P. 1
Nyíri Kristóf_Túl az iskolafilozófián

Nyíri Kristóf_Túl az iskolafilozófián

|Views: 19|Likes:
Published by Bertók Gyula

More info:

Published by: Bertók Gyula on Aug 08, 2013
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

03/05/2014

pdf

text

original

TÚL AZ ISKOLAFILOZÓFIÁN

A borítón az MTA Filozófiai Kutatóintézetének könyvtára látható (A fénykép Ferencz Sándor és Lehmann Miklós munkája)

Túl az iskolafilozófián
A 21. század bölcseleti élménye

Szerkesztette Nyíri Kristóf Palló Gábor

Áron Kiadó Budapest 2005

A kötet a Center Computer Kft., a Saubermacher Magyarország Környezetvédelmi Kft. és a Magyarországi Filozófiáért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg, az MTA Filozófiai Kutatóintézetével együttmûködésben

© A szerzõk, 2005 © A szerkesztõk, 2005

ISBN 963 9210 43 9

Felelõs kiadó: Áron László Felelõs szerkesztõ: Ruttkay Helga Nyomdai elõkészítés: Kiss és Társa Bt. Nyomda: Áron Kiadó Kötészet: Dabas-Jegyzet Kft.

Túl az iskolafilozófiákon
Nyíri Kristóf

Karl Popper szerint a filozófiák s kivált a filozófiai iskolák azáltal hajlamosak az elfajzásra, a filozófiák azáltal korcsosulnak iskolafilozófiákká, hogy idõvel elveszítik kapcsolatukat ama filozófián kívüli problémákkal, amelyek megoldására eredetileg létrejöttek.1 Filozófián kívüli problémákon Popper itt elsõsorban tudományos problémákat ért, vagy például a politikai élet problémáit;2 szerencsésnek bizonyulhat azonban
1 „[E]very philosophy, and especially every philosophical ‘school’, is liable to degenerate in such a way that its problems become practically indistinguishable from pseudo-problems, and its cant, accordingly, practically indistinguishable from meaningless babble. This […] is a consequence of philosophical inbreeding. The degeneration of philosophical schools in its turn is the consequence of the mistaken belief that one can philosophize without having been compelled to philosophize by problems which arise outside philosophy – in mathematics, for example, or in cosmology, or in politics, or in religion, or in social life. […] Genuine philosophical problems are always rooted in urgent problems outside philosophy, and they die if these roots decay.” (Popper, Karl [1974 〈1952〉]: The Nature of Philosophical Problems and their Roots in Science. In: Uõ: Conjectures and Refutations [5. kiad.], 71.) 2 Jómagam már a korai hetvenes évektõl kezdve a popperihez hasonló álláspontot vallottam: „Hogy a nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy más nyelven fogalmazódnak-e meg, hogy melyik nyelv, milyen forma hordozza a legalkalmasabb választ: ez koronként, társadalmanként, még egyénenként is változó. Mi az ember? mi az élet értelme? merre tart a világ? – választ adni itt nemcsak a filozófia próbál. A vallás, a mûvészet, a tudomány sem törekszenek másra. Örök filozófiai kérdések már csak azért sem léteznek, mivel a filozófiai gondolkodásmód nem minden kor sajátja; s maguk a filozófiai kérdések is, ahogy az idõk változnak, mások és mások. A filozófiai eszmék történetét (csakúgy, mint a vallások, a mûvészetek, a tudományok történetét) lehetetlen önmagából megértenünk: a filozófiai kérdések filozófián kívüli problémákban – társadalmi, gazdasági problémákban, a korabeli vallás, mûvészet vagy tudomány problémáiban – gyökereznek, s a válaszokat filozófián kívüli tényezõk meghatározóan befolyásolják.” (Lendvai Ferenc–Nyíri Kristóf [1995 〈1973〉]: Bevezetés. In: Uõk: A filozófia rövid története [4., jav. kiad.], 7.)

8

Nyíri Kristóf

egy olyan pontosítás, miszerint a filozófia a tudományban, a politikában stb. fölmerülõ fogalmi problémák, vagyis végsõ soron kommunikációs problémák megoldásával foglalkozik: új fogalmakat hoz létre ott, ahol az addigi fogalomkészlet immár alapvetõen csõdöt mond.3 Ez a képlet jól összeegyeztethetõ akár azzal a régebbi formulával is, hogy a filozófia úgymond az elõfeltevések kritikája: a filozófia vizsgálat alá veti azokat a fogalmi keretfeltételeket, amelyeket a maga területén a tudomány, a politika stb. éppenséggel adottnak tekint. Ehhez képest az iskolafilozófiák nem a tudományos, a politikai, a vallási, a mûvészeti stb. élet fogalmi problémáiból, hanem ennek vagy annak a filozófusnak vagy filozófiai irányzatnak a fogalmi problémáiból indulnak ki, s általában belül is maradnak a problémák ezen körén. Közönségük: az iskola többi tagja; nyelvezetük: az iskola zsargonja. A mai magyar filozófia, túlnyomórészt, jellegzetes iskolafilozófia. Magyar nyelven évtizedek óta nem született olyan filozófia, amely konceptualizálni tudná ennek az itt-és-most társadalomnak a problematikáját. Az persze nyilvánvaló, hogy a nemzetközi filozófiai tudományosság átvétele a színvonalas honi gondolkodás mindenkori alapja. Ám a nemzetközi filozófiai tudományosság teljes asszimilációját ma, nálunk, nem egészíti ki valamiféle fogalmi érzékenység az itt és most adódó társadalmi, pszichológiai, szociológiai problémák iránt. Locke és Hume filozófiájának nyilvánvalóan köze volt a korabeli brit társadalomhoz, Kant filozófiájának a korabeli keletporosz társadalomhoz és a pietizmushoz, Hegelnek Poroszországhoz, Jamesnek, Deweynak, Rortynak Amerikához; a fiatal Wittgensteinnak köze volt Ausztriához. Magyarországon mondjuk Eötvös József és a fiatal Palágyi Menyhért bírt sajátosan magyar filozófiai érzékenységgel; s persze Karácsony Sándor és Prohászka Lajos, ám utóbbiak meg a nemzetközi filozófia szerves integrációjára bizonyultak képtelennek. Egyetlen igazi kivétel létezett: Lukács György. Õ volt az, aki valódi kísérletet tett a lényegi
3 Filozófiatörténeti kurzusaim szokásos bevezetõ mondatai 1992 és 1997 között így hangzottak: „a filozófi[a] sajátos fogalmi feszültségek földolgozására irányuló meg-megújuló törekvés… Ezek a feszültségek eredendõen a filozófián kívül keletkeznek, egymással diszharmóniába került életmódok-intézmények erõterében, eltérõ mintájú-logikájú beszédmódok/nyelvek ütközésébõl. Kiváltképpen figyelmet érdemel itt az a diszharmónia, amely a történetileg egymásra torlódó kommunikációs technológiák – szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás, elektronikus kommunikáció – között lép föl.” (http://www.uniworld.hu/egyetem/ filtort/eloadas/eload01.htm)

Túl az iskolafilozófiákon

9

magyar tapasztalat és a nagy filozófia szintézisére – de nem talált követõkre.4 * * * Tekintsük a filozófiát a bölcsészettudományok tágabb keretében. A hagyományos bölcsészettudományok tárgya s ugyanakkor elõföltétele az írott, a szilárd alakot nyert szöveg. A bölcsészettudományok keletkezése és fejlõdése elõbb az alfabetikus írás elterjedéséhez, a továbbiakban pedig a könyvnyomtatás kialakulásához kötõdött; a kibontakozófélben lévõ bölcsészettudományok eredeti föladata teljességgel gyakorlati volt: a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben – az üzletben, az oktatásban, a politikában – hasznosuljon. Mármost a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezetõ helyét a kommunikációs médiumok körében.5 A bölcsészettudományok ama „válsága”, amelyrõl a John H. Plumb által 1964-ben összeállított, igen ismert

4 Hadd álljon itt, orientációképpen, egy hosszabb idézet Lukácsnak a Holnap-antológiáról 1908-ban publikált cikkébõl: „a […] Nyugat felé nézõ magyar ember érzései számára [Ady] talált elõször szavakat, […] benne szólaltak meg elõször a magyar kultúrember egészen speciális, idegenektõl nem ismert, velük alig megértethetõ fájdalmai és vágyódásai; azok az érzések, amik minden, a lelkével Nyugaton élõ magyar emberben megvannak – addig, amíg itt él, itt kell élnie. És ez az új magyar érzés új nyelvet teremtett itt meg magának; új mitológia jött létre régi fogalmakból, elavultnak hitt históriai és – látszólag – csak etnográfiai tényekbõl; a közismert, agyonunt »magyaros« ideológiák váratlanul félelmes, rettentõ mélységekkel teli, vad erõtõl duzzadó jelentõséget kaptak… Ady Endre korszakot alkotó élménye – az irodalomtörténet nyelvén: fölfedezése – az volt, hogy megfordított egy viszonyt, kicserélt egy akcentust: eddig mindenki önmagában arra helyezte a súlyt, hogy Nyugathoz tartozásában szilárd, pozitív és nem problematikus (az önfenntartás ösztöne diktálta ezt neki), és felejteni igyekezett azt, ami ide köti… Ady átlátta, hogy itt van a magyar kultúrembernek tragédiája, az, hogy magyar, és az, amennyi és ami ma Magyarországon lehetséges, és hogy boldogító önámítás csak nekünk, pár hetes vendégeknek Párizsban párizsiaknak érezni magunkat. Az Ady Endre szavaiban és ritmusaiban így konkrét valóságot nyert a magyar élet és a magyar embernek – csupán helyzete szülte – igazi magyar érzései…” (Lukács György [1977]: Ifjúkori mûvek, 1902–1918. Budapest: Magvetõ Kiadó, 181.) 5 Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gatesszel Gutenbergnek: „Ma már egy egész nemzedék nõtt föl, ha nem éppen kettõ, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekbõl veszik.” (Updike, John [1995]: Dialogue in Cyberspace. In: Lufthansa Bordbuch, 5: 52.) „Az írásbeli mûveltség”, fogalmazott már az ötvenes évek közepe táján

]: Crisis in the Humanities. Ian R. ha föltételezzük. C. a multimediális-interaktív hálózódást. a bölcsészettudományok eredeti szerepe újra megelevenedik. közvetítõ szerepet játszanak az interaktív multimédiumok dinamikája és a rögzített szöveg statikája között. H. 3–4: 102).. olyan vizsgálódás. a digitális mozgóképet. In: McLuhan. and Early Modern Europe being the times of the earlier two” (uo. A változás spontán zajlik: az új nemzedék az új médiumokkal nõ föl. Mint Willison kiemeli. egyre inkább azonban az új.10 Nyíri Kristóf gyûjtemény szól. McLuhan közeli kollégája. A folytonosság fönnmarad. and radical. köt. amelyeknek valamiképpen a multimediális-interaktív hálózottság kultúrájában is teljesülniök kell. nem más – és ezt a kötet szerzõinek legalább egyike.. multimediális eszköztár segítségével is. a régi írásbeliség valamiféle formáit azonban nem nélkülözheti. Ezzel az új bölcsészettudományok a régiek örököse lesznek. In: Plumb.) 7 Ian Willison még az 1960-as évek általánosabb válságát is a kommunikációtechnológiai váltásokkal-változásokkal hozza összefüggésbe. 21. [szerk.” (Gellner. Edmund Carpenter. mint az írásbeliség válsága egyáltalán. Ernest [1964]: The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. írja Willison. […] A bölcsész entellektüel lényegében a írott szó szakembere. [1991]: Remarks on the History of the Book in Britain as a Field of Study Within the Humanities: With a Synopsis and Select List of Current Literature. hogy a lineáris-változatlan szöveg olyan funkciókat teljesít. nemlineáris szöveget.7 A válság megoldódik. jegyzet). In: The Library Chronicle of the University of Texas at Austin. önnön közegére irányul. amely. Edmund [szerk. Harmondsworth. 71. Middlesex: Penguin Books. Marshall–Carpenter. amelynek eredményei a kommunikáció világában való sikeres orientációhoz hivatottak hozzájárulni. a vizsgálódás olyan típusa jön létre. megint egyszer. . „involved a compulsive. x. J. 16. London: Jonathan Cape. tudniillik Ernest Gellner már akkor észrevette6 –. Edmund [1970]: Introduction. illetve radikálisan kibõvült médiumban. „This ‘Crisis’”. enlargement of the received Definition of Culture” (Willison.) 6 „Mi is az a »bölcsészkultúra«? Lényegében az írásbeliségre alapozódó kultúra. amennyiben a bölcsészettudományok fokozatosan az új médiumok felé fordulnak és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot.]: Explorations in Communication: An Anthology. (Carpenter.. „elvesztette támaszát korunk társadalomszerkezetében”. Az ilyen vizsgálódások elõbb a régi médium eszközeivel történnek – a multimédiális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra –. ez volt „the third of such mutations associated with a radical change in textuality – Athens and Alexandria in the 4th and 3rd centuries B. a változékony. noha egy immár megváltozott.

(Magyarul: Történeti tudat az információ korában.) 13 Amint Elizabeth Eisenstein mûvében megállapítja: „Mielõtt számot próbálnánk adni a haladás »eszméjérõl«. Jack [1977]: The Domestication of the Savage Mind. különösen Malinowski. Vö. október. I. Walter J. (1982): Orality and Literacy: The Technologizing of the Word.10 Platón megkülönböztetése fõnevek és igék között. Nevek persze roppant szerepet játszanak a preliterális kultúrákban. hogy a szó fogalmával rendelkeznénk. In: Uõ: Rhetoric. London: Duckworth) Olson rámutat. 1990.) (1991): Computer. ha alaposabban megszemléljük azt a másolási folyamatot. Wien: Edition Passagen. David R. 12 Ehhez részletesebben: Nyíri. ám a mi értelmünkben vett szóra nincs szavuk (Goody. 71). A bölcsészettudomány kezdeteit a homéroszi költemények elsõ leírásai jelentették. „rendelkezhetünk a név fogalmával anélkül. jobban tesszük. lásd Ong. Kristóf: Historisches Bewußtsein im Informationszeitalter. vagyis egyre pontatlanabbá váló dokumentumokra támaszkodó történetírás változatlanul képtelen tény és legenda következetes elválasztására. Dieter–Nyíri. (1971): The Literate Orality of Popular Culture Today.–Richards. ám. amely nemcsak javított kiadások sorát tette lehetõvé. Cambridge: Cambridge University Press. Romance. nem ismerik azonban a szónak fogalmát. Kultur. 115). Mert úgy látszik. Walter J. K. A történelem tanulmányozása úgyszintén szövegeket – írásos dokumentumokat – elõföltételez. London: Methuen. Bronislaw (1923): The Problem of Meaning in Primitive Languages. 262a. a név a tárgy tulajdona…” (Olson. Kristóf (szerk. A. and Technology: Studies in the Interaction of Expression and Culture. de a rögzített adatok állandó felhalmozását is.12 és különösen a történelmi haladás eszméje. Roy [1986]: The Origin of Writing. [1994]: The World on Paper: The Conceptual and Cognitive Implications of Writing and Reading. A nyelvtan az írott nyelv rendszerezéseként keletkezett: a tiszta szóbeliség nyelve még teljességgel helyzetfüggõ. láthatóvá lett nyelv. In: Holmi. 9 Az ongi primary orality értelmében.11 vagy fõnevek és igék egyfelõl és mondatok másfelõl szembeállítása Arisztotelész De interpretationéjában csakis az írásban artikulált nyelvre vonatkozhat. mondjuk ki még egyszer. (szerk. Mersch.Túl az iskolafilozófiákon 11 Mert a hagyományos bölcsészettudományok elõföltétele. elválaszthatatlanul összefonódik a nyelven kívüli valósággal.8 az elsõdlegesen szóbeli kultúrák9 nagyon is ismerik a névnek. London: Routledge & Kegan Paul. Ithaca: Cornell University Press. Ong. mint Harris nyomán (Harris. miközben a kézírással sokszorosított.): The Meaning of Meaning: A Study of the Influence of Language upon Thought and of the Science of Symbolism. hogy a folyamatos változást az állandóság indí- . 11 A szofista. C. In: Ogden.13 S csak ezen történeti tudat háttere 8 Vö. Csak a könyvnyomtatás korában alakul ki a modern történeti tudat. melyek ilyen vagy olyan – éppen adódó – szempont alapján képesek ugyan a beszédfolyam valamely sajátos szakaszára utalni. a rögzített szöveg volt – az írott. Geschichte: Beiträge zur Philosophie des Informationszeitalters. 10 Goody nyugat-afrikai nyelvekrõl számol be. a szó nyelvi egység. Cambridge: Cambridge University Press.

[1965]: Myth. 292. és 301. „already possessed the skills and the manpower with which to discover the shaft-graves of Mycenae and the palace of Cnossus. a Nyugat filozófiája eleinte – és mindvégig. Elizabeth [1979]: The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early-Modern Europe.. nem kozmológiai kérdéseken gondolkoztak. szövegekre irányuló érdeklõdést eredetileg egészen gyakorlati érdekek mozgatták.12 Nyíri Kristóf elõtt képzelhetõ el a mûvészettörténet és a régészet. In: Uõ: The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences.és idõbeli keret nem épült fel. Eric (1983): The Linguistic Task of the Presocratics. […] The new attention to textual accuracy in documents coming out of the remote past generated a consciousness of the differences between past and present in man’s life-world such as had never before been known. amely viszonyok egyáltalán csak a nyelv írásbelivé válásával jönnek létre. írja Ong. Kevin (szerk. ameddig mû és szerzõ önazonossága szertefoszlik a kéziratos – vagyis pontatlan – szövegekben és képekben.14 Hogy a modern klasszika-filológia csak a nyomtatott kiadások alapzatán bontakozik ki. Eric (1982 [1966]): Preliteracy and the Presocratics. . Végül a filozófia kezdetei ismét az alfabetikus írás elsõ kialakulásának idejébe vezetnek vissza bennünket. between their view of the past and ours. I. New Haven: Yale University Press. Walter J. N. A réginek megõrzésével […] kezdetét vette az újnak tradíciója. „philology […] came into being. and History. J. továbbá Havelock. magától értetõdik. írja például Finley.) 16 Vö. Ill.15 és semmiféle irodalomtudomány nem lehetséges. In: Robb. 124.) 14 „The ancient Greeks”. köt.” (Eisenstein.): Language and Thought in Early Greek Philosophy. M. What they lacked was the interest: that is where the enormous gap lies between their civilization and ours. respectively. egészen a huszadik századig – olyan fogalmi viszonyokról való gondolkodás.: Princeton University Press. I. A preszókratikusok nem voltak filozófusok a szó mai értelmében. [1967]: The Presence of the Word: Some Prolegomena for Cultural and Religious History.: Monist Library of Philosophy. 274. Cambridge: Cambridge University Press.16 Amit azonban itt különösen alá szeretnék húzni: a bölcsészettudományokat voltaképpen létrehozó. dalnokok voltak. and they had the intelligence to link the buried stones – had they dug them up – with the myths of Agamemnon and Minos. […] a kommunikációs váltás évszázaddal vagy többel elõzi meg […] a modern történeti tudat kibontakozását… A múlt nem kerülhetett rögzített távolságba.” (Ong. mindenekelõtt Havelock. La Salle. In: History and Theory. Memory. A klasszika-filológia története címû munkájában Rudolf Pfeiffer újra meg újra visszatér arra a mozzatotta el. ameddig az egyöntetû tér.) 15 „As a result of typography”. A tisztán szóbeli kultúrának nincsen filozófiája.” (Finley. Princeton. akik egyfelõl a régi szóbeli és másfelõl az új írásbeli szintaxis eltérõ fogalmi sugallatai között próbálták kiismerni magukat.

19 A szókratészi–platóni fogalomtan kidolgozása válasz arra a gyakorlati zavarodottságra.18 Az ún. Cambridge: Cambridge University Press. lásd különösen a 3. Jack (szerk. elvont – az írott nyelv szintaxisa által lehetõvé tett – szavak tömeges fölbukkanása folytán alakult ki. oldalakat. A dikció helyességére törekedtek. Goody és Watt kiemeli. definíciókkal és osztályozásokkal ötvözve […] ám érdeklõdésük a homéroszi vagy lírikus költészet s úgyszintén a nyelv iránt mindig gyakorlati célzatú volt. amely újszerû. Oxford: Clarendon Press. Rudolf (1968): History of Classical Scholarship: From the Beginnings to the End of the Hellenistic Age. 16. kivált szofista írások közegeként. In: Goody. Eric Havelock a történeti Szókratészt olyan személyként rekonstruálja. hogy könyvek az ötödik század folyamán lettek megszokottá.17 A szofisták tudománya is teljességgel életközeli volt. akik az i. Az itt érintett szemponthoz lásd a 45. logográfok vonatkozásában. e. illetve az írásban gyakorlottabb kortársainak új nyelvi szokásai. „az emberek mûvelését” tartották szem elõtt… Nem az volt a céljuk.Túl az iskolafilozófiákon 13 natra. m. hanem tanításuknak vagy technikájuknak az egyén számára való hasznosságával.): Literacy in Traditional Societies. […] A szofisták az epikus és archaikus költészetet magyarázták. . és a 87. értelmezéseiket nyelvi megfigyelésekkel. hogy a homéroszi szövegekkel való fogalmilag artikulált foglalatoskodás eleinte a homéroszi hagyományt folytató költõk ügye volt. 17 Pfeiffer. kronológiákat. aki az írásosság logikáját még nem igazán interiorizálta: Szókratész számára ténylegesen nehézségeket okoznak olvasottabb. hogy azok az ellentmondásos tradíciókkal való konkrét-ismételt találkozások során – vagyis gyakorlati tevékenykedésük során – jutottak el a szövegkritikai beállítottsághoz. században a szóbelileg áthagyományozott genealógiákat. 19 Goody. kozmológiákat és várostörténeteket följegyezték. Ian (1968 [1963]): The Consequences of Literacy. akik az ekkoriban elérhetõvé váló új segédeszközöket igyekeztek. oldalt. vagy hogy nyelvtani szabályokat fedezzenek föl a nyelv szerkezetének megértése okán. hogy a költészetet önmagáért értelmezzék. Hadd hozzak itt egy hosszabb Pfeifferidézetet: A bölcsészetnek már puszta létezése is a könyvön alapszik. Jack–Watt. 18 I. és 5. elsajátítani. s a megfelelõ szó megfelelõ formájának helyes kiejtésére… A szofisták nem a „humanitas”-nak emberek viselkedését formáló értékeivel törõdtek. különösen ami a politikai életet illeti. s úgy fest. mesterségük gyakorlását megkönnyítendõ. 6.

mint Platón megjegyzi. amelyek az érzékek számára nem. Platón kommunikációs forradalom közepette élt. 1929-bõl származó megfogalmazása szerint a Nyugat filozófiai hagyományát Platónhoz írt lábjegyzetek sorozataként jellemezhetjük. ütem és dallam22 színpompás közegében. Szabó Miklós fordítása. Az absztrakt terminusokat. A. nemkülönben az. a század utolsó harmadára azonban az athéni társadalom gyakorlatilag írástudóvá vált.]: Essays in Ancient Greek Philosophy. N.” 22 Az állam. csakis a gondolkodás számára hozzáférhetõk. nem véletlen.23 A Platón által ajánlott tanítás-nevelés ehelyett az elvont ideák tartományába vezet – olyan fogalmak tartományába. hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja. e. 53: „The safest general characterization of western philosophical tradition is that it consists of a sequence of footnotes to Plato.–Preus. [1983]: The Socratic Problem: Some Second Thoughts. nem tudott szabadulni Platón igézetétõl. John P . 601b. 23 606e–607a.20 * * * Whitehead sokszor idézett. hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása. századot megelõzõen még kevéssé volt elterjedt. Anthony [szerk. együgyûséggel van telítve… […] A hozzáértõ ember eleven és lelkes szavá[nak]”. (1969 [1929]): Process and Reality. s ezzel a platóni ideákat. Jól ismert. azóta is. In: Anton. Ez a válság pedig minden írástudóvá nevelt nemzedék életében. Platón nevetségesnek találja Homérosz mint „Görögország nevelõje” eszméjét. Albany: State University of New York Press. New York: The Free Press. kötetében. Az írásbeliség kialakulását megelõzõen a görögök a homéroszi költeményeket befogadva tanultak – a versmérték. Az alfabetikus írás az i. (Havelock.21 Whitehead formulája mélyen helytálló. A görög filozófia kialakulása.14 Nyíri Kristóf újra meg újra rákérdez bizonyos szavak jelentésére – ugyanis nem érti azokat. 5. hogy a filozófia. az írás szintaxisa teremti. újra meg újra ismétlõdik. Amint a Phaidroszban fogalmaz: „Aki […] azt hiszi. . Eric A. hogy Platón olykor megvetõen nyilatkozott az írott szövegekrõl. abban a hiszemben. 20 Lásd Havelock összeállításának 2. több mint kétezer éven át. Platónnal a középpontban. válasz volt a társadalmi kommunikációnak az alfabetikus írásbeliség elterjedése által keltett válságára. aki átveszi.) 21 Whitehead. s eszményi államából kitiltja „a hõsi versformában megszólaló édes múzsát”.

az írás Platón számára nem pusztán új közeg volt. melyben filozófiáját kifejezhette. a platonizmus forrását magát jelentette. az írás. tudniillik azáltal. sugallja Platón. „a tanuló lelkébe” íródik be. hanem olyan – elvont – kifejezésekre vonatkozó kérdéseket. amit most teszel. . az írásbeliség tapasztalata. nem pedig látjuk õket. hogy látjuk.Túl az iskolafilozófiákon 15 mely. Kerényi Grácia fordítása. hogy jelöl valamit. Persze Platón maga is írásba foglalta filozófiáját – még ha dialógusaiban az eleven párbeszéd stílusát mímelte is. Amikor Platón a JÁMBORSÁG maga. hogy nem arra biztattalak. mondja Platón. nem pusztán új kérdéseket tett föl. Annak a valaminek. mely által jámbor minden. nem pedig ésszel fogjuk fel – az ideákról pedig. […] Ugye emlékszel rá. az írások látszólag „értelmes lényekként beszélnek. Kövendi Dénes fordítása. 25 Havelock. Mass. mint Eric Havelock Preface to Plato címû monográfiájában25 rámutat. „A »sok« jelenségrõl azt mondjuk. hogy az jámbor dolog. mi a jámborság. nem interaktív. hanem azt mondtad.”27 Mint Havelock hangsúlyozza: az ideák elvont fogalmak. hogy érzékeinkkel nem megragadhatók. ami jámbor. hogy ésszel fogjuk fel. Dialógusaiban Platón ideák számos példáját említi. barátom.”24 Az írott szöveg. Eric (1963): Preface to Plato. ami jámbor?26 Az írott nyelv kelti azt a benyomást. Emlékeztetek az Euthüphrón két döntõ passzusára: Vajon a jámborság nem ugyanaz-e minden cselekedetnél. 26 Euthüphrón 5d. ellenkezõleg. Cambridge. az istentelen pedig ellentéte mindennek. hogy minden szó alapvetõen egyféleképpen bír jelentéssel. Mindannyiukra áll. amikor azt kérdeztem. absztrakt tárgynak kellett lennie: imigyen születtek a platóni ideák. amelyek szintaxisa az írásbeliség kibontakozását megelõzõen a görög nyelv számára egyszerûen ismeretlen volt. amikor gyilkosságért följelented az apádat. Sõt. de ha megkérdezed valamelyik szavukat. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. hanem azzal az egy alakkal (eidosz). 24 Phaidrosz 275c–276a. amit jelezni tudnak. avagy a SZÉP maga (auto to kalon) vagy a JÓ maga természete felõl érdeklõdött. s önmagához hasonló és egyazon idea szerint való… […] [a]z elõbb nem világosítottál fel kellõképpen. és önmagával azonos (tauton esztin […] to hoszion auto hautó). hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig. 27 Az állam 507b–c. ha absztrakt terminusokról volt szó. „az írott szó […] csak árnyképe”.: Harvard University Press. 6d.

„képzeletben élõ kép”. 261. születése elõtt. nem pedig idõbe rendezett eseményeket sorol. ahol tekintetünket az ideára mint mintára függeszthetjük. jelzi Havelock.16 Nyíri Kristóf „Amikor »fogalmak«-nak nevezzük õket”. 31 Havelock 1963. 262. 32 I.30 Így a Menónban. mind az eidosz az idein – látni – igébõl származik. Mind az idea.”28 Ama nem érzéki. miszerint a képies beszéd helyébe a fogalmi beszédet állítsuk. Havelock a platóni „idea” vizuális kontaminációjáról beszél. hogy vajon Platón miért nem mondjuk a phrontisz vagy noéma terminusokat részesítette elõnyben az elvont gondolatok vagy fogalmak megjelölésére. „hogy a platonizmus alapjában véve felszólítás arra. A fogalmivá váló beszéd szintaxisa átalakul. or species’. ‘Idea’ comes from the Greek verb ‘to see’. m. This is the strategy of the Platonic tradition. A hangzás. T . [1986]: Iconology: Image.29 Platón nem is mindig akarja vagy tudja e kapcsolat sugallatát elhárítani. the latter as a sensible impression that provides a mere ‘likeness’ (eikon) or ‘semblance’ (phantasma) of the eidos” (Mitchell. ténylegesen látta az ideákat. a konkrét vizualizált eseménnyel vagy az eseményben szereplõ konkrét vizualizált dolgokkal állítjuk szembe.32 A homéroszi göröghöz képest. Ideology. types. Text. and is frequently linked with the notion of the ‘eidolon’. the ‘visible image’ that is fundamental to ancient optics and theories of perception. . ahol a fogalmakat úgymond a gondolkodással vagy értelmünkkel (dianoia) láthatjuk. az eidoszból ered az eidólon: „hasonmás”. amelynek elbeszélése szerint a lélek. Így például az Euthüphrónban. elvont fogalmak jelölésére Platón az idea és eidosz szavakat választotta. or to stipulate at the outset that the term ‘idea’ is to be understood as something quite different from imagery or pictures. írja. 30 6e. Kerényi Grácia fordítása. 29 Mint Mitchell írja: „[t]he very idea of an ‘idea’ is bound up with the notion of imagery. amelyeket fölváltva használ. vagy akár az Állam nevezetes vonalhasonlatában. 268. A sensible way to avoid the temptation of thinking about images in terms of images would be to replace the word ‘idea’ in discussions of imagery with some other term like ‘concept’ or ‘notion’. s amelyek közös jelentése: „forma” vagy „alak”. zárja gondolatát Havelock. William J.31 és fölteszi a kérdést. which distinguishes the eidos from the eidolon by conceiving of the former as a ‘suprasensible reality’ of ‘forms. Chicago: University of Chicago Press.és jelentésbeli közelség óhatatlanul kapcsolatot láttat idea és kép között. az eidosz persze már Platónt megelõzõen is egyfajta szakjelentésre tett szert a ma- 28 Havelock 1963. 5). elvonatkoztatásokat kapcsol össze idõtlen viszonyokban. „akkor ezt a »kép«-pel szembeállítva tesszük. Joggal mondhatjuk”. Amikor »elvont«-nak nevezzük õket.

tapintható világ spontán-mindennapi élménye s másfelõl a tiszta írásbeliség gerjesztette elvont fogalmiság közötti ismétlõdõ összeütközések története. miközben a mû érvelése és egész terminológiája inkább az idea = írott szó egyenlõséget sugallja: az ideákat születésünkkor még nem tartalmazó elme íratlan lap. miszerint az emberek elsõbben képekben gondolkoznak. s róluk kizárólag az írás közegén át értesülhetünk: a gyõztes mindig is csak az elvont fogalmiság platóni hagyománya lehetett. sem derékszögû. S amennyiben a „fogalom” helyett a „forma” szót alkalmazta. véli Havelock. könyv. John [1964]: Értekezés az emberi értelemrõl. sem egyenlõtlen oldalú. többnyire azonban a föld alá kényszerítetten kíséri végig a Nyugat filozófiájának történetét. Ez a belátás búvópatakként. paragrafus. 2.) 34 Locke. hogy Platón nyilván nem egészen tudta elfojtani magában a belátást. A filozófia csak abban a közegben gondolkodhat. legtartalmasabbak és legnehezebbek közül való). színes. Havelock érvelését ezen a ponton nem tartom meggyõzõnek. 1.34 azaz téves úgymond az elménkbe „beleütött” 33 „[V]ajon nem kíván-e meg egy bizonyos fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának kialakítása (pedig ez éppen nem a legelvontabbak. 2. és ugyanakkor egyik sem. Magam inkább arra gyanakszom. köt. Így volt ez a peripatetikus iskolában.Túl az iskolafilozófiákon 17 tematikusok s jelesül a kozmológusok és az orvosok körében – utóbbiak szóhasználatában a „közös kinézetre”. amelyeket kommunikációs eszköztárával meg tud jeleníteni. A Nyugat filozófiájának története egyfelõl a mozgó. mint tényleges lelki képekként. a filozófia végképp megszabadulni látszik a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától. hallható.] Budapest: Akadémiai Kiadó. sem egyenlõ oldalú. akinek Értekezésében az elsõdleges minõségekrõl alkotott „ideák” (például a háromszög nevezetes elvont ideája33) aligha értelmezhetõk másképp. . s csak olyan tárgyakról gondolkodhat.. nem pusztán szubjektív-mentális meglétét érzékeltethette. Mert hiszen az nem lehet sem ferdeszögû. Platón ama elvont-általános jelentések tényleges-objektív érvényességét.” (Locke. Napjainkban azonban.. without any ideas”. amely közegben kommunikálni képes. s csak azután elvont szavakban. fej. 212. John: An Essay Concerning Human Understanding. „white paper. mindenekelõtt a kognitív pszichológia haladásának köszönhetõen. II. Az összeütközések alapvetõen az írás közegében zajlottak. látható. hasonlóan a latin specieshez. sem egyenlõszárú. de így a brit empirizmusban is: Locke-nál. „általános alakra” utalt. [Dienes Valéria fordítása. void of all characters. idõnként föl-föltörve. hanem mindez.

legalább tizenegy alkalommal utal Platónra. Wittgenstein azokat a helyeket idézi. Amint Schlicknek magyarázta 1931-ben: „Álláspontomat azzal tudom a legjobban jellemezni. mint az a pont. akinek ideafogalma kifejezetten és egyértelmûen képies („[t]he term »idea«”. ám amellett kardoskodva. hogy a filozófiatörténetnek ama pontja. 293. 36 „[T]he idea of man that I frame to myself must be either of a white. or a black. Thinking. In: Uõ: A Treatise Concerning the Principles of Human Knowledge. ám ennek jelentõségét a közvélekedés alábecsüli. or imagining. ahol Platón útja. hangzik a Russell által jegyzett The Wisdom of the Westben. kiváltképpen világossá válik. s számos szövegrészt idéz tõle. or a tawny. mint – Nietzsche föllépését megelõzõen – az újkor minden filozófusának. 10. amelyhez visszatérni igyekezett. s igazából nem is értette meg soha. George: Bevezetés. „is here to be understood in the literal Greek sense of the word.18 Nyíri Kristóf (stamped) vagy „vésett” (sõt: „nyomott”. New York: Premier Books.36 éppenséggel a platonikus szemlélet számára szolgáltat érveket. Wittgenstein nyilvánvalóan úgy érezte. vagy Hume-nál. 1. így A tiszta ész kritikájában.” (Berkeley. paragrafus. ha azt 35 1. or a crooked. nem más. a tall. Platón olyan szerepet játszott ama jegyzetfüzetekben. amelynek nagy föladata persze éppen érzékiség és fogalmiság egybekapcsolása. to use a Latin word which originally meant the same”37). Hume-nál tehát. is picture thinking. fejezet. és 5. akinek azonban – mondjuk ki – ugyanúgy a Gutenberg-galaxis foglyának kellett maradnia. Az ezerkilencszázhúszas évek végétõl kezdve – Wittgenstein és Heidegger munkásságában – a Nyugat filozófiája szakít Platónnal. a straight. különös jelentésfölfogásától különös ontológiájáig. pont. 1931-ben – vagyis késõi filozófiája kialakulásának döntõ évében – Wittgenstein. könyv. hogy képek nem hordozhatnak elvont tartalmat. ahol Platón a tévutat választotta. 38 Wittgensteint és Heideggert együtt tárgyalom az egyik kötetemben (Nyíri Kristóf [1994]: A hagyomány filozófiája. or a low. aki a locke-i ideákat mindenütt képeknek fogja föl. I cannot by any effort of thought conceive the abstract idea above described. újra meg újra. 1. imprinted) „velünk született betûjelek” (innate characters) tana. s amelynek szerzõje valósággal vergõdik a képies gondolkodás tényeit földolgozni képtelen lineáris szöveg béklyóiban. olykor egész hosszasan. Hadd összpontosítsak most csak Wittgensteinra. amilyenhez hasonlót egyetlen más filozófus sem.38 Ismeretes. Bertrand (1964 [1958]): The Wisdom of the West. hogy Wittgenstein szívesen olvasta Platónt. .35 vagy Berkeleynál.) 37 Russell. or a middle-sized man. jegyzetfüzeteiben. for Hume. Budapest: T-T wins Kiadó–Lukács Archívum).

hanem egymással sokféle különbözõ módon rokonok. éspedig egy egész sort. par. hogy megadnék valamit. azt mondom. and clearly distinguished from all other essences. vagy a nyelv részeivé teszi õket. hanem – hol leplezett. lényege. ami miatt mindegyikre azonos szót alkalmazunk. nem fogsz ugyan olyat látni. Renford [1960–1961]: Universals and Family Resemblances.Túl az iskolafilozófiákon 19 mondom. hogy bizonyos alapvetõ wittgensteini megfogalmazások éppenséggel platóni megfogalmazások pontos megfordításának foghatók föl. egészen föltûnõ. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. It is hardly surprising if Socrates did not […] solve at one leap the ‘problem of universals’ that has plagued philosophers from his day to our own. ami mindabban. köt.” (Guthrie. amit nyelvnek nevezünk. have a quasi-substantial nature and hence a stability which enables the essence of each to be grasped. miszerint Szókratész problémáját végül – Wittgenstein oldotta meg. ami mindegyikükben közös. described. Soc. – Ahelyett. Arist. harci játékok stb.) . ezekben a jelenségekben semmi olyan nincs. Cambridge: Cambridge University Press. Mi az. that the kinds of classes to which particulars belong. rokonságokat fogsz látni. ami mindezen folyamatokban közös. or arrive at Wittgensteinian theory of ‘family resemblances’ which may at last have provided the right answer. „Társasjátékok. ami jámbor?” S most egy passzus a Filozófiai vizsgálódásokból: „Mindenféle nyelvjátékról beszélsz. Guthrie nem véletlenül osztja a fölfogást. In: Proc. s tehát a nyelv. 3. ami mindegyikükben közös volna. hogy mi is a nyelvjáték. különben nem hívnánk valamennyit játékoknak« – hanem nézzed.41 Tegyük hozzá: Wittgenstein Platónnak nemcsak – leplezett – szóbeliség-ellenességét. de hasonlóságokat. hogy van-e mindegyikükben valami közös. hogy nem arra biztattalak. kártyajátékok. 65. de sehol sem mondtad meg. 41 „Underlying the procedure of Socrates is an assumption. K. – Mert ha megnézed õket. W . közös volna. hanem azzal az egy alakkal. – „Ne mondjad: »Valami közösnek kell bennük lennie. […] – És ez igaz. mely által jámbor minden. C. 440. s nyelvvé. 40 Philosophische Untersuchungen.”39 Valóban. ha például különbözõ játékokat szemlélünk.” Hasonló eredményre jutunk.. or faith. labdajátékok. never mentioned because not consciously recognized. [1960]: A History of Greek Philosophy. Hogy mi az. Idézzük föl másodszor is Szókratész szavait az Euthüphrónból: „Ugye emlékszel rá. the ‘forms’ which they possess. sk. – Guthrie itt jegyzetben Bambrough cikkére utal – Bambrough. hol lep39 MS 302:14. hogy az éppen ellentétes a platóni dialógusokban Szókratész által képviselttel.”40 A görög filozófiatörténet jeles ismerõje. ami mindezekben közös?” – kérdezi Wittgenstein.

a tekintély. multimediális viszonyainak jelenkori kibontakozásával az elsõdleges. szükségképpen. a szubjektum. az igazság. und wenn dieses Vorkommnis Wahres schreibt. mint a szavak.: »De. annak nem valamit kellene-e elképzelnie?« – Th.42 * * * A hálózott társadalom interkommunikatív. mint esszencializmuskritikájának (metafizika-kritikájának. […] Das mit den Wahrnehmungen übereinkommende Gedächtnis und jene Begegnisse. A filozófiai vizsgálódás. Kezdeteiben e felfogás már a Tractatusban jelen van. a digitális mozgóképet. egymást áthatva funkcionálnak. paragrafusát: „Szókratész Theaitétoszhoz: »És aki elképzel.« – Szókr. a 111-es kézirat 14. (Philebos)” A vonatkozó Philébosz-helyen viszont persze ott áll az ismert passzus. […] …noch ein anderer [befindet] sich zu derselben Zeit in unseren Seelen… […] Ein Maler. lapján a Platón-idézetet egy másik Platón-utalással együtt találjuk: „Plato nennt die Hoffnung eine Rede. Az ilyen elemzések elõbb a régi 42 Neumer Katalin fordításában idézem a Filozófiai vizsgálódások 518. életformánkba ágyazott eszközök. szükségképpen. az individuum. a képek. a hit. úgy tûnik. wenn aber dieser Schreiber bei uns Falsches schreibt. Wittgenstein szerint a szónyelv és a képnyelv együtt. dann ist die Vorstellung wahr und es gehen aus ihm wahre Reden in uns hervor. problémamegoldó filozófia funkciója megint egyszer fölértékelõdik: a valóság. die mit diesen verbunden sind. vagyis implicit írásbeliség-kritikájának) kiteljesedése mögött. akit a kép ábrázol?” – Ha a hagyatékban e hely legkorábbi. so entsteht das Gegenteil von dem Richtigen. hogy a kéziratos hagyaték végre egészében rendelkezésünkre áll – ugyanúgy kitapintható Wittgenstein Platón-élménye. ontológiakritikájának. s kiteljesedése mögött – most.: »De.” . a tudás. sk. amelyet Wittgenstein a jelek szerint e helyütt használt. s itt azt a Schleiermacher-féle fordítást idézem.« – És aki fest. a közösség. a hagyomány. annak nem valóságosat kell-e festenie? – Nos. a multimediális-interaktív hálózódást. ám csak Wittgenstein késõi filozófiájában teljesedik ki. mi a festés tárgya: az ember képe (például) vagy az ember. ugyanúgy. kezdetleges elõzményeihez lapozunk.: »És aki valamit elképzel. a jelentés. nemlineáris szöveget. a hierarchia s a demokrácia fogalmai újraértelmezést igényelnek.20 Nyíri Kristóf lezetlen – képellenességét is támadja. a változékony. der nächst dem Schreiber des Gesprochenen die Bilder davon in der Seele zeichnet. scheinen mir dann in unsere Seelen gleichsam Reden einzuschreiben. annak nem valóságosat kell elképzelnie?« – Th. a racionalitás. összpontosítsunk az utolsó mondatra: „Unsere Seele scheint mir dann einem Buch zu gleichen. visszájára fordítja és meghaladja. az új médiumok felé fordul és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat elemez: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot.

társaiktól gyakorlatilag sohasem elszigetelt kognitív alanyok jelenségét megragadó fogalmi törekvések megjelenése. század filozófiája Platónt egyre inkább muzealizálni fogja.] Oxford: Blackwell. hogy a 21. század filozófiájának – amely egyre kevésbé lehet iskolafilozófia. amelyek egyfajta nem fizikai világ. fogalmakra vagy jelentésekre fog összpontosítani. Az ontológia területén máris olyan kísérletek kibontakozásának vagyunk tanúi. következtetésekkel és bizonyításokkal kell majd megbirkóznia. események és kapcsolatok kialakulását próbálják magyarázni s valamiféle terminológiába foglalni. merõben új filozófiának. [The Information Age: Economy. Aligha kétséges. Midõn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális-interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából. egyre inkább azonban az új. köt. A philosophy of mind területén elõre látható az elektronikus hálózatokba merülõ. Manuel [1996]: The Rise of the Network Society. a virtuális tárgyak.hu/uniworld/ nyiri/cast_hn. század filozófiája nem önálló entitásokra. Society and Culture.fil. hanem hálózatokkal. 43 Lásd például Castells „real virtuality” fogalmát munkájában (Castells. multimediális eszköztár segítségével is.Túl az iskolafilozófiákon 21 médium eszközeivel történnek. interakciókkal és áramokkal-áramlásokkal lesz elfoglalva.htm>. .43 A 21. Castellsrõl írt ismertetésemet lásd: <http://www. s tárgyát alkotja egy merõben antiplatonikus. hanem képekre és hangokra is kiterjedõ azonosságokkal. I. a 21. Nem a puszta szövegek logikájával.

.

TUDOMÁNY .

.

Leon Battista (1977): A festészetrõl. (Hajnóczi Gábor fordítása.A tudományos szemlélet és a képek Lehmann Miklós Mi. ez kauzális értelemben kétségkívül igaz is. hogy valóban csupán technikai akadálya volt-e korábban a képek tudományos alkalmazásának. a technika nyújtotta lehetõségek pedig elõidézik a képek egyre szélesebb körû felhasználását.) Budapest: Balassi. Ennek megfelelõen jelen vizsgálódás homlokterében a késõ középkorban elkezdõdõ tudományos szemléletváltozás és a képalkalmazási metódus átalakulása áll. valamint elõmozdítják a tudományos haladást. . hogy a dolgokat láttatni akarjuk – mint mondják –.1 A kommunikációtörténettel. 1 Alberti. hogy a megfelelõ technika hiánya alapvetõen megakadályozza. tekintve. érdemes azonban fontolóra venni. Az elmélet egyik sarkpontja. és ezzel közvetve korlátozza magát a tudományos fejlõdést. 51. Ennek keretében történeti leírást ad arról. hogy a képi megjelenítési technikák fejlõdése milyen új (vagy újra felfedezett) lehetõségeket teremtett a tudományos kutatás számára. Tekintettel az újkori tudomány és technika fejlõdésének összefonódására. de legalábbis gátolja a képek terjedését. valamint azon belül a képi kommunikációval és gondolkodással foglalkozó szakirodalom jelentõs része a képek alkalmazásának és elterjedésének lehetõségeit a tudományos munkák terén elsõsorban technikai szempontból vizsgálja. „kövérebb Minervát” [erõteljesebb stílust] fogunk használni.

. melyet Bohn Pliniusnak tulajdonít: Azt tervezték. a 14–15. Vö. a kép fogalmának elöljáróban egy tág. ami nem vihetõ be a szokásos klaviatúrával”. ha sokféle színárnyalatra van 2 Ennek értelmében a diagram „grafikus elem. Hasonlóan elkerülendõ a technikai leszûkítés is: a kép egyaránt jelenthet kézzel. egyszerû és gyors sokszorosítása Európában elõször valamivel a könyvnyomtatás feltalálása elõtt. amely kiküszöböli a korábbi másolási technikából eredõ hibákat. század fordulója táján vált lehetõvé. valósághû kép pedig éppúgy képi funkciót tölt be. majd írásban melléjük illesztik a növények tulajdonságait. sokszorosító eszközökkel vagy automatizált képalkotó rendszerekkel elõállított képet. A leképezési eljárás nyomán kialakuló analóg. Ez az eszköz természetesen lehet esztétikai megítélés tárgya. (Doktori értekezés. A korábbi akadályok jellegzetességeit jól érzékelteti a következõ leírás. mint a vonalas ábrák vagy a diagramok (ez utóbbiak esetében Michael Biggs értelmezését alkalmazom). ahonnan megkezdõdik a képek fokozatos terjedése a tudományos médium irányába.) University of Reading. 3 Már a könyvnyomtatás elõtt lehetséges volt a fadúcokra faragott képek sokszorosítása. Biggs. A technika fejlõdésében ez tehát olyan kitüntetett pont.26 Lehmann Miklós A képekkel. Egyetlen rajzról több.3 A tudomány számára ez olyan eszközt jelentett. Elkerülendõ a késõbbi nehézségeket. hogy színes képeken lerajzolják a növényeket. Mint ismeretes. bár ez a technika igen erõs korlátokat jelentett a nagyobb tömegû képek elõállításában. a képek olcsó. de szigorúan funkcionális értelmezését szükséges elõnyben részesíteni. közel azonos minõségû másolat volt így készíthetõ. amelyek változatlan formájuknak köszönhetõen a tudományos munka során használhatóknak bizonyultak. 1. illetve azok kommunikatív szerepével foglalkozó irodalom gyakran különféle képfogalmakat használ. E tanulmány szempontjából tehát elsõsorban a képek és a szövegek funkcionális és technikai megkülönböztetése lényeges. Michael (1994): The Illustrated Wittgenstein. Ugyanakkor a képek igencsak félrevezetõek lehetnek. Ebben az értelemben a kép elsõdlegesen vizuális információt hordozó eszköz. különösen akkor. A Study of the Diagrams in Wittgenstein’s Published Works. ám nem szükségképpen az.2 I.

hanem azért. amely a sokszorosítás lehetõségével részlegesen elhárult. magukat a puszta neveket is – elegendõnek tartották a tudományos megközelítés számára is. amit a szem a tárgy közvetlen észlelésekor látna. William M. mert a leírásokat – sõt. Ugyanakkor kétségtelen az is.) Budapest: Enciklopédia. közülük többen még csak nem is jellemezték õket. Olyan akadály fedezhetõ fel itt. hanem jórészt megelégedtek neveik egyszerû felsorolásával. hogy felhívja mindazok figyelmét e növények erényeire és tulajdonságaira. . hogy a kép nem hasonlít majd kellõ mértékben az eredetihez […]. ez elegendõ ahhoz. amely oly nagy hangsúlyt kap a korabeli kritikákban. amelyek a vizualitás számára közvetlen módon nem hozzáférhetõek (bár kétségtelen. (Lugosi Lugo László fordítása. Érdemes felfigyelni az iménti idézet egy másik mondanivalójára is: a képek nem csupán technikai hiányosságaik miatt hiányoztak sok szerzõ mûvébõl. mellyel a vizuális tényeket megfelelõképpen bemutathatták volna. Így történt aztán. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Technikai értelemben tehát a görög botanikusok nem rendelkeztek olyan eszközzel. hogy mások a növények szóbeli leírásával kötelezték el magukat. mivel a mechanikus leképezés – ideális esetben – kizárja az ábrázolás szubjektív jellegét. akik alaposan el kívánnak merülni e témában.A tudományos szemlélet és a képek 27 szükség a természet sikeres utánzásához.. 17. amely lehetõvé teszi a sokszorosítható és valósághû képek készítését. mert úgy vélték. valamint szubjektív szemlélete azonos tárgy esetében változatos ábrázolásokat eredményez. emellett az eredeti festmények másolóinak és festészeti jártasságuknak különbözõsége igencsak megnöveli az esélyét annak. Erre azonban a sokszorosítást követõen is még csaknem négy évszázadon keresztül várni kell. A görög tudományos gondolkodás uralkodó paradigmája szerint az ismeretek forrása nem elsõsorban a tapasztalásban keresendõ. Ez az elsõdleges akadály. technikai tudása.4 A probléma kettõs: egyrészt a rajzolók (majd a rajzok másolóinak) eltérõ rajzkészsége. Platón ideatana e téren meghatározó forrás: az ideák olyan szellemi-fogalmi tények. másrészt a rajz eleve nem azt a látványt adja vissza. Jr. hogy Plinius gondolatmenetét folytatva csupán a tisztán mechanikusan elõállított (technikai) kép lesz csak az a végsõ eszköz. amely elsõsorban a kor tudományos felfogásából adódik. hogy maga Platón a szó jelentésében és néhány szöveghe- 4 Idézi Ivins.

Ez az elképzelés jó ideig tartja fogva a tudományos gondolkodást. A fogalom az idea értelmében vett közvetlenséggel Platón számára komoly elõnyt jelentett: a képek mint érzéki entitások csak az elõbbiek csalóka tükrözõdései lehetnek. Phaidón XXIV . ha arra törekszik. a lélekben szemlélhetõk. Köztudomású.28 Lehmann Miklós lyen vizuális metaforát használ). hanem a szövegeket is érintette) egyszerûen nem foglalkoztatta a görögöket és az õket követõ középkori tudósokat. Az ideaelmélettel Platón így az értelmi. a sokszorosíthatóság jelentõségérõl szóló könyve vezérfonalában mégis inkább a technikai lehetõségek változását követi. A képek tehát értéktelen tárgyak. Bár Ivins gondolatmenetében keveredik a tudomány igényének és a technikai fejlõdés lehetõségeinek kettõssége. a „képek készítésére alkalmas anyagok már õsidõktõl fogva rendelkezésünkre álltak. míg az értelem az örök igazságokat (vö. hogy az igazi akadályt mégiscsak a technika hiánya jelentette: 5 I. Az ideák tiszta formájukban anyagtalanul. hogy a látszat képi ábrázolásával veszõdne. Az érzékek az esetlegességet közvetítik. az elõbbi aspektusokat félreállítva arra a következtetésre jut. A tudomány mûvelõje helyesen teszi. hogy ennek megfelelõen Platón Az államban éppen az ábrázoló mûvészeteket kárhoztatta olyként. kutatás és feltalálás – szürke gyakorlatiassága okán – ellentétben látszik állni a tudomány alapvetõen elméleti beállítódásával. ahelyett. . A képek sokszorosításának gyakorlati problémája nem tudományos probléma. szakasz). azonban Európában az 1400-as évekig nem mozgósították azokat a pontosan megismételhetõ képek elõállítására”. A technikai ismeretek. különösen pedig a beszédben mondja ki. a lényeget megragadó megismerést részesítette elõnyben az érzéki megismeréssel szemben. Ha a megismerés az ideákra irányul. az ideákkal. Ivins felismeri ennek jelentõségét. hogy a tudomány számára a képek nem sokat segíthetnek. akkor ez azt jelenti. az érzéki tapasztalat számára hozzáférhetetlenül. Mint írja. 10. kiterjesztik – az érzéki világ csalóka voltát. a sokszorosíthatóság hiánya pedig nem feltétlenül jelent akadályt a tudományos munka számára. amelyek csak távoli kapcsolatban állnak eredetijükkel. és megvolt a hozzá való tudás és szakértelem is. mint amelyek a másolatok másolatait hozzák létre.5 A sokszorosítás problémája (amely értelemszerûen nem csupán a képeket. A képek öröklik – sõt. hogy az igazságot a nyelvben. m.

Elsõdlegesnek azokat a szubsztanciákat tartja. (Nyíri. Ha a képi információt értékesebbnek tartották volna. Ehhez az ókornak nem volt szüksége a pontosan megismételhetõ képek elõállításának módszereire. Az ilyen képek létrehozási módszereinek hiánya torlaszolta el a technikai és tudományos gondolkodás kiteljesedésének útját.htm 7 Arisztotelész (1993): Kategóriák.6 Bár kétségtelenül történtek kísérletek a tudományos képi ábrázolásokra is. amely a kor tudósai számára ellentétben látszik állni a képtartalmak konkrétságával és egyediségével. a tudománynak és a technikának. In: Brogaard. Barry [szerk. 242–266. amelyeket mintegy mellékesen használtak tárgyak és falfelületek díszítésére. amely a dolgok létének és az állítások megfogalmazhatóságának lehetõségét adja meg. Berit–Smith. (Rónafalvi Ödön fordítása. Alapvetõ tehát az egyedi létezés: „Ha tehát nincsenek elsõdleges szubsztanciák. Ivins gondolatmenetét termékeny módon gazdagítja Nyíri Kristóf tanulmánya. A Kategóriákban azonban az elsõdleges és a másodlagos szubsztanciák megkülönböztetésével Arisztotelész elvben megnyitja az utat a konkrétum felé. míg másodlagosnak az általános és a járulékos létezõk lényegét. A nem és a faj megkülönböztetésében továbböröklõdik az iménti 6 I.) Budapest: Kossuth. ezeket éppúgy gátolta a sokszorosíthatóság. m. de annál inkább szüksége van rá az általános tudásnak. bizonyára történtek volna kísérletek azok tökéletesítésére és a technikai lehetõségek kiterjesztésére is (ami nem lenne meglepõ egy olyan kultúra esetében. így nem jelentettek kellõ nyomást a technikai innováció számára. A tudományos mûvekben azonban a képek csak másodlagos szerepet kaptak. Platónt követõen Arisztotelész szubsztanciafogalma. Wien: öbv-hpt. A kifejezõ mûvészetnek. A szubsztancia olyan alapvetõ realitás.hu/nyiri/krb2000/tlk.uniworld.A tudományos szemlélet és a képek 29 …úgy tûnik. mint a technikai képalkotás hiánya. hogy bármi más legyen”7 – az általános és a járulékos létezõk szubsztanciái az egyediekbõl következnek. 26. amely például a hadigépezetek vagy a hajózás terén kiemelkedõ technikai tudásról tett bizonyságot). továbbra is erõsíti azonban a tudomány lényegszemléletét. az ókorból csak olyan képek maradtak ránk. 16. amelyek a konkrét egyedi létezõk lényegét adják.]: Rationality and Irrationality.) Az online verziót lásd: http://www. illetve a díszítésnek minderre nincs is szüksége. . akkor lehetetlen. Kristóf [2001]: The Picture Theory of Reason. valamint anyag és forma összefonódó kettõssége már az ideatannál kevésbé szigorú elméleti irányultságot tükröz.

A szubsztancia. másrészt általában a testek és a belõlük összetevõdött állatok és csillagok. melynek a meghatározás adja tartalmát. a víz és hasonlók. mint a nem. hanem a metafizika feladatának tartja.30 Lehmann Miklós szempont. 9 Természetesen a képi megjelenítés igénye lényeges eltérést mutat az egyes tudományokban. e szempontból az adott terület vizualizálhatósága tekinthetõ döntõ tényezõnek.” (I. A már Plinius kapcsán említett botanika terén ez azt jelentette. a Metafizika vonatkozó passzusait (lásd Arisztotelész [1992]: Metafizika. A létezés alapvetõ kategóriái szellemi természetûek. illetve másolataik- 8 A szubsztancia így.8 Arisztotelész azonban a szubsztancia vizsgálatát nem a fizika. melyekhez a képek közvetítette tapasztalati világ nem vihet közelebb. [Halasy-Nagy József fordítása. inkább valóságos. m. majd inkább arisztotelészi hagyomány talaján álló középkor szintén ezt a felfogást osztja: a képek legfeljebb díszítõelemekként lehetnek jelen a tudományos mûvekben. mely önmagában külön is megáll. mint például a föld. Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt. Ebben a légkörben pedig a kép továbbra sem lehetett a tudomány eszköze. . melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani. 136. amilyen például az élõ lényben a lélek. a tûz. nem jelenti a képekben megragadható forma önálló jogosultságát. s másodszor mint egy bizonyos meghatározott egyed. Anyag és forma kettõssége csak a lényeg megnyilvánulására korlátozódik. hogy a képek legfeljebb elnagyolt illusztrációkként szerepelhettek a tudományos munkákban.] Budapest: Hatágú Síp Alapítvány). ezt is az illetõ dolog lényegének szokás nevezni.) Arisztotelész szubsztanciafogalmának finomításához természetesen figyelembe kell venni a késõbbi mû. Mindez pedig azért mondatik »valóság«-nak. bár Arisztotelésznél összetett jelentéssel bír. inkább „létezõ”). valamint ezek részei. amelyet már nem állítunk egy más dolog állítmányaként. hogy ezeknek a szabadkézzel rajzolt ábráknak. mert nem ezeket szokás állítani valami alapul szolgáló anyagról. hanem róluk szokás állítani valami egyebet. amely az általánosság magasabb fokán áll. mégis megtartja alapvetõen szellemi jellegét: „Szubsztancia nevet viselnek egyrészt az egyszerû testek. illetve a »lényeg« szó két értelemben használatos: elõször mint a végsõ alap.9 Senki nem gondolhatja. hogy a »valóság«. ez csak másodlagos szempontnak számított. a fogalmi lényeg. és bár az élethûség a rajzoló mesterségbeli tudásától függött. Ebbõl következik tehát. amibõl kifolyólag a faj „inkább szubsztancia” (azaz. benne rejlõ létoka. A kezdetben elsõsorban platóni. mivel alkalmatlannak tûnt a lényeg megragadására. ami e valóknak. Ilyesmi minden egyes dolognak az alakja és a formája. […] Lényeg továbbá a mibenlét. ennyiben pedig a tapasztalati valósághoz kötõdik. a lényeg az egyediségen és a konkrétumon keresztül az anyaghoz.

amelyek a szöveghez képest nem hordoznak új vagy önálló információt. vagy csak lazán kapcsolódó elemeknek is tûnhetnek. Így a képek elsõsorban egyszerû illusztrációkként szerepelhettek. a leírás módszere nem közelíthetett a képi leírásokhoz és képi reprezentációkhoz – sokkal inkább a lényegszemléletet tükrözte. A részletek vagy képelemek elsõbbséget élveznek a kép egészével szemben. hanem különös hangsúllyal tér ki a növény „belsõ természetére”. Magyarázattal szolgál arra. A szövegben található leírás már jelentõsebb: a leírás azonban korántsem szorítkozik az érzékileg tapasztalható jellegzetességek felsorolására. a képi eszközök pedig nem a tapasztalati . miközben a képekben nem visszaadható szellemi-elméleti tudás élvez elsõbbséget. ha a szöveghez hasonlóan képes ezen elvont tartalmak kifejezésére). egymáshoz nem. az allegória különleges szerepet tölt be. Ez a „belsõ természet” felöleli a növénynek tulajdonított hatásokat és erõket is. A tapasztalati jelleg háttérbe szorul. hogy a képek egy másik jellegzetes alkalmazási formája ebben a korban az allegória: elvont tartalmak képi eszközökkel történõ kifejezése. mivel a részek akár esetlegesen összeállított különálló. Mivel ezek a hatások központi szerepet játszottak a növények tudományos leírásában. a képi reprezentáció is a mögöttes tartalmak kifejezésére szolgált.vagy mérgezõ) hatást váltanak ki az emberi szervezetre. valamint az adott növénynek tulajdonított hatás nemritkán a növény megnevezésében is megjelenik). hogy a leírások több esetben nem mentesek a mágiához kapcsolódó elemektõl sem: a hatások leírása nem csupán a megfigyelt jelenségeket követik. mivel az egyes részletek közvetlenül utalnak az adott elvont fogalomra vagy eszmére. Megfigyelhetõ az is. A kép – akár egy iniciálé – díszíti és színesíti a könyvet. Az allegória így rávilágít arra az alapvetõ akadályra. Figyelemre méltó tény. hogy az egyes növények milyen élettani (gyógy. hanem a néphit vagy közhiedelem által tulajdonított erõket is. amely a konkrétumot ábrázoló („valódi”) képek terjedése elõtt állt: ahogyan a korabeli leírások. ebben az esetben maga a kép is csak oly módon lehetett érdekes. Ezek a képek azonban fontosságukat éppen absztrakt jellegüknek köszönhetõen nyerték el (azaz. Ennek alapja gyakran a hasonlósági kapcsolat. Mint kép. A kép egésze értelmezhetetlen a mögöttes tudás nélkül.A tudományos szemlélet és a képek 31 nak segítségével valóban fel lehetséges ismerni az adott növényt. olyan képekként. a vizuálisan tapasztalható valósággal csak kevés kapcsolatot mutatnak. azaz a növény és állatok vagy emberi szervek közötti morfologikus hasonlóság (ez utóbbi.

[Romhányi Török Gábor fordítása. Cambridge–London: Harvard University Press.13 Összességében elmondható tehát. 38.32 Lehmann Miklós valóság. mint egy fûszál vagy növény. E viszony – amelynek nyomai még a 17. hogy e szemléletmód a reprezentációt eredetileg egyfajta misztikus viszonynak tekinti. egymással párhuzamban megy végbe a nyelv elszakadása a szituációtól és a pillanatnyi tapasztalattól. az absztrakt tartalmak hangsúlyossága és a teoretikus jelleg Platón óta az írás vezetõ szerepére utal. 13 A késõ középkor tudományosságáról és szövegközpontúságáról lásd Stock. hanem nyitott marad. az eget kémlelõ földi csillag. intellektuális réteg és európai fejlõdés. Hasonlóképpen. az égi növények és füvek a föld felé fordulnak. és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket. From its Shadow in Homer to its Substance in Plato. 12 Az elvont fogalmak megjelenésérõl lásd Havelock.10 Foucault szavaival élve: A rejtett egyezéseket jelezni kell a dolgok felszínén. Princeton: Princeton University Press. hogy a legjobban észlelhetõ. Eric A. a képalkotás pedig nem egyszeri folyamat. In: Glatz Ferenc (szerk. . az ismeretek rendjében nyelvi struktúrákat követ és a tudományos kultúrát szigorúan a szövegekkel köti össze – sõt. Az írásbeliség megjelenésével (a megõrzés és a kommunikáció átalakulásával párhuzamosan) a tudományos gondolkodás és módszertan is lényeges transzformáción megy keresztül. valamint Hajnal István (1993): Írásbeliség. hogy ezt a tudományos szemléletet a 10 Érdemes megjegyezni. valamint a megismerés eltávolodása a konkrétumtól.): Technika.) 11 I. Jól érzékelteti ezt (az allegorikus megjelenítések jellegzetességeivel együtt) a korabeli tudományos munkák nyelvezetét és megfogalmazásait is tükrözõ következõ idézet a jelek viszonyairól: „A csillagok. Az elvont fogalmak használata háttérbe szorítja az érzéki tapasztalatot. Mert ugye minden hasonlóságra jellemzõ. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. 45. m.] Budapest: Osiris. a láthatatlan analógiáknak látható jegyre van szükségük. Brian (1983): The Implications of Literacy. Eszerint a reprezentáció szoros kapcsolatban van a reprezentálttal. amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…. században is felfedezhetõk – természetesen a nyelvi reprezentációk terén is megtalálható. ugyanakkor a legrejtettebb?11 Mint már többen rámutattak. (1978): The Greek Concept of Justice. a képek és a képalkalmazás is a szövegeknek van alárendelve. Michel [2000]: A szavak és a dolgok. amely az elkészítéssel végérvényesen lezárul. különleges erényt oltva beléjük. ahogy minden csillag égi növény szellemi formában. idézi Foucault. Budapest: História. mûvelõdés.12 A tudományos módszer ennek megfelelõen még sokáig a nyelvhez és szöveghez kötõdõ információátadást preferálja. valamennyi fû anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb.” (Crollius: Traité des signatures [1624]. hanem az ábrázolt dolgok közötti magasabb rendet hivatottak tükrözni.

15 E tanulmány elsõ része már utalt rá. szövegszerû értelmezése: A világ megfejtendõ jelekkel van tele. és ami e jel nélkül a dolgokban szunnyadó néma szó maradna. bár a centrális perspektíva elsõ alkalmazását és elveinek véglegesítését Filippo Brunelleschinek tulajdonítják. A megismerés tehát interpretációt jelent: a látható jeltõl egészen addig menni. Ez egyben a vallástól való fokozatos távolodást. és ebbõl adódóan az értelmezés uralma hatja át: a tudományos ismeret a természet megfejtése.A tudományos szemlélet és a képek 33 szöveg uralma. század végétõl kezd el fokozatosan terjedni. függetlenedést is eredményezte.16 keveseb- 14 Foucault 2000. Egyrészt megjelenik a képek sokszorosításának lehetõsége. hogy a sokszorosíthatóság hiánya bizonyos értelemben a tudományos elitizmus záloga: megjelenésével a tudomány mûvelése lassanként kikerült egy különleges elit kezébõl. amelyek a görögségben fel sem merültek – éppen ennek köszönhetõ az a temérdek technikai invenció. és e hasonlóságokat és rokonságokat feltáró jelek maguk is a hasonlóság formái csupán. hogy a sokszorosíthatóság jelentõségét számos kommunikációtörténeti és -elméleti munka hangsúlyozza és elemzi (legismertebb közülük Ivins hivatkozott kötete). amely a vizualitás teljesen új formáját és ezzel alapvetõen más jellegét eredményezi. amely ezen idõszakot fémjelzi. ami elhangzik általa. lábjegyzet). tudósait valójában a tudomány és a technika terén sokkal inkább olyan problémák foglalkoztatták. 15 A perspektivikus ábrázolás elsõ szabatos leírása Leon Battista Alberti 1436-os Della Pittura címû mûvében található (lásd 1. amely pedig utat nyitott a naturalisztikus ábrázolásmód terjedése felé.14 II. 16 Ezzel összefüggésben érdemes felvillantani azt a körülmény is. . 51. másrészt pedig kialakul a perspektivikus ábrázolás technikája. Az „Alberti ablaka”-ként ismertté vált rajzgép mechanikus eszközt kínál a perspektivikus ábrázolásra – lényegében ezt a módszert kell követnie minden rajzolónak. és bár a közfelfogás hajlamos e korszakot a görög eszmények felélesztésével azonosítani. amely lehetõvé teszi az azonos formában reprodukálható képek terjesztését. Az érzéki tapasztalat értékelése a tudományban csak a 15. A képek terén ez két alapvetõ újítást jelent. A reneszánsz újraértékeli a skolasztika tudományfelfogását. aki a tárgyak valósághû ábrázolására törekszik – amennyiben valósághû ábrázoláson az emberi látás törvényeinek megfelelõ rajzokat értünk.

úgy válik egyre inkább lényeges kérdéssé a természet élethû ábrázolása. Ahogyan a kor szemlélete elkezd elszakadni a korábbi évszázadokról áthagyományozott tudományfelfogástól. több évszázad alatt megy teljesen végbe. amikor például a Krisztust körülvevõ római katonákat késõ középkori páncélzatban ábrázolják. az ismeretterjesztés céljára és a szövegben nem leírható információk visszaadására készíttette. A Hadmûvészet ábrái tele vannak anakronisztikus elemekkel.18 Ahogyan a görög teoretikus szemlélet az újkori tudomány kialakulásával halványodni kezd. hogy ábráit külön megrendelésre. mivel fogva tartotta õket a görögségtõl örökölt elméleti szemléletmód. miért nem jelentette a két technikai újítás a képek akadálytalan terjedését. és bár ez a folyamat csak fokozatosan. A tudomány mûvelõi nem tudták azonnal kihasználni a képekben rejlõ lehetõségeket. használatával a reneszánsz mesterek nagy lépést tettek a tudomány szempontjából különösen lényeges valósághû ábrázolás felé. Még lényegesebb. 27–29. A természet-központúságból eredõen a tapasztalat – és ezzel együtt a kísérletezés – elõ17 Ugyanez az anakronizmus figyelhetõ meg a kor festészetében is. az 1484-es Latin Herbarius és az 1485-ös Gart der Gesundheit) jórészt még a képek szerepének alulértékelését tükrözik. amely szoros kapcsolatban áll a reneszánsz kor ember. Elsõként a Gart der Gesundheit szerzõje számol be arról a tudományos igényrõl. valamint az 1480-as évek elsõ felében kiadott Pseudo-Apuleius. Az elsõ illusztrált tudományos mûvek (mint Valturius 1472-ben megjelent Hadmûvészete. századi európai városok mintájára festik meg.és természet-központúságával. illetve az ókori Róma látképét a 15. . 18 Errõl bõvebben lásd Ivins 2001. hogy a perspektivikus ábrázolás valójában az élethû vizuális megjelenítés igényére adott válasz. a Pseudo-Apuleius pedig lényegében egy ókori botanikakönyv hasonmás kiadása. a modell nélkül készült vagy ellenõrizetlen forrásokból származó rajzokat valósághû ábrák váltják fel. ennek köszönhetõen ábrái meglehetõsen sematikusak. a képek már korán tükrözik ennek jellegzetességeit.17 A természet könyve csak általános illusztrációkat közöl képaláírás nélkül.34 Lehmann Miklós ben emelik ki azonban a perspektíva fontosságát. Konrad von Megenburg 1475-ös A természet könyve. úgy nõ meg a képek szerepe. A perspektíva az emberi látás törvényei alapján (mely e korban komoly kutatási területet képezett) a tér látszati elrendezését adja vissza. A szemléletmód változása megmagyarázza. Az allegóriákat.

és a külsõ – nem utolsósorban vizuális – tulajdonságok válnak a vizsgálat tárgyává. más anatómiaképeknél pedig ismert mûalkotások másolatait használták fel. Fontos problémává válik tehát a vizuális megjelenítés. A Pseudo-Apuleius ábrái még több késõbbi herbáriumban visszaköszönnek. amely e megközelítés alapján a dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen információt közvetíti. A szemléletváltás központi szerepét szintén jól érzékelteti. A belsõ természet elsõdlegessége ezzel megszûnik. melynek során a tudományos célkitûzés a jelenségek értelmezése helyett azok leírása lesz. hogy a sokszorosítható képek megjelenésével nem változott meg azonnal a képek értékelése. az ábrák tudományos szempontból használhatatlanok. az 1493-ban kiadott Nürnbergi Krónikában például ugyanazon látkép 11 helyen. nem az anatómiai ismereteket követi. Összességében elmondható tehát. hanem ellenõrizetlenül a korábban készült ábrák. Ehhez az érzékileg közvetlenül tapasztalható jelenségeket vizsgálja.A tudományos szemlélet és a képek 35 térbe kerülése azt jelentette. hogy arról kéznél volt egy fadúc). és megszabadul attól az igénytõl. illetõleg a korabeli teoretikus felfogás szerint készítik el: a növényeket lehetetlen az ábra alapján azonosítani (de az ábrának ez nem is célja). ezzel pedig lassanként szövegintegritásuk is új irányt vesz. hogy tudományos leírások kitalált lényeket is szerepeltetnek. Mint a Pseudo-Apuleius példáján látható. Elõfordul. mint például egyszarvút vagy mandragórát. A korai anatómiakönyvekben az emberi csontváz ábrázolása pedig még hosszú ideig a reneszánsz felfogását. „mélyben megbúvó” okot keressen. Ismeretlen a méretarány és a színhûség is. hogyan viselkednek a dolgok. kik készítették el az általuk felhasznált ábrákat. a tudományos mûvekben a képeket gyakran nem a valóság. 11 különbözõ város illusztrációjaként szerepel. Ugyanazt az illusztrációt olykor egyetlen könyvön belül is felhasználják különbözõ tárgyak illusztrálására (nemritkán abból az egyszerû prózai okból. a kiadások és a másolások közben azonban a képek jelentõsen romlanak. A tudományos mûvek szerzõi gyakran nincsenek is pontosan tisztában azzal. Ehhez kapcsolódóan lassanként felismerik. hogy a tudomány nem a dolgok szubsztanciáját vagy lényegét vizsgálja. hogy a képek a tudományos munkákban vizuális leíróeszközökként is funkcionálhatnak. milyen körülmények között. Ekkor indul meg az az átmenet is. hogy a képek még a sokszorosíthatóságuk elsõ egy–másfél évszázadában sem rendel- . hogy a külsõ mûködés mögött valamilyen szubsztanciális. hanem megpróbálja megfejteni.

században következhetett be. amelyek erõteljesen akadályozzák az egyes diszciplínák fejlõdését. az illusztráció így már nem a szöveg puszta színesítése. . amelyeket a vizuális információ önálló megjelenítése jelent. hogy a dolgok szubsztanciája jellegükbõl adódóan szükségképpen nem szerepelhet rajtuk. melyben a képek is sajátos helyet kaphattak.19 A képek hatásos alkalmazásának érdekében rögzülnie kell tehát a képek és a szöveg viszonyának is – ez a korai idõkben. A tudomány lassanként feltárja azokat az elõnyöket. a 15. Ennek hátterében pedig az áll. A tapasztalati módszer felfedezi azt a tényt is. század elsõ felében kialakulatlan volt. illetve. hogy a közvetlen érzékiség szövegszerûen vissza nem adható karakterrel is rendelkezik. gyakran még a szinkronitást is nélkülözte. hogy a tudományos mûvekben a képek a szöveget kiegészítve jelenhessenek meg. A kor technikája pedig olyan eszközök felbukkanását eredményezte a tudományos munka terén. hogy a technikai fejlõdés ellenére a képekrõl még jelentõs ideig azt tartották. Hiába állt tehát rendelkezésre már korábban a képek sokszorosításának technikája. A természettudományos módszer változása azonban megnyitja a lehetõséget a képek terjedése elõtt. 19 A képi illusztrációk szerepének változását tükrözik például Descartes természettudományos mûveihez. A mechanikus világkép a tudomány számára vizuális felfogást kínál: a dolgok és jelenségek mûködésének szerkezete megköveteli a szemléletes feltárást. Az optikai kutatások révén megjelentek a teleszkópok és mikroszkópok. a Világhoz és a Dioptrikához készült képek.36 Lehmann Miklós keztek olyan önálló tudományos értékkel. valamint vizuális megjelenítéssel magyarázzák az emberi test és az egyes szervek strukturális sajátosságait. immáron elavult elveket. E téren Galilei példája jól illusztrálja a szemléletmód változásának és a technikai lehetõségek szélesedésének összetett kapcsolatát. amelyek a vizuális megjelenítés változatos módozatait adták a tudósok kezébe. század második és a 16. az igazi áttörés csak a 17. mûködési elveit. hogy csak az esetlegességet képesek ábrázolni. A tapasztalat felé fordulás többek között éppen a képek segítségével képes lerombolni azokat a szövegekben rögzített. melyet a tudósok elismertek volna. hanem annak szerves része. Ezek több esetben lényeges kiegészítéssel szolgálnak a szöveghez. A vizuális információ jelentõségének felismerése szükséges ahhoz is. A tudományos érdeklõdés szükségessé tette egy új természettudományos módszer kidolgozását.

aki pontos képeket rajzolt a Holdról és a napfoltokról.A tudományos szemlélet és a képek 37 Ismeretes. A vetített kép már-már mechanikus felhasználásával Galilei figyelemre méltó módon terjesztette ki a reneszánsz mûvészek gépies rajztechnikáját (melynek legismertebb eredménye a már hi- 1. a kor eszközeihez mérten rendkívül pontos rajzot közöl a Hold krátereirõl. hogy Galilei az elsõk között folytatott teleszkópos csillagászati megfigyeléseket. majd a látott foltokat nagy pontossággal a papírra rajzolta. itt azonban rajztechnikai segítséget vett igénybe. Ez utóbbiak külön érdekessége. majd 1613-ban megfigyeléseket folytat a napfoltokról (1. s minden bizonnyal õ volt az elsõ. ábra). Korábban az asztronómiai mûvekben csupán diagramok szerepeltek naturalisztikus ábrák helyett (s ugyanez mondható el a legtöbb tudományos munkáról). Galilei 1610ben teszi közzé Sidereus nuncius címû mûvét. és 2. melyben több. hogy egyszerû vizuális megfigyelések helyett sajátos technikával készültek: Galilei teleszkópja segítségével a Nap képét egy papírlapon elõre megrajzolt körre vetítette. Galilei rajza a Hold felszínérõl (1610) . A Holdról rajzolt ábrák esetében a tudós még csak kézügyességére hagyatkozott. ábra.

a lehetõ legkisebb teret engedve a rajzoló szubjektivitásának. miként lehet ezt a leképezési módot a tudományos munka során felhasználni. Galilei rajza a napfoltokról (1613) vatkozott „Alberti ablaka”).20 A matematikai szemlélet. A következõ évszázadra általánossá válik. ábra. hogy a tudományos könyvek illusztrációit camera obscura vagy camera lucida segítségével készítsék el. hogy Galilei csupán e két mûvében alkalmazott természethû ábrázolásokat. Mary G. 216. Elgondolkodtató azonban. In: Isis 83: 195–217. Mint Winkler és van Helden rámutat.38 Lehmann Miklós 2. Az asztronómia így csak valamivel ké20 Winkler. Albert (1992): Representing the Heavens. ebbõl a ténybõl a tudósnak a képekkel szemben tanúsított ambivalens hozzáállása olvasható ki. Galileo and Visual Astronomy. melyben Galilei is osztozott. . Galilei a tudományos ismeretközlés alkalmasabb eszközének tekinti a szavakat és diagramokat. korábbi és késõbbi munkáiban diagramokat használt. mint a képeket.–van Helden. a diagramokat preferálta a naturalisztikus képekkel szemben. s egyben lefektette annak alapját. sõt.

valójában csak a 19. Mindez azt jelenti. a 17. A vizualitást kiterjesztõ eszközök megjelenését követõen a következõ áttörést a technikai képek elterjedése jelentette. különösen pedig a szem által megszerezhetõ információt – így a képek alkalmazásának lényeges elméleti háttere található meg mûveiben. melyben már 134 gondosan megrajzolt ábra található). amely a nyomtatással történõ képsokszorosítást hívta életre. a fotográfia megjelenésével talál megbízható eszközre. században.A tudományos szemlélet és a képek 39 sõbb. Firenze a reneszánsz hagyományok miatt olyan környezetet biztosított a tudós számára. a képek nem jutottak volna szerephez a tudomány mûvelésében (mint ahogyan ez a képsokszorosítás megjelenését követõ idõszakban be is bizonyosodott). így az élethûség kritériuma maradéktalanul teljesül. 217. A fénykép az emberi 21 I. hogy a képek nem pusztán a technikai lehetõségek révén terjedtek el a legkülönbözõbb modern tudományterületeken. az autonóm képjelentés felfedezését követõen azonban idõvel olyan területeket is meghódított. amelyeken más modalitások voltak uralkodóak. század közepén válhatott igazán vizuális tudománnyá (Winkler és van Helden ezt Johannes Hevelius Selenographiájának 1647es megjelenéséhez köti. A mechanikusan. apparátusok által elõállított képek képesek kiküszöbölni a leképezés szubjektivitását. a sokszorosíthatóság és a sokrétû vizualizáció lehetõségével. mi motiválhatta ennek ellenére Galileit a vizuális újításokra. hanem magának a tudományos szemléletnek egy jellegzetes változása révén. Technikai értelemben tehát az az igény. Nyilvánvaló azonban. amennyiben a közvetlen tapasztalat tárgyává képesek tenni az emberi szem számára hozzáférhetetlen területeket is. Mindemellett kétségtelen. hogy amennyiben az érzéki tapasztalat kitüntetettsége e ponton nem ötvözõdik a technikai eszközök fejlõdésével.21 Winkler és van Helden elgondolkodnak azon is. hogy Galilei más munkáiban is kiemelten kezelte az érzéki tapasztalatot. A vizualizáció igényének felbukkanásakor a képi megjelenítés eleinte a primer vizuális területek felé terjedt. Az alkalmazott képek minõségi változást hoznak a tudományos munkában. a tapasztalati módszer élethûséget célzó törekvésének megfelelõen. amelyben természetesnek hatott a naturalisztikus ábrázolások felhasználása. m. .

22 Amellett. Lorraine–Galison. Jól illusztrálja ezt Goethétõl származó következõ idézetük is: „Az archetípus eszméje általánosságban azt vonja maga után. hogy egyetlen egyedi állat sem szolgálhat az összehasonlítás alapjául. század uralkodó felfogása nyomán az egyedre az archetípus alapján lehet következtetni. 23 Galton. Ezt az elgondolást támasztja alá Daston és Galison azon állítása is. In: Nature. Nem volt ritka az sem. mely szerint a 18. Peter (1992): The Image of Objectivity. Ezzel viszont olyan probléma kerül elõtérbe. 18: 97–100. hogy képes a tudománytól elvárt objektivitás kiteljesítésére – mivel a fénykép „magát a jelenséget” adja vissza.) . hanem az általánosról kíván információt gyûjteni. A tudomány azonban célkitûzése szerint nem az egyedirõl. In: Representations 40: 81–128. Marey 1878-as La methode graphique dans les sciences experimentales címû mûvében annak az elképzelésnek ad hangot. A kép – különösen pedig a fénykép – egyedi entitások leképezése és vizuális megjelenítése. 81. 24 Errõl bõvebben lásd Lehmann. hogy a rajzoló kompozit illusztrációt hozott létre. hogy a rajzokon nem egyedi entitások. amelyet eredeti módon az egyes populációkban felfedezhetõ statisztikai jellegzetességek vizsgálatára és megjelenítésére tartott alkalmasnak. 1–4: 97–108. hogy a fotográfia egyik korai tudományos alkalmazása is hasonló módszert követett: Francis Galton híres 1878-as tanulmányában23 írja le a kompozitfotográfia eljárásmódját. azaz több egyed jellegzetességeit olvasztotta össze egyetlen olyan képpé.” (Daston–Galison 1992. In: Semiotische Berichte. Jellemzõ. amely már egy tudományos képi nyelv felé mutat. hogy a fényképezés megjelenését néhány tudós azzal az optimizmussal üdvözli. ezzel pedig kiteljesíti a természettudományban egyre szélesebb körben terjedõ naturalista törekvéseket. 94.24 22 Idézi Daston. hogy más képi megjelenítõeszközöket is preferált. Marey a fotográfia jelentõségét abban látja. amely már régóta a tudományos módszerek hátterében rejtõzött: egyedi és általános viszonyának kérdése. mely szerint a fotográfia hamarosan át fogja venni a szavakban írt tudomány helyét. Miklós (2003): Bilder einer Theorie. hanem „ideális” vagy tipikus példák szerepeltek. Ennek fényében korántsem meglepõ. A fotográfiával így indukció és dedukció konfliktusa sajátos vizuális problémát gerjeszt: miképp képes a fénykép – egyedisége ellenére – általános ismerettel szolgálni? A fotográfia elõtt ezt a problémát viszonylag egyszerûen oldották meg azzal. melyen kiemelkednek az általános vonások. így a kép az archetípust hivatott ábrázolni. Francis (1878): Composite Portraits.40 Lehmann Miklós szemnek megfelelõ látszati képet hoz létre. az egyedi sosem szolgálhat mintaként az egész számára.

In: Klein 2001. Az „ideális” ábrázolásoktól mindeddig nem lehetett elfordulni. Bensaude-Vincent rámutat.27 25 Az egyik legteljesebb feldolgozást lásd Mazurs. Az eredetileg Mengyelejevtõl származó ábra történetét többen feldolgozták. 176. 133–161. amíg egy újabb objektivitásmérce meg nem jelent a tudomány vizualitással kapcsolatos elvárásainak területén. Mindez a tudományfejlõdés késõbbi korszakaiban sem történt másképp.A tudományos szemlélet és a képek 41 A tudományos munka során felhasznált képeket tehát nagymértékben befolyásolta a tudomány egészében. (1974): Graphic Representations of the Periodic System during One Hundred Years. amelyet a tudományos tapasztalat és a képek között lehet húzni: miként a tapasztalat is elmélettel terhelt. . amely azóta szimbolikus jelentésre is szert tett. Scerri szerint ez egyenesen a kvantumfizika gyõzelmét jelzi. így például a hosszúkás. 141. erre a jelenségre a diagramok terén is érdemes felfigyelni. valamint az adott tudományos területen uralkodó szemléletmód vagy paradigma. amely kémia és fizika viszonyában idõközben – a kvantumfizika javára – végbement. Tuscaloosa: University of Alabama Press. Mindezek alapján talán nem tûnik erõltetettnek az a párhuzam. Sõt. In: Klein. de nem talál egyetlen olyan vizuális formát. Mengyelejev lényeges kérdésnek tartja a rendszer képi megjelenítését. Elhagyva a konkrét képi megjelenítéseket. Dordrecht: Kluwer. A modern tudomány egyik legismertebb grafikus ábrázolása a periódusos rendszer. Mengyelejev által is kedvelt forma inkább a kémiai elméleteknek. késõbb pedig rengeteg újabb változat látott napvilágot (Mazurs mintegy 700 különbözõ reprezentációt katalogizál. Edward G. amely önmagában kielégítõ lenne. melyeket 146 strukturális csoportra oszt fel). Bernadette (2001): Graphic representations of the periodic system of chemical elements. amely ma általánosan használatos. úgy a vizuális megjelenítést is az elmélet keretei zárják körül.) (2001): Tools and Modes of Representation in the Laboratory Sciences. míg a rövidebb. A kettõ közötti eltolódás párhuzamos azzal a változással. 27 Scerri. Eric (2001): The periodic table: the ultimate paper tool in chemistry. ma elterjedt forma az atomi struktúrának felel meg jobban.26 Késõbb az egymással versengõ formák más-más elméleti meggondolást tükröznek. hogy ez egyszerûen a fotográfia vagy más technikai innováció folyománya: sokkal inkább a naturalista szemlélet eluralkodását tükrözi.25 Ezekbõl kiderül. hogy már maga Mengyelejev is több ábrázolási formában gondolkodott. Ursula (szerk. hogy ironikus módon éppen azt a formát tartotta teljesen alkalmatlannak. 26 Bensaude-Vincent. Nem mondhatni.

III. hogy történetileg a hagyományos eszközökkel elõállított képek jócskán megelõzik a nyomtatott szövegeket: ezek a képek tehát a „szövegek termékei”. már-már filozófiai meggondolás képezi. hogy a rendszer vizuális megjelenítése nagyban elõsegítette a korábban nem ismert elemek felfedezését. a kauzális összefüggések rendszere maga is a tudományos kutatás tárgya. majd az egyre újabb tudományos módszerek elõtérbe kerülésével tehát a képek alkalmazásának változása.42 Lehmann Miklós A változás magvát mindemellett az a tágabb.30 A képalkotás folyamata. hanem „periódusos törvény”-rõl beszélt). A modern tudomány vizuális megjelenítései tehát nagymértékben függenek az elmélettõl. Külön érdekesség. a modern tudomány vizualizálási törekvésének hátterében a megismerés és a gondolkodás vizuális aspektusait hangsúlyozó felfogása áll. . A technikai kép nem jelenhet meg ennek hiányában. amely azt Newton törvényéhez tette hasonlatossá (így még nem is „periódusos rendszer ”-rõl. Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. amelyek a hosszúkás formát a könnyebb reprodukálhatóság. nyomtatásban vagy szemléltetõ táblaként. 13. A képet összetett. „az anyagi világ belsõ elrendezõdésének vizualizációjává” vált.29 Ma elterjedt formájának kialakításában pedig nem kis mértékben olyan pragmatikai megfontolások is szerepet játszottak. valamint a képalkotási módszerek fejlõdése egyre inkább összefonódik magával a tudományos fejlõdéssel. hogy kép és szöveg viszonya ekkor lényegileg változik meg. melyekkel képalkotási igényét képes kielégíteni. Mára azonban a periódusos rendszer inkább táblázattá.28 így jelentõségét inkább mint szemléltetõeszköz nyeri el. (Veress Panka és Sebesi István fordítása. A gondolkodás 28 Bensaude-Vincent 2001.) Budapest: Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK. 29 Elgondolkodtató azonban az a tény. A tapasztalati. szövegekben megjelenõ tudományos tudás hozza létre. amely szerint Mengyelejev az elemek felosztásában olyasféle természettörvényt vélt felfedezni. 30 Lásd Flusser. poszterként történõ felhasználás miatt preferálták. és ettõl fogva a tudomány önállóan hozza létre azokat az újabb technikai eljárásokat. szemben azzal. 152. Mint e rövid gondolatmenet remélhetõleg kimutatta.

amely a vizualitás jelentõségének nagymérvû növekedésében állt be. A képek és grafikus ábrázolások. A folyamat kettõssége a változás két oldalát takarja: az eszközök fejlõdése nyilvánvaló átalakulást eredményezett a tudomány mûvelésében. . A képek terjedése tehát kettõs folyamat eredménye. amely összetett módon kapcsolódik a kor technikai fejlettségéhez. az eszközök használatának teoretikus alapjait azonban a szemléletmód változása eredményezte. E két oldal egyike sem elégséges a képi reprezentációknak az újkorban tapasztalható terjedésének magyarázatához: csakis egymással kölcsönhatásban eredményezik azt az elõrelépést. Egyrészt a technikai fejlõdés olyan új lehetõségeket teremtett. a paradigma és az uralkodó elmélet függvénye. másrészt pedig a képek felhasználásának alapját a tudományos szemlélet változása fektette le. diagramok alkalmazása a szemléletmód. 31 Vö. Nyíri 2001.A tudományos szemlélet és a képek 43 képi aspektusai31 csak a gondolkodásmód képi átalakulásával jutnak hangsúlyos szerephez. amelyek minõségi változásokhoz vezettek a tudományos munka és a kutatási módszerek terén.

. hogy hajlékonyan hozzá tud idomulni a legkülönbözõbb körülményekhez. Válogatott tanulmányok. górcsõ alatt Adalékok Frege korai filozófiájához Farkas János László Fogalomírásom és az élõ nyelv viszonyát. ha a mikroszkóp és a szem viszonyához hasonlítom. Mihelyst azonban tudományos célok nagy követelményeket támasztanak az éles megkülönböztetésben. (Frege: Fogalomírás. (Elsõ kiadás: Halle. ha a fogalmak viszonyai között akarunk eligazodni. és szerk.Szabad szemmel. 1879. Reprint kiadása in: Frege.) – A Frege-idézeteket saját fordításomban közlöm. (Szerk. hogy az segíthet „megtörni a szó uralmát az emberi szellem fölött”. Mint optikai apparátus persze sok fogyatékosságot mutat. ix. kommentálta Ruzsa Imre. Gottlob (1964): Begriffsschrift und andere Aufsätze. a legjobban úgy világíthatom meg. azzal. a szem kevésnek bizonyul. Olms. Ignacio Angelelli) Hildesheim: G. Elõszó)1 Logikai formulanyelvét Frege azzal ajánlotta a filozófusok figyelmébe. A fogalomírás „használható szerszám” 1 Begriffsschrift. – Nem teljes magyar fordítása: Frege. Gottlob [2000]: Logikai vizsgálódások.] Budapest: Osiris. A nyelvhasználat ugyanis óhatatlanul félrevezet. [Ford. A mikroszkóp viszont kifejezetten az ilyen célokhoz van igazítva. eine der arithmetischen nachgebildete Formelsprache des reinen Denkens. azt hiszem. de épp emiatt semmi másra nem használható. ami csak a szellemi élettel való belsõ összeköttetése miatt szokott észrevétlen maradni. A szem jócskán felülmúlja a mikroszkópot kiterjedt alkalmazhatóságával. Máté András.

amivel csupán a nyelvi kifejezõeszköz sajátosságai terhelik meg”. hogy a logikai elemzés jól kitaposott ösvényérõl letérve az alanyra és állítmányra való felbontást az ítélet fogalmi tartalma szempontjából érdektelennek nyilvánítja. amely azonban „a nyelvben szinte elõ sem fordul”. hogy a feladatot a formulanyelv veszi át. amirõl Frege inkább hallgatni szeret. 3 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. a szónyelv lélegzethez jut. ábra. amely azonban nem steril.2 Dolgozatom tárgya a gondolat felszabadításának másik oldala: mert a fogalomírás a természetes nyelvet is tehermentesíti. De maga a (Forrás: Felix Auerbach: plaszticitás térbeli tulajdonság. és az eredmény olyan kivételesen tiszta és áttekinthetõ értekezõ próza. . Így tekintve sok mindent kivall.Szabad szemmel. ha a hozzá illõ virtuális térbe – szellemi és történelmi környezetébe – állítva nézzük. és „bántja a nyelvérzéket. Az Abbe-mikroszkóp téren és idõn kívül létezik. 109. mert elviselhetetlen terjengõsséggel járna együtt”. górcsõ alatt 45 lehet a filozófusok kezében.) láthatóvá. Amit megjelenít. hanem valóban él és lélegzik.3 Azzal. Frege „hézagtalan következtetési láncot” akar. xii–xiii. a Das Zeisswerk und die nyelvi kifejezésé pedig akkor válik Carl-Zeiss-Stiftung. és a maga módján rendkívül plasztikus. minthogy „a gondolatot megszabadítja attól. In: Frege 1964. a tiszta gondolat a szerzõ szándéka szerint 1. Ez inkább a mondat 2 Frege 1964. A BESZÉDHELYZET Frege egyik döntõ újítása. 1903.

4 2. hogy valaki a mikroszkóppal példálózzon.46 Farkas János László hangsúlyát határozza meg: az a mondatrész kerül az alany pozíciójába. 3. megkapjuk azt a követelményt. Szónyelv és formulanyelv: egy oldal a Begriffsschriftbõl Ha a formulanyelvvel szemben támasztott e követelményt a visszájáról nézzük. nem kell-e arra gondolnunk. Formulanyelvemben nincs semmi. amelyek csupán a beszélõ és hallgató kölcsönhatásából jönnek létre. Vajon ha a mottóban idézett sorokat olvassuk. például úgy. semmi sem marad a találgatásra. hogy a beszélõ tekintettel van a hallgató várakozásaira. amerre tartanunk kell. úgy kell tehát formálni. és még a mondat kimondása elõtt igyekszik helyes kerékvágásba zökkenteni õket. hogy azok épp Jénában íródtak. . tekintetbe veszi várakozásait. Elvégre ahhoz. ami helyet hagy a találgatásnak. ábra. amely a mikroszkóp városa is? Elsõre ez a találgatás fölöslegesnek látszik. ami azonban nem szükséges. ami egy helyes következtetés levonásához szükséges. amelyet Frege a szóbeli kifejezéssel szemben támaszt. mert itt az ítéletbõl csak az jön tekintetbe. Amikor Frege szavait olvassuk. A nyelvben – írja Frege – vannak olyan jelenségek. úgy kell érteni. Rámutat közös környezetük ismerõs tárgyaira. ami bármi effélének megfelelne. ami hatással van a lehetséges következményekre. így jelzi az irányt. hogy a szomszédság4 I. A szóbeliségben – legyen az beszélt vagy írott szó – mindig marad valami utalásszerû. hogy interakcióban van közönségével. hogy a gondolatot a kívánt nyomra terelje. m. nem szükséges. arra legtöbbször utalás sem történik. ha követni akarjuk. Teljes kifejezést kap minden. amelyre a beszélõ kivált rá akarja irányítani a figyelmet.

ha a recenziók többségének alaphangját a kritikai fenntartások adták meg. hogy Frege tudós olvasói nem értették el igazán. A Begriffsschriftrõl megjelenése után egy év alatt hat recenziót közöltek különbözõ mértékadó tudományos folyóiratok. a szerzõ tudjon róla és valami keveset arról. tisztázni a félreértéseket. mintsem a könyv megértésérõl tanúskodtak. Appendix I. Frege tudományos elszigeteltsége. Frege. 5 A recenziókat összegyûjtötte és angolra fordítva közreadta T . hogy az a Boole-féle logikai algebrát akarja felváltani egy jobb jelölésmóddal.Szabad szemmel. a folyóiratok visszautasítják közlését. amikor megpróbált válaszolni az ellenvetésekre. hogy bárhol a világban készítsenek.W .5 Bármely elsõkönyves szerzõ elégedett lehet ilyen fogadtatással. de a Boole-éhoz képest nehézkes és kényelmetlen alkalmatosság. Az eredménybõl azonban úgy tûnik. amelyeket hasonlatával befolyásolni szándékozott. Úgy látszik tehát. és hozzá fûzte a könyv ismertetését. Láthatóvá teszi közeli tárgyak szabad szemmel nem látható kicsiny részleteit. Elég. hogy ez a készülék mit teljesít. hogy közelebb kell keresnünk azokat a várakozásokat. még akkor is. írásainak nyomasztó visszhangtalansága igazából akkor kezdõdött. bevezetett és fordított kötet függelékében: Frege. Oxford: Clarendon. aki könyvében egyetlen szót sem veszteget a booliánus logikára. és kétségtelenül eredeti alkotás. mire szánta szerzõje. Bynum az általa szerkesztett. . ahol mikroszkópot készítenek. hogy Frege formulanyelve ugyan önmagában megáll. Minden recenzens úgy olvasta a könyvet. és a többség úgy ítélt. A könyvet egy-egy tekintélyes francia és angol filozófiai folyóirat is szemlézte. górcsõ alatt 47 ban. De az is lehet. és az elismerõ vélemények is inkább a recenzens jóindulatáról. Ez is azt bizonyítja – ha egyáltalán szükség van bizonyításra –. A hat recenzió közül három is idézte a mikroszkóphasonlatot. de egyik sem jut nyilvánossághoz. lakásától pár perc járásra legyen egy mûhely. Gottlob (1972): Conceptual Notation and Related Articles. hogy Frege rosszul mérte föl hasonlatának lehetséges hatását. most két tanulmányban is részletesen kifejti hozzá való viszonyát. hogy a hasonlat rendkívül plasztikus.

akinek az apját még Goethe hozta Weimarba. Jénában. hogy állt a dolog magával a mikroszkóppal akkor és ott. A jénai Zeiss-mûhely is a tudományra alapozta létét. Jéna álmos kisváros volt. hogy ezt rögzítsük. de a nagy fellendülés azután indult be. de annyi kötelezettséggel sem. célszerû messzebbrõl kezdeni. Farkas János László Ez a keltezés áll a Begriffsschrift elõszava alatt. Az õ tanácsára ment Frege négy jénai szemeszter után Göttingába. Õ maga Weimarban született. amikor nyugalomba vonult. kézmûves-dinasztia leszármazottjaként. és akinek a neve Frege akadémiai pályafutásának minden döntõ pontján feltûnik. vasúti összeköttetés. a mecklenburgi Wetzlar közelébe.48 JÉNA. 1918-ban. miután a nagyherceget megtanította erre a mesterségre. de ha azt kérdezzük. és szülõvárosa. kinek a mûve. ipar nélkül. 1878. aki 1876-ban csendestársként az üzletbe is belépett. DECEMBER 18. elsõsorban a helyi egyetemre számíthatott megrendelõként. Az az Ernst Abbe. Kérdésem az. honora causis. ez tehát a mikroszkóphasonlat dátuma. Apjának játékkészítõ mûhelye volt. egy ötvenezres iparvárost hagyott el. Rendes tanár 1896-ban lett. 1872-ben az õ nyomatékos támogatásával habilitált Jénában. 1878-ban a városon kívül tett szert nagyobb telekre. Ahhoz. A címzetes tanárság nem járt ugyan javadalmazással. aki Fregét bevezette a matematikába. ahol az akkor elérhetõ legjobb matematikai képzést kapta. 1878-ban. Amikor Frege 1869-ben elkezdte egyetemi tanulmányait. A technológiai forradalom elindítója és folyamatos továbbvivõje Ernst Abbe volt. és a társadalmi állásának megfelelõ leggondosabb képzésben részesült: érettségit tett Weimarban. hogy az 1870-es évek elején piacra dobta újfajta. 1879-ben az õ ajánlása segítette a rendkívüli tanári címhez. Bad Kleinenbe költözött. aki egyébként a jénai egyetem tanára volt. Carl keresztapaságát a nagyherceg vállalta. lakóinak száma nem érte el a tízezret. Az évtized végére a vállalkozás végleg kinõtte a városi mûhelyt. így . hogy színtani kísérleteihez eszközöket készítsen. a kor csúcstechnológiájának fellegvárát. tökéletesített mikroszkópjait. Termékei másutt is keresettek voltak. A történet a Zeiss Mûvek története. ahol azután 1880-ban megkezdték egy korszerû ipari nagyüzem építését. Carl Zeiss 1846-ban nyitotta meg Jénában optikai és finommechanikai mûhelyét három segéddel. egy másik név bukkan elõ. az optikusságot annál a Körner nevû mesternél tanulta ki. elnyerte az udvari esztergályos címet.

Mondani sem kell. már ha barátságon valami személyesebb és bizalmasabb viszonyt értünk. hogy az alapítványt Abbe tette. személy szerint ki olvassa el. AZ ALAPÍTÓ Ernst Abbe 1840-ben született Eisenachban. T . hogy Abbe „Frege legjobb barátja és legfõbb támogatója volt Jénában”. elég a mikroszkópról annyit tudni. Abbe minden bizonnyal olvasni fogja. sein Wirken.Szabad szemmel. Frege a tudományos világnak írta a könyvét. górcsõ alatt 49 több idõt engedett az önálló kutatásra. hogy a hasonlatot megértse valaki.: On the Life and Work of Gottlob Frege. Bynum. 16. Tanulmányait apja munkaadói támogatták. átütõ matematikai tehetségének köszönhette: kijárta a helyi reálgimnáziumot. hogy barátja lett volna. hogy Ernst kiemelkedett.W . hogy ha más nem.W .6 Hogy mentora volt. Felix (1918): Ernst Abbe. de ez az elõrejutás akkoriban sem anyagilag. Azt. aki egyébként készségesen – talán túl készségesen is – elismerte mások részét saját eredményeiben. mindebbõl azt szûri le. hanem valamiképp életének ügye is? – Ez az élet és ez az ügy megér egy kitérõt. erre nem szívesen emlékezett. sem társadalmilag nem emelt ki a proletársorból. nincs adat. aki idõvel munkafelügyelõségig vitte. Ha most visszatérünk a górcsõ alá vett hasonlathoz. hogy a textilipar volt mintegy a klasszikus kapitalizmus állatorvosi lova –. és ki hogyan fogadja. és késõbbi életének egyik fontos mo6 Bynum. . amelyet élete végéig folyósítottak. De hogyan fogja érteni az. T . aki Frege-életrajzában elõször állította össze ezeket a tényeket. Azt nem tudhatta. és nem csupán szívélyes kollegialitást és segítõkész jóindulatot. 7 Abbéra vonatkozóan Auerbach még sokszor idézendõ monográfiájából merítettem: Auerbach. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. a fentiek alapján nem kétséges. seine Persönlichkeit. In: Frege 1972. mert a Carl Zeiss Alapítvány 3000 márka évdíjat ítélt neki. Sein Leben. a következõket mondhatjuk. de Abbe.7 Apja fonógyári munkás volt – ne feledjük. Arra. és továbbtanult a jénai egyetemen. Fregének ez azért felelhetett meg. De azzal számolnia kellett. Ahhoz. aki mindenkinél többet tud róla? És akinek a mikroszkóp nemcsak tudásának tárgya. és hamisítatlan proletár környezetben nõtt föl. amennyit mindenki tud.

hogy a tehetség támogatását kiszabadítsa az efféle társadalmi és személyi függési viszonyokból. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon. És nem kerülhetett volna rá sor. mint (F. amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége.) Abbe története azonban más fordulatot vett: az ifjú privátdocens annak rendje s módja szerint feleségül vette professzora lányát. s nemcsak egyszerûen mellé állt. Zeiss elsõ mûhelye Jénában. A második mûhely. ábra. majd az õ hathatós közremûködésével lett magántanár a jénai egyetemen. de errõl majd késõbb. a matematika fellegvárába. szolgatással-állítgatással hoz(F. csi4. m. tosan az volt Abbénak. Auerbach: i. A távcsõkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés.) majdan Abbe Fregének. amelyet természetesen nem magántanári állásának.) . Auerbach: i. (Snell egyébként Fregét is tanította. ha ekkorra Abbe nem teremt magának egzisztenciát. Jénában egyik tanára.50 Farkas János László tívuma volt. hanem a Carl Zeiss-szel való együttmûködésének köszönhetett. Õ irányította Göttingába. m. Vagyis Snell pon3. Erre az örvendetes eseményre 1871-ben került sor. Karl Snell figyelt föl rá. hanem mintegy utódjául szemelte ki. Akkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézmûves módszerekkel készítették. illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. ábra.

ábra. Erre pedig azért törekedett. hogy nincs meg hozzá a megfelelõ matematikai felkészültsége. Zeiss úgy gondolta. amiben legfeljebb mûhelytitokként õrzött tapasztalati szabályok segítettek. amely termékeivel is . de túlzottnak a legkevésbé sem nevezhetõ fizetéssel. akivel az ideális törésmutatójú lencsékhez szolgáló anyag kikísérletezésére és gyártására üveggyárat alapított Jénában. kapcsolatot teremtett a vegyész Otto Schott-tal. de csakhamar kitûnt. aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. Ekkor fordult Abbéhoz. eredeti és távlatos elméleti belátások5. hogy – lemondhasson róla. Zeiss idõközben csendestársként bevette az üzletbe Abbét. ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik. hogy a legjobb mûhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt. Abbe maga dolgozta ki aggályos mérlegeléssel a Carl-Zeiss-Stiftung statútumát. saját lábán megálló gazdasági szervezet modelljét kívánta megalkotni. bevezette más optikai eszközök gyártását. m. hozzá is kezdett ennek kidolgozásához. A Zeiss-mûhely ettõl kezdve piacvezetõ lett a szakmában. hogy célhoz érjen. górcsõ alatt 51 ták létre. másrészt egy korszerûen mûködõ. hogy az idõközben nagyüzemmé felnõtt mûvek egyedüli tulajdonosa legyen. Abbénak még sokéves megfeszített kutatómunkára.Szabad szemmel. Magának csak az igazgatói posztot kötötte ki.) ra volt szüksége. A kísérletek Zeisst az üzleti csõd közelébe sodorták. Carl Zeiss halála után Abbe az örökös kielégítésével elérte. méltányosnak ítélt. Az optikai üzem az 1860–1870-es ra. de alkotó energiáit egészen a fejlesztési és vállalkozói tevékenységbe vetette be. amelyben egyrészt társadalmi reformelképzeléseinek akart testet adni. Új és új szabadalmakkal tökéletesítette mikroszkópját. és viharos fejlõdésnek indult. technikai ötletek sokaságáévekben. s az egészet alapítványi formában mûködtesse tovább. (F. Auerbach: i. de õ nem vesztette el bizalmát Abbe iránt. aki megtartotta egyetemi állását.

az érdekvédelmi és politikai szervezõdés lehetõségét (de tulajdonrészt és az igazgatási ügyekbe való beleszólást nem). mely otthont ad a gyárnak és dolgozóinak. hogy megfelelõ rész jusson a mûszaki fejlesztésre. 26–28. JANUÁR 10. és húsz évvel túlélte. rekreációjuk intézményes feltételeit. olyan igen általános és messzemenõ feladatokat tûz maga elé. nyolcórás munkát. mert az átlaghallgatóknál nem aratnak tetszést. beteg. 8 Közli Stier. . hogy visszatérjünk a Begiffsschrift kiadásának évébe. Abbe biztosítani akarta. Frege elõadásaira. Abbe többször is beült Dr. Frege nyolc évvel fiatalabb volt. ez pedig. vállalta a betegeskedõ Snell professzor tanrendi kollégiumának megtartását. a tiszta gondolkodás formulanyelve. és volt alkalma személyesen meggyõzõdni kiválóságukról. 1879. Igen. de jusson a jövedelembõl az egyetemnek is a tudományos háttér megteremtése végett. a körültekintõ elõadásmód”. JÉNA. Korában forradalmian újnak számító szociális biztonságot teremtett a munkásoknak.8 Abbe szakvéleményébõl jól kiolvasható. hogy gyors lezárást és korai irodalmi sikereket senki sem várhat tõle. Frege írói munkával is elõállt: „Fogalomírás. fizetett szabadságot. Frege órái nem túl látogatottak. Friedrich (1955): Ernst Abbes akademische Tätigkeit an der Universität Jena. Külön elismerést érdemel. A továbbiakat teljes egészében idézem: Most legújabban Dr.és nyugdíjbiztosítást. noha ez egy magántanártól nem várható el. nyereségrészesedést. A hat megjelent recenzióhoz bízvást hozzátehetünk egy nem publikálásra szánt hetediket (idõben az elsõt): azt a véleményt. Jena. amint már habilitációs értekezésébõl is világosan kitûnik. Az igényesebbeknek azonban sokat nyújt „a kifejtés tisztasága és precizitása. Abbe 1905-ben halt meg. amelyet Abbe fogalmazott meg Frege rendkívüli tanári kinevezését támogató. milyen ki nem mondott ellenvetések elhárítására íródott. De ideje. A munka természetesen csak mellékterméke matematikai kutatásának. az aritmetikai mintájára”.52 Farkas János László elõmozdítja a tudományt. õ. hogy Frege. mûvelõdésük és képzésük. fenti keltezésû fölterjesztésében. és jusson a városnak is.

hogy az a férfiú. hogy ez a kis írás. és nem mindennapi szellemi erõrõl árulkodik. amirõl parányi kételyem sincs: elõször. ahogy a legelvontabb logikai és matematikai problémákhoz nyúl és kezeli õket. Abbénak ez a sejtése tökéletesen igazolódott. . van. az a maga tudományos háztartásában nem máról holnapra él. Két körülményt kell figyelembe venni. Az egyik. alaposan. hogy ez a minõsítés nem esik messze Frege önminõsítésétõl. amelyet a mikroszkóp analógiájával sugall. Abbe fogalmazott […] –. De aligha foglalhat állást bárki is elhamarkodottan ennek az írásnak nagyon eredeti [eigenartig] eszmekörérõl. amelynek újbóli közreadásával régi kívánság teljesül. hogy ex ungue leonem retorikája azért kicsinyít. A formulanyelv csak eszköz. egy távolabbi célnak 9 Frege 1964. másodszor. õ maga máris hozzáfog a vélhetõ rossz fogadtatás semlegesítéséhez: De bármi legyen is a végsõ ítélet a Dr. Ezért kollégám e publikációját semmiképp sem tartom szerencsés tudományos bemutatkozásnak.”9 A megjegyzéssel nincs mit vitatkozni. Annyit azonban a fölterjesztés olvastán hozzátehetünk: Abbe ezt a minõsítést korántsem lekicsinylõnek szánta. hanem úttörõ munka. vélhetõen csak kevesen fogják megérteni és méltányolni. aki matematikai munkálatai során mellékesen elejt egy általános tendenciájú logikai tanulmányt. hogy az említett írásról szakszerû ítéletet mondjak. Frege által kifejtett eszme jelentõségérõl és horderejérõl. – Ezek a tulajdonságok a matematikusok körében is kivívják a köteles tiszteletet. mindvégig magán hordja az eredeti kutatás bélyegét. iv. ezenkívül az írás – a szerzõ tendenciája szerint. de – tartalma szerint közvetlenül csak nagyon kevéssé érinti a voltaképpeni matematikai területet. azokét is. meglehet. MELLÉKTERMÉK A Begriffsschrift újrakiadását (1964) gondozó Ignacio Angelelli bevezetõ szerkesztõi megjegyzésében olvassuk: „A Begriffsschrift nem »melléktermék« volt Frege pályáján – ahogy E. górcsõ alatt 53 A matematikus nézõpontjából természetesen a legkevésbé sem érzem magam hivatottnak. akiknek egyébként nem kenyerük a megismerés formális összefüggéseinek ily szubtilis vizsgálata.Szabad szemmel. hogy a szerzõ szellemi ereje és felkészültsége annál nagyobbnak hasson. És nem csak arról van szó.

de vigasztalhatta magát azzal. mert ezzel olyan terület- .54 Farkas János László van alárendelve. Elõször ezt tárgyalom. de magáért beszélõ jelenlétet érzékelje. A recenzensek ezt úgy értették. Fölterjesztésében Abbe mint matematikust azonosítja magát. intenzíven jelen van. Ellenkezõleg. század utolsó negyedében. a könyvbõl nem körvonalazódik egyértelmûen. Egyedül Abbe értette meg. hanem a biológiát. S valóban. hanem ama távolabbi cél. hogy a tudományos elméleteket utilitárius vagy instrumentális módon fogja fel. De ahhoz. hogy tehát a könyv célja ezen eszköz kidolgozása. hogy használható eszközt szerkesztett a gondolat szubtilitásainak kimutatására. kézzelfogható gyümölcseiben keresse. hogy ezt a nem megfogható. ha nem is a magáét. a mikroszkóp közvetlenül a tudományt szolgálja. mert értékrendjében a tiszta tudomány megingathatatlanul õrizte mindenek fölötti helyét. Hogy ez miben áll. más is kellett: nevezetesen a hozzá való érzék. e gyümölcsök élvezõi és kihasználói érezzenek feltétlen hálát a tudománynak. Alkalmazóként meg sem fordult a fejében. miért ragaszkodott ehhez a címhez. ELSÕDLEGES ÉS MÁSODLAGOS KÉP Abbe minden tette azt mutatja. Kissé félve teszem. egészen úgy sem tudják. az Abbe-féle mikroszkóp tette lehetõvé a sejtkutatás nagy fellendülését a 19. hogy gyakorlati eredményeihez így viszonyult. amelynek legbelsõ magva tiszta matematikusi mivoltában van. de hogy ott áll. és ez volna a másik körülmény. hogy a tökéletesített mikroszkóp megkonstruálásában magában milyen szerepet játszott a tiszta elmélet. számára nem kétséges: ismerte emberét. hogy fõ produktuma. Mégis mindvégig megtartotta egyetemi állását. Ebbõl a szempontból egész tevékeny életének minden látható hozadéka mellékterméknek tûnhetett föl. a matematikát. egy olyan élet melléktermékének. hiszen szakvéleményét mint matematikaprofesszor adja. ez pedig saját helyzetébõl adódott. Az már kevésbé magától értetõdõ. és próbáljanak meg minél többet törleszteni adósságukból. Ezek sorolgatása helyett megpróbálom megmutatni. fejlesztési. hogy nem egészen annak él. hogy igazolásukat a rövidebb vagy hosszabb távon beérõ. hiszen ekkor már gyártási. sõt üzleti feladatai két-három embernek elegendõ tennivalót adtak neki. hogy a könyv voltaképpeni célja nem ez az eszköz. Talán némi bûntudatot is érzett. Hasonló szolgálatot tett Frege a logikának azzal. Ez magától értetõdõ.

hogy egy térterület – a tárgy – pontjait hogyan kell egy másik terület – a kép – pontjaira leké- . Sein Leben. A Zeiss Mûvek 1917-ben. vagy hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek. ábra. hogy feltárja és minél általánosabb egyenletekben formulázza az optikai rendszereken áthaladó fény sugármenetének törvényszerûségeit. hogy ezt a hagyományos megközelítést egyszerûen félretolta.) re merészkedem. amelyhez hiányzik a kompetenciám. hogy miben áll az optikai leképezés. Az ebben elért nagy eredmények azonban nem vittek közelebb a mikroszkópos képalkotás problémáinak megoldásában. sein Wirken. (Forrás: Felix Auerbach: Ernst Abbe. 1918. s azt kérdezte. ezért a hozzáértõk szíves jóindulatát kell kérnem. Abbét két tisztán elméleti felismerés segítette konstruktõri sikereihez. Az elsõ a sugároptikára tartozik. hogy milyen sugármenetek valósítják meg. Abbe elsõ nagy lépése az volt. A geometriai optika õt megelõzõen azon dolgozott. A kérdés nevezetesen az. hogy tisztán analitikus eszközökkel megragadható és megválaszolható legyen. seine Persönlichkeit. a képsík mértani középpontjában: a csillagvizsgáló kupolája az igazgatósági épület tetején. A kérdés ezáltal radikálisan leegyszerûsödött. górcsõ alatt 55 6.Szabad szemmel. függetlenül attól. A kép elõterében az Ernst Abbe-emlékhely görög templomot formázó építménye. és alkalmassá vált arra.

hogy ehhez két feltétel teljesülését várjuk el: (1) a tárgy egy pontjának a képen is pont (tehát nem vonal vagy folt) feleljen meg. Abbe figyelme azonban a kép belsejében. A sikerhez egy további elméleti felismerésre is szüksége volt. Megváltozik a helyzet. Az (1) feltételt teljesítõ pontokat Abbe aplanatikus.56 Farkas János László pezni úgy. amelyek a kép szélén feltûnõ mellékképekben és szivárványos színképekben válnak láthatóvá. Ez a felismerés a hullámoptika területére vezet. de erre nincs is szükség. hogy milyen szerepet játszottak bizonyos tisztán analitikus technikák Abbe gondolkodásában. A két feltételben magában véve nincs semmi olyan. de a tapasztalat és a próbálgatás erre terelte õket. Tudott dolog volt. ami a másik teljesítését matematikailag kizárja. A tangensfeltétel korábban is ismert volt. hiszen az egész kicsiny eltéréseket a szem úgysem érzékeli. illetve az ennek folytán létrejövõ interferencia-jelenségek okozzák. Most azonban lehetõvé vált az elõre tervezés. hogy a létezõ. ez pedig lehetséges és kiszámítható. Ezeket a torzításokat azonban – mintegy a kép körülnyírásával – könnyû eltávolítani. mint a kézmûves tapasztalatra és hagyományra támaszkodó elõdjei. az utóbbiak pedig egy szöget. Ezek részletezése helyett mindössze azt szeretném érzékeltetni. A kép akkor éles. jó képet adó mikroszkópok valóban megfelelnek ennek a feltételnek – anélkül. Abbénak természetesen még rengeteg technikai találékonyságra volt szüksége. s nem . hogy rájuk nézve az (1) feltételt egy olyan függvény – nevezetesen egy szinuszfüggvény – írja le. hogy készítõi tudták volna. Elég a két feltételt úgy összehangolni. hogy az optikai eszközökben jelentkezõ képhibák egy részét a lencsék szélén és a fényrekeszek peremén fellépõ fényelhajlás. annak jószerint minden pontján fellépõ elhajlási jelenségekre irányult. hogy a számításai alapján elkészített elsõ mikroszkópok gyengébb képet adtak. Mérései megmutatták. és a megfelelõ képpontok által meghatározott egyenesek azonos szögben álljanak. illetve alakhû. (2) a tárgy két pontpárja meghatároz két egyenest. a szinuszfeltételt Abbe ismerte föl és formulázta. amelynek értékei rendre eltérnek a (2)-t leíró függvény – egy tangensfüggvény – értékeitõl. a (2)-t teljesítõket ortoszkopikus pontoknak nevezi. és errõl is szeretnék néhány szót szólni. A tökéletes leképezés ugyan nem kivitelezhetõ. hogy az eltérések a látási küszöb alatt maradjanak. A helyzet ugyanis az volt. Akkor ugyanis kitûnik. hogy célhoz érjen. Könnyen belátható. ha teljesítésüket a sugármenetektõl követeljük meg. hogy ezáltal elõálljon az optikai leképezés. ha minden pontja aplanatikus és ortoszkopikus.

Ezt írja: . Alapesetként induljunk ki abból az elrendezésbõl. az elõbbi a másodlagos kép. és a mikroszkópos leképezésben a két fókusz bizonyos távolságra van egymástól. Ez egyaránt tekinthetõ a megvilágított tárgy képének és a világító test – különbözõ mérvû árnyékolással módosított (tehát torzított) – képének. amelyet a rajta áthaladó fény tesz láthatóvá. hogyan lehet õket kiiktatni. Ha az elsõdleges kép teljes spektrumát a készülék nem engedi kibontakozni. akkor a tárgyat egy elemi blendékbõl összeálló struktúrának tekinthetjük. belsõ embere és feltétlen tisztelõje volt. sõt annak egyenesen ellentmond. hogy az átvilágított tárgy elé minden lencserendszer közbeiktatása nélkül egy ernyõt állítunk. Az elsõdleges viszonyban tehát a fényforrás elhajlási képe jön létre. amely azonban nem hasonlít tárgyára: egy kísértetkép. hogy az elsõdleges kép részeinek jól célzott árnyékolása után a másodlagos kép ugyan kifogástalanul rajzolatos legyen. De nem kísértem tovább a mikroszkópiát. spektrum. megváltozik a másodlagos kép is. Vagyis szabályszerû megfelelések mutathatók ki.Szabad szemmel. hiszen nem a fényforrás képét akarjuk látni. valamely részét lemetszi. és például el tudta érni. A helyzet azonban az. de ha a sugár útját a fényforrástól kiindulva követjük. hanem hogy milyen szerepet játszanak a képalkotásban. hogy magyarázataiból a mester szellemét. hanem az átvilágított tárgyét. a másodlagos képet: a szemlencsét erre fókuszáljuk. amelyen így megjelenik egy árnykép. csak még egy mondatot hadd idézzek Felix Auerbachtól. Ez önmagában nem baj. s így tekintve a folyamat elsõdleges. csak épp egészen másmilyen rajzolatú. Célunk a minél hívebb és részletgazdagabb kép. A mikroszkópos megfigyelés tárgya egy vékony metszet. leárnyékolja. Õ Abbe tanítványa. górcsõ alatt 57 azt vizsgálta. és látszólag semmi közünk hozzá. szándékunktól független terméke a fényforrásnak e blenderendszer által elõállított elhajlási képe. akitõl ebbéli tudományomat jórészt merítettem. a másodlagos kép a szemlencse fókuszát tartalmazó síkon képzõdik. a változás is más és más lesz. és attól függõen. Abbe ezt elmés és látványos kísérletekkel nagyobb közönségnek is demonstrálni tudta. s vélelmezhetõ. Az alapesetben a kettõ egybeesik. de lencserendszerek közbeiktatása térben is különválasztja õket: az elsõdleges kép a tárgylencse. amelynek a leghalványabb köze sincs a „hasonlóság” szemléletes tartalmához vagy geometriai fogalmához. hogy az elsõdleges és a másodlagos kép között szükségszerû összefüggések vannak. Az utóbbi az elsõdleges. de ez olyan hozzárendelés. mint a tárgy. hogy melyik része. sõt szavait halljuk vissza.

