttük a tudomány birodalma . a mezőn dolgozni. ami akármilyen könyvben van. Te kaszálsz nekik és ők eladják a szénát. Ugyanahhoz az eredményhez jutott. Ezek az iratok különösen nagy hatással voltak rá. amiket nemcsak látott és megértett.bár öntudatlanul . Ami a legnagyobb hatást tett reá. amit a pópa prédikál. „Éhinség”. Nyáron nem tudtak takarmányt adni a jószágnak és igy nem jutott tej a gyerekeknek. Az estét Iván Fjódorovics a lakásán töltötte. nem is szólva a szénáról.szeretett a réten. amit az öregek mondanak. hogy bebizonyitsam magának. házának hü barátja és öreg szolgája ült a bakon. Sok dologról adtak neki elméleti felvilágositást. amely minden ismeret első föltétele. „A pókok és a legyek”. a távolságok. ami a nép fiai közül sokat ámulatba ejt. amely szétrombolta mindazt. saját ménesének nevelése. HARMADIK FEJEZET Jegor Kuzjmin családja egy már hajlottkoru. Mikor igy a dolgok mélyére pillantott. Ami a meggyőződését illeti. Most azonban nemcsak látta. ahol először is mindenféle aktákat irt alá. beszállt a vasuti kocsiba és csak a maga állomásán szállt le. Nem hitt többé senkinek. Ez a fölfedezés egész világszemléletét és ezzel egész életét megváltoztatta. hogy mint besorozottat fölvétessem a lajstromba. „Mese a négy testvérről”. Tizenhétéves korában szellemi átalakulás ment végbe lelkében. a csillagok töméntelen száma. az öreg kocsis. mint a többiek: 105 . Az iratok cimei ezek voltak: „A katona hőstette”. A parlag simára volt legelve és ha nem esett az eső. az éhes jószág bőgött az éhségtől. nemcsak a gazdasági élet rettentő igazságtalanságát. a te tehened azonban bőg az éhségtől s a gyerekeidnek nem tudsz tejet adni! Mindez már eddig is igy volt. Félig álmosan felkelt. Nemsokára ezután néhány fiatalember jött haza ünnepre a faluba. de érezte is egész lényével. kell-e katonai szolgálatot teljesitenie. Ezt azonban nem találta fontosnak és továbbra is ugy élt. Most már semmi sem takarta el szeme előtt az ilyen életmód egész ridegségét és esztelenségét. azt majd közölje feljebbvalójával. de a saját bőrén tapasztalt. hanem egész lehetetlenségét is meglátta. Megdöbbentette az a gondolat. hogy nem azt kell hinni. ahol pompás pejszinü trojka várta. hogy olvashasson.. mindent maga vizsgált felül. amely álláspontját a környező világgal szemben megváltoztatta. azután a börtönügyi bizottság ülése és igy tovább öt óráig. azután az elnökkel. Az.mindez hüvösen hagyta. amit addig igaznak vélt és feltárult előtte a józan ész világa. természettudományi iratokat. De nem sokallta a munkát és mint minden ember . a doktorral és a sorozóbizottság vezetőjével leültek kártyázni. amikor környezete vallási életét vizsgálta. akik Moszkvában egy gyárban dolgoztak és forradalmi iratokat meg szabad szavakat hoztak magukkal. amit a józan eszünk diktál. Egy merőben uj hit támadt benne. jó tanuló volt és különösen télen minden szabad órát felhasznált. iszákos apából. mig a kereskedőnek és a szomszéd földbirtokosnénak zöldelő kertjei. erdei és rétjei voltak és napi ötven kopékás bérért kaptak aratómunkást.a világegyetem nagysága. de még azt sem. Kilenc óra tájban a kocsi elgördült a park mellett és a nyikólszkoje-porhúnovói emeletes udvarház előtt állt meg. hanem egyedül csak azt.U-ugy! Nem tudom magának (már nem tegezte a fiatalembert) bebizonyitani és nem is érzem kötelességemnek. de mostanáig ezt nem vette észre. Apjával együtt harmadfél hold földje volt. Fedot.

gőgjüket és civódó természetüket. annak nem szabad a világ fejedelmeit szolgálnia. nem tartotta meg a böjtöt és nem is vetett keresztet. „Élj Isten parancsai szerint és senki se tehet neked semmit!” Minden hit benne van az evangéliumban. NEGYEDIK FEJEZET Télire Jegor Moszkvába ment Társai megigérték. Egyszer apja ittas állapotban meg is verte. mint a többi szegény paraszt. azonban kilátása volt. hogy valami haszontalan lim-lomot készitenek a gazdagok részére: illatszert. mint eddig. Itt Moszkvában a gyárimunkások közt Jegor éleslátásával. Jegor egyre mélyebben hatolt ebbe a gondolatvilágba és mikor kijött a fogházból. havi husz rubel volt a fizetése. és nem önönmagát. észrevette a gyári munkás még sokkal szomorubb állapotát. de most már Jegor képtelen volt részt venni minden egyházi szertartásban: nem járt többé a templomba. akik mind tisztelettel bántak vele. urvacsorához fordult. hogy ezek az emberek. hogy gonosz emberek elnyomják embertársaikat és megfosztják őket a földtől és munkájuk gyümölcsétől. vagy amikor kiment a szobából és reggel. A városban sokáig nem kapott munkát és ezért nem tudott pénzt hazaküldeni. Ezentul önmagát még komolyabban és még szigorubban birálta meg. ami a siron tul is az örökkévalóságban szolgálatodra lehet és üdvözlünk és jóegészséget kivánunk kedves bátyánknak Jegor Ivánovicsnak hugaid Várvara és Anna és Alekszándra Ivánovna üdvözöllek és jóegészséget kivánok az én hü uramnak Jegor Ivánovnak én a te feleséged várvara mihájlovna és kislányunk Katyerína Jegórovna küldöm neked hitvesi tiszte- 106 . férfiak és nők. aki templomgyalázás. Érintkezése ezzel a szelid.fogolytársai. keresztet vetett. szentképek megsértése miatt került a vádlottak padjára. akik hozzá hasonlóan a társadalmi forradalom irányához tartoztak. hogy munkát szereznek neki a gyárban.Jegornak is meg tudta magyarázni. mindig egyformán nyugodt és mindenki iránt egyaránt jó emberrel még egyszerübb és értelmesebb életfelfogásra tanitotta. hanem egyedül Istent. Minden jól ment volna. Ekkor történt. Mityecskának hivták . Moszkvában még fokozódott Jegor gyülölete azok ellen. A közös cellában csakhamar megismerkedett néhány emberrel. a megszabott napokon böjtölt. hogy ugyanabba a cellába egy parasztot zártak. De minél közelebbről ismerte meg őket. akik ezt az igazságtalan állapotot megteremtették és nőtt a reménye. Erre atyja megharagudott és a következő levelet irta neki: „Levelem elején fiamnak. amelyet a pópák teljesen elferditettek. Jegor elfojtotta dühét. Jegor Ivánovnak atyai áldásomat küldöm. Odament hát. hogy az emberek nem élnek Isten parancsai szerint. Az evangélium szerint kell élnie és nem a pópák vallása szerint. annál visszataszitóbbnak találta hiuságukat. hogy a világ minden igazságtalansága nem abból származik. Régi munkahelyét más foglalta el. Aki azonban az evangélium szerint él. amely a parasztok végtelenül szomoru helyzetének fölismeréséhez vezette. betegek. Ez az ember . hogy fölemelik. gyengék és gyerekek napi tizenkét órát azzal töltenek. de ők nem értették meg. a biróság elé állitották és három hónapi fogházra itélték. Mikor szülei ezt szemére hányták. mielőtt asztalhoz ült. hanem abból. de kérte. igyekezett nekik álláspontját megmagyarázni. De Moszkvában egy teljes hónapig sem élhetett szabadon: egy munkásgyülésen letartóztatták. elvált régi társaitól és egész a maga módján kezdett el élni. hogy ujra visszamehessen Moszkvába és oda is ment. visszatért tehát apjához és feleségéhez és megint ugy dolgozott. este imádkozott. Látta.templomba járt. Nemzedék jött nemzedék után és senki sem ismerte föl s nem is akarta fölismerni ennek az állapotnak az igazságtalanságát és esztelenségét. megkapta az állást. bronztárgyakat és egyéb fölösleges portékát és a gazdagok gyüjtik a szegényekből kipréselt pénzt a bőségtől tuláradó ládáikba. hogy ennek véget lehet vetni. becsvágyukat.

miként jól tudta. ilyen érzéssel viseltetik. . előzékenységet látott bennük. hogy igy van. nem magamért mondom. Nem tartotta lehetségesnek és mégis határozottan érezte. hogy sikerült partnerének. aki figyelmesen. melyet fekete haj keretezett és a sötét arcszin mellett. okos arcában keskenyvágásu szem csillogott. sürü. bármennyire is becsülöm az ön barátságos érzelmeit irántam.. ápolt keze. hogy maradjon nálunk. ajánlom. fehér gallérral. most felmondta állását. Kérem tegye meg. Alekszándra Nyikolájevna negyvenöt éve és hat gyermeke ellenére még mindig az az őszi szépség volt. igazi vagy hamis fogakból álló fogsorral. amelyen két gyűrüt viselt. Szó nélkül végighallgatta apja veszekedését és felesége panaszait és gyalog ment be a városba.Nem maradhatok. Ez az érzés azonban még egészen öntudatlan volt benne. Alekszándra Nyikolájevna. Most is megjelent a mosoly az arcán. A fiatalember nem volt magas.. és fejletlen izomzatu. . a kedvemért.De a maga érdekében is. . iránta. szemöldöke. feszülten nézett a szeme közé. . Többet érzett ki belőlük az egyszerü érdeklődésnél. A fiatalember arca komoly és szigoru volt. 107 .. ÖTÖDIK FEJEZET A késő esti órában. akiről pedig tudta. hogy az arisztokraták és bourgeois-k ellensége. melyet az asszony szavai benne keltettek. . de modern selyemruha volt rajta keskeny. ez. ez az arisztokrata nő. amikor Iván Fjódorovics Porhúnov a kártyaasztalnál ült és csak nehezen tudta leplezni azon való örömét. Jóságos. hullámos haja.mondotta elpirulva.. mert szeretem és érdeklődöm sorsa iránt. de szikár. amitől félt és aminek. felesége Alekszándra Nyikolájevna az ódon ház nagy szalónjában ült Nyeusztrójev diákkal aki miután tiz hónapig mint házitanitó müködött Porhúnovéknál.mondta egy olyan asszony arckifejezésével. finom arcbőre és ugyanolyan szép. Jegor hazautazott. aki biztos a maga hatalmában. aligha lesz képes ellentállni. amilyet kövér asszonyok közt női életük alkonyatán elég gyakran látni.Amit mondok.. A diványon ült és szenvedélyes. Nem tartotta volna lehetségesnek. azért különösen szépnek és kellemesnek hatott a mosoly ezen a szigori arcon. Egyszerü.maradjon. az orvosnak a káró hetest átadni és igy a játszmát fényesen megnyerni.Ez több mint barátság. izgatott hangon beszélt az előtte ülő fiatalemberhez. rövidre nyirt haja.letemet és szivbéli üdvözletemet kedves fiam Jegor Ivánovics ha megkapod levelemet gyere el a feleségedért és költözzél el éntőlem hogy ne legyen többet itt mert nem tudok vele együtt lakni és ő panaszkodott a rokonainak hogy én tanitottalak hogy ne küldj pénzt és hogy elveszem az egész kis szerszámot akit vettünk és megsértették és az egész falu előtt csufolódtak én pedig nem tudok semmiről egy szót sem nem szóltam neki egy szót sem se pénzről se szerszámról ha pedig nem jössz érte kikergetem a házból hogy ne legyen itt minálunk és még a héten menjen el mitőlünk és még egy cédulát hozott a rendőr neked a sorozás miatt”. Nagy szürke szeme volt.. hogy ez a büszke asszony.nos. Amikor ezt a levelet megkapta. .. bár nem szivesen veszitem el. .. érzéki szája hiánytalan. bajusza és serkedő kis szakálla fekete volt mint a szurok. nem tudta leleplezni a megelégedést. mely a fehér fogak villogását még jobban érvényre juttatta. akármi is . Nem tudok semmi szin alatt. egyenes orra. hogy a sorozóbizottságnál jelentkezzék. Csak tulságosan erős alakja és rendkivül fejlett keble nem vált előnyére. aki egy nagy ház élén állott és hat gyermek anyja volt. arányos termetü. hanem a gyerekek kedvéért.

