TÚL AZ ISKOLAFILOZÓFIÁN

A borítón az MTA Filozófiai Kutatóintézetének könyvtára látható (A fénykép Ferencz Sándor és Lehmann Miklós munkája)

Túl az iskolafilozófián
A 21. század bölcseleti élménye

Szerkesztette Nyíri Kristóf Palló Gábor

Áron Kiadó Budapest 2005

A kötet a Center Computer Kft., a Saubermacher Magyarország Környezetvédelmi Kft. és a Magyarországi Filozófiáért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg, az MTA Filozófiai Kutatóintézetével együttmûködésben

© A szerzõk, 2005 © A szerkesztõk, 2005

ISBN 963 9210 43 9

Felelõs kiadó: Áron László Felelõs szerkesztõ: Ruttkay Helga Nyomdai elõkészítés: Kiss és Társa Bt. Nyomda: Áron Kiadó Kötészet: Dabas-Jegyzet Kft.

Túl az iskolafilozófiákon
Nyíri Kristóf

Karl Popper szerint a filozófiák s kivált a filozófiai iskolák azáltal hajlamosak az elfajzásra, a filozófiák azáltal korcsosulnak iskolafilozófiákká, hogy idõvel elveszítik kapcsolatukat ama filozófián kívüli problémákkal, amelyek megoldására eredetileg létrejöttek.1 Filozófián kívüli problémákon Popper itt elsõsorban tudományos problémákat ért, vagy például a politikai élet problémáit;2 szerencsésnek bizonyulhat azonban
1 „[E]very philosophy, and especially every philosophical ‘school’, is liable to degenerate in such a way that its problems become practically indistinguishable from pseudo-problems, and its cant, accordingly, practically indistinguishable from meaningless babble. This […] is a consequence of philosophical inbreeding. The degeneration of philosophical schools in its turn is the consequence of the mistaken belief that one can philosophize without having been compelled to philosophize by problems which arise outside philosophy – in mathematics, for example, or in cosmology, or in politics, or in religion, or in social life. […] Genuine philosophical problems are always rooted in urgent problems outside philosophy, and they die if these roots decay.” (Popper, Karl [1974 〈1952〉]: The Nature of Philosophical Problems and their Roots in Science. In: Uõ: Conjectures and Refutations [5. kiad.], 71.) 2 Jómagam már a korai hetvenes évektõl kezdve a popperihez hasonló álláspontot vallottam: „Hogy a nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy más nyelven fogalmazódnak-e meg, hogy melyik nyelv, milyen forma hordozza a legalkalmasabb választ: ez koronként, társadalmanként, még egyénenként is változó. Mi az ember? mi az élet értelme? merre tart a világ? – választ adni itt nemcsak a filozófia próbál. A vallás, a mûvészet, a tudomány sem törekszenek másra. Örök filozófiai kérdések már csak azért sem léteznek, mivel a filozófiai gondolkodásmód nem minden kor sajátja; s maguk a filozófiai kérdések is, ahogy az idõk változnak, mások és mások. A filozófiai eszmék történetét (csakúgy, mint a vallások, a mûvészetek, a tudományok történetét) lehetetlen önmagából megértenünk: a filozófiai kérdések filozófián kívüli problémákban – társadalmi, gazdasági problémákban, a korabeli vallás, mûvészet vagy tudomány problémáiban – gyökereznek, s a válaszokat filozófián kívüli tényezõk meghatározóan befolyásolják.” (Lendvai Ferenc–Nyíri Kristóf [1995 〈1973〉]: Bevezetés. In: Uõk: A filozófia rövid története [4., jav. kiad.], 7.)

8

Nyíri Kristóf

egy olyan pontosítás, miszerint a filozófia a tudományban, a politikában stb. fölmerülõ fogalmi problémák, vagyis végsõ soron kommunikációs problémák megoldásával foglalkozik: új fogalmakat hoz létre ott, ahol az addigi fogalomkészlet immár alapvetõen csõdöt mond.3 Ez a képlet jól összeegyeztethetõ akár azzal a régebbi formulával is, hogy a filozófia úgymond az elõfeltevések kritikája: a filozófia vizsgálat alá veti azokat a fogalmi keretfeltételeket, amelyeket a maga területén a tudomány, a politika stb. éppenséggel adottnak tekint. Ehhez képest az iskolafilozófiák nem a tudományos, a politikai, a vallási, a mûvészeti stb. élet fogalmi problémáiból, hanem ennek vagy annak a filozófusnak vagy filozófiai irányzatnak a fogalmi problémáiból indulnak ki, s általában belül is maradnak a problémák ezen körén. Közönségük: az iskola többi tagja; nyelvezetük: az iskola zsargonja. A mai magyar filozófia, túlnyomórészt, jellegzetes iskolafilozófia. Magyar nyelven évtizedek óta nem született olyan filozófia, amely konceptualizálni tudná ennek az itt-és-most társadalomnak a problematikáját. Az persze nyilvánvaló, hogy a nemzetközi filozófiai tudományosság átvétele a színvonalas honi gondolkodás mindenkori alapja. Ám a nemzetközi filozófiai tudományosság teljes asszimilációját ma, nálunk, nem egészíti ki valamiféle fogalmi érzékenység az itt és most adódó társadalmi, pszichológiai, szociológiai problémák iránt. Locke és Hume filozófiájának nyilvánvalóan köze volt a korabeli brit társadalomhoz, Kant filozófiájának a korabeli keletporosz társadalomhoz és a pietizmushoz, Hegelnek Poroszországhoz, Jamesnek, Deweynak, Rortynak Amerikához; a fiatal Wittgensteinnak köze volt Ausztriához. Magyarországon mondjuk Eötvös József és a fiatal Palágyi Menyhért bírt sajátosan magyar filozófiai érzékenységgel; s persze Karácsony Sándor és Prohászka Lajos, ám utóbbiak meg a nemzetközi filozófia szerves integrációjára bizonyultak képtelennek. Egyetlen igazi kivétel létezett: Lukács György. Õ volt az, aki valódi kísérletet tett a lényegi
3 Filozófiatörténeti kurzusaim szokásos bevezetõ mondatai 1992 és 1997 között így hangzottak: „a filozófi[a] sajátos fogalmi feszültségek földolgozására irányuló meg-megújuló törekvés… Ezek a feszültségek eredendõen a filozófián kívül keletkeznek, egymással diszharmóniába került életmódok-intézmények erõterében, eltérõ mintájú-logikájú beszédmódok/nyelvek ütközésébõl. Kiváltképpen figyelmet érdemel itt az a diszharmónia, amely a történetileg egymásra torlódó kommunikációs technológiák – szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás, elektronikus kommunikáció – között lép föl.” (http://www.uniworld.hu/egyetem/ filtort/eloadas/eload01.htm)

Túl az iskolafilozófiákon

9

magyar tapasztalat és a nagy filozófia szintézisére – de nem talált követõkre.4 * * * Tekintsük a filozófiát a bölcsészettudományok tágabb keretében. A hagyományos bölcsészettudományok tárgya s ugyanakkor elõföltétele az írott, a szilárd alakot nyert szöveg. A bölcsészettudományok keletkezése és fejlõdése elõbb az alfabetikus írás elterjedéséhez, a továbbiakban pedig a könyvnyomtatás kialakulásához kötõdött; a kibontakozófélben lévõ bölcsészettudományok eredeti föladata teljességgel gyakorlati volt: a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben – az üzletben, az oktatásban, a politikában – hasznosuljon. Mármost a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezetõ helyét a kommunikációs médiumok körében.5 A bölcsészettudományok ama „válsága”, amelyrõl a John H. Plumb által 1964-ben összeállított, igen ismert

4 Hadd álljon itt, orientációképpen, egy hosszabb idézet Lukácsnak a Holnap-antológiáról 1908-ban publikált cikkébõl: „a […] Nyugat felé nézõ magyar ember érzései számára [Ady] talált elõször szavakat, […] benne szólaltak meg elõször a magyar kultúrember egészen speciális, idegenektõl nem ismert, velük alig megértethetõ fájdalmai és vágyódásai; azok az érzések, amik minden, a lelkével Nyugaton élõ magyar emberben megvannak – addig, amíg itt él, itt kell élnie. És ez az új magyar érzés új nyelvet teremtett itt meg magának; új mitológia jött létre régi fogalmakból, elavultnak hitt históriai és – látszólag – csak etnográfiai tényekbõl; a közismert, agyonunt »magyaros« ideológiák váratlanul félelmes, rettentõ mélységekkel teli, vad erõtõl duzzadó jelentõséget kaptak… Ady Endre korszakot alkotó élménye – az irodalomtörténet nyelvén: fölfedezése – az volt, hogy megfordított egy viszonyt, kicserélt egy akcentust: eddig mindenki önmagában arra helyezte a súlyt, hogy Nyugathoz tartozásában szilárd, pozitív és nem problematikus (az önfenntartás ösztöne diktálta ezt neki), és felejteni igyekezett azt, ami ide köti… Ady átlátta, hogy itt van a magyar kultúrembernek tragédiája, az, hogy magyar, és az, amennyi és ami ma Magyarországon lehetséges, és hogy boldogító önámítás csak nekünk, pár hetes vendégeknek Párizsban párizsiaknak érezni magunkat. Az Ady Endre szavaiban és ritmusaiban így konkrét valóságot nyert a magyar élet és a magyar embernek – csupán helyzete szülte – igazi magyar érzései…” (Lukács György [1977]: Ifjúkori mûvek, 1902–1918. Budapest: Magvetõ Kiadó, 181.) 5 Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gatesszel Gutenbergnek: „Ma már egy egész nemzedék nõtt föl, ha nem éppen kettõ, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekbõl veszik.” (Updike, John [1995]: Dialogue in Cyberspace. In: Lufthansa Bordbuch, 5: 52.) „Az írásbeli mûveltség”, fogalmazott már az ötvenes évek közepe táján

71.7 A válság megoldódik. Middlesex: Penguin Books. x. and radical.10 Nyíri Kristóf gyûjtemény szól. and Early Modern Europe being the times of the earlier two” (uo. 16.]: Explorations in Communication: An Anthology. írja Willison.. enlargement of the received Definition of Culture” (Willison. a változékony. ha föltételezzük. [1991]: Remarks on the History of the Book in Britain as a Field of Study Within the Humanities: With a Synopsis and Select List of Current Literature. köt. illetve radikálisan kibõvült médiumban.” (Gellner. multimediális eszköztár segítségével is. amelynek eredményei a kommunikáció világában való sikeres orientációhoz hivatottak hozzájárulni. 21. Ian R. London: Jonathan Cape. mint az írásbeliség válsága egyáltalán. hogy a lineáris-változatlan szöveg olyan funkciókat teljesít. amennyiben a bölcsészettudományok fokozatosan az új médiumok felé fordulnak és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. . Edmund Carpenter. „involved a compulsive. Az ilyen vizsgálódások elõbb a régi médium eszközeivel történnek – a multimédiális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra –. C. önnön közegére irányul.) 6 „Mi is az a »bölcsészkultúra«? Lényegében az írásbeliségre alapozódó kultúra. Mint Willison kiemeli. Edmund [1970]: Introduction. ez volt „the third of such mutations associated with a radical change in textuality – Athens and Alexandria in the 4th and 3rd centuries B. In: The Library Chronicle of the University of Texas at Austin. jegyzet). közvetítõ szerepet játszanak az interaktív multimédiumok dinamikája és a rögzített szöveg statikája között. [szerk. a vizsgálódás olyan típusa jön létre. amelyeknek valamiképpen a multimediális-interaktív hálózottság kultúrájában is teljesülniök kell.]: Crisis in the Humanities. a bölcsészettudományok eredeti szerepe újra megelevenedik. a régi írásbeliség valamiféle formáit azonban nem nélkülözheti. (Carpenter. 3–4: 102). megint egyszer. noha egy immár megváltozott. „This ‘Crisis’”. Edmund [szerk. J. nem más – és ezt a kötet szerzõinek legalább egyike. Ernest [1964]: The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. tudniillik Ernest Gellner már akkor észrevette6 –. olyan vizsgálódás.. McLuhan közeli kollégája. nemlineáris szöveget. H. „elvesztette támaszát korunk társadalomszerkezetében”. A folytonosság fönnmarad. Marshall–Carpenter. In: Plumb. a multimediális-interaktív hálózódást. a digitális mozgóképet. […] A bölcsész entellektüel lényegében a írott szó szakembere.) 7 Ian Willison még az 1960-as évek általánosabb válságát is a kommunikációtechnológiai váltásokkal-változásokkal hozza összefüggésbe. amely. Ezzel az új bölcsészettudományok a régiek örököse lesznek.. In: McLuhan. Harmondsworth. egyre inkább azonban az új. A változás spontán zajlik: az új nemzedék az új médiumokkal nõ föl.

8 az elsõdlegesen szóbeli kultúrák9 nagyon is ismerik a névnek. [1994]: The World on Paper: The Conceptual and Cognitive Implications of Writing and Reading. In: Ogden. In: Holmi. David R. Kultur. 262a. ám a mi értelmünkben vett szóra nincs szavuk (Goody. vagyis egyre pontatlanabbá váló dokumentumokra támaszkodó történetírás változatlanul képtelen tény és legenda következetes elválasztására. 10 Goody nyugat-afrikai nyelvekrõl számol be. 1990. 71).): The Meaning of Meaning: A Study of the Influence of Language upon Thought and of the Science of Symbolism. In: Uõ: Rhetoric. 115). nem ismerik azonban a szónak fogalmát.) 13 Amint Elizabeth Eisenstein mûvében megállapítja: „Mielõtt számot próbálnánk adni a haladás »eszméjérõl«. Mersch. a rögzített szöveg volt – az írott. láthatóvá lett nyelv. Walter J. Dieter–Nyíri. mondjuk ki még egyszer. Ong. (1971): The Literate Orality of Popular Culture Today. hogy a szó fogalmával rendelkeznénk. Vö.–Richards. Jack [1977]: The Domestication of the Savage Mind. jobban tesszük. A. különösen Malinowski. 12 Ehhez részletesebben: Nyíri. amely nemcsak javított kiadások sorát tette lehetõvé. Cambridge: Cambridge University Press. miközben a kézírással sokszorosított. a szó nyelvi egység. Wien: Edition Passagen. elválaszthatatlanul összefonódik a nyelven kívüli valósággal. I. Kristóf (szerk. Kristóf: Historisches Bewußtsein im Informationszeitalter. London: Routledge & Kegan Paul. London: Duckworth) Olson rámutat.13 S csak ezen történeti tudat háttere 8 Vö. (1982): Orality and Literacy: The Technologizing of the Word. Mert úgy látszik. ám. ha alaposabban megszemléljük azt a másolási folyamatot. a név a tárgy tulajdona…” (Olson. hogy a folyamatos változást az állandóság indí- . Bronislaw (1923): The Problem of Meaning in Primitive Languages. London: Methuen.10 Platón megkülönböztetése fõnevek és igék között. A történelem tanulmányozása úgyszintén szövegeket – írásos dokumentumokat – elõföltételez.Túl az iskolafilozófiákon 11 Mert a hagyományos bölcsészettudományok elõföltétele. Nevek persze roppant szerepet játszanak a preliterális kultúrákban. (szerk. de a rögzített adatok állandó felhalmozását is. and Technology: Studies in the Interaction of Expression and Culture. 11 A szofista. Ithaca: Cornell University Press. „rendelkezhetünk a név fogalmával anélkül. Geschichte: Beiträge zur Philosophie des Informationszeitalters. lásd Ong. C. K. Walter J.11 vagy fõnevek és igék egyfelõl és mondatok másfelõl szembeállítása Arisztotelész De interpretationéjában csakis az írásban artikulált nyelvre vonatkozhat. Romance. Cambridge: Cambridge University Press. mint Harris nyomán (Harris. (Magyarul: Történeti tudat az információ korában. Roy [1986]: The Origin of Writing.12 és különösen a történelmi haladás eszméje.) (1991): Computer. 9 Az ongi primary orality értelmében. melyek ilyen vagy olyan – éppen adódó – szempont alapján képesek ugyan a beszédfolyam valamely sajátos szakaszára utalni. A nyelvtan az írott nyelv rendszerezéseként keletkezett: a tiszta szóbeliség nyelve még teljességgel helyzetfüggõ. október. Csak a könyvnyomtatás korában alakul ki a modern történeti tudat. A bölcsészettudomány kezdeteit a homéroszi költemények elsõ leírásai jelentették.

” (Ong. ameddig az egyöntetû tér. A klasszika-filológia története címû munkájában Rudolf Pfeiffer újra meg újra visszatér arra a mozzatotta el. between their view of the past and ours.és idõbeli keret nem épült fel. 124.” (Eisenstein. A réginek megõrzésével […] kezdetét vette az újnak tradíciója. M.) 16 Vö. írja például Finley. Végül a filozófia kezdetei ismét az alfabetikus írás elsõ kialakulásának idejébe vezetnek vissza bennünket. Eric (1983): The Linguistic Task of the Presocratics.) 14 „The ancient Greeks”. La Salle. […] The new attention to textual accuracy in documents coming out of the remote past generated a consciousness of the differences between past and present in man’s life-world such as had never before been known. Cambridge: Cambridge University Press. köt. amely viszonyok egyáltalán csak a nyelv írásbelivé válásával jönnek létre. és 301. „already possessed the skills and the manpower with which to discover the shaft-graves of Mycenae and the palace of Cnossus. Ill. A tisztán szóbeli kultúrának nincsen filozófiája. What they lacked was the interest: that is where the enormous gap lies between their civilization and ours. Elizabeth [1979]: The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early-Modern Europe. továbbá Havelock. New Haven: Yale University Press. ameddig mû és szerzõ önazonossága szertefoszlik a kéziratos – vagyis pontatlan – szövegekben és képekben.12 Nyíri Kristóf elõtt képzelhetõ el a mûvészettörténet és a régészet. In: Uõ: The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. respectively. . Kevin (szerk. In: Robb.: Monist Library of Philosophy. Memory. Princeton. In: History and Theory. akik egyfelõl a régi szóbeli és másfelõl az új írásbeli szintaxis eltérõ fogalmi sugallatai között próbálták kiismerni magukat. [1967]: The Presence of the Word: Some Prolegomena for Cultural and Religious History. írja Ong. mindenekelõtt Havelock. 274. N.) 15 „As a result of typography”. and they had the intelligence to link the buried stones – had they dug them up – with the myths of Agamemnon and Minos. and History. J. „philology […] came into being.14 Hogy a modern klasszika-filológia csak a nyomtatott kiadások alapzatán bontakozik ki. […] a kommunikációs váltás évszázaddal vagy többel elõzi meg […] a modern történeti tudat kibontakozását… A múlt nem kerülhetett rögzített távolságba. A preszókratikusok nem voltak filozófusok a szó mai értelmében. nem kozmológiai kérdéseken gondolkoztak.16 Amit azonban itt különösen alá szeretnék húzni: a bölcsészettudományokat voltaképpen létrehozó. a Nyugat filozófiája eleinte – és mindvégig. Eric (1982 [1966]): Preliteracy and the Presocratics.15 és semmiféle irodalomtudomány nem lehetséges.” (Finley.. dalnokok voltak. I. egészen a huszadik századig – olyan fogalmi viszonyokról való gondolkodás. Walter J.: Princeton University Press. [1965]: Myth. 292. I. szövegekre irányuló érdeklõdést eredetileg egészen gyakorlati érdekek mozgatták. magától értetõdik.): Language and Thought in Early Greek Philosophy.

Goody és Watt kiemeli. Oxford: Clarendon Press. oldalt. Rudolf (1968): History of Classical Scholarship: From the Beginnings to the End of the Hellenistic Age. különösen ami a politikai életet illeti. akik az i. században a szóbelileg áthagyományozott genealógiákat. s a megfelelõ szó megfelelõ formájának helyes kiejtésére… A szofisták nem a „humanitas”-nak emberek viselkedését formáló értékeivel törõdtek. 18 I. elvont – az írott nyelv szintaxisa által lehetõvé tett – szavak tömeges fölbukkanása folytán alakult ki. akik az ekkoriban elérhetõvé váló új segédeszközöket igyekeztek. és a 87. elsajátítani. vagy hogy nyelvtani szabályokat fedezzenek föl a nyelv szerkezetének megértése okán. In: Goody. Eric Havelock a történeti Szókratészt olyan személyként rekonstruálja. hogy a költészetet önmagáért értelmezzék. 16. 17 Pfeiffer. kozmológiákat és várostörténeteket följegyezték. e. Az itt érintett szemponthoz lásd a 45. logográfok vonatkozásában. Jack (szerk. hogy a homéroszi szövegekkel való fogalmilag artikulált foglalatoskodás eleinte a homéroszi hagyományt folytató költõk ügye volt. Ian (1968 [1963]): The Consequences of Literacy. A dikció helyességére törekedtek.19 A szókratészi–platóni fogalomtan kidolgozása válasz arra a gyakorlati zavarodottságra. hogy könyvek az ötödik század folyamán lettek megszokottá. Hadd hozzak itt egy hosszabb Pfeifferidézetet: A bölcsészetnek már puszta létezése is a könyvön alapszik. Cambridge: Cambridge University Press. oldalakat. kronológiákat.18 Az ún. […] A szofisták az epikus és archaikus költészetet magyarázták. amely újszerû. lásd különösen a 3.): Literacy in Traditional Societies. mesterségük gyakorlását megkönnyítendõ. . „az emberek mûvelését” tartották szem elõtt… Nem az volt a céljuk. illetve az írásban gyakorlottabb kortársainak új nyelvi szokásai.17 A szofisták tudománya is teljességgel életközeli volt. Jack–Watt. aki az írásosság logikáját még nem igazán interiorizálta: Szókratész számára ténylegesen nehézségeket okoznak olvasottabb. és 5. értelmezéseiket nyelvi megfigyelésekkel. kivált szofista írások közegeként. 6. hogy azok az ellentmondásos tradíciókkal való konkrét-ismételt találkozások során – vagyis gyakorlati tevékenykedésük során – jutottak el a szövegkritikai beállítottsághoz.Túl az iskolafilozófiákon 13 natra. hanem tanításuknak vagy technikájuknak az egyén számára való hasznosságával. 19 Goody. definíciókkal és osztályozásokkal ötvözve […] ám érdeklõdésük a homéroszi vagy lírikus költészet s úgyszintén a nyelv iránt mindig gyakorlati célzatú volt. m. s úgy fest.

kötetében. Platónnal a középpontban. csakis a gondolkodás számára hozzáférhetõk. A. századot megelõzõen még kevéssé volt elterjedt. 53: „The safest general characterization of western philosophical tradition is that it consists of a sequence of footnotes to Plato. s eszményi államából kitiltja „a hõsi versformában megszólaló édes múzsát”. e. több mint kétezer éven át.20 * * * Whitehead sokszor idézett.21 Whitehead formulája mélyen helytálló. s ezzel a platóni ideákat. In: Anton. hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja. 5. abban a hiszemben. azóta is. együgyûséggel van telítve… […] A hozzáértõ ember eleven és lelkes szavá[nak]”. amelyek az érzékek számára nem. az írás szintaxisa teremti. Platón kommunikációs forradalom közepette élt. Platón nevetségesnek találja Homérosz mint „Görögország nevelõje” eszméjét. Az absztrakt terminusokat. John P .” 22 Az állam. A görög filozófia kialakulása. Anthony [szerk. (1969 [1929]): Process and Reality. Szabó Miklós fordítása.14 Nyíri Kristóf újra meg újra rákérdez bizonyos szavak jelentésére – ugyanis nem érti azokat. Az írásbeliség kialakulását megelõzõen a görögök a homéroszi költeményeket befogadva tanultak – a versmérték. 1929-bõl származó megfogalmazása szerint a Nyugat filozófiai hagyományát Platónhoz írt lábjegyzetek sorozataként jellemezhetjük. nem véletlen. újra meg újra ismétlõdik. mint Platón megjegyzi. 20 Lásd Havelock összeállításának 2. ütem és dallam22 színpompás közegében. hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása. 23 606e–607a. Amint a Phaidroszban fogalmaz: „Aki […] azt hiszi.23 A Platón által ajánlott tanítás-nevelés ehelyett az elvont ideák tartományába vezet – olyan fogalmak tartományába.]: Essays in Ancient Greek Philosophy. (Havelock. Az alfabetikus írás az i.) 21 Whitehead. [1983]: The Socratic Problem: Some Second Thoughts. válasz volt a társadalmi kommunikációnak az alfabetikus írásbeliség elterjedése által keltett válságára. hogy a filozófia. N.–Preus. . hogy Platón olykor megvetõen nyilatkozott az írott szövegekrõl. Albany: State University of New York Press. Eric A. nem tudott szabadulni Platón igézetétõl. Jól ismert. New York: The Free Press. 601b. Ez a válság pedig minden írástudóvá nevelt nemzedék életében. nemkülönben az. aki átveszi. a század utolsó harmadára azonban az athéni társadalom gyakorlatilag írástudóvá vált.

27 Az állam 507b–c. Kövendi Dénes fordítása. ha absztrakt terminusokról volt szó. mi a jámborság. de ha megkérdezed valamelyik szavukat.Túl az iskolafilozófiákon 15 mely. „a tanuló lelkébe” íródik be. 25 Havelock. nem pusztán új kérdéseket tett föl. Persze Platón maga is írásba foglalta filozófiáját – még ha dialógusaiban az eleven párbeszéd stílusát mímelte is. hanem azzal az egy alakkal (eidosz). mondja Platón. . hanem azt mondtad. mint Eric Havelock Preface to Plato címû monográfiájában25 rámutat. amit most teszel. ellenkezõleg. 6d. hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig. ami jámbor. Mass. Kerényi Grácia fordítása.”24 Az írott szöveg. Eric (1963): Preface to Plato. amelyek szintaxisa az írásbeliség kibontakozását megelõzõen a görög nyelv számára egyszerûen ismeretlen volt. hogy ésszel fogjuk fel. Amikor Platón a JÁMBORSÁG maga. hanem olyan – elvont – kifejezésekre vonatkozó kérdéseket. amit jelezni tudnak. az írásbeliség tapasztalata. avagy a SZÉP maga (auto to kalon) vagy a JÓ maga természete felõl érdeklõdött. az istentelen pedig ellentéte mindennek. hogy minden szó alapvetõen egyféleképpen bír jelentéssel.: Harvard University Press. „az írott szó […] csak árnyképe”. hogy érzékeinkkel nem megragadhatók. Sõt. barátom. nem interaktív. nem pedig látjuk õket. Cambridge. Dialógusaiban Platón ideák számos példáját említi.”27 Mint Havelock hangsúlyozza: az ideák elvont fogalmak. és önmagával azonos (tauton esztin […] to hoszion auto hautó). az írások látszólag „értelmes lényekként beszélnek. melyben filozófiáját kifejezhette. az írás Platón számára nem pusztán új közeg volt. amikor gyilkosságért följelented az apádat. hogy jelöl valamit. mely által jámbor minden. 26 Euthüphrón 5d. Mindannyiukra áll. hogy látjuk. Annak a valaminek. […] Ugye emlékszel rá. amikor azt kérdeztem. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. Emlékeztetek az Euthüphrón két döntõ passzusára: Vajon a jámborság nem ugyanaz-e minden cselekedetnél. a platonizmus forrását magát jelentette. hogy nem arra biztattalak. az írás. nem pedig ésszel fogjuk fel – az ideákról pedig. s önmagához hasonló és egyazon idea szerint való… […] [a]z elõbb nem világosítottál fel kellõképpen. 24 Phaidrosz 275c–276a. hogy az jámbor dolog. absztrakt tárgynak kellett lennie: imigyen születtek a platóni ideák. „A »sok« jelenségrõl azt mondjuk. ami jámbor?26 Az írott nyelv kelti azt a benyomást. sugallja Platón. tudniillik azáltal.

the latter as a sensible impression that provides a mere ‘likeness’ (eikon) or ‘semblance’ (phantasma) of the eidos” (Mitchell. Havelock a platóni „idea” vizuális kontaminációjáról beszél. and is frequently linked with the notion of the ‘eidolon’.32 A homéroszi göröghöz képest. születése elõtt. 261. 32 I. „akkor ezt a »kép«-pel szembeállítva tesszük. „képzeletben élõ kép”. 262.30 Így a Menónban. írja. Így például az Euthüphrónban. This is the strategy of the Platonic tradition. jelzi Havelock. Amikor »elvont«-nak nevezzük õket. ahol tekintetünket az ideára mint mintára függeszthetjük. Chicago: University of Chicago Press. m. 29 Mint Mitchell írja: „[t]he very idea of an ‘idea’ is bound up with the notion of imagery. vagy akár az Állam nevezetes vonalhasonlatában. az eidosz persze már Platónt megelõzõen is egyfajta szakjelentésre tett szert a ma- 28 Havelock 1963. the ‘visible image’ that is fundamental to ancient optics and theories of perception. ‘Idea’ comes from the Greek verb ‘to see’. amelynek elbeszélése szerint a lélek. 268. Text.31 és fölteszi a kérdést. hogy vajon Platón miért nem mondjuk a phrontisz vagy noéma terminusokat részesítette elõnyben az elvont gondolatok vagy fogalmak megjelölésére. 30 6e. Mind az idea. az eidoszból ered az eidólon: „hasonmás”. s amelyek közös jelentése: „forma” vagy „alak”.”28 Ama nem érzéki. types. mind az eidosz az idein – látni – igébõl származik. ténylegesen látta az ideákat. zárja gondolatát Havelock. A fogalmivá váló beszéd szintaxisa átalakul.16 Nyíri Kristóf „Amikor »fogalmak«-nak nevezzük õket”. elvonatkoztatásokat kapcsol össze idõtlen viszonyokban. elvont fogalmak jelölésére Platón az idea és eidosz szavakat választotta. [1986]: Iconology: Image. 31 Havelock 1963. which distinguishes the eidos from the eidolon by conceiving of the former as a ‘suprasensible reality’ of ‘forms. 5). or species’. amelyeket fölváltva használ. . William J. A sensible way to avoid the temptation of thinking about images in terms of images would be to replace the word ‘idea’ in discussions of imagery with some other term like ‘concept’ or ‘notion’. T .29 Platón nem is mindig akarja vagy tudja e kapcsolat sugallatát elhárítani. a konkrét vizualizált eseménnyel vagy az eseményben szereplõ konkrét vizualizált dolgokkal állítjuk szembe. Ideology. miszerint a képies beszéd helyébe a fogalmi beszédet állítsuk. nem pedig idõbe rendezett eseményeket sorol.és jelentésbeli közelség óhatatlanul kapcsolatot láttat idea és kép között. A hangzás. Kerényi Grácia fordítása. „hogy a platonizmus alapjában véve felszólítás arra. Joggal mondhatjuk”. ahol a fogalmakat úgymond a gondolkodással vagy értelmünkkel (dianoia) láthatjuk. or to stipulate at the outset that the term ‘idea’ is to be understood as something quite different from imagery or pictures.

mint tényleges lelki képekként. [Dienes Valéria fordítása. miközben a mû érvelése és egész terminológiája inkább az idea = írott szó egyenlõséget sugallja: az ideákat születésünkkor még nem tartalmazó elme íratlan lap. 1. hallható. John: An Essay Concerning Human Understanding. without any ideas”. 2. amely közegben kommunikálni képes. Ez a belátás búvópatakként. Így volt ez a peripatetikus iskolában. könyv. 212.. .” (Locke. idõnként föl-föltörve. A Nyugat filozófiájának története egyfelõl a mozgó. de így a brit empirizmusban is: Locke-nál. Havelock érvelését ezen a ponton nem tartom meggyõzõnek. Az összeütközések alapvetõen az írás közegében zajlottak. Napjainkban azonban. mindenekelõtt a kognitív pszichológia haladásának köszönhetõen.) 34 Locke. amelyeket kommunikációs eszköztárával meg tud jeleníteni. színes. Mert hiszen az nem lehet sem ferdeszögû. „white paper. II. „általános alakra” utalt. Magam inkább arra gyanakszom. S amennyiben a „fogalom” helyett a „forma” szót alkalmazta.. hanem mindez. Platón ama elvont-általános jelentések tényleges-objektív érvényességét. hogy Platón nyilván nem egészen tudta elfojtani magában a belátást. sem egyenlõtlen oldalú. void of all characters. paragrafus.34 azaz téves úgymond az elménkbe „beleütött” 33 „[V]ajon nem kíván-e meg egy bizonyos fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának kialakítása (pedig ez éppen nem a legelvontabbak.] Budapest: Akadémiai Kiadó. sem egyenlõ oldalú. nem pusztán szubjektív-mentális meglétét érzékeltethette. A filozófia csak abban a közegben gondolkodhat. sem derékszögû. s róluk kizárólag az írás közegén át értesülhetünk: a gyõztes mindig is csak az elvont fogalmiság platóni hagyománya lehetett. akinek Értekezésében az elsõdleges minõségekrõl alkotott „ideák” (például a háromszög nevezetes elvont ideája33) aligha értelmezhetõk másképp. hasonlóan a latin specieshez. miszerint az emberek elsõbben képekben gondolkoznak. többnyire azonban a föld alá kényszerítetten kíséri végig a Nyugat filozófiájának történetét. 2. John [1964]: Értekezés az emberi értelemrõl.Túl az iskolafilozófiákon 17 tematikusok s jelesül a kozmológusok és az orvosok körében – utóbbiak szóhasználatában a „közös kinézetre”. köt. sem egyenlõszárú. s csak olyan tárgyakról gondolkodhat. és ugyanakkor egyik sem. s csak azután elvont szavakban. fej. legtartalmasabbak és legnehezebbek közül való). a filozófia végképp megszabadulni látszik a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától. látható. véli Havelock. tapintható világ spontán-mindennapi élménye s másfelõl a tiszta írásbeliség gerjesztette elvont fogalmiság közötti ismétlõdõ összeütközések története.

Bertrand (1964 [1958]): The Wisdom of the West. Platón olyan szerepet játszott ama jegyzetfüzetekben. or imagining. ahol Platón útja. „is here to be understood in the literal Greek sense of the word. különös jelentésfölfogásától különös ontológiájáig. 1. s igazából nem is értette meg soha. és 5. fejezet. or a middle-sized man. ahol Platón a tévutat választotta. kiváltképpen világossá válik. 293. Thinking. hangzik a Russell által jegyzett The Wisdom of the Westben. New York: Premier Books. akinek ideafogalma kifejezetten és egyértelmûen képies („[t]he term »idea«”. ám amellett kardoskodva. Wittgenstein nyilvánvalóan úgy érezte. or a low. or a tawny. s amelynek szerzõje valósággal vergõdik a képies gondolkodás tényeit földolgozni képtelen lineáris szöveg béklyóiban. a straight. .) 37 Russell. 36 „[T]he idea of man that I frame to myself must be either of a white. Budapest: T-T wins Kiadó–Lukács Archívum). aki a locke-i ideákat mindenütt képeknek fogja föl.35 vagy Berkeleynál.” (Berkeley. újra meg újra. I cannot by any effort of thought conceive the abstract idea above described. George: Bevezetés. hogy a filozófiatörténetnek ama pontja. Az ezerkilencszázhúszas évek végétõl kezdve – Wittgenstein és Heidegger munkásságában – a Nyugat filozófiája szakít Platónnal. imprinted) „velünk született betûjelek” (innate characters) tana. vagy Hume-nál. 10. mint – Nietzsche föllépését megelõzõen – az újkor minden filozófusának. is picture thinking. amelyhez visszatérni igyekezett.18 Nyíri Kristóf (stamped) vagy „vésett” (sõt: „nyomott”. Wittgenstein azokat a helyeket idézi. 38 Wittgensteint és Heideggert együtt tárgyalom az egyik kötetemben (Nyíri Kristóf [1994]: A hagyomány filozófiája. for Hume. s számos szövegrészt idéz tõle. jegyzetfüzeteiben. pont. or a black. így A tiszta ész kritikájában. amilyenhez hasonlót egyetlen más filozófus sem.38 Ismeretes.36 éppenséggel a platonikus szemlélet számára szolgáltat érveket. Hume-nál tehát. Amint Schlicknek magyarázta 1931-ben: „Álláspontomat azzal tudom a legjobban jellemezni. Hadd összpontosítsak most csak Wittgensteinra. paragrafus. 1. ám ennek jelentõségét a közvélekedés alábecsüli. In: Uõ: A Treatise Concerning the Principles of Human Knowledge. legalább tizenegy alkalommal utal Platónra. olykor egész hosszasan. or a crooked. to use a Latin word which originally meant the same”37). hogy Wittgenstein szívesen olvasta Platónt. 1931-ben – vagyis késõi filozófiája kialakulásának döntõ évében – Wittgenstein. könyv. akinek azonban – mondjuk ki – ugyanúgy a Gutenberg-galaxis foglyának kellett maradnia. nem más. a tall. mint az a pont. amelynek nagy föladata persze éppen érzékiség és fogalmiság egybekapcsolása. hogy képek nem hordozhatnak elvont tartalmat. ha azt 35 1.

hogy az éppen ellentétes a platóni dialógusokban Szókratész által képviselttel. 41 „Underlying the procedure of Socrates is an assumption. de sehol sem mondtad meg. ami mindezekben közös?” – kérdezi Wittgenstein. – Mert ha megnézed õket. Renford [1960–1961]: Universals and Family Resemblances. ami mindezen folyamatokban közös. de hasonlóságokat. C. s nyelvvé. Guthrie nem véletlenül osztja a fölfogást. [1960]: A History of Greek Philosophy. köt. lényege. K. 3. hogy van-e mindegyikükben valami közös. hogy mi is a nyelvjáték. vagy a nyelv részeivé teszi õket. különben nem hívnánk valamennyit játékoknak« – hanem nézzed. ami mindabban. hanem – hol leplezett. W . közös volna. azt mondom. „Társasjátékok.” (Guthrie. have a quasi-substantial nature and hence a stability which enables the essence of each to be grasped. 440. amit nyelvnek nevezünk. the ‘forms’ which they possess. – Ahelyett. Arist. ami miatt mindegyikre azonos szót alkalmazunk. Hogy mi az. 40 Philosophische Untersuchungen. hogy bizonyos alapvetõ wittgensteini megfogalmazások éppenséggel platóni megfogalmazások pontos megfordításának foghatók föl. miszerint Szókratész problémáját végül – Wittgenstein oldotta meg. hogy nem arra biztattalak. described. Soc. ami jámbor?” S most egy passzus a Filozófiai vizsgálódásokból: „Mindenféle nyelvjátékról beszélsz. […] – És ez igaz. hogy megadnék valamit. rokonságokat fogsz látni. Idézzük föl másodszor is Szókratész szavait az Euthüphrónból: „Ugye emlékszel rá. harci játékok stb. ami mindegyikükben közös. or faith. and clearly distinguished from all other essences. mely által jámbor minden. Mi az. ami mindegyikükben közös volna. sk. It is hardly surprising if Socrates did not […] solve at one leap the ‘problem of universals’ that has plagued philosophers from his day to our own. nem fogsz ugyan olyat látni. kártyajátékok. – Guthrie itt jegyzetben Bambrough cikkére utal – Bambrough.”40 A görög filozófiatörténet jeles ismerõje. never mentioned because not consciously recognized. that the kinds of classes to which particulars belong. In: Proc. – „Ne mondjad: »Valami közösnek kell bennük lennie. Cambridge: Cambridge University Press.”39 Valóban. par. labdajátékok.. s tehát a nyelv. 65.41 Tegyük hozzá: Wittgenstein Platónnak nemcsak – leplezett – szóbeliség-ellenességét. hanem azzal az egy alakkal.) .” Hasonló eredményre jutunk. hanem egymással sokféle különbözõ módon rokonok. ha például különbözõ játékokat szemlélünk.Túl az iskolafilozófiákon 19 mondom. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. ezekben a jelenségekben semmi olyan nincs. éspedig egy egész sort. egészen föltûnõ. or arrive at Wittgensteinian theory of ‘family resemblances’ which may at last have provided the right answer. hol lep39 MS 302:14.

die mit diesen verbunden sind. der nächst dem Schreiber des Gesprochenen die Bilder davon in der Seele zeichnet. (Philebos)” A vonatkozó Philébosz-helyen viszont persze ott áll az ismert passzus. a közösség. annak nem valóságosat kell elképzelnie?« – Th. amelyet Wittgenstein a jelek szerint e helyütt használt. ugyanúgy. dann ist die Vorstellung wahr und es gehen aus ihm wahre Reden in uns hervor. hogy a kéziratos hagyaték végre egészében rendelkezésünkre áll – ugyanúgy kitapintható Wittgenstein Platón-élménye. scheinen mir dann in unsere Seelen gleichsam Reden einzuschreiben. úgy tûnik. összpontosítsunk az utolsó mondatra: „Unsere Seele scheint mir dann einem Buch zu gleichen. problémamegoldó filozófia funkciója megint egyszer fölértékelõdik: a valóság. vagyis implicit írásbeliség-kritikájának) kiteljesedése mögött. a 111-es kézirat 14. életformánkba ágyazott eszközök. mint a szavak. multimediális viszonyainak jelenkori kibontakozásával az elsõdleges. Kezdeteiben e felfogás már a Tractatusban jelen van. a tekintély. A filozófiai vizsgálódás. egymást áthatva funkcionálnak. mi a festés tárgya: az ember képe (például) vagy az ember.” . annak nem valamit kellene-e elképzelnie?« – Th. s itt azt a Schleiermacher-féle fordítást idézem. az igazság. a hagyomány. s kiteljesedése mögött – most. annak nem valóságosat kell-e festenie? – Nos. szükségképpen. nemlineáris szöveget. akit a kép ábrázol?” – Ha a hagyatékban e hely legkorábbi. a racionalitás. a multimediális-interaktív hálózódást. Az ilyen elemzések elõbb a régi 42 Neumer Katalin fordításában idézem a Filozófiai vizsgálódások 518. sk. a változékony. a szubjektum.« – Szókr. ám csak Wittgenstein késõi filozófiájában teljesedik ki. az individuum.20 Nyíri Kristóf lezetlen – képellenességét is támadja. kezdetleges elõzményeihez lapozunk. a tudás. a jelentés. a hierarchia s a demokrácia fogalmai újraértelmezést igényelnek.42 * * * A hálózott társadalom interkommunikatív. paragrafusát: „Szókratész Theaitétoszhoz: »És aki elképzel. […] …noch ein anderer [befindet] sich zu derselben Zeit in unseren Seelen… […] Ein Maler. a képek. lapján a Platón-idézetet egy másik Platón-utalással együtt találjuk: „Plato nennt die Hoffnung eine Rede. mint esszencializmuskritikájának (metafizika-kritikájának. szükségképpen.« – És aki fest. a digitális mozgóképet. […] Das mit den Wahrnehmungen übereinkommende Gedächtnis und jene Begegnisse. ontológiakritikájának. und wenn dieses Vorkommnis Wahres schreibt. az új médiumok felé fordul és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat elemez: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. so entsteht das Gegenteil von dem Richtigen. Wittgenstein szerint a szónyelv és a képnyelv együtt.: »De.: »De. wenn aber dieser Schreiber bei uns Falsches schreibt. visszájára fordítja és meghaladja. a hit.: »És aki valamit elképzel.

[The Information Age: Economy. fogalmakra vagy jelentésekre fog összpontosítani. század filozófiája nem önálló entitásokra. következtetésekkel és bizonyításokkal kell majd megbirkóznia.htm>. Az ontológia területén máris olyan kísérletek kibontakozásának vagyunk tanúi. multimediális eszköztár segítségével is. események és kapcsolatok kialakulását próbálják magyarázni s valamiféle terminológiába foglalni.hu/uniworld/ nyiri/cast_hn. interakciókkal és áramokkal-áramlásokkal lesz elfoglalva. hanem hálózatokkal. amelyek egyfajta nem fizikai világ. társaiktól gyakorlatilag sohasem elszigetelt kognitív alanyok jelenségét megragadó fogalmi törekvések megjelenése. egyre inkább azonban az új. merõben új filozófiának. A philosophy of mind területén elõre látható az elektronikus hálózatokba merülõ.fil. s tárgyát alkotja egy merõben antiplatonikus.43 A 21. hogy a 21.Túl az iskolafilozófiákon 21 médium eszközeivel történnek. Society and Culture. a virtuális tárgyak. I. 43 Lásd például Castells „real virtuality” fogalmát munkájában (Castells. század filozófiája Platónt egyre inkább muzealizálni fogja. . köt. Castellsrõl írt ismertetésemet lásd: <http://www. hanem képekre és hangokra is kiterjedõ azonosságokkal. század filozófiájának – amely egyre kevésbé lehet iskolafilozófia. Manuel [1996]: The Rise of the Network Society. Midõn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális-interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából. Nem a puszta szövegek logikájával. a 21.] Oxford: Blackwell. Aligha kétséges.

.

TUDOMÁNY .

.

. Ennek keretében történeti leírást ad arról. 51. tekintve. Ennek megfelelõen jelen vizsgálódás homlokterében a késõ középkorban elkezdõdõ tudományos szemléletváltozás és a képalkalmazási metódus átalakulása áll. hogy a megfelelõ technika hiánya alapvetõen megakadályozza. Tekintettel az újkori tudomány és technika fejlõdésének összefonódására. Az elmélet egyik sarkpontja. hogy a dolgokat láttatni akarjuk – mint mondják –. hogy valóban csupán technikai akadálya volt-e korábban a képek tudományos alkalmazásának. (Hajnóczi Gábor fordítása. hogy a képi megjelenítési technikák fejlõdése milyen új (vagy újra felfedezett) lehetõségeket teremtett a tudományos kutatás számára. és ezzel közvetve korlátozza magát a tudományos fejlõdést.A tudományos szemlélet és a képek Lehmann Miklós Mi. a technika nyújtotta lehetõségek pedig elõidézik a képek egyre szélesebb körû felhasználását.) Budapest: Balassi. valamint azon belül a képi kommunikációval és gondolkodással foglalkozó szakirodalom jelentõs része a képek alkalmazásának és elterjedésének lehetõségeit a tudományos munkák terén elsõsorban technikai szempontból vizsgálja. érdemes azonban fontolóra venni. „kövérebb Minervát” [erõteljesebb stílust] fogunk használni. Leon Battista (1977): A festészetrõl. de legalábbis gátolja a képek terjedését. valamint elõmozdítják a tudományos haladást. ez kauzális értelemben kétségkívül igaz is. 1 Alberti.1 A kommunikációtörténettel.

valósághû kép pedig éppúgy képi funkciót tölt be. bár ez a technika igen erõs korlátokat jelentett a nagyobb tömegû képek elõállításában.3 A tudomány számára ez olyan eszközt jelentett. a kép fogalmának elöljáróban egy tág. Ez az eszköz természetesen lehet esztétikai megítélés tárgya. közel azonos minõségû másolat volt így készíthetõ. ám nem szükségképpen az. ha sokféle színárnyalatra van 2 Ennek értelmében a diagram „grafikus elem. de szigorúan funkcionális értelmezését szükséges elõnyben részesíteni. a 14–15. sokszorosító eszközökkel vagy automatizált képalkotó rendszerekkel elõállított képet. A korábbi akadályok jellegzetességeit jól érzékelteti a következõ leírás. hogy színes képeken lerajzolják a növényeket. Mint ismeretes. (Doktori értekezés. ahonnan megkezdõdik a képek fokozatos terjedése a tudományos médium irányába. 3 Már a könyvnyomtatás elõtt lehetséges volt a fadúcokra faragott képek sokszorosítása. egyszerû és gyors sokszorosítása Európában elõször valamivel a könyvnyomtatás feltalálása elõtt.) University of Reading. 1. amelyek változatlan formájuknak köszönhetõen a tudományos munka során használhatóknak bizonyultak. század fordulója táján vált lehetõvé. Vö. . A leképezési eljárás nyomán kialakuló analóg. A technika fejlõdésében ez tehát olyan kitüntetett pont. Michael (1994): The Illustrated Wittgenstein. a képek olcsó. A Study of the Diagrams in Wittgenstein’s Published Works. Hasonlóan elkerülendõ a technikai leszûkítés is: a kép egyaránt jelenthet kézzel.26 Lehmann Miklós A képekkel.2 I. illetve azok kommunikatív szerepével foglalkozó irodalom gyakran különféle képfogalmakat használ. Elkerülendõ a késõbbi nehézségeket. Ebben az értelemben a kép elsõdlegesen vizuális információt hordozó eszköz. mint a vonalas ábrák vagy a diagramok (ez utóbbiak esetében Michael Biggs értelmezését alkalmazom). ami nem vihetõ be a szokásos klaviatúrával”. Egyetlen rajzról több. melyet Bohn Pliniusnak tulajdonít: Azt tervezték. majd írásban melléjük illesztik a növények tulajdonságait. amely kiküszöböli a korábbi másolási technikából eredõ hibákat. Ugyanakkor a képek igencsak félrevezetõek lehetnek. E tanulmány szempontjából tehát elsõsorban a képek és a szövegek funkcionális és technikai megkülönböztetése lényeges. különösen akkor. Biggs.

amely lehetõvé teszi a sokszorosítható és valósághû képek készítését. amely a sokszorosítás lehetõségével részlegesen elhárult. Erre azonban a sokszorosítást követõen is még csaknem négy évszázadon keresztül várni kell. Jr. magukat a puszta neveket is – elegendõnek tartották a tudományos megközelítés számára is. hanem jórészt megelégedtek neveik egyszerû felsorolásával. Technikai értelemben tehát a görög botanikusok nem rendelkeztek olyan eszközzel. mert a leírásokat – sõt. Így történt aztán. mivel a mechanikus leképezés – ideális esetben – kizárja az ábrázolás szubjektív jellegét. A görög tudományos gondolkodás uralkodó paradigmája szerint az ismeretek forrása nem elsõsorban a tapasztalásban keresendõ. hogy mások a növények szóbeli leírásával kötelezték el magukat. Platón ideatana e téren meghatározó forrás: az ideák olyan szellemi-fogalmi tények. technikai tudása. amit a szem a tárgy közvetlen észlelésekor látna. emellett az eredeti festmények másolóinak és festészeti jártasságuknak különbözõsége igencsak megnöveli az esélyét annak. amely elsõsorban a kor tudományos felfogásából adódik. Olyan akadály fedezhetõ fel itt.. . Ez az elsõdleges akadály. 17. mellyel a vizuális tényeket megfelelõképpen bemutathatták volna. amely oly nagy hangsúlyt kap a korabeli kritikákban.) Budapest: Enciklopédia. Ugyanakkor kétségtelen az is. mert úgy vélték. Érdemes felfigyelni az iménti idézet egy másik mondanivalójára is: a képek nem csupán technikai hiányosságaik miatt hiányoztak sok szerzõ mûvébõl. William M.A tudományos szemlélet és a képek 27 szükség a természet sikeres utánzásához. akik alaposan el kívánnak merülni e témában. hogy Plinius gondolatmenetét folytatva csupán a tisztán mechanikusan elõállított (technikai) kép lesz csak az a végsõ eszköz. valamint szubjektív szemlélete azonos tárgy esetében változatos ábrázolásokat eredményez.4 A probléma kettõs: egyrészt a rajzolók (majd a rajzok másolóinak) eltérõ rajzkészsége. hogy felhívja mindazok figyelmét e növények erényeire és tulajdonságaira. (Lugosi Lugo László fordítása. hogy maga Platón a szó jelentésében és néhány szöveghe- 4 Idézi Ivins. hanem azért. közülük többen még csak nem is jellemezték õket. ez elegendõ ahhoz. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. másrészt a rajz eleve nem azt a látványt adja vissza. amelyek a vizualitás számára közvetlen módon nem hozzáférhetõek (bár kétségtelen. hogy a kép nem hasonlít majd kellõ mértékben az eredetihez […].

hogy ennek megfelelõen Platón Az államban éppen az ábrázoló mûvészeteket kárhoztatta olyként. A technikai ismeretek. Az ideaelmélettel Platón így az értelmi. m. az ideákkal. Az érzékek az esetlegességet közvetítik. A képek sokszorosításának gyakorlati problémája nem tudományos probléma. azonban Európában az 1400-as évekig nem mozgósították azokat a pontosan megismételhetõ képek elõállítására”. Ha a megismerés az ideákra irányul.28 Lehmann Miklós lyen vizuális metaforát használ). a sokszorosíthatóság jelentõségérõl szóló könyve vezérfonalában mégis inkább a technikai lehetõségek változását követi. a lélekben szemlélhetõk. a lényeget megragadó megismerést részesítette elõnyben az érzéki megismeréssel szemben. szakasz). Mint írja. Ez az elképzelés jó ideig tartja fogva a tudományos gondolkodást. Köztudomású. hanem a szövegeket is érintette) egyszerûen nem foglalkoztatta a görögöket és az õket követõ középkori tudósokat. akkor ez azt jelenti. Bár Ivins gondolatmenetében keveredik a tudomány igényének és a technikai fejlõdés lehetõségeinek kettõssége. kiterjesztik – az érzéki világ csalóka voltát. A képek tehát értéktelen tárgyak. különösen pedig a beszédben mondja ki. és megvolt a hozzá való tudás és szakértelem is. Ivins felismeri ennek jelentõségét. amelyek csak távoli kapcsolatban állnak eredetijükkel. a sokszorosíthatóság hiánya pedig nem feltétlenül jelent akadályt a tudományos munka számára. az érzéki tapasztalat számára hozzáférhetetlenül. Az ideák tiszta formájukban anyagtalanul. kutatás és feltalálás – szürke gyakorlatiassága okán – ellentétben látszik állni a tudomány alapvetõen elméleti beállítódásával. 10. mint amelyek a másolatok másolatait hozzák létre. hogy az igazságot a nyelvben. az elõbbi aspektusokat félreállítva arra a következtetésre jut. A fogalom az idea értelmében vett közvetlenséggel Platón számára komoly elõnyt jelentett: a képek mint érzéki entitások csak az elõbbiek csalóka tükrözõdései lehetnek. A tudomány mûvelõje helyesen teszi.5 A sokszorosítás problémája (amely értelemszerûen nem csupán a képeket. a „képek készítésére alkalmas anyagok már õsidõktõl fogva rendelkezésünkre álltak. hogy az igazi akadályt mégiscsak a technika hiánya jelentette: 5 I. ahelyett. hogy a tudomány számára a képek nem sokat segíthetnek. míg az értelem az örök igazságokat (vö. A képek öröklik – sõt. hogy a látszat képi ábrázolásával veszõdne. . Phaidón XXIV . ha arra törekszik.

Alapvetõ tehát az egyedi létezés: „Ha tehát nincsenek elsõdleges szubsztanciák. A Kategóriákban azonban az elsõdleges és a másodlagos szubsztanciák megkülönböztetésével Arisztotelész elvben megnyitja az utat a konkrétum felé. A szubsztancia olyan alapvetõ realitás. amely a dolgok létének és az állítások megfogalmazhatóságának lehetõségét adja meg.) Az online verziót lásd: http://www. ezeket éppúgy gátolta a sokszorosíthatóság. így nem jelentettek kellõ nyomást a technikai innováció számára. amelyeket mintegy mellékesen használtak tárgyak és falfelületek díszítésére. 26. amelyek a konkrét egyedi létezõk lényegét adják. az ókorból csak olyan képek maradtak ránk. Wien: öbv-hpt. 16. Elsõdlegesnek azokat a szubsztanciákat tartja. Kristóf [2001]: The Picture Theory of Reason. m. Barry [szerk.uniworld. Ha a képi információt értékesebbnek tartották volna.6 Bár kétségtelenül történtek kísérletek a tudományos képi ábrázolásokra is. mint a technikai képalkotás hiánya. amely a kor tudósai számára ellentétben látszik állni a képtartalmak konkrétságával és egyediségével.]: Rationality and Irrationality. illetve a díszítésnek minderre nincs is szüksége. Platónt követõen Arisztotelész szubsztanciafogalma. hogy bármi más legyen”7 – az általános és a járulékos létezõk szubsztanciái az egyediekbõl következnek. (Nyíri. A tudományos mûvekben azonban a képek csak másodlagos szerepet kaptak. . de annál inkább szüksége van rá az általános tudásnak. Ehhez az ókornak nem volt szüksége a pontosan megismételhetõ képek elõállításának módszereire. In: Brogaard. bizonyára történtek volna kísérletek azok tökéletesítésére és a technikai lehetõségek kiterjesztésére is (ami nem lenne meglepõ egy olyan kultúra esetében. továbbra is erõsíti azonban a tudomány lényegszemléletét.htm 7 Arisztotelész (1993): Kategóriák.A tudományos szemlélet és a képek 29 …úgy tûnik.hu/nyiri/krb2000/tlk. a tudománynak és a technikának. Ivins gondolatmenetét termékeny módon gazdagítja Nyíri Kristóf tanulmánya. amely például a hadigépezetek vagy a hajózás terén kiemelkedõ technikai tudásról tett bizonyságot). A nem és a faj megkülönböztetésében továbböröklõdik az iménti 6 I. valamint anyag és forma összefonódó kettõssége már az ideatannál kevésbé szigorú elméleti irányultságot tükröz. Az ilyen képek létrehozási módszereinek hiánya torlaszolta el a technikai és tudományos gondolkodás kiteljesedésének útját. míg másodlagosnak az általános és a járulékos létezõk lényegét. A kifejezõ mûvészetnek.) Budapest: Kossuth. akkor lehetetlen. 242–266. Berit–Smith. (Rónafalvi Ödön fordítása.

inkább valóságos. ez csak másodlagos szempontnak számított. inkább „létezõ”). m. a víz és hasonlók.8 Arisztotelész azonban a szubsztancia vizsgálatát nem a fizika. és bár az élethûség a rajzoló mesterségbeli tudásától függött. a fogalmi lényeg.] Budapest: Hatágú Síp Alapítvány). melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani. 136. e szempontból az adott terület vizualizálhatósága tekinthetõ döntõ tényezõnek. ami e valóknak. hanem róluk szokás állítani valami egyebet. amelyet már nem állítunk egy más dolog állítmányaként. amely az általánosság magasabb fokán áll. hogy a »valóság«. 9 Természetesen a képi megjelenítés igénye lényeges eltérést mutat az egyes tudományokban. melyekhez a képek közvetítette tapasztalati világ nem vihet közelebb. másrészt általában a testek és a belõlük összetevõdött állatok és csillagok. majd inkább arisztotelészi hagyomány talaján álló középkor szintén ezt a felfogást osztja: a képek legfeljebb díszítõelemekként lehetnek jelen a tudományos mûvekben. valamint ezek részei. A már Plinius kapcsán említett botanika terén ez azt jelentette.9 Senki nem gondolhatja. Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt. Ebbõl következik tehát.30 Lehmann Miklós szempont. […] Lényeg továbbá a mibenlét. bár Arisztotelésznél összetett jelentéssel bír. a tûz. amilyen például az élõ lényben a lélek. Ebben a légkörben pedig a kép továbbra sem lehetett a tudomány eszköze. mégis megtartja alapvetõen szellemi jellegét: „Szubsztancia nevet viselnek egyrészt az egyszerû testek. amibõl kifolyólag a faj „inkább szubsztancia” (azaz. a Metafizika vonatkozó passzusait (lásd Arisztotelész [1992]: Metafizika. Mindez pedig azért mondatik »valóság«-nak. [Halasy-Nagy József fordítása. ennyiben pedig a tapasztalati valósághoz kötõdik. mint a nem. ezt is az illetõ dolog lényegének szokás nevezni. illetve másolataik- 8 A szubsztancia így. mely önmagában külön is megáll.) Arisztotelész szubsztanciafogalmának finomításához természetesen figyelembe kell venni a késõbbi mû. benne rejlõ létoka. . mivel alkalmatlannak tûnt a lényeg megragadására. A létezés alapvetõ kategóriái szellemi természetûek. A szubsztancia. a lényeg az egyediségen és a konkrétumon keresztül az anyaghoz.” (I. mert nem ezeket szokás állítani valami alapul szolgáló anyagról. illetve a »lényeg« szó két értelemben használatos: elõször mint a végsõ alap. s másodszor mint egy bizonyos meghatározott egyed. hogy ezeknek a szabadkézzel rajzolt ábráknak. mint például a föld. hanem a metafizika feladatának tartja. hogy a képek legfeljebb elnagyolt illusztrációkként szerepelhettek a tudományos munkákban. melynek a meghatározás adja tartalmát. nem jelenti a képekben megragadható forma önálló jogosultságát. Ilyesmi minden egyes dolognak az alakja és a formája. Anyag és forma kettõssége csak a lényeg megnyilvánulására korlátozódik. A kezdetben elsõsorban platóni.

az allegória különleges szerepet tölt be. ebben az esetben maga a kép is csak oly módon lehetett érdekes.vagy mérgezõ) hatást váltanak ki az emberi szervezetre. Az allegória így rávilágít arra az alapvetõ akadályra. Figyelemre méltó tény. Ezek a képek azonban fontosságukat éppen absztrakt jellegüknek köszönhetõen nyerték el (azaz. hogy a képek egy másik jellegzetes alkalmazási formája ebben a korban az allegória: elvont tartalmak képi eszközökkel történõ kifejezése. amely a konkrétumot ábrázoló („valódi”) képek terjedése elõtt állt: ahogyan a korabeli leírások. a leírás módszere nem közelíthetett a képi leírásokhoz és képi reprezentációkhoz – sokkal inkább a lényegszemléletet tükrözte. Megfigyelhetõ az is. ha a szöveghez hasonlóan képes ezen elvont tartalmak kifejezésére). A kép – akár egy iniciálé – díszíti és színesíti a könyvet. valamint az adott növénynek tulajdonított hatás nemritkán a növény megnevezésében is megjelenik). hogy az egyes növények milyen élettani (gyógy. amelyek a szöveghez képest nem hordoznak új vagy önálló információt. egymáshoz nem. hanem különös hangsúllyal tér ki a növény „belsõ természetére”. Ennek alapja gyakran a hasonlósági kapcsolat. miközben a képekben nem visszaadható szellemi-elméleti tudás élvez elsõbbséget. azaz a növény és állatok vagy emberi szervek közötti morfologikus hasonlóság (ez utóbbi. Magyarázattal szolgál arra. hanem a néphit vagy közhiedelem által tulajdonított erõket is. mivel az egyes részletek közvetlenül utalnak az adott elvont fogalomra vagy eszmére.A tudományos szemlélet és a képek 31 nak segítségével valóban fel lehetséges ismerni az adott növényt. a képi reprezentáció is a mögöttes tartalmak kifejezésére szolgált. a vizuálisan tapasztalható valósággal csak kevés kapcsolatot mutatnak. Mivel ezek a hatások központi szerepet játszottak a növények tudományos leírásában. a képi eszközök pedig nem a tapasztalati . A kép egésze értelmezhetetlen a mögöttes tudás nélkül. A részletek vagy képelemek elsõbbséget élveznek a kép egészével szemben. vagy csak lazán kapcsolódó elemeknek is tûnhetnek. olyan képekként. Ez a „belsõ természet” felöleli a növénynek tulajdonított hatásokat és erõket is. A szövegben található leírás már jelentõsebb: a leírás azonban korántsem szorítkozik az érzékileg tapasztalható jellegzetességek felsorolására. Mint kép. mivel a részek akár esetlegesen összeállított különálló. Így a képek elsõsorban egyszerû illusztrációkként szerepelhettek. hogy a leírások több esetben nem mentesek a mágiához kapcsolódó elemektõl sem: a hatások leírása nem csupán a megfigyelt jelenségeket követik. A tapasztalati jelleg háttérbe szorul.

Mert ugye minden hasonlóságra jellemzõ. mint egy fûszál vagy növény. mûvelõdés. 45. From its Shadow in Homer to its Substance in Plato. In: Glatz Ferenc (szerk. hanem nyitott marad. amely az elkészítéssel végérvényesen lezárul. Jól érzékelteti ezt (az allegorikus megjelenítések jellegzetességeivel együtt) a korabeli tudományos munkák nyelvezetét és megfogalmazásait is tükrözõ következõ idézet a jelek viszonyairól: „A csillagok. E viszony – amelynek nyomai még a 17. században is felfedezhetõk – természetesen a nyelvi reprezentációk terén is megtalálható. hogy a legjobban észlelhetõ. valamint a megismerés eltávolodása a konkrétumtól. Eric A. az ismeretek rendjében nyelvi struktúrákat követ és a tudományos kultúrát szigorúan a szövegekkel köti össze – sõt. valamint Hajnal István (1993): Írásbeliség.12 A tudományos módszer ennek megfelelõen még sokáig a nyelvhez és szöveghez kötõdõ információátadást preferálja. amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…. Hasonlóképpen. . Az írásbeliség megjelenésével (a megõrzés és a kommunikáció átalakulásával párhuzamosan) a tudományos gondolkodás és módszertan is lényeges transzformáción megy keresztül.) 11 I. különleges erényt oltva beléjük. m. hanem az ábrázolt dolgok közötti magasabb rendet hivatottak tükrözni.” (Crollius: Traité des signatures [1624]. Princeton: Princeton University Press. a láthatatlan analógiáknak látható jegyre van szükségük. Brian (1983): The Implications of Literacy. intellektuális réteg és európai fejlõdés. Eszerint a reprezentáció szoros kapcsolatban van a reprezentálttal. valamennyi fû anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb.13 Összességében elmondható tehát. egymással párhuzamban megy végbe a nyelv elszakadása a szituációtól és a pillanatnyi tapasztalattól. az absztrakt tartalmak hangsúlyossága és a teoretikus jelleg Platón óta az írás vezetõ szerepére utal.] Budapest: Osiris. Michel [2000]: A szavak és a dolgok. (1978): The Greek Concept of Justice. 12 Az elvont fogalmak megjelenésérõl lásd Havelock. Budapest: História. ugyanakkor a legrejtettebb?11 Mint már többen rámutattak. a képek és a képalkalmazás is a szövegeknek van alárendelve. hogy ezt a tudományos szemléletet a 10 Érdemes megjegyezni.): Technika. [Romhányi Török Gábor fordítása. az égi növények és füvek a föld felé fordulnak. az eget kémlelõ földi csillag.32 Lehmann Miklós valóság.10 Foucault szavaival élve: A rejtett egyezéseket jelezni kell a dolgok felszínén. idézi Foucault. Az elvont fogalmak használata háttérbe szorítja az érzéki tapasztalatot. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. ahogy minden csillag égi növény szellemi formában. 38. és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket. 13 A késõ középkor tudományosságáról és szövegközpontúságáról lásd Stock. hogy e szemléletmód a reprezentációt eredetileg egyfajta misztikus viszonynak tekinti. Cambridge–London: Harvard University Press. a képalkotás pedig nem egyszeri folyamat.

A megismerés tehát interpretációt jelent: a látható jeltõl egészen addig menni. amely ezen idõszakot fémjelzi. 16 Ezzel összefüggésben érdemes felvillantani azt a körülmény is. és bár a közfelfogás hajlamos e korszakot a görög eszmények felélesztésével azonosítani. 51. függetlenedést is eredményezte. amely a vizualitás teljesen új formáját és ezzel alapvetõen más jellegét eredményezi. amely lehetõvé teszi az azonos formában reprodukálható képek terjesztését. szövegszerû értelmezése: A világ megfejtendõ jelekkel van tele. amely pedig utat nyitott a naturalisztikus ábrázolásmód terjedése felé.14 II. század végétõl kezd el fokozatosan terjedni. lábjegyzet). és e hasonlóságokat és rokonságokat feltáró jelek maguk is a hasonlóság formái csupán. A képek terén ez két alapvetõ újítást jelent. Egyrészt megjelenik a képek sokszorosításának lehetõsége. A reneszánsz újraértékeli a skolasztika tudományfelfogását. bár a centrális perspektíva elsõ alkalmazását és elveinek véglegesítését Filippo Brunelleschinek tulajdonítják. Ez egyben a vallástól való fokozatos távolodást.16 keveseb- 14 Foucault 2000. aki a tárgyak valósághû ábrázolására törekszik – amennyiben valósághû ábrázoláson az emberi látás törvényeinek megfelelõ rajzokat értünk. amelyek a görögségben fel sem merültek – éppen ennek köszönhetõ az a temérdek technikai invenció.A tudományos szemlélet és a képek 33 szöveg uralma. Az érzéki tapasztalat értékelése a tudományban csak a 15. 15 A perspektivikus ábrázolás elsõ szabatos leírása Leon Battista Alberti 1436-os Della Pittura címû mûvében található (lásd 1. Az „Alberti ablaka”-ként ismertté vált rajzgép mechanikus eszközt kínál a perspektivikus ábrázolásra – lényegében ezt a módszert kell követnie minden rajzolónak.15 E tanulmány elsõ része már utalt rá. ami elhangzik általa. és ebbõl adódóan az értelmezés uralma hatja át: a tudományos ismeret a természet megfejtése. hogy a sokszorosíthatóság hiánya bizonyos értelemben a tudományos elitizmus záloga: megjelenésével a tudomány mûvelése lassanként kikerült egy különleges elit kezébõl. tudósait valójában a tudomány és a technika terén sokkal inkább olyan problémák foglalkoztatták. másrészt pedig kialakul a perspektivikus ábrázolás technikája. hogy a sokszorosíthatóság jelentõségét számos kommunikációtörténeti és -elméleti munka hangsúlyozza és elemzi (legismertebb közülük Ivins hivatkozott kötete). és ami e jel nélkül a dolgokban szunnyadó néma szó maradna. .

18 Ahogyan a görög teoretikus szemlélet az újkori tudomány kialakulásával halványodni kezd. hogy ábráit külön megrendelésre. úgy nõ meg a képek szerepe. Még lényegesebb. A természet-központúságból eredõen a tapasztalat – és ezzel együtt a kísérletezés – elõ17 Ugyanez az anakronizmus figyelhetõ meg a kor festészetében is. a képek már korán tükrözik ennek jellegzetességeit.17 A természet könyve csak általános illusztrációkat közöl képaláírás nélkül. az ismeretterjesztés céljára és a szövegben nem leírható információk visszaadására készíttette. amikor például a Krisztust körülvevõ római katonákat késõ középkori páncélzatban ábrázolják. A szemléletmód változása megmagyarázza. használatával a reneszánsz mesterek nagy lépést tettek a tudomány szempontjából különösen lényeges valósághû ábrázolás felé. illetve az ókori Róma látképét a 15. hogy a perspektivikus ábrázolás valójában az élethû vizuális megjelenítés igényére adott válasz. A perspektíva az emberi látás törvényei alapján (mely e korban komoly kutatási területet képezett) a tér látszati elrendezését adja vissza.34 Lehmann Miklós ben emelik ki azonban a perspektíva fontosságát. 18 Errõl bõvebben lásd Ivins 2001. valamint az 1480-as évek elsõ felében kiadott Pseudo-Apuleius. Elsõként a Gart der Gesundheit szerzõje számol be arról a tudományos igényrõl. a Pseudo-Apuleius pedig lényegében egy ókori botanikakönyv hasonmás kiadása. . mivel fogva tartotta õket a görögségtõl örökölt elméleti szemléletmód. ennek köszönhetõen ábrái meglehetõsen sematikusak. az 1484-es Latin Herbarius és az 1485-ös Gart der Gesundheit) jórészt még a képek szerepének alulértékelését tükrözik. a modell nélkül készült vagy ellenõrizetlen forrásokból származó rajzokat valósághû ábrák váltják fel. A tudomány mûvelõi nem tudták azonnal kihasználni a képekben rejlõ lehetõségeket. amely szoros kapcsolatban áll a reneszánsz kor ember. Ahogyan a kor szemlélete elkezd elszakadni a korábbi évszázadokról áthagyományozott tudományfelfogástól. Az elsõ illusztrált tudományos mûvek (mint Valturius 1472-ben megjelent Hadmûvészete. A Hadmûvészet ábrái tele vannak anakronisztikus elemekkel. úgy válik egyre inkább lényeges kérdéssé a természet élethû ábrázolása. miért nem jelentette a két technikai újítás a képek akadálytalan terjedését. Az allegóriákat. századi európai városok mintájára festik meg. és bár ez a folyamat csak fokozatosan.és természet-központúságával. Konrad von Megenburg 1475-ös A természet könyve. 27–29. több évszázad alatt megy teljesen végbe.

hogy a képek még a sokszorosíthatóságuk elsõ egy–másfél évszázadában sem rendel- . Mint a Pseudo-Apuleius példáján látható. és megszabadul attól az igénytõl. Fontos problémává válik tehát a vizuális megjelenítés. illetõleg a korabeli teoretikus felfogás szerint készítik el: a növényeket lehetetlen az ábra alapján azonosítani (de az ábrának ez nem is célja). melynek során a tudományos célkitûzés a jelenségek értelmezése helyett azok leírása lesz. ezzel pedig lassanként szövegintegritásuk is új irányt vesz. Ekkor indul meg az az átmenet is. Összességében elmondható tehát. a kiadások és a másolások közben azonban a képek jelentõsen romlanak. milyen körülmények között. a tudományos mûvekben a képeket gyakran nem a valóság. hogy a tudomány nem a dolgok szubsztanciáját vagy lényegét vizsgálja. nem az anatómiai ismereteket követi. A belsõ természet elsõdlegessége ezzel megszûnik. A Pseudo-Apuleius ábrái még több késõbbi herbáriumban visszaköszönnek. Ugyanazt az illusztrációt olykor egyetlen könyvön belül is felhasználják különbözõ tárgyak illusztrálására (nemritkán abból az egyszerû prózai okból. „mélyben megbúvó” okot keressen. más anatómiaképeknél pedig ismert mûalkotások másolatait használták fel. Ismeretlen a méretarány és a színhûség is. az ábrák tudományos szempontból használhatatlanok. hogy a képek a tudományos munkákban vizuális leíróeszközökként is funkcionálhatnak. A korai anatómiakönyvekben az emberi csontváz ábrázolása pedig még hosszú ideig a reneszánsz felfogását. hogy a külsõ mûködés mögött valamilyen szubsztanciális. hogy arról kéznél volt egy fadúc). 11 különbözõ város illusztrációjaként szerepel. hogy a sokszorosítható képek megjelenésével nem változott meg azonnal a képek értékelése. Ehhez kapcsolódóan lassanként felismerik. hogyan viselkednek a dolgok. az 1493-ban kiadott Nürnbergi Krónikában például ugyanazon látkép 11 helyen. amely e megközelítés alapján a dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen információt közvetíti. és a külsõ – nem utolsósorban vizuális – tulajdonságok válnak a vizsgálat tárgyává. A szemléletváltás központi szerepét szintén jól érzékelteti. hanem ellenõrizetlenül a korábban készült ábrák. kik készítették el az általuk felhasznált ábrákat. Ehhez az érzékileg közvetlenül tapasztalható jelenségeket vizsgálja.A tudományos szemlélet és a képek 35 térbe kerülése azt jelentette. A tudományos mûvek szerzõi gyakran nincsenek is pontosan tisztában azzal. hanem megpróbálja megfejteni. hogy tudományos leírások kitalált lényeket is szerepeltetnek. mint például egyszarvút vagy mandragórát. Elõfordul.

amelyeket a vizuális információ önálló megjelenítése jelent. az illusztráció így már nem a szöveg puszta színesítése. A természettudományos módszer változása azonban megnyitja a lehetõséget a képek terjedése elõtt. század elsõ felében kialakulatlan volt. hogy csak az esetlegességet képesek ábrázolni. valamint vizuális megjelenítéssel magyarázzák az emberi test és az egyes szervek strukturális sajátosságait. Hiába állt tehát rendelkezésre már korábban a képek sokszorosításának technikája. A mechanikus világkép a tudomány számára vizuális felfogást kínál: a dolgok és jelenségek mûködésének szerkezete megköveteli a szemléletes feltárást. E téren Galilei példája jól illusztrálja a szemléletmód változásának és a technikai lehetõségek szélesedésének összetett kapcsolatát. . A tapasztalat felé fordulás többek között éppen a képek segítségével képes lerombolni azokat a szövegekben rögzített. A tapasztalati módszer felfedezi azt a tényt is. amelyek a vizuális megjelenítés változatos módozatait adták a tudósok kezébe. melyben a képek is sajátos helyet kaphattak. amelyek erõteljesen akadályozzák az egyes diszciplínák fejlõdését. A vizuális információ jelentõségének felismerése szükséges ahhoz is. hogy a dolgok szubsztanciája jellegükbõl adódóan szükségképpen nem szerepelhet rajtuk. gyakran még a szinkronitást is nélkülözte. 19 A képi illusztrációk szerepének változását tükrözik például Descartes természettudományos mûveihez. a 15. század második és a 16. az igazi áttörés csak a 17. Ennek hátterében pedig az áll. melyet a tudósok elismertek volna.19 A képek hatásos alkalmazásának érdekében rögzülnie kell tehát a képek és a szöveg viszonyának is – ez a korai idõkben. században következhetett be.36 Lehmann Miklós keztek olyan önálló tudományos értékkel. Ezek több esetben lényeges kiegészítéssel szolgálnak a szöveghez. hogy a technikai fejlõdés ellenére a képekrõl még jelentõs ideig azt tartották. hogy a tudományos mûvekben a képek a szöveget kiegészítve jelenhessenek meg. mûködési elveit. A tudományos érdeklõdés szükségessé tette egy új természettudományos módszer kidolgozását. immáron elavult elveket. illetve. hanem annak szerves része. A tudomány lassanként feltárja azokat az elõnyöket. hogy a közvetlen érzékiség szövegszerûen vissza nem adható karakterrel is rendelkezik. A kor technikája pedig olyan eszközök felbukkanását eredményezte a tudományos munka terén. Az optikai kutatások révén megjelentek a teleszkópok és mikroszkópok. a Világhoz és a Dioptrikához készült képek.

melyben több. ábra. ábra). a kor eszközeihez mérten rendkívül pontos rajzot közöl a Hold krátereirõl. itt azonban rajztechnikai segítséget vett igénybe. Galilei 1610ben teszi közzé Sidereus nuncius címû mûvét. aki pontos képeket rajzolt a Holdról és a napfoltokról. Korábban az asztronómiai mûvekben csupán diagramok szerepeltek naturalisztikus ábrák helyett (s ugyanez mondható el a legtöbb tudományos munkáról). hogy Galilei az elsõk között folytatott teleszkópos csillagászati megfigyeléseket. s minden bizonnyal õ volt az elsõ. hogy egyszerû vizuális megfigyelések helyett sajátos technikával készültek: Galilei teleszkópja segítségével a Nap képét egy papírlapon elõre megrajzolt körre vetítette. A vetített kép már-már mechanikus felhasználásával Galilei figyelemre méltó módon terjesztette ki a reneszánsz mûvészek gépies rajztechnikáját (melynek legismertebb eredménye a már hi- 1. Galilei rajza a Hold felszínérõl (1610) . majd a látott foltokat nagy pontossággal a papírra rajzolta. és 2. A Holdról rajzolt ábrák esetében a tudós még csak kézügyességére hagyatkozott. Ez utóbbiak külön érdekessége.A tudományos szemlélet és a képek 37 Ismeretes. majd 1613-ban megfigyeléseket folytat a napfoltokról (1.

In: Isis 83: 195–217. ebbõl a ténybõl a tudósnak a képekkel szemben tanúsított ambivalens hozzáállása olvasható ki. s egyben lefektette annak alapját. a diagramokat preferálta a naturalisztikus képekkel szemben.38 Lehmann Miklós 2. Elgondolkodtató azonban. Albert (1992): Representing the Heavens. Galilei rajza a napfoltokról (1613) vatkozott „Alberti ablaka”). Mint Winkler és van Helden rámutat.20 A matematikai szemlélet. korábbi és késõbbi munkáiban diagramokat használt. ábra. melyben Galilei is osztozott. A következõ évszázadra általánossá válik. Az asztronómia így csak valamivel ké20 Winkler. Galilei a tudományos ismeretközlés alkalmasabb eszközének tekinti a szavakat és diagramokat. miként lehet ezt a leképezési módot a tudományos munka során felhasználni. Galileo and Visual Astronomy. . 216.–van Helden. sõt. mint a képeket. Mary G. a lehetõ legkisebb teret engedve a rajzoló szubjektivitásának. hogy a tudományos könyvek illusztrációit camera obscura vagy camera lucida segítségével készítsék el. hogy Galilei csupán e két mûvében alkalmazott természethû ábrázolásokat.

hogy a képek nem pusztán a technikai lehetõségek révén terjedtek el a legkülönbözõbb modern tudományterületeken. a 17. A vizualizáció igényének felbukkanásakor a képi megjelenítés eleinte a primer vizuális területek felé terjedt. .21 Winkler és van Helden elgondolkodnak azon is. A vizualitást kiterjesztõ eszközök megjelenését követõen a következõ áttörést a technikai képek elterjedése jelentette. így az élethûség kritériuma maradéktalanul teljesül. valójában csak a 19. különösen pedig a szem által megszerezhetõ információt – így a képek alkalmazásának lényeges elméleti háttere található meg mûveiben. A fénykép az emberi 21 I. a tapasztalati módszer élethûséget célzó törekvésének megfelelõen. Az alkalmazott képek minõségi változást hoznak a tudományos munkában. században. melyben már 134 gondosan megrajzolt ábra található). Firenze a reneszánsz hagyományok miatt olyan környezetet biztosított a tudós számára. amennyiben a közvetlen tapasztalat tárgyává képesek tenni az emberi szem számára hozzáférhetetlen területeket is. a sokszorosíthatóság és a sokrétû vizualizáció lehetõségével. a képek nem jutottak volna szerephez a tudomány mûvelésében (mint ahogyan ez a képsokszorosítás megjelenését követõ idõszakban be is bizonyosodott). apparátusok által elõállított képek képesek kiküszöbölni a leképezés szubjektivitását. amely a nyomtatással történõ képsokszorosítást hívta életre. Mindemellett kétségtelen. század közepén válhatott igazán vizuális tudománnyá (Winkler és van Helden ezt Johannes Hevelius Selenographiájának 1647es megjelenéséhez köti.A tudományos szemlélet és a képek 39 sõbb. m. mi motiválhatta ennek ellenére Galileit a vizuális újításokra. Nyilvánvaló azonban. az autonóm képjelentés felfedezését követõen azonban idõvel olyan területeket is meghódított. hogy amennyiben az érzéki tapasztalat kitüntetettsége e ponton nem ötvözõdik a technikai eszközök fejlõdésével. a fotográfia megjelenésével talál megbízható eszközre. Technikai értelemben tehát az az igény. hanem magának a tudományos szemléletnek egy jellegzetes változása révén. amelyeken más modalitások voltak uralkodóak. hogy Galilei más munkáiban is kiemelten kezelte az érzéki tapasztalatot. A mechanikusan. Mindez azt jelenti. 217. amelyben természetesnek hatott a naturalisztikus ábrázolások felhasználása.

24 22 Idézi Daston. így a kép az archetípust hivatott ábrázolni. Jól illusztrálja ezt Goethétõl származó következõ idézetük is: „Az archetípus eszméje általánosságban azt vonja maga után. A fotográfiával így indukció és dedukció konfliktusa sajátos vizuális problémát gerjeszt: miképp képes a fénykép – egyedisége ellenére – általános ismerettel szolgálni? A fotográfia elõtt ezt a problémát viszonylag egyszerûen oldották meg azzal. A kép – különösen pedig a fénykép – egyedi entitások leképezése és vizuális megjelenítése. Francis (1878): Composite Portraits. azaz több egyed jellegzetességeit olvasztotta össze egyetlen olyan képpé. század uralkodó felfogása nyomán az egyedre az archetípus alapján lehet következtetni. melyen kiemelkednek az általános vonások. Lorraine–Galison. hogy a fotográfia egyik korai tudományos alkalmazása is hasonló módszert követett: Francis Galton híres 1878-as tanulmányában23 írja le a kompozitfotográfia eljárásmódját. In: Representations 40: 81–128. In: Nature. mely szerint a 18. Marey a fotográfia jelentõségét abban látja.) . hogy a fényképezés megjelenését néhány tudós azzal az optimizmussal üdvözli. 23 Galton. 18: 97–100. Ennek fényében korántsem meglepõ. Miklós (2003): Bilder einer Theorie. 94. Ezzel viszont olyan probléma kerül elõtérbe. hogy a rajzoló kompozit illusztrációt hozott létre. Jellemzõ. 24 Errõl bõvebben lásd Lehmann. 81. A tudomány azonban célkitûzése szerint nem az egyedirõl. 1–4: 97–108. Marey 1878-as La methode graphique dans les sciences experimentales címû mûvében annak az elképzelésnek ad hangot. hanem az általánosról kíván információt gyûjteni. hogy a rajzokon nem egyedi entitások. amely már egy tudományos képi nyelv felé mutat. amelyet eredeti módon az egyes populációkban felfedezhetõ statisztikai jellegzetességek vizsgálatára és megjelenítésére tartott alkalmasnak. hogy más képi megjelenítõeszközöket is preferált. ezzel pedig kiteljesíti a természettudományban egyre szélesebb körben terjedõ naturalista törekvéseket. Ezt az elgondolást támasztja alá Daston és Galison azon állítása is. hogy képes a tudománytól elvárt objektivitás kiteljesítésére – mivel a fénykép „magát a jelenséget” adja vissza. Peter (1992): The Image of Objectivity. hanem „ideális” vagy tipikus példák szerepeltek. In: Semiotische Berichte. Nem volt ritka az sem. mely szerint a fotográfia hamarosan át fogja venni a szavakban írt tudomány helyét.40 Lehmann Miklós szemnek megfelelõ látszati képet hoz létre.” (Daston–Galison 1992. amely már régóta a tudományos módszerek hátterében rejtõzött: egyedi és általános viszonyának kérdése. az egyedi sosem szolgálhat mintaként az egész számára.22 Amellett. hogy egyetlen egyedi állat sem szolgálhat az összehasonlítás alapjául.

.27 25 Az egyik legteljesebb feldolgozást lásd Mazurs. 26 Bensaude-Vincent. amely önmagában kielégítõ lenne. Bernadette (2001): Graphic representations of the periodic system of chemical elements. 27 Scerri. Tuscaloosa: University of Alabama Press.A tudományos szemlélet és a képek 41 A tudományos munka során felhasznált képeket tehát nagymértékben befolyásolta a tudomány egészében. Mengyelejev lényeges kérdésnek tartja a rendszer képi megjelenítését. ma elterjedt forma az atomi struktúrának felel meg jobban. A kettõ közötti eltolódás párhuzamos azzal a változással. 133–161. amelyet a tudományos tapasztalat és a képek között lehet húzni: miként a tapasztalat is elmélettel terhelt. Dordrecht: Kluwer. In: Klein 2001. hogy már maga Mengyelejev is több ábrázolási formában gondolkodott. de nem talál egyetlen olyan vizuális formát.26 Késõbb az egymással versengõ formák más-más elméleti meggondolást tükröznek.25 Ezekbõl kiderül.) (2001): Tools and Modes of Representation in the Laboratory Sciences. Bensaude-Vincent rámutat. amely kémia és fizika viszonyában idõközben – a kvantumfizika javára – végbement. Sõt. Mindezek alapján talán nem tûnik erõltetettnek az a párhuzam. 176. Az „ideális” ábrázolásoktól mindeddig nem lehetett elfordulni. Az eredetileg Mengyelejevtõl származó ábra történetét többen feldolgozták. amely ma általánosan használatos. (1974): Graphic Representations of the Periodic System during One Hundred Years. Nem mondhatni. melyeket 146 strukturális csoportra oszt fel). erre a jelenségre a diagramok terén is érdemes felfigyelni. Mengyelejev által is kedvelt forma inkább a kémiai elméleteknek. A modern tudomány egyik legismertebb grafikus ábrázolása a periódusos rendszer. Eric (2001): The periodic table: the ultimate paper tool in chemistry. 141. Mindez a tudományfejlõdés késõbbi korszakaiban sem történt másképp. amíg egy újabb objektivitásmérce meg nem jelent a tudomány vizualitással kapcsolatos elvárásainak területén. míg a rövidebb. késõbb pedig rengeteg újabb változat látott napvilágot (Mazurs mintegy 700 különbözõ reprezentációt katalogizál. Edward G. amely azóta szimbolikus jelentésre is szert tett. valamint az adott tudományos területen uralkodó szemléletmód vagy paradigma. úgy a vizuális megjelenítést is az elmélet keretei zárják körül. Ursula (szerk. Scerri szerint ez egyenesen a kvantumfizika gyõzelmét jelzi. Elhagyva a konkrét képi megjelenítéseket. hogy ironikus módon éppen azt a formát tartotta teljesen alkalmatlannak. In: Klein. hogy ez egyszerûen a fotográfia vagy más technikai innováció folyománya: sokkal inkább a naturalista szemlélet eluralkodását tükrözi. így például a hosszúkás.

amely azt Newton törvényéhez tette hasonlatossá (így még nem is „periódusos rendszer ”-rõl. poszterként történõ felhasználás miatt preferálták. hogy a rendszer vizuális megjelenítése nagyban elõsegítette a korábban nem ismert elemek felfedezését. a modern tudomány vizualizálási törekvésének hátterében a megismerés és a gondolkodás vizuális aspektusait hangsúlyozó felfogása áll.42 Lehmann Miklós A változás magvát mindemellett az a tágabb.) Budapest: Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK. (Veress Panka és Sebesi István fordítása.30 A képalkotás folyamata. hogy kép és szöveg viszonya ekkor lényegileg változik meg. melyekkel képalkotási igényét képes kielégíteni. A modern tudomány vizuális megjelenítései tehát nagymértékben függenek az elmélettõl. Mint e rövid gondolatmenet remélhetõleg kimutatta. majd az egyre újabb tudományos módszerek elõtérbe kerülésével tehát a képek alkalmazásának változása. 13. 30 Lásd Flusser. hogy történetileg a hagyományos eszközökkel elõállított képek jócskán megelõzik a nyomtatott szövegeket: ezek a képek tehát a „szövegek termékei”. valamint a képalkotási módszerek fejlõdése egyre inkább összefonódik magával a tudományos fejlõdéssel. Külön érdekesség. . 152. Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. a kauzális összefüggések rendszere maga is a tudományos kutatás tárgya. és ettõl fogva a tudomány önállóan hozza létre azokat az újabb technikai eljárásokat. szövegekben megjelenõ tudományos tudás hozza létre.28 így jelentõségét inkább mint szemléltetõeszköz nyeri el. III. szemben azzal. A képet összetett. Mára azonban a periódusos rendszer inkább táblázattá. 29 Elgondolkodtató azonban az a tény. hanem „periódusos törvény”-rõl beszélt). amely szerint Mengyelejev az elemek felosztásában olyasféle természettörvényt vélt felfedezni. nyomtatásban vagy szemléltetõ táblaként. „az anyagi világ belsõ elrendezõdésének vizualizációjává” vált. már-már filozófiai meggondolás képezi. A tapasztalati. A gondolkodás 28 Bensaude-Vincent 2001. amelyek a hosszúkás formát a könnyebb reprodukálhatóság.29 Ma elterjedt formájának kialakításában pedig nem kis mértékben olyan pragmatikai megfontolások is szerepet játszottak. A technikai kép nem jelenhet meg ennek hiányában.

a paradigma és az uralkodó elmélet függvénye. az eszközök használatának teoretikus alapjait azonban a szemléletmód változása eredményezte.A tudományos szemlélet és a képek 43 képi aspektusai31 csak a gondolkodásmód képi átalakulásával jutnak hangsúlyos szerephez. . amely a vizualitás jelentõségének nagymérvû növekedésében állt be. A folyamat kettõssége a változás két oldalát takarja: az eszközök fejlõdése nyilvánvaló átalakulást eredményezett a tudomány mûvelésében. amely összetett módon kapcsolódik a kor technikai fejlettségéhez. Nyíri 2001. A képek és grafikus ábrázolások. Egyrészt a technikai fejlõdés olyan új lehetõségeket teremtett. diagramok alkalmazása a szemléletmód. másrészt pedig a képek felhasználásának alapját a tudományos szemlélet változása fektette le. A képek terjedése tehát kettõs folyamat eredménye. E két oldal egyike sem elégséges a képi reprezentációknak az újkorban tapasztalható terjedésének magyarázatához: csakis egymással kölcsönhatásban eredményezik azt az elõrelépést. 31 Vö. amelyek minõségi változásokhoz vezettek a tudományos munka és a kutatási módszerek terén.

ha a mikroszkóp és a szem viszonyához hasonlítom. azzal. A szem jócskán felülmúlja a mikroszkópot kiterjedt alkalmazhatóságával. A nyelvhasználat ugyanis óhatatlanul félrevezet. ha a fogalmak viszonyai között akarunk eligazodni. Válogatott tanulmányok. Elõszó)1 Logikai formulanyelvét Frege azzal ajánlotta a filozófusok figyelmébe. 1879.Szabad szemmel. a legjobban úgy világíthatom meg. A fogalomírás „használható szerszám” 1 Begriffsschrift. Gottlob (1964): Begriffsschrift und andere Aufsätze. ix. és szerk. azt hiszem. hogy az segíthet „megtörni a szó uralmát az emberi szellem fölött”. [Ford. Reprint kiadása in: Frege. eine der arithmetischen nachgebildete Formelsprache des reinen Denkens. Ignacio Angelelli) Hildesheim: G. Gottlob [2000]: Logikai vizsgálódások.] Budapest: Osiris. hogy hajlékonyan hozzá tud idomulni a legkülönbözõbb körülményekhez.) – A Frege-idézeteket saját fordításomban közlöm. Máté András. A mikroszkóp viszont kifejezetten az ilyen célokhoz van igazítva. Olms. (Szerk. a szem kevésnek bizonyul. (Elsõ kiadás: Halle. ami csak a szellemi élettel való belsõ összeköttetése miatt szokott észrevétlen maradni. górcsõ alatt Adalékok Frege korai filozófiájához Farkas János László Fogalomírásom és az élõ nyelv viszonyát. kommentálta Ruzsa Imre. (Frege: Fogalomírás. Mihelyst azonban tudományos célok nagy követelményeket támasztanak az éles megkülönböztetésben. de épp emiatt semmi másra nem használható. . Mint optikai apparátus persze sok fogyatékosságot mutat. – Nem teljes magyar fordítása: Frege.

3 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. xii–xiii. amirõl Frege inkább hallgatni szeret. amivel csupán a nyelvi kifejezõeszköz sajátosságai terhelik meg”.) láthatóvá. a szónyelv lélegzethez jut. Amit megjelenít.2 Dolgozatom tárgya a gondolat felszabadításának másik oldala: mert a fogalomírás a természetes nyelvet is tehermentesíti. In: Frege 1964. Ez inkább a mondat 2 Frege 1964. hogy a logikai elemzés jól kitaposott ösvényérõl letérve az alanyra és állítmányra való felbontást az ítélet fogalmi tartalma szempontjából érdektelennek nyilvánítja. 1903. De maga a (Forrás: Felix Auerbach: plaszticitás térbeli tulajdonság. A BESZÉDHELYZET Frege egyik döntõ újítása. Frege „hézagtalan következtetési láncot” akar. ha a hozzá illõ virtuális térbe – szellemi és történelmi környezetébe – állítva nézzük.Szabad szemmel. minthogy „a gondolatot megszabadítja attól. górcsõ alatt 45 lehet a filozófusok kezében.3 Azzal. . és az eredmény olyan kivételesen tiszta és áttekinthetõ értekezõ próza. mert elviselhetetlen terjengõsséggel járna együtt”. Az Abbe-mikroszkóp téren és idõn kívül létezik. a tiszta gondolat a szerzõ szándéka szerint 1. ábra. Így tekintve sok mindent kivall. amely azonban „a nyelvben szinte elõ sem fordul”. és a maga módján rendkívül plasztikus. és „bántja a nyelvérzéket. hogy a feladatot a formulanyelv veszi át. amely azonban nem steril. a Das Zeisswerk und die nyelvi kifejezésé pedig akkor válik Carl-Zeiss-Stiftung. 109. hanem valóban él és lélegzik.

hogy azok épp Jénában íródtak. hogy interakcióban van közönségével. amelyet Frege a szóbeli kifejezéssel szemben támaszt. A nyelvben – írja Frege – vannak olyan jelenségek. Amikor Frege szavait olvassuk. mert itt az ítéletbõl csak az jön tekintetbe. ami egy helyes következtetés levonásához szükséges. nem szükséges. hogy a szomszédság4 I. úgy kell tehát formálni. semmi sem marad a találgatásra. ami bármi effélének megfelelne. hogy valaki a mikroszkóppal példálózzon. 3. hogy a gondolatot a kívánt nyomra terelje. amelyek csupán a beszélõ és hallgató kölcsönhatásából jönnek létre. ami hatással van a lehetséges következményekre. hogy a beszélõ tekintettel van a hallgató várakozásaira. arra legtöbbször utalás sem történik. A szóbeliségben – legyen az beszélt vagy írott szó – mindig marad valami utalásszerû. tekintetbe veszi várakozásait. például úgy.46 Farkas János László hangsúlyát határozza meg: az a mondatrész kerül az alany pozíciójába. amely a mikroszkóp városa is? Elsõre ez a találgatás fölöslegesnek látszik. ha követni akarjuk. m. Teljes kifejezést kap minden. amerre tartanunk kell. Szónyelv és formulanyelv: egy oldal a Begriffsschriftbõl Ha a formulanyelvvel szemben támasztott e követelményt a visszájáról nézzük. ami azonban nem szükséges. nem kell-e arra gondolnunk. Formulanyelvemben nincs semmi. ábra. és még a mondat kimondása elõtt igyekszik helyes kerékvágásba zökkenteni õket. Rámutat közös környezetük ismerõs tárgyaira. ami helyet hagy a találgatásnak. amelyre a beszélõ kivált rá akarja irányítani a figyelmet. . megkapjuk azt a követelményt. így jelzi az irányt. Vajon ha a mottóban idézett sorokat olvassuk. Elvégre ahhoz.4 2. úgy kell érteni.

a folyóiratok visszautasítják közlését. Frege.5 Bármely elsõkönyves szerzõ elégedett lehet ilyen fogadtatással.Szabad szemmel. még akkor is. A Begriffsschriftrõl megjelenése után egy év alatt hat recenziót közöltek különbözõ mértékadó tudományos folyóiratok. De az is lehet. hogy Frege rosszul mérte föl hasonlatának lehetséges hatását. Frege tudományos elszigeteltsége. és kétségtelenül eredeti alkotás. A könyvet egy-egy tekintélyes francia és angol filozófiai folyóirat is szemlézte. 5 A recenziókat összegyûjtötte és angolra fordítva közreadta T . Úgy látszik tehát. Oxford: Clarendon. és a többség úgy ítélt. A hat recenzió közül három is idézte a mikroszkóphasonlatot. és hozzá fûzte a könyv ismertetését. hogy Frege tudós olvasói nem értették el igazán. hogy ez a készülék mit teljesít.W . górcsõ alatt 47 ban. ahol mikroszkópot készítenek. Az eredménybõl azonban úgy tûnik. amelyeket hasonlatával befolyásolni szándékozott. mintsem a könyv megértésérõl tanúskodtak. lakásától pár perc járásra legyen egy mûhely. most két tanulmányban is részletesen kifejti hozzá való viszonyát. hogy az a Boole-féle logikai algebrát akarja felváltani egy jobb jelölésmóddal. de a Boole-éhoz képest nehézkes és kényelmetlen alkalmatosság. hogy Frege formulanyelve ugyan önmagában megáll. Elég. Láthatóvá teszi közeli tárgyak szabad szemmel nem látható kicsiny részleteit. ha a recenziók többségének alaphangját a kritikai fenntartások adták meg. hogy közelebb kell keresnünk azokat a várakozásokat. . és az elismerõ vélemények is inkább a recenzens jóindulatáról. Gottlob (1972): Conceptual Notation and Related Articles. Minden recenzens úgy olvasta a könyvet. tisztázni a félreértéseket. bevezetett és fordított kötet függelékében: Frege. amikor megpróbált válaszolni az ellenvetésekre. Appendix I. de egyik sem jut nyilvánossághoz. hogy a hasonlat rendkívül plasztikus. Ez is azt bizonyítja – ha egyáltalán szükség van bizonyításra –. Bynum az általa szerkesztett. aki könyvében egyetlen szót sem veszteget a booliánus logikára. hogy bárhol a világban készítsenek. mire szánta szerzõje. a szerzõ tudjon róla és valami keveset arról. írásainak nyomasztó visszhangtalansága igazából akkor kezdõdött.

Õ maga Weimarban született. 1878. A jénai Zeiss-mûhely is a tudományra alapozta létét. de annyi kötelezettséggel sem. elnyerte az udvari esztergályos címet. Az évtized végére a vállalkozás végleg kinõtte a városi mûhelyt. Carl keresztapaságát a nagyherceg vállalta. miután a nagyherceget megtanította erre a mesterségre. kinek a mûve. és akinek a neve Frege akadémiai pályafutásának minden döntõ pontján feltûnik. célszerû messzebbrõl kezdeni. hogy ezt rögzítsük.48 JÉNA. ahol az akkor elérhetõ legjobb matematikai képzést kapta. vasúti összeköttetés. 1878-ban a városon kívül tett szert nagyobb telekre. hogy az 1870-es évek elején piacra dobta újfajta. hogy színtani kísérleteihez eszközöket készítsen. így . Farkas János László Ez a keltezés áll a Begriffsschrift elõszava alatt. hogy állt a dolog magával a mikroszkóppal akkor és ott. ipar nélkül. Jéna álmos kisváros volt. ez tehát a mikroszkóphasonlat dátuma. Jénában. A címzetes tanárság nem járt ugyan javadalmazással. de ha azt kérdezzük. egy másik név bukkan elõ. A történet a Zeiss Mûvek története. kézmûves-dinasztia leszármazottjaként. az optikusságot annál a Körner nevû mesternél tanulta ki. és a társadalmi állásának megfelelõ leggondosabb képzésben részesült: érettségit tett Weimarban. Amikor Frege 1869-ben elkezdte egyetemi tanulmányait. Rendes tanár 1896-ban lett. Az õ tanácsára ment Frege négy jénai szemeszter után Göttingába. ahol azután 1880-ban megkezdték egy korszerû ipari nagyüzem építését. Termékei másutt is keresettek voltak. honora causis. 1878-ban. 1879-ben az õ ajánlása segítette a rendkívüli tanári címhez. aki egyébként a jénai egyetem tanára volt. akinek az apját még Goethe hozta Weimarba. Apjának játékkészítõ mûhelye volt. Carl Zeiss 1846-ban nyitotta meg Jénában optikai és finommechanikai mûhelyét három segéddel. Ahhoz. Az az Ernst Abbe. lakóinak száma nem érte el a tízezret. amikor nyugalomba vonult. 1918-ban. aki Fregét bevezette a matematikába. 1872-ben az õ nyomatékos támogatásával habilitált Jénában. Bad Kleinenbe költözött. egy ötvenezres iparvárost hagyott el. elsõsorban a helyi egyetemre számíthatott megrendelõként. aki 1876-ban csendestársként az üzletbe is belépett. de a nagy fellendülés azután indult be. a kor csúcstechnológiájának fellegvárát. tökéletesített mikroszkópjait. Kérdésem az. és szülõvárosa. a mecklenburgi Wetzlar közelébe. DECEMBER 18. A technológiai forradalom elindítója és folyamatos továbbvivõje Ernst Abbe volt.

hogy ha más nem.Szabad szemmel. mindebbõl azt szûri le. T . átütõ matematikai tehetségének köszönhette: kijárta a helyi reálgimnáziumot. Fregének ez azért felelhetett meg. seine Persönlichkeit. Mondani sem kell. górcsõ alatt 49 több idõt engedett az önálló kutatásra. és hamisítatlan proletár környezetben nõtt föl. sein Wirken. Azt nem tudhatta. személy szerint ki olvassa el. hogy a hasonlatot megértse valaki. Felix (1918): Ernst Abbe. a következõket mondhatjuk. de Abbe. T .6 Hogy mentora volt. aki idõvel munkafelügyelõségig vitte. nincs adat. a fentiek alapján nem kétséges.W . aki mindenkinél többet tud róla? És akinek a mikroszkóp nemcsak tudásának tárgya. AZ ALAPÍTÓ Ernst Abbe 1840-ben született Eisenachban. Sein Leben. aki egyébként készségesen – talán túl készségesen is – elismerte mások részét saját eredményeiben. és késõbbi életének egyik fontos mo6 Bynum. erre nem szívesen emlékezett.7 Apja fonógyári munkás volt – ne feledjük. mert a Carl Zeiss Alapítvány 3000 márka évdíjat ítélt neki. Ahhoz. . de ez az elõrejutás akkoriban sem anyagilag. 7 Abbéra vonatkozóan Auerbach még sokszor idézendõ monográfiájából merítettem: Auerbach. hogy az alapítványt Abbe tette. Ha most visszatérünk a górcsõ alá vett hasonlathoz. Abbe minden bizonnyal olvasni fogja. sem társadalmilag nem emelt ki a proletársorból. hogy a textilipar volt mintegy a klasszikus kapitalizmus állatorvosi lova –.W . hogy Abbe „Frege legjobb barátja és legfõbb támogatója volt Jénában”. hanem valamiképp életének ügye is? – Ez az élet és ez az ügy megér egy kitérõt. Arra. már ha barátságon valami személyesebb és bizalmasabb viszonyt értünk. Azt. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. 16. hogy barátja lett volna. Frege a tudományos világnak írta a könyvét. elég a mikroszkópról annyit tudni. amennyit mindenki tud. aki Frege-életrajzában elõször állította össze ezeket a tényeket. Bynum. és továbbtanult a jénai egyetemen. és nem csupán szívélyes kollegialitást és segítõkész jóindulatot. In: Frege 1972. amelyet élete végéig folyósítottak. hogy Ernst kiemelkedett.: On the Life and Work of Gottlob Frege. és ki hogyan fogadja. De azzal számolnia kellett. De hogyan fogja érteni az. Tanulmányait apja munkaadói támogatták.

Auerbach: i. A távcsõkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés.) . hanem mintegy utódjául szemelte ki. tosan az volt Abbénak. ábra. majd az õ hathatós közremûködésével lett magántanár a jénai egyetemen.50 Farkas János László tívuma volt. de errõl majd késõbb. Jénában egyik tanára. Erre az örvendetes eseményre 1871-ben került sor. ha ekkorra Abbe nem teremt magának egzisztenciát. Karl Snell figyelt föl rá.) majdan Abbe Fregének. Õ irányította Göttingába. amelyet természetesen nem magántanári állásának. csi4. mint (F. hogy a tehetség támogatását kiszabadítsa az efféle társadalmi és személyi függési viszonyokból. amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége. m. s nemcsak egyszerûen mellé állt. hanem a Carl Zeiss-szel való együttmûködésének köszönhetett. a matematika fellegvárába. m. És nem kerülhetett volna rá sor.) Abbe története azonban más fordulatot vett: az ifjú privátdocens annak rendje s módja szerint feleségül vette professzora lányát. Vagyis Snell pon3. Zeiss elsõ mûhelye Jénában. Akkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézmûves módszerekkel készítették. (Snell egyébként Fregét is tanította. szolgatással-állítgatással hoz(F. Auerbach: i. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon. A második mûhely. illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. ábra.

Az optikai üzem az 1860–1870-es ra. bevezette más optikai eszközök gyártását. hogy célhoz érjen. saját lábán megálló gazdasági szervezet modelljét kívánta megalkotni. akivel az ideális törésmutatójú lencsékhez szolgáló anyag kikísérletezésére és gyártására üveggyárat alapított Jénában. hogy a legjobb mûhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt. Auerbach: i. amely termékeivel is . kapcsolatot teremtett a vegyész Otto Schott-tal. amiben legfeljebb mûhelytitokként õrzött tapasztalati szabályok segítettek. hogy az idõközben nagyüzemmé felnõtt mûvek egyedüli tulajdonosa legyen. hogy nincs meg hozzá a megfelelõ matematikai felkészültsége. Magának csak az igazgatói posztot kötötte ki.) ra volt szüksége. aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. m. de alkotó energiáit egészen a fejlesztési és vállalkozói tevékenységbe vetette be. Abbénak még sokéves megfeszített kutatómunkára. Zeiss idõközben csendestársként bevette az üzletbe Abbét. ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik. aki megtartotta egyetemi állását. Ekkor fordult Abbéhoz. Erre pedig azért törekedett. de õ nem vesztette el bizalmát Abbe iránt. amelyben egyrészt társadalmi reformelképzeléseinek akart testet adni. hogy – lemondhasson róla. eredeti és távlatos elméleti belátások5. és viharos fejlõdésnek indult. A kísérletek Zeisst az üzleti csõd közelébe sodorták. méltányosnak ítélt. Carl Zeiss halála után Abbe az örökös kielégítésével elérte. Abbe maga dolgozta ki aggályos mérlegeléssel a Carl-Zeiss-Stiftung statútumát. de csakhamar kitûnt. Új és új szabadalmakkal tökéletesítette mikroszkópját. technikai ötletek sokaságáévekben. de túlzottnak a legkevésbé sem nevezhetõ fizetéssel. ábra. A Zeiss-mûhely ettõl kezdve piacvezetõ lett a szakmában. hozzá is kezdett ennek kidolgozásához. Zeiss úgy gondolta.Szabad szemmel. másrészt egy korszerûen mûködõ. s az egészet alapítványi formában mûködtesse tovább. górcsõ alatt 51 ták létre. (F.

vállalta a betegeskedõ Snell professzor tanrendi kollégiumának megtartását. az érdekvédelmi és politikai szervezõdés lehetõségét (de tulajdonrészt és az igazgatási ügyekbe való beleszólást nem). a körültekintõ elõadásmód”. és volt alkalma személyesen meggyõzõdni kiválóságukról. A továbbiakat teljes egészében idézem: Most legújabban Dr. amelyet Abbe fogalmazott meg Frege rendkívüli tanári kinevezését támogató. . Korában forradalmian újnak számító szociális biztonságot teremtett a munkásoknak. fenti keltezésû fölterjesztésében. Külön elismerést érdemel. Abbe többször is beült Dr. A hat megjelent recenzióhoz bízvást hozzátehetünk egy nem publikálásra szánt hetediket (idõben az elsõt): azt a véleményt. De ideje. A munka természetesen csak mellékterméke matematikai kutatásának. hogy Frege. Abbe biztosítani akarta. Frege elõadásaira. fizetett szabadságot.52 Farkas János László elõmozdítja a tudományt. amint már habilitációs értekezésébõl is világosan kitûnik. de jusson a jövedelembõl az egyetemnek is a tudományos háttér megteremtése végett. Frege órái nem túl látogatottak. 1879. mert az átlaghallgatóknál nem aratnak tetszést. hogy gyors lezárást és korai irodalmi sikereket senki sem várhat tõle. Jena. olyan igen általános és messzemenõ feladatokat tûz maga elé. Friedrich (1955): Ernst Abbes akademische Tätigkeit an der Universität Jena. Abbe 1905-ben halt meg. a tiszta gondolkodás formulanyelve. hogy megfelelõ rész jusson a mûszaki fejlesztésre. Igen. nyolcórás munkát. Az igényesebbeknek azonban sokat nyújt „a kifejtés tisztasága és precizitása. mûvelõdésük és képzésük. noha ez egy magántanártól nem várható el.és nyugdíjbiztosítást. és jusson a városnak is. és húsz évvel túlélte. mely otthont ad a gyárnak és dolgozóinak. 8 Közli Stier. hogy visszatérjünk a Begiffsschrift kiadásának évébe. 26–28. rekreációjuk intézményes feltételeit. ez pedig. JANUÁR 10. JÉNA. Frege írói munkával is elõállt: „Fogalomírás. az aritmetikai mintájára”.8 Abbe szakvéleményébõl jól kiolvasható. Frege nyolc évvel fiatalabb volt. milyen ki nem mondott ellenvetések elhárítására íródott. beteg. nyereségrészesedést. õ.

hogy a szerzõ szellemi ereje és felkészültsége annál nagyobbnak hasson. hogy az a férfiú. górcsõ alatt 53 A matematikus nézõpontjából természetesen a legkevésbé sem érzem magam hivatottnak. az a maga tudományos háztartásában nem máról holnapra él. Frege által kifejtett eszme jelentõségérõl és horderejérõl. hogy ez a kis írás. Abbénak ez a sejtése tökéletesen igazolódott. iv. hogy ex ungue leonem retorikája azért kicsinyít.Szabad szemmel. akiknek egyébként nem kenyerük a megismerés formális összefüggéseinek ily szubtilis vizsgálata. hanem úttörõ munka. Két körülményt kell figyelembe venni. mindvégig magán hordja az eredeti kutatás bélyegét. ahogy a legelvontabb logikai és matematikai problémákhoz nyúl és kezeli õket. És nem csak arról van szó. egy távolabbi célnak 9 Frege 1964. meglehet. Abbe fogalmazott […] –. vélhetõen csak kevesen fogják megérteni és méltányolni. A formulanyelv csak eszköz. – Ezek a tulajdonságok a matematikusok körében is kivívják a köteles tiszteletet. amirõl parányi kételyem sincs: elõször. másodszor. azokét is. hogy az említett írásról szakszerû ítéletet mondjak. . De aligha foglalhat állást bárki is elhamarkodottan ennek az írásnak nagyon eredeti [eigenartig] eszmekörérõl. Az egyik. õ maga máris hozzáfog a vélhetõ rossz fogadtatás semlegesítéséhez: De bármi legyen is a végsõ ítélet a Dr. Ezért kollégám e publikációját semmiképp sem tartom szerencsés tudományos bemutatkozásnak. MELLÉKTERMÉK A Begriffsschrift újrakiadását (1964) gondozó Ignacio Angelelli bevezetõ szerkesztõi megjegyzésében olvassuk: „A Begriffsschrift nem »melléktermék« volt Frege pályáján – ahogy E. de – tartalma szerint közvetlenül csak nagyon kevéssé érinti a voltaképpeni matematikai területet. amelynek újbóli közreadásával régi kívánság teljesül. aki matematikai munkálatai során mellékesen elejt egy általános tendenciájú logikai tanulmányt. alaposan. Annyit azonban a fölterjesztés olvastán hozzátehetünk: Abbe ezt a minõsítést korántsem lekicsinylõnek szánta. és nem mindennapi szellemi erõrõl árulkodik. amelyet a mikroszkóp analógiájával sugall. ezenkívül az írás – a szerzõ tendenciája szerint. van.”9 A megjegyzéssel nincs mit vitatkozni. hogy ez a minõsítés nem esik messze Frege önminõsítésétõl.

Hasonló szolgálatot tett Frege a logikának azzal. Ezek sorolgatása helyett megpróbálom megmutatni. hogy nem egészen annak él. fejlesztési. sõt üzleti feladatai két-három embernek elegendõ tennivalót adtak neki. A recenzensek ezt úgy értették. és ez volna a másik körülmény. intenzíven jelen van. amelynek legbelsõ magva tiszta matematikusi mivoltában van. mert ezzel olyan terület- . De ahhoz. hogy tehát a könyv célja ezen eszköz kidolgozása. de vigasztalhatta magát azzal. a könyvbõl nem körvonalazódik egyértelmûen. Elõször ezt tárgyalom. hogy használható eszközt szerkesztett a gondolat szubtilitásainak kimutatására. hanem ama távolabbi cél. S valóban. Mégis mindvégig megtartotta egyetemi állását. Hogy ez miben áll. ez pedig saját helyzetébõl adódott. hogy a tökéletesített mikroszkóp megkonstruálásában magában milyen szerepet játszott a tiszta elmélet. Ez magától értetõdõ. Alkalmazóként meg sem fordult a fejében. egészen úgy sem tudják. miért ragaszkodott ehhez a címhez. Talán némi bûntudatot is érzett. ELSÕDLEGES ÉS MÁSODLAGOS KÉP Abbe minden tette azt mutatja. és próbáljanak meg minél többet törleszteni adósságukból. hiszen ekkor már gyártási. de magáért beszélõ jelenlétet érzékelje. hogy gyakorlati eredményeihez így viszonyult. Egyedül Abbe értette meg.54 Farkas János László van alárendelve. hiszen szakvéleményét mint matematikaprofesszor adja. ha nem is a magáét. a mikroszkóp közvetlenül a tudományt szolgálja. egy olyan élet melléktermékének. hanem a biológiát. hogy a könyv voltaképpeni célja nem ez az eszköz. számára nem kétséges: ismerte emberét. század utolsó negyedében. de hogy ott áll. Fölterjesztésében Abbe mint matematikust azonosítja magát. a matematikát. hogy igazolásukat a rövidebb vagy hosszabb távon beérõ. e gyümölcsök élvezõi és kihasználói érezzenek feltétlen hálát a tudománynak. más is kellett: nevezetesen a hozzá való érzék. Ebbõl a szempontból egész tevékeny életének minden látható hozadéka mellékterméknek tûnhetett föl. Ellenkezõleg. hogy fõ produktuma. kézzelfogható gyümölcseiben keresse. hogy ezt a nem megfogható. Kissé félve teszem. az Abbe-féle mikroszkóp tette lehetõvé a sejtkutatás nagy fellendülését a 19. Az már kevésbé magától értetõdõ. mert értékrendjében a tiszta tudomány megingathatatlanul õrizte mindenek fölötti helyét. hogy a tudományos elméleteket utilitárius vagy instrumentális módon fogja fel.

hogy egy térterület – a tárgy – pontjait hogyan kell egy másik terület – a kép – pontjaira leké- . Abbe elsõ nagy lépése az volt. A kép elõterében az Ernst Abbe-emlékhely görög templomot formázó építménye. hogy milyen sugármenetek valósítják meg.) re merészkedem. 1918. (Forrás: Felix Auerbach: Ernst Abbe. ábra. hogy miben áll az optikai leképezés. A Zeiss Mûvek 1917-ben. Abbét két tisztán elméleti felismerés segítette konstruktõri sikereihez. függetlenül attól. sein Wirken. s azt kérdezte. ezért a hozzáértõk szíves jóindulatát kell kérnem. Az ebben elért nagy eredmények azonban nem vittek közelebb a mikroszkópos képalkotás problémáinak megoldásában. a képsík mértani középpontjában: a csillagvizsgáló kupolája az igazgatósági épület tetején.Szabad szemmel. Sein Leben. górcsõ alatt 55 6. A kérdés ezáltal radikálisan leegyszerûsödött. seine Persönlichkeit. és alkalmassá vált arra. amelyhez hiányzik a kompetenciám. hogy tisztán analitikus eszközökkel megragadható és megválaszolható legyen. vagy hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek. hogy feltárja és minél általánosabb egyenletekben formulázza az optikai rendszereken áthaladó fény sugármenetének törvényszerûségeit. hogy ezt a hagyományos megközelítést egyszerûen félretolta. Az elsõ a sugároptikára tartozik. A geometriai optika õt megelõzõen azon dolgozott. A kérdés nevezetesen az.

illetve alakhû.56 Farkas János László pezni úgy. hogy ehhez két feltétel teljesülését várjuk el: (1) a tárgy egy pontjának a képen is pont (tehát nem vonal vagy folt) feleljen meg. hogy az optikai eszközökben jelentkezõ képhibák egy részét a lencsék szélén és a fényrekeszek peremén fellépõ fényelhajlás. hogy célhoz érjen. s nem . Könnyen belátható. ha teljesítésüket a sugármenetektõl követeljük meg. és errõl is szeretnék néhány szót szólni. hogy a létezõ. de a tapasztalat és a próbálgatás erre terelte õket. (2) a tárgy két pontpárja meghatároz két egyenest. Elég a két feltételt úgy összehangolni. Abbe figyelme azonban a kép belsejében. annak jószerint minden pontján fellépõ elhajlási jelenségekre irányult. amelynek értékei rendre eltérnek a (2)-t leíró függvény – egy tangensfüggvény – értékeitõl. Ezeket a torzításokat azonban – mintegy a kép körülnyírásával – könnyû eltávolítani. az utóbbiak pedig egy szöget. Ez a felismerés a hullámoptika területére vezet. hogy az eltérések a látási küszöb alatt maradjanak. ez pedig lehetséges és kiszámítható. Megváltozik a helyzet. a szinuszfeltételt Abbe ismerte föl és formulázta. ha minden pontja aplanatikus és ortoszkopikus. Az (1) feltételt teljesítõ pontokat Abbe aplanatikus. Akkor ugyanis kitûnik. hogy ezáltal elõálljon az optikai leképezés. jó képet adó mikroszkópok valóban megfelelnek ennek a feltételnek – anélkül. A tangensfeltétel korábban is ismert volt. hogy milyen szerepet játszottak bizonyos tisztán analitikus technikák Abbe gondolkodásában. Mérései megmutatták. Most azonban lehetõvé vált az elõre tervezés. de erre nincs is szükség. A sikerhez egy további elméleti felismerésre is szüksége volt. A helyzet ugyanis az volt. Tudott dolog volt. hogy készítõi tudták volna. ami a másik teljesítését matematikailag kizárja. A két feltételben magában véve nincs semmi olyan. Abbénak természetesen még rengeteg technikai találékonyságra volt szüksége. amelyek a kép szélén feltûnõ mellékképekben és szivárványos színképekben válnak láthatóvá. hogy a számításai alapján elkészített elsõ mikroszkópok gyengébb képet adtak. és a megfelelõ képpontok által meghatározott egyenesek azonos szögben álljanak. hogy rájuk nézve az (1) feltételt egy olyan függvény – nevezetesen egy szinuszfüggvény – írja le. a (2)-t teljesítõket ortoszkopikus pontoknak nevezi. A kép akkor éles. mint a kézmûves tapasztalatra és hagyományra támaszkodó elõdjei. Ezek részletezése helyett mindössze azt szeretném érzékeltetni. illetve az ennek folytán létrejövõ interferencia-jelenségek okozzák. A tökéletes leképezés ugyan nem kivitelezhetõ. hiszen az egész kicsiny eltéréseket a szem úgysem érzékeli.

hogy az átvilágított tárgy elé minden lencserendszer közbeiktatása nélkül egy ernyõt állítunk. s így tekintve a folyamat elsõdleges. De nem kísértem tovább a mikroszkópiát. és a mikroszkópos leképezésben a két fókusz bizonyos távolságra van egymástól. megváltozik a másodlagos kép is. mint a tárgy. a változás is más és más lesz. Vagyis szabályszerû megfelelések mutathatók ki. hogy melyik része. s vélelmezhetõ. Ezt írja: . amelynek a leghalványabb köze sincs a „hasonlóság” szemléletes tartalmához vagy geometriai fogalmához. sõt annak egyenesen ellentmond. szándékunktól független terméke a fényforrásnak e blenderendszer által elõállított elhajlási képe. hiszen nem a fényforrás képét akarjuk látni. az elõbbi a másodlagos kép. Az elsõdleges viszonyban tehát a fényforrás elhajlási képe jön létre. Ez egyaránt tekinthetõ a megvilágított tárgy képének és a világító test – különbözõ mérvû árnyékolással módosított (tehát torzított) – képének. hanem hogy milyen szerepet játszanak a képalkotásban. és attól függõen. amelyen így megjelenik egy árnykép. sõt szavait halljuk vissza. de ez olyan hozzárendelés. a másodlagos képet: a szemlencsét erre fókuszáljuk. akitõl ebbéli tudományomat jórészt merítettem. Alapesetként induljunk ki abból az elrendezésbõl. amely azonban nem hasonlít tárgyára: egy kísértetkép. Ez önmagában nem baj. akkor a tárgyat egy elemi blendékbõl összeálló struktúrának tekinthetjük. Ha az elsõdleges kép teljes spektrumát a készülék nem engedi kibontakozni. csak épp egészen másmilyen rajzolatú. és például el tudta érni. Õ Abbe tanítványa. amelyet a rajta áthaladó fény tesz láthatóvá. csak még egy mondatot hadd idézzek Felix Auerbachtól. a másodlagos kép a szemlencse fókuszát tartalmazó síkon képzõdik. Az alapesetben a kettõ egybeesik. Az utóbbi az elsõdleges. hogy magyarázataiból a mester szellemét. belsõ embere és feltétlen tisztelõje volt. leárnyékolja. A helyzet azonban az. hogy az elsõdleges és a másodlagos kép között szükségszerû összefüggések vannak. A mikroszkópos megfigyelés tárgya egy vékony metszet. és látszólag semmi közünk hozzá. hanem az átvilágított tárgyét. de lencserendszerek közbeiktatása térben is különválasztja õket: az elsõdleges kép a tárgylencse. Abbe ezt elmés és látványos kísérletekkel nagyobb közönségnek is demonstrálni tudta. górcsõ alatt 57 azt vizsgálta. spektrum. hogyan lehet õket kiiktatni. de ha a sugár útját a fényforrástól kiindulva követjük. valamely részét lemetszi. hogy az elsõdleges kép részeinek jól célzott árnyékolása után a másodlagos kép ugyan kifogástalanul rajzolatos legyen.Szabad szemmel. Célunk a minél hívebb és részletgazdagabb kép.

