TÚL AZ ISKOLAFILOZÓFIÁN

A borítón az MTA Filozófiai Kutatóintézetének könyvtára látható (A fénykép Ferencz Sándor és Lehmann Miklós munkája)

Túl az iskolafilozófián
A 21. század bölcseleti élménye

Szerkesztette Nyíri Kristóf Palló Gábor

Áron Kiadó Budapest 2005

A kötet a Center Computer Kft., a Saubermacher Magyarország Környezetvédelmi Kft. és a Magyarországi Filozófiáért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg, az MTA Filozófiai Kutatóintézetével együttmûködésben

© A szerzõk, 2005 © A szerkesztõk, 2005

ISBN 963 9210 43 9

Felelõs kiadó: Áron László Felelõs szerkesztõ: Ruttkay Helga Nyomdai elõkészítés: Kiss és Társa Bt. Nyomda: Áron Kiadó Kötészet: Dabas-Jegyzet Kft.

Túl az iskolafilozófiákon
Nyíri Kristóf

Karl Popper szerint a filozófiák s kivált a filozófiai iskolák azáltal hajlamosak az elfajzásra, a filozófiák azáltal korcsosulnak iskolafilozófiákká, hogy idõvel elveszítik kapcsolatukat ama filozófián kívüli problémákkal, amelyek megoldására eredetileg létrejöttek.1 Filozófián kívüli problémákon Popper itt elsõsorban tudományos problémákat ért, vagy például a politikai élet problémáit;2 szerencsésnek bizonyulhat azonban
1 „[E]very philosophy, and especially every philosophical ‘school’, is liable to degenerate in such a way that its problems become practically indistinguishable from pseudo-problems, and its cant, accordingly, practically indistinguishable from meaningless babble. This […] is a consequence of philosophical inbreeding. The degeneration of philosophical schools in its turn is the consequence of the mistaken belief that one can philosophize without having been compelled to philosophize by problems which arise outside philosophy – in mathematics, for example, or in cosmology, or in politics, or in religion, or in social life. […] Genuine philosophical problems are always rooted in urgent problems outside philosophy, and they die if these roots decay.” (Popper, Karl [1974 〈1952〉]: The Nature of Philosophical Problems and their Roots in Science. In: Uõ: Conjectures and Refutations [5. kiad.], 71.) 2 Jómagam már a korai hetvenes évektõl kezdve a popperihez hasonló álláspontot vallottam: „Hogy a nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy más nyelven fogalmazódnak-e meg, hogy melyik nyelv, milyen forma hordozza a legalkalmasabb választ: ez koronként, társadalmanként, még egyénenként is változó. Mi az ember? mi az élet értelme? merre tart a világ? – választ adni itt nemcsak a filozófia próbál. A vallás, a mûvészet, a tudomány sem törekszenek másra. Örök filozófiai kérdések már csak azért sem léteznek, mivel a filozófiai gondolkodásmód nem minden kor sajátja; s maguk a filozófiai kérdések is, ahogy az idõk változnak, mások és mások. A filozófiai eszmék történetét (csakúgy, mint a vallások, a mûvészetek, a tudományok történetét) lehetetlen önmagából megértenünk: a filozófiai kérdések filozófián kívüli problémákban – társadalmi, gazdasági problémákban, a korabeli vallás, mûvészet vagy tudomány problémáiban – gyökereznek, s a válaszokat filozófián kívüli tényezõk meghatározóan befolyásolják.” (Lendvai Ferenc–Nyíri Kristóf [1995 〈1973〉]: Bevezetés. In: Uõk: A filozófia rövid története [4., jav. kiad.], 7.)

8

Nyíri Kristóf

egy olyan pontosítás, miszerint a filozófia a tudományban, a politikában stb. fölmerülõ fogalmi problémák, vagyis végsõ soron kommunikációs problémák megoldásával foglalkozik: új fogalmakat hoz létre ott, ahol az addigi fogalomkészlet immár alapvetõen csõdöt mond.3 Ez a képlet jól összeegyeztethetõ akár azzal a régebbi formulával is, hogy a filozófia úgymond az elõfeltevések kritikája: a filozófia vizsgálat alá veti azokat a fogalmi keretfeltételeket, amelyeket a maga területén a tudomány, a politika stb. éppenséggel adottnak tekint. Ehhez képest az iskolafilozófiák nem a tudományos, a politikai, a vallási, a mûvészeti stb. élet fogalmi problémáiból, hanem ennek vagy annak a filozófusnak vagy filozófiai irányzatnak a fogalmi problémáiból indulnak ki, s általában belül is maradnak a problémák ezen körén. Közönségük: az iskola többi tagja; nyelvezetük: az iskola zsargonja. A mai magyar filozófia, túlnyomórészt, jellegzetes iskolafilozófia. Magyar nyelven évtizedek óta nem született olyan filozófia, amely konceptualizálni tudná ennek az itt-és-most társadalomnak a problematikáját. Az persze nyilvánvaló, hogy a nemzetközi filozófiai tudományosság átvétele a színvonalas honi gondolkodás mindenkori alapja. Ám a nemzetközi filozófiai tudományosság teljes asszimilációját ma, nálunk, nem egészíti ki valamiféle fogalmi érzékenység az itt és most adódó társadalmi, pszichológiai, szociológiai problémák iránt. Locke és Hume filozófiájának nyilvánvalóan köze volt a korabeli brit társadalomhoz, Kant filozófiájának a korabeli keletporosz társadalomhoz és a pietizmushoz, Hegelnek Poroszországhoz, Jamesnek, Deweynak, Rortynak Amerikához; a fiatal Wittgensteinnak köze volt Ausztriához. Magyarországon mondjuk Eötvös József és a fiatal Palágyi Menyhért bírt sajátosan magyar filozófiai érzékenységgel; s persze Karácsony Sándor és Prohászka Lajos, ám utóbbiak meg a nemzetközi filozófia szerves integrációjára bizonyultak képtelennek. Egyetlen igazi kivétel létezett: Lukács György. Õ volt az, aki valódi kísérletet tett a lényegi
3 Filozófiatörténeti kurzusaim szokásos bevezetõ mondatai 1992 és 1997 között így hangzottak: „a filozófi[a] sajátos fogalmi feszültségek földolgozására irányuló meg-megújuló törekvés… Ezek a feszültségek eredendõen a filozófián kívül keletkeznek, egymással diszharmóniába került életmódok-intézmények erõterében, eltérõ mintájú-logikájú beszédmódok/nyelvek ütközésébõl. Kiváltképpen figyelmet érdemel itt az a diszharmónia, amely a történetileg egymásra torlódó kommunikációs technológiák – szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás, elektronikus kommunikáció – között lép föl.” (http://www.uniworld.hu/egyetem/ filtort/eloadas/eload01.htm)

Túl az iskolafilozófiákon

9

magyar tapasztalat és a nagy filozófia szintézisére – de nem talált követõkre.4 * * * Tekintsük a filozófiát a bölcsészettudományok tágabb keretében. A hagyományos bölcsészettudományok tárgya s ugyanakkor elõföltétele az írott, a szilárd alakot nyert szöveg. A bölcsészettudományok keletkezése és fejlõdése elõbb az alfabetikus írás elterjedéséhez, a továbbiakban pedig a könyvnyomtatás kialakulásához kötõdött; a kibontakozófélben lévõ bölcsészettudományok eredeti föladata teljességgel gyakorlati volt: a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben – az üzletben, az oktatásban, a politikában – hasznosuljon. Mármost a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezetõ helyét a kommunikációs médiumok körében.5 A bölcsészettudományok ama „válsága”, amelyrõl a John H. Plumb által 1964-ben összeállított, igen ismert

4 Hadd álljon itt, orientációképpen, egy hosszabb idézet Lukácsnak a Holnap-antológiáról 1908-ban publikált cikkébõl: „a […] Nyugat felé nézõ magyar ember érzései számára [Ady] talált elõször szavakat, […] benne szólaltak meg elõször a magyar kultúrember egészen speciális, idegenektõl nem ismert, velük alig megértethetõ fájdalmai és vágyódásai; azok az érzések, amik minden, a lelkével Nyugaton élõ magyar emberben megvannak – addig, amíg itt él, itt kell élnie. És ez az új magyar érzés új nyelvet teremtett itt meg magának; új mitológia jött létre régi fogalmakból, elavultnak hitt históriai és – látszólag – csak etnográfiai tényekbõl; a közismert, agyonunt »magyaros« ideológiák váratlanul félelmes, rettentõ mélységekkel teli, vad erõtõl duzzadó jelentõséget kaptak… Ady Endre korszakot alkotó élménye – az irodalomtörténet nyelvén: fölfedezése – az volt, hogy megfordított egy viszonyt, kicserélt egy akcentust: eddig mindenki önmagában arra helyezte a súlyt, hogy Nyugathoz tartozásában szilárd, pozitív és nem problematikus (az önfenntartás ösztöne diktálta ezt neki), és felejteni igyekezett azt, ami ide köti… Ady átlátta, hogy itt van a magyar kultúrembernek tragédiája, az, hogy magyar, és az, amennyi és ami ma Magyarországon lehetséges, és hogy boldogító önámítás csak nekünk, pár hetes vendégeknek Párizsban párizsiaknak érezni magunkat. Az Ady Endre szavaiban és ritmusaiban így konkrét valóságot nyert a magyar élet és a magyar embernek – csupán helyzete szülte – igazi magyar érzései…” (Lukács György [1977]: Ifjúkori mûvek, 1902–1918. Budapest: Magvetõ Kiadó, 181.) 5 Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gatesszel Gutenbergnek: „Ma már egy egész nemzedék nõtt föl, ha nem éppen kettõ, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekbõl veszik.” (Updike, John [1995]: Dialogue in Cyberspace. In: Lufthansa Bordbuch, 5: 52.) „Az írásbeli mûveltség”, fogalmazott már az ötvenes évek közepe táján

amennyiben a bölcsészettudományok fokozatosan az új médiumok felé fordulnak és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. amelynek eredményei a kommunikáció világában való sikeres orientációhoz hivatottak hozzájárulni. Middlesex: Penguin Books. and radical. a multimediális-interaktív hálózódást. 16. McLuhan közeli kollégája.]: Crisis in the Humanities. [szerk... ez volt „the third of such mutations associated with a radical change in textuality – Athens and Alexandria in the 4th and 3rd centuries B. köt. A változás spontán zajlik: az új nemzedék az új médiumokkal nõ föl. megint egyszer.7 A válság megoldódik. hogy a lineáris-változatlan szöveg olyan funkciókat teljesít. tudniillik Ernest Gellner már akkor észrevette6 –. C. enlargement of the received Definition of Culture” (Willison. amelyeknek valamiképpen a multimediális-interaktív hálózottság kultúrájában is teljesülniök kell.) 6 „Mi is az a »bölcsészkultúra«? Lényegében az írásbeliségre alapozódó kultúra. 21. a változékony. noha egy immár megváltozott.10 Nyíri Kristóf gyûjtemény szól. „involved a compulsive. nemlineáris szöveget. London: Jonathan Cape. 71. (Carpenter. a bölcsészettudományok eredeti szerepe újra megelevenedik. multimediális eszköztár segítségével is. illetve radikálisan kibõvült médiumban. a vizsgálódás olyan típusa jön létre. jegyzet). Harmondsworth. [1991]: Remarks on the History of the Book in Britain as a Field of Study Within the Humanities: With a Synopsis and Select List of Current Literature. A folytonosság fönnmarad. In: McLuhan. önnön közegére irányul.]: Explorations in Communication: An Anthology. olyan vizsgálódás. Ian R. In: The Library Chronicle of the University of Texas at Austin. ha föltételezzük. amely. Marshall–Carpenter. a digitális mozgóképet. „This ‘Crisis’”. nem más – és ezt a kötet szerzõinek legalább egyike. and Early Modern Europe being the times of the earlier two” (uo. a régi írásbeliség valamiféle formáit azonban nem nélkülözheti. Edmund [szerk. Edmund [1970]: Introduction. Mint Willison kiemeli. írja Willison. H.) 7 Ian Willison még az 1960-as évek általánosabb válságát is a kommunikációtechnológiai váltásokkal-változásokkal hozza összefüggésbe. „elvesztette támaszát korunk társadalomszerkezetében”. J. egyre inkább azonban az új. […] A bölcsész entellektüel lényegében a írott szó szakembere. Az ilyen vizsgálódások elõbb a régi médium eszközeivel történnek – a multimédiális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra –. In: Plumb. közvetítõ szerepet játszanak az interaktív multimédiumok dinamikája és a rögzített szöveg statikája között. Edmund Carpenter.. Ezzel az új bölcsészettudományok a régiek örököse lesznek. mint az írásbeliség válsága egyáltalán. x. .” (Gellner. 3–4: 102). Ernest [1964]: The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy.

különösen Malinowski. A nyelvtan az írott nyelv rendszerezéseként keletkezett: a tiszta szóbeliség nyelve még teljességgel helyzetfüggõ. Jack [1977]: The Domestication of the Savage Mind. Walter J. Dieter–Nyíri. ha alaposabban megszemléljük azt a másolási folyamatot. A történelem tanulmányozása úgyszintén szövegeket – írásos dokumentumokat – elõföltételez. Ong. Cambridge: Cambridge University Press. 1990. London: Routledge & Kegan Paul.): The Meaning of Meaning: A Study of the Influence of Language upon Thought and of the Science of Symbolism. láthatóvá lett nyelv. amely nemcsak javított kiadások sorát tette lehetõvé. Cambridge: Cambridge University Press. Csak a könyvnyomtatás korában alakul ki a modern történeti tudat. Bronislaw (1923): The Problem of Meaning in Primitive Languages. Roy [1986]: The Origin of Writing. Kristóf: Historisches Bewußtsein im Informationszeitalter. In: Holmi. In: Uõ: Rhetoric.11 vagy fõnevek és igék egyfelõl és mondatok másfelõl szembeállítása Arisztotelész De interpretationéjában csakis az írásban artikulált nyelvre vonatkozhat. and Technology: Studies in the Interaction of Expression and Culture.13 S csak ezen történeti tudat háttere 8 Vö. 115). 262a. Geschichte: Beiträge zur Philosophie des Informationszeitalters. lásd Ong. (szerk. 10 Goody nyugat-afrikai nyelvekrõl számol be. Kultur. ám. (Magyarul: Történeti tudat az információ korában. a név a tárgy tulajdona…” (Olson. Kristóf (szerk. melyek ilyen vagy olyan – éppen adódó – szempont alapján képesek ugyan a beszédfolyam valamely sajátos szakaszára utalni. In: Ogden. Walter J. de a rögzített adatok állandó felhalmozását is. A. K. Mersch.12 és különösen a történelmi haladás eszméje. a rögzített szöveg volt – az írott. jobban tesszük. miközben a kézírással sokszorosított. mint Harris nyomán (Harris. [1994]: The World on Paper: The Conceptual and Cognitive Implications of Writing and Reading. vagyis egyre pontatlanabbá váló dokumentumokra támaszkodó történetírás változatlanul képtelen tény és legenda következetes elválasztására. Wien: Edition Passagen. 11 A szofista. október. hogy a folyamatos változást az állandóság indí- . ám a mi értelmünkben vett szóra nincs szavuk (Goody. David R. mondjuk ki még egyszer.) (1991): Computer.10 Platón megkülönböztetése fõnevek és igék között. „rendelkezhetünk a név fogalmával anélkül.) 13 Amint Elizabeth Eisenstein mûvében megállapítja: „Mielõtt számot próbálnánk adni a haladás »eszméjérõl«. Vö. 9 Az ongi primary orality értelmében. 71). hogy a szó fogalmával rendelkeznénk.8 az elsõdlegesen szóbeli kultúrák9 nagyon is ismerik a névnek.Túl az iskolafilozófiákon 11 Mert a hagyományos bölcsészettudományok elõföltétele.–Richards. London: Methuen. C. London: Duckworth) Olson rámutat. (1971): The Literate Orality of Popular Culture Today. Mert úgy látszik. nem ismerik azonban a szónak fogalmát. Nevek persze roppant szerepet játszanak a preliterális kultúrákban. Romance. 12 Ehhez részletesebben: Nyíri. elválaszthatatlanul összefonódik a nyelven kívüli valósággal. I. (1982): Orality and Literacy: The Technologizing of the Word. a szó nyelvi egység. A bölcsészettudomány kezdeteit a homéroszi költemények elsõ leírásai jelentették. Ithaca: Cornell University Press.

„already possessed the skills and the manpower with which to discover the shaft-graves of Mycenae and the palace of Cnossus.) 14 „The ancient Greeks”. In: Uõ: The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. respectively. Princeton.12 Nyíri Kristóf elõtt képzelhetõ el a mûvészettörténet és a régészet. Végül a filozófia kezdetei ismét az alfabetikus írás elsõ kialakulásának idejébe vezetnek vissza bennünket. 274.és idõbeli keret nem épült fel. ameddig az egyöntetû tér. A réginek megõrzésével […] kezdetét vette az újnak tradíciója.” (Eisenstein. In: History and Theory. írja Ong. mindenekelõtt Havelock. M. „philology […] came into being. 292..: Monist Library of Philosophy. Ill. I. What they lacked was the interest: that is where the enormous gap lies between their civilization and ours. between their view of the past and ours. […] The new attention to textual accuracy in documents coming out of the remote past generated a consciousness of the differences between past and present in man’s life-world such as had never before been known. magától értetõdik. New Haven: Yale University Press. Elizabeth [1979]: The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early-Modern Europe. Eric (1982 [1966]): Preliteracy and the Presocratics. La Salle. [1965]: Myth.): Language and Thought in Early Greek Philosophy. továbbá Havelock.14 Hogy a modern klasszika-filológia csak a nyomtatott kiadások alapzatán bontakozik ki.” (Finley.) 15 „As a result of typography”. ameddig mû és szerzõ önazonossága szertefoszlik a kéziratos – vagyis pontatlan – szövegekben és képekben. and History. a Nyugat filozófiája eleinte – és mindvégig. [1967]: The Presence of the Word: Some Prolegomena for Cultural and Religious History. 124. A klasszika-filológia története címû munkájában Rudolf Pfeiffer újra meg újra visszatér arra a mozzatotta el. és 301. Eric (1983): The Linguistic Task of the Presocratics.16 Amit azonban itt különösen alá szeretnék húzni: a bölcsészettudományokat voltaképpen létrehozó.) 16 Vö. In: Robb. Cambridge: Cambridge University Press. Memory. J. írja például Finley. […] a kommunikációs váltás évszázaddal vagy többel elõzi meg […] a modern történeti tudat kibontakozását… A múlt nem kerülhetett rögzített távolságba. N. Kevin (szerk. . akik egyfelõl a régi szóbeli és másfelõl az új írásbeli szintaxis eltérõ fogalmi sugallatai között próbálták kiismerni magukat.” (Ong.15 és semmiféle irodalomtudomány nem lehetséges. A tisztán szóbeli kultúrának nincsen filozófiája. egészen a huszadik századig – olyan fogalmi viszonyokról való gondolkodás. and they had the intelligence to link the buried stones – had they dug them up – with the myths of Agamemnon and Minos. szövegekre irányuló érdeklõdést eredetileg egészen gyakorlati érdekek mozgatták. I. Walter J.: Princeton University Press. köt. amely viszonyok egyáltalán csak a nyelv írásbelivé válásával jönnek létre. dalnokok voltak. A preszókratikusok nem voltak filozófusok a szó mai értelmében. nem kozmológiai kérdéseken gondolkoztak.

18 Az ún. Oxford: Clarendon Press. illetve az írásban gyakorlottabb kortársainak új nyelvi szokásai. Az itt érintett szemponthoz lásd a 45. Cambridge: Cambridge University Press. kivált szofista írások közegeként. 17 Pfeiffer. különösen ami a politikai életet illeti. m.17 A szofisták tudománya is teljességgel életközeli volt. oldalt. s a megfelelõ szó megfelelõ formájának helyes kiejtésére… A szofisták nem a „humanitas”-nak emberek viselkedését formáló értékeivel törõdtek. hogy a költészetet önmagáért értelmezzék. században a szóbelileg áthagyományozott genealógiákat. oldalakat. s úgy fest. hanem tanításuknak vagy technikájuknak az egyén számára való hasznosságával. hogy azok az ellentmondásos tradíciókkal való konkrét-ismételt találkozások során – vagyis gyakorlati tevékenykedésük során – jutottak el a szövegkritikai beállítottsághoz. 18 I. elvont – az írott nyelv szintaxisa által lehetõvé tett – szavak tömeges fölbukkanása folytán alakult ki. Hadd hozzak itt egy hosszabb Pfeifferidézetet: A bölcsészetnek már puszta létezése is a könyvön alapszik. Ian (1968 [1963]): The Consequences of Literacy. A dikció helyességére törekedtek. „az emberek mûvelését” tartották szem elõtt… Nem az volt a céljuk.19 A szókratészi–platóni fogalomtan kidolgozása válasz arra a gyakorlati zavarodottságra. . In: Goody. akik az ekkoriban elérhetõvé váló új segédeszközöket igyekeztek. definíciókkal és osztályozásokkal ötvözve […] ám érdeklõdésük a homéroszi vagy lírikus költészet s úgyszintén a nyelv iránt mindig gyakorlati célzatú volt. akik az i. lásd különösen a 3. aki az írásosság logikáját még nem igazán interiorizálta: Szókratész számára ténylegesen nehézségeket okoznak olvasottabb. Eric Havelock a történeti Szókratészt olyan személyként rekonstruálja. vagy hogy nyelvtani szabályokat fedezzenek föl a nyelv szerkezetének megértése okán.): Literacy in Traditional Societies. Rudolf (1968): History of Classical Scholarship: From the Beginnings to the End of the Hellenistic Age.Túl az iskolafilozófiákon 13 natra. e. […] A szofisták az epikus és archaikus költészetet magyarázták. Goody és Watt kiemeli. mesterségük gyakorlását megkönnyítendõ. kronológiákat. és 5. és a 87. elsajátítani. értelmezéseiket nyelvi megfigyelésekkel. hogy könyvek az ötödik század folyamán lettek megszokottá. kozmológiákat és várostörténeteket följegyezték. 6. 19 Goody. Jack–Watt. Jack (szerk. amely újszerû. hogy a homéroszi szövegekkel való fogalmilag artikulált foglalatoskodás eleinte a homéroszi hagyományt folytató költõk ügye volt. 16. logográfok vonatkozásában.

N. nemkülönben az. Szabó Miklós fordítása. 1929-bõl származó megfogalmazása szerint a Nyugat filozófiai hagyományát Platónhoz írt lábjegyzetek sorozataként jellemezhetjük. Amint a Phaidroszban fogalmaz: „Aki […] azt hiszi. s eszményi államából kitiltja „a hõsi versformában megszólaló édes múzsát”. amelyek az érzékek számára nem. John P . hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása. abban a hiszemben. csakis a gondolkodás számára hozzáférhetõk. azóta is. nem tudott szabadulni Platón igézetétõl. Platónnal a középpontban. (Havelock. a század utolsó harmadára azonban az athéni társadalom gyakorlatilag írástudóvá vált.” 22 Az állam. hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja. Ez a válság pedig minden írástudóvá nevelt nemzedék életében. Eric A.]: Essays in Ancient Greek Philosophy. New York: The Free Press. nem véletlen. századot megelõzõen még kevéssé volt elterjedt. Az írásbeliség kialakulását megelõzõen a görögök a homéroszi költeményeket befogadva tanultak – a versmérték.20 * * * Whitehead sokszor idézett.–Preus.) 21 Whitehead. In: Anton. Jól ismert. hogy Platón olykor megvetõen nyilatkozott az írott szövegekrõl. Az alfabetikus írás az i. több mint kétezer éven át.14 Nyíri Kristóf újra meg újra rákérdez bizonyos szavak jelentésére – ugyanis nem érti azokat. A görög filozófia kialakulása. s ezzel a platóni ideákat. aki átveszi. újra meg újra ismétlõdik. Az absztrakt terminusokat. A. 23 606e–607a. Albany: State University of New York Press. . együgyûséggel van telítve… […] A hozzáértõ ember eleven és lelkes szavá[nak]”. válasz volt a társadalmi kommunikációnak az alfabetikus írásbeliség elterjedése által keltett válságára. 601b. e. Platón nevetségesnek találja Homérosz mint „Görögország nevelõje” eszméjét. Anthony [szerk. ütem és dallam22 színpompás közegében. 20 Lásd Havelock összeállításának 2. 53: „The safest general characterization of western philosophical tradition is that it consists of a sequence of footnotes to Plato.23 A Platón által ajánlott tanítás-nevelés ehelyett az elvont ideák tartományába vezet – olyan fogalmak tartományába. Platón kommunikációs forradalom közepette élt. (1969 [1929]): Process and Reality. hogy a filozófia.21 Whitehead formulája mélyen helytálló. [1983]: The Socratic Problem: Some Second Thoughts. kötetében. az írás szintaxisa teremti. 5. mint Platón megjegyzi.

Kerényi Grácia fordítása. az írás. nem pedig ésszel fogjuk fel – az ideákról pedig. Cambridge. amikor gyilkosságért följelented az apádat. melyben filozófiáját kifejezhette. hogy minden szó alapvetõen egyféleképpen bír jelentéssel. hogy jelöl valamit. […] Ugye emlékszel rá. mi a jámborság. „a tanuló lelkébe” íródik be. és önmagával azonos (tauton esztin […] to hoszion auto hautó).”27 Mint Havelock hangsúlyozza: az ideák elvont fogalmak. nem interaktív. az írásbeliség tapasztalata. nem pedig látjuk õket. „A »sok« jelenségrõl azt mondjuk. ami jámbor. 26 Euthüphrón 5d. Amikor Platón a JÁMBORSÁG maga. barátom.Túl az iskolafilozófiákon 15 mely. a platonizmus forrását magát jelentette. de ha megkérdezed valamelyik szavukat. hogy az jámbor dolog. 6d. mondja Platón. hanem azt mondtad. Eric (1963): Preface to Plato. nem pusztán új kérdéseket tett föl. Mass. hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig. ellenkezõleg. amit most teszel. Emlékeztetek az Euthüphrón két döntõ passzusára: Vajon a jámborság nem ugyanaz-e minden cselekedetnél. az írás Platón számára nem pusztán új közeg volt. tudniillik azáltal. az istentelen pedig ellentéte mindennek. mely által jámbor minden. Persze Platón maga is írásba foglalta filozófiáját – még ha dialógusaiban az eleven párbeszéd stílusát mímelte is. „az írott szó […] csak árnyképe”. Kövendi Dénes fordítása. s önmagához hasonló és egyazon idea szerint való… […] [a]z elõbb nem világosítottál fel kellõképpen. . sugallja Platón. Dialógusaiban Platón ideák számos példáját említi. Mindannyiukra áll. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. amikor azt kérdeztem. hogy ésszel fogjuk fel. absztrakt tárgynak kellett lennie: imigyen születtek a platóni ideák.: Harvard University Press. hogy látjuk. ha absztrakt terminusokról volt szó. Sõt. hanem azzal az egy alakkal (eidosz). hogy nem arra biztattalak. avagy a SZÉP maga (auto to kalon) vagy a JÓ maga természete felõl érdeklõdött. mint Eric Havelock Preface to Plato címû monográfiájában25 rámutat. 25 Havelock. hanem olyan – elvont – kifejezésekre vonatkozó kérdéseket. amelyek szintaxisa az írásbeliség kibontakozását megelõzõen a görög nyelv számára egyszerûen ismeretlen volt. hogy érzékeinkkel nem megragadhatók. 27 Az állam 507b–c. ami jámbor?26 Az írott nyelv kelti azt a benyomást.”24 Az írott szöveg. amit jelezni tudnak. az írások látszólag „értelmes lényekként beszélnek. 24 Phaidrosz 275c–276a. Annak a valaminek.

31 Havelock 1963. Joggal mondhatjuk”. miszerint a képies beszéd helyébe a fogalmi beszédet állítsuk. nem pedig idõbe rendezett eseményeket sorol. T . 261. Ideology. Text. 5). or to stipulate at the outset that the term ‘idea’ is to be understood as something quite different from imagery or pictures. A sensible way to avoid the temptation of thinking about images in terms of images would be to replace the word ‘idea’ in discussions of imagery with some other term like ‘concept’ or ‘notion’. A fogalmivá váló beszéd szintaxisa átalakul. 32 I. This is the strategy of the Platonic tradition. ténylegesen látta az ideákat. ahol tekintetünket az ideára mint mintára függeszthetjük.30 Így a Menónban.29 Platón nem is mindig akarja vagy tudja e kapcsolat sugallatát elhárítani. születése elõtt.16 Nyíri Kristóf „Amikor »fogalmak«-nak nevezzük õket”. amelyeket fölváltva használ. s amelyek közös jelentése: „forma” vagy „alak”. William J. Mind az idea. zárja gondolatát Havelock. az eidoszból ered az eidólon: „hasonmás”. a konkrét vizualizált eseménnyel vagy az eseményben szereplõ konkrét vizualizált dolgokkal állítjuk szembe. A hangzás. „képzeletben élõ kép”. types. Így például az Euthüphrónban. írja. m. or species’. Havelock a platóni „idea” vizuális kontaminációjáról beszél. amelynek elbeszélése szerint a lélek. Amikor »elvont«-nak nevezzük õket.és jelentésbeli közelség óhatatlanul kapcsolatot láttat idea és kép között. 29 Mint Mitchell írja: „[t]he very idea of an ‘idea’ is bound up with the notion of imagery.31 és fölteszi a kérdést. 262. Chicago: University of Chicago Press.”28 Ama nem érzéki. the ‘visible image’ that is fundamental to ancient optics and theories of perception. Kerényi Grácia fordítása.32 A homéroszi göröghöz képest. „hogy a platonizmus alapjában véve felszólítás arra. jelzi Havelock. which distinguishes the eidos from the eidolon by conceiving of the former as a ‘suprasensible reality’ of ‘forms. . and is frequently linked with the notion of the ‘eidolon’. 268. vagy akár az Állam nevezetes vonalhasonlatában. elvont fogalmak jelölésére Platón az idea és eidosz szavakat választotta. the latter as a sensible impression that provides a mere ‘likeness’ (eikon) or ‘semblance’ (phantasma) of the eidos” (Mitchell. „akkor ezt a »kép«-pel szembeállítva tesszük. ‘Idea’ comes from the Greek verb ‘to see’. elvonatkoztatásokat kapcsol össze idõtlen viszonyokban. az eidosz persze már Platónt megelõzõen is egyfajta szakjelentésre tett szert a ma- 28 Havelock 1963. [1986]: Iconology: Image. ahol a fogalmakat úgymond a gondolkodással vagy értelmünkkel (dianoia) láthatjuk. mind az eidosz az idein – látni – igébõl származik. 30 6e. hogy vajon Platón miért nem mondjuk a phrontisz vagy noéma terminusokat részesítette elõnyben az elvont gondolatok vagy fogalmak megjelölésére.

212. 2. Havelock érvelését ezen a ponton nem tartom meggyõzõnek. mindenekelõtt a kognitív pszichológia haladásának köszönhetõen. idõnként föl-föltörve. legtartalmasabbak és legnehezebbek közül való). tapintható világ spontán-mindennapi élménye s másfelõl a tiszta írásbeliség gerjesztette elvont fogalmiság közötti ismétlõdõ összeütközések története. „általános alakra” utalt. a filozófia végképp megszabadulni látszik a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától.34 azaz téves úgymond az elménkbe „beleütött” 33 „[V]ajon nem kíván-e meg egy bizonyos fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának kialakítása (pedig ez éppen nem a legelvontabbak. s róluk kizárólag az írás közegén át értesülhetünk: a gyõztes mindig is csak az elvont fogalmiság platóni hagyománya lehetett. Így volt ez a peripatetikus iskolában. amely közegben kommunikálni képes. hanem mindez.” (Locke. és ugyanakkor egyik sem. without any ideas”. S amennyiben a „fogalom” helyett a „forma” szót alkalmazta. mint tényleges lelki képekként. Platón ama elvont-általános jelentések tényleges-objektív érvényességét. s csak olyan tárgyakról gondolkodhat. A Nyugat filozófiájának története egyfelõl a mozgó. sem egyenlõszárú. [Dienes Valéria fordítása. többnyire azonban a föld alá kényszerítetten kíséri végig a Nyugat filozófiájának történetét. John [1964]: Értekezés az emberi értelemrõl. s csak azután elvont szavakban. II. John: An Essay Concerning Human Understanding..) 34 Locke. amelyeket kommunikációs eszköztárával meg tud jeleníteni. Ez a belátás búvópatakként.Túl az iskolafilozófiákon 17 tematikusok s jelesül a kozmológusok és az orvosok körében – utóbbiak szóhasználatában a „közös kinézetre”.. paragrafus. hogy Platón nyilván nem egészen tudta elfojtani magában a belátást. Mert hiszen az nem lehet sem ferdeszögû. de így a brit empirizmusban is: Locke-nál. könyv. akinek Értekezésében az elsõdleges minõségekrõl alkotott „ideák” (például a háromszög nevezetes elvont ideája33) aligha értelmezhetõk másképp. void of all characters. 2. 1. miszerint az emberek elsõbben képekben gondolkoznak. véli Havelock. látható. színes. hallható. sem egyenlõtlen oldalú. köt. nem pusztán szubjektív-mentális meglétét érzékeltethette. A filozófia csak abban a közegben gondolkodhat. . hasonlóan a latin specieshez.] Budapest: Akadémiai Kiadó. sem egyenlõ oldalú. Az összeütközések alapvetõen az írás közegében zajlottak. miközben a mû érvelése és egész terminológiája inkább az idea = írott szó egyenlõséget sugallja: az ideákat születésünkkor még nem tartalmazó elme íratlan lap. Magam inkább arra gyanakszom. fej. Napjainkban azonban. „white paper. sem derékszögû.

or a middle-sized man.38 Ismeretes. George: Bevezetés. 1. újra meg újra. kiváltképpen világossá válik. Amint Schlicknek magyarázta 1931-ben: „Álláspontomat azzal tudom a legjobban jellemezni.18 Nyíri Kristóf (stamped) vagy „vésett” (sõt: „nyomott”. mint – Nietzsche föllépését megelõzõen – az újkor minden filozófusának. nem más. könyv. és 5. pont. or a black. hogy Wittgenstein szívesen olvasta Platónt. fejezet. . amelyhez visszatérni igyekezett.35 vagy Berkeleynál. 36 „[T]he idea of man that I frame to myself must be either of a white. In: Uõ: A Treatise Concerning the Principles of Human Knowledge. amilyenhez hasonlót egyetlen más filozófus sem. aki a locke-i ideákat mindenütt képeknek fogja föl. mint az a pont. ha azt 35 1. a straight. s számos szövegrészt idéz tõle. Thinking. így A tiszta ész kritikájában. hogy a filozófiatörténetnek ama pontja. 1931-ben – vagyis késõi filozófiája kialakulásának döntõ évében – Wittgenstein. ahol Platón a tévutat választotta. hangzik a Russell által jegyzett The Wisdom of the Westben. jegyzetfüzeteiben. or imagining.36 éppenséggel a platonikus szemlélet számára szolgáltat érveket. legalább tizenegy alkalommal utal Platónra. New York: Premier Books. különös jelentésfölfogásától különös ontológiájáig. hogy képek nem hordozhatnak elvont tartalmat. s igazából nem is értette meg soha. 10. Bertrand (1964 [1958]): The Wisdom of the West.) 37 Russell. to use a Latin word which originally meant the same”37). a tall. 38 Wittgensteint és Heideggert együtt tárgyalom az egyik kötetemben (Nyíri Kristóf [1994]: A hagyomány filozófiája. Hadd összpontosítsak most csak Wittgensteinra. s amelynek szerzõje valósággal vergõdik a képies gondolkodás tényeit földolgozni képtelen lineáris szöveg béklyóiban. akinek ideafogalma kifejezetten és egyértelmûen képies („[t]he term »idea«”.” (Berkeley. Platón olyan szerepet játszott ama jegyzetfüzetekben. for Hume. or a crooked. or a low. is picture thinking. vagy Hume-nál. Hume-nál tehát. Az ezerkilencszázhúszas évek végétõl kezdve – Wittgenstein és Heidegger munkásságában – a Nyugat filozófiája szakít Platónnal. imprinted) „velünk született betûjelek” (innate characters) tana. „is here to be understood in the literal Greek sense of the word. olykor egész hosszasan. akinek azonban – mondjuk ki – ugyanúgy a Gutenberg-galaxis foglyának kellett maradnia. Wittgenstein nyilvánvalóan úgy érezte. Budapest: T-T wins Kiadó–Lukács Archívum). I cannot by any effort of thought conceive the abstract idea above described. ám amellett kardoskodva. Wittgenstein azokat a helyeket idézi. amelynek nagy föladata persze éppen érzékiség és fogalmiság egybekapcsolása. ahol Platón útja. or a tawny. paragrafus. 1. ám ennek jelentõségét a közvélekedés alábecsüli. 293.

– Mert ha megnézed õket. hogy bizonyos alapvetõ wittgensteini megfogalmazások éppenséggel platóni megfogalmazások pontos megfordításának foghatók föl. amit nyelvnek nevezünk. mely által jámbor minden. W . […] – És ez igaz. hanem egymással sokféle különbözõ módon rokonok. harci játékok stb. s tehát a nyelv. or faith. hanem azzal az egy alakkal. éspedig egy egész sort. 41 „Underlying the procedure of Socrates is an assumption. hogy nem arra biztattalak. rokonságokat fogsz látni. ami mindegyikükben közös. Renford [1960–1961]: Universals and Family Resemblances. In: Proc.”39 Valóban. egészen föltûnõ. 40 Philosophische Untersuchungen. de hasonlóságokat. 65.41 Tegyük hozzá: Wittgenstein Platónnak nemcsak – leplezett – szóbeliség-ellenességét. and clearly distinguished from all other essences.” (Guthrie. s nyelvvé. Hogy mi az. ezekben a jelenségekben semmi olyan nincs. azt mondom. de sehol sem mondtad meg. or arrive at Wittgensteinian theory of ‘family resemblances’ which may at last have provided the right answer. vagy a nyelv részeivé teszi õket. labdajátékok. Mi az. that the kinds of classes to which particulars belong. hogy mi is a nyelvjáték.) . 440. hogy megadnék valamit. have a quasi-substantial nature and hence a stability which enables the essence of each to be grasped. ami mindegyikükben közös volna. ami mindezen folyamatokban közös. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. ami mindabban. Arist. lényege. különben nem hívnánk valamennyit játékoknak« – hanem nézzed. közös volna. described. nem fogsz ugyan olyat látni. ha például különbözõ játékokat szemlélünk. Idézzük föl másodszor is Szókratész szavait az Euthüphrónból: „Ugye emlékszel rá. miszerint Szókratész problémáját végül – Wittgenstein oldotta meg. Soc.Túl az iskolafilozófiákon 19 mondom. the ‘forms’ which they possess. [1960]: A History of Greek Philosophy. ami mindezekben közös?” – kérdezi Wittgenstein. kártyajátékok. ami jámbor?” S most egy passzus a Filozófiai vizsgálódásokból: „Mindenféle nyelvjátékról beszélsz.” Hasonló eredményre jutunk. sk. köt. hol lep39 MS 302:14. 3. par. never mentioned because not consciously recognized. „Társasjátékok. K. hogy az éppen ellentétes a platóni dialógusokban Szókratész által képviselttel. – „Ne mondjad: »Valami közösnek kell bennük lennie. C. hanem – hol leplezett. Guthrie nem véletlenül osztja a fölfogást. It is hardly surprising if Socrates did not […] solve at one leap the ‘problem of universals’ that has plagued philosophers from his day to our own. hogy van-e mindegyikükben valami közös. – Ahelyett. – Guthrie itt jegyzetben Bambrough cikkére utal – Bambrough.”40 A görög filozófiatörténet jeles ismerõje. Cambridge: Cambridge University Press.. ami miatt mindegyikre azonos szót alkalmazunk.

a hierarchia s a demokrácia fogalmai újraértelmezést igényelnek. Wittgenstein szerint a szónyelv és a képnyelv együtt. Kezdeteiben e felfogás már a Tractatusban jelen van. úgy tûnik. hogy a kéziratos hagyaték végre egészében rendelkezésünkre áll – ugyanúgy kitapintható Wittgenstein Platón-élménye. az igazság.20 Nyíri Kristóf lezetlen – képellenességét is támadja. ugyanúgy. lapján a Platón-idézetet egy másik Platón-utalással együtt találjuk: „Plato nennt die Hoffnung eine Rede. a racionalitás.: »De. sk. mi a festés tárgya: az ember képe (például) vagy az ember. a tudás. mint a szavak. kezdetleges elõzményeihez lapozunk. a közösség. die mit diesen verbunden sind. életformánkba ágyazott eszközök. a tekintély. […] …noch ein anderer [befindet] sich zu derselben Zeit in unseren Seelen… […] Ein Maler. visszájára fordítja és meghaladja. összpontosítsunk az utolsó mondatra: „Unsere Seele scheint mir dann einem Buch zu gleichen. ontológiakritikájának. nemlineáris szöveget. annak nem valamit kellene-e elképzelnie?« – Th. szükségképpen. so entsteht das Gegenteil von dem Richtigen. annak nem valóságosat kell elképzelnie?« – Th. a 111-es kézirat 14.« – Szókr. amelyet Wittgenstein a jelek szerint e helyütt használt. a szubjektum. a képek. a hagyomány.42 * * * A hálózott társadalom interkommunikatív. a változékony.« – És aki fest. mint esszencializmuskritikájának (metafizika-kritikájának. egymást áthatva funkcionálnak. a digitális mozgóképet. dann ist die Vorstellung wahr und es gehen aus ihm wahre Reden in uns hervor. wenn aber dieser Schreiber bei uns Falsches schreibt. az új médiumok felé fordul és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat elemez: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot.” . szükségképpen. akit a kép ábrázol?” – Ha a hagyatékban e hely legkorábbi. vagyis implicit írásbeliség-kritikájának) kiteljesedése mögött. […] Das mit den Wahrnehmungen übereinkommende Gedächtnis und jene Begegnisse. und wenn dieses Vorkommnis Wahres schreibt. A filozófiai vizsgálódás.: »De. (Philebos)” A vonatkozó Philébosz-helyen viszont persze ott áll az ismert passzus. Az ilyen elemzések elõbb a régi 42 Neumer Katalin fordításában idézem a Filozófiai vizsgálódások 518. a hit. multimediális viszonyainak jelenkori kibontakozásával az elsõdleges. s itt azt a Schleiermacher-féle fordítást idézem. annak nem valóságosat kell-e festenie? – Nos. a multimediális-interaktív hálózódást. problémamegoldó filozófia funkciója megint egyszer fölértékelõdik: a valóság.: »És aki valamit elképzel. der nächst dem Schreiber des Gesprochenen die Bilder davon in der Seele zeichnet. s kiteljesedése mögött – most. az individuum. paragrafusát: „Szókratész Theaitétoszhoz: »És aki elképzel. scheinen mir dann in unsere Seelen gleichsam Reden einzuschreiben. a jelentés. ám csak Wittgenstein késõi filozófiájában teljesedik ki.

hu/uniworld/ nyiri/cast_hn. A philosophy of mind területén elõre látható az elektronikus hálózatokba merülõ. fogalmakra vagy jelentésekre fog összpontosítani. merõben új filozófiának. hanem képekre és hangokra is kiterjedõ azonosságokkal. Society and Culture. köt. hanem hálózatokkal. következtetésekkel és bizonyításokkal kell majd megbirkóznia. [The Information Age: Economy. Manuel [1996]: The Rise of the Network Society. multimediális eszköztár segítségével is. interakciókkal és áramokkal-áramlásokkal lesz elfoglalva. s tárgyát alkotja egy merõben antiplatonikus.] Oxford: Blackwell. Castellsrõl írt ismertetésemet lásd: <http://www. események és kapcsolatok kialakulását próbálják magyarázni s valamiféle terminológiába foglalni. század filozófiája Platónt egyre inkább muzealizálni fogja. század filozófiája nem önálló entitásokra. század filozófiájának – amely egyre kevésbé lehet iskolafilozófia. Midõn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális-interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából. 43 Lásd például Castells „real virtuality” fogalmát munkájában (Castells. Nem a puszta szövegek logikájával.Túl az iskolafilozófiákon 21 médium eszközeivel történnek. a 21.htm>. Aligha kétséges.43 A 21. Az ontológia területén máris olyan kísérletek kibontakozásának vagyunk tanúi. egyre inkább azonban az új. I. társaiktól gyakorlatilag sohasem elszigetelt kognitív alanyok jelenségét megragadó fogalmi törekvések megjelenése.fil. hogy a 21. a virtuális tárgyak. amelyek egyfajta nem fizikai világ. .

.

TUDOMÁNY .

.

A tudományos szemlélet és a képek Lehmann Miklós Mi. hogy a dolgokat láttatni akarjuk – mint mondják –. hogy a megfelelõ technika hiánya alapvetõen megakadályozza. (Hajnóczi Gábor fordítása.1 A kommunikációtörténettel. Ennek megfelelõen jelen vizsgálódás homlokterében a késõ középkorban elkezdõdõ tudományos szemléletváltozás és a képalkalmazási metódus átalakulása áll. hogy a képi megjelenítési technikák fejlõdése milyen új (vagy újra felfedezett) lehetõségeket teremtett a tudományos kutatás számára. 1 Alberti. Tekintettel az újkori tudomány és technika fejlõdésének összefonódására. ez kauzális értelemben kétségkívül igaz is. Leon Battista (1977): A festészetrõl. érdemes azonban fontolóra venni. hogy valóban csupán technikai akadálya volt-e korábban a képek tudományos alkalmazásának. a technika nyújtotta lehetõségek pedig elõidézik a képek egyre szélesebb körû felhasználását. Ennek keretében történeti leírást ad arról. valamint azon belül a képi kommunikációval és gondolkodással foglalkozó szakirodalom jelentõs része a képek alkalmazásának és elterjedésének lehetõségeit a tudományos munkák terén elsõsorban technikai szempontból vizsgálja. de legalábbis gátolja a képek terjedését. Az elmélet egyik sarkpontja. 51. „kövérebb Minervát” [erõteljesebb stílust] fogunk használni. és ezzel közvetve korlátozza magát a tudományos fejlõdést. tekintve.) Budapest: Balassi. valamint elõmozdítják a tudományos haladást. .

Ugyanakkor a képek igencsak félrevezetõek lehetnek. A technika fejlõdésében ez tehát olyan kitüntetett pont. a kép fogalmának elöljáróban egy tág. sokszorosító eszközökkel vagy automatizált képalkotó rendszerekkel elõállított képet. bár ez a technika igen erõs korlátokat jelentett a nagyobb tömegû képek elõállításában. ahonnan megkezdõdik a képek fokozatos terjedése a tudományos médium irányába. a 14–15. amelyek változatlan formájuknak köszönhetõen a tudományos munka során használhatóknak bizonyultak. A leképezési eljárás nyomán kialakuló analóg.) University of Reading. hogy színes képeken lerajzolják a növényeket. a képek olcsó. melyet Bohn Pliniusnak tulajdonít: Azt tervezték. egyszerû és gyors sokszorosítása Európában elõször valamivel a könyvnyomtatás feltalálása elõtt. E tanulmány szempontjából tehát elsõsorban a képek és a szövegek funkcionális és technikai megkülönböztetése lényeges. Ez az eszköz természetesen lehet esztétikai megítélés tárgya. Elkerülendõ a késõbbi nehézségeket. Egyetlen rajzról több. mint a vonalas ábrák vagy a diagramok (ez utóbbiak esetében Michael Biggs értelmezését alkalmazom). ami nem vihetõ be a szokásos klaviatúrával”. Biggs. amely kiküszöböli a korábbi másolási technikából eredõ hibákat. valósághû kép pedig éppúgy képi funkciót tölt be. 3 Már a könyvnyomtatás elõtt lehetséges volt a fadúcokra faragott képek sokszorosítása. Hasonlóan elkerülendõ a technikai leszûkítés is: a kép egyaránt jelenthet kézzel. majd írásban melléjük illesztik a növények tulajdonságait.2 I. közel azonos minõségû másolat volt így készíthetõ. század fordulója táján vált lehetõvé. 1. . A korábbi akadályok jellegzetességeit jól érzékelteti a következõ leírás. Mint ismeretes.3 A tudomány számára ez olyan eszközt jelentett. különösen akkor.26 Lehmann Miklós A képekkel. Michael (1994): The Illustrated Wittgenstein. Ebben az értelemben a kép elsõdlegesen vizuális információt hordozó eszköz. Vö. (Doktori értekezés. de szigorúan funkcionális értelmezését szükséges elõnyben részesíteni. ám nem szükségképpen az. illetve azok kommunikatív szerepével foglalkozó irodalom gyakran különféle képfogalmakat használ. A Study of the Diagrams in Wittgenstein’s Published Works. ha sokféle színárnyalatra van 2 Ennek értelmében a diagram „grafikus elem.

emellett az eredeti festmények másolóinak és festészeti jártasságuknak különbözõsége igencsak megnöveli az esélyét annak. mivel a mechanikus leképezés – ideális esetben – kizárja az ábrázolás szubjektív jellegét.) Budapest: Enciklopédia. Érdemes felfigyelni az iménti idézet egy másik mondanivalójára is: a képek nem csupán technikai hiányosságaik miatt hiányoztak sok szerzõ mûvébõl. mert a leírásokat – sõt. Ugyanakkor kétségtelen az is. valamint szubjektív szemlélete azonos tárgy esetében változatos ábrázolásokat eredményez. hogy a kép nem hasonlít majd kellõ mértékben az eredetihez […]. hanem azért. Jr. William M. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. . amely lehetõvé teszi a sokszorosítható és valósághû képek készítését. mellyel a vizuális tényeket megfelelõképpen bemutathatták volna. ez elegendõ ahhoz. Platón ideatana e téren meghatározó forrás: az ideák olyan szellemi-fogalmi tények.. hogy mások a növények szóbeli leírásával kötelezték el magukat. amely oly nagy hangsúlyt kap a korabeli kritikákban. hanem jórészt megelégedtek neveik egyszerû felsorolásával. mert úgy vélték. közülük többen még csak nem is jellemezték õket. 17. hogy maga Platón a szó jelentésében és néhány szöveghe- 4 Idézi Ivins. A görög tudományos gondolkodás uralkodó paradigmája szerint az ismeretek forrása nem elsõsorban a tapasztalásban keresendõ. amely elsõsorban a kor tudományos felfogásából adódik. Technikai értelemben tehát a görög botanikusok nem rendelkeztek olyan eszközzel. Így történt aztán. akik alaposan el kívánnak merülni e témában.A tudományos szemlélet és a képek 27 szükség a természet sikeres utánzásához. amely a sokszorosítás lehetõségével részlegesen elhárult. Olyan akadály fedezhetõ fel itt. magukat a puszta neveket is – elegendõnek tartották a tudományos megközelítés számára is. Erre azonban a sokszorosítást követõen is még csaknem négy évszázadon keresztül várni kell. (Lugosi Lugo László fordítása. amelyek a vizualitás számára közvetlen módon nem hozzáférhetõek (bár kétségtelen. hogy felhívja mindazok figyelmét e növények erényeire és tulajdonságaira. technikai tudása. másrészt a rajz eleve nem azt a látványt adja vissza.4 A probléma kettõs: egyrészt a rajzolók (majd a rajzok másolóinak) eltérõ rajzkészsége. Ez az elsõdleges akadály. amit a szem a tárgy közvetlen észlelésekor látna. hogy Plinius gondolatmenetét folytatva csupán a tisztán mechanikusan elõállított (technikai) kép lesz csak az a végsõ eszköz.

A képek sokszorosításának gyakorlati problémája nem tudományos probléma. a lélekben szemlélhetõk. az érzéki tapasztalat számára hozzáférhetetlenül. a sokszorosíthatóság hiánya pedig nem feltétlenül jelent akadályt a tudományos munka számára. kiterjesztik – az érzéki világ csalóka voltát. a sokszorosíthatóság jelentõségérõl szóló könyve vezérfonalában mégis inkább a technikai lehetõségek változását követi. akkor ez azt jelenti.5 A sokszorosítás problémája (amely értelemszerûen nem csupán a képeket. ha arra törekszik. Az ideaelmélettel Platón így az értelmi. hogy a látszat képi ábrázolásával veszõdne. Ha a megismerés az ideákra irányul. Phaidón XXIV .28 Lehmann Miklós lyen vizuális metaforát használ). . hogy az igazságot a nyelvben. m. Ivins felismeri ennek jelentõségét. az ideákkal. mint amelyek a másolatok másolatait hozzák létre. ahelyett. a „képek készítésére alkalmas anyagok már õsidõktõl fogva rendelkezésünkre álltak. Mint írja. hogy ennek megfelelõen Platón Az államban éppen az ábrázoló mûvészeteket kárhoztatta olyként. Az érzékek az esetlegességet közvetítik. hanem a szövegeket is érintette) egyszerûen nem foglalkoztatta a görögöket és az õket követõ középkori tudósokat. A tudomány mûvelõje helyesen teszi. kutatás és feltalálás – szürke gyakorlatiassága okán – ellentétben látszik állni a tudomány alapvetõen elméleti beállítódásával. hogy a tudomány számára a képek nem sokat segíthetnek. A technikai ismeretek. A képek tehát értéktelen tárgyak. szakasz). A képek öröklik – sõt. amelyek csak távoli kapcsolatban állnak eredetijükkel. Ez az elképzelés jó ideig tartja fogva a tudományos gondolkodást. Köztudomású. Bár Ivins gondolatmenetében keveredik a tudomány igényének és a technikai fejlõdés lehetõségeinek kettõssége. hogy az igazi akadályt mégiscsak a technika hiánya jelentette: 5 I. az elõbbi aspektusokat félreállítva arra a következtetésre jut. A fogalom az idea értelmében vett közvetlenséggel Platón számára komoly elõnyt jelentett: a képek mint érzéki entitások csak az elõbbiek csalóka tükrözõdései lehetnek. különösen pedig a beszédben mondja ki. míg az értelem az örök igazságokat (vö. a lényeget megragadó megismerést részesítette elõnyben az érzéki megismeréssel szemben. és megvolt a hozzá való tudás és szakértelem is. azonban Európában az 1400-as évekig nem mozgósították azokat a pontosan megismételhetõ képek elõállítására”. Az ideák tiszta formájukban anyagtalanul. 10.

akkor lehetetlen. valamint anyag és forma összefonódó kettõssége már az ideatannál kevésbé szigorú elméleti irányultságot tükröz. Ivins gondolatmenetét termékeny módon gazdagítja Nyíri Kristóf tanulmánya.htm 7 Arisztotelész (1993): Kategóriák. A szubsztancia olyan alapvetõ realitás. Berit–Smith. amely a kor tudósai számára ellentétben látszik állni a képtartalmak konkrétságával és egyediségével.6 Bár kétségtelenül történtek kísérletek a tudományos képi ábrázolásokra is.) Az online verziót lásd: http://www. így nem jelentettek kellõ nyomást a technikai innováció számára. hogy bármi más legyen”7 – az általános és a járulékos létezõk szubsztanciái az egyediekbõl következnek. ezeket éppúgy gátolta a sokszorosíthatóság.) Budapest: Kossuth. A Kategóriákban azonban az elsõdleges és a másodlagos szubsztanciák megkülönböztetésével Arisztotelész elvben megnyitja az utat a konkrétum felé. amely a dolgok létének és az állítások megfogalmazhatóságának lehetõségét adja meg. In: Brogaard. míg másodlagosnak az általános és a járulékos létezõk lényegét. amely például a hadigépezetek vagy a hajózás terén kiemelkedõ technikai tudásról tett bizonyságot). Ha a képi információt értékesebbnek tartották volna. Elsõdlegesnek azokat a szubsztanciákat tartja. 26. Kristóf [2001]: The Picture Theory of Reason. Barry [szerk.]: Rationality and Irrationality. A nem és a faj megkülönböztetésében továbböröklõdik az iménti 6 I. továbbra is erõsíti azonban a tudomány lényegszemléletét. az ókorból csak olyan képek maradtak ránk. Wien: öbv-hpt. A kifejezõ mûvészetnek. Ehhez az ókornak nem volt szüksége a pontosan megismételhetõ képek elõállításának módszereire. illetve a díszítésnek minderre nincs is szüksége.uniworld. (Nyíri. a tudománynak és a technikának. amelyeket mintegy mellékesen használtak tárgyak és falfelületek díszítésére. . de annál inkább szüksége van rá az általános tudásnak. Alapvetõ tehát az egyedi létezés: „Ha tehát nincsenek elsõdleges szubsztanciák. A tudományos mûvekben azonban a képek csak másodlagos szerepet kaptak.A tudományos szemlélet és a képek 29 …úgy tûnik.hu/nyiri/krb2000/tlk. 242–266. bizonyára történtek volna kísérletek azok tökéletesítésére és a technikai lehetõségek kiterjesztésére is (ami nem lenne meglepõ egy olyan kultúra esetében. m. amelyek a konkrét egyedi létezõk lényegét adják. (Rónafalvi Ödön fordítása. Platónt követõen Arisztotelész szubsztanciafogalma. mint a technikai képalkotás hiánya. Az ilyen képek létrehozási módszereinek hiánya torlaszolta el a technikai és tudományos gondolkodás kiteljesedésének útját. 16.

136.) Arisztotelész szubsztanciafogalmának finomításához természetesen figyelembe kell venni a késõbbi mû. Ebben a légkörben pedig a kép továbbra sem lehetett a tudomány eszköze. mint például a föld. melyekhez a képek közvetítette tapasztalati világ nem vihet közelebb. melynek a meghatározás adja tartalmát.30 Lehmann Miklós szempont. illetve másolataik- 8 A szubsztancia így. a Metafizika vonatkozó passzusait (lásd Arisztotelész [1992]: Metafizika. és bár az élethûség a rajzoló mesterségbeli tudásától függött. mivel alkalmatlannak tûnt a lényeg megragadására. hanem róluk szokás állítani valami egyebet. s másodszor mint egy bizonyos meghatározott egyed. másrészt általában a testek és a belõlük összetevõdött állatok és csillagok. valamint ezek részei. mely önmagában külön is megáll.] Budapest: Hatágú Síp Alapítvány). Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt. Ebbõl következik tehát. majd inkább arisztotelészi hagyomány talaján álló középkor szintén ezt a felfogást osztja: a képek legfeljebb díszítõelemekként lehetnek jelen a tudományos mûvekben. A szubsztancia.9 Senki nem gondolhatja. ennyiben pedig a tapasztalati valósághoz kötõdik. […] Lényeg továbbá a mibenlét.” (I. amilyen például az élõ lényben a lélek. a fogalmi lényeg. A létezés alapvetõ kategóriái szellemi természetûek. melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani. e szempontból az adott terület vizualizálhatósága tekinthetõ döntõ tényezõnek. A már Plinius kapcsán említett botanika terén ez azt jelentette. mert nem ezeket szokás állítani valami alapul szolgáló anyagról. amibõl kifolyólag a faj „inkább szubsztancia” (azaz. mint a nem. hanem a metafizika feladatának tartja. hogy a képek legfeljebb elnagyolt illusztrációkként szerepelhettek a tudományos munkákban. a tûz. ez csak másodlagos szempontnak számított. benne rejlõ létoka. hogy ezeknek a szabadkézzel rajzolt ábráknak. A kezdetben elsõsorban platóni. Mindez pedig azért mondatik »valóság«-nak. mégis megtartja alapvetõen szellemi jellegét: „Szubsztancia nevet viselnek egyrészt az egyszerû testek. Ilyesmi minden egyes dolognak az alakja és a formája. illetve a »lényeg« szó két értelemben használatos: elõször mint a végsõ alap. bár Arisztotelésznél összetett jelentéssel bír. a lényeg az egyediségen és a konkrétumon keresztül az anyaghoz. [Halasy-Nagy József fordítása. hogy a »valóság«. inkább valóságos. amely az általánosság magasabb fokán áll. ami e valóknak. m. 9 Természetesen a képi megjelenítés igénye lényeges eltérést mutat az egyes tudományokban. a víz és hasonlók. ezt is az illetõ dolog lényegének szokás nevezni. inkább „létezõ”).8 Arisztotelész azonban a szubsztancia vizsgálatát nem a fizika. nem jelenti a képekben megragadható forma önálló jogosultságát. amelyet már nem állítunk egy más dolog állítmányaként. Anyag és forma kettõssége csak a lényeg megnyilvánulására korlátozódik. .

Megfigyelhetõ az is. a vizuálisan tapasztalható valósággal csak kevés kapcsolatot mutatnak. A részletek vagy képelemek elsõbbséget élveznek a kép egészével szemben. valamint az adott növénynek tulajdonított hatás nemritkán a növény megnevezésében is megjelenik). ha a szöveghez hasonlóan képes ezen elvont tartalmak kifejezésére). hogy az egyes növények milyen élettani (gyógy. Mivel ezek a hatások központi szerepet játszottak a növények tudományos leírásában. hogy a leírások több esetben nem mentesek a mágiához kapcsolódó elemektõl sem: a hatások leírása nem csupán a megfigyelt jelenségeket követik. mivel az egyes részletek közvetlenül utalnak az adott elvont fogalomra vagy eszmére. miközben a képekben nem visszaadható szellemi-elméleti tudás élvez elsõbbséget. Mint kép. az allegória különleges szerepet tölt be. hanem különös hangsúllyal tér ki a növény „belsõ természetére”. Figyelemre méltó tény. mivel a részek akár esetlegesen összeállított különálló. amely a konkrétumot ábrázoló („valódi”) képek terjedése elõtt állt: ahogyan a korabeli leírások.A tudományos szemlélet és a képek 31 nak segítségével valóban fel lehetséges ismerni az adott növényt. Ennek alapja gyakran a hasonlósági kapcsolat. vagy csak lazán kapcsolódó elemeknek is tûnhetnek. Magyarázattal szolgál arra. a képi eszközök pedig nem a tapasztalati . hanem a néphit vagy közhiedelem által tulajdonított erõket is. ebben az esetben maga a kép is csak oly módon lehetett érdekes. a leírás módszere nem közelíthetett a képi leírásokhoz és képi reprezentációkhoz – sokkal inkább a lényegszemléletet tükrözte. hogy a képek egy másik jellegzetes alkalmazási formája ebben a korban az allegória: elvont tartalmak képi eszközökkel történõ kifejezése. Ez a „belsõ természet” felöleli a növénynek tulajdonított hatásokat és erõket is. egymáshoz nem. olyan képekként. azaz a növény és állatok vagy emberi szervek közötti morfologikus hasonlóság (ez utóbbi. A tapasztalati jelleg háttérbe szorul. A szövegben található leírás már jelentõsebb: a leírás azonban korántsem szorítkozik az érzékileg tapasztalható jellegzetességek felsorolására. A kép egésze értelmezhetetlen a mögöttes tudás nélkül. amelyek a szöveghez képest nem hordoznak új vagy önálló információt. Így a képek elsõsorban egyszerû illusztrációkként szerepelhettek. Ezek a képek azonban fontosságukat éppen absztrakt jellegüknek köszönhetõen nyerték el (azaz.vagy mérgezõ) hatást váltanak ki az emberi szervezetre. A kép – akár egy iniciálé – díszíti és színesíti a könyvet. a képi reprezentáció is a mögöttes tartalmak kifejezésére szolgált. Az allegória így rávilágít arra az alapvetõ akadályra.

idézi Foucault.) 11 I. mint egy fûszál vagy növény. 12 Az elvont fogalmak megjelenésérõl lásd Havelock. Brian (1983): The Implications of Literacy.” (Crollius: Traité des signatures [1624]. valamennyi fû anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb. Michel [2000]: A szavak és a dolgok. Hasonlóképpen. a képalkotás pedig nem egyszeri folyamat. hanem nyitott marad. ahogy minden csillag égi növény szellemi formában. a képek és a képalkalmazás is a szövegeknek van alárendelve.13 Összességében elmondható tehát. az absztrakt tartalmak hangsúlyossága és a teoretikus jelleg Platón óta az írás vezetõ szerepére utal. és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket. 13 A késõ középkor tudományosságáról és szövegközpontúságáról lásd Stock.12 A tudományos módszer ennek megfelelõen még sokáig a nyelvhez és szöveghez kötõdõ információátadást preferálja. valamint Hajnal István (1993): Írásbeliség. 38. valamint a megismerés eltávolodása a konkrétumtól. hogy e szemléletmód a reprezentációt eredetileg egyfajta misztikus viszonynak tekinti. ugyanakkor a legrejtettebb?11 Mint már többen rámutattak. Princeton: Princeton University Press. Budapest: História. hanem az ábrázolt dolgok közötti magasabb rendet hivatottak tükrözni. században is felfedezhetõk – természetesen a nyelvi reprezentációk terén is megtalálható. az égi növények és füvek a föld felé fordulnak. . az ismeretek rendjében nyelvi struktúrákat követ és a tudományos kultúrát szigorúan a szövegekkel köti össze – sõt.32 Lehmann Miklós valóság. Jól érzékelteti ezt (az allegorikus megjelenítések jellegzetességeivel együtt) a korabeli tudományos munkák nyelvezetét és megfogalmazásait is tükrözõ következõ idézet a jelek viszonyairól: „A csillagok. (1978): The Greek Concept of Justice. amely az elkészítéssel végérvényesen lezárul. intellektuális réteg és európai fejlõdés. [Romhányi Török Gábor fordítása. m. Eric A. E viszony – amelynek nyomai még a 17. hogy ezt a tudományos szemléletet a 10 Érdemes megjegyezni. Mert ugye minden hasonlóságra jellemzõ. mûvelõdés. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries.10 Foucault szavaival élve: A rejtett egyezéseket jelezni kell a dolgok felszínén. az eget kémlelõ földi csillag. In: Glatz Ferenc (szerk. a láthatatlan analógiáknak látható jegyre van szükségük. Az írásbeliség megjelenésével (a megõrzés és a kommunikáció átalakulásával párhuzamosan) a tudományos gondolkodás és módszertan is lényeges transzformáción megy keresztül. különleges erényt oltva beléjük. Eszerint a reprezentáció szoros kapcsolatban van a reprezentálttal.] Budapest: Osiris. amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…. 45. egymással párhuzamban megy végbe a nyelv elszakadása a szituációtól és a pillanatnyi tapasztalattól. hogy a legjobban észlelhetõ.): Technika. Cambridge–London: Harvard University Press. From its Shadow in Homer to its Substance in Plato. Az elvont fogalmak használata háttérbe szorítja az érzéki tapasztalatot.

tudósait valójában a tudomány és a technika terén sokkal inkább olyan problémák foglalkoztatták. és bár a közfelfogás hajlamos e korszakot a görög eszmények felélesztésével azonosítani. A megismerés tehát interpretációt jelent: a látható jeltõl egészen addig menni. 16 Ezzel összefüggésben érdemes felvillantani azt a körülmény is. amely pedig utat nyitott a naturalisztikus ábrázolásmód terjedése felé. hogy a sokszorosíthatóság hiánya bizonyos értelemben a tudományos elitizmus záloga: megjelenésével a tudomány mûvelése lassanként kikerült egy különleges elit kezébõl.A tudományos szemlélet és a képek 33 szöveg uralma. . lábjegyzet). A képek terén ez két alapvetõ újítást jelent. század végétõl kezd el fokozatosan terjedni. Az érzéki tapasztalat értékelése a tudományban csak a 15. Egyrészt megjelenik a képek sokszorosításának lehetõsége. és ebbõl adódóan az értelmezés uralma hatja át: a tudományos ismeret a természet megfejtése. amely ezen idõszakot fémjelzi. A reneszánsz újraértékeli a skolasztika tudományfelfogását. hogy a sokszorosíthatóság jelentõségét számos kommunikációtörténeti és -elméleti munka hangsúlyozza és elemzi (legismertebb közülük Ivins hivatkozott kötete). 51.16 keveseb- 14 Foucault 2000. 15 A perspektivikus ábrázolás elsõ szabatos leírása Leon Battista Alberti 1436-os Della Pittura címû mûvében található (lásd 1.14 II. amelyek a görögségben fel sem merültek – éppen ennek köszönhetõ az a temérdek technikai invenció. amely a vizualitás teljesen új formáját és ezzel alapvetõen más jellegét eredményezi. és ami e jel nélkül a dolgokban szunnyadó néma szó maradna.15 E tanulmány elsõ része már utalt rá. Az „Alberti ablaka”-ként ismertté vált rajzgép mechanikus eszközt kínál a perspektivikus ábrázolásra – lényegében ezt a módszert kell követnie minden rajzolónak. függetlenedést is eredményezte. amely lehetõvé teszi az azonos formában reprodukálható képek terjesztését. és e hasonlóságokat és rokonságokat feltáró jelek maguk is a hasonlóság formái csupán. szövegszerû értelmezése: A világ megfejtendõ jelekkel van tele. ami elhangzik általa. másrészt pedig kialakul a perspektivikus ábrázolás technikája. Ez egyben a vallástól való fokozatos távolodást. bár a centrális perspektíva elsõ alkalmazását és elveinek véglegesítését Filippo Brunelleschinek tulajdonítják. aki a tárgyak valósághû ábrázolására törekszik – amennyiben valósághû ábrázoláson az emberi látás törvényeinek megfelelõ rajzokat értünk.

Ahogyan a kor szemlélete elkezd elszakadni a korábbi évszázadokról áthagyományozott tudományfelfogástól. Az allegóriákat. hogy ábráit külön megrendelésre. illetve az ókori Róma látképét a 15. az ismeretterjesztés céljára és a szövegben nem leírható információk visszaadására készíttette. hogy a perspektivikus ábrázolás valójában az élethû vizuális megjelenítés igényére adott válasz. . A szemléletmód változása megmagyarázza. Még lényegesebb. úgy nõ meg a képek szerepe. Konrad von Megenburg 1475-ös A természet könyve. A természet-központúságból eredõen a tapasztalat – és ezzel együtt a kísérletezés – elõ17 Ugyanez az anakronizmus figyelhetõ meg a kor festészetében is. amely szoros kapcsolatban áll a reneszánsz kor ember. miért nem jelentette a két technikai újítás a képek akadálytalan terjedését. 18 Errõl bõvebben lásd Ivins 2001. és bár ez a folyamat csak fokozatosan. több évszázad alatt megy teljesen végbe. A perspektíva az emberi látás törvényei alapján (mely e korban komoly kutatási területet képezett) a tér látszati elrendezését adja vissza. Elsõként a Gart der Gesundheit szerzõje számol be arról a tudományos igényrõl. a modell nélkül készült vagy ellenõrizetlen forrásokból származó rajzokat valósághû ábrák váltják fel. ennek köszönhetõen ábrái meglehetõsen sematikusak. valamint az 1480-as évek elsõ felében kiadott Pseudo-Apuleius. az 1484-es Latin Herbarius és az 1485-ös Gart der Gesundheit) jórészt még a képek szerepének alulértékelését tükrözik. úgy válik egyre inkább lényeges kérdéssé a természet élethû ábrázolása. amikor például a Krisztust körülvevõ római katonákat késõ középkori páncélzatban ábrázolják.és természet-központúságával. használatával a reneszánsz mesterek nagy lépést tettek a tudomány szempontjából különösen lényeges valósághû ábrázolás felé.34 Lehmann Miklós ben emelik ki azonban a perspektíva fontosságát. Az elsõ illusztrált tudományos mûvek (mint Valturius 1472-ben megjelent Hadmûvészete. 27–29. a képek már korán tükrözik ennek jellegzetességeit. A tudomány mûvelõi nem tudták azonnal kihasználni a képekben rejlõ lehetõségeket. A Hadmûvészet ábrái tele vannak anakronisztikus elemekkel. századi európai városok mintájára festik meg. a Pseudo-Apuleius pedig lényegében egy ókori botanikakönyv hasonmás kiadása. mivel fogva tartotta õket a görögségtõl örökölt elméleti szemléletmód.17 A természet könyve csak általános illusztrációkat közöl képaláírás nélkül.18 Ahogyan a görög teoretikus szemlélet az újkori tudomány kialakulásával halványodni kezd.

és megszabadul attól az igénytõl. Elõfordul. hogy a képek még a sokszorosíthatóságuk elsõ egy–másfél évszázadában sem rendel- . ezzel pedig lassanként szövegintegritásuk is új irányt vesz. hanem ellenõrizetlenül a korábban készült ábrák. A belsõ természet elsõdlegessége ezzel megszûnik. a tudományos mûvekben a képeket gyakran nem a valóság. a kiadások és a másolások közben azonban a képek jelentõsen romlanak. hanem megpróbálja megfejteni. hogy a tudomány nem a dolgok szubsztanciáját vagy lényegét vizsgálja. illetõleg a korabeli teoretikus felfogás szerint készítik el: a növényeket lehetetlen az ábra alapján azonosítani (de az ábrának ez nem is célja). 11 különbözõ város illusztrációjaként szerepel. Fontos problémává válik tehát a vizuális megjelenítés. az ábrák tudományos szempontból használhatatlanok. Ugyanazt az illusztrációt olykor egyetlen könyvön belül is felhasználják különbözõ tárgyak illusztrálására (nemritkán abból az egyszerû prózai okból. Ehhez az érzékileg közvetlenül tapasztalható jelenségeket vizsgálja. Ekkor indul meg az az átmenet is. és a külsõ – nem utolsósorban vizuális – tulajdonságok válnak a vizsgálat tárgyává. Összességében elmondható tehát. kik készítették el az általuk felhasznált ábrákat. Mint a Pseudo-Apuleius példáján látható. hogy a sokszorosítható képek megjelenésével nem változott meg azonnal a képek értékelése. hogy tudományos leírások kitalált lényeket is szerepeltetnek. amely e megközelítés alapján a dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen információt közvetíti. Ismeretlen a méretarány és a színhûség is. hogy a külsõ mûködés mögött valamilyen szubsztanciális. az 1493-ban kiadott Nürnbergi Krónikában például ugyanazon látkép 11 helyen. más anatómiaképeknél pedig ismert mûalkotások másolatait használták fel. melynek során a tudományos célkitûzés a jelenségek értelmezése helyett azok leírása lesz. hogy a képek a tudományos munkákban vizuális leíróeszközökként is funkcionálhatnak. A Pseudo-Apuleius ábrái még több késõbbi herbáriumban visszaköszönnek. A tudományos mûvek szerzõi gyakran nincsenek is pontosan tisztában azzal. „mélyben megbúvó” okot keressen. A szemléletváltás központi szerepét szintén jól érzékelteti. Ehhez kapcsolódóan lassanként felismerik. hogyan viselkednek a dolgok. A korai anatómiakönyvekben az emberi csontváz ábrázolása pedig még hosszú ideig a reneszánsz felfogását. hogy arról kéznél volt egy fadúc).A tudományos szemlélet és a képek 35 térbe kerülése azt jelentette. mint például egyszarvút vagy mandragórát. milyen körülmények között. nem az anatómiai ismereteket követi.

melyben a képek is sajátos helyet kaphattak. Az optikai kutatások révén megjelentek a teleszkópok és mikroszkópok. illetve. . Hiába állt tehát rendelkezésre már korábban a képek sokszorosításának technikája. Ennek hátterében pedig az áll. A tudomány lassanként feltárja azokat az elõnyöket. A tapasztalati módszer felfedezi azt a tényt is. hogy a tudományos mûvekben a képek a szöveget kiegészítve jelenhessenek meg. században következhetett be. Ezek több esetben lényeges kiegészítéssel szolgálnak a szöveghez. A mechanikus világkép a tudomány számára vizuális felfogást kínál: a dolgok és jelenségek mûködésének szerkezete megköveteli a szemléletes feltárást. melyet a tudósok elismertek volna. immáron elavult elveket. az illusztráció így már nem a szöveg puszta színesítése. hogy a technikai fejlõdés ellenére a képekrõl még jelentõs ideig azt tartották. mûködési elveit.36 Lehmann Miklós keztek olyan önálló tudományos értékkel. hogy csak az esetlegességet képesek ábrázolni. a Világhoz és a Dioptrikához készült képek. gyakran még a szinkronitást is nélkülözte. amelyeket a vizuális információ önálló megjelenítése jelent. A természettudományos módszer változása azonban megnyitja a lehetõséget a képek terjedése elõtt. amelyek a vizuális megjelenítés változatos módozatait adták a tudósok kezébe. század második és a 16. a 15. A tapasztalat felé fordulás többek között éppen a képek segítségével képes lerombolni azokat a szövegekben rögzített. A vizuális információ jelentõségének felismerése szükséges ahhoz is. A kor technikája pedig olyan eszközök felbukkanását eredményezte a tudományos munka terén. valamint vizuális megjelenítéssel magyarázzák az emberi test és az egyes szervek strukturális sajátosságait. hanem annak szerves része. az igazi áttörés csak a 17.19 A képek hatásos alkalmazásának érdekében rögzülnie kell tehát a képek és a szöveg viszonyának is – ez a korai idõkben. hogy a közvetlen érzékiség szövegszerûen vissza nem adható karakterrel is rendelkezik. hogy a dolgok szubsztanciája jellegükbõl adódóan szükségképpen nem szerepelhet rajtuk. A tudományos érdeklõdés szükségessé tette egy új természettudományos módszer kidolgozását. század elsõ felében kialakulatlan volt. 19 A képi illusztrációk szerepének változását tükrözik például Descartes természettudományos mûveihez. E téren Galilei példája jól illusztrálja a szemléletmód változásának és a technikai lehetõségek szélesedésének összetett kapcsolatát. amelyek erõteljesen akadályozzák az egyes diszciplínák fejlõdését.

Ez utóbbiak külön érdekessége. ábra. aki pontos képeket rajzolt a Holdról és a napfoltokról. a kor eszközeihez mérten rendkívül pontos rajzot közöl a Hold krátereirõl. Galilei 1610ben teszi közzé Sidereus nuncius címû mûvét. melyben több. Galilei rajza a Hold felszínérõl (1610) . majd 1613-ban megfigyeléseket folytat a napfoltokról (1. ábra). hogy egyszerû vizuális megfigyelések helyett sajátos technikával készültek: Galilei teleszkópja segítségével a Nap képét egy papírlapon elõre megrajzolt körre vetítette. A Holdról rajzolt ábrák esetében a tudós még csak kézügyességére hagyatkozott. hogy Galilei az elsõk között folytatott teleszkópos csillagászati megfigyeléseket. és 2. majd a látott foltokat nagy pontossággal a papírra rajzolta. itt azonban rajztechnikai segítséget vett igénybe. A vetített kép már-már mechanikus felhasználásával Galilei figyelemre méltó módon terjesztette ki a reneszánsz mûvészek gépies rajztechnikáját (melynek legismertebb eredménye a már hi- 1. s minden bizonnyal õ volt az elsõ. Korábban az asztronómiai mûvekben csupán diagramok szerepeltek naturalisztikus ábrák helyett (s ugyanez mondható el a legtöbb tudományos munkáról).A tudományos szemlélet és a képek 37 Ismeretes.

38 Lehmann Miklós 2. korábbi és késõbbi munkáiban diagramokat használt. miként lehet ezt a leképezési módot a tudományos munka során felhasználni. melyben Galilei is osztozott. . Galilei rajza a napfoltokról (1613) vatkozott „Alberti ablaka”). Az asztronómia így csak valamivel ké20 Winkler. In: Isis 83: 195–217. 216. Elgondolkodtató azonban. Mary G. hogy Galilei csupán e két mûvében alkalmazott természethû ábrázolásokat. s egyben lefektette annak alapját. Galilei a tudományos ismeretközlés alkalmasabb eszközének tekinti a szavakat és diagramokat. a lehetõ legkisebb teret engedve a rajzoló szubjektivitásának. ebbõl a ténybõl a tudósnak a képekkel szemben tanúsított ambivalens hozzáállása olvasható ki. A következõ évszázadra általánossá válik. Galileo and Visual Astronomy.20 A matematikai szemlélet. sõt. hogy a tudományos könyvek illusztrációit camera obscura vagy camera lucida segítségével készítsék el. a diagramokat preferálta a naturalisztikus képekkel szemben. Mint Winkler és van Helden rámutat.–van Helden. mint a képeket. Albert (1992): Representing the Heavens. ábra.

a tapasztalati módszer élethûséget célzó törekvésének megfelelõen. hogy amennyiben az érzéki tapasztalat kitüntetettsége e ponton nem ötvözõdik a technikai eszközök fejlõdésével. a sokszorosíthatóság és a sokrétû vizualizáció lehetõségével. A vizualitást kiterjesztõ eszközök megjelenését követõen a következõ áttörést a technikai képek elterjedése jelentette. melyben már 134 gondosan megrajzolt ábra található). A vizualizáció igényének felbukkanásakor a képi megjelenítés eleinte a primer vizuális területek felé terjedt. Nyilvánvaló azonban. hogy a képek nem pusztán a technikai lehetõségek révén terjedtek el a legkülönbözõbb modern tudományterületeken. században. a képek nem jutottak volna szerephez a tudomány mûvelésében (mint ahogyan ez a képsokszorosítás megjelenését követõ idõszakban be is bizonyosodott). hogy Galilei más munkáiban is kiemelten kezelte az érzéki tapasztalatot. amelyben természetesnek hatott a naturalisztikus ábrázolások felhasználása. A mechanikusan. amely a nyomtatással történõ képsokszorosítást hívta életre. mi motiválhatta ennek ellenére Galileit a vizuális újításokra. Mindemellett kétségtelen. valójában csak a 19. Technikai értelemben tehát az az igény. . amelyeken más modalitások voltak uralkodóak. század közepén válhatott igazán vizuális tudománnyá (Winkler és van Helden ezt Johannes Hevelius Selenographiájának 1647es megjelenéséhez köti. m.A tudományos szemlélet és a képek 39 sõbb. Az alkalmazott képek minõségi változást hoznak a tudományos munkában. Mindez azt jelenti. így az élethûség kritériuma maradéktalanul teljesül.21 Winkler és van Helden elgondolkodnak azon is. különösen pedig a szem által megszerezhetõ információt – így a képek alkalmazásának lényeges elméleti háttere található meg mûveiben. a fotográfia megjelenésével talál megbízható eszközre. hanem magának a tudományos szemléletnek egy jellegzetes változása révén. a 17. az autonóm képjelentés felfedezését követõen azonban idõvel olyan területeket is meghódított. A fénykép az emberi 21 I. Firenze a reneszánsz hagyományok miatt olyan környezetet biztosított a tudós számára. 217. apparátusok által elõállított képek képesek kiküszöbölni a leképezés szubjektivitását. amennyiben a közvetlen tapasztalat tárgyává képesek tenni az emberi szem számára hozzáférhetetlen területeket is.

így a kép az archetípust hivatott ábrázolni. hogy képes a tudománytól elvárt objektivitás kiteljesítésére – mivel a fénykép „magát a jelenséget” adja vissza.22 Amellett. A kép – különösen pedig a fénykép – egyedi entitások leképezése és vizuális megjelenítése. század uralkodó felfogása nyomán az egyedre az archetípus alapján lehet következtetni. 81.) . 18: 97–100. amelyet eredeti módon az egyes populációkban felfedezhetõ statisztikai jellegzetességek vizsgálatára és megjelenítésére tartott alkalmasnak.24 22 Idézi Daston. Marey 1878-as La methode graphique dans les sciences experimentales címû mûvében annak az elképzelésnek ad hangot. ezzel pedig kiteljesíti a természettudományban egyre szélesebb körben terjedõ naturalista törekvéseket. In: Nature.” (Daston–Galison 1992. mely szerint a 18. Ennek fényében korántsem meglepõ. hogy a fényképezés megjelenését néhány tudós azzal az optimizmussal üdvözli. hanem az általánosról kíván információt gyûjteni. Jellemzõ. Lorraine–Galison. melyen kiemelkednek az általános vonások. 23 Galton. 94. az egyedi sosem szolgálhat mintaként az egész számára. Francis (1878): Composite Portraits. Nem volt ritka az sem. hogy egyetlen egyedi állat sem szolgálhat az összehasonlítás alapjául. hogy más képi megjelenítõeszközöket is preferált. Miklós (2003): Bilder einer Theorie. Ezt az elgondolást támasztja alá Daston és Galison azon állítása is. Jól illusztrálja ezt Goethétõl származó következõ idézetük is: „Az archetípus eszméje általánosságban azt vonja maga után. hogy a rajzoló kompozit illusztrációt hozott létre. Peter (1992): The Image of Objectivity. In: Semiotische Berichte. amely már régóta a tudományos módszerek hátterében rejtõzött: egyedi és általános viszonyának kérdése. Marey a fotográfia jelentõségét abban látja. hogy a rajzokon nem egyedi entitások. 1–4: 97–108. In: Representations 40: 81–128. hanem „ideális” vagy tipikus példák szerepeltek. Ezzel viszont olyan probléma kerül elõtérbe. 24 Errõl bõvebben lásd Lehmann.40 Lehmann Miklós szemnek megfelelõ látszati képet hoz létre. A tudomány azonban célkitûzése szerint nem az egyedirõl. mely szerint a fotográfia hamarosan át fogja venni a szavakban írt tudomány helyét. A fotográfiával így indukció és dedukció konfliktusa sajátos vizuális problémát gerjeszt: miképp képes a fénykép – egyedisége ellenére – általános ismerettel szolgálni? A fotográfia elõtt ezt a problémát viszonylag egyszerûen oldották meg azzal. amely már egy tudományos képi nyelv felé mutat. azaz több egyed jellegzetességeit olvasztotta össze egyetlen olyan képpé. hogy a fotográfia egyik korai tudományos alkalmazása is hasonló módszert követett: Francis Galton híres 1878-as tanulmányában23 írja le a kompozitfotográfia eljárásmódját.

. Mindezek alapján talán nem tûnik erõltetettnek az a párhuzam. Bernadette (2001): Graphic representations of the periodic system of chemical elements. Az „ideális” ábrázolásoktól mindeddig nem lehetett elfordulni. Mengyelejev lényeges kérdésnek tartja a rendszer képi megjelenítését. (1974): Graphic Representations of the Periodic System during One Hundred Years. In: Klein 2001. amely kémia és fizika viszonyában idõközben – a kvantumfizika javára – végbement. Dordrecht: Kluwer. A modern tudomány egyik legismertebb grafikus ábrázolása a periódusos rendszer. Mengyelejev által is kedvelt forma inkább a kémiai elméleteknek. amely ma általánosan használatos.A tudományos szemlélet és a képek 41 A tudományos munka során felhasznált képeket tehát nagymértékben befolyásolta a tudomány egészében. Mindez a tudományfejlõdés késõbbi korszakaiban sem történt másképp. Scerri szerint ez egyenesen a kvantumfizika gyõzelmét jelzi. 27 Scerri.25 Ezekbõl kiderül. Eric (2001): The periodic table: the ultimate paper tool in chemistry. Edward G. 141. amely önmagában kielégítõ lenne. Ursula (szerk. 133–161. Bensaude-Vincent rámutat. amíg egy újabb objektivitásmérce meg nem jelent a tudomány vizualitással kapcsolatos elvárásainak területén. úgy a vizuális megjelenítést is az elmélet keretei zárják körül. így például a hosszúkás. In: Klein. míg a rövidebb. Elhagyva a konkrét képi megjelenítéseket.26 Késõbb az egymással versengõ formák más-más elméleti meggondolást tükröznek. hogy ez egyszerûen a fotográfia vagy más technikai innováció folyománya: sokkal inkább a naturalista szemlélet eluralkodását tükrözi. 176. erre a jelenségre a diagramok terén is érdemes felfigyelni. amelyet a tudományos tapasztalat és a képek között lehet húzni: miként a tapasztalat is elmélettel terhelt. hogy már maga Mengyelejev is több ábrázolási formában gondolkodott. A kettõ közötti eltolódás párhuzamos azzal a változással. melyeket 146 strukturális csoportra oszt fel).) (2001): Tools and Modes of Representation in the Laboratory Sciences. Nem mondhatni. de nem talál egyetlen olyan vizuális formát. Sõt. hogy ironikus módon éppen azt a formát tartotta teljesen alkalmatlannak. Az eredetileg Mengyelejevtõl származó ábra történetét többen feldolgozták. valamint az adott tudományos területen uralkodó szemléletmód vagy paradigma. amely azóta szimbolikus jelentésre is szert tett. 26 Bensaude-Vincent.27 25 Az egyik legteljesebb feldolgozást lásd Mazurs. ma elterjedt forma az atomi struktúrának felel meg jobban. késõbb pedig rengeteg újabb változat látott napvilágot (Mazurs mintegy 700 különbözõ reprezentációt katalogizál. Tuscaloosa: University of Alabama Press.

28 így jelentõségét inkább mint szemléltetõeszköz nyeri el. 29 Elgondolkodtató azonban az a tény. és ettõl fogva a tudomány önállóan hozza létre azokat az újabb technikai eljárásokat.30 A képalkotás folyamata. Mára azonban a periódusos rendszer inkább táblázattá. Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. hogy történetileg a hagyományos eszközökkel elõállított képek jócskán megelõzik a nyomtatott szövegeket: ezek a képek tehát a „szövegek termékei”. poszterként történõ felhasználás miatt preferálták. (Veress Panka és Sebesi István fordítása. szövegekben megjelenõ tudományos tudás hozza létre. amelyek a hosszúkás formát a könnyebb reprodukálhatóság. majd az egyre újabb tudományos módszerek elõtérbe kerülésével tehát a képek alkalmazásának változása. hanem „periódusos törvény”-rõl beszélt). A tapasztalati. hogy kép és szöveg viszonya ekkor lényegileg változik meg. III. A technikai kép nem jelenhet meg ennek hiányában.42 Lehmann Miklós A változás magvát mindemellett az a tágabb. nyomtatásban vagy szemléltetõ táblaként.) Budapest: Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK. A modern tudomány vizuális megjelenítései tehát nagymértékben függenek az elmélettõl. amely azt Newton törvényéhez tette hasonlatossá (így még nem is „periódusos rendszer ”-rõl. 13. 30 Lásd Flusser. Külön érdekesség. már-már filozófiai meggondolás képezi. a modern tudomány vizualizálási törekvésének hátterében a megismerés és a gondolkodás vizuális aspektusait hangsúlyozó felfogása áll. valamint a képalkotási módszerek fejlõdése egyre inkább összefonódik magával a tudományos fejlõdéssel. Mint e rövid gondolatmenet remélhetõleg kimutatta. 152. A képet összetett. . hogy a rendszer vizuális megjelenítése nagyban elõsegítette a korábban nem ismert elemek felfedezését. a kauzális összefüggések rendszere maga is a tudományos kutatás tárgya.29 Ma elterjedt formájának kialakításában pedig nem kis mértékben olyan pragmatikai megfontolások is szerepet játszottak. szemben azzal. melyekkel képalkotási igényét képes kielégíteni. A gondolkodás 28 Bensaude-Vincent 2001. „az anyagi világ belsõ elrendezõdésének vizualizációjává” vált. amely szerint Mengyelejev az elemek felosztásában olyasféle természettörvényt vélt felfedezni.

Egyrészt a technikai fejlõdés olyan új lehetõségeket teremtett. másrészt pedig a képek felhasználásának alapját a tudományos szemlélet változása fektette le. A folyamat kettõssége a változás két oldalát takarja: az eszközök fejlõdése nyilvánvaló átalakulást eredményezett a tudomány mûvelésében. amelyek minõségi változásokhoz vezettek a tudományos munka és a kutatási módszerek terén. E két oldal egyike sem elégséges a képi reprezentációknak az újkorban tapasztalható terjedésének magyarázatához: csakis egymással kölcsönhatásban eredményezik azt az elõrelépést. amely összetett módon kapcsolódik a kor technikai fejlettségéhez. A képek és grafikus ábrázolások.A tudományos szemlélet és a képek 43 képi aspektusai31 csak a gondolkodásmód képi átalakulásával jutnak hangsúlyos szerephez. amely a vizualitás jelentõségének nagymérvû növekedésében állt be. Nyíri 2001. a paradigma és az uralkodó elmélet függvénye. diagramok alkalmazása a szemléletmód. 31 Vö. . az eszközök használatának teoretikus alapjait azonban a szemléletmód változása eredményezte. A képek terjedése tehát kettõs folyamat eredménye.

(Elsõ kiadás: Halle. hogy hajlékonyan hozzá tud idomulni a legkülönbözõbb körülményekhez. A mikroszkóp viszont kifejezetten az ilyen célokhoz van igazítva. a legjobban úgy világíthatom meg. azzal. 1879. Mihelyst azonban tudományos célok nagy követelményeket támasztanak az éles megkülönböztetésben. de épp emiatt semmi másra nem használható. kommentálta Ruzsa Imre. ha a fogalmak viszonyai között akarunk eligazodni.) – A Frege-idézeteket saját fordításomban közlöm. A fogalomírás „használható szerszám” 1 Begriffsschrift. a szem kevésnek bizonyul. (Szerk. eine der arithmetischen nachgebildete Formelsprache des reinen Denkens. ha a mikroszkóp és a szem viszonyához hasonlítom. Gottlob [2000]: Logikai vizsgálódások. Mint optikai apparátus persze sok fogyatékosságot mutat.Szabad szemmel. Elõszó)1 Logikai formulanyelvét Frege azzal ajánlotta a filozófusok figyelmébe. [Ford. (Frege: Fogalomírás. Válogatott tanulmányok. ix. ami csak a szellemi élettel való belsõ összeköttetése miatt szokott észrevétlen maradni. és szerk. – Nem teljes magyar fordítása: Frege. A nyelvhasználat ugyanis óhatatlanul félrevezet. Gottlob (1964): Begriffsschrift und andere Aufsätze. Ignacio Angelelli) Hildesheim: G. Olms.] Budapest: Osiris. górcsõ alatt Adalékok Frege korai filozófiájához Farkas János László Fogalomírásom és az élõ nyelv viszonyát. hogy az segíthet „megtörni a szó uralmát az emberi szellem fölött”. A szem jócskán felülmúlja a mikroszkópot kiterjedt alkalmazhatóságával. azt hiszem. . Reprint kiadása in: Frege. Máté András.

hogy a feladatot a formulanyelv veszi át. 109. Frege „hézagtalan következtetési láncot” akar.2 Dolgozatom tárgya a gondolat felszabadításának másik oldala: mert a fogalomírás a természetes nyelvet is tehermentesíti. .Szabad szemmel. In: Frege 1964. xii–xiii. Az Abbe-mikroszkóp téren és idõn kívül létezik. a tiszta gondolat a szerzõ szándéka szerint 1. és „bántja a nyelvérzéket. amely azonban „a nyelvben szinte elõ sem fordul”. a Das Zeisswerk und die nyelvi kifejezésé pedig akkor válik Carl-Zeiss-Stiftung. ha a hozzá illõ virtuális térbe – szellemi és történelmi környezetébe – állítva nézzük. 3 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. minthogy „a gondolatot megszabadítja attól. A BESZÉDHELYZET Frege egyik döntõ újítása. amely azonban nem steril. Így tekintve sok mindent kivall. ábra. hanem valóban él és lélegzik. a szónyelv lélegzethez jut. amirõl Frege inkább hallgatni szeret. hogy a logikai elemzés jól kitaposott ösvényérõl letérve az alanyra és állítmányra való felbontást az ítélet fogalmi tartalma szempontjából érdektelennek nyilvánítja. és a maga módján rendkívül plasztikus. Amit megjelenít. amivel csupán a nyelvi kifejezõeszköz sajátosságai terhelik meg”.3 Azzal. és az eredmény olyan kivételesen tiszta és áttekinthetõ értekezõ próza. górcsõ alatt 45 lehet a filozófusok kezében. De maga a (Forrás: Felix Auerbach: plaszticitás térbeli tulajdonság. mert elviselhetetlen terjengõsséggel járna együtt”. 1903. Ez inkább a mondat 2 Frege 1964.) láthatóvá.

ami helyet hagy a találgatásnak. .4 2. ami hatással van a lehetséges következményekre. 3. amely a mikroszkóp városa is? Elsõre ez a találgatás fölöslegesnek látszik. ha követni akarjuk. ami egy helyes következtetés levonásához szükséges. ami azonban nem szükséges. így jelzi az irányt. mert itt az ítéletbõl csak az jön tekintetbe. Vajon ha a mottóban idézett sorokat olvassuk. Rámutat közös környezetük ismerõs tárgyaira. Teljes kifejezést kap minden. amelyet Frege a szóbeli kifejezéssel szemben támaszt. ami bármi effélének megfelelne. m. úgy kell érteni. nem kell-e arra gondolnunk. amelyek csupán a beszélõ és hallgató kölcsönhatásából jönnek létre. semmi sem marad a találgatásra. Szónyelv és formulanyelv: egy oldal a Begriffsschriftbõl Ha a formulanyelvvel szemben támasztott e követelményt a visszájáról nézzük. hogy valaki a mikroszkóppal példálózzon. és még a mondat kimondása elõtt igyekszik helyes kerékvágásba zökkenteni õket. hogy a szomszédság4 I.46 Farkas János László hangsúlyát határozza meg: az a mondatrész kerül az alany pozíciójába. Amikor Frege szavait olvassuk. amerre tartanunk kell. hogy a gondolatot a kívánt nyomra terelje. úgy kell tehát formálni. Elvégre ahhoz. tekintetbe veszi várakozásait. Formulanyelvemben nincs semmi. amelyre a beszélõ kivált rá akarja irányítani a figyelmet. nem szükséges. A szóbeliségben – legyen az beszélt vagy írott szó – mindig marad valami utalásszerû. például úgy. hogy a beszélõ tekintettel van a hallgató várakozásaira. hogy azok épp Jénában íródtak. megkapjuk azt a követelményt. A nyelvben – írja Frege – vannak olyan jelenségek. arra legtöbbször utalás sem történik. ábra. hogy interakcióban van közönségével.

A könyvet egy-egy tekintélyes francia és angol filozófiai folyóirat is szemlézte.Szabad szemmel. hogy bárhol a világban készítsenek. most két tanulmányban is részletesen kifejti hozzá való viszonyát. Az eredménybõl azonban úgy tûnik. A hat recenzió közül három is idézte a mikroszkóphasonlatot. Ez is azt bizonyítja – ha egyáltalán szükség van bizonyításra –. lakásától pár perc járásra legyen egy mûhely. bevezetett és fordított kötet függelékében: Frege. 5 A recenziókat összegyûjtötte és angolra fordítva közreadta T . és az elismerõ vélemények is inkább a recenzens jóindulatáról. . aki könyvében egyetlen szót sem veszteget a booliánus logikára.W . Appendix I. hogy az a Boole-féle logikai algebrát akarja felváltani egy jobb jelölésmóddal. és a többség úgy ítélt. de egyik sem jut nyilvánossághoz.5 Bármely elsõkönyves szerzõ elégedett lehet ilyen fogadtatással. a szerzõ tudjon róla és valami keveset arról. mire szánta szerzõje. írásainak nyomasztó visszhangtalansága igazából akkor kezdõdött. hogy Frege formulanyelve ugyan önmagában megáll. amelyeket hasonlatával befolyásolni szándékozott. hogy a hasonlat rendkívül plasztikus. hogy Frege rosszul mérte föl hasonlatának lehetséges hatását. ha a recenziók többségének alaphangját a kritikai fenntartások adták meg. a folyóiratok visszautasítják közlését. és kétségtelenül eredeti alkotás. hogy Frege tudós olvasói nem értették el igazán. Bynum az általa szerkesztett. mintsem a könyv megértésérõl tanúskodtak. tisztázni a félreértéseket. Minden recenzens úgy olvasta a könyvet. amikor megpróbált válaszolni az ellenvetésekre. De az is lehet. A Begriffsschriftrõl megjelenése után egy év alatt hat recenziót közöltek különbözõ mértékadó tudományos folyóiratok. még akkor is. hogy közelebb kell keresnünk azokat a várakozásokat. hogy ez a készülék mit teljesít. Frege. de a Boole-éhoz képest nehézkes és kényelmetlen alkalmatosság. Úgy látszik tehát. Oxford: Clarendon. Gottlob (1972): Conceptual Notation and Related Articles. Láthatóvá teszi közeli tárgyak szabad szemmel nem látható kicsiny részleteit. Elég. ahol mikroszkópot készítenek. Frege tudományos elszigeteltsége. és hozzá fûzte a könyv ismertetését. górcsõ alatt 47 ban.

célszerû messzebbrõl kezdeni. akinek az apját még Goethe hozta Weimarba.48 JÉNA. 1879-ben az õ ajánlása segítette a rendkívüli tanári címhez. hogy színtani kísérleteihez eszközöket készítsen. Termékei másutt is keresettek voltak. kinek a mûve. aki 1876-ban csendestársként az üzletbe is belépett. amikor nyugalomba vonult. az optikusságot annál a Körner nevû mesternél tanulta ki. Õ maga Weimarban született. Carl Zeiss 1846-ban nyitotta meg Jénában optikai és finommechanikai mûhelyét három segéddel. Amikor Frege 1869-ben elkezdte egyetemi tanulmányait. Rendes tanár 1896-ban lett. Carl keresztapaságát a nagyherceg vállalta. A történet a Zeiss Mûvek története. aki Fregét bevezette a matematikába. a mecklenburgi Wetzlar közelébe. és a társadalmi állásának megfelelõ leggondosabb képzésben részesült: érettségit tett Weimarban. lakóinak száma nem érte el a tízezret. Ahhoz. ahol azután 1880-ban megkezdték egy korszerû ipari nagyüzem építését. aki egyébként a jénai egyetem tanára volt. de ha azt kérdezzük. tökéletesített mikroszkópjait. egy ötvenezres iparvárost hagyott el. így . de a nagy fellendülés azután indult be. ahol az akkor elérhetõ legjobb matematikai képzést kapta. Apjának játékkészítõ mûhelye volt. Farkas János László Ez a keltezés áll a Begriffsschrift elõszava alatt. a kor csúcstechnológiájának fellegvárát. ez tehát a mikroszkóphasonlat dátuma. miután a nagyherceget megtanította erre a mesterségre. egy másik név bukkan elõ. Bad Kleinenbe költözött. Az évtized végére a vállalkozás végleg kinõtte a városi mûhelyt. honora causis. 1872-ben az õ nyomatékos támogatásával habilitált Jénában. A jénai Zeiss-mûhely is a tudományra alapozta létét. hogy állt a dolog magával a mikroszkóppal akkor és ott. elnyerte az udvari esztergályos címet. Jéna álmos kisváros volt. Az õ tanácsára ment Frege négy jénai szemeszter után Göttingába. ipar nélkül. és szülõvárosa. hogy ezt rögzítsük. A technológiai forradalom elindítója és folyamatos továbbvivõje Ernst Abbe volt. 1878. DECEMBER 18. 1878-ban. Kérdésem az. 1878-ban a városon kívül tett szert nagyobb telekre. A címzetes tanárság nem járt ugyan javadalmazással. Az az Ernst Abbe. de annyi kötelezettséggel sem. vasúti összeköttetés. elsõsorban a helyi egyetemre számíthatott megrendelõként. 1918-ban. Jénában. és akinek a neve Frege akadémiai pályafutásának minden döntõ pontján feltûnik. kézmûves-dinasztia leszármazottjaként. hogy az 1870-es évek elején piacra dobta újfajta.

hogy a hasonlatot megértse valaki. aki mindenkinél többet tud róla? És akinek a mikroszkóp nemcsak tudásának tárgya. aki Frege-életrajzában elõször állította össze ezeket a tényeket. átütõ matematikai tehetségének köszönhette: kijárta a helyi reálgimnáziumot. Frege a tudományos világnak írta a könyvét. Bynum. Felix (1918): Ernst Abbe. mert a Carl Zeiss Alapítvány 3000 márka évdíjat ítélt neki. hogy Ernst kiemelkedett. de Abbe. és továbbtanult a jénai egyetemen. górcsõ alatt 49 több idõt engedett az önálló kutatásra. 16. de ez az elõrejutás akkoriban sem anyagilag. Ha most visszatérünk a górcsõ alá vett hasonlathoz.W . a következõket mondhatjuk. hogy az alapítványt Abbe tette. In: Frege 1972. aki egyébként készségesen – talán túl készségesen is – elismerte mások részét saját eredményeiben. Mondani sem kell. Abbe minden bizonnyal olvasni fogja. erre nem szívesen emlékezett.Szabad szemmel. T . Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. Arra. és hamisítatlan proletár környezetben nõtt föl. nincs adat.7 Apja fonógyári munkás volt – ne feledjük. 7 Abbéra vonatkozóan Auerbach még sokszor idézendõ monográfiájából merítettem: Auerbach. De hogyan fogja érteni az. sein Wirken. AZ ALAPÍTÓ Ernst Abbe 1840-ben született Eisenachban. hogy Abbe „Frege legjobb barátja és legfõbb támogatója volt Jénában”. már ha barátságon valami személyesebb és bizalmasabb viszonyt értünk. De azzal számolnia kellett. Azt. és ki hogyan fogadja. elég a mikroszkópról annyit tudni. . a fentiek alapján nem kétséges. T . seine Persönlichkeit. Sein Leben. Tanulmányait apja munkaadói támogatták. hogy ha más nem. Ahhoz. Fregének ez azért felelhetett meg. amelyet élete végéig folyósítottak. Azt nem tudhatta.: On the Life and Work of Gottlob Frege.W . és késõbbi életének egyik fontos mo6 Bynum. személy szerint ki olvassa el.6 Hogy mentora volt. sem társadalmilag nem emelt ki a proletársorból. amennyit mindenki tud. mindebbõl azt szûri le. aki idõvel munkafelügyelõségig vitte. hanem valamiképp életének ügye is? – Ez az élet és ez az ügy megér egy kitérõt. hogy a textilipar volt mintegy a klasszikus kapitalizmus állatorvosi lova –. és nem csupán szívélyes kollegialitást és segítõkész jóindulatot. hogy barátja lett volna.

a matematika fellegvárába. (Snell egyébként Fregét is tanította. Auerbach: i. amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége. s nemcsak egyszerûen mellé állt. mint (F. de errõl majd késõbb.) Abbe története azonban más fordulatot vett: az ifjú privátdocens annak rendje s módja szerint feleségül vette professzora lányát. Õ irányította Göttingába. Auerbach: i. A távcsõkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés. ábra. És nem kerülhetett volna rá sor. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon.) . Zeiss elsõ mûhelye Jénában. hanem mintegy utódjául szemelte ki. majd az õ hathatós közremûködésével lett magántanár a jénai egyetemen. tosan az volt Abbénak. Karl Snell figyelt föl rá. Akkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézmûves módszerekkel készítették. hogy a tehetség támogatását kiszabadítsa az efféle társadalmi és személyi függési viszonyokból. ábra. m. m. amelyet természetesen nem magántanári állásának. illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. Jénában egyik tanára.50 Farkas János László tívuma volt. ha ekkorra Abbe nem teremt magának egzisztenciát.) majdan Abbe Fregének. A második mûhely. szolgatással-állítgatással hoz(F. Erre az örvendetes eseményre 1871-ben került sor. csi4. hanem a Carl Zeiss-szel való együttmûködésének köszönhetett. Vagyis Snell pon3.

górcsõ alatt 51 ták létre. ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik. akivel az ideális törésmutatójú lencsékhez szolgáló anyag kikísérletezésére és gyártására üveggyárat alapított Jénában. amelyben egyrészt társadalmi reformelképzeléseinek akart testet adni. hozzá is kezdett ennek kidolgozásához. méltányosnak ítélt. Magának csak az igazgatói posztot kötötte ki. ábra.Szabad szemmel. Auerbach: i. de alkotó energiáit egészen a fejlesztési és vállalkozói tevékenységbe vetette be. hogy célhoz érjen. A Zeiss-mûhely ettõl kezdve piacvezetõ lett a szakmában. Az optikai üzem az 1860–1870-es ra. Erre pedig azért törekedett. hogy az idõközben nagyüzemmé felnõtt mûvek egyedüli tulajdonosa legyen. Abbe maga dolgozta ki aggályos mérlegeléssel a Carl-Zeiss-Stiftung statútumát. de túlzottnak a legkevésbé sem nevezhetõ fizetéssel. A kísérletek Zeisst az üzleti csõd közelébe sodorták. hogy nincs meg hozzá a megfelelõ matematikai felkészültsége. Zeiss úgy gondolta. hogy – lemondhasson róla. Carl Zeiss halála után Abbe az örökös kielégítésével elérte. saját lábán megálló gazdasági szervezet modelljét kívánta megalkotni. Új és új szabadalmakkal tökéletesítette mikroszkópját. (F. hogy a legjobb mûhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt. m. s az egészet alapítványi formában mûködtesse tovább. amely termékeivel is . bevezette más optikai eszközök gyártását. aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. eredeti és távlatos elméleti belátások5. Zeiss idõközben csendestársként bevette az üzletbe Abbét. kapcsolatot teremtett a vegyész Otto Schott-tal. amiben legfeljebb mûhelytitokként õrzött tapasztalati szabályok segítettek. de õ nem vesztette el bizalmát Abbe iránt. aki megtartotta egyetemi állását. és viharos fejlõdésnek indult. de csakhamar kitûnt. Abbénak még sokéves megfeszített kutatómunkára. Ekkor fordult Abbéhoz.) ra volt szüksége. másrészt egy korszerûen mûködõ. technikai ötletek sokaságáévekben.

hogy megfelelõ rész jusson a mûszaki fejlesztésre. Igen.és nyugdíjbiztosítást. Frege írói munkával is elõállt: „Fogalomírás. Frege nyolc évvel fiatalabb volt. milyen ki nem mondott ellenvetések elhárítására íródott. õ. vállalta a betegeskedõ Snell professzor tanrendi kollégiumának megtartását. A munka természetesen csak mellékterméke matematikai kutatásának. nyolcórás munkát. A hat megjelent recenzióhoz bízvást hozzátehetünk egy nem publikálásra szánt hetediket (idõben az elsõt): azt a véleményt. és jusson a városnak is. az aritmetikai mintájára”. Abbe többször is beült Dr. a körültekintõ elõadásmód”. JÉNA. De ideje. Külön elismerést érdemel. a tiszta gondolkodás formulanyelve. mûvelõdésük és képzésük. az érdekvédelmi és politikai szervezõdés lehetõségét (de tulajdonrészt és az igazgatási ügyekbe való beleszólást nem). Friedrich (1955): Ernst Abbes akademische Tätigkeit an der Universität Jena. rekreációjuk intézményes feltételeit. fizetett szabadságot. Jena. 26–28. mert az átlaghallgatóknál nem aratnak tetszést. és volt alkalma személyesen meggyõzõdni kiválóságukról. Korában forradalmian újnak számító szociális biztonságot teremtett a munkásoknak. fenti keltezésû fölterjesztésében. nyereségrészesedést. amelyet Abbe fogalmazott meg Frege rendkívüli tanári kinevezését támogató. amint már habilitációs értekezésébõl is világosan kitûnik. noha ez egy magántanártól nem várható el. ez pedig. hogy Frege. Abbe 1905-ben halt meg. és húsz évvel túlélte. mely otthont ad a gyárnak és dolgozóinak. Az igényesebbeknek azonban sokat nyújt „a kifejtés tisztasága és precizitása. 8 Közli Stier. olyan igen általános és messzemenõ feladatokat tûz maga elé.52 Farkas János László elõmozdítja a tudományt. beteg. hogy gyors lezárást és korai irodalmi sikereket senki sem várhat tõle. JANUÁR 10. . A továbbiakat teljes egészében idézem: Most legújabban Dr. Frege órái nem túl látogatottak. 1879. Frege elõadásaira. hogy visszatérjünk a Begiffsschrift kiadásának évébe.8 Abbe szakvéleményébõl jól kiolvasható. de jusson a jövedelembõl az egyetemnek is a tudományos háttér megteremtése végett. Abbe biztosítani akarta.

és nem mindennapi szellemi erõrõl árulkodik. iv. Ezért kollégám e publikációját semmiképp sem tartom szerencsés tudományos bemutatkozásnak. mindvégig magán hordja az eredeti kutatás bélyegét. hogy a szerzõ szellemi ereje és felkészültsége annál nagyobbnak hasson. vélhetõen csak kevesen fogják megérteni és méltányolni. És nem csak arról van szó. Abbe fogalmazott […] –. hogy ez a minõsítés nem esik messze Frege önminõsítésétõl. hogy az említett írásról szakszerû ítéletet mondjak. ezenkívül az írás – a szerzõ tendenciája szerint. de – tartalma szerint közvetlenül csak nagyon kevéssé érinti a voltaképpeni matematikai területet. azokét is.Szabad szemmel. hanem úttörõ munka. másodszor. MELLÉKTERMÉK A Begriffsschrift újrakiadását (1964) gondozó Ignacio Angelelli bevezetõ szerkesztõi megjegyzésében olvassuk: „A Begriffsschrift nem »melléktermék« volt Frege pályáján – ahogy E. . A formulanyelv csak eszköz. – Ezek a tulajdonságok a matematikusok körében is kivívják a köteles tiszteletet. ahogy a legelvontabb logikai és matematikai problémákhoz nyúl és kezeli õket. akiknek egyébként nem kenyerük a megismerés formális összefüggéseinek ily szubtilis vizsgálata. Két körülményt kell figyelembe venni. hogy ex ungue leonem retorikája azért kicsinyít. górcsõ alatt 53 A matematikus nézõpontjából természetesen a legkevésbé sem érzem magam hivatottnak. Abbénak ez a sejtése tökéletesen igazolódott. amirõl parányi kételyem sincs: elõször. Annyit azonban a fölterjesztés olvastán hozzátehetünk: Abbe ezt a minõsítést korántsem lekicsinylõnek szánta. van. De aligha foglalhat állást bárki is elhamarkodottan ennek az írásnak nagyon eredeti [eigenartig] eszmekörérõl. Az egyik.”9 A megjegyzéssel nincs mit vitatkozni. az a maga tudományos háztartásában nem máról holnapra él. meglehet. egy távolabbi célnak 9 Frege 1964. hogy az a férfiú. amelynek újbóli közreadásával régi kívánság teljesül. hogy ez a kis írás. alaposan. aki matematikai munkálatai során mellékesen elejt egy általános tendenciájú logikai tanulmányt. Frege által kifejtett eszme jelentõségérõl és horderejérõl. õ maga máris hozzáfog a vélhetõ rossz fogadtatás semlegesítéséhez: De bármi legyen is a végsõ ítélet a Dr. amelyet a mikroszkóp analógiájával sugall.

Elõször ezt tárgyalom. hiszen szakvéleményét mint matematikaprofesszor adja. hanem ama távolabbi cél. és ez volna a másik körülmény. e gyümölcsök élvezõi és kihasználói érezzenek feltétlen hálát a tudománynak. Egyedül Abbe értette meg. sõt üzleti feladatai két-három embernek elegendõ tennivalót adtak neki.54 Farkas János László van alárendelve. Ez magától értetõdõ. egészen úgy sem tudják. Hogy ez miben áll. miért ragaszkodott ehhez a címhez. fejlesztési. de hogy ott áll. de magáért beszélõ jelenlétet érzékelje. a könyvbõl nem körvonalazódik egyértelmûen. hogy ezt a nem megfogható. Hasonló szolgálatot tett Frege a logikának azzal. ELSÕDLEGES ÉS MÁSODLAGOS KÉP Abbe minden tette azt mutatja. A recenzensek ezt úgy értették. Kissé félve teszem. hogy a tökéletesített mikroszkóp megkonstruálásában magában milyen szerepet játszott a tiszta elmélet. hogy tehát a könyv célja ezen eszköz kidolgozása. ha nem is a magáét. Ezek sorolgatása helyett megpróbálom megmutatni. ez pedig saját helyzetébõl adódott. Alkalmazóként meg sem fordult a fejében. Az már kevésbé magától értetõdõ. hogy használható eszközt szerkesztett a gondolat szubtilitásainak kimutatására. De ahhoz. mert értékrendjében a tiszta tudomány megingathatatlanul õrizte mindenek fölötti helyét. S valóban. és próbáljanak meg minél többet törleszteni adósságukból. intenzíven jelen van. hogy igazolásukat a rövidebb vagy hosszabb távon beérõ. Ellenkezõleg. a mikroszkóp közvetlenül a tudományt szolgálja. hiszen ekkor már gyártási. más is kellett: nevezetesen a hozzá való érzék. Ebbõl a szempontból egész tevékeny életének minden látható hozadéka mellékterméknek tûnhetett föl. kézzelfogható gyümölcseiben keresse. Talán némi bûntudatot is érzett. a matematikát. Mégis mindvégig megtartotta egyetemi állását. számára nem kétséges: ismerte emberét. hogy a tudományos elméleteket utilitárius vagy instrumentális módon fogja fel. amelynek legbelsõ magva tiszta matematikusi mivoltában van. hogy fõ produktuma. mert ezzel olyan terület- . hogy a könyv voltaképpeni célja nem ez az eszköz. az Abbe-féle mikroszkóp tette lehetõvé a sejtkutatás nagy fellendülését a 19. hanem a biológiát. Fölterjesztésében Abbe mint matematikust azonosítja magát. hogy nem egészen annak él. század utolsó negyedében. de vigasztalhatta magát azzal. hogy gyakorlati eredményeihez így viszonyult. egy olyan élet melléktermékének.

górcsõ alatt 55 6. ábra. hogy egy térterület – a tárgy – pontjait hogyan kell egy másik terület – a kép – pontjaira leké- . A geometriai optika õt megelõzõen azon dolgozott. A kép elõterében az Ernst Abbe-emlékhely görög templomot formázó építménye. hogy tisztán analitikus eszközökkel megragadható és megválaszolható legyen. A kérdés ezáltal radikálisan leegyszerûsödött. s azt kérdezte. ezért a hozzáértõk szíves jóindulatát kell kérnem. A kérdés nevezetesen az. amelyhez hiányzik a kompetenciám. Abbe elsõ nagy lépése az volt. hogy milyen sugármenetek valósítják meg. hogy feltárja és minél általánosabb egyenletekben formulázza az optikai rendszereken áthaladó fény sugármenetének törvényszerûségeit.Szabad szemmel. 1918. Sein Leben. hogy ezt a hagyományos megközelítést egyszerûen félretolta. függetlenül attól. A Zeiss Mûvek 1917-ben. sein Wirken. Az ebben elért nagy eredmények azonban nem vittek közelebb a mikroszkópos képalkotás problémáinak megoldásában. seine Persönlichkeit. a képsík mértani középpontjában: a csillagvizsgáló kupolája az igazgatósági épület tetején. hogy miben áll az optikai leképezés.) re merészkedem. és alkalmassá vált arra. Az elsõ a sugároptikára tartozik. Abbét két tisztán elméleti felismerés segítette konstruktõri sikereihez. (Forrás: Felix Auerbach: Ernst Abbe. vagy hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek.

Elég a két feltételt úgy összehangolni. a (2)-t teljesítõket ortoszkopikus pontoknak nevezi. hogy rájuk nézve az (1) feltételt egy olyan függvény – nevezetesen egy szinuszfüggvény – írja le. hogy az eltérések a látási küszöb alatt maradjanak. A kép akkor éles.56 Farkas János László pezni úgy. jó képet adó mikroszkópok valóban megfelelnek ennek a feltételnek – anélkül. Könnyen belátható. hogy az optikai eszközökben jelentkezõ képhibák egy részét a lencsék szélén és a fényrekeszek peremén fellépõ fényelhajlás. Megváltozik a helyzet. és a megfelelõ képpontok által meghatározott egyenesek azonos szögben álljanak. Ezek részletezése helyett mindössze azt szeretném érzékeltetni. Abbénak természetesen még rengeteg technikai találékonyságra volt szüksége. ha teljesítésüket a sugármenetektõl követeljük meg. hogy célhoz érjen. hogy a számításai alapján elkészített elsõ mikroszkópok gyengébb képet adtak. hiszen az egész kicsiny eltéréseket a szem úgysem érzékeli. ez pedig lehetséges és kiszámítható. hogy készítõi tudták volna. és errõl is szeretnék néhány szót szólni. (2) a tárgy két pontpárja meghatároz két egyenest. mint a kézmûves tapasztalatra és hagyományra támaszkodó elõdjei. amelynek értékei rendre eltérnek a (2)-t leíró függvény – egy tangensfüggvény – értékeitõl. Ezeket a torzításokat azonban – mintegy a kép körülnyírásával – könnyû eltávolítani. ha minden pontja aplanatikus és ortoszkopikus. A helyzet ugyanis az volt. A sikerhez egy további elméleti felismerésre is szüksége volt. hogy milyen szerepet játszottak bizonyos tisztán analitikus technikák Abbe gondolkodásában. s nem . amelyek a kép szélén feltûnõ mellékképekben és szivárványos színképekben válnak láthatóvá. hogy ezáltal elõálljon az optikai leképezés. A két feltételben magában véve nincs semmi olyan. az utóbbiak pedig egy szöget. a szinuszfeltételt Abbe ismerte föl és formulázta. Tudott dolog volt. de a tapasztalat és a próbálgatás erre terelte õket. Akkor ugyanis kitûnik. Abbe figyelme azonban a kép belsejében. illetve alakhû. A tökéletes leképezés ugyan nem kivitelezhetõ. Az (1) feltételt teljesítõ pontokat Abbe aplanatikus. Mérései megmutatták. hogy a létezõ. annak jószerint minden pontján fellépõ elhajlási jelenségekre irányult. Most azonban lehetõvé vált az elõre tervezés. A tangensfeltétel korábban is ismert volt. ami a másik teljesítését matematikailag kizárja. illetve az ennek folytán létrejövõ interferencia-jelenségek okozzák. Ez a felismerés a hullámoptika területére vezet. de erre nincs is szükség. hogy ehhez két feltétel teljesülését várjuk el: (1) a tárgy egy pontjának a képen is pont (tehát nem vonal vagy folt) feleljen meg.

Az elsõdleges viszonyban tehát a fényforrás elhajlási képe jön létre. s így tekintve a folyamat elsõdleges. amely azonban nem hasonlít tárgyára: egy kísértetkép. megváltozik a másodlagos kép is. a másodlagos kép a szemlencse fókuszát tartalmazó síkon képzõdik. spektrum. és látszólag semmi közünk hozzá. Alapesetként induljunk ki abból az elrendezésbõl. górcsõ alatt 57 azt vizsgálta. Õ Abbe tanítványa. amelynek a leghalványabb köze sincs a „hasonlóság” szemléletes tartalmához vagy geometriai fogalmához. Ha az elsõdleges kép teljes spektrumát a készülék nem engedi kibontakozni. akitõl ebbéli tudományomat jórészt merítettem. hiszen nem a fényforrás képét akarjuk látni. de lencserendszerek közbeiktatása térben is különválasztja õket: az elsõdleges kép a tárgylencse. hanem hogy milyen szerepet játszanak a képalkotásban. Ez egyaránt tekinthetõ a megvilágított tárgy képének és a világító test – különbözõ mérvû árnyékolással módosított (tehát torzított) – képének. mint a tárgy. Abbe ezt elmés és látványos kísérletekkel nagyobb közönségnek is demonstrálni tudta. és a mikroszkópos leképezésben a két fókusz bizonyos távolságra van egymástól. s vélelmezhetõ. Az utóbbi az elsõdleges.Szabad szemmel. és attól függõen. A helyzet azonban az. az elõbbi a másodlagos kép. leárnyékolja. hogy az elsõdleges kép részeinek jól célzott árnyékolása után a másodlagos kép ugyan kifogástalanul rajzolatos legyen. De nem kísértem tovább a mikroszkópiát. sõt annak egyenesen ellentmond. a másodlagos képet: a szemlencsét erre fókuszáljuk. Ez önmagában nem baj. Ezt írja: . A mikroszkópos megfigyelés tárgya egy vékony metszet. csak épp egészen másmilyen rajzolatú. akkor a tárgyat egy elemi blendékbõl összeálló struktúrának tekinthetjük. Az alapesetben a kettõ egybeesik. hogyan lehet õket kiiktatni. Vagyis szabályszerû megfelelések mutathatók ki. hogy az elsõdleges és a másodlagos kép között szükségszerû összefüggések vannak. hogy az átvilágított tárgy elé minden lencserendszer közbeiktatása nélkül egy ernyõt állítunk. a változás is más és más lesz. belsõ embere és feltétlen tisztelõje volt. valamely részét lemetszi. de ez olyan hozzárendelés. de ha a sugár útját a fényforrástól kiindulva követjük. hanem az átvilágított tárgyét. amelyet a rajta áthaladó fény tesz láthatóvá. amelyen így megjelenik egy árnykép. sõt szavait halljuk vissza. hogy magyarázataiból a mester szellemét. Célunk a minél hívebb és részletgazdagabb kép. csak még egy mondatot hadd idézzek Felix Auerbachtól. és például el tudta érni. szándékunktól független terméke a fényforrásnak e blenderendszer által elõállított elhajlási képe. hogy melyik része.

hogy a gyártási hulladékok rendkívül értékesek lehetnek. és lekicsinylést olvassunk ki belõlük. és az egész vállalkozás a tárgy vizsgálatára van szánva. azokat a szavakat. és a kollégák nyilván beültek meghallgatni õt. hogy az a szerzõ „mellékterméke” (Nebenprodukt). nyilván közelrõl ismerte õket. akkor szavaiban sokkal több csavarintás rejtõzik.10 Amikor Abbe azt írja a fogalomírásról. Okkal feltételezhetünk más. a fõ folyamatot úgy kell elrendezni. hogy a mellékfolyamat is alaposan kibontakozzék. miközben a tárgy képe egyáltalán nem primer módon keletkezik. Ha mindezt meggondoljuk. és ha értékesek. és vajon nem a módszer ja- 10 Auerbach 1918. De tudvalevõ. amellyel mindent könnyen megtalálni. informálisabb beszélgetéseket is. . amikor Frege a hallgatója volt. A SEGÉDESZKÖZ Az a megfeszített kutatómunka. amelyeket a fölterjesztésben olvashatunk. sõt esetünkben ez a kizárólagos cél. Nem tartotta-e többre Bacon is valami egyedi dolog felfedezésénél egy olyan eszköz feltalálását. hogy a módszer továbbképzése is elõreviszi a tudományt. amelyet nem szabad elítélni azért.58 Farkas János László …a tárgyat akarjuk vizsgálni. nagyjából arra az idõre esett. 198. aki egy kis tanszéken közvetlen kollégája volt. Elméleti eredményeibõl Abbe sokáig semmit sem publikált. amely Abbe számára meghozta az áttörést a mikroszkópos képalkotás problémájában. azt kell mondanunk. amelyet fõ munkája során „mellékesen hullajt el” (nebenbei abfällt). Abbe a hetvenes évektõl analitikus optikai elõadásokat is hirdetett. Ha ezeknek a céloknak valamelyest megfelel. hogysem egy az egyben értsük. mint az elsõdleges leképezés gyártási hulladéka [Abfallprodukt]. Azzal a tudattal vigasztalnám magam. ám hiányoljanak írásomból új igazságokat. ahogyan õ is hallgatta Fregét. hanem úgyszólván csak mellékesen [nebenbei]. Hasonlatát Frege így folytatja: Ezen fogalomírás ekképp meghatározott tudományos célokra kieszelt segédeszköz. hogy Frege a mikroszkóphasonlattal szinte Abbe szájába adja a szót. mert más célokra nem alkalmas. de Frege.