Ha ezeknek a céloknak valamelyest megfelel. amely Abbe számára meghozta az áttörést a mikroszkópos képalkotás problémájában. Ha mindezt meggondoljuk. nagyjából arra az idõre esett. De tudvalevõ. és vajon nem a módszer ja- 10 Auerbach 1918. hanem úgyszólván csak mellékesen [nebenbei].10 Amikor Abbe azt írja a fogalomírásról. 198. Abbe a hetvenes évektõl analitikus optikai elõadásokat is hirdetett. akkor szavaiban sokkal több csavarintás rejtõzik. amellyel mindent könnyen megtalálni. a fõ folyamatot úgy kell elrendezni. Hasonlatát Frege így folytatja: Ezen fogalomírás ekképp meghatározott tudományos célokra kieszelt segédeszköz. és az egész vállalkozás a tárgy vizsgálatára van szánva. azokat a szavakat. mert más célokra nem alkalmas. azt kell mondanunk. . és a kollégák nyilván beültek meghallgatni õt.58 Farkas János László …a tárgyat akarjuk vizsgálni. A SEGÉDESZKÖZ Az a megfeszített kutatómunka. hogy az a szerzõ „mellékterméke” (Nebenprodukt). hogysem egy az egyben értsük. mint az elsõdleges leképezés gyártási hulladéka [Abfallprodukt]. és ha értékesek. ám hiányoljanak írásomból új igazságokat. amelyeket a fölterjesztésben olvashatunk. Okkal feltételezhetünk más. nyilván közelrõl ismerte õket. informálisabb beszélgetéseket is. és lekicsinylést olvassunk ki belõlük. hogy a módszer továbbképzése is elõreviszi a tudományt. amelyet fõ munkája során „mellékesen hullajt el” (nebenbei abfällt). ahogyan õ is hallgatta Fregét. de Frege. miközben a tárgy képe egyáltalán nem primer módon keletkezik. hogy a gyártási hulladékok rendkívül értékesek lehetnek. sõt esetünkben ez a kizárólagos cél. aki egy kis tanszéken közvetlen kollégája volt. Azzal a tudattal vigasztalnám magam. amikor Frege a hallgatója volt. Nem tartotta-e többre Bacon is valami egyedi dolog felfedezésénél egy olyan eszköz feltalálását. amelyet nem szabad elítélni azért. hogy a mellékfolyamat is alaposan kibontakozzék. Elméleti eredményeibõl Abbe sokáig semmit sem publikált. hogy Frege a mikroszkóphasonlattal szinte Abbe szájába adja a szót.

hogy válasza nemleges. hisz nem látni még a végét. hogy kitaláljam. . És nem zárja ki ugyan. Elsõ olvasásra úgy tûnhet. nem látod õket. de hol vannak az új matematikai igazságok? Abbe válasza pedig ez lehetne: ha ránézel vagy belenézel. Sõt az igazolás csak ebben a tekintetben egyértelmû. Ha azonban figyelmesen olvassuk a nagyon is kicentizett megfogalmazást. amikor a fogalomírás „eszméjérõl” és a szerzõ „tendenciájáról” beszél. Tõle. Empatikus megközelítés. hanem mások lehetséges ítéleteként. a matematikustól is megkérdezhetnék. S az analógia visszaható erejénél fogva ezek a mondatok egyben a tökéletesített mikroszkóp megépítését is mint tudományos tettet igazolják. tárgya akkor is az „írásom”. ha netán jogos. Abbe veszi a lapot. óvatos fenntartással ugyan.Szabad szemmel. Két férfi. de a fogalomírás? Az nem tapasztalati tények. hogy írása tartalmaz-e új igazságokat. ki mit gondolt vagy gondolhatott. Hiszen a Bacon-hivatkozás a tudományos empíria bõvítését illeti. hogy igazuk van. Már említettem. két nagy tudós kapcsolatát próbáltam jellemezni. hogy ha leírt szavaik mögé odaállítjuk ezt a kapcsolatot. azok megszólalnak és magukért beszélnek. hogy nincs 11 Frege 1964. Frege meglehetõsen kétértelmûen nyilatkozik abban a tekintetben. olyan tudós. ha megszólítottja nem volna egyben matematikus is. látjuk. hogy ezt nem a maga nevében mondja. és az empátia forrása. amelynek a mikroszkóp kétségtelenül hathatós eszköze. NATURPHILOSOPHIE Célom természetesen nem lehet az. hogy Frege viszont mintegy az õ helyzetére apellálva kéri a megértést. az egésznek a kicsengése azonban inkább az ellenkezõje. górcsõ alatt 59 vításából vette eredetét az újabb kor minden nagy tudományos elõrelépése?11 A fogalomírásnak ez a magamentsége és önvigasztalása közvetlenül a mikroszkóp konstruktõrét szólítja meg. nem pedig a „fogalomírás”. ahogyan õ maga bizonyosan megkérdezte magától: mikroszkópot építettél. Az analógia egészen kibicsaklana. hanem „fogalmi tartalmak” megtalálásához segít. de alapvetõ bizalommal. xi. A hiányérzetnek. bízva abban. akinek az elvont entitások létezése is evidencia. de bele vannak építve.

akit a szerzõ minden bizonnyal kifaggatott emlékei felõl. 162. a másodikban Snell. akivel már találkoztunk Abbe elsõ hallgatói között.60 Farkas János László olyan adat.14 Nem kis meglepetéssel regisztrálhatjuk. s íródott róla egy nagy életrajzi monográfia is. az nem sok. . Jöttek fiatal természettudósok. nem korlátozódik erre az idõre: Érdemes feljegyezni. amely azonban nélkülözi a személyes árnyalatot. hogy Frege részérõl nincs. Tudományos levelezését összegyûjtötte. ebben Abbe neve mindössze egyszer szerepel. hogy Auerbach ott is felhasznál Fregétõl nyert értesüléseket. amely Abbét ifjú tanár korából mutatja be. melyeket filozófiai. és az elmerülten töprengõ [Frege] egyenes ellenpárjaként a folyvást csevegõ.”13 Könyve egy korábbi helyén Auerbach képet ad ezeknek az összejöveteleknek a szellemérõl. a harmadik fölött Lamarck és Darwin. mindenekelõtt azonban Kuno Fischer. A leírás az 1860-as évekre vonatkozik. melynek avatott szerzõje hõsének személyes életében is jól tájékozott. a második fölött Schelling és a romantikusok. hogy akkoriban Jénában (és érdekes módon ez így maradt mind a mai napig. Ha ennyi volt. és az elsõ fölött domináló szellemként Kant és Hegel lebegett. Lehet. Öregkori naplófüzete – amely talán szándéka ellenére maradt meg – tartalmaz egy Abbét méltató bejegyzést. õ nagy nyomeltakarító volt. Lehet persze. 141–142. fõleg biológusok. de mint nyomban kitûnik. amelybõl belsõ barátságukra lehetne következtetni. hogy az anekdota forrása Frege. semmit sem bizonyít: ami személyes viszonyait illeti. „és kibõvültek az egyetem természetes növekedésével és megifjodásával együtt”. és aki azóta maga is habilitált. amelynek Schelling és a romantikusok 12 Írásos hagyatékába Frege személyes vonatkozású iratokat nem vett föl. az elsõben Apel és Fortlage uralkodott. Egyszer egy nem túl jelentõs anekdotában szerepel. és nem csak Jénában) rokon természetek milyen három jól elkülönülõ kört alkottak.12 Az. hogy ezek szerint Frege egy olyan társaságban volt otthon. – Frege attribútuma: „der versonnene Grübler ”. sokoldalú Paul Langer […]. természetfilozófiai és természettudományos körnek nevezhetünk. m. akkor sem érdemi összefüggésben. Auerbach vaskos könyvében Frege neve mindössze kétszer bukkan föl. a harmadikban Gegenbauer és Haeckel. ahol a Snell–Abbe-házban tartott vasárnap esti összejövetelekrõl ír. És „jöttek az új matematikusok: Gottlob Frege. amelyek az 1870-es években is rendszeresek voltak. 14 I. 13 Auerbach 1918. Abbéval más a helyzet. élete nagyobbrészt nyilvános élet volt.

(Szerk. hogy a számolásnak ez a felfogása Hegelre megy vissza. nem olyan összetartozásról. Kétlem. a szellemi szimpátiák talán többet is mondanak. 4–5. Aggregatív elképzelésrõl már inkább beszélhetnénk. aki a jénai viszonyokat közelrõl ismerte. hogy gyermekek számára tudományosan kimerítõ módon tárgyalható. hogy a pozitív egész szám fogalma minden nehézségtõl mentes. A felfogásnak ez a nyersesége bukkan elém. vagy hogy megismerné. olyannyira. Christian Thiel. És ennél többre nincs is szükség. amelyek visszaigazolják Auerbach látleletét a szellemi vegyrokonságokról.Szabad szemmel. Meiner. hogy elgondolkozna rajta. Fregérõl pedig. hogy a jellemzés nem önkényes ötlet. hogy Auerbach leírásának mennyire adhatunk hitelt. és nem gondolatainak relevanciáját tekintve). mint az akadémiailag számon tartott iskolákhoz és irányzatokhoz való viszonya.15 Lábjegyzetben Frege meg is adja. hiszen nem zárt filozófiai iskolákról van szó. de a számolás szempontjából annak nincs jelentõsége. hogy a szám fogalmáról semmit sem tud az ember mondani. hangsúlyozottan rokonszenvi alapon összeverõdõ társaságokról van szó. honnan bukkan elé ez a nyers felfogás: Kuno Fischer könyvébõl. hiszen tényeit nincs okunk kétségbe vonni. Kérdés persze. mechanikus gondolkodásnak nevezik. aki filozófusként outsider volt (persze tanszéki állását. A Grundlagen der Arithmetik bevezetésében a tudomány szégyenének minõsíti. Mindenesetre vele olyan ember tanúskodik. górcsõ alatt 61 voltak a nemtõi. amelynek a doktrinális elkötelezettség lett volna az alapja. AFFINITÁSOK Frege írásaiban találunk is nyomokat. és mindenki anélkül is pontosan tisztában van vele. hogy ilyen gondolkodás egyáltalán létezik. Így aztán sokszorosan hiányzik a tanulás elõfeltétele: a nem tudás tudása. Igaz. aki szerint „a szám […] 15 Frege. már ami az idézett jellemzést illeti. maga is bennük élt. Eine logisch mathematische Untersuchung über den Begriff der Zahl. Gottlob (1986): Die Grundlagen der Arithmetik. . és ezt írja: Úgy tartják. ha a számolást aggregatív. de akkor is. Ehhez csak annyit kell hozzátenni. így vélhetõ. mások mit gondolnak róla.) Hamburg: F . Ennek folytán még mindig beérik egy nyers felfogással […]. hanem a helyi intellektuális folklórra támaszkodik.

Hegel szerint pedig csak ennek van jelentõsége. 4. amikor a fejlõdéstan diadalmenetben vonul át a tudományokon. amely nem tartalmaz belsõ összefüggést”. Hans Hermes et al.F . 191–192. amelyek a legtökéletesebben hajtják végre a számtani mûveleteket. de van egy belsõ alapjuk is: a mindkettejüknél meglevõ platonikus indíttatások. (Szerk. I. mint minden élõlény. az embernek furcsa kérdésekkel muszáj bajlódnia. a jól ismert goethei fordulatot variálva veti oda: „a szellemet kínpadra fektették. és mindig megtartják érvényüket?18 16 Hegel. Például abban. hogy „az aritmetika analitikus tudomány” (ugyanakkor – Fregétõl eltérõen – a geometriát is annak tartja). Meiner. azért készülhettek olyan gépek.” Azoknak pedig. 17 I. Most ahhoz keresek adalékot. félbemaradt logikai fejtegetésében ezt olvassuk: Korunkban. (Szemere Samu fordítása. mechanikus gondolkodás nem létezik.16 Megjegyzendõ. hogy milyen volt Frege viszonya a „természettudományos körhöz”. 180. kifejlõdött és továbbfejlõdött. és minden dolog történeti felfogása a rámért határok túllépésével fenyeget. A különbség ott van. hogy a hegeli abszolút idealizmus rendszere mutat némi hasonlóságokat is a fregei felfogással. hogy „kínpadra vonta a természetet”. akik a számolást akarják megtenni a szellemi képzés legfõbb eszközévé. s hogy ezt mindketten a tiszta logikai formák objektivitásában. Egy 1880-as években keletkezett. hogy géppé tökéletesedjék”. hogy Frege szerint ennek a számolás szempontjából nincs. sõt preegzisztenciájában vélik elsõdlegesen kifejezhetõnek. csak elképzelés (Vorstellen). akkor vajon gondolkodásának törvényei mindig érvényesek voltak. 18 Frege. G. m. teljességgel analitikus alakzat. hogy Kanttal szemben Hegel is azt bizonygatja. hogy aggregatív. Hegeliánus álláspontról csak egyetérteni lehet azzal a fregei megjegyzéssel. . Gottlob (1969): Nachgelassene Schriften.62 Farkas János László valami külsõleg összefoglalt általában. „Mivel a számolás annyira külsõleges. külsõleges hasonlóságok. mert az valójában nem is gondolkodás. – Goethe a newtoni optikát marasztalta el abban. (1957): A logika tudománya.) Budapest: Akadémiai Kiadó. meglehet.17 A géppé tökéletesedésre még visszatérek. Ezek. tehát mechanikus foglalkozás – írja Hegel –.) Hamburg: F. W . Ha az ember.

Az idézett helyen a polémia kifejezetten az evolúciós elmélet ellen irányul. Ennek az álláspontnak pedig Jénában és Jénán túl Ernst Haeckel volt az egyik leghatásosabb képviselõje és propagátora. s a század második felében nézetei már szükségképp idejétmúltnak hatottak. A szélesebb nyilvánosság legfeljebb mint természetfilozófiai mûvek szerzõjét ismerhette – s ezek kapcsán valóban felmerülhet Schelling neve. Böhlaus Nachfolger. górcsõ alatt 63 Frege minden logikai írásában kemény polémiát folytat a logika törvényeinek pszichológiai és történeti relativizálása ellen. miközben számot vetnek Darwin származástanával. amelyre hivatkozni szokás. Snell személy szerint az ellentétes tanúságtételt képviselte. de azért az sem lehet mindegy. amelyek klasszikusaink. még ha azokat megpróbálta is a modern tudomány eredményeihez igazítani. hogy az evolúciós magyarázatot a tudományos magyarázat végsõ és egyetemes elvévé tolják föl. hogy Snell nem írt jelentõs fizikai munkát.Szabad szemmel.” – Idézi Keiser.19 Mi magyarázhatja. pontosabban az ellen. személyes kisugárzása az elsõdleges ok. Beiträge zur Naturphilosophie der deutschen Klassik. olyan gondolatokat. Nem akarok errõl találgatásokba bocsátkozni. In: Philosophie und Natur. Herder. de bizonyos körvonalak jól látszanak: a tudományos elméletek autentikus megértése egyfelõl. amelyet egy korábbi korszak tanítványaként mentett át a jelenbe”. . 265. „Über das Trägheitsgesetz” címû elemzõ recenziójában (1890) például Snellt idézi mint akitõl egyetemi elõadásán a tehetetlenségi törvény legjobb formulázását hallotta. Kant és Schelling tanításaihoz kapcsolódnak vissza. hogy ez a kissé régi vágású ember egy olyan kör középpontja tudott lenni. Tanúságtételének nem tudott általánosan érvényes ala19 Otto Liebmann – aki egyébként a „filozófus kör ” tagja volt. Weimar: H. Egy olyan idõszakban. amikor a kettõ szétválása és összeegyeztethetetlensége volt az egyre erõsödõ evidencia. Lothar (1985): Der Naturbegriff in den philosophischen Anschauungen von Karl Snell. oly egyetemes látással. és még inkább annak fogjuk tartani. Hovatartozását illetõen találunk pozitív megerõsítéseket is Frege írásaiban. s másfelõl a klasszikus német idealizmus és szellemfilozófia bizonyos alapgondolataihoz való ragaszkodás. hogy mit sugárzott. A hivatkozás erõsen személyes motiváltságú. Ezekben mint a század eleji jénai Naturphilosophie utóvédharcosa lép föl. és: „Az ember teremtésérõl írt szellemdús értekezése sûrített formában mélyreható gondolatokat tartalmaz a szerves földi világról. amely az ifjabb tudósnemzedék kiválóságait is magához tudta vonni? Nyilván szeretetre méltó és nyitott egyénisége. ha meggondoljuk. Fortlage utódja – így búcsúztatta: „egészében Karl Snell igazi filozófiai természet volt.

London: Routledge & Kegan Paul. hogy Frege metafizikai realizmusa a pszichologizmusra hajlamosító hegeli idealizmusra volt válasz20 – olyan válasz. hogy keményen bírálja – sõt kifigurázza – a „szubjektív bensõre” való redukciót. Sluga megállapításait megerõsítõ adalék lehet.21 Frege fellépése idején. de prédikáció nélkül.” (Auerbach 1918. egy bizonyos: Frege-monográfiáját nem ezért az észrevételéért kell becsülni. ISKOLAFILOZÓFIÁN INNEN Michael Dummett azt írja nagy Frege-monográfiájában. de a szertartásnak pozitív jelentést tulajdonít (ez ügyben hivatkozik Lotzéra). Snell az egyházi dogmák elutasításával maradéktalanul egyetért. ha már ezt a szót akarjuk használni. ha csak a sorrendet nézzük. annak hitele megmaradt személyéhez kötve. nem alkuszik. nem itt keresendõk. hogy Snell maga is írt egy kritikai mûvet a természettudományos materializmus ellen. 22 Egy Abbénak írt levelét Snell így kezdi: „Magam helyett elõször hadd szóljon autoritásom. hogy a hegeli abszolút idealizmusnak mi köze van a pszichologizmushoz. mint fentebb érintettem. és végül is Frege filozófiáját a transzcendentális idealizmus egy változataként kategorizálja. – Dummett nem magyarázza meg. Hegel filozófiája már rég nem volt uralkodó helyzetben. minden alkalmat megragadott. matematikai és érzéki tárgyak léthierarchiáját. Hans D.64 Farkas János László kot adni. nevezetesen Lotze.) – A levélváltás tárgya egyébként Abbe és Else Snell küszöbön álló házassága. Hegel. 683. mint Frege. A különbségek és az ellentét. s hogy számára Hermann Lotze az elsõ számú filozófiai tekintély volt. A logikai. antipszichologista érveinek címzettjei a természettudományos materializmus képviselõi (Vogt. csak történeti esetlegességként rakódott rá. Ami Dummettet illeti. mutat rá. Hans D. 21 Sluga. . amelyet Abbe egyházi szertartás nélkül akart megkötni. Snell végül engedett.22 Nem 20 Dummett. amely filozófiájának tulajdonképpeni magvával nincs összefüggésben. Büchner) voltak. és jó képet vágott a dologhoz. de úgy a jelek szerint megvolt. ugyanúgy fogta föl. Michael (1973): Frege: Philosophy of Language. aki elkötelezetten freireligiös. London: Duckworth. Hadd tegyek néhány megjegyzést ehhez a vitához az eddig elmondottak alapján. kiemeli Hermann Lotze hatását. Javaslata: legyen meg a szertartás. és közelrõl érzékelni lehetett. kifejezetten antipszichologista volt. 153. Sluga több tanulmányban. Abbe. majd egy monografikus mûben bírálta e beállítást. (1980): Gottlob Frege. Moleschott.

a tapasztalat önmagában merõben szubjektív. Fregét az érdekli. rendre kimutatja. Például a mechanikus természettudomány mibenléte helyett azt vizsgálni. hogy míg Boole-t és követõit az érdekli. s ehelyett más módon kísérletezni megfoghatóbbá tételükkel. ugyanakkor ellenállnak minden definíciós kísérletnek. akik a megoldást az empirikus megalapozottságban vélték fellelni. Szoktak beszélni az atomisztikus és a holisztikus elv szembenállásáról. amelyek képviselõi nem feltétlenül vallották magukat materialistának. Frege kérdésfeltevéseit egyébként sem lehet a kor tételes filozófiai vitáihoz kapcsolni. hogy annak vallották magukat.Szabad szemmel. hogy mi a viszony a tudomány és a gépek között. evolucionizmus különbözõ változatairól van szó. . hogy hogyan mûködik a logika egy deduktív elméletben. Ezek nagyon kifejezõ szavak. Ennek is. õt magát sem foglalkoztatta. a pozitivizmus. pontosabban ahhoz a szituációhoz. õt. hogy Snell tételesen hatott Fregére. A Boole-féle „absztrakt logikától” pedig azzal határolódik el. empirizmus. sõt nem is tipikus. de tájékozódását befolyásolhatta. De úgy vélem. Róluk mutatja ki Frege. górcsõ alatt 65 gondolom. objektivitást csak egy konzisztens elmélettõl kaphat. GÉPPÉ TÖKÉLETESÍTENI A német Naturphilosophie Newton-ellenes beállítottságát gyakran úgy jellemzik. a filozófiai iskolákhoz vagy irányzatokhoz való viszonyítás lepereg róla. Ugyanakkor a fregei polémia címzettjeinek körét tágabban vonnám meg: talán a „tudományos monizmus” név alatt lehetne összefoglalni õket. Ezt a helyzetet nem a filozófián átszûrve. amelyben a német tudományosság éppen találta magát. annak is ugyanaz a forrása: rendkívüli sokértelmûségük. hogy fennen hirdetett tudományos kiindulásuk végül is a szubjektivizmusnál köt ki. gondolatai szorosan kapcsolódnak a tudományfejlõdés kérdéseihez. mint a mechanikus világképpel való elégedetlenséget és az organikus szemlélet érvényre juttatását. ismeretelméletté lepárolt formájában érzékelte. Okosabbnak látszik lemondani a definíciókról. Ma. hogy hogyan mûködik a logika. a komputerek korában lehet arról vitatkozni. Azokkal szemben. hanem benne élt és mozgott. Emlékeztetek a szarkasztikus hegeli metaforára: „a gondolkodást géppé tökéletesítik”. Kérdéseinek középpontjában a tudományos elmélet objektivitásának problémáját látjuk. hogy megfordítva.

apparátusokról van szó. A gépet értsük szélesen: ember által elõállított.66 Farkas János László 7. Mikroszkópia. 1965. Ebben az értelemben idesorolható maga a mikroszkóphasonlat is. 1881. Max Klinger allegorikus márványreliefjei az Ernst Abbe-hermán: Teleszkópia. Mindezt azért bocsátom elõre. hasznos célokat teljesítõ készülékekrõl. (Forrás: Escher–Kessler: Die Ernst-Abbe-Gedenkstätte in Jena. A teleszkópot és a mikroszkópot egy-egy szabadon lebegõ optikai lencse jelképezi. Tudomány és Munka. A Tudós Abbe arcvonásait viseli. július 15-én Frege elõadást tartott a Jénai Orvostudományi és Természettudományi Társulat ülésén Leibniz és Huygens Papinnal foly- . mert a Begriffsschrift környékén Frege több írásában is nagyon jelentõségteljesen tárgyalja a tudomány és a gépek viszonyát. az azonban bizonyos. ábra. a továbbiak a hasonlat kibontásának tekinthetõk. hogy a kérdés nem a metaforák szintjén merül föl.) hogy ez a szarkazmus jogos-e vagy nem. pontosabban ez áll a sor élén.

Persze szükség volt arra. A megfelelõ oldalszámokat a fõszövegben. akik egy találmányt elõször tettek nagyobb tömegben használhatóvá. mire Papin várakozásai teljesültek. ha rendelkezésre állnak akkoriban mai segédeszközeink. és nemritkán kivihetetlennek bizonyult. gyakran tevékenyen részt vett korának minden nagy jövõt ígérõ törekvésében. ha olyan helyzetbe gondoljuk magunkat. és még sok évtizedre volt szükség. Frege erre alább bizonyos értelemben meg is adja a választ.) 23 Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin (Frege 1964). néhány tudomány.” (94. és adjuk meg elõfutáraiknak is. Amit ma szerszámgépeinkkel játszva elkészítünk. hogy Leibnizet itt új oldaláról ismerjük meg: „Papinnal váltott leveleibõl a találmányok területére nézve is megerõsítve látjuk. Róla szólva kiemeli. hogy ne becsüljük túl azoknak az érdemeit.) Papin gõzgépépítõ kísérleteirõl pedig ezt az összegzést adja: Még sok idõnek kellett eltelnie.) Ellene lehetne vetni. Figyeljünk a már ismerõs „segédeszköz” szó felbukkanására: Azt hiszem.Szabad szemmel. a gõzgép már Papin idejében nagy tökélyt ért volna el. górcsõ alatt 67 tatott levelezésérõl. . hogy Leibniz Frege számára irányadó filozófus. hogy ezek szerint mégiscsak hiányoztak a feltalálói gondolatok. az idézetek után adom meg. Ehelyett azt látjuk. Képet kapunk errõl. Ez arra int. hogy elõbb tisztázódniok kellett a vízgõz nyomására és lecsapódására vonatkozó elméleti nézeteknek. mit küszködtek az akkori feltalálók a szerszámok tökéletlenségével. hogy ezek az elméleti nézetek akkoriban már kielégítõen tisztázva voltak. hogy gõzgépet kell építenünk. és olyan kézmûvesek segítségére vagyunk utalva.23 Az elõadás voltaképpen könyvismertetés. és ezek a gondolatok szinte mind rendelkezésre álltak. hogy a legelevenebben. hogy a gõzgép gondolata megadja az ösztönzést e szerszámok megalkotására. és aki nem ismeri eléggé a találmányok történetét. (96. hajlamos lesz ezt azzal magyarázni. […] Ezzel szemben sajnálattal és csodálattal nézzük. amelyet akkor adtak ki kötetben összegyûjtve. az akkoriban a végsõkig próbára tette a feltaláló türelmét.és technikatörténeti érdekesség kiemelése. hogy kifejlõdjenek a gõzgép feltalálását összeadó feltalálói gondolatok. de a szükséges szerszámgépekhez. akik csak a közönséges létszükségletek érdekében végzett munkához vannak szokva. Frege „legsajátabb” témáihoz legfeljebb annyi köze van. (95–96. ha nem is magához a gõzgéphez. ami jár nekik.

De ha arról van szó. és a beszélt nyelvet. az írott nyelvet. e minõségében is voltak eredeti észrevételei. SZELET FOGVA. Triviálisnak nem. SZÉLLEL SZEMBEN Ezeket az összefüggéseket nem a háttérbõl kell kiszálazni. a természetes nyelv kevés24 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. ha tudományos elméletben fejlik ki.68 Farkas János László Fregét ezek a fejtegetések kissé szokatlan szerepben. valamint a formulanyelvet mint a jelhasználat különbözõ módozatait tárgyalja és viszonyítja a gondolkodáshoz. hogy a gondolkodást megóvjuk a logikai hibáktól. mert a gondolkodás. amely épp akkor láthatta a saját szemével. A géppé tökéletesedés nem fenyegeti a gondolkodást azonossága elvesztésével. oldalszámok a fõszövegben. In: Frege 1964. mint a hajózásnak az a találmány.) Az érzéki jelekkel a nem érzéki gondolatok felé mozgunk. A precíziós technika kialakulása azonban ebben a képben csak következménye az eredeti lendítõerõnek. Egészében véve: „A jelek a gondolkodásnak ugyanazt jelentik. és nagy részében a Begriffsschrift elõszavában már megpendített témákat bontja ki.” (107. 1882. 81. E kép felvázolásához nyilvánvalóan hozzájárult Abbe eleven és közeli mintája is. amely azonban nem tiszta kontempláció.24 Új és általánosabb szempont. hanem nyitott az alkalmazásra. hogyan jön létre a semmibõl egy precíziós technikán alapuló ipari nagyüzem. Frege maga fejti ki fogalomírásának filozófiai argumentációval elõadott igazolásában. az is nyilvánvaló. És ha a mikroszkóphasonlatra emlékszünk.) . hogy ezek az észrevételek szorosan összefüggenek Frege önértelmezésével. amely a tudományos elmélet haladásában van. már-már ipartörténészként láttatják. Egy olyan elmélet haladásában. hogy itt a jelhasználat és a gondolkodás viszonyából indul ki. Ez a tanulmány 1882-ben jelent meg egy filozófiai folyóiratban. de evidensnek igen a jénai közönség elõtt. évf. Nem tûnhetett például triviálisnak. És azt hiszem. hogy szelet fogva széllel szemben vitorlázzunk. (Eredeti megjelenése: Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik. hogy a gõzgép feltalálásának feltételei közé besorolta a kellõ pontossággal dolgozó általános technikai kultúra meglétét. szilárdan tartja elsõ helyét a géppel szemben.

És mi teszi lehetõvé ezt a pontosságot? A részek merevsége. amely viszont a természettörvények ismeretére épül. górcsõ alatt 69 nek bizonyul. Így vagyunk a szónyelvvel is.) A tudomány és a technika kölcsönhatása itt bensõségesebb viszonyban jelenik meg. Lehetetlen. Dolgozata vége felé Frege mintegy egyetlen csomóba köti a korábban felvázolt analógiákat: Az ember könnyen támaszt fölösleges aggályokat a dolog kivitelezhetõsége felõl. Jóllehet ebben a kölcsönhatásban világosan az ész. amely pontos mása a mikroszkóphasonlatnak: A kimutatott hiányosságok alapja a nyelv egyfajta puhaságában és változékonyságában van. a kutatást szolgáló kísérleti és megfigyelési apparátusok építésérõl lévén szó. Ez csak még inkább elõrehozza a háttérbõl Abbe mintáját. a tudomány a kezdeményezõ. (112. Az ész fejlõdését eszerint a nyelv teszi lehetõvé.) Ilyen jelkészlet volna a fogalomírás. de hogy tudna az ember nyelvet alkotni ész nélkül? A természeti törvények kifürkészésére a fizikai apparátusok szolgálnak. hogy ezek felé elõrelépjen. . a fizikában tett haladás folytán halad a technika. Ahhoz. ahogyan kezünk nem lenne képes. a Frege által leírt körfolyamatban vezetõ szerepe relativizálódik. és Frege kifejt egy analógiát. Mesterséges kezeket alkotunk magunknak. amelybõl számûzve van minden sokértelmûség. (113. mondják. mint a Papin-levelezés kapcsán: itt belül marad a tudományon. amelynek szigorú logikai formájából a tartalom nem tud kibújni. ezeket csak haladott technikával lehet létrehozni.Szabad szemmel. hiszen az elõbbi feltalálása már feltételezi az utóbbi kiteljesedését. hiába tud a kéz a legkülönbözõbb feladatokhoz hozzáigazodni. A nyelvet ebben a tekintetben a kézhez hasonlíthatjuk. épp az. a tiszta gondolkodás formulanyelve. Ugyanez a látszatnehézség már a nyelvnél fölmerül. amelyek oly pontosan dolgoznak. A kör mindegyik esetben ugyanúgy oldódik föl. meg kellett szabadulnia a meghatározó mintától. úgy tûnik. aminek híja teszi oly sokoldalúan ügyessé a kezet. különbözõ célszerszámokat. Olyan jelkészletre [ein Ganzes von Zeichen] van szükségünk. ez pedig olyan új apparátusok építését teszi lehetõvé. Esetünkre magától adódik az alkalmazás. az sem elég. fogalomírással elõrevinni a tudományt. melyeknél fogva viszont továbbléphet a fizika. legalábbis késõbbi megoldásaihoz képest. változhatatlansága. amellyel azonban nem érjük be. amely másfelõl fejlõdõképességének és sokoldalú alkalmasságának a feltétele.

Az aritmetikában olyan tárgyakkal foglalkozunk. hogy e fogalom tárgya. Frege logikai apparátusa reménye szerint elõször is az aritmetikában alkalmazható. Az. melynek mintegy filozófiai summájaként Frege megrajzolja a magát tárgyazó ész képét: A számok e felfogásából.25 Ez azonban már a fregei filozófia fejlõdésének egy késõbbi fejezetéhez tartozik. de most egy másik: az égre irányzott teleszkóp. úgy látom. az érzékek közvetítésével ismerkedünk meg. 104. ekkor még nem fogalmazódik meg kifejezetten. a számfogalom finomszerkezetének feltárására. az általa épített apparátust a biológia használja egy egészen más tárgy megfigyelésére. amely mint legsajátját teljesen át tudja látni õket. S befejezésül csak érdekességként említem meg. maga a szám is tisztán logikai természetû. Egy ismert mondat módosításával úgy mondhatnánk: az ész voltaképpeni tárgya az ész. 25 Frege 1986. amelyekkel nem kívülrõl. miféle inger csábít arra. hogy teljes magára találását jelzõ. hogy aritmetikával és analízissel foglalkozzunk.70 Farkas János László Abbe a leghaladottabb matematikai technikákkal építette elméletét. mint valami idegennel. . Ez majd a Grundlagen der Arithmetikben történik meg (1883). érett filozófiáját meghirdetõ tanulmányában – „Über Sinn und Bedeutung” – szintén jelentõségteljes analógiául szolgál egy optikai apparátus. ezek a tárgyak közvetlenül adva vannak az észnek. jól kiviláglik.

Ez utóbbi sok kutatót foglalkoztató. hogy az MP éppenséggel prototípusa a megváltozott tudománynak.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 Esettanulmány Palló Gábor Manhattan-projekt (MP) volt a fedõneve az atombomba elõállítását célzó kutatásnak. A Manhattan-projekt tehát tipikus példája a tudomány egy bizonyos fajtájának. Ha a tudományfilozófusok ritkábban emlegetik is. melyet Nagy Tudománynak szokás nevezni. története éppen ezért filozófiai relevanciával is bír. sõt az olvasóközönség morális és politikai érdeklõdése és érdekeltsége következtében is. gyaníthatóan azért. melyek a filozófiai értelmezések számára kifogyhatatlan forrást jelentettek és jelentenek. Végeredménye. ám mégiscsak a kutatás új mintájának bizonyult. Newton és Einstein munkásságát. A tudományfilozófusok mondanivalójuk illusztrálására szívesen használnak tudománytörténeti eseteket. Ámde a híres példák között ritkán szerepel az MP . Kopernikusz. illetve feldolgozók. melyben erõteljesen jelentkezik a tudomány kollektív jellege és vele újfajta kommunikációja mind a széles társadalom. Galilei. fõként Kepler. az MP történetét feldolgozó történeti szakirodalom könyvtárnyi. mind a tudósközösség irányában. egész mûködése óriási lelkiismeret-furdalást okozott a résztvevõkben és a széles társadalomban. Historiográfiája maga is izgalmas történet már csak a titkosság fonadéka és a résztvevõk. Az 1940-es években megjelent a híres . hatalmas hardverigényû kutatási tevékenység. mert nem illik bele az eddig sikert aratott tudományfilozófiai megközelítések világképébe. Elemzésemmel azt szeretném kimutatni. rendkívül nagy összeget felemésztõ.

Robert Oppenheimer: Transcript of Hearing before Personnel Security Board and Texts of Principal Documents and Letters.dk/NBA/papers/ introduction. London: Methuen Drama. sõt kutatásokat provokálnak. Los Angeles–San Francisco: Tomash Publishers. 9 Lásd például Braunbek. (Elõször már 1954-ben megjelent.2 melyeket a máig legvitatottabb feldolgozás követett.) In: A fizikusok. regényes feldolgozások. 1940–1945. hogy a német atombomba-erõfeszítések valójában antifasiszta szabotázsakcióknak tekinthetõk. 1971. Budapest: Gondolat.3 Ez elvezetett a Harmadik Birodalom tudományának tanulmányozásához. köztük Oppenheimeréhez5 vagy Heisenbergéhez. Ezt követte a könyv: Smyth.) 3 Jungk. Friedrich (2001): A fizikusok. Robert (1958): Brighter than a Thousand Suns: A Personal History of the Atomic Scientist. (Német eredeti: 1956. Budapest: Európa. azzal a mondanivalóval. New York–London: A Harvest/HBJ Book. Ezek a széles közönséget is gondolkodásra késztették.8 Az 1960-as évektõl kezdve sorra jelentek meg az ideologikus elemeket sem nélkülözõ. Cambridge–New York: Cambridge University Press. Ezt megelõzõen elektronikus körlevélben értesítette az érdekelt történészeket a közlés várható napjáról. Princeton: Princeton University Press. (Ungvári Tamás fordítása. Werner (1964): Az atommagkutatás regénye. Mark (1989): German National Socialism and the Quest for Nuclear Power. vagy Stulz. 1800–1950. 7 Frayn. Goudsmit könyve folytatta a sort.4 A feldolgozások lassanként eljutottak az egyes tudósok erkölcsi megítélésének kínos ügyeihez. mely ma is nagy tudománytörténeti téma. 2 Goudsmit.6 mostanában Michael Frayn Koppenhága címû színdarabja7 révén. Öt modern dráma. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. a hatvanas években Friedrich Dürrenmatt A fizikusok. 5 A McCarthy-bizottság vizsgálatainak dokumentumai megjelentek: In the Matter of J. Robert Jungk munkája. London: William Kimber és Walker.) 6 Dürrenmatt.nbi. . melyek vitákat. 8 Utóbbi színdarab Heisenberg családját arra késztette.9 a lényeges kérdéseket is érintõ hosszabb történeti 1 A General Account of the Development of Methods of Using Atomic Energy for Military Purposes under the Auspices of the United States Government. Michael (1998): Copenhagen.) 4 Kiemelhetõ könyvek: Irving. Percy (1976): A szörnyeteg.1 majd Samuel A. Mass. (Elsõ kiadás: 1947. Lásd: <http://www. 1940–1945 (Washington DC. Samuel A. A Bohr-archívum a leveleket az interneten is publikálta. David (1967): The Virus House: Germany’s Atomic Research and Allied Counter-measures.–London: The MIT Press. (1983): Alsos. Henry DeWolf (1945): Atomic Energy for Military Purposes: The Official Report of the Atomic Bomb under the auspices of the United States Government. The History of Modern Physics. hogy engedélyezze Heisenberg Niels Bohrral folytatott levelezésének közzétételét. Az atommagkutatás történetébõl. Cambridge.htm>. 1939–1949.72 Palló Gábor Smyth-report. August 1945).

San Francisco: W .html>. 1947–1952.html>.edu/e/spcl/ manhat. CA: University of California Press. Putnam’s Sons. vagy késõbb: Libby. (1963): Men and Decisions.14 A nyolcvanas évek közepén megszületett az MP történetének bestseller-változata is. New York: Scribner ’s. Leslie R.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 73 visszaemlékezések.: Pennsylvania State University Press. Bela (1992): Genius in the Shadows. (1987): Dragon’s Tail: Radiation Safety in the Manhattan Project. Második rész: Hewlett. Stanley A. 11 Groves. Hans Albrecht (1991): The Road from Los Alamos. The History of the United States Atomic Energy Commission. Lewis L.acusd. University Park. Leslie Groves tábornok könyve. Rhodes.sciborg. (1962): Now it can be told: The Story of the Manhattan Project.–Owens. David–Truslow.11 majd késõbb másoké is. Atlantic Highlands. 14 Lásd Hacker.uwaterloo. the Los Alamos Project. Múzeumok találhatók még a The Atomic Bomb címû helyen: <http://history.15 Ma már az internet is hatalmas anyagot ad az MP iránt érdeklõdõknek.uchicago.. New York. Lawrence (1995): Scientists and the Development of Nuclear Weapons: From Fission to the Limited Test Ban Treaty 1939–1963. Berkeley. Richard Rhodes monumentális és letehetetlenül izgalmas könyve. Emilio (1970): Enrico Fermi. Bethe. Lanouette.13 nyomukban lehetõvé vált. Los Alamos.lib. 12 Lásd például Segré.–Duncan.16 Ebben a tanulmányban az MP történetét abból a szempontból fogom átgondolni.: Los Alamos Scientific Laboratory. 16 Ajánlható kiindulási pont lehet például a Special Collections Research Center/Manhattan Project and Atomic Scientists Collections <http://www. Edith C. Herbert F . (1962): The New World: A History of the United States Atomic Energy Commission. Richard (1986): The Making of the Atomic Bomb. PA. vagy Badash. Volume I. Oscar E. Physicist. Freeman and Co. Ralph Carlisle (1961): Manhattan District History: Project Y.–Anderson Jr. York. 1942–1946. New York: Simon and Schuster. melyet a hidrogénbomba-történet követett. Chicago: University of Chicago Press. Laura (1966): Atom a családban. Vol. hogyan szülte meg a Nagy Tudomány némely definitív tu- 10 Például: Strauss. Francis (1969): Atomic Shield. N.10 köztük az MP vezetõje. William–Silard. NY: AIP Press. New York NY: Charles Scribner ’s Sons. New York: G. Blumberg. Barton C. M. Richard (1995): Dark Sun: The Making of the Hydrogen Bomb. New and Evanston: Harper and Row Publishers. II. New York: Woodbury.ca/~cchieh/cact/nuctek/fissionmanhattan. etc. NJ: Humanities Press.html> vagy a The Manhattan Project – the atomic bomb project <http://www. Budapest: Gondolat. 1939/1946. 13 Hawkins. A Biography of Leo Szilard. Richard G. H.–Smith. London: Macmillan and Co. Leona Marshall (1979): The Uranium People.edu/gen/ WW2Timeline/Pacific07. Fermi. . Gwinn (1976): Energy and Conflict: The Life and Times of Edward Teller. (1976): The Advisors: Oppenheimer. ne csak az egésszel. hogy a szerzõk a projekt egyik-másik oldalával foglalkozzanak. 15 Rhodes. P . Teller and the Superbomb. Richard G. the Man Behind the Bomb.12 Hamarosan elkészültek az elsõ tudományos igényû mûvek. University Park: Pennsylvania State University Press. University of California. London.: Simon and Schuster.. és Hewlett.

melyek a jelenség aktuális állapotát jellemzik és visszatekintenek az elõzményekre. Alvin M. Chicago: Chicago University Press. Westfall. melyet szoros értelemben vett Nagy Tudománynak nevezhetünk. Capshew. foglalkoztatottak száma. hogy a Nagy Tudományban az említett statisztikai jellegzetességek 17 A Nagy Tudomány történetével fõleg olyan tanulmányok foglalkoznak. Létrejött egy új ágazat. illetve. Ezzel azonban messze nem zárult le a teljes kutatási terület. Alvin Weinberg fizikus. Grand Science and the Development of the Bevalac. (1961): Impact of large-scale science on the United States. milyen társadalmi. a nagyenergiájú fizika. hogy némely döntõ mutatóban (például ráfordítás. Budapest: Akadémiai Kiadó. Lásd például Galison.18 Erre hivatkozott Derek de Solla Price 1963-as híres könyvében. amit az indokol. illetve fogalmi közelítéseket artikulálnak. az MP egyik kiemelkedõ tudósa 1961-es cikkében pedig jótékonyan nagybani (large-scale) tudománynak nevezte.19 Célszerûnek látszik azonban a hatalmas mennyiségi növekedést. amelyben a tudományt mérhetõ tevékenységnek mutatta be.–Rader.74 Palló Gábor lajdonságát. és méréseivel igazolta. A NAGY TUDOMÁNY Az MP döbbenetes sikerét jelentette. A könyv elõször 1963-ban jelent meg Amerikában. Mezzo. 18 Weinberg. mely sok szempontból az MP folytatásának tekinthetõ. publikációk száma) hihetetlenül gyors növekedés tapasztalható. augusztus 9-én pedig a „Fat Man” nevû plutóniumbomba Nagaszakiban. In: Science. Catherine (2003): Rethinking Big Science: Modest. Karen A. In: Osiris 7: 3–25.17 Az MP-ben és a nagyenergiájú fizikában folytatott merõben új gyakorlatot már az ötvenes években Nagy Tudománynak csúfolták. augusztus 6-án felrobbant és soha nem látott pusztítást végzett a „Little Boy” nevû urániumbomba Hirosimában. 134: 161–165. általánosabban. 94: 30–56. megkülönböztetni attól a minõségileg is újfajta kutatástól. Derek de Solla (1979): Kis tudomány – Nagy tudomány. hogy rávilágít a nagy közösségben folyó tudományos kutatás némely új sajátosságára. In: Isis. Az archetípus vizsgálatától remélhetõ. hogy 1945. Peter (1979): Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. (1992): Big Science: Price to the Present. James H. 19 Price. mely a tudományt nagybanivá teszi. tudományos mechanizmus hívta életre a Nagy Tudományt. A szakirodalom a „nagybani tudományt” (large-scale) és a „Nagy Tudományt” (Big Science) szinonimaként használja. .

hogy a hagyományos. melyekben igen nagy tõke koncentrálódik. De tevékenységük összehangolódik az elõre meghatározott cél érdekében. amelyben elõször sejlik föl a nukleáris láncreakció. Elsõ megközelítésben elfogadhatónak látszanak egy 1992-ben megjelent tanulmánykötet tanulságaként levont ismérvek. a Manhattan-projekt esetén. spontán sugárzást bocsátanak ki magukból. tudományos adminisztrátor.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 75 ugyancsak kimutathatóak. In: Galison. Bruce (szerk. pontos „hivatalos” meghatározása nincs. hogy egyetlen konkrét esetben. hogy a meglepõ statisztika ennek legyen tulajdonítható. tórium. 1. rádium stb. anélkül. amilyen a részecskegyorsító. The Growth of Large-Scale Research. Az intézetekben nagyon sok ember dolgozik pontos szervezésben és jól definiált munkamegosztással. Peter–Hevly. hogyan jött létre és milyen struktúrát alkotott a Nagy Tudomány. pionír kutatást végezett. elkülönül egymástól egyik oldalon a sokféle diszciplínát képviselõ elméleti és kísérleti kutató. majd polónium. katonai és más társadalmi érdekekre. gazdasági szakember. az ûrteleszkóp és hasonlók. „kis tudományos” projektek száma elvileg annyira megnövekedhetett volna. heroikus. illetve mérnök. Stanford: Stanford University Press. ELÕZMÉNYEK A KIS TUDOMÁNYBAN: ATOMENERGIA 1940-IG Valamelyest önkényes. Bruve (1992): Reflections on Big Science and Big History. Sok laboratóriumot egyesítõ intézeteket vagy intézetrendszereket használ. a radioaktivitásnak. amely szerint bizonyos anyagok: uránium. mit tekinthetünk valamely történeti folyamat kezdõpontjának. A jelenséget részletesen megvizsgáló Curie házaspár klasszikus. A Nagy Tudomány sokféle tevékenységet takar. 4. Rhodes könyve Szilárd Leó ötletével kezdõdik. 356–357. Hevly.. . mint a megelõzõ évtizedekben. 2. menedzser.) (1992): Big Science. Ez azonban már sokadik folyománya Henry Becquerel 1895-ben tett véletlenszerû megfigyelésének.20 Kérdésem az. A Nagy Tudomány hatalmas méretû és rendkívül drága mûszerekkel dolgozik. technikus és a másik oldalon a vezetõ. 3. környezetvédelemre. a Kis Tudományhoz is alig sorolható 20 Vö. A tevékenységük jelentõsége melletti érvelés retorikájában megjelennek utalások a tudományon kívüli szférákra: az egészségügyre. hogy az egyes projektek minõségileg más tulajdonságokat mutattak volna. Az itt használt megkülönböztetés alapja az.

a taszító erõ már nagyobb. hogy széthasadjon. 1911-ben az atommag fogalma (Rutherford) és az elsõ atomszerkezeti modellek. mert úgy gondolták. de nem volt hajlandó szabadalmaztatni. mint az összetartó erõ. egyáltalán hogyan létezhet atommag. mely egyben tartja a protonokat. mely szintén a magban található. Azt. melyre 1934-ben szabadalmat kért: a láncreakció útját. Elõállította a csodagyógyszernek is gondolt rádiumot. amelyek magja nagy. és a mag csakugyan szétesik. ha sikerülne neutronnal eltalálni a magot úgy. de hogy ezt az energiát szándékosan is föl lehet szabadítani és tetszés szerint hasznosítani. szinte segítség nélkül. Marie Sklodowska Curie-nek cipelnie kellett a vegyszeres üvegeket. köztük Rutherford számára is lehetetlennek tûnt. azaz sok protont tartalmaz. tömege ugyanakkora. szinte mindenki. Budapest: Gondolat. Szenvedtek a maró savgõzöktõl. Ezek szerint a radioaktív sugárzás a pozitív töltésû atommagok szétesésének következménye. . Ausztriában és persze Angliában. mely olyan elemeknél következik be. a tudomány az igazságot tárja fel. Huzatos fészerben dolgozták föl a hatalmas mennyiségû uránszurokércet mint alapanyagot. mint a protoné. fáztak. nem hat rá a proton pozitív töltésének taszítása. Eve (1959): Madame Curie. és a hasadás következményeként két újabb neutron is ke- 21 Lásd lányuk könyvét: Curie. Ezekben születtek meg a klasszikus kémia alapfogalmait átértelmezõ eredmények. az emberiséget szolgálja.76 Palló Gábor periferiális helyzetben. nehéz fölszerelést. hogy a radioaktív bomlás következtében szakadatlan energiakibocsátás következik be. és a sok azonos töltésû részecske szétesik az azonos töltések között taszító erõ következtében. Pierre Curie már 1903-ban kimutatta. Szilárd szerint. Ha azonban az atommag egy bizonyos nagyságot elér. nem önzõ érdekeket.21 A kutatási terület lassanként költözött be a hivatalos akadémiai rendszer intézményeibe. de nincs töltése. Maga Pierre Curie fizikus professzor volt. de a század elsõ éveiben Franciaország mellett több országban is az egyetemeken kaptak helyet a radioaktivitási kutatások: Németországban. a fiatal diák. Szilárd Leó azonban föltételezett egy utat. A válasz olyan erõ föltételezésén alapszik. köztük. Az ötlet azon alapult. hogy 1932-ben James Chadwick kimutatta a neutront. ahol Ernest Rutherford körül kialakult a legkreatívabb mûhely. Ennek fényében nem könnyen érthetõ. miért nem repülnek szét a benne egymáshoz préselt azonos töltésû protonok.

Hahn és Strassmann kísérlete azonban a tiszta tudomány körébe tartozott. Szilárd nem dolgozott az akadémiai szférában. egyébként hatalmas erejû robbanás jöhet létre. Az intézetek eredeti célja az volt. kontrollált energiatermelést eredményez. és mint ilyennek nem is sikerült elég kutatási pénzt összegyûjtenie. Nem találta meg a megfelelõ anyagot. Ennek létrehozásához azonban meg kell találni a megfelelõ anyagot. a vállalkozó (entrepreneur) kutató korai képviselõi közé tartozott. Az itt folyó kutatás keretei azonban általában nem haladták meg a Kis Tudomány szokásos kereteit. hogy az alapkutatás kényelmesen megfér egy fedél alatt a célra orientált alkalmazásokkal. érdemes próbálkozni felhasználásával. melyek két újabb magot hasítanának. amely nagyon sok energiát eredményezne. projektekbõl és találmányokból élve. hogy az iparban vagy az élet más területén felmerülõ kutatásigényt kielégítsék. hanem az idõközben kibõvült hivatalos tudományos rendszer új létesítményében. hogy láncreakciót kell létrehozni. csak kutatott. Kiderült. Fönnmaradt azonban a kérdés: gyakorlatilag is kivitelezhetõ-e a kiaknázás. Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben a Szilárdétól teljesen eltérõ gondolati úton jutott olyan kísérleti eredményhez. hogy kidolgozza találmányát. sõt igen nagy lehet. hogy: az uránium magja kétfelé hasadt. Lise Meitner és a Koppenhágában dolgozó Otto Frischsel úgy értelmezett. majd késõbb kiderült. amelyet Stockholmba menekült fizikus munkatársuk. bizonyítva.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 77 letkezzék. amibõl már négy elektron származna és ez így folytatódna. mely nem oktatott. hogy a nukleáris energia elegendõen nagy. A nukleáris energia kiaknázásával kapcsolatos alapismeretek ezzel rendelkezésre álltak. hogy a folyamat során több. mely lassan vezetve folyamatos. tudományos kutatóintézetben (Kaiser Wilhelm Institut für Chemie) született. mint egy neutron is keletkezik. . akkor hirtelen nagyon sok hasadás jönne létre. A hasadássorozatot nevezte nukleáris láncreakciónak. jól definiált feladatokat oldjanak meg. azaz a tudományon kívüli szféra által kitûzött. MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK: ALKALMAZOTT KIS TUDOMÁNY 1938 utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak. Az eredmény nem egyetemen.

ezért alapvetõ jelentõsége van annak. A memorandum módszert javasolt ennek elõállítására. 4. 10 kg körüli hasadóanyag esetén körülbelül 1800 tonna TNT erejével egyenértékû. hanem a 235-ös hasítható nagyobb valószínûséggel. amivel akadályozza a láncreakció fennmaradását. A kutatásban azonban továbbra is mindketten alapvetõ szerepet játszottak. 3. megfontolandó a hasadóanyaggyár felállítása. mert ez kisebb energiájú. azzal a feladattal. nagyon nehéz elválasztani õket egymástól. hogy a neutronveszteség ellenére ne álljon le a láncreakció. az atombomba gyártásának szinte minden fontos elemét tartalmazta már. A tanulmány. december és 1941. a robbanás ereje óriási.78 Palló Gábor A láncreakció megindításához szükség van legalább akkora tömegû hasadóanyagra. melyet a hadsereg kutatási bizottságához juttattak el. a MAUD Bizottságot. mennyi 235-ös izotópban dús uránra van szükség. A kutatás szervezeti mintájának átalakulása csaknem automatikusan következett a politikai helyzetbõl. 22 Lásd: <http://www. Rudolph Peierls 1939 õszén végzett számítása szerint a kritikus tömeg nem több néhány kilogrammnál. Konklúzió: az atombomba gyakorlatilag is megépíthetõ. Ámde Bohr J.nuclearfiles. . hogy irányítsa a további kutatást. a 94-es rendszámú. mivel más hasonló állami szerv nem létezett. 2. az uránium-235 gázdiffúziós módszerrel kellõ mennyiségben elõállítható. Az elsõ és második MAUD Report (1940. egy másik anyag. A.7% 235-ös izotópot tartalmaz. amely elegendõ neutront termel ahhoz. de nem lehetett köztük bevándorló idegen.org/redocuments/1941/41-maud. hogy az uránium izotópjai közül nem a 238-as. Az izotópok kémiai szempontból azonosak és fizikai különbségeik is igen kicsinyek. míg a 238-as izotóp befogja a neutronokat. sõt a robbantási technikára is. még Peierls és Frisch sem. A MAUD kiváló tudósokból állt. A természetes uránium viszont csak 0. úgynevezett lassú neutronokkal ütközve hasad.html>. Ezt a mennyiséget nevezik kritikus tömegnek. július) tartalmazta az Angliában végzett munka legfontosabb eredményeit:22 1. Wheelerrel már 1939-ben kimutatta. Elõször a kutatás súlypontja áttevõdött a nácik által fenyegetett és az üldözött tudósok által vágyott Angliába. hogy mekkora a kritikus tömeg. Hatására öttagú irányító testületet hoztak létre. 1940 februárjában az ugyancsak Angliába költözött Otto Frischsel írt háromoldalas dolgozata szerint az atombomba igenis elkészíthetõ: elég 5 kg dúsított urán. még ismeretlen elem is alkalmas a célra (ez az elem kapta késõbb a plutónium nevet). Az egyik menekült.

Mégis csak 1939 októberére érte el. Az Amerikába vándorolt Szilárd Leó 1939 augusztusában Einsteinnel aláíratta a Roosevelt elnöknek szóló levelet. Briggset. a National Bureau of Standards igazgatóját bízta meg. mellékösvényeket talált. hiszen nem állt rendelkezésére amerikai szervezeti minta arra. Minden esetre Churchill miniszterelnök némi vonakodás után elismerte a bombafejlesztés sürgõsségét. azonnal átlátta a tudományos helyzet politikai jelentõségét. de több egyetemen: Birminghamben. hogyan lehet a kutatást beilleszteni az államigazgatásba. A finanszírozást is az egyetemek biztosították. . azaz a titkosság nem a lényeget alig értõ állam valamely tiltó beavatkozásából származott. hogy az Einstein-levelet eljuttassák az elnöki íróasztalra. 1. Bristolban. Az új minta kínos lassúsággal. nem a bürokraták.acusd. Az amerikai állam belépését a kutatók sürgették.edu/gen/ WW2Timeline/text01. az ICI (Imperial Chemical Industries) támogatásával. hogy nem publikálja munkáját. Liverpoolban és Oxfordban. hogy az elnök fölállítsa az Uránium Bizottságot.23 Ezután az amerikai állam (szövetségi kormányzat) a kutatás aktív szereplõjévé vált. Szilárd Leó kiskapukat. mely felhívta a kormányzat figyelmét az ügyre. A Hahn–Strassmann-kísérlet gyakorlati implikációit megértõ szûk nukleáris szakma. több lépésben alakult ki. Ad hoc támogatás az elnöki diszkrecionális alapból Nehéz volt már az is. melynek vezetésével Lyman J.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 79 A rendkívül eredményes munka tipikus Kis Tudomány volt: kevés ember végezte. egy ipari cég. melynek jelentõs részét tette ki a Németországból áttelepült tudósok köre. Cambridge-ben. AZ ÁLLAM BELÉP A KUTATÁSBA A világpolitika aktuális állapota terelte az atomenergia ügyét az állam irányába.html>. hanem a tudósok belátásából: maguk akarták titkolni az eredményeket. A bizottság az elnök diszkrecionális alapjából ka23 Az Einstein-levél megtalálható az interneten: <http://history. A bürokratikus állam inkább vonakodott bevonulni a számára idegen területre. Peierls és Frisch saját maga döntött úgy.

hogy 1940. Bush meggyorsította a folyamatot. Elõször 1941 áprilisában foglalkozott vele. Vannevar Bush vezetésével létrehozták a Nemzetvédelmi Kutatások Bizottságát (NDRC). Fölkérte a Tudományos Akadémiát. mely így megtalálta helyét a bürokratikus gépezetben. Teller és Wigner). hogy hatalmában állt volna fejlesztések és kivitelezések elrendelése. hozzon létre szakértõ bizottságot a bombaprojekt kivizsgálására. mert ez drága volt. 2. orvosi. Csak 1940 tavaszán utalták ki az összeget elõzetes kísérletezésre. Merõben új szervezeti rendszert hozott létre. Magából a bizottságból itt is kizárták a bevándorlókat (Szilárd. Alaposabb vizsgálat után a kibõvített bizottság álláspontja szerint többéves munka után bizonyára tényleg lehet bombát készíteni. a projektnek van bizonyos haszna. de ez belekerül 135 millió dollárba. Csak 40 ezer dollárt utaltak ki a munkára. de a bomba megépítésének kevés esélyt adott. amikor engednie kellett a különféle irányokból érkezõ nyomásnak. hogy készítsék el a reaktort. Közvetlenül az elnök rendelkezése alá rendelt bizottság Az állam bevonulásának újabb lépése ezután következett. Arthur Compton foglalta össze májusban. fõként Fermi és Szilárd számára. az atombomba ügyét elfektette. titokban dolgozó kutatócentrumot: a Columbia Egyetemen. Az NDRC kutatási szervezet volt. A Bizottságot a Háborús Ügyek Minisztériuma alá rendelték az egész háborús kutatás és fejlesztés feladatával. mivel a költségvetésben ilyesmire nem volt pénz. Kialakított három. A nukleáris ügyek bekerülnek a hadi kutatás keretei közé Új helyet kapott a nukleáris energia ügye a kormányzati adminisztrációban. azzal. ezért Bush kezdeményezésére Roosevelt el- . Úgy vélte. amelyben az állam szerzõdéses viszonyba lép az akadémiai szférában dolgozó kutatókkal és privát ipari vállalatokkal. tehát még nem a bombát. nem a cél gyors elérésére. Ebben elfért a kevesek által komolyan vett urániumprojekt is. Miközben Bush fontosnak tartotta a háborús technológiai fejlesztéseket (radar. anélkül. nyarán az MIT-n dolgozó mérnök. a Chicagói Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. 3. 350 ezer dollár támogatást javasolt a kutatásnak. Ennek eredményét a Nobel-díjas fizikus. mely átvette az urániumkutatás irányítását. vegyi fejlesztések).80 Palló Gábor pott hatezer dollárt a kutatásra.

hogy idõközben az amerikaiak is megismerték a MAUD Bizottság eredményeit. Márciusban Compton azt javasolta. Ennek vezetõje Bush lett. Marshall tábornok és persze Bush és Conant. a nukleáris ügyek nagyot léptek fölfelé a fontossági hierarchiában. A döntõ politikai ok persze Pearl Harbor japán bombázása volt 1941. december 7-én: az S–1 18-án jött létre. Ekkor már 85 millió dollárt fordíthattak a kutatásra. 4. a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalt (OSRD). a hivatal hatáskörébe sorolt NDRC vezetõje pedig Bush eddigi társa. Ennek elsõ lépéseként Fermi és Szilárd szakmai vezetésével Compton megszervezte a chicagói centrumot (Metallurgical Laboratory. melyeket az amerikai eredmények minden lényeges ponton megerõsítettek. a Harvard Egyetem elnöke. Ennek keretében vezetõ tudósok. MET) a reaktor létrehozására. mégpedig nehézvizes és grafitmoderátorossal egyaránt (tenyésztõreaktor). James Conant. Wallace. George C. Ez a csoport ajánlotta 1942 júniusában a munka méretének alapos megnövelését és besorolását a háborús ügyosztályhoz. Az OSRD mellett az elnök létrehozta az Általános Irányítási Csoportot benne olyan politikusokkal. mi- . Közben Chicagóban gyülekeztek a terület szakemberei. A korábbi Uránium Bizottság közvetlenül az OSRD része lett. hogy ez a munka igen nagy összeget fog felemészteni. fizikus professzor. Az elõrelépés döntõ tudományos oka az volt. próbálják ki a hasadóanyag elõállításának minden módszerét: a gázdiffúziós. a centrifugálásos. Lassanként létrejött az angol–amerikai–kanadai együttmûködés. hogy ez már komoly költségvetési tétel. Olyan nagyot. korábbi alelnök és Henry Stimson. mely a háborús kutatás és fejlesztés egészéért volt felelõs. köztük Robert Oppenheimer. Bush lassan belátta. június 28-án nagyobb szervezetet állított fel. A bombakutatás irányítására decemberben fölállítottak egy külön szervezetet S–1 szekció kódnévvel. a háborús ügyek minisztere. Mivel az OSRD közvetlenül a Fehér Ház alá tartozott. az elektromágneses elválasztást és a plutóniumgyártást atomreaktorral. mint Peierls és Frisch. A katonai adminisztráció átveszi a bombafejlesztést: a Manhattan-projekt megszületése Az S–1 létrejöttével megindult a teljes hivatali támogatással rendelkezõ nukleáris kutatás és fejlesztés. mint Henry A. Mindezek a munkálatok csakugyan meg is indultak.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 81 nök 1941. de mások is Amerikában folytatták bombakutatásaikat.

és igazi komoly irányítást adott a nukleáris kutatásnak és fejlesztésnek. mely végül is csakugyan elkészítette a bombát. jelentéktelennek tûnõ katona optimálisan látta el feladatát. de kiválóan hatékony kettõst alkotott. Fedõneve: Manhattan Engineering District (MED). Berendeltek egy alig ismert tisztet. A körzetekre (districts) osztott szervezet átvette az ügyet. Állam és bomba Az amerikai állam tehát nem vetette rá magát a mindent legyõzõ fegyver lehetõségére. ha nem is irányítási. . Viszont kinevezte maga mellé szakmai vezetõnek Oppenheimert. kivált a vezetõ kiválasztása. azaz magát a Nagy Tudományt. mert a projekt azonnal elvesztené szigorú titkosságát. A tudósok minden aktivitása ellenére. aki korábban építkezések lebonyolításában vett részt az itteninél lényegesen kisebb nagyságrendben. és nem kellett részletezni. Nem is volt alkalmas szervezete és eljárása a jelentõs új kutatási. ami mindenkit meglepett. Leslie Richard Groves ezredest (hamarosan kinevezték tábornokká). mivel ennek háborús költségvetése már igen magas volt. Ez az. szervezési és finanszírozási szempontból.82 Palló Gábor közben a költségvetésben nem jelenhet meg. A tudományosan szinte teljesen képzetlen. akivel különös. mûszaki fejlesztésért felelõs. inkább tartalmilag. fejlesztési munka ellátására. a feladat technikai sajátosságai és a politika saját belsõ logikája alakította ki az MP-t mint a bombafejlesztés adekvát szervezetét. 1942 júliusában azonban James Marshall ezredes arra kapott parancsot. a katonai erõ növelésének szükséglete. 5. most viszont korlátlan anyagi támogatást ígértek munkájához. hanem az állam. amit röviden Manhattan-projektnek szokás nevezni. A bomba ügye amúgy is mindig a hadsereghez tartozott. a háborús helyzet. mely minden katonai építkezésért. Ezen az új fejlesztési testületen belül alakította ki Marshall 1942 augusztusában azt a szervezetet. szervezzen külön mérnöki alakulatot. A sok lépésben kialakuló tényleges szervezetet mégsem a tudomány kényszerítette ki. Ezért az egész ügyet átköltöztette a hadsereg kebelébe. Ebben az esetben lényegében pénzügyi korlát nélkül. Ettõl kezdve szinte minden sikerült. ha a tudósok többsége között nem is tett szert népszerûségre.

Az MP struktúráját tehát három fõelem alkotta: 1. 2. Ráadásul a lehetõ leggyorsabban és persze titokban kellett minden apró elemet elkészíteni és helyre illeszteni. nem is végzünk szellemes kísérleteket a lehetõségek tanulmányozására. Az eljárás figyelembe veszi. 3. ezt a tömeget a bombán belül kell egységes (tehát nem több részbõl álló) anyaggá tenni. a folyamat pontos áttekintése. még mindig célba érhet a másik. . Az MP strukturális alapelemei Az MP szervezetének kiépítésekor Groves részben a feladat logikáját. pontos méretek. A bombát speciális egységnek el kell juttatnia a célpontra. Az alapstruktúra létesítményei Groves a kinevezését követõ napon leadta az urániumérc vásárlására szóló óriási megrendelését Belga Kongóban. de részben hasadó izotóp gyártása is volt a célja. A bombakészítés technológiai alapvonalai már világosak voltak: szükség van legalább a kritikus tömegnyi hasadóanyagra. Csakhogy egyik elem tényleges megvalósítására sem léteztek kész mérnöki tervek. a fegyver elõállítása. még azt sem próbálta ki senki. Ez nem ökonomikus. hogy a veszteség ellenére a mûveleti célt elérjék. a MET-ben folyó reaktorkísérletet. hanem szinte minden kicsit is reális ötletet komolyan veszünk. részben pedig a katonai szervezési logikát követte.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 83 AZ IPAR BELÉP A KUTATÁSBA: A MANHATTAN-PROJEKT SZERVEZETE 1. melynek részint a kritikus tömeg ellenõrzése. tényleg lehet-e nukleáris láncreakciót létrehozni. és azonnal teljes megvalósításához látunk. az ötletek közül némelyik nem reked-e meg a megvalósításban. melyik a jobb. ám ha igen. nem döntjük el elõre. nem álltak rendelkezésre biztos számok. hasadóanyag-termelés. de célravezetõ módszer. Ezért bizonyult nagyon alkalmasnak a katonai logika: nem vitatkozunk. és a bomba magától felrobban. hogy elõre nem tudni. Egy hadmûveletnél mindig van veszteség. célba juttató egység. 2. Ez már 1942 decemberében eredményre vezetett: grafitmoderátoros reaktorban létrejött az elsõ nukleáris láncreakció. nem gyártunk csillogó elméleteket a folyamatok lényegérõl. úgy kell kalkulálni. Teljes sebességre kapcsolta Chicagóban.

Tennessee államban. A bonyolult rendszerû kutatóintézet sok részlegbõl és alrészlegbõl épült fel: laboratóriumok. Kapcsolatukat a nélkülözhetetlen titkosságot biztosító közös alapelv szabta meg: a kompartmentalizáció. Ehhez hatalmas ipari létesítményeket kellett létrehozni. milyen célból . Knoxville közelében. mégpedig párhuzamosan több lehetséges módszerrel. továbbá kísérleti reaktort építettek föl plutóniumtermelésre. A Clinton Engineer Works köré a puszta földbõl pillanatok alatt vadonatúj ipari város nõtt ki. több tízezer lakossal. mindkettõt elõ akarták állítani: az uránium-235-öt és a plutóniumot egyaránt. amikor egyidejûleg 45 ezer építõmunkás dolgozott itt. a robbantási technika kidolgozása volt (Project Y). 1944 augusztusában elkezdték 17 darab B-29-es bombázó repülõgép módosítását. Az elsõ az amerikai kormány által megvásárolt hatalmas területen épült. mely jórészt átvette a chicagói MET szerepét. A harmadik létesítményt Új-Mexikó félreesõ vidékén építették föl: Los Alamosban. hivatali szobák. mintha a többi nem is létezne. a tisztán katonai jellegû Alberta-projekt. mûhelyek. Hatalmas méretû üzemben végezték itt az uránium-235 elõállítását gázdiffúzióval és elektromágneses (ciklotronon alapuló) módszerrel. hogy az elemek teljesen önállóan mûködtek. ahol hatalmas atomreaktort építettek a plutónium gyártására és üzemet kémiai elválasztására. a gázdiffúziós üzemben dolgozók nem tudtak a ciklotronról (elektromágneses módszer). Itt is új ipari város jött létre hihetetlen gyorsasággal. A kompartmentalizáció lehetõleg az egyes létesítmények minden egységében.84 Palló Gábor Minthogy két hasadóanyag jött szóba. Ezen azt értették. aki tudta. mit gyárt például a Clinton. szálláshelyek. Késõbb hozzáláttak a legénység speciális kiképzéséhez. az atombomba bevetésére történõ felkészülés. az egészet csupán a projekt szûk vezetése és néhány munkatársa látta át. Feladata a bomba létrehozása. és nem döntöttek. fogalma sem lehetett. A három nagy létesítményt kiegészítette a negyedik. Volt olyan idõszak. Ez volt a kutatás és tervezés központja. a szükséges civilizációs kellékekkel. Ezek az elemek különös struktúrát alkottak. mit gyártanak. Késõbb a várost Oak Ridge-nek nevezték el. a Clinch River mellett. Csak nagyon kevesen tudták. de nem városias jelleggel. hogy alkalmassá váljék az atomfegyver bevetésére. ezek minden csoportjában érvényesült. melyik alkalmasabb. Három óriási létesítmény képezte az MP magvát. A második létesítmény számára Groves ugyancsak földterületet vásárolt Washington államban a Columbia folyó mellett.

korábban nem látott mérvû munkára. már az MP korai szakaszában úgy gondolták. AT and T és mások részvétele nélkül lehetetlen lett volna az MP mûködése. A projekt hatalmas mérete eleve ipari jelleget kölcsönzött a munkának. hogy mondjuk a Clintonból érkezõ plutónium alkalmasságát Los Alamosban kémiai. Ennek . Westinghouse. nem valamely kognitív szempont. A felmerülõ tudományos feladatokat a technológiai követelmények definiálták. elméleti. nehogy olyan pillanatban induljon el a láncreakció. a laboratóriumi eszközökbõl ipari méretû berendezések kifejlesztése és elkészítése. a biztonsági személyzet és a tudományos. amikor a sürgõsség megkövetelte. az üzemek létrehozása.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 85 stb. gyakran heves vitáját. a mûszerezés és millió triviális és nem triviális részlet megvalósítása a legfejlettebb amerikai ipar mozgósítását igényelte. A Du Pont például vállalta csaknem az egész hanfordi beruházást és a Clinton Mûvek létrehozásának jelentõs részét. Mivel az egyesülésnek igen rövid idõ alatt kell megtörténnie. melyben a megtermelt hasadóanyag úgy egyesíthetõ kritikus tömegûvé. diszciplináris határokról beszélni. Babcock and Wilcox. hogy az egyesítést robbantással kell elvégezni. Ezért az egész szervezet alapvetõen eltért a szokásos akadémiai struktúrától. Az építkezés. Az említetteken kívül például a Bechtel. mint a Stone and Webster vagy a Union Carbide és a Kellogg Corporation. melyek a korábbi évtizedekben már végeztek nagyon nagy méretû fejlesztõ tevékenységet. amikor nem várják. Értelmetlen lett volna fakultásokról. Ez az alapelv az ismeretekhez való hozzáférés bonyolult jogosultsági rendszerét igényelte. Monsanto. Bell Laboratories. fizikai. LOS ALAMOS AZ ÚJ TÍPUSÚ KUTATÓINTÉZET A fegyverfejlesztési intézet feladata az volt. Olyan vállalatok töltöttek be társszerepet. Támaszkodnia kellett olyan iparvállalatokra. 3. Ipari jelleg Mindezt a hadsereg nem tudta volna egyedül végrehajtani. EG and G. és mérnökeik képesek voltak teljesen újszerû. kísérleti és merõben gyakorlatias szempontból megvizsgálják. Tennessee Eastman. illetve technológiai érdekek folytonos egyeztetését. hozzon létre olyan szerkezetet. hogy atomrobbanás következzék be. General Electric.

Ez fõként az építkezés. ráadásul nehéz elméleti problémákat is. mint az akadémiai szféra szokásos intézményei. de nem a megszokott felosztásban: Elméleti Divízió. a személyi és technikai ügyekkel. A bonyolult implózió kutatása nem tûnt sem fontosnak. mely a tudományos kérdéseket vitatta meg heti. hogy valamilyen mértékben mégiscsak foglalkozzanak vele. mind Teller Ede elvégzett néhány idevonatkozó alapvetõ elméleti számítást. Az Irányító Testület magában foglalta a divíziók vezetõit. kivált a levegõben végbemenõ hidrodinamikai folyamatok- . adminisztratív és technikai intézkedésekrõl.86 Palló Gábor kézenfekvõ módja a kritikus tömegnyi hasadóanyagot két félre osztani. Akármennyire kötötte is a katonai és ipari szervezési fegyelem a kutatást. A Koordinációs Tanács az egyes divíziók csoportvezetõit foglalta magában azzal a céllal. a késõbbi Nobel-díjas. és fontos lehetõséget látott az implózióban. Ezt hívták ágyúmódszernek. kétheti rendszerességgel. Ezt nevezték implóziónak. Kémiai és Metallurgiai Divízió és a Mérnöki és Anyagellátási Divízió a mûszaki feladatok ellátására. Példa: Az implózió és néhány következménye Az ágyúmódszer 1944 tavaszán már közeli sikert ígért. Nem látszott komolyabb elvi akadály a megvalósítás útján sem. sértette a kompartmentalizáció elvét. az adminisztráció legfõbb tisztviselõit és a fontosabb technikai feladatok ellátóit. Oppenheimer három testületre támaszkodott a vezetésben. Végül létrehozták a Kollokviumot. Az intézetet maga Oppenheimer vezette. 1943 õszén Neumann János meglátogatta Los Alamost. sem rentábilisnak. az intézet tudományos szempontból rugalmasabbnak bizonyult. de a katonai logika elõírta. A másik módszer kezdetben inkább csak lehetõségnek tûnt. biztonsággal és hasonlókkal foglalkozott. Az elméleti kutatók közül mind a vezetõ. Eszerint a töltetet gömbhéj mentén kell elhelyezni. hogy informálja az intézeti dolgozókat a legfõbb fejleményekrõl. ezért az implóziós csoport is az intézet szerkezetének részét képezte. német Hans Bethe. és kívülrõl berobbantani. Kísérleti Fizikai Divízió. akármennyire merevnek látszott is a biztonsági szolgálat ébersége. Ez átmetszette a divíziók közötti falakat (amiért csak bizonyos kutatók vehettek részt ülésein). hogy a gömb egyesüljön kritikus tömegnyi anyaggá. Az intézet négy legfontosabb egysége diszciplináris elnevezést kapott. és egymásba lõni.

Két lehetõség nyílt a válság megoldására: elválasztják egymástól a plutóniumizotópokat és csak a 239-t használják fel. amit a történetet elemzõ Hoddeson misszióváltozásnak nevez. Mivel az elsõ lehetõség lassúsága miatt a határidõ betarthatatlannak látszott. maradt a második. Csak egyetlen bomba készül el a háború végéig. 262–289. és olyan magas neutronszámot tapasztalt. Ezt igyekeztek gépesíteni. hogy a szállított anyag tartalmazta a plutónium 239-es és 240-es izotópját is. ezért a spontán láncreakció veszélye nem fenyeget. A helyzet egészen válságossá fordult. Olyan kutatást végeztek tehát. tavaszi határidõre csupán egy bombához elegendõ anyagot. Hoddeson. Kiderült ugyanis. ha nem sikerül a plutóniumot felhasználni. és míg az elõbbi a számítottnak megfelelõen viselkedik.24 Oppenheimer új divíziókat hozott létre: a G (Gaget) 24 Ez az. . fölöslegesnek bizonyul a Clinton jelentõs része és az egész Hanford. A késõbbi Nobel-díjas olasz Emilio Segré azonnal megvizsgálta. Mégis utat engedtek számára. melynek a projekt szempontjából marginális jelentõsége volt mind tudományos. hiszen az U-235-bõl csak nagyon lassan lehetett megfelelõ mennyiséget elõállítani. amit azonban nem lehetett felrobbantani. 1943–1945. mind mûszaki szempontból. a reaktorok viszont évi több bombányi plutóniumot tudtak termelni. Lillian (1992): Mission Change in the Large Laboratory: The Los Alamos Implosion Program. és megindult a gyors számítástechnikai fejlõdés is. A kutatás alternatív megoldást keresett a már csaknem megoldott robbantási problémára. ha nem is olyan széleset. Az analitikusan meg nem oldható egyenleteket nagy számolási igényû matematikai közelítõ módszerekkel számolták ki.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 87 ra vonatkozóan. vagy mégis az implóziós robbantási technikát próbálják alkalmazni. Áprilisban megérkezett Oak Ridge-bõl az elsõ plutóniumszállítmány. Az implóziós módszer kidolgozásához az egész Los Alamos-i intézetet át kellett állítani. In: Galison–Hevly 1992. melynél az anyagot gömbfelületen osztják el. az 1945. köztük fejlõdött Teller hidrogénbombára vonatkozó elképzelése. Ráadásul. aminek következtében a figyelem ráterelõdött a még csak kísérleti formában létezett elektronikus számítógépekre. utóbbinál a spontán hasadás könnyen végbemegy. és ennek sikeres felrobbantására sincs semmi garancia. mint a gyors sikerrel kecsegtetõ megoldások számára. hogy a spontán láncreakció miatt reménytelennek látszott az ágyúmódszer alkalmazása. A kutatás gondolatok tömegeit eredményezte.

Egy percig sem érezték úgy. Multidiszciplinárisan. Új vezetõket nevezett ki. mind az implózió elvén mûködõ plutóniumbomba hibátlanul teljesítette feladatát háborús bevetésben is. merõben különbözött az akadémiai kutatástól. mint a gömb felületén több ponton tökéletesen egyidejûleg létrejövõ detonáció.htm>. holott a feladat alapjában véve mérnöki volt. Mindennek következtében 1945 júliusában eljutottak a Trinityhez. . ezekben új kutatócsoportokat. a vállalkozás méretébõl következõ kockázatot átérzõ lelkesedéssel dolgoztak. betatronnal. kísérleteket. amikor 160 ezer ember dolgozott az MP-n egyidejûleg. azaz a megvalósítás redundáns katonai módját. a jelenségre vonatkozó legújabb diagnosztikus technikákat gammasugárral. minden szóba jöhetõ megközelítést párhuzamosan alkalmaztak: sejtések alapján történõ próbálkozásokat. Az egyes divíziók addigi munkájuk egy részét félbehagyták és teljes erõvel az implózión kezdtek dolgozni. A teljes költségvetés 1996-os dollárárfolyamon 20 milliárdot tett ki. Olyan elképesztõ megoldások születtek. Augusztusban mind az ágyúmódszerrel felrobbantott uránbomba.brook. hogy gondolkodói szabadságuk csorbát szenvedne. fejlesztési vállalkozás volt. Területileg 25 Lásd: <http://www. ÖSSZEGZÉS Az MP példátlan méretû kutatási. a minden ésszerû lehetõséget párhuzamosan bejáró. a nagy erejû robbanóanyagok szakértõjét.88 Palló Gábor és az X (Expolosives) divíziókat. numerikus módszereket számítógépekkel. A sok eltérõ megközelítés együttes jelenléte és ugyanazon célra fordítása a tudományos kutatás új minõségéhez vezetett. akinek volt gyakorlata sok kutató összehangolásában. a bomba sikeres tesztjéhez. semmit eleve el nem vetõ utat. vagy a robbanáskor keletkezõ lökéshullámokat konvergenssé tevõ explóziós lencsék.edu/FP/PROJECTS/NUCWCOST/MANHATTAN.25 Volt olyan idõ. A kutatásnak ez a szakasza végképp célra orientált jellegû volt. A kísérleti és elméleti tudósok együtt dolgoztak mérnökökkel és mesteremberekkel. elméleti megközelítést. és a többi divíziót is átrendezte. A tudomány korábban nem ismert óriási erõforrásai tárultak fel. Ennek ellenére a résztvevõk megdöbbentõ odaadással. köztük George Kistiakowskyt.

A kormányzathoz való kötõdés a Nagy Tudomány néhány tulajdonságát csaknem automatikusan maga után vonta.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 89 átnyúlt az Egyesült Államok mindkét partjára. és az egész kutatás indusztrializációja: a) a feladatok és a megvalósítás sok szempontból ipari jellegû lett. háborús gyõzelem. Az MP vezetõi felismerték a titkosság problematikus jellegét. Éppen a méretébõl következik néhány megkülönböztetõ tulajdonsága. Az angol és amerikai tudósok maguk kezdeményezték a tudományos eredmények publikációs tilalmát. vele a politikával.) tudományadminisztrátorok. Ennek legjellemzõbb eleme a több szinten is megjelenõ titkosság volt. mint a historiográfia bizonyítja. A tudományos kommunikáció és retorika is átalakult. 1. technikusok sem tudtak munkahelyük céljáról. 3. melyet magánalapítvány vagy ipari vállalkozás képtelen lett volna biztosítani. Megjelentek benne a politikai érdekek. Márpedig ezeket nem elvont igazság motiválta. gazdasági. A kormányzati kapcsolat miatt azonban tudomásul kellett venni és követni kellett egyrészt a hatalmi érdekeket. Megváltozott belsõ logikája. innen kapta nevét az újfajta tudomány. illetve adófizetõk. Mérete még mai mércével is gigantikus volt. másrészt még a projektben részt vevõ munkások. A kutatás multidiszciplináris kollaboratív jelleget öltött. 2. átalakult a tudósközösség ismeretelméleti funkciója. jogi stb. A kompartmentalizáció elvágta egymástól a résztvevõket is. idejekorán hozzáláttak a társadalomnak nyújtandó kép megalkotásához. c) a kutatás maga is nagyüzemi terme- . Ezzel a széles tudós. Fölszámolták az akadémiai tudomány nyilvánosságát. hanem a politikai siker. b) a szervezés követte a technológiai követelményeket. A tudomány bürokratizálódott. ezért. a projekt elfogadtatásához. gondolkodási ökonómiája. a választók. 4.és értelmiségi közösség elveszítette jogát az eredmények ellenõrzésére és megvitatására. kormányzati. de csak utólag. másrészt a kormányzati bürokrácia szabályait. és csak az irányítók nem akadémiai szempontjai alapján kiválasztottak jutottak teljes áttekintéshez. sõt a hatalom megszerzése és megtartása. Az akadémiai tudományos adminisztrációtól eltérõ irányításban részt kaptak a tudományon kívüli (katonai. déli részétõl föl egészen Kanadáig. és a tudósok jelentékeny hányadát is bürokratává tette. Egyrészt a széles társadalom. Mindenekelõtt szoros kapcsolata a kormányzattal. azaz a fõ finanszírozók nem szerezhettek tudomást az MP létérõl. Olyan összeget és olyan szervezetet igényelt.

A projekt más néven a háború után is továbbmûködött. tudástermelés folyt. . köznapi érzületet. A célra orientált jelleg miatt a speciális szakértelem jelölte ki a kutatók helyét. az AIDS-kutatásban. az akadémia és az ipar közötti szoros együttmûködés a tudomány természetes létezésmódjává vált. Aligha létezett hasonló. 5. nem diszciplináris kötõdésük. A kutatásban jelentkezett bizonyos redundancia. morált. azaz csaknem az egész fejlett civilizációt érintõ kutatás. a politikát. gazdaságot. mint a Manhattan-projekt. mint gondolnánk. és új kutatásokat indított el. Központjaiból állami kutatóintézetek alakultak: nemzeti laboratóriumok. A kutatás menetét a feladat szabta meg. Mégis. az ûrkutatásban és máshol. Oak Ridge-ben és Los Alamosban is. akadémiai hierarchia és diszciplináris kötelékek nélkül. intellektuális beállítódást. amely válságos helyzetben igen nagy elõnnyé vált. az állam. hiszen a tudományos problémák jelentõs részét nem nagy tudományos keretben kell kutatni. köztük Chicagóban. Az MP mintát adott a gigantikus projektek mûködtetésére. a részecskefizikában. nem a hagyományos akadémiai igény az igaz ismeretek szélesítésére és elmélyítésére.90 Palló Gábor léshez hasonlított. Nyomában létrejött a Nagy Tudomány. a Human Genom Programban. A Manhattan-projekt hatásai a hajszálcsöveken keresztül valószínûleg mélyebbre hatoltak. mégpedig több helyen. Az MP következményei felmérhetetlenül nagyok. Az adott probléma megoldásán sokféle specialista dolgozott együttesen. Vannevar Bush szervezeti modellje. a Nagy Tudomány bizonyos elemei (fõleg a projektek szerinti szervezõdés) kihatottak az akadémiai szférában élõ tudományra is. de persze nem számolta fel a Kis Tudományt.

összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával. (T037504) 1 http://www. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt. Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott. melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma.html . s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából. az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte. hogy nem másról van itt szó. Chile. a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz. a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása. mint utópiáról. hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás. Az emberben könnyen támad az az érzés.A tudomány nyelvjátéka* Laki János I. hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt.edu/project/announcements/press/2002-11. Reménytelen. s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása. a kutatás centralizációja és racionalizációja.1 Az ünnepség Hawaii. hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés.gemini. Arról a reményrõl. UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002.

In: Social Studies of Science.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat. így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját. 16. mint a francia Renater vagy a holland SURFnet.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. Az ABILENE (http://www. hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére. lábj. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. (30) 5: 708. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja. majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik. valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott. valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze. s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett. melyet mintegy 200 egyetem hozott létre. ugyanis a két teleszkópot egymással.92 Laki János egyedül hozza létre és tartsa fenn. hiszen a teleszkópok kezelése spe- 2 I.és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik.internet2. hanem külön technikus csapat. . Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte. A dél. a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést.4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap. s kizárólag tudományos. 4 McCray. hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát. SEHOLHELY 1. hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására. Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy. h. II.internet2. Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot.

Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel. Sõt. az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást. ha tudni akarja. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol. mint korábban a távcsõbe. külön szakmává vált. Így olyan helyzet áll elõ. melynek berendezései. s ellátásukról is könnyebb gondoskodni.).5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik). hanem jóval lejjebb. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés. hisz itt sem tehetne mást. hogy a csillagász. Olyan részletességû. mi található az égbolt valamely szektorában. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. különbözõ földrajzi helyekrõl. idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek. Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. s a megjósolható végeredmény egy hatalmas. ahol a körülmények elviselhetõbbek. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban. mint maguk a távcsövek.A tudomány nyelvjátéka 93 ciális szakértelmet igénylõ.eso. hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken. s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére.hq. adatkezelési technikái és szoftverei egységesek. globális virtuális obszervatórium. mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne. vulkánok vagy óceánok mélyén stb. hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek.org/astrovirtel/ . S itt nem csak arról van szó. állandóan frissített adatállománnyal bírnak. úgy nézhet bele az archívumba. melyeket bármikor használhat.5 melyek egyre inkább úgy használhatók. ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel. mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket. s jelenlegi 4. az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén. Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie. 5 http://ecf. s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére.

”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet. hanem az is. hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak. In: Social Studies of Science. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben. Joel (2001): Trust.astro-opticon. Galison.–London: The MIT Press. J. 12 http://www. 528. 8 Lawrence Livermore National Laboratory. létrehozva így a Nagy Tudományt. Peter–Thompson. In: Galison. (31) 5: 683. s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében. hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. Conflict and Performance in Scientific Collaborations. Túl a Nagy Tudományon Laki János A 20. melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését. a Large Hadron Collidert. Ma már „Nemcsak az történik.com/2002/ 10 http://www. Laboratory. Peter–Jones.html . valójában hol van a kísérlet”. században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés. – L. ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt. m.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum. Ma az. hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben. Caroline A. Tokióban. mégpedig úgy. ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt. az adatok elemzésében.gat.): The Architecture of Science. Bostonban stb. 9 http://physics.org/overview. Ivan–Genuth. the Princeton Plasma Physics Laboratory. melynek mintegy 500. Cambridge. zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást. ami egy adott gyorsítóban történik. Oak Ridge National Laboratory. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. kiem. egyidejûleg jelenik meg Genovában. a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva. 7 Vö. Studio: Dispersing Sites of Production. amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez. Emily (szerk. Mass. Wesley–Chompalov. A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat. 529. hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg.7 Az ötvenes években még az volt a szokás.cern.ch/ 11 I.94 2. (1999): Factory. General Atomics.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját.

A mûszereket távolról is lehet mûködtetni.caltech. A folyamat kiteljesedését jelzi.ligo. Ian–Kesselman. az USA egész tudományos közössége használhatja.org/intro. valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket. melyek lehetõvé teszik. az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is. A cél az. azzal a céllal. 17 http://www. intézetek. ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek.euro-vo. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet. a biológia és orvostudomány. hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást. Carl (szerk.research-councils. elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat. hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására. de együtt. Morgan Kaufmann.”14 Egyre gyakoribb.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description. ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét.A tudomány nyelvjátéka 95 Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www.sc. az adatok kiértékelése. az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak. hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két.17 melynek fõ irányai: adatbázi- 13 http://www.htm . az adatokat tükrözik. egymástól igen távoli. feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll.ac. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül. s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló. hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok. a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure.doe. hogy a nagyenergiájú fizika. kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket. Ez csak akkor lehetséges.html 14 http://www. laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése.uk/escience 16 Foster. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok.

a DOE. . 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei. melyek sem a berendezések kapacitását. a National Institutes of Health vagy a Department of Defense. Washington DC: National Science Foundation. s ugyanez a helyzet a szakértelemmel. Directorate for Computer and Information Science. A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni. Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A. sem az egyes mérések. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti. a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni.96 Laki János sok hozzáférhetõsége. lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést. s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni. közös szimulációk végrehajtása. eszközöket és számítógépeket egyesítenek. sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít. az NSF . adatot vagy szakembert. eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken. késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. sem az adatok. melyek szakértelmet. 19 Vö. részkísérletek. Karen (1989): Towards a national collaboratory.19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére. kapacitást igényelni. Lederberg. A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit. s a gépet távolról lehet használni.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása. sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással. a tapasztalattal.18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni. sem a létrehozott adatmennyiséget. Wulf alkotta meg 1989-ben. mely kezdetben csak országos lenne. hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést. meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. Joshua–Uncapher.

zártkörû konferenciák szervezésével. inkább közös erõfeszítés. s e csoportokon belül van hierarchia. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek. NYELVJÁTÉK 1. ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. intenzív levelezéssel. gyakorlati készségekkel rendelkeznek. A tudományos megismerés sem független a társadalmi. hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei.A tudomány nyelvjátéka 97 szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. Van azonban valami frivol abban a gondolatban. hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. hanem csoportok. de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja. Chicago–London: The University of Chicago Press. Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities. a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése. a tevékenységek közös végrehajtása.22 hogy a preprintek cseréjével. történeti és kulturális környezettõl. a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison. Nem személyek mûködnek együtt. ezért feltételezhetõ. készségek és információk közös használata. . hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel. III. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése. a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta. melyet a kommunikáció folyamatossága.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. m. 22 Crane. 526–527. hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel. a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat. meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I.

magas szintû tudás. mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát. hogy a világ részecskefizikusai erõs. az megállapodott.–London: Harvard University Press. melyben eldõl. írnak róla. mind a tudományos hierarchia. hanem a tulajdonjog rögzítéséhez. Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes. annak kihirdetéséhez. s ha valami megragadja a figyelmüket. pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik. mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik. kulturális. hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok. de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos. hírcserék. – kiem. ki mivel foglalkozik. J. 25 Uo. s ezért érdektelen. kinek kell megadni a lehetõséget. Cambridge. az az aktuális. Sharon Traweek. hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál. Informális beszélgetések. hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni. m. egy fontos mérés vagy számítás elvégzése. 77–78. The World of High Energy Physicists. nem vitatott. milyen kutatások folynak. ami le van írva. melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni. etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek. hogy az érdekes adatokat. mi számít ténynek. hogy egy tény felfedezése. telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. Azt állapítja meg. ezért átfutják a preprinteket.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ. 24 I. de csak ritkán olvassák. Mass. a részecskefizikusok mindig tudni akarják. de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. Amirõl beszélnek. egy elmélet kitalálása X mûve volt. aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában. 120–121. A részecskefizika oly gyorsan változik. milyen a jó berendezés. ki a jó részecskefizikus. L. országhatárokat. . hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon. Mint Traweek megfigyelte. a figyelemre méltó gondola23 Traweek. detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg. és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik.98 Laki János tudomány produktivitása szempontjából. a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír.

s bár nemzetközi. hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak.A tudomány nyelvjátéka 99 tok. vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának. valódi eredmények kiválasztása és legitimálása. így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején. J. beállíthatják a nagyítás mértékét stb.27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket.gov/mmc/TPMLVideoCollab.html . tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját. 27 http://tpm.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg.amc.anl. klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen. megbeszélik a következõ lépéseket. delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között. önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét. fókuszálhatják a mikroszkópot. kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása. – L. közösen értelmezik a látottakat. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti. mert az a tény. A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások. a mérési. a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták. sõt digitális filme- 26 Uo. szétszórt részekbõl álló falut alkotnak. s még nem lehetõségét jelenti. hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny. melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét. E gép képernyõjét. mégis személyes [face to face] közösséget. kiem.

Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól. ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat. az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést. . melyek minden résztvevõ számára azonosak. az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak. mert mindenki egyformán tapasztalja õket.100 Laki János ket is tartalmaz). prezentációra szánt. hanem lezárt. Azzal. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat. köt. s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”. közös tevékenységet. milyen berendezéseket használnak. de attól is. az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak.28 hanem olyanokat. mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége.: 110–111. Azok a mûszerek. Olyan cselekvéseket hajtanak végre. hanem azért is. s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló. mert az együttmûködésnek része és feltétele. mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák. egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. stilizált értelemmel szembesül. mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. a cselekvés közösségét. Nemcsak azért. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. A jelek közös reflexió tárgyává válnak. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen. nem transzparen- 28 Vö. melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba. közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. melynek eszközei. hogy megállapodnak. nem olyan információkat adnak. hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között. mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében. mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. valamint egy fórum. mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok. Budapest: Atlantisz. I.

az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése. A standardizációnak köszönhetõen. 1. addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. Másfelõl. különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva. A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal. de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették. a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást. mint az. aki ott van a laboratóriumban. hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással. 2. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat. számokkal és képekkel. mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. a kölcsönös megértés azért is könnyebb. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket. s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. hanem részvétel a cselekvésben. az adatok pontosan ugyanúgy je- . A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat. jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával. mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb. mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt.A tudomány nyelvjátéka 101 sek. nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van. így még a látszata is megszûnik annak. ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl. melyet a jelenlévõ szerzett. érzelmei és szándékai által meghatározott világában. mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása. A digitalizálásnak köszönhetõen. folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált. így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. illetve alakíthatják monitoraikon. illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják. hanem olyan. olyan helyzetben vannak. melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. legjobb esetben fényképeket látott.

veszélyes helyekre küldött robotok stb. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó.102 Laki János lennek meg. hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást. hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni. mindenki ugyanazt látja monitorán. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág. személyes motívum hatja át az embereket. aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak. mint a köznapi életben. mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el. s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti. a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ. az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt. Nemcsak azért.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen. események meghatározott aspektusa. eldöntendõ. részben hozzáférhetõk a közös. melyeket emberi jelenlét nélkül. s együtt értelmezett jelenségeket . A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára. érzelem. 2. szenzorok. mint az a csillagász. mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek. s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más. s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. de azért is. hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken. s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet. például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai. ugyanazt látja. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók. hanem a folyamatok. a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak.) gyûjtenek be. a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos. a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl. mint azok. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is. amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni.

Hubert L. amit a közvetített jelenlét kizár. de a tudomány nem is élményeket. Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre. (2001): On the Internet. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok. 31 Lásd a robotölelési példát i. a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók. mérés és kísérlet számára. a mûszeres apparátus 29 Dreyfus.. Tagadhatatlan. auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág. 69. jogos. hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben. katéterek vezetése. . máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása). ritka tapasztalatok elemzése stb. gyakorlottságra. mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása. 64. veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása. de irreleváns. m. a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében.30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek.29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek. a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre. Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa. A Critique of Artificial Reason. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers. (1972): What Computers Can’t Do. hanem szikár adatokat keres.31 vagy tévesek. hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét. kevéssé alkalmazható a tudományra. mint az a (Ryle. hogy a közvetített vizuális.A tudomány nyelvjátéka 103 eredményezõ megfigyelés.32 de vannak olyan készségek. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni. 67. hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. így az a kritika. jártasságra. melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek. 32 I. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt. de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség. 147–168. Hubert L. ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés. hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez. m. London–New York: Routledge. 30 Dreyfus. nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése. Az az állítás. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése. A tudományban.

nem vagy alig explikálható jelzéseket. melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom. csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra. mint az élet többi része. a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák.34 Házasságot kötni jobb személyesen. hogy a tudomány más kontextusban zajlik. m. különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra. 68–69. mint a drótanya. holott csupán arra hívja fel a figyelmet. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre. 71. Dreyfus nem jár el körültekintõen. személyes meggyõzõdésre. amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre. – kiem. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. L. egy ölelés intimitása. . de semmiképp sem azonos a valóságossal. 34 I. a kórház. 33 I. J. Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem.104 Laki János kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis. m. Mindent összevéve. a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség. s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb. belátásokra. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg. a sportpálya. kezet foghassanak. s ugyanez a helyzet az üzlettel is. a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet. hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek. de nem is nélkülözhetetlen. a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon. Szükség van arra. kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét. A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás. ezért legföljebb olyan pótszer lehet.”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival. de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. mint amilyen egy beszélgetés hangulata.

s tudományos tevékenységüket együtt végzik. hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. kontextustól különbözõ. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés. hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk. vallási. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít. Ahhoz. ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést. akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak. politikai stb. de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését. hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól. gazdasági. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –. akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai. sajátos. hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett. valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk. Inkább azt hangsúlyozzák. A döntõ kérdés az. 3. Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak. hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi. mint mi fentebb. s ennek következtében más közösségekétõl az . Ami a második lehetõséget illeti.A tudomány nyelvjátéka 105 2. amellett érveltem. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt. mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak. ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre. hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak.

a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati. tájékozódás. de nem ütközne elvi nehézségekbe. a kommunikáció csak nehézkessé válna. a kiképzés. s az új- . így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek. akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan. A fogalmak nem definíciókon. melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti. A tekintély. a „kommunikációs zárlat” végeredményként. azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének. a tevékenységben. Nem arról van ugyanis szó. a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg. hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak. akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat. gondolkodásmódok jönnek létre. hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt. Vagyis a tényleges helyzet az. Az összemérhetetlenség. hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció. A relativizmus éppen annak következménye. elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával.106 Laki János összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek. publikálás. hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll. kapcsolatteremtés. hanem gyakorlaton alapszanak. hiszen ha léteznének explicit definíciók. így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége. hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik. dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez. hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni. a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik. A digitális adatkezelés. s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást. akadályozza a szabad együttmûködést. értelmezési szituációk.

hogy a mûszer hibája. A kollaboratórium. Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton. hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt. alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz. amelyrõl még azt sem lehet tudni. közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg. a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. hogy megteremtõdik az . hanem mint zavaró momentumokat. hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba. s mivel részesei ennek. új hatásokat hoznak mûködésbe. még nem tényekké kristályosulva. interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. megoszthatják a nyers. melyben ellenõrzik a jel eredetét. anélkül értik a végeredményt. a berendezések mûködését. Folyamatos visszajelzéseket. informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban. észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban. hogy bármiféle fordításra. új anyagokkal új reakciókat indítanak. kezdeti hipotéziseket állítanak föl. s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt. azonosítják a peremfeltételeket. Nem arról van szó. mint azok. így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka. elméletbe nem épült tapasztalatokat. az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be. Nyers alakjukban látják az adatokat. még nem értelmezett. mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen. mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása. és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel.A tudomány nyelvjátéka 107 donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak. mint vibráló pontot a képernyõn. sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak. akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége. izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat. majd vitatnak. távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának.

hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó. hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk. rugalmatlan. Úgy állítja be a tudományt. hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról. termékei nehezen kezelhetõk (tárolás. keresés).108 Laki János összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. hanem azért. Nem azért. s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt. mint tisztán nyelvi képzõdményt. . drága. mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától. s elfedi azt a tényt. hanem arról. és nem állandóan hozzáférhetõk. mert az lassú.

2 A „Science Wars” kifejezés pontos fordítása: „tudományháborúk” vagy „a tudomány körüli háborúk”. mely a biológus Paul Gross és a matematikus Norman Levitt által közösen írt.) (2000): Beyond the Science Wars: the Missing Discourse about Science and Society. október 2. amely a T046261 számon támogatta a jelen tanulmány megszületését. Albany (New York): State University of New York Press. 1 Segerstrale. Ezért a vonatkozó magyar „átültetés” során a filmtrilógia magyar címének szerkezetét követjük. (A magyar nyelvben a „tudomány” szó – az angol science-szel ellentétben – egyaránt jelenti a természet.: 346). hadüzenet jellegû monográfia 1994-es megjelenésével kezdõdött. nyilvánvalóan rájátszik a neves filmtrilógia. Paul–Levitt. In: The Nation. amelyet Andrew Ross a német „Kulturkampf ”-ra utaló „Culture Wars” mintájára vezetett be (Ross.és a humán tudományokat. a „Star Wars” címére.3 s amely vitában egyik oldalról a természettudományokkal szemben megfogalmazódó tudományfilozófiai és posztmodern kritikák radikális tenden* A szerzõ ezúton mond köszönetet az OTKA-nak. ha fordításunk visszafordítása – the war of science – a „science” szó speciális angol jelentése miatt már félrevezetõ volna. valamint a filmcím nyomán szintén „Star Wars”-ként aposztrofált – Teller Ede által támogatott – amerikai „csillagháborús” katonai programra. Norman (1994): Higher Superstition: The Academic Left and its Quarrels with Science.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában* A Sokal-affér üzenete a tudományfilozófia számára Székely László 1.1 A cím – amelyet szándékosan nem szó szerint fordítottunk le2 – arra a vitára utal. Baltimore: Johns Hopkins University Press. még akkor is. A kifejezés. Andrew [1995]: Science Backlash on Technosceptics. Ullica (szerk. . BEVEZETÉS 2000-ben a New York-i Állami Egyetem kiadásában megjelent egy tanulmánykötet A tudományok háborúján túl címmel.) 3 Gross.

Norman–Lewis. mely reprezentatív módon fölsorakoztatta a Gross és Levitt által meghirdetett ügy mellé csatlakozó neves tudósokat. H. Levitt és Martin Lewis szervezésében – egy hasonló témájú és célú konferencia követte 1995 júniusában „Megfutamodás a tudomány és az ész elõl” címmel. In: Social Text. New York: New York Academy of Science. Sir Arthur Eddingtont kifigurázó három fiatal fizikushoz. de Sokal tréfacikkét már nem tartalmazó könyv változata a Social Text elõbbi számának. A paródiatanulmányt . Alan Sokal ugyanis – a 20.) (1996): Science Wars. kiváló angol fizikus-csillagászt. Ross. Martin (szerk. Durham–London: Duke University Press. sz.7 Sokal a paródia4 Vö. 7 Sokal. század húszas–harmincas éveiben nagy tekintélyû. akik 1931-ben a Naturwissenschaft címû német folyóiratban jelentették meg paródiacikküket6 – megtréfálta a szerkesztõket: a folyóirat törekvéseit a fizika oldaláról alátámasztani kívánó tanulmányként egy olyan cikket küldött be a szerkesztõségbe. Egy francia fizikus.–Bethe.). 19. (1931): Bemerkungen zur Quantentheorie der Nullpunktstemperatur.–Riezler. Gross és Levitt a természettudományok és a természettudományos megismeréseszményhez kötõdõ tradicionális racionalizmus nevében és védelmében léptek föl.: Gross. Bethe-hez és Riezlerhez hasonlóan.) 6 Beck. In: Social Text.) (1996): The Flight from Science and Reason.4 s melynek szervezõi arról is gondoskodtak. (A bõvített. Andrew (szerk. 5 Social Text (by the editors of) (1996): Science Wars. Beckhez. másik oldalról az érintett filozófusok és posztmodern gondolkodók szembesültek egymással. Paul–Levitt. amely valójában a természettudományokkal foglalkozó posztmodern írásokat parodizálta. W . Andrew Ross által már korábban használt megjelölése. hogy választ adjanak a korábbi évtizedekben jelentõs hatást és ennek nyomán egyetemi-intézményi befolyást szerzõ természettudomány-ellenes – vagy legalábbis általuk ilyennek vélt – filozófiai és szociológiai bírálatokra. A szerkesztésbe azonban – mint amint ez ma már közismert – egy kis hiba csúszott. hogy a konferencia a sajtóban publicitást kapjon. s céljuk az volt. G. 46–47.110 Székely László ciái miatt háborgó természettudósok. tudománytörténészeket és filozófusokat. Alan (1996): Transgressing the Boundaries: Towards a Transformating Hermeneutics of Quantum Gravity. 46–47: 217–252. E „hadüzenetet” – Gross. s a szerkesztõk – nem véve észre parodikus jellegét – elhelyezték az írást a folyóirat tematikus számában. A kihívásra a New York-i Social Text címû folyóirat a másik oldal képviseletében tematikus kiadványt adott közzé5 – ennek a „csillagok háborúja” mintájára képzett címe nyomán terjedt el a vitának a „tudományok háborúja”-ként történõ. In: Naturwissenschaften. (A Social Text speciális duplaszáma a „science wars” témának szentelve.

a londoni The Observer. 8 Sokal. de általában – a tudományok háborújára . hogy a vita tárgykörében megfogalmazódó kérdéseket kívülrõl.) A Sokal-vitáról Magyarországon Bencze Gyula fizikus és Fehér Márta tudományfilozófus között történt egy rövid pengeváltás a Magyar Tudomány címû folyóiratban (1998.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 111 tanulmány 1996-os megjelenését követõen a Lingua Franca folyóiratban tájékoztatta az olvasókat az általa elkövetett tréfáról. s olyan további – elsõsorban az értelmiség széles köreiben olvasott – lapok is foglalkoztak a botránnyal. amelyet kifejezetten ajánlunk az olvasók számára (Kampis György [2001]: Az igazság pillanata helyett. s – némivel késõbb – a párizsi Le Monde.) 10 Bár a vita idején a tudományfilozófiai szaklapok nemigen foglalkoztak a Sokalüggyel. Lincoln and London. Alan–Bricmont. addig a jelen tanulmány az episztemológiai vonatkozást szem elõtt tartva tekint vissza a Sokal-afférra. s ezáltal – természetesen a terjedelmi határok szigorú keretei között. s ezért szükségesnek tartják. mint például a Washington Post. csupán a legfontosabb gondolatok fölvázolásával – mintegy Segerstale szociológiai orientációjú kötetének ismeretelméleti-tudományfilozófiai ellenpárját kínálja. s a Segerstale által szerkesztett. a vita lecsendesülésével megjelent egy-két tanulmány. London. Jean (2000): Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. egyik félhez sem csatlakozva elemezzék.9 A Sokal tréfája által kiváltott szenzáció mintegy négy évig tartott. mely válogatást tartalmaz az e lapokban megjelent hozzászólásokból. szokatlanul széles publicitást kapott a két szemben álló fél közötti diszkusszió. jelen írásunk elején említett kötet már a lecsengés idõszakában jelent meg. (Újraközölve in: Lingua Franca [by the editors of]: The Sokal Hoax: The Shame That Shook the Academy. (Vö. University of Nebraska Press. nyár: 129–136. 1999. Alan–Bricmont. A kötet címében szereplõ „túl” azonban mégsem elsõsorban erre – az idõbeli dimenzióra – vonatkozik. például: Lingua Franca 2000. Segerstale és szerzõtársai úgy érzik.. a Los Angeles Times. (Kutrovácz Gábor fordítása. A cím arra utal. Jean (1998): Intellectual Impostures. In: BUKSZ. Profile.) Budapest: Typotex. április).10 Sokal újraközölte a következõ kötetben: Sokal. Alan (1996): A Physicist Experiments with Cultural Studies. Amíg Segerstale és szerzõtársai mindezt a szociológia és különösen a tudományszociológia szempontjából kívánják megtenni. magyarul megtalálható e kötet magyar nyelvû kiadásában: Sokal. december. az igazi diszkussziót megakadályozta a felek háborús jellegû szembenállása.) 9 Sokal leleplezõ cikke után a New York Times elsõ oldalára került a téma. amely a jelen íráshoz hasonlóan – ha nem is konkrétan a Sokal-afférra. hogy bár komoly filozófiai kérdésekrõl folyt a vita. május–június: 62–64. s néhány rövid ismertetés és értékelés mellett a BUKSZ-ban a Sokal–Bricmont-könyv magyar fordítására reflektálva Kampis György tollából született meg az üggyel kapcsolatos mindmáig egyetlen részletesebb filozófiai elemzés. In: Lingua Franca.8 s az ennek nyomán kirobbanó Sokal-botrány révén a filozófiai-tudományfilozófiai viták tekintetében régen nem tapasztalt.

A KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI KONTEXTUS A „szcientizmus” napjainkban gyakran használt kifejezés. In: Philosophy of Science. mely a természettudományos megismerés episztemológiai értékének és a természettudományok kulturális és társadalmi szerepének egyoldalú túlértékelésére utal. Ez a radikális oppozíció ezért nem csupán a szcientizmust magát mint a természettudománnyal nem azonos. (69) 4: 645–651. (67) 3: 45–47. Tom Sorell a szcientizmusról írt monográfiájában a szcientizmust úgy jellemzi. illetve: Hacking. mely szerint „a tudomány. s különösen a természettudomány az emberi tudás messze legértékesebb része – messze a legértékesebb. azt túlértékelõ álláspontot. gazdasági és szociális elõnyökre és haszonra utal. mivel a legtekintélyesebb. (2002): Critical Notice: Scientific Civilisation and Its Discontents: Further Reflexion on the Science Wars.112 Székely László 2. mely a természettudomány értékelése során kifejezetten a károsnak tartott mozzanatokra fekteti a hangsúlyt (a természet kizsákmányolása. In: Philosophy of Science. hanem arra vonatkozó. hanem – az elõbb jelzett negatív mozzanatokat a természettudomány lényegébõl eredeztetve – a szcientizmus adekvát kritikáját a természettudomány episztemológiai értékének redukálásában („dekonstrukciójában”). . környezetrombolás. etikai. E kritikákon belül kialakult azonban a szcientizmusnak egy igen radikális oppozíciója is. az elnyomás társadalmi-ideológiai technikáiban). A szcientizmussal szembeállított antiszcientizmus fogalma a szó legtágabb értelmében magába foglalja a szcientista nézeteket kritizáló valamennyi irányzatot. és tekint vissza: Koertge. illetve kulturális és szellemi beállítódást bírálja. and the Value of Science. Noretta (2000): „New Age” of Science: Constructivism. Uõ (2000): Science. In: British Journal for the Philosophy of Science. Parson. tekintélyelvûség.11 Sorell jellemzésében a tekintély és a komolyság az epszitemológiai értékre. a természettudomány objektivista szemléletmódjának fölhasználása a befolyásszerzésben és hatalomért folyó harcban. London: Routledge. 11 Sorell. mely néhány bekezdés erejéig foglalkozik Steven Weinbergnek a Sokal-vitához történõ hozzászólásával. a hasznosság pedig a természettudományból fakadó vélt vagy valós kulturális. hiszen e kritikák éppen a szcientista képzetek helytelenségének bemutatására – azaz a szcientista álláspont ellen – irányulnak. vagy a leghasznosabb”. Ian (2000): How Inevitable Are the Results of Successful Science? In: Philosophy of Science (67) 3: 58–71. mint egy sajátos hitet. 51: 667–683. Feminism and Postmodernism. Tom (1992): Scientism. K. vagy a legkomolyabb. Values.

században kifejezetté váló két kulturális tendencia. hanem a kozmosz tõlünk független egyetemes rendjén – de ezzel természetesen itt nem foglalkozhatunk.12 (Megjegyezzük. a platóni filozófia és kozmológia követõje. ontológiák és etikák és az ezekkel szemben álló filozófiák ellentétérõl van szó. s tágabb értelemben is csupán az újkori természettudományok kialakulásától kezdõdõen beszélhetünk róla. az egész európai kultúrtörténetet átívelõ filozófiai-gondolkodástörténeti trend aktuális megjelenéseként értelmezi a Sokal-tréfa nyomán kibontakozott diszkussziót. emberek feletti mértékekben és rendben. melyet az a meggyõzõdés vezet. mely hisz az emberen kívüli. század végétõl fogalmazódott meg. s gyökereiben – mint oly sok jellegzetes kortárs európai kulturális vagy szellemi alternatíva – egészen az ókori görög filozófiáig visszavezethetõ. hogy „mindennek a mértéke az ember ” – fejtegeti Rorty –.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 113 társadalmi-politikai meghatározottságának leleplezésében látja. század végén. a protagóraszi filozófia és világfölfogás örököse. hogy a Rorty által jelzett átfogó – a protagórasziként és a platóni–arisztotelésziként megjelent fölfogás ellentétével jelzett – gondolkodás. hiszen e kontextusban nem a platóni filozófia specifikumát adó ideaelméleten van a lényeg. november. hiszen benne az újkori természettudományok által meghatározó módon befolyásolt ismeretelméletek. Ám ez az újkori gondolkodástörténetben fokozatosan kirajzolódó és a 20. Richard (1999): Phony Science Wars. In: The Atlantic Monthly. Itt Rorty – némileg talán leegyszerûsítve. Mindennek nyomán az így jellemzett radikális antiszcientizmusban a szcientizmus kritikája határozottan természettudomány-ellenes jegyeket vesz föl. de mindenképpen találóan – két nagy. míg a másik oldal. hogy ezen utóbbit helyesebb volna platóni–arisztotelészi világfölfogásként megjelölni. majd a 20. .és kultúrtörténeti ív a természettudományok relációjában a 19. Az egyik fél. s a következõkben az „antiszcientizmus” megjelölést használva elsõsorban ezekre a radikális szcientizmuskritikákra fogunk gondolni. A Sokal-vita tekintetében e mély gondolkodástörténeti beágyazottságra Rorty mutatott rá a tárgykört érintõ egyik rövid írásában. század elsõ felében egyik oldalról a termé- 12 Rorty. A szcientizmus és antiszcientizmus ellentéte karaterisztikus formában csupán a 19.) Közismert. illetve szellemi beállítódás szélesebb és mélyebb gondolkodástörténeti kontextusba illeszthetõ.

s ennek részeként megfogalmazódott a „tudomány válságának” eszméje (Husserl). hanem magát a természettudományt kritizálja – megjelent a tudományfilozófiában is. a szcientizmus filozófiai kritikái csak a tudományfilozófián kívül fogalmazódhattak meg (Frankfurti Iskola. Altrichter Ferenc (1992): Bevezetés. Bacsó Béla.: Erdélyi Ágnes. 17 Vö. .) Budapest: Franklin-Társulat.13 A határozottabb irányzatok viszont átfogó filozófiai kritikát próbáltak nyújtani az európai természettudományról mint olyanról (Spengler. Uõ (1923): Kulturtudomány és természettudomány. Martin: Der Satz vom Grund. Sõt. Kardos András. melyeket azután õ maga a saját normái alapján. (Berényi Gábor. Heinrich (1902): Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriffsbildung: Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften.15 Heidegger16). 16 Heidegger. Wilhelm (1974): A történelem fölépítése a szellemtudományokban. Pfullingen: Neske. Husserl és Heidegger. Sorell 1992. 15 Husserl. a különbözõ tudásszociológiai törekvések stb. illetve Dilthey. In: Altrichter Ferenc (szerk. mint tudománytalant. Edmund (1998): Az európai tudományok válsága I–II. (Juhász Anikó.).) Budapest: Gondolat. Ennek során a természettudományos megismeréseszmény dominanciájával szembeforduló „gyengébb reakciók” (a neokantiánusok vagy Dilthey) csupán arra törekedtek. 497–510. hogy a filozófiát és a humán kutatásokat megvédjék a természettudományos módszer behatolásától. 14 Spengler. Csejtei Dezsõ és Simon Ferenc fordítása. másik oldalról az újkori természettudomány kultúrfilozófiai kritikáiban jelent meg.) Budapest: Atlantisz. (Vajda Mihály. Martin (1989): Lét és idõ. Mezei Balázs. (Ezt szemléletesen 13 Vö. 75–99. a klasszikus episztemológiától önmagát tudatosan megkülönböztetõ tudományfilozófia a Bécsi Kör filozófiai tevékenysége révén éppen az elsõ pólus.17 S mivel ennek megfelelõen a tudományfilozófia a század elsõ felében a filozófiai szcientizmust képviselte. Egyedi András és Ullmann Tamás fordítása. 1957. Tübingen und Leipzig: Verlag von Mohr.14 Husserl. a szcientizmus filozófiai reprezentánsaként született meg. Budapest: Gondolat. irracionálisat vagy a metafizikának elkötelezettet.) Budapest: Európa. (Válogatta és ford. a tulajdonképpeni.vagy „szellem”-tudományokat. s ennek részeként megteremtsék a természettudományokkal szemben módszertanilag is önálló „kultúr ”. Heidegger. Angyalosi Gergely.) (1992): A Bécsi Kör filozófiája. Orosz István fordítása.23. 3. Oswald (1994–1995): A Nyugat Alkonya I–II. például: Rickert.) Budapest: Gondolat.. (Posch Árpád fordítása. könnyedén elutasíthatott.114 Székely László szettudományos pozitivizmus. Ezt követõen a szcientizmus és a fenti értelemben vett antiszcientista álláspont – amely tehát nem egyszerûen a szcientista nézetet vitatja.

Cambridge: Icon Books. Steve (2000): Thomas Kuhn. (Bár ezen utóbbi kifejezetten ismeretterjesztõ jellegû. Chicago–London: University of Chicago Press.21 valamint a természettudományokra irányuló posztmodern de- 18 Carnap. Paul (2002): A módszer ellen. de reprezentatívan illusztrálja azt a stratégiát.20 majd az egyébként figyelemre méltó és színvonalas esettanulmányaiból gyakran radikális filozófiai következtetéseket levonó (így a tudományos diszkussziókat a politikai és jogi egyeztetõ tárgyalások mintájára értelmezõ s ezzel a természettudományos problémák megoldásában a tudósok társadalmi-hatalmi. Budapest: Atlantisz. Chicago: University of Chicago Press. Dordrecht: Kluwer. Paul (1993): Reconstructing Scientific Revolutions. Edinburgh: Edinburgh University Press. illetve az általa kívánatosnak tartott módszertantól eltérõ módszertant követõ filozófiákkal szemben alkalmazott. 21 Például Pickering. (2000): Thomas Kuhn and the Science War. például Feyerabend. Pinch. In: Kuhn 1984. Kuhn könyvének tudományfilozófiai hatásáról és a kuhni fordulat kulturális-társadalmi összefüggéseirõl vö. 19 Kuhn. The Sociology of Solar-neutrino Detection. Cambridge: Cambridge University Press. Trevor (1993): The Golem What Everyone Should Know About Science. Cambridge: Cambridge University Press. Sardar. Hobbes. Budapest: Gondolat. s lehetõvé tette a szcientizmus tudományfilozófián belüli bírálatát. Latour.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 115 mutatja Carnap Heidegger-kritikája. Simon (1985): Leviathan and the Air-pump. In: Altrichter (szerk. Harry–Pinch. amely ugyan nem Heideggernek a tudományra vonatkozó nézetei ellen irányul. Kuhn’s Philosophy of Science. Különösképpen Feyerabendet. Z. Rudolf (1992): A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül.) 20 Vö. Bruno (1987): Science in Action. Fuller. Princeton: Princeton University Press. Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. A Philosophical History for Our Times. de éppen ezért informatív és paradigmatikus. Shapin. . Andrew (1984): Constructing Quarks.19 Ugyanakkor Kuhn nyomán – bár Kuhn még a legradikálisabb értelmezésben sem sorolható a természettudomány-ellenes antiszcientizmushoz (mint amiképpen ezt szcientista kritikusai ennek ellenére gyakran megtették) – a tudományfilozófiában is megjelent a radikális antiszcientizmus. A Social History of Particle Physics. hogy megváltoztatta a tudományfilozófia eredendõen szcientista jellegét. Steven–Schaffer. pénzügyi igényeinek és törekvéseinek a természettel szemben alapvetõ prioritást tulajdonító) szociálkonstruktivista irányzatokat. 299–322. még: Fehér Márta (1984): Thomas Kuhn tudományfilozófiai paradigmája. Trevor (1986): Confronting Nature.) 1992. melyet ez az irányzat a saját filozófiai horizontján kívül esõ gondolkodásmódokkal. Thomas S.18) A kuhni fordulat jelentõsége ebben az összefüggésben éppen az volt. How to Follow Scientist and Engineers Through Society. Boyle. and the Experimental Life. Hoyningen-Huene. Collins.