mondotta -.Alekszándra Nyikolájevna. de ugy rémlett neki. ami történt.Nos hát. szerettem önt.. amikor a párt egy tagja jelent meg Szolovjovnál és megbeszélést folytatott Nyeusztrójevvel.. . hogy a fennálló kormányzatot minden elképzelhető eszközzel. sem a fiatalember nem látott előre és ami egyetlen óra alatt megsemmisitette a nő tizennyolcévi boldog és tiszta házaséletét és ami a fiatalember számára örökké kinos emlék maradt. Két óra volt éjfél után. Nyeusztrójevet viszont felelősségre sem vonták. hogy egy állami pénztárból akkora összeget szerezzenek meg. még élt és Mihaíl bátyjánál. akinek szabad önre feltekinteni. . ne menjen el! Ugy-e marad? Az asszony kezét nyujtotta és a fiatalember megragadta ezt a kezet.Ami megtörtént. HATODIK FEJEZET Mihaíl Nyeusztrójev apja gyógykovács volt. . amit sem az asszony. tekintet nélkül a társadalmi korlátokra. Mihaíl is diák volt.. Ez a kör feladatául tüzte ki. utazzék el Moszkvába. ahogy csak a magamfajta proletár szerethet. aki mint az államtudományok magisztere egyetemi pályára lépett. amióta megismertem és megértettem. a kártékony egyéniségek erőszakos eltávolitása árán is. A végrehajtóbizottság nevében felszólitotta.. ne beszéljen igy! Egyedül voltak és megtörtént az. melyet az ifju szerelmének emléke szerzett neki. hogy a titkos társaság tagja lett. Hazudott. Ehhez 108 . Ha szeretném önt. hogy fontos ügyben. mit beszél.. hogy majd falun fog élni a nép között és ezért Szolovjov tanácsára örömest elfogadta a házitanitói állást Porhúnovéknál. . egy spicli besugta a tagok neveit és néhányat közülök le is tartóztattak. a vezetőknek azonban sikerült elszökniök. . a tiszta igazat. . .Igazán? .Igen. amelyhez szükség van reá. Anyja.Egy pillanatra elhallgatott. igen. . hogy elérje célját. erkölcsös gondolkodásu és törekvő fiatalember önkéntelenül forradalmárok társaságába keveredett és az egyetemről való távozása után még erősebb vonzalmat érzett barátjai iránt. mégsem hódolhatnék meg ennek a szerelemnek. Sztyepánnál lakott. amennyi a párt kiadásait fedezheti. az asszony még nem aludt. borzalommal és gyönyörrel gondolt arra.De miért gondolja. elhatározta. Tiz hónapot töltött itt.) Maga sem tudta. nem is tehetek másképpen. egy müveletlen asszony.A fiatalember ismét mosolygott. mert világnézeteink közt mély ellentét van. ne beszéljen igy. Miután üldözői szemei elől eltünt. És szörnyü helyzetének tudata még fokozta a gyönyört. hadd mondjam meg az igazat. Arról volt szó. hogy nem tudnék teljes szivvel önnel együttérezni? Egyszerüen kénytelen vagyok. azon nem lehet változtatni és az érzésnek nem lehet gátat vetni. hogy most mindent szabad megtennie. Mindjárt azután. szivem minden porcikájával. (Egész akaratlanul akadozott mielőtt a szót kimondta.Ó. ugy ahogy férfi a nőt szereti. Még egyszer kérem. amely hirtelen tünt föl előtte és ellenállhatatlanul csábitotta. akit a sok pálinkaivás sirba vitt. amelyek minket elválasztanak. Nyeusztrójev mint tehetséges. de más diáktársaival együtt forradalmi üzelmek miatt kizárták az iskolából. megbuktassa..

elméleteidet. .Kit hoz a jó Isten házamba? Beszélj.. . hogy a „vallásos fluidum” nem hatol át rajta. akiről maga jelentette ki. hogy mindenkitől elbucsuzott és az ismert ügyben utazik el. .Kicsoda? . .. még nem tudod. .. Arca teljesen más volt mint Nyeusztrójevé.hisz ismerem.Hát hol lenne? Alkalmasint alszik már.folytatta jobb kezével hadonászva és baljával a földrecsuszó takarót huzta vissza. bodros haj takarta. kinyitom az ajtót. Tulságosan lassuaknak találom azokat.. Leginkább feltünt nagy. . . mialatt Szolovjov szakadatlanul beszélt. Hosszu termete kissé előrehajolt és amikor beszélt.Az uraság házitanitója.Na.Lassan járj. odahozatja a holmiját és elutazik anélkül. egymáshoz dörzsölgette a lábát és kikérdezte Nyeusztrójevet. Nyeusztrójev az ablakhoz lépett és zörgetett. A másik sarkot könyvespolc foglalta el. Mert nem ismered Istent és nem tudod. Csak tudod. . hogy fölkeresi Szolovjovot. 109 . karjaival gyakran hadonászott a levegőben. az egyik sarokban több szentkép függött és alattuk mécses pislogott. Misa! Mit kószálsz éjjel? Gyere be. Sötét éj volt és a bakter szigoruan megkérdezte tőle. És Szolovjov elkezdte neki fejtegetni felfogását Isten mibenlétéről. mig végre egy friss. Gyakran mosolygott. kék szeme és széles homloka. .mondotta.Én vagyok. Nyeusztrójev mosolyogva hallgatott.Oh. Otthon van? . mintha nem éjfél után két órakor zörgették volna fel álmából és nem olyan emberrel beszélne.Nem. jól van. hogy Porhúnovékhoz visszamenne. a harmadikban fehérnemüláda állt. .. miért jött és mit akar tőle. orra széles volt és szája nagy. erélyes hang kérdezte: . váratlan élmény végleg megerősitette abban az elhatározásában. Szolovjov az iskolaépület egyablakos hátsó szobájában lakott. mi Isten. ilyenkor kilátszottak rossz fogai. meggyujtotta a kis lámpát. .ugy-e? Azt mind tudjuk. Fejét dus. majdnem kerek. Igy is tett. Szolovjov fejét oldalt hajtva nézte vendégét és figyelt szavaira. Elhatározta.. Csak még a poggyászát kell elhozatnia. . a falusi tanitót. Szolovjov valamivel idősebb volt Nyeusztrójevnél és egészen más szabásu. hogy felmondta házitanitói állását. hogy kicsoda. hogy minél hamarabb elutazzék.Tudom.erélyes emberek kellettek és ezért fordultak Nyeusztrójevhez is. Szolovjov beengedte barátját. . vagy meglocsollak! A recsegő padlón mezitláb közeledett az ablakhoz.Ah! Hova ilyen későn? . leült a gyürött ágyra. akivel már legalább egy tucatszor tárgyalta meg ezt a kérdést. Ez volt az oka annak. Az éjjeli őrön kivül Nyeusztrójev utközben senkivel sem találkozott a faluban. tudom.És bizzál Istenben . Az aznap esti különös. A vonat csak másnap reggel indult. Nyeusztrójev. tovább érsz.A holmidat idehozatom. nála tölti az éjjelt. Egy ideig senki sem felelt. Nyeusztrójev leült az asztalhoz és elmondta Szolovjovnak.Szolovjovhoz. Az ágyon kivül asztal és két szék volt a szobában. amikor Nyeusztrójev befejezte mondanivalóját.

ami tőle telik. fejét rázta. Aludni már nem akart.Azt mondod. . amig csak él és nem szabad önmagára gondolnia. „Majd szólnom kell Afanászjevnának”. . Nyeusztrójev csak hallgatta és néha-néha elmosolyodott. felöltötte kabátját. Vasárnap lévén. Szolovjov maga is szegény ember volt. nem másokért teszem. megjegyezte: . barátom. amelyet különösen szeretett: „Jövel és lakozzál szivünkben.) A magunkfajta embernek mindent meg kell tennie. feküdj le. oh Istenem!” Ma különös buzgósággal imádkozott. az én jutalmam itt van.Ez a metafizika nekem igen magas. amikor ezektől várod a jutalmat.felelte hevesen. mert a Nyeusztrójevvel folytatott beszélgetésre gondolt. aki abbahagyva a papi szemináriumot. A postahivatal mintegy két versztányira volt az iskolától. szerencsétlen fiatalember. Rágyujtott és mohón szivta be a füstöt. vigye el őket az ördög. mert egynek érzem magamat Istennel. gondolta. Pompás fehér hólepel boritott mindent körüskörül és a friss. hogy vajjon meddig tart még az a darab szappan. Amikor Szolovjov fölkelt. Ebben a pillanatban hét rubel 110 . amely cimére érkezett. (Öklével a mellére ütött. . Szolovjov cigarettát sodort. Mennybéli Atyám” kezdetüt. Öccse előadta szomoru helyzetét. Kitünő hangulatban volt. De Natáliára gondolva. ahol szintén valami szabálytalanságot követett el. gondolta magában és erről tüstént eszébe jutott Natália. a falusi rendőrségen irnokoskodott. HETEDIK FEJEZET Nyeusztrójev korán reggel elküldött egy embert a holmijáért. tisztitsd meg minden hibától és büntől és mentsd meg lelkünket. Inkább lefekszem aludni. A postán feladott egy levelet és átvett egy szomoru tartalmut. Szolovjov még aludt és nem is hallotta. a Szent Szüzhöz valót és végül az „Oh. hideg levegő még jobb kedvre hangolta. hogy valami terrorista vállalkozáshoz hivták meg Nyeusztrójevet és ha nem is tagadta meg. és amit teszek. Amikor Szolovjov egy pillanatra szünetet tartott.kereskedősegéd lett. Öccse irta. hogy közvetitő legyen közte és társai közt.Szolovjov apja diakónus volt . (Fölfelé mutatott. majd mikor gazdája lopáson érte.) Ő itt bent van. .Tudta. Mosdás közben arra gondolt. . fizetése mindössze havi negyven rubelre rugott. mikor ment el. mégis kötelességének tartotta. amely sürgős javitásra szorult. amit már az ünnepekre vett használatba. szinte önmagának téve szemrehányást. kocsit fogadott és kiment a vasuti állomásra. hogy két nap óta nem evett és támogatást kért tőle. Azután felhuzta magasszáru csizmáját. hanem Istenért és magamért. egy huszonhatéves. a Hiszekegyet. megirta. szokása szerint a szentképek elé állt és elmormogta a gyerekkora óta ismert imádságokat: a Miatyánkot. (A szentképekre mutatott. mert az ujj helyett keze mindig a bélés alá tévedt. hogy szándékától eltéritse. hogy elmegy a postára. Jó volna.Könnyü neked.hogy az én jutalmam ott van.Feküdj hát le. az elhalt szüleiért való imát. ha husvétig tartana. gyakran segitett másokon és sok pénzt költött könyvekre. hogy tudta volna.) Nem. a tanitás szünetelt és igy elhatározta. . Afanászjevna lánya. anélkül. miért lenne ez jó.

A nővérem azt mondja.rád talán hallgat. Azt nem tehette.Beszélj a lelkére.Hát nem félsz az Istentől? 111 . az asszony utána.hogy verheted meg ugy az asszonyt? De Parmén tüstént a szavába vágott: . mint öccse érdekében. Meg kellett tehát tagadni öccse kérését. . kifizeti. amivel tartozik. az Isten szerelméért. . Az előljáró erről hallani sem akart és követelte. de nem tud. A járási előljáró eljött az asszonyhoz. Nővérét. . . mihelyt megszerzi a pénzt. én azonban nem vezetem ki az istállóból. könyörögtem neki a nővérem miatt.Nem lehetne itt valamit tenni. majd megirom nektek a kérvényt. nem annyira a maga. . hogy adjanak neki haladékot a bérletfizetésre. Apró gyerekeim vannak. .Próbáljátok megfellebbezni. Mit tehetett egyebet.az öccse . Parmén. Már a fehér hónak se örült ugy. De másrészt. „Hát már megmondtam. vigyétek el. Az özvegy arra kérte az uraságot. hogy Afanászjevnának még a kosztpénzzel tartozik. azt mondotta. Szolovjov melléje ült és beszédbe eredtek egymással.hatvan kopéka volt minden vagyona. három rubelt mégis csak elküldött az öccsének. az majd biztatásnak veszi a jövőben. atyuskám? Szolovjov hallgatta és még jobban elszomorodott. Az iskolaszolga teavizet forralt a szamovárban. . indult hazafelé és töprengése közben olykor hangosan beszélt önmagával. hogy eligya a lószerszámot. Ha hatalmatok van hozzá. Nekem még azt is megtiltotta. a járási főnök háromhavi fogházra itélte. ha bármily keveset juttat neki. hogy Vászja . hogy semmit se küldjön.Ezért a feleletért a járási főnök háromhavi fogházra itélte.Nem tehetek semmit’. . Ebben a faluban tanitóskodott régebben.Nem szép tőled.’ „A tehenet nem adom. hogy egy kopékám sincs. . Utközben utolérte egy nyikóljszkojei parasztnak a szánja. hogy nem kaphatna-e haladékot.” .Atyuskám. hogy azonnal fizessen. . Sajnálta. hogy tagadja meg tőle a segitséget? Ezt a megoldatlan kérdést hánytorgatva a fejében.Az itélet ki van mondva és vége’. Szolovjov kiment az utcára. hogy az ura véresre verte. Az ura a háza előtt állt. Kérését megtagadták. . az asszonnyal majd megegyezik valahogy. hogy szivesen fizetne. Megkérdezte.Akkor add ide a tehenet. Alighogy leültek teázgatni és cigarettára gyujtott. A paraszt figyelmessége nem volt egészen önzetlen. Elpanaszolta.kezdte Szolovjov .tönkremegy és nem tud rajta segiteni. én meg azt tanitom.Én meg azt parancsolom. mint azelőtt. hogy add a tehenet!’ „Magamtól nem adom. A paraszt üdvözölte és meghivta. Épp tárgyalásról jött a járási főnöktől. hogy behajtsa rajta a bért. egy szomszéd falubeli idősebb özvegyasszonyt. egy asszony jött át a szomszédból.” . viszont. Mégegyszer megolvasta pénzét és eszébe jutott. hogy lehetek el tehén nélkül?” . De mit csináljon a gyerekekkel. mert nem engedte.Törődj a magad dolgával! Tanitsd a gyerekeket. kire hagyja őket? Most a főnöknél voltam. akit nekem kell. te jótevőnk vagy! Az iskola előtt Szolovjov leszállt a szánról és hazament. hogy üljön fel a szánra. hogy betegyem a lábamat a házba.rimánkodott Szolovjovnak .