S az analógia visszaható erejénél fogva ezek a mondatok egyben a tökéletesített mikroszkóp megépítését is mint tudományos tettet igazolják. Már említettem. hogy ezt nem a maga nevében mondja. amelynek a mikroszkóp kétségtelenül hathatós eszköze. de a fogalomírás? Az nem tapasztalati tények. azok megszólalnak és magukért beszélnek. górcsõ alatt 59 vításából vette eredetét az újabb kor minden nagy tudományos elõrelépése?11 A fogalomírásnak ez a magamentsége és önvigasztalása közvetlenül a mikroszkóp konstruktõrét szólítja meg. Két férfi. olyan tudós. óvatos fenntartással ugyan. de bele vannak építve. Tõle. de alapvetõ bizalommal. hanem mások lehetséges ítéleteként. Elsõ olvasásra úgy tûnhet. hanem „fogalmi tartalmak” megtalálásához segít. nem pedig a „fogalomírás”. ha megszólítottja nem volna egyben matematikus is. látjuk. hogy ha leírt szavaik mögé odaállítjuk ezt a kapcsolatot. tárgya akkor is az „írásom”. nem látod õket. ahogyan õ maga bizonyosan megkérdezte magától: mikroszkópot építettél. . az egésznek a kicsengése azonban inkább az ellenkezõje. ha netán jogos. hisz nem látni még a végét.Szabad szemmel. És nem zárja ki ugyan. Abbe veszi a lapot. NATURPHILOSOPHIE Célom természetesen nem lehet az. Empatikus megközelítés. hogy igazuk van. hogy nincs 11 Frege 1964. hogy kitaláljam. Sõt az igazolás csak ebben a tekintetben egyértelmû. Ha azonban figyelmesen olvassuk a nagyon is kicentizett megfogalmazást. hogy írása tartalmaz-e új igazságokat. Hiszen a Bacon-hivatkozás a tudományos empíria bõvítését illeti. Az analógia egészen kibicsaklana. két nagy tudós kapcsolatát próbáltam jellemezni. és az empátia forrása. ki mit gondolt vagy gondolhatott. a matematikustól is megkérdezhetnék. amikor a fogalomírás „eszméjérõl” és a szerzõ „tendenciájáról” beszél. bízva abban. hogy válasza nemleges. Frege meglehetõsen kétértelmûen nyilatkozik abban a tekintetben. hogy Frege viszont mintegy az õ helyzetére apellálva kéri a megértést. xi. akinek az elvont entitások létezése is evidencia. A hiányérzetnek. de hol vannak az új matematikai igazságok? Abbe válasza pedig ez lehetne: ha ránézel vagy belenézel.

akit a szerzõ minden bizonnyal kifaggatott emlékei felõl. ahol a Snell–Abbe-házban tartott vasárnap esti összejövetelekrõl ír. a harmadikban Gegenbauer és Haeckel. amelyek az 1870-es években is rendszeresek voltak. ebben Abbe neve mindössze egyszer szerepel. mindenekelõtt azonban Kuno Fischer. hogy Auerbach ott is felhasznál Fregétõl nyert értesüléseket. Egyszer egy nem túl jelentõs anekdotában szerepel. és aki azóta maga is habilitált. 162.14 Nem kis meglepetéssel regisztrálhatjuk. Lehet. sokoldalú Paul Langer […]. s íródott róla egy nagy életrajzi monográfia is. akivel már találkoztunk Abbe elsõ hallgatói között.12 Az. nem korlátozódik erre az idõre: Érdemes feljegyezni. 14 I. „és kibõvültek az egyetem természetes növekedésével és megifjodásával együtt”. És „jöttek az új matematikusok: Gottlob Frege. melynek avatott szerzõje hõsének személyes életében is jól tájékozott. de mint nyomban kitûnik. hogy ezek szerint Frege egy olyan társaságban volt otthon. hogy Frege részérõl nincs. és az elmerülten töprengõ [Frege] egyenes ellenpárjaként a folyvást csevegõ. a második fölött Schelling és a romantikusok. melyeket filozófiai. Abbéval más a helyzet. hogy akkoriban Jénában (és érdekes módon ez így maradt mind a mai napig. õ nagy nyomeltakarító volt. az nem sok. 13 Auerbach 1918. élete nagyobbrészt nyilvános élet volt. Ha ennyi volt.60 Farkas János László olyan adat. a harmadik fölött Lamarck és Darwin. semmit sem bizonyít: ami személyes viszonyait illeti. Lehet persze. és nem csak Jénában) rokon természetek milyen három jól elkülönülõ kört alkottak. Auerbach vaskos könyvében Frege neve mindössze kétszer bukkan föl. Tudományos levelezését összegyûjtötte. Öregkori naplófüzete – amely talán szándéka ellenére maradt meg – tartalmaz egy Abbét méltató bejegyzést. amely Abbét ifjú tanár korából mutatja be. fõleg biológusok. akkor sem érdemi összefüggésben. Jöttek fiatal természettudósok. hogy az anekdota forrása Frege. és az elsõ fölött domináló szellemként Kant és Hegel lebegett. . amely azonban nélkülözi a személyes árnyalatot. m. – Frege attribútuma: „der versonnene Grübler ”. az elsõben Apel és Fortlage uralkodott. A leírás az 1860-as évekre vonatkozik. amelynek Schelling és a romantikusok 12 Írásos hagyatékába Frege személyes vonatkozású iratokat nem vett föl. a másodikban Snell. természetfilozófiai és természettudományos körnek nevezhetünk. amelybõl belsõ barátságukra lehetne következtetni. 141–142.”13 Könyve egy korábbi helyén Auerbach képet ad ezeknek az összejöveteleknek a szellemérõl.

hogy a jellemzés nem önkényes ötlet. Mindenesetre vele olyan ember tanúskodik. amelyek visszaigazolják Auerbach látleletét a szellemi vegyrokonságokról. Meiner. A felfogásnak ez a nyersesége bukkan elém. hanem a helyi intellektuális folklórra támaszkodik. de akkor is. Ennek folytán még mindig beérik egy nyers felfogással […]. Fregérõl pedig. hiszen tényeit nincs okunk kétségbe vonni. de a számolás szempontjából annak nincs jelentõsége. 4–5. Kétlem. Kérdés persze. aki filozófusként outsider volt (persze tanszéki állását. mint az akadémiailag számon tartott iskolákhoz és irányzatokhoz való viszonya. a szellemi szimpátiák talán többet is mondanak. hogy a szám fogalmáról semmit sem tud az ember mondani. már ami az idézett jellemzést illeti. mechanikus gondolkodásnak nevezik. A Grundlagen der Arithmetik bevezetésében a tudomány szégyenének minõsíti.Szabad szemmel. és nem gondolatainak relevanciáját tekintve). . hangsúlyozottan rokonszenvi alapon összeverõdõ társaságokról van szó. olyannyira. vagy hogy megismerné. hogy a számolásnak ez a felfogása Hegelre megy vissza. hogy gyermekek számára tudományosan kimerítõ módon tárgyalható. aki szerint „a szám […] 15 Frege. Christian Thiel. Igaz. Aggregatív elképzelésrõl már inkább beszélhetnénk.15 Lábjegyzetben Frege meg is adja. És ennél többre nincs is szükség. ha a számolást aggregatív. Gottlob (1986): Die Grundlagen der Arithmetik. Ehhez csak annyit kell hozzátenni. így vélhetõ. Eine logisch mathematische Untersuchung über den Begriff der Zahl. és ezt írja: Úgy tartják. és mindenki anélkül is pontosan tisztában van vele. hogy a pozitív egész szám fogalma minden nehézségtõl mentes. aki a jénai viszonyokat közelrõl ismerte. górcsõ alatt 61 voltak a nemtõi. hogy ilyen gondolkodás egyáltalán létezik. amelynek a doktrinális elkötelezettség lett volna az alapja. hogy elgondolkozna rajta. honnan bukkan elé ez a nyers felfogás: Kuno Fischer könyvébõl.) Hamburg: F . (Szerk. hiszen nem zárt filozófiai iskolákról van szó. Így aztán sokszorosan hiányzik a tanulás elõfeltétele: a nem tudás tudása. hogy Auerbach leírásának mennyire adhatunk hitelt. AFFINITÁSOK Frege írásaiban találunk is nyomokat. mások mit gondolnak róla. maga is bennük élt. nem olyan összetartozásról.

csak elképzelés (Vorstellen).” Azoknak pedig. azért készülhettek olyan gépek. meglehet. amikor a fejlõdéstan diadalmenetben vonul át a tudományokon. és minden dolog történeti felfogása a rámért határok túllépésével fenyeget. Hegel szerint pedig csak ennek van jelentõsége. hogy „kínpadra vonta a természetet”. Hans Hermes et al. Hegeliánus álláspontról csak egyetérteni lehet azzal a fregei megjegyzéssel. mechanikus gondolkodás nem létezik.17 A géppé tökéletesedésre még visszatérek. 180. külsõleges hasonlóságok.62 Farkas János László valami külsõleg összefoglalt általában. amely nem tartalmaz belsõ összefüggést”. 191–192. akkor vajon gondolkodásának törvényei mindig érvényesek voltak. Ezek.16 Megjegyzendõ. és mindig megtartják érvényüket?18 16 Hegel. félbemaradt logikai fejtegetésében ezt olvassuk: Korunkban. hogy aggregatív. amelyek a legtökéletesebben hajtják végre a számtani mûveleteket. G. hogy Frege szerint ennek a számolás szempontjából nincs. kifejlõdött és továbbfejlõdött. Meiner. a jól ismert goethei fordulatot variálva veti oda: „a szellemet kínpadra fektették. (Szemere Samu fordítása. de van egy belsõ alapjuk is: a mindkettejüknél meglevõ platonikus indíttatások. Például abban. Gottlob (1969): Nachgelassene Schriften. hogy Kanttal szemben Hegel is azt bizonygatja. 17 I. m. mint minden élõlény. Most ahhoz keresek adalékot. (1957): A logika tudománya. s hogy ezt mindketten a tiszta logikai formák objektivitásában. Egy 1880-as években keletkezett. teljességgel analitikus alakzat. mert az valójában nem is gondolkodás. hogy a hegeli abszolút idealizmus rendszere mutat némi hasonlóságokat is a fregei felfogással. akik a számolást akarják megtenni a szellemi képzés legfõbb eszközévé. tehát mechanikus foglalkozás – írja Hegel –. . – Goethe a newtoni optikát marasztalta el abban. hogy milyen volt Frege viszonya a „természettudományos körhöz”. I. sõt preegzisztenciájában vélik elsõdlegesen kifejezhetõnek.F . 4. hogy „az aritmetika analitikus tudomány” (ugyanakkor – Fregétõl eltérõen – a geometriát is annak tartja). hogy géppé tökéletesedjék”. „Mivel a számolás annyira külsõleges. az embernek furcsa kérdésekkel muszáj bajlódnia. A különbség ott van. Ha az ember. (Szerk. W .) Budapest: Akadémiai Kiadó.) Hamburg: F. 18 Frege.

oly egyetemes látással. Nem akarok errõl találgatásokba bocsátkozni. Egy olyan idõszakban. s másfelõl a klasszikus német idealizmus és szellemfilozófia bizonyos alapgondolataihoz való ragaszkodás. Fortlage utódja – így búcsúztatta: „egészében Karl Snell igazi filozófiai természet volt. Beiträge zur Naturphilosophie der deutschen Klassik. hogy Snell nem írt jelentõs fizikai munkát. Herder. „Über das Trägheitsgesetz” címû elemzõ recenziójában (1890) például Snellt idézi mint akitõl egyetemi elõadásán a tehetetlenségi törvény legjobb formulázását hallotta. személyes kisugárzása az elsõdleges ok. Ennek az álláspontnak pedig Jénában és Jénán túl Ernst Haeckel volt az egyik leghatásosabb képviselõje és propagátora. Lothar (1985): Der Naturbegriff in den philosophischen Anschauungen von Karl Snell. még ha azokat megpróbálta is a modern tudomány eredményeihez igazítani. Kant és Schelling tanításaihoz kapcsolódnak vissza. és: „Az ember teremtésérõl írt szellemdús értekezése sûrített formában mélyreható gondolatokat tartalmaz a szerves földi világról. amely az ifjabb tudósnemzedék kiválóságait is magához tudta vonni? Nyilván szeretetre méltó és nyitott egyénisége. 265. Snell személy szerint az ellentétes tanúságtételt képviselte. Weimar: H.19 Mi magyarázhatja. hogy az evolúciós magyarázatot a tudományos magyarázat végsõ és egyetemes elvévé tolják föl. amikor a kettõ szétválása és összeegyeztethetetlensége volt az egyre erõsödõ evidencia.” – Idézi Keiser. és még inkább annak fogjuk tartani. ha meggondoljuk. hogy mit sugárzott. In: Philosophie und Natur. A hivatkozás erõsen személyes motiváltságú. olyan gondolatokat. . Az idézett helyen a polémia kifejezetten az evolúciós elmélet ellen irányul. amelyek klasszikusaink. s a század második felében nézetei már szükségképp idejétmúltnak hatottak. hogy ez a kissé régi vágású ember egy olyan kör középpontja tudott lenni. pontosabban az ellen. Hovatartozását illetõen találunk pozitív megerõsítéseket is Frege írásaiban. Ezekben mint a század eleji jénai Naturphilosophie utóvédharcosa lép föl. amelyet egy korábbi korszak tanítványaként mentett át a jelenbe”. de bizonyos körvonalak jól látszanak: a tudományos elméletek autentikus megértése egyfelõl. de azért az sem lehet mindegy.Szabad szemmel. Tanúságtételének nem tudott általánosan érvényes ala19 Otto Liebmann – aki egyébként a „filozófus kör ” tagja volt. górcsõ alatt 63 Frege minden logikai írásában kemény polémiát folytat a logika törvényeinek pszichológiai és történeti relativizálása ellen. Böhlaus Nachfolger. A szélesebb nyilvánosság legfeljebb mint természetfilozófiai mûvek szerzõjét ismerhette – s ezek kapcsán valóban felmerülhet Schelling neve. amelyre hivatkozni szokás. miközben számot vetnek Darwin származástanával.

ugyanúgy fogta föl. nem itt keresendõk. és jó képet vágott a dologhoz. s hogy számára Hermann Lotze az elsõ számú filozófiai tekintély volt. Snell az egyházi dogmák elutasításával maradéktalanul egyetért. Ami Dummettet illeti. Hans D. Hegel. kiemeli Hermann Lotze hatását. Büchner) voltak. London: Duckworth.” (Auerbach 1918. annak hitele megmaradt személyéhez kötve. ha csak a sorrendet nézzük.22 Nem 20 Dummett. hogy Frege metafizikai realizmusa a pszichologizmusra hajlamosító hegeli idealizmusra volt válasz20 – olyan válasz. Sluga megállapításait megerõsítõ adalék lehet. amelyet Abbe egyházi szertartás nélkül akart megkötni. de úgy a jelek szerint megvolt. 22 Egy Abbénak írt levelét Snell így kezdi: „Magam helyett elõször hadd szóljon autoritásom. majd egy monografikus mûben bírálta e beállítást. és végül is Frege filozófiáját a transzcendentális idealizmus egy változataként kategorizálja. aki elkötelezetten freireligiös.) – A levélváltás tárgya egyébként Abbe és Else Snell küszöbön álló házassága. Sluga több tanulmányban. 153. egy bizonyos: Frege-monográfiáját nem ezért az észrevételéért kell becsülni. Javaslata: legyen meg a szertartás. nem alkuszik. (1980): Gottlob Frege. Hadd tegyek néhány megjegyzést ehhez a vitához az eddig elmondottak alapján. mint Frege. Hans D. London: Routledge & Kegan Paul. és közelrõl érzékelni lehetett. . nevezetesen Lotze. hogy a hegeli abszolút idealizmusnak mi köze van a pszichologizmushoz. de a szertartásnak pozitív jelentést tulajdonít (ez ügyben hivatkozik Lotzéra).21 Frege fellépése idején. kifejezetten antipszichologista volt. csak történeti esetlegességként rakódott rá. minden alkalmat megragadott. Moleschott. amely filozófiájának tulajdonképpeni magvával nincs összefüggésben.64 Farkas János László kot adni. – Dummett nem magyarázza meg. hogy keményen bírálja – sõt kifigurázza – a „szubjektív bensõre” való redukciót. hogy Snell maga is írt egy kritikai mûvet a természettudományos materializmus ellen. mutat rá. ISKOLAFILOZÓFIÁN INNEN Michael Dummett azt írja nagy Frege-monográfiájában. mint fentebb érintettem. 21 Sluga. matematikai és érzéki tárgyak léthierarchiáját. Hegel filozófiája már rég nem volt uralkodó helyzetben. Snell végül engedett. ha már ezt a szót akarjuk használni. Michael (1973): Frege: Philosophy of Language. de prédikáció nélkül. 683. A különbségek és az ellentét. antipszichologista érveinek címzettjei a természettudományos materializmus képviselõi (Vogt. A logikai. Abbe.

hogy hogyan mûködik a logika egy deduktív elméletben. objektivitást csak egy konzisztens elmélettõl kaphat. Fregét az érdekli. Szoktak beszélni az atomisztikus és a holisztikus elv szembenállásáról. Azokkal szemben. Ma. a komputerek korában lehet arról vitatkozni.Szabad szemmel. empirizmus. õt. akik a megoldást az empirikus megalapozottságban vélték fellelni. hanem benne élt és mozgott. ugyanakkor ellenállnak minden definíciós kísérletnek. Ezek nagyon kifejezõ szavak. amelyben a német tudományosság éppen találta magát. Kérdéseinek középpontjában a tudományos elmélet objektivitásának problémáját látjuk. Frege kérdésfeltevéseit egyébként sem lehet a kor tételes filozófiai vitáihoz kapcsolni. sõt nem is tipikus. mint a mechanikus világképpel való elégedetlenséget és az organikus szemlélet érvényre juttatását. Okosabbnak látszik lemondani a definíciókról. pontosabban ahhoz a szituációhoz. . hogy fennen hirdetett tudományos kiindulásuk végül is a szubjektivizmusnál köt ki. de tájékozódását befolyásolhatta. Ugyanakkor a fregei polémia címzettjeinek körét tágabban vonnám meg: talán a „tudományos monizmus” név alatt lehetne összefoglalni õket. hogy míg Boole-t és követõit az érdekli. Ezt a helyzetet nem a filozófián átszûrve. hogy annak vallották magukat. Például a mechanikus természettudomány mibenléte helyett azt vizsgálni. górcsõ alatt 65 gondolom. hogy hogyan mûködik a logika. s ehelyett más módon kísérletezni megfoghatóbbá tételükkel. õt magát sem foglalkoztatta. Emlékeztetek a szarkasztikus hegeli metaforára: „a gondolkodást géppé tökéletesítik”. Ennek is. hogy mi a viszony a tudomány és a gépek között. a pozitivizmus. Róluk mutatja ki Frege. amelyek képviselõi nem feltétlenül vallották magukat materialistának. a tapasztalat önmagában merõben szubjektív. rendre kimutatja. evolucionizmus különbözõ változatairól van szó. hogy megfordítva. ismeretelméletté lepárolt formájában érzékelte. hogy Snell tételesen hatott Fregére. A Boole-féle „absztrakt logikától” pedig azzal határolódik el. a filozófiai iskolákhoz vagy irányzatokhoz való viszonyítás lepereg róla. GÉPPÉ TÖKÉLETESÍTENI A német Naturphilosophie Newton-ellenes beállítottságát gyakran úgy jellemzik. annak is ugyanaz a forrása: rendkívüli sokértelmûségük. De úgy vélem. gondolatai szorosan kapcsolódnak a tudományfejlõdés kérdéseihez.

1965. ábra. A gépet értsük szélesen: ember által elõállított. Max Klinger allegorikus márványreliefjei az Ernst Abbe-hermán: Teleszkópia. hogy a kérdés nem a metaforák szintjén merül föl. pontosabban ez áll a sor élén. Tudomány és Munka. apparátusokról van szó.66 Farkas János László 7. Ebben az értelemben idesorolható maga a mikroszkóphasonlat is. (Forrás: Escher–Kessler: Die Ernst-Abbe-Gedenkstätte in Jena. az azonban bizonyos. a továbbiak a hasonlat kibontásának tekinthetõk. 1881. A Tudós Abbe arcvonásait viseli. A teleszkópot és a mikroszkópot egy-egy szabadon lebegõ optikai lencse jelképezi. hasznos célokat teljesítõ készülékekrõl. mert a Begriffsschrift környékén Frege több írásában is nagyon jelentõségteljesen tárgyalja a tudomány és a gépek viszonyát. Mikroszkópia. Mindezt azért bocsátom elõre. július 15-én Frege elõadást tartott a Jénai Orvostudományi és Természettudományi Társulat ülésén Leibniz és Huygens Papinnal foly- .) hogy ez a szarkazmus jogos-e vagy nem.

hogy a gõzgép gondolata megadja az ösztönzést e szerszámok megalkotására. mire Papin várakozásai teljesültek. Frege „legsajátabb” témáihoz legfeljebb annyi köze van. […] Ezzel szemben sajnálattal és csodálattal nézzük. hogy ne becsüljük túl azoknak az érdemeit.) Papin gõzgépépítõ kísérleteirõl pedig ezt az összegzést adja: Még sok idõnek kellett eltelnie. hogy a legelevenebben. Ez arra int. hogy gõzgépet kell építenünk. akik csak a közönséges létszükségletek érdekében végzett munkához vannak szokva. górcsõ alatt 67 tatott levelezésérõl. Frege erre alább bizonyos értelemben meg is adja a választ. de a szükséges szerszámgépekhez. hogy Leibniz Frege számára irányadó filozófus.) 23 Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin (Frege 1964). ha rendelkezésre állnak akkoriban mai segédeszközeink. az idézetek után adom meg. és aki nem ismeri eléggé a találmányok történetét. ha olyan helyzetbe gondoljuk magunkat.” (94. és olyan kézmûvesek segítségére vagyunk utalva. Amit ma szerszámgépeinkkel játszva elkészítünk. (96. Ehelyett azt látjuk. és ezek a gondolatok szinte mind rendelkezésre álltak.és technikatörténeti érdekesség kiemelése.23 Az elõadás voltaképpen könyvismertetés. Persze szükség volt arra.Szabad szemmel. Figyeljünk a már ismerõs „segédeszköz” szó felbukkanására: Azt hiszem. . hogy elõbb tisztázódniok kellett a vízgõz nyomására és lecsapódására vonatkozó elméleti nézeteknek. hajlamos lesz ezt azzal magyarázni. néhány tudomány. amelyet akkor adtak ki kötetben összegyûjtve. hogy ezek az elméleti nézetek akkoriban már kielégítõen tisztázva voltak. A megfelelõ oldalszámokat a fõszövegben.) Ellene lehetne vetni. a gõzgép már Papin idejében nagy tökélyt ért volna el. Képet kapunk errõl. ami jár nekik. hogy kifejlõdjenek a gõzgép feltalálását összeadó feltalálói gondolatok. Róla szólva kiemeli. gyakran tevékenyen részt vett korának minden nagy jövõt ígérõ törekvésében. ha nem is magához a gõzgéphez. hogy ezek szerint mégiscsak hiányoztak a feltalálói gondolatok. akik egy találmányt elõször tettek nagyobb tömegben használhatóvá. hogy Leibnizet itt új oldaláról ismerjük meg: „Papinnal váltott leveleibõl a találmányok területére nézve is megerõsítve látjuk. az akkoriban a végsõkig próbára tette a feltaláló türelmét. (95–96. és még sok évtizedre volt szükség. és nemritkán kivihetetlennek bizonyult. mit küszködtek az akkori feltalálók a szerszámok tökéletlenségével. és adjuk meg elõfutáraiknak is.

az is nyilvánvaló. A géppé tökéletesedés nem fenyegeti a gondolkodást azonossága elvesztésével. már-már ipartörténészként láttatják. hogyan jön létre a semmibõl egy precíziós technikán alapuló ipari nagyüzem. az írott nyelvet. amely épp akkor láthatta a saját szemével. és nagy részében a Begriffsschrift elõszavában már megpendített témákat bontja ki. ha tudományos elméletben fejlik ki. valamint a formulanyelvet mint a jelhasználat különbözõ módozatait tárgyalja és viszonyítja a gondolkodáshoz.68 Farkas János László Fregét ezek a fejtegetések kissé szokatlan szerepben. a természetes nyelv kevés24 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. mert a gondolkodás. hanem nyitott az alkalmazásra. de evidensnek igen a jénai közönség elõtt. Nem tûnhetett például triviálisnak. amely a tudományos elmélet haladásában van. amely azonban nem tiszta kontempláció. A precíziós technika kialakulása azonban ebben a képben csak következménye az eredeti lendítõerõnek. Frege maga fejti ki fogalomírásának filozófiai argumentációval elõadott igazolásában. szilárdan tartja elsõ helyét a géppel szemben. SZÉLLEL SZEMBEN Ezeket az összefüggéseket nem a háttérbõl kell kiszálazni.24 Új és általánosabb szempont. De ha arról van szó. És ha a mikroszkóphasonlatra emlékszünk. és a beszélt nyelvet. Egészében véve: „A jelek a gondolkodásnak ugyanazt jelentik. hogy a gondolkodást megóvjuk a logikai hibáktól.” (107. In: Frege 1964.) Az érzéki jelekkel a nem érzéki gondolatok felé mozgunk. hogy szelet fogva széllel szemben vitorlázzunk. oldalszámok a fõszövegben. 1882. hogy ezek az észrevételek szorosan összefüggenek Frege önértelmezésével. mint a hajózásnak az a találmány. (Eredeti megjelenése: Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik. Egy olyan elmélet haladásában. hogy a gõzgép feltalálásának feltételei közé besorolta a kellõ pontossággal dolgozó általános technikai kultúra meglétét. Triviálisnak nem. évf. Ez a tanulmány 1882-ben jelent meg egy filozófiai folyóiratban.) . És azt hiszem. E kép felvázolásához nyilvánvalóan hozzájárult Abbe eleven és közeli mintája is. 81. SZELET FOGVA. hogy itt a jelhasználat és a gondolkodás viszonyából indul ki. e minõségében is voltak eredeti észrevételei.

hogy ezek felé elõrelépjen. legalábbis késõbbi megoldásaihoz képest. ezeket csak haladott technikával lehet létrehozni. mondják. Lehetetlen. és Frege kifejt egy analógiát. górcsõ alatt 69 nek bizonyul. A nyelvet ebben a tekintetben a kézhez hasonlíthatjuk. amely viszont a természettörvények ismeretére épül. amelybõl számûzve van minden sokértelmûség. ahogyan kezünk nem lenne képes. változhatatlansága.) Ilyen jelkészlet volna a fogalomírás. amellyel azonban nem érjük be. hiszen az elõbbi feltalálása már feltételezi az utóbbi kiteljesedését. Ugyanez a látszatnehézség már a nyelvnél fölmerül. Mesterséges kezeket alkotunk magunknak. de hogy tudna az ember nyelvet alkotni ész nélkül? A természeti törvények kifürkészésére a fizikai apparátusok szolgálnak. A kör mindegyik esetben ugyanúgy oldódik föl. És mi teszi lehetõvé ezt a pontosságot? A részek merevsége. Ez csak még inkább elõrehozza a háttérbõl Abbe mintáját. Esetünkre magától adódik az alkalmazás. meg kellett szabadulnia a meghatározó mintától. amely másfelõl fejlõdõképességének és sokoldalú alkalmasságának a feltétele. (113. fogalomírással elõrevinni a tudományt. a kutatást szolgáló kísérleti és megfigyelési apparátusok építésérõl lévén szó. mint a Papin-levelezés kapcsán: itt belül marad a tudományon. a Frege által leírt körfolyamatban vezetõ szerepe relativizálódik. Így vagyunk a szónyelvvel is. amely pontos mása a mikroszkóphasonlatnak: A kimutatott hiányosságok alapja a nyelv egyfajta puhaságában és változékonyságában van. úgy tûnik. ez pedig olyan új apparátusok építését teszi lehetõvé. melyeknél fogva viszont továbbléphet a fizika. (112. különbözõ célszerszámokat. a fizikában tett haladás folytán halad a technika. aminek híja teszi oly sokoldalúan ügyessé a kezet. Az ész fejlõdését eszerint a nyelv teszi lehetõvé. amelyek oly pontosan dolgoznak. Ahhoz. épp az. Jóllehet ebben a kölcsönhatásban világosan az ész. Olyan jelkészletre [ein Ganzes von Zeichen] van szükségünk.) A tudomány és a technika kölcsönhatása itt bensõségesebb viszonyban jelenik meg. a tiszta gondolkodás formulanyelve. a tudomány a kezdeményezõ. .Szabad szemmel. amelynek szigorú logikai formájából a tartalom nem tud kibújni. Dolgozata vége felé Frege mintegy egyetlen csomóba köti a korábban felvázolt analógiákat: Az ember könnyen támaszt fölösleges aggályokat a dolog kivitelezhetõsége felõl. az sem elég. hiába tud a kéz a legkülönbözõbb feladatokhoz hozzáigazodni.

Az aritmetikában olyan tárgyakkal foglalkozunk. az érzékek közvetítésével ismerkedünk meg.25 Ez azonban már a fregei filozófia fejlõdésének egy késõbbi fejezetéhez tartozik. miféle inger csábít arra. 25 Frege 1986. Frege logikai apparátusa reménye szerint elõször is az aritmetikában alkalmazható. maga a szám is tisztán logikai természetû. amelyekkel nem kívülrõl. mint valami idegennel. S befejezésül csak érdekességként említem meg. hogy aritmetikával és analízissel foglalkozzunk. a számfogalom finomszerkezetének feltárására. jól kiviláglik. . de most egy másik: az égre irányzott teleszkóp. Egy ismert mondat módosításával úgy mondhatnánk: az ész voltaképpeni tárgya az ész. érett filozófiáját meghirdetõ tanulmányában – „Über Sinn und Bedeutung” – szintén jelentõségteljes analógiául szolgál egy optikai apparátus. az általa épített apparátust a biológia használja egy egészen más tárgy megfigyelésére. úgy látom. Az.70 Farkas János László Abbe a leghaladottabb matematikai technikákkal építette elméletét. melynek mintegy filozófiai summájaként Frege megrajzolja a magát tárgyazó ész képét: A számok e felfogásából. ezek a tárgyak közvetlenül adva vannak az észnek. amely mint legsajátját teljesen át tudja látni õket. ekkor még nem fogalmazódik meg kifejezetten. Ez majd a Grundlagen der Arithmetikben történik meg (1883). 104. hogy e fogalom tárgya. hogy teljes magára találását jelzõ.

hatalmas hardverigényû kutatási tevékenység. Ámde a híres példák között ritkán szerepel az MP . története éppen ezért filozófiai relevanciával is bír. Ez utóbbi sok kutatót foglalkoztató. fõként Kepler. Galilei. sõt az olvasóközönség morális és politikai érdeklõdése és érdekeltsége következtében is. Elemzésemmel azt szeretném kimutatni. egész mûködése óriási lelkiismeret-furdalást okozott a résztvevõkben és a széles társadalomban. Végeredménye. melyben erõteljesen jelentkezik a tudomány kollektív jellege és vele újfajta kommunikációja mind a széles társadalom. Kopernikusz. Az 1940-es években megjelent a híres . Historiográfiája maga is izgalmas történet már csak a titkosság fonadéka és a résztvevõk. ám mégiscsak a kutatás új mintájának bizonyult. az MP történetét feldolgozó történeti szakirodalom könyvtárnyi. illetve feldolgozók. hogy az MP éppenséggel prototípusa a megváltozott tudománynak. melyek a filozófiai értelmezések számára kifogyhatatlan forrást jelentettek és jelentenek. Ha a tudományfilozófusok ritkábban emlegetik is. gyaníthatóan azért. mind a tudósközösség irányában.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 Esettanulmány Palló Gábor Manhattan-projekt (MP) volt a fedõneve az atombomba elõállítását célzó kutatásnak. mert nem illik bele az eddig sikert aratott tudományfilozófiai megközelítések világképébe. melyet Nagy Tudománynak szokás nevezni. rendkívül nagy összeget felemésztõ. Newton és Einstein munkásságát. A tudományfilozófusok mondanivalójuk illusztrálására szívesen használnak tudománytörténeti eseteket. A Manhattan-projekt tehát tipikus példája a tudomány egy bizonyos fajtájának.

The History of Modern Physics.htm>.dk/NBA/papers/ introduction. (1983): Alsos.) In: A fizikusok. August 1945). New York–London: A Harvest/HBJ Book. 1940–1945 (Washington DC.72 Palló Gábor Smyth-report. Mass. hogy a német atombomba-erõfeszítések valójában antifasiszta szabotázsakcióknak tekinthetõk. Ezek a széles közönséget is gondolkodásra késztették. 1800–1950.1 majd Samuel A. London: Methuen Drama. Robert Oppenheimer: Transcript of Hearing before Personnel Security Board and Texts of Principal Documents and Letters. 2 Goudsmit. Michael (1998): Copenhagen.4 A feldolgozások lassanként eljutottak az egyes tudósok erkölcsi megítélésének kínos ügyeihez. a hatvanas években Friedrich Dürrenmatt A fizikusok.9 a lényeges kérdéseket is érintõ hosszabb történeti 1 A General Account of the Development of Methods of Using Atomic Energy for Military Purposes under the Auspices of the United States Government. (Elsõ kiadás: 1947. Friedrich (2001): A fizikusok. Budapest: Európa. London: William Kimber és Walker. Ezt követte a könyv: Smyth. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. 1940–1945. 9 Lásd például Braunbek. Budapest: Gondolat. David (1967): The Virus House: Germany’s Atomic Research and Allied Counter-measures. Lásd: <http://www. Werner (1964): Az atommagkutatás regénye. Samuel A. Ezt megelõzõen elektronikus körlevélben értesítette az érdekelt történészeket a közlés várható napjáról. Henry DeWolf (1945): Atomic Energy for Military Purposes: The Official Report of the Atomic Bomb under the auspices of the United States Government. köztük Oppenheimeréhez5 vagy Heisenbergéhez.–London: The MIT Press. (Ungvári Tamás fordítása.) 6 Dürrenmatt. (Német eredeti: 1956. . sõt kutatásokat provokálnak.) 4 Kiemelhetõ könyvek: Irving. Princeton: Princeton University Press.6 mostanában Michael Frayn Koppenhága címû színdarabja7 révén. Los Angeles–San Francisco: Tomash Publishers. Cambridge. (Elõször már 1954-ben megjelent. Goudsmit könyve folytatta a sort. vagy Stulz. Robert (1958): Brighter than a Thousand Suns: A Personal History of the Atomic Scientist. Az atommagkutatás történetébõl.) 3 Jungk. Cambridge–New York: Cambridge University Press. azzal a mondanivalóval.nbi. mely ma is nagy tudománytörténeti téma.3 Ez elvezetett a Harmadik Birodalom tudományának tanulmányozásához. 8 Utóbbi színdarab Heisenberg családját arra késztette. melyek vitákat. A Bohr-archívum a leveleket az interneten is publikálta. Robert Jungk munkája.8 Az 1960-as évektõl kezdve sorra jelentek meg az ideologikus elemeket sem nélkülözõ. Öt modern dráma. hogy engedélyezze Heisenberg Niels Bohrral folytatott levelezésének közzétételét.2 melyeket a máig legvitatottabb feldolgozás követett. 7 Frayn. 1971. 5 A McCarthy-bizottság vizsgálatainak dokumentumai megjelentek: In the Matter of J. Percy (1976): A szörnyeteg. regényes feldolgozások. 1939–1949. Mark (1989): German National Socialism and the Quest for Nuclear Power.

14 Lásd Hacker. University of California. melyet a hidrogénbomba-történet követett. Gwinn (1976): Energy and Conflict: The Life and Times of Edward Teller. Bethe. Múzeumok találhatók még a The Atomic Bomb címû helyen: <http://history. Francis (1969): Atomic Shield. 12 Lásd például Segré.16 Ebben a tanulmányban az MP történetét abból a szempontból fogom átgondolni. Laura (1966): Atom a családban. (1962): Now it can be told: The Story of the Manhattan Project. Budapest: Gondolat. Richard Rhodes monumentális és letehetetlenül izgalmas könyve. hogyan szülte meg a Nagy Tudomány némely definitív tu- 10 Például: Strauss. Lawrence (1995): Scientists and the Development of Nuclear Weapons: From Fission to the Limited Test Ban Treaty 1939–1963. 1942–1946. Richard (1995): Dark Sun: The Making of the Hydrogen Bomb.13 nyomukban lehetõvé vált. Edith C. The History of the United States Atomic Energy Commission.html>. Physicist. the Man Behind the Bomb. 13 Hawkins. 1939/1946. Los Alamos. London. 11 Groves.edu/e/spcl/ manhat. Rhodes.sciborg. P . NY: AIP Press. CA: University of California Press. Teller and the Superbomb. H.–Duncan. Putnam’s Sons.11 majd késõbb másoké is. New York: Woodbury. Emilio (1970): Enrico Fermi. York.15 Ma már az internet is hatalmas anyagot ad az MP iránt érdeklõdõknek. University Park. San Francisco: W . London: Macmillan and Co. Volume I.–Anderson Jr.edu/gen/ WW2Timeline/Pacific07.: Pennsylvania State University Press. Lewis L.uwaterloo. Stanley A. the Los Alamos Project. Berkeley. University Park: Pennsylvania State University Press. David–Truslow. Vol. Richard (1986): The Making of the Atomic Bomb.uchicago. N.lib. Atlantic Highlands. Leslie R. Blumberg.: Simon and Schuster. M. A Biography of Leo Szilard. II. Barton C. vagy késõbb: Libby. (1962): The New World: A History of the United States Atomic Energy Commission.. .12 Hamarosan elkészültek az elsõ tudományos igényû mûvek. ne csak az egésszel. Fermi. Herbert F . Leona Marshall (1979): The Uranium People. 1947–1952. Ralph Carlisle (1961): Manhattan District History: Project Y. és Hewlett.10 köztük az MP vezetõje. Leslie Groves tábornok könyve..html> vagy a The Manhattan Project – the atomic bomb project <http://www. Lanouette.html>.14 A nyolcvanas évek közepén megszületett az MP történetének bestseller-változata is.acusd.ca/~cchieh/cact/nuctek/fissionmanhattan. 15 Rhodes. New York: Scribner ’s. New York: Simon and Schuster. vagy Badash. Richard G.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 73 visszaemlékezések. 16 Ajánlható kiindulási pont lehet például a Special Collections Research Center/Manhattan Project and Atomic Scientists Collections <http://www.–Smith. William–Silard. New York.–Owens. (1963): Men and Decisions. (1976): The Advisors: Oppenheimer. hogy a szerzõk a projekt egyik-másik oldalával foglalkozzanak. PA. (1987): Dragon’s Tail: Radiation Safety in the Manhattan Project. New York: G. Bela (1992): Genius in the Shadows. Richard G.: Los Alamos Scientific Laboratory. New York NY: Charles Scribner ’s Sons. Chicago: University of Chicago Press. Freeman and Co. Hans Albrecht (1991): The Road from Los Alamos. Oscar E. New and Evanston: Harper and Row Publishers. Második rész: Hewlett. etc. NJ: Humanities Press.

augusztus 9-én pedig a „Fat Man” nevû plutóniumbomba Nagaszakiban. A NAGY TUDOMÁNY Az MP döbbenetes sikerét jelentette. augusztus 6-án felrobbant és soha nem látott pusztítást végzett a „Little Boy” nevû urániumbomba Hirosimában.17 Az MP-ben és a nagyenergiájú fizikában folytatott merõben új gyakorlatot már az ötvenes években Nagy Tudománynak csúfolták. az MP egyik kiemelkedõ tudósa 1961-es cikkében pedig jótékonyan nagybani (large-scale) tudománynak nevezte. Karen A. hogy rávilágít a nagy közösségben folyó tudományos kutatás némely új sajátosságára.–Rader. Mezzo. Budapest: Akadémiai Kiadó. a nagyenergiájú fizika. Westfall. James H.19 Célszerûnek látszik azonban a hatalmas mennyiségi növekedést. Chicago: Chicago University Press. A szakirodalom a „nagybani tudományt” (large-scale) és a „Nagy Tudományt” (Big Science) szinonimaként használja. . Peter (1979): Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. In: Osiris 7: 3–25. tudományos mechanizmus hívta életre a Nagy Tudományt. hogy 1945. 18 Weinberg. általánosabban. melyek a jelenség aktuális állapotát jellemzik és visszatekintenek az elõzményekre. illetve fogalmi közelítéseket artikulálnak. 19 Price. Létrejött egy új ágazat. Alvin Weinberg fizikus. és méréseivel igazolta. In: Science. mely sok szempontból az MP folytatásának tekinthetõ. hogy némely döntõ mutatóban (például ráfordítás. In: Isis. (1961): Impact of large-scale science on the United States. Az archetípus vizsgálatától remélhetõ. megkülönböztetni attól a minõségileg is újfajta kutatástól. Derek de Solla (1979): Kis tudomány – Nagy tudomány. Capshew. (1992): Big Science: Price to the Present. A könyv elõször 1963-ban jelent meg Amerikában. milyen társadalmi. illetve. foglalkoztatottak száma. amit az indokol.74 Palló Gábor lajdonságát. 134: 161–165. Ezzel azonban messze nem zárult le a teljes kutatási terület. Lásd például Galison. melyet szoros értelemben vett Nagy Tudománynak nevezhetünk. publikációk száma) hihetetlenül gyors növekedés tapasztalható.18 Erre hivatkozott Derek de Solla Price 1963-as híres könyvében. Alvin M. amelyben a tudományt mérhetõ tevékenységnek mutatta be. Grand Science and the Development of the Bevalac. Catherine (2003): Rethinking Big Science: Modest. mely a tudományt nagybanivá teszi. 94: 30–56. hogy a Nagy Tudományban az említett statisztikai jellegzetességek 17 A Nagy Tudomány történetével fõleg olyan tanulmányok foglalkoznak.

Elsõ megközelítésben elfogadhatónak látszanak egy 1992-ben megjelent tanulmánykötet tanulságaként levont ismérvek. mint a megelõzõ évtizedekben. elkülönül egymástól egyik oldalon a sokféle diszciplínát képviselõ elméleti és kísérleti kutató.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 75 ugyancsak kimutathatóak.) (1992): Big Science. 3. Sok laboratóriumot egyesítõ intézeteket vagy intézetrendszereket használ. tudományos adminisztrátor. De tevékenységük összehangolódik az elõre meghatározott cél érdekében. hogyan jött létre és milyen struktúrát alkotott a Nagy Tudomány. majd polónium. A jelenséget részletesen megvizsgáló Curie házaspár klasszikus. melyekben igen nagy tõke koncentrálódik. illetve mérnök. a radioaktivitásnak. A Nagy Tudomány sokféle tevékenységet takar. 1. az ûrteleszkóp és hasonlók.20 Kérdésem az. hogy egyetlen konkrét esetben. Rhodes könyve Szilárd Leó ötletével kezdõdik. 2. In: Galison. Ez azonban már sokadik folyománya Henry Becquerel 1895-ben tett véletlenszerû megfigyelésének. pionír kutatást végezett. gazdasági szakember.. a Manhattan-projekt esetén. anélkül. ELÕZMÉNYEK A KIS TUDOMÁNYBAN: ATOMENERGIA 1940-IG Valamelyest önkényes. 356–357. Bruce (szerk. Az intézetekben nagyon sok ember dolgozik pontos szervezésben és jól definiált munkamegosztással. The Growth of Large-Scale Research. A Nagy Tudomány hatalmas méretû és rendkívül drága mûszerekkel dolgozik. környezetvédelemre. Bruve (1992): Reflections on Big Science and Big History. katonai és más társadalmi érdekekre. hogy a hagyományos. . A tevékenységük jelentõsége melletti érvelés retorikájában megjelennek utalások a tudományon kívüli szférákra: az egészségügyre. amelyben elõször sejlik föl a nukleáris láncreakció. rádium stb. technikus és a másik oldalon a vezetõ. Peter–Hevly. menedzser. 4. tórium. hogy a meglepõ statisztika ennek legyen tulajdonítható. mit tekinthetünk valamely történeti folyamat kezdõpontjának. pontos „hivatalos” meghatározása nincs. „kis tudományos” projektek száma elvileg annyira megnövekedhetett volna. Stanford: Stanford University Press. hogy az egyes projektek minõségileg más tulajdonságokat mutattak volna. amely szerint bizonyos anyagok: uránium. heroikus. Az itt használt megkülönböztetés alapja az. a Kis Tudományhoz is alig sorolható 20 Vö. Hevly. amilyen a részecskegyorsító. spontán sugárzást bocsátanak ki magukból.

Pierre Curie már 1903-ban kimutatta. ahol Ernest Rutherford körül kialakult a legkreatívabb mûhely. tömege ugyanakkora. mint az összetartó erõ. 1911-ben az atommag fogalma (Rutherford) és az elsõ atomszerkezeti modellek. köztük. szinte mindenki. hogy 1932-ben James Chadwick kimutatta a neutront. Ennek fényében nem könnyen érthetõ. köztük Rutherford számára is lehetetlennek tûnt. Budapest: Gondolat.21 A kutatási terület lassanként költözött be a hivatalos akadémiai rendszer intézményeibe. de a század elsõ éveiben Franciaország mellett több országban is az egyetemeken kaptak helyet a radioaktivitási kutatások: Németországban. Ezek szerint a radioaktív sugárzás a pozitív töltésû atommagok szétesésének következménye. hogy a radioaktív bomlás következtében szakadatlan energiakibocsátás következik be. A válasz olyan erõ föltételezésén alapszik. a fiatal diák. mely szintén a magban található. Szilárd szerint. és a mag csakugyan szétesik. . Azt. Ezekben születtek meg a klasszikus kémia alapfogalmait átértelmezõ eredmények. Eve (1959): Madame Curie. melyre 1934-ben szabadalmat kért: a láncreakció útját. fáztak. Maga Pierre Curie fizikus professzor volt. mely olyan elemeknél következik be. mert úgy gondolták. a taszító erõ már nagyobb. Elõállította a csodagyógyszernek is gondolt rádiumot. és a hasadás következményeként két újabb neutron is ke- 21 Lásd lányuk könyvét: Curie. egyáltalán hogyan létezhet atommag. de nincs töltése. Szilárd Leó azonban föltételezett egy utat. hogy széthasadjon. amelyek magja nagy. de hogy ezt az energiát szándékosan is föl lehet szabadítani és tetszés szerint hasznosítani. Marie Sklodowska Curie-nek cipelnie kellett a vegyszeres üvegeket. Az ötlet azon alapult. Huzatos fészerben dolgozták föl a hatalmas mennyiségû uránszurokércet mint alapanyagot. és a sok azonos töltésû részecske szétesik az azonos töltések között taszító erõ következtében. mint a protoné. ha sikerülne neutronnal eltalálni a magot úgy. mely egyben tartja a protonokat. miért nem repülnek szét a benne egymáshoz préselt azonos töltésû protonok.76 Palló Gábor periferiális helyzetben. azaz sok protont tartalmaz. nehéz fölszerelést. nem önzõ érdekeket. nem hat rá a proton pozitív töltésének taszítása. szinte segítség nélkül. az emberiséget szolgálja. Ausztriában és persze Angliában. Ha azonban az atommag egy bizonyos nagyságot elér. Szenvedtek a maró savgõzöktõl. de nem volt hajlandó szabadalmaztatni. a tudomány az igazságot tárja fel.

amelyet Stockholmba menekült fizikus munkatársuk. A hasadássorozatot nevezte nukleáris láncreakciónak. Az eredmény nem egyetemen. . mely lassan vezetve folyamatos. a vállalkozó (entrepreneur) kutató korai képviselõi közé tartozott. hanem az idõközben kibõvült hivatalos tudományos rendszer új létesítményében. Az itt folyó kutatás keretei azonban általában nem haladták meg a Kis Tudomány szokásos kereteit. Fönnmaradt azonban a kérdés: gyakorlatilag is kivitelezhetõ-e a kiaknázás. hogy a folyamat során több. melyek két újabb magot hasítanának. hogy az iparban vagy az élet más területén felmerülõ kutatásigényt kielégítsék. hogy a nukleáris energia elegendõen nagy. mely nem oktatott. tudományos kutatóintézetben (Kaiser Wilhelm Institut für Chemie) született. kontrollált energiatermelést eredményez. Ennek létrehozásához azonban meg kell találni a megfelelõ anyagot. mint egy neutron is keletkezik. amely nagyon sok energiát eredményezne. sõt igen nagy lehet. jól definiált feladatokat oldjanak meg. amibõl már négy elektron származna és ez így folytatódna. Szilárd nem dolgozott az akadémiai szférában. Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben a Szilárdétól teljesen eltérõ gondolati úton jutott olyan kísérleti eredményhez. és mint ilyennek nem is sikerült elég kutatási pénzt összegyûjtenie. Az intézetek eredeti célja az volt. hogy az alapkutatás kényelmesen megfér egy fedél alatt a célra orientált alkalmazásokkal. egyébként hatalmas erejû robbanás jöhet létre. Lise Meitner és a Koppenhágában dolgozó Otto Frischsel úgy értelmezett. Kiderült. akkor hirtelen nagyon sok hasadás jönne létre. csak kutatott. Hahn és Strassmann kísérlete azonban a tiszta tudomány körébe tartozott. azaz a tudományon kívüli szféra által kitûzött. projektekbõl és találmányokból élve. A nukleáris energia kiaknázásával kapcsolatos alapismeretek ezzel rendelkezésre álltak. Nem találta meg a megfelelõ anyagot. MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK: ALKALMAZOTT KIS TUDOMÁNY 1938 utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak. hogy kidolgozza találmányát.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 77 letkezzék. érdemes próbálkozni felhasználásával. bizonyítva. majd késõbb kiderült. hogy: az uránium magja kétfelé hasadt. hogy láncreakciót kell létrehozni.

A természetes uránium viszont csak 0.org/redocuments/1941/41-maud. még Peierls és Frisch sem. hogy a neutronveszteség ellenére ne álljon le a láncreakció. a 94-es rendszámú. mennyi 235-ös izotópban dús uránra van szükség. amely elegendõ neutront termel ahhoz. Ezt a mennyiséget nevezik kritikus tömegnek. A kutatás szervezeti mintájának átalakulása csaknem automatikusan következett a politikai helyzetbõl. Konklúzió: az atombomba gyakorlatilag is megépíthetõ. . 2. mert ez kisebb energiájú. a robbanás ereje óriási. amivel akadályozza a láncreakció fennmaradását. 1940 februárjában az ugyancsak Angliába költözött Otto Frischsel írt háromoldalas dolgozata szerint az atombomba igenis elkészíthetõ: elég 5 kg dúsított urán. Elõször a kutatás súlypontja áttevõdött a nácik által fenyegetett és az üldözött tudósok által vágyott Angliába. Ámde Bohr J. az atombomba gyártásának szinte minden fontos elemét tartalmazta már. A tanulmány. Rudolph Peierls 1939 õszén végzett számítása szerint a kritikus tömeg nem több néhány kilogrammnál. sõt a robbantási technikára is. 22 Lásd: <http://www. hogy az uránium izotópjai közül nem a 238-as. azzal a feladattal. hogy irányítsa a további kutatást. 3. A. december és 1941. melyet a hadsereg kutatási bizottságához juttattak el. a MAUD Bizottságot. A memorandum módszert javasolt ennek elõállítására. ezért alapvetõ jelentõsége van annak. Az elsõ és második MAUD Report (1940.html>.nuclearfiles. megfontolandó a hasadóanyaggyár felállítása. 4. de nem lehetett köztük bevándorló idegen. az uránium-235 gázdiffúziós módszerrel kellõ mennyiségben elõállítható. Hatására öttagú irányító testületet hoztak létre.78 Palló Gábor A láncreakció megindításához szükség van legalább akkora tömegû hasadóanyagra. július) tartalmazta az Angliában végzett munka legfontosabb eredményeit:22 1. úgynevezett lassú neutronokkal ütközve hasad. Az egyik menekült. nagyon nehéz elválasztani õket egymástól. egy másik anyag. hogy mekkora a kritikus tömeg. mivel más hasonló állami szerv nem létezett. míg a 238-as izotóp befogja a neutronokat. A kutatásban azonban továbbra is mindketten alapvetõ szerepet játszottak. Az izotópok kémiai szempontból azonosak és fizikai különbségeik is igen kicsinyek. Wheelerrel már 1939-ben kimutatta. 10 kg körüli hasadóanyag esetén körülbelül 1800 tonna TNT erejével egyenértékû. még ismeretlen elem is alkalmas a célra (ez az elem kapta késõbb a plutónium nevet). hanem a 235-ös hasítható nagyobb valószínûséggel. A MAUD kiváló tudósokból állt.7% 235-ös izotópot tartalmaz.

Bristolban. több lépésben alakult ki. a National Bureau of Standards igazgatóját bízta meg.edu/gen/ WW2Timeline/text01. hanem a tudósok belátásából: maguk akarták titkolni az eredményeket. AZ ÁLLAM BELÉP A KUTATÁSBA A világpolitika aktuális állapota terelte az atomenergia ügyét az állam irányába. melynek vezetésével Lyman J. A bürokratikus állam inkább vonakodott bevonulni a számára idegen területre. nem a bürokraták. Minden esetre Churchill miniszterelnök némi vonakodás után elismerte a bombafejlesztés sürgõsségét. mely felhívta a kormányzat figyelmét az ügyre. Az Amerikába vándorolt Szilárd Leó 1939 augusztusában Einsteinnel aláíratta a Roosevelt elnöknek szóló levelet. . de több egyetemen: Birminghamben. azonnal átlátta a tudományos helyzet politikai jelentõségét. A finanszírozást is az egyetemek biztosították. Mégis csak 1939 októberére érte el. Az új minta kínos lassúsággal. Peierls és Frisch saját maga döntött úgy. hiszen nem állt rendelkezésére amerikai szervezeti minta arra. Szilárd Leó kiskapukat. hogyan lehet a kutatást beilleszteni az államigazgatásba.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 79 A rendkívül eredményes munka tipikus Kis Tudomány volt: kevés ember végezte.23 Ezután az amerikai állam (szövetségi kormányzat) a kutatás aktív szereplõjévé vált. azaz a titkosság nem a lényeget alig értõ állam valamely tiltó beavatkozásából származott. az ICI (Imperial Chemical Industries) támogatásával. Briggset. mellékösvényeket talált.html>. Ad hoc támogatás az elnöki diszkrecionális alapból Nehéz volt már az is. Cambridge-ben. hogy nem publikálja munkáját. hogy az elnök fölállítsa az Uránium Bizottságot. Liverpoolban és Oxfordban. melynek jelentõs részét tette ki a Németországból áttelepült tudósok köre. Az amerikai állam belépését a kutatók sürgették. A Hahn–Strassmann-kísérlet gyakorlati implikációit megértõ szûk nukleáris szakma.acusd. hogy az Einstein-levelet eljuttassák az elnöki íróasztalra. egy ipari cég. A bizottság az elnök diszkrecionális alapjából ka23 Az Einstein-levél megtalálható az interneten: <http://history. 1.

Miközben Bush fontosnak tartotta a háborús technológiai fejlesztéseket (radar. ezért Bush kezdeményezésére Roosevelt el- . Kialakított három. Arthur Compton foglalta össze májusban. tehát még nem a bombát. hogy készítsék el a reaktort. mert ez drága volt. nem a cél gyors elérésére. amelyben az állam szerzõdéses viszonyba lép az akadémiai szférában dolgozó kutatókkal és privát ipari vállalatokkal. 3. hogy 1940. Ennek eredményét a Nobel-díjas fizikus. Elõször 1941 áprilisában foglalkozott vele. azzal. Közvetlenül az elnök rendelkezése alá rendelt bizottság Az állam bevonulásának újabb lépése ezután következett. a projektnek van bizonyos haszna. mivel a költségvetésben ilyesmire nem volt pénz. az atombomba ügyét elfektette. amikor engednie kellett a különféle irányokból érkezõ nyomásnak. Az NDRC kutatási szervezet volt. nyarán az MIT-n dolgozó mérnök. de ez belekerül 135 millió dollárba. Magából a bizottságból itt is kizárták a bevándorlókat (Szilárd. mely így megtalálta helyét a bürokratikus gépezetben. vegyi fejlesztések). Bush meggyorsította a folyamatot. Úgy vélte. Vannevar Bush vezetésével létrehozták a Nemzetvédelmi Kutatások Bizottságát (NDRC). orvosi. anélkül. a Chicagói Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. Alaposabb vizsgálat után a kibõvített bizottság álláspontja szerint többéves munka után bizonyára tényleg lehet bombát készíteni. hozzon létre szakértõ bizottságot a bombaprojekt kivizsgálására. titokban dolgozó kutatócentrumot: a Columbia Egyetemen. de a bomba megépítésének kevés esélyt adott. 2. A Bizottságot a Háborús Ügyek Minisztériuma alá rendelték az egész háborús kutatás és fejlesztés feladatával. 350 ezer dollár támogatást javasolt a kutatásnak. Fölkérte a Tudományos Akadémiát. Teller és Wigner). A nukleáris ügyek bekerülnek a hadi kutatás keretei közé Új helyet kapott a nukleáris energia ügye a kormányzati adminisztrációban. hogy hatalmában állt volna fejlesztések és kivitelezések elrendelése. fõként Fermi és Szilárd számára. Ebben elfért a kevesek által komolyan vett urániumprojekt is. mely átvette az urániumkutatás irányítását.80 Palló Gábor pott hatezer dollárt a kutatásra. Csak 40 ezer dollárt utaltak ki a munkára. Csak 1940 tavaszán utalták ki az összeget elõzetes kísérletezésre. Merõben új szervezeti rendszert hozott létre.

mely a háborús kutatás és fejlesztés egészéért volt felelõs. George C. A döntõ politikai ok persze Pearl Harbor japán bombázása volt 1941. június 28-án nagyobb szervezetet állított fel. Ennek keretében vezetõ tudósok. hogy idõközben az amerikaiak is megismerték a MAUD Bizottság eredményeit. MET) a reaktor létrehozására. a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalt (OSRD). hogy ez a munka igen nagy összeget fog felemészteni. Wallace. Mivel az OSRD közvetlenül a Fehér Ház alá tartozott. korábbi alelnök és Henry Stimson. december 7-én: az S–1 18-án jött létre. hogy ez már komoly költségvetési tétel. fizikus professzor. az elektromágneses elválasztást és a plutóniumgyártást atomreaktorral. de mások is Amerikában folytatták bombakutatásaikat. a hivatal hatáskörébe sorolt NDRC vezetõje pedig Bush eddigi társa. Ennek elsõ lépéseként Fermi és Szilárd szakmai vezetésével Compton megszervezte a chicagói centrumot (Metallurgical Laboratory. mint Henry A. A katonai adminisztráció átveszi a bombafejlesztést: a Manhattan-projekt megszületése Az S–1 létrejöttével megindult a teljes hivatali támogatással rendelkezõ nukleáris kutatás és fejlesztés. mi- . Bush lassan belátta. Marshall tábornok és persze Bush és Conant. mégpedig nehézvizes és grafitmoderátorossal egyaránt (tenyésztõreaktor). Mindezek a munkálatok csakugyan meg is indultak. melyeket az amerikai eredmények minden lényeges ponton megerõsítettek. próbálják ki a hasadóanyag elõállításának minden módszerét: a gázdiffúziós. köztük Robert Oppenheimer. 4. Lassanként létrejött az angol–amerikai–kanadai együttmûködés. A korábbi Uránium Bizottság közvetlenül az OSRD része lett. Ekkor már 85 millió dollárt fordíthattak a kutatásra. Közben Chicagóban gyülekeztek a terület szakemberei. a centrifugálásos. mint Peierls és Frisch. a nukleáris ügyek nagyot léptek fölfelé a fontossági hierarchiában. James Conant. Márciusban Compton azt javasolta. a Harvard Egyetem elnöke. Ennek vezetõje Bush lett.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 81 nök 1941. a háborús ügyek minisztere. Az elõrelépés döntõ tudományos oka az volt. Az OSRD mellett az elnök létrehozta az Általános Irányítási Csoportot benne olyan politikusokkal. Olyan nagyot. A bombakutatás irányítására decemberben fölállítottak egy külön szervezetet S–1 szekció kódnévvel. Ez a csoport ajánlotta 1942 júniusában a munka méretének alapos megnövelését és besorolását a háborús ügyosztályhoz.

mely végül is csakugyan elkészítette a bombát. kivált a vezetõ kiválasztása.82 Palló Gábor közben a költségvetésben nem jelenhet meg. mert a projekt azonnal elvesztené szigorú titkosságát. szervezzen külön mérnöki alakulatot. a feladat technikai sajátosságai és a politika saját belsõ logikája alakította ki az MP-t mint a bombafejlesztés adekvát szervezetét. . szervezési és finanszírozási szempontból. a katonai erõ növelésének szükséglete. ha nem is irányítási. Fedõneve: Manhattan Engineering District (MED). jelentéktelennek tûnõ katona optimálisan látta el feladatát. A körzetekre (districts) osztott szervezet átvette az ügyet. Ezen az új fejlesztési testületen belül alakította ki Marshall 1942 augusztusában azt a szervezetet. Viszont kinevezte maga mellé szakmai vezetõnek Oppenheimert. aki korábban építkezések lebonyolításában vett részt az itteninél lényegesen kisebb nagyságrendben. a háborús helyzet. azaz magát a Nagy Tudományt. A tudósok minden aktivitása ellenére. mivel ennek háborús költségvetése már igen magas volt. fejlesztési munka ellátására. 1942 júliusában azonban James Marshall ezredes arra kapott parancsot. amit röviden Manhattan-projektnek szokás nevezni. Ebben az esetben lényegében pénzügyi korlát nélkül. A tudományosan szinte teljesen képzetlen. Állam és bomba Az amerikai állam tehát nem vetette rá magát a mindent legyõzõ fegyver lehetõségére. Ez az. és nem kellett részletezni. akivel különös. hanem az állam. A bomba ügye amúgy is mindig a hadsereghez tartozott. 5. A sok lépésben kialakuló tényleges szervezetet mégsem a tudomány kényszerítette ki. és igazi komoly irányítást adott a nukleáris kutatásnak és fejlesztésnek. mely minden katonai építkezésért. Berendeltek egy alig ismert tisztet. Nem is volt alkalmas szervezete és eljárása a jelentõs új kutatási. Ezért az egész ügyet átköltöztette a hadsereg kebelébe. ami mindenkit meglepett. inkább tartalmilag. ha a tudósok többsége között nem is tett szert népszerûségre. Ettõl kezdve szinte minden sikerült. most viszont korlátlan anyagi támogatást ígértek munkájához. Leslie Richard Groves ezredest (hamarosan kinevezték tábornokká). de kiválóan hatékony kettõst alkotott. mûszaki fejlesztésért felelõs.

a folyamat pontos áttekintése. hogy elõre nem tudni. A bombát speciális egységnek el kell juttatnia a célpontra. hogy a veszteség ellenére a mûveleti célt elérjék. Az MP struktúráját tehát három fõelem alkotta: 1. tényleg lehet-e nukleáris láncreakciót létrehozni. Ez nem ökonomikus. Ráadásul a lehetõ leggyorsabban és persze titokban kellett minden apró elemet elkészíteni és helyre illeszteni. Teljes sebességre kapcsolta Chicagóban. nem gyártunk csillogó elméleteket a folyamatok lényegérõl. ezt a tömeget a bombán belül kell egységes (tehát nem több részbõl álló) anyaggá tenni. de részben hasadó izotóp gyártása is volt a célja. Ez már 1942 decemberében eredményre vezetett: grafitmoderátoros reaktorban létrejött az elsõ nukleáris láncreakció. 2. nem is végzünk szellemes kísérleteket a lehetõségek tanulmányozására. melyik a jobb. Ezért bizonyult nagyon alkalmasnak a katonai logika: nem vitatkozunk. az ötletek közül némelyik nem reked-e meg a megvalósításban. a MET-ben folyó reaktorkísérletet. még mindig célba érhet a másik. még azt sem próbálta ki senki. melynek részint a kritikus tömeg ellenõrzése. nem döntjük el elõre. részben pedig a katonai szervezési logikát követte. Csakhogy egyik elem tényleges megvalósítására sem léteztek kész mérnöki tervek. célba juttató egység. ám ha igen. Egy hadmûveletnél mindig van veszteség. és azonnal teljes megvalósításához látunk. nem álltak rendelkezésre biztos számok. hanem szinte minden kicsit is reális ötletet komolyan veszünk. pontos méretek. 2. úgy kell kalkulálni.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 83 AZ IPAR BELÉP A KUTATÁSBA: A MANHATTAN-PROJEKT SZERVEZETE 1. A bombakészítés technológiai alapvonalai már világosak voltak: szükség van legalább a kritikus tömegnyi hasadóanyagra. a fegyver elõállítása. és a bomba magától felrobban. 3. Az eljárás figyelembe veszi. Az MP strukturális alapelemei Az MP szervezetének kiépítésekor Groves részben a feladat logikáját. de célravezetõ módszer. Az alapstruktúra létesítményei Groves a kinevezését követõ napon leadta az urániumérc vásárlására szóló óriási megrendelését Belga Kongóban. . hasadóanyag-termelés.

mit gyártanak. Kapcsolatukat a nélkülözhetetlen titkosságot biztosító közös alapelv szabta meg: a kompartmentalizáció. Itt is új ipari város jött létre hihetetlen gyorsasággal. mit gyárt például a Clinton. hogy az elemek teljesen önállóan mûködtek. továbbá kísérleti reaktort építettek föl plutóniumtermelésre. Feladata a bomba létrehozása. ezek minden csoportjában érvényesült.84 Palló Gábor Minthogy két hasadóanyag jött szóba. amikor egyidejûleg 45 ezer építõmunkás dolgozott itt. fogalma sem lehetett. A bonyolult rendszerû kutatóintézet sok részlegbõl és alrészlegbõl épült fel: laboratóriumok. Az elsõ az amerikai kormány által megvásárolt hatalmas területen épült. mégpedig párhuzamosan több lehetséges módszerrel. mûhelyek. a gázdiffúziós üzemben dolgozók nem tudtak a ciklotronról (elektromágneses módszer). de nem városias jelleggel. a Clinch River mellett. 1944 augusztusában elkezdték 17 darab B-29-es bombázó repülõgép módosítását. Ez volt a kutatás és tervezés központja. és nem döntöttek. Hatalmas méretû üzemben végezték itt az uránium-235 elõállítását gázdiffúzióval és elektromágneses (ciklotronon alapuló) módszerrel. A három nagy létesítményt kiegészítette a negyedik. a tisztán katonai jellegû Alberta-projekt. a robbantási technika kidolgozása volt (Project Y). melyik alkalmasabb. az atombomba bevetésére történõ felkészülés. Ezek az elemek különös struktúrát alkottak. milyen célból . Ezen azt értették. ahol hatalmas atomreaktort építettek a plutónium gyártására és üzemet kémiai elválasztására. Ehhez hatalmas ipari létesítményeket kellett létrehozni. hivatali szobák. Késõbb a várost Oak Ridge-nek nevezték el. szálláshelyek. A Clinton Engineer Works köré a puszta földbõl pillanatok alatt vadonatúj ipari város nõtt ki. az egészet csupán a projekt szûk vezetése és néhány munkatársa látta át. mely jórészt átvette a chicagói MET szerepét. mindkettõt elõ akarták állítani: az uránium-235-öt és a plutóniumot egyaránt. Tennessee államban. aki tudta. több tízezer lakossal. hogy alkalmassá váljék az atomfegyver bevetésére. mintha a többi nem is létezne. Csak nagyon kevesen tudták. A kompartmentalizáció lehetõleg az egyes létesítmények minden egységében. Késõbb hozzáláttak a legénység speciális kiképzéséhez. Volt olyan idõszak. a szükséges civilizációs kellékekkel. Knoxville közelében. Három óriási létesítmény képezte az MP magvát. A második létesítmény számára Groves ugyancsak földterületet vásárolt Washington államban a Columbia folyó mellett. A harmadik létesítményt Új-Mexikó félreesõ vidékén építették föl: Los Alamosban.

Westinghouse. Babcock and Wilcox. nem valamely kognitív szempont. A projekt hatalmas mérete eleve ipari jelleget kölcsönzött a munkának. Ennek . a laboratóriumi eszközökbõl ipari méretû berendezések kifejlesztése és elkészítése. már az MP korai szakaszában úgy gondolták. hogy mondjuk a Clintonból érkezõ plutónium alkalmasságát Los Alamosban kémiai. hogy atomrobbanás következzék be. EG and G. az üzemek létrehozása. Ez az alapelv az ismeretekhez való hozzáférés bonyolult jogosultsági rendszerét igényelte. hogy az egyesítést robbantással kell elvégezni. Az említetteken kívül például a Bechtel. nehogy olyan pillanatban induljon el a láncreakció. A felmerülõ tudományos feladatokat a technológiai követelmények definiálták. General Electric. fizikai. hozzon létre olyan szerkezetet. Ipari jelleg Mindezt a hadsereg nem tudta volna egyedül végrehajtani. melyek a korábbi évtizedekben már végeztek nagyon nagy méretû fejlesztõ tevékenységet. Támaszkodnia kellett olyan iparvállalatokra. melyben a megtermelt hasadóanyag úgy egyesíthetõ kritikus tömegûvé. 3. A Du Pont például vállalta csaknem az egész hanfordi beruházást és a Clinton Mûvek létrehozásának jelentõs részét. Értelmetlen lett volna fakultásokról. Olyan vállalatok töltöttek be társszerepet. LOS ALAMOS AZ ÚJ TÍPUSÚ KUTATÓINTÉZET A fegyverfejlesztési intézet feladata az volt. a biztonsági személyzet és a tudományos. Ezért az egész szervezet alapvetõen eltért a szokásos akadémiai struktúrától. Az építkezés. mint a Stone and Webster vagy a Union Carbide és a Kellogg Corporation. a mûszerezés és millió triviális és nem triviális részlet megvalósítása a legfejlettebb amerikai ipar mozgósítását igényelte. AT and T és mások részvétele nélkül lehetetlen lett volna az MP mûködése. kísérleti és merõben gyakorlatias szempontból megvizsgálják. elméleti. amikor nem várják. Tennessee Eastman. Mivel az egyesülésnek igen rövid idõ alatt kell megtörténnie. Bell Laboratories. amikor a sürgõsség megkövetelte. korábban nem látott mérvû munkára. diszciplináris határokról beszélni. gyakran heves vitáját. illetve technológiai érdekek folytonos egyeztetését. Monsanto. és mérnökeik képesek voltak teljesen újszerû.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 85 stb.

A másik módszer kezdetben inkább csak lehetõségnek tûnt. Ez fõként az építkezés. ráadásul nehéz elméleti problémákat is. Végül létrehozták a Kollokviumot. az adminisztráció legfõbb tisztviselõit és a fontosabb technikai feladatok ellátóit. ezért az implóziós csoport is az intézet szerkezetének részét képezte. Ezt nevezték implóziónak. Az elméleti kutatók közül mind a vezetõ. mint az akadémiai szféra szokásos intézményei. és fontos lehetõséget látott az implózióban. Oppenheimer három testületre támaszkodott a vezetésben. kivált a levegõben végbemenõ hidrodinamikai folyamatok- . az intézet tudományos szempontból rugalmasabbnak bizonyult. a késõbbi Nobel-díjas. mely a tudományos kérdéseket vitatta meg heti. de nem a megszokott felosztásban: Elméleti Divízió. sértette a kompartmentalizáció elvét. A bonyolult implózió kutatása nem tûnt sem fontosnak. Ezt hívták ágyúmódszernek. A Koordinációs Tanács az egyes divíziók csoportvezetõit foglalta magában azzal a céllal.86 Palló Gábor kézenfekvõ módja a kritikus tömegnyi hasadóanyagot két félre osztani. és kívülrõl berobbantani. a személyi és technikai ügyekkel. Kísérleti Fizikai Divízió. Eszerint a töltetet gömbhéj mentén kell elhelyezni. Kémiai és Metallurgiai Divízió és a Mérnöki és Anyagellátási Divízió a mûszaki feladatok ellátására. Az Irányító Testület magában foglalta a divíziók vezetõit. 1943 õszén Neumann János meglátogatta Los Alamost. hogy valamilyen mértékben mégiscsak foglalkozzanak vele. akármennyire merevnek látszott is a biztonsági szolgálat ébersége. sem rentábilisnak. hogy informálja az intézeti dolgozókat a legfõbb fejleményekrõl. mind Teller Ede elvégzett néhány idevonatkozó alapvetõ elméleti számítást. Akármennyire kötötte is a katonai és ipari szervezési fegyelem a kutatást. Nem látszott komolyabb elvi akadály a megvalósítás útján sem. német Hans Bethe. Példa: Az implózió és néhány következménye Az ágyúmódszer 1944 tavaszán már közeli sikert ígért. Ez átmetszette a divíziók közötti falakat (amiért csak bizonyos kutatók vehettek részt ülésein). és egymásba lõni. biztonsággal és hasonlókkal foglalkozott. kétheti rendszerességgel. Az intézetet maga Oppenheimer vezette. adminisztratív és technikai intézkedésekrõl. Az intézet négy legfontosabb egysége diszciplináris elnevezést kapott. hogy a gömb egyesüljön kritikus tömegnyi anyaggá. de a katonai logika elõírta.

mint a gyors sikerrel kecsegtetõ megoldások számára. utóbbinál a spontán hasadás könnyen végbemegy. A helyzet egészen válságossá fordult. Csak egyetlen bomba készül el a háború végéig. . Mégis utat engedtek számára. Ezt igyekeztek gépesíteni. melynek a projekt szempontjából marginális jelentõsége volt mind tudományos. és ennek sikeres felrobbantására sincs semmi garancia. ezért a spontán láncreakció veszélye nem fenyeget. Lillian (1992): Mission Change in the Large Laboratory: The Los Alamos Implosion Program. Az implóziós módszer kidolgozásához az egész Los Alamos-i intézetet át kellett állítani. mind mûszaki szempontból. hogy a szállított anyag tartalmazta a plutónium 239-es és 240-es izotópját is. Mivel az elsõ lehetõség lassúsága miatt a határidõ betarthatatlannak látszott. és míg az elõbbi a számítottnak megfelelõen viselkedik. 262–289. 1943–1945. vagy mégis az implóziós robbantási technikát próbálják alkalmazni. A kutatás alternatív megoldást keresett a már csaknem megoldott robbantási problémára. amit a történetet elemzõ Hoddeson misszióváltozásnak nevez. aminek következtében a figyelem ráterelõdött a még csak kísérleti formában létezett elektronikus számítógépekre. és olyan magas neutronszámot tapasztalt. A kutatás gondolatok tömegeit eredményezte.24 Oppenheimer új divíziókat hozott létre: a G (Gaget) 24 Ez az. ha nem sikerül a plutóniumot felhasználni.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 87 ra vonatkozóan. fölöslegesnek bizonyul a Clinton jelentõs része és az egész Hanford. A késõbbi Nobel-díjas olasz Emilio Segré azonnal megvizsgálta. Hoddeson. hiszen az U-235-bõl csak nagyon lassan lehetett megfelelõ mennyiséget elõállítani. Ráadásul. maradt a második. hogy a spontán láncreakció miatt reménytelennek látszott az ágyúmódszer alkalmazása. Áprilisban megérkezett Oak Ridge-bõl az elsõ plutóniumszállítmány. tavaszi határidõre csupán egy bombához elegendõ anyagot. Az analitikusan meg nem oldható egyenleteket nagy számolási igényû matematikai közelítõ módszerekkel számolták ki. a reaktorok viszont évi több bombányi plutóniumot tudtak termelni. köztük fejlõdött Teller hidrogénbombára vonatkozó elképzelése. ha nem is olyan széleset. Két lehetõség nyílt a válság megoldására: elválasztják egymástól a plutóniumizotópokat és csak a 239-t használják fel. In: Galison–Hevly 1992. Olyan kutatást végeztek tehát. melynél az anyagot gömbfelületen osztják el. Kiderült ugyanis. az 1945. amit azonban nem lehetett felrobbantani. és megindult a gyors számítástechnikai fejlõdés is.

elméleti megközelítést. hogy gondolkodói szabadságuk csorbát szenvedne. ÖSSZEGZÉS Az MP példátlan méretû kutatási. azaz a megvalósítás redundáns katonai módját. Mindennek következtében 1945 júliusában eljutottak a Trinityhez. kísérleteket.htm>. A tudomány korábban nem ismert óriási erõforrásai tárultak fel. a nagy erejû robbanóanyagok szakértõjét.edu/FP/PROJECTS/NUCWCOST/MANHATTAN. A kutatásnak ez a szakasza végképp célra orientált jellegû volt. minden szóba jöhetõ megközelítést párhuzamosan alkalmaztak: sejtések alapján történõ próbálkozásokat. és a többi divíziót is átrendezte. fejlesztési vállalkozás volt. a jelenségre vonatkozó legújabb diagnosztikus technikákat gammasugárral. ezekben új kutatócsoportokat. betatronnal. semmit eleve el nem vetõ utat. . vagy a robbanáskor keletkezõ lökéshullámokat konvergenssé tevõ explóziós lencsék. a minden ésszerû lehetõséget párhuzamosan bejáró. A kísérleti és elméleti tudósok együtt dolgoztak mérnökökkel és mesteremberekkel. Ennek ellenére a résztvevõk megdöbbentõ odaadással. Augusztusban mind az ágyúmódszerrel felrobbantott uránbomba. mind az implózió elvén mûködõ plutóniumbomba hibátlanul teljesítette feladatát háborús bevetésben is. Új vezetõket nevezett ki.brook.88 Palló Gábor és az X (Expolosives) divíziókat. amikor 160 ezer ember dolgozott az MP-n egyidejûleg. numerikus módszereket számítógépekkel. A sok eltérõ megközelítés együttes jelenléte és ugyanazon célra fordítása a tudományos kutatás új minõségéhez vezetett. Olyan elképesztõ megoldások születtek. a vállalkozás méretébõl következõ kockázatot átérzõ lelkesedéssel dolgoztak. merõben különbözött az akadémiai kutatástól. Egy percig sem érezték úgy. holott a feladat alapjában véve mérnöki volt.25 Volt olyan idõ. Területileg 25 Lásd: <http://www. köztük George Kistiakowskyt. akinek volt gyakorlata sok kutató összehangolásában. a bomba sikeres tesztjéhez. mint a gömb felületén több ponton tökéletesen egyidejûleg létrejövõ detonáció. A teljes költségvetés 1996-os dollárárfolyamon 20 milliárdot tett ki. Az egyes divíziók addigi munkájuk egy részét félbehagyták és teljes erõvel az implózión kezdtek dolgozni. Multidiszciplinárisan.

Az akadémiai tudományos adminisztrációtól eltérõ irányításban részt kaptak a tudományon kívüli (katonai. Ennek legjellemzõbb eleme a több szinten is megjelenõ titkosság volt. és a tudósok jelentékeny hányadát is bürokratává tette. ezért. 1. mint a historiográfia bizonyítja. sõt a hatalom megszerzése és megtartása. A tudományos kommunikáció és retorika is átalakult. A tudomány bürokratizálódott. A kompartmentalizáció elvágta egymástól a résztvevõket is. c) a kutatás maga is nagyüzemi terme- . másrészt a kormányzati bürokrácia szabályait. 4. Az MP vezetõi felismerték a titkosság problematikus jellegét. és az egész kutatás indusztrializációja: a) a feladatok és a megvalósítás sok szempontból ipari jellegû lett. innen kapta nevét az újfajta tudomány.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 89 átnyúlt az Egyesült Államok mindkét partjára. Egyrészt a széles társadalom. gondolkodási ökonómiája. technikusok sem tudtak munkahelyük céljáról. jogi stb. Mérete még mai mércével is gigantikus volt. Megjelentek benne a politikai érdekek. a projekt elfogadtatásához. A kormányzathoz való kötõdés a Nagy Tudomány néhány tulajdonságát csaknem automatikusan maga után vonta. vele a politikával. 2. melyet magánalapítvány vagy ipari vállalkozás képtelen lett volna biztosítani. idejekorán hozzáláttak a társadalomnak nyújtandó kép megalkotásához. másrészt még a projektben részt vevõ munkások. gazdasági. Márpedig ezeket nem elvont igazság motiválta. azaz a fõ finanszírozók nem szerezhettek tudomást az MP létérõl. háborús gyõzelem. A kormányzati kapcsolat miatt azonban tudomásul kellett venni és követni kellett egyrészt a hatalmi érdekeket.és értelmiségi közösség elveszítette jogát az eredmények ellenõrzésére és megvitatására. átalakult a tudósközösség ismeretelméleti funkciója. déli részétõl föl egészen Kanadáig. hanem a politikai siker. és csak az irányítók nem akadémiai szempontjai alapján kiválasztottak jutottak teljes áttekintéshez. b) a szervezés követte a technológiai követelményeket. Mindenekelõtt szoros kapcsolata a kormányzattal. Az angol és amerikai tudósok maguk kezdeményezték a tudományos eredmények publikációs tilalmát. Megváltozott belsõ logikája. Fölszámolták az akadémiai tudomány nyilvánosságát. Ezzel a széles tudós. a választók. Olyan összeget és olyan szervezetet igényelt. Éppen a méretébõl következik néhány megkülönböztetõ tulajdonsága. 3. A kutatás multidiszciplináris kollaboratív jelleget öltött.) tudományadminisztrátorok. de csak utólag. illetve adófizetõk. kormányzati.

azaz csaknem az egész fejlett civilizációt érintõ kutatás. A célra orientált jelleg miatt a speciális szakértelem jelölte ki a kutatók helyét. de persze nem számolta fel a Kis Tudományt. mégpedig több helyen. az állam. köztük Chicagóban. gazdaságot. akadémiai hierarchia és diszciplináris kötelékek nélkül. a részecskefizikában.90 Palló Gábor léshez hasonlított. a Nagy Tudomány bizonyos elemei (fõleg a projektek szerinti szervezõdés) kihatottak az akadémiai szférában élõ tudományra is. hiszen a tudományos problémák jelentõs részét nem nagy tudományos keretben kell kutatni. Az MP következményei felmérhetetlenül nagyok. az ûrkutatásban és máshol. nem diszciplináris kötõdésük. az AIDS-kutatásban. A Manhattan-projekt hatásai a hajszálcsöveken keresztül valószínûleg mélyebbre hatoltak. A kutatásban jelentkezett bizonyos redundancia. Központjaiból állami kutatóintézetek alakultak: nemzeti laboratóriumok. . a politikát. A projekt más néven a háború után is továbbmûködött. intellektuális beállítódást. morált. mint gondolnánk. mint a Manhattan-projekt. Vannevar Bush szervezeti modellje. 5. Aligha létezett hasonló. és új kutatásokat indított el. az akadémia és az ipar közötti szoros együttmûködés a tudomány természetes létezésmódjává vált. köznapi érzületet. Az adott probléma megoldásán sokféle specialista dolgozott együttesen. Mégis. a Human Genom Programban. nem a hagyományos akadémiai igény az igaz ismeretek szélesítésére és elmélyítésére. Az MP mintát adott a gigantikus projektek mûködtetésére. Nyomában létrejött a Nagy Tudomány. amely válságos helyzetben igen nagy elõnnyé vált. Oak Ridge-ben és Los Alamosban is. tudástermelés folyt. A kutatás menetét a feladat szabta meg.

UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002. Az emberben könnyen támad az az érzés. Reménytelen. az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt. s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása. összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával. Chile.edu/project/announcements/press/2002-11. melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma. hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén. augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt.html . a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása. mint utópiáról.gemini. s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából. a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz.A tudomány nyelvjátéka* Laki János I. hogy nem másról van itt szó. Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott. hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás. (T037504) 1 http://www. a kutatás centralizációja és racionalizációja. hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. Arról a reményrõl. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés.1 Az ünnepség Hawaii.

internet2. lábj.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat. mint a francia Renater vagy a holland SURFnet.4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett. (30) 5: 708. majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik. Az ABILENE (http://www. valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze.92 Laki János egyedül hozza létre és tartsa fenn. .és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik. melyet mintegy 200 egyetem hozott létre. hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére. SEHOLHELY 1. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. II. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja. hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát. 16. In: Social Studies of Science.internet2. 4 McCray. hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására. A dél. hiszen a teleszkópok kezelése spe- 2 I. Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte. így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját. valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott. h. a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést. ugyanis a két teleszkópot egymással. Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy. s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot. hanem külön technikus csapat. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. s kizárólag tudományos.

melynek berendezései. s ellátásukról is könnyebb gondoskodni. hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken.org/astrovirtel/ . mi található az égbolt valamely szektorában. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. S itt nem csak arról van szó. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban. Sõt. mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne. hogy a csillagász. úgy nézhet bele az archívumba. s a megjósolható végeredmény egy hatalmas. ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel. s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére. az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást. ha tudni akarja.5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik).). mint maguk a távcsövek. 5 http://ecf. adatkezelési technikái és szoftverei egységesek. különbözõ földrajzi helyekrõl.5 melyek egyre inkább úgy használhatók. s jelenlegi 4. külön szakmává vált. Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie. vulkánok vagy óceánok mélyén stb. Így olyan helyzet áll elõ. ahol a körülmények elviselhetõbbek. Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén. idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek.A tudomány nyelvjátéka 93 ciális szakértelmet igénylõ.hq. melyeket bármikor használhat. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés. állandóan frissített adatállománnyal bírnak. hisz itt sem tehetne mást.eso. Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel. mint korábban a távcsõbe. hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek. s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére. hanem jóval lejjebb. s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket. globális virtuális obszervatórium. Olyan részletességû.

A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat. m. Ma már „Nemcsak az történik. Tokióban. Ma az. Bostonban stb. J. 8 Lawrence Livermore National Laboratory. Peter–Thompson. hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben.): The Architecture of Science. s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében. Cambridge. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. Galison. egyidejûleg jelenik meg Genovában. melynek mintegy 500. – L.com/2002/ 10 http://www. (31) 5: 683.94 2. General Atomics. 7 Vö. Studio: Dispersing Sites of Production. hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak. 529. valójában hol van a kísérlet”.”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt. the Princeton Plasma Physics Laboratory. Emily (szerk. zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást. Joel (2001): Trust. (1999): Factory. hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. Conflict and Performance in Scientific Collaborations. Laboratory. hanem az is.astro-opticon. az adatok elemzésében. In: Social Studies of Science. ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt. In: Galison. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben.org/overview. 9 http://physics. mégpedig úgy. Caroline A.cern. Oak Ridge National Laboratory. létrehozva így a Nagy Tudományt. melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját.–London: The MIT Press.gat.ch/ 11 I.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum. ami egy adott gyorsítóban történik. Ivan–Genuth. a Large Hadron Collidert. Mass. a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva. Wesley–Chompalov. 528. ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani. században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés. kiem.7 Az ötvenes években még az volt a szokás. Túl a Nagy Tudományon Laki János A 20. hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg. amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez.html . 12 http://www. Peter–Jones.

hogy a nagyenergiájú fizika. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül. egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure. laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése.ligo. ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét.org/intro. hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására. 17 http://www.A tudomány nyelvjátéka 95 Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja.sc.research-councils.”14 Egyre gyakoribb. s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló. A folyamat kiteljesedését jelzi. az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult. A mûszereket távolról is lehet mûködtetni.htm .html 14 http://www. intézetek. Morgan Kaufmann. az USA egész tudományos közössége használhatja. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két. az adatok kiértékelése. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok. valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket. Ian–Kesselman. a biológia és orvostudomány. feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. melyek lehetõvé teszik. az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak.euro-vo. ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is. de együtt.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www. a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre. elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description. hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet. Ez csak akkor lehetséges. azzal a céllal.ac. egymástól igen távoli. Carl (szerk. hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást. hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át.uk/escience 16 Foster. kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket. az adatokat tükrözik. A cél az.caltech.17 melynek fõ irányai: adatbázi- 13 http://www.doe.

18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken. az NSF . A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit. részkísérletek. sem a létrehozott adatmennyiséget. mely kezdetben csak országos lenne. Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását.96 Laki János sok hozzáférhetõsége. Joshua–Uncapher. sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni. közös szimulációk végrehajtása. lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést.19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti. kapacitást igényelni. s a gépet távolról lehet használni. s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni. Washington DC: National Science Foundation. Directorate for Computer and Information Science. eszközöket és számítógépeket egyesítenek. adatot vagy szakembert. Lederberg. a National Institutes of Health vagy a Department of Defense. Karen (1989): Towards a national collaboratory. a DOE. sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít. 19 Vö. melyek szakértelmet. hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést. A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések. . meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. melyek sem a berendezések kapacitását. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A. késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. sem az adatok. a tapasztalattal. Wulf alkotta meg 1989-ben. sem az egyes mérések. s ugyanez a helyzet a szakértelemmel. a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni. hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása.

NYELVJÁTÉK 1. hanem csoportok. 526–527. 22 Crane.22 hogy a preprintek cseréjével. meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I. a tevékenységek közös végrehajtása. hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel.A tudomány nyelvjátéka 97 szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison. s e csoportokon belül van hierarchia. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése. Chicago–London: The University of Chicago Press. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat. hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. Nem személyek mûködnek együtt. történeti és kulturális környezettõl. gyakorlati készségekkel rendelkeznek. Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities. de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja. hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei. készségek és információk közös használata. a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta. zártkörû konferenciák szervezésével. hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel. ezért feltételezhetõ. Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte. m.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. melyet a kommunikáció folyamatossága. III. a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások. a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. inkább közös erõfeszítés. a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése. . A tudományos megismerés sem független a társadalmi. Van azonban valami frivol abban a gondolatban. intenzív levelezéssel. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek.

hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok. – kiem. 24 I. s ezért érdektelen. nem vitatott. a részecskefizikusok mindig tudni akarják. m. ezért átfutják a preprinteket. The World of High Energy Physicists. Cambridge. kulturális. hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni. Mint Traweek megfigyelte. hanem a tulajdonjog rögzítéséhez. de csak ritkán olvassák. magas szintû tudás. J. aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában. Mass. . a figyelemre méltó gondola23 Traweek. melyben eldõl. s ha valami megragadja a figyelmüket. milyen a jó berendezés. ki a jó részecskefizikus. de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. Azt állapítja meg. írnak róla. etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek. detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg. pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ. mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát. ami le van írva. egy elmélet kitalálása X mûve volt. ki mivel foglalkozik. 120–121. hogy egy tény felfedezése. Amirõl beszélnek. mi számít ténynek. 25 Uo. és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik. egy fontos mérés vagy számítás elvégzése. hírcserék. az az aktuális. A részecskefizika oly gyorsan változik.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása. telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos. L. mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír. mind a tudományos hierarchia. hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál. kinek kell megadni a lehetõséget. Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes.–London: Harvard University Press. melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni. hogy a világ részecskefizikusai erõs. hogy az érdekes adatokat. Sharon Traweek. milyen kutatások folynak. az megállapodott. hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik. 77–78. annak kihirdetéséhez. országhatárokat.98 Laki János tudomány produktivitása szempontjából.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik. Informális beszélgetések.

27 http://tpm.amc. beállíthatják a nagyítás mértékét stb. s bár nemzetközi. kiem. kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása. a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején. sõt digitális filme- 26 Uo. a mérési. fókuszálhatják a mikroszkópot. hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny. s még nem lehetõségét jelenti. – L. tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk. klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak. vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának. önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét. delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között. mégis személyes [face to face] közösséget.A tudomány nyelvjátéka 99 tok.27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg. szétszórt részekbõl álló falut alkotnak. melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti. mert az a tény. J.gov/mmc/TPMLVideoCollab. így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható.html . A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások. közösen értelmezik a látottakat.anl. megbeszélik a következõ lépéseket. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját. E gép képernyõjét. valódi eredmények kiválasztása és legitimálása. hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik.

mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok. az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést. mert az együttmûködésnek része és feltétele. közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. a cselekvés közösségét. mert mindenki egyformán tapasztalja õket. Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól. nem transzparen- 28 Vö. az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak. Nemcsak azért. Azok a mûszerek. milyen berendezéseket használnak.28 hanem olyanokat. hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között. valamint egy fórum. melyek minden résztvevõ számára azonosak. az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak. . hanem azért is. ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat. melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba. közös tevékenységet. A jelek közös reflexió tárgyává válnak. s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében. I. mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására. de attól is. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát. hogy megállapodnak. köt. melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen. hanem lezárt. melynek eszközei. Budapest: Atlantisz. Azzal. mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák.100 Laki János ket is tartalmaz). stilizált értelemmel szembesül. miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. Olyan cselekvéseket hajtanak végre. mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. nem olyan információkat adnak. prezentációra szánt. egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló.: 110–111. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat. mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége. mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet.

mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb. A standardizációnak köszönhetõen. s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. számokkal és képekkel. illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják. nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van. mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. mint az. különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva. folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált. A digitalizálásnak köszönhetõen.A tudomány nyelvjátéka 101 sek. érzelmei és szándékai által meghatározott világában. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat. hanem részvétel a cselekvésben. melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket. a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai. az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése. de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették. így még a látszata is megszûnik annak. hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással. melyet a jelenlévõ szerzett. ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl. A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat. mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. illetve alakíthatják monitoraikon. a kölcsönös megértés azért is könnyebb. olyan helyzetben vannak. A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal. Másfelõl. így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. aki ott van a laboratóriumban. jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával. legjobb esetben fényképeket látott. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást. mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása. aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt. 1. 2. hanem olyan. az adatok pontosan ugyanúgy je- .

102 Laki János lennek meg. Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág. mint az a csillagász. hanem a folyamatok. a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ. mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt. s együtt értelmezett jelenségeket . melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára. a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl. események meghatározott aspektusa. szenzorok. de azért is. 2. A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok. például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai. mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el. mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek. s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet. Nemcsak azért. melyeket emberi jelenlét nélkül. ugyanazt látja. érzelem. a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók. hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni. amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni. veszélyes helyekre küldött robotok stb. aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó. a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is. az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken. hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). mindenki ugyanazt látja monitorán.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen. s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti. mint a köznapi életben. részben hozzáférhetõk a közös. s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más. mint azok. személyes motívum hatja át az embereket. automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak. eldöntendõ.) gyûjtenek be.

a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre.32 de vannak olyan készségek.31 vagy tévesek. m.30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek. 67. (2001): On the Internet. hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét. mint az a (Ryle. gyakorlottságra. amit a közvetített jelenlét kizár.. A Critique of Artificial Reason. így az a kritika. Tagadhatatlan. 32 I. ritka tapasztalatok elemzése stb. Hubert L. de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség. (1972): What Computers Can’t Do. mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása. Az az állítás. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni.A tudomány nyelvjátéka 103 eredményezõ megfigyelés. 69. auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág. katéterek vezetése. máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása). veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása. A tudományban. kevéssé alkalmazható a tudományra. a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez. Hubert L. 64. . London–New York: Routledge. de a tudomány nem is élményeket. m. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers. jártasságra. hanem szikár adatokat keres. hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. 147–168. Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése. Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre. hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok. de irreleváns.29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek. ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt. 31 Lásd a robotölelési példát i. hogy a közvetített vizuális. jogos. nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése. a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók. melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek. 30 Dreyfus. a mûszeres apparátus 29 Dreyfus. mérés és kísérlet számára. hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben. a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében.

a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák. m. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre. amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. s ugyanez a helyzet az üzlettel is. de semmiképp sem azonos a valóságossal. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével. – kiem. a kórház. különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra. A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás. de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét. Dreyfus nem jár el körültekintõen. Szükség van arra.104 Laki János kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis. melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre. a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon. m. mint az élet többi része. s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. 34 I. ezért legföljebb olyan pótszer lehet. a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség. Mindent összevéve. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg. kezet foghassanak. 33 I. hogy a tudomány más kontextusban zajlik. 68–69.”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom. belátásokra. . L. melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében. nem vagy alig explikálható jelzéseket. de nem is nélkülözhetetlen. mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb. Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem. személyes meggyõzõdésre. csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra. 71. hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek. egy ölelés intimitása. holott csupán arra hívja fel a figyelmet. mint amilyen egy beszélgetés hangulata. a sportpálya.34 Házasságot kötni jobb személyesen. a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet. mint a drótanya. J.

Ahhoz. hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt. hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk. akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai. csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést. vallási. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak. de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését.A tudomány nyelvjátéka 105 2. hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi. hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. kontextustól különbözõ. Inkább azt hangsúlyozzák. gazdasági. ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. A döntõ kérdés az. s tudományos tevékenységüket együtt végzik. hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak. valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett. s ennek következtében más közösségekétõl az . mint mi fentebb. sajátos. politikai stb. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít. hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak. hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon. hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki. ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre. 3. a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. amellett érveltem. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –. Ami a második lehetõséget illeti. redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk.

A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti. hiszen ha léteznének explicit definíciók. s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan. akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. kapcsolatteremtés. hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati. s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást. A relativizmus éppen annak következménye. hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll.106 Laki János összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek. dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez. a kommunikáció csak nehézkessé válna. publikálás. hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának. A tekintély. értelmezési szituációk. így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. A fogalmak nem definíciókon. a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg. gondolkodásmódok jönnek létre. akadályozza a szabad együttmûködést. hanem gyakorlaton alapszanak. Vagyis a tényleges helyzet az. akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt. a „kommunikációs zárlat” végeredményként. A digitális adatkezelés. melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége. s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat. s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni. azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének. hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció. de nem ütközne elvi nehézségekbe. Az összemérhetetlenség. elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával. s az új- . a kiképzés. hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik. így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik. tájékozódás. a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak. a tevékenységben. Nem arról van ugyanis szó.

korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak. amelyrõl még azt sem lehet tudni. hogy bármiféle fordításra. hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt. mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása. kezdeti hipotéziseket állítanak föl.A tudomány nyelvjátéka 107 donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. melyben ellenõrzik a jel eredetét. új anyagokkal új reakciókat indítanak. közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja. a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. Nyers alakjukban látják az adatokat. informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg. alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz. A kollaboratórium. azonosítják a peremfeltételeket. hogy a mûszer hibája. még nem értelmezett. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége. új hatásokat hoznak mûködésbe. még nem tényekké kristályosulva. észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban. távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának. az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket. sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak. akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat. a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. a berendezések mûködését. Folyamatos visszajelzéseket. s mivel részesei ennek. megoszthatják a nyers. és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek. elméletbe nem épült tapasztalatokat. Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton. majd vitatnak. anélkül értik a végeredményt. hogy megteremtõdik az . mint vibráló pontot a képernyõn. mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen. így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka. hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel. hanem mint zavaró momentumokat. Nem arról van szó. mint azok. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be. interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt.

. drága. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. Nem azért. hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról. hanem arról. mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától. s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. keresés). s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt. s elfedi azt a tényt. hanem azért. rugalmatlan. mint tisztán nyelvi képzõdményt. és nem állandóan hozzáférhetõk. hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó.108 Laki János összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége. Úgy állítja be a tudományt. termékei nehezen kezelhetõk (tárolás. hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk. mert az lassú.

és a humán tudományokat. valamint a filmcím nyomán szintén „Star Wars”-ként aposztrofált – Teller Ede által támogatott – amerikai „csillagháborús” katonai programra.3 s amely vitában egyik oldalról a természettudományokkal szemben megfogalmazódó tudományfilozófiai és posztmodern kritikák radikális tenden* A szerzõ ezúton mond köszönetet az OTKA-nak.) 3 Gross. Norman (1994): Higher Superstition: The Academic Left and its Quarrels with Science. a „Star Wars” címére. BEVEZETÉS 2000-ben a New York-i Állami Egyetem kiadásában megjelent egy tanulmánykötet A tudományok háborúján túl címmel. . 2 A „Science Wars” kifejezés pontos fordítása: „tudományháborúk” vagy „a tudomány körüli háborúk”. 1 Segerstrale.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában* A Sokal-affér üzenete a tudományfilozófia számára Székely László 1.1 A cím – amelyet szándékosan nem szó szerint fordítottunk le2 – arra a vitára utal. október 2. A kifejezés. mely a biológus Paul Gross és a matematikus Norman Levitt által közösen írt. (A magyar nyelvben a „tudomány” szó – az angol science-szel ellentétben – egyaránt jelenti a természet. In: The Nation. Andrew [1995]: Science Backlash on Technosceptics. Ullica (szerk. amelyet Andrew Ross a német „Kulturkampf ”-ra utaló „Culture Wars” mintájára vezetett be (Ross. amely a T046261 számon támogatta a jelen tanulmány megszületését. Ezért a vonatkozó magyar „átültetés” során a filmtrilógia magyar címének szerkezetét követjük. Baltimore: Johns Hopkins University Press. ha fordításunk visszafordítása – the war of science – a „science” szó speciális angol jelentése miatt már félrevezetõ volna. nyilvánvalóan rájátszik a neves filmtrilógia. Paul–Levitt.: 346). még akkor is. hadüzenet jellegû monográfia 1994-es megjelenésével kezdõdött.) (2000): Beyond the Science Wars: the Missing Discourse about Science and Society. Albany (New York): State University of New York Press.

hogy a konferencia a sajtóban publicitást kapjon. W . A szerkesztésbe azonban – mint amint ez ma már közismert – egy kis hiba csúszott. Andrew Ross által már korábban használt megjelölése. (A Social Text speciális duplaszáma a „science wars” témának szentelve. Bethe-hez és Riezlerhez hasonlóan. Alan (1996): Transgressing the Boundaries: Towards a Transformating Hermeneutics of Quantum Gravity. s céljuk az volt. Levitt és Martin Lewis szervezésében – egy hasonló témájú és célú konferencia követte 1995 júniusában „Megfutamodás a tudomány és az ész elõl” címmel. s a szerkesztõk – nem véve észre parodikus jellegét – elhelyezték az írást a folyóirat tematikus számában.: Gross. Ross. 7 Sokal. H. Paul–Levitt.–Riezler. Egy francia fizikus. 46–47: 217–252.) 6 Beck. 5 Social Text (by the editors of) (1996): Science Wars. Durham–London: Duke University Press. E „hadüzenetet” – Gross.) (1996): The Flight from Science and Reason. Gross és Levitt a természettudományok és a természettudományos megismeréseszményhez kötõdõ tradicionális racionalizmus nevében és védelmében léptek föl.–Bethe. A paródiatanulmányt . Alan Sokal ugyanis – a 20. tudománytörténészeket és filozófusokat. A kihívásra a New York-i Social Text címû folyóirat a másik oldal képviseletében tematikus kiadványt adott közzé5 – ennek a „csillagok háborúja” mintájára képzett címe nyomán terjedt el a vitának a „tudományok háborúja”-ként történõ. (1931): Bemerkungen zur Quantentheorie der Nullpunktstemperatur. hogy választ adjanak a korábbi évtizedekben jelentõs hatást és ennek nyomán egyetemi-intézményi befolyást szerzõ természettudomány-ellenes – vagy legalábbis általuk ilyennek vélt – filozófiai és szociológiai bírálatokra. In: Naturwissenschaften. G. mely reprezentatív módon fölsorakoztatta a Gross és Levitt által meghirdetett ügy mellé csatlakozó neves tudósokat. Martin (szerk. In: Social Text. század húszas–harmincas éveiben nagy tekintélyû. sz. In: Social Text.4 s melynek szervezõi arról is gondoskodtak. amely valójában a természettudományokkal foglalkozó posztmodern írásokat parodizálta. kiváló angol fizikus-csillagászt. másik oldalról az érintett filozófusok és posztmodern gondolkodók szembesültek egymással.110 Székely László ciái miatt háborgó természettudósok.7 Sokal a paródia4 Vö. Norman–Lewis.) (1996): Science Wars. (A bõvített. 19. New York: New York Academy of Science. Sir Arthur Eddingtont kifigurázó három fiatal fizikushoz. Beckhez. de Sokal tréfacikkét már nem tartalmazó könyv változata a Social Text elõbbi számának. 46–47. Andrew (szerk.). akik 1931-ben a Naturwissenschaft címû német folyóiratban jelentették meg paródiacikküket6 – megtréfálta a szerkesztõket: a folyóirat törekvéseit a fizika oldaláról alátámasztani kívánó tanulmányként egy olyan cikket küldött be a szerkesztõségbe.

Profile.) A Sokal-vitáról Magyarországon Bencze Gyula fizikus és Fehér Márta tudományfilozófus között történt egy rövid pengeváltás a Magyar Tudomány címû folyóiratban (1998. Alan (1996): A Physicist Experiments with Cultural Studies. 8 Sokal. s ezáltal – természetesen a terjedelmi határok szigorú keretei között. In: BUKSZ. hogy a vita tárgykörében megfogalmazódó kérdéseket kívülrõl.. csupán a legfontosabb gondolatok fölvázolásával – mintegy Segerstale szociológiai orientációjú kötetének ismeretelméleti-tudományfilozófiai ellenpárját kínálja. In: Lingua Franca.9 A Sokal tréfája által kiváltott szenzáció mintegy négy évig tartott. december. a vita lecsendesülésével megjelent egy-két tanulmány. s ezért szükségesnek tartják. a Los Angeles Times. Lincoln and London. nyár: 129–136. április). jelen írásunk elején említett kötet már a lecsengés idõszakában jelent meg. (Vö.10 Sokal újraközölte a következõ kötetben: Sokal. s a Segerstale által szerkesztett. London. az igazi diszkussziót megakadályozta a felek háborús jellegû szembenállása. Alan–Bricmont. például: Lingua Franca 2000. magyarul megtalálható e kötet magyar nyelvû kiadásában: Sokal. mint például a Washington Post. hogy bár komoly filozófiai kérdésekrõl folyt a vita. amelyet kifejezetten ajánlunk az olvasók számára (Kampis György [2001]: Az igazság pillanata helyett. Jean (2000): Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. s néhány rövid ismertetés és értékelés mellett a BUKSZ-ban a Sokal–Bricmont-könyv magyar fordítására reflektálva Kampis György tollából született meg az üggyel kapcsolatos mindmáig egyetlen részletesebb filozófiai elemzés. Jean (1998): Intellectual Impostures. University of Nebraska Press. szokatlanul széles publicitást kapott a két szemben álló fél közötti diszkusszió. Amíg Segerstale és szerzõtársai mindezt a szociológia és különösen a tudományszociológia szempontjából kívánják megtenni. Alan–Bricmont. egyik félhez sem csatlakozva elemezzék. addig a jelen tanulmány az episztemológiai vonatkozást szem elõtt tartva tekint vissza a Sokal-afférra. május–június: 62–64.8 s az ennek nyomán kirobbanó Sokal-botrány révén a filozófiai-tudományfilozófiai viták tekintetében régen nem tapasztalt.) Budapest: Typotex. (Újraközölve in: Lingua Franca [by the editors of]: The Sokal Hoax: The Shame That Shook the Academy. mely válogatást tartalmaz az e lapokban megjelent hozzászólásokból.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 111 tanulmány 1996-os megjelenését követõen a Lingua Franca folyóiratban tájékoztatta az olvasókat az általa elkövetett tréfáról. A kötet címében szereplõ „túl” azonban mégsem elsõsorban erre – az idõbeli dimenzióra – vonatkozik. 1999. amely a jelen íráshoz hasonlóan – ha nem is konkrétan a Sokal-afférra. s olyan további – elsõsorban az értelmiség széles köreiben olvasott – lapok is foglalkoztak a botránnyal.) 9 Sokal leleplezõ cikke után a New York Times elsõ oldalára került a téma. Segerstale és szerzõtársai úgy érzik. (Kutrovácz Gábor fordítása.) 10 Bár a vita idején a tudományfilozófiai szaklapok nemigen foglalkoztak a Sokalüggyel. s – némivel késõbb – a párizsi Le Monde. a londoni The Observer. A cím arra utal. de általában – a tudományok háborújára .

A szcientizmussal szembeállított antiszcientizmus fogalma a szó legtágabb értelmében magába foglalja a szcientista nézeteket kritizáló valamennyi irányzatot. és tekint vissza: Koertge. K. illetve: Hacking. illetve kulturális és szellemi beállítódást bírálja. Values. mint egy sajátos hitet. mely a természettudományos megismerés episztemológiai értékének és a természettudományok kulturális és társadalmi szerepének egyoldalú túlértékelésére utal. (67) 3: 45–47. a hasznosság pedig a természettudományból fakadó vélt vagy valós kulturális. a természettudomány objektivista szemléletmódjának fölhasználása a befolyásszerzésben és hatalomért folyó harcban. Ez a radikális oppozíció ezért nem csupán a szcientizmust magát mint a természettudománnyal nem azonos. azt túlértékelõ álláspontot. Tom (1992): Scientism. vagy a legkomolyabb.11 Sorell jellemzésében a tekintély és a komolyság az epszitemológiai értékre. London: Routledge. tekintélyelvûség. mely szerint „a tudomány. 51: 667–683. In: British Journal for the Philosophy of Science.112 Székely László 2. . Feminism and Postmodernism. hiszen e kritikák éppen a szcientista képzetek helytelenségének bemutatására – azaz a szcientista álláspont ellen – irányulnak. Ian (2000): How Inevitable Are the Results of Successful Science? In: Philosophy of Science (67) 3: 58–71. 11 Sorell. Noretta (2000): „New Age” of Science: Constructivism. (69) 4: 645–651. mivel a legtekintélyesebb. In: Philosophy of Science. gazdasági és szociális elõnyökre és haszonra utal. Parson. etikai. mely néhány bekezdés erejéig foglalkozik Steven Weinbergnek a Sokal-vitához történõ hozzászólásával. Uõ (2000): Science. az elnyomás társadalmi-ideológiai technikáiban). környezetrombolás. vagy a leghasznosabb”. and the Value of Science. s különösen a természettudomány az emberi tudás messze legértékesebb része – messze a legértékesebb. hanem arra vonatkozó. A KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI KONTEXTUS A „szcientizmus” napjainkban gyakran használt kifejezés. mely a természettudomány értékelése során kifejezetten a károsnak tartott mozzanatokra fekteti a hangsúlyt (a természet kizsákmányolása. Tom Sorell a szcientizmusról írt monográfiájában a szcientizmust úgy jellemzi. (2002): Critical Notice: Scientific Civilisation and Its Discontents: Further Reflexion on the Science Wars. In: Philosophy of Science. hanem – az elõbb jelzett negatív mozzanatokat a természettudomány lényegébõl eredeztetve – a szcientizmus adekvát kritikáját a természettudomány episztemológiai értékének redukálásában („dekonstrukciójában”). E kritikákon belül kialakult azonban a szcientizmusnak egy igen radikális oppozíciója is.

de mindenképpen találóan – két nagy. hogy a Rorty által jelzett átfogó – a protagórasziként és a platóni–arisztotelésziként megjelent fölfogás ellentétével jelzett – gondolkodás.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 113 társadalmi-politikai meghatározottságának leleplezésében látja. század végétõl fogalmazódott meg.12 (Megjegyezzük. s a következõkben az „antiszcientizmus” megjelölést használva elsõsorban ezekre a radikális szcientizmuskritikákra fogunk gondolni. század végén. In: The Atlantic Monthly. Az egyik fél. az egész európai kultúrtörténetet átívelõ filozófiai-gondolkodástörténeti trend aktuális megjelenéseként értelmezi a Sokal-tréfa nyomán kibontakozott diszkussziót. november. míg a másik oldal. a protagóraszi filozófia és világfölfogás örököse. Ám ez az újkori gondolkodástörténetben fokozatosan kirajzolódó és a 20. Mindennek nyomán az így jellemzett radikális antiszcientizmusban a szcientizmus kritikája határozottan természettudomány-ellenes jegyeket vesz föl. ontológiák és etikák és az ezekkel szemben álló filozófiák ellentétérõl van szó. hiszen benne az újkori természettudományok által meghatározó módon befolyásolt ismeretelméletek. . A szcientizmus és antiszcientizmus ellentéte karaterisztikus formában csupán a 19.) Közismert. hiszen e kontextusban nem a platóni filozófia specifikumát adó ideaelméleten van a lényeg. majd a 20. Itt Rorty – némileg talán leegyszerûsítve.és kultúrtörténeti ív a természettudományok relációjában a 19. melyet az a meggyõzõdés vezet. hogy ezen utóbbit helyesebb volna platóni–arisztotelészi világfölfogásként megjelölni. hanem a kozmosz tõlünk független egyetemes rendjén – de ezzel természetesen itt nem foglalkozhatunk. században kifejezetté váló két kulturális tendencia. emberek feletti mértékekben és rendben. A Sokal-vita tekintetében e mély gondolkodástörténeti beágyazottságra Rorty mutatott rá a tárgykört érintõ egyik rövid írásában. Richard (1999): Phony Science Wars. illetve szellemi beállítódás szélesebb és mélyebb gondolkodástörténeti kontextusba illeszthetõ. mely hisz az emberen kívüli. s gyökereiben – mint oly sok jellegzetes kortárs európai kulturális vagy szellemi alternatíva – egészen az ókori görög filozófiáig visszavezethetõ. század elsõ felében egyik oldalról a termé- 12 Rorty. s tágabb értelemben is csupán az újkori természettudományok kialakulásától kezdõdõen beszélhetünk róla. a platóni filozófia és kozmológia követõje. hogy „mindennek a mértéke az ember ” – fejtegeti Rorty –.

másik oldalról az újkori természettudomány kultúrfilozófiai kritikáiban jelent meg. Wilhelm (1974): A történelem fölépítése a szellemtudományokban. (Berényi Gábor. (Ezt szemléletesen 13 Vö. 1957. (Válogatta és ford. Heinrich (1902): Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriffsbildung: Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften. In: Altrichter Ferenc (szerk. a szcientizmus filozófiai kritikái csak a tudományfilozófián kívül fogalmazódhattak meg (Frankfurti Iskola. hanem magát a természettudományt kritizálja – megjelent a tudományfilozófiában is. Sorell 1992.vagy „szellem”-tudományokat. Orosz István fordítása. Bacsó Béla. 16 Heidegger. . Altrichter Ferenc (1992): Bevezetés. Csejtei Dezsõ és Simon Ferenc fordítása. a klasszikus episztemológiától önmagát tudatosan megkülönböztetõ tudományfilozófia a Bécsi Kör filozófiai tevékenysége révén éppen az elsõ pólus.114 Székely László szettudományos pozitivizmus.13 A határozottabb irányzatok viszont átfogó filozófiai kritikát próbáltak nyújtani az európai természettudományról mint olyanról (Spengler. melyeket azután õ maga a saját normái alapján. 75–99.. Budapest: Gondolat. s ennek részeként megteremtsék a természettudományokkal szemben módszertanilag is önálló „kultúr ”. a tulajdonképpeni. Angyalosi Gergely.) Budapest: Európa. 15 Husserl. 14 Spengler.). Sõt. Tübingen und Leipzig: Verlag von Mohr. Egyedi András és Ullmann Tamás fordítása. (Juhász Anikó. Edmund (1998): Az európai tudományok válsága I–II. Martin: Der Satz vom Grund. hogy a filozófiát és a humán kutatásokat megvédjék a természettudományos módszer behatolásától.) Budapest: Atlantisz. (Posch Árpád fordítása. Kardos András.) (1992): A Bécsi Kör filozófiája.) Budapest: Gondolat. 3. mint tudománytalant. irracionálisat vagy a metafizikának elkötelezettet. Mezei Balázs. Heidegger. Pfullingen: Neske.) Budapest: Franklin-Társulat. Ezt követõen a szcientizmus és a fenti értelemben vett antiszcientista álláspont – amely tehát nem egyszerûen a szcientista nézetet vitatja. Oswald (1994–1995): A Nyugat Alkonya I–II.17 S mivel ennek megfelelõen a tudományfilozófia a század elsõ felében a filozófiai szcientizmust képviselte. Ennek során a természettudományos megismeréseszmény dominanciájával szembeforduló „gyengébb reakciók” (a neokantiánusok vagy Dilthey) csupán arra törekedtek.14 Husserl. a különbözõ tudásszociológiai törekvések stb. könnyedén elutasíthatott.23. például: Rickert. Husserl és Heidegger. a szcientizmus filozófiai reprezentánsaként született meg. (Vajda Mihály.) Budapest: Gondolat. illetve Dilthey. 497–510. s ennek részeként megfogalmazódott a „tudomány válságának” eszméje (Husserl).15 Heidegger16). Martin (1989): Lét és idõ. Uõ (1923): Kulturtudomány és természettudomány.: Erdélyi Ágnes. 17 Vö.

Collins. Steven–Schaffer. Cambridge: Icon Books.19 Ugyanakkor Kuhn nyomán – bár Kuhn még a legradikálisabb értelmezésben sem sorolható a természettudomány-ellenes antiszcientizmushoz (mint amiképpen ezt szcientista kritikusai ennek ellenére gyakran megtették) – a tudományfilozófiában is megjelent a radikális antiszcientizmus. Budapest: Gondolat. Hoyningen-Huene. Sardar. Boyle. Chicago: University of Chicago Press. and the Experimental Life.21 valamint a természettudományokra irányuló posztmodern de- 18 Carnap. In: Altrichter (szerk. Thomas S. Trevor (1986): Confronting Nature. Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. Paul (1993): Reconstructing Scientific Revolutions. Kuhn’s Philosophy of Science. Fuller. Pinch. (Bár ezen utóbbi kifejezetten ismeretterjesztõ jellegû. Kuhn könyvének tudományfilozófiai hatásáról és a kuhni fordulat kulturális-társadalmi összefüggéseirõl vö. (2000): Thomas Kuhn and the Science War. 299–322. Bruno (1987): Science in Action. In: Kuhn 1984. Edinburgh: Edinburgh University Press. Rudolf (1992): A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül. de éppen ezért informatív és paradigmatikus. Különösképpen Feyerabendet.18) A kuhni fordulat jelentõsége ebben az összefüggésben éppen az volt. illetve az általa kívánatosnak tartott módszertantól eltérõ módszertant követõ filozófiákkal szemben alkalmazott.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 115 mutatja Carnap Heidegger-kritikája. Z. Princeton: Princeton University Press. Cambridge: Cambridge University Press. Dordrecht: Kluwer. Hobbes. Shapin. The Sociology of Solar-neutrino Detection. How to Follow Scientist and Engineers Through Society. A Philosophical History for Our Times. Steve (2000): Thomas Kuhn. A Social History of Particle Physics.20 majd az egyébként figyelemre méltó és színvonalas esettanulmányaiból gyakran radikális filozófiai következtetéseket levonó (így a tudományos diszkussziókat a politikai és jogi egyeztetõ tárgyalások mintájára értelmezõ s ezzel a természettudományos problémák megoldásában a tudósok társadalmi-hatalmi. Harry–Pinch. pénzügyi igényeinek és törekvéseinek a természettel szemben alapvetõ prioritást tulajdonító) szociálkonstruktivista irányzatokat. Chicago–London: University of Chicago Press. 21 Például Pickering. . melyet ez az irányzat a saját filozófiai horizontján kívül esõ gondolkodásmódokkal. Cambridge: Cambridge University Press. még: Fehér Márta (1984): Thomas Kuhn tudományfilozófiai paradigmája. s lehetõvé tette a szcientizmus tudományfilozófián belüli bírálatát. de reprezentatívan illusztrálja azt a stratégiát. 19 Kuhn. hogy megváltoztatta a tudományfilozófia eredendõen szcientista jellegét. Trevor (1993): The Golem What Everyone Should Know About Science. Budapest: Atlantisz.) 1992. Paul (2002): A módszer ellen. Latour.) 20 Vö. például Feyerabend. amely ugyan nem Heideggernek a tudományra vonatkozó nézetei ellen irányul. Simon (1985): Leviathan and the Air-pump. Andrew (1984): Constructing Quarks.

Cambridge: Cambridge University Press. az új generáció összefogásával elérhetõnek hitt illuzórikus jövõkép jegyében. emberibb. Neuwied–Berlin: Verlag Luchterhand. Snow. Budapest: Gondolat.) (1976): Tény. 54–58. Sokal. érték. vö. a tudományfilozófián belüli szcientista és antiszcientista tendenciák társadalmi kontextusára tekintve azonban meg kell különböztetnünk a hatvanas–hetvenes éveket a nyolcvanas–kilencvenes évektõl.23 Jóllehet. a Frank22 Snow. 324–327. A. valamint Sokal és Bricmont írásaiban is (Sokal–Bricmont 1998.) (2001): The One Culture? A Conversation About Science. Bruce [1996]: Response: Mystery Science Theater. Jürgen–Pilot. J. még: Papp Zsolt (szerk. 255.116 Székely László konstrukciós kísérleteket sorolhatjuk ide. Frank Raymond (1962): The Significance of C. [1998]: Mi ez a nagy cirkusz? In: Magyar Tudomány. de tematikájában bensõségesen kapcsolódott a Sokal-vitában késõbb megjelent problémákhoz. amelyben a Social Text Sokalnak a tréfát fölfedõ cikkére reflektál (Ross. Chicago–London: University of Chicago Press. A hatvanas évek nagy baloldali társadalmi mozgalmai számára az elnyomó társadalmi struktúrák elutasítása és az elidegenedés meghaladása volt a cél. Hans–Habermas. Mindez a párizsi diáklázadásban kumulálódott. H. Ugyancsak vö. A vita mából visszatekintõ értékelését lásd: Sorell 1992. ideológia: a pozitivizmus-vita Nyugat-Németországban.–Dahrendorf. a természettudomány episztemológiai értéke és a természettudományos racionalizmus ismeretelméleti és kulturális státusza körül forogtak. . s így mind tárgyukban. Karl (1969): Der Positivismusstreit in der deutschen Soziologie.22 valamint a pozitivizmusvitát. Nem véletlen ezért.24 A tudományfilozófiai viták. A hivatkozott hely: 58). Charles Percy (1959): The Two Cultures and the Scientific Revolution. Cambridge: Cambridge University Press.–Collins. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax. egy jobb. 9. illetve Fuller 2000. Uõ (1964): The Two Cultures and a Second Look. de gyakran föltûnik Sokal. In: Spectator. július–augusztus. Labinger. mint inkább azoknak a korábbi években kialakult társadalmi funkciójára és a tudományos eredmények technikai alkalmazására irányult. ahol a pozitivizmusvita antipozitivista oldalának. (szerk. századi története kapcsán meg kell említenünk még a nevezetes „kétkultúra”-vitát. április). In: Lingua Franca. e viták nem kifejezetten a tudományfilozófián belül zajlottak. Harald–Popper. 23 Adorno. Andrew–Robbins. hogy azután a Sokal-vitában is megjelent a Snow által 1959-ben fölvetett problematika. Leavis. amely nem annyira közvetlenül a természettudományokra. 98–126. Theodor W . Ebbe a nagy társadalomfilozófiai célba integrálódott magának a természettudománynak a kritikája is. s ugyanakkor békés eszközökkel. De a szcientizmus–antiszcientizmus-vita 20. sz. mind széles publicitásuk vonatkozásában a Sokal-vita elõdjeinek tekinthetõk. 24 Így a „két kultúra” kifejezés szerepel abban a válaszban. mely utóbbiban ugyan a szociológiáról volt szó. P .