Nem véletlen ezért. 98–126. Cambridge: Cambridge University Press. valamint Sokal és Bricmont írásaiban is (Sokal–Bricmont 1998. Neuwied–Berlin: Verlag Luchterhand. április). mind széles publicitásuk vonatkozásában a Sokal-vita elõdjeinek tekinthetõk. (szerk. Theodor W . illetve Fuller 2000. a természettudomány episztemológiai értéke és a természettudományos racionalizmus ismeretelméleti és kulturális státusza körül forogtak.) (1976): Tény.22 valamint a pozitivizmusvitát. 9. mint inkább azoknak a korábbi években kialakult társadalmi funkciójára és a tudományos eredmények technikai alkalmazására irányult. Sokal. 24 Így a „két kultúra” kifejezés szerepel abban a válaszban. H. de gyakran föltûnik Sokal. A hivatkozott hely: 58). Charles Percy (1959): The Two Cultures and the Scientific Revolution.) (2001): The One Culture? A Conversation About Science. A hatvanas évek nagy baloldali társadalmi mozgalmai számára az elnyomó társadalmi struktúrák elutasítása és az elidegenedés meghaladása volt a cél. Ebbe a nagy társadalomfilozófiai célba integrálódott magának a természettudománynak a kritikája is. a tudományfilozófián belüli szcientista és antiszcientista tendenciák társadalmi kontextusára tekintve azonban meg kell különböztetnünk a hatvanas–hetvenes éveket a nyolcvanas–kilencvenes évektõl. A.–Dahrendorf. Harald–Popper. a Frank22 Snow. 23 Adorno.24 A tudományfilozófiai viták. az új generáció összefogásával elérhetõnek hitt illuzórikus jövõkép jegyében. Andrew–Robbins. Ugyancsak vö. Labinger. Uõ (1964): The Two Cultures and a Second Look. In: Spectator. J. Cambridge: Cambridge University Press. amely nem annyira közvetlenül a természettudományokra. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax. ideológia: a pozitivizmus-vita Nyugat-Németországban. s így mind tárgyukban. amelyben a Social Text Sokalnak a tréfát fölfedõ cikkére reflektál (Ross. érték. Leavis. In: Lingua Franca. e viták nem kifejezetten a tudományfilozófián belül zajlottak. P . 324–327.23 Jóllehet. hogy azután a Sokal-vitában is megjelent a Snow által 1959-ben fölvetett problematika. de tematikájában bensõségesen kapcsolódott a Sokal-vitában késõbb megjelent problémákhoz. július–augusztus. Karl (1969): Der Positivismusstreit in der deutschen Soziologie. emberibb. Snow.116 Székely László konstrukciós kísérleteket sorolhatjuk ide. 255. Jürgen–Pilot. Mindez a párizsi diáklázadásban kumulálódott. még: Papp Zsolt (szerk. Chicago–London: University of Chicago Press. vö. Bruce [1996]: Response: Mystery Science Theater. századi története kapcsán meg kell említenünk még a nevezetes „kétkultúra”-vitát.–Collins. Hans–Habermas. Frank Raymond (1962): The Significance of C. . egy jobb. A vita mából visszatekintõ értékelését lásd: Sorell 1992. ahol a pozitivizmusvita antipozitivista oldalának. sz. [1998]: Mi ez a nagy cirkusz? In: Magyar Tudomány. s ugyanakkor békés eszközökkel. Budapest: Gondolat. De a szcientizmus–antiszcientizmus-vita 20. mely utóbbiban ugyan a szociológiáról volt szó. 54–58.

s a tudományfilozófia egyik ágaként a szociálkonstruktivizmus némi popularitásra tett szert az egyetemek falain kívül is. hogy a tudományfilozófiai tanszékek sejtelmes homályában elõbb az „emberi arrogancia megtestesülése”. 27 Uo. Így sajátos paradoxon alakult ki. Budapest: Európa Kiadó.26 a „maszkulin gõg kivetülése”27 – azaz a természettudomány – ellen lázítsa lelkes hallgatóit. a finanszírozás kérdései. Ilyenek az egyetemi intézményi ellenérdekeltségek. és ez az átpolitizált tudománykritika a tradicionális természettudomány befolyásának visszaszorítására irányuló poltikai-ideológiai törekvésekkel összefonódva – az antiszcientista természettudomány-képet problémamentes evidenciaként tálalva – beárnyékolták a tudományfilozófia más irányzatait. s e generáció a szellemi muníciójában késõbb. aki a New York Times Magazine teljes oldalú fotóján . Egyrészt a tudománnyal kapcsolatos antiszcientista értékítélet. „cultural”. 194.28 25 Vö. Jack (1975): Új teóriák a forradalomról.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 117 furti Iskolának markáns képviselõje. nem hagyhatjuk említés nélkül. a hetvenes években e három szimbolikus név mögött valahol fölsejlettek Feyerabend írásai is. Budapest: Kossuth. kulturális. szociális és egyéb humán vizsgálódások („philosophical”. „social and human” studies of science) a köztudatban egyedül ezen irányzattal – s annak is átpolitizált változatával – azonosultak. Bradbury. mint a feminizmus vagy a „political correctness” („PC”) stb. 28 Vö. In: Ross 1996. 26 Kovel.25 A nyugati értelmiségi fiatalok e patetikus éveihez képest a tudományfilozófia antiszcientista és a szcientista tendenciái közötti vita szociális hátterét ma jóval partikulárisabb érdekkonfliktusok adják. Következményképpen a „tojásfejû természettudós” képére válaszként a természettudomány oldalán megjelent a „lemberdzsekfilozófus” nem föltétlenül paranoid képe. hogy a Lingua Franca beszámolóját olvasva a Sokal-tréfa által hangsúlyozottan érintett Andrew Rossról. Ugyanakkor a tudományra irányuló filozófiai. Woddis. majd az egyetem hivatali szobáiban kávézgatva ugyanennek intézményi és financiális visszaszorítására szõjön összeesküvéseket. Joel (1996): Dispatches from the Science Wars. aki a „történelem bizalmasaként” – mintegy Bradbury regényébõl elõlépve – fontosságának tudatában egzaltáltan suhan át az egyetemek folyosóin. s az olyan. S ha már itt tartunk – bár talán igazságtalanul túl szarkasztikusak vagyunk vele –. Herbert Marcuse saját maga nagy megrökönyödésére a három nagy „M” („Marx–Mao–Marcuse”) egyikévé vált. a hatvanas évek egyetemes világmegváltó pátoszával szemben minden jelentõségük ellenére is korlátozott mozgalmak. Malcolm (1979): A történelem bizalmasa.

mind tartalmában. január 18. de részletes példákkal meggyõzõen kimutatható.118 Székely László E perspektívában a Sokal-paródia. Lingua Franca: The Sokal Hoax. a feminizmus. . mind irá- mangószínû zakóban pompáz. a tudományos realizmus. mint ami a szcientizmus és az antiszcientizmus ellentétének kontextusában meghúzódó valós filozófiai problémákat kiemelte iskolai bezártságukból és egyetemi-intézményi. Ennek köszönhetõen Bricmont és Sokal könyve tudományfilozófiai szegmensének fókuszába – a vitában kezdetben hemzsegõ. hogy a „tudományok háborúja” iránt az intellektuális publikumban érdeklõdést ébresztett.és kultúrtörténeti kontextusba helyezte el. mozgalmain túlmutató. hogy a vitát visszaszorítsa a jelzett szûkebb politikai-ideológiai keretek közé. s azokat a politikai „bal” és „jobb”. abban a formában. a „lemberdzsekfilozófus” képzete nélkül is óhatatlanul Bradbury regényének hõse idézõdik föl bennünk. s a klasszikus tudományfilozófiai tematika megjelenését mint ideológiát. Vö. s személyében az egyetemi professzor mint popsztár új lehetõségét testesíti meg. ahogy az a nyugati baloldali mozgalmakban megjelenik. s a nyomában kibontakozó vita úgy jelenik meg. Sokal tréfájának tehát nemcsak annyiban volt jelentõsége.29) Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is. valamint a tudományfilozófiai antirealizmus és relativizmus kérdése került. a hidegháború befejezõdésével eltûnt globális ellenség behelyettesítésére alkalmas új ellenségkép-keresést emlegetett. (Tipikus ebbõl a szempontból Bruno Latour bekapcsolódása a vitába. aktuálpolitikai meghatározottságukból. Nincs itt hely rá. hogy a hatvanas–hetvenes és a kilencvenes évek tudománykritikájában a szociológiai kontextus fönti eltérése ellenére tartalmi oldalról jelen van a folytonosság is. politikai értelemben vett „balos” és „jobbos” jelzõktõl elvonatkoztatva – a természettudományok objektivitásigénye. hanem a vita tudományfilozófiai fókuszát is megváltoztatta. a „political correctness” stb. hogy e vonatkozásban a másik oldal stratégiája többek között éppen az volt. a PC-mozgalommal vagy a tekintélyelvû. aki radikálisan szociálkonstruktivista módszertanának megfelelõen franciaellenességet. amerikai nacionalizmust. A hatvanas évektõl kezdõdõ antiszcientizmus. 5. egyetemesebb – a Rorty által hivatkozott – gondolkodás. Bruno (1997): Is There Science After the Cold War? In: Le Monde (Paris). 29 Latour. mint a kulturális értelemben konzervatív oldal. hagyományos természettudományokra irányuló emancipatív kritikával szemben ellenérdekelt és ellenséges természettudósok érdekkifejezését értelmezze.

) .) 30 Vö. (1988): Beyond Big Science in America: The Binding of Inquiry. 71–90. (Az idézetben szereplõ kiemelések tõlem származnak – Sz. például: Remington. s ugyanakkor elnyomó. továbbá a projektcélok érdekében a tudományos gondolkodás szabadságának és a tudósok erkölcsi felelõsségének korlátozását követelõ „Nagy Tudomány” képében jelenik meg. hogy ha például „a kutatás egyre inkább a tudás erõsen haszonszemléletû fogalmához. 32 Remington 1988. intézményesült. s kritikai attitûdjükben azután ezeket értékelik esszenciálisként. Ha nem vennénk figyelembe a természettudományos kutatás ezen új formáját – melynek egyik õsképét Palló Gábor a jelen kötetben a Manhattan-projektben látja és elemzi.32 akkor ez a szociálkonstruktivista irányzat megértésében megvilágító erejû lehet. 31 Palló Gábor: A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2. In: Jelen kötet. s vetítik vissza ennek megfelelõen rekonstrukcióikban a természettudomány múltjára. de egyre meghatározóbbá váló jellemzõivel szembesülnek.31 s amely a hivatalos szervek számára megbízhatatlanná vált Oppenheimer és az ellene tanúskodó Teller Ede konfliktusában már ugyancsak elõrerajzolta azt a súlyos erkölcsi dilemmát. mely egyre inkább befolyása alá gyûri azt. 18: 45–72. hanem az elõbbi negatív jegyekkel jellemzett „Nagy Tudomány” – s ebben közös a hatvanas és a kilencvenes évek antiszcientizmusa. valamint az intézményi célokhoz és az elismerés átpolitizált rendszeréhez […] kötõdik”. mert lehetõvé teszi ezen tudományfilozófiai irányzat mélyebb – kritikai – értelmezését. 45.30 A kritizált természettudomány már nem egyszerûen a Galilei. A kritika tárgyát jelentõ természettudomány a hatvanas évek kritikai mozgalmaiban elsõsorban a társadalom hatalmi struktúráival – mindenekelõtt a hadiiparral és a nagy monopóliumokkal – összefonódó. környezetromboló. Newton vagy Einstein nevével fémjelzett hagyományos természettudomány. (Csak zárójelben jegyezzük meg. L. a társadalmi össztermék meghatározó részére finanszírozási igényt tartó. A konstruktivisták egy olyan valóságos tendenciát érzékelnek a kortárs amerikai természettudományban. E tudományfilozófusok a természettudománnyal szembesülve valójában a természettudomány ezen eredendõen nem esszenciális.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 119 nyában eltér a korábbi kultúrfilozófiai kritikáktól. John A. melyet a természettudománynak a „Nagy Tudományba” történõ fokozatos belekényszerülése fölvet – értelmezhetetlenek lennének a modern antiszcientista irányzatok. s egyre inkább valószerûvé teszi a konstruktivista állításokat. In: Social Studies in Science.

s nemcsak a hatvanas évekhez képest: gondoljunk csak arra. hogy az új. Bár a természettudományos képzést folytató intézmények tekintélyes része hirdet meg kurzusokat a természettudomány filozófiai. hanem filozófiai nézeteikkel kifejezett tiszteletet váltottak ki a természettudósok között.33 A természettudománnyal foglalkozó tanulmányok [science studies] képviselõi manapság saját területük képviselõihez szólnak. Bronovski. Merton „aranykorában” – a tudománnyal foglalkozó filozófiai. hogy a századfordulón – a természettudomány hagyományos. Feyerabend. Kuhn. hanem arról is. tudományszociológusokat és tudománytörténészeket ritkán kérnek föl tanácsadóként tudománypolitikai kérdésekben…34 Ez pedig jelentõs változás. Amiként a „tudományok háborúját” a neves tudományfilozófiai lapok között rendhagyó módon szerkesztõségi cikkre méltató Studies in History and Philosophy of Science-ben Jardine és Frasca-Spada írja: Az 1950-es és 60-as években – Popper. hogy magán a tudományos berkeken belül is elszigetelõdött. In: Studies in History and Philosophy of Science. humán vonatkozásainak tárgykörében. Kuhn utáni tudományfilozófia a kilencvenes évekre intézményesült és iskolai filozófiává vált. Marina (1997): Splendours and Miseries of the Science Wars.) . Az antiszcientista ideológiák befolyásának megerõsödése és popularizációja. 34 I. amikor e kutatások egyetemi tárgyakként konszolidálódtak. Az orvosi és a környezetvédelmi etika kivételével tudományfilozófusokat. Azután a hetvenes és nyolcvanas években. 233. A hazai viszonyok elemzése külön vizsgálódásokat igényelne. 28: 219–235. s befolyásolták õket természettudományos felfedezéseik értelmezésében. a természettudósokkal folytatott dialógus elhalt. a természettudományok és a tudományfilozófia közötti most 33 Jardine. Conant. objektivista-realista képével szemben ugyancsak kritikus – Mach és Poincaré nem csupán egy személyben voltak természettudósok és tudományfilozófusok.120 Székely László A hatvanas és a kilencvenes évek összehasonlításában a föntiekben jelzett folytonosságon és különbségeken túl adódik még egy eltérés. történeti és szociológiai vizsgálódások (science studies) fölvirágzó mezeje folyamatos dialógusban volt a természettudományokkal. Nick–Frasca-Spada. nekik tartanak elõadásokat és nekik írják mûveiket. m. általában igen kis arányban veszik föl ezeket a hallgatók. (Természetesen ez a helyzetleírás a nyugati – s különösen az amerikai – viszonyokra vonatkozik. Nem csupán arról van szó ugyanis.

„konzervatív” és „balos” „progresszív-racionalista”) értelmiségi csoportok elérkezettnek látták az idõt. mint az intézményi szeparáltság és érdekellentétek következtében föllépõ kommunikációs zárlat. hogy Homérosz istenei és a modern természettudományos entitások között csak fokozati különbségek vannak?35 S ha igen. mit jelentenek e fokozati különbségek. s a vallásokkal szemben miképpen identifikálhatjuk vele mai természettudományunkat? Vagy Martin Eger szavaival másképpen fölvetve a 35 Quine. Willard O. Ha Mach és Poincaré korával – de még akár a szcientizmus és az antiszcientizmus összecsapásával jellemzett hatvanas évekkel is – szemben a Sokal-tréfa egyik célpontjává tett kortárs tudományfilozófia nem tudja megszólítani a természettudósokat. Vajon igaza van-e Quine-nek. . ami több. Bár a Sokal-vitában két jellegzetes kulturális tendencia szembesült egymással. és jól azonosítható társadalmi törekvések. hogy a modern tudományfilozófia minden erõfeszítése és tagadhatatlan eredményei ellenére sem rendelkezik megfelelõ eszközökkel. Bár Sokal és Bricmont – s általában a Sokal-oldal – filozófiai színvonala erõsen kifogásolható. a vita magját. de mindenképpen érthetõ – revánsigényén túl azonban egy mélyebb mozzanat is megjelenik itt. A TUDOMÁNYFILOZÓFIAI DIMENZIÓ A természettudósok most jelzett – jogos vagy jogtalan. érdekcsoportok rajzolódtak ki a háttérben. 1–2: 225–239. In: Magyar Filozófiai Szemle. miképpen ragadhatjuk meg õket. E probléma pedig éppen a Rorty által jelzett két nagy gondolkodástörténeti trend feszültségének mai tudományfilozófiai megjelenése. 3.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 121 jelzett kommunikációs szakadék. akkor ez nem csupán kommunikációs kérdés: arra utal. hogy a természettudomány tekintélyvesztésében leginkább felelõsnek tartott értelmiségi körökön és ideológiákon revánsot vegyenek. (1973): Az empirizmus két dogmája. fogalomkészlettel és nyelvezettel a természettudomány mibenlétének hiteles megragadására. valamint a természettudományos kutatások finanszírozási forrásainak beszûkülése együttesen adja azt a kontextust. Sokal tréfája mégis valami igen fontosra mutatott rá. mely körül e konfliktus elméleti – filozófiaiszociológiai – diszkusszió formájában kialakult. melyben a természettudományok érdekében föllépõ – egymástól egyébként igen különbözõ („jobbos”. valóságos tudományfilozófiai probléma képezte.

39 akkor szükség van kritikai önreflexióra. In: Schwendtner Tibor–Ropolyi László–Kiss Olga: Hermeneutika és a természettudományok. In: New York Review of Books. 6: 172–178. Martin (2001): A természettudomány hermeneutikaifenomenológiai megközelítésének teljesítményei.122 Székely László problémát: igaz-e.” Eger. Ha a tudományfilozófia oly mértében idegen képet nyújt a természettudományokról az azt mûvelõ természettudósok számára. s már korábban hivatkozott recenzióját (Kampis 2001). 8 (augusztus): 11–15. Röviden: a tudomány – politika. In: Beszélõ. Az »egyezkedés« [negotiation] terminusnak az a hatása. Az igazi kérdés tehát a természettudományok által tudásként kínált elméletekben rejlõ természeti és társadalmi tényezõk relációja. 351–381. mely nem képes a természettudományban rejlõ természeti és szociálisan konstruált mozzanat viszonyát adekvát módon megragadni. Viszont kifejezetten ajánljuk e tekintetben Kampis Györgynek a BUKSZ-ban megjelent. Steven (1996): Sokal’s Hoax. 7–12. melynek során persze azt sem szabad szem elõl tévesztenünk. hogy a „tiszta természet” mint olyan (ha létezik is talán) számunkra elérhetetlen. Budapest: Áron Kiadó. Az idézet oldalszáma: 361. mind a vitába bekapcsolódó neves személyiségek (így például a köztiszteletben álló s filozófiai szempontból igen problémás kijelentései mellett néha a tudományfilozófia szempontjából megfontolandó észrevételeket is megfogalmazó fizikuskozmológus Weinberg37) hozzászólásai a filozófiai ekleticizmus s a szakszerûtlenség jegyeit viselik is magukon. mint a tudományt a társadalomban feloldó. Igen finom és összetett kérdésrõl van itt tehát szó. 39 Vö. hogy a naiv tudományos realizmusnak és a szcientista objektivizmusnak nincs más alternatívája. s így maga a „természet” is csupán az adott kulturális-társadalmi kontextus által meghatározottan jelenik meg számunkra. hogy az emberek hajlamosak elfogadni. hogy ez a fölfogás a tudományos objektivizmus és a kulturális szcientizmus egyetlen alternatívája. azt társadalmi érdekek megjelenésének tekintõ radikális tudásszociológia és szociálkonstruktivizmus?36 Ha mind Sokal és Bricmont könyve. ahogyan Latour és Woolgar fogalmaz: »nem zavarosabbak és nem kevésbé zavarosak. melyben annak a szélsõségesen szociálkonst- 36 „…az arról folyó tárgyalások. Segerstrale 2000. hogy mi számít ténynek és mit fogad el a közvélemény annak.]) 38 Sajnos e tekintetben tartalmi kérdésekre hely hiányában még csak vázlatosan sem térhetünk ki. mint az ügyvédek vagy a politikusok bármelyik vitája«. Összehasonlítás a konstruktivista szociológiával. (Magyarul: Uõ [1996]: Sokal tréfája. hogy valamiképpen a kurrens tudományfilozófia elégtelenségérõl van itt szó. [Pap Mária fordítása.38 annyiban mégiscsak nekik van igazuk. 37 Weinberg. . hogy azt ez utóbbiak csak ellenszenvvel és elutasítással fogadhatják.

40 Vö. sikerre törõ természettudós képe sok esetben igaz lehet. és ennek nyomán a tudományos diszkussziót a politikai tárgyalásokhoz hasonlítják. ha mûvelõinek tevékenysége egy ilyen hamisnak tartott föltételezésen nyugszik. A pusztán meggazdagodni kívánó vagy karrierre. ezen morálisan kétségtelenül negatív motivációk dominanciája esetén is orientálja a kutatói tevékenységet. s annak értelmét a természet megértésére irányuló törekvésben látja. ezen igazság filozófiai posztulálása esetén is vizsgálandó és értelmezendõ adottságként el kellene ismernie. hogy a természettudósok többsége õszintén a természet kutatásaként éli meg tevékenységét. hogy a természettudományos megismerésben valahol. . hogy a természettudósok többsége saját meggyõzõdése szerint valóban a természetet kutatja. s azután ezek birtokában ilyen megoldásokat kell találnia – vagy másoktól „ellopnia”. amikor is a természettudós jóhiszemûségét – a természet megismerésére irányuló õszinte törekvését – kétségbe vonják. valamiképpen releváns módon szó van a természetrõl. Ám annak a nehezen vitatható körülménynek az elfogadása után. intézményi és pozícióbeli feltételekhez kell hozzájutnia. hogy a siker. s az elméletalkotásban. Hibáik nem azonos jelentõségûek.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 123 ruktivista antirealizmusnak. Eger 2001. elvben igaza is lehet. Persze a természettudós e meggyõzõdése õszinte volta ellenére is lehet „hamis tudat”. hogy itt a viszony aszimmetrikus: a természettudósok nem belülrõl szólaltak meg. Ám a jóhiszemûség elve alapján még ekkor. 361. hogy számot adjanak errõl az általuk „hamis tudat”-nak minõsített meggyõzõdésrõl. s megmutassák. amelyek egy tudományfilozófiai egyetemi vizsga kritériumait sem igen állnák ki.40 S ha Sokal. különösen 355–359. Ám még ezen esetben is többnyire úgy jelenik meg a természettudomány mûvelése magának a kutatást végzõ alanynak számára. Azaz a természet. Bricmont vagy Weinberg fejtegetései tele vannak is olyan filozófiailag szakszerûtlen kijelentésekkel. az ennek ellenkezõjét állító tudományfilozófiai irányzatok legfõbb feladatává az válik. A szélsõséges szociálkonstruktivisták elegánsan kibújnak e kényszer alól. a karrier érdekében a természettel kapcsolatos reális problémák megoldásához szükséges pénzügyi. a filozófia nem szakterületük. mint a másik oldalon a kritikai önreflexiót elutasító. valamint egy-egy elmélet igazként történõ elfogadásában elsõsorban a hatalmi-intézményi érdekek és viszonyok kifejezését látják. nem szabad elfelednünk azt. mely az egész vállalkozásnak értelmet ad. mely tagadja. miképpen lehetséges természettudomány.

hiszen ez nem az õ szakterületük. (Fish. május 21. s ez a szembenézés nem várható el a természettudósoktól. május–június: 61. moralizálást azonban nem váltott ki. Stanley [1996]: Professor Sokal’s Bad Joke. Epsteint pedig szakmai etikai bizottság elé állították. s azt rosszhiszemû rászedésként vagy méltatlan csalásként elítélni. Epstein ilyen tanulmányok beküldésével próbálta tesztelni a szociális munkával foglalkozó folyóiratok. Technology and Human Values. 55. (Vö. hogy e módszer a megfelelõ idõpontban és módon alkalmazva igen hatásos lehet szunnyadó problémák markáns megjelenítésére. E teszt akkor széles sajtóvisszhangot váltott ki. In: New York Times.) Persze az áltanulmányok elterjedése veszéllyel is járhat a tudományos publikációs rendszer – és ezáltal a tudományos közélet – szempontjából. mely alapvetõen filozófiai jellegû. Franco [1996]: Lingua Franca. [22] 4: 506–523.) Az 1931-es Beck–Bethe–Riezler-paródia viszont annak idején a kor egyik neves természettudósát érintette. Egy másik – irodalmár professzor – hozzászóló pedig az ilyen jellegû panaszokat elavult. amikor a cikk fizikai lektorálásának elmaradását másodrangú tényezõként értékeli. In: Science. John [1996]: Letter to Lingua Franca. In: Linga Franca. melyben William M. hogy képes-e a tudományfilozófia szembenézni saját problémáival. a témával kapcsolatban lévõ egészségügyi folyóirat – összesen 146 folyóirat! – bírálati rendszerét és publikációs politikáját. s néhány további. mely elsõsorban a morális és a jogi aspektusokkal foglalkozott. az idézett kérdések: 67). s nagyobbrészt akkor is ellátta volna funkcióját. hanem az a nyolcvanas évek végén történt kísérlet. „A tréfák lényegük szerint rosszak? A paródia immorális?” – kérdez joggal vissza a moralizáló állásponttal szemben John Brenkman (Brenkman.124 Székely László sértett hangvételû deklarációk filozófiai színvonaltalansága és méltatlansága. A Social Text válasza a tréfát leleplezõ Sokal-cikkre implicit módon el is ismeri ezt.) 42 Ross–Robbins 1996. (Moretti. . s bár bosszankodást igen. hanem inkább arra példa. Nem adekvát ezért Sokal tréfáját erkölcsi kategóriákban minõsíteni. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax… 64–67. s egyébként nehezen megjeleníthetõ álláspontok hatásos deklarálására. Itt valójában a tudományfilozófia önreflexióra való képességérõl van szó: a kérdés az. A természettudós reakciója csupán jelzés lehet. ha kizárólagosan hiteles fizikai kijelentések szerepeltek volna benne. amelyet a Social Text szerkesztõsége erre való tekintettel megelõlegezett számára: az eltorzított vagy kifejezetten hamis fizikai utalások csak egyik aspektusát képezték Sokal paródiájának. Sokal tréfája nem az immoralitásra.41 Ugyancsak alaptalan arra hivatkozni. hogy Sokal visszaélt fizikusi voltából adódó privilegizált helyzetével s azzal a bizalommal. viktoriánus moralizálásként ítéli meg. Stephen [1997]: The Sokal Affair in Context. ám ezt a veszélyt semmiképpen sem Sokal idézte föl. május–június. Hilgartner. John 41 A Sokal-tréfa moralizáló elítélésének markáns példáját adja Stanley Fish a New York Times hasábjain.42 A folyóirat alapító szerkesztõje és sokáig meghatározó személyisége.

Nem véletlen ezért. hogy Mara Beller a Sokal-vita kevés briliáns hozzászólásainak egyikében a természettudománnyal érintkezõ. amiként Bricmont és Sokal gondolta – a szóban forgó posztmodern szövegekkel szembeni 43 Brenkman 1996. Csakhogy ez a fölismerés egyrészt éppen megerõsíti – igaz. Heisenberg és Pauli – a fizikai ismeretek hiányával aligha vádolható szerzõk – filozófiai tárgyú eszmefuttatásaiban fedezi föl.45 akik éppen a természettudományokhoz kötõdõ különleges presztízs alapján érzik magukat följogosítva arra. m. a Social Text e tévedése nem esetleges figyelmetlenség vagy melléfogás. a nemek társadalmi helyzetével és szerepével foglalkozó tanulmányokba („gender studies”). amit a természettudományokra irányuló kritikai tanulmányok [critical science studies] iránti elkötelezettségük alapján demisztifikálni szándékoznak: nevezetesen annak a túltengõ presztízsnek a hatása alá. . a Social Text által elutasított. 64. 44 I.43 Ennek jegyében „nem fedezték föl Sokal néhány kijelentésének szembetûnõen hamis voltát” (például azt. Mara (1998): The Sokal Hoax: At Whom Are We Laughing? In: Physics Today. hogy volt szerkesztõtársai alapvetõen filozófiai hibát követtek el. Sokal által parodizált posztmodern szövegek elõzményeit Bohr.44 Persze – s erre Brenkman nem mutat rá –. s a természettudomány-ellenességnek az ilyen szcientista megnyilvánulásokkal való eklektikus keveredése épp a magát posztmodernként meghatározó filozófia egyik jellemzõje. Az a mód. az etika és a filozófia területén is szaktekintélyként lépjenek föl. s amiképpen egyes természettudományos állításokra mint saját elméletüket alátámasztó ismeretekre hivatkoznak – azaz Sokal és Bricmont terminológiájában kifejezve „visszaélnek” a természettudománnyal –: mindez a szcientizmus tipikus megnyilvánulása. s ez abból fakadt. s a Lingua Franca által közölt – hozzászólásában arra hívja föl a figyelmet. hogy a lélektan. hogy éppen annak „hatása alá kerültek – talán egyenesen vágytak arra –. nem úgy. Born. hogy „valami a gravitáció elméletében alátámasztja a pszichoanalízis elméletének ilyen és ilyen állítását”). E beállítódás tipikusan a szcientizmus jellemzõje. ahogyan neves posztmodern gondolkodók a matematika és a természettudomány fogalmait a pszichoanalízisbe. 64–65. az irodalomelméletbe vagy a filozófiába átviszik. ami egy természettudós bármely kijelentéséhez hozzárendelõdik”.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 125 Brenkman – egykori folyóirata. 45 Beller. szeptember: 29–34.

126

Székely László

kritikát, másrészt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt nem a természettudományról, hanem a filozófiáról van szó, s ezért alapvetõen nem a természettudományos fölkészültségen múlik a dolog. (Ennyiben a „természettudományokkal visszaélõ” posztmodern írások és az említett 20. századi természettudósok közötti párhuzam Bricmont és Sokal álláspontjának a kritikáját is adja.) A hivatkozott fizikusi megnyilvánulások tipikusan a saját területén elért eredmények hatására önmagát és a természettudományt egyaránt túlértékelõ, a filozófia, az etika, és más humán területekre merészkedõ természettudós szcientizmusának megtestesítõi. Amikor a szociálkonstruktivista tudományfilozófia és a tudományokkal kapcsolatos társadalmi tanulmányok engedtek a posztmodern csábításának, és szövetséget kötöttek vele – mely szövetség markánsan jelenik meg Bruno Latour személyében – , ezzel igen kétes, eklektikus talajra tévedtek, s ez a háttere annak a nyilvánvaló filozófiai jellegû melléfogásnak, melyet Brenkman a Sokal-paródia kapcsán joggal vet volt szerkesztõtársai szemére. (E súlyos következményeket nem annyira Sokal tréfája, hanem inkább Latour Einstein-tanulmánya reprezentálja, mely méltán vált Sokal és Bricmont bírálatának egyik kedvelt céltáblájává, s amely minden bizonnyal az egyik mintaként szolgált Sokal számára paródiájának megalkotásához.46) 4. A TUDOMÁNYOK HÁBORÚJÁN TÚL A Sokal-vita hullámai lecsillapodtak, s úgy tûnik, újra minden a régi. Bármily heves és nagy publicitású volt is e vita, a frekventáltan érintett tudásszociológiát és szociálkonstruktivizmust leszámítva mintha a tudományfilozófia – egyetemi falai között – érintetlenül maradt volna. Vagy talán éppen most, az iskola falai között érlelõdnek azok az új gondolatok, elképzelések és eszmék, amelyek majd évek múltán a kuhni fordulathoz hasonló új irányt adhatnak a tudományfilozófiának, melynek nyomán a természettudományos megismerés státuszával, racionalitásával, objektivitásigényével, episztemológiai értékével kapcsolatos kérdések újra intellektuális közüggyé válhatnak, s a tudományfilozófia újra megszólít-

46 Latour, Bruno (1988): A Relativistic Account of Einstein’s Theory of Relativity. In: Social Studies in Science, 18: 3–44.

Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában

127

hatja a természettudósokat?47 Vagy ez hamis várakozás, s e kérdések már soha többé nem válhatnak úgy közüggyé, mint a Bécsi Kör, majd Popper, majd pedig különösképpen Kuhn és Feyerabend idejében azok voltak, s a Sokal-vitában átmenetileg újra ilyenné váltak? Lehet, hogy a genetikai manipuláció, a klónozás, a globális fölmelegedés és a jelenleg használatos energiahordozók kimerülésének közeledte, illetve a természettudományok fokozódó praktikus-technikai orientációja oly mértékben más kontextusba fogja helyezni a tudományok problémáját, hogy a természettudományra irányuló, a természet megértésével (a „természet igazságával”) kapcsolatos hagyományos s ma még eleven metafizikai jellegû intellektuális várakozás háttérbe fog szorulni? Esetleg még ennél is radikálisabb változások várnak ránk, s a természettudomány ma még karakterisztikus kulturális dominanciája fokozatosan redukálódni fog, s a kultúra radikális transzformációjával, valamint a mai természettudomány elõállító-manipulatív technikává történõ átalakulásával a Galileivel és Descartes-tal kezdõdött természettudományos világkorszak véget fog érni, s ezzel a tudományfilozófia is el fogja veszíteni jelentõségét? E kérdésekre a következõ években bizonyosan nem – talán majd évtizedek múlva – várhatunk választ. S az az új generáció, amely talán már a választ is tudni fogja, valószínûleg egészen más társadalmi és kulturális kontextusból fog visszatekinteni mai problémáinkra. Egy azonban bizonyos: az akkorra múlttá váló jelenünk intellektuális világa iránt visszatekintõen érdeklõdõ kutatók számára a nagy nyilvánosságot megmozgató Sokal-vita színvonaltalansága és éles polarizáltsága ellenére gondolkodástörténeti szempontból mindenképpen érdekesebb és informatívabb lesz, mint az iskolai falak közé beszorult, professzionális kortárs tudományfilozófia.
47 Bár jelenleg az iskolák sokaságára szakadt s részproblémáinak sokaságába belebonyolódott tudományfilozófia centrumában nehéz olyan irányokat, törekvéseket találni, melyek ilyen perspektívák felé mutathatnak, azonosíthatunk azért néhány olyan – az érdeklõdés perifériáján elhelyezkedõ, de lehetõségeit tekintve talán több figyelmet érdemlõ – próbálkozást, mely kivezethet a hamis dilemmából. Így Hacking 1999-ben megjelent könyvében (Hacking, Ian [1999]: The Social Construction of What? Cambridge: Harvard Univesity Press). Rorty – korábban idézett írásában – ilyen „harmadik” irányt vél fölfedezni, s ugyancsak ilyenként értékelhetõ a természettudományok hermeneutikai filozófiája, mely részben Husserlhez, részben Gadamerhez, de leginkább Heideggerhez kapcsolódik. (Vö. Schwendtner–Ropolyi–Kiss 2001, illetve: Margitay Tihamér–Schwendtner Tibor [szerk.] [2003]: Tudomány megértõ módban. Hermeneutika és tudományfilozófia. Budapest: L ’Harmattan Kiadó; Székely László [2000]: A természettudományok hermeneutikája és a tudománytörténet. In: Replika, 41–42: 149–161.)

KOMMUNIKÁCIÓ

Szavak és modellek
A vizualizáció szerepe az antik kozmológiában1 Betegh Gábor

1. CSILLAGÁSZAT , KOZMOLÓGIA ÉS VIZUALIZÁCIÓ Ha elõveszünk egy modern csillagászati ismeretterjesztõ mûvet, akkor abban szinte bizonyosan találunk majd ábrákat. Nem véletlenül. Hiszen összehasonlíthatatlanul könnyebb elmagyarázni az olyan alapfogalmakat, mint égi egyenlítõ, zenit, meridián, térítõk, ekliptika, ekliptikus sarkpont, tavaszpont és így tovább, egy vagy több szemléletes ábra segítségével, mint pusztán szavakkal. Az ábráról viszonylag gyorsan leolvashatjuk azt, amit egyébként csak számos körülményes mondat tudna leírni. Ráadásul az ábrán együtt, szinoptikusan láthatjuk azt, amit a szöveg csak lineárisan tudna megfogalmazni: így a különbözõ elemek egymáshoz való viszonyát is lényegesen jobban át tudjuk tekinteni, mintha csak a szövegre, saját geometriai képzeletünkre és belsõ térlátásunkra hagyatkozhatnánk. Másrészrõl fontos felfigyelnünk arra is, hogy az ábrák önmagukban nem lennének elégségesek, hiszen az ott látható geometriai formák értelmezésre szorulnak: a szövegre hárul a feladat, hogy elmagyarázza, a különbözõ vonalak, körök és ellipszisek közül melyek jelképezik egy égitest pályáját, melyek bizonyos égitestek pályájának határpontjait, és

1 A tanulmány kibõvített változatát lásd Betegh, Gábor (2002): Le problème des représentations visuelles dans la cosmologie présocratique: pour une histoire de la modélisation. In: Laks, André–Louguet, Claire (szerk.): Qu’est-ce que ce la philosophie présocratique / What is Presocratic Philosophy. Lille, 381–415. Köszönet Bodnár István hasznos megjegyzéseiért és az OTKA (FO 32471) támogatásáért.

132

Betegh Gábor

melyek pusztán a struktúrát kifejezõ geometriai alakzatok, melyeknek semmilyen fizikai entitás nem felel meg a valóságban. De ennél még többrõl is van szó, hiszen az önmagában álló ábra akár teljességgel félrevezetõ is lehetne. Például ha megnézzük az ismeretterjesztõ mûvekben az égi fõkörök fogalmát bevezetõ ábrákat, azt láthatjuk, hogy ezek egy olyan gömb felületén jelennek meg, amelynek középpontjában a Föld áll. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv szerzõi nem egy prekopernikus világképet hirdetnek – a szövegre hárul a feladat, hogy az ilyen lehetséges félreértéseket eloszlassák. Hasonló a helyzet a háromdimenziós modellekkel is. Vegyük például a csillagok relatív pozícióját szemléltetõ éggömböket. Egyrészt világos, hogy az ilyen eszközök által vizuálisan közvetített információt gyakorlatilag lehetetlen lenne pusztán szövegesen kifejezni. Az is világos azonban, hogy egy ilyen alapvetõ szemléltetõ eszközt is meg kell tanulni értelmezni. Az éggömbök látszólag nagyon hasonlítanak egy földgömbre. A használónak azonban meg kell értenie, hogy a modell interpretációja ebben az esetben teljesen más. Hiszen a földgömbbel ellentétben az éggömb nem egy fizikailag létezõ gömböt ábrázol, az ott szereplõ csillagok valójában nem egy gömb felszínén helyezkednek el, ezt a képzeletbeli gömböt nem kívülrõl, hanem mintegy belülrõl látjuk, a gömb középpontjába képzelt Földtõl az egyes csillagok nem egyenlõ távolságra helyezkednek el, és így tovább. Mindezt valakinek el kell magyaráznia annak, aki az éggömb segítségével most kezd ismerkedni a csillagos ég rejtelmeivel. Vajon milyen szerepe volt a vizualizációnak a görög csillagászati, kozmológiai hagyományban, és legfõképpen annak kialakulásában? A jelen tanulmányban amellett szeretnék érvelni, hogy a vizualizálás igénye egyidõs az elsõ tudományosnak tekinthetõ kozmológiai elméletek megfogalmazásával. Mi több, hogy a vizualizálás nem pusztán illusztráció volt a kozmológiai elméletek szemléltetésére, hanem alapvetõ episztemológiai szerepet játszott az elméletek megfogalmazásában és a görög kozmológia és csillagászat fejlõdési irányának meghatározásában. De vajon hogyan lehet mindezt bizonyítani? Hiszen a görög kozmológiai gondolkodás kezdetérõl semmilyen vizuális reprezentáció nem maradt ránk: sem ábrák, sem háromdimenziós modellek. A legrégibb fennmaradt éggömbök jóval késõbbiek – a legkorábbinak a Nápolyi Nemzeti Múzeumban õrzött Farnese Atlaszt szokás tartani, amely egy hellenisztikus kori eredeti 1–2. századi másolata. Másrészt a késõbbi

Szavak és modellek

133

szerzõk által idézett legkorábbi kozmológiai szövegeket õrzõ kéziratokban sem találhatunk ábrákat. Így tehát csak a szöveges forrásainkra tudunk támaszkodni, azokra a szövegekre, amelyek valamilyen módon tudósítanak az ábrák és modellek készítésérõl és alkalmazásáról. E tanulmány egyik fontos tanulsága az lesz, hogy az erre vonatkozó információk nagyon gyakran áttételesek, és nem ott szerepelnek, ahol azt esetleg elvárnánk. Mindazonáltal elsõre úgy tûnhet, könnyû dolgunk lesz. Diogenész Laertiosz ugyanis arról tudósít, hogy a milétoszi Anaximandrosz más tudományos eszközök mellett kozmológiai szemléltetõ eszközöket is alkotott:
[Anaximandrosz] találta fel a gnómónt, és – miként azt Favorinus mondja a Színes Históriában – Spártában felállított egyet, hogy jelezze a napfordulókat és napéjegyenlõségeket; továbbá idõmérõ eszközöket is készített. Õ rajzolta le elõször a föld és a tenger határvonalait, és még egy kozmoló~ giai modellt2 (sfai ra) is készített. (D. L. 2.1)

Ha elfogadjuk az anaximandroszi modellre vonatkozó diogenészi beszámolót, amelyet egyébként Plinius is explicit módon megerõsít (N. H. 2.31 és 7.203), akkor tételünk máris bizonyításra került: Anaximandrosz, akinek nevéhez fûzõdik az elsõ valóban jelentõs kozmológiai elmélet kidolgozása,3 egy kozmológiai vizualizációs eszközt is készített. A problémát csak az jelenti, hogy a filozófiatörténészek általában nem fogadják el a diogenészi beszámolót. Pontosabban annak csak utolsó, Pliniusnál is szereplõ, kozmológiai modellre vonatkozó részét szokták visszautasítani. A szövegben négyféle eszközrõl esik szó: gnómón, napóra, a tenger és a föld határait jelzõ ábra (periodosz gész) és a kozmológiai modell. Szinte mindenki elfogadja, hogy ha Anaximandrosz nem volt is a gnómón feltalálója, de alkalmazott ilyen eszközt, mint ahogy, ehhez kapcsolódóan, a napóra használatát sem kérdõjelezik meg. Végül azt is el szokás fogadni, hogy Anaximandrosz készített olyan ábrát, amely a lakott föld és a tengerek sematikus rajzát adta. Ezt egyébként megerõsíti két más for~ 2 A görög sfai ra szó elsõdleges jelentése gömb, amibõl elnyerte az „éggömb” technikai jelentést. E derivált jelentés miatt technikai használatában a szó nem csak gömb alakú modellt jelölhet. Világos, hogy az anaximandroszi modell például nem volt gömb alakú. 3 Az anaximandroszi elmélet úttörõ jellegét elemzõ klasszikus mû: Kahn, Charles H. (1960): Anaximander and the origins of Greek cosmology. Cambridge.

134

Betegh Gábor

rás is (Agathémerosz 1.1 és Sztrabón 1.7). Ezzel szemben a felsorolás negyedik elemét, a kozmológiai modellt, szinte minden modern értelmezõ anakronisztikusnak tartja: azt szokás mondani, egészen valószínûtlen, hogy már Anaximandrosz is készített volna ilyen eszközt.4 A következõkben amellett szeretnék érvelni, hogy az anakronizmusra hivatkozó érv könnyen támadható. A tanulmány nagyobbik részében azt fogom bemutatni, hogy a vizuális eszközök használata dokumentálhatóan jelentõs szerepet játszott már a preszókratikus korban is. Ennek bizonyítására az idõben visszafelé fogok haladni: a hellenisztikus kori forrásokkal fogom kezdeni, amikor a vizualizációs eszközök használata kétségbevonhatatlan, hogy innen kövessem az idõben egyre távolodva és Anaximandroszhoz egyre közelítve a vizualizációs eszközök, és elsõsorban a háromdimenziós modellek használatára vonatkozó mindinkább elmosódó, de véleményem szerint egyértelmûen felismerhetõ nyomokat. Ezt követõen, Anaximandroszhoz visszajutva, azt fogom bemutatni, hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik egy egyszerûen elkészíthetõ, de mégis szemléletes háromdimenziós modell konstruálását. Végül a tanulmány lezárásaként néhány általánosabb, a korai kozmológiai modellek használatára és szerepére vonatkozó elméleti konklúziót fogok megfogalmazni. 2. CICERO BESZÁMOLÓJA A kozmológiai, csillagászati modellek fajtáira és történetére vonatkozó vizsgálódásunk számára jó kiindulópontot jelent az a beszámoló, amelyet Cicero Az állam címû dialógusának elsõ könyvében olvashatunk. Philus, a beszélgetés egyik résztvevõje elmeséli, hogy Marcus Marcellus Szürakuszai elfoglalásakor a gazdag zsákmányból csak két dolgot kért magának: azt a két éggömböt, amelyeket Arkhimédész készített. Két különbözõ típusú modellrõl van szó. Az egyik egy az állócsillagok és a konstellációk relatív pozícióját bemutató tömör éggömb (görögül ~ ra), melyet Marcus Marcellus a Rómába szállítás után Vesstere¦; sfai ta templomában állíttatott fel. A másik egy úgynevezett armilláris gyû-

4 Couprie, Dirk L. (2001): Anaximander ’s discovery of space. In: Preus, Anthony (szerk.): Before Plato. Essays in ancient Greek philosophy, VI. Albany, 23–48, különösen 36, 46.

Láthatjuk ezt az Iliásznak abból a jól ismert részébõl is. és azon többek között ábrázolja a fõbb csillagképeket. hogy az állócsillagokat egy gömbfelszínen képzeljük el. Minden arra vall tehát. ilyen éggömböt elõször a milétoszi Thalész készített. amit Gallus a Thalész és az Eudoxosz által készített éggömb különbségérõl mond. Teljességgel valószínûtlen egy ilyen éggömb idõbeli prioritása – és különösen az. hogy azt a másik fajta.14) Ha Gallusnak igaza lenne. ráfestette az állócsillagokat. így teljes bizonyossággal nem zárható ki. mind a görög kozmológia általános fejlõdésének fõbb vonalai gyakorlatilag kizárnak egy ilyen hipotézist. Minden okunk megvan azonban arra. Mind Thalész közvetlen ión utódainak csillagászati elméletei. Ha ez így lenne.481–9). Elõször a tömör éggömb történetérõl a következõket mondja: Gallus kifejtette ugyanis. (1. késõbb pedig a knidoszi Eudoxosz. Ha pedig dekoratív célokra felhasználhatták a csillagképek ábrázolását. hogy öt-hat generációt kelljen várni az utóbbi megjelenésére –. a Hûaszokat és a Göncölszekeret (Il. miszerint az éggömbre majd csak az utóbbi tudós fogja ráfesteni az állócsillagokat. melyben minden fontosabb tu- . akkor hogyan is ne tennék ezt meg egy kifejezetten a csillagos ég bemutatását szolgáló éggömbön. hiszen az égi fõkörök egy jelentõs része is éppen az állócsillagokhoz képest határozható meg. A beszélgetés résztvevõinek Gallus. Mindezt megerõsíti az. de legalábbis azt. Elõször is egy tömör éggömb készítése nyilvánvaló módon feltételez egy szferikus kozmoszelképzelést. a tudós római konzul beszél a kétféle éggömb kialakulásáról és használatáról. amikor Héphaisztosz elkészíti Akhilleusz pajzsát. amit Gallustól Thalész kapcsán hallunk. Platón tanítványa volt. amelyen a különbözõ tengelyek mentén elhelyezett különbözõ nagyságú koncentrikus gyûrûk az égi fõköröket és az égitestek pályáját reprezentálják. a thalészi éggömbön csupán az égi fõkörök szerepelnének. Thalész kozmológiai elképzeléseire vonatkozó információink igen hiányosak. mint mondják. a Fiastyúkot. Ráadásul a csillagképek ábrázolásának gondolata már jóval Thalész elõtt megjelenik. hogy a beszámoló Thalészra vonatkozó része nem más. az Óriont.Szavak és modellek 135 ~ rû (krikwt¾ sfai ra). hogy a milétoszi ily módon képzelte el az állócsillagok helyzetét – mindez azonban felettébb valószínûtlen. tömör éggömböt már régen feltalálták. 18. mint azon antik hagyomány megnyilvánulása. Anaximandrosznál egy generációval még korábbra tudnánk visszamenni az idõben. aki. hogy kétségbe vonjuk.

de az aratoszi változatból kiderül. a Holdnak és annak az öt égitestnek a mozgása jelenik meg. akinek késõbbi kommentátorai. Az ilyen és ennél egyszerûbb armilláris gyûrûk az antik csillagászatban a demonstráció és a megfigyelések egyik legfontosabb eszköze volt. mert Cicerónak Eudoxoszról viszonylag közvetlen információi is lehettek. ahol a Föld árnyéka… [a kéziratokban itt egy lacuna következik] (1. Aztán a Hold elérkezett arra a pontra. Az eudoxoszi eredeti ugyan nem maradt fenn. A csillagképek leírása és pozíciója is arra vall egyébként. Gallus beszámolójának Eudoxoszra vonatkozó része ezzel szemben történetileg sokkal hitelesebbnek tûnik. Az égi topográfia részletes és pontos leírása pedig szinte szükségszerûvé teszi a vizuális megjelenítéseket is. hiszen kiötlötte. mint ami ténylegesen megtörténne. 4. hogy a jelenlévõknek elmagyarázza az Arkhimédész által készített másik modell.1). sz. század) és Proklosz (i. mint ahány nappal lemaradna magán az égen. . hogy a már említett Farnese Atlasz eredetijéhez idõben nagyon közelinek és megjelenésében nagyon hasonlónak kellett lennie az Eudoxosz által készített tömör éggömbnek. valóban. század. mint például Papposz (i. akkor. 5.14) Egy ilyen. a legendás archaikus tudósnak volt szokás tulajdonítani. sz. hogy Eudoxosz e mûvében részletes leírását adta az égi fõköröknek és a csillagképek relatív pozícióinak. Már csak azért is. Jelenségek címû nagy hatású mûve. század) hosszasan fejtegetik az armilláris gyûrûk tudományos szerepét.136 Betegh Gábor dományos. amelynek Aratosz által versbe szedett változatát Cicero maga fordította latinra. Almagest 5. ebben a tekintetben csodálatra méltó Arkhimédész találmánya. sz. amelyeket bolygóknak és úgymond kóborlóknak nevezünk. az armilláris gyûrû mûködését: De ezen az újabb típusú éggömbön a Napnak. Gallus ezek után tér rá arra. minden bizonnyal összetett fogaskerékrendszeren alapuló és a bolygók relatív mozgását modellezõ planetárium valóban csodálatra érdemes szerkezet. a Hold annyi fordulattal maradt le a Nap mögött. illetve technikai felfedezés kiindulópontját Thalésznak. és amikor Gallus mozgásba hozta a modellt. és ily módon ugyanaz a napfogyatkozás jött létre a modellen. erre pedig a tömör éggömb nem lenne képes. Eudoxosznak ugyanis volt egy az égitestekrõl és égi jelenségekrõl szóló. Készítésükrõl és használatukról részletes leírást ad például Ptolemaiosz (i. hogy miként lehet egyetlen forgatással megjeleníteni a többféle különbözõ sebességû és eltérõ pályájú mozgást. 2.

könyvében egy gondosan kidolgozott és jól argumentált támadást indít a háromdimenziós modellek csillagászati használata ellen. Robert–Brunet. vagyis Epikurosz tanítványai ellen irányul. mechanikai alkalmazását. aki általában megvetette a matematikai tudományok gyakorlati.3–5. annyi azonban kiderül. különösen a 35.7 David Sedley pedig azt is kimutatta. De vajon milyen modellekrõl beszél Epikurosz? A Nap és a Hold nyugtára és keltére vonatkozó ismételt utalások azt mutatják. hiszen a tömör éggömbökkel csak az állócsillagok nyugtát és keltét lehet modellálni.5 Ptolemaiosz beszámolói alapján pedig szinte bizonyosan állíthatjuk azt is. . David (1976): Epicurus and the mathematicians of Cyzicus. században élt Geminosztól (pontosabban az õt idézõ Proklosztól). La sphère mobil. 6 Nadal. az armilláris gyûrûk készítésének és használatának jól meghatározott helye volt a matematikai tudományok rendszerében. hogy Eudoxosz iskolájának tagjai a hellenisztikus kor legelején. Arkhimédész pedig. 7 Szövegkiadás és interpretatív jegyzetek: Sedley. hogy szó legyen. Jean-Paul (1984): Le „Commentaire” d’Hipparque. 29: 201–236. In: Cronache Ercolanesi. külön mûvet is szentelt az ilyen eszközök készítésének. hogy armilláris gyûrûkrõl kell. A KÜZIKOSZI TUDÓSOK MODELLJEI Egy nem várt forrásból azonban az is kiderül. vagyis jóval Hipparkhosz elõtt. sz. hogy az i. e. nemcsak tömör éggömböt.6 3. aki A természetrõl címû monumentális mûvének 11. 6: 23–54. In: Archive for the History of Exact Sciences. Még fontosabb 5 Plutarkhosz: Marcellus 17. I. hogy Epikurosz egy részletes episztemológiai megkülönböztetéseken alapuló radikális kritikát dolgoz ki. hogy az epikuroszi támadás a küzikoszi iskola tudósai. Ez az információnk Epikurosztól származik.8 A szövegrészlet egy igen töredékes papiruszon maradt fenn. hogy az eszközök belsõ sajátosságaiból és mûködésébõl nem vonhatunk le érvényes konklúziókat a kozmológiai és csillagászati entitások valódi viselkedésére vonatkozóan. 1. amelynek egyik fontos eleme azt mondja ki. 2. 8 Sedley 1976.Szavak és modellek 137 Miként ezt megtudhatjuk az i. század közepén alkotó Hipparkhosz is már alkalmazott ilyen eszközöket. de az égitestek relatív mozgását modelláló armilláris gyûrûket is készítettek.

Ha pedig azt akarjuk. akkor természetesen meg kell kettõznünk a gyûrûk számát. Henry (szerk. Ha azonban – miként ez kiderült – képesek voltak ábrázolni a kelet–nyugati és a retrográd mozgásokat. hogy egyetlen eszköz ábrázolni tudja az összes ismert bolygó mozgását. amelyet aztán a modell interpretációjában bármely ismert bolygóval azonosíthatunk.9 Az eszköz azonban még így is figyelemreméltóan összetett lesz. hanem elég. Ez a megjegyzés egyébként teljesen jól megfeleltethetõ annak. Ebbõl arra kell következtetnünk. egyáltalán nem meglepõ.): Ancient and Medieval Traditions in the Exact Sciences. de annak mozgása nem egyenletes. melyek mozgását feltehetõleg egy fogaskerékrendszer koordinálta. akkor az égi fõkörökön kívül bolygónként legalább két gyûrût kellett tartalmazniuk. 130. Természetesen nem szükséges. Kallipposz elméletérõl tudunk. .138 Betegh Gábor az Va kolumnában található megjegyzés. Bármilyen összetettek voltak is ezek a modellek. addig az utóbbiakban az egyes bolygókhoz csak egy gyûrû tartozik. Patrick–Moravcsik. hiszen míg az elõbbiekben az egyes bolygókhoz több gyûrû tartozik és az egyes gyûrûk állandó irányú és sebességû mozgást végeznek. Henry (2000): The Trouble with Eudoxus. amit Eudoxosz és tanítványa. Az epikuroszi töredékek alapján lehetetlen rekonstruálnunk. hogy az eudoxoszi elmélet sajátosságai miatt ezek az eszközök konceptuálisan különböznek a késõbbi armilláris gyûrûktõl (mint például Arkhimédész Cicero által említett modelljétõl). Essays in Memory of Wilbur Knorr. ha a modell egyetlen bolygó mozgását mutatja. mint például a fogyatkozásokat. Érdemes azt is megjegyeznünk. és képesek voltak ábrázolni a bolygók retrográd mozgását is. In: Suppes. Julius M. Ez az elmélet az egyes bolygók látható mozgását négy (illetve a Kallipposz által továbbfejlesztett változat szerint öt) koncentrikus gömbhéj mozgásának eredõjeként írja le. is képes legyen bemutatni. amely szerint a küzikoszi tudósok pusztán az eszközök viselkedése alapján „ellentétes felkeléseket és nyugvásokat” (™nant…ai ¢natolaˆ kaˆ dÚseij) tulajdonítanak egyes égitesteknek. Stanford. hogy mindezen mozgásokat képes legyen koordinálni. hogy az említett modellek az elméletet annak melyik komplexitási fokán jelenítették meg. és a fogaskerékrendszert úgy kell megalkotnunk. hogy az eszköz további csillagászati jelenségeket. hogy Eudoxosz és követõi fontosnak tartották az elmélet mechanikus modellálását. hogy a küzikosziak által használt modellek mozgathatóak voltak. Hiszen a homocentrikus szférák elmélete olyannyira 9 Mendell.–Mendell.

a Timaioszban is találhatunk egy olyan megjegyzést. milyen ontológiai komponensekbõl és milyen matematikai struktúra szerint épül fel a Világlélek. Henry [2001]: Introduction to Ancient Mathematical Astronomy). hogy annak egyes körei. akik nem tudnak értelmesen gondolkozni – mindezt elmondani anélkül. akkor nem elég a szöveges magyarázat. hogy valódi megértése aligha lehetséges. és hányan átellenbe. majd ismét feltûnve félelmet okoznak és jelt adnak a jövendõ felõl azoknak. hogy összekapcsolódásaik alkalmával ez isteni lények közül melyek jutnak egy látóvonalba. így folytatja: De leírni e csillagok kartáncát. ami pontosan megfelel annak. Nem véletlen. amit az eudoxoszi elmélet kapcsán is elmondtunk: az égitestek relatív mozgását leíró elmélet alapvonalait kifejezhetjük pusztán szavak segítségével – ám ha a relatív mozgások összetett rendszerét és a komplexebb égi jelenségeket is meg akarjuk érteni. továbbá. hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. hiábavaló fáradság volna. hogy az eudoxoszi elmélet rekonstruálása.10 4. A TIMAIOSZ Platón nagy kozmológiai szövegében. de még a statikus ábrák is csak korlátozott segítséget jelenthetnek. értelmezése és oktatási célú bemutatása manapság leginkább háromdimenziós komputeranimációk segítségével történik.) A görög mondat számos interpretációs és fordítási nehézséget vet fel. hogy Timaiosz itt azt mondja: a bolygók relatív mozgását. majd elõrehaladásait. Vajon milyen modellekre utalhat Timaiosz? A szöveg természetes 10 Lásd például a Mendell által készített CD-romot (Mendell. melyek az égitestek pályájának felelnek meg. hogy látnánk ezeknek az utánzatait (¥neu di/ ~ Ôyewj toÚtwn aâ tw n mimhm£twn). (40 c–d. ha pusztán belsõ térlátásunkra támaszkodunk. az értelmezõk túlnyomó többsége azonban egyetért abban. miután elmondta. hogy egymás mögé és egymás elé kerülve. illetve értetni. továbbá.Szavak és modellek 139 komplex. Timaiosz. bizonyos idõnként elsötétülnek számunkra. egymás melletti helyzetüket és köreiknek hátrálásait. a fogyatkozásokat és okkultációkat csak látható modellek segítségével tudjuk igazán megérteni. Kövendi Dénes fordítása. .

mint láthattuk. És végül Dicks azon megjegyzése. Ezt látszik alátámasztani egyébként az is. Érve pedig így szól: „Abszurd lenne azt feltételeznünk. Dicks a rá egyébként is jellemzõ szkepszissel például az mondja. amely szerint a bolygómozgások elmélete maga is meglehetõsen új volt Platón korában. Elõször is már többször kiderült: az ókori mechanikai ismeretek sokszor messze fejlettebbek. A hihetetlenül összetett fogaskerékrendszeren alapuló úgynevezett Antiküthéra szerkezet.12 Másrészt. David R. amellyel egy armilláris modell elkészíthetõ. hogy egy Platónhoz idõben közelebbi példával szolgáljunk: bár szinte semmilyen független szöveges vagy régészeti forrás sem segíti a megjegyzés értelmezését. és valójában még igen kevés ismerettel rendelkeztek a bolygókról. valójában jól megfeleltethetõ annak a tevékenységsornak. hogy az a leírás. . Harmadrészt. Derek de Solla (1974): Gears from the Greeks. mechanikus önmozgó babák használatára (710b). mind a tudományos kapcsolatok tekintetében nagyon közel vannak a platóni Akadémiához. fennmaradt szöveges forrásaink alapján képzelnénk. mint ahogyan azt egyébként. 64: 3–70. melyet egy elsüllyedt hajó roncsai között találtak meg. Ithaca–New York. 120. (1970): Early Greek astronomy to Aristotle.”11 Véleményem szerint Dicks érve nem meggyõzõ. minden valószínûség szerint szintén mozgatható armilláris gyûrûk voltak – mind idõben. Eudoxosz tanítványai által alkalmazott modellek – melyek. In: Transactions of the American Philosophical Society. Eudoxosz Platón közvetlen munkatársa volt. így a küzikoszi iskolában. például radikálisan megváltoztatta az ilyen irányú elképzeléseinket: elõzõleg senki sem merte volna feltételezni. hogy egy ilyen viszonylag komplikált eszköz ismert lett volna Platón korában. Arisztotelésznek az Állatok mozgásáról címû értekezése egyértelmû utalást tartalmaz bizonyos automaták. hogy a korban akár csak fele ilyen bonyolult mûszereket tudtak építeni. esetleg ábrákra utalhat. 12 Az Antiküthéra szerkezetrõl lásd Price. hogy egy mozgatható armilláris gyûrûrõl van szó. hogy a démiurgosz miképp alkotta meg a Világlelket. megint csak nem bizonyít semmit.140 Betegh Gábor módon azt sugallja. hiszen a megkövetelt funkciókat csak egy ilyen típusú eszköz tudja betölteni. Jellemzõ módon e természetesnek tûnõ interpretáció ellenében is felhoztak már anakronizmusra hivatkozó ellenérveket. amely elmeséli. David R. Éppen ellenkezõleg – és talán ez lenne e tanulmány legfonto11 Dicks. amikor az égi szféra fogalma maga is újdonság volt. hogy a szöveg feltehetõleg csak egy tömör éggömbre.

valamint Burkert. Egy kicsit úgy. 915a25. 8. illetve demonstrálhatók. Pr. Anélkül. ahogy egy geometriai tétel bizonyítására szolgáló ábra sem csak a tétel ismertté válása után jelenik meg. A kérdés részben az. Amsterdam. Bartel L.. 26 és 29. akkor honnan erednek Platón idevonatkozó ismeretei.Szavak és modellek 141 sabb tézise – az elmélet megalkotása és a hozzátartozó modell konstruálása egy idõben történik. hadd jegyezzek meg csak annyit. hiszen egy-egy égitesthez csak egy-egy gyûrû tartozik.83 és Ariszt. éppen azért. másrészt jelentõs mechanikai újításai is voltak. . hogy pusztán az akadémiai csillagászati kutatások eredménye. hogy közelebbrõl milyen viszony van a Timaioszban említett modell és a küzikosziak által használt eszközök között. különösen érdeklõdött a különbözõ körmozgások iránt. hogy a háromdimenziós modellek alkalmazása. hogy e hipotézis mellett részletesebben is tudnék most érvelni.14 A kozmológiai és csillagászati elméletek modellezéséhez pedig éppen ezen ismeretek összekapcsolására van szükség. hogy Arkhütasz az ehhez szükséges összes diszciplínában dokumentálhatóan jelentõs eredményeket ért el: úttörõ kutatásokat végzett a geometriai testek mozgásának területén. 336. hogy egy a Timaiosz által leírt elmélethez tartozó modell mûködési elvét tekintve közelebb áll az arkhimédészi. Mass. De ha a Timaioszban kifejtett bolygóelmélet és a hozzátartozó modell nem Eudoxosz hatását mutatja. mint az eudoxoszi armilláris gyûrûkhöz. és az azok konstruálásához szükséges mechanikai ismeretek ugyancsak püthagoreus hatást mutatnak.13 Véleményem szerint azonban jó okunk van feltételezni azt is. Külön problémát jelent. L. 14 D. (1951): Die Astronomie der Pythagoreer. hogy a Timaiosz és specifikusan annak asztronómiai elmélete erõs püthagoreus hatást mutat. 13 Van der Waerden. Cambridge. közelebbrõl pedig Arkhütasz eredményeire vezethetõk vissza. nem igényel külön bizonyítást. hogy Platón a Timaiosz írásakor már ismerte-e az eudoxoszi homocentrikus szférák elméletét. Walter (1972): Lore and science in ancient Pythagoreanism. és másrészt kizárjuk azt. beleértve azt is. mert az elmélet részletei csak a látható modellen keresztül dolgozhatók ki. ami a modellek episztemológiai és didaktikus használatára vonatkozik? Önmagában az. Annyi azonban bizonyos. Dicks és Wilbur Knorr szerint nem.

Kenneth J. ~ TANÍTVÁNY: Ez meg itt a föld teljességének térképe [gh j per…odoj p£shj]. (1968): Aristophanes: Clouds. már az ókor késõbbi századaiban is problémát jelentett. ARISZTOPHANÉSZ. figyelmét mindenekelõtt az iskolában található tudományos eszközök kötik le. Látod. a komikus hatás abból fakad.) fed. Ennél sokkal kevésbé világos a másodikként említett geometria – a szót éppen az értelmezés problematikus volta miatt nem is fordítottam le. SZTREPSZIADÉSZ: Micsoda civilizált egy találmány! Demokratikus és egyszersmind profitábilis. (Felhõk.142 5. hogy a geometriát a tanítvány a szó etimológiájának megfelelõen a föld felméré15 Dover. SZTREPSZIADÉSZ: Melyiket? A kiparcellázandót? TANÍTVÁNY: Nem. úgy tûnik. SZTREPSZIADÉSZ: Na. hát ez meg micsoda? Mondd már el! TANÍTVÁNY: Ez itt egy asztronomia [¢stronom…a]. amely szerint az utalás diagramokat és bizonyításokat tartalmazó táblákra. amilyet a tanulmány elején idézett Diogenész Laertiosz-i beszámoló Anaximandrosznak is tulajdonít. 200–207) A részletben háromféle tárgyról vagy tárgycsoportról esik említés. Dover véli. A kifejezés talán geometriai eszközöket (körzõ. SZÓKRATÉSZ ÉS A PRESZÓKRATIKUS TERMÉSZETFILOZÓFUSOK Betegh Gábor Amikor Sztrepsziadész a Szókratész tanítványával folytatott bevezetõ beszélgetést követõen elõször belép a Gondolkozdába. ad loc. pinaxokra történik (Schol. az meg mire jó? TANÍTVÁNY: A földet felmérni. SZTREPSZIADÉSZ: Hát ez? TANÍTVÁNY: Ez meg egy geometria [gewmetr…a]. V). vonalzó stb. itt van Athén. Így vagy úgy. Oxford. miként azt a modern kommentárok közül például Kenneth J. amelyek pontosabb meghatározása. a föld egészét. . A legegyszerûbb a harmadikként említett térkép: ez egy a lakott földet és a tengereket sematikusan ábrázoló rajz.15 de azt az antik scholionok által javasolt megoldást sem zárhatjuk ki. Gyorsan meg is kérdezi a tanítványt: SZTREPSZIADÉSZ: Az istenekre.

). A scholionok egy része szerint (Schol. armilláris gyûrûkre és éggömbökre történik utalás. 1070a23 sk. hogy a Gondolkozdában helyet kaptak a csillagászati. Az arisztophanészi szöveg igen fontos számunkra. A kérdés azt hiszem. mi több. A filozófiai iskolák berendezéséhez tartozó reprezentációs eszközök kapcsán hadd kockáztassak meg egy hipotézist. míg más scholionok szerint (Schol. ez egyes eszközök milyen célt szolgálnak. de más tantételeket is oly gyakran példáz (De Caelo 278a1–3. 1033a29–34b11. annyi bizonyos. villogó gombokkal és számítógépekkel teli helyiség: ugyan nem tudjuk. . ezek azok. Véleményem szerint a nevezetes bronzgömb. illetve vizuális reprezentációk lényegileg hozzátartoznak egy filozófus/természettudós iskolájának berendezéséhez: ezek azok a reális. illetve eszközcsoport nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja. amely többek között az anyag és a forma megkülönböztetését. Henry (1920): Aristotle’s lecture-room and lectures.Szavak és modellek 143 sére – bár feltehetõleg tudományos célú felmérésére – korlátozza. hogy megteremtse a tudományos iskola miliõjét. 1023b20. hanem egy 16 Jackson. kozmológiai elméletek vizualizálását szolgáló eszközök. amelyek elsõként felkeltik az oda belépõ figyelmét. nem egy sima gömb.16 Arisztotelész visszatérõ példái olyan tárgyakon alapulnak. R és E) inkább modellekre. Arisztotelész is a közvetlenül jelen lévõ tárgyakat vette alapul a szemléltetéshez. és a földmérést csak annak gyakorlati haszna felõl. 35: 191–200. mint Szókratész híres kosara. mint amikor manapság egy filmben feltûnik egy gõzölgõ lombikokkal. nem eldönthetõ. de legalábbis a realitáshoz közeli berendezési tárgyak. Számunkra a legérdekesebb azonban az elsõként említett asztronomia. mértani és geográfiai eszközök. Kicsit oly módon. Arisztophanész. amelyek hozzátartoztak az elõadások színteréül szolgáló csarnok berendezéséhez: miként minden tanár. míg Sztrepsziadész rátesz egy lapáttal. A három eszköz. V) ebben az esetben is pinaxokon szereplõ csillagászati és kozmológiai ábrákra. és feltehetõleg a darab athéni közönsége számára a csillagászati. Miként azt Henry Jackson klasszikus tanulmányában kimutatta. tekergõ csövekkel. az így megszerezhetõ földterületek szempontjából tekinti. amelyek megteremtik az alapot a késõbbiekben bevezetésre kerülõ olyan komikus túlzásokhoz. In: Journal of Philology. bármelyik megoldást választjuk is azonban. Metaph. De Anima 403a13a. diagramokra kell gondolnunk. de azt egybõl felismerjük: egy tudós laboratóriumában járunk.

17 Ehhez még azt is hozzátehetjük. Robert S. L. A darabon végigvonul a filozófiai iskola és a misztériumvallások közötti folyamatos párhuzam és kontraszt. hogy az arisztophanészi ábrázolásban ezen instrumentumok használata nemcsak központi szerepet játszik a filozófus gyanús mesterkedéseiben. amit Szókratészról más forrásokból. (1994): Socrates in the Clouds. Ithaca–London. Paul A.144 Betegh Gábor ~ tömör éggömb volt. (1972): Scientific apparatus on stage in 423 B. miként azt láthatjuk többek között a tanulmány elején Anaximandrosz kapcsán idézett diogenészi szövegben is.): The Socratic movement. elsõsorban Xenophóntól és Platóntól megtudunk.) Theophrasztosz Diogenész Laertiosznál fennmaradt végrendeletébõl azt mindenesetre megtudhatjuk. . 51). 217. ha az athéni közönség legalább hozzávetõlegesen tudott arról. 22: 215–221. 18 Errõl lásd például Vander Waerdt. aki azonban véleményem szerint szükségtelenül szûkíti le a Felhõk Szókratészában ábrázolt filozófus/természettudós mintaképét az apollóniai Diogenészre. hogy õ maga széles körben alkalmazott volna ilyen eszközöket. hogy a filozófusok/természettudósok használtak ilyen reprezentációs eszközöket. In: Yale Classical Studies. (Maga a sfai ra szó egyébként minden további nélkül vonatkozhatott specifikusan kozmológiai modellekre.C. Ám az általánosan elfogadott értelmezés szerint. Az arisztophanészi karikatúra pedig csak akkor lehetett hatásos. a Felhõkben folyamatosan összekapcsolódik az új mûveltséget hirdetõ filozófus/természettudós tudománya és a tudományos (illetve áltudományos) eszközök használata. mint egy orphikus vagy dionüszoszi misztériumvallásba történõ beavatás a misztikus kosár és az abban rejlõ szent tárgyak nélkül. de a gyanútlan közember elcsábításának és elkábításának is legfõbb eszközei. 48–86. ahogy a 17 Brumbaugh. hogy az iskola felszereléséhez tartoztak többek között a Felhõkben említetthez hasonló pinaxokon szereplõ világtérképek (D.18 Az arisztophanészi ábrázolás azt is mutatja tehát. 5. az arisztophanészi Szókratész-portré csak kis mértékben alapul a történeti Szókratész filozófiai és tudományos nézetein és gyakorlatán: Arisztophanész sokkal inkább a preszókratikus filozófus/természettudós paradigmatikus alakját akarta színpadra vinni. Miként azt Robert S. Brumbaugh egy más kontextusban kifejti. meglehetõsen valószínûtlenné teszi. Ebben az analógiában a tudományos eszközök veszik át a kultikus tárgyak szerepét: egy filozófiai iskolában folyó tevékenység éppen olyan elképzelhetetlen ezen eszközök használata nélkül. In: Uõ (szerk. Mindaz.

A Felhõk leírása alapján véleményem szerint nagy biztonsággal állíthatjuk. Diogenész Laertiosz és Plinius szerint Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. ANAXIMANDROSZ KOZMOSZA ÉS KOZMOSZMODELLJE Miként a tanulmány elején már láthattuk. mégpe19 A preszókratikusok közbülsõ generációira most azért nem térek ki részletesebben. sokkal inkább annak a modern korig ható ikonográfiai konvenciónak egy korai megnyilvánulását láthatjuk itt. mint megtudjuk. amely egy armilláris gyûrût vagy éggömböt helyez „a tudós férfiú” környezetébe. Allan H. hogy Anaximandrosz után néhány generációval a kozmológiai. azaz egy látható modellt vesz alapul a kozmosz struktúrájának leírásához. a többi neves szónok ábrázolása is szerepelt. és így ezek az elemzések nem bírnának jelentõs bizonyító erõvel Anaximandroszra nézve. mert a források töredékes volta csak nagyon hipotetikus tézisek megfogalmazását teszi lehetõvé. hogy a Diogenész Laertiosz által Anaximandrosznak tulajdonított tudományos eszközök közül csak ezt nem szokás elfogadni.Szavak és modellek 145 közkeletû elképzelésekben a „tudós” figurájához kezdenek hozzátapadni az ilyen eszközök. (1986): The fragments of Parmenides. Semmilyen egyéb forrásunk sem utal arra. melyen. de jelentõs mértékben meggyengíti az Anaximandrosz modelljével kapcsolatban felhozott anakronizmusérvet. E szerint az emlékmû úgy ábrázolta Gorgiaszt. Ez a megfontolás pedig. Erre a jelenségre találhatunk egy másik jó példát is a preszókratikus kor végérõl. A Plutarkhosznak tulajdonított A tíz szónok élete címû mû Héliodórosz útleírása alapján leírást ad Iszokratész temetési emlékmûvérõl. ha egyértelmûen megcáfolni nem képes is. amint éppen egy ~ csillagászati modellt (sfai ra £strologik») vizsgált (838D). ad loc.19 6. Hadd utaljak mindazonáltal arra. egy éggömb szerepel. szerint Parmenidész B12-es töredéke egyértelmûen egy armilláris gyûrût. Arról is volt már szó. illetve csillagászati reprezentációs eszközök használata szervesen hozzátartozott a tudományos kutatás és oktatás gyakorlatához. hogy például Coxon. Assen–Maastricht. . Ugyanennek a konvenciónak egy késõbbi példáját mutatja a Pompejibõl származó és a Nápolyi Régészeti Múzeumban õrzött úgynevezett Filozófus-mozaik is. amelyen a vitatkozó filozófusok között egyetlen tárgy. hogy Gorgiasz fõ tevékenységét a csillagászati vagy a kozmológiai kutatás jelentette volna.

A Föld körül koncentrikusan különbözõ átmérõjû tûzgyûrûk helyezkednek el. behorpadt felületén lakunk mi. különösebb mechanikai ismeretek nélkül is elkészíthetõ legyen. az elõzõ adatokból valószínûsíthetõ. Az általunk látott égitestek valójában nem önálló testek. Az anakronizmus vádját általánosabb értelemben fentebb megpróbáltam cáfolni. amely egyszerû eszközökkel is szemléletesen modellezhetõ. In: Apeiron. míg a középsõ gyûrû (vagyis a Holdé) 18 egység átmérõjû. IXa és IXb ábra. A kozmosz középpontjában a Föld helyezkedik el. vagy egyenesen lehetetlen lenne adekvát modellt készíteni. (1995): The visualization of Anaximander ’s astronomy. L. hogy vajon valószínûsíthetõ-e. . hanem hengergyûrûkre. mit gondolunk magáról a modellezett elméletrõl.20 Más értelmezõk szerint azonban nem toruszokra. Egyes forrásaink számadatokat is közölnek: a Föld magassága egyharmada átmérõjének. amelyhez nagyon nehéz. Az elmélet ugyanis lehet olyan. amit viszonylag nagy biztonsággal állíthatunk. felfújt gumibelsõkként kell elképzelnünk. A problémát természetesen az jelenti.146 Betegh Gábor dig a beszámoló feltételezett anakronizmusa miatt. Hiszen az. amelynek felsõ. Egyes értelmezõk szerint a gyûrûket toruszokként. amelyeket sûrû. A kozmoszt a végtelen kiterjedésû apeiron veszi körül. Az egyes rekonstrukciók két fontos kérdésben térnek el egymástól. viszonylag vékony falú csövekre kell gondolnunk. de olyan is. Nézzük elõször. vagy ha úgy tetszik. Egyrészt vitatott. hogy Anaximandrosz kozmológiájának rekonstrukciója vitatott. D. azaz körbehajtott körhengerekként. más szóval nagy átmérõjû. hogy annak háromdimenziós modellje viszonylag könnyûszerrel. nagymértékben függ attól. A Föld lapos körhenger. eggyel beljebb van a Hold gyûrûje. Ez utóbbi értelmezés mellett vélemé- 20 Lásd például Couprie. átláthatatlan levegõburok vesz körül. Anaximandrosz létrehozott egy ilyen modellt. hanem a levegõburkon lévõ nyílások. 28: 159–182. hogy a Nap és a Hold gyûrûjét miként kell elképzelnünk. mi az. amelyeken keresztül kitörhet a gyûrûkbe foglalt tûz. legbelül pedig a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi). hogy a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi) 9 egység átmérõjû(ek). a legkülsõ gyûrû (vagyis a Napé) 27 egység átmérõjû. A legkülsõ gyûrû a Napé. Bár errõl antik forrásainkban nincs szó. A következõkben ennél specifikusabban azt szeretném bemutatni. hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik.

. hiszen akkor azt is feltételeznünk kellene. amely szerint a csillagok (pontosabban a látható csillagoknak megfelelõ nyílások) is egy hengergyûrûn. Paul [1887]: Pour l’histoire de la science hellène: de Thalès à Empédocle. amit a csillagokról kapunk? Hiszen mi az égbolton elszórva mindenütt. hogy a csillagokat a legegyszerûbb nem egy vagy több hengergyûrûn. minden antik szerzõ csak gyûrûkrõl beszél. Sztromateisz 2. Véleményem szerint ezért a leggazdaságosabb. G. hanem sok gyûrûn helyezkednek el? Ez viszont egy nagyon bonyolult elméleti modellt eredményezne. Egyes értelmezõk ezért úgy gondolják. 21 Ezt a rekonstrukciót ismereteim szerint elõször Tannery (Tannery. amely a filozófiatörténészek szerint nagy valószínûséggel Anaximandrosztól magától ered.21 Kétségtelen. hanem egy gömbfelszínen elhelyeznünk. mint toruszokra enged következtetni. Paris) fejtette ki. az antik forrásokkal legjobban összeegyeztethetõ és az Anaximandrosznál oly fontos szimmetriaszempontokat leginkább figyelembe vevõ modell mégiscsak az. és ebbõl valamiféle tûzkör nõtte körbe a földet körülvevõ levegõt. hogy ezek a gyûrûk folyamatosan összehangolt mozgást végeznek. hogy ez a modell nem oldja meg azt a kérdést.) A fakéreghasonlat. és nem csak egy (akármilyen széles) hengerpalást felszínén látunk csillagokat. miként fát a kéreg.Szavak és modellek 147 nyem szerint nagyon erõs érv a gyûrûk kialakulására vonatkozó kozmogóniai leírás: [Anaximandrosz] azt mondja. Továbbá ahhoz nagyon-nagyon távoli. Vajon arról van-e szó. Erre viszont semmilyen antik forrás nem utal. B. bár a Nap és a Hold gyûrûjénél lényegesen hosszabb hengergyûrûn helyezkednek el. A másik problémát az állócsillagok (és az azoktól Anaximandrosz által még nem megkülönböztetett bolygók) jelentik: hogyan egyeztethetõ össze a gyûrûkkel operáló anaximandroszi modell – amely meglehetõsen jól mûködik a Nap és a Hold esetében – azzal a látvánnyal. vagy nagyon-nagyon kicsi gyûrûket kellene elképzelnünk. kiemelés tõlem. (Pszeudo-Plutarkhosz. hogy az égbolt tengelyéhez közel is láthassunk csillagokat. hogy a sarkpont körül is hogyan láthatunk csillagokat – ám egyik rekonstrukció sem teljesen problémamentes. sokkal inkább hengergyûrûkre. hogy a csillagokat jelentõ rések nem egy. hogy e világ keletkezésekor az örökké létezõbõl kivált a meleg és a hideg magja.

hogy ezek a helyszínek egymáshoz képest hogyan helyezkednek el: a leírás egyes részeit csak a legáltalánosabb helyhatározó szavakkal – „ott”. alul a Tartarosz. míg a rövidebb gyûrûk (a Nap és a Hold gyûrûje) kívül. hogy a hagyomány által szentesített három nagy világrégió között valamilyen térbeli kapcsolatot teremtsen. Ráadásul a topográfia egyes elemei ellentmondásokat tartalmaznak. Érdemes ebbõl a szempontból rövid összevetést tennünk a hésziodoszi Istenek születésében szereplõ kozmikus topográfiával. Az elmélet sajátosságai miatt könnyen átlátható a modell is: például a leghosszabb gyûrû van legbelül. és ezért nem. Ám a szimmetria szerepe itt pusztán annyi. a geometrizáltság és a redukció éppen ennek a parataktikus.148 Betegh Gábor Ha a fenti. hogy mindez különösebb technikai tudás nélkül is megvalósítható. igen vázlatos érvek elfogadhatók. Az anaximandroszi kozmológiában a szimmetria. Nem ezt teszi. Ám a Tartarosz leírását sem úgy végzi. melyek a Hold és a Nap gyûrûjét jelképezik. Anaximandrosz módszere nem az. középütt a Föld. Hésziodosz a három nagy világrégió közül csak a Tartaroszról ad részletesebb leírást. amelynek segítségével a lehetõ legkevésbé specifikus módon össze lehet kapcsolni elõre megadott elemeket. hogy elõbb általános leírást ad annak egészérõl. A világot felépítõ nagy régiók szimmetrikusan helyezkednek el: legfelül az ég. „elõtt” – köti össze. „itt”. A modell egyes elemeit a megfelelõ szögben egy tengellyel rögzíthetjük. hogy érdekes le- . hogy egy 9 egység átmérõjû hosszú csõre (ez az állócsillagok gyûrûje) ráhúzzunk egy 18 és egy 27 egység átmérõjû rövidebb csövet. Ám arról szinte semmit sem mond. 720–725). A leírás összességét a különösebb struktúra nélkül egymás mellé helyezett elemek egymásutánja adja. majd a nagy vonalakat kitölti részletekkel. áttekinthetõ és szimmetrikus. Pusztán arra van szükség. amelyhez igen könnyû konstruálni egy háromdimenziós szemléltetõ modellt. Az anaximandroszi kozmológiai elmélet gazdaságos. A hosszú csõbe pedig legbelülre belehelyezhetjük a Földet jelképezõ 3 egység átmérõjû és 1 egység magas hengert. hanem részletesen és érzékletesen leírja annak egyes részleteit. vagy csak nagyon bajosan integrálhatók egyetlen sémába: grafikusan nem ábrázolhatók ellentmondásmentesen. A szimmetria ebben az esetben az a legegyszerûbb eszköz. ezzel szoros összefüggésben pedig viszonylag könnyen elkészíthetõ vizuális reprezentációja. mellérendelõ szerkesztésnek a felváltását jelenti. az üllõ pedig kétszer kilenc napig repül az egyes szintek között (Thgn. akkor egy olyan kozmológiai elméletet kapunk. Látható.

hogy vizuálisan megjeleníthetõ és modellálható. hogy a szimmetria nem pusztán az egyedi elemek laza kapcsolatát biztosító eszköz. KONKLÚZIÓK A fenti elemzések alapján végül szeretnék megfogalmazni néhány provizórikus konklúziót. Itt nyugodtan szerepelhetne egy a modellekre vonatkozó pozitív utalás is. addig az anaximandroszi kozmológiának. Éppen ellenkezõleg: az egészbõl mint rendszerbõl indul ki. Ha Platón úgy akarta volna. hogy például Arisztotelész saját. Egyrészt figyelemreméltóan kevés a ciceróihoz hasonló leírás. És ha a példákban szereplõ bronzgömbre vonatkozó hipotézisem helytálló. illetve tudományos kozmológiák kiindulópontjának tekinthetõ. Ez persze egyes esetekben múlhat a véletlenen is: lehet puszta véletlen. Így például a három égi gyûrû felépítésbeli azonossága. 7. másrészt a hivatkozások túlnyomó része indirekt vagy negatív – a rekonstrukciót nagyrészt ilyen negatív vagy indirekt leírásokra kellett alapoznunk. És ezzel visszajutottunk kiinduló tézisünkhöz: míg az epikus hagyományhoz tartozó legrészletesebb és legnagyobb hatású kozmikus topológia nem ábrázolható ellentmondásmentesen grafikusan.Szavak és modellek 149 írást nyújt a részletekrõl. ugyanakkor nem maradt fenn Eudoxosztól vagy Eudoxosz tanítványi körébõl a modellek használatával foglalkozó pozitív leírás. izomorfiája a fontos számára: ugyanazon elvek alapján épülnek fel. amihez képest a tapasztalatban mutatkozó különbségeik másodlagosak. inherens jegye. Mindenekelõtt szólnunk kell a modellekre vonatkozó szöveges forrásaink mennyiségérõl és jellegérõl. hogy Epikurosz mûvének papirusztöredékeken fennmaradt nagyon kis hányadába éppen beleesett a küzikosziak modelljeit támadó részlet. Arisztotelésznél is szerepel utalás egy csillagászati reprezentációs eszközre. Hasonlóképpen a Platónnál szereplõ hivatkozás is indirekt. illetve háromdimenziós ábrázolhatóságával. hanem az a rendezõelv. a Metafizika Lambda könyvében szereplõ égi szférákra vonatkozó elméletét éppen az eudoxoszi–kallipposzi elméletre alapozza. Mindez pedig szorosan összefügg az elmélet grafikus. és ebbe integrálja a részleteket. de ez az utalás megint csak indirekt. a dialógusban szerepelhetett volna éppen az is. Megjegyzendõ ugyanakkor. amely meghatározza a részleteket. . majd azokat valamilyen laza módon egymáshoz kapcsolja. Ennek felel meg az is. mely a filozófiai.

Azaz a releváns szövegek szûrõjén kihullottak a modellekrõl szóló pozitív. Timaiosz azonban nem hozta magával csillagászati modelljét. Hasonlóképpen az arisztophanészi komédia karikaturisztikus leírása jól bizonyítja a reprezentációs eszközök korabeli használatát. Ugyanakkor az anaximandroszi modell feltehetõleg viszonylag kevés égi jelenséget volt képes bemutatni – ezt pedig érdemes összevetni azokkal a nagyon komplex reprezentációs funkciókkal. szubsztantív leírások. Ahogy a pompeji Filozófus-mozaikon látható. filozófusok beszélgetésénél éppen jelen is lehetett egy csillagászati reprezentációs eszköz. Miként azt megpróbáltam bemutatni. A második általános megjegyzés a reprezentációs eszközök funkcióira vonatkozik. Az anaximandroszi modell feltehetõleg elsõsorban a struktúra szemléletes bemutatását szolgálta. A korai modellek funkciói között nyilván nem volt mellékes azok „retorikai” szerepe sem: egy meglepõ tárgy. amirõl azonban a kortárs filozófiai. A modellre történõ utalás kivezet a szövegen kívüli valóságba. hogy az ilyen típusú eszközök milyen összetett funkciókat lesznek . ám az indirekt hivatkozások mintegy kulcslyukon keresztül bepillantást engednek a szövegek által nem rögzített korabeli tudományos gyakorlatba. a kutatást is nagymértékben elõsegítõ funkciókról. Ám az anaximandroszi modell funkciói alapján nem tudnánk elõre következtetni a késõbbi modellek szerepére. amelyeket már Timaiosz is elvár egy ilyen modelltõl. A világ egészérõl való új gondolkodásmód megismertetésekor és elterjesztésekor ez bizonyosan nem mellékes szempont.150 Betegh Gábor hogy Timaiosz egy armilláris gyûrû segítségével tovább magyarázza az égitestek mozgását a beszélgetés résztvevõinek. Ebbõl pedig az derül ki. jó okunk van elfogadni. anélkül azonban. amelyeket az armillárisok legkésõbb Hipparkhosztól kezdve és legalább Tycho Brahéig betöltöttek. ami felkelti az emberek érdeklõdését. amirõl az emberek beszélnek. hogy a feltehetõleg csak a geometriai struktúra szemléltetésére képes korai modellek alapján nem lehetett volna megjósolni. Nem beszélve azon. hogy errõl az ezeket az eszközöket használók szövegeibõl megmaradt töredékekbõl többet tudhatnánk. hogy Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. így a modellre csak egy villanásnyi utalás történik. illetve tudományos szövegek fennmaradt töredékei alapján közvetlenül és pozitíve nem tudunk szinte semmit. Gorgiasz Iszokratész halotti emlékmûvén szereplõ ábrázolása is az éggömbök viszonylagos elterjedtségét és kibontakozó szimbolikus jelentõségét mutatja.

hogy e modellekben mi jelenti a pozitív analógiát és mi a negatív analógiát. míg a negatív analógia éppen azokat a jegyeket teszi zárójelbe. amelyek vagy csak a modellre vagy csak a modellálandóra igazak. Ezek alapján 22 Hesse terminológiáját követve (Hesse. Ha így fogalmazzuk meg a kérdést. amelyekkel a természetfilozófiától fokozatosan emancipálódó matematikai csillagászat fog foglalkozni. egymást erõsítõ folyamatok voltak. amelyekre a természetfilozófia és a metafizika körébe tartozó kozmológia legfõbb kérdései vonatkoznak. hanem az égitestek pályáját és az égi fõköröket reprezentálják. ám annál ontológiailag még erõsebb – köreit mutatják. mibõl alakultak ki. fizikailag létezõ dolgokat. hogy a modellek a pozitív analógia mentén éppen azokra a jegyekre irányítják a figyelmet. beleértve az egyes elemek közötti numerikusan kifejezhetõ arányokat is. ahol a gyûrûk nem a világban objektíve. A negatív analógiát ezzel szemben a tulajdonságok azon csoportja alkotja. jól látható. [1966]: Models and analogies in science. a bonyolultabb modellek készítéséhez szükséges mechanikai ismeretek és a modellekben rejlõ funkcionális lehetõségek felismerése párhuzamos. azaz a modell elemei az elmélet szerint a valóságban reálisan meglévõ entitásokat reprezentálnak. mi mozgatja. mind a modellálandó mutat. mind a Timaiosz által említett modell alapvetõen realista értelmezést enged meg. A modellek használatának elterjedését véleményem szerint nagyban segíthette a realista értelmezés. Vagyis a csillagászati elméletek. Érdemes felfigyelnünk arra. hogy mind a feltételezett anaximandroszi modell. Mary B. amelyet mind a modell. A negatív analógiába ezzel szemben az egyes entitások anyaga. Negyedszerre arra szeretném felhívni a figyelmet. . mozgatható armilláris gyûrûkön a pozitív analógiába tartoznak a relatív sebességek is. Ezt érdemes összehasonlítanunk a késõbbi armilláris gyûrûkkel. valamint az oksági viszonyok tartoznak: milyen anyagból vannak. A modell ennyiben szemléletesebb és kevesebb absztrakciós erõfeszítést igényel. Az anaximandroszi modellen található körhengerek fizikailag létezõ körhengereket jelölnek. mint például Arkhimédész modelljével. Notre Dame) pozitív analógián a tulajdonságok azon csoportját értem. mi tartja össze õket.Szavak és modellek 151 majd képesek betölteni. a timaioszi modellen található gyûrûk pedig a Világlélek valóságosan létezõ – nem fizikai anyagból lévõ.22 A pozitív analógia körébe elsõsorban a kozmosz geometriai struktúrája tartozik. De a késõbbi. Harmadik összegzõ megjegyzésem a korai modellek interpretációjára vonatkozik.

Ezen megfontolás segíthet annak a jelenségnek a megértésében is. hogy a modellek használata elõsegítette a matematikai csillagászat megerõsödését és a filozófiai kozmológiától való elválását – azt a folyamatot tehát. Eltekintve persze a modellek által közvetlenül kifejezett azon alapvetõ meggyõzõdéstõl. amely szerint a kozmosz egy jól strukturált. amelyeket a modell nem tud ábrázolni. .152 Betegh Gábor pedig megkockáztatható az az állítás. amely Anaximandrosztól kezdve a görög kozmológiai gondolkodás kiindulópontját és közös alapját jelenti. metafizikus kozmológus számára pedig éppen azok a jegyek lesznek érdekesek. vagyis éppen akkor. amit forrásainkról elmondtunk. reduktív módszerekkel leírható funkcionális egység: ez az a meggyõzõdés. amikor már dokumentálhatóan léteztek a legfontosabb égi jelenségek bemutatására is képes modellek. amely valamikor a hellenisztikus kor elején teljesedik ki. Fennmaradt szövegeink túlnyomó része ugyanis a filozófia és nem a matematikai csillagászat körébe tartozik – a filozófus.

összetett grammatikai struktúrák kialakításában. amely segítségükre lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas. Az információ alfabetikussá válásának gondolati. hogy az ún. a dolgok létezését és fejlõdését meghatározó relációkról alkotott képét. fogalmi gondolkodás. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. arisztotelészi szintû világképek megszületéséig? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális össze- . Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét. amelyek az írásbeliség interiorizálásának folyamatában determinálták a korai filozófiai reflexiók irányát. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. „elsõdleges szóbeliség” korában a korai görög gondolkodók feltehetõleg még nem rendelkeztek olyan szintaktikai apparátussal. reflektáló elme elõtt. Platón filozófiájának születésére értek be. rámutatva azokra a szemantikai. világnézeti következményei az európai kultúrtörténetben a hellenizmus korára. Ennek során egyfelõl arra kívánok rámutatni. szintaktikai jellemzõkre. új távlatokat nyitva az elvont. világról. a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán Szécsi Gábor Az írásbeliség megjelenése és uralkodó kommunikációs technológiává válása alapvetõen változtatta meg az ember önmagáról. A nyelvi jelentést meghatározó fogalmi relációk. De vajon az új kommunikációs technológia megjelenése révén gerjesztett nyelvi változások milyen módon vezettek el a platóni.

mind több olyan kifejezés fordul elõ a nyelvben. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. különös tekintettel a tudat szerkezetét alapvetõen meghatározó nyelvi változásokra. hogy a szavak szemantikai kapcsolatai szembetûnõbbé. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében komponálják meg mondandójukat. A nyelv vizuális objektivációjával azonban mind komplexebb kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációjára nyílt lehetõség. hogy voltaképpen mi is jellemezte azt az uralkodó kommunikatív formát. a didaktikus állítások tartalma absztraktabbá válik. történetfelfogásában. gondolkodásmódjában. a világról és önmagáról alkotott képében. metafizikai gondolkodás alapját jelentõ nyelvnek a legfõbb jellemzõi. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. de nem is igényelték azt. Ennek a hellenizmus korára kiteljesedõ s az absztrakt. I. Az írásbeliség kialakulásának történeti szerepén elgondolkozva. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. hogy a szóbeli kommunikáció kizárólagossága vajon milyen nyomokat hagyott a korai kultúrák emberének nyelvhasználatában. amely logikai vagy kauzális kapcsolatokra utal. hiszen az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé.154 Szécsi Gábor függések szükségszerûen maradtak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. a problémakör kutatója óhatatlanul is szembesül azzal a kérdéssel. s nem elsõsorban cselekvési helyzeteket jelenít meg. amelyek viszont már magukban hordozták az írásbeliség megszületésének és interiorizálásának . s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. E jellemzõk tükrében próbálom meg tehát a továbbiakban kommunikációfilozófiai megvilágításba helyezni az európai kultúrtörténetben új fejezetet nyitó platóni filozófia megszületésének körülményeit és feltételeit. amelyet a nyelvi jelek vizuális objektivációjának vívmánya felváltott? A kérdésre adható válaszokat mérlegelve pedig mindenekelõtt arról kell valamilyen módon számot adnia. Ugyanakkor meg kell határoznia a szóbeli hagyományozásnak azokat az elemeit is.

hangsúlyozza Havelock. amely „csak igen lassan alakult át az írásbeliség nyelvévé”. azaz kiléphet-e saját kirografikus vagy tipografikus galaxisából a kommunikációtörténeti rekonstrukció folyamatában? Noha az utóbbi kérdésre a jelentõsebb szerzõk többsége határozott nemmel felel. Yale University Press. éppen ez az oralitás és proto-írásbeliség közötti sajátos viszony alakította ki. Eric A.3 S mivel az írás elsõdleges szimbolikus rendszerré válása igen hosszú folyamatnak bizonyult. Ezért találhatott körükben kedvezõ fogadtatásra az az Eric A. az írásbeliségnek még semmilyen formáját nem ismerõ. (1986): The Muse Learns to Write. London–New York: Methuen. 4 Uo. miszerint az „elsõdleges oralitás” nyelvi és gondolkodásbeli funkcióit az alfabetikus írás felfedezését követõen is fennmaradt „absztrakciós technológiaként” kell megközelítenünk.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 155 feltételeit jelentõ nyelvi és kognitív változások csíráit is. 2 Lásd Havelock. És persze állást kell foglalnia abban a kérdésben is. Vagyis az a paradox helyzet.4 Havelock 1 Lásd Ong. Walter J. az új kommunikációs technológia felfedezését követõen még sokáig annak az orális nyelvnek a rögzítésére szolgált. 90. Havelock által a korai görög írásbeliség megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott álláspont is. Walter J. The Technologizing of the Word. 16–31.2 A klasszikus görög irodalom egyedülálló karakterét. . hogy az írásbeliség valamilyen fokára eljutott individuum képes-e egyáltalán reprodukálni a letûnt szóbeli kultúrák nyelvi és noétikai világát. New Haven–London. Ez utóbbi álláspont tekintetében teljes egyetértés mutatkozik a Torontói Iskola jelentõsebb képviselõi között. amelyben még a szóbeli üzenetváltás jelentette az emberek közötti kommunikáció kizárólagos formáját. hogy a korai írott emlékekben megõrzött nyelvi fosszíliák révén rekonstruálhatóvá válnak egy olyan kor nyelvhasználati szokásai. Reflections on Orality and Literacy from Antiquity to the Present. hogy a szóbeliség felváltására szánt alfabetikus írás „elsõ történelmi szerepét” éppen az elsõdleges szóbeliséget jellemzõ nyelvi specifikumok objektivációja és ezáltal konzerválása jelentette. (1982): Orality and Literacy. Ong által „elsõdleges szóbeliség”-nek (primary orality) nevezett kommunikációs kultúra problematikája sohasem került le a kommunikációtörténeti kutatások napirendjérõl.1 Vajon mi éltetheti a kérdéskör iránt tanúsított olthatatlan érdeklõdést? Minden bizonnyal az a meggyõzõdés. 3 Uo.

amely segítségére lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas összetett grammatikai struktúrák kialakításában. nagyon is konkrét felek között folyt. Mi jellemezte tehát azt a kommunikációs kultúrát. Ezt követelték meg tõle a nyelvi kód akusztikai jellegébõl és a szövegkörnyezet hic et nunc valóságából fakadó idõbeli korlátok. aminek következtében az teljes mértékben alárendelõdött az oralitást jellemzõ információátadási és -elsajátítási technológiának. A különbözõ közlési helyzetekben a kommunikatív aktus adójának lehetõség szerint rövid. Vagyis a kommunikatív aktusok eredményességét minden esetben a szavak cselekvésértéke és a felek közötti interakció jellege határozta meg. egyszóval elválaszthatatlanul kötõdött ahhoz a közlési szituációhoz. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ.156 Szécsi Gábor fenti megállapítása abban a valószínûnek látszó történeti hipotézisben gyökerezik. De vajon valós alternatívát jelentett-e az „elsõdleges szóbeliség” nyelvében a többszörösen összetett.5 Az „elsõdleges szóbeliség” korában. amely életre hívta. közvetítenie az aktus vevõje számára. alárendelõ típusú mondatok használata? Aligha. A szóban forgó reflexió tárgyát ugyanis valószínûleg a különbözõ közlési helyzetek jelentéstani komponenssé is váló fogalmi reprezentá- 5 Lásd Ong 1982. könnyen feldolgozható megnyilatkozások formájában kellett gondolatait. mutat rá Ong. amire Ong is felhívja a figyelmet. mellérendelõ típusú mondatszerkezetek gyakori használatára volt visszavezethetõ. Az oralitás korának embere ugyanis feltehetõleg még nem rendelkezett olyan szintaktikai apparátussal. 82. erõteljesen „cselekvõ jellegûvé” tette. Ong szerint ez a „dinamizmus” elsõsorban az egyszerû. vélekedéseit. amelyben a szóbeli eszmecseréknek még nem volt alternatívája? Mindenekelõtt a nyelvi megnyilatkozásoknak az a fajta szituációfüggõsége. a kommunikáció mindenkor konkrét kontextusokban. . hogy a görög alfabetikus írás megjelenését követõen hosszú ideig – feltehetõleg Euripidész koráig – létezett egyfajta mentális ellenállás az írásbeli kommunikációval szemben. A nyelvhasználatnak ez a közlési szituációhoz való szoros kötõdése az „elsõdleges szóbeliség” nyelvének szintaxisát minden bizonnyal „dinamikusabbá”. kívánságait stb.

amely az elvont. 147–150. elemzõ gondolkodás közvetlen mentális feltételét jelenti. amelyek a „könyv” szó által felidézett létezõket és cselekvéseket jelölõ szavak („fejezet”.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 157 ciója képezi. s ezáltal más szintaktikai funkcióktól elkülöníthetõ formában rendszerezhetõk legyenek.): Agy és tudat.6 Nos. Budapest: BIP Kiadó. ezek a fogalmi relációk. Márpedig éppen ez a „jelöletté válás” jelenti a feltételét annak. „oldal”. amelyekhez valamely szó jelentéstartományának elemként valamilyen megnevezési aktust – például a toldalék használatát – megjelenítõ fogalom kapcsolódhatott volna. „olvas”. Vagyis éppen ez a folyamat vezethet el a nyelvi kompetenciának és a fogalmi ismeretnek ahhoz a magasabb szintû „kooperációjához”. hogy a szavak jelentésüket a használatuk során aktivizált fogalmi kapcsolatokból nyerik. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. A „könyv” szó jelentésének így válhatnak például elemévé azok a fogalmi kapcsolatok. hogy az egyes szintaktikai funkciókat megjelenítõ formai viszonyok még összetettebb információkat hordozó konceptuális hálózat részeként rögzüljenek a nyelvhasználó tudatában. hiszen a nyelvhasználó a szavai jelentéstartományát behálózó asszociációs viszonyok egész sorát tudja ezáltal bonyolultabb logikai összefüggések rendszerébe ágyazni. Szilveszter (szerk. In: Altrichter Ferenc–Nyíri Kristóf–Pléh Csaba–Vizi E. vagyis olyan fogalmi komponensekké. Ebben a magasabb szintû „kooperációban” a komplex vélekedé6 Ez utóbbi feltevésünk arra az általánosabb hipotézisre épül. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében fogalmazzák meg mondandójukat. „fellapoz” stb. . Az elképzelés részletes kifejtését lásd Szécsi Gábor (2002): Intencionalitás és nyelvi jelentés. Ezáltal egy szó jelentéstartománya olyan fogalmi viszonyok csomópontjául is szolgálhat. Ennek következtében a lehetséges szintaktikai viszonyokat – például a mondatrészi funkciókat – megjelenítõ komplex fogalmi összefüggések nem válhattak maguk is megnevezési aktusok „jelöletévé”. amelyek a szó használatáról alkotott fogalmunkat más nyelvi aktusok képzeteivel köthetik össze. amelyek a szavak denotátumáról és használatuk aktusáról alkotott fogalmakat a kognitív háttér képzettársítási rendszerébe kapcsolják. Mégpedig alapvetõen azokból a relációkból.) használatának fogalmát a „könyv” szó használatának fogalmi reprezentációjához kapcsolják. de nem is igényelték. mert az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális összefüggések szükségszerûen maradnak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. E jelentéstani komponensek megragadása és feldolgozása elengedhetetlen feltétele a nyelvi és gondolati továbbépítkezésnek.

a különbözõ attitûdökre irányuló reflexió. A szóban forgó impulzusok. amelyet Julian Jaynes fejtett ki az ún. a múlt és a jövõ közötti különbség értékelésének mentális feltételei. hangsúlyozta Jaynes. 2000 és 1000 közötti idõszakban kezdenek folyamatosan veszíteni erejükbõl. akkor ezen voltaképpen a nyelvi kompetencia fogalmi alapjaira irányuló reflexió hiányának neurofiziológiai következményét érti.7 Az ugyanis nyilvánvaló. amely radikálisan felgyorsította az eredeti „bikameralitás” megszûnésének folyamatát. amikor is a szóbeliség jelentette a kommunikáció uralkodó technikáját. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. e. Boston: Houghton Mifflin. Az igazi fordulatot ebben a periódusban. a közlési aktus során a még erõsen „kétkamarás” emberi agyban a jobb félteke kontrollálatlan impulzusokat küldött a bal féltekének. „kétkamarás tudat” neurofiziológiai változásairól. Az írás megszületése az önmagára reflektálni képes – s nem egyszerûen a jobb félteke által szabályozott – emberi elme elsõ szárnypróbálgatásait vonta maga után. e. megteremtõdtek az önelemzés. 1500 körüli felfedezése jelentette. A fenti szemantikai megközelítés tökéletesen konzisztensnek tûnik számomra azzal az – Ong részérõl egyébként teljes szimpátiával fogadott – eszmefuttatással. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony.158 Szécsi Gábor sek kifejezésére alkalmas nyelvhasználat feltételét a mind összetettebb információkat megjelenítõ fogalmi háttér jelenti. véli Jaynes. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. összegzi neurofiziológiai elemzéseit Jaynes. Minél bonyolultabb információk válnak tehát közvetíthetõvé a nyelvben. annál meghatározóbb jelentéstani szerephez jutnak a különbözõ szintû nyelvi aktusokat megjelenítõ fogalmi relációk. csak az i. az írás i. Az új kommunikációs technika térhódításával. Julian (1977): The Origins of Consciousness in the Breakdown of the Bicameral Mind. amely azután beszéddé dolgozta fel a kapott jeleket. . mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. 7 Lásd Jaynes. Jaynes szerint az emberi történelem korai évszázadaiban. amelynek kialakulása viszont elválaszthatatlan az egyre komplexebbé váló kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációinak a megszületésétõl. hogy amikor Jaynes az írást nem ismerõ ember tudatának „bikameralitásáról” beszél. az analitikus gondolkodás.

Jaynes számára sem kétséges ugyanis. hogy az analitikus gondolkodás. s mint ilyen. ha például azokra. attribútumok árnyalt differenciálását. Vagyis akár kultúrtörténeti. grammatikai szabályok rendszerezését lehetõvé tevõ fogalmi gondolkodás feltételei. A szóban forgó kifejezések ugyanis valójában olyan gyûjtõnevek. kényszerítõ erõvel hat ránk a felismerés: az írást nem ismerõ kultúrák számára nem adottak a kategóriák. amelyeket egyaránt „dolgok”-nak szoktak fordítani.8 Ez a sajátos képi. Ebbõl fakadóan az elsõdlegesen orális kultúrák nyelve is alapvetõen képekbõl táplálkozik s maga is képeket táplál. Elég. hogy a fogalmi analízisre még nem képes megismerõ számára megjegyezhetõ módon közvetítsen összetett információkat. amelyek megközelítésünkben alapvetõen nyelvi cselekvési helyzeteket megjelenítõ fogalmi egységek sajátos. . minõség. „polla”) gondolunk. a jelentés fogalmi alapjaira irányuló reflexió a nyelv írásbeli objektivációja révén válik csak lehetségessé. Így a nyelvi jelentés mély rétegét meghatározó sajátos mentális képekbe rendezõdõ fogalmi relációk montázsszerûen teszik plasztikussá az egyén számára a bonyolultabb logikai összefüggéseket. Emellett kiterjedt asszociációs teret kínálva teszi lehetõvé. esemény 8 Képeken olyan teoretikus entitásokat értünk. a korai görög bölcselõk munkáiban is gyakran felbukkanó többes számú görög névszókra („panta”. nem kiemelve azt a különbözõ cselekvési szituációkat megjelenítõ fogalmi kapcsolatok hálózatából. metaforikus nyelv reflektálatlan fogalmi egységek rendkívül széles tartományát képes átfogni és reprezentálni. akár neurofiziológiai oldalról közelítjük meg a szóbeliség-írásbeliség problematikáját.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 159 Jaynes koncepciója tehát minden specifikumával együtt jól illeszkedik ahhoz a gondolatmenethez. tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra. a szintaktikai viszonyok. hogy az individuum az ismeret tárgyát a maga totalitásában tudja megragadni. Ong és mások vizsgálatainak eredményeire hivatkozva vázoltam fel. amelyek jelöletéül az egymástól fogalmilag még el nem különített kategóriák (dolog. amelyet az elõbbiekben Havelock. „onta”. nyelvileg például metaforák segítségével kifejezhetõ reflektálatlan kapcsolatát hivatottak reprezentálni. tudásanyagot. a reflektálatlan fogalmi tartományok nagy területét átfogó és reprezentáló képi gondolkodás determinálja az ismeret átadásának és elsajátításának módját. Ennek árulkodó jelei egyaránt fellelhetõk az orális nyelvet konzerváló korai írásos emlékekben és az „elsõdleges szóbeliség” szintjén megrekedt kultúrák tagjainak nyelvhasználatában. Ehelyett egy. viszony.

hogy a korai görög bölcselõk még nem rendelkeztek a különbözõ lelki tevékenységek árnyalt leírására alkalmas szókészlettel. fizikai ügyességet fejeztek ki. Ha tehát a „gignószkó” ige a parmenidészi egy létezõ megismerésére irányuló tevékenységet jelölte valamely kontextusban. vagy testi. ezen valószínûleg a dolgok tulajdonságait. Az írást nem ismerõ kultúrák nyelvi világát azonban talán a legszebben a könnyen memorizálható. a hallgató tudta. Ezeknek az igéknek a jelentése tehát rendkívül széles fogalmi tartományokat ölelt fel az érzékelés reprezentációjától a bonyolult lelki folyamatok megjelenítéséig.160 Szécsi Gábor stb. az elsõdleges oralitást jellemzõ képi nyelv alapjává. hanem idõtlen. Ennek az „elsõdleges oralitást” jellemzõ vizuális nyelvnek a gondolati lenyomata volt a fenti példa kapcsán az. narratív formulák. a mindenkori szövegkörnyezet tette egyértelmûvé. hogy a preszókratikusok a gondolkodást az érzékeléstõl nem mûködési módja. mert „az elbeszélés so- . hanem tárgya alapján különböztették meg. viszonyait és az õket felölelõ eseményeket is értette. „gignószkó”). amelynek felidézéséhez ugyanakkor elengedhetetlennek bizonyult az információt képivé tevõ eredeti. Vagyis ha a korai. Azt pedig. metaforikus elemekkel dúsító példát! Tudvalévõ. fiziológiai feltételei. amelyben az ilyen komplexebb jelenségek jelölésére használt terminusok eredeti jelentésük megõrzésével tették megragadhatóvá a filozófusok mondanivalóját. Ezért válhattak ezek a kifejezések egy. Vagy nézzünk meg még egy. amelyek eredetileg valamilyen érzékelési folyamatot. amelyen belül az egyes konceptuális reprezentációk montázsszerûen képi formában kapcsolódtak egymáshoz. Havelock szerint maga az elbeszélõ forma azért válhatott az orális kultúrákban bevett kifejezési móddá. „noeo”. tehát a konkrét érzékelési folyamatot reprezentáló jelentésárnyalat konzerválódása. Olyan lelki tevékenységnek tekintették. klisék gyakori használata jellemzi. a preszókratikus filozófusok nyelvi világát szép. az írást még nem ismerõ vagy – mint „betolakodót” – elutasító görög kultúrák valamelyikében valaki „dolgok”-ról beszélt. hogy a gondolkodás mint összetett mentális folyamat jelölésére rendszerint olyan igéket használtak („episztamai”. lényegi létezõket. amelynek segítségével nem konkrét fizikai dolgokat. hogy a preszókratikus bölcs éppen milyen komplexitású mentális folyamatot jelölt a segítségükkel. hogy egy a látásnál összetettebb mentális jelenségre utal segítségével a beszélõ.) konglomerátuma szolgált. törvényszerûségeket „láthatunk meg”. Ennek egyik legszembetûnõbb jele.

ne pusztába kiáltott szó legyen. empatikus és színes volt ahhoz. illetve cselekvési szituációkra. s nem a cselekvések lényegére vagy a létezés általános kérdéseire vonatkozó kijelentésekbõl szõtte mondandóját. S miután az orális kultúrák tagjai még cselekvések és nem ideák.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 161 rán használt nyelv inkább a cselekvés. tanító vagy éppen próféta – Havelock szerint kizárólag konkrét cselekvésekre. 11 Uo. „egy kulturális hagyomány megalapozásának” funkcionális eszközéül is szolgált. a tradícióval. 10 Uo. erõsen ritmizált. ha az erre a célra használt nyelv kellõképpen emberközeli. Nem is tehetett másképp. 75–76. könnyen megjegyezhetõ formában kellett elõadnia. alliterációkkal és asszonáncokkal. semmint a reflexió nyelve. hiszen közönsége képtelen lett volna bonyolult fogalmi összefüggésekre épülõ információk befogadására. ahogy Havelock fogalmaz. Ezáltal nemcsak egyszerûen ismételhetõ. közlendõjét érthetõ. azaz. Ha azt akarta. hogy amit mond. ismétlésekkel és ellentétekkel dúsított nyelvi alakzatok felhasználásával adták elõ. a szóban forgó nyelv befogadását is egyfajta „nyelvi ritualizáció” biztosította. társadalmi szokásokkal kapcsolatos lényeges információk átadása csak akkor válhatott eredményessé. akik ismétlõdõ állításaikat újra és újra visszatérõ hangsémákba szõtték. Más szóval. Ezek a meghatározott hangsémák szerint memorizált s minden egyes elõadás alkalmával ugyanabban a formában „visszakereshetõ” és elmondható szövegek jelentették Havelock szerint az orális költészet elsõ hajtásait. .10 Ennek a ritualizált bevésésnek a hatékonyságát próbálták azután fokozni azok az elbeszélõk. s mint ilyen az orális memorizálás nélkülözhetetlen eszközét jelenti”.11 9 Havelock 1986. hanem a kulturális információk elraktározásának. a tradíció és az azt megjelenítõ tudás átadásának. Az oralitás költészete tehát nem csupán egy mûvészet volt a többi között. hogy a még kizárólag a szóbeli kommunikációs technikát ismerõ hallgatóság is megértse. de idõrõl idõre ugyanabban az akusztikai formában felidézhetõ szövegek megkomponálására nyílt lehetõségük. vagyis akik gondolataikat a kimondott szavak tiszta akusztikai értékében rejlõ korrespondenciára tekintettel.9 A szóbeliség korának elbeszélõje – legyen az költõ. alapelvek révén sajátították el a közösség élete szempontjából lényeges konvenciókat.

a gondolkodás- 12 Lásd Parry. Az eposzok orális-tradicionális nyelvezetét a hexameteres formának teljes mértékig alárendelt szóhasználat jellemzi. idõrõl idõre ugyanabban a formában felidézhetõ. „elõre gyártott” metrikai építõelemeket illesztett össze. a tradícióról. Tehette.12 Parry ugyanis az elsõk között mutatott rá arra a belsõ kapcsolatra. a hõsökrõl és a morális igazságról. alakzatokból válogatva szerkesztette meg mûveit. Miként azt Parry is hangsúlyozza. hogy ezek a közösségileg rögzített. Miután az évszázadok során megszerzett tudást az orális kultúrákban csak folytonos felelevenítéssel lehetett konzerválni. hogy nem csupán a költõk építettek a gondolatartikulálás e sablonos formáira. Homérosznak – miként általában az orális elbeszélõknek – a jelzõk bõséges repertoárját kellett ismernie ahhoz. a Torontói Iskola tagjai körében oly népszerû gondolatmenetnek a gyökerei közismerten Milman Parry húszas–harmincas években végzett Homérosz-kutatásáig nyúlnak vissza. amely kizárólag a kommunikáció szóbeli formáját ismerte. a nyelvnek sajátos „rituális” jelleget kölcsönzõ sablonok jelentõs mértékben növelték a tudomány és a korabeli adminisztráció hatékonyságát is. hiszen kortársai körében az efféle klisék használata még általánosan elfogadott eljárásnak bizonyult.162 Szécsi Gábor Ennek. Oxford: Clarendon Press. hanem annak a szakasznak a metrikai kényszerei. Vagyis például az idõközben klasszikussá nemesült homéroszi jelzõk használatát sem a jelzõk pontos jelentése határozta meg. amelyekben a jelzõk éppen elõfordultak. amely az orális költészet stílusbeli jegyeit az elsõdlegesen szóbeli kultúrákat jellemzõ „rituális” nyelvhasználathoz fûzi. hanem az egész orális noétikai és bölcseleti világ is. The Collected Papers of Milman Parry. Az általa megkomponált szövegeknek tehát könnyen megjegyezhetõ. Parry szerint e belsõ kapcsolat legimpozánsabb példáját a homéroszi eposzok poétikai világa kínálja. hogy minden kontextusban megtalálja az éppen adott metrikai kényszer szempontjából legmegfelelõbb kifejezést. az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének fejében egyfajta kifejezésgyûjteménynek kellett lennie. Homérosz az alkotás folyamatában gyakorlatilag ebbõl a kifejezésgyûjteménybõl kiválasztott. Egyszóval. Olyannyira. s ezért szigorú metrikai szabályok szerint felépített sorokból kellett állniuk. . Milman (1971): The Making of Homeric Verse. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük. Homérosz mûvei még olyan közönséghez szóltak a görög múltból. vagyis kész szövegmintákból.

A gondolkodás elvontabbá. Ennek a változásnak a legkorábbi jól interpretálható dokumentációja a platóni filozófia nyelvi világa. egyre károsabb hatású kognitív tehernek látszott az az orális hagyományozást jellemzõ kritérium. összehasonlítására. hogy a hallgatóságnak mindennemû reflexió és kritika nélkül kellett elhinnie azt. századtól azonban ezek az orális költõk által olyannyira kedvelt formulák folyamatosan kezdték elveszíteni jelentõségüket: idejétmúlttá és fölöttébb céltalanná váltak a kor gondolkodóinak szemében. s egyre szükségtelenebbnek tûntek azok a formai kötöttségek. e. hogy maga Platón az alkotó gondolkodást gátló. Nem véletlen tehát. Az írás létrejöttével lehetõség nyílt a mondottak tartós rögzítésére és a szövegek elemzésére. e. Nem is jut hely ideális államában azoknak a „régi poétáknak”. amit hall. Platónnál világosan felismerhetõk a szavak használatának és elrendezésének írásbeliségre jellemzõ sajátossá- . eredetibbé vált. tárgyiasított reprezentációját biztosító. 720–700 táján felfedezett görög alfabetikus írás használata immár ténylegesen interiorizált írásbeliséggé vált. A platóni filozófia megszületésének idején az i. amelyek még az orális mnemonika jegyében zárták korlátok közé a nyelvhasználatot. új kommunikációs technika megjelenésével kialakult az a gondolkodó és gondolat közötti szellemi tér. amelyben a fogalmi reflexió elõször kibontakozhatott. 4. Az i. mint más kultúrákban az írás. az ifjúság szellemi fejlõdésére kifejezetten káros eljárásként utasította el az állandósult nyelvi alakzatok gyakori használatát. Az ismeret elraktározásának közegét ekkorra már elsõsorban az írott szövegek jelentették. Ez az uralkodó kommunikációs technika terén bekövetkezõ változás felszabadítólag hatott a tudatra. II. azok mindenképpen diszfunkcionálisnak és elfojtandónak számítottak. De hát miért ilyen elutasító Platón ezzel a réges-régi nyelvi tradícióval szemben? A válasz nyilvánvaló: mert õ már az írásbeliség korának filozófusa.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 163 módot és a tapasztalat elrendezésének mikéntjét közvetlenül meghatározó nyelvi fordulatok voltaképpen ugyanazt a szerepet töltötték be. s ha voltak is kételyek a hallottakkal kapcsolatban. akik elõszeretettel éltek ezekkel a formai eszközökkel. A gondolat pontos.

[1998]: A görög igazságosság-fogalom: Homéroszi árnyvonalaitól a platóni fõszerepéig. Budapest: Áron Kiadó. hiszen a dialógusok mint valódi írásbeli produktumok. tehát nem konkrét cselekvéseket vagy cselekvési helyzeteket megjelenítõ igék. Platón írásaiban ugyanis a szavak már „prózai módon” kapcsolódnak egymáshoz. reflektálhatóvá téve a közöttük fennálló szintaktikai és szemantikai kapcsolatokat. Cambridge: Harvard University Press. Ami nem véletlen.) . Erre egyébiránt Havelock a „lenni” ige használatát tartja az egyik legjobb példának. mint elõdei szövegeiben. Sõt absztraktabbá válnak Platónnál maguk a felhasznált predikátumok is.164 Szécsi Gábor gai.] In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. 362–365. Ezek számbavételére hívjuk segítségül Eric A. aminek elsõdleges oka. mint mondjuk. 57–89. Az írásbeliség további lenyomata Platón nyelvezetében. az aktivitás vagy létezés konnotációitól megfosztott kopulaként jelenik meg. Eric A. hogy Platón a „megtalálni a helyét” kifejezést gyakran alkalmazza formális állításokra. amely szó Platón dialógusaiban általában a fizikai és idõbeli jelenlét. Eric A. akik a fogalmi reflexió által feltárt logikai összefüggések megnevezésével valódi. hogy ezekre a kérdésekre érdemben vá- 13 Lásd Havelock. (Magyarul: Havelock. 343–345. 324–340. 1–14. Havelock görög igazságosságfogalomról írt tanulmányát. amit ugyancsak a dialógusok óta általánossá vált elvont tárgyalási mód egyik tipikus jegyeként kell értelmeznünk. a preszókratikus filozófusok hasonló kijelentései. Erre utal például az a tény is. (1978): The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substanse in Plato.): Szóbeliség és írásbeliség. mintegy feltárva. [Bognár Gábor fordítása.13 Havelock szerint az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb jegye Platónnál a memorizálást segítõ metrikus nyelvezet eltûnése. már az elvont érvelés nyelvi szabályainak próbálnak minden egyes elemükben megfelelni. hogy a didaktikus állítások tartalma sokkal absztraktabbá válik. konceptuális tartalmú kifejezésekre építik fel argumentumaikat. De vajon mi rejlik ennek az írásbeliség elterjedését kísérõ mentális változásnak a hétterében? Mi tette képessé a még elsõsorban szóban kommunikáló nyelvhasználókat az új kommunikációs technika elsajátítására? Hogyan teremtõdtek meg az írásbeliség interiorizálásának mentális és nyelvi feltételei? Ahhoz. hogy Platón egyike az elsõ európai filozófusoknak. hogy Platón mûveiben jóval gyakrabban fordulnak elõ logikai vagy kauzális kapcsolatokra utaló. Összességében elmondható.