Abbe a hetvenes évektõl analitikus optikai elõadásokat is hirdetett. és az egész vállalkozás a tárgy vizsgálatára van szánva. amellyel mindent könnyen megtalálni. Okkal feltételezhetünk más. amelyeket a fölterjesztésben olvashatunk. hanem úgyszólván csak mellékesen [nebenbei]. a fõ folyamatot úgy kell elrendezni.10 Amikor Abbe azt írja a fogalomírásról. hogy a gyártási hulladékok rendkívül értékesek lehetnek. amikor Frege a hallgatója volt. amelyet fõ munkája során „mellékesen hullajt el” (nebenbei abfällt). és ha értékesek. sõt esetünkben ez a kizárólagos cél. informálisabb beszélgetéseket is. és vajon nem a módszer ja- 10 Auerbach 1918. Nem tartotta-e többre Bacon is valami egyedi dolog felfedezésénél egy olyan eszköz feltalálását. akkor szavaiban sokkal több csavarintás rejtõzik. aki egy kis tanszéken közvetlen kollégája volt. . azt kell mondanunk. 198. De tudvalevõ. miközben a tárgy képe egyáltalán nem primer módon keletkezik. hogy Frege a mikroszkóphasonlattal szinte Abbe szájába adja a szót. Azzal a tudattal vigasztalnám magam. Ha mindezt meggondoljuk. de Frege. A SEGÉDESZKÖZ Az a megfeszített kutatómunka. amelyet nem szabad elítélni azért. hogysem egy az egyben értsük. hogy az a szerzõ „mellékterméke” (Nebenprodukt). ahogyan õ is hallgatta Fregét. Ha ezeknek a céloknak valamelyest megfelel. nagyjából arra az idõre esett. és a kollégák nyilván beültek meghallgatni õt. azokat a szavakat. és lekicsinylést olvassunk ki belõlük. Elméleti eredményeibõl Abbe sokáig semmit sem publikált. hogy a módszer továbbképzése is elõreviszi a tudományt.58 Farkas János László …a tárgyat akarjuk vizsgálni. mint az elsõdleges leképezés gyártási hulladéka [Abfallprodukt]. ám hiányoljanak írásomból új igazságokat. mert más célokra nem alkalmas. nyilván közelrõl ismerte õket. Hasonlatát Frege így folytatja: Ezen fogalomírás ekképp meghatározott tudományos célokra kieszelt segédeszköz. amely Abbe számára meghozta az áttörést a mikroszkópos képalkotás problémájában. hogy a mellékfolyamat is alaposan kibontakozzék.

de alapvetõ bizalommal. az egésznek a kicsengése azonban inkább az ellenkezõje. két nagy tudós kapcsolatát próbáltam jellemezni. és az empátia forrása. A hiányérzetnek. ki mit gondolt vagy gondolhatott. Sõt az igazolás csak ebben a tekintetben egyértelmû. NATURPHILOSOPHIE Célom természetesen nem lehet az. azok megszólalnak és magukért beszélnek. Az analógia egészen kibicsaklana. de bele vannak építve. Tõle.Szabad szemmel. bízva abban. Két férfi. akinek az elvont entitások létezése is evidencia. amikor a fogalomírás „eszméjérõl” és a szerzõ „tendenciájáról” beszél. hogy nincs 11 Frege 1964. olyan tudós. hanem mások lehetséges ítéleteként. górcsõ alatt 59 vításából vette eredetét az újabb kor minden nagy tudományos elõrelépése?11 A fogalomírásnak ez a magamentsége és önvigasztalása közvetlenül a mikroszkóp konstruktõrét szólítja meg. amelynek a mikroszkóp kétségtelenül hathatós eszköze. hisz nem látni még a végét. óvatos fenntartással ugyan. . Ha azonban figyelmesen olvassuk a nagyon is kicentizett megfogalmazást. hogy kitaláljam. hanem „fogalmi tartalmak” megtalálásához segít. Abbe veszi a lapot. hogy ha leírt szavaik mögé odaállítjuk ezt a kapcsolatot. hogy válasza nemleges. nem pedig a „fogalomírás”. de a fogalomírás? Az nem tapasztalati tények. Hiszen a Bacon-hivatkozás a tudományos empíria bõvítését illeti. hogy igazuk van. nem látod õket. de hol vannak az új matematikai igazságok? Abbe válasza pedig ez lehetne: ha ránézel vagy belenézel. ha netán jogos. ahogyan õ maga bizonyosan megkérdezte magától: mikroszkópot építettél. látjuk. hogy ezt nem a maga nevében mondja. hogy Frege viszont mintegy az õ helyzetére apellálva kéri a megértést. a matematikustól is megkérdezhetnék. Empatikus megközelítés. Frege meglehetõsen kétértelmûen nyilatkozik abban a tekintetben. tárgya akkor is az „írásom”. xi. hogy írása tartalmaz-e új igazságokat. S az analógia visszaható erejénél fogva ezek a mondatok egyben a tökéletesített mikroszkóp megépítését is mint tudományos tettet igazolják. Elsõ olvasásra úgy tûnhet. Már említettem. És nem zárja ki ugyan. ha megszólítottja nem volna egyben matematikus is.

14 I. Lehet persze. hogy az anekdota forrása Frege. és aki azóta maga is habilitált. Jöttek fiatal természettudósok. a harmadikban Gegenbauer és Haeckel. Tudományos levelezését összegyûjtötte. melyeket filozófiai. természetfilozófiai és természettudományos körnek nevezhetünk. fõleg biológusok.”13 Könyve egy korábbi helyén Auerbach képet ad ezeknek az összejöveteleknek a szellemérõl. nem korlátozódik erre az idõre: Érdemes feljegyezni. ahol a Snell–Abbe-házban tartott vasárnap esti összejövetelekrõl ír. hogy Frege részérõl nincs. az nem sok. amelybõl belsõ barátságukra lehetne következtetni. Auerbach vaskos könyvében Frege neve mindössze kétszer bukkan föl. melynek avatott szerzõje hõsének személyes életében is jól tájékozott. 141–142. a harmadik fölött Lamarck és Darwin.12 Az. hogy akkoriban Jénában (és érdekes módon ez így maradt mind a mai napig. És „jöttek az új matematikusok: Gottlob Frege. 13 Auerbach 1918. s íródott róla egy nagy életrajzi monográfia is. õ nagy nyomeltakarító volt. Lehet. 162. Egyszer egy nem túl jelentõs anekdotában szerepel. amelynek Schelling és a romantikusok 12 Írásos hagyatékába Frege személyes vonatkozású iratokat nem vett föl. és az elmerülten töprengõ [Frege] egyenes ellenpárjaként a folyvást csevegõ. de mint nyomban kitûnik. semmit sem bizonyít: ami személyes viszonyait illeti.60 Farkas János László olyan adat. „és kibõvültek az egyetem természetes növekedésével és megifjodásával együtt”. és nem csak Jénában) rokon természetek milyen három jól elkülönülõ kört alkottak. sokoldalú Paul Langer […]. ebben Abbe neve mindössze egyszer szerepel. akkor sem érdemi összefüggésben. akivel már találkoztunk Abbe elsõ hallgatói között. Ha ennyi volt. akit a szerzõ minden bizonnyal kifaggatott emlékei felõl. m. hogy Auerbach ott is felhasznál Fregétõl nyert értesüléseket. – Frege attribútuma: „der versonnene Grübler ”. a második fölött Schelling és a romantikusok. Abbéval más a helyzet. a másodikban Snell. mindenekelõtt azonban Kuno Fischer. élete nagyobbrészt nyilvános élet volt. . A leírás az 1860-as évekre vonatkozik. és az elsõ fölött domináló szellemként Kant és Hegel lebegett. amely Abbét ifjú tanár korából mutatja be. az elsõben Apel és Fortlage uralkodott. amely azonban nélkülözi a személyes árnyalatot.14 Nem kis meglepetéssel regisztrálhatjuk. hogy ezek szerint Frege egy olyan társaságban volt otthon. amelyek az 1870-es években is rendszeresek voltak. Öregkori naplófüzete – amely talán szándéka ellenére maradt meg – tartalmaz egy Abbét méltató bejegyzést.

hogy a pozitív egész szám fogalma minden nehézségtõl mentes. Ennek folytán még mindig beérik egy nyers felfogással […]. aki a jénai viszonyokat közelrõl ismerte. vagy hogy megismerné. . hogy Auerbach leírásának mennyire adhatunk hitelt. amelynek a doktrinális elkötelezettség lett volna az alapja. Christian Thiel. hangsúlyozottan rokonszenvi alapon összeverõdõ társaságokról van szó. olyannyira. És ennél többre nincs is szükség. Így aztán sokszorosan hiányzik a tanulás elõfeltétele: a nem tudás tudása. Mindenesetre vele olyan ember tanúskodik. aki filozófusként outsider volt (persze tanszéki állását. de akkor is. hogy a jellemzés nem önkényes ötlet. Kérdés persze. (Szerk. honnan bukkan elé ez a nyers felfogás: Kuno Fischer könyvébõl. hiszen nem zárt filozófiai iskolákról van szó. Meiner. mint az akadémiailag számon tartott iskolákhoz és irányzatokhoz való viszonya. hogy a szám fogalmáról semmit sem tud az ember mondani. Kétlem.Szabad szemmel. Fregérõl pedig. Igaz. amelyek visszaigazolják Auerbach látleletét a szellemi vegyrokonságokról. hogy gyermekek számára tudományosan kimerítõ módon tárgyalható. AFFINITÁSOK Frege írásaiban találunk is nyomokat.) Hamburg: F . hogy a számolásnak ez a felfogása Hegelre megy vissza. górcsõ alatt 61 voltak a nemtõi. ha a számolást aggregatív. A felfogásnak ez a nyersesége bukkan elém. mechanikus gondolkodásnak nevezik. aki szerint „a szám […] 15 Frege.15 Lábjegyzetben Frege meg is adja. és ezt írja: Úgy tartják. Eine logisch mathematische Untersuchung über den Begriff der Zahl. hogy ilyen gondolkodás egyáltalán létezik. maga is bennük élt. a szellemi szimpátiák talán többet is mondanak. A Grundlagen der Arithmetik bevezetésében a tudomány szégyenének minõsíti. nem olyan összetartozásról. Ehhez csak annyit kell hozzátenni. hiszen tényeit nincs okunk kétségbe vonni. így vélhetõ. hanem a helyi intellektuális folklórra támaszkodik. már ami az idézett jellemzést illeti. Aggregatív elképzelésrõl már inkább beszélhetnénk. és nem gondolatainak relevanciáját tekintve). hogy elgondolkozna rajta. Gottlob (1986): Die Grundlagen der Arithmetik. 4–5. és mindenki anélkül is pontosan tisztában van vele. de a számolás szempontjából annak nincs jelentõsége. mások mit gondolnak róla.

akkor vajon gondolkodásának törvényei mindig érvényesek voltak. Ha az ember. de van egy belsõ alapjuk is: a mindkettejüknél meglevõ platonikus indíttatások. külsõleges hasonlóságok. Például abban. kifejlõdött és továbbfejlõdött. Ezek. I.” Azoknak pedig. 17 I.F . hogy aggregatív. amikor a fejlõdéstan diadalmenetben vonul át a tudományokon.) Budapest: Akadémiai Kiadó. hogy Frege szerint ennek a számolás szempontjából nincs. csak elképzelés (Vorstellen). mert az valójában nem is gondolkodás. Hegel szerint pedig csak ennek van jelentõsége. „Mivel a számolás annyira külsõleges.16 Megjegyzendõ. akik a számolást akarják megtenni a szellemi képzés legfõbb eszközévé. Hans Hermes et al. G.62 Farkas János László valami külsõleg összefoglalt általában. sõt preegzisztenciájában vélik elsõdlegesen kifejezhetõnek. mechanikus gondolkodás nem létezik. az embernek furcsa kérdésekkel muszáj bajlódnia. 18 Frege. Meiner. hogy géppé tökéletesedjék”.17 A géppé tökéletesedésre még visszatérek. teljességgel analitikus alakzat. amely nem tartalmaz belsõ összefüggést”. Hegeliánus álláspontról csak egyetérteni lehet azzal a fregei megjegyzéssel. hogy milyen volt Frege viszonya a „természettudományos körhöz”. Egy 1880-as években keletkezett. hogy „az aritmetika analitikus tudomány” (ugyanakkor – Fregétõl eltérõen – a geometriát is annak tartja). s hogy ezt mindketten a tiszta logikai formák objektivitásában. – Goethe a newtoni optikát marasztalta el abban. félbemaradt logikai fejtegetésében ezt olvassuk: Korunkban. hogy a hegeli abszolút idealizmus rendszere mutat némi hasonlóságokat is a fregei felfogással. 191–192. hogy „kínpadra vonta a természetet”. (Szerk. 4. Gottlob (1969): Nachgelassene Schriften. (1957): A logika tudománya. Most ahhoz keresek adalékot. meglehet. m. A különbség ott van. tehát mechanikus foglalkozás – írja Hegel –. . hogy Kanttal szemben Hegel is azt bizonygatja. mint minden élõlény. amelyek a legtökéletesebben hajtják végre a számtani mûveleteket. (Szemere Samu fordítása. és mindig megtartják érvényüket?18 16 Hegel. és minden dolog történeti felfogása a rámért határok túllépésével fenyeget. W . 180. azért készülhettek olyan gépek. a jól ismert goethei fordulatot variálva veti oda: „a szellemet kínpadra fektették.) Hamburg: F.

Lothar (1985): Der Naturbegriff in den philosophischen Anschauungen von Karl Snell. még ha azokat megpróbálta is a modern tudomány eredményeihez igazítani. ha meggondoljuk.Szabad szemmel. Weimar: H. személyes kisugárzása az elsõdleges ok. In: Philosophie und Natur. hogy Snell nem írt jelentõs fizikai munkát. és még inkább annak fogjuk tartani. Az idézett helyen a polémia kifejezetten az evolúciós elmélet ellen irányul. 265. Ezekben mint a század eleji jénai Naturphilosophie utóvédharcosa lép föl. amelyek klasszikusaink. Tanúságtételének nem tudott általánosan érvényes ala19 Otto Liebmann – aki egyébként a „filozófus kör ” tagja volt. oly egyetemes látással. . A szélesebb nyilvánosság legfeljebb mint természetfilozófiai mûvek szerzõjét ismerhette – s ezek kapcsán valóban felmerülhet Schelling neve. olyan gondolatokat.” – Idézi Keiser. s másfelõl a klasszikus német idealizmus és szellemfilozófia bizonyos alapgondolataihoz való ragaszkodás. Herder. Nem akarok errõl találgatásokba bocsátkozni. hogy mit sugárzott. Beiträge zur Naturphilosophie der deutschen Klassik. de azért az sem lehet mindegy. Kant és Schelling tanításaihoz kapcsolódnak vissza. Hovatartozását illetõen találunk pozitív megerõsítéseket is Frege írásaiban. és: „Az ember teremtésérõl írt szellemdús értekezése sûrített formában mélyreható gondolatokat tartalmaz a szerves földi világról. hogy ez a kissé régi vágású ember egy olyan kör középpontja tudott lenni.19 Mi magyarázhatja. Ennek az álláspontnak pedig Jénában és Jénán túl Ernst Haeckel volt az egyik leghatásosabb képviselõje és propagátora. Snell személy szerint az ellentétes tanúságtételt képviselte. pontosabban az ellen. Egy olyan idõszakban. amelyet egy korábbi korszak tanítványaként mentett át a jelenbe”. de bizonyos körvonalak jól látszanak: a tudományos elméletek autentikus megértése egyfelõl. amely az ifjabb tudósnemzedék kiválóságait is magához tudta vonni? Nyilván szeretetre méltó és nyitott egyénisége. miközben számot vetnek Darwin származástanával. s a század második felében nézetei már szükségképp idejétmúltnak hatottak. A hivatkozás erõsen személyes motiváltságú. Fortlage utódja – így búcsúztatta: „egészében Karl Snell igazi filozófiai természet volt. „Über das Trägheitsgesetz” címû elemzõ recenziójában (1890) például Snellt idézi mint akitõl egyetemi elõadásán a tehetetlenségi törvény legjobb formulázását hallotta. amikor a kettõ szétválása és összeegyeztethetetlensége volt az egyre erõsödõ evidencia. hogy az evolúciós magyarázatot a tudományos magyarázat végsõ és egyetemes elvévé tolják föl. Böhlaus Nachfolger. amelyre hivatkozni szokás. górcsõ alatt 63 Frege minden logikai írásában kemény polémiát folytat a logika törvényeinek pszichológiai és történeti relativizálása ellen.

de prédikáció nélkül. csak történeti esetlegességként rakódott rá. ha csak a sorrendet nézzük. mutat rá. amelyet Abbe egyházi szertartás nélkül akart megkötni. Javaslata: legyen meg a szertartás. hogy a hegeli abszolút idealizmusnak mi köze van a pszichologizmushoz. Sluga több tanulmányban. hogy keményen bírálja – sõt kifigurázza – a „szubjektív bensõre” való redukciót. 21 Sluga. Hegel filozófiája már rég nem volt uralkodó helyzetben. amely filozófiájának tulajdonképpeni magvával nincs összefüggésben. és végül is Frege filozófiáját a transzcendentális idealizmus egy változataként kategorizálja. London: Duckworth. hogy Frege metafizikai realizmusa a pszichologizmusra hajlamosító hegeli idealizmusra volt válasz20 – olyan válasz. nem itt keresendõk.22 Nem 20 Dummett. mint fentebb érintettem. Hans D.) – A levélváltás tárgya egyébként Abbe és Else Snell küszöbön álló házassága. annak hitele megmaradt személyéhez kötve. matematikai és érzéki tárgyak léthierarchiáját. Snell végül engedett. Hegel. Hadd tegyek néhány megjegyzést ehhez a vitához az eddig elmondottak alapján. és jó képet vágott a dologhoz. Moleschott. aki elkötelezetten freireligiös. . Michael (1973): Frege: Philosophy of Language. de úgy a jelek szerint megvolt.64 Farkas János László kot adni. egy bizonyos: Frege-monográfiáját nem ezért az észrevételéért kell becsülni. s hogy számára Hermann Lotze az elsõ számú filozófiai tekintély volt. ha már ezt a szót akarjuk használni. de a szertartásnak pozitív jelentést tulajdonít (ez ügyben hivatkozik Lotzéra). – Dummett nem magyarázza meg. ugyanúgy fogta föl. Snell az egyházi dogmák elutasításával maradéktalanul egyetért. London: Routledge & Kegan Paul. (1980): Gottlob Frege. nevezetesen Lotze. antipszichologista érveinek címzettjei a természettudományos materializmus képviselõi (Vogt.” (Auerbach 1918. minden alkalmat megragadott. majd egy monografikus mûben bírálta e beállítást. mint Frege. A különbségek és az ellentét. kifejezetten antipszichologista volt. Sluga megállapításait megerõsítõ adalék lehet. nem alkuszik. kiemeli Hermann Lotze hatását.21 Frege fellépése idején. és közelrõl érzékelni lehetett. 22 Egy Abbénak írt levelét Snell így kezdi: „Magam helyett elõször hadd szóljon autoritásom. Hans D. 683. Ami Dummettet illeti. 153. A logikai. Büchner) voltak. Abbe. ISKOLAFILOZÓFIÁN INNEN Michael Dummett azt írja nagy Frege-monográfiájában. hogy Snell maga is írt egy kritikai mûvet a természettudományos materializmus ellen.

rendre kimutatja. hogy annak vallották magukat. Kérdéseinek középpontjában a tudományos elmélet objektivitásának problémáját látjuk. ugyanakkor ellenállnak minden definíciós kísérletnek. annak is ugyanaz a forrása: rendkívüli sokértelmûségük. hogy hogyan mûködik a logika egy deduktív elméletben. hogy mi a viszony a tudomány és a gépek között. De úgy vélem. amelyek képviselõi nem feltétlenül vallották magukat materialistának. ismeretelméletté lepárolt formájában érzékelte. pontosabban ahhoz a szituációhoz. . a pozitivizmus. gondolatai szorosan kapcsolódnak a tudományfejlõdés kérdéseihez. GÉPPÉ TÖKÉLETESÍTENI A német Naturphilosophie Newton-ellenes beállítottságát gyakran úgy jellemzik. a filozófiai iskolákhoz vagy irányzatokhoz való viszonyítás lepereg róla.Szabad szemmel. a komputerek korában lehet arról vitatkozni. sõt nem is tipikus. õt magát sem foglalkoztatta. Például a mechanikus természettudomány mibenléte helyett azt vizsgálni. akik a megoldást az empirikus megalapozottságban vélték fellelni. õt. Ennek is. Szoktak beszélni az atomisztikus és a holisztikus elv szembenállásáról. Ezt a helyzetet nem a filozófián átszûrve. hogy Snell tételesen hatott Fregére. amelyben a német tudományosság éppen találta magát. hogy fennen hirdetett tudományos kiindulásuk végül is a szubjektivizmusnál köt ki. objektivitást csak egy konzisztens elmélettõl kaphat. hogy míg Boole-t és követõit az érdekli. Okosabbnak látszik lemondani a definíciókról. hogy hogyan mûködik a logika. empirizmus. Azokkal szemben. Emlékeztetek a szarkasztikus hegeli metaforára: „a gondolkodást géppé tökéletesítik”. Ma. hanem benne élt és mozgott. Róluk mutatja ki Frege. Frege kérdésfeltevéseit egyébként sem lehet a kor tételes filozófiai vitáihoz kapcsolni. s ehelyett más módon kísérletezni megfoghatóbbá tételükkel. Ugyanakkor a fregei polémia címzettjeinek körét tágabban vonnám meg: talán a „tudományos monizmus” név alatt lehetne összefoglalni õket. de tájékozódását befolyásolhatta. mint a mechanikus világképpel való elégedetlenséget és az organikus szemlélet érvényre juttatását. Ezek nagyon kifejezõ szavak. evolucionizmus különbözõ változatairól van szó. hogy megfordítva. Fregét az érdekli. a tapasztalat önmagában merõben szubjektív. A Boole-féle „absztrakt logikától” pedig azzal határolódik el. górcsõ alatt 65 gondolom.

mert a Begriffsschrift környékén Frege több írásában is nagyon jelentõségteljesen tárgyalja a tudomány és a gépek viszonyát. apparátusokról van szó. ábra. hogy a kérdés nem a metaforák szintjén merül föl. július 15-én Frege elõadást tartott a Jénai Orvostudományi és Természettudományi Társulat ülésén Leibniz és Huygens Papinnal foly- . Mindezt azért bocsátom elõre. Max Klinger allegorikus márványreliefjei az Ernst Abbe-hermán: Teleszkópia. A gépet értsük szélesen: ember által elõállított. (Forrás: Escher–Kessler: Die Ernst-Abbe-Gedenkstätte in Jena. Ebben az értelemben idesorolható maga a mikroszkóphasonlat is. A Tudós Abbe arcvonásait viseli. a továbbiak a hasonlat kibontásának tekinthetõk. 1965.66 Farkas János László 7. 1881. hasznos célokat teljesítõ készülékekrõl. Tudomány és Munka. Mikroszkópia. pontosabban ez áll a sor élén.) hogy ez a szarkazmus jogos-e vagy nem. az azonban bizonyos. A teleszkópot és a mikroszkópot egy-egy szabadon lebegõ optikai lencse jelképezi.

Frege „legsajátabb” témáihoz legfeljebb annyi köze van. hajlamos lesz ezt azzal magyarázni. a gõzgép már Papin idejében nagy tökélyt ért volna el. az idézetek után adom meg. és nemritkán kivihetetlennek bizonyult. és aki nem ismeri eléggé a találmányok történetét. Róla szólva kiemeli. […] Ezzel szemben sajnálattal és csodálattal nézzük. Képet kapunk errõl. és még sok évtizedre volt szükség. hogy elõbb tisztázódniok kellett a vízgõz nyomására és lecsapódására vonatkozó elméleti nézeteknek. Persze szükség volt arra.” (94. Frege erre alább bizonyos értelemben meg is adja a választ. hogy kifejlõdjenek a gõzgép feltalálását összeadó feltalálói gondolatok. amelyet akkor adtak ki kötetben összegyûjtve. górcsõ alatt 67 tatott levelezésérõl. (96.) 23 Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin (Frege 1964). hogy a legelevenebben. (95–96. mit küszködtek az akkori feltalálók a szerszámok tökéletlenségével. és olyan kézmûvesek segítségére vagyunk utalva. hogy ezek szerint mégiscsak hiányoztak a feltalálói gondolatok. és ezek a gondolatok szinte mind rendelkezésre álltak. hogy Leibnizet itt új oldaláról ismerjük meg: „Papinnal váltott leveleibõl a találmányok területére nézve is megerõsítve látjuk. Ehelyett azt látjuk. ami jár nekik. az akkoriban a végsõkig próbára tette a feltaláló türelmét. A megfelelõ oldalszámokat a fõszövegben. hogy gõzgépet kell építenünk. és adjuk meg elõfutáraiknak is. ha rendelkezésre állnak akkoriban mai segédeszközeink. akik egy találmányt elõször tettek nagyobb tömegben használhatóvá.) Ellene lehetne vetni. ha olyan helyzetbe gondoljuk magunkat. hogy Leibniz Frege számára irányadó filozófus.) Papin gõzgépépítõ kísérleteirõl pedig ezt az összegzést adja: Még sok idõnek kellett eltelnie. hogy a gõzgép gondolata megadja az ösztönzést e szerszámok megalkotására. hogy ne becsüljük túl azoknak az érdemeit. Ez arra int. gyakran tevékenyen részt vett korának minden nagy jövõt ígérõ törekvésében. Amit ma szerszámgépeinkkel játszva elkészítünk. Figyeljünk a már ismerõs „segédeszköz” szó felbukkanására: Azt hiszem.Szabad szemmel. akik csak a közönséges létszükségletek érdekében végzett munkához vannak szokva.és technikatörténeti érdekesség kiemelése. ha nem is magához a gõzgéphez.23 Az elõadás voltaképpen könyvismertetés. mire Papin várakozásai teljesültek. . néhány tudomány. de a szükséges szerszámgépekhez. hogy ezek az elméleti nézetek akkoriban már kielégítõen tisztázva voltak.

24 Új és általánosabb szempont. 81. hogyan jön létre a semmibõl egy precíziós technikán alapuló ipari nagyüzem. Egészében véve: „A jelek a gondolkodásnak ugyanazt jelentik. hogy a gõzgép feltalálásának feltételei közé besorolta a kellõ pontossággal dolgozó általános technikai kultúra meglétét. És azt hiszem. 1882. ha tudományos elméletben fejlik ki. oldalszámok a fõszövegben. az írott nyelvet. hogy szelet fogva széllel szemben vitorlázzunk. e minõségében is voltak eredeti észrevételei. A precíziós technika kialakulása azonban ebben a képben csak következménye az eredeti lendítõerõnek.) Az érzéki jelekkel a nem érzéki gondolatok felé mozgunk. a természetes nyelv kevés24 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. amely épp akkor láthatta a saját szemével.” (107. Egy olyan elmélet haladásában. Ez a tanulmány 1882-ben jelent meg egy filozófiai folyóiratban. Frege maga fejti ki fogalomírásának filozófiai argumentációval elõadott igazolásában. De ha arról van szó. Nem tûnhetett például triviálisnak. hanem nyitott az alkalmazásra. mint a hajózásnak az a találmány. amely a tudományos elmélet haladásában van.68 Farkas János László Fregét ezek a fejtegetések kissé szokatlan szerepben. de evidensnek igen a jénai közönség elõtt. és nagy részében a Begriffsschrift elõszavában már megpendített témákat bontja ki. szilárdan tartja elsõ helyét a géppel szemben. valamint a formulanyelvet mint a jelhasználat különbözõ módozatait tárgyalja és viszonyítja a gondolkodáshoz. SZELET FOGVA. már-már ipartörténészként láttatják. E kép felvázolásához nyilvánvalóan hozzájárult Abbe eleven és közeli mintája is. mert a gondolkodás. évf.) . amely azonban nem tiszta kontempláció. In: Frege 1964. és a beszélt nyelvet. Triviálisnak nem. hogy itt a jelhasználat és a gondolkodás viszonyából indul ki. az is nyilvánvaló. És ha a mikroszkóphasonlatra emlékszünk. A géppé tökéletesedés nem fenyegeti a gondolkodást azonossága elvesztésével. (Eredeti megjelenése: Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik. SZÉLLEL SZEMBEN Ezeket az összefüggéseket nem a háttérbõl kell kiszálazni. hogy a gondolkodást megóvjuk a logikai hibáktól. hogy ezek az észrevételek szorosan összefüggenek Frege önértelmezésével.

ezeket csak haladott technikával lehet létrehozni. és Frege kifejt egy analógiát. fogalomírással elõrevinni a tudományt. ahogyan kezünk nem lenne képes. aminek híja teszi oly sokoldalúan ügyessé a kezet. Ugyanez a látszatnehézség már a nyelvnél fölmerül. különbözõ célszerszámokat. hiába tud a kéz a legkülönbözõbb feladatokhoz hozzáigazodni. amely másfelõl fejlõdõképességének és sokoldalú alkalmasságának a feltétele. górcsõ alatt 69 nek bizonyul. meg kellett szabadulnia a meghatározó mintától. Az ész fejlõdését eszerint a nyelv teszi lehetõvé. amely viszont a természettörvények ismeretére épül. változhatatlansága. épp az. amelyek oly pontosan dolgoznak. (112. Lehetetlen. Mesterséges kezeket alkotunk magunknak. Olyan jelkészletre [ein Ganzes von Zeichen] van szükségünk.) Ilyen jelkészlet volna a fogalomírás. amely pontos mása a mikroszkóphasonlatnak: A kimutatott hiányosságok alapja a nyelv egyfajta puhaságában és változékonyságában van. Ahhoz. mondják. a Frege által leírt körfolyamatban vezetõ szerepe relativizálódik. de hogy tudna az ember nyelvet alkotni ész nélkül? A természeti törvények kifürkészésére a fizikai apparátusok szolgálnak. Így vagyunk a szónyelvvel is. úgy tûnik. Jóllehet ebben a kölcsönhatásban világosan az ész. a kutatást szolgáló kísérleti és megfigyelési apparátusok építésérõl lévén szó. a tudomány a kezdeményezõ. amellyel azonban nem érjük be.Szabad szemmel. legalábbis késõbbi megoldásaihoz képest. az sem elég. hogy ezek felé elõrelépjen. A nyelvet ebben a tekintetben a kézhez hasonlíthatjuk.) A tudomány és a technika kölcsönhatása itt bensõségesebb viszonyban jelenik meg. hiszen az elõbbi feltalálása már feltételezi az utóbbi kiteljesedését. a fizikában tett haladás folytán halad a technika. ez pedig olyan új apparátusok építését teszi lehetõvé. Esetünkre magától adódik az alkalmazás. A kör mindegyik esetben ugyanúgy oldódik föl. (113. Ez csak még inkább elõrehozza a háttérbõl Abbe mintáját. amelynek szigorú logikai formájából a tartalom nem tud kibújni. a tiszta gondolkodás formulanyelve. amelybõl számûzve van minden sokértelmûség. melyeknél fogva viszont továbbléphet a fizika. Dolgozata vége felé Frege mintegy egyetlen csomóba köti a korábban felvázolt analógiákat: Az ember könnyen támaszt fölösleges aggályokat a dolog kivitelezhetõsége felõl. . mint a Papin-levelezés kapcsán: itt belül marad a tudományon. És mi teszi lehetõvé ezt a pontosságot? A részek merevsége.

miféle inger csábít arra. Ez majd a Grundlagen der Arithmetikben történik meg (1883).25 Ez azonban már a fregei filozófia fejlõdésének egy késõbbi fejezetéhez tartozik. úgy látom. amely mint legsajátját teljesen át tudja látni õket. hogy e fogalom tárgya. Frege logikai apparátusa reménye szerint elõször is az aritmetikában alkalmazható. amelyekkel nem kívülrõl.70 Farkas János László Abbe a leghaladottabb matematikai technikákkal építette elméletét. jól kiviláglik. hogy aritmetikával és analízissel foglalkozzunk. 25 Frege 1986. mint valami idegennel. az általa épített apparátust a biológia használja egy egészen más tárgy megfigyelésére. maga a szám is tisztán logikai természetû. . hogy teljes magára találását jelzõ. a számfogalom finomszerkezetének feltárására. S befejezésül csak érdekességként említem meg. de most egy másik: az égre irányzott teleszkóp. az érzékek közvetítésével ismerkedünk meg. ekkor még nem fogalmazódik meg kifejezetten. Az aritmetikában olyan tárgyakkal foglalkozunk. Az. 104. ezek a tárgyak közvetlenül adva vannak az észnek. Egy ismert mondat módosításával úgy mondhatnánk: az ész voltaképpeni tárgya az ész. melynek mintegy filozófiai summájaként Frege megrajzolja a magát tárgyazó ész képét: A számok e felfogásából. érett filozófiáját meghirdetõ tanulmányában – „Über Sinn und Bedeutung” – szintén jelentõségteljes analógiául szolgál egy optikai apparátus.

az MP történetét feldolgozó történeti szakirodalom könyvtárnyi. Végeredménye. ám mégiscsak a kutatás új mintájának bizonyult. fõként Kepler. Ha a tudományfilozófusok ritkábban emlegetik is. hatalmas hardverigényû kutatási tevékenység. Newton és Einstein munkásságát. melyben erõteljesen jelentkezik a tudomány kollektív jellege és vele újfajta kommunikációja mind a széles társadalom. mert nem illik bele az eddig sikert aratott tudományfilozófiai megközelítések világképébe. gyaníthatóan azért. Galilei. Historiográfiája maga is izgalmas történet már csak a titkosság fonadéka és a résztvevõk. Ámde a híres példák között ritkán szerepel az MP .A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 Esettanulmány Palló Gábor Manhattan-projekt (MP) volt a fedõneve az atombomba elõállítását célzó kutatásnak. Ez utóbbi sok kutatót foglalkoztató. Az 1940-es években megjelent a híres . Elemzésemmel azt szeretném kimutatni. egész mûködése óriási lelkiismeret-furdalást okozott a résztvevõkben és a széles társadalomban. melyek a filozófiai értelmezések számára kifogyhatatlan forrást jelentettek és jelentenek. sõt az olvasóközönség morális és politikai érdeklõdése és érdekeltsége következtében is. rendkívül nagy összeget felemésztõ. A Manhattan-projekt tehát tipikus példája a tudomány egy bizonyos fajtájának. Kopernikusz. története éppen ezért filozófiai relevanciával is bír. A tudományfilozófusok mondanivalójuk illusztrálására szívesen használnak tudománytörténeti eseteket. melyet Nagy Tudománynak szokás nevezni. hogy az MP éppenséggel prototípusa a megváltozott tudománynak. illetve feldolgozók. mind a tudósközösség irányában.

Michael (1998): Copenhagen. David (1967): The Virus House: Germany’s Atomic Research and Allied Counter-measures. Henry DeWolf (1945): Atomic Energy for Military Purposes: The Official Report of the Atomic Bomb under the auspices of the United States Government. New York–London: A Harvest/HBJ Book. London: Methuen Drama. Werner (1964): Az atommagkutatás regénye. 5 A McCarthy-bizottság vizsgálatainak dokumentumai megjelentek: In the Matter of J. 2 Goudsmit. 9 Lásd például Braunbek.) In: A fizikusok. Friedrich (2001): A fizikusok. Robert Jungk munkája. Budapest: Európa.4 A feldolgozások lassanként eljutottak az egyes tudósok erkölcsi megítélésének kínos ügyeihez. August 1945). 8 Utóbbi színdarab Heisenberg családját arra késztette. 1940–1945 (Washington DC.6 mostanában Michael Frayn Koppenhága címû színdarabja7 révén. A Bohr-archívum a leveleket az interneten is publikálta. Mark (1989): German National Socialism and the Quest for Nuclear Power. (Ungvári Tamás fordítása. azzal a mondanivalóval. (Elsõ kiadás: 1947. 1940–1945. . (Német eredeti: 1956.) 6 Dürrenmatt.htm>. Goudsmit könyve folytatta a sort. a hatvanas években Friedrich Dürrenmatt A fizikusok. Robert Oppenheimer: Transcript of Hearing before Personnel Security Board and Texts of Principal Documents and Letters. Ezek a széles közönséget is gondolkodásra késztették. sõt kutatásokat provokálnak. Az atommagkutatás történetébõl.) 3 Jungk. Öt modern dráma. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó.) 4 Kiemelhetõ könyvek: Irving. Robert (1958): Brighter than a Thousand Suns: A Personal History of the Atomic Scientist. Lásd: <http://www. mely ma is nagy tudománytörténeti téma.nbi.9 a lényeges kérdéseket is érintõ hosszabb történeti 1 A General Account of the Development of Methods of Using Atomic Energy for Military Purposes under the Auspices of the United States Government. Los Angeles–San Francisco: Tomash Publishers.1 majd Samuel A. 1800–1950. hogy a német atombomba-erõfeszítések valójában antifasiszta szabotázsakcióknak tekinthetõk. regényes feldolgozások. Budapest: Gondolat. köztük Oppenheimeréhez5 vagy Heisenbergéhez. Ezt követte a könyv: Smyth.8 Az 1960-as évektõl kezdve sorra jelentek meg az ideologikus elemeket sem nélkülözõ.72 Palló Gábor Smyth-report. 7 Frayn. Percy (1976): A szörnyeteg. Cambridge–New York: Cambridge University Press. Ezt megelõzõen elektronikus körlevélben értesítette az érdekelt történészeket a közlés várható napjáról. The History of Modern Physics. Samuel A. melyek vitákat. (1983): Alsos.dk/NBA/papers/ introduction. Princeton: Princeton University Press.–London: The MIT Press. Cambridge. 1971.2 melyeket a máig legvitatottabb feldolgozás követett.3 Ez elvezetett a Harmadik Birodalom tudományának tanulmányozásához. vagy Stulz. hogy engedélyezze Heisenberg Niels Bohrral folytatott levelezésének közzétételét. 1939–1949. (Elõször már 1954-ben megjelent. London: William Kimber és Walker. Mass.

(1976): The Advisors: Oppenheimer.–Duncan. 1947–1952. the Los Alamos Project. New and Evanston: Harper and Row Publishers. vagy késõbb: Libby. Stanley A. hogy a szerzõk a projekt egyik-másik oldalával foglalkozzanak. the Man Behind the Bomb.edu/gen/ WW2Timeline/Pacific07.15 Ma már az internet is hatalmas anyagot ad az MP iránt érdeklõdõknek. New York: G. Második rész: Hewlett.edu/e/spcl/ manhat.13 nyomukban lehetõvé vált.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 73 visszaemlékezések. William–Silard. Bela (1992): Genius in the Shadows. és Hewlett. Leona Marshall (1979): The Uranium People. Ralph Carlisle (1961): Manhattan District History: Project Y.–Owens. M. University Park: Pennsylvania State University Press. vagy Badash. Leslie Groves tábornok könyve. Physicist. Lanouette.: Pennsylvania State University Press. Laura (1966): Atom a családban. 14 Lásd Hacker. University of California. etc. hogyan szülte meg a Nagy Tudomány némely definitív tu- 10 Például: Strauss. 12 Lásd például Segré. 15 Rhodes.11 majd késõbb másoké is. (1962): Now it can be told: The Story of the Manhattan Project. New York: Scribner ’s. The History of the United States Atomic Energy Commission. Atlantic Highlands.10 köztük az MP vezetõje. Edith C. ne csak az egésszel.. Hans Albrecht (1991): The Road from Los Alamos. Múzeumok találhatók még a The Atomic Bomb címû helyen: <http://history. NJ: Humanities Press. NY: AIP Press. New York NY: Charles Scribner ’s Sons.14 A nyolcvanas évek közepén megszületett az MP történetének bestseller-változata is. 16 Ajánlható kiindulási pont lehet például a Special Collections Research Center/Manhattan Project and Atomic Scientists Collections <http://www. Barton C. 1942–1946. P . Blumberg. H. David–Truslow. Vol. PA.uwaterloo. N. Richard G. New York. San Francisco: W . (1963): Men and Decisions. Leslie R. 13 Hawkins.lib. Lewis L.html>. New York: Simon and Schuster. London: Macmillan and Co. New York: Woodbury.sciborg.16 Ebben a tanulmányban az MP történetét abból a szempontból fogom átgondolni. London. Richard (1986): The Making of the Atomic Bomb. Oscar E.. Richard G.html> vagy a The Manhattan Project – the atomic bomb project <http://www. Los Alamos.12 Hamarosan elkészültek az elsõ tudományos igényû mûvek.–Anderson Jr. . Lawrence (1995): Scientists and the Development of Nuclear Weapons: From Fission to the Limited Test Ban Treaty 1939–1963.html>. Herbert F . Richard Rhodes monumentális és letehetetlenül izgalmas könyve. Berkeley. Gwinn (1976): Energy and Conflict: The Life and Times of Edward Teller. (1987): Dragon’s Tail: Radiation Safety in the Manhattan Project. Budapest: Gondolat. Fermi.uchicago. Richard (1995): Dark Sun: The Making of the Hydrogen Bomb. Rhodes.ca/~cchieh/cact/nuctek/fissionmanhattan. (1962): The New World: A History of the United States Atomic Energy Commission. Chicago: University of Chicago Press.acusd. York. Volume I. Freeman and Co. melyet a hidrogénbomba-történet követett. 11 Groves.: Simon and Schuster. Bethe.–Smith. II. CA: University of California Press. 1939/1946. Francis (1969): Atomic Shield.: Los Alamos Scientific Laboratory. Emilio (1970): Enrico Fermi. Teller and the Superbomb. A Biography of Leo Szilard. University Park. Putnam’s Sons.

Capshew. Alvin M. Catherine (2003): Rethinking Big Science: Modest. Az archetípus vizsgálatától remélhetõ. foglalkoztatottak száma. hogy a Nagy Tudományban az említett statisztikai jellegzetességek 17 A Nagy Tudomány történetével fõleg olyan tanulmányok foglalkoznak. Peter (1979): Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. Grand Science and the Development of the Bevalac. James H. hogy rávilágít a nagy közösségben folyó tudományos kutatás némely új sajátosságára. hogy 1945. In: Osiris 7: 3–25.–Rader. 19 Price. A könyv elõször 1963-ban jelent meg Amerikában.18 Erre hivatkozott Derek de Solla Price 1963-as híres könyvében. In: Isis. amit az indokol. A szakirodalom a „nagybani tudományt” (large-scale) és a „Nagy Tudományt” (Big Science) szinonimaként használja. Alvin Weinberg fizikus. melyek a jelenség aktuális állapotát jellemzik és visszatekintenek az elõzményekre. tudományos mechanizmus hívta életre a Nagy Tudományt. Budapest: Akadémiai Kiadó. mely sok szempontból az MP folytatásának tekinthetõ. Mezzo. publikációk száma) hihetetlenül gyors növekedés tapasztalható. milyen társadalmi. 94: 30–56. illetve. általánosabban. . Chicago: Chicago University Press. Ezzel azonban messze nem zárult le a teljes kutatási terület. augusztus 9-én pedig a „Fat Man” nevû plutóniumbomba Nagaszakiban. mely a tudományt nagybanivá teszi. az MP egyik kiemelkedõ tudósa 1961-es cikkében pedig jótékonyan nagybani (large-scale) tudománynak nevezte. Létrejött egy új ágazat. A NAGY TUDOMÁNY Az MP döbbenetes sikerét jelentette.19 Célszerûnek látszik azonban a hatalmas mennyiségi növekedést. (1992): Big Science: Price to the Present. augusztus 6-án felrobbant és soha nem látott pusztítást végzett a „Little Boy” nevû urániumbomba Hirosimában. In: Science. Lásd például Galison. 134: 161–165. megkülönböztetni attól a minõségileg is újfajta kutatástól. (1961): Impact of large-scale science on the United States. Derek de Solla (1979): Kis tudomány – Nagy tudomány. és méréseivel igazolta. Karen A. 18 Weinberg. amelyben a tudományt mérhetõ tevékenységnek mutatta be. illetve fogalmi közelítéseket artikulálnak. Westfall.74 Palló Gábor lajdonságát. melyet szoros értelemben vett Nagy Tudománynak nevezhetünk. a nagyenergiájú fizika. hogy némely döntõ mutatóban (például ráfordítás.17 Az MP-ben és a nagyenergiájú fizikában folytatott merõben új gyakorlatot már az ötvenes években Nagy Tudománynak csúfolták.

A Nagy Tudomány hatalmas méretû és rendkívül drága mûszerekkel dolgozik. hogy az egyes projektek minõségileg más tulajdonságokat mutattak volna. technikus és a másik oldalon a vezetõ. A Nagy Tudomány sokféle tevékenységet takar. A tevékenységük jelentõsége melletti érvelés retorikájában megjelennek utalások a tudományon kívüli szférákra: az egészségügyre. amelyben elõször sejlik föl a nukleáris láncreakció. Bruce (szerk. heroikus. gazdasági szakember. pionír kutatást végezett. mit tekinthetünk valamely történeti folyamat kezdõpontjának. Rhodes könyve Szilárd Leó ötletével kezdõdik. tudományos adminisztrátor. pontos „hivatalos” meghatározása nincs. hogy a meglepõ statisztika ennek legyen tulajdonítható. amely szerint bizonyos anyagok: uránium.) (1992): Big Science.20 Kérdésem az. 3. „kis tudományos” projektek száma elvileg annyira megnövekedhetett volna. hogy egyetlen konkrét esetben. a Manhattan-projekt esetén. Ez azonban már sokadik folyománya Henry Becquerel 1895-ben tett véletlenszerû megfigyelésének.. környezetvédelemre. . elkülönül egymástól egyik oldalon a sokféle diszciplínát képviselõ elméleti és kísérleti kutató. mint a megelõzõ évtizedekben. Hevly.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 75 ugyancsak kimutathatóak. a Kis Tudományhoz is alig sorolható 20 Vö. melyekben igen nagy tõke koncentrálódik. az ûrteleszkóp és hasonlók. Peter–Hevly. 356–357. spontán sugárzást bocsátanak ki magukból. De tevékenységük összehangolódik az elõre meghatározott cél érdekében. Az itt használt megkülönböztetés alapja az. Stanford: Stanford University Press. Elsõ megközelítésben elfogadhatónak látszanak egy 1992-ben megjelent tanulmánykötet tanulságaként levont ismérvek. katonai és más társadalmi érdekekre. rádium stb. menedzser. The Growth of Large-Scale Research. hogyan jött létre és milyen struktúrát alkotott a Nagy Tudomány. ELÕZMÉNYEK A KIS TUDOMÁNYBAN: ATOMENERGIA 1940-IG Valamelyest önkényes. hogy a hagyományos. 4. tórium. amilyen a részecskegyorsító. anélkül. a radioaktivitásnak. 2. In: Galison. illetve mérnök. 1. Az intézetekben nagyon sok ember dolgozik pontos szervezésben és jól definiált munkamegosztással. Bruve (1992): Reflections on Big Science and Big History. Sok laboratóriumot egyesítõ intézeteket vagy intézetrendszereket használ. majd polónium. A jelenséget részletesen megvizsgáló Curie házaspár klasszikus.

Szenvedtek a maró savgõzöktõl. . nem önzõ érdekeket. mint az összetartó erõ. hogy 1932-ben James Chadwick kimutatta a neutront. és a mag csakugyan szétesik. nehéz fölszerelést. köztük. fáztak. tömege ugyanakkora. Ausztriában és persze Angliában. egyáltalán hogyan létezhet atommag. amelyek magja nagy. ha sikerülne neutronnal eltalálni a magot úgy. Ezek szerint a radioaktív sugárzás a pozitív töltésû atommagok szétesésének következménye. mely szintén a magban található. szinte segítség nélkül. Huzatos fészerben dolgozták föl a hatalmas mennyiségû uránszurokércet mint alapanyagot. a fiatal diák. Szilárd Leó azonban föltételezett egy utat. Ennek fényében nem könnyen érthetõ. köztük Rutherford számára is lehetetlennek tûnt. Ha azonban az atommag egy bizonyos nagyságot elér. Budapest: Gondolat. ahol Ernest Rutherford körül kialakult a legkreatívabb mûhely. hogy a radioaktív bomlás következtében szakadatlan energiakibocsátás következik be. nem hat rá a proton pozitív töltésének taszítása. de a század elsõ éveiben Franciaország mellett több országban is az egyetemeken kaptak helyet a radioaktivitási kutatások: Németországban. a taszító erõ már nagyobb. de hogy ezt az energiát szándékosan is föl lehet szabadítani és tetszés szerint hasznosítani. mely egyben tartja a protonokat. Marie Sklodowska Curie-nek cipelnie kellett a vegyszeres üvegeket. Eve (1959): Madame Curie. mert úgy gondolták. Ezekben születtek meg a klasszikus kémia alapfogalmait átértelmezõ eredmények. hogy széthasadjon. melyre 1934-ben szabadalmat kért: a láncreakció útját. azaz sok protont tartalmaz. és a hasadás következményeként két újabb neutron is ke- 21 Lásd lányuk könyvét: Curie. a tudomány az igazságot tárja fel. A válasz olyan erõ föltételezésén alapszik. Elõállította a csodagyógyszernek is gondolt rádiumot. de nincs töltése. szinte mindenki. miért nem repülnek szét a benne egymáshoz préselt azonos töltésû protonok. és a sok azonos töltésû részecske szétesik az azonos töltések között taszító erõ következtében. 1911-ben az atommag fogalma (Rutherford) és az elsõ atomszerkezeti modellek.21 A kutatási terület lassanként költözött be a hivatalos akadémiai rendszer intézményeibe. Az ötlet azon alapult.76 Palló Gábor periferiális helyzetben. mely olyan elemeknél következik be. de nem volt hajlandó szabadalmaztatni. az emberiséget szolgálja. Azt. Pierre Curie már 1903-ban kimutatta. mint a protoné. Maga Pierre Curie fizikus professzor volt. Szilárd szerint.

MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK: ALKALMAZOTT KIS TUDOMÁNY 1938 utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak. érdemes próbálkozni felhasználásával. A hasadássorozatot nevezte nukleáris láncreakciónak. Az intézetek eredeti célja az volt. hogy a folyamat során több. hogy a nukleáris energia elegendõen nagy. mely nem oktatott. projektekbõl és találmányokból élve. bizonyítva. melyek két újabb magot hasítanának. hanem az idõközben kibõvült hivatalos tudományos rendszer új létesítményében. kontrollált energiatermelést eredményez. hogy az alapkutatás kényelmesen megfér egy fedél alatt a célra orientált alkalmazásokkal. amibõl már négy elektron származna és ez így folytatódna. tudományos kutatóintézetben (Kaiser Wilhelm Institut für Chemie) született. . hogy: az uránium magja kétfelé hasadt. Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben a Szilárdétól teljesen eltérõ gondolati úton jutott olyan kísérleti eredményhez. Kiderült. mint egy neutron is keletkezik.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 77 letkezzék. A nukleáris energia kiaknázásával kapcsolatos alapismeretek ezzel rendelkezésre álltak. akkor hirtelen nagyon sok hasadás jönne létre. és mint ilyennek nem is sikerült elég kutatási pénzt összegyûjtenie. majd késõbb kiderült. Az itt folyó kutatás keretei azonban általában nem haladták meg a Kis Tudomány szokásos kereteit. egyébként hatalmas erejû robbanás jöhet létre. mely lassan vezetve folyamatos. Fönnmaradt azonban a kérdés: gyakorlatilag is kivitelezhetõ-e a kiaknázás. csak kutatott. amely nagyon sok energiát eredményezne. Szilárd nem dolgozott az akadémiai szférában. a vállalkozó (entrepreneur) kutató korai képviselõi közé tartozott. azaz a tudományon kívüli szféra által kitûzött. amelyet Stockholmba menekült fizikus munkatársuk. Az eredmény nem egyetemen. Ennek létrehozásához azonban meg kell találni a megfelelõ anyagot. Hahn és Strassmann kísérlete azonban a tiszta tudomány körébe tartozott. hogy az iparban vagy az élet más területén felmerülõ kutatásigényt kielégítsék. Nem találta meg a megfelelõ anyagot. sõt igen nagy lehet. hogy kidolgozza találmányát. hogy láncreakciót kell létrehozni. jól definiált feladatokat oldjanak meg. Lise Meitner és a Koppenhágában dolgozó Otto Frischsel úgy értelmezett.

július) tartalmazta az Angliában végzett munka legfontosabb eredményeit:22 1. Hatására öttagú irányító testületet hoztak létre. hogy mekkora a kritikus tömeg. mert ez kisebb energiájú. ezért alapvetõ jelentõsége van annak. egy másik anyag.org/redocuments/1941/41-maud. 10 kg körüli hasadóanyag esetén körülbelül 1800 tonna TNT erejével egyenértékû. a MAUD Bizottságot. amely elegendõ neutront termel ahhoz. A tanulmány. a robbanás ereje óriási. A MAUD kiváló tudósokból állt. . 22 Lásd: <http://www. míg a 238-as izotóp befogja a neutronokat. Elõször a kutatás súlypontja áttevõdött a nácik által fenyegetett és az üldözött tudósok által vágyott Angliába.nuclearfiles. amivel akadályozza a láncreakció fennmaradását. melyet a hadsereg kutatási bizottságához juttattak el. hogy az uránium izotópjai közül nem a 238-as. december és 1941. hanem a 235-ös hasítható nagyobb valószínûséggel. 2. még Peierls és Frisch sem. úgynevezett lassú neutronokkal ütközve hasad. Ámde Bohr J. A memorandum módszert javasolt ennek elõállítására. hogy a neutronveszteség ellenére ne álljon le a láncreakció.78 Palló Gábor A láncreakció megindításához szükség van legalább akkora tömegû hasadóanyagra. sõt a robbantási technikára is. hogy irányítsa a további kutatást. Wheelerrel már 1939-ben kimutatta. Konklúzió: az atombomba gyakorlatilag is megépíthetõ. a 94-es rendszámú. 3. Rudolph Peierls 1939 õszén végzett számítása szerint a kritikus tömeg nem több néhány kilogrammnál. A természetes uránium viszont csak 0. A. A kutatás szervezeti mintájának átalakulása csaknem automatikusan következett a politikai helyzetbõl. még ismeretlen elem is alkalmas a célra (ez az elem kapta késõbb a plutónium nevet). 1940 februárjában az ugyancsak Angliába költözött Otto Frischsel írt háromoldalas dolgozata szerint az atombomba igenis elkészíthetõ: elég 5 kg dúsított urán. Az elsõ és második MAUD Report (1940. de nem lehetett köztük bevándorló idegen. az atombomba gyártásának szinte minden fontos elemét tartalmazta már. Ezt a mennyiséget nevezik kritikus tömegnek. azzal a feladattal. Az egyik menekült. mivel más hasonló állami szerv nem létezett. Az izotópok kémiai szempontból azonosak és fizikai különbségeik is igen kicsinyek. az uránium-235 gázdiffúziós módszerrel kellõ mennyiségben elõállítható. nagyon nehéz elválasztani õket egymástól. 4.html>. megfontolandó a hasadóanyaggyár felállítása. mennyi 235-ös izotópban dús uránra van szükség. A kutatásban azonban továbbra is mindketten alapvetõ szerepet játszottak.7% 235-ös izotópot tartalmaz.

acusd.edu/gen/ WW2Timeline/text01.23 Ezután az amerikai állam (szövetségi kormányzat) a kutatás aktív szereplõjévé vált. . Az Amerikába vándorolt Szilárd Leó 1939 augusztusában Einsteinnel aláíratta a Roosevelt elnöknek szóló levelet. A finanszírozást is az egyetemek biztosították. Peierls és Frisch saját maga döntött úgy. azaz a titkosság nem a lényeget alig értõ állam valamely tiltó beavatkozásából származott. A Hahn–Strassmann-kísérlet gyakorlati implikációit megértõ szûk nukleáris szakma. A bürokratikus állam inkább vonakodott bevonulni a számára idegen területre. hiszen nem állt rendelkezésére amerikai szervezeti minta arra. Bristolban. Cambridge-ben. egy ipari cég. AZ ÁLLAM BELÉP A KUTATÁSBA A világpolitika aktuális állapota terelte az atomenergia ügyét az állam irányába.html>. melynek jelentõs részét tette ki a Németországból áttelepült tudósok köre. azonnal átlátta a tudományos helyzet politikai jelentõségét. mely felhívta a kormányzat figyelmét az ügyre. az ICI (Imperial Chemical Industries) támogatásával. több lépésben alakult ki. hogy az elnök fölállítsa az Uránium Bizottságot. hogy az Einstein-levelet eljuttassák az elnöki íróasztalra.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 79 A rendkívül eredményes munka tipikus Kis Tudomány volt: kevés ember végezte. Liverpoolban és Oxfordban. Az új minta kínos lassúsággal. Ad hoc támogatás az elnöki diszkrecionális alapból Nehéz volt már az is. A bizottság az elnök diszkrecionális alapjából ka23 Az Einstein-levél megtalálható az interneten: <http://history. 1. de több egyetemen: Birminghamben. Briggset. hanem a tudósok belátásából: maguk akarták titkolni az eredményeket. nem a bürokraták. Mégis csak 1939 októberére érte el. a National Bureau of Standards igazgatóját bízta meg. Az amerikai állam belépését a kutatók sürgették. hogyan lehet a kutatást beilleszteni az államigazgatásba. mellékösvényeket talált. Minden esetre Churchill miniszterelnök némi vonakodás után elismerte a bombafejlesztés sürgõsségét. melynek vezetésével Lyman J. hogy nem publikálja munkáját. Szilárd Leó kiskapukat.

mely így megtalálta helyét a bürokratikus gépezetben. Ebben elfért a kevesek által komolyan vett urániumprojekt is. nem a cél gyors elérésére. Csak 1940 tavaszán utalták ki az összeget elõzetes kísérletezésre. amikor engednie kellett a különféle irányokból érkezõ nyomásnak. Teller és Wigner). hozzon létre szakértõ bizottságot a bombaprojekt kivizsgálására. az atombomba ügyét elfektette. a Chicagói Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. Elõször 1941 áprilisában foglalkozott vele. A Bizottságot a Háborús Ügyek Minisztériuma alá rendelték az egész háborús kutatás és fejlesztés feladatával. anélkül. A nukleáris ügyek bekerülnek a hadi kutatás keretei közé Új helyet kapott a nukleáris energia ügye a kormányzati adminisztrációban. mivel a költségvetésben ilyesmire nem volt pénz. nyarán az MIT-n dolgozó mérnök. Miközben Bush fontosnak tartotta a háborús technológiai fejlesztéseket (radar. Alaposabb vizsgálat után a kibõvített bizottság álláspontja szerint többéves munka után bizonyára tényleg lehet bombát készíteni. Az NDRC kutatási szervezet volt. Vannevar Bush vezetésével létrehozták a Nemzetvédelmi Kutatások Bizottságát (NDRC). Bush meggyorsította a folyamatot. de a bomba megépítésének kevés esélyt adott. Kialakított három. hogy készítsék el a reaktort. de ez belekerül 135 millió dollárba. Merõben új szervezeti rendszert hozott létre. amelyben az állam szerzõdéses viszonyba lép az akadémiai szférában dolgozó kutatókkal és privát ipari vállalatokkal. 3. vegyi fejlesztések). Ennek eredményét a Nobel-díjas fizikus. a projektnek van bizonyos haszna. mely átvette az urániumkutatás irányítását. Magából a bizottságból itt is kizárták a bevándorlókat (Szilárd. Csak 40 ezer dollárt utaltak ki a munkára. Fölkérte a Tudományos Akadémiát. fõként Fermi és Szilárd számára. titokban dolgozó kutatócentrumot: a Columbia Egyetemen. tehát még nem a bombát. hogy hatalmában állt volna fejlesztések és kivitelezések elrendelése.80 Palló Gábor pott hatezer dollárt a kutatásra. hogy 1940. 2. ezért Bush kezdeményezésére Roosevelt el- . Úgy vélte. Közvetlenül az elnök rendelkezése alá rendelt bizottság Az állam bevonulásának újabb lépése ezután következett. orvosi. 350 ezer dollár támogatást javasolt a kutatásnak. azzal. mert ez drága volt. Arthur Compton foglalta össze májusban.

az elektromágneses elválasztást és a plutóniumgyártást atomreaktorral. Olyan nagyot. Mindezek a munkálatok csakugyan meg is indultak. hogy ez már komoly költségvetési tétel.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 81 nök 1941. Mivel az OSRD közvetlenül a Fehér Ház alá tartozott. A korábbi Uránium Bizottság közvetlenül az OSRD része lett. mégpedig nehézvizes és grafitmoderátorossal egyaránt (tenyésztõreaktor). A katonai adminisztráció átveszi a bombafejlesztést: a Manhattan-projekt megszületése Az S–1 létrejöttével megindult a teljes hivatali támogatással rendelkezõ nukleáris kutatás és fejlesztés. de mások is Amerikában folytatták bombakutatásaikat. a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalt (OSRD). Márciusban Compton azt javasolta. június 28-án nagyobb szervezetet állított fel. Az OSRD mellett az elnök létrehozta az Általános Irányítási Csoportot benne olyan politikusokkal. Marshall tábornok és persze Bush és Conant. a háborús ügyek minisztere. melyeket az amerikai eredmények minden lényeges ponton megerõsítettek. George C. Ez a csoport ajánlotta 1942 júniusában a munka méretének alapos megnövelését és besorolását a háborús ügyosztályhoz. december 7-én: az S–1 18-án jött létre. Ennek vezetõje Bush lett. fizikus professzor. A bombakutatás irányítására decemberben fölállítottak egy külön szervezetet S–1 szekció kódnévvel. 4. mi- . a nukleáris ügyek nagyot léptek fölfelé a fontossági hierarchiában. A döntõ politikai ok persze Pearl Harbor japán bombázása volt 1941. a hivatal hatáskörébe sorolt NDRC vezetõje pedig Bush eddigi társa. mely a háborús kutatás és fejlesztés egészéért volt felelõs. James Conant. korábbi alelnök és Henry Stimson. hogy idõközben az amerikaiak is megismerték a MAUD Bizottság eredményeit. próbálják ki a hasadóanyag elõállításának minden módszerét: a gázdiffúziós. Közben Chicagóban gyülekeztek a terület szakemberei. a centrifugálásos. Ennek keretében vezetõ tudósok. Az elõrelépés döntõ tudományos oka az volt. Ennek elsõ lépéseként Fermi és Szilárd szakmai vezetésével Compton megszervezte a chicagói centrumot (Metallurgical Laboratory. Ekkor már 85 millió dollárt fordíthattak a kutatásra. mint Henry A. hogy ez a munka igen nagy összeget fog felemészteni. MET) a reaktor létrehozására. Lassanként létrejött az angol–amerikai–kanadai együttmûködés. Bush lassan belátta. köztük Robert Oppenheimer. Wallace. a Harvard Egyetem elnöke. mint Peierls és Frisch.

inkább tartalmilag. szervezzen külön mérnöki alakulatot. és nem kellett részletezni. a feladat technikai sajátosságai és a politika saját belsõ logikája alakította ki az MP-t mint a bombafejlesztés adekvát szervezetét. amit röviden Manhattan-projektnek szokás nevezni. A tudományosan szinte teljesen képzetlen. aki korábban építkezések lebonyolításában vett részt az itteninél lényegesen kisebb nagyságrendben. Fedõneve: Manhattan Engineering District (MED). Viszont kinevezte maga mellé szakmai vezetõnek Oppenheimert. fejlesztési munka ellátására. a háborús helyzet. Leslie Richard Groves ezredest (hamarosan kinevezték tábornokká). most viszont korlátlan anyagi támogatást ígértek munkájához. akivel különös. jelentéktelennek tûnõ katona optimálisan látta el feladatát. Berendeltek egy alig ismert tisztet. ha nem is irányítási. . mely minden katonai építkezésért. A körzetekre (districts) osztott szervezet átvette az ügyet. de kiválóan hatékony kettõst alkotott. 1942 júliusában azonban James Marshall ezredes arra kapott parancsot. A sok lépésben kialakuló tényleges szervezetet mégsem a tudomány kényszerítette ki. Ebben az esetben lényegében pénzügyi korlát nélkül. kivált a vezetõ kiválasztása. ami mindenkit meglepett. Nem is volt alkalmas szervezete és eljárása a jelentõs új kutatási. A tudósok minden aktivitása ellenére. mûszaki fejlesztésért felelõs. A bomba ügye amúgy is mindig a hadsereghez tartozott. Ezen az új fejlesztési testületen belül alakította ki Marshall 1942 augusztusában azt a szervezetet. Ezért az egész ügyet átköltöztette a hadsereg kebelébe. szervezési és finanszírozási szempontból. a katonai erõ növelésének szükséglete. Ettõl kezdve szinte minden sikerült. 5. és igazi komoly irányítást adott a nukleáris kutatásnak és fejlesztésnek. mely végül is csakugyan elkészítette a bombát. azaz magát a Nagy Tudományt. mivel ennek háborús költségvetése már igen magas volt. Állam és bomba Az amerikai állam tehát nem vetette rá magát a mindent legyõzõ fegyver lehetõségére.82 Palló Gábor közben a költségvetésben nem jelenhet meg. hanem az állam. mert a projekt azonnal elvesztené szigorú titkosságát. ha a tudósok többsége között nem is tett szert népszerûségre. Ez az.

de részben hasadó izotóp gyártása is volt a célja. hogy a veszteség ellenére a mûveleti célt elérjék. de célravezetõ módszer. még mindig célba érhet a másik. Ráadásul a lehetõ leggyorsabban és persze titokban kellett minden apró elemet elkészíteni és helyre illeszteni. és a bomba magától felrobban. Csakhogy egyik elem tényleges megvalósítására sem léteztek kész mérnöki tervek. a folyamat pontos áttekintése. hasadóanyag-termelés. pontos méretek. melynek részint a kritikus tömeg ellenõrzése. Ez nem ökonomikus. célba juttató egység. nem is végzünk szellemes kísérleteket a lehetõségek tanulmányozására. hogy elõre nem tudni. 3. Az MP strukturális alapelemei Az MP szervezetének kiépítésekor Groves részben a feladat logikáját. a fegyver elõállítása.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 83 AZ IPAR BELÉP A KUTATÁSBA: A MANHATTAN-PROJEKT SZERVEZETE 1. Teljes sebességre kapcsolta Chicagóban. részben pedig a katonai szervezési logikát követte. Az MP struktúráját tehát három fõelem alkotta: 1. nem álltak rendelkezésre biztos számok. Ezért bizonyult nagyon alkalmasnak a katonai logika: nem vitatkozunk. A bombát speciális egységnek el kell juttatnia a célpontra. Az eljárás figyelembe veszi. nem döntjük el elõre. az ötletek közül némelyik nem reked-e meg a megvalósításban. úgy kell kalkulálni. és azonnal teljes megvalósításához látunk. Egy hadmûveletnél mindig van veszteség. A bombakészítés technológiai alapvonalai már világosak voltak: szükség van legalább a kritikus tömegnyi hasadóanyagra. a MET-ben folyó reaktorkísérletet. Az alapstruktúra létesítményei Groves a kinevezését követõ napon leadta az urániumérc vásárlására szóló óriási megrendelését Belga Kongóban. tényleg lehet-e nukleáris láncreakciót létrehozni. 2. . Ez már 1942 decemberében eredményre vezetett: grafitmoderátoros reaktorban létrejött az elsõ nukleáris láncreakció. nem gyártunk csillogó elméleteket a folyamatok lényegérõl. melyik a jobb. hanem szinte minden kicsit is reális ötletet komolyan veszünk. ám ha igen. 2. még azt sem próbálta ki senki. ezt a tömeget a bombán belül kell egységes (tehát nem több részbõl álló) anyaggá tenni.

hivatali szobák. a gázdiffúziós üzemben dolgozók nem tudtak a ciklotronról (elektromágneses módszer). 1944 augusztusában elkezdték 17 darab B-29-es bombázó repülõgép módosítását. milyen célból . A második létesítmény számára Groves ugyancsak földterületet vásárolt Washington államban a Columbia folyó mellett. mit gyártanak. mindkettõt elõ akarták állítani: az uránium-235-öt és a plutóniumot egyaránt. A kompartmentalizáció lehetõleg az egyes létesítmények minden egységében. Az elsõ az amerikai kormány által megvásárolt hatalmas területen épült. de nem városias jelleggel. melyik alkalmasabb. ezek minden csoportjában érvényesült. az atombomba bevetésére történõ felkészülés. ahol hatalmas atomreaktort építettek a plutónium gyártására és üzemet kémiai elválasztására. Tennessee államban. mégpedig párhuzamosan több lehetséges módszerrel. Knoxville közelében. Hatalmas méretû üzemben végezték itt az uránium-235 elõállítását gázdiffúzióval és elektromágneses (ciklotronon alapuló) módszerrel. Volt olyan idõszak. továbbá kísérleti reaktort építettek föl plutóniumtermelésre. Késõbb a várost Oak Ridge-nek nevezték el. a szükséges civilizációs kellékekkel. Késõbb hozzáláttak a legénység speciális kiképzéséhez. szálláshelyek. mintha a többi nem is létezne. a Clinch River mellett. a tisztán katonai jellegû Alberta-projekt. mely jórészt átvette a chicagói MET szerepét. A három nagy létesítményt kiegészítette a negyedik. mûhelyek. aki tudta. A bonyolult rendszerû kutatóintézet sok részlegbõl és alrészlegbõl épült fel: laboratóriumok. Csak nagyon kevesen tudták.84 Palló Gábor Minthogy két hasadóanyag jött szóba. Ehhez hatalmas ipari létesítményeket kellett létrehozni. Három óriási létesítmény képezte az MP magvát. több tízezer lakossal. mit gyárt például a Clinton. amikor egyidejûleg 45 ezer építõmunkás dolgozott itt. a robbantási technika kidolgozása volt (Project Y). és nem döntöttek. Ezek az elemek különös struktúrát alkottak. Ez volt a kutatás és tervezés központja. Feladata a bomba létrehozása. Ezen azt értették. Itt is új ipari város jött létre hihetetlen gyorsasággal. hogy az elemek teljesen önállóan mûködtek. hogy alkalmassá váljék az atomfegyver bevetésére. A harmadik létesítményt Új-Mexikó félreesõ vidékén építették föl: Los Alamosban. fogalma sem lehetett. A Clinton Engineer Works köré a puszta földbõl pillanatok alatt vadonatúj ipari város nõtt ki. Kapcsolatukat a nélkülözhetetlen titkosságot biztosító közös alapelv szabta meg: a kompartmentalizáció. az egészet csupán a projekt szûk vezetése és néhány munkatársa látta át.

Az említetteken kívül például a Bechtel. az üzemek létrehozása. és mérnökeik képesek voltak teljesen újszerû. Westinghouse. hogy mondjuk a Clintonból érkezõ plutónium alkalmasságát Los Alamosban kémiai. hogy az egyesítést robbantással kell elvégezni. A projekt hatalmas mérete eleve ipari jelleget kölcsönzött a munkának. diszciplináris határokról beszélni. a mûszerezés és millió triviális és nem triviális részlet megvalósítása a legfejlettebb amerikai ipar mozgósítását igényelte. mint a Stone and Webster vagy a Union Carbide és a Kellogg Corporation. a biztonsági személyzet és a tudományos. Ipari jelleg Mindezt a hadsereg nem tudta volna egyedül végrehajtani. Támaszkodnia kellett olyan iparvállalatokra. Monsanto. nehogy olyan pillanatban induljon el a láncreakció. nem valamely kognitív szempont. Az építkezés. korábban nem látott mérvû munkára. Ez az alapelv az ismeretekhez való hozzáférés bonyolult jogosultsági rendszerét igényelte. a laboratóriumi eszközökbõl ipari méretû berendezések kifejlesztése és elkészítése. A Du Pont például vállalta csaknem az egész hanfordi beruházást és a Clinton Mûvek létrehozásának jelentõs részét. AT and T és mások részvétele nélkül lehetetlen lett volna az MP mûködése. melyben a megtermelt hasadóanyag úgy egyesíthetõ kritikus tömegûvé. amikor nem várják. kísérleti és merõben gyakorlatias szempontból megvizsgálják. A felmerülõ tudományos feladatokat a technológiai követelmények definiálták. Ennek . fizikai. hozzon létre olyan szerkezetet. General Electric. elméleti. hogy atomrobbanás következzék be. Babcock and Wilcox. Olyan vállalatok töltöttek be társszerepet. Ezért az egész szervezet alapvetõen eltért a szokásos akadémiai struktúrától. már az MP korai szakaszában úgy gondolták. EG and G. gyakran heves vitáját. 3. melyek a korábbi évtizedekben már végeztek nagyon nagy méretû fejlesztõ tevékenységet. Tennessee Eastman. Értelmetlen lett volna fakultásokról. amikor a sürgõsség megkövetelte.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 85 stb. Bell Laboratories. Mivel az egyesülésnek igen rövid idõ alatt kell megtörténnie. illetve technológiai érdekek folytonos egyeztetését. LOS ALAMOS AZ ÚJ TÍPUSÚ KUTATÓINTÉZET A fegyverfejlesztési intézet feladata az volt.

86 Palló Gábor kézenfekvõ módja a kritikus tömegnyi hasadóanyagot két félre osztani. Ez átmetszette a divíziók közötti falakat (amiért csak bizonyos kutatók vehettek részt ülésein). Az elméleti kutatók közül mind a vezetõ. biztonsággal és hasonlókkal foglalkozott. az intézet tudományos szempontból rugalmasabbnak bizonyult. és egymásba lõni. Oppenheimer három testületre támaszkodott a vezetésben. de nem a megszokott felosztásban: Elméleti Divízió. akármennyire merevnek látszott is a biztonsági szolgálat ébersége. sértette a kompartmentalizáció elvét. Az Irányító Testület magában foglalta a divíziók vezetõit. mint az akadémiai szféra szokásos intézményei. az adminisztráció legfõbb tisztviselõit és a fontosabb technikai feladatok ellátóit. Kémiai és Metallurgiai Divízió és a Mérnöki és Anyagellátási Divízió a mûszaki feladatok ellátására. A másik módszer kezdetben inkább csak lehetõségnek tûnt. Ezt hívták ágyúmódszernek. ezért az implóziós csoport is az intézet szerkezetének részét képezte. Eszerint a töltetet gömbhéj mentén kell elhelyezni. és kívülrõl berobbantani. német Hans Bethe. Példa: Az implózió és néhány következménye Az ágyúmódszer 1944 tavaszán már közeli sikert ígért. Az intézetet maga Oppenheimer vezette. hogy informálja az intézeti dolgozókat a legfõbb fejleményekrõl. a késõbbi Nobel-díjas. A Koordinációs Tanács az egyes divíziók csoportvezetõit foglalta magában azzal a céllal. Az intézet négy legfontosabb egysége diszciplináris elnevezést kapott. 1943 õszén Neumann János meglátogatta Los Alamost. Végül létrehozták a Kollokviumot. sem rentábilisnak. de a katonai logika elõírta. Akármennyire kötötte is a katonai és ipari szervezési fegyelem a kutatást. Nem látszott komolyabb elvi akadály a megvalósítás útján sem. Ezt nevezték implóziónak. kivált a levegõben végbemenõ hidrodinamikai folyamatok- . ráadásul nehéz elméleti problémákat is. hogy valamilyen mértékben mégiscsak foglalkozzanak vele. kétheti rendszerességgel. mind Teller Ede elvégzett néhány idevonatkozó alapvetõ elméleti számítást. és fontos lehetõséget látott az implózióban. adminisztratív és technikai intézkedésekrõl. Kísérleti Fizikai Divízió. Ez fõként az építkezés. a személyi és technikai ügyekkel. A bonyolult implózió kutatása nem tûnt sem fontosnak. hogy a gömb egyesüljön kritikus tömegnyi anyaggá. mely a tudományos kérdéseket vitatta meg heti.

Az analitikusan meg nem oldható egyenleteket nagy számolási igényû matematikai közelítõ módszerekkel számolták ki. A kutatás gondolatok tömegeit eredményezte. Ráadásul. Olyan kutatást végeztek tehát. Lillian (1992): Mission Change in the Large Laboratory: The Los Alamos Implosion Program. vagy mégis az implóziós robbantási technikát próbálják alkalmazni. tavaszi határidõre csupán egy bombához elegendõ anyagot. Az implóziós módszer kidolgozásához az egész Los Alamos-i intézetet át kellett állítani. Hoddeson. 262–289. és míg az elõbbi a számítottnak megfelelõen viselkedik. ha nem sikerül a plutóniumot felhasználni.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 87 ra vonatkozóan. In: Galison–Hevly 1992. .24 Oppenheimer új divíziókat hozott létre: a G (Gaget) 24 Ez az. a reaktorok viszont évi több bombányi plutóniumot tudtak termelni. A kutatás alternatív megoldást keresett a már csaknem megoldott robbantási problémára. amit azonban nem lehetett felrobbantani. Csak egyetlen bomba készül el a háború végéig. aminek következtében a figyelem ráterelõdött a még csak kísérleti formában létezett elektronikus számítógépekre. Áprilisban megérkezett Oak Ridge-bõl az elsõ plutóniumszállítmány. Mivel az elsõ lehetõség lassúsága miatt a határidõ betarthatatlannak látszott. és megindult a gyors számítástechnikai fejlõdés is. köztük fejlõdött Teller hidrogénbombára vonatkozó elképzelése. melynél az anyagot gömbfelületen osztják el. és ennek sikeres felrobbantására sincs semmi garancia. és olyan magas neutronszámot tapasztalt. Kiderült ugyanis. A helyzet egészen válságossá fordult. mind mûszaki szempontból. hogy a szállított anyag tartalmazta a plutónium 239-es és 240-es izotópját is. fölöslegesnek bizonyul a Clinton jelentõs része és az egész Hanford. Ezt igyekeztek gépesíteni. maradt a második. ha nem is olyan széleset. amit a történetet elemzõ Hoddeson misszióváltozásnak nevez. mint a gyors sikerrel kecsegtetõ megoldások számára. 1943–1945. melynek a projekt szempontjából marginális jelentõsége volt mind tudományos. ezért a spontán láncreakció veszélye nem fenyeget. A késõbbi Nobel-díjas olasz Emilio Segré azonnal megvizsgálta. hogy a spontán láncreakció miatt reménytelennek látszott az ágyúmódszer alkalmazása. Mégis utat engedtek számára. az 1945. utóbbinál a spontán hasadás könnyen végbemegy. hiszen az U-235-bõl csak nagyon lassan lehetett megfelelõ mennyiséget elõállítani. Két lehetõség nyílt a válság megoldására: elválasztják egymástól a plutóniumizotópokat és csak a 239-t használják fel.

a minden ésszerû lehetõséget párhuzamosan bejáró. betatronnal. holott a feladat alapjában véve mérnöki volt. akinek volt gyakorlata sok kutató összehangolásában. Az egyes divíziók addigi munkájuk egy részét félbehagyták és teljes erõvel az implózión kezdtek dolgozni. numerikus módszereket számítógépekkel. vagy a robbanáskor keletkezõ lökéshullámokat konvergenssé tevõ explóziós lencsék. A teljes költségvetés 1996-os dollárárfolyamon 20 milliárdot tett ki. minden szóba jöhetõ megközelítést párhuzamosan alkalmaztak: sejtések alapján történõ próbálkozásokat. Ennek ellenére a résztvevõk megdöbbentõ odaadással. semmit eleve el nem vetõ utat. A sok eltérõ megközelítés együttes jelenléte és ugyanazon célra fordítása a tudományos kutatás új minõségéhez vezetett. a vállalkozás méretébõl következõ kockázatot átérzõ lelkesedéssel dolgoztak. Egy percig sem érezték úgy. Területileg 25 Lásd: <http://www.25 Volt olyan idõ. fejlesztési vállalkozás volt. mind az implózió elvén mûködõ plutóniumbomba hibátlanul teljesítette feladatát háborús bevetésben is. Olyan elképesztõ megoldások születtek.edu/FP/PROJECTS/NUCWCOST/MANHATTAN.88 Palló Gábor és az X (Expolosives) divíziókat. mint a gömb felületén több ponton tökéletesen egyidejûleg létrejövõ detonáció. amikor 160 ezer ember dolgozott az MP-n egyidejûleg. kísérleteket. hogy gondolkodói szabadságuk csorbát szenvedne.brook. A kísérleti és elméleti tudósok együtt dolgoztak mérnökökkel és mesteremberekkel. A kutatásnak ez a szakasza végképp célra orientált jellegû volt. merõben különbözött az akadémiai kutatástól. Augusztusban mind az ágyúmódszerrel felrobbantott uránbomba. ÖSSZEGZÉS Az MP példátlan méretû kutatási. a bomba sikeres tesztjéhez.htm>. és a többi divíziót is átrendezte. elméleti megközelítést. Új vezetõket nevezett ki. azaz a megvalósítás redundáns katonai módját. A tudomány korábban nem ismert óriási erõforrásai tárultak fel. a nagy erejû robbanóanyagok szakértõjét. köztük George Kistiakowskyt. Mindennek következtében 1945 júliusában eljutottak a Trinityhez. . a jelenségre vonatkozó legújabb diagnosztikus technikákat gammasugárral. Multidiszciplinárisan. ezekben új kutatócsoportokat.

b) a szervezés követte a technológiai követelményeket. Megváltozott belsõ logikája. gondolkodási ökonómiája. déli részétõl föl egészen Kanadáig. Ennek legjellemzõbb eleme a több szinten is megjelenõ titkosság volt. háborús gyõzelem. mint a historiográfia bizonyítja. és az egész kutatás indusztrializációja: a) a feladatok és a megvalósítás sok szempontból ipari jellegû lett. 4. kormányzati. a választók. A tudomány bürokratizálódott. innen kapta nevét az újfajta tudomány. Az angol és amerikai tudósok maguk kezdeményezték a tudományos eredmények publikációs tilalmát. Fölszámolták az akadémiai tudomány nyilvánosságát. Ezzel a széles tudós. Megjelentek benne a politikai érdekek. jogi stb. Éppen a méretébõl következik néhány megkülönböztetõ tulajdonsága.) tudományadminisztrátorok.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 89 átnyúlt az Egyesült Államok mindkét partjára. ezért. Az MP vezetõi felismerték a titkosság problematikus jellegét. Az akadémiai tudományos adminisztrációtól eltérõ irányításban részt kaptak a tudományon kívüli (katonai. sõt a hatalom megszerzése és megtartása. de csak utólag. Olyan összeget és olyan szervezetet igényelt. c) a kutatás maga is nagyüzemi terme- . 1. A kormányzati kapcsolat miatt azonban tudomásul kellett venni és követni kellett egyrészt a hatalmi érdekeket. a projekt elfogadtatásához. másrészt a kormányzati bürokrácia szabályait. Egyrészt a széles társadalom. vele a politikával. 3.és értelmiségi közösség elveszítette jogát az eredmények ellenõrzésére és megvitatására. azaz a fõ finanszírozók nem szerezhettek tudomást az MP létérõl. átalakult a tudósközösség ismeretelméleti funkciója. és csak az irányítók nem akadémiai szempontjai alapján kiválasztottak jutottak teljes áttekintéshez. gazdasági. másrészt még a projektben részt vevõ munkások. A kormányzathoz való kötõdés a Nagy Tudomány néhány tulajdonságát csaknem automatikusan maga után vonta. hanem a politikai siker. A kompartmentalizáció elvágta egymástól a résztvevõket is. A kutatás multidiszciplináris kollaboratív jelleget öltött. melyet magánalapítvány vagy ipari vállalkozás képtelen lett volna biztosítani. 2. Márpedig ezeket nem elvont igazság motiválta. A tudományos kommunikáció és retorika is átalakult. Mindenekelõtt szoros kapcsolata a kormányzattal. technikusok sem tudtak munkahelyük céljáról. illetve adófizetõk. Mérete még mai mércével is gigantikus volt. és a tudósok jelentékeny hányadát is bürokratává tette. idejekorán hozzáláttak a társadalomnak nyújtandó kép megalkotásához.

A Manhattan-projekt hatásai a hajszálcsöveken keresztül valószínûleg mélyebbre hatoltak. a részecskefizikában. A projekt más néven a háború után is továbbmûködött. köztük Chicagóban. intellektuális beállítódást. hiszen a tudományos problémák jelentõs részét nem nagy tudományos keretben kell kutatni. mint gondolnánk. Vannevar Bush szervezeti modellje. és új kutatásokat indított el. nem a hagyományos akadémiai igény az igaz ismeretek szélesítésére és elmélyítésére. az ûrkutatásban és máshol. morált. az AIDS-kutatásban. köznapi érzületet. a Human Genom Programban. A kutatásban jelentkezett bizonyos redundancia. a politikát. az állam. Az adott probléma megoldásán sokféle specialista dolgozott együttesen. a Nagy Tudomány bizonyos elemei (fõleg a projektek szerinti szervezõdés) kihatottak az akadémiai szférában élõ tudományra is. A kutatás menetét a feladat szabta meg. Az MP mintát adott a gigantikus projektek mûködtetésére. . mint a Manhattan-projekt. tudástermelés folyt. gazdaságot. akadémiai hierarchia és diszciplináris kötelékek nélkül. 5. Nyomában létrejött a Nagy Tudomány. azaz csaknem az egész fejlett civilizációt érintõ kutatás. de persze nem számolta fel a Kis Tudományt. mégpedig több helyen. Aligha létezett hasonló. A célra orientált jelleg miatt a speciális szakértelem jelölte ki a kutatók helyét. az akadémia és az ipar közötti szoros együttmûködés a tudomány természetes létezésmódjává vált. Oak Ridge-ben és Los Alamosban is.90 Palló Gábor léshez hasonlított. Központjaiból állami kutatóintézetek alakultak: nemzeti laboratóriumok. Mégis. nem diszciplináris kötõdésük. amely válságos helyzetben igen nagy elõnnyé vált. Az MP következményei felmérhetetlenül nagyok.

hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás.gemini.edu/project/announcements/press/2002-11. Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott. s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása. a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása. s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából. melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma. augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt. összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával.1 Az ünnepség Hawaii. a kutatás centralizációja és racionalizációja. Arról a reményrõl. hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén. hogy nem másról van itt szó.html . a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz. Az emberben könnyen támad az az érzés.A tudomány nyelvjátéka* Laki János I. hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés. (T037504) 1 http://www. UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002. az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte. mint utópiáról. Chile. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt. Reménytelen.

melyet mintegy 200 egyetem hozott létre.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat. h. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett. (30) 5: 708. hanem külön technikus csapat.92 Laki János egyedül hozza létre és tartsa fenn. hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www. 16. Az ABILENE (http://www. s kizárólag tudományos. valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze. majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik. 4 McCray. így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját.internet2. . Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot.4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. A dél. valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott. hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. lábj. a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést. In: Social Studies of Science. II. hiszen a teleszkópok kezelése spe- 2 I. SEHOLHELY 1. Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy. s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. ugyanis a két teleszkópot egymással.és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik. Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte. mint a francia Renater vagy a holland SURFnet. hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat.internet2.

hanem jóval lejjebb.eso. mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket. vulkánok vagy óceánok mélyén stb. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés. ha tudni akarja. S itt nem csak arról van szó. hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken. melyeket bármikor használhat. mi található az égbolt valamely szektorában. s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. mint korábban a távcsõbe. adatkezelési technikái és szoftverei egységesek. Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. hisz itt sem tehetne mást. különbözõ földrajzi helyekrõl.hq. mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne.5 melyek egyre inkább úgy használhatók. melynek berendezései. s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére. állandóan frissített adatállománnyal bírnak.org/astrovirtel/ . Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie. Sõt. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban. s ellátásukról is könnyebb gondoskodni.A tudomány nyelvjátéka 93 ciális szakértelmet igénylõ. globális virtuális obszervatórium. idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek. ahol a körülmények elviselhetõbbek.). az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást. Olyan részletességû. hogy a csillagász. s jelenlegi 4.5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik). s a megjósolható végeredmény egy hatalmas. ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel. külön szakmává vált. úgy nézhet bele az archívumba. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol. 5 http://ecf. mint maguk a távcsövek. Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek. az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére. Így olyan helyzet áll elõ. s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására.

): The Architecture of Science. Oak Ridge National Laboratory.gat. a Large Hadron Collidert. hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. kiem.7 Az ötvenes években még az volt a szokás. 529.html . Tokióban. 7 Vö. J. a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva.94 2. Peter–Jones. 528.astro-opticon. Conflict and Performance in Scientific Collaborations. In: Galison. Ma az.com/2002/ 10 http://www. Studio: Dispersing Sites of Production. ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani. Ivan–Genuth. Joel (2001): Trust. (31) 5: 683. Túl a Nagy Tudományon Laki János A 20. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben. ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt. 12 http://www. ami egy adott gyorsítóban történik. Peter–Thompson. Galison.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját. 8 Lawrence Livermore National Laboratory. – L. mégpedig úgy. században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés. Cambridge. Emily (szerk. hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben. A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat. hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak. hanem az is.ch/ 11 I. Caroline A. m. Ma már „Nemcsak az történik. zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást. egyidejûleg jelenik meg Genovában.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum. 9 http://physics.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt. az adatok elemzésében. hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. Wesley–Chompalov.org/overview. In: Social Studies of Science.cern. Bostonban stb. General Atomics. Mass. melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését. valójában hol van a kísérlet”. the Princeton Plasma Physics Laboratory. melynek mintegy 500. amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez. s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében. (1999): Factory.–London: The MIT Press.”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet. Laboratory. létrehozva így a Nagy Tudományt.

17 http://www.ligo. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két. feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át. valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket. Carl (szerk.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www.htm . ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét.uk/escience 16 Foster.research-councils. elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat. a biológia és orvostudomány. az adatokat tükrözik. azzal a céllal. Ian–Kesselman. Ez csak akkor lehetséges. melyek lehetõvé teszik.org/intro.ac. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is.sc.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure. egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll. laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése. hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására. a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre. hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok. A folyamat kiteljesedését jelzi. az adatok kiértékelése. intézetek.A tudomány nyelvjátéka 95 Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja. az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult. egymástól igen távoli.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description.17 melynek fõ irányai: adatbázi- 13 http://www. hogy a nagyenergiájú fizika. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet.caltech. kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket. az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak. A mûszereket távolról is lehet mûködtetni. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok. hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást. ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek. de együtt.”14 Egyre gyakoribb. az USA egész tudományos közössége használhatja.euro-vo. Morgan Kaufmann. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül. s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló. A cél az.html 14 http://www.doe.

részkísérletek. Karen (1989): Towards a national collaboratory. késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést. 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei. s ugyanez a helyzet a szakértelemmel. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti. A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések.18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni. a tapasztalattal. A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit. Washington DC: National Science Foundation. az NSF . Wulf alkotta meg 1989-ben. Lederberg. hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással.96 Laki János sok hozzáférhetõsége. sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít. hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést.19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére. kapacitást igényelni. meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. adatot vagy szakembert. mely kezdetben csak országos lenne. . Directorate for Computer and Information Science. melyek szakértelmet. sem a létrehozott adatmennyiséget. sem az egyes mérések. Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását. közös szimulációk végrehajtása. s a gépet távolról lehet használni. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása. eszközöket és számítógépeket egyesítenek. 19 Vö. a DOE. a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni. eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken. Joshua–Uncapher. sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. melyek sem a berendezések kapacitását. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni. a National Institutes of Health vagy a Department of Defense. s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni. sem az adatok.

inkább közös erõfeszítés. a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése. intenzív levelezéssel.A tudomány nyelvjátéka 97 szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. gyakorlati készségekkel rendelkeznek. ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. Chicago–London: The University of Chicago Press. ezért feltételezhetõ. ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison. a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta. a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. III. 526–527. Van azonban valami frivol abban a gondolatban. A tudományos megismerés sem független a társadalmi. hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel. de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja. NYELVJÁTÉK 1. zártkörû konferenciák szervezésével. meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I. hanem csoportok. a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások. Nem személyek mûködnek együtt. m. hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei. s e csoportokon belül van hierarchia. történeti és kulturális környezettõl. . Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte. készségek és információk közös használata. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek. Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities.22 hogy a preprintek cseréjével.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. 22 Crane. hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat. a tevékenységek közös végrehajtása. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése. melyet a kommunikáció folyamatossága.

ki mivel foglalkozik. A részecskefizika oly gyorsan változik. hogy egy tény felfedezése. kinek kell megadni a lehetõséget. milyen kutatások folynak. melyben eldõl. mind a tudományos hierarchia. Cambridge. – kiem.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ. milyen a jó berendezés. melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni. hírcserék. hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon. hogy az érdekes adatokat. 24 I. mi számít ténynek. Mass. Sharon Traweek. 77–78. L. a részecskefizikusok mindig tudni akarják. ezért átfutják a preprinteket. kulturális. J. egy fontos mérés vagy számítás elvégzése. pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben. annak kihirdetéséhez. Azt állapítja meg. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik. de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg.98 Laki János tudomány produktivitása szempontjából. a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír. az az aktuális. a figyelemre méltó gondola23 Traweek.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása. 120–121. az megállapodott. és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik. hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok. mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát. aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában. hanem a tulajdonjog rögzítéséhez. Amirõl beszélnek. Mint Traweek megfigyelte. de csak ritkán olvassák. 25 Uo. országhatárokat. hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál. s ezért érdektelen. The World of High Energy Physicists. Informális beszélgetések. ami le van írva. hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni. s ha valami megragadja a figyelmüket. Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes. mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. hogy a világ részecskefizikusai erõs. magas szintû tudás. m.–London: Harvard University Press. telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. egy elmélet kitalálása X mûve volt. írnak róla. nem vitatott. de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik. . etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek. ki a jó részecskefizikus.

kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása. közösen értelmezik a látottakat. tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak. önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét. A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások. E gép képernyõjét.27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket. hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny.amc.gov/mmc/TPMLVideoCollab. a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták. s bár nemzetközi. mert az a tény.html . – L. fókuszálhatják a mikroszkópot. J. melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét. 27 http://tpm. sõt digitális filme- 26 Uo. hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik.A tudomány nyelvjátéka 99 tok. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással. valódi eredmények kiválasztása és legitimálása. vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának. kiem. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti. szétszórt részekbõl álló falut alkotnak. mégis személyes [face to face] közösséget. klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen. így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható.anl. delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között. beállíthatják a nagyítás mértékét stb. a mérési. megbeszélik a következõ lépéseket. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját. s még nem lehetõségét jelenti.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg.

hanem lezárt. közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”. . hogy megállapodnak. prezentációra szánt. s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló. mert mindenki egyformán tapasztalja õket. stilizált értelemmel szembesül. az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak. mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. nem olyan információkat adnak. melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba. egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. a cselekvés közösségét. melyek minden résztvevõ számára azonosak. Azok a mûszerek. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. Olyan cselekvéseket hajtanak végre. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet. az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést. hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között.: 110–111.28 hanem olyanokat. A jelek közös reflexió tárgyává válnak. Budapest: Atlantisz. mert az együttmûködésnek része és feltétele. köt. melynek eszközei. ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat. Azzal. mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége. mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák. mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok. melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen. Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól.100 Laki János ket is tartalmaz). hanem azért is. de attól is. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. nem transzparen- 28 Vö. miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat. I. közös tevékenységet. milyen berendezéseket használnak. valamint egy fórum. az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak. Nemcsak azért. mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát. mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására.

ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket. illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják. a kölcsönös megértés azért is könnyebb. így még a látszata is megszûnik annak. az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése. olyan helyzetben vannak. mint az. addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. számokkal és képekkel. melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. Másfelõl.A tudomány nyelvjátéka 101 sek. nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van. aki ott van a laboratóriumban. illetve alakíthatják monitoraikon. A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat. A digitalizálásnak köszönhetõen. 1. hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással. A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal. A standardizációnak köszönhetõen. folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált. de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl. érzelmei és szándékai által meghatározott világában. aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt. 2. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást. így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai. hanem olyan. jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával. melyet a jelenlévõ szerzett. hanem részvétel a cselekvésben. mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb. mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. az adatok pontosan ugyanúgy je- . mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása. különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat. s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. legjobb esetben fényképeket látott.

de azért is. s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. mint a köznapi életben. 2. mindenki ugyanazt látja monitorán. amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni. ugyanazt látja. a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos. személyes motívum hatja át az embereket.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen. A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág. automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak. mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el. hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni.102 Laki János lennek meg. s együtt értelmezett jelenségeket . Nemcsak azért. s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más. melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára. például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai. mint az a csillagász. mint azok. melyeket emberi jelenlét nélkül. mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt. mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek. veszélyes helyekre küldött robotok stb. a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ.) gyûjtenek be. hanem a folyamatok. hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken. események meghatározott aspektusa. s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet. aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó. eldöntendõ. érzelem. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is. a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak. szenzorok. a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók. az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. részben hozzáférhetõk a közös. s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti. hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást.

m. a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre.32 de vannak olyan készségek. jogos. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers. 147–168. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni. mint az a (Ryle. 32 I. melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek. a mûszeres apparátus 29 Dreyfus. Tagadhatatlan. . Az az állítás. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt. hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét. de a tudomány nem is élményeket. Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa. hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása. Hubert L.. máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása). ritka tapasztalatok elemzése stb. nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése. de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség.A tudomány nyelvjátéka 103 eredményezõ megfigyelés. (1972): What Computers Can’t Do. amit a közvetített jelenlét kizár. de irreleváns. mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása. katéterek vezetése. hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben.30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek. 64.29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek. Hubert L. auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág. a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez. hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre. A Critique of Artificial Reason. hogy a közvetített vizuális.31 vagy tévesek. 67. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok. 31 Lásd a robotölelési példát i. kevéssé alkalmazható a tudományra. ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés. a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében. így az a kritika. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése. hanem szikár adatokat keres. A tudományban. (2001): On the Internet. London–New York: Routledge. jártasságra. m. 30 Dreyfus. gyakorlottságra. 69. mérés és kísérlet számára. a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók.

A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás.”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival. csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében. holott csupán arra hívja fel a figyelmet. 68–69. J. a kórház. 33 I. amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. mint az élet többi része.104 Laki János kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis. 34 I. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. . Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem. a sportpálya. a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet. Mindent összevéve. melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre. belátásokra. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre.34 Házasságot kötni jobb személyesen. egy ölelés intimitása. mint a drótanya. de nem is nélkülözhetetlen. hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek. ezért legföljebb olyan pótszer lehet. – kiem. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg. mint amilyen egy beszélgetés hangulata. kezet foghassanak. 71. különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével. nem vagy alig explikálható jelzéseket. Dreyfus nem jár el körültekintõen. s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. L. m. mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb. de semmiképp sem azonos a valóságossal. a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon. m. kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét. Szükség van arra. s ugyanez a helyzet az üzlettel is. a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák. személyes meggyõzõdésre. a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség. melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe. hogy a tudomány más kontextusban zajlik. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom.

akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai. gazdasági. Inkább azt hangsúlyozzák. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak. vallási. politikai stb. Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –. hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk. Ahhoz. hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett. csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést. s tudományos tevékenységüket együtt végzik. 3. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít. ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon.A tudomány nyelvjátéka 105 2. de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését. hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak. hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt. valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk. hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. sajátos. Ami a második lehetõséget illeti. hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól. akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak. mint mi fentebb. mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. A döntõ kérdés az. kontextustól különbözõ. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. s ennek következtében más közösségekétõl az . amellett érveltem. hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi.

hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak.106 Laki János összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek. s az új- . melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. értelmezési szituációk. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt. tájékozódás. a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével. a kommunikáció csak nehézkessé válna. hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik. A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti. hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció. A tekintély. így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást. Az összemérhetetlenség. gondolkodásmódok jönnek létre. a tevékenységben. a „kommunikációs zárlat” végeredményként. akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni. A digitális adatkezelés. akadályozza a szabad együttmûködést. hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége. hiszen ha léteznének explicit definíciók. a kiképzés. a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati. s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat. A relativizmus éppen annak következménye. de nem ütközne elvi nehézségekbe. A fogalmak nem definíciókon. elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával. publikálás. akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. hanem gyakorlaton alapszanak. hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának. Vagyis a tényleges helyzet az. Nem arról van ugyanis szó. dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez. hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. kapcsolatteremtés. így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek. a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg. s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik. hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll. azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének.

A tudomány nyelvjátéka 107 donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel. közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége. amelyrõl még azt sem lehet tudni. hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba. hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt. melyben ellenõrzik a jel eredetét. Nem arról van szó. mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen. mint azok. a berendezések mûködését. sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak. távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának. informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban. mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása. új anyagokkal új reakciókat indítanak. korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak. mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt. A kollaboratórium. még nem értelmezett. s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be. izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat. anélkül értik a végeredményt. észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban. a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. elméletbe nem épült tapasztalatokat. a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz. hogy bármiféle fordításra. hanem mint zavaró momentumokat. majd vitatnak. hogy a mûszer hibája. és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek. interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. Folyamatos visszajelzéseket. s mivel részesei ennek. még nem tényekké kristályosulva. új hatásokat hoznak mûködésbe. kezdeti hipotéziseket állítanak föl. azonosítják a peremfeltételeket. hogy megteremtõdik az . Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton. mint vibráló pontot a képernyõn. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja. így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka. Nyers alakjukban látják az adatokat. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg. megoszthatják a nyers. az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket.

s elfedi azt a tényt. hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk. drága. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. termékei nehezen kezelhetõk (tárolás. hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról. s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. és nem állandóan hozzáférhetõk. hanem azért. rugalmatlan. mint tisztán nyelvi képzõdményt. hanem arról. s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt.108 Laki János összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége. Nem azért. hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó. Úgy állítja be a tudományt. . keresés). mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától. mert az lassú.

BEVEZETÉS 2000-ben a New York-i Állami Egyetem kiadásában megjelent egy tanulmánykötet A tudományok háborúján túl címmel. amely a T046261 számon támogatta a jelen tanulmány megszületését.) (2000): Beyond the Science Wars: the Missing Discourse about Science and Society. Andrew [1995]: Science Backlash on Technosceptics. még akkor is.1 A cím – amelyet szándékosan nem szó szerint fordítottunk le2 – arra a vitára utal. . In: The Nation. nyilvánvalóan rájátszik a neves filmtrilógia. Norman (1994): Higher Superstition: The Academic Left and its Quarrels with Science. valamint a filmcím nyomán szintén „Star Wars”-ként aposztrofált – Teller Ede által támogatott – amerikai „csillagháborús” katonai programra. hadüzenet jellegû monográfia 1994-es megjelenésével kezdõdött. október 2.és a humán tudományokat. A kifejezés. 1 Segerstrale. Albany (New York): State University of New York Press.) 3 Gross. ha fordításunk visszafordítása – the war of science – a „science” szó speciális angol jelentése miatt már félrevezetõ volna. amelyet Andrew Ross a német „Kulturkampf ”-ra utaló „Culture Wars” mintájára vezetett be (Ross. Baltimore: Johns Hopkins University Press. (A magyar nyelvben a „tudomány” szó – az angol science-szel ellentétben – egyaránt jelenti a természet. Paul–Levitt. a „Star Wars” címére. 2 A „Science Wars” kifejezés pontos fordítása: „tudományháborúk” vagy „a tudomány körüli háborúk”. Ezért a vonatkozó magyar „átültetés” során a filmtrilógia magyar címének szerkezetét követjük.3 s amely vitában egyik oldalról a természettudományokkal szemben megfogalmazódó tudományfilozófiai és posztmodern kritikák radikális tenden* A szerzõ ezúton mond köszönetet az OTKA-nak. mely a biológus Paul Gross és a matematikus Norman Levitt által közösen írt.: 346). Ullica (szerk.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában* A Sokal-affér üzenete a tudományfilozófia számára Székely László 1.

) 6 Beck.) (1996): The Flight from Science and Reason. Paul–Levitt. (A Social Text speciális duplaszáma a „science wars” témának szentelve. Gross és Levitt a természettudományok és a természettudományos megismeréseszményhez kötõdõ tradicionális racionalizmus nevében és védelmében léptek föl. 46–47. Sir Arthur Eddingtont kifigurázó három fiatal fizikushoz. Martin (szerk. Levitt és Martin Lewis szervezésében – egy hasonló témájú és célú konferencia követte 1995 júniusában „Megfutamodás a tudomány és az ész elõl” címmel.–Riezler.110 Székely László ciái miatt háborgó természettudósok. (1931): Bemerkungen zur Quantentheorie der Nullpunktstemperatur. Durham–London: Duke University Press. Ross. másik oldalról az érintett filozófusok és posztmodern gondolkodók szembesültek egymással. Andrew Ross által már korábban használt megjelölése. de Sokal tréfacikkét már nem tartalmazó könyv változata a Social Text elõbbi számának. H. Alan (1996): Transgressing the Boundaries: Towards a Transformating Hermeneutics of Quantum Gravity. hogy választ adjanak a korábbi évtizedekben jelentõs hatást és ennek nyomán egyetemi-intézményi befolyást szerzõ természettudomány-ellenes – vagy legalábbis általuk ilyennek vélt – filozófiai és szociológiai bírálatokra. A kihívásra a New York-i Social Text címû folyóirat a másik oldal képviseletében tematikus kiadványt adott közzé5 – ennek a „csillagok háborúja” mintájára képzett címe nyomán terjedt el a vitának a „tudományok háborúja”-ként történõ.4 s melynek szervezõi arról is gondoskodtak. s céljuk az volt.). 46–47: 217–252.7 Sokal a paródia4 Vö. mely reprezentatív módon fölsorakoztatta a Gross és Levitt által meghirdetett ügy mellé csatlakozó neves tudósokat. Bethe-hez és Riezlerhez hasonlóan.) (1996): Science Wars. Egy francia fizikus. In: Social Text. A paródiatanulmányt . század húszas–harmincas éveiben nagy tekintélyû. Andrew (szerk.–Bethe. Beckhez. tudománytörténészeket és filozófusokat. hogy a konferencia a sajtóban publicitást kapjon. sz. New York: New York Academy of Science. W . G. Alan Sokal ugyanis – a 20. amely valójában a természettudományokkal foglalkozó posztmodern írásokat parodizálta. 19. A szerkesztésbe azonban – mint amint ez ma már közismert – egy kis hiba csúszott. Norman–Lewis. In: Social Text. In: Naturwissenschaften. E „hadüzenetet” – Gross. kiváló angol fizikus-csillagászt.: Gross. s a szerkesztõk – nem véve észre parodikus jellegét – elhelyezték az írást a folyóirat tematikus számában. akik 1931-ben a Naturwissenschaft címû német folyóiratban jelentették meg paródiacikküket6 – megtréfálta a szerkesztõket: a folyóirat törekvéseit a fizika oldaláról alátámasztani kívánó tanulmányként egy olyan cikket küldött be a szerkesztõségbe. (A bõvített. 5 Social Text (by the editors of) (1996): Science Wars. 7 Sokal.

University of Nebraska Press.9 A Sokal tréfája által kiváltott szenzáció mintegy négy évig tartott.) 9 Sokal leleplezõ cikke után a New York Times elsõ oldalára került a téma.) 10 Bár a vita idején a tudományfilozófiai szaklapok nemigen foglalkoztak a Sokalüggyel. például: Lingua Franca 2000. Profile. december. In: BUKSZ. s olyan további – elsõsorban az értelmiség széles köreiben olvasott – lapok is foglalkoztak a botránnyal. Lincoln and London. addig a jelen tanulmány az episztemológiai vonatkozást szem elõtt tartva tekint vissza a Sokal-afférra. csupán a legfontosabb gondolatok fölvázolásával – mintegy Segerstale szociológiai orientációjú kötetének ismeretelméleti-tudományfilozófiai ellenpárját kínálja. Jean (1998): Intellectual Impostures. (Kutrovácz Gábor fordítása. jelen írásunk elején említett kötet már a lecsengés idõszakában jelent meg. a vita lecsendesülésével megjelent egy-két tanulmány.) A Sokal-vitáról Magyarországon Bencze Gyula fizikus és Fehér Márta tudományfilozófus között történt egy rövid pengeváltás a Magyar Tudomány címû folyóiratban (1998. 8 Sokal. 1999. Amíg Segerstale és szerzõtársai mindezt a szociológia és különösen a tudományszociológia szempontjából kívánják megtenni. s a Segerstale által szerkesztett. s néhány rövid ismertetés és értékelés mellett a BUKSZ-ban a Sokal–Bricmont-könyv magyar fordítására reflektálva Kampis György tollából született meg az üggyel kapcsolatos mindmáig egyetlen részletesebb filozófiai elemzés. London. Alan–Bricmont. A cím arra utal. mely válogatást tartalmaz az e lapokban megjelent hozzászólásokból. (Vö.8 s az ennek nyomán kirobbanó Sokal-botrány révén a filozófiai-tudományfilozófiai viták tekintetében régen nem tapasztalt. nyár: 129–136. Alan–Bricmont. az igazi diszkussziót megakadályozta a felek háborús jellegû szembenállása. s ezáltal – természetesen a terjedelmi határok szigorú keretei között.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 111 tanulmány 1996-os megjelenését követõen a Lingua Franca folyóiratban tájékoztatta az olvasókat az általa elkövetett tréfáról. május–június: 62–64. (Újraközölve in: Lingua Franca [by the editors of]: The Sokal Hoax: The Shame That Shook the Academy. s ezért szükségesnek tartják. április). szokatlanul széles publicitást kapott a két szemben álló fél közötti diszkusszió. a Los Angeles Times. de általában – a tudományok háborújára .) Budapest: Typotex. magyarul megtalálható e kötet magyar nyelvû kiadásában: Sokal. Segerstale és szerzõtársai úgy érzik. A kötet címében szereplõ „túl” azonban mégsem elsõsorban erre – az idõbeli dimenzióra – vonatkozik. Jean (2000): Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. hogy bár komoly filozófiai kérdésekrõl folyt a vita. amelyet kifejezetten ajánlunk az olvasók számára (Kampis György [2001]: Az igazság pillanata helyett.10 Sokal újraközölte a következõ kötetben: Sokal. a londoni The Observer. s – némivel késõbb – a párizsi Le Monde. In: Lingua Franca.. hogy a vita tárgykörében megfogalmazódó kérdéseket kívülrõl. mint például a Washington Post. Alan (1996): A Physicist Experiments with Cultural Studies. amely a jelen íráshoz hasonlóan – ha nem is konkrétan a Sokal-afférra. egyik félhez sem csatlakozva elemezzék.

mely szerint „a tudomány. Tom (1992): Scientism. mely néhány bekezdés erejéig foglalkozik Steven Weinbergnek a Sokal-vitához történõ hozzászólásával. illetve kulturális és szellemi beállítódást bírálja. (69) 4: 645–651. (67) 3: 45–47. Uõ (2000): Science. etikai. London: Routledge. hanem arra vonatkozó. and the Value of Science. Ian (2000): How Inevitable Are the Results of Successful Science? In: Philosophy of Science (67) 3: 58–71. környezetrombolás. és tekint vissza: Koertge. gazdasági és szociális elõnyökre és haszonra utal. E kritikákon belül kialakult azonban a szcientizmusnak egy igen radikális oppozíciója is. mely a természettudomány értékelése során kifejezetten a károsnak tartott mozzanatokra fekteti a hangsúlyt (a természet kizsákmányolása. azt túlértékelõ álláspontot. s különösen a természettudomány az emberi tudás messze legértékesebb része – messze a legértékesebb. In: Philosophy of Science.112 Székely László 2. mivel a legtekintélyesebb. K. Tom Sorell a szcientizmusról írt monográfiájában a szcientizmust úgy jellemzi. A szcientizmussal szembeállított antiszcientizmus fogalma a szó legtágabb értelmében magába foglalja a szcientista nézeteket kritizáló valamennyi irányzatot. 51: 667–683.11 Sorell jellemzésében a tekintély és a komolyság az epszitemológiai értékre. tekintélyelvûség. vagy a leghasznosabb”. mely a természettudományos megismerés episztemológiai értékének és a természettudományok kulturális és társadalmi szerepének egyoldalú túlértékelésére utal. (2002): Critical Notice: Scientific Civilisation and Its Discontents: Further Reflexion on the Science Wars. hiszen e kritikák éppen a szcientista képzetek helytelenségének bemutatására – azaz a szcientista álláspont ellen – irányulnak. In: British Journal for the Philosophy of Science. mint egy sajátos hitet. a természettudomány objektivista szemléletmódjának fölhasználása a befolyásszerzésben és hatalomért folyó harcban. hanem – az elõbb jelzett negatív mozzanatokat a természettudomány lényegébõl eredeztetve – a szcientizmus adekvát kritikáját a természettudomány episztemológiai értékének redukálásában („dekonstrukciójában”). Noretta (2000): „New Age” of Science: Constructivism. Ez a radikális oppozíció ezért nem csupán a szcientizmust magát mint a természettudománnyal nem azonos. In: Philosophy of Science. az elnyomás társadalmi-ideológiai technikáiban). Values. Feminism and Postmodernism. 11 Sorell. a hasznosság pedig a természettudományból fakadó vélt vagy valós kulturális. Parson. vagy a legkomolyabb. . A KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI KONTEXTUS A „szcientizmus” napjainkban gyakran használt kifejezés. illetve: Hacking.

hiszen benne az újkori természettudományok által meghatározó módon befolyásolt ismeretelméletek. a platóni filozófia és kozmológia követõje.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 113 társadalmi-politikai meghatározottságának leleplezésében látja.12 (Megjegyezzük. A Sokal-vita tekintetében e mély gondolkodástörténeti beágyazottságra Rorty mutatott rá a tárgykört érintõ egyik rövid írásában. . század végétõl fogalmazódott meg. ontológiák és etikák és az ezekkel szemben álló filozófiák ellentétérõl van szó. Az egyik fél. A szcientizmus és antiszcientizmus ellentéte karaterisztikus formában csupán a 19. Ám ez az újkori gondolkodástörténetben fokozatosan kirajzolódó és a 20. hiszen e kontextusban nem a platóni filozófia specifikumát adó ideaelméleten van a lényeg. melyet az a meggyõzõdés vezet. hogy ezen utóbbit helyesebb volna platóni–arisztotelészi világfölfogásként megjelölni. század elsõ felében egyik oldalról a termé- 12 Rorty. In: The Atlantic Monthly. a protagóraszi filozófia és világfölfogás örököse. hogy a Rorty által jelzett átfogó – a protagórasziként és a platóni–arisztotelésziként megjelent fölfogás ellentétével jelzett – gondolkodás. s a következõkben az „antiszcientizmus” megjelölést használva elsõsorban ezekre a radikális szcientizmuskritikákra fogunk gondolni. november. s tágabb értelemben is csupán az újkori természettudományok kialakulásától kezdõdõen beszélhetünk róla. míg a másik oldal. hanem a kozmosz tõlünk független egyetemes rendjén – de ezzel természetesen itt nem foglalkozhatunk. az egész európai kultúrtörténetet átívelõ filozófiai-gondolkodástörténeti trend aktuális megjelenéseként értelmezi a Sokal-tréfa nyomán kibontakozott diszkussziót. században kifejezetté váló két kulturális tendencia. illetve szellemi beállítódás szélesebb és mélyebb gondolkodástörténeti kontextusba illeszthetõ. de mindenképpen találóan – két nagy. Richard (1999): Phony Science Wars. Mindennek nyomán az így jellemzett radikális antiszcientizmusban a szcientizmus kritikája határozottan természettudomány-ellenes jegyeket vesz föl.és kultúrtörténeti ív a természettudományok relációjában a 19. s gyökereiben – mint oly sok jellegzetes kortárs európai kulturális vagy szellemi alternatíva – egészen az ókori görög filozófiáig visszavezethetõ. majd a 20. hogy „mindennek a mértéke az ember ” – fejtegeti Rorty –. Itt Rorty – némileg talán leegyszerûsítve.) Közismert. század végén. emberek feletti mértékekben és rendben. mely hisz az emberen kívüli.

) (1992): A Bécsi Kör filozófiája. illetve Dilthey. Ennek során a természettudományos megismeréseszmény dominanciájával szembeforduló „gyengébb reakciók” (a neokantiánusok vagy Dilthey) csupán arra törekedtek. Kardos András. Edmund (1998): Az európai tudományok válsága I–II.. könnyedén elutasíthatott. (Ezt szemléletesen 13 Vö. Bacsó Béla. irracionálisat vagy a metafizikának elkötelezettet. .) Budapest: Gondolat. (Vajda Mihály. Martin: Der Satz vom Grund. a klasszikus episztemológiától önmagát tudatosan megkülönböztetõ tudományfilozófia a Bécsi Kör filozófiai tevékenysége révén éppen az elsõ pólus.17 S mivel ennek megfelelõen a tudományfilozófia a század elsõ felében a filozófiai szcientizmust képviselte. Heidegger. a szcientizmus filozófiai kritikái csak a tudományfilozófián kívül fogalmazódhattak meg (Frankfurti Iskola. Sõt. s ennek részeként megteremtsék a természettudományokkal szemben módszertanilag is önálló „kultúr ”. Oswald (1994–1995): A Nyugat Alkonya I–II.23. Uõ (1923): Kulturtudomány és természettudomány. például: Rickert. Wilhelm (1974): A történelem fölépítése a szellemtudományokban. Altrichter Ferenc (1992): Bevezetés. Husserl és Heidegger. a különbözõ tudásszociológiai törekvések stb. Orosz István fordítása.) Budapest: Atlantisz. (Posch Árpád fordítása.). Csejtei Dezsõ és Simon Ferenc fordítása. a szcientizmus filozófiai reprezentánsaként született meg. hanem magát a természettudományt kritizálja – megjelent a tudományfilozófiában is. Egyedi András és Ullmann Tamás fordítása. hogy a filozófiát és a humán kutatásokat megvédjék a természettudományos módszer behatolásától. Pfullingen: Neske. 14 Spengler. Ezt követõen a szcientizmus és a fenti értelemben vett antiszcientista álláspont – amely tehát nem egyszerûen a szcientista nézetet vitatja. Martin (1989): Lét és idõ.13 A határozottabb irányzatok viszont átfogó filozófiai kritikát próbáltak nyújtani az európai természettudományról mint olyanról (Spengler.) Budapest: Franklin-Társulat.15 Heidegger16). Budapest: Gondolat. (Válogatta és ford.) Budapest: Európa.14 Husserl.: Erdélyi Ágnes. 15 Husserl. mint tudománytalant. (Juhász Anikó. 3. 1957.) Budapest: Gondolat. Mezei Balázs. 17 Vö. Heinrich (1902): Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriffsbildung: Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften.114 Székely László szettudományos pozitivizmus. (Berényi Gábor. Angyalosi Gergely. a tulajdonképpeni. Sorell 1992. Tübingen und Leipzig: Verlag von Mohr. 75–99. In: Altrichter Ferenc (szerk. melyeket azután õ maga a saját normái alapján. 497–510.vagy „szellem”-tudományokat. s ennek részeként megfogalmazódott a „tudomány válságának” eszméje (Husserl). 16 Heidegger. másik oldalról az újkori természettudomány kultúrfilozófiai kritikáiban jelent meg.

How to Follow Scientist and Engineers Through Society. Edinburgh: Edinburgh University Press. Shapin. Cambridge: Cambridge University Press. Princeton: Princeton University Press. 21 Például Pickering. 19 Kuhn.) 20 Vö. A Social History of Particle Physics. Harry–Pinch. Thomas S. de éppen ezért informatív és paradigmatikus. illetve az általa kívánatosnak tartott módszertantól eltérõ módszertant követõ filozófiákkal szemben alkalmazott. and the Experimental Life. Collins. Boyle. Fuller. Cambridge: Icon Books.20 majd az egyébként figyelemre méltó és színvonalas esettanulmányaiból gyakran radikális filozófiai következtetéseket levonó (így a tudományos diszkussziókat a politikai és jogi egyeztetõ tárgyalások mintájára értelmezõ s ezzel a természettudományos problémák megoldásában a tudósok társadalmi-hatalmi. Chicago: University of Chicago Press. Steve (2000): Thomas Kuhn. 299–322. Andrew (1984): Constructing Quarks. Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. s lehetõvé tette a szcientizmus tudományfilozófián belüli bírálatát. Latour. Különösképpen Feyerabendet. Sardar. még: Fehér Márta (1984): Thomas Kuhn tudományfilozófiai paradigmája. Bruno (1987): Science in Action. Hoyningen-Huene. Rudolf (1992): A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül. Kuhn’s Philosophy of Science. Hobbes.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 115 mutatja Carnap Heidegger-kritikája. például Feyerabend. Trevor (1993): The Golem What Everyone Should Know About Science. In: Kuhn 1984. Paul (1993): Reconstructing Scientific Revolutions. Chicago–London: University of Chicago Press. Simon (1985): Leviathan and the Air-pump. Pinch. de reprezentatívan illusztrálja azt a stratégiát. Budapest: Atlantisz. amely ugyan nem Heideggernek a tudományra vonatkozó nézetei ellen irányul. Kuhn könyvének tudományfilozófiai hatásáról és a kuhni fordulat kulturális-társadalmi összefüggéseirõl vö.) 1992. Steven–Schaffer. Budapest: Gondolat. (Bár ezen utóbbi kifejezetten ismeretterjesztõ jellegû. Cambridge: Cambridge University Press. In: Altrichter (szerk.18) A kuhni fordulat jelentõsége ebben az összefüggésben éppen az volt. pénzügyi igényeinek és törekvéseinek a természettel szemben alapvetõ prioritást tulajdonító) szociálkonstruktivista irányzatokat. Trevor (1986): Confronting Nature. The Sociology of Solar-neutrino Detection. Dordrecht: Kluwer. melyet ez az irányzat a saját filozófiai horizontján kívül esõ gondolkodásmódokkal. (2000): Thomas Kuhn and the Science War.21 valamint a természettudományokra irányuló posztmodern de- 18 Carnap. A Philosophical History for Our Times. .19 Ugyanakkor Kuhn nyomán – bár Kuhn még a legradikálisabb értelmezésben sem sorolható a természettudomány-ellenes antiszcientizmushoz (mint amiképpen ezt szcientista kritikusai ennek ellenére gyakran megtették) – a tudományfilozófiában is megjelent a radikális antiszcientizmus. hogy megváltoztatta a tudományfilozófia eredendõen szcientista jellegét. Z. Paul (2002): A módszer ellen.

–Collins. Snow. In: Spectator. vö. Karl (1969): Der Positivismusstreit in der deutschen Soziologie.–Dahrendorf. De a szcientizmus–antiszcientizmus-vita 20. mint inkább azoknak a korábbi években kialakult társadalmi funkciójára és a tudományos eredmények technikai alkalmazására irányult. s ugyanakkor békés eszközökkel.116 Székely László konstrukciós kísérleteket sorolhatjuk ide. Sokal. a természettudomány episztemológiai értéke és a természettudományos racionalizmus ismeretelméleti és kulturális státusza körül forogtak. A. Neuwied–Berlin: Verlag Luchterhand. Jürgen–Pilot. J.) (2001): The One Culture? A Conversation About Science. A hatvanas évek nagy baloldali társadalmi mozgalmai számára az elnyomó társadalmi struktúrák elutasítása és az elidegenedés meghaladása volt a cél. Budapest: Gondolat. illetve Fuller 2000.23 Jóllehet. a Frank22 Snow. H. 324–327. Leavis. 9. e viták nem kifejezetten a tudományfilozófián belül zajlottak. Uõ (1964): The Two Cultures and a Second Look. 23 Adorno. In: Lingua Franca. Nem véletlen ezért. Hans–Habermas. Harald–Popper. ahol a pozitivizmusvita antipozitivista oldalának. az új generáció összefogásával elérhetõnek hitt illuzórikus jövõkép jegyében. a tudományfilozófián belüli szcientista és antiszcientista tendenciák társadalmi kontextusára tekintve azonban meg kell különböztetnünk a hatvanas–hetvenes éveket a nyolcvanas–kilencvenes évektõl. . mind széles publicitásuk vonatkozásában a Sokal-vita elõdjeinek tekinthetõk. Labinger. Charles Percy (1959): The Two Cultures and the Scientific Revolution.22 valamint a pozitivizmusvitát. mely utóbbiban ugyan a szociológiáról volt szó. de gyakran föltûnik Sokal. de tematikájában bensõségesen kapcsolódott a Sokal-vitában késõbb megjelent problémákhoz.) (1976): Tény. P . amelyben a Social Text Sokalnak a tréfát fölfedõ cikkére reflektál (Ross. július–augusztus. április). 24 Így a „két kultúra” kifejezés szerepel abban a válaszban. Bruce [1996]: Response: Mystery Science Theater. A hivatkozott hely: 58). 54–58. emberibb. egy jobb. Andrew–Robbins. amely nem annyira közvetlenül a természettudományokra. Chicago–London: University of Chicago Press. 255. Cambridge: Cambridge University Press. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax. még: Papp Zsolt (szerk. ideológia: a pozitivizmus-vita Nyugat-Németországban. Theodor W . sz. Cambridge: Cambridge University Press. Frank Raymond (1962): The Significance of C. s így mind tárgyukban. Ugyancsak vö. hogy azután a Sokal-vitában is megjelent a Snow által 1959-ben fölvetett problematika. érték. 98–126. A vita mából visszatekintõ értékelését lásd: Sorell 1992. Mindez a párizsi diáklázadásban kumulálódott. századi története kapcsán meg kell említenünk még a nevezetes „kétkultúra”-vitát. [1998]: Mi ez a nagy cirkusz? In: Magyar Tudomány. Ebbe a nagy társadalomfilozófiai célba integrálódott magának a természettudománynak a kritikája is. (szerk.24 A tudományfilozófiai viták. valamint Sokal és Bricmont írásaiban is (Sokal–Bricmont 1998.