Iljínszkojéban. ha mégis pap akart maradni. aki titokban pálinkát árult. olyan undort érzett önmaga ellen. mert 112 . hogy részeg vagyok? . hogy nemcsak társai. még pedig a földi dicsőségre való vágyódás. mert Isten nincs bennem. Most azonban. . Ez a valóság. ivott belőle és cigarettázott. Mikor az italt és a dohányzást megelégelte. hogy lelki üdvének és Istennek élhessen. Te pedig . Hozzám adnád. Ez tudomást szerzett egy theológiai vitáról. De azt a gondolatot. ne fecsegj bolondokat! Feküdj le inkább és aludd ki magad ebédig. hanem Arinához. Ezt a változást főként az okozta. nehogy megbántsd az idősebbet. .kérdezte az asszonytól. Ellenkezőleg.Jó. Eredj az utadra és törődj inkább azzal.Jaj. Tehát Isten veled!” Mihelyt Szolovjov ezeket a szavakat hallotta. mint a minap. hogy a magas egyházi állásban. már menyasszonyt és parókiát keresett ki számára. hogy csak azért nősüljön. azt megtehetem. Gyenge pedig azért vagyok. hogy Istent és lelke üdvét szolgálja. két pálya állt előtte: vagy a szerzetesség. csóválta a fejét. . NYOLCADIK FEJEZET Pjotr Fjódorovics Szolovjov apja diakónus volt a kosztromai kormányzóság egy nagy falujában. amikor megpillantotta. de nem ment haza. amelyet Szolovjov egyik tanitójával az egyetemes egyház jelentőségéről folytatott és amelyet a püspök Szolovjov javára döntött el. igen? .Natása? Elment sétálni. Amint ennek tudatára ébredt. vagy a világi pap tisztsége.kotródj befelé! rivallt rá a feleségére és miután az asszonnyal együtt belépett a pitvarba. Ne felejtsd el soha. Szolovjov még ott állt egy percig. hogy le ne idd magadat megint.Tán nem hiszed. na. amely magasabb egyházi állással kecsegtetett. mert gyenge vagyok. óvatosságra és bölcs mérsékletre van szükség. amelyre nézve fennállott a nősülés kötelezettsége. Afanászjevna. Egy félpalackot vett tőle. Pjotr a felekezeti iskolában tanult és mint jeles tanulót fölvették a szemináriumba. De különösen hatott reá egy intelem püspöke részéről.Oh. Mikor azonban az asszony kiment a szobából. aki a szemináriumot elvégezte. de pompás kislányod van! Szeretem és ha meg akarná érteni. Afanászjevna csóválta a fejét. becsapta az ajtót a tanitó előtt. egyetlen kivánsága az volt. hogy a szerzetesi pályáról való lemondást határozta el. egy asszonyhoz. amelyet majd el akarsz és minden valószinüség szerint el is fogsz érni. arra kényszerült volna. hanem tanitói is kijelentették. De még mielőtt a kolostorba lépett.Az Istentől félek. Felmászott a padkára és még egy darabig locsogott az igazi életről. tüstént átlátta. aki akkor még élt. hogy meg vannak róla győződve. Szolovjov az előbbi mellett döntött. fékezned és mérsékelned kellett volna magadat. Erre az elhatározásra korántsem a becsvágy késztette. csakugyan berugtam és pedig azért. hogy a papi pálya legmagasabb fokára fog emelkedni. A püspök magához rendelte és hosszas oktatás után a következőket mondta neki: „Sok dicséretreméltót hallottam rólad. Itt is a legjobbak közé tartozott és kitünő bizonyitvánnyal hagyta el az intézetet. hogy lelkében azon a kivánságon kivül. . de tőled nem. Hol van Natália? . még egy másik. menten elaludt és ebédig fel sem ébredt. Apja. Tartsd meg a tanitásaidat. hogy megnősüljön. elment Afanászjevnához. de noha Makárij atyával folytatott vitádban neked van igazad. hogy mi az igazi élet.. alacsony érzés él.Ne kételkedj benne. feleségül is venném. Mint minden fiatalember előtt. hirtelen változás ment végbe lelki életében.

mintha minden iránt rendkivül érdeklődne. amig megjött az uj házitanitó. Igy hát Porhúnovot legidősebb lánya Alekszándra vagy Lina. főként azonban iszákos hajlama miatt. De csakhamar magára vonta a háziasszony. Most már csak egy lehetősége maradt: hogy néptanitó legyen. ami nem volt könnyü feladat. hogy tanitói és ismerősei mindig jóakarattal voltak vele szemben. sajátságos pravoszláv hitet teremtett meg önmagának. amelyet olyan könnyen környékez meg a bün. De különösen felháboritotta az asszonyt. végre megszabadulna ettől az agglegényélettől. amelyet utált.ilymódon álláshoz juthat. a szentekről és főként Krisztusról. Előnyös állás volt. templomba járt. mégis őszinte „nép barátja” volt. mert fizetésén kivül még jól fizetett magánórákat adott Porhúnov nemesi marsall gyermekeinek. De ami a fő. amikor Natáliával együtt ebédelt és barátságosan elbeszélgetett vele. KILENCEDIK FEJEZET Iván Fjódorevics Porhúnov délfelé érkezett haza a városból. Minden volt. A falubeliek furcsa természete. amikor Szolovjov félbeszakitotta: . hogy nőül akarja venni. a nyolcéves Tánja és a tizéves Petja nagy bánatára átköltözött az iskolába. Nyeusztrójev nem értette meg Szolovjovot és nem tudta. Nyeusztrójevvel ellenben őszinte barátságot kötött. amit könyv nélkül tudott és gyakran idézett. Ez foglalkoztatta őt most vasárnap. megtartotta az egyházi ünnepeket. Afanászjevnánál étkezett. Alekszándra Nyikolájevna. sokat beszélt vele az igazi életről. Alekszándra Nyikolájevna csak hajnaltájban aludt el és még nem kelt föl. egyszerü lány. pufókképü Natása és a tanitó között valami különös viszony fejlődött ki: Szolovjov szerette a társaságát. egészséges. ha ezentul nem hozom többé zavarba és nem fogok tovább alkalmatlankodni. melyik táborba sorozza. különösen a két legfiatalabb. az angol nevelőnő és a három fiatalabb gyerek . Már több mint egy éve élt a faluban.fogadta az előszobában. aki semmiben sem különbözött a szocialistáktól. Olvasni is tanitotta. Alekszándra Nyikolájevna haragját. Egy iránta jóindulattal viselkedő tanitója ajánlotta neki ezt a helyet. hogy annyi elnézéssel türt meg eddig nagyrabecsült házában és bocsássa meg. ahogy otthon nevezték. a lány mosolyogva hallgatta és csak ritkán szólt egy-egy szót. a bün. Szolovjov Porhúnovék házába költözött és ott tanitotta a gyerekeket. hogy egy uriházban való tartózkodás bizonyos kötelezettségeket ró reá. Nyeusztrójev. mert nem volt elég tiszta és mert a villa helyett a kést használta az evésnél. a vidám. akinek lánya. De a lány Szolovjov kedvéért igyekezett. beszédét is mindig olyan arckifejezéssel hallgatta. Erre a lépésre nem tudta magát elszánni és azért szülei nagy bánatára a világi papi hivatás tervét is föladta. tehát jó háziasszony és anya is válik belőle. amelyet magában már régóta latolgatott. Alekszándra Nyikolájevna megmondta neki. Mikor ezen a vasárnapon kijelentette. de még be sem fejezte szavait. de Porhúnovékkal nem érintkezett. 113 .Köszönöm. böjtölt. csak nem konzervativ vagy monarchista. de másrészt nem tartozott a forradalmárokhoz sem. Talán idővel házat és földet is tudnak szerezni. visszataszitónak és minden erkölcsöt kigunyolónak találta. Többnyire ő beszélt. hogy Szolovjov a parasztok társaságában kétszer is lerészegedett. Az volt a szerencséje. ittas állapotban olyan gondolatot fejezett ki. nem nagyon tisztelték.a két legkisebb még a dada gondjaira volt bizva . Egyéni. Ugy vélte. Elfogadta a tanitói állást Nyikóljszkoje-Porhúnovóban. hogy egészséges. Még ottmaradt néhány hétig. Azután a gyerekek. urvacsorához járult és szerette az evangéliumot.

. Mit tehetek már most?” . a gyerekekhez. aki nagyon csinos. finom. feszes egyenruhát házikabáttal és papuccsal cseréli fel. vidám. Meg volt mindene. Jó tanitó volt és forradalmár létére is derék ember. . üdearcu kislány volt. . milyen gyalázatos nő is vagyok én!” „Milyen csunya dolog volt részemről. A gyerekeket már láttam. aki apró hibái és szertelenségei és korához sehogysem illő könnyelmüsége ellenére pompás teremtés volt. ha dolgozni támadt kedve. . nagyon későn feküdt le. nincs más mód.mondotta az asszony és magában hozzátette: „Istenem. hogy szerezzen egy másik diákot. hogy nálunk marad. gyengéd és szeretett asszony. csak átnézem a postát.Megirom Misának. nyilt.Nem. sőt még annál is több.Igen. mennem kell. örülök. aki urának egyhangu életébe szint és változatosságot varázsolt. ha izgatottnak látta: nem vett észre semmit és utazásáról kezdett el beszélni. szép gyermekei. akik fiatalkorunkban nem éltünk tiszta életet. a tizenhat éves Linának. 114 .Verekedtél megint? . elment.Megcsókolta a gyerekeket.Semmi baj. Megcsókolták egymást.És mi van Nyeusztrójevvel? Nem akar mégis itt maradni? .Ugylátszik. hogy meggyanusitottam ezzel az emberrel”. Ugy látszott. Ezért ura most is ugy tett. nagyon jól. ha az ember hazajön hozzád. kénye-kedve szerint járt-kelt házában. nem tudtam. El sem tudod képzelni. hogy van a mama? . mindig ez a nyomorult gyanakvás kinoz.Igen. Nem kellett immár gondosan lépkednie és folytonosan körülnéznie.tette hozzá hangosan. . a megszokott anyagi és szellemi környezetbe. Pjotr Vasziljevics azt mondta. azt hiszem. jóleső megkönnyebbülés és felszabadulás érzése fogta el.Hogy tudtam volna megcsinálni? . Hát te hogy vagy? . Valahányszor hazajött családja körébe. férjének igazi élettársa.Óh. hogy itt vagy.Köszönöm. De mindenekfölött itt volt ez az aranyosszivü.. ellenkezőleg. . mintha az asszony kicsit izgatott volna. Még mindig reméltem. Pjotr Vasziljevics a ház öreg szolgája volt. Ő. Porhúnov elszundikált a szobájában és csak a felesége keltette fel. leülhetett iróasztalához. puha divánjához. nyugodtan.És mi van Nyeusztrójevünkkel? Azt hallom. . Ugy-e te is jösz mindjárt? . hogy elvitte a holmiját és elutazott. parasztjaival és cselédségével mindig békés viszonyt tartott fenn.Kár. hogy alszol.. . kényelmes pamlagán pihenhetett. Hogy vagy? . de ez nála elég gyakran fordult elő. amit szivelelke kivánt: egészséges. .Jövök. amennyit akart. . mint aki a kényelmetlen. olvashatta a legérdekesebb könyveket. mint mindig. szeliden megsimogatta a nyakába gyürüző fürtjeit és mosolyogva kérdezte: .kérdezte a kis Petjától. „De minket férfiakat. villant át Iván Fjódorovics fején.Ezekkel a szavakkal a szobája felé indult. Különben jól van.Nem sikerült tehát maradásra birnod? . milyen jó. második énje. De már csengetnek reggelihez. pontosan felszolgált étkezései.Nos. bocsásd meg.