(1963): Preface to Plato. amelyek végül is közvetett úton hozzájárultak az új kommunikációs technika elfogadásához és interiorizálásához. az elõadó által használt s nemegyszer fölöttébb kiüresedett klisék mindennemû reflexiót és kritikát nélkülözõ átvételére kárhoztatta a hallgatót. amelyeknek céltábláját így voltaképpen „egy tanulási procedúra jelentette”.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 165 laszolhassunk. Ez az információátadási forma ugyanis. térjünk vissza néhány mondat erejéig az orális információátadást jellemzõ „rituális” nyelvhasználat problematikájához. hogy az „elsõdleges szóbeliség” korában napvilágot látott. Az írásbeliségre való áttérés nyelvi feltételei ugyanis – elsõ látásra paradox módon – valószínûleg éppen az „elsõdleges szóbeliséghez” köthetõ „rituális” mnemonika révén teremtõdtek meg. hogy mûveiket az „objektivitás teljes elvesztésével” alkották volna meg. ahogy arról már a fentiekben szóltam. illetve az elbeszéléseket hallgatóknak a gondolkodásmódjára. Havelock elsõsorban az utóbbi aspektusra – tehát a befogadók mentális világát formáló következményekre – koncentrál a Homérosszal és általában a korai görög költészettel kapcsolatos platóni álláspontot kommentálva. Ennek magyarázata pedig 14 Vö. szükségszerûen vonta maga után „az objektivitás teljes elvesztését” és persze a már nagyon is kritikai reflexió eredményeként megszületõ platóni dörgedelmeket. A szóban forgó változások kommunikációtörténeti relevanciájáról szólva nem árt azonban hangsúlyoznunk azt az elsõ látásra triviálisnak tûnõ dolgot. Oxford: Basil Blackwell. Róluk ugyanis már korántsem állíthatjuk azt. amellyel az átlagember számára az Iliász vagy az Odüsszeia megtanulása járhatott. Havelock.14 Havelock szerint Platónt mindenekelõtt annak a hatalmas fizikai erõfeszítésnek a felismerése sarkallta az „értelmet megbénító” homéroszi tradíció elutasítására. Vagyis feltehetõleg az orális elbeszélések mnemonikája hosszabb távon olyan szintaktikai és szemantikai változásokat gerjesztett az orális elbeszélõk nyelvében. nagyobb terjedelmû narratívumok mnemonikájának nyelvi eszközei más-más hatást gyakoroltak maguknak az elbeszélõknek. .15 Más a helyzet azonban a memorizálásra szánt szövegek megalkotóival. A hosszabb terjedelmû szövegek bevésésének ilyetén módja. Eric A. véli Havelock. Vagyis nem alakulhatott ki a befogadó és a befogadott szöveg között olyan távolság. amelynek révén lehetségessé vált volna a közvetített információnak a már meglévõ ismeretanyaggal való összevetése. 15 Uo.

prédikátora számára ugyanis a publikum egyfajta absztrakt kommunikációs vevõként jelenik meg minden egyes szituációban. tanítói. 78. amely valamennyi olvasó számára ugyanolyan módon közvetíti és teszi megragadhatóvá a szerzõ indítékait és vélekedéseit. Az oralitás korának filozófusa. hogy e jelentéstartományok részét képezõ szintaktikai jelentések a nyelv vizuális objektivációja nélkül is jól körvonalazódtak a szövegei megszerkesztésén fáradozó elbeszélõ tudatában. abban a kontextusfüggetlen írói nyelvben gyökerezik. hogy a bevésésre szánt szövegek alkotói még a kiterjedt írásbeliség korát megelõzõen képessé váltak elvontabb fogalmi összefüggések felismerésére. hangsúlyozza Ong. elvont gondolkodás közvetlen forrásának. mint az. Ez a lépés viszont már valamiféle fogalmi reflexiót is feltételezett. A közlési szituációnak ez az absztrakt jellege szükségszerûen vonja maga után a közölt gondolattartalom elvontabbá válását is. A hallgatósághoz szólva ezek közül a nyelvi alakzatok közül választották ki az adott kontextus szempontjából legmegfelelõbbnek tûnõket. hogy az „elsõdleges oralitás” korának költõi. Az írott szöveg autonóm jellege. mintha az kizárólag az írásbeli kommunikáció specifikuma lenne. az orális mnemonika elemeiként újra és újra felhasznált szavak jelentéstartománya az elbeszélõ tudatában olyan erõteljesen ágyazódott be a mind összetettebb kommunikációs szituációkat megjelenítõ fogalmi hálózatba. A közlõnek errõl a sajátos kommunikációs helyzetérõl Ong például úgy beszél.16 Erre az Ong által emlegetett 16 Lásd Ong 1982. Ugyanakkor mégiscsak nagyobb tudatosságot kölcsönzött a nyelvhasználatnak azzal.166 Szécsi Gábor abban a Parry és követõi által hangoztatott felismerésben gyökerezik. . hogy az orális kommunikációban gyakran elõforduló szavak lexikai jelentését – és ezáltal a lehetséges szintaktikai jelentéseket is – egyre világosabban jelenítette meg a megfelelõ kifejezéseken töprengõ elbeszélõ tudatában. amelyet a kiterjedt írásbeliség tett lehetõvé. költõje. mint a közlési aktusok kontextusának absztraktabbá válása. Vagyis semmiképpen sem tekinthetõ az analitikus. A kérdéses fogalmi reflexió azonban nyilvánvalóan még nem lehetett olyan mélységû. A tudás „belsõ raktáraként” kombinálódó nyelvi alakzatok gyakori használatának eme jótékony hatása mellett azonban szólnunk kell még valamirõl. S ez nem más. prédikátorai egész szótárnyi rögzített alakzat ismeretében fogtak hozzá gondolataik megfogalmazásához. Más szóval. aminek valószínûleg ugyancsak komoly szerepe lehetett abban.

Igen valószínûnek tûnik ugyanis az a fentiekben többször hangoztatott hipotézis. miként a költészetben jeleskedõ kortársaiknak is. már feltehetõleg képesek voltak reflektálni a felhasznált kifejezések szintaktikai jelentésének fogalmi struktúrájára is. amely az írásbeliség evolúciójában az „elsõdleges oralitást” jellemzõ nyelvi és noétikai világot az írásbeliség kiterjedését kísérõ grammatikai és kognitív változásokkal összekapcsolja. költõi. hogy megvessék az elvont gondolkodás feltételét jelentõ fogalmi reflexió szintaktikai és szemantikai alapjait. az volt az alapvetõ rendeltetésük. akik amellett. amely minimálisan szükséges ahhoz. Vagyis Ong gondolatmenetét követve a preszókratikusoknak. a késõbbi bölcseleti rendszerek alapjául szolgáló nyelvet. hogy a beszéd analízisére épülõ alfabetikus írás a szóbeli kommunikáció reális alternatívájává válhasson. miként azt a fentiekben láthattuk. akkor mindenekelõtt az orális bölcselet és költészet megszületésének körülményeit és a szerzõk gondolkodására gyakorolt hatását érintõ kérdéseket kell tisztáznunk. hogy az oralitás korának filozófusai.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 167 autonóm szerzõi nyelvre. S e szituáció jegyében fogant valahol maga a platóni filozófia is. prédikátorai stb. hogy kidolgozzanak egy. hogy absztrakt kommunikációs helyzetük tudatában fogalmazták meg mondanivalójukat. amelynek arisztotelészi kritikája nyit majd egy új és hosszú bölcseleti fejezetet az európai írásbeliség történetében. gondolkodása jutott el elõször a fogalmi absztrakciónak arra a fokára. más szóval. . Az írásbeliség kialakulásával és elterjedésével egyetemben kibomló új nyelvi és noétikai világ gyökerei tehát ebben a preszókratikusokat is jellemzõ törekvésben húzódnak. Ha tehát azt a láncszemet keressük. Vagyis az egyéni szerzõi attitûdök kifejezésére is alkalmas orális narratívumok már nagyon is tudatos szerkesztési elvek szerint épülnek fel. azonban már valószínûleg szert tettek azok a nyelvi alakzatok széles skáláját ismerõ orális bölcselõk és elbeszélõk is.

E vizsgálat többek közt azt fogja megmutatni. hogy merev szembeállításuk révén legfeljebb ha bizonyos korokban. amelyek Ágostonról szólnak –. továbbá hogy ezalatt az elemzõk a szóbeliséget és írásbeliséget csak idõszakonként kezelték egymás merev ellentéteként: a két fogalom dichotomikus szembeállítása csak bizonyos idõszakokban uralja azt a fogalmi hálót.Vasa lecta et pretiosa A 17–20. Ez pedig amellett is szólhat. ezek elmé* A tanulmány a T037488 számú OTKA-kutatás keretében készült. illetve korokat illetõleg nyerhetünk használható belátásokat. hogy valamely közlés vagy kultúra szóbeli vagy írásbeli-e. illetve csak idõszakosan jelenik meg a kettõ egymást kizáró ellentétként. hogy legalábbis korlátozza e dichotomikus megközelítésmód érvényességét: az a tény. nevezetesen a szóbeliségre és írásbeliségre vonatkozó 17–20. csak bizonyos idõszakokban tûnik mérvadó megkülönböztetésnek. s hogy ennélfogva nemigen juthatunk közelebb ahhoz. századi szóbeliség-kutatások és Balogh József a hangos olvasásról* Neumer Katalin Tanulmányom kettõs célt tûz ki maga elé: Elõször is röviden vázolni szeretném egy meghatározott problémára. hogy a kommunikációs formák sokféleségét megragadjuk. kiváltképp a hangos olvasásra vonatkozó írásairól – ezen belül is fõként azokról. Ennek a ténynek gondolkodástörténeti érdekessége mellett további jelentõsége. Másodszor pedig ez elõtt az eszmetörténeti háttér elõtt szeretnék Balogh József munkásságáról. amelyen keresztül megragadják õket. hogy a szóbeliség–írásbeliség kérdései a jelzett idõszakban csak bizonyos periódusokban álltak elõtérben. századi elméleti reflexió történetét. .

Minden bizonnyal egyik központi problémája volt a 18. hogy korábban. kommunikációs forma vagy kultúra szóbeli vagy pedig írásbeli-e. E nyelveknek az univerzális érthetõség mellett másik – sokszor elõbbre való – célja az volt.Vasa lecta et pretiosa 169 leti hozadékáról árnyaltabb képet felvázolni annál. azt is kimutatom. sem nem írásbeli – azaz olyan kutatásokat. amelyeket a természetes nyelvek – s ezen belül is kiváltképp a beszélt nyelv – okoztak. amelyek a beszélt nyelv állhatatlanságá- . Az univerzális nyelveket ugyanis elsõsorban írott nyelveknek szánták. s így például a 17. a zavaró homonimákat és szinonimákat. Balogh József munkái ehelyett sok tekintetben azokat a kutatásokat elõlegezik. Ez természetesen nem jelenti azt. mint amelyet az idevágó szakirodalom eddig nyújtott. hogy azokat a hiányosságokat és zavarokat orvosolják. amelyeket csak másodjára (az írást hangra váltva) beszéltek volna. hogy valamely közlés. hogy egyértelmûen definiált jeleit és a jelek közötti kapcsolatokat egyszer s mindenkorra írásban rögzítené (s ilyen tartós rögzítés csakis írásban lehetséges – vélték). a 18. Miközben megmutatom. Egy univerzális nyelv – gondolták – kiküszöbölné a természetes nyelvek lexikai és grammatikai esetlegességeit. században ne került volna ilyen vagy olyan összefüggésben elõ a kérdés. hogy több ponton el is távolodik jellegzetes dichotomikus szemléletmódjuktól. elkerülhetné azokat a változásokat. hogy Balogh József témaválasztása illeszkedik kora kutatásainak trendjeihez. amelyek azokra a jellegzetességekre vonatkoztak. tágabban pedig a szóbeliségre–írásbeliségre vonatkozó elméleti reflexiónak egy még korábbi. századra visszavezethetõ tradíciójától. SZÁZAD ESZMETÖRTÉNETÉBEN A kérdés. szabálytalanságait. század során nem mindig vagy legalábbis nem mindig ugyanolyan mértékben állott az elméleti érdeklõdés középpontjában. századi nyelvelméleti eszmefuttatásoknak. Azáltal ugyanis. SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG A 17–20. a 17–20. amelyeket az írásos közlésnek volt szokás akkortájt tulajdonítani. Elegendõ itt csak az univerzális nyelvek tervezeteire gondolnunk: ezek elméleti alapjául többek közt olyan belátások szolgáltak. amelyek túlléptek a dichotomikus szemléletmód határain. amelyek az 1990-es évektõl kezdve azt hangsúlyozták: a hangos olvasás jelensége sem nem egyértelmûen szóbeli.

illetve hogy az idegen nyelvek tanulásának mennyiben kell az anyanyelvtanulás modelljét követni. illetve tudjuk. Az egyik alapvetõ kérdésük az volt. hogy ez is az egyedül követhetõ út. amelyek a nyelvtanulás követendõ módszereit taglalták. amelyekkel anyanyelvünk révén már rendelkezünk – azaz elég. továbbá új olvasási szokások váltottak ki – szóbelinek és írásbelinek bináris oppozícióját olyan alapos- . ha fordítunk az egyik nyelvrõl (amelyet már jól értünk. hogy ekkor már rendelkezésünkre állnak anyanyelvünk fogalmai. akik szerint igen. S természetesen voltak olyanok. amelyet a terjedõ alfabetizáció és literalizáció. sõt. vagy pedig kevert – az írásos és szóbeli eszközöket elegyítõ – módszerek is elképzelhetõk. századot az tünteti ki ebben a történetben. ha az illetõ idegen nyelv szavait azokhoz a fogalmainkhoz. azaz többek közt referenciái világosak a számunkra) a másikra. illetve szavainkhoz kapcsoljuk. illetve az idegen nyelvek tanulását írásban vagy pedig szóban kell-e elkezdeni. s amelyek szintúgy a nyelvhasználat zavaraihoz vezetnek. hogy az anyanyelv. s voltak olyanok is. A 18. akkor a tárgyak jelenlétében (a tárgyra vonatkozó egyértelmû referencia segítségével) kell is õket elsajátítanunk. akik szerint vagy nem. A második nyelv írásos elsajátítása mellett a realitás érvein túl – vagyis hogy sokszor nem az anyaországban. Ezáltal egy univerzális nyelv – szemben a beszélt nyelvek homályosságával – tiszta és biztos ismeretekhez vezethet. mely szerint ha szavainkat tisztán és világosan akarjuk a dolgokra vonatkoztatni. Ezért elegendõ. Ez utóbbi pedig csak szóban lehetséges – mondották –. hogy e fogalmakat milyen tárgyakkal kapcsoljuk össze. hogy anyanyelvünket ténylegesen elsõre szóban kezdjük elsajátítani. hanem könyvbõl sajátítjuk el õket – többek közt arra hivatkoztak. amennyiben tisztán és világosan akarjuk a tárgyakat megnevezni és gondolatainkat kifejezni. Ám az már nem feltétlenül az. mert az írás elszakad az õt körülvevõ tárgyi környezettõl. Vagy eszünkbe juthatnak azok a 17.170 Neumer Katalin ból fakadnak. Az. hogy ekkor dolgozták ki – nem utolsósorban annak az elsõ rémületnek a hatására. többek közt azért. században elterjedt érvre volt szokás hivatkozni. vagy pedig az írást részesítették elõnyben. a 17–18. mindennapi cselekvéseinkbe és tárgyi környezetünkbe beágyazva. természetesen magától értetõdõ. századi munkák. hogy a második – idegen – nyelv tanulásának is ezt a modellt kell-e követnie. Ez utóbbi mellett szólván egy. A kérdés ezek után csak az. s amelyek általános nyelvkoncepciójuk függvényében vagy a beszédet. akár elõnyben részesítendõk.

hogy több szálon is kapcsolódott elméleti. bár minden bizonnyal meghatározó trendjérõl szóltak. szemben a kimondott szó homályosságával és változékonyságával. az élet finom. századi gondolati hagyományt. addig az ésszel fel nem fogható árnyalatok. mégpedig nem pusztán néhány. az individualitást. az okoskodást és a szisztematikus gondolkodást) rendelték. Az imént mondottak természetesen a 18. melyre többek közt referál –. hanem nagyon is sok szerzõnél.Vasa lecta et pretiosa 171 sággal és árnyaltsággal. a beszédhez pedig az ember cselekvõ-érzõ tulajdonságait. hogy az illetõ közlemény szóban – tehát a fent jellemzett gondolati . Mint például a neves göttingeni klasszika-filológus. az oppozíció egyenest a filozófiai érvelés inherens részévé vált. melynek a mindenkori körülmények – s ezek közé tartozik a tárgyi környezet is. az egyedi érzés és nézõpont a beszédben és a hozzárendelt környezetben. megkülönböztetõ jegyeit. aki a Bibliától kezdve az arab irodalomig alapos. Függetlenül attól. konceptualizálásához. s nem jelentik azt. mert hajlékony és mozgékony. azaz egyediségével. hogy ne lettek volna olyan szerzõk. a nyelvek és az egyes ember individuális. Johann David Michaelis. a filológiaitól a történetiig terjedõ elemzéseket nyújtott. Látható. hogy ez az oppozíció. az õt kísérõ cselekvések és gesztusok adják jelentését. de folytatja azt a 17. az íráshoz az észtevékenységeket (az absztrakciós és ítélõképességet. illetve az ember „géniuszának” neveztek. Emellett míg az írás – mint az univerzális ész letéteményese – kontextusfüggetlen. ha sokkal kifinomultabb formában is. mely szerint valamely közlemény jelentését a mindenkori környezetébõl bonthatjuk ki. századi elméleti gondolkodás csak egyik. Mindeközben azonban nem tett mérvadó különbséget aközött. s mert – univerzális. a mindenkori konkrét szituáció nézõpontját fejezi ki). hogy az idetartozó szerzõk inkább az írás vagy inkább a beszéd elõnyeit emelték-e ki. mint ami „halott” („halott”. messzemenõkig követve azt a hermeneutikai elvet. Ennélfogva míg az univerzális ész írásban realizálódhat. Ebben a fogalmi hálóban jelenhetett meg az írás úgy. mint ami „élõ” („élõ”. szilárd ismeretek és a világos. a beszéd pedig úgy. s a beszélõ személy vagy az illetõ természetes nyelv. a következtetést. tértõl és idõtõl független igazságokat rögzítvén – eltekint az élet élõ sokféleségétõl). rögzített kifejezésmód és gondolkodás köthetõ. a spontaneitást. amely szerint az íráshoz a tiszta. illetve filozófiai problémák megfogalmazásához. melyek együttesét a nyelv. mert betûvé rögzült-fagyott. akik kívül kerültek ezen a gondolati sodron. az ész által meg nem ragadható árnyalatait. addig a beszédnek.

hogy ténylegesen megemésztenék az olvasottakat. Ekképp teljesen a nyomtatott sajtó személytelen uralma alá kerülnek: e „nyomtatott Bábel”-ben valódi gondolatok helyett csak gondolatok nélküli „árnyékfogalmakat” sajátítanak el. továbbá hogy az olvasás lassan elnémul.172 Neumer Katalin hagyomány szerint környezetbe ágyazottan –. „a személyiségbe nyomott betûvé”. változatlan utánnyomása. 182–215. amit pedig olvastak vagy írtak. amit érdemes volt.) Az idézet a XVIII. és még olvasás közben 1 Engelsing. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. Herder fontos – és komoly elméleti hozadékot nyújtó – szereplõje volt a 18. köt. „megzavart betûemberré” válnak. Ezt a vitát többek közt olyan új olvasási szokások megjelenése robbantotta ki.und Unterschichten. század vége felé az egyik legnagyobb hatású vitának is. 2 Herder. vagy pedig írásban – azaz kontextus nélkül – hangzott-e el. nevezetesen az „olvasási õrület” vitának is. oldalán található. Az embereken ilyenformán „könyvdüh” vesz erõt: habzsolva s egyre felszínesebben – „extenzíven”. (Az 1878-as berlini kiadás 3. mondhatnánk Engelsing kifejezésével – olvasnak. Ezt a mulasztást Herder – aki a fenti oppozicionális szemléletmód egyik fõ képviselõje volt – erõsen a szemére is hányta. csak Rolf Engelsing honosította meg õket az 1970es években írott munkáiban. mint az extenzív és hangtalan olvasás szemben a korábbi intenzív és hangos olvasással.. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. In: Sämtliche Werke. abba egész személyiségüket helyezték. „író”. magányossá válik. századi vita kritikus pontjainak. Az „extenzív” és az „intenzív” kifejezéseket ugyan ebben a vonatkozásban a 18. hogy korában a könyvnyomtatás hatására egyre – és túlságosan is – növekszik a könyvek és folyóiratok száma. Így „még leírva is élõ nyelv hangzott [tönete] […].1 ám tartalmilag könnyen megfeleltethetõk az említett 18. de elmélyülten – „intenzíven” – írtak és olvastak: csak azt. (Szerkesztette Bernhard Suphan. hogy nem magukban. és már csak „regények beszélnek és újságok”. században nem használták. miközben a „társadalomban magában elhalnak az emberi hangok”.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann. Herder ebben a vitában (s hasonló nézetet rajta kívül még sokan képviseltek) úgy látta. anélkül. hanem hangosan olvastak és írtak.2 Ezzel szemben – mondja Herder – a régi görögök csak keveset. kötet 90–91. . In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. miközben egyre gyorsul. XVII–XVIII. Ez többek közt azzal is összefüggött.

amelyet a korábban említett szerzõk az írás számlájára írtak. (Szerkesztette Regine Otto. hogy a betûírás elõsegíti. hogy a beszéd vagy az írás közül csak egyiket tüntessük ki. Némely vonatkozásban épp az írásnak köszönték bizonyos emberi erõk és finom árnyalatok kifejlõdését. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur.4 3 Herder. . finomabb dimenzióit nyitja meg. amely könnyûszerrel az imént ismertetett nézetek folytatásának tekinthetõ: a tökéletlen. 107–133. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. század elején – amikor az új olvasási módok általánosabbá és megszokottabbá váltak – megkísérelték a romantikusok (mint például Coleridge és Wordsworth). mely az emberi gondolatok és érzések finom árnyalatait nem képes visszaadni. továbbá Schleiermacher vagy Humboldt a késõi munkáiban. amely valamely nyelv géniuszát kiteszi: a nemzeti nyelv egészen új. illetve csak akkor lehetnek világosak. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . halott betûrõl szól. E szerint az elõadás szerint a nyelvre és a szellemre éppenséggel az írás hiányában jellemzõ az a monoton szabályosság. hogy a nyelvnek mind a hangzásbeli. már a 19. s a szellem épp az írás révén válik mozgékonnyá és élénkké: a betûírás hatására sokszínûbbé és szabadabbá válik a gondolat. 1. V .3 Egyedül a beszélt nyelv és – amennyiben olvasásról van szó – a felolvasással élõvé tett szöveg párosulhat világos gondolatokkal. hogy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspontot foglaljanak el. köt.) 4 Humboldt. Ezzel az oppozicionális gondolkodásmóddal szemben. amelyeket korábbi gondolkodók rendszerint a beszédhez rendeltek. Ám ugyanez a Humboldt egy 1824-es akadémiai beszédében éppenséggel arra a gondolatra épít. s „a legszorosabb kapcsolatban van minden nemzet individuális nyelvi képességeivel/szerkezetével [Sprachanlage]”. köt. de Gruyter 1968).. megmerevíti. In: Uõ: Gesammelte Schriften. finom árnyalatai kifejlõdjenek. Így Humboldtnak van ugyan számos olyan kijelentése is. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Ezzel Herder szembeszegül a Descartes óta hangoztatott követelménnyel: szerinte gondolatainknak nem „tisztának és világosaknak” kell lenniök. A nyelv éppenséggel a betûírás hatására éri el azt a szervesen tagolt és finom összhangot. mind pedig a gondolati oldala differenciálódjék. megöli. illetve azzal szemben.Vasa lecta et pretiosa 173 is látni és hallani voltak képesek”. Fragmente.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. 233. s a sokszínû beszélt nyelvet börtönbe zárja. Schriften zur Literatur. ha élõk – élõvé pedig a hang teszi õket. hanem „világosaknak és élõknek”.

akkor például Zolnai Bélának „A látható nyelv” címû 1926-ban publikált tanulmánya juthat eszünkbe. akkor gondolhatunk Balázs Bélára. illetve a délszláv guszlárok mûvészetét a szóbeliség–írásbeliség problémájának szemszögébõl tárgyalják. melyben arról a szereprõl beszél. vagy Nietzsche egyes munkáira. amelyek idegen nyelven is megjelentek. Ezzel együtt a szóbeliség kérdése s ezen belül az oppozicionális gondolkodásmód újra elõször a 20. Vagy gondolhatunk Karácsony Sándoraz idézet a 119. írás. oldalon olvasható. században ne találnánk olyan szerzõt. Wittgenstein. beszéd. akinek késõi írásaiban már nemigen jelenik meg explicit formában valamely közlés szóbeli vagy írásbeli mivolta releváns tényezõként. amelyeket 1812-ben tartott az ékesszólás hanyatlásáról. Ha csak magyar szerzõk olyan munkáit akarjuk említeni. amelyet a vonatkozó szakirodalom még ma is kötelességszerûen idéz. az olvasás elnémulását. vagy Spengler fejtegetései az írás problémájáról A Nyugat alkonya második kötetében. Egy Jousse-szeli 1926-os találkozás is befolyásolta késõbbi kutatásaiban Milman Parryt. – A 17–18. Ha pedig csak magyar nyelven megjelent munkákra gondolunk. Budapest: Kávé Kiadó). amelyek a szóbeli stílus problémáját tematizálják. Az elsõ idõszakból származik például Marcel Jousse könyve. Hajnal Istvánra vagy Balogh Józsefnek a hangos olvasásról szóló tanulmányaira. De ehhez a korszakhoz tartozik Malinowskinak az az utószava is. 1929 és 1932 között írott feljegyzéseiben még többször említi õket. és amelyekre még ma is vissza szokás nyúlni. hogy a 19. A probléma Ausztria–Magyarország egykori területén egyébként is kiváltképp élõ volt. akinek munkái a homéroszi költészetet. beszéd. század fent vázolt eszmetörténetét részletesebben Gondolkodás. illetve a hangos olvasás kiszorulását. az utóbbi évtizedekben kezdett a szakirodalomban újra nagyobb teret hódítani. majd ismét a hatvanas évektõl kezdõdõen. amelyet Ogden és Richards 1923-ban megjelent The Meaning of Meaningjéhez írt. amely szintén ugyanebben az évben jelent meg. továbbá Hajdu Helga könyveire – megannyi olyan munka. amelyet a nyomtatott betû optikai hatása játszik. írás címû könyvemben mutattam be (Neumer Katalin [1998]: Gondolkodás.174 Neumer Katalin Mindez természetesen nem jelenti azt. . Mindketten negatív jelenségnek látták a beszélt nyelv hanyatlását. amely inkább kommentárokkal ellátott olyan idézetek monumentális gyûjteményének tekinthetõ. aki számára beszéd és írás ellentéte alapvetõ volt: elég itt Adam Müllernek azokra az elõadásaira gondolni. század húszas–harmincas éveiben.

úgy látszik. hanem az oppozíció két oldalán helyet foglaló jelzõket is. Természetesen – csakúgy. illetve az élõ szóhoz kötõdõ magyar nyelvet a papíron gondolkodó absztrakt indogermán gondolkodással állítja szembe. Érdemes észrevennünk. milyen erõteljesen nyúlnak vissza Karácsonynak ezek a fejtegetései az imént ismertetett 18. s legalábbis az 1929–1932-es évek Wittgensteinjáról is. megõrizve annak nemcsak oppozicionális szemléletmódját. századi hagyományhoz. A magyar nyelv e tulajdonságai jellemzik egyszersmind a magyar gondolkodásmódot is. Hajdu Helgáról. a másik oldalon pedig a magyar nyelv és a magyar gondolkodásmód. Thienemann Tivadar foglalkozott vele behatóan: Irodalomelméleti alapfogalmak címû. 1930-as években írott munkáira. A magyar mindent. A magyar nyelv ezért írásban csak nehézkesen adható vissza. a „magyar társas lélek” között. de filológusként tartózkodik attól. Ezekben az írásokban Karácsony a konkréthoz kapcsolódó magyar észjárást. Viszont nehezen lenne ugyanez állítható. A magyar nyelv – mivel társas természetû és konkrét. elõször 1927 és 1930 között megjelent munkájának egyik vezérfonala a szóbeli–írásbeli megkülönböztetés. Ez utóbbiban Karácsony szerint a magyar nyelv (és gondolkodásmód) fölénye mutatkozik meg a papírhoz kötött és szisztematikusan gondolkodó indogermán nyelvekkel és gondolkodásmóddal szemben. mint a korábbi idõszakokban már láttuk – . teszem azt. akinek témaválasztása ugyan kapcsolódik a kortárs trendekhez. amirõl beszél. addig a magyar nyelvnek a mellérendelés. nem pedig az írással kapcsolódik össze. Ezek a mûvek is mind a húszas–harmincas években íródtak. amelyek összegyûjtve A magyar észjárás címû kötetében jelentek meg 1939-ben. Míg az indogermán nyelvekre szerinte az alárendelõ. és mert számára az artikuláció. absztraháló struktúrák és a szubjektivitás a jellemzõ. Sajátságos kapcsolatot lát az egyik oldalon az indogermán nyelvek és az indogermán gondolkodásmód. Az említett Balogh Józsefen és Hajdu Helgán kívül – az utóbbi egyébként hivatkozik is Baloghra – Hajdu pécsi mestere. hogy világnézeti-elméleti kérdéseket akár még csak érintsen is. más tárgyakhoz való viszonyában lát. A szóbeliség–írásbeliség problémakörén belül a hangos olvasás. a konkrétság és az objektivitás a jellegzetes jegyei. kiváltképp fontos – természeténél fogva a beszéddel. a szemléletesség. az intonáció és hogy testi megnyilvánulások kísérik. a magyar szakirodalom egyik központi témája volt.Vasa lecta et pretiosa 175 nak azokra az 1920-as. Ugyanez mondható el például a fentebb említett Spenglerrõl s részben Malinowskiról is.

s így a szóbeli és írásbeli kommunikációs formák változatosságát sem. Ian Wattot. Úgy találták. ám jórészt azokon az elõadásokon alapul. egyre élénkebben bírálták: többek közt technológiai determinizmust. Elegendõ ehhez Thienemann könyvével szemben – mely a cím sugallata ellenére valójában irodalomtörténeti munka – Horváth Jánosnak A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû mûvére utalnunk. század elsõ évtizedére nyúlnak vissza. továbbá dichotomikus szemléletmódot. a tudás szerkezetét illetõ. közösségi szóbeli áthagyományozással – az individuális. logikus. kritikai. hogy nem veszik figyelembe a hagyományozás és a kommunikáció formáinak sokféleségét. Az ellenérvek egyik legérdekesebb részét a hangos olvasásra vonatkozó kutatások közegében munkálták ki a kilencvenes években olyan . episztemológiai. E szembeállításokban megint csak a korábban bemutatott 18. Walter J. Úgy véli.176 Neumer Katalin ezt a „mintát” sem kötelezõ ezúttal sem követni. továbbá a kéziratos költészettõl – indító irodalomtörténet legalábbis nem kerülheti ki a szóbeli és írásbeli közlésformák kérdését. mely az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb elméletének tekinthetõ. a kezdetektõl – tehát a szóbeli. század hatvanas éveitõl kezdtek újult erõvel foglalkozni a kutatók. Bármennyire úgy gondolnánk is: egy. tágabb környezetébõl pedig Eric A. valamint mentális változásokkal járt együtt: például lehetõvé tette. rendszerszerû gondolkodást. A szóbeliséggel–írásbeliséggel a 20. az analízist és a gondolatok összehasonlítását. Az iskola fõ képviselõi között Marshall McLuhan. Torontói Iskola eszmerendszere is. századi hagyomány folytatására ismerhetünk. melynek elõmunkálatai ugyan még a 20. Harold Adams Innis és David Riesman nevét érdemes megemlítenünk. A Torontói Iskola képviselõit aztán. hogy ez a váltás alapvetõ társadalmi. amelyeket Horváth az 1920-as években tartott. kivált a nyolcvanas évek második felétõl kezdve. egymást kizáró bináris oppozíciókon alapuló érvelést hánytak a szemükre. Míg a szóbeli közlés cselekvésjellegû szerintük. illetve létrehozta – szemben a hagyományõrzõ. Ekkor kezd formálódni az ún. Az utóbbi egy-két évtized magyarországi filozófiai irodalmából elsõsorban Nyíri Kristóf és Demeter Tamás írásaira utalhatunk itt. Havelockot. ezen belül a szóbeliségrõl az írásbeliségre való váltásnak is. racionális-érvelõ. Ongot és Jack Goodyt. addig az írás kontempláló mûfaj. Ez az iskola lényegi jelentõséget tulajdonít a „kommunikációs technológiák” változásának. ez a megkülönböztetés Horváth munkájában nem játszik lényeges szerepet.

Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. függetlenül attól. írás. illetve írástudók (a középkorban a kettõ még korántsem ugyanaz) – mûveiket nem maguk vetették papírra.6 viszonyuk „a szóbeli és írásbeli összjátékaként”7 jellemezhetõ. Ursula Schaefer és Horst Wenzel.10 A középkori írásbeliség emellett még egy értelemben is multiszenzoriális: az írottak elsajátításába még minden érzék bevonódik. 317. 11 Wenzel 1995. Az említett kutatók arra az eredményre jutottak.9 Szem és fül itt egyszerre játszik szerepet. 8 Wenzel 1995. Cambridge: Cambridge University Press) részletek olvashatók az általam szerkesztett Kép. hogy valaki magának olvas-e (amikor is gyakorta csak maga elé mormolja a szöveget). írás címû kötetben (Neumer Katalin [szerk. Horst (1995): Hören und Sehen. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. A kora középkorban ugyanis az olvasás gyakorlata többnyire a hangos felolvasás volt. mint Mary Carruthers. H. hanem egymást kölcsönösen erõsítik és kiegészítik. szinesztetikus érzékelés a jellemzõ rá. sem pedig az „írásbeli” kifejezések nem 5 Carruthers és Coleman vonatkozó írásaiból (Carruthers. Coleman. hogy rá sem a „szóbeli”. Ursula Schaefer pedig a vokalitás terminust – azt kifejezendõ. Joyce Coleman. beszéd. Mary [1996]: The book of memory. attól függõen. 209–243. Joyce [1996]: Public reading and reading public in late medieval England and France. Cambridge: Cambridge University Press.11 A hangos olvasás kultúrájára új kifejezést is javallottak – Joyce Coleman az auralitás.Vasa lecta et pretiosa 177 szerzõk például. 5. Budapest: Gondolat Kiadói Kör). 7 Green. A kora középkori írásbeliség ekképp sokkal inkább bimediálisnak nevezhetõ. Gieseke. 230. Nevezett szerzõk kutatásaikat a középkori hangos olvasásra és írásra összpontosították. hogy a kora középkori hangosan olvasó kultúrában beszéd és írás nem egymást kizáró alternatívák.: Suhrkamp. vagy pedig közönségnek tiszta artikulációval olvas-e fel. Kulturwandel. Schrift und Bild. Carruthers 1996. 223–224. Cambridge: Cambridge University Press. 10 Carruthers 1996. München: C. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. és csak a kettejük aránya változó. Beck. illetve „multiszenzoriális”8 – az audiovizuális. 238. . hanem diktálták. az elsajátítás „az egésznek az élménye test és szellem számára”. beszéd.]. The primary reception of German literature 800–1300.5 Dennis Howard Green. A study of memory in medieval culture. 90. hogy maguk mennyire voltak olvasás-. 6 Wenzel. a szerzõk – függetlenül attól.] [2003]: Kép. 32. Michael (1998): Sinnenwandel. 9 Wenzel 1995. hogy valaki csak magának vagy pedig másoknak olvasott. Frankfurt/M. Sprachwandel. [Elsõ kiadás: 1990.

elsõre szóbelinek tûnõ szövegmanipulációk révén a felolvasás közelít ahhoz is. amelynek során a felolvasást kommentá12 Coleman 1996. hanem lehetséges volt elfelejtett részekre visszakérdezni is. A másik oldalon azonban a szövegek memorizáló elsajátítása a kora középkorban már magányosan. sem pedig nem csakis a tradíció elõírta ismereteket és normákat rögzítette. illetve ezt szolgálhatta. mind pedig a közönséget a felolvasó. „szóbeli módon” – alkalmazkodott a pillanatnyi szituációhoz. 221. Ám a felolvasás természetszerûleg társadalmi kontrollt is jelentett – s ezt a jegyet a Torontói Iskola megint a „szóbeliség” számlájára írta –.12 A nyilvános kontroll ugyan felfogható a szóbeliség jegyeként is. amit a Torontói Iskola „írásbelinek” szokott nevezni – érvel az ellenzék. illetve diktálta – miként pedig sematikusan várnánk. mint a cselekvések általában is. interpretálni és elsajátítani-bensõvé tenni. sõt. Így szerintük a hangos olvasás és írás mintegy „szóbelinek” is tekinthetõ. külsõ társadalmi kontroll nélkül történt – amit pedig „írásbeli” vonásnak vehetünk. ám épp az imént említett. amennyiben még hasonló módon viseli a cselekvés jegyeit. Ezek az eljárások ugyanis épp arról tanúskodnak. mégpedig két értelemben: mind a felolvasót ellenõrizte a közönség. melynek két. Így például a felolvasó maga is dönthetett bizonyos szövegrészek elhagyásáról. . A közös olvasás stimuláló aktivitásnak számított. hogy sok ma modernnek tartott és az íráshoz kötött mûvelet lehetséges volt felolvasás közben is: nemcsak lehetséges volt szöveghelyeket átugrani. hanem ehelyett szóbelinek és írásbelinek bonyolult összhatásáról és együttmûködésérõl van szó. hogy – mondhatni. mint az egyéb – szóbeli – nyelvi cselekvések. Másfelõl azonban ezt a szöveget a felolvasó módosította azáltal. m. s hogy nem írható le olyan fogalmi hálóban. vagy pedig egyenest a közönség kimondott óhajait követte. Elõször is finom és rafinált szociabilitással kapcsolódhatott össze. 14 I. 67. egymást kizáró pólusa a Torontói Iskola módjára definiált „írásbeli” és „szóbeli” volna. és a felolvasót korábbi részekhez visszalapoztatni. 13 I. m. 97. Mégis felolvasáskor egyfelõl írásban rögzített szöveg állt rendelkezésre.14 Emellett a szövegeket a közös olvasás folyamán volt szokás feldolgozni.178 Neumer Katalin alkalmazhatók adekvátan. de ugyanezt megtehette a hallgatók kérésére is.13 Emellett a hangos olvasás-felolvasás sem nem volt antiintellektuális.

« Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens” címmel. amely legalább egy tiszteletlábjegyzet erejéig Baloghot ne említené meg. Ennek egyik oka nyilván a vizsgált szövegkorpusz szûkössége. a tárgykörbe tartozó mai munka. m. a másodikat pedig – mely az elsõhöz fûzött hozzá kiegészítõ adatokat – 1926-ban „A hangos olvasás és írás. melynek telosza az írásbeliség gyõzelme. Ebben a két magyar tanulmány eredményeit foglalta össze. hogy a kritikai-továbbgondoló reflexió mellett a gondolatok külsõ kontrollját is jelentette.15 Ennélfogva elhibázott az. „»Voces paginarum. Még ugyanebben az évben megjelentetett egy német változatot is „»Voces paginarum. Balogh elgondolásainak behatóbb elemzése hiányzik. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához” címmel. Ám az egyszerû hivatkozásnál a mai irodalom mégsem igen megy tovább. 135. Ugyanez a német változat egy évre rá külön kötetecske formájában is megjelent. vagyis mint olyan. BALOGH JÓZSEF A HANGOS OLVASÁSRÓL Balogh József közvetlenül a hangos olvasásról. Az utóbbiakra még minden intellektust fejlesztõ voltuk mellett is mondhatnánk. Természetszerûleg nem vehetik figyelembe Balogh Vasa lecta et pretiosa címû.Vasa lecta et pretiosa 179 rokkal. vagyis hogy kizárólag az imént említett német nyelvû tanulmányra támaszkodnak.« Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez”. hogy magukba mélyedve elgondolkodtak az olvasottakon. sokszor az eredeti megjelenéshez képest karakterisztikusabban is fogalmazva. 139. Valójában nemigen akad olyan. ahogyan a Torontói Iskola a kommunikációs formák fejlõdését szokásosan leírja. Ezt teszik a hangos olvasás fent említett kutatói is. vitával szakították félbe. hogy Balogh munkája a kortárs filológia szemében nem volt jelentéktelen. S még ma sem az: azóta is hivatkozik rá a vonatkozó nemzetközi irodalom. Ám a közös felolvasást meditációval is megszakították – azaz azzal. illetve arról. . pontosabban a hangos olvasás történetérõl két magyar nyelvû tanulmányt publikált: az elsõt 1921-ben. ami legalábbis arról tanúskodik. 96. a szóbeliségtõl az írásbeliség felé tartó evolúciós-értékesülési folyamatot. Ágostonról szóló magyar nyel- 15 I. ami a beszélgetésben elhangzott.

(A Hangzó oldalak kötet 129. esetleg világnézeti meggyõzõdései jobbára csak széljegyzetekben jutnak kifejezésre. s az. fontos volt a számára. itt Balogh több helyütt tömörítette a magyar változatot. hogy ezeknek a történetfilozófiai-világnézeti elgondolásainak hangot adjon. humanisztikus és mûvészi érték volt”. Bármennyire szaktudós. Kiváltképp tanúskodik errõl ugyanennek a tanulmánynak a német változata: jóllehet. némán olvasott. ami individuális. másfelõl az ún. A mindenki által idézett Voces paginarum elsõdlegesen filológiai tényfeltáró munka: mind a magyar. az individualitást kiölõ hatásait. korunk zsurnalizmusával.) 17 Balogh 1921. 29 [130]. (82) 1: 84–109 és (82) 2: 202–240. a beszélõgépek. Balogh szembeállítja az ókori retorikát. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. majd „[e]gyfelõl az író-. hogy a gyors és hangtalan olvasás mind jobban terjedt. . Önként” szavak után egy mintegy egyoldalas rész – mely többek közt a humanizmus felélesztette hangos olvasásra és a könyvnyomtatásra vonatkozó eszmefuttatásokat tartalmazta – sajnos kimaradt.180 Neumer Katalin vû könyvecskéjét 1918-ból. amelyek arról tanúskodnak. oldalán a „(legjobb esetben képzõmûvészetté vált). [Ekképp n]apjaink h o l t betûjét méltán követi nyomon az élettelen n é m a olvasás. úgy tûnik. a szónak mélyén mindaz. 1927.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. közmûveltségen”17 – imigyen helyezi el Balogh más összefüggésben is a sajtó determinisztikus. filológus volt is Balogh. az „Augustins »alter und neuer Stil«” címû 1926-os írás pedig elkerüli a figyelmüket. megjelent a könyvnyomtatás. közerkölcsön. diktáló-. Balogh 1926a. 237–238.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. „mely az emberi szót ólombetûbe temeti és devalválja. Mindezek hatására elhal „az emberi gondolatnak. mind pedig a német változata olyan szöveghelyeket vonultat fel. hogy valaki magában. a felolvasást. hogy az ókorban elsõsorban hangosan olvastak. 29–30 [129–130]. s így elméleti.) 237–238. Budapest: Franklin Társulat kiadása. Ettõl a tanulmány vége tér el. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. közlekedési eszközök közé sorolt táviró és távbeszélõ” és a „mozgófénykép”. ám éppen ezt az utolsó részt nemhogy elhagyta volna. In: Philologus. hanem néhány sorral még ki is 16 Balogh József (1921): „Voces paginarum. mely az emberi szónak még életet. kivételnek számított. Ennélfogva e mûben Balogh egyéb. értékké avatta”.”16 A sajtó „félelmetes szervezetével uralkodik a közvéleményen. „hangot és individualitást adott. amely pedig kiváltképp megvilágító erejû. amely annak következményeképp alakult ki. ahol Balogh arról a mechanizálódásról és felszínességrõl ír.

mint amiket korábban Herdertõl hallottunk.19 Annál erõsebben támaszkodik viszont Nietzschére. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. meglepõen hasonlókat mond. nevezetesen a „szép szóval” folytatott harcával. Ennek a ténynek részben annak fényében van jelentõsége. . amíg megtér a kereszténységhez. századból csak Wielandra és a 19. század elejérõl Adam Müllerre utal. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. Másodszor pedig azért jelentõs. vö. illetve õket az antik és humanista hangos olvasással állítja szembe. „egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt. hogy ha valamikor voltak is a kezében a vonatkozó munkák. Nem elképzelhetetlen. bár valamilyen alapmûveltség szintjén nem zárható ki – hiszen humán iskolákat kijárt filológussal van dolgunk. hogy Balogh „élõ–holt”. tehát az ismert locusnál: „ Vedd és olvasd!”. individuális–determinisztikus szembeállításai megint csak 18. 19 Balogh 1921.” Szent Ágoston konfessziói. 3 [88]. 20 Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa..20 Így az a folyamat. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. hogy Ágoston a kezébe vett bibliai szöveget. 11 [30]. hogy írása a Philologus címû szakfolyóiratban jelent meg. „A »szép szó« (verba composita)”. Balogh 1926a.Vasa lecta et pretiosa 181 bõvítette18 – s tette ezt annak ellenére. a velük együtt járó néma olvasást írja le. s így nem is figyelt fel a megfelelõ szöveghelyekre. bensõleg kötõdött kora retorikai kultúrájához. In: Die Antike. itt 39 [151]. Pál levelét magában olvassa. abban az idõben még nem érdeklõdött a kérdés iránt. itt 360. ennek a kultusznak a tárgya s eszköze: a s z ó ”. 237–238. amikor Ágoston megtér. kérdéses. századi toposzokat elevenítenek fel. Amikor pedig a könyvnyomtatást. párhuzamos egy másikkal. 85. (3) 4: 351–367. továbbá német nyelvû tanulmányában – melyek további elemzésem középpontjában fognak állni – épp azon a döntõ ponton. s maga is neves szónok volt. akinek elgondolásait kétségkívül e 18. 25–39. Továbbmenve: Balogh az Ágostonról szóló magyar nyelvû könyvecskéjében. azt emeli ki. Mindenesetre írásaiban a 18. In: Magyar Nyelv. hogy Ágoston korában olvasni fõként hangosan volt szokás. az újságírást. századi vonulat folytatásaként értelmezhetjük. Hogy Balogh ezt a hagyományt mennyire ismerte alaposan. Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. mert Ágoston maga mélyen. mondhatni. Vegyük észre. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. amely ellen Ágos- 18 Balogh 1926a. az új elektronikus médiumok okozta mechanizálódást.

4–5 [89–90].).26 Nehezen lenne védhetõ. 360.. 23 Balogh 1918. mely Ágostont a megtérésig viszi. Második lépésben – számos antik és középkori párhuzamos szöveghely felvonultatásával – azt mutatja ki. és amin környezete csodálkozik. 25 Balogh 1918. retorikai.21 A „szép szó” – mivel a szónokláshoz kötött – összekapcsolódik az emberi hanggal. 360. a hanggal.22 „Nemcsak egy mélyen – mûveltségében és ízlésében – gyökerezõ ideál rítusa. hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelõ szokás szakad meg folytonosságában. históriai stb. Balogh 1926a. amelyek Ambrus püspököt írják le. hogy soha nem tett másként. hogy Balogh itt és az 21 Balogh 1926c. és [amelyrõl] a kereszténység soha nem mulasztja el hangsúlyozni. amint hasonlóképp magába mélyedve. – Carruthers a Vallomások e helyérõl szólva – a szokásos értelmezésekkel szemben – többek közt azt emeli ki. […] A tökéletesült forma – a l’art pour l’art – [mely] éles ellentétben áll a »tartalommal«. hanem azon. ahogyan a püspök olvas. ha egyedül a tartalom iránt van érzékünk”. 11–12 [30–31]. 11 [30]. a hangosan olvasott szóról. Balogh 1926b. . amellyel szokásosan csak az olvasásra-felolvasásra és a szöveg grammatikai. mûvészi tehetségével és írói törekvésével”.182 Neumer Katalin ton hadakozik: az „antik retorika. Ebbõl arra következtet. Így a „szép szó […] egyjelentésû […] Ágoston »régi stílusával«.”24 Balogh értelmezésében a rétor szakít itt – talán életében elõször – életelemével. Balogh 1918. A találkozás Ambrussal szintén fontos stádium abban a folyamatban. Balogh 1926c. antik-irodalmi stílus. vö. 24 Balogh 1926c. akitõl pedig a néma olvasás olyannyira idegen volt. 26 Balogh 1921. hirtelen lemond az antik retorika õsjegyérõl. a forma antik kultusza. 170 skk.”23 „Ágoston. Itt ugyanis Balogh foglalkozik a Vallomások azon mondataival is. csak az. 22 I. ahogyan Ágoston a hagyományos irodalmi mûveltségtõl fokozatosan elszakad”. 11 [30]. 360. vö. 3–4. megértésére utaltak (Carruthers 1996. 26 [133–134].25 Ezen a ponton érdemes visszatérnünk egy pillanatra a Voces paginarumra is. hangtalanul olvas. hogy maga az olvasásmód nem volt annyira rendkívüli. Ezért kap a „tolle lege” említett jelenete „bizonyos szimbolikus jelentést is abban. hogy az a keresztényi. hogy valamely szöveget bensõleg elsajátítunk-megemésztünk – szemben a „lectio” kifejezéssel. hogy valójában Ambrus esetében sem teljesen néma olvasással van dolgunk: a „tacitus” szó csak a meditációra utal. 352. m. hogy másképp soha nem olvasott. vagyis arra. hogy Ambrus környezete nem azon csodálkozik. amikor szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit n é m á n olvassa.

27 Ezt teszi Demeter Tamás bevezetõjében (Demeter Tamás [szerk. drága edények”. a Vallomások e helyeire vonatkozó Balogh-passzusok kínálják. melyben a „szavak” metaforájaként szerepel: „nem emelek vádat a s z a v a k ellen. mint szakítás a múlt retorikájával. amelyekre már a kötet címe is utal. szövegszerû. Az Ágoston-elemzések e pontjai ugyan egyfelõl folytatják is a Voces paginarum korábban idézett utolsó passzusait annyiban. Értelmezésem kiindulópontja: a szavak. ám mégis a tárgytól ihletett elemzéseibõl kaphatjuk meg. hiszen a Voces paginarumban – szemben ezekkel az Ágostonról szóló részekkel – a hangos olvasás egyértelmû értékként jelent meg. Valójában azonban a Vasa lecta et pretiosa ennél sokkalta árnyaltabb.Vasa lecta et pretiosa 183 imént idézett helyeken – miközben magának a megtérésnek érezhetõen pozitív értéket tulajdonít – a hangtalan olvasást elítélõleg ábrázolná. s ha nem ittuk meg. ütleg járta”. Voces paginarum. hanem Ágoston egész fejlõdését tekintjük. amelyet ittas tanítóink ez edényekbõl innunk adtak. mondhatni. amely a szóbeliség. pusztán formai.] [2001]: Hangzó oldalak. Akárhogy is. az értõ filológusnak aprólékos. másfelõl azonban ellentétesek is velük. ahogyan Ágoston megtérésének útja elsõ megközelítésben – s Balogh szavai szerint is – leírható. hanem a hazugság borát vádolom. Budapest: Kávé Kiadó). bonyolultabb képet mutat. drága edények ellen. valójában azonban. illetve értelmezésük ekképp külön hangsúlyt kap. e válogatott. esetleg a hangos olvasás világából az írásbeliség vagy a hangtalan olvasás világának gyõzelme felé visz. nevezetesen mint eltávolodás az antik retorika l’art pour l’art. A „vasa lecta et pretiosa” [válogatott és drága edények] fordulat ugyanis egy Ágoston-idézetbõl származik. hogy a késõbbi Torontói Iskola tanításainak fényében. tartalom nélkülivé vált mûvészetétõl a Biblia tartalomra koncentráló egyszerû nyelve felé. ha nemcsak ezt a pontot ragadjuk ki. ha az általuk kifejezett tartalommal szemben másodlagosak? A választ erre a kérdésre Baloghnak. 18 [37] – Balogh itt a „vinum erroris” kifejezést mint „hazugság borát” adja vissza. ezek elõképeként értelmezzük õket27 – azaz hogy olyan folyamatot lássunk itt. s melyek. döntõ az egész Ágoston-tanulmány interpretációja szempontjából. Hogyan is lehetnek mármost a szavak „válogatott. . 28 Balogh 1918. A „tolle lege” megtérési jelenete bármennyire úgy tûnik is fel egyszersmind.28 Ez a passzus bizonyos feszültségben áll azzal is. hogy a hangos és a hangtalan olvasást egymással szembeállítják.

Allegorikus Biblia-interpretációt nyújtván azt sugallja: a Biblia együgyûsége csak látszat.32 Balogh értelmezésében ennélfogva a Vallomásokat – ezt a retorikus könyvet – meg kell tanulni retorikusan olvasni:33 a könyv szerinte valójában Cicero. és alig észrevehetõen összekapcsolódik azzal. a Biblia és az Ambrus-féle himnuszok metszéspontjában helyezkedik el.34 Ez a könyv az elsõ lélektörténet a latin prózában: megpróbál a finom. 364. Emellett Ágostonban újra meg újra felébred.”31 Ezért még ha a régi formákat a „teljesen új tartalom” átalakítja is. vagy az 29 Balogh 1926c. Még ha ezen a talajon kell is – mindennek ellenére – ama új nyelvnek keletkeznie. Sokkal inkább a Biblia az. mégpedig kardinális helyeken. hogy a szavakat keresnünk kell. ami régrõl fennmaradt. és 362 skk. Hogy a fent említett stiláris »felszabadítás« a régi formák teljes kihasználásával s új elemek szinte zökkenõ nélkül való beolvasztásával történt. m. mutatja.184 Neumer Katalin akkor a végeredmény kompromisszum. s ekképp az elsõ megfogalmazását nyújtja annak. belsõ lelki rezdülésekre. a hangzó szóra való utalásokkal. 33 I. a rétor: vágya a világ elé kiállni. és a zsoltárok verseit elszavalni.30 Vagy ugyanez a gondolat a magyar Ágoston-könyvecske szavaival: Ágoston „stiláris normáival. de egyszersmind a latin prózának legnagyobb. a bizonytalanra szavakat találni. 34 Balogh 1918. hanem a többé-kevésbé organikus növekedés csendes folyamatának”. Ezzel egyidejûleg azonban teli van zsoltárutalásokkal. 352. mennyire organikus eleme ez a könyv az a n t i k stilus fejlõdésének. . legönállóbb és egyik legtudatosabban mûvészi alkotása is”.29 sõt akár „minden a régiben [is] látszik maradni: [Ágoston] nyelve és stílusa továbbra is a cicerói normák és ideálok szilárd sínein mozog. „teljesen fokozatosan” történik. tehát egyszerû énekekre. m. 30 I. ez akkor is „belülrõl”. amely a cicerói formákhoz lassan hozzásimul. 367. Mint oly sokszor a történelmi folyamatoknál. 354. 31 Balogh 1918. 32 Balogh 1926c. ez a nyelv akkor is biztosan nem a stiláris újítás döntésébõl fakad. egyedül áll az antik stiláris formák történetében – „a római irodalom fejlõdésének szélsõ határköve. az új itt sem puszta újításvágynak köszönheti létrejöttét. egész mûveltségével az a n t i k r e t o r i k a világában él. 21 [40]. esztetikai meggyõzõdésével. Tertullianus. 19 [39].

a kérések és kérdések. s kettõ kivételével himnusszal és hálaimával végzõdik. Balogh szemében Ágoston könyve nem lehetne annyira mûvészi. s bármennyire „merõben haszontalanok” is „az ott tanult dolgok”: „mit is kezdjen a gyermek a mitológia és a mondák ezer apró együgyûségével. 40 I. A Vallomások maga úgyszólván dialógus Istennel: minden könyve imával. 26 [45]. az interjekciók biztosítják. s még kevésbé elnémuló szöveggel van dolgunk.36 Valójában „az egész könyv a h a l l g a t ó számára íródott és zenei hatásokra számít”37 – vonja le a következtetést Balogh. Így a retorika bármennyire is „uentosa professio [kérkedõ hivatás]. Így valószínûleg sokkal inkább finom költõi eszközökkel. 37 Balogh 1918. amelyet a szószátyárság vásárán. amoris tui egyértékû elemek.” I. 13 [32]. hogy szóbeli és írásbeli „heroikus küzdelmét” ábrázolná. m. 17 [37]. Balogh 1926c. a formája nem. 38 „Ha figyelmesen és a mondatritmusra ügyelve f e n n h a n g o n elolvassuk a fejezet bekezdõ részletét – mondja egy helyütt –. melyben a végsõ szó mégis a hangé. árulnak”. fohásszal. invocatióval kezdõdik.”40 Ezt a formát új tartalommal – a Biblia. m. 46 [70]. A könyv a latin prózában új zenei. Bármennyire írásban tudatosan kimunkált finom artisztikumról van is szó.Vasa lecta et pretiosa 185 eksztázis órájában Dávid negyedik zsoltárát magamagának elszavalni. egyszersmind azonban hangra orientált szövegrõl (textusról. Ágoston mégis képes „distingvál[ni]”: „ennek a mûveltségnek csak a lényege érett meg a pusztulásra. m. rímes és ritmikus stílust valósít meg: szövege a próza és a vers határán áll. az öröm és a bánat „ezer apró interjekciójának szálai hálózzák be”35 a szöveget. m. 36 I.38 Ezeken a helyeken Balogh leírásában biztosan nem egy kifejezetten írásbeli. Trója égésével vagy Creusa árnyával«?”39 – bármennyire így lenne is. m. mundinis loquacitatis. 44 [67]. 39 I. De azt sem lehetne mondani. azonnal érezzük. […] s így itt »amor dei erga homines«-rõl szó sincs. 35 I. A mû egységét Isten megszólításai. szövedékrõl) beszél. aki a Vallomások e sajátosságára konkrét szövegértelmezései során igen finoman támaszkodik is. ha nem a hangra hallgatva született volna. a »katonákkal megrakott falóval. 43–47 [65–71]. s amelyben beszéd és írás ezzel együtt sem egymást legyõzni akarja. 16–17 [35–36]. hogy az anem te és a köv. 361. a keresztény erkölcs tartalmával kell megtölteni. . a kétség és a bizonyosság. tudatosan megírt.

354. Jóllehet. 19 [39]. hogy lelki üdvét veszélyeztetné. amellyel belõlük még gyermekként itatták. Balogh 1926c. 42 I. a keresztények számára [azonban] eszköz lesz”. 365. miért nem vádolja a szavakat.50 Amikor Ágoston az öregség bölcsességében életét tudatosan átgondolja és rendezi. 45 Balogh 1918. a szónoki stílus szépségeit szabadon csodálja. m. e földi városban van helye a szavaknak is: a szó „a közlés és érvelés eszköze. 43 Balogh 1918. 51 I. „a »szép szó« a pogányok számára [pusztán] öncél volt. 50 I.41 Ezért nem a szavakat. A Civitas dei végén „ember és világmindenség. e „drága edényeket” támadja Ágoston. 364.51 Nem ne- 41 Balogh 1926c.44 „Ebben a nyughatatlan lélekben a régi.47 „Ez a humanista búcsúja a pompázatos világtól.42 E drága edényeket õ a hazugság bora helyett az igazság új borával tölti meg. Balogh 1926c. 364. 19 [38]. 19 [38]. akkor ebben a rendben már képes rá. 366.186 Neumer Katalin A retorikai hagyomány megõrzése magyarázza Balogh tanulmányának a címét is. s nyíltan átadja magát ennek a „félpogány” testi élvezetnek. akik elõtt „a h a l á l lebeg”. A merõben új tartalom addig feszegette a régi formákat. 44 Balogh 1918. változatos és hatalmas élet”. 18 [37]. 49 Balogh 1918. m. 56 [83]. 365. 354. és azt is. hogy egykori ideáljának.43 melyek így „új tartalmukkal új fényt és színt is kap[n]ak”. hogy anélkül. Balogh 1926c. Balogh 1926c. 57 [84]. 48 Balogh 1926c. 18 [37]. a retorikai formának is megadja rangját. m. hagyományos formák szeretete új morális és intellektuális értékekkel fonódott össze.”45 A szavak jelentõségének elfogadása tágabb kontextusban is megkapja Baloghnál a jelentését: szerinte ugyanis Ágoston számára – szemben a középkor aszkézisével – a földi városnak is megvannak az értékei.49 Nos. 47 Balogh 1918. 365–366. a természet és technika” vonul el „tarka sorban az aggastyán szeme elõtt”46 – a „sokféle. . amely az ékesszólás köntösében lelkünket elgyönyörködteti”.”48 Ágoston „mindenütt csak az é l e t r õ l tud” – szemben a középkori misztikusokkal (akiknek pedig elõfutára). 46 I. m. míg ezek hozzáidomultak. 366. hanem csak „a hazugság borát”. Az aggkor szélsõségektõl ment lelki kiegyensúlyozottságában már újra megteheti.

hogy hanggá váljanak. Mondhatnók. nem egymást kizáró alternatívák. amelyet Balogh Ágostonról nyújt. hogy a húszas évek trendjeinek hatását semlegesíthette viszont az. Abból a leírásból. persze. hogy ez a harc az egyikkel való radikális szakítás eredményeképp a másik gyõzelmével végzõdik. Eközben könnyen megeshetett volna. hogy mondandóját mégis az új trendek szerint fogalmazza meg. Az Ágoston-szövegek maguk törekszenek írásban megfogalmazódva – mely tényezõt nem lehet eliminálni – arra. Balogh filosz volta a magyarázat minderre: az. Ágoston-könyvecskéje is még 1918-ban jelent meg. Meglehet. egymást kiegészítve kölcsönösen támogathatják egymást. Ehelyett azonban a német Ágoston-tanulmányban a két világ közötti „kompromisszum” a korábbihoz képest még nagyobb hangsúlyt is kapott és explicitebb formát öltött. Ekképp maguk is azt példázzák. Ez az általános bölcsesség egybecseng egy konkrét belátással is: azzal. hogy az utóbbi kettõt nem látták egymással sem élesen szembenállónak. hogy egy ilyen gondolkodásmód irányába több tényezõ is hajthatta volna: így a húszas évek elméleti trendjei. amelyek a hangos olvasás kultúráját a szóbeli és írásbeli közötti mezsgyén akképp helyezték el. Ekképp Balogh szövegelemzéseiben eltávolodik a bináris oppozíciókban való gondolkodástól. s ezen a ponton tûnhetik is úgy. két világ vagy két stílus „küzdelmérõl”. az. bizonyos fordulópontokon beszélhetünk „harcról”. hogy a két kommunikációs forma békésen együtt élhet és egymást támogathatja. hogy elsõsorban a szövegekre hallgat. a szép szót szeretõ filológust és a szélsõségektõl magát bölcsen elhatároló embert. annak ellenére. Ám eme idõpont – a váltás – elmúltával „a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba”: az egyes elemek egymáshoz simulva békén megférnek egymással. hogy a hangos és a néma olvasás-írás nem feltétlenül egymás ellentettjei. hogy Balogh már jóval korábban. s végül hogy világnézeti-történetfilozófiai okokból maga is a hangzó szót részesítette elõnyben – s ilyes nézetek könnyen fogalmazódnak meg a hagyományos dichotomikus szembeállításokat felhasználva. . S ez az a pont. Ám ezeket a mûveit az 1926-os német megjelenések számára átdolgozta. hogy kutatásait kezdettõl fogva inspirálták Nietzsche eszméi.Vasa lecta et pretiosa 187 héz belelátnunk az idõs Ágostonba Baloghot. sem pedig egy teleologikus evolúciós folyamatban nem helyezték el õket. 1913-tól gyûjtötte a hangos olvasásra vonatkozó adalékait. szintén évekkel korábbi anyaggyûjtésre támaszkodva. ahol Balogh azokat az 1990-es évektõl kezdõdõ kutatásokat elõlegezi. még egy tanulság kiolvasható: meglehet.

hogy írásomban a Balogh életében megjelent szövegközlésekre hivatkozom. „paradigmáit”. Budapest: Kávé Kiadó. melyet írásomban tárgyalok. 25–39. Wien–Leipzig: Deutsch-Österreichischer Verlag. . Mivel azonban a posztumusz kiadás könnyebben hozzáférhetõ. Ez a kötet a fenti írásokból a három magyar nyelvût tartalmazza. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. ami gondolható. írás címû válogatást. ám nem szabják meg egyértelmûen azt. ám ezek a keretek nem mindenekfelett determinatívak – meglehet. beszéd. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. e kiadás szövegei olyannyira – sokszor értelemzavaróan – hibásak. In: Die Antike. In: Philologus. és (82) 2: 202–240. (3) 4: 351–367. ha nem is különösebben újszerû összefüggést is mutat. Sajnos. Béla (1924): Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. mely több olyan munkából tartalmaz részleteket. (B) Egyéb irodalom Balázs.) IRODALOM (A) Balogh József mûvei (a) életében megjelent munkái Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa.) Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. szögletes zárójelben megadom az új kiadás oldalszámait is.) (2001): Hangzó oldalak. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. Voces paginarum.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. Ettõl csak egyetlen hivatkozásnál térek el: megemlítem az általam szerkesztett Kép. amelyet már eddig is több példán szemléltettünk: ugyan megrajzolhatjuk egy-egy korszak jellegzetes gondolati trendjeit. 1927. In: Magyar Nyelv.” Szent Ágoston konfessziói. Balogh József (1921): „Voces paginarum. (82) 1: 84–109. Budapest: Franklin Társulat kiadása. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«.188 Neumer Katalin S végül ez a történet még egy másik. (A tanulmány szövegét 2002 novemberében zártam le. A mostani megjelenéshez az azóta megjelent irodalmat már nem vettem figyelembe. (b) posztumusz szövegkiadás Demeter Tamás (szerk. kizárnak bizonyos elgondolásokat mint nem gondolhatókat.

Michael (1998): Sinnenwandel. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Hajdu.) Leipzig: Alfred Kröner. B. Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte. Neumer Katalin (1998): Gondolkodás. In: Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles). Adam (1967): Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. Friedrich (1912): Philologica II. 3–64. Cambridge: Cambridge University Press. Bonset 1967. C. A study of the influence of language upon thought and of the society of symbolism. köt. írás. Engelsing. Mit einem Essay und einem Nachwort von Walter Jens. In: Sämtliche Werke. V . Gieseke. Cambridge: Cambridge University Press. A. London: Routledge & Kegan Paul. Cambridge: Cambridge University Press. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading.: Insel Verlag. Kulturwandel. (Szerkesztette Regine Otto. Frankfurt/M. Etienne (1934): Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. Wilhelm von: Gesammelte Schriften. Parry. Marcel (1981): Le style oral rythmique et mnémotechnique chez les verbo-moteurs. Metzlersche Verlagsbuchhandlung. Hajdu Helga (1931): Lesen und Schreiben im Spätmittelalter. 1. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Budapest: Kávé Kiadó. (Szerkesztette Bernhard Suphan. Lesergeschichte in Deutschland 1500–1800.) Herder. Tübingen: Gunter Narr.) Coleman. 296–336.: The Meaning of Meaning. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. Schaefer.) Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Budapest: Akadémiai. változatlan utánnyomása.) Horváth János (1976): A magyar irodalom fejlõdéstörténete. 112–154. Nietzsche. beszéd. Pécs–Fünfkirchen: Verlagsanstalt Danubia..Vasa lecta et pretiosa 189 Carruthers. Schriften zur Literatur. Leipzig.) (2003): Kép. Joyce (1996): Public reading and reading public in late medieval England and France. Bronislaw (1956): The problem of meaning in primitive languages.) Hajnal. (Utánnyomás: Amsterdam: E. (Elsõ kiadás: 1990. (Szerkesztette Adam Parry. beszéd. (Elsõ kiadás: 1923. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur.. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Altenglische Dichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit.–Richards. 1–240. The primary reception of German literature 800–1300. 1925/2.) Müller. Stuttgart: J. Paris: Foundation Marcel Jousse. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. In: Ogden.) Malinowski. Fragmente. (Werke. Helga (1934): Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters. Rolf (1974): Der Bürger als Leser. Sprachwandel. Engelsing. K. Herder. Rhetorik und Rhythmik. (Elsõ megjelenés: Archives de Philosophie. köt. de Gruyter 1968). . The collected papers of Milman Parry. In: Humboldt. Green. Jousse. J. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. Milman (1971): The making of Homeric verse. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. A study of memory in medieval culture. köt.: Suhrkamp. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . (Elsõ kiadás: 1939. Ursula (1992): Vokalität.) Oxford: Clarendon. XVIII. Budapest: Magvetõ.und Unterschichten. Neumer Katalin (szerk. Humboldt. I.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann XVII–XVIII. Mary J. írás. (1996): The book of memory. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. köt. 107–133. Frankfurt/M.

Beck.190 Neumer Katalin Spengler. Horst (1995): Hören und Sehen. In: Minerva. H. n. München: C. Schrift und Bild. Thienemann Tivadar (1931): Irodalomelméleti alapfogalmak. 18–71.): Der Untergang des Abendlandes. . Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. Oswald (é.) Wenzel. majd különlenyomatként is megjelent 1930-ban. (Elõször a Minerva címû folyóirat közölte 1927-tõl 30-ig. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. Pécs: Danubia Könyvkiadó. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. Zolnai Béla (1926): A látható nyelv. München: C. H.

Martin (1998 [1929]): Kant und das Problem der Metaphysik. (2004 [1966]): The Bounds of Sense: An Essay on Kant’s Critique of Pure Reason.] Budapest: Osiris–Gond-Cura Alapítvány. a Német–Magyar Filozófiai Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékek által rendezett „Kant und das Problem des Wissens” („Kant és a tudás problémája”) címû konferencián. Pécsett. Pirmin Stekeler-Weithofer (Leipzig). sz. Kurt Röttgers (Hagen). . 6359..) 3 Strawson. köt. 2004. 2 Cassirer. Cassirer 2001.4 ám egyetlenegyszer sem az ezeknek a kifejezéseknek Kant által kölcsönzött * Elhangzott a Kant halálának 200. Frankfurt/M. vagy csak alig tárgyalja. itt Heidegger. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete. szeptember 21-én. 4 Vö. fogalom. 1928. 208 és 233. A konferencián elõadott még Boros János (Pécs). „sémák” és „sematizálódik” szavak egy-egy alkalommal fordulnak elõ. nyomán idézve. Ernst (1923): Kants Leben und Lehre.”1 Ehhez képest némely mértékadó kommentár a sematizmusfejezetet egyáltalán nem. 154.: Klostermann 113. séma* Nyíri Kristóf ELÕKÉP 1804-ben bekövetkezett halála elõtt néhány évvel jegyezte fel Kant A tiszta ész kritikájával kapcsolatosan: „Egyáltalán a sematizmus az egyik legnehezebb pont. [Mesterházi Miklós fordítása. Korokon és kultúrákon átívelõen hadd említsem itt mondjuk Ernst Cassirer Kants Leben und Lehre2 és Strawson The Bounds of Sense3 címû könyvét. III/5. Wilhelm Vossenkuhl (München) és Weiss János (Pécs). 1 Kants handschriftlicher Nachlaß (Gesammelte Schriften. a Preußische Akademie der Wissenschaften kiadásában. London: Routledge. Peter F. Berlin: Bruno Cassirer. (Magyar kiadás: Cassirer. […] Ezt a fejezetet az egyik legfontosabbnak tartom.).A tiszta kép kritikája Szemlélet. Cassirernél a „séma”. Ernst [2001]: Kant élete és mûve. Gángó Gábor (Budapest).

9 Walsh. hogy mi is az az általános pont.10 mégis hangsúlyozza. Robert Paul [szerk. Kant. . mint fogalmaz.] Budapest: Ictus. 174). m. London: Macmillan. m. A 140. (Újranyomtatva: Wolff.”7 A továbbiakban Strawson még négy alkalommal említi a sematizmusfogalmat. de jóakaratú olvasónak valószínûleg több fejtörést okoz.5 Strawson ugyan említi „a »sematizmus«-ról szóló híres részt”. a gondolatmenetnek nemcsak a részletei „fölöttébb átláthatatlanok”.9 Noha Walsh úgy véli. hogy kategóriák tényleges jelentõségét a tapasztalatra alkalmaztukban értékelhessük”. 8 Lásd i. hogy a „sémák” itt „A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról” címû fejezetben tárgyalt sémákra (például: „a módot. In: Kant-Studien. 11 I. 77. Ez a »sematizmus« szerepe. amely a tiszta kategóriáktól a használatban lévõ kategóriákhoz történõ átmenetet azáltal valósítja meg.11 Wilfrid Sellars. a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának. 74. hogy elõbbieket az idõ nézõpontjából értelmezi. Immanuel [1995]: A tiszta ész kritikája. W . ahogyan az értelem e sémákkal eljár. „Ahhoz. Walsh már 1957-ben a Kant-Studienben külön tanulmányt szentelt a témának. Not only are the details of the argument highly obscure…: it is hard to say in plain terms what general point or points Kant is seeking to establish” (Wolff 1968. amelyet Kant bizonyítani próbál”. Cassirer e helyütt így ír A tiszta ész kritikája szerzõjének nyelvi stílusáról: „A terminológia szilárdságának és körvonalazhatatlanságának. H. a tiszta értelem sematizmusának [nevezzük]”. hanem „egyszerû szavakban nehéz elmondani.] [1968]: Kant: A Collection of Critical Essays. 84. szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. 6 Strawson 2004. hogy a sematizmusfejezet a nem elkötelezett.) 10 „The chapter on Schematism probably presents more difficulty to the uncommitted but sympathetic reader than any other part of the Critique of Pure Reason. évf. hogy „Kant filozófiai zsenije” éppen ezekben a passzusokban mutatkozik meg a legvilágosabban. oldalon elõforduló „sémák” határeset lehet. „a tiszta kategóriákat az érzéki szemlélet általános formája szemszögébõl kell értelmeznünk. ám mindannyiszor csak a fenti képlethez tér vissza.8 Ezzel szemben a neves Kant-szakértõ William H.” Bizonytalan vagyok abban a tekintetben. 30. 1980-as évek egyik vezetõ 5 A 154. mint A tiszta ész kritikája bármely más része. és hogy az itt tárgyalt téma „bízvást tekinthetõ az egész Kritika központi problémájának”. a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kõvé dermesztette volna természetes. írja Strawson könyve bevezetõ részében. (1968 [1957]): Schematism. 7 I. 29.192 Nyíri Kristóf sajátos értelemben.6 ám a témának összesen alig 20 sort szentel. avagy általánosabban a Kant által bevezetett fogalmi sémákra vonatkozik-e. 71). az 1950-es. 49. [Kis János fordítása. miközben. 88 és 266. m.

190. 13 Stekeler-Weithofer. aki egész pályafutása során modern kantiánusként lépett föl. amelyben hivatkozhatott Hans Lenk. Helmuth (2003): Schematik und Symbolik. Frankfurt/M. 1975/1976-ban tartott Kant-szemináriuma során kiemelte.: Suhrkamp. 14 Röttgers. 204. Kurt–Schmitz-Emans. a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars posztumusz kötetben a sematizmusproblematika tárgyalása föltûnõen nagy terjedelmet foglal el.15 Friedrich Kaulbach16 és nem utolsósorban Helmuth Plessner fontos elõtanulmányaira is. Helmuth (1970): Philosophische Anthropologie. Monika (szerk. Hans (1995): Schemaspiele: Über Schemainterpretationen und Interpretationskonstrukte.: Suhrkamp. CA: Ridgeview. Zur Deutung seiner Theorie von Erkennen und Handeln. hogy milyen nézõpontból értelmezzük Kant Tiszta ész kritikáját”. 424–426.: Fischer Verlag.18 És 1929-ben jelent meg a se- 12 Amaral. Friedrich [1973]: Schema. Frankfurt/M. Lectures by Wilfrid Sellars. Philosophische Anthropologie címû könyvében Plessner a „Kant tekintélye által szankcionált tudománytanról” beszél és „annak lényegérõl a sematizmusfejezetben”. In: Uõ: Frühe philosophische Schriften. Friedrich [1982]: Immanuel Kant.A tiszta kép kritikája 193 nyelvanalitikus filozófusa. Visszatérve a német nyelvû irodalomhoz: 1995-ben megjelent Sinnkriterien címû munkájában Stekeler-Weithofer „a transzcendentális appercepció és a tiszta értelmi fogalmak sematizmusa megértését” úgy tekinti. A Röttgers által társszerkesztett.) (1999): Perspektive in Literatur und bildender Kunst. 67. Köln: Kiepenheuer & Witsch). 15 Lenk. Atascadero. [szerk. a Kants System unter dem Gesichtspunkt einer Erkenntnistheorie der Philosophie címû munkában. Bild und Modell nach den Voraussetzungen des Kantischen Denkens. Perspektive in Literatur und bildender Kunst címû kötetben14 Steffen Dietzsch igen érdekes tanulmányt publikált „Schema & Bild” címmel. 16 Írásában Dietzsch Kaulbach tanulmányát idézi (Kaulbach.17 1923-as korai írásában pedig. amelyeket a Sematizmus vezet be: a Sematizmus nagyon fontos szerepet játszik”.13 és maga is lényeges szempontokkal szolgál egy ilyen megértéshez. 17 Plessner. Paderborn: Schöningh.]: Kant. Berlin: de Gruyter). mint „ama döntés sarokpontját. hogy „a Sematizmus az összekötõ kapocs a Dedukció nagyon elvont érvelése és az Alaptételek analitikája specifikus elvei között. köt. G. (Gesammelte Schriften II).12 És valóban. Pirmin (1995): Sinnkriterien: Die logischen Grundlagen kritischer Philosophie von Platon bis Wittgenstein. itt említendõ azonban Kaulbach Kantról szóló könyve is (Kaulbach. 2. In: Prauss. Frankfurt/M. mélyenszántó szakaszt szentelt a témának. Pedro (szerk. . 18 Plessner. Essen: Die Blaue Eule.) (2002): Kant and Pre-Kantian Themes.

20 19 Heidegger 1998. és annak ellenére. elhagytam néhány felesleges határozatlan névelõt és helytelen kiemelést. A sematizmusfejezet nem »zavarba ejtõ«. míg az utóbbiban szemléljük a kerekséget. amit az alá besorolandó tárgy képzete elénk állít. továbbá két – jegyzettel jelzett helyen – pontosítottam a magyar szöveget.194 Nyíri Kristóf matizmusprobléma alighanem legigényesebb elemzése. és nagyon is értelmezésre szorul. . tudniillik Heidegger Kant und das Problem der Metaphysikje. sajátos értelmezési kísérletem perspektívájából kiválasztott passzust. A fejezet valamiféle összefoglalásával meg sem próbálkozom. amely a sematizmusfejezetet alkotja. Kezdjük mindjárt a fejezet elsõ soraival: Valahányszor tárgyat fogalom alá rendelünk. hogy ama fejezet jó néhány homályos pontot tartalmaz. a tárgy képzete egynemû kell legyen a fogalommal. Idézeteimben ezt a kiadást veszem alapul. Amint Heidegger itt írja: „A tiszta ész kritikája ama tizenegy oldala”. de az idézett helyeken nem követem a Bild („kép”) szó „képmás”-ként való (bizonyos összefüggésekben éppenséggel szerencsés) fordítását. S „a legkevésbé sincs alap arra”. Így a tányér empirikus fogalma egynemû a kör tiszta geometriai fogalmával. hogy vázoljam egy lehetséges értelmezés körvonalait. a mû ezen magva bizonnyal az… A sematizmusfejezet nem »zavaros«. hisz éppen ezt jelenti a kifejezés: a tárgy a fogalom alá tartozik. folytatja Heidegger.”19 SEMATIZMUSFEJEZET : BEPILLANTÁSOK Heidegger fenti állítása ellenére. részben hosszabb. „hogy a sematizmusfejezet valamiféle szétesettségét és zavarosságát újra meg újra felpanaszoljuk. Elõadásom során kísérletet fogok tenni arra. hogy az idézett helyen a sematizmusfejezet egy éppenséggel meggyõzõ tagolását is nyújtja. mindenekelõtt azonban egyáltalán meg kell ismerkednünk a sematizmusproblematikával. ehelyett hadd gyûjtsek itt egybe néhány. vagyis a fogalomnak ugyanazt kell tartalmaznia. magam azt a nézetet vallom. hiszen az elõbbi fogalomban elgondoljuk. hanem hallatlan biztonsággal vezet A tiszta ész kritikája egész problematikájának magvához. hanem összehasonlíthatatlan átláthatósággal felépített. Ha van A tiszta ész kritikájában szigorúan tagolt és minden szavában megfontolt rész. 20 Kant 1995. 172. 89 és 112. „az egész terjedelmes mû magvát alkotja”.

.21 A transzcendentális séma. 23 Kant 1995. hogy – szemben az empirikus fogalmakkal – a tiszta értelmi fogalmak. magyarázza itt Kant. A 140. ezért a sémát mégiscsak meg kell különböztetnünk a képtõl. elõbb azonban a gondolatmenet sajátos fordulatát érzékelhetjük. ez az ötös szám képe lesz. . úgy ez a gondolat nem annyira maga a kép. Ha viszont csak számot egyáltalán gondolok. Ez a magyarázat valamivel késõbb részletezõbb folytatást nyer. az idõ – mint „transzcendentális idõmeghatározás” – segítségével köti össze a tiszta értelmi fogalmakat a jelenségekkel.A tiszta kép kritikája 195 Kiemelem itt az elgondolt kerekség–szemlélt kerekség ellentétet. közvetlenül egyáltalán nem alkalmazhatók érzéki szemléletekre. mely egyfelõl a kategóriával. és lehetõvé teszi. hogy az elõbbit az utóbbira alkalmazzuk. amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képet. 172. . 174. másfelõl érzéki természetû.. Így ha egymás után teszek öt pontot: . – Kant mármost azzal a megfigyeléssel folytatja. de mivel a képzelõerõ szintézise nem egyedi szemléletekre irányul. mint például az okság kategóriája. Ennélfogva léteznie kell „valami harmadiknak”. Ez a közvetítõ képzet okvetlenül tiszta (nincs benne semmi empirikus). melynek segítségével egy bizonyos fogalomnak megfelelõen az adott képben jelenítek meg magam elõtt egy sokaságot… A fogalom sémáján mármost a képzelõerõ azon általános eljárásának képzetét értem. m. hanem csakis érzékek benyomásainak meghatározásában létrejövõ egységre.22 mely lehet öt vagy száz. mint inkább ama módszer képzete. wenn ich eine Zahl überhaupt nur denke”. másfelõl a jelenséggel az egynemûség viszonyában áll. amennyiben a transzcendentális séma fogalma mellett immár belép a mintegy érzéki séma fogalma is. A transzcendentális séma éppen ilyen.23 Amire azután még a Locke–Berkeley-féle vitára történõ félreismerhetetlen utalás következik: 21 I. 22 „Dagegen. és ebben az összefüggésben a kép szó jut szóhoz: A séma önmagában soha nem egyéb a képzelõerõ termékénél. ugyanakkor egyfelõl intellektuális. . .

430a és 431a. sõt.) Kant sematizmusfogalmát illetõen a De memoria következõ helye is figyelemreméltó: „nem lehet idõ nélkül elgondolni azt sem. 211. ezen problémák talán legfontosabbikát. mely szerint a lélek soha nem gondolkodik „képzet” (phantaszma) nélkül: „a gondolkodó léleknek […] mintegy érzetei a képzetek”. vagy jelesül a Philébosz ismert utalása.) . másrészt azonban ama tétel. 26 Arisztotelész: De anima. hogy a fogalom bármely tetszõleges – derék. Budapest: Európa Könyvkiadó. a kép óhatatlanul e szféra egy részére korlátozódik.26 A gondolkodásban ugyanaz az affekció jelenik meg. A képies gondolkodás persze nemcsak Locke és Berkeley óta témája a filozófiának. melynek nyomán a képzelõtehetség szintézise a tiszta térbeli alakzatokra vonatkoztatható. [mint] amellyel az idõt. noha „formát” mond.196 Nyíri Kristóf Tiszta érzéki fogalmaink valójában nem a tárgyak képmásain alapulnak.24 Mert az utóbbi soha nem érhetné el a fogalom általánosságát.27 Az Ariszto24 „Dem Begriffe von einem Triangel überhaupt würde gar kein Bild desselben jemals adäquat sein. amely fogalmat jelent. 450a és 451a. Az Arisztotelész-iskolában egyrészt az ész mint írótábla (grammateion) hasonlata. Az általában vett háromszög fogalmát soha nem fedheti adekvát módon a háromszög képe. 174. 25 Kant 1995. és csupán azt a szabályt jelenti.” (Arisztotelész [1988]: Lélekfilozófiai írások.25 A képies gondolkodás viszonya a fogalmi gondolkodáshoz alkotja a sematizmusfejezet hátterében meghúzódó problémák egyikét.vagy hegyesszögû stb. (A Filozófiai Írók Tárának kiadása nyomán. aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk. ami lehetõvé teszi. – háromszögre vonatkozzék. (Steiger Kornél fordítása nyomán. mely szerint lelkünkben az „írnok” mellett egy másik mester is tevékeny: tudniillik a festõ. Platónnál magától értetõdõen hozzátartozik újra meg újra kétértelmûen csillámló használata ama „dša szónak. PLATÓNTÓL HUME-IG Ezt a történetet itt éppen csak érzékeltethetem. A történet legkésõbb Platónnál kezdõdik.” A 141. mint valamely ábra megrajzolásakor. mint gondolatban nem létezhet. Az emlékezet pedig mintegy képek birtoklása. hanem sémákon. véleményem szerint. A háromszög sémája soha másutt.) 27 Arisztotelész: De memoria et reminiscentia. ami pedig nem az idõben van… A nagyságot és a mozgást szükségképpen ugyanazzal a képességünkkel ismerjük meg.

6. mint például az elvonatkoztatásról szóló szakaszban. mely a század utolsó negyedéig. Hume úgy vélte. „elképzelés”) szavak általában ugyanazt jelentik. A huszadik század folyamán egy sor olyan munka keletkezett. Francis (1974 [1605]): The Advancement of Learning. m. 134). amelyben „külsõ alakjukról ismeretes és megkülönböztethetõ dolgok neveit rajzokkal és képekkel ábrázolnánk”. Oxford: Clarendon Press. szakasz (2. éspedig az érzékek számára észlelhetõ módon. 131. talált megoldást. könyv. II. az írás pedig leképezi a szavakat«. Az ilyen pontos. . természetét tekintve alkalmas arra. Neveik pedig általánosulnak.29 Locke tulajdonképpeni hozzájárulása a képies gondolkodás filozófiájához természetesen az ideák mentális képekkel való – korántsem mindig egyértelmû – azonosításában áll.31 – Berkeley és Hume számára egyáltalán nem volt kérdéses. A magyar kiadás szövegében (1. ezeket javítottam. csupasz jelenségeket […] az értelem (neveket kapcsolva hozzájuk) mint mércéket félreteszi. 150) két értelemzavaró hiba van. ahol így ír: „az egyes létezõkbõl vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselõivé válnak. midõn olyan szótár elõnyein gondolkodik. fejezet. alkalmazhatók bármire.”28 Locke Bacon szellemét követi. E felfogás szerint. köt. 29 Locke.. amelyek erõsebben hatnak az emlékezetre.A tiszta kép kritikája 197 telész-iskolához kapcsolódva írta azután Bacon: „Az embléma az értelmi fogalmakat érzéki képekre redukálja. amely a Locke–Berkeley–Hume-féle vitát egy egészen sajátos felfogás perspektívájából elemezte. ami elegendõ megkülönböztetéseket enged meg. Bacon Arisztotelész-utalása a De interpretationére vonatkozik. például III. fejezet. könyv. XI. Budapest: Akadémiai Kiadó. III. hogy gondolatokat fejezzen ki. elmebeli. tudniillik a kognitív pszichológia kibontakozásáig egy lenézett kisebb28 Bacon. szakasz. köt. 30 I. inkább annak megválaszolásában látták. szakasz. Berkeley hajlott arra. a nehézséget. conception („fogalom”). A magyar kiadás szövegéhez képest módosítottam az értelemzavaró szórendet. John (1964): Értekezés az emberi értelemrõl. Azonban nem szükségszerû. »a szavak leképezik a gondolatokat. 31 Vö. hogy az ideák mentális képek. általuk a valóságos létezõket fajtákba sorozza…”30 Locke használatában az idea. […] Arisztotelész helyesen mondta. hogy a problémát megoldhatatlannak tartsa. ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel.. 25. fejezet. hogy hogyan lehetnek a képek általános jelentések hordozói. 9. thought („gondolat”) és imagination („képzelet”. könyv. Mert bármi. II. mint ismeretes. XI. hogy a gondolatokat a szavak közvetítésével fejezzük ki.

Arnheim szuggesztív – nem utolsósorban.198 Nyíri Kristóf ség felfogása maradt. jóllehet persze õ sem tudta ezt”. hogy beszéljen róluk. mivel õ illusztrációkkal mutatni is próbálja. francia és német pszichológiai és filozófiai irodalmára. Titchener még támaszkodhatott a századforduló széles angolszász. az még ma is gyakorlatilag ismeretlen. 34 Arnheim. Titchener személyességében meggyõzõ. Mostani témánkat illetõen Price így nyilatkozik: „mind Locke. 32 Titchener.35 KANT ÁLCÁZOTT PSZICHOLÓGIÁJA Titchener és Arnheim generikus képekre vonatkozó érvelése egyfelõl és Price érvelése másfelõl lényeges párhuzamokat mutatnak. mind a sematizmusfejezet viszonylagos homályossága feltételezhetõ okainak megértéséhez. s nem csupán a konkrétra és egyedire vonatkozhatnak. H. Rudolf (1969): Visual Thinking. Ehhez a ponthoz nyomban visszatérek. 33 Price. Hume pedig a határán volt annak. Price Thinking and Experience33 és Rudolf Arnheim Visual Thinking34 címû könyvére. amit a többiek csak mondanak. gondolkodásunkban a mentális képek lényeges szerepet játszanak. jóllehet ennek nem voltak tudatában. 292. London: Hutchinson’s Universal Library. (1953): Thinking and Experience. elõbb azonban arra szeretnék röviden rávilágítani. Arnheim nem utal az oxfordi filozófus Price könyvére. New York: Macmillan. H. Hadd hivatkozzam itt Titchener Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes címmel megjelent elõadásaira. Edward Bradford (1909): Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes. mind Kant generikus képekrõl beszéltek. . hanem éppenséggel generikus képekként is funkcionálhatnak. Berkeley: University of California Press. 35 Price 1953. H. Price és Arnheim elemzései miért nem tekinthetõk közvetlen Kant-kommentároknak. Price fogalmilag briliáns. Elemzéseik gyümölcsözõ heurisztikus hátteret kínálnak mind a kanti sematizmusproblematika. Közös bennük az az elképzelés.32 valamint H. hogy Titchener. Az ok Kantnál keresendõ. Arnheim viszont lényegében Titchenerig volt kénytelen visszanyúlni. és maga az 1990-es évekig hatás nélkül maradt. hogy a generikus képeket egyfajta csonkaság jellemzi. közelebbrõl pedig a transzcendentálfilozófia felemás helyzetében pszichológia és fogalomanalízis között.

. Ám nem kétséges. ahogyan tapasztalásunk okságilag függ ezektõl a mechanizmusoktól. általa kezdeményezett ama vizsgálódástól. hogy az észlelés. nagyon jól tudta. egyes számú én és a nyelvközösség között”. amit másfél évszázaddal késõbb Wittgenstein felfedezett.és ismeretközösségre utal. amelynek révén a magunk számára fölfoghatóvá tehetjük a világ tapasztalásának gondolatát. Ahol csak a tapasztalat korlátozó vagy szükségszerûen általános vonásaira bukkant. Szerepében a beszélõ az általános nyelv. elvétette a vonatkoztatási keretet. hogy ez a tan önmagában inkoherens. amelyhez tartozik.) 37 I.36 Kant. hogy mindazt. szemléléseket és tapasztalásokat (hangosan vagy halkan) szavakban kommentálja. véli Strawson.” (Strawson 2004.37 Stekeler-Weithofer éppen ellenkezõ értelmezésmódot választ. ahogyan a dolgok megjelennek számunkra. mégis azt a felfogást vallja. az. […] a beszélõ általános szerepére utal. aki az […] éppen adódó tényleges észleléseket. 15. és hogy elfedi. hogy „Kantnak szemére vethetjük: nem látta az összefüggést a szubjektív. ilyen vagy olyan (generikus) észleletként. hogy az ilyen – empirikus – vizsgálódás merõben különbözik az eszmék alapvetõ szerkezetére vonatkozó. Az emberi észlelési mechanizmusok mûködése. úgyhogy a Kritika megértésének egyik központi problémája pontosan abban áll. a gondolkodás és beszéd. érzékszerveink és idegrendszerünk természete által meghatározottak. hogy tapasztalatunk jellegzetességei. Ebben az értelemben mondhatja összefoglalólag: „Amikor Kant az appercepció »transzcendentális« egységérõl szól. empirikus. 151. amelyben vizsgálódásait megalapozottan végezhette volna. nem pedig filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. Ám ennek ellenére az utóbbi vizsgálódást az elõbbi kényszeredett analógiájára fogta fel. részben emberi felépítésünk. kommunikáció és társadalmi közösségek közötti kapcsokat”.” S egy utalás néhány sorral lejjebb: „Az észleletek mint sémák (típusok) […] csak annyiban tiszták és világosak. az. forrásukat kognitív konstitúciónkból fakadóaknak állította be. nem pedig pszichológiai”. ami ezzel a tannal összefügg. amennyiben legalábbis elv- 36 Ahogyan Strawson összefoglalóan írja: „A mindennapi és a tudományos megfigyelés közhelye. Elismeri ugyan. szemléletként vagy tapasztalatként felismeri és más – csupán lehetséges – tapasztalatoktól megkülönbözteti. szemlélet és gondolkodás összefüggése nyelvlogikai. Kant jól tudta ezt. nem vette észre azt. amely ténylegesen független tõle. beszéd és kommunikáció. miszerint „a kanti terminológia megfelelõ interpretációja világossá teszi. m. tudományos.A tiszta kép kritikája 199 A The Bounds of Sense-ben Strawson újra meg újra utal erre a felemás helyzetre. és ezt a tant nélkülözhetetlennek látta a tapasztalat szükségszerû struktúrája magyarázatához. nevezetesen „fogalmaink társadalmi jellegét. nem pedig megmagyarázza a vizsgálódás valódi természetét. eloldozzuk az analitikus érveléstõl.

mind pedig azzal az utalással. Magdeburg: Scriptum Verlag. 42 Kant.41 Kant álcázott pszichológiájában mindazonáltal képek éppoly kevéssé játszhattak szerepet.) . Az ítélõerõ kritikájának utalása olyan kormányzatokra. Általános érvényû igazságok sem a verbális. miszerint „létezhet valamiféle »általános és igaz horizont«. hogy Kant maga nem. New York: Holt. (29. amelyet »a legfõbb fogalom nézõpontja határoz meg«”. emlékezés és megismerés egyfelõl verbális. másfelõl perceptuális folyamatok együttmûködését feltételezik.) Budapest: Ictus. 119. (Papp Zoltán fordítása.”38 Ez radikális értelmezés.42 sokatmondó és félreérthetetlen. §. nem hagyatkozhatott valamely nyelvközösség éppen fennálló kognitív konszenzusára. csakis a Kant-kortársak Herder és Lichtenberg hittek a nyelv „megalapozó szerepében”. Itt Hans Lenkkel kell egyetértenem: mind a kanti sematizmusfogalom taglalása során tett megjegyzésével. amelyek „szívesen megengedték”. Rinehart and Winston. 39 Röttgers.200 Nyíri Kristóf ben közösként állnak rendelkezésünkre. 18 és 20. mint a nyelv. Kurt (2002): Metabasis. 184. mivel a kedélyes nyelvfilozófiai cucc alól félreismerhetetlenül kivillan az ismeretelméleti abszolutista páncélja. sem a vizuális tapasztalat anyagából nem voltak fölépíthetõk.39 Ha azonban Kant ismereteink általános érvényûségének elõfeltételeit kívánta megalapozni. Allan (1971): Imagery and Verbal Processes. különösen Paivio. Philosophie der Übergänge. A hivatkozott Kant-hely: A 659. Kant határozottan ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz. Bár hihetnék ennek a jelmeznek! De nem tehetem. 40 Lenk 1995. sõt sellarsi jelmezben lép színre. miszerint Kanttal szemben ma a tudományos elméletalkotás szabadságát és hajlékonyságát kell kiemelnünk. 197. hogy a vallás „képekkel és gyerekes csinálmányokkal” gazdagon elláttassék és ezáltal az alattvalók „lelkierõi” korlátoztassanak. Van azon38 Stekeler-Weithofer 1995. Immanuel (1997): Az ítélõerõ kritikája. Ahogyan Röttgers hangsúlyozza Metabasis címû könyvében.40 A SEMATIZMUSFEJEZET ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szavak és képek A mai kognitív pszichológia szerint gondolkodás. 41 Vö. Kant itt wittgensteini.

Az a probléma ellenben. „hogy hogyan néz ki valami »általában«. Strawsonnál és Sellarsnál egyáltalán a „kép” szó a sematizmusproblematika kapcsán elõ sem fordul. például Stekeler-Weithofer 1995. 16. Képek megmutathatják. akit itt különösen ki szeretnék emelni. hogy a sematizmusproblematika egyszersmind képproblematika. Vak értelmezések Azok közül. 277 és 281). Aligha meglepõ tehát. .43 amiképpen Hans Lenk is. 94. az egyben. amely Kantot a sematizmusfejezetben foglalkoztatta.46 Heidegger. 46 I. hogy a képek elõállításának és kezelésének alkalmas technológiája úgyszintén nem állt rendelkezésre. In: Synthese. aki feladja az általános érvényû igazságok igényét47 és – Nietzsche után elsõként – megszabadul az elvont írásnyelv varázsától. hangsúlyozza Heidegger. Ennek a logikának viszont annálfogva kellett hiányoznia. 47 Vö. Õ volt az. itt Strawsont és Sellarst említem. például a „Davoser Disputation”-t Heidegger kötetében (Heidegger 1998. eddig kevés értelmezõnek tûnt fel. hogy a kanti érvelés igényes logikájában a képek fogalma alig jut szóhoz: éspedig a képek valamiféle átgondolt logikájának hiánya Kant korában. m. 189. ami sokakra érvényes”. In: A hagyomány filozófiája. aki elsõként és a legbehatóbban taglalta.44 Az az értelmezõ azonban.48 a kanti sematizmusproblematikát képes a megfelelõ fényben láttatni. miközben Kant maga a 43 Vö. akik ilyen értelmezésre nem képesek. 2: 185–199). képmást mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében. Stekeler-Weithofer a kevesek közé tartozik. 45 Heidegger 1998. kidolgozott képfogalom nélkül egyszerûen megfogalmazhatatlan volt. nem más. mint Heidegger. ha ez a fejezet némileg homályos benyomást kelt. 48 Lásd 1989-es esszémet (újranyomtatva: Nyíri Kristóf [1994]: Heidegger és Wittgenstein.A tiszta kép kritikája 201 ban egy második oka is annak. Példaképszerû értelmezések Hogy a sematizmusprobléma elsõsorban képekkel kapcsolatos. Budapest: T-T wins–Lukács Archívum). 90–108. 44 Lásd Lenk 1995. valamint tanulmányomat (Nyíri Kristóf [2002]: Post-Literacy as a Source of T wentieth-Century Philosophy.45 ahol is a „kép” többek között egészen közvetlenül „képmás”-t is jelent.

London: Routledge & Kegan Paul. Wilfrid (1963 [1956]): Empiricism and the Philosophy of Mind.50 ÖSSZKÉP Pedig hát a kognitív pszichológián belül Allan Paivio filozófiai-metodológiai áttörése éppen abban állt. hogy a mentális képeket „posztulált folyamatoknak”. tudniillik tudományelõtti elméletek által a nyilvános nyelvi epizódok modellje mentén posztulált entitásoknak. hogy a mentális epizódokat teoretikus konstrukcióknak fogjuk fel. Nemrég megjelentetett. Sellars számára mindig csak szavak képzetét jelenti. Andrew (2004): Kant and Cognitive Science. Mert elõször is Sellarsnak éppenséggel volt érzéke a képekhez. Sellars esetét különösen meghökkentõnek tartom. Másodszor Sellars már az 1950-es években kidolgozott egy olyan elméleti keretet. 51 Brook. Kant módszerének lényege az volt. hogy „megfigyelhetetlen mentális mechanizmusokat 49 Vö. Digitális publikáció: http://www. Ez a javaslat azonban nem terjedt ki vizuális epizódokra – a mentális kép. „verbal imagery”-t. „Empiricism and the Philosophy of Mind” címû klasszikus tanulmányában Sellars azt javasolta.202 Nyíri Kristóf sematizmusfejezetben ezt a szót gyakran alkalmazza. 50 Sellars. amelyek önmaguk nem megfigyelhetõk. In: Uõ: Science. jegyzet. filozófiai problémákat magyarázandó. azaz valamely tudományos elmélet keretei között elõfeltételezett entitásoknak vagy eseményeknek. Perception and Reality. egyetemi órái során. véli Brook. ám megfigyelhetõ aspektusaik és következményeik vannak. amelyben kivált a mentális képek témája mélyenszántóan lett volna elemezhetõ.ca/~abrook/KNT-CGSC. és ezzel a transzcendentálfilozófiai módszernek roppant szerencsés értelmezést ad. 12. „Kant and Cognitive Science” címû tanulmányában Andrew Brook51 ezt a metodológiai stratégiát eredetileg éppen Kantnak tulajdonítja. 186. amelyek azonban a „mentális kép” egységes teoretikus konstrukcióra vonatkozhatnak.carleton. Vizuális képzetek introspektív megélése egyfelõl és neurális jelenségek objektív megragadása másfelõl igencsak különbözõ empirikus megfigyelések. szenvedélyesen rajzolt képeket és diagramokat.htm . Amint ez a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars címû kötet49 kézbevételekor kitûnik. „teoretikus konstrukcióknak” fogta fel. „image”.

század empirikus pszichológiájában.52 Fontos Brook következõ megfigyelése is: „Kant elme-modellje domináns volt a 19. amelyben Kant sematizmustémájának értelmezõi szenvedtek. hogy Brook bibliográfiájában Sellarsra is utal. Wundt). majd ismét azzá vált – ama szünet után. Helmholtz. amely az õ filozófiájából eredt (Herbart.A tiszta kép kritikája 203 posztulált a megfigyelhetõket magyarázandó”. amelyet a behaviourizmus megfellebbezhetetlen uralkodása jelentett (durván 1910-tõl 1965-ig) – a 20. .” A nyelvközpontú behaviourizmus dominanciája a filozófiában is: alighanem itt találjuk magyarázatát annak az átmeneti vakságnak. 52 Figyelemre méltónak találom. különösen a kognitív tudományban. század vége felé.

mind pedig az egyedfejlõdés szempontjából. a másodlagos oralitás korának nyelvvel kapcsolatos filozófiai reflexióira térek ki röviden. hogy noha a nyelv gondolkodásunk természetes közege. Hipotézisem igazolása során elõször a nyelvi reprezentáció kognitívevolúciós szempontból meghatározott sajátosságait vázolom. hipotézisem szerint. e probléma.Filozófia és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében Kondor Zsuzsanna Írásomban egy sajátos paradoxonra igyekszem rámutatni: tudniillik arra. végigvonul a filozófia történetén. azaz a kommunikációtechnológiának koronként meghatározó változásaival. A nyelvi kifejezés bizonyos formáival kapcsolatos aggályok igen korán megjelentek: már Hérakleitosz is beszámolt effélékrõl. Sõt mi több. E paradoxon gyökerei. s mint látni fogjuk. a nyelvproblematika elevensége összefüggésbe hozható a nyelvi kifejezés módjainak. 1 Eredendõ mind a kognitív evolúció. majd a nyelvvel és a nyelvi jelenségekkel kapcsolatban felmerült megfontolásokat tekintem át vázlatosan. . mégis gyakran nehézséget okoz a kizárólagos nyelvi reprezentáció. a nyelvi reprezentáció eredendõ1 természetében és a nyelvi reprezentáció írásos kifejezõdésének sajátosságaiban keresendõk. noha változó intenzitással. s végül a kommunikációtechnológia relevanciáját hangsúlyozandó.

Merlin (2001): Az emberi gondolkodás eredete. 147. hogy az agytérfogat növekedése nem az eszközhasználattal. m. környezeti tényezõkkel. 3 I.6 Az elsõ átmenetet „az emberi reprezentáció legegyszerûbb szintjének. m. s arra a belátásra jut. e változások magyarázata is kétséges kizárólag biológiai és fizikai szempontok alapján. hanem a társas csoport növekedésével van szoros összefüggésben. 4 I.) Budapest: Osiris Kiadó. az események utánzásának vagy újraeljátszásának képessége” képezte. Koncepciójának egyik döntõ mozzanata a biológiai és közösségi-kulturális meghatározottságok kölcsönhatása. s egy átfogó evolúciós elképzelésnek a kognitív szintet kell megcéloznia.3 Érvelése szerint az emberi agy bizonyos változásai nem magyarázhatók pusztán az eszközhasználat vagy a felegyenesedés következményeivel – mi több. még akkor is.7 Ez a „mimetikus készség” teremtette meg az epizodikusból a mimetikus kultúrába való átmenet2 Donald. 15. hogy az emberi agy fejlõdését szoros összefüggésben vizsgálja a külsõ. hanem a társas intelligencia vezette az agy növekedését”. Így például Robin Dunbarra hivatkozva rámutat. „mert meg tudják változtatni az emberi emlékezet felépítését”.”5 Ennek figyelembevételével Donald három fõ átmenetet határoz meg az emberszabásúak elméjétõl a mai ember elméjének kialakulásáig. Az emberi gondolkodás eredete2 címû könyvében nagyszabású és meggyõzõ kísérletet tesz arra.4 Mivel az evolúciós fejlõdés során fokozatosan kialakult készségek és az ennek megfelelõ biológiai módosulások tetten érhetõk a mai ember viselkedésében is. „nem az instrumentális. 23. 5 Uo. m. KOGNITÍV EVOLÚCIÓ ÉS NYELVI REPREZENTÁCIÓ Merlin Donald. „[A] kulturális és biológiai valóság közötti híd – mint írja – szükségszerûen kognitív.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 205 I. hogy az új memóriatechnológiák hatásukban hasonlítanak a korábbi biológiai változásokhoz. 6 „Az emberi kultúra kognitív evolúciója bizonyos szinten nagyrészt a különféle szemantikai reprezentációs rendszerek fejlõdésének története. . ha végsõ célja kulturális változásra való képességünk felderítése. s eme átmenetek voltaképp bizonyos reprezentációs készségek kialakulását és egymásra épülését jelentik.” I. (Kárpáti Eszter fordítása. Donald az evolúciós fejlõdést a bennefoglalás elve alapján gondolja el. 27. 7 I. m.

lexikák – eme integratív funkciónak mint magasabb reprezentációs rendszernek eléréséhez szükséges eszközök jöttek létre. 139. „A törzsi társadalmakban a nyelv legemelkedettebb használata a mitikus invenció területe – az emberi univerzum konceptuális »modelljeinek« létrehozása. család – »jelentést« mindegyik a mítoszból nyer.” Uo. emlékezeti reprezentációs rendszerük legmagasabb eleme.206 Kondor Zsuzsanna nek a feltételeit. meghatározza az élet minden tárgyának és eseményének a jelentõségét. E változás elemi mozzanata a nyelv megjelenése. A mimetikus kultúra egyedei ezzel szemben már képesek a reprezentáció egy elemi formájára: mimetikus készségüknek köszönhetõen tudatos. 10 I. „A mítosz átitatja és szabályozza a mindennapokat. Donald az epizodikus jelzõvel jelölte az emberszabásúak „kognitív kultúráját”. szándékolt reprezentációra.”9 Donald felfogása szerint „az eredeti emberi adaptációban a nyelv nem nyelvi minõségben. közös ismeretté téve azt. A következõ jelentõs lépést a mimetikusból a mitikus kultúrába való átmenet jelenti. Lényeges azonban megjegyezni. azaz úgy elõállítani újra. A közösségi élet szabályozására. hogy a kezdeti idõkben – a kõkori kultúrákban – a nyelv jelentõsége elsõsorban a közösség vonatkozásában döntõ. 9 I. élelem. az eseményreprezentáció szintjén van. . úgy tûnik. A következõ átmenet az írás megjelenéséhez kapcsolódik – ám elõtte vegyük szemügyre közelebbrõl a nyelvi reprezentáció bizonyos sajátságait.10 A nyelv analitikusan megközelíthetõ elemei – szavak. összehangolására. menedék. konkrét epizódok sorozataként. A tárgyi kultúra megteremtésében – a kézmûvesség területén – továbbra is a mimetikus mintázatok maradtak meghatározóak. döntések meghozatalára használták. m. kezdetben mitikus gondolkodás szerepelt”. más törzsekrõl való információk megosztására.”8 Az epizodikus kultúra egyedei tehát nem voltak képesek valamely helyzetet reprezentálni. m. Ruházat. A mimézis képessége az epizodikus emlékezettel már alkalmas közösség létrehozására: kialakulhatnak a társas irányítás új formái. valamint adott közösségre jellemzõ utánzási szokások. […] társas viselkedésük is ezt a szituációs korlátozottságot tükrözi. hanem inkább mint integratív. 8 I. tervek készítésére. m. hogy az adott helyzethez megjegyzéseket lehessen fûzni. 194. irányítja az észleléseket. grammatikák. 195. mivel – mint írja – „életüket teljesen a jelenben élik.

Eszerint a tudás elsõ szintjét – amely az állatoknál is tapasztalható – implicit és proceduális tudás jellemzi. . Az interszubjektivitás azt jelenti. például hogy miért épp az adott szimbólumot használták. m. elsõ látásra érthetetlen. a reprezentációs újraírás] eredményeként azért jönnek létre gondolatrendszerek. K. Budapest: Osiris Kiadó. és nem egy másikat.13 (Kiem. S ez az adaptáció az evolúciónál sokkalta gyorsabb „új evolúciós folyamatokat indított el. amely pedig ugyanúgy közös a hallgatóval. mert az külsõleg. nyelvileg hozzáférhetõ. a szociogenezis folyamatait”. érti meg és kategorizálja saját gondolkodását. 13 I. felgyorsulása „egyetlen kognitív adaptáció”-nak. E reflexív tevékenység [ti. 14 I.14 Ezzel szorosan összefügg következõ fontos vonása: perspektivikussága. értelmezésében és kategorizációjában szerepet játszanak. Michael (2002): Gondolkodás és kultúra. illetve a fõemlõsök és a humán kogníció különbségének fényében. A tudás második szintje e proceduális. 11 Tomasello. Tomasello osztja Donald nézetét a tekintetben. amely legfeljebb külsõ adatokkal bõvül. tudatos. 222. amelynek segítségével következtetéseket vonhatunk le mások kommunikációs szándékaival kapcsolatban. hogy az ember evolúciós léptékkel mért fejlõdésének. 219. m. hogy az ember nyelvi szimbólumai társasan „közösek” – szemben az állati jelzésekkel.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 207 Michael Tomasello. Ezáltal válik explicit. Zs. amelyek nem azok –. implicit tudásnak reprezentációs újraírása által jön létre. tudniillik a nyelv képességének köszönhetõ. vagyis az egyén könnyebben észleli. 12 I. így keletkezik az a pragmatikai háttér. deklaratív tudássá. 206. m. amelyek a külvilág észlelésében. mert az önmegfigyelés mindazokat a kategorizációs és analitikus képességeket alkalmazza.) A nyelvi szimbólumok rendelkeznek bizonyos egyedülálló sajátosságokkal: …a nyelvi szimbólumok interszubjektívak […]. nyelvben is ki van fejezve. Gondolkodás és kultúra11 címû könyvében a nyelvi reprezentáció speciális vonásait tárgyalja az ember egyedfejlõdésének.12 A nyelvi reprezentáció jelentõségét a Karmiloff-Smith-féle modellben található tudásszintek megkülönböztetésének segítségével jól érzékelteti Tomasello.

amellyel mások figyelmének irányítására felhasználhatjuk õket. esetekre stb. 17 Tomasello külön megemlíti a matematikát néhány oldal erejéig. 19 I. míg a nyelvi propozicionális”. hanem az egyéneknek az adott helyzethez kapcsolódó választásán. ugyanazon perceptuális tapasztalatnak többféle reprezentációja. lehet utalni a nyelvi reprezentáció segítségével. mint a matematika. m.18 A nyelv elsajátításában Tomasello természetesen elemi feltételnek tekinti. hogy minden szimbólum valamely entitás vagy esemény szemléletének egy adott perspektíváját testesíti meg: ugyanaz a tárgy egyszerre rózsa. intencionális lénynek tekintsük.208 Kondor Zsuzsanna Ami a nyelvi szimbólumokat kognitív szempontból igazán egyedülállóvá teszi. „A fizikai világ tárgyaival kapcsolatos tudás egyik különleges formája a mennyiségekre vonatkozik. mivel „a nem nyelvi reprezentáció képi. A nyelvi reprezentáció újdonságot jelent továbbá. m. hogy tudniillik milyen perspektíva felel meg leginkább céljaik szempontjából a jelenségek értelmezésére. 16. hogy a másikat mentális ágensként láthassuk. hogy a másikat. kiemelve annak szociális vonásait. A nyelvelsajátítás következõ foka. 218. m. hanem mentális ágensként is lássuk partnerünket. 18 I. hanem lehetségessé válik ugyanazon helyzetnek. tudatában kell lennünk annak a lehetõségnek. hogy ne csak intencionális. m. mert alig van más. 16 I. az az. A nyelvi szimbólumok perspektivikus természete a végtelenségig megsokszorozza specifikusságuk fokát. „mert közvetlen kifejlõdése az ember szimbolikus képességének.” I. hiszen másképp nem állhatna szándékunkban mások figyelmét irányítani. m.15 A nyelvi reprezentáció nem a különféle érzékszervi és kinetikus tapasztalatok egyszerû rögzítésén nyugszik. Ez feltételez már bizonyos társalgási gyakorlatot: ahhoz ugyanis.16 A nyelv pedig azért elõzheti meg például a matematikai képességeket17 – véli Tomasello –. amely maga is közvetlen következménye mások intencionális ágensként való értelmezésébõl eredõ közös figyelmi és kommunikációs tevékenységeknek”.19 15 I. hozzánk hasonlóan. 133. perspektíváink különbözhetnek. . 192. I. 116. ami annyira szociális lenne. 196. m. hogy a másik más vélekedésekkel rendelkezhet. A matematikai tudás és gondolkodás azért is különlegesen fontos ebben a kontextusban. Ezáltal nemcsak jelen nem lévõ tárgyakra. virág és ajándék.

[1998]: A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta. különös jelentõséggel bír az írásbeliség megjelenésétõl kezdve. és szituációba ágyazott sajátosságaira mutat rá. és így tovább. s közben megpróbálom elõre elképzelni. azaz a nyelvi reprezentáció interszubjektív. dialogikus. milyen dialogikus válaszokat válthat ki más gondolkodókból. tranzakcionális beágyazáson kívül megnyilatkozás nem létezhet. De a gondolkodás egyedülállóan emberi formái. Az érvelés e módja – általánossága. sõt ezekbõl erednek vagy akár egyenesen ezek alkotják õket. hanem ellenérvekre számít – persze az írásbeliséget tükrözi.20 E megjegyzés. úgy. mint például az. az megint egy másikat. mint más fõemlõsök esetén. Ám a megnyilatkozás szerzõjétõl történõ eltávolítása nem jelenti a megnyilatkozás diskurzusból történõ eltávolítását. hogy a jelen érvelést megfogalmazom. kategorizációt és ésszerû cselekvést értünk.) . Az írásba foglalás csak megszakíthatja a diskurzust. nevezetesen perspektivikussága. hogy nem észrevételekre.]: Szóbeliség és írásbeliség.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 209 Összefoglalásként igen tanulságosak Tomasello alábbi állításai: Természetesen az emberek szimbólumok nélkül is tudnak gondolkodni. Budapest: Áron Kiadó. s így a perspektívák is: a kétségek újabb kérdéseket szülnek. A nyelvi reprezentáció egyik sajátsága. valamint a szituációban orientáló környezet mintegy zárójelbe kerülnek. bizonyos szempontból. elvont fogalmai. 144. Kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig.” (Ong. eleven diskurzus során – a diskurzus célja szerint – tisztázódik a résztvevõk szándéka. Az írás feltalálása ter- 20 I. szerkezetektõl és diskurzusfajtáktól függenek. messze elõremutat. Walter J. mely egyfajta idõben kitartott közlés. ugyanakkor „a gondolkodás egyedülállóan emberi formái”-nak gyökereire. a félreértések kiigazítást nyernek. Az írás ebben az értelemben autonóm diskurzust teremt. A szemtõl szembeni. a diskurzusban az egyik megnyilatkozás elõidéz egy másikat. […] A szöveg minden bizonnyal elválasztja a megnyilatkozást szerzõjétõl […]. In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor [szerk. Ezzel szemben az írás. 21 Vö. s egyáltalán a gondolat. Ong következõ gondolatával: „A szóbeli megnyilatkozás világa jellemzõen a diskurzus világa.21 meglehetõs korlátok közé szorítja a perspektívák tisztázását: a perspektivikusság feloldásában szerepet játszó más szimbolikus és nem propozicionális reprezentációs rendszerek – gesztusok. 224. idõben és térben pedig a végtelenségig nyújthatja a megnyilatkozást. m. emlékezést. az interszubjektív és perspektivikus nyelvi szimbólumoktól. testbeszéd –. A jelentés a diskurzusfolyamatban bontakozik ki. Diskurzuson. ha gondolkodáson észlelést.

tudáselemeket. hardverét tekintve különbözött a megelõzõ kettõtõl: míg az elsõ két átmenet a biológiai hardvertõl. Ezek a jelenségek a grafikus újítás. különösen az idegrendszer változásaitól. A reprezentáció volt az elsõ olyan kognitív eljárás. 243. Az elméleti kultúra kezdettõl fogva külsõleg kódolt volt. A harmadik átmenet. felépítése az egyén biológiai memóriáján kívüli kognitív mechanizmus teljesen új szuperstruktúráját jelentette. amelyek a modern emberi gondolkodás kialakulásához vezettek. A külsõ tároló rendszer kiépülése pedig – ami evolúciós léptékkel tekintve meglehetõsen rövid idõt vett igénybe – további elmozdulást jelentett: megjelent az elméletalkotás. A grafikus reprezentáció átalakulása. különösen a külsõ memóriaeszközök változásaitól. az írás feltalálása teremtette meg a feltételeket.23 Donald koncepciójából kitûnik. a külsõ memória és az elméletgyártás. majd az írás – mint újszerû grafikus reprezentációs eszköz – megjelenése képezik azon lépéseket. a beszéd. 22 Donald 2001. hogy az ember individuális memóriáján kívül is tárolhasson információkat. m. a mitikusból az elméleti kultúrához. A tudatos utánzás. s végül egy újfajta „gondolati termék”.210 Kondor Zsuzsanna mészetesen sok szempontból könnyebbséget és elõrelépést is jelent az emberi kogníció fejlõdésében. . azaz az írás megjelenése lehetõvé tette. ami további invenciókat eredményezett a reprezentációs készség területén. hogy a reprezentáció kognitív készsége a szociális szféra megteremtéséhez kapcsolódik. ami lehetõvé tette a közösség olyan formálódását. 23 I. addig a harmadik átmenet a technológiai hardver ugyanilyen változásaitól függött. a világ történéseinek interpretációját alakította. 245. Donald terminusaival. az elmélet megszületésére. majd a memória külsõvé válására. A kognitív reprezentáció fejlõdésével párhuzamosan módosult a környezethez való viszony is: a közösségszervezõdés bonyolultabb foka. a világ modelljeként a tárgyaknak és cselekedeteknek értelmet adó mítosz létrejötte voltaképp a világhoz való hozzáférést. a mitikusból az elméleti kultúrába való átmenethez.”22 A szimbolikus és elméleti kultúra kialakulásához szükség volt a grafikus reprezentáció átalakulására. „Az orális-mitikus kultúrában három fontos kognitív jelenség tûnik fejletlennek vagy gyakorlatilag hiányzónak.

In: Schofield. mégpedig a logoszról alkotott sajátos elképzelése folytán. E nehézségekrõl tesznek tanúbizonyságot már igen korán. és nem is tartotta szükségesnek. N. és meghatározza az információk igazolásának és elemzésének eljárásait. Az írás az ember külsõ-belsõ életét elevenen kíséri. tárolást segítõ technikákat kellett pótolni. Malcolm–Nussbaum. fire and material presistence. intellektuális réteg és európai fejlõdés. mind az egyénit. C. In: Technika. írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. illetve kialakítani. 28. A racionalizmus tulajdonképpeni kifejlõdésének gyakorlati alapja. hogy Hérakleitosz voltaképp beilleszthetõ a milétoszi kozmológiák sorába. David (1982): Heraclitus’ concept of flux. hogy az epheszoszi gondolkodó nem rendelkezett a logika eszközével. elveket és taxonómiát állít fel. hogy a filozófiát ilyen értelemben megalapozzák. komplikált gondolatépítést tesz lehetõvé. . II. törvényeket és szabályokat állít. az újonnan kialakuló intellektuális igényeket közvetíteni képes módszereket kellett teremteni. mind a közösségéletben.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 211 Ahelyett hogy az eseményeket jelentéssel való megtöltésük révén modellálná és analógia révén összekapcsolná. mûvelõdés. Cambridge: Cambridge University Press. nyelvszerû gondolkozás és az írás egybeolvadása egy új. hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat. Múltat és jelent mind az egyéni. okszerû gondolkodásra ösztönöz. a nyelvre alapozva igyekezett rögzíteni annak jelentését.) (1982): Language and Logos. s Platón dialógusai.) Budapest: História–MTA Történettudományi Intézet. NYELV MINT FILOZÓFIAI PROBLÉMA Az írás megjelenése azonban nem történhetett gondolati megrázkódtatások nélkül: az élõszó világában orientáló mozzanatokat és a megértést. objektiválja s ezzel megfigyelésre képessé teszi. amit mondott: azaz a nyelvi reprezentáció különös szerephez jutott. összekapcsolva. (Szerkesztette Glatz Ferenc. […] A kifejezõképesség növekedése teszi öntudatossá mind az általános emberit. 43. Hérakleitosz töredékei. az elmélet részekre bont.25 24 Uo. Wiggins tanulmányában azt kívánja igazolni. A nyelvre támaszkodva. absztrakt gondolatokat.) 25 Wiggins. amellyel a filozófiát megalapozhatónak gondolhatta volna. elemez. többek között. (szerk. Vö.24 Donald eme megfogalmazása tömör összefoglalását adja az írásbeliség kultúráját jellemzõ intellektuális attitûdnek.” (Hajnal István [1993]: Írásbeliség. az íráshasználat hosszú távú következményeinek Hajnal által adott tömör összefoglalásával: „A természetes. David Wiggins Hérakleitosz fragmentumainak értelmezése során azt állítja.