Woddis. Bradbury. s az olyan. 194. Herbert Marcuse saját maga nagy megrökönyödésére a három nagy „M” („Marx–Mao–Marcuse”) egyikévé vált. 26 Kovel. 27 Uo.26 a „maszkulin gõg kivetülése”27 – azaz a természettudomány – ellen lázítsa lelkes hallgatóit. s a tudományfilozófia egyik ágaként a szociálkonstruktivizmus némi popularitásra tett szert az egyetemek falain kívül is. aki a New York Times Magazine teljes oldalú fotóján .28 25 Vö. Budapest: Kossuth. majd az egyetem hivatali szobáiban kávézgatva ugyanennek intézményi és financiális visszaszorítására szõjön összeesküvéseket. hogy a Lingua Franca beszámolóját olvasva a Sokal-tréfa által hangsúlyozottan érintett Andrew Rossról. s e generáció a szellemi muníciójában késõbb. Következményképpen a „tojásfejû természettudós” képére válaszként a természettudomány oldalán megjelent a „lemberdzsekfilozófus” nem föltétlenül paranoid képe. és ez az átpolitizált tudománykritika a tradicionális természettudomány befolyásának visszaszorítására irányuló poltikai-ideológiai törekvésekkel összefonódva – az antiszcientista természettudomány-képet problémamentes evidenciaként tálalva – beárnyékolták a tudományfilozófia más irányzatait. Egyrészt a tudománnyal kapcsolatos antiszcientista értékítélet. szociális és egyéb humán vizsgálódások („philosophical”. nem hagyhatjuk említés nélkül. hogy a tudományfilozófiai tanszékek sejtelmes homályában elõbb az „emberi arrogancia megtestesülése”. Így sajátos paradoxon alakult ki. „cultural”.25 A nyugati értelmiségi fiatalok e patetikus éveihez képest a tudományfilozófia antiszcientista és a szcientista tendenciái közötti vita szociális hátterét ma jóval partikulárisabb érdekkonfliktusok adják. Joel (1996): Dispatches from the Science Wars. mint a feminizmus vagy a „political correctness” („PC”) stb. Budapest: Európa Kiadó. Jack (1975): Új teóriák a forradalomról. a finanszírozás kérdései. Ilyenek az egyetemi intézményi ellenérdekeltségek. a hetvenes években e három szimbolikus név mögött valahol fölsejlettek Feyerabend írásai is. aki a „történelem bizalmasaként” – mintegy Bradbury regényébõl elõlépve – fontosságának tudatában egzaltáltan suhan át az egyetemek folyosóin. a hatvanas évek egyetemes világmegváltó pátoszával szemben minden jelentõségük ellenére is korlátozott mozgalmak.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 117 furti Iskolának markáns képviselõje. Malcolm (1979): A történelem bizalmasa. S ha már itt tartunk – bár talán igazságtalanul túl szarkasztikusak vagyunk vele –. In: Ross 1996. kulturális. Ugyanakkor a tudományra irányuló filozófiai. „social and human” studies of science) a köztudatban egyedül ezen irányzattal – s annak is átpolitizált változatával – azonosultak. 28 Vö.

118 Székely László E perspektívában a Sokal-paródia. hogy a hatvanas–hetvenes és a kilencvenes évek tudománykritikájában a szociológiai kontextus fönti eltérése ellenére tartalmi oldalról jelen van a folytonosság is. hanem a vita tudományfilozófiai fókuszát is megváltoztatta. hogy a „tudományok háborúja” iránt az intellektuális publikumban érdeklõdést ébresztett. aktuálpolitikai meghatározottságukból. egyetemesebb – a Rorty által hivatkozott – gondolkodás. hagyományos természettudományokra irányuló emancipatív kritikával szemben ellenérdekelt és ellenséges természettudósok érdekkifejezését értelmezze. ahogy az a nyugati baloldali mozgalmakban megjelenik. mint a kulturális értelemben konzervatív oldal. Lingua Franca: The Sokal Hoax.és kultúrtörténeti kontextusba helyezte el. de részletes példákkal meggyõzõen kimutatható. a PC-mozgalommal vagy a tekintélyelvû. Ennek köszönhetõen Bricmont és Sokal könyve tudományfilozófiai szegmensének fókuszába – a vitában kezdetben hemzsegõ. Bruno (1997): Is There Science After the Cold War? In: Le Monde (Paris). valamint a tudományfilozófiai antirealizmus és relativizmus kérdése került. a tudományos realizmus. s a nyomában kibontakozó vita úgy jelenik meg. s személyében az egyetemi professzor mint popsztár új lehetõségét testesíti meg. A hatvanas évektõl kezdõdõ antiszcientizmus. abban a formában. 29 Latour. a „political correctness” stb. a feminizmus. mozgalmain túlmutató. hogy a vitát visszaszorítsa a jelzett szûkebb politikai-ideológiai keretek közé. január 18. hogy e vonatkozásban a másik oldal stratégiája többek között éppen az volt. . aki radikálisan szociálkonstruktivista módszertanának megfelelõen franciaellenességet. (Tipikus ebbõl a szempontból Bruno Latour bekapcsolódása a vitába.29) Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is. s azokat a politikai „bal” és „jobb”. Nincs itt hely rá. mind tartalmában. a „lemberdzsekfilozófus” képzete nélkül is óhatatlanul Bradbury regényének hõse idézõdik föl bennünk. 5. politikai értelemben vett „balos” és „jobbos” jelzõktõl elvonatkoztatva – a természettudományok objektivitásigénye. Vö. amerikai nacionalizmust. s a klasszikus tudományfilozófiai tematika megjelenését mint ideológiát. mind irá- mangószínû zakóban pompáz. mint ami a szcientizmus és az antiszcientizmus ellentétének kontextusában meghúzódó valós filozófiai problémákat kiemelte iskolai bezártságukból és egyetemi-intézményi. Sokal tréfájának tehát nemcsak annyiban volt jelentõsége. a hidegháború befejezõdésével eltûnt globális ellenség behelyettesítésére alkalmas új ellenségkép-keresést emlegetett.

32 akkor ez a szociálkonstruktivista irányzat megértésében megvilágító erejû lehet.31 s amely a hivatalos szervek számára megbízhatatlanná vált Oppenheimer és az ellene tanúskodó Teller Ede konfliktusában már ugyancsak elõrerajzolta azt a súlyos erkölcsi dilemmát. például: Remington. s egyre inkább valószerûvé teszi a konstruktivista állításokat. környezetromboló.) . In: Social Studies in Science. hanem az elõbbi negatív jegyekkel jellemzett „Nagy Tudomány” – s ebben közös a hatvanas és a kilencvenes évek antiszcientizmusa. mert lehetõvé teszi ezen tudományfilozófiai irányzat mélyebb – kritikai – értelmezését. (Az idézetben szereplõ kiemelések tõlem származnak – Sz. Ha nem vennénk figyelembe a természettudományos kutatás ezen új formáját – melynek egyik õsképét Palló Gábor a jelen kötetben a Manhattan-projektben látja és elemzi. (Csak zárójelben jegyezzük meg. In: Jelen kötet. 71–90. 45. a társadalmi össztermék meghatározó részére finanszírozási igényt tartó.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 119 nyában eltér a korábbi kultúrfilozófiai kritikáktól. s vetítik vissza ennek megfelelõen rekonstrukcióikban a természettudomány múltjára.) 30 Vö. intézményesült. L. A konstruktivisták egy olyan valóságos tendenciát érzékelnek a kortárs amerikai természettudományban. E tudományfilozófusok a természettudománnyal szembesülve valójában a természettudomány ezen eredendõen nem esszenciális. 18: 45–72. de egyre meghatározóbbá váló jellemzõivel szembesülnek. valamint az intézményi célokhoz és az elismerés átpolitizált rendszeréhez […] kötõdik”. Newton vagy Einstein nevével fémjelzett hagyományos természettudomány. John A. (1988): Beyond Big Science in America: The Binding of Inquiry. s kritikai attitûdjükben azután ezeket értékelik esszenciálisként. hogy ha például „a kutatás egyre inkább a tudás erõsen haszonszemléletû fogalmához. továbbá a projektcélok érdekében a tudományos gondolkodás szabadságának és a tudósok erkölcsi felelõsségének korlátozását követelõ „Nagy Tudomány” képében jelenik meg. 32 Remington 1988. s ugyanakkor elnyomó. 31 Palló Gábor: A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2.30 A kritizált természettudomány már nem egyszerûen a Galilei. mely egyre inkább befolyása alá gyûri azt. melyet a természettudománynak a „Nagy Tudományba” történõ fokozatos belekényszerülése fölvet – értelmezhetetlenek lennének a modern antiszcientista irányzatok. A kritika tárgyát jelentõ természettudomány a hatvanas évek kritikai mozgalmaiban elsõsorban a társadalom hatalmi struktúráival – mindenekelõtt a hadiiparral és a nagy monopóliumokkal – összefonódó.

a természettudósokkal folytatott dialógus elhalt. s befolyásolták õket természettudományos felfedezéseik értelmezésében. In: Studies in History and Philosophy of Science. Bár a természettudományos képzést folytató intézmények tekintélyes része hirdet meg kurzusokat a természettudomány filozófiai.33 A természettudománnyal foglalkozó tanulmányok [science studies] képviselõi manapság saját területük képviselõihez szólnak.120 Székely László A hatvanas és a kilencvenes évek összehasonlításában a föntiekben jelzett folytonosságon és különbségeken túl adódik még egy eltérés. humán vonatkozásainak tárgykörében. 34 I. Bronovski. A hazai viszonyok elemzése külön vizsgálódásokat igényelne. történeti és szociológiai vizsgálódások (science studies) fölvirágzó mezeje folyamatos dialógusban volt a természettudományokkal. Azután a hetvenes és nyolcvanas években. a természettudományok és a tudományfilozófia közötti most 33 Jardine. hanem arról is. Kuhn. Merton „aranykorában” – a tudománnyal foglalkozó filozófiai. Kuhn utáni tudományfilozófia a kilencvenes évekre intézményesült és iskolai filozófiává vált. Marina (1997): Splendours and Miseries of the Science Wars.) . Amiként a „tudományok háborúját” a neves tudományfilozófiai lapok között rendhagyó módon szerkesztõségi cikkre méltató Studies in History and Philosophy of Science-ben Jardine és Frasca-Spada írja: Az 1950-es és 60-as években – Popper. m. tudományszociológusokat és tudománytörténészeket ritkán kérnek föl tanácsadóként tudománypolitikai kérdésekben…34 Ez pedig jelentõs változás. nekik tartanak elõadásokat és nekik írják mûveiket. hogy az új. hanem filozófiai nézeteikkel kifejezett tiszteletet váltottak ki a természettudósok között. s nemcsak a hatvanas évekhez képest: gondoljunk csak arra. Nick–Frasca-Spada. Az antiszcientista ideológiák befolyásának megerõsödése és popularizációja. objektivista-realista képével szemben ugyancsak kritikus – Mach és Poincaré nem csupán egy személyben voltak természettudósok és tudományfilozófusok. amikor e kutatások egyetemi tárgyakként konszolidálódtak. hogy magán a tudományos berkeken belül is elszigetelõdött. Az orvosi és a környezetvédelmi etika kivételével tudományfilozófusokat. általában igen kis arányban veszik föl ezeket a hallgatók. (Természetesen ez a helyzetleírás a nyugati – s különösen az amerikai – viszonyokra vonatkozik. 233. 28: 219–235. Conant. Nem csupán arról van szó ugyanis. hogy a századfordulón – a természettudomány hagyományos. Feyerabend.

s a vallásokkal szemben miképpen identifikálhatjuk vele mai természettudományunkat? Vagy Martin Eger szavaival másképpen fölvetve a 35 Quine. hogy a modern tudományfilozófia minden erõfeszítése és tagadhatatlan eredményei ellenére sem rendelkezik megfelelõ eszközökkel. hogy a természettudomány tekintélyvesztésében leginkább felelõsnek tartott értelmiségi körökön és ideológiákon revánsot vegyenek. érdekcsoportok rajzolódtak ki a háttérben. valóságos tudományfilozófiai probléma képezte. mit jelentenek e fokozati különbségek. Ha Mach és Poincaré korával – de még akár a szcientizmus és az antiszcientizmus összecsapásával jellemzett hatvanas évekkel is – szemben a Sokal-tréfa egyik célpontjává tett kortárs tudományfilozófia nem tudja megszólítani a természettudósokat. . 3. Bár a Sokal-vitában két jellegzetes kulturális tendencia szembesült egymással.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 121 jelzett kommunikációs szakadék. Willard O. de mindenképpen érthetõ – revánsigényén túl azonban egy mélyebb mozzanat is megjelenik itt. E probléma pedig éppen a Rorty által jelzett két nagy gondolkodástörténeti trend feszültségének mai tudományfilozófiai megjelenése. 1–2: 225–239. hogy Homérosz istenei és a modern természettudományos entitások között csak fokozati különbségek vannak?35 S ha igen. akkor ez nem csupán kommunikációs kérdés: arra utal. a vita magját. A TUDOMÁNYFILOZÓFIAI DIMENZIÓ A természettudósok most jelzett – jogos vagy jogtalan. miképpen ragadhatjuk meg õket. Bár Sokal és Bricmont – s általában a Sokal-oldal – filozófiai színvonala erõsen kifogásolható. mely körül e konfliktus elméleti – filozófiaiszociológiai – diszkusszió formájában kialakult. „konzervatív” és „balos” „progresszív-racionalista”) értelmiségi csoportok elérkezettnek látták az idõt. fogalomkészlettel és nyelvezettel a természettudomány mibenlétének hiteles megragadására. ami több. Sokal tréfája mégis valami igen fontosra mutatott rá. melyben a természettudományok érdekében föllépõ – egymástól egyébként igen különbözõ („jobbos”. valamint a természettudományos kutatások finanszírozási forrásainak beszûkülése együttesen adja azt a kontextust. Vajon igaza van-e Quine-nek. (1973): Az empirizmus két dogmája. mint az intézményi szeparáltság és érdekellentétek következtében föllépõ kommunikációs zárlat. In: Magyar Filozófiai Szemle. és jól azonosítható társadalmi törekvések.

Budapest: Áron Kiadó. Az »egyezkedés« [negotiation] terminusnak az a hatása. hogy a „tiszta természet” mint olyan (ha létezik is talán) számunkra elérhetetlen. Az idézet oldalszáma: 361. hogy ez a fölfogás a tudományos objektivizmus és a kulturális szcientizmus egyetlen alternatívája. 37 Weinberg. Összehasonlítás a konstruktivista szociológiával. Segerstrale 2000. s már korábban hivatkozott recenzióját (Kampis 2001). [Pap Mária fordítása. 8 (augusztus): 11–15. (Magyarul: Uõ [1996]: Sokal tréfája. hogy valamiképpen a kurrens tudományfilozófia elégtelenségérõl van itt szó. hogy azt ez utóbbiak csak ellenszenvvel és elutasítással fogadhatják. 7–12. 351–381. In: Schwendtner Tibor–Ropolyi László–Kiss Olga: Hermeneutika és a természettudományok.38 annyiban mégiscsak nekik van igazuk. Martin (2001): A természettudomány hermeneutikaifenomenológiai megközelítésének teljesítményei.]) 38 Sajnos e tekintetben tartalmi kérdésekre hely hiányában még csak vázlatosan sem térhetünk ki. Röviden: a tudomány – politika. melynek során persze azt sem szabad szem elõl tévesztenünk. hogy az emberek hajlamosak elfogadni. In: Beszélõ. 39 Vö. Steven (1996): Sokal’s Hoax. azt társadalmi érdekek megjelenésének tekintõ radikális tudásszociológia és szociálkonstruktivizmus?36 Ha mind Sokal és Bricmont könyve.122 Székely László problémát: igaz-e.39 akkor szükség van kritikai önreflexióra. hogy mi számít ténynek és mit fogad el a közvélemény annak. mely nem képes a természettudományban rejlõ természeti és szociálisan konstruált mozzanat viszonyát adekvát módon megragadni. ahogyan Latour és Woolgar fogalmaz: »nem zavarosabbak és nem kevésbé zavarosak. In: New York Review of Books. Viszont kifejezetten ajánljuk e tekintetben Kampis Györgynek a BUKSZ-ban megjelent. mint az ügyvédek vagy a politikusok bármelyik vitája«. mind a vitába bekapcsolódó neves személyiségek (így például a köztiszteletben álló s filozófiai szempontból igen problémás kijelentései mellett néha a tudományfilozófia szempontjából megfontolandó észrevételeket is megfogalmazó fizikuskozmológus Weinberg37) hozzászólásai a filozófiai ekleticizmus s a szakszerûtlenség jegyeit viselik is magukon. mint a tudományt a társadalomban feloldó. Igen finom és összetett kérdésrõl van itt tehát szó.” Eger. hogy a naiv tudományos realizmusnak és a szcientista objektivizmusnak nincs más alternatívája. Ha a tudományfilozófia oly mértében idegen képet nyújt a természettudományokról az azt mûvelõ természettudósok számára. Az igazi kérdés tehát a természettudományok által tudásként kínált elméletekben rejlõ természeti és társadalmi tényezõk relációja. melyben annak a szélsõségesen szociálkonst- 36 „…az arról folyó tárgyalások. . s így maga a „természet” is csupán az adott kulturális-társadalmi kontextus által meghatározottan jelenik meg számunkra. 6: 172–178.

hogy a természettudósok többsége õszintén a természet kutatásaként éli meg tevékenységét. s azután ezek birtokában ilyen megoldásokat kell találnia – vagy másoktól „ellopnia”. ha mûvelõinek tevékenysége egy ilyen hamisnak tartott föltételezésen nyugszik. Persze a természettudós e meggyõzõdése õszinte volta ellenére is lehet „hamis tudat”. ezen morálisan kétségtelenül negatív motivációk dominanciája esetén is orientálja a kutatói tevékenységet. Azaz a természet. nem szabad elfelednünk azt. hogy számot adjanak errõl az általuk „hamis tudat”-nak minõsített meggyõzõdésrõl.40 S ha Sokal. A szélsõséges szociálkonstruktivisták elegánsan kibújnak e kényszer alól. elvben igaza is lehet. Ám annak a nehezen vitatható körülménynek az elfogadása után. A pusztán meggazdagodni kívánó vagy karrierre. különösen 355–359. intézményi és pozícióbeli feltételekhez kell hozzájutnia. Ám még ezen esetben is többnyire úgy jelenik meg a természettudomány mûvelése magának a kutatást végzõ alanynak számára. hogy itt a viszony aszimmetrikus: a természettudósok nem belülrõl szólaltak meg. Hibáik nem azonos jelentõségûek. valamiképpen releváns módon szó van a természetrõl. Ám a jóhiszemûség elve alapján még ekkor. s annak értelmét a természet megértésére irányuló törekvésben látja. hogy a természettudósok többsége saját meggyõzõdése szerint valóban a természetet kutatja. a filozófia nem szakterületük. az ennek ellenkezõjét állító tudományfilozófiai irányzatok legfõbb feladatává az válik. mint a másik oldalon a kritikai önreflexiót elutasító. amelyek egy tudományfilozófiai egyetemi vizsga kritériumait sem igen állnák ki.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 123 ruktivista antirealizmusnak. . s megmutassák. Eger 2001. s az elméletalkotásban. mely az egész vállalkozásnak értelmet ad. sikerre törõ természettudós képe sok esetben igaz lehet. a karrier érdekében a természettel kapcsolatos reális problémák megoldásához szükséges pénzügyi. hogy a természettudományos megismerésben valahol. 361. és ennek nyomán a tudományos diszkussziót a politikai tárgyalásokhoz hasonlítják. mely tagadja. ezen igazság filozófiai posztulálása esetén is vizsgálandó és értelmezendõ adottságként el kellene ismernie. valamint egy-egy elmélet igazként történõ elfogadásában elsõsorban a hatalmi-intézményi érdekek és viszonyok kifejezését látják. miképpen lehetséges természettudomány. 40 Vö. hogy a siker. Bricmont vagy Weinberg fejtegetései tele vannak is olyan filozófiailag szakszerûtlen kijelentésekkel. amikor is a természettudós jóhiszemûségét – a természet megismerésére irányuló õszinte törekvését – kétségbe vonják.

mely elsõsorban a morális és a jogi aspektusokkal foglalkozott. Hilgartner. A természettudós reakciója csupán jelzés lehet. Epsteint pedig szakmai etikai bizottság elé állították. In: Science. s néhány további. [22] 4: 506–523. Itt valójában a tudományfilozófia önreflexióra való képességérõl van szó: a kérdés az. John [1996]: Letter to Lingua Franca.) Persze az áltanulmányok elterjedése veszéllyel is járhat a tudományos publikációs rendszer – és ezáltal a tudományos közélet – szempontjából. (Fish. hiszen ez nem az õ szakterületük. s nagyobbrészt akkor is ellátta volna funkcióját. Franco [1996]: Lingua Franca. s bár bosszankodást igen. viktoriánus moralizálásként ítéli meg. E teszt akkor széles sajtóvisszhangot váltott ki. John 41 A Sokal-tréfa moralizáló elítélésének markáns példáját adja Stanley Fish a New York Times hasábjain. Stanley [1996]: Professor Sokal’s Bad Joke. moralizálást azonban nem váltott ki. hanem inkább arra példa. ha kizárólagosan hiteles fizikai kijelentések szerepeltek volna benne. „A tréfák lényegük szerint rosszak? A paródia immorális?” – kérdez joggal vissza a moralizáló állásponttal szemben John Brenkman (Brenkman. hanem az a nyolcvanas évek végén történt kísérlet. május 21. ám ezt a veszélyt semmiképpen sem Sokal idézte föl. Egy másik – irodalmár professzor – hozzászóló pedig az ilyen jellegû panaszokat elavult.) 42 Ross–Robbins 1996.42 A folyóirat alapító szerkesztõje és sokáig meghatározó személyisége. amelyet a Social Text szerkesztõsége erre való tekintettel megelõlegezett számára: az eltorzított vagy kifejezetten hamis fizikai utalások csak egyik aspektusát képezték Sokal paródiájának. (Vö. Sokal tréfája nem az immoralitásra. s ez a szembenézés nem várható el a természettudósoktól. hogy képes-e a tudományfilozófia szembenézni saját problémáival. (Moretti. Epstein ilyen tanulmányok beküldésével próbálta tesztelni a szociális munkával foglalkozó folyóiratok. . melyben William M. hogy e módszer a megfelelõ idõpontban és módon alkalmazva igen hatásos lehet szunnyadó problémák markáns megjelenítésére. a témával kapcsolatban lévõ egészségügyi folyóirat – összesen 146 folyóirat! – bírálati rendszerét és publikációs politikáját. s egyébként nehezen megjeleníthetõ álláspontok hatásos deklarálására. az idézett kérdések: 67).41 Ugyancsak alaptalan arra hivatkozni. In: Linga Franca.) Az 1931-es Beck–Bethe–Riezler-paródia viszont annak idején a kor egyik neves természettudósát érintette. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax… 64–67. május–június: 61. s azt rosszhiszemû rászedésként vagy méltatlan csalásként elítélni. mely alapvetõen filozófiai jellegû. Nem adekvát ezért Sokal tréfáját erkölcsi kategóriákban minõsíteni. In: New York Times. Stephen [1997]: The Sokal Affair in Context. Technology and Human Values. A Social Text válasza a tréfát leleplezõ Sokal-cikkre implicit módon el is ismeri ezt. hogy Sokal visszaélt fizikusi voltából adódó privilegizált helyzetével s azzal a bizalommal. 55. amikor a cikk fizikai lektorálásának elmaradását másodrangú tényezõként értékeli.124 Székely László sértett hangvételû deklarációk filozófiai színvonaltalansága és méltatlansága. május–június.

Sokal által parodizált posztmodern szövegek elõzményeit Bohr. a nemek társadalmi helyzetével és szerepével foglalkozó tanulmányokba („gender studies”). a Social Text által elutasított. Az a mód. s amiképpen egyes természettudományos állításokra mint saját elméletüket alátámasztó ismeretekre hivatkoznak – azaz Sokal és Bricmont terminológiájában kifejezve „visszaélnek” a természettudománnyal –: mindez a szcientizmus tipikus megnyilvánulása. 64. szeptember: 29–34. az etika és a filozófia területén is szaktekintélyként lépjenek föl. hogy Mara Beller a Sokal-vita kevés briliáns hozzászólásainak egyikében a természettudománnyal érintkezõ. s ez abból fakadt. hogy a lélektan. Mara (1998): The Sokal Hoax: At Whom Are We Laughing? In: Physics Today. amiként Bricmont és Sokal gondolta – a szóban forgó posztmodern szövegekkel szembeni 43 Brenkman 1996. az irodalomelméletbe vagy a filozófiába átviszik. ami egy természettudós bármely kijelentéséhez hozzárendelõdik”. 44 I. hogy volt szerkesztõtársai alapvetõen filozófiai hibát követtek el. s a Lingua Franca által közölt – hozzászólásában arra hívja föl a figyelmet. 64–65. a Social Text e tévedése nem esetleges figyelmetlenség vagy melléfogás. . Nem véletlen ezért. amit a természettudományokra irányuló kritikai tanulmányok [critical science studies] iránti elkötelezettségük alapján demisztifikálni szándékoznak: nevezetesen annak a túltengõ presztízsnek a hatása alá.43 Ennek jegyében „nem fedezték föl Sokal néhány kijelentésének szembetûnõen hamis voltát” (például azt. nem úgy. s a természettudomány-ellenességnek az ilyen szcientista megnyilvánulásokkal való eklektikus keveredése épp a magát posztmodernként meghatározó filozófia egyik jellemzõje. m.45 akik éppen a természettudományokhoz kötõdõ különleges presztízs alapján érzik magukat följogosítva arra. E beállítódás tipikusan a szcientizmus jellemzõje. Heisenberg és Pauli – a fizikai ismeretek hiányával aligha vádolható szerzõk – filozófiai tárgyú eszmefuttatásaiban fedezi föl. ahogyan neves posztmodern gondolkodók a matematika és a természettudomány fogalmait a pszichoanalízisbe. hogy éppen annak „hatása alá kerültek – talán egyenesen vágytak arra –. 45 Beller.44 Persze – s erre Brenkman nem mutat rá –.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 125 Brenkman – egykori folyóirata. hogy „valami a gravitáció elméletében alátámasztja a pszichoanalízis elméletének ilyen és ilyen állítását”). Born. Csakhogy ez a fölismerés egyrészt éppen megerõsíti – igaz.

126

Székely László

kritikát, másrészt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt nem a természettudományról, hanem a filozófiáról van szó, s ezért alapvetõen nem a természettudományos fölkészültségen múlik a dolog. (Ennyiben a „természettudományokkal visszaélõ” posztmodern írások és az említett 20. századi természettudósok közötti párhuzam Bricmont és Sokal álláspontjának a kritikáját is adja.) A hivatkozott fizikusi megnyilvánulások tipikusan a saját területén elért eredmények hatására önmagát és a természettudományt egyaránt túlértékelõ, a filozófia, az etika, és más humán területekre merészkedõ természettudós szcientizmusának megtestesítõi. Amikor a szociálkonstruktivista tudományfilozófia és a tudományokkal kapcsolatos társadalmi tanulmányok engedtek a posztmodern csábításának, és szövetséget kötöttek vele – mely szövetség markánsan jelenik meg Bruno Latour személyében – , ezzel igen kétes, eklektikus talajra tévedtek, s ez a háttere annak a nyilvánvaló filozófiai jellegû melléfogásnak, melyet Brenkman a Sokal-paródia kapcsán joggal vet volt szerkesztõtársai szemére. (E súlyos következményeket nem annyira Sokal tréfája, hanem inkább Latour Einstein-tanulmánya reprezentálja, mely méltán vált Sokal és Bricmont bírálatának egyik kedvelt céltáblájává, s amely minden bizonnyal az egyik mintaként szolgált Sokal számára paródiájának megalkotásához.46) 4. A TUDOMÁNYOK HÁBORÚJÁN TÚL A Sokal-vita hullámai lecsillapodtak, s úgy tûnik, újra minden a régi. Bármily heves és nagy publicitású volt is e vita, a frekventáltan érintett tudásszociológiát és szociálkonstruktivizmust leszámítva mintha a tudományfilozófia – egyetemi falai között – érintetlenül maradt volna. Vagy talán éppen most, az iskola falai között érlelõdnek azok az új gondolatok, elképzelések és eszmék, amelyek majd évek múltán a kuhni fordulathoz hasonló új irányt adhatnak a tudományfilozófiának, melynek nyomán a természettudományos megismerés státuszával, racionalitásával, objektivitásigényével, episztemológiai értékével kapcsolatos kérdések újra intellektuális közüggyé válhatnak, s a tudományfilozófia újra megszólít-

46 Latour, Bruno (1988): A Relativistic Account of Einstein’s Theory of Relativity. In: Social Studies in Science, 18: 3–44.

Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában

127

hatja a természettudósokat?47 Vagy ez hamis várakozás, s e kérdések már soha többé nem válhatnak úgy közüggyé, mint a Bécsi Kör, majd Popper, majd pedig különösképpen Kuhn és Feyerabend idejében azok voltak, s a Sokal-vitában átmenetileg újra ilyenné váltak? Lehet, hogy a genetikai manipuláció, a klónozás, a globális fölmelegedés és a jelenleg használatos energiahordozók kimerülésének közeledte, illetve a természettudományok fokozódó praktikus-technikai orientációja oly mértékben más kontextusba fogja helyezni a tudományok problémáját, hogy a természettudományra irányuló, a természet megértésével (a „természet igazságával”) kapcsolatos hagyományos s ma még eleven metafizikai jellegû intellektuális várakozás háttérbe fog szorulni? Esetleg még ennél is radikálisabb változások várnak ránk, s a természettudomány ma még karakterisztikus kulturális dominanciája fokozatosan redukálódni fog, s a kultúra radikális transzformációjával, valamint a mai természettudomány elõállító-manipulatív technikává történõ átalakulásával a Galileivel és Descartes-tal kezdõdött természettudományos világkorszak véget fog érni, s ezzel a tudományfilozófia is el fogja veszíteni jelentõségét? E kérdésekre a következõ években bizonyosan nem – talán majd évtizedek múlva – várhatunk választ. S az az új generáció, amely talán már a választ is tudni fogja, valószínûleg egészen más társadalmi és kulturális kontextusból fog visszatekinteni mai problémáinkra. Egy azonban bizonyos: az akkorra múlttá váló jelenünk intellektuális világa iránt visszatekintõen érdeklõdõ kutatók számára a nagy nyilvánosságot megmozgató Sokal-vita színvonaltalansága és éles polarizáltsága ellenére gondolkodástörténeti szempontból mindenképpen érdekesebb és informatívabb lesz, mint az iskolai falak közé beszorult, professzionális kortárs tudományfilozófia.
47 Bár jelenleg az iskolák sokaságára szakadt s részproblémáinak sokaságába belebonyolódott tudományfilozófia centrumában nehéz olyan irányokat, törekvéseket találni, melyek ilyen perspektívák felé mutathatnak, azonosíthatunk azért néhány olyan – az érdeklõdés perifériáján elhelyezkedõ, de lehetõségeit tekintve talán több figyelmet érdemlõ – próbálkozást, mely kivezethet a hamis dilemmából. Így Hacking 1999-ben megjelent könyvében (Hacking, Ian [1999]: The Social Construction of What? Cambridge: Harvard Univesity Press). Rorty – korábban idézett írásában – ilyen „harmadik” irányt vél fölfedezni, s ugyancsak ilyenként értékelhetõ a természettudományok hermeneutikai filozófiája, mely részben Husserlhez, részben Gadamerhez, de leginkább Heideggerhez kapcsolódik. (Vö. Schwendtner–Ropolyi–Kiss 2001, illetve: Margitay Tihamér–Schwendtner Tibor [szerk.] [2003]: Tudomány megértõ módban. Hermeneutika és tudományfilozófia. Budapest: L ’Harmattan Kiadó; Székely László [2000]: A természettudományok hermeneutikája és a tudománytörténet. In: Replika, 41–42: 149–161.)

KOMMUNIKÁCIÓ

Szavak és modellek
A vizualizáció szerepe az antik kozmológiában1 Betegh Gábor

1. CSILLAGÁSZAT , KOZMOLÓGIA ÉS VIZUALIZÁCIÓ Ha elõveszünk egy modern csillagászati ismeretterjesztõ mûvet, akkor abban szinte bizonyosan találunk majd ábrákat. Nem véletlenül. Hiszen összehasonlíthatatlanul könnyebb elmagyarázni az olyan alapfogalmakat, mint égi egyenlítõ, zenit, meridián, térítõk, ekliptika, ekliptikus sarkpont, tavaszpont és így tovább, egy vagy több szemléletes ábra segítségével, mint pusztán szavakkal. Az ábráról viszonylag gyorsan leolvashatjuk azt, amit egyébként csak számos körülményes mondat tudna leírni. Ráadásul az ábrán együtt, szinoptikusan láthatjuk azt, amit a szöveg csak lineárisan tudna megfogalmazni: így a különbözõ elemek egymáshoz való viszonyát is lényegesen jobban át tudjuk tekinteni, mintha csak a szövegre, saját geometriai képzeletünkre és belsõ térlátásunkra hagyatkozhatnánk. Másrészrõl fontos felfigyelnünk arra is, hogy az ábrák önmagukban nem lennének elégségesek, hiszen az ott látható geometriai formák értelmezésre szorulnak: a szövegre hárul a feladat, hogy elmagyarázza, a különbözõ vonalak, körök és ellipszisek közül melyek jelképezik egy égitest pályáját, melyek bizonyos égitestek pályájának határpontjait, és

1 A tanulmány kibõvített változatát lásd Betegh, Gábor (2002): Le problème des représentations visuelles dans la cosmologie présocratique: pour une histoire de la modélisation. In: Laks, André–Louguet, Claire (szerk.): Qu’est-ce que ce la philosophie présocratique / What is Presocratic Philosophy. Lille, 381–415. Köszönet Bodnár István hasznos megjegyzéseiért és az OTKA (FO 32471) támogatásáért.

132

Betegh Gábor

melyek pusztán a struktúrát kifejezõ geometriai alakzatok, melyeknek semmilyen fizikai entitás nem felel meg a valóságban. De ennél még többrõl is van szó, hiszen az önmagában álló ábra akár teljességgel félrevezetõ is lehetne. Például ha megnézzük az ismeretterjesztõ mûvekben az égi fõkörök fogalmát bevezetõ ábrákat, azt láthatjuk, hogy ezek egy olyan gömb felületén jelennek meg, amelynek középpontjában a Föld áll. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv szerzõi nem egy prekopernikus világképet hirdetnek – a szövegre hárul a feladat, hogy az ilyen lehetséges félreértéseket eloszlassák. Hasonló a helyzet a háromdimenziós modellekkel is. Vegyük például a csillagok relatív pozícióját szemléltetõ éggömböket. Egyrészt világos, hogy az ilyen eszközök által vizuálisan közvetített információt gyakorlatilag lehetetlen lenne pusztán szövegesen kifejezni. Az is világos azonban, hogy egy ilyen alapvetõ szemléltetõ eszközt is meg kell tanulni értelmezni. Az éggömbök látszólag nagyon hasonlítanak egy földgömbre. A használónak azonban meg kell értenie, hogy a modell interpretációja ebben az esetben teljesen más. Hiszen a földgömbbel ellentétben az éggömb nem egy fizikailag létezõ gömböt ábrázol, az ott szereplõ csillagok valójában nem egy gömb felszínén helyezkednek el, ezt a képzeletbeli gömböt nem kívülrõl, hanem mintegy belülrõl látjuk, a gömb középpontjába képzelt Földtõl az egyes csillagok nem egyenlõ távolságra helyezkednek el, és így tovább. Mindezt valakinek el kell magyaráznia annak, aki az éggömb segítségével most kezd ismerkedni a csillagos ég rejtelmeivel. Vajon milyen szerepe volt a vizualizációnak a görög csillagászati, kozmológiai hagyományban, és legfõképpen annak kialakulásában? A jelen tanulmányban amellett szeretnék érvelni, hogy a vizualizálás igénye egyidõs az elsõ tudományosnak tekinthetõ kozmológiai elméletek megfogalmazásával. Mi több, hogy a vizualizálás nem pusztán illusztráció volt a kozmológiai elméletek szemléltetésére, hanem alapvetõ episztemológiai szerepet játszott az elméletek megfogalmazásában és a görög kozmológia és csillagászat fejlõdési irányának meghatározásában. De vajon hogyan lehet mindezt bizonyítani? Hiszen a görög kozmológiai gondolkodás kezdetérõl semmilyen vizuális reprezentáció nem maradt ránk: sem ábrák, sem háromdimenziós modellek. A legrégibb fennmaradt éggömbök jóval késõbbiek – a legkorábbinak a Nápolyi Nemzeti Múzeumban õrzött Farnese Atlaszt szokás tartani, amely egy hellenisztikus kori eredeti 1–2. századi másolata. Másrészt a késõbbi

Szavak és modellek

133

szerzõk által idézett legkorábbi kozmológiai szövegeket õrzõ kéziratokban sem találhatunk ábrákat. Így tehát csak a szöveges forrásainkra tudunk támaszkodni, azokra a szövegekre, amelyek valamilyen módon tudósítanak az ábrák és modellek készítésérõl és alkalmazásáról. E tanulmány egyik fontos tanulsága az lesz, hogy az erre vonatkozó információk nagyon gyakran áttételesek, és nem ott szerepelnek, ahol azt esetleg elvárnánk. Mindazonáltal elsõre úgy tûnhet, könnyû dolgunk lesz. Diogenész Laertiosz ugyanis arról tudósít, hogy a milétoszi Anaximandrosz más tudományos eszközök mellett kozmológiai szemléltetõ eszközöket is alkotott:
[Anaximandrosz] találta fel a gnómónt, és – miként azt Favorinus mondja a Színes Históriában – Spártában felállított egyet, hogy jelezze a napfordulókat és napéjegyenlõségeket; továbbá idõmérõ eszközöket is készített. Õ rajzolta le elõször a föld és a tenger határvonalait, és még egy kozmoló~ giai modellt2 (sfai ra) is készített. (D. L. 2.1)

Ha elfogadjuk az anaximandroszi modellre vonatkozó diogenészi beszámolót, amelyet egyébként Plinius is explicit módon megerõsít (N. H. 2.31 és 7.203), akkor tételünk máris bizonyításra került: Anaximandrosz, akinek nevéhez fûzõdik az elsõ valóban jelentõs kozmológiai elmélet kidolgozása,3 egy kozmológiai vizualizációs eszközt is készített. A problémát csak az jelenti, hogy a filozófiatörténészek általában nem fogadják el a diogenészi beszámolót. Pontosabban annak csak utolsó, Pliniusnál is szereplõ, kozmológiai modellre vonatkozó részét szokták visszautasítani. A szövegben négyféle eszközrõl esik szó: gnómón, napóra, a tenger és a föld határait jelzõ ábra (periodosz gész) és a kozmológiai modell. Szinte mindenki elfogadja, hogy ha Anaximandrosz nem volt is a gnómón feltalálója, de alkalmazott ilyen eszközt, mint ahogy, ehhez kapcsolódóan, a napóra használatát sem kérdõjelezik meg. Végül azt is el szokás fogadni, hogy Anaximandrosz készített olyan ábrát, amely a lakott föld és a tengerek sematikus rajzát adta. Ezt egyébként megerõsíti két más for~ 2 A görög sfai ra szó elsõdleges jelentése gömb, amibõl elnyerte az „éggömb” technikai jelentést. E derivált jelentés miatt technikai használatában a szó nem csak gömb alakú modellt jelölhet. Világos, hogy az anaximandroszi modell például nem volt gömb alakú. 3 Az anaximandroszi elmélet úttörõ jellegét elemzõ klasszikus mû: Kahn, Charles H. (1960): Anaximander and the origins of Greek cosmology. Cambridge.

134

Betegh Gábor

rás is (Agathémerosz 1.1 és Sztrabón 1.7). Ezzel szemben a felsorolás negyedik elemét, a kozmológiai modellt, szinte minden modern értelmezõ anakronisztikusnak tartja: azt szokás mondani, egészen valószínûtlen, hogy már Anaximandrosz is készített volna ilyen eszközt.4 A következõkben amellett szeretnék érvelni, hogy az anakronizmusra hivatkozó érv könnyen támadható. A tanulmány nagyobbik részében azt fogom bemutatni, hogy a vizuális eszközök használata dokumentálhatóan jelentõs szerepet játszott már a preszókratikus korban is. Ennek bizonyítására az idõben visszafelé fogok haladni: a hellenisztikus kori forrásokkal fogom kezdeni, amikor a vizualizációs eszközök használata kétségbevonhatatlan, hogy innen kövessem az idõben egyre távolodva és Anaximandroszhoz egyre közelítve a vizualizációs eszközök, és elsõsorban a háromdimenziós modellek használatára vonatkozó mindinkább elmosódó, de véleményem szerint egyértelmûen felismerhetõ nyomokat. Ezt követõen, Anaximandroszhoz visszajutva, azt fogom bemutatni, hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik egy egyszerûen elkészíthetõ, de mégis szemléletes háromdimenziós modell konstruálását. Végül a tanulmány lezárásaként néhány általánosabb, a korai kozmológiai modellek használatára és szerepére vonatkozó elméleti konklúziót fogok megfogalmazni. 2. CICERO BESZÁMOLÓJA A kozmológiai, csillagászati modellek fajtáira és történetére vonatkozó vizsgálódásunk számára jó kiindulópontot jelent az a beszámoló, amelyet Cicero Az állam címû dialógusának elsõ könyvében olvashatunk. Philus, a beszélgetés egyik résztvevõje elmeséli, hogy Marcus Marcellus Szürakuszai elfoglalásakor a gazdag zsákmányból csak két dolgot kért magának: azt a két éggömböt, amelyeket Arkhimédész készített. Két különbözõ típusú modellrõl van szó. Az egyik egy az állócsillagok és a konstellációk relatív pozícióját bemutató tömör éggömb (görögül ~ ra), melyet Marcus Marcellus a Rómába szállítás után Vesstere¦; sfai ta templomában állíttatott fel. A másik egy úgynevezett armilláris gyû-

4 Couprie, Dirk L. (2001): Anaximander ’s discovery of space. In: Preus, Anthony (szerk.): Before Plato. Essays in ancient Greek philosophy, VI. Albany, 23–48, különösen 36, 46.

hogy a beszámoló Thalészra vonatkozó része nem más. Elõször a tömör éggömb történetérõl a következõket mondja: Gallus kifejtette ugyanis. a Fiastyúkot. Teljességgel valószínûtlen egy ilyen éggömb idõbeli prioritása – és különösen az. amit Gallus a Thalész és az Eudoxosz által készített éggömb különbségérõl mond.Szavak és modellek 135 ~ rû (krikwt¾ sfai ra). 18. a thalészi éggömbön csupán az égi fõkörök szerepelnének.481–9). Ha ez így lenne. melyben minden fontosabb tu- . amikor Héphaisztosz elkészíti Akhilleusz pajzsát. mint mondják. ilyen éggömböt elõször a milétoszi Thalész készített. hogy öt-hat generációt kelljen várni az utóbbi megjelenésére –. mint azon antik hagyomány megnyilvánulása. hogy kétségbe vonjuk. Minden okunk megvan azonban arra. amit Gallustól Thalész kapcsán hallunk. Elõször is egy tömör éggömb készítése nyilvánvaló módon feltételez egy szferikus kozmoszelképzelést. amelyen a különbözõ tengelyek mentén elhelyezett különbözõ nagyságú koncentrikus gyûrûk az égi fõköröket és az égitestek pályáját reprezentálják. hogy a milétoszi ily módon képzelte el az állócsillagok helyzetét – mindez azonban felettébb valószínûtlen. az Óriont. Mindezt megerõsíti az. hogy az állócsillagokat egy gömbfelszínen képzeljük el. a Hûaszokat és a Göncölszekeret (Il. Minden arra vall tehát. hogy azt a másik fajta. Thalész kozmológiai elképzeléseire vonatkozó információink igen hiányosak. Platón tanítványa volt. de legalábbis azt. Ha pedig dekoratív célokra felhasználhatták a csillagképek ábrázolását.14) Ha Gallusnak igaza lenne. mind a görög kozmológia általános fejlõdésének fõbb vonalai gyakorlatilag kizárnak egy ilyen hipotézist. késõbb pedig a knidoszi Eudoxosz. (1. akkor hogyan is ne tennék ezt meg egy kifejezetten a csillagos ég bemutatását szolgáló éggömbön. Láthatjuk ezt az Iliásznak abból a jól ismert részébõl is. tömör éggömböt már régen feltalálták. Ráadásul a csillagképek ábrázolásának gondolata már jóval Thalész elõtt megjelenik. aki. ráfestette az állócsillagokat. a tudós római konzul beszél a kétféle éggömb kialakulásáról és használatáról. hiszen az égi fõkörök egy jelentõs része is éppen az állócsillagokhoz képest határozható meg. Anaximandrosznál egy generációval még korábbra tudnánk visszamenni az idõben. A beszélgetés résztvevõinek Gallus. miszerint az éggömbre majd csak az utóbbi tudós fogja ráfesteni az állócsillagokat. így teljes bizonyossággal nem zárható ki. és azon többek között ábrázolja a fõbb csillagképeket. Mind Thalész közvetlen ión utódainak csillagászati elméletei.

14) Egy ilyen. akinek késõbbi kommentátorai. . amelynek Aratosz által versbe szedett változatát Cicero maga fordította latinra. minden bizonnyal összetett fogaskerékrendszeren alapuló és a bolygók relatív mozgását modellezõ planetárium valóban csodálatra érdemes szerkezet. mint például Papposz (i. század) és Proklosz (i. Az égi topográfia részletes és pontos leírása pedig szinte szükségszerûvé teszi a vizuális megjelenítéseket is. akkor.136 Betegh Gábor dományos. és ily módon ugyanaz a napfogyatkozás jött létre a modellen. amelyeket bolygóknak és úgymond kóborlóknak nevezünk. hogy Eudoxosz e mûvében részletes leírását adta az égi fõköröknek és a csillagképek relatív pozícióinak. valóban. mint ami ténylegesen megtörténne. Gallus ezek után tér rá arra. Aztán a Hold elérkezett arra a pontra. A csillagképek leírása és pozíciója is arra vall egyébként. mert Cicerónak Eudoxoszról viszonylag közvetlen információi is lehettek. Almagest 5. a Hold annyi fordulattal maradt le a Nap mögött. Eudoxosznak ugyanis volt egy az égitestekrõl és égi jelenségekrõl szóló. 4. ebben a tekintetben csodálatra méltó Arkhimédész találmánya. hogy a már említett Farnese Atlasz eredetijéhez idõben nagyon közelinek és megjelenésében nagyon hasonlónak kellett lennie az Eudoxosz által készített tömör éggömbnek.1). a Holdnak és annak az öt égitestnek a mozgása jelenik meg. ahol a Föld árnyéka… [a kéziratokban itt egy lacuna következik] (1. 5. sz. század. és amikor Gallus mozgásba hozta a modellt. Gallus beszámolójának Eudoxoszra vonatkozó része ezzel szemben történetileg sokkal hitelesebbnek tûnik. Az eudoxoszi eredeti ugyan nem maradt fenn. Jelenségek címû nagy hatású mûve. erre pedig a tömör éggömb nem lenne képes. Az ilyen és ennél egyszerûbb armilláris gyûrûk az antik csillagászatban a demonstráció és a megfigyelések egyik legfontosabb eszköze volt. sz. század) hosszasan fejtegetik az armilláris gyûrûk tudományos szerepét. hiszen kiötlötte. 2. mint ahány nappal lemaradna magán az égen. Készítésükrõl és használatukról részletes leírást ad például Ptolemaiosz (i. illetve technikai felfedezés kiindulópontját Thalésznak. de az aratoszi változatból kiderül. a legendás archaikus tudósnak volt szokás tulajdonítani. az armilláris gyûrû mûködését: De ezen az újabb típusú éggömbön a Napnak. hogy a jelenlévõknek elmagyarázza az Arkhimédész által készített másik modell. Már csak azért is. sz. hogy miként lehet egyetlen forgatással megjeleníteni a többféle különbözõ sebességû és eltérõ pályájú mozgást.

5 Ptolemaiosz beszámolói alapján pedig szinte bizonyosan állíthatjuk azt is. hogy Epikurosz egy részletes episztemológiai megkülönböztetéseken alapuló radikális kritikát dolgoz ki. In: Archive for the History of Exact Sciences. 8 Sedley 1976. . az armilláris gyûrûk készítésének és használatának jól meghatározott helye volt a matematikai tudományok rendszerében. A KÜZIKOSZI TUDÓSOK MODELLJEI Egy nem várt forrásból azonban az is kiderül. I. David (1976): Epicurus and the mathematicians of Cyzicus. különösen a 35. Ez az információnk Epikurosztól származik. Robert–Brunet. nemcsak tömör éggömböt. 2. 1. hogy armilláris gyûrûkrõl kell. Arkhimédész pedig. Jean-Paul (1984): Le „Commentaire” d’Hipparque. vagyis Epikurosz tanítványai ellen irányul. vagyis jóval Hipparkhosz elõtt. de az égitestek relatív mozgását modelláló armilláris gyûrûket is készítettek. hogy az epikuroszi támadás a küzikoszi iskola tudósai. annyi azonban kiderül.Szavak és modellek 137 Miként ezt megtudhatjuk az i. Még fontosabb 5 Plutarkhosz: Marcellus 17. külön mûvet is szentelt az ilyen eszközök készítésének. amelynek egyik fontos eleme azt mondja ki.8 A szövegrészlet egy igen töredékes papiruszon maradt fenn. században élt Geminosztól (pontosabban az õt idézõ Proklosztól). La sphère mobil. hogy az i. De vajon milyen modellekrõl beszél Epikurosz? A Nap és a Hold nyugtára és keltére vonatkozó ismételt utalások azt mutatják. In: Cronache Ercolanesi. hiszen a tömör éggömbökkel csak az állócsillagok nyugtát és keltét lehet modellálni. aki A természetrõl címû monumentális mûvének 11.6 3. hogy az eszközök belsõ sajátosságaiból és mûködésébõl nem vonhatunk le érvényes konklúziókat a kozmológiai és csillagászati entitások valódi viselkedésére vonatkozóan. hogy szó legyen. 6 Nadal. 6: 23–54. 29: 201–236. 7 Szövegkiadás és interpretatív jegyzetek: Sedley. század közepén alkotó Hipparkhosz is már alkalmazott ilyen eszközöket. sz. e. könyvében egy gondosan kidolgozott és jól argumentált támadást indít a háromdimenziós modellek csillagászati használata ellen. hogy Eudoxosz iskolájának tagjai a hellenisztikus kor legelején. mechanikai alkalmazását. aki általában megvetette a matematikai tudományok gyakorlati.7 David Sedley pedig azt is kimutatta.3–5.

138 Betegh Gábor az Va kolumnában található megjegyzés. Az epikuroszi töredékek alapján lehetetlen rekonstruálnunk. hogy az említett modellek az elméletet annak melyik komplexitási fokán jelenítették meg. egyáltalán nem meglepõ. hogy az eudoxoszi elmélet sajátosságai miatt ezek az eszközök konceptuálisan különböznek a késõbbi armilláris gyûrûktõl (mint például Arkhimédész Cicero által említett modelljétõl). és a fogaskerékrendszert úgy kell megalkotnunk. hogy a küzikosziak által használt modellek mozgathatóak voltak. hogy mindezen mozgásokat képes legyen koordinálni. Julius M. és képesek voltak ábrázolni a bolygók retrográd mozgását is. Essays in Memory of Wilbur Knorr. mint például a fogyatkozásokat. . Ha azonban – miként ez kiderült – képesek voltak ábrázolni a kelet–nyugati és a retrográd mozgásokat. amelyet aztán a modell interpretációjában bármely ismert bolygóval azonosíthatunk. hiszen míg az elõbbiekben az egyes bolygókhoz több gyûrû tartozik és az egyes gyûrûk állandó irányú és sebességû mozgást végeznek. de annak mozgása nem egyenletes.): Ancient and Medieval Traditions in the Exact Sciences. Stanford. akkor az égi fõkörökön kívül bolygónként legalább két gyûrût kellett tartalmazniuk. akkor természetesen meg kell kettõznünk a gyûrûk számát. Kallipposz elméletérõl tudunk. amely szerint a küzikoszi tudósok pusztán az eszközök viselkedése alapján „ellentétes felkeléseket és nyugvásokat” (™nant…ai ¢natolaˆ kaˆ dÚseij) tulajdonítanak egyes égitesteknek. hogy egyetlen eszköz ábrázolni tudja az összes ismert bolygó mozgását. In: Suppes. Bármilyen összetettek voltak is ezek a modellek.–Mendell. hanem elég. melyek mozgását feltehetõleg egy fogaskerékrendszer koordinálta. Ez a megjegyzés egyébként teljesen jól megfeleltethetõ annak.9 Az eszköz azonban még így is figyelemreméltóan összetett lesz. Ha pedig azt akarjuk. Henry (szerk. 130. Patrick–Moravcsik. ha a modell egyetlen bolygó mozgását mutatja. Természetesen nem szükséges. Ez az elmélet az egyes bolygók látható mozgását négy (illetve a Kallipposz által továbbfejlesztett változat szerint öt) koncentrikus gömbhéj mozgásának eredõjeként írja le. amit Eudoxosz és tanítványa. hogy az eszköz további csillagászati jelenségeket. Ebbõl arra kell következtetnünk. is képes legyen bemutatni. Hiszen a homocentrikus szférák elmélete olyannyira 9 Mendell. addig az utóbbiakban az egyes bolygókhoz csak egy gyûrû tartozik. Érdemes azt is megjegyeznünk. hogy Eudoxosz és követõi fontosnak tartották az elmélet mechanikus modellálását. Henry (2000): The Trouble with Eudoxus.

az értelmezõk túlnyomó többsége azonban egyetért abban. amit az eudoxoszi elmélet kapcsán is elmondtunk: az égitestek relatív mozgását leíró elmélet alapvonalait kifejezhetjük pusztán szavak segítségével – ám ha a relatív mozgások összetett rendszerét és a komplexebb égi jelenségeket is meg akarjuk érteni. továbbá. Henry [2001]: Introduction to Ancient Mathematical Astronomy). hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. a Timaioszban is találhatunk egy olyan megjegyzést. hogy összekapcsolódásaik alkalmával ez isteni lények közül melyek jutnak egy látóvonalba. Vajon milyen modellekre utalhat Timaiosz? A szöveg természetes 10 Lásd például a Mendell által készített CD-romot (Mendell. hogy Timaiosz itt azt mondja: a bolygók relatív mozgását. . hogy valódi megértése aligha lehetséges. értelmezése és oktatási célú bemutatása manapság leginkább háromdimenziós komputeranimációk segítségével történik. egymás melletti helyzetüket és köreiknek hátrálásait. majd elõrehaladásait. ami pontosan megfelel annak. illetve értetni. Nem véletlen. akkor nem elég a szöveges magyarázat.) A görög mondat számos interpretációs és fordítási nehézséget vet fel. hogy látnánk ezeknek az utánzatait (¥neu di/ ~ Ôyewj toÚtwn aâ tw n mimhm£twn). így folytatja: De leírni e csillagok kartáncát. a fogyatkozásokat és okkultációkat csak látható modellek segítségével tudjuk igazán megérteni. továbbá. és hányan átellenbe.Szavak és modellek 139 komplex. Timaiosz. hogy egymás mögé és egymás elé kerülve. majd ismét feltûnve félelmet okoznak és jelt adnak a jövendõ felõl azoknak. de még a statikus ábrák is csak korlátozott segítséget jelenthetnek. hogy az eudoxoszi elmélet rekonstruálása. miután elmondta. melyek az égitestek pályájának felelnek meg. ha pusztán belsõ térlátásunkra támaszkodunk. A TIMAIOSZ Platón nagy kozmológiai szövegében. hogy annak egyes körei. akik nem tudnak értelmesen gondolkozni – mindezt elmondani anélkül. hiábavaló fáradság volna. bizonyos idõnként elsötétülnek számunkra. (40 c–d.10 4. milyen ontológiai komponensekbõl és milyen matematikai struktúra szerint épül fel a Világlélek. Kövendi Dénes fordítása.

Harmadrészt. és valójában még igen kevés ismerettel rendelkeztek a bolygókról. mint láthattuk. valójában jól megfeleltethetõ annak a tevékenységsornak. hogy a démiurgosz miképp alkotta meg a Világlelket.140 Betegh Gábor módon azt sugallja. Derek de Solla (1974): Gears from the Greeks. David R. Elõször is már többször kiderült: az ókori mechanikai ismeretek sokszor messze fejlettebbek. amely szerint a bolygómozgások elmélete maga is meglehetõsen új volt Platón korában. Ezt látszik alátámasztani egyébként az is. melyet egy elsüllyedt hajó roncsai között találtak meg. 12 Az Antiküthéra szerkezetrõl lásd Price. Jellemzõ módon e természetesnek tûnõ interpretáció ellenében is felhoztak már anakronizmusra hivatkozó ellenérveket. David R. És végül Dicks azon megjegyzése. Érve pedig így szól: „Abszurd lenne azt feltételeznünk. Arisztotelésznek az Állatok mozgásáról címû értekezése egyértelmû utalást tartalmaz bizonyos automaták. fennmaradt szöveges forrásaink alapján képzelnénk. Ithaca–New York. mechanikus önmozgó babák használatára (710b). amely elmeséli. hogy a szöveg feltehetõleg csak egy tömör éggömbre. mind a tudományos kapcsolatok tekintetében nagyon közel vannak a platóni Akadémiához. hogy egy mozgatható armilláris gyûrûrõl van szó. (1970): Early Greek astronomy to Aristotle. . hogy egy Platónhoz idõben közelebbi példával szolgáljunk: bár szinte semmilyen független szöveges vagy régészeti forrás sem segíti a megjegyzés értelmezését. 120. például radikálisan megváltoztatta az ilyen irányú elképzeléseinket: elõzõleg senki sem merte volna feltételezni. hogy egy ilyen viszonylag komplikált eszköz ismert lett volna Platón korában. Éppen ellenkezõleg – és talán ez lenne e tanulmány legfonto11 Dicks. minden valószínûség szerint szintén mozgatható armilláris gyûrûk voltak – mind idõben. mint ahogyan azt egyébként. amikor az égi szféra fogalma maga is újdonság volt. esetleg ábrákra utalhat. A hihetetlenül összetett fogaskerékrendszeren alapuló úgynevezett Antiküthéra szerkezet. In: Transactions of the American Philosophical Society. amellyel egy armilláris modell elkészíthetõ. Eudoxosz tanítványai által alkalmazott modellek – melyek. Dicks a rá egyébként is jellemzõ szkepszissel például az mondja. hiszen a megkövetelt funkciókat csak egy ilyen típusú eszköz tudja betölteni. így a küzikoszi iskolában. 64: 3–70. Eudoxosz Platón közvetlen munkatársa volt. megint csak nem bizonyít semmit.12 Másrészt. hogy az a leírás.”11 Véleményem szerint Dicks érve nem meggyõzõ. hogy a korban akár csak fele ilyen bonyolult mûszereket tudtak építeni.

Annyi azonban bizonyos. Anélkül. Mass. és az azok konstruálásához szükséges mechanikai ismeretek ugyancsak püthagoreus hatást mutatnak. ahogy egy geometriai tétel bizonyítására szolgáló ábra sem csak a tétel ismertté válása után jelenik meg. 915a25. éppen azért. 336. hogy pusztán az akadémiai csillagászati kutatások eredménye. Pr. 14 D. hadd jegyezzek meg csak annyit. hogy a Timaiosz és specifikusan annak asztronómiai elmélete erõs püthagoreus hatást mutat.. Amsterdam. A kérdés részben az. nem igényel külön bizonyítást. hogy Arkhütasz az ehhez szükséges összes diszciplínában dokumentálhatóan jelentõs eredményeket ért el: úttörõ kutatásokat végzett a geometriai testek mozgásának területén. valamint Burkert. hogy egy a Timaiosz által leírt elmélethez tartozó modell mûködési elvét tekintve közelebb áll az arkhimédészi. . Egy kicsit úgy. 26 és 29. hiszen egy-egy égitesthez csak egy-egy gyûrû tartozik. 13 Van der Waerden. Cambridge. közelebbrõl pedig Arkhütasz eredményeire vezethetõk vissza. 8. hogy közelebbrõl milyen viszony van a Timaioszban említett modell és a küzikosziak által használt eszközök között. és másrészt kizárjuk azt. Dicks és Wilbur Knorr szerint nem. beleértve azt is.13 Véleményem szerint azonban jó okunk van feltételezni azt is.Szavak és modellek 141 sabb tézise – az elmélet megalkotása és a hozzátartozó modell konstruálása egy idõben történik. (1951): Die Astronomie der Pythagoreer. Bartel L. mert az elmélet részletei csak a látható modellen keresztül dolgozhatók ki.14 A kozmológiai és csillagászati elméletek modellezéséhez pedig éppen ezen ismeretek összekapcsolására van szükség. Külön problémát jelent. L. akkor honnan erednek Platón idevonatkozó ismeretei. hogy Platón a Timaiosz írásakor már ismerte-e az eudoxoszi homocentrikus szférák elméletét. hogy a háromdimenziós modellek alkalmazása. mint az eudoxoszi armilláris gyûrûkhöz. illetve demonstrálhatók. ami a modellek episztemológiai és didaktikus használatára vonatkozik? Önmagában az.83 és Ariszt. másrészt jelentõs mechanikai újításai is voltak. különösen érdeklõdött a különbözõ körmozgások iránt. hogy e hipotézis mellett részletesebben is tudnék most érvelni. De ha a Timaioszban kifejtett bolygóelmélet és a hozzátartozó modell nem Eudoxosz hatását mutatja. Walter (1972): Lore and science in ancient Pythagoreanism.

Oxford. hogy a geometriát a tanítvány a szó etimológiájának megfelelõen a föld felméré15 Dover. A kifejezés talán geometriai eszközöket (körzõ. Gyorsan meg is kérdezi a tanítványt: SZTREPSZIADÉSZ: Az istenekre. a komikus hatás abból fakad. amelyek pontosabb meghatározása. amilyet a tanulmány elején idézett Diogenész Laertiosz-i beszámoló Anaximandrosznak is tulajdonít. A legegyszerûbb a harmadikként említett térkép: ez egy a lakott földet és a tengereket sematikusan ábrázoló rajz. már az ókor késõbbi századaiban is problémát jelentett. ad loc. ~ TANÍTVÁNY: Ez meg itt a föld teljességének térképe [gh j per…odoj p£shj]. ARISZTOPHANÉSZ. SZTREPSZIADÉSZ: Melyiket? A kiparcellázandót? TANÍTVÁNY: Nem. itt van Athén. úgy tûnik. (Felhõk. (1968): Aristophanes: Clouds.) fed. a föld egészét. . Ennél sokkal kevésbé világos a másodikként említett geometria – a szót éppen az értelmezés problematikus volta miatt nem is fordítottam le. vonalzó stb. SZÓKRATÉSZ ÉS A PRESZÓKRATIKUS TERMÉSZETFILOZÓFUSOK Betegh Gábor Amikor Sztrepsziadész a Szókratész tanítványával folytatott bevezetõ beszélgetést követõen elõször belép a Gondolkozdába. SZTREPSZIADÉSZ: Micsoda civilizált egy találmány! Demokratikus és egyszersmind profitábilis.142 5.15 de azt az antik scholionok által javasolt megoldást sem zárhatjuk ki. figyelmét mindenekelõtt az iskolában található tudományos eszközök kötik le. pinaxokra történik (Schol. az meg mire jó? TANÍTVÁNY: A földet felmérni. Dover véli. amely szerint az utalás diagramokat és bizonyításokat tartalmazó táblákra. Kenneth J. 200–207) A részletben háromféle tárgyról vagy tárgycsoportról esik említés. V). Látod. hát ez meg micsoda? Mondd már el! TANÍTVÁNY: Ez itt egy asztronomia [¢stronom…a]. Így vagy úgy. SZTREPSZIADÉSZ: Na. SZTREPSZIADÉSZ: Hát ez? TANÍTVÁNY: Ez meg egy geometria [gewmetr…a]. miként azt a modern kommentárok közül például Kenneth J.

és feltehetõleg a darab athéni közönsége számára a csillagászati. R és E) inkább modellekre. villogó gombokkal és számítógépekkel teli helyiség: ugyan nem tudjuk. nem egy sima gömb. De Anima 403a13a. 1033a29–34b11. V) ebben az esetben is pinaxokon szereplõ csillagászati és kozmológiai ábrákra. hanem egy 16 Jackson. hogy a Gondolkozdában helyet kaptak a csillagászati. Arisztotelész is a közvetlenül jelen lévõ tárgyakat vette alapul a szemléltetéshez. de legalábbis a realitáshoz közeli berendezési tárgyak. In: Journal of Philology. ezek azok. mint Szókratész híres kosara. Az arisztophanészi szöveg igen fontos számunkra. 1023b20. Henry (1920): Aristotle’s lecture-room and lectures. nem eldönthetõ. diagramokra kell gondolnunk. Kicsit oly módon. amely többek között az anyag és a forma megkülönböztetését. Arisztophanész. Metaph. hogy megteremtse a tudományos iskola miliõjét. illetve eszközcsoport nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja. és a földmérést csak annak gyakorlati haszna felõl. ez egyes eszközök milyen célt szolgálnak. mi több. 35: 191–200. de azt egybõl felismerjük: egy tudós laboratóriumában járunk. . kozmológiai elméletek vizualizálását szolgáló eszközök.Szavak és modellek 143 sére – bár feltehetõleg tudományos célú felmérésére – korlátozza. Miként azt Henry Jackson klasszikus tanulmányában kimutatta. armilláris gyûrûkre és éggömbökre történik utalás. annyi bizonyos. de más tantételeket is oly gyakran példáz (De Caelo 278a1–3. A scholionok egy része szerint (Schol. illetve vizuális reprezentációk lényegileg hozzátartoznak egy filozófus/természettudós iskolájának berendezéséhez: ezek azok a reális. 1070a23 sk. míg más scholionok szerint (Schol. amelyek hozzátartoztak az elõadások színteréül szolgáló csarnok berendezéséhez: miként minden tanár. amelyek megteremtik az alapot a késõbbiekben bevezetésre kerülõ olyan komikus túlzásokhoz.). az így megszerezhetõ földterületek szempontjából tekinti. A filozófiai iskolák berendezéséhez tartozó reprezentációs eszközök kapcsán hadd kockáztassak meg egy hipotézist. amelyek elsõként felkeltik az oda belépõ figyelmét. A három eszköz. A kérdés azt hiszem. tekergõ csövekkel. mint amikor manapság egy filmben feltûnik egy gõzölgõ lombikokkal. bármelyik megoldást választjuk is azonban. Véleményem szerint a nevezetes bronzgömb. mértani és geográfiai eszközök.16 Arisztotelész visszatérõ példái olyan tárgyakon alapulnak. Számunkra a legérdekesebb azonban az elsõként említett asztronomia. míg Sztrepsziadész rátesz egy lapáttal.

): The Socratic movement. 217. In: Uõ (szerk. L. hogy az arisztophanészi ábrázolásban ezen instrumentumok használata nemcsak központi szerepet játszik a filozófus gyanús mesterkedéseiben. ha az athéni közönség legalább hozzávetõlegesen tudott arról. In: Yale Classical Studies. az arisztophanészi Szókratész-portré csak kis mértékben alapul a történeti Szókratész filozófiai és tudományos nézetein és gyakorlatán: Arisztophanész sokkal inkább a preszókratikus filozófus/természettudós paradigmatikus alakját akarta színpadra vinni. Ithaca–London.) Theophrasztosz Diogenész Laertiosznál fennmaradt végrendeletébõl azt mindenesetre megtudhatjuk. . A darabon végigvonul a filozófiai iskola és a misztériumvallások közötti folyamatos párhuzam és kontraszt. hogy õ maga széles körben alkalmazott volna ilyen eszközöket. de a gyanútlan közember elcsábításának és elkábításának is legfõbb eszközei. Miként azt Robert S. ahogy a 17 Brumbaugh. hogy az iskola felszereléséhez tartoztak többek között a Felhõkben említetthez hasonló pinaxokon szereplõ világtérképek (D. meglehetõsen valószínûtlenné teszi.17 Ehhez még azt is hozzátehetjük. Az arisztophanészi karikatúra pedig csak akkor lehetett hatásos. amit Szókratészról más forrásokból. Robert S. Ebben az analógiában a tudományos eszközök veszik át a kultikus tárgyak szerepét: egy filozófiai iskolában folyó tevékenység éppen olyan elképzelhetetlen ezen eszközök használata nélkül. (1972): Scientific apparatus on stage in 423 B. miként azt láthatjuk többek között a tanulmány elején Anaximandrosz kapcsán idézett diogenészi szövegben is. elsõsorban Xenophóntól és Platóntól megtudunk. Ám az általánosan elfogadott értelmezés szerint. 48–86. (1994): Socrates in the Clouds. mint egy orphikus vagy dionüszoszi misztériumvallásba történõ beavatás a misztikus kosár és az abban rejlõ szent tárgyak nélkül. 51). 22: 215–221.18 Az arisztophanészi ábrázolás azt is mutatja tehát.C. (Maga a sfai ra szó egyébként minden további nélkül vonatkozhatott specifikusan kozmológiai modellekre. 18 Errõl lásd például Vander Waerdt. a Felhõkben folyamatosan összekapcsolódik az új mûveltséget hirdetõ filozófus/természettudós tudománya és a tudományos (illetve áltudományos) eszközök használata. Mindaz. 5. aki azonban véleményem szerint szükségtelenül szûkíti le a Felhõk Szókratészában ábrázolt filozófus/természettudós mintaképét az apollóniai Diogenészre.144 Betegh Gábor ~ tömör éggömb volt. Brumbaugh egy más kontextusban kifejti. hogy a filozófusok/természettudósok használtak ilyen reprezentációs eszközöket. Paul A.

hogy Anaximandrosz után néhány generációval a kozmológiai. Ugyanennek a konvenciónak egy késõbbi példáját mutatja a Pompejibõl származó és a Nápolyi Régészeti Múzeumban õrzött úgynevezett Filozófus-mozaik is. ANAXIMANDROSZ KOZMOSZA ÉS KOZMOSZMODELLJE Miként a tanulmány elején már láthattuk. sokkal inkább annak a modern korig ható ikonográfiai konvenciónak egy korai megnyilvánulását láthatjuk itt. ha egyértelmûen megcáfolni nem képes is. mint megtudjuk. mégpe19 A preszókratikusok közbülsõ generációira most azért nem térek ki részletesebben. amelyen a vitatkozó filozófusok között egyetlen tárgy. de jelentõs mértékben meggyengíti az Anaximandrosz modelljével kapcsolatban felhozott anakronizmusérvet. hogy Gorgiasz fõ tevékenységét a csillagászati vagy a kozmológiai kutatás jelentette volna. illetve csillagászati reprezentációs eszközök használata szervesen hozzátartozott a tudományos kutatás és oktatás gyakorlatához. szerint Parmenidész B12-es töredéke egyértelmûen egy armilláris gyûrût. ad loc. A Felhõk leírása alapján véleményem szerint nagy biztonsággal állíthatjuk. Hadd utaljak mindazonáltal arra.19 6. hogy a Diogenész Laertiosz által Anaximandrosznak tulajdonított tudományos eszközök közül csak ezt nem szokás elfogadni. a többi neves szónok ábrázolása is szerepelt. Assen–Maastricht. E szerint az emlékmû úgy ábrázolta Gorgiaszt. melyen. A Plutarkhosznak tulajdonított A tíz szónok élete címû mû Héliodórosz útleírása alapján leírást ad Iszokratész temetési emlékmûvérõl. amint éppen egy ~ csillagászati modellt (sfai ra £strologik») vizsgált (838D). amely egy armilláris gyûrût vagy éggömböt helyez „a tudós férfiú” környezetébe. és így ezek az elemzések nem bírnának jelentõs bizonyító erõvel Anaximandroszra nézve. azaz egy látható modellt vesz alapul a kozmosz struktúrájának leírásához.Szavak és modellek 145 közkeletû elképzelésekben a „tudós” figurájához kezdenek hozzátapadni az ilyen eszközök. (1986): The fragments of Parmenides. mert a források töredékes volta csak nagyon hipotetikus tézisek megfogalmazását teszi lehetõvé. hogy például Coxon. Arról is volt már szó. Ez a megfontolás pedig. Diogenész Laertiosz és Plinius szerint Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. Erre a jelenségre találhatunk egy másik jó példát is a preszókratikus kor végérõl. Semmilyen egyéb forrásunk sem utal arra. . egy éggömb szerepel. Allan H.

hanem hengergyûrûkre. A Föld körül koncentrikusan különbözõ átmérõjû tûzgyûrûk helyezkednek el. de olyan is. különösebb mechanikai ismeretek nélkül is elkészíthetõ legyen. más szóval nagy átmérõjû. IXa és IXb ábra. 28: 159–182. hogy vajon valószínûsíthetõ-e. amelyeken keresztül kitörhet a gyûrûkbe foglalt tûz. A kozmoszt a végtelen kiterjedésû apeiron veszi körül. A legkülsõ gyûrû a Napé. A problémát természetesen az jelenti. Egyes értelmezõk szerint a gyûrûket toruszokként. Bár errõl antik forrásainkban nincs szó. (1995): The visualization of Anaximander ’s astronomy. hanem a levegõburkon lévõ nyílások. amely egyszerû eszközökkel is szemléletesen modellezhetõ. amelyhez nagyon nehéz. Egyrészt vitatott. nagymértékben függ attól. míg a középsõ gyûrû (vagyis a Holdé) 18 egység átmérõjû. amelynek felsõ. mit gondolunk magáról a modellezett elméletrõl. hogy annak háromdimenziós modellje viszonylag könnyûszerrel. legbelül pedig a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi). L. A kozmosz középpontjában a Föld helyezkedik el. Az általunk látott égitestek valójában nem önálló testek. amit viszonylag nagy biztonsággal állíthatunk. a legkülsõ gyûrû (vagyis a Napé) 27 egység átmérõjû. amelyeket sûrû. behorpadt felületén lakunk mi.20 Más értelmezõk szerint azonban nem toruszokra. Nézzük elõször. Egyes forrásaink számadatokat is közölnek: a Föld magassága egyharmada átmérõjének. hogy a Nap és a Hold gyûrûjét miként kell elképzelnünk. D. Hiszen az. vagy egyenesen lehetetlen lenne adekvát modellt készíteni. Az anakronizmus vádját általánosabb értelemben fentebb megpróbáltam cáfolni. Ez utóbbi értelmezés mellett vélemé- 20 Lásd például Couprie. felfújt gumibelsõkként kell elképzelnünk. eggyel beljebb van a Hold gyûrûje. hogy a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi) 9 egység átmérõjû(ek). A Föld lapos körhenger. hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik. mi az. azaz körbehajtott körhengerekként. átláthatatlan levegõburok vesz körül. . viszonylag vékony falú csövekre kell gondolnunk. vagy ha úgy tetszik. Az elmélet ugyanis lehet olyan. A következõkben ennél specifikusabban azt szeretném bemutatni. In: Apeiron. hogy Anaximandrosz kozmológiájának rekonstrukciója vitatott. az elõzõ adatokból valószínûsíthetõ. Anaximandrosz létrehozott egy ilyen modellt.146 Betegh Gábor dig a beszámoló feltételezett anakronizmusa miatt. Az egyes rekonstrukciók két fontos kérdésben térnek el egymástól.

minden antik szerzõ csak gyûrûkrõl beszél. hanem sok gyûrûn helyezkednek el? Ez viszont egy nagyon bonyolult elméleti modellt eredményezne. hogy e világ keletkezésekor az örökké létezõbõl kivált a meleg és a hideg magja. mint toruszokra enged következtetni. hogy ezek a gyûrûk folyamatosan összehangolt mozgást végeznek. G. Sztromateisz 2. Továbbá ahhoz nagyon-nagyon távoli. amit a csillagokról kapunk? Hiszen mi az égbolton elszórva mindenütt. Véleményem szerint ezért a leggazdaságosabb. sokkal inkább hengergyûrûkre. Erre viszont semmilyen antik forrás nem utal. hanem egy gömbfelszínen elhelyeznünk. hogy az égbolt tengelyéhez közel is láthassunk csillagokat. hogy a csillagokat a legegyszerûbb nem egy vagy több hengergyûrûn. . 21 Ezt a rekonstrukciót ismereteim szerint elõször Tannery (Tannery. az antik forrásokkal legjobban összeegyeztethetõ és az Anaximandrosznál oly fontos szimmetriaszempontokat leginkább figyelembe vevõ modell mégiscsak az. amely a filozófiatörténészek szerint nagy valószínûséggel Anaximandrosztól magától ered. Egyes értelmezõk ezért úgy gondolják. hogy a csillagokat jelentõ rések nem egy. bár a Nap és a Hold gyûrûjénél lényegesen hosszabb hengergyûrûn helyezkednek el. hiszen akkor azt is feltételeznünk kellene. és ebbõl valamiféle tûzkör nõtte körbe a földet körülvevõ levegõt. B. kiemelés tõlem. (Pszeudo-Plutarkhosz.21 Kétségtelen. Paris) fejtette ki. és nem csak egy (akármilyen széles) hengerpalást felszínén látunk csillagokat. miként fát a kéreg. Vajon arról van-e szó. vagy nagyon-nagyon kicsi gyûrûket kellene elképzelnünk. hogy a sarkpont körül is hogyan láthatunk csillagokat – ám egyik rekonstrukció sem teljesen problémamentes. hogy ez a modell nem oldja meg azt a kérdést.Szavak és modellek 147 nyem szerint nagyon erõs érv a gyûrûk kialakulására vonatkozó kozmogóniai leírás: [Anaximandrosz] azt mondja.) A fakéreghasonlat. amely szerint a csillagok (pontosabban a látható csillagoknak megfelelõ nyílások) is egy hengergyûrûn. Paul [1887]: Pour l’histoire de la science hellène: de Thalès à Empédocle. A másik problémát az állócsillagok (és az azoktól Anaximandrosz által még nem megkülönböztetett bolygók) jelentik: hogyan egyeztethetõ össze a gyûrûkkel operáló anaximandroszi modell – amely meglehetõsen jól mûködik a Nap és a Hold esetében – azzal a látvánnyal.

amelynek segítségével a lehetõ legkevésbé specifikus módon össze lehet kapcsolni elõre megadott elemeket. hanem részletesen és érzékletesen leírja annak egyes részleteit. „elõtt” – köti össze. Érdemes ebbõl a szempontból rövid összevetést tennünk a hésziodoszi Istenek születésében szereplõ kozmikus topográfiával. A hosszú csõbe pedig legbelülre belehelyezhetjük a Földet jelképezõ 3 egység átmérõjû és 1 egység magas hengert. Ráadásul a topográfia egyes elemei ellentmondásokat tartalmaznak. „itt”. A leírás összességét a különösebb struktúra nélkül egymás mellé helyezett elemek egymásutánja adja. hogy érdekes le- . hogy mindez különösebb technikai tudás nélkül is megvalósítható.148 Betegh Gábor Ha a fenti. A szimmetria ebben az esetben az a legegyszerûbb eszköz. Pusztán arra van szükség. Ám a szimmetria szerepe itt pusztán annyi. vagy csak nagyon bajosan integrálhatók egyetlen sémába: grafikusan nem ábrázolhatók ellentmondásmentesen. hogy a hagyomány által szentesített három nagy világrégió között valamilyen térbeli kapcsolatot teremtsen. melyek a Hold és a Nap gyûrûjét jelképezik. Hésziodosz a három nagy világrégió közül csak a Tartaroszról ad részletesebb leírást. mellérendelõ szerkesztésnek a felváltását jelenti. míg a rövidebb gyûrûk (a Nap és a Hold gyûrûje) kívül. igen vázlatos érvek elfogadhatók. amelyhez igen könnyû konstruálni egy háromdimenziós szemléltetõ modellt. A világot felépítõ nagy régiók szimmetrikusan helyezkednek el: legfelül az ég. a geometrizáltság és a redukció éppen ennek a parataktikus. Az anaximandroszi kozmológiai elmélet gazdaságos. Az elmélet sajátosságai miatt könnyen átlátható a modell is: például a leghosszabb gyûrû van legbelül. Nem ezt teszi. 720–725). Ám arról szinte semmit sem mond. középütt a Föld. hogy ezek a helyszínek egymáshoz képest hogyan helyezkednek el: a leírás egyes részeit csak a legáltalánosabb helyhatározó szavakkal – „ott”. alul a Tartarosz. áttekinthetõ és szimmetrikus. akkor egy olyan kozmológiai elméletet kapunk. A modell egyes elemeit a megfelelõ szögben egy tengellyel rögzíthetjük. Ám a Tartarosz leírását sem úgy végzi. és ezért nem. majd a nagy vonalakat kitölti részletekkel. Anaximandrosz módszere nem az. Látható. ezzel szoros összefüggésben pedig viszonylag könnyen elkészíthetõ vizuális reprezentációja. hogy egy 9 egység átmérõjû hosszú csõre (ez az állócsillagok gyûrûje) ráhúzzunk egy 18 és egy 27 egység átmérõjû rövidebb csövet. hogy elõbb általános leírást ad annak egészérõl. Az anaximandroszi kozmológiában a szimmetria. az üllõ pedig kétszer kilenc napig repül az egyes szintek között (Thgn.

Egyrészt figyelemreméltóan kevés a ciceróihoz hasonló leírás. Mindez pedig szorosan összefügg az elmélet grafikus. illetve háromdimenziós ábrázolhatóságával. illetve tudományos kozmológiák kiindulópontjának tekinthetõ. inherens jegye. hogy Epikurosz mûvének papirusztöredékeken fennmaradt nagyon kis hányadába éppen beleesett a küzikosziak modelljeit támadó részlet. És ezzel visszajutottunk kiinduló tézisünkhöz: míg az epikus hagyományhoz tartozó legrészletesebb és legnagyobb hatású kozmikus topológia nem ábrázolható ellentmondásmentesen grafikusan. izomorfiája a fontos számára: ugyanazon elvek alapján épülnek fel. addig az anaximandroszi kozmológiának. de ez az utalás megint csak indirekt. a dialógusban szerepelhetett volna éppen az is. amihez képest a tapasztalatban mutatkozó különbségeik másodlagosak. És ha a példákban szereplõ bronzgömbre vonatkozó hipotézisem helytálló. Ez persze egyes esetekben múlhat a véletlenen is: lehet puszta véletlen. és ebbe integrálja a részleteket. Mindenekelõtt szólnunk kell a modellekre vonatkozó szöveges forrásaink mennyiségérõl és jellegérõl. majd azokat valamilyen laza módon egymáshoz kapcsolja. hanem az a rendezõelv. Megjegyzendõ ugyanakkor. mely a filozófiai. Arisztotelésznél is szerepel utalás egy csillagászati reprezentációs eszközre. Itt nyugodtan szerepelhetne egy a modellekre vonatkozó pozitív utalás is. KONKLÚZIÓK A fenti elemzések alapján végül szeretnék megfogalmazni néhány provizórikus konklúziót. Ha Platón úgy akarta volna. . másrészt a hivatkozások túlnyomó része indirekt vagy negatív – a rekonstrukciót nagyrészt ilyen negatív vagy indirekt leírásokra kellett alapoznunk. Így például a három égi gyûrû felépítésbeli azonossága. a Metafizika Lambda könyvében szereplõ égi szférákra vonatkozó elméletét éppen az eudoxoszi–kallipposzi elméletre alapozza. amely meghatározza a részleteket. hogy vizuálisan megjeleníthetõ és modellálható. ugyanakkor nem maradt fenn Eudoxosztól vagy Eudoxosz tanítványi körébõl a modellek használatával foglalkozó pozitív leírás.Szavak és modellek 149 írást nyújt a részletekrõl. 7. hogy például Arisztotelész saját. Éppen ellenkezõleg: az egészbõl mint rendszerbõl indul ki. hogy a szimmetria nem pusztán az egyedi elemek laza kapcsolatát biztosító eszköz. Hasonlóképpen a Platónnál szereplõ hivatkozás is indirekt. Ennek felel meg az is.

Timaiosz azonban nem hozta magával csillagászati modelljét. Gorgiasz Iszokratész halotti emlékmûvén szereplõ ábrázolása is az éggömbök viszonylagos elterjedtségét és kibontakozó szimbolikus jelentõségét mutatja. hogy Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. filozófusok beszélgetésénél éppen jelen is lehetett egy csillagászati reprezentációs eszköz. Azaz a releváns szövegek szûrõjén kihullottak a modellekrõl szóló pozitív. amirõl az emberek beszélnek. hogy errõl az ezeket az eszközöket használók szövegeibõl megmaradt töredékekbõl többet tudhatnánk. jó okunk van elfogadni. Miként azt megpróbáltam bemutatni. A modellre történõ utalás kivezet a szövegen kívüli valóságba. szubsztantív leírások. hogy a feltehetõleg csak a geometriai struktúra szemléltetésére képes korai modellek alapján nem lehetett volna megjósolni. illetve tudományos szövegek fennmaradt töredékei alapján közvetlenül és pozitíve nem tudunk szinte semmit. amelyeket az armillárisok legkésõbb Hipparkhosztól kezdve és legalább Tycho Brahéig betöltöttek. A korai modellek funkciói között nyilván nem volt mellékes azok „retorikai” szerepe sem: egy meglepõ tárgy. A második általános megjegyzés a reprezentációs eszközök funkcióira vonatkozik. így a modellre csak egy villanásnyi utalás történik. A világ egészérõl való új gondolkodásmód megismertetésekor és elterjesztésekor ez bizonyosan nem mellékes szempont.150 Betegh Gábor hogy Timaiosz egy armilláris gyûrû segítségével tovább magyarázza az égitestek mozgását a beszélgetés résztvevõinek. Az anaximandroszi modell feltehetõleg elsõsorban a struktúra szemléletes bemutatását szolgálta. ám az indirekt hivatkozások mintegy kulcslyukon keresztül bepillantást engednek a szövegek által nem rögzített korabeli tudományos gyakorlatba. ami felkelti az emberek érdeklõdését. Ám az anaximandroszi modell funkciói alapján nem tudnánk elõre következtetni a késõbbi modellek szerepére. Ebbõl pedig az derül ki. Nem beszélve azon. Ahogy a pompeji Filozófus-mozaikon látható. amelyeket már Timaiosz is elvár egy ilyen modelltõl. Ugyanakkor az anaximandroszi modell feltehetõleg viszonylag kevés égi jelenséget volt képes bemutatni – ezt pedig érdemes összevetni azokkal a nagyon komplex reprezentációs funkciókkal. anélkül azonban. Hasonlóképpen az arisztophanészi komédia karikaturisztikus leírása jól bizonyítja a reprezentációs eszközök korabeli használatát. a kutatást is nagymértékben elõsegítõ funkciókról. hogy az ilyen típusú eszközök milyen összetett funkciókat lesznek . amirõl azonban a kortárs filozófiai.

mind a Timaiosz által említett modell alapvetõen realista értelmezést enged meg. ám annál ontológiailag még erõsebb – köreit mutatják. egymást erõsítõ folyamatok voltak. valamint az oksági viszonyok tartoznak: milyen anyagból vannak. A negatív analógiát ezzel szemben a tulajdonságok azon csoportja alkotja. hogy e modellekben mi jelenti a pozitív analógiát és mi a negatív analógiát. De a késõbbi. Mary B. mozgatható armilláris gyûrûkön a pozitív analógiába tartoznak a relatív sebességek is. a timaioszi modellen található gyûrûk pedig a Világlélek valóságosan létezõ – nem fizikai anyagból lévõ. mi tartja össze õket. amelyekre a természetfilozófia és a metafizika körébe tartozó kozmológia legfõbb kérdései vonatkoznak. A modell ennyiben szemléletesebb és kevesebb absztrakciós erõfeszítést igényel. Ezek alapján 22 Hesse terminológiáját követve (Hesse. jól látható. Notre Dame) pozitív analógián a tulajdonságok azon csoportját értem. [1966]: Models and analogies in science. Érdemes felfigyelnünk arra. míg a negatív analógia éppen azokat a jegyeket teszi zárójelbe. a bonyolultabb modellek készítéséhez szükséges mechanikai ismeretek és a modellekben rejlõ funkcionális lehetõségek felismerése párhuzamos. Az anaximandroszi modellen található körhengerek fizikailag létezõ körhengereket jelölnek. Ha így fogalmazzuk meg a kérdést. hanem az égitestek pályáját és az égi fõköröket reprezentálják. amelyekkel a természetfilozófiától fokozatosan emancipálódó matematikai csillagászat fog foglalkozni. fizikailag létezõ dolgokat. mibõl alakultak ki. . amelyek vagy csak a modellre vagy csak a modellálandóra igazak. mint például Arkhimédész modelljével. azaz a modell elemei az elmélet szerint a valóságban reálisan meglévõ entitásokat reprezentálnak. hogy a modellek a pozitív analógia mentén éppen azokra a jegyekre irányítják a figyelmet. ahol a gyûrûk nem a világban objektíve. mi mozgatja.22 A pozitív analógia körébe elsõsorban a kozmosz geometriai struktúrája tartozik. A negatív analógiába ezzel szemben az egyes entitások anyaga. hogy mind a feltételezett anaximandroszi modell. Harmadik összegzõ megjegyzésem a korai modellek interpretációjára vonatkozik. Vagyis a csillagászati elméletek. mind a modellálandó mutat. Ezt érdemes összehasonlítanunk a késõbbi armilláris gyûrûkkel.Szavak és modellek 151 majd képesek betölteni. beleértve az egyes elemek közötti numerikusan kifejezhetõ arányokat is. Negyedszerre arra szeretném felhívni a figyelmet. amelyet mind a modell. A modellek használatának elterjedését véleményem szerint nagyban segíthette a realista értelmezés.

. amely szerint a kozmosz egy jól strukturált. vagyis éppen akkor. amikor már dokumentálhatóan léteztek a legfontosabb égi jelenségek bemutatására is képes modellek. Eltekintve persze a modellek által közvetlenül kifejezett azon alapvetõ meggyõzõdéstõl. amely valamikor a hellenisztikus kor elején teljesedik ki. amit forrásainkról elmondtunk. amely Anaximandrosztól kezdve a görög kozmológiai gondolkodás kiindulópontját és közös alapját jelenti. amelyeket a modell nem tud ábrázolni.152 Betegh Gábor pedig megkockáztatható az az állítás. Fennmaradt szövegeink túlnyomó része ugyanis a filozófia és nem a matematikai csillagászat körébe tartozik – a filozófus. hogy a modellek használata elõsegítette a matematikai csillagászat megerõsödését és a filozófiai kozmológiától való elválását – azt a folyamatot tehát. metafizikus kozmológus számára pedig éppen azok a jegyek lesznek érdekesek. reduktív módszerekkel leírható funkcionális egység: ez az a meggyõzõdés. Ezen megfontolás segíthet annak a jelenségnek a megértésében is.

új távlatokat nyitva az elvont. szintaktikai jellemzõkre. összetett grammatikai struktúrák kialakításában. világról. A nyelvi jelentést meghatározó fogalmi relációk. Az információ alfabetikussá válásának gondolati. hogy az ún. arisztotelészi szintû világképek megszületéséig? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ. fogalmi gondolkodás. Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét. amelyek az írásbeliség interiorizálásának folyamatában determinálták a korai filozófiai reflexiók irányát. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. reflektáló elme elõtt. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. „elsõdleges szóbeliség” korában a korai görög gondolkodók feltehetõleg még nem rendelkeztek olyan szintaktikai apparátussal. rámutatva azokra a szemantikai. Ennek során egyfelõl arra kívánok rámutatni. a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális össze- . világnézeti következményei az európai kultúrtörténetben a hellenizmus korára. a dolgok létezését és fejlõdését meghatározó relációkról alkotott képét. amely segítségükre lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas. De vajon az új kommunikációs technológia megjelenése révén gerjesztett nyelvi változások milyen módon vezettek el a platóni. Platón filozófiájának születésére értek be.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán Szécsi Gábor Az írásbeliség megjelenése és uralkodó kommunikációs technológiává válása alapvetõen változtatta meg az ember önmagáról.

amelyek viszont már magukban hordozták az írásbeliség megszületésének és interiorizálásának . mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. hiszen az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. hogy a szóbeli kommunikáció kizárólagossága vajon milyen nyomokat hagyott a korai kultúrák emberének nyelvhasználatában. a didaktikus állítások tartalma absztraktabbá válik. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. Ennek a hellenizmus korára kiteljesedõ s az absztrakt. I. E jellemzõk tükrében próbálom meg tehát a továbbiakban kommunikációfilozófiai megvilágításba helyezni az európai kultúrtörténetben új fejezetet nyitó platóni filozófia megszületésének körülményeit és feltételeit. hogy voltaképpen mi is jellemezte azt az uralkodó kommunikatív formát. amelyet a nyelvi jelek vizuális objektivációjának vívmánya felváltott? A kérdésre adható válaszokat mérlegelve pedig mindenekelõtt arról kell valamilyen módon számot adnia. Ugyanakkor meg kell határoznia a szóbeli hagyományozásnak azokat az elemeit is. gondolkodásmódjában. történetfelfogásában. amely logikai vagy kauzális kapcsolatokra utal. Az írásbeliség kialakulásának történeti szerepén elgondolkozva. metafizikai gondolkodás alapját jelentõ nyelvnek a legfõbb jellemzõi. különös tekintettel a tudat szerkezetét alapvetõen meghatározó nyelvi változásokra. a világról és önmagáról alkotott képében. mind több olyan kifejezés fordul elõ a nyelvben. hogy a szavak szemantikai kapcsolatai szembetûnõbbé. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. s nem elsõsorban cselekvési helyzeteket jelenít meg. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében komponálják meg mondandójukat. A nyelv vizuális objektivációjával azonban mind komplexebb kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációjára nyílt lehetõség.154 Szécsi Gábor függések szükségszerûen maradtak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. a problémakör kutatója óhatatlanul is szembesül azzal a kérdéssel. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. de nem is igényelték azt.

3 S mivel az írás elsõdleges szimbolikus rendszerré válása igen hosszú folyamatnak bizonyult. hogy az írásbeliség valamilyen fokára eljutott individuum képes-e egyáltalán reprodukálni a letûnt szóbeli kultúrák nyelvi és noétikai világát. Vagyis az a paradox helyzet. És persze állást kell foglalnia abban a kérdésben is. hogy a korai írott emlékekben megõrzött nyelvi fosszíliák révén rekonstruálhatóvá válnak egy olyan kor nyelvhasználati szokásai. (1982): Orality and Literacy. az írásbeliségnek még semmilyen formáját nem ismerõ. 3 Uo. The Technologizing of the Word. hogy a szóbeliség felváltására szánt alfabetikus írás „elsõ történelmi szerepét” éppen az elsõdleges szóbeliséget jellemzõ nyelvi specifikumok objektivációja és ezáltal konzerválása jelentette. Yale University Press. azaz kiléphet-e saját kirografikus vagy tipografikus galaxisából a kommunikációtörténeti rekonstrukció folyamatában? Noha az utóbbi kérdésre a jelentõsebb szerzõk többsége határozott nemmel felel.4 Havelock 1 Lásd Ong. New Haven–London.2 A klasszikus görög irodalom egyedülálló karakterét.1 Vajon mi éltetheti a kérdéskör iránt tanúsított olthatatlan érdeklõdést? Minden bizonnyal az a meggyõzõdés. miszerint az „elsõdleges oralitás” nyelvi és gondolkodásbeli funkcióit az alfabetikus írás felfedezését követõen is fennmaradt „absztrakciós technológiaként” kell megközelítenünk. amelyben még a szóbeli üzenetváltás jelentette az emberek közötti kommunikáció kizárólagos formáját. 2 Lásd Havelock. . Eric A. hangsúlyozza Havelock. amely „csak igen lassan alakult át az írásbeliség nyelvévé”. Reflections on Orality and Literacy from Antiquity to the Present.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 155 feltételeit jelentõ nyelvi és kognitív változások csíráit is. (1986): The Muse Learns to Write. Walter J. éppen ez az oralitás és proto-írásbeliség közötti sajátos viszony alakította ki. Havelock által a korai görög írásbeliség megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott álláspont is. 90. Walter J. Ez utóbbi álláspont tekintetében teljes egyetértés mutatkozik a Torontói Iskola jelentõsebb képviselõi között. 4 Uo. 16–31. Ong által „elsõdleges szóbeliség”-nek (primary orality) nevezett kommunikációs kultúra problematikája sohasem került le a kommunikációtörténeti kutatások napirendjérõl. az új kommunikációs technológia felfedezését követõen még sokáig annak az orális nyelvnek a rögzítésére szolgált. Ezért találhatott körükben kedvezõ fogadtatásra az az Eric A. London–New York: Methuen.

Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. Vagyis a kommunikatív aktusok eredményességét minden esetben a szavak cselekvésértéke és a felek közötti interakció jellege határozta meg. a kommunikáció mindenkor konkrét kontextusokban. hogy a görög alfabetikus írás megjelenését követõen hosszú ideig – feltehetõleg Euripidész koráig – létezett egyfajta mentális ellenállás az írásbeli kommunikációval szemben. közvetítenie az aktus vevõje számára. alárendelõ típusú mondatok használata? Aligha. Ong szerint ez a „dinamizmus” elsõsorban az egyszerû. Mi jellemezte tehát azt a kommunikációs kultúrát. vélekedéseit. nagyon is konkrét felek között folyt. amelyben a szóbeli eszmecseréknek még nem volt alternatívája? Mindenekelõtt a nyelvi megnyilatkozásoknak az a fajta szituációfüggõsége. amire Ong is felhívja a figyelmet. egyszóval elválaszthatatlanul kötõdött ahhoz a közlési szituációhoz. Ezt követelték meg tõle a nyelvi kód akusztikai jellegébõl és a szövegkörnyezet hic et nunc valóságából fakadó idõbeli korlátok. aminek következtében az teljes mértékben alárendelõdött az oralitást jellemzõ információátadási és -elsajátítási technológiának. kívánságait stb. A különbözõ közlési helyzetekben a kommunikatív aktus adójának lehetõség szerint rövid. Az oralitás korának embere ugyanis feltehetõleg még nem rendelkezett olyan szintaktikai apparátussal.5 Az „elsõdleges szóbeliség” korában. De vajon valós alternatívát jelentett-e az „elsõdleges szóbeliség” nyelvében a többszörösen összetett. mutat rá Ong. A nyelvhasználatnak ez a közlési szituációhoz való szoros kötõdése az „elsõdleges szóbeliség” nyelvének szintaxisát minden bizonnyal „dinamikusabbá”. 82. amely életre hívta. A szóban forgó reflexió tárgyát ugyanis valószínûleg a különbözõ közlési helyzetek jelentéstani komponenssé is váló fogalmi reprezentá- 5 Lásd Ong 1982. amely segítségére lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas összetett grammatikai struktúrák kialakításában. erõteljesen „cselekvõ jellegûvé” tette. .156 Szécsi Gábor fenti megállapítása abban a valószínûnek látszó történeti hipotézisben gyökerezik. könnyen feldolgozható megnyilatkozások formájában kellett gondolatait. mellérendelõ típusú mondatszerkezetek gyakori használatára volt visszavezethetõ.

In: Altrichter Ferenc–Nyíri Kristóf–Pléh Csaba–Vizi E.) használatának fogalmát a „könyv” szó használatának fogalmi reprezentációjához kapcsolják. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális összefüggések szükségszerûen maradnak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. hogy a szavak jelentésüket a használatuk során aktivizált fogalmi kapcsolatokból nyerik.): Agy és tudat. s ezáltal más szintaktikai funkcióktól elkülöníthetõ formában rendszerezhetõk legyenek. amelyek a szavak denotátumáról és használatuk aktusáról alkotott fogalmakat a kognitív háttér képzettársítási rendszerébe kapcsolják. amelyekhez valamely szó jelentéstartományának elemként valamilyen megnevezési aktust – például a toldalék használatát – megjelenítõ fogalom kapcsolódhatott volna. Szilveszter (szerk. Budapest: BIP Kiadó. hiszen a nyelvhasználó a szavai jelentéstartományát behálózó asszociációs viszonyok egész sorát tudja ezáltal bonyolultabb logikai összefüggések rendszerébe ágyazni. Ebben a magasabb szintû „kooperációban” a komplex vélekedé6 Ez utóbbi feltevésünk arra az általánosabb hipotézisre épül. „fellapoz” stb. ezek a fogalmi relációk. Az elképzelés részletes kifejtését lásd Szécsi Gábor (2002): Intencionalitás és nyelvi jelentés.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 157 ciója képezi. amelyek a „könyv” szó által felidézett létezõket és cselekvéseket jelölõ szavak („fejezet”. Márpedig éppen ez a „jelöletté válás” jelenti a feltételét annak. mert az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. A „könyv” szó jelentésének így válhatnak például elemévé azok a fogalmi kapcsolatok. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében fogalmazzák meg mondandójukat. elemzõ gondolkodás közvetlen mentális feltételét jelenti. Mégpedig alapvetõen azokból a relációkból.6 Nos. vagyis olyan fogalmi komponensekké. „oldal”. Ennek következtében a lehetséges szintaktikai viszonyokat – például a mondatrészi funkciókat – megjelenítõ komplex fogalmi összefüggések nem válhattak maguk is megnevezési aktusok „jelöletévé”. „olvas”. hogy az egyes szintaktikai funkciókat megjelenítõ formai viszonyok még összetettebb információkat hordozó konceptuális hálózat részeként rögzüljenek a nyelvhasználó tudatában. Vagyis éppen ez a folyamat vezethet el a nyelvi kompetenciának és a fogalmi ismeretnek ahhoz a magasabb szintû „kooperációjához”. . Ezáltal egy szó jelentéstartománya olyan fogalmi viszonyok csomópontjául is szolgálhat. amely az elvont. E jelentéstani komponensek megragadása és feldolgozása elengedhetetlen feltétele a nyelvi és gondolati továbbépítkezésnek. de nem is igényelték. amelyek a szó használatáról alkotott fogalmunkat más nyelvi aktusok képzeteivel köthetik össze. 147–150.

. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. A fenti szemantikai megközelítés tökéletesen konzisztensnek tûnik számomra azzal az – Ong részérõl egyébként teljes szimpátiával fogadott – eszmefuttatással. Minél bonyolultabb információk válnak tehát közvetíthetõvé a nyelvben. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya.158 Szécsi Gábor sek kifejezésére alkalmas nyelvhasználat feltételét a mind összetettebb információkat megjelenítõ fogalmi háttér jelenti. csak az i. 1500 körüli felfedezése jelentette. A szóban forgó impulzusok. annál meghatározóbb jelentéstani szerephez jutnak a különbözõ szintû nyelvi aktusokat megjelenítõ fogalmi relációk. véli Jaynes. amelyet Julian Jaynes fejtett ki az ún. 7 Lásd Jaynes. a különbözõ attitûdökre irányuló reflexió. Jaynes szerint az emberi történelem korai évszázadaiban. Az írás megszületése az önmagára reflektálni képes – s nem egyszerûen a jobb félteke által szabályozott – emberi elme elsõ szárnypróbálgatásait vonta maga után. az írás i. e. Julian (1977): The Origins of Consciousness in the Breakdown of the Bicameral Mind. amely azután beszéddé dolgozta fel a kapott jeleket. e. akkor ezen voltaképpen a nyelvi kompetencia fogalmi alapjaira irányuló reflexió hiányának neurofiziológiai következményét érti. megteremtõdtek az önelemzés. hogy amikor Jaynes az írást nem ismerõ ember tudatának „bikameralitásáról” beszél. a múlt és a jövõ közötti különbség értékelésének mentális feltételei. amely radikálisan felgyorsította az eredeti „bikameralitás” megszûnésének folyamatát. az analitikus gondolkodás. összegzi neurofiziológiai elemzéseit Jaynes. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. „kétkamarás tudat” neurofiziológiai változásairól. hangsúlyozta Jaynes. 2000 és 1000 közötti idõszakban kezdenek folyamatosan veszíteni erejükbõl. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. a közlési aktus során a még erõsen „kétkamarás” emberi agyban a jobb félteke kontrollálatlan impulzusokat küldött a bal féltekének. Az új kommunikációs technika térhódításával. Boston: Houghton Mifflin. amikor is a szóbeliség jelentette a kommunikáció uralkodó technikáját.7 Az ugyanis nyilvánvaló. Az igazi fordulatot ebben a periódusban. amelynek kialakulása viszont elválaszthatatlan az egyre komplexebbé váló kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációinak a megszületésétõl.

a korai görög bölcselõk munkáiban is gyakran felbukkanó többes számú görög névszókra („panta”. Ong és mások vizsgálatainak eredményeire hivatkozva vázoltam fel. amelyek jelöletéül az egymástól fogalmilag még el nem különített kategóriák (dolog. amelyeket egyaránt „dolgok”-nak szoktak fordítani. Ebbõl fakadóan az elsõdlegesen orális kultúrák nyelve is alapvetõen képekbõl táplálkozik s maga is képeket táplál. metaforikus nyelv reflektálatlan fogalmi egységek rendkívül széles tartományát képes átfogni és reprezentálni. ha például azokra. nem kiemelve azt a különbözõ cselekvési szituációkat megjelenítõ fogalmi kapcsolatok hálózatából. grammatikai szabályok rendszerezését lehetõvé tevõ fogalmi gondolkodás feltételei. attribútumok árnyalt differenciálását. Emellett kiterjedt asszociációs teret kínálva teszi lehetõvé. Vagyis akár kultúrtörténeti. nyelvileg például metaforák segítségével kifejezhetõ reflektálatlan kapcsolatát hivatottak reprezentálni. minõség. akár neurofiziológiai oldalról közelítjük meg a szóbeliség-írásbeliség problematikáját.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 159 Jaynes koncepciója tehát minden specifikumával együtt jól illeszkedik ahhoz a gondolatmenethez. Elég. amelyet az elõbbiekben Havelock. A szóban forgó kifejezések ugyanis valójában olyan gyûjtõnevek. tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra. viszony. Jaynes számára sem kétséges ugyanis. esemény 8 Képeken olyan teoretikus entitásokat értünk. „onta”. Ennek árulkodó jelei egyaránt fellelhetõk az orális nyelvet konzerváló korai írásos emlékekben és az „elsõdleges szóbeliség” szintjén megrekedt kultúrák tagjainak nyelvhasználatában. hogy a fogalmi analízisre még nem képes megismerõ számára megjegyezhetõ módon közvetítsen összetett információkat.8 Ez a sajátos képi. Ehelyett egy. kényszerítõ erõvel hat ránk a felismerés: az írást nem ismerõ kultúrák számára nem adottak a kategóriák. Így a nyelvi jelentés mély rétegét meghatározó sajátos mentális képekbe rendezõdõ fogalmi relációk montázsszerûen teszik plasztikussá az egyén számára a bonyolultabb logikai összefüggéseket. amelyek megközelítésünkben alapvetõen nyelvi cselekvési helyzeteket megjelenítõ fogalmi egységek sajátos. hogy az individuum az ismeret tárgyát a maga totalitásában tudja megragadni. s mint ilyen. a szintaktikai viszonyok. „polla”) gondolunk. tudásanyagot. hogy az analitikus gondolkodás. a jelentés fogalmi alapjaira irányuló reflexió a nyelv írásbeli objektivációja révén válik csak lehetségessé. . a reflektálatlan fogalmi tartományok nagy területét átfogó és reprezentáló képi gondolkodás determinálja az ismeret átadásának és elsajátításának módját.

metaforikus elemekkel dúsító példát! Tudvalévõ. hogy a preszókratikusok a gondolkodást az érzékeléstõl nem mûködési módja. Havelock szerint maga az elbeszélõ forma azért válhatott az orális kultúrákban bevett kifejezési móddá. amelyen belül az egyes konceptuális reprezentációk montázsszerûen képi formában kapcsolódtak egymáshoz. fiziológiai feltételei. az írást még nem ismerõ vagy – mint „betolakodót” – elutasító görög kultúrák valamelyikében valaki „dolgok”-ról beszélt. lényegi létezõket. fizikai ügyességet fejeztek ki. tehát a konkrét érzékelési folyamatot reprezentáló jelentésárnyalat konzerválódása. hogy egy a látásnál összetettebb mentális jelenségre utal segítségével a beszélõ. a mindenkori szövegkörnyezet tette egyértelmûvé. a hallgató tudta. Ennek egyik legszembetûnõbb jele. „noeo”. hogy a preszókratikus bölcs éppen milyen komplexitású mentális folyamatot jelölt a segítségükkel. „gignószkó”). az elsõdleges oralitást jellemzõ képi nyelv alapjává. vagy testi. törvényszerûségeket „láthatunk meg”. viszonyait és az õket felölelõ eseményeket is értette. mert „az elbeszélés so- . Vagyis ha a korai. Ha tehát a „gignószkó” ige a parmenidészi egy létezõ megismerésére irányuló tevékenységet jelölte valamely kontextusban. hogy a korai görög bölcselõk még nem rendelkeztek a különbözõ lelki tevékenységek árnyalt leírására alkalmas szókészlettel. hanem idõtlen. klisék gyakori használata jellemzi. narratív formulák. hanem tárgya alapján különböztették meg. Vagy nézzünk meg még egy. Az írást nem ismerõ kultúrák nyelvi világát azonban talán a legszebben a könnyen memorizálható. a preszókratikus filozófusok nyelvi világát szép. ezen valószínûleg a dolgok tulajdonságait. Ezért válhattak ezek a kifejezések egy. amelyek eredetileg valamilyen érzékelési folyamatot. Olyan lelki tevékenységnek tekintették. hogy a gondolkodás mint összetett mentális folyamat jelölésére rendszerint olyan igéket használtak („episztamai”. amelyben az ilyen komplexebb jelenségek jelölésére használt terminusok eredeti jelentésük megõrzésével tették megragadhatóvá a filozófusok mondanivalóját. Ezeknek az igéknek a jelentése tehát rendkívül széles fogalmi tartományokat ölelt fel az érzékelés reprezentációjától a bonyolult lelki folyamatok megjelenítéséig. amelynek segítségével nem konkrét fizikai dolgokat. Ennek az „elsõdleges oralitást” jellemzõ vizuális nyelvnek a gondolati lenyomata volt a fenti példa kapcsán az. Azt pedig.160 Szécsi Gábor stb. amelynek felidézéséhez ugyanakkor elengedhetetlennek bizonyult az információt képivé tevõ eredeti.) konglomerátuma szolgált.

ismétlésekkel és ellentétekkel dúsított nyelvi alakzatok felhasználásával adták elõ. hogy amit mond. erõsen ritmizált.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 161 rán használt nyelv inkább a cselekvés. hogy a még kizárólag a szóbeli kommunikációs technikát ismerõ hallgatóság is megértse. hanem a kulturális információk elraktározásának. 75–76. akik ismétlõdõ állításaikat újra és újra visszatérõ hangsémákba szõtték. 11 Uo. s mint ilyen az orális memorizálás nélkülözhetetlen eszközét jelenti”. a tradíció és az azt megjelenítõ tudás átadásának. de idõrõl idõre ugyanabban az akusztikai formában felidézhetõ szövegek megkomponálására nyílt lehetõségük. empatikus és színes volt ahhoz. . Nem is tehetett másképp. semmint a reflexió nyelve. azaz. illetve cselekvési szituációkra. hiszen közönsége képtelen lett volna bonyolult fogalmi összefüggésekre épülõ információk befogadására. Ezek a meghatározott hangsémák szerint memorizált s minden egyes elõadás alkalmával ugyanabban a formában „visszakereshetõ” és elmondható szövegek jelentették Havelock szerint az orális költészet elsõ hajtásait. 10 Uo. ne pusztába kiáltott szó legyen. ha az erre a célra használt nyelv kellõképpen emberközeli. közlendõjét érthetõ. ahogy Havelock fogalmaz. Más szóval. Az oralitás költészete tehát nem csupán egy mûvészet volt a többi között. vagyis akik gondolataikat a kimondott szavak tiszta akusztikai értékében rejlõ korrespondenciára tekintettel. s nem a cselekvések lényegére vagy a létezés általános kérdéseire vonatkozó kijelentésekbõl szõtte mondandóját. Ha azt akarta. alapelvek révén sajátították el a közösség élete szempontjából lényeges konvenciókat. a tradícióval.11 9 Havelock 1986. S miután az orális kultúrák tagjai még cselekvések és nem ideák.10 Ennek a ritualizált bevésésnek a hatékonyságát próbálták azután fokozni azok az elbeszélõk. „egy kulturális hagyomány megalapozásának” funkcionális eszközéül is szolgált.9 A szóbeliség korának elbeszélõje – legyen az költõ. alliterációkkal és asszonáncokkal. Ezáltal nemcsak egyszerûen ismételhetõ. tanító vagy éppen próféta – Havelock szerint kizárólag konkrét cselekvésekre. társadalmi szokásokkal kapcsolatos lényeges információk átadása csak akkor válhatott eredményessé. könnyen megjegyezhetõ formában kellett elõadnia. a szóban forgó nyelv befogadását is egyfajta „nyelvi ritualizáció” biztosította.

12 Parry ugyanis az elsõk között mutatott rá arra a belsõ kapcsolatra. a Torontói Iskola tagjai körében oly népszerû gondolatmenetnek a gyökerei közismerten Milman Parry húszas–harmincas években végzett Homérosz-kutatásáig nyúlnak vissza. Oxford: Clarendon Press. Olyannyira. Parry szerint e belsõ kapcsolat legimpozánsabb példáját a homéroszi eposzok poétikai világa kínálja. „elõre gyártott” metrikai építõelemeket illesztett össze. . amelyekben a jelzõk éppen elõfordultak. a nyelvnek sajátos „rituális” jelleget kölcsönzõ sablonok jelentõs mértékben növelték a tudomány és a korabeli adminisztráció hatékonyságát is. Miként azt Parry is hangsúlyozza. Tehette. The Collected Papers of Milman Parry. Az általa megkomponált szövegeknek tehát könnyen megjegyezhetõ. amely az orális költészet stílusbeli jegyeit az elsõdlegesen szóbeli kultúrákat jellemzõ „rituális” nyelvhasználathoz fûzi. idõrõl idõre ugyanabban a formában felidézhetõ. Miután az évszázadok során megszerzett tudást az orális kultúrákban csak folytonos felelevenítéssel lehetett konzerválni. Homérosz az alkotás folyamatában gyakorlatilag ebbõl a kifejezésgyûjteménybõl kiválasztott. hogy minden kontextusban megtalálja az éppen adott metrikai kényszer szempontjából legmegfelelõbb kifejezést. hanem annak a szakasznak a metrikai kényszerei. a gondolkodás- 12 Lásd Parry.162 Szécsi Gábor Ennek. vagyis kész szövegmintákból. amely kizárólag a kommunikáció szóbeli formáját ismerte. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük. Egyszóval. hogy nem csupán a költõk építettek a gondolatartikulálás e sablonos formáira. hanem az egész orális noétikai és bölcseleti világ is. Milman (1971): The Making of Homeric Verse. Homérosz mûvei még olyan közönséghez szóltak a görög múltból. Homérosznak – miként általában az orális elbeszélõknek – a jelzõk bõséges repertoárját kellett ismernie ahhoz. hiszen kortársai körében az efféle klisék használata még általánosan elfogadott eljárásnak bizonyult. Vagyis például az idõközben klasszikussá nemesült homéroszi jelzõk használatát sem a jelzõk pontos jelentése határozta meg. a hõsökrõl és a morális igazságról. a tradícióról. az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének fejében egyfajta kifejezésgyûjteménynek kellett lennie. Az eposzok orális-tradicionális nyelvezetét a hexameteres formának teljes mértékig alárendelt szóhasználat jellemzi. s ezért szigorú metrikai szabályok szerint felépített sorokból kellett állniuk. alakzatokból válogatva szerkesztette meg mûveit. hogy ezek a közösségileg rögzített.

Ennek a változásnak a legkorábbi jól interpretálható dokumentációja a platóni filozófia nyelvi világa. A gondolkodás elvontabbá. amit hall. hogy a hallgatóságnak mindennemû reflexió és kritika nélkül kellett elhinnie azt. A platóni filozófia megszületésének idején az i. Az ismeret elraktározásának közegét ekkorra már elsõsorban az írott szövegek jelentették. új kommunikációs technika megjelenésével kialakult az a gondolkodó és gondolat közötti szellemi tér. II. egyre károsabb hatású kognitív tehernek látszott az az orális hagyományozást jellemzõ kritérium. amelyek még az orális mnemonika jegyében zárták korlátok közé a nyelvhasználatot. hogy maga Platón az alkotó gondolkodást gátló. tárgyiasított reprezentációját biztosító. e. Platónnál világosan felismerhetõk a szavak használatának és elrendezésének írásbeliségre jellemzõ sajátossá- . amelyben a fogalmi reflexió elõször kibontakozhatott. Nem is jut hely ideális államában azoknak a „régi poétáknak”. mint más kultúrákban az írás. s egyre szükségtelenebbnek tûntek azok a formai kötöttségek. Nem véletlen tehát. összehasonlítására. e.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 163 módot és a tapasztalat elrendezésének mikéntjét közvetlenül meghatározó nyelvi fordulatok voltaképpen ugyanazt a szerepet töltötték be. A gondolat pontos. Ez az uralkodó kommunikációs technika terén bekövetkezõ változás felszabadítólag hatott a tudatra. 4. századtól azonban ezek az orális költõk által olyannyira kedvelt formulák folyamatosan kezdték elveszíteni jelentõségüket: idejétmúlttá és fölöttébb céltalanná váltak a kor gondolkodóinak szemében. s ha voltak is kételyek a hallottakkal kapcsolatban. Az i. eredetibbé vált. az ifjúság szellemi fejlõdésére kifejezetten káros eljárásként utasította el az állandósult nyelvi alakzatok gyakori használatát. akik elõszeretettel éltek ezekkel a formai eszközökkel. 720–700 táján felfedezett görög alfabetikus írás használata immár ténylegesen interiorizált írásbeliséggé vált. Az írás létrejöttével lehetõség nyílt a mondottak tartós rögzítésére és a szövegek elemzésére. azok mindenképpen diszfunkcionálisnak és elfojtandónak számítottak. De hát miért ilyen elutasító Platón ezzel a réges-régi nyelvi tradícióval szemben? A válasz nyilvánvaló: mert õ már az írásbeliség korának filozófusa.

hogy a didaktikus állítások tartalma sokkal absztraktabbá válik. Erre egyébiránt Havelock a „lenni” ige használatát tartja az egyik legjobb példának. (Magyarul: Havelock. 1–14. tehát nem konkrét cselekvéseket vagy cselekvési helyzeteket megjelenítõ igék. Budapest: Áron Kiadó. akik a fogalmi reflexió által feltárt logikai összefüggések megnevezésével valódi. az aktivitás vagy létezés konnotációitól megfosztott kopulaként jelenik meg. Cambridge: Harvard University Press. Az írásbeliség további lenyomata Platón nyelvezetében. mint elõdei szövegeiben. [Bognár Gábor fordítása. Ami nem véletlen. [1998]: A görög igazságosság-fogalom: Homéroszi árnyvonalaitól a platóni fõszerepéig.) . Erre utal például az a tény is. Eric A. Ezek számbavételére hívjuk segítségül Eric A. hogy Platón mûveiben jóval gyakrabban fordulnak elõ logikai vagy kauzális kapcsolatokra utaló. amit ugyancsak a dialógusok óta általánossá vált elvont tárgyalási mód egyik tipikus jegyeként kell értelmeznünk. amely szó Platón dialógusaiban általában a fizikai és idõbeli jelenlét. reflektálhatóvá téve a közöttük fennálló szintaktikai és szemantikai kapcsolatokat. hogy ezekre a kérdésekre érdemben vá- 13 Lásd Havelock. 324–340. Eric A. Havelock görög igazságosságfogalomról írt tanulmányát. De vajon mi rejlik ennek az írásbeliség elterjedését kísérõ mentális változásnak a hétterében? Mi tette képessé a még elsõsorban szóban kommunikáló nyelvhasználókat az új kommunikációs technika elsajátítására? Hogyan teremtõdtek meg az írásbeliség interiorizálásának mentális és nyelvi feltételei? Ahhoz. konceptuális tartalmú kifejezésekre építik fel argumentumaikat. Sõt absztraktabbá válnak Platónnál maguk a felhasznált predikátumok is. a preszókratikus filozófusok hasonló kijelentései. (1978): The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substanse in Plato.164 Szécsi Gábor gai. 57–89. Összességében elmondható.] In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. hogy Platón egyike az elsõ európai filozófusoknak. aminek elsõdleges oka. Platón írásaiban ugyanis a szavak már „prózai módon” kapcsolódnak egymáshoz. mint mondjuk. mintegy feltárva. 343–345. már az elvont érvelés nyelvi szabályainak próbálnak minden egyes elemükben megfelelni.13 Havelock szerint az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb jegye Platónnál a memorizálást segítõ metrikus nyelvezet eltûnése. hiszen a dialógusok mint valódi írásbeli produktumok. 362–365. hogy Platón a „megtalálni a helyét” kifejezést gyakran alkalmazza formális állításokra.): Szóbeliség és írásbeliség.

Ez az információátadási forma ugyanis. Az írásbeliségre való áttérés nyelvi feltételei ugyanis – elsõ látásra paradox módon – valószínûleg éppen az „elsõdleges szóbeliséghez” köthetõ „rituális” mnemonika révén teremtõdtek meg. Eric A. amellyel az átlagember számára az Iliász vagy az Odüsszeia megtanulása járhatott. hogy mûveiket az „objektivitás teljes elvesztésével” alkották volna meg. 15 Uo. az elõadó által használt s nemegyszer fölöttébb kiüresedett klisék mindennemû reflexiót és kritikát nélkülözõ átvételére kárhoztatta a hallgatót. Vagyis nem alakulhatott ki a befogadó és a befogadott szöveg között olyan távolság. hogy az „elsõdleges szóbeliség” korában napvilágot látott. véli Havelock. illetve az elbeszéléseket hallgatóknak a gondolkodásmódjára.14 Havelock szerint Platónt mindenekelõtt annak a hatalmas fizikai erõfeszítésnek a felismerése sarkallta az „értelmet megbénító” homéroszi tradíció elutasítására. A hosszabb terjedelmû szövegek bevésésének ilyetén módja. A szóban forgó változások kommunikációtörténeti relevanciájáról szólva nem árt azonban hangsúlyoznunk azt az elsõ látásra triviálisnak tûnõ dolgot. amelyeknek céltábláját így voltaképpen „egy tanulási procedúra jelentette”. . ahogy arról már a fentiekben szóltam. amelyek végül is közvetett úton hozzájárultak az új kommunikációs technika elfogadásához és interiorizálásához.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 165 laszolhassunk. amelynek révén lehetségessé vált volna a közvetített információnak a már meglévõ ismeretanyaggal való összevetése. Oxford: Basil Blackwell. nagyobb terjedelmû narratívumok mnemonikájának nyelvi eszközei más-más hatást gyakoroltak maguknak az elbeszélõknek. Ennek magyarázata pedig 14 Vö.15 Más a helyzet azonban a memorizálásra szánt szövegek megalkotóival. (1963): Preface to Plato. Havelock. térjünk vissza néhány mondat erejéig az orális információátadást jellemzõ „rituális” nyelvhasználat problematikájához. Róluk ugyanis már korántsem állíthatjuk azt. szükségszerûen vonta maga után „az objektivitás teljes elvesztését” és persze a már nagyon is kritikai reflexió eredményeként megszületõ platóni dörgedelmeket. Vagyis feltehetõleg az orális elbeszélések mnemonikája hosszabb távon olyan szintaktikai és szemantikai változásokat gerjesztett az orális elbeszélõk nyelvében. Havelock elsõsorban az utóbbi aspektusra – tehát a befogadók mentális világát formáló következményekre – koncentrál a Homérosszal és általában a korai görög költészettel kapcsolatos platóni álláspontot kommentálva.