„social and human” studies of science) a köztudatban egyedül ezen irányzattal – s annak is átpolitizált változatával – azonosultak. Joel (1996): Dispatches from the Science Wars. és ez az átpolitizált tudománykritika a tradicionális természettudomány befolyásának visszaszorítására irányuló poltikai-ideológiai törekvésekkel összefonódva – az antiszcientista természettudomány-képet problémamentes evidenciaként tálalva – beárnyékolták a tudományfilozófia más irányzatait. 28 Vö.25 A nyugati értelmiségi fiatalok e patetikus éveihez képest a tudományfilozófia antiszcientista és a szcientista tendenciái közötti vita szociális hátterét ma jóval partikulárisabb érdekkonfliktusok adják.28 25 Vö. Ugyanakkor a tudományra irányuló filozófiai. kulturális. hogy a Lingua Franca beszámolóját olvasva a Sokal-tréfa által hangsúlyozottan érintett Andrew Rossról. s e generáció a szellemi muníciójában késõbb. aki a „történelem bizalmasaként” – mintegy Bradbury regényébõl elõlépve – fontosságának tudatában egzaltáltan suhan át az egyetemek folyosóin.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 117 furti Iskolának markáns képviselõje. Budapest: Európa Kiadó. s a tudományfilozófia egyik ágaként a szociálkonstruktivizmus némi popularitásra tett szert az egyetemek falain kívül is. Woddis. 194. Malcolm (1979): A történelem bizalmasa. 26 Kovel. a hatvanas évek egyetemes világmegváltó pátoszával szemben minden jelentõségük ellenére is korlátozott mozgalmak. Ilyenek az egyetemi intézményi ellenérdekeltségek. S ha már itt tartunk – bár talán igazságtalanul túl szarkasztikusak vagyunk vele –. Jack (1975): Új teóriák a forradalomról. nem hagyhatjuk említés nélkül. In: Ross 1996. Budapest: Kossuth. a hetvenes években e három szimbolikus név mögött valahol fölsejlettek Feyerabend írásai is. Herbert Marcuse saját maga nagy megrökönyödésére a három nagy „M” („Marx–Mao–Marcuse”) egyikévé vált. 27 Uo. Következményképpen a „tojásfejû természettudós” képére válaszként a természettudomány oldalán megjelent a „lemberdzsekfilozófus” nem föltétlenül paranoid képe. Bradbury.26 a „maszkulin gõg kivetülése”27 – azaz a természettudomány – ellen lázítsa lelkes hallgatóit. aki a New York Times Magazine teljes oldalú fotóján . szociális és egyéb humán vizsgálódások („philosophical”. hogy a tudományfilozófiai tanszékek sejtelmes homályában elõbb az „emberi arrogancia megtestesülése”. mint a feminizmus vagy a „political correctness” („PC”) stb. Így sajátos paradoxon alakult ki. s az olyan. majd az egyetem hivatali szobáiban kávézgatva ugyanennek intézményi és financiális visszaszorítására szõjön összeesküvéseket. Egyrészt a tudománnyal kapcsolatos antiszcientista értékítélet. a finanszírozás kérdései. „cultural”.

Lingua Franca: The Sokal Hoax. hanem a vita tudományfilozófiai fókuszát is megváltoztatta. de részletes példákkal meggyõzõen kimutatható. Vö. s a klasszikus tudományfilozófiai tematika megjelenését mint ideológiát.és kultúrtörténeti kontextusba helyezte el. aki radikálisan szociálkonstruktivista módszertanának megfelelõen franciaellenességet. mind irá- mangószínû zakóban pompáz. 29 Latour. mozgalmain túlmutató. a „political correctness” stb. valamint a tudományfilozófiai antirealizmus és relativizmus kérdése került. hogy e vonatkozásban a másik oldal stratégiája többek között éppen az volt. hogy a vitát visszaszorítsa a jelzett szûkebb politikai-ideológiai keretek közé. a tudományos realizmus. . Nincs itt hely rá. A hatvanas évektõl kezdõdõ antiszcientizmus. 5.29) Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is. egyetemesebb – a Rorty által hivatkozott – gondolkodás. abban a formában. hogy a hatvanas–hetvenes és a kilencvenes évek tudománykritikájában a szociológiai kontextus fönti eltérése ellenére tartalmi oldalról jelen van a folytonosság is. mint a kulturális értelemben konzervatív oldal. Bruno (1997): Is There Science After the Cold War? In: Le Monde (Paris). Sokal tréfájának tehát nemcsak annyiban volt jelentõsége. a feminizmus. ahogy az a nyugati baloldali mozgalmakban megjelenik. mind tartalmában. mint ami a szcientizmus és az antiszcientizmus ellentétének kontextusában meghúzódó valós filozófiai problémákat kiemelte iskolai bezártságukból és egyetemi-intézményi. hagyományos természettudományokra irányuló emancipatív kritikával szemben ellenérdekelt és ellenséges természettudósok érdekkifejezését értelmezze.118 Székely László E perspektívában a Sokal-paródia. január 18. politikai értelemben vett „balos” és „jobbos” jelzõktõl elvonatkoztatva – a természettudományok objektivitásigénye. a hidegháború befejezõdésével eltûnt globális ellenség behelyettesítésére alkalmas új ellenségkép-keresést emlegetett. hogy a „tudományok háborúja” iránt az intellektuális publikumban érdeklõdést ébresztett. s azokat a politikai „bal” és „jobb”. a PC-mozgalommal vagy a tekintélyelvû. a „lemberdzsekfilozófus” képzete nélkül is óhatatlanul Bradbury regényének hõse idézõdik föl bennünk. amerikai nacionalizmust. aktuálpolitikai meghatározottságukból. s személyében az egyetemi professzor mint popsztár új lehetõségét testesíti meg. Ennek köszönhetõen Bricmont és Sokal könyve tudományfilozófiai szegmensének fókuszába – a vitában kezdetben hemzsegõ. (Tipikus ebbõl a szempontból Bruno Latour bekapcsolódása a vitába. s a nyomában kibontakozó vita úgy jelenik meg.

31 s amely a hivatalos szervek számára megbízhatatlanná vált Oppenheimer és az ellene tanúskodó Teller Ede konfliktusában már ugyancsak elõrerajzolta azt a súlyos erkölcsi dilemmát. John A. valamint az intézményi célokhoz és az elismerés átpolitizált rendszeréhez […] kötõdik”. (Az idézetben szereplõ kiemelések tõlem származnak – Sz. melyet a természettudománynak a „Nagy Tudományba” történõ fokozatos belekényszerülése fölvet – értelmezhetetlenek lennének a modern antiszcientista irányzatok.) 30 Vö. L. hogy ha például „a kutatás egyre inkább a tudás erõsen haszonszemléletû fogalmához. 32 Remington 1988. továbbá a projektcélok érdekében a tudományos gondolkodás szabadságának és a tudósok erkölcsi felelõsségének korlátozását követelõ „Nagy Tudomány” képében jelenik meg. In: Social Studies in Science. Newton vagy Einstein nevével fémjelzett hagyományos természettudomány. a társadalmi össztermék meghatározó részére finanszírozási igényt tartó. mely egyre inkább befolyása alá gyûri azt. (1988): Beyond Big Science in America: The Binding of Inquiry. intézményesült. A kritika tárgyát jelentõ természettudomány a hatvanas évek kritikai mozgalmaiban elsõsorban a társadalom hatalmi struktúráival – mindenekelõtt a hadiiparral és a nagy monopóliumokkal – összefonódó. 18: 45–72. s vetítik vissza ennek megfelelõen rekonstrukcióikban a természettudomány múltjára. 71–90. s egyre inkább valószerûvé teszi a konstruktivista állításokat. 31 Palló Gábor: A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2. de egyre meghatározóbbá váló jellemzõivel szembesülnek. mert lehetõvé teszi ezen tudományfilozófiai irányzat mélyebb – kritikai – értelmezését. In: Jelen kötet.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 119 nyában eltér a korábbi kultúrfilozófiai kritikáktól.30 A kritizált természettudomány már nem egyszerûen a Galilei.32 akkor ez a szociálkonstruktivista irányzat megértésében megvilágító erejû lehet. 45. Ha nem vennénk figyelembe a természettudományos kutatás ezen új formáját – melynek egyik õsképét Palló Gábor a jelen kötetben a Manhattan-projektben látja és elemzi. s kritikai attitûdjükben azután ezeket értékelik esszenciálisként.) . (Csak zárójelben jegyezzük meg. környezetromboló. például: Remington. E tudományfilozófusok a természettudománnyal szembesülve valójában a természettudomány ezen eredendõen nem esszenciális. hanem az elõbbi negatív jegyekkel jellemzett „Nagy Tudomány” – s ebben közös a hatvanas és a kilencvenes évek antiszcientizmusa. A konstruktivisták egy olyan valóságos tendenciát érzékelnek a kortárs amerikai természettudományban. s ugyanakkor elnyomó.

Azután a hetvenes és nyolcvanas években. m. Nem csupán arról van szó ugyanis. Kuhn.33 A természettudománnyal foglalkozó tanulmányok [science studies] képviselõi manapság saját területük képviselõihez szólnak. hogy a századfordulón – a természettudomány hagyományos. a természettudományok és a tudományfilozófia közötti most 33 Jardine. nekik tartanak elõadásokat és nekik írják mûveiket. Az orvosi és a környezetvédelmi etika kivételével tudományfilozófusokat. Kuhn utáni tudományfilozófia a kilencvenes évekre intézményesült és iskolai filozófiává vált. 28: 219–235.120 Székely László A hatvanas és a kilencvenes évek összehasonlításában a föntiekben jelzett folytonosságon és különbségeken túl adódik még egy eltérés. Feyerabend. A hazai viszonyok elemzése külön vizsgálódásokat igényelne. a természettudósokkal folytatott dialógus elhalt. In: Studies in History and Philosophy of Science. 233. tudományszociológusokat és tudománytörténészeket ritkán kérnek föl tanácsadóként tudománypolitikai kérdésekben…34 Ez pedig jelentõs változás. hogy az új. Marina (1997): Splendours and Miseries of the Science Wars. objektivista-realista képével szemben ugyancsak kritikus – Mach és Poincaré nem csupán egy személyben voltak természettudósok és tudományfilozófusok. Merton „aranykorában” – a tudománnyal foglalkozó filozófiai. s befolyásolták õket természettudományos felfedezéseik értelmezésében. Bár a természettudományos képzést folytató intézmények tekintélyes része hirdet meg kurzusokat a természettudomány filozófiai.) . 34 I. hogy magán a tudományos berkeken belül is elszigetelõdött. Nick–Frasca-Spada. humán vonatkozásainak tárgykörében. általában igen kis arányban veszik föl ezeket a hallgatók. történeti és szociológiai vizsgálódások (science studies) fölvirágzó mezeje folyamatos dialógusban volt a természettudományokkal. hanem arról is. Amiként a „tudományok háborúját” a neves tudományfilozófiai lapok között rendhagyó módon szerkesztõségi cikkre méltató Studies in History and Philosophy of Science-ben Jardine és Frasca-Spada írja: Az 1950-es és 60-as években – Popper. amikor e kutatások egyetemi tárgyakként konszolidálódtak. s nemcsak a hatvanas évekhez képest: gondoljunk csak arra. Conant. (Természetesen ez a helyzetleírás a nyugati – s különösen az amerikai – viszonyokra vonatkozik. hanem filozófiai nézeteikkel kifejezett tiszteletet váltottak ki a természettudósok között. Az antiszcientista ideológiák befolyásának megerõsödése és popularizációja. Bronovski.

Sokal tréfája mégis valami igen fontosra mutatott rá. ami több. mely körül e konfliktus elméleti – filozófiaiszociológiai – diszkusszió formájában kialakult. Bár Sokal és Bricmont – s általában a Sokal-oldal – filozófiai színvonala erõsen kifogásolható. valóságos tudományfilozófiai probléma képezte. melyben a természettudományok érdekében föllépõ – egymástól egyébként igen különbözõ („jobbos”. A TUDOMÁNYFILOZÓFIAI DIMENZIÓ A természettudósok most jelzett – jogos vagy jogtalan. fogalomkészlettel és nyelvezettel a természettudomány mibenlétének hiteles megragadására. s a vallásokkal szemben miképpen identifikálhatjuk vele mai természettudományunkat? Vagy Martin Eger szavaival másképpen fölvetve a 35 Quine. Vajon igaza van-e Quine-nek. Ha Mach és Poincaré korával – de még akár a szcientizmus és az antiszcientizmus összecsapásával jellemzett hatvanas évekkel is – szemben a Sokal-tréfa egyik célpontjává tett kortárs tudományfilozófia nem tudja megszólítani a természettudósokat. hogy a természettudomány tekintélyvesztésében leginkább felelõsnek tartott értelmiségi körökön és ideológiákon revánsot vegyenek. Willard O.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 121 jelzett kommunikációs szakadék. a vita magját. hogy Homérosz istenei és a modern természettudományos entitások között csak fokozati különbségek vannak?35 S ha igen. miképpen ragadhatjuk meg õket. (1973): Az empirizmus két dogmája. és jól azonosítható társadalmi törekvések. mint az intézményi szeparáltság és érdekellentétek következtében föllépõ kommunikációs zárlat. 1–2: 225–239. érdekcsoportok rajzolódtak ki a háttérben. mit jelentenek e fokozati különbségek. E probléma pedig éppen a Rorty által jelzett két nagy gondolkodástörténeti trend feszültségének mai tudományfilozófiai megjelenése. valamint a természettudományos kutatások finanszírozási forrásainak beszûkülése együttesen adja azt a kontextust. In: Magyar Filozófiai Szemle. de mindenképpen érthetõ – revánsigényén túl azonban egy mélyebb mozzanat is megjelenik itt. hogy a modern tudományfilozófia minden erõfeszítése és tagadhatatlan eredményei ellenére sem rendelkezik megfelelõ eszközökkel. 3. Bár a Sokal-vitában két jellegzetes kulturális tendencia szembesült egymással. „konzervatív” és „balos” „progresszív-racionalista”) értelmiségi csoportok elérkezettnek látták az idõt. . akkor ez nem csupán kommunikációs kérdés: arra utal.

mind a vitába bekapcsolódó neves személyiségek (így például a köztiszteletben álló s filozófiai szempontból igen problémás kijelentései mellett néha a tudományfilozófia szempontjából megfontolandó észrevételeket is megfogalmazó fizikuskozmológus Weinberg37) hozzászólásai a filozófiai ekleticizmus s a szakszerûtlenség jegyeit viselik is magukon.]) 38 Sajnos e tekintetben tartalmi kérdésekre hely hiányában még csak vázlatosan sem térhetünk ki. hogy a „tiszta természet” mint olyan (ha létezik is talán) számunkra elérhetetlen. Igen finom és összetett kérdésrõl van itt tehát szó. 8 (augusztus): 11–15. hogy a naiv tudományos realizmusnak és a szcientista objektivizmusnak nincs más alternatívája. Martin (2001): A természettudomány hermeneutikaifenomenológiai megközelítésének teljesítményei.122 Székely László problémát: igaz-e. s már korábban hivatkozott recenzióját (Kampis 2001). mint az ügyvédek vagy a politikusok bármelyik vitája«. Viszont kifejezetten ajánljuk e tekintetben Kampis Györgynek a BUKSZ-ban megjelent. [Pap Mária fordítása. (Magyarul: Uõ [1996]: Sokal tréfája. mint a tudományt a társadalomban feloldó. Steven (1996): Sokal’s Hoax. melyben annak a szélsõségesen szociálkonst- 36 „…az arról folyó tárgyalások. hogy mi számít ténynek és mit fogad el a közvélemény annak. Összehasonlítás a konstruktivista szociológiával. hogy valamiképpen a kurrens tudományfilozófia elégtelenségérõl van itt szó.39 akkor szükség van kritikai önreflexióra. azt társadalmi érdekek megjelenésének tekintõ radikális tudásszociológia és szociálkonstruktivizmus?36 Ha mind Sokal és Bricmont könyve. 6: 172–178. Röviden: a tudomány – politika. Az igazi kérdés tehát a természettudományok által tudásként kínált elméletekben rejlõ természeti és társadalmi tényezõk relációja. Segerstrale 2000. mely nem képes a természettudományban rejlõ természeti és szociálisan konstruált mozzanat viszonyát adekvát módon megragadni. ahogyan Latour és Woolgar fogalmaz: »nem zavarosabbak és nem kevésbé zavarosak. 7–12. In: New York Review of Books. Budapest: Áron Kiadó. 351–381.” Eger. hogy azt ez utóbbiak csak ellenszenvvel és elutasítással fogadhatják.38 annyiban mégiscsak nekik van igazuk. 37 Weinberg. melynek során persze azt sem szabad szem elõl tévesztenünk. Az »egyezkedés« [negotiation] terminusnak az a hatása. 39 Vö. s így maga a „természet” is csupán az adott kulturális-társadalmi kontextus által meghatározottan jelenik meg számunkra. In: Beszélõ. hogy az emberek hajlamosak elfogadni. . Az idézet oldalszáma: 361. Ha a tudományfilozófia oly mértében idegen képet nyújt a természettudományokról az azt mûvelõ természettudósok számára. hogy ez a fölfogás a tudományos objektivizmus és a kulturális szcientizmus egyetlen alternatívája. In: Schwendtner Tibor–Ropolyi László–Kiss Olga: Hermeneutika és a természettudományok.

a filozófia nem szakterületük. . ezen igazság filozófiai posztulálása esetén is vizsgálandó és értelmezendõ adottságként el kellene ismernie. és ennek nyomán a tudományos diszkussziót a politikai tárgyalásokhoz hasonlítják. Azaz a természet. miképpen lehetséges természettudomány. hogy a természettudósok többsége õszintén a természet kutatásaként éli meg tevékenységét. Ám annak a nehezen vitatható körülménynek az elfogadása után. mely tagadja. különösen 355–359.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 123 ruktivista antirealizmusnak. Hibáik nem azonos jelentõségûek. ha mûvelõinek tevékenysége egy ilyen hamisnak tartott föltételezésen nyugszik. A pusztán meggazdagodni kívánó vagy karrierre.40 S ha Sokal. Ám a jóhiszemûség elve alapján még ekkor. valamint egy-egy elmélet igazként történõ elfogadásában elsõsorban a hatalmi-intézményi érdekek és viszonyok kifejezését látják. s azután ezek birtokában ilyen megoldásokat kell találnia – vagy másoktól „ellopnia”. 40 Vö. amelyek egy tudományfilozófiai egyetemi vizsga kritériumait sem igen állnák ki. hogy a természettudományos megismerésben valahol. intézményi és pozícióbeli feltételekhez kell hozzájutnia. az ennek ellenkezõjét állító tudományfilozófiai irányzatok legfõbb feladatává az válik. Eger 2001. hogy számot adjanak errõl az általuk „hamis tudat”-nak minõsített meggyõzõdésrõl. Persze a természettudós e meggyõzõdése õszinte volta ellenére is lehet „hamis tudat”. a karrier érdekében a természettel kapcsolatos reális problémák megoldásához szükséges pénzügyi. amikor is a természettudós jóhiszemûségét – a természet megismerésére irányuló õszinte törekvését – kétségbe vonják. Bricmont vagy Weinberg fejtegetései tele vannak is olyan filozófiailag szakszerûtlen kijelentésekkel. hogy a természettudósok többsége saját meggyõzõdése szerint valóban a természetet kutatja. 361. valamiképpen releváns módon szó van a természetrõl. s az elméletalkotásban. elvben igaza is lehet. nem szabad elfelednünk azt. hogy a siker. mely az egész vállalkozásnak értelmet ad. Ám még ezen esetben is többnyire úgy jelenik meg a természettudomány mûvelése magának a kutatást végzõ alanynak számára. s annak értelmét a természet megértésére irányuló törekvésben látja. A szélsõséges szociálkonstruktivisták elegánsan kibújnak e kényszer alól. s megmutassák. mint a másik oldalon a kritikai önreflexiót elutasító. sikerre törõ természettudós képe sok esetben igaz lehet. hogy itt a viszony aszimmetrikus: a természettudósok nem belülrõl szólaltak meg. ezen morálisan kétségtelenül negatív motivációk dominanciája esetén is orientálja a kutatói tevékenységet.

(Moretti. [22] 4: 506–523. Stephen [1997]: The Sokal Affair in Context. ám ezt a veszélyt semmiképpen sem Sokal idézte föl. május–június. hogy Sokal visszaélt fizikusi voltából adódó privilegizált helyzetével s azzal a bizalommal. amikor a cikk fizikai lektorálásának elmaradását másodrangú tényezõként értékeli. melyben William M. Nem adekvát ezért Sokal tréfáját erkölcsi kategóriákban minõsíteni. hanem inkább arra példa. az idézett kérdések: 67). hiszen ez nem az õ szakterületük. E teszt akkor széles sajtóvisszhangot váltott ki. május 21. Technology and Human Values. „A tréfák lényegük szerint rosszak? A paródia immorális?” – kérdez joggal vissza a moralizáló állásponttal szemben John Brenkman (Brenkman. (Vö. mely alapvetõen filozófiai jellegû. John [1996]: Letter to Lingua Franca. s ez a szembenézés nem várható el a természettudósoktól. Stanley [1996]: Professor Sokal’s Bad Joke. május–június: 61. s egyébként nehezen megjeleníthetõ álláspontok hatásos deklarálására. hogy képes-e a tudományfilozófia szembenézni saját problémáival. a témával kapcsolatban lévõ egészségügyi folyóirat – összesen 146 folyóirat! – bírálati rendszerét és publikációs politikáját. Egy másik – irodalmár professzor – hozzászóló pedig az ilyen jellegû panaszokat elavult. viktoriánus moralizálásként ítéli meg. . In: New York Times. In: Science. moralizálást azonban nem váltott ki. A Social Text válasza a tréfát leleplezõ Sokal-cikkre implicit módon el is ismeri ezt.) 42 Ross–Robbins 1996. amelyet a Social Text szerkesztõsége erre való tekintettel megelõlegezett számára: az eltorzított vagy kifejezetten hamis fizikai utalások csak egyik aspektusát képezték Sokal paródiájának. s nagyobbrészt akkor is ellátta volna funkcióját. Franco [1996]: Lingua Franca. Epsteint pedig szakmai etikai bizottság elé állították.41 Ugyancsak alaptalan arra hivatkozni. hanem az a nyolcvanas évek végén történt kísérlet. hogy e módszer a megfelelõ idõpontban és módon alkalmazva igen hatásos lehet szunnyadó problémák markáns megjelenítésére. Hilgartner. ha kizárólagosan hiteles fizikai kijelentések szerepeltek volna benne. s néhány további. Itt valójában a tudományfilozófia önreflexióra való képességérõl van szó: a kérdés az. mely elsõsorban a morális és a jogi aspektusokkal foglalkozott.) Persze az áltanulmányok elterjedése veszéllyel is járhat a tudományos publikációs rendszer – és ezáltal a tudományos közélet – szempontjából.) Az 1931-es Beck–Bethe–Riezler-paródia viszont annak idején a kor egyik neves természettudósát érintette. John 41 A Sokal-tréfa moralizáló elítélésének markáns példáját adja Stanley Fish a New York Times hasábjain.124 Székely László sértett hangvételû deklarációk filozófiai színvonaltalansága és méltatlansága. In: Linga Franca. A természettudós reakciója csupán jelzés lehet.42 A folyóirat alapító szerkesztõje és sokáig meghatározó személyisége. (Fish. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax… 64–67. Epstein ilyen tanulmányok beküldésével próbálta tesztelni a szociális munkával foglalkozó folyóiratok. Sokal tréfája nem az immoralitásra. s bár bosszankodást igen. 55. s azt rosszhiszemû rászedésként vagy méltatlan csalásként elítélni.

hogy Mara Beller a Sokal-vita kevés briliáns hozzászólásainak egyikében a természettudománnyal érintkezõ. az etika és a filozófia területén is szaktekintélyként lépjenek föl. Sokal által parodizált posztmodern szövegek elõzményeit Bohr. hogy „valami a gravitáció elméletében alátámasztja a pszichoanalízis elméletének ilyen és ilyen állítását”). ami egy természettudós bármely kijelentéséhez hozzárendelõdik”. Az a mód. . 44 I.43 Ennek jegyében „nem fedezték föl Sokal néhány kijelentésének szembetûnõen hamis voltát” (például azt. Nem véletlen ezért. hogy volt szerkesztõtársai alapvetõen filozófiai hibát követtek el. a Social Text által elutasított. Born. az irodalomelméletbe vagy a filozófiába átviszik. 64. s ez abból fakadt. ahogyan neves posztmodern gondolkodók a matematika és a természettudomány fogalmait a pszichoanalízisbe. E beállítódás tipikusan a szcientizmus jellemzõje. szeptember: 29–34. s a Lingua Franca által közölt – hozzászólásában arra hívja föl a figyelmet. a nemek társadalmi helyzetével és szerepével foglalkozó tanulmányokba („gender studies”).45 akik éppen a természettudományokhoz kötõdõ különleges presztízs alapján érzik magukat följogosítva arra. hogy éppen annak „hatása alá kerültek – talán egyenesen vágytak arra –. Mara (1998): The Sokal Hoax: At Whom Are We Laughing? In: Physics Today. 45 Beller. amit a természettudományokra irányuló kritikai tanulmányok [critical science studies] iránti elkötelezettségük alapján demisztifikálni szándékoznak: nevezetesen annak a túltengõ presztízsnek a hatása alá.44 Persze – s erre Brenkman nem mutat rá –. m. 64–65. s a természettudomány-ellenességnek az ilyen szcientista megnyilvánulásokkal való eklektikus keveredése épp a magát posztmodernként meghatározó filozófia egyik jellemzõje.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 125 Brenkman – egykori folyóirata. Csakhogy ez a fölismerés egyrészt éppen megerõsíti – igaz. s amiképpen egyes természettudományos állításokra mint saját elméletüket alátámasztó ismeretekre hivatkoznak – azaz Sokal és Bricmont terminológiájában kifejezve „visszaélnek” a természettudománnyal –: mindez a szcientizmus tipikus megnyilvánulása. Heisenberg és Pauli – a fizikai ismeretek hiányával aligha vádolható szerzõk – filozófiai tárgyú eszmefuttatásaiban fedezi föl. a Social Text e tévedése nem esetleges figyelmetlenség vagy melléfogás. hogy a lélektan. amiként Bricmont és Sokal gondolta – a szóban forgó posztmodern szövegekkel szembeni 43 Brenkman 1996. nem úgy.

126

Székely László

kritikát, másrészt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt nem a természettudományról, hanem a filozófiáról van szó, s ezért alapvetõen nem a természettudományos fölkészültségen múlik a dolog. (Ennyiben a „természettudományokkal visszaélõ” posztmodern írások és az említett 20. századi természettudósok közötti párhuzam Bricmont és Sokal álláspontjának a kritikáját is adja.) A hivatkozott fizikusi megnyilvánulások tipikusan a saját területén elért eredmények hatására önmagát és a természettudományt egyaránt túlértékelõ, a filozófia, az etika, és más humán területekre merészkedõ természettudós szcientizmusának megtestesítõi. Amikor a szociálkonstruktivista tudományfilozófia és a tudományokkal kapcsolatos társadalmi tanulmányok engedtek a posztmodern csábításának, és szövetséget kötöttek vele – mely szövetség markánsan jelenik meg Bruno Latour személyében – , ezzel igen kétes, eklektikus talajra tévedtek, s ez a háttere annak a nyilvánvaló filozófiai jellegû melléfogásnak, melyet Brenkman a Sokal-paródia kapcsán joggal vet volt szerkesztõtársai szemére. (E súlyos következményeket nem annyira Sokal tréfája, hanem inkább Latour Einstein-tanulmánya reprezentálja, mely méltán vált Sokal és Bricmont bírálatának egyik kedvelt céltáblájává, s amely minden bizonnyal az egyik mintaként szolgált Sokal számára paródiájának megalkotásához.46) 4. A TUDOMÁNYOK HÁBORÚJÁN TÚL A Sokal-vita hullámai lecsillapodtak, s úgy tûnik, újra minden a régi. Bármily heves és nagy publicitású volt is e vita, a frekventáltan érintett tudásszociológiát és szociálkonstruktivizmust leszámítva mintha a tudományfilozófia – egyetemi falai között – érintetlenül maradt volna. Vagy talán éppen most, az iskola falai között érlelõdnek azok az új gondolatok, elképzelések és eszmék, amelyek majd évek múltán a kuhni fordulathoz hasonló új irányt adhatnak a tudományfilozófiának, melynek nyomán a természettudományos megismerés státuszával, racionalitásával, objektivitásigényével, episztemológiai értékével kapcsolatos kérdések újra intellektuális közüggyé válhatnak, s a tudományfilozófia újra megszólít-

46 Latour, Bruno (1988): A Relativistic Account of Einstein’s Theory of Relativity. In: Social Studies in Science, 18: 3–44.

Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában

127

hatja a természettudósokat?47 Vagy ez hamis várakozás, s e kérdések már soha többé nem válhatnak úgy közüggyé, mint a Bécsi Kör, majd Popper, majd pedig különösképpen Kuhn és Feyerabend idejében azok voltak, s a Sokal-vitában átmenetileg újra ilyenné váltak? Lehet, hogy a genetikai manipuláció, a klónozás, a globális fölmelegedés és a jelenleg használatos energiahordozók kimerülésének közeledte, illetve a természettudományok fokozódó praktikus-technikai orientációja oly mértékben más kontextusba fogja helyezni a tudományok problémáját, hogy a természettudományra irányuló, a természet megértésével (a „természet igazságával”) kapcsolatos hagyományos s ma még eleven metafizikai jellegû intellektuális várakozás háttérbe fog szorulni? Esetleg még ennél is radikálisabb változások várnak ránk, s a természettudomány ma még karakterisztikus kulturális dominanciája fokozatosan redukálódni fog, s a kultúra radikális transzformációjával, valamint a mai természettudomány elõállító-manipulatív technikává történõ átalakulásával a Galileivel és Descartes-tal kezdõdött természettudományos világkorszak véget fog érni, s ezzel a tudományfilozófia is el fogja veszíteni jelentõségét? E kérdésekre a következõ években bizonyosan nem – talán majd évtizedek múlva – várhatunk választ. S az az új generáció, amely talán már a választ is tudni fogja, valószínûleg egészen más társadalmi és kulturális kontextusból fog visszatekinteni mai problémáinkra. Egy azonban bizonyos: az akkorra múlttá váló jelenünk intellektuális világa iránt visszatekintõen érdeklõdõ kutatók számára a nagy nyilvánosságot megmozgató Sokal-vita színvonaltalansága és éles polarizáltsága ellenére gondolkodástörténeti szempontból mindenképpen érdekesebb és informatívabb lesz, mint az iskolai falak közé beszorult, professzionális kortárs tudományfilozófia.
47 Bár jelenleg az iskolák sokaságára szakadt s részproblémáinak sokaságába belebonyolódott tudományfilozófia centrumában nehéz olyan irányokat, törekvéseket találni, melyek ilyen perspektívák felé mutathatnak, azonosíthatunk azért néhány olyan – az érdeklõdés perifériáján elhelyezkedõ, de lehetõségeit tekintve talán több figyelmet érdemlõ – próbálkozást, mely kivezethet a hamis dilemmából. Így Hacking 1999-ben megjelent könyvében (Hacking, Ian [1999]: The Social Construction of What? Cambridge: Harvard Univesity Press). Rorty – korábban idézett írásában – ilyen „harmadik” irányt vél fölfedezni, s ugyancsak ilyenként értékelhetõ a természettudományok hermeneutikai filozófiája, mely részben Husserlhez, részben Gadamerhez, de leginkább Heideggerhez kapcsolódik. (Vö. Schwendtner–Ropolyi–Kiss 2001, illetve: Margitay Tihamér–Schwendtner Tibor [szerk.] [2003]: Tudomány megértõ módban. Hermeneutika és tudományfilozófia. Budapest: L ’Harmattan Kiadó; Székely László [2000]: A természettudományok hermeneutikája és a tudománytörténet. In: Replika, 41–42: 149–161.)

KOMMUNIKÁCIÓ

Szavak és modellek
A vizualizáció szerepe az antik kozmológiában1 Betegh Gábor

1. CSILLAGÁSZAT , KOZMOLÓGIA ÉS VIZUALIZÁCIÓ Ha elõveszünk egy modern csillagászati ismeretterjesztõ mûvet, akkor abban szinte bizonyosan találunk majd ábrákat. Nem véletlenül. Hiszen összehasonlíthatatlanul könnyebb elmagyarázni az olyan alapfogalmakat, mint égi egyenlítõ, zenit, meridián, térítõk, ekliptika, ekliptikus sarkpont, tavaszpont és így tovább, egy vagy több szemléletes ábra segítségével, mint pusztán szavakkal. Az ábráról viszonylag gyorsan leolvashatjuk azt, amit egyébként csak számos körülményes mondat tudna leírni. Ráadásul az ábrán együtt, szinoptikusan láthatjuk azt, amit a szöveg csak lineárisan tudna megfogalmazni: így a különbözõ elemek egymáshoz való viszonyát is lényegesen jobban át tudjuk tekinteni, mintha csak a szövegre, saját geometriai képzeletünkre és belsõ térlátásunkra hagyatkozhatnánk. Másrészrõl fontos felfigyelnünk arra is, hogy az ábrák önmagukban nem lennének elégségesek, hiszen az ott látható geometriai formák értelmezésre szorulnak: a szövegre hárul a feladat, hogy elmagyarázza, a különbözõ vonalak, körök és ellipszisek közül melyek jelképezik egy égitest pályáját, melyek bizonyos égitestek pályájának határpontjait, és

1 A tanulmány kibõvített változatát lásd Betegh, Gábor (2002): Le problème des représentations visuelles dans la cosmologie présocratique: pour une histoire de la modélisation. In: Laks, André–Louguet, Claire (szerk.): Qu’est-ce que ce la philosophie présocratique / What is Presocratic Philosophy. Lille, 381–415. Köszönet Bodnár István hasznos megjegyzéseiért és az OTKA (FO 32471) támogatásáért.

132

Betegh Gábor

melyek pusztán a struktúrát kifejezõ geometriai alakzatok, melyeknek semmilyen fizikai entitás nem felel meg a valóságban. De ennél még többrõl is van szó, hiszen az önmagában álló ábra akár teljességgel félrevezetõ is lehetne. Például ha megnézzük az ismeretterjesztõ mûvekben az égi fõkörök fogalmát bevezetõ ábrákat, azt láthatjuk, hogy ezek egy olyan gömb felületén jelennek meg, amelynek középpontjában a Föld áll. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv szerzõi nem egy prekopernikus világképet hirdetnek – a szövegre hárul a feladat, hogy az ilyen lehetséges félreértéseket eloszlassák. Hasonló a helyzet a háromdimenziós modellekkel is. Vegyük például a csillagok relatív pozícióját szemléltetõ éggömböket. Egyrészt világos, hogy az ilyen eszközök által vizuálisan közvetített információt gyakorlatilag lehetetlen lenne pusztán szövegesen kifejezni. Az is világos azonban, hogy egy ilyen alapvetõ szemléltetõ eszközt is meg kell tanulni értelmezni. Az éggömbök látszólag nagyon hasonlítanak egy földgömbre. A használónak azonban meg kell értenie, hogy a modell interpretációja ebben az esetben teljesen más. Hiszen a földgömbbel ellentétben az éggömb nem egy fizikailag létezõ gömböt ábrázol, az ott szereplõ csillagok valójában nem egy gömb felszínén helyezkednek el, ezt a képzeletbeli gömböt nem kívülrõl, hanem mintegy belülrõl látjuk, a gömb középpontjába képzelt Földtõl az egyes csillagok nem egyenlõ távolságra helyezkednek el, és így tovább. Mindezt valakinek el kell magyaráznia annak, aki az éggömb segítségével most kezd ismerkedni a csillagos ég rejtelmeivel. Vajon milyen szerepe volt a vizualizációnak a görög csillagászati, kozmológiai hagyományban, és legfõképpen annak kialakulásában? A jelen tanulmányban amellett szeretnék érvelni, hogy a vizualizálás igénye egyidõs az elsõ tudományosnak tekinthetõ kozmológiai elméletek megfogalmazásával. Mi több, hogy a vizualizálás nem pusztán illusztráció volt a kozmológiai elméletek szemléltetésére, hanem alapvetõ episztemológiai szerepet játszott az elméletek megfogalmazásában és a görög kozmológia és csillagászat fejlõdési irányának meghatározásában. De vajon hogyan lehet mindezt bizonyítani? Hiszen a görög kozmológiai gondolkodás kezdetérõl semmilyen vizuális reprezentáció nem maradt ránk: sem ábrák, sem háromdimenziós modellek. A legrégibb fennmaradt éggömbök jóval késõbbiek – a legkorábbinak a Nápolyi Nemzeti Múzeumban õrzött Farnese Atlaszt szokás tartani, amely egy hellenisztikus kori eredeti 1–2. századi másolata. Másrészt a késõbbi

Szavak és modellek

133

szerzõk által idézett legkorábbi kozmológiai szövegeket õrzõ kéziratokban sem találhatunk ábrákat. Így tehát csak a szöveges forrásainkra tudunk támaszkodni, azokra a szövegekre, amelyek valamilyen módon tudósítanak az ábrák és modellek készítésérõl és alkalmazásáról. E tanulmány egyik fontos tanulsága az lesz, hogy az erre vonatkozó információk nagyon gyakran áttételesek, és nem ott szerepelnek, ahol azt esetleg elvárnánk. Mindazonáltal elsõre úgy tûnhet, könnyû dolgunk lesz. Diogenész Laertiosz ugyanis arról tudósít, hogy a milétoszi Anaximandrosz más tudományos eszközök mellett kozmológiai szemléltetõ eszközöket is alkotott:
[Anaximandrosz] találta fel a gnómónt, és – miként azt Favorinus mondja a Színes Históriában – Spártában felállított egyet, hogy jelezze a napfordulókat és napéjegyenlõségeket; továbbá idõmérõ eszközöket is készített. Õ rajzolta le elõször a föld és a tenger határvonalait, és még egy kozmoló~ giai modellt2 (sfai ra) is készített. (D. L. 2.1)

Ha elfogadjuk az anaximandroszi modellre vonatkozó diogenészi beszámolót, amelyet egyébként Plinius is explicit módon megerõsít (N. H. 2.31 és 7.203), akkor tételünk máris bizonyításra került: Anaximandrosz, akinek nevéhez fûzõdik az elsõ valóban jelentõs kozmológiai elmélet kidolgozása,3 egy kozmológiai vizualizációs eszközt is készített. A problémát csak az jelenti, hogy a filozófiatörténészek általában nem fogadják el a diogenészi beszámolót. Pontosabban annak csak utolsó, Pliniusnál is szereplõ, kozmológiai modellre vonatkozó részét szokták visszautasítani. A szövegben négyféle eszközrõl esik szó: gnómón, napóra, a tenger és a föld határait jelzõ ábra (periodosz gész) és a kozmológiai modell. Szinte mindenki elfogadja, hogy ha Anaximandrosz nem volt is a gnómón feltalálója, de alkalmazott ilyen eszközt, mint ahogy, ehhez kapcsolódóan, a napóra használatát sem kérdõjelezik meg. Végül azt is el szokás fogadni, hogy Anaximandrosz készített olyan ábrát, amely a lakott föld és a tengerek sematikus rajzát adta. Ezt egyébként megerõsíti két más for~ 2 A görög sfai ra szó elsõdleges jelentése gömb, amibõl elnyerte az „éggömb” technikai jelentést. E derivált jelentés miatt technikai használatában a szó nem csak gömb alakú modellt jelölhet. Világos, hogy az anaximandroszi modell például nem volt gömb alakú. 3 Az anaximandroszi elmélet úttörõ jellegét elemzõ klasszikus mû: Kahn, Charles H. (1960): Anaximander and the origins of Greek cosmology. Cambridge.

134

Betegh Gábor

rás is (Agathémerosz 1.1 és Sztrabón 1.7). Ezzel szemben a felsorolás negyedik elemét, a kozmológiai modellt, szinte minden modern értelmezõ anakronisztikusnak tartja: azt szokás mondani, egészen valószínûtlen, hogy már Anaximandrosz is készített volna ilyen eszközt.4 A következõkben amellett szeretnék érvelni, hogy az anakronizmusra hivatkozó érv könnyen támadható. A tanulmány nagyobbik részében azt fogom bemutatni, hogy a vizuális eszközök használata dokumentálhatóan jelentõs szerepet játszott már a preszókratikus korban is. Ennek bizonyítására az idõben visszafelé fogok haladni: a hellenisztikus kori forrásokkal fogom kezdeni, amikor a vizualizációs eszközök használata kétségbevonhatatlan, hogy innen kövessem az idõben egyre távolodva és Anaximandroszhoz egyre közelítve a vizualizációs eszközök, és elsõsorban a háromdimenziós modellek használatára vonatkozó mindinkább elmosódó, de véleményem szerint egyértelmûen felismerhetõ nyomokat. Ezt követõen, Anaximandroszhoz visszajutva, azt fogom bemutatni, hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik egy egyszerûen elkészíthetõ, de mégis szemléletes háromdimenziós modell konstruálását. Végül a tanulmány lezárásaként néhány általánosabb, a korai kozmológiai modellek használatára és szerepére vonatkozó elméleti konklúziót fogok megfogalmazni. 2. CICERO BESZÁMOLÓJA A kozmológiai, csillagászati modellek fajtáira és történetére vonatkozó vizsgálódásunk számára jó kiindulópontot jelent az a beszámoló, amelyet Cicero Az állam címû dialógusának elsõ könyvében olvashatunk. Philus, a beszélgetés egyik résztvevõje elmeséli, hogy Marcus Marcellus Szürakuszai elfoglalásakor a gazdag zsákmányból csak két dolgot kért magának: azt a két éggömböt, amelyeket Arkhimédész készített. Két különbözõ típusú modellrõl van szó. Az egyik egy az állócsillagok és a konstellációk relatív pozícióját bemutató tömör éggömb (görögül ~ ra), melyet Marcus Marcellus a Rómába szállítás után Vesstere¦; sfai ta templomában állíttatott fel. A másik egy úgynevezett armilláris gyû-

4 Couprie, Dirk L. (2001): Anaximander ’s discovery of space. In: Preus, Anthony (szerk.): Before Plato. Essays in ancient Greek philosophy, VI. Albany, 23–48, különösen 36, 46.

hogy azt a másik fajta. hogy a milétoszi ily módon képzelte el az állócsillagok helyzetét – mindez azonban felettébb valószínûtlen. Ha ez így lenne. hogy a beszámoló Thalészra vonatkozó része nem más. amit Gallus a Thalész és az Eudoxosz által készített éggömb különbségérõl mond. a tudós római konzul beszél a kétféle éggömb kialakulásáról és használatáról.481–9). amelyen a különbözõ tengelyek mentén elhelyezett különbözõ nagyságú koncentrikus gyûrûk az égi fõköröket és az égitestek pályáját reprezentálják. az Óriont. a Fiastyúkot. (1. Láthatjuk ezt az Iliásznak abból a jól ismert részébõl is. Ha pedig dekoratív célokra felhasználhatták a csillagképek ábrázolását. hogy öt-hat generációt kelljen várni az utóbbi megjelenésére –. miszerint az éggömbre majd csak az utóbbi tudós fogja ráfesteni az állócsillagokat. a Hûaszokat és a Göncölszekeret (Il. így teljes bizonyossággal nem zárható ki. és azon többek között ábrázolja a fõbb csillagképeket. Ráadásul a csillagképek ábrázolásának gondolata már jóval Thalész elõtt megjelenik. Teljességgel valószínûtlen egy ilyen éggömb idõbeli prioritása – és különösen az. hogy az állócsillagokat egy gömbfelszínen képzeljük el. Minden okunk megvan azonban arra. Anaximandrosznál egy generációval még korábbra tudnánk visszamenni az idõben.Szavak és modellek 135 ~ rû (krikwt¾ sfai ra). tömör éggömböt már régen feltalálták. akkor hogyan is ne tennék ezt meg egy kifejezetten a csillagos ég bemutatását szolgáló éggömbön. Elõször is egy tömör éggömb készítése nyilvánvaló módon feltételez egy szferikus kozmoszelképzelést. A beszélgetés résztvevõinek Gallus. hogy kétségbe vonjuk. Mind Thalész közvetlen ión utódainak csillagászati elméletei. amit Gallustól Thalész kapcsán hallunk. de legalábbis azt. késõbb pedig a knidoszi Eudoxosz. mind a görög kozmológia általános fejlõdésének fõbb vonalai gyakorlatilag kizárnak egy ilyen hipotézist. Minden arra vall tehát. ilyen éggömböt elõször a milétoszi Thalész készített. mint azon antik hagyomány megnyilvánulása. amikor Héphaisztosz elkészíti Akhilleusz pajzsát.14) Ha Gallusnak igaza lenne. aki. hiszen az égi fõkörök egy jelentõs része is éppen az állócsillagokhoz képest határozható meg. mint mondják. Elõször a tömör éggömb történetérõl a következõket mondja: Gallus kifejtette ugyanis. melyben minden fontosabb tu- . ráfestette az állócsillagokat. a thalészi éggömbön csupán az égi fõkörök szerepelnének. 18. Thalész kozmológiai elképzeléseire vonatkozó információink igen hiányosak. Mindezt megerõsíti az. Platón tanítványa volt.

Az ilyen és ennél egyszerûbb armilláris gyûrûk az antik csillagászatban a demonstráció és a megfigyelések egyik legfontosabb eszköze volt. hiszen kiötlötte. az armilláris gyûrû mûködését: De ezen az újabb típusú éggömbön a Napnak. Eudoxosznak ugyanis volt egy az égitestekrõl és égi jelenségekrõl szóló. Az égi topográfia részletes és pontos leírása pedig szinte szükségszerûvé teszi a vizuális megjelenítéseket is. Gallus beszámolójának Eudoxoszra vonatkozó része ezzel szemben történetileg sokkal hitelesebbnek tûnik. minden bizonnyal összetett fogaskerékrendszeren alapuló és a bolygók relatív mozgását modellezõ planetárium valóban csodálatra érdemes szerkezet. amelyeket bolygóknak és úgymond kóborlóknak nevezünk. a Holdnak és annak az öt égitestnek a mozgása jelenik meg. hogy miként lehet egyetlen forgatással megjeleníteni a többféle különbözõ sebességû és eltérõ pályájú mozgást. Készítésükrõl és használatukról részletes leírást ad például Ptolemaiosz (i. hogy a jelenlévõknek elmagyarázza az Arkhimédész által készített másik modell. mint ami ténylegesen megtörténne. és ily módon ugyanaz a napfogyatkozás jött létre a modellen. a legendás archaikus tudósnak volt szokás tulajdonítani.14) Egy ilyen. . Az eudoxoszi eredeti ugyan nem maradt fenn. Jelenségek címû nagy hatású mûve. erre pedig a tömör éggömb nem lenne képes. mert Cicerónak Eudoxoszról viszonylag közvetlen információi is lehettek. A csillagképek leírása és pozíciója is arra vall egyébként. ebben a tekintetben csodálatra méltó Arkhimédész találmánya. mint ahány nappal lemaradna magán az égen. század. valóban. század) és Proklosz (i.1). 5. Gallus ezek után tér rá arra. század) hosszasan fejtegetik az armilláris gyûrûk tudományos szerepét. és amikor Gallus mozgásba hozta a modellt. Almagest 5. mint például Papposz (i. Már csak azért is. de az aratoszi változatból kiderül. ahol a Föld árnyéka… [a kéziratokban itt egy lacuna következik] (1. amelynek Aratosz által versbe szedett változatát Cicero maga fordította latinra. a Hold annyi fordulattal maradt le a Nap mögött. Aztán a Hold elérkezett arra a pontra. hogy Eudoxosz e mûvében részletes leírását adta az égi fõköröknek és a csillagképek relatív pozícióinak. sz. sz.136 Betegh Gábor dományos. sz. akinek késõbbi kommentátorai. hogy a már említett Farnese Atlasz eredetijéhez idõben nagyon közelinek és megjelenésében nagyon hasonlónak kellett lennie az Eudoxosz által készített tömör éggömbnek. illetve technikai felfedezés kiindulópontját Thalésznak. 2. 4. akkor.

A KÜZIKOSZI TUDÓSOK MODELLJEI Egy nem várt forrásból azonban az is kiderül. Robert–Brunet. Még fontosabb 5 Plutarkhosz: Marcellus 17. Arkhimédész pedig. 1. hogy Eudoxosz iskolájának tagjai a hellenisztikus kor legelején. 7 Szövegkiadás és interpretatív jegyzetek: Sedley. vagyis Epikurosz tanítványai ellen irányul.7 David Sedley pedig azt is kimutatta. hogy szó legyen. De vajon milyen modellekrõl beszél Epikurosz? A Nap és a Hold nyugtára és keltére vonatkozó ismételt utalások azt mutatják. 2. annyi azonban kiderül.5 Ptolemaiosz beszámolói alapján pedig szinte bizonyosan állíthatjuk azt is. hogy az epikuroszi támadás a küzikoszi iskola tudósai. amelynek egyik fontos eleme azt mondja ki. La sphère mobil. 6 Nadal. hogy armilláris gyûrûkrõl kell. hiszen a tömör éggömbökkel csak az állócsillagok nyugtát és keltét lehet modellálni. vagyis jóval Hipparkhosz elõtt. In: Cronache Ercolanesi. Jean-Paul (1984): Le „Commentaire” d’Hipparque. David (1976): Epicurus and the mathematicians of Cyzicus.3–5. század közepén alkotó Hipparkhosz is már alkalmazott ilyen eszközöket. században élt Geminosztól (pontosabban az õt idézõ Proklosztól). külön mûvet is szentelt az ilyen eszközök készítésének. 8 Sedley 1976. hogy Epikurosz egy részletes episztemológiai megkülönböztetéseken alapuló radikális kritikát dolgoz ki. aki általában megvetette a matematikai tudományok gyakorlati. könyvében egy gondosan kidolgozott és jól argumentált támadást indít a háromdimenziós modellek csillagászati használata ellen. Ez az információnk Epikurosztól származik. hogy az eszközök belsõ sajátosságaiból és mûködésébõl nem vonhatunk le érvényes konklúziókat a kozmológiai és csillagászati entitások valódi viselkedésére vonatkozóan. In: Archive for the History of Exact Sciences. sz. e.Szavak és modellek 137 Miként ezt megtudhatjuk az i. aki A természetrõl címû monumentális mûvének 11. hogy az i.8 A szövegrészlet egy igen töredékes papiruszon maradt fenn. az armilláris gyûrûk készítésének és használatának jól meghatározott helye volt a matematikai tudományok rendszerében. I. de az égitestek relatív mozgását modelláló armilláris gyûrûket is készítettek. 6: 23–54. . különösen a 35. 29: 201–236. nemcsak tömör éggömböt. mechanikai alkalmazását.6 3.

Bármilyen összetettek voltak is ezek a modellek. Természetesen nem szükséges. amelyet aztán a modell interpretációjában bármely ismert bolygóval azonosíthatunk. Ha azonban – miként ez kiderült – képesek voltak ábrázolni a kelet–nyugati és a retrográd mozgásokat. is képes legyen bemutatni. Az epikuroszi töredékek alapján lehetetlen rekonstruálnunk. Ez az elmélet az egyes bolygók látható mozgását négy (illetve a Kallipposz által továbbfejlesztett változat szerint öt) koncentrikus gömbhéj mozgásának eredõjeként írja le. és képesek voltak ábrázolni a bolygók retrográd mozgását is. hiszen míg az elõbbiekben az egyes bolygókhoz több gyûrû tartozik és az egyes gyûrûk állandó irányú és sebességû mozgást végeznek. amit Eudoxosz és tanítványa. hogy egyetlen eszköz ábrázolni tudja az összes ismert bolygó mozgását. hogy az eszköz további csillagászati jelenségeket. hanem elég. Henry (2000): The Trouble with Eudoxus. melyek mozgását feltehetõleg egy fogaskerékrendszer koordinálta. 130. Essays in Memory of Wilbur Knorr. de annak mozgása nem egyenletes.138 Betegh Gábor az Va kolumnában található megjegyzés. hogy az említett modellek az elméletet annak melyik komplexitási fokán jelenítették meg. Ez a megjegyzés egyébként teljesen jól megfeleltethetõ annak.): Ancient and Medieval Traditions in the Exact Sciences. hogy a küzikosziak által használt modellek mozgathatóak voltak. addig az utóbbiakban az egyes bolygókhoz csak egy gyûrû tartozik. Henry (szerk. Ebbõl arra kell következtetnünk. egyáltalán nem meglepõ. Julius M. hogy mindezen mozgásokat képes legyen koordinálni. ha a modell egyetlen bolygó mozgását mutatja. . Stanford. akkor természetesen meg kell kettõznünk a gyûrûk számát. hogy Eudoxosz és követõi fontosnak tartották az elmélet mechanikus modellálását. Érdemes azt is megjegyeznünk.9 Az eszköz azonban még így is figyelemreméltóan összetett lesz. Kallipposz elméletérõl tudunk. Hiszen a homocentrikus szférák elmélete olyannyira 9 Mendell. Patrick–Moravcsik.–Mendell. és a fogaskerékrendszert úgy kell megalkotnunk. hogy az eudoxoszi elmélet sajátosságai miatt ezek az eszközök konceptuálisan különböznek a késõbbi armilláris gyûrûktõl (mint például Arkhimédész Cicero által említett modelljétõl). amely szerint a küzikoszi tudósok pusztán az eszközök viselkedése alapján „ellentétes felkeléseket és nyugvásokat” (™nant…ai ¢natolaˆ kaˆ dÚseij) tulajdonítanak egyes égitesteknek. akkor az égi fõkörökön kívül bolygónként legalább két gyûrût kellett tartalmazniuk. Ha pedig azt akarjuk. In: Suppes. mint például a fogyatkozásokat.

hogy egymás mögé és egymás elé kerülve.) A görög mondat számos interpretációs és fordítási nehézséget vet fel. akkor nem elég a szöveges magyarázat.10 4. majd elõrehaladásait. milyen ontológiai komponensekbõl és milyen matematikai struktúra szerint épül fel a Világlélek.Szavak és modellek 139 komplex. a Timaioszban is találhatunk egy olyan megjegyzést. amit az eudoxoszi elmélet kapcsán is elmondtunk: az égitestek relatív mozgását leíró elmélet alapvonalait kifejezhetjük pusztán szavak segítségével – ám ha a relatív mozgások összetett rendszerét és a komplexebb égi jelenségeket is meg akarjuk érteni. melyek az égitestek pályájának felelnek meg. továbbá. az értelmezõk túlnyomó többsége azonban egyetért abban. de még a statikus ábrák is csak korlátozott segítséget jelenthetnek. egymás melletti helyzetüket és köreiknek hátrálásait. hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. ha pusztán belsõ térlátásunkra támaszkodunk. hogy annak egyes körei. akik nem tudnak értelmesen gondolkozni – mindezt elmondani anélkül. hiábavaló fáradság volna. Vajon milyen modellekre utalhat Timaiosz? A szöveg természetes 10 Lásd például a Mendell által készített CD-romot (Mendell. Henry [2001]: Introduction to Ancient Mathematical Astronomy). hogy összekapcsolódásaik alkalmával ez isteni lények közül melyek jutnak egy látóvonalba. hogy Timaiosz itt azt mondja: a bolygók relatív mozgását. ami pontosan megfelel annak. A TIMAIOSZ Platón nagy kozmológiai szövegében. . és hányan átellenbe. majd ismét feltûnve félelmet okoznak és jelt adnak a jövendõ felõl azoknak. bizonyos idõnként elsötétülnek számunkra. így folytatja: De leírni e csillagok kartáncát. Timaiosz. miután elmondta. értelmezése és oktatási célú bemutatása manapság leginkább háromdimenziós komputeranimációk segítségével történik. a fogyatkozásokat és okkultációkat csak látható modellek segítségével tudjuk igazán megérteni. Nem véletlen. hogy valódi megértése aligha lehetséges. Kövendi Dénes fordítása. hogy az eudoxoszi elmélet rekonstruálása. (40 c–d. hogy látnánk ezeknek az utánzatait (¥neu di/ ~ Ôyewj toÚtwn aâ tw n mimhm£twn). illetve értetni. továbbá.

például radikálisan megváltoztatta az ilyen irányú elképzeléseinket: elõzõleg senki sem merte volna feltételezni. hogy egy ilyen viszonylag komplikált eszköz ismert lett volna Platón korában. mint ahogyan azt egyébként. Eudoxosz Platón közvetlen munkatársa volt. (1970): Early Greek astronomy to Aristotle.”11 Véleményem szerint Dicks érve nem meggyõzõ. Érve pedig így szól: „Abszurd lenne azt feltételeznünk. Arisztotelésznek az Állatok mozgásáról címû értekezése egyértelmû utalást tartalmaz bizonyos automaták. valójában jól megfeleltethetõ annak a tevékenységsornak. hogy egy Platónhoz idõben közelebbi példával szolgáljunk: bár szinte semmilyen független szöveges vagy régészeti forrás sem segíti a megjegyzés értelmezését. esetleg ábrákra utalhat. hogy egy mozgatható armilláris gyûrûrõl van szó. Ezt látszik alátámasztani egyébként az is. Eudoxosz tanítványai által alkalmazott modellek – melyek. Dicks a rá egyébként is jellemzõ szkepszissel például az mondja. A hihetetlenül összetett fogaskerékrendszeren alapuló úgynevezett Antiküthéra szerkezet. hiszen a megkövetelt funkciókat csak egy ilyen típusú eszköz tudja betölteni. így a küzikoszi iskolában. megint csak nem bizonyít semmit. Éppen ellenkezõleg – és talán ez lenne e tanulmány legfonto11 Dicks.12 Másrészt. 12 Az Antiküthéra szerkezetrõl lásd Price. hogy az a leírás. hogy a korban akár csak fele ilyen bonyolult mûszereket tudtak építeni. mint láthattuk. hogy a szöveg feltehetõleg csak egy tömör éggömbre. amikor az égi szféra fogalma maga is újdonság volt. és valójában még igen kevés ismerettel rendelkeztek a bolygókról. amely elmeséli. David R. Jellemzõ módon e természetesnek tûnõ interpretáció ellenében is felhoztak már anakronizmusra hivatkozó ellenérveket. Harmadrészt. melyet egy elsüllyedt hajó roncsai között találtak meg. Derek de Solla (1974): Gears from the Greeks. fennmaradt szöveges forrásaink alapján képzelnénk. 120. mechanikus önmozgó babák használatára (710b). amely szerint a bolygómozgások elmélete maga is meglehetõsen új volt Platón korában. És végül Dicks azon megjegyzése. . hogy a démiurgosz miképp alkotta meg a Világlelket. David R.140 Betegh Gábor módon azt sugallja. Elõször is már többször kiderült: az ókori mechanikai ismeretek sokszor messze fejlettebbek. In: Transactions of the American Philosophical Society. mind a tudományos kapcsolatok tekintetében nagyon közel vannak a platóni Akadémiához. Ithaca–New York. amellyel egy armilláris modell elkészíthetõ. minden valószínûség szerint szintén mozgatható armilláris gyûrûk voltak – mind idõben. 64: 3–70.

és másrészt kizárjuk azt. 8.14 A kozmológiai és csillagászati elméletek modellezéséhez pedig éppen ezen ismeretek összekapcsolására van szükség. (1951): Die Astronomie der Pythagoreer. hogy közelebbrõl milyen viszony van a Timaioszban említett modell és a küzikosziak által használt eszközök között. 915a25. beleértve azt is. Amsterdam. 14 D. ahogy egy geometriai tétel bizonyítására szolgáló ábra sem csak a tétel ismertté válása után jelenik meg. illetve demonstrálhatók. valamint Burkert. mint az eudoxoszi armilláris gyûrûkhöz. Egy kicsit úgy.. és az azok konstruálásához szükséges mechanikai ismeretek ugyancsak püthagoreus hatást mutatnak.13 Véleményem szerint azonban jó okunk van feltételezni azt is. hogy a Timaiosz és specifikusan annak asztronómiai elmélete erõs püthagoreus hatást mutat. . Annyi azonban bizonyos. különösen érdeklõdött a különbözõ körmozgások iránt. Cambridge. ami a modellek episztemológiai és didaktikus használatára vonatkozik? Önmagában az. A kérdés részben az. nem igényel külön bizonyítást. hogy e hipotézis mellett részletesebben is tudnék most érvelni. 336. éppen azért. hiszen egy-egy égitesthez csak egy-egy gyûrû tartozik. Walter (1972): Lore and science in ancient Pythagoreanism.83 és Ariszt. Bartel L. L. közelebbrõl pedig Arkhütasz eredményeire vezethetõk vissza. hogy egy a Timaiosz által leírt elmélethez tartozó modell mûködési elvét tekintve közelebb áll az arkhimédészi. Külön problémát jelent. Anélkül. hogy Arkhütasz az ehhez szükséges összes diszciplínában dokumentálhatóan jelentõs eredményeket ért el: úttörõ kutatásokat végzett a geometriai testek mozgásának területén. mert az elmélet részletei csak a látható modellen keresztül dolgozhatók ki. másrészt jelentõs mechanikai újításai is voltak. 26 és 29. De ha a Timaioszban kifejtett bolygóelmélet és a hozzátartozó modell nem Eudoxosz hatását mutatja. Pr. hadd jegyezzek meg csak annyit. hogy a háromdimenziós modellek alkalmazása. akkor honnan erednek Platón idevonatkozó ismeretei. hogy Platón a Timaiosz írásakor már ismerte-e az eudoxoszi homocentrikus szférák elméletét. hogy pusztán az akadémiai csillagászati kutatások eredménye. Mass. Dicks és Wilbur Knorr szerint nem.Szavak és modellek 141 sabb tézise – az elmélet megalkotása és a hozzátartozó modell konstruálása egy idõben történik. 13 Van der Waerden.

(1968): Aristophanes: Clouds. Dover véli. az meg mire jó? TANÍTVÁNY: A földet felmérni. 200–207) A részletben háromféle tárgyról vagy tárgycsoportról esik említés. Oxford. (Felhõk. Ennél sokkal kevésbé világos a másodikként említett geometria – a szót éppen az értelmezés problematikus volta miatt nem is fordítottam le. amelyek pontosabb meghatározása. SZTREPSZIADÉSZ: Melyiket? A kiparcellázandót? TANÍTVÁNY: Nem. a föld egészét. miként azt a modern kommentárok közül például Kenneth J. Látod. Kenneth J. már az ókor késõbbi századaiban is problémát jelentett. figyelmét mindenekelõtt az iskolában található tudományos eszközök kötik le. hát ez meg micsoda? Mondd már el! TANÍTVÁNY: Ez itt egy asztronomia [¢stronom…a]. itt van Athén. Gyorsan meg is kérdezi a tanítványt: SZTREPSZIADÉSZ: Az istenekre. ~ TANÍTVÁNY: Ez meg itt a föld teljességének térképe [gh j per…odoj p£shj].15 de azt az antik scholionok által javasolt megoldást sem zárhatjuk ki. vonalzó stb. a komikus hatás abból fakad. A legegyszerûbb a harmadikként említett térkép: ez egy a lakott földet és a tengereket sematikusan ábrázoló rajz. amilyet a tanulmány elején idézett Diogenész Laertiosz-i beszámoló Anaximandrosznak is tulajdonít. hogy a geometriát a tanítvány a szó etimológiájának megfelelõen a föld felméré15 Dover. A kifejezés talán geometriai eszközöket (körzõ. ad loc. SZÓKRATÉSZ ÉS A PRESZÓKRATIKUS TERMÉSZETFILOZÓFUSOK Betegh Gábor Amikor Sztrepsziadész a Szókratész tanítványával folytatott bevezetõ beszélgetést követõen elõször belép a Gondolkozdába. úgy tûnik. V). SZTREPSZIADÉSZ: Hát ez? TANÍTVÁNY: Ez meg egy geometria [gewmetr…a]. amely szerint az utalás diagramokat és bizonyításokat tartalmazó táblákra. Így vagy úgy. . pinaxokra történik (Schol. SZTREPSZIADÉSZ: Na.) fed. SZTREPSZIADÉSZ: Micsoda civilizált egy találmány! Demokratikus és egyszersmind profitábilis.142 5. ARISZTOPHANÉSZ.

míg Sztrepsziadész rátesz egy lapáttal. amelyek hozzátartoztak az elõadások színteréül szolgáló csarnok berendezéséhez: miként minden tanár. A három eszköz. tekergõ csövekkel. kozmológiai elméletek vizualizálását szolgáló eszközök.Szavak és modellek 143 sére – bár feltehetõleg tudományos célú felmérésére – korlátozza. és feltehetõleg a darab athéni közönsége számára a csillagászati. armilláris gyûrûkre és éggömbökre történik utalás. mi több. A filozófiai iskolák berendezéséhez tartozó reprezentációs eszközök kapcsán hadd kockáztassak meg egy hipotézist. hogy megteremtse a tudományos iskola miliõjét. de más tantételeket is oly gyakran példáz (De Caelo 278a1–3. mértani és geográfiai eszközök. 35: 191–200. A kérdés azt hiszem. amelyek megteremtik az alapot a késõbbiekben bevezetésre kerülõ olyan komikus túlzásokhoz. bármelyik megoldást választjuk is azonban. Kicsit oly módon. nem eldönthetõ. ezek azok.). míg más scholionok szerint (Schol. ez egyes eszközök milyen célt szolgálnak. de azt egybõl felismerjük: egy tudós laboratóriumában járunk. annyi bizonyos. 1070a23 sk. 1023b20. . mint Szókratész híres kosara. villogó gombokkal és számítógépekkel teli helyiség: ugyan nem tudjuk. amely többek között az anyag és a forma megkülönböztetését. hogy a Gondolkozdában helyet kaptak a csillagászati. Az arisztophanészi szöveg igen fontos számunkra. Véleményem szerint a nevezetes bronzgömb. illetve eszközcsoport nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja.16 Arisztotelész visszatérõ példái olyan tárgyakon alapulnak. 1033a29–34b11. V) ebben az esetben is pinaxokon szereplõ csillagászati és kozmológiai ábrákra. Számunkra a legérdekesebb azonban az elsõként említett asztronomia. Metaph. De Anima 403a13a. R és E) inkább modellekre. de legalábbis a realitáshoz közeli berendezési tárgyak. Miként azt Henry Jackson klasszikus tanulmányában kimutatta. Henry (1920): Aristotle’s lecture-room and lectures. Arisztophanész. hanem egy 16 Jackson. illetve vizuális reprezentációk lényegileg hozzátartoznak egy filozófus/természettudós iskolájának berendezéséhez: ezek azok a reális. nem egy sima gömb. mint amikor manapság egy filmben feltûnik egy gõzölgõ lombikokkal. A scholionok egy része szerint (Schol. amelyek elsõként felkeltik az oda belépõ figyelmét. diagramokra kell gondolnunk. In: Journal of Philology. Arisztotelész is a közvetlenül jelen lévõ tárgyakat vette alapul a szemléltetéshez. az így megszerezhetõ földterületek szempontjából tekinti. és a földmérést csak annak gyakorlati haszna felõl.

Ám az általánosan elfogadott értelmezés szerint. Paul A. 5. Robert S. de a gyanútlan közember elcsábításának és elkábításának is legfõbb eszközei. In: Yale Classical Studies.144 Betegh Gábor ~ tömör éggömb volt. 48–86. ha az athéni közönség legalább hozzávetõlegesen tudott arról. Ebben az analógiában a tudományos eszközök veszik át a kultikus tárgyak szerepét: egy filozófiai iskolában folyó tevékenység éppen olyan elképzelhetetlen ezen eszközök használata nélkül. ahogy a 17 Brumbaugh. hogy az iskola felszereléséhez tartoztak többek között a Felhõkben említetthez hasonló pinaxokon szereplõ világtérképek (D. . (Maga a sfai ra szó egyébként minden további nélkül vonatkozhatott specifikusan kozmológiai modellekre. In: Uõ (szerk. meglehetõsen valószínûtlenné teszi. A darabon végigvonul a filozófiai iskola és a misztériumvallások közötti folyamatos párhuzam és kontraszt. hogy az arisztophanészi ábrázolásban ezen instrumentumok használata nemcsak központi szerepet játszik a filozófus gyanús mesterkedéseiben. hogy a filozófusok/természettudósok használtak ilyen reprezentációs eszközöket. a Felhõkben folyamatosan összekapcsolódik az új mûveltséget hirdetõ filozófus/természettudós tudománya és a tudományos (illetve áltudományos) eszközök használata. Az arisztophanészi karikatúra pedig csak akkor lehetett hatásos.): The Socratic movement. miként azt láthatjuk többek között a tanulmány elején Anaximandrosz kapcsán idézett diogenészi szövegben is. 18 Errõl lásd például Vander Waerdt.18 Az arisztophanészi ábrázolás azt is mutatja tehát.17 Ehhez még azt is hozzátehetjük. 217. Brumbaugh egy más kontextusban kifejti. az arisztophanészi Szókratész-portré csak kis mértékben alapul a történeti Szókratész filozófiai és tudományos nézetein és gyakorlatán: Arisztophanész sokkal inkább a preszókratikus filozófus/természettudós paradigmatikus alakját akarta színpadra vinni. 22: 215–221. (1972): Scientific apparatus on stage in 423 B. Mindaz. L. hogy õ maga széles körben alkalmazott volna ilyen eszközöket. Miként azt Robert S.C. elsõsorban Xenophóntól és Platóntól megtudunk.) Theophrasztosz Diogenész Laertiosznál fennmaradt végrendeletébõl azt mindenesetre megtudhatjuk. aki azonban véleményem szerint szükségtelenül szûkíti le a Felhõk Szókratészában ábrázolt filozófus/természettudós mintaképét az apollóniai Diogenészre. amit Szókratészról más forrásokból. 51). Ithaca–London. (1994): Socrates in the Clouds. mint egy orphikus vagy dionüszoszi misztériumvallásba történõ beavatás a misztikus kosár és az abban rejlõ szent tárgyak nélkül.

hogy például Coxon. Hadd utaljak mindazonáltal arra. Diogenész Laertiosz és Plinius szerint Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. ad loc. melyen.19 6. szerint Parmenidész B12-es töredéke egyértelmûen egy armilláris gyûrût. és így ezek az elemzések nem bírnának jelentõs bizonyító erõvel Anaximandroszra nézve. mégpe19 A preszókratikusok közbülsõ generációira most azért nem térek ki részletesebben. Ugyanennek a konvenciónak egy késõbbi példáját mutatja a Pompejibõl származó és a Nápolyi Régészeti Múzeumban õrzött úgynevezett Filozófus-mozaik is. egy éggömb szerepel. a többi neves szónok ábrázolása is szerepelt. azaz egy látható modellt vesz alapul a kozmosz struktúrájának leírásához. amint éppen egy ~ csillagászati modellt (sfai ra £strologik») vizsgált (838D). Erre a jelenségre találhatunk egy másik jó példát is a preszókratikus kor végérõl. Assen–Maastricht. illetve csillagászati reprezentációs eszközök használata szervesen hozzátartozott a tudományos kutatás és oktatás gyakorlatához. Ez a megfontolás pedig.Szavak és modellek 145 közkeletû elképzelésekben a „tudós” figurájához kezdenek hozzátapadni az ilyen eszközök. A Plutarkhosznak tulajdonított A tíz szónok élete címû mû Héliodórosz útleírása alapján leírást ad Iszokratész temetési emlékmûvérõl. Allan H. hogy a Diogenész Laertiosz által Anaximandrosznak tulajdonított tudományos eszközök közül csak ezt nem szokás elfogadni. (1986): The fragments of Parmenides. amelyen a vitatkozó filozófusok között egyetlen tárgy. mint megtudjuk. Arról is volt már szó. . de jelentõs mértékben meggyengíti az Anaximandrosz modelljével kapcsolatban felhozott anakronizmusérvet. amely egy armilláris gyûrût vagy éggömböt helyez „a tudós férfiú” környezetébe. ANAXIMANDROSZ KOZMOSZA ÉS KOZMOSZMODELLJE Miként a tanulmány elején már láthattuk. mert a források töredékes volta csak nagyon hipotetikus tézisek megfogalmazását teszi lehetõvé. hogy Anaximandrosz után néhány generációval a kozmológiai. ha egyértelmûen megcáfolni nem képes is. sokkal inkább annak a modern korig ható ikonográfiai konvenciónak egy korai megnyilvánulását láthatjuk itt. Semmilyen egyéb forrásunk sem utal arra. E szerint az emlékmû úgy ábrázolta Gorgiaszt. hogy Gorgiasz fõ tevékenységét a csillagászati vagy a kozmológiai kutatás jelentette volna. A Felhõk leírása alapján véleményem szerint nagy biztonsággal állíthatjuk.

IXa és IXb ábra. Anaximandrosz létrehozott egy ilyen modellt. amely egyszerû eszközökkel is szemléletesen modellezhetõ. különösebb mechanikai ismeretek nélkül is elkészíthetõ legyen. Ez utóbbi értelmezés mellett vélemé- 20 Lásd például Couprie. Hiszen az. legbelül pedig a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi). (1995): The visualization of Anaximander ’s astronomy. vagy ha úgy tetszik. Bár errõl antik forrásainkban nincs szó. Az anakronizmus vádját általánosabb értelemben fentebb megpróbáltam cáfolni.146 Betegh Gábor dig a beszámoló feltételezett anakronizmusa miatt. de olyan is. A Föld körül koncentrikusan különbözõ átmérõjû tûzgyûrûk helyezkednek el. 28: 159–182. amelyeken keresztül kitörhet a gyûrûkbe foglalt tûz. vagy egyenesen lehetetlen lenne adekvát modellt készíteni. más szóval nagy átmérõjû. az elõzõ adatokból valószínûsíthetõ. behorpadt felületén lakunk mi. A legkülsõ gyûrû a Napé. hanem hengergyûrûkre. eggyel beljebb van a Hold gyûrûje. A kozmosz középpontjában a Föld helyezkedik el. nagymértékben függ attól. mi az. . Nézzük elõször. mit gondolunk magáról a modellezett elméletrõl. viszonylag vékony falú csövekre kell gondolnunk. azaz körbehajtott körhengerekként. amelynek felsõ. a legkülsõ gyûrû (vagyis a Napé) 27 egység átmérõjû. A kozmoszt a végtelen kiterjedésû apeiron veszi körül. hanem a levegõburkon lévõ nyílások. míg a középsõ gyûrû (vagyis a Holdé) 18 egység átmérõjû. hogy annak háromdimenziós modellje viszonylag könnyûszerrel. A Föld lapos körhenger. D. A következõkben ennél specifikusabban azt szeretném bemutatni. Egyes értelmezõk szerint a gyûrûket toruszokként. Az elmélet ugyanis lehet olyan. hogy a Nap és a Hold gyûrûjét miként kell elképzelnünk. Az egyes rekonstrukciók két fontos kérdésben térnek el egymástól. Az általunk látott égitestek valójában nem önálló testek. amelyhez nagyon nehéz.20 Más értelmezõk szerint azonban nem toruszokra. felfújt gumibelsõkként kell elképzelnünk. amit viszonylag nagy biztonsággal állíthatunk. hogy vajon valószínûsíthetõ-e. A problémát természetesen az jelenti. Egyes forrásaink számadatokat is közölnek: a Föld magassága egyharmada átmérõjének. Egyrészt vitatott. hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik. átláthatatlan levegõburok vesz körül. In: Apeiron. L. hogy Anaximandrosz kozmológiájának rekonstrukciója vitatott. amelyeket sûrû. hogy a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi) 9 egység átmérõjû(ek).

mint toruszokra enged következtetni. amely szerint a csillagok (pontosabban a látható csillagoknak megfelelõ nyílások) is egy hengergyûrûn. sokkal inkább hengergyûrûkre. Továbbá ahhoz nagyon-nagyon távoli. az antik forrásokkal legjobban összeegyeztethetõ és az Anaximandrosznál oly fontos szimmetriaszempontokat leginkább figyelembe vevõ modell mégiscsak az. Paris) fejtette ki. hogy a sarkpont körül is hogyan láthatunk csillagokat – ám egyik rekonstrukció sem teljesen problémamentes. amit a csillagokról kapunk? Hiszen mi az égbolton elszórva mindenütt. A másik problémát az állócsillagok (és az azoktól Anaximandrosz által még nem megkülönböztetett bolygók) jelentik: hogyan egyeztethetõ össze a gyûrûkkel operáló anaximandroszi modell – amely meglehetõsen jól mûködik a Nap és a Hold esetében – azzal a látvánnyal. kiemelés tõlem. hogy a csillagokat jelentõ rések nem egy. hanem sok gyûrûn helyezkednek el? Ez viszont egy nagyon bonyolult elméleti modellt eredményezne. (Pszeudo-Plutarkhosz. . Egyes értelmezõk ezért úgy gondolják. hogy ezek a gyûrûk folyamatosan összehangolt mozgást végeznek. hogy e világ keletkezésekor az örökké létezõbõl kivált a meleg és a hideg magja. minden antik szerzõ csak gyûrûkrõl beszél. és nem csak egy (akármilyen széles) hengerpalást felszínén látunk csillagokat. hogy ez a modell nem oldja meg azt a kérdést. B. hogy az égbolt tengelyéhez közel is láthassunk csillagokat. 21 Ezt a rekonstrukciót ismereteim szerint elõször Tannery (Tannery. hogy a csillagokat a legegyszerûbb nem egy vagy több hengergyûrûn.) A fakéreghasonlat.21 Kétségtelen. Sztromateisz 2. hanem egy gömbfelszínen elhelyeznünk. Paul [1887]: Pour l’histoire de la science hellène: de Thalès à Empédocle.Szavak és modellek 147 nyem szerint nagyon erõs érv a gyûrûk kialakulására vonatkozó kozmogóniai leírás: [Anaximandrosz] azt mondja. vagy nagyon-nagyon kicsi gyûrûket kellene elképzelnünk. miként fát a kéreg. G. Erre viszont semmilyen antik forrás nem utal. Vajon arról van-e szó. amely a filozófiatörténészek szerint nagy valószínûséggel Anaximandrosztól magától ered. és ebbõl valamiféle tûzkör nõtte körbe a földet körülvevõ levegõt. hiszen akkor azt is feltételeznünk kellene. bár a Nap és a Hold gyûrûjénél lényegesen hosszabb hengergyûrûn helyezkednek el. Véleményem szerint ezért a leggazdaságosabb.

Nem ezt teszi. hogy ezek a helyszínek egymáshoz képest hogyan helyezkednek el: a leírás egyes részeit csak a legáltalánosabb helyhatározó szavakkal – „ott”. az üllõ pedig kétszer kilenc napig repül az egyes szintek között (Thgn. Az anaximandroszi kozmológiai elmélet gazdaságos. amelyhez igen könnyû konstruálni egy háromdimenziós szemléltetõ modellt. középütt a Föld. „elõtt” – köti össze. áttekinthetõ és szimmetrikus. hogy a hagyomány által szentesített három nagy világrégió között valamilyen térbeli kapcsolatot teremtsen. hogy mindez különösebb technikai tudás nélkül is megvalósítható. akkor egy olyan kozmológiai elméletet kapunk. Az elmélet sajátosságai miatt könnyen átlátható a modell is: például a leghosszabb gyûrû van legbelül. melyek a Hold és a Nap gyûrûjét jelképezik. Pusztán arra van szükség. A világot felépítõ nagy régiók szimmetrikusan helyezkednek el: legfelül az ég. Hésziodosz a három nagy világrégió közül csak a Tartaroszról ad részletesebb leírást. hogy egy 9 egység átmérõjû hosszú csõre (ez az állócsillagok gyûrûje) ráhúzzunk egy 18 és egy 27 egység átmérõjû rövidebb csövet. Ám a szimmetria szerepe itt pusztán annyi. A szimmetria ebben az esetben az a legegyszerûbb eszköz. Anaximandrosz módszere nem az. Látható. Ráadásul a topográfia egyes elemei ellentmondásokat tartalmaznak. Az anaximandroszi kozmológiában a szimmetria.148 Betegh Gábor Ha a fenti. ezzel szoros összefüggésben pedig viszonylag könnyen elkészíthetõ vizuális reprezentációja. hanem részletesen és érzékletesen leírja annak egyes részleteit. a geometrizáltság és a redukció éppen ennek a parataktikus. 720–725). míg a rövidebb gyûrûk (a Nap és a Hold gyûrûje) kívül. A modell egyes elemeit a megfelelõ szögben egy tengellyel rögzíthetjük. hogy elõbb általános leírást ad annak egészérõl. amelynek segítségével a lehetõ legkevésbé specifikus módon össze lehet kapcsolni elõre megadott elemeket. Ám arról szinte semmit sem mond. hogy érdekes le- . igen vázlatos érvek elfogadhatók. A leírás összességét a különösebb struktúra nélkül egymás mellé helyezett elemek egymásutánja adja. A hosszú csõbe pedig legbelülre belehelyezhetjük a Földet jelképezõ 3 egység átmérõjû és 1 egység magas hengert. mellérendelõ szerkesztésnek a felváltását jelenti. alul a Tartarosz. és ezért nem. majd a nagy vonalakat kitölti részletekkel. Ám a Tartarosz leírását sem úgy végzi. Érdemes ebbõl a szempontból rövid összevetést tennünk a hésziodoszi Istenek születésében szereplõ kozmikus topográfiával. vagy csak nagyon bajosan integrálhatók egyetlen sémába: grafikusan nem ábrázolhatók ellentmondásmentesen. „itt”.

Megjegyzendõ ugyanakkor. inherens jegye. hogy például Arisztotelész saját. a dialógusban szerepelhetett volna éppen az is. És ha a példákban szereplõ bronzgömbre vonatkozó hipotézisem helytálló. 7. illetve tudományos kozmológiák kiindulópontjának tekinthetõ. hogy a szimmetria nem pusztán az egyedi elemek laza kapcsolatát biztosító eszköz. Éppen ellenkezõleg: az egészbõl mint rendszerbõl indul ki. Mindez pedig szorosan összefügg az elmélet grafikus. de ez az utalás megint csak indirekt.Szavak és modellek 149 írást nyújt a részletekrõl. hogy vizuálisan megjeleníthetõ és modellálható. illetve háromdimenziós ábrázolhatóságával. amihez képest a tapasztalatban mutatkozó különbségeik másodlagosak. Így például a három égi gyûrû felépítésbeli azonossága. addig az anaximandroszi kozmológiának. hanem az a rendezõelv. és ebbe integrálja a részleteket. Egyrészt figyelemreméltóan kevés a ciceróihoz hasonló leírás. . a Metafizika Lambda könyvében szereplõ égi szférákra vonatkozó elméletét éppen az eudoxoszi–kallipposzi elméletre alapozza. majd azokat valamilyen laza módon egymáshoz kapcsolja. ugyanakkor nem maradt fenn Eudoxosztól vagy Eudoxosz tanítványi körébõl a modellek használatával foglalkozó pozitív leírás. Mindenekelõtt szólnunk kell a modellekre vonatkozó szöveges forrásaink mennyiségérõl és jellegérõl. hogy Epikurosz mûvének papirusztöredékeken fennmaradt nagyon kis hányadába éppen beleesett a küzikosziak modelljeit támadó részlet. KONKLÚZIÓK A fenti elemzések alapján végül szeretnék megfogalmazni néhány provizórikus konklúziót. Itt nyugodtan szerepelhetne egy a modellekre vonatkozó pozitív utalás is. Ha Platón úgy akarta volna. És ezzel visszajutottunk kiinduló tézisünkhöz: míg az epikus hagyományhoz tartozó legrészletesebb és legnagyobb hatású kozmikus topológia nem ábrázolható ellentmondásmentesen grafikusan. Ennek felel meg az is. amely meghatározza a részleteket. Arisztotelésznél is szerepel utalás egy csillagászati reprezentációs eszközre. másrészt a hivatkozások túlnyomó része indirekt vagy negatív – a rekonstrukciót nagyrészt ilyen negatív vagy indirekt leírásokra kellett alapoznunk. izomorfiája a fontos számára: ugyanazon elvek alapján épülnek fel. Ez persze egyes esetekben múlhat a véletlenen is: lehet puszta véletlen. Hasonlóképpen a Platónnál szereplõ hivatkozás is indirekt. mely a filozófiai.

a kutatást is nagymértékben elõsegítõ funkciókról. Ebbõl pedig az derül ki. szubsztantív leírások. Gorgiasz Iszokratész halotti emlékmûvén szereplõ ábrázolása is az éggömbök viszonylagos elterjedtségét és kibontakozó szimbolikus jelentõségét mutatja. Ám az anaximandroszi modell funkciói alapján nem tudnánk elõre következtetni a késõbbi modellek szerepére. Miként azt megpróbáltam bemutatni.150 Betegh Gábor hogy Timaiosz egy armilláris gyûrû segítségével tovább magyarázza az égitestek mozgását a beszélgetés résztvevõinek. Timaiosz azonban nem hozta magával csillagászati modelljét. ám az indirekt hivatkozások mintegy kulcslyukon keresztül bepillantást engednek a szövegek által nem rögzített korabeli tudományos gyakorlatba. jó okunk van elfogadni. hogy errõl az ezeket az eszközöket használók szövegeibõl megmaradt töredékekbõl többet tudhatnánk. hogy Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. Ugyanakkor az anaximandroszi modell feltehetõleg viszonylag kevés égi jelenséget volt képes bemutatni – ezt pedig érdemes összevetni azokkal a nagyon komplex reprezentációs funkciókkal. anélkül azonban. amirõl azonban a kortárs filozófiai. illetve tudományos szövegek fennmaradt töredékei alapján közvetlenül és pozitíve nem tudunk szinte semmit. Nem beszélve azon. A világ egészérõl való új gondolkodásmód megismertetésekor és elterjesztésekor ez bizonyosan nem mellékes szempont. amelyeket már Timaiosz is elvár egy ilyen modelltõl. hogy a feltehetõleg csak a geometriai struktúra szemléltetésére képes korai modellek alapján nem lehetett volna megjósolni. filozófusok beszélgetésénél éppen jelen is lehetett egy csillagászati reprezentációs eszköz. amirõl az emberek beszélnek. Hasonlóképpen az arisztophanészi komédia karikaturisztikus leírása jól bizonyítja a reprezentációs eszközök korabeli használatát. Ahogy a pompeji Filozófus-mozaikon látható. A korai modellek funkciói között nyilván nem volt mellékes azok „retorikai” szerepe sem: egy meglepõ tárgy. Az anaximandroszi modell feltehetõleg elsõsorban a struktúra szemléletes bemutatását szolgálta. ami felkelti az emberek érdeklõdését. A második általános megjegyzés a reprezentációs eszközök funkcióira vonatkozik. így a modellre csak egy villanásnyi utalás történik. hogy az ilyen típusú eszközök milyen összetett funkciókat lesznek . Azaz a releváns szövegek szûrõjén kihullottak a modellekrõl szóló pozitív. amelyeket az armillárisok legkésõbb Hipparkhosztól kezdve és legalább Tycho Brahéig betöltöttek. A modellre történõ utalás kivezet a szövegen kívüli valóságba.

jól látható. .22 A pozitív analógia körébe elsõsorban a kozmosz geometriai struktúrája tartozik. Mary B. hanem az égitestek pályáját és az égi fõköröket reprezentálják. Harmadik összegzõ megjegyzésem a korai modellek interpretációjára vonatkozik. hogy a modellek a pozitív analógia mentén éppen azokra a jegyekre irányítják a figyelmet. Ezek alapján 22 Hesse terminológiáját követve (Hesse. Vagyis a csillagászati elméletek. Az anaximandroszi modellen található körhengerek fizikailag létezõ körhengereket jelölnek. mi tartja össze õket. amelyek vagy csak a modellre vagy csak a modellálandóra igazak. Negyedszerre arra szeretném felhívni a figyelmet. amelyet mind a modell. mint például Arkhimédész modelljével. A modell ennyiben szemléletesebb és kevesebb absztrakciós erõfeszítést igényel. [1966]: Models and analogies in science. De a késõbbi. mind a Timaiosz által említett modell alapvetõen realista értelmezést enged meg. A negatív analógiába ezzel szemben az egyes entitások anyaga. hogy mind a feltételezett anaximandroszi modell. A negatív analógiát ezzel szemben a tulajdonságok azon csoportja alkotja. fizikailag létezõ dolgokat. mind a modellálandó mutat. Ha így fogalmazzuk meg a kérdést. azaz a modell elemei az elmélet szerint a valóságban reálisan meglévõ entitásokat reprezentálnak. mibõl alakultak ki. Ezt érdemes összehasonlítanunk a késõbbi armilláris gyûrûkkel. mozgatható armilláris gyûrûkön a pozitív analógiába tartoznak a relatív sebességek is. Érdemes felfigyelnünk arra. mi mozgatja. A modellek használatának elterjedését véleményem szerint nagyban segíthette a realista értelmezés. a bonyolultabb modellek készítéséhez szükséges mechanikai ismeretek és a modellekben rejlõ funkcionális lehetõségek felismerése párhuzamos. ám annál ontológiailag még erõsebb – köreit mutatják. Notre Dame) pozitív analógián a tulajdonságok azon csoportját értem. míg a negatív analógia éppen azokat a jegyeket teszi zárójelbe. hogy e modellekben mi jelenti a pozitív analógiát és mi a negatív analógiát. valamint az oksági viszonyok tartoznak: milyen anyagból vannak. amelyekkel a természetfilozófiától fokozatosan emancipálódó matematikai csillagászat fog foglalkozni. beleértve az egyes elemek közötti numerikusan kifejezhetõ arányokat is. amelyekre a természetfilozófia és a metafizika körébe tartozó kozmológia legfõbb kérdései vonatkoznak. ahol a gyûrûk nem a világban objektíve. egymást erõsítõ folyamatok voltak. a timaioszi modellen található gyûrûk pedig a Világlélek valóságosan létezõ – nem fizikai anyagból lévõ.Szavak és modellek 151 majd képesek betölteni.

Fennmaradt szövegeink túlnyomó része ugyanis a filozófia és nem a matematikai csillagászat körébe tartozik – a filozófus. vagyis éppen akkor. Ezen megfontolás segíthet annak a jelenségnek a megértésében is. amely szerint a kozmosz egy jól strukturált. amit forrásainkról elmondtunk. amikor már dokumentálhatóan léteztek a legfontosabb égi jelenségek bemutatására is képes modellek.152 Betegh Gábor pedig megkockáztatható az az állítás. amely Anaximandrosztól kezdve a görög kozmológiai gondolkodás kiindulópontját és közös alapját jelenti. amely valamikor a hellenisztikus kor elején teljesedik ki. metafizikus kozmológus számára pedig éppen azok a jegyek lesznek érdekesek. Eltekintve persze a modellek által közvetlenül kifejezett azon alapvetõ meggyõzõdéstõl. reduktív módszerekkel leírható funkcionális egység: ez az a meggyõzõdés. . amelyeket a modell nem tud ábrázolni. hogy a modellek használata elõsegítette a matematikai csillagászat megerõsödését és a filozófiai kozmológiától való elválását – azt a folyamatot tehát.

világnézeti következményei az európai kultúrtörténetben a hellenizmus korára.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán Szécsi Gábor Az írásbeliség megjelenése és uralkodó kommunikációs technológiává válása alapvetõen változtatta meg az ember önmagáról. Az információ alfabetikussá válásának gondolati. a dolgok létezését és fejlõdését meghatározó relációkról alkotott képét. amelyek az írásbeliség interiorizálásának folyamatában determinálták a korai filozófiai reflexiók irányát. rámutatva azokra a szemantikai. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. A nyelvi jelentést meghatározó fogalmi relációk. új távlatokat nyitva az elvont. világról. hogy az ún. szintaktikai jellemzõkre. De vajon az új kommunikációs technológia megjelenése révén gerjesztett nyelvi változások milyen módon vezettek el a platóni. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. Platón filozófiájának születésére értek be. Ennek során egyfelõl arra kívánok rámutatni. fogalmi gondolkodás. a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes. Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét. reflektáló elme elõtt. összetett grammatikai struktúrák kialakításában. arisztotelészi szintû világképek megszületéséig? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ. „elsõdleges szóbeliség” korában a korai görög gondolkodók feltehetõleg még nem rendelkeztek olyan szintaktikai apparátussal. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális össze- . amely segítségükre lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas.

Az írásbeliség kialakulásának történeti szerepén elgondolkozva. hogy a szóbeli kommunikáció kizárólagossága vajon milyen nyomokat hagyott a korai kultúrák emberének nyelvhasználatában. hogy a szavak szemantikai kapcsolatai szembetûnõbbé. amelyek viszont már magukban hordozták az írásbeliség megszületésének és interiorizálásának . a világról és önmagáról alkotott képében. de nem is igényelték azt. gondolkodásmódjában. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében komponálják meg mondandójukat. Ennek a hellenizmus korára kiteljesedõ s az absztrakt. a didaktikus állítások tartalma absztraktabbá válik. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya.154 Szécsi Gábor függések szükségszerûen maradtak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. hiszen az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. A nyelv vizuális objektivációjával azonban mind komplexebb kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációjára nyílt lehetõség. a problémakör kutatója óhatatlanul is szembesül azzal a kérdéssel. Ugyanakkor meg kell határoznia a szóbeli hagyományozásnak azokat az elemeit is. különös tekintettel a tudat szerkezetét alapvetõen meghatározó nyelvi változásokra. hogy voltaképpen mi is jellemezte azt az uralkodó kommunikatív formát. amelyet a nyelvi jelek vizuális objektivációjának vívmánya felváltott? A kérdésre adható válaszokat mérlegelve pedig mindenekelõtt arról kell valamilyen módon számot adnia. amely logikai vagy kauzális kapcsolatokra utal. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. mind több olyan kifejezés fordul elõ a nyelvben. történetfelfogásában. I. s nem elsõsorban cselekvési helyzeteket jelenít meg. metafizikai gondolkodás alapját jelentõ nyelvnek a legfõbb jellemzõi. E jellemzõk tükrében próbálom meg tehát a továbbiakban kommunikációfilozófiai megvilágításba helyezni az európai kultúrtörténetben új fejezetet nyitó platóni filozófia megszületésének körülményeit és feltételeit. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe.

miszerint az „elsõdleges oralitás” nyelvi és gondolkodásbeli funkcióit az alfabetikus írás felfedezését követõen is fennmaradt „absztrakciós technológiaként” kell megközelítenünk. Walter J. (1982): Orality and Literacy. London–New York: Methuen. The Technologizing of the Word. Ez utóbbi álláspont tekintetében teljes egyetértés mutatkozik a Torontói Iskola jelentõsebb képviselõi között. Ezért találhatott körükben kedvezõ fogadtatásra az az Eric A. hogy a szóbeliség felváltására szánt alfabetikus írás „elsõ történelmi szerepét” éppen az elsõdleges szóbeliséget jellemzõ nyelvi specifikumok objektivációja és ezáltal konzerválása jelentette. hogy a korai írott emlékekben megõrzött nyelvi fosszíliák révén rekonstruálhatóvá válnak egy olyan kor nyelvhasználati szokásai. az írásbeliségnek még semmilyen formáját nem ismerõ. az új kommunikációs technológia felfedezését követõen még sokáig annak az orális nyelvnek a rögzítésére szolgált. amely „csak igen lassan alakult át az írásbeliség nyelvévé”. Yale University Press. 4 Uo.2 A klasszikus görög irodalom egyedülálló karakterét. Ong által „elsõdleges szóbeliség”-nek (primary orality) nevezett kommunikációs kultúra problematikája sohasem került le a kommunikációtörténeti kutatások napirendjérõl.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 155 feltételeit jelentõ nyelvi és kognitív változások csíráit is. Vagyis az a paradox helyzet.1 Vajon mi éltetheti a kérdéskör iránt tanúsított olthatatlan érdeklõdést? Minden bizonnyal az a meggyõzõdés. azaz kiléphet-e saját kirografikus vagy tipografikus galaxisából a kommunikációtörténeti rekonstrukció folyamatában? Noha az utóbbi kérdésre a jelentõsebb szerzõk többsége határozott nemmel felel.3 S mivel az írás elsõdleges szimbolikus rendszerré válása igen hosszú folyamatnak bizonyult. Reflections on Orality and Literacy from Antiquity to the Present. . Eric A. hogy az írásbeliség valamilyen fokára eljutott individuum képes-e egyáltalán reprodukálni a letûnt szóbeli kultúrák nyelvi és noétikai világát. 90. New Haven–London. Walter J. 3 Uo. És persze állást kell foglalnia abban a kérdésben is. hangsúlyozza Havelock. 2 Lásd Havelock. amelyben még a szóbeli üzenetváltás jelentette az emberek közötti kommunikáció kizárólagos formáját. (1986): The Muse Learns to Write. 16–31.4 Havelock 1 Lásd Ong. Havelock által a korai görög írásbeliség megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott álláspont is. éppen ez az oralitás és proto-írásbeliség közötti sajátos viszony alakította ki.

5 Az „elsõdleges szóbeliség” korában. amelyben a szóbeli eszmecseréknek még nem volt alternatívája? Mindenekelõtt a nyelvi megnyilatkozásoknak az a fajta szituációfüggõsége. mellérendelõ típusú mondatszerkezetek gyakori használatára volt visszavezethetõ. vélekedéseit. A nyelvhasználatnak ez a közlési szituációhoz való szoros kötõdése az „elsõdleges szóbeliség” nyelvének szintaxisát minden bizonnyal „dinamikusabbá”. De vajon valós alternatívát jelentett-e az „elsõdleges szóbeliség” nyelvében a többszörösen összetett. Vagyis a kommunikatív aktusok eredményességét minden esetben a szavak cselekvésértéke és a felek közötti interakció jellege határozta meg. könnyen feldolgozható megnyilatkozások formájában kellett gondolatait. hogy a görög alfabetikus írás megjelenését követõen hosszú ideig – feltehetõleg Euripidész koráig – létezett egyfajta mentális ellenállás az írásbeli kommunikációval szemben. Ezt követelték meg tõle a nyelvi kód akusztikai jellegébõl és a szövegkörnyezet hic et nunc valóságából fakadó idõbeli korlátok. közvetítenie az aktus vevõje számára. egyszóval elválaszthatatlanul kötõdött ahhoz a közlési szituációhoz. kívánságait stb. amely életre hívta. Ong szerint ez a „dinamizmus” elsõsorban az egyszerû. nagyon is konkrét felek között folyt. amely segítségére lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas összetett grammatikai struktúrák kialakításában. aminek következtében az teljes mértékben alárendelõdött az oralitást jellemzõ információátadási és -elsajátítási technológiának. mutat rá Ong. Mi jellemezte tehát azt a kommunikációs kultúrát. A különbözõ közlési helyzetekben a kommunikatív aktus adójának lehetõség szerint rövid. erõteljesen „cselekvõ jellegûvé” tette. Az oralitás korának embere ugyanis feltehetõleg még nem rendelkezett olyan szintaktikai apparátussal. . amire Ong is felhívja a figyelmet. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ.156 Szécsi Gábor fenti megállapítása abban a valószínûnek látszó történeti hipotézisben gyökerezik. alárendelõ típusú mondatok használata? Aligha. 82. a kommunikáció mindenkor konkrét kontextusokban. A szóban forgó reflexió tárgyát ugyanis valószínûleg a különbözõ közlési helyzetek jelentéstani komponenssé is váló fogalmi reprezentá- 5 Lásd Ong 1982.

Budapest: BIP Kiadó. amelyekhez valamely szó jelentéstartományának elemként valamilyen megnevezési aktust – például a toldalék használatát – megjelenítõ fogalom kapcsolódhatott volna.) használatának fogalmát a „könyv” szó használatának fogalmi reprezentációjához kapcsolják. „oldal”. E jelentéstani komponensek megragadása és feldolgozása elengedhetetlen feltétele a nyelvi és gondolati továbbépítkezésnek. hogy a szavak jelentésüket a használatuk során aktivizált fogalmi kapcsolatokból nyerik. de nem is igényelték. Ennek következtében a lehetséges szintaktikai viszonyokat – például a mondatrészi funkciókat – megjelenítõ komplex fogalmi összefüggések nem válhattak maguk is megnevezési aktusok „jelöletévé”. In: Altrichter Ferenc–Nyíri Kristóf–Pléh Csaba–Vizi E. hiszen a nyelvhasználó a szavai jelentéstartományát behálózó asszociációs viszonyok egész sorát tudja ezáltal bonyolultabb logikai összefüggések rendszerébe ágyazni. elemzõ gondolkodás közvetlen mentális feltételét jelenti. Szilveszter (szerk. 147–150. Ezáltal egy szó jelentéstartománya olyan fogalmi viszonyok csomópontjául is szolgálhat. Az elképzelés részletes kifejtését lásd Szécsi Gábor (2002): Intencionalitás és nyelvi jelentés. Vagyis éppen ez a folyamat vezethet el a nyelvi kompetenciának és a fogalmi ismeretnek ahhoz a magasabb szintû „kooperációjához”. Márpedig éppen ez a „jelöletté válás” jelenti a feltételét annak.): Agy és tudat. amely az elvont. amelyek a szó használatáról alkotott fogalmunkat más nyelvi aktusok képzeteivel köthetik össze. Ebben a magasabb szintû „kooperációban” a komplex vélekedé6 Ez utóbbi feltevésünk arra az általánosabb hipotézisre épül.6 Nos. hogy az egyes szintaktikai funkciókat megjelenítõ formai viszonyok még összetettebb információkat hordozó konceptuális hálózat részeként rögzüljenek a nyelvhasználó tudatában.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 157 ciója képezi. „fellapoz” stb. „olvas”. . vagyis olyan fogalmi komponensekké. Mégpedig alapvetõen azokból a relációkból. A „könyv” szó jelentésének így válhatnak például elemévé azok a fogalmi kapcsolatok. mert az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. s ezáltal más szintaktikai funkcióktól elkülöníthetõ formában rendszerezhetõk legyenek. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében fogalmazzák meg mondandójukat. amelyek a szavak denotátumáról és használatuk aktusáról alkotott fogalmakat a kognitív háttér képzettársítási rendszerébe kapcsolják. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. ezek a fogalmi relációk. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális összefüggések szükségszerûen maradnak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. amelyek a „könyv” szó által felidézett létezõket és cselekvéseket jelölõ szavak („fejezet”.

amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával.158 Szécsi Gábor sek kifejezésére alkalmas nyelvhasználat feltételét a mind összetettebb információkat megjelenítõ fogalmi háttér jelenti. „kétkamarás tudat” neurofiziológiai változásairól. véli Jaynes. Julian (1977): The Origins of Consciousness in the Breakdown of the Bicameral Mind. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. A szóban forgó impulzusok. 1500 körüli felfedezése jelentette. amely radikálisan felgyorsította az eredeti „bikameralitás” megszûnésének folyamatát. akkor ezen voltaképpen a nyelvi kompetencia fogalmi alapjaira irányuló reflexió hiányának neurofiziológiai következményét érti. 7 Lásd Jaynes. e.7 Az ugyanis nyilvánvaló. Minél bonyolultabb információk válnak tehát közvetíthetõvé a nyelvben. a közlési aktus során a még erõsen „kétkamarás” emberi agyban a jobb félteke kontrollálatlan impulzusokat küldött a bal féltekének. A fenti szemantikai megközelítés tökéletesen konzisztensnek tûnik számomra azzal az – Ong részérõl egyébként teljes szimpátiával fogadott – eszmefuttatással. megteremtõdtek az önelemzés. amelyet Julian Jaynes fejtett ki az ún. csak az i. Jaynes szerint az emberi történelem korai évszázadaiban. Az írás megszületése az önmagára reflektálni képes – s nem egyszerûen a jobb félteke által szabályozott – emberi elme elsõ szárnypróbálgatásait vonta maga után. Az igazi fordulatot ebben a periódusban. amely azután beszéddé dolgozta fel a kapott jeleket. hogy amikor Jaynes az írást nem ismerõ ember tudatának „bikameralitásáról” beszél. Az új kommunikációs technika térhódításával. hangsúlyozta Jaynes. összegzi neurofiziológiai elemzéseit Jaynes. amikor is a szóbeliség jelentette a kommunikáció uralkodó technikáját. a múlt és a jövõ közötti különbség értékelésének mentális feltételei. Boston: Houghton Mifflin. e. amelynek kialakulása viszont elválaszthatatlan az egyre komplexebbé váló kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációinak a megszületésétõl. annál meghatározóbb jelentéstani szerephez jutnak a különbözõ szintû nyelvi aktusokat megjelenítõ fogalmi relációk. az írás i. az analitikus gondolkodás. a különbözõ attitûdökre irányuló reflexió. 2000 és 1000 közötti idõszakban kezdenek folyamatosan veszíteni erejükbõl. . mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya.

amelyet az elõbbiekben Havelock. a jelentés fogalmi alapjaira irányuló reflexió a nyelv írásbeli objektivációja révén válik csak lehetségessé. s mint ilyen.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 159 Jaynes koncepciója tehát minden specifikumával együtt jól illeszkedik ahhoz a gondolatmenethez. amelyeket egyaránt „dolgok”-nak szoktak fordítani. amelyek jelöletéül az egymástól fogalmilag még el nem különített kategóriák (dolog. Ong és mások vizsgálatainak eredményeire hivatkozva vázoltam fel. Elég. „polla”) gondolunk. kényszerítõ erõvel hat ránk a felismerés: az írást nem ismerõ kultúrák számára nem adottak a kategóriák. amelyek megközelítésünkben alapvetõen nyelvi cselekvési helyzeteket megjelenítõ fogalmi egységek sajátos. tudásanyagot. nyelvileg például metaforák segítségével kifejezhetõ reflektálatlan kapcsolatát hivatottak reprezentálni. Ehelyett egy. Jaynes számára sem kétséges ugyanis. „onta”. ha például azokra. Emellett kiterjedt asszociációs teret kínálva teszi lehetõvé. a szintaktikai viszonyok. . Így a nyelvi jelentés mély rétegét meghatározó sajátos mentális képekbe rendezõdõ fogalmi relációk montázsszerûen teszik plasztikussá az egyén számára a bonyolultabb logikai összefüggéseket. hogy az analitikus gondolkodás. metaforikus nyelv reflektálatlan fogalmi egységek rendkívül széles tartományát képes átfogni és reprezentálni. Ennek árulkodó jelei egyaránt fellelhetõk az orális nyelvet konzerváló korai írásos emlékekben és az „elsõdleges szóbeliség” szintjén megrekedt kultúrák tagjainak nyelvhasználatában. a reflektálatlan fogalmi tartományok nagy területét átfogó és reprezentáló képi gondolkodás determinálja az ismeret átadásának és elsajátításának módját. minõség.8 Ez a sajátos képi. Ebbõl fakadóan az elsõdlegesen orális kultúrák nyelve is alapvetõen képekbõl táplálkozik s maga is képeket táplál. nem kiemelve azt a különbözõ cselekvési szituációkat megjelenítõ fogalmi kapcsolatok hálózatából. a korai görög bölcselõk munkáiban is gyakran felbukkanó többes számú görög névszókra („panta”. Vagyis akár kultúrtörténeti. grammatikai szabályok rendszerezését lehetõvé tevõ fogalmi gondolkodás feltételei. attribútumok árnyalt differenciálását. akár neurofiziológiai oldalról közelítjük meg a szóbeliség-írásbeliség problematikáját. tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra. esemény 8 Képeken olyan teoretikus entitásokat értünk. A szóban forgó kifejezések ugyanis valójában olyan gyûjtõnevek. hogy a fogalmi analízisre még nem képes megismerõ számára megjegyezhetõ módon közvetítsen összetett információkat. viszony. hogy az individuum az ismeret tárgyát a maga totalitásában tudja megragadni.

hogy a preszókratikus bölcs éppen milyen komplexitású mentális folyamatot jelölt a segítségükkel. a hallgató tudta. törvényszerûségeket „láthatunk meg”. Azt pedig. vagy testi. Vagyis ha a korai. viszonyait és az õket felölelõ eseményeket is értette. amelyen belül az egyes konceptuális reprezentációk montázsszerûen képi formában kapcsolódtak egymáshoz. hogy egy a látásnál összetettebb mentális jelenségre utal segítségével a beszélõ. a preszókratikus filozófusok nyelvi világát szép. tehát a konkrét érzékelési folyamatot reprezentáló jelentésárnyalat konzerválódása. amelynek segítségével nem konkrét fizikai dolgokat. fizikai ügyességet fejeztek ki. hogy a gondolkodás mint összetett mentális folyamat jelölésére rendszerint olyan igéket használtak („episztamai”. Ennek egyik legszembetûnõbb jele. hogy a preszókratikusok a gondolkodást az érzékeléstõl nem mûködési módja. Vagy nézzünk meg még egy. hanem idõtlen. az írást még nem ismerõ vagy – mint „betolakodót” – elutasító görög kultúrák valamelyikében valaki „dolgok”-ról beszélt. Havelock szerint maga az elbeszélõ forma azért válhatott az orális kultúrákban bevett kifejezési móddá. az elsõdleges oralitást jellemzõ képi nyelv alapjává. a mindenkori szövegkörnyezet tette egyértelmûvé. narratív formulák. fiziológiai feltételei. Ennek az „elsõdleges oralitást” jellemzõ vizuális nyelvnek a gondolati lenyomata volt a fenti példa kapcsán az. hanem tárgya alapján különböztették meg. klisék gyakori használata jellemzi. mert „az elbeszélés so- . lényegi létezõket. „noeo”. amelyben az ilyen komplexebb jelenségek jelölésére használt terminusok eredeti jelentésük megõrzésével tették megragadhatóvá a filozófusok mondanivalóját. amelyek eredetileg valamilyen érzékelési folyamatot. amelynek felidézéséhez ugyanakkor elengedhetetlennek bizonyult az információt képivé tevõ eredeti. metaforikus elemekkel dúsító példát! Tudvalévõ. Az írást nem ismerõ kultúrák nyelvi világát azonban talán a legszebben a könnyen memorizálható. Ha tehát a „gignószkó” ige a parmenidészi egy létezõ megismerésére irányuló tevékenységet jelölte valamely kontextusban. „gignószkó”). ezen valószínûleg a dolgok tulajdonságait.160 Szécsi Gábor stb. Olyan lelki tevékenységnek tekintették.) konglomerátuma szolgált. Ezért válhattak ezek a kifejezések egy. Ezeknek az igéknek a jelentése tehát rendkívül széles fogalmi tartományokat ölelt fel az érzékelés reprezentációjától a bonyolult lelki folyamatok megjelenítéséig. hogy a korai görög bölcselõk még nem rendelkeztek a különbözõ lelki tevékenységek árnyalt leírására alkalmas szókészlettel.

közlendõjét érthetõ. Ezek a meghatározott hangsémák szerint memorizált s minden egyes elõadás alkalmával ugyanabban a formában „visszakereshetõ” és elmondható szövegek jelentették Havelock szerint az orális költészet elsõ hajtásait. Nem is tehetett másképp. hogy amit mond. hogy a még kizárólag a szóbeli kommunikációs technikát ismerõ hallgatóság is megértse. 75–76. de idõrõl idõre ugyanabban az akusztikai formában felidézhetõ szövegek megkomponálására nyílt lehetõségük. azaz. Ezáltal nemcsak egyszerûen ismételhetõ. s mint ilyen az orális memorizálás nélkülözhetetlen eszközét jelenti”. hiszen közönsége képtelen lett volna bonyolult fogalmi összefüggésekre épülõ információk befogadására. 10 Uo. ahogy Havelock fogalmaz. ismétlésekkel és ellentétekkel dúsított nyelvi alakzatok felhasználásával adták elõ. alliterációkkal és asszonáncokkal. erõsen ritmizált. „egy kulturális hagyomány megalapozásának” funkcionális eszközéül is szolgált.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 161 rán használt nyelv inkább a cselekvés. a tradícióval.11 9 Havelock 1986. társadalmi szokásokkal kapcsolatos lényeges információk átadása csak akkor válhatott eredményessé. ha az erre a célra használt nyelv kellõképpen emberközeli. . alapelvek révén sajátították el a közösség élete szempontjából lényeges konvenciókat. S miután az orális kultúrák tagjai még cselekvések és nem ideák. ne pusztába kiáltott szó legyen. hanem a kulturális információk elraktározásának. Ha azt akarta. 11 Uo. a szóban forgó nyelv befogadását is egyfajta „nyelvi ritualizáció” biztosította. könnyen megjegyezhetõ formában kellett elõadnia.9 A szóbeliség korának elbeszélõje – legyen az költõ. illetve cselekvési szituációkra. tanító vagy éppen próféta – Havelock szerint kizárólag konkrét cselekvésekre. s nem a cselekvések lényegére vagy a létezés általános kérdéseire vonatkozó kijelentésekbõl szõtte mondandóját. empatikus és színes volt ahhoz. Más szóval. a tradíció és az azt megjelenítõ tudás átadásának. Az oralitás költészete tehát nem csupán egy mûvészet volt a többi között.10 Ennek a ritualizált bevésésnek a hatékonyságát próbálták azután fokozni azok az elbeszélõk. semmint a reflexió nyelve. akik ismétlõdõ állításaikat újra és újra visszatérõ hangsémákba szõtték. vagyis akik gondolataikat a kimondott szavak tiszta akusztikai értékében rejlõ korrespondenciára tekintettel.

Milman (1971): The Making of Homeric Verse. vagyis kész szövegmintákból.12 Parry ugyanis az elsõk között mutatott rá arra a belsõ kapcsolatra. Olyannyira. amely az orális költészet stílusbeli jegyeit az elsõdlegesen szóbeli kultúrákat jellemzõ „rituális” nyelvhasználathoz fûzi. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük. amelyekben a jelzõk éppen elõfordultak. Tehette. a tradícióról. Az eposzok orális-tradicionális nyelvezetét a hexameteres formának teljes mértékig alárendelt szóhasználat jellemzi. Homérosznak – miként általában az orális elbeszélõknek – a jelzõk bõséges repertoárját kellett ismernie ahhoz. hanem az egész orális noétikai és bölcseleti világ is. Homérosz az alkotás folyamatában gyakorlatilag ebbõl a kifejezésgyûjteménybõl kiválasztott. s ezért szigorú metrikai szabályok szerint felépített sorokból kellett állniuk. a hõsökrõl és a morális igazságról.162 Szécsi Gábor Ennek. Miként azt Parry is hangsúlyozza. Parry szerint e belsõ kapcsolat legimpozánsabb példáját a homéroszi eposzok poétikai világa kínálja. hogy minden kontextusban megtalálja az éppen adott metrikai kényszer szempontjából legmegfelelõbb kifejezést. Oxford: Clarendon Press. Az általa megkomponált szövegeknek tehát könnyen megjegyezhetõ. a Torontói Iskola tagjai körében oly népszerû gondolatmenetnek a gyökerei közismerten Milman Parry húszas–harmincas években végzett Homérosz-kutatásáig nyúlnak vissza. az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének fejében egyfajta kifejezésgyûjteménynek kellett lennie. Miután az évszázadok során megszerzett tudást az orális kultúrákban csak folytonos felelevenítéssel lehetett konzerválni. hanem annak a szakasznak a metrikai kényszerei. Egyszóval. a gondolkodás- 12 Lásd Parry. The Collected Papers of Milman Parry. . amely kizárólag a kommunikáció szóbeli formáját ismerte. hogy nem csupán a költõk építettek a gondolatartikulálás e sablonos formáira. hiszen kortársai körében az efféle klisék használata még általánosan elfogadott eljárásnak bizonyult. alakzatokból válogatva szerkesztette meg mûveit. idõrõl idõre ugyanabban a formában felidézhetõ. „elõre gyártott” metrikai építõelemeket illesztett össze. Homérosz mûvei még olyan közönséghez szóltak a görög múltból. a nyelvnek sajátos „rituális” jelleget kölcsönzõ sablonok jelentõs mértékben növelték a tudomány és a korabeli adminisztráció hatékonyságát is. Vagyis például az idõközben klasszikussá nemesült homéroszi jelzõk használatát sem a jelzõk pontos jelentése határozta meg. hogy ezek a közösségileg rögzített.

Az ismeret elraktározásának közegét ekkorra már elsõsorban az írott szövegek jelentették. amelyek még az orális mnemonika jegyében zárták korlátok közé a nyelvhasználatot. Nem is jut hely ideális államában azoknak a „régi poétáknak”. hogy maga Platón az alkotó gondolkodást gátló. e. 4. mint más kultúrákban az írás. hogy a hallgatóságnak mindennemû reflexió és kritika nélkül kellett elhinnie azt. Az írás létrejöttével lehetõség nyílt a mondottak tartós rögzítésére és a szövegek elemzésére. az ifjúság szellemi fejlõdésére kifejezetten káros eljárásként utasította el az állandósult nyelvi alakzatok gyakori használatát. századtól azonban ezek az orális költõk által olyannyira kedvelt formulák folyamatosan kezdték elveszíteni jelentõségüket: idejétmúlttá és fölöttébb céltalanná váltak a kor gondolkodóinak szemében. II. 720–700 táján felfedezett görög alfabetikus írás használata immár ténylegesen interiorizált írásbeliséggé vált. Platónnál világosan felismerhetõk a szavak használatának és elrendezésének írásbeliségre jellemzõ sajátossá- . De hát miért ilyen elutasító Platón ezzel a réges-régi nyelvi tradícióval szemben? A válasz nyilvánvaló: mert õ már az írásbeliség korának filozófusa. Ez az uralkodó kommunikációs technika terén bekövetkezõ változás felszabadítólag hatott a tudatra. eredetibbé vált. egyre károsabb hatású kognitív tehernek látszott az az orális hagyományozást jellemzõ kritérium. Nem véletlen tehát. A gondolat pontos.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 163 módot és a tapasztalat elrendezésének mikéntjét közvetlenül meghatározó nyelvi fordulatok voltaképpen ugyanazt a szerepet töltötték be. e. akik elõszeretettel éltek ezekkel a formai eszközökkel. amelyben a fogalmi reflexió elõször kibontakozhatott. amit hall. új kommunikációs technika megjelenésével kialakult az a gondolkodó és gondolat közötti szellemi tér. tárgyiasított reprezentációját biztosító. összehasonlítására. A gondolkodás elvontabbá. A platóni filozófia megszületésének idején az i. Az i. s egyre szükségtelenebbnek tûntek azok a formai kötöttségek. azok mindenképpen diszfunkcionálisnak és elfojtandónak számítottak. Ennek a változásnak a legkorábbi jól interpretálható dokumentációja a platóni filozófia nyelvi világa. s ha voltak is kételyek a hallottakkal kapcsolatban.

362–365. konceptuális tartalmú kifejezésekre építik fel argumentumaikat. már az elvont érvelés nyelvi szabályainak próbálnak minden egyes elemükben megfelelni. akik a fogalmi reflexió által feltárt logikai összefüggések megnevezésével valódi. Az írásbeliség további lenyomata Platón nyelvezetében. 324–340. [1998]: A görög igazságosság-fogalom: Homéroszi árnyvonalaitól a platóni fõszerepéig. Budapest: Áron Kiadó. Eric A. Platón írásaiban ugyanis a szavak már „prózai módon” kapcsolódnak egymáshoz. 1–14. 343–345. mint elõdei szövegeiben.] In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. Eric A. hogy Platón a „megtalálni a helyét” kifejezést gyakran alkalmazza formális állításokra. a preszókratikus filozófusok hasonló kijelentései.13 Havelock szerint az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb jegye Platónnál a memorizálást segítõ metrikus nyelvezet eltûnése. Erre egyébiránt Havelock a „lenni” ige használatát tartja az egyik legjobb példának. hiszen a dialógusok mint valódi írásbeli produktumok. mint mondjuk. (Magyarul: Havelock. hogy a didaktikus állítások tartalma sokkal absztraktabbá válik.) . az aktivitás vagy létezés konnotációitól megfosztott kopulaként jelenik meg. (1978): The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substanse in Plato. Havelock görög igazságosságfogalomról írt tanulmányát.164 Szécsi Gábor gai. amit ugyancsak a dialógusok óta általánossá vált elvont tárgyalási mód egyik tipikus jegyeként kell értelmeznünk. Ami nem véletlen. De vajon mi rejlik ennek az írásbeliség elterjedését kísérõ mentális változásnak a hétterében? Mi tette képessé a még elsõsorban szóban kommunikáló nyelvhasználókat az új kommunikációs technika elsajátítására? Hogyan teremtõdtek meg az írásbeliség interiorizálásának mentális és nyelvi feltételei? Ahhoz. Cambridge: Harvard University Press. [Bognár Gábor fordítása.): Szóbeliség és írásbeliség. 57–89. amely szó Platón dialógusaiban általában a fizikai és idõbeli jelenlét. Erre utal például az a tény is. Összességében elmondható. aminek elsõdleges oka. reflektálhatóvá téve a közöttük fennálló szintaktikai és szemantikai kapcsolatokat. hogy Platón egyike az elsõ európai filozófusoknak. mintegy feltárva. Sõt absztraktabbá válnak Platónnál maguk a felhasznált predikátumok is. tehát nem konkrét cselekvéseket vagy cselekvési helyzeteket megjelenítõ igék. Ezek számbavételére hívjuk segítségül Eric A. hogy ezekre a kérdésekre érdemben vá- 13 Lásd Havelock. hogy Platón mûveiben jóval gyakrabban fordulnak elõ logikai vagy kauzális kapcsolatokra utaló.

15 Más a helyzet azonban a memorizálásra szánt szövegek megalkotóival. Ennek magyarázata pedig 14 Vö. amelynek révén lehetségessé vált volna a közvetített információnak a már meglévõ ismeretanyaggal való összevetése. Róluk ugyanis már korántsem állíthatjuk azt. az elõadó által használt s nemegyszer fölöttébb kiüresedett klisék mindennemû reflexiót és kritikát nélkülözõ átvételére kárhoztatta a hallgatót. véli Havelock. Oxford: Basil Blackwell. amellyel az átlagember számára az Iliász vagy az Odüsszeia megtanulása járhatott. Havelock. szükségszerûen vonta maga után „az objektivitás teljes elvesztését” és persze a már nagyon is kritikai reflexió eredményeként megszületõ platóni dörgedelmeket. A szóban forgó változások kommunikációtörténeti relevanciájáról szólva nem árt azonban hangsúlyoznunk azt az elsõ látásra triviálisnak tûnõ dolgot. Havelock elsõsorban az utóbbi aspektusra – tehát a befogadók mentális világát formáló következményekre – koncentrál a Homérosszal és általában a korai görög költészettel kapcsolatos platóni álláspontot kommentálva. Vagyis nem alakulhatott ki a befogadó és a befogadott szöveg között olyan távolság. hogy az „elsõdleges szóbeliség” korában napvilágot látott. (1963): Preface to Plato. ahogy arról már a fentiekben szóltam. Vagyis feltehetõleg az orális elbeszélések mnemonikája hosszabb távon olyan szintaktikai és szemantikai változásokat gerjesztett az orális elbeszélõk nyelvében. Eric A.14 Havelock szerint Platónt mindenekelõtt annak a hatalmas fizikai erõfeszítésnek a felismerése sarkallta az „értelmet megbénító” homéroszi tradíció elutasítására. hogy mûveiket az „objektivitás teljes elvesztésével” alkották volna meg. 15 Uo. Ez az információátadási forma ugyanis. illetve az elbeszéléseket hallgatóknak a gondolkodásmódjára. térjünk vissza néhány mondat erejéig az orális információátadást jellemzõ „rituális” nyelvhasználat problematikájához. A hosszabb terjedelmû szövegek bevésésének ilyetén módja. nagyobb terjedelmû narratívumok mnemonikájának nyelvi eszközei más-más hatást gyakoroltak maguknak az elbeszélõknek.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 165 laszolhassunk. Az írásbeliségre való áttérés nyelvi feltételei ugyanis – elsõ látásra paradox módon – valószínûleg éppen az „elsõdleges szóbeliséghez” köthetõ „rituális” mnemonika révén teremtõdtek meg. amelyek végül is közvetett úton hozzájárultak az új kommunikációs technika elfogadásához és interiorizálásához. . amelyeknek céltábláját így voltaképpen „egy tanulási procedúra jelentette”.