Rettegett. 1909. amely a szocialista eszmék terjesztését tüzte ki céljául a munkások közt. 115 . Harminckétéves volt. Az élet rendes medrében folyt. Az uj házitanitó. Minden hibája. Tőle nem jött hir. a gyermekekhez való viszony hasonlóképpen. polgári foglalkozásánál fogva a zemsztvo statisztikusa. hogy nem viselheti el. amiben akaratlan tulzás volt. szilárdan meg volt győződve tökéletességéről. egyszer a fővárosba is. mely talán romlásba dönti. akit ismerősök ajánlottak. a szerelem és a sorsáért való aggódást. ezzel az. Három hónap mult el. de mint forradalmár a „narodovolcok” végrehajtóbizottságának tagja és egy körnek a feje.. gyengédsége. miért tegyem tönkre a nyugalmát? De másrészt hallgatni sem tudok”. És már nyolc év óta . az ő neve azonban nem került a nyilvánosság elé. több izben be kellett utazni a városba. Ez történt Alekszándra Nyikolájevnával is. A legborzasztóbb azonban most az a tudat volt. nyugodt embernek bizonyult. aljassággal? Nem mondhatom meg neki. Nemcsak képzelete csinált belőle tökéletes embert. hogy testi sebek és betegségek mélyen bevésődnek az emlékezetbe s egyrészt fájdalmat okoznak. A házastársak egymáshoz való viszonya változatlanul jó maradt. De éppen az az emberi élet átka. müvészi érzéke. hogy az ő gyerekét hordozza a szive alatt. Az asszony figyelemmel kisérte a forradalmárok mozgalmairól szóló hireket. minden fogyatékossága eltünt az asszony szemében: minden jó tulajdonság foglalatát látta benne. Egy sógornak a családja eljött vendégségbe.. a másik. lelki sebeket azoknál az embereknél. ahol a régi ismerősökkel való találkozás uj gondolatokat vetett felszinre. gondolta magában az asszony. TIZEDIK FEJEZET A nagy egyetemi város egy szegény negyedében Perepjólkina özvegyasszony házában már második éve lakott Matvéj Szemjónovics Nyikolájev. Szégyene. amint kiment a szobából. Ez mentette meg a szégyen és a megbánás gyötrelmeitől. Leült a reggelihez és a hétköznap gondjai egészen elfoglalták s elfeledtették vele a megbánás.. Szelleme. A gyerekek szamárhurutot kaptak és emiatt minden egyéb feledésbe merült. csodálattal töltötte el az asszony szivét. jósága.egészen a forradalom ügyének szentelte magát és társai közt előkelő helyet foglalt el. őszintesége.amióta mint negyedéves vizsga nélkül távozott az egyetemről . lelke mélyén. hogy ennek a szerelemnek a boldogsága kimondhatatlan: érdemes érte szenvedni. főként azonban önmegtagadása. mig az erkölcsi. ha erre gondolt. másrészt védekezésre inditanak. ha nem bizik szerelme legyőzhetetlenségében. hogy tovább éljek ezzel a hazugsággal. De akkor eszébe jutott ő. akik nem élnek benső lelki életet. Fölmerült előtte átszellemült szerelmes arca és ugy tünt föl neki. bünbánata oly erős volt.„Lesz-e erő bennem.. amelynél életét és szabadságát kockáztatja. a mindennapi élet apró gondjai és a megszokás lassankint begyógyitják és behegesztik. amilyennel még sohasem találkozott életében és akinek nem volt párja a világon: nem. Csak ne rohanjon könnyelmüen vesztébe! Bizonyára valami vakmerő vállalkozásról van szó. Kisajátitások és merényletek napirenden voltak.

amelyek az uralkodó osztályok többségét csaknem beszámithatatlanokká teszik. amelyben vagyok. Most pedig. amelyben az emberiség elnyomott. Lehetséges.testi erőim gyengülésének mértékében egyre erősebben ráeszmélek helyzetem egész bünös voltára és egyre jobban szenvedek ettől a helyzettől.helyzetemet. a felszabaditott néptől való félelem. Alexándr Ivánovics Volgin. Aligha létezik egy olyan meghajszolt. az a helyzet.annak a helyzetnek az igazságtalanságát. amelyek közt élek. ruházkodás. Volt idő. hogy ne tulozzam amaz osztályok büneinek leleplezését. a maga világában köztiszteletnek örvendő agglegény. hogy lássam és el tudjam mondani az igazságot. amikor megpróbáltam megváltoztatni ezt az én . nem tudok. hogy ez a helyzetem azt követeli tőlem. Ugyanugy képtelen vagyok beleesni az elnyomott és rabszolgaságba döntött nép és védői. nincs erőm elmenni belőle. hogy a testi szükségletek . mozgás . akik nem látják e nép fogyatékosságait és hibáit és ugyancsak nem akarják látni a mult azon enyhitő körülményeit és bonyolult feltételeit. . de a mult bonyolult körülményei. lelkileg is szenved. MÁSODIK FEJEZET Egy több mint 1000 gyeszetyin föld tulajdonosának gazdag falusi házában vendégeskedett felesége unokafivére. És valóban. 116 . alvás. Igyekezni fogok ezt képességeimhez mérten kihasználni. hogy az igazságnak megfelelően elmondjam.életem követelményeivel összhangban nem álló . Az önigazolás óhaja. de erőlködnöm kell. Régóta érzem ezt és ez az érzésem az évek során nőttön-nőtt és az utóbbi időben legmagasabb fokát érte el. vagy (helyesebben: nem tudtam és nem volt erőm kiszabaditani magamat közülük. családom és annak követelései nem bocsátottak ki a karmaik közül. és kinyissam esetleg a szemeit azoknak. hogy a sors éppen ezért is állitott ebbe a különös helyzetbe. sem a szegények és elnyomottak irigysége a gazdagok és elnyomók iránt. amit érzek és ezzel a vallomással ellensulyozzam esetleg azt. és hasonlókép a nép irigysége és elkeseredése hijján a legelőnyösebb körülmények közt vagyok abból a szempontból. amelyek helyzetét lelkem minden erejével gyülölöm s amelyek életében való részvételtől nem tudok megszabadulni. hogy elmondjam e helyzetről a teljes igazságot. annak a tulnyomó többségnek a helyzetét. És ime. hogy leleplezzem az emberek közt kialakult viszony minden hazug és bünös voltát. és alighanem a legelőnyösebb arra. alighanem a legalkalmasabb arra. ami oly erősen kinoz. még ha csak részben is. hacsak részben is. amit én olyan világosan látok.mint ahogy én érzem most . kegyetlenségét és minden borzalmát. csodálatos a sorsom. nem tudom megváltoztatni életemet ugy. koldussorba döntött többsége van. nyolcvanadik életévem betöltése után. Én éppen ilyen helyzetben vagyok: nemcsak nem kivánom magam igazolni. és megkönnyitsem esetleg. Kinosan érzem most mindezt és ennek dacára ebben az erkölcstelen. testi erőim kimerültével már nem is próbálkozom megszabadulni és különös. a demokraták mindennapos hibájába. az a gondolatom támad.kielégitését ne kisérné nyomon a büntudat s a helyzetemért való szégyenkezés. a helyzetemet. nem birom. amely testileg is. ELSŐ FEJEZET Milyen furcsa. bünös környezetben élek és nem birok. aki csak századrészben is átérezné . amelyekkel való érintkezésemet szégyenlem.Második fogalmazás. egy moszkvai bank 8000 rubel fizetésü alkalmazottja. hogy ez az én helyzetem nincsen hasztalan. Hogy legalább ez enyhitse. akik még nem látják azt. melyet nem homályosit el sem az ön-igazolás óhaja. szenvedő szegény ördög. megalázott.étel. vagy legalább is néhánynak azok közül.

a kulcsárnő és a bevásárló gondoskodásainak. tegnap levetett cipőjével. azután elfujta a gyertyát. A viz elő volt készitve. a forró tej. aki ezért. az ebédlőben. oldalára feküdt s bár sokáig hánykolódott.a függönyök le voltak huzva. keményitett ingét. . a tejszin. hogy milyen irányba vegye aznapi sétáját. vette óráját. oldalt őszbecsavarodó szakállát. mindezt a holmit kiállitotta az ajtó elé. a tegnapi vintről és Fjódoritról. vagy öt percig a hátán feküdt. hálóköntösébe. hogy teljesitésekor már a legcsekélyebb undorodást sem érezte. hogy a nap ne zavarja akár tizenegy óráig is aludni. a tiszta. Ezüst cigarettaszelencéjét és villanyos öngyujtóját és két zsebkendőjét betette a kabátjába. Különben ez ráér azután is. csillogó nadrágtartóval biztositott nadrágját. mellényét. Az óra tizenkettőt mutatott. de lehet Portocskiba34 is (ilyen nevetséges neve volt az erdőnek). a másodszülött fiu tanitója és ez a fiu és a házigazdának . fényesre tisztitott. megkérdezte. hatunokás lakáj. haj. családos. egy óra körül mégis elaludt. zokniját.egy nagybirtokosnak. Alexándr Ivánovics fésülködni kezdett. aztán kiment. A vendég megköszönte fáradozását. aki már harminc év óta szolgált a házban.és szakállkefék. majd ritkuló haját vette hasonló kezelés alá. a vaj és a sokféle zsemlye és sütemény. azután levetette kabátját.a másolónője. maga pedig lefeküdt a tiszta. 34 Portocski = (alsó) nadrág.vagy ezüst kinézésü szamovár. De Szemjon Nyikolájevics levelét is meg kell válaszolni. Lehet a parkba. kitette a szalvétával leteritett asztalkára aranyóráját.és fésülködő szerszámok: szappan. Miután sietség nélkül megmosta az arcát és kezeit. zemsztvói előkelőségnek és mezőgazdasági cikkirónak . leült egy puha karosszékbe és cigarettára gyujtva arról kezdett gondolkodni. fog-. mosakodni és öltözködni. Alexándr Ivánovics bement hálószobájába. Sztyepánra hagyva az általa okozott rendetlenségnek és tisztátalanságnak eltakaritását. hogy az öltözködés után kipihenje magát.betette a mellényzsebébe. nagy szattyánbőr erszényét. Alexándr Ivánovics órájára pillantott: még nincs késő. „Talán Portocskiba. Miután megnézte magát a tükörben és megelégedéssel vett tudomást külsejéről. damaszt-abroszon már csillogott az ezüst. magától értetődően az ötvenéves lakájra. sorra véve emlékezetében az elmult nap benyomásait. arról a tegnapi neveletlen viselkedéséről. kiporolt és kikefélt ruhájával és összehajtogatott keményitett ingével. Maga a házigazda már nyolc órakor kiment a gazdaságba. Az asztalnál csak egy egyetemi hallgató ült. sikertelen fia volt. gondosan kitisztitotta a körmeit. melynek folyamán minden ok nélkül gorombáskodott apjával. nadrágját. amelyet barátjánál szándékozott eltölteni. kidobta füléből a piszkos vattát és frisset dugott be. ahogyan a mindig kijáró borravalót nevezte: . Azután sürü fésüvel látott neki a fejének. Felvette alsó fehérnemüjét. hogy milyen idő van . Először a kettős angol kefével kétfelé kefélte a tükör előtt göndör. akinek még pirkadat előtt sikerült besietnie a falujába.jó „honoráriumot” várt Alexándr Ivánovicstól és annyira megszokta ezt a munkát. Fjódorit a házigazda felnőtt. frissen felhuzott ruganyos ágyra.és kezdett tisztálkodni.Este. bebujt papucsába. a nadrágzsebébe betette az erszényét. két matraccal. azután a ritka teknősbéka fésüvel kifésülte.” Határozott mozdulattal felállt. Alexándr Ivánovics bement az ebédlőbe. Reggel nyolc órakor felébredve. Ott. Az öreg. szivaccsal ledörzsölte fehér. A kávé mellett Alexándr Ivánovics elbeszélgetett a tanitóval és a másolónővel az időjárásról. 117 . . ameddig a háziak többsége aludt. azzal a pénzzel. köröm-. amennyit az utra és apró kiadásokra vett magához a két hétre. hála egy másik lakáj. Alexándr Ivánovics cigarettára gyujtott. cipőjét.öt perc hiányzott már csak a kilenchez . mellényét és még kabát nélkül. bajuszkeféjét és fésüjét. ami a 180 rubelből maradt. Sztyepán. körömkésecskék és ráspolyok. ott állt a kávéfőző. és belebujva hálóingébe és hálóköntösébe. a háziakkal játszott vinttől fáradtan. zsiros testét és megmosta a lábait. pénztárcáját. hogy sihederfiának megfenje a kaszáját. azaz ki voltak mosva és tisztitva a tegnap bepiszkitott mosdó. ezüst cigarettaszelencéjét. csöngetett. lábujjhegyen besietett hozzá. három párnával és ráöltött lepedőjü takaróval. angolkészitményü cipőjét.