Vagyis semmiképpen sem tekinthetõ az analitikus. Ez a lépés viszont már valamiféle fogalmi reflexiót is feltételezett. tanítói. hangsúlyozza Ong. amelyet a kiterjedt írásbeliség tett lehetõvé. A hallgatósághoz szólva ezek közül a nyelvi alakzatok közül választották ki az adott kontextus szempontjából legmegfelelõbbnek tûnõket.16 Erre az Ong által emlegetett 16 Lásd Ong 1982. Az írott szöveg autonóm jellege. S ez nem más. Az oralitás korának filozófusa. hogy az „elsõdleges oralitás” korának költõi. mint az. elvont gondolkodás közvetlen forrásának. költõje. 78. . A közlõnek errõl a sajátos kommunikációs helyzetérõl Ong például úgy beszél. hogy a bevésésre szánt szövegek alkotói még a kiterjedt írásbeliség korát megelõzõen képessé váltak elvontabb fogalmi összefüggések felismerésére. mintha az kizárólag az írásbeli kommunikáció specifikuma lenne. A tudás „belsõ raktáraként” kombinálódó nyelvi alakzatok gyakori használatának eme jótékony hatása mellett azonban szólnunk kell még valamirõl. aminek valószínûleg ugyancsak komoly szerepe lehetett abban. abban a kontextusfüggetlen írói nyelvben gyökerezik. hogy az orális kommunikációban gyakran elõforduló szavak lexikai jelentését – és ezáltal a lehetséges szintaktikai jelentéseket is – egyre világosabban jelenítette meg a megfelelõ kifejezéseken töprengõ elbeszélõ tudatában. A kérdéses fogalmi reflexió azonban nyilvánvalóan még nem lehetett olyan mélységû. prédikátorai egész szótárnyi rögzített alakzat ismeretében fogtak hozzá gondolataik megfogalmazásához. amely valamennyi olvasó számára ugyanolyan módon közvetíti és teszi megragadhatóvá a szerzõ indítékait és vélekedéseit. Ugyanakkor mégiscsak nagyobb tudatosságot kölcsönzött a nyelvhasználatnak azzal. Más szóval. hogy e jelentéstartományok részét képezõ szintaktikai jelentések a nyelv vizuális objektivációja nélkül is jól körvonalazódtak a szövegei megszerkesztésén fáradozó elbeszélõ tudatában. mint a közlési aktusok kontextusának absztraktabbá válása.166 Szécsi Gábor abban a Parry és követõi által hangoztatott felismerésben gyökerezik. az orális mnemonika elemeiként újra és újra felhasznált szavak jelentéstartománya az elbeszélõ tudatában olyan erõteljesen ágyazódott be a mind összetettebb kommunikációs szituációkat megjelenítõ fogalmi hálózatba. A közlési szituációnak ez az absztrakt jellege szükségszerûen vonja maga után a közölt gondolattartalom elvontabbá válását is. prédikátora számára ugyanis a publikum egyfajta absztrakt kommunikációs vevõként jelenik meg minden egyes szituációban.

gondolkodása jutott el elõször a fogalmi absztrakciónak arra a fokára. Vagyis az egyéni szerzõi attitûdök kifejezésére is alkalmas orális narratívumok már nagyon is tudatos szerkesztési elvek szerint épülnek fel. az volt az alapvetõ rendeltetésük. költõi. Ha tehát azt a láncszemet keressük. hogy az oralitás korának filozófusai. hogy megvessék az elvont gondolkodás feltételét jelentõ fogalmi reflexió szintaktikai és szemantikai alapjait. már feltehetõleg képesek voltak reflektálni a felhasznált kifejezések szintaktikai jelentésének fogalmi struktúrájára is. amely minimálisan szükséges ahhoz. akkor mindenekelõtt az orális bölcselet és költészet megszületésének körülményeit és a szerzõk gondolkodására gyakorolt hatását érintõ kérdéseket kell tisztáznunk.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 167 autonóm szerzõi nyelvre. Vagyis Ong gondolatmenetét követve a preszókratikusoknak. Igen valószínûnek tûnik ugyanis az a fentiekben többször hangoztatott hipotézis. azonban már valószínûleg szert tettek azok a nyelvi alakzatok széles skáláját ismerõ orális bölcselõk és elbeszélõk is. . S e szituáció jegyében fogant valahol maga a platóni filozófia is. amelynek arisztotelészi kritikája nyit majd egy új és hosszú bölcseleti fejezetet az európai írásbeliség történetében. hogy a beszéd analízisére épülõ alfabetikus írás a szóbeli kommunikáció reális alternatívájává válhasson. miként a költészetben jeleskedõ kortársaiknak is. amely az írásbeliség evolúciójában az „elsõdleges oralitást” jellemzõ nyelvi és noétikai világot az írásbeliség kiterjedését kísérõ grammatikai és kognitív változásokkal összekapcsolja. hogy kidolgozzanak egy. a késõbbi bölcseleti rendszerek alapjául szolgáló nyelvet. Az írásbeliség kialakulásával és elterjedésével egyetemben kibomló új nyelvi és noétikai világ gyökerei tehát ebben a preszókratikusokat is jellemzõ törekvésben húzódnak. prédikátorai stb. hogy absztrakt kommunikációs helyzetük tudatában fogalmazták meg mondanivalójukat. más szóval. miként azt a fentiekben láthattuk. akik amellett.

. E vizsgálat többek közt azt fogja megmutatni.Vasa lecta et pretiosa A 17–20. nevezetesen a szóbeliségre és írásbeliségre vonatkozó 17–20. továbbá hogy ezalatt az elemzõk a szóbeliséget és írásbeliséget csak idõszakonként kezelték egymás merev ellentéteként: a két fogalom dichotomikus szembeállítása csak bizonyos idõszakokban uralja azt a fogalmi hálót. Ez pedig amellett is szólhat. ezek elmé* A tanulmány a T037488 számú OTKA-kutatás keretében készült. illetve csak idõszakosan jelenik meg a kettõ egymást kizáró ellentétként. századi szóbeliség-kutatások és Balogh József a hangos olvasásról* Neumer Katalin Tanulmányom kettõs célt tûz ki maga elé: Elõször is röviden vázolni szeretném egy meghatározott problémára. hogy valamely közlés vagy kultúra szóbeli vagy írásbeli-e. hogy a szóbeliség–írásbeliség kérdései a jelzett idõszakban csak bizonyos periódusokban álltak elõtérben. hogy a kommunikációs formák sokféleségét megragadjuk. Ennek a ténynek gondolkodástörténeti érdekessége mellett további jelentõsége. amelyen keresztül megragadják õket. hogy merev szembeállításuk révén legfeljebb ha bizonyos korokban. csak bizonyos idõszakokban tûnik mérvadó megkülönböztetésnek. Másodszor pedig ez elõtt az eszmetörténeti háttér elõtt szeretnék Balogh József munkásságáról. illetve korokat illetõleg nyerhetünk használható belátásokat. századi elméleti reflexió történetét. hogy legalábbis korlátozza e dichotomikus megközelítésmód érvényességét: az a tény. s hogy ennélfogva nemigen juthatunk közelebb ahhoz. amelyek Ágostonról szólnak –. kiváltképp a hangos olvasásra vonatkozó írásairól – ezen belül is fõként azokról.

század során nem mindig vagy legalábbis nem mindig ugyanolyan mértékben állott az elméleti érdeklõdés középpontjában. Azáltal ugyanis. amelyek azokra a jellegzetességekre vonatkoztak. szabálytalanságait. Elegendõ itt csak az univerzális nyelvek tervezeteire gondolnunk: ezek elméleti alapjául többek közt olyan belátások szolgáltak. amelyeket a természetes nyelvek – s ezen belül is kiváltképp a beszélt nyelv – okoztak. hogy több ponton el is távolodik jellegzetes dichotomikus szemléletmódjuktól. Balogh József munkái ehelyett sok tekintetben azokat a kutatásokat elõlegezik. s így például a 17. hogy Balogh József témaválasztása illeszkedik kora kutatásainak trendjeihez. Minden bizonnyal egyik központi problémája volt a 18. századra visszavezethetõ tradíciójától. sem nem írásbeli – azaz olyan kutatásokat. Az univerzális nyelveket ugyanis elsõsorban írott nyelveknek szánták. amelyek a beszélt nyelv állhatatlanságá- . kommunikációs forma vagy kultúra szóbeli vagy pedig írásbeli-e. hogy valamely közlés. Miközben megmutatom. századi nyelvelméleti eszmefuttatásoknak. mint amelyet az idevágó szakirodalom eddig nyújtott.Vasa lecta et pretiosa 169 leti hozadékáról árnyaltabb képet felvázolni annál. elkerülhetné azokat a változásokat. Egy univerzális nyelv – gondolták – kiküszöbölné a természetes nyelvek lexikai és grammatikai esetlegességeit. a 17–20. SZÁZAD ESZMETÖRTÉNETÉBEN A kérdés. hogy korábban. tágabban pedig a szóbeliségre–írásbeliségre vonatkozó elméleti reflexiónak egy még korábbi. a zavaró homonimákat és szinonimákat. amelyek az 1990-es évektõl kezdve azt hangsúlyozták: a hangos olvasás jelensége sem nem egyértelmûen szóbeli. hogy azokat a hiányosságokat és zavarokat orvosolják. E nyelveknek az univerzális érthetõség mellett másik – sokszor elõbbre való – célja az volt. amelyek túlléptek a dichotomikus szemléletmód határain. hogy egyértelmûen definiált jeleit és a jelek közötti kapcsolatokat egyszer s mindenkorra írásban rögzítené (s ilyen tartós rögzítés csakis írásban lehetséges – vélték). SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG A 17–20. a 18. Ez természetesen nem jelenti azt. amelyeket az írásos közlésnek volt szokás akkortájt tulajdonítani. amelyeket csak másodjára (az írást hangra váltva) beszéltek volna. azt is kimutatom. században ne került volna ilyen vagy olyan összefüggésben elõ a kérdés.

akik szerint vagy nem. Az egyik alapvetõ kérdésük az volt. természetesen magától értetõdõ. mert az írás elszakad az õt körülvevõ tárgyi környezettõl. vagy pedig kevert – az írásos és szóbeli eszközöket elegyítõ – módszerek is elképzelhetõk. többek közt azért.170 Neumer Katalin ból fakadnak. amelyekkel anyanyelvünk révén már rendelkezünk – azaz elég. hogy ekkor dolgozták ki – nem utolsósorban annak az elsõ rémületnek a hatására. illetve hogy az idegen nyelvek tanulásának mennyiben kell az anyanyelvtanulás modelljét követni. S természetesen voltak olyanok. Ez utóbbi mellett szólván egy. mely szerint ha szavainkat tisztán és világosan akarjuk a dolgokra vonatkoztatni. akik szerint igen. vagy pedig az írást részesítették elõnyben. illetve szavainkhoz kapcsoljuk. hogy anyanyelvünket ténylegesen elsõre szóban kezdjük elsajátítani. Az. amennyiben tisztán és világosan akarjuk a tárgyakat megnevezni és gondolatainkat kifejezni. hogy ez is az egyedül követhetõ út. akkor a tárgyak jelenlétében (a tárgyra vonatkozó egyértelmû referencia segítségével) kell is õket elsajátítanunk. amelyek a nyelvtanulás követendõ módszereit taglalták. illetve az idegen nyelvek tanulását írásban vagy pedig szóban kell-e elkezdeni. azaz többek közt referenciái világosak a számunkra) a másikra. A második nyelv írásos elsajátítása mellett a realitás érvein túl – vagyis hogy sokszor nem az anyaországban. továbbá új olvasási szokások váltottak ki – szóbelinek és írásbelinek bináris oppozícióját olyan alapos- . hogy az anyanyelv. sõt. a 17–18. ha fordítunk az egyik nyelvrõl (amelyet már jól értünk. Ezért elegendõ. századot az tünteti ki ebben a történetben. hogy a második – idegen – nyelv tanulásának is ezt a modellt kell-e követnie. mindennapi cselekvéseinkbe és tárgyi környezetünkbe beágyazva. Ám az már nem feltétlenül az. hogy e fogalmakat milyen tárgyakkal kapcsoljuk össze. A 18. Ez utóbbi pedig csak szóban lehetséges – mondották –. századi munkák. században elterjedt érvre volt szokás hivatkozni. hogy ekkor már rendelkezésünkre állnak anyanyelvünk fogalmai. s amelyek szintúgy a nyelvhasználat zavaraihoz vezetnek. s voltak olyanok is. Vagy eszünkbe juthatnak azok a 17. s amelyek általános nyelvkoncepciójuk függvényében vagy a beszédet. ha az illetõ idegen nyelv szavait azokhoz a fogalmainkhoz. A kérdés ezek után csak az. hanem könyvbõl sajátítjuk el õket – többek közt arra hivatkoztak. Ezáltal egy univerzális nyelv – szemben a beszélt nyelvek homályosságával – tiszta és biztos ismeretekhez vezethet. akár elõnyben részesítendõk. amelyet a terjedõ alfabetizáció és literalizáció. illetve tudjuk.

az individualitást. hanem nagyon is sok szerzõnél. a filológiaitól a történetiig terjedõ elemzéseket nyújtott. az íráshoz az észtevékenységeket (az absztrakciós és ítélõképességet. az élet finom. hogy ez az oppozíció. hogy ne lettek volna olyan szerzõk. melyek együttesét a nyelv. Mint például a neves göttingeni klasszika-filológus. konceptualizálásához. századi gondolati hagyományt. illetve filozófiai problémák megfogalmazásához. illetve az ember „géniuszának” neveztek. Függetlenül attól. az õt kísérõ cselekvések és gesztusok adják jelentését. az ész által meg nem ragadható árnyalatait. tértõl és idõtõl független igazságokat rögzítvén – eltekint az élet élõ sokféleségétõl). melynek a mindenkori körülmények – s ezek közé tartozik a tárgyi környezet is. bár minden bizonnyal meghatározó trendjérõl szóltak. Mindeközben azonban nem tett mérvadó különbséget aközött. hogy az illetõ közlemény szóban – tehát a fent jellemzett gondolati . rögzített kifejezésmód és gondolkodás köthetõ. melyre többek közt referál –. messzemenõkig követve azt a hermeneutikai elvet. szilárd ismeretek és a világos. s mert – univerzális. Látható. a mindenkori konkrét szituáció nézõpontját fejezi ki). mert betûvé rögzült-fagyott. s nem jelentik azt. mint ami „halott” („halott”. hogy több szálon is kapcsolódott elméleti. megkülönböztetõ jegyeit. a beszéd pedig úgy. a nyelvek és az egyes ember individuális. addig a beszédnek. addig az ésszel fel nem fogható árnyalatok. a spontaneitást. akik kívül kerültek ezen a gondolati sodron. mert hajlékony és mozgékony. mint ami „élõ” („élõ”. az okoskodást és a szisztematikus gondolkodást) rendelték. amely szerint az íráshoz a tiszta. Emellett míg az írás – mint az univerzális ész letéteményese – kontextusfüggetlen. s a beszélõ személy vagy az illetõ természetes nyelv. a következtetést. Ebben a fogalmi hálóban jelenhetett meg az írás úgy. ha sokkal kifinomultabb formában is. mely szerint valamely közlemény jelentését a mindenkori környezetébõl bonthatjuk ki. Johann David Michaelis. a beszédhez pedig az ember cselekvõ-érzõ tulajdonságait. századi elméleti gondolkodás csak egyik. azaz egyediségével. Az imént mondottak természetesen a 18. az egyedi érzés és nézõpont a beszédben és a hozzárendelt környezetben. aki a Bibliától kezdve az arab irodalomig alapos. az oppozíció egyenest a filozófiai érvelés inherens részévé vált. hogy az idetartozó szerzõk inkább az írás vagy inkább a beszéd elõnyeit emelték-e ki.Vasa lecta et pretiosa 171 sággal és árnyaltsággal. mégpedig nem pusztán néhány. Ennélfogva míg az univerzális ész írásban realizálódhat. szemben a kimondott szó homályosságával és változékonyságával. de folytatja azt a 17.

század vége felé az egyik legnagyobb hatású vitának is. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. XVII–XVIII. századi vita kritikus pontjainak. hogy nem magukban. miközben egyre gyorsul. köt. továbbá hogy az olvasás lassan elnémul.) Az idézet a XVIII. Ez többek közt azzal is összefüggött. miközben a „társadalomban magában elhalnak az emberi hangok”. és még olvasás közben 1 Engelsing. . Herder ebben a vitában (s hasonló nézetet rajta kívül még sokan képviseltek) úgy látta. oldalán található. században nem használták. (Szerkesztette Bernhard Suphan. Herder fontos – és komoly elméleti hozadékot nyújtó – szereplõje volt a 18.und Unterschichten. Ezt a mulasztást Herder – aki a fenti oppozicionális szemléletmód egyik fõ képviselõje volt – erõsen a szemére is hányta.. In: Sämtliche Werke. Így „még leírva is élõ nyelv hangzott [tönete] […]. kötet 90–91. anélkül. mondhatnánk Engelsing kifejezésével – olvasnak.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann. és már csak „regények beszélnek és újságok”. 2 Herder. hanem hangosan olvastak és írtak. mint az extenzív és hangtalan olvasás szemben a korábbi intenzív és hangos olvasással. de elmélyülten – „intenzíven” – írtak és olvastak: csak azt. „író”.1 ám tartalmilag könnyen megfeleltethetõk az említett 18. magányossá válik. változatlan utánnyomása. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. amit érdemes volt. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. 182–215. „megzavart betûemberré” válnak. „a személyiségbe nyomott betûvé”. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Az embereken ilyenformán „könyvdüh” vesz erõt: habzsolva s egyre felszínesebben – „extenzíven”. hogy ténylegesen megemésztenék az olvasottakat. Ekképp teljesen a nyomtatott sajtó személytelen uralma alá kerülnek: e „nyomtatott Bábel”-ben valódi gondolatok helyett csak gondolatok nélküli „árnyékfogalmakat” sajátítanak el. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. abba egész személyiségüket helyezték. nevezetesen az „olvasási õrület” vitának is. Ezt a vitát többek közt olyan új olvasási szokások megjelenése robbantotta ki.2 Ezzel szemben – mondja Herder – a régi görögök csak keveset. amit pedig olvastak vagy írtak. vagy pedig írásban – azaz kontextus nélkül – hangzott-e el. hogy korában a könyvnyomtatás hatására egyre – és túlságosan is – növekszik a könyvek és folyóiratok száma. csak Rolf Engelsing honosította meg õket az 1970es években írott munkáiban. Az „extenzív” és az „intenzív” kifejezéseket ugyan ebben a vonatkozásban a 18.172 Neumer Katalin hagyomány szerint környezetbe ágyazottan –.

107–133. amely könnyûszerrel az imént ismertetett nézetek folytatásának tekinthetõ: a tökéletlen. . (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. hogy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspontot foglaljanak el.3 Egyedül a beszélt nyelv és – amennyiben olvasásról van szó – a felolvasással élõvé tett szöveg párosulhat világos gondolatokkal. ha élõk – élõvé pedig a hang teszi õket. illetve azzal szemben.. hogy a beszéd vagy az írás közül csak egyiket tüntessük ki. hogy a betûírás elõsegíti. Némely vonatkozásban épp az írásnak köszönték bizonyos emberi erõk és finom árnyalatok kifejlõdését. hanem „világosaknak és élõknek”. megmerevíti. Schriften zur Literatur. Fragmente. Ám ugyanez a Humboldt egy 1824-es akadémiai beszédében éppenséggel arra a gondolatra épít. In: Uõ: Gesammelte Schriften. A nyelv éppenséggel a betûírás hatására éri el azt a szervesen tagolt és finom összhangot. Ezzel Herder szembeszegül a Descartes óta hangoztatott követelménnyel: szerinte gondolatainknak nem „tisztának és világosaknak” kell lenniök. amely valamely nyelv géniuszát kiteszi: a nemzeti nyelv egészen új. 233. E szerint az elõadás szerint a nyelvre és a szellemre éppenséggel az írás hiányában jellemzõ az a monoton szabályosság.Vasa lecta et pretiosa 173 is látni és hallani voltak képesek”. finom árnyalatai kifejlõdjenek. hogy a nyelvnek mind a hangzásbeli. Így Humboldtnak van ugyan számos olyan kijelentése is. Ezzel az oppozicionális gondolkodásmóddal szemben. finomabb dimenzióit nyitja meg. illetve csak akkor lehetnek világosak.) 4 Humboldt. megöli. 1. de Gruyter 1968). s a szellem épp az írás révén válik mozgékonnyá és élénkké: a betûírás hatására sokszínûbbé és szabadabbá válik a gondolat.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. köt. s a sokszínû beszélt nyelvet börtönbe zárja. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . V . köt. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. század elején – amikor az új olvasási módok általánosabbá és megszokottabbá váltak – megkísérelték a romantikusok (mint például Coleridge és Wordsworth). amelyeket korábbi gondolkodók rendszerint a beszédhez rendeltek.4 3 Herder. már a 19. mind pedig a gondolati oldala differenciálódjék. s „a legszorosabb kapcsolatban van minden nemzet individuális nyelvi képességeivel/szerkezetével [Sprachanlage]”. halott betûrõl szól. (Szerkesztette Regine Otto. továbbá Schleiermacher vagy Humboldt a késõi munkáiban. amelyet a korábban említett szerzõk az írás számlájára írtak. mely az emberi gondolatok és érzések finom árnyalatait nem képes visszaadni.

Az elsõ idõszakból származik például Marcel Jousse könyve. amelyet a nyomtatott betû optikai hatása játszik. melyben arról a szereprõl beszél. Wittgenstein. – A 17–18. oldalon olvasható. amelyet Ogden és Richards 1923-ban megjelent The Meaning of Meaningjéhez írt. és amelyekre még ma is vissza szokás nyúlni. írás címû könyvemben mutattam be (Neumer Katalin [1998]: Gondolkodás. beszéd. Hajnal Istvánra vagy Balogh Józsefnek a hangos olvasásról szóló tanulmányaira. Mindketten negatív jelenségnek látták a beszélt nyelv hanyatlását. illetve a hangos olvasás kiszorulását. amelyet a vonatkozó szakirodalom még ma is kötelességszerûen idéz. 1929 és 1932 között írott feljegyzéseiben még többször említi õket. az olvasás elnémulását. Ha pedig csak magyar nyelven megjelent munkákra gondolunk. Budapest: Kávé Kiadó). akkor például Zolnai Bélának „A látható nyelv” címû 1926-ban publikált tanulmánya juthat eszünkbe. Ezzel együtt a szóbeliség kérdése s ezen belül az oppozicionális gondolkodásmód újra elõször a 20. akkor gondolhatunk Balázs Bélára. Ha csak magyar szerzõk olyan munkáit akarjuk említeni. vagy Nietzsche egyes munkáira. akinek munkái a homéroszi költészetet. írás. . században ne találnánk olyan szerzõt. De ehhez a korszakhoz tartozik Malinowskinak az az utószava is. amelyek idegen nyelven is megjelentek. század fent vázolt eszmetörténetét részletesebben Gondolkodás. aki számára beszéd és írás ellentéte alapvetõ volt: elég itt Adam Müllernek azokra az elõadásaira gondolni. amelyek a szóbeli stílus problémáját tematizálják. beszéd. Egy Jousse-szeli 1926-os találkozás is befolyásolta késõbbi kutatásaiban Milman Parryt. Vagy gondolhatunk Karácsony Sándoraz idézet a 119. illetve a délszláv guszlárok mûvészetét a szóbeliség–írásbeliség problémájának szemszögébõl tárgyalják. amely inkább kommentárokkal ellátott olyan idézetek monumentális gyûjteményének tekinthetõ. század húszas–harmincas éveiben. amelyeket 1812-ben tartott az ékesszólás hanyatlásáról. amely szintén ugyanebben az évben jelent meg. vagy Spengler fejtegetései az írás problémájáról A Nyugat alkonya második kötetében. A probléma Ausztria–Magyarország egykori területén egyébként is kiváltképp élõ volt.174 Neumer Katalin Mindez természetesen nem jelenti azt. hogy a 19. továbbá Hajdu Helga könyveire – megannyi olyan munka. akinek késõi írásaiban már nemigen jelenik meg explicit formában valamely közlés szóbeli vagy írásbeli mivolta releváns tényezõként. az utóbbi évtizedekben kezdett a szakirodalomban újra nagyobb teret hódítani. majd ismét a hatvanas évektõl kezdõdõen.

Míg az indogermán nyelvekre szerinte az alárendelõ. s legalábbis az 1929–1932-es évek Wittgensteinjáról is. a másik oldalon pedig a magyar nyelv és a magyar gondolkodásmód. A magyar nyelv e tulajdonságai jellemzik egyszersmind a magyar gondolkodásmódot is. Ugyanez mondható el például a fentebb említett Spenglerrõl s részben Malinowskiról is. Természetesen – csakúgy. absztraháló struktúrák és a szubjektivitás a jellemzõ. hanem az oppozíció két oldalán helyet foglaló jelzõket is. Ez utóbbiban Karácsony szerint a magyar nyelv (és gondolkodásmód) fölénye mutatkozik meg a papírhoz kötött és szisztematikusan gondolkodó indogermán nyelvekkel és gondolkodásmóddal szemben. elõször 1927 és 1930 között megjelent munkájának egyik vezérfonala a szóbeli–írásbeli megkülönböztetés. megõrizve annak nemcsak oppozicionális szemléletmódját. Érdemes észrevennünk. és mert számára az artikuláció. addig a magyar nyelvnek a mellérendelés. a magyar szakirodalom egyik központi témája volt. a „magyar társas lélek” között.Vasa lecta et pretiosa 175 nak azokra az 1920-as. Ezekben az írásokban Karácsony a konkréthoz kapcsolódó magyar észjárást. A magyar mindent. teszem azt. a szemléletesség. mint a korábbi idõszakokban már láttuk – . kiváltképp fontos – természeténél fogva a beszéddel. századi hagyományhoz. a konkrétság és az objektivitás a jellegzetes jegyei. de filológusként tartózkodik attól. hogy világnézeti-elméleti kérdéseket akár még csak érintsen is. nem pedig az írással kapcsolódik össze. Ezek a mûvek is mind a húszas–harmincas években íródtak. Thienemann Tivadar foglalkozott vele behatóan: Irodalomelméleti alapfogalmak címû. Az említett Balogh Józsefen és Hajdu Helgán kívül – az utóbbi egyébként hivatkozik is Baloghra – Hajdu pécsi mestere. úgy látszik. milyen erõteljesen nyúlnak vissza Karácsonynak ezek a fejtegetései az imént ismertetett 18. A szóbeliség–írásbeliség problémakörén belül a hangos olvasás. amirõl beszél. az intonáció és hogy testi megnyilvánulások kísérik. Sajátságos kapcsolatot lát az egyik oldalon az indogermán nyelvek és az indogermán gondolkodásmód. amelyek összegyûjtve A magyar észjárás címû kötetében jelentek meg 1939-ben. Viszont nehezen lenne ugyanez állítható. 1930-as években írott munkáira. más tárgyakhoz való viszonyában lát. akinek témaválasztása ugyan kapcsolódik a kortárs trendekhez. A magyar nyelv ezért írásban csak nehézkesen adható vissza. Hajdu Helgáról. illetve az élõ szóhoz kötõdõ magyar nyelvet a papíron gondolkodó absztrakt indogermán gondolkodással állítja szembe. A magyar nyelv – mivel társas természetû és konkrét.

kivált a nyolcvanas évek második felétõl kezdve. Bármennyire úgy gondolnánk is: egy. Havelockot. s így a szóbeli és írásbeli kommunikációs formák változatosságát sem. egymást kizáró bináris oppozíciókon alapuló érvelést hánytak a szemükre.176 Neumer Katalin ezt a „mintát” sem kötelezõ ezúttal sem követni. kritikai. melynek elõmunkálatai ugyan még a 20. A Torontói Iskola képviselõit aztán. ám jórészt azokon az elõadásokon alapul. az analízist és a gondolatok összehasonlítását. rendszerszerû gondolkodást. episztemológiai. ez a megkülönböztetés Horváth munkájában nem játszik lényeges szerepet. A szóbeliséggel–írásbeliséggel a 20. addig az írás kontempláló mûfaj. a tudás szerkezetét illetõ. Ongot és Jack Goodyt. amelyeket Horváth az 1920-as években tartott. illetve létrehozta – szemben a hagyományõrzõ. Az ellenérvek egyik legérdekesebb részét a hangos olvasásra vonatkozó kutatások közegében munkálták ki a kilencvenes években olyan . Úgy találták. század elsõ évtizedére nyúlnak vissza. Úgy véli. logikus. Walter J. közösségi szóbeli áthagyományozással – az individuális. valamint mentális változásokkal járt együtt: például lehetõvé tette. Ian Wattot. továbbá a kéziratos költészettõl – indító irodalomtörténet legalábbis nem kerülheti ki a szóbeli és írásbeli közlésformák kérdését. továbbá dichotomikus szemléletmódot. Ekkor kezd formálódni az ún. Míg a szóbeli közlés cselekvésjellegû szerintük. E szembeállításokban megint csak a korábban bemutatott 18. hogy ez a váltás alapvetõ társadalmi. racionális-érvelõ. Az iskola fõ képviselõi között Marshall McLuhan. a kezdetektõl – tehát a szóbeli. mely az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb elméletének tekinthetõ. század hatvanas éveitõl kezdtek újult erõvel foglalkozni a kutatók. Az utóbbi egy-két évtized magyarországi filozófiai irodalmából elsõsorban Nyíri Kristóf és Demeter Tamás írásaira utalhatunk itt. Harold Adams Innis és David Riesman nevét érdemes megemlítenünk. Elegendõ ehhez Thienemann könyvével szemben – mely a cím sugallata ellenére valójában irodalomtörténeti munka – Horváth Jánosnak A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû mûvére utalnunk. tágabb környezetébõl pedig Eric A. Ez az iskola lényegi jelentõséget tulajdonít a „kommunikációs technológiák” változásának. századi hagyomány folytatására ismerhetünk. hogy nem veszik figyelembe a hagyományozás és a kommunikáció formáinak sokféleségét. Torontói Iskola eszmerendszere is. ezen belül a szóbeliségrõl az írásbeliségre való váltásnak is. egyre élénkebben bírálták: többek közt technológiai determinizmust.

Ursula Schaefer pedig a vokalitás terminust – azt kifejezendõ.6 viszonyuk „a szóbeli és írásbeli összjátékaként”7 jellemezhetõ. Gieseke.] [2003]: Kép. [Elsõ kiadás: 1990. hogy maguk mennyire voltak olvasás-. mint Mary Carruthers. Beck. az elsajátítás „az egésznek az élménye test és szellem számára”. sem pedig az „írásbeli” kifejezések nem 5 Carruthers és Coleman vonatkozó írásaiból (Carruthers. Coleman. Michael (1998): Sinnenwandel.: Suhrkamp. beszéd.11 A hangos olvasás kultúrájára új kifejezést is javallottak – Joyce Coleman az auralitás. szinesztetikus érzékelés a jellemzõ rá. Carruthers 1996.5 Dennis Howard Green. . a szerzõk – függetlenül attól. Cambridge: Cambridge University Press) részletek olvashatók az általam szerkesztett Kép.]. 11 Wenzel 1995. München: C.Vasa lecta et pretiosa 177 szerzõk például. írás. hogy rá sem a „szóbeli”. The primary reception of German literature 800–1300. Budapest: Gondolat Kiadói Kör). illetve írástudók (a középkorban a kettõ még korántsem ugyanaz) – mûveiket nem maguk vetették papírra. hogy a kora középkori hangosan olvasó kultúrában beszéd és írás nem egymást kizáró alternatívák. 6 Wenzel. vagy pedig közönségnek tiszta artikulációval olvas-e fel. 10 Carruthers 1996. függetlenül attól. attól függõen.9 Szem és fül itt egyszerre játszik szerepet. beszéd. Ursula Schaefer és Horst Wenzel. 7 Green. 90. Nevezett szerzõk kutatásaikat a középkori hangos olvasásra és írásra összpontosították.10 A középkori írásbeliség emellett még egy értelemben is multiszenzoriális: az írottak elsajátításába még minden érzék bevonódik. és csak a kettejük aránya változó. 5. A kora középkori írásbeliség ekképp sokkal inkább bimediálisnak nevezhetõ. Kulturwandel. illetve „multiszenzoriális”8 – az audiovizuális. Az említett kutatók arra az eredményre jutottak. A study of memory in medieval culture. írás címû kötetben (Neumer Katalin [szerk. 317. hogy valaki magának olvas-e (amikor is gyakorta csak maga elé mormolja a szöveget). hanem egymást kölcsönösen erõsítik és kiegészítik. hanem diktálták. Schrift und Bild. 238. 8 Wenzel 1995. 9 Wenzel 1995. 32. Frankfurt/M. Mary [1996]: The book of memory. Sprachwandel. Horst (1995): Hören und Sehen. 230. hogy valaki csak magának vagy pedig másoknak olvasott. 209–243. Cambridge: Cambridge University Press. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. Joyce Coleman. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. A kora középkorban ugyanis az olvasás gyakorlata többnyire a hangos felolvasás volt. Joyce [1996]: Public reading and reading public in late medieval England and France. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. Cambridge: Cambridge University Press. 223–224. H.

melynek két.14 Emellett a szövegeket a közös olvasás folyamán volt szokás feldolgozni. Mégis felolvasáskor egyfelõl írásban rögzített szöveg állt rendelkezésre. egymást kizáró pólusa a Torontói Iskola módjára definiált „írásbeli” és „szóbeli” volna. 14 I. külsõ társadalmi kontroll nélkül történt – amit pedig „írásbeli” vonásnak vehetünk. hanem ehelyett szóbelinek és írásbelinek bonyolult összhatásáról és együttmûködésérõl van szó. és a felolvasót korábbi részekhez visszalapoztatni. amelynek során a felolvasást kommentá12 Coleman 1996. vagy pedig egyenest a közönség kimondott óhajait követte. 221. Másfelõl azonban ezt a szöveget a felolvasó módosította azáltal. illetve ezt szolgálhatta. de ugyanezt megtehette a hallgatók kérésére is. hogy – mondhatni. Így szerintük a hangos olvasás és írás mintegy „szóbelinek” is tekinthetõ. interpretálni és elsajátítani-bensõvé tenni. sem pedig nem csakis a tradíció elõírta ismereteket és normákat rögzítette. Ezek az eljárások ugyanis épp arról tanúskodnak.178 Neumer Katalin alkalmazhatók adekvátan.12 A nyilvános kontroll ugyan felfogható a szóbeliség jegyeként is. sõt. hogy sok ma modernnek tartott és az íráshoz kötött mûvelet lehetséges volt felolvasás közben is: nemcsak lehetséges volt szöveghelyeket átugrani. Így például a felolvasó maga is dönthetett bizonyos szövegrészek elhagyásáról. 13 I. 97. m. „szóbeli módon” – alkalmazkodott a pillanatnyi szituációhoz. amit a Torontói Iskola „írásbelinek” szokott nevezni – érvel az ellenzék. Ám a felolvasás természetszerûleg társadalmi kontrollt is jelentett – s ezt a jegyet a Torontói Iskola megint a „szóbeliség” számlájára írta –. A közös olvasás stimuláló aktivitásnak számított. illetve diktálta – miként pedig sematikusan várnánk. s hogy nem írható le olyan fogalmi hálóban.13 Emellett a hangos olvasás-felolvasás sem nem volt antiintellektuális. hanem lehetséges volt elfelejtett részekre visszakérdezni is. A másik oldalon azonban a szövegek memorizáló elsajátítása a kora középkorban már magányosan. mint az egyéb – szóbeli – nyelvi cselekvések. . mint a cselekvések általában is. mind pedig a közönséget a felolvasó. Elõször is finom és rafinált szociabilitással kapcsolódhatott össze. elsõre szóbelinek tûnõ szövegmanipulációk révén a felolvasás közelít ahhoz is. m. mégpedig két értelemben: mind a felolvasót ellenõrizte a közönség. ám épp az imént említett. amennyiben még hasonló módon viseli a cselekvés jegyeit. 67.

Az utóbbiakra még minden intellektust fejlesztõ voltuk mellett is mondhatnánk. amely legalább egy tiszteletlábjegyzet erejéig Baloghot ne említené meg. a másodikat pedig – mely az elsõhöz fûzött hozzá kiegészítõ adatokat – 1926-ban „A hangos olvasás és írás. Ágostonról szóló magyar nyel- 15 I. Ezt teszik a hangos olvasás fent említett kutatói is. vagyis hogy kizárólag az imént említett német nyelvû tanulmányra támaszkodnak. Ám az egyszerû hivatkozásnál a mai irodalom mégsem igen megy tovább. .« Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez”. Még ugyanebben az évben megjelentetett egy német változatot is „»Voces paginarum. a szóbeliségtõl az írásbeliség felé tartó evolúciós-értékesülési folyamatot. Ebben a két magyar tanulmány eredményeit foglalta össze. illetve arról. Ennek egyik oka nyilván a vizsgált szövegkorpusz szûkössége. 139. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához” címmel. Ám a közös felolvasást meditációval is megszakították – azaz azzal. Természetszerûleg nem vehetik figyelembe Balogh Vasa lecta et pretiosa címû. vagyis mint olyan. 135. Valójában nemigen akad olyan. a tárgykörbe tartozó mai munka.Vasa lecta et pretiosa 179 rokkal. m. sokszor az eredeti megjelenéshez képest karakterisztikusabban is fogalmazva. S még ma sem az: azóta is hivatkozik rá a vonatkozó nemzetközi irodalom. 96. Balogh elgondolásainak behatóbb elemzése hiányzik. melynek telosza az írásbeliség gyõzelme. „»Voces paginarum. pontosabban a hangos olvasás történetérõl két magyar nyelvû tanulmányt publikált: az elsõt 1921-ben.15 Ennélfogva elhibázott az.« Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens” címmel. ami legalábbis arról tanúskodik. hogy magukba mélyedve elgondolkodtak az olvasottakon. ami a beszélgetésben elhangzott. BALOGH JÓZSEF A HANGOS OLVASÁSRÓL Balogh József közvetlenül a hangos olvasásról. hogy Balogh munkája a kortárs filológia szemében nem volt jelentéktelen. hogy a kritikai-továbbgondoló reflexió mellett a gondolatok külsõ kontrollját is jelentette. vitával szakították félbe. ahogyan a Torontói Iskola a kommunikációs formák fejlõdését szokásosan leírja. Ugyanez a német változat egy évre rá külön kötetecske formájában is megjelent.

oldalán a „(legjobb esetben képzõmûvészetté vált). Balogh 1926a. úgy tûnik. (82) 1: 84–109 és (82) 2: 202–240. Önként” szavak után egy mintegy egyoldalas rész – mely többek közt a humanizmus felélesztette hangos olvasásra és a könyvnyomtatásra vonatkozó eszmefuttatásokat tartalmazta – sajnos kimaradt. Budapest: Franklin Társulat kiadása. 29–30 [129–130]. fontos volt a számára. mind pedig a német változata olyan szöveghelyeket vonultat fel.180 Neumer Katalin vû könyvecskéjét 1918-ból. „mely az emberi szót ólombetûbe temeti és devalválja. Ettõl a tanulmány vége tér el. korunk zsurnalizmusával. hogy valaki magában. közerkölcsön. amelyek arról tanúskodnak. mely az emberi szónak még életet. 29 [130]. amely pedig kiváltképp megvilágító erejû. kivételnek számított. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. Mindezek hatására elhal „az emberi gondolatnak.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. Ennélfogva e mûben Balogh egyéb. In: Philologus. s így elméleti. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. diktáló-.) 17 Balogh 1921. ám éppen ezt az utolsó részt nemhogy elhagyta volna. hogy az ókorban elsõsorban hangosan olvastak. közmûveltségen”17 – imigyen helyezi el Balogh más összefüggésben is a sajtó determinisztikus. megjelent a könyvnyomtatás. némán olvasott. a felolvasást. „hangot és individualitást adott. Bármennyire szaktudós. 237–238.) 237–238. esetleg világnézeti meggyõzõdései jobbára csak széljegyzetekben jutnak kifejezésre. értékké avatta”. másfelõl az ún. az „Augustins »alter und neuer Stil«” címû 1926-os írás pedig elkerüli a figyelmüket. Kiváltképp tanúskodik errõl ugyanennek a tanulmánynak a német változata: jóllehet. hogy a gyors és hangtalan olvasás mind jobban terjedt. . amely annak következményeképp alakult ki. filológus volt is Balogh. s az. [Ekképp n]apjaink h o l t betûjét méltán követi nyomon az élettelen n é m a olvasás. majd „[e]gyfelõl az író-. ami individuális. 1927. itt Balogh több helyütt tömörítette a magyar változatot.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. ahol Balogh arról a mechanizálódásról és felszínességrõl ír. közlekedési eszközök közé sorolt táviró és távbeszélõ” és a „mozgófénykép”. Balogh szembeállítja az ókori retorikát. (A Hangzó oldalak kötet 129. a szónak mélyén mindaz. A mindenki által idézett Voces paginarum elsõdlegesen filológiai tényfeltáró munka: mind a magyar. a beszélõgépek. hogy ezeknek a történetfilozófiai-világnézeti elgondolásainak hangot adjon.”16 A sajtó „félelmetes szervezetével uralkodik a közvéleményen. hanem néhány sorral még ki is 16 Balogh József (1921): „Voces paginarum. humanisztikus és mûvészi érték volt”. az individualitást kiölõ hatásait.

„egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. a velük együtt járó néma olvasást írja le. az új elektronikus médiumok okozta mechanizálódást.Vasa lecta et pretiosa 181 bõvítette18 – s tette ezt annak ellenére. (3) 4: 351–367. továbbá német nyelvû tanulmányában – melyek további elemzésem középpontjában fognak állni – épp azon a döntõ ponton. In: Die Antike. azt emeli ki. mondhatni. párhuzamos egy másikkal. hogy írása a Philologus címû szakfolyóiratban jelent meg. Hogy Balogh ezt a hagyományt mennyire ismerte alaposan. abban az idõben még nem érdeklõdött a kérdés iránt. tehát az ismert locusnál: „ Vedd és olvasd!”. hogy Balogh „élõ–holt”. mert Ágoston maga mélyen. illetve õket az antik és humanista hangos olvasással állítja szembe. századi vonulat folytatásaként értelmezhetjük.” Szent Ágoston konfessziói.20 Így az a folyamat.19 Annál erõsebben támaszkodik viszont Nietzschére. Amikor pedig a könyvnyomtatást. ennek a kultusznak a tárgya s eszköze: a s z ó ”. s maga is neves szónok volt. Pál levelét magában olvassa. nevezetesen a „szép szóval” folytatott harcával. . 11 [30]. amíg megtér a kereszténységhez. 237–238. itt 39 [151]. hogy Ágoston a kezébe vett bibliai szöveget. bár valamilyen alapmûveltség szintjén nem zárható ki – hiszen humán iskolákat kijárt filológussal van dolgunk. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. Balogh 1926a. 19 Balogh 1921. individuális–determinisztikus szembeállításai megint csak 18. Nem elképzelhetetlen. meglepõen hasonlókat mond. századból csak Wielandra és a 19. Továbbmenve: Balogh az Ágostonról szóló magyar nyelvû könyvecskéjében. vö. „A »szép szó« (verba composita)”. Másodszor pedig azért jelentõs. Ennek a ténynek részben annak fényében van jelentõsége. amely ellen Ágos- 18 Balogh 1926a. akinek elgondolásait kétségkívül e 18. Vegyük észre. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. 25–39. század elejérõl Adam Müllerre utal. az újságírást. In: Magyar Nyelv. 85. s így nem is figyelt fel a megfelelõ szöveghelyekre. mint amiket korábban Herdertõl hallottunk. hogy Ágoston korában olvasni fõként hangosan volt szokás. itt 360. bensõleg kötõdött kora retorikai kultúrájához. 20 Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa.. 3 [88]. Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. amikor Ágoston megtér. századi toposzokat elevenítenek fel. hogy ha valamikor voltak is a kezében a vonatkozó munkák. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. Mindenesetre írásaiban a 18. kérdéses.

vö. 360.26 Nehezen lenne védhetõ.”24 Balogh értelmezésében a rétor szakít itt – talán életében elõször – életelemével. vagyis arra. hogy maga az olvasásmód nem volt annyira rendkívüli. hogy az a keresztényi. akitõl pedig a néma olvasás olyannyira idegen volt. Balogh 1926c. amelyek Ambrus püspököt írják le. hogy Balogh itt és az 21 Balogh 1926c. a hanggal. 4–5 [89–90]. hogy valójában Ambrus esetében sem teljesen néma olvasással van dolgunk: a „tacitus” szó csak a meditációra utal. hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelõ szokás szakad meg folytonosságában. 23 Balogh 1918. a hangosan olvasott szóról. Balogh 1926a. ahogyan Ágoston a hagyományos irodalmi mûveltségtõl fokozatosan elszakad”. vö. 26 Balogh 1921. 170 skk. mûvészi tehetségével és írói törekvésével”. 26 [133–134]. és [amelyrõl] a kereszténység soha nem mulasztja el hangsúlyozni. Balogh 1926b. hogy Ambrus környezete nem azon csodálkozik. amikor szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit n é m á n olvassa. 11 [30]. amellyel szokásosan csak az olvasásra-felolvasásra és a szöveg grammatikai.22 „Nemcsak egy mélyen – mûveltségében és ízlésében – gyökerezõ ideál rítusa. m. amint hasonlóképp magába mélyedve. A találkozás Ambrussal szintén fontos stádium abban a folyamatban. hangtalanul olvas. Ebbõl arra következtet.25 Ezen a ponton érdemes visszatérnünk egy pillanatra a Voces paginarumra is. 3–4. Balogh 1918. hirtelen lemond az antik retorika õsjegyérõl. mely Ágostont a megtérésig viszi. a forma antik kultusza. ha egyedül a tartalom iránt van érzékünk”. Ezért kap a „tolle lege” említett jelenete „bizonyos szimbolikus jelentést is abban. 24 Balogh 1926c. 25 Balogh 1918.182 Neumer Katalin ton hadakozik: az „antik retorika. és amin környezete csodálkozik. hogy valamely szöveget bensõleg elsajátítunk-megemésztünk – szemben a „lectio” kifejezéssel. Itt ugyanis Balogh foglalkozik a Vallomások azon mondataival is. . 22 I. hogy másképp soha nem olvasott.21 A „szép szó” – mivel a szónokláshoz kötött – összekapcsolódik az emberi hanggal.). 352. ahogyan a püspök olvas. antik-irodalmi stílus. 11–12 [30–31]. 11 [30]. – Carruthers a Vallomások e helyérõl szólva – a szokásos értelmezésekkel szemben – többek közt azt emeli ki. 360.. […] A tökéletesült forma – a l’art pour l’art – [mely] éles ellentétben áll a »tartalommal«. Így a „szép szó […] egyjelentésû […] Ágoston »régi stílusával«. hanem azon. históriai stb. megértésére utaltak (Carruthers 1996.”23 „Ágoston. Második lépésben – számos antik és középkori párhuzamos szöveghely felvonultatásával – azt mutatja ki. retorikai. 360. hogy soha nem tett másként. csak az.

18 [37] – Balogh itt a „vinum erroris” kifejezést mint „hazugság borát” adja vissza. Értelmezésem kiindulópontja: a szavak. valójában azonban. 27 Ezt teszi Demeter Tamás bevezetõjében (Demeter Tamás [szerk. drága edények”.28 Ez a passzus bizonyos feszültségben áll azzal is. másfelõl azonban ellentétesek is velük. ütleg járta”.Vasa lecta et pretiosa 183 imént idézett helyeken – miközben magának a megtérésnek érezhetõen pozitív értéket tulajdonít – a hangtalan olvasást elítélõleg ábrázolná. amelyekre már a kötet címe is utal. ha az általuk kifejezett tartalommal szemben másodlagosak? A választ erre a kérdésre Baloghnak. hogy a hangos és a hangtalan olvasást egymással szembeállítják. mint szakítás a múlt retorikájával. Budapest: Kávé Kiadó). mondhatni. hanem a hazugság borát vádolom. Az Ágoston-elemzések e pontjai ugyan egyfelõl folytatják is a Voces paginarum korábban idézett utolsó passzusait annyiban. döntõ az egész Ágoston-tanulmány interpretációja szempontjából. ezek elõképeként értelmezzük õket27 – azaz hogy olyan folyamatot lássunk itt. amelyet ittas tanítóink ez edényekbõl innunk adtak. hanem Ágoston egész fejlõdését tekintjük. az értõ filológusnak aprólékos. illetve értelmezésük ekképp külön hangsúlyt kap.] [2001]: Hangzó oldalak. e válogatott. s melyek. A „tolle lege” megtérési jelenete bármennyire úgy tûnik is fel egyszersmind. ahogyan Ágoston megtérésének útja elsõ megközelítésben – s Balogh szavai szerint is – leírható. ha nemcsak ezt a pontot ragadjuk ki. hiszen a Voces paginarumban – szemben ezekkel az Ágostonról szóló részekkel – a hangos olvasás egyértelmû értékként jelent meg. drága edények ellen. esetleg a hangos olvasás világából az írásbeliség vagy a hangtalan olvasás világának gyõzelme felé visz. Akárhogy is. amely a szóbeliség. A „vasa lecta et pretiosa” [válogatott és drága edények] fordulat ugyanis egy Ágoston-idézetbõl származik. szövegszerû. ám mégis a tárgytól ihletett elemzéseibõl kaphatjuk meg. tartalom nélkülivé vált mûvészetétõl a Biblia tartalomra koncentráló egyszerû nyelve felé. Voces paginarum. bonyolultabb képet mutat. Hogyan is lehetnek mármost a szavak „válogatott. Valójában azonban a Vasa lecta et pretiosa ennél sokkalta árnyaltabb. melyben a „szavak” metaforájaként szerepel: „nem emelek vádat a s z a v a k ellen. pusztán formai. s ha nem ittuk meg. a Vallomások e helyeire vonatkozó Balogh-passzusok kínálják. hogy a késõbbi Torontói Iskola tanításainak fényében. nevezetesen mint eltávolodás az antik retorika l’art pour l’art. . 28 Balogh 1918.

367. tehát egyszerû énekekre. de egyszersmind a latin prózának legnagyobb.30 Vagy ugyanez a gondolat a magyar Ágoston-könyvecske szavaival: Ágoston „stiláris normáival. a bizonytalanra szavakat találni. 19 [39]. Allegorikus Biblia-interpretációt nyújtván azt sugallja: a Biblia együgyûsége csak látszat.”31 Ezért még ha a régi formákat a „teljesen új tartalom” átalakítja is. Hogy a fent említett stiláris »felszabadítás« a régi formák teljes kihasználásával s új elemek szinte zökkenõ nélkül való beolvasztásával történt. m. mennyire organikus eleme ez a könyv az a n t i k stilus fejlõdésének. ami régrõl fennmaradt. „teljesen fokozatosan” történik. mutatja. és a zsoltárok verseit elszavalni. a Biblia és az Ambrus-féle himnuszok metszéspontjában helyezkedik el. 354. 32 Balogh 1926c. belsõ lelki rezdülésekre. a rétor: vágya a világ elé kiállni. és 362 skk. m. Még ha ezen a talajon kell is – mindennek ellenére – ama új nyelvnek keletkeznie. 352. legönállóbb és egyik legtudatosabban mûvészi alkotása is”. . egyedül áll az antik stiláris formák történetében – „a római irodalom fejlõdésének szélsõ határköve. hogy a szavakat keresnünk kell. Mint oly sokszor a történelmi folyamatoknál. 364. Tertullianus. a hangzó szóra való utalásokkal.29 sõt akár „minden a régiben [is] látszik maradni: [Ágoston] nyelve és stílusa továbbra is a cicerói normák és ideálok szilárd sínein mozog.34 Ez a könyv az elsõ lélektörténet a latin prózában: megpróbál a finom. 31 Balogh 1918. az új itt sem puszta újításvágynak köszönheti létrejöttét. amely a cicerói formákhoz lassan hozzásimul. esztetikai meggyõzõdésével.32 Balogh értelmezésében ennélfogva a Vallomásokat – ezt a retorikus könyvet – meg kell tanulni retorikusan olvasni:33 a könyv szerinte valójában Cicero.184 Neumer Katalin akkor a végeredmény kompromisszum. ez a nyelv akkor is biztosan nem a stiláris újítás döntésébõl fakad. Ezzel egyidejûleg azonban teli van zsoltárutalásokkal. 30 I. 34 Balogh 1918. vagy az 29 Balogh 1926c. mégpedig kardinális helyeken. ez akkor is „belülrõl”. s ekképp az elsõ megfogalmazását nyújtja annak. Emellett Ágostonban újra meg újra felébred. és alig észrevehetõen összekapcsolódik azzal. 33 I. Sokkal inkább a Biblia az. egész mûveltségével az a n t i k r e t o r i k a világában él. hanem a többé-kevésbé organikus növekedés csendes folyamatának”. 21 [40].

16–17 [35–36].Vasa lecta et pretiosa 185 eksztázis órájában Dávid negyedik zsoltárát magamagának elszavalni. Balogh szemében Ágoston könyve nem lehetne annyira mûvészi. 39 I. 37 Balogh 1918. melyben a végsõ szó mégis a hangé. m. azonnal érezzük. Bármennyire írásban tudatosan kimunkált finom artisztikumról van is szó. m.”40 Ezt a formát új tartalommal – a Biblia. m. tudatosan megírt. Trója égésével vagy Creusa árnyával«?”39 – bármennyire így lenne is. . Így valószínûleg sokkal inkább finom költõi eszközökkel. egyszersmind azonban hangra orientált szövegrõl (textusról. szövedékrõl) beszél. fohásszal. az interjekciók biztosítják. 44 [67]. 26 [45]. az öröm és a bánat „ezer apró interjekciójának szálai hálózzák be”35 a szöveget. A Vallomások maga úgyszólván dialógus Istennel: minden könyve imával. amoris tui egyértékû elemek. s bármennyire „merõben haszontalanok” is „az ott tanult dolgok”: „mit is kezdjen a gyermek a mitológia és a mondák ezer apró együgyûségével. 40 I. 38 „Ha figyelmesen és a mondatritmusra ügyelve f e n n h a n g o n elolvassuk a fejezet bekezdõ részletét – mondja egy helyütt –. A könyv a latin prózában új zenei. ha nem a hangra hallgatva született volna. 361. A mû egységét Isten megszólításai. 13 [32]. árulnak”. a »katonákkal megrakott falóval. De azt sem lehetne mondani. a kétség és a bizonyosság. s még kevésbé elnémuló szöveggel van dolgunk. a formája nem. invocatióval kezdõdik. s kettõ kivételével himnusszal és hálaimával végzõdik. s amelyben beszéd és írás ezzel együtt sem egymást legyõzni akarja.” I. a keresztény erkölcs tartalmával kell megtölteni. Ágoston mégis képes „distingvál[ni]”: „ennek a mûveltségnek csak a lényege érett meg a pusztulásra. Így a retorika bármennyire is „uentosa professio [kérkedõ hivatás]. 35 I. mundinis loquacitatis. m. 43–47 [65–71]. rímes és ritmikus stílust valósít meg: szövege a próza és a vers határán áll. 17 [37]. […] s így itt »amor dei erga homines«-rõl szó sincs. aki a Vallomások e sajátosságára konkrét szövegértelmezései során igen finoman támaszkodik is. amelyet a szószátyárság vásárán.38 Ezeken a helyeken Balogh leírásában biztosan nem egy kifejezetten írásbeli. a kérések és kérdések. 46 [70]. 36 I.36 Valójában „az egész könyv a h a l l g a t ó számára íródott és zenei hatásokra számít”37 – vonja le a következtetést Balogh. hogy szóbeli és írásbeli „heroikus küzdelmét” ábrázolná. Balogh 1926c. hogy az anem te és a köv. m.

19 [38]. amellyel belõlük még gyermekként itatták.186 Neumer Katalin A retorikai hagyomány megõrzése magyarázza Balogh tanulmányának a címét is. hanem csak „a hazugság borát”. 49 Balogh 1918. m. a retorikai formának is megadja rangját. 44 Balogh 1918. hagyományos formák szeretete új morális és intellektuális értékekkel fonódott össze. 46 I. és azt is. „a »szép szó« a pogányok számára [pusztán] öncél volt. Balogh 1926c.”48 Ágoston „mindenütt csak az é l e t r õ l tud” – szemben a középkori misztikusokkal (akiknek pedig elõfutára). . m. 364.”45 A szavak jelentõségének elfogadása tágabb kontextusban is megkapja Baloghnál a jelentését: szerinte ugyanis Ágoston számára – szemben a középkor aszkézisével – a földi városnak is megvannak az értékei. amely az ékesszólás köntösében lelkünket elgyönyörködteti”. e „drága edényeket” támadja Ágoston. 19 [38].47 „Ez a humanista búcsúja a pompázatos világtól. 365.49 Nos. 354. A merõben új tartalom addig feszegette a régi formákat. m.43 melyek így „új tartalmukkal új fényt és színt is kap[n]ak”. 366. Balogh 1926c. 366. 51 I. 365–366. a szónoki stílus szépségeit szabadon csodálja. 18 [37]. míg ezek hozzáidomultak. s nyíltan átadja magát ennek a „félpogány” testi élvezetnek.42 E drága edényeket õ a hazugság bora helyett az igazság új borával tölti meg.41 Ezért nem a szavakat. a természet és technika” vonul el „tarka sorban az aggastyán szeme elõtt”46 – a „sokféle. 19 [39]. 364. 45 Balogh 1918. 42 I. A Civitas dei végén „ember és világmindenség. 47 Balogh 1918. Jóllehet. 43 Balogh 1918. akik elõtt „a h a l á l lebeg”.50 Amikor Ágoston az öregség bölcsességében életét tudatosan átgondolja és rendezi. Balogh 1926c. 50 I. 48 Balogh 1926c.44 „Ebben a nyughatatlan lélekben a régi. akkor ebben a rendben már képes rá. 56 [83]. hogy lelki üdvét veszélyeztetné. hogy egykori ideáljának. miért nem vádolja a szavakat. a keresztények számára [azonban] eszköz lesz”. 354. 365. 57 [84].51 Nem ne- 41 Balogh 1926c. Balogh 1926c. 18 [37]. m. e földi városban van helye a szavaknak is: a szó „a közlés és érvelés eszköze. változatos és hatalmas élet”. hogy anélkül. Az aggkor szélsõségektõl ment lelki kiegyensúlyozottságában már újra megteheti.

s ezen a ponton tûnhetik is úgy. Ez az általános bölcsesség egybecseng egy konkrét belátással is: azzal. hogy elsõsorban a szövegekre hallgat. hogy kutatásait kezdettõl fogva inspirálták Nietzsche eszméi. sem pedig egy teleologikus evolúciós folyamatban nem helyezték el õket. hogy hanggá váljanak. nem egymást kizáró alternatívák. hogy az utóbbi kettõt nem látták egymással sem élesen szembenállónak. szintén évekkel korábbi anyaggyûjtésre támaszkodva. s végül hogy világnézeti-történetfilozófiai okokból maga is a hangzó szót részesítette elõnyben – s ilyes nézetek könnyen fogalmazódnak meg a hagyományos dichotomikus szembeállításokat felhasználva. még egy tanulság kiolvasható: meglehet. S ez az a pont. Meglehet. hogy a húszas évek trendjeinek hatását semlegesíthette viszont az.Vasa lecta et pretiosa 187 héz belelátnunk az idõs Ágostonba Baloghot. hogy a hangos és a néma olvasás-írás nem feltétlenül egymás ellentettjei. hogy egy ilyen gondolkodásmód irányába több tényezõ is hajthatta volna: így a húszas évek elméleti trendjei. hogy mondandóját mégis az új trendek szerint fogalmazza meg. 1913-tól gyûjtötte a hangos olvasásra vonatkozó adalékait. Ekképp maguk is azt példázzák. hogy ez a harc az egyikkel való radikális szakítás eredményeképp a másik gyõzelmével végzõdik. Ám ezeket a mûveit az 1926-os német megjelenések számára átdolgozta. Ehelyett azonban a német Ágoston-tanulmányban a két világ közötti „kompromisszum” a korábbihoz képest még nagyobb hangsúlyt is kapott és explicitebb formát öltött. amelyek a hangos olvasás kultúráját a szóbeli és írásbeli közötti mezsgyén akképp helyezték el. két világ vagy két stílus „küzdelmérõl”. hogy a két kommunikációs forma békésen együtt élhet és egymást támogathatja. Ekképp Balogh szövegelemzéseiben eltávolodik a bináris oppozíciókban való gondolkodástól. az. ahol Balogh azokat az 1990-es évektõl kezdõdõ kutatásokat elõlegezi. Balogh filosz volta a magyarázat minderre: az. a szép szót szeretõ filológust és a szélsõségektõl magát bölcsen elhatároló embert. Az Ágoston-szövegek maguk törekszenek írásban megfogalmazódva – mely tényezõt nem lehet eliminálni – arra. Abból a leírásból. Eközben könnyen megeshetett volna. bizonyos fordulópontokon beszélhetünk „harcról”. amelyet Balogh Ágostonról nyújt. annak ellenére. Ám eme idõpont – a váltás – elmúltával „a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba”: az egyes elemek egymáshoz simulva békén megférnek egymással. Ágoston-könyvecskéje is még 1918-ban jelent meg. Mondhatnók. hogy Balogh már jóval korábban. egymást kiegészítve kölcsönösen támogathatják egymást. . persze.

és (82) 2: 202–240. kizárnak bizonyos elgondolásokat mint nem gondolhatókat.” Szent Ágoston konfessziói. In: Die Antike. Sajnos.) Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. Voces paginarum. In: Philologus. Balogh József (1921): „Voces paginarum. (B) Egyéb irodalom Balázs. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. Wien–Leipzig: Deutsch-Österreichischer Verlag. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. ám nem szabják meg egyértelmûen azt. ha nem is különösebben újszerû összefüggést is mutat. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. Budapest: Franklin Társulat kiadása. In: Magyar Nyelv. szögletes zárójelben megadom az új kiadás oldalszámait is.188 Neumer Katalin S végül ez a történet még egy másik. . Mivel azonban a posztumusz kiadás könnyebben hozzáférhetõ. (82) 1: 84–109. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. 1927. (3) 4: 351–367. Ez a kötet a fenti írásokból a három magyar nyelvût tartalmazza. (A tanulmány szövegét 2002 novemberében zártam le. ami gondolható. Ettõl csak egyetlen hivatkozásnál térek el: megemlítem az általam szerkesztett Kép. A mostani megjelenéshez az azóta megjelent irodalmat már nem vettem figyelembe. beszéd. amelyet már eddig is több példán szemléltettünk: ugyan megrajzolhatjuk egy-egy korszak jellegzetes gondolati trendjeit.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez.) IRODALOM (A) Balogh József mûvei (a) életében megjelent munkái Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. e kiadás szövegei olyannyira – sokszor értelemzavaróan – hibásak. mely több olyan munkából tartalmaz részleteket. „paradigmáit”. ám ezek a keretek nem mindenekfelett determinatívak – meglehet. (b) posztumusz szövegkiadás Demeter Tamás (szerk.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens.) (2001): Hangzó oldalak. melyet írásomban tárgyalok. Budapest: Kávé Kiadó. Béla (1924): Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films. 25–39. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. hogy írásomban a Balogh életében megjelent szövegközlésekre hivatkozom. írás címû válogatást.

B.Vasa lecta et pretiosa 189 Carruthers. köt. Humboldt.) Herder.) Malinowski. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. V . (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben.) Horváth János (1976): A magyar irodalom fejlõdéstörténete. Lesergeschichte in Deutschland 1500–1800. Green.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann XVII–XVIII. (Elsõ megjelenés: Archives de Philosophie. Frankfurt/M. Neumer Katalin (1998): Gondolkodás. The collected papers of Milman Parry. Engelsing. 1. Stuttgart: J. C. változatlan utánnyomása. Herder. (Szerkesztette Adam Parry. beszéd. Hajdu.) Hajnal. In: Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles). Sprachwandel. Ursula (1992): Vokalität.) Leipzig: Alfred Kröner. The primary reception of German literature 800–1300. írás. Jousse. (Elsõ kiadás: 1923. (Szerkesztette Bernhard Suphan. (Szerkesztette Regine Otto. (Az 1878-as berlini kiadás 3.) Müller. Budapest: Magvetõ. Etienne (1934): Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. Mary J. Cambridge: Cambridge University Press. Cambridge: Cambridge University Press. Parry. Adam (1967): Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. Pécs–Fünfkirchen: Verlagsanstalt Danubia. Marcel (1981): Le style oral rythmique et mnémotechnique chez les verbo-moteurs. Joyce (1996): Public reading and reading public in late medieval England and France. Paris: Foundation Marcel Jousse. Schaefer. 296–336. (Elsõ kiadás: 1939. A study of memory in medieval culture. In: Ogden. Bonset 1967. Leipzig.und Unterschichten. Milman (1971): The making of Homeric verse.) Coleman. (Utánnyomás: Amsterdam: E.–Richards. Bronislaw (1956): The problem of meaning in primitive languages.) Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Metzlersche Verlagsbuchhandlung. (Werke. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 112–154. Michael (1998): Sinnenwandel. Gieseke. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . I. Budapest: Kávé Kiadó. 1925/2. 3–64. köt. Mit einem Essay und einem Nachwort von Walter Jens.: The Meaning of Meaning. Altenglische Dichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. A study of the influence of language upon thought and of the society of symbolism. Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte.) (2003): Kép. írás. Neumer Katalin (szerk. . Friedrich (1912): Philologica II. 1–240. Rhetorik und Rhythmik. köt. 107–133. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. Engelsing.. beszéd.: Suhrkamp. Hajdu Helga (1931): Lesen und Schreiben im Spätmittelalter. Rolf (1974): Der Bürger als Leser. Schriften zur Literatur. Fragmente. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. Wilhelm von: Gesammelte Schriften. Kulturwandel. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. London: Routledge & Kegan Paul. In: Humboldt.) Oxford: Clarendon.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. Budapest: Akadémiai. Cambridge: Cambridge University Press. A. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. (Elsõ kiadás: 1990. J. köt. K.. XVIII. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. Nietzsche. Tübingen: Gunter Narr. Frankfurt/M. Helga (1934): Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters. de Gruyter 1968).: Insel Verlag. (1996): The book of memory. In: Sämtliche Werke.

In: Minerva. München: C. H. Oswald (é. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. Zolnai Béla (1926): A látható nyelv. majd különlenyomatként is megjelent 1930-ban. Pécs: Danubia Könyvkiadó. n. 18–71. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. München: C. Thienemann Tivadar (1931): Irodalomelméleti alapfogalmak. Beck. Schrift und Bild.): Der Untergang des Abendlandes.) Wenzel. H. Horst (1995): Hören und Sehen. (Elõször a Minerva címû folyóirat közölte 1927-tõl 30-ig. . Beck’sche Verlagsbuchhandlung.190 Neumer Katalin Spengler.

2 Cassirer. Peter F. . 4 Vö.. vagy csak alig tárgyalja. Cassirernél a „séma”. 208 és 233. sz. (Magyar kiadás: Cassirer. itt Heidegger. köt. Korokon és kultúrákon átívelõen hadd említsem itt mondjuk Ernst Cassirer Kants Leben und Lehre2 és Strawson The Bounds of Sense3 címû könyvét. Pécsett. Wilhelm Vossenkuhl (München) és Weiss János (Pécs). szeptember 21-én. Gángó Gábor (Budapest). Berlin: Bruno Cassirer. 154. Kurt Röttgers (Hagen).: Klostermann 113. 6359.).) 3 Strawson. Cassirer 2001.A tiszta kép kritikája Szemlélet. Frankfurt/M. Ernst (1923): Kants Leben und Lehre. fogalom. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete.] Budapest: Osiris–Gond-Cura Alapítvány. a Preußische Akademie der Wissenschaften kiadásában. 1928. 2004. A konferencián elõadott még Boros János (Pécs). [Mesterházi Miklós fordítása. III/5. Ernst [2001]: Kant élete és mûve. Pirmin Stekeler-Weithofer (Leipzig). séma* Nyíri Kristóf ELÕKÉP 1804-ben bekövetkezett halála elõtt néhány évvel jegyezte fel Kant A tiszta ész kritikájával kapcsolatosan: „Egyáltalán a sematizmus az egyik legnehezebb pont. „sémák” és „sematizálódik” szavak egy-egy alkalommal fordulnak elõ. nyomán idézve.”1 Ehhez képest némely mértékadó kommentár a sematizmusfejezetet egyáltalán nem. Martin (1998 [1929]): Kant und das Problem der Metaphysik. (2004 [1966]): The Bounds of Sense: An Essay on Kant’s Critique of Pure Reason.4 ám egyetlenegyszer sem az ezeknek a kifejezéseknek Kant által kölcsönzött * Elhangzott a Kant halálának 200. 1 Kants handschriftlicher Nachlaß (Gesammelte Schriften. a Német–Magyar Filozófiai Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékek által rendezett „Kant und das Problem des Wissens” („Kant és a tudás problémája”) címû konferencián. London: Routledge. […] Ezt a fejezetet az egyik legfontosabbnak tartom.

Ez a »sematizmus« szerepe. 74. [Kis János fordítása. London: Macmillan. oldalon elõforduló „sémák” határeset lehet. 84.5 Strawson ugyan említi „a »sematizmus«-ról szóló híres részt”. és hogy az itt tárgyalt téma „bízvást tekinthetõ az egész Kritika központi problémájának”.8 Ezzel szemben a neves Kant-szakértõ William H. A 140. miközben.”7 A továbbiakban Strawson még négy alkalommal említi a sematizmusfogalmat. 49. 6 Strawson 2004. hogy a „sémák” itt „A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról” címû fejezetben tárgyalt sémákra (például: „a módot. de jóakaratú olvasónak valószínûleg több fejtörést okoz. hogy elõbbieket az idõ nézõpontjából értelmezi. hogy mi is az az általános pont. a tiszta értelem sematizmusának [nevezzük]”. Cassirer e helyütt így ír A tiszta ész kritikája szerzõjének nyelvi stílusáról: „A terminológia szilárdságának és körvonalazhatatlanságának. 11 I.] [1968]: Kant: A Collection of Critical Essays. hogy kategóriák tényleges jelentõségét a tapasztalatra alkalmaztukban értékelhessük”. m. 1980-as évek egyik vezetõ 5 A 154. amelyet Kant bizonyítani próbál”. 77. hanem „egyszerû szavakban nehéz elmondani. hogy „Kant filozófiai zsenije” éppen ezekben a passzusokban mutatkozik meg a legvilágosabban. Not only are the details of the argument highly obscure…: it is hard to say in plain terms what general point or points Kant is seeking to establish” (Wolff 1968. 7 I. . ahogyan az értelem e sémákkal eljár. 174). „Ahhoz. Immanuel [1995]: A tiszta ész kritikája. 30. mint fogalmaz. a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kõvé dermesztette volna természetes.11 Wilfrid Sellars. avagy általánosabban a Kant által bevezetett fogalmi sémákra vonatkozik-e. 9 Walsh. amely a tiszta kategóriáktól a használatban lévõ kategóriákhoz történõ átmenetet azáltal valósítja meg. mint A tiszta ész kritikája bármely más része. Kant. 8 Lásd i. m. 88 és 266. (Újranyomtatva: Wolff. a gondolatmenetnek nemcsak a részletei „fölöttébb átláthatatlanok”. „a tiszta kategóriákat az érzéki szemlélet általános formája szemszögébõl kell értelmeznünk.) 10 „The chapter on Schematism probably presents more difficulty to the uncommitted but sympathetic reader than any other part of the Critique of Pure Reason. Robert Paul [szerk. Walsh már 1957-ben a Kant-Studienben külön tanulmányt szentelt a témának. ám mindannyiszor csak a fenti képlethez tér vissza. W . 71). a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának. írja Strawson könyve bevezetõ részében.192 Nyíri Kristóf sajátos értelemben. évf.6 ám a témának összesen alig 20 sort szentel. 29. szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. In: Kant-Studien.9 Noha Walsh úgy véli. az 1950-es. hogy a sematizmusfejezet a nem elkötelezett.” Bizonytalan vagyok abban a tekintetben. m.10 mégis hangsúlyozza. (1968 [1957]): Schematism. H.] Budapest: Ictus.

mélyenszántó szakaszt szentelt a témának.18 És 1929-ben jelent meg a se- 12 Amaral. 16 Írásában Dietzsch Kaulbach tanulmányát idézi (Kaulbach.13 és maga is lényeges szempontokkal szolgál egy ilyen megértéshez. (Gesammelte Schriften II). hogy milyen nézõpontból értelmezzük Kant Tiszta ész kritikáját”. Paderborn: Schöningh. hogy „a Sematizmus az összekötõ kapocs a Dedukció nagyon elvont érvelése és az Alaptételek analitikája specifikus elvei között. 424–426. Monika (szerk. Pedro (szerk. 15 Lenk. Helmuth (1970): Philosophische Anthropologie. 2.) (2002): Kant and Pre-Kantian Themes.A tiszta kép kritikája 193 nyelvanalitikus filozófusa. amelyeket a Sematizmus vezet be: a Sematizmus nagyon fontos szerepet játszik”. Lectures by Wilfrid Sellars. Frankfurt/M. Visszatérve a német nyelvû irodalomhoz: 1995-ben megjelent Sinnkriterien címû munkájában Stekeler-Weithofer „a transzcendentális appercepció és a tiszta értelmi fogalmak sematizmusa megértését” úgy tekinti. 14 Röttgers. 204. Helmuth (2003): Schematik und Symbolik. aki egész pályafutása során modern kantiánusként lépett föl. 67. köt. 13 Stekeler-Weithofer. .15 Friedrich Kaulbach16 és nem utolsósorban Helmuth Plessner fontos elõtanulmányaira is. 18 Plessner.12 És valóban. Perspektive in Literatur und bildender Kunst címû kötetben14 Steffen Dietzsch igen érdekes tanulmányt publikált „Schema & Bild” címmel. Köln: Kiepenheuer & Witsch). a Kants System unter dem Gesichtspunkt einer Erkenntnistheorie der Philosophie címû munkában. itt említendõ azonban Kaulbach Kantról szóló könyve is (Kaulbach. Atascadero. amelyben hivatkozhatott Hans Lenk. G. Frankfurt/M. Frankfurt/M. Hans (1995): Schemaspiele: Über Schemainterpretationen und Interpretationskonstrukte. a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars posztumusz kötetben a sematizmusproblematika tárgyalása föltûnõen nagy terjedelmet foglal el. Friedrich [1982]: Immanuel Kant.]: Kant.) (1999): Perspektive in Literatur und bildender Kunst. Kurt–Schmitz-Emans. [szerk. 1975/1976-ban tartott Kant-szemináriuma során kiemelte. Essen: Die Blaue Eule. In: Uõ: Frühe philosophische Schriften. A Röttgers által társszerkesztett.: Suhrkamp. Berlin: de Gruyter).17 1923-as korai írásában pedig. Zur Deutung seiner Theorie von Erkennen und Handeln.: Fischer Verlag. 190. CA: Ridgeview.: Suhrkamp. Pirmin (1995): Sinnkriterien: Die logischen Grundlagen kritischer Philosophie von Platon bis Wittgenstein. Philosophische Anthropologie címû könyvében Plessner a „Kant tekintélye által szankcionált tudománytanról” beszél és „annak lényegérõl a sematizmusfejezetben”. In: Prauss. Bild und Modell nach den Voraussetzungen des Kantischen Denkens. 17 Plessner. mint „ama döntés sarokpontját. Friedrich [1973]: Schema.

és annak ellenére. „hogy a sematizmusfejezet valamiféle szétesettségét és zavarosságát újra meg újra felpanaszoljuk.194 Nyíri Kristóf matizmusprobléma alighanem legigényesebb elemzése. elhagytam néhány felesleges határozatlan névelõt és helytelen kiemelést. Elõadásom során kísérletet fogok tenni arra. 172. hogy az idézett helyen a sematizmusfejezet egy éppenséggel meggyõzõ tagolását is nyújtja. magam azt a nézetet vallom. Így a tányér empirikus fogalma egynemû a kör tiszta geometriai fogalmával. amit az alá besorolandó tárgy képzete elénk állít. a tárgy képzete egynemû kell legyen a fogalommal. hogy vázoljam egy lehetséges értelmezés körvonalait. míg az utóbbiban szemléljük a kerekséget.”19 SEMATIZMUSFEJEZET : BEPILLANTÁSOK Heidegger fenti állítása ellenére. Kezdjük mindjárt a fejezet elsõ soraival: Valahányszor tárgyat fogalom alá rendelünk. vagyis a fogalomnak ugyanazt kell tartalmaznia. hogy ama fejezet jó néhány homályos pontot tartalmaz. Ha van A tiszta ész kritikájában szigorúan tagolt és minden szavában megfontolt rész. „az egész terjedelmes mû magvát alkotja”. és nagyon is értelmezésre szorul. folytatja Heidegger. Idézeteimben ezt a kiadást veszem alapul. S „a legkevésbé sincs alap arra”. mindenekelõtt azonban egyáltalán meg kell ismerkednünk a sematizmusproblematikával.20 19 Heidegger 1998. a mû ezen magva bizonnyal az… A sematizmusfejezet nem »zavaros«. hanem hallatlan biztonsággal vezet A tiszta ész kritikája egész problematikájának magvához. amely a sematizmusfejezetet alkotja. Amint Heidegger itt írja: „A tiszta ész kritikája ama tizenegy oldala”. A fejezet valamiféle összefoglalásával meg sem próbálkozom. továbbá két – jegyzettel jelzett helyen – pontosítottam a magyar szöveget. hanem összehasonlíthatatlan átláthatósággal felépített. 89 és 112. hiszen az elõbbi fogalomban elgondoljuk. 20 Kant 1995. sajátos értelmezési kísérletem perspektívájából kiválasztott passzust. . tudniillik Heidegger Kant und das Problem der Metaphysikje. ehelyett hadd gyûjtsek itt egybe néhány. részben hosszabb. hisz éppen ezt jelenti a kifejezés: a tárgy a fogalom alá tartozik. de az idézett helyeken nem követem a Bild („kép”) szó „képmás”-ként való (bizonyos összefüggésekben éppenséggel szerencsés) fordítását. A sematizmusfejezet nem »zavarba ejtõ«.

Így ha egymás után teszek öt pontot: . 23 Kant 1995. . 174. Ennélfogva léteznie kell „valami harmadiknak”. és ebben az összefüggésben a kép szó jut szóhoz: A séma önmagában soha nem egyéb a képzelõerõ termékénél. Ez a magyarázat valamivel késõbb részletezõbb folytatást nyer. .22 mely lehet öt vagy száz. 22 „Dagegen. 172. magyarázza itt Kant. melynek segítségével egy bizonyos fogalomnak megfelelõen az adott képben jelenítek meg magam elõtt egy sokaságot… A fogalom sémáján mármost a képzelõerõ azon általános eljárásának képzetét értem. ugyanakkor egyfelõl intellektuális.. . wenn ich eine Zahl überhaupt nur denke”. közvetlenül egyáltalán nem alkalmazhatók érzéki szemléletekre. úgy ez a gondolat nem annyira maga a kép.A tiszta kép kritikája 195 Kiemelem itt az elgondolt kerekség–szemlélt kerekség ellentétet. Ez a közvetítõ képzet okvetlenül tiszta (nincs benne semmi empirikus). hogy – szemben az empirikus fogalmakkal – a tiszta értelmi fogalmak. másfelõl érzéki természetû. amennyiben a transzcendentális séma fogalma mellett immár belép a mintegy érzéki séma fogalma is. . hanem csakis érzékek benyomásainak meghatározásában létrejövõ egységre. de mivel a képzelõerõ szintézise nem egyedi szemléletekre irányul. ez az ötös szám képe lesz. és lehetõvé teszi. az idõ – mint „transzcendentális idõmeghatározás” – segítségével köti össze a tiszta értelmi fogalmakat a jelenségekkel.23 Amire azután még a Locke–Berkeley-féle vitára történõ félreismerhetetlen utalás következik: 21 I. A transzcendentális séma éppen ilyen. mely egyfelõl a kategóriával. – Kant mármost azzal a megfigyeléssel folytatja.21 A transzcendentális séma. elõbb azonban a gondolatmenet sajátos fordulatát érzékelhetjük. amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képet. hogy az elõbbit az utóbbira alkalmazzuk. másfelõl a jelenséggel az egynemûség viszonyában áll. mint például az okság kategóriája. ezért a sémát mégiscsak meg kell különböztetnünk a képtõl. A 140. mint inkább ama módszer képzete. m. Ha viszont csak számot egyáltalán gondolok. .

211. hanem sémákon. ami pedig nem az idõben van… A nagyságot és a mozgást szükségképpen ugyanazzal a képességünkkel ismerjük meg. PLATÓNTÓL HUME-IG Ezt a történetet itt éppen csak érzékeltethetem. a kép óhatatlanul e szféra egy részére korlátozódik. A képies gondolkodás persze nemcsak Locke és Berkeley óta témája a filozófiának. mely szerint lelkünkben az „írnok” mellett egy másik mester is tevékeny: tudniillik a festõ. mint valamely ábra megrajzolásakor. 174. hogy a fogalom bármely tetszõleges – derék. – háromszögre vonatkozzék. A történet legkésõbb Platónnál kezdõdik.196 Nyíri Kristóf Tiszta érzéki fogalmaink valójában nem a tárgyak képmásain alapulnak.” (Arisztotelész [1988]: Lélekfilozófiai írások. másrészt azonban ama tétel.) 27 Arisztotelész: De memoria et reminiscentia. noha „formát” mond. (A Filozófiai Írók Tárának kiadása nyomán.25 A képies gondolkodás viszonya a fogalmi gondolkodáshoz alkotja a sematizmusfejezet hátterében meghúzódó problémák egyikét. Platónnál magától értetõdõen hozzátartozik újra meg újra kétértelmûen csillámló használata ama „dša szónak. vagy jelesül a Philébosz ismert utalása. 430a és 431a. 25 Kant 1995.24 Mert az utóbbi soha nem érhetné el a fogalom általánosságát. mely szerint a lélek soha nem gondolkodik „képzet” (phantaszma) nélkül: „a gondolkodó léleknek […] mintegy érzetei a képzetek”. Az Arisztotelész-iskolában egyrészt az ész mint írótábla (grammateion) hasonlata. 26 Arisztotelész: De anima. A háromszög sémája soha másutt. aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk. ezen problémák talán legfontosabbikát. 450a és 451a.” A 141. mint gondolatban nem létezhet. amely fogalmat jelent. [mint] amellyel az idõt.vagy hegyesszögû stb. Budapest: Európa Könyvkiadó.26 A gondolkodásban ugyanaz az affekció jelenik meg.27 Az Ariszto24 „Dem Begriffe von einem Triangel überhaupt würde gar kein Bild desselben jemals adäquat sein. sõt.) Kant sematizmusfogalmát illetõen a De memoria következõ helye is figyelemreméltó: „nem lehet idõ nélkül elgondolni azt sem. véleményem szerint. és csupán azt a szabályt jelenti. ami lehetõvé teszi. melynek nyomán a képzelõtehetség szintézise a tiszta térbeli alakzatokra vonatkoztatható. Az emlékezet pedig mintegy képek birtoklása. (Steiger Kornél fordítása nyomán.) . Az általában vett háromszög fogalmát soha nem fedheti adekvát módon a háromszög képe.

az írás pedig leképezi a szavakat«. köt. a nehézséget. szakasz. Bacon Arisztotelész-utalása a De interpretationére vonatkozik. fejezet. mint ismeretes.. mint például az elvonatkoztatásról szóló szakaszban. hogy hogyan lehetnek a képek általános jelentések hordozói. „elképzelés”) szavak általában ugyanazt jelentik. II. 134). ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel. Francis (1974 [1605]): The Advancement of Learning.31 – Berkeley és Hume számára egyáltalán nem volt kérdéses. fejezet. alkalmazhatók bármire. Berkeley hajlott arra. Budapest: Akadémiai Kiadó. 6. A huszadik század folyamán egy sor olyan munka keletkezett. XI. E felfogás szerint. szakasz. 31 Vö. inkább annak megválaszolásában látták. természetét tekintve alkalmas arra. 9. csupasz jelenségeket […] az értelem (neveket kapcsolva hozzájuk) mint mércéket félreteszi. tudniillik a kognitív pszichológia kibontakozásáig egy lenézett kisebb28 Bacon. 25. mely a század utolsó negyedéig. hogy gondolatokat fejezzen ki. Az ilyen pontos. 30 I. »a szavak leképezik a gondolatokat. könyv. talált megoldást. köt. 150) két értelemzavaró hiba van. Neveik pedig általánosulnak. midõn olyan szótár elõnyein gondolkodik. szakasz (2. éspedig az érzékek számára észlelhetõ módon. John (1964): Értekezés az emberi értelemrõl. hogy a problémát megoldhatatlannak tartsa. általuk a valóságos létezõket fajtákba sorozza…”30 Locke használatában az idea. m.. ahol így ír: „az egyes létezõkbõl vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselõivé válnak. ezeket javítottam. II.29 Locke tulajdonképpeni hozzájárulása a képies gondolkodás filozófiájához természetesen az ideák mentális képekkel való – korántsem mindig egyértelmû – azonosításában áll. Mert bármi. 131. Azonban nem szükségszerû. 29 Locke. könyv. Hume úgy vélte. […] Arisztotelész helyesen mondta. amelyben „külsõ alakjukról ismeretes és megkülönböztethetõ dolgok neveit rajzokkal és képekkel ábrázolnánk”. A magyar kiadás szövegében (1.”28 Locke Bacon szellemét követi. ami elegendõ megkülönböztetéseket enged meg. fejezet. A magyar kiadás szövegéhez képest módosítottam az értelemzavaró szórendet.A tiszta kép kritikája 197 telész-iskolához kapcsolódva írta azután Bacon: „Az embléma az értelmi fogalmakat érzéki képekre redukálja. amelyek erõsebben hatnak az emlékezetre. III. conception („fogalom”). thought („gondolat”) és imagination („képzelet”. Oxford: Clarendon Press. hogy az ideák mentális képek. amely a Locke–Berkeley–Hume-féle vitát egy egészen sajátos felfogás perspektívájából elemezte. XI. elmebeli. például III. . hogy a gondolatokat a szavak közvetítésével fejezzük ki. könyv.

hogy Titchener. London: Hutchinson’s Universal Library. 33 Price. Arnheim szuggesztív – nem utolsósorban. (1953): Thinking and Experience. gondolkodásunkban a mentális képek lényeges szerepet játszanak. jóllehet persze õ sem tudta ezt”.32 valamint H. az még ma is gyakorlatilag ismeretlen. és maga az 1990-es évekig hatás nélkül maradt. Hadd hivatkozzam itt Titchener Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes címmel megjelent elõadásaira. Hume pedig a határán volt annak. elõbb azonban arra szeretnék röviden rávilágítani. Elemzéseik gyümölcsözõ heurisztikus hátteret kínálnak mind a kanti sematizmusproblematika. Titchener személyességében meggyõzõ. hogy beszéljen róluk. 292. közelebbrõl pedig a transzcendentálfilozófia felemás helyzetében pszichológia és fogalomanalízis között. Edward Bradford (1909): Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes. H. Price Thinking and Experience33 és Rudolf Arnheim Visual Thinking34 címû könyvére. H. Rudolf (1969): Visual Thinking. 35 Price 1953. New York: Macmillan. Ehhez a ponthoz nyomban visszatérek. amit a többiek csak mondanak. francia és német pszichológiai és filozófiai irodalmára. Mostani témánkat illetõen Price így nyilatkozik: „mind Locke. Price és Arnheim elemzései miért nem tekinthetõk közvetlen Kant-kommentároknak. . Price fogalmilag briliáns. Az ok Kantnál keresendõ. hanem éppenséggel generikus képekként is funkcionálhatnak. H. mind Kant generikus képekrõl beszéltek. 32 Titchener. hogy a generikus képeket egyfajta csonkaság jellemzi. Arnheim nem utal az oxfordi filozófus Price könyvére. mind a sematizmusfejezet viszonylagos homályossága feltételezhetõ okainak megértéséhez. 34 Arnheim. Közös bennük az az elképzelés. mivel õ illusztrációkkal mutatni is próbálja. Berkeley: University of California Press.198 Nyíri Kristóf ség felfogása maradt.35 KANT ÁLCÁZOTT PSZICHOLÓGIÁJA Titchener és Arnheim generikus képekre vonatkozó érvelése egyfelõl és Price érvelése másfelõl lényeges párhuzamokat mutatnak. Arnheim viszont lényegében Titchenerig volt kénytelen visszanyúlni. Titchener még támaszkodhatott a századforduló széles angolszász. s nem csupán a konkrétra és egyedire vonatkozhatnak. jóllehet ennek nem voltak tudatában.

amit másfél évszázaddal késõbb Wittgenstein felfedezett. úgyhogy a Kritika megértésének egyik központi problémája pontosan abban áll. amelynek révén a magunk számára fölfoghatóvá tehetjük a világ tapasztalásának gondolatát. szemlélet és gondolkodás összefüggése nyelvlogikai. ilyen vagy olyan (generikus) észleletként. elvétette a vonatkoztatási keretet.és ismeretközösségre utal. aki az […] éppen adódó tényleges észleléseket. hogy az észlelés. hogy tapasztalatunk jellegzetességei. amely ténylegesen független tõle. 15. részben emberi felépítésünk. véli Strawson.) 37 I. nevezetesen „fogalmaink társadalmi jellegét. nem pedig filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. általa kezdeményezett ama vizsgálódástól. és hogy elfedi. […] a beszélõ általános szerepére utal. érzékszerveink és idegrendszerünk természete által meghatározottak. eloldozzuk az analitikus érveléstõl. forrásukat kognitív konstitúciónkból fakadóaknak állította be. miszerint „a kanti terminológia megfelelõ interpretációja világossá teszi. Ám ennek ellenére az utóbbi vizsgálódást az elõbbi kényszeredett analógiájára fogta fel. nem pedig pszichológiai”. Ebben az értelemben mondhatja összefoglalólag: „Amikor Kant az appercepció »transzcendentális« egységérõl szól. szemléletként vagy tapasztalatként felismeri és más – csupán lehetséges – tapasztalatoktól megkülönbözteti. amelyhez tartozik. ami ezzel a tannal összefügg.A tiszta kép kritikája 199 A The Bounds of Sense-ben Strawson újra meg újra utal erre a felemás helyzetre. a gondolkodás és beszéd. Az emberi észlelési mechanizmusok mûködése. Ám nem kétséges.37 Stekeler-Weithofer éppen ellenkezõ értelmezésmódot választ. beszéd és kommunikáció.” S egy utalás néhány sorral lejjebb: „Az észleletek mint sémák (típusok) […] csak annyiban tiszták és világosak. hogy ez a tan önmagában inkoherens. hogy „Kantnak szemére vethetjük: nem látta az összefüggést a szubjektív.” (Strawson 2004.36 Kant. tudományos. Kant jól tudta ezt. ahogyan tapasztalásunk okságilag függ ezektõl a mechanizmusoktól. Ahol csak a tapasztalat korlátozó vagy szükségszerûen általános vonásaira bukkant. nem vette észre azt. Elismeri ugyan. mégis azt a felfogást vallja. . ahogyan a dolgok megjelennek számunkra. amennyiben legalábbis elv- 36 Ahogyan Strawson összefoglalóan írja: „A mindennapi és a tudományos megfigyelés közhelye. Szerepében a beszélõ az általános nyelv. nagyon jól tudta. és ezt a tant nélkülözhetetlennek látta a tapasztalat szükségszerû struktúrája magyarázatához. az. kommunikáció és társadalmi közösségek közötti kapcsokat”. m. empirikus. amelyben vizsgálódásait megalapozottan végezhette volna. 151. hogy mindazt. szemléléseket és tapasztalásokat (hangosan vagy halkan) szavakban kommentálja. nem pedig megmagyarázza a vizsgálódás valódi természetét. hogy az ilyen – empirikus – vizsgálódás merõben különbözik az eszmék alapvetõ szerkezetére vonatkozó. egyes számú én és a nyelvközösség között”. az.

A hivatkozott Kant-hely: A 659. Kant itt wittgensteini.41 Kant álcázott pszichológiájában mindazonáltal képek éppoly kevéssé játszhattak szerepet. sõt sellarsi jelmezben lép színre. 197. Kurt (2002): Metabasis. Ahogyan Röttgers hangsúlyozza Metabasis címû könyvében. 39 Röttgers. 41 Vö. csakis a Kant-kortársak Herder és Lichtenberg hittek a nyelv „megalapozó szerepében”. amelyet »a legfõbb fogalom nézõpontja határoz meg«”. emlékezés és megismerés egyfelõl verbális. §. mint a nyelv. New York: Holt. Allan (1971): Imagery and Verbal Processes. 184. különösen Paivio. nem hagyatkozhatott valamely nyelvközösség éppen fennálló kognitív konszenzusára.) Budapest: Ictus. Van azon38 Stekeler-Weithofer 1995. másfelõl perceptuális folyamatok együttmûködését feltételezik.200 Nyíri Kristóf ben közösként állnak rendelkezésünkre. miszerint „létezhet valamiféle »általános és igaz horizont«. Immanuel (1997): Az ítélõerõ kritikája. 18 és 20. 119. hogy a vallás „képekkel és gyerekes csinálmányokkal” gazdagon elláttassék és ezáltal az alattvalók „lelkierõi” korlátoztassanak. Magdeburg: Scriptum Verlag.42 sokatmondó és félreérthetetlen. sem a vizuális tapasztalat anyagából nem voltak fölépíthetõk. Kant határozottan ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz. mivel a kedélyes nyelvfilozófiai cucc alól félreismerhetetlenül kivillan az ismeretelméleti abszolutista páncélja. Philosophie der Übergänge. 42 Kant.) .”38 Ez radikális értelmezés. amelyek „szívesen megengedték”. (Papp Zoltán fordítása. Bár hihetnék ennek a jelmeznek! De nem tehetem. Itt Hans Lenkkel kell egyetértenem: mind a kanti sematizmusfogalom taglalása során tett megjegyzésével.40 A SEMATIZMUSFEJEZET ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szavak és képek A mai kognitív pszichológia szerint gondolkodás. Általános érvényû igazságok sem a verbális.39 Ha azonban Kant ismereteink általános érvényûségének elõfeltételeit kívánta megalapozni. Rinehart and Winston. miszerint Kanttal szemben ma a tudományos elméletalkotás szabadságát és hajlékonyságát kell kiemelnünk. Az ítélõerõ kritikájának utalása olyan kormányzatokra. 40 Lenk 1995. hogy Kant maga nem. mind pedig azzal az utalással. (29.

Képek megmutathatják. 44 Lásd Lenk 1995. Õ volt az. hogy a kanti érvelés igényes logikájában a képek fogalma alig jut szóhoz: éspedig a képek valamiféle átgondolt logikájának hiánya Kant korában. In: A hagyomány filozófiája. 90–108. ami sokakra érvényes”. 2: 185–199). Aligha meglepõ tehát. az egyben.A tiszta kép kritikája 201 ban egy második oka is annak.43 amiképpen Hans Lenk is. m. eddig kevés értelmezõnek tûnt fel. akit itt különösen ki szeretnék emelni.45 ahol is a „kép” többek között egészen közvetlenül „képmás”-t is jelent. például Stekeler-Weithofer 1995. Példaképszerû értelmezések Hogy a sematizmusprobléma elsõsorban képekkel kapcsolatos. Ennek a logikának viszont annálfogva kellett hiányoznia. 45 Heidegger 1998. Strawsonnál és Sellarsnál egyáltalán a „kép” szó a sematizmusproblematika kapcsán elõ sem fordul. Az a probléma ellenben. 94. amely Kantot a sematizmusfejezetben foglalkoztatta. valamint tanulmányomat (Nyíri Kristóf [2002]: Post-Literacy as a Source of T wentieth-Century Philosophy. aki feladja az általános érvényû igazságok igényét47 és – Nietzsche után elsõként – megszabadul az elvont írásnyelv varázsától. . „hogy hogyan néz ki valami »általában«. akik ilyen értelmezésre nem képesek. In: Synthese. hangsúlyozza Heidegger. 47 Vö. Stekeler-Weithofer a kevesek közé tartozik. ha ez a fejezet némileg homályos benyomást kelt. aki elsõként és a legbehatóbban taglalta. nem más. 48 Lásd 1989-es esszémet (újranyomtatva: Nyíri Kristóf [1994]: Heidegger és Wittgenstein.48 a kanti sematizmusproblematikát képes a megfelelõ fényben láttatni. mint Heidegger. hogy a képek elõállításának és kezelésének alkalmas technológiája úgyszintén nem állt rendelkezésre. hogy a sematizmusproblematika egyszersmind képproblematika. Vak értelmezések Azok közül. képmást mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében. 16. miközben Kant maga a 43 Vö.46 Heidegger. itt Strawsont és Sellarst említem. 189. 277 és 281). például a „Davoser Disputation”-t Heidegger kötetében (Heidegger 1998. 46 I.44 Az az értelmezõ azonban. Budapest: T-T wins–Lukács Archívum). kidolgozott képfogalom nélkül egyszerûen megfogalmazhatatlan volt.

Másodszor Sellars már az 1950-es években kidolgozott egy olyan elméleti keretet. Vizuális képzetek introspektív megélése egyfelõl és neurális jelenségek objektív megragadása másfelõl igencsak különbözõ empirikus megfigyelések. 186.202 Nyíri Kristóf sematizmusfejezetben ezt a szót gyakran alkalmazza.carleton. „teoretikus konstrukcióknak” fogta fel. szenvedélyesen rajzolt képeket és diagramokat.ca/~abrook/KNT-CGSC. 51 Brook. Perception and Reality. egyetemi órái során. jegyzet. „verbal imagery”-t. Andrew (2004): Kant and Cognitive Science. amelyek azonban a „mentális kép” egységes teoretikus konstrukcióra vonatkozhatnak. London: Routledge & Kegan Paul. In: Uõ: Science. filozófiai problémákat magyarázandó. „Kant and Cognitive Science” címû tanulmányában Andrew Brook51 ezt a metodológiai stratégiát eredetileg éppen Kantnak tulajdonítja.50 ÖSSZKÉP Pedig hát a kognitív pszichológián belül Allan Paivio filozófiai-metodológiai áttörése éppen abban állt. Mert elõször is Sellarsnak éppenséggel volt érzéke a képekhez. és ezzel a transzcendentálfilozófiai módszernek roppant szerencsés értelmezést ad. Nemrég megjelentetett. „image”. „Empiricism and the Philosophy of Mind” címû klasszikus tanulmányában Sellars azt javasolta. Amint ez a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars címû kötet49 kézbevételekor kitûnik. 12. Wilfrid (1963 [1956]): Empiricism and the Philosophy of Mind.htm . véli Brook. Kant módszerének lényege az volt. Sellars esetét különösen meghökkentõnek tartom. 50 Sellars. ám megfigyelhetõ aspektusaik és következményeik vannak. Ez a javaslat azonban nem terjedt ki vizuális epizódokra – a mentális kép. tudniillik tudományelõtti elméletek által a nyilvános nyelvi epizódok modellje mentén posztulált entitásoknak. amelyek önmaguk nem megfigyelhetõk. hogy a mentális képeket „posztulált folyamatoknak”. hogy a mentális epizódokat teoretikus konstrukcióknak fogjuk fel. azaz valamely tudományos elmélet keretei között elõfeltételezett entitásoknak vagy eseményeknek. Sellars számára mindig csak szavak képzetét jelenti. amelyben kivált a mentális képek témája mélyenszántóan lett volna elemezhetõ. hogy „megfigyelhetetlen mentális mechanizmusokat 49 Vö. Digitális publikáció: http://www.

század vége felé. . Wundt).” A nyelvközpontú behaviourizmus dominanciája a filozófiában is: alighanem itt találjuk magyarázatát annak az átmeneti vakságnak. amely az õ filozófiájából eredt (Herbart. majd ismét azzá vált – ama szünet után. század empirikus pszichológiájában. 52 Figyelemre méltónak találom. különösen a kognitív tudományban. Helmholtz. amelyben Kant sematizmustémájának értelmezõi szenvedtek. hogy Brook bibliográfiájában Sellarsra is utal.52 Fontos Brook következõ megfigyelése is: „Kant elme-modellje domináns volt a 19. amelyet a behaviourizmus megfellebbezhetetlen uralkodása jelentett (durván 1910-tõl 1965-ig) – a 20.A tiszta kép kritikája 203 posztulált a megfigyelhetõket magyarázandó”.

hogy noha a nyelv gondolkodásunk természetes közege. 1 Eredendõ mind a kognitív evolúció. Sõt mi több. noha változó intenzitással. A nyelvi kifejezés bizonyos formáival kapcsolatos aggályok igen korán megjelentek: már Hérakleitosz is beszámolt effélékrõl. . Hipotézisem igazolása során elõször a nyelvi reprezentáció kognitívevolúciós szempontból meghatározott sajátosságait vázolom. e probléma. mégis gyakran nehézséget okoz a kizárólagos nyelvi reprezentáció. végigvonul a filozófia történetén. s mint látni fogjuk. mind pedig az egyedfejlõdés szempontjából. a nyelvi reprezentáció eredendõ1 természetében és a nyelvi reprezentáció írásos kifejezõdésének sajátosságaiban keresendõk. E paradoxon gyökerei. hipotézisem szerint. a másodlagos oralitás korának nyelvvel kapcsolatos filozófiai reflexióira térek ki röviden. s végül a kommunikációtechnológia relevanciáját hangsúlyozandó. azaz a kommunikációtechnológiának koronként meghatározó változásaival.Filozófia és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében Kondor Zsuzsanna Írásomban egy sajátos paradoxonra igyekszem rámutatni: tudniillik arra. a nyelvproblematika elevensége összefüggésbe hozható a nyelvi kifejezés módjainak. majd a nyelvvel és a nyelvi jelenségekkel kapcsolatban felmerült megfontolásokat tekintem át vázlatosan.

környezeti tényezõkkel. 3 I. s eme átmenetek voltaképp bizonyos reprezentációs készségek kialakulását és egymásra épülését jelentik. 4 I. Donald az evolúciós fejlõdést a bennefoglalás elve alapján gondolja el. m. s egy átfogó evolúciós elképzelésnek a kognitív szintet kell megcéloznia.” I. Merlin (2001): Az emberi gondolkodás eredete. hanem a társas csoport növekedésével van szoros összefüggésben. hogy az agytérfogat növekedése nem az eszközhasználattal.3 Érvelése szerint az emberi agy bizonyos változásai nem magyarázhatók pusztán az eszközhasználat vagy a felegyenesedés következményeivel – mi több. 15.7 Ez a „mimetikus készség” teremtette meg az epizodikusból a mimetikus kultúrába való átmenet2 Donald. hogy az emberi agy fejlõdését szoros összefüggésben vizsgálja a külsõ. „[A] kulturális és biológiai valóság közötti híd – mint írja – szükségszerûen kognitív. s arra a belátásra jut. „mert meg tudják változtatni az emberi emlékezet felépítését”. 6 „Az emberi kultúra kognitív evolúciója bizonyos szinten nagyrészt a különféle szemantikai reprezentációs rendszerek fejlõdésének története. Koncepciójának egyik döntõ mozzanata a biológiai és közösségi-kulturális meghatározottságok kölcsönhatása. még akkor is.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 205 I. . Így például Robin Dunbarra hivatkozva rámutat.) Budapest: Osiris Kiadó. 27.”5 Ennek figyelembevételével Donald három fõ átmenetet határoz meg az emberszabásúak elméjétõl a mai ember elméjének kialakulásáig. 147.4 Mivel az evolúciós fejlõdés során fokozatosan kialakult készségek és az ennek megfelelõ biológiai módosulások tetten érhetõk a mai ember viselkedésében is. hogy az új memóriatechnológiák hatásukban hasonlítanak a korábbi biológiai változásokhoz. KOGNITÍV EVOLÚCIÓ ÉS NYELVI REPREZENTÁCIÓ Merlin Donald. (Kárpáti Eszter fordítása. 7 I. e változások magyarázata is kétséges kizárólag biológiai és fizikai szempontok alapján. az események utánzásának vagy újraeljátszásának képessége” képezte.6 Az elsõ átmenetet „az emberi reprezentáció legegyszerûbb szintjének. m. 23. hanem a társas intelligencia vezette az agy növekedését”. m. Az emberi gondolkodás eredete2 címû könyvében nagyszabású és meggyõzõ kísérletet tesz arra. m. „nem az instrumentális. ha végsõ célja kulturális változásra való képességünk felderítése. 5 Uo.

”8 Az epizodikus kultúra egyedei tehát nem voltak képesek valamely helyzetet reprezentálni. 10 I. […] társas viselkedésük is ezt a szituációs korlátozottságot tükrözi. irányítja az észleléseket. szándékolt reprezentációra. m.206 Kondor Zsuzsanna nek a feltételeit. menedék. „A mítosz átitatja és szabályozza a mindennapokat. meghatározza az élet minden tárgyának és eseményének a jelentõségét. más törzsekrõl való információk megosztására.”9 Donald felfogása szerint „az eredeti emberi adaptációban a nyelv nem nyelvi minõségben. „A törzsi társadalmakban a nyelv legemelkedettebb használata a mitikus invenció területe – az emberi univerzum konceptuális »modelljeinek« létrehozása. összehangolására. A mimetikus kultúra egyedei ezzel szemben már képesek a reprezentáció egy elemi formájára: mimetikus készségüknek köszönhetõen tudatos. A tárgyi kultúra megteremtésében – a kézmûvesség területén – továbbra is a mimetikus mintázatok maradtak meghatározóak. m. az eseményreprezentáció szintjén van. család – »jelentést« mindegyik a mítoszból nyer. hogy az adott helyzethez megjegyzéseket lehessen fûzni. mivel – mint írja – „életüket teljesen a jelenben élik. 139. 194. hanem inkább mint integratív. hogy a kezdeti idõkben – a kõkori kultúrákban – a nyelv jelentõsége elsõsorban a közösség vonatkozásában döntõ. A mimézis képessége az epizodikus emlékezettel már alkalmas közösség létrehozására: kialakulhatnak a társas irányítás új formái.10 A nyelv analitikusan megközelíthetõ elemei – szavak. grammatikák. emlékezeti reprezentációs rendszerük legmagasabb eleme. m. döntések meghozatalára használták. 9 I. úgy tûnik. Lényeges azonban megjegyezni. valamint adott közösségre jellemzõ utánzási szokások. azaz úgy elõállítani újra. konkrét epizódok sorozataként. A következõ átmenet az írás megjelenéséhez kapcsolódik – ám elõtte vegyük szemügyre közelebbrõl a nyelvi reprezentáció bizonyos sajátságait. Ruházat. A közösségi élet szabályozására. 195. közös ismeretté téve azt. Donald az epizodikus jelzõvel jelölte az emberszabásúak „kognitív kultúráját”. élelem.” Uo. A következõ jelentõs lépést a mimetikusból a mitikus kultúrába való átmenet jelenti. lexikák – eme integratív funkciónak mint magasabb reprezentációs rendszernek eléréséhez szükséges eszközök jöttek létre. E változás elemi mozzanata a nyelv megjelenése. . kezdetben mitikus gondolkodás szerepelt”. 8 I. tervek készítésére.

Tomasello osztja Donald nézetét a tekintetben.12 A nyelvi reprezentáció jelentõségét a Karmiloff-Smith-féle modellben található tudásszintek megkülönböztetésének segítségével jól érzékelteti Tomasello. mert az önmegfigyelés mindazokat a kategorizációs és analitikus képességeket alkalmazza. m. 12 I. 219. például hogy miért épp az adott szimbólumot használták. amelyek nem azok –. és nem egy másikat. Budapest: Osiris Kiadó. felgyorsulása „egyetlen kognitív adaptáció”-nak.) A nyelvi szimbólumok rendelkeznek bizonyos egyedülálló sajátosságokkal: …a nyelvi szimbólumok interszubjektívak […]. nyelvileg hozzáférhetõ. mert az külsõleg. 13 I. E reflexív tevékenység [ti. 206.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 207 Michael Tomasello. így keletkezik az a pragmatikai háttér. a szociogenezis folyamatait”. 14 I. vagyis az egyén könnyebben észleli. tudniillik a nyelv képességének köszönhetõ. Az interszubjektivitás azt jelenti. Michael (2002): Gondolkodás és kultúra. tudatos. Eszerint a tudás elsõ szintjét – amely az állatoknál is tapasztalható – implicit és proceduális tudás jellemzi. amelyek a külvilág észlelésében. S ez az adaptáció az evolúciónál sokkalta gyorsabb „új evolúciós folyamatokat indított el.14 Ezzel szorosan összefügg következõ fontos vonása: perspektivikussága. A tudás második szintje e proceduális. érti meg és kategorizálja saját gondolkodását. m. 11 Tomasello. K. értelmezésében és kategorizációjában szerepet játszanak. implicit tudásnak reprezentációs újraírása által jön létre. nyelvben is ki van fejezve. amely pedig ugyanúgy közös a hallgatóval. a reprezentációs újraírás] eredményeként azért jönnek létre gondolatrendszerek. amelynek segítségével következtetéseket vonhatunk le mások kommunikációs szándékaival kapcsolatban. elsõ látásra érthetetlen.13 (Kiem. amely legfeljebb külsõ adatokkal bõvül. hogy az ember nyelvi szimbólumai társasan „közösek” – szemben az állati jelzésekkel. 222. hogy az ember evolúciós léptékkel mért fejlõdésének. deklaratív tudássá. illetve a fõemlõsök és a humán kogníció különbségének fényében. . Gondolkodás és kultúra11 címû könyvében a nyelvi reprezentáció speciális vonásait tárgyalja az ember egyedfejlõdésének. Ezáltal válik explicit. m. Zs.

208 Kondor Zsuzsanna Ami a nyelvi szimbólumokat kognitív szempontból igazán egyedülállóvá teszi.18 A nyelv elsajátításában Tomasello természetesen elemi feltételnek tekinti.16 A nyelv pedig azért elõzheti meg például a matematikai képességeket17 – véli Tomasello –. 133. A matematikai tudás és gondolkodás azért is különlegesen fontos ebben a kontextusban.15 A nyelvi reprezentáció nem a különféle érzékszervi és kinetikus tapasztalatok egyszerû rögzítésén nyugszik. 196. . hozzánk hasonlóan. Ez feltételez már bizonyos társalgási gyakorlatot: ahhoz ugyanis. 17 Tomasello külön megemlíti a matematikát néhány oldal erejéig. 192. perspektíváink különbözhetnek. tudatában kell lennünk annak a lehetõségnek. „A fizikai világ tárgyaival kapcsolatos tudás egyik különleges formája a mennyiségekre vonatkozik. Ezáltal nemcsak jelen nem lévõ tárgyakra. 19 I. hanem mentális ágensként is lássuk partnerünket. ami annyira szociális lenne. esetekre stb. mivel „a nem nyelvi reprezentáció képi. intencionális lénynek tekintsük. m. hogy a másikat mentális ágensként láthassuk. hogy ne csak intencionális. m. ugyanazon perceptuális tapasztalatnak többféle reprezentációja. hanem az egyéneknek az adott helyzethez kapcsolódó választásán. hiszen másképp nem állhatna szándékunkban mások figyelmét irányítani. hogy minden szimbólum valamely entitás vagy esemény szemléletének egy adott perspektíváját testesíti meg: ugyanaz a tárgy egyszerre rózsa. hanem lehetségessé válik ugyanazon helyzetnek. mert alig van más. I. „mert közvetlen kifejlõdése az ember szimbolikus képességének.19 15 I. lehet utalni a nyelvi reprezentáció segítségével. 16. A nyelvi reprezentáció újdonságot jelent továbbá. 18 I. m. m. 16 I. az az. amely maga is közvetlen következménye mások intencionális ágensként való értelmezésébõl eredõ közös figyelmi és kommunikációs tevékenységeknek”. A nyelvelsajátítás következõ foka. hogy a másikat. virág és ajándék. 218. míg a nyelvi propozicionális”. A nyelvi szimbólumok perspektivikus természete a végtelenségig megsokszorozza specifikusságuk fokát. m.” I. amellyel mások figyelmének irányítására felhasználhatjuk õket. m. hogy a másik más vélekedésekkel rendelkezhet. 116. kiemelve annak szociális vonásait. hogy tudniillik milyen perspektíva felel meg leginkább céljaik szempontjából a jelenségek értelmezésére. mint a matematika.

ugyanakkor „a gondolkodás egyedülállóan emberi formái”-nak gyökereire. mely egyfajta idõben kitartott közlés. Ám a megnyilatkozás szerzõjétõl történõ eltávolítása nem jelenti a megnyilatkozás diskurzusból történõ eltávolítását. idõben és térben pedig a végtelenségig nyújthatja a megnyilatkozást. dialogikus. az megint egy másikat. különös jelentõséggel bír az írásbeliség megjelenésétõl kezdve. s egyáltalán a gondolat. […] A szöveg minden bizonnyal elválasztja a megnyilatkozást szerzõjétõl […]. hanem ellenérvekre számít – persze az írásbeliséget tükrözi. a diskurzusban az egyik megnyilatkozás elõidéz egy másikat.20 E megjegyzés. bizonyos szempontból. 21 Vö. sõt ezekbõl erednek vagy akár egyenesen ezek alkotják õket. milyen dialogikus válaszokat válthat ki más gondolkodókból. szerkezetektõl és diskurzusfajtáktól függenek. az interszubjektív és perspektivikus nyelvi szimbólumoktól. s így a perspektívák is: a kétségek újabb kérdéseket szülnek. nevezetesen perspektivikussága. Az érvelés e módja – általánossága. ha gondolkodáson észlelést. valamint a szituációban orientáló környezet mintegy zárójelbe kerülnek.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 209 Összefoglalásként igen tanulságosak Tomasello alábbi állításai: Természetesen az emberek szimbólumok nélkül is tudnak gondolkodni. a félreértések kiigazítást nyernek. és így tovább. elvont fogalmai. [1998]: A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta. s közben megpróbálom elõre elképzelni. és szituációba ágyazott sajátosságaira mutat rá. mint például az. emlékezést. Ezzel szemben az írás. De a gondolkodás egyedülállóan emberi formái. Az írás feltalálása ter- 20 I. hogy nem észrevételekre. messze elõremutat. Az írás ebben az értelemben autonóm diskurzust teremt.]: Szóbeliség és írásbeliség. 144. A nyelvi reprezentáció egyik sajátsága. mint más fõemlõsök esetén. tranzakcionális beágyazáson kívül megnyilatkozás nem létezhet.” (Ong. Walter J. A szemtõl szembeni. Ong következõ gondolatával: „A szóbeli megnyilatkozás világa jellemzõen a diskurzus világa. eleven diskurzus során – a diskurzus célja szerint – tisztázódik a résztvevõk szándéka.) .21 meglehetõs korlátok közé szorítja a perspektívák tisztázását: a perspektivikusság feloldásában szerepet játszó más szimbolikus és nem propozicionális reprezentációs rendszerek – gesztusok. Az írásba foglalás csak megszakíthatja a diskurzust. testbeszéd –. hogy a jelen érvelést megfogalmazom. azaz a nyelvi reprezentáció interszubjektív. úgy. Kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. kategorizációt és ésszerû cselekvést értünk. m. Diskurzuson. In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor [szerk. A jelentés a diskurzusfolyamatban bontakozik ki. Budapest: Áron Kiadó. 224.

Donald terminusaival. 243. Ezek a jelenségek a grafikus újítás. különösen a külsõ memóriaeszközök változásaitól. s végül egy újfajta „gondolati termék”. azaz az írás megjelenése lehetõvé tette. A grafikus reprezentáció átalakulása. hardverét tekintve különbözött a megelõzõ kettõtõl: míg az elsõ két átmenet a biológiai hardvertõl. A harmadik átmenet. az írás feltalálása teremtette meg a feltételeket. majd az írás – mint újszerû grafikus reprezentációs eszköz – megjelenése képezik azon lépéseket. 22 Donald 2001. a beszéd. a külsõ memória és az elméletgyártás. Az elméleti kultúra kezdettõl fogva külsõleg kódolt volt. különösen az idegrendszer változásaitól.”22 A szimbolikus és elméleti kultúra kialakulásához szükség volt a grafikus reprezentáció átalakulására.23 Donald koncepciójából kitûnik. tudáselemeket. hogy az ember individuális memóriáján kívül is tárolhasson információkat. A reprezentáció volt az elsõ olyan kognitív eljárás. az elmélet megszületésére.210 Kondor Zsuzsanna mészetesen sok szempontból könnyebbséget és elõrelépést is jelent az emberi kogníció fejlõdésében. ami lehetõvé tette a közösség olyan formálódását. felépítése az egyén biológiai memóriáján kívüli kognitív mechanizmus teljesen új szuperstruktúráját jelentette. A kognitív reprezentáció fejlõdésével párhuzamosan módosult a környezethez való viszony is: a közösségszervezõdés bonyolultabb foka. ami további invenciókat eredményezett a reprezentációs készség területén. 23 I. a világ történéseinek interpretációját alakította. A tudatos utánzás. a mitikusból az elméleti kultúrához. hogy a reprezentáció kognitív készsége a szociális szféra megteremtéséhez kapcsolódik. a mitikusból az elméleti kultúrába való átmenethez. addig a harmadik átmenet a technológiai hardver ugyanilyen változásaitól függött. m. A külsõ tároló rendszer kiépülése pedig – ami evolúciós léptékkel tekintve meglehetõsen rövid idõt vett igénybe – további elmozdulást jelentett: megjelent az elméletalkotás. amelyek a modern emberi gondolkodás kialakulásához vezettek. „Az orális-mitikus kultúrában három fontos kognitív jelenség tûnik fejletlennek vagy gyakorlatilag hiányzónak. 245. a világ modelljeként a tárgyaknak és cselekedeteknek értelmet adó mítosz létrejötte voltaképp a világhoz való hozzáférést. majd a memória külsõvé válására. .

” (Hajnal István [1993]: Írásbeliség. Vö. C. Hérakleitosz töredékei. absztrakt gondolatokat. David Wiggins Hérakleitosz fragmentumainak értelmezése során azt állítja. hogy az epheszoszi gondolkodó nem rendelkezett a logika eszközével. amellyel a filozófiát megalapozhatónak gondolhatta volna. okszerû gondolkodásra ösztönöz. elveket és taxonómiát állít fel. mind a közösségéletben. elemez. hogy a filozófiát ilyen értelemben megalapozzák. A nyelvre támaszkodva. az elmélet részekre bont. 28. mégpedig a logoszról alkotott sajátos elképzelése folytán. tárolást segítõ technikákat kellett pótolni. amit mondott: azaz a nyelvi reprezentáció különös szerephez jutott. intellektuális réteg és európai fejlõdés. (szerk. A racionalizmus tulajdonképpeni kifejlõdésének gyakorlati alapja.) Budapest: História–MTA Történettudományi Intézet. összekapcsolva. a nyelvre alapozva igyekezett rögzíteni annak jelentését.25 24 Uo.) 25 Wiggins. In: Technika. az újonnan kialakuló intellektuális igényeket közvetíteni képes módszereket kellett teremteni. komplikált gondolatépítést tesz lehetõvé. […] A kifejezõképesség növekedése teszi öntudatossá mind az általános emberit. Wiggins tanulmányában azt kívánja igazolni. mind az egyénit. Cambridge: Cambridge University Press. nyelvszerû gondolkozás és az írás egybeolvadása egy új. E nehézségekrõl tesznek tanúbizonyságot már igen korán. és nem is tartotta szükségesnek. fire and material presistence. írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette.24 Donald eme megfogalmazása tömör összefoglalását adja az írásbeliség kultúráját jellemzõ intellektuális attitûdnek. az íráshasználat hosszú távú következményeinek Hajnal által adott tömör összefoglalásával: „A természetes. többek között. Múltat és jelent mind az egyéni. hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat. (Szerkesztette Glatz Ferenc. David (1982): Heraclitus’ concept of flux. In: Schofield. Malcolm–Nussbaum.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 211 Ahelyett hogy az eseményeket jelentéssel való megtöltésük révén modellálná és analógia révén összekapcsolná. törvényeket és szabályokat állít.) (1982): Language and Logos. illetve kialakítani. Az írás az ember külsõ-belsõ életét elevenen kíséri. s Platón dialógusai. N. II. hogy Hérakleitosz voltaképp beilleszthetõ a milétoszi kozmológiák sorába. NYELV MINT FILOZÓFIAI PROBLÉMA Az írás megjelenése azonban nem történhetett gondolati megrázkódtatások nélkül: az élõszó világában orientáló mozzanatokat és a megértést. 43. . objektiválja s ezzel megfigyelésre képessé teszi. mûvelõdés. és meghatározza az információk igazolásának és elemzésének eljárásait.

miközben viszont – a Logosz közös – a sokaság úgy él. dolgokat. m.28 E töredékek világossá teszik. mind amikor egyszer már meghallották. 279. nem értik saját nyelvük mûködését. J. az emberek mindig értetlennek bizonyulnak.212 Kondor Zsuzsanna „A (dolgok) természet(e) rejtõzködni szokott”26 – olvashatjuk az egyik töredékben. hogy felismerik-e jelentõségét. A Logoszt illetõleg. hogy akár az idegenek. hogy minden dolog egy. G.29 26 Kirk. 287. amilyeneket én elmagyarázok.” I. hogy meghallották volna. a süketekhez hasonlítja. mind azelõtt. Ha csupán megszokásból használjuk nyelvünket. Mert jóllehet minden dolog e Logosz szerint történik. m. noha módjukban állna. mégis a tapasztalatlanokhoz hasonlítanak. E. hogy ez a fajta értetlenség megszûnjék. ám Hérakleitosz mégsem tartja megismerhetetlennek a kozmoszban megmutatkozó jelenségeket. Hérakleitosz azokat az embereket. 27 Vö. beszámolóját a logosz megnyilatkozásának kell tekintenünk. 29 Schofield–Nussbaum 1982. ha kellõ nyitottsággal fordulunk a világ és dolgai felé. M. Budapest: Atlantisz. Ezért a közöset kell követni. mint ez (ami itt következik). Ennek okán az ember számára eredendõen sem a világ. s ez a gyakorlat függetlenül létezik attól. hanem a Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal. nem mond ki semmit és nem rejt el semmit. nincs remény arra. E hasonlatot az indokolja. vagy sem.27 Ebben játszik jelentõs szerepet a nyelv. mintha saját értelemmel bírna. vagy akár ha valóban nem hallanának. 28 I. . Akárcsak a delphoi jósda Apollója. 31. S. sem pedig a logosz nem idegen. hiszen a fogalmak azonosságát. hogy minden a logosz szerint történik és a logosz mindenkiben közös. ami nem más. (1998): Preszókratikus filozófusok. akik nem látják a kapcsolatot különbözõ jelenségek között. Ám a lehetõség adott.–Schofield. a névszó és jelölet összetartozását a gyakorlat határozza meg. A nyelv által válik ugyanis lehetségessé az értelem és a dolgok kölcsönhatása. hogy ezen emberek értetlensége abból adódik.–Raven. hanem jelez. amikor olyan szavakat és tetteket tapasztalnak ki. Továbbá a logosz Hérakleitosz fenti tanításán keresztül nyilvánul meg. példázatokat nyerhetünk a természet mûködésérõl. Nem énrám. „Az úr. 312. akié a jóshely Delphoiban. […].