Nem énrám. a süketekhez hasonlítja. hogy meghallották volna. 27 Vö. mind amikor egyszer már meghallották.29 26 Kirk. Hérakleitosz azokat az embereket. A Logoszt illetõleg. hogy akár az idegenek. 29 Schofield–Nussbaum 1982. (1998): Preszókratikus filozófusok. sem pedig a logosz nem idegen. . 287. ami nem más. ha kellõ nyitottsággal fordulunk a világ és dolgai felé. […]. nem mond ki semmit és nem rejt el semmit. 31. Akárcsak a delphoi jósda Apollója. hanem jelez. hogy ez a fajta értetlenség megszûnjék. Ezért a közöset kell követni. amikor olyan szavakat és tetteket tapasztalnak ki.–Schofield. Ám a lehetõség adott. Mert jóllehet minden dolog e Logosz szerint történik. 279. hogy minden dolog egy. „Az úr. S. G. Ennek okán az ember számára eredendõen sem a világ. m. mind azelõtt. akié a jóshely Delphoiban. példázatokat nyerhetünk a természet mûködésérõl. az emberek mindig értetlennek bizonyulnak. akik nem látják a kapcsolatot különbözõ jelenségek között. miközben viszont – a Logosz közös – a sokaság úgy él. hanem a Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal. mégis a tapasztalatlanokhoz hasonlítanak. beszámolóját a logosz megnyilatkozásának kell tekintenünk. A nyelv által válik ugyanis lehetségessé az értelem és a dolgok kölcsönhatása.28 E töredékek világossá teszik. amilyeneket én elmagyarázok. hogy minden a logosz szerint történik és a logosz mindenkiben közös. dolgokat.212 Kondor Zsuzsanna „A (dolgok) természet(e) rejtõzködni szokott”26 – olvashatjuk az egyik töredékben. M. noha módjukban állna. E. mint ez (ami itt következik). hogy felismerik-e jelentõségét. E hasonlatot az indokolja. Ha csupán megszokásból használjuk nyelvünket. Budapest: Atlantisz. Továbbá a logosz Hérakleitosz fenti tanításán keresztül nyilvánul meg. nincs remény arra. 28 I. hiszen a fogalmak azonosságát. vagy sem.” I. a névszó és jelölet összetartozását a gyakorlat határozza meg. s ez a gyakorlat függetlenül létezik attól. mintha saját értelemmel bírna. nem értik saját nyelvük mûködését. ám Hérakleitosz mégsem tartja megismerhetetlennek a kozmoszban megmutatkozó jelenségeket.27 Ebben játszik jelentõs szerepet a nyelv. vagy akár ha valóban nem hallanának. 312. hogy ezen emberek értetlensége abból adódik. m.–Raven. J.

bár a hagyományos módozatokkal sok tekintetben szakítva. azaz az elmondottak nemcsak a tudás tárolásának céljából hangzanak el. homályosságára. London: Methuen. amely szerint Hérakleitosz „megpróbálja egységbe foglalni az emberi tapasztalat divergens jelenségeit és a beszédet a logosz terminusa 30 Havelock. Eric A. In: The Technologizing of the Word. [1982]: Orality and Literacy. 31 Az oralitáson alapuló gondolkodás és kommunikáció a memóriakapacitás korlátai miatt számos sajátos jellemvonást mutat. hiszen a múlt integritását a jelen integritása határozza meg. . Mivel azonban mondanivalóját hallgatóságnak szánta. A szavak jelentésüket az élethelyzetekbõl nyerik. Egyrészt. õ sem hagyta minden támasz nélkül.31 Azaz az írás megjelenésével az elsõdleges szóbeliség bizonyos formaitechnikai kötöttségei nehézséget jelentettek Hérakleitosz számára. kommunális elkötelezettséget jelent a megismerendõ dologgal is. A kommunikáció fontos funkciója. hanem életvilágba ágyazottságuk által a hallgató felé egyfajta intellektuális kihívást is jelentenek. hogy egyfajta homeosztázist tartson fönn. szándékos szembeállításokra.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 213 Wiggins interpretációjának nem mond ellent Havelock értelmezése. a redundancia miatt terjengõs. s noha a témák és formulák helyzetenként keverednek. új megvilágításba helyezve ezzel a töredékek szerzõjének mondanivalóját. mintegy Hérakleitosz történeti-szociológiai és intellektuális helyzetét. elégedetlen volt korának kommunikációs gyakorlatával: új és jobb nyelvezetet keresett visszautasítva kora kommunikációs módszereit és az általa közvetített tapasztalatot.32 A magyarázat másik oldalának gerincét lényegében az a felismerés adja. a hexametert felváltotta az asszonánc. A közlés módja additív – nem pedig alárendelõ –. a régieket az újak nemigen szorítják ki. a gondolatépítkezést kötött formulák használata jellemzi. Princeton University Press. Az intellektuális miliõ sajátossága abban állt. paradoxonok formájában tett állításokra két irányból szolgál magyarázattal. 36–49. Havelock egyik írásában30 a Hérakleitosz töredékeiben felfedezhetõ ellentmondásokra. inkább csak némi magyarázattal szolgál Hérakleitosz sajátos stílusára. A verbalizáció módja agonikus. azaz a tanulás és a megismerés egyben szoros. 220–260. (Ong. hogy noha Hérakleitosz gondolatait még hallgatóságnak – nem pedig olvasóknak – szánta. továbbá a paradoxikus és aforisztikus megfogalmazás a figyelemfelkeltést és a memória támogatását szolgálta. másrészt Hérakleitosznak e helyzetre való reflexióját elemzi. s maga sem hivatkozott könyvekre. Az érintkezési mód empatikus és közremûködõ – nem objektíven distanciált –. Walter J.) 32 Miként azt Havelock elemzése mutatja. (1982): The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. az emlékezetet. így helyzethez és operációhoz kötött fogalmak használata jellemzõ.

Kratülosz 424e–425b. II. A logosznak itt vélhetõen egy újabb jelentése. 35 Noha a belátás. 1043). amikor az írás által lehetõvé tett kritikus és analizáló. nem egyezik a megismeréssel. másrészt a nyelv és a dolgok közötti kapcsolatot bizonyos analízis segítségével igyekezett megragadni. hogy legjobban behatoljanak a „lélek belsejébe”. az igaz ismeret és a belátás különbségre és itt a nevek szerepére.36 Annyit mindenesetre e vázlatos áttekintés alapján is leszögezhetünk. Platón (1984): – – összes mûvei. mely alkalmas – szemben Homérosz nyelvezetével – idõtlen. a lélekbe íródó igaz ismeretekre. 34 Schofield–Nussbaum 1982. 36 261 e– 264 b (i. E „logosz” voltaképp egy új beszédmód. személy használatának elterjedésével. fogalmakra épülõ gondolkodást a szóbeliség által meghatározott érzületre – jelesül az élõszó akusztikus élménye melletti elkötelezettségre – igyekszik építeni. III. hogy a nyelv jelenségével kapcsolatban Platón egyrészt feltételezett egyfajta. 427c–d (Platón 1984. a dolgok lényegét megvilágító erõt.35 A szofistában pedig névszó és ige megkülönböztetésérõl. levélben a létezõk megismeréséhez vezetõ út elsõ lépéseként említi a dolog nevét. Martha (1987): A logika fejlõdése. 37 Lásd Theaitétosz 201e–202b (Platón 1984. az írás eszközét használja fel. 816). Budapest: Gondolat.38 épp az 33 Vö. III. vagyis hogy a nevek feltáró erõvel rendelkeznek.214 Kondor Zsuzsanna alatt”. amennyiben a megnevezett dolog természetét teszik láthatóvá. William–Kneale. hogy Platón a „ritmus és a dallam” akusztikus jelenségét tartja a leginkább képesnek arra.37 Platón dialógusaiban az élõszó kultúrájával és az írással kapcsolatos explicit megjegyzésekkel is találkozhatunk. 1067. Ezen ambivalencia tetten érhetõ egyrészt abban a tényben. .34 Platón a VII. az egyes szám 3. hogy miközben sokszor kritizálja Platón az írást. ami az egyedüli út az igazi létezõhöz. Lásd 342 b–d. Gondoljunk például a Kratüloszban felvetett kérdés megoldatlanságára. valamint az általános fogalmak megjelenésével. Budapest: Európa. Annak ellenére. nem partikuláris és átfogó állítások megfogalmazására. Ezek meglehetõs ambivalenciát mutatnak. továbbá a Havelock által kiemelt általános alany. 1206). 28.33 Platón dialógusaiban a nyelvvel kapcsolatos megjegyzések igen sokfélék. Másrészt ez ambivalencia kifejezésre jut akkor is. 188). feltehetõen a mondatról. II. I–III. II. m. 38 Az állam 401e (Platón 1984. tudniillik a mondat jelenik meg. az „elsõ és legkisebb” beszédrõl. illetve ennek igazságáról/hamisságáról ír. Ong összefoglaló jellemzésével az elsõdlegesen szóbeli és az írásbeli fogalmazásmód különbségérõl. csak a megismerésen keresztül juthatunk el hozzá. 106. Lásd errõl Kneale.

amit az írás megjelenése jelentett: a szóbeliség által mintegy kikényszerített. közösen. m.) Ezzel lényegében az írott szöveg emlékeztetõ funkcióját is elvitatja Platón. a teljességet – tudniillik az adott helyzet egészét – közvetíteni csak részben képes. Az írás hozadékaira épülõ oralitáskritika mellett figyelemre méltó az írással szemben megfogalmazott ellenérzés.40 Ellenállani e varázserõnek azért nehéz. m. mint semmi mást.” (344e.41 azaz a költészettel mint a szóbeliség által meghatározott áthagyományozási móddal fordul szembe Platón. III. Vö. 804). A „végsõ belátás” artikulálhatatlanságának problémáját érinti. 44 „Hiszen csupán emlékezetének támogatására aligha kellett volna leírnia. mert rombolja az emlékezetet. 40 Az állam 601a (i. ám hatékony eszközt. Hiszen a végsõ belátást nem lehet szavakkal kifejezni.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 215 ezen eszközökkel élõ költészetet tartja kártékonynak. másfelõl. E passzus természetesen többet mond annál.44 Az írással kapcsolatban a Platónt jellemzõ ambivalencia jól tükrözi azt a kettõsséget. másokkal együtt nyerhetõ. mert a „költészet iránti szerelmet belénk oltotta a mi pompás államformáink nevelési rendszere”. mint hogy az igaz tudás a szóbeli érintkezés által. s ezen ismeret csak a lélekbe íródó beszélgetések által szerezhetõ meg. akik ismerik a szóban forgó tárgyat”. tudást illeti. Platón 1984.43 noha mint láttuk. 42 Phaidrosz 278a (i. III.” (VII. 39 Az állam 607a (i. m. 1071. valamiféle készítmény. mintha a tudást az elmén kívül is megalapozhatná. 41 Az állam 608a (i. mivel úgy tesz. holott az csak az elmében létezhet. márpedig számára fontosnak csak ez tekinthetõ. m. m. 664). 684). de még az állam vezetésére érdemeseket is. 79. az írás egy dolog. Mert ha már egyszer szellemi tulajdonává tette az ember. miként az oktatás szokásos tárgyait: az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben – akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság – s azután már önmagától fejlõdik tovább. ami a lényegi ismereteket. sok esetben bénító technikáktól való mentesülést egyfelõl. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfõbb kérdésekrõl. 1066]).42 Káros továbbá az írás. semmi oka sincs attól tartani. . A költészet ugyanis eszközei által nagy „varázserõ”-vel rendelkezik. levél. az írott szövegek csupán „emlékeztetõk azok számára. másra nemigen alkalmas. s külsõdleges. 43 Ong 1982. 682). 341d [i. amennyiben gátat jelent az igazság megközelítésében. hogy elfelejtheti: annyira tömör formában birtokolja. Az írás inhumánus. és nem is lesz soha. A költészet ugyanis a „józan gondolkodás helyett a gyönyör és a fájdalom”39 birodalmába vezeti nemcsak a közembert.

Arisztotelész pedig már analitikus eljárások47 segítségével igyekezett mintegy a helyes gondolkodáshoz szükséges nyelvhasználat szabályait meghatározni. E korai idõszakban tehát egyértelmû irányba mutat a nyelvvel kapcsolatos elképzelések megformulázása: Hérakleitosz aforisztikus. fejezetét. 32. 46 Elsõ és Második Analitika. 18. illetve Kneale–Kneale 1987 II. 3. Arisztotelész pedig a nyelvet a „logika” szabályainak segítségével igyekszik a helyes gondolkodás eszközévé tenni. Budapest: Osiris. A szóbeliségbõl az írásbeliség kultúrájába való átmenet összefoglalásaképp elmondhatjuk. Sir David Ross felhívja a figyelmet. hogy tudniillik idõtálló. Logika és dialektika különbségérõl lásd Kneale–Kneale 1987. Platón esetében a nyelv szintén rendelkezik egyfajta megvilágító erõvel. amelyre mindenkinek szüksége van. Topika. hogy felismerje. 47 Ross 1996. David (1996): Arisztotelész. Ross. E tanítások azonban nem sorolhatók a tudományok közé. amennyiben az – mármint a gondolkodás – a dolgok természetét megragadni képes. hogy még a Cicero által használt „logica” sem a mai értelemben vett logikát. Szofisztikus cáfolatok. s megtette az elsõ lépéseket eme újfajta szemléletet kifejezni képes nyelvezet kialakítása felé. aki tudománnyal szeretne foglalkozni. Lásd Ross 1996 Logika címû fejezetét. .216 Kondor Zsuzsanna Arisztotelész – noha a „logika” terminusát45 még nem használta – lényegében a mai értelemben vett logika atyjának tekinthetõ. paradoxon állításai rávilágítottak arra a feszültségre. Kategóriák és Cáfolatok. sz. Az Organon címen összefoglalt Arisztotelésznek tulajdonított mûvek46 a gondolkodást tanulmányozzák. hogy Hérakleitosz esetében jól érzékelhetõ a szóban elhangzó és a leírt gondolatok közötti feszültség: a nyelvhasználat pusztán múló látszatot közvetít. amit az írás megjelenése okozott a gondolkodásban. hanem olyan eszköznek kell azokat tekintenünk – amint azt az Organon elnevezés is mutatja –. Platón dialógusaiban a nyelv már elemzés tárgyát képezi. milyen kijelentések szorulnak bizonyításra és milyen bizonyításra van szükség. ami pedig a logosz sajátja. de ehhez már elemzések során keresztül juthatunk el. lényegre törõ és általános ismereteket képes közvetíteni. hanem dialektikát jelentett. 32. mivel ez teszi alkalmassá arra. s elfedi azt a potenciált. 45 A „logiké” terminust elõször aphrodisziaszi Alexandrosz (i. század) használta a mai értelemben.

Elõtérbe került azonban a nyelv téves használatának kritikája: gondolhatunk Bacon idolumaira.”50 Az újkorban továbbfolytatódott a tökéletes nyelv keresése. megnyilvánulások mögött mélyebb összefüggéseket feltételezett. melyek részben az antik hagyatékot dolgozták föl. Miként Locke fogalmazott az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében: 48 A grammatikának a logikától való különbözõségérõl nem szabad megfeledkeznünk. Lullus a logika és a metafizika nézõpontját véli egyesíthetni. hiszen mint Arisztotelész is rámutatott. Összefoglaló mûvek születtek. hanem a gondolkodást. 55. következésképpen tehát a modus significandit is”. hogy a modus essendi határozza meg a modus intelligendit. 51 I. a logika pedig gondolati mivoltukban tanulmányozza”. Budapest: Atlantisz. 74. A 13. Boëthius és követõi szerint „a nyelv.48 retorikáról. dialektikáról írt azt feltételezve. különös tekintettel a piac ködképére. melynek a szavak jelei (i. Lényegében ezt az álláspontot tükrözi Raymundus Lullus Ars magnája is. részben a kor intellektuális horizontját meghatározó universaliavitában való állásfoglalás kapcsán igyekeztek az általános fogalmak ontológiai státuszát meghatározni. . vagy Hobbes Leviathanjának IV . például seville-i Izidór a grammatikáról. 33). az eredeti õsnyelv mibenlétérõl. mely szerint a nyelvnek köszönhetõen hibás fogalmak jelentek meg az emberek között. 50 I. században Dáciai Boëthius De modis címû mûvében egyetemes nyelvtan meglétérõl ír. foglalták össze. 93. Shyreswoodi Vilmos kifejtette a grammatika és a retorika tárgyának logikától való különbözõségét. a logika nem a szavakat tanulmányozza. Élénk vita folyt a nyelv eredetérõl.49 Azaz az antik hagyományokat követve az esetlegesnek tûnõ nyelvi kifejezõdések. nem pedig a róluk alkotott fogalmaink logikája. Uo. amelyben a nyelvvel kapcsolatban figyelmeztet annak téves használatára. 49 Eco. m.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 217 A középkor folyamán számos tanulmány született grammatikáról. nem pedig a másodlagos megismerés. „Az Ars gondolatmenete az elsõdleges. században került elõtérbe a nyelv önkényességének gondolata. lévén. dialektikáról. hogy a dolgok ismerete megköveteli nyelvi megfelelõjük ismeretét. Dáciai Martinustól nyelvlogikai és jelentéselméleti fejtegetések maradtak fenn. Umberto (1998): A tökéletes nyelv keresése. retorikáról. m. m.51 s vált explicitté. hogy a nyelv a gondolatok közlésének eszköze. Petrus Hispanus Summalae logicales címen írt összefoglaló mûvet. Lullus felfogása szerint „a metafizika a dolgokat az emberi elmén kívül. a gondolkodás és a dolgok természete kölcsönösen tükrözi egymást. A 17. más szóval a dolgokról szerzett közvetlen tudásunk. fejezetére.

Leibniz. Cambridge: Cambridge University Press. végtelenül nagyra nõne a nevek száma. „számításokat” jelent. New York–Oxford: Oxford University Press.52 Fontos kiemelni. melyen keresztül a tudás javai átadhatók és áthagyományozhatók. hanem a dolgok ideáit sem lehet és nem is kell mindig pontosan fölidézni. 114. (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. 36. amely voltaképp olyan gondolati mûveleteket. Budapest: Holnap Kiadó. coined in his private mint. amelyekbõl gondolatai felépülnek. Pattison alábbi megjegyzésével: „Locke számára a nyelv az igazság komplex hordozója. mint a modern logika atyja. Oxford: Oxford University Press.53 A nyelv ilyetén megközelítésébõl természetesen következik a nyelvhasználat megregulázásának igénye. amelynek során a tényezõk. Robert (1982): On Literacy. világos jelentéssel. mivel a szavak az ideák jelölõi az individuum elméjében – nem pedig a világban a dolgok jelei –. as he pleases. hogy az ember külsõ. 94. but it is the receiving of them by others. melyekkel kalkulálunk. that gives them authority and currency. The Politics of the Word from Homer to the Age of Rock. Lásd Heim. Idézi Black. 55 Eco 1998. amely azáltal tartja össze a társadalmat. hogy olyan közös csatornaként szolgál. ezért az egyszerûség kedvéért jeleket alkalmazunk helyettük.218 Kondor Zsuzsanna Minthogy […] a társadalom kényelmei és elõnyei a gondolatok közlése nélkül nem biztosíthatók. nem feltétlenül bírnak egyértelmû.” Pattison. Richard (2001): Encyclopaedic Vision. érzékelhetõ jeleket találjon. 53 „As Locke put it in a letter to Bishop Stillingfleet.55 52 Locke. valamint algoritmikus szemlélete a modern logikának mint a szimbólumok tudományának alapítójává tette õt.” Idézi Yeo.54 megalkotta a vak gondolkodás (cogitatio caeca) eszméjét. a kommunikáció során egyfajta fordításnak köszönhetõen válik a privát jelentés publikussá. and not the mint they came out of ’. hiszen ha minden idea külön nevet/jelet kapna. Ugyanis nemcsak magukat a dolgokat. Scientific Dictionaries and Enlightenment Culture. John (1979 [1964]): Értekezés az emberi értelemrõl. Vö. . hogy azok révén a láthatatlan ideák. ’words are offered to the public by every man. Továbbá. M. szükséges volt. Budapest: Akadémiai. 159. hogy Locke elemi fontosságúnak tartotta az általánosítást. 266. Nem meglepõ tehát Leibniz kísérlete az univerzális nyelv megalkotására. Amint maga Leibniz megfogalmazta: Az ember minden gondolati mûveletet bizonyos jelek vagy karakterek segítségével visz véghez. their very passing. másokkal közölhetõk legyenek. Max (1998): A nyelv labirintusa. II/11. 54 Leibniz törekvése az univerzális nyelv megalkotására.

E nyelvben nem szükséges minden lépésnél ismerni a jelkép tartalmát. mellyel – akár az algebrában – az alkalmazott jelekkel elvégzett egyszerû mûveletek révén az ismerttõl eljuthatunk az ismeretlenhez. Leibnizet a mindent tudás. A dolgoknak nincs meghatározott formájuk. nincs feltétlen szükség az elemi fogalmak meghatározására. mégpedig elvi megfontolások alapján. 58 Idézet: uo.”56 Leibnizet foglalkoztatta az „emberi gondolatok ábécéjé”-nek összeállítása. mert semmilyen forma sem felelhet meg a benyomások végtelenségének. Egyrészt. hogy Leibniz valós létezõknek kizárólag az individuális szubsztanciákat. hogy milyen mennyiséget jelöl egy adott betû. sõt nincs olyan apró test. hanem újak szerzése a cél. 56 I. hogy a világegyetem minden egyes porcikája teremtmények végtelen sokaságának világát tartalmazza […]. Leibniz szerint a logikai nyelv jelei nem az ideák helyén.57 Letett azonban ennek megalkotásáról. a tökéletes tudás isteni képessége inspirálta: olyan eszközt remélt létrehozni. 267. hogy érvényesek. amely ne volna összetett […]. mely ábécé „betûinek kombinációjából és az általuk alkotott szavak elemzésébõl minden dolgot föl lehetne fedezni és meg lehetne ítélni”. s egyáltalán észleleteik sem feltétlenül azonosak. de környezetükrõl alkotott képük tisztasága nem azonos. hanem helyettük állnak. ahogyan fölösleges tudnunk egy egyenlet megoldásakor. m. helytálló következtetések ellenõrzésére volt hivatott. hiszen nem a régi ismeretek rendszerezése. . „Leibniz célja egy olyan logikai nyelv megalkotása. s ebben játszott Leibniz jelentõs szerepet. amelynek segítségével az ember is szert tehet efféle tudásra.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 219 Törekvéseinek újszerûsége az arisztotelészi logikával – vagy akár Lullus Ars magnájával – való összevetés során tûnik igazán szembe. 57 Idézet: i. 263. m. Arisztotelész logikai tanításai azt a célt szolgálták. Ebbõl következik. azaz a monászokat tekinti.58 Ne feledjük. hogy a köznapi nyelven kifejtett argumentációkról biztosan eldönthetõ legyen. E monászok észlelik egymást. S másrészt: Az atom nem létezik. avagy érvénytelek: a mindennapi tapasztalat során szerzett ismeretek helyes elrendezésére. A modern logika ezzel szemben eliminálta a környezõ világ tárgyaira és viszonyaira való referencia jelentõségét.

hiszen csak ezáltal lehetséges egyfelõl különválasztani ismereteinket. Megoldásképp „útvonalak” felállítását javasolja. 195. hogy egyáltalán mely területeken érdemes elemi fogalmak után kutatni. S Leibniz pontosan e perspektívák sokféleségére. m. i. noha gyökeresen más metafizikai megfontolások alapján.59 Az elemi fogalmak meghatározása és a tudományos ismeretek csoportosítása. . században. a perspektívák. A FILOZÓFIA FELADATA A NYELV TÜKRÉBEN A 20.220 Kondor Zsuzsanna Tanulságosak Leibniz azon megfontolásai. III. hogy a kor karakterisztikus jegyének tekinthetjük. hanem éppen a mindennapi praktikus használattal. melyek a nyelv különféle aspektusaira mutatnak rá. az életmódok. illetve másfelõl meghatározni.. mivel átfedések többszörösen is elõfordulhatnak. hogy a nyelv a társadalmi érintkezés eszköze. Mint a „könyvtáros” nehézségeit jól ismerõ tudós elme. Heidegger ugyanis egyrészt elismeri. gyakorlati. változatosságára mutatott rá a „benyomások végtelenségére” hivatkozva. s ilyen esetben önkényesnek tûnhet a besorolás. a könyvek katalogizálásakor felmerülõ nehézséghez hasonlítja a problémát. i. XIX. Leibniz ugyanis nem tartja célravezetõnek a tudományokat csoportokba osztani. amelyek a tudomány rendszerezésével kapcsolatosak. században. 60 Sefler. Vö. noha nem az önkényesség. m. a nyelv iránti érdeklõdés – ahogy George F. N. a környezethez való viszonyulás sokféleségével összefüggésben.60 Határozott megfogalmazást nyert a nyelv közösségi karaktere. (1974): Language and the World. a másodlagos szóbeliség korában. 265. amely lehetõvé tenne többféle megközelítésmódot: mint például elméleti. A Methodological Synthesis Within the Writings of Martin Heidegger and Ludwig Wittgenstein. Gondolhatunk például Heideggernek a Lét és idõben tett nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseire. George F. „the fabric of our age is to a large extent language-textured”. Atlantic Highlands. Leibniz e gondolata visszacseng a 20. vagy analitikus célokat megtestesítõ szempontokat. katalogizálása ugyanarról a tõrõl fakadnak: nevezetesen hogy meg kell határozni bizonyos szempontot. Sefler rámutatott – olyan mértéket öltött. másrészt a teoretikus vizsgálódás tárgyaként lehet pusztán meglévõ dolog. perspektívát.: Humanities Press Inc. amelyet kitüntetettként kezelünk. s harmadrészt világba-vetettsé59 Eco utal a hipertextuális elrendezés és Leibniz elképzelése közötti párhuzamra. J.

tudniillik feltáró erejét. hogy a legelemibb szavak erejét. Heidegger egyértelmûen bírálja a korában meghatározó nyelvfelfogást. mely a beszédet és a szavakat valamiféle belsõ tartalom kifejezésre juttatójaként tartja számon.64 Noha mintegy két és fél ezer év választja el Hérakleitosz. 113. amennyiben létünk.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 221 günknek.) Vö. a szó eredeti értelmében. s éppoly eredendõen érinti a világot. Budapest: Gondolat. 63 Heidegger 1935.”61 A nyelv Heidegger úgynevezett kései mûveiben kirajzolódó fogalma ez utóbbit. Martin (1989): Lét és idõ.” (Aler. 387. John H. Martin [1935]: Sein und Zeit. Martin (1982): Parmenides. […] A feltártságot a hangoltság.]: On Heidegger and Language. (szerk. „A lét eredendõen szóban adódik”– olvashatjuk a Parmenides címû kötetben. illetve Heidegger és Gellner munkásságát.62 Ember. amit egyben a humanista kultúra válságának tekintett. a benne-létet és Önmagát.): Crisis in the Humanities. A szó erejébe vetett bizalom megingásáról beszélt. In: Kockelmans. szó és lét összetartozása elementáris a feltárás és elfedés vonatkozásában. ami által a valóság kezelhetõvé válik a gondolkodó elme számára. Ezzel ugyanis elfedik a nyelv alapvetõ sajátságát. aggályokat orvosolja.”63 Heidegger múltba forduló elemzéseivel szemben Ernest Gellner – Wittgensteint is bírálva – a filozófia feladatául épp a verbális kifejezés eszköztárának aktualizálását tekintette. megvédje attól. Halle: Max Niemeyer. felelõsségét. helyzetükben mégis felfedezhetünk 61 Heidegger. Azaz. tudniillik a nyelv konstituáló voltát hangsúlyozza. és 79. (Heidegger. Northwestern University Press. Ernest (1964): The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. 387. „A felfedés a világban-való-lét egy létmódja. . Joseph J.) 62 Heidegger. [1972]: Heidegger’s Conception on Language in Being and Time. amelyekkel az ittlét kifejezi magát. In: Plumb. a megértés és a beszéd konstituálja. J. hogy gondoskodjék arról a fogalmiságról. 73. Amint már a Lét és idõben megfogalmazást nyert: „elvégre a filozófia feladata mégiscsak az. amit a görög terminológia még látni engedett. hogy a mindennapok során felmerülõ fogalmi bizonytalanságokat. voltaképp abban határozta meg a filozófia feladatát. Frankfurt am Main: Klostermann. embervoltunknak fontos mozzanata. [szerk. London: Cox & Wyman Ltd. „Az ek-zisztencia feltártságát a logosz artikulálja. ami azután a maga részérõl látszatproblémák forrásává lesz. S ezen a ponton jut lényeges szerephez a filozófia. hogy a közönséges értelem az érthetetlenségig nivellálja azokat. 64 Gellner. világunk feltárásának lényegi közege. 220.

25. Ludwig (1984 [1958]): The Blue and Brown Books. a jól formalizálhatóság. Ezzel szemben a mindennapi nyelv nem ragadható meg szigorú szabályok és definíciók segítségével. Preliminary Studies for the Philosophical Investigations. s sürgetõ feladatnak tekintették a nyelv megújhodását. máskülönben látszatproblémák hálójába kerülünk. Mindannyian fogalmi nehézségekkel küszködtek. ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS KÖRNYEZET – ÚJ PERSPEKTÍVA Noha Wittgenstein is a kommunikációtechnológiában történõ fontos változások korának gyermeke. A tökéletes nyelv eszméjét Wittgenstein az újkori tudománnyal hozza összefüggésbe. Újfajta optikát és attitûdöt javasol: tekintsünk a nyelv mindennapi használatára. sem univerzálisan alkalmazható szabályrendszer – a leibnizi kalkulusról nem is beszélve – nem lehetséges. . hogy egzakt módon rögzítsük mindennapi szavaink használatát. reflektálatlan igénybõl adódik.222 Kondor Zsuzsanna némi hasonlóságot: mindhárman egy-egy kommunikációtechnológiai váltóállítás részesei voltak. Hérakleitosz az ongi terminológia szerint az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe való átmenet. valamint 28. vagy ha tetszik. A tökéletes nyelv igénye – szemben a mindennapi nyelvvel – abból a félreértésbõl. IV . és a matematika mintájára szabható érvelés határozta meg. A tökéletes nyelv évszázadokon keresztül meghatározó eszméje Wittgenstein nézõpontjából e látszatproblémák sarkallta törekvésnek tekinthetõ. hogy a nyelv természetébõl adódóan sem univerzális ábécé. amennyiben annak eszményét az egzaktság. A nyelvjáték fogalma. Elégedetlenségük oka is közös: koruk nyelvhasználata nem képes megfelelõen segíteni a világban és a mindennapokban való eligazodást. a filozófiáról és a tudományokról rajzolt kép mind azt sugallják. a privát nyelv argumentum. félrevezetve használóit. idõnként megtévesztve. Oxford: Basil Blackwell. Heidegger és Gellner pedig az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenet képviselõjének tekinthetõ.65 65 Wittgenstein. spekulatív gondolkodásmódtól. tájékozódást. javaslataival és módszereivel õ távolodik el leginkább az írásbeliség sugallta tudatosan analizáló.

67 I. 59. m. lásd továbbá 69.67 Azaz. de e szabályok általánosítása már igen kétséges. bármely szóról beszéljünk is. a nyelvvel kapcsolatos té- 66 I. m. 65. vagy többféleképpen is használni. Azaz a mindennapi tapasztalatnak megfelelõ szilárd padozat esetében a fát gyéren kitöltõ részecskékre hivatkozva e szilárdságot elvitatni nem más. adott helyzetben a neki megfelelõ nyelvjátékot alkalmazva. nem a megfelelõ kifejezésmódot választjuk. 68 I. nem sokat tudunk meg annak használatáról – hiszen nem eldönthetõ. Így például. 45. adott helyzetben való használatával egyezik meg.68 Wittgenstein az úgynevezett Kék könyvben is több helyütt leszögezi. Anomáliák akkor keletkeznek. ugyanakkor megkérdõjelezhetõ az anyagot részecskéire való tekintettel vizsgáló fizika oldaláról. és bizonyos értelemben meghatározza egész életünket. m.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 223 Noha e törekvések reménytelenek. megfelelõ kifejezésmódok végtelen sokfélesége az egyik oka annak. mint láthattuk. amely egy másik perspektíva számára alkalmasabb. hogy a mindennapi nyelv nyújtotta optika helyett találjunk egy másikat. Wittgenstein filozófiával. m. 48. A mindennapi nyelv áthatja. 70 I. hogy univerzális grammatika megalkotása reménytelen. Ugyanakkor szavakat. mint egyfajta félreértés: különféle optikák és perspektívák összemosása. a nyelv tökéletesen betölti funkcióját.66 Eme más optikák felfoghatók mint más-más nyelvjátékok.69 Hozzáteszi. hogy mikor tekinthetünk két használatot különbözõnek. és ezt a különbséget képes is kifejezni. Természetesen a nyelvjátékok megragadhatók bizonyos szabályok mentén. hogy valamely szó jelentése használatával jellemezhetõ. hogy ez mindig partikuláris használatot jelent. m. mégsem érthetetlenek. Ezt a kétséget fejezik ki a családi hasonlóságot taglaló passzusok. ha nem a helyzet megkívánta perspektívát alkalmazzuk. 69 I. . Wittgenstein. ami egyben a megfelelõ nézõpontot is jelenti. miként tárgyakat is. lehet két-. Olykor azonban felmerül az igény. 58. Ám eme állítással.70 A perspektívák. 48. metafizikával kapcsolatos megjegyzéseiben sokszor találkozhatunk a mentális/szellemi kényelmetlenség állapotának említésével. a padozat szilárdsága triviális a mindennapi nyelvhasználat – és tapasztalat – szempontjából.

e perspektívák összekeverésének eredményei. amely szerint a nyugati filozófia megfelelõ technika híján általánosságokban gondolkodott. ami a tudomány általános módszerére utal. 62. m. Egy helyütt az „általánosság iránti sóvárgásunkról” ír.. Jr. analizáló megközelítést kritizálta például a Filozófiai vizsgálódásokban74 is. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Wittgenstein pedig épp ezt a részekre bontó. megjegyzésére. a korábbi próbálkozások voltaképp az apró részletekben vesztek el. 47. Wittgenstein megjegyzéseibõl kiderül. Wittgenstein kritikai megjegyzéseivel: Wittgenstein. 72 Ivins. 18. Mindazonáltal a gondolatartikuláció eszközei – tehetjük ma hozzá – jelentõsen befolyásolták nemcsak a válaszok. 79. 60. 73 I. jelesül képi módozataiban rejlõ lehetõségeket.73 Wittgenstein Platón-kritikája nagyszerûen példázza a kommunikációtechnológiában végbement változásokat. hanem egyáltalán a felvethetõ kérdések horizontját is. Amint tudjuk. mert nem volt képes a részleteket megfelelõ pontossággal reprodukálni. William M. hanem egyfelõl a különféle perspektívák iránti igény megfogalmazódásai. Platón az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe. Budapest: Atlantisz. 46. Platón a nyelv egyszerû elemein keresztül igyekezett az igaz ismeretet megragadni. Wittgenstein számos nyelvvel. 71 I.71 S itt méltán gondolhatunk William M.72 E technikai meghatározottság a verbális kifejezés túlsúlyát eredményezte. lassan homályba borítva a kifejezés más. m. tökéletes nyelv iránti kutatások nem véletlenek és nem kizárólag tévedések eredményei. míg Wittgenstein az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenettel szembesült. amennyiben azt szûkösnek és inadekvátnak találja. Ludwig (1992): Filozófiai vizsgálódások. 91. Ezzel voltaképp a korábbi nyelvfilozófiai vizsgálódások helytelenül megválasztott horizontjára hívja fel a figyelmet. Ivins Jr. Budapest: Enciklopédia. másfelõl. A nyelv mûködésének kulcsát nem a nyelv kvázielemeinek elemzésében kell keresnünk. hogy a különféle nyelvkritikák. 74 Vö. anomáliákat a modern tudományeszmény térhódításával magyarázza. Az apró részletekkel való bíbelõdés helyett a nyelv jelenségét tágabb kontextusba helyezve igyekszik annak mûködését megvilágítani. amely természete szerint az általánosságokat és hasonlóságokat emelte ki.224 Kondor Zsuzsanna vedéseket. §. .

hogy hagyományos problémák új megvilágításba kerüljenek. ismerõs s mégis ismeretlen jelenségei felé fordult. s az eleven helyzetet már nem csak verbálisan közvetíteni képes médiumok hajnalán. * * * Az emberi nem. hanem a valóságról alkotott elképzeléseinket is. Ludwig (1967): Bemerkungen über Frazers The Golden Bough. . áthagyományozása technikailag megoldódni látszott. mintegy megteremtve annak feltételeit. illetve a technikai változásokat követõ. Évszázadok intellektuális erõfeszítése során a nyelvi reprezentáció egyre inkább az írott szöveg kívánalmaihoz idomult. új távlatokat nyitott a nyelvi reprezentáció számára. 76 Gondoljunk a fénykép megjelenését követõ technikai újításokra. a közvetlen tapasztalatokat tették apró lépésenként hozzáférhetõvé az írott nyelv kényszerû közvetítése nélkül. A fotó jelentõségérõl és a képi világtól való gondolati eltávolodás kapcsolatáról lásd Ivins már idézett mûvét. aprólékosan szõtt fogalmi háló alakult ki a világ megragadására.76 S a filozófia figyelme is a mindennapok régi-új. Wittgenstein hagyatéka így méltán válhatott számos újabb keletû diszciplína inspiratív forrásává. század fordulójától egymást követõ újítások a kommunikációtechnológia területén a mindennapokat. s megtéve az elsõ lépéseket az egyre tökéletesedõ multimediális reprezentációs lehetõségek világának megragadásához. 75 Lásd például Wittgenstein. javarészt implicit reflexiók. kétségei rávilágítanak bizonyos elõfeltevésekre. amelyek évszázadokon keresztül meghatározták nemcsak a nyelvrõl. kijelölte a kérdésfeltevések irányultságát. Az ismeretek megõrzése. Létrejötte és fejlõdése hosszasan az eleven diskurzushoz kötõdött. megjegyzése az írott szó világára történõ implicit reflexió: az elméletnek a mindennapi gyakorlattól való eltávolodását illetõ kritika.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 225 modern tudománnyal75 kapcsolatos észrevétele. A filozófia történetében jól nyomon követhetõk az apró lépések. elvont. A 19–20. Wittgenstein próbálkozásai egyfajta szakítást jelentenek az írásbeliség diktálta hagyományokkal: példázatai. Az alfabetikus írás. amely a nyelv akusztikus fenoménjét sikeresen rögzítette. In: Synthese. vagy az eleven hangot közvetíteni képes technológiák megjelenésére. 233–253. alkalmazkodva a kor kihívásához.és egyedfejlõdés során a nyelvi reprezentáció igen hatékony és további fejlõdést implikáló kifejezésmódnak bizonyult.

(Michel Foucault: A végtelenbe tartó nyelv) …Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság. Alfred Hessel klasszikus könyvtártörténeti munkájában a kezdetektõl az 1950-es évekig áttekintette. hogy a történelem során hogyan birkó- * A tanulmány elkészítését az OTKA a T042530 és T046261-es számon támogatta. Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre… (Petri György: Demi sec) TUDÁSESZMÉNY – KÖNYVTÁRESZMÉNY Az írásbeliség megjelenésével a Könyvtár vált a nyugati kultúra egyik legfontosabb jelképévé. hanem felépítésében és belsõ elrendezésében is minden korban kifejezésre juttatja. Olyan szimbólummá. mondhatni. Tudjuk. a matematikusok és a zsarnokok megoldották õket (bár talán nem teljesen). amely nemcsak állományát tekintve. megtestesíti. S e tudáseszmény változásait sehol sem lehet jobban érzékelni. megjeleníti a világ elfogadott szemléletét és a kor tudáseszményét. mint éppen a könyvtár funkcióinak – külsõ jelekben is megmutatkozó – átalakulásában. .A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár* Békés Vera A könyvtárak két fõ nehézség elvarázsolt kastélyai.

melyeket éppen az óhajtott és bekövetkezett változás hozott magával. mely szerint a megismerõ szubjektum képes elfogulatlan kritikai megfigyelés útján objektív. hogy uralkodó tudáseszményünk alapvetõ felülvizsgálatra szorul. hogy amit a nyugati kultúra könyvtára megtestesít. az – közelebbrõl vizsgálva – nem más. az állomány gondozásával és tárolásával. 103. egyben elõkészítik a jövendõ számára azokat a súlyos (de elõre nem látható) problémákat. Vagyis: mindig az újabb korszakra várt. illetve kontrolljával. valamint a hozzáférés biztosításával. a másik pedig ellenzéki vonulatként van jelen – éles konfliktusban állnak egymással. Alfred (1959): A könyvtárak története. Azt találta.1 S miközben a könyvtárak mûködtetõi az uralkodó ideálnak megfelelõ megoldást találnak a régi gondokra. ezeket a maradandó információkat – mint valami konzisztens tartalmat – összegyûjteni. tárolni. Éppen ezért pontosabb talán úgy fogalmazni. rendszerezésével. szervezési reformokat. melyek a jelen eszmények megvalósításából fognak fakadni. folyamatosan gyarapítani és szükség esetén frissíteni. hogy a könyvtár mint szimbólum egyszerre legalább két korszak – filozófiai vitákban is megfogalmazott – tudáseszményét tükrözi. azaz minden szubjektivitástól mentes ismeretekre szert tenni. amelynek követõi úgy látják. mindenekelõtt az episztemológiai individualizmussal és azzal a végsõ soron reflektálatlan kritikai objektivizmussal. hogy elméletileg és gyakorlatilag is megoldja a belsõ szervezet korábban ismeretlen problémáit. Budapest: OSZK–KMK. . mint a különbözõ tudáseszmények küzdelmének történelmi állása.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 227 zott meg ez az intézmény a maga alapvetõ feladataival: az információ gyûjtésével. 1 Hessel. A POSZTKRITIKAI TUDÁS FOGALMA A filozófiában régóta jelen van egy markáns áramlat. Helyesebb tehát azt mondani. hogy nézzünk szembe végre a karteziánus szemlélet eredendõ fogyatékosságaival. azokat a váratlan (vagy nem azt várt) feladatokat. s ezek az eszmények – melyek közül rendszerint az egyik uralkodik. Sürgetik. hogy legalábbis a középkor letûnte óta a könyvtárak fejlõdését világosan felismerhetõ ritmus jellemzi: a könyvtár funkcióiban bekövetkezett tartalmi változások rendre megelõzik a kezelési.

In: Sándor Iván et al. Az új ismeretelmélet kidolgozása tehát. (46) 1–2. mára a szó szoros értelemében olyan gyakorlati programként jelentkezik. melynek megvalósítása ma elsõrendû termelési követelmény. mind kifejezése problematikussá lett. Ikujiro–Takeuchi. sz. hogy Polányi reflexiója a megismerõ személyes részvételének kiküszöbölhetetlen és döntõ szerepére 2 Vö. Most viszont egyre többen ismerik fel a posztkritikai ismerettan jelentõségét. felhasználása és egymással történõ megosztása. információ és tudás hatékony feltérképezése. és képes másokkal meg is osztani. racionalista kritikai objektivista képét. […] a lineáris fogalmazásmódot elégtelennek kezdték érezni sok évvel azelõtt. A változás persze már korábban kezdõdött. valamint az ipari termelés szervezeti formáinak radikális átalakulása. . (szerk. úgy tûnik. a kortárs filozófusok többnyire elutasították. A kihívás ma ugyanis elsõsorban nem az információhoz. Kristóf (1995): Hálózat és tudásegész. amit valaki a rendelkezésére álló források elemzése során végiggondol. melynek vitatása néhány évtizede még úgyszólván a filozófusok magánügye volt. Csakis tudásközösségek képesek úrrá lenni az információrobbanás keltette túlterheltség és áttekinthetetlenség következményeként beálló bizonytalanságon és zavaron.” Nyíri J. gyakorlatilag is idejétmúlttá teszi a tudás e klasszikus. a tudás fogalma maga vitatottá vált. Kristóf emlékeztet erre: „…a bölcsészet terén a tizenkilencedik század végére az információnak mind értékelése. század közepén a neves természettudósból társadalomfilozófussá lett Polányi Mihály a tudományos megismerés új – méghozzá részletesen kidolgozott – antiobjektivista modelljével jelentkezett. Hirotaka (1995): The knowledgecreating company – how Japanes companies create the dynamics of innovation? Oxford: Oxford University Press. Nonaka. melyet a fenti értelemben posztkritikainak nevezett.): A huszadik század szellemi körképe.2 A 20. Pécs: Jelenkor Kiadó. az ismerethez való hozzáférés. Személyes tudás koncepcióját. Az úgynevezett knowledge management irodalom kidolgozói és legmarkánsabb egyéniségei tudáson olyan strukturált adatokon alapuló információt értenek. ahogy Nyíri J.. Világossá vált az is.228 Békés Vera A legutóbbi években az információs technológia robbanásszerû fejlõdése.: Géró Katalin (2000): Knowledge management – múló hóbort avagy a jövõnk? In: Könyvtári Figyelõ. értelmezése. hanem a rendelkezésre álló adatok. mintsem valamely alternatív fogalmazásmód technológiai lehetõségei megjelentek volna. megért és a saját fogalmi struktúrájába építve – kulturálisan is meghatározott – tapasztalatainak és ismereteinek környezetébe helyezve hasznosít. illetve teljesen figyelmen kívül hagyták.

”4 Éppen ebbõl az intranszparabilitásból következik. spontán módon alátámasztják a posztkritikai tudás elméletét. Tudásunk mindig többet foglal magában. amikor – korát messze megelõzve – a tudásnak egy új típusú ideáljával állt elõ. Georg von–Nonaka. az – egyelõre kiszámíthatatlan horderejû – Knowledge Management irodalomnak az egyik leggyakrabban idézett szerzõjévé vált.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 229 nem kérdõjelezi meg az emberi megismerés lehetõségét. Nem a tudást. és egyebek között arra is. Sõt a jövõnek ezt a jelenbõl szemlélt meghatározatlanságát Polányi úgy tekinti. hit társadalom. In: Uõ: Tudomány és ember. Budapest: Argumentum. Budapest: Atlantis.6 3 Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. 1–2: 143–166 (http://www. hogy a valóság meghatározatlanul áramló tapasztalati jelenségeit mint valamilyen alakzattal bíró egységet észlelhessük. mint amirõl éppen képesek vagyunk artikulált formában (verbálisan) számot adni. Polányi ilyen új szerepére Géró Katalin hívja fel a figyelmet: Géró 2000.hu/~cheminfo/polanyi/02_12/14ujdonsag. 6 Lásd például: Krogh. „A tudás hallgatólagos összetevõje nem valami misztikus elem: nincs benne semmi. A tudományos döntések természete. hangsúlyozta Polányi. 11. Ikujiro–Kazuo. csakhogy sohasem az éppen szóban forgó megismerõ tevékenység folyamatában. In: Polanyiana. hogy lehetséges eseményeket prognosztizálhassunk. amely a jövõ – jelenbõl nézve beláthatatlan – természetét és a megismerõnek a váratlansággal való (szükségképpeni) szembesülését egyaránt számításba veszi. hallgatólagos összetevõje a megismerés-megértés minden egyes aktusában létfontosságú szerepet játszik: ez tesz képessé bennünket arra.pdf).3 Polányi valóságképünk új szellemû újrafogalmazását is javasolta. Oxford University Press. 5 Bõvebben kifejtve lásd Békés Vera (2002): Az újdonság jelei. . hanem a tudásról vallott hagyományos eszményképünket nyilvánította érvénytelennek.” 4 Polányi 1997.kfki.5 A tudáseszményben manapság tapasztalható változások úgy tûnik. mint a valóság definíciójának egyik legfontosabb elemét: „ Valóság az. ami elvileg sem lenne explicitté tehetõ. hogy Polányi váratlanul az utóbbi évek egyik vadonatúj mûfajának. olyannyira. egyaránt hordozzák a tévedés veszélyét és a helyes döntés reményét. Oxford. I: 11–12. ami várakozásaink szerint meghatározatlan módon megmutatkozik majd a jövõben. hogy a cselekvõ jövõre vonatkozó döntései mindig rejtenek kockázatot. 10. Polányi Mihály (1997): Tudomány. Ichijo (2000): Enabling Knowledge Creation: How to Unlock the Mystery of Tacit Knowledge and Release the Power of Innovation. s a tudás e többletet hordozó.

Foucault. . Hit és ész viszonya Polányi Mihály tudományfilozófiájában. (Az MTA-n 1999-ben elhangzott elõadás. and the Fantasia of the Library: Conceptions of Knowledge and the modern Library Experience. melynek kibontakozása a pozitivista elvekre alapozott modern természettudományok kialakulásának idõszakára esik. In: Vakkari.): Conceptions of Library and Information Science: Historical.html). Kruk. Kruk 1998. John M.org. Fabian. (48) 2. osztályozható és rendezhetõ tárgyak.com/ ClintonGreen/universal. 1–2: 123–133 (http://www.phil-inst. Pertti–Cronin. s úgy tekintik. In: Polányiana.tripod. Francis L.hu/ ~cheminfo/polanyi/0012/bekes.html). In: Library Quarterly. In: The Librarian Quarterly. In: The Australian Library Journal. (1992): Library and Information Science. 229–243. (65) július: 295–318. Empirical and Theoretical Perspectives. hogy megmutassam: a posztkritikai tudás fogalmának segítségével három nagy korszakra tagolhatjuk a tudáseszmény változását követõ könyvtáreszmény átalakulásainak történetét is. Budd.html). E szakaszolás szempontjai többé-kevésbé (de nem feltétlenül minden tekintetben) egyeznek egyéb – például a premodern–modern–posztmodern korszakolás kritériumaival.htm. Eszerint az információt alapvetõen szöveges formában tárolt tartalomként fogják fel.alia. (http://members. Chicago: University Of Chicago Press. sz. mint önmagában megálló.9 Az egyenes vonalú. London: Taylor Graham.7 Polányi elméletében az újkori racionalitás tudáseszményének forrása lényegében egy Ágostonig visszakövethetõ hagyomány.text/kruk. 9 Bõvebb fejtegetéseket találhatunk errõl a könyvtárelmélettel foglalkozó legújabb irodalomban például: Radford 1992. Radford. Gary P . sz. (1992): Positivism. tárolható. objektumok egyre bõvülõ tömegét. Blaise (szerk.8 TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTUM VISZONYÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A KRITIKAI ÉS A POSZTKRITIKAI SZEMLÉLETBEN A modern kori könyvtárról vallott elképzelések és gyakorlati megvalósulásuk hátterében tisztán kivehetõ a tudás – uralkodó – kritikai objektivista (pozitivista) szemlélete. 8 Lásd részletesebben Polányi hit és tudás viszonyának történeti alakulásáról vallott felfogását elemzõ írásomat: Békés Vera (2000): „Cogito ergo credo”. Miroslav (2003): Truth and Libraries. Bernhard: The Book – and Beyond. Miksa. (http://www.230 Békés Vera A továbbiakban arra teszek kísérletet. Miroslav (1998): The internet and the revival of the myth of the Universal Library. T wo Paradigms.3/full. 410.au/publishing/alj/52.kfki. (62) 4. Miksa 1992. (53) 3..hu/kmfil/kmkt/ fabian_tlk. In: The Australian Library Journal.) In: http://nyitottegyetem. (1995): An epistemological foundation for library and informationscience. folyamatos növe7 Kruk. s a totalitárius társadalmak bukásával (valamint a logikai pozitivizmus kudarcával) zárul.

felülbírálja és – ami jelen szempontunkból a legfontosabb –: rendszeresen selejtezi is a tárolt tudományos információt. sõt. Minthogy pedig a dokumentum szövege a modern szemlélet szerint másodlagos a bennefoglalt információhoz. amely az információt egy késõbb született technológia segítségével valamilyen szempontból korszerûbb hordozón tárolja. A könyvtárban összegyûjtött és tárolt eredeti kéziratok és õsnyomtatványok nem pusztán kincset érõ egyedi ritkaságok. esetlegesen. kritikát gyakorol az állomány fölött: folyamatosan ellenõrzi. hanem éppenséggel növekedhet is. Posztkritikai felfogásban a tudás növekedését nem lehet egyetlen egyenes vonalban megrajzolni. A könyvtárnak az így tekintett forrásmûveket tehát. a régi (elavult) kiadások sem önnön tartalmuk szükség esetén lecserélhetõ hordozói csupán.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 231 kedést mutató tudás eszményének szellemében a modern könyvtár mûködtetõi a naprakészség szempontjából tökéletességre törekszenek. amennyire csak lehetséges. Az a kópia. vagyis mint vagyontárgy lehetett értékes. korlátlanul (vagy szinte szabadon) konvertálhatónak tekintik. melyeknek minden (tér. hogy a tudományos kutató az idõrõl idõre felmerülõ újraértelmezés igényével bármikor bizalommal fordulhasson hozzájuk. Amikor a régi dokumentumok relevánsnak ítélt tartalmát új hordozóra másolják. de mint (tudományos) információ hordozója egyre avuló. hogy a dokumentum maradandó információi nem sérülnek). s ez megváltoztatta az állomány státusának megítélését is. melyeket a szöveg önmaga és eredeti szûkebbtágabb környezete között megosztva õrzött. Ennek megfelelõen a jól képzett könyvtáros. hogy tartalmazni fogja (erõsebb megfogalmazásban: nem is tartalmazhatja. mondhatni. A posztkritikai tudat számára ezzel szemben a prototípus (potenciális) információs értéke az idõk során nem csökken szükségképpen. ezért az idõszakos selejtezések után a megtarthatónak ítélt állományt is (azzal a meggyõzõdéssel.és idõbeli) dimenziója egyaránt fontos információt hordozhat. legfeljebb nyomokban. eredeti kontextusával együtt kell megõriznie. A modern avagy kritikai korszak értékrendjében egy-egy régi dokumentum elsõsorban mint egyedi ritkaság. akkor a kópia . töredékesen) mindazokat az információkat. hordozóról hordozóra. Arra azonban nincs garancia. pusztán idõleges értéket jelentett. hanem történetileg is meghatározott prototípusok: olyan dokumentumok. amelyet a másolat megrendelõje relevánsnak (azaz: „még mindig korszerûnek”) tekint. elsõsorban azt az információt rögzíti. »a tartalomhoz« képest.

485. Hessel említ egy esetet. mint August Schlegel. amelyet fordulatot teremtõ kulcsmûként tartanak számon mind a történeti. mind a jogfilozófiai. textológiai) elemzésen alapuló újraértelmezésével megteremtette az újkori hermeneutika alapjait. amely az eredeti bibliai szövegek filológiai (ma inkább úgy mondjuk. hogy egy-egy szövegritkaság milyen különbözõ szempontból érhet kincset. A kritikai objektivista felfogásban. kiad. A munka. Márpedig még elvileg sem jósolható meg. Az õrgróf. hogy Michaelisnek a kérdéses idõben készült éppen az a nagyszabású munkája. 1846–48). Michaelis. Johann David (1770–1771): Das Mosaische Recht mit Berücksichtigung des Spätern Jüdischen. a kritikai objektivista szemlélet számára általában fel sem szokott merülni. Az MTA Könyvtárában megtalálható példány – amint a katalóguscédulán olvasható – eredetileg Eötvös József magánkönyvtárából származik. Az alábbi példa a 18.: Berlin. mondjuk. s ha igen. századból való. Dilthey. hogy a nevezett göttingeni professzor. (2. Budapest: Gondolat. amikor 1767-ben a göttingeni professzor. melyik fog váratlanul fontosnak bizonyulni. a szöveg mint objektum konvertálható tartalmára irányul. vö. teljesítette ugyan a kérést. merthogy ismeretének birtokában esetleg lényegesen módosítanunk kellene a vizsgált szöveg – s rajta keresztül akár egész elméletek – éppen érvényben lévõ értelmezését. Tegyük ehhez hozzá. In: Uõ: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. tanítványai között találjuk a filológiai hermeneutika olyan alakját például. nem pusztán bibliofil szenvedélybõl vizsgálta a különleges kéziratot. a kéziratot egy szakasz huszár fedezete alatt vitette Göttingenbe. melyen dolgozott. . Azt is tudjuk. hogy minél közelebb kerülhessen a forrásmûhöz. Michaelis egy héber bibliakódexet kéretett kölcsön használatra Kasselbõl. Wilhelm (1974): A hermeneutika keletkezése. Württenberg fejedelme. például egy newtoni mechanikáról írott egyete- 10 Michaelis. amelyhez feltétlenül szükségesnek tartotta. a württenbergi fejedelmi könyvtár rendkívül értékes bibliagyûjteményébõl. És valóban. nem más. hogy ezen eredeti kontextuális információk között van-e. de talán megvilágítja.232 Békés Vera készítõi számára már észlelhetetlen az eredeti kontextus jelentõs része. D.10 Az információ kontextuális veszteségének veszélye mint elvi probléma. J. a héber kódexhez. hiszen az archiváló szándék mindenekelõtt a textus. mint a „Mosaisches Rechts”. mind pedig a hermeneutikai gondolkodásban. Õ volt ugyanis az egyik kezdeményezõje annak a maga korában forradalmian új módszernek. ám féltve a drága ritkaságot.

az eredeti kiadás valamelyik példányát) is megvizsgálva lehet és kell újraés újraértelmezni – nos. Ám – egyéb tapasztalataink fényében – nem kell túlságosan meglepõdnünk azon a látszólagos paradoxonon. hogy a teljesség és 11 „…a nyomtatott anyagok tömegének roppant növekedésével. mindez egy kritikai pozitivista álláspontról tekintve. hogy a „kõ könyvtárak” szerepe az internet korában nemhogy nem szûnik meg. és a forrásmûvet magát (s amennyire lehetséges. merev struktúrát fogjuk fel.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 233 mi tankönyv szükségképpen több releváns – kevésbé redundáns és fõként „jobban rendezett” – információt tartalmaz.” Nyíri 1995. 199. de a kutatók szempontjából hallatlanul fel is értékelõdik. s így „átlátunk az írott szövegek egységes világának mítoszán”. viszont igen derûlátók a világháló jövõbeli szerepével kapcsolatban. Az a posztkritikai igény. mint bármelyik korszerûbb hordozóra felvitt kópiája. mint maga az eredeti „Principia”. a tizenkilencedik század végére az írott szövegek egységes világának mítosza haloványulni kezdett. mint az újraértelmezés kimeríthetetlen forrása – legalábbis potenciálisan – mindig több információt tartalmaz. virtuális könyvtárak rohamos. a tudás fokozódó komplexitásával.11 akkor nyilvánvalóvá válik. Ebben a megközelítésben az olvasat lesz a kulcskategória. A posztkritikai felfogásban viszont az újraértelmezés igénye a kontextusok változásával bármikor felmerülhet. NEM UNIVERZÁLIS. s nem függetlenül a távíróra alapozott napilap befolyásától. Ha a posztkritikai tudáseszmény jegyében a tudást többé már nem mint szilárd. általában nem több hóbortos ötletnél vagy fölösleges filologizáló idõpocsékolásnál. A POSZTKRITIKAI TUDÁS ESZMÉNYI KÖNYVTÁRA NEM TÖKÉLETES. . Ennélfogva tehát az eredeti dokumentum mint információs lelet. Nietzsche volt. hogy napjainkban a „kõ könyvtár ” fenntartója nem kell. Az elsõ jelentõs figura. hogy valamely elméletet az eredeti szöveghez visszanyúlva. és egyben valóban fantasztikus fejlõdésébõl gyakran vonnak le a „kõ könyvtárakra” nézve szomorú. aki átlátott ama mítoszon. CSUPÁN „ELÉG JÓ” A könyvtárakról szóló szakirodalomban az elektronikus. sõt végzetes következtetéseket.

) 14 I. 100. „[A] tökéletesség a gépekhez tartozik. az imaginatív életnek. Itt tesz szert (vagy nem) a kisgyermek arra az õsbizalomra. valamint a kreatív tudományos munkának. mely sajátja a vallásnak. (1999): A kulturális élmény helye.13 Általánosabb értelemben tehát „elég jó” valami vagy valaki. ahol az anya–gyermek interakciók születnek és zajlanak. Ennélfogva az anyai gondoskodás által megteremtett potenciális tér egyben a kulturális élménynek mint olyannak a keletkezési helye is. 14. mûvészeteknek. alkotja a csecsemõ élményvilágának túlnyomó részét. ha pusztán „elég jó” könyvtárrá válik. m. A „potenciális tér ”. mint interaktivitást kifejezõ.” – indokolta újfajta mércéjének bevezetését a brit pszichoanalitikus. hogy vajon egy belsõ vagy egy külsõ (másokkal megosztható) valósághoz tartozik-e. m. Donald W . amelyre támaszkodva képes lesz sikeresen elsajátítani anyanyelvét és kultúráját. 139. Donald W . azt. Winnicott másik leleménye. s az „elég jó”.” (I.14 12 Winnicott. messze az eredeti jelentéskörén túl is kiválóan alkalmazható. szintén igen elterjedt fogalom: eredetileg a csecsemõ elsõdleges tapasztalatszerzésének színterét jelöli. ahol – Winnicott szavaival – „a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. és ez fennmarad a késõbbi élet folyamán abban az intenzív élményben. amellyel kapcsolatban nem merül fel a kérdés.és gyermeklélektanban. Winnicott. melyekre mindkettejüknek reagálniuk kell. . A könyvtár akkor felel meg a posztkritikai tudáseszménynek. In: Uõ: Játszás és valóság.234 Békés Vera tökéletesség – bevallottan elérhetetlen – eszményét kergesse. amelyek a facilitáló környezet lényeges minõségét képviselik. a „potenciális tér ” pedig magának a potencialitásnak az a virtuális tere. a szükséglethez való emberi alkalmazkodást a tökéletlenségek jellemzik. és folyton-folyvást változnak. amelyen belül minden résztvevõ számára optimálisan vagy ahhoz közeli módon kezelhetõk ezek a folyamatosan változó. Az „elég jó” azt a – pontos kritériumokkal körül nem határolható – értéksávot jelenti. az õ gondoskodására szoruló másiknak – még olyankor is. Budapest: Animula. viszonykategória. határozatlan és átláthatatlan helyzetek. lényegüknél fogva kiszámíthatatlanok. ha képes (és hajlandó) potenciális teret biztosítani egy tõle erõsen függõ. és megbízhatóan az marad hosszabb távon is. látni fogjuk. neki kiszolgáltatott. 13 A potenciális tér tehát: „Az élményeknek az a köztes tere.12 akinek „elég jó anya” [good-enough mother] elgondolása alapvetõ változásokat hozott a csecsemõ. ha a külsõ körülmények.

. aki évszázadokkal elõre percnyi pontossággal megállapítja egy holdfogyatkozás idejét. Márpedig a keresõ-kutató érdeklõdés bakugrásait nem lehet elõre kiszámítani. amelyben ugyan gazdasági vagy politikai. mi 15 Lichtenberg. Minthogy véges megismerõképességgel lehetetlen elõre látni. mint az olyan könyvtár iránt – legyen az mégoly modern és kényelmes –. tehát „külsõ” okokból hiányos az anyag.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 235 A posztkritikai igénynek megfelelõ könyvtárnak ebben az értelemben nem kell tehát sem a tökéletesség. Georg Christoph (1995): Aforizmák. Éppen ezért nem könnyû elõrelátóan fenntartani egy „gondoskodó környezetet” az olyan kutatói igények kielégítésére. hiszen a könyvtár fizikai és gazdasági korlátai miatt az állományban rendszeresen szelektálni kényszerülnek. amelyek még csak a jövõben fognak – esetleg – keletkezni. hogy ha holnap lesz holdfogyatkozás. Az elég jó kutatókönyvtár eszménye azonban elsõ meggondolásra éppoly teljesíthetetlennek tûnik. A kutató mindazonáltal nagyobb bizalmat érez egy olyan könyvtár iránt. nem képes ma megmondani. ahol csak homályos sejtéseink lehetnek arról. (Tatár Sándor fordítása. nyomon követhetõ. két okból is: az elsõt nevezhetjük a jelen intranszparabilitásából és ismereteink aluldeterminált voltából adódó – Polányi által megállapított – kockázatnak. minél több információ áll rendelkezésünkre. s olykor (túlságosan gyakran) megsemmisíthetik természeti vagy háborús katasztrófák.) Budapest: T-T wins. a politikai-hatalmi átrendezõdések. A másik korlátozó ok gyakorlati körülmény: egy könyvtár mûködését nehezítik. mint a tökéletes könyvtáré. bizonyosan felismerni a jövendõben fontossá váló tendenciákat. sem pedig az univerzalitás (amúgy teljesíthetetlen) követelményeinek megfelelnie: elegendõ (bár ez egyáltalán nem kevés) „elég jó”-nak lennie. Lichtenberg egyik aforizmája juthat eszünkbe: „Az asztronómus. olykor ellehetetlenítik olyan külsõ tényezõk. 108. azt vajon megláthatjuk-e…”15 A tudományos kutatás jövõbeli eredményeivel kapcsolatban ez az intranszparabilitás-probléma fokozott nehézséget jelent. jövendõre vonatkozó kikövetkeztetésünk sikere annál bizonytalanabb. ha ez hiány a katalógusban legalább észlelhetõ. mint a szigorú gazdasági megszorító intézkedések.

és folyóirattömeg korpuszából adódó. könnyen elõfordulhat. Ilyen példák soráról számolt be a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok szakértõje. Annak ellenére. hogy addig felfedezetlen. III/2. pusztán azzal. Umberto Eco diplomamunkájukat készítõ és kezdõ kutatók számára írott kézikönyvében kiváló példát találunk arra.16 A tökéletességre törekvés szükségképpen kudarccal fenyeget akkor is. ami állományba be sem került. csak fõigazgatói külön engedéllyel olvasható könyvállományt jelölték így a katalógusban. a mai szemlélet számára viszont értékes közvetítõ források. Éppen ezért. a harmincas években született kézikönyveket. s csak kivételes esetben folyamodhatott a kezdõ kutató efféle engedélyért. hogy nem selejtezett le olyan. Ezzel szemben a „csupán elég jó” könyvtár állománykezelési gyakorlatára mindig is jellemzõ lesz egyfajta – a modern buzgalom apasztási tempóját lassító – lomhaság. mint az olyan iránt. és képes kellõ „potenciális teret” biztosítani a kezdõ kutatónak. ahol éppen ezért – hely és egyebek hiányában – rendszeresen „frissítõ” szelektív nagytakarítást végeznek. Umberto (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Klukon Beatrix fordítása. fej. hogy ez a korlátozás igen bosszantó. Gyûjtõmunkájuk során Európa számos nagyobb tudomá- 16 Az idõsebb korosztály még jól emlékszik a „szocialista könyvtárak” hírhedt „Z” kategóriájára: a politikai okokból zárolt. illetve amit – fölöslegesnek (vagy károsnak) ítélve – kiselejteztek onnan. világraszóló ritkaságokat õrzött meg. mint egyfajta kockázatos befektetésre. az információt nyíltan korlátozó könyvtár iránt. a nagyvilágtól távol esõ olasz kisváros teljesen átlagos közkönyvtára is lehet „elég jó”. hogy a könyvtár potenciális hírnevét éppen aktuális „maradisága” révén alapozza meg: hiszen még az is kiderülhet.) Budapest: Gondolat. olykor felháborító volt.236 Békés Vera az.17 Az elég jó könyvtárra jellemzõ tehát egyfajta. az olasz barokk traktátusszerzõk metaforafelfogása. mégis több bizodalma volt az ilyen. Itt a mégoly korszerûtlennek tetszõ állományra is úgy tekintenek. melynek állományát a fenntartói igyekeznek tökéletesen naprakészen tartani. . ha egy könyvtár vezetése csak valamilyen szempontból igyekszik azt elérni. hogy akár Alessandria.4. az újrarendezõ szándéknak ellenálló saját tehetetlenség. mint egy olyan modern szakkönyvtár.: Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet. mint mondjuk. melyek a modern kor kritikai nézõpontjából évtizedeken át teljesen elavultnak minõsültek. a könyv. A kutatók számára alig van kevésbé használható valami. 17 Eco. ahol a tiltott mûvek be sem kerültek a katalógusba. olyan egészen speciális témában is. Michael Smethurst.

véletlenszerûen – bukkantak olyan gazdag. In: Harmadik part. Hajnal István történelemszociológiája. század elejérõl.) In: Könyvtári Figyelõ.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 237 nyos könyvtárában – a helyi katalógusban kézi kereséssel. Rendkívül érdekes és váratlan forrásanyagként nyerhetnek új jelentõséget egyes. akik így együtt csak itt szerepelnek: többek között. s még igencsak favorizált Lakatos Imrének egy-egy – a maga nemében pótolhatatlan – írása. Lakatos Imre [1947]: Modern fizika. mely szerint a tudás fejlõdése nem egyenes vonalú. (Consortium of European Research Libraries. . 1830 elõtti. CERL) (W . Dienes László vagy Wagner Lilla. brosúrák. hogy 18 Smethurst. valamint: http://bocs. Budapest. 347–369). (tavasz). ugyanakkor nem is korlátlanul proliferálódó (mint ahogy azt Feyerabend feltételezte). Michael (1995): Az Európai Tudományos Könyvtárak Társulásának munkája a retrospektív katalogizálás terén.és Közoktatási Minisztérium kiadásában napvilágot látott Továbbképzés és demokrácia címû tanulmánykötet. sz. a magyar Vallás. 6. Szabó Árpád. rég selejtezésre ítélt. mint az eredeti nyelven. és talán csak hanyagságból megtartott régi folyóiratok. 20 Lakatos László (1991): Az élet és a formák. Fontosak az ilyen munkák korabeli fordításai is. 19 Hajnal István Új történelemszemlélet és Lakatos Imre Modern fizika. hogy csak nagyon kevesen tudtak róla eddig” – így vezette be az írást az újraközlõ Hajnal-kutató. kézzelfogható értelmet és igazolást az a posztkritikai tétel. melyben egymás mellett sorakozik többek között az éppen még megtûrt Hajnal Istvánnak és a teljes marxista fegyverzetben tündöklõ. nyomtatott könyvállományra. (Hajnal István [1947]: Új történelemszemlélet. huszonöt tanulmányból összeállított kötetben egyébként további érdekes szerzõkkel és témákkal lehet találkozni.hu/3part/lakatos-01-06. amelyrõl általában nem közismert. In: Kemény Gábor [szerk. melyek olykor messze nagyobb hatást fejtettek ki a helyi nyelvû változatban. Szalai Sándor. modern társadalom címû munkáiról van szó.] [1947]: Továbbképzés és demokrácia. Ilyen – nemzetközi érdeklõdésre is számot tartható fontos lelet például az 1947-bõl származó. a könyvtárak mindennapi gyakorlatában kap egészen konkrét.19 „Talált kincs Hajnal Istvánnak ez a szép tanulmánya: olyan eldugott helyen jelent meg annak idején. Salgó Ágnes fordítása. hogy az Észt Nemzeti Könyvtár gyûjteményében számos unikális brit nyomtatvány található a 18. Így például meglepetéssel tapasztalták. hiszen jól tükrözik a kulturális mozgalmak európai szétsugárzását. hogy megtalálható az illetõ helyen.20 „Természetes. Jelentõs leletnek számítanak az ilyen könyvtárakban még fellelhetõ mûvek.htm. (41) 1: 75. modern társadalom. A Kemény Gábor szerkesztette. In: Kemény 1947.18 Éppen itt. olyanokkal. évkönyvek. a haladás nem falszifikáló (a popperi értelemben).

Kluwer Academic Publishers. Ám minthogy Lakatos Imre védésre került magyar disszertációjának késõbb nyoma veszett.21 a figyelem az ugyanez idõben publikált két írásra.”22 Még az is lehetséges. Kutrovátz Gábor fordításában és bevezetõjével Lakatos írása angolul is hozzáférhetõvé vált a nemzetközi kutatás számára (Lakatos.238 Békés Vera miután Lakatos világszerte elismertségre tett szert. amikre a lakatosi tudományfilozófia születésekor felépül.2.]: Appraising Lakatos. már Leibniz által (egy a modernitást megelõzõ tudáseszmény szellemében) megfogalmazott 21 Az eltûnt disszertációról tudható adatokat lásd részletesebben: Gurka Dezsõ (1999): A kopernikuszi fordulat értelmezése Lakatos Imre tudományfilozófiájában. Nem tudhatjuk. Ám mivel a dolgozat elveszett. hogy a cikk komplex gondolatvilága tartalmazza azokat a legfõbb elképzeléseket.html. Modern Society. Imre [2002]: Modern Physics. DILEMMÁK A modern könyvtár elméletének megfogalmazói és gyakorlati mûködtetõi látványos lépéseket tettek két nagyon régi.hu/~kutrovatz/latyak. 1. Lakatos Imre. hogy ezek a külön-külön is jelentõségteljes dokumentumok a negyvenes évek végi Budapesten. . különösen pedig a jelen példában említett. Lásd: http://hps. egy közös kötetben láttak napvilágot. 22 Kutrovátz Gábor (1999): A racionalitás rekonstrukciója. [Kutrovátz Gábor bev. amit Lakatos korai tudományfilozófiájának rekonstrukciójához elsõdleges forrásként kellene használnunk. elsõsorban talán a doktori disszertáció felé” – mutat rá a Lakatos korai elméleti munkásságának rekonstrukcióját végzõ tudománytörténész. hogy egy jövõbeli tudásszociológiai vizsgálódás során már maga a puszta tény is elsõrendûen érdekes összefüggésekre világíthat rá. Ezek feltehetõleg alaposabb kifejtésre kerültek a doktori disszertációban. hosszabbik dolgozatra terelõdik: „Úgy tûnik tehát. a szakmai közönség érdeklõdéssel fordult a korai évek termékei. lábjegyzet. Methodology and the Man. ezek közül is elsõsorban a második alapján kell elvégeznünk. avagy a racionalitás tudományfilozófiája. és ford. In: Valóság. Mathematics. 353–374). Ladislav–Stöltzner. Michael [szerk. 14. A kiadványt szerencsére nem minden könyvtárból küldték zúzdába a hatvanas évek modernizálási lázában. így némelyik „elég jó” könyvtár polcán megtalálható. George–Kvasz.] In: Kampis.elte. a rekonstrukciót a fent említett cikkek. 6: 44–55.

bár a legfontosabb. valóban gyökeresen megújította a tudományos és szakkönyvtárak kezelési eljárásait. A 19. C. a mikrokártyás katalógusrendszer. virtuális) Könyvtár. A problem and its Solution. 142. Tanítványa. és sok egyéb hihetetlen újdonság mellett „kézzel kattinthatóvá” tette azt a reményt. 24 Rider. ahol korlátlanul tárolható. politikusok és informatikus szakemberek régi álma.24 Meggyõzõdése volt. Fremont Rider.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 239 gond megoldására: egyfelõl a könyvtári állomány folyamatos növekedése és az állományt kezelõ és rendszerezõ és tároló kapacitás közötti szakadék áthidalására. hogy a digitalizált szövegek világhálón elhelyezett hatalmas virtuális archívuma nem teremti meg az univerzális könyvtárat. század elején a könyvtár intézményének modern szellemû elméleti megújítója. A Rider-szabály szerint az egyetemi és fõiskolai könyvtárak méretének növekedését egy állandó arányszám jellemzi: tizenhat évenként megduplázódik. áttekinthetõ és hozzáférhetõ a felhalmozott és folyamatosan halmozódó egyetemes emberi tudás.23 Melwil Dewy 1876-ban közzétette nevezetes tizedes osztályozó rendszerét. az Univerzális (jóllehet. tanárok. hogy ez a mondhatni természettörvényként mûködõ növekedési folyamat önmagában is kikényszeríti. A tudáseszmény posztkritikai fordulata azonban világossá tette. hogy megvalósítsa alaptételét. pontosabban szólva. Az internet forradalma pedig természetesen a könyvtárak mûködésében is alapvetõ változásokat hozott. hogy változtassunk a dokumentumok kezelési módján. Y. a tudományos könyvtárak további modern szellemû megújítója nevezetes munkájában az elmúlt háromszáz év tudományos könyvtárainak állományi gyarapodását elemezve megállapított egy fontos statisztikai szabályszerûséget.: Hadham Press. mely szerint „A részletekbe menõ szisztematizálás fantáziaképét elvetni egyenlõ a valódi könyvtártudomány megalapozásával”. Az idõ õt látszott igazolni: forradalmi kezdeményezései nyomán – melyek közül csak az egyik. Martin Schrettinger az utókorra hagyta. s ez hosszú távon megoldotta a százezer példánynál kevesebbel rendelkezõ könyvtárak állományának kezelését. N. Fremont (1944): The Scholar and the Future of the Research Library. hogy létrehozható a könyvtárosok. . 23 Idézi Hessel 1959. 16. másfelõl a hozzáférést lehetõvé tévõ egyesített nyilvántartási rendszer kialakítására.

viszonylagos tudásegész alapját a 21. In: Világosság.). hogy az elõzõ századokban megbukott minden olyan kísérlet.: B. A virtuális egyetemekhez fûzött vérmes reményeket némi csalódás követte. megnõ annak lehetõsége. Nem kellene figyelmen kívül hagyni a történelemnek azt a tanulságát. vagyis a virtuális elõadás és szeminárium helyhez-nem-kötött síkja tényleges egyetemi találkozások.240 Békés Vera amit a virtuális megaprogramok. Nyíri egyebek között abban a tapasztalatban látja a magyarázatot. hogy megõrizzük viszonylagos egységét. V .. A virtuális egyetem lényegébõl adódóan hálózat.” 27 Hasonlóképpen: a posztkritikai tudáseszménynek megfelelõ kutatói könyvtár is valószínûleg két dimenzióban fog létezni: „Midõn a hypertext. konzultációk.”26 A dilemma megoldása pedig két dimenzióban jelentkezik: „a virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve. V . amely az univerzális könyvtár megteremtésére irányult – figyelmeztet az effajta „episztemológiai maximalizmus” veszélyeire Miroslav Kruk: „Az univerzális könyvtár nem más.”25 Óhatatlanul összefüggésbe lehet hozni a könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos dilemmákat a virtuális egyetemek által felvetett gondokkal. hogy a tanulságok is hasonlók. Kristóf (1999a): A virtuális egyetem felé. Az új. végsõ soron fizikai intézmények. A személyes kommunikáció sávszélessége elképesztõen nagy. század könyvtára képezi: hatalmas. kõegyetemek hálózata. a kezdeti lelkesedést a józanabb mérlegelés váltotta fel. lábjegyzet (kiem. mérföldeken át hálózó szabadpolcos rendszerrel. 8–9. gyakorlatok. melynek ál25 Kruk 1998. utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. ugyanabba a kategóriába tartozik.). mint utópista vízió. . és könnyen elképzelhetõ. hogy a tudásról egyfajta áttekintést szerezzünk. mint ahogyan virtualizálatlanreflektálatlan ártatlanságunkban gondoltuk volt. valóságos könyvtár. éspedig. sz. mint az univerzális enciklopédia és az univerzális nyelv.: B. a multimédia és a hálózat hozzáadódik a nyomtatott könyvhöz. beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott. hogy „…a face-to-face szemináriumi együttlét kommunikáció-technikailag sokszorta bonyolultabb jelenség annál. az nem lesz könyvtár. elképzelésünk szerint. 26 Nyíri J. mint például a nevezetes „Alexandriaprojekt” képesek megteremteni. 45. 27 Nyíri 1999a (kiem.

mint arra elõadásomban fentebb utaltam. Mert ennek a hatalmas állománynak minden betûje elektronikusan is hozzáférhetõ lesz. amit ott meg is találhat”. radikális átalakulása miatt. hogy a kutatót nem kényszeríti rá.” (Nyíri 1999b. hibrid könyvtárakról. akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükrözõ virtuális állományok – leendõ használói volnának. amely ugyan távolról sem teljes és tökéletes. nagyszerû és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek. Pár esztendõvel ezelõtt. magam is hitet tettem ama álom mellett. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai dimenziója. amely attól lesz (és marad) elég jó. valamint az egész világon. „ahol a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. hogy a jövõ a fizikai csomópontokhoz (kõkönyvtárakhoz) horgonyozott. akit a valóságos könyveknek és a valóságos könyvtárnak képe és sugallata átfogó és összefüggõ tájékozódásra képesít és sarkall.) . 29 „Legújabban sokat hallani a hagyományos és hálózati szolgáltatásokat egyesítõ ún. de a kutató bizalommal fordulhat a hozzáférhetõ forrásokhoz. nem látom azokat a diákolvasókat. s ekként a dokumentumokkal való minden találkozáskor újra és újra létrejöhet a teremtõ gondolkodás számára nélkülözhetetlen potenciális tér. Úgy gondolom. bárhonnan – és bárki számára. hogy a 21. hanem megteremti. 28 Nyíri 1995. hogy „tanuljon meg arra kíváncsi lenni. hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 241 lománya persze csak helyben olvasható – helyben. s minden támogatást megérdemelnek. fenntartja és õrzi azt az univerzumot. »A századvég szellemi körképe« címmel rendezett konferencián.29 Én mégis azt remélem.”28 Nyíri a késõbbiekben kételyének adott hangot az ilyen hibrid könyvtárakat illetõen. Azonban. Ma már nem hiszek ebben. elsõsorban a használók olvasási szokásainak és technikáinak világszerte tapasztalható. virtuális dokumentációs háttérrel rendelkezõ könyvtárhálózaté.

In: Vocabulaire Bordas de la Philosophie. Paris: Presses Universitaires de France. „Regard”. II. illetve metaforái. az idea és a teória. a tiszta és világos megismerés. „Transparence”. például az „Evidence”. G. a látszat és a látványosság kategóriái.) (2002): Encyclopédie philosophique universelle. Merleau-Pontytól Baudrillard-ig az európai filozófia és ismeretelmélet számos képviselõjénél tettek szert komoly jelentõségre. . az evidencia és az intuíció. de nem értik Tóth Tamás Gurnemanz: Weißt du was du sahst? Wagner: Parsifal Elegendõ egyetlen pillantást vetni a tudományok és mûvészetek történetére.1 Korántsem tekinthetõ véletlennek. (1982): Vision. hogy belássuk: a nyugati gondolkodás egyik megkülönböztetõ sajátossága mindig is az emberi szemnek és a szemmel látható dolognak. Hegeltõl Husserlig. (2002): Visible. 2746–2748. a színnek és a formának. vue. Sylvain (szerk. köt. „Illusion”. hogy a vizualitás szférájával kapcsolatos kategóriák. „vue” címszavakat: Legrand. a képnek és a látványnak tulajdonított kiemelkedõ szerep volt. a fénynek és az árnyéknak. a „vision”. 2 Vö.Látják. „Paraitre”. Vö. ezek a filozófia és az ismeretelmélet területérõl visszave- 1 Prieur. címszavakat Auroux kötetében (Auroux 2002). a lényeglátás és a visszatükrözés. In: Auroux.: Les notions philosophiques. Ilyenek például a látható és a láthatatlan. Paris: Bordas.2 Ami mármost közelebbrõl a „látvány” és a „látványosság” kategóriáit illeti – franciául egyébként mindkettõt a spectacle szóval jelölik –. illetve bizonyos optikai eredetû metaforák Platóntól Descartes-ig. „Idole”. a transzparencia és az opacitás. M.

hanem az auditivitás és a verbalitás szférájába tartozó kategóriáknak. hanem a fogalom is mindenkor kiemelkedõ szerepet játszott. január 26. Ez a fordulat ugyanis – legalábbis Marshall McLuhan szerint6 – egész egyszerûen véget vetett a könyvnyomtatás korának. Jean Baudrillard5 pedig société du simulacre-nak. . hanem a fül. 3 Vö. hanem a leírás. Paris: Galilée) lásd Jerôme Bindé elemzését (Bindé.és a kiállítástervezés. raisonneur et guerrier. In: Nouvel Observateur. például Durozoi. J. a látvány. Dubois. Guy (1992 [1967]): La Société du Spectacle. nemcsak a kép. Jean (1977): Simulacres et simulations. In: Nouvel Observateur. hanem akusztikai eredetû metaforáknak is fontos szerepük van.–február 1. Éppily nyilvánvaló persze. Marshall (1962): The Gutenberg Galaxy. Debord. The Making of Typographic Man. a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás területén is szerepet játszik. hanem a hallható jelenségek összessége. Éppen ezért. nemcsak a látható. Toronto: University of Toronto Press. ez persze jelentõs fordulat az emberiség életében. nemcsak a látvány. Jean [1994]: Le crime parfait. (1994): Guy Debord. nemcsak a forma. valamint nemcsak az optikai. 2442. december 8–14. vagyis a „látvány”. a festészet és a grafika).). irodalomban és mûvészetben természetesen nemcsak a vizualitás. de nem értik 243 zetnek bennünket a mûvészettörténet. In: Auroux 2002. Gérard (2002): Spectacle. Ami mármost a vizualitásnak és az auditivitásnak mint különbözõ homogén médiumoknak a multimédia keretében történõ együttes alkalmazását és rendszerbe foglalását illeti.és filmmûvészet. 6 McLuhan. Jerôme [1994]: Quand le monde disparait. s mint ilyen napjainkban egyre nagyobb kommunikációelméleti jelentõségre tesz szert. Olyannyira. illetve a „látványosság” társadalmának nevezte el. a szobrászat. Paris: Gallimard. az euro-amerikai filozófiában.3 A szó széles értelmében ugyanis a „vizualitás” korántsem csupán az úgynevezett „vizuális mûvészetek” (így az építészet. december 8–14. vagyis a „látszat” és a „színlelés” társadalmának tekinti. In: Nouvel Observateur. Guy (1994): Il est beau d’avoir contribué à mettre en faillite le monde.és operamûvészet. hogy a nyugati világ modern társadalmait Guy Debord.4 a francia szituacionizmus néhány éve elhunyt teoretikusa már évekkel ezelõtt société du spectacle-nak. hogy a nyugati gondolkodásban nemcsak a szem.-P . a fotó. 5 Baudrillard. Paris: Galilée. Baudrillard legújabb könyvérõl (Baudrillard. a kommunikációelmélet és a társadalomtudomány területére.. 4 Debord. hanem a szó. vö.Látják. hanem természetesen a színház.

Lucien (1992): Critique de la communication. sõt bizonyos határok között komolyan vehetõ. Neveu ko- 7 Vö. a nyugati közvélemény számára immár az úgymond „kommunikációs társadalom” képez túlléphetetlennek látszó szellemi horizontot. Kausch. Az õ könyvének legfõbb érdeme azonban éppen az. Paris: Seuil. s egy teljességgel modern univerzumba. Jean (1972): La société de l’ubiquité. 8 Neveu 1994. Kritische Theorie der Massenmedien. egy „modern mitológia”9 születésének tanúi vagyunk. Hanem miután meggyõzõdött arról. az elektronikus médiumok szép új világába (vagy ha úgy tetszik.7 s többnyire „információs társadalomnak”.8 rámutatva. század második felének nyugati társadalmai mintegy kiléptek a Gutenberg-galaxisból. Paris: Nathan. Communication et diffusion. ezek számos hiányosságára. a McLuhangalaxisba) léptek át. hogy Norbert Elias egyenesen „mítoszvadászokként” jellemezte a szociológusokat. Neveu. a „kommunikációs mítosz” pedig legalábbis egy jól megalapozott és erõsen tárgyiasított illúziónak tekinthetõ. illetve olykor „kommunikációs társadalomnak” nevezték el. Vagyis leegyszerûsítve azt lehetne mondani. Jean-Claude (1992): Le raisonnement sociologique. L ’espace non-popperien du raisonnement naturel.244 Tóth Tamás A 20. hogy míg 1968 ifjú nemzedékei még egy „fogyasztói társadalommal” találták szemben magukat. Paris: Denoël. 9 Errõl írva persze Neveu nemcsak Roland Barthes-nak a társadalmi mitológiákról szóló fejtegetéseit idézi fel. A kérdéskör általam ismert legjobb feldolgozását Erik Neveu francia politológus és szociológus nyújtotta. a kommunikációs társadalom mítoszának ironikus elutasításával (vagy éppen úgynevezett ellenmitológiák megfogalmazásával). . Passeron. Michael (1988): Kulturindustrie und Populärkultur. hogy korunk emberisége immár nem a „könyv társadalmában”. Erik (1994): Une société de communication? Paris: Montchrestien. Sfez. Frankfurt am Main: Fischer. Nos. 211–263. Az úgynevezett „kommunikációs diskurzus” keletkezéstörténetének lényegre törõ feldolgozása azután arról gyõzi meg a francia szerzõt. alig harminc évvel késõbb. hogy a „kommunikációs diskurzus” a maga nemében koherens. Ezt az új galaxist persze az északamerikai és nyugat-európai kutatók a hatvanas–hetvenes évektõl kezdve alapos elemzésnek vetették alá. például Cazeneuve. egyoldalúságára és kétértelmûségére persze más szerzõkhöz hasonlóan Erik Neveu is nyomatékosan fölhívja a figyelmet. hanem arra is utal. hanem úgyszólván a „televízió társadalmában” él. hogy nem elégszik meg a kommunikációs diskurzusnak új ideológiaként való diadalmas leleplezésével. hogy itt tulajdonképpen egy „új ideológia” kialakulásának.

és társadalomtörténeti diadalútja persze korántsem korunk kommunikációs társadalmaiban. Vö. Az elsõ idõkben ugyanis a kommunikáció kérdését csak a szûk szakmai nyilvánosságok elõtt vetették föl. vajon miért hat ma a kommunikációs diskurzus legtöbb tétele az „evidencia” erejével. A hatvanas–hetvenes évektõl kezdve azonban a tömegtájékoztatás. ami „világos”. „Látvány” és „megértés” viszonya több szempontból is fontos problémaként jelentkezett – legkésõbb a 19. s annak számos összefüggése még az ötvenes években is háttérben. jelent meg elõbb az értelmiségi elitek és az ifjúsági ellenkultúrák. Dictionnaire de la langue française. Josette (szerk. Alapkérdése láthatóan a következõ: Vajon mi magyarázza azt. A német nyelvben például az „evident” jelentése: „augenscheinlich”. „einleuchtend”.Látják. Rey. több európai nyelvben is szoros összefüggést mutat a „látás”. A „látvány”. „mindenki által belátható”.: Wahrig: Fremdwörterlexikon. amit „a vak is lát”. Ezt a megállapítását a szerzõ az „ipari forradalomnak” és a „kommunikációs forradalomnak” igen érdekes. s mindmáig széles körû népszerûségnek örvend? Szociológusként és politológusként Neveu nemcsak magát ezt a mítoszt veti alá alapos tartalmi elemzésnek. „offenkundig”. a tömegkultúra és a tömegkommunikáció mind több vonatkozása került „napvilágra”. de nem értik 245 molyan is veszi. illetve a „látványosság” mûvészet. vajon hogyan került a kommunikáció kérdésköre a nyugati társadalmak vezetõ elitjeinek látómezejébe. században – sok gondolkodó és mûvész. Paris: Dictionnaires Le Robert. A francia nyelvben „evidens” az. elektronikus médiumaiban kezdõdött. Alain–Rey-Debove. Ez a szó. köztük például az útirajzait 10 Mint ismeretes. Vö. ami „szemmel látható”. hanem azt is megvizsgálja. valósággal „kiszúrja az ember szemét”. 1983. illetve „félhomályban” maradt. végül pedig a legszélesebb közvélemény „látóterében”.) (1992): Le Petite Robert. magától értetõdõ. a magyar nyelvben a nyilvánvaló. München: Mosaik Verlag. s azt is. illetve a „vizualitás” fogalmával. Neveu szerint a kommunikációs diskurzus evidenciája10 és a kommunikációs mítosz elhitetõ ereje nem kis részben azon társadalmi képzõdmények és objektivációk sajátos – a szó társadalomtudományi értelmében vett – „szemmelláthatóságából” (visibilité) fakad. etimológiájának megfelelõen. vagyis „evidens” az. . igazolásra nem szoruló tételeket nevezzük „evidensnek”. melyek az elõbbieknek hivatkozási alapul szolgálnak. „tiszta”. úgyszólván „szaván fogja” ezt a diskurzust. hogy a kommunikációs társadalom modern mítosza a nyugati világ demokratikus országaiban mindenütt lelkes fogadtatásra talált. a „társadalmi morfológia” témakörébe tartozó összevetésével szemlélteti. majd a mûvelt nagyközönség. „szemlátomást igaz”. ami „szembeszökõ”.

. alkotóira. láttam és még mindig ámulok” – írja 1828-ban Heine a brit fõvárosról. században megjelentek. 15 Heine. 13 Gehlen. „Láttam a legérdekesebbet. Arnold (1987): Kor-képek. Budapest: Európa Kiadó. 161–186). ott él a londoni emberek minden tarka szenvedélye. ikonográfusaira és ikonológusaira. illetve a „látványosság” mûvészet. 12 Ikonológiai mûvek már a 16–18.246 Tóth Tamás író Heinrich Heine vagy a Parsifalt megalkotó Richard Wagner számára is. minden kirakat elõtt. hogy a német író így kiált fel: „Költõt a világért se küldjetek ebbe a városba!” S ha valaki mégis egy költõt. illetve interpretátoraira gondolni. amit az ámuló szellemnek mutathat a világ. azokon túl pedig mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a „látvány”. ráadásul egy német költõt küldene Londonba. Elegendõ itt például az elmúlt évszázadok festõire és grafikusaira. kötet. II. aki megáll minden egyes jelenség. szépíróira és esszéistáira.és társadalomtörténeti diadalútjának elemzésére vonatkozó gondolatok sokkal bõvebben és részletesebben kifejtve olvashatók jelen írás interneten olvasható változatában.11 S ez a kérdéskör persze a képzõmûvészet és az irodalom jeles képviselõit is élénken foglalkoztatta.12 vagyis a különféle korképek13 és útirajzok14 szerzõire. Heine prózai mûveinek Turóczi-Trostler József által válogatott. éhségük és gyûlöletük minden iszonyú mohósága”. ez a „gépies mozgás” és ez az „örömben is érezhetõ rosszkedv” – szerinte annyira elnyomja a képzeletet. ez a „szertelen London” – s benne a dolgok „csupasz komolysága” és „kolosszális egyformasága”. A modern festészet szociológiája és esztétikája. Heinrich (1983): Reisebilder. Heinrich Heine Angliai töredékek címû írásának15 Londonról szóló része például a minket itt érdeklõ szempontból mindjárt perdöntõ okfejtéssel kezdõdik. Emlékezetében még mindig ott meredezik a londoni házak kõerdeje. „szerelmük. 14 Heine. különösen a Wagnerre és Heinére. Különösen tanulságosnak tartom ebbõl a szempontból a városképek irodalmi mûfaját. Így Wagner az általa bizonyos értelemben „balga bölcsként” jellemzett Parsifal balgaságának és bölcsességének paradoxonát éppenséggel a „látvány” és „megértés” kölcsönviszonyának problémája kapcsán vetette fel. a problematika kutatása azonban fõként a 20. Heinrich (1983): Englische Fragmente. Heinrich [1960a]: Versek és prózai mûvek. 396–468. Berlin–Weimar: Aufbau Verlag. Ez a látvány mármost szerinte annyira szívfájdító (es zerreißt das Herz). században lendült fel. vagyis egy álmodozót. Budapest: Gondolat. akkor ez utóbbi bizony Heine szerint igen rosszul jár11 Mindez. közöttük az eleven emberarcok tolongó áradatával. szerkesztett és bevezetõ tanulmánnyal ellátott magyar kiadása szemelvényeket közöl az Angliai töredékekbõl (Heine. In: Reisebilder.

egyik a másik holttestén át. mit tettél?”16 16 A tudatlan ifjú Parsifal végignézi a Grál-templomban zajló áhítatos szertartást. többet fog itt tanulni. A csaló- . annak persze különféle feltételei vannak. s ezrek próbálnak kimerülten és elvérezve megkapaszkodni a híd pallóiban… „Költõt tehát ne küldjetek Londonba – kéri Heine. amelyet Heine megbámult. sem pedig arra.Látják. mit láttál?”. S neki e kép hatása alatt egyszerre csak úgy tûnt. ahol a legjobb bajtársak érzéketlenül rohannak. ahol – mint írja – tébolyult szorongással tülekszik mindenki. sem pedig a wagneri Bölcs nem tudott igazán mit kezdeni azokkal a képekkel és látványokkal. mint csupán a könyvekbõl. És az indoklás rendkívül figyelemreméltó: „Küldjetek oda egy filozófust és állítsátok a Cheapside egyik utcasarkára. hogy miután felrázták a szemlélõdésébõl. s Gurnemanz kérdésére: „Érted-e. egyszeriben feltárulnak elõtte a társadalmi rend legrejtettebb titkai. látja Amfortas mérhetetlen szenvedését. London tehát rendkívül termékeny metaforaként. az a kép. „mintha egész London ilyen Berezina-híd lenne”. hogy hagyni fogja megérinteni magát „az emberár fölött lebegõ örök szellemtõl”. Vagyis egy olyan hely. vagy félre is löknék. ismét a morajló utcára pillant majd. de nem értik 247 na. a franciáknak a Berezina-hídon való átkelését ábrázolta. a Cheapside sarkán egy képkirakatot bámulva a tömeg útjában áll. s az egészbõl semmit sem ért meg. hogy „Érted-e. Ám. Így aztán a heinei eszmefuttatás olvasója csak egy Filozófusról. mit láttál?”. ahol a hetyke lovas letapossa a szegény gyalogost. hallván hallja és látván látja majd a világ érverését”. új gondolatok tengerárja merül fel majd elõtte. fuvallatával megérinti az ár fölött lebegõ örök szellem. s hogy õ így végre látván látja majd. aki egy forgalmas londoni utca. hogy „Tudod-e. Mindenfelõl csak taszigálnák. mint õt magát. mi is történik valójában London utcáin… Sem a heinei Költõ. a londoni utcakép roppant heurisztikus értékkel bíró látványként jelenik meg Heine elõtt. „Tudod-e mit tettél?” – nincs válasza. – Ám küldjetek Londonba egy filozófust!” – teszi hozzá mindjárt. az a festmény. Nos. mégpedig alighanem csak egy német Filozófusról feltételezheti igazán. hogy e látványból valaki valóban többet tudjon kiolvasni. szimbólumokkal és szertartásokkal. amelyeket az élet eléjük tárt. hogy tovább tengethesse a maga kis életét. nem mutat részvétet. „ahogy körülzúgják az emberhullámok. mint a legutóbbi lipcsei könyvvásár minden könyvébõl. ahol a földre zuhanó örökre elveszett.” Hiszen – írja –. Utóbbi például sem arra a kérdésre nem volt képes válaszolni.

de teszi. Baudrillard 1977. 21 A modern európai történelem és társadalom aporetikus jellegére szuggesztívan hívja föl a figyelmet például Jacques Derrida. kötet). 1008–1011. amikor azt mondja a modern kor mindennapi emberérõl: nem tudja. amelyet napjaink elektronikus médiája zúdít rá? Vajon sokkal jobban el tud-e igazodni a modern valóság mindazon tényei és összefüggései. Budapest: Akadémiai Kiadó.19 Képtelen eligazodni kortárs történelmünk rejtélyei és talányai. 1981). de teszik” (Lukács György [1969]: Az esztétikum sajátossága. Bár saját bõrét viszi a vásárra. kommunikációs társadalmunk látszatai és színlelései. sz. Sõt korunk közemberének e tömör jellemzéséhez a magam részérõl azt is hozzátenném: látja. Budapest: Századvég–Gondolat.) (1993): Dictionnaire critique de la communication. L ’autre cap címû mûvében. de nem érti. Heller Ágnes (1994): Nietzsche és a Parsifal. Demokratisierung und Marktwirtschaft in Osteuropa.17 amelyekkel a modern média kiküldött tudósítói és helyszíni közvetítései szembesítik? Érti-e. legtöbbször bizony nem sikerül megválaszolnia azokat a találós kérdéseket – vagy ha úgy tetszik: megfejtenie dott Gurnemanz ekkor kiûzi a várból Parsifalt. [Cahiers de L ’Herne. I. In: Merkur. amit lát? Lukács nevezetes mottójával kérdezve: Tudja-e. köt. mert a maga részérõl a részvét legcsekélyebb jelét sem látja a bambán bámuló ifjúban – lásd errõl bõvebben az írás interneten olvasható változatában. hanem olykor még a modern Újságíró és Történész. a modern Szakértõ és Politikus is tanácstalanul tévelyeg századunk labirintusában. Errõl lásd például a „Cahiers de L ’Herne” címû sorozat Borges címû kötetét (Borges. 20 Vö. 19 A labirintusproblematika nagy szerepet játszik például Jorge Luis Borges életmûvében. . amit tesz?18 Nos. Offe. Vö.248 Tóth Tamás Joggal vetõdik hát fel a kérdés: vajon korunk újszerû kommunikációs lehetõségekben tobzódó – rendszerint újságolvasó.] Paris: Editions de l’Herne. Annyi mindenesetre bizonyos: nemhogy a modern Közember. In: Sfez. rádióhallgató és tévénézõ – Közembere tud-e sokkal többet kezdeni a vizuális és auditív – különösen pedig az úgynevezett audiovizuális – élményeknek és információknak azzal a hihetetlen áradatával.20 apóriái21 és paradoxonai22 között. Paris: Presses Universitaires de France.. II. 22 Vö. 18 Lukács György Az esztétikum sajátossága címû mûvének mottója egy rövid idézet Marx Tõkéjébõl: „Nem tudják. ebben a tekintetben erõs kételyeim vannak. Lucien (szerk. A lukácsi mottó ugyanis szerintem valami lényegesre utal. látványosságai és ünnepélyességei között. Mégpedig minden valószínûség szerint éppen azért. 4. Daniel (1993): Cérémonies télévisées. 17 Ez utóbbiak jelentõségére érdekesen hívja föl a figyelmet például Dayan. Claus (1991): Das Dilemma der Gleichzeitigkeit.

„aki leszakadt gombot varr vissza a nadrágjára. amelynek végén bogként a földgolyó lóg – õ pedig nyugodtan elvágja a fonalat.Látják. amelyekért a továbbiak során talán súlyos árat kell fizetniük. szatírákat idéz. 24 Heine. Nem tudom persze. 10. Meyers Taschen-Lexikon. s a viszonyok a két országban túlságosan is gyökérig hatóan különböznek ahhoz. sovány. Mannheim: Mayers Lexikonverlag. úgymond. Heinrich (1960b): Franciaországi állapotok. jól táplált pókhasnak képzeli el. Heine az általa „egoistának” nevezett Angliát nem valami kövér.” Éppen ezért. semhogy egymással össze lehetne hasonlítani õket.és heterosztereotípiák túltengése meghamisíthatja valamely társadalom esszéisztikus. Hanem inkább hosszú. 300–301. 1985. karikatúrákat. Ám õ azt is világosan látja: „e nagy világszívnek el kellene véreznie. 134. hogy a világnak Anglia a „keze” és Franciaország a „szíve”. In: Heine 1960a. hogy […] a franciák […] valamennyi angol adottságot francia mértékkel mérnek és ítélnek meg. hogy az „etnocentrikus gondolkodás” tévutakra vezetheti az interkulturális megismerést. Ebbõl olyan tévedések adódnak. Ez utóbbi egy olyan képet (Suchbild) jelöl.és városképeibõl.24 „A legnagyobb baj az – írta például Heine25 –. Vö. ahol már nincs szükség 23 A „találóskép” szóval Halász Elõd nagyszótára a német „Vexierbild” kifejezést fordítja. csontos agglegénynek. egy „szatirikus” leírása szerint. A saintsimonisták persze szerinte is méltán mondják. többet tanulna-e napjaink modernségének kor. ha valamiféle brit nemeslelkûségre számítva egyszer segítséget kérne a szomszéd hideg fakezétõl. jellemzõ módon szóképeket. mint ahogyan a „karikatúrákon” látható. amelyekkel az információs társadalom és a televíziós politika közegében. illetve zsurnalisztikus leírását is. amikor a két nép eltérõ természetét kívánja érzékeltetni. ha megfogadnánk Heinrich Heine tanácsát. 25 Uo. amelyben egy nehezen felismerhetõ alakzat (Figur) van elrejtve. mint mondjuk az újságíró vagy a történész? Heine. mégpedig olyan cérnaszállal.” Vajon a filozófus vagy a szociológus többet megértene-e az elébe táruló látványból ma. hanem egy Filozófust küldenénk korunk nagyvárosaiba? Hiszen Heine szellemes fejtegetéseibõl az a napjainkban is idõszerû figyelmeztetés is kiolvasható. . s új századunk hajnalán nem egy Költõt. az auto. hogysem megérthetnék egymást. hogy sokkal jobban járnánk-e.. az audiovizuális kommunikáció áradatában szembetalálkozik. de nem értik 249 azokat a találós képeket23 –. köt. A két népnek túlságosan mereven ellentétes a természete ahhoz.

Georges (1993): Détours culturels. szomorú huszadik századunk ötvenes–hatvanas vagy hetvenes–nyolcvanas éveiben fogalmazódtak-e meg – rendszerint jellegzetes eltéréseket mutattak. ám elgondolkodtató képpel legcélszerûbb elbúcsúznunk itt a filozófus és eszmetörténész Heinrich Heinétõl. hogy kettéosztott kontinensünk keleti vagy nyugati felében. Georges (1985 [1974]): Anthropo-logiques. Arra a talán fiktív. Georges Balandier munkásságára.): Encyclopédie Philosophique Universelle. Balandier. Párizs: Le Livre de Poche. hanem kívülrõl is alaposan szemügyre vegye. hogy legalább egyetlen pillantást vethessünk egy mai antropológus és társadalomtörténész. Paris: Presses Universitaires de France. hogy „Tudod-e.: L ’Univers philosophique. Éppen ezért hajlok arra. mert aki antropológusként és szociológusként arra törekszik. hogy a fenti kérdést legalább a szocialista világrendszer összeomlásának és a szovjet birodalom széthullásának világtörténelmi pillanatában – tehát úgyszólván már és még – kontinensünk keleti és nyuga- 26 Balandier. az a módszertani értelemben vett egocentrizmus különféle formáival – így például az úgynevezett „nyugati etnocentrizmussal” szemben is – vélhetõen bizonyos védelmet élvez. Sõt azt lehetne mondani. II.250 Tóth Tamás rá. augmenté d’un avant-propos Les Anthropo-logiques de la modernité. köt. Andre (szerk. 337–343. milyen társadalomban élsz?”. In: Sfez 1993. Elõbb-utóbb azonban az európai értelmiség különféle képviselõinek társadalmi gondolkodásában mindinkább a hasonlóságok kerültek elõtérbe. I. hogy saját társadalmát – adott esetben a modern világ egyik fejlett társadalmát – ne csak belülrõl. Georges (1991): La connaissance de l’«extérieur». Balandier. a legtöbb európai értelmiségi egészen a legutóbbi idõkig tiszta és világos választ tudott volna adni. In: Jacob. Annál is inkább. Talán ezzel a már-már szürrealisztikus. ám biztosan nem naiv kérdésre. hogy ezt az elképzelést – különösen a détour (kerülõút). 484–490. vagyis a saját társadalomra kívülrõl ráirányított tekintet módszertani elvével kiegészítve – a magam részérõl mindenfajta társadalomtudományi értelemben vett köldöknézéssel szemben elõnyben részesítsem. A „kívülrõl való megismerés” Balandier által meghirdetett programjának26 érvényesítése – vagyis a kutatandó társadalomra úgyszólván kívülrõl ráirányított tekintet módszertani felértékelése – ugyanis véleményem szerint számottevõ kognitív elõnyökkel járhat. . s szemrebbenés nélkül hagyja az egész világot a feneketlen mélységbe zuhanni”. Tartalmi szempontból persze ezek a válaszok – attól függõen.

amelyet korábban e kétpólusú világnak a „keleti” ideológusok által kidolgozott és a „keleti” média által belénk sulykolt értelmezésébe vetett. 28 Nota bene. a német vagy a francia nemzeti érdek kitüntetett szerepe.28 A nyugati politikaelemzõk merész leegyszerûsítéseinek egyébként bizonyára a nyugati politikacsinálók szomorú kudarcaiban is szerepe volt. Még akkor is. de nem értik 251 ti felének értelmisége lényegében egybehangzóan válaszolta volna meg. A különféle konvergencia. a „Nyugat” érdekeire való általános hivatkozás mögött rendszerint világosan felismerhetõ volt az „észak-amerikai” vagy „nyugat-európai” érdekek. 1968 és 1979 emberi-politikai traumáinak hatására térségünk oktató és kutató. 27 A német nyelvben például az „invers” kifejezés a „spiegelverkehrt”. a „NyugatEurópa” érdekeire való hivatkozás mögött pedig mondjuk a brit vagy a német. Mindinkább hajlott viszont arra. Másként fogalmazva: „nem tudták” – bár egy ideig tudni vélték –. Erre a tényre egyébként. „nem értették”. Gyakran bizony éppoly kritikátlanul. valamint a kelet-európai térségben kialakuló új társadalmi rendszerek értelmezésének kérdésében a nyugat-európai és északamerikai tömegkommunikációs eszközök kifejezetten rosszul vizsgáztak. ha ez az egybehangzó válasz rendszerint inverz kijelentések27 formáját öltötte.Látják. „Nem tudták” – bár persze nem is igazán érdekelte õket –.és divergenciaillúziók olykor egyidejû térhódításának valószínûleg az a magyarázata. A problémát súlyosbította. hogy mi történik nálunk. „seitenverkehrt” kifejezésekre. . „de tették” azt. kommunikáló és politizáló értelmisége legkésõbb a nyolcvanas évek közepére-végére végképp elveszítette azt a hitet. egyes nyugati szakértõk és tudósok maguk is önkritikusan felhívták a figyelmet. ami saját jól felfogott érdekeiknek megfelelt. igényes folyóiratok és hetilapok hasábjain. hogy visszatekintve megállapítható: az úgynevezett szocialista világrendszer összeomlásának. hogy 1956. hogy az elõbbiek helyett immár e voltaképpen rendkívül bonyolult – ám alapképletét tekintve mégis egyszerûnek tûnõ világnak – a „nyugati” társadalomtudományok által elõterjesztett és a „nyugati” média által közvetített interpretációját fogadja el. vagyis „tükrösen megfordított” jelenségekre is utal. a rendszerváltás folyamatának. hogy mi is történik voltaképpen az európai kontinens keleti felén. A nyugati megfigyelõk számottevõ részérõl mindenesetre nyugodt szívvel elmondható: bár „látták” – pontosabban a televízióban megnézték és az újságban elolvasták –. hogy „mit látnak”.

illetve „mitologikus” jellegûnek minõsíti. Deux modèles: les heritages de Locke et de Rousseau.-G. században az írók és gondolkodók. Ezzel a „felvilágosult” hagyománnyal (s különösen talán annak Rousseau által képviselt változatával31) teljes összhangban járt el késõbb Norbert Wiener is. 31 Slama. akkor ennek az ideologikus vagy mitologikus jellegnek egyik-másik vonatkozására is érdemes egy pillantást vetnünk. In: Sfez 1993. amikor Erik Neveu alapos tartalomelemzésnek veti alá a kommunikáció mítoszát (feltárva az ez utóbbi alkotórészeit képezõ mitémák összefüggését és komplementaritását is). 28–29. kiemelkedõ jelentõséget 29 Tudniillik „átlátszóság” és „átlátszatlanság”. a közélet és közgondolkodás nagy összefüggéseinek „láthatóvá” (visible).252 Tóth Tamás Fentebb már utaltam arra. 125–144. ha egy pillanatra elgondolkodunk azon. „átláthatóság”. mint a liberális gondolkodás maga. Hasonlóképpen. vagyis az „átláthatóság” eszméje ugyanis legalább olyan régi. Mint erre például Lucien Sfez30 is utal. Így például. A. – vezette vissza. illetve hálózatoknak miért okozott annyi nehézséget például a bipoláris világrend összeomlásának és a posztmodern problematika kialakulásának akár csak megközelítõen helyes ábrázolása és értelmezése is. 32 Neveu 1994. Nos. Lucien (1993): Diderot. Magát a századot egyébként a kortársak korántsem véletlenül nevezték el a „fény évszázadának”. valamint a döntési mechanizmusok „átláthatatlanságára” stb. „homályosság”. (1993): Presse et opinion. hogy a nemzetközi tömegkommunikációs rendszereknek. amely a szó széles értelemében vett „vizualitás” témakörébe tartozik. II. akkor számos más szerzõhöz hasonlóan maga is nagy figyelmet fordít a „transzparencia” és „opacitás” fogalompárjára. illetve „átláthatóvá” (transparent) tétele. hogy itt ismét egy olyan fogalom-. . 1637–1641. egy „felvilágosult” (éclairé) közvélemény kialakítása már a 18. In: Sfez 1993. hogy a „kommunikációs társadalomnak” a „kommunikációs diskurzus” által leírt fogalmát nem egy kutató „ideologikus”. A „transzparencia”. vagyis a „felvilágosítók” egyik fontos közös célkitûzése volt. 30 Sfez. I. E kifejezések szótári jelentésére29 való tekintettel persze nyilvánvaló. egyúttal azonban komoly politikaelméleti relevanciával is bír. illetve metaforapárral van dolgunk. század társadalmi betegségeire gyógyírt keresve a politikai döntések irracionalitását a kommunikációs viszonyok „opacitására” – tehát például a szabad információáramlás útjában álló akadályokra és az ideológiák uralmából fakadó torzításokra.32 amikor a 20.

amit a kommunikációs társadalom árnyoldalának nevezhetnénk. természetesen magam is úgy gondolom: minden olyan erõfeszítés. amelyekkel szemben. 37 Rosanvallon. de nem értik 253 tulajdonított az informatizáció modern folyamatában rejlõ lehetõségeknek a Nora–Minc szerzõpár híres jelentése is. Jelentés a francia köztársasági elnök számára. a médiumok és az adatbankok segítségével a társadalmi beidegzõdöttség és a kormányzati rutin különféle formáinak feloldása. hogy miközben a kommunikációs diskurzus képviselõi a „transzparencia” dicséretét zengik. úgymond. Sokkal inkább arról van szó. Simon–Minc. Pierre (1981): La crise de l’Etat-providence. „transzparenciájának” növelése enyhíthetné.37 hogy miközben a jóléti társadalom válságát csakis a társadalmi folyamatok és összefüggések „átláthatóságának” fokozása. 62–63. amely a hatalmi-politikai viszonyok átláthatóságának és ellenõrizhetõségének fokozására irányul. feltétlenül üdvözlendõ. 35 Ilyen „rendies” vagy „feudális” képzõdményeknek (féodalités) tekintenek például a mai Franciaországban bizonyos hatalmas – és káros befolyással bíró – gazdasági. a republikánus állam autonómiájának helyreállítására kell törekedni. hogy a különféle információs és kommunikációs rendszerek.35 Nos. 36 Neveu 1994. Márpedig e modern társadalomra Erik Neveu megfogalmazása szerint36 idõnként nyugtalanító árnyak vetülnek. Olykor egyenesen abban reménykednek. az „opacitás” jelensége korántsem tûnt el korunk kommunikációs társadalmaiból. hogy a kommunikáció mítosza egyszerûen homályban hagyja azt. Pierre Rosanvallon pedig egyenesen azt állítja. Alain (1979): A számítógépesített társadalom. a gondoskodó 33 Nora. . akinek szemében épp a modern társadalom politikai és információs viszonyainak mind teljesebb „transzparenciája” képezi a modern ember egyéni és társadalmi autonómiájának legfõbb biztosítékát.Látják. valamint a kormányzati tevékenység állampolgári ellenõrzésének biztosítása egyet jelent az egyéni autonómia újabb és újabb dimenzióinak megszerzésével vagy visszahódításával.34 A kommunikációs diskurzus képviselõi számára ezért a közélet közjogi értelemben vett nyilvánosságának. pénzügyi és politikai különérdekeket. a hatalmi viszonyok politikai értelemben vett átláthatóságának. Paris: Seuil. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat. 34 Neveu 1994.33 Korunk tekintélyes liberális gondolkodói között ugyanis nem egy akad. Úgy tûnik azonban. 72–76. 124–129. sõt bizonyos – a nyugati világ legmodernebb országaiban is óhatatlanul újratermelõdõ – „rendies struktúráknak” a visszaszorítása is sikerülhet.

nemzetközi hírû történésznek sem teljesen sikerült. 75–77. mint amilyen François Furet. In: Esprit (Különszám: Opacités françaises et démocratie d’opinion). Furet legalább e kérdésben lényegében „újságíróként”. Olivier (1995): Quand règne l’opacité. ha a jelzett gondolati nehézségeket – amelyekkel persze minden kortárs társadalomtudományi értelmiséginek szembe kellett néznie – éppen Furet néhány megnyilatkozásának felidézésével illusztrálom. hogy miközben francia történészként kizárólag 38 Neveu 1994. 59–76 és Dagnaud. illetve modern államok döntési. Így. azt világosan mutatja. m. Furet a kommunizmus összeomlásának rejtélyét történelmi analógiákat keresve és optikai metaforákat alkalmazva vélte megoldhatni. akkor ennek több oka is van. helyesen értelmezni az állami döntéseket. hogy különösen a transzparencia és opacitás kérdéskörének empirikusan megalapozott elemzései az úgynevezett televíziós demokrácia és a politikai kommunikáció.254 Tóth Tamás állam tevékenysége nemhogy csökkentené. Vö. gazdasági és banktitok) hagyományosan nagy és az utóbbi években korántsem csökkenõ szerepét – azt eredményezi. In: Esprit (Különszám: Opacités francaises et démocratie d’opinion).38 Ehhez járul. Továbbá. Mindenesetre. 39 I. . s szélesebb értelemben „médiaértelmiségiként” lépett föl. paradox módon. továbbá az Esprit címû francia folyóiratnak Opacités françaises et démocratie d’opinion címû tematikus számát 1995 márciusában. Elõször is. 49–58. Hogy ezen a helyzeten milyen nehéz volt legalább gondolatilag úrrá lenni. 74–75. különösen például Mongin.39 Mindez bizonyos értelemben új helyzet elé állította napjaink nyugati társadalmait és európai értelmiségeit. Monique (1995): L ’âge médiatique de la Démocratie. hogy mondjuk a francia állampolgárok zöme egyszerûen képtelen eligazodni a közpolitikák labirintusában. Végül. a tömegtájékoztatás és a közvélemény-kutatás vonatkozásában is számos kétértelmûségre és ellentmondásra hívják fel a figyelmet. a fejlett társadalmak. minthogy az említett állásfoglalások az írott sajtóban – igényes hetilapokban és folyóiratokban – jelentek meg. Tudniillik abban a fentebb körvonalazott értelemben. szabályozási és újraelosztási mechanizmusainak fokozódó komplexitása – amihez hozzá kell számítanunk például a hivatali titok (így a politikai. a kortárs európai történettudomány e kiemelkedõ képviselõje szemléletében – legalábbis a szóban forgó kérdésekben gyakorlatilag nem haladta meg egy átlagos értelmiségi álláspontját. hogy ez (érzésem szerint) még egy olyan kiemelkedõ. hanem többnyire bizony még fokozza is azok „opacitását” és „átláthatatlanságát”.

nem pedig létezõ társadalmi állapot”. François (1990): La Révolution commence. amit az újjáépítésben föl lehetne használni. 42 Bár ezt a „képet” persze Furet szerint országonként „árnyalni kell”. amelyet most fel kéne támasztani. A „demokrácia” és a „kapitalizmus” fogalompárja ismét elõtérbe került. mert ami ebbõl a modellbõl olykor és helyenként mégis megvalósult. A világtörténelem „iránya” avagy „értelme” 1989-ben radikálisan megváltozott – szögezte le Furet 1990-ben. s ma egyértelmûbben definiálja a „modernséget”. hogy a neves történész már évekkel ezelõtt jól látta. François (1991): Miért olyan rejtélyes a kommunizmus összeomlása? In: Népszabadság. sõt nemegyszer keserû csalódásokat érlelõ év elteltével. . épülete pedig „nyugati mintákhoz igazodik”. olykor kiábrándító. századi Európa tehát 1945 után 1989-ben újabb történelmi napfölkeltét élt meg. A 20. amely kifejlett formában sohasem létezett. Nem hagytak maguk után semmi olyat. ez azonban mit sem változtat azon.40 A kommunizmus megszûnt a demokrácia jövõje lenni. a rendszerváltó eufória elmúltával? Nyilván nem. Ám fenntartható-e egy ilyen magabiztos helyzetértékelés néhány. a kelet-európai társadalmakat csak a kívülrõl. 40 Furet.” Az új társadalom alapja – akkori véleménye szerint – ezért „a kommunista utópia egyszerû tagadása”. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik. azt szerinte módszeresen verték szét a háború utáni idõszak kommunista forradalmai. hanem éppen ellenkezõleg. „mert olyan társadalmi-politikai állapot restaurálásáról van szó. 3. hogy „a híres demokratikus múlt. Elõször azért. a francia társadalmat viszont csak a belülrõl való megismerés módszereivel közelítette meg. 1989-ben „nem egy új társadalmat kell felépíteni a megdöntött romjain. mint valaha.42 Azután pedig azért is. bár az új horizontot még meg kell nyitni… Ami mármost közelebbrõl a kommunizmus összeomlása után kialakult helyzetet illeti. csupán eszmény volt. Az egykori kommunista rendszereknek nincs hagyatékuk. a demokrácia vált a kommunizmus jövõjévé. de nem értik 255 francia történelmi analógiákat vett figyelembe. a liberális értelmiség eszménye. Mindebbõl Furet szerint a következõ paradox helyzet adódik: egyrészt. január 4–10. hogy a fenti feladat kétszeresen is nehéz. 41 Furet.Látják. 15.41 Furet hivatkozott tanulmányában úgy vélte: „Bármely szempontból vegyük is szemügyre a kommunista diktatúrák mérlegét. nem találunk semmi mást. és amely idegen mintákat követ”. Uo. csak romokat. In: Nouvel Observateur. a kommunista rend elõttihez kell visszakanyarodni”.

„ezeket a társadalmakat úgy fagyasztotta be a bürokratikus zsarnokság. a fél évszázaddal korábbi (igaz. amely az európai kontinens nyugati felén és különösen francia földön – mint a politikai modernség klasszikus földjén – az elmúlt két évszázad során uralkodott. idõközben alaposan megkopott) jelmezükben lépnek ki a napvilágra…” François Furet tehát már 1990-ben a következõképpen írta le a középeurópai országok egyik fontos. Egyenesen úgy tûnik.256 Tóth Tamás Másrészt viszont. s ebben a helyzetben a hagyományos baloldal és a hagyományos jobboldal egyaránt elveszítette határozott arculatát. Valójában persze – szögezte le akkor a kiváló francia történész – „mindazt. A kommunizmustól megszabaduló népek. szinte rögeszmésen. Európa történelme ugyanis Furet szemében 1989-ben visszanyerte egyik jellegzetes vonását – korábbi determinálatlanságát –. valójában az õ látóköre sem igazán terjedt túl ezen a jelenen. Bármily világosan látta is a nyugati modell árnyoldalait. a hosszú alagútból kopott jelmezükben a kilencvenes évek napvilágára kilépõ kelet-európai értelmiség elé õ maga sem kívánt más mintát állítani. amelyben eddig éltek. nem is lehet restaurálni”. hogy most. ha térségünkben eddig minden . mint ezt a nyugati – pontosabban: a francia – mintát. ha a vigyázó szemüket Párizsra. a nyugati értelmiség horizontja ma éppen és csakis a jelen. amelyben él. amikor végére értek az alagútnak. európai mintája 1989 után minden bizonnyal alapos átalakításra szorulna. részben mindmáig megoldatlan problémáját. mintha a restauráció dühödt szenvedélye hajtaná õket. Berlinre vagy New Yorkra vetõ kelet-európai értelmiségiek útját a kilencvenes évek közepétõl kezdve már nem világította meg kellõképpen ez a Nyugatról jövõ fény? Kétségtelen persze: a „demokrácia” és „kapitalizmus” fogalompárja Európa keleti felén is megkerülhetetlennek és túlléphetetlennek bizonyult. ami sohasem létezett. Ex occidente lux. Vagyis Kelet-Európa számára – legalábbis hallgatólagosan – Nyugat-Európa az egyetlen lehetséges modell. hogy a demokrácia nyugati modellje. De mi a teendõ akkor. Furet mindazonáltal az elsõk között ismerte fel azt is. Ám mi a teendõ akkor. hogy abban a világban éljen. mindent megtagadnának abból a rendszerbõl. Éppen ezért aztán a kelet-európai forradalmak voltaképpen a nyugat-európai demokráciát tekintik irányadónak. Miközben azonban a demokratikus szenvedélyek mindig a jövõ valamilyen utópiájából táplálkoznak. Arra ítéltetett. illetve annak egy optimista vízióján. Bármily világosan látta is azonban Furet ezt a helyzetet. Vonatkozik ez szerinte arra a politikai kultúrára is.

hanem némely tekintetben talán még csökkent is a Furet által emlegetett „nyugati minta” gazdasági és politikai összefüggésrendszerének „átláthatósága” (visibilité) és „értelmezhetõsége” (lisibilité)? Ha a nyugati társadalom – vagyis a modern kapitalizmus és a modern demokrácia (illetve a „képviseleti” demokráciát felváltó úgynevezett „kommunikációs” demokrácia)44 – mára lassan a nyugati átlagpolgár (és jelesül a francia citoyen) számára is az „opacitás” birodalmává vált. . argumentált válasz helyett itt csak egy talányos képpel szolgálhatok. Claus (1994): Der Tunnel am Ende des Lichtes. Offe 1991. amelyben a tömegkommunikáció köztudottan központi szerepet játszik. Az „alagút” és a „fény” kifejezetten optikai eredetû metaforáival. Offe ugyanis. Vö. Mongin 1995. 44 Az egyszerûség kedvéért így nevezem itt a „közvélemény demokráciáját” (démocratie d’opinion). Ha azonban az említett könyvcímet itt nyomatékkal idézem és még ma is úgyszólván megvilágító erejûnek érzem. Erkundungen der politischen Transformation im neuen Osten. akit „demokrácia” és „kapitalizmus” összefüggésének szövevényes problémája mindig is erõsen foglalkoztatott. ám mégis sokatmondó cím ezek után immár így hangzott: a fény végén ott az alagút. hanem egy metaforapárral operál. e mûve címében nem egyszerûen egy fogalompárral. Ezt a képet (vagy inkább gondolati gesztust) pedig Claus Offe egyik fontos és részben mindmáig aktuális – bár tulajdonképpen már a kilencvenes évek közepén kiadott – könyvébõl kölcsönzöm. amely az említett entitásoknak a társadalmi élet mindennapjaiban való összekapcsolására irányult. 45 Offe. Frankfurt am Main: Campus Verlag. amelyben félhomály. valamilyen formában persze ez a fordulat a magyar köznyelvben is ismert. ha a kilencvenes évek végére – és különösen napjainkra – nemhogy növekedett volna. dilemmáiról és paradoxonairól írva ugyanis Claus Offe nemcsak felidézte. Vö. amelyeket a német nyelv olykor egy közhelyben kapcsol össze: az alagút végén ott a fény (Das Licht am Ende des Tunnels). súlyos társadalmi paradoxonok43 Pandora-szelencéjét nyitotta fel? És mi a teendõ akkor.45 43 Erre a problémára Claus Offe már évekkel ezelõtt éles szemmel figyelt fel. hanem meg is fordította az ismert közhelyet.és kelet-európai térség országaiban 1989 óta kibontakozó társadalmi átalakulás súlyos problémáiról. félreértés és tanácstalanság uralkodik? Nos. Úgyhogy a kétségkívül kissé rejtélyes.Látják. de nem értik 257 olyan kísérlet. Bár a magyar közhelyszótárban sajnos nem szerepel. akkor ennek jó oka van. A közép.