„Egész Európában nem találni egyetlen ilyen tehenet. a házigazda nővére.Fjódornak hivták. . de a második évben abbahagyta. a lugas mellett és kiért a földekre. elől pedig. A parkban kellemes volt. Mellettük elhaladva. Az egyenes ut a park felé a nyájon keresztül vezetett. Mikor Alexándr Ivánovics megismételte a kérdést. ugyanott a kertész valamit méricskélt és egy legény valamit fuvarozott szekerén. a kétfelé kefélt szakállra és főleg az arany szemüvegre és nem tudott tüstént válaszolni. falun élnek”. a két sovány tehén rámeredt. durva. egyik a másik után elrugaszkodott. visszaemlékezve gyakori külföldi utazásaira. Nem ugy. Alexándr Ivánovics a régi parkba jutott. néha mindennap.” És Alexándr Ivánovicsnak kedve támadt megkérdezni: hová vezet ez az ut. de a földeken még kellemesebb. falun sem lehet nyugodt az ő agronómikus terveivel és zemsztvójával. A Portocskiben tett sétája után. disznók. hogy hiányzom már neki. Elsziva egy cigarettát. amely szögben tért el attól. Ez a Fjódorit még aludt és aludt az egész háznép is. miközben fejét csóválva uj cigarettára gyujtott és rugalmasan lépkedett erős lábaival kemény. egy volt kormányzó özvegye és egy tájképfestő. egyenes uton indult visszafelé egy földcsikon keresztül. amikor az. gondolta magában. Alexándr Ivánovics teli tüdővel lélegzett és örült életének. vastag. amelyet vagy 50 gyeszetyinnyi területen gondozott ösvények csikoztak. mint itt. hogy Nyikoláj Petróvics itt. nevezetesen: maga a háziasszony. itt. a háziasszony kereszt-. kupalaku ágy volt kiképezve. piszkos ingben és sapkában. ahol olyan kellemesen pihenheti ki magát a bankban végzett fáradságos munkája után.A mienk. a fiu magához tért. Alexándr Ivánovics az előszobában vette panamakalapját (20 rubelbe került). oldalam ugyancsak virágokból monogramokkal. . amelyen éppen szántottak.” És Alexándr Ivánovics.felelte. juhok. piros és kék virágokkal szabályosan csikozott. gondolta. esetleg ötig.és vezetéknevének kezdőbetüivel. Jobbra festői piros-fehér szinfoltoknak látszottak a krumpliszedő asszonyok. aztán a magántermészetü kérések. de ez az ő akarata.Kié ez a nyáj? A fiu rémülethez közel ámulattal nézett a kalapra. A fiu bocskorban és kapcában volt. Annyira meg vagyok elégedve. balra a rét és a gabonaföldek és a legelő nyáj. aki a házukban élt. hogy mennyit dolgozik télen a bankjában. A virágokkal diszitett terraszról az előkertbe ért. azután beállt a lovastestőrséghez. Alexándr Ivánovics elsétált kedvenc ösvényein. a disznók ugyancsak. A juhok megijedtek tőle. Magához szólitotta a fiut. arra gondolt. ölberakott kezekkel és mindent leszólt és mindennel elégedetlenkedett. faragott. s most ott élt a birtokon. „Mégis mennyire el vagyunk maradva Európához képest”. atyai. Aztán az ülések. amelynek közepén fehér. Portocski sötét-zöld tölgyei. Egy pásztorfiu kurjantott a juhokra és pattogtatta ostorát. már egyáltalán nem volt nevetséges. amelynek ernyője le volt tépve. ugyan. de ez már nem tart sokáig.mondta fejét csóválva és mosolyogva Alexándr Ivánovics. angolgyártmányu cipőjében. de szintén megunta. „Boldog emberek. különösen most. elefántcsontfogantyus sétabotját (50 rubel) és kiment a házból.Hogyhogy a mienk? .” És elmosolyodott. amelyen ő ment és hogy kié a nyáj. de egyszer valaki tréfából vagy szándékosan Fjódoritnak szólitotta és ez a név annyira nevetségesnek tünt fel. amit tett. „Kilenctől kettőig. az unokanővérénél. 118 . . borjak. Ezt a fasort a parasztlányok tisztogatták ásókkal és seprőkkel. . „Igaz. kissé jobbfelé. Beiratkozott az egyetemre. Anna Mihájlovna. Lehet. S aztán a Duma. Igy volt ez most. vállán lyukas. hogy rajtaragadt még akkor is. A földön parasztjószág legelészett: tehenek. Ezt könnyü mondani. és e virágok mellett befordult az évszázados hársfasorba.

S a legyek nagyon bántják őket. .azt akarta megirni barátjának és tisztviselőtársának. . . szakadozott kaftánban és sapka nélkül. hogy mindent elfelejt.. hogy öt gyereke van. anélkül. elmondta.Hát ez az ut hova vezet? A fiu megmondta és Alexándr Ivánovics folytatta utját a ház felé.Hogy hivnak? . . A ház elé érve. Nyikoláj Petróvics az előszobában állt.A nyomor hajt. amint az előszobában találkoztak. gondozott fajló ezüstöves.Lehetni lehet. És letérdelt és nem kelt fel. Ha lehetséges. . . . Az ajtó előtt egy mezitlábos paraszt állt. azon gondolkodva.Alamizsnát kérni. bárhogyan igyekezett is Alexándr Ivánovics rábirni. Alexándr Ivánovics elővett egy háromrubelest és átadta a parasztnak. hogy mit kiván. és nem tanultál meg? . . pardon.Pirogóvói. hogy Nyikoláj Petróvics beutazik a városba és ő levelet akart küldeni vele Moszkvába. 119 . . A paraszt földig hajolt előtte.. Arszéntyij? .kérdezte a házigazda. Alexándr Ivánovics bement a házba.Miért? . hogy minden igyekezete dacára mégis rosszul áll a népoktatás ügye. a lovam felfordult. Eszébe jutott ugyanis.fordult Nyikoláj Petróvics a kocsishoz. hogy a napon fekete lakktól csillogó kocsi elé fogott négy erős. de csak egyetlen lova volt és sirva fakadt.Nem. Várhatunk egy keveset. nem tudok. Teljesen kiment a fejemből. Azonnal megirom.Nem.Pardon. . látta. kékkaftános kocsissal a bakon már ott áll a tornác előtt. . meg-megrázva csengetyüit. A házhoz közeledve. Olyan jól érzi magát itt az ember.Jártam. A lovak amugy is már negyedórája várnak. Pedig a levél nagyon fontos volt.Azonnal utazom. . jóllakott. hogy már 12 felé jár.Irni-olvasni tudsz? . A paraszt beszélt a helyzetéről. .Hát a levél? .Hogyan. Alexándr Ivánovics megkérdezte.Nyikoláj Petróvicshoz jöttem.S most mit akarsz? .a levél azonban még nem volt megirva. . hogy felállt volna.Aztán hány éves vagy? . Meghajtással köszönt.Nem tudom. hogy szerezzen meg a számára egy árverés alá kerülő Madonna-képet..Nos. csak minél gyorsabban. hogy a mienk? . hogyan fog csipkelődni Nyikoláj Petróvicson afölött. Alexándr Ivánovics kérdezősködni kezdett. talán nincsen iskolátok? . .Mi az.felelte a paraszt. A házigazda.Mítrij Szudárikovnak. Alexándr Ivánovics megnézte az óráját és bosszusággal állapitotta meg. .

Fjódorit komoran hallgatott. fütőkön. aki segélyt kért.Azonnal. megirta a levelet.mondta a kocsis. Néha csend állt be és ilyenkor Fjódorit lépett az előtérbe s a helyzet kinosan unalmassá vált. de a „Novoje Vremjá”-t35. A csődört 35 Az első három liberális.Boriszák. fel nem szolgált ételt hozatott és a lakájok ki. Andréjevkába. De valamennyien erejükön felül ettek és beszéltek. Az elülső lábakról Mítrij letépte a patkókat és odaadta feleségének. Első dolga az volt. amit csinált. kuktákon és végezve a lakájokon. felszolgálva és lehordva a hideg és meleg ételeket. aki elhult lova miatt jött kéregetni. most meg hizlalhatjuk a legyeket. sem beszélnie. nem szabad elásni. a „Rjecs”-et és néha a „Russzkoje Szlovo”-t olvasta. . ásványvizes palackokkal. amikor nem indulnak? Ugy siettünk a fiukkal. Ő csak a „Russzkije Vjedomosztyi”-t. öngyilkosságokra. amit csinált. segitett neki a csődört a szekérre dobni is. . Villásreggeliig Alexándr Ivánovics az ujságokkal foglalkozott. hogy elment Szanyinhoz. hogy a csődört kivigye a határba. . HARMADIK FEJEZET A parasztot. Senkinek sem akaródzott sem ennie. kertészeken. és mindaz. kizárólag ezzel foglalkozó ember munkájának. A háziasszony szünet nélkül fecsegett.megjött Szanyin is. tudományos ujdonságokra. hogy az urasághoz eljött. magában pedig ezt gondolta: „mit parancsolják. de visszafordult és megkérdezte Nyikoláj Petróvicsot a parasztról. az utolsó konzervativ napilapja volt a cári Oroszországnak. melyet a házigazda járatott. Azután elkérte a szomszédja lovát. Alexándr Ivánovics meghallotta a villásreggelire hivó harangot. kitépett csekkönyvéből egy lapot.ahol megdöglött. Mítrij Szudárikovnak hivták. ostobaság. behozva. a másik teljes. Kérlek.Viszontlátásra. kvasszos. kolerára és versikékre. kancsókkal. miniszterek cselekedeteiről és a parlamentek határozatairól . gondolt és beszélt. hogy minden kiesett a kezünkből.kezdve a mosónőkön.” . Ilyenkor aztán a háziasszony valami uj. boros. köztársasági elnökök. amit az unokanővére beszél. siess. a tanitó egy-egy szót váltott az özveggyel. Sztyepán megsajnálta. a konyhába és a kulcsárnőhöz. de tényleg sajnálatra méltó. . . Amig várakozott rá és megalkudott vele a bőr árára nézve. szalvétákkal.mint maga nyilván hitte. mert neki magának kellett burgonyát behordania.Miért ne lehetne várni.higgadtan és szokásához hiven átment a szinházakra. ebédre fordult az idő. hogy befogjak. elmondva mindazt. A megelőző nap. Miután a politikai hirekről . elővette irómappáját. Az egyik csak féldarab volt. Igy ment ez a villásreggeli egész ideje alatt. 120 .és berepültek.az ásó tompa volt. hogy mindaz. . Alexándr Ivánovics megindult a szobája felé. Hála több mint tiz. . A pecér Szemjon nem volt odahaza.Láttad őt? . kulcsárnőkön és edénymosogató asszonyokon. de nem mutathatta ezt és tápot adott a beszélgetésnek. . reggeltől estig lótott-futott a felfordult csődör miatt. gondolt és beszélt. .a császárok. kitöltötte 180 rubelről és betéve egy boritékba. folytatva a szakácsokon. Andreján nem adta a lovát. Mig a gödröt megásta.elragadó volt és mindig a legnagyobb élvezetet szerezte mindenkinek. azonnal. és két lakáj szünet nélkül futkározott ide és oda. kiment Nyikoláj Petróvicshoz. a pecérhez. nagynehezen megkapta Sztyepánét. Alexándr Ivánovics bement szobájába. Alexándr Ivánovics érezte és tudta. kivéve a legostobább embereket.az asztal nyolc ezüst teritékre volt megteritve. .. kezébe se vette. abrosszal. szikrázó kristállyal.

Mítrij holtra fáradt. füsttől fekete kunyhóban már be volt fütve. mondd meg. Mítrij. hogy Kaluskinék. ujból a szájába vett egy korttyal és megmosta az arcát.Nagyapa a szérüskertben van. mig a másikkal a csecsemőt szoritotta piszkos ingéből kivett. A három versztára levő urasági szérüskertből egyszerre csak felhangzott a gőzcséplőgép füttye. bánatában betért Matrjónához. Azt üzenik. A munka forrt. a pénzt odaadta az asszonynak. Leánya éppen a vizet hozta. Mítrij bácsi. Tudta. és most nincsen lova. csupán négy rubel 80 kopékája maradt a bőréért. tüstént a dolgozókhoz lépett. A konyhakertben. A nyolcvanéves öreg gazda már hallott a csapásról. rendbehozta és lesimitotta haját és göndör szakállát. mert az előző héten őnála dolgoztak a bérbevett lovas cséplőgéppel. hogy hová álljon . öthetes. el kell menni. . Felkelt. ismét más asszonyok és parasztok nagy szalmakötegeket nyujtottak fel a boglyán álló parasztnak. pirkadat előtt ébredt. És a gazda. Köszöntötte és megmutatta. szalmát adogatni.Viz mért nincs? . Igy ment a munka megszakitás nélkül ebédig. Elmegyünk az urasághoz. amely mellett Mítrij elhaladt. .a kazalhoz. El kell mennem Ugrjumajába. és szive összefacsarodott. . ugyanolyan szegény ördögök. Mítrij a szöglet felé fordulva háromszor keresztet vetett magára. Szanyinnal kiivott egy félmeszelyt. rongyos kaftánjával betakarózva. Talán vissza is jött a lány.Jól van. . Az utcáról egy tizéves leány jött be. nadrágban. megfeszitve az istrángokat.A nagyapád hol van? . egyenes testtartásu öreg Maszéj. jövök. csak ritkán hagyva ki egy-egy megakadt szalmaszál miatt.Már küldtem érte. A kakasok már háromszor is kukorékoltak. Mítrij levetkőzött. A düledező.Jól van. amikor visszagondolt a tegnap történtekre: hogyan vergődött. . piszkos. Kaluskinéknél már régóta egyenletesen bugott a cséplőgép. Mítrij a szájába vett egy kortyot és megmosta vele a kezeit. szokása szerint. lelógó melléhez. Az ostoros egy és ugyanazzal a hanggal kurjongatott rájuk: „Na. mint ő. megigazitotta a nadrágját. kedvesek!” Néhány asszony a kévéket bontotta szét. Levetkezetlenül aludt. Az asszony félkezével szalmát dugdosott a kályhába. összeveszett feleségével és lefeküdt a pitvarban. Mítrij a szérübe ment és tüstént munkához látott. visszajött. fordult fel a csődör. . magas. a padról felkapott egy rongyot és kiment a pitvarba.Igen. kezeivel kotorta ki a krumplit és tette be egy kosárba. a legkisebb csecsemő. Az ostoros körül sovány lovak jártak körbe.lenyuzta. összecsavarta és a kerités alá dugta rongyos kaftánját és kettőzött szorgalommal látott neki a munkának: villájára vette a szalmát és feldobta a kazalra. mások a szalmát és a kalászokat gereblyézték össze. előbb kiment az udvarba s utána bement a kunyhóba. jövök.Jó egészséget. Négyen voltak. Miután megkapta a három rubelt Alexándr Ivánovicstól és ugyanannyit Nyikoláj Petróvicstól. Ugrjumajába? . de nem mintha nem hittek volna nekik: egyszerüen meg sem hallották a figyelmeztetést a munka és a róla folyó beszélgetés hevében. 121 . azért hivják csépelni. hogy tiz óra körül ott leszek. vette ásóját és gereblyéjét és elment Kaluskinékhez. egy szál piszkos ingben. egy mezitlábas fiatal leány egy szál ingben. a nyolcvanéves. hogy gyere csépelni.mondta Mítrij. aztán bedobták a gödörbe és beásták. megtörülközött a rongyban és ujjaiban. rugaszkodott. és kiment az udvarba. amely Mítrijt érte. Felesége és a lányai a kunyhóban maradtak. A füsttől köhögni kezdett.