Az érintkezési mód empatikus és közremûködõ – nem objektíven distanciált –. hogy egyfajta homeosztázist tartson fönn. másrészt Hérakleitosznak e helyzetre való reflexióját elemzi. az emlékezetet. Egyrészt. s maga sem hivatkozott könyvekre. homályosságára. hanem életvilágba ágyazottságuk által a hallgató felé egyfajta intellektuális kihívást is jelentenek. A kommunikáció fontos funkciója.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 213 Wiggins interpretációjának nem mond ellent Havelock értelmezése. a redundancia miatt terjengõs. bár a hagyományos módozatokkal sok tekintetben szakítva.) 32 Miként azt Havelock elemzése mutatja. Havelock egyik írásában30 a Hérakleitosz töredékeiben felfedezhetõ ellentmondásokra. Mivel azonban mondanivalóját hallgatóságnak szánta. A szavak jelentésüket az élethelyzetekbõl nyerik. új megvilágításba helyezve ezzel a töredékek szerzõjének mondanivalóját. azaz az elmondottak nemcsak a tudás tárolásának céljából hangzanak el. (1982): The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. 220–260. . hiszen a múlt integritását a jelen integritása határozza meg. a gondolatépítkezést kötött formulák használata jellemzi. kommunális elkötelezettséget jelent a megismerendõ dologgal is. inkább csak némi magyarázattal szolgál Hérakleitosz sajátos stílusára. In: The Technologizing of the Word. 36–49. õ sem hagyta minden támasz nélkül. A verbalizáció módja agonikus. Walter J. 31 Az oralitáson alapuló gondolkodás és kommunikáció a memóriakapacitás korlátai miatt számos sajátos jellemvonást mutat. továbbá a paradoxikus és aforisztikus megfogalmazás a figyelemfelkeltést és a memória támogatását szolgálta. hogy noha Hérakleitosz gondolatait még hallgatóságnak – nem pedig olvasóknak – szánta. szándékos szembeállításokra. Az intellektuális miliõ sajátossága abban állt. Princeton University Press.32 A magyarázat másik oldalának gerincét lényegében az a felismerés adja. (Ong. [1982]: Orality and Literacy. így helyzethez és operációhoz kötött fogalmak használata jellemzõ. paradoxonok formájában tett állításokra két irányból szolgál magyarázattal. a régieket az újak nemigen szorítják ki. A közlés módja additív – nem pedig alárendelõ –. amely szerint Hérakleitosz „megpróbálja egységbe foglalni az emberi tapasztalat divergens jelenségeit és a beszédet a logosz terminusa 30 Havelock. s noha a témák és formulák helyzetenként keverednek. a hexametert felváltotta az asszonánc. elégedetlen volt korának kommunikációs gyakorlatával: új és jobb nyelvezetet keresett visszautasítva kora kommunikációs módszereit és az általa közvetített tapasztalatot. Eric A. London: Methuen. mintegy Hérakleitosz történeti-szociológiai és intellektuális helyzetét.31 Azaz az írás megjelenésével az elsõdleges szóbeliség bizonyos formaitechnikai kötöttségei nehézséget jelentettek Hérakleitosz számára. azaz a tanulás és a megismerés egyben szoros.

az egyes szám 3. személy használatának elterjedésével. feltehetõen a mondatról. A logosznak itt vélhetõen egy újabb jelentése. 28.36 Annyit mindenesetre e vázlatos áttekintés alapján is leszögezhetünk. 1043). 36 261 e– 264 b (i. Platón (1984): – – összes mûvei.37 Platón dialógusaiban az élõszó kultúrájával és az írással kapcsolatos explicit megjegyzésekkel is találkozhatunk. 35 Noha a belátás. Lásd 342 b–d. Ong összefoglaló jellemzésével az elsõdlegesen szóbeli és az írásbeli fogalmazásmód különbségérõl.38 épp az 33 Vö. valamint az általános fogalmak megjelenésével. az „elsõ és legkisebb” beszédrõl. a lélekbe íródó igaz ismeretekre. E „logosz” voltaképp egy új beszédmód. másrészt a nyelv és a dolgok közötti kapcsolatot bizonyos analízis segítségével igyekezett megragadni. 38 Az állam 401e (Platón 1984. 816). Kratülosz 424e–425b. levélben a létezõk megismeréséhez vezetõ út elsõ lépéseként említi a dolog nevét.214 Kondor Zsuzsanna alatt”. Másrészt ez ambivalencia kifejezésre jut akkor is. 37 Lásd Theaitétosz 201e–202b (Platón 1984. hogy legjobban behatoljanak a „lélek belsejébe”. William–Kneale.34 Platón a VII. vagyis hogy a nevek feltáró erõvel rendelkeznek. Martha (1987): A logika fejlõdése. Budapest: Európa. hogy a nyelv jelenségével kapcsolatban Platón egyrészt feltételezett egyfajta. III. mely alkalmas – szemben Homérosz nyelvezetével – idõtlen. továbbá a Havelock által kiemelt általános alany. II. 427c–d (Platón 1984.35 A szofistában pedig névszó és ige megkülönböztetésérõl. 106. Gondoljunk például a Kratüloszban felvetett kérdés megoldatlanságára. 188). amikor az írás által lehetõvé tett kritikus és analizáló. hogy Platón a „ritmus és a dallam” akusztikus jelenségét tartja a leginkább képesnek arra. a dolgok lényegét megvilágító erõt. ami az egyedüli út az igazi létezõhöz. amennyiben a megnevezett dolog természetét teszik láthatóvá. 1206). Budapest: Gondolat. Lásd errõl Kneale. II. nem partikuláris és átfogó állítások megfogalmazására. m. hogy miközben sokszor kritizálja Platón az írást. I–III. tudniillik a mondat jelenik meg. 1067. III. II. az írás eszközét használja fel. nem egyezik a megismeréssel. Annak ellenére. Ezek meglehetõs ambivalenciát mutatnak. . fogalmakra épülõ gondolkodást a szóbeliség által meghatározott érzületre – jelesül az élõszó akusztikus élménye melletti elkötelezettségre – igyekszik építeni. illetve ennek igazságáról/hamisságáról ír. csak a megismerésen keresztül juthatunk el hozzá.33 Platón dialógusaiban a nyelvvel kapcsolatos megjegyzések igen sokfélék. Ezen ambivalencia tetten érhetõ egyrészt abban a tényben. 34 Schofield–Nussbaum 1982. az igaz ismeret és a belátás különbségre és itt a nevek szerepére.

39 Az állam 607a (i. Hiszen a végsõ belátást nem lehet szavakkal kifejezni. 1066]). m. akik ismerik a szóban forgó tárgyat”. közösen. amit az írás megjelenése jelentett: a szóbeliség által mintegy kikényszerített.43 noha mint láttuk.) Ezzel lényegében az írott szöveg emlékeztetõ funkcióját is elvitatja Platón. . 664). mert a „költészet iránti szerelmet belénk oltotta a mi pompás államformáink nevelési rendszere”. m. III. 682). 44 „Hiszen csupán emlékezetének támogatására aligha kellett volna leírnia. a teljességet – tudniillik az adott helyzet egészét – közvetíteni csak részben képes. levél. az írás egy dolog. 1071. de még az állam vezetésére érdemeseket is. Az írás inhumánus. ami a lényegi ismereteket. másra nemigen alkalmas. III. 42 Phaidrosz 278a (i. mint hogy az igaz tudás a szóbeli érintkezés által. A „végsõ belátás” artikulálhatatlanságának problémáját érinti. 804). Platón 1984.” (VII. miként az oktatás szokásos tárgyait: az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben – akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság – s azután már önmagától fejlõdik tovább. A költészet ugyanis a „józan gondolkodás helyett a gyönyör és a fájdalom”39 birodalmába vezeti nemcsak a közembert. az írott szövegek csupán „emlékeztetõk azok számára.44 Az írással kapcsolatban a Platónt jellemzõ ambivalencia jól tükrözi azt a kettõsséget. s ezen ismeret csak a lélekbe íródó beszélgetések által szerezhetõ meg. és nem is lesz soha. amennyiben gátat jelent az igazság megközelítésében. semmi oka sincs attól tartani. hogy elfelejtheti: annyira tömör formában birtokolja. ám hatékony eszközt. másokkal együtt nyerhetõ. m. tudást illeti. valamiféle készítmény. Vö. Az írás hozadékaira épülõ oralitáskritika mellett figyelemre méltó az írással szemben megfogalmazott ellenérzés. s külsõdleges.41 azaz a költészettel mint a szóbeliség által meghatározott áthagyományozási móddal fordul szembe Platón. Mert ha már egyszer szellemi tulajdonává tette az ember. 43 Ong 1982. m. E passzus természetesen többet mond annál. 79. holott az csak az elmében létezhet. mert rombolja az emlékezetet.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 215 ezen eszközökkel élõ költészetet tartja kártékonynak. mintha a tudást az elmén kívül is megalapozhatná. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfõbb kérdésekrõl. m.42 Káros továbbá az írás. 341d [i.40 Ellenállani e varázserõnek azért nehéz. másfelõl. márpedig számára fontosnak csak ez tekinthetõ. mint semmi mást. sok esetben bénító technikáktól való mentesülést egyfelõl. mivel úgy tesz. 41 Az állam 608a (i. A költészet ugyanis eszközei által nagy „varázserõ”-vel rendelkezik. 684). 40 Az állam 601a (i.” (344e.

216 Kondor Zsuzsanna Arisztotelész – noha a „logika” terminusát45 még nem használta – lényegében a mai értelemben vett logika atyjának tekinthetõ. illetve Kneale–Kneale 1987 II. . hogy még a Cicero által használt „logica” sem a mai értelemben vett logikát. s elfedi azt a potenciált. hogy tudniillik idõtálló. hogy felismerje. Platón dialógusaiban a nyelv már elemzés tárgyát képezi. Az Organon címen összefoglalt Arisztotelésznek tulajdonított mûvek46 a gondolkodást tanulmányozzák. mivel ez teszi alkalmassá arra. A szóbeliségbõl az írásbeliség kultúrájába való átmenet összefoglalásaképp elmondhatjuk. Ross. s megtette az elsõ lépéseket eme újfajta szemléletet kifejezni képes nyelvezet kialakítása felé. Platón esetében a nyelv szintén rendelkezik egyfajta megvilágító erõvel. sz. lényegre törõ és általános ismereteket képes közvetíteni. amit az írás megjelenése okozott a gondolkodásban. 18. milyen kijelentések szorulnak bizonyításra és milyen bizonyításra van szükség. E korai idõszakban tehát egyértelmû irányba mutat a nyelvvel kapcsolatos elképzelések megformulázása: Hérakleitosz aforisztikus. Szofisztikus cáfolatok. amennyiben az – mármint a gondolkodás – a dolgok természetét megragadni képes. de ehhez már elemzések során keresztül juthatunk el. Topika. Sir David Ross felhívja a figyelmet. Logika és dialektika különbségérõl lásd Kneale–Kneale 1987. Arisztotelész pedig már analitikus eljárások47 segítségével igyekezett mintegy a helyes gondolkodáshoz szükséges nyelvhasználat szabályait meghatározni. hogy Hérakleitosz esetében jól érzékelhetõ a szóban elhangzó és a leírt gondolatok közötti feszültség: a nyelvhasználat pusztán múló látszatot közvetít. amelyre mindenkinek szüksége van. E tanítások azonban nem sorolhatók a tudományok közé. 32. Arisztotelész pedig a nyelvet a „logika” szabályainak segítségével igyekszik a helyes gondolkodás eszközévé tenni. fejezetét. ami pedig a logosz sajátja. David (1996): Arisztotelész. 47 Ross 1996. század) használta a mai értelemben. Kategóriák és Cáfolatok. 32. 45 A „logiké” terminust elõször aphrodisziaszi Alexandrosz (i. Budapest: Osiris. 46 Elsõ és Második Analitika. 3. hanem dialektikát jelentett. aki tudománnyal szeretne foglalkozni. paradoxon állításai rávilágítottak arra a feszültségre. hanem olyan eszköznek kell azokat tekintenünk – amint azt az Organon elnevezés is mutatja –. Lásd Ross 1996 Logika címû fejezetét.

Elõtérbe került azonban a nyelv téves használatának kritikája: gondolhatunk Bacon idolumaira. következésképpen tehát a modus significandit is”. hanem a gondolkodást. Shyreswoodi Vilmos kifejtette a grammatika és a retorika tárgyának logikától való különbözõségét. vagy Hobbes Leviathanjának IV . lévén. hogy a dolgok ismerete megköveteli nyelvi megfelelõjük ismeretét.”50 Az újkorban továbbfolytatódott a tökéletes nyelv keresése. foglalták össze. m. amelyben a nyelvvel kapcsolatban figyelmeztet annak téves használatára. a logika pedig gondolati mivoltukban tanulmányozza”. A 17. dialektikáról. melynek a szavak jelei (i. században került elõtérbe a nyelv önkényességének gondolata. Budapest: Atlantisz. például seville-i Izidór a grammatikáról. Boëthius és követõi szerint „a nyelv. más szóval a dolgokról szerzett közvetlen tudásunk. Umberto (1998): A tökéletes nyelv keresése. Petrus Hispanus Summalae logicales címen írt összefoglaló mûvet. Lullus a logika és a metafizika nézõpontját véli egyesíthetni.48 retorikáról. a logika nem a szavakat tanulmányozza. dialektikáról írt azt feltételezve. hiszen mint Arisztotelész is rámutatott. Összefoglaló mûvek születtek. mely szerint a nyelvnek köszönhetõen hibás fogalmak jelentek meg az emberek között. Élénk vita folyt a nyelv eredetérõl. Dáciai Martinustól nyelvlogikai és jelentéselméleti fejtegetések maradtak fenn. retorikáról. 74. hogy a modus essendi határozza meg a modus intelligendit. Uo.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 217 A középkor folyamán számos tanulmány született grammatikáról. Lullus felfogása szerint „a metafizika a dolgokat az emberi elmén kívül. m. az eredeti õsnyelv mibenlétérõl. „Az Ars gondolatmenete az elsõdleges. 33). 50 I. században Dáciai Boëthius De modis címû mûvében egyetemes nyelvtan meglétérõl ír. a gondolkodás és a dolgok természete kölcsönösen tükrözi egymást. különös tekintettel a piac ködképére. megnyilvánulások mögött mélyebb összefüggéseket feltételezett. 51 I. nem pedig a róluk alkotott fogalmaink logikája.49 Azaz az antik hagyományokat követve az esetlegesnek tûnõ nyelvi kifejezõdések. Lényegében ezt az álláspontot tükrözi Raymundus Lullus Ars magnája is. részben a kor intellektuális horizontját meghatározó universaliavitában való állásfoglalás kapcsán igyekeztek az általános fogalmak ontológiai státuszát meghatározni. 49 Eco.51 s vált explicitté. m. fejezetére. melyek részben az antik hagyatékot dolgozták föl. A 13. nem pedig a másodlagos megismerés. . Miként Locke fogalmazott az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében: 48 A grammatikának a logikától való különbözõségérõl nem szabad megfeledkeznünk. 55. 93. hogy a nyelv a gondolatok közlésének eszköze.

New York–Oxford: Oxford University Press.53 A nyelv ilyetén megközelítésébõl természetesen következik a nyelvhasználat megregulázásának igénye. hogy olyan közös csatornaként szolgál. Scientific Dictionaries and Enlightenment Culture. their very passing. Idézi Black. II/11.54 megalkotta a vak gondolkodás (cogitatio caeca) eszméjét. Nem meglepõ tehát Leibniz kísérlete az univerzális nyelv megalkotására. 54 Leibniz törekvése az univerzális nyelv megalkotására. hogy az ember külsõ. Továbbá. Ugyanis nemcsak magukat a dolgokat. hiszen ha minden idea külön nevet/jelet kapna. Vö. 159. hanem a dolgok ideáit sem lehet és nem is kell mindig pontosan fölidézni. „számításokat” jelent. szükséges volt. hogy Locke elemi fontosságúnak tartotta az általánosítást. (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. melyen keresztül a tudás javai átadhatók és áthagyományozhatók. that gives them authority and currency. a kommunikáció során egyfajta fordításnak köszönhetõen válik a privát jelentés publikussá. amelyekbõl gondolatai felépülnek.” Pattison. and not the mint they came out of ’. hogy azok révén a láthatatlan ideák. 114. végtelenül nagyra nõne a nevek száma. Cambridge: Cambridge University Press. mivel a szavak az ideák jelölõi az individuum elméjében – nem pedig a világban a dolgok jelei –. valamint algoritmikus szemlélete a modern logikának mint a szimbólumok tudományának alapítójává tette õt. Robert (1982): On Literacy. 94. Oxford: Oxford University Press. érzékelhetõ jeleket találjon. Lásd Heim.52 Fontos kiemelni. 53 „As Locke put it in a letter to Bishop Stillingfleet. 55 Eco 1998. but it is the receiving of them by others. Richard (2001): Encyclopaedic Vision. John (1979 [1964]): Értekezés az emberi értelemrõl. ezért az egyszerûség kedvéért jeleket alkalmazunk helyettük. 36. világos jelentéssel. nem feltétlenül bírnak egyértelmû.55 52 Locke. amely azáltal tartja össze a társadalmat.” Idézi Yeo. as he pleases. amely voltaképp olyan gondolati mûveleteket. Leibniz. 266. mint a modern logika atyja. ’words are offered to the public by every man. M. The Politics of the Word from Homer to the Age of Rock. Budapest: Holnap Kiadó. Budapest: Akadémiai.218 Kondor Zsuzsanna Minthogy […] a társadalom kényelmei és elõnyei a gondolatok közlése nélkül nem biztosíthatók. coined in his private mint. Pattison alábbi megjegyzésével: „Locke számára a nyelv az igazság komplex hordozója. Amint maga Leibniz megfogalmazta: Az ember minden gondolati mûveletet bizonyos jelek vagy karakterek segítségével visz véghez. melyekkel kalkulálunk. Max (1998): A nyelv labirintusa. másokkal közölhetõk legyenek. amelynek során a tényezõk. .

S másrészt: Az atom nem létezik. 56 I. de környezetükrõl alkotott képük tisztasága nem azonos. avagy érvénytelek: a mindennapi tapasztalat során szerzett ismeretek helyes elrendezésére. a tökéletes tudás isteni képessége inspirálta: olyan eszközt remélt létrehozni. ahogyan fölösleges tudnunk egy egyenlet megoldásakor. azaz a monászokat tekinti. hanem újak szerzése a cél. hogy a világegyetem minden egyes porcikája teremtmények végtelen sokaságának világát tartalmazza […]. hiszen nem a régi ismeretek rendszerezése. nincs feltétlen szükség az elemi fogalmak meghatározására. Egyrészt. E nyelvben nem szükséges minden lépésnél ismerni a jelkép tartalmát. mégpedig elvi megfontolások alapján. sõt nincs olyan apró test. amelynek segítségével az ember is szert tehet efféle tudásra. mellyel – akár az algebrában – az alkalmazott jelekkel elvégzett egyszerû mûveletek révén az ismerttõl eljuthatunk az ismeretlenhez. A modern logika ezzel szemben eliminálta a környezõ világ tárgyaira és viszonyaira való referencia jelentõségét. Ebbõl következik.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 219 Törekvéseinek újszerûsége az arisztotelészi logikával – vagy akár Lullus Ars magnájával – való összevetés során tûnik igazán szembe. .58 Ne feledjük. 58 Idézet: uo. Arisztotelész logikai tanításai azt a célt szolgálták. hogy a köznapi nyelven kifejtett argumentációkról biztosan eldönthetõ legyen. 263. hanem helyettük állnak. Leibnizet a mindent tudás. E monászok észlelik egymást. m. 267. m. amely ne volna összetett […]. 57 Idézet: i. hogy milyen mennyiséget jelöl egy adott betû. helytálló következtetések ellenõrzésére volt hivatott. Leibniz szerint a logikai nyelv jelei nem az ideák helyén. s ebben játszott Leibniz jelentõs szerepet.”56 Leibnizet foglalkoztatta az „emberi gondolatok ábécéjé”-nek összeállítása. hogy Leibniz valós létezõknek kizárólag az individuális szubsztanciákat.57 Letett azonban ennek megalkotásáról. hogy érvényesek. „Leibniz célja egy olyan logikai nyelv megalkotása. mely ábécé „betûinek kombinációjából és az általuk alkotott szavak elemzésébõl minden dolgot föl lehetne fedezni és meg lehetne ítélni”. A dolgoknak nincs meghatározott formájuk. mert semmilyen forma sem felelhet meg a benyomások végtelenségének. s egyáltalán észleleteik sem feltétlenül azonosak.

265. hanem éppen a mindennapi praktikus használattal. a környezethez való viszonyulás sokféleségével összefüggésben. Leibniz e gondolata visszacseng a 20. Atlantic Highlands. III. amelyek a tudomány rendszerezésével kapcsolatosak. (1974): Language and the World. amelyet kitüntetettként kezelünk. a könyvek katalogizálásakor felmerülõ nehézséghez hasonlítja a problémát. XIX. a másodlagos szóbeliség korában. vagy analitikus célokat megtestesítõ szempontokat.60 Határozott megfogalmazást nyert a nyelv közösségi karaktere. i. hogy egyáltalán mely területeken érdemes elemi fogalmak után kutatni. illetve másfelõl meghatározni. mivel átfedések többszörösen is elõfordulhatnak. másrészt a teoretikus vizsgálódás tárgyaként lehet pusztán meglévõ dolog. gyakorlati. Gondolhatunk például Heideggernek a Lét és idõben tett nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseire. s ilyen esetben önkényesnek tûnhet a besorolás. hogy a nyelv a társadalmi érintkezés eszköze. Mint a „könyvtáros” nehézségeit jól ismerõ tudós elme. katalogizálása ugyanarról a tõrõl fakadnak: nevezetesen hogy meg kell határozni bizonyos szempontot. i.220 Kondor Zsuzsanna Tanulságosak Leibniz azon megfontolásai. változatosságára mutatott rá a „benyomások végtelenségére” hivatkozva. . hiszen csak ezáltal lehetséges egyfelõl különválasztani ismereteinket. 195. században. s harmadrészt világba-vetettsé59 Eco utal a hipertextuális elrendezés és Leibniz elképzelése közötti párhuzamra. hogy a kor karakterisztikus jegyének tekinthetjük. az életmódok. perspektívát. Leibniz ugyanis nem tartja célravezetõnek a tudományokat csoportokba osztani.59 Az elemi fogalmak meghatározása és a tudományos ismeretek csoportosítása. N. 60 Sefler. Vö. a nyelv iránti érdeklõdés – ahogy George F. noha gyökeresen más metafizikai megfontolások alapján. században. Heidegger ugyanis egyrészt elismeri. J. Megoldásképp „útvonalak” felállítását javasolja. m. amely lehetõvé tenne többféle megközelítésmódot: mint például elméleti. A Methodological Synthesis Within the Writings of Martin Heidegger and Ludwig Wittgenstein. a perspektívák. Sefler rámutatott – olyan mértéket öltött. A FILOZÓFIA FELADATA A NYELV TÜKRÉBEN A 20. m. noha nem az önkényesség. S Leibniz pontosan e perspektívák sokféleségére. George F. „the fabric of our age is to a large extent language-textured”..: Humanities Press Inc. melyek a nyelv különféle aspektusaira mutatnak rá.

tudniillik feltáró erejét. Frankfurt am Main: Klostermann. aggályokat orvosolja. hogy gondoskodjék arról a fogalmiságról. […] A feltártságot a hangoltság.): Crisis in the Humanities. tudniillik a nyelv konstituáló voltát hangsúlyozza. „A felfedés a világban-való-lét egy létmódja.]: On Heidegger and Language. In: Plumb. Ernest (1964): The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. amennyiben létünk. 64 Gellner.) 62 Heidegger. mely a beszédet és a szavakat valamiféle belsõ tartalom kifejezésre juttatójaként tartja számon. s éppoly eredendõen érinti a világot.”61 A nyelv Heidegger úgynevezett kései mûveiben kirajzolódó fogalma ez utóbbit. Northwestern University Press. John H.”63 Heidegger múltba forduló elemzéseivel szemben Ernest Gellner – Wittgensteint is bírálva – a filozófia feladatául épp a verbális kifejezés eszköztárának aktualizálását tekintette. ami azután a maga részérõl látszatproblémák forrásává lesz. Azaz.” (Aler. hogy a közönséges értelem az érthetetlenségig nivellálja azokat.) Vö. Halle: Max Niemeyer. szó és lét összetartozása elementáris a feltárás és elfedés vonatkozásában. helyzetükben mégis felfedezhetünk 61 Heidegger. hogy a legelemibb szavak erejét. Amint már a Lét és idõben megfogalmazást nyert: „elvégre a filozófia feladata mégiscsak az. amelyekkel az ittlét kifejezi magát. Martin [1935]: Sein und Zeit. felelõsségét. megvédje attól. 113. Heidegger egyértelmûen bírálja a korában meghatározó nyelvfelfogást.62 Ember. Joseph J. Budapest: Gondolat. [szerk. világunk feltárásának lényegi közege. és 79. [1972]: Heidegger’s Conception on Language in Being and Time. „Az ek-zisztencia feltártságát a logosz artikulálja. (szerk. ami által a valóság kezelhetõvé válik a gondolkodó elme számára. embervoltunknak fontos mozzanata. J. London: Cox & Wyman Ltd. a benne-létet és Önmagát. hogy a mindennapok során felmerülõ fogalmi bizonytalanságokat. a megértés és a beszéd konstituálja.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 221 günknek. a szó eredeti értelmében. In: Kockelmans. 220. voltaképp abban határozta meg a filozófia feladatát. Ezzel ugyanis elfedik a nyelv alapvetõ sajátságát.64 Noha mintegy két és fél ezer év választja el Hérakleitosz. amit a görög terminológia még látni engedett. 73. 387. S ezen a ponton jut lényeges szerephez a filozófia. (Heidegger. amit egyben a humanista kultúra válságának tekintett. Martin (1989): Lét és idõ. „A lét eredendõen szóban adódik”– olvashatjuk a Parmenides címû kötetben. illetve Heidegger és Gellner munkásságát. 63 Heidegger 1935. 387. A szó erejébe vetett bizalom megingásáról beszélt. . Martin (1982): Parmenides.

a privát nyelv argumentum. A tökéletes nyelv eszméjét Wittgenstein az újkori tudománnyal hozza összefüggésbe. hogy a nyelv természetébõl adódóan sem univerzális ábécé. javaslataival és módszereivel õ távolodik el leginkább az írásbeliség sugallta tudatosan analizáló. Preliminary Studies for the Philosophical Investigations. IV . s sürgetõ feladatnak tekintették a nyelv megújhodását. hogy egzakt módon rögzítsük mindennapi szavaink használatát. félrevezetve használóit. amennyiben annak eszményét az egzaktság. spekulatív gondolkodásmódtól. tájékozódást. ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS KÖRNYEZET – ÚJ PERSPEKTÍVA Noha Wittgenstein is a kommunikációtechnológiában történõ fontos változások korának gyermeke. vagy ha tetszik. reflektálatlan igénybõl adódik. a jól formalizálhatóság. Elégedetlenségük oka is közös: koruk nyelvhasználata nem képes megfelelõen segíteni a világban és a mindennapokban való eligazodást. idõnként megtévesztve. és a matematika mintájára szabható érvelés határozta meg. A tökéletes nyelv igénye – szemben a mindennapi nyelvvel – abból a félreértésbõl. Oxford: Basil Blackwell.65 65 Wittgenstein. Ludwig (1984 [1958]): The Blue and Brown Books. Hérakleitosz az ongi terminológia szerint az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe való átmenet. . máskülönben látszatproblémák hálójába kerülünk. Heidegger és Gellner pedig az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenet képviselõjének tekinthetõ. valamint 28. A tökéletes nyelv évszázadokon keresztül meghatározó eszméje Wittgenstein nézõpontjából e látszatproblémák sarkallta törekvésnek tekinthetõ. a filozófiáról és a tudományokról rajzolt kép mind azt sugallják. Újfajta optikát és attitûdöt javasol: tekintsünk a nyelv mindennapi használatára.222 Kondor Zsuzsanna némi hasonlóságot: mindhárman egy-egy kommunikációtechnológiai váltóállítás részesei voltak. 25. A nyelvjáték fogalma. sem univerzálisan alkalmazható szabályrendszer – a leibnizi kalkulusról nem is beszélve – nem lehetséges. Mindannyian fogalmi nehézségekkel küszködtek. Ezzel szemben a mindennapi nyelv nem ragadható meg szigorú szabályok és definíciók segítségével.

mint egyfajta félreértés: különféle optikák és perspektívák összemosása. hogy univerzális grammatika megalkotása reménytelen.69 Hozzáteszi. 65. lásd továbbá 69. hogy a mindennapi nyelv nyújtotta optika helyett találjunk egy másikat. hogy ez mindig partikuláris használatot jelent. m. a nyelvvel kapcsolatos té- 66 I. ugyanakkor megkérdõjelezhetõ az anyagot részecskéire való tekintettel vizsgáló fizika oldaláról. 48. mint láthattuk. Azaz a mindennapi tapasztalatnak megfelelõ szilárd padozat esetében a fát gyéren kitöltõ részecskékre hivatkozva e szilárdságot elvitatni nem más. Így például. Olykor azonban felmerül az igény. m. 67 I. A mindennapi nyelv áthatja. Ezt a kétséget fejezik ki a családi hasonlóságot taglaló passzusok. hogy mikor tekinthetünk két használatot különbözõnek.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 223 Noha e törekvések reménytelenek. nem a megfelelõ kifejezésmódot választjuk. hogy valamely szó jelentése használatával jellemezhetõ. Wittgenstein. m. Anomáliák akkor keletkeznek. 68 I. adott helyzetben való használatával egyezik meg. ha nem a helyzet megkívánta perspektívát alkalmazzuk. adott helyzetben a neki megfelelõ nyelvjátékot alkalmazva. mégsem érthetetlenek. m. lehet két-. Ugyanakkor szavakat. bármely szóról beszéljünk is. miként tárgyakat is.70 A perspektívák. . vagy többféleképpen is használni. 69 I.67 Azaz. de e szabályok általánosítása már igen kétséges. metafizikával kapcsolatos megjegyzéseiben sokszor találkozhatunk a mentális/szellemi kényelmetlenség állapotának említésével. és bizonyos értelemben meghatározza egész életünket.68 Wittgenstein az úgynevezett Kék könyvben is több helyütt leszögezi. Ám eme állítással. amely egy másik perspektíva számára alkalmasabb. 48. 45. Természetesen a nyelvjátékok megragadhatók bizonyos szabályok mentén. 70 I. 58. 59. Wittgenstein filozófiával. megfelelõ kifejezésmódok végtelen sokfélesége az egyik oka annak. m. nem sokat tudunk meg annak használatáról – hiszen nem eldönthetõ.66 Eme más optikák felfoghatók mint más-más nyelvjátékok. a nyelv tökéletesen betölti funkcióját. és ezt a különbséget képes is kifejezni. a padozat szilárdsága triviális a mindennapi nyelvhasználat – és tapasztalat – szempontjából. ami egyben a megfelelõ nézõpontot is jelenti.

§. ami a tudomány általános módszerére utal. Amint tudjuk. m. 71 I. analizáló megközelítést kritizálta például a Filozófiai vizsgálódásokban74 is. 60. megjegyzésére. tökéletes nyelv iránti kutatások nem véletlenek és nem kizárólag tévedések eredményei. anomáliákat a modern tudományeszmény térhódításával magyarázza. Mindazonáltal a gondolatartikuláció eszközei – tehetjük ma hozzá – jelentõsen befolyásolták nemcsak a válaszok. 72 Ivins.. William M. Wittgenstein számos nyelvvel. m. 91.73 Wittgenstein Platón-kritikája nagyszerûen példázza a kommunikációtechnológiában végbement változásokat. a korábbi próbálkozások voltaképp az apró részletekben vesztek el. Egy helyütt az „általánosság iránti sóvárgásunkról” ír. Az apró részletekkel való bíbelõdés helyett a nyelv jelenségét tágabb kontextusba helyezve igyekszik annak mûködését megvilágítani. Jr. Wittgenstein pedig épp ezt a részekre bontó. 73 I. hanem egyfelõl a különféle perspektívák iránti igény megfogalmazódásai. 74 Vö. Ludwig (1992): Filozófiai vizsgálódások. . Platón az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe. 62. 18. jelesül képi módozataiban rejlõ lehetõségeket. 46. amely szerint a nyugati filozófia megfelelõ technika híján általánosságokban gondolkodott. amely természete szerint az általánosságokat és hasonlóságokat emelte ki.72 E technikai meghatározottság a verbális kifejezés túlsúlyát eredményezte. hanem egyáltalán a felvethetõ kérdések horizontját is. 47. Budapest: Enciklopédia. Wittgenstein kritikai megjegyzéseivel: Wittgenstein.224 Kondor Zsuzsanna vedéseket. mert nem volt képes a részleteket megfelelõ pontossággal reprodukálni. másfelõl. e perspektívák összekeverésének eredményei.71 S itt méltán gondolhatunk William M. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. amennyiben azt szûkösnek és inadekvátnak találja. A nyelv mûködésének kulcsát nem a nyelv kvázielemeinek elemzésében kell keresnünk. lassan homályba borítva a kifejezés más. míg Wittgenstein az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenettel szembesült. Wittgenstein megjegyzéseibõl kiderül. Platón a nyelv egyszerû elemein keresztül igyekezett az igaz ismeretet megragadni. 79. hogy a különféle nyelvkritikák. Ivins Jr. Ezzel voltaképp a korábbi nyelvfilozófiai vizsgálódások helytelenül megválasztott horizontjára hívja fel a figyelmet. Budapest: Atlantisz.

mintegy megteremtve annak feltételeit. ismerõs s mégis ismeretlen jelenségei felé fordult. Ludwig (1967): Bemerkungen über Frazers The Golden Bough. Évszázadok intellektuális erõfeszítése során a nyelvi reprezentáció egyre inkább az írott szöveg kívánalmaihoz idomult. áthagyományozása technikailag megoldódni látszott. hanem a valóságról alkotott elképzeléseinket is. Wittgenstein hagyatéka így méltán válhatott számos újabb keletû diszciplína inspiratív forrásává. amely a nyelv akusztikus fenoménjét sikeresen rögzítette. új távlatokat nyitott a nyelvi reprezentáció számára. illetve a technikai változásokat követõ. amelyek évszázadokon keresztül meghatározták nemcsak a nyelvrõl.és egyedfejlõdés során a nyelvi reprezentáció igen hatékony és további fejlõdést implikáló kifejezésmódnak bizonyult. A filozófia történetében jól nyomon követhetõk az apró lépések. In: Synthese. A 19–20. A fotó jelentõségérõl és a képi világtól való gondolati eltávolodás kapcsolatáról lásd Ivins már idézett mûvét. Wittgenstein próbálkozásai egyfajta szakítást jelentenek az írásbeliség diktálta hagyományokkal: példázatai. kétségei rávilágítanak bizonyos elõfeltevésekre. * * * Az emberi nem. vagy az eleven hangot közvetíteni képes technológiák megjelenésére. 233–253. Az alfabetikus írás. javarészt implicit reflexiók. Létrejötte és fejlõdése hosszasan az eleven diskurzushoz kötõdött. a közvetlen tapasztalatokat tették apró lépésenként hozzáférhetõvé az írott nyelv kényszerû közvetítése nélkül. század fordulójától egymást követõ újítások a kommunikációtechnológia területén a mindennapokat. alkalmazkodva a kor kihívásához. Az ismeretek megõrzése. aprólékosan szõtt fogalmi háló alakult ki a világ megragadására. . s megtéve az elsõ lépéseket az egyre tökéletesedõ multimediális reprezentációs lehetõségek világának megragadásához. 75 Lásd például Wittgenstein. kijelölte a kérdésfeltevések irányultságát.76 S a filozófia figyelme is a mindennapok régi-új. 76 Gondoljunk a fénykép megjelenését követõ technikai újításokra. elvont. megjegyzése az írott szó világára történõ implicit reflexió: az elméletnek a mindennapi gyakorlattól való eltávolodását illetõ kritika.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 225 modern tudománnyal75 kapcsolatos észrevétele. s az eleven helyzetet már nem csak verbálisan közvetíteni képes médiumok hajnalán. hogy hagyományos problémák új megvilágításba kerüljenek.

mint éppen a könyvtár funkcióinak – külsõ jelekben is megmutatkozó – átalakulásában. Tudjuk. hogy a történelem során hogyan birkó- * A tanulmány elkészítését az OTKA a T042530 és T046261-es számon támogatta. Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre… (Petri György: Demi sec) TUDÁSESZMÉNY – KÖNYVTÁRESZMÉNY Az írásbeliség megjelenésével a Könyvtár vált a nyugati kultúra egyik legfontosabb jelképévé. hanem felépítésében és belsõ elrendezésében is minden korban kifejezésre juttatja. a matematikusok és a zsarnokok megoldották õket (bár talán nem teljesen). mondhatni. Olyan szimbólummá. megtestesíti. . S e tudáseszmény változásait sehol sem lehet jobban érzékelni. Alfred Hessel klasszikus könyvtártörténeti munkájában a kezdetektõl az 1950-es évekig áttekintette. (Michel Foucault: A végtelenbe tartó nyelv) …Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság. megjeleníti a világ elfogadott szemléletét és a kor tudáseszményét.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár* Békés Vera A könyvtárak két fõ nehézség elvarázsolt kastélyai. amely nemcsak állományát tekintve.

hogy a könyvtár mint szimbólum egyszerre legalább két korszak – filozófiai vitákban is megfogalmazott – tudáseszményét tükrözi. az – közelebbrõl vizsgálva – nem más. hogy nézzünk szembe végre a karteziánus szemlélet eredendõ fogyatékosságaival. hogy amit a nyugati kultúra könyvtára megtestesít. Alfred (1959): A könyvtárak története. hogy legalábbis a középkor letûnte óta a könyvtárak fejlõdését világosan felismerhetõ ritmus jellemzi: a könyvtár funkcióiban bekövetkezett tartalmi változások rendre megelõzik a kezelési. Vagyis: mindig az újabb korszakra várt. az állomány gondozásával és tárolásával. A POSZTKRITIKAI TUDÁS FOGALMA A filozófiában régóta jelen van egy markáns áramlat. mindenekelõtt az episztemológiai individualizmussal és azzal a végsõ soron reflektálatlan kritikai objektivizmussal. tárolni. folyamatosan gyarapítani és szükség esetén frissíteni. 1 Hessel. Helyesebb tehát azt mondani. azokat a váratlan (vagy nem azt várt) feladatokat. Budapest: OSZK–KMK. illetve kontrolljával. melyeket éppen az óhajtott és bekövetkezett változás hozott magával. melyek a jelen eszmények megvalósításából fognak fakadni. s ezek az eszmények – melyek közül rendszerint az egyik uralkodik. hogy elméletileg és gyakorlatilag is megoldja a belsõ szervezet korábban ismeretlen problémáit. valamint a hozzáférés biztosításával. hogy uralkodó tudáseszményünk alapvetõ felülvizsgálatra szorul. Sürgetik.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 227 zott meg ez az intézmény a maga alapvetõ feladataival: az információ gyûjtésével. szervezési reformokat. egyben elõkészítik a jövendõ számára azokat a súlyos (de elõre nem látható) problémákat. azaz minden szubjektivitástól mentes ismeretekre szert tenni. Éppen ezért pontosabb talán úgy fogalmazni. rendszerezésével. . Azt találta. 103.1 S miközben a könyvtárak mûködtetõi az uralkodó ideálnak megfelelõ megoldást találnak a régi gondokra. ezeket a maradandó információkat – mint valami konzisztens tartalmat – összegyûjteni. mint a különbözõ tudáseszmények küzdelmének történelmi állása. amelynek követõi úgy látják. mely szerint a megismerõ szubjektum képes elfogulatlan kritikai megfigyelés útján objektív. a másik pedig ellenzéki vonulatként van jelen – éles konfliktusban állnak egymással.

melynek megvalósítása ma elsõrendû termelési követelmény. In: Sándor Iván et al. értelmezése. melyet a fenti értelemben posztkritikainak nevezett. sz. A változás persze már korábban kezdõdött. Világossá vált az is. megért és a saját fogalmi struktúrájába építve – kulturálisan is meghatározott – tapasztalatainak és ismereteinek környezetébe helyezve hasznosít.” Nyíri J. Pécs: Jelenkor Kiadó. hanem a rendelkezésre álló adatok. és képes másokkal meg is osztani.2 A 20. a kortárs filozófusok többnyire elutasították. az ismerethez való hozzáférés. illetve teljesen figyelmen kívül hagyták. Kristóf (1995): Hálózat és tudásegész. […] a lineáris fogalmazásmódot elégtelennek kezdték érezni sok évvel azelõtt. ahogy Nyíri J. Személyes tudás koncepcióját. Csakis tudásközösségek képesek úrrá lenni az információrobbanás keltette túlterheltség és áttekinthetetlenség következményeként beálló bizonytalanságon és zavaron. Az új ismeretelmélet kidolgozása tehát. Kristóf emlékeztet erre: „…a bölcsészet terén a tizenkilencedik század végére az információnak mind értékelése. melynek vitatása néhány évtizede még úgyszólván a filozófusok magánügye volt. mind kifejezése problematikussá lett. (46) 1–2.228 Békés Vera A legutóbbi években az információs technológia robbanásszerû fejlõdése. racionalista kritikai objektivista képét. a tudás fogalma maga vitatottá vált.): A huszadik század szellemi körképe. úgy tûnik. . mára a szó szoros értelemében olyan gyakorlati programként jelentkezik. hogy Polányi reflexiója a megismerõ személyes részvételének kiküszöbölhetetlen és döntõ szerepére 2 Vö. mintsem valamely alternatív fogalmazásmód technológiai lehetõségei megjelentek volna. felhasználása és egymással történõ megosztása. Hirotaka (1995): The knowledgecreating company – how Japanes companies create the dynamics of innovation? Oxford: Oxford University Press. Ikujiro–Takeuchi.. Nonaka. (szerk. század közepén a neves természettudósból társadalomfilozófussá lett Polányi Mihály a tudományos megismerés új – méghozzá részletesen kidolgozott – antiobjektivista modelljével jelentkezett. gyakorlatilag is idejétmúlttá teszi a tudás e klasszikus. Most viszont egyre többen ismerik fel a posztkritikai ismerettan jelentõségét. Az úgynevezett knowledge management irodalom kidolgozói és legmarkánsabb egyéniségei tudáson olyan strukturált adatokon alapuló információt értenek. amit valaki a rendelkezésére álló források elemzése során végiggondol. valamint az ipari termelés szervezeti formáinak radikális átalakulása.: Géró Katalin (2000): Knowledge management – múló hóbort avagy a jövõnk? In: Könyvtári Figyelõ. információ és tudás hatékony feltérképezése. A kihívás ma ugyanis elsõsorban nem az információhoz.

mint amirõl éppen képesek vagyunk artikulált formában (verbálisan) számot adni. 1–2: 143–166 (http://www. ami várakozásaink szerint meghatározatlan módon megmutatkozik majd a jövõben. Tudásunk mindig többet foglal magában. 10.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 229 nem kérdõjelezi meg az emberi megismerés lehetõségét. Budapest: Argumentum. olyannyira. hallgatólagos összetevõje a megismerés-megértés minden egyes aktusában létfontosságú szerepet játszik: ez tesz képessé bennünket arra. Polányi ilyen új szerepére Géró Katalin hívja fel a figyelmet: Géró 2000. 5 Bõvebben kifejtve lásd Békés Vera (2002): Az újdonság jelei. ami elvileg sem lenne explicitté tehetõ. amikor – korát messze megelõzve – a tudásnak egy új típusú ideáljával állt elõ. 11.6 3 Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. amely a jövõ – jelenbõl nézve beláthatatlan – természetét és a megismerõnek a váratlansággal való (szükségképpeni) szembesülését egyaránt számításba veszi. Budapest: Atlantis.3 Polányi valóságképünk új szellemû újrafogalmazását is javasolta. Nem a tudást. csakhogy sohasem az éppen szóban forgó megismerõ tevékenység folyamatában. hit társadalom. hogy lehetséges eseményeket prognosztizálhassunk. Ichijo (2000): Enabling Knowledge Creation: How to Unlock the Mystery of Tacit Knowledge and Release the Power of Innovation. 6 Lásd például: Krogh. egyaránt hordozzák a tévedés veszélyét és a helyes döntés reményét. hangsúlyozta Polányi. hogy a cselekvõ jövõre vonatkozó döntései mindig rejtenek kockázatot.hu/~cheminfo/polanyi/02_12/14ujdonsag. hanem a tudásról vallott hagyományos eszményképünket nyilvánította érvénytelennek. Oxford University Press. Sõt a jövõnek ezt a jelenbõl szemlélt meghatározatlanságát Polányi úgy tekinti. az – egyelõre kiszámíthatatlan horderejû – Knowledge Management irodalomnak az egyik leggyakrabban idézett szerzõjévé vált. és egyebek között arra is.pdf). hogy Polányi váratlanul az utóbbi évek egyik vadonatúj mûfajának. „A tudás hallgatólagos összetevõje nem valami misztikus elem: nincs benne semmi. In: Polanyiana.5 A tudáseszményben manapság tapasztalható változások úgy tûnik.” 4 Polányi 1997.kfki. spontán módon alátámasztják a posztkritikai tudás elméletét. . A tudományos döntések természete. s a tudás e többletet hordozó. In: Uõ: Tudomány és ember. hogy a valóság meghatározatlanul áramló tapasztalati jelenségeit mint valamilyen alakzattal bíró egységet észlelhessük. I: 11–12.”4 Éppen ebbõl az intranszparabilitásból következik. Georg von–Nonaka. Ikujiro–Kazuo. Polányi Mihály (1997): Tudomány. Oxford. mint a valóság definíciójának egyik legfontosabb elemét: „ Valóság az.

(65) július: 295–318.html). In: The Australian Library Journal. Francis L.) In: http://nyitottegyetem.text/kruk. (48) 2. .8 TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTUM VISZONYÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A KRITIKAI ÉS A POSZTKRITIKAI SZEMLÉLETBEN A modern kori könyvtárról vallott elképzelések és gyakorlati megvalósulásuk hátterében tisztán kivehetõ a tudás – uralkodó – kritikai objektivista (pozitivista) szemlélete. osztályozható és rendezhetõ tárgyak. Budd. Gary P . In: Polányiana. s a totalitárius társadalmak bukásával (valamint a logikai pozitivizmus kudarcával) zárul. E szakaszolás szempontjai többé-kevésbé (de nem feltétlenül minden tekintetben) egyeznek egyéb – például a premodern–modern–posztmodern korszakolás kritériumaival. London: Taylor Graham. Kruk 1998.alia. Foucault.3/full. (62) 4. 229–243. sz.htm.9 Az egyenes vonalú. (Az MTA-n 1999-ben elhangzott elõadás.phil-inst. 9 Bõvebb fejtegetéseket találhatunk errõl a könyvtárelmélettel foglalkozó legújabb irodalomban például: Radford 1992.230 Békés Vera A továbbiakban arra teszek kísérletet. (1992): Library and Information Science. (53) 3. Miroslav (2003): Truth and Libraries. In: The Librarian Quarterly. melynek kibontakozása a pozitivista elvekre alapozott modern természettudományok kialakulásának idõszakára esik. and the Fantasia of the Library: Conceptions of Knowledge and the modern Library Experience. Pertti–Cronin. tárolható. folyamatos növe7 Kruk.au/publishing/alj/52. (http://members. sz. T wo Paradigms. s úgy tekintik. Hit és ész viszonya Polányi Mihály tudományfilozófiájában. Kruk. 1–2: 123–133 (http://www. Miksa 1992.hu/ ~cheminfo/polanyi/0012/bekes. (1995): An epistemological foundation for library and informationscience. Bernhard: The Book – and Beyond. Fabian. In: Library Quarterly. Radford. (1992): Positivism. Empirical and Theoretical Perspectives. mint önmagában megálló. Eszerint az információt alapvetõen szöveges formában tárolt tartalomként fogják fel.): Conceptions of Library and Information Science: Historical. 8 Lásd részletesebben Polányi hit és tudás viszonyának történeti alakulásáról vallott felfogását elemzõ írásomat: Békés Vera (2000): „Cogito ergo credo”. (http://www..7 Polányi elméletében az újkori racionalitás tudáseszményének forrása lényegében egy Ágostonig visszakövethetõ hagyomány.org. Miroslav (1998): The internet and the revival of the myth of the Universal Library. In: The Australian Library Journal. Miksa. 410. Chicago: University Of Chicago Press.html).kfki. John M. Blaise (szerk. objektumok egyre bõvülõ tömegét.hu/kmfil/kmkt/ fabian_tlk. hogy megmutassam: a posztkritikai tudás fogalmának segítségével három nagy korszakra tagolhatjuk a tudáseszmény változását követõ könyvtáreszmény átalakulásainak történetét is.com/ ClintonGreen/universal.html). In: Vakkari.tripod.

»a tartalomhoz« képest. elsõsorban azt az információt rögzíti. mondhatni.és idõbeli) dimenziója egyaránt fontos információt hordozhat. Minthogy pedig a dokumentum szövege a modern szemlélet szerint másodlagos a bennefoglalt információhoz. ezért az idõszakos selejtezések után a megtarthatónak ítélt állományt is (azzal a meggyõzõdéssel. pusztán idõleges értéket jelentett. Posztkritikai felfogásban a tudás növekedését nem lehet egyetlen egyenes vonalban megrajzolni. A könyvtárnak az így tekintett forrásmûveket tehát. vagyis mint vagyontárgy lehetett értékes. eredeti kontextusával együtt kell megõriznie. sõt. de mint (tudományos) információ hordozója egyre avuló. korlátlanul (vagy szinte szabadon) konvertálhatónak tekintik. A modern avagy kritikai korszak értékrendjében egy-egy régi dokumentum elsõsorban mint egyedi ritkaság. melyeknek minden (tér. hanem éppenséggel növekedhet is. s ez megváltoztatta az állomány státusának megítélését is. esetlegesen. Arra azonban nincs garancia. a régi (elavult) kiadások sem önnön tartalmuk szükség esetén lecserélhetõ hordozói csupán. Az a kópia. hanem történetileg is meghatározott prototípusok: olyan dokumentumok. amelyet a másolat megrendelõje relevánsnak (azaz: „még mindig korszerûnek”) tekint. Amikor a régi dokumentumok relevánsnak ítélt tartalmát új hordozóra másolják. legfeljebb nyomokban. amely az információt egy késõbb született technológia segítségével valamilyen szempontból korszerûbb hordozón tárolja. amennyire csak lehetséges.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 231 kedést mutató tudás eszményének szellemében a modern könyvtár mûködtetõi a naprakészség szempontjából tökéletességre törekszenek. A posztkritikai tudat számára ezzel szemben a prototípus (potenciális) információs értéke az idõk során nem csökken szükségképpen. töredékesen) mindazokat az információkat. melyeket a szöveg önmaga és eredeti szûkebbtágabb környezete között megosztva õrzött. hogy a dokumentum maradandó információi nem sérülnek). akkor a kópia . felülbírálja és – ami jelen szempontunkból a legfontosabb –: rendszeresen selejtezi is a tárolt tudományos információt. kritikát gyakorol az állomány fölött: folyamatosan ellenõrzi. hordozóról hordozóra. A könyvtárban összegyûjtött és tárolt eredeti kéziratok és õsnyomtatványok nem pusztán kincset érõ egyedi ritkaságok. hogy tartalmazni fogja (erõsebb megfogalmazásban: nem is tartalmazhatja. Ennek megfelelõen a jól képzett könyvtáros. hogy a tudományos kutató az idõrõl idõre felmerülõ újraértelmezés igényével bármikor bizalommal fordulhasson hozzájuk.

hogy egy-egy szövegritkaság milyen különbözõ szempontból érhet kincset. hogy Michaelisnek a kérdéses idõben készült éppen az a nagyszabású munkája. tanítványai között találjuk a filológiai hermeneutika olyan alakját például. melyen dolgozott. Õ volt ugyanis az egyik kezdeményezõje annak a maga korában forradalmian új módszernek. hogy ezen eredeti kontextuális információk között van-e. Wilhelm (1974): A hermeneutika keletkezése. kiad. Budapest: Gondolat. Az MTA Könyvtárában megtalálható példány – amint a katalóguscédulán olvasható – eredetileg Eötvös József magánkönyvtárából származik.10 Az információ kontextuális veszteségének veszélye mint elvi probléma. textológiai) elemzésen alapuló újraértelmezésével megteremtette az újkori hermeneutika alapjait. 1846–48). Michaelis egy héber bibliakódexet kéretett kölcsön használatra Kasselbõl. teljesítette ugyan a kérést. Dilthey. ám féltve a drága ritkaságot. Michaelis. Azt is tudjuk. nem pusztán bibliofil szenvedélybõl vizsgálta a különleges kéziratot. (2. nem más. vö. a szöveg mint objektum konvertálható tartalmára irányul. Johann David (1770–1771): Das Mosaische Recht mit Berücksichtigung des Spätern Jüdischen. D. Az õrgróf. mind pedig a hermeneutikai gondolkodásban. merthogy ismeretének birtokában esetleg lényegesen módosítanunk kellene a vizsgált szöveg – s rajta keresztül akár egész elméletek – éppen érvényben lévõ értelmezését. mint a „Mosaisches Rechts”. de talán megvilágítja. s ha igen. 485. századból való. a württenbergi fejedelmi könyvtár rendkívül értékes bibliagyûjteményébõl. Tegyük ehhez hozzá. hogy minél közelebb kerülhessen a forrásmûhöz.: Berlin. Hessel említ egy esetet. a héber kódexhez. Márpedig még elvileg sem jósolható meg. mint August Schlegel. amikor 1767-ben a göttingeni professzor. például egy newtoni mechanikáról írott egyete- 10 Michaelis. a kéziratot egy szakasz huszár fedezete alatt vitette Göttingenbe. a kritikai objektivista szemlélet számára általában fel sem szokott merülni. És valóban. . hogy a nevezett göttingeni professzor. Württenberg fejedelme. A munka. amely az eredeti bibliai szövegek filológiai (ma inkább úgy mondjuk. Az alábbi példa a 18. A kritikai objektivista felfogásban. mondjuk. J.232 Békés Vera készítõi számára már észlelhetetlen az eredeti kontextus jelentõs része. amelyet fordulatot teremtõ kulcsmûként tartanak számon mind a történeti. melyik fog váratlanul fontosnak bizonyulni. hiszen az archiváló szándék mindenekelõtt a textus. amelyhez feltétlenül szükségesnek tartotta. mind a jogfilozófiai. In: Uõ: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban.

hogy a teljesség és 11 „…a nyomtatott anyagok tömegének roppant növekedésével. mindez egy kritikai pozitivista álláspontról tekintve. és a forrásmûvet magát (s amennyire lehetséges. Nietzsche volt.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 233 mi tankönyv szükségképpen több releváns – kevésbé redundáns és fõként „jobban rendezett” – információt tartalmaz. de a kutatók szempontjából hallatlanul fel is értékelõdik.” Nyíri 1995. a tudás fokozódó komplexitásával. Ha a posztkritikai tudáseszmény jegyében a tudást többé már nem mint szilárd. sõt végzetes következtetéseket. CSUPÁN „ELÉG JÓ” A könyvtárakról szóló szakirodalomban az elektronikus. 199. viszont igen derûlátók a világháló jövõbeli szerepével kapcsolatban. merev struktúrát fogjuk fel. hogy a „kõ könyvtárak” szerepe az internet korában nemhogy nem szûnik meg. A POSZTKRITIKAI TUDÁS ESZMÉNYI KÖNYVTÁRA NEM TÖKÉLETES. mint maga az eredeti „Principia”. Ebben a megközelítésben az olvasat lesz a kulcskategória. A posztkritikai felfogásban viszont az újraértelmezés igénye a kontextusok változásával bármikor felmerülhet. Az a posztkritikai igény. aki átlátott ama mítoszon.11 akkor nyilvánvalóvá válik. és egyben valóban fantasztikus fejlõdésébõl gyakran vonnak le a „kõ könyvtárakra” nézve szomorú. mint az újraértelmezés kimeríthetetlen forrása – legalábbis potenciálisan – mindig több információt tartalmaz. a tizenkilencedik század végére az írott szövegek egységes világának mítosza haloványulni kezdett. NEM UNIVERZÁLIS. s nem függetlenül a távíróra alapozott napilap befolyásától. Az elsõ jelentõs figura. mint bármelyik korszerûbb hordozóra felvitt kópiája. s így „átlátunk az írott szövegek egységes világának mítoszán”. hogy valamely elméletet az eredeti szöveghez visszanyúlva. Ennélfogva tehát az eredeti dokumentum mint információs lelet. . az eredeti kiadás valamelyik példányát) is megvizsgálva lehet és kell újraés újraértelmezni – nos. hogy napjainkban a „kõ könyvtár ” fenntartója nem kell. általában nem több hóbortos ötletnél vagy fölösleges filologizáló idõpocsékolásnál. virtuális könyvtárak rohamos. Ám – egyéb tapasztalataink fényében – nem kell túlságosan meglepõdnünk azon a látszólagos paradoxonon.

ahol az anya–gyermek interakciók születnek és zajlanak. az õ gondoskodására szoruló másiknak – még olyankor is. a szükséglethez való emberi alkalmazkodást a tökéletlenségek jellemzik. és ez fennmarad a késõbbi élet folyamán abban az intenzív élményben. Winnicott másik leleménye. melyekre mindkettejüknek reagálniuk kell. hogy vajon egy belsõ vagy egy külsõ (másokkal megosztható) valósághoz tartozik-e.” – indokolta újfajta mércéjének bevezetését a brit pszichoanalitikus. Winnicott.) 14 I. (1999): A kulturális élmény helye. A „potenciális tér ”. Itt tesz szert (vagy nem) a kisgyermek arra az õsbizalomra. 139. alkotja a csecsemõ élményvilágának túlnyomó részét. amelyre támaszkodva képes lesz sikeresen elsajátítani anyanyelvét és kultúráját. azt. mûvészeteknek. s az „elég jó”. ha a külsõ körülmények. mint interaktivitást kifejezõ. a „potenciális tér ” pedig magának a potencialitásnak az a virtuális tere. Donald W .13 Általánosabb értelemben tehát „elég jó” valami vagy valaki. 14. lényegüknél fogva kiszámíthatatlanok.és gyermeklélektanban. m. szintén igen elterjedt fogalom: eredetileg a csecsemõ elsõdleges tapasztalatszerzésének színterét jelöli. neki kiszolgáltatott. ha pusztán „elég jó” könyvtárrá válik. messze az eredeti jelentéskörén túl is kiválóan alkalmazható. . valamint a kreatív tudományos munkának. mely sajátja a vallásnak. amelyek a facilitáló környezet lényeges minõségét képviselik.14 12 Winnicott. Az „elég jó” azt a – pontos kritériumokkal körül nem határolható – értéksávot jelenti. 100.234 Békés Vera tökéletesség – bevallottan elérhetetlen – eszményét kergesse. amellyel kapcsolatban nem merül fel a kérdés. és megbízhatóan az marad hosszabb távon is. határozatlan és átláthatatlan helyzetek.” (I. 13 A potenciális tér tehát: „Az élményeknek az a köztes tere. ha képes (és hajlandó) potenciális teret biztosítani egy tõle erõsen függõ.12 akinek „elég jó anya” [good-enough mother] elgondolása alapvetõ változásokat hozott a csecsemõ. Ennélfogva az anyai gondoskodás által megteremtett potenciális tér egyben a kulturális élménynek mint olyannak a keletkezési helye is. az imaginatív életnek. m. In: Uõ: Játszás és valóság. amelyen belül minden résztvevõ számára optimálisan vagy ahhoz közeli módon kezelhetõk ezek a folyamatosan változó. A könyvtár akkor felel meg a posztkritikai tudáseszménynek. és folyton-folyvást változnak. „[A] tökéletesség a gépekhez tartozik. Budapest: Animula. viszonykategória. Donald W . ahol – Winnicott szavaival – „a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. látni fogjuk.

olykor ellehetetlenítik olyan külsõ tényezõk. 108. azt vajon megláthatjuk-e…”15 A tudományos kutatás jövõbeli eredményeivel kapcsolatban ez az intranszparabilitás-probléma fokozott nehézséget jelent. mint a szigorú gazdasági megszorító intézkedések. hogy ha holnap lesz holdfogyatkozás. sem pedig az univerzalitás (amúgy teljesíthetetlen) követelményeinek megfelelnie: elegendõ (bár ez egyáltalán nem kevés) „elég jó”-nak lennie. két okból is: az elsõt nevezhetjük a jelen intranszparabilitásából és ismereteink aluldeterminált voltából adódó – Polányi által megállapított – kockázatnak. a politikai-hatalmi átrendezõdések. hiszen a könyvtár fizikai és gazdasági korlátai miatt az állományban rendszeresen szelektálni kényszerülnek. A másik korlátozó ok gyakorlati körülmény: egy könyvtár mûködését nehezítik. tehát „külsõ” okokból hiányos az anyag.) Budapest: T-T wins. bizonyosan felismerni a jövendõben fontossá váló tendenciákat. (Tatár Sándor fordítása. s olykor (túlságosan gyakran) megsemmisíthetik természeti vagy háborús katasztrófák. Lichtenberg egyik aforizmája juthat eszünkbe: „Az asztronómus.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 235 A posztkritikai igénynek megfelelõ könyvtárnak ebben az értelemben nem kell tehát sem a tökéletesség. Minthogy véges megismerõképességgel lehetetlen elõre látni. ha ez hiány a katalógusban legalább észlelhetõ. aki évszázadokkal elõre percnyi pontossággal megállapítja egy holdfogyatkozás idejét. Georg Christoph (1995): Aforizmák. minél több információ áll rendelkezésünkre. amelyek még csak a jövõben fognak – esetleg – keletkezni. ahol csak homályos sejtéseink lehetnek arról. mi 15 Lichtenberg. A kutató mindazonáltal nagyobb bizalmat érez egy olyan könyvtár iránt. jövendõre vonatkozó kikövetkeztetésünk sikere annál bizonytalanabb. . Márpedig a keresõ-kutató érdeklõdés bakugrásait nem lehet elõre kiszámítani. mint a tökéletes könyvtáré. amelyben ugyan gazdasági vagy politikai. Az elég jó kutatókönyvtár eszménye azonban elsõ meggondolásra éppoly teljesíthetetlennek tûnik. nem képes ma megmondani. nyomon követhetõ. mint az olyan könyvtár iránt – legyen az mégoly modern és kényelmes –. Éppen ezért nem könnyû elõrelátóan fenntartani egy „gondoskodó környezetet” az olyan kutatói igények kielégítésére.

Ezzel szemben a „csupán elég jó” könyvtár állománykezelési gyakorlatára mindig is jellemzõ lesz egyfajta – a modern buzgalom apasztási tempóját lassító – lomhaság.4. a könyv. Gyûjtõmunkájuk során Európa számos nagyobb tudomá- 16 Az idõsebb korosztály még jól emlékszik a „szocialista könyvtárak” hírhedt „Z” kategóriájára: a politikai okokból zárolt. Michael Smethurst. hogy nem selejtezett le olyan. ha egy könyvtár vezetése csak valamilyen szempontból igyekszik azt elérni.és folyóirattömeg korpuszából adódó.16 A tökéletességre törekvés szükségképpen kudarccal fenyeget akkor is. olyan egészen speciális témában is. ahol éppen ezért – hely és egyebek hiányában – rendszeresen „frissítõ” szelektív nagytakarítást végeznek. mint az olyan iránt. Umberto (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Klukon Beatrix fordítása. melynek állományát a fenntartói igyekeznek tökéletesen naprakészen tartani. hogy addig felfedezetlen. mint mondjuk. világraszóló ritkaságokat õrzött meg. olykor felháborító volt. Ilyen példák soráról számolt be a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok szakértõje. az újrarendezõ szándéknak ellenálló saját tehetetlenség. ahol a tiltott mûvek be sem kerültek a katalógusba. hogy a könyvtár potenciális hírnevét éppen aktuális „maradisága” révén alapozza meg: hiszen még az is kiderülhet. fej. III/2.: Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet. a harmincas években született kézikönyveket. Annak ellenére. mint egy olyan modern szakkönyvtár. hogy ez a korlátozás igen bosszantó. mint egyfajta kockázatos befektetésre. ami állományba be sem került.17 Az elég jó könyvtárra jellemzõ tehát egyfajta. a nagyvilágtól távol esõ olasz kisváros teljesen átlagos közkönyvtára is lehet „elég jó”. hogy akár Alessandria. 17 Eco. . illetve amit – fölöslegesnek (vagy károsnak) ítélve – kiselejteztek onnan. Umberto Eco diplomamunkájukat készítõ és kezdõ kutatók számára írott kézikönyvében kiváló példát találunk arra. mégis több bizodalma volt az ilyen. melyek a modern kor kritikai nézõpontjából évtizedeken át teljesen elavultnak minõsültek. és képes kellõ „potenciális teret” biztosítani a kezdõ kutatónak. az információt nyíltan korlátozó könyvtár iránt. A kutatók számára alig van kevésbé használható valami. csak fõigazgatói külön engedéllyel olvasható könyvállományt jelölték így a katalógusban. s csak kivételes esetben folyamodhatott a kezdõ kutató efféle engedélyért. a mai szemlélet számára viszont értékes közvetítõ források.) Budapest: Gondolat. könnyen elõfordulhat. pusztán azzal.236 Békés Vera az. az olasz barokk traktátusszerzõk metaforafelfogása. Éppen ezért. Itt a mégoly korszerûtlennek tetszõ állományra is úgy tekintenek.

mely szerint a tudás fejlõdése nem egyenes vonalú. rég selejtezésre ítélt.] [1947]: Továbbképzés és demokrácia.hu/3part/lakatos-01-06. In: Kemény Gábor [szerk.19 „Talált kincs Hajnal Istvánnak ez a szép tanulmánya: olyan eldugott helyen jelent meg annak idején. hogy csak nagyon kevesen tudtak róla eddig” – így vezette be az írást az újraközlõ Hajnal-kutató. Hajnal István történelemszociológiája. In: Kemény 1947. akik így együtt csak itt szerepelnek: többek között. Rendkívül érdekes és váratlan forrásanyagként nyerhetnek új jelentõséget egyes. 1830 elõtti.) In: Könyvtári Figyelõ. amelyrõl általában nem közismert. a magyar Vallás. Budapest. kézzelfogható értelmet és igazolást az a posztkritikai tétel. modern társadalom címû munkáiról van szó. hogy megtalálható az illetõ helyen. Így például meglepetéssel tapasztalták. mint az eredeti nyelven. Dienes László vagy Wagner Lilla. brosúrák.és Közoktatási Minisztérium kiadásában napvilágot látott Továbbképzés és demokrácia címû tanulmánykötet. CERL) (W . évkönyvek. Jelentõs leletnek számítanak az ilyen könyvtárakban még fellelhetõ mûvek. véletlenszerûen – bukkantak olyan gazdag.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 237 nyos könyvtárában – a helyi katalógusban kézi kereséssel.18 Éppen itt. (Hajnal István [1947]: Új történelemszemlélet. . hogy az Észt Nemzeti Könyvtár gyûjteményében számos unikális brit nyomtatvány található a 18. olyanokkal. valamint: http://bocs.20 „Természetes. Salgó Ágnes fordítása. s még igencsak favorizált Lakatos Imrének egy-egy – a maga nemében pótolhatatlan – írása. melyek olykor messze nagyobb hatást fejtettek ki a helyi nyelvû változatban. (41) 1: 75. sz. Szabó Árpád. huszonöt tanulmányból összeállított kötetben egyébként további érdekes szerzõkkel és témákkal lehet találkozni. Lakatos Imre [1947]: Modern fizika. Michael (1995): Az Európai Tudományos Könyvtárak Társulásának munkája a retrospektív katalogizálás terén. ugyanakkor nem is korlátlanul proliferálódó (mint ahogy azt Feyerabend feltételezte). nyomtatott könyvállományra. modern társadalom. hogy 18 Smethurst. Ilyen – nemzetközi érdeklõdésre is számot tartható fontos lelet például az 1947-bõl származó.htm. a haladás nem falszifikáló (a popperi értelemben). Szalai Sándor. 20 Lakatos László (1991): Az élet és a formák. 6. In: Harmadik part. Fontosak az ilyen munkák korabeli fordításai is. század elejérõl. (tavasz). (Consortium of European Research Libraries. hiszen jól tükrözik a kulturális mozgalmak európai szétsugárzását. a könyvtárak mindennapi gyakorlatában kap egészen konkrét. melyben egymás mellett sorakozik többek között az éppen még megtûrt Hajnal Istvánnak és a teljes marxista fegyverzetben tündöklõ. 347–369). 19 Hajnal István Új történelemszemlélet és Lakatos Imre Modern fizika. és talán csak hanyagságból megtartott régi folyóiratok. A Kemény Gábor szerkesztette.

1. In: Valóság.]: Appraising Lakatos. Lásd: http://hps. 353–374). amikre a lakatosi tudományfilozófia születésekor felépül. egy közös kötetben láttak napvilágot. lábjegyzet. Michael [szerk. A kiadványt szerencsére nem minden könyvtárból küldték zúzdába a hatvanas évek modernizálási lázában. .] In: Kampis.2. Kluwer Academic Publishers. ezek közül is elsõsorban a második alapján kell elvégeznünk. különösen pedig a jelen példában említett. Imre [2002]: Modern Physics. Ezek feltehetõleg alaposabb kifejtésre kerültek a doktori disszertációban. Lakatos Imre. hosszabbik dolgozatra terelõdik: „Úgy tûnik tehát. hogy egy jövõbeli tudásszociológiai vizsgálódás során már maga a puszta tény is elsõrendûen érdekes összefüggésekre világíthat rá. 22 Kutrovátz Gábor (1999): A racionalitás rekonstrukciója.21 a figyelem az ugyanez idõben publikált két írásra. Nem tudhatjuk. hogy a cikk komplex gondolatvilága tartalmazza azokat a legfõbb elképzeléseket. a szakmai közönség érdeklõdéssel fordult a korai évek termékei.elte. elsõsorban talán a doktori disszertáció felé” – mutat rá a Lakatos korai elméleti munkásságának rekonstrukcióját végzõ tudománytörténész. Modern Society. és ford. Mathematics. 6: 44–55. Methodology and the Man. [Kutrovátz Gábor bev. amit Lakatos korai tudományfilozófiájának rekonstrukciójához elsõdleges forrásként kellene használnunk. 14. DILEMMÁK A modern könyvtár elméletének megfogalmazói és gyakorlati mûködtetõi látványos lépéseket tettek két nagyon régi. George–Kvasz. hogy ezek a külön-külön is jelentõségteljes dokumentumok a negyvenes évek végi Budapesten. Ám minthogy Lakatos Imre védésre került magyar disszertációjának késõbb nyoma veszett.html.hu/~kutrovatz/latyak.”22 Még az is lehetséges.238 Békés Vera miután Lakatos világszerte elismertségre tett szert. Kutrovátz Gábor fordításában és bevezetõjével Lakatos írása angolul is hozzáférhetõvé vált a nemzetközi kutatás számára (Lakatos. már Leibniz által (egy a modernitást megelõzõ tudáseszmény szellemében) megfogalmazott 21 Az eltûnt disszertációról tudható adatokat lásd részletesebben: Gurka Dezsõ (1999): A kopernikuszi fordulat értelmezése Lakatos Imre tudományfilozófiájában. a rekonstrukciót a fent említett cikkek. avagy a racionalitás tudományfilozófiája. így némelyik „elég jó” könyvtár polcán megtalálható. Ladislav–Stöltzner. Ám mivel a dolgozat elveszett.

Y. 23 Idézi Hessel 1959. 16. Az idõ õt látszott igazolni: forradalmi kezdeményezései nyomán – melyek közül csak az egyik. 142. hogy létrehozható a könyvtárosok.23 Melwil Dewy 1876-ban közzétette nevezetes tizedes osztályozó rendszerét.24 Meggyõzõdése volt. Tanítványa. Fremont (1944): The Scholar and the Future of the Research Library. A tudáseszmény posztkritikai fordulata azonban világossá tette. a tudományos könyvtárak további modern szellemû megújítója nevezetes munkájában az elmúlt háromszáz év tudományos könyvtárainak állományi gyarapodását elemezve megállapított egy fontos statisztikai szabályszerûséget. hogy megvalósítsa alaptételét. hogy ez a mondhatni természettörvényként mûködõ növekedési folyamat önmagában is kikényszeríti. áttekinthetõ és hozzáférhetõ a felhalmozott és folyamatosan halmozódó egyetemes emberi tudás. politikusok és informatikus szakemberek régi álma. A Rider-szabály szerint az egyetemi és fõiskolai könyvtárak méretének növekedését egy állandó arányszám jellemzi: tizenhat évenként megduplázódik. és sok egyéb hihetetlen újdonság mellett „kézzel kattinthatóvá” tette azt a reményt.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 239 gond megoldására: egyfelõl a könyvtári állomány folyamatos növekedése és az állományt kezelõ és rendszerezõ és tároló kapacitás közötti szakadék áthidalására. másfelõl a hozzáférést lehetõvé tévõ egyesített nyilvántartási rendszer kialakítására. Az internet forradalma pedig természetesen a könyvtárak mûködésében is alapvetõ változásokat hozott. bár a legfontosabb. Martin Schrettinger az utókorra hagyta. virtuális) Könyvtár. 24 Rider. az Univerzális (jóllehet. pontosabban szólva. N. Fremont Rider. század elején a könyvtár intézményének modern szellemû elméleti megújítója.: Hadham Press. ahol korlátlanul tárolható. hogy a digitalizált szövegek világhálón elhelyezett hatalmas virtuális archívuma nem teremti meg az univerzális könyvtárat. A 19. . s ez hosszú távon megoldotta a százezer példánynál kevesebbel rendelkezõ könyvtárak állományának kezelését. C. hogy változtassunk a dokumentumok kezelési módján. A problem and its Solution. mely szerint „A részletekbe menõ szisztematizálás fantáziaképét elvetni egyenlõ a valódi könyvtártudomány megalapozásával”. tanárok. valóban gyökeresen megújította a tudományos és szakkönyvtárak kezelési eljárásait. a mikrokártyás katalógusrendszer.

”26 A dilemma megoldása pedig két dimenzióban jelentkezik: „a virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve. A személyes kommunikáció sávszélessége elképesztõen nagy.” 27 Hasonlóképpen: a posztkritikai tudáseszménynek megfelelõ kutatói könyvtár is valószínûleg két dimenzióban fog létezni: „Midõn a hypertext. kõegyetemek hálózata. utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. mint ahogyan virtualizálatlanreflektálatlan ártatlanságunkban gondoltuk volt. hogy a tudásról egyfajta áttekintést szerezzünk. viszonylagos tudásegész alapját a 21. Kristóf (1999a): A virtuális egyetem felé. gyakorlatok. 26 Nyíri J. In: Világosság. amely az univerzális könyvtár megteremtésére irányult – figyelmeztet az effajta „episztemológiai maximalizmus” veszélyeire Miroslav Kruk: „Az univerzális könyvtár nem más. .). lábjegyzet (kiem. konzultációk. az nem lesz könyvtár. 27 Nyíri 1999a (kiem. hogy a tanulságok is hasonlók.”25 Óhatatlanul összefüggésbe lehet hozni a könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos dilemmákat a virtuális egyetemek által felvetett gondokkal. hogy megõrizzük viszonylagos egységét. 8–9. A virtuális egyetem lényegébõl adódóan hálózat. Az új..240 Békés Vera amit a virtuális megaprogramok. A virtuális egyetemekhez fûzött vérmes reményeket némi csalódás követte.). V . a kezdeti lelkesedést a józanabb mérlegelés váltotta fel. mint utópista vízió.: B. beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott. mint például a nevezetes „Alexandriaprojekt” képesek megteremteni. 45. éspedig.: B. ugyanabba a kategóriába tartozik. sz. megnõ annak lehetõsége. vagyis a virtuális elõadás és szeminárium helyhez-nem-kötött síkja tényleges egyetemi találkozások. hogy „…a face-to-face szemináriumi együttlét kommunikáció-technikailag sokszorta bonyolultabb jelenség annál. a multimédia és a hálózat hozzáadódik a nyomtatott könyvhöz. melynek ál25 Kruk 1998. végsõ soron fizikai intézmények. hogy az elõzõ századokban megbukott minden olyan kísérlet. Nyíri egyebek között abban a tapasztalatban látja a magyarázatot. valóságos könyvtár. mint az univerzális enciklopédia és az univerzális nyelv. V . mérföldeken át hálózó szabadpolcos rendszerrel. század könyvtára képezi: hatalmas. és könnyen elképzelhetõ. elképzelésünk szerint. Nem kellene figyelmen kívül hagyni a történelemnek azt a tanulságát.

) . hogy „tanuljon meg arra kíváncsi lenni.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 241 lománya persze csak helyben olvasható – helyben. hanem megteremti.”28 Nyíri a késõbbiekben kételyének adott hangot az ilyen hibrid könyvtárakat illetõen. akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükrözõ virtuális állományok – leendõ használói volnának. Pár esztendõvel ezelõtt. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai dimenziója. valamint az egész világon. radikális átalakulása miatt. amely attól lesz (és marad) elég jó. hogy a jövõ a fizikai csomópontokhoz (kõkönyvtárakhoz) horgonyozott. amit ott meg is találhat”. amely ugyan távolról sem teljes és tökéletes. hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre. bárhonnan – és bárki számára. 29 „Legújabban sokat hallani a hagyományos és hálózati szolgáltatásokat egyesítõ ún. Mert ennek a hatalmas állománynak minden betûje elektronikusan is hozzáférhetõ lesz. mint arra elõadásomban fentebb utaltam. 28 Nyíri 1995. Azonban. elsõsorban a használók olvasási szokásainak és technikáinak világszerte tapasztalható. akit a valóságos könyveknek és a valóságos könyvtárnak képe és sugallata átfogó és összefüggõ tájékozódásra képesít és sarkall.29 Én mégis azt remélem. nagyszerû és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek. hogy a 21. magam is hitet tettem ama álom mellett. „ahol a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. »A századvég szellemi körképe« címmel rendezett konferencián. nem látom azokat a diákolvasókat. hibrid könyvtárakról. de a kutató bizalommal fordulhat a hozzáférhetõ forrásokhoz. Úgy gondolom. s ekként a dokumentumokkal való minden találkozáskor újra és újra létrejöhet a teremtõ gondolkodás számára nélkülözhetetlen potenciális tér. hogy a kutatót nem kényszeríti rá. s minden támogatást megérdemelnek. virtuális dokumentációs háttérrel rendelkezõ könyvtárhálózaté. fenntartja és õrzi azt az univerzumot. Ma már nem hiszek ebben.” (Nyíri 1999b.

a tiszta és világos megismerés. a fénynek és az árnyéknak. hogy belássuk: a nyugati gondolkodás egyik megkülönböztetõ sajátossága mindig is az emberi szemnek és a szemmel látható dolognak. címszavakat Auroux kötetében (Auroux 2002). „Paraitre”. a transzparencia és az opacitás. „Transparence”. az evidencia és az intuíció. köt.2 Ami mármost közelebbrõl a „látvány” és a „látványosság” kategóriáit illeti – franciául egyébként mindkettõt a spectacle szóval jelölik –. Hegeltõl Husserlig. például az „Evidence”. Sylvain (szerk. illetve bizonyos optikai eredetû metaforák Platóntól Descartes-ig. az idea és a teória. „Regard”.: Les notions philosophiques. vue. hogy a vizualitás szférájával kapcsolatos kategóriák. a képnek és a látványnak tulajdonított kiemelkedõ szerep volt. ezek a filozófia és az ismeretelmélet területérõl visszave- 1 Prieur. Ilyenek például a látható és a láthatatlan. „vue” címszavakat: Legrand. (2002): Visible. Merleau-Pontytól Baudrillard-ig az európai filozófia és ismeretelmélet számos képviselõjénél tettek szert komoly jelentõségre. a látszat és a látványosság kategóriái. a színnek és a formának. 2746–2748. a „vision”. II. a lényeglátás és a visszatükrözés. 2 Vö. In: Auroux. (1982): Vision. „Idole”. „Illusion”. M. . G.1 Korántsem tekinthetõ véletlennek. Paris: Bordas. Paris: Presses Universitaires de France. de nem értik Tóth Tamás Gurnemanz: Weißt du was du sahst? Wagner: Parsifal Elegendõ egyetlen pillantást vetni a tudományok és mûvészetek történetére. Vö.) (2002): Encyclopédie philosophique universelle. In: Vocabulaire Bordas de la Philosophie.Látják. illetve metaforái.

hanem az auditivitás és a verbalitás szférájába tartozó kategóriáknak.–február 1. J. Éppen ezért. hogy a nyugati gondolkodásban nemcsak a szem.és filmmûvészet. december 8–14. Toronto: University of Toronto Press. hanem a fül. 6 McLuhan. nemcsak a kép. Debord. 2442.és a kiállítástervezés. hanem a hallható jelenségek összessége. január 26. ez persze jelentõs fordulat az emberiség életében. Éppily nyilvánvaló persze. Jean [1994]: Le crime parfait. nemcsak a látvány. Olyannyira.-P .). vagyis a „látvány”. . Dubois. illetve a „látványosság” társadalmának nevezte el. Paris: Galilée) lásd Jerôme Bindé elemzését (Bindé. az euro-amerikai filozófiában. de nem értik 243 zetnek bennünket a mûvészettörténet. Paris: Galilée. 3 Vö. Ez a fordulat ugyanis – legalábbis Marshall McLuhan szerint6 – egész egyszerûen véget vetett a könyvnyomtatás korának. 4 Debord. nemcsak a látható. a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás területén is szerepet játszik. hanem a leírás. a szobrászat.4 a francia szituacionizmus néhány éve elhunyt teoretikusa már évekkel ezelõtt société du spectacle-nak. Ami mármost a vizualitásnak és az auditivitásnak mint különbözõ homogén médiumoknak a multimédia keretében történõ együttes alkalmazását és rendszerbe foglalását illeti. a kommunikációelmélet és a társadalomtudomány területére.. In: Auroux 2002. hanem a fogalom is mindenkor kiemelkedõ szerepet játszott. Jerôme [1994]: Quand le monde disparait. In: Nouvel Observateur. Marshall (1962): The Gutenberg Galaxy. vagyis a „látszat” és a „színlelés” társadalmának tekinti. a festészet és a grafika). Guy (1992 [1967]): La Société du Spectacle. vö. a fotó. Paris: Gallimard.3 A szó széles értelmében ugyanis a „vizualitás” korántsem csupán az úgynevezett „vizuális mûvészetek” (így az építészet. nemcsak a forma. Baudrillard legújabb könyvérõl (Baudrillard. Jean Baudrillard5 pedig société du simulacre-nak. valamint nemcsak az optikai. hogy a nyugati világ modern társadalmait Guy Debord. hanem természetesen a színház. s mint ilyen napjainkban egyre nagyobb kommunikációelméleti jelentõségre tesz szert. (1994): Guy Debord. Guy (1994): Il est beau d’avoir contribué à mettre en faillite le monde.és operamûvészet. Jean (1977): Simulacres et simulations.Látják. raisonneur et guerrier. irodalomban és mûvészetben természetesen nemcsak a vizualitás. például Durozoi. hanem a szó. In: Nouvel Observateur. december 8–14. Gérard (2002): Spectacle. a látvány. The Making of Typographic Man. 5 Baudrillard. In: Nouvel Observateur. hanem akusztikai eredetû metaforáknak is fontos szerepük van.

alig harminc évvel késõbb. Jean (1972): La société de l’ubiquité. L ’espace non-popperien du raisonnement naturel. Ezt az új galaxist persze az északamerikai és nyugat-európai kutatók a hatvanas–hetvenes évektõl kezdve alapos elemzésnek vetették alá. Jean-Claude (1992): Le raisonnement sociologique. Az úgynevezett „kommunikációs diskurzus” keletkezéstörténetének lényegre törõ feldolgozása azután arról gyõzi meg a francia szerzõt. Erik (1994): Une société de communication? Paris: Montchrestien. . Paris: Nathan. hanem arra is utal. hogy itt tulajdonképpen egy „új ideológia” kialakulásának. sõt bizonyos határok között komolyan vehetõ. s egy teljességgel modern univerzumba.244 Tóth Tamás A 20. például Cazeneuve. a „kommunikációs mítosz” pedig legalábbis egy jól megalapozott és erõsen tárgyiasított illúziónak tekinthetõ. 9 Errõl írva persze Neveu nemcsak Roland Barthes-nak a társadalmi mitológiákról szóló fejtegetéseit idézi fel. hanem úgyszólván a „televízió társadalmában” él. Lucien (1992): Critique de la communication. Michael (1988): Kulturindustrie und Populärkultur. Frankfurt am Main: Fischer. az elektronikus médiumok szép új világába (vagy ha úgy tetszik. Hanem miután meggyõzõdött arról. hogy korunk emberisége immár nem a „könyv társadalmában”. a kommunikációs társadalom mítoszának ironikus elutasításával (vagy éppen úgynevezett ellenmitológiák megfogalmazásával). hogy míg 1968 ifjú nemzedékei még egy „fogyasztói társadalommal” találták szemben magukat. a McLuhangalaxisba) léptek át. 211–263. Paris: Denoël. Sfez. hogy Norbert Elias egyenesen „mítoszvadászokként” jellemezte a szociológusokat. 8 Neveu 1994. hogy nem elégszik meg a kommunikációs diskurzusnak új ideológiaként való diadalmas leleplezésével. Vagyis leegyszerûsítve azt lehetne mondani. illetve olykor „kommunikációs társadalomnak” nevezték el. ezek számos hiányosságára. század második felének nyugati társadalmai mintegy kiléptek a Gutenberg-galaxisból. egyoldalúságára és kétértelmûségére persze más szerzõkhöz hasonlóan Erik Neveu is nyomatékosan fölhívja a figyelmet. egy „modern mitológia”9 születésének tanúi vagyunk.7 s többnyire „információs társadalomnak”. Nos. Paris: Seuil. a nyugati közvélemény számára immár az úgymond „kommunikációs társadalom” képez túlléphetetlennek látszó szellemi horizontot. Neveu ko- 7 Vö. A kérdéskör általam ismert legjobb feldolgozását Erik Neveu francia politológus és szociológus nyújtotta. hogy a „kommunikációs diskurzus” a maga nemében koherens. Neveu. Kausch. Kritische Theorie der Massenmedien. Communication et diffusion.8 rámutatva. Passeron. Az õ könyvének legfõbb érdeme azonban éppen az.

Vö. jelent meg elõbb az értelmiségi elitek és az ifjúsági ellenkultúrák. vagyis „evidens” az. Neveu szerint a kommunikációs diskurzus evidenciája10 és a kommunikációs mítosz elhitetõ ereje nem kis részben azon társadalmi képzõdmények és objektivációk sajátos – a szó társadalomtudományi értelmében vett – „szemmelláthatóságából” (visibilité) fakad. . Ez a szó. ami „szembeszökõ”. Ezt a megállapítását a szerzõ az „ipari forradalomnak” és a „kommunikációs forradalomnak” igen érdekes. A francia nyelvben „evidens” az. hanem azt is megvizsgálja. „mindenki által belátható”. illetve a „látványosság” mûvészet. században – sok gondolkodó és mûvész. magától értetõdõ.Látják. hogy a kommunikációs társadalom modern mítosza a nyugati világ demokratikus országaiban mindenütt lelkes fogadtatásra talált. illetve „félhomályban” maradt. s mindmáig széles körû népszerûségnek örvend? Szociológusként és politológusként Neveu nemcsak magát ezt a mítoszt veti alá alapos tartalmi elemzésnek. úgyszólván „szaván fogja” ezt a diskurzust. Vö. melyek az elõbbieknek hivatkozási alapul szolgálnak. Josette (szerk. 1983. Alain–Rey-Debove. több európai nyelvben is szoros összefüggést mutat a „látás”. köztük például az útirajzait 10 Mint ismeretes. Az elsõ idõkben ugyanis a kommunikáció kérdését csak a szûk szakmai nyilvánosságok elõtt vetették föl.: Wahrig: Fremdwörterlexikon. München: Mosaik Verlag. igazolásra nem szoruló tételeket nevezzük „evidensnek”. „einleuchtend”. majd a mûvelt nagyközönség. vajon miért hat ma a kommunikációs diskurzus legtöbb tétele az „evidencia” erejével.) (1992): Le Petite Robert. A német nyelvben például az „evident” jelentése: „augenscheinlich”. illetve a „vizualitás” fogalmával. „Látvány” és „megértés” viszonya több szempontból is fontos problémaként jelentkezett – legkésõbb a 19. „offenkundig”.és társadalomtörténeti diadalútja persze korántsem korunk kommunikációs társadalmaiban. Paris: Dictionnaires Le Robert. A hatvanas–hetvenes évektõl kezdve azonban a tömegtájékoztatás. Alapkérdése láthatóan a következõ: Vajon mi magyarázza azt. A „látvány”. Rey. Dictionnaire de la langue française. a „társadalmi morfológia” témakörébe tartozó összevetésével szemlélteti. elektronikus médiumaiban kezdõdött. etimológiájának megfelelõen. de nem értik 245 molyan is veszi. amit „a vak is lát”. s azt is. „szemlátomást igaz”. ami „világos”. s annak számos összefüggése még az ötvenes években is háttérben. „tiszta”. ami „szemmel látható”. a magyar nyelvben a nyilvánvaló. a tömegkultúra és a tömegkommunikáció mind több vonatkozása került „napvilágra”. valósággal „kiszúrja az ember szemét”. vajon hogyan került a kommunikáció kérdésköre a nyugati társadalmak vezetõ elitjeinek látómezejébe. végül pedig a legszélesebb közvélemény „látóterében”.

15 Heine. 396–468. akkor ez utóbbi bizony Heine szerint igen rosszul jár11 Mindez. Különösen tanulságosnak tartom ebbõl a szempontból a városképek irodalmi mûfaját.246 Tóth Tamás író Heinrich Heine vagy a Parsifalt megalkotó Richard Wagner számára is. hogy a német író így kiált fel: „Költõt a világért se küldjetek ebbe a városba!” S ha valaki mégis egy költõt. Heinrich (1983): Englische Fragmente. minden kirakat elõtt. alkotóira. Budapest: Európa Kiadó. Ez a látvány mármost szerinte annyira szívfájdító (es zerreißt das Herz). Budapest: Gondolat. szépíróira és esszéistáira. Heine prózai mûveinek Turóczi-Trostler József által válogatott. ez a „szertelen London” – s benne a dolgok „csupasz komolysága” és „kolosszális egyformasága”. éhségük és gyûlöletük minden iszonyú mohósága”.11 S ez a kérdéskör persze a képzõmûvészet és az irodalom jeles képviselõit is élénken foglalkoztatta. 13 Gehlen. 12 Ikonológiai mûvek már a 16–18. Arnold (1987): Kor-képek. ráadásul egy német költõt küldene Londonba. közöttük az eleven emberarcok tolongó áradatával. Elegendõ itt például az elmúlt évszázadok festõire és grafikusaira. „szerelmük. „Láttam a legérdekesebbet. aki megáll minden egyes jelenség. kötet. amit az ámuló szellemnek mutathat a világ. Így Wagner az általa bizonyos értelemben „balga bölcsként” jellemzett Parsifal balgaságának és bölcsességének paradoxonát éppenséggel a „látvány” és „megértés” kölcsönviszonyának problémája kapcsán vetette fel. 14 Heine. A modern festészet szociológiája és esztétikája. különösen a Wagnerre és Heinére. Emlékezetében még mindig ott meredezik a londoni házak kõerdeje.12 vagyis a különféle korképek13 és útirajzok14 szerzõire. láttam és még mindig ámulok” – írja 1828-ban Heine a brit fõvárosról. Heinrich [1960a]: Versek és prózai mûvek. században lendült fel. azokon túl pedig mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a „látvány”. In: Reisebilder. Berlin–Weimar: Aufbau Verlag. vagyis egy álmodozót. században megjelentek. illetve interpretátoraira gondolni. Heinrich Heine Angliai töredékek címû írásának15 Londonról szóló része például a minket itt érdeklõ szempontból mindjárt perdöntõ okfejtéssel kezdõdik. II. illetve a „látványosság” mûvészet.és társadalomtörténeti diadalútjának elemzésére vonatkozó gondolatok sokkal bõvebben és részletesebben kifejtve olvashatók jelen írás interneten olvasható változatában. szerkesztett és bevezetõ tanulmánnyal ellátott magyar kiadása szemelvényeket közöl az Angliai töredékekbõl (Heine. . ikonográfusaira és ikonológusaira. ott él a londoni emberek minden tarka szenvedélye. ez a „gépies mozgás” és ez az „örömben is érezhetõ rosszkedv” – szerinte annyira elnyomja a képzeletet. 161–186). a problematika kutatása azonban fõként a 20. Heinrich (1983): Reisebilder.

új gondolatok tengerárja merül fel majd elõtte. És az indoklás rendkívül figyelemreméltó: „Küldjetek oda egy filozófust és állítsátok a Cheapside egyik utcasarkára. Mindenfelõl csak taszigálnák. s ezrek próbálnak kimerülten és elvérezve megkapaszkodni a híd pallóiban… „Költõt tehát ne küldjetek Londonba – kéri Heine. nem mutat részvétet. hogy „Tudod-e. ismét a morajló utcára pillant majd. mint a legutóbbi lipcsei könyvvásár minden könyvébõl. „ahogy körülzúgják az emberhullámok. de nem értik 247 na. sem pedig arra. amelyet Heine megbámult. annak persze különféle feltételei vannak. hogy miután felrázták a szemlélõdésébõl. s Gurnemanz kérdésére: „Érted-e. fuvallatával megérinti az ár fölött lebegõ örök szellem. – Ám küldjetek Londonba egy filozófust!” – teszi hozzá mindjárt. hogy hagyni fogja megérinteni magát „az emberár fölött lebegõ örök szellemtõl”. London tehát rendkívül termékeny metaforaként. ahol a legjobb bajtársak érzéketlenül rohannak. Vagyis egy olyan hely. Utóbbi például sem arra a kérdésre nem volt képes válaszolni.” Hiszen – írja –. a Cheapside sarkán egy képkirakatot bámulva a tömeg útjában áll. ahol a hetyke lovas letapossa a szegény gyalogost. sem pedig a wagneri Bölcs nem tudott igazán mit kezdeni azokkal a képekkel és látványokkal. Nos. Ám. s az egészbõl semmit sem ért meg. mit tettél?”16 16 A tudatlan ifjú Parsifal végignézi a Grál-templomban zajló áhítatos szertartást. hogy e látványból valaki valóban többet tudjon kiolvasni. mi is történik valójában London utcáin… Sem a heinei Költõ. ahol – mint írja – tébolyult szorongással tülekszik mindenki. hallván hallja és látván látja majd a világ érverését”. S neki e kép hatása alatt egyszerre csak úgy tûnt. egyszeriben feltárulnak elõtte a társadalmi rend legrejtettebb titkai. s hogy õ így végre látván látja majd. hogy „Érted-e. mint õt magát. a londoni utcakép roppant heurisztikus értékkel bíró látványként jelenik meg Heine elõtt. A csaló- . mégpedig alighanem csak egy német Filozófusról feltételezheti igazán. aki egy forgalmas londoni utca. mit láttál?”. hogy tovább tengethesse a maga kis életét. szimbólumokkal és szertartásokkal. mint csupán a könyvekbõl. az a festmény. többet fog itt tanulni. az a kép.Látják. vagy félre is löknék. Így aztán a heinei eszmefuttatás olvasója csak egy Filozófusról. a franciáknak a Berezina-hídon való átkelését ábrázolta. egyik a másik holttestén át. amelyeket az élet eléjük tárt. ahol a földre zuhanó örökre elveszett. mit láttál?”. „Tudod-e mit tettél?” – nincs válasza. „mintha egész London ilyen Berezina-híd lenne”. látja Amfortas mérhetetlen szenvedését.

Errõl lásd például a „Cahiers de L ’Herne” címû sorozat Borges címû kötetét (Borges. de teszi. 20 Vö. amit tesz?18 Nos. Baudrillard 1977. hanem olykor még a modern Újságíró és Történész. Bár saját bõrét viszi a vásárra. I.) (1993): Dictionnaire critique de la communication. . de teszik” (Lukács György [1969]: Az esztétikum sajátossága. Vö. amit lát? Lukács nevezetes mottójával kérdezve: Tudja-e. 22 Vö. amelyet napjaink elektronikus médiája zúdít rá? Vajon sokkal jobban el tud-e igazodni a modern valóság mindazon tényei és összefüggései. Annyi mindenesetre bizonyos: nemhogy a modern Közember. de nem érti. 18 Lukács György Az esztétikum sajátossága címû mûvének mottója egy rövid idézet Marx Tõkéjébõl: „Nem tudják. kommunikációs társadalmunk látszatai és színlelései. 4. rádióhallgató és tévénézõ – Közembere tud-e sokkal többet kezdeni a vizuális és auditív – különösen pedig az úgynevezett audiovizuális – élményeknek és információknak azzal a hihetetlen áradatával. köt. II.17 amelyekkel a modern média kiküldött tudósítói és helyszíni közvetítései szembesítik? Érti-e. [Cahiers de L ’Herne. 1981). Heller Ágnes (1994): Nietzsche és a Parsifal. Offe. In: Merkur. látványosságai és ünnepélyességei között. Demokratisierung und Marktwirtschaft in Osteuropa. Claus (1991): Das Dilemma der Gleichzeitigkeit. a modern Szakértõ és Politikus is tanácstalanul tévelyeg századunk labirintusában. legtöbbször bizony nem sikerül megválaszolnia azokat a találós kérdéseket – vagy ha úgy tetszik: megfejtenie dott Gurnemanz ekkor kiûzi a várból Parsifalt.248 Tóth Tamás Joggal vetõdik hát fel a kérdés: vajon korunk újszerû kommunikációs lehetõségekben tobzódó – rendszerint újságolvasó. mert a maga részérõl a részvét legcsekélyebb jelét sem látja a bambán bámuló ifjúban – lásd errõl bõvebben az írás interneten olvasható változatában. sz.20 apóriái21 és paradoxonai22 között. Paris: Presses Universitaires de France. kötet). 1008–1011. Daniel (1993): Cérémonies télévisées.] Paris: Editions de l’Herne. 19 A labirintusproblematika nagy szerepet játszik például Jorge Luis Borges életmûvében. amikor azt mondja a modern kor mindennapi emberérõl: nem tudja. Sõt korunk közemberének e tömör jellemzéséhez a magam részérõl azt is hozzátenném: látja.. 21 A modern európai történelem és társadalom aporetikus jellegére szuggesztívan hívja föl a figyelmet például Jacques Derrida. 17 Ez utóbbiak jelentõségére érdekesen hívja föl a figyelmet például Dayan. A lukácsi mottó ugyanis szerintem valami lényegesre utal. Lucien (szerk. Budapest: Századvég–Gondolat. In: Sfez.19 Képtelen eligazodni kortárs történelmünk rejtélyei és talányai. L ’autre cap címû mûvében. Mégpedig minden valószínûség szerint éppen azért. Budapest: Akadémiai Kiadó. ebben a tekintetben erõs kételyeim vannak.

„aki leszakadt gombot varr vissza a nadrágjára. ahol már nincs szükség 23 A „találóskép” szóval Halász Elõd nagyszótára a német „Vexierbild” kifejezést fordítja. Mannheim: Mayers Lexikonverlag.és városképeibõl. amikor a két nép eltérõ természetét kívánja érzékeltetni. mint mondjuk az újságíró vagy a történész? Heine.24 „A legnagyobb baj az – írta például Heine25 –.Látják. de nem értik 249 azokat a találós képeket23 –. egy „szatirikus” leírása szerint. A két népnek túlságosan mereven ellentétes a természete ahhoz. amelyekért a továbbiak során talán súlyos árat kell fizetniük. mint ahogyan a „karikatúrákon” látható. Nem tudom persze. 10. amelyekkel az információs társadalom és a televíziós politika közegében. illetve zsurnalisztikus leírását is. többet tanulna-e napjaink modernségének kor. Ebbõl olyan tévedések adódnak. semhogy egymással össze lehetne hasonlítani õket. szatírákat idéz. az auto. In: Heine 1960a. úgymond. hogy sokkal jobban járnánk-e. Vö. 25 Uo. karikatúrákat. Hanem inkább hosszú. Heine az általa „egoistának” nevezett Angliát nem valami kövér. Ez utóbbi egy olyan képet (Suchbild) jelöl.” Vajon a filozófus vagy a szociológus többet megértene-e az elébe táruló látványból ma.” Éppen ezért. hogy a világnak Anglia a „keze” és Franciaország a „szíve”. sovány. hogysem megérthetnék egymást. az audiovizuális kommunikáció áradatában szembetalálkozik. 24 Heine. Heinrich (1960b): Franciaországi állapotok. amelynek végén bogként a földgolyó lóg – õ pedig nyugodtan elvágja a fonalat. hogy az „etnocentrikus gondolkodás” tévutakra vezetheti az interkulturális megismerést. A saintsimonisták persze szerinte is méltán mondják. jellemzõ módon szóképeket. 134. s új századunk hajnalán nem egy Költõt. ha valamiféle brit nemeslelkûségre számítva egyszer segítséget kérne a szomszéd hideg fakezétõl. 1985. 300–301. csontos agglegénynek. Meyers Taschen-Lexikon. mégpedig olyan cérnaszállal. . köt.és heterosztereotípiák túltengése meghamisíthatja valamely társadalom esszéisztikus.. hogy […] a franciák […] valamennyi angol adottságot francia mértékkel mérnek és ítélnek meg. ha megfogadnánk Heinrich Heine tanácsát. jól táplált pókhasnak képzeli el. Ám õ azt is világosan látja: „e nagy világszívnek el kellene véreznie. s a viszonyok a két országban túlságosan is gyökérig hatóan különböznek ahhoz. hanem egy Filozófust küldenénk korunk nagyvárosaiba? Hiszen Heine szellemes fejtegetéseibõl az a napjainkban is idõszerû figyelmeztetés is kiolvasható. amelyben egy nehezen felismerhetõ alakzat (Figur) van elrejtve.

hogy kettéosztott kontinensünk keleti vagy nyugati felében. Andre (szerk. Georges (1993): Détours culturels. . In: Sfez 1993. az a módszertani értelemben vett egocentrizmus különféle formáival – így például az úgynevezett „nyugati etnocentrizmussal” szemben is – vélhetõen bizonyos védelmet élvez.): Encyclopédie Philosophique Universelle. a legtöbb európai értelmiségi egészen a legutóbbi idõkig tiszta és világos választ tudott volna adni. Talán ezzel a már-már szürrealisztikus. A „kívülrõl való megismerés” Balandier által meghirdetett programjának26 érvényesítése – vagyis a kutatandó társadalomra úgyszólván kívülrõl ráirányított tekintet módszertani felértékelése – ugyanis véleményem szerint számottevõ kognitív elõnyökkel járhat. hogy ezt az elképzelést – különösen a détour (kerülõút). Tartalmi szempontból persze ezek a válaszok – attól függõen. hogy a fenti kérdést legalább a szocialista világrendszer összeomlásának és a szovjet birodalom széthullásának világtörténelmi pillanatában – tehát úgyszólván már és még – kontinensünk keleti és nyuga- 26 Balandier. Georges Balandier munkásságára. Elõbb-utóbb azonban az európai értelmiség különféle képviselõinek társadalmi gondolkodásában mindinkább a hasonlóságok kerültek elõtérbe. II. ám elgondolkodtató képpel legcélszerûbb elbúcsúznunk itt a filozófus és eszmetörténész Heinrich Heinétõl. Éppen ezért hajlok arra. Annál is inkább. 484–490. ám biztosan nem naiv kérdésre. hogy saját társadalmát – adott esetben a modern világ egyik fejlett társadalmát – ne csak belülrõl. milyen társadalomban élsz?”. s szemrebbenés nélkül hagyja az egész világot a feneketlen mélységbe zuhanni”.250 Tóth Tamás rá. Párizs: Le Livre de Poche. hogy legalább egyetlen pillantást vethessünk egy mai antropológus és társadalomtörténész. Balandier. Paris: Presses Universitaires de France. Balandier. szomorú huszadik századunk ötvenes–hatvanas vagy hetvenes–nyolcvanas éveiben fogalmazódtak-e meg – rendszerint jellegzetes eltéréseket mutattak.: L ’Univers philosophique. hanem kívülrõl is alaposan szemügyre vegye. augmenté d’un avant-propos Les Anthropo-logiques de la modernité. Georges (1991): La connaissance de l’«extérieur». In: Jacob. Sõt azt lehetne mondani. mert aki antropológusként és szociológusként arra törekszik. köt. vagyis a saját társadalomra kívülrõl ráirányított tekintet módszertani elvével kiegészítve – a magam részérõl mindenfajta társadalomtudományi értelemben vett köldöknézéssel szemben elõnyben részesítsem. Georges (1985 [1974]): Anthropo-logiques. I. Arra a talán fiktív. hogy „Tudod-e. 337–343.

27 A német nyelvben például az „invers” kifejezés a „spiegelverkehrt”. ha ez az egybehangzó válasz rendszerint inverz kijelentések27 formáját öltötte. hogy „mit látnak”. Még akkor is. de nem értik 251 ti felének értelmisége lényegében egybehangzóan válaszolta volna meg.Látják.és divergenciaillúziók olykor egyidejû térhódításának valószínûleg az a magyarázata. Mindinkább hajlott viszont arra. A különféle konvergencia. hogy mi is történik voltaképpen az európai kontinens keleti felén. Gyakran bizony éppoly kritikátlanul. A nyugati megfigyelõk számottevõ részérõl mindenesetre nyugodt szívvel elmondható: bár „látták” – pontosabban a televízióban megnézték és az újságban elolvasták –. Erre a tényre egyébként. a német vagy a francia nemzeti érdek kitüntetett szerepe. 28 Nota bene. 1968 és 1979 emberi-politikai traumáinak hatására térségünk oktató és kutató.28 A nyugati politikaelemzõk merész leegyszerûsítéseinek egyébként bizonyára a nyugati politikacsinálók szomorú kudarcaiban is szerepe volt. A problémát súlyosbította. amelyet korábban e kétpólusú világnak a „keleti” ideológusok által kidolgozott és a „keleti” média által belénk sulykolt értelmezésébe vetett. kommunikáló és politizáló értelmisége legkésõbb a nyolcvanas évek közepére-végére végképp elveszítette azt a hitet. egyes nyugati szakértõk és tudósok maguk is önkritikusan felhívták a figyelmet. hogy mi történik nálunk. . a rendszerváltás folyamatának. „de tették” azt. valamint a kelet-európai térségben kialakuló új társadalmi rendszerek értelmezésének kérdésében a nyugat-európai és északamerikai tömegkommunikációs eszközök kifejezetten rosszul vizsgáztak. a „Nyugat” érdekeire való általános hivatkozás mögött rendszerint világosan felismerhetõ volt az „észak-amerikai” vagy „nyugat-európai” érdekek. „nem értették”. „seitenverkehrt” kifejezésekre. ami saját jól felfogott érdekeiknek megfelelt. hogy az elõbbiek helyett immár e voltaképpen rendkívül bonyolult – ám alapképletét tekintve mégis egyszerûnek tûnõ világnak – a „nyugati” társadalomtudományok által elõterjesztett és a „nyugati” média által közvetített interpretációját fogadja el. Másként fogalmazva: „nem tudták” – bár egy ideig tudni vélték –. hogy 1956. igényes folyóiratok és hetilapok hasábjain. „Nem tudták” – bár persze nem is igazán érdekelte õket –. vagyis „tükrösen megfordított” jelenségekre is utal. hogy visszatekintve megállapítható: az úgynevezett szocialista világrendszer összeomlásának. a „NyugatEurópa” érdekeire való hivatkozás mögött pedig mondjuk a brit vagy a német.

Ezzel a „felvilágosult” hagyománnyal (s különösen talán annak Rousseau által képviselt változatával31) teljes összhangban járt el késõbb Norbert Wiener is. egyúttal azonban komoly politikaelméleti relevanciával is bír. illetve hálózatoknak miért okozott annyi nehézséget például a bipoláris világrend összeomlásának és a posztmodern problematika kialakulásának akár csak megközelítõen helyes ábrázolása és értelmezése is. hogy a nemzetközi tömegkommunikációs rendszereknek. 28–29. században az írók és gondolkodók. század társadalmi betegségeire gyógyírt keresve a politikai döntések irracionalitását a kommunikációs viszonyok „opacitására” – tehát például a szabad információáramlás útjában álló akadályokra és az ideológiák uralmából fakadó torzításokra. mint a liberális gondolkodás maga. illetve metaforapárral van dolgunk. Mint erre például Lucien Sfez30 is utal. hogy a „kommunikációs társadalomnak” a „kommunikációs diskurzus” által leírt fogalmát nem egy kutató „ideologikus”. 30 Sfez. – vezette vissza. 31 Slama.-G. E kifejezések szótári jelentésére29 való tekintettel persze nyilvánvaló. A. 32 Neveu 1994.32 amikor a 20. Így például. Deux modèles: les heritages de Locke et de Rousseau. valamint a döntési mechanizmusok „átláthatatlanságára” stb. II. a közélet és közgondolkodás nagy összefüggéseinek „láthatóvá” (visible). illetve „átláthatóvá” (transparent) tétele. illetve „mitologikus” jellegûnek minõsíti. kiemelkedõ jelentõséget 29 Tudniillik „átlátszóság” és „átlátszatlanság”. vagyis a „felvilágosítók” egyik fontos közös célkitûzése volt. Hasonlóképpen. 1637–1641. In: Sfez 1993. vagyis az „átláthatóság” eszméje ugyanis legalább olyan régi. amely a szó széles értelemében vett „vizualitás” témakörébe tartozik. amikor Erik Neveu alapos tartalomelemzésnek veti alá a kommunikáció mítoszát (feltárva az ez utóbbi alkotórészeit képezõ mitémák összefüggését és komplementaritását is). Magát a századot egyébként a kortársak korántsem véletlenül nevezték el a „fény évszázadának”. In: Sfez 1993. „homályosság”. 125–144. A „transzparencia”. „átláthatóság”. egy „felvilágosult” (éclairé) közvélemény kialakítása már a 18. akkor számos más szerzõhöz hasonlóan maga is nagy figyelmet fordít a „transzparencia” és „opacitás” fogalompárjára. (1993): Presse et opinion. akkor ennek az ideologikus vagy mitologikus jellegnek egyik-másik vonatkozására is érdemes egy pillantást vetnünk. Lucien (1993): Diderot. hogy itt ismét egy olyan fogalom-. I. Nos. ha egy pillanatra elgondolkodunk azon.252 Tóth Tamás Fentebb már utaltam arra. .

72–76. sõt bizonyos – a nyugati világ legmodernebb országaiban is óhatatlanul újratermelõdõ – „rendies struktúráknak” a visszaszorítása is sikerülhet. 35 Ilyen „rendies” vagy „feudális” képzõdményeknek (féodalités) tekintenek például a mai Franciaországban bizonyos hatalmas – és káros befolyással bíró – gazdasági. Simon–Minc. feltétlenül üdvözlendõ. 36 Neveu 1994.35 Nos. hogy miközben a kommunikációs diskurzus képviselõi a „transzparencia” dicséretét zengik. úgymond. a gondoskodó 33 Nora. Jelentés a francia köztársasági elnök számára. természetesen magam is úgy gondolom: minden olyan erõfeszítés. a hatalmi viszonyok politikai értelemben vett átláthatóságának. a médiumok és az adatbankok segítségével a társadalmi beidegzõdöttség és a kormányzati rutin különféle formáinak feloldása.34 A kommunikációs diskurzus képviselõi számára ezért a közélet közjogi értelemben vett nyilvánosságának. 124–129. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat. 34 Neveu 1994. Paris: Seuil. Alain (1979): A számítógépesített társadalom. amely a hatalmi-politikai viszonyok átláthatóságának és ellenõrizhetõségének fokozására irányul. „transzparenciájának” növelése enyhíthetné. Úgy tûnik azonban. valamint a kormányzati tevékenység állampolgári ellenõrzésének biztosítása egyet jelent az egyéni autonómia újabb és újabb dimenzióinak megszerzésével vagy visszahódításával. 37 Rosanvallon. de nem értik 253 tulajdonított az informatizáció modern folyamatában rejlõ lehetõségeknek a Nora–Minc szerzõpár híres jelentése is. akinek szemében épp a modern társadalom politikai és információs viszonyainak mind teljesebb „transzparenciája” képezi a modern ember egyéni és társadalmi autonómiájának legfõbb biztosítékát. Pierre (1981): La crise de l’Etat-providence. Márpedig e modern társadalomra Erik Neveu megfogalmazása szerint36 idõnként nyugtalanító árnyak vetülnek. amelyekkel szemben. az „opacitás” jelensége korántsem tûnt el korunk kommunikációs társadalmaiból. . hogy a kommunikáció mítosza egyszerûen homályban hagyja azt.37 hogy miközben a jóléti társadalom válságát csakis a társadalmi folyamatok és összefüggések „átláthatóságának” fokozása. Pierre Rosanvallon pedig egyenesen azt állítja. Sokkal inkább arról van szó.33 Korunk tekintélyes liberális gondolkodói között ugyanis nem egy akad. Olykor egyenesen abban reménykednek. 62–63. a republikánus állam autonómiájának helyreállítására kell törekedni. pénzügyi és politikai különérdekeket. hogy a különféle információs és kommunikációs rendszerek. amit a kommunikációs társadalom árnyoldalának nevezhetnénk.Látják.

akkor ennek több oka is van. 49–58. hogy ez (érzésem szerint) még egy olyan kiemelkedõ. mint amilyen François Furet. Végül. Elõször is. 59–76 és Dagnaud. különösen például Mongin. Mindenesetre. azt világosan mutatja. helyesen értelmezni az állami döntéseket. In: Esprit (Különszám: Opacités francaises et démocratie d’opinion). hanem többnyire bizony még fokozza is azok „opacitását” és „átláthatatlanságát”.38 Ehhez járul. Monique (1995): L ’âge médiatique de la Démocratie. s szélesebb értelemben „médiaértelmiségiként” lépett föl. 75–77. minthogy az említett állásfoglalások az írott sajtóban – igényes hetilapokban és folyóiratokban – jelentek meg. . Tudniillik abban a fentebb körvonalazott értelemben. Furet legalább e kérdésben lényegében „újságíróként”. m. nemzetközi hírû történésznek sem teljesen sikerült. 39 I. a tömegtájékoztatás és a közvélemény-kutatás vonatkozásában is számos kétértelmûségre és ellentmondásra hívják fel a figyelmet. a fejlett társadalmak. szabályozási és újraelosztási mechanizmusainak fokozódó komplexitása – amihez hozzá kell számítanunk például a hivatali titok (így a politikai. továbbá az Esprit címû francia folyóiratnak Opacités françaises et démocratie d’opinion címû tematikus számát 1995 márciusában. hogy mondjuk a francia állampolgárok zöme egyszerûen képtelen eligazodni a közpolitikák labirintusában. Így. Továbbá. 74–75. gazdasági és banktitok) hagyományosan nagy és az utóbbi években korántsem csökkenõ szerepét – azt eredményezi.39 Mindez bizonyos értelemben új helyzet elé állította napjaink nyugati társadalmait és európai értelmiségeit. illetve modern államok döntési. hogy miközben francia történészként kizárólag 38 Neveu 1994. Hogy ezen a helyzeten milyen nehéz volt legalább gondolatilag úrrá lenni. Vö. In: Esprit (Különszám: Opacités françaises et démocratie d’opinion). Olivier (1995): Quand règne l’opacité. a kortárs európai történettudomány e kiemelkedõ képviselõje szemléletében – legalábbis a szóban forgó kérdésekben gyakorlatilag nem haladta meg egy átlagos értelmiségi álláspontját.254 Tóth Tamás állam tevékenysége nemhogy csökkentené. hogy különösen a transzparencia és opacitás kérdéskörének empirikusan megalapozott elemzései az úgynevezett televíziós demokrácia és a politikai kommunikáció. paradox módon. ha a jelzett gondolati nehézségeket – amelyekkel persze minden kortárs társadalomtudományi értelmiséginek szembe kellett néznie – éppen Furet néhány megnyilatkozásának felidézésével illusztrálom. Furet a kommunizmus összeomlásának rejtélyét történelmi analógiákat keresve és optikai metaforákat alkalmazva vélte megoldhatni.

azt szerinte módszeresen verték szét a háború utáni idõszak kommunista forradalmai. 15. ez azonban mit sem változtat azon. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik. A világtörténelem „iránya” avagy „értelme” 1989-ben radikálisan megváltozott – szögezte le Furet 1990-ben. amelyet most fel kéne támasztani.40 A kommunizmus megszûnt a demokrácia jövõje lenni. Ám fenntartható-e egy ilyen magabiztos helyzetértékelés néhány. François (1991): Miért olyan rejtélyes a kommunizmus összeomlása? In: Népszabadság. január 4–10. s ma egyértelmûbben definiálja a „modernséget”.Látják. „mert olyan társadalmi-politikai állapot restaurálásáról van szó. hogy „a híres demokratikus múlt. olykor kiábrándító. 40 Furet. amely kifejlett formában sohasem létezett. csupán eszmény volt. a liberális értelmiség eszménye. a kommunista rend elõttihez kell visszakanyarodni”. amit az újjáépítésben föl lehetne használni. 42 Bár ezt a „képet” persze Furet szerint országonként „árnyalni kell”. de nem értik 255 francia történelmi analógiákat vett figyelembe. mint valaha. Mindebbõl Furet szerint a következõ paradox helyzet adódik: egyrészt. hogy a neves történész már évekkel ezelõtt jól látta. Az egykori kommunista rendszereknek nincs hagyatékuk. A 20. és amely idegen mintákat követ”. 1989-ben „nem egy új társadalmat kell felépíteni a megdöntött romjain. François (1990): La Révolution commence. mert ami ebbõl a modellbõl olykor és helyenként mégis megvalósult. a rendszerváltó eufória elmúltával? Nyilván nem. sõt nemegyszer keserû csalódásokat érlelõ év elteltével. Uo. Nem hagytak maguk után semmi olyat. In: Nouvel Observateur. .” Az új társadalom alapja – akkori véleménye szerint – ezért „a kommunista utópia egyszerû tagadása”. a kelet-európai társadalmakat csak a kívülrõl.41 Furet hivatkozott tanulmányában úgy vélte: „Bármely szempontból vegyük is szemügyre a kommunista diktatúrák mérlegét. A „demokrácia” és a „kapitalizmus” fogalompárja ismét elõtérbe került. nem találunk semmi mást. 41 Furet. épülete pedig „nyugati mintákhoz igazodik”. nem pedig létezõ társadalmi állapot”. hanem éppen ellenkezõleg. a francia társadalmat viszont csak a belülrõl való megismerés módszereivel közelítette meg. csak romokat. Elõször azért. bár az új horizontot még meg kell nyitni… Ami mármost közelebbrõl a kommunizmus összeomlása után kialakult helyzetet illeti. századi Európa tehát 1945 után 1989-ben újabb történelmi napfölkeltét élt meg. a demokrácia vált a kommunizmus jövõjévé.42 Azután pedig azért is. 3. hogy a fenti feladat kétszeresen is nehéz.

idõközben alaposan megkopott) jelmezükben lépnek ki a napvilágra…” François Furet tehát már 1990-ben a következõképpen írta le a középeurópai országok egyik fontos. a fél évszázaddal korábbi (igaz. Egyenesen úgy tûnik. Bármily világosan látta is azonban Furet ezt a helyzetet. amikor végére értek az alagútnak. Arra ítéltetett. a nyugati értelmiség horizontja ma éppen és csakis a jelen. hogy abban a világban éljen. a hosszú alagútból kopott jelmezükben a kilencvenes évek napvilágára kilépõ kelet-európai értelmiség elé õ maga sem kívánt más mintát állítani. ha a vigyázó szemüket Párizsra. ami sohasem létezett. Ám mi a teendõ akkor. Európa történelme ugyanis Furet szemében 1989-ben visszanyerte egyik jellegzetes vonását – korábbi determinálatlanságát –. európai mintája 1989 után minden bizonnyal alapos átalakításra szorulna.256 Tóth Tamás Másrészt viszont. s ebben a helyzetben a hagyományos baloldal és a hagyományos jobboldal egyaránt elveszítette határozott arculatát. Éppen ezért aztán a kelet-európai forradalmak voltaképpen a nyugat-európai demokráciát tekintik irányadónak. „ezeket a társadalmakat úgy fagyasztotta be a bürokratikus zsarnokság. szinte rögeszmésen. Valójában persze – szögezte le akkor a kiváló francia történész – „mindazt. Vagyis Kelet-Európa számára – legalábbis hallgatólagosan – Nyugat-Európa az egyetlen lehetséges modell. ha térségünkben eddig minden . mintha a restauráció dühödt szenvedélye hajtaná õket. Bármily világosan látta is a nyugati modell árnyoldalait. A kommunizmustól megszabaduló népek. mindent megtagadnának abból a rendszerbõl. Furet mindazonáltal az elsõk között ismerte fel azt is. Ex occidente lux. hogy a demokrácia nyugati modellje. amelyben eddig éltek. amely az európai kontinens nyugati felén és különösen francia földön – mint a politikai modernség klasszikus földjén – az elmúlt két évszázad során uralkodott. Miközben azonban a demokratikus szenvedélyek mindig a jövõ valamilyen utópiájából táplálkoznak. amelyben él. valójában az õ látóköre sem igazán terjedt túl ezen a jelenen. Berlinre vagy New Yorkra vetõ kelet-európai értelmiségiek útját a kilencvenes évek közepétõl kezdve már nem világította meg kellõképpen ez a Nyugatról jövõ fény? Kétségtelen persze: a „demokrácia” és „kapitalizmus” fogalompárja Európa keleti felén is megkerülhetetlennek és túlléphetetlennek bizonyult. nem is lehet restaurálni”. Vonatkozik ez szerinte arra a politikai kultúrára is. részben mindmáig megoldatlan problémáját. illetve annak egy optimista vízióján. De mi a teendõ akkor. mint ezt a nyugati – pontosabban: a francia – mintát. hogy most.

argumentált válasz helyett itt csak egy talányos képpel szolgálhatok. dilemmáiról és paradoxonairól írva ugyanis Claus Offe nemcsak felidézte. hanem egy metaforapárral operál. A közép. Bár a magyar közhelyszótárban sajnos nem szerepel. Claus (1994): Der Tunnel am Ende des Lichtes. 45 Offe. Mongin 1995. súlyos társadalmi paradoxonok43 Pandora-szelencéjét nyitotta fel? És mi a teendõ akkor. Úgyhogy a kétségkívül kissé rejtélyes. Vö. Ha azonban az említett könyvcímet itt nyomatékkal idézem és még ma is úgyszólván megvilágító erejûnek érzem. Ezt a képet (vagy inkább gondolati gesztust) pedig Claus Offe egyik fontos és részben mindmáig aktuális – bár tulajdonképpen már a kilencvenes évek közepén kiadott – könyvébõl kölcsönzöm. amely az említett entitásoknak a társadalmi élet mindennapjaiban való összekapcsolására irányult. akkor ennek jó oka van. Offe ugyanis. félreértés és tanácstalanság uralkodik? Nos. hanem némely tekintetben talán még csökkent is a Furet által emlegetett „nyugati minta” gazdasági és politikai összefüggésrendszerének „átláthatósága” (visibilité) és „értelmezhetõsége” (lisibilité)? Ha a nyugati társadalom – vagyis a modern kapitalizmus és a modern demokrácia (illetve a „képviseleti” demokráciát felváltó úgynevezett „kommunikációs” demokrácia)44 – mára lassan a nyugati átlagpolgár (és jelesül a francia citoyen) számára is az „opacitás” birodalmává vált. hanem meg is fordította az ismert közhelyet. valamilyen formában persze ez a fordulat a magyar köznyelvben is ismert. ha a kilencvenes évek végére – és különösen napjainkra – nemhogy növekedett volna. akit „demokrácia” és „kapitalizmus” összefüggésének szövevényes problémája mindig is erõsen foglalkoztatott. 44 Az egyszerûség kedvéért így nevezem itt a „közvélemény demokráciáját” (démocratie d’opinion). amelyeket a német nyelv olykor egy közhelyben kapcsol össze: az alagút végén ott a fény (Das Licht am Ende des Tunnels). Erkundungen der politischen Transformation im neuen Osten. .45 43 Erre a problémára Claus Offe már évekkel ezelõtt éles szemmel figyelt fel.Látják. de nem értik 257 olyan kísérlet. e mûve címében nem egyszerûen egy fogalompárral. amelyben félhomály. Frankfurt am Main: Campus Verlag.és kelet-európai térség országaiban 1989 óta kibontakozó társadalmi átalakulás súlyos problémáiról. Offe 1991. ám mégis sokatmondó cím ezek után immár így hangzott: a fény végén ott az alagút. Az „alagút” és a „fény” kifejezetten optikai eredetû metaforáival. Vö. amelyben a tömegkommunikáció köztudottan központi szerepet játszik.

.

TÖRTÉNELEM .