.

TÖRTÉNELEM .

.

akkor a múlt emlékezetének tárgya bizonyos értelemben és bizonyos fokig a jelen múltba visszavetített reprodukciójának ideológiailag aligha semleges. (Paul Ricoeur) 1. vagy az éppen adott hatalom a jelennek mint a „létezõ világok legjob- . hogy hány történelem létezik. politikai. hányféleképpen lehet elmesélni ugyanazt a történetet. amely mindössze arra hivatott. amely az ún. a zsidó apokaliptikus és rabbinikus irodalomnak a háborúval kapcsolatos emlékeit és az események értelmezéseit. s vajon a történelemrõl való eltérõ beszédek teremtenék-e meg a história multiplikációját.A diadalív árnyékában Az emlékezet hermeneutikája: Josephus Flavius Gábor György …az emlékezet konstituálja a múlt értelmét. 70es zsidó háború recepcióját. a kortárs pogány világ irodalmi reflexióit és a tragikus eseménynek a keresztény üdvtörténeti rendbe való teológiai megalapozottságú betagolódását vizsgálja. erkölcsi és teológiai reprezentációjának kifejezõdése volna? S ha igen. ilyen vagy olyan elõfeltevéseken alapuló. de minden esetben célirányosnak mondható produktuma csupán? Tehát egy olyan kreatúra. Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról írott munkáját. hogy – akár profán indíttatástól vezérelve – a „régi dicsõséget” szegezze szembe a romlott és értékvesztett jelennel. Mert ha a történelem az emlékezés narrativitásában reinkarnálódik. Az alábbi írás bevezetõje egy készülõ monográfiának. a múltra való emlékezés valójában nem (csak) a jelen hatalmi. A kérdés az.

akkor máris elvethetjük Northrop Frye kijelentését. hogy a történelem az „alkotó képzelet” (Collingwood) megteremtette parabola vagy példázat. 130. A Biblia és az irodalom. másfelõl a nyelv metaforikus használata során maga teremti meg és maga alkotja egy-egy kultúra történetét. Maurice (1997): La Mémoire collective. . Michael (1933): Experience and Its Modes. Ha mindez így van. Budapest: Európa. 2 Halbwachs. 233. ha akkor ott vagyok?« A Heilsgeschichte azonban. és erre a kérdésre próbál válaszolni: »Mit láttam volna.”4 Természetesen a történelmi emlékezés nem referencia nélküli: a történelem olvasata mint értelmezés valósítja meg a referenciát. 4 Oakeshott. ami valójában történt.262 Gábor György bikának” gondosan megválogatott tipologikus elõképére találjon rá a fényes múltban. 100–101 és 102. ahol a hagyomány véget ér ”2 – ám Frye lelkesültségével ellentétben. 99. A történész- 1 Frye – egyebek között – ezt az ellentétet emeli ki a Weltgeschichte és Heilsgeschichte szembeállítással: „A Weltgeschichte a mindennapi történelem kritériumait használja. amely szerint a történelem a mitikus ellentéte. ezt mondaná: » Talán nem ezt láttad volna.«” Frye. Paris: PUF . Cambridge: Cambridge University Press. Budapest: T-T wins. vagy a végsõ idõk. annak aligha lett volna köze ahhoz. létrehozzák azt. az utolsó aion eljövetelét jelzõ megpróbáltatásokat és kozmikus kataklizmát demonstrálja. amint az evangéliumokból kitûnik. Végsõ soron tehát a „nagy elbeszélésen” belül a történelmi múlt képét és szövedékét a jelen diskurzusai alakítják: részben árnyalják. de – akár transzcendens szándéktól determinálva – a Gondviselés megnyilatkozásainak terrénumaként a bûn és büntetés isteni rendjének és elkerülhetetlenségének legyen az exempluma. ugyanakkor szem elõtt tartva Gadamer hermeneutikailag is alapvetõ megjegyzését. hiszen „történelem csak történetírás révén jöhet létre. Northrop (1996): Kettõs tükör. ha akkor ott vagy. miszerint „általánosságban a történelem ott kezdõdik. de amit láttál volna. In: Uõ: A szép aktualitása. így létezõ”. hogy tudniillik „egyedül a mítosz adhatja meg egy kultúra jellegét”3 – mégiscsak azt kell hangsúlyoznunk. Hans-Georg (1994): Szó és kép – „így igaz. Ennélfogva a mitológia egyfelõl a közös nyelvi tapasztalást örökíti tovább és közvetíti az idõben. amelyben az elbeszélések igazsága a narratíva koherenciájának függvénye. 3 Gadamer. részben megteremtik. amikor leszögezi: „A történelem a történész tapasztalata”. visszaszorulásához vezet(het) – teljes összhangban Halbwachs megállapításával. Oakeshottnak igazat kell adnunk.1 Jóllehet a historikus igény és a történeti kutatás a mítosz gyengüléséhez.

” Foucault. s annak lebontására törekvõ). hanem „az elbeszélõ idõ mögött kibomló elbeszélõ logika” (Ricoeur) felismerésével önmagából.”5 Az olvasó pedig nem a kanti a priori képzelet mintájára érti meg a történetet. „õ maga is egyike azoknak a cselekvõ és szenvedõ lényeknek. miszerint az egyetemes történelem a „politikai hatalom történetévé”7 szimplifikálódott. A tudás akarása. mindenki úgy tesz. Az. mint a »történelemcsinálás«. In: Narratívák 3. mintha nem is létezne. Ennyiben a »történetcsinálás« mûvelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik. sõt. Budapest: Kijárat Kiadó. Budapest: Atlantisz. . azaz a regresszió és a transzgresszió szûnni nem akaró kettõs ölelésében az egyes személyek „intézményesített” megismerésformáinak és múltképeinek folyamatos „hozzáigazítását” a jelen hatalmi-politikai mainstreamjéhez. Budapest: Balassi Kiadó. saját megélt jelenébõl. 436. 6 Foucault a szexualitás történetiségének elemzésekor a regressziót és a transzgressziót – éppen a hatalomhoz való viszonyulás tekintetében – alapvetõen meghatározó elemnek tekintette. hanem a „majdan eljövendõ”-t is saját képére és hasonlatosságára formálja. ha csakugyan tilalomfák veszik körül. hiszen a történész (a megfigyelõ) a megfigyelt világ része. Karl (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. Paul (1999): Emlékezet – felejtés – történelem. azaz mindenekelõtt saját (létezõ) idejébõl megközelítve. manifesztálódjék akár földi-evilági struktúrákban és intézményrendszerekben. akik a történelmet létrehozzák és elviselik. Michel (1996): A szexualitás története. akár a megmutatkozó vagy rejtõzködõ transzcendencia mindenre kiterjedõ kozmikus-univerzális mindenhatóságában. Mindez nem jelent mást. 53. ideológiai (vagy dogmatikai) elszántsággal átitatva az idõbeli- 5 Ricoeur. végsõ soron nem más. 7 Popper. A kultúra narratívái. 10–11. akkor már puszta említése. mint a legkülönfélébb politikai hatalmakba vagy ideológiai diskurzusokba integrálódott (avagy azokhoz akár kritikailag viszonyuló. Ez a szuverenitás. s az egyikhez vagy a másikhoz való viszonyt tudásszociológiailag meghatározónak tartotta: „Ha a szexualitás csakugyan represszió áldozata.6 Popper találóan fogalmazott. amikor alig burkolt indignáltsággal annak a rosszalló meggyõzõdésének adott hangot. mint a történelem kisajátításának és birtoklásának sajátos technikája. amely ennélfogva önmaga öröknek és megrendíthetetlennek vélt jelenébõl kitekintve nemcsak az „egykor volt”ot. ha csakugyan némaságra van kárhoztatva.A diadalív árnyékában 263 nek a történelemrõl nyújtott beszámolója nem két különbözõ valóságszint pillanatnyi találkozása. már az elnyomására való puszta hivatkozás is szándékos transzgressziónak minõsül.

azaz minden egykor létezett egyes ember személyes története. 264. Az intézményesített hatalmi mechanizmusok. a megismerési folyamatok és a „jelenvalólét”8 reflexív tudata a visszaemlékezés révén szoros korrelációban konstituálják a történelmet magát. miszerint a történelem pusztán a teremtõ képzelet alkotása volna. A róla való számtalan beszéd. de ami másodlagos módon a múltban „éppen most”. amely a képzeletbelit életre kelti és a puszta potencialitást aktualizálja. 9 Ricoeur megfogalmazásában: az idõt „emberi idõvé [temps humain] a történelem és a fikció keresztezõdése teszi.9 Azt a történelmet. Budapest: Gondolat.” In: Ricoeur. A primer történelem „egykor volt” állapotában a jelen számára valójában csak fikció. III. szenvedéseinek. céljainak. „nyilvánvaló. 111. vágyainak. mintegy állandóságot adva az idõben folytonosan alakuló elmúltnak. s csak ennek alapján lehetséges történetileg a világtörténelemhez tartozni. a róla való beszéd. gondolatainak.” Heidegger. ámde a természetnek aligha van történelme –. Ebbõl természetesen nem következik az a konklúzió. hogy a históriáról való tudás autonóm. ami végsõ soron a valóságos történelem (történet) volt. elképzeléseinek. hogy ezt a konkrét történelmet képtelenség volna megírni. a hozzá írt kommentárok sokasága. kontinuus szakadatlansága – mindez legfeljebb a természet rendje lehet. elnagyolásokra és 8 „A történetiség a jelenvalólét mint olyan »történésének« létszerkezetét jelenti. mint »világtörténelem«. ami primer módon soha nem történt meg. Absztrakciókhoz kell folyamodnunk. reményeinek. . Ezen kívül nincs semmi a múltban. Paris: Éditions de Seuil. érzéseinek. amelyben az egység és az „immanens logika” (vagy szellemiség) kizárólagosan (és természetes módon) saját értékrendjének és törvényeinek megfellebbezhetetlen és immár örökkévalóvá dermedt rendszerén nyugszik. Le temps raconté. azaz innen nézve – és csakis innen nézve – lejátszódott. ám az igen. A történelem kommentárjai örökösen felidézik a soha nem voltat: egyszerre és szakadatlanul ismétlik az örökösen változót. s folytonosan újabb és újabb újdonságot mondva el arról. hiszen a történelem nem a dolgok és helyzetek folyamatossága. csak ennek alapján lehetséges egyáltalán olyasmi. küzdelmeinek matematikai összessége. a kommentárok sora alkotja azt a diskurzusfolyamot. Paul (1985): Temps et récit. Martin (1989): Lét és idõ. emócióinak. sikereinek. hanem a róla való tudás. ami volt és elmúlt: tehát ami immár véglegesen állandó és változatlan.264 Gábor György ség hármas dimenzióját. Elmondja azt.

és miért nem például a vallás vagy a költészet történetét választják ki?”10 Mintha legalábbis a nyitott társadalom ellenségeinek ellensége. és csak egy történelem létezik”. akként a múlt is bevégezetlen. az esztétikai. aki szemléletét abszolút objek- 10 Popper 2001. azaz az orális hagyomány ebbéli megtestesülésében befejezõdött. de akár Joyce Ulyssesében is újra feltámad. Mindez viszont számtalan történelmet eredményez” – írja Popper. minden egyes fordításban. .A diadalív árnyékában 265 szelekciókra kényszerülünk. az elmegyógyintézetek.11 Tegyük azonban mindehhez hozzá: befejezett történelem – ha ontikus értelemben ennek egyáltalán lehet valamilyen értelme – természetesen csak egy létezik. Jóllehet Homérosz mûve leíródott. A „sokféle történelem” valójában a sokféle történelmi tudást. teljességében létezõvé és körülhatárolhatóvá. hogy a vallás vagy a költészet történetét akár mint a hatalom történetének más aspektusból papírra vetett kivonatát is bízvást az analízis tárgyává lehetne tenni. mint mondjuk a morális elvek. 11 Halbwachs 1997. ám a történelem nem írta le önmagát. Ám miért éppen a hatalom. 436. semmi egyebet. reinkarnálódik. avagy az etikai. Homérosz Odüsszeiája minden egyes olvasatban. a börtönök világa. majd éppen a lényegrõl elfeledkezve felteszi a nagy kérdést: „…a nemzetközi jogtiprások és tömegmészárlások történetét úgy próbálják eladni. a kriminológiai vagy a tudásszociológiai princípiumok szemszögébõl. Az a történész. hanem a „nagy elbeszélés” történeti-hermeneutikai kommentárját. ám az emlékezetekben rekonstruálódó. mint az emberiség történetét. megõrzõdött. de lényegi kiegészítésre szorul: számos kollektív emlékezet lehetséges. A történész nem a történet kivonatát adja. hiszen a vallás vagy a költészet (miként – s Foucault érdemeit ebben a vonatkozásban aligha lehetne túlbecsülni – a szexualitás. a sokféle történelmi nézõpontot és tapasztalatot és a sokféle történelmi emlékezetet jelenti csupán. Halbwachs megfogalmazása találó. minden egyes kommentárban. Amint a jelen. de „a történelem egy. 135–136. nem tette magát körülhatárolttá és teljessé. vagy akár a „tudás archeológiája” is) a hatalmi mechanizmusok felõl legalább annyira megragadhatók. azaz „valóságos” történelem számtalan. azaz egyfajta „mikrokozmosszá” vált. Karl Popper egy pillanatra elfeledkezett volna arról.

(1968): Bibliographie zu Flavius Josephus.” Jung. J. (1961): Studies in Josephus. mit is érezhetett. Nietzschével szólva „a történelem kéjvágyó eunuchja”. 14 Josephus Flavius (1964a): – – Önéletrajza. vajon a gyötrõ lelkiismeret13 súlya alatt mire is gondolhatott Joszef ben Matitjáhu. ma is kiválóan használható monográfiáját: Thackeray. modernizáció. J.15 azaz asszimilációs ambíciói folytán nevét latinosította. In: Josephus Flavius: La guerre des Juifs. a zsidó háború nagy gyõzteseinek triumphusa. valamint „a nyilvános önbemutatás »nemzetiesítése«”. . az maga volt a vox Dei. 9–115. 124. 15 Karády Viktor (1997): Asszimiláció és társadalmi krízis. Olten: Walter Verlag AG. Leiden: E. G. Budapest: Holnap Kiadó. polgárosodás. H. 13 Ehhez lásd Jung sorait: „Tudniillik a lelkiismeretet már sokan s õsidõk óta inkább isteni beavatkozásként. In: Uõ: Gesammelte Werke. New York: Jewish Institute of Religion Press. Alighanem a legkorszerûbb pszichoanalitikus módszerekben való jártasság sem volna elegendõ ahhoz. hogy akár csak hozzávetõleg megsejthetnénk. Friedrich (1996): Adalék a morál genealógiájához. 483. Vespasianusnak és Titusnak. saját anyanyelvén kívül görögül és latinul is tudó. 12 Nietzsche.266 Gábor György tívnek tartja. 10. H. Titus és Domitianus által rendkívül megbecsült. Vidal-Naquet. In: Josephus Flavius (1964b): A zsidó háború. P . midõn elhaladt elõtte a diadalmenet.12 2. (1989): Gut und Böse in der analytischen Psychologie. 191. 481. Shutt. St. H. (1929): Josephus: The Man and Historian. az erõt és egységet sugárzó pompás katonai parádén. ám mint a rómaiak elleni háború galileai fõparancsnoka inkább csak katonai kudarcra képes. Josephus Flaviushoz lásd Thackeray klasszikus. hogy a késõbbiekben Josephus Flavius néven emlegesse õt a mûvelt világ – a Forumon épített tribünszerû emelvény egyikén kucorogva legeltethette tekintetét a hatalom kollektív népünnepélynek álcázott öntömjénezésén. In: Zsidóság. sõt amit egyszer kimondott. örökös hitszegésre kész. a hatalom „hivatalos” történetírójává metamorfizálódott Joszef ben Matitjáhu – aki a római szellem iránti áhítatos tisztelete és a Flavius-dinasztiával szemben táplált alázatos imádata. C. Budapest: Cserépfalvi. Arbeiten zur Literatur und Geschichte des Hellenistischen Judentums. azaz Isten szava. (1977): Du bon usage de la trahision. London: SPCK. R. Az „õsi papi családból”14 származó. a háború végeztével a gyõztesekkel Rómába tartó és ott Vespasianus. Brill. Paris: Les Éditions de Minuit. továbbá Schreckenberg. nagy tudású. avagy az abszolút objektivitás látszatát kelti. J. Budapest: Gondolat. s nem pszichikus funkcióként értelmezték.

(Arisztotelész [1982]: Rétorika. az érv alkotóelemének is nevezi. nem tartja homályban azt.) Mindenesetre aligha véletlen. hogy Josephus Flavius minden további nélkül átvehette ezt a klisét: a nyelvi kifejezés „szimbolikus funkciója” (Cassirer) pontosan azzal tölthette be a szerepét. hogy az interpretáció során nem bizonyult túl tágnak vagy túl szûknek az olvasó számára. feltárja a tágabb összefüggést. s a „világtörténelmi” eseményt. 170 [1403a]. hanem tökéletesen illeszkedett a „hermeneutikai megértéshez” (Ricoeur). a barbárok egy része. amelyeket államok államok.” Josephus 1964b. Budapest: Európa. ám mára az egykori „kis” zsidó–római háború valóságosan világtörténelmi jelentõségûvé vált. Thuküdidész nagy történeti mûvét hasonlóképpen kezdi: „ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének. hanem az egész történelem egyik legjelentõsebb háborúja volt azok közül. és nem elleplezi. hanem éppen ellenkezõleg: a világos és követhetõ analógia teljesen egyértelmûvé tett valamit már a kezdet kezdetén. hogy maga a mû címe egyértelmûen elárulja Josephus szándékát és igazodási kényszerét: a mû római és nem zsidó aspektusból íródott. azaz a zsidó–római háborút – kezdetben annak tevékeny résztvevõjeként – közvetlen közelrõl szemlélhette. A toposz a kortársi „olvasatban” kifogástalanul megtalálta a helyét. véleményeit és nézeteit tükrözik. népek népek ellen viseltek. hogy a kissé fellengzõsnek ható kijelentés mögött egyfajta irodalmi toposzt keressünk. hogy a történések súlyával maga is tisztában volt16 –. A cím a rómaiaknak a zsidók elleni háború- . az európai (vagy nyugati) szellem olvasatában és értelmezésében majdnem két évezred távlatából lett nagy jelentõségû. mondhatni. De Josephus Flavius nemcsak szemtanúja volt az i. sz.) A toposzokat Arisztotelész sztoikheiának (lat. A történelem „felülértékelte” önmagát. Mindamellett jó okunk van arra.A diadalív árnyékában 267 Josephus Flavius egy valódi (világ)történelmi esemény színpadias fináléjának volt a megfigyelõje – mûvéhez írott elõszavának kezdõsorai bizonyítják. azaz a tudományos érvelés objektivitásával szembeni szubjektív igazságokra építõ „retorikai szillogizmus”. A toposzban rejlõ analógia megfejti. hanem – legalábbis az utókor által egyetlenként ismert – informátorává is vált a zsidók ellenében indított megtorló háború megannyi részletének és lefolyásának. 7 [I. 17 A görög-római történetírói hagyományhoz kapcsolódó Josephus Flavius munkájának valamennyi érve. elementa). s Josephus megfogalmazása korántsem tûnt túlzásnak. az a mi történelemfelfogásunkban. s ami akkor és ott legfeljebb toposzként lehetett jelentõs. értelmezhetõ volt. sõt. A toposzról (lat. 1.” (Thuküdidész [1985]: A peloponnészoszi háború. locus) egyébként már Arisztotelész azt írja. meghatározó esemény. nyelvi és gondolati fordulatokat követi. Budapest: Gondolat. mintha valamilyen komikus „békaegérharc” képzetét igyekezett volna kelteni a közönségében. A görög nyelven író és a kényes római ízlésnek megfelelni kívánó Josephus Flavius – mint munkájának több helyén – ezúton is a klasszikus görög-római mintákat. 66-ban kitört Rómaellenes felkelésnek. kifejtett szempontjai és értékítéletei kizárólagosan Róma elgondolásait. Josephus Flavius tehát minden bizonnyal egy funkcionálisan fontos. I. A római közönségnek író17 zsi- 16 „A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk. 1]. Laqueur éles szemmel hívja fel a figyelmet arra. hogy „rajtuk alapul sok enthüméma”. az emberiség többsége számára is. de valódi jelentõséggel és referenciával aligha rendelkezõ toposszal élt.

19 Arisztotelész következetességét jelzi. Ein biographischer Versuch auf neuer quellenkritischer Grundlage. (1970): Der Jüdische Historiker Flavius Josephus. In: Archivio di Filosofia. hogy munkája létrejöttének idején alapvetõen a rómaiak számára öltött valóságos testimonium jelleget. s a jelentésadási folyamat biztosítja a múlt megjelenítését.20 A történelmi diskurzust meghatározóan ez a hermeneutikai helyzet hozza létre. Errõl Arisztotelész a következõket írja: „Az ilyen tanúskodások csak arra szolgálnak. hogy a tanúság éppen azért bír „kváziempirikus jelleggel”. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. De éppen a történelem „megszólaltathatóságából” következõen. hasznos vagy káros-e. Továbbá: Thackeray 1929. ját sugallja és nem fordítva. a tett milyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak. hiszen a gondolati reflexió számára a tárgy és az ahhoz való viszony jele értelmezést igényel. Josephus Flaviust az arisztotelészi osztályozás értelmében – minthogy ebbéli szerepét és funkcióját saját korában szükséges megítélni – nem a „régi” tanúk közé kell besorolnunk. 20 Ricoeur. tehát azon elemek körében. ebbõl következõen aligha meglepõ. 1376a. Arisztotelész a Rétorikában a „retorikán kívüli” meggyõzés. azaz az argumentáció puszta eszközei között emlegeti a tanúságot. hogy igazolják: megtörtént-e valami vagy sem.”18 A tanúság tehát alapvetõen hermeneutikai szituációt teremt. 97–98 és 255. R. akik „megtörtént dolgokról tanúskodnak”. i. hogy a valószínûség és a bizonyosság fogalmai mellett kitért a jelnek (szémeion) az elõbbiekkel való kapcsolatára és a három fogalom különbözõségére. 30. Paul (1972): L ’herméneutique du témoignage. Lásd Laqueur.268 Gábor György dó (szem)tanú a császári hatalmon mint megrendelõn keresztül közvetítette az „igazságot” a rómaiak részére. Vö. tehát nem pusztán a legkülönfélébb dokumentumok és írásban rögzített beszámolók „szóra bírásával”. hanem annak milyensége. tehát azok közé. hanem az egyes események empirikus vizsgálatán túli összefüggések megragadása érdekében tisztában kell lenni azzal. 42: 53. hanem a „mostani tanúk” közé.19 vagy ahogy Ricoeur mondja: a tanúság „az értelmezés számára értelmeznivalót ad […] továbbá eleve értelmezést tesz szükségessé”. mivel nem az esemény valóban megtörtént jellege (aktualitása) a kérdéses. 78. . m. azaz igazságos vagy igazságtalan-e. módja és formája. 1357b. amelyeknek tárgya a valószínûség (eikosz) és nem a bizonyosság (tekmérion) episztemológiai körébe tartozik. Arisztotelész 1982. fennáll-e vagy sem. 18 Arisztotelész 1982. minthogy ez utóbbira – értelemszerûen – a megfontolás nem vonatkozhat.

hiszen önmagában vett tény nem létezik: a tény valóságos tény státuszához az értelmezés során. 37. m. amelyben az olvasat nem más. augmenté de „Foucault révolutionne l’histoire”. valamint azok értelmezésekor folyamatosan megfelel és megfeleltet. hanem már maguk a tények és dokumentumok kiválasztásakor.22 A tényeket a történésznek szóra kell bírnia. nevezetesen arról. szelektálásakor és felhasználásakor. azaz tényeken alapuló faktualitás folyamatosan. hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el. 1–2. hogy a múlt megjelenítésének folyamatában a történetíró reprezentációs technikái révén nem csak és nem egyszerûen az elmúltat jeleníti meg.” (Heidegger 1989. sõt még nézõpontunkat is”. miszerint képtelen felismerni. „egy élettõl elvonatkoztatott és nem a létezõvel kapcsolatos ismeretnek”. 25 [1451]. m. amelyek megtörténhetnének. hanem a tények közvetítõje. (Popper 2001. P . hanem az. 435. annak függvényében jut hozzá. „hogy mi választjuk ki és rendezzük el a történelem tényeit”. IX. Ennélfogva a látott dolgokat az elbeszélt dolgok szférájába helyezi át. hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el.” (Arisztotelész [1963]: Poétika. mondhatni: „jelen adta módon” keveredik a történész nyújtotta fikcionalitással. A történetírásnak és a költészetnek a tényeken és a képzelõerõn alapuló különbségét. mint egy valóságos elbeszélés”. amit egy olyan kanalizációs folyamatban és formában végez el. A történész ugyanis nem valamilyen értéksemleges. (1971): Comment on écrit l’histoire. m.A diadalív árnyékában 269 mert „nem közvetlen észlelés.23 annyit mindenesetre pontosan jelez.) 23 Veyne. sõt a historicista inkább „úgy véli. amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínûség vagy szükségszerûség alapján. narrációja. hanem beszámoló. A történetírót és a költõt ugyanis nem az különbözteti meg. Veyne amúgy a történelmet egy „intellektuális aktivitásnak nevezi (i. Budapest: Magyar Helikon. jövõnket. s az olvasás a történeti szöveg referenciája. Ontikusan kitüntetett. miszerint „a történelem semmi egyéb. Veyne meglehetõsen sarkosnak tûnõ megjegyzése. 90). Paris: Éditions de Seuil. Csak emlékeztetõül: a Daseint (jelenvalólét) Heidegger „a többi létezõhöz képest” kitüntetettnek mondja. 13. 22 Popper éppen azt veti a historicista szemére. 103. hogy inherens törvényei révén »maga a történelem« vagy az »emberiség története« jelöli ki problémáinkat. vagyis az esemény elbeszélése. neutrális médium. „amely nem egyszerûen csak elõfordul a többi létezõ között. hogy versben vagy prózában beszél-e…. 100–101. hanem olyanokat. minthogy létében önnön létére megy ki a játék.).) 24 „…nem az a költõ feladata. amit „a temporalitáshoz és nem a Daseinhez kapcsolódó intellektuális adatok konstrukciója támaszt” (i. a másik pedig olyanokat. mint a múlt lefordítása a jelen nyelvezetére. hogy a „valóságos”. amelynek klasszikus 21 I.”21 A történelmi diskurzus lényegérõl van szó.) .

ugyanis az elbeszélt az elbeszélésben artikulálódik. s ezzel különös korreláció alakul ki az elbeszélés és az elbeszélõ között. II. azaz a történelem bizonyosságát jelenti. 176. vagy még pontosabban: mi tartozik a jelenhez mint önmaga múltja? A múlt. hogy a szerzõt jobban megértsük. a múlt mint olyan természetesen nem válhat a történeti kutatás tárgyává. mint ahogy õ magát megértette. . a tragédia. egy »igaz« elbeszélés a mitikus elbeszélésekhez vagy a fikciós elbeszélésekhez képest. paradox voltában is mélységesen igaz: „A hermeneutikai eljárás végsõ célja az. Dilthey megállapítása. 26 Ricoeur. Essais d’herméneutique. In: Uõ: A történelem terhe. mint elmúlt. Paris: Éditions du Seuil. 7. 493. Márpedig a pszichológiát innen számûzni aligha lehetséges. hiszen már az is kérdéses. hanem reflexió is egyben. s amihez képest önmaga nem más. a novella. hogy Dilthey az interpretáció hermeneutikai érvényességét a történelem bizonyosságának próbájaként fogta fel: „…a hermeneutikának elméletileg meg kell alapoznia az interpretáció azon általános-érvényûségét.24 éppen hermeneutikai szempontok alapján kell újragondolni. amennyiben „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció. ami számára eljövendõ. hogy a történelem – a történészek történelmét értem ezen – ugyanazokat a problémákat és vitákat idézi fel. szinkronitásba hozza és egyidejûvé teszi önmagát mindazzal.). mint amilyen az eposz. mint kognitív tevékenység eredménye. Budapest: Gondolat. a romantikus önkénynek és a szkeptikus szubjektivitásnak a történelem területére való állandó betörésével szemben.. hiszen az elbeszélés létrehozta textualitás és az összekapcsolódó tettek cselekménysorozata együttesen alkotják a történelmi események rekonstrukcióját. Wilhelm [1974]: A hermeneutika keletkezése. Ugyanis egyrészt a történelem – a történetírás – az elbeszélés egy fajtája. melyen a történelem minden bizonyossága nyugszik” (i. Ricoeur pontosan látja.”25 A történelem idejének sajátossága tehát éppen az. Budapest: Osiris. ame25 White. hogy a történelem a beszéd és a cselekvés elméletének közbülsõ terepe. In: Uõ: A történeti világ felépítése a szellemtudományokban. Hayden (1997): Elõszó. a dráma. „Nincs mit csodálkozni azon.270 Gábor György megfogalmazását az arisztotelészi Poétikában olvashatjuk.” (Dilthey. A megértés pszichológiai korlátaival szembehelyezett „bizonyos” az objektív formát öltött emberi tevékenység. Ez a referencialitás sajátos módját adja. Paul (1986): Du texte à l’action. Másfelõl a történelem az emberek múltbéli cselekedeteivel kapcsolatos. mint amiket a szöveg elmélete és a cselekvés elmélete. Csakhogy a történelem nem pusztán cselekedet. a regény. hogy mintegy „beírja” magát az elbeszélés idejébe. uo. hogy egyáltalán mi számít múltnak.) Kár – de mindenesetre jellemzõ –.”26 Az önmagában vett múlt. m.

Csak ha képesek vagyunk megidézni az emlékeinkben. Popper épp ezzel szemben mondja: „Összefoglalva: nincs olyan történelem a »múltról.) 28 Vö. 88. csak történelemértelmezések létezhetnek. hogy historiográfiai munkássága során felidézze és leírja azt. minden nemzedéknek joga van megalkotnia a sajátját. 4). hogy a felidézett és leírt a maga teljességében és hiánytalanságában rekonstruálódjék. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. de egyikük sem végleges. egymástól elkülönülõ. a storykat éppen az elbeszélés. akkor válik történelemmé. „külön szálon futó” történést. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press.A diadalív árnyékában 271 lyet a jelentõl Léthé vize választ el. elõzetes értékelésével és értelmezésével kezdi (egyáltalán: mit tekint eseménynek?).28 A történetet.. Ám múltként való megszületése csak és kizárólag a jelenben történhet meg. Nincs és nem is lehet a történelemnek egy olyan metanarratívája (szupernarratívája). Wiesbaden: Standard Verlag. csak ha elõhívható lesz a homályból. Ugyanis már maga a felidézés pszichológiai és az írásba foglalás technikai attitûdje eleve kizárja azt. ahogyan az valóban megtörtént«. Az idõ múlásával eleve összeegyeztethetetlen közvetlen és megbízható (ráadásul: mitõl. amely az eltérõ értelmezések és olvasatok abszolút valóságát (és nem csak – jó esetben – valószerûségét) tartalmazná. 434. s az elfeledettség állapotában nem is múlt többé. a feledés homályába burkolózik. Rankét történetírói naivitása és tudományos becsvágya arra ösztönözte. s biztosítja az immár hermeneutikailag is rele- 27 „Wie es eigentlich war ” (Ranke.” (Popper 2001. „ahogyan valami valójában történt”. hanem puszta nemlét.27 ám az egész történettudománynak szánt programja önmagában hordta saját kudarcát. White. s ez a jelenben kialakított vázlat vagy terv mintegy megelõlegezi a múltról kialakítandó ikont. Leopold [1957]: Fürsten und Völker: Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494–1514. miért és hogyan megbízható?) tanúskodás. a történések narrációja teszi historyvá. 30. White. The Historical Imagination in XIXth Century Europe. a megannyi egyedi. Hayden (1973): Metahistory. A történész a múltban valóságosan lejátszódott folyamatok megjelenítését a rendelkezésre álló dokumentumok (tanúságok) eseményeinek prefigurációjával. 2. de a jelen értelmezéseiben divergáló rendszereiben történik. 26. . A múlt megjelenítése azonban idõhöz és térhez kötött olvasatok múltban konvergáló. egy „abszolút” tanúság tenné kizárólag lehetõvé a dolgok valóságos megtörténésérõl való beszámoló megszületését. Hayden (1978): Tropics of Discourse. 31–38 stb. 106 stb.

„A történelem egyesíti nyelvünkben az objektív és a szubjektív oldalt. 281. Debrecen: Latin Betûk. amit Hegel „belsõ közös alapnak”29 nevezett. 32 Ricoeur. Michel (1999): Szexualitás és hatalom. a tettek és események” (i. story-line). uo. hanem szimbólumok komplex rendszere. 105. hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlõ ikonját. 279. részben re-konstruálja az egykor volt. etikai. W . Mindannak a kohéziós erejét. amely irányt mutat nekünk. Hayden (1997): A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás.” White. amennyiben a jelenre rezonáló múltból a befejezést. 30 Vö. Foucault. melyek hasonlósági kapcsolatot sejtetnek az ilyen események. . amelyben egyesül a múlt történelem általi reprezentációja a fikció képzeletbeli variációival…”33 29 Hegel. folyamatok és a történettípusok között […]. G.”32 A múlt konstituálódik. visszafelé. Ricoeur találó mondata egyúttal érinti a „történelem fonalát” (fil de l’histoire. 123. éppúgy a sajátlagosabban megkülönböztetett történelem-elbeszélés. hanem metaforikus kijelentések is. mint maguk a res gestae. m. politikai. valamint „tudásmechanizmusok”. In: Uõ: Nyelv a végtelenhez. ugyancsak megtanuljuk olvasni magát az idõt. 33 Ricoeur 1985.). In: White 1997. I. különös történelmi narratívájukat. 81–82. azaz végsõ soron olyan „hatalmi és kontrollmechanizmusok”.31 Úgy is fogalmazhatnánk. amely az értelem felõl visszapillantó retrospektív szemléletnek köszönhetõen formálódott egységes folyammá: „Olvasva a befejezést a kezdetben és a kezdetet a befejezésben. az „emberi idõ” (temps humain) létrejöttével. (1966): Elõadások a világtörténet filozófiájáról. teológiai. s a történész a hatalmi-politikai diskurzus egészében részben konstruálja.30 amelyek a legegyszerûbb metaforáktól a legbonyolultabb szimbólumok komplex rendszeréig a historiográfiai artisztikumtól függõen létrehozzák a saját. Budapest: Akadémiai. Paris: Éditions de Seuil. s egyúttal a kezdethez a befejezésbõl rendeli hozzá a számára adott értelmet. mint maga a megtörtént. azaz saját jelenét olvassa ki. Le temps raconté. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója.F . mintha egy cselekvés folyamatának kezdeti feltételei ismétlõdnének és összegzõdnének a végkifejletben. 31 „…a történelmi narratívák nemcsak elmúlt események és folyamatok modelljei.272 Gábor György váns történetek folyamatjellegét és koherenciáját. hogy a történész egy metaforarendszeren át maga választja a múltját. A konstrukció és re-konstrukció kettõs irányultsága a „történelem és fikció keresztezõdésében” bomlik ki. s ami az egyes eseményeket történésegésszé fûzi össze. s jelentése éppúgy a historia rerum gestarum. vagy esztétikai értékek képezik. Paul (1983): Temps et récit. ám mára nem létezõ entitást.

a szónak abban az értelmében. képesek lennénk utólag egyfajta „ráolvasással” múltbélivé. 3. legfeljebb átírni. Természetesen más volt a pogány birodalom centrumában. aki immár a mediterráneum másik oldaláról pillantott vissza a Szentföld közelmúlt eseményeire. azaz a múlt a mindenkori (képzelt) jövõben. vagy ellenkezõleg. azt képesek lennénk egy csapásra meg nem történtté tenni. egykor volt létezõvé tenni. ami egykor nem volt. kortárs adatközlõ az a Josephus Flavius volt. mint futurológia. imaginárius jövõbe torkollik. hogy Róma kegyeltjeként az önigazolás felettébb komfortos formájának . hogy a diadalív napos vagy árnyékos oldalán foglal-e helyet. A 70-es háborúra való visszaemlékezõk – pogány historiográfusok. A történész a történelem menetét figyeli. valamelyik újonnan létesült diaszpórából visszatekinteni a történtekre.A diadalív árnyékában 273 Természetesen a múltat nem lehet újraalkotni. hogy mindazt. a remélt vagy rettegett holnapban teljesedik be: temporális értelemben nemcsak az ontikusan még nem létezõ jövõ válik a jelen valóságos létezésén át már nem létezõ múlttá. s más a Szentföldön élõként. rabbinikus bölcsek. Az eltérõ értelmezések alapvetõen a jelenen nyugvó eltérõ jövõképekbõl erednek. ami volt. amelyet kizárólag (igaz) próféciával vagy szigorú exegézissel lehet föltárni és kimutatni benne az isteni gondviselés vezérmotívumát. De az vitathatatlan. s feldolgozni annak minden tanulságát. hogy éppen mit lát: dicsõséges diadalmenetet vagy súlyos gyászmenetet. a megtörténtek értelme nem szilárd kövület és mozdíthatatlan állandóság. keresztény apologéták és történetírók – sorában az egyetlen szemtanú. éppen ellenkezõleg. A történelemrõl szóló elbeszélés az egyes események kölcsönhatásában feltárulkozó jelentést fejez ki: egy-egy üdvtörténeti rendszerben metajelentésrõl kell szólnunk. vagy a Szentföldrõl a közelmúltban elûzöttként. jelentõs mértékben függ adott vagy választott nézõpontjától: attól. A történelem tehát legalább annyira „kortárs történelem” (Croce). Az. Még orwelli értelemben sem lehetett „a múltat végképp eltörölni”. zsidó apokaliptikusok. Rómában megvonni az események mérlegét. hanem episztemológiailag a már csak emlékezetben létezõ múlt a tapasztalati-érzéki jelenen át folyamatosan az elképzelt. Ám az evilági történelem jelentése.

és Isten. népek és kultúrák irányadó perspektíváját.11. 109. a legkülönfélébb asszimilációs kényszerek és túlélési technikák is hozzájárulhattak az „emlékezet atrófiájához”. akik gyõznek”. kilátásaikat és reményeiket. legfõképpen a teljes tudatlanságból vagy a különbözõ manipulatív politikai szándékokból fakadó masszív zsidóellenes elõítéleteket és hazugságokat (Peri tész tón Iúdaión arkhaioté- 34 Josephus 1964b. Mert van-e föld. Budapest: Osiris. hogy meg kell hajolni az erõsebbek elõtt. eszkatologikus rendnek a rómaiak képére és hasonlatosságára történõ baráti átigazításán szorgoskodva a leírt sorok mintegy szemérmetes üzengetésnek tûnhettek mindazok számára. H. s egyúttal visszautasítsa és érvekkel cáfolja meg a pogány univerzum felõl érkezõ. 35 Yerushalmi. és hogy azok az erõsebbek. történetileg hiteles képpel szolgáljon a görög-római világ részére (Iudaiké Arkhaiologia). amely még nem hódolt meg a rómaiaknak […]? Hozzájuk szegõdött a szerencse. (2000): Záchor. V . s végül „az Isten a rómaiakkal van” kategorikus megállapításával jelöli ki Josephus Flavius vallások. másrészt a történelmen túli. többször megismétlõdõ parancsolata is – „ne feledkezzél el az Örökkévalóról. .35 ahhoz a folyamathoz. majd a retrospekció imígy folytatódik: õk „az egész világ urai. 36 Deuteronomium 9. hogy saját népérõl objektív. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát. várható jövõjüket. most Itália oldalán van. Y. akiktõl minden további jóindulat reméltetett.34 Persze a császári birodalom centrumában sok más egyéb tényezõ. amelyek egyrészt a történelmi helyzet post festa megítélésének elviselhetõ helyzetébõl fakadtak. Éles és merész kanyarokkal tarkított pályájának vége felé Josephus Flavius zsidó hittestvéreitõl megvetéssel sújtva és a római hatalmi propaganda számára egy elmúlt idõszak meglehetõsen anakronisztikus figurájává válva komoly erõfeszítéseket tett.274 Gábor György tetszik utólagosan önnön szánkba adni azokat a szavakat. a te Istenedrõl”36 – veszélybe kerülhetett. amelynek során nemcsak Róma kegyetlen fellépésének gyötrõ emlékére kezdett a feledés jótékony homálya aláereszkedni. hanem a Deuteronomium szigorú. Egyébként állatok és emberek közt a leghatalmasabb törvény. „A rómaiak hatalma ellenállhatatlan” – idézi fel saját mondatait Jeruzsálemre visszagondolva az immár a Rómában tartózkodó Josephus. 9.3.

a fõként a hellenizmus világában rendre felbukkanó tudománytalan zsidóellenes nézetek ellenében fogalmazta meg. Márpedig õ nyilvánvalóan késõbb élt a trójai eseményeknél. Buch I. másfelõl módszertani megfontolása részévé vált önlegitimációs buzgalmának. Ursula (szerk. Eme utóbbi munkájának egy helyén õsz bajnokunk a zsidó történetírás specifikumának meghatározására tesz kísérletet. Festschrift zum 60. akik a legrégebbi idõk õstörténetérõl isteni sugallat révén juthattak hozzá ismereteikhez. történetírói munkássága és megfellebbezhetetlen tekintélye megalapozásának. hanem ezeket a szóban továbbhagyományozott énekeket csak késõbb.8. amelynek hitpael formában a jelentése eksztázisba.2. Gerlingen: Bleicher. hiteles beszámolóval szolgáltak”. az isteni akaratot és szándékot közvetíti. hogy történelmet írjon. Geburstag von Reinhold Mayer. Jaakow…. saját koruk eseményeirõl pedig. Hubert (1986): Geschichtsschreibung und Priestertum. Nem véletlenül hangsúlyozta azt.38 és I. . a naba igébõl. emlékezet útján szerkesztették egybe: ezért tartalmaznak annyi ellentmondást. Bertold–Ast. ahogy azok megtörténtek. révületbe esni. míg nifal formában hirdetni. Budapest: Helikon. különösképpen a trójai eseményekrõl beszámoló homéroszi írások problematikus voltára. Kizárólag a próféták írhatták meg a történelmet. hogy a zsidó hagyománynak megfelelõen történelemrõl kizárólag a próféták írhattak. avagy a zsidó nép õsi voltáról. hívni) Isten nevében beszél. Noha a fenti idézeteknél a saját fordításunkat használtuk.12. de közöttük nincs olyan. contra Apionem. akiknek hitelességét és munkáik ellentmondásoktól mentes tárgyszerûségét és megbízhatóságát „isteni sugallat” biztosította és garantálta. Ehhez lásd: Cancik. ennélfogva a megírottakban nem is lelhetõk fel ellentmondások. egyúttal rámutat a görög történeti értekezések.): Wie gut sind deine Zelte. aki írásba foglalta a munkáit. magyarul lásd Josephus Flavius (1984): Apión ellen.”37 A történetírásról vallott metodológiai nézeteit Josephus Flavius egyfelõl a történetileg cáfolt hazug elõítéletek.A diadalív árnyékában 275 tosz kata Apiónosz). hogy „nálunk nem mindenki jogosult arra. s – mint aki az Úrral rendkívüli bizalmi kapcsolatban áll – az Örökkéva- 37 Peri tész tón Iúdaión arkhaiotétosz kata Apiónosz I. Ernst Ludwig–Klappert. 10 és 6. Zum Vergleich von orientalischer und hellenischer Historiographie bei Flavius Josephus. A próféta (nabi. Önelégült büszkeséggel állítja. 41–62. In: Ehrlich. s – legalábbis így mondják – nem is õ volt az. ám a görögök sok különbözõ könyvvel rendelkeznek. amely „Homérosz költészeténél korábbi volna. többes szám: nebim.

Leipzig: F . amely a nabit etimológiailag a nabachból (ugatás) eredezteti. azaz a szavakat egymás utáni sorrendben kimondani. In: Ricoeur 1985. 1. amelyeket JHWH akaratával azonosít. William Foxwell (1940): From the Stone Age to Christianity.) . hogy az imént hallott beszéd valójában a próféta szájából elhangzott isteni közlés volt. Az elmúlt korok katasztrófáit és súlyos csapásait egyúttal megtérésre buzdító felhívásokként értelmezi. mint beszélni.10). ám a szó alapjelentése hátulról elõretörni. amellyel mintegy autorizálva az elhangzottakat a hallgatóság számára újra és újra egyértelmûvé és világossá válik. Frantz (1909): Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. hogy „az õrszemek mind vakok. Gesenius. azaz a történelmi múltat a jelenhez szóló isteni információk halmazaként interpretálja. aki a bûnben való tévelygése miatt a veszedelmet nem érzékelõ öntudatlan népnek jelzi a leselkedõ bajt és a várható csapásokat. juttatja el a címzetthez.40 hiszen képes behatolni annak mélyére. Vogel. A héber dábár és a görög logosz fogalmak jelentésbeli hasonlóságainak és eltéréseinek történeti-kultúrtörténeti vizsgálatához lásd Dürr. az isteni Igét adja tovább. Paul: L ’herméneutique du témoignage. mind a piél alakban (dibber) egyaránt annyit tesz. felismerni a közönséges halandók elõtt rejtetten megbúvó szándékokat. 43. Isten népéhez. A próféta „a történelem középpontjában áll”.39 a beszéd embere. 40 Abécassis.38 azaz a próféta a zsidó nép „házõrzõje”. 52. Feltétlenül meggondolásra érdemes az az álláspont.276 Gábor György ló által a szájába helyezett szót. A prófétai szónoklat jellegzetes és rendre visszatérõ eleme a beszédet bevezetõ „így szól JHWH” (ko amar JHWH) és lezáró „JHWH mondása” (neum JHWH) formula. Armand (1987): La pensée juive. aki nem a saját véleményének ad hangot. C. s az elbeszélés és a hitvallás integrálódása révén minden történeti esemény teológiai-transzcendens értelemmel és jelentéssel gazdagodik. nem tudnak ugatni” (Jesája 56. 41 „A tanúság forrását tekintve máshonnan ered. A próféta az Ige (dábár). Paris: Libraire Générale Française. Leipzig: MVAG. hanem JHWH hírvivõjeként az égbõl jött szót. hiszen a próféta is azt mondja. De l’état politique à l’éclat prophétique. Lorenz (1938): Die Wertung des göttlichen Wortes im Alten Testament und im antiken Orient. W . az égi hangot (bat kól) közvetíti és adja tovább. 42. Albright. Vö.” (Ricoeur. akit a történelem korlátlan urának tekint. 38 „Cófov ivrim kulám lo jádáu kulám kelabim ilmim lo juchlu linboách. Wilhelm–Buhl. A prófétai tanúskodás tehát „abszolút forrással”41 rendelkezik. Néma kutyák mind. Baltimore: The Johns Hopkins University Press. semmit se vesznek észre.” 39 Mind a héber qal.

aki méltó a szent lélekre [rúah ha-kódes – tudniillik a prófétát a szent lélek ihlette]. 10. hogy az utolsó próféta megjelent körükben” (1Makk 9. mint a sajátos metaforikus jelentést hordozó „együgyûek és kisdedek”47 valamennyien „az utolsó 42 Josephus 1964a.46 a Tenakh-kommentárokat készítõ Targumok szerzõi éppen úgy. 291. miszerint „tekintélyes nemzetség sarja vagyok. hogy Júdás Makkabeus halála után „nagy üldözés folyt Izraelben. Budapest: Gondolat. A „Szanhedrin férfiai”. 43 Josephus 1984. „királyok sarjadéka vagyok”. hát azért.) 46 Misna Pirké Abot 1. I. Azok a kijelentések. ám egész nemzedéke méltatlan rá.) 45 Vermes Géza (1995): A zsidó Jézus. 481–482. hiszen – úgy tûnik – ennek „objektív” alapjai vannak. 47 bBaba Batra 12a. nagyon jó emlékezõtehetségemmel és értelmemmel vitathatatlanul mindenkit túlszárnyaltam”.1. bSzota 48b. amilyen nem volt attól az idõtõl. 135. m. „a 24 papi rend legelsõ osztályából”. hogy „megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata”. 121. s „megkapta a prófétaság adományát. mert a mostani nemzedék egyszerûen méltatlanná vált erre44 –. ám Önéletrajzának túlzott visszafogottsággal aligha vádolható részei kivételesen nem a magamutogató gõg repetitív megnyilvánulásai. és a fõpapok és városunk elõkelõi minduntalan felkerestek.42 nos ezek a papi származására. Josephus például I. 11. hogy „a próféta másodlagos funkciói”45 megmaradtak. Ekkor mindenki az idõsebb Hillélre tekintett. hogy történetírónk prófétai elhivatottságot tulajdonít magának.3. „19 éves koromban elkezdtem nyilvános szereplésemet. mégpedig a farizeus irányzat szellemében”. hogy „Isten maga szólott hozzá”. rendkívüli teológiai képzettségére és a kor legfelkészültebb irányzatához való csatlakozására utaló kijelentések egyértelmûen azt sugallják. „rendkívül nagy mûveltségre tettem szert.43 s az utolsó prófétákat. A Makkabeusok I. Johannes Hyrkanos fõpappal kapcsolatosan hangsúlyozza. 41.” (Toszefta Szota 13. 137. Budapest: Osiris. Haggajt. i. 44 „Egy égi hang (bat kól) így szólt: akad valaki köztetek. Tudniillik… elõre látta a jövõt és elõre hirdette is. 8.” Antiquitates 13. Jóllehet Josephus a hagyománynak megfelelõen maga is állítja. õsi papi családból származom”. . ámde – a rabbinikus felfogás eszmeiségével összhangban – maga is vallotta.27). jSzota 24b. „még alig voltam 14 éves fiú […] mindenki magasztalt. Zekarját és Maleákit követõen megszûnt a prófétaság Izráelben – ha másért nem.A diadalív árnyékában 277 Jóllehet Josephus Flavius szimpatikus vonásait illetõen erõsen megoszlanak a vélemények. (Josephus Flavius [1966]: A zsidók története. 300. könyve ugyancsak úgy tudja. hogy alaposabb törvénymagyarázattal útbaigazítsam õket”. s ezt teljes joggal teheti.

tudtunkra adja. hogy 47 napi ostrom után az ellenség kezére jutnak. 5. i. hogy császár lesz. Blenkisopp. Josephus. amelyben egyúttal Isten gondviselõi szerepérõl is félreérthetetlen képet alkothatunk. Szorosan a kérdésrõl: Van Unnik. továbbá õ volt az. W . a mindkettõjüket ért számtalan atrocitásra. 49 Josephus 1964b.278 Gábor György próféták. mint az Örökkévaló.50 Mindenesetre az analógia ugyanabban a „történelmi tényben” válik leginkább nyilvánvalóvá. A nevezetes jóslat a Talmudban is olvasható.1. (21) 3: 368–377.34) közli Vespasianussal. 391–392 stb.351–354. J. Ami a Vespasianus-jóslatot illeti. Josephus 1964b. Zekarja és Maleáki halálát követõen.9. aki önmagáról harmadik személyben. aki Vespasianusnak megjövendölte. de mint prófétáról. „megszállta az Isten lelke”. 50 Vö. hogy „értett az álomfejtéshez. 406–407. 8. 401–402. (1974): Prophecy and Priesthood in Josephus. (1978): Flavius Josephus als historischer Schrifsteller. Isten az õ lelkét választotta. amellyel történeti munkájában rendre saját profetikus vonásaira igyekszik emlékeztetni olvasóit. hiszen csak egy király keze rombolhatja le a Templomot”. hogy „ha nem te vagy a király. Az elsõ Temp- 48 Toszefta Szota 13.48 Nem véletlen Josephus Flaviusnak az a hallatlan elszántsága.2. Haggaj. 255. amint a szent lélek (rúah ha-kódes) eltávozott Izráelbõl. ahogy a helyzetét megérteni nem akaró környezet viseltetett Jirmejáhu vagy Josephus iránt – szinte kínálják kettejük kísértetiesen hasonló profetikus szerepének összevetését. s a párhuzamok – akár kettejük szenvedéstörténetére is gondolhatunk. még az Isten kétértelmû kijelentéseit is meg tudta fejteni”.4). 250–251. errõl Suetonius (Vespasianus 5. hát az leszel. álmában „Isten feltárta elõtte a zsidók küszöbön álló pusztulását és a római császárok sorsát”. (1982): Josephus. „megjósolta a jotapataiaknak. In: Journal of Jewish Studies. a tengernek és az egész emberiségnek ura”. Jokhanan ben Zakkaj Jesája próféciája nyomán („Libanon egy hatalmas keze által dõl majd el” – Jesája 10. az égi hang (bat kól) közvetítése által jutottak üzenethez”. ám – felettébb különös módon – itt Jokhanan ben Zakkaj nevéhez kötõdik (bGittin 56b). Jeremiah and Polybius. amelyet aztán elõzékenyen elvégez maga Josephus. Sh. „hogy hirdessem a jövendõt”. 256. In: History and Theory.6) és Cassius Dio is beszámol (66. hogy az õ történelmi tanúságának abszolút garanciája. hitelességének legfõbb forrása nem más. és maga élve fogságba kerül”.49 De a nyomaték és végsõ bizonyosság kedvéért szerzõnk elõszeretettel hasonlítja magát és küldetését az elsõ hurbán elõestéjén fellépõ Jirmejáhuhoz (Jeremiás). Cohen. „a földnek. mintegy bizonyítandó. Heidelberg: Lambert Schneider. (25) 2: 239–262. III. m. mindig felsõfokon számol be. „jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. .

Josephus Flavius jelzi a fordulópontot. hatszáz év eltéréssel ugyan.) 54 Yerushalmi 2000. amikor Yerushalmi.”54 A helyzet valójában az. amelynek várható bekövetkeztére Josephus figyelmeztetett. 250. hogy a zsidók „szelektív” történetírása nem a történelem pedáns. Mint „nagyobb dolgok hírnöke”52 a jövõt elõre látja. és JHWH saját szavának (memra) a próféták szájába való helyezésével tette azt megkérdõjelezhetetlenül hitelessé. 255. s amelynek eseménytörténetét õ rögzítette.53 A „nem tényorientált” bibliai történetírás transzcendens értelmét az események legkorábbi kommentátorai. s mint tanú. m. miszerint „a bibliai kánon lezárulta után a zsidók gyakorlatilag nem mûvelték többé a történetírást. 52 I. 28. Rudolf [1994]: Történelem és eszkatológia. a második hurbán. . 34. s ennek értelmezését végzi el a történetíró-próféta: azaz a tanúbizonyság önmagában érdektelen. Amikor Izráel szá- 51 Josephus 1964b. 268. Ugyanis minden történés jelentést hordoz. okai és következményei felé irányulnak. még akkor is. amelyet Jirmejáhu jövendölt meg. 8. (Bultmann. m. A történelemben Isten szándéka valósul meg. de egyaránt áb hó 9-én esett meg. i. 3. ha sokan rendre kétségbe vonták a megadott jelentések eredetiségét és isteni jellegét. leltárszerû megörökítésének igényébõl fakadt – szemben a görög gyakorlattal –. 4. hogy „a zsidó történetírás ezért nem tudomány a görög értelmében”. amúgy kiváló könyvében értetlenségének ad hangot. i. elküldetett. A zsidó hagyományban a történetírás mindig is kommentár volt. 6. hanem az események számbavétele a történelem menetének egy transzcendens nézõpontból való megfigyelését és Izráel népe részére szükséges „lefordítását” jelentette elsõsorban. és a második Templom lerombolása. 400. A történelem leginkább egy etikai vagy exegetikai tanításnak lett a szolgálólánya. s amelynek lefolyását õ maga meg is örökítette. amikor tárgyként szolgál az értelmezés számára. 53 Bultmann ezért mondja. 417. hogy az események elbeszélésével egyúttal az Izráel múltjából ismert elbeszélõ hitvallásnak adjon hangot. ám akkor válik jelentõssé. önnön profetikus szerepének elõtérbe állításával és hangsúlyozásával próbálta elvitathatatlanná tenni. módjai. m. a próféták próbálták megragadni. s ezért felfoghatatlan.51 A történetíró saját munkájának hitelességét annak isteni legitimitásával. Budapest: Atlantisz. ennélfogva a történelem profetikus kommentárjai – a hermeneutikai gesztus – a mindenkori isteni beavatkozások formái.A diadalív árnyékában 279 lom lerombolása. 419. az elsõ hurbán.

hazudozással vádolva õt. hogy – ugyanezen a helyen – szerzõnk cseppet sem a gondviselõi szándékra és az isteni tekintélyre hivatkozik. minthogy létezett egy másik – mára elveszett – történeti munka. s feltételezzük. s önmagát profetikus hajlamokkal megáldottnak kikiáltó Josephus önapologetikájának oka sejthetõ ugyan. hogy munkája során követte Vespasianus és Titus följegyzéseit. még ha elfogadjuk is Josephus súlyos kritikáját. hanem más. nem hunyhatunk szemet afölött.280 Gábor György mára megszûnt a „jelen”. hogy „Titus császár azt kívánta. .56 A papból és hadvezérbõl történetíróvá szelídülõ és indifferenciálódó. Ennek hangsúlyozására Josephusnak jó oka lehetett. sõt saját kezû aláírásával rendelte el mûvem kiadását”. nagyon is földi hatalmasságokra utal. s írását nem igazolta szemtanúkkal. közli továbbá. 524. Megtudjuk ugyanis. valamint azzal is eldicsekszik. 524–528. A megmerevedett és befejezettnek tûnõ történelem csak egy másik aspektusból. vagy azon túlról láttathatja önmagát. amelynek szerzõje egy bizonyos tiberiasi Justus volt. s hangsúlyozva. de nem árt tudatosítani: a próféta 55 Josephus 1964a. ámde mindenképpen a történelmen kívülrõl. s az események megjelenítése hiteles. Josephus Flavius tehát eme felsõbb nézõpontból tekintve. hogy történeti munkája támadhatatlan. s a következõ „pillanat” (amely „földi években” mérve lehet. m. amikor Izráel „kiköltözött” a történelmi jelen sodrából – azaz a második hurbánt követõen –. mintegy önnön alkotásának hitelességét bizonyítandó. 527. mint az értelmezett és újraértelmezett törvények és elõírások teljes rendszere. hogy Agrippa király 62 levélben igazolta írásának hitelességét.55 Ám. Josephus Önéletrajzának egy helyén a részletekre is ügyelve pocskondiázza történetíró társát. hogy a harcokban nem vett részt. 56 I. hogy annak kérlelhetetlen hangneme kizárólag a történelmi hûség és objektivitás iránti elkötelezett kiállás folyománya. a „már meglévõ” történelem is a folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyát képezte. éppen úgy. ha egyáltalán az idõ fogalmának még érdemes bármilyen jelentést is tulajdonítani. hogy egyesegyedül ez a mûvem legyen az õ tetteinek egyetlen hiteles forrása. hogy csak több ezer esztendõ múlva köszönt majd be) már valamennyi nép számára a történelem radikális végét és egy teljesen új idõszámítás kezdetét jelenti. továbbá a prófétának (azaz önmagának) tulajdonított közvetítõ (és nem újat alkotó) szerepébõl adódóan állítja.

avagy egy-egy zsarnok kegyetlen tervének végrehajtóiként. A hagyomány szerint egykoron Judás Makkabeus társai a templom megszentségtelenített oltárát lerombolták. Az álpróféták ezzel szemben manipulatív szándékoktól vezérelve.46). „míg próféta nem támad. könyve 4. hanem isteni elhivatottság. és köveit egy arra alkalmas helyen elrejtették. A prófétálás nem emberi hivatás. hogy jelentse: beszéde és tevékenysége ezáltal lesz valóságos imitatio Dei. puszta önös érdekbõl a legkülönfélébb módon próbálják meg az isteni üzenetnek az „érthetõségét” összekuszálni. Mindenesetre jó okunk van feltételezni. s ez olykor a próféta egész személyiségének az isteni akarathoz való alkalmazkodását kell. aki majd megmondja a teendõket” (Makkabeusok 1. mindaddig. hogy a földi eseményeket vegye számba és kíséreljen meg rendet teremteni a történelem gomolygó kuszaságában. .A diadalív árnyékában 281 folyamatosan az Istenre szegezi a tekintetét. ám a történetíró – ha sokszor csak egy-egy pillanatra is –. de elfordítja onnan. hogy azok a kövek Josephus Flavius fellépését követõen is a rejtekhelyükön maradtak.

). Ebben fontos eszköz lehet tekintélyek vagy példázatok felidézése mellett a hangzás. Duns Scotus. A skolasztikus attitûd ezzel szemben. század végén Ferencz Sándor Tanulmányom tárgya a monasztikus és a skolasztikus1 gondolkodásmód viszonya. vagy éppen egy-egy ábrázolás keltette képzet közvetlen hatása. hiszen számos skolasztikusnak nevezett teológus szerzetes volt a késõbbiekben is. amely hit és érzelem harmóniáját a kommunikáció „multimediális” élményében igyekszik kifejezni. konkrétan a skolasztikus filozófiai attitûd és az írásbeliség. század második felének filozófiatörténetében. szükségképpen kapcsolódik a szóbeliség és az írásbeliség jelentõs irodalmú általános problémájához. bár közvetlenül nem erre irányul. Racionális argumentációjú „írásbeli karakterû szóbelisége” pedig a fortiori az. (Köszönettel tartozom Borbély Gábornak ezzel kapcsolatban tett értékes megjegyzéseiért. Azt a kolostori közösségekre a kezdetektõl jellemzõ intellektuális attitûdöt jelöli. Olyan gondolkodásra utal. Elõbbi nem egyszerûen a szerzethez tartozás tényét fejezi ki. amelyre általánosságban az írásbeliség térhódítása és az érintettek gondolkodása közötti kölcsönhatásként lehet hivatkozni. pontosabban „szövegszerûség” összefüggése. a gondolkodás általános szintjén is a racionális. Ennek érdekében olyan jelenséget vizsgál meg a 11. a látvány. A monasztikus–skolasztikus jelzõpár használata azonban rövid magyarázatra szorul. érdemi reflexiójára itt nincs mód. Aquinói Tamás.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11.2 1 A skolasztika rendkívül szerteágazó és túlterhelt fogalom. grammatikai és dialektikai szerkesztettségre törekvést fejezi ki. illusztrálni. amely már mentálisan is többé-kevésbé szövegszerû.) 2 A téma egésze. vagy inkább ezen túl. századi filozófiai mûben fellelhetõ. „Szóbeli karakterû írásbelisége” is többnyire ezt a komplex élményt igyekszik rögzíteni. sõt a legjelentõsebbek szinte kivétel nélkül azok voltak (Albertus Magnus. ám egyértelmû és bizonyító erejû megnyilvánulását. Esettanulmányban mutatja ki a folyamatnak egyik 11. Ockham. még szûk körû. Semmiképp sem egymást kizáró ellentétpárról van szó. Gregorius Ariminensis stb. Az elemzés külön em- .

Budapest: Áron Kiadó. A skolasztikus gondolkodásmód felerõsödése és az írásba foglalt és terjesztett mûvek szaporodása már a monasztikus közegben szorosan összefügg.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. írás. de félre is érthetik. Ráadásul belátható idõn belül minden várható és nem várható következménnyel. érthetik. Többé-kevésbé pontosan idézhetik. sõt javára vagy kárára fel is használhatják. A vizsgálódásban a rekonstruktív filozófiatörténeti szempont mellett egyszerûen megfogalmazható kérdések vezetnek: Van-e ismert filozófiai szerzõ a korszakban. hogy a publikusnak szánt írásos forma egyre erõsödõ rendezõ elvként jelentkezik már a mûvek megszerkesztésében és tárgyi felépítésükben is. Utóbbiakhoz pontosításként hozzáfûzendõ. Mûvét az „érintettek” akár többször és alaposan elemezhetik majd. komponál meg valamit. a mû szöveggé lesz. hogy amint „kiadja mûvét”. mint szerzõ. nem feltétlen célzott „publikálást”. hogy itt a szövegszerûség. mint az írásba foglalás „fenyegetése”. akinél valószínû az említett átmenet speciális hatása? Ha van. Ilyenkor szem elõtt kellett tartania azt a körülményt. Pontosan azt a szerzõi attitûdöt hivatott kifejezni. század végén 283 A szövegillusztráció és az elemzés a következõ megállapításokat támasztja alá: A század második felétõl a lassan. a másolásra és „elterjedésre” alkalmas írásbeli lítés nélkül értelemszerûen támaszkodik a Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. kimutatható-e valamely írásáról. ezáltal annak linearitása és zártsága is.és szöveghasználóbbá formálódó európai társadalom „közönsége” kezd közvetlenül is (vissza)hatni a születõ mûvekre. kötetben szereplõ tanulmányokra. bizonyítania vagy éppen tanítania valamit. Annak figyelembevételével kellett például érvelnie. nem egyszerûen annyit tesz. hogy valamit leírnak.) (1998): Szóbeliség és írásbeliség: A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. vitathatják. A skolasztikus gondolkodás megnyilvánulásaiban – feltehetõen nem kizárólagosan – egyre erõsödõ általános mintává lesz a szövegszerûség. Ez a hatás úgy értendõ. hogy produktumát õ vagy más írásban is rögzíti. . de mégis fokozatosan literálisabbá. hogy a kortársak ezt szabadon le is másolhatják és tovább is adhatják. ehhez terminusokat és fõképp autoritásokat válogatnia. amelyben valaki eleve annak tudatában fogalmaz. szembesülni is fog. hogy szerzõje már mûve megformálásában is egy közeli. Ettõl kezdve önálló életre kel és aligha módosíthatja azt többé.

322–350. melyet a továbbiakban követünk. mivel jelentõs filozófiai és teológiai szerzõ.284 Ferencz Sándor megszerkesztést. Omnia III–IV–V .5 Anselmus külön is kitér a leírás.) Budapest: Osiris. (A továbbiakban Op. ám eltérõ elvárásainak egyszerre kell megfelelnie. az lényegileg a tudományos publikálás máig nélkülözhetetlen körülményének – Anselmus számára ekkor még újdonságnak számító – 11. tehát a rögzítés. Anselm von Canterbury.). Ezt egyértelmûen bizonyítja. Nyilvánvalóan a még erõs monasztikus és a már egyre határozottabban 3 Anselmus mûvei magyarul: Anzelm. másrészt.4 Teológiai-filozófiai elmélkedések írásba foglalásának körülményeit bemutató esettanulmányként a szerzõ elsõként közreadott mûve. F. századi megnyilvánulása. századi filozófiai szövegünk. (Revue bénédictine 44. hogy majdani mûvének a szóbeli és az írásbeli megformálás sajátos. a továbbmásolhatóság és az ezzel szorosan összefüggõ autorizálás problémájára. Nevezetesen. hogy a mû elején. a skolasztika atyjaként számon tartott prominens tudós. 1946–61.3 Egyrészt.) 4 Az ontológiai istenérv közismert korabeli vitájára és fõleg a terjedelmes levelezésre (Op. Mindenekelõtt. mert szentéletû szerzetes. S. jeles egyházi személyiségévé is lett. 5 Anselmus mûveinek legtekintélyesebb kronológiája: Schmitt. hogy a szokásos teológiai és filozófiai elõadásokat és a kapcsolódó diszkussziók tanulságait írott mûként is rögzíteni ekkoriban még igencsak ritka vállalkozásnak tûnik. amely valószínûleg 1076 második felében fejezõdött be. Több okból is. Omnia. F. a lezárás. amely ezt szokásostól eltérõ körülményként bizonyítja? A monasztikus tradíció és a skolasztikus gondolkodásmód kettõs kihívásának evidens módon kitett szerzõ Canterbury Anselmus. ez a mû – Anselmus több más mûvével együtt – jelentõs 11. Végül. épp azt adja tudtunkra. (1932): Zur Chronologie der Werke des hl. A Monologion prológusában Anselmus számba veszi a mûvével kapcsolatos elvárásokat.) támaszkodhatunk. hogy szem elõtt tartson? Van-e olyan reflexió az „érintett” szövegben.) (1968): Sancti Anselmi Cantuariensis Opera Omnia I–VI. (szerk. S. Canterbury Szent (2001): Filozófiai és teológiai mûvek I. aki a kor egyik „közszereplõjévé”. (Dér Katalin fordítása. Edinburgi: apud T . . latinul: Schmitt. Továbbá. Ráadásul vele kapcsolatban ismerhetünk is fontos kortársi reflexiókat. a Monologion kínálkozik. Fontos megállapítást tesz a ránehezedõ kettõs kihívásról. amire az írásba foglalás kapcsán a szerzõ eközben reflektál. tehát egy majdani szöveget kellett. Nelson.

inkább leszálló ágban lévõ nemesi családban nevelkedik. ezért is költözik a longobárd apa Aostába. 258. Valószínû. köt. Berlin: Akademie-Verlag. de az egész korai skolasztika prológusaként is szolgálhatna. 1033-ban7 született az észak-itáliai Aostában. 7 A 1033-as esztendõ Krisztus halálának ezredik évfordulója. egyetlen fiuknak. Az utolsó nagy éhínség az ezredévi apokalipszis egyik zárójelenete volt Európában. Burgundiához tartozó. Az ifjú Anselmus 13-14 éves kora körül jelzi elõször bizonyíthatóan és komolyan vehetõen a kolostori élet iránti vonzalmát. Ekkoriban ez egy lombard–burgund határon fekvõ. a monasztikus és a skolasztikus gondolkodásmód – akár egész életmûvét tekintve is – egyaránt jellemzõ maradt rá. nem különösebben jelentõs város. a magyarok felveszik a keresztséget. amelyben azonban van katedrális és apátság is. hogy szerzetes kíván lenni. Anyja. század végén 285 jelentkezõ skolasztikus követelmény kettõsségének spontán tudatosításáról van itt szó. Közepesen tehetõs. Apja longobárd származású nemes.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Aostában némi bárói örökséggel bíró istenfélõ asszonyság. éhezõ és félelemben élõ Európát mutat. . hogy az anya társadalmi rangja a meghatározóbb a családban. bûntudattól áthatott. mígnem 1056 körül 23 évesen végleg el is hagyja a szülõi házat. Apjának egyáltalán nem tetszik ez. nemcsak az egész életmû. és jelenti be. a skolasztika atyjának nevezte el Anselmust. Bár Grabmann6 az elsõ igazi skolasztának. hogy világos megfogalmazása a kortársak formálódó és egyre erõsödõ írásbeliség-igényébõl adódó új kihívásának. Az ezredforduló egy szegény. I. A karolingok rövid életû „rend”-je utáni zûrzavarban csak lassan eszmél rá Európa. járványoktól szenvedõ. A „SZERZÕ” Anselmus nevezetes esztendõben. 6 Grabmann. A Monologion prológusa azon túl. A normannok letelepednek. gyéren lakott és mégis túlnépesedett. anyja viszont egy grófi család (Maurienni grófok) távoli rokonságához tartozó. a szentéletû Ermenberga halála (1050) után tovább mérgesedik ellentéte apjával. Martin (1956): Die Geschichte der scholastischen Methode. Lassú fejlõdés kezdõdik. Anyagi és szellemi kincseik révén a túlélés bárkái voltak eme nehéz idõkben az európai kolostorok. hogy túléli a millenniumra várt világvégét. éhség ostromolta. a szaracénokat is sikerül távol tartani. értelemszerûen inkább a kolostor falain kívüli karriert szánná jó tehetségû. kifosztottnak tûnõ.

akivel a távolság ellenére is sokáig bizalmas és bensõségesen spirituális kapcsolatban maradt. 15 évig marad ebben a tisztségben. Lanfrancus közben az újonnan meghódított angolszász területek „normannizálásának” jegyében lett Hódító Vilmos (1066–1087) alatt 1070-tõl egészen 1089-ben bekövetkezett haláláig Canterbury elsõ viszontagságos hivatalú érseke. Lanfrancus legismertebb mûve az Eukharisztia természetérõl Berengariusszal folytatott vita Az Úr testérõl és vérérõl (De corpore et sanguine Domini). Véleménye szerint az így „használt” filozófia sokat segíthet a hit igazolásában is. Lanfrancus. valamint a gyakori számûzetések és menekülések aránya bizony ez utóbbi javára billen. Megkérdõjelezte például magát a transsubstantiatio (átlényegülés) tényét.8 Anselmus itt folytatja tanulmányait. a kolostor apátja Anselmust teszi meg perjellé. mindenekelõtt a hittitkok feltétlen tiszteletben tartását hirdette. következésképpen e területrõl számûzendõk. kísértetiesen követte hivatalaiban. A dialektikusok élén Touri Berengarius a „per omnia ad dialecticam fugere” elvével mindent – még az Oltáriszentség misztériumát is – a dialektika bonckése alá vetett. Becben az újonnan alapított kolostori iskolának húsz éven át (1042–1062) volt a vezetõje. hogy a misében a consecratio (átváltoztatás) során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változna. majd rövidesen mesterének tanácsára és ajánlásával 1060-ban be is lép a rendbe. 1010–1089) lombardiai. veszélyességük folytán egyáltalán nem is használhatók a hit dolgaiban.286 Ferencz Sándor Ezután három évig Burgundiában és Franciaországban járja a kolostorokat. Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tourban mûködõhöz hasonló hírnévre. amikor is a kolostor alapító apátjának halálával õt választják a kolostor új apátjává. Utóbbiak fõ elõharcosa a remetébõl ostiai püspökké lett szent. Közben II. Páviában és Bolognában tanult és a bencés rendbe lépett. Vilmos (1087–1100). 8 Lanfrancus (kb. . A történet folytatását jól ismerjük: Lanfrancus halála után az évekig tartó invesztitúraharc idején végül 1093ban Anselmus lesz Canterbury második és még viszontagságosabb hivatalú érseke. mivel akcidenciákat érintõ változás hiányában szubsztanciális változás sem lehetséges. illetve I. hogy mesterét. Becben Lanfrancus a dialektika és a filozófia „óvatosabb” használatát. a kortárs Petrus Damianus (1007–1072) volt. Amikor 1063-ban Lanfrancus elhagyja a kolostort (1069-ig Caenbe megy). azaz. és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is. Végül 1059-ben egy szintén normandiai. 1078-ig töltötte be ezt a tisztséget. de máris igen híres Bec kolostori iskolájában köt ki. a Herluin apát által nemrégiben alapított. Tudjuk. majd egy ideig a normandiai Avranches-ban tartózkodik. Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsõséges felfogását. Ebben a kolostori iskolában tanít akkoriban a jeles és méltán híres tudós. Henrik és a pápák invesztitúra-huzakodásai közepette a hivatali idõ. mely szerint az emberi tudományok eredendõ fogyatékosságuk.

11 9 IV . az egyház 1494-ben avatja szentté. és alapfogalmakat. . Anselmus egyik Marmutier-ben élõ bencés szerzetestársa az „esztelen nevében” Liber pro Insipiente címen megírja nyolc pontból álló bírálatát a Proslogion istenérvére. Anselmus ekkor 43 éves és már nyilvánvalóan érett tudósa volt a Szentírásnak és az egyházatyáknak. amely jól láthatóan nagyjából perjelsége idõszakával esik egybe. 11 A sorban valószínûleg elsõ volt a De Grammatico (A Grammatikusról). hogy Gaunilo kritikája talán épp egy nagyon is patkolt „antidialektikus” kritikát testesíthetett meg. még szintén a nyolcvanas években. január. alapkérdéseket hivatottak tisztázni. A MÛ MINT „SZÖVEG” Az elsõ közreadott. Egyháztörténeti jelentõségét tekintve a „szigetországi katolikus egyház VII. a De Libero Arbitrio (Az akarat szabadságáról) és a De Casu Diaboli (A sátán bukásáról). Anselmus életének ezt a szakaszát a korábban megfogalmazottak értelmében a kimondottan monasztikus korszaknak tekintjük. hogy épp a polémia hatására – olyan dialógus formában írt meglehetõsen szabatos mûvek születnek. hogy 1060-tól. század végén 287 Anselmus 1109-ben Canterbury érsekeként hal meg. Gergelye” volt. A Monologiont szinte azonnal követi a Proslogion (1077). majd pedig. ám egyházi-politikai ügyekbe veszõ életútjának dacára tucatnál több kiváló teológiai-filozófiai traktátust be is fejezett. 10 Gaunilo. ám nem alaptalan az a föltételezés. Számunkra ebbõl a téma szempontjából legfontosabbnak az a tény tûnik. hogy ezt az idõszakot jelöljük meg Anselmus skolasztikus „fordulatának” egyértelmû kezdeteként. Henrik Canossa-járása. hogy késõbb. Jól megjegyezhetõen éppen egybeesik az invesztitúraharc legjelentõsebb eseményeivel. 1077. azaz a Monologion és a Proslogion megszületéséig.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. bõ másfél évtizeden át csak imádságokat. a Proslogionhoz kapcsolódó polémia után10 (kb. Bizonyítatlan. Legalábbis a szokásos kronologizálás szerint. 1078–1079) nem sokkal – nagyon valószínû. írásba foglalt és szövegként is gondozott mûnek tehát a Monologion tekinthetõ (1076). tehát a rendbe lépés kezdetétõl egészen 1076–1078 körülig. Erre Anselmus tíz pontban válaszol is. Evidensnek tûnik. amelyek mindenekelõtt rendkívül szisztematikusak. a De Veritate (Az igazságról).9 Mindezt erõsíti. meditációkat és leveleket találunk.

41–42. ezzel összefüggõ kérdésekrõl elmélkedvén…”12 – foglal írásba egy olyan meditációt. I. 29–30. Ad Sanctum Petrum. ed. Omnia I. Eadmer a Monologion és a Proslogion írásba foglalását látszólag azonos terminusokban írja le. tehát. Ez a „közönség” ugyanakkor megjeleníti az egyszerû szerzetesek igényét is. R. amit az egyes vizsgálódások végkövetkeztetése állít. a gondolat(menet) rendületlenül mens és intentio irányába halad. legalábbis egy részükrõl. 35–38. hogy ez számukra „a meditáció egyfajta példájaként (exemplum)” szolgálhasson. folytatja egyértelmû szabadkozással. hogy azt a néhány gondolatot. Mégpedig azért. Vö. hogy a mûvet át. Ez „nem is a téma súlyának vagy az én képességeimnek felel meg” – szabadkozik is rögtön mai szemmel már-már álszerénynek tûnõ óvatossággal Anselmus. W .13 „Amit e meditáció leírásának formájául meghatároztak számomra”. szintén a szerzetestársak elvárása szerinti. hanem mindannak igazát. R. c. Miközben Anselus verbáról és corról beszél. Omnia III. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. és Op. Ezzel bizony nem egyértelmûen a tradicionális monasztikus attitûdöt föltételezi róluk. Op. Ebben elõször is azt adja tudtunkra Anselmus. A szöveg bensõ megformálását jól illusztrálja az oratio 9. 49–54.. hogy a Szentírás tekintélyére való hivatkozás mellõzése mellett az ésszerû érvelés erejét és az igazság fényét feltûnõ hangsúllyal a „közönség” igényeként fogalmazza meg.288 Ferencz Sándor Vegyük sorra a Monologion prológusának megnyilatkozásait. . és az igazság fénye (claritas veritatis) is mutassa nyilvánvalónak”. 7. ezek szóbeli varázsáról lásd szintén: Southern 1963. amelyet nekik élõszóban. 13 Monologion prológus. Vita Anselmi. hogy csak rendtársainak unszolására – akik „gyakran és kitartóan kérleltek. beszélgetés közben kifejtettem az Istenség lényegérõl és más. hogy „semmit ne a Szentírás tekintélye (auctoritas Scripturae) fogadtasson el benne. még Southern. W . 1962). uo. (1963): Anselm and his Biographer. 30. egyszerû gondolatmenettel” (vulgaribus 12 Anzelm 2001.meg átnézvén sem talált benne semmi olyat. Cambridge: Cambridge University Press. A Study of Monastic Life and Thought 1059–1130. amely korábban csak szóban létezett. hogy a „világos stílus” (plano stilo) mellett legyen minden „közérthetõ elõadásmódban. Hangsúlyozza is késõbb még egyszer. az ésszerû érvelés kényszerítõ szükségszerûsége (necessitas rationis) is igazolja röviden. Anselmus filozófiai és teológiai mûveitõl eltérõen az imádságokat széles körben olvasták és másolták. Vegyük észre. Southern (Edinburgh. nevezetesen.

Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. Op. 72) még címmel sem látta el a szerény „mûvecskét” (opusculum). Fõleg. hogy amennyiben nem találja megfelelõnek. hogy a derék fráterek még „azt is óhajtották. hogy a Monologion szövegével kapcsolatban. Budapest: Szent István Társulat. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. Omnia III. 72–78. semmisítse meg és tartsa távol a nyilvánosságtól. már-már ostoba ellenvetésekkel sem szembesülni. A tanítómester ítéletei iránti feltétlen és alázatos bizalmat14 azonban annak masszívan ókonzervatív változtatásokat követelõ intellektuális megnyilvánulásai miatt15 hamarosan felváltja az eltökéltség.17 A mû lényegi vonását illetõen tehát Anselmusban a ratiót követelõ „új közönség” igénye gyõzedelmeskedik az auctoritashoz formálisan ragaszkodó régiek felett. 207–208. hogy mondandóját bástyázza jobban körül az isteni tekintélyekkel (divinis auctoritatibus accingenda). mert az adott megformálásban még sohasem hallottuk azt. levelekben fordult „atyjához” és mesteréhez. nemhogy valamely bástyázó „nevesített” citátumát vagy parafrázisát. a vulgaris és a simplex így együtt összes jelentésárnyalatával inkább a szívre. általánosságban tanácsolja. ha elém bukkannak”. hogy épp az utóbbi? Mindenesetre tudjuk. s hangsúlyosan a „publikálás” okán. levélbõl tudhatjuk. Ezenkívül azonban a nagy tekintélynek a nevét sem találjuk a mûben. nevezetesen. A probléma lényege a mû (a szerzõ) Augustinushoz fûzõdõ viszonyában kiválóan megragadható. 16 A Monologion keletkezési körülményeiben kitûnõen eligazít: Dér Katalin (2001): Szépséges értelem. hogy ne röstelljek mégoly együgyû. Az összhang valóban annyit jelent 14 Egyik elsõ Monologionnal kapcsolatos Lanfrancusnak szóló levele szerint (Ep.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. levél. Omnia III. Hogy a kettõs elvárásból valójában melyik is okozott nagyobb fejtörést Anselmusnak. nehéz lenne egyértelmûen megválaszolni. s azt írja neki. hogy Anselmus állítja: semmi olyat nem mond. Meglehet.16 Ezután fogalmazza meg nagyon határozottan a számára egyértelmûen elvetendõ konzervativizmus formáját. ha hozzávesszük. de legalábbis nem a kifinomultabb értelemre és az érvelésben is járatosabb elmére apellálást fejezi ki. hogy mûvét mégis a prológusban kinyilvánítottak szerint adja majd közre. . Op. mint a 83. Említettük. A planus. 17 A már említett Rainaldus apátnak címzett 83. az ekkor már canterburyi érsek Lanfrancushoz. 193–194. század végén 289 argumentis simplicique disputatione) elõadva. hogy nem lehet semmit sem pusztán azért elvetni. 15 Például.

Omnia II. hogy ésszerû argumentálásban harmonizál nagy elõdje gondolataival. (Epistola de incarnatione Verbi.) 19 Anzelm. hogy olyasmit mondjon. hogy talán „olyasvalamit állítok bennük. Márpedig a hagyomány ápolásának nem éppen monasztikus reflexe ez. c. Itt megismétli elkötelezettségét a Monologionban és a Proslogionban szereplõ „szentírási tekintélyt mellõzõ ésszerû érvelés” mellett. Másként fogalmazva. amit egyháztanítóink nem tudtak. amit nem olvastam. hogy olvastam volna másoknál”. Ezzel Anselmus nyilvánvalóan értelmezésre. a mentális szöveg legyen híd ratio és auctoritas között. Op.19 A kulcsszava ennek a jól ismert meghatározásnak a megértés. Emellett semmiképpen sem az a szándék vezérelte.290 Ferencz Sándor Anselmus számára. amit rosszul mondtak. vagy nem emlékszem. amirõl esetleg hallgattak. vagy nem emlékszem. Anzelm. hogy álláspontját egyáltalán nem a Szentírás tekintélyével kívánja alátámasztani (auctoritate scripturae penitus nihil). az idézéses „argumentációt”. amit szilárdan hisznek”. akkor nem a Biblia elvetésére. hanem összhangban van azokkal”. Amikor tehát rendtársai kérésének eleget téve azt állítja. A belsõ dialógusok során a szentírási és patrisztikai õsforrás (auctoritas) sommázata lehet így „szöveggé”. Ugyanazt mondja. uo. hogy megkísérelje kijavítani a nagy elõdöket. Itt azzal kezdi. 1993.) (Dér Katalin fordítása. akik „alázattal törekednek érteni. 6. 29. vagy amirõl éppen hallgattak (tacuerunt). 18 „Ha olyasvalamit állítok bennük.18 És pontosan ilyen értelemben szerkesztette az említett két mûvet azok segédlete gyanánt. de ami nem mond ellent tanaiknak. és új szövegek megalkotására sarkallja õket. Sokkal inkább a skolasztika alapvetõ intellektuális attitûdjének megnyilvánulása. hanem hogy elmondjam. hanem a bibliai szövegek egyszerû olvasatán és elemzésén túlmutató logikusabb és absztraktabb szövegértelmezés kísérletére célszerû gondolnunk. de következetesen mellõzi a tekintélyére való egyszerû ráhagyatkozást. amelyek nem igazán keltették fel az õ érdeklõdésüket. 20–21. Pontosan ezt is kérik tõle. amit nem olvastam. In: Miért lett Isten emberré? (Religio Könyvek. A megközelítést világossá tette a Levél az Ige megtestesülésérõl. hanem az. Canterbury Szent (1993): Levél az Ige megtestesülésérõl. . Az „értelem kényszerítõ ereje”. megvitatásra. hogy olvastam volna másoknál – nem mintha olyasmit tanítanék. illetve Op. valamikor 1092 szeptembere elõtt befejezett mûvének hatodik fejezetében. amit azok nem tudtak (nescierunt). mint Augustinus. még mielõtt ténylegesen írásba foglalnák. hogy olyan problémákat is boncolgasson. tulajdonképpen a szó szerinti értelmében vett „tradíciót” (tradere=átadás). Omnia II. 28. vagy kijavítanám.) Budapest: MTA Filozófiai Intézete.

neki csak követnie kell. Az emberi értelem mutatja ebben az esetben az utat. amelyekben természetszerûleg öröme telik. legalábbis az adott szöveges racionalitás normáinak megfelelõ produktumhoz közelítünk. és át is adhatná magát a szövegek racionalitásának. a másik pedig megalapozott igazság. aki képes magáévá tenni a szövegre vonatkozó módszertant. Végül. Az ésszerû megokoláshoz vezetõ verbális folyamat során viszont valami olyasmit foglalunk szavakba. hogy elméjét azon dolgok kutatására irányítsa. aki így halad. Anselmus felfogásában is irracionalitás és racionalitás a strukturálatlan és strukturált nyelv tükörképének tekinthetõ. Mivel ahhoz a rationis necessitas logikáján keresztül jut. aki azonban. hogy nem azon van. ha óhajtaná. Hangsúlyozandó. meg is válhatna az érvelés beszélt nyelvi formáinak esetlegességétõl. . A lényegi különbség ebben is az egyszerû meghallás vagy elhívés és a logikus gondolkodás meggyõzõ ereje között van. mint ennek a szövegnek a rendezõ elve. Éppen úgy. akinek természetesek az efféle megkülönböztetések. lehetõvé válik a valódi teológiai diskurzus. amit „az ésszerûség híján” figyelmen kívül hagyott. hogy fölébe kerekedjék a szentírási tekintélynek. hogy valódi szóbeli diskurzussal kell kezdõdnie minden teológiai vizsgálódásnak. teológiai színezetû populáris kultúra. A pusztán konvencionális beszéd a témában. nyilvánvalóan õ. Összefoglalva: Korábban a meditáció témáit köznapi beszélt nyelven (usitato sermone colloquendo) „élõ adásban”. 50. „racionálisan” jut olyasminek a belátására. ami minden lényeges vonatkozásában már szöveg. Ráadásul Anselmus nem filozófusként szólal meg. de még- 20 Anzelm 2001. aki képes elõre látni az írott produktumot. század végén 291 amire hivatkozik. ahogyan általában véve a szóbeliség összekapcsolódott az írástudatlansággal. hogy Anselmus számára azért még egyértelmûen úgy tûnik. hanem közönséges hívõként.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. nem más. A logikus érvelés a tudományos kultúrának a megfelelõje.20 Anselmus számtalanszor hangsúlyozza. Anselmus ebbõl adódóan olyasvalakinek a szerepét is betölti a mintaként szolgáló „saját magával folytatott társalgásában”. A régi és az új szövegek kölcsönösen támogatják egymást: az egyik elfogadott. úgymond. Szöveg létrehozásával pedig – tágabb értelemben: minden írott nyelv alapján megformált diskurzussal – akarva-akaratlan „ésszerû”. Mindössze arra lenne szüksége.

„Bár az a remény vezetett a munkában.21 Ez az írásbeliség természetesen a latin írásbeliséget jelenti. átiratra vagy sajátos értelemben levonatra is emlékeztet. Mondhatjuk. Brian (1983): The Implications of Literacy. . Az egység és a koherencia aligha negatív kicsengésû követelményének értékelésénél azonban föltétlenül körültekintõnek kell lennünk. mégis reményemen kívül és nem is tudom. amelyek rendelkeztek valamiféle kezdetleges írásbeliséggel – nem is lehettek kifejlesztve absztraktabb és analitikusabb gondolatok kezelésére. igazán jelentõs és határozottan reflektált körülménye a másolás és a rendkívül gyors terjedés. miképpen. A stocki értelemben. bár ilyet aligha gondolhattak a középkorban. New Jersey: Princeton University Press. A „PUBLIKÁLÁS” A Monologion másik. hogy amit leírtam. a par excellence „ártalom” volt. Stock. Az írott produktumnak tehát mindenekelõtt koherens egésszé kell lennie. Természetesen akkor is. Az „elõkelõ” latin pedig szükségképpen minden használó számára idegen nyelv. Most azonban gondolatait az említett elvárások szerint írásban kívánja rögzíteni (meditationis exemplo describerem). akik nem tudtak latinul írni(!). Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. Az írásba foglalással Anselmusnak egyetlen értekezéssé kell gyúrnia. Princeton. ha azt századokon át milliónyian használták. úgy esett. amire korábban egymástól független vizsgálódásokban jutott.292 Ferencz Sándor iscsak a szerzetesi közösségben fejtegette. ha „szövegben” beszél. Ismeretlen is maradt mindazok számára. amely szerint az írásbeliség ismérvei azonosak lennének a racionalitás kritériumaival. Brian Stock véleménye szerint a középkori írásbeliség legártalmasabb következménye éppen az az elképzelés volt. csakis azok ismerik meg. 31. akik erre ösztökéltek – írja –. A minta (exemplum) kifejezéssel Anselmus másolatra. és egységes érveléssel kell összekapcsolnia mindazt. hiszen orálisan nem az anyanyelve senkinek. Ebben a helyzetben a nemzeti nyelvek – még azok is. hogy a skolasztika pedig kiváltképpen textuális világ. hogy nemcsak említett testvéreim. hanem sokan mások is le21 Vö. beszélték(!). hiszen akkor is textuális világot jelenített meg.

hogy nemcsak egy biztonságos. sokat segít mindannak megértésében.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11.”22 Mondhatjuk. hogy bárki. század végén 293 másolván a maguk számára írásomat. amelyben Anselmus saját törekvéseit körvonalazza. önmagában a terjedés nem egyértelmûen szinonimája a kedvezõ fogadtatásnak. hanem sokan mások is. csak annyit kért még Anselmus.) 24 I. Ezért is lett olyan fontos a kezdetben jelentéktelen mûvecskének titulált kézirat szerzõi utógondozása. nem ítél majd elhamarkodottan. 22 Anzelm 2001.23 Mai szóhasználattal azt mondhatnánk. 44. azon fáradoztak. vagy a „szerkesztõi példány” is bestsellerré lett. Megjegyzendõ. 23 „E munkácskának. . hogy nemcsak azok akarták. hogy a mû (Anselmus) „szelleme” ezzel kiszabadult a palackból. elõszónak tegye a saját szándékát kifejezõ említett részt csakúgy. Legvégül pedig. 43. reményemen kívül. m. az esetleges félreértésekbõl adódó fölösleges vitákat elkerülendõ. „Úgy vélem ugyanis. hogy a korban egy mûnél a „siker ”. A szokatlanul gyors terjedés bizonyítékát találjuk a mû keletkezéstörténetében egészen korainak számító Lanfrancusnak írt ajánlásban is.”24 A „KÖZÖNSÉG” A szövegrészt. a kompetencia (mindenekelõtt nyelvi és fogalmi) és fõleg a „hozzájutás” formálja. ha késõbb esetleg a saját véleményével ellentétes állítást talál. az lett a sorsa. A terjedést az érdeklõdés. hogy hosszú idõre megõrizzék azt az emlékezetnek. ha elõbb megismeri. de a valamennyire célzott „publikálás” esélye is eltûnni látszik. A „sokan mások” is épp azt jelenti. de lemásolni is. Még azt is gondolom. m. milyen szándékkal és módon kerültek mindezek tárgyalásra. aki a mûvet lemásolja. a másik Anselmus saját írásmûvet alkotó eljárásával kapcsolatos. autorizálása. hogy már a „kézirat”. hogy aki megtekinti ezt az Elõszót. akiknek a követelésére nyilvánosságra hoztam. egyszerre két szinten lehet olvasnunk. mint a fejezetek rendjét jelzõ tartalomjegyzéket. és nem csupán elolvasni. Az értekezés kedvezõ fogadtatása mindezek után akár kellemes meglepetés is lehetett.” (I. amit itt olvasni fog. zárt és kontrollált terjedés. 41. Az egyik a kész szöveg és az olvasóközönség viszonyára irányul.

26 A második sokkal összetettebb. adott valamilyen képzeletbeli társalkodó. Ez a már említett exemplum meditandi követelménye. A kolostorbéli hallgatóság feltehetõleg kevésbé volt mûvelt és jártas az érvelésben. A Monologion megszerkesztése során Anselmus valójában az élõ hallgatóságot (quiddam fratres)25 cserélte föl az olvasóközönségre (quis hoc opusculum voluerit transcribere…). aki egyedül a gondolkodás útján nyomozza. önmagával vitázva…”. Föltételezhetõ. míg a szélesebb közönséget már íráshoz kötõdõnek kell feltételeznie. A fenti interpretációban Canterbury Anselmus egyike azon szerzõknek. képletesen szólva: beszédbe elegyedik. akikrõl elmondható. azaz. hogy létezzék egy sokkal szélesebb körû „hallgatóság” is. hogy azt a tanultabb és tanulatlanabb szerzetesek közötti szakadék áthidalására gondolta ki. Másrészt. mégpedig olyanoknak. akivel Anselmus saját elméjében. Egyrészt. A fiktív közönséget megint kétféleképpen értelmezhetjük. „nemesíti” logikailag koherensebb diskurzussá. Anselmusnál a szövegalkotás mégiscsak alapvetõen reduktív folyamat. 25 Uo. Az írásba foglalt mûvet nyilvánvalóan gyakorlati használatra szánták. a másik fiktív. 26 Uo. kompetenciája és szándéka nagyon eltérõ lehet. Éppen ezért Anselmus „exempluma” felfogható úgy is. A valóságos közönséget értelemszerûen mindig a rendtársak alkotják. Más módon megfogalmazva: kétféle közönségrõl beszélhetünk.294 Ferencz Sándor A kettõ közül az elsõt lényegesen könnyebb megragadni. A formálódó szöveg tehát közvetítõként mûködik a szerzõ saját elméjében zajló diszkusszióban. kell. s rendre ez hívja életre az írott szöveget. Ugyanakkor az írottá formálódó szöveg a szerzõ. amely elméjében mintegy a potenciális olvasóközönséget reprezentálja. hogy ki van téve további vitáknak. valamint reális és fiktív hallgatósága közötti közvetítõként is hat. amelyeknek színvonala. Az elmebéli szûkebb körû „hallgatóság” inkább a hagyományos szóbeliséget jelenti. tulajdonképpen a közönséggel folytatott köznapi társalgást racionalizálja. mivel azt mondja. hogy elõször fogták fel egészen modern értelemben az olvasóközönséget. hogy mindezt „olyan valakinek a nevében adom elõ. Az egyik valóságos. elméjében a szavak sajátos mentális szöveget alkotnak. mint a tudós szerzõ maga. .

és persze a filozófiában egyaránt. Ahogy a szövegre vonatkozó elemzés fokozatosan általános módszertanná kezd fejlõdni. Kortárs szövegek tömeges megjelenése mindenképpen új dimenziót jelent. Közismert. Olyan helyzetek is elõállhattak. Gondoljunk ugyanakkor a szinte komplementer jelenségnek tekinthetõ misztikus és egyáltalán nem „szövegszerûségtõl” mentes áramlatokra. hanem fokozatosan alapvetõ differenciálódást eredményez magukban a tudományokban is. a 12. irodalomban. hogy a latint. mûveltebb tradíció viszonyában hoz lényeges változást. de paradox módon el is szigetelhet egymástól egyes megközelítéseket. s nemcsak összekapcsolhat. Az írásbeliség dominálta magasabb kultúra és a már említett személyes szóbeli tradíció jellemzõ vonásai érezhetõbben kezdenek elkülönülni. Ha a rendkívül kimunkált teológiai metaforákra többnyire meg is süketültünk már. századra közvetett vagy közvetlen módon formális nyelvek kezdtek kifejõdni a kultúra számos területén. a megszokott. azt mindenképpen érzékelhetjük. hogy mennyire felhasználják az új kulturális univerzumot teremtõ szellemi erõket. képmás és eredeti. A korábban soha nem tapasztalt mértékû szöveges kommunikáció egyre szabatosabb és differenciáltabb. Ezekkel rendre szembe is állították a helyi. Egyre erõsödik az írott kultúra hatása. mihelyt grammatikai. logikai és retorikai kódjukat megfejtik. mintaadóként fölhasználván. tehát az alapvetõen személyes és „szóbeli karakterû” tradíciókat. materiális és spirituális. hogy épp kifinomult intellektualizálással és racionalizálással és az ehhez igazodó cselekvések révén õrizheti meg az ember az Istennel való tisztán spirituális újraegyesülés lehetõségét. Hugo de Sancto Victore például sugallja. A jelentés különféle megnyilvánulásaira kezdenek úgy tekinteni. azaz az írott nyelvet. és természetesen szó és szöveg. század végén 295 KITEKINTÉS Az írásbeliség terjedése nem egyszerûen a szokásos-hagyományos és az új. Ismerõs dichotómiák folyamatos erõsödését vehetjük észre: látható és láthatatlan. a közismert és népszerûbb. . amelyben jó szövegek közt a derék literátus fokozatosan elidegenült az Istennel folytatható verbális és interperszonális kommunikáció korábbi „paradicsomától”. egyre több gondolkodó kezd el jelentéstanon töprengeni. építészetben.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. mûvészetben. mint jelek és szimbólumok sorozataira. amelyeket egyszeriben értelmezhetnek. zenében.

Cambridge. R. sõt társadalmi szerep kezd lenni. Budapest: Osiris. a 12. úgy újulnak meg és szaporodnak a teoretikus igényû konfliktusok is nyelv. századtól megjelenõ értelmiségi nem személyében testesít meg egy (tan)tárgyat.296 Ferencz Sándor Amint erõsödik az írott kultúra hatása. a realitás viszonyát illetõen. szembeállítva a szerzetes collatiójával – jegyzi meg Chenu –. 68–87. a tudás elvont eszméje is fokozatosan elkülönült az egyéni értelmezéstõl. hogy a lectio mindenekelõtt exegézist jelent. L. A 12. Amint a tudós közönség megszervezõdött. lásd Mathon. In: Benson. 486. amint erre mondjuk Abaelardus látszik utalni. (1982): The Renewal of Theology. Jacques (2000): Az értelmiség a középkorban. G. J. 29–30 és 85–89. század már tanúja a katedrális iskolák és a születõ egyetemek tanár. miként a nominalisták állították? A lejegyzett ismeretek halmozódása és rendszerezhetõsége értelemszerûen veti föl magának a tudásnak. Lille.és diáklétszáma tekintélyes megnövekedésének. sõt néha kényes témákat is tárgyaló önálló szövegek terjedése. Leclerq. mind a skolasztikus attitûd körülírásaiként fölfoghatók.28 Ugyanígy ez derül ki egy-egy személy szöveggel kapcsolatos attitûdjébõl is. Közismert. Vajon mi a valódi funkciója: egyre kifinomultabb meditatív dialógus saját bensõnk és Isten között. hanem a célját is. „Ha jellemezni kívánjuk a skolasztikus tanítómester lectióját. Értelmiséginek lenni foglalkozás. az ismeretnek nemcsak a mibenlétét. Értelemszerûen a fentebb elmondottak mind a monasztikus. Kapcsolódnak-e fogalmaink szavai valami valóságoshoz.–Constable. Le Goff. azaz a szöveg objektív tartalmának megmutatásá- 27 Vö.): Renaissance and Renewal in the Twelfth Century. avagy logikailag védhetõ koherens állítások megalkotása a megismerhetõrõl.27 A monasztikus és skolasztikus gondolkodásmód nem feltétlenül kötõdik intézményi határvonalakhoz. amint a realisták föltételezték. Massachusetts: Oxford University Press. avagy csak „szófuvalom” lennének. Gérard (1967): Jean de Fécamp theologien monastique? La normandie bénédictine au temps de Guillaume le conquérant (XI siècle). hogy ettõl kezdve ugyancsak fellendül majd a különleges. hanem tanítja azt. 28 Vö. Eltérõen a keleti „bölcs férfiú”-tól és a kora középkori bölcstõl. szövegek és a „valóság”. akkor azt mondhatjuk. miként például Szent Bernát állította. . (szerk. Pontos értékelésként.

. ami további reflexiók kiindulópontját biztosítja. 30 Vö.: 79–99. de (1913): Dialectique et dogme aux Xe–XIIe siècles. Geburtstag Clemens Beaumker gewidmet von seinen Schülern und Freunden. A dialektika melletti és elleni álláspontok rövid áttekintésére lásd Ghellinck.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Marie-Dominique (1957): Les magistri. Münster: Aschendorf. La „science theologique”. 344. a szintézis mindig tartalmaz személyes.30 29 Chenu. Quelques notes.). Leclerq 1982.”29 A szerzetesek körében pedig. 77. Supplementband I. század végén 297 ra törekvõ interpretációt. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. köt. emlékeztet rá Leclerq. Vrin. In: La théologie au douzième siècle. szubjektív elemet. Paris: J. J. I. Festgabe zum 60.

amelyben 219 állítás található. az egyetem korábbi kancellárjának 1277. I.2 A metafizikai tételek Isten megismerhetõségére. Pierre Duhem szerint az 1277-es elítélõ határozat révén született meg a modern tudományosság. 543–558. hogy a határozatban elítélt tételek közül számos az arisztotelészi természetfilozófia téziseit reprezentálta. Histoire des doctrines cosmologiques de Platon à Copernique. 411–412. köt. valamint az elkülönült szubsztanciákra vonatkoznak. Pierre [1906–1913]: Études sur Léonard de Vinci. Paris: Hermann. Paris: T . szexualitás Andreas Capellanus De amoréja az 1277-es elítélõ határozatban Borbély Gábor A középkori filozófia és tudományosság történetének egyik legtöbbet elemzett. a természettörvények mibenlétére. az elsõ e tematikus rendet. a természetfilozófiaiak az égre és az égitestekre. Heinrich–Chatelain.Természetfilozófia. 2. Ezek az állítások javarészt filozófiai problémákkal kapcsolatosak. Duhem. Émile (1889): Chartularium Universitatis Parisiensis. Isten attribútumaira. a legfontosabbak metafizikai.1 A határozat tartalmaz egy prológust. köt. Luca (1990): Il vescovo e i filosofi. 1913–1959. valamint az emberi lélekre és annak képességei1 Denifle. természetfilozófiai és morálfilozófiai kijelentések. teológia. és az egyik legjelentõsebbnek tartott dokumentuma Étienne Tempier párizsi püspöknek. március 7-én Párizsban kibocsátott határozata. valamint ennek függelékeként egy olyan listát. Paris: Hermann. tekintettel arra. a szakirodalom bevett tematikus fölosztásán alapuló szisztematikus rendet. az anyagi világ tulajdonságaira. ceux qu’il a lu et ceux qui l’ont lu. 6. A határozat egyik hatása ennek megfelelõen az volt. . A továbbiakban az egyes tételekre két számmal utalok. vagyis egy új fizika megalkotására késztette (vö. 2 A tételek eredeti sorrendje nem követi az általam bemutatott. a második az eredeti listát követi. hogy a természettudósokat egyes fizikai és kozmológiai problémák nem arisztoteliánus megoldására. a világ teremtésére és örökkévalóságára. 66). 13. Az elítélõ határozattal kapcsolatos historiográfiáról lásd: Bianchi. valamint Le système du monde. Bergamo: Lubrina.

Paul (1920): Mémoires scientifiques. Privat.”4 A határozat függelékében megjelenõ teoretikus anyag inkonzisztens. A szöveg fennmaradó harmadában a püspök két. Kijelenti továbbá. 403–409. s elítéli azokat. . kezdõ. Toulouse–Paris: Ed. vagy amelyekben ilyen és ehhez hasonló. akik az említett tekercseket. rotulos. 18 és 43. (Philosophes médiévaux. hogy „kiközösítõ határozatunk érvényét mindazokra kiterjesztjük.5 ezen túlmenõen a határozat több olyan állítást is tartalmazott. XXII. amely arab nyelven hagyományozódott. 1270-es elítélõ határozatának esetében is így volt is. Aquinói Szent Tamás (1993): Az értelem egysége. amelyek a fekete mágiával foglalkoznak. Ortsbishof und Universität in den Pariser Theologenprozessen des 13. akik e tételek bármelyikét „tantételként elõadják. lásd ehhez Bianchi 1990. T .és zárószavaival pontosan azonosítható könyvre referál. Hissette szerint 33 ilyen van.6 Tudnunk kell to3 A szöveget részben publikálták a következõ kötetben: Tannery. A szöveg elsõ kétharmada a határozat függelékében található tételekkel kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz. A határozat prológusa – ha nem tekintjük a bevezetõ és záró formulákat – 367 szóból áll. 85–86.Természetfilozófia. a démonok megidézéseit vagy a lélek veszedelmére történõ ráolvasásokat tartalmaznak. Budapest: Mûvelõdési Minisztérium. 4 Redl Károly fordítása. 6 Vö. IV . Jahrhunderts. könyveket. a második pedig egy földbõl való jóslással foglalkozó könyv.3 Elítél továbbá a püspök minden olyan írásos formában fellelhetõ szöveget („libros. 31. a morálfilozófiai állítások pedig az emberi akarat természetére. vagy „a jósok tevékenységét. beleértve e tételek elítélését s azon személyek kiközösítésének kilátásba helyezését. 314. Miethke. az igaz hittel és a jó erkölcsökkel nyilvánvalóan ellentétes dolgok” tárgyalására kerül sor. Vö. szexualitás 299 re.) Berlin–New York: Walter de Gruyter. In: Die Auseinandersetzungen an der Pariser Universität im XIII. azonosítható könyv közül az elsõ Andreas Capellanus De amore címen ismert könyve. Budapest: Ikon Kiadó. az „alkimisták bibliája”. röpiratokat tantétellé teszik vagy hallgatják […]. valamint a „jó” és a boldogság mibenlétére vonatkoznak. Jahrhundert. amely a kor mércéjével mérve is ortodoxnak számított. Jürgen (1976): Papst. (Miscellanea Mediaevalia. A két. seu quaternos”).) 5 Vö. (Redl Károly [1987]: Az 1277-es párizsi elítélõ határozat. Hissette. amit Hugo de Santalla. Roland (1977): Enquête sur les 219 articles condamnés à Paris le 7 mars 1277. A Tabula smaragdina a görög–egyiptomi hermetizmus gondolatkörébe tartozó alapvetõ alkímiai munka. egymással explicit vagy implicit ellentmondásban levõ tételek kerültek a listába. teológia. avagy bármi módon védelmezni merészelik. Ez már Tempier püspök korábbi. az úgynevezett Tabula smaragdina latin fordítója fordított a 12. 9–10.) Louvain–Paris: Publications universitaires. században arabból latinra. nemkülönben meghallgatóikat is”.

„latin averroistáknak”. A proposito della nuova edizione delle Quaestiones in Metaphysicam di Sigieri di Brabante. például Aegidius Romanus (1968): II Sent.” („Ezen elítélt tételek közül több is egyesek önfejûségébõl. amennyiben forrásuk a fennmaradt kortárs szövegekben egyáltalában azonosíthatónak tûnik.7 Az 1277-es elítélõ határozat olyan filozófiai és teológiai állításokat ítélt el. 8 Egy párizsi kézirat (Nat. Siger de Brabant (1981): Quaestiones in Metaphysicam. hogy a filozófia az ember által megszerezhetõ legnagyobb tökéletesség) filozófusokat ebben az idõben érte. általában nem pontos idézetek ezekbõl. Siger de Brabant és Boëthius de Dacia tanításai ellen irányulhatott a határozat. s nem a magiszterek tanácsának alapján került bele a határozatba. 314. 2. elnyomás. Luca (1985): „ Velare philosophiam non est bonum”. hogy a lista létrejöttében jelentõs szerepet játszott a cenzorok rosszindulata. (Édition revue de la reportation de Munich. hanem egyes bennük található állítások szabadon elõadott változatai. William szerk. Vö. amit több másik kézirat is követ e tekintetben. In: Rivista di storia della philosophia. q. amelyeknek a szerzõje ma már sok esetben nem azonosítható.300 Borbély Gábor vábbá azt is. amelyek az elítélõ határozat által érintett vagy vélhetõen érintett szerzõktõl származtak. Hissette 1977. d. Miethke 1976. Míg a lista megszületésének a módja és tartalma már a kortársak közül is többek ellenérzését váltotta ki. fol 68) például a Contra Segerum et Boetium hereticos megjelöléssel utal az elítélt tételekre. 316–317.) (Dunphy. Vö. A filozófiatörténészek egyetértenek abban (s ezzel a kéziratos szöveghagyomány tradícióját követik8). a. s jelzi azt is. amely (dacára annak. 131–132. 11–12. 12 Erre találunk példát Siger de Brabant Metafizika-kommentárjának egyik kéziratában. amelynek egyik lapján valaki vaskos fekete vonásokkal áthúzta az általa gyanúsnak ítélt részeket. Bianchi 1990. 4391.”) A kortárs Jacobus de Douai azt írja egy helyütt. tudatlansága és ostobasága. hogy a listában szereplõ tévedések. 31. 21. A cenzúrázott kéziratoldal kópiáját lásd Aquinói Szent Tamás 1993. 3. 86.11 addig mások egyszerûen olvashatatlanná tettek olyan kéziratokat. irigysége. 11 Vö. Frankfurt am Main: Minerva. . Hissette 1977. sed capiositate quorundam paucorum. 10 Bianchi 1990. 32. hogy az általunk ismert korabeli filozófusok9 közül mindenekelõtt a párizsi egyetem artes fakultásának két magisztere. 47. Hissette 1977. Texte inédit de la reportation de Vienne. lat.10 Az 1277-es elítélésnek (amely pusztán lokális érvényességgel bírt) a hatása is zavaros volt. hogy a szillabusz hatása a filozófiára katasztrofális: az a represszió. Vö. többeket eltávolított a filozófiától. valamint „radikális arisztoteliánusoknak” is szokták nevezni. 9 Ezeket a szakirodalomban „averroistáknak”.) Louvain–Paris: Editions de l’Institut supérieur de philosophie.12 7 Vö. 471b): „Plures de illis articulis transierunt non consilio magistrorum. 11–12. Lásd még: Bianchi. 40: 255–270.

14 Lásd ehhez: Thijssen. Roland (1983): Une „duplex sententia” dans le „De amore” d’André le Chapelain? In: RThAM. 92 és 57). die Verurteilung richte sich gegen die Lehrer der Artistenfakultät […]” (Flasch. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket adjanak elõ és vitassanak meg az iskolákban (tractare et disputare presumunt)”. L. Elõször is nem világos. M.14 Az érintettek tevékenységére Tempier oly módon utal. hiszen rájuk az egyértelmûbb „magistri in artibus” kifejezéssel utalna Tempier. akik komoly szerepet játszottak a vitában. Mainz: Dieterich. In: Texts and Contexts in Ancient and Medieval Science. és egy meghatározott oktatási formára. J. (1997): What really happened on 7 March 1277? Bishop Tempier ’s Condemnation and its Institutional Context. Ed. Azt gondolom.) Leiden–New York–Köln: Brill. amelybõl korábbi szerzõk szövegeit törölték ki. amennyiben bizonyos állítások megvitatására utal. lat. 250. de tanítványai között voltak olyanok. teológia. H. de föltehetõleg nem csak a magiszterekre. hogy miközben (vagy esetleg: azáltal. hogy ezt semmi sem támasztja alá. század elejérõl származó Quaestiones naturales címû mûve esett áldozatul. hogy kikre vonatkozik a meglehetõsen homályos „nonnulli Parisius studentes in artibus” („néhányan azok közül. bármilyen körben megtehettek. Tractare et disputare: a két kifejezés közül az elsõ („tractare”) általánosabbnak tûnik. tudniillik az egyetemi disputára utal. hogy megjegyzi: „veszik maguknak a bátorságot. túllépik saját fakultásuk határait? A triviális olvasata ennek az volna. vö. (Studies on the Occasion of John E. De mit érthet Tempier azon. hogy „Der Bischof sagt. Kurt Flasch azonban a következõképpen fordítja a szóban forgó szakaszt: „einige Lehrer der freien Künste zu Paris”. 6286). teljes joggal. (1949): Un témoin muet des luttes doctrinales du XIIIe siècle.-Th. A disputa legfontosabb szereplõje a mester. M. szexualitás 301 de ismeretes egy olyan kézirat is. Hissette. amelyben – többek között – Adelard de Bath 12. hogy nemcsak filozófiai. by Edith Sylla and Michael McVaugh. D’Alverny. M. hanem teológiai állításokat is 13 Így például ismert egy olyan párizsi kézirat (Nat. 17: 223–248. 99. valamint azt állítja. amennyiben az adott problémával kapcsolatos érvek egy részét õk adták elõ.Természetfilozófia. Vö. hogy) ezt teszik. A második („disputare”) már lehet technikai jellegû kifejezés. Murdoch’s Seventieth Birthday. akik Párizsban a szabad mûvészetekkel foglalkoznak”).13 A prológus szövegének értelmezésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. Kurt [1989]: Aufklärung im Mittelalter? Die verurteilung von 1277. amit az artes fakultás tagjai közül bárkik. sõt mi több. hogy saját fakultásuk határain túllépve […] nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. . Hissette „membres de la faculté des arts”-ról beszél.

15 Thijssen 1997. sõt mi több. és igaznak tartják õket a filozófia szerint. átlépik saját fakultásuk határait. Egy ilyen állítás megvitatásának ugyanis Tempier szerint föltehetõleg feltételeznie kell annak ismeretét. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket”. akkor annak elõadása és megvitatása a filozófusok részérõl kompetencia-túllépés. hogy az értelmezés kulcsa itt a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedések” kifejezés lehet. hogy az artes fakultás említett tagjai a szerzõi ezeknek a hibáknak. hogy saját állításuk szerint nem képesek ezen állításokat megcáfolni.15 de még azt sem. ami viszont teológiai kompetenciát feltételez. hogy miközben (s azáltal. csak azt. Minthogy ilyennel az artes fakultás tagjai nem rendelkeznek. hogy simpliciter igaznak tartják ezeket. hogy az állítás milyen tekintetben és mennyiben sérti a katolikus hittételeket. 99–101. hogy Tempier szerint az artes fakultás említett tagjai részérõl a korrekt eljárás az lenne. Fontos továbbá megjegyezni azt is. hogy hamisnak nyilvánítják az említett állításokat. világossá téve. hogy nem is kívánják megcáfolni ezeket az állításokat. Azt gondolom. hogy ezen állítások hamisságával és heterodox voltával az artes fakultás tagjai tisztában vannak. hogy nincs elegendõ erudíciójuk ahhoz. hogy ezekrõl az állításokról (tévedésekrõl) ítéletet alkossanak. amelyekhez a cenzorok rövid magyarázatot fûztek. Tempier szerint ezek az emberek kétszínûek és rosszindulatúak. ám eléggé evidens módon azt is föltételezi. átlépik a saját fakultásuk határait még akkor is. Tempier föltételezi. ha filozófiai állításokat vitatnak meg. hogy Tempier egyetlen szóval sem állítja azt. A szöveg alapján feltételezhetõ. hogy ezek mennyiben tévesek. amennyiben azok nyilvánvaló módon hamisak és egyúttal ellentmondanak a hittételeknek. Ennek megfelelõen vannak a listában olyan tételek. mint például Aquinói Szent Tamás. hanem azt. . hiszen Tempier részérõl plauzibilis álláspontnak tûnhet. hogy) elõadják és megvitatják a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. de hamisnak a katolikus hit szerint. hogy ha egy állítás nyilvánvaló módon hamis és egyúttal ellentmond a hittételeknek („kárhozatos”). de Tempier szövege nem ezt mondja.302 Borbély Gábor elõadnak és megvitatnak (ilyenek szerepelnek is a 219 tétel között). A 219 tétel forrásainak kutatása során – hangsúlyozza Thijssen – nagy súllyal kell figyelembe venni a görög és arab filozófiai forrásokon túl olyan teológusok munkáit (és teológiai állításait). s az ezekkel kapcsolatos vizsgálódásokat a teológusokra bízzák. feltételezi ugyanis.

amely a szerelemrõl szól.-Th.”). W. teológia. Az elsõ teória ezzel kapcsolatban Martin Grabmann nevéhez fûzõdik. hiszen az. a De amore szerzõje a testi szerelmet – melyet mûvében részletekbe menõen. a Tempier-féle listában szerepel a fornicatio simplex elítélése (205 – 183: „Az egyszerû paráználkodás. akkor nem tûnik értelmetlennek feltenni a kérdést: vajon mi oka lehetett arra. 154–178. 175). Lásd még: D’Alverny. amint arról a továbbiakban szó lesz. hogy megértsük a De amore elítélésének motivációját. akik a mágia tiltott formáit ûzték. elegendõ. Berlin: de Gruyter. Andreas [1990]: Il vescovo e i filosofi. H. hogy az elítélt könyv. s Tempier püspökrõl feltételezzük. In: Antike und Orient im Mittelalter. amely a házasságtörésre vonatkozik. Luca Bianchi szerint nincs szükség különösebb spekulációkra ahhoz. amely szemben állt a 16 S ne pusztán egyes. München: C. akik elõször bizonyítottak valamilyen tételt. Richard [1992]: Magie im Mittelalter. E talány oka mindenekelõtt maga a mû volt. hogy Andreas Capellanus eljárása a De amoréban emlékeztet „a kettõs igazság módszerére” a latin averroistáknál. szexualitás 303 A De amore említését az elítélõ határozat prológusában mindig is talányosnak tekintették az eszmetörténészek. hogy a párizsi püspök 1277-ben elítél egy olyan szöveget. így például – hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem – Andreas Capellanusnak a házasságtöréssel kapcsolatos álláspontját. hogy a mágiával kapcsolatos szövegek között említi Tempier a De amorét? A mágiával kapcsolatos szövegek elítélése egyáltalán nem meglepõ annak fényében. önmagában nem tûnik különösebben meghökkentõnek. hiszen õk voltak kellõképpen mûveltek ahhoz. I. ha csak a házasságtörés magasztalására gondolunk a De amoréban.. aki úgy vélte. egyáltalán nem meglepõ módon. nem szerepel azonban olyan állítás. nagy erudícióval és rendkívüli szellemességgel tárgyal – morális és fiziológiai szempontból is rossznak tartja. Med. továbbá a határozat mellékletében szereplõ állítások és a mû között. Misc. maga a szerzõ is elvet. és ezt az álláspontját egyértelmûen kifejti könyvének utolsó fejezetében. Megjegyzem. Beck. hogy teljes egészében elítélje A szerelemrõl címû könyvet. Ha pedig így áll a dolog. . hogy racionális cselekvõ volt.Természetfilozófia. A kutatók érdeklõdését sokkal inkább az csigázta föl. (1962): Survivance de la Magie Antique. Bergamo: Lubrina. valamint Andreas Capellanus egyéb. hogy a középkorban sok klerikus volt azok között. M. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. a De amore elsõ két könyvében szereplõ tanításokat kifejezõ állításokat. amit egyébként mûve harmadik könyvében. 153). hogy az ezekkel kapcsolatos szövegeket elolvassák és értelmezni tudják (lásd ehhez: Kieckhefer.16 és vajon miért éppen a filozófusok tévedéseivel együtt ítélte el?17 A válasz meglehetõsen kézenfekvõnek tûnik: nyilvánvalóan valamiféle összefüggés lehetett a határozatban érintett emberek (s ezen belül is az elítélt filozófusok. mindenekelõtt Siger de Brabant és Boëthius de Dacia) tevékenysége. 17 További kérdés: lehetett-e valami oka annak. ehhez hasonló nézeteire (Capellanus.

Géza [1954]: Un traité récemment découvert de Boece de Dacie De mundi aeternitate. hogy ilyen abszurd elméletet (hogy tudniillik két. amely alkalmazza ezt a módszert.304 Borbély Gábor hittel. módszerének.18 Grabmann álláspontjához késõbb mások is csatlakoztak. hogy Boëthius de Dacia De aeternitate mundijában (amelynek a szövegét õ fedezte fel és publikálta elsõként) megtalálta az elmélet forrását (Vö. századi létezésére következtettek. Med. Paris: Institut Catholique de Paris. Miután azonban egyetlen fönnmaradt szövegben sem találták meg a teóriát. Martin (1932): Das Werk „De amore” des Andreas Capellanus und das Verurteilungsdekret des Bishofs Stephan Tempier von Paris vom 7. Misc. Bd. amelybõl az említett elmélet 13. Sajó. 17: 233–239. In: Speculum. In: Bulletin de phil. a szöveg alaposabb elemzése során mindazonáltal kiderült. Sajó Géza 1954-ben úgy vélte. 20 Vö. nem valamilyen elsõdleges forrás (azaz valamilyen kortárs tudományos munka) volt. amelyek egyidejûleg igazak. Armand [1955]: Boethius of Dacia and the Double Truth. azután azonban elõvigyázatosan melléállították a neki ellentmondó hittételt. In: Mediaeval Studies. mely tanulmány tartalmazza a kettõs igazság elméletének historiográfiájával kapcsolatos legfontosabb információkat is.. Le cas d’Étienne Tempier. Michaud-Quantin. In: Introduction a l’étude de la philosophie médiévale. (1978): L ’exercice du pouvoir doctrinal dans la chrétienté du XIIIè siècle. Miután a hagyomány szerint Tempier a párizsi egyetem artes fakultásának bizonyos magisztereit ítélte el. de Gruyter. Louvain–Paris: Publications universitaires– Béatrice-Nauweiaerts. Châtillon. századi filozófus magiszterek munkásságát tekintjük. Étienne [1955]: Boèce de Dacie et la double vérité. 19 A kettõs igazság elmélete tömören a következõ: van olyan „p” filozófiai állítás és van olyan ¬p teológiai állítás. s miután világossá vált. Budapest: Akadémiai Kiadó). hogy értelmezése nem állja meg a helyét (Vö. semmi nyoma a kettõs igazság elméletének19 vagy. médiévale. a kettõs igazság doktrínáját puszta legendának minõsítették. 21: 64. Paul von [szerk]: Die Metaphysik im Mittelalter. 22: 167–187). vö. egymásnak ellentmondó állítás egyidejûleg igaz lehet) egyetlen arisztotelészi logikán iskolázott filozófus sem vallhatott. s akiket Tempier elítélt. a vulgáris filozófiatörténet-írás jó ideig úgy tartotta. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. 24. mindenekelõtt 81–94. In: Le pouvoir. In: Wilpert. mint Grabmann írja. In: Theoria. 2. Une texte nouveau de Boèce de Dacie. hogy kifejezetten a De amore volt az a mû. 22: 81–99. J. Texte inédit avec une introduction critique. akiket Grabmann latin averroistáknak nevez. hanem Tempier elõszava.20 A De amoréban ugyanis az elsõ két könyvet alapul véve a kor módszertani kívánalmai szerint fölépített természettudományos traktátust 18 Grabmann. Pierre [1956]: La double-vérité des Averroistes. Berlin: W . s többen arra is fölhívták a figyelmet. 458–459). fölmerült az az álláspont is. Az a forrás. Lásd még Steenberghen. Sajó. hogy azoknál a szerzõknél. hogy az említett elmélet bizonyára artesmagisztereknél található meg. Hissette. Gilson. Maurer. amennyiben a 13. Roland (1979a): André le Chapelain et la double vérité. 555–570. Fernand van (1974): Une légende tenace: la théorie de la double vérité. März 1277. Géza [1963]: Boethius de Dacia und seine philosophische Bedeutung. VII: 75–79. amit egyébként a késõbbiek során õ maga is elismert (vö. .

A Denomy által azonosított tételek közül R. s milyen összefüggés lehetett a filozófiával foglalkozó egyetemi emberek teoretikus mûködése. hogy mit tudunk magáról az elítélt mûrõl. 24 Steenberghen. 132. (Vö. lássuk röviden. 23 Hissette 1977. 107–149. Studies. (1946): The De amore of Andreas Capellanus and the Condemnation of 1277. s a fennmaradó tételekkel forrásának egyértelmû azonosításával kapcsolatban is meglehetõsen visszafogott volt. 151.) 22 Denomy. amelynek forrása a De amore. et Notes par Claude Buridant. ha a harmadik könyvet nézzük. teológia. hogy a De amore elítélése a határozat elõszavában az erkölcsöknek azzal a romlásával függhetett össze. hogy nem a De amoréból származtak. szexualitás 305 találunk olyan normatív elemekkel elegyítve. amelyek Andreas szerint a természetfilozófiai állításokból következnek. Ugyanakkor. 144–146. amelyrõl néhány korabeli párizsi dokumentum is tanúskodik. Roland Hissette igen meggyõzõ érvekkel cáfolta két írásában is. amelyeknek esetében egyáltalában szóba jöhet a De amore mint lehetséges forrás. 178-as jegyzet. Louvain: Publications universitaires. 246–251. amelyek a kettõs igazság – egyébként sem létezõ – doktrínáját megkísérlik fölfedezni a De amoréban. amelyben Andreas Capellanus a kinyilatkoztatott isteni törvények alapján elveti mindazt. s ezeket Andreas Capellanus – úgy tûnik – egyidejûleg igazakként mutatja be nekünk”. van (1977): Maître Siger de Brabant. J.Természetfilozófia. 39. 315. . André le (1974): Traité de l’amour courtois. hogy a szöveg közvetlen forrása lehetett volna azoknak az elítélt tételeknek. azt tudniillik. ahol egyébként Claude Buridant rosszul hivatkozik A. hogy sikerrel járhatnak azok a kísérletek. írja az írás egyik avatott elemzõje és kommentátora.B. „jelen van a természeti és a keresztény morál. In: Med. valamint Hissette 1983. Denomy 1946-ban írott tanulmányában22 ezen túlmenõen azt is fölvetette. Hissette 1979a.24 Mielõtt megvizsgálnám azt a kérdést. C. (Trad. hogy okosabbnak tartja az Andreas Capellanus-mû közvetett hatásáról beszélni. olyan írás a De amore. Ezzel a hipotézissel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. mint arról. J. Denomynak az alábbiakban említett tanulmányára. Chapelain. Alexander Joseph. 63–67. hogy mi magyarázhatja a De amore 1277-es elítélését. Introd. valamint a De amore között.) Paris: Klincksieck.. s köztük természetesen az egyetemi magisztereket is.21 A. A De amoréban ezért. van Steenberghen Siger de Brabantról írott könyvében fölvetett egy további lehetõséget. Hissette jó néhányról kimutatta. 21 Vö.S. F . s amely érintette a klerikusokat. ahol Hissette azt írja.23 F. amit az elsõ két könyvben állított. életvitele. hogy az elítélõ határozat mellékletében számos olyan tétel szerepel.

. (Angolra fordította P . hogy kik között jöhet létre. 33–50. 152. Schlösser 1962. 26 Capellanus 1990.) Bonn: H.) (1982): Andreas Capellanus on love.26 minden valószínûség szerint (annak ellenére. amely terjedelmét tekintve mintegy kétharmada az egész mûnek. 28 Schlösser. 7. továbbá azt. Buridant 1974. 29 Vö. századi keletkezés melletti érv lehet. In: The Journal of Medieval Latin. Jahrhunderts. Ezekhez lásd Schlösser 1962. Andreas definiálja a szerelmet. s a mû egyes könyveire római.306 Borbély Gábor A De amore25 szerzõjérõl. lehetséges helyszínként pedig Párizst. 55: 1–6). sz. hogy a De amore az 1230-as években keletkezhetett. Bouvier u. Mahoney. századi keletkezés mellett. valamint Buridant 1974. Pio [1891]: Tre studi per la storia del libro di Andrea Capellano. I. A terminus ad quem 1238. nyomósabb érvek szólnak a 12. G. akkor ez is a 12. megvizsgálja a szerelem szó eredetét. Co. 4: 55–56. A továbbiakban ennek a kiadásnak az oldalszámait adom majd meg. Walsch 1982. hogy az Arisztotelész természetfilozófiai mûveit olvasó párizsi miliõben egy generációval a keletkezését követõen elítélik. In: Studi di filologia romanza. 11. John F. Walsch kiadása alapján idézem a De amore szövegét: Walsch. G. In: Studies in Philology 59: 471–478. G. F.27 A De amore keletkezésének idõpontját nehéz megállapítani. A De amore három könyvbõl áll: az elsõ könyvben. hogy hogyan és hányféle módon eshe- 25 A továbbiakban P . [1958]: The Evidence for Andreas Capellanus in Re-Examination. seine Minnelehre und das christliche Weltbild des 12. Amennyiben helytállóak az alábbiakban részletezett megállapításaim azzal kapcsolatban. In: Chapelain 1974. például Dronke. P . 11. Walsch. Uõ (1962): The Evidence for Andreas Capellanus Re-Examined Again. Peter (1994): Andreas Capellanus. 30 Vö. Claude (1974): Introduction.30 Úgy gondolom.29 lehetséges idõpontként még az 1230-as éveket szokták említeni. hogy Andreas Capellanus milyen módszertani mintákat követ a mûben. megvizsgálja azt. kiadás. (1961): The Court of Champagne as a Literary Center. 49.28 A szöveg valószínûleg 1185–1187 között keletkezett. azon belül a fejezetekre arab számokkal utalok majd. többen azonosnak tekintetik Marie de Champagne hercegnõ Andreas nevû káplánjával (vö. Rajna.) London: Duckworth. Azt a személyt. In: Speculum. (1962): Andreas Capellanus. John F . 27 Buridant. amelyet még csak nem is Párizsban írtak. Az írás datálásának szempontjából kiemelkedõ jelentõsége van Andreas Capellanus két olyan utalásának. 8–12. Az azonosítás problémáival kapcsolatban lásd Benton. amelyeknek magyar történeti vonatkozásai is vannak. 5. hogy a káplán szó nem feltétlenül ilyeneket jelöl a középkorban) fölszentelt pap. Buridant 1974. 2–3. Dronke éppen a Tempier-féle elítélõ határozat nyomán érvel amellett. (2. G. In: Studies in Philology. mert ekkor említik elõször a mûvet. 36: 578–582. akit mi Andreas Capellanusnak hívunk és aki a De amorét írta. Verlag.. 34. Andreas Capellanusról keveset tudunk: õ maga a De amoréban a királyi udvar káplánjának nevezi magát. hanem Champagne-ban. (szerk. mint hogy hirtelen fölbukkan egy közel száz esztendõs munka. miután – mint írja – könnyebb elképzelnünk azt. 6.

s amelyre (az úgynevezett amor mixtusszal ellentétben. 170. 4.Természetfilozófia. 31 Capellanus 1990. akkor nem lehetséges. írja Andreas Capellanus. (1992): Scientific speculations. hogy – legalábbis a mélystruktúrája tekintetében.) Cambridge: Cambridge University Press. és ezért kerülendõ. hogy miként õrzõdik meg a szerelem. 54–56. fordítás és kommentár. Ha az írást módszertani szempontból vizsgáljuk.32 A szerelemnek még az a formája sem mellõzi teljes mértékben a testiséget.) 183–205. amelyet Andreas Capellanus amor purusnak nevez. Tárgyalja továbbá a hûtlenség kérdését. London: Warburg Institute. B.–Schmitt. Ch. amely minden testi vágy kielégítésére tör) az „elme és a szív kontemplációja” jellemzõ. A trubadúrok hasonló morális elképzeléseirõl lásd Buridant 1974. A második könyvben arról beszél. amelyet a 12. hogyan ér véget és milyen jelei vannak.: Ryan. szexualitás 307 tünk szerelembe.33 Andreas Capellanusnál – az említettekkel összhangban – a regulák olyan általános alapelvek.31 a harmadik könyvben harmincnál is több argumentum segítségével kívánja alátámasztani azt az állítást. amelyekben kimerítõen tárgyalja a szerelmet. Tanulmányok. ismertek. Arisztotelész Második analitikájából. 22. Az elsõ két részt követõen. (Kandidátusi értekezés. Charles H. században Euklidész Elemek címû mûvének fordításából. a legkevésbé sem meglepõ. tehát nem az irodalmi szöveg szintjén – az az axiomatikus-demonstratív módszer a mintája. In: Proklosz. . szerintem nagyjából azonos azzal. 32 Capellanus 1990. 52. (szerk.F . A módszer alkalmazásáról a fizikában lásd Geréby György (1995): Proklosz fizikája. amit mi szexualitásnak nevezünk: ha két szeretõ közül az egyik valamely véletlen esemény folytán impotens lesz.): Pseudo-Aristotle in the Middle Ages. 6. Miután Andreas Capellanus a szerelmet egy materiális szubsztancia tulajdonságaként definiálja. (P . University of London. A. hogy a szerelem a továbbiakban is fönnálljon. II. teológia. (1982): The Pseudo-Aristotelian Liber de causis and latin theories of science in the twelfth and thirteenth centuries. 232. Burnett. a De hebdomadibusból. s a második könyv végén fölsorolja a szerelem harmincegy reguláját. hogy az elsõ két könyvben vizsgált szerelem morális és fiziológiai értelemben rossz. W . I. Ch. miként csökken. amelyek a szerelem természetére vonatkoznak. hogy a szerelem szerinte per definitionem testi szerelem. Dronke szerk. 33 Lásd ehhez Lohr. akkor rendkívül érdekes dologra figyelhetünk fel: úgy tûnik ugyanis. miként növekszik. A fizika elemei. valamint Boëthius egyik rövid teológiai írásából. In. In: A History of Twelfth-Century Western Philosophy. s mindenki számára nyilvánvaló módon minden jóság és curialitas forrásának nevezi.

médiévale. Vajon miért ítélte el Tempier püspök Andreas Capellanus teljes mûvét az 1277-es szillabuszhoz írott elõszavában? A probléma eddigi irodalmának ismeretében – úgy vélem – három kérdésre kell választ találnunk: 1. 132 és 144–145. valamint Andreas Capellanus mûve között? Ami az elsõ kérdést illeti: tekintettel arra. hogy kiket ítéltek el 1277-ben. 532 és 540–541. valamint a szerelemmel kapcsolatos egyéb dolgoknak (például féltékenység) a definícióival együtt az elmélet vázát alkotják. Hissette 1977. vö. Az 1277-es szillabusz kibocsátását azonban megelõzte két olyan párizsi irat. Hissette. hogy van valamiféle kapcsolat a 13. hogy súlyos kicsapongások lehettek. Roland (1979b): Étienne Tempier et les menaces contre l’éthique chrétienne. Magyarázható-e a De amore elítélése azzal a furcsa kettõsséggel. hogy Tempier a határo34 Denifle–Chatelain 1889. Vannak-e olyan tételek az elítélõ határozatban. jegyzik meg. .308 Borbély Gábor s a szerelemnek. de – morális szempontból egyértelmûen elvetendõ)? Ha igen. s amely az 1277-es elítélõ határozat kibocsátásához vezetett.34 amely arra utalt. ami Andreas Capellanus írására oly jellemzõ (hogy tudniillik summa amatoriája részletes kifejtését követõen kimerítõen érvel amellett. 21: 69. 35 Steenberghen 1977. 318. akkor lehetséges-e. századi filozófusok sajátos filozófiaértelmezése („kettõs igazság” a régebbi szakirodalomban). amely a párizsi egyetem artes fakultását jellemezte. ezeknek a magisztereknek és/vagy diákoknak a szexuális szokásairól még ennél is kevesebbet tudunk. In: Bulletin de phil. Lehetett-e valamilyen összefüggés Andreas Capellanus mûvének elítélése és az elítélt magiszterek vagy a hallgatók szexuális szokásai között? 2. és hogy a dokumentumokban tükrözõdõ erkölcsi züllés kétségtelenül kapcsolatban van azzal az eszmei zûrzavarral és válsággal. hogy azt is legfeljebb csak sejtjük. hogy voltak olyanok ebben az idõben (s valószínûtlen. akik morális szempontból problematikusnak találták az egyetemi magiszterek és diákok nyilvános fellépéseit és viselkedését az egyetemen kívül. hogy Tempier püspök ne tartozott volna közéjük).35 Ezt az állítást bizonyítja. hogy mindaz. Steenberghen 1977. amit addig leírt – ha nem is hamis. amelyek megtalálhatók Andreas Capellanus mûvében? 3. Egyes filozófiatörténészek a két dokumentumból azt a következtetést vonták le. 145.

hu 39 Decretum Gratiani.39 Andreas Capellanus a normatív szexuáletika szempontjából teljességgel egyetért a fentiekkel. Rendkívül fontos szem elõtt tartanunk e tekintetben azt. hogy tartsa magát. „az idõbeni dolgok lármájától” mentes életet kell élniük. fûzi hozzá. hogy a klerikus. hogy hatással lehet a magiszterek és a diákok szexuális viselkedésére. nem is lehet szerelmes. amely a klerikusok szexualitásával foglalkozik. szexualitás 309 zat prológusának végén elítéli az erkölcsök romlását is. Megjegyzi továbbá. és ezzel egyben búcsút is mond a normatív szexuáletikának. akik elmerülnek a kontemplációban és az imádságban. Nyilvánvaló ezért. teológia. C. hogy nem nagyon élt 36 Steenberghen 1977. 151. olvasottsággal és sikerrel függhetett össze. folytatja. hogy a De amore elítélése azzal az elterjedtséggel.36 Többen úgy vélték továbbá. 38 Vö. A klerikusoknak.38 Van mindazonáltal egy olyan rétege Andreas Capellanus könyvének. s ezért említi Tempier az elõszavában a mûvet. 69.Természetfilozófia. hogy bizonyára kedvelt irat lehetett a 13. A sajnálatos helyzet azonban a valóságban az. . hogy a két dokumentum láttán nyilvánvaló. akik ellátják az istentiszteletet. hogy az egyetemi magiszterek és diákok klerikusok voltak. bár ennek elemzésébe itt nem kívánok alaposabban belemenni. q. amely hatással lehetett. Schlösser szerint a De amorét nem direkt doktrinális kapcsolat. 7. 370–371. vagy Hissette 1979b.37 Azt gondolom. mint ilyen. akinek hitünk szerint a katonájaként szolgál”. vagy talán Tempier püspök úgy gondolhatta (vagy valamelyik tanácsadója. mégpedig az. hanem az amoralitás (Unmoral) köti össze a Tempier által elítélt tételekkel. s minden testi szennytõl mentesen kell megõriznie magát Istennek. s a jó erkölcsöket veszélyeztetõ destruktív morális nézetei miatt szolgált rá az elítélésre. Borbély Gábor (1998): Bölcsesség és szex 1277-ben. 1. 37 Például Schlösser 1962. 14. a tanulmány megtalálható az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme online könyvtárában. esetleg tanácsadói gondolhatták úgy). és nem csak a doktrinális elhajlásokat. In: BUKSZ. században az artes fakultás diákjainak körében a De amore. XII. Hissette 1979b. A klerikus. amelynek a mû az említett kicsapongásokban vétkes egyetemisták és magiszterek körében örvendett. a következõ url-címen: http://openuniversity. c.phil-inst. írja. hogy egyetlen szó sem esik bennük a klerikusok szexuális kilengéseirõl. nyár: 186–187. „minden testi élvezettõl teljességgel távol kell. Klerikusnak lenni a középkori társadalmon belül elméletileg a legmagasabb rendhez való tartozást jelentette. fogalmaz Gratianus törvénykönyve.

Csak a legtriviálisabbat említem: Andreas Capellanus az írásában rendkívül gyakran játszik a „poena”. Tudjuk azonban. 2. In: Revue du Moyen Age Latin. érteni fogja ezt a könyvet. hogy a késõ középkorban elsõsorban klerikusok olvasták a könyvet. Úgyhogy amennyiben egy klerikus mégiscsak úgy döntene. 9: 69. hogy nem kell fizikai munkát végezniük. (1980): Du nouveau sur André le Chapelain. . ahogyan ezt Betsy Bowden42 egy 1979es tanulmányában kimutatta. hogy Andreas Capellanus gyakran használ kétértelmû kifejezéseket az erotikus tartalom fölvillantására.40 Rendkívül sokatmondó az adott szempontból az a megjegyzés. 36: 99–106. amit a laikusok még akkor sem értenének meg. bûnhõdés. Lásd még Silvestre. 42 Lásd az 52. Robert (szerk. és persze egyúttal elleplezésére. a klerikusok pedig. Minthogy a könyvben számos olyan gondolat vagy kifejezés van. 7. hogy szerelmi küzdelmekbe bonyolódik (ami persze alapvetõen helytelen dolog Andreas Capellanus szerint).41 Egyéb jelzések is vannak arra. erre a kérdésre több válasz is lehetséges. amelyeket õ a mûvében elõad. In: Mediaevalia et Humanistica. vö. kín. Bowden. a klerikusoknak készítettem ezt a könyvet. hogy milyen mennyiségû élelem áll rendelkezésükre. amelyet a De amore 1290-es provanszál nyelvû fordításához fûz a mûvet egyébként helyenként alaposan átdolgozó. tekintve dologtalan életüket (s itt nyilvánvalóan arra gondol. gyötrelem” jelentésû szó deklinációjával. hogy körülbelül az 1150-es évektõl kezdõdõen az „oe” és „ae” diftongusok „e”-vé olvadtak össze az írott latin szövegekben. Betsy (1979): The Art of Courtly Copulation. De vajon mi lehetett az. jegyzetet. I. akkor ezt rangjának megfelelõen tegye. „büntetés. ha akasztással vagy fojtogatással fenyegetnénk meg õket. amit Drouart la Vache szerint csak õk érthettek meg a szövegbõl. és élvezetét leli majd benne. 41 Bossuat. vagy háborúzniuk) és azt. Drouart la Vache (aki egyébként a könyv incipitjét és explicitjét is megváltoztatta. aki elgondolkodik rajta. Paris: Champion. pontosabban átköltõ fordító. és senki más. Az elsõ az. és nem a meglehetõsen naiv és tudatlan laikusok számára. 210. írja.) (1926): Li livres d’amours de Drouart la Vache. s ezzel kapcsolatban kövesse mindazokat a tanításokat. Az a klerikus. nyilvánvalóan az 1277-es tiltás következtében). H.310 Borbély Gábor még ember a Földön a test bûneitõl mentesen. így több 40 Capellanus 1990.. és ami olyan nagy élvezetet okozhatott a számukra? Nos. még a többi embernél is inkább ki vannak téve a testi kísértéseknek.

ami a nõi szeméremtestet jelenti. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedne hervadoznom e kínok terhe alatt. nagyobb visszafogottságot [moderamen] tanúsít önmagával és a dolgaival szemben. de átvitt értelemben azt is. A nemes ember itt a következõt mondja a nemes hölgynek: „Credo […] quod tam nobilis tantaeque femina probitatis non diu permittet me poenis subiacere tam gravibus. 184: „Elkerülhetetlen szükségszerûséggel be fogom számodra bizonyítani. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedné hervadozni a péniszemet e terhek alatt. I. megkönnyebbülést hoz”.” . A szöveg igazi üzenete eszerint a klerikusok számára a coitus interruptus gyakorlata volt. E. ami azt jelenti latinul. amelyben azonban két szójáték is található. 6. Danielle–Thomasset.” A francia olvasó számára a „me poenis” úgy hangzott. valamint az a fizikai és morális önkontroll. A klerikus ugyanis sokkal óvatosabb és bölcsebb minden dologban. s kiemel szorultságomból. a „cunctus” pedig. és a mélyebb erotikus tartalom oszcillálását idézték elõ az eszét és tudását megfelelõképpen használó klerikus hallgatóságban. hanem igazi gyakorlati tanítást hordoztak. 45 Jacquart. szexualitás 311 olyan passzust is találhatni a szövegben. I. csak éppen természetesen teljességgel eltérõ értelmet adnak neki. 98. mint az „én péniszem”. 73. mint a laikus. minthogy semmire sincs oly nagyon szükség a földön. Princeton: Princeton University Press. hogy „az összes”. mint a laikust. csillapít.”43 Magyar fordításban: „Nem hiszem. H. s szûk vaginájával megkönnyebbülést hoz számomra.45 43 Capellanus 1990. hasonlíthatott a „cunnus”-ra. mind pedig a „penis” szó megfelelõ alakjai értelmessé tesznek egy adott mondatot. az Írás révén tudással rendelkezik minden dologról. Claude (1990): Sexuality and Medicine in the Middle Ages. s hozzászokott ahhoz. hogy „enyhít. 104. 44 Bowden 1979. amit a coitus interruptus gyakorlata feltételez. kiemel”. grammatikailag egyébként teljesen korrekt módon: „Nem hiszem. mint a laikusét. 6. „valamennyi”. ahol mind a „poena” szó. A mondat tehát e második értelmezés szerint egy kissé megváltoztatná a jelentését. s a következõképpen fordíthatnánk.Természetfilozófia. Capellanus 1990. És minthogy õ klerikus. mint hogy a szeretõ tapasztalt legyen minden dologban. hogy „felemel. sed a cunctis me relevabit angustiis. A „relevare” azt jelenti. teológia. hogy a szerelemben inkább a klerikust kell választani.”44 A másik lehetséges értelmezés szerint a szójátékok nem egyszerûen a szavak látszólagos jelentése. Ennélfogva hatékonyabbnak [potior] kell ítélnünk az õ szerelmét. Egyetlen példát említenék az elsõ könyv hatodik fejezetébõl. hogy megfelelõbb mértékkel kezeljen minden dolgot.

minthogy „azt. amelyek erejük és merészségük tekintetében fölülmúlják a fogolymadarakat. amely tulajdonságát. írják. s így a rövid szöveg allúziói mind ugyanarra utalnak. hogy ez a merészség legfeljebb a születésüktõl számított egy évig („usque ad annum”) tarthat. Egy elõkelõ hölgy is csak megfelelõ számú próbatételt követõen választhat közembert szeretõjéül. hogy kettejük közeledése abban az esetben lehetséges. enigmatikus formában történõ elõadására. s ennélfogva – egy ideig legalábbis. I. hogy meghaladja valamely dolog természetét”. A szöveg rejtett értelme a klerikusok számára az lenne. 74. vagy annak legalábbis egy elemét Andreas Capellanus – aki a foglyot többször is a fácánnal (latinul „fasianus”) asszociálja mûvében – sajátos módon használja ki az írás egyik szakaszában. amely a nõi nemi szerv túloldalán található („ultra naturam”). és csak egy pillanatig tart. 4. folytatódik a szöveg. 46 Jacquart–Thomasset 1990. A vércsék („lacertiva avis”) között idõnként akadnak olyan egyedek. ismerve a középkori szerzõk hajlandóságát a rejtett tartalom szellemes.46 A De amoréban többször is említett fogolymadár a középkori bestiáriumok szerzõi szerint homoszexuális hajlammal rendelkezik. és ez próbaidõnek tekinthetõ – kockázatmentesen mûvelhetõ. A „natura” szó („a nõ természete”) a középkorban a nõi nemi szervet is jelentette. amely nem hordozza a megtermékenyítés kockázatát. elfújja a legkisebb szellõ is. 47 Capellanus 1990. amirõl tudjuk. Az Andreas Capellanus-szövegben javasolt módszer e szerint az értelmezés szerint – ami. hogy létezik a szexuális kapcsolatnak olyan módja. amennyiben az alkalmasnak bizonyul rá. 106–107. ám a a hölgynek vizsgálnia kell a férfi kitartását. . A közember és a legelõkelõbbek közé tartozó nemes hölgy esetleges szerelmi viszonyát taglaló részben47 Andreas Capellanus arról ír. könyv. túl van a természetükön („ultra ipsarum noscitur pervenire naturam”). ám minthogy ez tudvalevõleg meghaladja a természetüket. ha a férfinak kiválóságban nincs párja a magasabb osztályokban. az anusra tudniillik. mielõtt ez reménykedhetnék a szerelmében. C. fejezet.312 Borbély Gábor Danielle Jacquart és Claude Thomasset még ennél is tovább megy a középkori klerikusok szerelmi kultúrájának és a szöveg üzenetének elemzésében a De amore „sajátos bestiáriumának” fölidézésével. az emberek úgy tartják. egyáltalában nem tûnik túlzónak – az anális szex..

49 Persze nyilván természetes behatolással.49 Gratianus a bujaságot (luxuria) fokozatokra osztotta. hogy meglehetõsen egyértelmû. amely a közösülés megfelelõ módjától való eltérésben áll. szexualitás 313 A középkorban minden olyan szexuális kapcsolat szigorúan tiltottnak számított. 88. 154. majd a vérfertõzõ kapcsolat (incestus). súlyosabb bûn az. s végül a legrosszabb. a házassági kapcsolaton kívül élõ emberek együtthálása. a homoszexualitást. Aquinói Szent Tamás a Summa theologiae-ben51 a természet elleni bûn (vitium contra naturam) kategóriájába sorolta az önkielégítést. 7. hogy az orális és az anális szexet. mint ha valamely más. 11 co. akár a nem megfelelõ eszköz (vagy szerv?) tekintetében. 52 IIª-IIae. de a közösülés módjához tartozó dolog okozza a természetes rendtõl való eltérést. az állatokkal való közösülést. teológia. q. Decretum Gratiani. c. ami nincs tekintettel a megfelelõ szexusra. a természet elleni bûn (peccatum contra naturam). XXXII. C. Akármit ért is Tamás az említetteken. 12.50 A sor az egyszerû fajtalankodással (fornicatio simplex) kezdõdik. art. amikor nem a megfelelõ szervet használják. A nem megfelelõ szerv („vas”: ez természetesen mindenféleképpen valamiféle üregre utal) használatának említése.48 Érdekes módon ezeknél még az inceszt kapcsolatot is jobbnak tartották. A természet elleni bûnök között a legsúlyosabb az állatokkal való közösülés. valamint a szexnek azt a fajtáját. amelyek a közösülés módjához tartoznak. míg a legenyhébb a fornicatio simplex. A bujálkodás genusán belül a legsúlyosabb bûn Tamás szerint is a természet elleni bûn. amely eltér a szeretkezés természetes módjától. a természetes rendtõl való eltéréshez vezetnek – a szö- 48 Jacquart–Thomasset 1990. a. a szöveg következõ artikulusa alapján52 eléggé valószínûnek tûnik. ettõl eltérõ. ha orális vagy anális aktusról volt szó. amely extravaginális ejakulációval zárult. . azt gondolom. Ez utóbbin belül. 51 IIª-IIae. 11–12. Ebben az artikulusban Tamás – Gratianushoz hasonlóan – a bujaság alá tartozó bûnöket a súlyosságuk alapján sorrendbe állítja. még ha külön nem említi is õket. ami nincs tekintettel a megfelelõ fajra. valamint a coitus interruptust is ebbe a kategóriába sorolja. különösképpen. ezt a homoszexualitás követi. folytatja Tamás.Természetfilozófia. q. q. majd az a bûn jön. akár pedig más szörnyûséges és állati közösülési módok tekintetében. 50 Vö. Azon egyéb dolgok közé. 154. ezt követi a házasságtörés (adulterium). s amelyek inordinatióhoz.

méghozzá azért. akkor mifélét a párizsi filozófusok munkásságában. hogy ha a fogamzás megelõzésének a korábbiakban említett módszereit a De amore 13. Azt gondolom. hozzá kell tartozzék mindaz. ami ejakulációhoz vezet. ez esetleg még arra a problémára is válasz lehet. hogy a De amoréból származó tézisekként azonosították ezeket az állításokat. s nem feltételezi nem megfelelõ szerv használatát. 294–304). s ha igen. megválaszolásra váró kérdés azonban. ha az „extra vas” ejakuláció a fogamzás megelõzésének a módszere. hogy a püspök a teljes könyvet elítélje. és ennélfogva démonizálták. még akkor is. hogy azok az elítélt állítások.53 A második problémára a következõt lehet mondani. hogy miért ítélte el még egyszer ezeket Tempier a prológusban. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. vajon játszhattak-e szerepet. (205–183) Az egyszerû paráználkodás. hogy Tempier püspök és teológus tanácsadói nem biztos. akkor ezek nyilvánvalóan azok az állítások. amelyek a De amoréból (is) származ(hat)tak. mert ezeket egyesek elõadni és megvitatni merészelik a párizsi iskolákban. ellenkezõ nemû emberi egyeddel történõ közösülés során történik. századi klerikus olvasói képesek voltak kihüvelyezni a szövegbõl. méghozzá úgy. hanem heterodox tartalmuknak megfelelõen foglalták a listába. úgymint a Rózsa-regényt („Roman de la rose”). amelyekhez hasonló állítások találhatók Andreas Capellanus mûvében (egyébként vannak). További. Andreas Capellanus mûve mellett egyéb forrásokat is konsziderál. A kérdésre az egyik lehetséges válasz az. hogy nem csak ezeket. amelyeket Tempier és a lista összeállításában közremûködõ teológusok elítélendõnek tartottak. 53 Miután a fogamzásgátlást általában összekapcsolták a mágiával a középkorban. és errõl Tempier püspök is értesülhetett. vagy mondjuk a trubadúrlíra egyes darabjait (vö. Ha vannak olyan tételek az elítélõ határozatban. Ebben az esetben azonban nem világos. akkor már önmagában ez a tény természetesen elegendõ kellett legyen ahhoz. Ilyen tételek voltak a következõk: 1.314 Borbély Gábor veg gondolatmenetét követve –. Hissette 1979b. hogy miként kerülhetett a Tempier-féle prológusban a De amore a mágikus szövegek közé. 54 Roland Hissette az elítélõ határozatot elemzõ könyvében meglehetõsen visszafogott az említett tételek egyértelmû azonosításában. . s nem vajákosságon alapul. Az elítélt tételeket a cenzorok nem a forrásuk alapján. hogy a coitus interruptus biztosan ebbe a kategóriába sorolható.54 s amelyeket a cenzorok szerint elõadtak és megvitattak a párizsi iskolákban. hanem Andreas Capellanus egész mûvét elítélte. A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló.

226–240. Hauniae. theologia in Boezio di Dazia. (209–181) A szüzesség nem magasabb rendû. a szexualitással kapcsolatos állítást illeti.. VI. Gianfranco (1970): Scientia. nincs az egyén természete ellen. az erkölcsileg nem cselekedhet helyesen. amit a lehetõ legnagyobb mértékben szeret.56 A harmadik kérdéshez: úgy tûnik.57 55 Vö.. s a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben szereti az elsõ alapelvet. s ezért fölöttébb óvatosnak kell lennünk. (212–170) Aki a szerencse javaiban szûkölködik. szexualitás 315 2. N. Jacques de Vitry például azt írja egy helyütt. Olyan módon végképp nem. Az. akik ellen állítólag az elítélõ határozat irányult.” A szövegrészletek a saját fordításaim. 4. sor: „S miután mindenki gyönyörködik abban. Pars II. ami az én megítélésem szerint azzal magyarázható. Boëthius de Dacia De summo bono (A legfõbb jóról) címû írását. hogy az elítélt filozófusok az 1270-es években az isteni rend és a természeti világ mélységes diszharmóniájával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviselték. In: Atti dell’Accademia delle Scienze di Torino. ezért a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik az elsõ alapelvben s az elsõ alapelv jóságának értelmi szemléletében [contemplatio]. azok egyértelmûen ellentmondani látszanak azon kortárs filozófusok etikai nézeteinek. alapvetõ strukturális hasonlóság van a De amore és az elítélt magiszterek filozófiafelfogása között. 57 Idézi Fioravanti. Egyetlen olyan filozófiai szöveg sem ismert ebbõl az idõbõl.55 Ami az elsõ négy. hogy „a keresztény hitben több minden is van. nem él helyesen. az azonban rendkívül reprezentatív. aki nem ezt az életet éli. nehogy a természetfilozófiai vizsgálódások hitbeli tévedésekhez vezessenek. G. fides. vagy ehhez hasonló állítás szerepelne. S ez az egyetlen olyan gyönyör. ami természetfeletti és szemben áll a természettel”. hogy az a szerzõ álláspontját tükrözné. vagyis a közösüléssel való visszaélés (abusus in coitu). 294–304. Ez a filozófus élete. noha a faj természete ellen való. Hissette 1979b. 1976.Természetfilozófia. Csak egyetlen példát említenék. amit szeret s a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik abban. mint a tökéletes önmegtartóztatás. 104: 554–555. (206–166) A természet elleni bûn. Green-Pedersen. ed. például: Boethii de Dacia Opera. 56 Vö. Fioravanti ebben a tanulmányban ki- . 5. amit Andreas Capellanus teológus kortársai. ahogyan ezt világossá tettem. Vol. 377. teológia. 3. (208–168) Az önmegtartóztatás a lényegét tekintve nem erény. amely helyénvaló [recta]. amelyben ilyen.

s ezért a természetfilozófiai vizsgálódások módszerét nem lehet alkalmazni az isteni dolgok vizsgálata során. 142. 58 Schlösser 1962. . mely szerint a teológia nem tudomány. század elsõ felének teológusai körében igen elterjedt volt az az álláspont. hogy Tempier az elítélõ határozat prológusában a teljes De amorét elítéli. hogy – amint azt az egyik legalaposabb ismerõje írja – „nem ismer harmóniát Isten és a világ között”.316 Borbély Gábor Nos. Guillaume d’Auxerre. Alexander Halensis. Ezt az álláspontot képviselte többek között Richard Fischacre. a De amore ugyanis tökéletesen dualista mû abban az értelemben.58 s ennek a mélységes szakadéknak mindkét oldala világosan megjelenik magában a mûben és a mû struktúrájában is. vagy késõbb Albertus Magnus és Robert Kilwardby. hogy a 13. mutatja. Petrus de Trabibus. ebbõl az aspektusból tökéletesen érthetõ.

Ezen belül bõvebben John Locke politikafilozófiai nézeteinek a kérdésben elfoglalt (feltehetõ) álláspontjával való összefüggését tárgyalom. Végezetül fölvetem annak a lehetõségét. hogy az emberiség biológiai leszármazásának mára szaktudományos kérdéssé vált problémája hogyan befolyásolta a mindenkori etikai keretelméleteket és ezeken keresztül a politikai közösségre vonatkozó nézeteket. és különösen az a szerep. illetve poligenezisérõl szóló diskurzus helyét a nyelv keletkezésérõl hasonló keretben folyó vita a század utolsó évtizedeiben. vagy az egyes rasszoknak különbözõ õseik voltak. vagyis az a dilemma. hogy a napjaink paleoantropológiájában megfogalmazódó multiregionális kontra kirajzásos hipotézisek megjelenése.Preadamiták. (Mester Béla [2002]: Preadamiták. eredeti bûn. In: Világosság. amelyet ezek betöl- * Tanulmányom korábbi szövegváltozata ugyanezen a címen már megjelent a jelen kötet ízelítõjeként. hogy az emberiség közös õstõl származik-e. emberi szabadság. eredeti bûn. században és miként vette át az emberiség monogenezisérõl. század végéig terjedõ idõszakról lesz szó. amikor az újkori Európa szellemi életében komoly vitatémává vált a poligenezis kontra monogenezis kérdése. majd Voltaire és Herder kapcsán utalok röviden arra.) . emberi szabadság Az emberiség származásáról alkotott elméletek etikai és politikafilozófiai következményei John Locke és utókora gondolkodásában* Mester Béla Tanulmányomban azt szeretném körbejárni néhány klasszikus filozófiatörténeti példa segítségével. hogy miképpen élt tovább ez a problematika a 18. Írásom fõ részében a 17. 10–12: 130–138. század utolsó évtizedeitõl a 18.

(A továbbiakban a hivatkozott mûveknek mindig a magyar fordítására hivatkozom. Szempontunkból a leghasznosabbnak bizonyult Marshall. részben lengyel és erdélyi eredetû. ahol Locke-ra hatott. A filozófiatörténet-írás látóterébe viszont e kapcsolatból inkább a vallásszabadság kérdése került: Nyugaton fõként a cambridge-i kontextualisták1 mûködése nyomán. széles körû tájékozottságot és elmélyülést mutató unitárius olvasmányai. Késõbb kitérünk arra az érdekes konvergenciára. amennyiben létezik ilyen. valamint az unitárius gondolkodásnak az eredeti bûnre. Religion and Responsibility. a magyar kultúrában néhány irodalomtörténész és teológus. az utóbbi idõben egy-két filozófiatörténész jóvoltából viszonylag széles körben ismertté váltak Lockenak a hollandiai emigrációja idejébõl származó. 5–6: 960–980). Pécs: Tanulmány Kiadó címû válogatás. a politikai közösség konstituálódását tekintve alapvetõbb terület is. vagy 1 Az iskola megismeréséhez a magyar olvasónak segítséget nyújthat Horkay Hörcher Ferenc (szerk. összefüggésben az itt olvasott helyi és erdélyi unitárius irodalommal. Cambridge: Cambridge University Press. Az iskola Locke-irodalmából mindenképpen megemlítendõ Dunn. hiszen a korabeli toleranciaelképzelések próbaköve volt az unitáriusok iránti türelem megléte vagy hiánya. Budapest: Atlantisz). Van azonban a tolerancián kívül egy másik. LOCKE POLITIKAFILOZÓFIÁJA ÉS AZ UNITÁRIUS TANÍTÁS ÁDÁMRÓL ÉS BÛNÉRÕL Locke szempontunkból érdekes gondolatai hollandiai emigrációja idején születtek.) . In: Magyar Filozófiai Szemle. John (1994): Resistance. ami Locke-nak a természetes állapotban élõ ember eredeti természetére.318 Mester Béla tenek a rájuk figyelõ laikus társadalmi reprezentációban. részben helyi. Cambridge: Cambridge University Press. s ezzel összefüggésben a szabad akaratra vonatkozó tanítása között megfigyelhetõ. ebbõl következõen a társadalmi szerzõdés jellegére és megkötésének módjára vonatkozó nézetei. bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a kora újkori elgondolásokkal. Dunn késõbb írt egy kisebb terjedelmû monográfiát is (Dunn. Az iskola gondolkodásmódjának gyökereire rávilágít Huoranszki Ferenc írása (Huoranszki Ferenc [1992]: Nyelvfilozófia és eszmetörténet-írás.) (1997): A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. és nyíltan egyedül ez a felekezet hirdet teológiájában is vallási türelmet. John (1969): The Political Thought of John Locke. John [1992]: Locke. Ezeket a szövegeket – érthetõen – általában Locke toleranciafelfogásával hozták összefüggésbe.

Oxford: Clarendon Press. és bûnben születettségünkkel hatalom alá születettségünket.2 az unitárius problematika iránt azonban már oxfordi éveiben érdeklõdni kezd. emberi szabadság 319 legalábbis hathatott az unitarizmus. hogy a hagyományos keresztény politikai gondolkodás kiindulópontja Ágoston. Aquinói Tamásnál enyhül. a kálvinival nagyjából megegyezõ álláspontjától és egyre inkább közeledik az unitárius gondolathoz. A Locke-ot megelõzõ gondolkodók mindegyike – elég csak a legismertebbre. ha emlékezetünkbe idézzük. Enyedire vonatkozóan lásd még Kelemen Miklós (1998): Enyedi György. Nem tudjuk biztosan. Groningenben megjelent kiadása. a kiadási helyet és évet azonban bizonytalan adatként közli. ahol a filozófus kései gondolkodását elemzi. A rendszeressé váló unitárius teológiai olvasmányok hatása szövegszerûen többnyire nem mutatható ki Locke munkáiban. vagyis azt a helyzetünket. azonban a kora modern szerzõdéselméleti gondolkodók. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. melyek sorában az elsõ Enyedi György munkája. újra inkább az ágostonival rokon felfogásból indulnak ki. de annál egyértelmûbben „unitárius eretneknek” titulálja Locke-ot. Kolozsvár. Marshall kutatásai szerint Locke adatolhatóan 1679-tõl kezd unitárius szerzõket olvasni. (A Locke könyvtárának katalógusát kiadó Laslett és Harrison inkább a kolozsvári kiadást tartja valószínûnek. az eredeti bûnnek és a szabad akaratnak a kérdésével. [2. Lásd Laslett. ahogyan a középkori keresztény felfogás a bûnbeeséssel kapcsolja össze a világi hatalom eredetét. John [1971]: The Library of John Locke. fõként a protestánsok. Felfogása fokozatosan eltávolodik eredeti. hogy a munka megvolt magánkönyvtárában. Marshall a könyv utolsó fejezetében. némileg szerencsétlen szóhasználattal. egy új motívum megjelenése viszont mindenesetre valószínûvé teszi a kapcsolatot. Locke melyik kiadással rendelkezett.Preadamiták.]) A mû részletei Toroczkai Máté korabeli fordításban Enyedi más munkáival együtt megtalálhatók Balázs Mihály–Káldos János (vál. Az eredeti bûn következtében megromlott emberi természetbõl kiinduló antropológia és az azon alapuló politikai elmélet szigorúsága ugyan késõbb. (Jó bibliográfiával. Hobbesra hivatkoznunk – éles határvonalat gondol el a természeti és a politikai állapot között annak analógiájára. különösen a 141–146. Locke 1680–1681 telétõl kezdve egyre komolyabban foglalkozik az elsõ emberpár bûnbeesésének.) (1997): Enyedi György válogatott mûvei. az viszont kétségtelen. eredeti bûn. . Peter–Harrison. A mûnek van egy 1670-ben.3 Locke tájékozódását akkor tudjuk jelentõsége szerint értékelni.) 3 Lásd Marshall 1994. ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. hogy a hatalommal bennünket összekötõ 2 Enyedi György (1598): Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti. Budapest: Heltai Gáspár Kft. kiadás. akinek elméletében a megromlott emberi természet teszi szükségessé a világi hatalmat.

századi angol gondolkodásban –. Álláspontját úgy fogalmazza meg. melyek Krisztusnak a tanítványai fölötti hatalmát egyszerinek és utánozhatatlannak. ami majd késõbb Hobbesnál köszön vissza hasonló szerepben. hogy a bûnösöket szigorú törvényekkel is csak üggyel-bajjal lehet kordában tartani. fõként a Two Tracts on Governmentben egyértelmûen a hagyományos. Az Institutio szövegét olvasva feltûnik. utalnunk kell Hobbes érvelésének némely párhuzamára a Kálvinéval. Figyelemre méltó. hogy az embernek a bûneset révén megromlott természete és a világi hatalom szükségessége alapjában összefügg egymással: Kálvin érvelésébõl egyenesen következik. viszont alapvetõ antropológiai elõfeltevésében. melyekrõl oly sok vita folyt a 17. valóban nem lenne legitim indoka a világi hatalom fönntartásának. szinte tételesen megismétlõdnek majd a Leviatánban. Locke oxfordi politikafilozófiai munkáiban. hogy rámutassunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereire a korabeli protestáns ortodoxiában. a „rossz természetû” emberek számára létrejött államhatalom gondolatában tetten érhetõ a bûnbeesés által megromlott emberi természetnek és a hatalom eredetének premodern összekapcsolása. hogy kimutassa a világi hatalom létjogosultságát a megváltás utáni korban is. hogy Kálvinnak az egyház és a világi hatalom viszonyát taglaló gondolatai is. Azért. mint ami megváltoztatja az emberiség életének külsõ körülményeit is. Kálvin – más szöveghelyek mellett – Lutherhez hasonlóan fõleg a rómaiakhoz írott páli levél 13. hogy ha nem bûnben születnénk. amit ennek következtében a világi hatalom legitimációjáról és feladatairól gondol.320 Mester Béla kapcsot felbontani nem tudjuk. Kálvin ebben a részben hosszan érvel az anabaptistákkal szemben annak érdekében. hogy a felsõbbségnek joga van a vallásgyakorlat külsõ körülményeit meghatározni – ezek az úgynevezett „közömbös dolgok”. ha Krisztussal valóban eljött volna Isten országa: ekkor valóban nem lenne már többé szükség világi hatalomra. Hosszan és mûve más részeitõl elütõ érzelmi töltettel beszél arról. így õrültség akár csak gondolni is a világi hatalom megszüntetésére. sok olyan toposzt találhatunk. Hobbesnál nem õrzõdik meg a természeti állapot ártatlanságának gondolata. hogy az anabaptistáknak igazuk lenne. valamint az a nézete. hogy Kálvin emberképében és abban. részére hivatkozik a „felsõbbség” iránti engedelmességet tanítván. hatását pedig tisztán szellemi természetûnek tekintik. Hibás dolog azonban Krisztus váltságtényét úgy értelmezni. illetve ha Krisztus váltságténye a bûnesetet meg nem történtté tette volna. E részben a genfi reformátor világosan utal arra. kálvini gyökerû nézetet .

§-t az interpretátorok egy része a természeti állapotra. latinosan Socinus testvérek után. (Endreffy Zoltán fordítása. emberi szabadság 321 képviselte. és egy feljegyzése tanúsága szerint még 1676-ban is nagyjából ez volt a véleménye. ezért talán nem jogosulatlan megkísérelni az ebben az írásban megtalálható néhány antropológiai elõfeltevés párhuzamba állítását az eredeti bûn unitárius tagadásával. 5 Marshall 1994. kezdetben kevés bûnnel jellemezhetõ állapotot írja le”. Locke-nak ebben a mûvében nincsen olyan. hogy a természeti állapotot mint békés. 145. melyek között idõrendben a már említett Enyedi György áll az élen. a Sozzini. mint Hobbes.5 Láthatjuk. 6 Locke. hogy Locke a sociniánusokkal4 együtt ellenezte az eredeti bûnt. a politikai társadalmak eredetérõl szóló fejezetében találjuk. hogy nem megromlott természetûek. Jellemzõ például. és lehetséges. „[a]z Értekezések publikálásának idejére világos […]. melynek alapján a világi hatalmat egyértelmûen le lehetne vezetni az emberi természetbõl. Locke számára Sámuel könyve részben a kezdetben 4 Az unitáriusok közkeletû elnevezése korai jelentõs teológusaik. A kritikus részeket nem meglepõ módon fõként a munka nyolcadik. majd az eredményt saját nézetei alátámasztására használja fel. majd ezt követik az egyre alaposabb és bõvebb unitárius olvasmányok. annyira nem éles az átmenet a kettõ között a szövegben. illetve ázsiai. amikor elõször állította össze az Értekezéseket és segített rávenni Locke-ot. hogy ez a szembenállás már akkorra kialakult. vagy akár Kálvin mûveiben. de nem is ártatlanok. hogy az „aranykorról” szóló 111. explicit módon megfogalmazott antropológiai elõföltevés.) Budapest: Gondolat. Figyelemre méltó.Preadamiták. a kor politikaelméleti vitáiban gyakran hivatkozott részét kapcsolatba hozza az amerikai indiánokról. hatáskörérõl és céljáról. Mint Marshall írja. John (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl. afrikai népekrõl olvasott útleírásokkal. másik része a polgári kormányzat korai szakaszára vonatkoztatja. Ezekben az években azonban elkezdi tanulmányozni az egyházatyákat. hogy Locke unitarizmus iránti érdeklõdésének a folyamata éppen a polgári kormányzatról szóló második értekezés6 elõkészületi munkáinak és megírásának idején ér el a kritikus pontra. fõként a Szentháromságot a hitvallás részévé tevõ Athanászioszt. . Locke-nak az e szövegbõl kiolvasható álláspontja szerint az emberek biztos. ahogyan Locke a 108–110. §-okban Sámuel elsõ könyvének a királyság szereztetésérõl szóló. eredeti bûn.

§-ban Locke immár nyíltan vitába száll Filmer azon elképzelésével. §-okban Locke úgy folytatja tovább érvelését a hatalom nemzedékeken keresztül való örökölhetõségével szemben. és a kötelék. §. (A bibliai történet szerint Sámuel szeretné fiaira örökíteni hatalmát. aki szintén dinasztiát alapítana. . hogy egyszerre több legitim monarchia is létezik. bár a királyok háborúban teljhatalommal parancsolhatnak. Locke itt nem említi kijelentése teológiai következményeit. hiszen. Ádám bûnesete. nehezen lehetne azonban érvelni amellett. mintegy büntetésnek fogja föl a hatalom alá vetettséget. akkor csak egy legitim fõhatalom lehetne egy idõben a világon. önmagában is cáfolata annak a nézetnek. Ebbõl a kitételbõl és néhány más kijelentésbõl világosan látszik Locke álláspontja az eredeti bûn kérdésében. A 116. mivel a békérõl és háborúról való döntés joga rendszerint a népé vagy valamilyen tanácsé. hogy ez a szabály ugyan minden esetben. azonban van egy kivétel. a nép azonban Sault választja királlyá. akár ezredíziglen is. 108. mely végsõ soron Ádámtól ered. mint a sereg vezére.” Locke 1986. Locke formulázása itt szokatlanul árulkodó: tipográfiailag is kiemelve. mint bárki másét”. szövegének egésze 7 „[A] király alig valamivel több. ha az eredeti bûntõl mentesnek gondolja az új nemzedékeket. amellyel szemben Locke minden egyes ember szabad születését hangsúlyozza. felbonthatatlan. a vitatott kérdésre alkalmazandó törvényként írja: „az apa valamely cselekedete éppúgy nem szüntetheti meg fiának szabadságát. A hatalom ezek szerint mindenkor Istentõl való. sõt néha újabbak keletkeznek. s ebbõl levezethetõ a világi hatalom minden formája.) A 113–115.7 részben az atyáról fiúra szálló hatalom ellen szóló ékes bizonyíték. Filmer elképzelése világosan az eredeti bûnnel együtt járó állapotnak. hogy ezzel közelebb kerül az ellenfelei szerint Ádámtól származó hatalom kérdéséhez: gondolatmenete szerint az a tény. az Úr azonban Dávidot hívja el a királyságra. ami ebben a diskurzusban kimondva-kimondatlanul csak úgy lehetséges. ha Ádám óta egyenes ágon öröklõdne a hatalom. hogy mindannyian atyai hatalom alá születtünk. amely mégis alapvetõ hatással van minden leszármazottjának szabadságára a szabadságnak igen tágan vett értelmében. mely szerint mindenki uralom alá születik. legitimitásának azonban semmi köze sincsen a vérségi kötelékekhez. mely õt uralkodójához köti. otthon és békeidõben csak nagyon csekély hatalmuk és nagyon mérsékelt szuverenitásuk van.322 Mester Béla (is) korlátos királyi hatalom melletti tanúbizonyság. fõként az apák által tett politikai hûségesküknek és azok fölbontásának az esetében igaz.

Mindezekhez hozzáadódik egy feltételezhetõ öncenzurális szempont is: Locke ezt a munkáját. teológiai és politikafilozófiai munkáinak összefüggésére. 1. de még ellenérzései vannak az unitárius tanítás krisztológiai következményeivel szemben is. akár általános vélekedésekkel vitázik.Preadamiták. London: Adam & Charles Black. mint mondjuk Hobbes. eredeti bûn. század elsõ évtizedeiig az unitarizmus Angliában hivatalosan mindvégig tiltva volt. . Azt sem szabad elfelejtenünk. T . a velünk született eszmék cáfolatának során. emberi szabadság 323 azonban magán viseli annak a stílusjegyeit. ahol akár konkrét személlyel.) (1958): Reasonableness of Christianity with a Discourse of Miracles and Part of A Third Letter Concerning Toleration. amely szerint Locke nem lép ki az addigi szerzõk fogalmi keretébõl. §-a. melyben az „Ádám fiai” kifejezés az „emberiség” szinonimája. és egyértelmûbben fogalmaz.” Lásd: John Locke. század negyvenes éveitõl kezdve a 19. hogy eljárjon a nevükben. Locke munkája így a szerzõ ekkoriban még nem teljesen végiggondolt vallási nézeteinek és gyakorlati óvatosságának következtében olyan olvasatot is megenged. akirõl milliók sohasem hallottak és senki sem hatalmazta föl. Késõbb azonban. hogy teológiai gondolkodása éppen ebben az idõben van a két markáns álláspont közötti átmenet állapotában: a megromlott emberi természet kérdésében Kálvinnal már nem ért egyet.8 Ennél a pontnál ki kell térnünk Locke ismeretelméleti. I. hiszen ezek elõtérbe kerülése leronthatta volna az írás szándékolt politikai hatását: a közvélemény könnyen beskatulyázhatta volna a benne foglaltakat egy sajátos vallási kisebbség különös politikai nézeteinek a kategóriájába. jegyzeteiben világosan tisztázza magában álláspontját. élete utolsó éveiben befejezett teológiai fõ mûvében és különösen kézirataiban. átveszi a korabeli irodalom szokásos szóhasználatát. Az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében. Ramsey. pusztán csak következetlenebb. 9 Az újabb kiadások számozása szerint ez az elsõ könyv harmadik fejezetének 19. és különösen azokban a részekben. vagy legyen a képviselõjük. az elsõ könyv második fejezetének 19. §. (szerk. §-ában9 például figyelemre méltó érve- 8 „Némelyek Ádám minden utódát örök és végtelen büntetésre ítélnék annak az Ádámnak a vétkéért. Ennek következtében értekezésében sehol sem tagadja egyértelmûen az eredeti bûnt. amelynek újszerûségével a politikai gondolkodásban teljesen tisztában volt. hogy a 17. vélhetõen nem akarta a föltétlenül szükséges mértéken túl megterhelni vallási tekintetben nonkonformista nézetekkel. és Locke korában az erre vonatkozó törvényeknek még a gyakorlatban is érvényt szereztek.

324

Mester Béla

lést olvashatunk arról, hogy éppen a bûn és az erény eszméje nem lehet velünk született eszme, mivel nem fogalmazható meg minden kultúrában egyértelmû szavakkal. Az a kép, amelyet Locke a bûnt és erényt megkülönböztetni nem tudó, de a megkülönböztetõ tehetség kifejlesztésének a képességével rendelkezõ emberrõl fest, a romlatlan természetû, nem eleve bûnös, ugyanakkor tökéletlensége folytán egyéni bûnökbe esõ embernek az unitárius tanításból ismert elgondolását idézi. Locke némely elgondolásában azonban élete végéig közelebb állt az emberiség állapotát a bûnbeeséssel magyarázó elképzelésekhez, mint az unitarizmushoz: az emberiség nem tökéletes állapotának, halandóságának és munkakötelezettségének elégséges okául nem látszik elfogadni az ember tökéletlen teremtmény voltát; mindvégig megmarad nála az Ádám eredeti tökéletes természetérõl szóló tan, amely természetet Ádám valósággal és utódaira való következményekkel elveszített anélkül, hogy magát a bûnt utódaira örökítette volna. Locke érvelése szerint erre azért van szükség, hogy fenntartható legyen az a gondolat, miszerint Krisztus az emberiség megváltója volt, hiszen a megváltáshoz szükség van valamilyen megváltás elõtti, szükségképpen rossz állapotra. Igen érdekes kérdés Locke azon helyeinek a vizsgálata, amelyek arra engednek következtetni, hogy gondolkodónk, miközben másutt egyértelmûen az Ádámtól való leszármazást fogadja el, olykor mintha nyitva hagyná az emberiség poligenezisének, több Ádámtól való származásának a lehetõségét. Az Értekezés a polgári kormányzatról címû munkájának azokon a helyein, ahol az uralom Ádámra való visszavezethetetlenségét ecseteli, illetve ott, ahol a velünk született eszmék létének képtelenségét bizonyítja az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében, szívesen hoz etnográfiai példákat kora útleírásaiból, amelyeknek nagy kedvelõje volt. Mind a két esetben az emberiségnek a leszármazásból adódó, mintegy testi adottságnak tekintett egységével szemben érvel, ami a következõképpen foglalható össze: „Ilyenek vagyunk, kényszerûen ilyen eszmékkel és intézményekkel rendelkezünk mi emberek valamennyien, és Ádám fiainál ez nem is lehet másként.” Ezzel a leszármazási determinizmussal szemben – ne feledjük, ellenfelei többségénél a leszármazás egyben hatalmi legitimációs elvként is szolgált – mind az ismeretelméletben, mind a társadalmi életben az emberi képességek szabad kifejtésének a gondolatát képviseli, amelynek érdekében elõnyös, ha az ember elõfeltételek nélkül, szabadon kifejleszthetõ potencialitásokkal jelenik meg. Ennek fényében olvasva a megfelelõ helyeket azonban gyakran az

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

325

az érzésünk támad, hogy Locke nem csupán a tabula rasaként elképzelt egyéni emberi elme szabad lehetõségeit védi a velünk született eszmék biológiai ízû determinizmusa ellen, illetve a megegyezés szabadságát az Ádámtól való leszármazás legitimációja ellen, hanem mintha arra célozna, hogy valóban nem származunk mindannyian Ádámtól. A bibliai történettel és annak korabeli ideológiai következményeivel szemben folytatott polémia mintha más történetet, az emberiség létrejöttének konkurens elbeszélését hozná létre. Azonban még a legnyíltabb erre utaló helyen, a Reasonableness idézett mondatában is lehetõvé teszi azt az olvasatot, hogy pusztán a leszármazáson és a szerzõdésen alapuló legitimációk küzdelmérõl van szó, és a kifejezésmód – „milliók, akik soha nem is hallották Ádám nevét” és nem is bízták meg képviseletükkel – pusztán retorikai alakzat. Locke számára az emberiség eredeti bûntõl való mentessége azonban nem jelent bûntelenséget, hiszen az egyenértékû lenne a tökéletességgel. A tökéletlen, gyakorlatilag mindig bûnbe esõ ember általában létrehoz valamilyen politikai hatalmat, de ez nem antropológiai szükségszerûség. Az ember éppen azért bonthatja föl a társadalmi szerzõdést, mert legalább elvileg, legalább egy hipotetikus pillanatra elképzelhetõ egyszerre emberként és társadalmi szerzõdésen kívüli lényként, hiszen nem bûnösként és így nem hatalom alá született, sõt, talán nem is Ádámtól származik. Szabadnak születik ebben az értelemben is, szabadon kezdhet újabb hatalmi és etikai történeteket. A LOCKE UTÁNI NEMZEDÉKEK AZ EMBERISÉG SZÁRMAZÁSÁRÓL Locke-nak az emberiség poligenezisére utaló, igen óvatos megfogalmazásaira azért kell felfigyelnünk, mert a poligenezis kontra monogenezis vita az õt követõ, jelentõs részben tõle tanuló nemzedékek életében az etikai, antropológiai és közvetve a politikaelméleti gondolkodás egyik legfontosabb vitája lesz. Az emberiség monogenezisének hagyományos biblikus felfogásával szemben a modernitás kezdetén megjelenik a poligenezis elmélete,10 melynek nyílt jelentkezése a kora újkorban a Locke-ot

10 Az ekkor felmerülõ elméletek jó áttekintését nyújtja Bitterli, Urs (1982): „Vadak” és „civilizáltak”. Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Bendl Júlia fordítása.)

326

Mester Béla

megelõzõ évtizedek Hollandiájához kötõdik.11 Mivel körülbelül a 18. század végétõl egészen máig a poligenezis elmélete összefonódott az európai fölény és a rasszizmus különbözõ megjelenési formáival, nem érdektelen utalni az elmélet szerepére a 17. század végén és a 18. század elsõ felében. A poligenezis elmélete úgy jelenik meg, mint a hagyományos teremtéselméletnek és következményeinek a cáfolata. (Hasonló a szerepe a világok sokaságáról szóló, ekkoriban divatos elmélkedésekhez. Mindkettõ azt a következtetést vonja maga után, hogy a racionális lények az Ádámtól való leszármazástól függetlenül képesek a megismerésre, az etikai magatartásra és a társadalomalkotásra.) Fontos szerepe van az elméletnek a felvilágosodás érvelésében a keresztény, fõként katolikus univerzális etika ellen – legalábbis abban, hogy az, amit az egyház annak tart, nem az univerzális etika része. A nem Ádám leszármazottainak tekintett népek megítélésében, mondhatni, gyakorlatilag indifferens volt ekkoriban, hogy a szerzõnek a poligenezis vagy a monogenezis volt-e a meggyõzõdése. A poligenezis elméletébõl következhetett az is, hogy a szerzõ Ádám vétkében nem részesülõ, boldog és bûntelen embereknek tartja a tengerentúli népeket, de az is, hogy némi értelemmel rendelkezõ állatoknak. (Az érvek mind a két esetben ugyanazok: e népek állítólagos dologtalansága és asszonyaik könnyûnek vélt szülése az
Budapest: Gondolat. Különösen „Az antropológiai vita” címû fejezet nyújt sok információt a témáról. A monogenezis elméletének, mely szerint az emberiség közös õstõl származik, hagyományos formája a bibliai történet és annak hagyományos magyarázata. Ezzel szemben léptek föl a kora újkortól kezdve a poligenezist valló elméletek, amelyek szerint az emberiség különbözõ õsöktõl származik. (A poligenezis elméleteinek egy része feltételezi, hogy a különbözõ õsök utódai késõbb keveredtek egymással, így a mai emberiség egyaránt utóda a különbözõ õsöknek. Ez a nézet azonban inkább a késõbbi századokban jelentkezik majd.) A poligenezis elméletének legkorábbi megfogalmazásai a bibliai történet hagyományostól eltérõ magyarázatán alapulnak, mely szerint Ádám elõtt is léteztek már emberek. Az Ádám elõtti embereket nevezték preadamitáknak – latinul prae-Adamitae – a poligenezis e korai elméletét pedig preadamita elméletnek. 11 Isaac de la Peyrère, a sajátos nézeteket valló francia hugenotta teológus PraeAdamitae, sive Exercitatio super versibus duodecimo, decimotertio, &t decimoquatro, capitis quinti Epistolae D. Pauli ad Romanos: quibus inducuntur primi homines ante Adamum conditi címû, 1655-ben, Amszterdamban megjelent munkájáról van szó. Jellemzõ módon Peyrère is az eredeti bûnrõl szóló egyik fontos újszövetségi rész magyarázatának a kapcsán fejti ki a preadamitákra vonatkozó elképzeléseit, e tárgyban elsõként. A könyv a szerzõ más munkái mellett szintén megvolt Locke magánkönyvtárában. Az e példányon található, Locke kezétõl származó széljegyzetek is mutatják a brit filozófus mély érdeklõdését a téma iránt.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

327

elsõ esetben a bûnbeesés következményeitõl való mentességük, boldogságuk jele, a második esetben ugyanezek a tulajdonságok állati vonásokként szerepelnek.) Az sem állítható, hogy a monogenezis elmélete egyértelmûen összekapcsolódik a különbözõ emberfajták egyenlõségének a gondolatával, hiszen e nézet képviselõi között széles körben elterjedt vélekedés volt, hogy a közös eredet ellenére a sötét bõrû népek Káin vagy más, rossz emlékû bibliai alakok leszármazottai, illetve – ez a bibliai történetet mellõzõ álláspontokra jellemzõ – ugyanannak a fajnak a kevésbé kifinomult, fejletlenebb, durvább formái. Mindkét elmélet képviselõje egyaránt lehetett tehát a rabszolgaság ellenzõje vagy apologétája. Gyakorlatilag ugyanis nem ítélem meg másképpen a fekete rabszolgát, ha azt mondom róla, hogy nem Ádámtól származván nem képes, csak alsóbbrendû munkák elvégzésére, vagy ha azt mondom róla, hogy Ádám gyermeke ugyan, de Káin leszármazottjaként pont olyanok a tulajdonságai, amilyenek a másik elmélet szerint is lennének. Ugyanígy egyenrangúnak tarthatom a gazdájával akkor is, ha Ádámtól származónak gondolom, de akkor is, ha nem. A választóvonal a két elmélet között nem az Európán kívüli népek megítélésében áll tehát, és nem is az univerzális erkölcs elleni vagy melletti állásfoglalásban. (Az emberiség poligenezisének, illetve a más bolygókon élõ racionális lények létének a feltételezése történhet éppenséggel annak bizonyítására is, hogy az univerzális etika szabályai nem faji, leszármazási alapon vonatkoznak az emberiségre – egyszeri isteni parancsként csak és kizárólag Ádám leszármazottaira –, hanem az univerzum bármely racionális lénye számára, minden leszármazási elmélettõl függetlenül érvényesek; de természetesen nem minden, a poligenezist hirdetõ szerzõnek kell ezt vallania. A monogenezis hívei sem feltétlenül etikai univerzalisták, hiszen elméletükbe nagyon is belefér az azonos származású, de különbözõ fejlõdési fokon álló emberek kultúráihoz tartozó különbözõ erkölcsi felfogások feltételezése.) Mindkét elméleti keret jóhiszemû alkalmazását arra irányuló kísérletként értékelhetjük, hogy valamiképpen kezelni tudják az emberiség kulturális sokszínûségének tapasztalatát a hivatalos egyházi tanításoktól egyre függetlenebbül értelmezett univerzális erkölcs kívánalmával. A 18. század etikai dilemmáját a legplasztikusabban Voltaire gondolkodói útjában pillanthatjuk meg. Elõször Hobbes és Locke hûséges tanítványaként az erkölcsöt konvencionális játékszabálynak gondolja, amelynek tartalma gyakorlatilag mindegy, az az egyetlen lényeges

328

Mester Béla

szempont, hogy valamilyen játékszabálynak lennie kell. Ezt a nézetét támasztja alá az emberiség poligenezisérõl szóló, sok helyen provokatívan kifejtett álláspontja.12 Figyelemre méltó, hogy azokban a teológiai kérdésekben, amelyek az elõzõ századokban összefüggtek a poligenezis kontra monogenezis vitával (fõként az eredeti bûn, a szabad akarat és Jézus természete), egyes munkáiban, fõként a Filozófiai ábécében,13 rendre az unitárius álláspontot idézi, némi távolságtartással ugyan, de még mindig a legelfogadhatóbb nézetként.14 A késõbbiek során azonban Voltaire azzal szembesül, hogy a pusztán konvenció eredményeként felfogott szabályrendszer alapján sor kerülhet olyan ítéletekre, amelyek mégiscsak bántják erkölcsi érzékét, vagyis újra szüksége van az univerzális erkölcs lehetõségének feltételezésére. (A helyzet komolyságát jelzi, hogy itt nem csupán erkölcsi ítéletekrõl, hanem végrehajtott bírósági ítéletekrõl is szó van, egészen a kivégzésig.) Voltaire végül nem oldja föl megnyugtatóan a poligenezis elvére épülõ

12 Erre vonatkozó viszonylag korai nézeteinek összefoglalása a Metafizikai értekezés (1734). Magyarul részleteit lásd: Ludassy Mária (szerk.) (1975): A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Budapest: Gondolat, 105–129. Nézeteinek részleges változását regisztrálja A tudatlan filozófus (1767) címû, egyfajta szellemi számvetésként olvasható munkája. Magyarul lásd Ludassy Mária (szöveggond., elõszó) (1991): Voltaire válogatott filozófiai írásai. Budapest: Akadémiai, 385–438. Itt Locke-hoz való, az idõk során módosuló viszonyáról is vall. Voltaire gondolkodói útjának itt vázolt aspektusára Ludassy Mária közelmúltbeli tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Ludassy Mária [1999]: Egyetemes erkölcs versus etikai relativizmus. In: Csejtei Dezsõ–Laczkó Sándor [szerk.]: Európai integráció – európai filozófia. [Ész – Élet – Egzisztencia VI.] Szeged: Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, 40–60). 13 Magyarul: Voltaire (1983): Filozófiai ábécé. (Réz Pál válogatása.) Budapest: Európa. 14 Különösen az Eredendõ bûn, a Jézus, a Jézus isteni természete és a Pápizmus címszavak dokumentálják, hogy Voltaire ismerte az unitárius tanokat. Az említett részek hangvétele kettõs: Voltaire láthatóan még leginkább az unitárius álláspontot hajlamos elfogadni, magára az unitarizmusra azonban csak mint valami kuriózumra tekint, ezzel is jelezvén, hogy számára ezek a kérdések csak azt demonstrálják, milyen lényegtelen dolgokon tud az emberiség vitatkozni. A Pápizmus címszóban feltûnõ, hogy a vallási intoleranciával jellemzett klerikust éppen az unitáriusok letelepedésének hasznos voltáról igyekszik meggyõzni az uralkodó felvilágosult fõtisztviselõje, nem pedig valamely, Nyugaton elterjedtebb protestáns felekezet a példa. Ebben szerepe lehet annak, hogy unitárius elveket valló angol barátait vallási tekintetben toleráns, felvilágosult embereknek ismerte meg. Megjegyzendõ, hogy Voltaire információi az unitarizmusról kizárólag brit eredetûek, és láthatóan nem tud a felekezet erdélyi egyházzá szervezõdésérõl, amikor így fogalmaz: „[…] a XVI. század vége felé hajszál híján a kereszténység új válfaja honosodott meg […]” (Voltaire 1983, 223). Ez az adalék azt is jelzi, hogy mennyire beszûkültek Erdély, Magyarország és Nyugat-Európa szellemi kapcsolatai az elõzõ századhoz képest.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

329

erkölcsi relativizmus és a késõbb kívánatosnak tartott univerzális erkölcs dilemmáját. Talán azért nem, mert ebben a gondolatmenetben az univerzális erkölcs alapját a monogenezis elmélete jelentette volna, ez viszont az adott kulturális környezetben olvasói többsége számára a bibliai történettel, a keresztény egyházak erkölcsi univerzalizmusának alapjával lett volna egyenlõ, ezt a fajta univerzalizmust viszont intoleráns következményei miatt korábban már elvetette. A probléma Voltaire és Locke esetében legalább részben ismeretelméleti gondolkodásuk hátterébõl ered. A velünk született eszmék tanának bírálatában is látszik, hogy az ismeretet úgy gondolják el, mint valami materiálisan bennünk rejlõ tárgyat, amely, ha velünk született lenne, azon a módon származna a szüleinktõl, végsõ soron Ádámtól, mint testalkatunk, arcvonásaink. Ebben a keretben láthatóan nehéz egyszerre érvelni az egységes biológiai leszármazás és a kulturális különbözõség mellett, az olyan összemberi értékek pedig, amelyek nem az emberiség biológiai azonosságából erednek, egyszerûen értelmezhetetlenek. Ezt a dilemmát oldja meg az a folyamat, melynek során az emberiség eredetérõl szóló, poligenezis kontra monogenezis vita szerepét egyre inkább a nyelv eredetérõl szóló, hasonló nevû diskurzus veszi át, miközben a nyilvánosságból nem tûnik el teljesen az elõzõ beszédmód sem. Ez a kettõs szemlélet teszi lehetõvé, hogy a szerzõk az emberiség biológiai monogenezisét és a nyelv poligenezisét együttesen érvényesnek tartva kezeljék az univerzális emberi képességek és a kulturális különbözõség kettõsségét. A biologikumtól elvonatkoztatva kezelt kulturális különbségeket, hagyományokat fokozatosan felértékelik a században, és ezzel elõtérbe kerül a nyelv. Az egyre inkább a diskurzus középpontjába helyezõdõ és egyre kidolgozottabb nyelvfilozófiákkal Herder számára már lehetõvé válik, hogy az emberi faj változatai tekintetében a bibliai alakoktól való eredeztetés helyett – a fejlettségi fokozatok rendszerének gondolatához nyúló elmélete fenntartásával, amely minden hierarchikussága mellett az emberiség biológiai egységét állítja – inkább a kultúra és a szokások különbségét hangsúlyozza, az emberiség közös nyelvteremtõ képességének feltételezését ötvözve a különbözõ nyelvek és a rájuk épülõ kultúrák empirikus tapasztalatával és értékességük állításával. Pár évtizeddel elõbb, kora tudományának szellemében Voltairenek még a kultúrák és erkölcsök sokféleségének alapjául valami természettudományos, biológiai okot kellett nyújtani, Herdernek és olvasóközönségének már elég volt a nyelv és a hagyomány.

330

Mester Béla

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy az emberiség poligenezisének és monogenezisének a kérdése a 18. század végére, a nyelvfilozófiai és mûvelõdésfilozófiai vizsgálódások elõtérbe kerülésével elveszítette etikai és politikafilozófiai jelentõségét, és az emberi közösségre vonatkozó etikai és politikafilozófiai keretelméleteinket nem érintõ paleoantropológiai szakkérdéssé vált. KORA ÚJKORI TOPOSZOK A 20. SZÁZAD TUDOMÁNYÁBAN A 20. század második felétõl azonban megerõsödött a genetika és a paleoantropológia, valamint – ettõl függetlenül – az egyéni és közösségi identitás meghatározásában megerõsödött a biologikus beszédmód, ami kihatott a tudomány beszédmódjára is, gondoljunk például a humánetológiát az etikához közelítõ vállalkozásokra. Ezeknek a tényezõknek köszönhetõen korunkban újra felvetõdnek a kora újkoriakhoz hasonló kérdések, természetesen más fogalmi keretet használva, jórészt a Biblia történetének mellõzésével. Érdemes megfigyelni, hogy a tudományra figyelõ laikus közvélemény és a neki szóló tudományos ismeretterjesztõ irodalom az emberelõdökkel kapcsolatos leleteket és elméleteket újra az emberi csoportidentitásokat alapjában befolyásoló elemeknek tekinti. Ez a szituáció könnyen torkollik olyan kérdések fölvetésébe, hogy melyik mai rassz hasonlít inkább az emberelõdökhöz, és hogy az egyes mai területek népességének és egyéneinek a genetikai öröksége honnan származik.15 Egy-egy újabb lelet ismételten felszínre hozza a monogenezis kontra poligenezis vita mai megfelelõjét, a multiregionális fejlõdés kontra kirajzásos elmélet polémiáját,16 illetve ennek legfrissebb változa15 A legtávolabbi õsök meghatározása ma már iparszerûvé vált, legalábbis Európában. Miután az elfogadott nézet szerint az emberi faj genetikailag nagymértékben egynemû a többi fõemlõshöz képest, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy meghatározzák, mikor élt mindannyiunk közös apja, anyja, illetve hány, különbözõ helyrõl érkezõ, különbözõ genetikai állományú férfi és nõ népesített be egy területet. (Európát például tíz férfi és hét nõ.) Ezek után már nem nehéz genetikai minta alapján eldönteni a megrendelõrõl, hogy a – mitológiai fantázianevekkel is ellátott – õsök közül melyiktõl milyen mértékben származik. 16 Az egyik leghíresebb ilyen vita a közelmúltból Alan Thorne (Australian National University) és Chris Stringer (Natural History Museum, London) vitája a lelõhelyérõl, az új-dél-walesi kiszáradt Mungo-tóról közönségesen csak Mungo Manként emlegetett ausztráliai lelet értelmezésérõl.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

331

tát, azt a kérdést, hogy találkozhattak-e, esetleg keveredhettek-e a Neander-völgyiek a mai ember elõdeivel.17 Érdekes látni, hogy a mai poligenezis kontra monogenezis vita tudományos népszerûsítõ irodalma milyen természetesen használja a bibliai és néha az egyéb kultúrák leszármazási önmeghatározásaiból eredõ kifejezéseket és az ilyen nézetekkel szembeni, már szintén hagyományos szkepszist. A monogenezis hívei „Ádámnak”, „Évának”, „Európa õsatyáinak” vagy „a törzs õsének”18 a genetikai meghatározásáról beszélnek, és az emberi faj kétségtelenül nagymérvû genetikai homogenitását hozzák föl érvként. A poligenezis hívei figyelmeztetnek ezeknek a leszármazási számításoknak a gyenge pontjaira, és láthatóan nem zavarja õket a „kevert származás” gondolata, némelyikük szerint még az is lehetséges, hogy egyes embercsoportok ereiben például több Neander-völgyi vér folyik, mint másokéiban, és ezt ki is tudjuk mutatni. Láthatjuk, hogy korunkban az etikát és a politikai közösséget a biologikum oldaláról megragadni kívánó kísérletekbõl legalább annyi születik, mint a kora újkorban, ezek legalább annyira népszerûek, mint akkor voltak, és ugyanúgy az emberiség egy vagy több õstõl való származásának a kérdéséhez kapcsolódnak. Az egyetlen lényeges különbség talán az, hogy a mai hasonló elméletek filozófiai, etikai reflexiója jórészt hiányzik még, míg a kora újkorban szinte csak elméletek voltak úgyszólván szaktudományos alátámasztás nélkül. A tudományt fo17 Grahame Clark klasszikus összefoglalása még úgy tartotta, hogy az australopithecustól kezdve lényegében minden homo egy faj. (Clark, Grahame [1976]: A világ õstörténete. [Sárkány Mihály fordítása.] Budapest: Gondolat.) Azóta egyre több különálló, kihalt homo fajt feltételeznek, és így a köztük lévõ kapcsolat is egyre problémásabbá válik. Vannak poligenezis kontra monogenezis viták az ember törzsfejlõdésének korábbi szakaszairól is, a legtöbbet vitatott részkérdés azonban a modern ember és a neandervölgyi ember együttélésének, esetleges keveredésének problémája. Ebben a kérdésben a legvitatottabb lelet a portugáliai Lagar Velho-i leánygyermek, amely egyaránt viseli a Neander-völgyi és a modern ember vonásait. A két populáció(?), faj(?) együttélésérõl attól kezdve, hogy a mai ember irtotta ki a Neander-völgyieket, odáig, hogy genetikailag keveredtünk és a mai emberiség a két faj önállóvá lett hibridje, széles skálán mozognak az elméletek. Ezek legfrissebb összefoglalását adja Daniel Kaufman (Kaufman, Daniel [2001]: Comparisons and the case for interaction among Neanderthals and early modern humans in the Levant. In: Oxford Journal of Archaeology, 3: 219–240). 18 Az emberiség genetikai örökségét egy Ádámra, illetve Évára visszavezetõ genetikai számítás nagy port vert föl az utóbbi idõben, Európa „õsszüleirõl” föntebb szóltunk, Afrika szarvának egyik közelmúltbeli leletét pedig a helyi afar nyelven „a törzs õsét” jelentõ szóval jelölték felfedezõi.

332

Mester Béla

gyasztó laikus közvélemény ma is az identitására vonatkozó választ vár minden újabb emberõs-lelettõl, a filozófia azonban úgy tûnik, hogy nem vár semmi ilyesmit. Meglehet, hogy ebben a filozófiának igaza van, nem lehet azonban igaza a hallgatásban, ugyanis arra nézve sem nagyon hangzanak el filozófiai érvek, hogy nem a paleoantropológiától lehet várni identitásunk meghatározását. A filozófia hallgatása egészen biztosan nem a paleoantropológiára nézve veszélyes, hiszen az identitásmeghatározásnak a föntebb leírt, ma egyre inkább divatozó és szaktudományosan is megtámogatott formái egyáltalán nem bizonyos, hogy összeegyeztethetõk az egyéni szabadság megalapozásának hagyományos módjaival, az új módok kigondolása, vagy a régiek megvédése pedig a filozófia feladata kellene legyen. Ebben a remélhetõleg újra elkezdõdõ diskurzusban talán nem lesz érdektelen újra fellapozni elõdeink vitáit, amelyeknek problematikája meglepõen hasonló a miénkhez.

Pierre (1908): L ’intellectualisme de Saint Thomas. Kunz. már túlleszünk Karl Rahnernak. Edmund (1969): Glaube – Gnade – Geschichte. hogy a metafizika és az ismeretkritika klasszikus fogalmainak megértése a szokványosnak az ellentété- 1 Az alábbi. a 20. újraértelmezése és átértelmezése a modern katolikus bölcseletben1 Horváth Pál A katolikus bölcselet évszázados. 452. Frankfurt: Knecht. bár fontos vonulatát áttekintõ tanulmány idõszerûségét fokozza. Bernard Lonergannak (1904–1984) születésének centenáriumán. Az õ 1909-ben megjelent disszertációjának témája Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti intellektualizmusának új szempontú elemzése volt.2 Rousselot tézise szerint az ember emberként való létezésének fõ. a katolikus gondolkodás modernizációjának egyetlen. Louvain. a Létre. évfordulójára. ráhangoltság. Roger (1958): La problème de l’acte de foi. . hogy a tanulmány megírásának esztendejében emlékezünk Joseph Maréchal SJ (1878–1944) születésének 125. mire pedig ez az írás az olvasók elé kerül. 2 Rousselot..Thomismus redivivus Kant és Szent Tamás értelmezése. Istenre való sajátos és eredendõ irányultság. A teljes koncepció értelmezéséhez: Aubert. a Lét végsõ okára és forrására. század egyik legjelentõsebb keresztény gondolkodójának (1904–1984) és a kiemelkedõ neotomista bölcselõnek. Pierre 1908. értelmének a létezésre. hitének „oka” és megismerõképességének forrása az „emberi szellem dinamikus orientációja”. az a tény. 225–226. már Tamás által felismert vagy megsejtett vonása. hogy az ember mindenekelõtt szellemi aktivitásra képes létezõ. létezésének szükségszerû következménye és velejárója pedig intellektusának.3 Ez a szokatlan megközelítés magában hordta annak a lehetõségét. 3 Rousselot. Paris: Alcan. Kant eszméitõl való merev elzárkózása után a Szent Tamás és Kant közötti szellemi híd megépítése irányába a francia Pierre Rousselot SJ tette meg az elsõ lépést.

majd a kézirat egyes részei a 2. nem azonosítható a ratio kategóriájával. amely. I–V . 7 Maréchal. A IV . Louvain: Desclée de Brower. Rámutat erre a már idézett Aubert és Kunz is. világháborúban . Rousselot szerint a korábbi neotomisták hibája éppen az volt. mint az ember habituális képessége. 38. Paris: SRS. 24. Pierre (1910): Les yeux de la foi. 54–56.4 Az ember lényegének mint az emberi létezésben eleve adott elõzetes. Maréchal. a hit preracionális bizonyosságtermészetét volt hivatott megvilágítani – Szent Tamást értelmezve. képzett biológus és pszichológus is volt. Ebben a gondolatmenetben a fides az intellectus elõfeltétele és a ratio forrása egyszerre. Isten szükségszerû valóságát. hanem „értelem elõttien ésszerû” intuitív belátás és eredendõ tudás. hogy kimondta: a tomista intellectus fogalma nem azonos. A neotomizmus gyengeségeire mutatott rá Rousselot azzal is. köt. és az intellectus metafizikai értelmét feloldották egy köznapi értelemfogalomban. aki megtörte a Kant körül katolikus körökben illendõ hallgatást. addig itt a személyes emberi létezés és gondolkodás reflexív valóságából kiindulva értjük meg a Lét. a lét szemlélésének képessége. amennyiben Isten után vágyakozik. Ezeknek a szellemében írhatta Rousselot: „Az Isten utáni vágy a megismerés dinamikus és aktív eleme: az ember csak annyiban érti meg a dolgokat. 5 Rousselot 1908. Joseph (1919–1949): Le point de départ de la Métaphysique. logikai és ismeretfogalmainknak. forrása metafizikai tudásunknak.7 Munká4 Rousselot 1908. kötet a szerzõ szándékainak megfelelõ formában sohasem készült el. hogy összemosták a tamási intellectus és ratio fogalmait. de kimerítõen meg nem ismerhetõ – hitének is. kéziratát a húszas években félretette.”5 Az ember lényegét jelentõ. 1917-tõl pedig A metafizika kiindulópontja címû ismeretelméleti szintézisen dolgozott. és az ember – racionálisan felismerhetõ.6 A Kant-recepció sorsdöntõ lépését végül a belga Joseph Maréchal SJ tette meg. és így õ volt az. hanem a teológia oldaláról is szemlélhetõ: Rousselot 1910-bõl való kis írása „a hit szemeirõl” szólva éppen ezt. 6 Rousselot. dinamikus és reflexív ismeretnek (intellectus) a feltételezése két irányban is jelezte a továbbgondolás lehetõségét: az emberi megismerés analízisére alapozott metafizika és az elõvételezett emberi képességekre épülõ antropológia felé.334 Horváth Pál re forduljon: amíg a hagyományos elképzelésben Isten eleve posztulált realitása a világ és az ember létének és lényegének magyarázó oka volt. Istenre mutató dinamikus nyitottság azonban nem pusztán a bölcseleti ismeretkritika. a Mercier-körhöz tartozó leuweni jezsuita.

és ez vált az ismeretkritikai „agnoszticizmus” és ontológiai szkepszis elvi alapjává. hanem úgy kérdezett. Gondolatmenetének centrumát Szent Tamás ismeretelméleti felfogásának értelmezése alkotta. a lélek halhatatlanságának állítása – antinomikus szerkezetének elemzésébõl Kant arra következtetett. hogy keresztény számára elfogadható-e a kritikai módszer. amelyben nem a megismerés létébõl és realitásából indult ki.8 Merész kérdése – a bölcselet kopernikuszi fordulata – jegyében hívta életre Kant a kritikai vagy transzcendentális módszert. és a megismerõ alany szemléletének határait átlépni képtelen lévén. 9 A gondolatmenet ilyen sommás összefoglalásában a Kant-kutató bizonnyal találna kivetnivalót: mi itt pusztán Maréchal interpretációját igyekeztünk leegyszerûsítve egy bekezdésbe sûríteni. valójában azonban Kant-monográfiát írt. hogy ezekrõl az ismerettárgyakról a megismerõ emberi elme apriori tudással rendelkezik ugyan. Kant egykor azt a kérdést vetette fel: hogyan lehetséges és lehetséges-e a megismerés és a metafizika. de ezt Maréchal a Kant rendszerével való összevetésként végezte el. de ez nem bizonyított ismeret. legalább ennyire sorsdöntõ a katolikus gondolkodásban. mint szigorú tudomány. egyetemes és igaz ismereteket szerezni. biztosan igaz létkijelentéseket nem tehet. tehát semmilyen „racionális” vallásbölcselet és metafizikai rendszer sem építhetõ fel. mint szigorú tudomány. vagyis képesek vagyunk-e a valóság egészérõl és annak egyes elvont mozzanatairól – „a végsõ kérdésekrõl” – szükségszerû.9 A klasszikus neotomizmus ezt a szellemi alapjai ellen indított megsemmisültek. hogy a metafizika. és a megismerési folyamat valójában a valóságról vagy pusztán az azt megragadni akaró emberi elme mûködésérõl ad-e számot. hogy lehetséges-e és miként lehetséges a megismerés. az csak egy befejezetlen. . a tanítványok által sajtó alá rendezett vázlatos töredék. az. hogy Maréchal elfogadta Kant kiinduló kérdésének érvényességét. 8 A maga idejében Kant ezt a megközelítést a filozófiatörténet kopernikuszi fordulatának nevezte. Formailag Maréchal a gnoszeológia történetét tekintette át. a nem empirikus tudás szubjektív érvényûnek bizonyult. A tradicionális metafizika fõ fogalmai – Isten léte. amelynek alapkérdése az volt. A „Ding an sich” világára vonatkoztatva ez a létítéletek eltiltását jelentette. Ami végül a hagyatékból megjelent. nem létezhet. annak feltételezését. igazak-e a valóságról alkotott ítéleteink. A transzcendentális elemzésben Kant számára megismerésünk konstitutív természetûnek.Thomismus redivivus 335 jának alapeszméje az ismeretelméleti realizmus és a modern kriticizmus újragondolása volt.

avant Kant”. az emberi elme megismerõ mûködésének analízisét. Így különös figyelmet fordít magának a módszernek. a megismerés megismerését.10 amelyben Maréchal a múlt ismeretelméleti megoldásait veti egybe. A harmadik kötet a tulajdonképpeni Kant-elemzés. csupán egy rövid zárófejezetet kap a kanti morálelmélet. Szent Tamás. Arisztotelész. Cusanus. elfogadva Kantnak a régiek ismeretelméletérõl adott bírálatát. Spinoza. A tiszta ész kritikája vizsgálatára összpontosít. 10 „De l’Antiquité à la fin du Moyen Age: La Critique Ancienne de la Connaissance” és „Le Conflit du Rationalisme et de l’Empirisme dans la Philosophie moderne. a gyakorlati ész világa. Locke. az értelmi megismerés és a biztos tudás objektivitásából és az ismerettárgyak sokaságát elemezve azok létezését – az empirikus vagy a fogalmi igazolhatóságra vagy a descartes-i cogito elvére támaszkodva – biztos ténynek vélte. Hume és Leibniz az elemzés fontosabb állomásai. az apriori fogalmának és a tiszta ész szabályozó eszméivel kapcsolatos kanti nézeteknek a vizsgálatára. hogy miként válik a „kanti metafizika” alapjává – éppen a radikális ismeretkritika kényszere alatt – a transzcendencia fogalmát egyedül megalapozni képes gyakorlati ész moralitása. Különösen az érdekli Maréchalt. a második rész témája pedig a racionalizmus és empirizmus ismeretelméleti vitája. hogyan vonja le Fichte ateista felhangokkal a kanti bölcselet agnosztikus konklúzióit. Descartes. közöttük az Arisztotelészre és Szent Tamásra hagyatkozó neotomizmus az ismeretelméleti realizmus gondolati pozíciójából indult ki. a következtetés pedig az. A sorozat két bevezetõ kötete történeti áttekintés. Kant esetében Maréchal a fõ mû. hogy sokban jogos Kant elmarasztaló ítélete ezekrõl az irányzatokról. amelyben a kanti gondolatrendszer fejlõdésének folyamatairól olvashatunk. . A negyedik – csak részben befejezett – kötet szándéka szerint ismét történeti rekonstrukció. Maréchal szándéka – kiindulópontnak elfogadva Kant szemléletét – az ismeretkritika immanens elemzése és bírálata. A Kant elõtti filozófiák. Ezzel szemben Maréchal A metafizika kiindulópontja lapjain A tiszta ész kritikája kritikai ismeretelméletét választotta kiindulópontjául. Duns Scotus és Ockham megoldását vizsgálja. amelyet a Wolff-féle dogmatikus metafizika áttekintése vezet be. Így elõször a szofisták.336 Horváth Pál támadásnak ítélte és így számára Kant és követõi minõsültek az elsõ számú közellenségnek. A további gondolatmenet Kant utóéletére figyel és azt elemzi.

a teljes Valóságra való ráhangoltság és a megismerõ szellem dinamizmusának gondolata az a pont. metafizikai kijelentéseink – érvényességének Kant ellenében. analitikus. de eredeti szellemû kifejtése. ontikus lehetõségi feltétel irányába. Maréchal úgy építi fel a maga elemzését. amely Kantnak a kiindulópontjából és az õ módszerével haladja meg a kantiánus szisztéma radikális metafizikai szkepszisét és ismeretelméleti agnoszticizmusát. a létre mint végsõ lehetõségi feltételre való ráhangoltsága. hogy megismerésünk és ítéletalkotásunk végsõ alapja az emberi értelemnek a konkrét ismerettárgyakon szakadatlanul túllépõ. Második lépésként megismerõ tevékenységünk az ismerettárgyak mibenlétével azok létét is állítva továbblép az egyedi fennállásokat megalapozó részleges létítélet. azaz létezõk. Ennek megfelelõen mondhatja Maréchal. ahol Maréchal a legközelebb kerül Rousselot általa egyébként jól ismert elképzeléséhez. de az õ eljárása szerint való igazolása. hogy kimondott ítéleteink és azok tárgyai igazak. Maréchal célja ítéleteink – létítéleteink. egymásból következõ mozzanatként értelmezhetõ. a transzcendentális ismeretkritika témáinak pozitív kifejtését adja. a teljes Valóságra. hogy minden ítéletben. hogy a megismerõ értelem. hogy abban az objektív megismerés. 12 Ez. azok lényegi mibenlétét. . a végtelenre. maga az emberi szubjektum eredendõen és szükségszerûen rá van hangolva a Létre. a létaffirmáció és a transzcendentális módszer aprólékos leírása kövessék egymást. leíró eszközökkel ragadjuk meg megismerésünk konkrét tárgyait. ennek a kiindulópontja pedig az a Rousselot alapján tartható feltevés. annak látens állítása. Maréchal álláspontja már.Thomismus redivivus 337 Az ötödik. olyan eljárás rekonstrukciója. a legizgalmasabb kötet a kritikai bölcselet ítélõszéke elé idézett tomista-neotomista felfogás rendszeres. Az ilyen 11 „Le Thomisme devant la Philosophie critique”. állításban implicit módon jelen van egy még alapvetõbb. a megragadott tárgy lehetõségi feltételei (létesítõ princípiumai) irányába mindig túl is lép azokon. szükségszerû ítélet. mint hagyományos neotomizmusé és valójában a transzcendentális módszer.11 A szerzõ célja itt a kritika kritikája. ha ismereteink objektív értékét tagadjuk. Maréchal szerint megismerésünk három. ennek pedig az az oka.12 Ennek következménye megismerésünk transzcendáló jellege. Az igazságnak/létezésnek ez az objektivitása rejtetten akkor is jelen van. Ismeretszerzõ és ítéletalkotó aktusainkban elsõként fenomenológiai módon. miközben figyelmünk meghatározott ismerettárgyakon összpontosul.

hogy Kant tévedett. Louvain: Desclée de Brower. mint a szellem alapvetõ tendenciájának kifejezése. hogy szemünk elõtt egy szék van. amely a teljes valóság ontikus feltételrendszere felé mutat. 130. . Végeredményben ez vezet el az ontológiai megismerés szférájába. rá vonatkozó megismerõ ítéletünk pedig hangozzék így: ez egy szék. a valóság valódiságának és megismerésünk objektivitásának tapasztalata és bizonyossága. hogy ez a szék van. hiszen az egyedi.338 Horváth Pál szakadatlan továbblépés elménk mûködésének eredendõ. részleges lehetõségi feltételek sorában világosan utal a végsõ lehetõségi feltételre. posztulátum. Megismerésünk végsõ lehetõségi feltétele tehát az elõzetes létítélet. hanem a valóság – a teljes Valóság – ontológiai szerkezetébõl mint megismerésünk céljából és abszolút horizontjából következik. Ontikus értelemben azonban ítéletünkben kikerülhetetlen kényszerûséggel állítjuk azt is. Istenre. Megismerésünk tetszõlegesen választott objektuma. Kant ellenében és Szent Tamással összhangban „a valóság állítása nem más. tárgya legyen egy szék vagy bármely más fizikai vagy gondolati valóság. amely a végsõ egységet keresi az Abszolútumban és az Abszolútum által”. az elõzetes létismeretet az emberi elme szubjektív és konstitutív. A fenomenális elemzés az ítélet explicit mondandóját tárja fel. a Létre. szükségszerû és nem ismerettermészetû sajátossága. A Lét teljes horizontjára irányuló intellektuális dinamizmus így elegendõ alap a transzcendentális realizmus és a szigorúan tudományos metafizika állításához. hogy korábbi ítéletünkben (általában ítéleteinkben) egy további szükségszerû ítéletaktus rejtõzik: van (igaz) az. de azt magában való módon meg nem világító természetére gondolva csak elménk adottságának tekintette. Maréchal gondolatmenete szellemében induljunk ki egy egyszerû példából. logikai eszköz. ítéletünk tehát implicit módon egy részleges létítélet megfogalmazása is. Joseph (1926): Études de la psychologie mystique I. Ebbõl kiindulva Maréchal úgy vélte. a valóságra rávetülõ.13 ebbõl pedig az következik. hogy a szék van. nem a tiszta ész szabályozó eszméje. Tovább haladva belátható. amikor a megismerés apriori feltételét. azt a tényt. hogy a teljes megisme- 13 Maréchal. Ez pedig nem a megismerõ elme hipotetikus vagy éppen kategorikus elõfeltevése. azaz a székrõl és minden más ismerettárgyról alkotott egyedi ítéleteinkben a Lét létezik elõvételezett általános ítélettel találjuk szembe magunkat.

Így ír errõl a Le point… zárókötetében: Ha a Végtelen állítása elõzetes és valóban konstitutív feltétele minden véges tárgy appercepciójának. vonhatja kétségbe anélkül. akkor a Végtelen állítása a logikai szükségszerûség bizonyító erejével rendelkezik. ha az utóbbit karteziánus értelemben csak virtuálisnak tekintjük. V . az emberi szellem belsõ. sem a „velünk született istenfogalomhoz”. még úgy sem. ez a tendencia (célra törekvés) állandóan túlhalad a részleges ismereteken. semmi köze sincs a dolgok „Istenben való látásához”. hogy az Abszolútum (a Lét. Az Abszolútum rányomta bélyegét értelmi képességünk legalapvetõbb tendenciájára.. . annak az örökké kielégítetlen „kíváncsiságnak” az ösztönzõje. aktusa csak a tiszta létteljesség állításában teljesedik ki. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk. amelyben a régi skolasztikusok minden értelmi tevékenység princípiumát látták. hogy komoly ellentmondásba ne kerülne. mert senki sem utasíthatja vissza.15 Maréchal a Lét állítását kikerülhetetlen elõfeltételnek mondja a megismerésben. A szellem – belsõ dinamizmusánál fogva – megértésrõl megértésre. egyik ismerettárgyról a másikra lendül. mely minden véges megismerésnek dinamikus feltétele. Maréchal interpretációjában az emberi értelem (ratio) Létre irányított belsõ dinamizmusának alapja az intellectus. de addig. nehogy az ontologizmus hibájába. ám azt is állítja. 67. hiába próbálja egyensúlyba hozni belsõ lendületét. túlhaladva a töredékes létezõkön – mindig a Létet akarja állítani. az elõvételezõ tendenciának és az éppen jelen lévõ tárgyaknak az aránytalansága egyenesen feltétele a gondolkodásnak. 1919–1949. az intuicionizmus vétkébe essünk. 129. amíg a véges szférájában mozog.14 Maréchal így Szent Tamásra hivatkozva arra a következtetésre jutott. Kant kételkedése alaptalan. hogy ennek a transzcendens állításnak. létintuíciója. 15 Maréchal. És ez a nyugtalanság. elsõ és elemi léttudása. hiába próbál megnyugodni: mert dinamizmusa – túllépve. de szükségszerû feltétele. hogy ez a szükségszerûség az egyedi isme- 14 Maréchal 1926.Thomismus redivivus 339 rés objektivitására és a metafizika lehetõségére vonatkozó kanti kételkedés nem állja meg a helyét. a Végtelen) implicit állítása minden egyes megismerõ aktus rejtett.

hiszen szükségszerûen összetartozó mozzanatokat választ szét egymástól. Róma: D. Lehetetlen. Ugyanakkor ez a szükségszerûség racionális értelmû. Az Abszolútum tagadása is csak úgy lehetséges. ha a szellem csak általa létezik. Kant egykori érvét némileg szabadon kezelve: abból. az Abszolútum állítása csupán az emberi gondolkodás olyan absztrakt produktuma volna. A gondolat nem létezik önmagában az Igazság eszméjét megelõzve. mint az igazságra való képesség. m. még nem következik. Tehát nem a szellem másodlagos vagy esetleges aspirációjáról van szó. hogy a szellem implicit módon állítja azt: ítéletében az abszolút támpontra hivatkozik. III. a megismerés a Lét létezésének következménye és eredménye. konstitutív tartalma. Maréchal Kant ellenében a logikai szükségszerûség hangoztatásával határozottan el kívánta hárítani azt a vádat is.340 Horváth Pál retaktusokban tematizálatlan és latens marad. Nem lehet nem létezõ az. mert maga a Lét. ez az igazságra törekvés maga a szellem élete. egyebek között pedig Isten fogalmának ismeretével csak azért rendelkezhetünk. az igazságnak a funkciója. Maréchal ezt a tézist így fordítaná meg: a megismerés képességével.. 17 A teljes fenti elemzéshez lásd Szabó Ferenc (1969): Az ember és világa. hogy az Abszolútum ne legyen. 68. Isten létezik és mintegy forrásául. Így …az igazság eszméje nem tetszõleges járuléka a gondolkodásnak. erre utal az ontologizmustól és intuicionizmustól való elhatárolódás. 16 I. A hagyományos istenérvek helyett a transzcendentális módszer a lét analógiája (analogia entis) tamási fogalmának és az istenbizonyításnak új útját kínálja. Detti. céljául és vonatkozási pontjául szolgál szellemünk dinamikus mozgásának. A gondolat nem más. . hogy magának ennek a fogalomnak valamilyen reális létezés is megfelel. a szellem nem más.16 Maréchal szerint a Lét valósága és a Lét fogalmának valóságossága közötti kanti distinkció17 gondolati hibaforrás. hogy a gondolkodás. hogy a Lét. amelyet tételezése után tõlünk független létezõnek tekintünk. mint az Igazság igényének felmerülése az öntudatban. hanem annak lényegi. hogy Isten fogalmával szükségszerûként rendelkezünk. aminek a szellem létét köszönheti. egy fordított út pedig a megismerés rendjében járhatatlan. Õ éppen azt kívánta igazolni. 54.

amelynek ontológiai kifejezése nem lehet más. hogy onnan lényegében mindig ugyanazon eljárás segítségével emelkedjék fel egészen a transzcendens Abszolútumig. Az utak vagy érvek különbözõsége azokat az eltérõ támpontokat jelzi csupán. Isten bölcseleti elemzésére vállalkozunk. mint a „transzcendens okság”.Thomismus redivivus 341 A teremtmény egész lényegét alkotó függõ viszony. hogy Istent nem lehet ábrázolni a szó szoros értelmében egyetlen fogalommal sem. Ez utóbbi eredménye a ma széles 18 Maréchal: i.20 Maréchal munkája módot teremtett arra. mint azt.. antropomorf és érzéki képzeteinkbõl építjük fel. 20 I. 198. mégis. azaz annak állítása... Ám már Szent Tamás felhívta a figyelmet arra. minden teremtett dolog (létezõ) közvetlen viszonya a teremtõhöz (a Léthez): reláció. 19 I. mi mást jelent.19 Ha mégis ezt tesszük. 55. fogalmát óhatatlanul ábrázolásaiból.. Hogy mindezekbõl mi következik az istenbizonyítékokra nézve. amelyeket a szellem a közvetlenül elérhetõ valóságban kiválaszt. . a teremtmény pedig a lét és a lényeg egysége. hogy transzcendentális módszere köré új metafizikai szintézis épülhessen. 197–198. hogy ezen a fogalmon azután „könnyû” kritikát gyakorolva annak élét Isten létére vonatkoztassuk (Kant). mint a kauzális istenbizonyítás. arról lássuk ismét Maréchal megfogalmazását: Sok út vezethet Istenhez. hogy Istenrõl tett kijelentéseink csak „végtelen hatványon” igazak: Hogy Isten a lét tisztán és egyszerûen. Amikor a Lét. felsõ terminusa osztatlan marad és meg nem fogyatkozik: ez az analóg viszony.18 Ez az érvelés más. a transzcendentális okság fogalmának megalkotásával pedig egy korszerû istenbizonyítás kidolgozásának lehetõségét is megadta. vagy jogosulatlanul azonosítjuk Isten valóságát Isten fogalmával. m. maguknak a skolasztikusoknak a szándéka szerint is talán csak egyetlen istenérv van. m. vagy a keresztény gondolkodásban nem példa nélkül való módon immanentizmusba merülünk. amelyet Kant bírált. V . amely ha megsokszorozódik is. III. m. V . hogy a létezõk létükben radikálisan függnek a Lét teljességétõl.

136. nem ismeri fel Maréchal bírálatának jelentõségét és gyanús Kant-epigonként marasztalja el. Louvain: Desclée de Brower. 25 Különösen érezhetõ ez legfontosabb ismeretelméleti munkája egészén: Przywara. Otto (1964): Die transzendentale Methode der scholastischen Theologie der Gegenwart.25 Otto Muck ugyanakkor helyesen gondolja. 229.342 Horváth Pál körben használt kontingenciaérv: egy olyan argumentum. A Maréchal-Emlékkönyv második kötetének tanulmányai sokkal visszafogottabban méltatják Maréchal hatását. Erich Przywara SJ pedig ugyancsak elhatárolódott Maréchal akceptáló és adaptatív Kant-képétõl. aki a kanti recepciót immanentizmussal vádolta. hogy Przywara vagy az ugyancsak bíráló Gustav Siewerth nem látja a különbséget Kant és Maréchal között. a rendszer alapfogalmainak leveze- 21 Maréchal értékeléséhez. Ilyen az a vád. 99. . München: Kösel. amely az egyedi létezõk esetlegességébõl és az azokat a logikai szükségszerûség erejével létesítõ és létben tartó Lét feltétlenségébõl következtet a transzcendencia.21 Az 1920-as évektõl csupán a közeli tanítványok és kollégák szûk köre képviselte Maréchal gondolatait: Antoine Gregoire SJ. elutasítva a skolasztikus istenérvek mechanikus felelevenítésének kísérleteit.23 a Maréchal-féle elvek elsõ szisztematizálási kísérletét pedig Antoine Marc SJ dolgozta ki a harmincas évek elején. 22 Muck 1964. 23 I. az annak lényegét alkotó ítélet elemzése súlyosan hiányos. az általa kiváltott szellemi hatás megítéléséhez lásd Muck.22 Hasonló szellemben tevékenykedett Jean Defever és Georges Isaye. mint Muck. az oksági érv esetében pedig egy transzcendentális dedukciós modell kimunkálásával tovább is próbálta építeni Maréchal rendszerét. amelyeket Maréchal kritikusai vetettek fel. m. Innsbruck: Tyrolia. 24 I. 106. m. 26 Muck 1964. Otto (1949): Mélanges Maréchal I–II. Isten abszolút szükségszerûségére.26 Illendõ néhányat említenünk azok közül a megállapítások és bírálatok közül is. hogy munkájában a megismerés. Maréchal túlbecsülte volna az evidencia és az intuitív elem szerepét a megismerési folyamatban – gondolatkísérlete tehát nem a racionális megértés keretei között mozog. Az ontológiában emelt fõ kifogás a hamis apriorizmus. Erich (1957): Analogia entis.24 Maréchal gondolatainak visszhangtalansága ellenére a transzcendentális eljárásról már korán nyilatkozott Etienne Gilson. aki a teodicea problémáinak újraértelmezésén fáradozott.

Przywara az életfilozófiai szemlélettel. hogy a módszer – belsõ inkonzekvenciái. A tárgyalt témák is igen változatosak: a régebbi és új tanítvá- 27 Dirven. Bruxelles: Desclée de Brower. További ellenérv. . addig az iskola 1945 után fejlõdésnek indult és egyre határozottabban német jelleget öltött. aforisztikussága és a Kanthoz való túlságos idomulás miatt – indokolatlanul bonyolult. Johannes-Baptist Lotz SJ és Joseph de Finance SJ viszont már a jövendõ transzcendentális irányzatát és olyanok is megszólaltak. Martin Grabmann és Gustav Siewerth. hogy a Kant-recepciónak az 1940-as évektõl lendületesen növekvõ hatása két bölcselettörténeti jelenséggel is összefüggött. Ezen az alapon a konzervatív tomista Roland-Gosselin. Ezek közül az egyik a konzervatív neotomizmus válságának kibontakozása volt. a követõk. hamisan értelmezi Szent Tamást és a teljes keresztény hagyományt. az ezekkel való párbeszéd igénye. Néhányan egyenesen úgy látták.27 valamint a transzcendentális iskola számos képviselõje is egyetértett viszont abban. Eugen (1974): Joseph Maréchal. Maréchal monográfusa. hogy ez a módszer önkényesen. Így amíg a Maréchal tiszteletére kiadott emlékkönyv még egy sajátos szellemi kiegyenlítõdés.Thomismus redivivus 343 tetlen megelõlegezése. a szemlélõk és bírálók közötti egyensúly dokumentuma. Így Gregoire vagy Defever a „régi” Maréchal-iskolát képviselte. posztulálása. Edith Stein pedig a fenomenológiai filozófia és Szent Tamás bölcseletének egyeztetésén fáradozott. hogy Maréchal mindenféle istenérv. s gyakran megfogalmazott észrevétel az is. ennél is fontosabb körülmény a laikus európai filozófia néhány új irányzatának megjelenése. a késõbb a transzcendentális módszerhez közelebb kerülõ Joseph de Vries SJ. August Brunner SJ vagy Caspar Nink SJ is felemelte szavát Maréchal felfogása ellen az 1940-es évek végéig terjedõ idõszakban. istenbizonyítás lehetõségét elveti. különösen az Isten létét és e létezés bizonyíthatóságát érintõ kérdésekben. mint Etienne Gilson. és ezeknek a hatása is megmutatkozott a Maréchal halálát követõ évek történéseiben. A másik. amelyek felértékelték Maréchal munkálkodását. Walter Brugger SJ. Az adaptációt célzó törekvések hamar megjelentek: Joseph Geyser SJ az 1920-as évektõl már „barátkozott” a fenomenológiával. majd az eszméik adaptációja iránti igények felmerülése volt. de a hajdani ellenfelek és vitapartnerek is felvonultak. Az ekkor megjelenõ Mélanges elsõ része Maréchal több hátrahagyott írását tette közzé. a második részben viszont a tanítványok. Eugen Dirven.

München: Kösel. anyagában számos. 29 Rahner. Ezek egyike Rahner személye körül kereshetõ. Karl (1939): Geist in Welt. a tanulmányok harmadik csoportja viszont – történeti tárgyú írásokkal – a filozófiatörténészre emlékezik. (Magyarul: Rahner. Budapest: Szent István Társulat. Johannes-Baptist (1938): Sein und Wert. ezt pedig hamarosan követte egy másik Przywara-tanítvány. Karl [1991]: Az Ige hallgatója. A harmadik szellemi centrum az 1950-es évektõl a délnémet jezsuiták filozófiai fõiskolája. München: Kösel. mindhárman a Jézus-Társaság tagjai. Karl Rahner SJ két írása: az 1939-es Geist in Welt és az 1941-es vallásbölcseleti értekezés. Pullachban. Fénykorában. Lotz 1938-ban Sein und Wert címû írásával28 mutatkozott be. mellette Walter Brugger SJ. München: Kösel. de Rómában élõ Bernard Lonergan. az ismeretelmélet-specialista Joseph de Vries SJ. a Hörer des Wortes. . a transzcendentális neotomizmus elveit megfogalmazó-továbbfejlesztõ írással. A meghatározó egyéniség itt is Lotz. miként a módszer használóinak zöme a kezdetektõl a legutóbbi idõkig.29 A világháború utáni években azután már a Maréchal-recepció körvonalai is egyre világosabban kibontakoztak: kialakult a transzcendentális neotomizmus mûvelésének néhány jelentõs mûhelye. Fontos esemény volt. amikor 1955-ben napvilágot látott a Pullacher Philosophische Forschungen sorozatának nyitóköteteként a Kant und die Scholastik heute címû tanulmánygyûjtemény. Idõközben Heidegger két katolikus tanítványa.344 Horváth Pál nyok Maréchal.) Pullach bei München: Berchmannsverlag. a francia Joseph de Finance és a kanadai. Rahner. aki egy átfogó antropológiai koncepció részeként kamatoztatta a Kant-recepció eredményeit. A másik fontos szellemi kör a római Gregoriana Egyetemen jött létre: fõ képviselõi a német Johannes-Baptiste Lotz. az olasz Agostino Gemelli OFM és az amerikai John Donceel SJ írásai a pszichológusról szólnak. mint a transzcendentális módszer híve.) 30 Kant und die Scholastik heute. Karl Rahner SJ és Johannes-Baptist Lotz SJ jóvoltából felgyorsultak Németországban a szellemi történések. a fiatalabbak közül pedig Emerich de Coreth SJ és Walter Kern SJ. 1955. Karl (1941): Hörer des Wortes. az 1970-es években ez a mûhely képviselte a leghatékonyabban a transzcendentális szemlélet eredményeit. mint a transzcendentális módszer megalkotója elõtt tisztelegnek. és 1956-ban született meg a transz- 28 Lotz.30 Az 1950-es évek elején megindult Karl Rahner Schriften zur Theologie címû tanulmánysorozatának kiadása. (Pullacher Philosophische Forschungen 1.

amely – a szerzõ angolszász bölcseleti kultúrájából következõen – annyiban tér el a téma hagyományos feldolgozásaitól.31 Lonergan írása. Emerich (1961): Metaphysik. megértés analitikus vizsgálatára törnek. A belátás a keresztény metafizika és ismerettan szisztematikus kidolgozása. (1958): Insight. 1964-ben pedig megjelent Otto Muck már említett történeti szintézise. London–New York: Longman–Green. Az erre épülõ fejtegetések a belátás mint megismerés. egyedül az irányzat Tanítóhivatal általi méltatása maradt el. Elsõként 1956-ban – majd 1961-ben átdolgozott formában – terjesztette elõ a maga Metaphysik. majd – végsõ eredményként – a teljes megismerés és megértés transzcendenciájának feltárásához. A Study of Human Understanding. Közben Maréchal elgondolásának átfogó metafizikai rendszer keretében való továbbépítésére is megszülettek az elsõ próbálkozások. vatikáni zsinat körüli években változtak meg. hogy nagy nyomatékkal veszi tekintetbe az angolszász bölcseleti empirizmus szempontjait és azokat az analitikus és pozitivista törekvéseket.Thomismus redivivus 345 cendentális neotomizmus elvein alapuló elsõ metafizikai szintézis. hogy az ötvenes évek elején. Véleménye szerint az értelem dinamikájának megismerése és meg31 Coreth. hogy közben a zsinati atyák deklarálták a teológiai és bölcseleti eszmék pluralizmusát és azt a tényt. . amelyek a szigetországi laikus gondolkodásban hagyományosan vezetõ szerepet játszanak. F. A Study of Human Understanding címû monográfiájával. amikor sorozatosan marasztalta el a Tanítóhivatal a modernizációs törekvéseket. ezen. Bernard J. A következõ évtizedben a szellemi hegemónia körvonalai is kibontakoztak. hogy a katolikus egyháznak nincs többé „hivatalos” filozófiája. ám ez talán csak annak köszönhetõ. München: Tyrolia és Lonergan. ennek az irányzatnak az elítélésére nem került sor. A nagy átrendezõdés elõzménye az a tény. amely a modern katolikus gondolkodás vezetõ irányzataként méltatta a transzcendentális iskolát. A transzcendentális szemlélet számára kedvezõ módon a viszonyok a II. megismerõ tevékenységünk belsõ szerkezetére és mûködésére kíván rávilágítani. Eine methodisch-systematische Grundlegung címû munkáját Emerich Coreth SJ. Lonergan ismeretelméleti-metafizikai szintézise a transzcendentális módszer birtokában mindenekelõtt a megismerés természetére. a belátás metafizikájának kidolgozásán vezet tovább Lonergan útja az etika lehetõségeinek körvonalazásához. Maga a mû a megismerés empirikus struktúráinak és heurisztikus módszereinek leíró elemzését tekinti feladatának. 1958-ban pedig a Gregoriana körébõl Bernard Lonergan SJ jelentkezett Insight.

a Lét természetét (létezését) illetõen viszont Lonergan azt mondja. az nem reflexív felfogás vagy ítélet. mint az emberi belátás által megfogalmazott kérdések sorozata. Lonergan alapvetõ fontosságot tulajdonít annak is. hogy az csak korlátlan megismerési aktusnak lehet a tárgya és „ebbõl az következik. a megismerõ alany önmagaállításán alapulnak. A megismerés végsõ. Lonergan gondolatkísérletében fontos az is. belátásunk ezen a szinten még pusztán a véges ismeretek vég nélküli gyarapításának eszközét birtokolja: nem a Létet. hogy az nem más. hanem egy sajátos létaffinitás. az egész. hogy a megismerés mindig a teljesség. amely az érzékeléstõl és a képzelettõl a megértésig. hogy a Lét eszméje tökéletesen transzcendens: egyszerûen azért. mint az emberben mûködõ tiszta megismerési vágy tárgya. e vágy tartalma nem valamilyen elõzetes tudás. Ám megértésünk. transzcendáló képessége az oka. amelyek az ítéletalkotás elõfeltételei – amolyan létintuíció értelmében –. apriori. ez a képesség nem empirikus és empíria elõtti aktusaiban ragadható meg. 352. 351. a megértéstõl az ítéletig és az ítélettõl a helyes ítéletek teljes kontextusáig – amit tudásnak nevezünk – viszi elõre a megismerési folyamatot. még formális (fenomenális) megközelítésben nem más. Magának a megismerési vágynak az a szerepe Lonergan felfogásában. hanem csak a létezõket képes megragadni. hogy miképpen határozzuk meg a transzcendencia fogalmát. ahogyan a Lét fogalmát – ismeretelméleti szempontból – meghatározza: azt mondja. hanem az az elsõdleges és átható késztetés. a Teljes Valóság felé irányuló szellemi odafordulás. mint Rousselot és Maréchal „dinamikus orientációjának”. . 33 I. törekvés és vonzalom.33 A Lét ben32 Lonergan 1958. Végeredményben ez és az emberi szellem dinamikus nyitottsága.32 Ezt a vágyat „tisztának” nevezve Lonergan maga is egy kantiánus elemet integrál a skolasztikus terminológia világába. amely egyben az emberi gondolkodás és tudás fejlõdésének láncolata is. amely lényegében azonos jelentésû a skolasztika intellectus kategóriájával. a Lét birtokbavételére tör. mint az embert körülvevõ teljes létvilág.346 Horváth Pál értése a belátás (Insight) fogalom szellemi tartalma. mivel a korlátozatlan megértési aktus tartalma”. A transzcendencia elsõ. a teljes transzcendenciát jelentõ tárgyát. ám maguk is egy elõvételezett ítéleten. m.

Lonergan részletesen szól megismerésünknek azokról az eszközeirõl.34 A transzcendentális módszer másik jelentõs szisztematizálási kísérlete Emerich Coreth SJ alkotása. hanem megismerésünk végtelen intellektuális elõfeltétele. csakúgy. a létezés és az igazság elsajátításának folyamatában. kérdéseibõl és kérdezésébõl. Ez a mû valójában az emberi gondolkodó tevékenység alapvetõ kategóriáinak és mûködési módjának elemzése. A munka teljes gondolatmenete. hogy ez az eljárás legalább hétféle funkciót lát el. életmûvérõl általában vö. Így az õ metafizikájának alapeszméje a megismerési folyamat egészének mint kérdés–kérdezés–felelet kategóriasornak a feltételezése. különösen pedig a vallási nyelvrõl szóló fejtegetések az angolszász empirizmus. Bernard J. . Lonergan nézeteirõl. kérdezésnek a vizsgálatából építette ki a maga elképzelését. hanem a megismerésnek mint kérdésnek. dialektikai. Így a megértés normatív. Hugo A. hogy a megismerés ontológiai szintjén a teológiai tudás (hit) megalapozásának és a hit és tudás közötti harmónia biztosításának feladatát is ellátja. 34 Lonergan. (1971): Method in Theology. sem tudásaktusaink valamiféle summázata. Longman and Todd. London: Darton. kritikai. Coreth Lonergan véleményével ellentétben nem a létintuíció elemi formájának tûnõ belátás pszichologizáló fogalmát választotta alapkategóriájának. Az 1970-es évek elején korábbi gondolati szintézisének megválaszolatlanul maradt kérdései újabb írás közzétételére ösztönözték Lonergant Method in Theology címen. Számára a megismerõ ember kérdezõ lény. de kitér a tiszta ész szabályozó eszméinek kanti interpretációjára. F . Az eszközök leltárba vétele után magát a transzcendentális módszert mint megismerést és a megismerés megismerését vizsgálja. és arra a következtetésre jut. Istennek mutatja. hétféle szerepet tölt be a valóság.Thomismus redivivus 347 nünk meglévõ eszméjének és valóságának megértése nem lehet sem egy elem tudásaktusaink sorában. Olyan elõfeltétel. Meynell. amelyeket a bölcselet hagyományosan kategóriáknak nevez. szisztematikai és heurisztikus szintjeirõl szól. (1986): The Theology of Bernard Lonergan. majd megállapítja. Atlanta: The American Academy of Religion. magát a Létet minden metafizikai objektum alapjának és forrásának. az analitikus filozófia és a keresztény eszmék közötti közelítésre utalnak. és külön elemzi azt is. hogy milyen szerepe van a megismerés és tudás folyamatában a nyelvnek és a gondolati verbalitás adottságának. mint a módszertani tipológia (127–133) kidolgozásának részletei. amely magának a megismerésnek az oldaláról szemlélve a Lét belátását szükségszerûnek és idõtlennek.

86. hogy mire irányul a kérdésem. magára a Létre utal. Másképpen kérdésemnek nincs iránya. mint alapvetõ léttapasztalat. az elsõ ítélet tehát csak nem-ítélet. mégis kérdezni kezdünk. m. hiszen a kérdés lehetetlen. ha a kérdezett már nem kérdéses [fraglich]. Ebbõl a metafizika kiindulópontja gyanánt adódik minden kérdésünk esetében a kérdésesség (Fraglichkeit) bizonyossága. Ám másrészt csak úgy kérdezhetek. hogy kérdezzünk. tehát kérdezhetõ (fragbar) – alapul. tárgyi. Azért van ez.36 A kérdés tehát minden megismerõ aktusunkban egy nem tematikus elõzetes tudáson. a kérdés értelmességének ismeretén. a valóság kérdezhetõségében rejlik. megismerésünk végsõ. mert minden ítélet. 108. ami már maga is tudás. . A megismerésben megfogalmazható kérdések titka azonban Coreth szerint a dolgok. mégpedig kétféle értelemben. elõzetes létismereten – a Lét létezik. Coreth véleménye szerint a metafizika záróköve. ha még nem ismerem. ennek alapja a kérdezhetõség (Fragbarkeit) ontológiai adottsága. a minden feltétel elõtti-nélküli ítélet. mert csak a semmivel kapcsolatban zárhatjuk ki annak a lehetõségét. már csak azért is. amit kérdezek. meglévõ elõzetes tudást feltételez. az anyagi és a személyes létmód és annak tudása mint az embert körülvevõ és magába foglaló Valóság metafizikai rendszere.. a kérdezés lehet. a dolgok számára való kérdésességében létének véges mivolta és a Lét kérdezhetõ35 Coreth: i. m. amely közvetlenül és szükségszerûen. mint a nem felelettermészetû létismeret eredendõ bizonyossága. a Lét lényegének bizonyuló transzcendens Isten. azaz nem lehetséges. mert a megismerés könnyen belátható módon kérdés-válasz szerkezetû. Az „elsõ kérdés” esetében viszont nem feltételezhetünk korábbi tudást. megismerési aktus már kész. ha tudom. 36 I. Az ember szakadatlan kérdezésében. majd a szellemi-fogalmi létvalóság. a kérdés még nem kérdezhetõ [fragbar]. Kérdezni csak akkor tudok. hanem kérdés.348 Horváth Pál mint a lét és a létismeret megvalósulásának állomásaiból épül fel a véges. Coreth metafizikai szintézisének alapelvét így fogalmazza meg: „A metafizika kezdetén a kezdet után való kérdezés áll”35 mint legelemibb és legradikálisabb kezdet. transzcendentális lehetõségi feltétele. az emberi létismeret végsõ horizontja maga a Lét.

amely összegezni próbálja az ismeretszerzés és ítéletalkotás teljes aktusát. Az értelmezések sorát Karl Rahner írásai folytatták. amelyben Coreth az ember habituális képességeibõl vezette le megismerõképességünket és a létmegértésre való eredendõ alkalmasságunkat is. az isteni önközlés. 38 Lotz. 37 Coreth. hiszen Coreth ezeket a diszciplínákat tekinti a teljes bölcseleti rendszer alkalmas kidolgozási témáinak: Coreth. hierarchikusan egymásra rendezõdõ rétegben látta a megismerésnek a Lét megragadásáig vezetõ útját. 1978-ban Lotz adott közre figyelemre méltó összefoglalást.Thomismus redivivus 349 ségének végtelen horizontja szembesül egymással. a kérdezés világán túl és elõtt megmutatkozó közlés.37 A transzcendentális tapasztalás témájában késõbb. A második lépés a Lét ontológiai megragadása – még mindig egyedi ismeretaktusok tartalmaként. A megismerés e négy állomása Lotz szerint szerves belsõ egységet alkot. a kinyilatkoztatás felismeréséhez. hogy a teológiai vagy hittapasztalatban személyes és gondviselõ Istennek bizonyuljon. Emerich (szerk. mint az egyes tapasztalati szintek transzcendáló természete. Emerich (1978): Was ist der Mensch? Innsbruck: Tyrolia. A metafizika–hermeneutika–antropológia témasor szükségszerû. amelyek a transzcendentálfilozófia legkiérleltebb változatát jelentik. . Az így megragadott Lét tovább szemlélve az Abszolútum – a bölcseleti isteneszme – alakját ölti. 15. a metafizikai szintézis szubjektív oldalát kiegészíteni hivatott antropológiai mû – Was ist der Mensch? – megjelentetése követte. Rahner e tárgyban fontos munkái közül a legkorábbi A Szellem a világban Szent Tamás Summájának egy rövid részletét elemzõ traktátus. Johannes-Baptist (1978): Transzendentale Erfahrung. Emerich (1958): Metaphysik als Aufgabe. ezt pedig egy. In: Coreth. ez utóbbiak közös lehetõségi feltétele pedig magának a Létnek bizonyul. a mindent átfogó vallási tapasztalatban. Coreth metafizikai szintézise után a megismerés és a megértés finomszerkezetét elemzõ hermeneutikai munkát dolgozott ki. mint ami az egyedi ismeretaktusok horizontja. Innsbruck: Tyrolia. és ez a metafizika kezdetét jelentõ ontológiai különbség vezet tovább a teológiához. negyedik lépés pedig e teljes léthorizont tudatosítása Isten felismerésében. A harmadik lépés a Lét. amelynek lényege nem más. Freiburg: Herder. Ebben a folyamatban a lényegük szerint megragadott ismerettárgyak létaffirmációknak. Freiburg: Herder és Coreth. az egyedi ismeretaktusokban. az Abszolútum felismerése.): Aufgaben der Philosophie. Az elsõ állomás a lényeg eidetikus (fenomenális) magragadása.38 Õ négy. a végsõ. Emerich (1971): Probleme der Hermeneutik.

amennyiben a létre kérdez. A cél érdekében alkalmazott módszer Rahnernél is a transzcendentális eljárás: Transzcendentálisnak nevezzük azt a kérdezési és megismerési módot.39 Rahner kiindulópontja a megismerésnek mint elemi létviszonynak az elemzése. a szabadságról és ezért a felettük és bennük lévõ titokról. Ezért az emberi szellem transzcendens volta a lényegi alapja a személynek. Husserlre. Rahner nézeteinek végsõ összegzése A hit alapjai címet viselõ alapvetõ kézikönyve. Rahner alapelve szerint „az ember annyiban van. az ember maga mint létkérdés létezik”. Budapest: Szent István Társulat. 136. Karl (1983): A hit alapjai. a szellemrõl. csak implicit módon tudatos ismeretén alapul. valamint a kegyelemben és a kinyilatkoztatásban történõ isteni önközlés lehetõségének. amelynek következtében megismerésünk végtelen transzcendens nyitottsága – az Egészre való ráhangoltsága – ellenére önmagunkat és önmagunkban a létet csak 39 Rahner. és ez a Kantra. . a felelõsségnek. (Eredeti cím: Grundkurs des Glaubens.és igenlõképessége (szeretete és akarata) kizárólag a lét megsejtésében fogja fel az egyes dolgokat. amiben már benne foglaltatik valamilyen tudás Istenrõl. 41 Rahner 1983. amelyben egy kijelentés metafizikai (apodiktikus) szükségszerûségét és tartalmát […] úgy ismerjük meg. az egzisztenciálisan megalapozott hit elméletévé.350 Horváth Pál Az ige hallgatója pedig a vallásfilozófia lehetõségeit elemzõ értekezés. az embernek a megértése.40 A metafizika igazi témája tehát nem a megismerés vagy a lét megragadása. a vallási tapasztalatnak – ideértve a misztikát is –. még ha e tudás nem is válik tematikussá. Mivel az ember megismerõ.) 40 Rahner 1939. ezért éppenséggel minden megismerés a lét nem-tematikus. Megismerésünk egyes aktusaiban a megismerõ alany és az ismerettárgy között szakadék tátong. 71. a perszonalizmusra és Heidegger fundamentálontológiájára reflektáló szemlélet épült tovább a keresztény emberkép. hogy bebizonyítjuk: az ilyen kijelentés tagadása önmagát cáfolja meg.41 A megismerés alapja Rahner felfogásában – bár ezzel Szent Tamás és csaknem a teljes hagyomány is egyetértésben van – a létet birtokló megismerõ alany és az általa megismerni szándékolt – az ismerettárgyakban adott – lét azonossága. megértése általában. hanem e kettõ közös szubsztrátumának.

Isten létének felismerését. ez a permanens döntés pedig szükségszerûen túlmutat önmagán és meghozóján. Az ember csak evilági-történeti fejlõdésének folyamatában válik azzá. nem pedig intellektuális természetû aktus. Ez a rahneri formula igen nagy jelentõségû a modern katolikus gondolkodásban. ezeknek a lehetõségeknek a mûködésbe hozatala azonban egy további mozzanatot. Istenre vonatkozik. antropológiai adottságaink sorában beláthatatlan jelentõséggel bíró képesség. hiszen az ember alanyi és tárgyi. habituális adottságaként rendelkezõ ember csak megismerése „felfelé szálló” folyamatában. amely a Lét titkának. immanens és transzcendens kötõdésének együttes feltételezése új. másrészt a szellem dinamizmusa következtében a létre való kinyúlás képessége. mivel az elõzetes létismerettel természetes. fogalmilag kifejezhetetlen. Isten.Thomismus redivivus 351 a külsõ világ ismeretén. a létre mint világban-való-létre történõ rákérdezés lehetõségét. egzisztenciális. ismereteinek korlátaival kerül szembe. az Egészre. Ezzel az elhatározással. és ez a nem tematikus. látens elõzetes tudás biztosítja tárgy. A létre való kinyúlás rahneri leírása ennek a történésnek a történelem dimenziójába helyezését is jelenti. Az emberben mint megismerõ. a világon mint reális történések sorozatán át jut el ennek a tudásnak tematikussá tételéhez és saját teremtményi öntudatához. Isten felismerésének kulcsa. ismerettárgyakon túlmutató kinyúlás (Vorgriff) a létre általában. ha – amint az egzisztenciálfilozófiák mondják – a létet és ezzel a létezést választja. egyidejû és egyenértékû kapcsolatot teremt a metafizika tradicionális alapfogalmai. és a Jóra. ám megismerésünk – transzcendáló természete következtében – mindig túl is lendül ezeken . Ember és a Világ (mint külvilág) között. birtokbavételén keresztül ragadhatjuk meg. egzisztenciális döntéssel áll kapcsolatban Rahner szerint a transzcendentális tapasztalás képessége. ami valójában. mégpedig az ember öntranszcendenciájának felismerése közvetítésével. Ugyanakkor a metafizika és vele együtt az ismeretelmélet kidolgozásának lehetõségét éppen az jelenti. végsõ soron Isten melletti döntést. amikor szakadatlanul végessége határaival. Ez kínálja a Lét. reflexív létezõben tehát egyrészt adottságként van meg a Végtelenre való teljes ráhangoltság. a Lét.és önismeretünk összekapcsolódását. Isten választása – és a szabad hitre jutás – így elsõsorban emberi. személyes elhatározást is igényel. Az ember öntranszcendáló képessége lépten-nyomon megnyilvánul megismerõ aktusaiban. akkor. hogy tárgyi megismerésünk szükségszerû velejárója az ismerettárgyon. ha szabadsága birtokában a Létre mond igent.

kegyelemtani nehézségeinek megoldására. amilyennek azt a vallási élmény és a hit belsõ világa mutatja: végtelen. mint céljára. aki eleve. hogy a személyes Isten nélkül az ember nem lehet személy. ennek eléréséhez a vallási tapasztalásra. Ennek az utóbbi fogalomnak a lényege. Ez csak úgy lehetséges. Karl–Vorgrimler. Budapest: Szent István Társulat. mint puszta természet: olyan lény. Összefügg ez azzal is. az antropológiának és a teológiának az Isten-Ember alakjában megvalósuló találkozása. a kegyelem elõtti tiszta emberi természet értelmezése. a hitre. amelynek a fogalmán Rahner a kegyelemre való nyitottságot és az Isten felismerésére való eredendõ alkalmasságot érti. az isteni és az emberi lényeg csak együtt és egymásra vonatkoztatva definiálható. Az Isten mellett hozott döntés az ember eredendõ létadottsága. Legegyszerûbb meghatározása: Rahner. hogy az ember eleve több. antropológiai adottságként hordja magában az „objektív megiga42 Az „engedelmeskedés képessége” Rahner egyik legeredetibb fogalma a hitrendszer dogmatikai. Természeti és természetfeletti ilyen szoros összekapcsolása és egy dinamikus-történeti istenfogalom felé való határozott közeledés ugyanakkor dogmatikai nehézségeket is támaszt. a potentia oboedientialisnak a következménye. Az ilyen Isten-tapasztalat azonban még a metafizikai tudás magas fokán sem tehetõ nyilvánvalóvá és tisztán tematikussá. a természetes istenismeret és a kegyelemnek az emberi szabad személy természetéhez való hozzáadódása esetében. az isteninek és az emberinek. egyben egy sajátos képességnek. transzcendens Valósággá. amelyre. a megtérésre és a kegyelmi fogékonyságra van szükség. 580. Így van ez a natura pura. Krisztus alakjának elemzésébõl adódó legfontosabb következtetése az. Herbert (1980): Teológiai kisszótár.42 Rahner számára filozófiai alapvetésének erõsen antropologizáló jellegébõl adódik. Ám az ember ebben a tettében válik igazán személlyé.352 Horváth Pál az alkalmi határokon. belsõ természete szerint rá van hangolva. és Isten számára is akkor válik azzá. hogy filozófiájától szinte el sem választható teológiai álláspontjának kitüntetett területe. hogy az Isten és az ember. önmaga személyként való megtapasztalása nélkül viszont nem ismerheti fel Isten személymivoltát. ám ezeket a nehézségeket Rahner a természetfeletti egzisztenciálé fogalmának bevezetésével maga is igyekezett kiküszöbölni. . a krisztológia. hogy transzcendáló képességünk tudatosítatlan és akaratlan motorja a Lét végtelen teljességének és tökéletességének szakadatlan állítása mint sajátos vonatkozási pont.

. hogy a konkrét történelemben találja meg az élõ Istent. megelõzõ és elkerülhetetlen adottsága (ontológiai meghatározottsága). hogy képes egyedül megvilágítani és irányítani az ember konkrét létezését. addig a személyes döntés aktusaiban ugyanezen ember teológiai képességeknek is birtokosává válik. amely az ember szabad cselekvését átfogó. hogy A filozófia tehát önmagában nem olyan alaptudomány. A természetfeletti egzisztenciálé fogalmának tárgyilag a következõ viszony szolgál alapjául: az emberre már a megigazulás elõtt is mindig hat Isten általános üdvözítõ akarata. 223. az ember már eleve meg van váltva (a megváltottság állapotában van) és feltétel nélkül kötelessége törekedni a természetfeletti cél felé. ha a kegyelmet el- 43 Rahner–Vorgrimler 1980. A filozófia – ha helyesen értelmezi önmagát és helyesen érti szabadságát (amelyet Isten titkos kegyelme szabadít fel) – a létezésnek az az elsõ. reflektált megvilágítása. azaz Istenre való kinyúlás képessége. hanem személyes Valóságnak bizonyuló Isten kegyelmének befogadására. hogy mintegy „elébe menjen” az isteni hívásnak. léte transzcendens dimenziójában viszont képes arra is. Ezért az ember ontológiailag és szubjektíve sohasem lehet közömbös természetfeletti rendeltetése iránt. hogy komolyan vegye a konkrét valóságot és a történelmet. mindazonáltal a létezés reális rendjében sohasem hiányzik. Így a természetfeletti egzisztenciálé mint transzcendens létadottság alkalmassá teheti a már felismert.43 Amíg az emberi létezés fõ jegye filozófiai értelemben a Létre. Ebbõl ismét az emberi természet kettõs jellegének visszaigazolása adódik: az ember az immanens létrendben a Teljes Valóságra orientált lény (megismerõképesség). hanem bölcseleti indíttatású bevezetése. akkor sem. döntése következtében pedig számára már nem pusztán logikai szükségszerûségnek. Ezen az alapon mondja. amely azt az igényt támaszthatná. Rahner elméletének fontos összetevõje a kegyelem fogalmának nem teológiai. amely jóllehet kegyelemszerûen társul az emberi természethez (ezért természetfeletti). Ez a szituáció.Thomismus redivivus 353 zulásra” létszituációja által adott késztetést és igényt. amely a bölcselet határainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen. De ekkor a filozófia azt a lehetõséget nyitja meg az ember számára. amely felbátorítja az embert arra. aki az emberré-levés útján közvetítette önmagát az embernek.

hogy Rahner autentikus képviselõjee a transzcendentális iskolának. hiszen írásaiban maradéktalanul megtaláljuk a Rousselot és Maréchal óta erre a szellemi alternatívára oly jellemzõ megközelítési módokat és szempontokat. erõsebb természetfeletti egzisztenciálé. eredeti változata. Rahner elmélete pedig nem más. amelyet természetesen magába foglal és amelyen fölülkerekedik az isteni kegyelmen alapuló. de sebezhetõbb is. Hogy neotomista-e még. mint a Kant-recepción alapuló modern katolikus metafizika egyedi. De az ember ugyanakkor – azáltal. az idõs Kant antropológiai útkeresésének visszfénye a katolikus bírálók és értelmezõk világában.354 Horváth Pál utasítja és ezért elveszett ember. amelyet a teológiai hagyomány eredeti bûnnek nevez. vagy õ és tanítványai már egészen új irányzatot és iskolát jelentenek a katolikus gondolkodásban. .44 Ezek után kérdésként vethetõ fel. mint a titokzatos második kanti fordulat. elkerülhetetlenül és reálisan meghatározza az emberiség Istennel szembeni engedetlenségét is. arra a bölcseleti alapelvek oldaláról közelítve mindenképpen igennel kell felelnünk. aki 1781-ben kiadta A tiszta ész kritikáját. Ugyanakkor tény. hogy az emberiséghez tartozik – tartósan. az egzisztencializmus bölcseleti eszköztárából sokat átvevõ és az antropológiai szemléletet kötõanyagaként érvényesítõ rahneri gondolatmenet több. 117. hogy Maréchal és az „eredeti” transzcendentális iskola annak a Kantnak a katolikus recepciója. hogy Rahner rendszere nem pusztán korábbi transzcendentálfilozófia mechanikus továbbépítése. A Kantpárhuzam ugyanakkor szokatlan gondolattársításra csábít: lehet. m. 44 I. Ezért az eredeti bûnt is „egzisztenciálénak” nevezhetjük.

században a kitûnõ minõségû dolgok jellemzésére szolgált. hogy még… (Aldous Huxley: Szép új világ Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Az 1990-es évektõl kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé. Ó nem. mert olyan rettentõen okosak. és a Delta-gyerekek khakiszínt. Maga a szó francia eredetû: az élite kifejezés a 17. nem kis részben annak köszönhetõen. Ez a magyarázata annak. Õk sokkal keményebben dolgoznak. század végén. A Gammák ostobák. hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk. én nem akarok játszani Deltagyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak. mint a Gammák és a Delták. Mindnyájan zöldet viselnek. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált. mindenekelõtt Gaetano Mosca. Én igazán borzasztóan örülök. hogy Béta vagyok. Vilfredo Pareto és Robert Michels munkássága révén. amely valamikor a 19. és csak késõbb nevezték így a tár- . hogy az elit-teóriák szülõhazájának mindenekelõtt Olaszország és Németország tekinthetõ. sõt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom. mint a marxista ihletésû osztályelmélet. mint mi. mert én nem dolgozom olyan keményen. század elején kezdett elterjedni.Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában Kovács Gábor Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. Annyira ostobák. a 20.

vezetõ pozícióban levõ csoportjait. Az Oxford English Dictionary 1823-ban már ebben az értelemben használta. másfelõl pedig szûkebb értelemben az emberi társadalmakat vezetõ csoportok megnevezése.2 Nála az elit fogalmának kettõs jelentése van: egyfelõl valamely kiemelkedõ emberi teljesítmény alanyának minõségét jelzi. részben pedig az állami erõszak eszközeinek monopolizálásával tudják megtartani. melyek 1 Bottomore. Azonban egy idõ után dekadenssé válnak. hatalomra kerülésük. mint a többi elitelmélet szerzõjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre. Vilfredo (1963): A Treatise on General Sociology. hogy új elitek kerülnek hatalomra. kiadás. Kiindulópontja ugyanaz volt. valamint törvényszerûségeit kereste. hogy az elõbbiek statikus jellegûek. az utóbbiak engedelmeskednek. hogy a különbözõ történelmi korszakok elitjei milyen viszonyban állnak a társadalom többi részével. [1915–1919] New York: Dover. és ezeknek az elitjei jóval nyitottabbak premodern elõdeiknél. 2 Pareto. kormányzásuk és bukásuk okait. Õ is úgy vélte. .356 Kovács Gábor sadalom felsõ. Az elõbbiek vezetnek. elitekre és tömegekre válik szét. hogy az emberi társadalmak szükségszerûen – az emberek közötti antropológiai különbségek és a csoportképzõdés szociológiai dinamikájának következtében – vezetõkre és vezetettekre válnak szét. elveszítik a tömegek bizalmát. Moscát mindenekelõtt az érdekelte. Vezetõ szerepüket részben tehetségük révén. míg az utóbbiak mobilak. Nézõpontja szociológiai jellegû volt: õ az elitcserében nem az individuálpszichológiai tényezõket – vagyis az elit tagjainak intellektuális és morális hanyatlását – tartotta elsõdlegesnek. Ilyenformán minden társadalomnak vannak elitjei. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét.) London: Routledge.1 A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapozta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica címû könyvében. miképpen cserélõdnek az elitek. továbbá milyen megkülönböztetõ jegyei vannak a modern eliteknek. Ezek ugyanis nézete szerint a megváltozott társadalmi viszonyok termékei. Tom (1993): Elites and Society. Mosca az archaikus és modern társadalmak különbségét abban látta. ilyenformán nem magyarázhatják meg a kollektív elitcserét. A gazdasági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is. az így bekövetkezett legitimációs válság oly módon oldódik meg. aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. (2. 1. Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt.

Robert (1999): Political Parties. elitek cirkulációja zajlik. akkor az alulról jövõk önmagukat szervezik új elitcsoporttá. romlik emberi minõsége. hogy beemelje soraiba ezeket a személyeket. és azt állította. vagyis a demokratikus mûködési mechanizmusok felszíne alatt egy oligarchikus jellegû kisebbség vezeti a pártot. Az elitteóriák ugyanis a Benjamin Constant. ugyanakkor pedig biztosítja a társadalmi egyensúly fennmaradását is. Ha a régi elit viszonylag nyitott. tehát haladásról nem lehet beszélni. Forradalom ez – revolúció. 4 Michels. Oswald Spengler 1918–1922 között írott és bestsellerré vált mûvében. a szó régi értelmében. Az 1920-as évek divatos szerzõje. Elméletének központi gondolata az elitek körforgása. Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által körvonalazott képviseleti demokrácia elméletével és gyakorlatával vitatkoztak. Az így megfogalmazott elit–tömeg oppozíciónak Paretónál polemikus éle volt. A Nyugat alkonyában Michelsnek az oligarchizá- 3 Idézi Bottomore 1993. Az elitelméletek általában statikus társadalomképet sugallnak. hogy az elitek körforgása ellenére a társadalom alapszerkezete voltaképpen mindig változatlan marad. 35. Azonban nem csak nála. Ezzel a „vérfrissítéssel” saját élettartamát növeli meg. azt állítják. hogy még a demokratikus pártok is alá vannak vetve az oligarchia vastörvényének. század elejének német szociáldemokráciáját vizsgálva jutott arra a következtetésre. A különbözõ elitek váltják egymást – ahogyan Pareto egy helyen megfogalmazza: a történelem az arisztokráciák temetõje3 –. Robert Michels a 20. .Elitek és társadalmak… 357 szemben állnak a tömegekkel. hogy a kormányzó eliteknek az általuk vezetett társadalomtól való elkülönülése olyan univerzális törvény.4 Ez a gondolat különösen népszerû lett a weimari Németországban. Elitelmélet és demokráciakritika nála is szorosan összefüggött. azaz körforgás. de egyébként más nem változik. Az elitcsere okaként elsõsorban individuális tényezõket említett: az elit soraiban növekszik a dekadens elemek száma. Pareto bírálta a demokrácia és fejlõdés fogalmát. míg az alsóbb rétegekben egyre nagyobb számban jelennek meg kiváló képességû emberek. A Sociological Study of the Oligarchical Tendencies of Modern Democracy. amelynek érvénye alól a demokratikus modern társadalmak sem vonhatják ki magukat. New Brunswick–London: Transaction Publishers. és erõszakkal távolítják el a régi elitet. akkor képes arra. miközben elitek és tömegek szembenállása változatlanul megmarad. Ha azonban a régi elit zárt.

Toynbee olyan teremtõ kisebbségekrõl beszélt.358 Kovács Gábor lódásra vonatkozó tételét történetfilozófiai szintre emelve egy rendkívül éles demokráciakritika keretében fejtette ki azt a véleményét. Spengler politika. m.) Budapest: Pont Könyvkereskedés. Olaszországban történt. 21–48. Az elit-teória olyan fogalmi eszköz volt. A civilizációk hanyatlását õ kifejezetten ezeknek a 5 Spengler. A totalitarizmusok térhódítását sokan összefüggésbe hozták annak a modern tömegtársadalomnak megjelenésével. amelyet az angol Arnold Toynbee-tõl a magyar Bibó Istvánig a legkülönbözõbb szerzõk véltek alkalmasnak a társadalmi-politikai változások leírására. Budapest: Liget Könyvek. Oswald Spengler demokráciakritikája. i. 6 Struve.7 vagy a Gerinctelen Spanyolország. de ezt a korrelációt látszik erõsíteni többek között annak az Ortega y Gassetnek munkássága is. .6 Mintha a két világháború között az elitelméletek elterjedése és a demokrácia válsága között valamiféle összefüggést kellene sejtenünk. Maradt egy: a legrosszabb”.5 Spengler teóriája azonban korántsem állt egyedül a maga korában: a weimari köztársaság éveiben elitelméletek egész sora született: Hermann Keyserlingtõl Max Weberig sok mindenki beletartozott ebbe a sorba. „A politika filozófiája”. mint a marxi teória által prognosztizált osztályforradalomnak.8 S valóban: a harmincas években a liberális képviseleti demokrácia defenzívába szorult. akiknek kreativitása a különbözõ civilizációk fejlõdésének legfõbb motorja. Walter (1973): Elites Against Democracy. José (1996): A tömegek lázadása.és elitfelfogására vonatkozóan lásd: Kovács Gábor (2001): „Meg akartunk szabadulni a pártoktól. A weimari Németország esetében ez a végkifejlet ismeretében nem is szorul különösebb bizonyításra. In: Kovács Gábor: A megátalkodott jóhiszemûség esélyei. Oswald (1994): A Nyugat alkonya II. José (1983): Gerinctelen Spanyolország. sokkal inkább tûnt az elitek forradalmának. a közvélemény manipulációja révén tudnak fenntartani. 7 Ortega y Gasset. (Farkas Géza fordítása. 628–670. melyet a plutokrata elitek a modern tömegsajtó segítségével. 8 Ortega y Gasset. Budapest: Európa. Németországban.) In: Uõ: Két történelmi esszé. mint A tömegek lázadása. (Scholz László fordítása. Princeton: Princeton University Press. hogy a modern demokrácia valójában ideologikus látszat. aki az 1936-ban végül polgárháborúba sodródó Spanyolországban olyan mûvekben fejtette ki a maga elitelméletét. Leadership Ideals in Bourgeois Political Thought in Germany.) Budapest: Európa. Ami pedig Oroszországban. atomizálta és homogenizálta a régi szerkezeteket. 1890–1933. (Simon Ferenc fordítása. amely felbontotta a régi társadalmi struktúrákat.

Inc. 2. Vagyis nem csupán szociológiai értelemben használták a fogalmat. hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. A társadalomnak azonban elsõsorban nem azért van elitre szüksége. . és a társadalom jól körülhatárolható szegmensébõl újítja meg magát. 3–4. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb. Az elit legfõbb szerepe az.9 A témáról szóló összehasonlító monográfiájában Robert D. fenntartásának és közvetítésének feladatát. Arnold J. példákat adjon.) Budapest: Gondolat.Elitek és társadalmak… 359 teremtõ kisebbségeknek a degenerációjával. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit. hogy az 1920-as és 1930-as évek elitelméleteinek szerzõinél általában erõs volt a morális aspektus. az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére. A politikai hatalom. finomítására és gazdagítására mintákat. 4. (1976): The Comparative Study of Political Elites. akcióinak a vezetése. Putnam a politikai elit fogalmára összpontosítva a következõ módon foglalta össze a korabeli elit-teóriák szerzõinek általános kiindulópontját: 1. azaz kultúrát csináljon. 10 Putnam. Az elitekkel szemben támasztott normatív követelmények motívuma már Paretónál is megjelent. egyenlõtlenül oszlik meg a társadalom tagjai között. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése. Az elit a hatalmát állandósítani tudja. más javakhoz hasonlóan. Az elit belsõleg egységes. (Mesterházi Márton fordítása. nem kizárólag hatalmi elitekrõl beszéltek. vagyis valami9 Toynbee. Az emberek lényegében véve két csoportra oszthatók: egyeseknek jelentõs politikai hatalmuk van. ha elit nincs. mindenekelõtt pedig a társadalmi értékek teremtésének.10 A Putnam által felsorolt jellemzõk mellett azt is figyelembe kell azonban vennünk. 3. bizonyos magatartásminták felmutatását és követését. mint a társadalom vállalkozásainak. 5. aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is. kreativitásuk kimerülésével magyarázta. Robert D. hogy az elitfunkció mindenekelõtt morális kötelezettségeket jelent.. hogy az élet élésére. a magyar Bibó István pedig ezt a motívumot állította a középpontba: Kétségtelen. London: PrenticeHall. míg mások ilyennel nem rendelkeznek. az szinte közhely. hogy legyen. döntéseirõl nem kell senkinek számot adnia. (1971): Válogatott tanulmányok. homogén és sajátos elittudattal bír. hanem hangsúlyozták azt. Az elit lényegében autonóm.

360 Kovács Gábor lyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelezõ erejét. William Domhoff és Hoyt B. Wright Mills and the Power Elite. 84–121). G. P . Ez tartalmazza Millsnek a kritikákra adott válaszát is (Domhoff. Budapest: Magvetõ. London: Basic Blackwell. Hoyt B. Ballard adta ki egy kötetbe összegyûjtve. A Typology of Elites. Boston: Beacon Press. 13 A Mills könyve körüli viták anyagát G. Albertoni. C. P . Az amerikai politika ennek az elitnek szuverén módon birtokolt terrénuma. . (Van persze kivétel: a késõbbiek11 Bibó István (1986): Elit és szociális érzék. John–Pakulski. Eric (1996): The Few and the Many. hogy Mills alaptézise nem tartható (Wolff. In: Uõ: Válogatott tanulmányok I. Boston: Beacon Press). 14 Highley. köt. [1968]: C. William–Ballard. számos kritikus azonban erõsen bírálta azokat. Ebbe bekerülni részben születés. Nem utolsósorban abban. Ettore (1987): Mosca and the Theory of Elitism.11 Az 1950-es években Mills az amerikai társadalom vezetõ csoportjait leíró és ezek mûködését elemzõ könyvében – Az uralkodó elit (eredetiben: The Power Elite)12 – még ugyancsak az elitek természetrajzának vizsgálatát tûzte ki célul. Budapest: Gondolat. Carlton. Wright (1972): Az uralkodó elit. Mills szerint ezen a helyzeten az amerikai képviseleti demokrácia intézményrendszere sem tud változtatni. amelynek közös ideológiája és politikai irányvonala van. 9 (nyár): 71–88. Wolff híres könyvében ugyancsak részletesen elemezte Mills álláspontját és arra következtetésre jutott.14 Ezek a neoelit-elméletek azonban több vonatkozásban is különböznek 1920-as és 1930-as évekbeli elõdeiktõl. és a vezetõ politikai pozíciók ennek a tagjai között cirkulálnak. Jan (1998): Elitelmélet a marxizmus után. részben pedig kooptálás révén lehetséges. hogy jóllehet az uralkodó elit nem valamiféle összeesküvõ klikk. Aldershot–Brookfield: Scolar Press.13 Mills mindenesetre kivételnek számított: az elit a második világháború utáni évtizedekben többnyire a csúnya szavak (bad words) közé tartozott a társadalomtudományban. R. Van. hogy többnyire hiányzik belõlük a morális aspektus. 12 Mills. Ez a helyzet azonban az 1980-as évek végétõl megváltozott. R. Mondandójának a lényege az volt. a neoelit-elméletek megjelenésérõl beszél. In: Századvég (Új folyam). 225–226. [1971]: The Poverty of Liberalism. mert ennek segítségével nem lehetséges az elit leváltása. Könyve nagy vitát kavart: a radikálisok üdvözölték a benne kifejtett téziseket. aki ezzel kapcsolatban egyenesen az elit-teóriák reneszánszáról. mindazonáltal erõteljes belsõ kohézióval bíró társadalmi csoportról van szó.

az új értelmiségi és menedzseri elit lelkét – gyorsan növekedõ jövedelmétõl eltekintve – nem annyira az ideológiájával. egyfajta globális elitkultúra által összekötött mobilis csoportot alkotnak. mint az osztályelmélet segítségével.Elitek és társadalmak… 361 ben tárgyalandó Christopher Laschnál igen erõs a morális dimenzió. Christopher Lasch az amerikai pénzügyi. kulturális. Azt sugallják. mint 15 Szalai Erzsébet könyvében a rendszerváltás utáni évtized történéseinek értelmezésekor ugyancsak az elitelméletek fogalmi apparátusát használja föl (Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. és akik döntõ módon szólnak bele nemcsak saját országuk életébe. Budapest: Aula). hogy korunk minden régi társadalmi struktúrát megrendíteni látszó szédítõ változásai mögött egy kasztszerûvé váló társadalom valósága rejtõzködik. ezekben is inkább az uralmi elitrõl van szó. társadalmi. Ismét csak úgy tûnik. pénzügyi. mint az 1920as években volt. gazdasági és kulturális elitek globalizálódásáról írva a következõképpen próbálja meg definiálja ezt a homályos és nehezen megragadható fogalmat: A felsõ középosztályt. a kulturális. Nem véletlen. mûszaki. hogy a társadalom megváltozott mûködésmódjai sokszor jobban értelmezhetõk az elitelméletek fogalmi apparátusával. rejtõzködõ mivoltára. a képviseleti demokrácia intézményrendszerének kiüresedésére. hogy az 1989-es kelet-európai politikai fordulatot.15 Ezek az elméletek most is a hatalom és befolyás informális jellegére. bankárokat. akik a globális tõke által mûködtetett multinacionális vállalatokban. hanem a világ más térségeinek a sorsába is. Újbóli elterjedése most is mélyreható gazdasági. azonos életstílusú és mentalitású. valamint az információs iparban kulcspozíciókat töltenek be. Eközben – mondják ezek a szerzõk. Az elitfogalom divatossá válása feltehetõleg ugyanúgy szimptómaértékû. . a „bársonyos forradalmakat” gyakorta az elitek forradalmaként értelmezik. a nemzetközi pénzpiacokon. informatikai és kulturális értelmiségi szakembereket nevezik így. A neoelitelméletek szerzõi azokat a magasan kvalifikált menedzsereket. az oligarchiává váló hatalomgyakorlók és a társadalom közötti távolság növekedésére mutatnak rá. értékteremtõ és értékhordozó elit motívuma. érezhetõ rosszallással – egyre inkább elszakadnak saját társadalmuktól.) Miként Millsnél. eltûnik a mintaadó. Az 1990-es években jelent meg a globális elitek fogalma. formálissá válására. politikai változásokat jelez.

gyarmatosítja. integrációs tényezõjévé a piac válik. ennek pedig mélyreható következményei vannak a képviseleti demokrácia intézményrendszerére. 71–75. kiadók. A piac betör az otthon intim és zárt világába. mûvészeti igazgatók.–Madsen. S.–Sullivan. reklámszakemberek. hogy az életmód forradalmának vagyunk szemtanúi. Berkeley: Berkeley University Press. Hannah Arendt már 16 Lasch. A fogyasztás – melynek a használati értékben rejlõ természetes korlátai megszûntek – a rendszer legfõbb legitimációs tényezõje. televíziós producerek és igazgatók. és tartalmára vonatkozóan: Bellah. hanem fordítva: a késõ modernnek.17 Társadalmi osztályok hagyományos értelemben immáron nincsenek többé. (1985): Habits of the Heart. a közösségi-politikai tér lassanként eltûnik. amennyiben megélhetésük nem annyira a tulajdonon. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. orvosok. a fogyasztás fõ terrénumává változtatja azt. R. mérnökök. Zygmunt (1992): Intimations of Postmodernity. újságírók. M. M. Többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot. 18 A kifejezésre.362 Kovács Gábor inkább az életmódjával lehet meghatározni. Norton and Company Ltd. 17 Bauman. 50. mint inkább az információ kezelésén és az értelmiségi szakértelmen nyugszik. Ez ugyanis mindinkább eltéveszthetetlen módon különbözteti meg a népesség többi részétõl. Mivel foglalkozások széles skáláját ölelik át – brókerek. Christopher (1995): The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy. technokapitalistának. egyben pedig a fogyasztó legfõbb társadalmi kötelezettsége. 33–34. W . vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja. New York–London: W . R.16 Számos szerzõ állítja azt. A. a társadalom életstílus-enklávék18 mozaikjaként létezik. tudósok. publicisták.–Tipton. egyetemi professzorok –. szerkesztõk. hogy egy olyan társadalomban.W . mûvészek.– Swidler. és mivel nincs közös politikai meggyõzõdésük. Sokan úgy vélik azonban. Ezek az aggodalmak egyáltalában nem új keletûek. . ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. bankárok. rendszerelemzõk. életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. A társadalom legfõbb kohéziós erejévé. szórakoztatóipari szakemberek. London–New York: Routledge and Kegan Paul. írók. mindenféle szakértõk. ezért helytelen az új menedzseri és értelmiségi elitet új uralkodó osztályként jellemezni. melynek a fogyasztás által determinált privát életforma van a középpontjában. Az individuum per definitionem fogyasztóként jelenik meg. N. […] Ezek a csoportok csak abban az értelemben alkotnak új osztályt. filmkészítõk.

In: Magyar Tudomány. Akkor. New York: Springer Verlag–Captus Univ. 21 Kumar. nehezen lehetne vonzóbb gondolatot kitalálni annál.21 Azonban ennek az álláspontnak az ellenkezõjére is bõven akad példa. . mint divatos és újfajta mítosz: az internet nem képes valódi közösséget teremteni a képernyõk elõtt ülõ személyek között.22 Az antiglobalista és a zöld mozgalmak legújabb története mindenesetre az utóbbi álláspontot látszik igazolni. A kortárs kultúrkritika szerint a globális falu jelszava nem más. 159. a virtuális térben létrejövõ kapcsolat szükségképpen egydimenziós jellegû marad. mely ezt veszélyezteti: a privát tér ugyanis bekebelezi a közszférát. hogy megfeledkezik arról a tényrõl. amely feltalál19 Arendt politikai filozófiájára vonatkozóan lásd Kovács Gábor (2002): Élet. Úgy vélik: ennek a teóriának a legnagyobb hibája az. A modern fejlõdésben azonban van egy olyan erõs tendencia. Professional elites in the modern world. 22 A virtuális és valóságos közösségek közötti viszonyt tárgyalja Nyíri Kristóf tanulmánya (Nyíri Kristóf [1998]: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. mint hogy a számítógép elé ülve pillanatok alatt globális világpolgárokká válhatunk.23 Az elsõ a neolit korszak forradalma volt. amikor saját fizikai környezetünk riasztóbbá. Publications. szabadság. Harold (1996): The Third Revolution. akik a számítógépes teledemokrácia sokak által hangoztatott elképzelését bírálják. 6: 43–60. lényegében Arendt (és persze Habermas) gondolatmenetét követik. Számos szerzõ szerint a világháló igenis pozitív lökést adhat új típusú közösségek kialakításához. Oxford UK–Cambridge USA: Blackwell. 216.20 Találkozhatunk olyan véleménnyel is. London–New York: Routledge. politika. hogy az információs társadalom gondolata a közösségi életnek azzal a hanyatlásával párhuzamosan jelenik meg. 20 Mosco. Vincent (1990): Computers and Democracy. 23 Perkin. In: The Information Society: Evolving Landscapes. Kultúrkritika és republikanizmus Hannah Arendt politikai filozófiájában. Harold Perkin – az elitelmélet kategóriáiban gondolkodva – az utóbbi harminc év történéseit az emberi történelem harmadik nagy forradalmaként írja le. In: Liget. mely valamennyi nyugati társadalomra jellemzõ.19 Azok a mai szerzõk. miszerint a demokrácia mûködéséhez nyilvános politikai térre van szükség. 11: 1285–1298). hogy a demokrácia mûködéséhez feltétlenül szükséges a magánszféra (private realm) és a közösségi szféra (public realm) határozott szétválasztása. Krishan (1995): From Post-Industrial to Post-Modern Society.Elitek és társadalmak… 363 Human Condition címû 1958-as könyvében kifejtette azt. fenyegetõvé és egyre inkább befolyásolhatatlanná válik.

9. 4.24 Perkin szerint napjainkban ezeknek a szellemi-értelmiségi eliteknek a hatalomátvétele zajlik. hogy ezeknek a társadalmaknak az elitjei meritokratikus jellegûek. A második az ipari forradalom. század utolsó harmadában kezdõdött és a jelenben is tart. hogy ezek az általános trendek országonként más és más módon lépnek kölcsönhatásba a helyi tényezõkkel. 8. az ipari társadalom osztályszerkezetét a különbözõ szakmai-foglalkozási hierarchiák váltják fel. Az elõzõ ismérvbõl következik az. Ez az informatikai eszközökön és a biotechnológián alapuló forradalom. a szolgáltatói iparágak szerepének erõteljes növekedése. 3. . a jóléti állam fölemelkedése – ezt Perkin szerint a nyolcvanas évek végén megjelenõ neoliberalizmus sem tudta teljesen leépíteni. s a posztindusztriális értelmiségi forradalom esetében sem egyszerûen arról van szó. hogy a régi kapitalista eliteket új elitek váltják fel. 2. 5. megteremtette a modern ipart és az ipari társadalmat. 7. 6. míg a posztindusztriális társadalmaknak a szakértõi-értelmiségi elitek. Ezek a következõk: 1. az általános életszínvonal emelkedése. A harmadik forradalom a 20. 1.364 Kovács Gábor ta a földmûvelést és a városi életformát. a globális gazdaság kiépülése. m. 25 I. amely a gõz és a villamosság felhasználásával megkonstruálta az erõgépeket. 28–48. Igen élesen kritizálja az angolszász típusú kapitalizmust és annak neoliberális ideológiáját. az ipar visszaszorulása. m. 2–20. Ezeknek a hierarchiáknak a csúcsán a nagy szakképzettséget igénylõ szellemi-értelmiségi foglalkozások állnak. a kormányzat szerepének fokozódása. Mindhárom korszakot sajátos társadalomszerkezet jellemez. A nõi munkaerõ szerepének erõteljes növekedése. a felsõoktatás szerepének megnövekedése. 10. amely létrehozza a posztindusztriális társadalom különbözõ formáit. Perkin az új korszaknak tíz meghatározó jegyét írja le. Perkin szerint mindhárom korszaknak megvan a maga elitje: a premodern kor társadalmainak a nemesi és arisztokrata elitek. m.26 Perkin szerint a jóléti állam leépítésének és a karcsú államnak (lean state) a jelszava valójában az értelmiségi elitek magánszektorban mûködõ részének a közszektor kulcspozícióit elfoglaló elitek ellen indított hatalmi 24 I. az ipari kor társadalmainak a különbözõ kapitalista elitek.25 Úgy véli. 26 I. az óriásvállalatok fölemelkedése. ezzel pedig lehetõvé tette a civilizációk születését. azaz ezekbe bekerülni magas fokú képzettség és szakmai teljesítmény révén lehetséges.

közgazdászoktól és számítógépes szakemberektõl kezdve a médiamenedzserekig és filmrendezõkig sokféle foglalkozási kategóriát tekint az új elitbe tartozónak. Hans Ulrich-Seebohm fordítása. akiknek szakképzettségét a globális piac igen magasra értékeli. a nem túlságosan magas szakképzettséget igénylõ rutinszerû feladatokat elvégzõ dolgozóké (routine production workers). Das Ende der nationalem Ökonomie. Ennek oka az. (1993): Der Aufstieg des Symbol-Analytikers. . 189–271. 1991. jogászoktól. Reich szerint Amerika vezetõ szerepét éppen az biztosítja. Robert B.Elitek és társadalmak… 365 harcához nyújt ideológiai segítséget.) Frankfurt am Main–Berlin: Ullstein. 28 Reich. Szerinte ez nem új jelenség a történelemben: egy adott társadalom egyensúlyát mindig is az borította fel. Korunk fõ veszélyeként a szakértõi elitek mohóságát jelöli meg. kezelésével és továbbításával foglalkozik. szinte kivétel nélkül hivatkoznak Robert Reichre. Robert B. hanem a globális gazdaság egyik régiója. amelyre ennek a globális gazdaságnak szüksége van. (Eredeti cím: The Work of Nations. illetve az 1990-es évek elején megjelent könyvére. (1993): Die neue Weltwirtschaft. Akik a kilencvenes években új elitekrõl írnak. hogy az információs forradalom az új információs technológiák használatában élenjáró USA-ban – és persze másutt is – nagymértékû társadalmi átalakuláshoz vezet. Reich a tõzsdei elemzõktõl és brókerektõl. Emellett két másik nagy foglalkozási csoport van. hanem egy új típusú társadalmi integrációról van szó. aki egy idõben az amerikai politikai életnek is szereplõje volt. foglalkozását tekintve igencsak heterogén réteg (symbolic analysts). hogy minél nagyobb számban támogassa az olyan típusú munkaerõ képzését.28 Reich szerint sem egyszerûen a foglalkozási struktúra átalakulásáról. illetve a különbözõ személyes szolgáltatásokat végzõké (in-person servers). hogy nagy számban képes piac- 27 Reich. s helyüket egy hálózatszerûen fölépülõ világgazdaság foglalja el.27 Nézete szerint a társadalom új elitje a magas fokú szakképzettséggel bíró. In: Reich 1993. Az amerikai állam egyik legfontosabb feladata az lesz. hogy a nemzetgazdaságok megszûnnek. Ilyenformán az amerikai gazdaság sem amerikai gazdaság többé. A jól fizetõ elitpozíciókat a szimbolikus elemzõk kapják meg. hogy az elitek a hatalomból és a társadalom által megtermelt javakból túl sok részt sajátítottak ki. A közgazdász Robert Reich. amely információk elõállításával. az új típusú világgazdaságot elemezve úgy látta.

a populizmushoz. s abból igen pesszimista következtetéseket von le. 35. (Lasch önmagát egyébként a konzervativizmusból eredeztetett kommunitarizmushoz. hogy az elitek felmondják a társadalommal szembeni azon kötelezettségeiket. A tömegek lázadására vonatkozó allúzió – voltaképpen már jelzi a szerzõ mondandójának lényegét. El- 29 Lasch 1995. Ez az új elit ugyanis nemcsak életmódjában különül el az amerikai társadalom többi részétõl. de a kulturális és anyagi javakból nagyrészt kizárt többség. 5. amelyeknek fejében privilégiumaikat kapták. míg a másik oldalon a számban nagy. aki a kortárs kultúrkritika egyik leghatározottabb képviselõje. az veszélyezteti. utolsó könyvének némiképpen bombasztikus címe: Az elitek lázadása és a demokrácia elárulása (The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy) – amely persze Ortega híres mûvére. ám hatalomban és befolyásban annál nagyobb. Miért ez a felelõtlenség? Ezek az új vezetõ rétegek önmagukat meritokráciának tekintik. hanem lakhelye megválasztásában is. hanem éppen ellenkezõleg. ám az új elitek egyrészt a társadalom többi rétegétõl való mind teljesebb elszigetelõdésük.) Ezek az új elitek bírják a régi feudális arisztokrácia minden bûnét. Lasch szerint az 1920-as évektõl eltérõen a modern társadalmakat most nem a tömegeknek a közösség ügyeivel szembeni közömbössége. Robert Reich teóriájából indul ki. azaz privilegizált helyzetüket kizárólag saját személyes érdemüknek tudják be. hogy munkaerejét a globális gazdaság bármely pontján el tudja adni. annak erényei nélkül: semmiféle felelõsséget nem éreznek az általuk irányított társadalommal szemben. A már idézett Christopher Lasch. . továbbá abban. 1995-ös. 6. Lasch elitkritikája élesen antiliberális.366 Kovács Gábor ra dobni ilyen magasan kvalifikált munkaerõt. sõt felszámolja a helyi közösségek és az amerikai nemzet iránti lojalitást29 – hangzik a keményen elítélõ konzervatív kritika. másfelõl szerkezetük és mentalitásuk révén teljesen új történelmi fejleménynek számítanak. mely számban csekély. Reich jelzi az ebbõl az új típusú társadalomstruktúrából fakadó problémákat. Privilegizált osztályok persze mindig voltak – mondja –. Szerinte a globalizmus prófétáinak optimizmusa teljességgel megalapozatlan: korunk társadalma egyre gyorsuló ütemben szakad ketté: az egyik oldalon ott van a posztmodern vagy globális elit. A globalitás megkövetelte mozgékonyság gyengíti. valamint a republikanizmushoz közel állónak vallja.

Lasch fölöttébb borúlátó a távolabbi fejleményeket illetõen. gondolkodásmódját és ideológiáját. hogy az amerikai közélet két nagy divatos áramlata. A narcisztikus társadalom egyéneit az állami intézmények terápiára szoruló páciensnek tekintik. hanem azok iránt sem éreznek többé hálát. úgy véli. Érvelése ki nem mondott módon Burke azon híres definícióján alapul. Az elitek közösségei szerinte valójában pszeudoközösségek. Lasch szerint ennek a meghatározásnak az elitek közösségei. önmaga kvalitásait leszámítva senki és semmi iránt nem fog hálát és kötelességet érezni. Sikerre. mely szerint az emberi társadalom a holtak. és a még meg nem születettek szerzõdése. hogy a legokosabbak nem feltétlenül a legjobbak is. Laschnak egyébként is komoly fenntartásai vannak a meritokráciával szemben. [Békés Pál fordítása. a csúcson maradásra ugyanis csak az számíthat. hogy a kései modernitás kapitalizmusában a repressziót a terápia váltja fel.Elitek és társadalmak… 367 tekintve attól. azokkal szemben sincs kötelezettségtudatuk. kijelentjük.] Budapest: Európa). . Lasch szerint ennek egyik legfontosabb következménye az állampolgárok infantilizálása. energikus és egészséges marad. A következõképpen érvel: ha tagadjuk egy közös kultúra és mindenkitõl számon kérhetõ értékek létezését. Christopher [1981]: Az önimádat társadalma. melyeknek fõ konstituáló elve a globális játéktér nyújtotta egyéni karrierlehetõségek maximális kihasználása. a multikulturalizmus és a politikai korrektség a legnagyobb jó szándék mellett is – a terapeutikus intézményi technikákhoz csatlakozva30 – a hatalmi status quo fenntartásának fontos eszköze. hogy minden társadalmi cso- 30 Lasch úgy gondolja. Nézete szerint a multikulturalizmus valójában a két részre szakadt társadalom létezését legitimálja. Ennek a törekvésnek a pszichológiai következménye az. az élõk. Úgy látja. ez a felfogás a felelõtlenség legfõbb okává lesz: az új elitek nemcsak a társadalom iránti lojalitásukat veszítik el. aki fiatal. Christopher Lasch igen erõsen bírálja az elitek életmódját. egyáltalán nem tesznek eleget. hogy egyáltalán nem igazolható – mondja Lasch –. akiktõl privilégiumaikat örökölték. Az új elitbe tartozók állandó jelenben élnek: életük tartalmát és legfõbb célját egyéni karrierjük építése jelenti. magyarul is megjelent könyvében kifejtette (Lasch. Erre vonatkozó nézeteit már egy korábbi. hogy mintegy szeretnék megállítani az idõt: az egészségkultusz ennek a törekvésnek az eredménye. hogy pozíciójába kizárólag saját intelligenciája és tehetsége révén jutott. Aki ugyanis úgy gondolja.

s ilyenformán ugyancsak a status quo megerõsítésének az irányában hat. információs kapitalizmussá vált. Society and Culture I–III. III. hanem a változtatás vágyától is megfosztjuk õket. köt. hogy az információs technológiák robbanásszerû fejlõdése az emberi szabadság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit nyitja meg. Ennek a változásnak az értelmezésére egy átfogó metaforát 31 Castells. hogy ez a lehetõség eddig nem vált valóra.: End of Millenium. az individuum pedig az önmagukba zárkózó közösségek arctalan egyedévé válik. a társadalom egymás mellett élõ gettók sokaságává bomlik fel. Ehhez pedig mindenki által elismert közös ideálokra. Közös értékek nélkül még a kommunikáció is lehetetlenné válik. akkor nemcsak a változtatás lehetõségétõl. A különbözõ kisebbségi csoportok bezárkóznak. hanem éppen ellenkezõleg. II. hanem ki is terjesztette azt az emberi létezés valamennyi szférájára – újabb mutáción ment keresztül. a megtisztított beszédnek hasonló a funkciója: a kellemetlen valóság elfedését. mert a kapitalizmus az információs technológiák adta lehetõséget kihasználva – miközben nemcsak megtartotta a profitelv logikáját. Mondandójának lényegét talán abban lehet összefoglalni. emellett ugyanilyen fontos demokratikus elkötelezettségû és érzületû állampolgárok kinevelése. köt. köt. Ha egyszerûen csak másnak nyilvánítjuk a társadalom peremére szorult csoportok és közösségek életmódját.31 Ez az általa elemzett világhoz hasonlóan fölöttébb ambivalens mû. A korunk valóságát legalaposabban és legátfogóbban elemzõ könyvnek sokan Manuel Castells háromkötetes munkáját. az arról való megfeledkezést szolgálja. akkor nem a demokráciát erõsítjük. Lasch szerint a demokrácia fennmaradásához nem elégséges a demokratikus intézményrendszer létezése.368 Kovács Gábor portnak saját. mindenkitõl számon kérhetõ közös kötelezettségekre és felelõsségekre van szükség.: The Power of Identity (1997). a privilégiumok által tagolt társadalmat legitimálunk. hogy az információ korszakába lépve a modern társadalmak eddigi intézményei és társadalmi viszonyai alapvetõ módon átalakulnak.: The Rise of the Network Society (1996). I. másfelõl azonban az a véleménye. Castells egyfelõl meg van gyõzõdve arról. Az információ korszakát tartják. a többiekével össze nem mérhetõ értékei vannak. Manuel (1996–1997): The Information Age – Economy. egy hierarchikusan. . hogy ezek között nem lehetséges közvetítés. továbbá úgy véljük. Lasch szerint a political correctnessnek. Oxford: Blackwell Publishers.

Castells szerint a társadalmi tér megkettõzõdik. hogy a hálózat egyszerûen a láthatatlan kéz régi jó teóriájának újsütetû változata: Webster. az ilyen elven felépülõ struktúra képes arra. hogyan alakulnak a hatalmi-politikai viszonylatok.32 Castells ezzel írja le a világgazdaság szerkezetét. Scott–Robertson. és azt sugallja. Mike–Lash. Ez a megkettõzõdés az elõbbiekben tárgyalt globális hálózatok kiépülésével függ össze. valóságosan létezõ helyeket kötnek össze. aki a hálózatot alapvetõen mitikus és ideologikus jellegû metaforának tartja. illetve 470. Ennek okaként egyfelõl a globális tõke igényeit. A tanulmánykötet szerzõi a téridõ-problematikát járják körül. a kultúrkritikai tradícióhoz közel álló szerzõ. I. In: Downey. hogy itt olyan önszabályzó rendszerrõl van szó. Itt beszél arról. információ. Castells ezekre a kérdésekre a választ mûvének leginkább elméleti – ha úgy tetszik. A hálózatszerû szervezeti felépítés a lehetõ legrugalmasabb. pontosabban a Gaia-elméletbõl származik. sõt véleménye szerint ez a hálózatszerûség formálja át a társadalmi viszonylatokat is. De ha ez a helyzet – kérdezi Castells –. másfelõl pedig az új információs technológiák által kínált – és a globális tõke által kihasznált – lehetõségeket jelöli meg. leginkább filozófiai jellegû – részében. csomópontjait a tõke. Frank (1999): Information and Communations Technologies: Luddism Revisited.. . 32 A hálózat definícióját Castells két helyen is kifejti: Castells 1996–1997. 33 Erre vonatkozóan lásd: Featherstone. London–New Delhi: Sage Publications. 1995.): Technocities. hogyan változik a hatalmi elitek és társadalmuk viszonya.) (1995): Global Modernities.Elitek és társadalmak… 369 használ: a hálózatét. hogy az információ korszakában alapvetõen átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idõ szerkezete. amely a könyvében felhasznált óriási empirikus anyag teoretikus vázát jelenti. a második kötet utolsó két tematikai egységében fejti ki. Jim (szerk. amelybõl hiányzik a hatalom. A hálózatnak nincsen központja. Frank Webster szerint ez az ökológiából. hogyan oszlik meg tõke. Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat. Webster úgy véli.33 de õ az. 60–62. a szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze. ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át. Roland (szerk. az új multinacionális cégek belsõ felépítését. aki az ötletbõl olyan elméletet konstruál. 42. akkor a globális világgazdaság hálózatába került országoknak és társadalmaknak mi lesz a sorsuk. A gondolat már másoknál is felmerült. az információ. London–New Delhi: Sage Publications. Ugyanakkor van olyan. hatalom és befolyás a hálózatokon belül. köt. hogy a lehetõ leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. John–McGuigan.

egyszerûen diszfunkcionálisak. Castells szerint az áramlások terének és a helyek terének mûködési logikája között strukturális skizofrénia van. ugyanakkor pedig fragmentálódik is. hogy ebben a helyzetben nem képesek mûködni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. az abszolút vesztesek világát konstituálják: õket még csak ki sem zsákmányolják. az intermundiumokban székelõ isteneihez hasonló módon – az új menedzseri-technokrata-politikai globális elit. ezzel pedig hatalomhoz és befolyáshoz lehet jutni. . Ilyenformán képesek érdekeik artikulációjára. míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places). Fizikai értelemben a hálózatok csomópontjai a globális városok. Ezek 34 Erre vonatkozóan lásd: Sassen. hanem a társadalmi integráció módja is – mondja Castells. A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik. Ugyanis az elitek érdekei a rendszer domináns érdekei. 35 Castells 1996–1997. amit fel kell számolni. London–New Delhi: Pine Forge Press. mert ha nem épülnek kulturális és fizikai hidak a kettõ között. szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. össze lehet õket kapcsolni. A társadalomnak ez a része – a többség – a helyek terében lakozik.35 Castells úgy vélekedik. negyedik világot. amelyeknek segítségével mozogni lehet a hálózatokban. míg a társadalom többi része nem. A hálózat helyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással. Ezekben lakozik – némiképpen Epikurosznak a világok közötti terekben. éppenséggel a geográfiai távolság jellemzõ rájuk. akkor párhuzamos szociális univerzumok jöhetnek létre. külön lakókkal és külön törvényekkel.370 Kovács Gábor amelyet Castells az áramlások terének (space of flows) nevez. Az áramlatok terében mozog a tõke és az információ. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemzõ fekete lyukak. II. Az elitek azoknak a kulturális kódoknak a birtokosai. mert kimarad ezekbõl a hálózatokból. 428. mert egybeesnek a globális hálózat áramlásirányaival. nincsen szükség rájuk. Saskia (1994): Cities in a World Economy. ezek a hatalom terei. Az elõbbiben a helyeket a hálózat definiálja. amelyek – miután Castells szerint a centrum–periféria elmélet érvényét veszítette – az ún.34 Az elit ezek irodanegyedeiben és lakóparkjaiban éli a társadalom többségétõl szellemileg és fizikailag is elszigetelt életét.. köt. A tömegektõl nem csupán életstílusa és gondolkodásmódja választja el.

amelynek potenciális példája nézete szerint az Európai Unió. Álláspontja meglehetõsen kétértelmû. hanem sajátos metamorfózison mennek át. vannak globális kapitalisták – mondja Castells –. Arendt ugyanis a modernitás legvészterhesebb fejleményének azt látta. hogy a történelem szubjektumok cselekedeteinek történetébõl folyamatok történetévé változott át. Castells információs kapitalizmusában a tõke tökéletesen absztrakt entitás: szabadon áramlik a hálózatok tereiben. De hát végül is kié a hatalom és milyen módon ellenõrizhetõ. másfelõl azonban Castells – némileg enigmatikusan. hogy az áramlások terében lakozó globális eliteké. Castells szerint azonban nem ennyire egyértelmû a válasz. Van globális kaszinókapitalizmus. Az olvasónak az a benyomása. . akihez legalább imádkozni lehetne. ám nincsen olyan globális tõkés osztály. m. 469. ahol befektetõ államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását. még vigasztalanabb.36 A hálózat morfológiája következtében a hatalmi viszonyok instabilak. Castells a legkreatívabb válasznak azt a hálózati államot tartja. hogy a globális hálózatokban az áramlások hatalma (the power of flows) fölülírja a hatalom áramlásait (the flows of power). Végeredményben Castells szép új világa. hanem csak lefölözik pozíciójuk elõnyeit. ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják. m. ha lehet. amely ellenõrizni tudná a globális áramlatokat. Egyfelõl – mint láttuk – a globális elitek a hatalomhoz és befolyáshoz kulcsot jelentõ kulturális kódok birtokosai. egy szójátékkal ütve el a dolgot – úgy nyilatkozik. 37 I. a hajdani nemzetállamok és az ezek alatt szervezõdõ és ezek határait átlépõ régiók között. mint a Huxley-é: ennek még istenként tisztelt Fordja sincsen.37 Ilyenformán a globális elitek voltaképpen nem irányítanak. mint Délkelet-Ázsiában. van. ha a hagyományos demokratikus politikai mechanizmusok kiüresedtek? Az eddigiek alapján joggal gondolhatnánk. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tûnnek el. 36 I. mint Afrika országaiban. ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. Van. hogy Castells itt voltaképpen Hannah Arendtet gondolta tovább.Elitek és társadalmak… 371 ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötõdnek. 474. amelyben a szuverenitás. illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerûen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia.

Természetjognak (jus naturale) is szokás nevezni. amely az emberi természeten alapul. parancsok. lehetséges-e természettörvény (lex naturalis). „vanlegyen” probléma.Emberi természet és univerzalista erkölcs Turgonyi Zoltán Régi vitatéma az etikával foglalkozó filozófusok körében. A tudomány az ezen akadályra hivatkozók szerint csupán azt írhatja le. hiedel- . s mint ilyen mérceként szolgál a különbözõ korok és kultúrák erkölcsi rendszerei számára. Egyetemes érvényre igényt tartó normarendszer megalkotásának ma két akadályát szokás elsõsorban számon tartani. parancsokat vezessünk le. ami köztudottan számos konfliktus forrása lehet. Szerintük minden kultúra gondolkodása. E szón itt nem természettudományos értelemben vett törvény értendõ. ami van. s ezen belül erkölcsi normáinak megfogalmazása is a maga sajátos. hogy pusztán tényeket leíró kijelentõ mondatokból felszólításokat. hanem az ún. normák. E szónak ugyan lehet más jelentése is. E kérdés ma különösen idõszerû. A szokások. hiszen sokkal gyakrabban érintkeznek egymással a különbözõ civilizációkhoz tartozó emberek. így normatív etika mint tudomány nem lehetséges. mint korábban bármikor. azaz annak lehetetlensége. azaz tartósan élnek bennük együtt igen különbözõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ személyek. esetleges hagyományának függvénye. Az egyik az ún. vajon létezik-e egyetemes érvényû erkölcsi normarendszer. sõt egyes társadalmak kezdenek multikulturálissá válni. A másik akadályt a kulturális relativizmus hívei fogalmazzák meg. természetes erkölcsi törvény. azaz olyan erkölcsi normarendszer. mi legyen. de én az alábbiakban ugyanazt fogom érteni természettörvényen és természetjogon. A kérdést a filozófia klasszikus nyelvén szólva többnyire úgy tették fel. ezért szükségképpen egységes. s nem feladata azzal foglalkozni.

hogy bármely esetleges értékrenddel bíró embert biztosan rá tudjak beszélni észérvekkel valamely magatartás követésére. Lehet. hogy el kell kerülnie a hûtlenséget. hogy valakit rá akarok beszélni arra. mintha az egyes kultúrák más-más világban élnének. hogy õt a társadalom sorsa sem érdekli? Ekkor második érvem is puszta tényállítás marad. minden szabály csakis a maga helyén érvényes. s aminek megvédéséhez közvetve az szükséges. A „van” és a „legyen” közötti szakadék valóban létezik. hiszen ez is szükségképpen az egyik konkrét kultúra hagyományától befolyásolt személyek szellemi terméke lenne.Emberi természet és univerzalista erkölcs 373 mek stb. mondván: ez és ez a ma- . ha azt feleli. hogy „legyen család”. Lehet. hogy „legyen társadalom”. egyik sem lehet kitüntetett. s tovább kell keresgélnem. „legyen család”. Reménytelen dolog közös nevezõre jutni. hogy „védjük meg a családot”. hogy ez a tényítélet meggyõzi vitapartneremet. ha a család intézménye értéket jelent a számára. A „van” és a „legyen” közötti hézag azonban csak azt zárja ki. hogy azt feleli. hogy határozottan a tények területén maradva rámutassak bizonyos objektíve létezõ oksági összefüggésekre. De mi van. és „semleges” mércét sem lehet elõállítani a rangsorolásukra. azaz ha akarja. hogy maradjon hû a feleségéhez. akkor ebbõl és „a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat” kijelentésbõl együtt következik. De mi van. ez puszta tény marad a számára. Tegyük fel. s ennek során arra a tényre hivatkozom. mindkettõnk számára értéknek számító pontot. sõt akár a kölcsönös megértést keresni. hogy vitapartneremnek hûségesnek kell maradnia feleségéhez. de erre nincs semmi elvi biztosíték. Annak nincs semmi akadálya. míg nem találok az õ értékrendjében olyasmit. hogy nem érdekli õt a család intézményének sorsa? Ekkor nyilvánvalóan hiába hivatkoztam a hûtlenség és a család sorsa közötti oksági összefüggésre. Ez könnyen szemléltethetõ a következõ példával. Olyan. hogy fenntartsa a társadalmat. Kénytelen vagyok tovább érvelni. vagyis akarja. de csakis akkor. terén áttekinthetetlen sokféleség uralkodik. Ám most megint két lehetõség van: ha a másik fél számára a társadalom léte érték. hogy végül találok ilyen. ebbõl pedig elõzõ kijelentésemmel együtt adódik. ami fontos a számára. hogy a házasságtörés aláássa a család intézményét. Esetleg azt fogom mondani: a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat. erõsítse a család intézményét és hû legyen a feleségéhez. Ez esetben ez utóbbi állásfoglalásából és „a házasságtörés aláássa a család intézményét” kijelentésbõl együtt következhetik a számára.

azaz mint a biológiai szükségleteken túl sajátosan humán szükségletekkel is rendelkezõ élõlények. állapotokra stb. Jacques (1961): L ’Homme et l’État. hogy a többinél inkább megfelel az emberi természetnek. akkor tehát így és így kell cselekedned.) Ha nem az emberi világot. a mi esetünkben is csupán a biológiai értelemben „egészséges” és a „beteg” állapotok között kellene különbséget tenni. (Hangsúlyozzuk: egy ilyen állítással nem hagyjuk el a tények területét. A következõ lépés annak eldöntése. Az egyes struktúrák e két mûködési módja közötti különbségtételre szolgáló kritériumot nevezi Jacques Maritain „mûködési normalitásnak” (normalité de fonctionnement). hogy bármi egyebet tehessen? Nos. ha tehát meg akarsz felelni az ember lényegének. hanem valamely egyszerûbb struktúrát nézünk. amelyet az ember esetében a hagyományos értelemben vett természettörvénnyel azonosít. 79. a következõkben arra szeretnék rámutatni. vezet.1 Mit nevezhetünk azonban az ember „normális mûködésének”? Ha egyszerûen csak élõlények lennénk. A hétköznapi nyelvben bárki képes korrekt módon használni a „beteg” és az „egészséges” szavakat. akkor viselkedjél így és így. vajon az egyes erkölcsi rendszerek és normatív etikák által elõnyben részesített különbözõ magatartásegyüttesek hatására az emberi világban létrejövõ vagy fennmaradó állapotok. ezzel már kénytelen igenelni bizonyos ehhez szükséges feltételeket is. hogy az embernek léteznie kell ahhoz. eredmények között van-e olyan. mint azt. Csupán annyit fogunk mondani: az ember lényege szerint ilyen és ilyen.374 Turgonyi Zoltán gatartás ilyen és ilyen eredményekre. Ha ilyen és ilyen állapot megõrzése (vagy éppenséggel elkerülése) a célod. amikor egy élõlényrõl beszél. amelyek jobban behatárolják 1 Maritain. hogy ha valaki explicite nem akar is többet. Mindenki számára világos. könnyû találni pozitíve vagy negatíve kitüntetett állapotokat. hogy egyáltalán legyenek emberek mint emberek. s amelyikrõl joggal mondhatjuk. amelyik valamilyen szempontból objektíve kitüntetett. Paris: Presses Universitaires de France. mikor mûködik egy struktúra a saját lényegének. kultúrákon keresztül megnyilvánuló sokféle viselkedés közül némelyiket privilegizálni? Nincs-e igaza a relativizmusnak? Nem kell-e beérnünk azzal az állítással. természetének megfelelõen. Ám van-e értelme a biologikumon túllépõ. sajátosan emberi. .

míg az ember mozgásainak óriási többsége tanult. amely tévedhetetlen biztonsággal irányítja megnyilvánulásaikat. míg az állatokban ösztönök jól kifejlett rendszere mûködik. 181 stb. páncélja stb. minél valósághûbb ismereteket kell nyernünk. amely – a benne minket automatikusan eligazító ösztönök híján – „meglepetéstér ”4 a számunkra. .2 Ennek alapja szerinte az a régóta ismert sajátosságunk. Életterét eleve behatárolják biológiai adottságai. az etológia és a szociobiológia az ember jóval több veleszületett hajlamáról. E tevékenységnek azonban feltétele azon képességünk.Emberi természet és univerzalista erkölcs 375 az erkölcs – és általában a kultúrák hagyománya által közvetített egyéb elemek – lehetséges tartalmát. Természete és helye a világban. hogy a világról. Budapest: Gondolat.. lásd az általam írt Etika (Budapest: Kairosz Kiadó. 2003. hogy mintegy távolságot tartsunk a közvetlenül adott tények világától. Ez egyrészt azt jelenti. nem pedig természettõl adott. Biológiai eszköztelensége miatt az ember a híres gehleni kifejezéssel „hiánylénynek” nevezhetõ. de tevékenysége következtében bárhol „otthon” lehet. hiszen enélkül nem tudjuk a kívánt változtatásokat elvégezni. Gehlen szerint csak kettõ – a szexuális tevékenységre és a táplálkozásra való késztetés – marad meg. s egyfajta rálátással bírjunk erre. Arról. Az állatban ez az összhang egyben „regionális kötõdést” is jelent: egy bizonyos faj a maga sajátos tulajdonságai révén otthonosan mozog ugyan a világnak egy jól meghatározható részében. amely az állatban természettõl adott önmaga és a külvilág között. Az ember Arnold Gehlen kifejezésével élve „természettõl fogva kultúrlény”. zsákmány magragadására használható csõre és így tovább. más környezetben pedig életképtelen. 47. E vonását azonban önmaga és a külvilág céltudatos alakításával ellensúlyozza. illetve ásásra alkalmas karma. így teremtve meg azt az összhangot. mint egyes állatok bundája. 4 Gehlen 1976. 112. mint elsõ látásra vélnénk. Arnold (1976): Az ember. Másrészt – 2 Gehlen.3 s ezek is gátlás alá helyezhetõk. 3 A mai tudomány másképp látja ezt.) 2. Az ember viszont természettõl sehol nincs „otthon”. hogy biológiai értelemben véve eszköztelenek vagyunk: nem rendelkezünk olyan védekezésre vagy táplálékszerzésre alkalmas specializált szervekkel. Hasonló a helyzet a mozgáskészlettel is: ez az állatban túlnyomórészt veleszületett. Ösztöneink is nagyrészt leépültek. késztetésérõl beszél. hogy ez miért nem befolyásolja érdemben az itt vázlatosan kifejtett antropológiát. fejezetét. de csakis ott.

Ezt elhalaszthatjuk – olykor éppen azért. a tárgyilagos ismeretek szerzésének. vágyak stb. hanem termeljük élelmünket). ha maguk a közvetítések is képesek bizonyos fokig „szükséglet” és „érdeklõdés” tárgyaivá lenni. mind pedig az ezek birtokában való tevékenységnek feltétele – képesnek kell lennünk felszabadulni a jelen nyomása alól. differenciáltabb formában tehessük meg –. miközben ez utóbbi két tevékenység is sajátosan emberi formát ölt a közvetítések révén (gondoljunk a konyhamûvészetre. másfelõl az uralkodást az éppen adott belsõ késztetések – ösztönök. az 5 I. motiváló erõ forrásává válni. Mindezek egyik feltétele az. hogy az embernek „orientálható impulzusélete” van. Az eszközök ilyen módon történõ céllá válása azt jelenti. 71. vagy akár egészen le is mondhatunk róla más motívumtól hajtva (gondoljunk például a „hõsi halálra” vagy a cölibátusra). eszközbõl legalább relatíve öncéllá. azaz „a szükségletek és érdeklõdések gátolható és áthelyezhetõ volta” jellemzi. Így vagyunk például képesek figyelmünket például az éppen adott éhségérzet ellenére is a munkára összpontosítani. vagy csak közvetve kapcsolódnak a lét. ami egyfelõl térben és/vagy idõben távoli tényállások gondolati modellezését jelenti. Ha ez utóbbi ritka is. indulatok. Az ember viszont képes ezek zárójelbe tételére. – fölött. hogy ne akadályozzák a racionálisan modellezett. az mindenképpen igaz. E rendszer nyilvánvalóan csak akkor mûködhetik.376 Turgonyi Zoltán s ez már mind az elõbbinek. ily módon háttérbe szorítva az itt és most adott pillanatnyi késztetéseket. . sõt ez akár önálló örömforrássá is válhat. hogy utóbb magasabb szinten. új típusú szükségletek tárgyát képezõ tevékenységek is keletkeznek (például a tudomány vagy a mûvészet).és a fajfenntartáshoz. m. hosszabb távú célra irányuló cselekvések kivitelezését.5 Nem mindig a biológiailag elsõdleges szükségleteink – a létfenntartásra törekvés és a nemi vágy – kielégítése motivál minket. közvetlenül adott késztetéseinek enged. amelyek már nem. az étkezési illemszabályokra. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek mellett sajátosan emberi. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek és kielégítésük közé egyre összetettebb közvetítõrendszer iktatódik (például nem a természetben készen talált javakat fogyasztjuk el. érzelmek. a pillanattól való elszakadásra. Az állat a mindenkori „itt és most” hatása alatt áll. azaz csak akkor tudunk felszabadulni a jelen pillanat nyomása alól.

Szemben az individualista. Az erkölcs egyik fõ funkciója éppen az emberi viselkedés elõreláthatóságának növelése. mert az emberi tevékenység eredményei képesek tárgyiasulni. Mindebbõl talán érthetõ. és nem is elsõsorban a fizikai tárgyiasulásokról van szó. magatartási szabályokról. a szerelemre vagy a családdal kapcsolatos intézményekre és szokásokra). megint csak eltérõen az állatok világától. mert a nyelv által hordozott hagyomány révén minden generáció az összes korábbi nemzedék tapasztalatainak. azzal összefüggésben is. mintegy leválni a cselekvõrõl és túlélni õt. mint láttuk. ha az egyének a maguk cselekvését egymáséval kölcsönösen összehangolják. Egyrészt jele annak. képes elszakadni az itt és most adott szituációtól a fent említett két értelemben. illetve humanizálódásának folyamata is szerves része az emberi világ mint emberi világ mûködésének. Ez azért lehetséges. a világ feletti racionális kontrollunk növekedését eredményezi. ismereteinek és egyéb szellemi tárgyiasulásainak is birtokába jut. másrészt vissza is hathat a további fejlõdésre (például a tudomány eredményei révén). és a mindezeket hordozó nyelvrõl. hanem egymásra épülõ generációké. hogy. Nem elegendõ azonban. A világ felett racionális megismerõ és átalakító tevékenység által nyert uralom létének és növekedésének fontos feltétele tehát társas mivoltunk. hanem fõként a szellemiekrõl: a különbözõ technikákról. ahol minden generáció lényegében a korábbiak életét ismétli. hanem fõként azért. hogy emberi módon létezünk. Itt nem csak. nagyobb fokú tervezhetõség miatt. E növekedés és gazdagodás azonban nyilvánvalóan nem egyetlen nemzedék mûve.. a társadalom . s elsõ pillantásra az átlagember számára kézenfekvõnek látszó felfogással.Emberi természet és univerzalista erkölcs 377 erotikára. ami tudásunk folytonos bõvülését. nem pusztán a munkamegosztás által lehetõvé tett hatékonyabb élettevékenység. Társas mivoltunk azonban némileg bonyolítja is a racionális kontroll megvalósítását. hogy az ember normális mûködéséhez hozzátartozik a történelem továbbvitelében és a társadalom fenntartásában való részvétel. Maga ez a gazdagodás. A társadalom mint olyan mozgására is tekintettel kell lenniük. mint az élettelen természet vagy az élõvilág történései. tehát a szükségletek bõvülésének. E gazdagodással egy idõben s vele kölcsönhatásban növekszik az ember racionális uralma a természet felett. s viselkedésük sokkal kiszámíthatatlanabb. intézményekrõl stb. hiszen az egyének cselekvésük során kölcsönösen keresztezhetik egymás terveit.

egymáshoz adódó döntései szabják meg a sorsát. azaz máris vannak a puszta létezésen túl egyéb kritériumok is. A fentiek alapján talán már nyilvánvaló. az ontológiailag kitüntetettet – az emberi természet „normális mûködését” – akarjuk szolgálni. tekintettel kell tehát lennünk erre cselekvésünk során. leírható a „mértékletesség” és a „lelki erõsség” hagyományos fogalmainak segítségével is). Ennek megfelelõen körvonalazódnak a legfontosabb erkölcsi normák. azaz folytatódjék a generációk hosszú sora óta tartó . nem rendelkezik saját öntudattal. hogy az embernek. a korábban említettek jegyében. másrészt e viselkedéseknek a társadalom további fennmaradása szempontjából kívánatos irányba terelésére. s kiválóan összhangba hozható a modern antropológia eredményeivel (így például a saját viselkedésünk feletti kontroll. a megfelelõ motivációk kialakítására szolgáló intézményeket a családtól a törvényhozásig stb. A mûködési normalitás biztosítása végett szükség van tehát egyrészt az egyének viselkedésének lehetõség szerint elõreláthatóvá tételére. noha a klasszikus erénytan bizonyos részletein (például az erények számán) lehet vitatkozni. Ez utóbbiak kapcsán meg kell jegyezni. Ugyanakkor nem valamiféle szuperszemély. hogy közben ne kerüljenek veszélybe a társadalom további életének ontológiai feltételei. akár akarjuk. amelyeknek cselekvésünk meg kell. a társadalom irányítását. amely egyszerre segíti önnön racionális cselekvésünket és viselkedésünk mások számára való elõreláthatóságát. Ám ezek betartására az egyéneket valami módon motiválni is kell. másrészt az ember–ember viszony kiszámíthatóbbá tételére. akár nem. a létfenntartáshoz már legfeljebb csak közvetve kapcsolódó tevékenységekre). mindezek szellemében kell megszerveznünk az emberek nevelését. hanem õket túlélõ – noha persze csak a mindenkori egyének által hordozott – szerves egész. ahhoz. Ezt szolgálja – a külsõ szankciók mellett – a hagyományos kifejezéssel erényeknek nevezett készségek kialakítása. hanem. hogy feleljen. a társadalom fizikai önújratermeléséhez szükséges idõ csökkentésére (ami által egyre nagyobb tér jut sajátosan emberi. az erények léte és szerepe nem hagyható figyelmen kívül. ha a lehetséges célkitûzések közül.. Törekednünk kell a világ és önmagunk feletti racionális kontroll növelésére. az egyének egymást keresztezõ. akarattal.378 Turgonyi Zoltán nem egyszerûen az itt és most létezõ egyének matematikai összege. azaz egyrészt az ember–természet. hogy egyáltalán emberként létezzék. meghatározott módon kell léteznie. hogy. s nem hagyatkozhatunk a véletlenre. s mindezt úgy.

kiszámíthatóságot. normákkal is védi. hogy valamilyen szabályozásra szükség van. amely éppen magának az általában vett gazdagító. A „Ne lopj!” parancsának akár a magántulajdon hiánya esetén is lehet értelme. félelem. például a magántulajdon a „természetes”. hogy amennyiben valaki jogosan rendelkezik bizonyos javak felett. pusztán azt akarom mondani. amelyet az adott közösség igazolhatónak tart. hogy az egymástól kapott információk igazak: innen az ölés és a hazugság tilalma. A lényeg az. mások iránt érzett spontán és oktalan ellen-. kétségbeesés.) Mindezeken kívül valahogyan szabályozni kell a két nem viszonyát. különös tekintettel a szaporodás és nevelés intézményi kereteire. hogy a legegyszerûbb közösség sem képes mûködni. Hagyományos parancsai részben az emberi viselkedés kiszámíthatóságát és a társadalom további létének biztosítását szolgálják. hogy a tulajdon ilyen és ilyen konkrét formája. Nyilvánvaló. vagy vonakodjék megosztani a többiekkel élelmét. illetve a termék fölött ki rendelkezhet: ez indokolja a tulajdonnal kapcsolatos különbözõ normákat. illetve rokonszenv) vagy egyoldalú önzés irányítsák. amelyek nem veszélyeztetik a náluk ontológiailag alapvetõbb feltételeket. A szûkebb értelemben vett erkölcs is ennek rendelõdik alá. tevékenységnek a nyugodt végzéséhez szükséges. S ugyancsak lényeges önmagunk és mások viselkedésének elõreláthatósága érdekében. részben pedig az ezekhez szükséges készségek – „erények” – megszerzésére szólítanak fel. annyiban tilos õt e javak birtoklásában lopással vagy más módon megzavarni. ha ez az ott uralkodó szabály. Abban mindenki egyetért. (Természetesen ezzel még nem azt állítom.Emberi természet és univerzalista erkölcs 379 kulturális felhalmozási folyamat. hanem mindezek ellenõrzésére és féken tartására készségeket alakítsunk ki magunkban. tilthatja például azt. hogy a hozzá szükséges eszközök és nyersanyagok. az objektivációk számát gyarapító stb. ösztönös vágy. ha az embereket egymás részérõl kiszámíthatatlan módon bármikor agresszió érheti. amelyeket hagyományosan erényeknek szokás nevezni. hogy a javak elosztásának azt a rendszerét. ha nem bízhatnak abban. ha nem tisztázott. . A munka sem végezhetõ úgy. hogy valaki a közösen szerzett zsákmányból egy részt elrejtsen magának. szükségleteink és képességeink gazdagsága növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. komplexitásnövelõ. Természetesen e gazdagság tartalmát csak olyan emberi tevékenységek képezhetik. mindenekelõtt a társadalom fennmaradását vagy azt a rendet. s objektivációink. hogy viselkedésünket ne kiszámíthatatlan szenvedélyek (hirtelen harag.

hogyan maradhatnak fenn és mûködhetnek ezeknek ellentmondó normákat valló társadalmak? S hogyan ítélkezzünk róluk? Ez utóbbi kérdés sem intézhetõ el azzal. akiket valamely vallási célból vélnek szükségesnek feláldozni. azaz egyre több sajátosan emberi szükséglet és képesség keletkezése (illetve az eredeti biológiai szükségletek és kielégítésük humanizálódása).380 Turgonyi Zoltán Mindezzel kapcsolatban azonban rögtön felmerülhet egy kérdés: ha természetünk ennyire megszabja. a létfenntartás technikai tökéletesedése révén egyre nagyobb idõ felszabadulása másfajta tevékenységekre. Két lehetõségünk van. ez pedig elsõ pillantásra azt jelentené. vagy azokét. hogy hol tartanak e fejlõdésben. hogy általa összemérjük õket. mit kell tennünk a társadalom fennmaradása és mûködése érdekében. Mindez persze generációk hosszú során át tartó folyamat. egyrészt az idegenekét. hogy egy adott társadalom puszta fennállása és mûködése már igazolja is a benne elfogadott erkölcsi normákat. ami az emberi világ normális mûködéséhez szükséges. mint az. s ezzel párhuzamosan világunk gazdagodása. a külsõ természet és az önmagunk feletti racionális kontroll növekedése. Vagy beletörõdünk abba. újszülöttekét. kézenfekvõ tehát. mûködõ társadalmak. Próbálkozzunk meg az utóbbival! Mércéül itt is a fent már alkalmazott antropológiai modell kínálkozik. vagy meg kell vizsgálnunk. másrészt sok esetben az öregekét. miért találkozunk a fenti általános elveknek nyilvánvalóan ellentmondó szabályokkal is? Hogy csak a ma legfontosabbnak ítélt területrõl. hiszen értelmezésünkben az erkölcs éppenséggel nem más és nem több. hogy az egyes kultúrákat összehasonlíthatjuk annak alapján. nem tudván kitörni a relativizmus csapdájából –. betegekét. hogy erkölcsteleneknek nyilvánítjuk õket. az emberi élet tiszteletének témakörébõl vett példákra szorítkozzunk: számos nép bizonyos esetekben megengedettnek tartja ártatlan emberek megölését. azaz az objektív valóságról szóló ismereteink körének bõvülése. . Láttuk. nem különböznek-e mégis valamiben az egyébként egyaránt létezõ. s ez a valami nem alkalmas-e arra. hogy természetünk velejárója a világ meglepetéstér-voltának csökkentése. Hogyan lehetségesek ilyen és ezekhez hasonló ellenpéldák? Ha egyszer az emberi természet normális mûködése vagy egyáltalán az emberi világ fennmaradása a korábban említett alapvetõ erkölcsi szabályokat kívánja meg. hogy minden normarendszer megfelel a maga társadalma sajátos körülményeinek – ám akkor itt be is fejezhetjük fejtegetésünket.

tehát tovább növelik. a korábbiaknál hatékonyabb. és a sorsa csak másoknak szolgál tanulságul a kulturális evolúció további folyamatában. noha e vonás csökkenése történelmi tendencia. kényelmesebb. A technika és a szükségletek terén való fejlõdés gondolatát tehát itt nem arra használjuk. kevesebb áldozattal járó stb. mind az erkölcs változása egy kulturális evolúciós folyamat része. Nem biztos. a kölcsönös kiszámíthatóságot és a társadalom túlélését az új helyzetben jobban segítõ erkölcsi normákat hoznak magukkal. A dolog ennél valamivel bonyolultabb. hogy a fejlettebb technika és/vagy a szükségletek nagyobb gazdagsága által teremtett új körülmények automatikusan a megváltozott viszonyoknak inkább megfelelõ. Még a legtudatosabban megtervezett válaszok sem képesek minden lehetséges következménnyel számolni. gyorsabb. Elképzelhetõ például. módokon válaszolják meg. s persze a válaszok maguk is újabb kihívásokat szülhetnek. emberibbnek. hogy e társadalom fel is bomlik. akár oly módon. a fentebb megjelölt. természetünkbõl elsõ pillantásra logikusan következni látszó normáktól eltérõ szabályokat elfogadó társadalom létezik és mûködik. ha az új körülmények szülte erkölcsbeli változások is megfelelnek az erkölcs általános céljának. Mind a világ feletti uralom növekedése és a szükségletek gazdagodása. amelyek messzebb jutottak a természet felett gyakorolt uralomban és az emberi tevékenységformák gazdagodásában. hogy egy a természet felett gyakorolt uralom terén hirtelen igen nagy elõrelépést tett társadalom rossz irányban próbálkozik az új helyzet szülte erkölcsi és politikai problémák megoldása terén. Így alapvetõen egy „trial and error ” jellegû folyamatról van szó. s a kísérlet kudarca esetleg csupán generációkkal késõbb derül ki. amelyik messzebbre jutott a természet felett gyakorolt uralomban és saját komplexitása. és a társadalom ilyen módon keletkezõ új formája csakis akkor mondható jobbnak. vagy legalább nem csökkentik az emberi magatartások kölcsönös elõreláthatóságát s így az . hanem csupán általa akarjuk jelezni: a sajátos körülmények. hogy a természet és a kultúra (a maguk alkotta „második természet”) részérõl érkezõ kihívásokat újabb.Emberi természet és univerzalista erkölcs 381 A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozzuk: nem arról van szó. hogy segítségével közvetlenül magasabb rendûnek nyilvánítsuk azon társadalmak erkölcsét. gazdagsága kibontakoztatásában. A fejlõdés során megváltozhatnak. hogy az a kultúra kap „jobb osztályzatot” a maga egészében. nem feltétlenül véglegesek. tehát a folyamatban mindig marad valami véletlenszerû. amelyek között egy bizonyos. Az emberek minduntalan azzal próbálkoznak.

(Mára az emberiség már rég eljutott e fokra. s ezért a korábbi. hogy e körülmények nyilvánvalóan átmenetiek. De . amennyiben – helyesen – e természet lényegi mozzanatának tekintjük a világ – és önmagunk – feletti racionális kontroll növekedésének és szükségleteink gazdagodásának folyamatát is. de most nem ez a lényeges. így az újszülött és az öreg szülõ megölésének tilalma és az általa feltételezett fejlettségi szint jobban megfelel az emberi természetnek. azt is tapasztaljuk. hogy az ily módon zajló erkölcsi fejlõdés mindenütt normák ugyanazon meghatározott készlete felé közelít. hiszen ezek felelnek meg legjobban természetünknek. amelyek az efféle szélsõségesen rossz körülményeket megszüntethetik. egyes – az adott vonatkozásban növekedést kívánó – szükségleteink kielégítését fel kell áldoznunk azért. Ha pedig.) Az ártatlan megölésének tilalma alóli kivétel létalapja ez esetben tehát nyilvánvalóan átmeneti. hogy a nyomor megszüntetésének eszközei még aránytalanul oszlanak meg az egyes népek között. más kérdés. addig a hatékonyság javítása és a sajátosan emberi szükségletek kielégítésére fordítható idõ növelése a természetes). hogy a továbblépés nem fenyegeti természetünk létének és mûködésének ontológiai alapjait. hogy egyáltalán lehessenek emberi szükségleteink.382 Turgonyi Zoltán emberek biztonságát. amíg azonban ilyen veszély nem áll fenn. azaz hogy emberként tovább létezhessünk. például ha azt látjuk. az említett általános normákkal szembeni ellenpéldákat lehetõvé tevõ fázis természettõl átmenetinek mondható. ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan a megállás a természetes. Az ilyen körülmények persze önmagukban nem teszik szükségszerûvé e szokás létrejöttét. akkor e normák objektíve kitüntetettek. épp a természetes – a külvilág feletti racionális kontrollt és uralmat növelõ – emberi fejlõdés szünteti meg. hogy elsõsorban a munkaerõként számba jöhetõ személyek életben tartásában érdekeltek. az új szakasz jobban megfelel az emberi természetnek. A fejlõdés bizonyos pontjától kezdve a társadalom rendelkezik olyan eszközökkel. S ha ez így van. ezenfelül. Világítsuk meg mindezeket az ölés tilalmával szemben felhozott ellenpéldák segítségével! Az újszülöttek (elsõsorban a leányok) vagy az öreg szülõk megölésének megengedését nyilvánvalóan az adott közösség szegénysége magyarázza: olyan mostoha körülmények között élnek. hanem az. hogy a gazdasági növekedés bizonyos vonatkozásokban a földi élet fennmaradását veszélyezteti. s nem rontják a társadalom túlélési esélyeit sem. ha egy társadalom az uralom és szükségletek egy adott szintjén stagnál (feltéve persze. és nem tekintjük természetesnek.

a világ megmunkálása. hogy idegenben esetleg megölik vagy rabszolgává teszik õket. továbbá az erõk nagyobb szabású felhasználását lehetõvé tevõ kultúraközi kooperáció is csak akkor lehetséges. ahogyan egy hibás geometriai tételt. hanem joggal számíthatnak arra. népen stb. (Szigorú értelemben persze nem lehet megcáfolni ugyanúgy. sõt virágzik e szokás gyakorlása nélkül is –. a fizikai és szellemi objektivációk kölcsönös átadása. S ami talán még fontosabb: az egyes kultúrák közötti csere. hogy e hiedelem igazsága meglehetõsen valószínûtlen. A korábban említett általános normákkal szemben felhozható egyéb ellenpéldákkal most helyszûke miatt nem foglalkozhatunk (valószínûleg könnyen belátható egyébként. hogy van eszközünk a külön- . mint otthon. kívüli idegenek megölésének kérdése átvezet bennünket a morális közösség terjedelmének általánosabb problémájához. de történelmi tendencia a morális közösségek méretének növekedése. A népenkénti végérvényes elkülönülést a külsõ természet felett gyakorolt uralom folytonos növelése. hogy hasonló eredményre jutnánk például a lopás vagy a hazugság tilalmának ellentmondó esetek vizsgálatakor is). mozgásában tekintett – természetének az. az objektivációs tevékenység szakadatlansága tiltja meg. Az állandó hadiállapot éppen az e munkához szükséges nyugodt feltételeket zárná ki. ha az embereknek nem azzal a tudattal kell átlépniük saját kultúrájuk földrajzi határait. hogy kezdetben az erkölcsi normák csak egy-egy kisebb csoporton belül érvényesek. de gyakorlati bizonyossággal rendelkezhetünk a hamisságáról. s ezért a bizonyítás terhe arra hárul. ha az ártatlan ember megölésének tilalma bármely két nép tagjainak vonatkozásában kölcsönösen érvényes. Minthogy tehát a morális közösség globális mértékûvé bõvülése szintén az emberi természet lényegi mozgásával egybevágó tendencia. hogy számos társadalom mûködik. Igaz. aki igaznak tartja. hiszen az ennek hatékonyságába vetett hit történelmileg mulandó tévedésen alapul. pontosabban mondhatjuk azt – például ama tapasztalatunk alapján. az idegen megölésének megengedésérõl is elmondható. amely mindegyik érintettnél tovább gyorsíthatja a fejlõdést. de már a fentiekbõl is látszik.) A törzsön. a már megteremtett objektivációk nagy részének újra meg újra való elpusztulását eredményezné. hogy történelmileg mulandó körülményeken alapul: jobban megfelel az ember – itt is fejlõdésében. hogy ugyanolyan elbánásban részesülnek. az idegent gyakran nem is tekintik embernek.Emberi természet és univerzalista erkölcs 383 hasonló a helyzet az emberáldozattal is.

bizonyos sajátos körülmények következtében érvényességük a múltban szünetelhetett. E feltétel nem látszik teljesülni a mi esetünkben. qu. a klasszikus természetjog7 egyik legjelesebb képviselõje a természettörvényt egészében változatlannak tartja ugyan. Az eddig elmondottak alapján az olvasó azt gondolhatja. Leo (1999): Természetjog és történelem. amely minden korban és helyen egyaránt érvényes. ám ezek tudatosulása. hiszen a régi természetjogi elméletek általában olyan egyetemes normarendszer létezése mellett érveltek. Strauss. art. lábjegyzetben említett könyvem 4. a 3. a társadalom normális mûködését biztosító normák lényeges pontokon módosulnak koronként és kultúránként. természettörvényrõl? Elsõ pillantásra úgy vélhetõ. Budapest: Pallas Stúdió–Attraktor Kft. Nem használja ugyan a 6 Arra a lehetséges vádra. bizonyos történelmi körülmények függvénye. megfogalmazódása generációk hosszú során át tartó folyamat. a premodern kor elméleteit értem.. Supplementum.8 A jeles neotomista filozófus. Leo Strauss nyomán... 67. fejezetében válaszolok. 8 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica. . találunk precedenst a természetes erkölcsi törvény legalább részbeni történeti változásának elismerésére. 106. nemmel kell felelnünk. 7 Klasszikus természetjogon. hogy nem volt mindig érvényben. s az utóbbiakról úgy véli. Jacques Maritain pedig – Tamás e gondolataira is hivatkozva – már határozottan amellett van.384 Turgonyi Zoltán bözõ kultúrák erkölcseinek összevetésére és az általunk az emberi természethez leginkább illõnek tekintett normák objektíve kitüntetett volta melletti érvelésre. hogy az itt alkalmazott mérce túlságosan „nyugati”.6 Beszélhetünk-e azonban már mindezek alapján hagyományos értelemben vett természetjogról. még ha fejlõdésüknek van is – természetünk egysége és a minden kultúrában közös alapfeladatok és kihívások miatt – valamiféle belsõ logikája és felismerhetõ iránya. Példaként a többnejûség és a válás tilalmáról állítja. 1–2. hogy a történeti fejlõdés nem idegen a természetes erkölcsi törvénytõl. art. az arisztotelészi és a tomista típust. 2. amelynek õ megkülönbözteti ontológiai és ismeretelméleti aspektusát: önmagában véve mindig igaz. Aquinói Szent Tamás.. 65. és qu. hogy az emberi természetnek ilyen és ilyen normák felelnek meg a legjobban. Strauss három nagy irányzatot sorol ide: a szókratikus–platóni–sztoikus. de különbséget tesz elsõdleges és másodlagos parancsok között. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a természetjogi elméletek történetét.

vagy még a kómában lévõ beteg. hogy ember-e már a magzat. az emberi jogokról). a korábban felvázolt antropológia fényében. vagy elképzelhetõ. mondjuk. hogy általánosan elfogadottá váljék az ártatlan ember megölésének teljes tilalma (viták folynak persze arról. Jacques (1986): La loi naturelle ou loi non écrite. Természetesen elképzelhetõek olyan – akár kozmi9 Maritain. az õsember nyilvánvalóan nem vonható felelõsségre azért. s hogy szabad-e valakit saját kérésére megölni. amelyek következtében ismét módosulnia kell az ölés tilalmának. hacsak nem elégszünk meg valami egészen általános szabállyal.Emberi természet és univerzalista erkölcs 385 „kulturális evolúció” kifejezést. hogy embernek tekintett ártatlan és vétlen élõlényt nem szabad megölni). Mára a körülmények megváltozása következtében elvileg megérett a helyzet arra. Mondhatjuk-e azonban mi is. de szavaiból világosan kiderül. hiszen a teljes ismerethez való fokozatos eljutás természetes folyamat. például effélével: „Cselekedj mindig úgy. Nézetünk szerint az elõbbi eset áll fenn. s ne veszélyeztesd a társadalom jövõbeni fennmaradását!” A válaszadás végett térjünk vissza az ölés tilalmának példájához! Láttuk. hogy ezzel ebben a vonatkozásban elérkeztünk-e a természetjog egy végérvényes normájához. s mindeközben lehetõség szerint járulj hozzá a sajátosan emberi szükségletek körének gazdagodásához. . hogy a mércétõl eltérõ szabályokat követõ régi társadalmak tagjait erkölcsileg el kellene ítélnünk. amely a legjobban felelne meg az embereknek. természetünkbõl adódik.9 A természetjog felismerésének e történeti folyamata azonban Maritainnél normák egy meghatározott és végérvényes készlete mint cél felé tart. de az egyszerûség kedvéért most tekintsünk el ezektõl. hogy a múltban bizonyos esetekben sokfelé megengedték a szokások ártatlan emberek megölését. hogy erre gondol. akkor aligha beszélhetünk többé természetjogról. A kérdés az. hogy a jövõben olyan változások történnek. hogy csak így tehetünk szert bármiféle tudásra. s vegyük úgy: abban nagyjából kialakulóban van az egyetértés. hogy biztosítsd az objektivációs tevékenység megkövetelte biztonsághoz szükséges kiszámíthatóságot. hogy a normák változásának folyamata elvben egyszer lezárulhat. hogy nincs fogalma. 20 és 188. Van egy olyan normarendszer. Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse. s amely ennyiben örök érvényû és mércéül szolgálhat a korábbi korok erkölcsi rendszereinek értékelésében (de anélkül. s eljuthatunk egy végérvényes rendszerhez? Ha nem.

miképpen kívánja meg a világméretû kooperációt a természet felett gyakorolt racionális uralom további növelése és a szükségletek és képességek gazdagodásának folyamata. amelyek következtében szükséges vagy legalábbis lehetséges volt ártatlan emberek megölését megengedõ erkölcsi normák kialakulása. akkor azt mondhatjuk. amelyek az emberi természet mozgásának megfelelõ irányban történnek.10 Ezen az sem változtat. A velük való esetleges találkozás erkölcsi szempontból ugyanolyan. az emberi természetnek az adott vonatkozásban a legjobban megfelelõ erkölcsi normákat kimondani. Ha hasonló vizsgálódásokat végeznénk más normák vonatkozásában. . Irányzatok a környezeti etikában. eddig ismeretlen népet. s egyúttal végérvényes. hogy idegen-e. (14) 9: 84–96 és Turgonyi Zoltán (2000): Szeressék-e a keresztények a himlõvírusokat? Az antropocentrizmus ökoteológiai kritikájáról.. de minket most az olyan változások érdekelnek. Ha ez a fejlõdés egyirányú. hogy lehetséges bizonyos tartalmilag meghatározott. S ugyanakkor az ölés tilalmának megfogalmazódása e vonatkozásban is véges folyamat: ha eljutottunk ahhoz a szabályhoz. ha a dolgok a természetünknek megfelelõ irányban mennek. vagy saját közösségünkhöz tartozik. ha testi felépítésük távolról sem hasonlít a miénkre. Az ilyenek lakói eszes élõlényi voltuknál fogva filozófiai értelemben természetesen embernek tekinthetõk akkor is. (13) 10: 54–63. vél10 Arról. ami kíméletlen harcra készteti egymás ellen az embereket a puszta fennmaradásért. ha egyszer más bolygókon kialakult civilizációkat fedezünk föl. vagy legfeljebb stagnálhat. S természetesen a morális közösség globális méretûvé válása is visszafordíthatatlan. bõvítik a sajátosan emberi szükségletek körét stb. lásd a következõ írásaimat: Turgonyi Zoltán (2001): Az állatfelszabadítástól a dekonstruktív ökológiáig. akkor az ölés tilalma által védett lények köre nem bõvíthetõ tovább. hiszen az emberi természet normális mûködéséhez tartozó erkölcsi szabályokat keressük. de vissza nem fordulhat. hogy végleg megszûntek azok a viszonyok. amelynek értelmében minden ártatlan embert tilos megölni. amelyek ismét nyomorúságos viszonyokat idézhetnek elõ az egész Földön. mint ha a Földön találnánk egy újabb. hiszen fent már láttuk. tehát növelik a világ feletti racionális uralmat. In: Liget. In: Liget.386 Turgonyi Zoltán kus. Az ártatlan ember megölésének tilalma nyilvánvalóan az ilyen lények számára is megelõlegezi a védelmet. tekintet nélkül arra. akár emberi eredetû – világkatasztrófák. hogy az állatok és növények miért nem vonhatók be a morális közösségbe. konkrét. Mindezek alapján elmondhatjuk: legalább egy példával már rendelkezünk arra.

akkor ennek fényében akár arra is mód nyílhat.Emberi természet és univerzalista erkölcs 387 hetõen hasonló eredményre jutnánk. amelyek felhasználásával megalkotható egy átfogó természetjogi elmélet. ám a kannibalizmus vagy az özvegyek elégetése természetesen megszüntetendõ. Nem azt mondottuk tehát. hogy a természetjog lehetséges. De azért valami újat is adhat az erkölcsi gyakorlat számára mindez. Hiszen ha feltárjuk e folyamat belsõ logikáját. hanem az. s vissza is hatott az erkölcs alakulására. hogy a fentieket kell tennünk. így részben mintegy racionális ellenõrzés alatt tartva az evolúció menetét. hogy az egyes kultúrák erkölcsi rendszerei közötti nagy hasonlóságok nem pusztán a véletlen mûvei. Maga e reflexió is a kulturális evolúció termékeként fogható fel. olyan eszményeket vall stb. ha az emberi természet normális mûködésének fenntartása a célja. tehát az erkölcsöt (is) alakító kulturális evolúciónak van egy bizonyos kitüntetett iránya. kulturális értékek homogenizálódása. hogy az egyes kultúrák normái között még fennmaradó eltérések okait tisztázzuk és megegyezésre jussunk. 11 Az erkölcs egyetemes érvényének nem szükségképpeni velejárója az erkölcsön kívüli hagyományok. amelyek kifejezetten ellentétben állnak a fenti értelemben vett természetjoggal. amilyen. egyszerûen. Jó okunk van tehát feltételezni. Nem is az lesz a célja. nemzeti konyhákat. helyi viseleteket nem fenyegeti veszély. Csak azt írtuk le. mint a társadalom mûködését javító eszköz. milyen szabályokat kell követnie valakinek. szokások.. Ám az már most látható. hanem abból fakadnak. hogy minden esetben ugyanazon emberi természetnek kell ugyanazon közös világunkkal szembesülve ugyanazon alapvetõ feladatokat megoldania. miféle funkciót töltenek be valójában a morális szabályok a társadalom életében. differenciálódásának mint természetünkkel összhangban lévõ tendenciának. miért lett erkölcsünk olyan. Végezetül újra hangsúlyozzuk: a fentiekkel nem léptük át a „van” és a „legyen” határát. amelyek feltételezik egy emberi világ létezését. hiszen az erkölcsre való tudatos reflexió valamilyen fokon az eddigi történelem során is létezett. s megértjük. hogy gyökeresen megváltoztassa a parancsok és tilalmak megszokott rendszerét. Gyakorlatilag azonban az emberek zöme spontán módon úgyis olyan célokat követ. ami egyébként szintén természetes dolog.11 A fentiek természetesen csak a fõbb alapgondolatokat vázolják föl. . rámutatva. A néptáncokat. Épp ellenkezõleg: ezek sokfélesége maga is megfelel az emberi világ gazdagodásának. hogy ennek normái nem szolgálnak majd különösebb meglepetésekkel az emberek számára. számukra tehát a fenti elvek alapján majdan megalkotható természettörvény felszólító erõvel is bírni fog. hogy érveljen a relativizmussal szemben. Csak azon hagyományok vetendõk el.

.

TUDÁS .

.

A kérdés analízisekor összekapcsolok három problémakört: 1. minek kell(ene) teljesülnie ahhoz. a jogi és erkölcsi szabályokhoz hasonlóan. E normatív tényezõk a kommunikáció interszubjektív technikai feltételei között a társadalom. mit értünk tudáson. hogy valamely állítása igaz legyen. a kommunikációs eljárások normatív aktusainak formalizmusát. Bár e két tézist utoljára talán csak a Körhöz és „hivatalos ellenzékéhez” tartozó gondolkodók vallották egyöntetûen. Tudás és nem tudás etikai kérdéseket is felvetõ szétválasztására tett kísérletük nyomán – a tudás alapú társadalmak hajnalán – ismét a „Mit is értünk tudáson?” kérdés került a viták középpontjába. Tagjai elfogadták. hogy (i) csak akkor beszélhetünk tudásról vagy tudományról. mely a tudást. Az analitikus filozófiában teret nyert az az álláspont. illetve normateremtõ mûködésként értelmezi.és kultúrtörté- . melyben a tudás fogalma jelentéselméleti meghatározást nyert. kérdésfelvetéseik módját máig megõrizte az analitikus filozófia. normakövetõ. vagy tudományos ismereten. és 3. a normatív tudásnak a közösségi és intézményesült hatalommal egybeépülõ történeti fogalmát. mely a szabályok és közösségi viselkedési minták elsajátítható minimumának betartását jelenti. hogy tudunk valamit? A több ezer éves kérdésekre a Bécsi Kör „filozófiai” társasága adta az egyik leghatásosabb huszadik századi választ.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában Benedek András Mi a tudás? Mikor mondhatjuk. (ii) hogy egységes és általános meghatározást kell adni arra. az analitikus tudáselméletben ismertté vált Gettier-féle ellenpéldák ismeretelméleti kontextusát. 2. ha meg tudjuk mondani. társadalmi normáknak való megfelelésként.

392 Benedek András netben nyerik alapjukat. hogy tisztázza a támpontokat adó hipotéziseket. „igazolására”: jusztifikációjára. vagy (bármi/bárki) más által elért meggyõz(õd)és igaz. személyes meggyõzõdése.) . melyet általában is jellemez az ismeretelméleti problémák középpontba állítása. (2) a szubjektív álláspont jogosultságának (többnyire objektív.1 Ezzel a hagyományos feltételek ismeretelméleti trilemmáján túllépõ követelmények elé állította mindazokat. A Gettier által megfogalmazott „definíció” formálisan többféleképpen is felírható. Ez egyfelõl az ismeretelmélet mint alapvetõ filozófiai diszciplína súlyát. Megvizsgálom. ha történetesen az adott nézet mint magánvélemény. szubjektív állapotára. másfelõl a megalapozási problémák sajátos túlsúlyát jelenti. (Eredeti megjelenés: Is justified true belief knowledge? In: Analysis. vagy legalább interszubjektív) alátámasztására. milyen problémákat vet fel a tradicionális tudáskoncepció alkalmazása normák esetében. hogy ezek – szándékolt érvényességi területükön belül – a józan ész számára aligha elégségesek. Mondanivalóm problémafeltáró szándékú. Edmund L. A tudás fogalma e hagyományban három tényezõre támaszkodik: (1) a vélekedés megismerõ alanyhoz kötött. valamely nézettel való szívbéli egyetértése nem tarthat igényt a tudás címszóra. gondolati vagy beszédaktusára. melyek két fõ értelmezési keretet jelölnek ki: 1 Gettier. A Gettier által analitikus alakra hozott „igazolt igaz hit” koncepciója a hatvanas évek elején kifejezte azt a nyugati gondolkodásmódot. és (3) a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett igazságára. akik a puszta hitet mint esetlegesen igaz nézetet szembeállították a megalapozott tudással. 121–123. Célja. AZ „IGAZOLT IGAZ HIT” ÉS AZ ANALITIKUS TUDÁSFOGALOM Edmund Gettier 1963-ban egyszerre két ismeretelméleti fegyvertényt vitt véghez: megfogalmazta az analitikus filozófia tudáskoncepciójának addig elfogadott szükséges feltételeit. Az eltérések az értelmezés különbözõ lehetõségeit mutatják. és két ellenpéldájával megmutatta. ha ezen kívül valamilyen episztemikus többlettel nem rendelkezik. 1963/23. még akkor sem. E tradíció szerint a megismerõ alany puszta hite. (1995): Igazolt igaz hit-e a tudás? In: Magyar Filozófiai Szemle. 1–2: 231–233.

2 MEGYÕZ(ÕD)ÉS ÉS BIZONYOSSÁG A tudás Platónra hivatkozó ismeretelméleti hagyományával kezdetektõl fogva szembesül a meggyõzés. vagy „S igazoltan hiszi.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 393 (T1) a jusztifikáció. A megnyilvánulás arra vonatkozik. Nem a Bécsi Kör felfogásának nyomdokain haladó jel.és szimbólumhasználatot. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának a szofistákig visszanyúló tradíciója. hogy „szubjektum S jusztifikált azon hitében. Áttekinti például Pappas. (T2) arra.) (1979): Justification and Knowledge. a külsõleg is szabályozott és közössé tett nyelvi megnyilvánulások folyamatában elért elkötelezettség. Az álláspont ebben a felfogásban. hogy P”. hogyan lehet másokat bizonyos nézetek elfogadására rávenni. vagy a másik elmeállapotait leíró állítások – a „tudom. nem pedig arról. . azaz arra. George S. (szerk. Ez a megkülönböztetés nem azokat az „episztemikus” különbségeket öleli fel. hogy S jogosultan hiszi. Dordrecht: Reidel. az igazolásra szoruló P állításra irányul: annak megmutatására. Az (episztemikus) többlet – a neoklasszikus felfogás szerint – inkább a józan ész számára is jól felfogható (2) feltételhez kapcsolódó jusztifikációs igényben. mint a (3) feltétel teljesülésének igazolását követelõ „verifikációs kritériumokhoz” társuló megalapozási problémában jelentkezik. Chisholmra és Ayerre utalva több változatban fogalmazza meg a jusztifikáció ismeretelméleti követelményét. másokra hatást gyakorolni. mi is a tudás. nem annyira az igazságról alkotott személyes meggyõzõdés. hogy P”. Meglepõen kevés szabály kezeli a problémát normatív vagy jogi kontextusban. hogy szubjektum „S számára P jusztifikált”. hogy P” mondatok között jelentkeznek. Ezekbe a keretekbe a tudás három feltételének konkrét interpretációi illeszkedhetnek a „P állítás igaz” jelentésének és kritériumainak megfogalmazásaitól kezdve a hitállapotok meghatározásáig. Gettier maga is Platónra. vagy általában a nyelv és a nyelvi kifejezések használatának grammati2 A variációk és a különbözõ jusztifikációs szabályok (J-rule) száma az analitikus tudáselméletek irodalmában mára igen gazdag. hogy P” és az „S tudja. melyek a megismerés bizonyos tárgyai esetében – mint amilyenek a belsõ érzetek. mint a kölcsönös befolyásolás. hogy P. vagy a P állítás elfogadásának számtalan különbözõ kritériumáig. hogyan lehet a tudást a befogadó számára demonstrálni.

Az információ itt nem ismeret. adott esetben a . A procedurális (minta. a közlés. A jogos álláspont gyõzelme a nyelv. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának értelmében. vagy szemantikai vizsgálatát jelenti. mely az igazolás és az igazság-„szolgáltatás” kommunikációs formáit külsõleg is szabályozza. hanem hitelesített és hitelesen közvetített meg. mely (legalább) egy másik szubjektumra hat. mint az ellenkezõjére.vagy szabálykövetõ) csoportos. valami közöshöz való normatív kötõdés. Amennyiben eredményes. közösen vagy közösségileg értelmezett cselekvés. Tett. hanem az információközlés. (ii) ezekkel kapcsolatos „közös nézeteket” teremt. A normativitás nyelvi minták követését feltételezi.vagy kinyilatkoztatás. kétféle értelemben is „jusztifikált”. a közösség jóváhagyása. Ehhez külsõleg a társas érintkezés procedurális tranzakcióiban való részvétel normatív eredményeként. elõírásszerû. és a közlésmód célzott felhasználását a másik. A meggyõzõdés. Belsõleg az igazság ismeretétõl független vélelem állapotát állítja elõ. Érvényesülése a nekik megfelelõ formális – nyelvi és társas – viselkedésben nyilvánul meg. A nyelvi megnyilvánulás befogadó alanyt feltételezõ. ám a közösségi aktusok és interakciók sorozatában normatív hatású: a „mérce”. vagy szervezeti véleményformálás nem feltétlenül egyeztetés formájában jelentkezik. (i) közösségi viselkedésformákat hív életre és juttat érvényre. a benne való részesedés kialakulása. hogy az oráció különbözõ formáiban a közvetett tudásforrások és az ezekbõl táplálkozó tudásformák dominálnak. Az információ elõírt módon való használata a jogosultság kérdéseivel szembesít: az „állíthatjuk-e”. a kifejezésformák kötött. a véleménynyilvánítás és általában a megnyilvánulás normatív.394 Benedek András kai. A közösség az információval meghatározott módon való rendelkezésben ölt testet. vagy mások befolyásolására. Abban a történeti vonulatban. Lényeges különbség. s (iii) a nyelvközösség intézményeivel cselekvés értékû tényállásokat valósít meg. ami a hozzájutás folyamatának eredményeként vezet személyes elkötelezettséghez. cselekvéseket szabályzó használatához vezet. melynek többféle hatása lehet: mint kommunikációs aktus a „communio” értelmében. eljárásjogilag és technikailag is szabályozott viselkedésformákban való megjelenésével van dolgunk. a kifejezés. melyben a megismerõ alany – az interakciók kommunikatív eredményeként elõállt alapon – jobban hajlik az adott nézetre. „mondhatjuk-e”. „elfogadjuk-e” különbözõ értelmeiben. és a „kötelezés” különbözõ értelmeiben jut érvényre. a közös együttes birtoklása.

megfelelõ–nem megfelelõ. helyénvaló–nem helyénvaló. Az értékelés ezért mozog a megnyilvánulás minõsítésének a hagyományos ismeretelméleti . A verifikációval. Míg azonban a személyes tudás az alany tárgyreprezentációjára vonatkozó reflexiót invokál. de a szubjektumban a megismeréshez kötõdõ bizonyosság állapotát hozza létre. a szakmai rítusok intézményes feljogosító ereje társul. A szofista hagyomány az ideák rendjének felidézése helyett a meggyõzõdés keletkezésének. A jusztifikáció csupán az állítás kimondásának. A rétor hatalma Cicerótól Freudig lehet alantas és nemes egyaránt. közösségi. és a szubjektumon kívüli objektumokhoz kötõdnek. és tárgyleírásaihoz kötõdõ viszonyát befolyásolja. A verifikáció és a jusztifikáció ezért módszertanilag is lényegesen különbözik. Ezen a ponton élesen szétválik a jusztifikáció kétféle (T1 és T2 tudáskoncepciót szolgáltató) értelmezési keretéhez vezetõ értelmezés. szakmai. tényleírásai ellentmondásmentesek. A leíró állítások igaz–hamis értékelésével szemben a megnyilvánulások értékelésének dimenziói konszenzuálisan más szubjektumhoz. a normatív tudás az eljárás jogosultságára vonatkozó reflexióval él. helyes–helytelen. érvényes–érvénytelen. melynek folyamán a befogadó „szert tesz” a tudásra. Az álláspontok szembesítésének normatív dimenzióiban a demonstráció az igazságszolgáltatási formákhoz és nézetegyeztetési eljárásokhoz köti a jusztifikációs igényt. A másokra/másikra gyakorolt hatás valaminek a be. jogi elõírásoknak megfelelõ érvényesítését vonja maga után – azaz procedurálisan kötelez. A verifikáció esetében a bizonyítás annak megmutatásából áll. kifejezésének és recepciójának társadalmi kontextusába helyezi a nézet alátámasztásának ismeretelméleti problematikáját. a szokásjog.és elfogadása. Az alátámasztás mindkét esetben lehet procedurális. Az igaz–hamis dimenzióját a sikeres–sikertelen. Ugyanis az „önmagáért való” tudás és a „másért” való tudás szembenállásában a nézõpontot meg is lehet fordítani. Ebben az értelemben a tárgyat leíró állítás „igaz”. jogszerû–jogszerûtlen dimenziói váltják fel. a másik esetben az elfogadás jogosultságát alátámasztó közösségi normákra támaszkodó jóváhagyás. az igazság megmutatásával szembeállítja a jusztifikáció fogalmát. ám az elsõ esetben egyik végpontja a szubjektumhoz kötött észlelés és eszmélés. elfogadásának jogosultságát támasztja alá.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 395 hatalom. és a tárgyról alkotott álláspont társas. hogy a megismerés tárgya és a megismerõ alanyban létrehozott reprezentációja adekvát viszonyban vannak.

a tárgyhoz való viszonyaként felidézhetõ szellemi „tulajdona”. egy vélekedés csupán attól.3 {1} abban ölt testet. nem igaz. ha vélekedésünk önmagában attól. nem számíthat a tudás rangjára. hogy a miénk. hogy egy állítás. vagyis nem tekinthetõ tudásnak. és (ii) egy szubjektum az. hogy interszubjektív. mivel a tudás e koncepció szerint {1} mindig individuális szubjektumok attribútuma. A TUDÁSFOGALOM JELLEMZÕI A hármas feltételt megfogalmazó felfogást {1} individuális és {2} propozicionális tudáskoncepciónak lehet tekinteni. Ez a tárgyilagos – az igazságot nem személyes kérdésnek tekintõ – gondolkodó számára abból fakad. hogy véljük. Ezzel szemben a tudást mindenekelõtt az igazságra való törekvésként felfogó hagyomány szerint a jusztifikációs igénynek az a magyarázata. hogy egy vélekedés a miénk. Ezért a vélekedést és a valódi tudást megkülönböztetõ. hogy ne csak higgye. Az igazság eszerint abban a minimális értelemben objektív. és {2} tudni csak állításokat. . illetve állítás értékû nyelvi formában artikulálható ismereteket lehet. Abból. hanem tudja.396 Benedek András értékeléstõl oly kitüntetetten különbözõ dimenzióiban. 3 Benedek András (2003): Tudás és normativitás. a vélekedés tárgyhoz való viszonya jóvoltából az. még nem következik. még nem igaz. vagy a mi közös véleményünk. Mint máshol részleteztük. hogy igaz. hogy az én véleményem. hogy az igazat mondja. In: Világosság. melyekben külsõdlegesek a bizonyosság forrásai. az esetlegesen igaz vélekedésnél szigorúbb követelményt állított fel: az állításba vetett puszta – akár közös – hitnél valamivel többel kell rendelkeznie a szubjektumnak ahhoz. Ám. szétválasztó ismeretelméleti hagyomány. tudás és nem tudás demarkációjának ismeretkritikai problémájába ütközve. S ha netán hamis. Ha „ténylegesen” igaz. hogy a „valódit”. Az utóbbi észrevételbõl kibontakozó kritika általában is a hármas feltétel szükségességének megkérdõjelezéséhez és más tudásformák analitikus vizsgálatához vezetett. (XLIV) 1–2: 157–167. akkor hamis is lehet. nem attól az. hogy (i) mindig egy szubjektumnak kell hinnie/vélnie az állítást. akkor nem a valóság ismerete. hogy ha egy állítás igaz „valamitõl”.

A nyelven kívüli elemekkel bõvülõ kommunikációs technológiák nyomán haladva kínálkozó alternatívaként jelentkezik a performatív kommunikációs aktusok nem nyelvi formában állandósult és funkcionálisan mûködõ összetevõinek vizsgálata. A PERFORMATÍV KOMMUNIKÁCIÓS AKTUSOK ANALITIKÁJA Az új írásaktusok és performatív közlésfajták. mint aki hiszi. Az. de potenciálisan kimondható. vagy a funkcionálisan megfelelõ programmûködés. gondolati mûveletet vagy (másokkal megosztható) kognitív állapotot tekintik jusztifikálandónak. Searle nevéhez fûzõdõ analitikus nyelvfilozófiai programja eredetileg az ún. a közlés és kifejezés elvi lehetõségénél fogva vezet a kritika közösségi. T1. illetve T2 szerinti. ami korábban a beszéd. Rákényszerít a gondolatközlési formák és technikák nyelven kívül is alakuló viszonyának vizsgálatára. interaktív fogalma felé.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 397 aki számára az állítás. hogy a tudásértékû ismeret az ismerettel rendelkezõ megismerõ alanytól eltérõ. A fenti két. saját ismeretének tekinti azt. konstatív és performatív . melyek „P vélekedésként való fenntartását” mint (belsõ. (iii) a tudásértékû állításnak egy és ugyanazon (individuális) S szubjektum számára kell jusztifikáltnak lennie. A beszédaktus-elmélet Austin. Ez utóbbi éppen a beszéd. s ezáltal (vagy ettõl függetlenül) a jusztifikációt szubjektumhoz kötik. külsõ) „beszédaktust”. és az írásbeli diskurzus tartománya volt. a szerzõdéses és deklaratív kommunikációs aktusok új formáit foglalta magába. kibõvült. az igazolási eljárások olyan új technikáinak jogi kodifikációjához vezettek. mint az elektronikus aláírás és a szándék igazolásának írásbeliséget meghaladó technikai kritériumai. interszubjektív véleményformáló tényezõvé vált. más szubjektum számára legyen jusztifikált. Míg az elsõ (i) feltétel a másodikkal (ii) együtt többféle értelemben is szubjektumhoz köti a jusztifikáció folyamatát. a harmadik (iii) kizárja. mint egy tûzfal feltörésének bizonyítása. melyek a jusztifikációt elsõsorban P-re vonatkoztatják (P-t mint puszta állítást tekintik jusztifikálandónak).és írásaktus. illetve vélekedése vagy az állításba vetett hite jusztifikált. szemben azokkal. vagyis nincs tudásértékû ismeret az ismerethez rendelt megismerõ alany nélkül. Az ilyen jusztifikációs erejû eljárások eredményeként a végrehajthatóság közösségi. formalizálási lehetõség használata megkülönbözteti azokat a felfogásokat. Strawson.