. Adjatok Krisztus szerelméért. ez nem szép tőled.mondta a gazdasszony. Mítrij nem feküdt le. hanem a boltoshoz szaladt dohányért. megköszönték gazdáiknak az ebédet és kimentek pihenni. Márfa engedelmeskedett. Kenyeret és sót. .Béke a háznak. Az aggastyán a kamraajtóban állt.Anélkül is találgatom. hanem valami diszletet. Itt van egy kedves.a gazdákon kivül kilencen voltak . ahol elismerték a halálbüntetés szükségességét. . Itt van ellenfelük. az emberek már ujból munkába álltak.s mikor visszatért. .Vágj le. falánkságban és paráznaságban töltötte el és aki a „Novoje Vremja” cikkének olvasása közben csodálkozik a kormány értelmetlenségén. amely megengedi „Az orosz nép szövetségé”-t. erkölcsi vakságra kárhoztatott gyermekek. hogy ne önmagát. nyugodtan élve le éveiket. Itt van a vendége. aki a „Russzkije Vjédomosztyi”-t olvassa és csodálkozik a kormány vakságán. egy volt kormányzó. tarisznyával a vállán és nagy mankóval. emellett gyakran jószivüek. Elbeszélgetett a gyomeni paraszttal. aki leánykájának felolvassa Fuchs-kutya történetét. hogy felezzünk meg mindent. Leves volt kenyérrel és főtt krumpli kvasszal. . gyermekek. nyugalombavonulása után is élvezett fizetéssel. zöld férges almát rágcsáló gyermekeket és megszokja. . jó anya. hogy már szükségük sincs kereszténységre vagy bármilyen más vallásra. imádkoztak. aki egész életét tétlenségben. Igy dolgoztak estélig. . És itt van ez a kedves leányka. ezer és ezer gyeszetyin birtokosa. valamennyien . A munka most még élénkebben fellángolt.Isten adjon neked . .Ebédelni. Nyikoláj Petróvics. Márfa. Egy szempillantás alatt felhányták a kicsépelt szalmát a kazalra és a szérüskertben megtisztitották a pelyvás szemet a kalászoktól. majd bementek a kunyhóba.helyetfoglaltak az asztalnál. itt van egy öreg aggastyán. nézve és nem látva őket. fiatalemberek. * És ezek közt az emberek közt nyugodtan élnek olyanok. amely megszánta a nyulakat. egy darab kenyeret. És élnek e korszaknak közepette. ugyhogy miután elvégezték a szentképek előtt az imát. annyira magasabban állóknak tekintik magukat. az aggastyán öregasszony-menye. akik magukat keresztényeknek vagy annyira felvilágosultaknak tartják. kikérdezte a marha-árakról.nem maradt más hátra. A koldus elment. aki látja sétáin a mezitlábas. éhes.Ne vétkezz. Vágj neki.. hogy elég lesz-e. Ebéd közben egy félkaru koldus jött be a kunyhóba. Ime.Elég volt. Borzasztóan vágyódott egy cigaretta után. aggastyánok. Márfa. mint hogy eladja tehenét . 122 . . aki helyesléssel olvassa a jogászok gyüléséről szóló beszámolót. amely az egyetemre bocsátja a zsidókat.mondta az ostorosnak. A koromtól fekete kunyhóban már minden elő volt készitve és az asztal körül padok álltak.magunknak sincsen. Miért van ez? 1910 augusztus-szeptember. A cséplőmunkások felálltak. tájképet lásson bennük. anyák. félrevezetett. szerencsétlen. szenátor. vénasszonyok. Isten azt parancsolja.

szintén felüditette Iszidór atya lelkét. arra is kellett gondolnia. Mikor ezt reggel hallotta. a nyugalmazott gárdaezredesből az alázatos Iszidór barát lett. valamint arra az örömre. öreg. Istennek lelkében való egyre erősebb felismerése. megcsinálja a szokott kézmozdulatokat. aki helyettesiti a földön. egyszerü és mélységesen vallásos sztareccel folytatott beszélgetései. teljesen elfojtotta a csüggedés érzetét. hanem megerősitették abban a tudatban. hogy belőle. A hetenként való misemondás. mint mentorát a sztarecot. mégsem történt meg vele az. hogy megmenti őket a hitetlenségtől és az elkárhozástól. Mihelyt kitudódott. ami várt reá. amely utóbbi időben gyakran eltöltötte. kivált Szent Pál leveleinek olvasása. valósággal megostromolták a látogatók. rádöbbent. hogy megszabadult a test bilincseitől és örömét az elragadtatás fokáig emelték.a sztarec tanácsa számára parancs volt . valamint a testi fáradtság. hogy lesz. És amikor a nő szavaira emlékezett. hogyan hizelegtek. lehunyt szemmel ült a monostor templomának szentélyében. teljes kielégitést szerzett neki. Noha már negyedfél év mult el azóta. akikkel nem érintkezett. az istentiszteletek alatt pedig a templomban a barátokat. egy leánynevelőintézet felügyelőnője. nem tulajdonitott e szavaknak semmi jelentőséget. A testi és szellemi fáradtság. ismét visszamegy az oltárhoz. amikor feláll. amikor is szüntelenül a földi élet mulandóságán elmélkedett és felismerte magában Istent . látnivalóan lelkes hive emlitette. Ennek az időnek a vége felé megesett vele. mit mondott neki a hizelgő számtartó. kezébe veszi az ezüstkelyhet és elvégzi az urvacsoraosztást. A rendbe való belépése után három éven át állandóan eksztátikus állapotban volt. akik a kolostorban meg szoktak fordulni. mondja a meghatározott szavakat. ismét eszébe jutottak ezek a szavak és megijedt attól. mosolyogva mondotta. amit érzett. óráit és napjait gyakran a csüggedés. miként gyakran szokás. a magányos imádságok éspedig nemcsak bizonyos órákban. Arra a sok mindenféle 123 . hogy az eksztázis perceit.ISZIDOR BARÁT (TÖREDÉK) ELSŐ FEJEZET Iszidór barát az istentisztelet alatt fejét lecsüggesztve. hogy a sztarecnek engedelmeskedik és látogatóinak javát szolgálja. Imádság közben. mert bizonyos benne. Mialatt a szentélyben ült. hogyan szereztek neki örömet. A szelid.. gyöngeség és levertség percei. meg nővérét. az oltár elé lép. hogy fogad. még inkább az ájtatos hangulat. Iszidór atyáról már régóta beszéltek az emberek. Tverszkoj Iván hercegből. hirtelen és minden külön ok nélkül eszébe jutott a beszélgetés. az episztolák. amelyet kötelességei teljesitése után érzett.hogy a többi barát módjára mondjon misét a templomban. Eleinte az a tudat.. aki reggel gyónni jött el hozzá. Közeledett a pillanat. amikor rákerül a sor és fogadja a látogatókat. Ez majdnem három évig tartott igy. aminek a test szenvedélyeitől való fokozódó felszabadulás járt a nyomában. mennyi jót tesz az emberek közt példaadó életével és tanitásaival. evangéliumok. amelyet ujonnan elvállalt kötelezettségeinek teljesitése után érzett. A vén kisasszony. amikor a jószivü sztarec a sok látogatót emlitve. a próféták. órái és napjai váltották fel. jólesett neki. aki évenként egyszer meglátogatta. Magányos remeteként élt az erdőben és az egész idő alatt nem látott más embert. a szentirás. hogy most még vigabban néz a halál elébe.nemcsak megelégedéssel töltötték el. mennyire becsüli még az effajta dicséretet és a földi hiuságot egyáltalán. amely közte és egy nő közt folyt le. Iszidór tudtára adta ezt a sztarecnek és ez azt tanácsolta neki . amit a sztarec ugyancsak ajánlott. arcát a szentély főajtaja felé forditja.

Gondolta. Mindenről megfeledkezett és rettentő kinok közt csak azon iparkodott. Iszidór ezalatt az idő alatt csak szentelt kenyeret evett és vizet ivott. „De hiszen én magam veszem magamhoz az Ur testét és vérét. az oltárhoz lépett. Megdöbbent. ami a földi dicsőséget szolgálja.. Kételyek mardosták szivét. tizenkét napig ki sem mozdult belőle. Ehelyett azonban csak azért igyekezett gondolataitól és az imádságoktól szabadulni. amit nem Isten. minden földi dolgon tulemelkedő. Nincs kivezető ut. annál kinosabb volt ránézve.kérdezte tőle Jevményij. amikor maga végezte.Igen. Tisztelői cellája elé gyülekeztek. . akit szolgáltam. egészen közömbösen állt vele szemben. De minél tovább tartott a szent ritus. atyám? . 124 . de hiába. nincsen.igen. hogy hol van és mi vár reá. átlátta. hanem az emberek kivánnak tőle. A vöröshaju Mítrij. Eszébe jutott. hogy az első pillanatban tudta volna. Mikor meghallotta az éneket.ó borzalom hirtelen ugy érezte. mindennek vége. hogy ráeszmélt. nincs menekvés. mi történik vele. hogy földi dicsőségre vágyódjék... hol is van. mégis annyira magához tért. aki meghallgatna. hogy nyilatkozzék meg előttem. aminek kötelező méltóságot és ünnepiességet már nem tulajdonitott. hogy emelte fel lelkét ez a szent cselekedet régebben. És tépelődése közben elfelejtette. nem jól érzem magam . vagy rettentő. hogy az urvacsoraosztás szentséges pillanata megszabaditja a kisértéstől. Iszidór ráeszmélt. 1909. És megtörtént. . És külső méltósággal és ünnepiességgel olyat tett. hogy mit várnak tőle és mit kell tennie.. kénytelen volt minden ételt egyedül elfogyasztani. MÁSODIK FEJEZET Aznap Iszidór sokáig időzött a sztarecnél.” Rémület szállta meg. elkezdett imádkozni és kérte Istent.hazudta Iszidór. aki vitte neki az ebédet és a vacsorát a közös asztaltól. Sokan. igen. hogy csak egy lehetséges: vagy a magasztos szentség volt ez a szertartás. Miután visszatért cellájába.. Egyre inkább megvetette önmagát és viselkedését.. hogy olyasmit cselekedjék. közömbösen . ő azonban nem fogadott senkit és bezárkózott kamrácskájába. mig most. hogy az urvacsora olyan cselekedetté lett. Azt mondta magában. Ámde mindent annak rendje és módja szerint elvégzett és megkérdezte fiataltól és öregtől. amit a kehelybe öntött.Nincs talán jól. akinek életemet odaadtam. nem tud rajta segiteni. Anélkül. Iszidór naplója. sirását és hangos imádkozását. amikor még a sztarechez járult urvacsorára. De . Nincsen. tehát egyesülök Vele. amelyet most elvégezni készült. Igen. kiüritette a kelyhet és helyére tette. hogy a szertartás. szeptember 15. És hozzáfogott a szertartáshoz. hogy az urvacsora osztása talán megszabaditja a kisértéstől. hogy segitsen neki. Az Isten. ájtatos hangulatának tulajdonitották. mi a nevük. hogy szeldelte a szentelt kenyeret apró darabokra. Mítrij hallotta sóhajtásait. visszataszitó csalás. 1902. Jevményij atya odalépett hozzá és figyelmeztette. És amikor ezek a kétségek elfogták. Iszidór fölemelkedett helyéről. földi dicsőségre törekedett. ha a Szellemével tudnék egyesülni! De ez itt csak puszta külsőség. amikor megfeledkezett Istenről és a lelkéről és hiu. eszébe jutott a bor ize. akihez könyörögtem. hogy ne gondolkodjék. akik észrevették izgatottságát. hogy fogjon hozzá a szertartáshoz. Amikor a főajtón ismét visszament a szentélybe. amelyet már annyiszor végzett.esetre kellett gondolnia. Igen.

Olyan a fiunk. alighanem a rekrutákat bucsuztatják. derék fiu tetszett meg. eleinte csodálkoztam. sajnálod? . kik a besorozottak és miért mentek be a legények ebbe a házba. Mikor azonban eljutottunk egy másik házhoz. Sajnálom. Csak önmagával törődik. A tömeggel együtt követtem az öt legényt. amit a fáról levágnak. csak talán. hogy már reggel dalolnak. Azután hetyke.. de a köd miatt nem láthattam senkit. vidám. de hát mit tehetek? 125 . apa és anya. nem illik se hozzánk. amely önkénytelenül megkapott. Nem volt semmi különös ismertető jelük. . egykori tanitványommal beszélgettem. uj sapka és magasszáru. (ahonnan a vidám nóta jött. az énekes harmonikaszó elhallgatott. Az öt besorozott közül négy nőtlen volt.Hagyd már abba. „Igaz. miért óbégatnak. Az egyik otthon. idegen embereknél szolgált és becsületesen támogatta szüleit. a jókedvü „Bárünyá”-t kezdte el játszani. mögöttük ballagtak. A legények közül különösen egy középtermetü. Kihivó pillantással nézett körül és kitünő ütemérzékkel kisérte az első hangon éneklő társát. kifejező arca volt. én kint maradtam az utcán és Vaszílij Orjéhovval. szakálla és csillogó barna szeme. először hosszan sóhajtozott és aztán majd odalett a hisztérikus nevetéstől. akiket bucsuztattak.A felesége városi asszony. Nehezen lehetett megállapitani. se a munkánkhoz.FALUSI DALOK Közvetlenül a házam mellett emberi hangokat és harmonikaszót hallottam. mint az ág. Minhogy hétköznap volt. Abba az irányba fordultam. hisz már félholt vagyok! . Mialatt az egyik asszonytól megkérdeztem. amely vállán átvetett szalagon lógott. Az ajtó előtt kis csapat asszony.” Eszembe jutott. lány és gyerek állt. ahol szintén bucsutornak kellett volna lefolynia. Az énekesek. . a fia volt. Ezek a rekruták anyái és nővérei voltak. a fiatal emberek ismét kijöttek az utcára. tüstént megszólaltatta nagy. A bevonulók majdnem mind a városban dolgoztak és városiasan öltözködtek. ki ugy mint a második. drága harmonikáját. Három fia volt. aki menetközben második hangon énekelt. serkedő bajusza. Matrjóna. akár sajnálom. A többi három. hogy az egyik igen hórihorgas legény volt. Amint kilépett az ajtón.. amely az egyik rekruta apjáé volt.figyelmeztette egy asszony az egyik kezét tördelő anyát. A rekruta azonban nyilván nem sokat juttatott keresetéből a szülei háznak. A hozzátartozók sikitásába az ismerősök vigasztaló szavai vegyültek. . az ötödik házas. azaz a legények. egy kőből épült kétszobás parasztházba mentek be. akik éppen olyan jól voltak öltözve.. valamennyin kabát.. a harmadik. Csak egyes szavakat értett az ember: „Halál.Mit tegyek. Meghajolt előttem és ujjait fürgén végiglibbentve a billentyükön.. hogy falunkból öt legényt soroztak be. Kedves. a nóta ritmusának megfelelő lépésben neki indult a falu utcájának. egy ismerős paraszttal.” Minden nóta után a siránkozó mélyen beszivta a levegőt. a másik a bevonuló rekruta. csak be kell vonulnia. És elmondta családi helyzetét. Falunk a város tőszomszédságában fekszik. Mindegyik legjobb ruháját vette fel. . Mellette egy tagbaszakadt szőke.kérdeztem tőle. Csupa vidám nótát daloltak és menetközben egyetlen panaszos szót sem lehet hallani. a kedves szülőföld. Mikor a nótázókhoz értem. finom csizma volt. akár nem. szabálytalan.. Ez volt a nős rekruta. Az öt rekruta egyike és pedig a nős. A legények bementek a házba. amiről a minap értesültem. megkezdődött az asszonyok jajveszékelése.Nos. ugyancsak középtermetü cimborája lépkedett. Ők ketten haladtak elül.

inkább ugy látszott. Ebben a pillanatban a hórihorgas nagy. hogy ki az. . Nem tudtam megérteni. Világoszöld. az. se szomoruságot. Egy hajlotthátu öreg asszony kezdte. majd a kellő pillanatban ujra rázenditett és közben barátságos. Figyeltem.Ezt biztosan a gárdába fogják besorozni. Mikor pillantásaink találkoztak. Nem tudtam. sem a ruhája.. ahogy biztos érzékkel betartotta a taktust. egy asszony mászott le a kemencéről éppen ott. sem sértődött arca. akivel beszélgettem. rátapadtunk a szemünkkel az énekesre és gyönyörködtünk benne. ki lehet és hogy került a kemencére Vaszílij házában. Ebből az asszonyból semmi sem illett a környezethez. Sirás. egy pillanatra abbahagyta. . Olyan keservesen sirt és óbégatott. mintha zavarba jönne: egyik szemöldökét felhuzta. aki a legények mögött csoszogott. különösen azonban a gyerekhad. A legények alig ittak. A falu végén néhány szekér várakozott. a másik lábát taktusban lóbálta és karjaival lendületes.Ördöngős fickó . hogy hivják. . elhallgatott. barna szemével körültekintett. friss. Furcsa. A házigazda már harmadszor töltött. Az utcán tüstént megkezdődött a jajgatás. . meghajtották magukat vendéglátóik előtt és ismét kimentek az utcára. . aztán visszatették a poharakat az asztalra. Vaszílij édesanyja. . .gondoltam magamban.A nagyanyja. A házigazda megint teletöltötte a poharakat és ismét megkinálta az öt legényt.kérdeztem. A házigazda. Megkérdeztem egy mellettem álló asszonytól. felállottak. legfeljebb egy negyedpohárral. melyik udvarból való. megtöltötte a poharakat és kinálgatta vendégeit. Csodálatraméltó volt a harmonikás legény kitartása és ügyessége. Arca nem árult el se örömet.Micsoda hatalmas legény! . 126 .Mialatt beszélgettünk. Mikor az ötödik és utolsó házhoz értünk és a legények bementek. Mikor az öregasszony hisztérikusan fölzokogott és az őt támogató asszonyok karjaiba vetette magát. látszólag selyemből való divatos ruhát viselt és magassarku cipőt. Azelőtt szobalány volt . rövid imádságot mondtak. ugy éreztem. amelyik engem is körülvett.A bánat sir. ahol ültem. Miután a tömeg vagy ötpercig álldogált az udvar előtt. Az asztalon kenyér és bor volt. hogy a bevonulókat a kerületi főnökségre vigye. magas hangján énekelte a szöveget a dalhoz és Vaszílij fia nyomban kisérte kellemes hangján. szokatlan öltözék volt rajta. lábával dobogott. harmonikaszó mellett tovább indult. Fejét félrehajtva féllábon állt. elfordult és még szenvedélyesebben játszott hangszerén. bukdácsoló öregasszonyt támogatta. akinek nős fia vonult be. Apraja-nagyja. vidám. én is követtem őket.. de a legények megköszönték az italt. nagy zenei tehetség volt. a legények megint kijöttek az utcára és ujra kezdődött a sirás. sikoltozás. erélyes léptekkel odalépett az énekeshez. panasz elnémult. nevetés és csititgatás. A háziasszony kenyeret szelt nekik. a menet ujra megindult és ismét felhangzott a vidám nóta és ujjongott a harmonika. Mind az ötöt abrosszal teritett asztalhoz ültették.Vaszílij menye. a bánat dalol. Világosszőke haja magas kontyba volt feltüzve és fülében nagy aranyfüggő csillogott. Mialatt a rekrutákat figyeltem. Mihelyt kellett. hogy a többi asszony folyton csendesitette és a jajveszékelő.Ki az? . a menet nótázva. mintha meg volna sértődve.mondta az egyik paraszt. A harmonikás egyre szilajabbul viselkedett. ingadozó. uj cipője magas sarkával kopogva kiment a pitvarba és egy pillantásra sem méltatta a legényeket. Az egész menet megállt. groteszk mozdulatokat csinált. köztük jómagam is. Mikor földet ért a lába. legkevésbé azonban a fülbevalója. Igazi. mindnyájan.hangzott a felelet.

eltakarta arcát a kezével és zokogott. különös valami hirtelen egyszerü.Azt kérdeztem. kinek a fia az a fiatal legény ott. vöröshaju ember élt emlékezetemben. mint valami érdekes szinjátékot néztem végig. Prokófij mint középtermetü. aztán meg a felesége halt meg. majd tüz ütött ki nála.ismételte Prokófij s a hórihorgas legényre mutatott.felelte végre. Gyötört a szégyen. Prokófij! . hogy aljas cselekedetet követtem el.amint az oly gyakran megesik . állkapcsa remegett. akit azonban . . 127 .Azt kérdezem. mint egy gyerek. csinos legény? . hogy ki az a legény .Az én fiam. Ingatta a fejét és valami érthetetlent mormogott. te vagy. 1909.Ah. aki éppen mellettem állt.szóltam hozzá. . Prokófij arcát mély barázdák szántották végig. tüstént visszaemlékeztem rá mint dolgos. . de egész lényemmel. világos és rettentő jelentőségüvé vált előttem. Prokófij szavai után fogtam fel nemcsak az eszemmel. hogy mindazt.Mi tetszik? Az első pillanatban nem ismertem meg. . Azután elfordult tőlem. . de nem értette a kérdésemet.mondottam még egyszer és ránéztem Prokófijra. minden borzalmát annak.Az? . összefüggéstelen. . meghajtotta magát. Mind az érthetetlen. jó parasztra. Az öreg levette sapkáját.Kinek a fia az a hosszu. ami azon a felejthetetlen ködös reggelen szemeim előtt lejátszódott. Megállottam és azzal a tudattal tértem haza.. amint azonban elkezdett beszélni.csapás csapás után ért: majd a lovait lopták el.kérdeztem az óriásra mutatva egy kis öreg paraszttól. most azonban már fehér volt a haja és alakja egészen összetöpörödött. Csak most. .

akár nem. Az emberek szaporodnak. Ez köszönettel visszautasitja a meghivást és a paraszt egyedül költi el vacsoráját. PARASZT: Mi hozott a házamba? IDEGEN (leveszi pápaszemét és becsukja a könyvet): Lekéstem a vonatról. Nincs alku. itt maradhatok-e éjszakára. aki egészen lusta.A PARASZT ÉS AZ IDEGEN (PÁRBESZÉD) Parasztszoba. lám! Én meg azt hittem. a fogyasztási adó. maradj csak. hogy néha egész nap nincs mit enniök. imádkozik és odaül az öreg mellé. Az idegen. meg az utadó. PARASZT: Hogyne. lakodalmon. IDEGEN: Lám. hogy . de a bérek olyan hitványak! Azt teszik a gazdagok velünk. IDEGEN: Amit azok isznak. az adó pedig nő folytonosan. hogy parasztjainknak egészen jó soruk van. akár akarok. pedig csak hat mérő rozsot arattam.mindenütt inni kell. 128 . igy hát megkérdeztem a feleségedtől. csak holnap mehetek tovább. feláll. PARASZT: Már hogy menne a dolgunk? A rossznál is rosszabbul. Cudarabb életet a miénknél el se lehet gondolni. Itt van a földadó. Csak azt gondolom. azok sem vetik ám meg az italt. igen. leül vacsorázni és meghivja az idegent is. hogyne.lehet. halotti torban . Ünnepnapon. hogy dobálódznak a pénzzel! IDEGEN: Hát igen! Az ujságban olvastam. de a föld nem. PARASZT: Olyan jó soruk van. IDEGEN: Igazán? És miért? PARASZT: Miért? Mert betevő falatunk sincs. fel se tudja az ember sorolni mi minden. IDEGEN: Azért gondoltam. alig lehet kimondani! PARASZT: De mikor olyan szokás mindenre áldomást inni. Nem mi vezettük be és nem is tudjuk megszüntetni. községi adó. egy öregember. a legtöbbet a parasztok isszák meg. De mondd csak. mindenkinek kell valami. Talál az ember munkát. a kemencepadkán ül és könyvet olvas. az ezerszer ezer rubel! PARASZT: Hát csak mi magunk iszunk? Látnád csak mit csinálnak a pópák. Hétszáz millió! Nem kis summa! Irtózatos nagy szám. hogy ha a parasztok hétszáz milliót adnak ki egy év alatt pálinkára. Azt mondta. hogy ne kerülne pálinka az asztalra. a földesur. mindegyik enni akar. akkor nem lehet olyan nagy a szegénység. a pópa. Mindenki lovagol rajtunk és csak az nem ül a nyakunkon. meg a pótadó. Egy millió pedig nem kicsi dolog. PARASZT: Hát már egy pohár pálinkát se engedhessen meg magának az ember? IDEGEN: Azt nem mondom. A paraszt hazajön a munkából. mert már nagyon bőkezüen dobálódznak a pénzzel. IDEGEN: Köszönöm szépen. A váróteremben kellemetlen. Ez igy van és igy is marad. Vegyük például jómagamat: kilenc embert kell eltartanom. egy cseppet sem hagynak a pohárban. Amint befejezte. PARASZT: Miféle pénzzel dobálódznak? Milyen furcsán beszélsz! Az emberek éhen halnak és te azt mondod. hogy a mult évben a parasztok hétszáz millió rubel ára pálinkát ittak meg. ennyivel érjük be mindnyájan! Idegenbe kell hát menni. Az urak meg éppenséggel nem. amit akarnak. az igen kevés. hogy megy a dolgotok ebben a nehéz időben. biztositás.

de nem szabad enni belőle. A magunkfajta szegény pedig egy pár tyukot sem tarthat. de nem a mienk. Sok jót még nem tett a pálinka. mind paraszt. van ezerkétszáz holdja. mindenütt földet lát. csakis! Miközülünk valók. amennyire szüksége van. IDEGEN: És ha nem szegődnének el hozzá munkára? PARASZT: Akár elszegődnek. IDEGEN: Hogy tud olyan hatalmas darab földet bevetni és learatni? PARASZT: Olyanokat kérdezel. Mint a kuvasz a szénaboglyán: maga nem eszik szénát. de igy lehetetlen. hogy kifizethessük. 129 . a földet semmiesetre sem engedi ki a kezéből. A pástétom az asztalon van. egészen mindegy. Hisz azért van pénze: másokat fogad. PARASZT: Van. akár nem. Ki dolgozna más. IDEGEN: No lám. A föld. emberségesen élhetnénk. IDEGEN: De hogy tarthatja szemmel azt a rengeteg földet? Hisz az legalább öt verszta terjedelmü határ. mert nincs takarmány. a pénzt meg beviszi a takarékba. PARASZT: Dehogy is tett! Csak baj származik tőle. Ha földünk volna. PARASZT: Hát mit tegyenek? IDEGEN: Mit tegyenek? Ne szegődjenek el hozzá munkára. Ha a borjunk vagy a lovunk a vetésébe téved. vethessen és arathasson. ha nem a tietek? PARASZT: Hogy kié? Itt ül egy olyan pocakos sátán. akár nem. némelyek idegenből.IDEGEN: De vannak emberek. Utolsó ingünket el kell adnunk. mint a paraszt? Hogyne. akár iszik az ember. csupa paraszt. PARASZT: Persze.mindenki annyit szánthasson. de mást nem enged a közelébe. Istené és az emberek is Isten teremtményei . IDEGEN: Hogy nincs elég föld? Abban lenne hiány? Amerre csak néz az ember. nyomban lefoglalja zálogba. IDEGEN: És mind parasztok? PARASZT: Persze. ne szolgálják mint csőszök. IDEGEN: A munkások. Ő csak heverész és hizlalja magát. IDEGEN: Minek neki az a sok föld? PARASZT: Minek neki? Furcsa! Beveti. Inkább parlagon heverteti. mint egy kis gyerek. akkor mégse kellene innotok! PARASZT: Hagyd el. IDEGEN: A parasztok tehát jószántukból megmívelik az urak földjét és ráadásul még vigyáznak is rá. akkor szabad lesz a föld. akiket megfogad. azok megmívelik a földjét és learatják a termést. IDEGEN: Kié volna tehát. Abból sincs sok hasznod. ha abbahagyod. Hogy tud rá vigyázni? PARASZT: Ugyan miket beszélsz! Hát arra valók a csőszei. hogy kevés a föld. is erről a vidékről valók? PARASZT: Némelyek idevalók. arat rajta. eladja a termést. mert mivel etesse? Nemsokára a tehenet is el kell majd adni. akik nem isznak és mégis élnek. IDEGEN: De a csőszeit csak tiközületek válogatja ki. Az a baj. azt mondja: „Ez az enyém!” de még mindig kevesli.

PARASZT: Egyszóval: sztrájkoljunk? De azoknak katonáik vannak. életüket is odaadják.eskü. semmiesetre se fog embert ölni. egyáltalán nem lesz több katona.) PARASZT: Olvasd hát! IDEGEN (olvas): „Hallottátok. mert valaki öl. mikor a Szentirás parancsolja? IDEGEN: A Szentirás nem mond erről semmit. PARASZT: Ez itthonra vonatkozik. Krisztus tanitása szerint pedig egyenesen tilos. esküt tettek! IDEGEN: Esküt? Hát mi az az eskü? PARASZT: Ejnye. hogy az. Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket. hogy minden embert megöljünk? (Lapozgat a bibliában. hogy valaki haragszik az ő atyafiára ok nélkül. De mi köze ennek a háboruhoz? Hisz ott ellenség van! IDEGEN: Krisztus evangéliuma szerint nincs ellenség. a gonosztól vagyon. akkor intézzék el maguk a civakodásaikat is. hogy háborut üzentek és hogy a tartalékosoknak be kell vonulniok? IDEGEN: Arról nem tudok semmit. hogy meg kell tenni. PARASZT: Mit nem kellene megtenniök? IDEGEN: Nem kellene esküdniök. akármilyen parancsot is kap. V.ezt parancsolja. PARASZT: Ha nem kell esküdniök. PARASZT: Akkor miért olvasott fel a pópa a templomban egy ukázt. hogy megmondatott a régieknek: A te esküvésedben ne hazudj. IDEGEN: Megesküdtek tehát? PARASZT: Persze! A keresztre és az evangéliumra esküdtek meg. punktum. PARASZT: Nem értem. IDEGEN: De minek is kellenek katonák? PARASZT: Hát ha az idegen cár megtámadja a mi cárunkat? Mi lesz akkor? IDEGEN: Ha a cárok egymással veszekednek. keresgél benne és olvassa): „Ismét hallottátok. hogy az ötödik parancsolat azt mondja: Ne ölj! Az embernek tehát nem szabad más embert megölni. Ennek felette valami esik. PARASZT: Már hogyne tennék meg. IDEGEN: Én szerintem nem kellene ezt megtenniök. kinyitja. ha kell. hogy semmiképpen ne esküdjetek! Hanem a ti beszédetek legyen. Ne esküdj! . aki Istenben hisz. Vagy tán azt parancsolja a Szentirás. van halott és sebesült és egy csomót áristomba vetnek! A katonák nem sokat teketóriáznak. akik titeket 130 . ugy. IDEGEN (elővesz egy könyvet. ugy. Én pedig azt mondom nektek. három. 33-37) Krisztus tanitása szerint tehát nem is szabad esküdni. tán nem vagy orosz ember? Az eskü . hogy a trónért és az oltárért. nem. méltó az itéletre. PARASZT: De a pópák azt mondják. áldjátok azokat. az méltó az itéletre.” (Máté ev. hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj. az ám! Elhozatják a katonákat. kettő. de annyit tudok. egy. Hogy gondolod ezt? IDEGEN: Hogy gondolom? Ugy.” És tovább azt mondja: „Szeressed felebarátodat és gyülöljed ellenségedet. lőnek. IDEGEN: De hiszen a katonák is a ti fiaitok. nem. miért lőnek hát a saját embereikre? PARASZT: Muszáj nekik. én pedig azt mondom nektek.

131 . PARASZT: No és? IDEGEN: Büntetőszázadokba osztják be őket és ott maradnak három-négy évig. vagy nyomorékká válnak. akik Isten törvényét megvédik és nem türik. 21. sem csősz. Pedig óriások. PARASZT (rázza a fejét): Milyen furcsákat is beszélsz te össze! Hogy éljünk felsőbbség nélkül? Az lehetetlen! IDEGEN: Persze hogy lehetetlen. PARASZT: És a katonákra. Nem merik őket bent tartani. hogy katonai szolgálatra kényszeritsék őket. elvesztik karjukat. Meg találnák mondani a többieknek. jót tegyetek azokkal. ez a nóta vége. először természetesen gondoskodj róla. Isten akarata szerint élni: ez az első kötelességünk. Dehát végre. akkor senkit se fogsz elkergetni egy darabka földről.” (Máté ev.) PARASZT: Nos és hogy legyünk az adókkal? Azokat se fizessük? IDEGEN: Ebben tégy akaratod szerint. Hisz ez mind nagyon szép volna. hogy embereket fogsz ölni. nem leszel sztároszta és adóbeszedő. Ha nem engedelmeskedtek. Ha Isten akarata szerint akarsz élni. hogy a katonai szolgálat Isten parancsa ellen való. IDEGEN: Miért máskép? PARASZT: Hát csak ugy. IDEGEN: Most is vannak már fiatal emberek. azt mondod. amig ti engedelmeskedtek. 22. PARASZT: Igazán? IDEGEN: Néha. hogy az az övé. de legfeljebb két-három ember van. azt mondják ilyenkor. mert holmi pocakos azt mondja. vagy elviszik Szibériába. IDEGEN: Hogy-hogy „ugy”? PARASZT: Mert a felsőbbségnek hatalom van a kezében. annak Istenre kell hallgatnia.) (Hosszabb hallgatás. mert nem csekélység ám ilyen rengeteg embert ruházni és élelmezni. nincs szükség? IDEGEN: Minek? Sok-sok milliót kell fizetnetek. hogy jóllakjanak. mondom. elbocsátják. De inkább elengedik őket. de fegyvert nem veszek a kezembe. De kit tartasz te tulajdonképpen felsőbbségnek. azok volnának gyengék. hogy alkalmatlanok. IDEGEN: Aki pedig Isten akarata szerint akar élni. a katonák közül is meghalnak némelyek. sem rendőr. 43. gyenge az egészségük. Van tán egy millió belőlük! (A paraszt sóhajt és rázza a fejét. Ha gyerekeid éheznek. Azt mondják nincs is ott rossz dolguk. Tegyetek velem.átkoznak. Azt mondják: „Krisztus parancsa szerint nem szabad embert ölnöm”. a rendőrfőnököt vagy Istent? Kinek akarsz engedelmeskedni: a rendőrfőnöknek vagy Istennek? PARASZT: Mit feleljek erre? Istennél magasabb nincs. de a végén mégis máskép üt ki. PARASZT: Tréfás kópé vagy. IDEGEN: Hatalma csak addig van. aki ellenszegül. néha meghalnak a katonaságnál. V. lábukat. hogy eltarthassák őket. ölnyi széles vállal. akik titeket gyülölnek és imádkozzatok azokért. akik titeket háborgatnak és kergetnek titeket. Ha mindnyájan egyszerre ellentállnánk. Egyeseket végkép elbocsátanak.) PARASZT: Igaz. de elsősorban nem leszel katona és nem igéred meg. nem az emberekre. mert hisz végül a feljebbvalók is emberek és tekintettel vannak rájuk. 44. nincs hatalma. amit akartok. azokat agyonlövik.

IDEGEN: Csak egyet tehetsz: vagy Istent szolgálod. PARASZT: Ez mind igaz. üssük agyon ezeket meg ezeket az urakat. Nem azt gondolom. gyülöld embertársaidat. ne hallgass az Isten.) Azt hiszed tehát. ezt nem hiszem. vagy az ördögöt. ne ölj meg senkit. szép szavaidat. kedves öregem. akkor mienk lesz a föld és nem kell adót fizetnünk? IDEGEN: Nem testvér. igazán nagyon szépen. Ők a maguk esze szerint élnek. PARASZT: Igazad van. nem. Azért megy olyan rosszul a sorunk. a másik sörényes. ne gyülölj és ne itélj el senkit. a katona szolgálatát és nem riadunk vissza attól. fellázadunk Isten parancsai ellen és elitéljük embertársainkat: az egyik pocakos. ha Isten akarata szerint élnénk. PARASZT: Igaz. verekedjél. ne rabolj ki senkit. De nehéz. perlekedünk. bizony semmi sem javult.PARASZT: És a pópák? A hosszuhajuak? Bizonyára hamisan magyarázzák a Szentirást! Miért nem tanitják azt. mienk lesz a föld és nem kell adókat fizetnünk. majd az asszony mindjárt mgcsinálja a fekvőhelyedet. Rázza a fejét és nevet megában. kedves öregem. zsákmányold ki őket. káromkodjál. akkor nem volna rossz életünk. PARASZT: Oh ezek a hosszuhajuak! IDEGEN: Ne csufolódj! Másokat akarsz elitélni? Gondoljon csak mindenki magára! PARASZT: Ebben megint igazad van. hanem az emberek parancsaira és életed nyomorult lesz. Néha bizony az ember nem ura magának. sajnos. ha majd egy csomó tisztviselőt felakasztottunk és egy-két ezret börtönbe zártunk. ha mindnyájan összefogunk és ellenszegülünk. Köszönöm. Csak. gyilkolnak. de ha bankóval csalogatnak. De jön ide mindenféle népség a városból. de annyi bizonyos. (Hosszu hallgatás. mézes madzagot huznak el a szánk előtt és nem jön ki belőle semmi. hanem hogy életünk csak azért olyan komisz. amit kell? IDEGEN: Azt nem tudom. Hová akarsz lefeküdni? A kemencére? Jó. Ha az ördögöt akarod szolgálni. akkor csak Reá hallgass. mert mi magunk rosszak vagyunk. Hogy milyen volna az életünk. vállaljuk a csősz. fecsegnek összevissza. Ha azonban Istent akarod szolgálni. És igy van a felsőbbséggel is: várjatok csak. Ha Isten akarata szerint élnénk. IDEGEN: Ugy van. nagyon nehéz mindennek ellentállni. hamar megjavulnak az állapotok. mint régebben és mégsem lesz semmi se jobb. hanem inkább rosszabbodott. És akkor ütnek. akkor igyál pálinkát. aztán majd jobb életünk lesz. Mi iszunk. IDEGEN: A lelked üdvéért mégis meg kellene tenned. ma éppugy. a pribék. hogy lehetne az állapotokat megjavitani. verekszünk. mert megfeledkezünk Istenről. élj te is a magadé szerint. keveset hallgatunk az ilyen okos szóra. a gazdag nagyhasuakat. 1909. minden rabszolgamunkára készek vagyunk. Az egyetlen dolog: Isten parancsai szerint kell élni. gyülöljük és irigyeljük egymást. A sztrájkolók azt mondják: gyertek. hogy akkor nem volna többé rossz élet. hogy testvérünket kifosszuk. hogy ha Isten akarata szerint élünk. azt mondják. De ha jobban odanézünk. 132 . ne bocsátkozzál gonosz dolgokba! Akkor az életed sem lesz nyomorult! PARASZT (sóhajt): Szépen beszélsz. talán jobb helyzetben volnánk. Ha gyakrabban kapnánk ilyen tanitást. Azért olyan cudar az életünk. megfojtsuk és megöljük. azt csak Isten tudja.