.

de minden esetben célirányosnak mondható produktuma csupán? Tehát egy olyan kreatúra. akkor a múlt emlékezetének tárgya bizonyos értelemben és bizonyos fokig a jelen múltba visszavetített reprodukciójának ideológiailag aligha semleges. amely mindössze arra hivatott. vagy az éppen adott hatalom a jelennek mint a „létezõ világok legjob- . Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról írott munkáját. Az alábbi írás bevezetõje egy készülõ monográfiának. (Paul Ricoeur) 1. hányféleképpen lehet elmesélni ugyanazt a történetet. Mert ha a történelem az emlékezés narrativitásában reinkarnálódik. politikai. A kérdés az. a múltra való emlékezés valójában nem (csak) a jelen hatalmi. hogy – akár profán indíttatástól vezérelve – a „régi dicsõséget” szegezze szembe a romlott és értékvesztett jelennel.A diadalív árnyékában Az emlékezet hermeneutikája: Josephus Flavius Gábor György …az emlékezet konstituálja a múlt értelmét. s vajon a történelemrõl való eltérõ beszédek teremtenék-e meg a história multiplikációját. hogy hány történelem létezik. 70es zsidó háború recepcióját. a zsidó apokaliptikus és rabbinikus irodalomnak a háborúval kapcsolatos emlékeit és az események értelmezéseit. amely az ún. erkölcsi és teológiai reprezentációjának kifejezõdése volna? S ha igen. ilyen vagy olyan elõfeltevéseken alapuló. a kortárs pogány világ irodalmi reflexióit és a tragikus eseménynek a keresztény üdvtörténeti rendbe való teológiai megalapozottságú betagolódását vizsgálja.

Michael (1933): Experience and Its Modes. hiszen „történelem csak történetírás révén jöhet létre. így létezõ”.«” Frye. ahol a hagyomány véget ér ”2 – ám Frye lelkesültségével ellentétben. hogy a történelem az „alkotó képzelet” (Collingwood) megteremtette parabola vagy példázat. részben megteremtik. hogy tudniillik „egyedül a mítosz adhatja meg egy kultúra jellegét”3 – mégiscsak azt kell hangsúlyoznunk. Hans-Georg (1994): Szó és kép – „így igaz. Végsõ soron tehát a „nagy elbeszélésen” belül a történelmi múlt képét és szövedékét a jelen diskurzusai alakítják: részben árnyalják. 233. Maurice (1997): La Mémoire collective. miszerint „általánosságban a történelem ott kezdõdik. 3 Gadamer. 2 Halbwachs. 4 Oakeshott. 130. amelyben az elbeszélések igazsága a narratíva koherenciájának függvénye. Ha mindez így van. ugyanakkor szem elõtt tartva Gadamer hermeneutikailag is alapvetõ megjegyzését. visszaszorulásához vezet(het) – teljes összhangban Halbwachs megállapításával. 99. Budapest: Európa. Northrop (1996): Kettõs tükör. ezt mondaná: » Talán nem ezt láttad volna. Ennélfogva a mitológia egyfelõl a közös nyelvi tapasztalást örökíti tovább és közvetíti az idõben. de amit láttál volna.262 Gábor György bikának” gondosan megválogatott tipologikus elõképére találjon rá a fényes múltban. Paris: PUF . A Biblia és az irodalom. In: Uõ: A szép aktualitása. de – akár transzcendens szándéktól determinálva – a Gondviselés megnyilatkozásainak terrénumaként a bûn és büntetés isteni rendjének és elkerülhetetlenségének legyen az exempluma. Cambridge: Cambridge University Press. A történész- 1 Frye – egyebek között – ezt az ellentétet emeli ki a Weltgeschichte és Heilsgeschichte szembeállítással: „A Weltgeschichte a mindennapi történelem kritériumait használja. amint az evangéliumokból kitûnik. ha akkor ott vagyok?« A Heilsgeschichte azonban. ha akkor ott vagy. . vagy a végsõ idõk.”4 Természetesen a történelmi emlékezés nem referencia nélküli: a történelem olvasata mint értelmezés valósítja meg a referenciát. Oakeshottnak igazat kell adnunk. az utolsó aion eljövetelét jelzõ megpróbáltatásokat és kozmikus kataklizmát demonstrálja. Budapest: T-T wins. amikor leszögezi: „A történelem a történész tapasztalata”. másfelõl a nyelv metaforikus használata során maga teremti meg és maga alkotja egy-egy kultúra történetét. létrehozzák azt. annak aligha lett volna köze ahhoz. 100–101 és 102. amely szerint a történelem a mitikus ellentéte. akkor máris elvethetjük Northrop Frye kijelentését. ami valójában történt.1 Jóllehet a historikus igény és a történeti kutatás a mítosz gyengüléséhez. és erre a kérdésre próbál válaszolni: »Mit láttam volna.

A kultúra narratívái.6 Popper találóan fogalmazott. már az elnyomására való puszta hivatkozás is szándékos transzgressziónak minõsül. amely ennélfogva önmaga öröknek és megrendíthetetlennek vélt jelenébõl kitekintve nemcsak az „egykor volt”ot. Karl (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. In: Narratívák 3. Michel (1996): A szexualitás története. 436. ideológiai (vagy dogmatikai) elszántsággal átitatva az idõbeli- 5 Ricoeur. akár a megmutatkozó vagy rejtõzködõ transzcendencia mindenre kiterjedõ kozmikus-univerzális mindenhatóságában. hanem „az elbeszélõ idõ mögött kibomló elbeszélõ logika” (Ricoeur) felismerésével önmagából. A tudás akarása. Budapest: Atlantisz. 10–11. ha csakugyan tilalomfák veszik körül.”5 Az olvasó pedig nem a kanti a priori képzelet mintájára érti meg a történetet. hanem a „majdan eljövendõ”-t is saját képére és hasonlatosságára formálja. hiszen a történész (a megfigyelõ) a megfigyelt világ része. Budapest: Balassi Kiadó. . Ennyiben a »történetcsinálás« mûvelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik. Ez a szuverenitás. 6 Foucault a szexualitás történetiségének elemzésekor a regressziót és a transzgressziót – éppen a hatalomhoz való viszonyulás tekintetében – alapvetõen meghatározó elemnek tekintette. „õ maga is egyike azoknak a cselekvõ és szenvedõ lényeknek.” Foucault. 7 Popper. azaz a regresszió és a transzgresszió szûnni nem akaró kettõs ölelésében az egyes személyek „intézményesített” megismerésformáinak és múltképeinek folyamatos „hozzáigazítását” a jelen hatalmi-politikai mainstreamjéhez. mintha nem is létezne. Az. s annak lebontására törekvõ). végsõ soron nem más. Budapest: Kijárat Kiadó. manifesztálódjék akár földi-evilági struktúrákban és intézményrendszerekben. saját megélt jelenébõl. akkor már puszta említése. mint a »történelemcsinálás«. Paul (1999): Emlékezet – felejtés – történelem. Mindez nem jelent mást. mindenki úgy tesz. sõt. amikor alig burkolt indignáltsággal annak a rosszalló meggyõzõdésének adott hangot. mint a történelem kisajátításának és birtoklásának sajátos technikája. mint a legkülönfélébb politikai hatalmakba vagy ideológiai diskurzusokba integrálódott (avagy azokhoz akár kritikailag viszonyuló. ha csakugyan némaságra van kárhoztatva. akik a történelmet létrehozzák és elviselik. azaz mindenekelõtt saját (létezõ) idejébõl megközelítve. s az egyikhez vagy a másikhoz való viszonyt tudásszociológiailag meghatározónak tartotta: „Ha a szexualitás csakugyan represszió áldozata. miszerint az egyetemes történelem a „politikai hatalom történetévé”7 szimplifikálódott.A diadalív árnyékában 263 nek a történelemrõl nyújtott beszámolója nem két különbözõ valóságszint pillanatnyi találkozása. 53.

a hozzá írt kommentárok sokasága. vágyainak. A róla való számtalan beszéd. A történelem kommentárjai örökösen felidézik a soha nem voltat: egyszerre és szakadatlanul ismétlik az örökösen változót. hogy ezt a konkrét történelmet képtelenség volna megírni. küzdelmeinek matematikai összessége. amelyben az egység és az „immanens logika” (vagy szellemiség) kizárólagosan (és természetes módon) saját értékrendjének és törvényeinek megfellebbezhetetlen és immár örökkévalóvá dermedt rendszerén nyugszik. mintegy állandóságot adva az idõben folytonosan alakuló elmúltnak. Budapest: Gondolat. . ámde a természetnek aligha van történelme –. kontinuus szakadatlansága – mindez legfeljebb a természet rendje lehet. elnagyolásokra és 8 „A történetiség a jelenvalólét mint olyan »történésének« létszerkezetét jelenti. a kommentárok sora alkotja azt a diskurzusfolyamot. sikereinek. miszerint a történelem pusztán a teremtõ képzelet alkotása volna. gondolatainak. 111. s csak ennek alapján lehetséges történetileg a világtörténelemhez tartozni. hiszen a történelem nem a dolgok és helyzetek folyamatossága. mint »világtörténelem«. ami primer módon soha nem történt meg. Ezen kívül nincs semmi a múltban. szenvedéseinek. ami volt és elmúlt: tehát ami immár véglegesen állandó és változatlan. de ami másodlagos módon a múltban „éppen most”. reményeinek. Ebbõl természetesen nem következik az a konklúzió. Le temps raconté. azaz minden egykor létezett egyes ember személyes története. céljainak. emócióinak. amely a képzeletbelit életre kelti és a puszta potencialitást aktualizálja. ami végsõ soron a valóságos történelem (történet) volt.” Heidegger. Martin (1989): Lét és idõ. a megismerési folyamatok és a „jelenvalólét”8 reflexív tudata a visszaemlékezés révén szoros korrelációban konstituálják a történelmet magát. III. 264. Az intézményesített hatalmi mechanizmusok. hanem a róla való tudás. hogy a históriáról való tudás autonóm.264 Gábor György ség hármas dimenzióját.9 Azt a történelmet.” In: Ricoeur. „nyilvánvaló. 9 Ricoeur megfogalmazásában: az idõt „emberi idõvé [temps humain] a történelem és a fikció keresztezõdése teszi. azaz innen nézve – és csakis innen nézve – lejátszódott. ám az igen. s folytonosan újabb és újabb újdonságot mondva el arról. a róla való beszéd. Elmondja azt. Paul (1985): Temps et récit. elképzeléseinek. Paris: Éditions de Seuil. érzéseinek. csak ennek alapján lehetséges egyáltalán olyasmi. Absztrakciókhoz kell folyamodnunk. A primer történelem „egykor volt” állapotában a jelen számára valójában csak fikció.

de „a történelem egy. az elmegyógyintézetek. Halbwachs megfogalmazása találó. mint az emberiség történetét. Homérosz Odüsszeiája minden egyes olvasatban. A történész nem a történet kivonatát adja. 11 Halbwachs 1997. hanem a „nagy elbeszélés” történeti-hermeneutikai kommentárját. azaz az orális hagyomány ebbéli megtestesülésében befejezõdött. mint mondjuk a morális elvek. vagy akár a „tudás archeológiája” is) a hatalmi mechanizmusok felõl legalább annyira megragadhatók. majd éppen a lényegrõl elfeledkezve felteszi a nagy kérdést: „…a nemzetközi jogtiprások és tömegmészárlások történetét úgy próbálják eladni. Mindez viszont számtalan történelmet eredményez” – írja Popper. az esztétikai. de akár Joyce Ulyssesében is újra feltámad. Karl Popper egy pillanatra elfeledkezett volna arról.11 Tegyük azonban mindehhez hozzá: befejezett történelem – ha ontikus értelemben ennek egyáltalán lehet valamilyen értelme – természetesen csak egy létezik. a börtönök világa. de lényegi kiegészítésre szorul: számos kollektív emlékezet lehetséges. hogy a vallás vagy a költészet történetét akár mint a hatalom történetének más aspektusból papírra vetett kivonatát is bízvást az analízis tárgyává lehetne tenni. azaz „valóságos” történelem számtalan. teljességében létezõvé és körülhatárolhatóvá. Amint a jelen. azaz egyfajta „mikrokozmosszá” vált. a kriminológiai vagy a tudásszociológiai princípiumok szemszögébõl. .A diadalív árnyékában 265 szelekciókra kényszerülünk. semmi egyebet. minden egyes fordításban. ám az emlékezetekben rekonstruálódó. megõrzõdött. akként a múlt is bevégezetlen. minden egyes kommentárban. aki szemléletét abszolút objek- 10 Popper 2001. hiszen a vallás vagy a költészet (miként – s Foucault érdemeit ebben a vonatkozásban aligha lehetne túlbecsülni – a szexualitás. reinkarnálódik. avagy az etikai. és miért nem például a vallás vagy a költészet történetét választják ki?”10 Mintha legalábbis a nyitott társadalom ellenségeinek ellensége. Jóllehet Homérosz mûve leíródott. ám a történelem nem írta le önmagát. 135–136. és csak egy történelem létezik”. nem tette magát körülhatárolttá és teljessé. Az a történész. 436. a sokféle történelmi nézõpontot és tapasztalatot és a sokféle történelmi emlékezetet jelenti csupán. A „sokféle történelem” valójában a sokféle történelmi tudást. Ám miért éppen a hatalom.

ma is kiválóan használható monográfiáját: Thackeray. P .266 Gábor György tívnek tartja. a háború végeztével a gyõztesekkel Rómába tartó és ott Vespasianus. London: SPCK.15 azaz asszimilációs ambíciói folytán nevét latinosította. Budapest: Holnap Kiadó. New York: Jewish Institute of Religion Press. valamint „a nyilvános önbemutatás »nemzetiesítése«”. (1977): Du bon usage de la trahision. 483. 13 Ehhez lásd Jung sorait: „Tudniillik a lelkiismeretet már sokan s õsidõk óta inkább isteni beavatkozásként. 124. G. Nietzschével szólva „a történelem kéjvágyó eunuchja”. 9–115. 10. nagy tudású. Josephus Flaviushoz lásd Thackeray klasszikus. az erõt és egységet sugárzó pompás katonai parádén. Olten: Walter Verlag AG. (1961): Studies in Josephus. (1929): Josephus: The Man and Historian. C. midõn elhaladt elõtte a diadalmenet. Arbeiten zur Literatur und Geschichte des Hellenistischen Judentums. 14 Josephus Flavius (1964a): – – Önéletrajza. vajon a gyötrõ lelkiismeret13 súlya alatt mire is gondolhatott Joszef ben Matitjáhu. Paris: Les Éditions de Minuit. In: Uõ: Gesammelte Werke. saját anyanyelvén kívül görögül és latinul is tudó. (1989): Gut und Böse in der analytischen Psychologie. H. . avagy az abszolút objektivitás látszatát kelti. azaz Isten szava. hogy a késõbbiekben Josephus Flavius néven emlegesse õt a mûvelt világ – a Forumon épített tribünszerû emelvény egyikén kucorogva legeltethette tekintetét a hatalom kollektív népünnepélynek álcázott öntömjénezésén.12 2. a zsidó háború nagy gyõzteseinek triumphusa. (1968): Bibliographie zu Flavius Josephus. modernizáció. Alighanem a legkorszerûbb pszichoanalitikus módszerekben való jártasság sem volna elegendõ ahhoz. Leiden: E. In: Josephus Flavius (1964b): A zsidó háború. hogy akár csak hozzávetõleg megsejthetnénk. J. Brill. továbbá Schreckenberg. a hatalom „hivatalos” történetírójává metamorfizálódott Joszef ben Matitjáhu – aki a római szellem iránti áhítatos tisztelete és a Flavius-dinasztiával szemben táplált alázatos imádata. Titus és Domitianus által rendkívül megbecsült. R. az maga volt a vox Dei. In: Zsidóság. 481.” Jung. J. H. Az „õsi papi családból”14 származó. s nem pszichikus funkcióként értelmezték. Friedrich (1996): Adalék a morál genealógiájához. H. ám mint a rómaiak elleni háború galileai fõparancsnoka inkább csak katonai kudarcra képes. Vidal-Naquet. örökös hitszegésre kész. St. J. polgárosodás. In: Josephus Flavius: La guerre des Juifs. Vespasianusnak és Titusnak. Shutt. 12 Nietzsche. 15 Karády Viktor (1997): Asszimiláció és társadalmi krízis. Budapest: Cserépfalvi. Budapest: Gondolat. mit is érezhetett. 191. sõt amit egyszer kimondott.

locus) egyébként már Arisztotelész azt írja. feltárja a tágabb összefüggést. A cím a rómaiaknak a zsidók elleni háború- . A toposz a kortársi „olvasatban” kifogástalanul megtalálta a helyét. Thuküdidész nagy történeti mûvét hasonlóképpen kezdi: „ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének. kifejtett szempontjai és értékítéletei kizárólagosan Róma elgondolásait. hogy maga a mû címe egyértelmûen elárulja Josephus szándékát és igazodási kényszerét: a mû római és nem zsidó aspektusból íródott. az érv alkotóelemének is nevezi. De Josephus Flavius nemcsak szemtanúja volt az i. 66-ban kitört Rómaellenes felkelésnek. 1. sz. értelmezhetõ volt. 17 A görög-római történetírói hagyományhoz kapcsolódó Josephus Flavius munkájának valamennyi érve. A görög nyelven író és a kényes római ízlésnek megfelelni kívánó Josephus Flavius – mint munkájának több helyén – ezúton is a klasszikus görög-római mintákat. Josephus Flavius tehát minden bizonnyal egy funkcionálisan fontos.A diadalív árnyékában 267 Josephus Flavius egy valódi (világ)történelmi esemény színpadias fináléjának volt a megfigyelõje – mûvéhez írott elõszavának kezdõsorai bizonyítják. hogy a történések súlyával maga is tisztában volt16 –. mondhatni. véleményeit és nézeteit tükrözik. ám mára az egykori „kis” zsidó–római háború valóságosan világtörténelmi jelentõségûvé vált. s ami akkor és ott legfeljebb toposzként lehetett jelentõs. népek népek ellen viseltek. I. elementa). A toposzról (lat. Budapest: Gondolat. A történelem „felülértékelte” önmagát. A toposzban rejlõ analógia megfejti. és nem elleplezi. s a „világtörténelmi” eseményt. hanem – legalábbis az utókor által egyetlenként ismert – informátorává is vált a zsidók ellenében indított megtorló háború megannyi részletének és lefolyásának.” Josephus 1964b. Laqueur éles szemmel hívja fel a figyelmet arra. hogy Josephus Flavius minden további nélkül átvehette ezt a klisét: a nyelvi kifejezés „szimbolikus funkciója” (Cassirer) pontosan azzal tölthette be a szerepét. az európai (vagy nyugati) szellem olvasatában és értelmezésében majdnem két évezred távlatából lett nagy jelentõségû. Budapest: Európa.” (Thuküdidész [1985]: A peloponnészoszi háború. A római közönségnek író17 zsi- 16 „A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk. hanem az egész történelem egyik legjelentõsebb háborúja volt azok közül. hanem tökéletesen illeszkedett a „hermeneutikai megértéshez” (Ricoeur). az emberiség többsége számára is. amelyeket államok államok. Mindamellett jó okunk van arra. meghatározó esemény. az a mi történelemfelfogásunkban. hogy az interpretáció során nem bizonyult túl tágnak vagy túl szûknek az olvasó számára. hogy a kissé fellengzõsnek ható kijelentés mögött egyfajta irodalmi toposzt keressünk.) A toposzokat Arisztotelész sztoikheiának (lat. hogy „rajtuk alapul sok enthüméma”. (Arisztotelész [1982]: Rétorika.) Mindenesetre aligha véletlen. nyelvi és gondolati fordulatokat követi. 7 [I. mintha valamilyen komikus „békaegérharc” képzetét igyekezett volna kelteni a közönségében. hanem éppen ellenkezõleg: a világos és követhetõ analógia teljesen egyértelmûvé tett valamit már a kezdet kezdetén. a barbárok egy része. de valódi jelentõséggel és referenciával aligha rendelkezõ toposszal élt. 1]. nem tartja homályban azt. azaz a zsidó–római háborút – kezdetben annak tevékeny résztvevõjeként – közvetlen közelrõl szemlélhette. 170 [1403a]. s Josephus megfogalmazása korántsem tûnt túlzásnak. sõt. azaz a tudományos érvelés objektivitásával szembeni szubjektív igazságokra építõ „retorikai szillogizmus”.

R. Arisztotelész a Rétorikában a „retorikán kívüli” meggyõzés. hogy a tanúság éppen azért bír „kváziempirikus jelleggel”. ját sugallja és nem fordítva. 1376a. Lásd Laqueur. .19 vagy ahogy Ricoeur mondja: a tanúság „az értelmezés számára értelmeznivalót ad […] továbbá eleve értelmezést tesz szükségessé”. Továbbá: Thackeray 1929. a tett milyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak. hiszen a gondolati reflexió számára a tárgy és az ahhoz való viszony jele értelmezést igényel. akik „megtörtént dolgokról tanúskodnak”. hanem az egyes események empirikus vizsgálatán túli összefüggések megragadása érdekében tisztában kell lenni azzal. i. Errõl Arisztotelész a következõket írja: „Az ilyen tanúskodások csak arra szolgálnak. hogy munkája létrejöttének idején alapvetõen a rómaiak számára öltött valóságos testimonium jelleget. De éppen a történelem „megszólaltathatóságából” következõen.20 A történelmi diskurzust meghatározóan ez a hermeneutikai helyzet hozza létre. 42: 53. mivel nem az esemény valóban megtörtént jellege (aktualitása) a kérdéses. 19 Arisztotelész következetességét jelzi. 20 Ricoeur. hanem a „mostani tanúk” közé. módja és formája. azaz igazságos vagy igazságtalan-e. minthogy ez utóbbira – értelemszerûen – a megfontolás nem vonatkozhat. 1357b. m. hasznos vagy káros-e. 30. 18 Arisztotelész 1982. tehát azok közé. hogy igazolják: megtörtént-e valami vagy sem. ebbõl következõen aligha meglepõ.”18 A tanúság tehát alapvetõen hermeneutikai szituációt teremt. (1970): Der Jüdische Historiker Flavius Josephus. Paul (1972): L ’herméneutique du témoignage. Josephus Flaviust az arisztotelészi osztályozás értelmében – minthogy ebbéli szerepét és funkcióját saját korában szükséges megítélni – nem a „régi” tanúk közé kell besorolnunk. tehát nem pusztán a legkülönfélébb dokumentumok és írásban rögzített beszámolók „szóra bírásával”. hogy a valószínûség és a bizonyosság fogalmai mellett kitért a jelnek (szémeion) az elõbbiekkel való kapcsolatára és a három fogalom különbözõségére. Vö. 97–98 és 255. hanem annak milyensége. amelyeknek tárgya a valószínûség (eikosz) és nem a bizonyosság (tekmérion) episztemológiai körébe tartozik. fennáll-e vagy sem.268 Gábor György dó (szem)tanú a császári hatalmon mint megrendelõn keresztül közvetítette az „igazságot” a rómaiak részére. Arisztotelész 1982. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. In: Archivio di Filosofia. s a jelentésadási folyamat biztosítja a múlt megjelenítését. 78. azaz az argumentáció puszta eszközei között emlegeti a tanúságot. tehát azon elemek körében. Ein biographischer Versuch auf neuer quellenkritischer Grundlage.

103. amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínûség vagy szükségszerûség alapján. neutrális médium. IX. hogy a „valóságos”. Veyne amúgy a történelmet egy „intellektuális aktivitásnak nevezi (i. hogy a múlt megjelenítésének folyamatában a történetíró reprezentációs technikái révén nem csak és nem egyszerûen az elmúltat jeleníti meg. 37. valamint azok értelmezésekor folyamatosan megfelel és megfeleltet. hogy inherens törvényei révén »maga a történelem« vagy az »emberiség története« jelöli ki problémáinkat. P . mint egy valóságos elbeszélés”. narrációja. m. amit egy olyan kanalizációs folyamatban és formában végez el.A diadalív árnyékában 269 mert „nem közvetlen észlelés. szelektálásakor és felhasználásakor. miszerint képtelen felismerni. 25 [1451].”21 A történelmi diskurzus lényegérõl van szó. hanem az. amelynek klasszikus 21 I.23 annyit mindenesetre pontosan jelez. 22 Popper éppen azt veti a historicista szemére. amelyben az olvasat nem más. amelyek megtörténhetnének. annak függvényében jut hozzá. nevezetesen arról. mondhatni: „jelen adta módon” keveredik a történész nyújtotta fikcionalitással.). Ontikusan kitüntetett. 90). „egy élettõl elvonatkoztatott és nem a létezõvel kapcsolatos ismeretnek”. azaz tényeken alapuló faktualitás folyamatosan. m. vagyis az esemény elbeszélése. A történetírásnak és a költészetnek a tényeken és a képzelõerõn alapuló különbségét. (1971): Comment on écrit l’histoire. sõt még nézõpontunkat is”. Budapest: Magyar Helikon. hiszen önmagában vett tény nem létezik: a tény valóságos tény státuszához az értelmezés során. Paris: Éditions de Seuil. miszerint „a történelem semmi egyéb.” (Arisztotelész [1963]: Poétika.) 23 Veyne. m. a másik pedig olyanokat. amit „a temporalitáshoz és nem a Daseinhez kapcsolódó intellektuális adatok konstrukciója támaszt” (i. hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el. Veyne meglehetõsen sarkosnak tûnõ megjegyzése.22 A tényeket a történésznek szóra kell bírnia. s az olvasás a történeti szöveg referenciája. 100–101. hanem a tények közvetítõje. hogy versben vagy prózában beszél-e…. hanem már maguk a tények és dokumentumok kiválasztásakor. Ennélfogva a látott dolgokat az elbeszélt dolgok szférájába helyezi át. Csak emlékeztetõül: a Daseint (jelenvalólét) Heidegger „a többi létezõhöz képest” kitüntetettnek mondja. A történész ugyanis nem valamilyen értéksemleges. „amely nem egyszerûen csak elõfordul a többi létezõ között. minthogy létében önnön létére megy ki a játék.) 24 „…nem az a költõ feladata. „hogy mi választjuk ki és rendezzük el a történelem tényeit”. 1–2. 435. hanem beszámoló. augmenté de „Foucault révolutionne l’histoire”.” (Heidegger 1989. jövõnket. (Popper 2001.) . hanem olyanokat. hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el. 13. sõt a historicista inkább „úgy véli. A történetírót és a költõt ugyanis nem az különbözteti meg. mint a múlt lefordítása a jelen nyelvezetére.

uo. szinkronitásba hozza és egyidejûvé teszi önmagát mindazzal. a novella. vagy még pontosabban: mi tartozik a jelenhez mint önmaga múltja? A múlt. hogy egyáltalán mi számít múltnak. Ez a referencialitás sajátos módját adja.) Kár – de mindenesetre jellemzõ –. Paul (1986): Du texte à l’action. . Dilthey megállapítása. ami számára eljövendõ. a tragédia. s amihez képest önmaga nem más. hogy a történelem a beszéd és a cselekvés elméletének közbülsõ terepe.. Hayden (1997): Elõszó. ugyanis az elbeszélt az elbeszélésben artikulálódik. s ezzel különös korreláció alakul ki az elbeszélés és az elbeszélõ között. hiszen már az is kérdéses. m. mint amiket a szöveg elmélete és a cselekvés elmélete. A megértés pszichológiai korlátaival szembehelyezett „bizonyos” az objektív formát öltött emberi tevékenység. Wilhelm [1974]: A hermeneutika keletkezése. Ugyanis egyrészt a történelem – a történetírás – az elbeszélés egy fajtája. Budapest: Osiris. Paris: Éditions du Seuil. a romantikus önkénynek és a szkeptikus szubjektivitásnak a történelem területére való állandó betörésével szemben. Budapest: Gondolat. egy »igaz« elbeszélés a mitikus elbeszélésekhez vagy a fikciós elbeszélésekhez képest. hogy a szerzõt jobban megértsük. a dráma.” (Dilthey.”26 Az önmagában vett múlt. ame25 White. paradox voltában is mélységesen igaz: „A hermeneutikai eljárás végsõ célja az. In: Uõ: A történelem terhe. hiszen az elbeszélés létrehozta textualitás és az összekapcsolódó tettek cselekménysorozata együttesen alkotják a történelmi események rekonstrukcióját. Ricoeur pontosan látja. 26 Ricoeur. Másfelõl a történelem az emberek múltbéli cselekedeteivel kapcsolatos. Márpedig a pszichológiát innen számûzni aligha lehetséges. a regény. mint kognitív tevékenység eredménye. „Nincs mit csodálkozni azon. 176. melyen a történelem minden bizonyossága nyugszik” (i. hogy Dilthey az interpretáció hermeneutikai érvényességét a történelem bizonyosságának próbájaként fogta fel: „…a hermeneutikának elméletileg meg kell alapoznia az interpretáció azon általános-érvényûségét. II. 7.”25 A történelem idejének sajátossága tehát éppen az. 493. a múlt mint olyan természetesen nem válhat a történeti kutatás tárgyává.24 éppen hermeneutikai szempontok alapján kell újragondolni.270 Gábor György megfogalmazását az arisztotelészi Poétikában olvashatjuk. hanem reflexió is egyben.). In: Uõ: A történeti világ felépítése a szellemtudományokban. Essais d’herméneutique. mint ahogy õ magát megértette. amennyiben „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció. azaz a történelem bizonyosságát jelenti. hogy a történelem – a történészek történelmét értem ezen – ugyanazokat a problémákat és vitákat idézi fel. Csakhogy a történelem nem pusztán cselekedet. mint amilyen az eposz. hogy mintegy „beírja” magát az elbeszélés idejébe. mint elmúlt.

elõzetes értékelésével és értelmezésével kezdi (egyáltalán: mit tekint eseménynek?).) 28 Vö. A múlt megjelenítése azonban idõhöz és térhez kötött olvasatok múltban konvergáló. 31–38 stb. The Historical Imagination in XIXth Century Europe. „külön szálon futó” történést. A történész a múltban valóságosan lejátszódott folyamatok megjelenítését a rendelkezésre álló dokumentumok (tanúságok) eseményeinek prefigurációjával. de egyikük sem végleges. s biztosítja az immár hermeneutikailag is rele- 27 „Wie es eigentlich war ” (Ranke. a feledés homályába burkolózik. „ahogyan valami valójában történt”. Wiesbaden: Standard Verlag. hogy historiográfiai munkássága során felidézze és leírja azt. minden nemzedéknek joga van megalkotnia a sajátját. miért és hogyan megbízható?) tanúskodás. 2. White.27 ám az egész történettudománynak szánt programja önmagában hordta saját kudarcát.A diadalív árnyékában 271 lyet a jelentõl Léthé vize választ el. ahogyan az valóban megtörtént«. 88. .28 A történetet. 30. s ez a jelenben kialakított vázlat vagy terv mintegy megelõlegezi a múltról kialakítandó ikont. 26.. hanem puszta nemlét. Leopold [1957]: Fürsten und Völker: Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494–1514. s az elfeledettség állapotában nem is múlt többé. Csak ha képesek vagyunk megidézni az emlékeinkben. Ám múltként való megszületése csak és kizárólag a jelenben történhet meg. 4). csak ha elõhívható lesz a homályból. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press.” (Popper 2001. Ugyanis már maga a felidézés pszichológiai és az írásba foglalás technikai attitûdje eleve kizárja azt. de a jelen értelmezéseiben divergáló rendszereiben történik. Popper épp ezzel szemben mondja: „Összefoglalva: nincs olyan történelem a »múltról. a történések narrációja teszi historyvá. a storykat éppen az elbeszélés. Nincs és nem is lehet a történelemnek egy olyan metanarratívája (szupernarratívája). akkor válik történelemmé. 106 stb. Hayden (1978): Tropics of Discourse. Az idõ múlásával eleve összeegyeztethetetlen közvetlen és megbízható (ráadásul: mitõl. csak történelemértelmezések létezhetnek. egymástól elkülönülõ. 434. egy „abszolút” tanúság tenné kizárólag lehetõvé a dolgok valóságos megtörténésérõl való beszámoló megszületését. a megannyi egyedi. Rankét történetírói naivitása és tudományos becsvágya arra ösztönözte. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. amely az eltérõ értelmezések és olvasatok abszolút valóságát (és nem csak – jó esetben – valószerûségét) tartalmazná. hogy a felidézett és leírt a maga teljességében és hiánytalanságában rekonstruálódjék. Hayden (1973): Metahistory. White.

Michel (1999): Szexualitás és hatalom. politikai. Hayden (1997): A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás. Paul (1983): Temps et récit.272 Gábor György váns történetek folyamatjellegét és koherenciáját. visszafelé.F . éppúgy a sajátlagosabban megkülönböztetett történelem-elbeszélés. folyamatok és a történettípusok között […]. story-line). I. .31 Úgy is fogalmazhatnánk.”32 A múlt konstituálódik. amelyben egyesül a múlt történelem általi reprezentációja a fikció képzeletbeli variációival…”33 29 Hegel. a tettek és események” (i. Budapest: Akadémiai. azaz végsõ soron olyan „hatalmi és kontrollmechanizmusok”.30 amelyek a legegyszerûbb metaforáktól a legbonyolultabb szimbólumok komplex rendszeréig a historiográfiai artisztikumtól függõen létrehozzák a saját. Paris: Éditions de Seuil. Foucault. „A történelem egyesíti nyelvünkben az objektív és a szubjektív oldalt. etikai. G. 31 „…a történelmi narratívák nemcsak elmúlt események és folyamatok modelljei. 32 Ricoeur. amennyiben a jelenre rezonáló múltból a befejezést. 105. teológiai. amit Hegel „belsõ közös alapnak”29 nevezett. 123. hanem szimbólumok komplex rendszere. mint maguk a res gestae. 81–82. uo. azaz saját jelenét olvassa ki. 30 Vö. melyek hasonlósági kapcsolatot sejtetnek az ilyen események. ugyancsak megtanuljuk olvasni magát az idõt. vagy esztétikai értékek képezik. s jelentése éppúgy a historia rerum gestarum. m. amely az értelem felõl visszapillantó retrospektív szemléletnek köszönhetõen formálódott egységes folyammá: „Olvasva a befejezést a kezdetben és a kezdetet a befejezésben. részben re-konstruálja az egykor volt. (1966): Elõadások a világtörténet filozófiájáról. In: Uõ: Nyelv a végtelenhez. In: White 1997. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója. hanem metaforikus kijelentések is. Le temps raconté. Debrecen: Latin Betûk. mint maga a megtörtént. hogy a történész egy metaforarendszeren át maga választja a múltját.” White.). 33 Ricoeur 1985. 279. W . s egyúttal a kezdethez a befejezésbõl rendeli hozzá a számára adott értelmet. amely irányt mutat nekünk. Mindannak a kohéziós erejét. különös történelmi narratívájukat. ám mára nem létezõ entitást. mintha egy cselekvés folyamatának kezdeti feltételei ismétlõdnének és összegzõdnének a végkifejletben. hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlõ ikonját. s a történész a hatalmi-politikai diskurzus egészében részben konstruálja. Ricoeur találó mondata egyúttal érinti a „történelem fonalát” (fil de l’histoire. s ami az egyes eseményeket történésegésszé fûzi össze. A konstrukció és re-konstrukció kettõs irányultsága a „történelem és fikció keresztezõdésében” bomlik ki. 281. valamint „tudásmechanizmusok”. az „emberi idõ” (temps humain) létrejöttével.

3. A történelem tehát legalább annyira „kortárs történelem” (Croce). azt képesek lennénk egy csapásra meg nem történtté tenni. a megtörténtek értelme nem szilárd kövület és mozdíthatatlan állandóság. mint futurológia. kortárs adatközlõ az a Josephus Flavius volt. legfeljebb átírni. A 70-es háborúra való visszaemlékezõk – pogány historiográfusok. keresztény apologéták és történetírók – sorában az egyetlen szemtanú. Az eltérõ értelmezések alapvetõen a jelenen nyugvó eltérõ jövõképekbõl erednek. hogy éppen mit lát: dicsõséges diadalmenetet vagy súlyos gyászmenetet. ami volt. Rómában megvonni az események mérlegét. azaz a múlt a mindenkori (képzelt) jövõben. aki immár a mediterráneum másik oldaláról pillantott vissza a Szentföld közelmúlt eseményeire. Az. s feldolgozni annak minden tanulságát. A történész a történelem menetét figyeli. hogy mindazt.A diadalív árnyékában 273 Természetesen a múltat nem lehet újraalkotni. vagy ellenkezõleg. a remélt vagy rettegett holnapban teljesedik be: temporális értelemben nemcsak az ontikusan még nem létezõ jövõ válik a jelen valóságos létezésén át már nem létezõ múlttá. jelentõs mértékben függ adott vagy választott nézõpontjától: attól. egykor volt létezõvé tenni. Természetesen más volt a pogány birodalom centrumában. a szónak abban az értelmében. vagy a Szentföldrõl a közelmúltban elûzöttként. hanem episztemológiailag a már csak emlékezetben létezõ múlt a tapasztalati-érzéki jelenen át folyamatosan az elképzelt. imaginárius jövõbe torkollik. zsidó apokaliptikusok. amelyet kizárólag (igaz) próféciával vagy szigorú exegézissel lehet föltárni és kimutatni benne az isteni gondviselés vezérmotívumát. hogy Róma kegyeltjeként az önigazolás felettébb komfortos formájának . valamelyik újonnan létesült diaszpórából visszatekinteni a történtekre. hogy a diadalív napos vagy árnyékos oldalán foglal-e helyet. Ám az evilági történelem jelentése. ami egykor nem volt. éppen ellenkezõleg. Még orwelli értelemben sem lehetett „a múltat végképp eltörölni”. s más a Szentföldön élõként. De az vitathatatlan. rabbinikus bölcsek. képesek lennénk utólag egyfajta „ráolvasással” múltbélivé. A történelemrõl szóló elbeszélés az egyes események kölcsönhatásában feltárulkozó jelentést fejez ki: egy-egy üdvtörténeti rendszerben metajelentésrõl kell szólnunk.

történetileg hiteles képpel szolgáljon a görög-római világ részére (Iudaiké Arkhaiologia). Y. Éles és merész kanyarokkal tarkított pályájának vége felé Josephus Flavius zsidó hittestvéreitõl megvetéssel sújtva és a római hatalmi propaganda számára egy elmúlt idõszak meglehetõsen anakronisztikus figurájává válva komoly erõfeszítéseket tett. legfõképpen a teljes tudatlanságból vagy a különbözõ manipulatív politikai szándékokból fakadó masszív zsidóellenes elõítéleteket és hazugságokat (Peri tész tón Iúdaión arkhaioté- 34 Josephus 1964b. akiktõl minden további jóindulat reméltetett. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. most Itália oldalán van. V . s végül „az Isten a rómaiakkal van” kategorikus megállapításával jelöli ki Josephus Flavius vallások. a legkülönfélébb asszimilációs kényszerek és túlélési technikák is hozzájárulhattak az „emlékezet atrófiájához”. Budapest: Osiris.274 Gábor György tetszik utólagosan önnön szánkba adni azokat a szavakat. amelynek során nemcsak Róma kegyetlen fellépésének gyötrõ emlékére kezdett a feledés jótékony homálya aláereszkedni. és hogy azok az erõsebbek. hogy saját népérõl objektív. Mert van-e föld. s egyúttal visszautasítsa és érvekkel cáfolja meg a pogány univerzum felõl érkezõ. másrészt a történelmen túli. kilátásaikat és reményeiket. többször megismétlõdõ parancsolata is – „ne feledkezzél el az Örökkévalóról. 9. és Isten. amely még nem hódolt meg a rómaiaknak […]? Hozzájuk szegõdött a szerencse. hanem a Deuteronomium szigorú. hogy meg kell hajolni az erõsebbek elõtt. akik gyõznek”. 36 Deuteronomium 9.11. „A rómaiak hatalma ellenállhatatlan” – idézi fel saját mondatait Jeruzsálemre visszagondolva az immár a Rómában tartózkodó Josephus. 109. várható jövõjüket. amelyek egyrészt a történelmi helyzet post festa megítélésének elviselhetõ helyzetébõl fakadtak. Egyébként állatok és emberek közt a leghatalmasabb törvény. eszkatologikus rendnek a rómaiak képére és hasonlatosságára történõ baráti átigazításán szorgoskodva a leírt sorok mintegy szemérmetes üzengetésnek tûnhettek mindazok számára.35 ahhoz a folyamathoz. a te Istenedrõl”36 – veszélybe kerülhetett. aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát.34 Persze a császári birodalom centrumában sok más egyéb tényezõ.3. népek és kultúrák irányadó perspektíváját. H. (2000): Záchor. . majd a retrospekció imígy folytatódik: õk „az egész világ urai. 35 Yerushalmi.

2. Buch I. s – mint aki az Úrral rendkívüli bizalmi kapcsolatban áll – az Örökkéva- 37 Peri tész tón Iúdaión arkhaiotétosz kata Apiónosz I. Márpedig õ nyilvánvalóan késõbb élt a trójai eseményeknél.”37 A történetírásról vallott metodológiai nézeteit Josephus Flavius egyfelõl a történetileg cáfolt hazug elõítéletek. hanem ezeket a szóban továbbhagyományozott énekeket csak késõbb. Geburstag von Reinhold Mayer.): Wie gut sind deine Zelte.38 és I. Hubert (1986): Geschichtsschreibung und Priestertum. A próféta (nabi. Bertold–Ast. a naba igébõl. saját koruk eseményeirõl pedig. aki írásba foglalta a munkáit. a fõként a hellenizmus világában rendre felbukkanó tudománytalan zsidóellenes nézetek ellenében fogalmazta meg. hiteles beszámolóval szolgáltak”. . akik a legrégebbi idõk õstörténetérõl isteni sugallat révén juthattak hozzá ismereteikhez. hívni) Isten nevében beszél.8. amely „Homérosz költészeténél korábbi volna. 10 és 6. Festschrift zum 60. Ernst Ludwig–Klappert. Ursula (szerk. különösképpen a trójai eseményekrõl beszámoló homéroszi írások problematikus voltára. avagy a zsidó nép õsi voltáról. ám a görögök sok különbözõ könyvvel rendelkeznek. ahogy azok megtörténtek. 41–62.A diadalív árnyékában 275 tosz kata Apiónosz). ennélfogva a megírottakban nem is lelhetõk fel ellentmondások. Nem véletlenül hangsúlyozta azt. Zum Vergleich von orientalischer und hellenischer Historiographie bei Flavius Josephus. másfelõl módszertani megfontolása részévé vált önlegitimációs buzgalmának.12. révületbe esni. hogy a zsidó hagyománynak megfelelõen történelemrõl kizárólag a próféták írhattak. Eme utóbbi munkájának egy helyén õsz bajnokunk a zsidó történetírás specifikumának meghatározására tesz kísérletet. In: Ehrlich. többes szám: nebim. hogy történelmet írjon. Budapest: Helikon. emlékezet útján szerkesztették egybe: ezért tartalmaznak annyi ellentmondást. contra Apionem. az isteni akaratot és szándékot közvetíti. Ehhez lásd: Cancik. magyarul lásd Josephus Flavius (1984): Apión ellen. s – legalábbis így mondják – nem is õ volt az. amelynek hitpael formában a jelentése eksztázisba. akiknek hitelességét és munkáik ellentmondásoktól mentes tárgyszerûségét és megbízhatóságát „isteni sugallat” biztosította és garantálta. Gerlingen: Bleicher. Kizárólag a próféták írhatták meg a történelmet. történetírói munkássága és megfellebbezhetetlen tekintélye megalapozásának. Önelégült büszkeséggel állítja. míg nifal formában hirdetni. Jaakow…. Noha a fenti idézeteknél a saját fordításunkat használtuk. de közöttük nincs olyan. hogy „nálunk nem mindenki jogosult arra. egyúttal rámutat a görög történeti értekezések.

Leipzig: F .40 hiszen képes behatolni annak mélyére.” (Ricoeur. W . hogy az imént hallott beszéd valójában a próféta szájából elhangzott isteni közlés volt. Feltétlenül meggondolásra érdemes az az álláspont. ám a szó alapjelentése hátulról elõretörni. 40 Abécassis. Leipzig: MVAG. Lorenz (1938): Die Wertung des göttlichen Wortes im Alten Testament und im antiken Orient. Albright. Paris: Libraire Générale Française. amely a nabit etimológiailag a nabachból (ugatás) eredezteti. 41 „A tanúság forrását tekintve máshonnan ered. A héber dábár és a görög logosz fogalmak jelentésbeli hasonlóságainak és eltéréseinek történeti-kultúrtörténeti vizsgálatához lásd Dürr.10).) . Vö. Frantz (1909): Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. azaz a történelmi múltat a jelenhez szóló isteni információk halmazaként interpretálja. hogy „az õrszemek mind vakok. amelyeket JHWH akaratával azonosít. hiszen a próféta is azt mondja. amellyel mintegy autorizálva az elhangzottakat a hallgatóság számára újra és újra egyértelmûvé és világossá válik. In: Ricoeur 1985. 38 „Cófov ivrim kulám lo jádáu kulám kelabim ilmim lo juchlu linboách. s az elbeszélés és a hitvallás integrálódása révén minden történeti esemény teológiai-transzcendens értelemmel és jelentéssel gazdagodik. az égi hangot (bat kól) közvetíti és adja tovább. azaz a szavakat egymás utáni sorrendben kimondani. hanem JHWH hírvivõjeként az égbõl jött szót. semmit se vesznek észre. juttatja el a címzetthez. 52. A prófétai szónoklat jellegzetes és rendre visszatérõ eleme a beszédet bevezetõ „így szól JHWH” (ko amar JHWH) és lezáró „JHWH mondása” (neum JHWH) formula. A próféta „a történelem középpontjában áll”. 43. Néma kutyák mind. akit a történelem korlátlan urának tekint. Baltimore: The Johns Hopkins University Press. De l’état politique à l’éclat prophétique. 42.38 azaz a próféta a zsidó nép „házõrzõje”. A próféta az Ige (dábár). aki nem a saját véleményének ad hangot. William Foxwell (1940): From the Stone Age to Christianity. 1. felismerni a közönséges halandók elõtt rejtetten megbúvó szándékokat. aki a bûnben való tévelygése miatt a veszedelmet nem érzékelõ öntudatlan népnek jelzi a leselkedõ bajt és a várható csapásokat. Vogel. Gesenius. C. Armand (1987): La pensée juive. az isteni Igét adja tovább. Wilhelm–Buhl. Paul: L ’herméneutique du témoignage.276 Gábor György ló által a szájába helyezett szót. mint beszélni. mind a piél alakban (dibber) egyaránt annyit tesz.39 a beszéd embere. A prófétai tanúskodás tehát „abszolút forrással”41 rendelkezik. nem tudnak ugatni” (Jesája 56.” 39 Mind a héber qal. Az elmúlt korok katasztrófáit és súlyos csapásait egyúttal megtérésre buzdító felhívásokként értelmezi. Isten népéhez.

291. 47 bBaba Batra 12a. 43 Josephus 1984. hogy „a próféta másodlagos funkciói”45 megmaradtak. hogy „megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata”. ám egész nemzedéke méltatlan rá. m. 11. Ekkor mindenki az idõsebb Hillélre tekintett.42 nos ezek a papi származására. I. 137.1. bSzota 48b. „19 éves koromban elkezdtem nyilvános szereplésemet. õsi papi családból származom”. rendkívüli teológiai képzettségére és a kor legfelkészültebb irányzatához való csatlakozására utaló kijelentések egyértelmûen azt sugallják. hogy Júdás Makkabeus halála után „nagy üldözés folyt Izraelben. hogy történetírónk prófétai elhivatottságot tulajdonít magának. s „megkapta a prófétaság adományát. A „Szanhedrin férfiai”. 481–482.A diadalív árnyékában 277 Jóllehet Josephus Flavius szimpatikus vonásait illetõen erõsen megoszlanak a vélemények. 41. hogy az utolsó próféta megjelent körükben” (1Makk 9. hogy alaposabb törvénymagyarázattal útbaigazítsam õket”. „a 24 papi rend legelsõ osztályából”. . hiszen – úgy tûnik – ennek „objektív” alapjai vannak.46 a Tenakh-kommentárokat készítõ Targumok szerzõi éppen úgy.) 46 Misna Pirké Abot 1. aki méltó a szent lélekre [rúah ha-kódes – tudniillik a prófétát a szent lélek ihlette].43 s az utolsó prófétákat. 44 „Egy égi hang (bat kól) így szólt: akad valaki köztetek. „királyok sarjadéka vagyok”. Haggajt. „rendkívül nagy mûveltségre tettem szert. „még alig voltam 14 éves fiú […] mindenki magasztalt. és a fõpapok és városunk elõkelõi minduntalan felkerestek.3. 10. A Makkabeusok I. amilyen nem volt attól az idõtõl. Budapest: Gondolat. hogy „Isten maga szólott hozzá”. 8. 121. könyve ugyancsak úgy tudja. Zekarját és Maleákit követõen megszûnt a prófétaság Izráelben – ha másért nem. Budapest: Osiris. i. Tudniillik… elõre látta a jövõt és elõre hirdette is. s ezt teljes joggal teheti.” (Toszefta Szota 13. hát azért. mint a sajátos metaforikus jelentést hordozó „együgyûek és kisdedek”47 valamennyien „az utolsó 42 Josephus 1964a. mert a mostani nemzedék egyszerûen méltatlanná vált erre44 –. Josephus például I. 135. jSzota 24b. nagyon jó emlékezõtehetségemmel és értelmemmel vitathatatlanul mindenkit túlszárnyaltam”. miszerint „tekintélyes nemzetség sarja vagyok.) 45 Vermes Géza (1995): A zsidó Jézus. (Josephus Flavius [1966]: A zsidók története. Jóllehet Josephus a hagyománynak megfelelõen maga is állítja. ám Önéletrajzának túlzott visszafogottsággal aligha vádolható részei kivételesen nem a magamutogató gõg repetitív megnyilvánulásai. mégpedig a farizeus irányzat szellemében”.” Antiquitates 13. ámde – a rabbinikus felfogás eszmeiségével összhangban – maga is vallotta.27). 300. Azok a kijelentések. Johannes Hyrkanos fõpappal kapcsolatosan hangsúlyozza.

J. „hogy hirdessem a jövendõt”. hogy „ha nem te vagy a király. (1974): Prophecy and Priesthood in Josephus. In: Journal of Jewish Studies. „megjósolta a jotapataiaknak. 49 Josephus 1964b.4). amelyben egyúttal Isten gondviselõi szerepérõl is félreérthetetlen képet alkothatunk.34) közli Vespasianussal.278 Gábor György próféták. Zekarja és Maleáki halálát követõen. Josephus 1964b. az égi hang (bat kól) közvetítése által jutottak üzenethez”. továbbá õ volt az. hitelességének legfõbb forrása nem más. Haggaj. 5. hogy „értett az álomfejtéshez.6) és Cassius Dio is beszámol (66. (21) 3: 368–377.1. de mint prófétáról. i. aki önmagáról harmadik személyben. Az elsõ Temp- 48 Toszefta Szota 13. hiszen csak egy király keze rombolhatja le a Templomot”. 401–402. hát az leszel. amellyel történeti munkájában rendre saját profetikus vonásaira igyekszik emlékeztetni olvasóit. 8. Jeremiah and Polybius. m. mindig felsõfokon számol be. errõl Suetonius (Vespasianus 5. hogy császár lesz. Sh. A nevezetes jóslat a Talmudban is olvasható. Josephus. s a párhuzamok – akár kettejük szenvedéstörténetére is gondolhatunk. „jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. Cohen. álmában „Isten feltárta elõtte a zsidók küszöbön álló pusztulását és a római császárok sorsát”. Isten az õ lelkét választotta. W . amint a szent lélek (rúah ha-kódes) eltávozott Izráelbõl. Ami a Vespasianus-jóslatot illeti. amelyet aztán elõzékenyen elvégez maga Josephus. (1982): Josephus. tudtunkra adja. 256.2. aki Vespasianusnak megjövendölte. In: History and Theory. hogy az õ történelmi tanúságának abszolút garanciája. mintegy bizonyítandó. a mindkettõjüket ért számtalan atrocitásra. Blenkisopp. hogy 47 napi ostrom után az ellenség kezére jutnak. 50 Vö. 255. (25) 2: 239–262.9. (1978): Flavius Josephus als historischer Schrifsteller. ám – felettébb különös módon – itt Jokhanan ben Zakkaj nevéhez kötõdik (bGittin 56b). a tengernek és az egész emberiségnek ura”.48 Nem véletlen Josephus Flaviusnak az a hallatlan elszántsága. 406–407.351–354. Heidelberg: Lambert Schneider.50 Mindenesetre az analógia ugyanabban a „történelmi tényben” válik leginkább nyilvánvalóvá. 391–392 stb. Szorosan a kérdésrõl: Van Unnik. ahogy a helyzetét megérteni nem akaró környezet viseltetett Jirmejáhu vagy Josephus iránt – szinte kínálják kettejük kísértetiesen hasonló profetikus szerepének összevetését. 250–251. . „a földnek. III. és maga élve fogságba kerül”. még az Isten kétértelmû kijelentéseit is meg tudta fejteni”. mint az Örökkévaló.49 De a nyomaték és végsõ bizonyosság kedvéért szerzõnk elõszeretettel hasonlítja magát és küldetését az elsõ hurbán elõestéjén fellépõ Jirmejáhuhoz (Jeremiás). Jokhanan ben Zakkaj Jesája próféciája nyomán („Libanon egy hatalmas keze által dõl majd el” – Jesája 10. „megszállta az Isten lelke”.

amelyet Jirmejáhu jövendölt meg. (Bultmann. 417. amúgy kiváló könyvében értetlenségének ad hangot. amikor tárgyként szolgál az értelmezés számára. m. 28. 255. i.51 A történetíró saját munkájának hitelességét annak isteni legitimitásával. m.”54 A helyzet valójában az. ennélfogva a történelem profetikus kommentárjai – a hermeneutikai gesztus – a mindenkori isteni beavatkozások formái. leltárszerû megörökítésének igényébõl fakadt – szemben a görög gyakorlattal –. Mint „nagyobb dolgok hírnöke”52 a jövõt elõre látja. még akkor is. önnön profetikus szerepének elõtérbe állításával és hangsúlyozásával próbálta elvitathatatlanná tenni. s mint tanú. ám akkor válik jelentõssé. A történelemben Isten szándéka valósul meg. okai és következményei felé irányulnak. m. 34. s amelynek eseménytörténetét õ rögzítette. Amikor Izráel szá- 51 Josephus 1964b. amikor Yerushalmi. a próféták próbálták megragadni. s ennek értelmezését végzi el a történetíró-próféta: azaz a tanúbizonyság önmagában érdektelen. 6. 250. amelynek várható bekövetkeztére Josephus figyelmeztetett. az elsõ hurbán.) 54 Yerushalmi 2000. A történelem leginkább egy etikai vagy exegetikai tanításnak lett a szolgálólánya. 419. 53 Bultmann ezért mondja. 400. Josephus Flavius jelzi a fordulópontot. A zsidó hagyományban a történetírás mindig is kommentár volt. s amelynek lefolyását õ maga meg is örökítette. hanem az események számbavétele a történelem menetének egy transzcendens nézõpontból való megfigyelését és Izráel népe részére szükséges „lefordítását” jelentette elsõsorban. 8.53 A „nem tényorientált” bibliai történetírás transzcendens értelmét az események legkorábbi kommentátorai. hogy „a zsidó történetírás ezért nem tudomány a görög értelmében”. módjai. Budapest: Atlantisz. 3. 4. és JHWH saját szavának (memra) a próféták szájába való helyezésével tette azt megkérdõjelezhetetlenül hitelessé. miszerint „a bibliai kánon lezárulta után a zsidók gyakorlatilag nem mûvelték többé a történetírást. elküldetett. Rudolf [1994]: Történelem és eszkatológia. 52 I.A diadalív árnyékában 279 lom lerombolása. . 268. Ugyanis minden történés jelentést hordoz. de egyaránt áb hó 9-én esett meg. hogy az események elbeszélésével egyúttal az Izráel múltjából ismert elbeszélõ hitvallásnak adjon hangot. s ezért felfoghatatlan. hogy a zsidók „szelektív” történetírása nem a történelem pedáns. hatszáz év eltéréssel ugyan. ha sokan rendre kétségbe vonták a megadott jelentések eredetiségét és isteni jellegét. i. és a második Templom lerombolása. a második hurbán.

továbbá a prófétának (azaz önmagának) tulajdonított közvetítõ (és nem újat alkotó) szerepébõl adódóan állítja. hogy a harcokban nem vett részt. a „már meglévõ” történelem is a folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyát képezte. hogy – ugyanezen a helyen – szerzõnk cseppet sem a gondviselõi szándékra és az isteni tekintélyre hivatkozik. éppen úgy. 527. de nem árt tudatosítani: a próféta 55 Josephus 1964a. s önmagát profetikus hajlamokkal megáldottnak kikiáltó Josephus önapologetikájának oka sejthetõ ugyan. A megmerevedett és befejezettnek tûnõ történelem csak egy másik aspektusból. hogy egyesegyedül ez a mûvem legyen az õ tetteinek egyetlen hiteles forrása. . Megtudjuk ugyanis. minthogy létezett egy másik – mára elveszett – történeti munka. hazudozással vádolva õt. s a következõ „pillanat” (amely „földi években” mérve lehet. ámde mindenképpen a történelmen kívülrõl. hogy történeti munkája támadhatatlan. 524–528. amikor Izráel „kiköltözött” a történelmi jelen sodrából – azaz a második hurbánt követõen –. hogy munkája során követte Vespasianus és Titus följegyzéseit. hogy csak több ezer esztendõ múlva köszönt majd be) már valamennyi nép számára a történelem radikális végét és egy teljesen új idõszámítás kezdetét jelenti. hogy Agrippa király 62 levélben igazolta írásának hitelességét. mintegy önnön alkotásának hitelességét bizonyítandó. 524. mint az értelmezett és újraértelmezett törvények és elõírások teljes rendszere. s írását nem igazolta szemtanúkkal. hogy „Titus császár azt kívánta. hanem más. közli továbbá. vagy azon túlról láttathatja önmagát. Josephus Flavius tehát eme felsõbb nézõpontból tekintve. s hangsúlyozva. ha egyáltalán az idõ fogalmának még érdemes bármilyen jelentést is tulajdonítani. még ha elfogadjuk is Josephus súlyos kritikáját.56 A papból és hadvezérbõl történetíróvá szelídülõ és indifferenciálódó.280 Gábor György mára megszûnt a „jelen”. valamint azzal is eldicsekszik. Josephus Önéletrajzának egy helyén a részletekre is ügyelve pocskondiázza történetíró társát. Ennek hangsúlyozására Josephusnak jó oka lehetett. s az események megjelenítése hiteles.55 Ám. s feltételezzük. nem hunyhatunk szemet afölött. amelynek szerzõje egy bizonyos tiberiasi Justus volt. nagyon is földi hatalmasságokra utal. m. hogy annak kérlelhetetlen hangneme kizárólag a történelmi hûség és objektivitás iránti elkötelezett kiállás folyománya. 56 I. sõt saját kezû aláírásával rendelte el mûvem kiadását”.

de elfordítja onnan. mindaddig. puszta önös érdekbõl a legkülönfélébb módon próbálják meg az isteni üzenetnek az „érthetõségét” összekuszálni.A diadalív árnyékában 281 folyamatosan az Istenre szegezi a tekintetét. hanem isteni elhivatottság. s ez olykor a próféta egész személyiségének az isteni akarathoz való alkalmazkodását kell. könyve 4. és köveit egy arra alkalmas helyen elrejtették. ám a történetíró – ha sokszor csak egy-egy pillanatra is –. Mindenesetre jó okunk van feltételezni. „míg próféta nem támad.46). . A hagyomány szerint egykoron Judás Makkabeus társai a templom megszentségtelenített oltárát lerombolták. hogy jelentse: beszéde és tevékenysége ezáltal lesz valóságos imitatio Dei. aki majd megmondja a teendõket” (Makkabeusok 1. hogy azok a kövek Josephus Flavius fellépését követõen is a rejtekhelyükön maradtak. Az álpróféták ezzel szemben manipulatív szándékoktól vezérelve. avagy egy-egy zsarnok kegyetlen tervének végrehajtóiként. A prófétálás nem emberi hivatás. hogy a földi eseményeket vegye számba és kíséreljen meg rendet teremteni a történelem gomolygó kuszaságában.

hiszen számos skolasztikusnak nevezett teológus szerzetes volt a késõbbiekben is. vagy inkább ezen túl. pontosabban „szövegszerûség” összefüggése.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. A skolasztikus attitûd ezzel szemben. szükségképpen kapcsolódik a szóbeliség és az írásbeliség jelentõs irodalmú általános problémájához. Ennek érdekében olyan jelenséget vizsgál meg a 11. érdemi reflexiójára itt nincs mód. Olyan gondolkodásra utal. század végén Ferencz Sándor Tanulmányom tárgya a monasztikus és a skolasztikus1 gondolkodásmód viszonya. Gregorius Ariminensis stb. Esettanulmányban mutatja ki a folyamatnak egyik 11. Racionális argumentációjú „írásbeli karakterû szóbelisége” pedig a fortiori az. Ockham. a gondolkodás általános szintjén is a racionális. amely már mentálisan is többé-kevésbé szövegszerû. századi filozófiai mûben fellelhetõ. Elõbbi nem egyszerûen a szerzethez tartozás tényét fejezi ki. „Szóbeli karakterû írásbelisége” is többnyire ezt a komplex élményt igyekszik rögzíteni. Ebben fontos eszköz lehet tekintélyek vagy példázatok felidézése mellett a hangzás.) 2 A téma egésze. konkrétan a skolasztikus filozófiai attitûd és az írásbeliség. grammatikai és dialektikai szerkesztettségre törekvést fejezi ki. ám egyértelmû és bizonyító erejû megnyilvánulását. sõt a legjelentõsebbek szinte kivétel nélkül azok voltak (Albertus Magnus. még szûk körû. Aquinói Tamás. A monasztikus–skolasztikus jelzõpár használata azonban rövid magyarázatra szorul. a látvány. Az elemzés külön em- . bár közvetlenül nem erre irányul. (Köszönettel tartozom Borbély Gábornak ezzel kapcsolatban tett értékes megjegyzéseiért. század második felének filozófiatörténetében. Semmiképp sem egymást kizáró ellentétpárról van szó. amely hit és érzelem harmóniáját a kommunikáció „multimediális” élményében igyekszik kifejezni. illusztrálni. vagy éppen egy-egy ábrázolás keltette képzet közvetlen hatása. Duns Scotus.). amelyre általánosságban az írásbeliség térhódítása és az érintettek gondolkodása közötti kölcsönhatásként lehet hivatkozni.2 1 A skolasztika rendkívül szerteágazó és túlterhelt fogalom. Azt a kolostori közösségekre a kezdetektõl jellemzõ intellektuális attitûdöt jelöli.

Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Budapest: Áron Kiadó. mint az írásba foglalás „fenyegetése”. ehhez terminusokat és fõképp autoritásokat válogatnia. szembesülni is fog. hogy itt a szövegszerûség. a másolásra és „elterjedésre” alkalmas írásbeli lítés nélkül értelemszerûen támaszkodik a Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. nem egyszerûen annyit tesz.) (1998): Szóbeliség és írásbeliség: A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. hogy a publikusnak szánt írásos forma egyre erõsödõ rendezõ elvként jelentkezik már a mûvek megszerkesztésében és tárgyi felépítésükben is. a mû szöveggé lesz. hogy valamit leírnak.és szöveghasználóbbá formálódó európai társadalom „közönsége” kezd közvetlenül is (vissza)hatni a születõ mûvekre. nem feltétlen célzott „publikálást”. Utóbbiakhoz pontosításként hozzáfûzendõ. érthetik. komponál meg valamit. kimutatható-e valamely írásáról. amelyben valaki eleve annak tudatában fogalmaz. Annak figyelembevételével kellett például érvelnie. de mégis fokozatosan literálisabbá. A skolasztikus gondolkodás megnyilvánulásaiban – feltehetõen nem kizárólagosan – egyre erõsödõ általános mintává lesz a szövegszerûség. Ez a hatás úgy értendõ. század végén 283 A szövegillusztráció és az elemzés a következõ megállapításokat támasztja alá: A század második felétõl a lassan. Mûvét az „érintettek” akár többször és alaposan elemezhetik majd. ezáltal annak linearitása és zártsága is. hogy amint „kiadja mûvét”. de félre is érthetik. Ilyenkor szem elõtt kellett tartania azt a körülményt. A skolasztikus gondolkodásmód felerõsödése és az írásba foglalt és terjesztett mûvek szaporodása már a monasztikus közegben szorosan összefügg. írás. Ettõl kezdve önálló életre kel és aligha módosíthatja azt többé. . bizonyítania vagy éppen tanítania valamit. akinél valószínû az említett átmenet speciális hatása? Ha van. A vizsgálódásban a rekonstruktív filozófiatörténeti szempont mellett egyszerûen megfogalmazható kérdések vezetnek: Van-e ismert filozófiai szerzõ a korszakban. Pontosan azt a szerzõi attitûdöt hivatott kifejezni. kötetben szereplõ tanulmányokra. sõt javára vagy kárára fel is használhatják. hogy a kortársak ezt szabadon le is másolhatják és tovább is adhatják. hogy szerzõje már mûve megformálásában is egy közeli. Többé-kevésbé pontosan idézhetik. mint szerzõ. hogy produktumát õ vagy más írásban is rögzíti. Ráadásul belátható idõn belül minden várható és nem várható következménnyel. vitathatják.

(Revue bénédictine 44. a lezárás.) támaszkodhatunk. Fontos megállapítást tesz a ránehezedõ kettõs kihívásról. a Monologion kínálkozik. Edinburgi: apud T .) Budapest: Osiris.5 Anselmus külön is kitér a leírás. 322–350.) (1968): Sancti Anselmi Cantuariensis Opera Omnia I–VI. latinul: Schmitt. hogy a szokásos teológiai és filozófiai elõadásokat és a kapcsolódó diszkussziók tanulságait írott mûként is rögzíteni ekkoriban még igencsak ritka vállalkozásnak tûnik. tehát egy majdani szöveget kellett. Továbbá. a továbbmásolhatóság és az ezzel szorosan összefüggõ autorizálás problémájára. hogy majdani mûvének a szóbeli és az írásbeli megformálás sajátos. az lényegileg a tudományos publikálás máig nélkülözhetetlen körülményének – Anselmus számára ekkor még újdonságnak számító – 11. amely ezt szokásostól eltérõ körülményként bizonyítja? A monasztikus tradíció és a skolasztikus gondolkodásmód kettõs kihívásának evidens módon kitett szerzõ Canterbury Anselmus. (Dér Katalin fordítása. hogy a mû elején. jeles egyházi személyiségévé is lett. Omnia. F.284 Ferencz Sándor megszerkesztést. Anselm von Canterbury. (A továbbiakban Op. a skolasztika atyjaként számon tartott prominens tudós. melyet a továbbiakban követünk. Mindenekelõtt. ez a mû – Anselmus több más mûvével együtt – jelentõs 11. századi filozófiai szövegünk. (szerk.) 4 Az ontológiai istenérv közismert korabeli vitájára és fõleg a terjedelmes levelezésre (Op. mert szentéletû szerzetes. Nelson. Több okból is. Ezt egyértelmûen bizonyítja. aki a kor egyik „közszereplõjévé”. S.). amely valószínûleg 1076 második felében fejezõdött be. 1946–61. épp azt adja tudtunkra. 5 Anselmus mûveinek legtekintélyesebb kronológiája: Schmitt. Omnia III–IV–V . (1932): Zur Chronologie der Werke des hl. Végül. hogy szem elõtt tartson? Van-e olyan reflexió az „érintett” szövegben.4 Teológiai-filozófiai elmélkedések írásba foglalásának körülményeit bemutató esettanulmányként a szerzõ elsõként közreadott mûve. másrészt.3 Egyrészt. Nyilvánvalóan a még erõs monasztikus és a már egyre határozottabban 3 Anselmus mûvei magyarul: Anzelm. amire az írásba foglalás kapcsán a szerzõ eközben reflektál. . A Monologion prológusában Anselmus számba veszi a mûvével kapcsolatos elvárásokat. tehát a rögzítés. F. S. mivel jelentõs filozófiai és teológiai szerzõ. Nevezetesen. Canterbury Szent (2001): Filozófiai és teológiai mûvek I. Ráadásul vele kapcsolatban ismerhetünk is fontos kortársi reflexiókat. ám eltérõ elvárásainak egyszerre kell megfelelnie. századi megnyilvánulása.

Közepesen tehetõs. értelemszerûen inkább a kolostor falain kívüli karriert szánná jó tehetségû. Valószínû. mígnem 1056 körül 23 évesen végleg el is hagyja a szülõi házat. Az utolsó nagy éhínség az ezredévi apokalipszis egyik zárójelenete volt Európában. Ekkoriban ez egy lombard–burgund határon fekvõ. hogy az anya társadalmi rangja a meghatározóbb a családban. Berlin: Akademie-Verlag. A Monologion prológusa azon túl. Martin (1956): Die Geschichte der scholastischen Methode. Apja longobárd származású nemes. Burgundiához tartozó.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. de az egész korai skolasztika prológusaként is szolgálhatna. a magyarok felveszik a keresztséget. éhezõ és félelemben élõ Európát mutat. 7 A 1033-as esztendõ Krisztus halálának ezredik évfordulója. és jelenti be. nem különösebben jelentõs város. amelyben azonban van katedrális és apátság is. Anyja. köt. 6 Grabmann. egyetlen fiuknak. anyja viszont egy grófi család (Maurienni grófok) távoli rokonságához tartozó. . 1033-ban7 született az észak-itáliai Aostában. század végén 285 jelentkezõ skolasztikus követelmény kettõsségének spontán tudatosításáról van itt szó. éhség ostromolta. hogy világos megfogalmazása a kortársak formálódó és egyre erõsödõ írásbeliség-igényébõl adódó új kihívásának. Anyagi és szellemi kincseik révén a túlélés bárkái voltak eme nehéz idõkben az európai kolostorok. bûntudattól áthatott. Aostában némi bárói örökséggel bíró istenfélõ asszonyság. a szentéletû Ermenberga halála (1050) után tovább mérgesedik ellentéte apjával. Az ezredforduló egy szegény. Lassú fejlõdés kezdõdik. Az ifjú Anselmus 13-14 éves kora körül jelzi elõször bizonyíthatóan és komolyan vehetõen a kolostori élet iránti vonzalmát. Apjának egyáltalán nem tetszik ez. ezért is költözik a longobárd apa Aostába. nemcsak az egész életmû. A „SZERZÕ” Anselmus nevezetes esztendõben. a skolasztika atyjának nevezte el Anselmust. inkább leszálló ágban lévõ nemesi családban nevelkedik. hogy túléli a millenniumra várt világvégét. kifosztottnak tûnõ. járványoktól szenvedõ. A normannok letelepednek. gyéren lakott és mégis túlnépesedett. A karolingok rövid életû „rend”-je utáni zûrzavarban csak lassan eszmél rá Európa. Bár Grabmann6 az elsõ igazi skolasztának. a szaracénokat is sikerül távol tartani. I. a monasztikus és a skolasztikus gondolkodásmód – akár egész életmûvét tekintve is – egyaránt jellemzõ maradt rá. 258. hogy szerzetes kíván lenni.

8 Anselmus itt folytatja tanulmányait. kísértetiesen követte hivatalaiban. Ebben a kolostori iskolában tanít akkoriban a jeles és méltán híres tudós. hogy a misében a consecratio (átváltoztatás) során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változna.286 Ferencz Sándor Ezután három évig Burgundiában és Franciaországban járja a kolostorokat. amikor is a kolostor alapító apátjának halálával õt választják a kolostor új apátjává. hogy mesterét. Henrik és a pápák invesztitúra-huzakodásai közepette a hivatali idõ. mely szerint az emberi tudományok eredendõ fogyatékosságuk. Lanfrancus legismertebb mûve az Eukharisztia természetérõl Berengariusszal folytatott vita Az Úr testérõl és vérérõl (De corpore et sanguine Domini). Megkérdõjelezte például magát a transsubstantiatio (átlényegülés) tényét. a Herluin apát által nemrégiben alapított. Utóbbiak fõ elõharcosa a remetébõl ostiai püspökké lett szent. . 1010–1089) lombardiai. következésképpen e területrõl számûzendõk. Tudjuk. a kortárs Petrus Damianus (1007–1072) volt. Lanfrancus. Végül 1059-ben egy szintén normandiai. mindenekelõtt a hittitkok feltétlen tiszteletben tartását hirdette. 15 évig marad ebben a tisztségben. Becben Lanfrancus a dialektika és a filozófia „óvatosabb” használatát. illetve I. A történet folytatását jól ismerjük: Lanfrancus halála után az évekig tartó invesztitúraharc idején végül 1093ban Anselmus lesz Canterbury második és még viszontagságosabb hivatalú érseke. veszélyességük folytán egyáltalán nem is használhatók a hit dolgaiban. de máris igen híres Bec kolostori iskolájában köt ki. Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsõséges felfogását. valamint a gyakori számûzetések és menekülések aránya bizony ez utóbbi javára billen. Véleménye szerint az így „használt” filozófia sokat segíthet a hit igazolásában is. Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tourban mûködõhöz hasonló hírnévre. mivel akcidenciákat érintõ változás hiányában szubsztanciális változás sem lehetséges. Vilmos (1087–1100). és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is. majd rövidesen mesterének tanácsára és ajánlásával 1060-ban be is lép a rendbe. Becben az újonnan alapított kolostori iskolának húsz éven át (1042–1062) volt a vezetõje. azaz. majd egy ideig a normandiai Avranches-ban tartózkodik. 1078-ig töltötte be ezt a tisztséget. akivel a távolság ellenére is sokáig bizalmas és bensõségesen spirituális kapcsolatban maradt. a kolostor apátja Anselmust teszi meg perjellé. Amikor 1063-ban Lanfrancus elhagyja a kolostort (1069-ig Caenbe megy). A dialektikusok élén Touri Berengarius a „per omnia ad dialecticam fugere” elvével mindent – még az Oltáriszentség misztériumát is – a dialektika bonckése alá vetett. Lanfrancus közben az újonnan meghódított angolszász területek „normannizálásának” jegyében lett Hódító Vilmos (1066–1087) alatt 1070-tõl egészen 1089-ben bekövetkezett haláláig Canterbury elsõ viszontagságos hivatalú érseke. Páviában és Bolognában tanult és a bencés rendbe lépett. 8 Lanfrancus (kb. Közben II.

hogy épp a polémia hatására – olyan dialógus formában írt meglehetõsen szabatos mûvek születnek. . Anselmus életének ezt a szakaszát a korábban megfogalmazottak értelmében a kimondottan monasztikus korszaknak tekintjük. 1077. Legalábbis a szokásos kronologizálás szerint. 11 A sorban valószínûleg elsõ volt a De Grammatico (A Grammatikusról). Egyháztörténeti jelentõségét tekintve a „szigetországi katolikus egyház VII. ám nem alaptalan az a föltételezés.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. a De Veritate (Az igazságról). 1078–1079) nem sokkal – nagyon valószínû. meditációkat és leveleket találunk. amely jól láthatóan nagyjából perjelsége idõszakával esik egybe. amelyek mindenekelõtt rendkívül szisztematikusak. tehát a rendbe lépés kezdetétõl egészen 1076–1078 körülig. Anselmus ekkor 43 éves és már nyilvánvalóan érett tudósa volt a Szentírásnak és az egyházatyáknak. azaz a Monologion és a Proslogion megszületéséig. a De Libero Arbitrio (Az akarat szabadságáról) és a De Casu Diaboli (A sátán bukásáról). A Monologiont szinte azonnal követi a Proslogion (1077).11 9 IV . hogy 1060-tól. század végén 287 Anselmus 1109-ben Canterbury érsekeként hal meg. A MÛ MINT „SZÖVEG” Az elsõ közreadott. Anselmus egyik Marmutier-ben élõ bencés szerzetestársa az „esztelen nevében” Liber pro Insipiente címen megírja nyolc pontból álló bírálatát a Proslogion istenérvére. majd pedig. és alapfogalmakat. január. Jól megjegyezhetõen éppen egybeesik az invesztitúraharc legjelentõsebb eseményeivel. az egyház 1494-ben avatja szentté. hogy késõbb. hogy ezt az idõszakot jelöljük meg Anselmus skolasztikus „fordulatának” egyértelmû kezdeteként. Erre Anselmus tíz pontban válaszol is.9 Mindezt erõsíti. bõ másfél évtizeden át csak imádságokat. Számunkra ebbõl a téma szempontjából legfontosabbnak az a tény tûnik. ám egyházi-politikai ügyekbe veszõ életútjának dacára tucatnál több kiváló teológiai-filozófiai traktátust be is fejezett. Evidensnek tûnik. Gergelye” volt. Bizonyítatlan. 10 Gaunilo. hogy Gaunilo kritikája talán épp egy nagyon is patkolt „antidialektikus” kritikát testesíthetett meg. alapkérdéseket hivatottak tisztázni. a Proslogionhoz kapcsolódó polémia után10 (kb. még szintén a nyolcvanas években. írásba foglalt és szövegként is gondozott mûnek tehát a Monologion tekinthetõ (1076). Henrik Canossa-járása.

szintén a szerzetestársak elvárása szerinti. folytatja egyértelmû szabadkozással. hogy ez számukra „a meditáció egyfajta példájaként (exemplum)” szolgálhasson. tehát. amely korábban csak szóban létezett. A szöveg bensõ megformálását jól illusztrálja az oratio 9. hogy a mûvet át. 30. Ad Sanctum Petrum. Southern (Edinburgh. Eadmer a Monologion és a Proslogion írásba foglalását látszólag azonos terminusokban írja le. Omnia III. 13 Monologion prológus. Vegyük észre. Ez „nem is a téma súlyának vagy az én képességeimnek felel meg” – szabadkozik is rögtön mai szemmel már-már álszerénynek tûnõ óvatossággal Anselmus. I. még Southern. hogy a Szentírás tekintélyére való hivatkozás mellõzése mellett az ésszerû érvelés erejét és az igazság fényét feltûnõ hangsúllyal a „közönség” igényeként fogalmazza meg. ezzel összefüggõ kérdésekrõl elmélkedvén…”12 – foglal írásba egy olyan meditációt. (1963): Anselm and his Biographer. W . Ebben elõször is azt adja tudtunkra Anselmus. Ez a „közönség” ugyanakkor megjeleníti az egyszerû szerzetesek igényét is. uo. Vita Anselmi. Op. hogy csak rendtársainak unszolására – akik „gyakran és kitartóan kérleltek. Omnia I. Hangsúlyozza is késõbb még egyszer. és az igazság fénye (claritas veritatis) is mutassa nyilvánvalónak”.288 Ferencz Sándor Vegyük sorra a Monologion prológusának megnyilatkozásait. amit az egyes vizsgálódások végkövetkeztetése állít. és Op. 35–38. hogy „semmit ne a Szentírás tekintélye (auctoritas Scripturae) fogadtasson el benne. Mégpedig azért.. R. . 41–42. 7. ed. amelyet nekik élõszóban. egyszerû gondolatmenettel” (vulgaribus 12 Anzelm 2001. 1962). legalábbis egy részükrõl. 49–54. a gondolat(menet) rendületlenül mens és intentio irányába halad. R. Cambridge: Cambridge University Press. nevezetesen. hanem mindannak igazát. Miközben Anselus verbáról és corról beszél. Anselmus filozófiai és teológiai mûveitõl eltérõen az imádságokat széles körben olvasták és másolták. Vö.13 „Amit e meditáció leírásának formájául meghatároztak számomra”. 29–30. ezek szóbeli varázsáról lásd szintén: Southern 1963. Ezzel bizony nem egyértelmûen a tradicionális monasztikus attitûdöt föltételezi róluk. A Study of Monastic Life and Thought 1059–1130. c. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. hogy a „világos stílus” (plano stilo) mellett legyen minden „közérthetõ elõadásmódban. hogy azt a néhány gondolatot. W . beszélgetés közben kifejtettem az Istenség lényegérõl és más. az ésszerû érvelés kényszerítõ szükségszerûsége (necessitas rationis) is igazolja röviden.meg átnézvén sem talált benne semmi olyat.

hogy nem lehet semmit sem pusztán azért elvetni. hogy mûvét mégis a prológusban kinyilvánítottak szerint adja majd közre. Hogy a kettõs elvárásból valójában melyik is okozott nagyobb fejtörést Anselmusnak. mint a 83. Említettük. 207–208. Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. Budapest: Szent István Társulat. Omnia III. ha elém bukkannak”. általánosságban tanácsolja. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. s hangsúlyosan a „publikálás” okán. a vulgaris és a simplex így együtt összes jelentésárnyalatával inkább a szívre. Az összhang valóban annyit jelent 14 Egyik elsõ Monologionnal kapcsolatos Lanfrancusnak szóló levele szerint (Ep. 72) még címmel sem látta el a szerény „mûvecskét” (opusculum). levélbõl tudhatjuk. 17 A már említett Rainaldus apátnak címzett 83. de legalábbis nem a kifinomultabb értelemre és az érvelésben is járatosabb elmére apellálást fejezi ki. Fõleg. A planus.16 Ezután fogalmazza meg nagyon határozottan a számára egyértelmûen elvetendõ konzervativizmus formáját. semmisítse meg és tartsa távol a nyilvánosságtól. A probléma lényege a mû (a szerzõ) Augustinushoz fûzõdõ viszonyában kiválóan megragadható. század végén 289 argumentis simplicique disputatione) elõadva. nehéz lenne egyértelmûen megválaszolni. nemhogy valamely bástyázó „nevesített” citátumát vagy parafrázisát. A tanítómester ítéletei iránti feltétlen és alázatos bizalmat14 azonban annak masszívan ókonzervatív változtatásokat követelõ intellektuális megnyilvánulásai miatt15 hamarosan felváltja az eltökéltség. hogy mondandóját bástyázza jobban körül az isteni tekintélyekkel (divinis auctoritatibus accingenda). hogy ne röstelljek mégoly együgyû. Op. 16 A Monologion keletkezési körülményeiben kitûnõen eligazít: Dér Katalin (2001): Szépséges értelem. 15 Például. levelekben fordult „atyjához” és mesteréhez. az ekkor már canterburyi érsek Lanfrancushoz. 193–194. hogy a Monologion szövegével kapcsolatban. hogy amennyiben nem találja megfelelõnek. ha hozzávesszük. levél. mert az adott megformálásban még sohasem hallottuk azt. . 72–78. már-már ostoba ellenvetésekkel sem szembesülni. hogy Anselmus állítja: semmi olyat nem mond. Meglehet. Ezenkívül azonban a nagy tekintélynek a nevét sem találjuk a mûben.17 A mû lényegi vonását illetõen tehát Anselmusban a ratiót követelõ „új közönség” igénye gyõzedelmeskedik az auctoritashoz formálisan ragaszkodó régiek felett. hogy épp az utóbbi? Mindenesetre tudjuk.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. hogy a derék fráterek még „azt is óhajtották. s azt írja neki. Op. nevezetesen. Omnia III.

hogy talán „olyasvalamit állítok bennük. hogy ésszerû argumentálásban harmonizál nagy elõdje gondolataival. tulajdonképpen a szó szerinti értelmében vett „tradíciót” (tradere=átadás). 20–21. Sokkal inkább a skolasztika alapvetõ intellektuális attitûdjének megnyilvánulása. Márpedig a hagyomány ápolásának nem éppen monasztikus reflexe ez. Omnia II. hogy olyan problémákat is boncolgasson. uo. és új szövegek megalkotására sarkallja õket. mint Augustinus. hogy olyasmit mondjon. 6. de következetesen mellõzi a tekintélyére való egyszerû ráhagyatkozást. Amikor tehát rendtársai kérésének eleget téve azt állítja. 28. amit rosszul mondtak. Ugyanazt mondja. a mentális szöveg legyen híd ratio és auctoritas között.18 És pontosan ilyen értelemben szerkesztette az említett két mûvet azok segédlete gyanánt. Másként fogalmazva. valamikor 1092 szeptembere elõtt befejezett mûvének hatodik fejezetében. illetve Op. c. 29. amelyek nem igazán keltették fel az õ érdeklõdésüket. még mielõtt ténylegesen írásba foglalnák. akik „alázattal törekednek érteni. de ami nem mond ellent tanaiknak. Anzelm. . Az „értelem kényszerítõ ereje”. amit nem olvastam. 1993. megvitatásra. vagy amirõl éppen hallgattak (tacuerunt). hogy megkísérelje kijavítani a nagy elõdöket. Canterbury Szent (1993): Levél az Ige megtestesülésérõl.) (Dér Katalin fordítása. A belsõ dialógusok során a szentírási és patrisztikai õsforrás (auctoritas) sommázata lehet így „szöveggé”.) Budapest: MTA Filozófiai Intézete. Emellett semmiképpen sem az a szándék vezérelte. hanem a bibliai szövegek egyszerû olvasatán és elemzésén túlmutató logikusabb és absztraktabb szövegértelmezés kísérletére célszerû gondolnunk. amirõl esetleg hallgattak. A megközelítést világossá tette a Levél az Ige megtestesülésérõl. Itt megismétli elkötelezettségét a Monologionban és a Proslogionban szereplõ „szentírási tekintélyt mellõzõ ésszerû érvelés” mellett. Itt azzal kezdi. hanem összhangban van azokkal”. Ezzel Anselmus nyilvánvalóan értelmezésre. hogy olvastam volna másoknál”. Op. amit egyháztanítóink nem tudtak. In: Miért lett Isten emberré? (Religio Könyvek. vagy kijavítanám. Pontosan ezt is kérik tõle.290 Ferencz Sándor Anselmus számára. vagy nem emlékszem. akkor nem a Biblia elvetésére. 18 „Ha olyasvalamit állítok bennük. Omnia II. vagy nem emlékszem. hanem hogy elmondjam. amit szilárdan hisznek”. hanem az. amit nem olvastam. hogy álláspontját egyáltalán nem a Szentírás tekintélyével kívánja alátámasztani (auctoritate scripturae penitus nihil).) 19 Anzelm. amit azok nem tudtak (nescierunt). (Epistola de incarnatione Verbi. az idézéses „argumentációt”.19 A kulcsszava ennek a jól ismert meghatározásnak a megértés. hogy olvastam volna másoknál – nem mintha olyasmit tanítanék.

aki képes magáévá tenni a szövegre vonatkozó módszertant. A lényegi különbség ebben is az egyszerû meghallás vagy elhívés és a logikus gondolkodás meggyõzõ ereje között van. Éppen úgy. akinek természetesek az efféle megkülönböztetések. Szöveg létrehozásával pedig – tágabb értelemben: minden írott nyelv alapján megformált diskurzussal – akarva-akaratlan „ésszerû”. „racionálisan” jut olyasminek a belátására. hogy elméjét azon dolgok kutatására irányítsa. úgymond. teológiai színezetû populáris kultúra. amelyekben természetszerûleg öröme telik. A régi és az új szövegek kölcsönösen támogatják egymást: az egyik elfogadott. Hangsúlyozandó. hogy valódi szóbeli diskurzussal kell kezdõdnie minden teológiai vizsgálódásnak. aki így halad.20 Anselmus számtalanszor hangsúlyozza. a másik pedig megalapozott igazság. A pusztán konvencionális beszéd a témában. Ráadásul Anselmus nem filozófusként szólal meg. ami minden lényeges vonatkozásában már szöveg. Végül. nyilvánvalóan õ. 50. hogy fölébe kerekedjék a szentírási tekintélynek. Mindössze arra lenne szüksége.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. lehetõvé válik a valódi teológiai diskurzus. Mivel ahhoz a rationis necessitas logikáján keresztül jut. hanem közönséges hívõként. Összefoglalva: Korábban a meditáció témáit köznapi beszélt nyelven (usitato sermone colloquendo) „élõ adásban”. de még- 20 Anzelm 2001. ha óhajtaná. meg is válhatna az érvelés beszélt nyelvi formáinak esetlegességétõl. század végén 291 amire hivatkozik. . Az emberi értelem mutatja ebben az esetben az utat. hogy Anselmus számára azért még egyértelmûen úgy tûnik. Anselmus ebbõl adódóan olyasvalakinek a szerepét is betölti a mintaként szolgáló „saját magával folytatott társalgásában”. legalábbis az adott szöveges racionalitás normáinak megfelelõ produktumhoz közelítünk. aki képes elõre látni az írott produktumot. Anselmus felfogásában is irracionalitás és racionalitás a strukturálatlan és strukturált nyelv tükörképének tekinthetõ. A logikus érvelés a tudományos kultúrának a megfelelõje. neki csak követnie kell. nem más. amit „az ésszerûség híján” figyelmen kívül hagyott. mint ennek a szövegnek a rendezõ elve. Az ésszerû megokoláshoz vezetõ verbális folyamat során viszont valami olyasmit foglalunk szavakba. és át is adhatná magát a szövegek racionalitásának. ahogyan általában véve a szóbeliség összekapcsolódott az írástudatlansággal. hogy nem azon van. aki azonban.

Az írásba foglalással Anselmusnak egyetlen értekezéssé kell gyúrnia. „Bár az a remény vezetett a munkában. bár ilyet aligha gondolhattak a középkorban. A minta (exemplum) kifejezéssel Anselmus másolatra. . ha azt századokon át milliónyian használták. New Jersey: Princeton University Press. igazán jelentõs és határozottan reflektált körülménye a másolás és a rendkívül gyors terjedés. Most azonban gondolatait az említett elvárások szerint írásban kívánja rögzíteni (meditationis exemplo describerem). Brian Stock véleménye szerint a középkori írásbeliség legártalmasabb következménye éppen az az elképzelés volt. Brian (1983): The Implications of Literacy.21 Ez az írásbeliség természetesen a latin írásbeliséget jelenti. hiszen orálisan nem az anyanyelve senkinek. Az „elõkelõ” latin pedig szükségképpen minden használó számára idegen nyelv. akik erre ösztökéltek – írja –. amelyek rendelkeztek valamiféle kezdetleges írásbeliséggel – nem is lehettek kifejlesztve absztraktabb és analitikusabb gondolatok kezelésére. Princeton. Stock. csakis azok ismerik meg. Az írott produktumnak tehát mindenekelõtt koherens egésszé kell lennie. Ebben a helyzetben a nemzeti nyelvek – még azok is. hanem sokan mások is le21 Vö. A „PUBLIKÁLÁS” A Monologion másik. miképpen. ha „szövegben” beszél. amely szerint az írásbeliség ismérvei azonosak lennének a racionalitás kritériumaival. 31. átiratra vagy sajátos értelemben levonatra is emlékeztet. Természetesen akkor is. hogy nemcsak említett testvéreim. beszélték(!). Ismeretlen is maradt mindazok számára. a par excellence „ártalom” volt. és egységes érveléssel kell összekapcsolnia mindazt. hogy amit leírtam. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. hogy a skolasztika pedig kiváltképpen textuális világ. Mondhatjuk.292 Ferencz Sándor iscsak a szerzetesi közösségben fejtegette. úgy esett. hiszen akkor is textuális világot jelenített meg. mégis reményemen kívül és nem is tudom. akik nem tudtak latinul írni(!). Az egység és a koherencia aligha negatív kicsengésû követelményének értékelésénél azonban föltétlenül körültekintõnek kell lennünk. amire korábban egymástól független vizsgálódásokban jutott. A stocki értelemben.

Még azt is gondolom. „Úgy vélem ugyanis. aki a mûvet lemásolja. hogy aki megtekinti ezt az Elõszót. azon fáradoztak.” (I. m. és nem csupán elolvasni. mint a fejezetek rendjét jelzõ tartalomjegyzéket. Legvégül pedig. A „sokan mások” is épp azt jelenti. 43.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. sokat segít mindannak megértésében. A szokatlanul gyors terjedés bizonyítékát találjuk a mû keletkezéstörténetében egészen korainak számító Lanfrancusnak írt ajánlásban is.23 Mai szóhasználattal azt mondhatnánk. vagy a „szerkesztõi példány” is bestsellerré lett. 23 „E munkácskának. zárt és kontrollált terjedés. a másik Anselmus saját írásmûvet alkotó eljárásával kapcsolatos. egyszerre két szinten lehet olvasnunk. ha elõbb megismeri. milyen szándékkal és módon kerültek mindezek tárgyalásra. hogy nemcsak azok akarták. m. Ezért is lett olyan fontos a kezdetben jelentéktelen mûvecskének titulált kézirat szerzõi utógondozása. amit itt olvasni fog. nem ítél majd elhamarkodottan. hogy már a „kézirat”.) 24 I. az esetleges félreértésekbõl adódó fölösleges vitákat elkerülendõ.”24 A „KÖZÖNSÉG” A szövegrészt. az lett a sorsa. 41. hogy bárki. hogy a korban egy mûnél a „siker ”. de a valamennyire célzott „publikálás” esélye is eltûnni látszik. ha késõbb esetleg a saját véleményével ellentétes állítást talál. Megjegyzendõ. a kompetencia (mindenekelõtt nyelvi és fogalmi) és fõleg a „hozzájutás” formálja. csak annyit kért még Anselmus. amelyben Anselmus saját törekvéseit körvonalazza. Az értekezés kedvezõ fogadtatása mindezek után akár kellemes meglepetés is lehetett. . önmagában a terjedés nem egyértelmûen szinonimája a kedvezõ fogadtatásnak. autorizálása. 22 Anzelm 2001. reményemen kívül. de lemásolni is. század végén 293 másolván a maguk számára írásomat. hogy nemcsak egy biztonságos. A terjedést az érdeklõdés.”22 Mondhatjuk. hanem sokan mások is. akiknek a követelésére nyilvánosságra hoztam. elõszónak tegye a saját szándékát kifejezõ említett részt csakúgy. Az egyik a kész szöveg és az olvasóközönség viszonyára irányul. 44. hogy hosszú idõre megõrizzék azt az emlékezetnek. hogy a mû (Anselmus) „szelleme” ezzel kiszabadult a palackból.

tulajdonképpen a közönséggel folytatott köznapi társalgást racionalizálja. elméjében a szavak sajátos mentális szöveget alkotnak. Anselmusnál a szövegalkotás mégiscsak alapvetõen reduktív folyamat. kompetenciája és szándéka nagyon eltérõ lehet. adott valamilyen képzeletbeli társalkodó.294 Ferencz Sándor A kettõ közül az elsõt lényegesen könnyebb megragadni. mint a tudós szerzõ maga. Egyrészt. a másik fiktív. s rendre ez hívja életre az írott szöveget. A valóságos közönséget értelemszerûen mindig a rendtársak alkotják. Másrészt. 26 Uo. akikrõl elmondható. hogy létezzék egy sokkal szélesebb körû „hallgatóság” is. hogy mindezt „olyan valakinek a nevében adom elõ. hogy ki van téve további vitáknak. hogy azt a tanultabb és tanulatlanabb szerzetesek közötti szakadék áthidalására gondolta ki. míg a szélesebb közönséget már íráshoz kötõdõnek kell feltételeznie. Ez a már említett exemplum meditandi követelménye. A formálódó szöveg tehát közvetítõként mûködik a szerzõ saját elméjében zajló diszkusszióban. kell. 25 Uo. . Az egyik valóságos. önmagával vitázva…”. Ugyanakkor az írottá formálódó szöveg a szerzõ. aki egyedül a gondolkodás útján nyomozza. A fenti interpretációban Canterbury Anselmus egyike azon szerzõknek. amely elméjében mintegy a potenciális olvasóközönséget reprezentálja. Más módon megfogalmazva: kétféle közönségrõl beszélhetünk. mégpedig olyanoknak. Éppen ezért Anselmus „exempluma” felfogható úgy is. akivel Anselmus saját elméjében. Az elmebéli szûkebb körû „hallgatóság” inkább a hagyományos szóbeliséget jelenti. A Monologion megszerkesztése során Anselmus valójában az élõ hallgatóságot (quiddam fratres)25 cserélte föl az olvasóközönségre (quis hoc opusculum voluerit transcribere…). A kolostorbéli hallgatóság feltehetõleg kevésbé volt mûvelt és jártas az érvelésben. képletesen szólva: beszédbe elegyedik. valamint reális és fiktív hallgatósága közötti közvetítõként is hat. hogy elõször fogták fel egészen modern értelemben az olvasóközönséget. amelyeknek színvonala. „nemesíti” logikailag koherensebb diskurzussá.26 A második sokkal összetettebb. mivel azt mondja. A fiktív közönséget megint kétféleképpen értelmezhetjük. azaz. Az írásba foglalt mûvet nyilvánvalóan gyakorlati használatra szánták. Föltételezhetõ.

hogy mennyire felhasználják az új kulturális univerzumot teremtõ szellemi erõket. mûvészetben.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. A jelentés különféle megnyilvánulásaira kezdenek úgy tekinteni. Ha a rendkívül kimunkált teológiai metaforákra többnyire meg is süketültünk már. Kortárs szövegek tömeges megjelenése mindenképpen új dimenziót jelent. mintaadóként fölhasználván. Közismert. materiális és spirituális. Gondoljunk ugyanakkor a szinte komplementer jelenségnek tekinthetõ misztikus és egyáltalán nem „szövegszerûségtõl” mentes áramlatokra. amelyben jó szövegek közt a derék literátus fokozatosan elidegenült az Istennel folytatható verbális és interperszonális kommunikáció korábbi „paradicsomától”. tehát az alapvetõen személyes és „szóbeli karakterû” tradíciókat. Ezekkel rendre szembe is állították a helyi. a közismert és népszerûbb. zenében. építészetben. a megszokott. képmás és eredeti. hogy épp kifinomult intellektualizálással és racionalizálással és az ehhez igazodó cselekvések révén õrizheti meg az ember az Istennel való tisztán spirituális újraegyesülés lehetõségét. Egyre erõsödik az írott kultúra hatása. Ahogy a szövegre vonatkozó elemzés fokozatosan általános módszertanná kezd fejlõdni. egyre több gondolkodó kezd el jelentéstanon töprengeni. A korábban soha nem tapasztalt mértékû szöveges kommunikáció egyre szabatosabb és differenciáltabb. a 12. azaz az írott nyelvet. logikai és retorikai kódjukat megfejtik. mint jelek és szimbólumok sorozataira. s nemcsak összekapcsolhat. Az írásbeliség dominálta magasabb kultúra és a már említett személyes szóbeli tradíció jellemzõ vonásai érezhetõbben kezdenek elkülönülni. mihelyt grammatikai. századra közvetett vagy közvetlen módon formális nyelvek kezdtek kifejõdni a kultúra számos területén. Olyan helyzetek is elõállhattak. de paradox módon el is szigetelhet egymástól egyes megközelítéseket. hanem fokozatosan alapvetõ differenciálódást eredményez magukban a tudományokban is. irodalomban. és természetesen szó és szöveg. század végén 295 KITEKINTÉS Az írásbeliség terjedése nem egyszerûen a szokásos-hagyományos és az új. . mûveltebb tradíció viszonyában hoz lényeges változást. Hugo de Sancto Victore például sugallja. és persze a filozófiában egyaránt. azt mindenképpen érzékelhetjük. hogy a latint. amelyeket egyszeriben értelmezhetnek. Ismerõs dichotómiák folyamatos erõsödését vehetjük észre: látható és láthatatlan.

Lille. In: Benson. Eltérõen a keleti „bölcs férfiú”-tól és a kora középkori bölcstõl. avagy logikailag védhetõ koherens állítások megalkotása a megismerhetõrõl. J. Közismert. szembeállítva a szerzetes collatiójával – jegyzi meg Chenu –.28 Ugyanígy ez derül ki egy-egy személy szöveggel kapcsolatos attitûdjébõl is.–Constable. amint erre mondjuk Abaelardus látszik utalni. 486. miként például Szent Bernát állította. a tudás elvont eszméje is fokozatosan elkülönült az egyéni értelmezéstõl. azaz a szöveg objektív tartalmának megmutatásá- 27 Vö. Vajon mi a valódi funkciója: egyre kifinomultabb meditatív dialógus saját bensõnk és Isten között. századtól megjelenõ értelmiségi nem személyében testesít meg egy (tan)tárgyat. hogy ettõl kezdve ugyancsak fellendül majd a különleges. a realitás viszonyát illetõen.): Renaissance and Renewal in the Twelfth Century. 68–87. sõt társadalmi szerep kezd lenni. Massachusetts: Oxford University Press. (szerk. Kapcsolódnak-e fogalmaink szavai valami valóságoshoz. „Ha jellemezni kívánjuk a skolasztikus tanítómester lectióját. Leclerq. az ismeretnek nemcsak a mibenlétét. szövegek és a „valóság”. hanem a célját is. sõt néha kényes témákat is tárgyaló önálló szövegek terjedése. Gérard (1967): Jean de Fécamp theologien monastique? La normandie bénédictine au temps de Guillaume le conquérant (XI siècle). Le Goff.296 Ferencz Sándor Amint erõsödik az írott kultúra hatása. L. akkor azt mondhatjuk. 29–30 és 85–89. avagy csak „szófuvalom” lennének. Értelmiséginek lenni foglalkozás. (1982): The Renewal of Theology. Cambridge. Amint a tudós közönség megszervezõdött. mind a skolasztikus attitûd körülírásaiként fölfoghatók. század már tanúja a katedrális iskolák és a születõ egyetemek tanár. amint a realisták föltételezték.és diáklétszáma tekintélyes megnövekedésének. hogy a lectio mindenekelõtt exegézist jelent. miként a nominalisták állították? A lejegyzett ismeretek halmozódása és rendszerezhetõsége értelemszerûen veti föl magának a tudásnak. R. úgy újulnak meg és szaporodnak a teoretikus igényû konfliktusok is nyelv. 28 Vö. lásd Mathon. a 12. A 12. hanem tanítja azt. Budapest: Osiris. G.27 A monasztikus és skolasztikus gondolkodásmód nem feltétlenül kötõdik intézményi határvonalakhoz. Pontos értékelésként. Értelemszerûen a fentebb elmondottak mind a monasztikus. Jacques (2000): Az értelmiség a középkorban. .

J. de (1913): Dialectique et dogme aux Xe–XIIe siècles. Quelques notes. ami további reflexiók kiindulópontját biztosítja. In: La théologie au douzième siècle. szubjektív elemet. köt. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. Marie-Dominique (1957): Les magistri.”29 A szerzetesek körében pedig.: 79–99. a szintézis mindig tartalmaz személyes.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. 30 Vö. . A dialektika melletti és elleni álláspontok rövid áttekintésére lásd Ghellinck. Leclerq 1982. Münster: Aschendorf. Geburtstag Clemens Beaumker gewidmet von seinen Schülern und Freunden.). I. emlékeztet rá Leclerq. 77. Supplementband I. 344.30 29 Chenu. század végén 297 ra törekvõ interpretációt. Vrin. Paris: J. Festgabe zum 60. La „science theologique”.

Ezek az állítások javarészt filozófiai problémákkal kapcsolatosak. az anyagi világ tulajdonságaira. ceux qu’il a lu et ceux qui l’ont lu. az egyetem korábbi kancellárjának 1277. 2.1 A határozat tartalmaz egy prológust. A továbbiakban az egyes tételekre két számmal utalok. köt.Természetfilozófia. az elsõ e tematikus rendet. Pierre [1906–1913]: Études sur Léonard de Vinci. köt. 1913–1959. 543–558. vagyis egy új fizika megalkotására késztette (vö. Histoire des doctrines cosmologiques de Platon à Copernique. Heinrich–Chatelain. Az elítélõ határozattal kapcsolatos historiográfiáról lásd: Bianchi.2 A metafizikai tételek Isten megismerhetõségére. a legfontosabbak metafizikai. teológia. természetfilozófiai és morálfilozófiai kijelentések. valamint az emberi lélekre és annak képességei1 Denifle. 6. a szakirodalom bevett tematikus fölosztásán alapuló szisztematikus rendet. hogy a természettudósokat egyes fizikai és kozmológiai problémák nem arisztoteliánus megoldására. a világ teremtésére és örökkévalóságára. március 7-én Párizsban kibocsátott határozata. 66). Paris: Hermann. Luca (1990): Il vescovo e i filosofi. I. Pierre Duhem szerint az 1277-es elítélõ határozat révén született meg a modern tudományosság. a második az eredeti listát követi. a természettörvények mibenlétére. szexualitás Andreas Capellanus De amoréja az 1277-es elítélõ határozatban Borbély Gábor A középkori filozófia és tudományosság történetének egyik legtöbbet elemzett. Paris: T . és az egyik legjelentõsebbnek tartott dokumentuma Étienne Tempier párizsi püspöknek. 2 A tételek eredeti sorrendje nem követi az általam bemutatott. valamint Le système du monde. Duhem. 411–412. Émile (1889): Chartularium Universitatis Parisiensis. Paris: Hermann. . tekintettel arra. a természetfilozófiaiak az égre és az égitestekre. valamint ennek függelékeként egy olyan listát. 13. amelyben 219 állítás található. Bergamo: Lubrina. valamint az elkülönült szubsztanciákra vonatkoznak. A határozat egyik hatása ennek megfelelõen az volt. Isten attribútumaira. hogy a határozatban elítélt tételek közül számos az arisztotelészi természetfilozófia téziseit reprezentálta.

Jahrhundert. könyveket. Toulouse–Paris: Ed.) Louvain–Paris: Publications universitaires. az igaz hittel és a jó erkölcsökkel nyilvánvalóan ellentétes dolgok” tárgyalására kerül sor. Roland (1977): Enquête sur les 219 articles condamnés à Paris le 7 mars 1277. nemkülönben meghallgatóikat is”. avagy bármi módon védelmezni merészelik. azonosítható könyv közül az elsõ Andreas Capellanus De amore címen ismert könyve.5 ezen túlmenõen a határozat több olyan állítást is tartalmazott. akik e tételek bármelyikét „tantételként elõadják. A szöveg elsõ kétharmada a határozat függelékében található tételekkel kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz. 31. 314. a második pedig egy földbõl való jóslással foglalkozó könyv. amely a kor mércéjével mérve is ortodoxnak számított. Hissette. Hissette szerint 33 ilyen van. hogy „kiközösítõ határozatunk érvényét mindazokra kiterjesztjük. az „alkimisták bibliája”. A két. Ortsbishof und Universität in den Pariser Theologenprozessen des 13. 403–409. (Philosophes médiévaux. az úgynevezett Tabula smaragdina latin fordítója fordított a 12. Miethke. rotulos. A szöveg fennmaradó harmadában a püspök két. szexualitás 299 re. 4 Redl Károly fordítása. Jahrhunderts.3 Elítél továbbá a püspök minden olyan írásos formában fellelhetõ szöveget („libros.) 5 Vö. teológia. a morálfilozófiai állítások pedig az emberi akarat természetére. seu quaternos”). 85–86. T . röpiratokat tantétellé teszik vagy hallgatják […]. Jürgen (1976): Papst. Kijelenti továbbá. XXII. Privat. 1270-es elítélõ határozatának esetében is így volt is. 9–10. a démonok megidézéseit vagy a lélek veszedelmére történõ ráolvasásokat tartalmaznak.Természetfilozófia. Vö. vagy „a jósok tevékenységét. 18 és 43. kezdõ. valamint a „jó” és a boldogság mibenlétére vonatkoznak. amelyek a fekete mágiával foglalkoznak. amit Hugo de Santalla. In: Die Auseinandersetzungen an der Pariser Universität im XIII. Budapest: Mûvelõdési Minisztérium. Ez már Tempier püspök korábbi. s elítéli azokat. .és zárószavaival pontosan azonosítható könyvre referál. A Tabula smaragdina a görög–egyiptomi hermetizmus gondolatkörébe tartozó alapvetõ alkímiai munka. 6 Vö. Budapest: Ikon Kiadó. században arabból latinra. A határozat prológusa – ha nem tekintjük a bevezetõ és záró formulákat – 367 szóból áll. egymással explicit vagy implicit ellentmondásban levõ tételek kerültek a listába. Aquinói Szent Tamás (1993): Az értelem egysége.”4 A határozat függelékében megjelenõ teoretikus anyag inkonzisztens. Paul (1920): Mémoires scientifiques. vagy amelyekben ilyen és ehhez hasonló. akik az említett tekercseket. (Redl Károly [1987]: Az 1277-es párizsi elítélõ határozat.6 Tudnunk kell to3 A szöveget részben publikálták a következõ kötetben: Tannery. IV .) Berlin–New York: Walter de Gruyter. beleértve e tételek elítélését s azon személyek kiközösítésének kilátásba helyezését. lásd ehhez Bianchi 1990. (Miscellanea Mediaevalia. amely arab nyelven hagyományozódott.

elnyomás. valamint „radikális arisztoteliánusoknak” is szokták nevezni. amely (dacára annak. Texte inédit de la reportation de Vienne. 32. William szerk. amelyeknek a szerzõje ma már sok esetben nem azonosítható.11 addig mások egyszerûen olvashatatlanná tettek olyan kéziratokat. Vö. 10 Bianchi 1990.12 7 Vö. 3. lat. 4391.) (Dunphy. 86. A cenzúrázott kéziratoldal kópiáját lásd Aquinói Szent Tamás 1993. (Édition revue de la reportation de Munich.” („Ezen elítélt tételek közül több is egyesek önfejûségébõl. 131–132. Luca (1985): „ Velare philosophiam non est bonum”.) Louvain–Paris: Editions de l’Institut supérieur de philosophie. Siger de Brabant (1981): Quaestiones in Metaphysicam. Frankfurt am Main: Minerva. 47. . Lásd még: Bianchi. hogy a szillabusz hatása a filozófiára katasztrofális: az a represszió. hogy a listában szereplõ tévedések. 314. 12 Erre találunk példát Siger de Brabant Metafizika-kommentárjának egyik kéziratában. Vö. Hissette 1977. többeket eltávolított a filozófiától. Miethke 1976. 21. 11–12. s nem a magiszterek tanácsának alapján került bele a határozatba. 8 Egy párizsi kézirat (Nat.7 Az 1277-es elítélõ határozat olyan filozófiai és teológiai állításokat ítélt el. A filozófiatörténészek egyetértenek abban (s ezzel a kéziratos szöveghagyomány tradícióját követik8). 40: 255–270. amennyiben forrásuk a fennmaradt kortárs szövegekben egyáltalában azonosíthatónak tûnik. Bianchi 1990. a. Siger de Brabant és Boëthius de Dacia tanításai ellen irányulhatott a határozat. In: Rivista di storia della philosophia. A proposito della nuova edizione delle Quaestiones in Metaphysicam di Sigieri di Brabante. sed capiositate quorundam paucorum. amelyek az elítélõ határozat által érintett vagy vélhetõen érintett szerzõktõl származtak.300 Borbély Gábor vábbá azt is. hanem egyes bennük található állítások szabadon elõadott változatai. Hissette 1977. 2. 316–317. általában nem pontos idézetek ezekbõl. fol 68) például a Contra Segerum et Boetium hereticos megjelöléssel utal az elítélt tételekre. q. 471b): „Plures de illis articulis transierunt non consilio magistrorum.10 Az 1277-es elítélésnek (amely pusztán lokális érvényességgel bírt) a hatása is zavaros volt. 31. hogy a filozófia az ember által megszerezhetõ legnagyobb tökéletesség) filozófusokat ebben az idõben érte. amelynek egyik lapján valaki vaskos fekete vonásokkal áthúzta az általa gyanúsnak ítélt részeket. például Aegidius Romanus (1968): II Sent. tudatlansága és ostobasága. 11–12. „latin averroistáknak”. s jelzi azt is. irigysége. 11 Vö. hogy a lista létrejöttében jelentõs szerepet játszott a cenzorok rosszindulata. d. Hissette 1977. amit több másik kézirat is követ e tekintetben. Míg a lista megszületésének a módja és tartalma már a kortársak közül is többek ellenérzését váltotta ki. hogy az általunk ismert korabeli filozófusok9 közül mindenekelõtt a párizsi egyetem artes fakultásának két magisztere. Vö.”) A kortárs Jacobus de Douai azt írja egy helyütt. 9 Ezeket a szakirodalomban „averroistáknak”.

A disputa legfontosabb szereplõje a mester. 6286). hanem teológiai állításokat is 13 Így például ismert egy olyan párizsi kézirat (Nat. D’Alverny. Mainz: Dieterich. (Studies on the Occasion of John E.) Leiden–New York–Köln: Brill. lat. vö. hogy saját fakultásuk határain túllépve […] nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. hogy „Der Bischof sagt. hogy nemcsak filozófiai. Kurt Flasch azonban a következõképpen fordítja a szóban forgó szakaszt: „einige Lehrer der freien Künste zu Paris”. J. Hissette „membres de la faculté des arts”-ról beszél. 17: 223–248. Azt gondolom. Kurt [1989]: Aufklärung im Mittelalter? Die verurteilung von 1277.Természetfilozófia.14 Az érintettek tevékenységére Tempier oly módon utal. de tanítványai között voltak olyanok. (1949): Un témoin muet des luttes doctrinales du XIIIe siècle. akik komoly szerepet játszottak a vitában. amennyiben bizonyos állítások megvitatására utal. 14 Lásd ehhez: Thijssen.-Th. túllépik saját fakultásuk határait? A triviális olvasata ennek az volna. Elõször is nem világos. bármilyen körben megtehettek. M. . hogy kikre vonatkozik a meglehetõsen homályos „nonnulli Parisius studentes in artibus” („néhányan azok közül. sõt mi több. A második („disputare”) már lehet technikai jellegû kifejezés. die Verurteilung richte sich gegen die Lehrer der Artistenfakultät […]” (Flasch. amelyben – többek között – Adelard de Bath 12. (1997): What really happened on 7 March 1277? Bishop Tempier ’s Condemnation and its Institutional Context. M. teljes joggal. by Edith Sylla and Michael McVaugh. De mit érthet Tempier azon. H. amit az artes fakultás tagjai közül bárkik. Vö. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. 99. tudniillik az egyetemi disputára utal. 92 és 57). amennyiben az adott problémával kapcsolatos érvek egy részét õk adták elõ. 250. teológia. és egy meghatározott oktatási formára. hogy miközben (vagy esetleg: azáltal. Tractare et disputare: a két kifejezés közül az elsõ („tractare”) általánosabbnak tûnik. hiszen rájuk az egyértelmûbb „magistri in artibus” kifejezéssel utalna Tempier. valamint azt állítja. M. Roland (1983): Une „duplex sententia” dans le „De amore” d’André le Chapelain? In: RThAM. szexualitás 301 de ismeretes egy olyan kézirat is. Hissette. hogy ezt semmi sem támasztja alá. Ed. amelybõl korábbi szerzõk szövegeit törölték ki. század elejérõl származó Quaestiones naturales címû mûve esett áldozatul. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket adjanak elõ és vitassanak meg az iskolákban (tractare et disputare presumunt)”. L. Murdoch’s Seventieth Birthday. In: Texts and Contexts in Ancient and Medieval Science. hogy megjegyzi: „veszik maguknak a bátorságot.13 A prológus szövegének értelmezésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van. de föltehetõleg nem csak a magiszterekre. akik Párizsban a szabad mûvészetekkel foglalkoznak”). hogy) ezt teszik.

Ennek megfelelõen vannak a listában olyan tételek. hogy nem is kívánják megcáfolni ezeket az állításokat. Minthogy ilyennel az artes fakultás tagjai nem rendelkeznek. hogy ha egy állítás nyilvánvaló módon hamis és egyúttal ellentmond a hittételeknek („kárhozatos”). ám eléggé evidens módon azt is föltételezi. de hamisnak a katolikus hit szerint. feltételezi ugyanis. hogy ezekrõl az állításokról (tévedésekrõl) ítéletet alkossanak. . csak azt. hogy saját állításuk szerint nem képesek ezen állításokat megcáfolni. hogy ezek mennyiben tévesek. hogy simpliciter igaznak tartják ezeket. 15 Thijssen 1997. mint például Aquinói Szent Tamás. amelyekhez a cenzorok rövid magyarázatot fûztek. de Tempier szövege nem ezt mondja. akkor annak elõadása és megvitatása a filozófusok részérõl kompetencia-túllépés. Egy ilyen állítás megvitatásának ugyanis Tempier szerint föltehetõleg feltételeznie kell annak ismeretét. ami viszont teológiai kompetenciát feltételez. hogy az értelmezés kulcsa itt a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedések” kifejezés lehet. ha filozófiai állításokat vitatnak meg. sõt mi több. hogy) elõadják és megvitatják a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. hanem azt. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket”. hogy Tempier szerint az artes fakultás említett tagjai részérõl a korrekt eljárás az lenne. Tempier föltételezi. világossá téve. Tempier szerint ezek az emberek kétszínûek és rosszindulatúak. hogy miközben (s azáltal. átlépik saját fakultásuk határait. hogy ezen állítások hamisságával és heterodox voltával az artes fakultás tagjai tisztában vannak. A szöveg alapján feltételezhetõ. hogy nincs elegendõ erudíciójuk ahhoz. hiszen Tempier részérõl plauzibilis álláspontnak tûnhet. átlépik a saját fakultásuk határait még akkor is.15 de még azt sem. Fontos továbbá megjegyezni azt is. hogy Tempier egyetlen szóval sem állítja azt. 99–101.302 Borbély Gábor elõadnak és megvitatnak (ilyenek szerepelnek is a 219 tétel között). hogy az artes fakultás említett tagjai a szerzõi ezeknek a hibáknak. amennyiben azok nyilvánvaló módon hamisak és egyúttal ellentmondanak a hittételeknek. Azt gondolom. A 219 tétel forrásainak kutatása során – hangsúlyozza Thijssen – nagy súllyal kell figyelembe venni a görög és arab filozófiai forrásokon túl olyan teológusok munkáit (és teológiai állításait). és igaznak tartják õket a filozófia szerint. hogy hamisnak nyilvánítják az említett állításokat. s az ezekkel kapcsolatos vizsgálódásokat a teológusokra bízzák. hogy az állítás milyen tekintetben és mennyiben sérti a katolikus hittételeket.

153). Bergamo: Lubrina. valamint Andreas Capellanus egyéb. W. Luca Bianchi szerint nincs szükség különösebb spekulációkra ahhoz. hogy az ezekkel kapcsolatos szövegeket elolvassák és értelmezni tudják (lásd ehhez: Kieckhefer. Beck. akik a mágia tiltott formáit ûzték. nem szerepel azonban olyan állítás. mindenekelõtt Siger de Brabant és Boëthius de Dacia) tevékenysége. (1962): Survivance de la Magie Antique.16 és vajon miért éppen a filozófusok tévedéseivel együtt ítélte el?17 A válasz meglehetõsen kézenfekvõnek tûnik: nyilvánvalóan valamiféle összefüggés lehetett a határozatban érintett emberek (s ezen belül is az elítélt filozófusok. hiszen õk voltak kellõképpen mûveltek ahhoz. In: Antike und Orient im Mittelalter. M. amit egyébként mûve harmadik könyvében. hogy megértsük a De amore elítélésének motivációját. A kutatók érdeklõdését sokkal inkább az csigázta föl. nagy erudícióval és rendkívüli szellemességgel tárgyal – morális és fiziológiai szempontból is rossznak tartja. hogy teljes egészében elítélje A szerelemrõl címû könyvet. amely a házasságtörésre vonatkozik. . és ezt az álláspontját egyértelmûen kifejti könyvének utolsó fejezetében. amely a szerelemrõl szól. Andreas [1990]: Il vescovo e i filosofi. Med. I.”). akik elõször bizonyítottak valamilyen tételt. akkor nem tûnik értelmetlennek feltenni a kérdést: vajon mi oka lehetett arra. ehhez hasonló nézeteire (Capellanus. hogy az elítélt könyv. továbbá a határozat mellékletében szereplõ állítások és a mû között. E talány oka mindenekelõtt maga a mû volt. H. elegendõ. hogy Andreas Capellanus eljárása a De amoréban emlékeztet „a kettõs igazság módszerére” a latin averroistáknál. 154–178. hiszen az.. hogy a középkorban sok klerikus volt azok között.Természetfilozófia. 17 További kérdés: lehetett-e valami oka annak. Berlin: de Gruyter. maga a szerzõ is elvet. Lásd még: D’Alverny. hogy racionális cselekvõ volt. a De amore szerzõje a testi szerelmet – melyet mûvében részletekbe menõen. hogy a párizsi püspök 1277-ben elítél egy olyan szöveget. ha csak a házasságtörés magasztalására gondolunk a De amoréban. 175). aki úgy vélte. hogy a mágiával kapcsolatos szövegek között említi Tempier a De amorét? A mágiával kapcsolatos szövegek elítélése egyáltalán nem meglepõ annak fényében. a De amore elsõ két könyvében szereplõ tanításokat kifejezõ állításokat. Ha pedig így áll a dolog. München: C. Az elsõ teória ezzel kapcsolatban Martin Grabmann nevéhez fûzõdik. Misc. szexualitás 303 A De amore említését az elítélõ határozat prológusában mindig is talányosnak tekintették az eszmetörténészek. egyáltalán nem meglepõ módon. amint arról a továbbiakban szó lesz. Richard [1992]: Magie im Mittelalter. teológia. Megjegyzem. a Tempier-féle listában szerepel a fornicatio simplex elítélése (205 – 183: „Az egyszerû paráználkodás. s Tempier püspökrõl feltételezzük. amely szemben állt a 16 S ne pusztán egyes. így például – hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem – Andreas Capellanusnak a házasságtöréssel kapcsolatos álláspontját. önmagában nem tûnik különösebben meghökkentõnek.-Th. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn.

médiévale. (1978): L ’exercice du pouvoir doctrinal dans la chrétienté du XIIIè siècle. egymásnak ellentmondó állítás egyidejûleg igaz lehet) egyetlen arisztotelészi logikán iskolázott filozófus sem vallhatott. In: Mediaeval Studies. a kettõs igazság doktrínáját puszta legendának minõsítették. hogy ilyen abszurd elméletet (hogy tudniillik két. 458–459). Une texte nouveau de Boèce de Dacie. hogy kifejezetten a De amore volt az a mû. 20 Vö. a szöveg alaposabb elemzése során mindazonáltal kiderült. J. 22: 81–99. 24. századi filozófus magiszterek munkásságát tekintjük. nem valamilyen elsõdleges forrás (azaz valamilyen kortárs tudományos munka) volt. azután azonban elõvigyázatosan melléállították a neki ellentmondó hittételt. mint Grabmann írja. Med. . In: Introduction a l’étude de la philosophie médiévale. Berlin: W . VII: 75–79. Sajó. 555–570. akiket Grabmann latin averroistáknak nevez. 19 A kettõs igazság elmélete tömören a következõ: van olyan „p” filozófiai állítás és van olyan ¬p teológiai állítás. Bd. amit egyébként a késõbbiek során õ maga is elismert (vö. 21: 64. s miután világossá vált. Châtillon. hanem Tempier elõszava. mely tanulmány tartalmazza a kettõs igazság elméletének historiográfiájával kapcsolatos legfontosabb információkat is. In: Wilpert. In: Bulletin de phil. vö. de Gruyter. fölmerült az az álláspont is. hogy az említett elmélet bizonyára artesmagisztereknél található meg. 22: 167–187).. Géza [1954]: Un traité récemment découvert de Boece de Dacie De mundi aeternitate. Le cas d’Étienne Tempier. Roland (1979a): André le Chapelain et la double vérité. amelyek egyidejûleg igazak. Misc. hogy azoknál a szerzõknél. Hissette. Miután a hagyomány szerint Tempier a párizsi egyetem artes fakultásának bizonyos magisztereit ítélte el. Martin (1932): Das Werk „De amore” des Andreas Capellanus und das Verurteilungsdekret des Bishofs Stephan Tempier von Paris vom 7. amelybõl az említett elmélet 13.20 A De amoréban ugyanis az elsõ két könyvet alapul véve a kor módszertani kívánalmai szerint fölépített természettudományos traktátust 18 Grabmann. semmi nyoma a kettõs igazság elméletének19 vagy. In: Theoria. Fernand van (1974): Une légende tenace: la théorie de la double vérité. Miután azonban egyetlen fönnmaradt szövegben sem találták meg a teóriát. Sajó Géza 1954-ben úgy vélte.304 Borbély Gábor hittel. Armand [1955]: Boethius of Dacia and the Double Truth. Lásd még Steenberghen. In: Le pouvoir. módszerének. századi létezésére következtettek. Texte inédit avec une introduction critique.18 Grabmann álláspontjához késõbb mások is csatlakoztak. Michaud-Quantin. 17: 233–239. März 1277. a vulgáris filozófiatörténet-írás jó ideig úgy tartotta. hogy értelmezése nem állja meg a helyét (Vö. amely alkalmazza ezt a módszert. Louvain–Paris: Publications universitaires– Béatrice-Nauweiaerts. amennyiben a 13. s akiket Tempier elítélt. 2. Paul von [szerk]: Die Metaphysik im Mittelalter. Sajó. Géza [1963]: Boethius de Dacia und seine philosophische Bedeutung. In: Speculum. Étienne [1955]: Boèce de Dacie et la double vérité. Gilson. mindenekelõtt 81–94. Pierre [1956]: La double-vérité des Averroistes. Maurer. Paris: Institut Catholique de Paris. Budapest: Akadémiai Kiadó). In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. Az a forrás. s többen arra is fölhívták a figyelmet. hogy Boëthius de Dacia De aeternitate mundijában (amelynek a szövegét õ fedezte fel és publikálta elsõként) megtalálta az elmélet forrását (Vö.

lássuk röviden. Alexander Joseph. amelyek Andreas szerint a természetfilozófiai állításokból következnek.24 Mielõtt megvizsgálnám azt a kérdést. 144–146. hogy nem a De amoréból származtak. teológia. ahol egyébként Claude Buridant rosszul hivatkozik A. 132. amelynek forrása a De amore. 23 Hissette 1977. amelyben Andreas Capellanus a kinyilatkoztatott isteni törvények alapján elveti mindazt. F . 315. In: Med. et Notes par Claude Buridant. Chapelain. J. amit az elsõ két könyvben állított. hogy sikerrel járhatnak azok a kísérletek. írja az írás egyik avatott elemzõje és kommentátora. Studies. mint arról.. (Vö. J. Louvain: Publications universitaires. 246–251. van Steenberghen Siger de Brabantról írott könyvében fölvetett egy további lehetõséget. amelyrõl néhány korabeli párizsi dokumentum is tanúskodik.Természetfilozófia. s köztük természetesen az egyetemi magisztereket is. hogy mit tudunk magáról az elítélt mûrõl. 151. A De amoréban ezért. Ugyanakkor. (Trad. A Denomy által azonosított tételek közül R.S. 107–149.) Paris: Klincksieck. hogy mi magyarázhatja a De amore 1277-es elítélését. amelyeknek esetében egyáltalában szóba jöhet a De amore mint lehetséges forrás. szexualitás 305 találunk olyan normatív elemekkel elegyítve. ahol Hissette azt írja. hogy a szöveg közvetlen forrása lehetett volna azoknak az elítélt tételeknek. Introd. Denomy 1946-ban írott tanulmányában22 ezen túlmenõen azt is fölvetette. Hissette 1979a.23 F. .) 22 Denomy.B. Denomynak az alábbiakban említett tanulmányára. André le (1974): Traité de l’amour courtois. s ezeket Andreas Capellanus – úgy tûnik – egyidejûleg igazakként mutatja be nekünk”. Ezzel a hipotézissel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. s a fennmaradó tételekkel forrásának egyértelmû azonosításával kapcsolatban is meglehetõsen visszafogott volt. Roland Hissette igen meggyõzõ érvekkel cáfolta két írásában is. hogy a De amore elítélése a határozat elõszavában az erkölcsöknek azzal a romlásával függhetett össze. 24 Steenberghen. C. 178-as jegyzet. Hissette jó néhányról kimutatta. ha a harmadik könyvet nézzük. olyan írás a De amore. életvitele. amelyek a kettõs igazság – egyébként sem létezõ – doktrínáját megkísérlik fölfedezni a De amoréban. valamint Hissette 1983. 39. 21 Vö. 63–67. van (1977): Maître Siger de Brabant. azt tudniillik. valamint a De amore között. „jelen van a természeti és a keresztény morál. hogy okosabbnak tartja az Andreas Capellanus-mû közvetett hatásáról beszélni. (1946): The De amore of Andreas Capellanus and the Condemnation of 1277. s amely érintette a klerikusokat.21 A. s milyen összefüggés lehetett a filozófiával foglalkozó egyetemi emberek teoretikus mûködése. hogy az elítélõ határozat mellékletében számos olyan tétel szerepel.