Ez a lépés viszont már valamiféle fogalmi reflexiót is feltételezett. Az írott szöveg autonóm jellege. A tudás „belsõ raktáraként” kombinálódó nyelvi alakzatok gyakori használatának eme jótékony hatása mellett azonban szólnunk kell még valamirõl. A hallgatósághoz szólva ezek közül a nyelvi alakzatok közül választották ki az adott kontextus szempontjából legmegfelelõbbnek tûnõket. mint a közlési aktusok kontextusának absztraktabbá válása. amelyet a kiterjedt írásbeliség tett lehetõvé. Az oralitás korának filozófusa. hogy az „elsõdleges oralitás” korának költõi. prédikátorai egész szótárnyi rögzített alakzat ismeretében fogtak hozzá gondolataik megfogalmazásához. hangsúlyozza Ong. S ez nem más. amely valamennyi olvasó számára ugyanolyan módon közvetíti és teszi megragadhatóvá a szerzõ indítékait és vélekedéseit. prédikátora számára ugyanis a publikum egyfajta absztrakt kommunikációs vevõként jelenik meg minden egyes szituációban. A kérdéses fogalmi reflexió azonban nyilvánvalóan még nem lehetett olyan mélységû. az orális mnemonika elemeiként újra és újra felhasznált szavak jelentéstartománya az elbeszélõ tudatában olyan erõteljesen ágyazódott be a mind összetettebb kommunikációs szituációkat megjelenítõ fogalmi hálózatba. abban a kontextusfüggetlen írói nyelvben gyökerezik. hogy a bevésésre szánt szövegek alkotói még a kiterjedt írásbeliség korát megelõzõen képessé váltak elvontabb fogalmi összefüggések felismerésére. .16 Erre az Ong által emlegetett 16 Lásd Ong 1982. mint az. elvont gondolkodás közvetlen forrásának. A közlési szituációnak ez az absztrakt jellege szükségszerûen vonja maga után a közölt gondolattartalom elvontabbá válását is. A közlõnek errõl a sajátos kommunikációs helyzetérõl Ong például úgy beszél. hogy az orális kommunikációban gyakran elõforduló szavak lexikai jelentését – és ezáltal a lehetséges szintaktikai jelentéseket is – egyre világosabban jelenítette meg a megfelelõ kifejezéseken töprengõ elbeszélõ tudatában. 78. Ugyanakkor mégiscsak nagyobb tudatosságot kölcsönzött a nyelvhasználatnak azzal. tanítói. aminek valószínûleg ugyancsak komoly szerepe lehetett abban. Vagyis semmiképpen sem tekinthetõ az analitikus. Más szóval. költõje. mintha az kizárólag az írásbeli kommunikáció specifikuma lenne. hogy e jelentéstartományok részét képezõ szintaktikai jelentések a nyelv vizuális objektivációja nélkül is jól körvonalazódtak a szövegei megszerkesztésén fáradozó elbeszélõ tudatában.166 Szécsi Gábor abban a Parry és követõi által hangoztatott felismerésben gyökerezik.

Igen valószínûnek tûnik ugyanis az a fentiekben többször hangoztatott hipotézis. miként a költészetben jeleskedõ kortársaiknak is. amely minimálisan szükséges ahhoz. akkor mindenekelõtt az orális bölcselet és költészet megszületésének körülményeit és a szerzõk gondolkodására gyakorolt hatását érintõ kérdéseket kell tisztáznunk. Ha tehát azt a láncszemet keressük. hogy az oralitás korának filozófusai. prédikátorai stb. hogy kidolgozzanak egy. hogy a beszéd analízisére épülõ alfabetikus írás a szóbeli kommunikáció reális alternatívájává válhasson. Vagyis az egyéni szerzõi attitûdök kifejezésére is alkalmas orális narratívumok már nagyon is tudatos szerkesztési elvek szerint épülnek fel. hogy absztrakt kommunikációs helyzetük tudatában fogalmazták meg mondanivalójukat. azonban már valószínûleg szert tettek azok a nyelvi alakzatok széles skáláját ismerõ orális bölcselõk és elbeszélõk is. gondolkodása jutott el elõször a fogalmi absztrakciónak arra a fokára. amelynek arisztotelészi kritikája nyit majd egy új és hosszú bölcseleti fejezetet az európai írásbeliség történetében.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 167 autonóm szerzõi nyelvre. már feltehetõleg képesek voltak reflektálni a felhasznált kifejezések szintaktikai jelentésének fogalmi struktúrájára is. Az írásbeliség kialakulásával és elterjedésével egyetemben kibomló új nyelvi és noétikai világ gyökerei tehát ebben a preszókratikusokat is jellemzõ törekvésben húzódnak. S e szituáció jegyében fogant valahol maga a platóni filozófia is. más szóval. . a késõbbi bölcseleti rendszerek alapjául szolgáló nyelvet. költõi. miként azt a fentiekben láthattuk. az volt az alapvetõ rendeltetésük. Vagyis Ong gondolatmenetét követve a preszókratikusoknak. amely az írásbeliség evolúciójában az „elsõdleges oralitást” jellemzõ nyelvi és noétikai világot az írásbeliség kiterjedését kísérõ grammatikai és kognitív változásokkal összekapcsolja. akik amellett. hogy megvessék az elvont gondolkodás feltételét jelentõ fogalmi reflexió szintaktikai és szemantikai alapjait.

nevezetesen a szóbeliségre és írásbeliségre vonatkozó 17–20. századi elméleti reflexió történetét. kiváltképp a hangos olvasásra vonatkozó írásairól – ezen belül is fõként azokról. illetve korokat illetõleg nyerhetünk használható belátásokat. . ezek elmé* A tanulmány a T037488 számú OTKA-kutatás keretében készült. hogy legalábbis korlátozza e dichotomikus megközelítésmód érvényességét: az a tény. illetve csak idõszakosan jelenik meg a kettõ egymást kizáró ellentétként. s hogy ennélfogva nemigen juthatunk közelebb ahhoz. Ez pedig amellett is szólhat. hogy merev szembeállításuk révén legfeljebb ha bizonyos korokban. Másodszor pedig ez elõtt az eszmetörténeti háttér elõtt szeretnék Balogh József munkásságáról.Vasa lecta et pretiosa A 17–20. századi szóbeliség-kutatások és Balogh József a hangos olvasásról* Neumer Katalin Tanulmányom kettõs célt tûz ki maga elé: Elõször is röviden vázolni szeretném egy meghatározott problémára. hogy a szóbeliség–írásbeliség kérdései a jelzett idõszakban csak bizonyos periódusokban álltak elõtérben. amelyek Ágostonról szólnak –. amelyen keresztül megragadják õket. Ennek a ténynek gondolkodástörténeti érdekessége mellett további jelentõsége. csak bizonyos idõszakokban tûnik mérvadó megkülönböztetésnek. továbbá hogy ezalatt az elemzõk a szóbeliséget és írásbeliséget csak idõszakonként kezelték egymás merev ellentéteként: a két fogalom dichotomikus szembeállítása csak bizonyos idõszakokban uralja azt a fogalmi hálót. E vizsgálat többek közt azt fogja megmutatni. hogy a kommunikációs formák sokféleségét megragadjuk. hogy valamely közlés vagy kultúra szóbeli vagy írásbeli-e.

SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG A 17–20. E nyelveknek az univerzális érthetõség mellett másik – sokszor elõbbre való – célja az volt.Vasa lecta et pretiosa 169 leti hozadékáról árnyaltabb képet felvázolni annál. Azáltal ugyanis. Elegendõ itt csak az univerzális nyelvek tervezeteire gondolnunk: ezek elméleti alapjául többek közt olyan belátások szolgáltak. a zavaró homonimákat és szinonimákat. század során nem mindig vagy legalábbis nem mindig ugyanolyan mértékben állott az elméleti érdeklõdés középpontjában. amelyeket csak másodjára (az írást hangra váltva) beszéltek volna. elkerülhetné azokat a változásokat. században ne került volna ilyen vagy olyan összefüggésben elõ a kérdés. Balogh József munkái ehelyett sok tekintetben azokat a kutatásokat elõlegezik. tágabban pedig a szóbeliségre–írásbeliségre vonatkozó elméleti reflexiónak egy még korábbi. Ez természetesen nem jelenti azt. sem nem írásbeli – azaz olyan kutatásokat. hogy több ponton el is távolodik jellegzetes dichotomikus szemléletmódjuktól. amelyek túlléptek a dichotomikus szemléletmód határain. a 17–20. kommunikációs forma vagy kultúra szóbeli vagy pedig írásbeli-e. szabálytalanságait. amelyek azokra a jellegzetességekre vonatkoztak. azt is kimutatom. hogy egyértelmûen definiált jeleit és a jelek közötti kapcsolatokat egyszer s mindenkorra írásban rögzítené (s ilyen tartós rögzítés csakis írásban lehetséges – vélték). hogy valamely közlés. hogy korábban. Egy univerzális nyelv – gondolták – kiküszöbölné a természetes nyelvek lexikai és grammatikai esetlegességeit. hogy azokat a hiányosságokat és zavarokat orvosolják. amelyek a beszélt nyelv állhatatlanságá- . hogy Balogh József témaválasztása illeszkedik kora kutatásainak trendjeihez. mint amelyet az idevágó szakirodalom eddig nyújtott. Miközben megmutatom. SZÁZAD ESZMETÖRTÉNETÉBEN A kérdés. amelyeket az írásos közlésnek volt szokás akkortájt tulajdonítani. amelyek az 1990-es évektõl kezdve azt hangsúlyozták: a hangos olvasás jelensége sem nem egyértelmûen szóbeli. századi nyelvelméleti eszmefuttatásoknak. a 18. amelyeket a természetes nyelvek – s ezen belül is kiváltképp a beszélt nyelv – okoztak. Az univerzális nyelveket ugyanis elsõsorban írott nyelveknek szánták. századra visszavezethetõ tradíciójától. s így például a 17. Minden bizonnyal egyik központi problémája volt a 18.

hanem könyvbõl sajátítjuk el õket – többek közt arra hivatkoztak. században elterjedt érvre volt szokás hivatkozni. s amelyek általános nyelvkoncepciójuk függvényében vagy a beszédet. mely szerint ha szavainkat tisztán és világosan akarjuk a dolgokra vonatkoztatni. A 18. századot az tünteti ki ebben a történetben. Az. hogy anyanyelvünket ténylegesen elsõre szóban kezdjük elsajátítani. Az egyik alapvetõ kérdésük az volt. illetve hogy az idegen nyelvek tanulásának mennyiben kell az anyanyelvtanulás modelljét követni. századi munkák. amelyet a terjedõ alfabetizáció és literalizáció. A második nyelv írásos elsajátítása mellett a realitás érvein túl – vagyis hogy sokszor nem az anyaországban. s amelyek szintúgy a nyelvhasználat zavaraihoz vezetnek. többek közt azért. hogy a második – idegen – nyelv tanulásának is ezt a modellt kell-e követnie. s voltak olyanok is. akár elõnyben részesítendõk. amennyiben tisztán és világosan akarjuk a tárgyakat megnevezni és gondolatainkat kifejezni. Ez utóbbi pedig csak szóban lehetséges – mondották –. vagy pedig kevert – az írásos és szóbeli eszközöket elegyítõ – módszerek is elképzelhetõk. amelyek a nyelvtanulás követendõ módszereit taglalták. természetesen magától értetõdõ. A kérdés ezek után csak az. akik szerint vagy nem. ha az illetõ idegen nyelv szavait azokhoz a fogalmainkhoz. sõt. Ez utóbbi mellett szólván egy. hogy e fogalmakat milyen tárgyakkal kapcsoljuk össze. hogy ez is az egyedül követhetõ út. illetve tudjuk. a 17–18. Vagy eszünkbe juthatnak azok a 17. hogy ekkor dolgozták ki – nem utolsósorban annak az elsõ rémületnek a hatására. S természetesen voltak olyanok. Ám az már nem feltétlenül az. továbbá új olvasási szokások váltottak ki – szóbelinek és írásbelinek bináris oppozícióját olyan alapos- . ha fordítunk az egyik nyelvrõl (amelyet már jól értünk. Ezáltal egy univerzális nyelv – szemben a beszélt nyelvek homályosságával – tiszta és biztos ismeretekhez vezethet. mert az írás elszakad az õt körülvevõ tárgyi környezettõl. illetve az idegen nyelvek tanulását írásban vagy pedig szóban kell-e elkezdeni. vagy pedig az írást részesítették elõnyben. illetve szavainkhoz kapcsoljuk. hogy ekkor már rendelkezésünkre állnak anyanyelvünk fogalmai. akik szerint igen.170 Neumer Katalin ból fakadnak. Ezért elegendõ. azaz többek közt referenciái világosak a számunkra) a másikra. hogy az anyanyelv. mindennapi cselekvéseinkbe és tárgyi környezetünkbe beágyazva. akkor a tárgyak jelenlétében (a tárgyra vonatkozó egyértelmû referencia segítségével) kell is õket elsajátítanunk. amelyekkel anyanyelvünk révén már rendelkezünk – azaz elég.

messzemenõkig követve azt a hermeneutikai elvet. az egyedi érzés és nézõpont a beszédben és a hozzárendelt környezetben. hanem nagyon is sok szerzõnél. a mindenkori konkrét szituáció nézõpontját fejezi ki). hogy az idetartozó szerzõk inkább az írás vagy inkább a beszéd elõnyeit emelték-e ki. s mert – univerzális. szilárd ismeretek és a világos. s a beszélõ személy vagy az illetõ természetes nyelv. addig az ésszel fel nem fogható árnyalatok. mert hajlékony és mozgékony. Ebben a fogalmi hálóban jelenhetett meg az írás úgy. az õt kísérõ cselekvések és gesztusok adják jelentését. konceptualizálásához. századi elméleti gondolkodás csak egyik. a nyelvek és az egyes ember individuális. Mint például a neves göttingeni klasszika-filológus. szemben a kimondott szó homályosságával és változékonyságával. tértõl és idõtõl független igazságokat rögzítvén – eltekint az élet élõ sokféleségétõl). a beszéd pedig úgy. a következtetést. Ennélfogva míg az univerzális ész írásban realizálódhat. Az imént mondottak természetesen a 18. az individualitást. amely szerint az íráshoz a tiszta. hogy ez az oppozíció. rögzített kifejezésmód és gondolkodás köthetõ. s nem jelentik azt. akik kívül kerültek ezen a gondolati sodron. melyek együttesét a nyelv. bár minden bizonnyal meghatározó trendjérõl szóltak. az oppozíció egyenest a filozófiai érvelés inherens részévé vált. megkülönböztetõ jegyeit. de folytatja azt a 17. századi gondolati hagyományt. Mindeközben azonban nem tett mérvadó különbséget aközött. hogy több szálon is kapcsolódott elméleti. Látható. mert betûvé rögzült-fagyott.Vasa lecta et pretiosa 171 sággal és árnyaltsággal. hogy az illetõ közlemény szóban – tehát a fent jellemzett gondolati . illetve az ember „géniuszának” neveztek. a filológiaitól a történetiig terjedõ elemzéseket nyújtott. addig a beszédnek. Emellett míg az írás – mint az univerzális ész letéteményese – kontextusfüggetlen. az ész által meg nem ragadható árnyalatait. mely szerint valamely közlemény jelentését a mindenkori környezetébõl bonthatjuk ki. melyre többek közt referál –. melynek a mindenkori körülmények – s ezek közé tartozik a tárgyi környezet is. a beszédhez pedig az ember cselekvõ-érzõ tulajdonságait. mint ami „élõ” („élõ”. Függetlenül attól. az okoskodást és a szisztematikus gondolkodást) rendelték. mint ami „halott” („halott”. a spontaneitást. Johann David Michaelis. illetve filozófiai problémák megfogalmazásához. az íráshoz az észtevékenységeket (az absztrakciós és ítélõképességet. ha sokkal kifinomultabb formában is. aki a Bibliától kezdve az arab irodalomig alapos. hogy ne lettek volna olyan szerzõk. azaz egyediségével. mégpedig nem pusztán néhány. az élet finom.

anélkül. mondhatnánk Engelsing kifejezésével – olvasnak.1 ám tartalmilag könnyen megfeleltethetõk az említett 18. és már csak „regények beszélnek és újságok”. amit érdemes volt. (Szerkesztette Bernhard Suphan.) Az idézet a XVIII. „a személyiségbe nyomott betûvé”. miközben a „társadalomban magában elhalnak az emberi hangok”. változatlan utánnyomása. In: Sämtliche Werke. hogy ténylegesen megemésztenék az olvasottakat. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität.172 Neumer Katalin hagyomány szerint környezetbe ágyazottan –.2 Ezzel szemben – mondja Herder – a régi görögök csak keveset. továbbá hogy az olvasás lassan elnémul. hogy korában a könyvnyomtatás hatására egyre – és túlságosan is – növekszik a könyvek és folyóiratok száma. Az embereken ilyenformán „könyvdüh” vesz erõt: habzsolva s egyre felszínesebben – „extenzíven”. „író”. miközben egyre gyorsul. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Az „extenzív” és az „intenzív” kifejezéseket ugyan ebben a vonatkozásban a 18.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann. és még olvasás közben 1 Engelsing. amit pedig olvastak vagy írtak. nevezetesen az „olvasási õrület” vitának is. századi vita kritikus pontjainak. köt. században nem használták. Herder ebben a vitában (s hasonló nézetet rajta kívül még sokan képviseltek) úgy látta. „megzavart betûemberré” válnak. magányossá válik. 2 Herder. Ezt a mulasztást Herder – aki a fenti oppozicionális szemléletmód egyik fõ képviselõje volt – erõsen a szemére is hányta. Így „még leírva is élõ nyelv hangzott [tönete] […]. de elmélyülten – „intenzíven” – írtak és olvastak: csak azt. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. hanem hangosan olvastak és írtak. század vége felé az egyik legnagyobb hatású vitának is. Ez többek közt azzal is összefüggött. csak Rolf Engelsing honosította meg õket az 1970es években írott munkáiban. XVII–XVIII. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Ezt a vitát többek közt olyan új olvasási szokások megjelenése robbantotta ki. oldalán található.. mint az extenzív és hangtalan olvasás szemben a korábbi intenzív és hangos olvasással. 182–215. Ekképp teljesen a nyomtatott sajtó személytelen uralma alá kerülnek: e „nyomtatott Bábel”-ben valódi gondolatok helyett csak gondolatok nélküli „árnyékfogalmakat” sajátítanak el. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. abba egész személyiségüket helyezték. kötet 90–91. hogy nem magukban. Herder fontos – és komoly elméleti hozadékot nyújtó – szereplõje volt a 18.und Unterschichten. vagy pedig írásban – azaz kontextus nélkül – hangzott-e el. .

illetve csak akkor lehetnek világosak. illetve azzal szemben. hogy a betûírás elõsegíti. amely valamely nyelv géniuszát kiteszi: a nemzeti nyelv egészen új. továbbá Schleiermacher vagy Humboldt a késõi munkáiban. 1. s a szellem épp az írás révén válik mozgékonnyá és élénkké: a betûírás hatására sokszínûbbé és szabadabbá válik a gondolat. megmerevíti. Schriften zur Literatur.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. köt. hogy a beszéd vagy az írás közül csak egyiket tüntessük ki. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . már a 19. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. finom árnyalatai kifejlõdjenek. amely könnyûszerrel az imént ismertetett nézetek folytatásának tekinthetõ: a tökéletlen. E szerint az elõadás szerint a nyelvre és a szellemre éppenséggel az írás hiányában jellemzõ az a monoton szabályosság.) 4 Humboldt. A nyelv éppenséggel a betûírás hatására éri el azt a szervesen tagolt és finom összhangot. . s „a legszorosabb kapcsolatban van minden nemzet individuális nyelvi képességeivel/szerkezetével [Sprachanlage]”. Ám ugyanez a Humboldt egy 1824-es akadémiai beszédében éppenséggel arra a gondolatra épít. (Szerkesztette Regine Otto. hogy a nyelvnek mind a hangzásbeli. mely az emberi gondolatok és érzések finom árnyalatait nem képes visszaadni. köt. Így Humboldtnak van ugyan számos olyan kijelentése is..3 Egyedül a beszélt nyelv és – amennyiben olvasásról van szó – a felolvasással élõvé tett szöveg párosulhat világos gondolatokkal. In: Uõ: Gesammelte Schriften. s a sokszínû beszélt nyelvet börtönbe zárja. amelyet a korábban említett szerzõk az írás számlájára írtak. amelyeket korábbi gondolkodók rendszerint a beszédhez rendeltek. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben.4 3 Herder. hogy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspontot foglaljanak el. Ezzel az oppozicionális gondolkodásmóddal szemben. 107–133. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. finomabb dimenzióit nyitja meg. Ezzel Herder szembeszegül a Descartes óta hangoztatott követelménnyel: szerinte gondolatainknak nem „tisztának és világosaknak” kell lenniök. század elején – amikor az új olvasási módok általánosabbá és megszokottabbá váltak – megkísérelték a romantikusok (mint például Coleridge és Wordsworth). de Gruyter 1968).Vasa lecta et pretiosa 173 is látni és hallani voltak képesek”. Fragmente. ha élõk – élõvé pedig a hang teszi õket. halott betûrõl szól. Némely vonatkozásban épp az írásnak köszönték bizonyos emberi erõk és finom árnyalatok kifejlõdését. mind pedig a gondolati oldala differenciálódjék. hanem „világosaknak és élõknek”. megöli. V . 233.

század fent vázolt eszmetörténetét részletesebben Gondolkodás. amelyet a vonatkozó szakirodalom még ma is kötelességszerûen idéz. aki számára beszéd és írás ellentéte alapvetõ volt: elég itt Adam Müllernek azokra az elõadásaira gondolni. Hajnal Istvánra vagy Balogh Józsefnek a hangos olvasásról szóló tanulmányaira. akkor például Zolnai Bélának „A látható nyelv” címû 1926-ban publikált tanulmánya juthat eszünkbe. század húszas–harmincas éveiben. században ne találnánk olyan szerzõt. melyben arról a szereprõl beszél. vagy Nietzsche egyes munkáira. majd ismét a hatvanas évektõl kezdõdõen. Mindketten negatív jelenségnek látták a beszélt nyelv hanyatlását. Wittgenstein. Ezzel együtt a szóbeliség kérdése s ezen belül az oppozicionális gondolkodásmód újra elõször a 20. . Vagy gondolhatunk Karácsony Sándoraz idézet a 119. amely szintén ugyanebben az évben jelent meg. beszéd. amely inkább kommentárokkal ellátott olyan idézetek monumentális gyûjteményének tekinthetõ. amelyet Ogden és Richards 1923-ban megjelent The Meaning of Meaningjéhez írt. hogy a 19. amelyek a szóbeli stílus problémáját tematizálják. illetve a délszláv guszlárok mûvészetét a szóbeliség–írásbeliség problémájának szemszögébõl tárgyalják. amelyeket 1812-ben tartott az ékesszólás hanyatlásáról. De ehhez a korszakhoz tartozik Malinowskinak az az utószava is. Egy Jousse-szeli 1926-os találkozás is befolyásolta késõbbi kutatásaiban Milman Parryt. az olvasás elnémulását. vagy Spengler fejtegetései az írás problémájáról A Nyugat alkonya második kötetében. amelyek idegen nyelven is megjelentek. és amelyekre még ma is vissza szokás nyúlni. Budapest: Kávé Kiadó). Ha pedig csak magyar nyelven megjelent munkákra gondolunk. 1929 és 1932 között írott feljegyzéseiben még többször említi õket. Az elsõ idõszakból származik például Marcel Jousse könyve. akinek késõi írásaiban már nemigen jelenik meg explicit formában valamely közlés szóbeli vagy írásbeli mivolta releváns tényezõként. illetve a hangos olvasás kiszorulását. írás címû könyvemben mutattam be (Neumer Katalin [1998]: Gondolkodás. beszéd. az utóbbi évtizedekben kezdett a szakirodalomban újra nagyobb teret hódítani. írás. akkor gondolhatunk Balázs Bélára. A probléma Ausztria–Magyarország egykori területén egyébként is kiváltképp élõ volt. oldalon olvasható.174 Neumer Katalin Mindez természetesen nem jelenti azt. amelyet a nyomtatott betû optikai hatása játszik. továbbá Hajdu Helga könyveire – megannyi olyan munka. akinek munkái a homéroszi költészetet. – A 17–18. Ha csak magyar szerzõk olyan munkáit akarjuk említeni.

amelyek összegyûjtve A magyar észjárás címû kötetében jelentek meg 1939-ben. századi hagyományhoz. a konkrétság és az objektivitás a jellegzetes jegyei. Viszont nehezen lenne ugyanez állítható. A magyar mindent. Ugyanez mondható el például a fentebb említett Spenglerrõl s részben Malinowskiról is. a magyar szakirodalom egyik központi témája volt. Sajátságos kapcsolatot lát az egyik oldalon az indogermán nyelvek és az indogermán gondolkodásmód. megõrizve annak nemcsak oppozicionális szemléletmódját. más tárgyakhoz való viszonyában lát. elõször 1927 és 1930 között megjelent munkájának egyik vezérfonala a szóbeli–írásbeli megkülönböztetés. akinek témaválasztása ugyan kapcsolódik a kortárs trendekhez. Hajdu Helgáról. és mert számára az artikuláció. addig a magyar nyelvnek a mellérendelés. A magyar nyelv – mivel társas természetû és konkrét. 1930-as években írott munkáira. Természetesen – csakúgy. illetve az élõ szóhoz kötõdõ magyar nyelvet a papíron gondolkodó absztrakt indogermán gondolkodással állítja szembe. A magyar nyelv e tulajdonságai jellemzik egyszersmind a magyar gondolkodásmódot is. kiváltképp fontos – természeténél fogva a beszéddel. a szemléletesség. A magyar nyelv ezért írásban csak nehézkesen adható vissza. Érdemes észrevennünk. de filológusként tartózkodik attól.Vasa lecta et pretiosa 175 nak azokra az 1920-as. s legalábbis az 1929–1932-es évek Wittgensteinjáról is. hogy világnézeti-elméleti kérdéseket akár még csak érintsen is. Ez utóbbiban Karácsony szerint a magyar nyelv (és gondolkodásmód) fölénye mutatkozik meg a papírhoz kötött és szisztematikusan gondolkodó indogermán nyelvekkel és gondolkodásmóddal szemben. A szóbeliség–írásbeliség problémakörén belül a hangos olvasás. úgy látszik. nem pedig az írással kapcsolódik össze. amirõl beszél. absztraháló struktúrák és a szubjektivitás a jellemzõ. milyen erõteljesen nyúlnak vissza Karácsonynak ezek a fejtegetései az imént ismertetett 18. a másik oldalon pedig a magyar nyelv és a magyar gondolkodásmód. az intonáció és hogy testi megnyilvánulások kísérik. hanem az oppozíció két oldalán helyet foglaló jelzõket is. Ezek a mûvek is mind a húszas–harmincas években íródtak. mint a korábbi idõszakokban már láttuk – . Míg az indogermán nyelvekre szerinte az alárendelõ. Ezekben az írásokban Karácsony a konkréthoz kapcsolódó magyar észjárást. Thienemann Tivadar foglalkozott vele behatóan: Irodalomelméleti alapfogalmak címû. a „magyar társas lélek” között. Az említett Balogh Józsefen és Hajdu Helgán kívül – az utóbbi egyébként hivatkozik is Baloghra – Hajdu pécsi mestere. teszem azt.

ám jórészt azokon az elõadásokon alapul. Az utóbbi egy-két évtized magyarországi filozófiai irodalmából elsõsorban Nyíri Kristóf és Demeter Tamás írásaira utalhatunk itt. továbbá dichotomikus szemléletmódot. Az ellenérvek egyik legérdekesebb részét a hangos olvasásra vonatkozó kutatások közegében munkálták ki a kilencvenes években olyan . Elegendõ ehhez Thienemann könyvével szemben – mely a cím sugallata ellenére valójában irodalomtörténeti munka – Horváth Jánosnak A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû mûvére utalnunk. századi hagyomány folytatására ismerhetünk. Ekkor kezd formálódni az ún. tágabb környezetébõl pedig Eric A. racionális-érvelõ. episztemológiai. rendszerszerû gondolkodást. Bármennyire úgy gondolnánk is: egy. Ongot és Jack Goodyt. Havelockot. közösségi szóbeli áthagyományozással – az individuális. Ez az iskola lényegi jelentõséget tulajdonít a „kommunikációs technológiák” változásának. s így a szóbeli és írásbeli kommunikációs formák változatosságát sem. egyre élénkebben bírálták: többek közt technológiai determinizmust. Torontói Iskola eszmerendszere is. század elsõ évtizedére nyúlnak vissza. Az iskola fõ képviselõi között Marshall McLuhan. illetve létrehozta – szemben a hagyományõrzõ. addig az írás kontempláló mûfaj. Úgy találták. A Torontói Iskola képviselõit aztán. a tudás szerkezetét illetõ. amelyeket Horváth az 1920-as években tartott. Harold Adams Innis és David Riesman nevét érdemes megemlítenünk. kritikai. ez a megkülönböztetés Horváth munkájában nem játszik lényeges szerepet. Walter J. az analízist és a gondolatok összehasonlítását. század hatvanas éveitõl kezdtek újult erõvel foglalkozni a kutatók. hogy ez a váltás alapvetõ társadalmi. a kezdetektõl – tehát a szóbeli. E szembeállításokban megint csak a korábban bemutatott 18. logikus. Ian Wattot. ezen belül a szóbeliségrõl az írásbeliségre való váltásnak is. Míg a szóbeli közlés cselekvésjellegû szerintük.176 Neumer Katalin ezt a „mintát” sem kötelezõ ezúttal sem követni. kivált a nyolcvanas évek második felétõl kezdve. továbbá a kéziratos költészettõl – indító irodalomtörténet legalábbis nem kerülheti ki a szóbeli és írásbeli közlésformák kérdését. Úgy véli. mely az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb elméletének tekinthetõ. egymást kizáró bináris oppozíciókon alapuló érvelést hánytak a szemükre. valamint mentális változásokkal járt együtt: például lehetõvé tette. hogy nem veszik figyelembe a hagyományozás és a kommunikáció formáinak sokféleségét. A szóbeliséggel–írásbeliséggel a 20. melynek elõmunkálatai ugyan még a 20.

Budapest: Gondolat Kiadói Kör). az elsajátítás „az egésznek az élménye test és szellem számára”. Michael (1998): Sinnenwandel. 238.10 A középkori írásbeliség emellett még egy értelemben is multiszenzoriális: az írottak elsajátításába még minden érzék bevonódik. Sprachwandel. 11 Wenzel 1995. hogy valaki magának olvas-e (amikor is gyakorta csak maga elé mormolja a szöveget). . Mary [1996]: The book of memory.Vasa lecta et pretiosa 177 szerzõk például. a szerzõk – függetlenül attól. illetve „multiszenzoriális”8 – az audiovizuális. hanem diktálták. 10 Carruthers 1996. 9 Wenzel 1995. írás címû kötetben (Neumer Katalin [szerk. szinesztetikus érzékelés a jellemzõ rá. mint Mary Carruthers. Gieseke. 230. 5. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. A study of memory in medieval culture. hogy maguk mennyire voltak olvasás-. Carruthers 1996. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. sem pedig az „írásbeli” kifejezések nem 5 Carruthers és Coleman vonatkozó írásaiból (Carruthers. Ursula Schaefer pedig a vokalitás terminust – azt kifejezendõ.9 Szem és fül itt egyszerre játszik szerepet. hogy a kora középkori hangosan olvasó kultúrában beszéd és írás nem egymást kizáró alternatívák. Cambridge: Cambridge University Press. Frankfurt/M. A kora középkori írásbeliség ekképp sokkal inkább bimediálisnak nevezhetõ. illetve írástudók (a középkorban a kettõ még korántsem ugyanaz) – mûveiket nem maguk vetették papírra.]. hogy rá sem a „szóbeli”. 7 Green. Nevezett szerzõk kutatásaikat a középkori hangos olvasásra és írásra összpontosították.6 viszonyuk „a szóbeli és írásbeli összjátékaként”7 jellemezhetõ. írás. 90. 6 Wenzel. vagy pedig közönségnek tiszta artikulációval olvas-e fel. hanem egymást kölcsönösen erõsítik és kiegészítik. Joyce [1996]: Public reading and reading public in late medieval England and France. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. Schrift und Bild. Horst (1995): Hören und Sehen. Kulturwandel. 209–243. [Elsõ kiadás: 1990. The primary reception of German literature 800–1300. Cambridge: Cambridge University Press. Az említett kutatók arra az eredményre jutottak.: Suhrkamp. beszéd. A kora középkorban ugyanis az olvasás gyakorlata többnyire a hangos felolvasás volt. Cambridge: Cambridge University Press) részletek olvashatók az általam szerkesztett Kép. és csak a kettejük aránya változó. 317. beszéd. Coleman. Beck. hogy valaki csak magának vagy pedig másoknak olvasott.5 Dennis Howard Green. München: C. 223–224.11 A hangos olvasás kultúrájára új kifejezést is javallottak – Joyce Coleman az auralitás. H. Ursula Schaefer és Horst Wenzel. 32. 8 Wenzel 1995. függetlenül attól.] [2003]: Kép. Joyce Coleman. attól függõen.

sem pedig nem csakis a tradíció elõírta ismereteket és normákat rögzítette. mint az egyéb – szóbeli – nyelvi cselekvések. 67. sõt. hanem lehetséges volt elfelejtett részekre visszakérdezni is. de ugyanezt megtehette a hallgatók kérésére is.178 Neumer Katalin alkalmazhatók adekvátan. elsõre szóbelinek tûnõ szövegmanipulációk révén a felolvasás közelít ahhoz is. amennyiben még hasonló módon viseli a cselekvés jegyeit. és a felolvasót korábbi részekhez visszalapoztatni. A közös olvasás stimuláló aktivitásnak számított. illetve diktálta – miként pedig sematikusan várnánk. m. s hogy nem írható le olyan fogalmi hálóban. amelynek során a felolvasást kommentá12 Coleman 1996.13 Emellett a hangos olvasás-felolvasás sem nem volt antiintellektuális. egymást kizáró pólusa a Torontói Iskola módjára definiált „írásbeli” és „szóbeli” volna. mint a cselekvések általában is. hanem ehelyett szóbelinek és írásbelinek bonyolult összhatásáról és együttmûködésérõl van szó. Másfelõl azonban ezt a szöveget a felolvasó módosította azáltal. A másik oldalon azonban a szövegek memorizáló elsajátítása a kora középkorban már magányosan.12 A nyilvános kontroll ugyan felfogható a szóbeliség jegyeként is. ám épp az imént említett. vagy pedig egyenest a közönség kimondott óhajait követte. 14 I. mind pedig a közönséget a felolvasó. Mégis felolvasáskor egyfelõl írásban rögzített szöveg állt rendelkezésre.14 Emellett a szövegeket a közös olvasás folyamán volt szokás feldolgozni. Ám a felolvasás természetszerûleg társadalmi kontrollt is jelentett – s ezt a jegyet a Torontói Iskola megint a „szóbeliség” számlájára írta –. . 97. külsõ társadalmi kontroll nélkül történt – amit pedig „írásbeli” vonásnak vehetünk. mégpedig két értelemben: mind a felolvasót ellenõrizte a közönség. Ezek az eljárások ugyanis épp arról tanúskodnak. illetve ezt szolgálhatta. Elõször is finom és rafinált szociabilitással kapcsolódhatott össze. Így például a felolvasó maga is dönthetett bizonyos szövegrészek elhagyásáról. 13 I. amit a Torontói Iskola „írásbelinek” szokott nevezni – érvel az ellenzék. melynek két. hogy sok ma modernnek tartott és az íráshoz kötött mûvelet lehetséges volt felolvasás közben is: nemcsak lehetséges volt szöveghelyeket átugrani. Így szerintük a hangos olvasás és írás mintegy „szóbelinek” is tekinthetõ. interpretálni és elsajátítani-bensõvé tenni. 221. „szóbeli módon” – alkalmazkodott a pillanatnyi szituációhoz. hogy – mondhatni. m.

illetve arról. a másodikat pedig – mely az elsõhöz fûzött hozzá kiegészítõ adatokat – 1926-ban „A hangos olvasás és írás. hogy a kritikai-továbbgondoló reflexió mellett a gondolatok külsõ kontrollját is jelentette. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához” címmel. Ebben a két magyar tanulmány eredményeit foglalta össze. Ágostonról szóló magyar nyel- 15 I. . vagyis mint olyan. Ám a közös felolvasást meditációval is megszakították – azaz azzal. Ugyanez a német változat egy évre rá külön kötetecske formájában is megjelent. vitával szakították félbe. Ám az egyszerû hivatkozásnál a mai irodalom mégsem igen megy tovább. pontosabban a hangos olvasás történetérõl két magyar nyelvû tanulmányt publikált: az elsõt 1921-ben. hogy magukba mélyedve elgondolkodtak az olvasottakon. hogy Balogh munkája a kortárs filológia szemében nem volt jelentéktelen. Ezt teszik a hangos olvasás fent említett kutatói is. ami legalábbis arról tanúskodik. 139. ahogyan a Torontói Iskola a kommunikációs formák fejlõdését szokásosan leírja. ami a beszélgetésben elhangzott. melynek telosza az írásbeliség gyõzelme. vagyis hogy kizárólag az imént említett német nyelvû tanulmányra támaszkodnak. „»Voces paginarum. S még ma sem az: azóta is hivatkozik rá a vonatkozó nemzetközi irodalom. 135. BALOGH JÓZSEF A HANGOS OLVASÁSRÓL Balogh József közvetlenül a hangos olvasásról.15 Ennélfogva elhibázott az. m.Vasa lecta et pretiosa 179 rokkal. a tárgykörbe tartozó mai munka. Még ugyanebben az évben megjelentetett egy német változatot is „»Voces paginarum. amely legalább egy tiszteletlábjegyzet erejéig Baloghot ne említené meg. 96.« Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens” címmel. sokszor az eredeti megjelenéshez képest karakterisztikusabban is fogalmazva. a szóbeliségtõl az írásbeliség felé tartó evolúciós-értékesülési folyamatot.« Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez”. Az utóbbiakra még minden intellektust fejlesztõ voltuk mellett is mondhatnánk. Balogh elgondolásainak behatóbb elemzése hiányzik. Valójában nemigen akad olyan. Természetszerûleg nem vehetik figyelembe Balogh Vasa lecta et pretiosa címû. Ennek egyik oka nyilván a vizsgált szövegkorpusz szûkössége.

korunk zsurnalizmusával. In: Philologus. Ettõl a tanulmány vége tér el. A mindenki által idézett Voces paginarum elsõdlegesen filológiai tényfeltáró munka: mind a magyar. közlekedési eszközök közé sorolt táviró és távbeszélõ” és a „mozgófénykép”. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. humanisztikus és mûvészi érték volt”. kivételnek számított. némán olvasott. hogy ezeknek a történetfilozófiai-világnézeti elgondolásainak hangot adjon.180 Neumer Katalin vû könyvecskéjét 1918-ból. amely annak következményeképp alakult ki. s így elméleti. Kiváltképp tanúskodik errõl ugyanennek a tanulmánynak a német változata: jóllehet. 1927. közerkölcsön. [Ekképp n]apjaink h o l t betûjét méltán követi nyomon az élettelen n é m a olvasás. hogy valaki magában. az individualitást kiölõ hatásait. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. „hangot és individualitást adott. másfelõl az ún. Önként” szavak után egy mintegy egyoldalas rész – mely többek közt a humanizmus felélesztette hangos olvasásra és a könyvnyomtatásra vonatkozó eszmefuttatásokat tartalmazta – sajnos kimaradt. Bármennyire szaktudós. a beszélõgépek. a szónak mélyén mindaz. diktáló-.) 237–238. . (A Hangzó oldalak kötet 129. 29–30 [129–130]. 237–238. Ennélfogva e mûben Balogh egyéb. Balogh 1926a. amely pedig kiváltképp megvilágító erejû.) 17 Balogh 1921. hogy a gyors és hangtalan olvasás mind jobban terjedt. úgy tûnik. megjelent a könyvnyomtatás.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. 29 [130]. majd „[e]gyfelõl az író-. értékké avatta”. ahol Balogh arról a mechanizálódásról és felszínességrõl ír. ami individuális. mely az emberi szónak még életet. (82) 1: 84–109 és (82) 2: 202–240. a felolvasást. „mely az emberi szót ólombetûbe temeti és devalválja. amelyek arról tanúskodnak. Budapest: Franklin Társulat kiadása.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. hanem néhány sorral még ki is 16 Balogh József (1921): „Voces paginarum.”16 A sajtó „félelmetes szervezetével uralkodik a közvéleményen. hogy az ókorban elsõsorban hangosan olvastak. esetleg világnézeti meggyõzõdései jobbára csak széljegyzetekben jutnak kifejezésre. mind pedig a német változata olyan szöveghelyeket vonultat fel. filológus volt is Balogh. oldalán a „(legjobb esetben képzõmûvészetté vált). s az. ám éppen ezt az utolsó részt nemhogy elhagyta volna. Mindezek hatására elhal „az emberi gondolatnak. fontos volt a számára. az „Augustins »alter und neuer Stil«” címû 1926-os írás pedig elkerüli a figyelmüket. itt Balogh több helyütt tömörítette a magyar változatot. közmûveltségen”17 – imigyen helyezi el Balogh más összefüggésben is a sajtó determinisztikus. Balogh szembeállítja az ókori retorikát.

századi toposzokat elevenítenek fel.19 Annál erõsebben támaszkodik viszont Nietzschére. Hogy Balogh ezt a hagyományt mennyire ismerte alaposan. századból csak Wielandra és a 19. 85. tehát az ismert locusnál: „ Vedd és olvasd!”. Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. ennek a kultusznak a tárgya s eszköze: a s z ó ”. mondhatni. amely ellen Ágos- 18 Balogh 1926a. meglepõen hasonlókat mond. (3) 4: 351–367. In: Die Antike. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. „egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt. Balogh 1926a. „A »szép szó« (verba composita)”. amíg megtér a kereszténységhez. az újságírást. Amikor pedig a könyvnyomtatást. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. Ennek a ténynek részben annak fényében van jelentõsége. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. s maga is neves szónok volt. bár valamilyen alapmûveltség szintjén nem zárható ki – hiszen humán iskolákat kijárt filológussal van dolgunk. hogy Ágoston a kezébe vett bibliai szöveget. abban az idõben még nem érdeklõdött a kérdés iránt. kérdéses. hogy ha valamikor voltak is a kezében a vonatkozó munkák.Vasa lecta et pretiosa 181 bõvítette18 – s tette ezt annak ellenére. 20 Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. Mindenesetre írásaiban a 18.. 25–39. hogy Ágoston korában olvasni fõként hangosan volt szokás. itt 39 [151]. századi vonulat folytatásaként értelmezhetjük. Nem elképzelhetetlen. 237–238. hogy írása a Philologus címû szakfolyóiratban jelent meg. vö. illetve õket az antik és humanista hangos olvasással állítja szembe. az új elektronikus médiumok okozta mechanizálódást. mint amiket korábban Herdertõl hallottunk. azt emeli ki. nevezetesen a „szép szóval” folytatott harcával. Továbbmenve: Balogh az Ágostonról szóló magyar nyelvû könyvecskéjében.20 Így az a folyamat. Másodszor pedig azért jelentõs. mert Ágoston maga mélyen. akinek elgondolásait kétségkívül e 18. 19 Balogh 1921. Vegyük észre. a velük együtt járó néma olvasást írja le. párhuzamos egy másikkal. Pál levelét magában olvassa. In: Magyar Nyelv. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. továbbá német nyelvû tanulmányában – melyek további elemzésem középpontjában fognak állni – épp azon a döntõ ponton. individuális–determinisztikus szembeállításai megint csak 18. 3 [88]. század elejérõl Adam Müllerre utal. hogy Balogh „élõ–holt”. bensõleg kötõdött kora retorikai kultúrájához. 11 [30]. s így nem is figyelt fel a megfelelõ szöveghelyekre. amikor Ágoston megtér.” Szent Ágoston konfessziói. . itt 360.

23 Balogh 1918. hogy az a keresztényi. retorikai. Balogh 1926b. 26 Balogh 1921. 170 skk. hogy soha nem tett másként. Így a „szép szó […] egyjelentésû […] Ágoston »régi stílusával«. Ezért kap a „tolle lege” említett jelenete „bizonyos szimbolikus jelentést is abban. a hanggal.. hanem azon. mely Ágostont a megtérésig viszi.182 Neumer Katalin ton hadakozik: az „antik retorika.25 Ezen a ponton érdemes visszatérnünk egy pillanatra a Voces paginarumra is. Itt ugyanis Balogh foglalkozik a Vallomások azon mondataival is. 26 [133–134].26 Nehezen lenne védhetõ. akitõl pedig a néma olvasás olyannyira idegen volt.”23 „Ágoston. Balogh 1918. 11–12 [30–31]. vö.21 A „szép szó” – mivel a szónokláshoz kötött – összekapcsolódik az emberi hanggal. . és amin környezete csodálkozik. 360. megértésére utaltak (Carruthers 1996. a forma antik kultusza. – Carruthers a Vallomások e helyérõl szólva – a szokásos értelmezésekkel szemben – többek közt azt emeli ki. históriai stb. hogy Balogh itt és az 21 Balogh 1926c. 360. hangtalanul olvas. A találkozás Ambrussal szintén fontos stádium abban a folyamatban. […] A tökéletesült forma – a l’art pour l’art – [mely] éles ellentétben áll a »tartalommal«. amikor szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit n é m á n olvassa. amint hasonlóképp magába mélyedve. 22 I. és [amelyrõl] a kereszténység soha nem mulasztja el hangsúlyozni.22 „Nemcsak egy mélyen – mûveltségében és ízlésében – gyökerezõ ideál rítusa. ahogyan a püspök olvas. csak az. 25 Balogh 1918. hogy maga az olvasásmód nem volt annyira rendkívüli. amellyel szokásosan csak az olvasásra-felolvasásra és a szöveg grammatikai. hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelõ szokás szakad meg folytonosságában. ha egyedül a tartalom iránt van érzékünk”. ahogyan Ágoston a hagyományos irodalmi mûveltségtõl fokozatosan elszakad”. amelyek Ambrus püspököt írják le. 24 Balogh 1926c. Balogh 1926a. mûvészi tehetségével és írói törekvésével”. m. Balogh 1926c. hogy Ambrus környezete nem azon csodálkozik. Második lépésben – számos antik és középkori párhuzamos szöveghely felvonultatásával – azt mutatja ki.). hogy valamely szöveget bensõleg elsajátítunk-megemésztünk – szemben a „lectio” kifejezéssel.”24 Balogh értelmezésében a rétor szakít itt – talán életében elõször – életelemével. 11 [30]. a hangosan olvasott szóról. 352. 11 [30]. antik-irodalmi stílus. vagyis arra. hirtelen lemond az antik retorika õsjegyérõl. Ebbõl arra következtet. vö. hogy másképp soha nem olvasott. hogy valójában Ambrus esetében sem teljesen néma olvasással van dolgunk: a „tacitus” szó csak a meditációra utal. 4–5 [89–90]. 3–4. 360.

28 Balogh 1918. illetve értelmezésük ekképp külön hangsúlyt kap. melyben a „szavak” metaforájaként szerepel: „nem emelek vádat a s z a v a k ellen. A „tolle lege” megtérési jelenete bármennyire úgy tûnik is fel egyszersmind. Az Ágoston-elemzések e pontjai ugyan egyfelõl folytatják is a Voces paginarum korábban idézett utolsó passzusait annyiban. a Vallomások e helyeire vonatkozó Balogh-passzusok kínálják. amelyekre már a kötet címe is utal. s melyek. 18 [37] – Balogh itt a „vinum erroris” kifejezést mint „hazugság borát” adja vissza. hogy a késõbbi Torontói Iskola tanításainak fényében. drága edények”. ha az általuk kifejezett tartalommal szemben másodlagosak? A választ erre a kérdésre Baloghnak. amely a szóbeliség. Voces paginarum. ezek elõképeként értelmezzük õket27 – azaz hogy olyan folyamatot lássunk itt. hogy a hangos és a hangtalan olvasást egymással szembeállítják. Budapest: Kávé Kiadó). Valójában azonban a Vasa lecta et pretiosa ennél sokkalta árnyaltabb. s ha nem ittuk meg. bonyolultabb képet mutat.] [2001]: Hangzó oldalak. Értelmezésem kiindulópontja: a szavak. mondhatni. szövegszerû. hanem Ágoston egész fejlõdését tekintjük. . A „vasa lecta et pretiosa” [válogatott és drága edények] fordulat ugyanis egy Ágoston-idézetbõl származik. Akárhogy is.Vasa lecta et pretiosa 183 imént idézett helyeken – miközben magának a megtérésnek érezhetõen pozitív értéket tulajdonít – a hangtalan olvasást elítélõleg ábrázolná. hiszen a Voces paginarumban – szemben ezekkel az Ágostonról szóló részekkel – a hangos olvasás egyértelmû értékként jelent meg. ha nemcsak ezt a pontot ragadjuk ki. az értõ filológusnak aprólékos. valójában azonban. ütleg járta”. amelyet ittas tanítóink ez edényekbõl innunk adtak. ám mégis a tárgytól ihletett elemzéseibõl kaphatjuk meg. e válogatott. drága edények ellen. mint szakítás a múlt retorikájával. tartalom nélkülivé vált mûvészetétõl a Biblia tartalomra koncentráló egyszerû nyelve felé. pusztán formai. ahogyan Ágoston megtérésének útja elsõ megközelítésben – s Balogh szavai szerint is – leírható. hanem a hazugság borát vádolom. nevezetesen mint eltávolodás az antik retorika l’art pour l’art.28 Ez a passzus bizonyos feszültségben áll azzal is. esetleg a hangos olvasás világából az írásbeliség vagy a hangtalan olvasás világának gyõzelme felé visz. 27 Ezt teszi Demeter Tamás bevezetõjében (Demeter Tamás [szerk. Hogyan is lehetnek mármost a szavak „válogatott. döntõ az egész Ágoston-tanulmány interpretációja szempontjából. másfelõl azonban ellentétesek is velük.

32 Balogh értelmezésében ennélfogva a Vallomásokat – ezt a retorikus könyvet – meg kell tanulni retorikusan olvasni:33 a könyv szerinte valójában Cicero. de egyszersmind a latin prózának legnagyobb. . 34 Balogh 1918. ez akkor is „belülrõl”. és 362 skk.”31 Ezért még ha a régi formákat a „teljesen új tartalom” átalakítja is. 352. 364. egész mûveltségével az a n t i k r e t o r i k a világában él. m.34 Ez a könyv az elsõ lélektörténet a latin prózában: megpróbál a finom. ez a nyelv akkor is biztosan nem a stiláris újítás döntésébõl fakad. amely a cicerói formákhoz lassan hozzásimul. s ekképp az elsõ megfogalmazását nyújtja annak. esztetikai meggyõzõdésével. Emellett Ágostonban újra meg újra felébred. és alig észrevehetõen összekapcsolódik azzal. a rétor: vágya a világ elé kiállni. ami régrõl fennmaradt. 354. mutatja. egyedül áll az antik stiláris formák történetében – „a római irodalom fejlõdésének szélsõ határköve. „teljesen fokozatosan” történik.29 sõt akár „minden a régiben [is] látszik maradni: [Ágoston] nyelve és stílusa továbbra is a cicerói normák és ideálok szilárd sínein mozog. a Biblia és az Ambrus-féle himnuszok metszéspontjában helyezkedik el. 21 [40]. 32 Balogh 1926c. hanem a többé-kevésbé organikus növekedés csendes folyamatának”. m. 30 I. 19 [39]. és a zsoltárok verseit elszavalni. Sokkal inkább a Biblia az. Tertullianus. mennyire organikus eleme ez a könyv az a n t i k stilus fejlõdésének. Még ha ezen a talajon kell is – mindennek ellenére – ama új nyelvnek keletkeznie. tehát egyszerû énekekre. Ezzel egyidejûleg azonban teli van zsoltárutalásokkal. hogy a szavakat keresnünk kell.184 Neumer Katalin akkor a végeredmény kompromisszum. legönállóbb és egyik legtudatosabban mûvészi alkotása is”. belsõ lelki rezdülésekre. 33 I. a hangzó szóra való utalásokkal. a bizonytalanra szavakat találni. 31 Balogh 1918. az új itt sem puszta újításvágynak köszönheti létrejöttét. mégpedig kardinális helyeken. vagy az 29 Balogh 1926c. Hogy a fent említett stiláris »felszabadítás« a régi formák teljes kihasználásával s új elemek szinte zökkenõ nélkül való beolvasztásával történt. 367.30 Vagy ugyanez a gondolat a magyar Ágoston-könyvecske szavaival: Ágoston „stiláris normáival. Allegorikus Biblia-interpretációt nyújtván azt sugallja: a Biblia együgyûsége csak látszat. Mint oly sokszor a történelmi folyamatoknál.

mundinis loquacitatis.38 Ezeken a helyeken Balogh leírásában biztosan nem egy kifejezetten írásbeli. azonnal érezzük. 46 [70]. m. s amelyben beszéd és írás ezzel együtt sem egymást legyõzni akarja. Így valószínûleg sokkal inkább finom költõi eszközökkel. rímes és ritmikus stílust valósít meg: szövege a próza és a vers határán áll. a kérések és kérdések. az interjekciók biztosítják. A Vallomások maga úgyszólván dialógus Istennel: minden könyve imával. 40 I. A könyv a latin prózában új zenei. 43–47 [65–71].” I. s kettõ kivételével himnusszal és hálaimával végzõdik. hogy az anem te és a köv. amelyet a szószátyárság vásárán. s még kevésbé elnémuló szöveggel van dolgunk. 35 I. m. amoris tui egyértékû elemek. Trója égésével vagy Creusa árnyával«?”39 – bármennyire így lenne is. s bármennyire „merõben haszontalanok” is „az ott tanult dolgok”: „mit is kezdjen a gyermek a mitológia és a mondák ezer apró együgyûségével. fohásszal. 16–17 [35–36]. 36 I. az öröm és a bánat „ezer apró interjekciójának szálai hálózzák be”35 a szöveget. Így a retorika bármennyire is „uentosa professio [kérkedõ hivatás]. 38 „Ha figyelmesen és a mondatritmusra ügyelve f e n n h a n g o n elolvassuk a fejezet bekezdõ részletét – mondja egy helyütt –. […] s így itt »amor dei erga homines«-rõl szó sincs. Balogh 1926c. 26 [45]. 13 [32]. a keresztény erkölcs tartalmával kell megtölteni. 37 Balogh 1918. Balogh szemében Ágoston könyve nem lehetne annyira mûvészi. m. egyszersmind azonban hangra orientált szövegrõl (textusról. De azt sem lehetne mondani. Bármennyire írásban tudatosan kimunkált finom artisztikumról van is szó. 44 [67]. aki a Vallomások e sajátosságára konkrét szövegértelmezései során igen finoman támaszkodik is.36 Valójában „az egész könyv a h a l l g a t ó számára íródott és zenei hatásokra számít”37 – vonja le a következtetést Balogh. m. A mû egységét Isten megszólításai.Vasa lecta et pretiosa 185 eksztázis órájában Dávid negyedik zsoltárát magamagának elszavalni. a formája nem. 17 [37]. 361. 39 I. szövedékrõl) beszél. m.”40 Ezt a formát új tartalommal – a Biblia. a »katonákkal megrakott falóval. árulnak”. hogy szóbeli és írásbeli „heroikus küzdelmét” ábrázolná. ha nem a hangra hallgatva született volna. tudatosan megírt. . a kétség és a bizonyosság. melyben a végsõ szó mégis a hangé. invocatióval kezdõdik. Ágoston mégis képes „distingvál[ni]”: „ennek a mûveltségnek csak a lényege érett meg a pusztulásra.

354. 48 Balogh 1926c. változatos és hatalmas élet”. Jóllehet. 366. 18 [37].”48 Ágoston „mindenütt csak az é l e t r õ l tud” – szemben a középkori misztikusokkal (akiknek pedig elõfutára). 354.43 melyek így „új tartalmukkal új fényt és színt is kap[n]ak”. 43 Balogh 1918. Az aggkor szélsõségektõl ment lelki kiegyensúlyozottságában már újra megteheti. 50 I. amellyel belõlük még gyermekként itatták. a szónoki stílus szépségeit szabadon csodálja. és azt is. 47 Balogh 1918. Balogh 1926c. Balogh 1926c. 19 [38]. 366. a retorikai formának is megadja rangját. Balogh 1926c. 365–366. 42 I. hagyományos formák szeretete új morális és intellektuális értékekkel fonódott össze. 51 I.41 Ezért nem a szavakat. A Civitas dei végén „ember és világmindenség. e „drága edényeket” támadja Ágoston.”45 A szavak jelentõségének elfogadása tágabb kontextusban is megkapja Baloghnál a jelentését: szerinte ugyanis Ágoston számára – szemben a középkor aszkézisével – a földi városnak is megvannak az értékei. hogy egykori ideáljának. m. 44 Balogh 1918. hogy anélkül. 49 Balogh 1918. „a »szép szó« a pogányok számára [pusztán] öncél volt. 365. 364.42 E drága edényeket õ a hazugság bora helyett az igazság új borával tölti meg.44 „Ebben a nyughatatlan lélekben a régi.49 Nos. 18 [37]. hogy lelki üdvét veszélyeztetné. . 46 I. m.186 Neumer Katalin A retorikai hagyomány megõrzése magyarázza Balogh tanulmányának a címét is. 19 [38]. 45 Balogh 1918. a keresztények számára [azonban] eszköz lesz”. A merõben új tartalom addig feszegette a régi formákat. akkor ebben a rendben már képes rá.50 Amikor Ágoston az öregség bölcsességében életét tudatosan átgondolja és rendezi. 56 [83]. Balogh 1926c. akik elõtt „a h a l á l lebeg”. míg ezek hozzáidomultak. miért nem vádolja a szavakat.51 Nem ne- 41 Balogh 1926c. m. a természet és technika” vonul el „tarka sorban az aggastyán szeme elõtt”46 – a „sokféle. m. 57 [84]. hanem csak „a hazugság borát”. s nyíltan átadja magát ennek a „félpogány” testi élvezetnek. amely az ékesszólás köntösében lelkünket elgyönyörködteti”. 365. e földi városban van helye a szavaknak is: a szó „a közlés és érvelés eszköze. 364. 19 [39].47 „Ez a humanista búcsúja a pompázatos világtól.

hogy Balogh már jóval korábban. S ez az a pont. Ágoston-könyvecskéje is még 1918-ban jelent meg. amelyet Balogh Ágostonról nyújt. hogy a két kommunikációs forma békésen együtt élhet és egymást támogathatja. amelyek a hangos olvasás kultúráját a szóbeli és írásbeli közötti mezsgyén akképp helyezték el. bizonyos fordulópontokon beszélhetünk „harcról”. Meglehet. Eközben könnyen megeshetett volna. két világ vagy két stílus „küzdelmérõl”. hogy hanggá váljanak. Ekképp maguk is azt példázzák. hogy a hangos és a néma olvasás-írás nem feltétlenül egymás ellentettjei. Ekképp Balogh szövegelemzéseiben eltávolodik a bináris oppozíciókban való gondolkodástól. annak ellenére. Balogh filosz volta a magyarázat minderre: az. hogy a húszas évek trendjeinek hatását semlegesíthette viszont az. 1913-tól gyûjtötte a hangos olvasásra vonatkozó adalékait. s végül hogy világnézeti-történetfilozófiai okokból maga is a hangzó szót részesítette elõnyben – s ilyes nézetek könnyen fogalmazódnak meg a hagyományos dichotomikus szembeállításokat felhasználva. hogy egy ilyen gondolkodásmód irányába több tényezõ is hajthatta volna: így a húszas évek elméleti trendjei. Abból a leírásból. a szép szót szeretõ filológust és a szélsõségektõl magát bölcsen elhatároló embert. hogy kutatásait kezdettõl fogva inspirálták Nietzsche eszméi. hogy mondandóját mégis az új trendek szerint fogalmazza meg. hogy az utóbbi kettõt nem látták egymással sem élesen szembenállónak. Ám ezeket a mûveit az 1926-os német megjelenések számára átdolgozta. persze. Ez az általános bölcsesség egybecseng egy konkrét belátással is: azzal. nem egymást kizáró alternatívák. egymást kiegészítve kölcsönösen támogathatják egymást. Ehelyett azonban a német Ágoston-tanulmányban a két világ közötti „kompromisszum” a korábbihoz képest még nagyobb hangsúlyt is kapott és explicitebb formát öltött. sem pedig egy teleologikus evolúciós folyamatban nem helyezték el õket. hogy ez a harc az egyikkel való radikális szakítás eredményeképp a másik gyõzelmével végzõdik.Vasa lecta et pretiosa 187 héz belelátnunk az idõs Ágostonba Baloghot. Mondhatnók. még egy tanulság kiolvasható: meglehet. Az Ágoston-szövegek maguk törekszenek írásban megfogalmazódva – mely tényezõt nem lehet eliminálni – arra. az. szintén évekkel korábbi anyaggyûjtésre támaszkodva. Ám eme idõpont – a váltás – elmúltával „a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba”: az egyes elemek egymáshoz simulva békén megférnek egymással. . ahol Balogh azokat az 1990-es évektõl kezdõdõ kutatásokat elõlegezi. hogy elsõsorban a szövegekre hallgat. s ezen a ponton tûnhetik is úgy.

) Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. Ez a kötet a fenti írásokból a három magyar nyelvût tartalmazza. e kiadás szövegei olyannyira – sokszor értelemzavaróan – hibásak. (A tanulmány szövegét 2002 novemberében zártam le. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. Mivel azonban a posztumusz kiadás könnyebben hozzáférhetõ. írás címû válogatást. ha nem is különösebben újszerû összefüggést is mutat. Béla (1924): Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films. Budapest: Franklin Társulat kiadása.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. In: Philologus.” Szent Ágoston konfessziói. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. Sajnos. Ettõl csak egyetlen hivatkozásnál térek el: megemlítem az általam szerkesztett Kép. „paradigmáit”. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. ami gondolható. ám ezek a keretek nem mindenekfelett determinatívak – meglehet. Wien–Leipzig: Deutsch-Österreichischer Verlag. . melyet írásomban tárgyalok. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. 1927. Budapest: Kávé Kiadó. (B) Egyéb irodalom Balázs. mely több olyan munkából tartalmaz részleteket.) (2001): Hangzó oldalak. (82) 1: 84–109. Voces paginarum. In: Magyar Nyelv. Balogh József (1921): „Voces paginarum. (b) posztumusz szövegkiadás Demeter Tamás (szerk. szögletes zárójelben megadom az új kiadás oldalszámait is. amelyet már eddig is több példán szemléltettünk: ugyan megrajzolhatjuk egy-egy korszak jellegzetes gondolati trendjeit.188 Neumer Katalin S végül ez a történet még egy másik. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. és (82) 2: 202–240. ám nem szabják meg egyértelmûen azt. 25–39.) IRODALOM (A) Balogh József mûvei (a) életében megjelent munkái Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. In: Die Antike. kizárnak bizonyos elgondolásokat mint nem gondolhatókat. beszéd. hogy írásomban a Balogh életében megjelent szövegközlésekre hivatkozom. (3) 4: 351–367. A mostani megjelenéshez az azóta megjelent irodalmat már nem vettem figyelembe.

112–154. (Szerkesztette Bernhard Suphan. köt. (1996): The book of memory.) Müller. (Elsõ megjelenés: Archives de Philosophie.) Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. 296–336. 107–133.. Adam (1967): Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. Gieseke. Rhetorik und Rhythmik. J. The primary reception of German literature 800–1300. A. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit.: The Meaning of Meaning. Nietzsche. Milman (1971): The making of Homeric verse. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. írás.) Malinowski. (Elsõ kiadás: 1939.) Herder. (Elsõ kiadás: 1990. Pécs–Fünfkirchen: Verlagsanstalt Danubia. In: Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles). Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte. Cambridge: Cambridge University Press. Cambridge: Cambridge University Press. (Elsõ kiadás: 1923. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Hajdu. . Ursula (1992): Vokalität. 1. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. Jousse. köt. In: Humboldt. London: Routledge & Kegan Paul. Engelsing. köt. Budapest: Kávé Kiadó. Lesergeschichte in Deutschland 1500–1800. A study of the influence of language upon thought and of the society of symbolism.) Coleman. Schaefer. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. Friedrich (1912): Philologica II. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. Humboldt.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann XVII–XVIII. XVIII. Neumer Katalin (szerk.und Unterschichten. Wilhelm von: Gesammelte Schriften. beszéd. Cambridge: Cambridge University Press.: Insel Verlag. Rolf (1974): Der Bürger als Leser. (Szerkesztette Regine Otto. I.. V . Bonset 1967. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. Budapest: Akadémiai. köt. Michael (1998): Sinnenwandel. Herder. Parry. Marcel (1981): Le style oral rythmique et mnémotechnique chez les verbo-moteurs. 1925/2. Helga (1934): Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters. A study of memory in medieval culture.) Oxford: Clarendon. de Gruyter 1968).Vasa lecta et pretiosa 189 Carruthers. Mary J. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. Frankfurt/M. C.) Leipzig: Alfred Kröner. Green. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Etienne (1934): Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. Hajdu Helga (1931): Lesen und Schreiben im Spätmittelalter.) (2003): Kép. Schriften zur Literatur. Bronislaw (1956): The problem of meaning in primitive languages.) Hajnal. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . Stuttgart: J. In: Ogden. Frankfurt/M. 3–64.) Horváth János (1976): A magyar irodalom fejlõdéstörténete.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. Paris: Foundation Marcel Jousse. Sprachwandel. Mit einem Essay und einem Nachwort von Walter Jens. In: Sämtliche Werke. Joyce (1996): Public reading and reading public in late medieval England and France. Tübingen: Gunter Narr. Neumer Katalin (1998): Gondolkodás. 1–240. (Utánnyomás: Amsterdam: E. beszéd. Altenglische Dichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. The collected papers of Milman Parry. Budapest: Magvetõ. B. (Werke. K. Metzlersche Verlagsbuchhandlung.–Richards. Leipzig. írás. (Szerkesztette Adam Parry.: Suhrkamp. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Engelsing. változatlan utánnyomása. Fragmente. Kulturwandel.

München: C.): Der Untergang des Abendlandes. Horst (1995): Hören und Sehen. Thienemann Tivadar (1931): Irodalomelméleti alapfogalmak. Zolnai Béla (1926): A látható nyelv.190 Neumer Katalin Spengler. H. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. Beck.) Wenzel. Pécs: Danubia Könyvkiadó. . majd különlenyomatként is megjelent 1930-ban. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. In: Minerva. München: C. n. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. Oswald (é. Schrift und Bild. H. (Elõször a Minerva címû folyóirat közölte 1927-tõl 30-ig. 18–71.

sz. 208 és 233.. Frankfurt/M. nyomán idézve. Ernst (1923): Kants Leben und Lehre. Peter F. Ernst [2001]: Kant élete és mûve. 6359. Cassirernél a „séma”. Gángó Gábor (Budapest).] Budapest: Osiris–Gond-Cura Alapítvány.) 3 Strawson. Berlin: Bruno Cassirer. Wilhelm Vossenkuhl (München) és Weiss János (Pécs). 1928. szeptember 21-én.A tiszta kép kritikája Szemlélet. 2 Cassirer. séma* Nyíri Kristóf ELÕKÉP 1804-ben bekövetkezett halála elõtt néhány évvel jegyezte fel Kant A tiszta ész kritikájával kapcsolatosan: „Egyáltalán a sematizmus az egyik legnehezebb pont. […] Ezt a fejezetet az egyik legfontosabbnak tartom. 2004. a Német–Magyar Filozófiai Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékek által rendezett „Kant und das Problem des Wissens” („Kant és a tudás problémája”) címû konferencián. „sémák” és „sematizálódik” szavak egy-egy alkalommal fordulnak elõ. fogalom. Cassirer 2001. köt. [Mesterházi Miklós fordítása. Kurt Röttgers (Hagen). (2004 [1966]): The Bounds of Sense: An Essay on Kant’s Critique of Pure Reason.: Klostermann 113. 1 Kants handschriftlicher Nachlaß (Gesammelte Schriften.). Martin (1998 [1929]): Kant und das Problem der Metaphysik. a Preußische Akademie der Wissenschaften kiadásában. 4 Vö. III/5. Korokon és kultúrákon átívelõen hadd említsem itt mondjuk Ernst Cassirer Kants Leben und Lehre2 és Strawson The Bounds of Sense3 címû könyvét.”1 Ehhez képest némely mértékadó kommentár a sematizmusfejezetet egyáltalán nem. Pécsett. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete. 154. London: Routledge. vagy csak alig tárgyalja. . itt Heidegger. Pirmin Stekeler-Weithofer (Leipzig). A konferencián elõadott még Boros János (Pécs).4 ám egyetlenegyszer sem az ezeknek a kifejezéseknek Kant által kölcsönzött * Elhangzott a Kant halálának 200. (Magyar kiadás: Cassirer.

[Kis János fordítása.11 Wilfrid Sellars. (1968 [1957]): Schematism. Ez a »sematizmus« szerepe. évf. hanem „egyszerû szavakban nehéz elmondani. hogy a „sémák” itt „A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról” címû fejezetben tárgyalt sémákra (például: „a módot. mint A tiszta ész kritikája bármely más része. hogy a sematizmusfejezet a nem elkötelezett.192 Nyíri Kristóf sajátos értelemben. 7 I. „Ahhoz. 49. Kant. 88 és 266. Cassirer e helyütt így ír A tiszta ész kritikája szerzõjének nyelvi stílusáról: „A terminológia szilárdságának és körvonalazhatatlanságának.”7 A továbbiakban Strawson még négy alkalommal említi a sematizmusfogalmat. az 1950-es. London: Macmillan. a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kõvé dermesztette volna természetes.) 10 „The chapter on Schematism probably presents more difficulty to the uncommitted but sympathetic reader than any other part of the Critique of Pure Reason. .5 Strawson ugyan említi „a »sematizmus«-ról szóló híres részt”.] [1968]: Kant: A Collection of Critical Essays. hogy „Kant filozófiai zsenije” éppen ezekben a passzusokban mutatkozik meg a legvilágosabban. m. és hogy az itt tárgyalt téma „bízvást tekinthetõ az egész Kritika központi problémájának”. 8 Lásd i. oldalon elõforduló „sémák” határeset lehet. 30. hogy kategóriák tényleges jelentõségét a tapasztalatra alkalmaztukban értékelhessük”.” Bizonytalan vagyok abban a tekintetben. a tiszta értelem sematizmusának [nevezzük]”. mint fogalmaz. ahogyan az értelem e sémákkal eljár. 9 Walsh. Robert Paul [szerk. ám mindannyiszor csak a fenti képlethez tér vissza. 77. 29.] Budapest: Ictus. 174). 84. Immanuel [1995]: A tiszta ész kritikája.10 mégis hangsúlyozza. avagy általánosabban a Kant által bevezetett fogalmi sémákra vonatkozik-e. 11 I. m. m. A 140. a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának. szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. In: Kant-Studien. amely a tiszta kategóriáktól a használatban lévõ kategóriákhoz történõ átmenetet azáltal valósítja meg.9 Noha Walsh úgy véli. miközben. hogy elõbbieket az idõ nézõpontjából értelmezi. írja Strawson könyve bevezetõ részében. hogy mi is az az általános pont. W . 6 Strawson 2004. (Újranyomtatva: Wolff. de jóakaratú olvasónak valószínûleg több fejtörést okoz. amelyet Kant bizonyítani próbál”. H.8 Ezzel szemben a neves Kant-szakértõ William H. 71). „a tiszta kategóriákat az érzéki szemlélet általános formája szemszögébõl kell értelmeznünk. 1980-as évek egyik vezetõ 5 A 154.6 ám a témának összesen alig 20 sort szentel. 74. Walsh már 1957-ben a Kant-Studienben külön tanulmányt szentelt a témának. Not only are the details of the argument highly obscure…: it is hard to say in plain terms what general point or points Kant is seeking to establish” (Wolff 1968. a gondolatmenetnek nemcsak a részletei „fölöttébb átláthatatlanok”.

15 Friedrich Kaulbach16 és nem utolsósorban Helmuth Plessner fontos elõtanulmányaira is.) (2002): Kant and Pre-Kantian Themes.: Suhrkamp. Frankfurt/M. 13 Stekeler-Weithofer. Visszatérve a német nyelvû irodalomhoz: 1995-ben megjelent Sinnkriterien címû munkájában Stekeler-Weithofer „a transzcendentális appercepció és a tiszta értelmi fogalmak sematizmusa megértését” úgy tekinti. köt. Helmuth (2003): Schematik und Symbolik. (Gesammelte Schriften II). 16 Írásában Dietzsch Kaulbach tanulmányát idézi (Kaulbach. 17 Plessner. Berlin: de Gruyter). itt említendõ azonban Kaulbach Kantról szóló könyve is (Kaulbach. Frankfurt/M. Pirmin (1995): Sinnkriterien: Die logischen Grundlagen kritischer Philosophie von Platon bis Wittgenstein. a Kants System unter dem Gesichtspunkt einer Erkenntnistheorie der Philosophie címû munkában.) (1999): Perspektive in Literatur und bildender Kunst. Essen: Die Blaue Eule.: Fischer Verlag. Zur Deutung seiner Theorie von Erkennen und Handeln. . Lectures by Wilfrid Sellars. mélyenszántó szakaszt szentelt a témának. Köln: Kiepenheuer & Witsch). Friedrich [1982]: Immanuel Kant. 67. mint „ama döntés sarokpontját. 204. Friedrich [1973]: Schema. amelyeket a Sematizmus vezet be: a Sematizmus nagyon fontos szerepet játszik”. CA: Ridgeview. [szerk. Paderborn: Schöningh. Bild und Modell nach den Voraussetzungen des Kantischen Denkens. Pedro (szerk. 1975/1976-ban tartott Kant-szemináriuma során kiemelte. Atascadero. hogy milyen nézõpontból értelmezzük Kant Tiszta ész kritikáját”. Philosophische Anthropologie címû könyvében Plessner a „Kant tekintélye által szankcionált tudománytanról” beszél és „annak lényegérõl a sematizmusfejezetben”. aki egész pályafutása során modern kantiánusként lépett föl.12 És valóban.17 1923-as korai írásában pedig. Kurt–Schmitz-Emans.]: Kant. 2. Monika (szerk. Helmuth (1970): Philosophische Anthropologie. G. a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars posztumusz kötetben a sematizmusproblematika tárgyalása föltûnõen nagy terjedelmet foglal el. Hans (1995): Schemaspiele: Über Schemainterpretationen und Interpretationskonstrukte. A Röttgers által társszerkesztett.: Suhrkamp. hogy „a Sematizmus az összekötõ kapocs a Dedukció nagyon elvont érvelése és az Alaptételek analitikája specifikus elvei között. 15 Lenk. Perspektive in Literatur und bildender Kunst címû kötetben14 Steffen Dietzsch igen érdekes tanulmányt publikált „Schema & Bild” címmel.18 És 1929-ben jelent meg a se- 12 Amaral.A tiszta kép kritikája 193 nyelvanalitikus filozófusa. Frankfurt/M. 190. 424–426. amelyben hivatkozhatott Hans Lenk. In: Uõ: Frühe philosophische Schriften. 18 Plessner. 14 Röttgers. In: Prauss.13 és maga is lényeges szempontokkal szolgál egy ilyen megértéshez.

Így a tányér empirikus fogalma egynemû a kör tiszta geometriai fogalmával.”19 SEMATIZMUSFEJEZET : BEPILLANTÁSOK Heidegger fenti állítása ellenére. sajátos értelmezési kísérletem perspektívájából kiválasztott passzust. hogy vázoljam egy lehetséges értelmezés körvonalait. Kezdjük mindjárt a fejezet elsõ soraival: Valahányszor tárgyat fogalom alá rendelünk. a mû ezen magva bizonnyal az… A sematizmusfejezet nem »zavaros«. tudniillik Heidegger Kant und das Problem der Metaphysikje. „hogy a sematizmusfejezet valamiféle szétesettségét és zavarosságát újra meg újra felpanaszoljuk. Elõadásom során kísérletet fogok tenni arra. hanem hallatlan biztonsággal vezet A tiszta ész kritikája egész problematikájának magvához. de az idézett helyeken nem követem a Bild („kép”) szó „képmás”-ként való (bizonyos összefüggésekben éppenséggel szerencsés) fordítását. mindenekelõtt azonban egyáltalán meg kell ismerkednünk a sematizmusproblematikával. Ha van A tiszta ész kritikájában szigorúan tagolt és minden szavában megfontolt rész. és annak ellenére. hogy ama fejezet jó néhány homályos pontot tartalmaz. hanem összehasonlíthatatlan átláthatósággal felépített. amely a sematizmusfejezetet alkotja. elhagytam néhány felesleges határozatlan névelõt és helytelen kiemelést. Amint Heidegger itt írja: „A tiszta ész kritikája ama tizenegy oldala”. a tárgy képzete egynemû kell legyen a fogalommal. hisz éppen ezt jelenti a kifejezés: a tárgy a fogalom alá tartozik. Idézeteimben ezt a kiadást veszem alapul.20 19 Heidegger 1998. S „a legkevésbé sincs alap arra”. 20 Kant 1995. . hiszen az elõbbi fogalomban elgondoljuk. és nagyon is értelmezésre szorul.194 Nyíri Kristóf matizmusprobléma alighanem legigényesebb elemzése. részben hosszabb. hogy az idézett helyen a sematizmusfejezet egy éppenséggel meggyõzõ tagolását is nyújtja. 172. továbbá két – jegyzettel jelzett helyen – pontosítottam a magyar szöveget. folytatja Heidegger. A fejezet valamiféle összefoglalásával meg sem próbálkozom. vagyis a fogalomnak ugyanazt kell tartalmaznia. A sematizmusfejezet nem »zavarba ejtõ«. magam azt a nézetet vallom. 89 és 112. ehelyett hadd gyûjtsek itt egybe néhány. amit az alá besorolandó tárgy képzete elénk állít. míg az utóbbiban szemléljük a kerekséget. „az egész terjedelmes mû magvát alkotja”.

másfelõl érzéki természetû.A tiszta kép kritikája 195 Kiemelem itt az elgondolt kerekség–szemlélt kerekség ellentétet. magyarázza itt Kant. Ha viszont csak számot egyáltalán gondolok. .22 mely lehet öt vagy száz. 172. . . ezért a sémát mégiscsak meg kell különböztetnünk a képtõl. hanem csakis érzékek benyomásainak meghatározásában létrejövõ egységre. mely egyfelõl a kategóriával. és lehetõvé teszi. Ez a közvetítõ képzet okvetlenül tiszta (nincs benne semmi empirikus). A 140. közvetlenül egyáltalán nem alkalmazhatók érzéki szemléletekre. Így ha egymás után teszek öt pontot: . 174.21 A transzcendentális séma. elõbb azonban a gondolatmenet sajátos fordulatát érzékelhetjük. Ez a magyarázat valamivel késõbb részletezõbb folytatást nyer. az idõ – mint „transzcendentális idõmeghatározás” – segítségével köti össze a tiszta értelmi fogalmakat a jelenségekkel. de mivel a képzelõerõ szintézise nem egyedi szemléletekre irányul. úgy ez a gondolat nem annyira maga a kép. . 23 Kant 1995.23 Amire azután még a Locke–Berkeley-féle vitára történõ félreismerhetetlen utalás következik: 21 I. . mint például az okság kategóriája. A transzcendentális séma éppen ilyen. és ebben az összefüggésben a kép szó jut szóhoz: A séma önmagában soha nem egyéb a képzelõerõ termékénél. – Kant mármost azzal a megfigyeléssel folytatja. amennyiben a transzcendentális séma fogalma mellett immár belép a mintegy érzéki séma fogalma is. hogy – szemben az empirikus fogalmakkal – a tiszta értelmi fogalmak.. Ennélfogva léteznie kell „valami harmadiknak”. 22 „Dagegen. wenn ich eine Zahl überhaupt nur denke”. ugyanakkor egyfelõl intellektuális. m. mint inkább ama módszer képzete. amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képet. hogy az elõbbit az utóbbira alkalmazzuk. ez az ötös szám képe lesz. másfelõl a jelenséggel az egynemûség viszonyában áll. melynek segítségével egy bizonyos fogalomnak megfelelõen az adott képben jelenítek meg magam elõtt egy sokaságot… A fogalom sémáján mármost a képzelõerõ azon általános eljárásának képzetét értem.

24 Mert az utóbbi soha nem érhetné el a fogalom általánosságát. mint valamely ábra megrajzolásakor. 450a és 451a. A történet legkésõbb Platónnál kezdõdik. 211. 25 Kant 1995. hogy a fogalom bármely tetszõleges – derék. melynek nyomán a képzelõtehetség szintézise a tiszta térbeli alakzatokra vonatkoztatható. Az általában vett háromszög fogalmát soha nem fedheti adekvát módon a háromszög képe.27 Az Ariszto24 „Dem Begriffe von einem Triangel überhaupt würde gar kein Bild desselben jemals adäquat sein.196 Nyíri Kristóf Tiszta érzéki fogalmaink valójában nem a tárgyak képmásain alapulnak. A képies gondolkodás persze nemcsak Locke és Berkeley óta témája a filozófiának. Platónnál magától értetõdõen hozzátartozik újra meg újra kétértelmûen csillámló használata ama „dša szónak. hanem sémákon. Budapest: Európa Könyvkiadó. noha „formát” mond.) Kant sematizmusfogalmát illetõen a De memoria következõ helye is figyelemreméltó: „nem lehet idõ nélkül elgondolni azt sem.vagy hegyesszögû stb. ami lehetõvé teszi. A háromszög sémája soha másutt. Az emlékezet pedig mintegy képek birtoklása. és csupán azt a szabályt jelenti.” A 141. ezen problémák talán legfontosabbikát. másrészt azonban ama tétel. 26 Arisztotelész: De anima. mint gondolatban nem létezhet. mely szerint lelkünkben az „írnok” mellett egy másik mester is tevékeny: tudniillik a festõ.” (Arisztotelész [1988]: Lélekfilozófiai írások. mely szerint a lélek soha nem gondolkodik „képzet” (phantaszma) nélkül: „a gondolkodó léleknek […] mintegy érzetei a képzetek”. vagy jelesül a Philébosz ismert utalása. [mint] amellyel az idõt. amely fogalmat jelent. (A Filozófiai Írók Tárának kiadása nyomán.) . PLATÓNTÓL HUME-IG Ezt a történetet itt éppen csak érzékeltethetem. (Steiger Kornél fordítása nyomán. aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk.25 A képies gondolkodás viszonya a fogalmi gondolkodáshoz alkotja a sematizmusfejezet hátterében meghúzódó problémák egyikét. sõt.26 A gondolkodásban ugyanaz az affekció jelenik meg.) 27 Arisztotelész: De memoria et reminiscentia. Az Arisztotelész-iskolában egyrészt az ész mint írótábla (grammateion) hasonlata. ami pedig nem az idõben van… A nagyságot és a mozgást szükségképpen ugyanazzal a képességünkkel ismerjük meg. a kép óhatatlanul e szféra egy részére korlátozódik. – háromszögre vonatkozzék. véleményem szerint. 430a és 431a. 174.

. könyv. könyv. A magyar kiadás szövegéhez képest módosítottam az értelemzavaró szórendet. E felfogás szerint. amelyben „külsõ alakjukról ismeretes és megkülönböztethetõ dolgok neveit rajzokkal és képekkel ábrázolnánk”. »a szavak leképezik a gondolatokat. Bacon Arisztotelész-utalása a De interpretationére vonatkozik. csupasz jelenségeket […] az értelem (neveket kapcsolva hozzájuk) mint mércéket félreteszi. köt. amelyek erõsebben hatnak az emlékezetre. III. az írás pedig leképezi a szavakat«. 9. „elképzelés”) szavak általában ugyanazt jelentik. Francis (1974 [1605]): The Advancement of Learning. köt. 31 Vö. II. ahol így ír: „az egyes létezõkbõl vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselõivé válnak. tudniillik a kognitív pszichológia kibontakozásáig egy lenézett kisebb28 Bacon. hogy gondolatokat fejezzen ki. hogy a gondolatokat a szavak közvetítésével fejezzük ki. ami elegendõ megkülönböztetéseket enged meg. például III. ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel. Mert bármi. m. A magyar kiadás szövegében (1. hogy hogyan lehetnek a képek általános jelentések hordozói. 30 I. ezeket javítottam. II. a nehézséget. alkalmazhatók bármire.31 – Berkeley és Hume számára egyáltalán nem volt kérdéses. fejezet. . 134). Berkeley hajlott arra. szakasz. […] Arisztotelész helyesen mondta. 6. amely a Locke–Berkeley–Hume-féle vitát egy egészen sajátos felfogás perspektívájából elemezte. John (1964): Értekezés az emberi értelemrõl. midõn olyan szótár elõnyein gondolkodik. éspedig az érzékek számára észlelhetõ módon. Azonban nem szükségszerû. hogy a problémát megoldhatatlannak tartsa. Oxford: Clarendon Press. 131. 150) két értelemzavaró hiba van. conception („fogalom”). természetét tekintve alkalmas arra. mint például az elvonatkoztatásról szóló szakaszban. mint ismeretes.A tiszta kép kritikája 197 telész-iskolához kapcsolódva írta azután Bacon: „Az embléma az értelmi fogalmakat érzéki képekre redukálja. 29 Locke.29 Locke tulajdonképpeni hozzájárulása a képies gondolkodás filozófiájához természetesen az ideák mentális képekkel való – korántsem mindig egyértelmû – azonosításában áll.. szakasz (2. elmebeli. mely a század utolsó negyedéig. Az ilyen pontos. A huszadik század folyamán egy sor olyan munka keletkezett. általuk a valóságos létezõket fajtákba sorozza…”30 Locke használatában az idea.”28 Locke Bacon szellemét követi. fejezet. hogy az ideák mentális képek. XI. könyv. 25. inkább annak megválaszolásában látták. szakasz. Hume úgy vélte. talált megoldást. fejezet. Budapest: Akadémiai Kiadó. XI. thought („gondolat”) és imagination („képzelet”. Neveik pedig általánosulnak.

az még ma is gyakorlatilag ismeretlen. H. Rudolf (1969): Visual Thinking. 35 Price 1953. francia és német pszichológiai és filozófiai irodalmára. Hadd hivatkozzam itt Titchener Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes címmel megjelent elõadásaira. hanem éppenséggel generikus képekként is funkcionálhatnak. mind Kant generikus képekrõl beszéltek. Edward Bradford (1909): Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes. Közös bennük az az elképzelés. amit a többiek csak mondanak. Ehhez a ponthoz nyomban visszatérek. jóllehet ennek nem voltak tudatában. Berkeley: University of California Press. Arnheim viszont lényegében Titchenerig volt kénytelen visszanyúlni. Az ok Kantnál keresendõ. hogy beszéljen róluk. 292. mivel õ illusztrációkkal mutatni is próbálja. Price fogalmilag briliáns. Titchener még támaszkodhatott a századforduló széles angolszász. Price és Arnheim elemzései miért nem tekinthetõk közvetlen Kant-kommentároknak. Hume pedig a határán volt annak. 34 Arnheim. New York: Macmillan. Titchener személyességében meggyõzõ. gondolkodásunkban a mentális képek lényeges szerepet játszanak. jóllehet persze õ sem tudta ezt”.32 valamint H. H. (1953): Thinking and Experience. 33 Price. közelebbrõl pedig a transzcendentálfilozófia felemás helyzetében pszichológia és fogalomanalízis között. Arnheim szuggesztív – nem utolsósorban. mind a sematizmusfejezet viszonylagos homályossága feltételezhetõ okainak megértéséhez. H. és maga az 1990-es évekig hatás nélkül maradt. Mostani témánkat illetõen Price így nyilatkozik: „mind Locke. . London: Hutchinson’s Universal Library. elõbb azonban arra szeretnék röviden rávilágítani. 32 Titchener. hogy a generikus képeket egyfajta csonkaság jellemzi. Price Thinking and Experience33 és Rudolf Arnheim Visual Thinking34 címû könyvére. hogy Titchener.198 Nyíri Kristóf ség felfogása maradt. Elemzéseik gyümölcsözõ heurisztikus hátteret kínálnak mind a kanti sematizmusproblematika. s nem csupán a konkrétra és egyedire vonatkozhatnak.35 KANT ÁLCÁZOTT PSZICHOLÓGIÁJA Titchener és Arnheim generikus képekre vonatkozó érvelése egyfelõl és Price érvelése másfelõl lényeges párhuzamokat mutatnak. Arnheim nem utal az oxfordi filozófus Price könyvére.

Az emberi észlelési mechanizmusok mûködése. az. Ebben az értelemben mondhatja összefoglalólag: „Amikor Kant az appercepció »transzcendentális« egységérõl szól. nem pedig megmagyarázza a vizsgálódás valódi természetét. Ám ennek ellenére az utóbbi vizsgálódást az elõbbi kényszeredett analógiájára fogta fel.A tiszta kép kritikája 199 A The Bounds of Sense-ben Strawson újra meg újra utal erre a felemás helyzetre. Kant jól tudta ezt. aki az […] éppen adódó tényleges észleléseket. részben emberi felépítésünk. véli Strawson. hogy mindazt. kommunikáció és társadalmi közösségek közötti kapcsokat”. úgyhogy a Kritika megértésének egyik központi problémája pontosan abban áll. és hogy elfedi. amelyben vizsgálódásait megalapozottan végezhette volna. amit másfél évszázaddal késõbb Wittgenstein felfedezett. szemléletként vagy tapasztalatként felismeri és más – csupán lehetséges – tapasztalatoktól megkülönbözteti. forrásukat kognitív konstitúciónkból fakadóaknak állította be. hogy az észlelés. mégis azt a felfogást vallja. nem vette észre azt. a gondolkodás és beszéd. az. hogy „Kantnak szemére vethetjük: nem látta az összefüggést a szubjektív. nevezetesen „fogalmaink társadalmi jellegét. hogy ez a tan önmagában inkoherens. . tudományos. Ám nem kétséges. empirikus. szemléléseket és tapasztalásokat (hangosan vagy halkan) szavakban kommentálja. és ezt a tant nélkülözhetetlennek látta a tapasztalat szükségszerû struktúrája magyarázatához.és ismeretközösségre utal. ahogyan tapasztalásunk okságilag függ ezektõl a mechanizmusoktól. elvétette a vonatkoztatási keretet. 15. nagyon jól tudta. ilyen vagy olyan (generikus) észleletként. miszerint „a kanti terminológia megfelelõ interpretációja világossá teszi. amely ténylegesen független tõle. m. 151.36 Kant. szemlélet és gondolkodás összefüggése nyelvlogikai. nem pedig pszichológiai”. eloldozzuk az analitikus érveléstõl. egyes számú én és a nyelvközösség között”. Szerepében a beszélõ az általános nyelv. Ahol csak a tapasztalat korlátozó vagy szükségszerûen általános vonásaira bukkant. hogy az ilyen – empirikus – vizsgálódás merõben különbözik az eszmék alapvetõ szerkezetére vonatkozó. amennyiben legalábbis elv- 36 Ahogyan Strawson összefoglalóan írja: „A mindennapi és a tudományos megfigyelés közhelye. amelyhez tartozik. […] a beszélõ általános szerepére utal.” (Strawson 2004.) 37 I. hogy tapasztalatunk jellegzetességei. ahogyan a dolgok megjelennek számunkra. érzékszerveink és idegrendszerünk természete által meghatározottak. Elismeri ugyan. nem pedig filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. beszéd és kommunikáció.” S egy utalás néhány sorral lejjebb: „Az észleletek mint sémák (típusok) […] csak annyiban tiszták és világosak. amelynek révén a magunk számára fölfoghatóvá tehetjük a világ tapasztalásának gondolatát. ami ezzel a tannal összefügg. általa kezdeményezett ama vizsgálódástól.37 Stekeler-Weithofer éppen ellenkezõ értelmezésmódot választ.

sem a vizuális tapasztalat anyagából nem voltak fölépíthetõk.) Budapest: Ictus. hogy Kant maga nem. Kurt (2002): Metabasis. (29. Immanuel (1997): Az ítélõerõ kritikája.200 Nyíri Kristóf ben közösként állnak rendelkezésünkre. 42 Kant.”38 Ez radikális értelmezés. 197. Philosophie der Übergänge. mint a nyelv. 18 és 20. Itt Hans Lenkkel kell egyetértenem: mind a kanti sematizmusfogalom taglalása során tett megjegyzésével. miszerint „létezhet valamiféle »általános és igaz horizont«. Bár hihetnék ennek a jelmeznek! De nem tehetem. különösen Paivio. 40 Lenk 1995.42 sokatmondó és félreérthetetlen. mind pedig azzal az utalással.40 A SEMATIZMUSFEJEZET ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szavak és képek A mai kognitív pszichológia szerint gondolkodás. Magdeburg: Scriptum Verlag. Allan (1971): Imagery and Verbal Processes. emlékezés és megismerés egyfelõl verbális. Az ítélõerõ kritikájának utalása olyan kormányzatokra. §. csakis a Kant-kortársak Herder és Lichtenberg hittek a nyelv „megalapozó szerepében”. amelyek „szívesen megengedték”.39 Ha azonban Kant ismereteink általános érvényûségének elõfeltételeit kívánta megalapozni. 119. New York: Holt. (Papp Zoltán fordítása.) . 184. Ahogyan Röttgers hangsúlyozza Metabasis címû könyvében. amelyet »a legfõbb fogalom nézõpontja határoz meg«”. mivel a kedélyes nyelvfilozófiai cucc alól félreismerhetetlenül kivillan az ismeretelméleti abszolutista páncélja. Van azon38 Stekeler-Weithofer 1995. Rinehart and Winston. miszerint Kanttal szemben ma a tudományos elméletalkotás szabadságát és hajlékonyságát kell kiemelnünk. hogy a vallás „képekkel és gyerekes csinálmányokkal” gazdagon elláttassék és ezáltal az alattvalók „lelkierõi” korlátoztassanak. másfelõl perceptuális folyamatok együttmûködését feltételezik. sõt sellarsi jelmezben lép színre. A hivatkozott Kant-hely: A 659. 39 Röttgers. Kant határozottan ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz. 41 Vö.41 Kant álcázott pszichológiájában mindazonáltal képek éppoly kevéssé játszhattak szerepet. Kant itt wittgensteini. nem hagyatkozhatott valamely nyelvközösség éppen fennálló kognitív konszenzusára. Általános érvényû igazságok sem a verbális.

kidolgozott képfogalom nélkül egyszerûen megfogalmazhatatlan volt.43 amiképpen Hans Lenk is. Budapest: T-T wins–Lukács Archívum). Õ volt az. amely Kantot a sematizmusfejezetben foglalkoztatta. aki elsõként és a legbehatóbban taglalta. itt Strawsont és Sellarst említem. eddig kevés értelmezõnek tûnt fel. az egyben. mint Heidegger. miközben Kant maga a 43 Vö. nem más. In: A hagyomány filozófiája. Vak értelmezések Azok közül. Ennek a logikának viszont annálfogva kellett hiányoznia. „hogy hogyan néz ki valami »általában«. In: Synthese. akik ilyen értelmezésre nem képesek.44 Az az értelmezõ azonban. 46 I. hogy a sematizmusproblematika egyszersmind képproblematika. . 2: 185–199). 90–108. 48 Lásd 1989-es esszémet (újranyomtatva: Nyíri Kristóf [1994]: Heidegger és Wittgenstein.46 Heidegger. Példaképszerû értelmezések Hogy a sematizmusprobléma elsõsorban képekkel kapcsolatos. Az a probléma ellenben. m. 189. 44 Lásd Lenk 1995. hogy a kanti érvelés igényes logikájában a képek fogalma alig jut szóhoz: éspedig a képek valamiféle átgondolt logikájának hiánya Kant korában. Képek megmutathatják. képmást mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében.A tiszta kép kritikája 201 ban egy második oka is annak. valamint tanulmányomat (Nyíri Kristóf [2002]: Post-Literacy as a Source of T wentieth-Century Philosophy. aki feladja az általános érvényû igazságok igényét47 és – Nietzsche után elsõként – megszabadul az elvont írásnyelv varázsától. 277 és 281). Strawsonnál és Sellarsnál egyáltalán a „kép” szó a sematizmusproblematika kapcsán elõ sem fordul. hogy a képek elõállításának és kezelésének alkalmas technológiája úgyszintén nem állt rendelkezésre.45 ahol is a „kép” többek között egészen közvetlenül „képmás”-t is jelent. ami sokakra érvényes”.48 a kanti sematizmusproblematikát képes a megfelelõ fényben láttatni. 16. például Stekeler-Weithofer 1995. például a „Davoser Disputation”-t Heidegger kötetében (Heidegger 1998. 94. akit itt különösen ki szeretnék emelni. hangsúlyozza Heidegger. 47 Vö. Aligha meglepõ tehát. 45 Heidegger 1998. ha ez a fejezet némileg homályos benyomást kelt. Stekeler-Weithofer a kevesek közé tartozik.

amelyek önmaguk nem megfigyelhetõk. „teoretikus konstrukcióknak” fogta fel. 50 Sellars. amelyek azonban a „mentális kép” egységes teoretikus konstrukcióra vonatkozhatnak. filozófiai problémákat magyarázandó. In: Uõ: Science. egyetemi órái során. London: Routledge & Kegan Paul.htm . véli Brook. hogy „megfigyelhetetlen mentális mechanizmusokat 49 Vö. tudniillik tudományelõtti elméletek által a nyilvános nyelvi epizódok modellje mentén posztulált entitásoknak. ám megfigyelhetõ aspektusaik és következményeik vannak.50 ÖSSZKÉP Pedig hát a kognitív pszichológián belül Allan Paivio filozófiai-metodológiai áttörése éppen abban állt. Másodszor Sellars már az 1950-es években kidolgozott egy olyan elméleti keretet. hogy a mentális epizódokat teoretikus konstrukcióknak fogjuk fel. amelyben kivált a mentális képek témája mélyenszántóan lett volna elemezhetõ. „verbal imagery”-t. „image”. Sellars esetét különösen meghökkentõnek tartom. Wilfrid (1963 [1956]): Empiricism and the Philosophy of Mind. Perception and Reality. és ezzel a transzcendentálfilozófiai módszernek roppant szerencsés értelmezést ad. „Empiricism and the Philosophy of Mind” címû klasszikus tanulmányában Sellars azt javasolta. szenvedélyesen rajzolt képeket és diagramokat. Kant módszerének lényege az volt. 51 Brook. Amint ez a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars címû kötet49 kézbevételekor kitûnik.202 Nyíri Kristóf sematizmusfejezetben ezt a szót gyakran alkalmazza. Andrew (2004): Kant and Cognitive Science. Vizuális képzetek introspektív megélése egyfelõl és neurális jelenségek objektív megragadása másfelõl igencsak különbözõ empirikus megfigyelések. hogy a mentális képeket „posztulált folyamatoknak”. „Kant and Cognitive Science” címû tanulmányában Andrew Brook51 ezt a metodológiai stratégiát eredetileg éppen Kantnak tulajdonítja. Sellars számára mindig csak szavak képzetét jelenti. azaz valamely tudományos elmélet keretei között elõfeltételezett entitásoknak vagy eseményeknek. Mert elõször is Sellarsnak éppenséggel volt érzéke a képekhez.carleton. Nemrég megjelentetett. 186. jegyzet. 12. Ez a javaslat azonban nem terjedt ki vizuális epizódokra – a mentális kép.ca/~abrook/KNT-CGSC. Digitális publikáció: http://www.

52 Figyelemre méltónak találom.52 Fontos Brook következõ megfigyelése is: „Kant elme-modellje domináns volt a 19. század vége felé. amelyet a behaviourizmus megfellebbezhetetlen uralkodása jelentett (durván 1910-tõl 1965-ig) – a 20. hogy Brook bibliográfiájában Sellarsra is utal.A tiszta kép kritikája 203 posztulált a megfigyelhetõket magyarázandó”. Wundt). amelyben Kant sematizmustémájának értelmezõi szenvedtek.” A nyelvközpontú behaviourizmus dominanciája a filozófiában is: alighanem itt találjuk magyarázatát annak az átmeneti vakságnak. különösen a kognitív tudományban. Helmholtz. amely az õ filozófiájából eredt (Herbart. . század empirikus pszichológiájában. majd ismét azzá vált – ama szünet után.

Hipotézisem igazolása során elõször a nyelvi reprezentáció kognitívevolúciós szempontból meghatározott sajátosságait vázolom. e probléma. azaz a kommunikációtechnológiának koronként meghatározó változásaival. mind pedig az egyedfejlõdés szempontjából. noha változó intenzitással. s mint látni fogjuk. végigvonul a filozófia történetén. A nyelvi kifejezés bizonyos formáival kapcsolatos aggályok igen korán megjelentek: már Hérakleitosz is beszámolt effélékrõl. hipotézisem szerint. . s végül a kommunikációtechnológia relevanciáját hangsúlyozandó. majd a nyelvvel és a nyelvi jelenségekkel kapcsolatban felmerült megfontolásokat tekintem át vázlatosan. a nyelvproblematika elevensége összefüggésbe hozható a nyelvi kifejezés módjainak. mégis gyakran nehézséget okoz a kizárólagos nyelvi reprezentáció. a nyelvi reprezentáció eredendõ1 természetében és a nyelvi reprezentáció írásos kifejezõdésének sajátosságaiban keresendõk. 1 Eredendõ mind a kognitív evolúció. a másodlagos oralitás korának nyelvvel kapcsolatos filozófiai reflexióira térek ki röviden. Sõt mi több.Filozófia és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében Kondor Zsuzsanna Írásomban egy sajátos paradoxonra igyekszem rámutatni: tudniillik arra. E paradoxon gyökerei. hogy noha a nyelv gondolkodásunk természetes közege.

7 I. hanem a társas intelligencia vezette az agy növekedését”. „nem az instrumentális. s arra a belátásra jut.6 Az elsõ átmenetet „az emberi reprezentáció legegyszerûbb szintjének.3 Érvelése szerint az emberi agy bizonyos változásai nem magyarázhatók pusztán az eszközhasználat vagy a felegyenesedés következményeivel – mi több.) Budapest: Osiris Kiadó. KOGNITÍV EVOLÚCIÓ ÉS NYELVI REPREZENTÁCIÓ Merlin Donald. Donald az evolúciós fejlõdést a bennefoglalás elve alapján gondolja el. . 27. még akkor is. s egy átfogó evolúciós elképzelésnek a kognitív szintet kell megcéloznia. 15. az események utánzásának vagy újraeljátszásának képessége” képezte. „mert meg tudják változtatni az emberi emlékezet felépítését”. Koncepciójának egyik döntõ mozzanata a biológiai és közösségi-kulturális meghatározottságok kölcsönhatása. Így például Robin Dunbarra hivatkozva rámutat. 147. Merlin (2001): Az emberi gondolkodás eredete.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 205 I. hogy az új memóriatechnológiák hatásukban hasonlítanak a korábbi biológiai változásokhoz.4 Mivel az evolúciós fejlõdés során fokozatosan kialakult készségek és az ennek megfelelõ biológiai módosulások tetten érhetõk a mai ember viselkedésében is. 3 I. (Kárpáti Eszter fordítása. 5 Uo. m. ha végsõ célja kulturális változásra való képességünk felderítése. Az emberi gondolkodás eredete2 címû könyvében nagyszabású és meggyõzõ kísérletet tesz arra.” I. m. 6 „Az emberi kultúra kognitív evolúciója bizonyos szinten nagyrészt a különféle szemantikai reprezentációs rendszerek fejlõdésének története. „[A] kulturális és biológiai valóság közötti híd – mint írja – szükségszerûen kognitív. m. hogy az emberi agy fejlõdését szoros összefüggésben vizsgálja a külsõ. hogy az agytérfogat növekedése nem az eszközhasználattal. 4 I. környezeti tényezõkkel. e változások magyarázata is kétséges kizárólag biológiai és fizikai szempontok alapján.7 Ez a „mimetikus készség” teremtette meg az epizodikusból a mimetikus kultúrába való átmenet2 Donald. m.”5 Ennek figyelembevételével Donald három fõ átmenetet határoz meg az emberszabásúak elméjétõl a mai ember elméjének kialakulásáig. s eme átmenetek voltaképp bizonyos reprezentációs készségek kialakulását és egymásra épülését jelentik. 23. hanem a társas csoport növekedésével van szoros összefüggésben.

valamint adott közösségre jellemzõ utánzási szokások. hogy a kezdeti idõkben – a kõkori kultúrákban – a nyelv jelentõsége elsõsorban a közösség vonatkozásában döntõ. tervek készítésére. hanem inkább mint integratív. menedék.206 Kondor Zsuzsanna nek a feltételeit. úgy tûnik. hogy az adott helyzethez megjegyzéseket lehessen fûzni. közös ismeretté téve azt. kezdetben mitikus gondolkodás szerepelt”. más törzsekrõl való információk megosztására. E változás elemi mozzanata a nyelv megjelenése. összehangolására. irányítja az észleléseket. lexikák – eme integratív funkciónak mint magasabb reprezentációs rendszernek eléréséhez szükséges eszközök jöttek létre. A következõ átmenet az írás megjelenéséhez kapcsolódik – ám elõtte vegyük szemügyre közelebbrõl a nyelvi reprezentáció bizonyos sajátságait. döntések meghozatalára használták.10 A nyelv analitikusan megközelíthetõ elemei – szavak. grammatikák. Lényeges azonban megjegyezni. „A törzsi társadalmakban a nyelv legemelkedettebb használata a mitikus invenció területe – az emberi univerzum konceptuális »modelljeinek« létrehozása.” Uo. az eseményreprezentáció szintjén van. mivel – mint írja – „életüket teljesen a jelenben élik.”8 Az epizodikus kultúra egyedei tehát nem voltak képesek valamely helyzetet reprezentálni. azaz úgy elõállítani újra. „A mítosz átitatja és szabályozza a mindennapokat. konkrét epizódok sorozataként. 195. 8 I. A tárgyi kultúra megteremtésében – a kézmûvesség területén – továbbra is a mimetikus mintázatok maradtak meghatározóak. A mimetikus kultúra egyedei ezzel szemben már képesek a reprezentáció egy elemi formájára: mimetikus készségüknek köszönhetõen tudatos. 9 I. 194. 139. 10 I. család – »jelentést« mindegyik a mítoszból nyer. meghatározza az élet minden tárgyának és eseményének a jelentõségét. . élelem. emlékezeti reprezentációs rendszerük legmagasabb eleme. Ruházat. m.”9 Donald felfogása szerint „az eredeti emberi adaptációban a nyelv nem nyelvi minõségben. A mimézis képessége az epizodikus emlékezettel már alkalmas közösség létrehozására: kialakulhatnak a társas irányítás új formái. m. m. szándékolt reprezentációra. A következõ jelentõs lépést a mimetikusból a mitikus kultúrába való átmenet jelenti. A közösségi élet szabályozására. Donald az epizodikus jelzõvel jelölte az emberszabásúak „kognitív kultúráját”. […] társas viselkedésük is ezt a szituációs korlátozottságot tükrözi.

12 A nyelvi reprezentáció jelentõségét a Karmiloff-Smith-féle modellben található tudásszintek megkülönböztetésének segítségével jól érzékelteti Tomasello.14 Ezzel szorosan összefügg következõ fontos vonása: perspektivikussága. A tudás második szintje e proceduális. Az interszubjektivitás azt jelenti. tudniillik a nyelv képességének köszönhetõ. E reflexív tevékenység [ti. és nem egy másikat. Gondolkodás és kultúra11 címû könyvében a nyelvi reprezentáció speciális vonásait tárgyalja az ember egyedfejlõdésének. tudatos.13 (Kiem. felgyorsulása „egyetlen kognitív adaptáció”-nak. Michael (2002): Gondolkodás és kultúra. Tomasello osztja Donald nézetét a tekintetben. például hogy miért épp az adott szimbólumot használták. K. 206. hogy az ember nyelvi szimbólumai társasan „közösek” – szemben az állati jelzésekkel. amely legfeljebb külsõ adatokkal bõvül. amelyek nem azok –. amely pedig ugyanúgy közös a hallgatóval.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 207 Michael Tomasello. a szociogenezis folyamatait”. nyelvileg hozzáférhetõ. mert az önmegfigyelés mindazokat a kategorizációs és analitikus képességeket alkalmazza. Ezáltal válik explicit. elsõ látásra érthetetlen. Eszerint a tudás elsõ szintjét – amely az állatoknál is tapasztalható – implicit és proceduális tudás jellemzi. deklaratív tudássá. a reprezentációs újraírás] eredményeként azért jönnek létre gondolatrendszerek. . amelynek segítségével következtetéseket vonhatunk le mások kommunikációs szándékaival kapcsolatban. vagyis az egyén könnyebben észleli. Zs. 13 I.) A nyelvi szimbólumok rendelkeznek bizonyos egyedülálló sajátosságokkal: …a nyelvi szimbólumok interszubjektívak […]. S ez az adaptáció az evolúciónál sokkalta gyorsabb „új evolúciós folyamatokat indított el. 219. 222. m. értelmezésében és kategorizációjában szerepet játszanak. 11 Tomasello. implicit tudásnak reprezentációs újraírása által jön létre. hogy az ember evolúciós léptékkel mért fejlõdésének. Budapest: Osiris Kiadó. érti meg és kategorizálja saját gondolkodását. 12 I. mert az külsõleg. nyelvben is ki van fejezve. m. amelyek a külvilág észlelésében. illetve a fõemlõsök és a humán kogníció különbségének fényében. 14 I. így keletkezik az a pragmatikai háttér. m.

m. 17 Tomasello külön megemlíti a matematikát néhány oldal erejéig. hogy a másikat mentális ágensként láthassuk. hogy minden szimbólum valamely entitás vagy esemény szemléletének egy adott perspektíváját testesíti meg: ugyanaz a tárgy egyszerre rózsa. hogy a másik más vélekedésekkel rendelkezhet.19 15 I. 18 I. tudatában kell lennünk annak a lehetõségnek. m.208 Kondor Zsuzsanna Ami a nyelvi szimbólumokat kognitív szempontból igazán egyedülállóvá teszi. lehet utalni a nyelvi reprezentáció segítségével.16 A nyelv pedig azért elõzheti meg például a matematikai képességeket17 – véli Tomasello –. amellyel mások figyelmének irányítására felhasználhatjuk õket. I. Ez feltételez már bizonyos társalgási gyakorlatot: ahhoz ugyanis. hanem lehetségessé válik ugyanazon helyzetnek. ugyanazon perceptuális tapasztalatnak többféle reprezentációja. amely maga is közvetlen következménye mások intencionális ágensként való értelmezésébõl eredõ közös figyelmi és kommunikációs tevékenységeknek”. mivel „a nem nyelvi reprezentáció képi. A matematikai tudás és gondolkodás azért is különlegesen fontos ebben a kontextusban. az az. mint a matematika. míg a nyelvi propozicionális”.18 A nyelv elsajátításában Tomasello természetesen elemi feltételnek tekinti. hanem az egyéneknek az adott helyzethez kapcsolódó választásán. 19 I. m. hiszen másképp nem állhatna szándékunkban mások figyelmét irányítani. 218. 16. 16 I. mert alig van más. hogy tudniillik milyen perspektíva felel meg leginkább céljaik szempontjából a jelenségek értelmezésére. m. 196. 116. hogy ne csak intencionális. kiemelve annak szociális vonásait. „mert közvetlen kifejlõdése az ember szimbolikus képességének. ami annyira szociális lenne. hogy a másikat.” I. perspektíváink különbözhetnek. A nyelvi reprezentáció újdonságot jelent továbbá. virág és ajándék. A nyelvi szimbólumok perspektivikus természete a végtelenségig megsokszorozza specifikusságuk fokát. esetekre stb. hanem mentális ágensként is lássuk partnerünket. hozzánk hasonlóan.15 A nyelvi reprezentáció nem a különféle érzékszervi és kinetikus tapasztalatok egyszerû rögzítésén nyugszik. . Ezáltal nemcsak jelen nem lévõ tárgyakra. 192. intencionális lénynek tekintsük. „A fizikai világ tárgyaival kapcsolatos tudás egyik különleges formája a mennyiségekre vonatkozik. 133. m. A nyelvelsajátítás következõ foka. m.

A nyelvi reprezentáció egyik sajátsága. hogy a jelen érvelést megfogalmazom.]: Szóbeliség és írásbeliség. emlékezést. tranzakcionális beágyazáson kívül megnyilatkozás nem létezhet.” (Ong.) . mint például az. milyen dialogikus válaszokat válthat ki más gondolkodókból. Ezzel szemben az írás. valamint a szituációban orientáló környezet mintegy zárójelbe kerülnek.21 meglehetõs korlátok közé szorítja a perspektívák tisztázását: a perspektivikusság feloldásában szerepet játszó más szimbolikus és nem propozicionális reprezentációs rendszerek – gesztusok. a félreértések kiigazítást nyernek. ha gondolkodáson észlelést. Az írásba foglalás csak megszakíthatja a diskurzust. Diskurzuson. idõben és térben pedig a végtelenségig nyújthatja a megnyilatkozást.20 E megjegyzés. s egyáltalán a gondolat. Az érvelés e módja – általánossága. testbeszéd –. dialogikus. A szemtõl szembeni. azaz a nyelvi reprezentáció interszubjektív. a diskurzusban az egyik megnyilatkozás elõidéz egy másikat. m. elvont fogalmai. […] A szöveg minden bizonnyal elválasztja a megnyilatkozást szerzõjétõl […]. úgy. Walter J. De a gondolkodás egyedülállóan emberi formái. Kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. Az írás feltalálása ter- 20 I. 224. és így tovább. 144.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 209 Összefoglalásként igen tanulságosak Tomasello alábbi állításai: Természetesen az emberek szimbólumok nélkül is tudnak gondolkodni. hogy nem észrevételekre. In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor [szerk. mely egyfajta idõben kitartott közlés. sõt ezekbõl erednek vagy akár egyenesen ezek alkotják õket. Az írás ebben az értelemben autonóm diskurzust teremt. különös jelentõséggel bír az írásbeliség megjelenésétõl kezdve. kategorizációt és ésszerû cselekvést értünk. ugyanakkor „a gondolkodás egyedülállóan emberi formái”-nak gyökereire. s közben megpróbálom elõre elképzelni. messze elõremutat. Ám a megnyilatkozás szerzõjétõl történõ eltávolítása nem jelenti a megnyilatkozás diskurzusból történõ eltávolítását. mint más fõemlõsök esetén. nevezetesen perspektivikussága. az megint egy másikat. és szituációba ágyazott sajátosságaira mutat rá. A jelentés a diskurzusfolyamatban bontakozik ki. hanem ellenérvekre számít – persze az írásbeliséget tükrözi. szerkezetektõl és diskurzusfajtáktól függenek. 21 Vö. bizonyos szempontból. Ong következõ gondolatával: „A szóbeli megnyilatkozás világa jellemzõen a diskurzus világa. Budapest: Áron Kiadó. s így a perspektívák is: a kétségek újabb kérdéseket szülnek. az interszubjektív és perspektivikus nyelvi szimbólumoktól. [1998]: A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta. eleven diskurzus során – a diskurzus célja szerint – tisztázódik a résztvevõk szándéka.

A kognitív reprezentáció fejlõdésével párhuzamosan módosult a környezethez való viszony is: a közösségszervezõdés bonyolultabb foka. 243. különösen az idegrendszer változásaitól. hogy az ember individuális memóriáján kívül is tárolhasson információkat. az elmélet megszületésére. Ezek a jelenségek a grafikus újítás. ami további invenciókat eredményezett a reprezentációs készség területén. a mitikusból az elméleti kultúrába való átmenethez. m. az írás feltalálása teremtette meg a feltételeket. addig a harmadik átmenet a technológiai hardver ugyanilyen változásaitól függött. felépítése az egyén biológiai memóriáján kívüli kognitív mechanizmus teljesen új szuperstruktúráját jelentette. tudáselemeket. A harmadik átmenet. A grafikus reprezentáció átalakulása. „Az orális-mitikus kultúrában három fontos kognitív jelenség tûnik fejletlennek vagy gyakorlatilag hiányzónak. a beszéd. 245. 22 Donald 2001. a mitikusból az elméleti kultúrához. a külsõ memória és az elméletgyártás.210 Kondor Zsuzsanna mészetesen sok szempontból könnyebbséget és elõrelépést is jelent az emberi kogníció fejlõdésében. A tudatos utánzás. majd az írás – mint újszerû grafikus reprezentációs eszköz – megjelenése képezik azon lépéseket. s végül egy újfajta „gondolati termék”. 23 I. amelyek a modern emberi gondolkodás kialakulásához vezettek. azaz az írás megjelenése lehetõvé tette.”22 A szimbolikus és elméleti kultúra kialakulásához szükség volt a grafikus reprezentáció átalakulására. . hardverét tekintve különbözött a megelõzõ kettõtõl: míg az elsõ két átmenet a biológiai hardvertõl. a világ modelljeként a tárgyaknak és cselekedeteknek értelmet adó mítosz létrejötte voltaképp a világhoz való hozzáférést. A külsõ tároló rendszer kiépülése pedig – ami evolúciós léptékkel tekintve meglehetõsen rövid idõt vett igénybe – további elmozdulást jelentett: megjelent az elméletalkotás. hogy a reprezentáció kognitív készsége a szociális szféra megteremtéséhez kapcsolódik. a világ történéseinek interpretációját alakította. Donald terminusaival. majd a memória külsõvé válására. A reprezentáció volt az elsõ olyan kognitív eljárás. ami lehetõvé tette a közösség olyan formálódását. Az elméleti kultúra kezdettõl fogva külsõleg kódolt volt. különösen a külsõ memóriaeszközök változásaitól.23 Donald koncepciójából kitûnik.

többek között. amit mondott: azaz a nyelvi reprezentáció különös szerephez jutott.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 211 Ahelyett hogy az eseményeket jelentéssel való megtöltésük révén modellálná és analógia révén összekapcsolná. Wiggins tanulmányában azt kívánja igazolni. elemez. összekapcsolva. okszerû gondolkodásra ösztönöz. Az írás az ember külsõ-belsõ életét elevenen kíséri. írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. intellektuális réteg és európai fejlõdés. . A racionalizmus tulajdonképpeni kifejlõdésének gyakorlati alapja.) 25 Wiggins. mégpedig a logoszról alkotott sajátos elképzelése folytán. az íráshasználat hosszú távú következményeinek Hajnal által adott tömör összefoglalásával: „A természetes. amellyel a filozófiát megalapozhatónak gondolhatta volna. tárolást segítõ technikákat kellett pótolni. Hérakleitosz töredékei. fire and material presistence. illetve kialakítani. Múltat és jelent mind az egyéni. Malcolm–Nussbaum. törvényeket és szabályokat állít. II. mûvelõdés. hogy a filozófiát ilyen értelemben megalapozzák. az újonnan kialakuló intellektuális igényeket közvetíteni képes módszereket kellett teremteni. objektiválja s ezzel megfigyelésre képessé teszi. David (1982): Heraclitus’ concept of flux.) (1982): Language and Logos.) Budapest: História–MTA Történettudományi Intézet. David Wiggins Hérakleitosz fragmentumainak értelmezése során azt állítja. A nyelvre támaszkodva. absztrakt gondolatokat. hogy az epheszoszi gondolkodó nem rendelkezett a logika eszközével. C. s Platón dialógusai. az elmélet részekre bont. NYELV MINT FILOZÓFIAI PROBLÉMA Az írás megjelenése azonban nem történhetett gondolati megrázkódtatások nélkül: az élõszó világában orientáló mozzanatokat és a megértést. (Szerkesztette Glatz Ferenc. és meghatározza az információk igazolásának és elemzésének eljárásait. N. 43. a nyelvre alapozva igyekezett rögzíteni annak jelentését. elveket és taxonómiát állít fel. mind a közösségéletben. In: Technika. hogy Hérakleitosz voltaképp beilleszthetõ a milétoszi kozmológiák sorába. 28. Vö. mind az egyénit.” (Hajnal István [1993]: Írásbeliség. In: Schofield. Cambridge: Cambridge University Press. […] A kifejezõképesség növekedése teszi öntudatossá mind az általános emberit. komplikált gondolatépítést tesz lehetõvé. hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat. E nehézségekrõl tesznek tanúbizonyságot már igen korán.24 Donald eme megfogalmazása tömör összefoglalását adja az írásbeliség kultúráját jellemzõ intellektuális attitûdnek. nyelvszerû gondolkozás és az írás egybeolvadása egy új. (szerk. és nem is tartotta szükségesnek.25 24 Uo.

a süketekhez hasonlítja.27 Ebben játszik jelentõs szerepet a nyelv.–Raven. mégis a tapasztalatlanokhoz hasonlítanak.28 E töredékek világossá teszik. ha kellõ nyitottsággal fordulunk a világ és dolgai felé. amilyeneket én elmagyarázok. […].29 26 Kirk. hanem jelez. példázatokat nyerhetünk a természet mûködésérõl. Ám a lehetõség adott. 29 Schofield–Nussbaum 1982. Ennek okán az ember számára eredendõen sem a világ.212 Kondor Zsuzsanna „A (dolgok) természet(e) rejtõzködni szokott”26 – olvashatjuk az egyik töredékben. sem pedig a logosz nem idegen. mint ez (ami itt következik). hogy felismerik-e jelentõségét. Ezért a közöset kell követni. 312. beszámolóját a logosz megnyilatkozásának kell tekintenünk. 287. Mert jóllehet minden dolog e Logosz szerint történik. Akárcsak a delphoi jósda Apollója. nem mond ki semmit és nem rejt el semmit. nem értik saját nyelvük mûködését. 28 I. hogy ez a fajta értetlenség megszûnjék. 279. akié a jóshely Delphoiban. hogy minden dolog egy. A nyelv által válik ugyanis lehetségessé az értelem és a dolgok kölcsönhatása. vagy sem. E hasonlatot az indokolja. A Logoszt illetõleg. s ez a gyakorlat függetlenül létezik attól. Ha csupán megszokásból használjuk nyelvünket. m. (1998): Preszókratikus filozófusok. mind azelõtt. ami nem más. hogy meghallották volna. J. miközben viszont – a Logosz közös – a sokaság úgy él. vagy akár ha valóban nem hallanának. Továbbá a logosz Hérakleitosz fenti tanításán keresztül nyilvánul meg.” I. Budapest: Atlantisz. E. hogy minden a logosz szerint történik és a logosz mindenkiben közös. a névszó és jelölet összetartozását a gyakorlat határozza meg. dolgokat. Hérakleitosz azokat az embereket. mind amikor egyszer már meghallották. S. az emberek mindig értetlennek bizonyulnak. ám Hérakleitosz mégsem tartja megismerhetetlennek a kozmoszban megmutatkozó jelenségeket. akik nem látják a kapcsolatot különbözõ jelenségek között. Nem énrám. nincs remény arra. noha módjukban állna. amikor olyan szavakat és tetteket tapasztalnak ki. G.–Schofield. hanem a Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal. „Az úr. . m. hogy ezen emberek értetlensége abból adódik. 31. 27 Vö. hiszen a fogalmak azonosságát. hogy akár az idegenek. M. mintha saját értelemmel bírna.

a redundancia miatt terjengõs.) 32 Miként azt Havelock elemzése mutatja. (Ong. s maga sem hivatkozott könyvekre. [1982]: Orality and Literacy. A közlés módja additív – nem pedig alárendelõ –. másrészt Hérakleitosznak e helyzetre való reflexióját elemzi. paradoxonok formájában tett állításokra két irányból szolgál magyarázattal. õ sem hagyta minden támasz nélkül. azaz az elmondottak nemcsak a tudás tárolásának céljából hangzanak el. London: Methuen. A verbalizáció módja agonikus. bár a hagyományos módozatokkal sok tekintetben szakítva. Havelock egyik írásában30 a Hérakleitosz töredékeiben felfedezhetõ ellentmondásokra. homályosságára. s noha a témák és formulák helyzetenként keverednek. Mivel azonban mondanivalóját hallgatóságnak szánta. hogy noha Hérakleitosz gondolatait még hallgatóságnak – nem pedig olvasóknak – szánta.32 A magyarázat másik oldalának gerincét lényegében az a felismerés adja. a gondolatépítkezést kötött formulák használata jellemzi. amely szerint Hérakleitosz „megpróbálja egységbe foglalni az emberi tapasztalat divergens jelenségeit és a beszédet a logosz terminusa 30 Havelock. a régieket az újak nemigen szorítják ki. azaz a tanulás és a megismerés egyben szoros. A szavak jelentésüket az élethelyzetekbõl nyerik. továbbá a paradoxikus és aforisztikus megfogalmazás a figyelemfelkeltést és a memória támogatását szolgálta. elégedetlen volt korának kommunikációs gyakorlatával: új és jobb nyelvezetet keresett visszautasítva kora kommunikációs módszereit és az általa közvetített tapasztalatot. In: The Technologizing of the Word. hogy egyfajta homeosztázist tartson fönn. . az emlékezetet. (1982): The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. Egyrészt. Princeton University Press.31 Azaz az írás megjelenésével az elsõdleges szóbeliség bizonyos formaitechnikai kötöttségei nehézséget jelentettek Hérakleitosz számára. így helyzethez és operációhoz kötött fogalmak használata jellemzõ. a hexametert felváltotta az asszonánc. új megvilágításba helyezve ezzel a töredékek szerzõjének mondanivalóját.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 213 Wiggins interpretációjának nem mond ellent Havelock értelmezése. inkább csak némi magyarázattal szolgál Hérakleitosz sajátos stílusára. 31 Az oralitáson alapuló gondolkodás és kommunikáció a memóriakapacitás korlátai miatt számos sajátos jellemvonást mutat. 36–49. Eric A. Walter J. mintegy Hérakleitosz történeti-szociológiai és intellektuális helyzetét. Az intellektuális miliõ sajátossága abban állt. A kommunikáció fontos funkciója. hiszen a múlt integritását a jelen integritása határozza meg. hanem életvilágba ágyazottságuk által a hallgató felé egyfajta intellektuális kihívást is jelentenek. szándékos szembeállításokra. kommunális elkötelezettséget jelent a megismerendõ dologgal is. 220–260. Az érintkezési mód empatikus és közremûködõ – nem objektíven distanciált –.

34 Platón a VII. valamint az általános fogalmak megjelenésével. az egyes szám 3. A logosznak itt vélhetõen egy újabb jelentése. . Budapest: Európa. vagyis hogy a nevek feltáró erõvel rendelkeznek. csak a megismerésen keresztül juthatunk el hozzá. hogy miközben sokszor kritizálja Platón az írást. 37 Lásd Theaitétosz 201e–202b (Platón 1984. az igaz ismeret és a belátás különbségre és itt a nevek szerepére.33 Platón dialógusaiban a nyelvvel kapcsolatos megjegyzések igen sokfélék. Annak ellenére. III. amikor az írás által lehetõvé tett kritikus és analizáló. fogalmakra épülõ gondolkodást a szóbeliség által meghatározott érzületre – jelesül az élõszó akusztikus élménye melletti elkötelezettségre – igyekszik építeni. az írás eszközét használja fel. feltehetõen a mondatról. a lélekbe íródó igaz ismeretekre. 34 Schofield–Nussbaum 1982. E „logosz” voltaképp egy új beszédmód.38 épp az 33 Vö. 427c–d (Platón 1984. Budapest: Gondolat.35 A szofistában pedig névszó és ige megkülönböztetésérõl. Lásd errõl Kneale. 816). az „elsõ és legkisebb” beszédrõl. hogy Platón a „ritmus és a dallam” akusztikus jelenségét tartja a leginkább képesnek arra. személy használatának elterjedésével. nem egyezik a megismeréssel. Platón (1984): – – összes mûvei. II. mely alkalmas – szemben Homérosz nyelvezetével – idõtlen. II. I–III. Ezek meglehetõs ambivalenciát mutatnak. III. Martha (1987): A logika fejlõdése. William–Kneale. a dolgok lényegét megvilágító erõt. hogy legjobban behatoljanak a „lélek belsejébe”. ami az egyedüli út az igazi létezõhöz.214 Kondor Zsuzsanna alatt”. Ezen ambivalencia tetten érhetõ egyrészt abban a tényben. amennyiben a megnevezett dolog természetét teszik láthatóvá. Ong összefoglaló jellemzésével az elsõdlegesen szóbeli és az írásbeli fogalmazásmód különbségérõl. tudniillik a mondat jelenik meg. másrészt a nyelv és a dolgok közötti kapcsolatot bizonyos analízis segítségével igyekezett megragadni. Másrészt ez ambivalencia kifejezésre jut akkor is. II. Gondoljunk például a Kratüloszban felvetett kérdés megoldatlanságára. Lásd 342 b–d. 35 Noha a belátás. Kratülosz 424e–425b.37 Platón dialógusaiban az élõszó kultúrájával és az írással kapcsolatos explicit megjegyzésekkel is találkozhatunk. illetve ennek igazságáról/hamisságáról ír. 1043). 28. 1206). 188). hogy a nyelv jelenségével kapcsolatban Platón egyrészt feltételezett egyfajta. 106.36 Annyit mindenesetre e vázlatos áttekintés alapján is leszögezhetünk. 38 Az állam 401e (Platón 1984. 36 261 e– 264 b (i. továbbá a Havelock által kiemelt általános alany. nem partikuláris és átfogó állítások megfogalmazására. 1067. levélben a létezõk megismeréséhez vezetõ út elsõ lépéseként említi a dolog nevét. m.

ám hatékony eszközt. s külsõdleges. semmi oka sincs attól tartani. 41 Az állam 608a (i. Vö. mivel úgy tesz. s ezen ismeret csak a lélekbe íródó beszélgetések által szerezhetõ meg. 43 Ong 1982. m. m. az írott szövegek csupán „emlékeztetõk azok számára.” (344e. III. márpedig számára fontosnak csak ez tekinthetõ. Az írás inhumánus. és nem is lesz soha. m. akik ismerik a szóban forgó tárgyat”.44 Az írással kapcsolatban a Platónt jellemzõ ambivalencia jól tükrözi azt a kettõsséget.40 Ellenállani e varázserõnek azért nehéz. tudást illeti. . 39 Az állam 607a (i. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfõbb kérdésekrõl. 682). 42 Phaidrosz 278a (i.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 215 ezen eszközökkel élõ költészetet tartja kártékonynak. m. mert a „költészet iránti szerelmet belénk oltotta a mi pompás államformáink nevelési rendszere”. mintha a tudást az elmén kívül is megalapozhatná. mint hogy az igaz tudás a szóbeli érintkezés által.41 azaz a költészettel mint a szóbeliség által meghatározott áthagyományozási móddal fordul szembe Platón. valamiféle készítmény. 341d [i. m. Hiszen a végsõ belátást nem lehet szavakkal kifejezni. hogy elfelejtheti: annyira tömör formában birtokolja. 1071. mint semmi mást.) Ezzel lényegében az írott szöveg emlékeztetõ funkcióját is elvitatja Platón. 1066]). A költészet ugyanis a „józan gondolkodás helyett a gyönyör és a fájdalom”39 birodalmába vezeti nemcsak a közembert. E passzus természetesen többet mond annál. ami a lényegi ismereteket.” (VII. amit az írás megjelenése jelentett: a szóbeliség által mintegy kikényszerített. III. levél. Az írás hozadékaira épülõ oralitáskritika mellett figyelemre méltó az írással szemben megfogalmazott ellenérzés. mert rombolja az emlékezetet. 684). másfelõl. A „végsõ belátás” artikulálhatatlanságának problémáját érinti. Platón 1984. 79. Mert ha már egyszer szellemi tulajdonává tette az ember. az írás egy dolog. miként az oktatás szokásos tárgyait: az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben – akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság – s azután már önmagától fejlõdik tovább. sok esetben bénító technikáktól való mentesülést egyfelõl. 804). 664). amennyiben gátat jelent az igazság megközelítésében. holott az csak az elmében létezhet. közösen. A költészet ugyanis eszközei által nagy „varázserõ”-vel rendelkezik. 44 „Hiszen csupán emlékezetének támogatására aligha kellett volna leírnia. másra nemigen alkalmas. másokkal együtt nyerhetõ. de még az állam vezetésére érdemeseket is.42 Káros továbbá az írás. 40 Az állam 601a (i. a teljességet – tudniillik az adott helyzet egészét – közvetíteni csak részben képes.43 noha mint láttuk.

paradoxon állításai rávilágítottak arra a feszültségre. de ehhez már elemzések során keresztül juthatunk el. Sir David Ross felhívja a figyelmet. Arisztotelész pedig a nyelvet a „logika” szabályainak segítségével igyekszik a helyes gondolkodás eszközévé tenni. lényegre törõ és általános ismereteket képes közvetíteni. Ross. hogy felismerje. Logika és dialektika különbségérõl lásd Kneale–Kneale 1987. amelyre mindenkinek szüksége van. Az Organon címen összefoglalt Arisztotelésznek tulajdonított mûvek46 a gondolkodást tanulmányozzák. Topika. . hanem olyan eszköznek kell azokat tekintenünk – amint azt az Organon elnevezés is mutatja –. aki tudománnyal szeretne foglalkozni. illetve Kneale–Kneale 1987 II. 32. hogy Hérakleitosz esetében jól érzékelhetõ a szóban elhangzó és a leírt gondolatok közötti feszültség: a nyelvhasználat pusztán múló látszatot közvetít. amit az írás megjelenése okozott a gondolkodásban. amennyiben az – mármint a gondolkodás – a dolgok természetét megragadni képes. David (1996): Arisztotelész. ami pedig a logosz sajátja. század) használta a mai értelemben. Szofisztikus cáfolatok. Platón esetében a nyelv szintén rendelkezik egyfajta megvilágító erõvel. hogy tudniillik idõtálló. 46 Elsõ és Második Analitika. Budapest: Osiris. milyen kijelentések szorulnak bizonyításra és milyen bizonyításra van szükség. s megtette az elsõ lépéseket eme újfajta szemléletet kifejezni képes nyelvezet kialakítása felé. A szóbeliségbõl az írásbeliség kultúrájába való átmenet összefoglalásaképp elmondhatjuk. 32. Lásd Ross 1996 Logika címû fejezetét. mivel ez teszi alkalmassá arra. fejezetét. sz. s elfedi azt a potenciált. 3. 18.216 Kondor Zsuzsanna Arisztotelész – noha a „logika” terminusát45 még nem használta – lényegében a mai értelemben vett logika atyjának tekinthetõ. E tanítások azonban nem sorolhatók a tudományok közé. Platón dialógusaiban a nyelv már elemzés tárgyát képezi. 47 Ross 1996. Arisztotelész pedig már analitikus eljárások47 segítségével igyekezett mintegy a helyes gondolkodáshoz szükséges nyelvhasználat szabályait meghatározni. hogy még a Cicero által használt „logica” sem a mai értelemben vett logikát. Kategóriák és Cáfolatok. E korai idõszakban tehát egyértelmû irányba mutat a nyelvvel kapcsolatos elképzelések megformulázása: Hérakleitosz aforisztikus. hanem dialektikát jelentett. 45 A „logiké” terminust elõször aphrodisziaszi Alexandrosz (i.

93. az eredeti õsnyelv mibenlétérõl. hogy a modus essendi határozza meg a modus intelligendit. nem pedig a másodlagos megismerés. Dáciai Martinustól nyelvlogikai és jelentéselméleti fejtegetések maradtak fenn. amelyben a nyelvvel kapcsolatban figyelmeztet annak téves használatára. században Dáciai Boëthius De modis címû mûvében egyetemes nyelvtan meglétérõl ír. Shyreswoodi Vilmos kifejtette a grammatika és a retorika tárgyának logikától való különbözõségét. Összefoglaló mûvek születtek. következésképpen tehát a modus significandit is”. foglalták össze. Budapest: Atlantisz. vagy Hobbes Leviathanjának IV . dialektikáról. Boëthius és követõi szerint „a nyelv. a logika nem a szavakat tanulmányozza. 50 I. fejezetére. más szóval a dolgokról szerzett közvetlen tudásunk. A 17. Miként Locke fogalmazott az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében: 48 A grammatikának a logikától való különbözõségérõl nem szabad megfeledkeznünk. „Az Ars gondolatmenete az elsõdleges. a gondolkodás és a dolgok természete kölcsönösen tükrözi egymást. m. hiszen mint Arisztotelész is rámutatott. hogy a dolgok ismerete megköveteli nyelvi megfelelõjük ismeretét. mely szerint a nyelvnek köszönhetõen hibás fogalmak jelentek meg az emberek között. dialektikáról írt azt feltételezve. m. Umberto (1998): A tökéletes nyelv keresése. m.48 retorikáról. Petrus Hispanus Summalae logicales címen írt összefoglaló mûvet. hogy a nyelv a gondolatok közlésének eszköze. A 13.49 Azaz az antik hagyományokat követve az esetlegesnek tûnõ nyelvi kifejezõdések. a logika pedig gondolati mivoltukban tanulmányozza”. nem pedig a róluk alkotott fogalmaink logikája. különös tekintettel a piac ködképére. 55.51 s vált explicitté. 49 Eco. melyek részben az antik hagyatékot dolgozták föl. lévén. 51 I. században került elõtérbe a nyelv önkényességének gondolata. Uo. részben a kor intellektuális horizontját meghatározó universaliavitában való állásfoglalás kapcsán igyekeztek az általános fogalmak ontológiai státuszát meghatározni. melynek a szavak jelei (i. . 33). Élénk vita folyt a nyelv eredetérõl.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 217 A középkor folyamán számos tanulmány született grammatikáról. Lullus a logika és a metafizika nézõpontját véli egyesíthetni. Lényegében ezt az álláspontot tükrözi Raymundus Lullus Ars magnája is.”50 Az újkorban továbbfolytatódott a tökéletes nyelv keresése. Elõtérbe került azonban a nyelv téves használatának kritikája: gondolhatunk Bacon idolumaira. hanem a gondolkodást. Lullus felfogása szerint „a metafizika a dolgokat az emberi elmén kívül. megnyilvánulások mögött mélyebb összefüggéseket feltételezett. például seville-i Izidór a grammatikáról. retorikáról. 74.

„számításokat” jelent. Richard (2001): Encyclopaedic Vision. Scientific Dictionaries and Enlightenment Culture.218 Kondor Zsuzsanna Minthogy […] a társadalom kényelmei és elõnyei a gondolatok közlése nélkül nem biztosíthatók. világos jelentéssel. II/11. amely azáltal tartja össze a társadalmat. 159. as he pleases. amely voltaképp olyan gondolati mûveleteket. Oxford: Oxford University Press. végtelenül nagyra nõne a nevek száma. 114. that gives them authority and currency. .54 megalkotta a vak gondolkodás (cogitatio caeca) eszméjét. Amint maga Leibniz megfogalmazta: Az ember minden gondolati mûveletet bizonyos jelek vagy karakterek segítségével visz véghez. Pattison alábbi megjegyzésével: „Locke számára a nyelv az igazság komplex hordozója. hogy olyan közös csatornaként szolgál. Robert (1982): On Literacy. hanem a dolgok ideáit sem lehet és nem is kell mindig pontosan fölidézni. hogy azok révén a láthatatlan ideák. hogy Locke elemi fontosságúnak tartotta az általánosítást. and not the mint they came out of ’. but it is the receiving of them by others. nem feltétlenül bírnak egyértelmû. hiszen ha minden idea külön nevet/jelet kapna. Leibniz. hogy az ember külsõ. M. másokkal közölhetõk legyenek. 266. Idézi Black.55 52 Locke. Cambridge: Cambridge University Press. Lásd Heim. Nem meglepõ tehát Leibniz kísérlete az univerzális nyelv megalkotására. Vö.” Idézi Yeo. Továbbá. coined in his private mint. Budapest: Akadémiai. amelynek során a tényezõk. Max (1998): A nyelv labirintusa. melyekkel kalkulálunk. mint a modern logika atyja. valamint algoritmikus szemlélete a modern logikának mint a szimbólumok tudományának alapítójává tette õt. 94. ezért az egyszerûség kedvéért jeleket alkalmazunk helyettük. (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. szükséges volt. John (1979 [1964]): Értekezés az emberi értelemrõl. 55 Eco 1998. New York–Oxford: Oxford University Press.” Pattison.53 A nyelv ilyetén megközelítésébõl természetesen következik a nyelvhasználat megregulázásának igénye. a kommunikáció során egyfajta fordításnak köszönhetõen válik a privát jelentés publikussá. amelyekbõl gondolatai felépülnek. melyen keresztül a tudás javai átadhatók és áthagyományozhatók. ’words are offered to the public by every man.52 Fontos kiemelni. Ugyanis nemcsak magukat a dolgokat. 54 Leibniz törekvése az univerzális nyelv megalkotására. Budapest: Holnap Kiadó. 53 „As Locke put it in a letter to Bishop Stillingfleet. érzékelhetõ jeleket találjon. their very passing. mivel a szavak az ideák jelölõi az individuum elméjében – nem pedig a világban a dolgok jelei –. 36. The Politics of the Word from Homer to the Age of Rock.

. sõt nincs olyan apró test. a tökéletes tudás isteni képessége inspirálta: olyan eszközt remélt létrehozni. Ebbõl következik. m. avagy érvénytelek: a mindennapi tapasztalat során szerzett ismeretek helyes elrendezésére. mert semmilyen forma sem felelhet meg a benyomások végtelenségének. S másrészt: Az atom nem létezik. helytálló következtetések ellenõrzésére volt hivatott. amelynek segítségével az ember is szert tehet efféle tudásra. hogy a köznapi nyelven kifejtett argumentációkról biztosan eldönthetõ legyen. Leibnizet a mindent tudás. s egyáltalán észleleteik sem feltétlenül azonosak. hogy Leibniz valós létezõknek kizárólag az individuális szubsztanciákat. m.”56 Leibnizet foglalkoztatta az „emberi gondolatok ábécéjé”-nek összeállítása. hanem újak szerzése a cél. amely ne volna összetett […].58 Ne feledjük. 263. s ebben játszott Leibniz jelentõs szerepet. E monászok észlelik egymást. 56 I. Arisztotelész logikai tanításai azt a célt szolgálták. A modern logika ezzel szemben eliminálta a környezõ világ tárgyaira és viszonyaira való referencia jelentõségét. mégpedig elvi megfontolások alapján.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 219 Törekvéseinek újszerûsége az arisztotelészi logikával – vagy akár Lullus Ars magnájával – való összevetés során tûnik igazán szembe. mely ábécé „betûinek kombinációjából és az általuk alkotott szavak elemzésébõl minden dolgot föl lehetne fedezni és meg lehetne ítélni”.57 Letett azonban ennek megalkotásáról. azaz a monászokat tekinti. hanem helyettük állnak. „Leibniz célja egy olyan logikai nyelv megalkotása. hogy a világegyetem minden egyes porcikája teremtmények végtelen sokaságának világát tartalmazza […]. Egyrészt. Leibniz szerint a logikai nyelv jelei nem az ideák helyén. hiszen nem a régi ismeretek rendszerezése. hogy milyen mennyiséget jelöl egy adott betû. ahogyan fölösleges tudnunk egy egyenlet megoldásakor. 58 Idézet: uo. nincs feltétlen szükség az elemi fogalmak meghatározására. A dolgoknak nincs meghatározott formájuk. de környezetükrõl alkotott képük tisztasága nem azonos. mellyel – akár az algebrában – az alkalmazott jelekkel elvégzett egyszerû mûveletek révén az ismerttõl eljuthatunk az ismeretlenhez. E nyelvben nem szükséges minden lépésnél ismerni a jelkép tartalmát. 57 Idézet: i. hogy érvényesek. 267.

hanem éppen a mindennapi praktikus használattal. George F.220 Kondor Zsuzsanna Tanulságosak Leibniz azon megfontolásai. században. „the fabric of our age is to a large extent language-textured”. a nyelv iránti érdeklõdés – ahogy George F. a könyvek katalogizálásakor felmerülõ nehézséghez hasonlítja a problémát. Vö. vagy analitikus célokat megtestesítõ szempontokat.59 Az elemi fogalmak meghatározása és a tudományos ismeretek csoportosítása. Gondolhatunk például Heideggernek a Lét és idõben tett nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseire. Mint a „könyvtáros” nehézségeit jól ismerõ tudós elme. a másodlagos szóbeliség korában. az életmódok. noha gyökeresen más metafizikai megfontolások alapján. III. N. században. m. S Leibniz pontosan e perspektívák sokféleségére. (1974): Language and the World. Atlantic Highlands. A Methodological Synthesis Within the Writings of Martin Heidegger and Ludwig Wittgenstein. noha nem az önkényesség. i. gyakorlati. a környezethez való viszonyulás sokféleségével összefüggésben. J. 265. a perspektívák. hiszen csak ezáltal lehetséges egyfelõl különválasztani ismereteinket. i. m. Sefler rámutatott – olyan mértéket öltött. hogy a nyelv a társadalmi érintkezés eszköze. mivel átfedések többszörösen is elõfordulhatnak.60 Határozott megfogalmazást nyert a nyelv közösségi karaktere. katalogizálása ugyanarról a tõrõl fakadnak: nevezetesen hogy meg kell határozni bizonyos szempontot. Leibniz e gondolata visszacseng a 20. változatosságára mutatott rá a „benyomások végtelenségére” hivatkozva. 60 Sefler. amely lehetõvé tenne többféle megközelítésmódot: mint például elméleti. melyek a nyelv különféle aspektusaira mutatnak rá. XIX.: Humanities Press Inc. s harmadrészt világba-vetettsé59 Eco utal a hipertextuális elrendezés és Leibniz elképzelése közötti párhuzamra. . illetve másfelõl meghatározni. perspektívát. hogy egyáltalán mely területeken érdemes elemi fogalmak után kutatni. amelyek a tudomány rendszerezésével kapcsolatosak. másrészt a teoretikus vizsgálódás tárgyaként lehet pusztán meglévõ dolog. Heidegger ugyanis egyrészt elismeri. 195. A FILOZÓFIA FELADATA A NYELV TÜKRÉBEN A 20. amelyet kitüntetettként kezelünk. hogy a kor karakterisztikus jegyének tekinthetjük. Leibniz ugyanis nem tartja célravezetõnek a tudományokat csoportokba osztani.. Megoldásképp „útvonalak” felállítását javasolja. s ilyen esetben önkényesnek tûnhet a besorolás.

]: On Heidegger and Language.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 221 günknek. ami által a valóság kezelhetõvé válik a gondolkodó elme számára. Martin (1982): Parmenides. aggályokat orvosolja. […] A feltártságot a hangoltság. hogy a mindennapok során felmerülõ fogalmi bizonytalanságokat. Frankfurt am Main: Klostermann. London: Cox & Wyman Ltd. Martin (1989): Lét és idõ. Heidegger egyértelmûen bírálja a korában meghatározó nyelvfelfogást. s éppoly eredendõen érinti a világot. A szó erejébe vetett bizalom megingásáról beszélt. 113. 220. J. In: Plumb. illetve Heidegger és Gellner munkásságát. .): Crisis in the Humanities. Ezzel ugyanis elfedik a nyelv alapvetõ sajátságát. S ezen a ponton jut lényeges szerephez a filozófia. amennyiben létünk.62 Ember.) Vö. Budapest: Gondolat. Martin [1935]: Sein und Zeit.” (Aler.64 Noha mintegy két és fél ezer év választja el Hérakleitosz. Azaz. Halle: Max Niemeyer. hogy gondoskodjék arról a fogalmiságról. voltaképp abban határozta meg a filozófia feladatát. amit egyben a humanista kultúra válságának tekintett. In: Kockelmans. 64 Gellner.) 62 Heidegger. 73. szó és lét összetartozása elementáris a feltárás és elfedés vonatkozásában. [szerk. a benne-létet és Önmagát. helyzetükben mégis felfedezhetünk 61 Heidegger. embervoltunknak fontos mozzanata. hogy a legelemibb szavak erejét. „A lét eredendõen szóban adódik”– olvashatjuk a Parmenides címû kötetben. (szerk. amit a görög terminológia még látni engedett. 387. „Az ek-zisztencia feltártságát a logosz artikulálja. Ernest (1964): The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. (Heidegger. felelõsségét. Northwestern University Press. amelyekkel az ittlét kifejezi magát. Joseph J. [1972]: Heidegger’s Conception on Language in Being and Time. tudniillik a nyelv konstituáló voltát hangsúlyozza. „A felfedés a világban-való-lét egy létmódja. a szó eredeti értelmében. John H. világunk feltárásának lényegi közege.”63 Heidegger múltba forduló elemzéseivel szemben Ernest Gellner – Wittgensteint is bírálva – a filozófia feladatául épp a verbális kifejezés eszköztárának aktualizálását tekintette. Amint már a Lét és idõben megfogalmazást nyert: „elvégre a filozófia feladata mégiscsak az. tudniillik feltáró erejét. ami azután a maga részérõl látszatproblémák forrásává lesz. 63 Heidegger 1935. megvédje attól. mely a beszédet és a szavakat valamiféle belsõ tartalom kifejezésre juttatójaként tartja számon. hogy a közönséges értelem az érthetetlenségig nivellálja azokat. a megértés és a beszéd konstituálja. és 79. 387.”61 A nyelv Heidegger úgynevezett kései mûveiben kirajzolódó fogalma ez utóbbit.

hogy egzakt módon rögzítsük mindennapi szavaink használatát. Preliminary Studies for the Philosophical Investigations. félrevezetve használóit. s sürgetõ feladatnak tekintették a nyelv megújhodását. Hérakleitosz az ongi terminológia szerint az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe való átmenet. Elégedetlenségük oka is közös: koruk nyelvhasználata nem képes megfelelõen segíteni a világban és a mindennapokban való eligazodást. idõnként megtévesztve. a filozófiáról és a tudományokról rajzolt kép mind azt sugallják. A nyelvjáték fogalma. spekulatív gondolkodásmódtól. a privát nyelv argumentum. vagy ha tetszik. A tökéletes nyelv eszméjét Wittgenstein az újkori tudománnyal hozza összefüggésbe. Mindannyian fogalmi nehézségekkel küszködtek. Ludwig (1984 [1958]): The Blue and Brown Books. és a matematika mintájára szabható érvelés határozta meg. Újfajta optikát és attitûdöt javasol: tekintsünk a nyelv mindennapi használatára. sem univerzálisan alkalmazható szabályrendszer – a leibnizi kalkulusról nem is beszélve – nem lehetséges. javaslataival és módszereivel õ távolodik el leginkább az írásbeliség sugallta tudatosan analizáló.65 65 Wittgenstein. ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS KÖRNYEZET – ÚJ PERSPEKTÍVA Noha Wittgenstein is a kommunikációtechnológiában történõ fontos változások korának gyermeke. máskülönben látszatproblémák hálójába kerülünk. amennyiben annak eszményét az egzaktság. Heidegger és Gellner pedig az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenet képviselõjének tekinthetõ. Ezzel szemben a mindennapi nyelv nem ragadható meg szigorú szabályok és definíciók segítségével. 25. A tökéletes nyelv évszázadokon keresztül meghatározó eszméje Wittgenstein nézõpontjából e látszatproblémák sarkallta törekvésnek tekinthetõ.222 Kondor Zsuzsanna némi hasonlóságot: mindhárman egy-egy kommunikációtechnológiai váltóállítás részesei voltak. reflektálatlan igénybõl adódik. tájékozódást. a jól formalizálhatóság. A tökéletes nyelv igénye – szemben a mindennapi nyelvvel – abból a félreértésbõl. valamint 28. hogy a nyelv természetébõl adódóan sem univerzális ábécé. IV . Oxford: Basil Blackwell. .

Ezt a kétséget fejezik ki a családi hasonlóságot taglaló passzusok. Ugyanakkor szavakat. m. hogy ez mindig partikuláris használatot jelent. ha nem a helyzet megkívánta perspektívát alkalmazzuk. hogy univerzális grammatika megalkotása reménytelen. a nyelv tökéletesen betölti funkcióját. Ám eme állítással. 48. metafizikával kapcsolatos megjegyzéseiben sokszor találkozhatunk a mentális/szellemi kényelmetlenség állapotának említésével. 59.67 Azaz.70 A perspektívák. a padozat szilárdsága triviális a mindennapi nyelvhasználat – és tapasztalat – szempontjából. 68 I. mint láthattuk. a nyelvvel kapcsolatos té- 66 I. A mindennapi nyelv áthatja. vagy többféleképpen is használni. 70 I.66 Eme más optikák felfoghatók mint más-más nyelvjátékok. . m. Wittgenstein. mégsem érthetetlenek. mint egyfajta félreértés: különféle optikák és perspektívák összemosása. m. hogy mikor tekinthetünk két használatot különbözõnek. adott helyzetben való használatával egyezik meg. és bizonyos értelemben meghatározza egész életünket. Így például. m. ami egyben a megfelelõ nézõpontot is jelenti. lehet két-. megfelelõ kifejezésmódok végtelen sokfélesége az egyik oka annak. nem a megfelelõ kifejezésmódot választjuk. és ezt a különbséget képes is kifejezni. ugyanakkor megkérdõjelezhetõ az anyagot részecskéire való tekintettel vizsgáló fizika oldaláról. 48. m. Azaz a mindennapi tapasztalatnak megfelelõ szilárd padozat esetében a fát gyéren kitöltõ részecskékre hivatkozva e szilárdságot elvitatni nem más.68 Wittgenstein az úgynevezett Kék könyvben is több helyütt leszögezi. hogy a mindennapi nyelv nyújtotta optika helyett találjunk egy másikat. 69 I. Természetesen a nyelvjátékok megragadhatók bizonyos szabályok mentén. de e szabályok általánosítása már igen kétséges. 65. lásd továbbá 69. 67 I. Anomáliák akkor keletkeznek.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 223 Noha e törekvések reménytelenek. adott helyzetben a neki megfelelõ nyelvjátékot alkalmazva. nem sokat tudunk meg annak használatáról – hiszen nem eldönthetõ. amely egy másik perspektíva számára alkalmasabb. hogy valamely szó jelentése használatával jellemezhetõ. miként tárgyakat is.69 Hozzáteszi. Wittgenstein filozófiával. Olykor azonban felmerül az igény. 58. bármely szóról beszéljünk is. 45.

megjegyzésére. Jr. míg Wittgenstein az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenettel szembesült. ami a tudomány általános módszerére utal. Egy helyütt az „általánosság iránti sóvárgásunkról” ír. 18. Ludwig (1992): Filozófiai vizsgálódások. hanem egyfelõl a különféle perspektívák iránti igény megfogalmazódásai. Mindazonáltal a gondolatartikuláció eszközei – tehetjük ma hozzá – jelentõsen befolyásolták nemcsak a válaszok. Wittgenstein megjegyzéseibõl kiderül. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. 73 I. amely szerint a nyugati filozófia megfelelõ technika híján általánosságokban gondolkodott. 62. 79. amennyiben azt szûkösnek és inadekvátnak találja. §. hanem egyáltalán a felvethetõ kérdések horizontját is. analizáló megközelítést kritizálta például a Filozófiai vizsgálódásokban74 is.71 S itt méltán gondolhatunk William M. Ivins Jr.224 Kondor Zsuzsanna vedéseket. 72 Ivins. William M. . lassan homályba borítva a kifejezés más. Az apró részletekkel való bíbelõdés helyett a nyelv jelenségét tágabb kontextusba helyezve igyekszik annak mûködését megvilágítani. Budapest: Enciklopédia. m. A nyelv mûködésének kulcsát nem a nyelv kvázielemeinek elemzésében kell keresnünk. Budapest: Atlantisz. a korábbi próbálkozások voltaképp az apró részletekben vesztek el. Wittgenstein kritikai megjegyzéseivel: Wittgenstein. Platón az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe. hogy a különféle nyelvkritikák. 74 Vö. 60. Platón a nyelv egyszerû elemein keresztül igyekezett az igaz ismeretet megragadni. 71 I. 46. másfelõl.73 Wittgenstein Platón-kritikája nagyszerûen példázza a kommunikációtechnológiában végbement változásokat. tökéletes nyelv iránti kutatások nem véletlenek és nem kizárólag tévedések eredményei. Ezzel voltaképp a korábbi nyelvfilozófiai vizsgálódások helytelenül megválasztott horizontjára hívja fel a figyelmet. amely természete szerint az általánosságokat és hasonlóságokat emelte ki. Amint tudjuk. anomáliákat a modern tudományeszmény térhódításával magyarázza. Wittgenstein számos nyelvvel. 47.72 E technikai meghatározottság a verbális kifejezés túlsúlyát eredményezte. Wittgenstein pedig épp ezt a részekre bontó. e perspektívák összekeverésének eredményei. 91. mert nem volt képes a részleteket megfelelõ pontossággal reprodukálni.. m. jelesül képi módozataiban rejlõ lehetõségeket.

aprólékosan szõtt fogalmi háló alakult ki a világ megragadására. elvont. Évszázadok intellektuális erõfeszítése során a nyelvi reprezentáció egyre inkább az írott szöveg kívánalmaihoz idomult.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 225 modern tudománnyal75 kapcsolatos észrevétele. A 19–20. alkalmazkodva a kor kihívásához. . In: Synthese. amelyek évszázadokon keresztül meghatározták nemcsak a nyelvrõl. hogy hagyományos problémák új megvilágításba kerüljenek. Wittgenstein hagyatéka így méltán válhatott számos újabb keletû diszciplína inspiratív forrásává. illetve a technikai változásokat követõ. kijelölte a kérdésfeltevések irányultságát. Ludwig (1967): Bemerkungen über Frazers The Golden Bough. vagy az eleven hangot közvetíteni képes technológiák megjelenésére. áthagyományozása technikailag megoldódni látszott. A filozófia történetében jól nyomon követhetõk az apró lépések. A fotó jelentõségérõl és a képi világtól való gondolati eltávolodás kapcsolatáról lásd Ivins már idézett mûvét. Wittgenstein próbálkozásai egyfajta szakítást jelentenek az írásbeliség diktálta hagyományokkal: példázatai. mintegy megteremtve annak feltételeit. ismerõs s mégis ismeretlen jelenségei felé fordult. kétségei rávilágítanak bizonyos elõfeltevésekre. s megtéve az elsõ lépéseket az egyre tökéletesedõ multimediális reprezentációs lehetõségek világának megragadásához. 76 Gondoljunk a fénykép megjelenését követõ technikai újításokra. század fordulójától egymást követõ újítások a kommunikációtechnológia területén a mindennapokat. javarészt implicit reflexiók. megjegyzése az írott szó világára történõ implicit reflexió: az elméletnek a mindennapi gyakorlattól való eltávolodását illetõ kritika. hanem a valóságról alkotott elképzeléseinket is. 233–253. új távlatokat nyitott a nyelvi reprezentáció számára. a közvetlen tapasztalatokat tették apró lépésenként hozzáférhetõvé az írott nyelv kényszerû közvetítése nélkül. Az alfabetikus írás. amely a nyelv akusztikus fenoménjét sikeresen rögzítette. * * * Az emberi nem.és egyedfejlõdés során a nyelvi reprezentáció igen hatékony és további fejlõdést implikáló kifejezésmódnak bizonyult. Az ismeretek megõrzése. s az eleven helyzetet már nem csak verbálisan közvetíteni képes médiumok hajnalán.76 S a filozófia figyelme is a mindennapok régi-új. 75 Lásd például Wittgenstein. Létrejötte és fejlõdése hosszasan az eleven diskurzushoz kötõdött.

hanem felépítésében és belsõ elrendezésében is minden korban kifejezésre juttatja. S e tudáseszmény változásait sehol sem lehet jobban érzékelni. Tudjuk. Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre… (Petri György: Demi sec) TUDÁSESZMÉNY – KÖNYVTÁRESZMÉNY Az írásbeliség megjelenésével a Könyvtár vált a nyugati kultúra egyik legfontosabb jelképévé. (Michel Foucault: A végtelenbe tartó nyelv) …Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság. . a matematikusok és a zsarnokok megoldották õket (bár talán nem teljesen).A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár* Békés Vera A könyvtárak két fõ nehézség elvarázsolt kastélyai. mondhatni. megjeleníti a világ elfogadott szemléletét és a kor tudáseszményét. hogy a történelem során hogyan birkó- * A tanulmány elkészítését az OTKA a T042530 és T046261-es számon támogatta. Alfred Hessel klasszikus könyvtártörténeti munkájában a kezdetektõl az 1950-es évekig áttekintette. amely nemcsak állományát tekintve. megtestesíti. Olyan szimbólummá. mint éppen a könyvtár funkcióinak – külsõ jelekben is megmutatkozó – átalakulásában.

hogy a könyvtár mint szimbólum egyszerre legalább két korszak – filozófiai vitákban is megfogalmazott – tudáseszményét tükrözi.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 227 zott meg ez az intézmény a maga alapvetõ feladataival: az információ gyûjtésével. mely szerint a megismerõ szubjektum képes elfogulatlan kritikai megfigyelés útján objektív. hogy elméletileg és gyakorlatilag is megoldja a belsõ szervezet korábban ismeretlen problémáit. 103. 1 Hessel. mint a különbözõ tudáseszmények küzdelmének történelmi állása. azokat a váratlan (vagy nem azt várt) feladatokat. szervezési reformokat. Alfred (1959): A könyvtárak története. illetve kontrolljával. tárolni. Helyesebb tehát azt mondani. hogy legalábbis a középkor letûnte óta a könyvtárak fejlõdését világosan felismerhetõ ritmus jellemzi: a könyvtár funkcióiban bekövetkezett tartalmi változások rendre megelõzik a kezelési. ezeket a maradandó információkat – mint valami konzisztens tartalmat – összegyûjteni. hogy amit a nyugati kultúra könyvtára megtestesít. az – közelebbrõl vizsgálva – nem más. amelynek követõi úgy látják. az állomány gondozásával és tárolásával. rendszerezésével. a másik pedig ellenzéki vonulatként van jelen – éles konfliktusban állnak egymással. melyek a jelen eszmények megvalósításából fognak fakadni. hogy uralkodó tudáseszményünk alapvetõ felülvizsgálatra szorul. melyeket éppen az óhajtott és bekövetkezett változás hozott magával.1 S miközben a könyvtárak mûködtetõi az uralkodó ideálnak megfelelõ megoldást találnak a régi gondokra. hogy nézzünk szembe végre a karteziánus szemlélet eredendõ fogyatékosságaival. s ezek az eszmények – melyek közül rendszerint az egyik uralkodik. Éppen ezért pontosabb talán úgy fogalmazni. folyamatosan gyarapítani és szükség esetén frissíteni. valamint a hozzáférés biztosításával. Vagyis: mindig az újabb korszakra várt. egyben elõkészítik a jövendõ számára azokat a súlyos (de elõre nem látható) problémákat. mindenekelõtt az episztemológiai individualizmussal és azzal a végsõ soron reflektálatlan kritikai objektivizmussal. . A POSZTKRITIKAI TUDÁS FOGALMA A filozófiában régóta jelen van egy markáns áramlat. Sürgetik. Azt találta. Budapest: OSZK–KMK. azaz minden szubjektivitástól mentes ismeretekre szert tenni.

A változás persze már korábban kezdõdött. illetve teljesen figyelmen kívül hagyták. gyakorlatilag is idejétmúlttá teszi a tudás e klasszikus. In: Sándor Iván et al. felhasználása és egymással történõ megosztása. (szerk. (46) 1–2. értelmezése. Hirotaka (1995): The knowledgecreating company – how Japanes companies create the dynamics of innovation? Oxford: Oxford University Press. Az új ismeretelmélet kidolgozása tehát. melyet a fenti értelemben posztkritikainak nevezett. ahogy Nyíri J. sz. mintsem valamely alternatív fogalmazásmód technológiai lehetõségei megjelentek volna.: Géró Katalin (2000): Knowledge management – múló hóbort avagy a jövõnk? In: Könyvtári Figyelõ. Az úgynevezett knowledge management irodalom kidolgozói és legmarkánsabb egyéniségei tudáson olyan strukturált adatokon alapuló információt értenek. a kortárs filozófusok többnyire elutasították. megért és a saját fogalmi struktúrájába építve – kulturálisan is meghatározott – tapasztalatainak és ismereteinek környezetébe helyezve hasznosít. melynek vitatása néhány évtizede még úgyszólván a filozófusok magánügye volt. […] a lineáris fogalmazásmódot elégtelennek kezdték érezni sok évvel azelõtt. a tudás fogalma maga vitatottá vált. hogy Polányi reflexiója a megismerõ személyes részvételének kiküszöbölhetetlen és döntõ szerepére 2 Vö. Kristóf emlékeztet erre: „…a bölcsészet terén a tizenkilencedik század végére az információnak mind értékelése. Pécs: Jelenkor Kiadó. amit valaki a rendelkezésére álló források elemzése során végiggondol. információ és tudás hatékony feltérképezése. század közepén a neves természettudósból társadalomfilozófussá lett Polányi Mihály a tudományos megismerés új – méghozzá részletesen kidolgozott – antiobjektivista modelljével jelentkezett.” Nyíri J. Ikujiro–Takeuchi.): A huszadik század szellemi körképe. úgy tûnik. Nonaka. és képes másokkal meg is osztani. Világossá vált az is.. mára a szó szoros értelemében olyan gyakorlati programként jelentkezik. hanem a rendelkezésre álló adatok. valamint az ipari termelés szervezeti formáinak radikális átalakulása. A kihívás ma ugyanis elsõsorban nem az információhoz. Csakis tudásközösségek képesek úrrá lenni az információrobbanás keltette túlterheltség és áttekinthetetlenség következményeként beálló bizonytalanságon és zavaron. Személyes tudás koncepcióját.2 A 20. racionalista kritikai objektivista képét. mind kifejezése problematikussá lett.228 Békés Vera A legutóbbi években az információs technológia robbanásszerû fejlõdése. Most viszont egyre többen ismerik fel a posztkritikai ismerettan jelentõségét. Kristóf (1995): Hálózat és tudásegész. az ismerethez való hozzáférés. . melynek megvalósítása ma elsõrendû termelési követelmény.

ami elvileg sem lenne explicitté tehetõ.”4 Éppen ebbõl az intranszparabilitásból következik. Georg von–Nonaka. mint a valóság definíciójának egyik legfontosabb elemét: „ Valóság az.” 4 Polányi 1997. és egyebek között arra is. spontán módon alátámasztják a posztkritikai tudás elméletét. . egyaránt hordozzák a tévedés veszélyét és a helyes döntés reményét. ami várakozásaink szerint meghatározatlan módon megmutatkozik majd a jövõben. Ichijo (2000): Enabling Knowledge Creation: How to Unlock the Mystery of Tacit Knowledge and Release the Power of Innovation.pdf). Budapest: Atlantis. 6 Lásd például: Krogh.kfki. s a tudás e többletet hordozó. In: Uõ: Tudomány és ember. 5 Bõvebben kifejtve lásd Békés Vera (2002): Az újdonság jelei. I: 11–12. hit társadalom. Oxford. A tudományos döntések természete. hanem a tudásról vallott hagyományos eszményképünket nyilvánította érvénytelennek. Ikujiro–Kazuo. Budapest: Argumentum. amely a jövõ – jelenbõl nézve beláthatatlan – természetét és a megismerõnek a váratlansággal való (szükségképpeni) szembesülését egyaránt számításba veszi. Nem a tudást. mint amirõl éppen képesek vagyunk artikulált formában (verbálisan) számot adni. hangsúlyozta Polányi. In: Polanyiana.5 A tudáseszményben manapság tapasztalható változások úgy tûnik. 1–2: 143–166 (http://www. Oxford University Press.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 229 nem kérdõjelezi meg az emberi megismerés lehetõségét. hogy a valóság meghatározatlanul áramló tapasztalati jelenségeit mint valamilyen alakzattal bíró egységet észlelhessük. Polányi Mihály (1997): Tudomány. hogy a cselekvõ jövõre vonatkozó döntései mindig rejtenek kockázatot. Polányi ilyen új szerepére Géró Katalin hívja fel a figyelmet: Géró 2000. hogy Polányi váratlanul az utóbbi évek egyik vadonatúj mûfajának. olyannyira. az – egyelõre kiszámíthatatlan horderejû – Knowledge Management irodalomnak az egyik leggyakrabban idézett szerzõjévé vált. hallgatólagos összetevõje a megismerés-megértés minden egyes aktusában létfontosságú szerepet játszik: ez tesz képessé bennünket arra.3 Polányi valóságképünk új szellemû újrafogalmazását is javasolta. csakhogy sohasem az éppen szóban forgó megismerõ tevékenység folyamatában. Sõt a jövõnek ezt a jelenbõl szemlélt meghatározatlanságát Polányi úgy tekinti.hu/~cheminfo/polanyi/02_12/14ujdonsag.6 3 Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. Tudásunk mindig többet foglal magában. amikor – korát messze megelõzve – a tudásnak egy új típusú ideáljával állt elõ. 10. „A tudás hallgatólagos összetevõje nem valami misztikus elem: nincs benne semmi. 11. hogy lehetséges eseményeket prognosztizálhassunk.

In: Library Quarterly. hogy megmutassam: a posztkritikai tudás fogalmának segítségével három nagy korszakra tagolhatjuk a tudáseszmény változását követõ könyvtáreszmény átalakulásainak történetét is. Kruk. (53) 3. Empirical and Theoretical Perspectives. Miroslav (2003): Truth and Libraries.): Conceptions of Library and Information Science: Historical.hu/ ~cheminfo/polanyi/0012/bekes. Miksa. objektumok egyre bõvülõ tömegét. mint önmagában megálló. In: Vakkari. osztályozható és rendezhetõ tárgyak. sz. Bernhard: The Book – and Beyond. 410. Gary P . Eszerint az információt alapvetõen szöveges formában tárolt tartalomként fogják fel.. (62) 4.230 Békés Vera A továbbiakban arra teszek kísérletet. In: The Australian Library Journal. (http://members. Pertti–Cronin. folyamatos növe7 Kruk. 1–2: 123–133 (http://www.8 TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTUM VISZONYÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A KRITIKAI ÉS A POSZTKRITIKAI SZEMLÉLETBEN A modern kori könyvtárról vallott elképzelések és gyakorlati megvalósulásuk hátterében tisztán kivehetõ a tudás – uralkodó – kritikai objektivista (pozitivista) szemlélete. 8 Lásd részletesebben Polányi hit és tudás viszonyának történeti alakulásáról vallott felfogását elemzõ írásomat: Békés Vera (2000): „Cogito ergo credo”. Chicago: University Of Chicago Press. John M.text/kruk. (1995): An epistemological foundation for library and informationscience.html). Miksa 1992. (Az MTA-n 1999-ben elhangzott elõadás. In: The Librarian Quarterly.au/publishing/alj/52.tripod. E szakaszolás szempontjai többé-kevésbé (de nem feltétlenül minden tekintetben) egyeznek egyéb – például a premodern–modern–posztmodern korszakolás kritériumaival. .org. Kruk 1998. (1992): Library and Information Science. s úgy tekintik. tárolható.alia.7 Polányi elméletében az újkori racionalitás tudáseszményének forrása lényegében egy Ágostonig visszakövethetõ hagyomány. Fabian.) In: http://nyitottegyetem. London: Taylor Graham. In: Polányiana. Hit és ész viszonya Polányi Mihály tudományfilozófiájában. 9 Bõvebb fejtegetéseket találhatunk errõl a könyvtárelmélettel foglalkozó legújabb irodalomban például: Radford 1992. In: The Australian Library Journal. Radford. (1992): Positivism. 229–243. T wo Paradigms. Miroslav (1998): The internet and the revival of the myth of the Universal Library.html).htm. Foucault. melynek kibontakozása a pozitivista elvekre alapozott modern természettudományok kialakulásának idõszakára esik.com/ ClintonGreen/universal. (48) 2. sz.html). Blaise (szerk.kfki. Francis L. (http://www.3/full. (65) július: 295–318.phil-inst. Budd. s a totalitárius társadalmak bukásával (valamint a logikai pozitivizmus kudarcával) zárul. and the Fantasia of the Library: Conceptions of Knowledge and the modern Library Experience.hu/kmfil/kmkt/ fabian_tlk.9 Az egyenes vonalú.

és idõbeli) dimenziója egyaránt fontos információt hordozhat. hogy a dokumentum maradandó információi nem sérülnek). hogy tartalmazni fogja (erõsebb megfogalmazásban: nem is tartalmazhatja. hordozóról hordozóra. töredékesen) mindazokat az információkat. s ez megváltoztatta az állomány státusának megítélését is. sõt. Arra azonban nincs garancia. elsõsorban azt az információt rögzíti. a régi (elavult) kiadások sem önnön tartalmuk szükség esetén lecserélhetõ hordozói csupán. hanem történetileg is meghatározott prototípusok: olyan dokumentumok. A könyvtárban összegyûjtött és tárolt eredeti kéziratok és õsnyomtatványok nem pusztán kincset érõ egyedi ritkaságok. mondhatni. melyeknek minden (tér. pusztán idõleges értéket jelentett.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 231 kedést mutató tudás eszményének szellemében a modern könyvtár mûködtetõi a naprakészség szempontjából tökéletességre törekszenek. kritikát gyakorol az állomány fölött: folyamatosan ellenõrzi. Minthogy pedig a dokumentum szövege a modern szemlélet szerint másodlagos a bennefoglalt információhoz. amennyire csak lehetséges. melyeket a szöveg önmaga és eredeti szûkebbtágabb környezete között megosztva õrzött. eredeti kontextusával együtt kell megõriznie. Amikor a régi dokumentumok relevánsnak ítélt tartalmát új hordozóra másolják. amely az információt egy késõbb született technológia segítségével valamilyen szempontból korszerûbb hordozón tárolja. felülbírálja és – ami jelen szempontunkból a legfontosabb –: rendszeresen selejtezi is a tárolt tudományos információt. Az a kópia. »a tartalomhoz« képest. A posztkritikai tudat számára ezzel szemben a prototípus (potenciális) információs értéke az idõk során nem csökken szükségképpen. A könyvtárnak az így tekintett forrásmûveket tehát. ezért az idõszakos selejtezések után a megtarthatónak ítélt állományt is (azzal a meggyõzõdéssel. de mint (tudományos) információ hordozója egyre avuló. A modern avagy kritikai korszak értékrendjében egy-egy régi dokumentum elsõsorban mint egyedi ritkaság. hogy a tudományos kutató az idõrõl idõre felmerülõ újraértelmezés igényével bármikor bizalommal fordulhasson hozzájuk. Ennek megfelelõen a jól képzett könyvtáros. akkor a kópia . amelyet a másolat megrendelõje relevánsnak (azaz: „még mindig korszerûnek”) tekint. esetlegesen. vagyis mint vagyontárgy lehetett értékes. Posztkritikai felfogásban a tudás növekedését nem lehet egyetlen egyenes vonalban megrajzolni. korlátlanul (vagy szinte szabadon) konvertálhatónak tekintik. hanem éppenséggel növekedhet is. legfeljebb nyomokban.

J. vö. hogy minél közelebb kerülhessen a forrásmûhöz. hiszen az archiváló szándék mindenekelõtt a textus. 1846–48). a kritikai objektivista szemlélet számára általában fel sem szokott merülni. mind a jogfilozófiai. Dilthey. Johann David (1770–1771): Das Mosaische Recht mit Berücksichtigung des Spätern Jüdischen. amely az eredeti bibliai szövegek filológiai (ma inkább úgy mondjuk. Michaelis. mind pedig a hermeneutikai gondolkodásban. Márpedig még elvileg sem jósolható meg. nem más. kiad. amikor 1767-ben a göttingeni professzor. melyen dolgozott. Wilhelm (1974): A hermeneutika keletkezése. amelyet fordulatot teremtõ kulcsmûként tartanak számon mind a történeti. Az õrgróf. Az alábbi példa a 18. És valóban. A munka. Azt is tudjuk.232 Békés Vera készítõi számára már észlelhetetlen az eredeti kontextus jelentõs része. a héber kódexhez. századból való.10 Az információ kontextuális veszteségének veszélye mint elvi probléma. mint August Schlegel. Tegyük ehhez hozzá. hogy Michaelisnek a kérdéses idõben készült éppen az a nagyszabású munkája. D. melyik fog váratlanul fontosnak bizonyulni. merthogy ismeretének birtokában esetleg lényegesen módosítanunk kellene a vizsgált szöveg – s rajta keresztül akár egész elméletek – éppen érvényben lévõ értelmezését. hogy egy-egy szövegritkaság milyen különbözõ szempontból érhet kincset. A kritikai objektivista felfogásban. (2. Hessel említ egy esetet. . a szöveg mint objektum konvertálható tartalmára irányul. amelyhez feltétlenül szükségesnek tartotta. ám féltve a drága ritkaságot. Õ volt ugyanis az egyik kezdeményezõje annak a maga korában forradalmian új módszernek. például egy newtoni mechanikáról írott egyete- 10 Michaelis. hogy ezen eredeti kontextuális információk között van-e. Michaelis egy héber bibliakódexet kéretett kölcsön használatra Kasselbõl. Az MTA Könyvtárában megtalálható példány – amint a katalóguscédulán olvasható – eredetileg Eötvös József magánkönyvtárából származik. mondjuk. nem pusztán bibliofil szenvedélybõl vizsgálta a különleges kéziratot. tanítványai között találjuk a filológiai hermeneutika olyan alakját például. Budapest: Gondolat. hogy a nevezett göttingeni professzor. textológiai) elemzésen alapuló újraértelmezésével megteremtette az újkori hermeneutika alapjait. de talán megvilágítja. 485. a kéziratot egy szakasz huszár fedezete alatt vitette Göttingenbe. Württenberg fejedelme. mint a „Mosaisches Rechts”. a württenbergi fejedelmi könyvtár rendkívül értékes bibliagyûjteményébõl. s ha igen. In: Uõ: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban.: Berlin. teljesítette ugyan a kérést.

mint maga az eredeti „Principia”. Az elsõ jelentõs figura.11 akkor nyilvánvalóvá válik. A posztkritikai felfogásban viszont az újraértelmezés igénye a kontextusok változásával bármikor felmerülhet. Nietzsche volt. általában nem több hóbortos ötletnél vagy fölösleges filologizáló idõpocsékolásnál. Ennélfogva tehát az eredeti dokumentum mint információs lelet. hogy a „kõ könyvtárak” szerepe az internet korában nemhogy nem szûnik meg. Ha a posztkritikai tudáseszmény jegyében a tudást többé már nem mint szilárd. az eredeti kiadás valamelyik példányát) is megvizsgálva lehet és kell újraés újraértelmezni – nos. sõt végzetes következtetéseket. s így „átlátunk az írott szövegek egységes világának mítoszán”. mint az újraértelmezés kimeríthetetlen forrása – legalábbis potenciálisan – mindig több információt tartalmaz. viszont igen derûlátók a világháló jövõbeli szerepével kapcsolatban. és a forrásmûvet magát (s amennyire lehetséges.” Nyíri 1995. mindez egy kritikai pozitivista álláspontról tekintve. a tizenkilencedik század végére az írott szövegek egységes világának mítosza haloványulni kezdett. s nem függetlenül a távíróra alapozott napilap befolyásától. Ebben a megközelítésben az olvasat lesz a kulcskategória. aki átlátott ama mítoszon. CSUPÁN „ELÉG JÓ” A könyvtárakról szóló szakirodalomban az elektronikus. hogy valamely elméletet az eredeti szöveghez visszanyúlva. hogy napjainkban a „kõ könyvtár ” fenntartója nem kell. hogy a teljesség és 11 „…a nyomtatott anyagok tömegének roppant növekedésével. . 199. virtuális könyvtárak rohamos.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 233 mi tankönyv szükségképpen több releváns – kevésbé redundáns és fõként „jobban rendezett” – információt tartalmaz. Ám – egyéb tapasztalataink fényében – nem kell túlságosan meglepõdnünk azon a látszólagos paradoxonon. A POSZTKRITIKAI TUDÁS ESZMÉNYI KÖNYVTÁRA NEM TÖKÉLETES. Az a posztkritikai igény. és egyben valóban fantasztikus fejlõdésébõl gyakran vonnak le a „kõ könyvtárakra” nézve szomorú. de a kutatók szempontjából hallatlanul fel is értékelõdik. NEM UNIVERZÁLIS. a tudás fokozódó komplexitásával. mint bármelyik korszerûbb hordozóra felvitt kópiája. merev struktúrát fogjuk fel.

Donald W . lényegüknél fogva kiszámíthatatlanok. Donald W . m.14 12 Winnicott. amelyek a facilitáló környezet lényeges minõségét képviselik. a „potenciális tér ” pedig magának a potencialitásnak az a virtuális tere. A „potenciális tér ”. In: Uõ: Játszás és valóság. „[A] tökéletesség a gépekhez tartozik. amelyen belül minden résztvevõ számára optimálisan vagy ahhoz közeli módon kezelhetõk ezek a folyamatosan változó. 139. az õ gondoskodására szoruló másiknak – még olyankor is. valamint a kreatív tudományos munkának. szintén igen elterjedt fogalom: eredetileg a csecsemõ elsõdleges tapasztalatszerzésének színterét jelöli. és ez fennmarad a késõbbi élet folyamán abban az intenzív élményben. határozatlan és átláthatatlan helyzetek. ha pusztán „elég jó” könyvtárrá válik. látni fogjuk. ha képes (és hajlandó) potenciális teret biztosítani egy tõle erõsen függõ. A könyvtár akkor felel meg a posztkritikai tudáseszménynek. Winnicott. messze az eredeti jelentéskörén túl is kiválóan alkalmazható. mint interaktivitást kifejezõ. amellyel kapcsolatban nem merül fel a kérdés. Itt tesz szert (vagy nem) a kisgyermek arra az õsbizalomra. Az „elég jó” azt a – pontos kritériumokkal körül nem határolható – értéksávot jelenti.12 akinek „elég jó anya” [good-enough mother] elgondolása alapvetõ változásokat hozott a csecsemõ. melyekre mindkettejüknek reagálniuk kell. alkotja a csecsemõ élményvilágának túlnyomó részét. (1999): A kulturális élmény helye. 14. a szükséglethez való emberi alkalmazkodást a tökéletlenségek jellemzik. az imaginatív életnek.) 14 I. Budapest: Animula. Winnicott másik leleménye.234 Békés Vera tökéletesség – bevallottan elérhetetlen – eszményét kergesse. 13 A potenciális tér tehát: „Az élményeknek az a köztes tere. mûvészeteknek. s az „elég jó”. Ennélfogva az anyai gondoskodás által megteremtett potenciális tér egyben a kulturális élménynek mint olyannak a keletkezési helye is. viszonykategória. hogy vajon egy belsõ vagy egy külsõ (másokkal megosztható) valósághoz tartozik-e. ahol az anya–gyermek interakciók születnek és zajlanak.” – indokolta újfajta mércéjének bevezetését a brit pszichoanalitikus. ha a külsõ körülmények. neki kiszolgáltatott. és folyton-folyvást változnak. .13 Általánosabb értelemben tehát „elég jó” valami vagy valaki.és gyermeklélektanban. amelyre támaszkodva képes lesz sikeresen elsajátítani anyanyelvét és kultúráját.” (I. azt. mely sajátja a vallásnak. ahol – Winnicott szavaival – „a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. és megbízhatóan az marad hosszabb távon is. 100. m.

amelyek még csak a jövõben fognak – esetleg – keletkezni. ahol csak homályos sejtéseink lehetnek arról. azt vajon megláthatjuk-e…”15 A tudományos kutatás jövõbeli eredményeivel kapcsolatban ez az intranszparabilitás-probléma fokozott nehézséget jelent. (Tatár Sándor fordítása. hogy ha holnap lesz holdfogyatkozás. Márpedig a keresõ-kutató érdeklõdés bakugrásait nem lehet elõre kiszámítani. mint az olyan könyvtár iránt – legyen az mégoly modern és kényelmes –. tehát „külsõ” okokból hiányos az anyag. A kutató mindazonáltal nagyobb bizalmat érez egy olyan könyvtár iránt. Lichtenberg egyik aforizmája juthat eszünkbe: „Az asztronómus. mint a tökéletes könyvtáré. mint a szigorú gazdasági megszorító intézkedések. hiszen a könyvtár fizikai és gazdasági korlátai miatt az állományban rendszeresen szelektálni kényszerülnek. mi 15 Lichtenberg. sem pedig az univerzalitás (amúgy teljesíthetetlen) követelményeinek megfelelnie: elegendõ (bár ez egyáltalán nem kevés) „elég jó”-nak lennie. nem képes ma megmondani. nyomon követhetõ. s olykor (túlságosan gyakran) megsemmisíthetik természeti vagy háborús katasztrófák. Az elég jó kutatókönyvtár eszménye azonban elsõ meggondolásra éppoly teljesíthetetlennek tûnik. . Minthogy véges megismerõképességgel lehetetlen elõre látni. a politikai-hatalmi átrendezõdések.) Budapest: T-T wins. olykor ellehetetlenítik olyan külsõ tényezõk. Éppen ezért nem könnyû elõrelátóan fenntartani egy „gondoskodó környezetet” az olyan kutatói igények kielégítésére. két okból is: az elsõt nevezhetjük a jelen intranszparabilitásából és ismereteink aluldeterminált voltából adódó – Polányi által megállapított – kockázatnak. Georg Christoph (1995): Aforizmák. aki évszázadokkal elõre percnyi pontossággal megállapítja egy holdfogyatkozás idejét. 108. A másik korlátozó ok gyakorlati körülmény: egy könyvtár mûködését nehezítik. ha ez hiány a katalógusban legalább észlelhetõ. amelyben ugyan gazdasági vagy politikai. bizonyosan felismerni a jövendõben fontossá váló tendenciákat. minél több információ áll rendelkezésünkre.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 235 A posztkritikai igénynek megfelelõ könyvtárnak ebben az értelemben nem kell tehát sem a tökéletesség. jövendõre vonatkozó kikövetkeztetésünk sikere annál bizonytalanabb.

Éppen ezért. mint mondjuk. ha egy könyvtár vezetése csak valamilyen szempontból igyekszik azt elérni. ahol a tiltott mûvek be sem kerültek a katalógusba. a harmincas években született kézikönyveket. könnyen elõfordulhat.és folyóirattömeg korpuszából adódó. hogy addig felfedezetlen. Umberto (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Klukon Beatrix fordítása. III/2.) Budapest: Gondolat. melyek a modern kor kritikai nézõpontjából évtizedeken át teljesen elavultnak minõsültek. mint egy olyan modern szakkönyvtár. . mégis több bizodalma volt az ilyen. mint egyfajta kockázatos befektetésre. hogy akár Alessandria. az információt nyíltan korlátozó könyvtár iránt. olykor felháborító volt. Annak ellenére.4. A kutatók számára alig van kevésbé használható valami. Michael Smethurst. mint az olyan iránt. hogy a könyvtár potenciális hírnevét éppen aktuális „maradisága” révén alapozza meg: hiszen még az is kiderülhet. ami állományba be sem került. 17 Eco.: Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet. melynek állományát a fenntartói igyekeznek tökéletesen naprakészen tartani. ahol éppen ezért – hely és egyebek hiányában – rendszeresen „frissítõ” szelektív nagytakarítást végeznek. hogy nem selejtezett le olyan. s csak kivételes esetben folyamodhatott a kezdõ kutató efféle engedélyért. Gyûjtõmunkájuk során Európa számos nagyobb tudomá- 16 Az idõsebb korosztály még jól emlékszik a „szocialista könyvtárak” hírhedt „Z” kategóriájára: a politikai okokból zárolt. pusztán azzal. olyan egészen speciális témában is. csak fõigazgatói külön engedéllyel olvasható könyvállományt jelölték így a katalógusban. Ilyen példák soráról számolt be a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok szakértõje. illetve amit – fölöslegesnek (vagy károsnak) ítélve – kiselejteztek onnan.17 Az elég jó könyvtárra jellemzõ tehát egyfajta. Umberto Eco diplomamunkájukat készítõ és kezdõ kutatók számára írott kézikönyvében kiváló példát találunk arra. az újrarendezõ szándéknak ellenálló saját tehetetlenség. és képes kellõ „potenciális teret” biztosítani a kezdõ kutatónak. a könyv.236 Békés Vera az. világraszóló ritkaságokat õrzött meg. a mai szemlélet számára viszont értékes közvetítõ források. Ezzel szemben a „csupán elég jó” könyvtár állománykezelési gyakorlatára mindig is jellemzõ lesz egyfajta – a modern buzgalom apasztási tempóját lassító – lomhaság.16 A tökéletességre törekvés szükségképpen kudarccal fenyeget akkor is. Itt a mégoly korszerûtlennek tetszõ állományra is úgy tekintenek. hogy ez a korlátozás igen bosszantó. a nagyvilágtól távol esõ olasz kisváros teljesen átlagos közkönyvtára is lehet „elég jó”. fej. az olasz barokk traktátusszerzõk metaforafelfogása.

kézzelfogható értelmet és igazolást az a posztkritikai tétel. ugyanakkor nem is korlátlanul proliferálódó (mint ahogy azt Feyerabend feltételezte). rég selejtezésre ítélt. (tavasz). hiszen jól tükrözik a kulturális mozgalmak európai szétsugárzását. Így például meglepetéssel tapasztalták. Rendkívül érdekes és váratlan forrásanyagként nyerhetnek új jelentõséget egyes. 19 Hajnal István Új történelemszemlélet és Lakatos Imre Modern fizika. és talán csak hanyagságból megtartott régi folyóiratok. Michael (1995): Az Európai Tudományos Könyvtárak Társulásának munkája a retrospektív katalogizálás terén. Szalai Sándor. A Kemény Gábor szerkesztette. a magyar Vallás. In: Harmadik part. Lakatos Imre [1947]: Modern fizika. mint az eredeti nyelven. In: Kemény 1947. hogy az Észt Nemzeti Könyvtár gyûjteményében számos unikális brit nyomtatvány található a 18. 347–369). sz. Hajnal István történelemszociológiája.htm.és Közoktatási Minisztérium kiadásában napvilágot látott Továbbképzés és demokrácia címû tanulmánykötet. 6. a haladás nem falszifikáló (a popperi értelemben). valamint: http://bocs. melyek olykor messze nagyobb hatást fejtettek ki a helyi nyelvû változatban. Dienes László vagy Wagner Lilla.20 „Természetes. (41) 1: 75. akik így együtt csak itt szerepelnek: többek között. s még igencsak favorizált Lakatos Imrének egy-egy – a maga nemében pótolhatatlan – írása. 1830 elõtti. modern társadalom címû munkáiról van szó.) In: Könyvtári Figyelõ. (Consortium of European Research Libraries. 20 Lakatos László (1991): Az élet és a formák. hogy 18 Smethurst. CERL) (W . Ilyen – nemzetközi érdeklõdésre is számot tartható fontos lelet például az 1947-bõl származó. olyanokkal.18 Éppen itt. nyomtatott könyvállományra.hu/3part/lakatos-01-06. (Hajnal István [1947]: Új történelemszemlélet.19 „Talált kincs Hajnal Istvánnak ez a szép tanulmánya: olyan eldugott helyen jelent meg annak idején. a könyvtárak mindennapi gyakorlatában kap egészen konkrét. hogy megtalálható az illetõ helyen. Budapest.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 237 nyos könyvtárában – a helyi katalógusban kézi kereséssel. modern társadalom. melyben egymás mellett sorakozik többek között az éppen még megtûrt Hajnal Istvánnak és a teljes marxista fegyverzetben tündöklõ. hogy csak nagyon kevesen tudtak róla eddig” – így vezette be az írást az újraközlõ Hajnal-kutató. In: Kemény Gábor [szerk. . huszonöt tanulmányból összeállított kötetben egyébként további érdekes szerzõkkel és témákkal lehet találkozni. Salgó Ágnes fordítása. század elejérõl. évkönyvek. Fontosak az ilyen munkák korabeli fordításai is. Szabó Árpád.] [1947]: Továbbképzés és demokrácia. véletlenszerûen – bukkantak olyan gazdag. mely szerint a tudás fejlõdése nem egyenes vonalú. Jelentõs leletnek számítanak az ilyen könyvtárakban még fellelhetõ mûvek. amelyrõl általában nem közismert. brosúrák.

353–374).hu/~kutrovatz/latyak. ezek közül is elsõsorban a második alapján kell elvégeznünk. hogy a cikk komplex gondolatvilága tartalmazza azokat a legfõbb elképzeléseket. egy közös kötetben láttak napvilágot. [Kutrovátz Gábor bev. 14.elte. különösen pedig a jelen példában említett. Modern Society. avagy a racionalitás tudományfilozófiája. és ford.] In: Kampis. Nem tudhatjuk. már Leibniz által (egy a modernitást megelõzõ tudáseszmény szellemében) megfogalmazott 21 Az eltûnt disszertációról tudható adatokat lásd részletesebben: Gurka Dezsõ (1999): A kopernikuszi fordulat értelmezése Lakatos Imre tudományfilozófiájában. DILEMMÁK A modern könyvtár elméletének megfogalmazói és gyakorlati mûködtetõi látványos lépéseket tettek két nagyon régi. Ezek feltehetõleg alaposabb kifejtésre kerültek a doktori disszertációban.21 a figyelem az ugyanez idõben publikált két írásra. 1. 6: 44–55. George–Kvasz. Methodology and the Man. Lásd: http://hps. a rekonstrukciót a fent említett cikkek. Mathematics.”22 Még az is lehetséges. elsõsorban talán a doktori disszertáció felé” – mutat rá a Lakatos korai elméleti munkásságának rekonstrukcióját végzõ tudománytörténész. amit Lakatos korai tudományfilozófiájának rekonstrukciójához elsõdleges forrásként kellene használnunk. Ám mivel a dolgozat elveszett. A kiadványt szerencsére nem minden könyvtárból küldték zúzdába a hatvanas évek modernizálási lázában. amikre a lakatosi tudományfilozófia születésekor felépül. Michael [szerk. így némelyik „elég jó” könyvtár polcán megtalálható.]: Appraising Lakatos. hogy egy jövõbeli tudásszociológiai vizsgálódás során már maga a puszta tény is elsõrendûen érdekes összefüggésekre világíthat rá. Kluwer Academic Publishers.html. Ám minthogy Lakatos Imre védésre került magyar disszertációjának késõbb nyoma veszett. hogy ezek a külön-külön is jelentõségteljes dokumentumok a negyvenes évek végi Budapesten. 22 Kutrovátz Gábor (1999): A racionalitás rekonstrukciója. Lakatos Imre. Ladislav–Stöltzner.238 Békés Vera miután Lakatos világszerte elismertségre tett szert. Kutrovátz Gábor fordításában és bevezetõjével Lakatos írása angolul is hozzáférhetõvé vált a nemzetközi kutatás számára (Lakatos. In: Valóság. .2. lábjegyzet. hosszabbik dolgozatra terelõdik: „Úgy tûnik tehát. Imre [2002]: Modern Physics. a szakmai közönség érdeklõdéssel fordult a korai évek termékei.

a mikrokártyás katalógusrendszer. hogy megvalósítsa alaptételét. század elején a könyvtár intézményének modern szellemû elméleti megújítója. pontosabban szólva. hogy változtassunk a dokumentumok kezelési módján. virtuális) Könyvtár. valóban gyökeresen megújította a tudományos és szakkönyvtárak kezelési eljárásait. hogy ez a mondhatni természettörvényként mûködõ növekedési folyamat önmagában is kikényszeríti. Az idõ õt látszott igazolni: forradalmi kezdeményezései nyomán – melyek közül csak az egyik. Az internet forradalma pedig természetesen a könyvtárak mûködésében is alapvetõ változásokat hozott. A tudáseszmény posztkritikai fordulata azonban világossá tette. ahol korlátlanul tárolható. s ez hosszú távon megoldotta a százezer példánynál kevesebbel rendelkezõ könyvtárak állományának kezelését. 23 Idézi Hessel 1959.24 Meggyõzõdése volt. tanárok. az Univerzális (jóllehet. a tudományos könyvtárak további modern szellemû megújítója nevezetes munkájában az elmúlt háromszáz év tudományos könyvtárainak állományi gyarapodását elemezve megállapított egy fontos statisztikai szabályszerûséget. hogy létrehozható a könyvtárosok. Y. Tanítványa. . hogy a digitalizált szövegek világhálón elhelyezett hatalmas virtuális archívuma nem teremti meg az univerzális könyvtárat. 24 Rider.23 Melwil Dewy 1876-ban közzétette nevezetes tizedes osztályozó rendszerét. 142. A 19. Martin Schrettinger az utókorra hagyta. A Rider-szabály szerint az egyetemi és fõiskolai könyvtárak méretének növekedését egy állandó arányszám jellemzi: tizenhat évenként megduplázódik. áttekinthetõ és hozzáférhetõ a felhalmozott és folyamatosan halmozódó egyetemes emberi tudás. Fremont (1944): The Scholar and the Future of the Research Library. N. és sok egyéb hihetetlen újdonság mellett „kézzel kattinthatóvá” tette azt a reményt. bár a legfontosabb.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 239 gond megoldására: egyfelõl a könyvtári állomány folyamatos növekedése és az állományt kezelõ és rendszerezõ és tároló kapacitás közötti szakadék áthidalására. politikusok és informatikus szakemberek régi álma. 16.: Hadham Press. Fremont Rider. másfelõl a hozzáférést lehetõvé tévõ egyesített nyilvántartási rendszer kialakítására. A problem and its Solution. C. mely szerint „A részletekbe menõ szisztematizálás fantáziaképét elvetni egyenlõ a valódi könyvtártudomány megalapozásával”.

éspedig. megnõ annak lehetõsége. valóságos könyvtár. mérföldeken át hálózó szabadpolcos rendszerrel. Kristóf (1999a): A virtuális egyetem felé..). beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott. viszonylagos tudásegész alapját a 21. 8–9. Az új. mint ahogyan virtualizálatlanreflektálatlan ártatlanságunkban gondoltuk volt. hogy az elõzõ századokban megbukott minden olyan kísérlet.240 Békés Vera amit a virtuális megaprogramok. és könnyen elképzelhetõ. lábjegyzet (kiem. . Nem kellene figyelmen kívül hagyni a történelemnek azt a tanulságát.” 27 Hasonlóképpen: a posztkritikai tudáseszménynek megfelelõ kutatói könyvtár is valószínûleg két dimenzióban fog létezni: „Midõn a hypertext.”25 Óhatatlanul összefüggésbe lehet hozni a könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos dilemmákat a virtuális egyetemek által felvetett gondokkal. a kezdeti lelkesedést a józanabb mérlegelés váltotta fel. végsõ soron fizikai intézmények. A személyes kommunikáció sávszélessége elképesztõen nagy. hogy a tanulságok is hasonlók. utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. vagyis a virtuális elõadás és szeminárium helyhez-nem-kötött síkja tényleges egyetemi találkozások. V . 27 Nyíri 1999a (kiem. hogy „…a face-to-face szemináriumi együttlét kommunikáció-technikailag sokszorta bonyolultabb jelenség annál.).: B. hogy a tudásról egyfajta áttekintést szerezzünk. gyakorlatok. In: Világosság. hogy megõrizzük viszonylagos egységét. konzultációk. V . elképzelésünk szerint. A virtuális egyetemekhez fûzött vérmes reményeket némi csalódás követte. 45.”26 A dilemma megoldása pedig két dimenzióban jelentkezik: „a virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve. mint például a nevezetes „Alexandriaprojekt” képesek megteremteni. mint utópista vízió. A virtuális egyetem lényegébõl adódóan hálózat. sz. amely az univerzális könyvtár megteremtésére irányult – figyelmeztet az effajta „episztemológiai maximalizmus” veszélyeire Miroslav Kruk: „Az univerzális könyvtár nem más. ugyanabba a kategóriába tartozik. kõegyetemek hálózata. század könyvtára képezi: hatalmas. 26 Nyíri J. a multimédia és a hálózat hozzáadódik a nyomtatott könyvhöz. melynek ál25 Kruk 1998. az nem lesz könyvtár. mint az univerzális enciklopédia és az univerzális nyelv.: B. Nyíri egyebek között abban a tapasztalatban látja a magyarázatot.

valamint az egész világon.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 241 lománya persze csak helyben olvasható – helyben. nem látom azokat a diákolvasókat. Pár esztendõvel ezelõtt. hogy a jövõ a fizikai csomópontokhoz (kõkönyvtárakhoz) horgonyozott. magam is hitet tettem ama álom mellett. nagyszerû és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek. de a kutató bizalommal fordulhat a hozzáférhetõ forrásokhoz. s ekként a dokumentumokkal való minden találkozáskor újra és újra létrejöhet a teremtõ gondolkodás számára nélkülözhetetlen potenciális tér. Mert ennek a hatalmas állománynak minden betûje elektronikusan is hozzáférhetõ lesz. amely attól lesz (és marad) elég jó. hogy „tanuljon meg arra kíváncsi lenni. hanem megteremti. hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre. elsõsorban a használók olvasási szokásainak és technikáinak világszerte tapasztalható. 29 „Legújabban sokat hallani a hagyományos és hálózati szolgáltatásokat egyesítõ ún.29 Én mégis azt remélem. amit ott meg is találhat”. hibrid könyvtárakról. Ma már nem hiszek ebben. akit a valóságos könyveknek és a valóságos könyvtárnak képe és sugallata átfogó és összefüggõ tájékozódásra képesít és sarkall. 28 Nyíri 1995. „ahol a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. Azonban. akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükrözõ virtuális állományok – leendõ használói volnának.”28 Nyíri a késõbbiekben kételyének adott hangot az ilyen hibrid könyvtárakat illetõen. Úgy gondolom.) . radikális átalakulása miatt. virtuális dokumentációs háttérrel rendelkezõ könyvtárhálózaté. hogy a 21. hogy a kutatót nem kényszeríti rá. fenntartja és õrzi azt az univerzumot.” (Nyíri 1999b. s minden támogatást megérdemelnek. bárhonnan – és bárki számára. amely ugyan távolról sem teljes és tökéletes. »A századvég szellemi körképe« címmel rendezett konferencián. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai dimenziója. mint arra elõadásomban fentebb utaltam.

a tiszta és világos megismerés. például az „Evidence”. II. a látszat és a látványosság kategóriái.Látják.2 Ami mármost közelebbrõl a „látvány” és a „látványosság” kategóriáit illeti – franciául egyébként mindkettõt a spectacle szóval jelölik –. „Illusion”. Merleau-Pontytól Baudrillard-ig az európai filozófia és ismeretelmélet számos képviselõjénél tettek szert komoly jelentõségre. Paris: Bordas. G. Sylvain (szerk.) (2002): Encyclopédie philosophique universelle. illetve bizonyos optikai eredetû metaforák Platóntól Descartes-ig. (1982): Vision. a transzparencia és az opacitás. a színnek és a formának. „Regard”. hogy a vizualitás szférájával kapcsolatos kategóriák. a „vision”. (2002): Visible. 2 Vö. az idea és a teória. a fénynek és az árnyéknak.1 Korántsem tekinthetõ véletlennek. In: Vocabulaire Bordas de la Philosophie. a képnek és a látványnak tulajdonított kiemelkedõ szerep volt. illetve metaforái. címszavakat Auroux kötetében (Auroux 2002).: Les notions philosophiques. Vö. az evidencia és az intuíció. . 2746–2748. de nem értik Tóth Tamás Gurnemanz: Weißt du was du sahst? Wagner: Parsifal Elegendõ egyetlen pillantást vetni a tudományok és mûvészetek történetére. Hegeltõl Husserlig. In: Auroux. köt. Paris: Presses Universitaires de France. M. a lényeglátás és a visszatükrözés. ezek a filozófia és az ismeretelmélet területérõl visszave- 1 Prieur. „Idole”. vue. „Transparence”. Ilyenek például a látható és a láthatatlan. „vue” címszavakat: Legrand. hogy belássuk: a nyugati gondolkodás egyik megkülönböztetõ sajátossága mindig is az emberi szemnek és a szemmel látható dolognak. „Paraitre”.

Éppily nyilvánvaló persze. nemcsak a látható. ez persze jelentõs fordulat az emberiség életében. hanem a fogalom is mindenkor kiemelkedõ szerepet játszott. vagyis a „látszat” és a „színlelés” társadalmának tekinti. január 26. hogy a nyugati világ modern társadalmait Guy Debord. vagyis a „látvány”.–február 1. hanem akusztikai eredetû metaforáknak is fontos szerepük van. In: Auroux 2002. illetve a „látványosság” társadalmának nevezte el. In: Nouvel Observateur. nemcsak a kép. nemcsak a látvány. 2442. Jean [1994]: Le crime parfait.Látják. 3 Vö. Jerôme [1994]: Quand le monde disparait. J. Baudrillard legújabb könyvérõl (Baudrillard. 4 Debord. Paris: Gallimard. hanem a leírás. de nem értik 243 zetnek bennünket a mûvészettörténet. a látvány.3 A szó széles értelmében ugyanis a „vizualitás” korántsem csupán az úgynevezett „vizuális mûvészetek” (így az építészet. Jean Baudrillard5 pedig société du simulacre-nak. The Making of Typographic Man. hanem a hallható jelenségek összessége. In: Nouvel Observateur. Dubois. az euro-amerikai filozófiában. Paris: Galilée) lásd Jerôme Bindé elemzését (Bindé.és filmmûvészet. december 8–14. vö. Gérard (2002): Spectacle. irodalomban és mûvészetben természetesen nemcsak a vizualitás. Jean (1977): Simulacres et simulations. december 8–14. 6 McLuhan. (1994): Guy Debord. Debord. hanem a szó. valamint nemcsak az optikai. a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás területén is szerepet játszik.és a kiállítástervezés. In: Nouvel Observateur. Ez a fordulat ugyanis – legalábbis Marshall McLuhan szerint6 – egész egyszerûen véget vetett a könyvnyomtatás korának.4 a francia szituacionizmus néhány éve elhunyt teoretikusa már évekkel ezelõtt société du spectacle-nak. Paris: Galilée.és operamûvészet.-P . hogy a nyugati gondolkodásban nemcsak a szem. 5 Baudrillard. hanem a fül. a fotó.. raisonneur et guerrier. Olyannyira. Guy (1994): Il est beau d’avoir contribué à mettre en faillite le monde. a festészet és a grafika). hanem az auditivitás és a verbalitás szférájába tartozó kategóriáknak. Éppen ezért.). Toronto: University of Toronto Press. Ami mármost a vizualitásnak és az auditivitásnak mint különbözõ homogén médiumoknak a multimédia keretében történõ együttes alkalmazását és rendszerbe foglalását illeti. a kommunikációelmélet és a társadalomtudomány területére. nemcsak a forma. s mint ilyen napjainkban egyre nagyobb kommunikációelméleti jelentõségre tesz szert. hanem természetesen a színház. Marshall (1962): The Gutenberg Galaxy. Guy (1992 [1967]): La Société du Spectacle. például Durozoi. a szobrászat. .

Az úgynevezett „kommunikációs diskurzus” keletkezéstörténetének lényegre törõ feldolgozása azután arról gyõzi meg a francia szerzõt. század második felének nyugati társadalmai mintegy kiléptek a Gutenberg-galaxisból. Jean-Claude (1992): Le raisonnement sociologique. hogy a „kommunikációs diskurzus” a maga nemében koherens. 211–263. Nos. Vagyis leegyszerûsítve azt lehetne mondani. Communication et diffusion. hanem úgyszólván a „televízió társadalmában” él.244 Tóth Tamás A 20. Passeron. hanem arra is utal. például Cazeneuve. L ’espace non-popperien du raisonnement naturel. Sfez. az elektronikus médiumok szép új világába (vagy ha úgy tetszik. a McLuhangalaxisba) léptek át. s egy teljességgel modern univerzumba. a „kommunikációs mítosz” pedig legalábbis egy jól megalapozott és erõsen tárgyiasított illúziónak tekinthetõ. alig harminc évvel késõbb. hogy Norbert Elias egyenesen „mítoszvadászokként” jellemezte a szociológusokat. Ezt az új galaxist persze az északamerikai és nyugat-európai kutatók a hatvanas–hetvenes évektõl kezdve alapos elemzésnek vetették alá. ezek számos hiányosságára. a kommunikációs társadalom mítoszának ironikus elutasításával (vagy éppen úgynevezett ellenmitológiák megfogalmazásával). hogy itt tulajdonképpen egy „új ideológia” kialakulásának. hogy nem elégszik meg a kommunikációs diskurzusnak új ideológiaként való diadalmas leleplezésével. Kritische Theorie der Massenmedien. hogy korunk emberisége immár nem a „könyv társadalmában”. Az õ könyvének legfõbb érdeme azonban éppen az. illetve olykor „kommunikációs társadalomnak” nevezték el. Michael (1988): Kulturindustrie und Populärkultur. Neveu.8 rámutatva. Paris: Nathan. Neveu ko- 7 Vö. . sõt bizonyos határok között komolyan vehetõ. 8 Neveu 1994. Lucien (1992): Critique de la communication. Jean (1972): La société de l’ubiquité. 9 Errõl írva persze Neveu nemcsak Roland Barthes-nak a társadalmi mitológiákról szóló fejtegetéseit idézi fel. Hanem miután meggyõzõdött arról. Paris: Denoël. Kausch. Erik (1994): Une société de communication? Paris: Montchrestien. A kérdéskör általam ismert legjobb feldolgozását Erik Neveu francia politológus és szociológus nyújtotta. a nyugati közvélemény számára immár az úgymond „kommunikációs társadalom” képez túlléphetetlennek látszó szellemi horizontot. egy „modern mitológia”9 születésének tanúi vagyunk. Paris: Seuil. egyoldalúságára és kétértelmûségére persze más szerzõkhöz hasonlóan Erik Neveu is nyomatékosan fölhívja a figyelmet. Frankfurt am Main: Fischer.7 s többnyire „információs társadalomnak”. hogy míg 1968 ifjú nemzedékei még egy „fogyasztói társadalommal” találták szemben magukat.

Paris: Dictionnaires Le Robert. A hatvanas–hetvenes évektõl kezdve azonban a tömegtájékoztatás. vagyis „evidens” az. a magyar nyelvben a nyilvánvaló. magától értetõdõ. hanem azt is megvizsgálja. 1983. Vö. A német nyelvben például az „evident” jelentése: „augenscheinlich”. „einleuchtend”. de nem értik 245 molyan is veszi. illetve a „vizualitás” fogalmával. Dictionnaire de la langue française.) (1992): Le Petite Robert. Neveu szerint a kommunikációs diskurzus evidenciája10 és a kommunikációs mítosz elhitetõ ereje nem kis részben azon társadalmi képzõdmények és objektivációk sajátos – a szó társadalomtudományi értelmében vett – „szemmelláthatóságából” (visibilité) fakad. vajon hogyan került a kommunikáció kérdésköre a nyugati társadalmak vezetõ elitjeinek látómezejébe. a tömegkultúra és a tömegkommunikáció mind több vonatkozása került „napvilágra”. „szemlátomást igaz”. hogy a kommunikációs társadalom modern mítosza a nyugati világ demokratikus országaiban mindenütt lelkes fogadtatásra talált. Ez a szó.: Wahrig: Fremdwörterlexikon. A francia nyelvben „evidens” az. Ezt a megállapítását a szerzõ az „ipari forradalomnak” és a „kommunikációs forradalomnak” igen érdekes. München: Mosaik Verlag. illetve „félhomályban” maradt. A „látvány”. Rey. több európai nyelvben is szoros összefüggést mutat a „látás”. „offenkundig”. végül pedig a legszélesebb közvélemény „látóterében”. s mindmáig széles körû népszerûségnek örvend? Szociológusként és politológusként Neveu nemcsak magát ezt a mítoszt veti alá alapos tartalmi elemzésnek. században – sok gondolkodó és mûvész. igazolásra nem szoruló tételeket nevezzük „evidensnek”. amit „a vak is lát”. melyek az elõbbieknek hivatkozási alapul szolgálnak. „mindenki által belátható”. ami „világos”. illetve a „látványosság” mûvészet. Josette (szerk. elektronikus médiumaiban kezdõdött. .és társadalomtörténeti diadalútja persze korántsem korunk kommunikációs társadalmaiban. a „társadalmi morfológia” témakörébe tartozó összevetésével szemlélteti. Az elsõ idõkben ugyanis a kommunikáció kérdését csak a szûk szakmai nyilvánosságok elõtt vetették föl. vajon miért hat ma a kommunikációs diskurzus legtöbb tétele az „evidencia” erejével.Látják. Alapkérdése láthatóan a következõ: Vajon mi magyarázza azt. majd a mûvelt nagyközönség. valósággal „kiszúrja az ember szemét”. Alain–Rey-Debove. ami „szembeszökõ”. úgyszólván „szaván fogja” ezt a diskurzust. etimológiájának megfelelõen. köztük például az útirajzait 10 Mint ismeretes. s annak számos összefüggése még az ötvenes években is háttérben. Vö. s azt is. „tiszta”. jelent meg elõbb az értelmiségi elitek és az ifjúsági ellenkultúrák. „Látvány” és „megértés” viszonya több szempontból is fontos problémaként jelentkezett – legkésõbb a 19. ami „szemmel látható”.

vagyis egy álmodozót. ez a „gépies mozgás” és ez az „örömben is érezhetõ rosszkedv” – szerinte annyira elnyomja a képzeletet. ráadásul egy német költõt küldene Londonba. 161–186). különösen a Wagnerre és Heinére. . azokon túl pedig mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a „látvány”. közöttük az eleven emberarcok tolongó áradatával. a problematika kutatása azonban fõként a 20.246 Tóth Tamás író Heinrich Heine vagy a Parsifalt megalkotó Richard Wagner számára is. szerkesztett és bevezetõ tanulmánnyal ellátott magyar kiadása szemelvényeket közöl az Angliai töredékekbõl (Heine. Heinrich [1960a]: Versek és prózai mûvek. Heinrich (1983): Englische Fragmente. században lendült fel. 12 Ikonológiai mûvek már a 16–18. 396–468. Különösen tanulságosnak tartom ebbõl a szempontból a városképek irodalmi mûfaját. 13 Gehlen. „Láttam a legérdekesebbet.12 vagyis a különféle korképek13 és útirajzok14 szerzõire.11 S ez a kérdéskör persze a képzõmûvészet és az irodalom jeles képviselõit is élénken foglalkoztatta. éhségük és gyûlöletük minden iszonyú mohósága”. Elegendõ itt például az elmúlt évszázadok festõire és grafikusaira. 14 Heine. Budapest: Európa Kiadó. században megjelentek. kötet. Ez a látvány mármost szerinte annyira szívfájdító (es zerreißt das Herz). II. aki megáll minden egyes jelenség. hogy a német író így kiált fel: „Költõt a világért se küldjetek ebbe a városba!” S ha valaki mégis egy költõt.és társadalomtörténeti diadalútjának elemzésére vonatkozó gondolatok sokkal bõvebben és részletesebben kifejtve olvashatók jelen írás interneten olvasható változatában. Emlékezetében még mindig ott meredezik a londoni házak kõerdeje. alkotóira. láttam és még mindig ámulok” – írja 1828-ban Heine a brit fõvárosról. In: Reisebilder. 15 Heine. ikonográfusaira és ikonológusaira. szépíróira és esszéistáira. Berlin–Weimar: Aufbau Verlag. Heinrich Heine Angliai töredékek címû írásának15 Londonról szóló része például a minket itt érdeklõ szempontból mindjárt perdöntõ okfejtéssel kezdõdik. ott él a londoni emberek minden tarka szenvedélye. „szerelmük. Budapest: Gondolat. minden kirakat elõtt. Heinrich (1983): Reisebilder. Így Wagner az általa bizonyos értelemben „balga bölcsként” jellemzett Parsifal balgaságának és bölcsességének paradoxonát éppenséggel a „látvány” és „megértés” kölcsönviszonyának problémája kapcsán vetette fel. illetve a „látványosság” mûvészet. Arnold (1987): Kor-képek. amit az ámuló szellemnek mutathat a világ. ez a „szertelen London” – s benne a dolgok „csupasz komolysága” és „kolosszális egyformasága”. akkor ez utóbbi bizony Heine szerint igen rosszul jár11 Mindez. illetve interpretátoraira gondolni. Heine prózai mûveinek Turóczi-Trostler József által válogatott. A modern festészet szociológiája és esztétikája.

Mindenfelõl csak taszigálnák. de nem értik 247 na. ahol a hetyke lovas letapossa a szegény gyalogost. mit láttál?”. hogy miután felrázták a szemlélõdésébõl. hogy hagyni fogja megérinteni magát „az emberár fölött lebegõ örök szellemtõl”. az a kép. az a festmény. ahol – mint írja – tébolyult szorongással tülekszik mindenki. nem mutat részvétet. hogy tovább tengethesse a maga kis életét. Vagyis egy olyan hely. mint csupán a könyvekbõl. látja Amfortas mérhetetlen szenvedését. s az egészbõl semmit sem ért meg. egyszeriben feltárulnak elõtte a társadalmi rend legrejtettebb titkai. S neki e kép hatása alatt egyszerre csak úgy tûnt. ahol a legjobb bajtársak érzéketlenül rohannak. annak persze különféle feltételei vannak. hogy e látványból valaki valóban többet tudjon kiolvasni. – Ám küldjetek Londonba egy filozófust!” – teszi hozzá mindjárt. mint a legutóbbi lipcsei könyvvásár minden könyvébõl. mit láttál?”. És az indoklás rendkívül figyelemreméltó: „Küldjetek oda egy filozófust és állítsátok a Cheapside egyik utcasarkára. hogy „Érted-e. amelyeket az élet eléjük tárt. „ahogy körülzúgják az emberhullámok. London tehát rendkívül termékeny metaforaként. Így aztán a heinei eszmefuttatás olvasója csak egy Filozófusról. Nos. s ezrek próbálnak kimerülten és elvérezve megkapaszkodni a híd pallóiban… „Költõt tehát ne küldjetek Londonba – kéri Heine. új gondolatok tengerárja merül fel majd elõtte.” Hiszen – írja –. ahol a földre zuhanó örökre elveszett. „Tudod-e mit tettél?” – nincs válasza. többet fog itt tanulni. szimbólumokkal és szertartásokkal. aki egy forgalmas londoni utca. Utóbbi például sem arra a kérdésre nem volt képes válaszolni. vagy félre is löknék. ismét a morajló utcára pillant majd. mi is történik valójában London utcáin… Sem a heinei Költõ. fuvallatával megérinti az ár fölött lebegõ örök szellem. a franciáknak a Berezina-hídon való átkelését ábrázolta. hallván hallja és látván látja majd a világ érverését”. egyik a másik holttestén át. s Gurnemanz kérdésére: „Érted-e. Ám. a londoni utcakép roppant heurisztikus értékkel bíró látványként jelenik meg Heine elõtt.Látják. mint õt magát. sem pedig a wagneri Bölcs nem tudott igazán mit kezdeni azokkal a képekkel és látványokkal. a Cheapside sarkán egy képkirakatot bámulva a tömeg útjában áll. mit tettél?”16 16 A tudatlan ifjú Parsifal végignézi a Grál-templomban zajló áhítatos szertartást. mégpedig alighanem csak egy német Filozófusról feltételezheti igazán. s hogy õ így végre látván látja majd. hogy „Tudod-e. sem pedig arra. „mintha egész London ilyen Berezina-híd lenne”. A csaló- . amelyet Heine megbámult.

21 A modern európai történelem és társadalom aporetikus jellegére szuggesztívan hívja föl a figyelmet például Jacques Derrida. de nem érti. Budapest: Századvég–Gondolat. 19 A labirintusproblematika nagy szerepet játszik például Jorge Luis Borges életmûvében. Daniel (1993): Cérémonies télévisées. In: Merkur. 22 Vö. a modern Szakértõ és Politikus is tanácstalanul tévelyeg századunk labirintusában. Vö. amit lát? Lukács nevezetes mottójával kérdezve: Tudja-e. amelyet napjaink elektronikus médiája zúdít rá? Vajon sokkal jobban el tud-e igazodni a modern valóság mindazon tényei és összefüggései. I.17 amelyekkel a modern média kiküldött tudósítói és helyszíni közvetítései szembesítik? Érti-e. rádióhallgató és tévénézõ – Közembere tud-e sokkal többet kezdeni a vizuális és auditív – különösen pedig az úgynevezett audiovizuális – élményeknek és információknak azzal a hihetetlen áradatával. Budapest: Akadémiai Kiadó. Mégpedig minden valószínûség szerint éppen azért. hanem olykor még a modern Újságíró és Történész. 17 Ez utóbbiak jelentõségére érdekesen hívja föl a figyelmet például Dayan. Errõl lásd például a „Cahiers de L ’Herne” címû sorozat Borges címû kötetét (Borges. amikor azt mondja a modern kor mindennapi emberérõl: nem tudja. 1008–1011. Lucien (szerk. 4. köt.) (1993): Dictionnaire critique de la communication.248 Tóth Tamás Joggal vetõdik hát fel a kérdés: vajon korunk újszerû kommunikációs lehetõségekben tobzódó – rendszerint újságolvasó. látványosságai és ünnepélyességei között. [Cahiers de L ’Herne. A lukácsi mottó ugyanis szerintem valami lényegesre utal. kommunikációs társadalmunk látszatai és színlelései. Demokratisierung und Marktwirtschaft in Osteuropa. sz.. amit tesz?18 Nos. de teszik” (Lukács György [1969]: Az esztétikum sajátossága. de teszi. ebben a tekintetben erõs kételyeim vannak. Paris: Presses Universitaires de France. 18 Lukács György Az esztétikum sajátossága címû mûvének mottója egy rövid idézet Marx Tõkéjébõl: „Nem tudják. II. Heller Ágnes (1994): Nietzsche és a Parsifal. Sõt korunk közemberének e tömör jellemzéséhez a magam részérõl azt is hozzátenném: látja. Baudrillard 1977. In: Sfez. 20 Vö. kötet).] Paris: Editions de l’Herne.20 apóriái21 és paradoxonai22 között. 1981). Annyi mindenesetre bizonyos: nemhogy a modern Közember. L ’autre cap címû mûvében. Claus (1991): Das Dilemma der Gleichzeitigkeit. legtöbbször bizony nem sikerül megválaszolnia azokat a találós kérdéseket – vagy ha úgy tetszik: megfejtenie dott Gurnemanz ekkor kiûzi a várból Parsifalt.19 Képtelen eligazodni kortárs történelmünk rejtélyei és talányai. Bár saját bõrét viszi a vásárra. . mert a maga részérõl a részvét legcsekélyebb jelét sem látja a bambán bámuló ifjúban – lásd errõl bõvebben az írás interneten olvasható változatában. Offe.

amikor a két nép eltérõ természetét kívánja érzékeltetni. hogy […] a franciák […] valamennyi angol adottságot francia mértékkel mérnek és ítélnek meg. hogy a világnak Anglia a „keze” és Franciaország a „szíve”. A két népnek túlságosan mereven ellentétes a természete ahhoz. s új századunk hajnalán nem egy Költõt.24 „A legnagyobb baj az – írta például Heine25 –.és városképeibõl. Ebbõl olyan tévedések adódnak. hogysem megérthetnék egymást. „aki leszakadt gombot varr vissza a nadrágjára. amelynek végén bogként a földgolyó lóg – õ pedig nyugodtan elvágja a fonalat. illetve zsurnalisztikus leírását is. ahol már nincs szükség 23 A „találóskép” szóval Halász Elõd nagyszótára a német „Vexierbild” kifejezést fordítja. ha megfogadnánk Heinrich Heine tanácsát.és heterosztereotípiák túltengése meghamisíthatja valamely társadalom esszéisztikus. 1985. 300–301. 24 Heine. jól táplált pókhasnak képzeli el. mégpedig olyan cérnaszállal. hogy sokkal jobban járnánk-e. amelyekért a továbbiak során talán súlyos árat kell fizetniük. köt. jellemzõ módon szóképeket. 10. szatírákat idéz. karikatúrákat. . A saintsimonisták persze szerinte is méltán mondják. Mannheim: Mayers Lexikonverlag. hanem egy Filozófust küldenénk korunk nagyvárosaiba? Hiszen Heine szellemes fejtegetéseibõl az a napjainkban is idõszerû figyelmeztetés is kiolvasható.” Éppen ezért.Látják. egy „szatirikus” leírása szerint. amelyben egy nehezen felismerhetõ alakzat (Figur) van elrejtve. s a viszonyok a két országban túlságosan is gyökérig hatóan különböznek ahhoz. 25 Uo. Ez utóbbi egy olyan képet (Suchbild) jelöl. Hanem inkább hosszú. Meyers Taschen-Lexikon. semhogy egymással össze lehetne hasonlítani õket. az audiovizuális kommunikáció áradatában szembetalálkozik. mint mondjuk az újságíró vagy a történész? Heine.. úgymond. többet tanulna-e napjaink modernségének kor. In: Heine 1960a.” Vajon a filozófus vagy a szociológus többet megértene-e az elébe táruló látványból ma. 134. Nem tudom persze. Ám õ azt is világosan látja: „e nagy világszívnek el kellene véreznie. ha valamiféle brit nemeslelkûségre számítva egyszer segítséget kérne a szomszéd hideg fakezétõl. amelyekkel az információs társadalom és a televíziós politika közegében. de nem értik 249 azokat a találós képeket23 –. az auto. Heine az általa „egoistának” nevezett Angliát nem valami kövér. sovány. mint ahogyan a „karikatúrákon” látható. Heinrich (1960b): Franciaországi állapotok. hogy az „etnocentrikus gondolkodás” tévutakra vezetheti az interkulturális megismerést. csontos agglegénynek. Vö.

milyen társadalomban élsz?”. . ám elgondolkodtató képpel legcélszerûbb elbúcsúznunk itt a filozófus és eszmetörténész Heinrich Heinétõl. szomorú huszadik századunk ötvenes–hatvanas vagy hetvenes–nyolcvanas éveiben fogalmazódtak-e meg – rendszerint jellegzetes eltéréseket mutattak. Tartalmi szempontból persze ezek a válaszok – attól függõen. hogy „Tudod-e. In: Jacob. Talán ezzel a már-már szürrealisztikus. hanem kívülrõl is alaposan szemügyre vegye. ám biztosan nem naiv kérdésre. Georges (1993): Détours culturels. 337–343. köt.): Encyclopédie Philosophique Universelle. II. s szemrebbenés nélkül hagyja az egész világot a feneketlen mélységbe zuhanni”. Éppen ezért hajlok arra. mert aki antropológusként és szociológusként arra törekszik. Balandier. Georges Balandier munkásságára. Georges (1991): La connaissance de l’«extérieur». In: Sfez 1993. Sõt azt lehetne mondani. hogy kettéosztott kontinensünk keleti vagy nyugati felében. hogy legalább egyetlen pillantást vethessünk egy mai antropológus és társadalomtörténész. Annál is inkább. 484–490. Párizs: Le Livre de Poche.250 Tóth Tamás rá. a legtöbb európai értelmiségi egészen a legutóbbi idõkig tiszta és világos választ tudott volna adni. hogy ezt az elképzelést – különösen a détour (kerülõút).: L ’Univers philosophique. hogy a fenti kérdést legalább a szocialista világrendszer összeomlásának és a szovjet birodalom széthullásának világtörténelmi pillanatában – tehát úgyszólván már és még – kontinensünk keleti és nyuga- 26 Balandier. augmenté d’un avant-propos Les Anthropo-logiques de la modernité. A „kívülrõl való megismerés” Balandier által meghirdetett programjának26 érvényesítése – vagyis a kutatandó társadalomra úgyszólván kívülrõl ráirányított tekintet módszertani felértékelése – ugyanis véleményem szerint számottevõ kognitív elõnyökkel járhat. az a módszertani értelemben vett egocentrizmus különféle formáival – így például az úgynevezett „nyugati etnocentrizmussal” szemben is – vélhetõen bizonyos védelmet élvez. Arra a talán fiktív. Georges (1985 [1974]): Anthropo-logiques. vagyis a saját társadalomra kívülrõl ráirányított tekintet módszertani elvével kiegészítve – a magam részérõl mindenfajta társadalomtudományi értelemben vett köldöknézéssel szemben elõnyben részesítsem. I. Elõbb-utóbb azonban az európai értelmiség különféle képviselõinek társadalmi gondolkodásában mindinkább a hasonlóságok kerültek elõtérbe. Andre (szerk. hogy saját társadalmát – adott esetben a modern világ egyik fejlett társadalmát – ne csak belülrõl. Balandier. Paris: Presses Universitaires de France.

valamint a kelet-európai térségben kialakuló új társadalmi rendszerek értelmezésének kérdésében a nyugat-európai és északamerikai tömegkommunikációs eszközök kifejezetten rosszul vizsgáztak. kommunikáló és politizáló értelmisége legkésõbb a nyolcvanas évek közepére-végére végképp elveszítette azt a hitet. hogy „mit látnak”. hogy mi történik nálunk. Mindinkább hajlott viszont arra. . 28 Nota bene.28 A nyugati politikaelemzõk merész leegyszerûsítéseinek egyébként bizonyára a nyugati politikacsinálók szomorú kudarcaiban is szerepe volt. Erre a tényre egyébként. vagyis „tükrösen megfordított” jelenségekre is utal. a „NyugatEurópa” érdekeire való hivatkozás mögött pedig mondjuk a brit vagy a német. hogy az elõbbiek helyett immár e voltaképpen rendkívül bonyolult – ám alapképletét tekintve mégis egyszerûnek tûnõ világnak – a „nyugati” társadalomtudományok által elõterjesztett és a „nyugati” média által közvetített interpretációját fogadja el. A problémát súlyosbította.és divergenciaillúziók olykor egyidejû térhódításának valószínûleg az a magyarázata. Gyakran bizony éppoly kritikátlanul. a német vagy a francia nemzeti érdek kitüntetett szerepe. ami saját jól felfogott érdekeiknek megfelelt. „Nem tudták” – bár persze nem is igazán érdekelte õket –. Még akkor is. „de tették” azt. a rendszerváltás folyamatának. „seitenverkehrt” kifejezésekre. hogy mi is történik voltaképpen az európai kontinens keleti felén. A különféle konvergencia. Másként fogalmazva: „nem tudták” – bár egy ideig tudni vélték –. ha ez az egybehangzó válasz rendszerint inverz kijelentések27 formáját öltötte. 1968 és 1979 emberi-politikai traumáinak hatására térségünk oktató és kutató. hogy visszatekintve megállapítható: az úgynevezett szocialista világrendszer összeomlásának. „nem értették”. amelyet korábban e kétpólusú világnak a „keleti” ideológusok által kidolgozott és a „keleti” média által belénk sulykolt értelmezésébe vetett. 27 A német nyelvben például az „invers” kifejezés a „spiegelverkehrt”.Látják. de nem értik 251 ti felének értelmisége lényegében egybehangzóan válaszolta volna meg. hogy 1956. egyes nyugati szakértõk és tudósok maguk is önkritikusan felhívták a figyelmet. igényes folyóiratok és hetilapok hasábjain. A nyugati megfigyelõk számottevõ részérõl mindenesetre nyugodt szívvel elmondható: bár „látták” – pontosabban a televízióban megnézték és az újságban elolvasták –. a „Nyugat” érdekeire való általános hivatkozás mögött rendszerint világosan felismerhetõ volt az „észak-amerikai” vagy „nyugat-európai” érdekek.

-G. – vezette vissza. 32 Neveu 1994.32 amikor a 20. 31 Slama. akkor számos más szerzõhöz hasonlóan maga is nagy figyelmet fordít a „transzparencia” és „opacitás” fogalompárjára. amely a szó széles értelemében vett „vizualitás” témakörébe tartozik. (1993): Presse et opinion. hogy itt ismét egy olyan fogalom-. illetve metaforapárral van dolgunk. Magát a századot egyébként a kortársak korántsem véletlenül nevezték el a „fény évszázadának”. Deux modèles: les heritages de Locke et de Rousseau.252 Tóth Tamás Fentebb már utaltam arra. illetve hálózatoknak miért okozott annyi nehézséget például a bipoláris világrend összeomlásának és a posztmodern problematika kialakulásának akár csak megközelítõen helyes ábrázolása és értelmezése is. Nos. valamint a döntési mechanizmusok „átláthatatlanságára” stb. II. 125–144. ha egy pillanatra elgondolkodunk azon. In: Sfez 1993. 1637–1641. a közélet és közgondolkodás nagy összefüggéseinek „láthatóvá” (visible). hogy a „kommunikációs társadalomnak” a „kommunikációs diskurzus” által leírt fogalmát nem egy kutató „ideologikus”. kiemelkedõ jelentõséget 29 Tudniillik „átlátszóság” és „átlátszatlanság”. Így például. 28–29. hogy a nemzetközi tömegkommunikációs rendszereknek. . század társadalmi betegségeire gyógyírt keresve a politikai döntések irracionalitását a kommunikációs viszonyok „opacitására” – tehát például a szabad információáramlás útjában álló akadályokra és az ideológiák uralmából fakadó torzításokra. „átláthatóság”. illetve „mitologikus” jellegûnek minõsíti. egy „felvilágosult” (éclairé) közvélemény kialakítása már a 18. illetve „átláthatóvá” (transparent) tétele. In: Sfez 1993. E kifejezések szótári jelentésére29 való tekintettel persze nyilvánvaló. I. A. A „transzparencia”. Hasonlóképpen. században az írók és gondolkodók. Ezzel a „felvilágosult” hagyománnyal (s különösen talán annak Rousseau által képviselt változatával31) teljes összhangban járt el késõbb Norbert Wiener is. Lucien (1993): Diderot. vagyis a „felvilágosítók” egyik fontos közös célkitûzése volt. Mint erre például Lucien Sfez30 is utal. vagyis az „átláthatóság” eszméje ugyanis legalább olyan régi. egyúttal azonban komoly politikaelméleti relevanciával is bír. mint a liberális gondolkodás maga. akkor ennek az ideologikus vagy mitologikus jellegnek egyik-másik vonatkozására is érdemes egy pillantást vetnünk. 30 Sfez. amikor Erik Neveu alapos tartalomelemzésnek veti alá a kommunikáció mítoszát (feltárva az ez utóbbi alkotórészeit képezõ mitémák összefüggését és komplementaritását is). „homályosság”.

amelyekkel szemben.37 hogy miközben a jóléti társadalom válságát csakis a társadalmi folyamatok és összefüggések „átláthatóságának” fokozása. feltétlenül üdvözlendõ. az „opacitás” jelensége korántsem tûnt el korunk kommunikációs társadalmaiból. „transzparenciájának” növelése enyhíthetné. a hatalmi viszonyok politikai értelemben vett átláthatóságának. de nem értik 253 tulajdonított az informatizáció modern folyamatában rejlõ lehetõségeknek a Nora–Minc szerzõpár híres jelentése is. . 62–63.33 Korunk tekintélyes liberális gondolkodói között ugyanis nem egy akad. a gondoskodó 33 Nora. Olykor egyenesen abban reménykednek. amit a kommunikációs társadalom árnyoldalának nevezhetnénk. Márpedig e modern társadalomra Erik Neveu megfogalmazása szerint36 idõnként nyugtalanító árnyak vetülnek.35 Nos. Pierre Rosanvallon pedig egyenesen azt állítja. Pierre (1981): La crise de l’Etat-providence. 36 Neveu 1994. Sokkal inkább arról van szó. 124–129. hogy a kommunikáció mítosza egyszerûen homályban hagyja azt. Úgy tûnik azonban. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat. akinek szemében épp a modern társadalom politikai és információs viszonyainak mind teljesebb „transzparenciája” képezi a modern ember egyéni és társadalmi autonómiájának legfõbb biztosítékát. valamint a kormányzati tevékenység állampolgári ellenõrzésének biztosítása egyet jelent az egyéni autonómia újabb és újabb dimenzióinak megszerzésével vagy visszahódításával. természetesen magam is úgy gondolom: minden olyan erõfeszítés. a republikánus állam autonómiájának helyreállítására kell törekedni. amely a hatalmi-politikai viszonyok átláthatóságának és ellenõrizhetõségének fokozására irányul. Paris: Seuil. 37 Rosanvallon. Alain (1979): A számítógépesített társadalom. Simon–Minc. Jelentés a francia köztársasági elnök számára. a médiumok és az adatbankok segítségével a társadalmi beidegzõdöttség és a kormányzati rutin különféle formáinak feloldása. pénzügyi és politikai különérdekeket. hogy a különféle információs és kommunikációs rendszerek. hogy miközben a kommunikációs diskurzus képviselõi a „transzparencia” dicséretét zengik. úgymond.34 A kommunikációs diskurzus képviselõi számára ezért a közélet közjogi értelemben vett nyilvánosságának. 35 Ilyen „rendies” vagy „feudális” képzõdményeknek (féodalités) tekintenek például a mai Franciaországban bizonyos hatalmas – és káros befolyással bíró – gazdasági.Látják. 72–76. sõt bizonyos – a nyugati világ legmodernebb országaiban is óhatatlanul újratermelõdõ – „rendies struktúráknak” a visszaszorítása is sikerülhet. 34 Neveu 1994.

Továbbá. Így. a kortárs európai történettudomány e kiemelkedõ képviselõje szemléletében – legalábbis a szóban forgó kérdésekben gyakorlatilag nem haladta meg egy átlagos értelmiségi álláspontját. . a tömegtájékoztatás és a közvélemény-kutatás vonatkozásában is számos kétértelmûségre és ellentmondásra hívják fel a figyelmet. Hogy ezen a helyzeten milyen nehéz volt legalább gondolatilag úrrá lenni. szabályozási és újraelosztási mechanizmusainak fokozódó komplexitása – amihez hozzá kell számítanunk például a hivatali titok (így a politikai.39 Mindez bizonyos értelemben új helyzet elé állította napjaink nyugati társadalmait és európai értelmiségeit. Olivier (1995): Quand règne l’opacité. Végül.254 Tóth Tamás állam tevékenysége nemhogy csökkentené. Furet legalább e kérdésben lényegében „újságíróként”. 75–77. Elõször is. nemzetközi hírû történésznek sem teljesen sikerült. hogy miközben francia történészként kizárólag 38 Neveu 1994. gazdasági és banktitok) hagyományosan nagy és az utóbbi években korántsem csökkenõ szerepét – azt eredményezi.38 Ehhez járul. különösen például Mongin. hanem többnyire bizony még fokozza is azok „opacitását” és „átláthatatlanságát”. 74–75. hogy ez (érzésem szerint) még egy olyan kiemelkedõ. hogy mondjuk a francia állampolgárok zöme egyszerûen képtelen eligazodni a közpolitikák labirintusában. a fejlett társadalmak. 59–76 és Dagnaud. ha a jelzett gondolati nehézségeket – amelyekkel persze minden kortárs társadalomtudományi értelmiséginek szembe kellett néznie – éppen Furet néhány megnyilatkozásának felidézésével illusztrálom. azt világosan mutatja. illetve modern államok döntési. paradox módon. Furet a kommunizmus összeomlásának rejtélyét történelmi analógiákat keresve és optikai metaforákat alkalmazva vélte megoldhatni. Tudniillik abban a fentebb körvonalazott értelemben. minthogy az említett állásfoglalások az írott sajtóban – igényes hetilapokban és folyóiratokban – jelentek meg. helyesen értelmezni az állami döntéseket. In: Esprit (Különszám: Opacités francaises et démocratie d’opinion). Vö. akkor ennek több oka is van. In: Esprit (Különszám: Opacités françaises et démocratie d’opinion). m. Monique (1995): L ’âge médiatique de la Démocratie. Mindenesetre. hogy különösen a transzparencia és opacitás kérdéskörének empirikusan megalapozott elemzései az úgynevezett televíziós demokrácia és a politikai kommunikáció. 39 I. továbbá az Esprit címû francia folyóiratnak Opacités françaises et démocratie d’opinion címû tematikus számát 1995 márciusában. 49–58. s szélesebb értelemben „médiaértelmiségiként” lépett föl. mint amilyen François Furet.

3. . a francia társadalmat viszont csak a belülrõl való megismerés módszereivel közelítette meg.42 Azután pedig azért is. Mindebbõl Furet szerint a következõ paradox helyzet adódik: egyrészt. mint valaha. a demokrácia vált a kommunizmus jövõjévé. századi Európa tehát 1945 után 1989-ben újabb történelmi napfölkeltét élt meg. 1989-ben „nem egy új társadalmat kell felépíteni a megdöntött romjain. hanem éppen ellenkezõleg. Elõször azért.” Az új társadalom alapja – akkori véleménye szerint – ezért „a kommunista utópia egyszerû tagadása”. Ám fenntartható-e egy ilyen magabiztos helyzetértékelés néhány.40 A kommunizmus megszûnt a demokrácia jövõje lenni. 41 Furet. Uo. január 4–10. „mert olyan társadalmi-politikai állapot restaurálásáról van szó. amely kifejlett formában sohasem létezett. sõt nemegyszer keserû csalódásokat érlelõ év elteltével. s ma egyértelmûbben definiálja a „modernséget”. bár az új horizontot még meg kell nyitni… Ami mármost közelebbrõl a kommunizmus összeomlása után kialakult helyzetet illeti. A „demokrácia” és a „kapitalizmus” fogalompárja ismét elõtérbe került. a kelet-európai társadalmakat csak a kívülrõl. amelyet most fel kéne támasztani. a kommunista rend elõttihez kell visszakanyarodni”. A világtörténelem „iránya” avagy „értelme” 1989-ben radikálisan megváltozott – szögezte le Furet 1990-ben. hogy a neves történész már évekkel ezelõtt jól látta. Nem hagytak maguk után semmi olyat. ez azonban mit sem változtat azon. mert ami ebbõl a modellbõl olykor és helyenként mégis megvalósult.Látják.41 Furet hivatkozott tanulmányában úgy vélte: „Bármely szempontból vegyük is szemügyre a kommunista diktatúrák mérlegét. épülete pedig „nyugati mintákhoz igazodik”. amit az újjáépítésben föl lehetne használni. a rendszerváltó eufória elmúltával? Nyilván nem. nem találunk semmi mást. csupán eszmény volt. de nem értik 255 francia történelmi analógiákat vett figyelembe. François (1991): Miért olyan rejtélyes a kommunizmus összeomlása? In: Népszabadság. A 20. olykor kiábrándító. 42 Bár ezt a „képet” persze Furet szerint országonként „árnyalni kell”. 15. hogy „a híres demokratikus múlt. Az egykori kommunista rendszereknek nincs hagyatékuk. François (1990): La Révolution commence. In: Nouvel Observateur. és amely idegen mintákat követ”. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik. 40 Furet. azt szerinte módszeresen verték szét a háború utáni idõszak kommunista forradalmai. csak romokat. hogy a fenti feladat kétszeresen is nehéz. a liberális értelmiség eszménye. nem pedig létezõ társadalmi állapot”.

Miközben azonban a demokratikus szenvedélyek mindig a jövõ valamilyen utópiájából táplálkoznak. ha térségünkben eddig minden . Ám mi a teendõ akkor. mint ezt a nyugati – pontosabban: a francia – mintát. nem is lehet restaurálni”. a hosszú alagútból kopott jelmezükben a kilencvenes évek napvilágára kilépõ kelet-európai értelmiség elé õ maga sem kívánt más mintát állítani. Berlinre vagy New Yorkra vetõ kelet-európai értelmiségiek útját a kilencvenes évek közepétõl kezdve már nem világította meg kellõképpen ez a Nyugatról jövõ fény? Kétségtelen persze: a „demokrácia” és „kapitalizmus” fogalompárja Európa keleti felén is megkerülhetetlennek és túlléphetetlennek bizonyult. a fél évszázaddal korábbi (igaz. Furet mindazonáltal az elsõk között ismerte fel azt is. s ebben a helyzetben a hagyományos baloldal és a hagyományos jobboldal egyaránt elveszítette határozott arculatát. mintha a restauráció dühödt szenvedélye hajtaná õket. valójában az õ látóköre sem igazán terjedt túl ezen a jelenen.256 Tóth Tamás Másrészt viszont. Bármily világosan látta is a nyugati modell árnyoldalait. részben mindmáig megoldatlan problémáját. Egyenesen úgy tûnik. Vonatkozik ez szerinte arra a politikai kultúrára is. idõközben alaposan megkopott) jelmezükben lépnek ki a napvilágra…” François Furet tehát már 1990-ben a következõképpen írta le a középeurópai országok egyik fontos. hogy abban a világban éljen. ami sohasem létezett. európai mintája 1989 után minden bizonnyal alapos átalakításra szorulna. A kommunizmustól megszabaduló népek. Bármily világosan látta is azonban Furet ezt a helyzetet. a nyugati értelmiség horizontja ma éppen és csakis a jelen. „ezeket a társadalmakat úgy fagyasztotta be a bürokratikus zsarnokság. Európa történelme ugyanis Furet szemében 1989-ben visszanyerte egyik jellegzetes vonását – korábbi determinálatlanságát –. Valójában persze – szögezte le akkor a kiváló francia történész – „mindazt. Éppen ezért aztán a kelet-európai forradalmak voltaképpen a nyugat-európai demokráciát tekintik irányadónak. mindent megtagadnának abból a rendszerbõl. amely az európai kontinens nyugati felén és különösen francia földön – mint a politikai modernség klasszikus földjén – az elmúlt két évszázad során uralkodott. szinte rögeszmésen. amikor végére értek az alagútnak. amelyben eddig éltek. Ex occidente lux. De mi a teendõ akkor. ha a vigyázó szemüket Párizsra. hogy a demokrácia nyugati modellje. Arra ítéltetett. illetve annak egy optimista vízióján. amelyben él. Vagyis Kelet-Európa számára – legalábbis hallgatólagosan – Nyugat-Európa az egyetlen lehetséges modell. hogy most.

e mûve címében nem egyszerûen egy fogalompárral. Úgyhogy a kétségkívül kissé rejtélyes. Vö. hanem meg is fordította az ismert közhelyet. Bár a magyar közhelyszótárban sajnos nem szerepel. amelyeket a német nyelv olykor egy közhelyben kapcsol össze: az alagút végén ott a fény (Das Licht am Ende des Tunnels). Erkundungen der politischen Transformation im neuen Osten. argumentált válasz helyett itt csak egy talányos képpel szolgálhatok. . ha a kilencvenes évek végére – és különösen napjainkra – nemhogy növekedett volna. akkor ennek jó oka van. Mongin 1995. Vö.45 43 Erre a problémára Claus Offe már évekkel ezelõtt éles szemmel figyelt fel. Ha azonban az említett könyvcímet itt nyomatékkal idézem és még ma is úgyszólván megvilágító erejûnek érzem. A közép. akit „demokrácia” és „kapitalizmus” összefüggésének szövevényes problémája mindig is erõsen foglalkoztatott. Offe 1991.és kelet-európai térség országaiban 1989 óta kibontakozó társadalmi átalakulás súlyos problémáiról. Az „alagút” és a „fény” kifejezetten optikai eredetû metaforáival. de nem értik 257 olyan kísérlet. súlyos társadalmi paradoxonok43 Pandora-szelencéjét nyitotta fel? És mi a teendõ akkor. Ezt a képet (vagy inkább gondolati gesztust) pedig Claus Offe egyik fontos és részben mindmáig aktuális – bár tulajdonképpen már a kilencvenes évek közepén kiadott – könyvébõl kölcsönzöm. Offe ugyanis. amely az említett entitásoknak a társadalmi élet mindennapjaiban való összekapcsolására irányult. valamilyen formában persze ez a fordulat a magyar köznyelvben is ismert. 45 Offe. ám mégis sokatmondó cím ezek után immár így hangzott: a fény végén ott az alagút. félreértés és tanácstalanság uralkodik? Nos. 44 Az egyszerûség kedvéért így nevezem itt a „közvélemény demokráciáját” (démocratie d’opinion). amelyben félhomály. hanem egy metaforapárral operál. Claus (1994): Der Tunnel am Ende des Lichtes.Látják. dilemmáiról és paradoxonairól írva ugyanis Claus Offe nemcsak felidézte. amelyben a tömegkommunikáció köztudottan központi szerepet játszik. Frankfurt am Main: Campus Verlag. hanem némely tekintetben talán még csökkent is a Furet által emlegetett „nyugati minta” gazdasági és politikai összefüggésrendszerének „átláthatósága” (visibilité) és „értelmezhetõsége” (lisibilité)? Ha a nyugati társadalom – vagyis a modern kapitalizmus és a modern demokrácia (illetve a „képviseleti” demokráciát felváltó úgynevezett „kommunikációs” demokrácia)44 – mára lassan a nyugati átlagpolgár (és jelesül a francia citoyen) számára is az „opacitás” birodalmává vált.

.

TÖRTÉNELEM .

.

a zsidó apokaliptikus és rabbinikus irodalomnak a háborúval kapcsolatos emlékeit és az események értelmezéseit. Mert ha a történelem az emlékezés narrativitásában reinkarnálódik.A diadalív árnyékában Az emlékezet hermeneutikája: Josephus Flavius Gábor György …az emlékezet konstituálja a múlt értelmét. amely az ún. amely mindössze arra hivatott. 70es zsidó háború recepcióját. politikai. a kortárs pogány világ irodalmi reflexióit és a tragikus eseménynek a keresztény üdvtörténeti rendbe való teológiai megalapozottságú betagolódását vizsgálja. hogy hány történelem létezik. a múltra való emlékezés valójában nem (csak) a jelen hatalmi. (Paul Ricoeur) 1. akkor a múlt emlékezetének tárgya bizonyos értelemben és bizonyos fokig a jelen múltba visszavetített reprodukciójának ideológiailag aligha semleges. s vajon a történelemrõl való eltérõ beszédek teremtenék-e meg a história multiplikációját. Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról írott munkáját. erkölcsi és teológiai reprezentációjának kifejezõdése volna? S ha igen. Az alábbi írás bevezetõje egy készülõ monográfiának. A kérdés az. de minden esetben célirányosnak mondható produktuma csupán? Tehát egy olyan kreatúra. vagy az éppen adott hatalom a jelennek mint a „létezõ világok legjob- . hogy – akár profán indíttatástól vezérelve – a „régi dicsõséget” szegezze szembe a romlott és értékvesztett jelennel. ilyen vagy olyan elõfeltevéseken alapuló. hányféleképpen lehet elmesélni ugyanazt a történetet.

visszaszorulásához vezet(het) – teljes összhangban Halbwachs megállapításával. 2 Halbwachs. de amit láttál volna. Budapest: Európa. ahol a hagyomány véget ér ”2 – ám Frye lelkesültségével ellentétben. Ennélfogva a mitológia egyfelõl a közös nyelvi tapasztalást örökíti tovább és közvetíti az idõben. ha akkor ott vagy. A Biblia és az irodalom. 4 Oakeshott. ugyanakkor szem elõtt tartva Gadamer hermeneutikailag is alapvetõ megjegyzését. hogy tudniillik „egyedül a mítosz adhatja meg egy kultúra jellegét”3 – mégiscsak azt kell hangsúlyoznunk. így létezõ”. amikor leszögezi: „A történelem a történész tapasztalata”. miszerint „általánosságban a történelem ott kezdõdik. Budapest: T-T wins. ami valójában történt. Végsõ soron tehát a „nagy elbeszélésen” belül a történelmi múlt képét és szövedékét a jelen diskurzusai alakítják: részben árnyalják. 233. hogy a történelem az „alkotó képzelet” (Collingwood) megteremtette parabola vagy példázat. Ha mindez így van.«” Frye. Hans-Georg (1994): Szó és kép – „így igaz.1 Jóllehet a historikus igény és a történeti kutatás a mítosz gyengüléséhez. Oakeshottnak igazat kell adnunk. és erre a kérdésre próbál válaszolni: »Mit láttam volna. vagy a végsõ idõk. 130. de – akár transzcendens szándéktól determinálva – a Gondviselés megnyilatkozásainak terrénumaként a bûn és büntetés isteni rendjének és elkerülhetetlenségének legyen az exempluma.”4 Természetesen a történelmi emlékezés nem referencia nélküli: a történelem olvasata mint értelmezés valósítja meg a referenciát. Michael (1933): Experience and Its Modes. annak aligha lett volna köze ahhoz. akkor máris elvethetjük Northrop Frye kijelentését. részben megteremtik. létrehozzák azt. ha akkor ott vagyok?« A Heilsgeschichte azonban. amely szerint a történelem a mitikus ellentéte. amelyben az elbeszélések igazsága a narratíva koherenciájának függvénye. Maurice (1997): La Mémoire collective. 100–101 és 102. A történész- 1 Frye – egyebek között – ezt az ellentétet emeli ki a Weltgeschichte és Heilsgeschichte szembeállítással: „A Weltgeschichte a mindennapi történelem kritériumait használja. . Northrop (1996): Kettõs tükör. az utolsó aion eljövetelét jelzõ megpróbáltatásokat és kozmikus kataklizmát demonstrálja. Paris: PUF .262 Gábor György bikának” gondosan megválogatott tipologikus elõképére találjon rá a fényes múltban. Cambridge: Cambridge University Press. hiszen „történelem csak történetírás révén jöhet létre. másfelõl a nyelv metaforikus használata során maga teremti meg és maga alkotja egy-egy kultúra történetét. amint az evangéliumokból kitûnik. 99. In: Uõ: A szép aktualitása. ezt mondaná: » Talán nem ezt láttad volna. 3 Gadamer.

akkor már puszta említése. azaz mindenekelõtt saját (létezõ) idejébõl megközelítve. manifesztálódjék akár földi-evilági struktúrákban és intézményrendszerekben.6 Popper találóan fogalmazott. s annak lebontására törekvõ). azaz a regresszió és a transzgresszió szûnni nem akaró kettõs ölelésében az egyes személyek „intézményesített” megismerésformáinak és múltképeinek folyamatos „hozzáigazítását” a jelen hatalmi-politikai mainstreamjéhez. hanem a „majdan eljövendõ”-t is saját képére és hasonlatosságára formálja. A kultúra narratívái. mintha nem is létezne.” Foucault. akár a megmutatkozó vagy rejtõzködõ transzcendencia mindenre kiterjedõ kozmikus-univerzális mindenhatóságában. Ez a szuverenitás. 436. Budapest: Balassi Kiadó. Budapest: Kijárat Kiadó. Karl (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. végsõ soron nem más. Mindez nem jelent mást. ha csakugyan tilalomfák veszik körül. 7 Popper. ideológiai (vagy dogmatikai) elszántsággal átitatva az idõbeli- 5 Ricoeur. hanem „az elbeszélõ idõ mögött kibomló elbeszélõ logika” (Ricoeur) felismerésével önmagából. mindenki úgy tesz. mint a »történelemcsinálás«. Az. saját megélt jelenébõl. Budapest: Atlantisz. hiszen a történész (a megfigyelõ) a megfigyelt világ része. 53. In: Narratívák 3. 10–11. sõt. már az elnyomására való puszta hivatkozás is szándékos transzgressziónak minõsül. amely ennélfogva önmaga öröknek és megrendíthetetlennek vélt jelenébõl kitekintve nemcsak az „egykor volt”ot. Michel (1996): A szexualitás története. ha csakugyan némaságra van kárhoztatva. s az egyikhez vagy a másikhoz való viszonyt tudásszociológiailag meghatározónak tartotta: „Ha a szexualitás csakugyan represszió áldozata. miszerint az egyetemes történelem a „politikai hatalom történetévé”7 szimplifikálódott. 6 Foucault a szexualitás történetiségének elemzésekor a regressziót és a transzgressziót – éppen a hatalomhoz való viszonyulás tekintetében – alapvetõen meghatározó elemnek tekintette. A tudás akarása. amikor alig burkolt indignáltsággal annak a rosszalló meggyõzõdésének adott hangot. Paul (1999): Emlékezet – felejtés – történelem. mint a legkülönfélébb politikai hatalmakba vagy ideológiai diskurzusokba integrálódott (avagy azokhoz akár kritikailag viszonyuló.”5 Az olvasó pedig nem a kanti a priori képzelet mintájára érti meg a történetet. mint a történelem kisajátításának és birtoklásának sajátos technikája. Ennyiben a »történetcsinálás« mûvelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik.A diadalív árnyékában 263 nek a történelemrõl nyújtott beszámolója nem két különbözõ valóságszint pillanatnyi találkozása. . akik a történelmet létrehozzák és elviselik. „õ maga is egyike azoknak a cselekvõ és szenvedõ lényeknek.

küzdelmeinek matematikai összessége. azaz innen nézve – és csakis innen nézve – lejátszódott. emócióinak. hiszen a történelem nem a dolgok és helyzetek folyamatossága. azaz minden egykor létezett egyes ember személyes története. hanem a róla való tudás. a megismerési folyamatok és a „jelenvalólét”8 reflexív tudata a visszaemlékezés révén szoros korrelációban konstituálják a történelmet magát. a róla való beszéd. Elmondja azt. A primer történelem „egykor volt” állapotában a jelen számára valójában csak fikció. amelyben az egység és az „immanens logika” (vagy szellemiség) kizárólagosan (és természetes módon) saját értékrendjének és törvényeinek megfellebbezhetetlen és immár örökkévalóvá dermedt rendszerén nyugszik. Martin (1989): Lét és idõ. Absztrakciókhoz kell folyamodnunk.” In: Ricoeur. 264. de ami másodlagos módon a múltban „éppen most”. elnagyolásokra és 8 „A történetiség a jelenvalólét mint olyan »történésének« létszerkezetét jelenti. s folytonosan újabb és újabb újdonságot mondva el arról. ami volt és elmúlt: tehát ami immár véglegesen állandó és változatlan. s csak ennek alapján lehetséges történetileg a világtörténelemhez tartozni. Ebbõl természetesen nem következik az a konklúzió. „nyilvánvaló. vágyainak.9 Azt a történelmet. A róla való számtalan beszéd. kontinuus szakadatlansága – mindez legfeljebb a természet rendje lehet. mint »világtörténelem«. . érzéseinek. 111.” Heidegger. ami primer módon soha nem történt meg. céljainak.264 Gábor György ség hármas dimenzióját. a hozzá írt kommentárok sokasága. csak ennek alapján lehetséges egyáltalán olyasmi. ami végsõ soron a valóságos történelem (történet) volt. gondolatainak. Az intézményesített hatalmi mechanizmusok. Ezen kívül nincs semmi a múltban. miszerint a történelem pusztán a teremtõ képzelet alkotása volna. Paul (1985): Temps et récit. amely a képzeletbelit életre kelti és a puszta potencialitást aktualizálja. ám az igen. elképzeléseinek. mintegy állandóságot adva az idõben folytonosan alakuló elmúltnak. Le temps raconté. hogy ezt a konkrét történelmet képtelenség volna megírni. A történelem kommentárjai örökösen felidézik a soha nem voltat: egyszerre és szakadatlanul ismétlik az örökösen változót. Paris: Éditions de Seuil. szenvedéseinek. hogy a históriáról való tudás autonóm. III. Budapest: Gondolat. sikereinek. reményeinek. a kommentárok sora alkotja azt a diskurzusfolyamot. ámde a természetnek aligha van történelme –. 9 Ricoeur megfogalmazásában: az idõt „emberi idõvé [temps humain] a történelem és a fikció keresztezõdése teszi.

A diadalív árnyékában 265 szelekciókra kényszerülünk. azaz egyfajta „mikrokozmosszá” vált. ám a történelem nem írta le önmagát. vagy akár a „tudás archeológiája” is) a hatalmi mechanizmusok felõl legalább annyira megragadhatók. hanem a „nagy elbeszélés” történeti-hermeneutikai kommentárját. Az a történész. de „a történelem egy. aki szemléletét abszolút objek- 10 Popper 2001. Mindez viszont számtalan történelmet eredményez” – írja Popper. Halbwachs megfogalmazása találó. avagy az etikai. akként a múlt is bevégezetlen. majd éppen a lényegrõl elfeledkezve felteszi a nagy kérdést: „…a nemzetközi jogtiprások és tömegmészárlások történetét úgy próbálják eladni. Homérosz Odüsszeiája minden egyes olvasatban. minden egyes fordításban. Amint a jelen. mint mondjuk a morális elvek. és csak egy történelem létezik”. Jóllehet Homérosz mûve leíródott.11 Tegyük azonban mindehhez hozzá: befejezett történelem – ha ontikus értelemben ennek egyáltalán lehet valamilyen értelme – természetesen csak egy létezik. A „sokféle történelem” valójában a sokféle történelmi tudást. A történész nem a történet kivonatát adja. az esztétikai. reinkarnálódik. Ám miért éppen a hatalom. 436. teljességében létezõvé és körülhatárolhatóvá. de lényegi kiegészítésre szorul: számos kollektív emlékezet lehetséges. hogy a vallás vagy a költészet történetét akár mint a hatalom történetének más aspektusból papírra vetett kivonatát is bízvást az analízis tárgyává lehetne tenni. és miért nem például a vallás vagy a költészet történetét választják ki?”10 Mintha legalábbis a nyitott társadalom ellenségeinek ellensége. megõrzõdött. azaz az orális hagyomány ebbéli megtestesülésében befejezõdött. . a sokféle történelmi nézõpontot és tapasztalatot és a sokféle történelmi emlékezetet jelenti csupán. semmi egyebet. hiszen a vallás vagy a költészet (miként – s Foucault érdemeit ebben a vonatkozásban aligha lehetne túlbecsülni – a szexualitás. a kriminológiai vagy a tudásszociológiai princípiumok szemszögébõl. mint az emberiség történetét. a börtönök világa. 11 Halbwachs 1997. 135–136. nem tette magát körülhatárolttá és teljessé. ám az emlékezetekben rekonstruálódó. minden egyes kommentárban. Karl Popper egy pillanatra elfeledkezett volna arról. azaz „valóságos” történelem számtalan. de akár Joyce Ulyssesében is újra feltámad. az elmegyógyintézetek.

J. 9–115. sõt amit egyszer kimondott. hogy akár csak hozzávetõleg megsejthetnénk. . J. valamint „a nyilvános önbemutatás »nemzetiesítése«”. avagy az abszolút objektivitás látszatát kelti. Nietzschével szólva „a történelem kéjvágyó eunuchja”. Brill. Friedrich (1996): Adalék a morál genealógiájához. R. továbbá Schreckenberg. a háború végeztével a gyõztesekkel Rómába tartó és ott Vespasianus.” Jung. azaz Isten szava. In: Josephus Flavius: La guerre des Juifs. H. az erõt és egységet sugárzó pompás katonai parádén. 13 Ehhez lásd Jung sorait: „Tudniillik a lelkiismeretet már sokan s õsidõk óta inkább isteni beavatkozásként. Az „õsi papi családból”14 származó. C. (1929): Josephus: The Man and Historian. 483. (1968): Bibliographie zu Flavius Josephus. midõn elhaladt elõtte a diadalmenet. örökös hitszegésre kész. Paris: Les Éditions de Minuit. H. Arbeiten zur Literatur und Geschichte des Hellenistischen Judentums. 10. s nem pszichikus funkcióként értelmezték. 481. Budapest: Holnap Kiadó. St. Budapest: Cserépfalvi. In: Zsidóság. Vespasianusnak és Titusnak. Titus és Domitianus által rendkívül megbecsült. ma is kiválóan használható monográfiáját: Thackeray. London: SPCK. Leiden: E. modernizáció. New York: Jewish Institute of Religion Press. a hatalom „hivatalos” történetírójává metamorfizálódott Joszef ben Matitjáhu – aki a római szellem iránti áhítatos tisztelete és a Flavius-dinasztiával szemben táplált alázatos imádata. (1977): Du bon usage de la trahision. P . Olten: Walter Verlag AG. In: Uõ: Gesammelte Werke. ám mint a rómaiak elleni háború galileai fõparancsnoka inkább csak katonai kudarcra képes. saját anyanyelvén kívül görögül és latinul is tudó. H. In: Josephus Flavius (1964b): A zsidó háború. Josephus Flaviushoz lásd Thackeray klasszikus. 14 Josephus Flavius (1964a): – – Önéletrajza. G. polgárosodás. hogy a késõbbiekben Josephus Flavius néven emlegesse õt a mûvelt világ – a Forumon épített tribünszerû emelvény egyikén kucorogva legeltethette tekintetét a hatalom kollektív népünnepélynek álcázott öntömjénezésén.15 azaz asszimilációs ambíciói folytán nevét latinosította. 124. Vidal-Naquet. J. 191. Alighanem a legkorszerûbb pszichoanalitikus módszerekben való jártasság sem volna elegendõ ahhoz. Budapest: Gondolat. 15 Karády Viktor (1997): Asszimiláció és társadalmi krízis.266 Gábor György tívnek tartja. a zsidó háború nagy gyõzteseinek triumphusa. az maga volt a vox Dei. nagy tudású. (1989): Gut und Böse in der analytischen Psychologie. (1961): Studies in Josephus. vajon a gyötrõ lelkiismeret13 súlya alatt mire is gondolhatott Joszef ben Matitjáhu. Shutt.12 2. mit is érezhetett. 12 Nietzsche.

meghatározó esemény. hogy maga a mû címe egyértelmûen elárulja Josephus szándékát és igazodási kényszerét: a mû római és nem zsidó aspektusból íródott. mondhatni. hogy „rajtuk alapul sok enthüméma”. sz. azaz a tudományos érvelés objektivitásával szembeni szubjektív igazságokra építõ „retorikai szillogizmus”. Mindamellett jó okunk van arra. A görög nyelven író és a kényes római ízlésnek megfelelni kívánó Josephus Flavius – mint munkájának több helyén – ezúton is a klasszikus görög-római mintákat. sõt. ám mára az egykori „kis” zsidó–római háború valóságosan világtörténelmi jelentõségûvé vált. (Arisztotelész [1982]: Rétorika.A diadalív árnyékában 267 Josephus Flavius egy valódi (világ)történelmi esemény színpadias fináléjának volt a megfigyelõje – mûvéhez írott elõszavának kezdõsorai bizonyítják.) Mindenesetre aligha véletlen. s a „világtörténelmi” eseményt. nem tartja homályban azt. azaz a zsidó–római háborút – kezdetben annak tevékeny résztvevõjeként – közvetlen közelrõl szemlélhette. és nem elleplezi. I. A toposzban rejlõ analógia megfejti. hogy Josephus Flavius minden további nélkül átvehette ezt a klisét: a nyelvi kifejezés „szimbolikus funkciója” (Cassirer) pontosan azzal tölthette be a szerepét. elementa). hanem az egész történelem egyik legjelentõsebb háborúja volt azok közül. De Josephus Flavius nemcsak szemtanúja volt az i. hanem tökéletesen illeszkedett a „hermeneutikai megértéshez” (Ricoeur). értelmezhetõ volt. mintha valamilyen komikus „békaegérharc” képzetét igyekezett volna kelteni a közönségében. az a mi történelemfelfogásunkban. 7 [I. hogy az interpretáció során nem bizonyult túl tágnak vagy túl szûknek az olvasó számára. nyelvi és gondolati fordulatokat követi. 17 A görög-római történetírói hagyományhoz kapcsolódó Josephus Flavius munkájának valamennyi érve. hanem – legalábbis az utókor által egyetlenként ismert – informátorává is vált a zsidók ellenében indított megtorló háború megannyi részletének és lefolyásának. Laqueur éles szemmel hívja fel a figyelmet arra. de valódi jelentõséggel és referenciával aligha rendelkezõ toposszal élt. A toposzról (lat. 170 [1403a]. Josephus Flavius tehát minden bizonnyal egy funkcionálisan fontos.” Josephus 1964b.” (Thuküdidész [1985]: A peloponnészoszi háború. hanem éppen ellenkezõleg: a világos és követhetõ analógia teljesen egyértelmûvé tett valamit már a kezdet kezdetén. locus) egyébként már Arisztotelész azt írja. A cím a rómaiaknak a zsidók elleni háború- . az érv alkotóelemének is nevezi. hogy a történések súlyával maga is tisztában volt16 –. 1]. népek népek ellen viseltek. A történelem „felülértékelte” önmagát. kifejtett szempontjai és értékítéletei kizárólagosan Róma elgondolásait. hogy a kissé fellengzõsnek ható kijelentés mögött egyfajta irodalmi toposzt keressünk. az európai (vagy nyugati) szellem olvasatában és értelmezésében majdnem két évezred távlatából lett nagy jelentõségû. a barbárok egy része. 1. A római közönségnek író17 zsi- 16 „A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk. A toposz a kortársi „olvasatban” kifogástalanul megtalálta a helyét. Budapest: Európa.) A toposzokat Arisztotelész sztoikheiának (lat. Budapest: Gondolat. 66-ban kitört Rómaellenes felkelésnek. amelyeket államok államok. véleményeit és nézeteit tükrözik. s ami akkor és ott legfeljebb toposzként lehetett jelentõs. az emberiség többsége számára is. feltárja a tágabb összefüggést. Thuküdidész nagy történeti mûvét hasonlóképpen kezdi: „ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének. s Josephus megfogalmazása korántsem tûnt túlzásnak.

hanem a „mostani tanúk” közé. hanem az egyes események empirikus vizsgálatán túli összefüggések megragadása érdekében tisztában kell lenni azzal. Errõl Arisztotelész a következõket írja: „Az ilyen tanúskodások csak arra szolgálnak. akik „megtörtént dolgokról tanúskodnak”.19 vagy ahogy Ricoeur mondja: a tanúság „az értelmezés számára értelmeznivalót ad […] továbbá eleve értelmezést tesz szükségessé”. hanem annak milyensége. 1357b.20 A történelmi diskurzust meghatározóan ez a hermeneutikai helyzet hozza létre. hogy a tanúság éppen azért bír „kváziempirikus jelleggel”. ját sugallja és nem fordítva. ebbõl következõen aligha meglepõ. Vö. (1970): Der Jüdische Historiker Flavius Josephus. 20 Ricoeur. hiszen a gondolati reflexió számára a tárgy és az ahhoz való viszony jele értelmezést igényel. mivel nem az esemény valóban megtörtént jellege (aktualitása) a kérdéses. azaz igazságos vagy igazságtalan-e. minthogy ez utóbbira – értelemszerûen – a megfontolás nem vonatkozhat. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. hogy igazolják: megtörtént-e valami vagy sem. tehát azon elemek körében. In: Archivio di Filosofia. a tett milyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak. fennáll-e vagy sem. i. Lásd Laqueur. 97–98 és 255. R. Paul (1972): L ’herméneutique du témoignage. . 18 Arisztotelész 1982. Arisztotelész a Rétorikában a „retorikán kívüli” meggyõzés. Ein biographischer Versuch auf neuer quellenkritischer Grundlage. 1376a. 19 Arisztotelész következetességét jelzi. hogy munkája létrejöttének idején alapvetõen a rómaiak számára öltött valóságos testimonium jelleget. Arisztotelész 1982.”18 A tanúság tehát alapvetõen hermeneutikai szituációt teremt. tehát nem pusztán a legkülönfélébb dokumentumok és írásban rögzített beszámolók „szóra bírásával”. hasznos vagy káros-e. tehát azok közé. Továbbá: Thackeray 1929. amelyeknek tárgya a valószínûség (eikosz) és nem a bizonyosság (tekmérion) episztemológiai körébe tartozik. Josephus Flaviust az arisztotelészi osztályozás értelmében – minthogy ebbéli szerepét és funkcióját saját korában szükséges megítélni – nem a „régi” tanúk közé kell besorolnunk. módja és formája. 30.268 Gábor György dó (szem)tanú a császári hatalmon mint megrendelõn keresztül közvetítette az „igazságot” a rómaiak részére. s a jelentésadási folyamat biztosítja a múlt megjelenítését. 78. De éppen a történelem „megszólaltathatóságából” következõen. m. hogy a valószínûség és a bizonyosság fogalmai mellett kitért a jelnek (szémeion) az elõbbiekkel való kapcsolatára és a három fogalom különbözõségére. azaz az argumentáció puszta eszközei között emlegeti a tanúságot. 42: 53.

103. Ontikusan kitüntetett.”21 A történelmi diskurzus lényegérõl van szó. 435.) 23 Veyne. „hogy mi választjuk ki és rendezzük el a történelem tényeit”. a másik pedig olyanokat.A diadalív árnyékában 269 mert „nem közvetlen észlelés. amelyek megtörténhetnének. jövõnket. mint egy valóságos elbeszélés”. vagyis az esemény elbeszélése.22 A tényeket a történésznek szóra kell bírnia. 25 [1451]. mondhatni: „jelen adta módon” keveredik a történész nyújtotta fikcionalitással. Budapest: Magyar Helikon. 37. hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el. augmenté de „Foucault révolutionne l’histoire”. amelynek klasszikus 21 I. P . amelyben az olvasat nem más. m. narrációja. hiszen önmagában vett tény nem létezik: a tény valóságos tény státuszához az értelmezés során. 100–101. (1971): Comment on écrit l’histoire. miszerint képtelen felismerni. Veyne meglehetõsen sarkosnak tûnõ megjegyzése. annak függvényében jut hozzá. sõt a historicista inkább „úgy véli. hogy inherens törvényei révén »maga a történelem« vagy az »emberiség története« jelöli ki problémáinkat. Ennélfogva a látott dolgokat az elbeszélt dolgok szférájába helyezi át. hogy a múlt megjelenítésének folyamatában a történetíró reprezentációs technikái révén nem csak és nem egyszerûen az elmúltat jeleníti meg. miszerint „a történelem semmi egyéb.). m. hanem már maguk a tények és dokumentumok kiválasztásakor.) . minthogy létében önnön létére megy ki a játék.23 annyit mindenesetre pontosan jelez. 22 Popper éppen azt veti a historicista szemére. Paris: Éditions de Seuil. (Popper 2001. hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el. m. 90). A történetírásnak és a költészetnek a tényeken és a képzelõerõn alapuló különbségét. „egy élettõl elvonatkoztatott és nem a létezõvel kapcsolatos ismeretnek”. szelektálásakor és felhasználásakor.” (Arisztotelész [1963]: Poétika. mint a múlt lefordítása a jelen nyelvezetére. nevezetesen arról. IX. A történész ugyanis nem valamilyen értéksemleges. Veyne amúgy a történelmet egy „intellektuális aktivitásnak nevezi (i. azaz tényeken alapuló faktualitás folyamatosan.) 24 „…nem az a költõ feladata. 13. amit egy olyan kanalizációs folyamatban és formában végez el. neutrális médium. amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínûség vagy szükségszerûség alapján. valamint azok értelmezésekor folyamatosan megfelel és megfeleltet. sõt még nézõpontunkat is”. A történetírót és a költõt ugyanis nem az különbözteti meg. „amely nem egyszerûen csak elõfordul a többi létezõ között. amit „a temporalitáshoz és nem a Daseinhez kapcsolódó intellektuális adatok konstrukciója támaszt” (i. Csak emlékeztetõül: a Daseint (jelenvalólét) Heidegger „a többi létezõhöz képest” kitüntetettnek mondja. hanem beszámoló. 1–2.” (Heidegger 1989. hanem olyanokat. hogy versben vagy prózában beszél-e…. hanem az. hanem a tények közvetítõje. s az olvasás a történeti szöveg referenciája. hogy a „valóságos”.

A megértés pszichológiai korlátaival szembehelyezett „bizonyos” az objektív formát öltött emberi tevékenység. In: Uõ: A történeti világ felépítése a szellemtudományokban. . ugyanis az elbeszélt az elbeszélésben artikulálódik. egy »igaz« elbeszélés a mitikus elbeszélésekhez vagy a fikciós elbeszélésekhez képest. Essais d’herméneutique. Márpedig a pszichológiát innen számûzni aligha lehetséges. hogy a szerzõt jobban megértsük. 26 Ricoeur. a tragédia. 7. „Nincs mit csodálkozni azon.” (Dilthey. hogy mintegy „beírja” magát az elbeszélés idejébe. mint ahogy õ magát megértette. a regény. Ez a referencialitás sajátos módját adja. a dráma. In: Uõ: A történelem terhe. szinkronitásba hozza és egyidejûvé teszi önmagát mindazzal. ami számára eljövendõ.). II. Ricoeur pontosan látja. melyen a történelem minden bizonyossága nyugszik” (i. Wilhelm [1974]: A hermeneutika keletkezése.24 éppen hermeneutikai szempontok alapján kell újragondolni. a romantikus önkénynek és a szkeptikus szubjektivitásnak a történelem területére való állandó betörésével szemben. Másfelõl a történelem az emberek múltbéli cselekedeteivel kapcsolatos. hanem reflexió is egyben. Budapest: Gondolat. vagy még pontosabban: mi tartozik a jelenhez mint önmaga múltja? A múlt.270 Gábor György megfogalmazását az arisztotelészi Poétikában olvashatjuk. paradox voltában is mélységesen igaz: „A hermeneutikai eljárás végsõ célja az. hogy a történelem – a történészek történelmét értem ezen – ugyanazokat a problémákat és vitákat idézi fel.”25 A történelem idejének sajátossága tehát éppen az. s amihez képest önmaga nem más. mint kognitív tevékenység eredménye. Csakhogy a történelem nem pusztán cselekedet. mint amiket a szöveg elmélete és a cselekvés elmélete. Hayden (1997): Elõszó. hiszen már az is kérdéses. a múlt mint olyan természetesen nem válhat a történeti kutatás tárgyává. hogy a történelem a beszéd és a cselekvés elméletének közbülsõ terepe. a novella. Dilthey megállapítása. s ezzel különös korreláció alakul ki az elbeszélés és az elbeszélõ között. ame25 White. mint amilyen az eposz.. hiszen az elbeszélés létrehozta textualitás és az összekapcsolódó tettek cselekménysorozata együttesen alkotják a történelmi események rekonstrukcióját. azaz a történelem bizonyosságát jelenti.”26 Az önmagában vett múlt. 493. Paul (1986): Du texte à l’action. hogy egyáltalán mi számít múltnak.) Kár – de mindenesetre jellemzõ –. 176. amennyiben „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció. Paris: Éditions du Seuil. mint elmúlt. hogy Dilthey az interpretáció hermeneutikai érvényességét a történelem bizonyosságának próbájaként fogta fel: „…a hermeneutikának elméletileg meg kell alapoznia az interpretáció azon általános-érvényûségét. uo. m. Budapest: Osiris. Ugyanis egyrészt a történelem – a történetírás – az elbeszélés egy fajtája.

Leopold [1957]: Fürsten und Völker: Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494–1514. hanem puszta nemlét. akkor válik történelemmé. 88. „külön szálon futó” történést. csak ha elõhívható lesz a homályból. Ám múltként való megszületése csak és kizárólag a jelenben történhet meg. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. a feledés homályába burkolózik. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. hogy a felidézett és leírt a maga teljességében és hiánytalanságában rekonstruálódjék. . Hayden (1973): Metahistory.A diadalív árnyékában 271 lyet a jelentõl Léthé vize választ el. minden nemzedéknek joga van megalkotnia a sajátját. The Historical Imagination in XIXth Century Europe. Ugyanis már maga a felidézés pszichológiai és az írásba foglalás technikai attitûdje eleve kizárja azt.” (Popper 2001. 31–38 stb. s ez a jelenben kialakított vázlat vagy terv mintegy megelõlegezi a múltról kialakítandó ikont. egy „abszolút” tanúság tenné kizárólag lehetõvé a dolgok valóságos megtörténésérõl való beszámoló megszületését. 2. 106 stb. a történések narrációja teszi historyvá. Hayden (1978): Tropics of Discourse. 30.) 28 Vö. 26.27 ám az egész történettudománynak szánt programja önmagában hordta saját kudarcát. amely az eltérõ értelmezések és olvasatok abszolút valóságát (és nem csak – jó esetben – valószerûségét) tartalmazná. A múlt megjelenítése azonban idõhöz és térhez kötött olvasatok múltban konvergáló. a storykat éppen az elbeszélés. s az elfeledettség állapotában nem is múlt többé. de egyikük sem végleges. s biztosítja az immár hermeneutikailag is rele- 27 „Wie es eigentlich war ” (Ranke.28 A történetet. 434. Csak ha képesek vagyunk megidézni az emlékeinkben. ahogyan az valóban megtörtént«. a megannyi egyedi. 4). miért és hogyan megbízható?) tanúskodás. White. Nincs és nem is lehet a történelemnek egy olyan metanarratívája (szupernarratívája). „ahogyan valami valójában történt”. White. Wiesbaden: Standard Verlag. Az idõ múlásával eleve összeegyeztethetetlen közvetlen és megbízható (ráadásul: mitõl. elõzetes értékelésével és értelmezésével kezdi (egyáltalán: mit tekint eseménynek?). csak történelemértelmezések létezhetnek. Rankét történetírói naivitása és tudományos becsvágya arra ösztönözte. Popper épp ezzel szemben mondja: „Összefoglalva: nincs olyan történelem a »múltról.. de a jelen értelmezéseiben divergáló rendszereiben történik. A történész a múltban valóságosan lejátszódott folyamatok megjelenítését a rendelkezésre álló dokumentumok (tanúságok) eseményeinek prefigurációjával. hogy historiográfiai munkássága során felidézze és leírja azt. egymástól elkülönülõ.

31 „…a történelmi narratívák nemcsak elmúlt események és folyamatok modelljei. Paul (1983): Temps et récit.31 Úgy is fogalmazhatnánk. a tettek és események” (i. 32 Ricoeur. 279. azaz végsõ soron olyan „hatalmi és kontrollmechanizmusok”. hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlõ ikonját. 81–82. 33 Ricoeur 1985. mint maga a megtörtént. 30 Vö. ugyancsak megtanuljuk olvasni magát az idõt. (1966): Elõadások a világtörténet filozófiájáról. visszafelé. In: Uõ: Nyelv a végtelenhez. részben re-konstruálja az egykor volt. valamint „tudásmechanizmusok”. 281. melyek hasonlósági kapcsolatot sejtetnek az ilyen események. s a történész a hatalmi-politikai diskurzus egészében részben konstruálja. hanem szimbólumok komplex rendszere. ám mára nem létezõ entitást. A konstrukció és re-konstrukció kettõs irányultsága a „történelem és fikció keresztezõdésében” bomlik ki. mint maguk a res gestae. W . Debrecen: Latin Betûk. amit Hegel „belsõ közös alapnak”29 nevezett. politikai. amelyben egyesül a múlt történelem általi reprezentációja a fikció képzeletbeli variációival…”33 29 Hegel. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója. Mindannak a kohéziós erejét. s jelentése éppúgy a historia rerum gestarum. . Foucault. Paris: Éditions de Seuil. I. G. uo.” White. mintha egy cselekvés folyamatának kezdeti feltételei ismétlõdnének és összegzõdnének a végkifejletben. m. hanem metaforikus kijelentések is. s ami az egyes eseményeket történésegésszé fûzi össze. az „emberi idõ” (temps humain) létrejöttével. Ricoeur találó mondata egyúttal érinti a „történelem fonalát” (fil de l’histoire. teológiai.30 amelyek a legegyszerûbb metaforáktól a legbonyolultabb szimbólumok komplex rendszeréig a historiográfiai artisztikumtól függõen létrehozzák a saját. In: White 1997. story-line).).”32 A múlt konstituálódik.272 Gábor György váns történetek folyamatjellegét és koherenciáját. Michel (1999): Szexualitás és hatalom. 105. különös történelmi narratívájukat. amely irányt mutat nekünk. hogy a történész egy metaforarendszeren át maga választja a múltját. Hayden (1997): A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás. amennyiben a jelenre rezonáló múltból a befejezést. folyamatok és a történettípusok között […]. s egyúttal a kezdethez a befejezésbõl rendeli hozzá a számára adott értelmet. 123. Budapest: Akadémiai. Le temps raconté. azaz saját jelenét olvassa ki.F . „A történelem egyesíti nyelvünkben az objektív és a szubjektív oldalt. etikai. éppúgy a sajátlagosabban megkülönböztetett történelem-elbeszélés. vagy esztétikai értékek képezik. amely az értelem felõl visszapillantó retrospektív szemléletnek köszönhetõen formálódott egységes folyammá: „Olvasva a befejezést a kezdetben és a kezdetet a befejezésben.

3. zsidó apokaliptikusok. De az vitathatatlan. azt képesek lennénk egy csapásra meg nem történtté tenni. Az. Ám az evilági történelem jelentése. a megtörténtek értelme nem szilárd kövület és mozdíthatatlan állandóság. a remélt vagy rettegett holnapban teljesedik be: temporális értelemben nemcsak az ontikusan még nem létezõ jövõ válik a jelen valóságos létezésén át már nem létezõ múlttá. hogy mindazt. vagy a Szentföldrõl a közelmúltban elûzöttként. A 70-es háborúra való visszaemlékezõk – pogány historiográfusok. rabbinikus bölcsek. képesek lennénk utólag egyfajta „ráolvasással” múltbélivé. keresztény apologéták és történetírók – sorában az egyetlen szemtanú. s feldolgozni annak minden tanulságát. vagy ellenkezõleg. valamelyik újonnan létesült diaszpórából visszatekinteni a történtekre. éppen ellenkezõleg. mint futurológia. hanem episztemológiailag a már csak emlékezetben létezõ múlt a tapasztalati-érzéki jelenen át folyamatosan az elképzelt. ami volt. a szónak abban az értelmében. hogy Róma kegyeltjeként az önigazolás felettébb komfortos formájának . imaginárius jövõbe torkollik.A diadalív árnyékában 273 Természetesen a múltat nem lehet újraalkotni. Rómában megvonni az események mérlegét. hogy a diadalív napos vagy árnyékos oldalán foglal-e helyet. azaz a múlt a mindenkori (képzelt) jövõben. egykor volt létezõvé tenni. Az eltérõ értelmezések alapvetõen a jelenen nyugvó eltérõ jövõképekbõl erednek. Természetesen más volt a pogány birodalom centrumában. amelyet kizárólag (igaz) próféciával vagy szigorú exegézissel lehet föltárni és kimutatni benne az isteni gondviselés vezérmotívumát. hogy éppen mit lát: dicsõséges diadalmenetet vagy súlyos gyászmenetet. s más a Szentföldön élõként. aki immár a mediterráneum másik oldaláról pillantott vissza a Szentföld közelmúlt eseményeire. jelentõs mértékben függ adott vagy választott nézõpontjától: attól. Még orwelli értelemben sem lehetett „a múltat végképp eltörölni”. ami egykor nem volt. kortárs adatközlõ az a Josephus Flavius volt. A történelemrõl szóló elbeszélés az egyes események kölcsönhatásában feltárulkozó jelentést fejez ki: egy-egy üdvtörténeti rendszerben metajelentésrõl kell szólnunk. A történelem tehát legalább annyira „kortárs történelem” (Croce). legfeljebb átírni. A történész a történelem menetét figyeli.

várható jövõjüket.3. amelyek egyrészt a történelmi helyzet post festa megítélésének elviselhetõ helyzetébõl fakadtak. 35 Yerushalmi. 109. 36 Deuteronomium 9. népek és kultúrák irányadó perspektíváját. 9. Egyébként állatok és emberek közt a leghatalmasabb törvény. most Itália oldalán van. eszkatologikus rendnek a rómaiak képére és hasonlatosságára történõ baráti átigazításán szorgoskodva a leírt sorok mintegy szemérmetes üzengetésnek tûnhettek mindazok számára. történetileg hiteles képpel szolgáljon a görög-római világ részére (Iudaiké Arkhaiologia). (2000): Záchor. a te Istenedrõl”36 – veszélybe kerülhetett. akiktõl minden további jóindulat reméltetett. s végül „az Isten a rómaiakkal van” kategorikus megállapításával jelöli ki Josephus Flavius vallások. a legkülönfélébb asszimilációs kényszerek és túlélési technikák is hozzájárulhattak az „emlékezet atrófiájához”. Budapest: Osiris. s egyúttal visszautasítsa és érvekkel cáfolja meg a pogány univerzum felõl érkezõ. kilátásaikat és reményeiket. hanem a Deuteronomium szigorú.274 Gábor György tetszik utólagosan önnön szánkba adni azokat a szavakat. majd a retrospekció imígy folytatódik: õk „az egész világ urai. Mert van-e föld. hogy meg kell hajolni az erõsebbek elõtt.34 Persze a császári birodalom centrumában sok más egyéb tényezõ. amelynek során nemcsak Róma kegyetlen fellépésének gyötrõ emlékére kezdett a feledés jótékony homálya aláereszkedni. H. amely még nem hódolt meg a rómaiaknak […]? Hozzájuk szegõdött a szerencse. Y. V . és Isten. másrészt a történelmen túli.35 ahhoz a folyamathoz. . legfõképpen a teljes tudatlanságból vagy a különbözõ manipulatív politikai szándékokból fakadó masszív zsidóellenes elõítéleteket és hazugságokat (Peri tész tón Iúdaión arkhaioté- 34 Josephus 1964b. „A rómaiak hatalma ellenállhatatlan” – idézi fel saját mondatait Jeruzsálemre visszagondolva az immár a Rómában tartózkodó Josephus. Éles és merész kanyarokkal tarkított pályájának vége felé Josephus Flavius zsidó hittestvéreitõl megvetéssel sújtva és a római hatalmi propaganda számára egy elmúlt idõszak meglehetõsen anakronisztikus figurájává válva komoly erõfeszítéseket tett. és hogy azok az erõsebbek. többször megismétlõdõ parancsolata is – „ne feledkezzél el az Örökkévalóról. aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát. akik gyõznek”. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. hogy saját népérõl objektív.11.

”37 A történetírásról vallott metodológiai nézeteit Josephus Flavius egyfelõl a történetileg cáfolt hazug elõítéletek. hogy a zsidó hagyománynak megfelelõen történelemrõl kizárólag a próféták írhattak.12. másfelõl módszertani megfontolása részévé vált önlegitimációs buzgalmának. ennélfogva a megírottakban nem is lelhetõk fel ellentmondások. Ehhez lásd: Cancik. In: Ehrlich. Budapest: Helikon. amely „Homérosz költészeténél korábbi volna. egyúttal rámutat a görög történeti értekezések. avagy a zsidó nép õsi voltáról.2. Önelégült büszkeséggel állítja. Ernst Ludwig–Klappert. Zum Vergleich von orientalischer und hellenischer Historiographie bei Flavius Josephus. de közöttük nincs olyan. a naba igébõl. Hubert (1986): Geschichtsschreibung und Priestertum. Márpedig õ nyilvánvalóan késõbb élt a trójai eseményeknél. történetírói munkássága és megfellebbezhetetlen tekintélye megalapozásának. míg nifal formában hirdetni. magyarul lásd Josephus Flavius (1984): Apión ellen. Geburstag von Reinhold Mayer. többes szám: nebim. . különösképpen a trójai eseményekrõl beszámoló homéroszi írások problematikus voltára. ám a görögök sok különbözõ könyvvel rendelkeznek. Nem véletlenül hangsúlyozta azt. az isteni akaratot és szándékot közvetíti. Eme utóbbi munkájának egy helyén õsz bajnokunk a zsidó történetírás specifikumának meghatározására tesz kísérletet. Buch I. aki írásba foglalta a munkáit. a fõként a hellenizmus világában rendre felbukkanó tudománytalan zsidóellenes nézetek ellenében fogalmazta meg. akik a legrégebbi idõk õstörténetérõl isteni sugallat révén juthattak hozzá ismereteikhez. s – legalábbis így mondják – nem is õ volt az. A próféta (nabi. Festschrift zum 60. 10 és 6. s – mint aki az Úrral rendkívüli bizalmi kapcsolatban áll – az Örökkéva- 37 Peri tész tón Iúdaión arkhaiotétosz kata Apiónosz I. hiteles beszámolóval szolgáltak”.A diadalív árnyékában 275 tosz kata Apiónosz). emlékezet útján szerkesztették egybe: ezért tartalmaznak annyi ellentmondást. hanem ezeket a szóban továbbhagyományozott énekeket csak késõbb. hogy történelmet írjon.38 és I. akiknek hitelességét és munkáik ellentmondásoktól mentes tárgyszerûségét és megbízhatóságát „isteni sugallat” biztosította és garantálta. Jaakow…. ahogy azok megtörténtek. hogy „nálunk nem mindenki jogosult arra. hívni) Isten nevében beszél. Noha a fenti idézeteknél a saját fordításunkat használtuk. Gerlingen: Bleicher. contra Apionem.8.): Wie gut sind deine Zelte. 41–62. révületbe esni. amelynek hitpael formában a jelentése eksztázisba. Ursula (szerk. Kizárólag a próféták írhatták meg a történelmet. Bertold–Ast. saját koruk eseményeirõl pedig.

38 azaz a próféta a zsidó nép „házõrzõje”. amelyeket JHWH akaratával azonosít. Lorenz (1938): Die Wertung des göttlichen Wortes im Alten Testament und im antiken Orient. Feltétlenül meggondolásra érdemes az az álláspont. hanem JHWH hírvivõjeként az égbõl jött szót. aki nem a saját véleményének ad hangot. nem tudnak ugatni” (Jesája 56. A prófétai szónoklat jellegzetes és rendre visszatérõ eleme a beszédet bevezetõ „így szól JHWH” (ko amar JHWH) és lezáró „JHWH mondása” (neum JHWH) formula. In: Ricoeur 1985. A prófétai tanúskodás tehát „abszolút forrással”41 rendelkezik. az isteni Igét adja tovább. Wilhelm–Buhl.10). Gesenius. ám a szó alapjelentése hátulról elõretörni. 40 Abécassis. 1. Leipzig: F .” (Ricoeur. Paris: Libraire Générale Française. 52. Armand (1987): La pensée juive. 43. A héber dábár és a görög logosz fogalmak jelentésbeli hasonlóságainak és eltéréseinek történeti-kultúrtörténeti vizsgálatához lásd Dürr. W .) . A próféta „a történelem középpontjában áll”. hogy az imént hallott beszéd valójában a próféta szájából elhangzott isteni közlés volt.40 hiszen képes behatolni annak mélyére. Vö. Az elmúlt korok katasztrófáit és súlyos csapásait egyúttal megtérésre buzdító felhívásokként értelmezi. Albright. azaz a történelmi múltat a jelenhez szóló isteni információk halmazaként interpretálja. hiszen a próféta is azt mondja. semmit se vesznek észre. William Foxwell (1940): From the Stone Age to Christianity.39 a beszéd embere. Vogel. amellyel mintegy autorizálva az elhangzottakat a hallgatóság számára újra és újra egyértelmûvé és világossá válik. s az elbeszélés és a hitvallás integrálódása révén minden történeti esemény teológiai-transzcendens értelemmel és jelentéssel gazdagodik. azaz a szavakat egymás utáni sorrendben kimondani. amely a nabit etimológiailag a nabachból (ugatás) eredezteti. Néma kutyák mind. C. 38 „Cófov ivrim kulám lo jádáu kulám kelabim ilmim lo juchlu linboách.276 Gábor György ló által a szájába helyezett szót. Frantz (1909): Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. az égi hangot (bat kól) közvetíti és adja tovább. mind a piél alakban (dibber) egyaránt annyit tesz.” 39 Mind a héber qal. A próféta az Ige (dábár). mint beszélni. Baltimore: The Johns Hopkins University Press. 42. Leipzig: MVAG. aki a bûnben való tévelygése miatt a veszedelmet nem érzékelõ öntudatlan népnek jelzi a leselkedõ bajt és a várható csapásokat. felismerni a közönséges halandók elõtt rejtetten megbúvó szándékokat. akit a történelem korlátlan urának tekint. Isten népéhez. hogy „az õrszemek mind vakok. juttatja el a címzetthez. De l’état politique à l’éclat prophétique. Paul: L ’herméneutique du témoignage. 41 „A tanúság forrását tekintve máshonnan ered.

hogy alaposabb törvénymagyarázattal útbaigazítsam õket”.” (Toszefta Szota 13. s ezt teljes joggal teheti.1. mint a sajátos metaforikus jelentést hordozó „együgyûek és kisdedek”47 valamennyien „az utolsó 42 Josephus 1964a. A Makkabeusok I. (Josephus Flavius [1966]: A zsidók története.) 45 Vermes Géza (1995): A zsidó Jézus. 291.27). ám egész nemzedéke méltatlan rá. Budapest: Osiris. mert a mostani nemzedék egyszerûen méltatlanná vált erre44 –. 10.46 a Tenakh-kommentárokat készítõ Targumok szerzõi éppen úgy. Ekkor mindenki az idõsebb Hillélre tekintett.) 46 Misna Pirké Abot 1.” Antiquitates 13. miszerint „tekintélyes nemzetség sarja vagyok. s „megkapta a prófétaság adományát. 43 Josephus 1984. aki méltó a szent lélekre [rúah ha-kódes – tudniillik a prófétát a szent lélek ihlette]. „királyok sarjadéka vagyok”.43 s az utolsó prófétákat. és a fõpapok és városunk elõkelõi minduntalan felkerestek. m. 47 bBaba Batra 12a. bSzota 48b. Josephus például I. 41. 300. Tudniillik… elõre látta a jövõt és elõre hirdette is. . hogy „a próféta másodlagos funkciói”45 megmaradtak. „még alig voltam 14 éves fiú […] mindenki magasztalt. 44 „Egy égi hang (bat kól) így szólt: akad valaki köztetek. 481–482. hát azért. hogy Júdás Makkabeus halála után „nagy üldözés folyt Izraelben. i. hiszen – úgy tûnik – ennek „objektív” alapjai vannak. Zekarját és Maleákit követõen megszûnt a prófétaság Izráelben – ha másért nem. Johannes Hyrkanos fõpappal kapcsolatosan hangsúlyozza. „19 éves koromban elkezdtem nyilvános szereplésemet. hogy „megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata”. 121.A diadalív árnyékában 277 Jóllehet Josephus Flavius szimpatikus vonásait illetõen erõsen megoszlanak a vélemények.42 nos ezek a papi származására. ám Önéletrajzának túlzott visszafogottsággal aligha vádolható részei kivételesen nem a magamutogató gõg repetitív megnyilvánulásai. Haggajt. hogy történetírónk prófétai elhivatottságot tulajdonít magának. rendkívüli teológiai képzettségére és a kor legfelkészültebb irányzatához való csatlakozására utaló kijelentések egyértelmûen azt sugallják. ámde – a rabbinikus felfogás eszmeiségével összhangban – maga is vallotta. Budapest: Gondolat. hogy „Isten maga szólott hozzá”. I. jSzota 24b. nagyon jó emlékezõtehetségemmel és értelmemmel vitathatatlanul mindenkit túlszárnyaltam”. õsi papi családból származom”. amilyen nem volt attól az idõtõl. A „Szanhedrin férfiai”. 137. könyve ugyancsak úgy tudja.3. 8. „a 24 papi rend legelsõ osztályából”. mégpedig a farizeus irányzat szellemében”. „rendkívül nagy mûveltségre tettem szert. 135. hogy az utolsó próféta megjelent körükben” (1Makk 9. Jóllehet Josephus a hagyománynak megfelelõen maga is állítja. 11. Azok a kijelentések.

„megszállta az Isten lelke”. 406–407. In: History and Theory. hogy „ha nem te vagy a király. továbbá õ volt az. ahogy a helyzetét megérteni nem akaró környezet viseltetett Jirmejáhu vagy Josephus iránt – szinte kínálják kettejük kísértetiesen hasonló profetikus szerepének összevetését. Cohen. . hogy „értett az álomfejtéshez.278 Gábor György próféták. Az elsõ Temp- 48 Toszefta Szota 13. hiszen csak egy király keze rombolhatja le a Templomot”. és maga élve fogságba kerül”. (1974): Prophecy and Priesthood in Josephus. az égi hang (bat kól) közvetítése által jutottak üzenethez”. mindig felsõfokon számol be.351–354. 401–402. de mint prófétáról. amellyel történeti munkájában rendre saját profetikus vonásaira igyekszik emlékeztetni olvasóit. hát az leszel. 50 Vö. amelyben egyúttal Isten gondviselõi szerepérõl is félreérthetetlen képet alkothatunk. Blenkisopp. Haggaj.9. „megjósolta a jotapataiaknak.6) és Cassius Dio is beszámol (66. álmában „Isten feltárta elõtte a zsidók küszöbön álló pusztulását és a római császárok sorsát”. 391–392 stb. hogy császár lesz. Szorosan a kérdésrõl: Van Unnik. ám – felettébb különös módon – itt Jokhanan ben Zakkaj nevéhez kötõdik (bGittin 56b). „hogy hirdessem a jövendõt”. Isten az õ lelkét választotta. Josephus. 5. (1978): Flavius Josephus als historischer Schrifsteller. Jeremiah and Polybius.2. Josephus 1964b. Zekarja és Maleáki halálát követõen. mintegy bizonyítandó. tudtunkra adja. III. errõl Suetonius (Vespasianus 5. amint a szent lélek (rúah ha-kódes) eltávozott Izráelbõl.1. A nevezetes jóslat a Talmudban is olvasható. aki önmagáról harmadik személyben.49 De a nyomaték és végsõ bizonyosság kedvéért szerzõnk elõszeretettel hasonlítja magát és küldetését az elsõ hurbán elõestéjén fellépõ Jirmejáhuhoz (Jeremiás). „a földnek. hogy az õ történelmi tanúságának abszolút garanciája. Jokhanan ben Zakkaj Jesája próféciája nyomán („Libanon egy hatalmas keze által dõl majd el” – Jesája 10. aki Vespasianusnak megjövendölte. a tengernek és az egész emberiségnek ura”. Ami a Vespasianus-jóslatot illeti.4). 255. (1982): Josephus. még az Isten kétértelmû kijelentéseit is meg tudta fejteni”. 8. mint az Örökkévaló. m. J. Sh. s a párhuzamok – akár kettejük szenvedéstörténetére is gondolhatunk. (25) 2: 239–262. In: Journal of Jewish Studies.50 Mindenesetre az analógia ugyanabban a „történelmi tényben” válik leginkább nyilvánvalóvá.48 Nem véletlen Josephus Flaviusnak az a hallatlan elszántsága. a mindkettõjüket ért számtalan atrocitásra. W . hogy 47 napi ostrom után az ellenség kezére jutnak. amelyet aztán elõzékenyen elvégez maga Josephus. i. 49 Josephus 1964b.34) közli Vespasianussal. 256. „jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. 250–251. Heidelberg: Lambert Schneider. hitelességének legfõbb forrása nem más. (21) 3: 368–377.

amikor tárgyként szolgál az értelmezés számára. s mint tanú. Ugyanis minden történés jelentést hordoz. hogy az események elbeszélésével egyúttal az Izráel múltjából ismert elbeszélõ hitvallásnak adjon hangot. m. és a második Templom lerombolása. Mint „nagyobb dolgok hírnöke”52 a jövõt elõre látja. hanem az események számbavétele a történelem menetének egy transzcendens nézõpontból való megfigyelését és Izráel népe részére szükséges „lefordítását” jelentette elsõsorban. a második hurbán. 255. és JHWH saját szavának (memra) a próféták szájába való helyezésével tette azt megkérdõjelezhetetlenül hitelessé. leltárszerû megörökítésének igényébõl fakadt – szemben a görög gyakorlattal –. ha sokan rendre kétségbe vonták a megadott jelentések eredetiségét és isteni jellegét. még akkor is. de egyaránt áb hó 9-én esett meg. amúgy kiváló könyvében értetlenségének ad hangot. okai és következményei felé irányulnak. 419. Budapest: Atlantisz. Josephus Flavius jelzi a fordulópontot. 250. hogy „a zsidó történetírás ezért nem tudomány a görög értelmében”. s ezért felfoghatatlan. 268. 417.”54 A helyzet valójában az. i. A történelemben Isten szándéka valósul meg. s ennek értelmezését végzi el a történetíró-próféta: azaz a tanúbizonyság önmagában érdektelen. 53 Bultmann ezért mondja. ám akkor válik jelentõssé. a próféták próbálták megragadni. 8. 6. módjai. 52 I. amelynek várható bekövetkeztére Josephus figyelmeztetett. hogy a zsidók „szelektív” történetírása nem a történelem pedáns. amelyet Jirmejáhu jövendölt meg. 28. s amelynek lefolyását õ maga meg is örökítette. s amelynek eseménytörténetét õ rögzítette. m.) 54 Yerushalmi 2000. m. 4. 400. A zsidó hagyományban a történetírás mindig is kommentár volt. .A diadalív árnyékában 279 lom lerombolása. hatszáz év eltéréssel ugyan. miszerint „a bibliai kánon lezárulta után a zsidók gyakorlatilag nem mûvelték többé a történetírást. önnön profetikus szerepének elõtérbe állításával és hangsúlyozásával próbálta elvitathatatlanná tenni. ennélfogva a történelem profetikus kommentárjai – a hermeneutikai gesztus – a mindenkori isteni beavatkozások formái. elküldetett. (Bultmann. az elsõ hurbán. 34.53 A „nem tényorientált” bibliai történetírás transzcendens értelmét az események legkorábbi kommentátorai. 3. A történelem leginkább egy etikai vagy exegetikai tanításnak lett a szolgálólánya. amikor Yerushalmi. i. Amikor Izráel szá- 51 Josephus 1964b. Rudolf [1994]: Történelem és eszkatológia.51 A történetíró saját munkájának hitelességét annak isteni legitimitásával.

527. s a következõ „pillanat” (amely „földi években” mérve lehet.280 Gábor György mára megszûnt a „jelen”. s írását nem igazolta szemtanúkkal. Josephus Flavius tehát eme felsõbb nézõpontból tekintve.55 Ám. hogy – ugyanezen a helyen – szerzõnk cseppet sem a gondviselõi szándékra és az isteni tekintélyre hivatkozik. nagyon is földi hatalmasságokra utal. még ha elfogadjuk is Josephus súlyos kritikáját. 524. Josephus Önéletrajzának egy helyén a részletekre is ügyelve pocskondiázza történetíró társát. s hangsúlyozva. hogy csak több ezer esztendõ múlva köszönt majd be) már valamennyi nép számára a történelem radikális végét és egy teljesen új idõszámítás kezdetét jelenti. amelynek szerzõje egy bizonyos tiberiasi Justus volt. ámde mindenképpen a történelmen kívülrõl. nem hunyhatunk szemet afölött. valamint azzal is eldicsekszik. s önmagát profetikus hajlamokkal megáldottnak kikiáltó Josephus önapologetikájának oka sejthetõ ugyan.56 A papból és hadvezérbõl történetíróvá szelídülõ és indifferenciálódó. a „már meglévõ” történelem is a folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyát képezte. továbbá a prófétának (azaz önmagának) tulajdonított közvetítõ (és nem újat alkotó) szerepébõl adódóan állítja. . hogy munkája során követte Vespasianus és Titus följegyzéseit. s az események megjelenítése hiteles. minthogy létezett egy másik – mára elveszett – történeti munka. hogy a harcokban nem vett részt. hazudozással vádolva õt. hogy „Titus császár azt kívánta. de nem árt tudatosítani: a próféta 55 Josephus 1964a. mint az értelmezett és újraértelmezett törvények és elõírások teljes rendszere. hogy történeti munkája támadhatatlan. 56 I. 524–528. hogy Agrippa király 62 levélben igazolta írásának hitelességét. közli továbbá. hogy annak kérlelhetetlen hangneme kizárólag a történelmi hûség és objektivitás iránti elkötelezett kiállás folyománya. m. hogy egyesegyedül ez a mûvem legyen az õ tetteinek egyetlen hiteles forrása. ha egyáltalán az idõ fogalmának még érdemes bármilyen jelentést is tulajdonítani. vagy azon túlról láttathatja önmagát. s feltételezzük. Megtudjuk ugyanis. A megmerevedett és befejezettnek tûnõ történelem csak egy másik aspektusból. mintegy önnön alkotásának hitelességét bizonyítandó. sõt saját kezû aláírásával rendelte el mûvem kiadását”. amikor Izráel „kiköltözött” a történelmi jelen sodrából – azaz a második hurbánt követõen –. éppen úgy. hanem más. Ennek hangsúlyozására Josephusnak jó oka lehetett.

A hagyomány szerint egykoron Judás Makkabeus társai a templom megszentségtelenített oltárát lerombolták. könyve 4. mindaddig.46). . hogy azok a kövek Josephus Flavius fellépését követõen is a rejtekhelyükön maradtak. avagy egy-egy zsarnok kegyetlen tervének végrehajtóiként. puszta önös érdekbõl a legkülönfélébb módon próbálják meg az isteni üzenetnek az „érthetõségét” összekuszálni. de elfordítja onnan. „míg próféta nem támad. hogy jelentse: beszéde és tevékenysége ezáltal lesz valóságos imitatio Dei. s ez olykor a próféta egész személyiségének az isteni akarathoz való alkalmazkodását kell. ám a történetíró – ha sokszor csak egy-egy pillanatra is –.A diadalív árnyékában 281 folyamatosan az Istenre szegezi a tekintetét. és köveit egy arra alkalmas helyen elrejtették. Az álpróféták ezzel szemben manipulatív szándékoktól vezérelve. hogy a földi eseményeket vegye számba és kíséreljen meg rendet teremteni a történelem gomolygó kuszaságában. hanem isteni elhivatottság. aki majd megmondja a teendõket” (Makkabeusok 1. Mindenesetre jó okunk van feltételezni. A prófétálás nem emberi hivatás.

Elõbbi nem egyszerûen a szerzethez tartozás tényét fejezi ki. Azt a kolostori közösségekre a kezdetektõl jellemzõ intellektuális attitûdöt jelöli. század második felének filozófiatörténetében. hiszen számos skolasztikusnak nevezett teológus szerzetes volt a késõbbiekben is. amely már mentálisan is többé-kevésbé szövegszerû. Ockham. sõt a legjelentõsebbek szinte kivétel nélkül azok voltak (Albertus Magnus. A monasztikus–skolasztikus jelzõpár használata azonban rövid magyarázatra szorul. (Köszönettel tartozom Borbély Gábornak ezzel kapcsolatban tett értékes megjegyzéseiért.). ám egyértelmû és bizonyító erejû megnyilvánulását. Semmiképp sem egymást kizáró ellentétpárról van szó. illusztrálni. vagy inkább ezen túl. „Szóbeli karakterû írásbelisége” is többnyire ezt a komplex élményt igyekszik rögzíteni. A skolasztikus attitûd ezzel szemben.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Ebben fontos eszköz lehet tekintélyek vagy példázatok felidézése mellett a hangzás. Racionális argumentációjú „írásbeli karakterû szóbelisége” pedig a fortiori az. vagy éppen egy-egy ábrázolás keltette képzet közvetlen hatása. század végén Ferencz Sándor Tanulmányom tárgya a monasztikus és a skolasztikus1 gondolkodásmód viszonya. konkrétan a skolasztikus filozófiai attitûd és az írásbeliség. bár közvetlenül nem erre irányul. Duns Scotus. érdemi reflexiójára itt nincs mód. a gondolkodás általános szintjén is a racionális. Aquinói Tamás. még szûk körû.) 2 A téma egésze. a látvány. amely hit és érzelem harmóniáját a kommunikáció „multimediális” élményében igyekszik kifejezni. amelyre általánosságban az írásbeliség térhódítása és az érintettek gondolkodása közötti kölcsönhatásként lehet hivatkozni. Gregorius Ariminensis stb. Ennek érdekében olyan jelenséget vizsgál meg a 11. grammatikai és dialektikai szerkesztettségre törekvést fejezi ki. Olyan gondolkodásra utal. századi filozófiai mûben fellelhetõ. Az elemzés külön em- . szükségképpen kapcsolódik a szóbeliség és az írásbeliség jelentõs irodalmú általános problémájához. Esettanulmányban mutatja ki a folyamatnak egyik 11.2 1 A skolasztika rendkívül szerteágazó és túlterhelt fogalom. pontosabban „szövegszerûség” összefüggése.

mint szerzõ. bizonyítania vagy éppen tanítania valamit. akinél valószínû az említett átmenet speciális hatása? Ha van. de mégis fokozatosan literálisabbá. hogy produktumát õ vagy más írásban is rögzíti. a másolásra és „elterjedésre” alkalmas írásbeli lítés nélkül értelemszerûen támaszkodik a Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. írás. ehhez terminusokat és fõképp autoritásokat válogatnia.és szöveghasználóbbá formálódó európai társadalom „közönsége” kezd közvetlenül is (vissza)hatni a születõ mûvekre. érthetik. kötetben szereplõ tanulmányokra. komponál meg valamit. hogy a publikusnak szánt írásos forma egyre erõsödõ rendezõ elvként jelentkezik már a mûvek megszerkesztésében és tárgyi felépítésükben is. nem egyszerûen annyit tesz. hogy a kortársak ezt szabadon le is másolhatják és tovább is adhatják.) (1998): Szóbeliség és írásbeliség: A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. Többé-kevésbé pontosan idézhetik. hogy valamit leírnak. Ez a hatás úgy értendõ. ezáltal annak linearitása és zártsága is. Utóbbiakhoz pontosításként hozzáfûzendõ. század végén 283 A szövegillusztráció és az elemzés a következõ megállapításokat támasztja alá: A század második felétõl a lassan. hogy szerzõje már mûve megformálásában is egy közeli. A skolasztikus gondolkodás megnyilvánulásaiban – feltehetõen nem kizárólagosan – egyre erõsödõ általános mintává lesz a szövegszerûség. Budapest: Áron Kiadó. vitathatják. kimutatható-e valamely írásáról. Ilyenkor szem elõtt kellett tartania azt a körülményt. . A skolasztikus gondolkodásmód felerõsödése és az írásba foglalt és terjesztett mûvek szaporodása már a monasztikus közegben szorosan összefügg. sõt javára vagy kárára fel is használhatják. hogy itt a szövegszerûség. A vizsgálódásban a rekonstruktív filozófiatörténeti szempont mellett egyszerûen megfogalmazható kérdések vezetnek: Van-e ismert filozófiai szerzõ a korszakban. nem feltétlen célzott „publikálást”. amelyben valaki eleve annak tudatában fogalmaz. Ráadásul belátható idõn belül minden várható és nem várható következménnyel. Mûvét az „érintettek” akár többször és alaposan elemezhetik majd. szembesülni is fog. de félre is érthetik.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Ettõl kezdve önálló életre kel és aligha módosíthatja azt többé. Annak figyelembevételével kellett például érvelnie. hogy amint „kiadja mûvét”. a mû szöveggé lesz. Pontosan azt a szerzõi attitûdöt hivatott kifejezni. mint az írásba foglalás „fenyegetése”.

Fontos megállapítást tesz a ránehezedõ kettõs kihívásról. 322–350. a skolasztika atyjaként számon tartott prominens tudós. . épp azt adja tudtunkra.5 Anselmus külön is kitér a leírás. A Monologion prológusában Anselmus számba veszi a mûvével kapcsolatos elvárásokat. amely ezt szokásostól eltérõ körülményként bizonyítja? A monasztikus tradíció és a skolasztikus gondolkodásmód kettõs kihívásának evidens módon kitett szerzõ Canterbury Anselmus. melyet a továbbiakban követünk. hogy szem elõtt tartson? Van-e olyan reflexió az „érintett” szövegben. Mindenekelõtt. S.) Budapest: Osiris. amely valószínûleg 1076 második felében fejezõdött be. tehát a rögzítés.3 Egyrészt. Ráadásul vele kapcsolatban ismerhetünk is fontos kortársi reflexiókat. századi megnyilvánulása. 5 Anselmus mûveinek legtekintélyesebb kronológiája: Schmitt. Nelson.). az lényegileg a tudományos publikálás máig nélkülözhetetlen körülményének – Anselmus számára ekkor még újdonságnak számító – 11. Több okból is. Ezt egyértelmûen bizonyítja. 1946–61. hogy majdani mûvének a szóbeli és az írásbeli megformálás sajátos. Omnia III–IV–V . hogy a szokásos teológiai és filozófiai elõadásokat és a kapcsolódó diszkussziók tanulságait írott mûként is rögzíteni ekkoriban még igencsak ritka vállalkozásnak tûnik. (A továbbiakban Op. F. mivel jelentõs filozófiai és teológiai szerzõ. Továbbá. századi filozófiai szövegünk. Végül. ám eltérõ elvárásainak egyszerre kell megfelelnie.) támaszkodhatunk. S.) (1968): Sancti Anselmi Cantuariensis Opera Omnia I–VI. Anselm von Canterbury. Omnia. (Dér Katalin fordítása. a Monologion kínálkozik. Edinburgi: apud T . latinul: Schmitt. Nyilvánvalóan a még erõs monasztikus és a már egyre határozottabban 3 Anselmus mûvei magyarul: Anzelm. aki a kor egyik „közszereplõjévé”. tehát egy majdani szöveget kellett. másrészt. Nevezetesen. amire az írásba foglalás kapcsán a szerzõ eközben reflektál. a lezárás. (1932): Zur Chronologie der Werke des hl.4 Teológiai-filozófiai elmélkedések írásba foglalásának körülményeit bemutató esettanulmányként a szerzõ elsõként közreadott mûve. jeles egyházi személyiségévé is lett. F. (Revue bénédictine 44. (szerk. Canterbury Szent (2001): Filozófiai és teológiai mûvek I. hogy a mû elején.284 Ferencz Sándor megszerkesztést.) 4 Az ontológiai istenérv közismert korabeli vitájára és fõleg a terjedelmes levelezésre (Op. ez a mû – Anselmus több más mûvével együtt – jelentõs 11. a továbbmásolhatóság és az ezzel szorosan összefüggõ autorizálás problémájára. mert szentéletû szerzetes.

de az egész korai skolasztika prológusaként is szolgálhatna. Az ifjú Anselmus 13-14 éves kora körül jelzi elõször bizonyíthatóan és komolyan vehetõen a kolostori élet iránti vonzalmát. Bár Grabmann6 az elsõ igazi skolasztának. Ekkoriban ez egy lombard–burgund határon fekvõ. bûntudattól áthatott. hogy szerzetes kíván lenni. Anyja. nemcsak az egész életmû. hogy világos megfogalmazása a kortársak formálódó és egyre erõsödõ írásbeliség-igényébõl adódó új kihívásának. éhezõ és félelemben élõ Európát mutat. Valószínû. a monasztikus és a skolasztikus gondolkodásmód – akár egész életmûvét tekintve is – egyaránt jellemzõ maradt rá. mígnem 1056 körül 23 évesen végleg el is hagyja a szülõi házat. hogy túléli a millenniumra várt világvégét. és jelenti be. járványoktól szenvedõ. értelemszerûen inkább a kolostor falain kívüli karriert szánná jó tehetségû. Lassú fejlõdés kezdõdik. nem különösebben jelentõs város. köt. hogy az anya társadalmi rangja a meghatározóbb a családban. ezért is költözik a longobárd apa Aostába. Az utolsó nagy éhínség az ezredévi apokalipszis egyik zárójelenete volt Európában. Berlin: Akademie-Verlag. Apjának egyáltalán nem tetszik ez. Martin (1956): Die Geschichte der scholastischen Methode. Burgundiához tartozó. Az ezredforduló egy szegény. kifosztottnak tûnõ. a szentéletû Ermenberga halála (1050) után tovább mérgesedik ellentéte apjával. a skolasztika atyjának nevezte el Anselmust. 1033-ban7 született az észak-itáliai Aostában. 6 Grabmann. A normannok letelepednek. A „SZERZÕ” Anselmus nevezetes esztendõben. század végén 285 jelentkezõ skolasztikus követelmény kettõsségének spontán tudatosításáról van itt szó. . a magyarok felveszik a keresztséget. A Monologion prológusa azon túl. 258. Aostában némi bárói örökséggel bíró istenfélõ asszonyság. inkább leszálló ágban lévõ nemesi családban nevelkedik. a szaracénokat is sikerül távol tartani. gyéren lakott és mégis túlnépesedett. A karolingok rövid életû „rend”-je utáni zûrzavarban csak lassan eszmél rá Európa. Anyagi és szellemi kincseik révén a túlélés bárkái voltak eme nehéz idõkben az európai kolostorok. éhség ostromolta. 7 A 1033-as esztendõ Krisztus halálának ezredik évfordulója. egyetlen fiuknak. Apja longobárd származású nemes. I.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. amelyben azonban van katedrális és apátság is. anyja viszont egy grófi család (Maurienni grófok) távoli rokonságához tartozó. Közepesen tehetõs.

Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsõséges felfogását. illetve I. hogy a misében a consecratio (átváltoztatás) során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változna. Utóbbiak fõ elõharcosa a remetébõl ostiai püspökké lett szent. Közben II. Lanfrancus. A történet folytatását jól ismerjük: Lanfrancus halála után az évekig tartó invesztitúraharc idején végül 1093ban Anselmus lesz Canterbury második és még viszontagságosabb hivatalú érseke. Ebben a kolostori iskolában tanít akkoriban a jeles és méltán híres tudós. a Herluin apát által nemrégiben alapított. majd egy ideig a normandiai Avranches-ban tartózkodik. Véleménye szerint az így „használt” filozófia sokat segíthet a hit igazolásában is. Tudjuk. Lanfrancus legismertebb mûve az Eukharisztia természetérõl Berengariusszal folytatott vita Az Úr testérõl és vérérõl (De corpore et sanguine Domini). kísértetiesen követte hivatalaiban. 1010–1089) lombardiai. Henrik és a pápák invesztitúra-huzakodásai közepette a hivatali idõ. 8 Lanfrancus (kb. Végül 1059-ben egy szintén normandiai. és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is.8 Anselmus itt folytatja tanulmányait. a kortárs Petrus Damianus (1007–1072) volt. Megkérdõjelezte például magát a transsubstantiatio (átlényegülés) tényét. Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tourban mûködõhöz hasonló hírnévre. 15 évig marad ebben a tisztségben. Lanfrancus közben az újonnan meghódított angolszász területek „normannizálásának” jegyében lett Hódító Vilmos (1066–1087) alatt 1070-tõl egészen 1089-ben bekövetkezett haláláig Canterbury elsõ viszontagságos hivatalú érseke. mindenekelõtt a hittitkok feltétlen tiszteletben tartását hirdette. azaz. amikor is a kolostor alapító apátjának halálával õt választják a kolostor új apátjává. A dialektikusok élén Touri Berengarius a „per omnia ad dialecticam fugere” elvével mindent – még az Oltáriszentség misztériumát is – a dialektika bonckése alá vetett. akivel a távolság ellenére is sokáig bizalmas és bensõségesen spirituális kapcsolatban maradt. 1078-ig töltötte be ezt a tisztséget. a kolostor apátja Anselmust teszi meg perjellé. Becben Lanfrancus a dialektika és a filozófia „óvatosabb” használatát. mivel akcidenciákat érintõ változás hiányában szubsztanciális változás sem lehetséges. Becben az újonnan alapított kolostori iskolának húsz éven át (1042–1062) volt a vezetõje. mely szerint az emberi tudományok eredendõ fogyatékosságuk. majd rövidesen mesterének tanácsára és ajánlásával 1060-ban be is lép a rendbe. következésképpen e területrõl számûzendõk. valamint a gyakori számûzetések és menekülések aránya bizony ez utóbbi javára billen. Amikor 1063-ban Lanfrancus elhagyja a kolostort (1069-ig Caenbe megy).286 Ferencz Sándor Ezután három évig Burgundiában és Franciaországban járja a kolostorokat. hogy mesterét. de máris igen híres Bec kolostori iskolájában köt ki. . Páviában és Bolognában tanult és a bencés rendbe lépett. Vilmos (1087–1100). veszélyességük folytán egyáltalán nem is használhatók a hit dolgaiban.

10 Gaunilo.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. írásba foglalt és szövegként is gondozott mûnek tehát a Monologion tekinthetõ (1076). hogy épp a polémia hatására – olyan dialógus formában írt meglehetõsen szabatos mûvek születnek. majd pedig. a De Veritate (Az igazságról). tehát a rendbe lépés kezdetétõl egészen 1076–1078 körülig. még szintén a nyolcvanas években. Gergelye” volt. Evidensnek tûnik. A MÛ MINT „SZÖVEG” Az elsõ közreadott. alapkérdéseket hivatottak tisztázni. . ám egyházi-politikai ügyekbe veszõ életútjának dacára tucatnál több kiváló teológiai-filozófiai traktátust be is fejezett. Egyháztörténeti jelentõségét tekintve a „szigetországi katolikus egyház VII. hogy 1060-tól. Henrik Canossa-járása. század végén 287 Anselmus 1109-ben Canterbury érsekeként hal meg. meditációkat és leveleket találunk. hogy ezt az idõszakot jelöljük meg Anselmus skolasztikus „fordulatának” egyértelmû kezdeteként. Számunkra ebbõl a téma szempontjából legfontosabbnak az a tény tûnik. Bizonyítatlan. amelyek mindenekelõtt rendkívül szisztematikusak. Anselmus ekkor 43 éves és már nyilvánvalóan érett tudósa volt a Szentírásnak és az egyházatyáknak. Jól megjegyezhetõen éppen egybeesik az invesztitúraharc legjelentõsebb eseményeivel. és alapfogalmakat. Anselmus egyik Marmutier-ben élõ bencés szerzetestársa az „esztelen nevében” Liber pro Insipiente címen megírja nyolc pontból álló bírálatát a Proslogion istenérvére. hogy késõbb. 11 A sorban valószínûleg elsõ volt a De Grammatico (A Grammatikusról).11 9 IV . a De Libero Arbitrio (Az akarat szabadságáról) és a De Casu Diaboli (A sátán bukásáról). bõ másfél évtizeden át csak imádságokat. Erre Anselmus tíz pontban válaszol is. az egyház 1494-ben avatja szentté. a Proslogionhoz kapcsolódó polémia után10 (kb. A Monologiont szinte azonnal követi a Proslogion (1077). ám nem alaptalan az a föltételezés. 1077. Anselmus életének ezt a szakaszát a korábban megfogalmazottak értelmében a kimondottan monasztikus korszaknak tekintjük. azaz a Monologion és a Proslogion megszületéséig. 1078–1079) nem sokkal – nagyon valószínû.9 Mindezt erõsíti. Legalábbis a szokásos kronologizálás szerint. amely jól láthatóan nagyjából perjelsége idõszakával esik egybe. hogy Gaunilo kritikája talán épp egy nagyon is patkolt „antidialektikus” kritikát testesíthetett meg. január.

13 „Amit e meditáció leírásának formájául meghatároztak számomra”. ezek szóbeli varázsáról lásd szintén: Southern 1963. Miközben Anselus verbáról és corról beszél. uo. folytatja egyértelmû szabadkozással. a gondolat(menet) rendületlenül mens és intentio irányába halad. 30. Vö. amelyet nekik élõszóban. R. hogy a „világos stílus” (plano stilo) mellett legyen minden „közérthetõ elõadásmódban. hogy ez számukra „a meditáció egyfajta példájaként (exemplum)” szolgálhasson. beszélgetés közben kifejtettem az Istenség lényegérõl és más. és Op. Ezzel bizony nem egyértelmûen a tradicionális monasztikus attitûdöt föltételezi róluk. tehát. Vegyük észre. ed. Op. A szöveg bensõ megformálását jól illusztrálja az oratio 9. még Southern.meg átnézvén sem talált benne semmi olyat. 29–30. hogy azt a néhány gondolatot. egyszerû gondolatmenettel” (vulgaribus 12 Anzelm 2001. szintén a szerzetestársak elvárása szerinti. Southern (Edinburgh.. I. R. Mégpedig azért. Omnia I. hogy a mûvet át. 41–42. c. Vita Anselmi. hogy a Szentírás tekintélyére való hivatkozás mellõzése mellett az ésszerû érvelés erejét és az igazság fényét feltûnõ hangsúllyal a „közönség” igényeként fogalmazza meg. amit az egyes vizsgálódások végkövetkeztetése állít. 1962). Cambridge: Cambridge University Press. Anselmus filozófiai és teológiai mûveitõl eltérõen az imádságokat széles körben olvasták és másolták. amely korábban csak szóban létezett. 35–38. Ebben elõször is azt adja tudtunkra Anselmus. Ad Sanctum Petrum. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. az ésszerû érvelés kényszerítõ szükségszerûsége (necessitas rationis) is igazolja röviden. . Hangsúlyozza is késõbb még egyszer. W . hanem mindannak igazát. 49–54. 7.288 Ferencz Sándor Vegyük sorra a Monologion prológusának megnyilatkozásait. Ez „nem is a téma súlyának vagy az én képességeimnek felel meg” – szabadkozik is rögtön mai szemmel már-már álszerénynek tûnõ óvatossággal Anselmus. Eadmer a Monologion és a Proslogion írásba foglalását látszólag azonos terminusokban írja le. Ez a „közönség” ugyanakkor megjeleníti az egyszerû szerzetesek igényét is. A Study of Monastic Life and Thought 1059–1130. Omnia III. (1963): Anselm and his Biographer. és az igazság fénye (claritas veritatis) is mutassa nyilvánvalónak”. hogy csak rendtársainak unszolására – akik „gyakran és kitartóan kérleltek. hogy „semmit ne a Szentírás tekintélye (auctoritas Scripturae) fogadtasson el benne. ezzel összefüggõ kérdésekrõl elmélkedvén…”12 – foglal írásba egy olyan meditációt. W . nevezetesen. legalábbis egy részükrõl. 13 Monologion prológus.

hogy ne röstelljek mégoly együgyû. Meglehet. nemhogy valamely bástyázó „nevesített” citátumát vagy parafrázisát. ha elém bukkannak”. Budapest: Szent István Társulat. semmisítse meg és tartsa távol a nyilvánosságtól. hogy nem lehet semmit sem pusztán azért elvetni. század végén 289 argumentis simplicique disputatione) elõadva. Az összhang valóban annyit jelent 14 Egyik elsõ Monologionnal kapcsolatos Lanfrancusnak szóló levele szerint (Ep. Ezenkívül azonban a nagy tekintélynek a nevét sem találjuk a mûben. Omnia III. 193–194. nehéz lenne egyértelmûen megválaszolni. A tanítómester ítéletei iránti feltétlen és alázatos bizalmat14 azonban annak masszívan ókonzervatív változtatásokat követelõ intellektuális megnyilvánulásai miatt15 hamarosan felváltja az eltökéltség. általánosságban tanácsolja. A probléma lényege a mû (a szerzõ) Augustinushoz fûzõdõ viszonyában kiválóan megragadható. Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. mert az adott megformálásban még sohasem hallottuk azt. 15 Például. 207–208. a vulgaris és a simplex így együtt összes jelentésárnyalatával inkább a szívre. az ekkor már canterburyi érsek Lanfrancushoz. hogy a derék fráterek még „azt is óhajtották. . hogy mûvét mégis a prológusban kinyilvánítottak szerint adja majd közre. nevezetesen. 72) még címmel sem látta el a szerény „mûvecskét” (opusculum). levélbõl tudhatjuk. Említettük. Hogy a kettõs elvárásból valójában melyik is okozott nagyobb fejtörést Anselmusnak. már-már ostoba ellenvetésekkel sem szembesülni. 17 A már említett Rainaldus apátnak címzett 83. Op. hogy a Monologion szövegével kapcsolatban. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. hogy amennyiben nem találja megfelelõnek. s hangsúlyosan a „publikálás” okán. Op. levelekben fordult „atyjához” és mesteréhez. hogy mondandóját bástyázza jobban körül az isteni tekintélyekkel (divinis auctoritatibus accingenda). s azt írja neki. hogy Anselmus állítja: semmi olyat nem mond. A planus. mint a 83. Omnia III. hogy épp az utóbbi? Mindenesetre tudjuk.16 Ezután fogalmazza meg nagyon határozottan a számára egyértelmûen elvetendõ konzervativizmus formáját. ha hozzávesszük. levél. Fõleg. de legalábbis nem a kifinomultabb értelemre és az érvelésben is járatosabb elmére apellálást fejezi ki.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. 16 A Monologion keletkezési körülményeiben kitûnõen eligazít: Dér Katalin (2001): Szépséges értelem. 72–78.17 A mû lényegi vonását illetõen tehát Anselmusban a ratiót követelõ „új közönség” igénye gyõzedelmeskedik az auctoritashoz formálisan ragaszkodó régiek felett.

megvitatásra. A megközelítést világossá tette a Levél az Ige megtestesülésérõl. Emellett semmiképpen sem az a szándék vezérelte. Másként fogalmazva. hanem a bibliai szövegek egyszerû olvasatán és elemzésén túlmutató logikusabb és absztraktabb szövegértelmezés kísérletére célszerû gondolnunk. hanem az. uo. hogy olyan problémákat is boncolgasson. hanem hogy elmondjam. akik „alázattal törekednek érteni. Omnia II. Pontosan ezt is kérik tõle. A belsõ dialógusok során a szentírási és patrisztikai õsforrás (auctoritas) sommázata lehet így „szöveggé”. de ami nem mond ellent tanaiknak. még mielõtt ténylegesen írásba foglalnák. amirõl esetleg hallgattak. mint Augustinus. hogy ésszerû argumentálásban harmonizál nagy elõdje gondolataival. (Epistola de incarnatione Verbi. hogy olyasmit mondjon. a mentális szöveg legyen híd ratio és auctoritas között. amelyek nem igazán keltették fel az õ érdeklõdésüket. hanem összhangban van azokkal”. amit rosszul mondtak. amit szilárdan hisznek”. vagy amirõl éppen hallgattak (tacuerunt).19 A kulcsszava ennek a jól ismert meghatározásnak a megértés. illetve Op. valamikor 1092 szeptembere elõtt befejezett mûvének hatodik fejezetében. 28. 18 „Ha olyasvalamit állítok bennük. hogy olvastam volna másoknál”. c.) (Dér Katalin fordítása. és új szövegek megalkotására sarkallja õket. 6. vagy nem emlékszem.18 És pontosan ilyen értelemben szerkesztette az említett két mûvet azok segédlete gyanánt. Op. Amikor tehát rendtársai kérésének eleget téve azt állítja. amit nem olvastam. Canterbury Szent (1993): Levél az Ige megtestesülésérõl. Itt megismétli elkötelezettségét a Monologionban és a Proslogionban szereplõ „szentírási tekintélyt mellõzõ ésszerû érvelés” mellett. de következetesen mellõzi a tekintélyére való egyszerû ráhagyatkozást. amit nem olvastam. Sokkal inkább a skolasztika alapvetõ intellektuális attitûdjének megnyilvánulása.) 19 Anzelm.290 Ferencz Sándor Anselmus számára. vagy kijavítanám. tulajdonképpen a szó szerinti értelmében vett „tradíciót” (tradere=átadás). vagy nem emlékszem. Márpedig a hagyomány ápolásának nem éppen monasztikus reflexe ez. . Ugyanazt mondja. az idézéses „argumentációt”. hogy olvastam volna másoknál – nem mintha olyasmit tanítanék. Itt azzal kezdi. hogy talán „olyasvalamit állítok bennük. Ezzel Anselmus nyilvánvalóan értelmezésre. Omnia II. amit azok nem tudtak (nescierunt). hogy álláspontját egyáltalán nem a Szentírás tekintélyével kívánja alátámasztani (auctoritate scripturae penitus nihil). In: Miért lett Isten emberré? (Religio Könyvek. hogy megkísérelje kijavítani a nagy elõdöket. 1993.) Budapest: MTA Filozófiai Intézete. akkor nem a Biblia elvetésére. 20–21. Az „értelem kényszerítõ ereje”. 29. Anzelm. amit egyháztanítóink nem tudtak.

Végül. Anselmus ebbõl adódóan olyasvalakinek a szerepét is betölti a mintaként szolgáló „saját magával folytatott társalgásában”.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Ráadásul Anselmus nem filozófusként szólal meg. aki így halad. meg is válhatna az érvelés beszélt nyelvi formáinak esetlegességétõl. hogy Anselmus számára azért még egyértelmûen úgy tûnik. aki azonban. . 50. aki képes elõre látni az írott produktumot. Mivel ahhoz a rationis necessitas logikáján keresztül jut. de még- 20 Anzelm 2001. amit „az ésszerûség híján” figyelmen kívül hagyott. A logikus érvelés a tudományos kultúrának a megfelelõje. Hangsúlyozandó. Éppen úgy. mint ennek a szövegnek a rendezõ elve. teológiai színezetû populáris kultúra. nem más. ahogyan általában véve a szóbeliség összekapcsolódott az írástudatlansággal. hanem közönséges hívõként. A pusztán konvencionális beszéd a témában. Anselmus felfogásában is irracionalitás és racionalitás a strukturálatlan és strukturált nyelv tükörképének tekinthetõ. Összefoglalva: Korábban a meditáció témáit köznapi beszélt nyelven (usitato sermone colloquendo) „élõ adásban”. hogy valódi szóbeli diskurzussal kell kezdõdnie minden teológiai vizsgálódásnak. század végén 291 amire hivatkozik. amelyekben természetszerûleg öröme telik. Az emberi értelem mutatja ebben az esetben az utat. a másik pedig megalapozott igazság. nyilvánvalóan õ. „racionálisan” jut olyasminek a belátására. aki képes magáévá tenni a szövegre vonatkozó módszertant. hogy nem azon van. Szöveg létrehozásával pedig – tágabb értelemben: minden írott nyelv alapján megformált diskurzussal – akarva-akaratlan „ésszerû”. Mindössze arra lenne szüksége. ha óhajtaná. neki csak követnie kell. A régi és az új szövegek kölcsönösen támogatják egymást: az egyik elfogadott. A lényegi különbség ebben is az egyszerû meghallás vagy elhívés és a logikus gondolkodás meggyõzõ ereje között van. Az ésszerû megokoláshoz vezetõ verbális folyamat során viszont valami olyasmit foglalunk szavakba. ami minden lényeges vonatkozásában már szöveg. hogy elméjét azon dolgok kutatására irányítsa.20 Anselmus számtalanszor hangsúlyozza. hogy fölébe kerekedjék a szentírási tekintélynek. akinek természetesek az efféle megkülönböztetések. úgymond. legalábbis az adott szöveges racionalitás normáinak megfelelõ produktumhoz közelítünk. lehetõvé válik a valódi teológiai diskurzus. és át is adhatná magát a szövegek racionalitásának.

amire korábban egymástól független vizsgálódásokban jutott. Princeton. hiszen orálisan nem az anyanyelve senkinek. 31. Stock. hanem sokan mások is le21 Vö. Természetesen akkor is.292 Ferencz Sándor iscsak a szerzetesi közösségben fejtegette. mégis reményemen kívül és nem is tudom. és egységes érveléssel kell összekapcsolnia mindazt. amely szerint az írásbeliség ismérvei azonosak lennének a racionalitás kritériumaival. amelyek rendelkeztek valamiféle kezdetleges írásbeliséggel – nem is lehettek kifejlesztve absztraktabb és analitikusabb gondolatok kezelésére. úgy esett. . bár ilyet aligha gondolhattak a középkorban. Most azonban gondolatait az említett elvárások szerint írásban kívánja rögzíteni (meditationis exemplo describerem). ha azt századokon át milliónyian használták. Az „elõkelõ” latin pedig szükségképpen minden használó számára idegen nyelv. a par excellence „ártalom” volt. A minta (exemplum) kifejezéssel Anselmus másolatra. Ismeretlen is maradt mindazok számára. beszélték(!). Mondhatjuk. Az írásba foglalással Anselmusnak egyetlen értekezéssé kell gyúrnia.21 Ez az írásbeliség természetesen a latin írásbeliséget jelenti. ha „szövegben” beszél. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. Ebben a helyzetben a nemzeti nyelvek – még azok is. A stocki értelemben. New Jersey: Princeton University Press. hogy amit leírtam. miképpen. Az egység és a koherencia aligha negatív kicsengésû követelményének értékelésénél azonban föltétlenül körültekintõnek kell lennünk. Brian (1983): The Implications of Literacy. Az írott produktumnak tehát mindenekelõtt koherens egésszé kell lennie. „Bár az a remény vezetett a munkában. csakis azok ismerik meg. hogy a skolasztika pedig kiváltképpen textuális világ. hogy nemcsak említett testvéreim. igazán jelentõs és határozottan reflektált körülménye a másolás és a rendkívül gyors terjedés. A „PUBLIKÁLÁS” A Monologion másik. akik nem tudtak latinul írni(!). átiratra vagy sajátos értelemben levonatra is emlékeztet. Brian Stock véleménye szerint a középkori írásbeliség legártalmasabb következménye éppen az az elképzelés volt. akik erre ösztökéltek – írja –. hiszen akkor is textuális világot jelenített meg.

önmagában a terjedés nem egyértelmûen szinonimája a kedvezõ fogadtatásnak. de lemásolni is. 44. csak annyit kért még Anselmus.”22 Mondhatjuk. a kompetencia (mindenekelõtt nyelvi és fogalmi) és fõleg a „hozzájutás” formálja. nem ítél majd elhamarkodottan. hogy már a „kézirat”. ha elõbb megismeri. 43.” (I. Megjegyzendõ. hogy a korban egy mûnél a „siker ”. az esetleges félreértésekbõl adódó fölösleges vitákat elkerülendõ. amit itt olvasni fog. mint a fejezetek rendjét jelzõ tartalomjegyzéket.”24 A „KÖZÖNSÉG” A szövegrészt.23 Mai szóhasználattal azt mondhatnánk. hogy hosszú idõre megõrizzék azt az emlékezetnek.) 24 I. amelyben Anselmus saját törekvéseit körvonalazza. hogy aki megtekinti ezt az Elõszót. ha késõbb esetleg a saját véleményével ellentétes állítást talál. autorizálása. sokat segít mindannak megértésében. Még azt is gondolom. de a valamennyire célzott „publikálás” esélye is eltûnni látszik. vagy a „szerkesztõi példány” is bestsellerré lett. és nem csupán elolvasni. m. A terjedést az érdeklõdés. A szokatlanul gyors terjedés bizonyítékát találjuk a mû keletkezéstörténetében egészen korainak számító Lanfrancusnak írt ajánlásban is.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. zárt és kontrollált terjedés. hogy nemcsak egy biztonságos. az lett a sorsa. azon fáradoztak. milyen szándékkal és módon kerültek mindezek tárgyalásra. Az egyik a kész szöveg és az olvasóközönség viszonyára irányul. hogy bárki. a másik Anselmus saját írásmûvet alkotó eljárásával kapcsolatos. egyszerre két szinten lehet olvasnunk. Legvégül pedig. század végén 293 másolván a maguk számára írásomat. 22 Anzelm 2001. „Úgy vélem ugyanis. 23 „E munkácskának. hogy nemcsak azok akarták. elõszónak tegye a saját szándékát kifejezõ említett részt csakúgy. aki a mûvet lemásolja. Ezért is lett olyan fontos a kezdetben jelentéktelen mûvecskének titulált kézirat szerzõi utógondozása. hogy a mû (Anselmus) „szelleme” ezzel kiszabadult a palackból. reményemen kívül. 41. Az értekezés kedvezõ fogadtatása mindezek után akár kellemes meglepetés is lehetett. hanem sokan mások is. . akiknek a követelésére nyilvánosságra hoztam. A „sokan mások” is épp azt jelenti. m.

A valóságos közönséget értelemszerûen mindig a rendtársak alkotják. „nemesíti” logikailag koherensebb diskurzussá. Az elmebéli szûkebb körû „hallgatóság” inkább a hagyományos szóbeliséget jelenti. A fiktív közönséget megint kétféleképpen értelmezhetjük. amely elméjében mintegy a potenciális olvasóközönséget reprezentálja. A Monologion megszerkesztése során Anselmus valójában az élõ hallgatóságot (quiddam fratres)25 cserélte föl az olvasóközönségre (quis hoc opusculum voluerit transcribere…). elméjében a szavak sajátos mentális szöveget alkotnak. 26 Uo. aki egyedül a gondolkodás útján nyomozza. míg a szélesebb közönséget már íráshoz kötõdõnek kell feltételeznie. Anselmusnál a szövegalkotás mégiscsak alapvetõen reduktív folyamat. A formálódó szöveg tehát közvetítõként mûködik a szerzõ saját elméjében zajló diszkusszióban. hogy mindezt „olyan valakinek a nevében adom elõ. tulajdonképpen a közönséggel folytatott köznapi társalgást racionalizálja. valamint reális és fiktív hallgatósága közötti közvetítõként is hat. Éppen ezért Anselmus „exempluma” felfogható úgy is.26 A második sokkal összetettebb. . s rendre ez hívja életre az írott szöveget. Az egyik valóságos. 25 Uo. Föltételezhetõ. hogy létezzék egy sokkal szélesebb körû „hallgatóság” is. Az írásba foglalt mûvet nyilvánvalóan gyakorlati használatra szánták. mivel azt mondja. hogy ki van téve további vitáknak. Más módon megfogalmazva: kétféle közönségrõl beszélhetünk. akikrõl elmondható. akivel Anselmus saját elméjében. A kolostorbéli hallgatóság feltehetõleg kevésbé volt mûvelt és jártas az érvelésben. Egyrészt. önmagával vitázva…”. mint a tudós szerzõ maga. adott valamilyen képzeletbeli társalkodó. hogy azt a tanultabb és tanulatlanabb szerzetesek közötti szakadék áthidalására gondolta ki. Másrészt. a másik fiktív. hogy elõször fogták fel egészen modern értelemben az olvasóközönséget. A fenti interpretációban Canterbury Anselmus egyike azon szerzõknek. Ugyanakkor az írottá formálódó szöveg a szerzõ. mégpedig olyanoknak.294 Ferencz Sándor A kettõ közül az elsõt lényegesen könnyebb megragadni. kompetenciája és szándéka nagyon eltérõ lehet. kell. amelyeknek színvonala. azaz. képletesen szólva: beszédbe elegyedik. Ez a már említett exemplum meditandi követelménye.

és persze a filozófiában egyaránt. hogy mennyire felhasználják az új kulturális univerzumot teremtõ szellemi erõket. hanem fokozatosan alapvetõ differenciálódást eredményez magukban a tudományokban is. a 12. század végén 295 KITEKINTÉS Az írásbeliség terjedése nem egyszerûen a szokásos-hagyományos és az új. tehát az alapvetõen személyes és „szóbeli karakterû” tradíciókat. századra közvetett vagy közvetlen módon formális nyelvek kezdtek kifejõdni a kultúra számos területén. Hugo de Sancto Victore például sugallja. Közismert. A jelentés különféle megnyilvánulásaira kezdenek úgy tekinteni. mintaadóként fölhasználván. amelyeket egyszeriben értelmezhetnek. és természetesen szó és szöveg. Egyre erõsödik az írott kultúra hatása. azaz az írott nyelvet. Gondoljunk ugyanakkor a szinte komplementer jelenségnek tekinthetõ misztikus és egyáltalán nem „szövegszerûségtõl” mentes áramlatokra. a közismert és népszerûbb. Ismerõs dichotómiák folyamatos erõsödését vehetjük észre: látható és láthatatlan. a megszokott. Olyan helyzetek is elõállhattak. s nemcsak összekapcsolhat. Ezekkel rendre szembe is állították a helyi. . mûvészetben. azt mindenképpen érzékelhetjük. Kortárs szövegek tömeges megjelenése mindenképpen új dimenziót jelent. A korábban soha nem tapasztalt mértékû szöveges kommunikáció egyre szabatosabb és differenciáltabb. mihelyt grammatikai. mûveltebb tradíció viszonyában hoz lényeges változást. hogy épp kifinomult intellektualizálással és racionalizálással és az ehhez igazodó cselekvések révén õrizheti meg az ember az Istennel való tisztán spirituális újraegyesülés lehetõségét. mint jelek és szimbólumok sorozataira. Ha a rendkívül kimunkált teológiai metaforákra többnyire meg is süketültünk már. hogy a latint. logikai és retorikai kódjukat megfejtik. de paradox módon el is szigetelhet egymástól egyes megközelítéseket. irodalomban. Az írásbeliség dominálta magasabb kultúra és a már említett személyes szóbeli tradíció jellemzõ vonásai érezhetõbben kezdenek elkülönülni. materiális és spirituális.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. képmás és eredeti. Ahogy a szövegre vonatkozó elemzés fokozatosan általános módszertanná kezd fejlõdni. amelyben jó szövegek közt a derék literátus fokozatosan elidegenült az Istennel folytatható verbális és interperszonális kommunikáció korábbi „paradicsomától”. egyre több gondolkodó kezd el jelentéstanon töprengeni. zenében. építészetben.

): Renaissance and Renewal in the Twelfth Century. Budapest: Osiris. azaz a szöveg objektív tartalmának megmutatásá- 27 Vö. szövegek és a „valóság”. 486. a tudás elvont eszméje is fokozatosan elkülönült az egyéni értelmezéstõl. hogy ettõl kezdve ugyancsak fellendül majd a különleges. Cambridge. Vajon mi a valódi funkciója: egyre kifinomultabb meditatív dialógus saját bensõnk és Isten között. Értelmiséginek lenni foglalkozás. hogy a lectio mindenekelõtt exegézist jelent.27 A monasztikus és skolasztikus gondolkodásmód nem feltétlenül kötõdik intézményi határvonalakhoz.és diáklétszáma tekintélyes megnövekedésének. Pontos értékelésként. Leclerq. . miként például Szent Bernát állította. hanem a célját is. lásd Mathon. 29–30 és 85–89. Eltérõen a keleti „bölcs férfiú”-tól és a kora középkori bölcstõl. (1982): The Renewal of Theology. Értelemszerûen a fentebb elmondottak mind a monasztikus. J. Massachusetts: Oxford University Press. század már tanúja a katedrális iskolák és a születõ egyetemek tanár. G. 68–87. „Ha jellemezni kívánjuk a skolasztikus tanítómester lectióját. sõt társadalmi szerep kezd lenni. Lille. szembeállítva a szerzetes collatiójával – jegyzi meg Chenu –. L. századtól megjelenõ értelmiségi nem személyében testesít meg egy (tan)tárgyat. úgy újulnak meg és szaporodnak a teoretikus igényû konfliktusok is nyelv. (szerk. sõt néha kényes témákat is tárgyaló önálló szövegek terjedése. 28 Vö. avagy logikailag védhetõ koherens állítások megalkotása a megismerhetõrõl. a 12. Kapcsolódnak-e fogalmaink szavai valami valóságoshoz. Amint a tudós közönség megszervezõdött. A 12. avagy csak „szófuvalom” lennének. mind a skolasztikus attitûd körülírásaiként fölfoghatók. Gérard (1967): Jean de Fécamp theologien monastique? La normandie bénédictine au temps de Guillaume le conquérant (XI siècle). Jacques (2000): Az értelmiség a középkorban. amint erre mondjuk Abaelardus látszik utalni.28 Ugyanígy ez derül ki egy-egy személy szöveggel kapcsolatos attitûdjébõl is. miként a nominalisták állították? A lejegyzett ismeretek halmozódása és rendszerezhetõsége értelemszerûen veti föl magának a tudásnak. akkor azt mondhatjuk. Közismert. R. a realitás viszonyát illetõen. Le Goff.296 Ferencz Sándor Amint erõsödik az írott kultúra hatása. hanem tanítja azt.–Constable. amint a realisták föltételezték. az ismeretnek nemcsak a mibenlétét. In: Benson.

30 Vö. a szintézis mindig tartalmaz személyes. Münster: Aschendorf. In: La théologie au douzième siècle.: 79–99. ami további reflexiók kiindulópontját biztosítja. de (1913): Dialectique et dogme aux Xe–XIIe siècles.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. J. I. .”29 A szerzetesek körében pedig. Marie-Dominique (1957): Les magistri. emlékeztet rá Leclerq. Leclerq 1982. A dialektika melletti és elleni álláspontok rövid áttekintésére lásd Ghellinck. La „science theologique”. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. 77. 344. század végén 297 ra törekvõ interpretációt. köt. Supplementband I.30 29 Chenu. Paris: J. Vrin.). Quelques notes. Festgabe zum 60. Geburtstag Clemens Beaumker gewidmet von seinen Schülern und Freunden. szubjektív elemet.

13. A határozat egyik hatása ennek megfelelõen az volt. Isten attribútumaira. hogy a határozatban elítélt tételek közül számos az arisztotelészi természetfilozófia téziseit reprezentálta. hogy a természettudósokat egyes fizikai és kozmológiai problémák nem arisztoteliánus megoldására. szexualitás Andreas Capellanus De amoréja az 1277-es elítélõ határozatban Borbély Gábor A középkori filozófia és tudományosság történetének egyik legtöbbet elemzett. és az egyik legjelentõsebbnek tartott dokumentuma Étienne Tempier párizsi püspöknek. Pierre [1906–1913]: Études sur Léonard de Vinci. valamint az emberi lélekre és annak képességei1 Denifle.1 A határozat tartalmaz egy prológust. természetfilozófiai és morálfilozófiai kijelentések. Histoire des doctrines cosmologiques de Platon à Copernique. amelyben 219 állítás található.2 A metafizikai tételek Isten megismerhetõségére. a második az eredeti listát követi. . teológia. 66). Émile (1889): Chartularium Universitatis Parisiensis. Heinrich–Chatelain. 543–558. az elsõ e tematikus rendet. Luca (1990): Il vescovo e i filosofi.Természetfilozófia. A továbbiakban az egyes tételekre két számmal utalok. 2. 2 A tételek eredeti sorrendje nem követi az általam bemutatott. a legfontosabbak metafizikai. Ezek az állítások javarészt filozófiai problémákkal kapcsolatosak. az egyetem korábbi kancellárjának 1277. valamint Le système du monde. március 7-én Párizsban kibocsátott határozata. Az elítélõ határozattal kapcsolatos historiográfiáról lásd: Bianchi. ceux qu’il a lu et ceux qui l’ont lu. az anyagi világ tulajdonságaira. 411–412. Paris: Hermann. Pierre Duhem szerint az 1277-es elítélõ határozat révén született meg a modern tudományosság. köt. valamint az elkülönült szubsztanciákra vonatkoznak. 1913–1959. a természetfilozófiaiak az égre és az égitestekre. köt. Paris: T . Duhem. a természettörvények mibenlétére. I. Paris: Hermann. a világ teremtésére és örökkévalóságára. tekintettel arra. Bergamo: Lubrina. a szakirodalom bevett tematikus fölosztásán alapuló szisztematikus rendet. vagyis egy új fizika megalkotására késztette (vö. 6. valamint ennek függelékeként egy olyan listát.

A Tabula smaragdina a görög–egyiptomi hermetizmus gondolatkörébe tartozó alapvetõ alkímiai munka. A két. a morálfilozófiai állítások pedig az emberi akarat természetére. a második pedig egy földbõl való jóslással foglalkozó könyv. az igaz hittel és a jó erkölcsökkel nyilvánvalóan ellentétes dolgok” tárgyalására kerül sor. Jürgen (1976): Papst. . 85–86. amely a kor mércéjével mérve is ortodoxnak számított. amelyek a fekete mágiával foglalkoznak. egymással explicit vagy implicit ellentmondásban levõ tételek kerültek a listába.) 5 Vö. 6 Vö.”4 A határozat függelékében megjelenõ teoretikus anyag inkonzisztens. (Miscellanea Mediaevalia. (Redl Károly [1987]: Az 1277-es párizsi elítélõ határozat. Vö. rotulos. A szöveg fennmaradó harmadában a püspök két. röpiratokat tantétellé teszik vagy hallgatják […]. 314. Hissette. akik az említett tekercseket. 1270-es elítélõ határozatának esetében is így volt is. 4 Redl Károly fordítása. könyveket. avagy bármi módon védelmezni merészelik. s elítéli azokat. Jahrhundert.3 Elítél továbbá a püspök minden olyan írásos formában fellelhetõ szöveget („libros.Természetfilozófia. Hissette szerint 33 ilyen van. hogy „kiközösítõ határozatunk érvényét mindazokra kiterjesztjük. IV . A szöveg elsõ kétharmada a határozat függelékében található tételekkel kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz. a démonok megidézéseit vagy a lélek veszedelmére történõ ráolvasásokat tartalmaznak. A határozat prológusa – ha nem tekintjük a bevezetõ és záró formulákat – 367 szóból áll. (Philosophes médiévaux. Budapest: Ikon Kiadó. Miethke. akik e tételek bármelyikét „tantételként elõadják. beleértve e tételek elítélését s azon személyek kiközösítésének kilátásba helyezését. Budapest: Mûvelõdési Minisztérium. 31. 403–409. században arabból latinra. azonosítható könyv közül az elsõ Andreas Capellanus De amore címen ismert könyve. seu quaternos”). vagy „a jósok tevékenységét. Jahrhunderts. kezdõ. Ortsbishof und Universität in den Pariser Theologenprozessen des 13. vagy amelyekben ilyen és ehhez hasonló. T . Roland (1977): Enquête sur les 219 articles condamnés à Paris le 7 mars 1277. Ez már Tempier püspök korábbi. lásd ehhez Bianchi 1990.6 Tudnunk kell to3 A szöveget részben publikálták a következõ kötetben: Tannery. Kijelenti továbbá. Aquinói Szent Tamás (1993): Az értelem egysége.) Louvain–Paris: Publications universitaires. amely arab nyelven hagyományozódott. 18 és 43. Paul (1920): Mémoires scientifiques.és zárószavaival pontosan azonosítható könyvre referál.) Berlin–New York: Walter de Gruyter. teológia. szexualitás 299 re. In: Die Auseinandersetzungen an der Pariser Universität im XIII. Privat. az úgynevezett Tabula smaragdina latin fordítója fordított a 12.5 ezen túlmenõen a határozat több olyan állítást is tartalmazott. 9–10. az „alkimisták bibliája”. amit Hugo de Santalla. Toulouse–Paris: Ed. valamint a „jó” és a boldogság mibenlétére vonatkoznak. nemkülönben meghallgatóikat is”. XXII.

valamint „radikális arisztoteliánusoknak” is szokták nevezni. Texte inédit de la reportation de Vienne. William szerk. 86. 47. Hissette 1977.”) A kortárs Jacobus de Douai azt írja egy helyütt. (Édition revue de la reportation de Munich.11 addig mások egyszerûen olvashatatlanná tettek olyan kéziratokat. 12 Erre találunk példát Siger de Brabant Metafizika-kommentárjának egyik kéziratában. lat. 316–317.” („Ezen elítélt tételek közül több is egyesek önfejûségébõl. 3. 2. Lásd még: Bianchi. Miethke 1976. hogy az általunk ismert korabeli filozófusok9 közül mindenekelõtt a párizsi egyetem artes fakultásának két magisztere. amely (dacára annak. Vö. többeket eltávolított a filozófiától. Siger de Brabant és Boëthius de Dacia tanításai ellen irányulhatott a határozat. 32. 314. amelyeknek a szerzõje ma már sok esetben nem azonosítható. A proposito della nuova edizione delle Quaestiones in Metaphysicam di Sigieri di Brabante. 11–12. . hogy a szillabusz hatása a filozófiára katasztrofális: az a represszió. 11–12.) Louvain–Paris: Editions de l’Institut supérieur de philosophie.) (Dunphy. s nem a magiszterek tanácsának alapján került bele a határozatba. hogy a filozófia az ember által megszerezhetõ legnagyobb tökéletesség) filozófusokat ebben az idõben érte. Frankfurt am Main: Minerva. Bianchi 1990. In: Rivista di storia della philosophia. A cenzúrázott kéziratoldal kópiáját lásd Aquinói Szent Tamás 1993. amelyek az elítélõ határozat által érintett vagy vélhetõen érintett szerzõktõl származtak. hogy a lista létrejöttében jelentõs szerepet játszott a cenzorok rosszindulata. általában nem pontos idézetek ezekbõl. irigysége. Vö.7 Az 1277-es elítélõ határozat olyan filozófiai és teológiai állításokat ítélt el. 471b): „Plures de illis articulis transierunt non consilio magistrorum. amelynek egyik lapján valaki vaskos fekete vonásokkal áthúzta az általa gyanúsnak ítélt részeket. 9 Ezeket a szakirodalomban „averroistáknak”. Siger de Brabant (1981): Quaestiones in Metaphysicam.300 Borbély Gábor vábbá azt is. Hissette 1977. sed capiositate quorundam paucorum. például Aegidius Romanus (1968): II Sent. hogy a listában szereplõ tévedések. 10 Bianchi 1990. 21. 4391. Vö. fol 68) például a Contra Segerum et Boetium hereticos megjelöléssel utal az elítélt tételekre.12 7 Vö. Luca (1985): „ Velare philosophiam non est bonum”. tudatlansága és ostobasága. d. 8 Egy párizsi kézirat (Nat. elnyomás. 11 Vö. 31. 40: 255–270. „latin averroistáknak”. amit több másik kézirat is követ e tekintetben. Míg a lista megszületésének a módja és tartalma már a kortársak közül is többek ellenérzését váltotta ki. 131–132. A filozófiatörténészek egyetértenek abban (s ezzel a kéziratos szöveghagyomány tradícióját követik8). s jelzi azt is. hanem egyes bennük található állítások szabadon elõadott változatai. amennyiben forrásuk a fennmaradt kortárs szövegekben egyáltalában azonosíthatónak tûnik. Hissette 1977. q. a.10 Az 1277-es elítélésnek (amely pusztán lokális érvényességgel bírt) a hatása is zavaros volt.

92 és 57). amennyiben bizonyos állítások megvitatására utal. hiszen rájuk az egyértelmûbb „magistri in artibus” kifejezéssel utalna Tempier. (1997): What really happened on 7 March 1277? Bishop Tempier ’s Condemnation and its Institutional Context. Kurt [1989]: Aufklärung im Mittelalter? Die verurteilung von 1277. hanem teológiai állításokat is 13 Így például ismert egy olyan párizsi kézirat (Nat. teljes joggal. akik komoly szerepet játszottak a vitában. amennyiben az adott problémával kapcsolatos érvek egy részét õk adták elõ. Vö. hogy „Der Bischof sagt. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket adjanak elõ és vitassanak meg az iskolákban (tractare et disputare presumunt)”. hogy ezt semmi sem támasztja alá. J. 17: 223–248. L. bármilyen körben megtehettek. (1949): Un témoin muet des luttes doctrinales du XIIIe siècle. Ed. 14 Lásd ehhez: Thijssen. hogy miközben (vagy esetleg: azáltal. D’Alverny. amelybõl korábbi szerzõk szövegeit törölték ki. die Verurteilung richte sich gegen die Lehrer der Artistenfakultät […]” (Flasch. by Edith Sylla and Michael McVaugh. szexualitás 301 de ismeretes egy olyan kézirat is. valamint azt állítja. sõt mi több.Természetfilozófia.-Th. hogy nemcsak filozófiai. teológia. akik Párizsban a szabad mûvészetekkel foglalkoznak”).) Leiden–New York–Köln: Brill. amelyben – többek között – Adelard de Bath 12. és egy meghatározott oktatási formára. vö. hogy megjegyzi: „veszik maguknak a bátorságot. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. M. Hissette. In: Texts and Contexts in Ancient and Medieval Science. A disputa legfontosabb szereplõje a mester. De mit érthet Tempier azon. Hissette „membres de la faculté des arts”-ról beszél. H. . Kurt Flasch azonban a következõképpen fordítja a szóban forgó szakaszt: „einige Lehrer der freien Künste zu Paris”.13 A prológus szövegének értelmezésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van. túllépik saját fakultásuk határait? A triviális olvasata ennek az volna.14 Az érintettek tevékenységére Tempier oly módon utal. század elejérõl származó Quaestiones naturales címû mûve esett áldozatul. Murdoch’s Seventieth Birthday. hogy saját fakultásuk határain túllépve […] nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. Tractare et disputare: a két kifejezés közül az elsõ („tractare”) általánosabbnak tûnik. 250. 99. hogy) ezt teszik. de föltehetõleg nem csak a magiszterekre. 6286). M. amit az artes fakultás tagjai közül bárkik. Mainz: Dieterich. lat. tudniillik az egyetemi disputára utal. A második („disputare”) már lehet technikai jellegû kifejezés. M. (Studies on the Occasion of John E. de tanítványai között voltak olyanok. Roland (1983): Une „duplex sententia” dans le „De amore” d’André le Chapelain? In: RThAM. Elõször is nem világos. hogy kikre vonatkozik a meglehetõsen homályos „nonnulli Parisius studentes in artibus” („néhányan azok közül. Azt gondolom.

amelyekhez a cenzorok rövid magyarázatot fûztek. hogy) elõadják és megvitatják a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. feltételezi ugyanis. hanem azt. akkor annak elõadása és megvitatása a filozófusok részérõl kompetencia-túllépés. és igaznak tartják õket a filozófia szerint. hogy az értelmezés kulcsa itt a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedések” kifejezés lehet. hogy ezek mennyiben tévesek. csak azt. ami viszont teológiai kompetenciát feltételez. átlépik a saját fakultásuk határait még akkor is. Tempier föltételezi. Fontos továbbá megjegyezni azt is. átlépik saját fakultásuk határait. sõt mi több. hogy miközben (s azáltal. 15 Thijssen 1997. hogy saját állításuk szerint nem képesek ezen állításokat megcáfolni. s az ezekkel kapcsolatos vizsgálódásokat a teológusokra bízzák. hogy Tempier egyetlen szóval sem állítja azt. . hogy hamisnak nyilvánítják az említett állításokat. hogy ezekrõl az állításokról (tévedésekrõl) ítéletet alkossanak. 99–101. hogy ezen állítások hamisságával és heterodox voltával az artes fakultás tagjai tisztában vannak. hogy nincs elegendõ erudíciójuk ahhoz. amennyiben azok nyilvánvaló módon hamisak és egyúttal ellentmondanak a hittételeknek. ám eléggé evidens módon azt is föltételezi. de Tempier szövege nem ezt mondja. hogy Tempier szerint az artes fakultás említett tagjai részérõl a korrekt eljárás az lenne. ha filozófiai állításokat vitatnak meg. Ennek megfelelõen vannak a listában olyan tételek. hogy nem is kívánják megcáfolni ezeket az állításokat. Egy ilyen állítás megvitatásának ugyanis Tempier szerint föltehetõleg feltételeznie kell annak ismeretét. Azt gondolom. de hamisnak a katolikus hit szerint. hogy az állítás milyen tekintetben és mennyiben sérti a katolikus hittételeket.302 Borbély Gábor elõadnak és megvitatnak (ilyenek szerepelnek is a 219 tétel között). hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket”. hogy az artes fakultás említett tagjai a szerzõi ezeknek a hibáknak. Tempier szerint ezek az emberek kétszínûek és rosszindulatúak. Minthogy ilyennel az artes fakultás tagjai nem rendelkeznek. A szöveg alapján feltételezhetõ. hiszen Tempier részérõl plauzibilis álláspontnak tûnhet. hogy ha egy állítás nyilvánvaló módon hamis és egyúttal ellentmond a hittételeknek („kárhozatos”). mint például Aquinói Szent Tamás.15 de még azt sem. A 219 tétel forrásainak kutatása során – hangsúlyozza Thijssen – nagy súllyal kell figyelembe venni a görög és arab filozófiai forrásokon túl olyan teológusok munkáit (és teológiai állításait). hogy simpliciter igaznak tartják ezeket. világossá téve.

Berlin: de Gruyter.Természetfilozófia. I. maga a szerzõ is elvet. hogy megértsük a De amore elítélésének motivációját. Beck. (1962): Survivance de la Magie Antique. aki úgy vélte. akkor nem tûnik értelmetlennek feltenni a kérdést: vajon mi oka lehetett arra. hogy racionális cselekvõ volt. Luca Bianchi szerint nincs szükség különösebb spekulációkra ahhoz. Lásd még: D’Alverny. a Tempier-féle listában szerepel a fornicatio simplex elítélése (205 – 183: „Az egyszerû paráználkodás. ha csak a házasságtörés magasztalására gondolunk a De amoréban. A kutatók érdeklõdését sokkal inkább az csigázta föl. és ezt az álláspontját egyértelmûen kifejti könyvének utolsó fejezetében..”). hogy a középkorban sok klerikus volt azok között. s Tempier püspökrõl feltételezzük. akik a mágia tiltott formáit ûzték. akik elõször bizonyítottak valamilyen tételt. hogy teljes egészében elítélje A szerelemrõl címû könyvet. W. a De amore szerzõje a testi szerelmet – melyet mûvében részletekbe menõen.16 és vajon miért éppen a filozófusok tévedéseivel együtt ítélte el?17 A válasz meglehetõsen kézenfekvõnek tûnik: nyilvánvalóan valamiféle összefüggés lehetett a határozatban érintett emberek (s ezen belül is az elítélt filozófusok. hiszen õk voltak kellõképpen mûveltek ahhoz. hogy Andreas Capellanus eljárása a De amoréban emlékeztet „a kettõs igazság módszerére” a latin averroistáknál. Megjegyzem. hogy az ezekkel kapcsolatos szövegeket elolvassák és értelmezni tudják (lásd ehhez: Kieckhefer. önmagában nem tûnik különösebben meghökkentõnek. hiszen az. amit egyébként mûve harmadik könyvében. a De amore elsõ két könyvében szereplõ tanításokat kifejezõ állításokat. In: Antike und Orient im Mittelalter. 153). egyáltalán nem meglepõ módon. Ha pedig így áll a dolog. Andreas [1990]: Il vescovo e i filosofi. nagy erudícióval és rendkívüli szellemességgel tárgyal – morális és fiziológiai szempontból is rossznak tartja. szexualitás 303 A De amore említését az elítélõ határozat prológusában mindig is talányosnak tekintették az eszmetörténészek. valamint Andreas Capellanus egyéb. amely szemben állt a 16 S ne pusztán egyes. . amely a szerelemrõl szól. továbbá a határozat mellékletében szereplõ állítások és a mû között. hogy a mágiával kapcsolatos szövegek között említi Tempier a De amorét? A mágiával kapcsolatos szövegek elítélése egyáltalán nem meglepõ annak fényében. H. hogy a párizsi püspök 1277-ben elítél egy olyan szöveget. mindenekelõtt Siger de Brabant és Boëthius de Dacia) tevékenysége. 154–178. 17 További kérdés: lehetett-e valami oka annak. München: C. Richard [1992]: Magie im Mittelalter. Misc. teológia. E talány oka mindenekelõtt maga a mû volt. hogy az elítélt könyv. Az elsõ teória ezzel kapcsolatban Martin Grabmann nevéhez fûzõdik. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. M. elegendõ.-Th. amely a házasságtörésre vonatkozik. ehhez hasonló nézeteire (Capellanus. így például – hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem – Andreas Capellanusnak a házasságtöréssel kapcsolatos álláspontját. nem szerepel azonban olyan állítás. Bergamo: Lubrina. 175). amint arról a továbbiakban szó lesz. Med.

egymásnak ellentmondó állítás egyidejûleg igaz lehet) egyetlen arisztotelészi logikán iskolázott filozófus sem vallhatott. Maurer. Louvain–Paris: Publications universitaires– Béatrice-Nauweiaerts.. Châtillon. Géza [1963]: Boethius de Dacia und seine philosophische Bedeutung. Texte inédit avec une introduction critique. In: Wilpert. Berlin: W . In: Le pouvoir. Gilson. Géza [1954]: Un traité récemment découvert de Boece de Dacie De mundi aeternitate. In: Mediaeval Studies. azután azonban elõvigyázatosan melléállították a neki ellentmondó hittételt. Une texte nouveau de Boèce de Dacie. vö. mely tanulmány tartalmazza a kettõs igazság elméletének historiográfiájával kapcsolatos legfontosabb információkat is. mint Grabmann írja. módszerének. 19 A kettõs igazság elmélete tömören a következõ: van olyan „p” filozófiai állítás és van olyan ¬p teológiai állítás. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. Miután a hagyomány szerint Tempier a párizsi egyetem artes fakultásának bizonyos magisztereit ítélte el. 458–459). nem valamilyen elsõdleges forrás (azaz valamilyen kortárs tudományos munka) volt.20 A De amoréban ugyanis az elsõ két könyvet alapul véve a kor módszertani kívánalmai szerint fölépített természettudományos traktátust 18 Grabmann. 22: 167–187). März 1277. de Gruyter. amit egyébként a késõbbiek során õ maga is elismert (vö. Roland (1979a): André le Chapelain et la double vérité. hogy azoknál a szerzõknél. Misc. hogy kifejezetten a De amore volt az a mû. hogy Boëthius de Dacia De aeternitate mundijában (amelynek a szövegét õ fedezte fel és publikálta elsõként) megtalálta az elmélet forrását (Vö. 21: 64. Pierre [1956]: La double-vérité des Averroistes. 22: 81–99. akiket Grabmann latin averroistáknak nevez. századi létezésére következtettek. Med. Le cas d’Étienne Tempier. Sajó Géza 1954-ben úgy vélte. 2. amennyiben a 13. s többen arra is fölhívták a figyelmet. J. In: Theoria. fölmerült az az álláspont is. Sajó. Sajó. 555–570. In: Introduction a l’étude de la philosophie médiévale.304 Borbély Gábor hittel. In: Bulletin de phil. Armand [1955]: Boethius of Dacia and the Double Truth. Hissette. Lásd még Steenberghen. VII: 75–79. In: Speculum. hogy az említett elmélet bizonyára artesmagisztereknél található meg.18 Grabmann álláspontjához késõbb mások is csatlakoztak. Az a forrás. a szöveg alaposabb elemzése során mindazonáltal kiderült. amely alkalmazza ezt a módszert. Étienne [1955]: Boèce de Dacie et la double vérité. amelyek egyidejûleg igazak. a kettõs igazság doktrínáját puszta legendának minõsítették. Bd. 20 Vö. Martin (1932): Das Werk „De amore” des Andreas Capellanus und das Verurteilungsdekret des Bishofs Stephan Tempier von Paris vom 7. Paul von [szerk]: Die Metaphysik im Mittelalter. s miután világossá vált. 17: 233–239. (1978): L ’exercice du pouvoir doctrinal dans la chrétienté du XIIIè siècle. a vulgáris filozófiatörténet-írás jó ideig úgy tartotta. amelybõl az említett elmélet 13. Budapest: Akadémiai Kiadó). hanem Tempier elõszava. hogy ilyen abszurd elméletet (hogy tudniillik két. Paris: Institut Catholique de Paris. hogy értelmezése nem állja meg a helyét (Vö. 24. semmi nyoma a kettõs igazság elméletének19 vagy. Miután azonban egyetlen fönnmaradt szövegben sem találták meg a teóriát. Michaud-Quantin. s akiket Tempier elítélt. médiévale. századi filozófus magiszterek munkásságát tekintjük. Fernand van (1974): Une légende tenace: la théorie de la double vérité. mindenekelõtt 81–94. .

s köztük természetesen az egyetemi magisztereket is. hogy mit tudunk magáról az elítélt mûrõl. s ezeket Andreas Capellanus – úgy tûnik – egyidejûleg igazakként mutatja be nekünk”. Hissette jó néhányról kimutatta. hogy nem a De amoréból származtak. „jelen van a természeti és a keresztény morál. Roland Hissette igen meggyõzõ érvekkel cáfolta két írásában is.B. (1946): The De amore of Andreas Capellanus and the Condemnation of 1277. életvitele. J.) 22 Denomy. 246–251. Ezzel a hipotézissel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. (Vö. olyan írás a De amore. Denomynak az alábbiakban említett tanulmányára. ahol Hissette azt írja. teológia. amit az elsõ két könyvben állított. 151. mint arról. ha a harmadik könyvet nézzük.. szexualitás 305 találunk olyan normatív elemekkel elegyítve. 24 Steenberghen. . Chapelain. amelynek forrása a De amore. Denomy 1946-ban írott tanulmányában22 ezen túlmenõen azt is fölvetette. van (1977): Maître Siger de Brabant. F . azt tudniillik.24 Mielõtt megvizsgálnám azt a kérdést.) Paris: Klincksieck. André le (1974): Traité de l’amour courtois. valamint Hissette 1983.Természetfilozófia. van Steenberghen Siger de Brabantról írott könyvében fölvetett egy további lehetõséget. írja az írás egyik avatott elemzõje és kommentátora. amelyek Andreas szerint a természetfilozófiai állításokból következnek. amelyrõl néhány korabeli párizsi dokumentum is tanúskodik. J. A De amoréban ezért. In: Med. 39. ahol egyébként Claude Buridant rosszul hivatkozik A. 315. lássuk röviden. 107–149.23 F. s amely érintette a klerikusokat. amelyeknek esetében egyáltalában szóba jöhet a De amore mint lehetséges forrás. 132. 23 Hissette 1977. 63–67. s a fennmaradó tételekkel forrásának egyértelmû azonosításával kapcsolatban is meglehetõsen visszafogott volt. Studies. hogy az elítélõ határozat mellékletében számos olyan tétel szerepel. A Denomy által azonosított tételek közül R. hogy okosabbnak tartja az Andreas Capellanus-mû közvetett hatásáról beszélni. (Trad. amelyben Andreas Capellanus a kinyilatkoztatott isteni törvények alapján elveti mindazt. hogy a De amore elítélése a határozat elõszavában az erkölcsöknek azzal a romlásával függhetett össze. et Notes par Claude Buridant. 144–146. hogy a szöveg közvetlen forrása lehetett volna azoknak az elítélt tételeknek. valamint a De amore között. Hissette 1979a. 21 Vö. amelyek a kettõs igazság – egyébként sem létezõ – doktrínáját megkísérlik fölfedezni a De amoréban. Ugyanakkor. C. Introd. hogy sikerrel járhatnak azok a kísérletek. s milyen összefüggés lehetett a filozófiával foglalkozó egyetemi emberek teoretikus mûködése.S. 178-as jegyzet. hogy mi magyarázhatja a De amore 1277-es elítélését. Alexander Joseph.21 A. Louvain: Publications universitaires.

I. Amennyiben helytállóak az alábbiakban részletezett megállapításaim azzal kapcsolatban. John F. nyomósabb érvek szólnak a 12. In: Chapelain 1974. amelyeknek magyar történeti vonatkozásai is vannak. In: Studi di filologia romanza. mert ekkor említik elõször a mûvet. 36: 578–582. A továbbiakban ennek a kiadásnak az oldalszámait adom majd meg. amelyet még csak nem is Párizsban írtak. hogy hogyan és hányféle módon eshe- 25 A továbbiakban P . megvizsgálja a szerelem szó eredetét. Az azonosítás problémáival kapcsolatban lásd Benton. . In: The Journal of Medieval Latin. például Dronke. 28 Schlösser. Walsch kiadása alapján idézem a De amore szövegét: Walsch. John F . Andreas Capellanusról keveset tudunk: õ maga a De amoréban a királyi udvar káplánjának nevezi magát.28 A szöveg valószínûleg 1185–1187 között keletkezett.29 lehetséges idõpontként még az 1230-as éveket szokták említeni. G. századi keletkezés melletti érv lehet. Uõ (1962): The Evidence for Andreas Capellanus Re-Examined Again. 11. 6. 33–50. 34. (Angolra fordította P . In: Studies in Philology. századi keletkezés mellett. Jahrhunderts. [1958]: The Evidence for Andreas Capellanus in Re-Examination. Ezekhez lásd Schlösser 1962. Pio [1891]: Tre studi per la storia del libro di Andrea Capellano. Walsch. Walsch 1982.. s a mû egyes könyveire római. 152. Azt a személyt. többen azonosnak tekintetik Marie de Champagne hercegnõ Andreas nevû káplánjával (vö. mint hogy hirtelen fölbukkan egy közel száz esztendõs munka. hogy kik között jöhet létre. In: Speculum.306 Borbély Gábor A De amore25 szerzõjérõl. akit mi Andreas Capellanusnak hívunk és aki a De amorét írta. akkor ez is a 12. G. azon belül a fejezetekre arab számokkal utalok majd. hogy a káplán szó nem feltétlenül ilyeneket jelöl a középkorban) fölszentelt pap. lehetséges helyszínként pedig Párizst.) (1982): Andreas Capellanus on love. F. Verlag. G. 11. 7. 8–12. (szerk. G. A terminus ad quem 1238. A De amore három könyvbõl áll: az elsõ könyvben. megvizsgálja azt. 26 Capellanus 1990. Peter (1994): Andreas Capellanus.) Bonn: H. Buridant 1974. Bouvier u. seine Minnelehre und das christliche Weltbild des 12. Co. Buridant 1974. Rajna.) London: Duckworth. Andreas definiálja a szerelmet. (2. Az írás datálásának szempontjából kiemelkedõ jelentõsége van Andreas Capellanus két olyan utalásának. 29 Vö. 27 Buridant. hogy a De amore az 1230-as években keletkezhetett. 5. valamint Buridant 1974. Claude (1974): Introduction. In: Studies in Philology 59: 471–478. miután – mint írja – könnyebb elképzelnünk azt. továbbá azt. Mahoney. 30 Vö. hogy Andreas Capellanus milyen módszertani mintákat követ a mûben.30 Úgy gondolom. sz. P . (1962): Andreas Capellanus. amely terjedelmét tekintve mintegy kétharmada az egész mûnek. 49. kiadás. (1961): The Court of Champagne as a Literary Center. hogy az Arisztotelész természetfilozófiai mûveit olvasó párizsi miliõben egy generációval a keletkezését követõen elítélik.26 minden valószínûség szerint (annak ellenére. 4: 55–56. Schlösser 1962.27 A De amore keletkezésének idõpontját nehéz megállapítani. 55: 1–6). 2–3. Dronke éppen a Tempier-féle elítélõ határozat nyomán érvel amellett. hanem Champagne-ban.

amelyet Andreas Capellanus amor purusnak nevez. amelyekben kimerítõen tárgyalja a szerelmet.Természetfilozófia. akkor nem lehetséges.): Pseudo-Aristotle in the Middle Ages. Burnett. szexualitás 307 tünk szerelembe.–Schmitt. amely minden testi vágy kielégítésére tör) az „elme és a szív kontemplációja” jellemzõ. In: A History of Twelfth-Century Western Philosophy. In: Proklosz. (Kandidátusi értekezés.) 183–205. A második könyvben arról beszél. 31 Capellanus 1990. miként csökken. 22. B. amit mi szexualitásnak nevezünk: ha két szeretõ közül az egyik valamely véletlen esemény folytán impotens lesz. (1992): Scientific speculations. II. In.: Ryan. . a legkevésbé sem meglepõ.33 Andreas Capellanusnál – az említettekkel összhangban – a regulák olyan általános alapelvek. Arisztotelész Második analitikájából. hogyan ér véget és milyen jelei vannak. amelyek a szerelem természetére vonatkoznak. (P . és ezért kerülendõ. Ch. hogy – legalábbis a mélystruktúrája tekintetében. a De hebdomadibusból. ismertek. Charles H. A. Miután Andreas Capellanus a szerelmet egy materiális szubsztancia tulajdonságaként definiálja. Ha az írást módszertani szempontból vizsgáljuk. 4. W . 33 Lásd ehhez Lohr. akkor rendkívül érdekes dologra figyelhetünk fel: úgy tûnik ugyanis.) Cambridge: Cambridge University Press. Tárgyalja továbbá a hûtlenség kérdését. (szerk. valamint Boëthius egyik rövid teológiai írásából. amelyet a 12. 232. teológia.F . A trubadúrok hasonló morális elképzeléseirõl lásd Buridant 1974. 6. hogy a szerelem szerinte per definitionem testi szerelem. 54–56. Dronke szerk. (1982): The Pseudo-Aristotelian Liber de causis and latin theories of science in the twelfth and thirteenth centuries. A módszer alkalmazásáról a fizikában lásd Geréby György (1995): Proklosz fizikája. Az elsõ két részt követõen. University of London. 170. hogy a szerelem a továbbiakban is fönnálljon. tehát nem az irodalmi szöveg szintjén – az az axiomatikus-demonstratív módszer a mintája. Ch. szerintem nagyjából azonos azzal. s amelyre (az úgynevezett amor mixtusszal ellentétben. I. London: Warburg Institute. században Euklidész Elemek címû mûvének fordításából.31 a harmadik könyvben harmincnál is több argumentum segítségével kívánja alátámasztani azt az állítást.32 A szerelemnek még az a formája sem mellõzi teljes mértékben a testiséget. hogy miként õrzõdik meg a szerelem. hogy az elsõ két könyvben vizsgált szerelem morális és fiziológiai értelemben rossz. 52. Tanulmányok. miként növekszik. s a második könyv végén fölsorolja a szerelem harmincegy reguláját. 32 Capellanus 1990. A fizika elemei. írja Andreas Capellanus. s mindenki számára nyilvánvaló módon minden jóság és curialitas forrásának nevezi. fordítás és kommentár.

. 132 és 144–145. ezeknek a magisztereknek és/vagy diákoknak a szexuális szokásairól még ennél is kevesebbet tudunk. akik morális szempontból problematikusnak találták az egyetemi magiszterek és diákok nyilvános fellépéseit és viselkedését az egyetemen kívül. 318. amit addig leírt – ha nem is hamis. valamint a szerelemmel kapcsolatos egyéb dolgoknak (például féltékenység) a definícióival együtt az elmélet vázát alkotják.35 Ezt az állítást bizonyítja. hogy van valamiféle kapcsolat a 13. hogy mindaz. hogy azt is legfeljebb csak sejtjük. de – morális szempontból egyértelmûen elvetendõ)? Ha igen. hogy voltak olyanok ebben az idõben (s valószínûtlen. Vannak-e olyan tételek az elítélõ határozatban. 532 és 540–541. Lehetett-e valamilyen összefüggés Andreas Capellanus mûvének elítélése és az elítélt magiszterek vagy a hallgatók szexuális szokásai között? 2. Az 1277-es szillabusz kibocsátását azonban megelõzte két olyan párizsi irat. Hissette. Egyes filozófiatörténészek a két dokumentumból azt a következtetést vonták le. hogy súlyos kicsapongások lehettek. valamint Andreas Capellanus mûve között? Ami az elsõ kérdést illeti: tekintettel arra. Hissette 1977. amelyek megtalálhatók Andreas Capellanus mûvében? 3. ami Andreas Capellanus írására oly jellemzõ (hogy tudniillik summa amatoriája részletes kifejtését követõen kimerítõen érvel amellett. Steenberghen 1977. hogy Tempier a határo34 Denifle–Chatelain 1889. századi filozófusok sajátos filozófiaértelmezése („kettõs igazság” a régebbi szakirodalomban). Vajon miért ítélte el Tempier püspök Andreas Capellanus teljes mûvét az 1277-es szillabuszhoz írott elõszavában? A probléma eddigi irodalmának ismeretében – úgy vélem – három kérdésre kell választ találnunk: 1.308 Borbély Gábor s a szerelemnek. Magyarázható-e a De amore elítélése azzal a furcsa kettõsséggel. amely a párizsi egyetem artes fakultását jellemezte. hogy kiket ítéltek el 1277-ben. médiévale. és hogy a dokumentumokban tükrözõdõ erkölcsi züllés kétségtelenül kapcsolatban van azzal az eszmei zûrzavarral és válsággal. s amely az 1277-es elítélõ határozat kibocsátásához vezetett. jegyzik meg. 35 Steenberghen 1977. akkor lehetséges-e. vö.34 amely arra utalt. In: Bulletin de phil. 21: 69. Roland (1979b): Étienne Tempier et les menaces contre l’éthique chrétienne. hogy Tempier püspök ne tartozott volna közéjük). 145.

38 Van mindazonáltal egy olyan rétege Andreas Capellanus könyvének.37 Azt gondolom. 38 Vö. amely hatással lehetett. folytatja. Klerikusnak lenni a középkori társadalmon belül elméletileg a legmagasabb rendhez való tartozást jelentette. Megjegyzi továbbá.Természetfilozófia. szexualitás 309 zat prológusának végén elítéli az erkölcsök romlását is. „az idõbeni dolgok lármájától” mentes életet kell élniük. A sajnálatos helyzet azonban a valóságban az. mégpedig az.39 Andreas Capellanus a normatív szexuáletika szempontjából teljességgel egyetért a fentiekkel. . Nyilvánvaló ezért. században az artes fakultás diákjainak körében a De amore. a következõ url-címen: http://openuniversity. C. 151.36 Többen úgy vélték továbbá. írja. A klerikusoknak. s a jó erkölcsöket veszélyeztetõ destruktív morális nézetei miatt szolgált rá az elítélésre. In: BUKSZ. 1. vagy Hissette 1979b. s minden testi szennytõl mentesen kell megõriznie magát Istennek. 14. hogy hatással lehet a magiszterek és a diákok szexuális viselkedésére. c. hogy bizonyára kedvelt irat lehetett a 13. nyár: 186–187. akik ellátják az istentiszteletet. s ezért említi Tempier az elõszavában a mûvet. nem is lehet szerelmes.hu 39 Decretum Gratiani. q. teológia. vagy talán Tempier püspök úgy gondolhatta (vagy valamelyik tanácsadója. akinek hitünk szerint a katonájaként szolgál”. hogy egyetlen szó sem esik bennük a klerikusok szexuális kilengéseirõl. Borbély Gábor (1998): Bölcsesség és szex 1277-ben. akik elmerülnek a kontemplációban és az imádságban. 37 Például Schlösser 1962. hogy tartsa magát. amely a klerikusok szexualitásával foglalkozik. a tanulmány megtalálható az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme online könyvtárában. és nem csak a doktrinális elhajlásokat. és ezzel egyben búcsút is mond a normatív szexuáletikának. fogalmaz Gratianus törvénykönyve. hogy a De amore elítélése azzal az elterjedtséggel. esetleg tanácsadói gondolhatták úgy). hogy a két dokumentum láttán nyilvánvaló. hanem az amoralitás (Unmoral) köti össze a Tempier által elítélt tételekkel. mint ilyen. 370–371. „minden testi élvezettõl teljességgel távol kell. amelynek a mû az említett kicsapongásokban vétkes egyetemisták és magiszterek körében örvendett. hogy az egyetemi magiszterek és diákok klerikusok voltak. fûzi hozzá. olvasottsággal és sikerrel függhetett össze. Hissette 1979b. XII.phil-inst. Schlösser szerint a De amorét nem direkt doktrinális kapcsolat. bár ennek elemzésébe itt nem kívánok alaposabban belemenni. Rendkívül fontos szem elõtt tartanunk e tekintetben azt. hogy nem nagyon élt 36 Steenberghen 1977. 7. A klerikus. hogy a klerikus. 69.

így több 40 Capellanus 1990. ha akasztással vagy fojtogatással fenyegetnénk meg õket. tekintve dologtalan életüket (s itt nyilvánvalóan arra gondol. 42 Lásd az 52. 210.41 Egyéb jelzések is vannak arra. és senki más. hogy a késõ középkorban elsõsorban klerikusok olvasták a könyvet. In: Revue du Moyen Age Latin. 36: 99–106. Robert (szerk. „büntetés. és persze egyúttal elleplezésére. akkor ezt rangjának megfelelõen tegye. gyötrelem” jelentésû szó deklinációjával.. 41 Bossuat. amit Drouart la Vache szerint csak õk érthettek meg a szövegbõl. H. ahogyan ezt Betsy Bowden42 egy 1979es tanulmányában kimutatta.) (1926): Li livres d’amours de Drouart la Vache. amit a laikusok még akkor sem értenének meg. és élvezetét leli majd benne. nyilvánvalóan az 1277-es tiltás következtében). Lásd még Silvestre. Csak a legtriviálisabbat említem: Andreas Capellanus az írásában rendkívül gyakran játszik a „poena”. még a többi embernél is inkább ki vannak téve a testi kísértéseknek. írja. hogy milyen mennyiségû élelem áll rendelkezésükre. amelyet a De amore 1290-es provanszál nyelvû fordításához fûz a mûvet egyébként helyenként alaposan átdolgozó. és nem a meglehetõsen naiv és tudatlan laikusok számára. érteni fogja ezt a könyvet. (1980): Du nouveau sur André le Chapelain. jegyzetet. pontosabban átköltõ fordító. s ezzel kapcsolatban kövesse mindazokat a tanításokat.310 Borbély Gábor még ember a Földön a test bûneitõl mentesen. erre a kérdésre több válasz is lehetséges. és ami olyan nagy élvezetet okozhatott a számukra? Nos. 9: 69. Úgyhogy amennyiben egy klerikus mégiscsak úgy döntene. vö. aki elgondolkodik rajta. kín. I. Minthogy a könyvben számos olyan gondolat vagy kifejezés van. In: Mediaevalia et Humanistica. 2. hogy Andreas Capellanus gyakran használ kétértelmû kifejezéseket az erotikus tartalom fölvillantására. Tudjuk azonban. amelyeket õ a mûvében elõad. Paris: Champion. hogy szerelmi küzdelmekbe bonyolódik (ami persze alapvetõen helytelen dolog Andreas Capellanus szerint). vagy háborúzniuk) és azt. Bowden. Betsy (1979): The Art of Courtly Copulation. a klerikusok pedig. 7.40 Rendkívül sokatmondó az adott szempontból az a megjegyzés. Az elsõ az. Az a klerikus. De vajon mi lehetett az. hogy körülbelül az 1150-es évektõl kezdõdõen az „oe” és „ae” diftongusok „e”-vé olvadtak össze az írott latin szövegekben. Drouart la Vache (aki egyébként a könyv incipitjét és explicitjét is megváltoztatta. a klerikusoknak készítettem ezt a könyvet. hogy nem kell fizikai munkát végezniük. bûnhõdés. .

A mondat tehát e második értelmezés szerint egy kissé megváltoztatná a jelentését. ahol mind a „poena” szó. szexualitás 311 olyan passzust is találhatni a szövegben. valamint az a fizikai és morális önkontroll. E. 184: „Elkerülhetetlen szükségszerûséggel be fogom számodra bizonyítani.”43 Magyar fordításban: „Nem hiszem. hogy a szerelemben inkább a klerikust kell választani. s szûk vaginájával megkönnyebbülést hoz számomra. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedne hervadoznom e kínok terhe alatt. Egyetlen példát említenék az elsõ könyv hatodik fejezetébõl. amelyben azonban két szójáték is található. hogy „felemel. a „cunctus” pedig.” A francia olvasó számára a „me poenis” úgy hangzott. 44 Bowden 1979. de átvitt értelemben azt is.” . csak éppen természetesen teljességgel eltérõ értelmet adnak neki. A „relevare” azt jelenti. hogy „az összes”. s a következõképpen fordíthatnánk. sed a cunctis me relevabit angustiis. mint a laikusét. hogy „enyhít.”44 A másik lehetséges értelmezés szerint a szójátékok nem egyszerûen a szavak látszólagos jelentése. „valamennyi”. Capellanus 1990. hasonlíthatott a „cunnus”-ra. 98. kiemel”. 104. amit a coitus interruptus gyakorlata feltételez. hogy megfelelõbb mértékkel kezeljen minden dolgot.Természetfilozófia. A szöveg igazi üzenete eszerint a klerikusok számára a coitus interruptus gyakorlata volt. mint hogy a szeretõ tapasztalt legyen minden dologban. hanem igazi gyakorlati tanítást hordoztak. teológia. 6. Danielle–Thomasset. s hozzászokott ahhoz. mint a laikus. minthogy semmire sincs oly nagyon szükség a földön. mint a laikust. H. 6. nagyobb visszafogottságot [moderamen] tanúsít önmagával és a dolgaival szemben. I. Claude (1990): Sexuality and Medicine in the Middle Ages. s kiemel szorultságomból. grammatikailag egyébként teljesen korrekt módon: „Nem hiszem. És minthogy õ klerikus. A nemes ember itt a következõt mondja a nemes hölgynek: „Credo […] quod tam nobilis tantaeque femina probitatis non diu permittet me poenis subiacere tam gravibus. 73. 45 Jacquart. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedné hervadozni a péniszemet e terhek alatt. ami a nõi szeméremtestet jelenti. megkönnyebbülést hoz”. mint az „én péniszem”. és a mélyebb erotikus tartalom oszcillálását idézték elõ az eszét és tudását megfelelõképpen használó klerikus hallgatóságban. az Írás révén tudással rendelkezik minden dologról. A klerikus ugyanis sokkal óvatosabb és bölcsebb minden dologban. Ennélfogva hatékonyabbnak [potior] kell ítélnünk az õ szerelmét. csillapít.45 43 Capellanus 1990. Princeton: Princeton University Press. I. mind pedig a „penis” szó megfelelõ alakjai értelmessé tesznek egy adott mondatot. ami azt jelenti latinul.

hogy létezik a szexuális kapcsolatnak olyan módja. s így a rövid szöveg allúziói mind ugyanarra utalnak. folytatódik a szöveg. amely nem hordozza a megtermékenyítés kockázatát. Az Andreas Capellanus-szövegben javasolt módszer e szerint az értelmezés szerint – ami. amelyek erejük és merészségük tekintetében fölülmúlják a fogolymadarakat. C. 74. amennyiben az alkalmasnak bizonyul rá.312 Borbély Gábor Danielle Jacquart és Claude Thomasset még ennél is tovább megy a középkori klerikusok szerelmi kultúrájának és a szöveg üzenetének elemzésében a De amore „sajátos bestiáriumának” fölidézésével. A vércsék („lacertiva avis”) között idõnként akadnak olyan egyedek. A szöveg rejtett értelme a klerikusok számára az lenne. és csak egy pillanatig tart. 106–107.. mielõtt ez reménykedhetnék a szerelmében. hogy ez a merészség legfeljebb a születésüktõl számított egy évig („usque ad annum”) tarthat. túl van a természetükön („ultra ipsarum noscitur pervenire naturam”). amirõl tudjuk. A közember és a legelõkelõbbek közé tartozó nemes hölgy esetleges szerelmi viszonyát taglaló részben47 Andreas Capellanus arról ír. ha a férfinak kiválóságban nincs párja a magasabb osztályokban. és ez próbaidõnek tekinthetõ – kockázatmentesen mûvelhetõ. egyáltalában nem tûnik túlzónak – az anális szex. enigmatikus formában történõ elõadására. amely tulajdonságát. A „natura” szó („a nõ természete”) a középkorban a nõi nemi szervet is jelentette.46 A De amoréban többször is említett fogolymadár a középkori bestiáriumok szerzõi szerint homoszexuális hajlammal rendelkezik. 47 Capellanus 1990. könyv. ismerve a középkori szerzõk hajlandóságát a rejtett tartalom szellemes. minthogy „azt. hogy meghaladja valamely dolog természetét”. hogy kettejük közeledése abban az esetben lehetséges. ám a a hölgynek vizsgálnia kell a férfi kitartását. Egy elõkelõ hölgy is csak megfelelõ számú próbatételt követõen választhat közembert szeretõjéül. I. írják. az emberek úgy tartják. az anusra tudniillik. 46 Jacquart–Thomasset 1990. fejezet. vagy annak legalábbis egy elemét Andreas Capellanus – aki a foglyot többször is a fácánnal (latinul „fasianus”) asszociálja mûvében – sajátos módon használja ki az írás egyik szakaszában. ám minthogy ez tudvalevõleg meghaladja a természetüket. s ennélfogva – egy ideig legalábbis. elfújja a legkisebb szellõ is. 4. . amely a nõi nemi szerv túloldalán található („ultra naturam”).

50 Vö. a természet elleni bûn (peccatum contra naturam). 11–12. s amelyek inordinatióhoz. majd az a bûn jön. a homoszexualitást. 7. ami nincs tekintettel a megfelelõ fajra. még ha külön nem említi is õket. amely extravaginális ejakulációval zárult. amely a közösülés megfelelõ módjától való eltérésben áll. 154. valamint a szexnek azt a fajtáját. amelyek a közösülés módjához tartoznak. ami nincs tekintettel a megfelelõ szexusra. a. ha orális vagy anális aktusról volt szó. q.Természetfilozófia. mint ha valamely más. hogy az orális és az anális szexet. Azon egyéb dolgok közé. 49 Persze nyilván természetes behatolással. míg a legenyhébb a fornicatio simplex. hogy meglehetõsen egyértelmû. . s végül a legrosszabb. Ebben az artikulusban Tamás – Gratianushoz hasonlóan – a bujaság alá tartozó bûnöket a súlyosságuk alapján sorrendbe állítja. 154. Aquinói Szent Tamás a Summa theologiae-ben51 a természet elleni bûn (vitium contra naturam) kategóriájába sorolta az önkielégítést. c. különösképpen. de a közösülés módjához tartozó dolog okozza a természetes rendtõl való eltérést. teológia. a természetes rendtõl való eltéréshez vezetnek – a szö- 48 Jacquart–Thomasset 1990. Akármit ért is Tamás az említetteken. amely eltér a szeretkezés természetes módjától. akár a nem megfelelõ eszköz (vagy szerv?) tekintetében. majd a vérfertõzõ kapcsolat (incestus). folytatja Tamás. 12. 11 co. 51 IIª-IIae. valamint a coitus interruptust is ebbe a kategóriába sorolja. Ez utóbbin belül. az állatokkal való közösülést. XXXII. súlyosabb bûn az. q.48 Érdekes módon ezeknél még az inceszt kapcsolatot is jobbnak tartották.49 Gratianus a bujaságot (luxuria) fokozatokra osztotta. ezt követi a házasságtörés (adulterium). Decretum Gratiani. ettõl eltérõ. szexualitás 313 A középkorban minden olyan szexuális kapcsolat szigorúan tiltottnak számított. 52 IIª-IIae. C. q. a szöveg következõ artikulusa alapján52 eléggé valószínûnek tûnik. A természet elleni bûnök között a legsúlyosabb az állatokkal való közösülés. azt gondolom. A bujálkodás genusán belül a legsúlyosabb bûn Tamás szerint is a természet elleni bûn. 88. a házassági kapcsolaton kívül élõ emberek együtthálása. A nem megfelelõ szerv („vas”: ez természetesen mindenféleképpen valamiféle üregre utal) használatának említése. akár pedig más szörnyûséges és állati közösülési módok tekintetében. amikor nem a megfelelõ szervet használják. ezt a homoszexualitás követi.50 A sor az egyszerû fajtalankodással (fornicatio simplex) kezdõdik. art.

hogy ha a fogamzás megelõzésének a korábbiakban említett módszereit a De amore 13. megválaszolásra váró kérdés azonban. ha az „extra vas” ejakuláció a fogamzás megelõzésének a módszere. Az elítélt tételeket a cenzorok nem a forrásuk alapján. amelyekhez hasonló állítások találhatók Andreas Capellanus mûvében (egyébként vannak). méghozzá azért. s ha igen.53 A második problémára a következõt lehet mondani. ez esetleg még arra a problémára is válasz lehet. és ennélfogva démonizálták. vajon játszhattak-e szerepet. amelyek a De amoréból (is) származ(hat)tak. Ebben az esetben azonban nem világos. hogy miként kerülhetett a Tempier-féle prológusban a De amore a mágikus szövegek közé. Ilyen tételek voltak a következõk: 1. Andreas Capellanus mûve mellett egyéb forrásokat is konsziderál. 294–304). hogy azok az elítélt állítások. méghozzá úgy. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. századi klerikus olvasói képesek voltak kihüvelyezni a szövegbõl. (205–183) Az egyszerû paráználkodás. akkor ezek nyilvánvalóan azok az állítások. hogy a coitus interruptus biztosan ebbe a kategóriába sorolható.54 s amelyeket a cenzorok szerint elõadtak és megvitattak a párizsi iskolákban. hanem Andreas Capellanus egész mûvét elítélte. mert ezeket egyesek elõadni és megvitatni merészelik a párizsi iskolákban. hogy a De amoréból származó tézisekként azonosították ezeket az állításokat. Hissette 1979b. 53 Miután a fogamzásgátlást általában összekapcsolták a mágiával a középkorban. akkor mifélét a párizsi filozófusok munkásságában. ellenkezõ nemû emberi egyeddel történõ közösülés során történik. hanem heterodox tartalmuknak megfelelõen foglalták a listába. hogy nem csak ezeket. 54 Roland Hissette az elítélõ határozatot elemzõ könyvében meglehetõsen visszafogott az említett tételek egyértelmû azonosításában. hozzá kell tartozzék mindaz. A kérdésre az egyik lehetséges válasz az.314 Borbély Gábor veg gondolatmenetét követve –. amelyeket Tempier és a lista összeállításában közremûködõ teológusok elítélendõnek tartottak. hogy Tempier püspök és teológus tanácsadói nem biztos. és errõl Tempier püspök is értesülhetett. Ha vannak olyan tételek az elítélõ határozatban. További. s nem vajákosságon alapul. még akkor is. vagy mondjuk a trubadúrlíra egyes darabjait (vö. ami ejakulációhoz vezet. hogy miért ítélte el még egyszer ezeket Tempier a prológusban. hogy a püspök a teljes könyvet elítélje. A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló. . akkor már önmagában ez a tény természetesen elegendõ kellett legyen ahhoz. Azt gondolom. s nem feltételezi nem megfelelõ szerv használatát. úgymint a Rózsa-regényt („Roman de la rose”).

Csak egyetlen példát említenék. fides. akik ellen állítólag az elítélõ határozat irányult. noha a faj természete ellen való. 226–240. s a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben szereti az elsõ alapelvet. aki nem ezt az életet éli. Fioravanti ebben a tanulmányban ki- . sor: „S miután mindenki gyönyörködik abban.Természetfilozófia. amit szeret s a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik abban. (209–181) A szüzesség nem magasabb rendû. N. (208–168) Az önmegtartóztatás a lényegét tekintve nem erény. 57 Idézi Fioravanti. nehogy a természetfilozófiai vizsgálódások hitbeli tévedésekhez vezessenek. G. vagy ehhez hasonló állítás szerepelne. Gianfranco (1970): Scientia. vagyis a közösüléssel való visszaélés (abusus in coitu). In: Atti dell’Accademia delle Scienze di Torino. amit a lehetõ legnagyobb mértékben szeret. 4. 104: 554–555. Pars II. azok egyértelmûen ellentmondani látszanak azon kortárs filozófusok etikai nézeteinek. hogy az a szerzõ álláspontját tükrözné.56 A harmadik kérdéshez: úgy tûnik. Hissette 1979b. ami természetfeletti és szemben áll a természettel”. ami az én megítélésem szerint azzal magyarázható. 294–304. ed. Hauniae. 5.” A szövegrészletek a saját fordításaim. amit Andreas Capellanus teológus kortársai. teológia..57 55 Vö. az azonban rendkívül reprezentatív. 3. a szexualitással kapcsolatos állítást illeti. például: Boethii de Dacia Opera. Ez a filozófus élete. Vol. alapvetõ strukturális hasonlóság van a De amore és az elítélt magiszterek filozófiafelfogása között. hogy „a keresztény hitben több minden is van. az erkölcsileg nem cselekedhet helyesen. hogy az elítélt filozófusok az 1270-es években az isteni rend és a természeti világ mélységes diszharmóniájával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviselték.. 56 Vö. Green-Pedersen. Boëthius de Dacia De summo bono (A legfõbb jóról) címû írását. nem él helyesen. s ezért fölöttébb óvatosnak kell lennünk. (206–166) A természet elleni bûn. mint a tökéletes önmegtartóztatás. Egyetlen olyan filozófiai szöveg sem ismert ebbõl az idõbõl. 377. VI. szexualitás 315 2. (212–170) Aki a szerencse javaiban szûkölködik. Olyan módon végképp nem. Jacques de Vitry például azt írja egy helyütt. S ez az egyetlen olyan gyönyör. ezért a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik az elsõ alapelvben s az elsõ alapelv jóságának értelmi szemléletében [contemplatio]. Az. 1976. nincs az egyén természete ellen. amelyben ilyen. amely helyénvaló [recta]. ahogyan ezt világossá tettem. theologia in Boezio di Dazia.55 Ami az elsõ négy.

142. hogy – amint azt az egyik legalaposabb ismerõje írja – „nem ismer harmóniát Isten és a világ között”. ebbõl az aspektusból tökéletesen érthetõ. a De amore ugyanis tökéletesen dualista mû abban az értelemben. vagy késõbb Albertus Magnus és Robert Kilwardby. mely szerint a teológia nem tudomány. . Guillaume d’Auxerre. Ezt az álláspontot képviselte többek között Richard Fischacre. hogy Tempier az elítélõ határozat prológusában a teljes De amorét elítéli. hogy a 13.316 Borbély Gábor Nos. s ezért a természetfilozófiai vizsgálódások módszerét nem lehet alkalmazni az isteni dolgok vizsgálata során. mutatja. 58 Schlösser 1962. Petrus de Trabibus. század elsõ felének teológusai körében igen elterjedt volt az az álláspont.58 s ennek a mélységes szakadéknak mindkét oldala világosan megjelenik magában a mûben és a mû struktúrájában is. Alexander Halensis.

Írásom fõ részében a 17. hogy az emberiség közös õstõl származik-e. majd Voltaire és Herder kapcsán utalok röviden arra. Ezen belül bõvebben John Locke politikafilozófiai nézeteinek a kérdésben elfoglalt (feltehetõ) álláspontjával való összefüggését tárgyalom. (Mester Béla [2002]: Preadamiták. amikor az újkori Európa szellemi életében komoly vitatémává vált a poligenezis kontra monogenezis kérdése. hogy az emberiség biológiai leszármazásának mára szaktudományos kérdéssé vált problémája hogyan befolyásolta a mindenkori etikai keretelméleteket és ezeken keresztül a politikai közösségre vonatkozó nézeteket. amelyet ezek betöl- * Tanulmányom korábbi szövegváltozata ugyanezen a címen már megjelent a jelen kötet ízelítõjeként. eredeti bûn.) . hogy a napjaink paleoantropológiájában megfogalmazódó multiregionális kontra kirajzásos hipotézisek megjelenése. század utolsó évtizedeitõl a 18. eredeti bûn. emberi szabadság. emberi szabadság Az emberiség származásáról alkotott elméletek etikai és politikafilozófiai következményei John Locke és utókora gondolkodásában* Mester Béla Tanulmányomban azt szeretném körbejárni néhány klasszikus filozófiatörténeti példa segítségével. illetve poligenezisérõl szóló diskurzus helyét a nyelv keletkezésérõl hasonló keretben folyó vita a század utolsó évtizedeiben. vagyis az a dilemma. században és miként vette át az emberiség monogenezisérõl. Végezetül fölvetem annak a lehetõségét. század végéig terjedõ idõszakról lesz szó.Preadamiták. 10–12: 130–138. hogy miképpen élt tovább ez a problematika a 18. és különösen az a szerep. In: Világosság. vagy az egyes rasszoknak különbözõ õseik voltak.

ahol Locke-ra hatott.318 Mester Béla tenek a rájuk figyelõ laikus társadalmi reprezentációban. Az iskola Locke-irodalmából mindenképpen megemlítendõ Dunn. Szempontunkból a leghasznosabbnak bizonyult Marshall. valamint az unitárius gondolkodásnak az eredeti bûnre. 5–6: 960–980). LOCKE POLITIKAFILOZÓFIÁJA ÉS AZ UNITÁRIUS TANÍTÁS ÁDÁMRÓL ÉS BÛNÉRÕL Locke szempontunkból érdekes gondolatai hollandiai emigrációja idején születtek. s ezzel összefüggésben a szabad akaratra vonatkozó tanítása között megfigyelhetõ. részben helyi. és nyíltan egyedül ez a felekezet hirdet teológiájában is vallási türelmet. a magyar kultúrában néhány irodalomtörténész és teológus. Van azonban a tolerancián kívül egy másik. Religion and Responsibility. Cambridge: Cambridge University Press. széles körû tájékozottságot és elmélyülést mutató unitárius olvasmányai. összefüggésben az itt olvasott helyi és erdélyi unitárius irodalommal. Ezeket a szövegeket – érthetõen – általában Locke toleranciafelfogásával hozták összefüggésbe. hiszen a korabeli toleranciaelképzelések próbaköve volt az unitáriusok iránti türelem megléte vagy hiánya. John (1969): The Political Thought of John Locke. ebbõl következõen a társadalmi szerzõdés jellegére és megkötésének módjára vonatkozó nézetei. részben lengyel és erdélyi eredetû. A filozófiatörténet-írás látóterébe viszont e kapcsolatból inkább a vallásszabadság kérdése került: Nyugaton fõként a cambridge-i kontextualisták1 mûködése nyomán.) . In: Magyar Filozófiai Szemle. a politikai közösség konstituálódását tekintve alapvetõbb terület is. az utóbbi idõben egy-két filozófiatörténész jóvoltából viszonylag széles körben ismertté váltak Lockenak a hollandiai emigrációja idejébõl származó. vagy 1 Az iskola megismeréséhez a magyar olvasónak segítséget nyújthat Horkay Hörcher Ferenc (szerk.) (1997): A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. Cambridge: Cambridge University Press. John [1992]: Locke. Az iskola gondolkodásmódjának gyökereire rávilágít Huoranszki Ferenc írása (Huoranszki Ferenc [1992]: Nyelvfilozófia és eszmetörténet-írás. Budapest: Atlantisz). Pécs: Tanulmány Kiadó címû válogatás. amennyiben létezik ilyen. Dunn késõbb írt egy kisebb terjedelmû monográfiát is (Dunn. bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a kora újkori elgondolásokkal. John (1994): Resistance. Késõbb kitérünk arra az érdekes konvergenciára. (A továbbiakban a hivatkozott mûveknek mindig a magyar fordítására hivatkozom. ami Locke-nak a természetes állapotban élõ ember eredeti természetére.

Peter–Harrison. hogy a hagyományos keresztény politikai gondolkodás kiindulópontja Ágoston. Budapest: Heltai Gáspár Kft. Nem tudjuk biztosan. .Preadamiták. A mûnek van egy 1670-ben. John [1971]: The Library of John Locke. ha emlékezetünkbe idézzük. ahogyan a középkori keresztény felfogás a bûnbeeséssel kapcsolja össze a világi hatalom eredetét. a kiadási helyet és évet azonban bizonytalan adatként közli. Kolozsvár. ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. [2. Marshall kutatásai szerint Locke adatolhatóan 1679-tõl kezd unitárius szerzõket olvasni. Az eredeti bûn következtében megromlott emberi természetbõl kiinduló antropológia és az azon alapuló politikai elmélet szigorúsága ugyan késõbb. az viszont kétségtelen. azonban a kora modern szerzõdéselméleti gondolkodók. Enyedire vonatkozóan lásd még Kelemen Miklós (1998): Enyedi György. és bûnben születettségünkkel hatalom alá születettségünket. Aquinói Tamásnál enyhül. némileg szerencsétlen szóhasználattal.) (1997): Enyedi György válogatott mûvei. Marshall a könyv utolsó fejezetében. emberi szabadság 319 legalábbis hathatott az unitarizmus.3 Locke tájékozódását akkor tudjuk jelentõsége szerint értékelni. hogy a munka megvolt magánkönyvtárában. Locke 1680–1681 telétõl kezdve egyre komolyabban foglalkozik az elsõ emberpár bûnbeesésének.2 az unitárius problematika iránt azonban már oxfordi éveiben érdeklõdni kezd. akinek elméletében a megromlott emberi természet teszi szükségessé a világi hatalmat. az eredeti bûnnek és a szabad akaratnak a kérdésével. újra inkább az ágostonival rokon felfogásból indulnak ki. Felfogása fokozatosan eltávolodik eredeti. Hobbesra hivatkoznunk – éles határvonalat gondol el a természeti és a politikai állapot között annak analógiájára. Locke melyik kiadással rendelkezett. eredeti bûn.]) A mû részletei Toroczkai Máté korabeli fordításban Enyedi más munkáival együtt megtalálhatók Balázs Mihály–Káldos János (vál. hogy a hatalommal bennünket összekötõ 2 Enyedi György (1598): Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti.) 3 Lásd Marshall 1994. fõként a protestánsok. vagyis azt a helyzetünket. (A Locke könyvtárának katalógusát kiadó Laslett és Harrison inkább a kolozsvári kiadást tartja valószínûnek. melyek sorában az elsõ Enyedi György munkája. kiadás. A rendszeressé váló unitárius teológiai olvasmányok hatása szövegszerûen többnyire nem mutatható ki Locke munkáiban. Groningenben megjelent kiadása. a kálvinival nagyjából megegyezõ álláspontjától és egyre inkább közeledik az unitárius gondolathoz. Oxford: Clarendon Press. egy új motívum megjelenése viszont mindenesetre valószínûvé teszi a kapcsolatot. ahol a filozófus kései gondolkodását elemzi. de annál egyértelmûbben „unitárius eretneknek” titulálja Locke-ot. különösen a 141–146. (Jó bibliográfiával. Lásd Laslett. A Locke-ot megelõzõ gondolkodók mindegyike – elég csak a legismertebbre.

melyek Krisztusnak a tanítványai fölötti hatalmát egyszerinek és utánozhatatlannak. Azért. viszont alapvetõ antropológiai elõfeltevésében. hatását pedig tisztán szellemi természetûnek tekintik. szinte tételesen megismétlõdnek majd a Leviatánban. amit ennek következtében a világi hatalom legitimációjáról és feladatairól gondol. így õrültség akár csak gondolni is a világi hatalom megszüntetésére. kálvini gyökerû nézetet . hogy az anabaptistáknak igazuk lenne. mint ami megváltoztatja az emberiség életének külsõ körülményeit is. Az Institutio szövegét olvasva feltûnik. Álláspontját úgy fogalmazza meg. a „rossz természetû” emberek számára létrejött államhatalom gondolatában tetten érhetõ a bûnbeesés által megromlott emberi természetnek és a hatalom eredetének premodern összekapcsolása.320 Mester Béla kapcsot felbontani nem tudjuk. ha Krisztussal valóban eljött volna Isten országa: ekkor valóban nem lenne már többé szükség világi hatalomra. hogy a felsõbbségnek joga van a vallásgyakorlat külsõ körülményeit meghatározni – ezek az úgynevezett „közömbös dolgok”. Figyelemre méltó. hogy Kálvin emberképében és abban. ami majd késõbb Hobbesnál köszön vissza hasonló szerepben. hogy kimutassa a világi hatalom létjogosultságát a megváltás utáni korban is. Hibás dolog azonban Krisztus váltságtényét úgy értelmezni. valóban nem lenne legitim indoka a világi hatalom fönntartásának. hogy Kálvinnak az egyház és a világi hatalom viszonyát taglaló gondolatai is. hogy a bûnösöket szigorú törvényekkel is csak üggyel-bajjal lehet kordában tartani. Kálvin ebben a részben hosszan érvel az anabaptistákkal szemben annak érdekében. sok olyan toposzt találhatunk. melyekrõl oly sok vita folyt a 17. E részben a genfi reformátor világosan utal arra. Kálvin – más szöveghelyek mellett – Lutherhez hasonlóan fõleg a rómaiakhoz írott páli levél 13. hogy ha nem bûnben születnénk. valamint az a nézete. századi angol gondolkodásban –. fõként a Two Tracts on Governmentben egyértelmûen a hagyományos. utalnunk kell Hobbes érvelésének némely párhuzamára a Kálvinéval. részére hivatkozik a „felsõbbség” iránti engedelmességet tanítván. hogy az embernek a bûneset révén megromlott természete és a világi hatalom szükségessége alapjában összefügg egymással: Kálvin érvelésébõl egyenesen következik. hogy rámutassunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereire a korabeli protestáns ortodoxiában. Hobbesnál nem õrzõdik meg a természeti állapot ártatlanságának gondolata. Locke oxfordi politikafilozófiai munkáiban. illetve ha Krisztus váltságténye a bûnesetet meg nem történtté tette volna. Hosszan és mûve más részeitõl elütõ érzelmi töltettel beszél arról.

A kritikus részeket nem meglepõ módon fõként a munka nyolcadik. hogy Locke unitarizmus iránti érdeklõdésének a folyamata éppen a polgári kormányzatról szóló második értekezés6 elõkészületi munkáinak és megírásának idején ér el a kritikus pontra. explicit módon megfogalmazott antropológiai elõföltevés. mint Hobbes. . a Sozzini. fõként a Szentháromságot a hitvallás részévé tevõ Athanászioszt. Mint Marshall írja. emberi szabadság 321 képviselte. §-t az interpretátorok egy része a természeti állapotra. „[a]z Értekezések publikálásának idejére világos […]. kezdetben kevés bûnnel jellemezhetõ állapotot írja le”. hogy nem megromlott természetûek. vagy akár Kálvin mûveiben. amikor elõször állította össze az Értekezéseket és segített rávenni Locke-ot. 5 Marshall 1994. hogy ez a szembenállás már akkorra kialakult. és lehetséges. hatáskörérõl és céljáról. majd ezt követik az egyre alaposabb és bõvebb unitárius olvasmányok. de nem is ártatlanok. a politikai társadalmak eredetérõl szóló fejezetében találjuk. Locke-nak az e szövegbõl kiolvasható álláspontja szerint az emberek biztos. melynek alapján a világi hatalmat egyértelmûen le lehetne vezetni az emberi természetbõl. eredeti bûn. melyek között idõrendben a már említett Enyedi György áll az élen. másik része a polgári kormányzat korai szakaszára vonatkoztatja.) Budapest: Gondolat. latinosan Socinus testvérek után. annyira nem éles az átmenet a kettõ között a szövegben. hogy az „aranykorról” szóló 111. afrikai népekrõl olvasott útleírásokkal. majd az eredményt saját nézetei alátámasztására használja fel. Locke-nak ebben a mûvében nincsen olyan. ezért talán nem jogosulatlan megkísérelni az ebben az írásban megtalálható néhány antropológiai elõfeltevés párhuzamba állítását az eredeti bûn unitárius tagadásával. 145. és egy feljegyzése tanúsága szerint még 1676-ban is nagyjából ez volt a véleménye. illetve ázsiai. (Endreffy Zoltán fordítása. 6 Locke. hogy Locke a sociniánusokkal4 együtt ellenezte az eredeti bûnt. §-okban Sámuel elsõ könyvének a királyság szereztetésérõl szóló. hogy a természeti állapotot mint békés. Figyelemre méltó. John (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl. Jellemzõ például. a kor politikaelméleti vitáiban gyakran hivatkozott részét kapcsolatba hozza az amerikai indiánokról.Preadamiták. ahogyan Locke a 108–110. Locke számára Sámuel könyve részben a kezdetben 4 Az unitáriusok közkeletû elnevezése korai jelentõs teológusaik. Ezekben az években azonban elkezdi tanulmányozni az egyházatyákat.5 Láthatjuk.

akkor csak egy legitim fõhatalom lehetne egy idõben a világon. Ebbõl a kitételbõl és néhány más kijelentésbõl világosan látszik Locke álláspontja az eredeti bûn kérdésében. az Úr azonban Dávidot hívja el a királyságra. a vitatott kérdésre alkalmazandó törvényként írja: „az apa valamely cselekedete éppúgy nem szüntetheti meg fiának szabadságát. A 116. önmagában is cáfolata annak a nézetnek. mivel a békérõl és háborúról való döntés joga rendszerint a népé vagy valamilyen tanácsé. a nép azonban Sault választja királlyá. §-okban Locke úgy folytatja tovább érvelését a hatalom nemzedékeken keresztül való örökölhetõségével szemben. nehezen lehetne azonban érvelni amellett. akár ezredíziglen is. otthon és békeidõben csak nagyon csekély hatalmuk és nagyon mérsékelt szuverenitásuk van. Filmer elképzelése világosan az eredeti bûnnel együtt járó állapotnak. 108. azonban van egy kivétel. ha az eredeti bûntõl mentesnek gondolja az új nemzedékeket. ami ebben a diskurzusban kimondva-kimondatlanul csak úgy lehetséges.7 részben az atyáról fiúra szálló hatalom ellen szóló ékes bizonyíték.) A 113–115. s ebbõl levezethetõ a világi hatalom minden formája. hogy ez a szabály ugyan minden esetben. mintegy büntetésnek fogja föl a hatalom alá vetettséget. mely végsõ soron Ádámtól ered. Ádám bûnesete. amely mégis alapvetõ hatással van minden leszármazottjának szabadságára a szabadságnak igen tágan vett értelmében. A hatalom ezek szerint mindenkor Istentõl való. . felbonthatatlan. aki szintén dinasztiát alapítana. és a kötelék. szövegének egésze 7 „[A] király alig valamivel több. ha Ádám óta egyenes ágon öröklõdne a hatalom. mint bárki másét”. Locke formulázása itt szokatlanul árulkodó: tipográfiailag is kiemelve. hogy mindannyian atyai hatalom alá születtünk. §. amellyel szemben Locke minden egyes ember szabad születését hangsúlyozza. hogy ezzel közelebb kerül az ellenfelei szerint Ádámtól származó hatalom kérdéséhez: gondolatmenete szerint az a tény. hiszen. §-ban Locke immár nyíltan vitába száll Filmer azon elképzelésével. mely õt uralkodójához köti. mely szerint mindenki uralom alá születik. hogy egyszerre több legitim monarchia is létezik. fõként az apák által tett politikai hûségesküknek és azok fölbontásának az esetében igaz. Locke itt nem említi kijelentése teológiai következményeit.” Locke 1986. (A bibliai történet szerint Sámuel szeretné fiaira örökíteni hatalmát. bár a királyok háborúban teljhatalommal parancsolhatnak. mint a sereg vezére. sõt néha újabbak keletkeznek.322 Mester Béla (is) korlátos királyi hatalom melletti tanúbizonyság. legitimitásának azonban semmi köze sincsen a vérségi kötelékekhez.

vagy legyen a képviselõjük. mint mondjuk Hobbes.8 Ennél a pontnál ki kell térnünk Locke ismeretelméleti. akár általános vélekedésekkel vitázik. és Locke korában az erre vonatkozó törvényeknek még a gyakorlatban is érvényt szereztek. élete utolsó éveiben befejezett teológiai fõ mûvében és különösen kézirataiban. . I. átveszi a korabeli irodalom szokásos szóhasználatát. eredeti bûn. §. melyben az „Ádám fiai” kifejezés az „emberiség” szinonimája. Ramsey. 9 Az újabb kiadások számozása szerint ez az elsõ könyv harmadik fejezetének 19. §-a. pusztán csak következetlenebb. hogy eljárjon a nevükben. amely szerint Locke nem lép ki az addigi szerzõk fogalmi keretébõl. hogy teológiai gondolkodása éppen ebben az idõben van a két markáns álláspont közötti átmenet állapotában: a megromlott emberi természet kérdésében Kálvinnal már nem ért egyet. Mindezekhez hozzáadódik egy feltételezhetõ öncenzurális szempont is: Locke ezt a munkáját. Ennek következtében értekezésében sehol sem tagadja egyértelmûen az eredeti bûnt. Az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében. §-ában9 például figyelemre méltó érve- 8 „Némelyek Ádám minden utódát örök és végtelen büntetésre ítélnék annak az Ádámnak a vétkéért. vélhetõen nem akarta a föltétlenül szükséges mértéken túl megterhelni vallási tekintetben nonkonformista nézetekkel. hogy a 17. jegyzeteiben világosan tisztázza magában álláspontját. Locke munkája így a szerzõ ekkoriban még nem teljesen végiggondolt vallási nézeteinek és gyakorlati óvatosságának következtében olyan olvasatot is megenged. Azt sem szabad elfelejtenünk.) (1958): Reasonableness of Christianity with a Discourse of Miracles and Part of A Third Letter Concerning Toleration. század elsõ évtizedeiig az unitarizmus Angliában hivatalosan mindvégig tiltva volt. század negyvenes éveitõl kezdve a 19. teológiai és politikafilozófiai munkáinak összefüggésére. (szerk. akirõl milliók sohasem hallottak és senki sem hatalmazta föl. ahol akár konkrét személlyel.Preadamiták. London: Adam & Charles Black. 1. emberi szabadság 323 azonban magán viseli annak a stílusjegyeit. hiszen ezek elõtérbe kerülése leronthatta volna az írás szándékolt politikai hatását: a közvélemény könnyen beskatulyázhatta volna a benne foglaltakat egy sajátos vallási kisebbség különös politikai nézeteinek a kategóriájába. Késõbb azonban. T . amelynek újszerûségével a politikai gondolkodásban teljesen tisztában volt.” Lásd: John Locke. de még ellenérzései vannak az unitárius tanítás krisztológiai következményeivel szemben is. és különösen azokban a részekben. a velünk született eszmék cáfolatának során. az elsõ könyv második fejezetének 19. és egyértelmûbben fogalmaz.

324

Mester Béla

lést olvashatunk arról, hogy éppen a bûn és az erény eszméje nem lehet velünk született eszme, mivel nem fogalmazható meg minden kultúrában egyértelmû szavakkal. Az a kép, amelyet Locke a bûnt és erényt megkülönböztetni nem tudó, de a megkülönböztetõ tehetség kifejlesztésének a képességével rendelkezõ emberrõl fest, a romlatlan természetû, nem eleve bûnös, ugyanakkor tökéletlensége folytán egyéni bûnökbe esõ embernek az unitárius tanításból ismert elgondolását idézi. Locke némely elgondolásában azonban élete végéig közelebb állt az emberiség állapotát a bûnbeeséssel magyarázó elképzelésekhez, mint az unitarizmushoz: az emberiség nem tökéletes állapotának, halandóságának és munkakötelezettségének elégséges okául nem látszik elfogadni az ember tökéletlen teremtmény voltát; mindvégig megmarad nála az Ádám eredeti tökéletes természetérõl szóló tan, amely természetet Ádám valósággal és utódaira való következményekkel elveszített anélkül, hogy magát a bûnt utódaira örökítette volna. Locke érvelése szerint erre azért van szükség, hogy fenntartható legyen az a gondolat, miszerint Krisztus az emberiség megváltója volt, hiszen a megváltáshoz szükség van valamilyen megváltás elõtti, szükségképpen rossz állapotra. Igen érdekes kérdés Locke azon helyeinek a vizsgálata, amelyek arra engednek következtetni, hogy gondolkodónk, miközben másutt egyértelmûen az Ádámtól való leszármazást fogadja el, olykor mintha nyitva hagyná az emberiség poligenezisének, több Ádámtól való származásának a lehetõségét. Az Értekezés a polgári kormányzatról címû munkájának azokon a helyein, ahol az uralom Ádámra való visszavezethetetlenségét ecseteli, illetve ott, ahol a velünk született eszmék létének képtelenségét bizonyítja az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében, szívesen hoz etnográfiai példákat kora útleírásaiból, amelyeknek nagy kedvelõje volt. Mind a két esetben az emberiségnek a leszármazásból adódó, mintegy testi adottságnak tekintett egységével szemben érvel, ami a következõképpen foglalható össze: „Ilyenek vagyunk, kényszerûen ilyen eszmékkel és intézményekkel rendelkezünk mi emberek valamennyien, és Ádám fiainál ez nem is lehet másként.” Ezzel a leszármazási determinizmussal szemben – ne feledjük, ellenfelei többségénél a leszármazás egyben hatalmi legitimációs elvként is szolgált – mind az ismeretelméletben, mind a társadalmi életben az emberi képességek szabad kifejtésének a gondolatát képviseli, amelynek érdekében elõnyös, ha az ember elõfeltételek nélkül, szabadon kifejleszthetõ potencialitásokkal jelenik meg. Ennek fényében olvasva a megfelelõ helyeket azonban gyakran az

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

325

az érzésünk támad, hogy Locke nem csupán a tabula rasaként elképzelt egyéni emberi elme szabad lehetõségeit védi a velünk született eszmék biológiai ízû determinizmusa ellen, illetve a megegyezés szabadságát az Ádámtól való leszármazás legitimációja ellen, hanem mintha arra célozna, hogy valóban nem származunk mindannyian Ádámtól. A bibliai történettel és annak korabeli ideológiai következményeivel szemben folytatott polémia mintha más történetet, az emberiség létrejöttének konkurens elbeszélését hozná létre. Azonban még a legnyíltabb erre utaló helyen, a Reasonableness idézett mondatában is lehetõvé teszi azt az olvasatot, hogy pusztán a leszármazáson és a szerzõdésen alapuló legitimációk küzdelmérõl van szó, és a kifejezésmód – „milliók, akik soha nem is hallották Ádám nevét” és nem is bízták meg képviseletükkel – pusztán retorikai alakzat. Locke számára az emberiség eredeti bûntõl való mentessége azonban nem jelent bûntelenséget, hiszen az egyenértékû lenne a tökéletességgel. A tökéletlen, gyakorlatilag mindig bûnbe esõ ember általában létrehoz valamilyen politikai hatalmat, de ez nem antropológiai szükségszerûség. Az ember éppen azért bonthatja föl a társadalmi szerzõdést, mert legalább elvileg, legalább egy hipotetikus pillanatra elképzelhetõ egyszerre emberként és társadalmi szerzõdésen kívüli lényként, hiszen nem bûnösként és így nem hatalom alá született, sõt, talán nem is Ádámtól származik. Szabadnak születik ebben az értelemben is, szabadon kezdhet újabb hatalmi és etikai történeteket. A LOCKE UTÁNI NEMZEDÉKEK AZ EMBERISÉG SZÁRMAZÁSÁRÓL Locke-nak az emberiség poligenezisére utaló, igen óvatos megfogalmazásaira azért kell felfigyelnünk, mert a poligenezis kontra monogenezis vita az õt követõ, jelentõs részben tõle tanuló nemzedékek életében az etikai, antropológiai és közvetve a politikaelméleti gondolkodás egyik legfontosabb vitája lesz. Az emberiség monogenezisének hagyományos biblikus felfogásával szemben a modernitás kezdetén megjelenik a poligenezis elmélete,10 melynek nyílt jelentkezése a kora újkorban a Locke-ot

10 Az ekkor felmerülõ elméletek jó áttekintését nyújtja Bitterli, Urs (1982): „Vadak” és „civilizáltak”. Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Bendl Júlia fordítása.)

326

Mester Béla

megelõzõ évtizedek Hollandiájához kötõdik.11 Mivel körülbelül a 18. század végétõl egészen máig a poligenezis elmélete összefonódott az európai fölény és a rasszizmus különbözõ megjelenési formáival, nem érdektelen utalni az elmélet szerepére a 17. század végén és a 18. század elsõ felében. A poligenezis elmélete úgy jelenik meg, mint a hagyományos teremtéselméletnek és következményeinek a cáfolata. (Hasonló a szerepe a világok sokaságáról szóló, ekkoriban divatos elmélkedésekhez. Mindkettõ azt a következtetést vonja maga után, hogy a racionális lények az Ádámtól való leszármazástól függetlenül képesek a megismerésre, az etikai magatartásra és a társadalomalkotásra.) Fontos szerepe van az elméletnek a felvilágosodás érvelésében a keresztény, fõként katolikus univerzális etika ellen – legalábbis abban, hogy az, amit az egyház annak tart, nem az univerzális etika része. A nem Ádám leszármazottainak tekintett népek megítélésében, mondhatni, gyakorlatilag indifferens volt ekkoriban, hogy a szerzõnek a poligenezis vagy a monogenezis volt-e a meggyõzõdése. A poligenezis elméletébõl következhetett az is, hogy a szerzõ Ádám vétkében nem részesülõ, boldog és bûntelen embereknek tartja a tengerentúli népeket, de az is, hogy némi értelemmel rendelkezõ állatoknak. (Az érvek mind a két esetben ugyanazok: e népek állítólagos dologtalansága és asszonyaik könnyûnek vélt szülése az
Budapest: Gondolat. Különösen „Az antropológiai vita” címû fejezet nyújt sok információt a témáról. A monogenezis elméletének, mely szerint az emberiség közös õstõl származik, hagyományos formája a bibliai történet és annak hagyományos magyarázata. Ezzel szemben léptek föl a kora újkortól kezdve a poligenezist valló elméletek, amelyek szerint az emberiség különbözõ õsöktõl származik. (A poligenezis elméleteinek egy része feltételezi, hogy a különbözõ õsök utódai késõbb keveredtek egymással, így a mai emberiség egyaránt utóda a különbözõ õsöknek. Ez a nézet azonban inkább a késõbbi századokban jelentkezik majd.) A poligenezis elméletének legkorábbi megfogalmazásai a bibliai történet hagyományostól eltérõ magyarázatán alapulnak, mely szerint Ádám elõtt is léteztek már emberek. Az Ádám elõtti embereket nevezték preadamitáknak – latinul prae-Adamitae – a poligenezis e korai elméletét pedig preadamita elméletnek. 11 Isaac de la Peyrère, a sajátos nézeteket valló francia hugenotta teológus PraeAdamitae, sive Exercitatio super versibus duodecimo, decimotertio, &t decimoquatro, capitis quinti Epistolae D. Pauli ad Romanos: quibus inducuntur primi homines ante Adamum conditi címû, 1655-ben, Amszterdamban megjelent munkájáról van szó. Jellemzõ módon Peyrère is az eredeti bûnrõl szóló egyik fontos újszövetségi rész magyarázatának a kapcsán fejti ki a preadamitákra vonatkozó elképzeléseit, e tárgyban elsõként. A könyv a szerzõ más munkái mellett szintén megvolt Locke magánkönyvtárában. Az e példányon található, Locke kezétõl származó széljegyzetek is mutatják a brit filozófus mély érdeklõdését a téma iránt.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

327

elsõ esetben a bûnbeesés következményeitõl való mentességük, boldogságuk jele, a második esetben ugyanezek a tulajdonságok állati vonásokként szerepelnek.) Az sem állítható, hogy a monogenezis elmélete egyértelmûen összekapcsolódik a különbözõ emberfajták egyenlõségének a gondolatával, hiszen e nézet képviselõi között széles körben elterjedt vélekedés volt, hogy a közös eredet ellenére a sötét bõrû népek Káin vagy más, rossz emlékû bibliai alakok leszármazottai, illetve – ez a bibliai történetet mellõzõ álláspontokra jellemzõ – ugyanannak a fajnak a kevésbé kifinomult, fejletlenebb, durvább formái. Mindkét elmélet képviselõje egyaránt lehetett tehát a rabszolgaság ellenzõje vagy apologétája. Gyakorlatilag ugyanis nem ítélem meg másképpen a fekete rabszolgát, ha azt mondom róla, hogy nem Ádámtól származván nem képes, csak alsóbbrendû munkák elvégzésére, vagy ha azt mondom róla, hogy Ádám gyermeke ugyan, de Káin leszármazottjaként pont olyanok a tulajdonságai, amilyenek a másik elmélet szerint is lennének. Ugyanígy egyenrangúnak tarthatom a gazdájával akkor is, ha Ádámtól származónak gondolom, de akkor is, ha nem. A választóvonal a két elmélet között nem az Európán kívüli népek megítélésében áll tehát, és nem is az univerzális erkölcs elleni vagy melletti állásfoglalásban. (Az emberiség poligenezisének, illetve a más bolygókon élõ racionális lények létének a feltételezése történhet éppenséggel annak bizonyítására is, hogy az univerzális etika szabályai nem faji, leszármazási alapon vonatkoznak az emberiségre – egyszeri isteni parancsként csak és kizárólag Ádám leszármazottaira –, hanem az univerzum bármely racionális lénye számára, minden leszármazási elmélettõl függetlenül érvényesek; de természetesen nem minden, a poligenezist hirdetõ szerzõnek kell ezt vallania. A monogenezis hívei sem feltétlenül etikai univerzalisták, hiszen elméletükbe nagyon is belefér az azonos származású, de különbözõ fejlõdési fokon álló emberek kultúráihoz tartozó különbözõ erkölcsi felfogások feltételezése.) Mindkét elméleti keret jóhiszemû alkalmazását arra irányuló kísérletként értékelhetjük, hogy valamiképpen kezelni tudják az emberiség kulturális sokszínûségének tapasztalatát a hivatalos egyházi tanításoktól egyre függetlenebbül értelmezett univerzális erkölcs kívánalmával. A 18. század etikai dilemmáját a legplasztikusabban Voltaire gondolkodói útjában pillanthatjuk meg. Elõször Hobbes és Locke hûséges tanítványaként az erkölcsöt konvencionális játékszabálynak gondolja, amelynek tartalma gyakorlatilag mindegy, az az egyetlen lényeges

328

Mester Béla

szempont, hogy valamilyen játékszabálynak lennie kell. Ezt a nézetét támasztja alá az emberiség poligenezisérõl szóló, sok helyen provokatívan kifejtett álláspontja.12 Figyelemre méltó, hogy azokban a teológiai kérdésekben, amelyek az elõzõ századokban összefüggtek a poligenezis kontra monogenezis vitával (fõként az eredeti bûn, a szabad akarat és Jézus természete), egyes munkáiban, fõként a Filozófiai ábécében,13 rendre az unitárius álláspontot idézi, némi távolságtartással ugyan, de még mindig a legelfogadhatóbb nézetként.14 A késõbbiek során azonban Voltaire azzal szembesül, hogy a pusztán konvenció eredményeként felfogott szabályrendszer alapján sor kerülhet olyan ítéletekre, amelyek mégiscsak bántják erkölcsi érzékét, vagyis újra szüksége van az univerzális erkölcs lehetõségének feltételezésére. (A helyzet komolyságát jelzi, hogy itt nem csupán erkölcsi ítéletekrõl, hanem végrehajtott bírósági ítéletekrõl is szó van, egészen a kivégzésig.) Voltaire végül nem oldja föl megnyugtatóan a poligenezis elvére épülõ

12 Erre vonatkozó viszonylag korai nézeteinek összefoglalása a Metafizikai értekezés (1734). Magyarul részleteit lásd: Ludassy Mária (szerk.) (1975): A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Budapest: Gondolat, 105–129. Nézeteinek részleges változását regisztrálja A tudatlan filozófus (1767) címû, egyfajta szellemi számvetésként olvasható munkája. Magyarul lásd Ludassy Mária (szöveggond., elõszó) (1991): Voltaire válogatott filozófiai írásai. Budapest: Akadémiai, 385–438. Itt Locke-hoz való, az idõk során módosuló viszonyáról is vall. Voltaire gondolkodói útjának itt vázolt aspektusára Ludassy Mária közelmúltbeli tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Ludassy Mária [1999]: Egyetemes erkölcs versus etikai relativizmus. In: Csejtei Dezsõ–Laczkó Sándor [szerk.]: Európai integráció – európai filozófia. [Ész – Élet – Egzisztencia VI.] Szeged: Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, 40–60). 13 Magyarul: Voltaire (1983): Filozófiai ábécé. (Réz Pál válogatása.) Budapest: Európa. 14 Különösen az Eredendõ bûn, a Jézus, a Jézus isteni természete és a Pápizmus címszavak dokumentálják, hogy Voltaire ismerte az unitárius tanokat. Az említett részek hangvétele kettõs: Voltaire láthatóan még leginkább az unitárius álláspontot hajlamos elfogadni, magára az unitarizmusra azonban csak mint valami kuriózumra tekint, ezzel is jelezvén, hogy számára ezek a kérdések csak azt demonstrálják, milyen lényegtelen dolgokon tud az emberiség vitatkozni. A Pápizmus címszóban feltûnõ, hogy a vallási intoleranciával jellemzett klerikust éppen az unitáriusok letelepedésének hasznos voltáról igyekszik meggyõzni az uralkodó felvilágosult fõtisztviselõje, nem pedig valamely, Nyugaton elterjedtebb protestáns felekezet a példa. Ebben szerepe lehet annak, hogy unitárius elveket valló angol barátait vallási tekintetben toleráns, felvilágosult embereknek ismerte meg. Megjegyzendõ, hogy Voltaire információi az unitarizmusról kizárólag brit eredetûek, és láthatóan nem tud a felekezet erdélyi egyházzá szervezõdésérõl, amikor így fogalmaz: „[…] a XVI. század vége felé hajszál híján a kereszténység új válfaja honosodott meg […]” (Voltaire 1983, 223). Ez az adalék azt is jelzi, hogy mennyire beszûkültek Erdély, Magyarország és Nyugat-Európa szellemi kapcsolatai az elõzõ századhoz képest.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

329

erkölcsi relativizmus és a késõbb kívánatosnak tartott univerzális erkölcs dilemmáját. Talán azért nem, mert ebben a gondolatmenetben az univerzális erkölcs alapját a monogenezis elmélete jelentette volna, ez viszont az adott kulturális környezetben olvasói többsége számára a bibliai történettel, a keresztény egyházak erkölcsi univerzalizmusának alapjával lett volna egyenlõ, ezt a fajta univerzalizmust viszont intoleráns következményei miatt korábban már elvetette. A probléma Voltaire és Locke esetében legalább részben ismeretelméleti gondolkodásuk hátterébõl ered. A velünk született eszmék tanának bírálatában is látszik, hogy az ismeretet úgy gondolják el, mint valami materiálisan bennünk rejlõ tárgyat, amely, ha velünk született lenne, azon a módon származna a szüleinktõl, végsõ soron Ádámtól, mint testalkatunk, arcvonásaink. Ebben a keretben láthatóan nehéz egyszerre érvelni az egységes biológiai leszármazás és a kulturális különbözõség mellett, az olyan összemberi értékek pedig, amelyek nem az emberiség biológiai azonosságából erednek, egyszerûen értelmezhetetlenek. Ezt a dilemmát oldja meg az a folyamat, melynek során az emberiség eredetérõl szóló, poligenezis kontra monogenezis vita szerepét egyre inkább a nyelv eredetérõl szóló, hasonló nevû diskurzus veszi át, miközben a nyilvánosságból nem tûnik el teljesen az elõzõ beszédmód sem. Ez a kettõs szemlélet teszi lehetõvé, hogy a szerzõk az emberiség biológiai monogenezisét és a nyelv poligenezisét együttesen érvényesnek tartva kezeljék az univerzális emberi képességek és a kulturális különbözõség kettõsségét. A biologikumtól elvonatkoztatva kezelt kulturális különbségeket, hagyományokat fokozatosan felértékelik a században, és ezzel elõtérbe kerül a nyelv. Az egyre inkább a diskurzus középpontjába helyezõdõ és egyre kidolgozottabb nyelvfilozófiákkal Herder számára már lehetõvé válik, hogy az emberi faj változatai tekintetében a bibliai alakoktól való eredeztetés helyett – a fejlettségi fokozatok rendszerének gondolatához nyúló elmélete fenntartásával, amely minden hierarchikussága mellett az emberiség biológiai egységét állítja – inkább a kultúra és a szokások különbségét hangsúlyozza, az emberiség közös nyelvteremtõ képességének feltételezését ötvözve a különbözõ nyelvek és a rájuk épülõ kultúrák empirikus tapasztalatával és értékességük állításával. Pár évtizeddel elõbb, kora tudományának szellemében Voltairenek még a kultúrák és erkölcsök sokféleségének alapjául valami természettudományos, biológiai okot kellett nyújtani, Herdernek és olvasóközönségének már elég volt a nyelv és a hagyomány.

330

Mester Béla

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy az emberiség poligenezisének és monogenezisének a kérdése a 18. század végére, a nyelvfilozófiai és mûvelõdésfilozófiai vizsgálódások elõtérbe kerülésével elveszítette etikai és politikafilozófiai jelentõségét, és az emberi közösségre vonatkozó etikai és politikafilozófiai keretelméleteinket nem érintõ paleoantropológiai szakkérdéssé vált. KORA ÚJKORI TOPOSZOK A 20. SZÁZAD TUDOMÁNYÁBAN A 20. század második felétõl azonban megerõsödött a genetika és a paleoantropológia, valamint – ettõl függetlenül – az egyéni és közösségi identitás meghatározásában megerõsödött a biologikus beszédmód, ami kihatott a tudomány beszédmódjára is, gondoljunk például a humánetológiát az etikához közelítõ vállalkozásokra. Ezeknek a tényezõknek köszönhetõen korunkban újra felvetõdnek a kora újkoriakhoz hasonló kérdések, természetesen más fogalmi keretet használva, jórészt a Biblia történetének mellõzésével. Érdemes megfigyelni, hogy a tudományra figyelõ laikus közvélemény és a neki szóló tudományos ismeretterjesztõ irodalom az emberelõdökkel kapcsolatos leleteket és elméleteket újra az emberi csoportidentitásokat alapjában befolyásoló elemeknek tekinti. Ez a szituáció könnyen torkollik olyan kérdések fölvetésébe, hogy melyik mai rassz hasonlít inkább az emberelõdökhöz, és hogy az egyes mai területek népességének és egyéneinek a genetikai öröksége honnan származik.15 Egy-egy újabb lelet ismételten felszínre hozza a monogenezis kontra poligenezis vita mai megfelelõjét, a multiregionális fejlõdés kontra kirajzásos elmélet polémiáját,16 illetve ennek legfrissebb változa15 A legtávolabbi õsök meghatározása ma már iparszerûvé vált, legalábbis Európában. Miután az elfogadott nézet szerint az emberi faj genetikailag nagymértékben egynemû a többi fõemlõshöz képest, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy meghatározzák, mikor élt mindannyiunk közös apja, anyja, illetve hány, különbözõ helyrõl érkezõ, különbözõ genetikai állományú férfi és nõ népesített be egy területet. (Európát például tíz férfi és hét nõ.) Ezek után már nem nehéz genetikai minta alapján eldönteni a megrendelõrõl, hogy a – mitológiai fantázianevekkel is ellátott – õsök közül melyiktõl milyen mértékben származik. 16 Az egyik leghíresebb ilyen vita a közelmúltból Alan Thorne (Australian National University) és Chris Stringer (Natural History Museum, London) vitája a lelõhelyérõl, az új-dél-walesi kiszáradt Mungo-tóról közönségesen csak Mungo Manként emlegetett ausztráliai lelet értelmezésérõl.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

331

tát, azt a kérdést, hogy találkozhattak-e, esetleg keveredhettek-e a Neander-völgyiek a mai ember elõdeivel.17 Érdekes látni, hogy a mai poligenezis kontra monogenezis vita tudományos népszerûsítõ irodalma milyen természetesen használja a bibliai és néha az egyéb kultúrák leszármazási önmeghatározásaiból eredõ kifejezéseket és az ilyen nézetekkel szembeni, már szintén hagyományos szkepszist. A monogenezis hívei „Ádámnak”, „Évának”, „Európa õsatyáinak” vagy „a törzs õsének”18 a genetikai meghatározásáról beszélnek, és az emberi faj kétségtelenül nagymérvû genetikai homogenitását hozzák föl érvként. A poligenezis hívei figyelmeztetnek ezeknek a leszármazási számításoknak a gyenge pontjaira, és láthatóan nem zavarja õket a „kevert származás” gondolata, némelyikük szerint még az is lehetséges, hogy egyes embercsoportok ereiben például több Neander-völgyi vér folyik, mint másokéiban, és ezt ki is tudjuk mutatni. Láthatjuk, hogy korunkban az etikát és a politikai közösséget a biologikum oldaláról megragadni kívánó kísérletekbõl legalább annyi születik, mint a kora újkorban, ezek legalább annyira népszerûek, mint akkor voltak, és ugyanúgy az emberiség egy vagy több õstõl való származásának a kérdéséhez kapcsolódnak. Az egyetlen lényeges különbség talán az, hogy a mai hasonló elméletek filozófiai, etikai reflexiója jórészt hiányzik még, míg a kora újkorban szinte csak elméletek voltak úgyszólván szaktudományos alátámasztás nélkül. A tudományt fo17 Grahame Clark klasszikus összefoglalása még úgy tartotta, hogy az australopithecustól kezdve lényegében minden homo egy faj. (Clark, Grahame [1976]: A világ õstörténete. [Sárkány Mihály fordítása.] Budapest: Gondolat.) Azóta egyre több különálló, kihalt homo fajt feltételeznek, és így a köztük lévõ kapcsolat is egyre problémásabbá válik. Vannak poligenezis kontra monogenezis viták az ember törzsfejlõdésének korábbi szakaszairól is, a legtöbbet vitatott részkérdés azonban a modern ember és a neandervölgyi ember együttélésének, esetleges keveredésének problémája. Ebben a kérdésben a legvitatottabb lelet a portugáliai Lagar Velho-i leánygyermek, amely egyaránt viseli a Neander-völgyi és a modern ember vonásait. A két populáció(?), faj(?) együttélésérõl attól kezdve, hogy a mai ember irtotta ki a Neander-völgyieket, odáig, hogy genetikailag keveredtünk és a mai emberiség a két faj önállóvá lett hibridje, széles skálán mozognak az elméletek. Ezek legfrissebb összefoglalását adja Daniel Kaufman (Kaufman, Daniel [2001]: Comparisons and the case for interaction among Neanderthals and early modern humans in the Levant. In: Oxford Journal of Archaeology, 3: 219–240). 18 Az emberiség genetikai örökségét egy Ádámra, illetve Évára visszavezetõ genetikai számítás nagy port vert föl az utóbbi idõben, Európa „õsszüleirõl” föntebb szóltunk, Afrika szarvának egyik közelmúltbeli leletét pedig a helyi afar nyelven „a törzs õsét” jelentõ szóval jelölték felfedezõi.

332

Mester Béla

gyasztó laikus közvélemény ma is az identitására vonatkozó választ vár minden újabb emberõs-lelettõl, a filozófia azonban úgy tûnik, hogy nem vár semmi ilyesmit. Meglehet, hogy ebben a filozófiának igaza van, nem lehet azonban igaza a hallgatásban, ugyanis arra nézve sem nagyon hangzanak el filozófiai érvek, hogy nem a paleoantropológiától lehet várni identitásunk meghatározását. A filozófia hallgatása egészen biztosan nem a paleoantropológiára nézve veszélyes, hiszen az identitásmeghatározásnak a föntebb leírt, ma egyre inkább divatozó és szaktudományosan is megtámogatott formái egyáltalán nem bizonyos, hogy összeegyeztethetõk az egyéni szabadság megalapozásának hagyományos módjaival, az új módok kigondolása, vagy a régiek megvédése pedig a filozófia feladata kellene legyen. Ebben a remélhetõleg újra elkezdõdõ diskurzusban talán nem lesz érdektelen újra fellapozni elõdeink vitáit, amelyeknek problematikája meglepõen hasonló a miénkhez.

Pierre 1908. már Tamás által felismert vagy megsejtett vonása. mire pedig ez az írás az olvasók elé kerül. a 20. Frankfurt: Knecht. a Létre. Kant eszméitõl való merev elzárkózása után a Szent Tamás és Kant közötti szellemi híd megépítése irányába a francia Pierre Rousselot SJ tette meg az elsõ lépést. ráhangoltság. Roger (1958): La problème de l’acte de foi. A teljes koncepció értelmezéséhez: Aubert. már túlleszünk Karl Rahnernak. 3 Rousselot. újraértelmezése és átértelmezése a modern katolikus bölcseletben1 Horváth Pál A katolikus bölcselet évszázados.3 Ez a szokatlan megközelítés magában hordta annak a lehetõségét.2 Rousselot tézise szerint az ember emberként való létezésének fõ. a Lét végsõ okára és forrására. értelmének a létezésre. létezésének szükségszerû következménye és velejárója pedig intellektusának. Pierre (1908): L ’intellectualisme de Saint Thomas. 452.Thomismus redivivus Kant és Szent Tamás értelmezése. hitének „oka” és megismerõképességének forrása az „emberi szellem dinamikus orientációja”. Paris: Alcan. 2 Rousselot. . Kunz. Az õ 1909-ben megjelent disszertációjának témája Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti intellektualizmusának új szempontú elemzése volt. bár fontos vonulatát áttekintõ tanulmány idõszerûségét fokozza. évfordulójára. a katolikus gondolkodás modernizációjának egyetlen. hogy az ember mindenekelõtt szellemi aktivitásra képes létezõ. hogy a tanulmány megírásának esztendejében emlékezünk Joseph Maréchal SJ (1878–1944) születésének 125. hogy a metafizika és az ismeretkritika klasszikus fogalmainak megértése a szokványosnak az ellentété- 1 Az alábbi. Edmund (1969): Glaube – Gnade – Geschichte. Bernard Lonergannak (1904–1984) születésének centenáriumán. az a tény. Istenre való sajátos és eredendõ irányultság. Louvain.. század egyik legjelentõsebb keresztény gondolkodójának (1904–1984) és a kiemelkedõ neotomista bölcselõnek. 225–226.

334 Horváth Pál re forduljon: amíg a hagyományos elképzelésben Isten eleve posztulált realitása a világ és az ember létének és lényegének magyarázó oka volt. amely. 38. világháborúban . 1917-tõl pedig A metafizika kiindulópontja címû ismeretelméleti szintézisen dolgozott. Ebben a gondolatmenetben a fides az intellectus elõfeltétele és a ratio forrása egyszerre. hanem „értelem elõttien ésszerû” intuitív belátás és eredendõ tudás. 6 Rousselot. a Mercier-körhöz tartozó leuweni jezsuita. A neotomizmus gyengeségeire mutatott rá Rousselot azzal is. Rámutat erre a már idézett Aubert és Kunz is. 5 Rousselot 1908. 24. addig itt a személyes emberi létezés és gondolkodás reflexív valóságából kiindulva értjük meg a Lét. Ezeknek a szellemében írhatta Rousselot: „Az Isten utáni vágy a megismerés dinamikus és aktív eleme: az ember csak annyiban érti meg a dolgokat. köt. hogy összemosták a tamási intellectus és ratio fogalmait. 7 Maréchal. Istenre mutató dinamikus nyitottság azonban nem pusztán a bölcseleti ismeretkritika.6 A Kant-recepció sorsdöntõ lépését végül a belga Joseph Maréchal SJ tette meg. Maréchal. Rousselot szerint a korábbi neotomisták hibája éppen az volt. aki megtörte a Kant körül katolikus körökben illendõ hallgatást. hogy kimondta: a tomista intellectus fogalma nem azonos.”5 Az ember lényegét jelentõ. mint az ember habituális képessége. és az intellectus metafizikai értelmét feloldották egy köznapi értelemfogalomban. amennyiben Isten után vágyakozik. de kimerítõen meg nem ismerhetõ – hitének is. logikai és ismeretfogalmainknak. I–V . a hit preracionális bizonyosságtermészetét volt hivatott megvilágítani – Szent Tamást értelmezve. Paris: SRS. dinamikus és reflexív ismeretnek (intellectus) a feltételezése két irányban is jelezte a továbbgondolás lehetõségét: az emberi megismerés analízisére alapozott metafizika és az elõvételezett emberi képességekre épülõ antropológia felé. majd a kézirat egyes részei a 2. kéziratát a húszas években félretette. kötet a szerzõ szándékainak megfelelõ formában sohasem készült el.4 Az ember lényegének mint az emberi létezésben eleve adott elõzetes. 54–56. Joseph (1919–1949): Le point de départ de la Métaphysique. képzett biológus és pszichológus is volt. Louvain: Desclée de Brower. a lét szemlélésének képessége.7 Munká4 Rousselot 1908. és az ember – racionálisan felismerhetõ. hanem a teológia oldaláról is szemlélhetõ: Rousselot 1910-bõl való kis írása „a hit szemeirõl” szólva éppen ezt. nem azonosítható a ratio kategóriájával. forrása metafizikai tudásunknak. Pierre (1910): Les yeux de la foi. A IV . Isten szükségszerû valóságát. és így õ volt az.

és a megismerési folyamat valójában a valóságról vagy pusztán az azt megragadni akaró emberi elme mûködésérõl ad-e számot. egyetemes és igaz ismereteket szerezni. a lélek halhatatlanságának állítása – antinomikus szerkezetének elemzésébõl Kant arra következtetett. hogy ezekrõl az ismerettárgyakról a megismerõ emberi elme apriori tudással rendelkezik ugyan. de ez nem bizonyított ismeret. valójában azonban Kant-monográfiát írt.Thomismus redivivus 335 jának alapeszméje az ismeretelméleti realizmus és a modern kriticizmus újragondolása volt. 8 A maga idejében Kant ezt a megközelítést a filozófiatörténet kopernikuszi fordulatának nevezte. tehát semmilyen „racionális” vallásbölcselet és metafizikai rendszer sem építhetõ fel. annak feltételezését.8 Merész kérdése – a bölcselet kopernikuszi fordulata – jegyében hívta életre Kant a kritikai vagy transzcendentális módszert. hanem úgy kérdezett. 9 A gondolatmenet ilyen sommás összefoglalásában a Kant-kutató bizonnyal találna kivetnivalót: mi itt pusztán Maréchal interpretációját igyekeztünk leegyszerûsítve egy bekezdésbe sûríteni. Gondolatmenetének centrumát Szent Tamás ismeretelméleti felfogásának értelmezése alkotta. biztosan igaz létkijelentéseket nem tehet. nem létezhet. hogy a metafizika. amelyben nem a megismerés létébõl és realitásából indult ki. A transzcendentális elemzésben Kant számára megismerésünk konstitutív természetûnek. az. a nem empirikus tudás szubjektív érvényûnek bizonyult. a tanítványok által sajtó alá rendezett vázlatos töredék. igazak-e a valóságról alkotott ítéleteink. A „Ding an sich” világára vonatkoztatva ez a létítéletek eltiltását jelentette. amelynek alapkérdése az volt. vagyis képesek vagyunk-e a valóság egészérõl és annak egyes elvont mozzanatairól – „a végsõ kérdésekrõl” – szükségszerû. hogy Maréchal elfogadta Kant kiinduló kérdésének érvényességét. mint szigorú tudomány. hogy keresztény számára elfogadható-e a kritikai módszer. és a megismerõ alany szemléletének határait átlépni képtelen lévén. hogy lehetséges-e és miként lehetséges a megismerés. Formailag Maréchal a gnoszeológia történetét tekintette át. az csak egy befejezetlen. .9 A klasszikus neotomizmus ezt a szellemi alapjai ellen indított megsemmisültek. de ezt Maréchal a Kant rendszerével való összevetésként végezte el. és ez vált az ismeretkritikai „agnoszticizmus” és ontológiai szkepszis elvi alapjává. legalább ennyire sorsdöntõ a katolikus gondolkodásban. A tradicionális metafizika fõ fogalmai – Isten léte. mint szigorú tudomány. Kant egykor azt a kérdést vetette fel: hogyan lehetséges és lehetséges-e a megismerés és a metafizika. Ami végül a hagyatékból megjelent.

amelyet a Wolff-féle dogmatikus metafizika áttekintése vezet be. Ezzel szemben Maréchal A metafizika kiindulópontja lapjain A tiszta ész kritikája kritikai ismeretelméletét választotta kiindulópontjául. A sorozat két bevezetõ kötete történeti áttekintés. hogyan vonja le Fichte ateista felhangokkal a kanti bölcselet agnosztikus konklúzióit.10 amelyben Maréchal a múlt ismeretelméleti megoldásait veti egybe. a második rész témája pedig a racionalizmus és empirizmus ismeretelméleti vitája. a következtetés pedig az. Kant esetében Maréchal a fõ mû. Így elõször a szofisták. Spinoza. 10 „De l’Antiquité à la fin du Moyen Age: La Critique Ancienne de la Connaissance” és „Le Conflit du Rationalisme et de l’Empirisme dans la Philosophie moderne. avant Kant”. A negyedik – csak részben befejezett – kötet szándéka szerint ismét történeti rekonstrukció. a megismerés megismerését. Szent Tamás. .336 Horváth Pál támadásnak ítélte és így számára Kant és követõi minõsültek az elsõ számú közellenségnek. közöttük az Arisztotelészre és Szent Tamásra hagyatkozó neotomizmus az ismeretelméleti realizmus gondolati pozíciójából indult ki. csupán egy rövid zárófejezetet kap a kanti morálelmélet. amelyben a kanti gondolatrendszer fejlõdésének folyamatairól olvashatunk. elfogadva Kantnak a régiek ismeretelméletérõl adott bírálatát. Hume és Leibniz az elemzés fontosabb állomásai. A Kant elõtti filozófiák. Duns Scotus és Ockham megoldását vizsgálja. az emberi elme megismerõ mûködésének analízisét. a gyakorlati ész világa. Locke. hogy sokban jogos Kant elmarasztaló ítélete ezekrõl az irányzatokról. Így különös figyelmet fordít magának a módszernek. az apriori fogalmának és a tiszta ész szabályozó eszméivel kapcsolatos kanti nézeteknek a vizsgálatára. Különösen az érdekli Maréchalt. az értelmi megismerés és a biztos tudás objektivitásából és az ismerettárgyak sokaságát elemezve azok létezését – az empirikus vagy a fogalmi igazolhatóságra vagy a descartes-i cogito elvére támaszkodva – biztos ténynek vélte. A tiszta ész kritikája vizsgálatára összpontosít. hogy miként válik a „kanti metafizika” alapjává – éppen a radikális ismeretkritika kényszere alatt – a transzcendencia fogalmát egyedül megalapozni képes gyakorlati ész moralitása. A harmadik kötet a tulajdonképpeni Kant-elemzés. Cusanus. A további gondolatmenet Kant utóéletére figyel és azt elemzi. Descartes. Maréchal szándéka – kiindulópontnak elfogadva Kant szemléletét – az ismeretkritika immanens elemzése és bírálata. Arisztotelész.

a megragadott tárgy lehetõségi feltételei (létesítõ princípiumai) irányába mindig túl is lép azokon.12 Ennek következménye megismerésünk transzcendáló jellege. olyan eljárás rekonstrukciója. Az ilyen 11 „Le Thomisme devant la Philosophie critique”. a legizgalmasabb kötet a kritikai bölcselet ítélõszéke elé idézett tomista-neotomista felfogás rendszeres. a létaffirmáció és a transzcendentális módszer aprólékos leírása kövessék egymást. ennek pedig az az oka. . analitikus. Maréchal szerint megismerésünk három.Thomismus redivivus 337 Az ötödik. hogy minden ítéletben. Maréchal álláspontja már. hogy kimondott ítéleteink és azok tárgyai igazak. leíró eszközökkel ragadjuk meg megismerésünk konkrét tárgyait. 12 Ez. metafizikai kijelentéseink – érvényességének Kant ellenében. állításban implicit módon jelen van egy még alapvetõbb. ontikus lehetõségi feltétel irányába. azaz létezõk. ha ismereteink objektív értékét tagadjuk. Második lépésként megismerõ tevékenységünk az ismerettárgyak mibenlétével azok létét is állítva továbblép az egyedi fennállásokat megalapozó részleges létítélet. Maréchal úgy építi fel a maga elemzését. Ismeretszerzõ és ítéletalkotó aktusainkban elsõként fenomenológiai módon. maga az emberi szubjektum eredendõen és szükségszerûen rá van hangolva a Létre. de eredeti szellemû kifejtése. a létre mint végsõ lehetõségi feltételre való ráhangoltsága. a teljes Valóságra való ráhangoltság és a megismerõ szellem dinamizmusának gondolata az a pont. hogy megismerésünk és ítéletalkotásunk végsõ alapja az emberi értelemnek a konkrét ismerettárgyakon szakadatlanul túllépõ. ahol Maréchal a legközelebb kerül Rousselot általa egyébként jól ismert elképzeléséhez. annak látens állítása. amely Kantnak a kiindulópontjából és az õ módszerével haladja meg a kantiánus szisztéma radikális metafizikai szkepszisét és ismeretelméleti agnoszticizmusát. a teljes Valóságra. de az õ eljárása szerint való igazolása. szükségszerû ítélet. Maréchal célja ítéleteink – létítéleteink. hogy a megismerõ értelem. egymásból következõ mozzanatként értelmezhetõ. a transzcendentális ismeretkritika témáinak pozitív kifejtését adja. hogy abban az objektív megismerés.11 A szerzõ célja itt a kritika kritikája. Az igazságnak/létezésnek ez az objektivitása rejtetten akkor is jelen van. ennek a kiindulópontja pedig az a Rousselot alapján tartható feltevés. mint hagyományos neotomizmusé és valójában a transzcendentális módszer. miközben figyelmünk meghatározott ismerettárgyakon összpontosul. azok lényegi mibenlétét. Ennek megfelelõen mondhatja Maréchal. a végtelenre.

nem a tiszta ész szabályozó eszméje. azaz a székrõl és minden más ismerettárgyról alkotott egyedi ítéleteinkben a Lét létezik elõvételezett általános ítélettel találjuk szembe magunkat. hogy szemünk elõtt egy szék van. hogy Kant tévedett. részleges lehetõségi feltételek sorában világosan utal a végsõ lehetõségi feltételre. hogy a teljes megisme- 13 Maréchal. rá vonatkozó megismerõ ítéletünk pedig hangozzék így: ez egy szék. Joseph (1926): Études de la psychologie mystique I. posztulátum. Ebbõl kiindulva Maréchal úgy vélte.338 Horváth Pál szakadatlan továbblépés elménk mûködésének eredendõ. hogy korábbi ítéletünkben (általában ítéleteinkben) egy további szükségszerû ítéletaktus rejtõzik: van (igaz) az. mint a szellem alapvetõ tendenciájának kifejezése. az elõzetes létismeretet az emberi elme szubjektív és konstitutív. Tovább haladva belátható. . szükségszerû és nem ismerettermészetû sajátossága. amely a teljes valóság ontikus feltételrendszere felé mutat. a valóságra rávetülõ. a Létre. Ontikus értelemben azonban ítéletünkben kikerülhetetlen kényszerûséggel állítjuk azt is. ítéletünk tehát implicit módon egy részleges létítélet megfogalmazása is. Maréchal gondolatmenete szellemében induljunk ki egy egyszerû példából. logikai eszköz. hogy a szék van. A fenomenális elemzés az ítélet explicit mondandóját tárja fel. hiszen az egyedi. azt a tényt. Kant ellenében és Szent Tamással összhangban „a valóság állítása nem más. Megismerésünk tetszõlegesen választott objektuma. a valóság valódiságának és megismerésünk objektivitásának tapasztalata és bizonyossága. Louvain: Desclée de Brower. amikor a megismerés apriori feltételét. Végeredményben ez vezet el az ontológiai megismerés szférájába.13 ebbõl pedig az következik. amely a végsõ egységet keresi az Abszolútumban és az Abszolútum által”. 130. Megismerésünk végsõ lehetõségi feltétele tehát az elõzetes létítélet. A Lét teljes horizontjára irányuló intellektuális dinamizmus így elegendõ alap a transzcendentális realizmus és a szigorúan tudományos metafizika állításához. Ez pedig nem a megismerõ elme hipotetikus vagy éppen kategorikus elõfeltevése. de azt magában való módon meg nem világító természetére gondolva csak elménk adottságának tekintette. tárgya legyen egy szék vagy bármely más fizikai vagy gondolati valóság. hogy ez a szék van. hanem a valóság – a teljes Valóság – ontológiai szerkezetébõl mint megismerésünk céljából és abszolút horizontjából következik. Istenre.

hiába próbál megnyugodni: mert dinamizmusa – túllépve. nehogy az ontologizmus hibájába. vonhatja kétségbe anélkül. hogy ennek a transzcendens állításnak. az emberi szellem belsõ. ez a tendencia (célra törekvés) állandóan túlhalad a részleges ismereteken.. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk. hogy ez a szükségszerûség az egyedi isme- 14 Maréchal 1926. hiába próbálja egyensúlyba hozni belsõ lendületét. Kant kételkedése alaptalan.15 Maréchal a Lét állítását kikerülhetetlen elõfeltételnek mondja a megismerésben. aktusa csak a tiszta létteljesség állításában teljesedik ki. annak az örökké kielégítetlen „kíváncsiságnak” az ösztönzõje. 1919–1949. ám azt is állítja. mely minden véges megismerésnek dinamikus feltétele. amelyben a régi skolasztikusok minden értelmi tevékenység princípiumát látták.14 Maréchal így Szent Tamásra hivatkozva arra a következtetésre jutott. A szellem – belsõ dinamizmusánál fogva – megértésrõl megértésre. az intuicionizmus vétkébe essünk. Maréchal interpretációjában az emberi értelem (ratio) Létre irányított belsõ dinamizmusának alapja az intellectus. elsõ és elemi léttudása. . az elõvételezõ tendenciának és az éppen jelen lévõ tárgyaknak az aránytalansága egyenesen feltétele a gondolkodásnak. semmi köze sincs a dolgok „Istenben való látásához”. 15 Maréchal. hogy az Abszolútum (a Lét. hogy komoly ellentmondásba ne kerülne. 129. de szükségszerû feltétele. túlhaladva a töredékes létezõkön – mindig a Létet akarja állítani. 67.Thomismus redivivus 339 rés objektivitására és a metafizika lehetõségére vonatkozó kanti kételkedés nem állja meg a helyét. akkor a Végtelen állítása a logikai szükségszerûség bizonyító erejével rendelkezik. amíg a véges szférájában mozog. mert senki sem utasíthatja vissza. Az Abszolútum rányomta bélyegét értelmi képességünk legalapvetõbb tendenciájára. V . a Végtelen) implicit állítása minden egyes megismerõ aktus rejtett. sem a „velünk született istenfogalomhoz”. Így ír errõl a Le point… zárókötetében: Ha a Végtelen állítása elõzetes és valóban konstitutív feltétele minden véges tárgy appercepciójának. létintuíciója. És ez a nyugtalanság. de addig. még úgy sem. egyik ismerettárgyról a másikra lendül. ha az utóbbit karteziánus értelemben csak virtuálisnak tekintjük.

még nem következik. az igazságnak a funkciója.340 Horváth Pál retaktusokban tematizálatlan és latens marad. ez az igazságra törekvés maga a szellem élete. A gondolat nem más. Róma: D. III. 54. Maréchal ezt a tézist így fordítaná meg: a megismerés képességével. Lehetetlen. ha a szellem csak általa létezik. hogy a gondolkodás. egyebek között pedig Isten fogalmának ismeretével csak azért rendelkezhetünk. 16 I. mert maga a Lét. a szellem nem más. erre utal az ontologizmustól és intuicionizmustól való elhatárolódás.16 Maréchal szerint a Lét valósága és a Lét fogalmának valóságossága közötti kanti distinkció17 gondolati hibaforrás. hogy magának ennek a fogalomnak valamilyen reális létezés is megfelel. Így …az igazság eszméje nem tetszõleges járuléka a gondolkodásnak. Ugyanakkor ez a szükségszerûség racionális értelmû. hanem annak lényegi. 68. hogy Isten fogalmával szükségszerûként rendelkezünk. Õ éppen azt kívánta igazolni. hogy az Abszolútum ne legyen. A hagyományos istenérvek helyett a transzcendentális módszer a lét analógiája (analogia entis) tamási fogalmának és az istenbizonyításnak új útját kínálja. a megismerés a Lét létezésének következménye és eredménye. hogy a szellem implicit módon állítja azt: ítéletében az abszolút támpontra hivatkozik. mint az Igazság igényének felmerülése az öntudatban. céljául és vonatkozási pontjául szolgál szellemünk dinamikus mozgásának. Az Abszolútum tagadása is csak úgy lehetséges. . 17 A teljes fenti elemzéshez lásd Szabó Ferenc (1969): Az ember és világa. Isten létezik és mintegy forrásául. Tehát nem a szellem másodlagos vagy esetleges aspirációjáról van szó. konstitutív tartalma. hogy a Lét. aminek a szellem létét köszönheti.. az Abszolútum állítása csupán az emberi gondolkodás olyan absztrakt produktuma volna. hiszen szükségszerûen összetartozó mozzanatokat választ szét egymástól. mint az igazságra való képesség. A gondolat nem létezik önmagában az Igazság eszméjét megelõzve. Maréchal Kant ellenében a logikai szükségszerûség hangoztatásával határozottan el kívánta hárítani azt a vádat is. Detti. egy fordított út pedig a megismerés rendjében járhatatlan. amelyet tételezése után tõlünk független létezõnek tekintünk. Nem lehet nem létezõ az. m. Kant egykori érvét némileg szabadon kezelve: abból.

a teremtmény pedig a lét és a lényeg egysége. Ám már Szent Tamás felhívta a figyelmet arra. antropomorf és érzéki képzeteinkbõl építjük fel.20 Maréchal munkája módot teremtett arra. Hogy mindezekbõl mi következik az istenbizonyítékokra nézve. hogy ezen a fogalmon azután „könnyû” kritikát gyakorolva annak élét Isten létére vonatkoztassuk (Kant)..18 Ez az érvelés más. vagy jogosulatlanul azonosítjuk Isten valóságát Isten fogalmával. 20 I.. hogy Istenrõl tett kijelentéseink csak „végtelen hatványon” igazak: Hogy Isten a lét tisztán és egyszerûen. 197–198.. Amikor a Lét. m. amelyet Kant bírált. hogy Istent nem lehet ábrázolni a szó szoros értelmében egyetlen fogalommal sem. 198. III. mégis. arról lássuk ismét Maréchal megfogalmazását: Sok út vezethet Istenhez. hogy a létezõk létükben radikálisan függnek a Lét teljességétõl. Az utak vagy érvek különbözõsége azokat az eltérõ támpontokat jelzi csupán. m.. minden teremtett dolog (létezõ) közvetlen viszonya a teremtõhöz (a Léthez): reláció. V . V . amelynek ontológiai kifejezése nem lehet más. felsõ terminusa osztatlan marad és meg nem fogyatkozik: ez az analóg viszony. Isten bölcseleti elemzésére vállalkozunk. fogalmát óhatatlanul ábrázolásaiból. vagy a keresztény gondolkodásban nem példa nélkül való módon immanentizmusba merülünk. mint azt. 55. amelyeket a szellem a közvetlenül elérhetõ valóságban kiválaszt. hogy transzcendentális módszere köré új metafizikai szintézis épülhessen. mint a kauzális istenbizonyítás. amely ha megsokszorozódik is. m.Thomismus redivivus 341 A teremtmény egész lényegét alkotó függõ viszony. azaz annak állítása. . hogy onnan lényegében mindig ugyanazon eljárás segítségével emelkedjék fel egészen a transzcendens Abszolútumig. a transzcendentális okság fogalmának megalkotásával pedig egy korszerû istenbizonyítás kidolgozásának lehetõségét is megadta. mi mást jelent. maguknak a skolasztikusoknak a szándéka szerint is talán csak egyetlen istenérv van. Ez utóbbi eredménye a ma széles 18 Maréchal: i. 19 I. mint a „transzcendens okság”.19 Ha mégis ezt tesszük.

106. Innsbruck: Tyrolia. Erich (1957): Analogia entis. mint Muck. Isten abszolút szükségszerûségére. az általa kiváltott szellemi hatás megítéléséhez lásd Muck. . amelyeket Maréchal kritikusai vetettek fel. Ilyen az a vád. Louvain: Desclée de Brower. 26 Muck 1964. 136. m. Otto (1964): Die transzendentale Methode der scholastischen Theologie der Gegenwart. elutasítva a skolasztikus istenérvek mechanikus felelevenítésének kísérleteit. aki a kanti recepciót immanentizmussal vádolta. Erich Przywara SJ pedig ugyancsak elhatárolódott Maréchal akceptáló és adaptatív Kant-képétõl. aki a teodicea problémáinak újraértelmezésén fáradozott.25 Otto Muck ugyanakkor helyesen gondolja. 23 I.26 Illendõ néhányat említenünk azok közül a megállapítások és bírálatok közül is.342 Horváth Pál körben használt kontingenciaérv: egy olyan argumentum. hogy munkájában a megismerés. az annak lényegét alkotó ítélet elemzése súlyosan hiányos. Otto (1949): Mélanges Maréchal I–II. Maréchal túlbecsülte volna az evidencia és az intuitív elem szerepét a megismerési folyamatban – gondolatkísérlete tehát nem a racionális megértés keretei között mozog.23 a Maréchal-féle elvek elsõ szisztematizálási kísérletét pedig Antoine Marc SJ dolgozta ki a harmincas évek elején. 229. az oksági érv esetében pedig egy transzcendentális dedukciós modell kimunkálásával tovább is próbálta építeni Maréchal rendszerét. 24 I. a rendszer alapfogalmainak leveze- 21 Maréchal értékeléséhez. amely az egyedi létezõk esetlegességébõl és az azokat a logikai szükségszerûség erejével létesítõ és létben tartó Lét feltétlenségébõl következtet a transzcendencia. 99. München: Kösel. nem ismeri fel Maréchal bírálatának jelentõségét és gyanús Kant-epigonként marasztalja el.22 Hasonló szellemben tevékenykedett Jean Defever és Georges Isaye. Az ontológiában emelt fõ kifogás a hamis apriorizmus.21 Az 1920-as évektõl csupán a közeli tanítványok és kollégák szûk köre képviselte Maréchal gondolatait: Antoine Gregoire SJ. m.24 Maréchal gondolatainak visszhangtalansága ellenére a transzcendentális eljárásról már korán nyilatkozott Etienne Gilson. hogy Przywara vagy az ugyancsak bíráló Gustav Siewerth nem látja a különbséget Kant és Maréchal között. 22 Muck 1964. A Maréchal-Emlékkönyv második kötetének tanulmányai sokkal visszafogottabban méltatják Maréchal hatását. 25 Különösen érezhetõ ez legfontosabb ismeretelméleti munkája egészén: Przywara.

addig az iskola 1945 után fejlõdésnek indult és egyre határozottabban német jelleget öltött.Thomismus redivivus 343 tetlen megelõlegezése. különösen az Isten létét és e létezés bizonyíthatóságát érintõ kérdésekben.27 valamint a transzcendentális iskola számos képviselõje is egyetértett viszont abban. amelyek felértékelték Maréchal munkálkodását. aforisztikussága és a Kanthoz való túlságos idomulás miatt – indokolatlanul bonyolult. Eugen Dirven. Martin Grabmann és Gustav Siewerth. hogy a módszer – belsõ inkonzekvenciái. Ezek közül az egyik a konzervatív neotomizmus válságának kibontakozása volt. a követõk. hamisan értelmezi Szent Tamást és a teljes keresztény hagyományt. Maréchal monográfusa. Ezen az alapon a konzervatív tomista Roland-Gosselin. mint Etienne Gilson. Przywara az életfilozófiai szemlélettel. és ezeknek a hatása is megmutatkozott a Maréchal halálát követõ évek történéseiben. s gyakran megfogalmazott észrevétel az is. hogy ez a módszer önkényesen. Walter Brugger SJ. Az ekkor megjelenõ Mélanges elsõ része Maréchal több hátrahagyott írását tette közzé. Így amíg a Maréchal tiszteletére kiadott emlékkönyv még egy sajátos szellemi kiegyenlítõdés. a második részben viszont a tanítványok. További ellenérv. hogy a Kant-recepciónak az 1940-as évektõl lendületesen növekvõ hatása két bölcselettörténeti jelenséggel is összefüggött. de a hajdani ellenfelek és vitapartnerek is felvonultak. Az adaptációt célzó törekvések hamar megjelentek: Joseph Geyser SJ az 1920-as évektõl már „barátkozott” a fenomenológiával. . Johannes-Baptist Lotz SJ és Joseph de Finance SJ viszont már a jövendõ transzcendentális irányzatát és olyanok is megszólaltak. majd az eszméik adaptációja iránti igények felmerülése volt. az ezekkel való párbeszéd igénye. posztulálása. ennél is fontosabb körülmény a laikus európai filozófia néhány új irányzatának megjelenése. A tárgyalt témák is igen változatosak: a régebbi és új tanítvá- 27 Dirven. hogy Maréchal mindenféle istenérv. a késõbb a transzcendentális módszerhez közelebb kerülõ Joseph de Vries SJ. Edith Stein pedig a fenomenológiai filozófia és Szent Tamás bölcseletének egyeztetésén fáradozott. August Brunner SJ vagy Caspar Nink SJ is felemelte szavát Maréchal felfogása ellen az 1940-es évek végéig terjedõ idõszakban. a szemlélõk és bírálók közötti egyensúly dokumentuma. Bruxelles: Desclée de Brower. Eugen (1974): Joseph Maréchal. A másik. Így Gregoire vagy Defever a „régi” Maréchal-iskolát képviselte. Néhányan egyenesen úgy látták. istenbizonyítás lehetõségét elveti.

A harmadik szellemi centrum az 1950-es évektõl a délnémet jezsuiták filozófiai fõiskolája.344 Horváth Pál nyok Maréchal. anyagában számos. Fénykorában.30 Az 1950-es évek elején megindult Karl Rahner Schriften zur Theologie címû tanulmánysorozatának kiadása. Lotz 1938-ban Sein und Wert címû írásával28 mutatkozott be. ezt pedig hamarosan követte egy másik Przywara-tanítvány. 1955. Karl (1941): Hörer des Wortes. mint a transzcendentális módszer híve. a fiatalabbak közül pedig Emerich de Coreth SJ és Walter Kern SJ.) 30 Kant und die Scholastik heute. (Magyarul: Rahner. a Hörer des Wortes. a francia Joseph de Finance és a kanadai.) Pullach bei München: Berchmannsverlag.29 A világháború utáni években azután már a Maréchal-recepció körvonalai is egyre világosabban kibontakoztak: kialakult a transzcendentális neotomizmus mûvelésének néhány jelentõs mûhelye. 29 Rahner. Rahner. miként a módszer használóinak zöme a kezdetektõl a legutóbbi idõkig. Idõközben Heidegger két katolikus tanítványa. a tanulmányok harmadik csoportja viszont – történeti tárgyú írásokkal – a filozófiatörténészre emlékezik. Karl [1991]: Az Ige hallgatója. és 1956-ban született meg a transz- 28 Lotz. de Rómában élõ Bernard Lonergan. Karl (1939): Geist in Welt. aki egy átfogó antropológiai koncepció részeként kamatoztatta a Kant-recepció eredményeit. Pullachban. Budapest: Szent István Társulat. München: Kösel. München: Kösel. mellette Walter Brugger SJ. az 1970-es években ez a mûhely képviselte a leghatékonyabban a transzcendentális szemlélet eredményeit. Karl Rahner SJ és Johannes-Baptist Lotz SJ jóvoltából felgyorsultak Németországban a szellemi történések. A másik fontos szellemi kör a római Gregoriana Egyetemen jött létre: fõ képviselõi a német Johannes-Baptiste Lotz. Johannes-Baptist (1938): Sein und Wert. az olasz Agostino Gemelli OFM és az amerikai John Donceel SJ írásai a pszichológusról szólnak. a transzcendentális neotomizmus elveit megfogalmazó-továbbfejlesztõ írással. Karl Rahner SJ két írása: az 1939-es Geist in Welt és az 1941-es vallásbölcseleti értekezés. az ismeretelmélet-specialista Joseph de Vries SJ. Ezek egyike Rahner személye körül kereshetõ. Fontos esemény volt. (Pullacher Philosophische Forschungen 1. mindhárman a Jézus-Társaság tagjai. amikor 1955-ben napvilágot látott a Pullacher Philosophische Forschungen sorozatának nyitóköteteként a Kant und die Scholastik heute címû tanulmánygyûjtemény. . A meghatározó egyéniség itt is Lotz. mint a transzcendentális módszer megalkotója elõtt tisztelegnek. München: Kösel.

Bernard J. . amely a modern katolikus gondolkodás vezetõ irányzataként méltatta a transzcendentális iskolát. A transzcendentális szemlélet számára kedvezõ módon a viszonyok a II. München: Tyrolia és Lonergan. a belátás metafizikájának kidolgozásán vezet tovább Lonergan útja az etika lehetõségeinek körvonalazásához. hogy az ötvenes évek elején. ezen.Thomismus redivivus 345 cendentális neotomizmus elvein alapuló elsõ metafizikai szintézis. egyedül az irányzat Tanítóhivatal általi méltatása maradt el. A nagy átrendezõdés elõzménye az a tény. Emerich (1961): Metaphysik. Elsõként 1956-ban – majd 1961-ben átdolgozott formában – terjesztette elõ a maga Metaphysik. amely – a szerzõ angolszász bölcseleti kultúrájából következõen – annyiban tér el a téma hagyományos feldolgozásaitól. Eine methodisch-systematische Grundlegung címû munkáját Emerich Coreth SJ. ennek az irányzatnak az elítélésére nem került sor. Véleménye szerint az értelem dinamikájának megismerése és meg31 Coreth. A következõ évtizedben a szellemi hegemónia körvonalai is kibontakoztak. hogy a katolikus egyháznak nincs többé „hivatalos” filozófiája. hogy nagy nyomatékkal veszi tekintetbe az angolszász bölcseleti empirizmus szempontjait és azokat az analitikus és pozitivista törekvéseket. vatikáni zsinat körüli években változtak meg. Maga a mû a megismerés empirikus struktúráinak és heurisztikus módszereinek leíró elemzését tekinti feladatának. 1964-ben pedig megjelent Otto Muck már említett történeti szintézise. hogy közben a zsinati atyák deklarálták a teológiai és bölcseleti eszmék pluralizmusát és azt a tényt. ám ez talán csak annak köszönhetõ. amikor sorozatosan marasztalta el a Tanítóhivatal a modernizációs törekvéseket. amelyek a szigetországi laikus gondolkodásban hagyományosan vezetõ szerepet játszanak. (1958): Insight. megértés analitikus vizsgálatára törnek. F. A Study of Human Understanding címû monográfiájával. Közben Maréchal elgondolásának átfogó metafizikai rendszer keretében való továbbépítésére is megszülettek az elsõ próbálkozások. A belátás a keresztény metafizika és ismerettan szisztematikus kidolgozása. Lonergan ismeretelméleti-metafizikai szintézise a transzcendentális módszer birtokában mindenekelõtt a megismerés természetére. majd – végsõ eredményként – a teljes megismerés és megértés transzcendenciájának feltárásához. Az erre épülõ fejtegetések a belátás mint megismerés. London–New York: Longman–Green. megismerõ tevékenységünk belsõ szerkezetére és mûködésére kíván rávilágítani. 1958-ban pedig a Gregoriana körébõl Bernard Lonergan SJ jelentkezett Insight. A Study of Human Understanding.31 Lonergan írása.

ez a képesség nem empirikus és empíria elõtti aktusaiban ragadható meg. hanem csak a létezõket képes megragadni. a Lét természetét (létezését) illetõen viszont Lonergan azt mondja. hogy az csak korlátlan megismerési aktusnak lehet a tárgya és „ebbõl az következik. amely lényegében azonos jelentésû a skolasztika intellectus kategóriájával. e vágy tartalma nem valamilyen elõzetes tudás. A transzcendencia elsõ. mint az emberi belátás által megfogalmazott kérdések sorozata. hogy a Lét eszméje tökéletesen transzcendens: egyszerûen azért. Magának a megismerési vágynak az a szerepe Lonergan felfogásában. a Teljes Valóság felé irányuló szellemi odafordulás. hanem egy sajátos létaffinitás. 351. amelyek az ítéletalkotás elõfeltételei – amolyan létintuíció értelmében –.32 Ezt a vágyat „tisztának” nevezve Lonergan maga is egy kantiánus elemet integrál a skolasztikus terminológia világába. hogy a megismerés mindig a teljesség. a megismerõ alany önmagaállításán alapulnak. Lonergan gondolatkísérletében fontos az is. az nem reflexív felfogás vagy ítélet. az egész. hogy az nem más. ám maguk is egy elõvételezett ítéleten. hanem az az elsõdleges és átható késztetés. Lonergan alapvetõ fontosságot tulajdonít annak is. transzcendáló képessége az oka.346 Horváth Pál értése a belátás (Insight) fogalom szellemi tartalma. ahogyan a Lét fogalmát – ismeretelméleti szempontból – meghatározza: azt mondja. mivel a korlátozatlan megértési aktus tartalma”. A megismerés végsõ. mint az embert körülvevõ teljes létvilág. törekvés és vonzalom. a megértéstõl az ítéletig és az ítélettõl a helyes ítéletek teljes kontextusáig – amit tudásnak nevezünk – viszi elõre a megismerési folyamatot. . m. belátásunk ezen a szinten még pusztán a véges ismeretek vég nélküli gyarapításának eszközét birtokolja: nem a Létet. Végeredményben ez és az emberi szellem dinamikus nyitottsága. a teljes transzcendenciát jelentõ tárgyát. Ám megértésünk. 352. hogy miképpen határozzuk meg a transzcendencia fogalmát. még formális (fenomenális) megközelítésben nem más. amely az érzékeléstõl és a képzelettõl a megértésig.33 A Lét ben32 Lonergan 1958. mint az emberben mûködõ tiszta megismerési vágy tárgya. mint Rousselot és Maréchal „dinamikus orientációjának”. amely egyben az emberi gondolkodás és tudás fejlõdésének láncolata is. a Lét birtokbavételére tör. 33 I. apriori.

Meynell. Atlanta: The American Academy of Religion. csakúgy. kérdéseibõl és kérdezésébõl. (1971): Method in Theology. a létezés és az igazság elsajátításának folyamatában. Hugo A. majd megállapítja. hogy a megismerés ontológiai szintjén a teológiai tudás (hit) megalapozásának és a hit és tudás közötti harmónia biztosításának feladatát is ellátja. Ez a mû valójában az emberi gondolkodó tevékenység alapvetõ kategóriáinak és mûködési módjának elemzése. London: Darton. (1986): The Theology of Bernard Lonergan. Az eszközök leltárba vétele után magát a transzcendentális módszert mint megismerést és a megismerés megismerését vizsgálja. kritikai. Számára a megismerõ ember kérdezõ lény.Thomismus redivivus 347 nünk meglévõ eszméjének és valóságának megértése nem lehet sem egy elem tudásaktusaink sorában. és külön elemzi azt is. magát a Létet minden metafizikai objektum alapjának és forrásának. hétféle szerepet tölt be a valóság. Coreth Lonergan véleményével ellentétben nem a létintuíció elemi formájának tûnõ belátás pszichologizáló fogalmát választotta alapkategóriájának. Az 1970-es évek elején korábbi gondolati szintézisének megválaszolatlanul maradt kérdései újabb írás közzétételére ösztönözték Lonergant Method in Theology címen. Így a megértés normatív. Lonergan részletesen szól megismerésünknek azokról az eszközeirõl. Lonergan nézeteirõl. A munka teljes gondolatmenete. mint a módszertani tipológia (127–133) kidolgozásának részletei. hogy ez az eljárás legalább hétféle funkciót lát el. szisztematikai és heurisztikus szintjeirõl szól.34 A transzcendentális módszer másik jelentõs szisztematizálási kísérlete Emerich Coreth SJ alkotása. Longman and Todd. de kitér a tiszta ész szabályozó eszméinek kanti interpretációjára. Bernard J. F . Olyan elõfeltétel. hanem a megismerésnek mint kérdésnek. 34 Lonergan. életmûvérõl általában vö. és arra a következtetésre jut. . dialektikai. Így az õ metafizikájának alapeszméje a megismerési folyamat egészének mint kérdés–kérdezés–felelet kategóriasornak a feltételezése. sem tudásaktusaink valamiféle summázata. kérdezésnek a vizsgálatából építette ki a maga elképzelését. amely magának a megismerésnek az oldaláról szemlélve a Lét belátását szükségszerûnek és idõtlennek. amelyeket a bölcselet hagyományosan kategóriáknak nevez. különösen pedig a vallási nyelvrõl szóló fejtegetések az angolszász empirizmus. hogy milyen szerepe van a megismerés és tudás folyamatában a nyelvnek és a gondolati verbalitás adottságának. Istennek mutatja. hanem megismerésünk végtelen intellektuális elõfeltétele. az analitikus filozófia és a keresztény eszmék közötti közelítésre utalnak.

Coreth metafizikai szintézisének alapelvét így fogalmazza meg: „A metafizika kezdetén a kezdet után való kérdezés áll”35 mint legelemibb és legradikálisabb kezdet. már csak azért is. megismerési aktus már kész. ha a kérdezett már nem kérdéses [fraglich].36 A kérdés tehát minden megismerõ aktusunkban egy nem tematikus elõzetes tudáson. m. 108. mint a nem felelettermészetû létismeret eredendõ bizonyossága. azaz nem lehetséges. ha még nem ismerem. az emberi létismeret végsõ horizontja maga a Lét. Az „elsõ kérdés” esetében viszont nem feltételezhetünk korábbi tudást. A megismerésben megfogalmazható kérdések titka azonban Coreth szerint a dolgok. hogy mire irányul a kérdésem. a valóság kérdezhetõségében rejlik. m. mert a megismerés könnyen belátható módon kérdés-válasz szerkezetû. ennek alapja a kérdezhetõség (Fragbarkeit) ontológiai adottsága. elõzetes létismereten – a Lét létezik. tehát kérdezhetõ (fragbar) – alapul. amely közvetlenül és szükségszerûen. Az ember szakadatlan kérdezésében. .. majd a szellemi-fogalmi létvalóság. ami már maga is tudás. mégis kérdezni kezdünk.348 Horváth Pál mint a lét és a létismeret megvalósulásának állomásaiból épül fel a véges. Coreth véleménye szerint a metafizika záróköve. Másképpen kérdésemnek nincs iránya. a kérdezés lehet. az anyagi és a személyes létmód és annak tudása mint az embert körülvevõ és magába foglaló Valóság metafizikai rendszere. megismerésünk végsõ. mint alapvetõ léttapasztalat. hogy kérdezzünk. tárgyi. ha tudom. a kérdés értelmességének ismeretén. transzcendentális lehetõségi feltétele. a kérdés még nem kérdezhetõ [fragbar]. mégpedig kétféle értelemben. a dolgok számára való kérdésességében létének véges mivolta és a Lét kérdezhetõ35 Coreth: i. az elsõ ítélet tehát csak nem-ítélet. Azért van ez. 86. a Lét lényegének bizonyuló transzcendens Isten. mert csak a semmivel kapcsolatban zárhatjuk ki annak a lehetõségét. meglévõ elõzetes tudást feltételez. hiszen a kérdés lehetetlen. Ám másrészt csak úgy kérdezhetek. Ebbõl a metafizika kiindulópontja gyanánt adódik minden kérdésünk esetében a kérdésesség (Fraglichkeit) bizonyossága. amit kérdezek. a minden feltétel elõtti-nélküli ítélet. hanem kérdés. magára a Létre utal. Kérdezni csak akkor tudok. 36 I. mert minden ítélet.

Emerich (1958): Metaphysik als Aufgabe. 1978-ban Lotz adott közre figyelemre méltó összefoglalást. hierarchikusan egymásra rendezõdõ rétegben látta a megismerésnek a Lét megragadásáig vezetõ útját. az isteni önközlés.Thomismus redivivus 349 ségének végtelen horizontja szembesül egymással. hiszen Coreth ezeket a diszciplínákat tekinti a teljes bölcseleti rendszer alkalmas kidolgozási témáinak: Coreth. Ebben a folyamatban a lényegük szerint megragadott ismerettárgyak létaffirmációknak. mint ami az egyedi ismeretaktusok horizontja. Johannes-Baptist (1978): Transzendentale Erfahrung. Rahner e tárgyban fontos munkái közül a legkorábbi A Szellem a világban Szent Tamás Summájának egy rövid részletét elemzõ traktátus. Coreth metafizikai szintézise után a megismerés és a megértés finomszerkezetét elemzõ hermeneutikai munkát dolgozott ki. 38 Lotz. Az így megragadott Lét tovább szemlélve az Abszolútum – a bölcseleti isteneszme – alakját ölti.37 A transzcendentális tapasztalás témájában késõbb. ez utóbbiak közös lehetõségi feltétele pedig magának a Létnek bizonyul. amelyben Coreth az ember habituális képességeibõl vezette le megismerõképességünket és a létmegértésre való eredendõ alkalmasságunkat is. és ez a metafizika kezdetét jelentõ ontológiai különbség vezet tovább a teológiához. amelynek lényege nem más. Freiburg: Herder és Coreth. Emerich (1978): Was ist der Mensch? Innsbruck: Tyrolia. a kinyilatkoztatás felismeréséhez. A metafizika–hermeneutika–antropológia témasor szükségszerû. A megismerés e négy állomása Lotz szerint szerves belsõ egységet alkot. Az értelmezések sorát Karl Rahner írásai folytatták. 15. amelyek a transzcendentálfilozófia legkiérleltebb változatát jelentik. In: Coreth. Emerich (1971): Probleme der Hermeneutik. a kérdezés világán túl és elõtt megmutatkozó közlés. a metafizikai szintézis szubjektív oldalát kiegészíteni hivatott antropológiai mû – Was ist der Mensch? – megjelentetése követte. 37 Coreth. A harmadik lépés a Lét. negyedik lépés pedig e teljes léthorizont tudatosítása Isten felismerésében. hogy a teológiai vagy hittapasztalatban személyes és gondviselõ Istennek bizonyuljon. ezt pedig egy.38 Õ négy. az Abszolútum felismerése. Emerich (szerk. az egyedi ismeretaktusokban. a mindent átfogó vallási tapasztalatban.): Aufgaben der Philosophie. Innsbruck: Tyrolia. Az elsõ állomás a lényeg eidetikus (fenomenális) magragadása. Freiburg: Herder. . amely összegezni próbálja az ismeretszerzés és ítéletalkotás teljes aktusát. A második lépés a Lét ontológiai megragadása – még mindig egyedi ismeretaktusok tartalmaként. a végsõ. mint az egyes tapasztalati szintek transzcendáló természete.

41 A megismerés alapja Rahner felfogásában – bár ezzel Szent Tamás és csaknem a teljes hagyomány is egyetértésben van – a létet birtokló megismerõ alany és az általa megismerni szándékolt – az ismerettárgyakban adott – lét azonossága. Megismerésünk egyes aktusaiban a megismerõ alany és az ismerettárgy között szakadék tátong.350 Horváth Pál Az ige hallgatója pedig a vallásfilozófia lehetõségeit elemzõ értekezés. az embernek a megértése. a perszonalizmusra és Heidegger fundamentálontológiájára reflektáló szemlélet épült tovább a keresztény emberkép. amelyben egy kijelentés metafizikai (apodiktikus) szükségszerûségét és tartalmát […] úgy ismerjük meg. a vallási tapasztalatnak – ideértve a misztikát is –. amennyiben a létre kérdez. Budapest: Szent István Társulat. A cél érdekében alkalmazott módszer Rahnernél is a transzcendentális eljárás: Transzcendentálisnak nevezzük azt a kérdezési és megismerési módot. hogy bebizonyítjuk: az ilyen kijelentés tagadása önmagát cáfolja meg. Husserlre. Rahner nézeteinek végsõ összegzése A hit alapjai címet viselõ alapvetõ kézikönyve. Rahner alapelve szerint „az ember annyiban van.) 40 Rahner 1939.39 Rahner kiindulópontja a megismerésnek mint elemi létviszonynak az elemzése. Karl (1983): A hit alapjai. amelynek következtében megismerésünk végtelen transzcendens nyitottsága – az Egészre való ráhangoltsága – ellenére önmagunkat és önmagunkban a létet csak 39 Rahner. az ember maga mint létkérdés létezik”.40 A metafizika igazi témája tehát nem a megismerés vagy a lét megragadása. 41 Rahner 1983. Mivel az ember megismerõ. a szabadságról és ezért a felettük és bennük lévõ titokról. amiben már benne foglaltatik valamilyen tudás Istenrõl. valamint a kegyelemben és a kinyilatkoztatásban történõ isteni önközlés lehetõségének. ezért éppenséggel minden megismerés a lét nem-tematikus. az egzisztenciálisan megalapozott hit elméletévé. a felelõsségnek. 71. és ez a Kantra. 136. hanem e kettõ közös szubsztrátumának. a szellemrõl. Ezért az emberi szellem transzcendens volta a lényegi alapja a személynek. megértése általában. csak implicit módon tudatos ismeretén alapul. . még ha e tudás nem is válik tematikussá.és igenlõképessége (szeretete és akarata) kizárólag a lét megsejtésében fogja fel az egyes dolgokat. (Eredeti cím: Grundkurs des Glaubens.

amikor szakadatlanul végessége határaival. antropológiai adottságaink sorában beláthatatlan jelentõséggel bíró képesség. ami valójában. az Egészre. habituális adottságaként rendelkezõ ember csak megismerése „felfelé szálló” folyamatában.és önismeretünk összekapcsolódását. a létre mint világban-való-létre történõ rákérdezés lehetõségét. A létre való kinyúlás rahneri leírása ennek a történésnek a történelem dimenziójába helyezését is jelenti. nem pedig intellektuális természetû aktus. ám megismerésünk – transzcendáló természete következtében – mindig túl is lendül ezeken . látens elõzetes tudás biztosítja tárgy. ez a permanens döntés pedig szükségszerûen túlmutat önmagán és meghozóján. egyidejû és egyenértékû kapcsolatot teremt a metafizika tradicionális alapfogalmai. Ez a rahneri formula igen nagy jelentõségû a modern katolikus gondolkodásban. akkor. és a Jóra. Isten létének felismerését. végsõ soron Isten melletti döntést. Isten felismerésének kulcsa. személyes elhatározást is igényel. hogy tárgyi megismerésünk szükségszerû velejárója az ismerettárgyon. egzisztenciális döntéssel áll kapcsolatban Rahner szerint a transzcendentális tapasztalás képessége. egzisztenciális. immanens és transzcendens kötõdésének együttes feltételezése új. Ezzel az elhatározással. mégpedig az ember öntranszcendenciájának felismerése közvetítésével. ha szabadsága birtokában a Létre mond igent. Ez kínálja a Lét. Az ember öntranszcendáló képessége lépten-nyomon megnyilvánul megismerõ aktusaiban. ezeknek a lehetõségeknek a mûködésbe hozatala azonban egy további mozzanatot. reflexív létezõben tehát egyrészt adottságként van meg a Végtelenre való teljes ráhangoltság. amely a Lét titkának. Istenre vonatkozik. másrészt a szellem dinamizmusa következtében a létre való kinyúlás képessége. Ember és a Világ (mint külvilág) között. és ez a nem tematikus. ismereteinek korlátaival kerül szembe. a Lét. ha – amint az egzisztenciálfilozófiák mondják – a létet és ezzel a létezést választja. Isten választása – és a szabad hitre jutás – így elsõsorban emberi.Thomismus redivivus 351 a külsõ világ ismeretén. ismerettárgyakon túlmutató kinyúlás (Vorgriff) a létre általában. mivel az elõzetes létismerettel természetes. a világon mint reális történések sorozatán át jut el ennek a tudásnak tematikussá tételéhez és saját teremtményi öntudatához. fogalmilag kifejezhetetlen. hiszen az ember alanyi és tárgyi. Az emberben mint megismerõ. Isten. Ugyanakkor a metafizika és vele együtt az ismeretelmélet kidolgozásának lehetõségét éppen az jelenti. birtokbavételén keresztül ragadhatjuk meg. Az ember csak evilági-történeti fejlõdésének folyamatában válik azzá.

és Isten számára is akkor válik azzá.352 Horváth Pál az alkalmi határokon. hogy az Isten és az ember. Ez csak úgy lehetséges. a megtérésre és a kegyelmi fogékonyságra van szükség. mint céljára. Karl–Vorgrimler. mint puszta természet: olyan lény. Budapest: Szent István Társulat. antropológiai adottságként hordja magában az „objektív megiga42 Az „engedelmeskedés képessége” Rahner egyik legeredetibb fogalma a hitrendszer dogmatikai. Az ilyen Isten-tapasztalat azonban még a metafizikai tudás magas fokán sem tehetõ nyilvánvalóvá és tisztán tematikussá. a természetes istenismeret és a kegyelemnek az emberi szabad személy természetéhez való hozzáadódása esetében. Herbert (1980): Teológiai kisszótár. egyben egy sajátos képességnek. transzcendens Valósággá. Így van ez a natura pura. Krisztus alakjának elemzésébõl adódó legfontosabb következtetése az. hogy transzcendáló képességünk tudatosítatlan és akaratlan motorja a Lét végtelen teljességének és tökéletességének szakadatlan állítása mint sajátos vonatkozási pont. . 580. a hitre. Természeti és természetfeletti ilyen szoros összekapcsolása és egy dinamikus-történeti istenfogalom felé való határozott közeledés ugyanakkor dogmatikai nehézségeket is támaszt. hogy a személyes Isten nélkül az ember nem lehet személy. az isteninek és az emberinek. aki eleve. ám ezeket a nehézségeket Rahner a természetfeletti egzisztenciálé fogalmának bevezetésével maga is igyekezett kiküszöbölni. Ám az ember ebben a tettében válik igazán személlyé. a krisztológia. hogy filozófiájától szinte el sem választható teológiai álláspontjának kitüntetett területe. a potentia oboedientialisnak a következménye. Az Isten mellett hozott döntés az ember eredendõ létadottsága. hogy az ember eleve több. amelynek a fogalmán Rahner a kegyelemre való nyitottságot és az Isten felismerésére való eredendõ alkalmasságot érti. amelyre. az isteni és az emberi lényeg csak együtt és egymásra vonatkoztatva definiálható. önmaga személyként való megtapasztalása nélkül viszont nem ismerheti fel Isten személymivoltát. a kegyelem elõtti tiszta emberi természet értelmezése. ennek eléréséhez a vallási tapasztalásra. Ennek az utóbbi fogalomnak a lényege. amilyennek azt a vallási élmény és a hit belsõ világa mutatja: végtelen.42 Rahner számára filozófiai alapvetésének erõsen antropologizáló jellegébõl adódik. Összefügg ez azzal is. az antropológiának és a teológiának az Isten-Ember alakjában megvalósuló találkozása. kegyelemtani nehézségeinek megoldására. belsõ természete szerint rá van hangolva. Legegyszerûbb meghatározása: Rahner.

mindazonáltal a létezés reális rendjében sohasem hiányzik. amely a bölcselet határainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen. Ebbõl ismét az emberi természet kettõs jellegének visszaigazolása adódik: az ember az immanens létrendben a Teljes Valóságra orientált lény (megismerõképesség). Így a természetfeletti egzisztenciálé mint transzcendens létadottság alkalmassá teheti a már felismert. De ekkor a filozófia azt a lehetõséget nyitja meg az ember számára. döntése következtében pedig számára már nem pusztán logikai szükségszerûségnek. . amely azt az igényt támaszthatná. hogy komolyan vegye a konkrét valóságot és a történelmet.Thomismus redivivus 353 zulásra” létszituációja által adott késztetést és igényt. azaz Istenre való kinyúlás képessége. Ezért az ember ontológiailag és szubjektíve sohasem lehet közömbös természetfeletti rendeltetése iránt. hogy a konkrét történelemben találja meg az élõ Istent. az ember már eleve meg van váltva (a megváltottság állapotában van) és feltétel nélkül kötelessége törekedni a természetfeletti cél felé. aki az emberré-levés útján közvetítette önmagát az embernek. Rahner elméletének fontos összetevõje a kegyelem fogalmának nem teológiai. megelõzõ és elkerülhetetlen adottsága (ontológiai meghatározottsága). hanem bölcseleti indíttatású bevezetése. hogy mintegy „elébe menjen” az isteni hívásnak. ha a kegyelmet el- 43 Rahner–Vorgrimler 1980. Ez a szituáció. 223. amely felbátorítja az embert arra. reflektált megvilágítása. addig a személyes döntés aktusaiban ugyanezen ember teológiai képességeknek is birtokosává válik. amely az ember szabad cselekvését átfogó. hanem személyes Valóságnak bizonyuló Isten kegyelmének befogadására. A természetfeletti egzisztenciálé fogalmának tárgyilag a következõ viszony szolgál alapjául: az emberre már a megigazulás elõtt is mindig hat Isten általános üdvözítõ akarata. hogy A filozófia tehát önmagában nem olyan alaptudomány. léte transzcendens dimenziójában viszont képes arra is. Ezen az alapon mondja. hogy képes egyedül megvilágítani és irányítani az ember konkrét létezését. A filozófia – ha helyesen értelmezi önmagát és helyesen érti szabadságát (amelyet Isten titkos kegyelme szabadít fel) – a létezésnek az az elsõ. akkor sem.43 Amíg az emberi létezés fõ jegye filozófiai értelemben a Létre. amely jóllehet kegyelemszerûen társul az emberi természethez (ezért természetfeletti).

Rahner elmélete pedig nem más. elkerülhetetlenül és reálisan meghatározza az emberiség Istennel szembeni engedetlenségét is. hogy Rahner autentikus képviselõjee a transzcendentális iskolának. . amelyet természetesen magába foglal és amelyen fölülkerekedik az isteni kegyelmen alapuló. hogy Maréchal és az „eredeti” transzcendentális iskola annak a Kantnak a katolikus recepciója. A Kantpárhuzam ugyanakkor szokatlan gondolattársításra csábít: lehet. Ezért az eredeti bûnt is „egzisztenciálénak” nevezhetjük. arra a bölcseleti alapelvek oldaláról közelítve mindenképpen igennel kell felelnünk. De az ember ugyanakkor – azáltal. hogy Rahner rendszere nem pusztán korábbi transzcendentálfilozófia mechanikus továbbépítése. Ugyanakkor tény. 44 I. mint a Kant-recepción alapuló modern katolikus metafizika egyedi. Hogy neotomista-e még. de sebezhetõbb is. hiszen írásaiban maradéktalanul megtaláljuk a Rousselot és Maréchal óta erre a szellemi alternatívára oly jellemzõ megközelítési módokat és szempontokat. mint a titokzatos második kanti fordulat. az egzisztencializmus bölcseleti eszköztárából sokat átvevõ és az antropológiai szemléletet kötõanyagaként érvényesítõ rahneri gondolatmenet több. m. erõsebb természetfeletti egzisztenciálé.354 Horváth Pál utasítja és ezért elveszett ember. vagy õ és tanítványai már egészen új irányzatot és iskolát jelentenek a katolikus gondolkodásban. 117. eredeti változata. amelyet a teológiai hagyomány eredeti bûnnek nevez.44 Ezek után kérdésként vethetõ fel. hogy az emberiséghez tartozik – tartósan. az idõs Kant antropológiai útkeresésének visszfénye a katolikus bírálók és értelmezõk világában. aki 1781-ben kiadta A tiszta ész kritikáját.

Annyira ostobák. mert olyan rettentõen okosak. mint a marxista ihletésû osztályelmélet. Vilfredo Pareto és Robert Michels munkássága révén. hogy még… (Aldous Huxley: Szép új világ Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Az 1990-es évektõl kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé. sõt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom. amely valamikor a 19. Ez a magyarázata annak. hogy az elit-teóriák szülõhazájának mindenekelõtt Olaszország és Németország tekinthetõ. nem kis részben annak köszönhetõen. Mindnyájan zöldet viselnek. Õk sokkal keményebben dolgoznak. század végén. és csak késõbb nevezték így a tár- . mint mi. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk. és a Delta-gyerekek khakiszínt. mindenekelõtt Gaetano Mosca. én nem akarok játszani Deltagyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak. hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére. században a kitûnõ minõségû dolgok jellemzésére szolgált. hogy Béta vagyok. Maga a szó francia eredetû: az élite kifejezés a 17. A Gammák ostobák. Én igazán borzasztóan örülök.Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában Kovács Gábor Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. mint a Gammák és a Delták. század elején kezdett elterjedni. Ó nem. a 20. mert én nem dolgozom olyan keményen.

Õ is úgy vélte.1 A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapozta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica címû könyvében. Moscát mindenekelõtt az érdekelte. Vilfredo (1963): A Treatise on General Sociology. az így bekövetkezett legitimációs válság oly módon oldódik meg. Tom (1993): Elites and Society. kormányzásuk és bukásuk okait. mint a többi elitelmélet szerzõjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre. A gazdasági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is. és ezeknek az elitjei jóval nyitottabbak premodern elõdeiknél. hogy az elõbbiek statikus jellegûek. . Kiindulópontja ugyanaz volt. aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. Ezek ugyanis nézete szerint a megváltozott társadalmi viszonyok termékei. elitekre és tömegekre válik szét. Az elõbbiek vezetnek.356 Kovács Gábor sadalom felsõ. melyek 1 Bottomore. valamint törvényszerûségeit kereste.) London: Routledge. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét. hogy a különbözõ történelmi korszakok elitjei milyen viszonyban állnak a társadalom többi részével. Az Oxford English Dictionary 1823-ban már ebben az értelemben használta. Ilyenformán minden társadalomnak vannak elitjei. Nézõpontja szociológiai jellegû volt: õ az elitcserében nem az individuálpszichológiai tényezõket – vagyis az elit tagjainak intellektuális és morális hanyatlását – tartotta elsõdlegesnek. vezetõ pozícióban levõ csoportjait. Vezetõ szerepüket részben tehetségük révén. Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt. kiadás. (2. továbbá milyen megkülönböztetõ jegyei vannak a modern eliteknek. 1.2 Nála az elit fogalmának kettõs jelentése van: egyfelõl valamely kiemelkedõ emberi teljesítmény alanyának minõségét jelzi. hogy új elitek kerülnek hatalomra. hatalomra kerülésük. Mosca az archaikus és modern társadalmak különbségét abban látta. az utóbbiak engedelmeskednek. [1915–1919] New York: Dover. Azonban egy idõ után dekadenssé válnak. 2 Pareto. ilyenformán nem magyarázhatják meg a kollektív elitcserét. másfelõl pedig szûkebb értelemben az emberi társadalmakat vezetõ csoportok megnevezése. míg az utóbbiak mobilak. hogy az emberi társadalmak szükségszerûen – az emberek közötti antropológiai különbségek és a csoportképzõdés szociológiai dinamikájának következtében – vezetõkre és vezetettekre válnak szét. részben pedig az állami erõszak eszközeinek monopolizálásával tudják megtartani. miképpen cserélõdnek az elitek. elveszítik a tömegek bizalmát.

Pareto bírálta a demokrácia és fejlõdés fogalmát. vagyis a demokratikus mûködési mechanizmusok felszíne alatt egy oligarchikus jellegû kisebbség vezeti a pártot. század elejének német szociáldemokráciáját vizsgálva jutott arra a következtetésre. Az 1920-as évek divatos szerzõje. amelynek érvénye alól a demokratikus modern társadalmak sem vonhatják ki magukat. hogy az elitek körforgása ellenére a társadalom alapszerkezete voltaképpen mindig változatlan marad. Az elitteóriák ugyanis a Benjamin Constant. akkor az alulról jövõk önmagukat szervezik új elitcsoporttá. Az elitcsere okaként elsõsorban individuális tényezõket említett: az elit soraiban növekszik a dekadens elemek száma.4 Ez a gondolat különösen népszerû lett a weimari Németországban. Azonban nem csak nála. elitek cirkulációja zajlik. a szó régi értelmében.Elitek és társadalmak… 357 szemben állnak a tömegekkel. Ezzel a „vérfrissítéssel” saját élettartamát növeli meg. hogy még a demokratikus pártok is alá vannak vetve az oligarchia vastörvényének. Forradalom ez – revolúció. New Brunswick–London: Transaction Publishers. Robert (1999): Political Parties. 35. . azt állítják. tehát haladásról nem lehet beszélni. romlik emberi minõsége. 4 Michels. és erõszakkal távolítják el a régi elitet. hogy beemelje soraiba ezeket a személyeket. akkor képes arra. és azt állította. Robert Michels a 20. miközben elitek és tömegek szembenállása változatlanul megmarad. Ha a régi elit viszonylag nyitott. Elitelmélet és demokráciakritika nála is szorosan összefüggött. A Nyugat alkonyában Michelsnek az oligarchizá- 3 Idézi Bottomore 1993. hogy a kormányzó eliteknek az általuk vezetett társadalomtól való elkülönülése olyan univerzális törvény. A különbözõ elitek váltják egymást – ahogyan Pareto egy helyen megfogalmazza: a történelem az arisztokráciák temetõje3 –. A Sociological Study of the Oligarchical Tendencies of Modern Democracy. azaz körforgás. míg az alsóbb rétegekben egyre nagyobb számban jelennek meg kiváló képességû emberek. Az így megfogalmazott elit–tömeg oppozíciónak Paretónál polemikus éle volt. de egyébként más nem változik. Elméletének központi gondolata az elitek körforgása. ugyanakkor pedig biztosítja a társadalmi egyensúly fennmaradását is. Ha azonban a régi elit zárt. Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által körvonalazott képviseleti demokrácia elméletével és gyakorlatával vitatkoztak. Az elitelméletek általában statikus társadalomképet sugallnak. Oswald Spengler 1918–1922 között írott és bestsellerré vált mûvében.

7 Ortega y Gasset. akiknek kreativitása a különbözõ civilizációk fejlõdésének legfõbb motorja.8 S valóban: a harmincas években a liberális képviseleti demokrácia defenzívába szorult. 1890–1933. Toynbee olyan teremtõ kisebbségekrõl beszélt. a közvélemény manipulációja révén tudnak fenntartani. melyet a plutokrata elitek a modern tömegsajtó segítségével. Oswald (1994): A Nyugat alkonya II. A civilizációk hanyatlását õ kifejezetten ezeknek a 5 Spengler. Ami pedig Oroszországban. . i. „A politika filozófiája”.) In: Uõ: Két történelmi esszé. Princeton: Princeton University Press. Leadership Ideals in Bourgeois Political Thought in Germany.5 Spengler teóriája azonban korántsem állt egyedül a maga korában: a weimari köztársaság éveiben elitelméletek egész sora született: Hermann Keyserlingtõl Max Weberig sok mindenki beletartozott ebbe a sorba. mint A tömegek lázadása. (Scholz László fordítása.és elitfelfogására vonatkozóan lásd: Kovács Gábor (2001): „Meg akartunk szabadulni a pártoktól. (Farkas Géza fordítása. A totalitarizmusok térhódítását sokan összefüggésbe hozták annak a modern tömegtársadalomnak megjelenésével. Olaszországban történt.6 Mintha a két világháború között az elitelméletek elterjedése és a demokrácia válsága között valamiféle összefüggést kellene sejtenünk. José (1996): A tömegek lázadása.7 vagy a Gerinctelen Spanyolország. m. Az elit-teória olyan fogalmi eszköz volt. sokkal inkább tûnt az elitek forradalmának. In: Kovács Gábor: A megátalkodott jóhiszemûség esélyei. 8 Ortega y Gasset. Walter (1973): Elites Against Democracy. hogy a modern demokrácia valójában ideologikus látszat. Budapest: Európa. Budapest: Liget Könyvek. aki az 1936-ban végül polgárháborúba sodródó Spanyolországban olyan mûvekben fejtette ki a maga elitelméletét. de ezt a korrelációt látszik erõsíteni többek között annak az Ortega y Gassetnek munkássága is. Spengler politika. Németországban. amelyet az angol Arnold Toynbee-tõl a magyar Bibó Istvánig a legkülönbözõbb szerzõk véltek alkalmasnak a társadalmi-politikai változások leírására.) Budapest: Európa. José (1983): Gerinctelen Spanyolország. amely felbontotta a régi társadalmi struktúrákat.358 Kovács Gábor lódásra vonatkozó tételét történetfilozófiai szintre emelve egy rendkívül éles demokráciakritika keretében fejtette ki azt a véleményét. Maradt egy: a legrosszabb”. atomizálta és homogenizálta a régi szerkezeteket. Oswald Spengler demokráciakritikája.) Budapest: Pont Könyvkereskedés. (Simon Ferenc fordítása. 6 Struve. 21–48. 628–670. mint a marxi teória által prognosztizált osztályforradalomnak. A weimari Németország esetében ez a végkifejlet ismeretében nem is szorul különösebb bizonyításra.

3–4. Az elit belsõleg egységes. Az elit legfõbb szerepe az. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb. finomítására és gazdagítására mintákat. Vagyis nem csupán szociológiai értelemben használták a fogalmat. míg mások ilyennel nem rendelkeznek. és a társadalom jól körülhatárolható szegmensébõl újítja meg magát. 3. (1971): Válogatott tanulmányok. Az elit lényegében autonóm. az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére. Az elitekkel szemben támasztott normatív követelmények motívuma már Paretónál is megjelent. azaz kultúrát csináljon. vagyis valami9 Toynbee. A társadalomnak azonban elsõsorban nem azért van elitre szüksége. 2. Robert D. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése. Az emberek lényegében véve két csoportra oszthatók: egyeseknek jelentõs politikai hatalmuk van. az szinte közhely. bizonyos magatartásminták felmutatását és követését. London: PrenticeHall. aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is. nem kizárólag hatalmi elitekrõl beszéltek. mindenekelõtt pedig a társadalmi értékek teremtésének. ha elit nincs.10 A Putnam által felsorolt jellemzõk mellett azt is figyelembe kell azonban vennünk. más javakhoz hasonlóan. Putnam a politikai elit fogalmára összpontosítva a következõ módon foglalta össze a korabeli elit-teóriák szerzõinek általános kiindulópontját: 1. hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. hanem hangsúlyozták azt.Elitek és társadalmak… 359 teremtõ kisebbségeknek a degenerációjával. mint a társadalom vállalkozásainak. akcióinak a vezetése. egyenlõtlenül oszlik meg a társadalom tagjai között.) Budapest: Gondolat. hogy legyen. 5. 4. hogy az 1920-as és 1930-as évek elitelméleteinek szerzõinél általában erõs volt a morális aspektus. . hogy az élet élésére. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit. döntéseirõl nem kell senkinek számot adnia. Az elit a hatalmát állandósítani tudja.. homogén és sajátos elittudattal bír. Arnold J. hogy az elitfunkció mindenekelõtt morális kötelezettségeket jelent. 10 Putnam. a magyar Bibó István pedig ezt a motívumot állította a középpontba: Kétségtelen.9 A témáról szóló összehasonlító monográfiájában Robert D. fenntartásának és közvetítésének feladatát. Inc. (1976): The Comparative Study of Political Elites. kreativitásuk kimerülésével magyarázta. példákat adjon. (Mesterházi Márton fordítása. A politikai hatalom.

London: Basic Blackwell. Wolff híres könyvében ugyancsak részletesen elemezte Mills álláspontját és arra következtetésre jutott.11 Az 1950-es években Mills az amerikai társadalom vezetõ csoportjait leíró és ezek mûködését elemzõ könyvében – Az uralkodó elit (eredetiben: The Power Elite)12 – még ugyancsak az elitek természetrajzának vizsgálatát tûzte ki célul.14 Ezek a neoelit-elméletek azonban több vonatkozásban is különböznek 1920-as és 1930-as évekbeli elõdeiktõl. P . Jan (1998): Elitelmélet a marxizmus után. Boston: Beacon Press. In: Uõ: Válogatott tanulmányok I.13 Mills mindenesetre kivételnek számított: az elit a második világháború utáni évtizedekben többnyire a csúnya szavak (bad words) közé tartozott a társadalomtudományban. hogy Mills alaptézise nem tartható (Wolff. [1968]: C. G. Hoyt B. és a vezetõ politikai pozíciók ennek a tagjai között cirkulálnak. Ez tartalmazza Millsnek a kritikákra adott válaszát is (Domhoff. Van. Budapest: Gondolat. Albertoni. 14 Highley. Könyve nagy vitát kavart: a radikálisok üdvözölték a benne kifejtett téziseket. Nem utolsósorban abban. R. amelynek közös ideológiája és politikai irányvonala van. Ez a helyzet azonban az 1980-as évek végétõl megváltozott. In: Századvég (Új folyam). [1971]: The Poverty of Liberalism. . (Van persze kivétel: a késõbbiek11 Bibó István (1986): Elit és szociális érzék. R. Aldershot–Brookfield: Scolar Press. John–Pakulski. C. 84–121). 12 Mills. a neoelit-elméletek megjelenésérõl beszél. hogy többnyire hiányzik belõlük a morális aspektus. 225–226. A Typology of Elites. Carlton. hogy jóllehet az uralkodó elit nem valamiféle összeesküvõ klikk. Boston: Beacon Press). mindazonáltal erõteljes belsõ kohézióval bíró társadalmi csoportról van szó. részben pedig kooptálás révén lehetséges. Ettore (1987): Mosca and the Theory of Elitism. P . számos kritikus azonban erõsen bírálta azokat. mert ennek segítségével nem lehetséges az elit leváltása. Mills szerint ezen a helyzeten az amerikai képviseleti demokrácia intézményrendszere sem tud változtatni. Wright (1972): Az uralkodó elit. Budapest: Magvetõ. Wright Mills and the Power Elite. Az amerikai politika ennek az elitnek szuverén módon birtokolt terrénuma. William–Ballard. aki ezzel kapcsolatban egyenesen az elit-teóriák reneszánszáról. Ebbe bekerülni részben születés.360 Kovács Gábor lyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelezõ erejét. 13 A Mills könyve körüli viták anyagát G. Ballard adta ki egy kötetbe összegyûjtve. 9 (nyár): 71–88. Mondandójának a lényege az volt. Eric (1996): The Few and the Many. William Domhoff és Hoyt B. köt.

Christopher Lasch az amerikai pénzügyi. Újbóli elterjedése most is mélyreható gazdasági. Azt sugallják. Az elitfogalom divatossá válása feltehetõleg ugyanúgy szimptómaértékû. eltûnik a mintaadó. Az 1990-es években jelent meg a globális elitek fogalma.Elitek és társadalmak… 361 ben tárgyalandó Christopher Laschnál igen erõs a morális dimenzió. informatikai és kulturális értelmiségi szakembereket nevezik így. Eközben – mondják ezek a szerzõk. érezhetõ rosszallással – egyre inkább elszakadnak saját társadalmuktól. a képviseleti demokrácia intézményrendszerének kiüresedésére. hanem a világ más térségeinek a sorsába is. A neoelitelméletek szerzõi azokat a magasan kvalifikált menedzsereket. valamint az információs iparban kulcspozíciókat töltenek be. Ismét csak úgy tûnik. hogy a társadalom megváltozott mûködésmódjai sokszor jobban értelmezhetõk az elitelméletek fogalmi apparátusával. Budapest: Aula). azonos életstílusú és mentalitású. gazdasági és kulturális elitek globalizálódásáról írva a következõképpen próbálja meg definiálja ezt a homályos és nehezen megragadható fogalmat: A felsõ középosztályt. egyfajta globális elitkultúra által összekötött mobilis csoportot alkotnak. pénzügyi. mint az osztályelmélet segítségével. az új értelmiségi és menedzseri elit lelkét – gyorsan növekedõ jövedelmétõl eltekintve – nem annyira az ideológiájával. bankárokat. ezekben is inkább az uralmi elitrõl van szó. a kulturális. formálissá válására. értékteremtõ és értékhordozó elit motívuma. társadalmi. mûszaki. a nemzetközi pénzpiacokon. hogy korunk minden régi társadalmi struktúrát megrendíteni látszó szédítõ változásai mögött egy kasztszerûvé váló társadalom valósága rejtõzködik. a „bársonyos forradalmakat” gyakorta az elitek forradalmaként értelmezik. Nem véletlen. akik a globális tõke által mûködtetett multinacionális vállalatokban. politikai változásokat jelez.15 Ezek az elméletek most is a hatalom és befolyás informális jellegére. az oligarchiává váló hatalomgyakorlók és a társadalom közötti távolság növekedésére mutatnak rá.) Miként Millsnél. és akik döntõ módon szólnak bele nemcsak saját országuk életébe. kulturális. mint 15 Szalai Erzsébet könyvében a rendszerváltás utáni évtized történéseinek értelmezésekor ugyancsak az elitelméletek fogalmi apparátusát használja föl (Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. mint az 1920as években volt. rejtõzködõ mivoltára. . hogy az 1989-es kelet-európai politikai fordulatot.

mindenféle szakértõk. Norton and Company Ltd. tudósok. a közösségi-politikai tér lassanként eltûnik. 33–34. 18 A kifejezésre. Hannah Arendt már 16 Lasch. 17 Bauman. egyetemi professzorok –. A piac betör az otthon intim és zárt világába.362 Kovács Gábor inkább az életmódjával lehet meghatározni. 50. S. Többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot. televíziós producerek és igazgatók. a fogyasztás fõ terrénumává változtatja azt. Mivel foglalkozások széles skáláját ölelik át – brókerek.17 Társadalmi osztályok hagyományos értelemben immáron nincsenek többé. W .–Sullivan. életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. reklámszakemberek. Ezek az aggodalmak egyáltalában nem új keletûek. újságírók. mûvészeti igazgatók.W . és tartalmára vonatkozóan: Bellah. bankárok. hogy egy olyan társadalomban. Berkeley: Berkeley University Press. R. ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. szórakoztatóipari szakemberek. A fogyasztás – melynek a használati értékben rejlõ természetes korlátai megszûntek – a rendszer legfõbb legitimációs tényezõje. szerkesztõk. M. a társadalom életstílus-enklávék18 mozaikjaként létezik. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. New York–London: W . egyben pedig a fogyasztó legfõbb társadalmi kötelezettsége. . 71–75. […] Ezek a csoportok csak abban az értelemben alkotnak új osztályt. M. rendszerelemzõk. ennek pedig mélyreható következményei vannak a képviseleti demokrácia intézményrendszerére. technokapitalistának. hogy az életmód forradalmának vagyunk szemtanúi. kiadók. R. A társadalom legfõbb kohéziós erejévé.–Madsen.–Tipton. N. Christopher (1995): The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy. vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja. mûvészek.16 Számos szerzõ állítja azt. filmkészítõk. gyarmatosítja. melynek a fogyasztás által determinált privát életforma van a középpontjában. Sokan úgy vélik azonban. amennyiben megélhetésük nem annyira a tulajdonon. Zygmunt (1992): Intimations of Postmodernity. írók. (1985): Habits of the Heart. mint inkább az információ kezelésén és az értelmiségi szakértelmen nyugszik. Ez ugyanis mindinkább eltéveszthetetlen módon különbözteti meg a népesség többi részétõl. orvosok. A. ezért helytelen az új menedzseri és értelmiségi elitet új uralkodó osztályként jellemezni. és mivel nincs közös politikai meggyõzõdésük. publicisták. Az individuum per definitionem fogyasztóként jelenik meg. mérnökök. hanem fordítva: a késõ modernnek.– Swidler. London–New York: Routledge and Kegan Paul. integrációs tényezõjévé a piac válik.

mely valamennyi nyugati társadalomra jellemzõ. Akkor. A modern fejlõdésben azonban van egy olyan erõs tendencia. 23 Perkin. Professional elites in the modern world. London–New York: Routledge. hogy az információs társadalom gondolata a közösségi életnek azzal a hanyatlásával párhuzamosan jelenik meg.23 Az elsõ a neolit korszak forradalma volt. 22 A virtuális és valóságos közösségek közötti viszonyt tárgyalja Nyíri Kristóf tanulmánya (Nyíri Kristóf [1998]: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. miszerint a demokrácia mûködéséhez nyilvános politikai térre van szükség. politika. In: The Information Society: Evolving Landscapes. fenyegetõvé és egyre inkább befolyásolhatatlanná válik. mint divatos és újfajta mítosz: az internet nem képes valódi közösséget teremteni a képernyõk elõtt ülõ személyek között. Oxford UK–Cambridge USA: Blackwell. 21 Kumar. amikor saját fizikai környezetünk riasztóbbá.19 Azok a mai szerzõk. 159. 216. In: Magyar Tudomány. A kortárs kultúrkritika szerint a globális falu jelszava nem más. Kultúrkritika és republikanizmus Hannah Arendt politikai filozófiájában. a virtuális térben létrejövõ kapcsolat szükségképpen egydimenziós jellegû marad. Harold Perkin – az elitelmélet kategóriáiban gondolkodva – az utóbbi harminc év történéseit az emberi történelem harmadik nagy forradalmaként írja le. 11: 1285–1298). akik a számítógépes teledemokrácia sokak által hangoztatott elképzelését bírálják. In: Liget. Krishan (1995): From Post-Industrial to Post-Modern Society. 6: 43–60. Úgy vélik: ennek a teóriának a legnagyobb hibája az. . New York: Springer Verlag–Captus Univ. hogy megfeledkezik arról a tényrõl. Számos szerzõ szerint a világháló igenis pozitív lökést adhat új típusú közösségek kialakításához.22 Az antiglobalista és a zöld mozgalmak legújabb története mindenesetre az utóbbi álláspontot látszik igazolni. 20 Mosco. hogy a demokrácia mûködéséhez feltétlenül szükséges a magánszféra (private realm) és a közösségi szféra (public realm) határozott szétválasztása. lényegében Arendt (és persze Habermas) gondolatmenetét követik. Publications. Vincent (1990): Computers and Democracy. amely feltalál19 Arendt politikai filozófiájára vonatkozóan lásd Kovács Gábor (2002): Élet.Elitek és társadalmak… 363 Human Condition címû 1958-as könyvében kifejtette azt. mint hogy a számítógép elé ülve pillanatok alatt globális világpolgárokká válhatunk.20 Találkozhatunk olyan véleménnyel is. Harold (1996): The Third Revolution. mely ezt veszélyezteti: a privát tér ugyanis bekebelezi a közszférát.21 Azonban ennek az álláspontnak az ellenkezõjére is bõven akad példa. szabadság. nehezen lehetne vonzóbb gondolatot kitalálni annál.

az ipari társadalom osztályszerkezetét a különbözõ szakmai-foglalkozási hierarchiák váltják fel. A nõi munkaerõ szerepének erõteljes növekedése. . 2. az általános életszínvonal emelkedése. míg a posztindusztriális társadalmaknak a szakértõi-értelmiségi elitek. 8. 2–20. megteremtette a modern ipart és az ipari társadalmat. A második az ipari forradalom. Az elõzõ ismérvbõl következik az. hogy ezeknek a társadalmaknak az elitjei meritokratikus jellegûek. 26 I. A harmadik forradalom a 20. azaz ezekbe bekerülni magas fokú képzettség és szakmai teljesítmény révén lehetséges. a felsõoktatás szerepének megnövekedése. s a posztindusztriális értelmiségi forradalom esetében sem egyszerûen arról van szó.364 Kovács Gábor ta a földmûvelést és a városi életformát. Ezeknek a hierarchiáknak a csúcsán a nagy szakképzettséget igénylõ szellemi-értelmiségi foglalkozások állnak. Perkin szerint mindhárom korszaknak megvan a maga elitje: a premodern kor társadalmainak a nemesi és arisztokrata elitek. az ipar visszaszorulása. 4. század utolsó harmadában kezdõdött és a jelenben is tart. m. 7. Ez az informatikai eszközökön és a biotechnológián alapuló forradalom. 28–48. amely a gõz és a villamosság felhasználásával megkonstruálta az erõgépeket. m. Mindhárom korszakot sajátos társadalomszerkezet jellemez. amely létrehozza a posztindusztriális társadalom különbözõ formáit.26 Perkin szerint a jóléti állam leépítésének és a karcsú államnak (lean state) a jelszava valójában az értelmiségi elitek magánszektorban mûködõ részének a közszektor kulcspozícióit elfoglaló elitek ellen indított hatalmi 24 I.24 Perkin szerint napjainkban ezeknek a szellemi-értelmiségi eliteknek a hatalomátvétele zajlik. ezzel pedig lehetõvé tette a civilizációk születését. az ipari kor társadalmainak a különbözõ kapitalista elitek. Perkin az új korszaknak tíz meghatározó jegyét írja le. m.25 Úgy véli. 3. a szolgáltatói iparágak szerepének erõteljes növekedése. Ezek a következõk: 1. 10. 9. 5. hogy a régi kapitalista eliteket új elitek váltják fel. 6. 1. a globális gazdaság kiépülése. 25 I. hogy ezek az általános trendek országonként más és más módon lépnek kölcsönhatásba a helyi tényezõkkel. az óriásvállalatok fölemelkedése. a kormányzat szerepének fokozódása. Igen élesen kritizálja az angolszász típusú kapitalizmust és annak neoliberális ideológiáját. a jóléti állam fölemelkedése – ezt Perkin szerint a nyolcvanas évek végén megjelenõ neoliberalizmus sem tudta teljesen leépíteni.

amely információk elõállításával. (1993): Die neue Weltwirtschaft. Robert B. A közgazdász Robert Reich. Hans Ulrich-Seebohm fordítása.) Frankfurt am Main–Berlin: Ullstein. a nem túlságosan magas szakképzettséget igénylõ rutinszerû feladatokat elvégzõ dolgozóké (routine production workers). Ennek oka az. jogászoktól. hogy az információs forradalom az új információs technológiák használatában élenjáró USA-ban – és persze másutt is – nagymértékû társadalmi átalakuláshoz vezet. 28 Reich. 1991. Ilyenformán az amerikai gazdaság sem amerikai gazdaság többé.Elitek és társadalmak… 365 harcához nyújt ideológiai segítséget. amelyre ennek a globális gazdaságnak szüksége van. hogy a nemzetgazdaságok megszûnnek. (1993): Der Aufstieg des Symbol-Analytikers. hanem a globális gazdaság egyik régiója. aki egy idõben az amerikai politikai életnek is szereplõje volt. Szerinte ez nem új jelenség a történelemben: egy adott társadalom egyensúlyát mindig is az borította fel. közgazdászoktól és számítógépes szakemberektõl kezdve a médiamenedzserekig és filmrendezõkig sokféle foglalkozási kategóriát tekint az új elitbe tartozónak. A jól fizetõ elitpozíciókat a szimbolikus elemzõk kapják meg. Akik a kilencvenes években új elitekrõl írnak. Reich szerint Amerika vezetõ szerepét éppen az biztosítja. hogy nagy számban képes piac- 27 Reich. hogy az elitek a hatalomból és a társadalom által megtermelt javakból túl sok részt sajátítottak ki. Korunk fõ veszélyeként a szakértõi elitek mohóságát jelöli meg. (Eredeti cím: The Work of Nations. Emellett két másik nagy foglalkozási csoport van. Robert B. In: Reich 1993. illetve a különbözõ személyes szolgáltatásokat végzõké (in-person servers). 189–271. . az új típusú világgazdaságot elemezve úgy látta. hogy minél nagyobb számban támogassa az olyan típusú munkaerõ képzését. s helyüket egy hálózatszerûen fölépülõ világgazdaság foglalja el.28 Reich szerint sem egyszerûen a foglalkozási struktúra átalakulásáról. akiknek szakképzettségét a globális piac igen magasra értékeli.27 Nézete szerint a társadalom új elitje a magas fokú szakképzettséggel bíró. hanem egy új típusú társadalmi integrációról van szó. szinte kivétel nélkül hivatkoznak Robert Reichre. illetve az 1990-es évek elején megjelent könyvére. kezelésével és továbbításával foglalkozik. Das Ende der nationalem Ökonomie. Reich a tõzsdei elemzõktõl és brókerektõl. foglalkozását tekintve igencsak heterogén réteg (symbolic analysts). Az amerikai állam egyik legfontosabb feladata az lesz.

de a kulturális és anyagi javakból nagyrészt kizárt többség. sõt felszámolja a helyi közösségek és az amerikai nemzet iránti lojalitást29 – hangzik a keményen elítélõ konzervatív kritika. Reich jelzi az ebbõl az új típusú társadalomstruktúrából fakadó problémákat. Robert Reich teóriájából indul ki. Miért ez a felelõtlenség? Ezek az új vezetõ rétegek önmagukat meritokráciának tekintik. (Lasch önmagát egyébként a konzervativizmusból eredeztetett kommunitarizmushoz. A tömegek lázadására vonatkozó allúzió – voltaképpen már jelzi a szerzõ mondandójának lényegét. Ez az új elit ugyanis nemcsak életmódjában különül el az amerikai társadalom többi részétõl. 35. mely számban csekély. az veszélyezteti. El- 29 Lasch 1995. 6.366 Kovács Gábor ra dobni ilyen magasan kvalifikált munkaerõt. hogy munkaerejét a globális gazdaság bármely pontján el tudja adni. A már idézett Christopher Lasch. a populizmushoz. ám hatalomban és befolyásban annál nagyobb. s abból igen pesszimista következtetéseket von le. A globalitás megkövetelte mozgékonyság gyengíti. hanem lakhelye megválasztásában is. . valamint a republikanizmushoz közel állónak vallja. míg a másik oldalon a számban nagy. ám az új elitek egyrészt a társadalom többi rétegétõl való mind teljesebb elszigetelõdésük. hanem éppen ellenkezõleg.) Ezek az új elitek bírják a régi feudális arisztokrácia minden bûnét. azaz privilegizált helyzetüket kizárólag saját személyes érdemüknek tudják be. aki a kortárs kultúrkritika egyik leghatározottabb képviselõje. 5. annak erényei nélkül: semmiféle felelõsséget nem éreznek az általuk irányított társadalommal szemben. hogy az elitek felmondják a társadalommal szembeni azon kötelezettségeiket. 1995-ös. utolsó könyvének némiképpen bombasztikus címe: Az elitek lázadása és a demokrácia elárulása (The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy) – amely persze Ortega híres mûvére. Lasch elitkritikája élesen antiliberális. továbbá abban. másfelõl szerkezetük és mentalitásuk révén teljesen új történelmi fejleménynek számítanak. Lasch szerint az 1920-as évektõl eltérõen a modern társadalmakat most nem a tömegeknek a közösség ügyeivel szembeni közömbössége. amelyeknek fejében privilégiumaikat kapták. Privilegizált osztályok persze mindig voltak – mondja –. Szerinte a globalizmus prófétáinak optimizmusa teljességgel megalapozatlan: korunk társadalma egyre gyorsuló ütemben szakad ketté: az egyik oldalon ott van a posztmodern vagy globális elit.

és a még meg nem születettek szerzõdése. aki fiatal. hogy a kései modernitás kapitalizmusában a repressziót a terápia váltja fel. [Békés Pál fordítása. A következõképpen érvel: ha tagadjuk egy közös kultúra és mindenkitõl számon kérhetõ értékek létezését.Elitek és társadalmak… 367 tekintve attól. a multikulturalizmus és a politikai korrektség a legnagyobb jó szándék mellett is – a terapeutikus intézményi technikákhoz csatlakozva30 – a hatalmi status quo fenntartásának fontos eszköze. hogy pozíciójába kizárólag saját intelligenciája és tehetsége révén jutott. Laschnak egyébként is komoly fenntartásai vannak a meritokráciával szemben. Lasch fölöttébb borúlátó a távolabbi fejleményeket illetõen. energikus és egészséges marad. akiktõl privilégiumaikat örökölték. melyeknek fõ konstituáló elve a globális játéktér nyújtotta egyéni karrierlehetõségek maximális kihasználása. . a csúcson maradásra ugyanis csak az számíthat. Az új elitbe tartozók állandó jelenben élnek: életük tartalmát és legfõbb célját egyéni karrierjük építése jelenti. Úgy látja. Ennek a törekvésnek a pszichológiai következménye az. Lasch szerint ennek a meghatározásnak az elitek közösségei. azokkal szemben sincs kötelezettségtudatuk. az élõk. ez a felfogás a felelõtlenség legfõbb okává lesz: az új elitek nemcsak a társadalom iránti lojalitásukat veszítik el. magyarul is megjelent könyvében kifejtette (Lasch. Lasch szerint ennek egyik legfontosabb következménye az állampolgárok infantilizálása. Erre vonatkozó nézeteit már egy korábbi. Christopher [1981]: Az önimádat társadalma. A narcisztikus társadalom egyéneit az állami intézmények terápiára szoruló páciensnek tekintik. hogy egyáltalán nem igazolható – mondja Lasch –. úgy véli. hogy az amerikai közélet két nagy divatos áramlata. önmaga kvalitásait leszámítva senki és semmi iránt nem fog hálát és kötelességet érezni. Nézete szerint a multikulturalizmus valójában a két részre szakadt társadalom létezését legitimálja. hogy mintegy szeretnék megállítani az idõt: az egészségkultusz ennek a törekvésnek az eredménye. Az elitek közösségei szerinte valójában pszeudoközösségek. kijelentjük. Sikerre. hogy a legokosabbak nem feltétlenül a legjobbak is.] Budapest: Európa). mely szerint az emberi társadalom a holtak. hogy minden társadalmi cso- 30 Lasch úgy gondolja. gondolkodásmódját és ideológiáját. Christopher Lasch igen erõsen bírálja az elitek életmódját. hanem azok iránt sem éreznek többé hálát. egyáltalán nem tesznek eleget. Érvelése ki nem mondott módon Burke azon híres definícióján alapul. Aki ugyanis úgy gondolja.

a megtisztított beszédnek hasonló a funkciója: a kellemetlen valóság elfedését.31 Ez az általa elemzett világhoz hasonlóan fölöttébb ambivalens mû. mert a kapitalizmus az információs technológiák adta lehetõséget kihasználva – miközben nemcsak megtartotta a profitelv logikáját. . hanem a változtatás vágyától is megfosztjuk õket. Ehhez pedig mindenki által elismert közös ideálokra. Ennek a változásnak az értelmezésére egy átfogó metaforát 31 Castells. Castells egyfelõl meg van gyõzõdve arról. A különbözõ kisebbségi csoportok bezárkóznak. Ha egyszerûen csak másnak nyilvánítjuk a társadalom peremére szorult csoportok és közösségek életmódját. Lasch szerint a demokrácia fennmaradásához nem elégséges a demokratikus intézményrendszer létezése. Közös értékek nélkül még a kommunikáció is lehetetlenné válik. hogy az információs technológiák robbanásszerû fejlõdése az emberi szabadság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit nyitja meg. Manuel (1996–1997): The Information Age – Economy. a privilégiumok által tagolt társadalmat legitimálunk. emellett ugyanilyen fontos demokratikus elkötelezettségû és érzületû állampolgárok kinevelése.368 Kovács Gábor portnak saját. I. hogy ez a lehetõség eddig nem vált valóra.: The Power of Identity (1997). egy hierarchikusan. Society and Culture I–III. Mondandójának lényegét talán abban lehet összefoglalni. hanem éppen ellenkezõleg. az individuum pedig az önmagukba zárkózó közösségek arctalan egyedévé válik. akkor nem a demokráciát erõsítjük. a társadalom egymás mellett élõ gettók sokaságává bomlik fel. köt. hanem ki is terjesztette azt az emberi létezés valamennyi szférájára – újabb mutáción ment keresztül. III. továbbá úgy véljük. információs kapitalizmussá vált. az arról való megfeledkezést szolgálja. köt. másfelõl azonban az a véleménye. s ilyenformán ugyancsak a status quo megerõsítésének az irányában hat.: End of Millenium. II.: The Rise of the Network Society (1996). hogy ezek között nem lehetséges közvetítés. mindenkitõl számon kérhetõ közös kötelezettségekre és felelõsségekre van szükség. köt. a többiekével össze nem mérhetõ értékei vannak. hogy az információ korszakába lépve a modern társadalmak eddigi intézményei és társadalmi viszonyai alapvetõ módon átalakulnak. Az információ korszakát tartják. Lasch szerint a political correctnessnek. Oxford: Blackwell Publishers. akkor nemcsak a változtatás lehetõségétõl. A korunk valóságát legalaposabban és legátfogóbban elemzõ könyvnek sokan Manuel Castells háromkötetes munkáját.

Frank Webster szerint ez az ökológiából. aki a hálózatot alapvetõen mitikus és ideologikus jellegû metaforának tartja. valóságosan létezõ helyeket kötnek össze. aki az ötletbõl olyan elméletet konstruál. ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át.Elitek és társadalmak… 369 használ: a hálózatét. az információ. Roland (szerk. A hálózatszerû szervezeti felépítés a lehetõ legrugalmasabb.. a kultúrkritikai tradícióhoz közel álló szerzõ. Mike–Lash. Castells ezekre a kérdésekre a választ mûvének leginkább elméleti – ha úgy tetszik. Castells szerint a társadalmi tér megkettõzõdik. . Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat. köt. hogy a lehetõ leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. In: Downey.33 de õ az.32 Castells ezzel írja le a világgazdaság szerkezetét. a második kötet utolsó két tematikai egységében fejti ki. amelybõl hiányzik a hatalom. hogy a hálózat egyszerûen a láthatatlan kéz régi jó teóriájának újsütetû változata: Webster. információ.) (1995): Global Modernities. sõt véleménye szerint ez a hálózatszerûség formálja át a társadalmi viszonylatokat is. Jim (szerk. 60–62. Ez a megkettõzõdés az elõbbiekben tárgyalt globális hálózatok kiépülésével függ össze. az új multinacionális cégek belsõ felépítését. Frank (1999): Information and Communations Technologies: Luddism Revisited. I. hogy itt olyan önszabályzó rendszerrõl van szó. hogyan változik a hatalmi elitek és társadalmuk viszonya. 33 Erre vonatkozóan lásd: Featherstone. A gondolat már másoknál is felmerült. és azt sugallja. pontosabban a Gaia-elméletbõl származik. az ilyen elven felépülõ struktúra képes arra. hatalom és befolyás a hálózatokon belül. leginkább filozófiai jellegû – részében. 42. A tanulmánykötet szerzõi a téridõ-problematikát járják körül. hogyan alakulnak a hatalmi-politikai viszonylatok. akkor a globális világgazdaság hálózatába került országoknak és társadalmaknak mi lesz a sorsuk. csomópontjait a tõke. amely a könyvében felhasznált óriási empirikus anyag teoretikus vázát jelenti. hogyan oszlik meg tõke. London–New Delhi: Sage Publications. illetve 470. 32 A hálózat definícióját Castells két helyen is kifejti: Castells 1996–1997. Ennek okaként egyfelõl a globális tõke igényeit. a szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze. 1995. A hálózatnak nincsen központja. másfelõl pedig az új információs technológiák által kínált – és a globális tõke által kihasznált – lehetõségeket jelöli meg.): Technocities. Scott–Robertson. London–New Delhi: Sage Publications. Ugyanakkor van olyan. hogy az információ korszakában alapvetõen átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idõ szerkezete. Itt beszél arról. John–McGuigan. Webster úgy véli. De ha ez a helyzet – kérdezi Castells –.

A tömegektõl nem csupán életstílusa és gondolkodásmódja választja el. negyedik világot. külön lakókkal és külön törvényekkel. hanem a társadalmi integráció módja is – mondja Castells. Ugyanis az elitek érdekei a rendszer domináns érdekei. . ezzel pedig hatalomhoz és befolyáshoz lehet jutni. akkor párhuzamos szociális univerzumok jöhetnek létre. mert ha nem épülnek kulturális és fizikai hidak a kettõ között. az abszolút vesztesek világát konstituálják: õket még csak ki sem zsákmányolják.370 Kovács Gábor amelyet Castells az áramlások terének (space of flows) nevez. Az elitek azoknak a kulturális kódoknak a birtokosai..35 Castells úgy vélekedik. össze lehet õket kapcsolni. amelyeknek segítségével mozogni lehet a hálózatokban.34 Az elit ezek irodanegyedeiben és lakóparkjaiban éli a társadalom többségétõl szellemileg és fizikailag is elszigetelt életét. Az áramlatok terében mozog a tõke és az információ. 35 Castells 1996–1997. éppenséggel a geográfiai távolság jellemzõ rájuk. mert kimarad ezekbõl a hálózatokból. II. mert egybeesnek a globális hálózat áramlásirányaival. köt. ugyanakkor pedig fragmentálódik is. amit fel kell számolni. az intermundiumokban székelõ isteneihez hasonló módon – az új menedzseri-technokrata-politikai globális elit. egyszerûen diszfunkcionálisak. Castells szerint az áramlások terének és a helyek terének mûködési logikája között strukturális skizofrénia van. A hálózat helyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással. nincsen szükség rájuk. Fizikai értelemben a hálózatok csomópontjai a globális városok. Ezek 34 Erre vonatkozóan lásd: Sassen. míg a társadalom többi része nem. hogy ebben a helyzetben nem képesek mûködni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. Saskia (1994): Cities in a World Economy. szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik. A társadalomnak ez a része – a többség – a helyek terében lakozik. Az elõbbiben a helyeket a hálózat definiálja. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemzõ fekete lyukak. amelyek – miután Castells szerint a centrum–periféria elmélet érvényét veszítette – az ún. Ezekben lakozik – némiképpen Epikurosznak a világok közötti terekben. ezek a hatalom terei. míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places). Ilyenformán képesek érdekeik artikulációjára. London–New Delhi: Pine Forge Press. 428.

Az olvasónak az a benyomása. hogy a globális hálózatokban az áramlások hatalma (the power of flows) fölülírja a hatalom áramlásait (the flows of power). hanem sajátos metamorfózison mennek át. 36 I. ám nincsen olyan globális tõkés osztály. illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerûen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia. ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. Végeredményben Castells szép új világa.Elitek és társadalmak… 371 ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötõdnek. . másfelõl azonban Castells – némileg enigmatikusan. De hát végül is kié a hatalom és milyen módon ellenõrizhetõ. még vigasztalanabb. mint Afrika országaiban. hanem csak lefölözik pozíciójuk elõnyeit. ha lehet. vannak globális kapitalisták – mondja Castells –. amelyben a szuverenitás. Egyfelõl – mint láttuk – a globális elitek a hatalomhoz és befolyáshoz kulcsot jelentõ kulturális kódok birtokosai. hogy a történelem szubjektumok cselekedeteinek történetébõl folyamatok történetévé változott át. Castells szerint azonban nem ennyire egyértelmû a válasz. a hajdani nemzetállamok és az ezek alatt szervezõdõ és ezek határait átlépõ régiók között. Arendt ugyanis a modernitás legvészterhesebb fejleményének azt látta. mint Délkelet-Ázsiában. m. akihez legalább imádkozni lehetne. van. ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják. 37 I. amely ellenõrizni tudná a globális áramlatokat. m. ahol befektetõ államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását.37 Ilyenformán a globális elitek voltaképpen nem irányítanak. 469. Castells információs kapitalizmusában a tõke tökéletesen absztrakt entitás: szabadon áramlik a hálózatok tereiben. 474. hogy Castells itt voltaképpen Hannah Arendtet gondolta tovább. Álláspontja meglehetõsen kétértelmû. Van globális kaszinókapitalizmus. egy szójátékkal ütve el a dolgot – úgy nyilatkozik. ha a hagyományos demokratikus politikai mechanizmusok kiüresedtek? Az eddigiek alapján joggal gondolhatnánk.36 A hálózat morfológiája következtében a hatalmi viszonyok instabilak. hogy az áramlások terében lakozó globális eliteké. Castells a legkreatívabb válasznak azt a hálózati államot tartja. Van. mint a Huxley-é: ennek még istenként tisztelt Fordja sincsen. amelynek potenciális példája nézete szerint az Európai Unió. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tûnnek el.

vajon létezik-e egyetemes érvényû erkölcsi normarendszer. A kérdést a filozófia klasszikus nyelvén szólva többnyire úgy tették fel. esetleges hagyományának függvénye. de én az alábbiakban ugyanazt fogom érteni természettörvényen és természetjogon. Az egyik az ún. A szokások. A másik akadályt a kulturális relativizmus hívei fogalmazzák meg. ezért szükségképpen egységes. mint korábban bármikor. parancsok.Emberi természet és univerzalista erkölcs Turgonyi Zoltán Régi vitatéma az etikával foglalkozó filozófusok körében. azaz annak lehetetlensége. Természetjognak (jus naturale) is szokás nevezni. E szón itt nem természettudományos értelemben vett törvény értendõ. ami köztudottan számos konfliktus forrása lehet. Szerintük minden kultúra gondolkodása. s ezen belül erkölcsi normáinak megfogalmazása is a maga sajátos. hiszen sokkal gyakrabban érintkeznek egymással a különbözõ civilizációkhoz tartozó emberek. hogy pusztán tényeket leíró kijelentõ mondatokból felszólításokat. E szónak ugyan lehet más jelentése is. Egyetemes érvényre igényt tartó normarendszer megalkotásának ma két akadályát szokás elsõsorban számon tartani. hanem az ún. azaz tartósan élnek bennük együtt igen különbözõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ személyek. amely az emberi természeten alapul. természetes erkölcsi törvény. ami van. sõt egyes társadalmak kezdenek multikulturálissá válni. lehetséges-e természettörvény (lex naturalis). s mint ilyen mérceként szolgál a különbözõ korok és kultúrák erkölcsi rendszerei számára. hiedel- . E kérdés ma különösen idõszerû. így normatív etika mint tudomány nem lehetséges. mi legyen. azaz olyan erkölcsi normarendszer. normák. A tudomány az ezen akadályra hivatkozók szerint csupán azt írhatja le. s nem feladata azzal foglalkozni. „vanlegyen” probléma. parancsokat vezessünk le.

De mi van. s ennek során arra a tényre hivatkozom. hogy a házasságtörés aláássa a család intézményét. ami fontos a számára. hogy „legyen család”. hogy „védjük meg a családot”. hogy valakit rá akarok beszélni arra. Lehet. mondván: ez és ez a ma- . hogy el kell kerülnie a hûtlenséget. sõt akár a kölcsönös megértést keresni. hogy „legyen társadalom”. A „van” és a „legyen” közötti hézag azonban csak azt zárja ki. hogy õt a társadalom sorsa sem érdekli? Ekkor második érvem is puszta tényállítás marad. hogy bármely esetleges értékrenddel bíró embert biztosan rá tudjak beszélni észérvekkel valamely magatartás követésére.Emberi természet és univerzalista erkölcs 373 mek stb. akkor ebbõl és „a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat” kijelentésbõl együtt következik. hiszen ez is szükségképpen az egyik konkrét kultúra hagyományától befolyásolt személyek szellemi terméke lenne. terén áttekinthetetlen sokféleség uralkodik. s tovább kell keresgélnem. hogy határozottan a tények területén maradva rámutassak bizonyos objektíve létezõ oksági összefüggésekre. vagyis akarja. Ez esetben ez utóbbi állásfoglalásából és „a házasságtörés aláássa a család intézményét” kijelentésbõl együtt következhetik a számára. hogy fenntartsa a társadalmat. Ám most megint két lehetõség van: ha a másik fél számára a társadalom léte érték. Olyan. Esetleg azt fogom mondani: a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat. hogy nem érdekli õt a család intézményének sorsa? Ekkor nyilvánvalóan hiába hivatkoztam a hûtlenség és a család sorsa közötti oksági összefüggésre. Ez könnyen szemléltethetõ a következõ példával. azaz ha akarja. mindkettõnk számára értéknek számító pontot. Lehet. ha azt feleli. A „van” és a „legyen” közötti szakadék valóban létezik. hogy vitapartneremnek hûségesnek kell maradnia feleségéhez. ha a család intézménye értéket jelent a számára. de erre nincs semmi elvi biztosíték. egyik sem lehet kitüntetett. De mi van. míg nem találok az õ értékrendjében olyasmit. Tegyük fel. mintha az egyes kultúrák más-más világban élnének. Kénytelen vagyok tovább érvelni. erõsítse a család intézményét és hû legyen a feleségéhez. „legyen család”. hogy maradjon hû a feleségéhez. hogy ez a tényítélet meggyõzi vitapartneremet. és „semleges” mércét sem lehet elõállítani a rangsorolásukra. de csakis akkor. minden szabály csakis a maga helyén érvényes. hogy azt feleli. ez puszta tény marad a számára. Reménytelen dolog közös nevezõre jutni. ebbõl pedig elõzõ kijelentésemmel együtt adódik. Annak nincs semmi akadálya. hogy végül találok ilyen. s aminek megvédéséhez közvetve az szükséges.

hanem valamely egyszerûbb struktúrát nézünk. a következõkben arra szeretnék rámutatni. amikor egy élõlényrõl beszél. vajon az egyes erkölcsi rendszerek és normatív etikák által elõnyben részesített különbözõ magatartásegyüttesek hatására az emberi világban létrejövõ vagy fennmaradó állapotok. hogy bármi egyebet tehessen? Nos.) Ha nem az emberi világot. hogy egyáltalán legyenek emberek mint emberek. 79. amelyik valamilyen szempontból objektíve kitüntetett. amelyek jobban behatárolják 1 Maritain. sajátosan emberi. a mi esetünkben is csupán a biológiai értelemben „egészséges” és a „beteg” állapotok között kellene különbséget tenni. mint azt. könnyû találni pozitíve vagy negatíve kitüntetett állapotokat. hogy az embernek léteznie kell ahhoz. s amelyikrõl joggal mondhatjuk. hogy a többinél inkább megfelel az emberi természetnek. ezzel már kénytelen igenelni bizonyos ehhez szükséges feltételeket is. vezet. állapotokra stb. eredmények között van-e olyan.1 Mit nevezhetünk azonban az ember „normális mûködésének”? Ha egyszerûen csak élõlények lennénk. Jacques (1961): L ’Homme et l’État. Ám van-e értelme a biologikumon túllépõ. azaz mint a biológiai szükségleteken túl sajátosan humán szükségletekkel is rendelkezõ élõlények. A következõ lépés annak eldöntése. hogy ha valaki explicite nem akar is többet. (Hangsúlyozzuk: egy ilyen állítással nem hagyjuk el a tények területét. Az egyes struktúrák e két mûködési módja közötti különbségtételre szolgáló kritériumot nevezi Jacques Maritain „mûködési normalitásnak” (normalité de fonctionnement). ha tehát meg akarsz felelni az ember lényegének. Csupán annyit fogunk mondani: az ember lényege szerint ilyen és ilyen. Mindenki számára világos. természetének megfelelõen. Ha ilyen és ilyen állapot megõrzése (vagy éppenséggel elkerülése) a célod. kultúrákon keresztül megnyilvánuló sokféle viselkedés közül némelyiket privilegizálni? Nincs-e igaza a relativizmusnak? Nem kell-e beérnünk azzal az állítással. Paris: Presses Universitaires de France. akkor tehát így és így kell cselekedned.374 Turgonyi Zoltán gatartás ilyen és ilyen eredményekre. mikor mûködik egy struktúra a saját lényegének. amelyet az ember esetében a hagyományos értelemben vett természettörvénnyel azonosít. A hétköznapi nyelvben bárki képes korrekt módon használni a „beteg” és az „egészséges” szavakat. . akkor viselkedjél így és így.

nem pedig természettõl adott. hogy a világról. Ez egyrészt azt jelenti. Az állatban ez az összhang egyben „regionális kötõdést” is jelent: egy bizonyos faj a maga sajátos tulajdonságai révén otthonosan mozog ugyan a világnak egy jól meghatározható részében. így teremtve meg azt az összhangot. lásd az általam írt Etika (Budapest: Kairosz Kiadó. 4 Gehlen 1976. késztetésérõl beszél. hogy ez miért nem befolyásolja érdemben az itt vázlatosan kifejtett antropológiát.. amely az állatban természettõl adott önmaga és a külvilág között. Hasonló a helyzet a mozgáskészlettel is: ez az állatban túlnyomórészt veleszületett. Másrészt – 2 Gehlen. E vonását azonban önmaga és a külvilág céltudatos alakításával ellensúlyozza. minél valósághûbb ismereteket kell nyernünk. hogy mintegy távolságot tartsunk a közvetlenül adott tények világától. 181 stb. Budapest: Gondolat. . míg az állatokban ösztönök jól kifejlett rendszere mûködik. s egyfajta rálátással bírjunk erre.) 2. amely – a benne minket automatikusan eligazító ösztönök híján – „meglepetéstér ”4 a számunkra. Ösztöneink is nagyrészt leépültek. hogy biológiai értelemben véve eszköztelenek vagyunk: nem rendelkezünk olyan védekezésre vagy táplálékszerzésre alkalmas specializált szervekkel. 3 A mai tudomány másképp látja ezt. 112. amely tévedhetetlen biztonsággal irányítja megnyilvánulásaikat. de csakis ott. hiszen enélkül nem tudjuk a kívánt változtatásokat elvégezni. 47. 2003. Arnold (1976): Az ember. illetve ásásra alkalmas karma. Gehlen szerint csak kettõ – a szexuális tevékenységre és a táplálkozásra való késztetés – marad meg. Az ember viszont természettõl sehol nincs „otthon”. Az ember Arnold Gehlen kifejezésével élve „természettõl fogva kultúrlény”.Emberi természet és univerzalista erkölcs 375 az erkölcs – és általában a kultúrák hagyománya által közvetített egyéb elemek – lehetséges tartalmát. páncélja stb. fejezetét. E tevékenységnek azonban feltétele azon képességünk. de tevékenysége következtében bárhol „otthon” lehet. Természete és helye a világban. Biológiai eszköztelensége miatt az ember a híres gehleni kifejezéssel „hiánylénynek” nevezhetõ.2 Ennek alapja szerinte az a régóta ismert sajátosságunk. Arról. mint elsõ látásra vélnénk.3 s ezek is gátlás alá helyezhetõk. Életterét eleve behatárolják biológiai adottságai. zsákmány magragadására használható csõre és így tovább. míg az ember mozgásainak óriási többsége tanult. más környezetben pedig életképtelen. mint egyes állatok bundája. az etológia és a szociobiológia az ember jóval több veleszületett hajlamáról.

mind pedig az ezek birtokában való tevékenységnek feltétele – képesnek kell lennünk felszabadulni a jelen nyomása alól. azaz csak akkor tudunk felszabadulni a jelen pillanat nyomása alól. m. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek és kielégítésük közé egyre összetettebb közvetítõrendszer iktatódik (például nem a természetben készen talált javakat fogyasztjuk el. Mindezek egyik feltétele az. az 5 I. hogy utóbb magasabb szinten. a pillanattól való elszakadásra. . hogy ne akadályozzák a racionálisan modellezett. azaz „a szükségletek és érdeklõdések gátolható és áthelyezhetõ volta” jellemzi.5 Nem mindig a biológiailag elsõdleges szükségleteink – a létfenntartásra törekvés és a nemi vágy – kielégítése motivál minket. hanem termeljük élelmünket). ha maguk a közvetítések is képesek bizonyos fokig „szükséglet” és „érdeklõdés” tárgyaivá lenni. érzelmek. Ha ez utóbbi ritka is. Az ember viszont képes ezek zárójelbe tételére. közvetlenül adott késztetéseinek enged. 71. hosszabb távú célra irányuló cselekvések kivitelezését. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek mellett sajátosan emberi. az étkezési illemszabályokra.és a fajfenntartáshoz. vagy csak közvetve kapcsolódnak a lét. indulatok. ily módon háttérbe szorítva az itt és most adott pillanatnyi késztetéseket. vagy akár egészen le is mondhatunk róla más motívumtól hajtva (gondoljunk például a „hõsi halálra” vagy a cölibátusra). hogy az embernek „orientálható impulzusélete” van.376 Turgonyi Zoltán s ez már mind az elõbbinek. ami egyfelõl térben és/vagy idõben távoli tényállások gondolati modellezését jelenti. E rendszer nyilvánvalóan csak akkor mûködhetik. másfelõl az uralkodást az éppen adott belsõ késztetések – ösztönök. sõt ez akár önálló örömforrássá is válhat. miközben ez utóbbi két tevékenység is sajátosan emberi formát ölt a közvetítések révén (gondoljunk a konyhamûvészetre. Így vagyunk például képesek figyelmünket például az éppen adott éhségérzet ellenére is a munkára összpontosítani. Ezt elhalaszthatjuk – olykor éppen azért. amelyek már nem. Az eszközök ilyen módon történõ céllá válása azt jelenti. motiváló erõ forrásává válni. új típusú szükségletek tárgyát képezõ tevékenységek is keletkeznek (például a tudomány vagy a mûvészet). az mindenképpen igaz. eszközbõl legalább relatíve öncéllá. – fölött. differenciáltabb formában tehessük meg –. Az állat a mindenkori „itt és most” hatása alatt áll. vágyak stb. a tárgyilagos ismeretek szerzésének.

ami tudásunk folytonos bõvülését. és a mindezeket hordozó nyelvrõl. s viselkedésük sokkal kiszámíthatatlanabb. illetve humanizálódásának folyamata is szerves része az emberi világ mint emberi világ mûködésének. Itt nem csak. mert az emberi tevékenység eredményei képesek tárgyiasulni. hanem egymásra épülõ generációké. a társadalom . A társadalom mint olyan mozgására is tekintettel kell lenniük. hanem fõként a szellemiekrõl: a különbözõ technikákról. hogy az ember normális mûködéséhez hozzátartozik a történelem továbbvitelében és a társadalom fenntartásában való részvétel. A világ felett racionális megismerõ és átalakító tevékenység által nyert uralom létének és növekedésének fontos feltétele tehát társas mivoltunk. képes elszakadni az itt és most adott szituációtól a fent említett két értelemben. Ez azért lehetséges. ahol minden generáció lényegében a korábbiak életét ismétli. hogy emberi módon létezünk. a szerelemre vagy a családdal kapcsolatos intézményekre és szokásokra). ismereteinek és egyéb szellemi tárgyiasulásainak is birtokába jut. hanem fõként azért. intézményekrõl stb. nem pusztán a munkamegosztás által lehetõvé tett hatékonyabb élettevékenység. magatartási szabályokról. s elsõ pillantásra az átlagember számára kézenfekvõnek látszó felfogással. mert a nyelv által hordozott hagyomány révén minden generáció az összes korábbi nemzedék tapasztalatainak. és nem is elsõsorban a fizikai tárgyiasulásokról van szó. Társas mivoltunk azonban némileg bonyolítja is a racionális kontroll megvalósítását. megint csak eltérõen az állatok világától. tehát a szükségletek bõvülésének. ha az egyének a maguk cselekvését egymáséval kölcsönösen összehangolják. másrészt vissza is hathat a további fejlõdésre (például a tudomány eredményei révén). nagyobb fokú tervezhetõség miatt. Egyrészt jele annak. E növekedés és gazdagodás azonban nyilvánvalóan nem egyetlen nemzedék mûve. a világ feletti racionális kontrollunk növekedését eredményezi. hogy. azzal összefüggésben is.Emberi természet és univerzalista erkölcs 377 erotikára. Az erkölcs egyik fõ funkciója éppen az emberi viselkedés elõreláthatóságának növelése. mint az élettelen természet vagy az élõvilág történései.. Szemben az individualista. E gazdagodással egy idõben s vele kölcsönhatásban növekszik az ember racionális uralma a természet felett. Nem elegendõ azonban. mint láttuk. mintegy leválni a cselekvõrõl és túlélni õt. Maga ez a gazdagodás. hiszen az egyének cselekvésük során kölcsönösen keresztezhetik egymás terveit. Mindebbõl talán érthetõ.

akár nem. ahhoz. amelyeknek cselekvésünk meg kell. leírható a „mértékletesség” és a „lelki erõsség” hagyományos fogalmainak segítségével is). a megfelelõ motivációk kialakítására szolgáló intézményeket a családtól a törvényhozásig stb. Ennek megfelelõen körvonalazódnak a legfontosabb erkölcsi normák. a korábban említettek jegyében. a létfenntartáshoz már legfeljebb csak közvetve kapcsolódó tevékenységekre). egymáshoz adódó döntései szabják meg a sorsát. amely egyszerre segíti önnön racionális cselekvésünket és viselkedésünk mások számára való elõreláthatóságát. azaz folytatódjék a generációk hosszú sora óta tartó . hogy az embernek. hanem õket túlélõ – noha persze csak a mindenkori egyének által hordozott – szerves egész. a társadalom irányítását. hogy egyáltalán emberként létezzék. s mindezt úgy. az egyének egymást keresztezõ. akarattal. noha a klasszikus erénytan bizonyos részletein (például az erények számán) lehet vitatkozni. mindezek szellemében kell megszerveznünk az emberek nevelését. ha a lehetséges célkitûzések közül. Törekednünk kell a világ és önmagunk feletti racionális kontroll növelésére. Ezt szolgálja – a külsõ szankciók mellett – a hagyományos kifejezéssel erényeknek nevezett készségek kialakítása. A mûködési normalitás biztosítása végett szükség van tehát egyrészt az egyének viselkedésének lehetõség szerint elõreláthatóvá tételére. hanem. akár akarjuk. nem rendelkezik saját öntudattal. s kiválóan összhangba hozható a modern antropológia eredményeivel (így például a saját viselkedésünk feletti kontroll. hogy feleljen. A fentiek alapján talán már nyilvánvaló. s nem hagyatkozhatunk a véletlenre. Ám ezek betartására az egyéneket valami módon motiválni is kell. azaz egyrészt az ember–természet. a társadalom fizikai önújratermeléséhez szükséges idõ csökkentésére (ami által egyre nagyobb tér jut sajátosan emberi. hogy. az ontológiailag kitüntetettet – az emberi természet „normális mûködését” – akarjuk szolgálni. meghatározott módon kell léteznie. másrészt az ember–ember viszony kiszámíthatóbbá tételére. hogy közben ne kerüljenek veszélybe a társadalom további életének ontológiai feltételei. Ez utóbbiak kapcsán meg kell jegyezni. másrészt e viselkedéseknek a társadalom további fennmaradása szempontjából kívánatos irányba terelésére. azaz máris vannak a puszta létezésen túl egyéb kritériumok is.. az erények léte és szerepe nem hagyható figyelmen kívül. Ugyanakkor nem valamiféle szuperszemély. tekintettel kell tehát lennünk erre cselekvésünk során.378 Turgonyi Zoltán nem egyszerûen az itt és most létezõ egyének matematikai összege.

ha az embereket egymás részérõl kiszámíthatatlan módon bármikor agresszió érheti. az objektivációk számát gyarapító stb. Hagyományos parancsai részben az emberi viselkedés kiszámíthatóságát és a társadalom további létének biztosítását szolgálják. komplexitásnövelõ. hogy a tulajdon ilyen és ilyen konkrét formája. . Abban mindenki egyetért.Emberi természet és univerzalista erkölcs 379 kulturális felhalmozási folyamat. A munka sem végezhetõ úgy. pusztán azt akarom mondani. kiszámíthatóságot. ösztönös vágy. A lényeg az. hogy valaki a közösen szerzett zsákmányból egy részt elrejtsen magának. kétségbeesés. hogy a javak elosztásának azt a rendszerét. részben pedig az ezekhez szükséges készségek – „erények” – megszerzésére szólítanak fel. amely éppen magának az általában vett gazdagító. amelyet az adott közösség igazolhatónak tart. amelyek nem veszélyeztetik a náluk ontológiailag alapvetõbb feltételeket. hogy a legegyszerûbb közösség sem képes mûködni. ha nem bízhatnak abban. hogy valamilyen szabályozásra szükség van. ha ez az ott uralkodó szabály. normákkal is védi.) Mindezeken kívül valahogyan szabályozni kell a két nem viszonyát. ha nem tisztázott. vagy vonakodjék megosztani a többiekkel élelmét. Nyilvánvaló. hogy viselkedésünket ne kiszámíthatatlan szenvedélyek (hirtelen harag. amelyeket hagyományosan erényeknek szokás nevezni. hanem mindezek ellenõrzésére és féken tartására készségeket alakítsunk ki magunkban. félelem. mások iránt érzett spontán és oktalan ellen-. illetve a termék fölött ki rendelkezhet: ez indokolja a tulajdonnal kapcsolatos különbözõ normákat. S ugyancsak lényeges önmagunk és mások viselkedésének elõreláthatósága érdekében. tevékenységnek a nyugodt végzéséhez szükséges. tilthatja például azt. A szûkebb értelemben vett erkölcs is ennek rendelõdik alá. szükségleteink és képességeink gazdagsága növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. Természetesen e gazdagság tartalmát csak olyan emberi tevékenységek képezhetik. annyiban tilos õt e javak birtoklásában lopással vagy más módon megzavarni. A „Ne lopj!” parancsának akár a magántulajdon hiánya esetén is lehet értelme. illetve rokonszenv) vagy egyoldalú önzés irányítsák. különös tekintettel a szaporodás és nevelés intézményi kereteire. hogy amennyiben valaki jogosan rendelkezik bizonyos javak felett. például a magántulajdon a „természetes”. hogy a hozzá szükséges eszközök és nyersanyagok. s objektivációink. mindenekelõtt a társadalom fennmaradását vagy azt a rendet. (Természetesen ezzel még nem azt állítom. hogy az egymástól kapott információk igazak: innen az ölés és a hazugság tilalma.

hogyan maradhatnak fenn és mûködhetnek ezeknek ellentmondó normákat valló társadalmak? S hogyan ítélkezzünk róluk? Ez utóbbi kérdés sem intézhetõ el azzal. hogy hol tartanak e fejlõdésben. hogy általa összemérjük õket. s ezzel párhuzamosan világunk gazdagodása. ami az emberi világ normális mûködéséhez szükséges. miért találkozunk a fenti általános elveknek nyilvánvalóan ellentmondó szabályokkal is? Hogy csak a ma legfontosabbnak ítélt területrõl. hogy az egyes kultúrákat összehasonlíthatjuk annak alapján. vagy meg kell vizsgálnunk. akiket valamely vallási célból vélnek szükségesnek feláldozni. vagy azokét. . másrészt sok esetben az öregekét.380 Turgonyi Zoltán Mindezzel kapcsolatban azonban rögtön felmerülhet egy kérdés: ha természetünk ennyire megszabja. mûködõ társadalmak. újszülöttekét. betegekét. hiszen értelmezésünkben az erkölcs éppenséggel nem más és nem több. a létfenntartás technikai tökéletesedése révén egyre nagyobb idõ felszabadulása másfajta tevékenységekre. egyrészt az idegenekét. azaz az objektív valóságról szóló ismereteink körének bõvülése. ez pedig elsõ pillantásra azt jelentené. hogy egy adott társadalom puszta fennállása és mûködése már igazolja is a benne elfogadott erkölcsi normákat. hogy erkölcsteleneknek nyilvánítjuk õket. kézenfekvõ tehát. s ez a valami nem alkalmas-e arra. hogy természetünk velejárója a világ meglepetéstér-voltának csökkentése. mit kell tennünk a társadalom fennmaradása és mûködése érdekében. Két lehetõségünk van. Hogyan lehetségesek ilyen és ezekhez hasonló ellenpéldák? Ha egyszer az emberi természet normális mûködése vagy egyáltalán az emberi világ fennmaradása a korábban említett alapvetõ erkölcsi szabályokat kívánja meg. nem tudván kitörni a relativizmus csapdájából –. nem különböznek-e mégis valamiben az egyébként egyaránt létezõ. Próbálkozzunk meg az utóbbival! Mércéül itt is a fent már alkalmazott antropológiai modell kínálkozik. Vagy beletörõdünk abba. Láttuk. mint az. az emberi élet tiszteletének témakörébõl vett példákra szorítkozzunk: számos nép bizonyos esetekben megengedettnek tartja ártatlan emberek megölését. a külsõ természet és az önmagunk feletti racionális kontroll növekedése. hogy minden normarendszer megfelel a maga társadalma sajátos körülményeinek – ám akkor itt be is fejezhetjük fejtegetésünket. Mindez persze generációk hosszú során át tartó folyamat. azaz egyre több sajátosan emberi szükséglet és képesség keletkezése (illetve az eredeti biológiai szükségletek és kielégítésük humanizálódása).

a korábbiaknál hatékonyabb. a kölcsönös kiszámíthatóságot és a társadalom túlélését az új helyzetben jobban segítõ erkölcsi normákat hoznak magukkal. Még a legtudatosabban megtervezett válaszok sem képesek minden lehetséges következménnyel számolni. Az emberek minduntalan azzal próbálkoznak. módokon válaszolják meg. és a sorsa csak másoknak szolgál tanulságul a kulturális evolúció további folyamatában. Így alapvetõen egy „trial and error ” jellegû folyamatról van szó. tehát tovább növelik. ha az új körülmények szülte erkölcsbeli változások is megfelelnek az erkölcs általános céljának. hogy egy a természet felett gyakorolt uralom terén hirtelen igen nagy elõrelépést tett társadalom rossz irányban próbálkozik az új helyzet szülte erkölcsi és politikai problémák megoldása terén. s a kísérlet kudarca esetleg csupán generációkkal késõbb derül ki. Mind a világ feletti uralom növekedése és a szükségletek gazdagodása. A fejlõdés során megváltozhatnak. a fentebb megjelölt. Nem biztos. kevesebb áldozattal járó stb. emberibbnek. akár oly módon. hogy e társadalom fel is bomlik. Elképzelhetõ például.Emberi természet és univerzalista erkölcs 381 A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozzuk: nem arról van szó. amelyek között egy bizonyos. nem feltétlenül véglegesek. s persze a válaszok maguk is újabb kihívásokat szülhetnek. gyorsabb. hogy az a kultúra kap „jobb osztályzatot” a maga egészében. A technika és a szükségletek terén való fejlõdés gondolatát tehát itt nem arra használjuk. mind az erkölcs változása egy kulturális evolúciós folyamat része. természetünkbõl elsõ pillantásra logikusan következni látszó normáktól eltérõ szabályokat elfogadó társadalom létezik és mûködik. hanem csupán általa akarjuk jelezni: a sajátos körülmények. A dolog ennél valamivel bonyolultabb. noha e vonás csökkenése történelmi tendencia. amelyek messzebb jutottak a természet felett gyakorolt uralomban és az emberi tevékenységformák gazdagodásában. hogy segítségével közvetlenül magasabb rendûnek nyilvánítsuk azon társadalmak erkölcsét. hogy a fejlettebb technika és/vagy a szükségletek nagyobb gazdagsága által teremtett új körülmények automatikusan a megváltozott viszonyoknak inkább megfelelõ. hogy a természet és a kultúra (a maguk alkotta „második természet”) részérõl érkezõ kihívásokat újabb. tehát a folyamatban mindig marad valami véletlenszerû. vagy legalább nem csökkentik az emberi magatartások kölcsönös elõreláthatóságát s így az . amelyik messzebbre jutott a természet felett gyakorolt uralomban és saját komplexitása. gazdagsága kibontakoztatásában. kényelmesebb. és a társadalom ilyen módon keletkezõ új formája csakis akkor mondható jobbnak.

hanem az. Az ilyen körülmények persze önmagukban nem teszik szükségszerûvé e szokás létrejöttét. (Mára az emberiség már rég eljutott e fokra. hogy elsõsorban a munkaerõként számba jöhetõ személyek életben tartásában érdekeltek. de most nem ez a lényeges. ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan a megállás a természetes. A fejlõdés bizonyos pontjától kezdve a társadalom rendelkezik olyan eszközökkel. az említett általános normákkal szembeni ellenpéldákat lehetõvé tevõ fázis természettõl átmenetinek mondható. addig a hatékonyság javítása és a sajátosan emberi szükségletek kielégítésére fordítható idõ növelése a természetes). hiszen ezek felelnek meg legjobban természetünknek. azaz hogy emberként tovább létezhessünk. hogy a gazdasági növekedés bizonyos vonatkozásokban a földi élet fennmaradását veszélyezteti. egyes – az adott vonatkozásban növekedést kívánó – szükségleteink kielégítését fel kell áldoznunk azért.382 Turgonyi Zoltán emberek biztonságát.) Az ártatlan megölésének tilalma alóli kivétel létalapja ez esetben tehát nyilvánvalóan átmeneti. De . hogy a nyomor megszüntetésének eszközei még aránytalanul oszlanak meg az egyes népek között. amelyek az efféle szélsõségesen rossz körülményeket megszüntethetik. S ha ez így van. hogy a továbblépés nem fenyegeti természetünk létének és mûködésének ontológiai alapjait. s nem rontják a társadalom túlélési esélyeit sem. Ha pedig. s ezért a korábbi. ezenfelül. hogy az ily módon zajló erkölcsi fejlõdés mindenütt normák ugyanazon meghatározott készlete felé közelít. az új szakasz jobban megfelel az emberi természetnek. amennyiben – helyesen – e természet lényegi mozzanatának tekintjük a világ – és önmagunk – feletti racionális kontroll növekedésének és szükségleteink gazdagodásának folyamatát is. így az újszülött és az öreg szülõ megölésének tilalma és az általa feltételezett fejlettségi szint jobban megfelel az emberi természetnek. például ha azt látjuk. és nem tekintjük természetesnek. ha egy társadalom az uralom és szükségletek egy adott szintjén stagnál (feltéve persze. azt is tapasztaljuk. amíg azonban ilyen veszély nem áll fenn. hogy egyáltalán lehessenek emberi szükségleteink. más kérdés. hogy e körülmények nyilvánvalóan átmenetiek. Világítsuk meg mindezeket az ölés tilalmával szemben felhozott ellenpéldák segítségével! Az újszülöttek (elsõsorban a leányok) vagy az öreg szülõk megölésének megengedését nyilvánvalóan az adott közösség szegénysége magyarázza: olyan mostoha körülmények között élnek. épp a természetes – a külvilág feletti racionális kontrollt és uralmat növelõ – emberi fejlõdés szünteti meg. akkor e normák objektíve kitüntetettek.

de már a fentiekbõl is látszik. Az állandó hadiállapot éppen az e munkához szükséges nyugodt feltételeket zárná ki. S ami talán még fontosabb: az egyes kultúrák közötti csere. az idegent gyakran nem is tekintik embernek. mint otthon. hogy kezdetben az erkölcsi normák csak egy-egy kisebb csoporton belül érvényesek. hogy számos társadalom mûködik. hogy van eszközünk a külön- . hogy történelmileg mulandó körülményeken alapul: jobban megfelel az ember – itt is fejlõdésében. ha az ártatlan ember megölésének tilalma bármely két nép tagjainak vonatkozásában kölcsönösen érvényes. az idegen megölésének megengedésérõl is elmondható. A népenkénti végérvényes elkülönülést a külsõ természet felett gyakorolt uralom folytonos növelése. A korábban említett általános normákkal szemben felhozható egyéb ellenpéldákkal most helyszûke miatt nem foglalkozhatunk (valószínûleg könnyen belátható egyébként. népen stb.) A törzsön. pontosabban mondhatjuk azt – például ama tapasztalatunk alapján. a világ megmunkálása. ha az embereknek nem azzal a tudattal kell átlépniük saját kultúrájuk földrajzi határait. (Szigorú értelemben persze nem lehet megcáfolni ugyanúgy. továbbá az erõk nagyobb szabású felhasználását lehetõvé tevõ kultúraközi kooperáció is csak akkor lehetséges. amely mindegyik érintettnél tovább gyorsíthatja a fejlõdést. de gyakorlati bizonyossággal rendelkezhetünk a hamisságáról. a fizikai és szellemi objektivációk kölcsönös átadása. hiszen az ennek hatékonyságába vetett hit történelmileg mulandó tévedésen alapul. s ezért a bizonyítás terhe arra hárul. kívüli idegenek megölésének kérdése átvezet bennünket a morális közösség terjedelmének általánosabb problémájához. Minthogy tehát a morális közösség globális mértékûvé bõvülése szintén az emberi természet lényegi mozgásával egybevágó tendencia. Igaz. hogy e hiedelem igazsága meglehetõsen valószínûtlen. hogy hasonló eredményre jutnánk például a lopás vagy a hazugság tilalmának ellentmondó esetek vizsgálatakor is). ahogyan egy hibás geometriai tételt. hogy idegenben esetleg megölik vagy rabszolgává teszik õket. hanem joggal számíthatnak arra. mozgásában tekintett – természetének az. de történelmi tendencia a morális közösségek méretének növekedése. az objektivációs tevékenység szakadatlansága tiltja meg. sõt virágzik e szokás gyakorlása nélkül is –.Emberi természet és univerzalista erkölcs 383 hasonló a helyzet az emberáldozattal is. a már megteremtett objektivációk nagy részének újra meg újra való elpusztulását eredményezné. aki igaznak tartja. hogy ugyanolyan elbánásban részesülnek.

art. Az eddig elmondottak alapján az olvasó azt gondolhatja. 65. lábjegyzetben említett könyvem 4. bizonyos történelmi körülmények függvénye. E feltétel nem látszik teljesülni a mi esetünkben. .. fejezetében válaszolok. Budapest: Pallas Stúdió–Attraktor Kft.6 Beszélhetünk-e azonban már mindezek alapján hagyományos értelemben vett természetjogról. Supplementum. 8 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica.. 67. 7 Klasszikus természetjogon. Strauss.8 A jeles neotomista filozófus. a premodern kor elméleteit értem. nemmel kell felelnünk. megfogalmazódása generációk hosszú során át tartó folyamat. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a természetjogi elméletek történetét. Leo Strauss nyomán. hogy nem volt mindig érvényben. ám ezek tudatosulása. természettörvényrõl? Elsõ pillantásra úgy vélhetõ. hiszen a régi természetjogi elméletek általában olyan egyetemes normarendszer létezése mellett érveltek. és qu. hogy az emberi természetnek ilyen és ilyen normák felelnek meg a legjobban. a 3. Aquinói Szent Tamás. 1–2. s az utóbbiakról úgy véli.. 106. az arisztotelészi és a tomista típust. a klasszikus természetjog7 egyik legjelesebb képviselõje a természettörvényt egészében változatlannak tartja ugyan. Jacques Maritain pedig – Tamás e gondolataira is hivatkozva – már határozottan amellett van. art. Leo (1999): Természetjog és történelem. a társadalom normális mûködését biztosító normák lényeges pontokon módosulnak koronként és kultúránként. bizonyos sajátos körülmények következtében érvényességük a múltban szünetelhetett. amelynek õ megkülönbözteti ontológiai és ismeretelméleti aspektusát: önmagában véve mindig igaz. találunk precedenst a természetes erkölcsi törvény legalább részbeni történeti változásának elismerésére. még ha fejlõdésüknek van is – természetünk egysége és a minden kultúrában közös alapfeladatok és kihívások miatt – valamiféle belsõ logikája és felismerhetõ iránya. de különbséget tesz elsõdleges és másodlagos parancsok között. qu. amely minden korban és helyen egyaránt érvényes.384 Turgonyi Zoltán bözõ kultúrák erkölcseinek összevetésére és az általunk az emberi természethez leginkább illõnek tekintett normák objektíve kitüntetett volta melletti érvelésre. hogy az itt alkalmazott mérce túlságosan „nyugati”.. hogy a történeti fejlõdés nem idegen a természetes erkölcsi törvénytõl. Strauss három nagy irányzatot sorol ide: a szókratikus–platóni–sztoikus. Nem használja ugyan a 6 Arra a lehetséges vádra. 2. Példaként a többnejûség és a válás tilalmáról állítja.

s vegyük úgy: abban nagyjából kialakulóban van az egyetértés. Nézetünk szerint az elõbbi eset áll fenn. vagy még a kómában lévõ beteg. hogy a jövõben olyan változások történnek. hogy ezzel ebben a vonatkozásban elérkeztünk-e a természetjog egy végérvényes normájához. hogy biztosítsd az objektivációs tevékenység megkövetelte biztonsághoz szükséges kiszámíthatóságot. hogy a normák változásának folyamata elvben egyszer lezárulhat. az õsember nyilvánvalóan nem vonható felelõsségre azért. vagy elképzelhetõ. A kérdés az. hiszen a teljes ismerethez való fokozatos eljutás természetes folyamat. amelyek következtében ismét módosulnia kell az ölés tilalmának. az emberi jogokról). Mára a körülmények megváltozása következtében elvileg megérett a helyzet arra. Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse. 20 és 188. mondjuk. Mondhatjuk-e azonban mi is. hogy a múltban bizonyos esetekben sokfelé megengedték a szokások ártatlan emberek megölését. akkor aligha beszélhetünk többé természetjogról. de az egyszerûség kedvéért most tekintsünk el ezektõl. s ne veszélyeztesd a társadalom jövõbeni fennmaradását!” A válaszadás végett térjünk vissza az ölés tilalmának példájához! Láttuk. hogy ember-e már a magzat. amely a legjobban felelne meg az embereknek. de szavaiból világosan kiderül. hogy nincs fogalma. Van egy olyan normarendszer. például effélével: „Cselekedj mindig úgy. s amely ennyiben örök érvényû és mércéül szolgálhat a korábbi korok erkölcsi rendszereinek értékelésében (de anélkül.Emberi természet és univerzalista erkölcs 385 „kulturális evolúció” kifejezést. hogy csak így tehetünk szert bármiféle tudásra. hogy erre gondol. s hogy szabad-e valakit saját kérésére megölni. Jacques (1986): La loi naturelle ou loi non écrite. hogy általánosan elfogadottá váljék az ártatlan ember megölésének teljes tilalma (viták folynak persze arról. Természetesen elképzelhetõek olyan – akár kozmi9 Maritain. természetünkbõl adódik. s mindeközben lehetõség szerint járulj hozzá a sajátosan emberi szükségletek körének gazdagodásához. a korábban felvázolt antropológia fényében.9 A természetjog felismerésének e történeti folyamata azonban Maritainnél normák egy meghatározott és végérvényes készlete mint cél felé tart. hogy embernek tekintett ártatlan és vétlen élõlényt nem szabad megölni). hacsak nem elégszünk meg valami egészen általános szabállyal. . hogy a mércétõl eltérõ szabályokat követõ régi társadalmak tagjait erkölcsileg el kellene ítélnünk. s eljuthatunk egy végérvényes rendszerhez? Ha nem.

Ha hasonló vizsgálódásokat végeznénk más normák vonatkozásában. mint ha a Földön találnánk egy újabb.10 Ezen az sem változtat. S természetesen a morális közösség globális méretûvé válása is visszafordíthatatlan. hogy végleg megszûntek azok a viszonyok. amelyek az emberi természet mozgásának megfelelõ irányban történnek. akár emberi eredetû – világkatasztrófák. ha testi felépítésük távolról sem hasonlít a miénkre. lásd a következõ írásaimat: Turgonyi Zoltán (2001): Az állatfelszabadítástól a dekonstruktív ökológiáig. akkor az ölés tilalma által védett lények köre nem bõvíthetõ tovább. eddig ismeretlen népet. Ha ez a fejlõdés egyirányú. miképpen kívánja meg a világméretû kooperációt a természet felett gyakorolt racionális uralom további növelése és a szükségletek és képességek gazdagodásának folyamata. In: Liget. de vissza nem fordulhat.. s egyúttal végérvényes. . tehát növelik a világ feletti racionális uralmat. bõvítik a sajátosan emberi szükségletek körét stb. vagy legfeljebb stagnálhat. az emberi természetnek az adott vonatkozásban a legjobban megfelelõ erkölcsi normákat kimondani. tekintet nélkül arra. Irányzatok a környezeti etikában. ami kíméletlen harcra készteti egymás ellen az embereket a puszta fennmaradásért. ha a dolgok a természetünknek megfelelõ irányban mennek. ha egyszer más bolygókon kialakult civilizációkat fedezünk föl. Az ilyenek lakói eszes élõlényi voltuknál fogva filozófiai értelemben természetesen embernek tekinthetõk akkor is. Mindezek alapján elmondhatjuk: legalább egy példával már rendelkezünk arra. amelyek ismét nyomorúságos viszonyokat idézhetnek elõ az egész Földön. (13) 10: 54–63. Az ártatlan ember megölésének tilalma nyilvánvalóan az ilyen lények számára is megelõlegezi a védelmet. vagy saját közösségünkhöz tartozik. de minket most az olyan változások érdekelnek. S ugyanakkor az ölés tilalmának megfogalmazódása e vonatkozásban is véges folyamat: ha eljutottunk ahhoz a szabályhoz. konkrét. akkor azt mondhatjuk. (14) 9: 84–96 és Turgonyi Zoltán (2000): Szeressék-e a keresztények a himlõvírusokat? Az antropocentrizmus ökoteológiai kritikájáról. hogy idegen-e. hiszen fent már láttuk. hogy az állatok és növények miért nem vonhatók be a morális közösségbe. vél10 Arról. amelyek következtében szükséges vagy legalábbis lehetséges volt ártatlan emberek megölését megengedõ erkölcsi normák kialakulása. hiszen az emberi természet normális mûködéséhez tartozó erkölcsi szabályokat keressük. In: Liget. A velük való esetleges találkozás erkölcsi szempontból ugyanolyan.386 Turgonyi Zoltán kus. amelynek értelmében minden ártatlan embert tilos megölni. hogy lehetséges bizonyos tartalmilag meghatározott.

hogy a fentieket kell tennünk. Maga e reflexió is a kulturális evolúció termékeként fogható fel. Ám az már most látható. Végezetül újra hangsúlyozzuk: a fentiekkel nem léptük át a „van” és a „legyen” határát. Hiszen ha feltárjuk e folyamat belsõ logikáját.11 A fentiek természetesen csak a fõbb alapgondolatokat vázolják föl. rámutatva. tehát az erkölcsöt (is) alakító kulturális evolúciónak van egy bizonyos kitüntetett iránya. így részben mintegy racionális ellenõrzés alatt tartva az evolúció menetét. miféle funkciót töltenek be valójában a morális szabályok a társadalom életében. hogy érveljen a relativizmussal szemben. Csak azt írtuk le. A néptáncokat. egyszerûen. amelyek feltételezik egy emberi világ létezését. Nem is az lesz a célja. helyi viseleteket nem fenyegeti veszély.. 11 Az erkölcs egyetemes érvényének nem szükségképpeni velejárója az erkölcsön kívüli hagyományok. ám a kannibalizmus vagy az özvegyek elégetése természetesen megszüntetendõ. Épp ellenkezõleg: ezek sokfélesége maga is megfelel az emberi világ gazdagodásának. kulturális értékek homogenizálódása. számukra tehát a fenti elvek alapján majdan megalkotható természettörvény felszólító erõvel is bírni fog. olyan eszményeket vall stb. milyen szabályokat kell követnie valakinek. hanem az. hogy gyökeresen megváltoztassa a parancsok és tilalmak megszokott rendszerét. Csak azon hagyományok vetendõk el. Gyakorlatilag azonban az emberek zöme spontán módon úgyis olyan célokat követ. hiszen az erkölcsre való tudatos reflexió valamilyen fokon az eddigi történelem során is létezett. Nem azt mondottuk tehát. amelyek felhasználásával megalkotható egy átfogó természetjogi elmélet. hogy ennek normái nem szolgálnak majd különösebb meglepetésekkel az emberek számára. amilyen. miért lett erkölcsünk olyan. ami egyébként szintén természetes dolog. hanem abból fakadnak. s vissza is hatott az erkölcs alakulására. s megértjük. ha az emberi természet normális mûködésének fenntartása a célja. De azért valami újat is adhat az erkölcsi gyakorlat számára mindez. hogy az egyes kultúrák erkölcsi rendszerei közötti nagy hasonlóságok nem pusztán a véletlen mûvei. mint a társadalom mûködését javító eszköz. . Jó okunk van tehát feltételezni. hogy az egyes kultúrák normái között még fennmaradó eltérések okait tisztázzuk és megegyezésre jussunk. hogy a természetjog lehetséges. nemzeti konyhákat. amelyek kifejezetten ellentétben állnak a fenti értelemben vett természetjoggal. differenciálódásának mint természetünkkel összhangban lévõ tendenciának. hogy minden esetben ugyanazon emberi természetnek kell ugyanazon közös világunkkal szembesülve ugyanazon alapvetõ feladatokat megoldania. szokások.Emberi természet és univerzalista erkölcs 387 hetõen hasonló eredményre jutnánk. akkor ennek fényében akár arra is mód nyílhat.

.

TUDÁS .

.

hogy (i) csak akkor beszélhetünk tudásról vagy tudományról.és kultúrtörté- . Az analitikus filozófiában teret nyert az az álláspont. mit értünk tudáson. minek kell(ene) teljesülnie ahhoz. az analitikus tudáselméletben ismertté vált Gettier-féle ellenpéldák ismeretelméleti kontextusát. a normatív tudásnak a közösségi és intézményesült hatalommal egybeépülõ történeti fogalmát. kérdésfelvetéseik módját máig megõrizte az analitikus filozófia. hogy valamely állítása igaz legyen. Tagjai elfogadták. 2. (ii) hogy egységes és általános meghatározást kell adni arra. a kommunikációs eljárások normatív aktusainak formalizmusát. illetve normateremtõ mûködésként értelmezi.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában Benedek András Mi a tudás? Mikor mondhatjuk. Tudás és nem tudás etikai kérdéseket is felvetõ szétválasztására tett kísérletük nyomán – a tudás alapú társadalmak hajnalán – ismét a „Mit is értünk tudáson?” kérdés került a viták középpontjába. a jogi és erkölcsi szabályokhoz hasonlóan. normakövetõ. társadalmi normáknak való megfelelésként. hogy tudunk valamit? A több ezer éves kérdésekre a Bécsi Kör „filozófiai” társasága adta az egyik leghatásosabb huszadik századi választ. melyben a tudás fogalma jelentéselméleti meghatározást nyert. mely a szabályok és közösségi viselkedési minták elsajátítható minimumának betartását jelenti. és 3. A kérdés analízisekor összekapcsolok három problémakört: 1. mely a tudást. E normatív tényezõk a kommunikáció interszubjektív technikai feltételei között a társadalom. vagy tudományos ismereten. Bár e két tézist utoljára talán csak a Körhöz és „hivatalos ellenzékéhez” tartozó gondolkodók vallották egyöntetûen. ha meg tudjuk mondani.

1 Ezzel a hagyományos feltételek ismeretelméleti trilemmáján túllépõ követelmények elé állította mindazokat. Az eltérések az értelmezés különbözõ lehetõségeit mutatják. szubjektív állapotára. melyek két fõ értelmezési keretet jelölnek ki: 1 Gettier. akik a puszta hitet mint esetlegesen igaz nézetet szembeállították a megalapozott tudással.392 Benedek András netben nyerik alapjukat. vagy (bármi/bárki) más által elért meggyõz(õd)és igaz.) . 1963/23. gondolati vagy beszédaktusára. hogy ezek – szándékolt érvényességi területükön belül – a józan ész számára aligha elégségesek. AZ „IGAZOLT IGAZ HIT” ÉS AZ ANALITIKUS TUDÁSFOGALOM Edmund Gettier 1963-ban egyszerre két ismeretelméleti fegyvertényt vitt véghez: megfogalmazta az analitikus filozófia tudáskoncepciójának addig elfogadott szükséges feltételeit. (2) a szubjektív álláspont jogosultságának (többnyire objektív. melyet általában is jellemez az ismeretelméleti problémák középpontba állítása. Megvizsgálom. valamely nézettel való szívbéli egyetértése nem tarthat igényt a tudás címszóra. még akkor sem. és két ellenpéldájával megmutatta. másfelõl a megalapozási problémák sajátos túlsúlyát jelenti. hogy tisztázza a támpontokat adó hipotéziseket. E tradíció szerint a megismerõ alany puszta hite. vagy legalább interszubjektív) alátámasztására. ha ezen kívül valamilyen episztemikus többlettel nem rendelkezik. A Gettier által megfogalmazott „definíció” formálisan többféleképpen is felírható. (Eredeti megjelenés: Is justified true belief knowledge? In: Analysis. ha történetesen az adott nézet mint magánvélemény. Mondanivalóm problémafeltáró szándékú. és (3) a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett igazságára. Célja. (1995): Igazolt igaz hit-e a tudás? In: Magyar Filozófiai Szemle. személyes meggyõzõdése. A Gettier által analitikus alakra hozott „igazolt igaz hit” koncepciója a hatvanas évek elején kifejezte azt a nyugati gondolkodásmódot. Edmund L. 121–123. milyen problémákat vet fel a tradicionális tudáskoncepció alkalmazása normák esetében. 1–2: 231–233. Ez egyfelõl az ismeretelmélet mint alapvetõ filozófiai diszciplína súlyát. A tudás fogalma e hagyományban három tényezõre támaszkodik: (1) a vélekedés megismerõ alanyhoz kötött. „igazolására”: jusztifikációjára.

. mi is a tudás. másokra hatást gyakorolni. vagy „S igazoltan hiszi. Gettier maga is Platónra. Nem a Bécsi Kör felfogásának nyomdokain haladó jel. hogy P”. Az (episztemikus) többlet – a neoklasszikus felfogás szerint – inkább a józan ész számára is jól felfogható (2) feltételhez kapcsolódó jusztifikációs igényben. vagy a másik elmeállapotait leíró állítások – a „tudom. George S. nem annyira az igazságról alkotott személyes meggyõzõdés. hogy P”. Meglepõen kevés szabály kezeli a problémát normatív vagy jogi kontextusban.2 MEGYÕZ(ÕD)ÉS ÉS BIZONYOSSÁG A tudás Platónra hivatkozó ismeretelméleti hagyományával kezdetektõl fogva szembesül a meggyõzés. Dordrecht: Reidel. Ez a megkülönböztetés nem azokat az „episztemikus” különbségeket öleli fel.) (1979): Justification and Knowledge. hogy S jogosultan hiszi. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának a szofistákig visszanyúló tradíciója. Az álláspont ebben a felfogásban.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 393 (T1) a jusztifikáció. hogy P” mondatok között jelentkeznek. Áttekinti például Pappas. hogy szubjektum „S számára P jusztifikált”. hogy „szubjektum S jusztifikált azon hitében. vagy a P állítás elfogadásának számtalan különbözõ kritériumáig. (T2) arra. a külsõleg is szabályozott és közössé tett nyelvi megnyilvánulások folyamatában elért elkötelezettség. az igazolásra szoruló P állításra irányul: annak megmutatására. (szerk. mint a (3) feltétel teljesülésének igazolását követelõ „verifikációs kritériumokhoz” társuló megalapozási problémában jelentkezik. azaz arra. melyek a megismerés bizonyos tárgyai esetében – mint amilyenek a belsõ érzetek. hogyan lehet a tudást a befogadó számára demonstrálni.és szimbólumhasználatot. hogy P. vagy általában a nyelv és a nyelvi kifejezések használatának grammati2 A variációk és a különbözõ jusztifikációs szabályok (J-rule) száma az analitikus tudáselméletek irodalmában mára igen gazdag. A megnyilvánulás arra vonatkozik. nem pedig arról. mint a kölcsönös befolyásolás. hogy P” és az „S tudja. Chisholmra és Ayerre utalva több változatban fogalmazza meg a jusztifikáció ismeretelméleti követelményét. hogyan lehet másokat bizonyos nézetek elfogadására rávenni. Ezekbe a keretekbe a tudás három feltételének konkrét interpretációi illeszkedhetnek a „P állítás igaz” jelentésének és kritériumainak megfogalmazásaitól kezdve a hitállapotok meghatározásáig.

vagy mások befolyásolására. Lényeges különbség. Abban a történeti vonulatban. mely az igazolás és az igazság-„szolgáltatás” kommunikációs formáit külsõleg is szabályozza. cselekvéseket szabályzó használatához vezet. mint az ellenkezõjére. A jogos álláspont gyõzelme a nyelv. hanem az információközlés. közösen vagy közösségileg értelmezett cselekvés. és a „kötelezés” különbözõ értelmeiben jut érvényre. kétféle értelemben is „jusztifikált”. A normativitás nyelvi minták követését feltételezi. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának értelmében. eljárásjogilag és technikailag is szabályozott viselkedésformákban való megjelenésével van dolgunk. A nyelvi megnyilvánulás befogadó alanyt feltételezõ. A meggyõzõdés. a benne való részesedés kialakulása. a közösség jóváhagyása. a kifejezésformák kötött. „elfogadjuk-e” különbözõ értelmeiben.vagy szabálykövetõ) csoportos. Ehhez külsõleg a társas érintkezés procedurális tranzakcióiban való részvétel normatív eredményeként. ami a hozzájutás folyamatának eredményeként vezet személyes elkötelezettséghez. vagy szemantikai vizsgálatát jelenti. és a közlésmód célzott felhasználását a másik. vagy szervezeti véleményformálás nem feltétlenül egyeztetés formájában jelentkezik. (ii) ezekkel kapcsolatos „közös nézeteket” teremt. a véleménynyilvánítás és általában a megnyilvánulás normatív. „mondhatjuk-e”. ám a közösségi aktusok és interakciók sorozatában normatív hatású: a „mérce”. a közös együttes birtoklása. mely (legalább) egy másik szubjektumra hat. elõírásszerû. hanem hitelesített és hitelesen közvetített meg. valami közöshöz való normatív kötõdés. a közlés.vagy kinyilatkoztatás.394 Benedek András kai. adott esetben a . Az információ elõírt módon való használata a jogosultság kérdéseivel szembesít: az „állíthatjuk-e”. (i) közösségi viselkedésformákat hív életre és juttat érvényre. melynek többféle hatása lehet: mint kommunikációs aktus a „communio” értelmében. Amennyiben eredményes. melyben a megismerõ alany – az interakciók kommunikatív eredményeként elõállt alapon – jobban hajlik az adott nézetre. A közösség az információval meghatározott módon való rendelkezésben ölt testet. Az információ itt nem ismeret. Tett. A procedurális (minta. a kifejezés. hogy az oráció különbözõ formáiban a közvetett tudásforrások és az ezekbõl táplálkozó tudásformák dominálnak. Belsõleg az igazság ismeretétõl független vélelem állapotát állítja elõ. s (iii) a nyelvközösség intézményeivel cselekvés értékû tényállásokat valósít meg. Érvényesülése a nekik megfelelõ formális – nyelvi és társas – viselkedésben nyilvánul meg.

melynek folyamán a befogadó „szert tesz” a tudásra. a másik esetben az elfogadás jogosultságát alátámasztó közösségi normákra támaszkodó jóváhagyás. A másokra/másikra gyakorolt hatás valaminek a be. a szokásjog. tényleírásai ellentmondásmentesek. helyénvaló–nem helyénvaló. A verifikációval. és tárgyleírásaihoz kötõdõ viszonyát befolyásolja.és elfogadása. és a szubjektumon kívüli objektumokhoz kötõdnek. Ugyanis az „önmagáért való” tudás és a „másért” való tudás szembenállásában a nézõpontot meg is lehet fordítani. Míg azonban a személyes tudás az alany tárgyreprezentációjára vonatkozó reflexiót invokál. Ebben az értelemben a tárgyat leíró állítás „igaz”. hogy a megismerés tárgya és a megismerõ alanyban létrehozott reprezentációja adekvát viszonyban vannak. Az álláspontok szembesítésének normatív dimenzióiban a demonstráció az igazságszolgáltatási formákhoz és nézetegyeztetési eljárásokhoz köti a jusztifikációs igényt. Az alátámasztás mindkét esetben lehet procedurális. de a szubjektumban a megismeréshez kötõdõ bizonyosság állapotát hozza létre. megfelelõ–nem megfelelõ. ám az elsõ esetben egyik végpontja a szubjektumhoz kötött észlelés és eszmélés. az igazság megmutatásával szembeállítja a jusztifikáció fogalmát. a normatív tudás az eljárás jogosultságára vonatkozó reflexióval él. jogi elõírásoknak megfelelõ érvényesítését vonja maga után – azaz procedurálisan kötelez. és a tárgyról alkotott álláspont társas. A verifikáció esetében a bizonyítás annak megmutatásából áll.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 395 hatalom. helyes–helytelen. jogszerû–jogszerûtlen dimenziói váltják fel. A verifikáció és a jusztifikáció ezért módszertanilag is lényegesen különbözik. A szofista hagyomány az ideák rendjének felidézése helyett a meggyõzõdés keletkezésének. közösségi. Az értékelés ezért mozog a megnyilvánulás minõsítésének a hagyományos ismeretelméleti . Ezen a ponton élesen szétválik a jusztifikáció kétféle (T1 és T2 tudáskoncepciót szolgáltató) értelmezési keretéhez vezetõ értelmezés. Az igaz–hamis dimenzióját a sikeres–sikertelen. kifejezésének és recepciójának társadalmi kontextusába helyezi a nézet alátámasztásának ismeretelméleti problematikáját. A leíró állítások igaz–hamis értékelésével szemben a megnyilvánulások értékelésének dimenziói konszenzuálisan más szubjektumhoz. érvényes–érvénytelen. A jusztifikáció csupán az állítás kimondásának. szakmai. elfogadásának jogosultságát támasztja alá. A rétor hatalma Cicerótól Freudig lehet alantas és nemes egyaránt. a szakmai rítusok intézményes feljogosító ereje társul.

hogy (i) mindig egy szubjektumnak kell hinnie/vélnie az állítást. hanem tudja. szétválasztó ismeretelméleti hagyomány. melyekben külsõdlegesek a bizonyosság forrásai. nem igaz. a tárgyhoz való viszonyaként felidézhetõ szellemi „tulajdona”. hogy ne csak higgye. Ez a tárgyilagos – az igazságot nem személyes kérdésnek tekintõ – gondolkodó számára abból fakad. ha vélekedésünk önmagában attól. hogy az igazat mondja. vagy a mi közös véleményünk. Az utóbbi észrevételbõl kibontakozó kritika általában is a hármas feltétel szükségességének megkérdõjelezéséhez és más tudásformák analitikus vizsgálatához vezetett. még nem igaz. hogy ha egy állítás igaz „valamitõl”. és {2} tudni csak állításokat. hogy egy vélekedés a miénk. hogy a „valódit”. Abból. In: Világosság. nem számíthat a tudás rangjára. hogy véljük. akkor nem a valóság ismerete. a vélekedés tárgyhoz való viszonya jóvoltából az. hogy a miénk. és (ii) egy szubjektum az. tudás és nem tudás demarkációjának ismeretkritikai problémájába ütközve. vagyis nem tekinthetõ tudásnak. hogy igaz. Mint máshol részleteztük. . Ám. nem attól az. hogy interszubjektív. A TUDÁSFOGALOM JELLEMZÕI A hármas feltételt megfogalmazó felfogást {1} individuális és {2} propozicionális tudáskoncepciónak lehet tekinteni. Az igazság eszerint abban a minimális értelemben objektív. 3 Benedek András (2003): Tudás és normativitás. Ha „ténylegesen” igaz. Ezért a vélekedést és a valódi tudást megkülönböztetõ. S ha netán hamis. illetve állítás értékû nyelvi formában artikulálható ismereteket lehet.3 {1} abban ölt testet. akkor hamis is lehet. (XLIV) 1–2: 157–167. hogy az én véleményem.396 Benedek András értékeléstõl oly kitüntetetten különbözõ dimenzióiban. még nem következik. Ezzel szemben a tudást mindenekelõtt az igazságra való törekvésként felfogó hagyomány szerint a jusztifikációs igénynek az a magyarázata. mivel a tudás e koncepció szerint {1} mindig individuális szubjektumok attribútuma. egy vélekedés csupán attól. az esetlegesen igaz vélekedésnél szigorúbb követelményt állított fel: az állításba vetett puszta – akár közös – hitnél valamivel többel kell rendelkeznie a szubjektumnak ahhoz. hogy egy állítás.

A nyelven kívüli elemekkel bõvülõ kommunikációs technológiák nyomán haladva kínálkozó alternatívaként jelentkezik a performatív kommunikációs aktusok nem nyelvi formában állandósult és funkcionálisan mûködõ összetevõinek vizsgálata. kibõvült. és az írásbeli diskurzus tartománya volt. de potenciálisan kimondható. interszubjektív véleményformáló tényezõvé vált. illetve T2 szerinti. melyek a jusztifikációt elsõsorban P-re vonatkoztatják (P-t mint puszta állítást tekintik jusztifikálandónak). Az ilyen jusztifikációs erejû eljárások eredményeként a végrehajthatóság közösségi. Míg az elsõ (i) feltétel a másodikkal (ii) együtt többféle értelemben is szubjektumhoz köti a jusztifikáció folyamatát. ami korábban a beszéd. mint egy tûzfal feltörésének bizonyítása. saját ismeretének tekinti azt. formalizálási lehetõség használata megkülönbözteti azokat a felfogásokat. Rákényszerít a gondolatközlési formák és technikák nyelven kívül is alakuló viszonyának vizsgálatára. konstatív és performatív . a közlés és kifejezés elvi lehetõségénél fogva vezet a kritika közösségi. az igazolási eljárások olyan új technikáinak jogi kodifikációjához vezettek. T1. illetve vélekedése vagy az állításba vetett hite jusztifikált. Searle nevéhez fûzõdõ analitikus nyelvfilozófiai programja eredetileg az ún. gondolati mûveletet vagy (másokkal megosztható) kognitív állapotot tekintik jusztifikálandónak. a szerzõdéses és deklaratív kommunikációs aktusok új formáit foglalta magába. Strawson. A fenti két. mint az elektronikus aláírás és a szándék igazolásának írásbeliséget meghaladó technikai kritériumai. melyek „P vélekedésként való fenntartását” mint (belsõ. A beszédaktus-elmélet Austin. mint aki hiszi. vagy a funkcionálisan megfelelõ programmûködés. Az. (iii) a tudásértékû állításnak egy és ugyanazon (individuális) S szubjektum számára kell jusztifikáltnak lennie.és írásaktus. s ezáltal (vagy ettõl függetlenül) a jusztifikációt szubjektumhoz kötik. A PERFORMATÍV KOMMUNIKÁCIÓS AKTUSOK ANALITIKÁJA Az új írásaktusok és performatív közlésfajták. vagyis nincs tudásértékû ismeret az ismerethez rendelt megismerõ alany nélkül. Ez utóbbi éppen a beszéd. szemben azokkal. a harmadik (iii) kizárja.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 397 aki számára az állítás. interaktív fogalma felé. külsõ) „beszédaktust”. más szubjektum számára legyen jusztifikált. hogy a tudásértékû ismeret az ismerettel rendelkezõ megismerõ alanytól eltérõ.

398

Benedek András

megnyilatkozások között igyekezett különbséget tenni.4 Olyan esetekben, mint a tanúsítom, hogy (P), ígérem, hogy (P), elõírom, hogy (P), igazolom, hogy (P) viszonylag problémamentesnek ígérkezett az explicit performatív igealak azonosítása. Kezdetben Austin például minden olyan megnyilatkozást performatívnak tekintett, amely nem igaz vagy hamis, és amelynek kimondása egyúttal az „X mondott valamit” leírással nem kifejezhetõ cselekedetet valósít meg. Az azt hiszem, hogy (P), látom, hogy (P), tudom, hogy (P) ennyiben nem performatív aktusok. Nem hoznak létre olyan tényállást, melyre normális esetben azt mondanánk, hogy szándéka szerint hatással van a szubjektumon kívüli történésekre, legfeljebb jelentik valaminek a megtörténtét. Az igaz–hamis értékelés szembeállítása az „illokúciós” és „perlokúciós” megnyilvánulások kérést, elõírást, vagy a közléstartalomhoz való más formális viszonyt megvalósító kommunikációs szerepével a kifejezések értékelésének új dimenzióit nyitotta meg. A tárggyal nem kommunikatív, hanem érzékelési és felfogási viszonyban álló megismerõ alany helyébe a közlést befogadó, illokúciós és perlokúciós erõk hatása alatt álló cselekvõ szubjektumot helyezte. Austin és Searle a perlokúciós erõ bevezetésével a meggyõzés, a befolyásolás „külsõ” erõit vizsgálta. Ezek révén a szubjektum túlnyúlik önmagán, az õt körülvevõ társadalom intézményein keresztül „belenyúl” a (másik) szubjektumba. Ez felvetette a „megértés” és a „ráhatás” kérdéskörén belül a nyelvi kifejezés és a közösségi viselkedés állandósulásának együtt járását. A tudás ellenõrzésének ismeretkritikai módszerei mellé helyezte a kommunikációs közösségnek való megfelelés tudásképzõ technikáit. A hagyományos ismeretkritikai jusztifikáció, ezzel szemben, módszereit olyan ellenõrzési eljárásokhoz kötötte, melyeknek procedurális lépései és normatív eljárásai a tárgynak való megfelelés és a tárgyon való manipuláció kontextusában mozogtak. Austin felismerte az „igaz–hamis” kritérium elégtelenségét, és a performatívák nyelvhasználati szabályait a kultúrafüggõ nyelvi és társadalmi intézmények vonatkozásában relativizálta. A megparancsolom, hogy (P), elõírom, hogy (P), kinevezem (X-et, P-nek) az aktusoknak megfelelõ
4 Austin, John L. (1962): How to Do Things with Words. Oxford: Oxford University Press; Searle, John R. (1965): What is a Speech Act? In: Black, Max (szerk.): Philosophy in America. London: George Allen & Unwin, 221–239; Searle, John R. (1969): Speech Acts. An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge: Cambridge University Press; Strawson, Peter F. (1964): Intention and convention in speech acts. In: Philosophical Review, 73: 439–460.

Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában

399

társadalmi és hatalmi intézmények létezését feltételezi. A szavakhoz társult gesztusokkal, szimbólumhasználattal, s a velük végzett mûveletekkel kifejezhetõ performatív aktusok köre tágabb, mint a szûken vett nyelvi performatíváké: az egyes aktusokhoz önállósult nyelvi terminusként rendelt, „dedikált” kifejezéseké, melyek elõadásával, kimondásával „csinálunk valamit”. Austin észrevétele az a megkülönböztetés, hogy a mondat jelentéstartalma és a kijelentés között határ húzódik. Ennek „átlépése” az, ami valójában egy beszédszituációban szavakkal kifejezett cselekvéssé teszi a mondat kimondását.5 A jelentõ-konstatáló „propozicionális” aktusok megkülönböztetése a performatívaktól felvetette, hogy szinte minden nyelvi megnyilvánulásnak lehet és van a puszta lokúción (kimondáson) túlmenõ hatása, ill