49. Uõ (1962): The Evidence for Andreas Capellanus Re-Examined Again. G. hanem Champagne-ban. miután – mint írja – könnyebb elképzelnünk azt. 34. valamint Buridant 1974. 28 Schlösser. 5. hogy az Arisztotelész természetfilozófiai mûveit olvasó párizsi miliõben egy generációval a keletkezését követõen elítélik. Dronke éppen a Tempier-féle elítélõ határozat nyomán érvel amellett. akkor ez is a 12. nyomósabb érvek szólnak a 12. Co. Rajna. 26 Capellanus 1990. A De amore három könyvbõl áll: az elsõ könyvben. (1961): The Court of Champagne as a Literary Center. 6. hogy a káplán szó nem feltétlenül ilyeneket jelöl a középkorban) fölszentelt pap. Az azonosítás problémáival kapcsolatban lásd Benton. 4: 55–56. hogy kik között jöhet létre. P . 11..) London: Duckworth. akit mi Andreas Capellanusnak hívunk és aki a De amorét írta. azon belül a fejezetekre arab számokkal utalok majd. kiadás. Peter (1994): Andreas Capellanus. John F. (2. 152. megvizsgálja a szerelem szó eredetét. 11. Az írás datálásának szempontjából kiemelkedõ jelentõsége van Andreas Capellanus két olyan utalásának.30 Úgy gondolom. Pio [1891]: Tre studi per la storia del libro di Andrea Capellano. hogy hogyan és hányféle módon eshe- 25 A továbbiakban P .306 Borbély Gábor A De amore25 szerzõjérõl. sz. például Dronke. Mahoney. Claude (1974): Introduction. John F . G. 33–50. 8–12. Walsch 1982. A továbbiakban ennek a kiadásnak az oldalszámait adom majd meg. Bouvier u. Verlag. hogy a De amore az 1230-as években keletkezhetett. In: Chapelain 1974. (Angolra fordította P . továbbá azt. többen azonosnak tekintetik Marie de Champagne hercegnõ Andreas nevû káplánjával (vö. 7. Andreas definiálja a szerelmet.26 minden valószínûség szerint (annak ellenére. amely terjedelmét tekintve mintegy kétharmada az egész mûnek. In: Studi di filologia romanza. Amennyiben helytállóak az alábbiakban részletezett megállapításaim azzal kapcsolatban. Walsch kiadása alapján idézem a De amore szövegét: Walsch. Buridant 1974. 27 Buridant.29 lehetséges idõpontként még az 1230-as éveket szokták említeni. Walsch. seine Minnelehre und das christliche Weltbild des 12. századi keletkezés melletti érv lehet. (1962): Andreas Capellanus. megvizsgálja azt.) (1982): Andreas Capellanus on love. hogy Andreas Capellanus milyen módszertani mintákat követ a mûben. Andreas Capellanusról keveset tudunk: õ maga a De amoréban a királyi udvar káplánjának nevezi magát. Ezekhez lásd Schlösser 1962. Schlösser 1962. . lehetséges helyszínként pedig Párizst. 29 Vö. Jahrhunderts. G.28 A szöveg valószínûleg 1185–1187 között keletkezett. In: The Journal of Medieval Latin.27 A De amore keletkezésének idõpontját nehéz megállapítani. I. századi keletkezés mellett. In: Speculum. [1958]: The Evidence for Andreas Capellanus in Re-Examination. s a mû egyes könyveire római. 36: 578–582. In: Studies in Philology. 30 Vö.) Bonn: H. mert ekkor említik elõször a mûvet. 55: 1–6). A terminus ad quem 1238. mint hogy hirtelen fölbukkan egy közel száz esztendõs munka. amelyeknek magyar történeti vonatkozásai is vannak. 2–3. amelyet még csak nem is Párizsban írtak. In: Studies in Philology 59: 471–478. G. (szerk. Buridant 1974. F. Azt a személyt.

I. ismertek. (Kandidátusi értekezés. amelyet Andreas Capellanus amor purusnak nevez. Burnett. 52.–Schmitt. amelyekben kimerítõen tárgyalja a szerelmet. Ch. században Euklidész Elemek címû mûvének fordításából. A módszer alkalmazásáról a fizikában lásd Geréby György (1995): Proklosz fizikája. s amelyre (az úgynevezett amor mixtusszal ellentétben. (P . II. (1982): The Pseudo-Aristotelian Liber de causis and latin theories of science in the twelfth and thirteenth centuries. In: Proklosz. hogy miként õrzõdik meg a szerelem. 6. hogy – legalábbis a mélystruktúrája tekintetében. Tanulmányok. Charles H.33 Andreas Capellanusnál – az említettekkel összhangban – a regulák olyan általános alapelvek. és ezért kerülendõ. In. A fizika elemei. írja Andreas Capellanus. 32 Capellanus 1990. London: Warburg Institute. 31 Capellanus 1990. a De hebdomadibusból. Az elsõ két részt követõen. s mindenki számára nyilvánvaló módon minden jóság és curialitas forrásának nevezi. 4.32 A szerelemnek még az a formája sem mellõzi teljes mértékben a testiséget. miként csökken. hogy a szerelem a továbbiakban is fönnálljon. teológia. amelyek a szerelem természetére vonatkoznak. A. In: A History of Twelfth-Century Western Philosophy. szexualitás 307 tünk szerelembe. Miután Andreas Capellanus a szerelmet egy materiális szubsztancia tulajdonságaként definiálja.31 a harmadik könyvben harmincnál is több argumentum segítségével kívánja alátámasztani azt az állítást. amit mi szexualitásnak nevezünk: ha két szeretõ közül az egyik valamely véletlen esemény folytán impotens lesz. szerintem nagyjából azonos azzal. . akkor nem lehetséges. Dronke szerk. Tárgyalja továbbá a hûtlenség kérdését. Arisztotelész Második analitikájából.F .) Cambridge: Cambridge University Press. hogyan ér véget és milyen jelei vannak. Ch. miként növekszik.): Pseudo-Aristotle in the Middle Ages. Ha az írást módszertani szempontból vizsgáljuk. hogy a szerelem szerinte per definitionem testi szerelem. 22. amelyet a 12. 232. a legkevésbé sem meglepõ.Természetfilozófia. W . A trubadúrok hasonló morális elképzeléseirõl lásd Buridant 1974. hogy az elsõ két könyvben vizsgált szerelem morális és fiziológiai értelemben rossz. fordítás és kommentár. 33 Lásd ehhez Lohr. A második könyvben arról beszél.) 183–205. valamint Boëthius egyik rövid teológiai írásából. tehát nem az irodalmi szöveg szintjén – az az axiomatikus-demonstratív módszer a mintája. amely minden testi vágy kielégítésére tör) az „elme és a szív kontemplációja” jellemzõ. akkor rendkívül érdekes dologra figyelhetünk fel: úgy tûnik ugyanis. 54–56. B. 170. University of London. (szerk.: Ryan. s a második könyv végén fölsorolja a szerelem harmincegy reguláját. (1992): Scientific speculations.

akkor lehetséges-e. amit addig leírt – ha nem is hamis. hogy Tempier püspök ne tartozott volna közéjük). jegyzik meg. hogy Tempier a határo34 Denifle–Chatelain 1889. századi filozófusok sajátos filozófiaértelmezése („kettõs igazság” a régebbi szakirodalomban). 21: 69. hogy azt is legfeljebb csak sejtjük. valamint Andreas Capellanus mûve között? Ami az elsõ kérdést illeti: tekintettel arra. Vannak-e olyan tételek az elítélõ határozatban.35 Ezt az állítást bizonyítja. In: Bulletin de phil. hogy voltak olyanok ebben az idõben (s valószínûtlen. Magyarázható-e a De amore elítélése azzal a furcsa kettõsséggel.34 amely arra utalt. Egyes filozófiatörténészek a két dokumentumból azt a következtetést vonták le. médiévale. 532 és 540–541. Lehetett-e valamilyen összefüggés Andreas Capellanus mûvének elítélése és az elítélt magiszterek vagy a hallgatók szexuális szokásai között? 2. Vajon miért ítélte el Tempier püspök Andreas Capellanus teljes mûvét az 1277-es szillabuszhoz írott elõszavában? A probléma eddigi irodalmának ismeretében – úgy vélem – három kérdésre kell választ találnunk: 1. és hogy a dokumentumokban tükrözõdõ erkölcsi züllés kétségtelenül kapcsolatban van azzal az eszmei zûrzavarral és válsággal. . Hissette 1977. 318. ami Andreas Capellanus írására oly jellemzõ (hogy tudniillik summa amatoriája részletes kifejtését követõen kimerítõen érvel amellett. Hissette. ezeknek a magisztereknek és/vagy diákoknak a szexuális szokásairól még ennél is kevesebbet tudunk. Steenberghen 1977.308 Borbély Gábor s a szerelemnek. hogy kiket ítéltek el 1277-ben. Roland (1979b): Étienne Tempier et les menaces contre l’éthique chrétienne. hogy súlyos kicsapongások lehettek. s amely az 1277-es elítélõ határozat kibocsátásához vezetett. hogy mindaz. 145. hogy van valamiféle kapcsolat a 13. amelyek megtalálhatók Andreas Capellanus mûvében? 3. de – morális szempontból egyértelmûen elvetendõ)? Ha igen. 132 és 144–145. 35 Steenberghen 1977. amely a párizsi egyetem artes fakultását jellemezte. vö. valamint a szerelemmel kapcsolatos egyéb dolgoknak (például féltékenység) a definícióival együtt az elmélet vázát alkotják. akik morális szempontból problematikusnak találták az egyetemi magiszterek és diákok nyilvános fellépéseit és viselkedését az egyetemen kívül. Az 1277-es szillabusz kibocsátását azonban megelõzte két olyan párizsi irat.

hogy az egyetemi magiszterek és diákok klerikusok voltak. Nyilvánvaló ezért. akik ellátják az istentiszteletet. Borbély Gábor (1998): Bölcsesség és szex 1277-ben.36 Többen úgy vélték továbbá. s ezért említi Tempier az elõszavában a mûvet. akik elmerülnek a kontemplációban és az imádságban. „az idõbeni dolgok lármájától” mentes életet kell élniük.phil-inst. A sajnálatos helyzet azonban a valóságban az. 37 Például Schlösser 1962. Schlösser szerint a De amorét nem direkt doktrinális kapcsolat. hogy nem nagyon élt 36 Steenberghen 1977. s minden testi szennytõl mentesen kell megõriznie magát Istennek. A klerikus. a tanulmány megtalálható az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme online könyvtárában. írja. nyár: 186–187. esetleg tanácsadói gondolhatták úgy). Hissette 1979b. hogy hatással lehet a magiszterek és a diákok szexuális viselkedésére. „minden testi élvezettõl teljességgel távol kell. hogy a két dokumentum láttán nyilvánvaló. Megjegyzi továbbá. mégpedig az. 370–371. C. amely a klerikusok szexualitásával foglalkozik. fogalmaz Gratianus törvénykönyve. c. amelynek a mû az említett kicsapongásokban vétkes egyetemisták és magiszterek körében örvendett. 7. a következõ url-címen: http://openuniversity. hogy a klerikus. q. vagy Hissette 1979b. hanem az amoralitás (Unmoral) köti össze a Tempier által elítélt tételekkel. 69. hogy tartsa magát. 151. és ezzel egyben búcsút is mond a normatív szexuáletikának. fûzi hozzá. XII. vagy talán Tempier püspök úgy gondolhatta (vagy valamelyik tanácsadója. és nem csak a doktrinális elhajlásokat. hogy bizonyára kedvelt irat lehetett a 13. folytatja.39 Andreas Capellanus a normatív szexuáletika szempontjából teljességgel egyetért a fentiekkel. hogy a De amore elítélése azzal az elterjedtséggel. Rendkívül fontos szem elõtt tartanunk e tekintetben azt. században az artes fakultás diákjainak körében a De amore. mint ilyen.hu 39 Decretum Gratiani. s a jó erkölcsöket veszélyeztetõ destruktív morális nézetei miatt szolgált rá az elítélésre. 38 Vö. szexualitás 309 zat prológusának végén elítéli az erkölcsök romlását is. bár ennek elemzésébe itt nem kívánok alaposabban belemenni.Természetfilozófia. teológia. akinek hitünk szerint a katonájaként szolgál”. In: BUKSZ. 1. A klerikusoknak. olvasottsággal és sikerrel függhetett össze. . Klerikusnak lenni a középkori társadalmon belül elméletileg a legmagasabb rendhez való tartozást jelentette.38 Van mindazonáltal egy olyan rétege Andreas Capellanus könyvének.37 Azt gondolom. amely hatással lehetett. nem is lehet szerelmes. 14. hogy egyetlen szó sem esik bennük a klerikusok szexuális kilengéseirõl.

amit Drouart la Vache szerint csak õk érthettek meg a szövegbõl. így több 40 Capellanus 1990. Lásd még Silvestre. 2. akkor ezt rangjának megfelelõen tegye.41 Egyéb jelzések is vannak arra. De vajon mi lehetett az. amelyeket õ a mûvében elõad. 9: 69. Úgyhogy amennyiben egy klerikus mégiscsak úgy döntene. a klerikusok pedig. 7. amit a laikusok még akkor sem értenének meg. aki elgondolkodik rajta. Az a klerikus. Paris: Champion. (1980): Du nouveau sur André le Chapelain. a klerikusoknak készítettem ezt a könyvet. és persze egyúttal elleplezésére. ahogyan ezt Betsy Bowden42 egy 1979es tanulmányában kimutatta. bûnhõdés. I. Robert (szerk. Drouart la Vache (aki egyébként a könyv incipitjét és explicitjét is megváltoztatta. hogy nem kell fizikai munkát végezniük.40 Rendkívül sokatmondó az adott szempontból az a megjegyzés. hogy milyen mennyiségû élelem áll rendelkezésükre. jegyzetet. hogy Andreas Capellanus gyakran használ kétértelmû kifejezéseket az erotikus tartalom fölvillantására. Minthogy a könyvben számos olyan gondolat vagy kifejezés van. Csak a legtriviálisabbat említem: Andreas Capellanus az írásában rendkívül gyakran játszik a „poena”. vö. és nem a meglehetõsen naiv és tudatlan laikusok számára. 41 Bossuat. gyötrelem” jelentésû szó deklinációjával. In: Mediaevalia et Humanistica. s ezzel kapcsolatban kövesse mindazokat a tanításokat. ha akasztással vagy fojtogatással fenyegetnénk meg õket. nyilvánvalóan az 1277-es tiltás következtében). H. hogy a késõ középkorban elsõsorban klerikusok olvasták a könyvet.) (1926): Li livres d’amours de Drouart la Vache. vagy háborúzniuk) és azt. Tudjuk azonban. 36: 99–106. Bowden. és senki más. In: Revue du Moyen Age Latin. erre a kérdésre több válasz is lehetséges. . hogy szerelmi küzdelmekbe bonyolódik (ami persze alapvetõen helytelen dolog Andreas Capellanus szerint). kín. és ami olyan nagy élvezetet okozhatott a számukra? Nos. hogy körülbelül az 1150-es évektõl kezdõdõen az „oe” és „ae” diftongusok „e”-vé olvadtak össze az írott latin szövegekben.310 Borbély Gábor még ember a Földön a test bûneitõl mentesen. amelyet a De amore 1290-es provanszál nyelvû fordításához fûz a mûvet egyébként helyenként alaposan átdolgozó. írja. és élvezetét leli majd benne. pontosabban átköltõ fordító.. érteni fogja ezt a könyvet. még a többi embernél is inkább ki vannak téve a testi kísértéseknek. Betsy (1979): The Art of Courtly Copulation. 210. 42 Lásd az 52. tekintve dologtalan életüket (s itt nyilvánvalóan arra gondol. „büntetés. Az elsõ az.

hogy a szerelemben inkább a klerikust kell választani. Princeton: Princeton University Press. megkönnyebbülést hoz”. hogy „enyhít. 6. ami a nõi szeméremtestet jelenti. „valamennyi”. E. amelyben azonban két szójáték is található. Danielle–Thomasset. 45 Jacquart. teológia. s kiemel szorultságomból. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedné hervadozni a péniszemet e terhek alatt. sed a cunctis me relevabit angustiis. de átvitt értelemben azt is. I. I. A klerikus ugyanis sokkal óvatosabb és bölcsebb minden dologban. s szûk vaginájával megkönnyebbülést hoz számomra. 184: „Elkerülhetetlen szükségszerûséggel be fogom számodra bizonyítani. hogy „az összes”. A „relevare” azt jelenti. mint a laikus. mint a laikust.” A francia olvasó számára a „me poenis” úgy hangzott. Capellanus 1990. a „cunctus” pedig. mint a laikusét. Claude (1990): Sexuality and Medicine in the Middle Ages. Ennélfogva hatékonyabbnak [potior] kell ítélnünk az õ szerelmét. valamint az a fizikai és morális önkontroll. 6. minthogy semmire sincs oly nagyon szükség a földön. A nemes ember itt a következõt mondja a nemes hölgynek: „Credo […] quod tam nobilis tantaeque femina probitatis non diu permittet me poenis subiacere tam gravibus. hanem igazi gyakorlati tanítást hordoztak. 104. Egyetlen példát említenék az elsõ könyv hatodik fejezetébõl. hogy „felemel. s a következõképpen fordíthatnánk. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedne hervadoznom e kínok terhe alatt. s hozzászokott ahhoz. szexualitás 311 olyan passzust is találhatni a szövegben. hasonlíthatott a „cunnus”-ra. ami azt jelenti latinul. És minthogy õ klerikus.”43 Magyar fordításban: „Nem hiszem. 73. kiemel”.Természetfilozófia. csillapít. H. 98.”44 A másik lehetséges értelmezés szerint a szójátékok nem egyszerûen a szavak látszólagos jelentése. A szöveg igazi üzenete eszerint a klerikusok számára a coitus interruptus gyakorlata volt. az Írás révén tudással rendelkezik minden dologról. mint hogy a szeretõ tapasztalt legyen minden dologban. nagyobb visszafogottságot [moderamen] tanúsít önmagával és a dolgaival szemben. csak éppen természetesen teljességgel eltérõ értelmet adnak neki. ahol mind a „poena” szó. és a mélyebb erotikus tartalom oszcillálását idézték elõ az eszét és tudását megfelelõképpen használó klerikus hallgatóságban.” . hogy megfelelõbb mértékkel kezeljen minden dolgot. 44 Bowden 1979. grammatikailag egyébként teljesen korrekt módon: „Nem hiszem. A mondat tehát e második értelmezés szerint egy kissé megváltoztatná a jelentését.45 43 Capellanus 1990. amit a coitus interruptus gyakorlata feltételez. mind pedig a „penis” szó megfelelõ alakjai értelmessé tesznek egy adott mondatot. mint az „én péniszem”.

fejezet. s így a rövid szöveg allúziói mind ugyanarra utalnak. amely a nõi nemi szerv túloldalán található („ultra naturam”). amennyiben az alkalmasnak bizonyul rá.46 A De amoréban többször is említett fogolymadár a középkori bestiáriumok szerzõi szerint homoszexuális hajlammal rendelkezik. ismerve a középkori szerzõk hajlandóságát a rejtett tartalom szellemes. amely nem hordozza a megtermékenyítés kockázatát. 47 Capellanus 1990. folytatódik a szöveg. elfújja a legkisebb szellõ is. ha a férfinak kiválóságban nincs párja a magasabb osztályokban. A „natura” szó („a nõ természete”) a középkorban a nõi nemi szervet is jelentette.. minthogy „azt. könyv. . Egy elõkelõ hölgy is csak megfelelõ számú próbatételt követõen választhat közembert szeretõjéül. A közember és a legelõkelõbbek közé tartozó nemes hölgy esetleges szerelmi viszonyát taglaló részben47 Andreas Capellanus arról ír. 106–107. mielõtt ez reménykedhetnék a szerelmében. az emberek úgy tartják.312 Borbély Gábor Danielle Jacquart és Claude Thomasset még ennél is tovább megy a középkori klerikusok szerelmi kultúrájának és a szöveg üzenetének elemzésében a De amore „sajátos bestiáriumának” fölidézésével. egyáltalában nem tûnik túlzónak – az anális szex. hogy kettejük közeledése abban az esetben lehetséges. A vércsék („lacertiva avis”) között idõnként akadnak olyan egyedek. és csak egy pillanatig tart. Az Andreas Capellanus-szövegben javasolt módszer e szerint az értelmezés szerint – ami. A szöveg rejtett értelme a klerikusok számára az lenne. ám a a hölgynek vizsgálnia kell a férfi kitartását. vagy annak legalábbis egy elemét Andreas Capellanus – aki a foglyot többször is a fácánnal (latinul „fasianus”) asszociálja mûvében – sajátos módon használja ki az írás egyik szakaszában. és ez próbaidõnek tekinthetõ – kockázatmentesen mûvelhetõ. enigmatikus formában történõ elõadására. 4. írják. amirõl tudjuk. hogy meghaladja valamely dolog természetét”. túl van a természetükön („ultra ipsarum noscitur pervenire naturam”). s ennélfogva – egy ideig legalábbis. 46 Jacquart–Thomasset 1990. hogy ez a merészség legfeljebb a születésüktõl számított egy évig („usque ad annum”) tarthat. 74. C. az anusra tudniillik. hogy létezik a szexuális kapcsolatnak olyan módja. amely tulajdonságát. ám minthogy ez tudvalevõleg meghaladja a természetüket. amelyek erejük és merészségük tekintetében fölülmúlják a fogolymadarakat. I.

ettõl eltérõ. ha orális vagy anális aktusról volt szó. Ez utóbbin belül. XXXII. amely a közösülés megfelelõ módjától való eltérésben áll. ezt a homoszexualitás követi. 11–12. A bujálkodás genusán belül a legsúlyosabb bûn Tamás szerint is a természet elleni bûn.50 A sor az egyszerû fajtalankodással (fornicatio simplex) kezdõdik. valamint a coitus interruptust is ebbe a kategóriába sorolja. q. teológia.Természetfilozófia. mint ha valamely más. majd a vérfertõzõ kapcsolat (incestus). 88. azt gondolom. 52 IIª-IIae. még ha külön nem említi is õket. amely eltér a szeretkezés természetes módjától. majd az a bûn jön. valamint a szexnek azt a fajtáját.48 Érdekes módon ezeknél még az inceszt kapcsolatot is jobbnak tartották. 49 Persze nyilván természetes behatolással. Decretum Gratiani. akár pedig más szörnyûséges és állati közösülési módok tekintetében. a természetes rendtõl való eltéréshez vezetnek – a szö- 48 Jacquart–Thomasset 1990. de a közösülés módjához tartozó dolog okozza a természetes rendtõl való eltérést. Akármit ért is Tamás az említetteken. 51 IIª-IIae. amikor nem a megfelelõ szervet használják. súlyosabb bûn az. a. 50 Vö. Ebben az artikulusban Tamás – Gratianushoz hasonlóan – a bujaság alá tartozó bûnöket a súlyosságuk alapján sorrendbe állítja. amelyek a közösülés módjához tartoznak. c. s amelyek inordinatióhoz. q. szexualitás 313 A középkorban minden olyan szexuális kapcsolat szigorúan tiltottnak számított. C. különösképpen. a házassági kapcsolaton kívül élõ emberek együtthálása. a homoszexualitást.49 Gratianus a bujaságot (luxuria) fokozatokra osztotta. A természet elleni bûnök között a legsúlyosabb az állatokkal való közösülés. amely extravaginális ejakulációval zárult. Aquinói Szent Tamás a Summa theologiae-ben51 a természet elleni bûn (vitium contra naturam) kategóriájába sorolta az önkielégítést. q. hogy az orális és az anális szexet. ezt követi a házasságtörés (adulterium). Azon egyéb dolgok közé. ami nincs tekintettel a megfelelõ fajra. akár a nem megfelelõ eszköz (vagy szerv?) tekintetében. folytatja Tamás. . hogy meglehetõsen egyértelmû. ami nincs tekintettel a megfelelõ szexusra. 154. 154. 12. míg a legenyhébb a fornicatio simplex. 7. az állatokkal való közösülést. s végül a legrosszabb. 11 co. A nem megfelelõ szerv („vas”: ez természetesen mindenféleképpen valamiféle üregre utal) használatának említése. a szöveg következõ artikulusa alapján52 eléggé valószínûnek tûnik. art. a természet elleni bûn (peccatum contra naturam).

ez esetleg még arra a problémára is válasz lehet. századi klerikus olvasói képesek voltak kihüvelyezni a szövegbõl. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. amelyeket Tempier és a lista összeállításában közremûködõ teológusok elítélendõnek tartottak.53 A második problémára a következõt lehet mondani. méghozzá azért. Ebben az esetben azonban nem világos. . 53 Miután a fogamzásgátlást általában összekapcsolták a mágiával a középkorban. Az elítélt tételeket a cenzorok nem a forrásuk alapján. A kérdésre az egyik lehetséges válasz az. hogy azok az elítélt állítások. hogy miként kerülhetett a Tempier-féle prológusban a De amore a mágikus szövegek közé. ha az „extra vas” ejakuláció a fogamzás megelõzésének a módszere. 54 Roland Hissette az elítélõ határozatot elemzõ könyvében meglehetõsen visszafogott az említett tételek egyértelmû azonosításában. hogy a püspök a teljes könyvet elítélje. hogy Tempier püspök és teológus tanácsadói nem biztos. hozzá kell tartozzék mindaz. hanem heterodox tartalmuknak megfelelõen foglalták a listába.54 s amelyeket a cenzorok szerint elõadtak és megvitattak a párizsi iskolákban. vagy mondjuk a trubadúrlíra egyes darabjait (vö. amelyekhez hasonló állítások találhatók Andreas Capellanus mûvében (egyébként vannak). Azt gondolom. Hissette 1979b. 294–304). hogy ha a fogamzás megelõzésének a korábbiakban említett módszereit a De amore 13. hogy a coitus interruptus biztosan ebbe a kategóriába sorolható. ami ejakulációhoz vezet. hogy miért ítélte el még egyszer ezeket Tempier a prológusban. (205–183) Az egyszerû paráználkodás. Ha vannak olyan tételek az elítélõ határozatban. megválaszolásra váró kérdés azonban. amelyek a De amoréból (is) származ(hat)tak. akkor már önmagában ez a tény természetesen elegendõ kellett legyen ahhoz. s nem vajákosságon alapul. mert ezeket egyesek elõadni és megvitatni merészelik a párizsi iskolákban. méghozzá úgy. és ennélfogva démonizálták. s ha igen. ellenkezõ nemû emberi egyeddel történõ közösülés során történik. úgymint a Rózsa-regényt („Roman de la rose”). akkor mifélét a párizsi filozófusok munkásságában. További. A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló. s nem feltételezi nem megfelelõ szerv használatát. Andreas Capellanus mûve mellett egyéb forrásokat is konsziderál. hogy a De amoréból származó tézisekként azonosították ezeket az állításokat. vajon játszhattak-e szerepet. hanem Andreas Capellanus egész mûvét elítélte. még akkor is.314 Borbély Gábor veg gondolatmenetét követve –. Ilyen tételek voltak a következõk: 1. és errõl Tempier püspök is értesülhetett. hogy nem csak ezeket. akkor ezek nyilvánvalóan azok az állítások.

ed. Vol. 104: 554–555. az erkölcsileg nem cselekedhet helyesen. S ez az egyetlen olyan gyönyör. mint a tökéletes önmegtartóztatás. vagy ehhez hasonló állítás szerepelne. például: Boethii de Dacia Opera. hogy az elítélt filozófusok az 1270-es években az isteni rend és a természeti világ mélységes diszharmóniájával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviselték. azok egyértelmûen ellentmondani látszanak azon kortárs filozófusok etikai nézeteinek. Jacques de Vitry például azt írja egy helyütt. Az. 377. vagyis a közösüléssel való visszaélés (abusus in coitu). Gianfranco (1970): Scientia. Egyetlen olyan filozófiai szöveg sem ismert ebbõl az idõbõl. (206–166) A természet elleni bûn. Hauniae. 57 Idézi Fioravanti.. hogy „a keresztény hitben több minden is van. Green-Pedersen.55 Ami az elsõ négy. akik ellen állítólag az elítélõ határozat irányult. szexualitás 315 2. amelyben ilyen. nincs az egyén természete ellen. 56 Vö. amit Andreas Capellanus teológus kortársai. N. VI. s ezért fölöttébb óvatosnak kell lennünk. sor: „S miután mindenki gyönyörködik abban. nem él helyesen. alapvetõ strukturális hasonlóság van a De amore és az elítélt magiszterek filozófiafelfogása között. hogy az a szerzõ álláspontját tükrözné. az azonban rendkívül reprezentatív. fides.Természetfilozófia.. ami természetfeletti és szemben áll a természettel”. s a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben szereti az elsõ alapelvet. Olyan módon végképp nem. ezért a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik az elsõ alapelvben s az elsõ alapelv jóságának értelmi szemléletében [contemplatio]. (209–181) A szüzesség nem magasabb rendû. teológia. 226–240. 5. aki nem ezt az életet éli. Ez a filozófus élete. Fioravanti ebben a tanulmányban ki- . amit szeret s a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik abban. noha a faj természete ellen való. Csak egyetlen példát említenék. 3. 294–304. Hissette 1979b. Pars II. theologia in Boezio di Dazia. amely helyénvaló [recta]. a szexualitással kapcsolatos állítást illeti. nehogy a természetfilozófiai vizsgálódások hitbeli tévedésekhez vezessenek. amit a lehetõ legnagyobb mértékben szeret.” A szövegrészletek a saját fordításaim. Boëthius de Dacia De summo bono (A legfõbb jóról) címû írását. 4. In: Atti dell’Accademia delle Scienze di Torino. 1976.56 A harmadik kérdéshez: úgy tûnik. ami az én megítélésem szerint azzal magyarázható. G.57 55 Vö. ahogyan ezt világossá tettem. (208–168) Az önmegtartóztatás a lényegét tekintve nem erény. (212–170) Aki a szerencse javaiban szûkölködik.

Alexander Halensis. vagy késõbb Albertus Magnus és Robert Kilwardby. hogy Tempier az elítélõ határozat prológusában a teljes De amorét elítéli. s ezért a természetfilozófiai vizsgálódások módszerét nem lehet alkalmazni az isteni dolgok vizsgálata során. 58 Schlösser 1962. a De amore ugyanis tökéletesen dualista mû abban az értelemben. Guillaume d’Auxerre. mely szerint a teológia nem tudomány. Ezt az álláspontot képviselte többek között Richard Fischacre.316 Borbély Gábor Nos. század elsõ felének teológusai körében igen elterjedt volt az az álláspont. 142.58 s ennek a mélységes szakadéknak mindkét oldala világosan megjelenik magában a mûben és a mû struktúrájában is. hogy a 13. ebbõl az aspektusból tökéletesen érthetõ. mutatja. Petrus de Trabibus. . hogy – amint azt az egyik legalaposabb ismerõje írja – „nem ismer harmóniát Isten és a világ között”.

Írásom fõ részében a 17. (Mester Béla [2002]: Preadamiták. vagy az egyes rasszoknak különbözõ õseik voltak.Preadamiták. században és miként vette át az emberiség monogenezisérõl. majd Voltaire és Herder kapcsán utalok röviden arra. Ezen belül bõvebben John Locke politikafilozófiai nézeteinek a kérdésben elfoglalt (feltehetõ) álláspontjával való összefüggését tárgyalom. emberi szabadság. 10–12: 130–138. hogy az emberiség biológiai leszármazásának mára szaktudományos kérdéssé vált problémája hogyan befolyásolta a mindenkori etikai keretelméleteket és ezeken keresztül a politikai közösségre vonatkozó nézeteket. amelyet ezek betöl- * Tanulmányom korábbi szövegváltozata ugyanezen a címen már megjelent a jelen kötet ízelítõjeként. vagyis az a dilemma. század végéig terjedõ idõszakról lesz szó.) . eredeti bûn. század utolsó évtizedeitõl a 18. hogy a napjaink paleoantropológiájában megfogalmazódó multiregionális kontra kirajzásos hipotézisek megjelenése. és különösen az a szerep. emberi szabadság Az emberiség származásáról alkotott elméletek etikai és politikafilozófiai következményei John Locke és utókora gondolkodásában* Mester Béla Tanulmányomban azt szeretném körbejárni néhány klasszikus filozófiatörténeti példa segítségével. eredeti bûn. amikor az újkori Európa szellemi életében komoly vitatémává vált a poligenezis kontra monogenezis kérdése. illetve poligenezisérõl szóló diskurzus helyét a nyelv keletkezésérõl hasonló keretben folyó vita a század utolsó évtizedeiben. hogy miképpen élt tovább ez a problematika a 18. Végezetül fölvetem annak a lehetõségét. In: Világosság. hogy az emberiség közös õstõl származik-e.

) (1997): A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. John [1992]: Locke. Késõbb kitérünk arra az érdekes konvergenciára. John (1994): Resistance. széles körû tájékozottságot és elmélyülést mutató unitárius olvasmányai. s ezzel összefüggésben a szabad akaratra vonatkozó tanítása között megfigyelhetõ. Religion and Responsibility. hiszen a korabeli toleranciaelképzelések próbaköve volt az unitáriusok iránti türelem megléte vagy hiánya. ahol Locke-ra hatott. (A továbbiakban a hivatkozott mûveknek mindig a magyar fordítására hivatkozom. részben helyi. Dunn késõbb írt egy kisebb terjedelmû monográfiát is (Dunn. Az iskola Locke-irodalmából mindenképpen megemlítendõ Dunn. a politikai közösség konstituálódását tekintve alapvetõbb terület is. valamint az unitárius gondolkodásnak az eredeti bûnre. A filozófiatörténet-írás látóterébe viszont e kapcsolatból inkább a vallásszabadság kérdése került: Nyugaton fõként a cambridge-i kontextualisták1 mûködése nyomán. Cambridge: Cambridge University Press. Van azonban a tolerancián kívül egy másik. LOCKE POLITIKAFILOZÓFIÁJA ÉS AZ UNITÁRIUS TANÍTÁS ÁDÁMRÓL ÉS BÛNÉRÕL Locke szempontunkból érdekes gondolatai hollandiai emigrációja idején születtek. Cambridge: Cambridge University Press. 5–6: 960–980). ami Locke-nak a természetes állapotban élõ ember eredeti természetére. ebbõl következõen a társadalmi szerzõdés jellegére és megkötésének módjára vonatkozó nézetei. és nyíltan egyedül ez a felekezet hirdet teológiájában is vallási türelmet. összefüggésben az itt olvasott helyi és erdélyi unitárius irodalommal. bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a kora újkori elgondolásokkal. Az iskola gondolkodásmódjának gyökereire rávilágít Huoranszki Ferenc írása (Huoranszki Ferenc [1992]: Nyelvfilozófia és eszmetörténet-írás. vagy 1 Az iskola megismeréséhez a magyar olvasónak segítséget nyújthat Horkay Hörcher Ferenc (szerk. Budapest: Atlantisz).) . részben lengyel és erdélyi eredetû.318 Mester Béla tenek a rájuk figyelõ laikus társadalmi reprezentációban. Pécs: Tanulmány Kiadó címû válogatás. az utóbbi idõben egy-két filozófiatörténész jóvoltából viszonylag széles körben ismertté váltak Lockenak a hollandiai emigrációja idejébõl származó. John (1969): The Political Thought of John Locke. a magyar kultúrában néhány irodalomtörténész és teológus. Ezeket a szövegeket – érthetõen – általában Locke toleranciafelfogásával hozták összefüggésbe. Szempontunkból a leghasznosabbnak bizonyult Marshall. In: Magyar Filozófiai Szemle. amennyiben létezik ilyen.

kiadás. egy új motívum megjelenése viszont mindenesetre valószínûvé teszi a kapcsolatot. (A Locke könyvtárának katalógusát kiadó Laslett és Harrison inkább a kolozsvári kiadást tartja valószínûnek. akinek elméletében a megromlott emberi természet teszi szükségessé a világi hatalmat. Oxford: Clarendon Press. némileg szerencsétlen szóhasználattal. eredeti bûn. Locke 1680–1681 telétõl kezdve egyre komolyabban foglalkozik az elsõ emberpár bûnbeesésének. Groningenben megjelent kiadása. Lásd Laslett.) 3 Lásd Marshall 1994.) (1997): Enyedi György válogatott mûvei. Locke melyik kiadással rendelkezett. fõként a protestánsok. különösen a 141–146. Az eredeti bûn következtében megromlott emberi természetbõl kiinduló antropológia és az azon alapuló politikai elmélet szigorúsága ugyan késõbb. de annál egyértelmûbben „unitárius eretneknek” titulálja Locke-ot.]) A mû részletei Toroczkai Máté korabeli fordításban Enyedi más munkáival együtt megtalálhatók Balázs Mihály–Káldos János (vál. azonban a kora modern szerzõdéselméleti gondolkodók. . John [1971]: The Library of John Locke. A rendszeressé váló unitárius teológiai olvasmányok hatása szövegszerûen többnyire nem mutatható ki Locke munkáiban. Hobbesra hivatkoznunk – éles határvonalat gondol el a természeti és a politikai állapot között annak analógiájára. A Locke-ot megelõzõ gondolkodók mindegyike – elég csak a legismertebbre. melyek sorában az elsõ Enyedi György munkája. az viszont kétségtelen. ahol a filozófus kései gondolkodását elemzi. Felfogása fokozatosan eltávolodik eredeti. Marshall kutatásai szerint Locke adatolhatóan 1679-tõl kezd unitárius szerzõket olvasni.2 az unitárius problematika iránt azonban már oxfordi éveiben érdeklõdni kezd. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. Enyedire vonatkozóan lásd még Kelemen Miklós (1998): Enyedi György. Kolozsvár. Marshall a könyv utolsó fejezetében. és bûnben születettségünkkel hatalom alá születettségünket. újra inkább az ágostonival rokon felfogásból indulnak ki. Aquinói Tamásnál enyhül. hogy a munka megvolt magánkönyvtárában. hogy a hatalommal bennünket összekötõ 2 Enyedi György (1598): Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti. Budapest: Heltai Gáspár Kft. Nem tudjuk biztosan. az eredeti bûnnek és a szabad akaratnak a kérdésével. Peter–Harrison. vagyis azt a helyzetünket. emberi szabadság 319 legalábbis hathatott az unitarizmus. a kálvinival nagyjából megegyezõ álláspontjától és egyre inkább közeledik az unitárius gondolathoz. (Jó bibliográfiával. A mûnek van egy 1670-ben.3 Locke tájékozódását akkor tudjuk jelentõsége szerint értékelni. hogy a hagyományos keresztény politikai gondolkodás kiindulópontja Ágoston.Preadamiták. [2. ahogyan a középkori keresztény felfogás a bûnbeeséssel kapcsolja össze a világi hatalom eredetét. a kiadási helyet és évet azonban bizonytalan adatként közli. ha emlékezetünkbe idézzük.

szinte tételesen megismétlõdnek majd a Leviatánban. Álláspontját úgy fogalmazza meg. hogy a felsõbbségnek joga van a vallásgyakorlat külsõ körülményeit meghatározni – ezek az úgynevezett „közömbös dolgok”. Hosszan és mûve más részeitõl elütõ érzelmi töltettel beszél arról. hatását pedig tisztán szellemi természetûnek tekintik. amit ennek következtében a világi hatalom legitimációjáról és feladatairól gondol. így õrültség akár csak gondolni is a világi hatalom megszüntetésére. Kálvin ebben a részben hosszan érvel az anabaptistákkal szemben annak érdekében. ami majd késõbb Hobbesnál köszön vissza hasonló szerepben. Azért. a „rossz természetû” emberek számára létrejött államhatalom gondolatában tetten érhetõ a bûnbeesés által megromlott emberi természetnek és a hatalom eredetének premodern összekapcsolása. hogy az anabaptistáknak igazuk lenne. illetve ha Krisztus váltságténye a bûnesetet meg nem történtté tette volna. részére hivatkozik a „felsõbbség” iránti engedelmességet tanítván. hogy az embernek a bûneset révén megromlott természete és a világi hatalom szükségessége alapjában összefügg egymással: Kálvin érvelésébõl egyenesen következik. valóban nem lenne legitim indoka a világi hatalom fönntartásának. hogy ha nem bûnben születnénk.320 Mester Béla kapcsot felbontani nem tudjuk. mint ami megváltoztatja az emberiség életének külsõ körülményeit is. századi angol gondolkodásban –. kálvini gyökerû nézetet . Locke oxfordi politikafilozófiai munkáiban. Figyelemre méltó. viszont alapvetõ antropológiai elõfeltevésében. hogy a bûnösöket szigorú törvényekkel is csak üggyel-bajjal lehet kordában tartani. melyek Krisztusnak a tanítványai fölötti hatalmát egyszerinek és utánozhatatlannak. hogy rámutassunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereire a korabeli protestáns ortodoxiában. Hobbesnál nem õrzõdik meg a természeti állapot ártatlanságának gondolata. hogy kimutassa a világi hatalom létjogosultságát a megváltás utáni korban is. melyekrõl oly sok vita folyt a 17. hogy Kálvin emberképében és abban. fõként a Two Tracts on Governmentben egyértelmûen a hagyományos. hogy Kálvinnak az egyház és a világi hatalom viszonyát taglaló gondolatai is. E részben a genfi reformátor világosan utal arra. Az Institutio szövegét olvasva feltûnik. valamint az a nézete. Kálvin – más szöveghelyek mellett – Lutherhez hasonlóan fõleg a rómaiakhoz írott páli levél 13. Hibás dolog azonban Krisztus váltságtényét úgy értelmezni. utalnunk kell Hobbes érvelésének némely párhuzamára a Kálvinéval. ha Krisztussal valóban eljött volna Isten országa: ekkor valóban nem lenne már többé szükség világi hatalomra. sok olyan toposzt találhatunk.

annyira nem éles az átmenet a kettõ között a szövegben. kezdetben kevés bûnnel jellemezhetõ állapotot írja le”. hogy a természeti állapotot mint békés. 6 Locke. a politikai társadalmak eredetérõl szóló fejezetében találjuk. melyek között idõrendben a már említett Enyedi György áll az élen.5 Láthatjuk. hogy Locke a sociniánusokkal4 együtt ellenezte az eredeti bûnt.) Budapest: Gondolat. hogy Locke unitarizmus iránti érdeklõdésének a folyamata éppen a polgári kormányzatról szóló második értekezés6 elõkészületi munkáinak és megírásának idején ér el a kritikus pontra. illetve ázsiai. Locke számára Sámuel könyve részben a kezdetben 4 Az unitáriusok közkeletû elnevezése korai jelentõs teológusaik. §-okban Sámuel elsõ könyvének a királyság szereztetésérõl szóló. fõként a Szentháromságot a hitvallás részévé tevõ Athanászioszt. de nem is ártatlanok. 5 Marshall 1994. és egy feljegyzése tanúsága szerint még 1676-ban is nagyjából ez volt a véleménye. afrikai népekrõl olvasott útleírásokkal. Ezekben az években azonban elkezdi tanulmányozni az egyházatyákat. hogy nem megromlott természetûek. ezért talán nem jogosulatlan megkísérelni az ebben az írásban megtalálható néhány antropológiai elõfeltevés párhuzamba állítását az eredeti bûn unitárius tagadásával. mint Hobbes. 145. latinosan Socinus testvérek után. hatáskörérõl és céljáról. Locke-nak ebben a mûvében nincsen olyan. majd az eredményt saját nézetei alátámasztására használja fel. majd ezt követik az egyre alaposabb és bõvebb unitárius olvasmányok. (Endreffy Zoltán fordítása. Locke-nak az e szövegbõl kiolvasható álláspontja szerint az emberek biztos. másik része a polgári kormányzat korai szakaszára vonatkoztatja. és lehetséges. hogy ez a szembenállás már akkorra kialakult.Preadamiták. amikor elõször állította össze az Értekezéseket és segített rávenni Locke-ot. . Jellemzõ például. Mint Marshall írja. explicit módon megfogalmazott antropológiai elõföltevés. ahogyan Locke a 108–110. emberi szabadság 321 képviselte. a Sozzini. hogy az „aranykorról” szóló 111. §-t az interpretátorok egy része a természeti állapotra. Figyelemre méltó. John (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl. eredeti bûn. A kritikus részeket nem meglepõ módon fõként a munka nyolcadik. melynek alapján a világi hatalmat egyértelmûen le lehetne vezetni az emberi természetbõl. a kor politikaelméleti vitáiban gyakran hivatkozott részét kapcsolatba hozza az amerikai indiánokról. vagy akár Kálvin mûveiben. „[a]z Értekezések publikálásának idejére világos […].

ha az eredeti bûntõl mentesnek gondolja az új nemzedékeket. (A bibliai történet szerint Sámuel szeretné fiaira örökíteni hatalmát. bár a királyok háborúban teljhatalommal parancsolhatnak. az Úr azonban Dávidot hívja el a királyságra. akkor csak egy legitim fõhatalom lehetne egy idõben a világon. mintegy büntetésnek fogja föl a hatalom alá vetettséget. a vitatott kérdésre alkalmazandó törvényként írja: „az apa valamely cselekedete éppúgy nem szüntetheti meg fiának szabadságát.7 részben az atyáról fiúra szálló hatalom ellen szóló ékes bizonyíték. s ebbõl levezethetõ a világi hatalom minden formája. Ádám bûnesete. hogy egyszerre több legitim monarchia is létezik. Locke formulázása itt szokatlanul árulkodó: tipográfiailag is kiemelve.” Locke 1986.322 Mester Béla (is) korlátos királyi hatalom melletti tanúbizonyság. szövegének egésze 7 „[A] király alig valamivel több. Locke itt nem említi kijelentése teológiai következményeit. ha Ádám óta egyenes ágon öröklõdne a hatalom. felbonthatatlan. hogy mindannyian atyai hatalom alá születtünk. akár ezredíziglen is. önmagában is cáfolata annak a nézetnek. mint a sereg vezére. A 116. a nép azonban Sault választja királlyá. fõként az apák által tett politikai hûségesküknek és azok fölbontásának az esetében igaz. mely végsõ soron Ádámtól ered. §-ban Locke immár nyíltan vitába száll Filmer azon elképzelésével. nehezen lehetne azonban érvelni amellett. hogy ezzel közelebb kerül az ellenfelei szerint Ádámtól származó hatalom kérdéséhez: gondolatmenete szerint az a tény. azonban van egy kivétel. mely szerint mindenki uralom alá születik. sõt néha újabbak keletkeznek. mivel a békérõl és háborúról való döntés joga rendszerint a népé vagy valamilyen tanácsé. legitimitásának azonban semmi köze sincsen a vérségi kötelékekhez. mint bárki másét”. és a kötelék.) A 113–115. Filmer elképzelése világosan az eredeti bûnnel együtt járó állapotnak. Ebbõl a kitételbõl és néhány más kijelentésbõl világosan látszik Locke álláspontja az eredeti bûn kérdésében. . 108. A hatalom ezek szerint mindenkor Istentõl való. ami ebben a diskurzusban kimondva-kimondatlanul csak úgy lehetséges. hogy ez a szabály ugyan minden esetben. hiszen. aki szintén dinasztiát alapítana. mely õt uralkodójához köti. §. otthon és békeidõben csak nagyon csekély hatalmuk és nagyon mérsékelt szuverenitásuk van. amellyel szemben Locke minden egyes ember szabad születését hangsúlyozza. §-okban Locke úgy folytatja tovább érvelését a hatalom nemzedékeken keresztül való örökölhetõségével szemben. amely mégis alapvetõ hatással van minden leszármazottjának szabadságára a szabadságnak igen tágan vett értelmében.

. I. hogy a 17. akirõl milliók sohasem hallottak és senki sem hatalmazta föl. átveszi a korabeli irodalom szokásos szóhasználatát. emberi szabadság 323 azonban magán viseli annak a stílusjegyeit. Ennek következtében értekezésében sehol sem tagadja egyértelmûen az eredeti bûnt. és egyértelmûbben fogalmaz. Azt sem szabad elfelejtenünk. akár általános vélekedésekkel vitázik.Preadamiták. század elsõ évtizedeiig az unitarizmus Angliában hivatalosan mindvégig tiltva volt. ahol akár konkrét személlyel. pusztán csak következetlenebb. Késõbb azonban. §-a. §-ában9 például figyelemre méltó érve- 8 „Némelyek Ádám minden utódát örök és végtelen büntetésre ítélnék annak az Ádámnak a vétkéért.) (1958): Reasonableness of Christianity with a Discourse of Miracles and Part of A Third Letter Concerning Toleration. élete utolsó éveiben befejezett teológiai fõ mûvében és különösen kézirataiban. amelynek újszerûségével a politikai gondolkodásban teljesen tisztában volt. jegyzeteiben világosan tisztázza magában álláspontját. század negyvenes éveitõl kezdve a 19. (szerk. 9 Az újabb kiadások számozása szerint ez az elsõ könyv harmadik fejezetének 19. Az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében. az elsõ könyv második fejezetének 19. és különösen azokban a részekben. melyben az „Ádám fiai” kifejezés az „emberiség” szinonimája. a velünk született eszmék cáfolatának során. vélhetõen nem akarta a föltétlenül szükséges mértéken túl megterhelni vallási tekintetben nonkonformista nézetekkel. §. hogy teológiai gondolkodása éppen ebben az idõben van a két markáns álláspont közötti átmenet állapotában: a megromlott emberi természet kérdésében Kálvinnal már nem ért egyet. T . hiszen ezek elõtérbe kerülése leronthatta volna az írás szándékolt politikai hatását: a közvélemény könnyen beskatulyázhatta volna a benne foglaltakat egy sajátos vallási kisebbség különös politikai nézeteinek a kategóriájába. 1. London: Adam & Charles Black. hogy eljárjon a nevükben.8 Ennél a pontnál ki kell térnünk Locke ismeretelméleti. vagy legyen a képviselõjük. Locke munkája így a szerzõ ekkoriban még nem teljesen végiggondolt vallási nézeteinek és gyakorlati óvatosságának következtében olyan olvasatot is megenged. amely szerint Locke nem lép ki az addigi szerzõk fogalmi keretébõl. Ramsey. de még ellenérzései vannak az unitárius tanítás krisztológiai következményeivel szemben is. teológiai és politikafilozófiai munkáinak összefüggésére. eredeti bûn. Mindezekhez hozzáadódik egy feltételezhetõ öncenzurális szempont is: Locke ezt a munkáját. és Locke korában az erre vonatkozó törvényeknek még a gyakorlatban is érvényt szereztek. mint mondjuk Hobbes.” Lásd: John Locke.

324

Mester Béla

lést olvashatunk arról, hogy éppen a bûn és az erény eszméje nem lehet velünk született eszme, mivel nem fogalmazható meg minden kultúrában egyértelmû szavakkal. Az a kép, amelyet Locke a bûnt és erényt megkülönböztetni nem tudó, de a megkülönböztetõ tehetség kifejlesztésének a képességével rendelkezõ emberrõl fest, a romlatlan természetû, nem eleve bûnös, ugyanakkor tökéletlensége folytán egyéni bûnökbe esõ embernek az unitárius tanításból ismert elgondolását idézi. Locke némely elgondolásában azonban élete végéig közelebb állt az emberiség állapotát a bûnbeeséssel magyarázó elképzelésekhez, mint az unitarizmushoz: az emberiség nem tökéletes állapotának, halandóságának és munkakötelezettségének elégséges okául nem látszik elfogadni az ember tökéletlen teremtmény voltát; mindvégig megmarad nála az Ádám eredeti tökéletes természetérõl szóló tan, amely természetet Ádám valósággal és utódaira való következményekkel elveszített anélkül, hogy magát a bûnt utódaira örökítette volna. Locke érvelése szerint erre azért van szükség, hogy fenntartható legyen az a gondolat, miszerint Krisztus az emberiség megváltója volt, hiszen a megváltáshoz szükség van valamilyen megváltás elõtti, szükségképpen rossz állapotra. Igen érdekes kérdés Locke azon helyeinek a vizsgálata, amelyek arra engednek következtetni, hogy gondolkodónk, miközben másutt egyértelmûen az Ádámtól való leszármazást fogadja el, olykor mintha nyitva hagyná az emberiség poligenezisének, több Ádámtól való származásának a lehetõségét. Az Értekezés a polgári kormányzatról címû munkájának azokon a helyein, ahol az uralom Ádámra való visszavezethetetlenségét ecseteli, illetve ott, ahol a velünk született eszmék létének képtelenségét bizonyítja az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében, szívesen hoz etnográfiai példákat kora útleírásaiból, amelyeknek nagy kedvelõje volt. Mind a két esetben az emberiségnek a leszármazásból adódó, mintegy testi adottságnak tekintett egységével szemben érvel, ami a következõképpen foglalható össze: „Ilyenek vagyunk, kényszerûen ilyen eszmékkel és intézményekkel rendelkezünk mi emberek valamennyien, és Ádám fiainál ez nem is lehet másként.” Ezzel a leszármazási determinizmussal szemben – ne feledjük, ellenfelei többségénél a leszármazás egyben hatalmi legitimációs elvként is szolgált – mind az ismeretelméletben, mind a társadalmi életben az emberi képességek szabad kifejtésének a gondolatát képviseli, amelynek érdekében elõnyös, ha az ember elõfeltételek nélkül, szabadon kifejleszthetõ potencialitásokkal jelenik meg. Ennek fényében olvasva a megfelelõ helyeket azonban gyakran az

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

325

az érzésünk támad, hogy Locke nem csupán a tabula rasaként elképzelt egyéni emberi elme szabad lehetõségeit védi a velünk született eszmék biológiai ízû determinizmusa ellen, illetve a megegyezés szabadságát az Ádámtól való leszármazás legitimációja ellen, hanem mintha arra célozna, hogy valóban nem származunk mindannyian Ádámtól. A bibliai történettel és annak korabeli ideológiai következményeivel szemben folytatott polémia mintha más történetet, az emberiség létrejöttének konkurens elbeszélését hozná létre. Azonban még a legnyíltabb erre utaló helyen, a Reasonableness idézett mondatában is lehetõvé teszi azt az olvasatot, hogy pusztán a leszármazáson és a szerzõdésen alapuló legitimációk küzdelmérõl van szó, és a kifejezésmód – „milliók, akik soha nem is hallották Ádám nevét” és nem is bízták meg képviseletükkel – pusztán retorikai alakzat. Locke számára az emberiség eredeti bûntõl való mentessége azonban nem jelent bûntelenséget, hiszen az egyenértékû lenne a tökéletességgel. A tökéletlen, gyakorlatilag mindig bûnbe esõ ember általában létrehoz valamilyen politikai hatalmat, de ez nem antropológiai szükségszerûség. Az ember éppen azért bonthatja föl a társadalmi szerzõdést, mert legalább elvileg, legalább egy hipotetikus pillanatra elképzelhetõ egyszerre emberként és társadalmi szerzõdésen kívüli lényként, hiszen nem bûnösként és így nem hatalom alá született, sõt, talán nem is Ádámtól származik. Szabadnak születik ebben az értelemben is, szabadon kezdhet újabb hatalmi és etikai történeteket. A LOCKE UTÁNI NEMZEDÉKEK AZ EMBERISÉG SZÁRMAZÁSÁRÓL Locke-nak az emberiség poligenezisére utaló, igen óvatos megfogalmazásaira azért kell felfigyelnünk, mert a poligenezis kontra monogenezis vita az õt követõ, jelentõs részben tõle tanuló nemzedékek életében az etikai, antropológiai és közvetve a politikaelméleti gondolkodás egyik legfontosabb vitája lesz. Az emberiség monogenezisének hagyományos biblikus felfogásával szemben a modernitás kezdetén megjelenik a poligenezis elmélete,10 melynek nyílt jelentkezése a kora újkorban a Locke-ot

10 Az ekkor felmerülõ elméletek jó áttekintését nyújtja Bitterli, Urs (1982): „Vadak” és „civilizáltak”. Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Bendl Júlia fordítása.)

326

Mester Béla

megelõzõ évtizedek Hollandiájához kötõdik.11 Mivel körülbelül a 18. század végétõl egészen máig a poligenezis elmélete összefonódott az európai fölény és a rasszizmus különbözõ megjelenési formáival, nem érdektelen utalni az elmélet szerepére a 17. század végén és a 18. század elsõ felében. A poligenezis elmélete úgy jelenik meg, mint a hagyományos teremtéselméletnek és következményeinek a cáfolata. (Hasonló a szerepe a világok sokaságáról szóló, ekkoriban divatos elmélkedésekhez. Mindkettõ azt a következtetést vonja maga után, hogy a racionális lények az Ádámtól való leszármazástól függetlenül képesek a megismerésre, az etikai magatartásra és a társadalomalkotásra.) Fontos szerepe van az elméletnek a felvilágosodás érvelésében a keresztény, fõként katolikus univerzális etika ellen – legalábbis abban, hogy az, amit az egyház annak tart, nem az univerzális etika része. A nem Ádám leszármazottainak tekintett népek megítélésében, mondhatni, gyakorlatilag indifferens volt ekkoriban, hogy a szerzõnek a poligenezis vagy a monogenezis volt-e a meggyõzõdése. A poligenezis elméletébõl következhetett az is, hogy a szerzõ Ádám vétkében nem részesülõ, boldog és bûntelen embereknek tartja a tengerentúli népeket, de az is, hogy némi értelemmel rendelkezõ állatoknak. (Az érvek mind a két esetben ugyanazok: e népek állítólagos dologtalansága és asszonyaik könnyûnek vélt szülése az
Budapest: Gondolat. Különösen „Az antropológiai vita” címû fejezet nyújt sok információt a témáról. A monogenezis elméletének, mely szerint az emberiség közös õstõl származik, hagyományos formája a bibliai történet és annak hagyományos magyarázata. Ezzel szemben léptek föl a kora újkortól kezdve a poligenezist valló elméletek, amelyek szerint az emberiség különbözõ õsöktõl származik. (A poligenezis elméleteinek egy része feltételezi, hogy a különbözõ õsök utódai késõbb keveredtek egymással, így a mai emberiség egyaránt utóda a különbözõ õsöknek. Ez a nézet azonban inkább a késõbbi századokban jelentkezik majd.) A poligenezis elméletének legkorábbi megfogalmazásai a bibliai történet hagyományostól eltérõ magyarázatán alapulnak, mely szerint Ádám elõtt is léteztek már emberek. Az Ádám elõtti embereket nevezték preadamitáknak – latinul prae-Adamitae – a poligenezis e korai elméletét pedig preadamita elméletnek. 11 Isaac de la Peyrère, a sajátos nézeteket valló francia hugenotta teológus PraeAdamitae, sive Exercitatio super versibus duodecimo, decimotertio, &t decimoquatro, capitis quinti Epistolae D. Pauli ad Romanos: quibus inducuntur primi homines ante Adamum conditi címû, 1655-ben, Amszterdamban megjelent munkájáról van szó. Jellemzõ módon Peyrère is az eredeti bûnrõl szóló egyik fontos újszövetségi rész magyarázatának a kapcsán fejti ki a preadamitákra vonatkozó elképzeléseit, e tárgyban elsõként. A könyv a szerzõ más munkái mellett szintén megvolt Locke magánkönyvtárában. Az e példányon található, Locke kezétõl származó széljegyzetek is mutatják a brit filozófus mély érdeklõdését a téma iránt.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

327

elsõ esetben a bûnbeesés következményeitõl való mentességük, boldogságuk jele, a második esetben ugyanezek a tulajdonságok állati vonásokként szerepelnek.) Az sem állítható, hogy a monogenezis elmélete egyértelmûen összekapcsolódik a különbözõ emberfajták egyenlõségének a gondolatával, hiszen e nézet képviselõi között széles körben elterjedt vélekedés volt, hogy a közös eredet ellenére a sötét bõrû népek Káin vagy más, rossz emlékû bibliai alakok leszármazottai, illetve – ez a bibliai történetet mellõzõ álláspontokra jellemzõ – ugyanannak a fajnak a kevésbé kifinomult, fejletlenebb, durvább formái. Mindkét elmélet képviselõje egyaránt lehetett tehát a rabszolgaság ellenzõje vagy apologétája. Gyakorlatilag ugyanis nem ítélem meg másképpen a fekete rabszolgát, ha azt mondom róla, hogy nem Ádámtól származván nem képes, csak alsóbbrendû munkák elvégzésére, vagy ha azt mondom róla, hogy Ádám gyermeke ugyan, de Káin leszármazottjaként pont olyanok a tulajdonságai, amilyenek a másik elmélet szerint is lennének. Ugyanígy egyenrangúnak tarthatom a gazdájával akkor is, ha Ádámtól származónak gondolom, de akkor is, ha nem. A választóvonal a két elmélet között nem az Európán kívüli népek megítélésében áll tehát, és nem is az univerzális erkölcs elleni vagy melletti állásfoglalásban. (Az emberiség poligenezisének, illetve a más bolygókon élõ racionális lények létének a feltételezése történhet éppenséggel annak bizonyítására is, hogy az univerzális etika szabályai nem faji, leszármazási alapon vonatkoznak az emberiségre – egyszeri isteni parancsként csak és kizárólag Ádám leszármazottaira –, hanem az univerzum bármely racionális lénye számára, minden leszármazási elmélettõl függetlenül érvényesek; de természetesen nem minden, a poligenezist hirdetõ szerzõnek kell ezt vallania. A monogenezis hívei sem feltétlenül etikai univerzalisták, hiszen elméletükbe nagyon is belefér az azonos származású, de különbözõ fejlõdési fokon álló emberek kultúráihoz tartozó különbözõ erkölcsi felfogások feltételezése.) Mindkét elméleti keret jóhiszemû alkalmazását arra irányuló kísérletként értékelhetjük, hogy valamiképpen kezelni tudják az emberiség kulturális sokszínûségének tapasztalatát a hivatalos egyházi tanításoktól egyre függetlenebbül értelmezett univerzális erkölcs kívánalmával. A 18. század etikai dilemmáját a legplasztikusabban Voltaire gondolkodói útjában pillanthatjuk meg. Elõször Hobbes és Locke hûséges tanítványaként az erkölcsöt konvencionális játékszabálynak gondolja, amelynek tartalma gyakorlatilag mindegy, az az egyetlen lényeges

328

Mester Béla

szempont, hogy valamilyen játékszabálynak lennie kell. Ezt a nézetét támasztja alá az emberiség poligenezisérõl szóló, sok helyen provokatívan kifejtett álláspontja.12 Figyelemre méltó, hogy azokban a teológiai kérdésekben, amelyek az elõzõ századokban összefüggtek a poligenezis kontra monogenezis vitával (fõként az eredeti bûn, a szabad akarat és Jézus természete), egyes munkáiban, fõként a Filozófiai ábécében,13 rendre az unitárius álláspontot idézi, némi távolságtartással ugyan, de még mindig a legelfogadhatóbb nézetként.14 A késõbbiek során azonban Voltaire azzal szembesül, hogy a pusztán konvenció eredményeként felfogott szabályrendszer alapján sor kerülhet olyan ítéletekre, amelyek mégiscsak bántják erkölcsi érzékét, vagyis újra szüksége van az univerzális erkölcs lehetõségének feltételezésére. (A helyzet komolyságát jelzi, hogy itt nem csupán erkölcsi ítéletekrõl, hanem végrehajtott bírósági ítéletekrõl is szó van, egészen a kivégzésig.) Voltaire végül nem oldja föl megnyugtatóan a poligenezis elvére épülõ

12 Erre vonatkozó viszonylag korai nézeteinek összefoglalása a Metafizikai értekezés (1734). Magyarul részleteit lásd: Ludassy Mária (szerk.) (1975): A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Budapest: Gondolat, 105–129. Nézeteinek részleges változását regisztrálja A tudatlan filozófus (1767) címû, egyfajta szellemi számvetésként olvasható munkája. Magyarul lásd Ludassy Mária (szöveggond., elõszó) (1991): Voltaire válogatott filozófiai írásai. Budapest: Akadémiai, 385–438. Itt Locke-hoz való, az idõk során módosuló viszonyáról is vall. Voltaire gondolkodói útjának itt vázolt aspektusára Ludassy Mária közelmúltbeli tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Ludassy Mária [1999]: Egyetemes erkölcs versus etikai relativizmus. In: Csejtei Dezsõ–Laczkó Sándor [szerk.]: Európai integráció – európai filozófia. [Ész – Élet – Egzisztencia VI.] Szeged: Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, 40–60). 13 Magyarul: Voltaire (1983): Filozófiai ábécé. (Réz Pál válogatása.) Budapest: Európa. 14 Különösen az Eredendõ bûn, a Jézus, a Jézus isteni természete és a Pápizmus címszavak dokumentálják, hogy Voltaire ismerte az unitárius tanokat. Az említett részek hangvétele kettõs: Voltaire láthatóan még leginkább az unitárius álláspontot hajlamos elfogadni, magára az unitarizmusra azonban csak mint valami kuriózumra tekint, ezzel is jelezvén, hogy számára ezek a kérdések csak azt demonstrálják, milyen lényegtelen dolgokon tud az emberiség vitatkozni. A Pápizmus címszóban feltûnõ, hogy a vallási intoleranciával jellemzett klerikust éppen az unitáriusok letelepedésének hasznos voltáról igyekszik meggyõzni az uralkodó felvilágosult fõtisztviselõje, nem pedig valamely, Nyugaton elterjedtebb protestáns felekezet a példa. Ebben szerepe lehet annak, hogy unitárius elveket valló angol barátait vallási tekintetben toleráns, felvilágosult embereknek ismerte meg. Megjegyzendõ, hogy Voltaire információi az unitarizmusról kizárólag brit eredetûek, és láthatóan nem tud a felekezet erdélyi egyházzá szervezõdésérõl, amikor így fogalmaz: „[…] a XVI. század vége felé hajszál híján a kereszténység új válfaja honosodott meg […]” (Voltaire 1983, 223). Ez az adalék azt is jelzi, hogy mennyire beszûkültek Erdély, Magyarország és Nyugat-Európa szellemi kapcsolatai az elõzõ századhoz képest.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

329

erkölcsi relativizmus és a késõbb kívánatosnak tartott univerzális erkölcs dilemmáját. Talán azért nem, mert ebben a gondolatmenetben az univerzális erkölcs alapját a monogenezis elmélete jelentette volna, ez viszont az adott kulturális környezetben olvasói többsége számára a bibliai történettel, a keresztény egyházak erkölcsi univerzalizmusának alapjával lett volna egyenlõ, ezt a fajta univerzalizmust viszont intoleráns következményei miatt korábban már elvetette. A probléma Voltaire és Locke esetében legalább részben ismeretelméleti gondolkodásuk hátterébõl ered. A velünk született eszmék tanának bírálatában is látszik, hogy az ismeretet úgy gondolják el, mint valami materiálisan bennünk rejlõ tárgyat, amely, ha velünk született lenne, azon a módon származna a szüleinktõl, végsõ soron Ádámtól, mint testalkatunk, arcvonásaink. Ebben a keretben láthatóan nehéz egyszerre érvelni az egységes biológiai leszármazás és a kulturális különbözõség mellett, az olyan összemberi értékek pedig, amelyek nem az emberiség biológiai azonosságából erednek, egyszerûen értelmezhetetlenek. Ezt a dilemmát oldja meg az a folyamat, melynek során az emberiség eredetérõl szóló, poligenezis kontra monogenezis vita szerepét egyre inkább a nyelv eredetérõl szóló, hasonló nevû diskurzus veszi át, miközben a nyilvánosságból nem tûnik el teljesen az elõzõ beszédmód sem. Ez a kettõs szemlélet teszi lehetõvé, hogy a szerzõk az emberiség biológiai monogenezisét és a nyelv poligenezisét együttesen érvényesnek tartva kezeljék az univerzális emberi képességek és a kulturális különbözõség kettõsségét. A biologikumtól elvonatkoztatva kezelt kulturális különbségeket, hagyományokat fokozatosan felértékelik a században, és ezzel elõtérbe kerül a nyelv. Az egyre inkább a diskurzus középpontjába helyezõdõ és egyre kidolgozottabb nyelvfilozófiákkal Herder számára már lehetõvé válik, hogy az emberi faj változatai tekintetében a bibliai alakoktól való eredeztetés helyett – a fejlettségi fokozatok rendszerének gondolatához nyúló elmélete fenntartásával, amely minden hierarchikussága mellett az emberiség biológiai egységét állítja – inkább a kultúra és a szokások különbségét hangsúlyozza, az emberiség közös nyelvteremtõ képességének feltételezését ötvözve a különbözõ nyelvek és a rájuk épülõ kultúrák empirikus tapasztalatával és értékességük állításával. Pár évtizeddel elõbb, kora tudományának szellemében Voltairenek még a kultúrák és erkölcsök sokféleségének alapjául valami természettudományos, biológiai okot kellett nyújtani, Herdernek és olvasóközönségének már elég volt a nyelv és a hagyomány.

330

Mester Béla

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy az emberiség poligenezisének és monogenezisének a kérdése a 18. század végére, a nyelvfilozófiai és mûvelõdésfilozófiai vizsgálódások elõtérbe kerülésével elveszítette etikai és politikafilozófiai jelentõségét, és az emberi közösségre vonatkozó etikai és politikafilozófiai keretelméleteinket nem érintõ paleoantropológiai szakkérdéssé vált. KORA ÚJKORI TOPOSZOK A 20. SZÁZAD TUDOMÁNYÁBAN A 20. század második felétõl azonban megerõsödött a genetika és a paleoantropológia, valamint – ettõl függetlenül – az egyéni és közösségi identitás meghatározásában megerõsödött a biologikus beszédmód, ami kihatott a tudomány beszédmódjára is, gondoljunk például a humánetológiát az etikához közelítõ vállalkozásokra. Ezeknek a tényezõknek köszönhetõen korunkban újra felvetõdnek a kora újkoriakhoz hasonló kérdések, természetesen más fogalmi keretet használva, jórészt a Biblia történetének mellõzésével. Érdemes megfigyelni, hogy a tudományra figyelõ laikus közvélemény és a neki szóló tudományos ismeretterjesztõ irodalom az emberelõdökkel kapcsolatos leleteket és elméleteket újra az emberi csoportidentitásokat alapjában befolyásoló elemeknek tekinti. Ez a szituáció könnyen torkollik olyan kérdések fölvetésébe, hogy melyik mai rassz hasonlít inkább az emberelõdökhöz, és hogy az egyes mai területek népességének és egyéneinek a genetikai öröksége honnan származik.15 Egy-egy újabb lelet ismételten felszínre hozza a monogenezis kontra poligenezis vita mai megfelelõjét, a multiregionális fejlõdés kontra kirajzásos elmélet polémiáját,16 illetve ennek legfrissebb változa15 A legtávolabbi õsök meghatározása ma már iparszerûvé vált, legalábbis Európában. Miután az elfogadott nézet szerint az emberi faj genetikailag nagymértékben egynemû a többi fõemlõshöz képest, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy meghatározzák, mikor élt mindannyiunk közös apja, anyja, illetve hány, különbözõ helyrõl érkezõ, különbözõ genetikai állományú férfi és nõ népesített be egy területet. (Európát például tíz férfi és hét nõ.) Ezek után már nem nehéz genetikai minta alapján eldönteni a megrendelõrõl, hogy a – mitológiai fantázianevekkel is ellátott – õsök közül melyiktõl milyen mértékben származik. 16 Az egyik leghíresebb ilyen vita a közelmúltból Alan Thorne (Australian National University) és Chris Stringer (Natural History Museum, London) vitája a lelõhelyérõl, az új-dél-walesi kiszáradt Mungo-tóról közönségesen csak Mungo Manként emlegetett ausztráliai lelet értelmezésérõl.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

331

tát, azt a kérdést, hogy találkozhattak-e, esetleg keveredhettek-e a Neander-völgyiek a mai ember elõdeivel.17 Érdekes látni, hogy a mai poligenezis kontra monogenezis vita tudományos népszerûsítõ irodalma milyen természetesen használja a bibliai és néha az egyéb kultúrák leszármazási önmeghatározásaiból eredõ kifejezéseket és az ilyen nézetekkel szembeni, már szintén hagyományos szkepszist. A monogenezis hívei „Ádámnak”, „Évának”, „Európa õsatyáinak” vagy „a törzs õsének”18 a genetikai meghatározásáról beszélnek, és az emberi faj kétségtelenül nagymérvû genetikai homogenitását hozzák föl érvként. A poligenezis hívei figyelmeztetnek ezeknek a leszármazási számításoknak a gyenge pontjaira, és láthatóan nem zavarja õket a „kevert származás” gondolata, némelyikük szerint még az is lehetséges, hogy egyes embercsoportok ereiben például több Neander-völgyi vér folyik, mint másokéiban, és ezt ki is tudjuk mutatni. Láthatjuk, hogy korunkban az etikát és a politikai közösséget a biologikum oldaláról megragadni kívánó kísérletekbõl legalább annyi születik, mint a kora újkorban, ezek legalább annyira népszerûek, mint akkor voltak, és ugyanúgy az emberiség egy vagy több õstõl való származásának a kérdéséhez kapcsolódnak. Az egyetlen lényeges különbség talán az, hogy a mai hasonló elméletek filozófiai, etikai reflexiója jórészt hiányzik még, míg a kora újkorban szinte csak elméletek voltak úgyszólván szaktudományos alátámasztás nélkül. A tudományt fo17 Grahame Clark klasszikus összefoglalása még úgy tartotta, hogy az australopithecustól kezdve lényegében minden homo egy faj. (Clark, Grahame [1976]: A világ õstörténete. [Sárkány Mihály fordítása.] Budapest: Gondolat.) Azóta egyre több különálló, kihalt homo fajt feltételeznek, és így a köztük lévõ kapcsolat is egyre problémásabbá válik. Vannak poligenezis kontra monogenezis viták az ember törzsfejlõdésének korábbi szakaszairól is, a legtöbbet vitatott részkérdés azonban a modern ember és a neandervölgyi ember együttélésének, esetleges keveredésének problémája. Ebben a kérdésben a legvitatottabb lelet a portugáliai Lagar Velho-i leánygyermek, amely egyaránt viseli a Neander-völgyi és a modern ember vonásait. A két populáció(?), faj(?) együttélésérõl attól kezdve, hogy a mai ember irtotta ki a Neander-völgyieket, odáig, hogy genetikailag keveredtünk és a mai emberiség a két faj önállóvá lett hibridje, széles skálán mozognak az elméletek. Ezek legfrissebb összefoglalását adja Daniel Kaufman (Kaufman, Daniel [2001]: Comparisons and the case for interaction among Neanderthals and early modern humans in the Levant. In: Oxford Journal of Archaeology, 3: 219–240). 18 Az emberiség genetikai örökségét egy Ádámra, illetve Évára visszavezetõ genetikai számítás nagy port vert föl az utóbbi idõben, Európa „õsszüleirõl” föntebb szóltunk, Afrika szarvának egyik közelmúltbeli leletét pedig a helyi afar nyelven „a törzs õsét” jelentõ szóval jelölték felfedezõi.

332

Mester Béla

gyasztó laikus közvélemény ma is az identitására vonatkozó választ vár minden újabb emberõs-lelettõl, a filozófia azonban úgy tûnik, hogy nem vár semmi ilyesmit. Meglehet, hogy ebben a filozófiának igaza van, nem lehet azonban igaza a hallgatásban, ugyanis arra nézve sem nagyon hangzanak el filozófiai érvek, hogy nem a paleoantropológiától lehet várni identitásunk meghatározását. A filozófia hallgatása egészen biztosan nem a paleoantropológiára nézve veszélyes, hiszen az identitásmeghatározásnak a föntebb leírt, ma egyre inkább divatozó és szaktudományosan is megtámogatott formái egyáltalán nem bizonyos, hogy összeegyeztethetõk az egyéni szabadság megalapozásának hagyományos módjaival, az új módok kigondolása, vagy a régiek megvédése pedig a filozófia feladata kellene legyen. Ebben a remélhetõleg újra elkezdõdõ diskurzusban talán nem lesz érdektelen újra fellapozni elõdeink vitáit, amelyeknek problematikája meglepõen hasonló a miénkhez.

3 Rousselot. hogy az ember mindenekelõtt szellemi aktivitásra képes létezõ. újraértelmezése és átértelmezése a modern katolikus bölcseletben1 Horváth Pál A katolikus bölcselet évszázados. létezésének szükségszerû következménye és velejárója pedig intellektusának. a 20. a katolikus gondolkodás modernizációjának egyetlen.2 Rousselot tézise szerint az ember emberként való létezésének fõ. Frankfurt: Knecht. század egyik legjelentõsebb keresztény gondolkodójának (1904–1984) és a kiemelkedõ neotomista bölcselõnek. hogy a metafizika és az ismeretkritika klasszikus fogalmainak megértése a szokványosnak az ellentété- 1 Az alábbi. hogy a tanulmány megírásának esztendejében emlékezünk Joseph Maréchal SJ (1878–1944) születésének 125. Edmund (1969): Glaube – Gnade – Geschichte. ráhangoltság. Roger (1958): La problème de l’acte de foi. . A teljes koncepció értelmezéséhez: Aubert. évfordulójára. 452. mire pedig ez az írás az olvasók elé kerül. Kant eszméitõl való merev elzárkózása után a Szent Tamás és Kant közötti szellemi híd megépítése irányába a francia Pierre Rousselot SJ tette meg az elsõ lépést. Pierre 1908. bár fontos vonulatát áttekintõ tanulmány idõszerûségét fokozza. Istenre való sajátos és eredendõ irányultság. értelmének a létezésre. Pierre (1908): L ’intellectualisme de Saint Thomas. Kunz. a Létre.3 Ez a szokatlan megközelítés magában hordta annak a lehetõségét. 225–226. Bernard Lonergannak (1904–1984) születésének centenáriumán.Thomismus redivivus Kant és Szent Tamás értelmezése. Paris: Alcan. hitének „oka” és megismerõképességének forrása az „emberi szellem dinamikus orientációja”. Az õ 1909-ben megjelent disszertációjának témája Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti intellektualizmusának új szempontú elemzése volt. már túlleszünk Karl Rahnernak. 2 Rousselot. a Lét végsõ okára és forrására.. az a tény. Louvain. már Tamás által felismert vagy megsejtett vonása.

világháborúban . 6 Rousselot. a hit preracionális bizonyosságtermészetét volt hivatott megvilágítani – Szent Tamást értelmezve. kéziratát a húszas években félretette. forrása metafizikai tudásunknak. Paris: SRS. a Mercier-körhöz tartozó leuweni jezsuita. Joseph (1919–1949): Le point de départ de la Métaphysique. addig itt a személyes emberi létezés és gondolkodás reflexív valóságából kiindulva értjük meg a Lét. nem azonosítható a ratio kategóriájával. és így õ volt az. a lét szemlélésének képessége. mint az ember habituális képessége. logikai és ismeretfogalmainknak. 38. Rousselot szerint a korábbi neotomisták hibája éppen az volt. dinamikus és reflexív ismeretnek (intellectus) a feltételezése két irányban is jelezte a továbbgondolás lehetõségét: az emberi megismerés analízisére alapozott metafizika és az elõvételezett emberi képességekre épülõ antropológia felé. Pierre (1910): Les yeux de la foi. aki megtörte a Kant körül katolikus körökben illendõ hallgatást. amely. 1917-tõl pedig A metafizika kiindulópontja címû ismeretelméleti szintézisen dolgozott. A neotomizmus gyengeségeire mutatott rá Rousselot azzal is. Istenre mutató dinamikus nyitottság azonban nem pusztán a bölcseleti ismeretkritika.334 Horváth Pál re forduljon: amíg a hagyományos elképzelésben Isten eleve posztulált realitása a világ és az ember létének és lényegének magyarázó oka volt. Ebben a gondolatmenetben a fides az intellectus elõfeltétele és a ratio forrása egyszerre. A IV . majd a kézirat egyes részei a 2. amennyiben Isten után vágyakozik. de kimerítõen meg nem ismerhetõ – hitének is.4 Az ember lényegének mint az emberi létezésben eleve adott elõzetes.6 A Kant-recepció sorsdöntõ lépését végül a belga Joseph Maréchal SJ tette meg. köt. képzett biológus és pszichológus is volt. és az intellectus metafizikai értelmét feloldották egy köznapi értelemfogalomban. kötet a szerzõ szándékainak megfelelõ formában sohasem készült el. és az ember – racionálisan felismerhetõ.”5 Az ember lényegét jelentõ. Rámutat erre a már idézett Aubert és Kunz is. I–V . Louvain: Desclée de Brower.7 Munká4 Rousselot 1908. Ezeknek a szellemében írhatta Rousselot: „Az Isten utáni vágy a megismerés dinamikus és aktív eleme: az ember csak annyiban érti meg a dolgokat. hanem a teológia oldaláról is szemlélhetõ: Rousselot 1910-bõl való kis írása „a hit szemeirõl” szólva éppen ezt. 5 Rousselot 1908. Isten szükségszerû valóságát. hogy összemosták a tamási intellectus és ratio fogalmait. 54–56. Maréchal. hanem „értelem elõttien ésszerû” intuitív belátás és eredendõ tudás. 24. hogy kimondta: a tomista intellectus fogalma nem azonos. 7 Maréchal.

az. legalább ennyire sorsdöntõ a katolikus gondolkodásban. hanem úgy kérdezett. mint szigorú tudomány. . a lélek halhatatlanságának állítása – antinomikus szerkezetének elemzésébõl Kant arra következtetett. A transzcendentális elemzésben Kant számára megismerésünk konstitutív természetûnek. hogy ezekrõl az ismerettárgyakról a megismerõ emberi elme apriori tudással rendelkezik ugyan. az csak egy befejezetlen. Kant egykor azt a kérdést vetette fel: hogyan lehetséges és lehetséges-e a megismerés és a metafizika. Ami végül a hagyatékból megjelent. mint szigorú tudomány. a tanítványok által sajtó alá rendezett vázlatos töredék. egyetemes és igaz ismereteket szerezni. amelyben nem a megismerés létébõl és realitásából indult ki. A tradicionális metafizika fõ fogalmai – Isten léte. 9 A gondolatmenet ilyen sommás összefoglalásában a Kant-kutató bizonnyal találna kivetnivalót: mi itt pusztán Maréchal interpretációját igyekeztünk leegyszerûsítve egy bekezdésbe sûríteni. és a megismerési folyamat valójában a valóságról vagy pusztán az azt megragadni akaró emberi elme mûködésérõl ad-e számot. annak feltételezését.8 Merész kérdése – a bölcselet kopernikuszi fordulata – jegyében hívta életre Kant a kritikai vagy transzcendentális módszert. de ezt Maréchal a Kant rendszerével való összevetésként végezte el.Thomismus redivivus 335 jának alapeszméje az ismeretelméleti realizmus és a modern kriticizmus újragondolása volt. hogy keresztény számára elfogadható-e a kritikai módszer. hogy lehetséges-e és miként lehetséges a megismerés. és a megismerõ alany szemléletének határait átlépni képtelen lévén. A „Ding an sich” világára vonatkoztatva ez a létítéletek eltiltását jelentette. 8 A maga idejében Kant ezt a megközelítést a filozófiatörténet kopernikuszi fordulatának nevezte. vagyis képesek vagyunk-e a valóság egészérõl és annak egyes elvont mozzanatairól – „a végsõ kérdésekrõl” – szükségszerû. tehát semmilyen „racionális” vallásbölcselet és metafizikai rendszer sem építhetõ fel. Gondolatmenetének centrumát Szent Tamás ismeretelméleti felfogásának értelmezése alkotta. nem létezhet. a nem empirikus tudás szubjektív érvényûnek bizonyult. hogy a metafizika. Formailag Maréchal a gnoszeológia történetét tekintette át. hogy Maréchal elfogadta Kant kiinduló kérdésének érvényességét. valójában azonban Kant-monográfiát írt. amelynek alapkérdése az volt. biztosan igaz létkijelentéseket nem tehet. és ez vált az ismeretkritikai „agnoszticizmus” és ontológiai szkepszis elvi alapjává. de ez nem bizonyított ismeret. igazak-e a valóságról alkotott ítéleteink.9 A klasszikus neotomizmus ezt a szellemi alapjai ellen indított megsemmisültek.

10 „De l’Antiquité à la fin du Moyen Age: La Critique Ancienne de la Connaissance” és „Le Conflit du Rationalisme et de l’Empirisme dans la Philosophie moderne. az értelmi megismerés és a biztos tudás objektivitásából és az ismerettárgyak sokaságát elemezve azok létezését – az empirikus vagy a fogalmi igazolhatóságra vagy a descartes-i cogito elvére támaszkodva – biztos ténynek vélte. az apriori fogalmának és a tiszta ész szabályozó eszméivel kapcsolatos kanti nézeteknek a vizsgálatára. A tiszta ész kritikája vizsgálatára összpontosít. Spinoza. Maréchal szándéka – kiindulópontnak elfogadva Kant szemléletét – az ismeretkritika immanens elemzése és bírálata. Kant esetében Maréchal a fõ mû. a megismerés megismerését. a gyakorlati ész világa. Locke. Descartes. . A sorozat két bevezetõ kötete történeti áttekintés. Arisztotelész. Így különös figyelmet fordít magának a módszernek.336 Horváth Pál támadásnak ítélte és így számára Kant és követõi minõsültek az elsõ számú közellenségnek. a következtetés pedig az. az emberi elme megismerõ mûködésének analízisét. elfogadva Kantnak a régiek ismeretelméletérõl adott bírálatát. amelyben a kanti gondolatrendszer fejlõdésének folyamatairól olvashatunk. hogyan vonja le Fichte ateista felhangokkal a kanti bölcselet agnosztikus konklúzióit. Cusanus. csupán egy rövid zárófejezetet kap a kanti morálelmélet. Hume és Leibniz az elemzés fontosabb állomásai. Így elõször a szofisták. Különösen az érdekli Maréchalt. Duns Scotus és Ockham megoldását vizsgálja. Ezzel szemben Maréchal A metafizika kiindulópontja lapjain A tiszta ész kritikája kritikai ismeretelméletét választotta kiindulópontjául. A további gondolatmenet Kant utóéletére figyel és azt elemzi. Szent Tamás. hogy sokban jogos Kant elmarasztaló ítélete ezekrõl az irányzatokról. amelyet a Wolff-féle dogmatikus metafizika áttekintése vezet be. A negyedik – csak részben befejezett – kötet szándéka szerint ismét történeti rekonstrukció. avant Kant”. A Kant elõtti filozófiák. a második rész témája pedig a racionalizmus és empirizmus ismeretelméleti vitája. hogy miként válik a „kanti metafizika” alapjává – éppen a radikális ismeretkritika kényszere alatt – a transzcendencia fogalmát egyedül megalapozni képes gyakorlati ész moralitása. közöttük az Arisztotelészre és Szent Tamásra hagyatkozó neotomizmus az ismeretelméleti realizmus gondolati pozíciójából indult ki. A harmadik kötet a tulajdonképpeni Kant-elemzés.10 amelyben Maréchal a múlt ismeretelméleti megoldásait veti egybe.

a teljes Valóságra. a végtelenre. mint hagyományos neotomizmusé és valójában a transzcendentális módszer. metafizikai kijelentéseink – érvényességének Kant ellenében. szükségszerû ítélet. annak látens állítása. de az õ eljárása szerint való igazolása. a teljes Valóságra való ráhangoltság és a megismerõ szellem dinamizmusának gondolata az a pont. a transzcendentális ismeretkritika témáinak pozitív kifejtését adja. ennek pedig az az oka. Ismeretszerzõ és ítéletalkotó aktusainkban elsõként fenomenológiai módon. Maréchal szerint megismerésünk három. hogy abban az objektív megismerés. leíró eszközökkel ragadjuk meg megismerésünk konkrét tárgyait. egymásból következõ mozzanatként értelmezhetõ. maga az emberi szubjektum eredendõen és szükségszerûen rá van hangolva a Létre. a létre mint végsõ lehetõségi feltételre való ráhangoltsága. 12 Ez. Az igazságnak/létezésnek ez az objektivitása rejtetten akkor is jelen van. Maréchal álláspontja már. ahol Maréchal a legközelebb kerül Rousselot általa egyébként jól ismert elképzeléséhez. azaz létezõk. de eredeti szellemû kifejtése. Maréchal úgy építi fel a maga elemzését. ha ismereteink objektív értékét tagadjuk. miközben figyelmünk meghatározott ismerettárgyakon összpontosul. Az ilyen 11 „Le Thomisme devant la Philosophie critique”. a legizgalmasabb kötet a kritikai bölcselet ítélõszéke elé idézett tomista-neotomista felfogás rendszeres. a létaffirmáció és a transzcendentális módszer aprólékos leírása kövessék egymást.Thomismus redivivus 337 Az ötödik. Maréchal célja ítéleteink – létítéleteink. Második lépésként megismerõ tevékenységünk az ismerettárgyak mibenlétével azok létét is állítva továbblép az egyedi fennállásokat megalapozó részleges létítélet.12 Ennek következménye megismerésünk transzcendáló jellege. ontikus lehetõségi feltétel irányába.11 A szerzõ célja itt a kritika kritikája. amely Kantnak a kiindulópontjából és az õ módszerével haladja meg a kantiánus szisztéma radikális metafizikai szkepszisét és ismeretelméleti agnoszticizmusát. Ennek megfelelõen mondhatja Maréchal. hogy a megismerõ értelem. hogy kimondott ítéleteink és azok tárgyai igazak. állításban implicit módon jelen van egy még alapvetõbb. . ennek a kiindulópontja pedig az a Rousselot alapján tartható feltevés. a megragadott tárgy lehetõségi feltételei (létesítõ princípiumai) irányába mindig túl is lép azokon. hogy megismerésünk és ítéletalkotásunk végsõ alapja az emberi értelemnek a konkrét ismerettárgyakon szakadatlanul túllépõ. azok lényegi mibenlétét. analitikus. olyan eljárás rekonstrukciója. hogy minden ítéletben.

azt a tényt. tárgya legyen egy szék vagy bármely más fizikai vagy gondolati valóság. . 130. Kant ellenében és Szent Tamással összhangban „a valóság állítása nem más. hogy a szék van. azaz a székrõl és minden más ismerettárgyról alkotott egyedi ítéleteinkben a Lét létezik elõvételezett általános ítélettel találjuk szembe magunkat. amely a végsõ egységet keresi az Abszolútumban és az Abszolútum által”. hogy a teljes megisme- 13 Maréchal. logikai eszköz. ítéletünk tehát implicit módon egy részleges létítélet megfogalmazása is. Maréchal gondolatmenete szellemében induljunk ki egy egyszerû példából. a valóságra rávetülõ. Tovább haladva belátható. Ebbõl kiindulva Maréchal úgy vélte. Louvain: Desclée de Brower. szükségszerû és nem ismerettermészetû sajátossága. az elõzetes létismeretet az emberi elme szubjektív és konstitutív. hogy korábbi ítéletünkben (általában ítéleteinkben) egy további szükségszerû ítéletaktus rejtõzik: van (igaz) az. rá vonatkozó megismerõ ítéletünk pedig hangozzék így: ez egy szék. Ontikus értelemben azonban ítéletünkben kikerülhetetlen kényszerûséggel állítjuk azt is. hogy szemünk elõtt egy szék van. hogy ez a szék van. mint a szellem alapvetõ tendenciájának kifejezése. nem a tiszta ész szabályozó eszméje. a valóság valódiságának és megismerésünk objektivitásának tapasztalata és bizonyossága. A Lét teljes horizontjára irányuló intellektuális dinamizmus így elegendõ alap a transzcendentális realizmus és a szigorúan tudományos metafizika állításához. amikor a megismerés apriori feltételét. Megismerésünk végsõ lehetõségi feltétele tehát az elõzetes létítélet. Joseph (1926): Études de la psychologie mystique I.338 Horváth Pál szakadatlan továbblépés elménk mûködésének eredendõ. Ez pedig nem a megismerõ elme hipotetikus vagy éppen kategorikus elõfeltevése. Istenre. amely a teljes valóság ontikus feltételrendszere felé mutat. a Létre. Megismerésünk tetszõlegesen választott objektuma. posztulátum. hogy Kant tévedett. hiszen az egyedi.13 ebbõl pedig az következik. de azt magában való módon meg nem világító természetére gondolva csak elménk adottságának tekintette. hanem a valóság – a teljes Valóság – ontológiai szerkezetébõl mint megismerésünk céljából és abszolút horizontjából következik. részleges lehetõségi feltételek sorában világosan utal a végsõ lehetõségi feltételre. A fenomenális elemzés az ítélet explicit mondandóját tárja fel. Végeredményben ez vezet el az ontológiai megismerés szférájába.

15 Maréchal a Lét állítását kikerülhetetlen elõfeltételnek mondja a megismerésben. annak az örökké kielégítetlen „kíváncsiságnak” az ösztönzõje.Thomismus redivivus 339 rés objektivitására és a metafizika lehetõségére vonatkozó kanti kételkedés nem állja meg a helyét. 129. az elõvételezõ tendenciának és az éppen jelen lévõ tárgyaknak az aránytalansága egyenesen feltétele a gondolkodásnak. A szellem – belsõ dinamizmusánál fogva – megértésrõl megértésre. És ez a nyugtalanság. 1919–1949. létintuíciója. 15 Maréchal. ez a tendencia (célra törekvés) állandóan túlhalad a részleges ismereteken. elsõ és elemi léttudása. . aktusa csak a tiszta létteljesség állításában teljesedik ki. mert senki sem utasíthatja vissza.14 Maréchal így Szent Tamásra hivatkozva arra a következtetésre jutott. hogy az Abszolútum (a Lét. hogy ennek a transzcendens állításnak. 67. nehogy az ontologizmus hibájába. sem a „velünk született istenfogalomhoz”. a Végtelen) implicit állítása minden egyes megismerõ aktus rejtett. semmi köze sincs a dolgok „Istenben való látásához”. az intuicionizmus vétkébe essünk. hiába próbálja egyensúlyba hozni belsõ lendületét.. de szükségszerû feltétele. vonhatja kétségbe anélkül. mely minden véges megismerésnek dinamikus feltétele. V . hogy ez a szükségszerûség az egyedi isme- 14 Maréchal 1926. hogy komoly ellentmondásba ne kerülne. akkor a Végtelen állítása a logikai szükségszerûség bizonyító erejével rendelkezik. még úgy sem. hiába próbál megnyugodni: mert dinamizmusa – túllépve. Így ír errõl a Le point… zárókötetében: Ha a Végtelen állítása elõzetes és valóban konstitutív feltétele minden véges tárgy appercepciójának. Maréchal interpretációjában az emberi értelem (ratio) Létre irányított belsõ dinamizmusának alapja az intellectus. túlhaladva a töredékes létezõkön – mindig a Létet akarja állítani. Az Abszolútum rányomta bélyegét értelmi képességünk legalapvetõbb tendenciájára. amíg a véges szférájában mozog. az emberi szellem belsõ. egyik ismerettárgyról a másikra lendül. de addig. ám azt is állítja. amelyben a régi skolasztikusok minden értelmi tevékenység princípiumát látták. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk. ha az utóbbit karteziánus értelemben csak virtuálisnak tekintjük. Kant kételkedése alaptalan.

hiszen szükségszerûen összetartozó mozzanatokat választ szét egymástól. Kant egykori érvét némileg szabadon kezelve: abból. az igazságnak a funkciója. még nem következik. III. mert maga a Lét. Ugyanakkor ez a szükségszerûség racionális értelmû. 54.. m. Õ éppen azt kívánta igazolni. hogy a Lét. egyebek között pedig Isten fogalmának ismeretével csak azért rendelkezhetünk. konstitutív tartalma. 17 A teljes fenti elemzéshez lásd Szabó Ferenc (1969): Az ember és világa. Tehát nem a szellem másodlagos vagy esetleges aspirációjáról van szó. Így …az igazság eszméje nem tetszõleges járuléka a gondolkodásnak. Róma: D. Isten létezik és mintegy forrásául. Lehetetlen.340 Horváth Pál retaktusokban tematizálatlan és latens marad. Maréchal ezt a tézist így fordítaná meg: a megismerés képességével. hogy Isten fogalmával szükségszerûként rendelkezünk. Nem lehet nem létezõ az. 16 I. hogy a gondolkodás. hogy az Abszolútum ne legyen. a szellem nem más. Az Abszolútum tagadása is csak úgy lehetséges. A gondolat nem más. erre utal az ontologizmustól és intuicionizmustól való elhatárolódás. 68. mint az Igazság igényének felmerülése az öntudatban. A gondolat nem létezik önmagában az Igazság eszméjét megelõzve. ha a szellem csak általa létezik. amelyet tételezése után tõlünk független létezõnek tekintünk. A hagyományos istenérvek helyett a transzcendentális módszer a lét analógiája (analogia entis) tamási fogalmának és az istenbizonyításnak új útját kínálja. hanem annak lényegi. hogy magának ennek a fogalomnak valamilyen reális létezés is megfelel. céljául és vonatkozási pontjául szolgál szellemünk dinamikus mozgásának. az Abszolútum állítása csupán az emberi gondolkodás olyan absztrakt produktuma volna. aminek a szellem létét köszönheti. egy fordított út pedig a megismerés rendjében járhatatlan. Maréchal Kant ellenében a logikai szükségszerûség hangoztatásával határozottan el kívánta hárítani azt a vádat is.16 Maréchal szerint a Lét valósága és a Lét fogalmának valóságossága közötti kanti distinkció17 gondolati hibaforrás. ez az igazságra törekvés maga a szellem élete. hogy a szellem implicit módon állítja azt: ítéletében az abszolút támpontra hivatkozik. . Detti. mint az igazságra való képesség. a megismerés a Lét létezésének következménye és eredménye.

Az utak vagy érvek különbözõsége azokat az eltérõ támpontokat jelzi csupán. felsõ terminusa osztatlan marad és meg nem fogyatkozik: ez az analóg viszony. azaz annak állítása. amelyet Kant bírált. V . a teremtmény pedig a lét és a lényeg egysége.. hogy a létezõk létükben radikálisan függnek a Lét teljességétõl. hogy Istenrõl tett kijelentéseink csak „végtelen hatványon” igazak: Hogy Isten a lét tisztán és egyszerûen. Hogy mindezekbõl mi következik az istenbizonyítékokra nézve. V . mint a kauzális istenbizonyítás.. Amikor a Lét. vagy a keresztény gondolkodásban nem példa nélkül való módon immanentizmusba merülünk. mint azt. mint a „transzcendens okság”.18 Ez az érvelés más. minden teremtett dolog (létezõ) közvetlen viszonya a teremtõhöz (a Léthez): reláció. mégis. vagy jogosulatlanul azonosítjuk Isten valóságát Isten fogalmával. a transzcendentális okság fogalmának megalkotásával pedig egy korszerû istenbizonyítás kidolgozásának lehetõségét is megadta. hogy transzcendentális módszere köré új metafizikai szintézis épülhessen. m. antropomorf és érzéki képzeteinkbõl építjük fel. fogalmát óhatatlanul ábrázolásaiból. mi mást jelent.20 Maréchal munkája módot teremtett arra. 19 I. amelyeket a szellem a közvetlenül elérhetõ valóságban kiválaszt. hogy onnan lényegében mindig ugyanazon eljárás segítségével emelkedjék fel egészen a transzcendens Abszolútumig.. amelynek ontológiai kifejezése nem lehet más. hogy ezen a fogalmon azután „könnyû” kritikát gyakorolva annak élét Isten létére vonatkoztassuk (Kant). maguknak a skolasztikusoknak a szándéka szerint is talán csak egyetlen istenérv van. Isten bölcseleti elemzésére vállalkozunk. Ez utóbbi eredménye a ma széles 18 Maréchal: i.19 Ha mégis ezt tesszük. Ám már Szent Tamás felhívta a figyelmet arra. 197–198. m. III. . hogy Istent nem lehet ábrázolni a szó szoros értelmében egyetlen fogalommal sem.Thomismus redivivus 341 A teremtmény egész lényegét alkotó függõ viszony. amely ha megsokszorozódik is. 198. 20 I. 55.. arról lássuk ismét Maréchal megfogalmazását: Sok út vezethet Istenhez. m.

mint Muck. 106. . az annak lényegét alkotó ítélet elemzése súlyosan hiányos. 136. Erich (1957): Analogia entis.23 a Maréchal-féle elvek elsõ szisztematizálási kísérletét pedig Antoine Marc SJ dolgozta ki a harmincas évek elején.26 Illendõ néhányat említenünk azok közül a megállapítások és bírálatok közül is. Az ontológiában emelt fõ kifogás a hamis apriorizmus. hogy Przywara vagy az ugyancsak bíráló Gustav Siewerth nem látja a különbséget Kant és Maréchal között. aki a kanti recepciót immanentizmussal vádolta. elutasítva a skolasztikus istenérvek mechanikus felelevenítésének kísérleteit. 22 Muck 1964. Isten abszolút szükségszerûségére. A Maréchal-Emlékkönyv második kötetének tanulmányai sokkal visszafogottabban méltatják Maréchal hatását. Erich Przywara SJ pedig ugyancsak elhatárolódott Maréchal akceptáló és adaptatív Kant-képétõl. München: Kösel. amely az egyedi létezõk esetlegességébõl és az azokat a logikai szükségszerûség erejével létesítõ és létben tartó Lét feltétlenségébõl következtet a transzcendencia. Louvain: Desclée de Brower. hogy munkájában a megismerés.25 Otto Muck ugyanakkor helyesen gondolja. 23 I. Otto (1949): Mélanges Maréchal I–II. m. 229. 25 Különösen érezhetõ ez legfontosabb ismeretelméleti munkája egészén: Przywara.24 Maréchal gondolatainak visszhangtalansága ellenére a transzcendentális eljárásról már korán nyilatkozott Etienne Gilson. Ilyen az a vád. aki a teodicea problémáinak újraértelmezésén fáradozott. a rendszer alapfogalmainak leveze- 21 Maréchal értékeléséhez. 26 Muck 1964. Maréchal túlbecsülte volna az evidencia és az intuitív elem szerepét a megismerési folyamatban – gondolatkísérlete tehát nem a racionális megértés keretei között mozog. nem ismeri fel Maréchal bírálatának jelentõségét és gyanús Kant-epigonként marasztalja el.22 Hasonló szellemben tevékenykedett Jean Defever és Georges Isaye.342 Horváth Pál körben használt kontingenciaérv: egy olyan argumentum. 24 I. m. amelyeket Maréchal kritikusai vetettek fel. Otto (1964): Die transzendentale Methode der scholastischen Theologie der Gegenwart.21 Az 1920-as évektõl csupán a közeli tanítványok és kollégák szûk köre képviselte Maréchal gondolatait: Antoine Gregoire SJ. 99. Innsbruck: Tyrolia. az oksági érv esetében pedig egy transzcendentális dedukciós modell kimunkálásával tovább is próbálta építeni Maréchal rendszerét. az általa kiváltott szellemi hatás megítéléséhez lásd Muck.

Eugen (1974): Joseph Maréchal. August Brunner SJ vagy Caspar Nink SJ is felemelte szavát Maréchal felfogása ellen az 1940-es évek végéig terjedõ idõszakban. s gyakran megfogalmazott észrevétel az is. hogy ez a módszer önkényesen. mint Etienne Gilson. Néhányan egyenesen úgy látták. Ezen az alapon a konzervatív tomista Roland-Gosselin. Przywara az életfilozófiai szemlélettel. . a késõbb a transzcendentális módszerhez közelebb kerülõ Joseph de Vries SJ. hogy a Kant-recepciónak az 1940-as évektõl lendületesen növekvõ hatása két bölcselettörténeti jelenséggel is összefüggött. hamisan értelmezi Szent Tamást és a teljes keresztény hagyományt. hogy Maréchal mindenféle istenérv. Eugen Dirven. Így amíg a Maréchal tiszteletére kiadott emlékkönyv még egy sajátos szellemi kiegyenlítõdés.Thomismus redivivus 343 tetlen megelõlegezése. amelyek felértékelték Maréchal munkálkodását. Johannes-Baptist Lotz SJ és Joseph de Finance SJ viszont már a jövendõ transzcendentális irányzatát és olyanok is megszólaltak. hogy a módszer – belsõ inkonzekvenciái. az ezekkel való párbeszéd igénye. de a hajdani ellenfelek és vitapartnerek is felvonultak. a követõk. addig az iskola 1945 után fejlõdésnek indult és egyre határozottabban német jelleget öltött. különösen az Isten létét és e létezés bizonyíthatóságát érintõ kérdésekben. Az ekkor megjelenõ Mélanges elsõ része Maréchal több hátrahagyott írását tette közzé. aforisztikussága és a Kanthoz való túlságos idomulás miatt – indokolatlanul bonyolult. A másik. Martin Grabmann és Gustav Siewerth. Edith Stein pedig a fenomenológiai filozófia és Szent Tamás bölcseletének egyeztetésén fáradozott. istenbizonyítás lehetõségét elveti. posztulálása. ennél is fontosabb körülmény a laikus európai filozófia néhány új irányzatának megjelenése. Ezek közül az egyik a konzervatív neotomizmus válságának kibontakozása volt. Az adaptációt célzó törekvések hamar megjelentek: Joseph Geyser SJ az 1920-as évektõl már „barátkozott” a fenomenológiával. majd az eszméik adaptációja iránti igények felmerülése volt.27 valamint a transzcendentális iskola számos képviselõje is egyetértett viszont abban. Bruxelles: Desclée de Brower. A tárgyalt témák is igen változatosak: a régebbi és új tanítvá- 27 Dirven. További ellenérv. Így Gregoire vagy Defever a „régi” Maréchal-iskolát képviselte. a szemlélõk és bírálók közötti egyensúly dokumentuma. Maréchal monográfusa. Walter Brugger SJ. a második részben viszont a tanítványok. és ezeknek a hatása is megmutatkozott a Maréchal halálát követõ évek történéseiben.

a tanulmányok harmadik csoportja viszont – történeti tárgyú írásokkal – a filozófiatörténészre emlékezik. München: Kösel. miként a módszer használóinak zöme a kezdetektõl a legutóbbi idõkig. de Rómában élõ Bernard Lonergan. 1955. Ezek egyike Rahner személye körül kereshetõ. (Pullacher Philosophische Forschungen 1. mindhárman a Jézus-Társaság tagjai. A másik fontos szellemi kör a római Gregoriana Egyetemen jött létre: fõ képviselõi a német Johannes-Baptiste Lotz. München: Kösel. a transzcendentális neotomizmus elveit megfogalmazó-továbbfejlesztõ írással. Pullachban. az ismeretelmélet-specialista Joseph de Vries SJ. Johannes-Baptist (1938): Sein und Wert. (Magyarul: Rahner.) 30 Kant und die Scholastik heute. Karl [1991]: Az Ige hallgatója. az 1970-es években ez a mûhely képviselte a leghatékonyabban a transzcendentális szemlélet eredményeit. ezt pedig hamarosan követte egy másik Przywara-tanítvány.344 Horváth Pál nyok Maréchal.) Pullach bei München: Berchmannsverlag. a Hörer des Wortes. az olasz Agostino Gemelli OFM és az amerikai John Donceel SJ írásai a pszichológusról szólnak. Fontos esemény volt. mellette Walter Brugger SJ. mint a transzcendentális módszer híve. mint a transzcendentális módszer megalkotója elõtt tisztelegnek. Idõközben Heidegger két katolikus tanítványa. Rahner. Karl (1941): Hörer des Wortes. Budapest: Szent István Társulat. a francia Joseph de Finance és a kanadai. München: Kösel. és 1956-ban született meg a transz- 28 Lotz. a fiatalabbak közül pedig Emerich de Coreth SJ és Walter Kern SJ. Karl Rahner SJ két írása: az 1939-es Geist in Welt és az 1941-es vallásbölcseleti értekezés.30 Az 1950-es évek elején megindult Karl Rahner Schriften zur Theologie címû tanulmánysorozatának kiadása. Lotz 1938-ban Sein und Wert címû írásával28 mutatkozott be. Fénykorában.29 A világháború utáni években azután már a Maréchal-recepció körvonalai is egyre világosabban kibontakoztak: kialakult a transzcendentális neotomizmus mûvelésének néhány jelentõs mûhelye. A meghatározó egyéniség itt is Lotz. Karl (1939): Geist in Welt. Karl Rahner SJ és Johannes-Baptist Lotz SJ jóvoltából felgyorsultak Németországban a szellemi történések. A harmadik szellemi centrum az 1950-es évektõl a délnémet jezsuiták filozófiai fõiskolája. amikor 1955-ben napvilágot látott a Pullacher Philosophische Forschungen sorozatának nyitóköteteként a Kant und die Scholastik heute címû tanulmánygyûjtemény. anyagában számos. 29 Rahner. aki egy átfogó antropológiai koncepció részeként kamatoztatta a Kant-recepció eredményeit. .

London–New York: Longman–Green. Az erre épülõ fejtegetések a belátás mint megismerés. megértés analitikus vizsgálatára törnek. hogy a katolikus egyháznak nincs többé „hivatalos” filozófiája. ezen. F. A Study of Human Understanding. A transzcendentális szemlélet számára kedvezõ módon a viszonyok a II.31 Lonergan írása. hogy az ötvenes évek elején. amikor sorozatosan marasztalta el a Tanítóhivatal a modernizációs törekvéseket. Bernard J. vatikáni zsinat körüli években változtak meg. amelyek a szigetországi laikus gondolkodásban hagyományosan vezetõ szerepet játszanak. A belátás a keresztény metafizika és ismerettan szisztematikus kidolgozása. egyedül az irányzat Tanítóhivatal általi méltatása maradt el. ám ez talán csak annak köszönhetõ. a belátás metafizikájának kidolgozásán vezet tovább Lonergan útja az etika lehetõségeinek körvonalazásához. hogy nagy nyomatékkal veszi tekintetbe az angolszász bölcseleti empirizmus szempontjait és azokat az analitikus és pozitivista törekvéseket. megismerõ tevékenységünk belsõ szerkezetére és mûködésére kíván rávilágítani. München: Tyrolia és Lonergan. Emerich (1961): Metaphysik. (1958): Insight. A nagy átrendezõdés elõzménye az a tény. hogy közben a zsinati atyák deklarálták a teológiai és bölcseleti eszmék pluralizmusát és azt a tényt. Lonergan ismeretelméleti-metafizikai szintézise a transzcendentális módszer birtokában mindenekelõtt a megismerés természetére. A Study of Human Understanding címû monográfiájával. Eine methodisch-systematische Grundlegung címû munkáját Emerich Coreth SJ. . Maga a mû a megismerés empirikus struktúráinak és heurisztikus módszereinek leíró elemzését tekinti feladatának. Elsõként 1956-ban – majd 1961-ben átdolgozott formában – terjesztette elõ a maga Metaphysik.Thomismus redivivus 345 cendentális neotomizmus elvein alapuló elsõ metafizikai szintézis. 1964-ben pedig megjelent Otto Muck már említett történeti szintézise. majd – végsõ eredményként – a teljes megismerés és megértés transzcendenciájának feltárásához. ennek az irányzatnak az elítélésére nem került sor. amely – a szerzõ angolszász bölcseleti kultúrájából következõen – annyiban tér el a téma hagyományos feldolgozásaitól. 1958-ban pedig a Gregoriana körébõl Bernard Lonergan SJ jelentkezett Insight. Közben Maréchal elgondolásának átfogó metafizikai rendszer keretében való továbbépítésére is megszülettek az elsõ próbálkozások. A következõ évtizedben a szellemi hegemónia körvonalai is kibontakoztak. Véleménye szerint az értelem dinamikájának megismerése és meg31 Coreth. amely a modern katolikus gondolkodás vezetõ irányzataként méltatta a transzcendentális iskolát.

mint az emberben mûködõ tiszta megismerési vágy tárgya. a Lét természetét (létezését) illetõen viszont Lonergan azt mondja. transzcendáló képessége az oka. 33 I. . apriori.346 Horváth Pál értése a belátás (Insight) fogalom szellemi tartalma.32 Ezt a vágyat „tisztának” nevezve Lonergan maga is egy kantiánus elemet integrál a skolasztikus terminológia világába. m. ez a képesség nem empirikus és empíria elõtti aktusaiban ragadható meg. az egész. A megismerés végsõ. a Lét birtokbavételére tör. ahogyan a Lét fogalmát – ismeretelméleti szempontból – meghatározza: azt mondja. Magának a megismerési vágynak az a szerepe Lonergan felfogásában. hanem egy sajátos létaffinitás. A transzcendencia elsõ. a megértéstõl az ítéletig és az ítélettõl a helyes ítéletek teljes kontextusáig – amit tudásnak nevezünk – viszi elõre a megismerési folyamatot. e vágy tartalma nem valamilyen elõzetes tudás. Ám megértésünk. hanem az az elsõdleges és átható késztetés. mint az embert körülvevõ teljes létvilág. 352. még formális (fenomenális) megközelítésben nem más. Végeredményben ez és az emberi szellem dinamikus nyitottsága. Lonergan alapvetõ fontosságot tulajdonít annak is. a teljes transzcendenciát jelentõ tárgyát. a megismerõ alany önmagaállításán alapulnak. 351. hogy az csak korlátlan megismerési aktusnak lehet a tárgya és „ebbõl az következik. hogy miképpen határozzuk meg a transzcendencia fogalmát. belátásunk ezen a szinten még pusztán a véges ismeretek vég nélküli gyarapításának eszközét birtokolja: nem a Létet. amely lényegében azonos jelentésû a skolasztika intellectus kategóriájával. hanem csak a létezõket képes megragadni. az nem reflexív felfogás vagy ítélet. amely az érzékeléstõl és a képzelettõl a megértésig. amely egyben az emberi gondolkodás és tudás fejlõdésének láncolata is. hogy a Lét eszméje tökéletesen transzcendens: egyszerûen azért. törekvés és vonzalom. hogy a megismerés mindig a teljesség. a Teljes Valóság felé irányuló szellemi odafordulás. hogy az nem más. mint Rousselot és Maréchal „dinamikus orientációjának”. mint az emberi belátás által megfogalmazott kérdések sorozata. Lonergan gondolatkísérletében fontos az is. mivel a korlátozatlan megértési aktus tartalma”. amelyek az ítéletalkotás elõfeltételei – amolyan létintuíció értelmében –.33 A Lét ben32 Lonergan 1958. ám maguk is egy elõvételezett ítéleten.

az analitikus filozófia és a keresztény eszmék közötti közelítésre utalnak. hanem a megismerésnek mint kérdésnek. (1971): Method in Theology. a létezés és az igazság elsajátításának folyamatában. Az 1970-es évek elején korábbi gondolati szintézisének megválaszolatlanul maradt kérdései újabb írás közzétételére ösztönözték Lonergant Method in Theology címen. hogy milyen szerepe van a megismerés és tudás folyamatában a nyelvnek és a gondolati verbalitás adottságának. Coreth Lonergan véleményével ellentétben nem a létintuíció elemi formájának tûnõ belátás pszichologizáló fogalmát választotta alapkategóriájának. . és külön elemzi azt is. Így a megértés normatív. hogy a megismerés ontológiai szintjén a teológiai tudás (hit) megalapozásának és a hit és tudás közötti harmónia biztosításának feladatát is ellátja. és arra a következtetésre jut.Thomismus redivivus 347 nünk meglévõ eszméjének és valóságának megértése nem lehet sem egy elem tudásaktusaink sorában.34 A transzcendentális módszer másik jelentõs szisztematizálási kísérlete Emerich Coreth SJ alkotása. Istennek mutatja. magát a Létet minden metafizikai objektum alapjának és forrásának. Lonergan részletesen szól megismerésünknek azokról az eszközeirõl. hogy ez az eljárás legalább hétféle funkciót lát el. London: Darton. hétféle szerepet tölt be a valóság. Bernard J. sem tudásaktusaink valamiféle summázata. (1986): The Theology of Bernard Lonergan. Atlanta: The American Academy of Religion. kérdezésnek a vizsgálatából építette ki a maga elképzelését. Számára a megismerõ ember kérdezõ lény. Az eszközök leltárba vétele után magát a transzcendentális módszert mint megismerést és a megismerés megismerését vizsgálja. Így az õ metafizikájának alapeszméje a megismerési folyamat egészének mint kérdés–kérdezés–felelet kategóriasornak a feltételezése. de kitér a tiszta ész szabályozó eszméinek kanti interpretációjára. Meynell. A munka teljes gondolatmenete. F . Lonergan nézeteirõl. Hugo A. Longman and Todd. amelyeket a bölcselet hagyományosan kategóriáknak nevez. életmûvérõl általában vö. hanem megismerésünk végtelen intellektuális elõfeltétele. kérdéseibõl és kérdezésébõl. csakúgy. különösen pedig a vallási nyelvrõl szóló fejtegetések az angolszász empirizmus. amely magának a megismerésnek az oldaláról szemlélve a Lét belátását szükségszerûnek és idõtlennek. szisztematikai és heurisztikus szintjeirõl szól. kritikai. majd megállapítja. dialektikai. 34 Lonergan. mint a módszertani tipológia (127–133) kidolgozásának részletei. Olyan elõfeltétel. Ez a mû valójában az emberi gondolkodó tevékenység alapvetõ kategóriáinak és mûködési módjának elemzése.

mert minden ítélet. a kérdés értelmességének ismeretén. . mint a nem felelettermészetû létismeret eredendõ bizonyossága. megismerési aktus már kész. majd a szellemi-fogalmi létvalóság. Ebbõl a metafizika kiindulópontja gyanánt adódik minden kérdésünk esetében a kérdésesség (Fraglichkeit) bizonyossága. a kérdezés lehet. mégis kérdezni kezdünk. elõzetes létismereten – a Lét létezik. 86. amely közvetlenül és szükségszerûen. Azért van ez. a Lét lényegének bizonyuló transzcendens Isten. magára a Létre utal. Kérdezni csak akkor tudok. az emberi létismeret végsõ horizontja maga a Lét. Másképpen kérdésemnek nincs iránya. ennek alapja a kérdezhetõség (Fragbarkeit) ontológiai adottsága. ha tudom. a valóság kérdezhetõségében rejlik. mégpedig kétféle értelemben. tárgyi. az elsõ ítélet tehát csak nem-ítélet. hanem kérdés. mert a megismerés könnyen belátható módon kérdés-válasz szerkezetû. mint alapvetõ léttapasztalat. hiszen a kérdés lehetetlen. 36 I. az anyagi és a személyes létmód és annak tudása mint az embert körülvevõ és magába foglaló Valóság metafizikai rendszere. a kérdés még nem kérdezhetõ [fragbar]. m. megismerésünk végsõ. Coreth véleménye szerint a metafizika záróköve. hogy kérdezzünk. Coreth metafizikai szintézisének alapelvét így fogalmazza meg: „A metafizika kezdetén a kezdet után való kérdezés áll”35 mint legelemibb és legradikálisabb kezdet. ami már maga is tudás. a minden feltétel elõtti-nélküli ítélet.36 A kérdés tehát minden megismerõ aktusunkban egy nem tematikus elõzetes tudáson. tehát kérdezhetõ (fragbar) – alapul. amit kérdezek. már csak azért is. Az ember szakadatlan kérdezésében. a dolgok számára való kérdésességében létének véges mivolta és a Lét kérdezhetõ35 Coreth: i. A megismerésben megfogalmazható kérdések titka azonban Coreth szerint a dolgok. 108.. ha a kérdezett már nem kérdéses [fraglich]. m. Ám másrészt csak úgy kérdezhetek. transzcendentális lehetõségi feltétele. hogy mire irányul a kérdésem. mert csak a semmivel kapcsolatban zárhatjuk ki annak a lehetõségét.348 Horváth Pál mint a lét és a létismeret megvalósulásának állomásaiból épül fel a véges. meglévõ elõzetes tudást feltételez. azaz nem lehetséges. ha még nem ismerem. Az „elsõ kérdés” esetében viszont nem feltételezhetünk korábbi tudást.

hogy a teológiai vagy hittapasztalatban személyes és gondviselõ Istennek bizonyuljon. Az így megragadott Lét tovább szemlélve az Abszolútum – a bölcseleti isteneszme – alakját ölti. 1978-ban Lotz adott közre figyelemre méltó összefoglalást. Az értelmezések sorát Karl Rahner írásai folytatták. az Abszolútum felismerése. Freiburg: Herder. amelynek lényege nem más. Emerich (szerk. Coreth metafizikai szintézise után a megismerés és a megértés finomszerkezetét elemzõ hermeneutikai munkát dolgozott ki. a kinyilatkoztatás felismeréséhez.38 Õ négy. A metafizika–hermeneutika–antropológia témasor szükségszerû. ezt pedig egy. az isteni önközlés. Innsbruck: Tyrolia. mint ami az egyedi ismeretaktusok horizontja. A harmadik lépés a Lét. . hierarchikusan egymásra rendezõdõ rétegben látta a megismerésnek a Lét megragadásáig vezetõ útját. hiszen Coreth ezeket a diszciplínákat tekinti a teljes bölcseleti rendszer alkalmas kidolgozási témáinak: Coreth. Rahner e tárgyban fontos munkái közül a legkorábbi A Szellem a világban Szent Tamás Summájának egy rövid részletét elemzõ traktátus. 15. amelyben Coreth az ember habituális képességeibõl vezette le megismerõképességünket és a létmegértésre való eredendõ alkalmasságunkat is.37 A transzcendentális tapasztalás témájában késõbb. A megismerés e négy állomása Lotz szerint szerves belsõ egységet alkot. negyedik lépés pedig e teljes léthorizont tudatosítása Isten felismerésében. A második lépés a Lét ontológiai megragadása – még mindig egyedi ismeretaktusok tartalmaként. a metafizikai szintézis szubjektív oldalát kiegészíteni hivatott antropológiai mû – Was ist der Mensch? – megjelentetése követte. az egyedi ismeretaktusokban. Ebben a folyamatban a lényegük szerint megragadott ismerettárgyak létaffirmációknak. mint az egyes tapasztalati szintek transzcendáló természete. és ez a metafizika kezdetét jelentõ ontológiai különbség vezet tovább a teológiához. a mindent átfogó vallási tapasztalatban. Emerich (1971): Probleme der Hermeneutik. a végsõ. ez utóbbiak közös lehetõségi feltétele pedig magának a Létnek bizonyul. Emerich (1958): Metaphysik als Aufgabe.Thomismus redivivus 349 ségének végtelen horizontja szembesül egymással. In: Coreth. Johannes-Baptist (1978): Transzendentale Erfahrung.): Aufgaben der Philosophie. a kérdezés világán túl és elõtt megmutatkozó közlés. Emerich (1978): Was ist der Mensch? Innsbruck: Tyrolia. 37 Coreth. 38 Lotz. Freiburg: Herder és Coreth. amely összegezni próbálja az ismeretszerzés és ítéletalkotás teljes aktusát. Az elsõ állomás a lényeg eidetikus (fenomenális) magragadása. amelyek a transzcendentálfilozófia legkiérleltebb változatát jelentik.

az ember maga mint létkérdés létezik”. a szabadságról és ezért a felettük és bennük lévõ titokról. . Ezért az emberi szellem transzcendens volta a lényegi alapja a személynek. (Eredeti cím: Grundkurs des Glaubens. Karl (1983): A hit alapjai. Megismerésünk egyes aktusaiban a megismerõ alany és az ismerettárgy között szakadék tátong. megértése általában. hanem e kettõ közös szubsztrátumának. az egzisztenciálisan megalapozott hit elméletévé. amennyiben a létre kérdez.) 40 Rahner 1939. a felelõsségnek. 136. 41 Rahner 1983. az embernek a megértése. Budapest: Szent István Társulat. csak implicit módon tudatos ismeretén alapul. Rahner alapelve szerint „az ember annyiban van.40 A metafizika igazi témája tehát nem a megismerés vagy a lét megragadása. Husserlre. amiben már benne foglaltatik valamilyen tudás Istenrõl. a perszonalizmusra és Heidegger fundamentálontológiájára reflektáló szemlélet épült tovább a keresztény emberkép. amelyben egy kijelentés metafizikai (apodiktikus) szükségszerûségét és tartalmát […] úgy ismerjük meg. a szellemrõl. Rahner nézeteinek végsõ összegzése A hit alapjai címet viselõ alapvetõ kézikönyve.39 Rahner kiindulópontja a megismerésnek mint elemi létviszonynak az elemzése.41 A megismerés alapja Rahner felfogásában – bár ezzel Szent Tamás és csaknem a teljes hagyomány is egyetértésben van – a létet birtokló megismerõ alany és az általa megismerni szándékolt – az ismerettárgyakban adott – lét azonossága.350 Horváth Pál Az ige hallgatója pedig a vallásfilozófia lehetõségeit elemzõ értekezés. amelynek következtében megismerésünk végtelen transzcendens nyitottsága – az Egészre való ráhangoltsága – ellenére önmagunkat és önmagunkban a létet csak 39 Rahner. 71. A cél érdekében alkalmazott módszer Rahnernél is a transzcendentális eljárás: Transzcendentálisnak nevezzük azt a kérdezési és megismerési módot. ezért éppenséggel minden megismerés a lét nem-tematikus. Mivel az ember megismerõ.és igenlõképessége (szeretete és akarata) kizárólag a lét megsejtésében fogja fel az egyes dolgokat. a vallási tapasztalatnak – ideértve a misztikát is –. valamint a kegyelemben és a kinyilatkoztatásban történõ isteni önközlés lehetõségének. és ez a Kantra. még ha e tudás nem is válik tematikussá. hogy bebizonyítjuk: az ilyen kijelentés tagadása önmagát cáfolja meg.

hogy tárgyi megismerésünk szükségszerû velejárója az ismerettárgyon. ismerettárgyakon túlmutató kinyúlás (Vorgriff) a létre általában. a Lét. ismereteinek korlátaival kerül szembe. immanens és transzcendens kötõdésének együttes feltételezése új. Ugyanakkor a metafizika és vele együtt az ismeretelmélet kidolgozásának lehetõségét éppen az jelenti. birtokbavételén keresztül ragadhatjuk meg. Isten létének felismerését. antropológiai adottságaink sorában beláthatatlan jelentõséggel bíró képesség. mivel az elõzetes létismerettel természetes. ez a permanens döntés pedig szükségszerûen túlmutat önmagán és meghozóján. A létre való kinyúlás rahneri leírása ennek a történésnek a történelem dimenziójába helyezését is jelenti. és ez a nem tematikus. fogalmilag kifejezhetetlen. személyes elhatározást is igényel. másrészt a szellem dinamizmusa következtében a létre való kinyúlás képessége. egyidejû és egyenértékû kapcsolatot teremt a metafizika tradicionális alapfogalmai. ha – amint az egzisztenciálfilozófiák mondják – a létet és ezzel a létezést választja. és a Jóra. egzisztenciális döntéssel áll kapcsolatban Rahner szerint a transzcendentális tapasztalás képessége. Ezzel az elhatározással. ám megismerésünk – transzcendáló természete következtében – mindig túl is lendül ezeken . a létre mint világban-való-létre történõ rákérdezés lehetõségét. mégpedig az ember öntranszcendenciájának felismerése közvetítésével. látens elõzetes tudás biztosítja tárgy. ami valójában. Az ember öntranszcendáló képessége lépten-nyomon megnyilvánul megismerõ aktusaiban. Ez a rahneri formula igen nagy jelentõségû a modern katolikus gondolkodásban. amikor szakadatlanul végessége határaival. hiszen az ember alanyi és tárgyi. Ember és a Világ (mint külvilág) között. egzisztenciális. habituális adottságaként rendelkezõ ember csak megismerése „felfelé szálló” folyamatában. végsõ soron Isten melletti döntést. akkor. Ez kínálja a Lét. Az ember csak evilági-történeti fejlõdésének folyamatában válik azzá. a világon mint reális történések sorozatán át jut el ennek a tudásnak tematikussá tételéhez és saját teremtményi öntudatához. Isten felismerésének kulcsa. ha szabadsága birtokában a Létre mond igent.Thomismus redivivus 351 a külsõ világ ismeretén. nem pedig intellektuális természetû aktus. Isten választása – és a szabad hitre jutás – így elsõsorban emberi. amely a Lét titkának. ezeknek a lehetõségeknek a mûködésbe hozatala azonban egy további mozzanatot. Az emberben mint megismerõ. Isten. reflexív létezõben tehát egyrészt adottságként van meg a Végtelenre való teljes ráhangoltság. az Egészre. Istenre vonatkozik.és önismeretünk összekapcsolódását.

hogy az Isten és az ember. transzcendens Valósággá. Az Isten mellett hozott döntés az ember eredendõ létadottsága. hogy az ember eleve több. ám ezeket a nehézségeket Rahner a természetfeletti egzisztenciálé fogalmának bevezetésével maga is igyekezett kiküszöbölni. Herbert (1980): Teológiai kisszótár. az antropológiának és a teológiának az Isten-Ember alakjában megvalósuló találkozása. hogy filozófiájától szinte el sem választható teológiai álláspontjának kitüntetett területe. belsõ természete szerint rá van hangolva. a potentia oboedientialisnak a következménye. Budapest: Szent István Társulat. antropológiai adottságként hordja magában az „objektív megiga42 Az „engedelmeskedés képessége” Rahner egyik legeredetibb fogalma a hitrendszer dogmatikai. Karl–Vorgrimler.352 Horváth Pál az alkalmi határokon. amelyre. hogy a személyes Isten nélkül az ember nem lehet személy. amilyennek azt a vallási élmény és a hit belsõ világa mutatja: végtelen. amelynek a fogalmán Rahner a kegyelemre való nyitottságot és az Isten felismerésére való eredendõ alkalmasságot érti. a megtérésre és a kegyelmi fogékonyságra van szükség. egyben egy sajátos képességnek. Ennek az utóbbi fogalomnak a lényege. Az ilyen Isten-tapasztalat azonban még a metafizikai tudás magas fokán sem tehetõ nyilvánvalóvá és tisztán tematikussá. . hogy transzcendáló képességünk tudatosítatlan és akaratlan motorja a Lét végtelen teljességének és tökéletességének szakadatlan állítása mint sajátos vonatkozási pont. a krisztológia. és Isten számára is akkor válik azzá. kegyelemtani nehézségeinek megoldására. Így van ez a natura pura. Ám az ember ebben a tettében válik igazán személlyé. ennek eléréséhez a vallási tapasztalásra. Legegyszerûbb meghatározása: Rahner. Összefügg ez azzal is.42 Rahner számára filozófiai alapvetésének erõsen antropologizáló jellegébõl adódik. Természeti és természetfeletti ilyen szoros összekapcsolása és egy dinamikus-történeti istenfogalom felé való határozott közeledés ugyanakkor dogmatikai nehézségeket is támaszt. 580. az isteninek és az emberinek. az isteni és az emberi lényeg csak együtt és egymásra vonatkoztatva definiálható. aki eleve. Ez csak úgy lehetséges. a kegyelem elõtti tiszta emberi természet értelmezése. a természetes istenismeret és a kegyelemnek az emberi szabad személy természetéhez való hozzáadódása esetében. önmaga személyként való megtapasztalása nélkül viszont nem ismerheti fel Isten személymivoltát. Krisztus alakjának elemzésébõl adódó legfontosabb következtetése az. a hitre. mint puszta természet: olyan lény. mint céljára.

amely a bölcselet határainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen. ha a kegyelmet el- 43 Rahner–Vorgrimler 1980.43 Amíg az emberi létezés fõ jegye filozófiai értelemben a Létre. Ezért az ember ontológiailag és szubjektíve sohasem lehet közömbös természetfeletti rendeltetése iránt. A filozófia – ha helyesen értelmezi önmagát és helyesen érti szabadságát (amelyet Isten titkos kegyelme szabadít fel) – a létezésnek az az elsõ. akkor sem. hogy komolyan vegye a konkrét valóságot és a történelmet. Ebbõl ismét az emberi természet kettõs jellegének visszaigazolása adódik: az ember az immanens létrendben a Teljes Valóságra orientált lény (megismerõképesség). Rahner elméletének fontos összetevõje a kegyelem fogalmának nem teológiai. léte transzcendens dimenziójában viszont képes arra is. De ekkor a filozófia azt a lehetõséget nyitja meg az ember számára. azaz Istenre való kinyúlás képessége. hanem bölcseleti indíttatású bevezetése. amely felbátorítja az embert arra. addig a személyes döntés aktusaiban ugyanezen ember teológiai képességeknek is birtokosává válik. amely azt az igényt támaszthatná. Ezen az alapon mondja. hogy mintegy „elébe menjen” az isteni hívásnak.Thomismus redivivus 353 zulásra” létszituációja által adott késztetést és igényt. 223. döntése következtében pedig számára már nem pusztán logikai szükségszerûségnek. A természetfeletti egzisztenciálé fogalmának tárgyilag a következõ viszony szolgál alapjául: az emberre már a megigazulás elõtt is mindig hat Isten általános üdvözítõ akarata. hogy A filozófia tehát önmagában nem olyan alaptudomány. . amely jóllehet kegyelemszerûen társul az emberi természethez (ezért természetfeletti). megelõzõ és elkerülhetetlen adottsága (ontológiai meghatározottsága). aki az emberré-levés útján közvetítette önmagát az embernek. hogy a konkrét történelemben találja meg az élõ Istent. hanem személyes Valóságnak bizonyuló Isten kegyelmének befogadására. az ember már eleve meg van váltva (a megváltottság állapotában van) és feltétel nélkül kötelessége törekedni a természetfeletti cél felé. Ez a szituáció. hogy képes egyedül megvilágítani és irányítani az ember konkrét létezését. amely az ember szabad cselekvését átfogó. reflektált megvilágítása. mindazonáltal a létezés reális rendjében sohasem hiányzik. Így a természetfeletti egzisztenciálé mint transzcendens létadottság alkalmassá teheti a már felismert.

amelyet természetesen magába foglal és amelyen fölülkerekedik az isteni kegyelmen alapuló. amelyet a teológiai hagyomány eredeti bûnnek nevez. De az ember ugyanakkor – azáltal. az egzisztencializmus bölcseleti eszköztárából sokat átvevõ és az antropológiai szemléletet kötõanyagaként érvényesítõ rahneri gondolatmenet több. A Kantpárhuzam ugyanakkor szokatlan gondolattársításra csábít: lehet. de sebezhetõbb is.44 Ezek után kérdésként vethetõ fel. elkerülhetetlenül és reálisan meghatározza az emberiség Istennel szembeni engedetlenségét is. erõsebb természetfeletti egzisztenciálé. aki 1781-ben kiadta A tiszta ész kritikáját. Hogy neotomista-e még. vagy õ és tanítványai már egészen új irányzatot és iskolát jelentenek a katolikus gondolkodásban. hogy Maréchal és az „eredeti” transzcendentális iskola annak a Kantnak a katolikus recepciója. hogy az emberiséghez tartozik – tartósan. mint a titokzatos második kanti fordulat. Ezért az eredeti bûnt is „egzisztenciálénak” nevezhetjük. m. arra a bölcseleti alapelvek oldaláról közelítve mindenképpen igennel kell felelnünk. hogy Rahner autentikus képviselõjee a transzcendentális iskolának. az idõs Kant antropológiai útkeresésének visszfénye a katolikus bírálók és értelmezõk világában. Ugyanakkor tény. mint a Kant-recepción alapuló modern katolikus metafizika egyedi. 117. . hiszen írásaiban maradéktalanul megtaláljuk a Rousselot és Maréchal óta erre a szellemi alternatívára oly jellemzõ megközelítési módokat és szempontokat. eredeti változata. Rahner elmélete pedig nem más. 44 I.354 Horváth Pál utasítja és ezért elveszett ember. hogy Rahner rendszere nem pusztán korábbi transzcendentálfilozófia mechanikus továbbépítése.

Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában Kovács Gábor Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére. én nem akarok játszani Deltagyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak. sõt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom. században a kitûnõ minõségû dolgok jellemzésére szolgált. és a Delta-gyerekek khakiszínt. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk. század végén. mint a Gammák és a Delták. amely valamikor a 19. és csak késõbb nevezték így a tár- . mint a marxista ihletésû osztályelmélet. mert én nem dolgozom olyan keményen. Maga a szó francia eredetû: az élite kifejezés a 17. Én igazán borzasztóan örülök. mint mi. század elején kezdett elterjedni. Ó nem. hogy az elit-teóriák szülõhazájának mindenekelõtt Olaszország és Németország tekinthetõ. Mindnyájan zöldet viselnek. mert olyan rettentõen okosak. mindenekelõtt Gaetano Mosca. hogy még… (Aldous Huxley: Szép új világ Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Az 1990-es évektõl kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé. a 20. Ez a magyarázata annak. A Gammák ostobák. Vilfredo Pareto és Robert Michels munkássága révén. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált. hogy Béta vagyok. nem kis részben annak köszönhetõen. Annyira ostobák. Õk sokkal keményebben dolgoznak.

. 1. hogy a különbözõ történelmi korszakok elitjei milyen viszonyban állnak a társadalom többi részével. Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt.1 A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapozta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica címû könyvében. aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. hatalomra kerülésük. vezetõ pozícióban levõ csoportjait. továbbá milyen megkülönböztetõ jegyei vannak a modern eliteknek. míg az utóbbiak mobilak. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét. részben pedig az állami erõszak eszközeinek monopolizálásával tudják megtartani. hogy az elõbbiek statikus jellegûek. valamint törvényszerûségeit kereste. másfelõl pedig szûkebb értelemben az emberi társadalmakat vezetõ csoportok megnevezése. Nézõpontja szociológiai jellegû volt: õ az elitcserében nem az individuálpszichológiai tényezõket – vagyis az elit tagjainak intellektuális és morális hanyatlását – tartotta elsõdlegesnek.) London: Routledge. Tom (1993): Elites and Society. miképpen cserélõdnek az elitek. ilyenformán nem magyarázhatják meg a kollektív elitcserét. Mosca az archaikus és modern társadalmak különbségét abban látta. A gazdasági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is.2 Nála az elit fogalmának kettõs jelentése van: egyfelõl valamely kiemelkedõ emberi teljesítmény alanyának minõségét jelzi. (2. Ezek ugyanis nézete szerint a megváltozott társadalmi viszonyok termékei. Azonban egy idõ után dekadenssé válnak. kormányzásuk és bukásuk okait. Moscát mindenekelõtt az érdekelte. hogy az emberi társadalmak szükségszerûen – az emberek közötti antropológiai különbségek és a csoportképzõdés szociológiai dinamikájának következtében – vezetõkre és vezetettekre válnak szét. kiadás. Ilyenformán minden társadalomnak vannak elitjei.356 Kovács Gábor sadalom felsõ. Az elõbbiek vezetnek. 2 Pareto. Vilfredo (1963): A Treatise on General Sociology. elveszítik a tömegek bizalmát. az utóbbiak engedelmeskednek. Vezetõ szerepüket részben tehetségük révén. Az Oxford English Dictionary 1823-ban már ebben az értelemben használta. Kiindulópontja ugyanaz volt. mint a többi elitelmélet szerzõjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre. az így bekövetkezett legitimációs válság oly módon oldódik meg. és ezeknek az elitjei jóval nyitottabbak premodern elõdeiknél. Õ is úgy vélte. hogy új elitek kerülnek hatalomra. melyek 1 Bottomore. [1915–1919] New York: Dover. elitekre és tömegekre válik szét.

és erõszakkal távolítják el a régi elitet. Pareto bírálta a demokrácia és fejlõdés fogalmát. vagyis a demokratikus mûködési mechanizmusok felszíne alatt egy oligarchikus jellegû kisebbség vezeti a pártot. század elejének német szociáldemokráciáját vizsgálva jutott arra a következtetésre. Az 1920-as évek divatos szerzõje. Az elitcsere okaként elsõsorban individuális tényezõket említett: az elit soraiban növekszik a dekadens elemek száma. Ha azonban a régi elit zárt. tehát haladásról nem lehet beszélni. míg az alsóbb rétegekben egyre nagyobb számban jelennek meg kiváló képességû emberek. 35. Forradalom ez – revolúció. Az így megfogalmazott elit–tömeg oppozíciónak Paretónál polemikus éle volt. Azonban nem csak nála. Ha a régi elit viszonylag nyitott. és azt állította. ugyanakkor pedig biztosítja a társadalmi egyensúly fennmaradását is. hogy a kormányzó eliteknek az általuk vezetett társadalomtól való elkülönülése olyan univerzális törvény. A különbözõ elitek váltják egymást – ahogyan Pareto egy helyen megfogalmazza: a történelem az arisztokráciák temetõje3 –. A Nyugat alkonyában Michelsnek az oligarchizá- 3 Idézi Bottomore 1993. a szó régi értelmében. akkor képes arra. amelynek érvénye alól a demokratikus modern társadalmak sem vonhatják ki magukat. Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által körvonalazott képviseleti demokrácia elméletével és gyakorlatával vitatkoztak. hogy még a demokratikus pártok is alá vannak vetve az oligarchia vastörvényének. Robert (1999): Political Parties. Oswald Spengler 1918–1922 között írott és bestsellerré vált mûvében. azaz körforgás. Az elitteóriák ugyanis a Benjamin Constant. miközben elitek és tömegek szembenállása változatlanul megmarad. Elitelmélet és demokráciakritika nála is szorosan összefüggött. Robert Michels a 20. 4 Michels. New Brunswick–London: Transaction Publishers. de egyébként más nem változik. romlik emberi minõsége. Ezzel a „vérfrissítéssel” saját élettartamát növeli meg. akkor az alulról jövõk önmagukat szervezik új elitcsoporttá. elitek cirkulációja zajlik.4 Ez a gondolat különösen népszerû lett a weimari Németországban. Az elitelméletek általában statikus társadalomképet sugallnak.Elitek és társadalmak… 357 szemben állnak a tömegekkel. hogy beemelje soraiba ezeket a személyeket. Elméletének központi gondolata az elitek körforgása. . hogy az elitek körforgása ellenére a társadalom alapszerkezete voltaképpen mindig változatlan marad. azt állítják. A Sociological Study of the Oligarchical Tendencies of Modern Democracy.

mint a marxi teória által prognosztizált osztályforradalomnak. a közvélemény manipulációja révén tudnak fenntartani. atomizálta és homogenizálta a régi szerkezeteket. akiknek kreativitása a különbözõ civilizációk fejlõdésének legfõbb motorja. Leadership Ideals in Bourgeois Political Thought in Germany. Oswald Spengler demokráciakritikája.6 Mintha a két világháború között az elitelméletek elterjedése és a demokrácia válsága között valamiféle összefüggést kellene sejtenünk. i. José (1996): A tömegek lázadása.7 vagy a Gerinctelen Spanyolország. Spengler politika. Walter (1973): Elites Against Democracy. 21–48. (Scholz László fordítása. de ezt a korrelációt látszik erõsíteni többek között annak az Ortega y Gassetnek munkássága is. A weimari Németország esetében ez a végkifejlet ismeretében nem is szorul különösebb bizonyításra.5 Spengler teóriája azonban korántsem állt egyedül a maga korában: a weimari köztársaság éveiben elitelméletek egész sora született: Hermann Keyserlingtõl Max Weberig sok mindenki beletartozott ebbe a sorba. .8 S valóban: a harmincas években a liberális képviseleti demokrácia defenzívába szorult. „A politika filozófiája”. Budapest: Európa. hogy a modern demokrácia valójában ideologikus látszat. Olaszországban történt. sokkal inkább tûnt az elitek forradalmának. Princeton: Princeton University Press. Oswald (1994): A Nyugat alkonya II. Maradt egy: a legrosszabb”. 7 Ortega y Gasset. 8 Ortega y Gasset. José (1983): Gerinctelen Spanyolország. mint A tömegek lázadása.) Budapest: Pont Könyvkereskedés. (Simon Ferenc fordítása. aki az 1936-ban végül polgárháborúba sodródó Spanyolországban olyan mûvekben fejtette ki a maga elitelméletét. Németországban. A civilizációk hanyatlását õ kifejezetten ezeknek a 5 Spengler. Az elit-teória olyan fogalmi eszköz volt.) Budapest: Európa. Budapest: Liget Könyvek.358 Kovács Gábor lódásra vonatkozó tételét történetfilozófiai szintre emelve egy rendkívül éles demokráciakritika keretében fejtette ki azt a véleményét. melyet a plutokrata elitek a modern tömegsajtó segítségével. In: Kovács Gábor: A megátalkodott jóhiszemûség esélyei. 1890–1933.) In: Uõ: Két történelmi esszé. Toynbee olyan teremtõ kisebbségekrõl beszélt. m. amely felbontotta a régi társadalmi struktúrákat. (Farkas Géza fordítása. Ami pedig Oroszországban. amelyet az angol Arnold Toynbee-tõl a magyar Bibó Istvánig a legkülönbözõbb szerzõk véltek alkalmasnak a társadalmi-politikai változások leírására. 628–670. A totalitarizmusok térhódítását sokan összefüggésbe hozták annak a modern tömegtársadalomnak megjelenésével.és elitfelfogására vonatkozóan lásd: Kovács Gábor (2001): „Meg akartunk szabadulni a pártoktól. 6 Struve.

hogy az elitfunkció mindenekelõtt morális kötelezettségeket jelent. hogy az élet élésére.10 A Putnam által felsorolt jellemzõk mellett azt is figyelembe kell azonban vennünk. bizonyos magatartásminták felmutatását és követését. Az elit belsõleg egységes. mint a társadalom vállalkozásainak. az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére. Az elit legfõbb szerepe az. London: PrenticeHall. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit. fenntartásának és közvetítésének feladatát. ha elit nincs. kreativitásuk kimerülésével magyarázta. aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is. az szinte közhely. példákat adjon. homogén és sajátos elittudattal bír.Elitek és társadalmak… 359 teremtõ kisebbségeknek a degenerációjával. Az emberek lényegében véve két csoportra oszthatók: egyeseknek jelentõs politikai hatalmuk van. finomítására és gazdagítására mintákat. 3–4. más javakhoz hasonlóan. 4. .) Budapest: Gondolat. és a társadalom jól körülhatárolható szegmensébõl újítja meg magát. míg mások ilyennel nem rendelkeznek. a magyar Bibó István pedig ezt a motívumot állította a középpontba: Kétségtelen. hogy legyen.9 A témáról szóló összehasonlító monográfiájában Robert D. hanem hangsúlyozták azt.. mindenekelõtt pedig a társadalmi értékek teremtésének. Az elit a hatalmát állandósítani tudja. 5. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb. Az elit lényegében autonóm. A társadalomnak azonban elsõsorban nem azért van elitre szüksége. Inc. (1976): The Comparative Study of Political Elites. Putnam a politikai elit fogalmára összpontosítva a következõ módon foglalta össze a korabeli elit-teóriák szerzõinek általános kiindulópontját: 1. Arnold J. nem kizárólag hatalmi elitekrõl beszéltek. vagyis valami9 Toynbee. 3. 2. Robert D. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése. A politikai hatalom. 10 Putnam. Vagyis nem csupán szociológiai értelemben használták a fogalmat. azaz kultúrát csináljon. hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. hogy az 1920-as és 1930-as évek elitelméleteinek szerzõinél általában erõs volt a morális aspektus. (1971): Válogatott tanulmányok. döntéseirõl nem kell senkinek számot adnia. egyenlõtlenül oszlik meg a társadalom tagjai között. akcióinak a vezetése. Az elitekkel szemben támasztott normatív követelmények motívuma már Paretónál is megjelent. (Mesterházi Márton fordítása.

Ettore (1987): Mosca and the Theory of Elitism. Az amerikai politika ennek az elitnek szuverén módon birtokolt terrénuma. Budapest: Magvetõ. 12 Mills. . 225–226. Van. hogy többnyire hiányzik belõlük a morális aspektus. Nem utolsósorban abban. G. köt. [1971]: The Poverty of Liberalism. Mills szerint ezen a helyzeten az amerikai képviseleti demokrácia intézményrendszere sem tud változtatni. Wright Mills and the Power Elite. hogy jóllehet az uralkodó elit nem valamiféle összeesküvõ klikk. mindazonáltal erõteljes belsõ kohézióval bíró társadalmi csoportról van szó. P . aki ezzel kapcsolatban egyenesen az elit-teóriák reneszánszáról. Budapest: Gondolat. számos kritikus azonban erõsen bírálta azokat. 13 A Mills könyve körüli viták anyagát G. Ballard adta ki egy kötetbe összegyûjtve.360 Kovács Gábor lyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelezõ erejét. C. Carlton. London: Basic Blackwell. Aldershot–Brookfield: Scolar Press. hogy Mills alaptézise nem tartható (Wolff. John–Pakulski. William Domhoff és Hoyt B. Jan (1998): Elitelmélet a marxizmus után. R. Wright (1972): Az uralkodó elit. [1968]: C. 14 Highley. 84–121). Ebbe bekerülni részben születés. Ez tartalmazza Millsnek a kritikákra adott válaszát is (Domhoff. Albertoni. William–Ballard. 9 (nyár): 71–88. a neoelit-elméletek megjelenésérõl beszél. mert ennek segítségével nem lehetséges az elit leváltása.14 Ezek a neoelit-elméletek azonban több vonatkozásban is különböznek 1920-as és 1930-as évekbeli elõdeiktõl. A Typology of Elites. Boston: Beacon Press. Eric (1996): The Few and the Many. Mondandójának a lényege az volt. Ez a helyzet azonban az 1980-as évek végétõl megváltozott. részben pedig kooptálás révén lehetséges.13 Mills mindenesetre kivételnek számított: az elit a második világháború utáni évtizedekben többnyire a csúnya szavak (bad words) közé tartozott a társadalomtudományban. amelynek közös ideológiája és politikai irányvonala van.11 Az 1950-es években Mills az amerikai társadalom vezetõ csoportjait leíró és ezek mûködését elemzõ könyvében – Az uralkodó elit (eredetiben: The Power Elite)12 – még ugyancsak az elitek természetrajzának vizsgálatát tûzte ki célul. Wolff híres könyvében ugyancsak részletesen elemezte Mills álláspontját és arra következtetésre jutott. In: Századvég (Új folyam). Hoyt B. R. és a vezetõ politikai pozíciók ennek a tagjai között cirkulálnak. (Van persze kivétel: a késõbbiek11 Bibó István (1986): Elit és szociális érzék. P . In: Uõ: Válogatott tanulmányok I. Könyve nagy vitát kavart: a radikálisok üdvözölték a benne kifejtett téziseket. Boston: Beacon Press).

Christopher Lasch az amerikai pénzügyi. kulturális. Az elitfogalom divatossá válása feltehetõleg ugyanúgy szimptómaértékû. valamint az információs iparban kulcspozíciókat töltenek be. politikai változásokat jelez. ezekben is inkább az uralmi elitrõl van szó. a kulturális.Elitek és társadalmak… 361 ben tárgyalandó Christopher Laschnál igen erõs a morális dimenzió. mint az osztályelmélet segítségével. a nemzetközi pénzpiacokon. Ismét csak úgy tûnik. Eközben – mondják ezek a szerzõk. hanem a világ más térségeinek a sorsába is. a „bársonyos forradalmakat” gyakorta az elitek forradalmaként értelmezik. hogy a társadalom megváltozott mûködésmódjai sokszor jobban értelmezhetõk az elitelméletek fogalmi apparátusával. a képviseleti demokrácia intézményrendszerének kiüresedésére. az új értelmiségi és menedzseri elit lelkét – gyorsan növekedõ jövedelmétõl eltekintve – nem annyira az ideológiájával. Nem véletlen. mint 15 Szalai Erzsébet könyvében a rendszerváltás utáni évtized történéseinek értelmezésekor ugyancsak az elitelméletek fogalmi apparátusát használja föl (Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. pénzügyi. mint az 1920as években volt. formálissá válására.15 Ezek az elméletek most is a hatalom és befolyás informális jellegére. egyfajta globális elitkultúra által összekötött mobilis csoportot alkotnak. az oligarchiává váló hatalomgyakorlók és a társadalom közötti távolság növekedésére mutatnak rá. . Azt sugallják. hogy az 1989-es kelet-európai politikai fordulatot. társadalmi. Újbóli elterjedése most is mélyreható gazdasági. értékteremtõ és értékhordozó elit motívuma. akik a globális tõke által mûködtetett multinacionális vállalatokban. gazdasági és kulturális elitek globalizálódásáról írva a következõképpen próbálja meg definiálja ezt a homályos és nehezen megragadható fogalmat: A felsõ középosztályt. eltûnik a mintaadó. bankárokat. mûszaki. rejtõzködõ mivoltára. és akik döntõ módon szólnak bele nemcsak saját országuk életébe. informatikai és kulturális értelmiségi szakembereket nevezik így.) Miként Millsnél. azonos életstílusú és mentalitású. érezhetõ rosszallással – egyre inkább elszakadnak saját társadalmuktól. Budapest: Aula). Az 1990-es években jelent meg a globális elitek fogalma. hogy korunk minden régi társadalmi struktúrát megrendíteni látszó szédítõ változásai mögött egy kasztszerûvé váló társadalom valósága rejtõzködik. A neoelitelméletek szerzõi azokat a magasan kvalifikált menedzsereket.

Mivel foglalkozások széles skáláját ölelik át – brókerek. R. Zygmunt (1992): Intimations of Postmodernity. . A piac betör az otthon intim és zárt világába. N. bankárok. szórakoztatóipari szakemberek.362 Kovács Gábor inkább az életmódjával lehet meghatározni. A. M. 71–75. Többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot. hanem fordítva: a késõ modernnek.16 Számos szerzõ állítja azt. mindenféle szakértõk. 17 Bauman. filmkészítõk. életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. technokapitalistának.W . mérnökök. orvosok.–Madsen. 33–34. amennyiben megélhetésük nem annyira a tulajdonon. Ezek az aggodalmak egyáltalában nem új keletûek. televíziós producerek és igazgatók. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. ezért helytelen az új menedzseri és értelmiségi elitet új uralkodó osztályként jellemezni. szerkesztõk. […] Ezek a csoportok csak abban az értelemben alkotnak új osztályt. melynek a fogyasztás által determinált privát életforma van a középpontjában. 50. A társadalom legfõbb kohéziós erejévé. a társadalom életstílus-enklávék18 mozaikjaként létezik. és tartalmára vonatkozóan: Bellah. egyben pedig a fogyasztó legfõbb társadalmi kötelezettsége. W . integrációs tényezõjévé a piac válik. Az individuum per definitionem fogyasztóként jelenik meg. reklámszakemberek. Sokan úgy vélik azonban. hogy egy olyan társadalomban. mûvészek. egyetemi professzorok –. tudósok. Ez ugyanis mindinkább eltéveszthetetlen módon különbözteti meg a népesség többi részétõl. S. Christopher (1995): The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy. a közösségi-politikai tér lassanként eltûnik. 18 A kifejezésre. Hannah Arendt már 16 Lasch. vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja. Berkeley: Berkeley University Press.17 Társadalmi osztályok hagyományos értelemben immáron nincsenek többé. mûvészeti igazgatók. gyarmatosítja. Norton and Company Ltd.–Tipton. rendszerelemzõk.–Sullivan. a fogyasztás fõ terrénumává változtatja azt. London–New York: Routledge and Kegan Paul. New York–London: W . ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. A fogyasztás – melynek a használati értékben rejlõ természetes korlátai megszûntek – a rendszer legfõbb legitimációs tényezõje. (1985): Habits of the Heart.– Swidler. újságírók. kiadók. mint inkább az információ kezelésén és az értelmiségi szakértelmen nyugszik. ennek pedig mélyreható következményei vannak a képviseleti demokrácia intézményrendszerére. publicisták. M. hogy az életmód forradalmának vagyunk szemtanúi. R. és mivel nincs közös politikai meggyõzõdésük. írók.

lényegében Arendt (és persze Habermas) gondolatmenetét követik. politika. Harold (1996): The Third Revolution. a virtuális térben létrejövõ kapcsolat szükségképpen egydimenziós jellegû marad. 6: 43–60. 159. Harold Perkin – az elitelmélet kategóriáiban gondolkodva – az utóbbi harminc év történéseit az emberi történelem harmadik nagy forradalmaként írja le. 20 Mosco. Úgy vélik: ennek a teóriának a legnagyobb hibája az. London–New York: Routledge. hogy megfeledkezik arról a tényrõl. Oxford UK–Cambridge USA: Blackwell.20 Találkozhatunk olyan véleménnyel is. New York: Springer Verlag–Captus Univ.23 Az elsõ a neolit korszak forradalma volt. In: Magyar Tudomány. fenyegetõvé és egyre inkább befolyásolhatatlanná válik. A kortárs kultúrkritika szerint a globális falu jelszava nem más.19 Azok a mai szerzõk. Krishan (1995): From Post-Industrial to Post-Modern Society. 21 Kumar. akik a számítógépes teledemokrácia sokak által hangoztatott elképzelését bírálják. A modern fejlõdésben azonban van egy olyan erõs tendencia. amikor saját fizikai környezetünk riasztóbbá.22 Az antiglobalista és a zöld mozgalmak legújabb története mindenesetre az utóbbi álláspontot látszik igazolni. Akkor. mely ezt veszélyezteti: a privát tér ugyanis bekebelezi a közszférát. szabadság. Professional elites in the modern world. hogy a demokrácia mûködéséhez feltétlenül szükséges a magánszféra (private realm) és a közösségi szféra (public realm) határozott szétválasztása. 23 Perkin. Kultúrkritika és republikanizmus Hannah Arendt politikai filozófiájában.21 Azonban ennek az álláspontnak az ellenkezõjére is bõven akad példa. nehezen lehetne vonzóbb gondolatot kitalálni annál. mint hogy a számítógép elé ülve pillanatok alatt globális világpolgárokká válhatunk. Publications. 216. hogy az információs társadalom gondolata a közösségi életnek azzal a hanyatlásával párhuzamosan jelenik meg. 22 A virtuális és valóságos közösségek közötti viszonyt tárgyalja Nyíri Kristóf tanulmánya (Nyíri Kristóf [1998]: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. Számos szerzõ szerint a világháló igenis pozitív lökést adhat új típusú közösségek kialakításához. . In: The Information Society: Evolving Landscapes. miszerint a demokrácia mûködéséhez nyilvános politikai térre van szükség. Vincent (1990): Computers and Democracy.Elitek és társadalmak… 363 Human Condition címû 1958-as könyvében kifejtette azt. mely valamennyi nyugati társadalomra jellemzõ. mint divatos és újfajta mítosz: az internet nem képes valódi közösséget teremteni a képernyõk elõtt ülõ személyek között. amely feltalál19 Arendt politikai filozófiájára vonatkozóan lásd Kovács Gábor (2002): Élet. In: Liget. 11: 1285–1298).

A második az ipari forradalom. s a posztindusztriális értelmiségi forradalom esetében sem egyszerûen arról van szó.24 Perkin szerint napjainkban ezeknek a szellemi-értelmiségi eliteknek a hatalomátvétele zajlik. 8.364 Kovács Gábor ta a földmûvelést és a városi életformát. az általános életszínvonal emelkedése. Ezeknek a hierarchiáknak a csúcsán a nagy szakképzettséget igénylõ szellemi-értelmiségi foglalkozások állnak. 1. 2. megteremtette a modern ipart és az ipari társadalmat. Ez az informatikai eszközökön és a biotechnológián alapuló forradalom. század utolsó harmadában kezdõdött és a jelenben is tart. amely a gõz és a villamosság felhasználásával megkonstruálta az erõgépeket. 10. Perkin szerint mindhárom korszaknak megvan a maga elitje: a premodern kor társadalmainak a nemesi és arisztokrata elitek. Mindhárom korszakot sajátos társadalomszerkezet jellemez. a jóléti állam fölemelkedése – ezt Perkin szerint a nyolcvanas évek végén megjelenõ neoliberalizmus sem tudta teljesen leépíteni. 2–20. a szolgáltatói iparágak szerepének erõteljes növekedése. hogy a régi kapitalista eliteket új elitek váltják fel. Igen élesen kritizálja az angolszász típusú kapitalizmust és annak neoliberális ideológiáját. ezzel pedig lehetõvé tette a civilizációk születését. Perkin az új korszaknak tíz meghatározó jegyét írja le. hogy ezek az általános trendek országonként más és más módon lépnek kölcsönhatásba a helyi tényezõkkel. Az elõzõ ismérvbõl következik az. az óriásvállalatok fölemelkedése. a kormányzat szerepének fokozódása. Ezek a következõk: 1. 25 I. 6. A harmadik forradalom a 20. 26 I. 7. az ipari társadalom osztályszerkezetét a különbözõ szakmai-foglalkozási hierarchiák váltják fel. 28–48. amely létrehozza a posztindusztriális társadalom különbözõ formáit. . hogy ezeknek a társadalmaknak az elitjei meritokratikus jellegûek. azaz ezekbe bekerülni magas fokú képzettség és szakmai teljesítmény révén lehetséges.26 Perkin szerint a jóléti állam leépítésének és a karcsú államnak (lean state) a jelszava valójában az értelmiségi elitek magánszektorban mûködõ részének a közszektor kulcspozícióit elfoglaló elitek ellen indított hatalmi 24 I. az ipar visszaszorulása. 4. az ipari kor társadalmainak a különbözõ kapitalista elitek. míg a posztindusztriális társadalmaknak a szakértõi-értelmiségi elitek. 9. a globális gazdaság kiépülése. 3. m. 5. m. a felsõoktatás szerepének megnövekedése. A nõi munkaerõ szerepének erõteljes növekedése.25 Úgy véli. m.

hogy nagy számban képes piac- 27 Reich. hogy az elitek a hatalomból és a társadalom által megtermelt javakból túl sok részt sajátítottak ki. amely információk elõállításával. s helyüket egy hálózatszerûen fölépülõ világgazdaság foglalja el. illetve a különbözõ személyes szolgáltatásokat végzõké (in-person servers). az új típusú világgazdaságot elemezve úgy látta. aki egy idõben az amerikai politikai életnek is szereplõje volt. hogy a nemzetgazdaságok megszûnnek. hanem egy új típusú társadalmi integrációról van szó. Korunk fõ veszélyeként a szakértõi elitek mohóságát jelöli meg. A közgazdász Robert Reich. 189–271. Ilyenformán az amerikai gazdaság sem amerikai gazdaság többé. akiknek szakképzettségét a globális piac igen magasra értékeli.27 Nézete szerint a társadalom új elitje a magas fokú szakképzettséggel bíró. közgazdászoktól és számítógépes szakemberektõl kezdve a médiamenedzserekig és filmrendezõkig sokféle foglalkozási kategóriát tekint az új elitbe tartozónak. Reich a tõzsdei elemzõktõl és brókerektõl.) Frankfurt am Main–Berlin: Ullstein. szinte kivétel nélkül hivatkoznak Robert Reichre. illetve az 1990-es évek elején megjelent könyvére. hogy minél nagyobb számban támogassa az olyan típusú munkaerõ képzését. A jól fizetõ elitpozíciókat a szimbolikus elemzõk kapják meg. Akik a kilencvenes években új elitekrõl írnak. Az amerikai állam egyik legfontosabb feladata az lesz.Elitek és társadalmak… 365 harcához nyújt ideológiai segítséget.28 Reich szerint sem egyszerûen a foglalkozási struktúra átalakulásáról. Reich szerint Amerika vezetõ szerepét éppen az biztosítja. (1993): Die neue Weltwirtschaft. 1991. jogászoktól. (Eredeti cím: The Work of Nations. Robert B. Szerinte ez nem új jelenség a történelemben: egy adott társadalom egyensúlyát mindig is az borította fel. foglalkozását tekintve igencsak heterogén réteg (symbolic analysts). Das Ende der nationalem Ökonomie. 28 Reich. hanem a globális gazdaság egyik régiója. Robert B. Ennek oka az. a nem túlságosan magas szakképzettséget igénylõ rutinszerû feladatokat elvégzõ dolgozóké (routine production workers). . Hans Ulrich-Seebohm fordítása. hogy az információs forradalom az új információs technológiák használatában élenjáró USA-ban – és persze másutt is – nagymértékû társadalmi átalakuláshoz vezet. (1993): Der Aufstieg des Symbol-Analytikers. In: Reich 1993. kezelésével és továbbításával foglalkozik. amelyre ennek a globális gazdaságnak szüksége van. Emellett két másik nagy foglalkozási csoport van.

35. Lasch elitkritikája élesen antiliberális. 5.) Ezek az új elitek bírják a régi feudális arisztokrácia minden bûnét. aki a kortárs kultúrkritika egyik leghatározottabb képviselõje. annak erényei nélkül: semmiféle felelõsséget nem éreznek az általuk irányított társadalommal szemben. de a kulturális és anyagi javakból nagyrészt kizárt többség. (Lasch önmagát egyébként a konzervativizmusból eredeztetett kommunitarizmushoz. Privilegizált osztályok persze mindig voltak – mondja –. ám az új elitek egyrészt a társadalom többi rétegétõl való mind teljesebb elszigetelõdésük. hogy az elitek felmondják a társadalommal szembeni azon kötelezettségeiket. Miért ez a felelõtlenség? Ezek az új vezetõ rétegek önmagukat meritokráciának tekintik. Lasch szerint az 1920-as évektõl eltérõen a modern társadalmakat most nem a tömegeknek a közösség ügyeivel szembeni közömbössége. A már idézett Christopher Lasch. hanem éppen ellenkezõleg. Ez az új elit ugyanis nemcsak életmódjában különül el az amerikai társadalom többi részétõl. azaz privilegizált helyzetüket kizárólag saját személyes érdemüknek tudják be. Reich jelzi az ebbõl az új típusú társadalomstruktúrából fakadó problémákat. amelyeknek fejében privilégiumaikat kapták. másfelõl szerkezetük és mentalitásuk révén teljesen új történelmi fejleménynek számítanak.366 Kovács Gábor ra dobni ilyen magasan kvalifikált munkaerõt. míg a másik oldalon a számban nagy. hogy munkaerejét a globális gazdaság bármely pontján el tudja adni. mely számban csekély. Szerinte a globalizmus prófétáinak optimizmusa teljességgel megalapozatlan: korunk társadalma egyre gyorsuló ütemben szakad ketté: az egyik oldalon ott van a posztmodern vagy globális elit. az veszélyezteti. El- 29 Lasch 1995. valamint a republikanizmushoz közel állónak vallja. A globalitás megkövetelte mozgékonyság gyengíti. sõt felszámolja a helyi közösségek és az amerikai nemzet iránti lojalitást29 – hangzik a keményen elítélõ konzervatív kritika. a populizmushoz. s abból igen pesszimista következtetéseket von le. 6. utolsó könyvének némiképpen bombasztikus címe: Az elitek lázadása és a demokrácia elárulása (The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy) – amely persze Ortega híres mûvére. A tömegek lázadására vonatkozó allúzió – voltaképpen már jelzi a szerzõ mondandójának lényegét. 1995-ös. Robert Reich teóriájából indul ki. . ám hatalomban és befolyásban annál nagyobb. továbbá abban. hanem lakhelye megválasztásában is.

hanem azok iránt sem éreznek többé hálát. hogy a kései modernitás kapitalizmusában a repressziót a terápia váltja fel. Úgy látja. Aki ugyanis úgy gondolja. Sikerre. önmaga kvalitásait leszámítva senki és semmi iránt nem fog hálát és kötelességet érezni. Erre vonatkozó nézeteit már egy korábbi. Laschnak egyébként is komoly fenntartásai vannak a meritokráciával szemben. energikus és egészséges marad. akiktõl privilégiumaikat örökölték. Érvelése ki nem mondott módon Burke azon híres definícióján alapul. . egyáltalán nem tesznek eleget. hogy a legokosabbak nem feltétlenül a legjobbak is. Christopher [1981]: Az önimádat társadalma. Lasch fölöttébb borúlátó a távolabbi fejleményeket illetõen. Christopher Lasch igen erõsen bírálja az elitek életmódját. A narcisztikus társadalom egyéneit az állami intézmények terápiára szoruló páciensnek tekintik. Lasch szerint ennek a meghatározásnak az elitek közösségei. mely szerint az emberi társadalom a holtak. hogy egyáltalán nem igazolható – mondja Lasch –. úgy véli. Ennek a törekvésnek a pszichológiai következménye az. hogy az amerikai közélet két nagy divatos áramlata. A következõképpen érvel: ha tagadjuk egy közös kultúra és mindenkitõl számon kérhetõ értékek létezését. aki fiatal. és a még meg nem születettek szerzõdése. hogy minden társadalmi cso- 30 Lasch úgy gondolja. a multikulturalizmus és a politikai korrektség a legnagyobb jó szándék mellett is – a terapeutikus intézményi technikákhoz csatlakozva30 – a hatalmi status quo fenntartásának fontos eszköze. kijelentjük. a csúcson maradásra ugyanis csak az számíthat. hogy mintegy szeretnék megállítani az idõt: az egészségkultusz ennek a törekvésnek az eredménye. magyarul is megjelent könyvében kifejtette (Lasch. hogy pozíciójába kizárólag saját intelligenciája és tehetsége révén jutott. melyeknek fõ konstituáló elve a globális játéktér nyújtotta egyéni karrierlehetõségek maximális kihasználása.Elitek és társadalmak… 367 tekintve attól. Az elitek közösségei szerinte valójában pszeudoközösségek. az élõk. Nézete szerint a multikulturalizmus valójában a két részre szakadt társadalom létezését legitimálja. [Békés Pál fordítása. gondolkodásmódját és ideológiáját. Az új elitbe tartozók állandó jelenben élnek: életük tartalmát és legfõbb célját egyéni karrierjük építése jelenti. ez a felfogás a felelõtlenség legfõbb okává lesz: az új elitek nemcsak a társadalom iránti lojalitásukat veszítik el.] Budapest: Európa). Lasch szerint ennek egyik legfontosabb következménye az állampolgárok infantilizálása. azokkal szemben sincs kötelezettségtudatuk.

egy hierarchikusan. I. mindenkitõl számon kérhetõ közös kötelezettségekre és felelõsségekre van szükség. Castells egyfelõl meg van gyõzõdve arról. mert a kapitalizmus az információs technológiák adta lehetõséget kihasználva – miközben nemcsak megtartotta a profitelv logikáját. az arról való megfeledkezést szolgálja. Közös értékek nélkül még a kommunikáció is lehetetlenné válik. a megtisztított beszédnek hasonló a funkciója: a kellemetlen valóság elfedését.: End of Millenium. emellett ugyanilyen fontos demokratikus elkötelezettségû és érzületû állampolgárok kinevelése. III. köt. Manuel (1996–1997): The Information Age – Economy. Az információ korszakát tartják. A különbözõ kisebbségi csoportok bezárkóznak. az individuum pedig az önmagukba zárkózó közösségek arctalan egyedévé válik. hanem éppen ellenkezõleg. Society and Culture I–III. Lasch szerint a political correctnessnek. információs kapitalizmussá vált. . a privilégiumok által tagolt társadalmat legitimálunk. s ilyenformán ugyancsak a status quo megerõsítésének az irányában hat. hogy ezek között nem lehetséges közvetítés. a társadalom egymás mellett élõ gettók sokaságává bomlik fel. köt.368 Kovács Gábor portnak saját. akkor nemcsak a változtatás lehetõségétõl. Oxford: Blackwell Publishers. köt.31 Ez az általa elemzett világhoz hasonlóan fölöttébb ambivalens mû. Ha egyszerûen csak másnak nyilvánítjuk a társadalom peremére szorult csoportok és közösségek életmódját. a többiekével össze nem mérhetõ értékei vannak. II. A korunk valóságát legalaposabban és legátfogóbban elemzõ könyvnek sokan Manuel Castells háromkötetes munkáját. Ennek a változásnak az értelmezésére egy átfogó metaforát 31 Castells. Mondandójának lényegét talán abban lehet összefoglalni.: The Power of Identity (1997). másfelõl azonban az a véleménye.: The Rise of the Network Society (1996). hanem a változtatás vágyától is megfosztjuk õket. hogy az információ korszakába lépve a modern társadalmak eddigi intézményei és társadalmi viszonyai alapvetõ módon átalakulnak. Lasch szerint a demokrácia fennmaradásához nem elégséges a demokratikus intézményrendszer létezése. hanem ki is terjesztette azt az emberi létezés valamennyi szférájára – újabb mutáción ment keresztül. továbbá úgy véljük. akkor nem a demokráciát erõsítjük. hogy ez a lehetõség eddig nem vált valóra. Ehhez pedig mindenki által elismert közös ideálokra. hogy az információs technológiák robbanásszerû fejlõdése az emberi szabadság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit nyitja meg.

akkor a globális világgazdaság hálózatába került országoknak és társadalmaknak mi lesz a sorsuk. hogy az információ korszakában alapvetõen átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idõ szerkezete.Elitek és társadalmak… 369 használ: a hálózatét. a szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze. 42. hogy itt olyan önszabályzó rendszerrõl van szó. információ. 33 Erre vonatkozóan lásd: Featherstone. sõt véleménye szerint ez a hálózatszerûség formálja át a társadalmi viszonylatokat is. másfelõl pedig az új információs technológiák által kínált – és a globális tõke által kihasznált – lehetõségeket jelöli meg. De ha ez a helyzet – kérdezi Castells –. az új multinacionális cégek belsõ felépítését. hogy a lehetõ leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. és azt sugallja. hogy a hálózat egyszerûen a láthatatlan kéz régi jó teóriájának újsütetû változata: Webster. 60–62. 32 A hálózat definícióját Castells két helyen is kifejti: Castells 1996–1997. Ennek okaként egyfelõl a globális tõke igényeit. köt. az ilyen elven felépülõ struktúra képes arra. A gondolat már másoknál is felmerült. hatalom és befolyás a hálózatokon belül. Castells szerint a társadalmi tér megkettõzõdik. I.): Technocities. amelybõl hiányzik a hatalom. valóságosan létezõ helyeket kötnek össze. Webster úgy véli.. London–New Delhi: Sage Publications. John–McGuigan. Roland (szerk. az információ. aki a hálózatot alapvetõen mitikus és ideologikus jellegû metaforának tartja. hogyan változik a hatalmi elitek és társadalmuk viszonya. a kultúrkritikai tradícióhoz közel álló szerzõ. pontosabban a Gaia-elméletbõl származik.33 de õ az. A hálózatszerû szervezeti felépítés a lehetõ legrugalmasabb.32 Castells ezzel írja le a világgazdaság szerkezetét. a második kötet utolsó két tematikai egységében fejti ki. Castells ezekre a kérdésekre a választ mûvének leginkább elméleti – ha úgy tetszik. Ez a megkettõzõdés az elõbbiekben tárgyalt globális hálózatok kiépülésével függ össze. illetve 470. Itt beszél arról. Ugyanakkor van olyan. Jim (szerk. ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át.) (1995): Global Modernities. amely a könyvében felhasznált óriási empirikus anyag teoretikus vázát jelenti. csomópontjait a tõke. leginkább filozófiai jellegû – részében. Frank Webster szerint ez az ökológiából. 1995. Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat. A hálózatnak nincsen központja. Mike–Lash. hogyan oszlik meg tõke. In: Downey. A tanulmánykötet szerzõi a téridõ-problematikát járják körül. Scott–Robertson. hogyan alakulnak a hatalmi-politikai viszonylatok. Frank (1999): Information and Communations Technologies: Luddism Revisited. . London–New Delhi: Sage Publications. aki az ötletbõl olyan elméletet konstruál.

szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. az intermundiumokban székelõ isteneihez hasonló módon – az új menedzseri-technokrata-politikai globális elit. A tömegektõl nem csupán életstílusa és gondolkodásmódja választja el. Ilyenformán képesek érdekeik artikulációjára. ezek a hatalom terei.34 Az elit ezek irodanegyedeiben és lakóparkjaiban éli a társadalom többségétõl szellemileg és fizikailag is elszigetelt életét. 35 Castells 1996–1997. amelyeknek segítségével mozogni lehet a hálózatokban. hanem a társadalmi integráció módja is – mondja Castells. A hálózat helyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással. akkor párhuzamos szociális univerzumok jöhetnek létre. 428. míg a társadalom többi része nem. Ezek 34 Erre vonatkozóan lásd: Sassen. mert egybeesnek a globális hálózat áramlásirányaival. ezzel pedig hatalomhoz és befolyáshoz lehet jutni. mert ha nem épülnek kulturális és fizikai hidak a kettõ között. hogy ebben a helyzetben nem képesek mûködni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. Fizikai értelemben a hálózatok csomópontjai a globális városok. A társadalomnak ez a része – a többség – a helyek terében lakozik. külön lakókkal és külön törvényekkel. az abszolút vesztesek világát konstituálják: õket még csak ki sem zsákmányolják. Ezekben lakozik – némiképpen Epikurosznak a világok közötti terekben. amit fel kell számolni. mert kimarad ezekbõl a hálózatokból. amelyek – miután Castells szerint a centrum–periféria elmélet érvényét veszítette – az ún. Az elõbbiben a helyeket a hálózat definiálja. Ugyanis az elitek érdekei a rendszer domináns érdekei. köt.370 Kovács Gábor amelyet Castells az áramlások terének (space of flows) nevez. egyszerûen diszfunkcionálisak. Castells szerint az áramlások terének és a helyek terének mûködési logikája között strukturális skizofrénia van. éppenséggel a geográfiai távolság jellemzõ rájuk. Az elitek azoknak a kulturális kódoknak a birtokosai. . nincsen szükség rájuk.. míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places). negyedik világot. ugyanakkor pedig fragmentálódik is. A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik. II. Saskia (1994): Cities in a World Economy. London–New Delhi: Pine Forge Press. össze lehet õket kapcsolni. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemzõ fekete lyukak.35 Castells úgy vélekedik. Az áramlatok terében mozog a tõke és az információ.

a hajdani nemzetállamok és az ezek alatt szervezõdõ és ezek határait átlépõ régiók között. 37 I. amelynek potenciális példája nézete szerint az Európai Unió. ám nincsen olyan globális tõkés osztály. akihez legalább imádkozni lehetne. ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. m. Van globális kaszinókapitalizmus. mint Afrika országaiban. még vigasztalanabb. másfelõl azonban Castells – némileg enigmatikusan. ha lehet. hanem csak lefölözik pozíciójuk elõnyeit. amelyben a szuverenitás. 36 I.Elitek és társadalmak… 371 ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötõdnek. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tûnnek el. hogy Castells itt voltaképpen Hannah Arendtet gondolta tovább. van. ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják. Végeredményben Castells szép új világa. ha a hagyományos demokratikus politikai mechanizmusok kiüresedtek? Az eddigiek alapján joggal gondolhatnánk. Arendt ugyanis a modernitás legvészterhesebb fejleményének azt látta. Az olvasónak az a benyomása. 474. Castells információs kapitalizmusában a tõke tökéletesen absztrakt entitás: szabadon áramlik a hálózatok tereiben. Castells szerint azonban nem ennyire egyértelmû a válasz. amely ellenõrizni tudná a globális áramlatokat. hogy a globális hálózatokban az áramlások hatalma (the power of flows) fölülírja a hatalom áramlásait (the flows of power). egy szójátékkal ütve el a dolgot – úgy nyilatkozik. 469. ahol befektetõ államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását. vannak globális kapitalisták – mondja Castells –. hogy az áramlások terében lakozó globális eliteké. Castells a legkreatívabb válasznak azt a hálózati államot tartja. De hát végül is kié a hatalom és milyen módon ellenõrizhetõ. Van. Álláspontja meglehetõsen kétértelmû. hogy a történelem szubjektumok cselekedeteinek történetébõl folyamatok történetévé változott át.36 A hálózat morfológiája következtében a hatalmi viszonyok instabilak. mint a Huxley-é: ennek még istenként tisztelt Fordja sincsen. . mint Délkelet-Ázsiában. hanem sajátos metamorfózison mennek át. illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerûen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia. m. Egyfelõl – mint láttuk – a globális elitek a hatalomhoz és befolyáshoz kulcsot jelentõ kulturális kódok birtokosai.37 Ilyenformán a globális elitek voltaképpen nem irányítanak.

hanem az ún. azaz tartósan élnek bennük együtt igen különbözõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ személyek. így normatív etika mint tudomány nem lehetséges. Egyetemes érvényre igényt tartó normarendszer megalkotásának ma két akadályát szokás elsõsorban számon tartani. E kérdés ma különösen idõszerû. normák. hiszen sokkal gyakrabban érintkeznek egymással a különbözõ civilizációkhoz tartozó emberek. parancsokat vezessünk le. azaz olyan erkölcsi normarendszer. hogy pusztán tényeket leíró kijelentõ mondatokból felszólításokat. A kérdést a filozófia klasszikus nyelvén szólva többnyire úgy tették fel. Természetjognak (jus naturale) is szokás nevezni. hiedel- . természetes erkölcsi törvény. ami van. ami köztudottan számos konfliktus forrása lehet. „vanlegyen” probléma. mint korábban bármikor. de én az alábbiakban ugyanazt fogom érteni természettörvényen és természetjogon. s nem feladata azzal foglalkozni. E szón itt nem természettudományos értelemben vett törvény értendõ. vajon létezik-e egyetemes érvényû erkölcsi normarendszer. A szokások. ezért szükségképpen egységes. amely az emberi természeten alapul. E szónak ugyan lehet más jelentése is. mi legyen. Szerintük minden kultúra gondolkodása. A tudomány az ezen akadályra hivatkozók szerint csupán azt írhatja le. s mint ilyen mérceként szolgál a különbözõ korok és kultúrák erkölcsi rendszerei számára. lehetséges-e természettörvény (lex naturalis).Emberi természet és univerzalista erkölcs Turgonyi Zoltán Régi vitatéma az etikával foglalkozó filozófusok körében. esetleges hagyományának függvénye. azaz annak lehetetlensége. Az egyik az ún. sõt egyes társadalmak kezdenek multikulturálissá válni. A másik akadályt a kulturális relativizmus hívei fogalmazzák meg. s ezen belül erkölcsi normáinak megfogalmazása is a maga sajátos. parancsok.

ha a család intézménye értéket jelent a számára. ami fontos a számára.Emberi természet és univerzalista erkölcs 373 mek stb. Ez esetben ez utóbbi állásfoglalásából és „a házasságtörés aláássa a család intézményét” kijelentésbõl együtt következhetik a számára. hogy végül találok ilyen. és „semleges” mércét sem lehet elõállítani a rangsorolásukra. ha azt feleli. hogy azt feleli. „legyen család”. hogy „legyen család”. Lehet. mondván: ez és ez a ma- . Olyan. ez puszta tény marad a számára. Tegyük fel. Kénytelen vagyok tovább érvelni. Lehet. hogy el kell kerülnie a hûtlenséget. hiszen ez is szükségképpen az egyik konkrét kultúra hagyományától befolyásolt személyek szellemi terméke lenne. hogy határozottan a tények területén maradva rámutassak bizonyos objektíve létezõ oksági összefüggésekre. hogy nem érdekli õt a család intézményének sorsa? Ekkor nyilvánvalóan hiába hivatkoztam a hûtlenség és a család sorsa közötti oksági összefüggésre. s tovább kell keresgélnem. hogy „védjük meg a családot”. De mi van. de csakis akkor. hogy õt a társadalom sorsa sem érdekli? Ekkor második érvem is puszta tényállítás marad. s aminek megvédéséhez közvetve az szükséges. hogy a házasságtörés aláássa a család intézményét. terén áttekinthetetlen sokféleség uralkodik. vagyis akarja. sõt akár a kölcsönös megértést keresni. hogy maradjon hû a feleségéhez. akkor ebbõl és „a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat” kijelentésbõl együtt következik. Reménytelen dolog közös nevezõre jutni. Annak nincs semmi akadálya. hogy valakit rá akarok beszélni arra. De mi van. A „van” és a „legyen” közötti hézag azonban csak azt zárja ki. erõsítse a család intézményét és hû legyen a feleségéhez. hogy fenntartsa a társadalmat. minden szabály csakis a maga helyén érvényes. A „van” és a „legyen” közötti szakadék valóban létezik. hogy bármely esetleges értékrenddel bíró embert biztosan rá tudjak beszélni észérvekkel valamely magatartás követésére. Ám most megint két lehetõség van: ha a másik fél számára a társadalom léte érték. míg nem találok az õ értékrendjében olyasmit. ebbõl pedig elõzõ kijelentésemmel együtt adódik. azaz ha akarja. mindkettõnk számára értéknek számító pontot. hogy „legyen társadalom”. hogy ez a tényítélet meggyõzi vitapartneremet. hogy vitapartneremnek hûségesnek kell maradnia feleségéhez. mintha az egyes kultúrák más-más világban élnének. de erre nincs semmi elvi biztosíték. egyik sem lehet kitüntetett. Esetleg azt fogom mondani: a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat. Ez könnyen szemléltethetõ a következõ példával. s ennek során arra a tényre hivatkozom.

mikor mûködik egy struktúra a saját lényegének. akkor viselkedjél így és így. azaz mint a biológiai szükségleteken túl sajátosan humán szükségletekkel is rendelkezõ élõlények. állapotokra stb. vajon az egyes erkölcsi rendszerek és normatív etikák által elõnyben részesített különbözõ magatartásegyüttesek hatására az emberi világban létrejövõ vagy fennmaradó állapotok. hogy bármi egyebet tehessen? Nos. sajátosan emberi. s amelyikrõl joggal mondhatjuk. (Hangsúlyozzuk: egy ilyen állítással nem hagyjuk el a tények területét. Mindenki számára világos. Csupán annyit fogunk mondani: az ember lényege szerint ilyen és ilyen. Paris: Presses Universitaires de France. eredmények között van-e olyan. könnyû találni pozitíve vagy negatíve kitüntetett állapotokat. amelyet az ember esetében a hagyományos értelemben vett természettörvénnyel azonosít. ezzel már kénytelen igenelni bizonyos ehhez szükséges feltételeket is. hanem valamely egyszerûbb struktúrát nézünk. . mint azt. kultúrákon keresztül megnyilvánuló sokféle viselkedés közül némelyiket privilegizálni? Nincs-e igaza a relativizmusnak? Nem kell-e beérnünk azzal az állítással.1 Mit nevezhetünk azonban az ember „normális mûködésének”? Ha egyszerûen csak élõlények lennénk. amelyik valamilyen szempontból objektíve kitüntetett. Az egyes struktúrák e két mûködési módja közötti különbségtételre szolgáló kritériumot nevezi Jacques Maritain „mûködési normalitásnak” (normalité de fonctionnement). amelyek jobban behatárolják 1 Maritain. Jacques (1961): L ’Homme et l’État. akkor tehát így és így kell cselekedned.374 Turgonyi Zoltán gatartás ilyen és ilyen eredményekre. Ám van-e értelme a biologikumon túllépõ. hogy egyáltalán legyenek emberek mint emberek. hogy ha valaki explicite nem akar is többet.) Ha nem az emberi világot. ha tehát meg akarsz felelni az ember lényegének. hogy az embernek léteznie kell ahhoz. Ha ilyen és ilyen állapot megõrzése (vagy éppenséggel elkerülése) a célod. természetének megfelelõen. amikor egy élõlényrõl beszél. a következõkben arra szeretnék rámutatni. A hétköznapi nyelvben bárki képes korrekt módon használni a „beteg” és az „egészséges” szavakat. 79. a mi esetünkben is csupán a biológiai értelemben „egészséges” és a „beteg” állapotok között kellene különbséget tenni. hogy a többinél inkább megfelel az emberi természetnek. A következõ lépés annak eldöntése. vezet.

3 A mai tudomány másképp látja ezt. amely az állatban természettõl adott önmaga és a külvilág között. 181 stb. minél valósághûbb ismereteket kell nyernünk. lásd az általam írt Etika (Budapest: Kairosz Kiadó. de csakis ott. Ösztöneink is nagyrészt leépültek. . mint egyes állatok bundája. így teremtve meg azt az összhangot. Másrészt – 2 Gehlen.) 2. míg az ember mozgásainak óriási többsége tanult. 112. hiszen enélkül nem tudjuk a kívánt változtatásokat elvégezni. Gehlen szerint csak kettõ – a szexuális tevékenységre és a táplálkozásra való késztetés – marad meg. Az ember Arnold Gehlen kifejezésével élve „természettõl fogva kultúrlény”. 2003. Az állatban ez az összhang egyben „regionális kötõdést” is jelent: egy bizonyos faj a maga sajátos tulajdonságai révén otthonosan mozog ugyan a világnak egy jól meghatározható részében. 47.Emberi természet és univerzalista erkölcs 375 az erkölcs – és általában a kultúrák hagyománya által közvetített egyéb elemek – lehetséges tartalmát. mint elsõ látásra vélnénk. E tevékenységnek azonban feltétele azon képességünk. s egyfajta rálátással bírjunk erre. 4 Gehlen 1976. Az ember viszont természettõl sehol nincs „otthon”. hogy biológiai értelemben véve eszköztelenek vagyunk: nem rendelkezünk olyan védekezésre vagy táplálékszerzésre alkalmas specializált szervekkel. amely – a benne minket automatikusan eligazító ösztönök híján – „meglepetéstér ”4 a számunkra. késztetésérõl beszél.2 Ennek alapja szerinte az a régóta ismert sajátosságunk. nem pedig természettõl adott.3 s ezek is gátlás alá helyezhetõk. hogy mintegy távolságot tartsunk a közvetlenül adott tények világától. páncélja stb. Arnold (1976): Az ember. Természete és helye a világban. az etológia és a szociobiológia az ember jóval több veleszületett hajlamáról. Hasonló a helyzet a mozgáskészlettel is: ez az állatban túlnyomórészt veleszületett. hogy ez miért nem befolyásolja érdemben az itt vázlatosan kifejtett antropológiát. Biológiai eszköztelensége miatt az ember a híres gehleni kifejezéssel „hiánylénynek” nevezhetõ. fejezetét. Budapest: Gondolat.. Életterét eleve behatárolják biológiai adottságai. Ez egyrészt azt jelenti. más környezetben pedig életképtelen. hogy a világról. illetve ásásra alkalmas karma. E vonását azonban önmaga és a külvilág céltudatos alakításával ellensúlyozza. amely tévedhetetlen biztonsággal irányítja megnyilvánulásaikat. Arról. de tevékenysége következtében bárhol „otthon” lehet. zsákmány magragadására használható csõre és így tovább. míg az állatokban ösztönök jól kifejlett rendszere mûködik.

új típusú szükségletek tárgyát képezõ tevékenységek is keletkeznek (például a tudomány vagy a mûvészet). azaz csak akkor tudunk felszabadulni a jelen pillanat nyomása alól. sõt ez akár önálló örömforrássá is válhat.és a fajfenntartáshoz. mind pedig az ezek birtokában való tevékenységnek feltétele – képesnek kell lennünk felszabadulni a jelen nyomása alól. differenciáltabb formában tehessük meg –. Mindezek egyik feltétele az. az mindenképpen igaz. – fölött. Az eszközök ilyen módon történõ céllá válása azt jelenti. hosszabb távú célra irányuló cselekvések kivitelezését. a tárgyilagos ismeretek szerzésének. Így vagyunk például képesek figyelmünket például az éppen adott éhségérzet ellenére is a munkára összpontosítani. érzelmek.5 Nem mindig a biológiailag elsõdleges szükségleteink – a létfenntartásra törekvés és a nemi vágy – kielégítése motivál minket. az 5 I. az étkezési illemszabályokra. hanem termeljük élelmünket).376 Turgonyi Zoltán s ez már mind az elõbbinek. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek és kielégítésük közé egyre összetettebb közvetítõrendszer iktatódik (például nem a természetben készen talált javakat fogyasztjuk el. hogy ne akadályozzák a racionálisan modellezett. Az ember viszont képes ezek zárójelbe tételére. 71. E rendszer nyilvánvalóan csak akkor mûködhetik. ha maguk a közvetítések is képesek bizonyos fokig „szükséglet” és „érdeklõdés” tárgyaivá lenni. m. hogy az embernek „orientálható impulzusélete” van. vagy akár egészen le is mondhatunk róla más motívumtól hajtva (gondoljunk például a „hõsi halálra” vagy a cölibátusra). eszközbõl legalább relatíve öncéllá. hogy utóbb magasabb szinten. azaz „a szükségletek és érdeklõdések gátolható és áthelyezhetõ volta” jellemzi. ily módon háttérbe szorítva az itt és most adott pillanatnyi késztetéseket. miközben ez utóbbi két tevékenység is sajátosan emberi formát ölt a közvetítések révén (gondoljunk a konyhamûvészetre. amelyek már nem. motiváló erõ forrásává válni. Ezt elhalaszthatjuk – olykor éppen azért. másfelõl az uralkodást az éppen adott belsõ késztetések – ösztönök. közvetlenül adott késztetéseinek enged. Ha ez utóbbi ritka is. ami egyfelõl térben és/vagy idõben távoli tényállások gondolati modellezését jelenti. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek mellett sajátosan emberi. a pillanattól való elszakadásra. vagy csak közvetve kapcsolódnak a lét. indulatok. vágyak stb. Az állat a mindenkori „itt és most” hatása alatt áll. .

mint az élettelen természet vagy az élõvilág történései. mert a nyelv által hordozott hagyomány révén minden generáció az összes korábbi nemzedék tapasztalatainak. Maga ez a gazdagodás. ismereteinek és egyéb szellemi tárgyiasulásainak is birtokába jut. ami tudásunk folytonos bõvülését. hanem fõként azért. másrészt vissza is hathat a további fejlõdésre (például a tudomány eredményei révén).. ahol minden generáció lényegében a korábbiak életét ismétli. Itt nem csak. azzal összefüggésben is. Szemben az individualista. a társadalom . intézményekrõl stb. hiszen az egyének cselekvésük során kölcsönösen keresztezhetik egymás terveit. E gazdagodással egy idõben s vele kölcsönhatásban növekszik az ember racionális uralma a természet felett. Ez azért lehetséges. nagyobb fokú tervezhetõség miatt. s elsõ pillantásra az átlagember számára kézenfekvõnek látszó felfogással. mintegy leválni a cselekvõrõl és túlélni õt. A világ felett racionális megismerõ és átalakító tevékenység által nyert uralom létének és növekedésének fontos feltétele tehát társas mivoltunk.Emberi természet és univerzalista erkölcs 377 erotikára. Mindebbõl talán érthetõ. képes elszakadni az itt és most adott szituációtól a fent említett két értelemben. nem pusztán a munkamegosztás által lehetõvé tett hatékonyabb élettevékenység. magatartási szabályokról. a szerelemre vagy a családdal kapcsolatos intézményekre és szokásokra). és nem is elsõsorban a fizikai tárgyiasulásokról van szó. mint láttuk. tehát a szükségletek bõvülésének. hogy az ember normális mûködéséhez hozzátartozik a történelem továbbvitelében és a társadalom fenntartásában való részvétel. hogy emberi módon létezünk. A társadalom mint olyan mozgására is tekintettel kell lenniük. hanem egymásra épülõ generációké. a világ feletti racionális kontrollunk növekedését eredményezi. s viselkedésük sokkal kiszámíthatatlanabb. és a mindezeket hordozó nyelvrõl. Társas mivoltunk azonban némileg bonyolítja is a racionális kontroll megvalósítását. ha az egyének a maguk cselekvését egymáséval kölcsönösen összehangolják. Egyrészt jele annak. hanem fõként a szellemiekrõl: a különbözõ technikákról. illetve humanizálódásának folyamata is szerves része az emberi világ mint emberi világ mûködésének. Nem elegendõ azonban. hogy. Az erkölcs egyik fõ funkciója éppen az emberi viselkedés elõreláthatóságának növelése. E növekedés és gazdagodás azonban nyilvánvalóan nem egyetlen nemzedék mûve. mert az emberi tevékenység eredményei képesek tárgyiasulni. megint csak eltérõen az állatok világától.

Törekednünk kell a világ és önmagunk feletti racionális kontroll növelésére. meghatározott módon kell léteznie. s kiválóan összhangba hozható a modern antropológia eredményeivel (így például a saját viselkedésünk feletti kontroll. a társadalom irányítását. hogy egyáltalán emberként létezzék. amelyeknek cselekvésünk meg kell. azaz egyrészt az ember–természet. amely egyszerre segíti önnön racionális cselekvésünket és viselkedésünk mások számára való elõreláthatóságát. másrészt e viselkedéseknek a társadalom további fennmaradása szempontjából kívánatos irányba terelésére. ahhoz. leírható a „mértékletesség” és a „lelki erõsség” hagyományos fogalmainak segítségével is). Ugyanakkor nem valamiféle szuperszemély.. akár nem. s mindezt úgy. ha a lehetséges célkitûzések közül. s nem hagyatkozhatunk a véletlenre. akarattal. az ontológiailag kitüntetettet – az emberi természet „normális mûködését” – akarjuk szolgálni. hanem õket túlélõ – noha persze csak a mindenkori egyének által hordozott – szerves egész. hogy az embernek. akár akarjuk. azaz folytatódjék a generációk hosszú sora óta tartó . másrészt az ember–ember viszony kiszámíthatóbbá tételére. A fentiek alapján talán már nyilvánvaló. Ez utóbbiak kapcsán meg kell jegyezni. hogy feleljen. hogy. egymáshoz adódó döntései szabják meg a sorsát. hogy közben ne kerüljenek veszélybe a társadalom további életének ontológiai feltételei. hanem. Ennek megfelelõen körvonalazódnak a legfontosabb erkölcsi normák. a társadalom fizikai önújratermeléséhez szükséges idõ csökkentésére (ami által egyre nagyobb tér jut sajátosan emberi. azaz máris vannak a puszta létezésen túl egyéb kritériumok is. Ezt szolgálja – a külsõ szankciók mellett – a hagyományos kifejezéssel erényeknek nevezett készségek kialakítása. a korábban említettek jegyében. a megfelelõ motivációk kialakítására szolgáló intézményeket a családtól a törvényhozásig stb. nem rendelkezik saját öntudattal. az erények léte és szerepe nem hagyható figyelmen kívül. az egyének egymást keresztezõ. noha a klasszikus erénytan bizonyos részletein (például az erények számán) lehet vitatkozni. A mûködési normalitás biztosítása végett szükség van tehát egyrészt az egyének viselkedésének lehetõség szerint elõreláthatóvá tételére.378 Turgonyi Zoltán nem egyszerûen az itt és most létezõ egyének matematikai összege. a létfenntartáshoz már legfeljebb csak közvetve kapcsolódó tevékenységekre). Ám ezek betartására az egyéneket valami módon motiválni is kell. tekintettel kell tehát lennünk erre cselekvésünk során. mindezek szellemében kell megszerveznünk az emberek nevelését.

komplexitásnövelõ. amelyek nem veszélyeztetik a náluk ontológiailag alapvetõbb feltételeket. például a magántulajdon a „természetes”. hogy a hozzá szükséges eszközök és nyersanyagok. mások iránt érzett spontán és oktalan ellen-. hogy a tulajdon ilyen és ilyen konkrét formája. az objektivációk számát gyarapító stb. kiszámíthatóságot. vagy vonakodjék megosztani a többiekkel élelmét. hogy amennyiben valaki jogosan rendelkezik bizonyos javak felett. normákkal is védi. A „Ne lopj!” parancsának akár a magántulajdon hiánya esetén is lehet értelme. hogy viselkedésünket ne kiszámíthatatlan szenvedélyek (hirtelen harag. hogy az egymástól kapott információk igazak: innen az ölés és a hazugság tilalma. hogy a legegyszerûbb közösség sem képes mûködni. s objektivációink. . pusztán azt akarom mondani. ha nem tisztázott. kétségbeesés. amely éppen magának az általában vett gazdagító. amelyeket hagyományosan erényeknek szokás nevezni. ha ez az ott uralkodó szabály. A munka sem végezhetõ úgy. félelem. részben pedig az ezekhez szükséges készségek – „erények” – megszerzésére szólítanak fel. hogy a javak elosztásának azt a rendszerét. annyiban tilos õt e javak birtoklásában lopással vagy más módon megzavarni. (Természetesen ezzel még nem azt állítom. szükségleteink és képességeink gazdagsága növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. tilthatja például azt.Emberi természet és univerzalista erkölcs 379 kulturális felhalmozási folyamat. tevékenységnek a nyugodt végzéséhez szükséges. ösztönös vágy. Hagyományos parancsai részben az emberi viselkedés kiszámíthatóságát és a társadalom további létének biztosítását szolgálják. különös tekintettel a szaporodás és nevelés intézményi kereteire. Nyilvánvaló. hogy valamilyen szabályozásra szükség van. A szûkebb értelemben vett erkölcs is ennek rendelõdik alá. ha az embereket egymás részérõl kiszámíthatatlan módon bármikor agresszió érheti. mindenekelõtt a társadalom fennmaradását vagy azt a rendet. hanem mindezek ellenõrzésére és féken tartására készségeket alakítsunk ki magunkban. illetve rokonszenv) vagy egyoldalú önzés irányítsák. hogy valaki a közösen szerzett zsákmányból egy részt elrejtsen magának. amelyet az adott közösség igazolhatónak tart. Abban mindenki egyetért. illetve a termék fölött ki rendelkezhet: ez indokolja a tulajdonnal kapcsolatos különbözõ normákat. S ugyancsak lényeges önmagunk és mások viselkedésének elõreláthatósága érdekében.) Mindezeken kívül valahogyan szabályozni kell a két nem viszonyát. Természetesen e gazdagság tartalmát csak olyan emberi tevékenységek képezhetik. ha nem bízhatnak abban. A lényeg az.

vagy meg kell vizsgálnunk. hogyan maradhatnak fenn és mûködhetnek ezeknek ellentmondó normákat valló társadalmak? S hogyan ítélkezzünk róluk? Ez utóbbi kérdés sem intézhetõ el azzal. Láttuk. ami az emberi világ normális mûködéséhez szükséges. akiket valamely vallási célból vélnek szükségesnek feláldozni. hogy természetünk velejárója a világ meglepetéstér-voltának csökkentése. újszülöttekét. Vagy beletörõdünk abba. azaz egyre több sajátosan emberi szükséglet és képesség keletkezése (illetve az eredeti biológiai szükségletek és kielégítésük humanizálódása). s ezzel párhuzamosan világunk gazdagodása. hogy az egyes kultúrákat összehasonlíthatjuk annak alapján. . miért találkozunk a fenti általános elveknek nyilvánvalóan ellentmondó szabályokkal is? Hogy csak a ma legfontosabbnak ítélt területrõl. azaz az objektív valóságról szóló ismereteink körének bõvülése. kézenfekvõ tehát. egyrészt az idegenekét. hogy általa összemérjük õket. a létfenntartás technikai tökéletesedése révén egyre nagyobb idõ felszabadulása másfajta tevékenységekre. hogy erkölcsteleneknek nyilvánítjuk õket. hogy minden normarendszer megfelel a maga társadalma sajátos körülményeinek – ám akkor itt be is fejezhetjük fejtegetésünket. Mindez persze generációk hosszú során át tartó folyamat. másrészt sok esetben az öregekét. Próbálkozzunk meg az utóbbival! Mércéül itt is a fent már alkalmazott antropológiai modell kínálkozik. a külsõ természet és az önmagunk feletti racionális kontroll növekedése.380 Turgonyi Zoltán Mindezzel kapcsolatban azonban rögtön felmerülhet egy kérdés: ha természetünk ennyire megszabja. hogy hol tartanak e fejlõdésben. Hogyan lehetségesek ilyen és ezekhez hasonló ellenpéldák? Ha egyszer az emberi természet normális mûködése vagy egyáltalán az emberi világ fennmaradása a korábban említett alapvetõ erkölcsi szabályokat kívánja meg. mûködõ társadalmak. hiszen értelmezésünkben az erkölcs éppenséggel nem más és nem több. s ez a valami nem alkalmas-e arra. vagy azokét. hogy egy adott társadalom puszta fennállása és mûködése már igazolja is a benne elfogadott erkölcsi normákat. betegekét. mint az. az emberi élet tiszteletének témakörébõl vett példákra szorítkozzunk: számos nép bizonyos esetekben megengedettnek tartja ártatlan emberek megölését. mit kell tennünk a társadalom fennmaradása és mûködése érdekében. ez pedig elsõ pillantásra azt jelentené. Két lehetõségünk van. nem különböznek-e mégis valamiben az egyébként egyaránt létezõ. nem tudván kitörni a relativizmus csapdájából –.

Mind a világ feletti uralom növekedése és a szükségletek gazdagodása. és a társadalom ilyen módon keletkezõ új formája csakis akkor mondható jobbnak. nem feltétlenül véglegesek. A technika és a szükségletek terén való fejlõdés gondolatát tehát itt nem arra használjuk. emberibbnek. amelyek messzebb jutottak a természet felett gyakorolt uralomban és az emberi tevékenységformák gazdagodásában. és a sorsa csak másoknak szolgál tanulságul a kulturális evolúció további folyamatában. Így alapvetõen egy „trial and error ” jellegû folyamatról van szó. gazdagsága kibontakoztatásában. akár oly módon.Emberi természet és univerzalista erkölcs 381 A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozzuk: nem arról van szó. hanem csupán általa akarjuk jelezni: a sajátos körülmények. mind az erkölcs változása egy kulturális evolúciós folyamat része. ha az új körülmények szülte erkölcsbeli változások is megfelelnek az erkölcs általános céljának. Még a legtudatosabban megtervezett válaszok sem képesek minden lehetséges következménnyel számolni. amelyik messzebbre jutott a természet felett gyakorolt uralomban és saját komplexitása. amelyek között egy bizonyos. Az emberek minduntalan azzal próbálkoznak. gyorsabb. módokon válaszolják meg. hogy egy a természet felett gyakorolt uralom terén hirtelen igen nagy elõrelépést tett társadalom rossz irányban próbálkozik az új helyzet szülte erkölcsi és politikai problémák megoldása terén. természetünkbõl elsõ pillantásra logikusan következni látszó normáktól eltérõ szabályokat elfogadó társadalom létezik és mûködik. tehát a folyamatban mindig marad valami véletlenszerû. a kölcsönös kiszámíthatóságot és a társadalom túlélését az új helyzetben jobban segítõ erkölcsi normákat hoznak magukkal. Nem biztos. a fentebb megjelölt. a korábbiaknál hatékonyabb. hogy a fejlettebb technika és/vagy a szükségletek nagyobb gazdagsága által teremtett új körülmények automatikusan a megváltozott viszonyoknak inkább megfelelõ. kényelmesebb. s a kísérlet kudarca esetleg csupán generációkkal késõbb derül ki. noha e vonás csökkenése történelmi tendencia. Elképzelhetõ például. A dolog ennél valamivel bonyolultabb. s persze a válaszok maguk is újabb kihívásokat szülhetnek. tehát tovább növelik. hogy segítségével közvetlenül magasabb rendûnek nyilvánítsuk azon társadalmak erkölcsét. kevesebb áldozattal járó stb. A fejlõdés során megváltozhatnak. hogy e társadalom fel is bomlik. vagy legalább nem csökkentik az emberi magatartások kölcsönös elõreláthatóságát s így az . hogy a természet és a kultúra (a maguk alkotta „második természet”) részérõl érkezõ kihívásokat újabb. hogy az a kultúra kap „jobb osztályzatot” a maga egészében.

hogy a nyomor megszüntetésének eszközei még aránytalanul oszlanak meg az egyes népek között. ezenfelül. hanem az. Az ilyen körülmények persze önmagukban nem teszik szükségszerûvé e szokás létrejöttét. egyes – az adott vonatkozásban növekedést kívánó – szükségleteink kielégítését fel kell áldoznunk azért.382 Turgonyi Zoltán emberek biztonságát. A fejlõdés bizonyos pontjától kezdve a társadalom rendelkezik olyan eszközökkel. hogy egyáltalán lehessenek emberi szükségleteink. s nem rontják a társadalom túlélési esélyeit sem. s ezért a korábbi. például ha azt látjuk. akkor e normák objektíve kitüntetettek. más kérdés. ha egy társadalom az uralom és szükségletek egy adott szintjén stagnál (feltéve persze. amelyek az efféle szélsõségesen rossz körülményeket megszüntethetik. Ha pedig. Világítsuk meg mindezeket az ölés tilalmával szemben felhozott ellenpéldák segítségével! Az újszülöttek (elsõsorban a leányok) vagy az öreg szülõk megölésének megengedését nyilvánvalóan az adott közösség szegénysége magyarázza: olyan mostoha körülmények között élnek. hogy az ily módon zajló erkölcsi fejlõdés mindenütt normák ugyanazon meghatározott készlete felé közelít. épp a természetes – a külvilág feletti racionális kontrollt és uralmat növelõ – emberi fejlõdés szünteti meg.) Az ártatlan megölésének tilalma alóli kivétel létalapja ez esetben tehát nyilvánvalóan átmeneti. ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan a megállás a természetes. az említett általános normákkal szembeni ellenpéldákat lehetõvé tevõ fázis természettõl átmenetinek mondható. hogy a gazdasági növekedés bizonyos vonatkozásokban a földi élet fennmaradását veszélyezteti. azt is tapasztaljuk. De . (Mára az emberiség már rég eljutott e fokra. amennyiben – helyesen – e természet lényegi mozzanatának tekintjük a világ – és önmagunk – feletti racionális kontroll növekedésének és szükségleteink gazdagodásának folyamatát is. hogy e körülmények nyilvánvalóan átmenetiek. azaz hogy emberként tovább létezhessünk. hogy elsõsorban a munkaerõként számba jöhetõ személyek életben tartásában érdekeltek. az új szakasz jobban megfelel az emberi természetnek. hogy a továbblépés nem fenyegeti természetünk létének és mûködésének ontológiai alapjait. de most nem ez a lényeges. S ha ez így van. így az újszülött és az öreg szülõ megölésének tilalma és az általa feltételezett fejlettségi szint jobban megfelel az emberi természetnek. és nem tekintjük természetesnek. amíg azonban ilyen veszély nem áll fenn. hiszen ezek felelnek meg legjobban természetünknek. addig a hatékonyság javítása és a sajátosan emberi szükségletek kielégítésére fordítható idõ növelése a természetes).

hogy kezdetben az erkölcsi normák csak egy-egy kisebb csoporton belül érvényesek. az objektivációs tevékenység szakadatlansága tiltja meg. Az állandó hadiállapot éppen az e munkához szükséges nyugodt feltételeket zárná ki. a világ megmunkálása. hogy számos társadalom mûködik. ahogyan egy hibás geometriai tételt. az idegent gyakran nem is tekintik embernek.) A törzsön. hogy e hiedelem igazsága meglehetõsen valószínûtlen. hiszen az ennek hatékonyságába vetett hit történelmileg mulandó tévedésen alapul. Minthogy tehát a morális közösség globális mértékûvé bõvülése szintén az emberi természet lényegi mozgásával egybevágó tendencia. kívüli idegenek megölésének kérdése átvezet bennünket a morális közösség terjedelmének általánosabb problémájához. (Szigorú értelemben persze nem lehet megcáfolni ugyanúgy. a már megteremtett objektivációk nagy részének újra meg újra való elpusztulását eredményezné. mint otthon. A népenkénti végérvényes elkülönülést a külsõ természet felett gyakorolt uralom folytonos növelése. amely mindegyik érintettnél tovább gyorsíthatja a fejlõdést. az idegen megölésének megengedésérõl is elmondható. hogy ugyanolyan elbánásban részesülnek. s ezért a bizonyítás terhe arra hárul. A korábban említett általános normákkal szemben felhozható egyéb ellenpéldákkal most helyszûke miatt nem foglalkozhatunk (valószínûleg könnyen belátható egyébként. a fizikai és szellemi objektivációk kölcsönös átadása. hogy történelmileg mulandó körülményeken alapul: jobban megfelel az ember – itt is fejlõdésében. Igaz. hogy van eszközünk a külön- . ha az ártatlan ember megölésének tilalma bármely két nép tagjainak vonatkozásában kölcsönösen érvényes. sõt virágzik e szokás gyakorlása nélkül is –.Emberi természet és univerzalista erkölcs 383 hasonló a helyzet az emberáldozattal is. de történelmi tendencia a morális közösségek méretének növekedése. ha az embereknek nem azzal a tudattal kell átlépniük saját kultúrájuk földrajzi határait. de már a fentiekbõl is látszik. továbbá az erõk nagyobb szabású felhasználását lehetõvé tevõ kultúraközi kooperáció is csak akkor lehetséges. hogy hasonló eredményre jutnánk például a lopás vagy a hazugság tilalmának ellentmondó esetek vizsgálatakor is). hanem joggal számíthatnak arra. mozgásában tekintett – természetének az. aki igaznak tartja. pontosabban mondhatjuk azt – például ama tapasztalatunk alapján. S ami talán még fontosabb: az egyes kultúrák közötti csere. de gyakorlati bizonyossággal rendelkezhetünk a hamisságáról. hogy idegenben esetleg megölik vagy rabszolgává teszik õket. népen stb.

hiszen a régi természetjogi elméletek általában olyan egyetemes normarendszer létezése mellett érveltek.. s az utóbbiakról úgy véli. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a természetjogi elméletek történetét. bizonyos történelmi körülmények függvénye. ám ezek tudatosulása. art.384 Turgonyi Zoltán bözõ kultúrák erkölcseinek összevetésére és az általunk az emberi természethez leginkább illõnek tekintett normák objektíve kitüntetett volta melletti érvelésre. hogy az itt alkalmazott mérce túlságosan „nyugati”. 7 Klasszikus természetjogon. art. 8 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica. az arisztotelészi és a tomista típust. a társadalom normális mûködését biztosító normák lényeges pontokon módosulnak koronként és kultúránként.. és qu. de különbséget tesz elsõdleges és másodlagos parancsok között.. Nem használja ugyan a 6 Arra a lehetséges vádra. Jacques Maritain pedig – Tamás e gondolataira is hivatkozva – már határozottan amellett van. 65. amelynek õ megkülönbözteti ontológiai és ismeretelméleti aspektusát: önmagában véve mindig igaz. 67. Strauss három nagy irányzatot sorol ide: a szókratikus–platóni–sztoikus. . 2. 106. Az eddig elmondottak alapján az olvasó azt gondolhatja. fejezetében válaszolok. 1–2. Leo Strauss nyomán. természettörvényrõl? Elsõ pillantásra úgy vélhetõ. E feltétel nem látszik teljesülni a mi esetünkben. még ha fejlõdésüknek van is – természetünk egysége és a minden kultúrában közös alapfeladatok és kihívások miatt – valamiféle belsõ logikája és felismerhetõ iránya.8 A jeles neotomista filozófus. a 3. lábjegyzetben említett könyvem 4. hogy az emberi természetnek ilyen és ilyen normák felelnek meg a legjobban. Aquinói Szent Tamás. hogy a történeti fejlõdés nem idegen a természetes erkölcsi törvénytõl. találunk precedenst a természetes erkölcsi törvény legalább részbeni történeti változásának elismerésére. megfogalmazódása generációk hosszú során át tartó folyamat.6 Beszélhetünk-e azonban már mindezek alapján hagyományos értelemben vett természetjogról. hogy nem volt mindig érvényben. Leo (1999): Természetjog és történelem. Példaként a többnejûség és a válás tilalmáról állítja. bizonyos sajátos körülmények következtében érvényességük a múltban szünetelhetett.. amely minden korban és helyen egyaránt érvényes. a premodern kor elméleteit értem. qu. Budapest: Pallas Stúdió–Attraktor Kft. a klasszikus természetjog7 egyik legjelesebb képviselõje a természettörvényt egészében változatlannak tartja ugyan. Strauss. Supplementum. nemmel kell felelnünk.

9 A természetjog felismerésének e történeti folyamata azonban Maritainnél normák egy meghatározott és végérvényes készlete mint cél felé tart. mondjuk. s eljuthatunk egy végérvényes rendszerhez? Ha nem. hogy csak így tehetünk szert bármiféle tudásra. például effélével: „Cselekedj mindig úgy. hogy ezzel ebben a vonatkozásban elérkeztünk-e a természetjog egy végérvényes normájához. akkor aligha beszélhetünk többé természetjogról. a korábban felvázolt antropológia fényében. hiszen a teljes ismerethez való fokozatos eljutás természetes folyamat. hogy biztosítsd az objektivációs tevékenység megkövetelte biztonsághoz szükséges kiszámíthatóságot. vagy elképzelhetõ. Mára a körülmények megváltozása következtében elvileg megérett a helyzet arra. amely a legjobban felelne meg az embereknek. természetünkbõl adódik. hogy nincs fogalma. de az egyszerûség kedvéért most tekintsünk el ezektõl. de szavaiból világosan kiderül. hogy a jövõben olyan változások történnek. vagy még a kómában lévõ beteg. Jacques (1986): La loi naturelle ou loi non écrite. Természetesen elképzelhetõek olyan – akár kozmi9 Maritain. s hogy szabad-e valakit saját kérésére megölni. 20 és 188. Nézetünk szerint az elõbbi eset áll fenn. s vegyük úgy: abban nagyjából kialakulóban van az egyetértés. s amely ennyiben örök érvényû és mércéül szolgálhat a korábbi korok erkölcsi rendszereinek értékelésében (de anélkül. hogy a normák változásának folyamata elvben egyszer lezárulhat. s mindeközben lehetõség szerint járulj hozzá a sajátosan emberi szükségletek körének gazdagodásához. . hogy a mércétõl eltérõ szabályokat követõ régi társadalmak tagjait erkölcsileg el kellene ítélnünk. Mondhatjuk-e azonban mi is. hogy általánosan elfogadottá váljék az ártatlan ember megölésének teljes tilalma (viták folynak persze arról. Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse. hogy embernek tekintett ártatlan és vétlen élõlényt nem szabad megölni). Van egy olyan normarendszer. A kérdés az.Emberi természet és univerzalista erkölcs 385 „kulturális evolúció” kifejezést. hogy ember-e már a magzat. az õsember nyilvánvalóan nem vonható felelõsségre azért. amelyek következtében ismét módosulnia kell az ölés tilalmának. hacsak nem elégszünk meg valami egészen általános szabállyal. hogy a múltban bizonyos esetekben sokfelé megengedték a szokások ártatlan emberek megölését. az emberi jogokról). s ne veszélyeztesd a társadalom jövõbeni fennmaradását!” A válaszadás végett térjünk vissza az ölés tilalmának példájához! Láttuk. hogy erre gondol.

(13) 10: 54–63. ha egyszer más bolygókon kialakult civilizációkat fedezünk föl. amelyek ismét nyomorúságos viszonyokat idézhetnek elõ az egész Földön. konkrét.10 Ezen az sem változtat. de vissza nem fordulhat. . S ugyanakkor az ölés tilalmának megfogalmazódása e vonatkozásban is véges folyamat: ha eljutottunk ahhoz a szabályhoz. akkor az ölés tilalma által védett lények köre nem bõvíthetõ tovább. amelyek az emberi természet mozgásának megfelelõ irányban történnek. s egyúttal végérvényes. Irányzatok a környezeti etikában. lásd a következõ írásaimat: Turgonyi Zoltán (2001): Az állatfelszabadítástól a dekonstruktív ökológiáig. tekintet nélkül arra. S természetesen a morális közösség globális méretûvé válása is visszafordíthatatlan. (14) 9: 84–96 és Turgonyi Zoltán (2000): Szeressék-e a keresztények a himlõvírusokat? Az antropocentrizmus ökoteológiai kritikájáról. Az ártatlan ember megölésének tilalma nyilvánvalóan az ilyen lények számára is megelõlegezi a védelmet. vagy saját közösségünkhöz tartozik. Az ilyenek lakói eszes élõlényi voltuknál fogva filozófiai értelemben természetesen embernek tekinthetõk akkor is. az emberi természetnek az adott vonatkozásban a legjobban megfelelõ erkölcsi normákat kimondani. vél10 Arról. akár emberi eredetû – világkatasztrófák. In: Liget. mint ha a Földön találnánk egy újabb. eddig ismeretlen népet. ami kíméletlen harcra készteti egymás ellen az embereket a puszta fennmaradásért. hogy végleg megszûntek azok a viszonyok. ha a dolgok a természetünknek megfelelõ irányban mennek. amelyek következtében szükséges vagy legalábbis lehetséges volt ártatlan emberek megölését megengedõ erkölcsi normák kialakulása. hiszen az emberi természet normális mûködéséhez tartozó erkölcsi szabályokat keressük. A velük való esetleges találkozás erkölcsi szempontból ugyanolyan. hogy idegen-e.. hogy az állatok és növények miért nem vonhatók be a morális közösségbe. amelynek értelmében minden ártatlan embert tilos megölni. Ha ez a fejlõdés egyirányú. Mindezek alapján elmondhatjuk: legalább egy példával már rendelkezünk arra. tehát növelik a világ feletti racionális uralmat. ha testi felépítésük távolról sem hasonlít a miénkre. Ha hasonló vizsgálódásokat végeznénk más normák vonatkozásában. bõvítik a sajátosan emberi szükségletek körét stb. hiszen fent már láttuk. de minket most az olyan változások érdekelnek. miképpen kívánja meg a világméretû kooperációt a természet felett gyakorolt racionális uralom további növelése és a szükségletek és képességek gazdagodásának folyamata. akkor azt mondhatjuk. In: Liget. hogy lehetséges bizonyos tartalmilag meghatározott.386 Turgonyi Zoltán kus. vagy legfeljebb stagnálhat.

egyszerûen. hogy minden esetben ugyanazon emberi természetnek kell ugyanazon közös világunkkal szembesülve ugyanazon alapvetõ feladatokat megoldania. Épp ellenkezõleg: ezek sokfélesége maga is megfelel az emberi világ gazdagodásának. milyen szabályokat kell követnie valakinek. Csak azt írtuk le. 11 Az erkölcs egyetemes érvényének nem szükségképpeni velejárója az erkölcsön kívüli hagyományok. Hiszen ha feltárjuk e folyamat belsõ logikáját. amelyek felhasználásával megalkotható egy átfogó természetjogi elmélet. hogy a természetjog lehetséges. nemzeti konyhákat.Emberi természet és univerzalista erkölcs 387 hetõen hasonló eredményre jutnánk. Csak azon hagyományok vetendõk el. akkor ennek fényében akár arra is mód nyílhat. miért lett erkölcsünk olyan. Jó okunk van tehát feltételezni. Nem azt mondottuk tehát. hiszen az erkölcsre való tudatos reflexió valamilyen fokon az eddigi történelem során is létezett. s megértjük. amelyek kifejezetten ellentétben állnak a fenti értelemben vett természetjoggal.. rámutatva. Nem is az lesz a célja. hanem az. hogy az egyes kultúrák normái között még fennmaradó eltérések okait tisztázzuk és megegyezésre jussunk. hogy érveljen a relativizmussal szemben. differenciálódásának mint természetünkkel összhangban lévõ tendenciának. De azért valami újat is adhat az erkölcsi gyakorlat számára mindez. hogy gyökeresen megváltoztassa a parancsok és tilalmak megszokott rendszerét. tehát az erkölcsöt (is) alakító kulturális evolúciónak van egy bizonyos kitüntetett iránya. ám a kannibalizmus vagy az özvegyek elégetése természetesen megszüntetendõ. . szokások. ami egyébként szintén természetes dolog. hogy ennek normái nem szolgálnak majd különösebb meglepetésekkel az emberek számára. miféle funkciót töltenek be valójában a morális szabályok a társadalom életében. s vissza is hatott az erkölcs alakulására. Maga e reflexió is a kulturális evolúció termékeként fogható fel. Gyakorlatilag azonban az emberek zöme spontán módon úgyis olyan célokat követ. Végezetül újra hangsúlyozzuk: a fentiekkel nem léptük át a „van” és a „legyen” határát. így részben mintegy racionális ellenõrzés alatt tartva az evolúció menetét. hogy az egyes kultúrák erkölcsi rendszerei közötti nagy hasonlóságok nem pusztán a véletlen mûvei. amilyen. Ám az már most látható. olyan eszményeket vall stb. hogy a fentieket kell tennünk. számukra tehát a fenti elvek alapján majdan megalkotható természettörvény felszólító erõvel is bírni fog. mint a társadalom mûködését javító eszköz. A néptáncokat. hanem abból fakadnak. ha az emberi természet normális mûködésének fenntartása a célja. amelyek feltételezik egy emberi világ létezését. kulturális értékek homogenizálódása. helyi viseleteket nem fenyegeti veszély.11 A fentiek természetesen csak a fõbb alapgondolatokat vázolják föl.

.

TUDÁS .

.

Bár e két tézist utoljára talán csak a Körhöz és „hivatalos ellenzékéhez” tartozó gondolkodók vallották egyöntetûen. az analitikus tudáselméletben ismertté vált Gettier-féle ellenpéldák ismeretelméleti kontextusát. illetve normateremtõ mûködésként értelmezi. Tudás és nem tudás etikai kérdéseket is felvetõ szétválasztására tett kísérletük nyomán – a tudás alapú társadalmak hajnalán – ismét a „Mit is értünk tudáson?” kérdés került a viták középpontjába. a normatív tudásnak a közösségi és intézményesült hatalommal egybeépülõ történeti fogalmát. a jogi és erkölcsi szabályokhoz hasonlóan. mely a szabályok és közösségi viselkedési minták elsajátítható minimumának betartását jelenti. kérdésfelvetéseik módját máig megõrizte az analitikus filozófia. Tagjai elfogadták. E normatív tényezõk a kommunikáció interszubjektív technikai feltételei között a társadalom. hogy (i) csak akkor beszélhetünk tudásról vagy tudományról. melyben a tudás fogalma jelentéselméleti meghatározást nyert. ha meg tudjuk mondani. (ii) hogy egységes és általános meghatározást kell adni arra.és kultúrtörté- . társadalmi normáknak való megfelelésként. hogy valamely állítása igaz legyen. minek kell(ene) teljesülnie ahhoz. vagy tudományos ismereten. a kommunikációs eljárások normatív aktusainak formalizmusát.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában Benedek András Mi a tudás? Mikor mondhatjuk. 2. hogy tudunk valamit? A több ezer éves kérdésekre a Bécsi Kör „filozófiai” társasága adta az egyik leghatásosabb huszadik századi választ. normakövetõ. mely a tudást. Az analitikus filozófiában teret nyert az az álláspont. A kérdés analízisekor összekapcsolok három problémakört: 1. mit értünk tudáson. és 3.

ha történetesen az adott nézet mint magánvélemény. még akkor sem. (Eredeti megjelenés: Is justified true belief knowledge? In: Analysis. 1–2: 231–233. és (3) a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett igazságára. akik a puszta hitet mint esetlegesen igaz nézetet szembeállították a megalapozott tudással. Ez egyfelõl az ismeretelmélet mint alapvetõ filozófiai diszciplína súlyát.392 Benedek András netben nyerik alapjukat. másfelõl a megalapozási problémák sajátos túlsúlyát jelenti. A Gettier által analitikus alakra hozott „igazolt igaz hit” koncepciója a hatvanas évek elején kifejezte azt a nyugati gondolkodásmódot. milyen problémákat vet fel a tradicionális tudáskoncepció alkalmazása normák esetében. A Gettier által megfogalmazott „definíció” formálisan többféleképpen is felírható. Mondanivalóm problémafeltáró szándékú. melyet általában is jellemez az ismeretelméleti problémák középpontba állítása. A tudás fogalma e hagyományban három tényezõre támaszkodik: (1) a vélekedés megismerõ alanyhoz kötött. vagy (bármi/bárki) más által elért meggyõz(õd)és igaz. 1963/23. és két ellenpéldájával megmutatta. Célja. vagy legalább interszubjektív) alátámasztására. valamely nézettel való szívbéli egyetértése nem tarthat igényt a tudás címszóra. (2) a szubjektív álláspont jogosultságának (többnyire objektív. szubjektív állapotára. hogy tisztázza a támpontokat adó hipotéziseket. (1995): Igazolt igaz hit-e a tudás? In: Magyar Filozófiai Szemle. hogy ezek – szándékolt érvényességi területükön belül – a józan ész számára aligha elégségesek. „igazolására”: jusztifikációjára. Edmund L.) . gondolati vagy beszédaktusára. Az eltérések az értelmezés különbözõ lehetõségeit mutatják. személyes meggyõzõdése. AZ „IGAZOLT IGAZ HIT” ÉS AZ ANALITIKUS TUDÁSFOGALOM Edmund Gettier 1963-ban egyszerre két ismeretelméleti fegyvertényt vitt véghez: megfogalmazta az analitikus filozófia tudáskoncepciójának addig elfogadott szükséges feltételeit. ha ezen kívül valamilyen episztemikus többlettel nem rendelkezik. 121–123. E tradíció szerint a megismerõ alany puszta hite. Megvizsgálom.1 Ezzel a hagyományos feltételek ismeretelméleti trilemmáján túllépõ követelmények elé állította mindazokat. melyek két fõ értelmezési keretet jelölnek ki: 1 Gettier.

A megnyilvánulás arra vonatkozik. (szerk.2 MEGYÕZ(ÕD)ÉS ÉS BIZONYOSSÁG A tudás Platónra hivatkozó ismeretelméleti hagyományával kezdetektõl fogva szembesül a meggyõzés. vagy „S igazoltan hiszi. Ez a megkülönböztetés nem azokat az „episztemikus” különbségeket öleli fel. Az álláspont ebben a felfogásban. az igazolásra szoruló P állításra irányul: annak megmutatására. hogy szubjektum „S számára P jusztifikált”. . mi is a tudás. hogy P” mondatok között jelentkeznek. Az (episztemikus) többlet – a neoklasszikus felfogás szerint – inkább a józan ész számára is jól felfogható (2) feltételhez kapcsolódó jusztifikációs igényben. a külsõleg is szabályozott és közössé tett nyelvi megnyilvánulások folyamatában elért elkötelezettség. nem annyira az igazságról alkotott személyes meggyõzõdés. hogy P. másokra hatást gyakorolni. melyek a megismerés bizonyos tárgyai esetében – mint amilyenek a belsõ érzetek. Meglepõen kevés szabály kezeli a problémát normatív vagy jogi kontextusban. Chisholmra és Ayerre utalva több változatban fogalmazza meg a jusztifikáció ismeretelméleti követelményét. hogy P”.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 393 (T1) a jusztifikáció. hogy S jogosultan hiszi. hogy P”.és szimbólumhasználatot. Nem a Bécsi Kör felfogásának nyomdokain haladó jel.) (1979): Justification and Knowledge. vagy a másik elmeállapotait leíró állítások – a „tudom. Áttekinti például Pappas. hogy P” és az „S tudja. hogyan lehet a tudást a befogadó számára demonstrálni. nem pedig arról. azaz arra. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának a szofistákig visszanyúló tradíciója. vagy általában a nyelv és a nyelvi kifejezések használatának grammati2 A variációk és a különbözõ jusztifikációs szabályok (J-rule) száma az analitikus tudáselméletek irodalmában mára igen gazdag. vagy a P állítás elfogadásának számtalan különbözõ kritériumáig. mint a kölcsönös befolyásolás. (T2) arra. hogyan lehet másokat bizonyos nézetek elfogadására rávenni. mint a (3) feltétel teljesülésének igazolását követelõ „verifikációs kritériumokhoz” társuló megalapozási problémában jelentkezik. Ezekbe a keretekbe a tudás három feltételének konkrét interpretációi illeszkedhetnek a „P állítás igaz” jelentésének és kritériumainak megfogalmazásaitól kezdve a hitállapotok meghatározásáig. hogy „szubjektum S jusztifikált azon hitében. George S. Dordrecht: Reidel. Gettier maga is Platónra.

„mondhatjuk-e”. (i) közösségi viselkedésformákat hív életre és juttat érvényre. közösen vagy közösségileg értelmezett cselekvés. mely az igazolás és az igazság-„szolgáltatás” kommunikációs formáit külsõleg is szabályozza. A normativitás nyelvi minták követését feltételezi. a benne való részesedés kialakulása. a közösség jóváhagyása.vagy kinyilatkoztatás. vagy szemantikai vizsgálatát jelenti. a véleménynyilvánítás és általában a megnyilvánulás normatív. valami közöshöz való normatív kötõdés. Tett. eljárásjogilag és technikailag is szabályozott viselkedésformákban való megjelenésével van dolgunk. melynek többféle hatása lehet: mint kommunikációs aktus a „communio” értelmében.vagy szabálykövetõ) csoportos. Belsõleg az igazság ismeretétõl független vélelem állapotát állítja elõ. vagy mások befolyásolására. s (iii) a nyelvközösség intézményeivel cselekvés értékû tényállásokat valósít meg. cselekvéseket szabályzó használatához vezet. hogy az oráció különbözõ formáiban a közvetett tudásforrások és az ezekbõl táplálkozó tudásformák dominálnak. adott esetben a . ám a közösségi aktusok és interakciók sorozatában normatív hatású: a „mérce”. kétféle értelemben is „jusztifikált”. hanem az információközlés. és a „kötelezés” különbözõ értelmeiben jut érvényre. mint az ellenkezõjére. vagy szervezeti véleményformálás nem feltétlenül egyeztetés formájában jelentkezik. A procedurális (minta. Ehhez külsõleg a társas érintkezés procedurális tranzakcióiban való részvétel normatív eredményeként. Amennyiben eredményes. Az információ itt nem ismeret. melyben a megismerõ alany – az interakciók kommunikatív eredményeként elõállt alapon – jobban hajlik az adott nézetre. ami a hozzájutás folyamatának eredményeként vezet személyes elkötelezettséghez. mely (legalább) egy másik szubjektumra hat. és a közlésmód célzott felhasználását a másik. A meggyõzõdés. A nyelvi megnyilvánulás befogadó alanyt feltételezõ. a közlés. A közösség az információval meghatározott módon való rendelkezésben ölt testet. elõírásszerû. hanem hitelesített és hitelesen közvetített meg. a kifejezés. Az információ elõírt módon való használata a jogosultság kérdéseivel szembesít: az „állíthatjuk-e”. a kifejezésformák kötött. Abban a történeti vonulatban. „elfogadjuk-e” különbözõ értelmeiben.394 Benedek András kai. a közös együttes birtoklása. A jogos álláspont gyõzelme a nyelv. (ii) ezekkel kapcsolatos „közös nézeteket” teremt. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának értelmében. Lényeges különbség. Érvényesülése a nekik megfelelõ formális – nyelvi és társas – viselkedésben nyilvánul meg.

A másokra/másikra gyakorolt hatás valaminek a be. érvényes–érvénytelen. és a tárgyról alkotott álláspont társas. elfogadásának jogosultságát támasztja alá. a szakmai rítusok intézményes feljogosító ereje társul. Ezen a ponton élesen szétválik a jusztifikáció kétféle (T1 és T2 tudáskoncepciót szolgáltató) értelmezési keretéhez vezetõ értelmezés. Az alátámasztás mindkét esetben lehet procedurális. ám az elsõ esetben egyik végpontja a szubjektumhoz kötött észlelés és eszmélés. Míg azonban a személyes tudás az alany tárgyreprezentációjára vonatkozó reflexiót invokál. az igazság megmutatásával szembeállítja a jusztifikáció fogalmát. A leíró állítások igaz–hamis értékelésével szemben a megnyilvánulások értékelésének dimenziói konszenzuálisan más szubjektumhoz. A rétor hatalma Cicerótól Freudig lehet alantas és nemes egyaránt. A verifikációval. szakmai.és elfogadása. A verifikáció esetében a bizonyítás annak megmutatásából áll. de a szubjektumban a megismeréshez kötõdõ bizonyosság állapotát hozza létre. Az álláspontok szembesítésének normatív dimenzióiban a demonstráció az igazságszolgáltatási formákhoz és nézetegyeztetési eljárásokhoz köti a jusztifikációs igényt. A szofista hagyomány az ideák rendjének felidézése helyett a meggyõzõdés keletkezésének. melynek folyamán a befogadó „szert tesz” a tudásra. jogszerû–jogszerûtlen dimenziói váltják fel. és a szubjektumon kívüli objektumokhoz kötõdnek. a normatív tudás az eljárás jogosultságára vonatkozó reflexióval él. A verifikáció és a jusztifikáció ezért módszertanilag is lényegesen különbözik. tényleírásai ellentmondásmentesek. Ugyanis az „önmagáért való” tudás és a „másért” való tudás szembenállásában a nézõpontot meg is lehet fordítani. jogi elõírásoknak megfelelõ érvényesítését vonja maga után – azaz procedurálisan kötelez. kifejezésének és recepciójának társadalmi kontextusába helyezi a nézet alátámasztásának ismeretelméleti problematikáját. Az értékelés ezért mozog a megnyilvánulás minõsítésének a hagyományos ismeretelméleti . megfelelõ–nem megfelelõ. és tárgyleírásaihoz kötõdõ viszonyát befolyásolja. a szokásjog. Az igaz–hamis dimenzióját a sikeres–sikertelen. helyénvaló–nem helyénvaló. helyes–helytelen. a másik esetben az elfogadás jogosultságát alátámasztó közösségi normákra támaszkodó jóváhagyás.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 395 hatalom. A jusztifikáció csupán az állítás kimondásának. hogy a megismerés tárgya és a megismerõ alanyban létrehozott reprezentációja adekvát viszonyban vannak. közösségi. Ebben az értelemben a tárgyat leíró állítás „igaz”.

ha vélekedésünk önmagában attól. Az utóbbi észrevételbõl kibontakozó kritika általában is a hármas feltétel szükségességének megkérdõjelezéséhez és más tudásformák analitikus vizsgálatához vezetett.396 Benedek András értékeléstõl oly kitüntetetten különbözõ dimenzióiban. hanem tudja. nem számíthat a tudás rangjára. szétválasztó ismeretelméleti hagyomány. Mint máshol részleteztük. A TUDÁSFOGALOM JELLEMZÕI A hármas feltételt megfogalmazó felfogást {1} individuális és {2} propozicionális tudáskoncepciónak lehet tekinteni. akkor hamis is lehet. In: Világosság. hogy egy állítás. Ez a tárgyilagos – az igazságot nem személyes kérdésnek tekintõ – gondolkodó számára abból fakad. még nem igaz. Ám. akkor nem a valóság ismerete. Abból. hogy ne csak higgye. hogy a miénk. vagyis nem tekinthetõ tudásnak. hogy a „valódit”. Ezzel szemben a tudást mindenekelõtt az igazságra való törekvésként felfogó hagyomány szerint a jusztifikációs igénynek az a magyarázata. mivel a tudás e koncepció szerint {1} mindig individuális szubjektumok attribútuma. egy vélekedés csupán attól. hogy az igazat mondja. hogy igaz.3 {1} abban ölt testet. és (ii) egy szubjektum az. S ha netán hamis. . hogy egy vélekedés a miénk. hogy ha egy állítás igaz „valamitõl”. melyekben külsõdlegesek a bizonyosság forrásai. vagy a mi közös véleményünk. a vélekedés tárgyhoz való viszonya jóvoltából az. nem attól az. az esetlegesen igaz vélekedésnél szigorúbb követelményt állított fel: az állításba vetett puszta – akár közös – hitnél valamivel többel kell rendelkeznie a szubjektumnak ahhoz. nem igaz. Ha „ténylegesen” igaz. hogy véljük. hogy interszubjektív. a tárgyhoz való viszonyaként felidézhetõ szellemi „tulajdona”. hogy (i) mindig egy szubjektumnak kell hinnie/vélnie az állítást. (XLIV) 1–2: 157–167. tudás és nem tudás demarkációjának ismeretkritikai problémájába ütközve. illetve állítás értékû nyelvi formában artikulálható ismereteket lehet. Az igazság eszerint abban a minimális értelemben objektív. 3 Benedek András (2003): Tudás és normativitás. hogy az én véleményem. még nem következik. Ezért a vélekedést és a valódi tudást megkülönböztetõ. és {2} tudni csak állításokat.

T1. interaktív fogalma felé. a harmadik (iii) kizárja. melyek a jusztifikációt elsõsorban P-re vonatkoztatják (P-t mint puszta állítást tekintik jusztifikálandónak). interszubjektív véleményformáló tényezõvé vált. a közlés és kifejezés elvi lehetõségénél fogva vezet a kritika közösségi. Rákényszerít a gondolatközlési formák és technikák nyelven kívül is alakuló viszonyának vizsgálatára. és az írásbeli diskurzus tartománya volt. saját ismeretének tekinti azt. vagyis nincs tudásértékû ismeret az ismerethez rendelt megismerõ alany nélkül. vagy a funkcionálisan megfelelõ programmûködés. illetve T2 szerinti. (iii) a tudásértékû állításnak egy és ugyanazon (individuális) S szubjektum számára kell jusztifikáltnak lennie. a szerzõdéses és deklaratív kommunikációs aktusok új formáit foglalta magába. A fenti két. az igazolási eljárások olyan új technikáinak jogi kodifikációjához vezettek. külsõ) „beszédaktust”. Az. szemben azokkal.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 397 aki számára az állítás. formalizálási lehetõség használata megkülönbözteti azokat a felfogásokat. Míg az elsõ (i) feltétel a másodikkal (ii) együtt többféle értelemben is szubjektumhoz köti a jusztifikáció folyamatát. Ez utóbbi éppen a beszéd. hogy a tudásértékû ismeret az ismerettel rendelkezõ megismerõ alanytól eltérõ. A beszédaktus-elmélet Austin. melyek „P vélekedésként való fenntartását” mint (belsõ. kibõvült. konstatív és performatív . A PERFORMATÍV KOMMUNIKÁCIÓS AKTUSOK ANALITIKÁJA Az új írásaktusok és performatív közlésfajták. de potenciálisan kimondható. ami korábban a beszéd. Searle nevéhez fûzõdõ analitikus nyelvfilozófiai programja eredetileg az ún. más szubjektum számára legyen jusztifikált. Strawson. mint egy tûzfal feltörésének bizonyítása. gondolati mûveletet vagy (másokkal megosztható) kognitív állapotot tekintik jusztifikálandónak. illetve vélekedése vagy az állításba vetett hite jusztifikált. Az ilyen jusztifikációs erejû eljárások eredményeként a végrehajthatóság közösségi. mint aki hiszi. mint az elektronikus aláírás és a szándék igazolásának írásbeliséget meghaladó technikai kritériumai.és írásaktus. s ezáltal (vagy ettõl függetlenül) a jusztifikációt szubjektumhoz kötik. A nyelven kívüli elemekkel bõvülõ kommunikációs technológiák nyomán haladva kínálkozó alternatívaként jelentkezik a performatív kommunikációs aktusok nem nyelvi formában állandósult és funkcionálisan mûködõ összetevõinek vizsgálata.

398

Benedek András

megnyilatkozások között igyekezett különbséget tenni.4 Olyan esetekben, mint a tanúsítom, hogy (P), ígérem, hogy (P), elõírom, hogy (P), igazolom, hogy (P) viszonylag problémamentesnek ígérkezett az explicit performatív igealak azonosítása. Kezdetben Austin például minden olyan megnyilatkozást performatívnak tekintett, amely nem igaz vagy hamis, és amelynek kimondása egyúttal az „X mondott valamit” leírással nem kifejezhetõ cselekedetet valósít meg. Az azt hiszem, hogy (P), látom, hogy (P), tudom, hogy (P) ennyiben nem performatív aktusok. Nem hoznak létre olyan tényállást, melyre normális esetben azt mondanánk, hogy szándéka szerint hatással van a szubjektumon kívüli történésekre, legfeljebb jelentik valaminek a megtörténtét. Az igaz–hamis értékelés szembeállítása az „illokúciós” és „perlokúciós” megnyilvánulások kérést, elõírást, vagy a közléstartalomhoz való más formális viszonyt megvalósító kommunikációs szerepével a kifejezések értékelésének új dimenzióit nyitotta meg. A tárggyal nem kommunikatív, hanem érzékelési és felfogási viszonyban álló megismerõ alany helyébe a közlést befogadó, illokúciós és perlokúciós erõk hatása alatt álló cselekvõ szubjektumot helyezte. Austin és Searle a perlokúciós erõ bevezetésével a meggyõzés, a befolyásolás „külsõ” erõit vizsgálta. Ezek révén a szubjektum túlnyúlik önmagán, az õt körülvevõ társadalom intézményein keresztül „belenyúl” a (másik) szubjektumba. Ez felvetette a „megértés” és a „ráhatás” kérdéskörén belül a nyelvi kifejezés és a közösségi viselkedés állandósulásának együtt járását. A tudás ellenõrzésének ismeretkritikai módszerei mellé helyezte a kommunikációs közösségnek való megfelelés tudásképzõ technikáit. A hagyományos ismeretkritikai jusztifikáció, ezzel szemben, módszereit olyan ellenõrzési eljárásokhoz kötötte, melyeknek procedurális lépései és normatív eljárásai a tárgynak való megfelelés és a tárgyon való manipuláció kontextusában mozogtak. Austin felismerte az „igaz–hamis” kritérium elégtelenségét, és a performatívák nyelvhasználati szabályait a kultúrafüggõ nyelvi és társadalmi intézmények vonatkozásában relativizálta. A megparancsolom, hogy (P), elõírom, hogy (P), kinevezem (X-et, P-nek) az aktusoknak megfelelõ
4 Austin, John L. (1962): How to Do Things with Words. Oxford: Oxford University Press; Searle, John R. (1965): What is a Speech Act? In: Black, Max (szerk.): Philosophy in America. London: George Allen & Unwin, 221–239; Searle, John R. (1969): Speech Acts. An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge: Cambridge University Press; Strawson, Peter F. (1964): Intention and convention in speech acts. In: Philosophical Review, 73: 439–460.

Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában

399

társadalmi és hatalmi intézmények létezését feltételezi. A szavakhoz társult gesztusokkal, szimbólumhasználattal, s a velük végzett mûveletekkel kifejezhetõ performatív aktusok köre tágabb, mint a szûken vett nyelvi performatíváké: az egyes aktusokhoz önállósult nyelvi terminusként rendelt, „dedikált” kifejezéseké, melyek elõadásával, kimondásával „csinálunk valamit”. Austin észrevétele az a megkülönböztetés, hogy a mondat jelentéstartalma és a kijelentés között határ húzódik. Ennek „átlépése” az, ami valójában egy beszédszituációban szavakkal kifejezett cselekvéssé teszi a mondat kimondását.5 A jelentõ-konstatáló „propozicionális” aktusok megkülönböztetése a performatívaktól felvetette, hogy szinte minden nyelvi megnyilvánulásnak lehet és van a puszta lokúción (kimondáson) túlmenõ hatása, illokúciós, perlokúciós stb. ereje. Ez problematikus – ha puszta kiejtésre, vagy leírásra korlátozódik – az olyan implicit figyelmeztetõ vagy fenyegetõ megnyilvánulások értékelése esetében, mint: