TÚL AZ ISKOLAFILOZÓFIÁN

A borítón az MTA Filozófiai Kutatóintézetének könyvtára látható (A fénykép Ferencz Sándor és Lehmann Miklós munkája)

Túl az iskolafilozófián
A 21. század bölcseleti élménye

Szerkesztette Nyíri Kristóf Palló Gábor

Áron Kiadó Budapest 2005

A kötet a Center Computer Kft., a Saubermacher Magyarország Környezetvédelmi Kft. és a Magyarországi Filozófiáért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg, az MTA Filozófiai Kutatóintézetével együttmûködésben

© A szerzõk, 2005 © A szerkesztõk, 2005

ISBN 963 9210 43 9

Felelõs kiadó: Áron László Felelõs szerkesztõ: Ruttkay Helga Nyomdai elõkészítés: Kiss és Társa Bt. Nyomda: Áron Kiadó Kötészet: Dabas-Jegyzet Kft.

Túl az iskolafilozófiákon
Nyíri Kristóf

Karl Popper szerint a filozófiák s kivált a filozófiai iskolák azáltal hajlamosak az elfajzásra, a filozófiák azáltal korcsosulnak iskolafilozófiákká, hogy idõvel elveszítik kapcsolatukat ama filozófián kívüli problémákkal, amelyek megoldására eredetileg létrejöttek.1 Filozófián kívüli problémákon Popper itt elsõsorban tudományos problémákat ért, vagy például a politikai élet problémáit;2 szerencsésnek bizonyulhat azonban
1 „[E]very philosophy, and especially every philosophical ‘school’, is liable to degenerate in such a way that its problems become practically indistinguishable from pseudo-problems, and its cant, accordingly, practically indistinguishable from meaningless babble. This […] is a consequence of philosophical inbreeding. The degeneration of philosophical schools in its turn is the consequence of the mistaken belief that one can philosophize without having been compelled to philosophize by problems which arise outside philosophy – in mathematics, for example, or in cosmology, or in politics, or in religion, or in social life. […] Genuine philosophical problems are always rooted in urgent problems outside philosophy, and they die if these roots decay.” (Popper, Karl [1974 〈1952〉]: The Nature of Philosophical Problems and their Roots in Science. In: Uõ: Conjectures and Refutations [5. kiad.], 71.) 2 Jómagam már a korai hetvenes évektõl kezdve a popperihez hasonló álláspontot vallottam: „Hogy a nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy más nyelven fogalmazódnak-e meg, hogy melyik nyelv, milyen forma hordozza a legalkalmasabb választ: ez koronként, társadalmanként, még egyénenként is változó. Mi az ember? mi az élet értelme? merre tart a világ? – választ adni itt nemcsak a filozófia próbál. A vallás, a mûvészet, a tudomány sem törekszenek másra. Örök filozófiai kérdések már csak azért sem léteznek, mivel a filozófiai gondolkodásmód nem minden kor sajátja; s maguk a filozófiai kérdések is, ahogy az idõk változnak, mások és mások. A filozófiai eszmék történetét (csakúgy, mint a vallások, a mûvészetek, a tudományok történetét) lehetetlen önmagából megértenünk: a filozófiai kérdések filozófián kívüli problémákban – társadalmi, gazdasági problémákban, a korabeli vallás, mûvészet vagy tudomány problémáiban – gyökereznek, s a válaszokat filozófián kívüli tényezõk meghatározóan befolyásolják.” (Lendvai Ferenc–Nyíri Kristóf [1995 〈1973〉]: Bevezetés. In: Uõk: A filozófia rövid története [4., jav. kiad.], 7.)

8

Nyíri Kristóf

egy olyan pontosítás, miszerint a filozófia a tudományban, a politikában stb. fölmerülõ fogalmi problémák, vagyis végsõ soron kommunikációs problémák megoldásával foglalkozik: új fogalmakat hoz létre ott, ahol az addigi fogalomkészlet immár alapvetõen csõdöt mond.3 Ez a képlet jól összeegyeztethetõ akár azzal a régebbi formulával is, hogy a filozófia úgymond az elõfeltevések kritikája: a filozófia vizsgálat alá veti azokat a fogalmi keretfeltételeket, amelyeket a maga területén a tudomány, a politika stb. éppenséggel adottnak tekint. Ehhez képest az iskolafilozófiák nem a tudományos, a politikai, a vallási, a mûvészeti stb. élet fogalmi problémáiból, hanem ennek vagy annak a filozófusnak vagy filozófiai irányzatnak a fogalmi problémáiból indulnak ki, s általában belül is maradnak a problémák ezen körén. Közönségük: az iskola többi tagja; nyelvezetük: az iskola zsargonja. A mai magyar filozófia, túlnyomórészt, jellegzetes iskolafilozófia. Magyar nyelven évtizedek óta nem született olyan filozófia, amely konceptualizálni tudná ennek az itt-és-most társadalomnak a problematikáját. Az persze nyilvánvaló, hogy a nemzetközi filozófiai tudományosság átvétele a színvonalas honi gondolkodás mindenkori alapja. Ám a nemzetközi filozófiai tudományosság teljes asszimilációját ma, nálunk, nem egészíti ki valamiféle fogalmi érzékenység az itt és most adódó társadalmi, pszichológiai, szociológiai problémák iránt. Locke és Hume filozófiájának nyilvánvalóan köze volt a korabeli brit társadalomhoz, Kant filozófiájának a korabeli keletporosz társadalomhoz és a pietizmushoz, Hegelnek Poroszországhoz, Jamesnek, Deweynak, Rortynak Amerikához; a fiatal Wittgensteinnak köze volt Ausztriához. Magyarországon mondjuk Eötvös József és a fiatal Palágyi Menyhért bírt sajátosan magyar filozófiai érzékenységgel; s persze Karácsony Sándor és Prohászka Lajos, ám utóbbiak meg a nemzetközi filozófia szerves integrációjára bizonyultak képtelennek. Egyetlen igazi kivétel létezett: Lukács György. Õ volt az, aki valódi kísérletet tett a lényegi
3 Filozófiatörténeti kurzusaim szokásos bevezetõ mondatai 1992 és 1997 között így hangzottak: „a filozófi[a] sajátos fogalmi feszültségek földolgozására irányuló meg-megújuló törekvés… Ezek a feszültségek eredendõen a filozófián kívül keletkeznek, egymással diszharmóniába került életmódok-intézmények erõterében, eltérõ mintájú-logikájú beszédmódok/nyelvek ütközésébõl. Kiváltképpen figyelmet érdemel itt az a diszharmónia, amely a történetileg egymásra torlódó kommunikációs technológiák – szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás, elektronikus kommunikáció – között lép föl.” (http://www.uniworld.hu/egyetem/ filtort/eloadas/eload01.htm)

Túl az iskolafilozófiákon

9

magyar tapasztalat és a nagy filozófia szintézisére – de nem talált követõkre.4 * * * Tekintsük a filozófiát a bölcsészettudományok tágabb keretében. A hagyományos bölcsészettudományok tárgya s ugyanakkor elõföltétele az írott, a szilárd alakot nyert szöveg. A bölcsészettudományok keletkezése és fejlõdése elõbb az alfabetikus írás elterjedéséhez, a továbbiakban pedig a könyvnyomtatás kialakulásához kötõdött; a kibontakozófélben lévõ bölcsészettudományok eredeti föladata teljességgel gyakorlati volt: a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben – az üzletben, az oktatásban, a politikában – hasznosuljon. Mármost a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezetõ helyét a kommunikációs médiumok körében.5 A bölcsészettudományok ama „válsága”, amelyrõl a John H. Plumb által 1964-ben összeállított, igen ismert

4 Hadd álljon itt, orientációképpen, egy hosszabb idézet Lukácsnak a Holnap-antológiáról 1908-ban publikált cikkébõl: „a […] Nyugat felé nézõ magyar ember érzései számára [Ady] talált elõször szavakat, […] benne szólaltak meg elõször a magyar kultúrember egészen speciális, idegenektõl nem ismert, velük alig megértethetõ fájdalmai és vágyódásai; azok az érzések, amik minden, a lelkével Nyugaton élõ magyar emberben megvannak – addig, amíg itt él, itt kell élnie. És ez az új magyar érzés új nyelvet teremtett itt meg magának; új mitológia jött létre régi fogalmakból, elavultnak hitt históriai és – látszólag – csak etnográfiai tényekbõl; a közismert, agyonunt »magyaros« ideológiák váratlanul félelmes, rettentõ mélységekkel teli, vad erõtõl duzzadó jelentõséget kaptak… Ady Endre korszakot alkotó élménye – az irodalomtörténet nyelvén: fölfedezése – az volt, hogy megfordított egy viszonyt, kicserélt egy akcentust: eddig mindenki önmagában arra helyezte a súlyt, hogy Nyugathoz tartozásában szilárd, pozitív és nem problematikus (az önfenntartás ösztöne diktálta ezt neki), és felejteni igyekezett azt, ami ide köti… Ady átlátta, hogy itt van a magyar kultúrembernek tragédiája, az, hogy magyar, és az, amennyi és ami ma Magyarországon lehetséges, és hogy boldogító önámítás csak nekünk, pár hetes vendégeknek Párizsban párizsiaknak érezni magunkat. Az Ady Endre szavaiban és ritmusaiban így konkrét valóságot nyert a magyar élet és a magyar embernek – csupán helyzete szülte – igazi magyar érzései…” (Lukács György [1977]: Ifjúkori mûvek, 1902–1918. Budapest: Magvetõ Kiadó, 181.) 5 Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gatesszel Gutenbergnek: „Ma már egy egész nemzedék nõtt föl, ha nem éppen kettõ, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekbõl veszik.” (Updike, John [1995]: Dialogue in Cyberspace. In: Lufthansa Bordbuch, 5: 52.) „Az írásbeli mûveltség”, fogalmazott már az ötvenes évek közepe táján

H. amennyiben a bölcsészettudományok fokozatosan az új médiumok felé fordulnak és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. ha föltételezzük. amely. mint az írásbeliség válsága egyáltalán. 21. amelyeknek valamiképpen a multimediális-interaktív hálózottság kultúrájában is teljesülniök kell.7 A válság megoldódik.” (Gellner. a digitális mozgóképet. 16. and radical. tudniillik Ernest Gellner már akkor észrevette6 –. megint egyszer. [szerk. noha egy immár megváltozott. McLuhan közeli kollégája. „elvesztette támaszát korunk társadalomszerkezetében”. nem más – és ezt a kötet szerzõinek legalább egyike. Harmondsworth..) 6 „Mi is az a »bölcsészkultúra«? Lényegében az írásbeliségre alapozódó kultúra. „involved a compulsive. köt. Edmund Carpenter. a változékony. Edmund [szerk. a bölcsészettudományok eredeti szerepe újra megelevenedik. and Early Modern Europe being the times of the earlier two” (uo. amelynek eredményei a kommunikáció világában való sikeres orientációhoz hivatottak hozzájárulni. x.10 Nyíri Kristóf gyûjtemény szól.. önnön közegére irányul. [1991]: Remarks on the History of the Book in Britain as a Field of Study Within the Humanities: With a Synopsis and Select List of Current Literature. írja Willison. 71. a vizsgálódás olyan típusa jön létre. multimediális eszköztár segítségével is. […] A bölcsész entellektüel lényegében a írott szó szakembere. (Carpenter. In: McLuhan. Marshall–Carpenter. 3–4: 102). jegyzet). Mint Willison kiemeli. Edmund [1970]: Introduction. enlargement of the received Definition of Culture” (Willison. . A folytonosság fönnmarad. Ernest [1964]: The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. J.]: Crisis in the Humanities. nemlineáris szöveget. Middlesex: Penguin Books. illetve radikálisan kibõvült médiumban.) 7 Ian Willison még az 1960-as évek általánosabb válságát is a kommunikációtechnológiai váltásokkal-változásokkal hozza összefüggésbe. ez volt „the third of such mutations associated with a radical change in textuality – Athens and Alexandria in the 4th and 3rd centuries B.. C. olyan vizsgálódás. közvetítõ szerepet játszanak az interaktív multimédiumok dinamikája és a rögzített szöveg statikája között. egyre inkább azonban az új. Az ilyen vizsgálódások elõbb a régi médium eszközeivel történnek – a multimédiális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra –. hogy a lineáris-változatlan szöveg olyan funkciókat teljesít. „This ‘Crisis’”. In: The Library Chronicle of the University of Texas at Austin. In: Plumb. Ezzel az új bölcsészettudományok a régiek örököse lesznek. London: Jonathan Cape. Ian R. a régi írásbeliség valamiféle formáit azonban nem nélkülözheti. a multimediális-interaktív hálózódást.]: Explorations in Communication: An Anthology. A változás spontán zajlik: az új nemzedék az új médiumokkal nõ föl.

Romance. Bronislaw (1923): The Problem of Meaning in Primitive Languages. C. Kultur. Cambridge: Cambridge University Press. Vö. a rögzített szöveg volt – az írott. [1994]: The World on Paper: The Conceptual and Cognitive Implications of Writing and Reading. London: Duckworth) Olson rámutat. Kristóf: Historisches Bewußtsein im Informationszeitalter. mint Harris nyomán (Harris. nem ismerik azonban a szónak fogalmát. Ithaca: Cornell University Press. vagyis egyre pontatlanabbá váló dokumentumokra támaszkodó történetírás változatlanul képtelen tény és legenda következetes elválasztására. 11 A szofista. miközben a kézírással sokszorosított.10 Platón megkülönböztetése fõnevek és igék között. (1971): The Literate Orality of Popular Culture Today. Wien: Edition Passagen.Túl az iskolafilozófiákon 11 Mert a hagyományos bölcsészettudományok elõföltétele. amely nemcsak javított kiadások sorát tette lehetõvé.–Richards. hogy a folyamatos változást az állandóság indí- .) 13 Amint Elizabeth Eisenstein mûvében megállapítja: „Mielõtt számot próbálnánk adni a haladás »eszméjérõl«. In: Ogden. 9 Az ongi primary orality értelmében. 262a. Cambridge: Cambridge University Press. London: Routledge & Kegan Paul. 10 Goody nyugat-afrikai nyelvekrõl számol be. A nyelvtan az írott nyelv rendszerezéseként keletkezett: a tiszta szóbeliség nyelve még teljességgel helyzetfüggõ. 71). ha alaposabban megszemléljük azt a másolási folyamatot. de a rögzített adatok állandó felhalmozását is. Geschichte: Beiträge zur Philosophie des Informationszeitalters. Csak a könyvnyomtatás korában alakul ki a modern történeti tudat. melyek ilyen vagy olyan – éppen adódó – szempont alapján képesek ugyan a beszédfolyam valamely sajátos szakaszára utalni. A.12 és különösen a történelmi haladás eszméje. Mersch. Nevek persze roppant szerepet játszanak a preliterális kultúrákban. Ong. (Magyarul: Történeti tudat az információ korában. Roy [1986]: The Origin of Writing.8 az elsõdlegesen szóbeli kultúrák9 nagyon is ismerik a névnek.): The Meaning of Meaning: A Study of the Influence of Language upon Thought and of the Science of Symbolism. „rendelkezhetünk a név fogalmával anélkül. jobban tesszük. 1990. ám. október. 12 Ehhez részletesebben: Nyíri. London: Methuen. különösen Malinowski. Jack [1977]: The Domestication of the Savage Mind.13 S csak ezen történeti tudat háttere 8 Vö. (szerk. I. K. In: Holmi. elválaszthatatlanul összefonódik a nyelven kívüli valósággal. David R. and Technology: Studies in the Interaction of Expression and Culture. láthatóvá lett nyelv. a név a tárgy tulajdona…” (Olson.) (1991): Computer. A bölcsészettudomány kezdeteit a homéroszi költemények elsõ leírásai jelentették. Mert úgy látszik. Kristóf (szerk. hogy a szó fogalmával rendelkeznénk. In: Uõ: Rhetoric. a szó nyelvi egység. lásd Ong. Dieter–Nyíri. Walter J. Walter J. (1982): Orality and Literacy: The Technologizing of the Word.11 vagy fõnevek és igék egyfelõl és mondatok másfelõl szembeállítása Arisztotelész De interpretationéjában csakis az írásban artikulált nyelvre vonatkozhat. 115). ám a mi értelmünkben vett szóra nincs szavuk (Goody. A történelem tanulmányozása úgyszintén szövegeket – írásos dokumentumokat – elõföltételez. mondjuk ki még egyszer.

[1965]: Myth. A réginek megõrzésével […] kezdetét vette az újnak tradíciója. egészen a huszadik századig – olyan fogalmi viszonyokról való gondolkodás. In: History and Theory. dalnokok voltak. I. Memory. szövegekre irányuló érdeklõdést eredetileg egészen gyakorlati érdekek mozgatták. La Salle. Walter J. .” (Ong. In: Robb.15 és semmiféle irodalomtudomány nem lehetséges. amely viszonyok egyáltalán csak a nyelv írásbelivé válásával jönnek létre.. ameddig az egyöntetû tér.16 Amit azonban itt különösen alá szeretnék húzni: a bölcsészettudományokat voltaképpen létrehozó. köt. and they had the intelligence to link the buried stones – had they dug them up – with the myths of Agamemnon and Minos. magától értetõdik.: Monist Library of Philosophy.14 Hogy a modern klasszika-filológia csak a nyomtatott kiadások alapzatán bontakozik ki. „philology […] came into being. A tisztán szóbeli kultúrának nincsen filozófiája. […] The new attention to textual accuracy in documents coming out of the remote past generated a consciousness of the differences between past and present in man’s life-world such as had never before been known. In: Uõ: The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. Ill. 274.) 16 Vö.) 15 „As a result of typography”. írja például Finley. between their view of the past and ours.): Language and Thought in Early Greek Philosophy. Cambridge: Cambridge University Press.” (Eisenstein. és 301. 292. and History. A klasszika-filológia története címû munkájában Rudolf Pfeiffer újra meg újra visszatér arra a mozzatotta el. [1967]: The Presence of the Word: Some Prolegomena for Cultural and Religious History. […] a kommunikációs váltás évszázaddal vagy többel elõzi meg […] a modern történeti tudat kibontakozását… A múlt nem kerülhetett rögzített távolságba.” (Finley. Princeton. New Haven: Yale University Press. J. akik egyfelõl a régi szóbeli és másfelõl az új írásbeli szintaxis eltérõ fogalmi sugallatai között próbálták kiismerni magukat. Végül a filozófia kezdetei ismét az alfabetikus írás elsõ kialakulásának idejébe vezetnek vissza bennünket. mindenekelõtt Havelock. N. ameddig mû és szerzõ önazonossága szertefoszlik a kéziratos – vagyis pontatlan – szövegekben és képekben. Eric (1982 [1966]): Preliteracy and the Presocratics. továbbá Havelock. What they lacked was the interest: that is where the enormous gap lies between their civilization and ours.és idõbeli keret nem épült fel. A preszókratikusok nem voltak filozófusok a szó mai értelmében. respectively. Eric (1983): The Linguistic Task of the Presocratics. 124. M. I. „already possessed the skills and the manpower with which to discover the shaft-graves of Mycenae and the palace of Cnossus. nem kozmológiai kérdéseken gondolkoztak.: Princeton University Press.) 14 „The ancient Greeks”. írja Ong. Elizabeth [1979]: The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early-Modern Europe. a Nyugat filozófiája eleinte – és mindvégig.12 Nyíri Kristóf elõtt képzelhetõ el a mûvészettörténet és a régészet. Kevin (szerk.

17 A szofisták tudománya is teljességgel életközeli volt. mesterségük gyakorlását megkönnyítendõ. Oxford: Clarendon Press. e. elvont – az írott nyelv szintaxisa által lehetõvé tett – szavak tömeges fölbukkanása folytán alakult ki. kozmológiákat és várostörténeteket följegyezték. kronológiákat. Goody és Watt kiemeli. hogy a homéroszi szövegekkel való fogalmilag artikulált foglalatoskodás eleinte a homéroszi hagyományt folytató költõk ügye volt.18 Az ún. értelmezéseiket nyelvi megfigyelésekkel. kivált szofista írások közegeként.Túl az iskolafilozófiákon 13 natra. oldalt. s úgy fest. hogy könyvek az ötödik század folyamán lettek megszokottá. Ian (1968 [1963]): The Consequences of Literacy. s a megfelelõ szó megfelelõ formájának helyes kiejtésére… A szofisták nem a „humanitas”-nak emberek viselkedését formáló értékeivel törõdtek. A dikció helyességére törekedtek. 17 Pfeiffer. Rudolf (1968): History of Classical Scholarship: From the Beginnings to the End of the Hellenistic Age. vagy hogy nyelvtani szabályokat fedezzenek föl a nyelv szerkezetének megértése okán. Az itt érintett szemponthoz lásd a 45. elsajátítani. Cambridge: Cambridge University Press. és a 87. Jack (szerk. akik az i. 18 I. Eric Havelock a történeti Szókratészt olyan személyként rekonstruálja. Hadd hozzak itt egy hosszabb Pfeifferidézetet: A bölcsészetnek már puszta létezése is a könyvön alapszik. . században a szóbelileg áthagyományozott genealógiákat. amely újszerû. definíciókkal és osztályozásokkal ötvözve […] ám érdeklõdésük a homéroszi vagy lírikus költészet s úgyszintén a nyelv iránt mindig gyakorlati célzatú volt. aki az írásosság logikáját még nem igazán interiorizálta: Szókratész számára ténylegesen nehézségeket okoznak olvasottabb. […] A szofisták az epikus és archaikus költészetet magyarázták. illetve az írásban gyakorlottabb kortársainak új nyelvi szokásai. m. 19 Goody.19 A szókratészi–platóni fogalomtan kidolgozása válasz arra a gyakorlati zavarodottságra. „az emberek mûvelését” tartották szem elõtt… Nem az volt a céljuk. 16. In: Goody. lásd különösen a 3. hogy azok az ellentmondásos tradíciókkal való konkrét-ismételt találkozások során – vagyis gyakorlati tevékenykedésük során – jutottak el a szövegkritikai beállítottsághoz. és 5. hogy a költészetet önmagáért értelmezzék. Jack–Watt. logográfok vonatkozásában. 6. oldalakat.): Literacy in Traditional Societies. akik az ekkoriban elérhetõvé váló új segédeszközöket igyekeztek. hanem tanításuknak vagy technikájuknak az egyén számára való hasznosságával. különösen ami a politikai életet illeti.

) 21 Whitehead. Az alfabetikus írás az i. válasz volt a társadalmi kommunikációnak az alfabetikus írásbeliség elterjedése által keltett válságára. abban a hiszemben. Albany: State University of New York Press. . mint Platón megjegyzi. együgyûséggel van telítve… […] A hozzáértõ ember eleven és lelkes szavá[nak]”. azóta is. New York: The Free Press. John P . Amint a Phaidroszban fogalmaz: „Aki […] azt hiszi. 53: „The safest general characterization of western philosophical tradition is that it consists of a sequence of footnotes to Plato.14 Nyíri Kristóf újra meg újra rákérdez bizonyos szavak jelentésére – ugyanis nem érti azokat. hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása. aki átveszi. Platón kommunikációs forradalom közepette élt. nem véletlen. Az írásbeliség kialakulását megelõzõen a görögök a homéroszi költeményeket befogadva tanultak – a versmérték. Anthony [szerk. kötetében. az írás szintaxisa teremti. In: Anton.21 Whitehead formulája mélyen helytálló. 20 Lásd Havelock összeállításának 2. századot megelõzõen még kevéssé volt elterjedt.20 * * * Whitehead sokszor idézett. 1929-bõl származó megfogalmazása szerint a Nyugat filozófiai hagyományát Platónhoz írt lábjegyzetek sorozataként jellemezhetjük.” 22 Az állam. 601b. N. nemkülönben az. s eszményi államából kitiltja „a hõsi versformában megszólaló édes múzsát”. Jól ismert. csakis a gondolkodás számára hozzáférhetõk. Platónnal a középpontban. nem tudott szabadulni Platón igézetétõl. s ezzel a platóni ideákat. újra meg újra ismétlõdik. a század utolsó harmadára azonban az athéni társadalom gyakorlatilag írástudóvá vált. 23 606e–607a. A görög filozófia kialakulása.23 A Platón által ajánlott tanítás-nevelés ehelyett az elvont ideák tartományába vezet – olyan fogalmak tartományába. hogy a filozófia. ütem és dallam22 színpompás közegében. Az absztrakt terminusokat. (1969 [1929]): Process and Reality.–Preus. 5.]: Essays in Ancient Greek Philosophy. e. Platón nevetségesnek találja Homérosz mint „Görögország nevelõje” eszméjét. Ez a válság pedig minden írástudóvá nevelt nemzedék életében. hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja. (Havelock. A. [1983]: The Socratic Problem: Some Second Thoughts. amelyek az érzékek számára nem. Eric A. Szabó Miklós fordítása. több mint kétezer éven át. hogy Platón olykor megvetõen nyilatkozott az írott szövegekrõl.

ellenkezõleg. mondja Platón. Eric (1963): Preface to Plato. Amikor Platón a JÁMBORSÁG maga. az istentelen pedig ellentéte mindennek. sugallja Platón. hogy érzékeinkkel nem megragadhatók. hanem olyan – elvont – kifejezésekre vonatkozó kérdéseket. Cambridge.”27 Mint Havelock hangsúlyozza: az ideák elvont fogalmak. nem interaktív.”24 Az írott szöveg. mely által jámbor minden. „A »sok« jelenségrõl azt mondjuk. 27 Az állam 507b–c. melyben filozófiáját kifejezhette. barátom. tudniillik azáltal. s önmagához hasonló és egyazon idea szerint való… […] [a]z elõbb nem világosítottál fel kellõképpen. 6d. Emlékeztetek az Euthüphrón két döntõ passzusára: Vajon a jámborság nem ugyanaz-e minden cselekedetnél. ha absztrakt terminusokról volt szó. absztrakt tárgynak kellett lennie: imigyen születtek a platóni ideák. mi a jámborság. avagy a SZÉP maga (auto to kalon) vagy a JÓ maga természete felõl érdeklõdött. hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig. 26 Euthüphrón 5d. nem pedig ésszel fogjuk fel – az ideákról pedig. amit jelezni tudnak. mint Eric Havelock Preface to Plato címû monográfiájában25 rámutat. amikor gyilkosságért följelented az apádat. hogy minden szó alapvetõen egyféleképpen bír jelentéssel. „a tanuló lelkébe” íródik be. nem pusztán új kérdéseket tett föl. hogy látjuk. 24 Phaidrosz 275c–276a. hogy jelöl valamit. a platonizmus forrását magát jelentette. Kerényi Grácia fordítása. Kövendi Dénes fordítása. hogy az jámbor dolog. […] Ugye emlékszel rá. Dialógusaiban Platón ideák számos példáját említi. . nem pedig látjuk õket. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. amit most teszel. és önmagával azonos (tauton esztin […] to hoszion auto hautó). Persze Platón maga is írásba foglalta filozófiáját – még ha dialógusaiban az eleven párbeszéd stílusát mímelte is. „az írott szó […] csak árnyképe”. az írás Platón számára nem pusztán új közeg volt. 25 Havelock. hogy ésszel fogjuk fel. ami jámbor?26 Az írott nyelv kelti azt a benyomást. hanem azzal az egy alakkal (eidosz). az írás. ami jámbor. de ha megkérdezed valamelyik szavukat. amelyek szintaxisa az írásbeliség kibontakozását megelõzõen a görög nyelv számára egyszerûen ismeretlen volt.Túl az iskolafilozófiákon 15 mely. Mass. az írások látszólag „értelmes lényekként beszélnek. hogy nem arra biztattalak. Mindannyiukra áll. amikor azt kérdeztem. hanem azt mondtad. az írásbeliség tapasztalata.: Harvard University Press. Sõt. Annak a valaminek.

vagy akár az Állam nevezetes vonalhasonlatában. or to stipulate at the outset that the term ‘idea’ is to be understood as something quite different from imagery or pictures.32 A homéroszi göröghöz képest. Chicago: University of Chicago Press. m. amelyeket fölváltva használ. the ‘visible image’ that is fundamental to ancient optics and theories of perception. hogy vajon Platón miért nem mondjuk a phrontisz vagy noéma terminusokat részesítette elõnyben az elvont gondolatok vagy fogalmak megjelölésére.16 Nyíri Kristóf „Amikor »fogalmak«-nak nevezzük õket”. ténylegesen látta az ideákat. „akkor ezt a »kép«-pel szembeállítva tesszük. which distinguishes the eidos from the eidolon by conceiving of the former as a ‘suprasensible reality’ of ‘forms. Kerényi Grácia fordítása. Joggal mondhatjuk”. elvont fogalmak jelölésére Platón az idea és eidosz szavakat választotta. zárja gondolatát Havelock. the latter as a sensible impression that provides a mere ‘likeness’ (eikon) or ‘semblance’ (phantasma) of the eidos” (Mitchell. 5).és jelentésbeli közelség óhatatlanul kapcsolatot láttat idea és kép között. „hogy a platonizmus alapjában véve felszólítás arra. a konkrét vizualizált eseménnyel vagy az eseményben szereplõ konkrét vizualizált dolgokkal állítjuk szembe. A sensible way to avoid the temptation of thinking about images in terms of images would be to replace the word ‘idea’ in discussions of imagery with some other term like ‘concept’ or ‘notion’. 261. This is the strategy of the Platonic tradition. az eidosz persze már Platónt megelõzõen is egyfajta szakjelentésre tett szert a ma- 28 Havelock 1963. Text. jelzi Havelock. 262. elvonatkoztatásokat kapcsol össze idõtlen viszonyokban. A hangzás. or species’. születése elõtt. [1986]: Iconology: Image. A fogalmivá váló beszéd szintaxisa átalakul. Amikor »elvont«-nak nevezzük õket. amelynek elbeszélése szerint a lélek. 29 Mint Mitchell írja: „[t]he very idea of an ‘idea’ is bound up with the notion of imagery. 268. mind az eidosz az idein – látni – igébõl származik. 31 Havelock 1963. Így például az Euthüphrónban. and is frequently linked with the notion of the ‘eidolon’. az eidoszból ered az eidólon: „hasonmás”. T . „képzeletben élõ kép”. 32 I. 30 6e. s amelyek közös jelentése: „forma” vagy „alak”. Havelock a platóni „idea” vizuális kontaminációjáról beszél. types. ahol a fogalmakat úgymond a gondolkodással vagy értelmünkkel (dianoia) láthatjuk.30 Így a Menónban. nem pedig idõbe rendezett eseményeket sorol. írja. miszerint a képies beszéd helyébe a fogalmi beszédet állítsuk. ‘Idea’ comes from the Greek verb ‘to see’. Mind az idea. Ideology.29 Platón nem is mindig akarja vagy tudja e kapcsolat sugallatát elhárítani. ahol tekintetünket az ideára mint mintára függeszthetjük.31 és fölteszi a kérdést. William J.”28 Ama nem érzéki. .

John: An Essay Concerning Human Understanding. Ez a belátás búvópatakként. de így a brit empirizmusban is: Locke-nál. látható. könyv. 1. köt. Az összeütközések alapvetõen az írás közegében zajlottak. többnyire azonban a föld alá kényszerítetten kíséri végig a Nyugat filozófiájának történetét.34 azaz téves úgymond az elménkbe „beleütött” 33 „[V]ajon nem kíván-e meg egy bizonyos fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának kialakítása (pedig ez éppen nem a legelvontabbak. miközben a mû érvelése és egész terminológiája inkább az idea = írott szó egyenlõséget sugallja: az ideákat születésünkkor még nem tartalmazó elme íratlan lap.” (Locke. fej. S amennyiben a „fogalom” helyett a „forma” szót alkalmazta. s róluk kizárólag az írás közegén át értesülhetünk: a gyõztes mindig is csak az elvont fogalmiság platóni hagyománya lehetett. Napjainkban azonban. amelyeket kommunikációs eszköztárával meg tud jeleníteni. sem egyenlõtlen oldalú. miszerint az emberek elsõbben képekben gondolkoznak. „white paper. 2. véli Havelock. legtartalmasabbak és legnehezebbek közül való). s csak azután elvont szavakban. hasonlóan a latin specieshez. [Dienes Valéria fordítása. sem egyenlõ oldalú. nem pusztán szubjektív-mentális meglétét érzékeltethette. A Nyugat filozófiájának története egyfelõl a mozgó. 2. Havelock érvelését ezen a ponton nem tartom meggyõzõnek.. a filozófia végképp megszabadulni látszik a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától. Mert hiszen az nem lehet sem ferdeszögû. és ugyanakkor egyik sem. „általános alakra” utalt. Magam inkább arra gyanakszom. without any ideas”. void of all characters.Túl az iskolafilozófiákon 17 tematikusok s jelesül a kozmológusok és az orvosok körében – utóbbiak szóhasználatában a „közös kinézetre”. színes. sem egyenlõszárú. mint tényleges lelki képekként. idõnként föl-föltörve. tapintható világ spontán-mindennapi élménye s másfelõl a tiszta írásbeliség gerjesztette elvont fogalmiság közötti ismétlõdõ összeütközések története. . mindenekelõtt a kognitív pszichológia haladásának köszönhetõen. paragrafus. Platón ama elvont-általános jelentések tényleges-objektív érvényességét. II. sem derékszögû. hogy Platón nyilván nem egészen tudta elfojtani magában a belátást. amely közegben kommunikálni képes. John [1964]: Értekezés az emberi értelemrõl. hanem mindez. 212. s csak olyan tárgyakról gondolkodhat. hallható.) 34 Locke. Így volt ez a peripatetikus iskolában. akinek Értekezésében az elsõdleges minõségekrõl alkotott „ideák” (például a háromszög nevezetes elvont ideája33) aligha értelmezhetõk másképp. A filozófia csak abban a közegben gondolkodhat..] Budapest: Akadémiai Kiadó.

18 Nyíri Kristóf (stamped) vagy „vésett” (sõt: „nyomott”.35 vagy Berkeleynál. 10. és 5.” (Berkeley. In: Uõ: A Treatise Concerning the Principles of Human Knowledge. amelyhez visszatérni igyekezett. or a crooked. a straight.38 Ismeretes. vagy Hume-nál. or a middle-sized man. George: Bevezetés. Hadd összpontosítsak most csak Wittgensteinra. hangzik a Russell által jegyzett The Wisdom of the Westben. I cannot by any effort of thought conceive the abstract idea above described. . könyv.) 37 Russell. akinek ideafogalma kifejezetten és egyértelmûen képies („[t]he term »idea«”. Platón olyan szerepet játszott ama jegyzetfüzetekben. Az ezerkilencszázhúszas évek végétõl kezdve – Wittgenstein és Heidegger munkásságában – a Nyugat filozófiája szakít Platónnal. mint – Nietzsche föllépését megelõzõen – az újkor minden filozófusának. Hume-nál tehát. hogy a filozófiatörténetnek ama pontja. különös jelentésfölfogásától különös ontológiájáig. Budapest: T-T wins Kiadó–Lukács Archívum). fejezet. or imagining. így A tiszta ész kritikájában. akinek azonban – mondjuk ki – ugyanúgy a Gutenberg-galaxis foglyának kellett maradnia. s számos szövegrészt idéz tõle. is picture thinking. ahol Platón a tévutat választotta. 1. 38 Wittgensteint és Heideggert együtt tárgyalom az egyik kötetemben (Nyíri Kristóf [1994]: A hagyomány filozófiája. jegyzetfüzeteiben. Wittgenstein azokat a helyeket idézi. New York: Premier Books. aki a locke-i ideákat mindenütt képeknek fogja föl. Wittgenstein nyilvánvalóan úgy érezte. 1. to use a Latin word which originally meant the same”37). nem más. paragrafus. kiváltképpen világossá válik. amilyenhez hasonlót egyetlen más filozófus sem. újra meg újra. ám ennek jelentõségét a közvélekedés alábecsüli. a tall. pont. ám amellett kardoskodva. imprinted) „velünk született betûjelek” (innate characters) tana. mint az a pont. ha azt 35 1. or a low. hogy Wittgenstein szívesen olvasta Platónt. s igazából nem is értette meg soha. 1931-ben – vagyis késõi filozófiája kialakulásának döntõ évében – Wittgenstein. 36 „[T]he idea of man that I frame to myself must be either of a white. for Hume. s amelynek szerzõje valósággal vergõdik a képies gondolkodás tényeit földolgozni képtelen lineáris szöveg béklyóiban. Thinking. „is here to be understood in the literal Greek sense of the word. ahol Platón útja. amelynek nagy föladata persze éppen érzékiség és fogalmiság egybekapcsolása. legalább tizenegy alkalommal utal Platónra. Amint Schlicknek magyarázta 1931-ben: „Álláspontomat azzal tudom a legjobban jellemezni. hogy képek nem hordozhatnak elvont tartalmat.36 éppenséggel a platonikus szemlélet számára szolgáltat érveket. olykor egész hosszasan. Bertrand (1964 [1958]): The Wisdom of the West. or a black. 293. or a tawny.

Túl az iskolafilozófiákon 19 mondom. de sehol sem mondtad meg. ami mindegyikükben közös volna. „Társasjátékok. Cambridge: Cambridge University Press. – Guthrie itt jegyzetben Bambrough cikkére utal – Bambrough. Arist. Guthrie nem véletlenül osztja a fölfogást. különben nem hívnánk valamennyit játékoknak« – hanem nézzed. ezekben a jelenségekben semmi olyan nincs.” Hasonló eredményre jutunk. ami mindegyikükben közös. ha például különbözõ játékokat szemlélünk. hanem egymással sokféle különbözõ módon rokonok. [1960]: A History of Greek Philosophy. hogy van-e mindegyikükben valami közös. nem fogsz ugyan olyat látni. or faith. Hogy mi az. or arrive at Wittgensteinian theory of ‘family resemblances’ which may at last have provided the right answer. hogy bizonyos alapvetõ wittgensteini megfogalmazások éppenséggel platóni megfogalmazások pontos megfordításának foghatók föl. described.” (Guthrie. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. C. the ‘forms’ which they possess. 3. par. hol lep39 MS 302:14. 440. ami mindabban.”39 Valóban. – „Ne mondjad: »Valami közösnek kell bennük lennie. egészen föltûnõ. amit nyelvnek nevezünk. hanem – hol leplezett. köt. Soc. have a quasi-substantial nature and hence a stability which enables the essence of each to be grasped. rokonságokat fogsz látni.) .41 Tegyük hozzá: Wittgenstein Platónnak nemcsak – leplezett – szóbeliség-ellenességét. ami mindezen folyamatokban közös. éspedig egy egész sort. hogy megadnék valamit. never mentioned because not consciously recognized. that the kinds of classes to which particulars belong. […] – És ez igaz.. Idézzük föl másodszor is Szókratész szavait az Euthüphrónból: „Ugye emlékszel rá. kártyajátékok. hogy nem arra biztattalak. and clearly distinguished from all other essences. hanem azzal az egy alakkal. ami jámbor?” S most egy passzus a Filozófiai vizsgálódásokból: „Mindenféle nyelvjátékról beszélsz. Mi az. s nyelvvé. It is hardly surprising if Socrates did not […] solve at one leap the ‘problem of universals’ that has plagued philosophers from his day to our own. W . s tehát a nyelv. 65.”40 A görög filozófiatörténet jeles ismerõje. vagy a nyelv részeivé teszi õket. hogy az éppen ellentétes a platóni dialógusokban Szókratész által képviselttel. ami mindezekben közös?” – kérdezi Wittgenstein. közös volna. mely által jámbor minden. miszerint Szókratész problémáját végül – Wittgenstein oldotta meg. Renford [1960–1961]: Universals and Family Resemblances. – Ahelyett. – Mert ha megnézed õket. 40 Philosophische Untersuchungen. ami miatt mindegyikre azonos szót alkalmazunk. lényege. harci játékok stb. hogy mi is a nyelvjáték. 41 „Underlying the procedure of Socrates is an assumption. sk. K. azt mondom. de hasonlóságokat. In: Proc. labdajátékok.

az igazság. a szubjektum. akit a kép ábrázol?” – Ha a hagyatékban e hely legkorábbi. s itt azt a Schleiermacher-féle fordítást idézem. az individuum. Kezdeteiben e felfogás már a Tractatusban jelen van. szükségképpen. vagyis implicit írásbeliség-kritikájának) kiteljesedése mögött. die mit diesen verbunden sind. a multimediális-interaktív hálózódást. sk.: »És aki valamit elképzel. a hierarchia s a demokrácia fogalmai újraértelmezést igényelnek. amelyet Wittgenstein a jelek szerint e helyütt használt. ontológiakritikájának. mi a festés tárgya: az ember képe (például) vagy az ember. nemlineáris szöveget.: »De. úgy tûnik. életformánkba ágyazott eszközök.42 * * * A hálózott társadalom interkommunikatív. a 111-es kézirat 14. egymást áthatva funkcionálnak. A filozófiai vizsgálódás. paragrafusát: „Szókratész Theaitétoszhoz: »És aki elképzel. a közösség.« – És aki fest. kezdetleges elõzményeihez lapozunk. annak nem valóságosat kell elképzelnie?« – Th. (Philebos)” A vonatkozó Philébosz-helyen viszont persze ott áll az ismert passzus.« – Szókr. szükségképpen. s kiteljesedése mögött – most. […] Das mit den Wahrnehmungen übereinkommende Gedächtnis und jene Begegnisse. mint a szavak. a hagyomány. problémamegoldó filozófia funkciója megint egyszer fölértékelõdik: a valóság. annak nem valóságosat kell-e festenie? – Nos. so entsteht das Gegenteil von dem Richtigen. […] …noch ein anderer [befindet] sich zu derselben Zeit in unseren Seelen… […] Ein Maler. multimediális viszonyainak jelenkori kibontakozásával az elsõdleges. mint esszencializmuskritikájának (metafizika-kritikájának. az új médiumok felé fordul és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat elemez: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. a hit. a tekintély.20 Nyíri Kristóf lezetlen – képellenességét is támadja.” . Wittgenstein szerint a szónyelv és a képnyelv együtt. összpontosítsunk az utolsó mondatra: „Unsere Seele scheint mir dann einem Buch zu gleichen. hogy a kéziratos hagyaték végre egészében rendelkezésünkre áll – ugyanúgy kitapintható Wittgenstein Platón-élménye. lapján a Platón-idézetet egy másik Platón-utalással együtt találjuk: „Plato nennt die Hoffnung eine Rede. ugyanúgy. scheinen mir dann in unsere Seelen gleichsam Reden einzuschreiben. wenn aber dieser Schreiber bei uns Falsches schreibt. a racionalitás. Az ilyen elemzések elõbb a régi 42 Neumer Katalin fordításában idézem a Filozófiai vizsgálódások 518. visszájára fordítja és meghaladja. a tudás. und wenn dieses Vorkommnis Wahres schreibt. a digitális mozgóképet. der nächst dem Schreiber des Gesprochenen die Bilder davon in der Seele zeichnet. ám csak Wittgenstein késõi filozófiájában teljesedik ki. annak nem valamit kellene-e elképzelnie?« – Th. a jelentés. a képek. a változékony.: »De. dann ist die Vorstellung wahr und es gehen aus ihm wahre Reden in uns hervor.

a virtuális tárgyak. század filozófiája nem önálló entitásokra. század filozófiájának – amely egyre kevésbé lehet iskolafilozófia. merõben új filozófiának.hu/uniworld/ nyiri/cast_hn. s tárgyát alkotja egy merõben antiplatonikus. Castellsrõl írt ismertetésemet lásd: <http://www.htm>. multimediális eszköztár segítségével is. amelyek egyfajta nem fizikai világ. I. fogalmakra vagy jelentésekre fog összpontosítani.43 A 21. hanem képekre és hangokra is kiterjedõ azonosságokkal. események és kapcsolatok kialakulását próbálják magyarázni s valamiféle terminológiába foglalni. a 21. Midõn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális-interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából. hanem hálózatokkal. egyre inkább azonban az új. köt. A philosophy of mind területén elõre látható az elektronikus hálózatokba merülõ. Az ontológia területén máris olyan kísérletek kibontakozásának vagyunk tanúi. társaiktól gyakorlatilag sohasem elszigetelt kognitív alanyok jelenségét megragadó fogalmi törekvések megjelenése. század filozófiája Platónt egyre inkább muzealizálni fogja. hogy a 21. interakciókkal és áramokkal-áramlásokkal lesz elfoglalva. . Aligha kétséges.] Oxford: Blackwell. Society and Culture.Túl az iskolafilozófiákon 21 médium eszközeivel történnek. Nem a puszta szövegek logikájával. [The Information Age: Economy. 43 Lásd például Castells „real virtuality” fogalmát munkájában (Castells. Manuel [1996]: The Rise of the Network Society.fil. következtetésekkel és bizonyításokkal kell majd megbirkóznia.

.

TUDOMÁNY .

.

tekintve. Leon Battista (1977): A festészetrõl. hogy a dolgokat láttatni akarjuk – mint mondják –. (Hajnóczi Gábor fordítása. hogy a képi megjelenítési technikák fejlõdése milyen új (vagy újra felfedezett) lehetõségeket teremtett a tudományos kutatás számára. valamint azon belül a képi kommunikációval és gondolkodással foglalkozó szakirodalom jelentõs része a képek alkalmazásának és elterjedésének lehetõségeit a tudományos munkák terén elsõsorban technikai szempontból vizsgálja. a technika nyújtotta lehetõségek pedig elõidézik a képek egyre szélesebb körû felhasználását. és ezzel közvetve korlátozza magát a tudományos fejlõdést. hogy valóban csupán technikai akadálya volt-e korábban a képek tudományos alkalmazásának.1 A kommunikációtörténettel. Az elmélet egyik sarkpontja. Ennek keretében történeti leírást ad arról. „kövérebb Minervát” [erõteljesebb stílust] fogunk használni. érdemes azonban fontolóra venni. ez kauzális értelemben kétségkívül igaz is. valamint elõmozdítják a tudományos haladást. . 51. de legalábbis gátolja a képek terjedését.) Budapest: Balassi. Ennek megfelelõen jelen vizsgálódás homlokterében a késõ középkorban elkezdõdõ tudományos szemléletváltozás és a képalkalmazási metódus átalakulása áll.A tudományos szemlélet és a képek Lehmann Miklós Mi. 1 Alberti. Tekintettel az újkori tudomány és technika fejlõdésének összefonódására. hogy a megfelelõ technika hiánya alapvetõen megakadályozza.

Ez az eszköz természetesen lehet esztétikai megítélés tárgya. Egyetlen rajzról több. Biggs. 3 Már a könyvnyomtatás elõtt lehetséges volt a fadúcokra faragott képek sokszorosítása. sokszorosító eszközökkel vagy automatizált képalkotó rendszerekkel elõállított képet. Mint ismeretes. ahonnan megkezdõdik a képek fokozatos terjedése a tudományos médium irányába. A korábbi akadályok jellegzetességeit jól érzékelteti a következõ leírás. valósághû kép pedig éppúgy képi funkciót tölt be.2 I. amelyek változatlan formájuknak köszönhetõen a tudományos munka során használhatóknak bizonyultak. a képek olcsó. bár ez a technika igen erõs korlátokat jelentett a nagyobb tömegû képek elõállításában. A leképezési eljárás nyomán kialakuló analóg.) University of Reading. különösen akkor. Ugyanakkor a képek igencsak félrevezetõek lehetnek. ami nem vihetõ be a szokásos klaviatúrával”. amely kiküszöböli a korábbi másolási technikából eredõ hibákat. a 14–15. hogy színes képeken lerajzolják a növényeket. A technika fejlõdésében ez tehát olyan kitüntetett pont.3 A tudomány számára ez olyan eszközt jelentett. egyszerû és gyors sokszorosítása Európában elõször valamivel a könyvnyomtatás feltalálása elõtt. Vö. ha sokféle színárnyalatra van 2 Ennek értelmében a diagram „grafikus elem. Elkerülendõ a késõbbi nehézségeket. Ebben az értelemben a kép elsõdlegesen vizuális információt hordozó eszköz. közel azonos minõségû másolat volt így készíthetõ. de szigorúan funkcionális értelmezését szükséges elõnyben részesíteni. melyet Bohn Pliniusnak tulajdonít: Azt tervezték. Michael (1994): The Illustrated Wittgenstein. Hasonlóan elkerülendõ a technikai leszûkítés is: a kép egyaránt jelenthet kézzel. illetve azok kommunikatív szerepével foglalkozó irodalom gyakran különféle képfogalmakat használ. A Study of the Diagrams in Wittgenstein’s Published Works. ám nem szükségképpen az. 1. majd írásban melléjük illesztik a növények tulajdonságait. a kép fogalmának elöljáróban egy tág. E tanulmány szempontjából tehát elsõsorban a képek és a szövegek funkcionális és technikai megkülönböztetése lényeges. (Doktori értekezés. mint a vonalas ábrák vagy a diagramok (ez utóbbiak esetében Michael Biggs értelmezését alkalmazom). . század fordulója táján vált lehetõvé.26 Lehmann Miklós A képekkel.

hogy Plinius gondolatmenetét folytatva csupán a tisztán mechanikusan elõállított (technikai) kép lesz csak az a végsõ eszköz. magukat a puszta neveket is – elegendõnek tartották a tudományos megközelítés számára is. akik alaposan el kívánnak merülni e témában. hogy mások a növények szóbeli leírásával kötelezték el magukat. (Lugosi Lugo László fordítása. Technikai értelemben tehát a görög botanikusok nem rendelkeztek olyan eszközzel. valamint szubjektív szemlélete azonos tárgy esetében változatos ábrázolásokat eredményez. hogy a kép nem hasonlít majd kellõ mértékben az eredetihez […]. amelyek a vizualitás számára közvetlen módon nem hozzáférhetõek (bár kétségtelen. 17. mert úgy vélték. Ugyanakkor kétségtelen az is. . hogy maga Platón a szó jelentésében és néhány szöveghe- 4 Idézi Ivins. hogy felhívja mindazok figyelmét e növények erényeire és tulajdonságaira.) Budapest: Enciklopédia. A görög tudományos gondolkodás uralkodó paradigmája szerint az ismeretek forrása nem elsõsorban a tapasztalásban keresendõ. Érdemes felfigyelni az iménti idézet egy másik mondanivalójára is: a képek nem csupán technikai hiányosságaik miatt hiányoztak sok szerzõ mûvébõl. Jr. másrészt a rajz eleve nem azt a látványt adja vissza.. közülük többen még csak nem is jellemezték õket. mellyel a vizuális tényeket megfelelõképpen bemutathatták volna. ez elegendõ ahhoz. Erre azonban a sokszorosítást követõen is még csaknem négy évszázadon keresztül várni kell. hanem azért. William M. amit a szem a tárgy közvetlen észlelésekor látna. Így történt aztán. mert a leírásokat – sõt. amely lehetõvé teszi a sokszorosítható és valósághû képek készítését. amely a sokszorosítás lehetõségével részlegesen elhárult. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Olyan akadály fedezhetõ fel itt. Platón ideatana e téren meghatározó forrás: az ideák olyan szellemi-fogalmi tények. mivel a mechanikus leképezés – ideális esetben – kizárja az ábrázolás szubjektív jellegét. amely oly nagy hangsúlyt kap a korabeli kritikákban.4 A probléma kettõs: egyrészt a rajzolók (majd a rajzok másolóinak) eltérõ rajzkészsége.A tudományos szemlélet és a képek 27 szükség a természet sikeres utánzásához. hanem jórészt megelégedtek neveik egyszerû felsorolásával. emellett az eredeti festmények másolóinak és festészeti jártasságuknak különbözõsége igencsak megnöveli az esélyét annak. amely elsõsorban a kor tudományos felfogásából adódik. Ez az elsõdleges akadály. technikai tudása.

Ez az elképzelés jó ideig tartja fogva a tudományos gondolkodást. Az ideák tiszta formájukban anyagtalanul. hogy a látszat képi ábrázolásával veszõdne. Ha a megismerés az ideákra irányul. az elõbbi aspektusokat félreállítva arra a következtetésre jut. Bár Ivins gondolatmenetében keveredik a tudomány igényének és a technikai fejlõdés lehetõségeinek kettõssége. kutatás és feltalálás – szürke gyakorlatiassága okán – ellentétben látszik állni a tudomány alapvetõen elméleti beállítódásával. Phaidón XXIV . Mint írja. A fogalom az idea értelmében vett közvetlenséggel Platón számára komoly elõnyt jelentett: a képek mint érzéki entitások csak az elõbbiek csalóka tükrözõdései lehetnek. hogy az igazságot a nyelvben. A képek öröklik – sõt. A képek sokszorosításának gyakorlati problémája nem tudományos probléma.28 Lehmann Miklós lyen vizuális metaforát használ). akkor ez azt jelenti. a sokszorosíthatóság hiánya pedig nem feltétlenül jelent akadályt a tudományos munka számára. ahelyett. míg az értelem az örök igazságokat (vö.5 A sokszorosítás problémája (amely értelemszerûen nem csupán a képeket. hogy ennek megfelelõen Platón Az államban éppen az ábrázoló mûvészeteket kárhoztatta olyként. azonban Európában az 1400-as évekig nem mozgósították azokat a pontosan megismételhetõ képek elõállítására”. és megvolt a hozzá való tudás és szakértelem is. A tudomány mûvelõje helyesen teszi. a „képek készítésére alkalmas anyagok már õsidõktõl fogva rendelkezésünkre álltak. amelyek csak távoli kapcsolatban állnak eredetijükkel. hanem a szövegeket is érintette) egyszerûen nem foglalkoztatta a görögöket és az õket követõ középkori tudósokat. a lélekben szemlélhetõk. A képek tehát értéktelen tárgyak. különösen pedig a beszédben mondja ki. 10. A technikai ismeretek. mint amelyek a másolatok másolatait hozzák létre. az ideákkal. az érzéki tapasztalat számára hozzáférhetetlenül. Az ideaelmélettel Platón így az értelmi. Ivins felismeri ennek jelentõségét. hogy az igazi akadályt mégiscsak a technika hiánya jelentette: 5 I. Az érzékek az esetlegességet közvetítik. szakasz). a sokszorosíthatóság jelentõségérõl szóló könyve vezérfonalában mégis inkább a technikai lehetõségek változását követi. Köztudomású. . hogy a tudomány számára a képek nem sokat segíthetnek. a lényeget megragadó megismerést részesítette elõnyben az érzéki megismeréssel szemben. m. kiterjesztik – az érzéki világ csalóka voltát. ha arra törekszik.

uniworld. A kifejezõ mûvészetnek. mint a technikai képalkotás hiánya. 242–266. bizonyára történtek volna kísérletek azok tökéletesítésére és a technikai lehetõségek kiterjesztésére is (ami nem lenne meglepõ egy olyan kultúra esetében. illetve a díszítésnek minderre nincs is szüksége. . Ha a képi információt értékesebbnek tartották volna. az ókorból csak olyan képek maradtak ránk. Wien: öbv-hpt.hu/nyiri/krb2000/tlk. Az ilyen képek létrehozási módszereinek hiánya torlaszolta el a technikai és tudományos gondolkodás kiteljesedésének útját. valamint anyag és forma összefonódó kettõssége már az ideatannál kevésbé szigorú elméleti irányultságot tükröz. a tudománynak és a technikának. Ivins gondolatmenetét termékeny módon gazdagítja Nyíri Kristóf tanulmánya. (Nyíri.6 Bár kétségtelenül történtek kísérletek a tudományos képi ábrázolásokra is. Barry [szerk. Ehhez az ókornak nem volt szüksége a pontosan megismételhetõ képek elõállításának módszereire. amely például a hadigépezetek vagy a hajózás terén kiemelkedõ technikai tudásról tett bizonyságot). amely a kor tudósai számára ellentétben látszik állni a képtartalmak konkrétságával és egyediségével. In: Brogaard. de annál inkább szüksége van rá az általános tudásnak. A tudományos mûvekben azonban a képek csak másodlagos szerepet kaptak. 26. továbbra is erõsíti azonban a tudomány lényegszemléletét. Elsõdlegesnek azokat a szubsztanciákat tartja. amelyeket mintegy mellékesen használtak tárgyak és falfelületek díszítésére.) Budapest: Kossuth. míg másodlagosnak az általános és a járulékos létezõk lényegét. m. Berit–Smith.) Az online verziót lásd: http://www. (Rónafalvi Ödön fordítása. A szubsztancia olyan alapvetõ realitás. 16. A nem és a faj megkülönböztetésében továbböröklõdik az iménti 6 I. hogy bármi más legyen”7 – az általános és a járulékos létezõk szubsztanciái az egyediekbõl következnek. amely a dolgok létének és az állítások megfogalmazhatóságának lehetõségét adja meg. Kristóf [2001]: The Picture Theory of Reason. Alapvetõ tehát az egyedi létezés: „Ha tehát nincsenek elsõdleges szubsztanciák. ezeket éppúgy gátolta a sokszorosíthatóság.]: Rationality and Irrationality. akkor lehetetlen. Platónt követõen Arisztotelész szubsztanciafogalma.htm 7 Arisztotelész (1993): Kategóriák. így nem jelentettek kellõ nyomást a technikai innováció számára. amelyek a konkrét egyedi létezõk lényegét adják. A Kategóriákban azonban az elsõdleges és a másodlagos szubsztanciák megkülönböztetésével Arisztotelész elvben megnyitja az utat a konkrétum felé.A tudományos szemlélet és a képek 29 …úgy tûnik.

mert nem ezeket szokás állítani valami alapul szolgáló anyagról. a víz és hasonlók. amibõl kifolyólag a faj „inkább szubsztancia” (azaz. ezt is az illetõ dolog lényegének szokás nevezni. A szubsztancia. a lényeg az egyediségen és a konkrétumon keresztül az anyaghoz. mégis megtartja alapvetõen szellemi jellegét: „Szubsztancia nevet viselnek egyrészt az egyszerû testek. 9 Természetesen a képi megjelenítés igénye lényeges eltérést mutat az egyes tudományokban. [Halasy-Nagy József fordítása. hogy a képek legfeljebb elnagyolt illusztrációkként szerepelhettek a tudományos munkákban. bár Arisztotelésznél összetett jelentéssel bír. melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani. hogy ezeknek a szabadkézzel rajzolt ábráknak. és bár az élethûség a rajzoló mesterségbeli tudásától függött. benne rejlõ létoka. A létezés alapvetõ kategóriái szellemi természetûek. inkább valóságos. hanem a metafizika feladatának tartja. mely önmagában külön is megáll. inkább „létezõ”). . hanem róluk szokás állítani valami egyebet. nem jelenti a képekben megragadható forma önálló jogosultságát. illetve másolataik- 8 A szubsztancia így. A már Plinius kapcsán említett botanika terén ez azt jelentette. melynek a meghatározás adja tartalmát. ez csak másodlagos szempontnak számított. […] Lényeg továbbá a mibenlét. mivel alkalmatlannak tûnt a lényeg megragadására. amely az általánosság magasabb fokán áll. másrészt általában a testek és a belõlük összetevõdött állatok és csillagok. ami e valóknak. hogy a »valóság«. a tûz. Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt. illetve a »lényeg« szó két értelemben használatos: elõször mint a végsõ alap. majd inkább arisztotelészi hagyomány talaján álló középkor szintén ezt a felfogást osztja: a képek legfeljebb díszítõelemekként lehetnek jelen a tudományos mûvekben. e szempontból az adott terület vizualizálhatósága tekinthetõ döntõ tényezõnek. s másodszor mint egy bizonyos meghatározott egyed. melyekhez a képek közvetítette tapasztalati világ nem vihet közelebb. a fogalmi lényeg. Anyag és forma kettõssége csak a lényeg megnyilvánulására korlátozódik. A kezdetben elsõsorban platóni.9 Senki nem gondolhatja. valamint ezek részei. Ilyesmi minden egyes dolognak az alakja és a formája. mint például a föld. amilyen például az élõ lényben a lélek.” (I. amelyet már nem állítunk egy más dolog állítmányaként. Mindez pedig azért mondatik »valóság«-nak. Ebben a légkörben pedig a kép továbbra sem lehetett a tudomány eszköze. 136.8 Arisztotelész azonban a szubsztancia vizsgálatát nem a fizika. ennyiben pedig a tapasztalati valósághoz kötõdik.) Arisztotelész szubsztanciafogalmának finomításához természetesen figyelembe kell venni a késõbbi mû. Ebbõl következik tehát. m. a Metafizika vonatkozó passzusait (lásd Arisztotelész [1992]: Metafizika.] Budapest: Hatágú Síp Alapítvány).30 Lehmann Miklós szempont. mint a nem.

Mivel ezek a hatások központi szerepet játszottak a növények tudományos leírásában. a vizuálisan tapasztalható valósággal csak kevés kapcsolatot mutatnak. azaz a növény és állatok vagy emberi szervek közötti morfologikus hasonlóság (ez utóbbi. ha a szöveghez hasonlóan képes ezen elvont tartalmak kifejezésére). Figyelemre méltó tény. amely a konkrétumot ábrázoló („valódi”) képek terjedése elõtt állt: ahogyan a korabeli leírások. A kép egésze értelmezhetetlen a mögöttes tudás nélkül. A részletek vagy képelemek elsõbbséget élveznek a kép egészével szemben.A tudományos szemlélet és a képek 31 nak segítségével valóban fel lehetséges ismerni az adott növényt. amelyek a szöveghez képest nem hordoznak új vagy önálló információt.vagy mérgezõ) hatást váltanak ki az emberi szervezetre. A szövegben található leírás már jelentõsebb: a leírás azonban korántsem szorítkozik az érzékileg tapasztalható jellegzetességek felsorolására. a leírás módszere nem közelíthetett a képi leírásokhoz és képi reprezentációkhoz – sokkal inkább a lényegszemléletet tükrözte. Így a képek elsõsorban egyszerû illusztrációkként szerepelhettek. hanem a néphit vagy közhiedelem által tulajdonított erõket is. Ennek alapja gyakran a hasonlósági kapcsolat. A tapasztalati jelleg háttérbe szorul. Mint kép. miközben a képekben nem visszaadható szellemi-elméleti tudás élvez elsõbbséget. hogy a képek egy másik jellegzetes alkalmazási formája ebben a korban az allegória: elvont tartalmak képi eszközökkel történõ kifejezése. Ez a „belsõ természet” felöleli a növénynek tulajdonított hatásokat és erõket is. mivel az egyes részletek közvetlenül utalnak az adott elvont fogalomra vagy eszmére. egymáshoz nem. hogy a leírások több esetben nem mentesek a mágiához kapcsolódó elemektõl sem: a hatások leírása nem csupán a megfigyelt jelenségeket követik. ebben az esetben maga a kép is csak oly módon lehetett érdekes. valamint az adott növénynek tulajdonított hatás nemritkán a növény megnevezésében is megjelenik). hanem különös hangsúllyal tér ki a növény „belsõ természetére”. Magyarázattal szolgál arra. vagy csak lazán kapcsolódó elemeknek is tûnhetnek. Megfigyelhetõ az is. Az allegória így rávilágít arra az alapvetõ akadályra. Ezek a képek azonban fontosságukat éppen absztrakt jellegüknek köszönhetõen nyerték el (azaz. az allegória különleges szerepet tölt be. mivel a részek akár esetlegesen összeállított különálló. a képi reprezentáció is a mögöttes tartalmak kifejezésére szolgált. hogy az egyes növények milyen élettani (gyógy. olyan képekként. a képi eszközök pedig nem a tapasztalati . A kép – akár egy iniciálé – díszíti és színesíti a könyvet.

. hanem nyitott marad. Hasonlóképpen. a képek és a képalkalmazás is a szövegeknek van alárendelve. [Romhányi Török Gábor fordítása. hogy e szemléletmód a reprezentációt eredetileg egyfajta misztikus viszonynak tekinti. Eric A.10 Foucault szavaival élve: A rejtett egyezéseket jelezni kell a dolgok felszínén. Princeton: Princeton University Press. Az elvont fogalmak használata háttérbe szorítja az érzéki tapasztalatot. az eget kémlelõ földi csillag.” (Crollius: Traité des signatures [1624]. az égi növények és füvek a föld felé fordulnak. amely az elkészítéssel végérvényesen lezárul. az absztrakt tartalmak hangsúlyossága és a teoretikus jelleg Platón óta az írás vezetõ szerepére utal. valamint a megismerés eltávolodása a konkrétumtól. m. században is felfedezhetõk – természetesen a nyelvi reprezentációk terén is megtalálható. egymással párhuzamban megy végbe a nyelv elszakadása a szituációtól és a pillanatnyi tapasztalattól. az ismeretek rendjében nyelvi struktúrákat követ és a tudományos kultúrát szigorúan a szövegekkel köti össze – sõt. hogy a legjobban észlelhetõ. Budapest: História. Az írásbeliség megjelenésével (a megõrzés és a kommunikáció átalakulásával párhuzamosan) a tudományos gondolkodás és módszertan is lényeges transzformáción megy keresztül. idézi Foucault. valamint Hajnal István (1993): Írásbeliség. 13 A késõ középkor tudományosságáról és szövegközpontúságáról lásd Stock. 38.) 11 I. In: Glatz Ferenc (szerk. mûvelõdés. Brian (1983): The Implications of Literacy. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. a láthatatlan analógiáknak látható jegyre van szükségük. Eszerint a reprezentáció szoros kapcsolatban van a reprezentálttal. intellektuális réteg és európai fejlõdés. Michel [2000]: A szavak és a dolgok. (1978): The Greek Concept of Justice. Cambridge–London: Harvard University Press.13 Összességében elmondható tehát. amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…. From its Shadow in Homer to its Substance in Plato.] Budapest: Osiris. hanem az ábrázolt dolgok közötti magasabb rendet hivatottak tükrözni. a képalkotás pedig nem egyszeri folyamat. 45. ugyanakkor a legrejtettebb?11 Mint már többen rámutattak. 12 Az elvont fogalmak megjelenésérõl lásd Havelock. valamennyi fû anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb. mint egy fûszál vagy növény. E viszony – amelynek nyomai még a 17. ahogy minden csillag égi növény szellemi formában. Mert ugye minden hasonlóságra jellemzõ. és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket.32 Lehmann Miklós valóság. különleges erényt oltva beléjük.12 A tudományos módszer ennek megfelelõen még sokáig a nyelvhez és szöveghez kötõdõ információátadást preferálja. hogy ezt a tudományos szemléletet a 10 Érdemes megjegyezni.): Technika. Jól érzékelteti ezt (az allegorikus megjelenítések jellegzetességeivel együtt) a korabeli tudományos munkák nyelvezetét és megfogalmazásait is tükrözõ következõ idézet a jelek viszonyairól: „A csillagok.

A megismerés tehát interpretációt jelent: a látható jeltõl egészen addig menni. Ez egyben a vallástól való fokozatos távolodást. és ami e jel nélkül a dolgokban szunnyadó néma szó maradna. Egyrészt megjelenik a képek sokszorosításának lehetõsége. és e hasonlóságokat és rokonságokat feltáró jelek maguk is a hasonlóság formái csupán. lábjegyzet).16 keveseb- 14 Foucault 2000. A reneszánsz újraértékeli a skolasztika tudományfelfogását. Az „Alberti ablaka”-ként ismertté vált rajzgép mechanikus eszközt kínál a perspektivikus ábrázolásra – lényegében ezt a módszert kell követnie minden rajzolónak. és bár a közfelfogás hajlamos e korszakot a görög eszmények felélesztésével azonosítani. amelyek a görögségben fel sem merültek – éppen ennek köszönhetõ az a temérdek technikai invenció. 16 Ezzel összefüggésben érdemes felvillantani azt a körülmény is.A tudományos szemlélet és a képek 33 szöveg uralma. aki a tárgyak valósághû ábrázolására törekszik – amennyiben valósághû ábrázoláson az emberi látás törvényeinek megfelelõ rajzokat értünk. tudósait valójában a tudomány és a technika terén sokkal inkább olyan problémák foglalkoztatták. szövegszerû értelmezése: A világ megfejtendõ jelekkel van tele. 15 A perspektivikus ábrázolás elsõ szabatos leírása Leon Battista Alberti 1436-os Della Pittura címû mûvében található (lásd 1. bár a centrális perspektíva elsõ alkalmazását és elveinek véglegesítését Filippo Brunelleschinek tulajdonítják. és ebbõl adódóan az értelmezés uralma hatja át: a tudományos ismeret a természet megfejtése. amely a vizualitás teljesen új formáját és ezzel alapvetõen más jellegét eredményezi. .15 E tanulmány elsõ része már utalt rá. század végétõl kezd el fokozatosan terjedni. függetlenedést is eredményezte.14 II. amely pedig utat nyitott a naturalisztikus ábrázolásmód terjedése felé. ami elhangzik általa. A képek terén ez két alapvetõ újítást jelent. amely lehetõvé teszi az azonos formában reprodukálható képek terjesztését. amely ezen idõszakot fémjelzi. másrészt pedig kialakul a perspektivikus ábrázolás technikája. Az érzéki tapasztalat értékelése a tudományban csak a 15. 51. hogy a sokszorosíthatóság hiánya bizonyos értelemben a tudományos elitizmus záloga: megjelenésével a tudomány mûvelése lassanként kikerült egy különleges elit kezébõl. hogy a sokszorosíthatóság jelentõségét számos kommunikációtörténeti és -elméleti munka hangsúlyozza és elemzi (legismertebb közülük Ivins hivatkozott kötete).

az 1484-es Latin Herbarius és az 1485-ös Gart der Gesundheit) jórészt még a képek szerepének alulértékelését tükrözik. illetve az ókori Róma látképét a 15. valamint az 1480-as évek elsõ felében kiadott Pseudo-Apuleius.és természet-központúságával.17 A természet könyve csak általános illusztrációkat közöl képaláírás nélkül. mivel fogva tartotta õket a görögségtõl örökölt elméleti szemléletmód. úgy válik egyre inkább lényeges kérdéssé a természet élethû ábrázolása. használatával a reneszánsz mesterek nagy lépést tettek a tudomány szempontjából különösen lényeges valósághû ábrázolás felé. Az elsõ illusztrált tudományos mûvek (mint Valturius 1472-ben megjelent Hadmûvészete. több évszázad alatt megy teljesen végbe. hogy a perspektivikus ábrázolás valójában az élethû vizuális megjelenítés igényére adott válasz. 18 Errõl bõvebben lásd Ivins 2001. 27–29. hogy ábráit külön megrendelésre. amikor például a Krisztust körülvevõ római katonákat késõ középkori páncélzatban ábrázolják. Ahogyan a kor szemlélete elkezd elszakadni a korábbi évszázadokról áthagyományozott tudományfelfogástól. úgy nõ meg a képek szerepe. a modell nélkül készült vagy ellenõrizetlen forrásokból származó rajzokat valósághû ábrák váltják fel. az ismeretterjesztés céljára és a szövegben nem leírható információk visszaadására készíttette. Még lényegesebb. Az allegóriákat. a Pseudo-Apuleius pedig lényegében egy ókori botanikakönyv hasonmás kiadása. amely szoros kapcsolatban áll a reneszánsz kor ember. A Hadmûvészet ábrái tele vannak anakronisztikus elemekkel. századi európai városok mintájára festik meg. Elsõként a Gart der Gesundheit szerzõje számol be arról a tudományos igényrõl. A perspektíva az emberi látás törvényei alapján (mely e korban komoly kutatási területet képezett) a tér látszati elrendezését adja vissza. A természet-központúságból eredõen a tapasztalat – és ezzel együtt a kísérletezés – elõ17 Ugyanez az anakronizmus figyelhetõ meg a kor festészetében is. ennek köszönhetõen ábrái meglehetõsen sematikusak. miért nem jelentette a két technikai újítás a képek akadálytalan terjedését. Konrad von Megenburg 1475-ös A természet könyve.18 Ahogyan a görög teoretikus szemlélet az újkori tudomány kialakulásával halványodni kezd. A tudomány mûvelõi nem tudták azonnal kihasználni a képekben rejlõ lehetõségeket. A szemléletmód változása megmagyarázza.34 Lehmann Miklós ben emelik ki azonban a perspektíva fontosságát. . a képek már korán tükrözik ennek jellegzetességeit. és bár ez a folyamat csak fokozatosan.

a kiadások és a másolások közben azonban a képek jelentõsen romlanak. A belsõ természet elsõdlegessége ezzel megszûnik. Ehhez kapcsolódóan lassanként felismerik. ezzel pedig lassanként szövegintegritásuk is új irányt vesz. „mélyben megbúvó” okot keressen. az ábrák tudományos szempontból használhatatlanok. hogy a tudomány nem a dolgok szubsztanciáját vagy lényegét vizsgálja. Ehhez az érzékileg közvetlenül tapasztalható jelenségeket vizsgálja. és megszabadul attól az igénytõl. A szemléletváltás központi szerepét szintén jól érzékelteti. Összességében elmondható tehát. kik készítették el az általuk felhasznált ábrákat. hanem megpróbálja megfejteni.A tudományos szemlélet és a képek 35 térbe kerülése azt jelentette. és a külsõ – nem utolsósorban vizuális – tulajdonságok válnak a vizsgálat tárgyává. Fontos problémává válik tehát a vizuális megjelenítés. Mint a Pseudo-Apuleius példáján látható. A tudományos mûvek szerzõi gyakran nincsenek is pontosan tisztában azzal. milyen körülmények között. Ugyanazt az illusztrációt olykor egyetlen könyvön belül is felhasználják különbözõ tárgyak illusztrálására (nemritkán abból az egyszerû prózai okból. 11 különbözõ város illusztrációjaként szerepel. az 1493-ban kiadott Nürnbergi Krónikában például ugyanazon látkép 11 helyen. más anatómiaképeknél pedig ismert mûalkotások másolatait használták fel. illetõleg a korabeli teoretikus felfogás szerint készítik el: a növényeket lehetetlen az ábra alapján azonosítani (de az ábrának ez nem is célja). Elõfordul. Ekkor indul meg az az átmenet is. a tudományos mûvekben a képeket gyakran nem a valóság. hogy arról kéznél volt egy fadúc). hogy a képek még a sokszorosíthatóságuk elsõ egy–másfél évszázadában sem rendel- . A Pseudo-Apuleius ábrái még több késõbbi herbáriumban visszaköszönnek. hogy a sokszorosítható képek megjelenésével nem változott meg azonnal a képek értékelése. melynek során a tudományos célkitûzés a jelenségek értelmezése helyett azok leírása lesz. hanem ellenõrizetlenül a korábban készült ábrák. hogy a képek a tudományos munkákban vizuális leíróeszközökként is funkcionálhatnak. hogy tudományos leírások kitalált lényeket is szerepeltetnek. Ismeretlen a méretarány és a színhûség is. amely e megközelítés alapján a dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen információt közvetíti. hogyan viselkednek a dolgok. hogy a külsõ mûködés mögött valamilyen szubsztanciális. mint például egyszarvút vagy mandragórát. A korai anatómiakönyvekben az emberi csontváz ábrázolása pedig még hosszú ideig a reneszánsz felfogását. nem az anatómiai ismereteket követi.

E téren Galilei példája jól illusztrálja a szemléletmód változásának és a technikai lehetõségek szélesedésének összetett kapcsolatát. Ezek több esetben lényeges kiegészítéssel szolgálnak a szöveghez. immáron elavult elveket. amelyeket a vizuális információ önálló megjelenítése jelent. században következhetett be. illetve. Ennek hátterében pedig az áll. A természettudományos módszer változása azonban megnyitja a lehetõséget a képek terjedése elõtt. század második és a 16. gyakran még a szinkronitást is nélkülözte. hogy a dolgok szubsztanciája jellegükbõl adódóan szükségképpen nem szerepelhet rajtuk. A tapasztalat felé fordulás többek között éppen a képek segítségével képes lerombolni azokat a szövegekben rögzített. valamint vizuális megjelenítéssel magyarázzák az emberi test és az egyes szervek strukturális sajátosságait. A tudomány lassanként feltárja azokat az elõnyöket. a 15. Hiába állt tehát rendelkezésre már korábban a képek sokszorosításának technikája.36 Lehmann Miklós keztek olyan önálló tudományos értékkel.19 A képek hatásos alkalmazásának érdekében rögzülnie kell tehát a képek és a szöveg viszonyának is – ez a korai idõkben. az igazi áttörés csak a 17. melyet a tudósok elismertek volna. hogy a tudományos mûvekben a képek a szöveget kiegészítve jelenhessenek meg. A tapasztalati módszer felfedezi azt a tényt is. hogy csak az esetlegességet képesek ábrázolni. hogy a közvetlen érzékiség szövegszerûen vissza nem adható karakterrel is rendelkezik. század elsõ felében kialakulatlan volt. Az optikai kutatások révén megjelentek a teleszkópok és mikroszkópok. hogy a technikai fejlõdés ellenére a képekrõl még jelentõs ideig azt tartották. az illusztráció így már nem a szöveg puszta színesítése. A kor technikája pedig olyan eszközök felbukkanását eredményezte a tudományos munka terén. . A tudományos érdeklõdés szükségessé tette egy új természettudományos módszer kidolgozását. 19 A képi illusztrációk szerepének változását tükrözik például Descartes természettudományos mûveihez. A vizuális információ jelentõségének felismerése szükséges ahhoz is. a Világhoz és a Dioptrikához készült képek. amelyek erõteljesen akadályozzák az egyes diszciplínák fejlõdését. amelyek a vizuális megjelenítés változatos módozatait adták a tudósok kezébe. melyben a képek is sajátos helyet kaphattak. hanem annak szerves része. A mechanikus világkép a tudomány számára vizuális felfogást kínál: a dolgok és jelenségek mûködésének szerkezete megköveteli a szemléletes feltárást. mûködési elveit.

ábra. és 2.A tudományos szemlélet és a képek 37 Ismeretes. a kor eszközeihez mérten rendkívül pontos rajzot közöl a Hold krátereirõl. itt azonban rajztechnikai segítséget vett igénybe. hogy egyszerû vizuális megfigyelések helyett sajátos technikával készültek: Galilei teleszkópja segítségével a Nap képét egy papírlapon elõre megrajzolt körre vetítette. Korábban az asztronómiai mûvekben csupán diagramok szerepeltek naturalisztikus ábrák helyett (s ugyanez mondható el a legtöbb tudományos munkáról). aki pontos képeket rajzolt a Holdról és a napfoltokról. Galilei 1610ben teszi közzé Sidereus nuncius címû mûvét. A Holdról rajzolt ábrák esetében a tudós még csak kézügyességére hagyatkozott. Ez utóbbiak külön érdekessége. Galilei rajza a Hold felszínérõl (1610) . majd 1613-ban megfigyeléseket folytat a napfoltokról (1. ábra). s minden bizonnyal õ volt az elsõ. A vetített kép már-már mechanikus felhasználásával Galilei figyelemre méltó módon terjesztette ki a reneszánsz mûvészek gépies rajztechnikáját (melynek legismertebb eredménye a már hi- 1. hogy Galilei az elsõk között folytatott teleszkópos csillagászati megfigyeléseket. melyben több. majd a látott foltokat nagy pontossággal a papírra rajzolta.

Elgondolkodtató azonban. ebbõl a ténybõl a tudósnak a képekkel szemben tanúsított ambivalens hozzáállása olvasható ki. 216. hogy a tudományos könyvek illusztrációit camera obscura vagy camera lucida segítségével készítsék el. Mary G. mint a képeket. miként lehet ezt a leképezési módot a tudományos munka során felhasználni. a diagramokat preferálta a naturalisztikus képekkel szemben. melyben Galilei is osztozott.38 Lehmann Miklós 2. . Galilei a tudományos ismeretközlés alkalmasabb eszközének tekinti a szavakat és diagramokat.–van Helden.20 A matematikai szemlélet. sõt. s egyben lefektette annak alapját. a lehetõ legkisebb teret engedve a rajzoló szubjektivitásának. Galileo and Visual Astronomy. korábbi és késõbbi munkáiban diagramokat használt. hogy Galilei csupán e két mûvében alkalmazott természethû ábrázolásokat. A következõ évszázadra általánossá válik. Albert (1992): Representing the Heavens. Az asztronómia így csak valamivel ké20 Winkler. Mint Winkler és van Helden rámutat. Galilei rajza a napfoltokról (1613) vatkozott „Alberti ablaka”). In: Isis 83: 195–217. ábra.

század közepén válhatott igazán vizuális tudománnyá (Winkler és van Helden ezt Johannes Hevelius Selenographiájának 1647es megjelenéséhez köti. a 17.A tudományos szemlélet és a képek 39 sõbb. a képek nem jutottak volna szerephez a tudomány mûvelésében (mint ahogyan ez a képsokszorosítás megjelenését követõ idõszakban be is bizonyosodott). m. A fénykép az emberi 21 I. Az alkalmazott képek minõségi változást hoznak a tudományos munkában. 217. . Technikai értelemben tehát az az igény. amely a nyomtatással történõ képsokszorosítást hívta életre. A vizualizáció igényének felbukkanásakor a képi megjelenítés eleinte a primer vizuális területek felé terjedt. Mindemellett kétségtelen. A vizualitást kiterjesztõ eszközök megjelenését követõen a következõ áttörést a technikai képek elterjedése jelentette. valójában csak a 19. hogy amennyiben az érzéki tapasztalat kitüntetettsége e ponton nem ötvözõdik a technikai eszközök fejlõdésével. a fotográfia megjelenésével talál megbízható eszközre. amennyiben a közvetlen tapasztalat tárgyává képesek tenni az emberi szem számára hozzáférhetetlen területeket is. A mechanikusan. a sokszorosíthatóság és a sokrétû vizualizáció lehetõségével. melyben már 134 gondosan megrajzolt ábra található). különösen pedig a szem által megszerezhetõ információt – így a képek alkalmazásának lényeges elméleti háttere található meg mûveiben. amelyben természetesnek hatott a naturalisztikus ábrázolások felhasználása. apparátusok által elõállított képek képesek kiküszöbölni a leképezés szubjektivitását. Nyilvánvaló azonban. amelyeken más modalitások voltak uralkodóak. mi motiválhatta ennek ellenére Galileit a vizuális újításokra. században.21 Winkler és van Helden elgondolkodnak azon is. az autonóm képjelentés felfedezését követõen azonban idõvel olyan területeket is meghódított. Firenze a reneszánsz hagyományok miatt olyan környezetet biztosított a tudós számára. így az élethûség kritériuma maradéktalanul teljesül. a tapasztalati módszer élethûséget célzó törekvésének megfelelõen. hanem magának a tudományos szemléletnek egy jellegzetes változása révén. hogy Galilei más munkáiban is kiemelten kezelte az érzéki tapasztalatot. hogy a képek nem pusztán a technikai lehetõségek révén terjedtek el a legkülönbözõbb modern tudományterületeken. Mindez azt jelenti.

hanem az általánosról kíván információt gyûjteni. mely szerint a fotográfia hamarosan át fogja venni a szavakban írt tudomány helyét. hogy a fényképezés megjelenését néhány tudós azzal az optimizmussal üdvözli. Peter (1992): The Image of Objectivity. hogy más képi megjelenítõeszközöket is preferált. Miklós (2003): Bilder einer Theorie. Jellemzõ. Ezzel viszont olyan probléma kerül elõtérbe. az egyedi sosem szolgálhat mintaként az egész számára. In: Nature. Marey 1878-as La methode graphique dans les sciences experimentales címû mûvében annak az elképzelésnek ad hangot.” (Daston–Galison 1992. In: Representations 40: 81–128. Jól illusztrálja ezt Goethétõl származó következõ idézetük is: „Az archetípus eszméje általánosságban azt vonja maga után. így a kép az archetípust hivatott ábrázolni. hogy a fotográfia egyik korai tudományos alkalmazása is hasonló módszert követett: Francis Galton híres 1878-as tanulmányában23 írja le a kompozitfotográfia eljárásmódját. 18: 97–100. 1–4: 97–108. hogy a rajzoló kompozit illusztrációt hozott létre. melyen kiemelkednek az általános vonások. hogy képes a tudománytól elvárt objektivitás kiteljesítésére – mivel a fénykép „magát a jelenséget” adja vissza. azaz több egyed jellegzetességeit olvasztotta össze egyetlen olyan képpé. Lorraine–Galison. mely szerint a 18.24 22 Idézi Daston. amely már egy tudományos képi nyelv felé mutat. Nem volt ritka az sem. század uralkodó felfogása nyomán az egyedre az archetípus alapján lehet következtetni. hogy a rajzokon nem egyedi entitások. Francis (1878): Composite Portraits.) . ezzel pedig kiteljesíti a természettudományban egyre szélesebb körben terjedõ naturalista törekvéseket. 24 Errõl bõvebben lásd Lehmann. In: Semiotische Berichte. amely már régóta a tudományos módszerek hátterében rejtõzött: egyedi és általános viszonyának kérdése. 81. 94. A tudomány azonban célkitûzése szerint nem az egyedirõl. Ennek fényében korántsem meglepõ. A kép – különösen pedig a fénykép – egyedi entitások leképezése és vizuális megjelenítése. hanem „ideális” vagy tipikus példák szerepeltek. hogy egyetlen egyedi állat sem szolgálhat az összehasonlítás alapjául. 23 Galton. amelyet eredeti módon az egyes populációkban felfedezhetõ statisztikai jellegzetességek vizsgálatára és megjelenítésére tartott alkalmasnak.40 Lehmann Miklós szemnek megfelelõ látszati képet hoz létre. A fotográfiával így indukció és dedukció konfliktusa sajátos vizuális problémát gerjeszt: miképp képes a fénykép – egyedisége ellenére – általános ismerettel szolgálni? A fotográfia elõtt ezt a problémát viszonylag egyszerûen oldották meg azzal. Marey a fotográfia jelentõségét abban látja. Ezt az elgondolást támasztja alá Daston és Galison azon állítása is.22 Amellett.

amelyet a tudományos tapasztalat és a képek között lehet húzni: miként a tapasztalat is elmélettel terhelt. Nem mondhatni.25 Ezekbõl kiderül. In: Klein 2001. Mengyelejev lényeges kérdésnek tartja a rendszer képi megjelenítését. hogy már maga Mengyelejev is több ábrázolási formában gondolkodott. Edward G. Az „ideális” ábrázolásoktól mindeddig nem lehetett elfordulni. Sõt.) (2001): Tools and Modes of Representation in the Laboratory Sciences. úgy a vizuális megjelenítést is az elmélet keretei zárják körül. 26 Bensaude-Vincent. Elhagyva a konkrét képi megjelenítéseket. Dordrecht: Kluwer. A kettõ közötti eltolódás párhuzamos azzal a változással. hogy ez egyszerûen a fotográfia vagy más technikai innováció folyománya: sokkal inkább a naturalista szemlélet eluralkodását tükrözi. 27 Scerri. Ursula (szerk. valamint az adott tudományos területen uralkodó szemléletmód vagy paradigma.A tudományos szemlélet és a képek 41 A tudományos munka során felhasznált képeket tehát nagymértékben befolyásolta a tudomány egészében. Mindezek alapján talán nem tûnik erõltetettnek az a párhuzam. 176.27 25 Az egyik legteljesebb feldolgozást lásd Mazurs. Bernadette (2001): Graphic representations of the periodic system of chemical elements. melyeket 146 strukturális csoportra oszt fel). Bensaude-Vincent rámutat. Mengyelejev által is kedvelt forma inkább a kémiai elméleteknek. amíg egy újabb objektivitásmérce meg nem jelent a tudomány vizualitással kapcsolatos elvárásainak területén. A modern tudomány egyik legismertebb grafikus ábrázolása a periódusos rendszer. Scerri szerint ez egyenesen a kvantumfizika gyõzelmét jelzi. Az eredetileg Mengyelejevtõl származó ábra történetét többen feldolgozták. amely önmagában kielégítõ lenne. (1974): Graphic Representations of the Periodic System during One Hundred Years.26 Késõbb az egymással versengõ formák más-más elméleti meggondolást tükröznek. amely kémia és fizika viszonyában idõközben – a kvantumfizika javára – végbement. Mindez a tudományfejlõdés késõbbi korszakaiban sem történt másképp. In: Klein. erre a jelenségre a diagramok terén is érdemes felfigyelni. míg a rövidebb. . 133–161. ma elterjedt forma az atomi struktúrának felel meg jobban. késõbb pedig rengeteg újabb változat látott napvilágot (Mazurs mintegy 700 különbözõ reprezentációt katalogizál. Eric (2001): The periodic table: the ultimate paper tool in chemistry. így például a hosszúkás. hogy ironikus módon éppen azt a formát tartotta teljesen alkalmatlannak. amely azóta szimbolikus jelentésre is szert tett. amely ma általánosan használatos. Tuscaloosa: University of Alabama Press. 141. de nem talál egyetlen olyan vizuális formát.

(Veress Panka és Sebesi István fordítása. a modern tudomány vizualizálási törekvésének hátterében a megismerés és a gondolkodás vizuális aspektusait hangsúlyozó felfogása áll. szemben azzal. amely szerint Mengyelejev az elemek felosztásában olyasféle természettörvényt vélt felfedezni. nyomtatásban vagy szemléltetõ táblaként. . poszterként történõ felhasználás miatt preferálták. A tapasztalati. szövegekben megjelenõ tudományos tudás hozza létre. 152. III. A gondolkodás 28 Bensaude-Vincent 2001. már-már filozófiai meggondolás képezi. Külön érdekesség. A képet összetett. valamint a képalkotási módszerek fejlõdése egyre inkább összefonódik magával a tudományos fejlõdéssel. amelyek a hosszúkás formát a könnyebb reprodukálhatóság. „az anyagi világ belsõ elrendezõdésének vizualizációjává” vált. hogy a rendszer vizuális megjelenítése nagyban elõsegítette a korábban nem ismert elemek felfedezését. amely azt Newton törvényéhez tette hasonlatossá (így még nem is „periódusos rendszer ”-rõl. és ettõl fogva a tudomány önállóan hozza létre azokat az újabb technikai eljárásokat. hogy történetileg a hagyományos eszközökkel elõállított képek jócskán megelõzik a nyomtatott szövegeket: ezek a képek tehát a „szövegek termékei”. hanem „periódusos törvény”-rõl beszélt).42 Lehmann Miklós A változás magvát mindemellett az a tágabb. 13. 29 Elgondolkodtató azonban az a tény. A modern tudomány vizuális megjelenítései tehát nagymértékben függenek az elmélettõl. Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. hogy kép és szöveg viszonya ekkor lényegileg változik meg.29 Ma elterjedt formájának kialakításában pedig nem kis mértékben olyan pragmatikai megfontolások is szerepet játszottak. 30 Lásd Flusser.30 A képalkotás folyamata. melyekkel képalkotási igényét képes kielégíteni.28 így jelentõségét inkább mint szemléltetõeszköz nyeri el. Mára azonban a periódusos rendszer inkább táblázattá. majd az egyre újabb tudományos módszerek elõtérbe kerülésével tehát a képek alkalmazásának változása. a kauzális összefüggések rendszere maga is a tudományos kutatás tárgya. Mint e rövid gondolatmenet remélhetõleg kimutatta. A technikai kép nem jelenhet meg ennek hiányában.) Budapest: Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK.

. A képek terjedése tehát kettõs folyamat eredménye. amelyek minõségi változásokhoz vezettek a tudományos munka és a kutatási módszerek terén. másrészt pedig a képek felhasználásának alapját a tudományos szemlélet változása fektette le. amely a vizualitás jelentõségének nagymérvû növekedésében állt be. Nyíri 2001.A tudományos szemlélet és a képek 43 képi aspektusai31 csak a gondolkodásmód képi átalakulásával jutnak hangsúlyos szerephez. A képek és grafikus ábrázolások. diagramok alkalmazása a szemléletmód. a paradigma és az uralkodó elmélet függvénye. 31 Vö. Egyrészt a technikai fejlõdés olyan új lehetõségeket teremtett. amely összetett módon kapcsolódik a kor technikai fejlettségéhez. E két oldal egyike sem elégséges a képi reprezentációknak az újkorban tapasztalható terjedésének magyarázatához: csakis egymással kölcsönhatásban eredményezik azt az elõrelépést. az eszközök használatának teoretikus alapjait azonban a szemléletmód változása eredményezte. A folyamat kettõssége a változás két oldalát takarja: az eszközök fejlõdése nyilvánvaló átalakulást eredményezett a tudomány mûvelésében.

(Szerk. és szerk. (Frege: Fogalomírás. A mikroszkóp viszont kifejezetten az ilyen célokhoz van igazítva. a szem kevésnek bizonyul. ha a fogalmak viszonyai között akarunk eligazodni. [Ford. azt hiszem. A szem jócskán felülmúlja a mikroszkópot kiterjedt alkalmazhatóságával. Gottlob (1964): Begriffsschrift und andere Aufsätze. – Nem teljes magyar fordítása: Frege. ha a mikroszkóp és a szem viszonyához hasonlítom. Reprint kiadása in: Frege. ami csak a szellemi élettel való belsõ összeköttetése miatt szokott észrevétlen maradni. 1879. Mihelyst azonban tudományos célok nagy követelményeket támasztanak az éles megkülönböztetésben. Máté András. hogy az segíthet „megtörni a szó uralmát az emberi szellem fölött”.) – A Frege-idézeteket saját fordításomban közlöm. górcsõ alatt Adalékok Frege korai filozófiájához Farkas János László Fogalomírásom és az élõ nyelv viszonyát.] Budapest: Osiris. Olms. . A fogalomírás „használható szerszám” 1 Begriffsschrift. Ignacio Angelelli) Hildesheim: G. de épp emiatt semmi másra nem használható. Gottlob [2000]: Logikai vizsgálódások. (Elsõ kiadás: Halle. azzal.Szabad szemmel. eine der arithmetischen nachgebildete Formelsprache des reinen Denkens. Válogatott tanulmányok. a legjobban úgy világíthatom meg. ix. Elõszó)1 Logikai formulanyelvét Frege azzal ajánlotta a filozófusok figyelmébe. Mint optikai apparátus persze sok fogyatékosságot mutat. kommentálta Ruzsa Imre. hogy hajlékonyan hozzá tud idomulni a legkülönbözõbb körülményekhez. A nyelvhasználat ugyanis óhatatlanul félrevezet.

Szabad szemmel. De maga a (Forrás: Felix Auerbach: plaszticitás térbeli tulajdonság. és az eredmény olyan kivételesen tiszta és áttekinthetõ értekezõ próza. a szónyelv lélegzethez jut. és a maga módján rendkívül plasztikus. minthogy „a gondolatot megszabadítja attól. ábra. mert elviselhetetlen terjengõsséggel járna együtt”. 109. 3 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. In: Frege 1964. a Das Zeisswerk und die nyelvi kifejezésé pedig akkor válik Carl-Zeiss-Stiftung. górcsõ alatt 45 lehet a filozófusok kezében. . Az Abbe-mikroszkóp téren és idõn kívül létezik. amely azonban nem steril. amely azonban „a nyelvben szinte elõ sem fordul”. Frege „hézagtalan következtetési láncot” akar. hogy a feladatot a formulanyelv veszi át.3 Azzal. és „bántja a nyelvérzéket. Így tekintve sok mindent kivall. amivel csupán a nyelvi kifejezõeszköz sajátosságai terhelik meg”.2 Dolgozatom tárgya a gondolat felszabadításának másik oldala: mert a fogalomírás a természetes nyelvet is tehermentesíti. 1903. A BESZÉDHELYZET Frege egyik döntõ újítása. xii–xiii.) láthatóvá. Ez inkább a mondat 2 Frege 1964. a tiszta gondolat a szerzõ szándéka szerint 1. amirõl Frege inkább hallgatni szeret. ha a hozzá illõ virtuális térbe – szellemi és történelmi környezetébe – állítva nézzük. Amit megjelenít. hanem valóban él és lélegzik. hogy a logikai elemzés jól kitaposott ösvényérõl letérve az alanyra és állítmányra való felbontást az ítélet fogalmi tartalma szempontjából érdektelennek nyilvánítja.

4 2. úgy kell tehát formálni. hogy a beszélõ tekintettel van a hallgató várakozásaira. hogy a gondolatot a kívánt nyomra terelje.46 Farkas János László hangsúlyát határozza meg: az a mondatrész kerül az alany pozíciójába. ami azonban nem szükséges. nem kell-e arra gondolnunk. hogy a szomszédság4 I. ami hatással van a lehetséges következményekre. amerre tartanunk kell. Rámutat közös környezetük ismerõs tárgyaira. tekintetbe veszi várakozásait. ami bármi effélének megfelelne. A nyelvben – írja Frege – vannak olyan jelenségek. így jelzi az irányt. amelyre a beszélõ kivált rá akarja irányítani a figyelmet. Szónyelv és formulanyelv: egy oldal a Begriffsschriftbõl Ha a formulanyelvvel szemben támasztott e követelményt a visszájáról nézzük. úgy kell érteni. . nem szükséges. amely a mikroszkóp városa is? Elsõre ez a találgatás fölöslegesnek látszik. mert itt az ítéletbõl csak az jön tekintetbe. ami helyet hagy a találgatásnak. arra legtöbbször utalás sem történik. ha követni akarjuk. Teljes kifejezést kap minden. semmi sem marad a találgatásra. hogy azok épp Jénában íródtak. ábra. megkapjuk azt a követelményt. Elvégre ahhoz. hogy interakcióban van közönségével. amelyek csupán a beszélõ és hallgató kölcsönhatásából jönnek létre. ami egy helyes következtetés levonásához szükséges. m. Formulanyelvemben nincs semmi. például úgy. és még a mondat kimondása elõtt igyekszik helyes kerékvágásba zökkenteni õket. hogy valaki a mikroszkóppal példálózzon. amelyet Frege a szóbeli kifejezéssel szemben támaszt. Amikor Frege szavait olvassuk. A szóbeliségben – legyen az beszélt vagy írott szó – mindig marad valami utalásszerû. Vajon ha a mottóban idézett sorokat olvassuk. 3.

Ez is azt bizonyítja – ha egyáltalán szükség van bizonyításra –. Úgy látszik tehát. 5 A recenziókat összegyûjtötte és angolra fordítva közreadta T . hogy Frege rosszul mérte föl hasonlatának lehetséges hatását. a szerzõ tudjon róla és valami keveset arról. lakásától pár perc járásra legyen egy mûhely. és hozzá fûzte a könyv ismertetését. Frege. aki könyvében egyetlen szót sem veszteget a booliánus logikára. ha a recenziók többségének alaphangját a kritikai fenntartások adták meg. De az is lehet. Láthatóvá teszi közeli tárgyak szabad szemmel nem látható kicsiny részleteit. Elég.Szabad szemmel. mire szánta szerzõje. Frege tudományos elszigeteltsége. A Begriffsschriftrõl megjelenése után egy év alatt hat recenziót közöltek különbözõ mértékadó tudományos folyóiratok. amikor megpróbált válaszolni az ellenvetésekre. hogy az a Boole-féle logikai algebrát akarja felváltani egy jobb jelölésmóddal. és a többség úgy ítélt.W . és kétségtelenül eredeti alkotás. Bynum az általa szerkesztett. a folyóiratok visszautasítják közlését. amelyeket hasonlatával befolyásolni szándékozott. A hat recenzió közül három is idézte a mikroszkóphasonlatot. még akkor is. most két tanulmányban is részletesen kifejti hozzá való viszonyát. A könyvet egy-egy tekintélyes francia és angol filozófiai folyóirat is szemlézte. hogy bárhol a világban készítsenek. ahol mikroszkópot készítenek. és az elismerõ vélemények is inkább a recenzens jóindulatáról. . Az eredménybõl azonban úgy tûnik. Oxford: Clarendon. hogy a hasonlat rendkívül plasztikus. hogy Frege tudós olvasói nem értették el igazán. de a Boole-éhoz képest nehézkes és kényelmetlen alkalmatosság. bevezetett és fordított kötet függelékében: Frege. hogy közelebb kell keresnünk azokat a várakozásokat. de egyik sem jut nyilvánossághoz.5 Bármely elsõkönyves szerzõ elégedett lehet ilyen fogadtatással. Gottlob (1972): Conceptual Notation and Related Articles. hogy Frege formulanyelve ugyan önmagában megáll. hogy ez a készülék mit teljesít. tisztázni a félreértéseket. Appendix I. Minden recenzens úgy olvasta a könyvet. górcsõ alatt 47 ban. mintsem a könyv megértésérõl tanúskodtak. írásainak nyomasztó visszhangtalansága igazából akkor kezdõdött.

és a társadalmi állásának megfelelõ leggondosabb képzésben részesült: érettségit tett Weimarban. miután a nagyherceget megtanította erre a mesterségre. hogy színtani kísérleteihez eszközöket készítsen. 1879-ben az õ ajánlása segítette a rendkívüli tanári címhez. egy ötvenezres iparvárost hagyott el. Kérdésem az. Carl keresztapaságát a nagyherceg vállalta. ahol azután 1880-ban megkezdték egy korszerû ipari nagyüzem építését. honora causis. aki Fregét bevezette a matematikába. 1878-ban. 1872-ben az õ nyomatékos támogatásával habilitált Jénában. Rendes tanár 1896-ban lett. lakóinak száma nem érte el a tízezret. célszerû messzebbrõl kezdeni. 1878-ban a városon kívül tett szert nagyobb telekre. így . kézmûves-dinasztia leszármazottjaként. A történet a Zeiss Mûvek története. Ahhoz. ipar nélkül. és akinek a neve Frege akadémiai pályafutásának minden döntõ pontján feltûnik. Farkas János László Ez a keltezés áll a Begriffsschrift elõszava alatt. de annyi kötelezettséggel sem. hogy ezt rögzítsük. Jéna álmos kisváros volt. az optikusságot annál a Körner nevû mesternél tanulta ki. de ha azt kérdezzük. vasúti összeköttetés. és szülõvárosa. Bad Kleinenbe költözött. Az évtized végére a vállalkozás végleg kinõtte a városi mûhelyt. hogy az 1870-es évek elején piacra dobta újfajta. aki 1876-ban csendestársként az üzletbe is belépett. A technológiai forradalom elindítója és folyamatos továbbvivõje Ernst Abbe volt. Apjának játékkészítõ mûhelye volt. ahol az akkor elérhetõ legjobb matematikai képzést kapta. a kor csúcstechnológiájának fellegvárát. 1918-ban. amikor nyugalomba vonult.48 JÉNA. aki egyébként a jénai egyetem tanára volt. Az az Ernst Abbe. Az õ tanácsára ment Frege négy jénai szemeszter után Göttingába. elnyerte az udvari esztergályos címet. ez tehát a mikroszkóphasonlat dátuma. de a nagy fellendülés azután indult be. a mecklenburgi Wetzlar közelébe. Amikor Frege 1869-ben elkezdte egyetemi tanulmányait. tökéletesített mikroszkópjait. hogy állt a dolog magával a mikroszkóppal akkor és ott. DECEMBER 18. A címzetes tanárság nem járt ugyan javadalmazással. kinek a mûve. Termékei másutt is keresettek voltak. 1878. Jénában. A jénai Zeiss-mûhely is a tudományra alapozta létét. akinek az apját még Goethe hozta Weimarba. elsõsorban a helyi egyetemre számíthatott megrendelõként. Õ maga Weimarban született. Carl Zeiss 1846-ban nyitotta meg Jénában optikai és finommechanikai mûhelyét három segéddel. egy másik név bukkan elõ.

Arra. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. de Abbe. a fentiek alapján nem kétséges. T . AZ ALAPÍTÓ Ernst Abbe 1840-ben született Eisenachban. Azt. átütõ matematikai tehetségének köszönhette: kijárta a helyi reálgimnáziumot. hogy Ernst kiemelkedett. 7 Abbéra vonatkozóan Auerbach még sokszor idézendõ monográfiájából merítettem: Auerbach. és továbbtanult a jénai egyetemen. aki Frege-életrajzában elõször állította össze ezeket a tényeket. erre nem szívesen emlékezett. Mondani sem kell. de ez az elõrejutás akkoriban sem anyagilag. személy szerint ki olvassa el. aki egyébként készségesen – talán túl készségesen is – elismerte mások részét saját eredményeiben. górcsõ alatt 49 több idõt engedett az önálló kutatásra. hogy ha más nem. és nem csupán szívélyes kollegialitást és segítõkész jóindulatot. Tanulmányait apja munkaadói támogatták. sem társadalmilag nem emelt ki a proletársorból. Abbe minden bizonnyal olvasni fogja. és hamisítatlan proletár környezetben nõtt föl.W . hogy a textilipar volt mintegy a klasszikus kapitalizmus állatorvosi lova –. . Felix (1918): Ernst Abbe. De azzal számolnia kellett. sein Wirken. már ha barátságon valami személyesebb és bizalmasabb viszonyt értünk. In: Frege 1972. hanem valamiképp életének ügye is? – Ez az élet és ez az ügy megér egy kitérõt. hogy az alapítványt Abbe tette. Bynum. De hogyan fogja érteni az. amennyit mindenki tud. Sein Leben.7 Apja fonógyári munkás volt – ne feledjük. Azt nem tudhatta. 16. hogy barátja lett volna. Ha most visszatérünk a górcsõ alá vett hasonlathoz.Szabad szemmel. Fregének ez azért felelhetett meg. mert a Carl Zeiss Alapítvány 3000 márka évdíjat ítélt neki. elég a mikroszkópról annyit tudni. nincs adat. hogy a hasonlatot megértse valaki. amelyet élete végéig folyósítottak. aki idõvel munkafelügyelõségig vitte. és ki hogyan fogadja. mindebbõl azt szûri le. seine Persönlichkeit. T . Frege a tudományos világnak írta a könyvét. aki mindenkinél többet tud róla? És akinek a mikroszkóp nemcsak tudásának tárgya.6 Hogy mentora volt. és késõbbi életének egyik fontos mo6 Bynum. hogy Abbe „Frege legjobb barátja és legfõbb támogatója volt Jénában”.: On the Life and Work of Gottlob Frege.W . a következõket mondhatjuk. Ahhoz.

Zeiss elsõ mûhelye Jénában. s nemcsak egyszerûen mellé állt. de errõl majd késõbb.) majdan Abbe Fregének. ábra. a matematika fellegvárába. A második mûhely. tosan az volt Abbénak.) Abbe története azonban más fordulatot vett: az ifjú privátdocens annak rendje s módja szerint feleségül vette professzora lányát. Auerbach: i. hanem mintegy utódjául szemelte ki. mint (F. Vagyis Snell pon3. hogy a tehetség támogatását kiszabadítsa az efféle társadalmi és személyi függési viszonyokból. szolgatással-állítgatással hoz(F. ábra. Karl Snell figyelt föl rá. Õ irányította Göttingába. amelyet természetesen nem magántanári állásának.50 Farkas János László tívuma volt. (Snell egyébként Fregét is tanította. A távcsõkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés. csi4. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon. hanem a Carl Zeiss-szel való együttmûködésének köszönhetett. m. m. ha ekkorra Abbe nem teremt magának egzisztenciát. Jénában egyik tanára.) . Auerbach: i. amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége. illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. majd az õ hathatós közremûködésével lett magántanár a jénai egyetemen. És nem kerülhetett volna rá sor. Akkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézmûves módszerekkel készítették. Erre az örvendetes eseményre 1871-ben került sor.

de õ nem vesztette el bizalmát Abbe iránt. Zeiss úgy gondolta. Magának csak az igazgatói posztot kötötte ki. akivel az ideális törésmutatójú lencsékhez szolgáló anyag kikísérletezésére és gyártására üveggyárat alapított Jénában. hogy nincs meg hozzá a megfelelõ matematikai felkészültsége. Auerbach: i. méltányosnak ítélt. Erre pedig azért törekedett. Abbénak még sokéves megfeszített kutatómunkára. (F. technikai ötletek sokaságáévekben. hozzá is kezdett ennek kidolgozásához. Abbe maga dolgozta ki aggályos mérlegeléssel a Carl-Zeiss-Stiftung statútumát. górcsõ alatt 51 ták létre. de alkotó energiáit egészen a fejlesztési és vállalkozói tevékenységbe vetette be. másrészt egy korszerûen mûködõ. amelyben egyrészt társadalmi reformelképzeléseinek akart testet adni. és viharos fejlõdésnek indult. de túlzottnak a legkevésbé sem nevezhetõ fizetéssel. ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik. aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. hogy célhoz érjen. hogy a legjobb mûhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt. de csakhamar kitûnt. Ekkor fordult Abbéhoz. kapcsolatot teremtett a vegyész Otto Schott-tal. Carl Zeiss halála után Abbe az örökös kielégítésével elérte. s az egészet alapítványi formában mûködtesse tovább. Új és új szabadalmakkal tökéletesítette mikroszkópját. A kísérletek Zeisst az üzleti csõd közelébe sodorták. bevezette más optikai eszközök gyártását. hogy – lemondhasson róla. Az optikai üzem az 1860–1870-es ra. saját lábán megálló gazdasági szervezet modelljét kívánta megalkotni. A Zeiss-mûhely ettõl kezdve piacvezetõ lett a szakmában.) ra volt szüksége. hogy az idõközben nagyüzemmé felnõtt mûvek egyedüli tulajdonosa legyen.Szabad szemmel. eredeti és távlatos elméleti belátások5. ábra. m. amely termékeivel is . Zeiss idõközben csendestársként bevette az üzletbe Abbét. amiben legfeljebb mûhelytitokként õrzött tapasztalati szabályok segítettek. aki megtartotta egyetemi állását.

hogy Frege. Külön elismerést érdemel. fenti keltezésû fölterjesztésében. Frege nyolc évvel fiatalabb volt.és nyugdíjbiztosítást. vállalta a betegeskedõ Snell professzor tanrendi kollégiumának megtartását. nyolcórás munkát. 8 Közli Stier. A hat megjelent recenzióhoz bízvást hozzátehetünk egy nem publikálásra szánt hetediket (idõben az elsõt): azt a véleményt. A továbbiakat teljes egészében idézem: Most legújabban Dr. JANUÁR 10. hogy gyors lezárást és korai irodalmi sikereket senki sem várhat tõle. mûvelõdésük és képzésük. mert az átlaghallgatóknál nem aratnak tetszést. és volt alkalma személyesen meggyõzõdni kiválóságukról. Abbe biztosítani akarta. Igen. noha ez egy magántanártól nem várható el. A munka természetesen csak mellékterméke matematikai kutatásának. a tiszta gondolkodás formulanyelve. nyereségrészesedést. amint már habilitációs értekezésébõl is világosan kitûnik. az aritmetikai mintájára”. milyen ki nem mondott ellenvetések elhárítására íródott. 1879. hogy megfelelõ rész jusson a mûszaki fejlesztésre. De ideje. Abbe többször is beült Dr. fizetett szabadságot.52 Farkas János László elõmozdítja a tudományt. a körültekintõ elõadásmód”. ez pedig. Friedrich (1955): Ernst Abbes akademische Tätigkeit an der Universität Jena. beteg. . Az igényesebbeknek azonban sokat nyújt „a kifejtés tisztasága és precizitása. Jena. Korában forradalmian újnak számító szociális biztonságot teremtett a munkásoknak. 26–28. Frege elõadásaira. mely otthont ad a gyárnak és dolgozóinak. az érdekvédelmi és politikai szervezõdés lehetõségét (de tulajdonrészt és az igazgatási ügyekbe való beleszólást nem). de jusson a jövedelembõl az egyetemnek is a tudományos háttér megteremtése végett. JÉNA. amelyet Abbe fogalmazott meg Frege rendkívüli tanári kinevezését támogató. és húsz évvel túlélte. Abbe 1905-ben halt meg. olyan igen általános és messzemenõ feladatokat tûz maga elé. hogy visszatérjünk a Begiffsschrift kiadásának évébe. Frege órái nem túl látogatottak. és jusson a városnak is.8 Abbe szakvéleményébõl jól kiolvasható. Frege írói munkával is elõállt: „Fogalomírás. õ. rekreációjuk intézményes feltételeit.

Annyit azonban a fölterjesztés olvastán hozzátehetünk: Abbe ezt a minõsítést korántsem lekicsinylõnek szánta. hogy az a férfiú. hanem úttörõ munka. õ maga máris hozzáfog a vélhetõ rossz fogadtatás semlegesítéséhez: De bármi legyen is a végsõ ítélet a Dr. amelyet a mikroszkóp analógiájával sugall. Abbe fogalmazott […] –. Ezért kollégám e publikációját semmiképp sem tartom szerencsés tudományos bemutatkozásnak. vélhetõen csak kevesen fogják megérteni és méltányolni. hogy ex ungue leonem retorikája azért kicsinyít.”9 A megjegyzéssel nincs mit vitatkozni. górcsõ alatt 53 A matematikus nézõpontjából természetesen a legkevésbé sem érzem magam hivatottnak. meglehet. ezenkívül az írás – a szerzõ tendenciája szerint. MELLÉKTERMÉK A Begriffsschrift újrakiadását (1964) gondozó Ignacio Angelelli bevezetõ szerkesztõi megjegyzésében olvassuk: „A Begriffsschrift nem »melléktermék« volt Frege pályáján – ahogy E. alaposan. De aligha foglalhat állást bárki is elhamarkodottan ennek az írásnak nagyon eredeti [eigenartig] eszmekörérõl. hogy ez a minõsítés nem esik messze Frege önminõsítésétõl. de – tartalma szerint közvetlenül csak nagyon kevéssé érinti a voltaképpeni matematikai területet. ahogy a legelvontabb logikai és matematikai problémákhoz nyúl és kezeli õket. hogy a szerzõ szellemi ereje és felkészültsége annál nagyobbnak hasson. azokét is. Az egyik. mindvégig magán hordja az eredeti kutatás bélyegét. amirõl parányi kételyem sincs: elõször. van. Abbénak ez a sejtése tökéletesen igazolódott. és nem mindennapi szellemi erõrõl árulkodik. hogy az említett írásról szakszerû ítéletet mondjak. az a maga tudományos háztartásában nem máról holnapra él. – Ezek a tulajdonságok a matematikusok körében is kivívják a köteles tiszteletet. Frege által kifejtett eszme jelentõségérõl és horderejérõl. amelynek újbóli közreadásával régi kívánság teljesül. iv. egy távolabbi célnak 9 Frege 1964. aki matematikai munkálatai során mellékesen elejt egy általános tendenciájú logikai tanulmányt. akiknek egyébként nem kenyerük a megismerés formális összefüggéseinek ily szubtilis vizsgálata. hogy ez a kis írás. A formulanyelv csak eszköz. másodszor. . Két körülményt kell figyelembe venni. És nem csak arról van szó.Szabad szemmel.

hanem a biológiát. század utolsó negyedében. ELSÕDLEGES ÉS MÁSODLAGOS KÉP Abbe minden tette azt mutatja. hogy a könyv voltaképpeni célja nem ez az eszköz. kézzelfogható gyümölcseiben keresse. Kissé félve teszem. a matematikát. mert értékrendjében a tiszta tudomány megingathatatlanul õrizte mindenek fölötti helyét. mert ezzel olyan terület- . hogy fõ produktuma. hogy a tudományos elméleteket utilitárius vagy instrumentális módon fogja fel. Alkalmazóként meg sem fordult a fejében. de hogy ott áll. Ez magától értetõdõ. Mégis mindvégig megtartotta egyetemi állását. de magáért beszélõ jelenlétet érzékelje. hogy igazolásukat a rövidebb vagy hosszabb távon beérõ. Egyedül Abbe értette meg. Az már kevésbé magától értetõdõ. más is kellett: nevezetesen a hozzá való érzék. egészen úgy sem tudják. Ezek sorolgatása helyett megpróbálom megmutatni. hogy tehát a könyv célja ezen eszköz kidolgozása. miért ragaszkodott ehhez a címhez. De ahhoz. a mikroszkóp közvetlenül a tudományt szolgálja. Ellenkezõleg. hogy a tökéletesített mikroszkóp megkonstruálásában magában milyen szerepet játszott a tiszta elmélet. hanem ama távolabbi cél. e gyümölcsök élvezõi és kihasználói érezzenek feltétlen hálát a tudománynak. amelynek legbelsõ magva tiszta matematikusi mivoltában van. ha nem is a magáét. hiszen szakvéleményét mint matematikaprofesszor adja. Talán némi bûntudatot is érzett. intenzíven jelen van. fejlesztési. Hogy ez miben áll. hogy ezt a nem megfogható. a könyvbõl nem körvonalazódik egyértelmûen. ez pedig saját helyzetébõl adódott. hogy nem egészen annak él. Ebbõl a szempontból egész tevékeny életének minden látható hozadéka mellékterméknek tûnhetett föl. számára nem kétséges: ismerte emberét. hogy gyakorlati eredményeihez így viszonyult. de vigasztalhatta magát azzal. A recenzensek ezt úgy értették. Fölterjesztésében Abbe mint matematikust azonosítja magát. sõt üzleti feladatai két-három embernek elegendõ tennivalót adtak neki. egy olyan élet melléktermékének. az Abbe-féle mikroszkóp tette lehetõvé a sejtkutatás nagy fellendülését a 19. hiszen ekkor már gyártási.54 Farkas János László van alárendelve. és ez volna a másik körülmény. Elõször ezt tárgyalom. S valóban. hogy használható eszközt szerkesztett a gondolat szubtilitásainak kimutatására. és próbáljanak meg minél többet törleszteni adósságukból. Hasonló szolgálatot tett Frege a logikának azzal.

hogy egy térterület – a tárgy – pontjait hogyan kell egy másik terület – a kép – pontjaira leké- . 1918. Az ebben elért nagy eredmények azonban nem vittek közelebb a mikroszkópos képalkotás problémáinak megoldásában. ábra. vagy hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek. sein Wirken. A geometriai optika õt megelõzõen azon dolgozott. s azt kérdezte. A kérdés ezáltal radikálisan leegyszerûsödött. hogy feltárja és minél általánosabb egyenletekben formulázza az optikai rendszereken áthaladó fény sugármenetének törvényszerûségeit. seine Persönlichkeit.Szabad szemmel.) re merészkedem. A kérdés nevezetesen az. hogy miben áll az optikai leképezés. hogy tisztán analitikus eszközökkel megragadható és megválaszolható legyen. Sein Leben. Az elsõ a sugároptikára tartozik. Abbe elsõ nagy lépése az volt. A Zeiss Mûvek 1917-ben. ezért a hozzáértõk szíves jóindulatát kell kérnem. górcsõ alatt 55 6. hogy ezt a hagyományos megközelítést egyszerûen félretolta. amelyhez hiányzik a kompetenciám. függetlenül attól. a képsík mértani középpontjában: a csillagvizsgáló kupolája az igazgatósági épület tetején. és alkalmassá vált arra. A kép elõterében az Ernst Abbe-emlékhely görög templomot formázó építménye. Abbét két tisztán elméleti felismerés segítette konstruktõri sikereihez. hogy milyen sugármenetek valósítják meg. (Forrás: Felix Auerbach: Ernst Abbe.

Könnyen belátható. annak jószerint minden pontján fellépõ elhajlási jelenségekre irányult. Ez a felismerés a hullámoptika területére vezet. a szinuszfeltételt Abbe ismerte föl és formulázta. hogy ezáltal elõálljon az optikai leképezés. ami a másik teljesítését matematikailag kizárja. hogy ehhez két feltétel teljesülését várjuk el: (1) a tárgy egy pontjának a képen is pont (tehát nem vonal vagy folt) feleljen meg. hogy célhoz érjen. A tökéletes leképezés ugyan nem kivitelezhetõ. Ezek részletezése helyett mindössze azt szeretném érzékeltetni. Abbénak természetesen még rengeteg technikai találékonyságra volt szüksége. A helyzet ugyanis az volt. de a tapasztalat és a próbálgatás erre terelte õket. és a megfelelõ képpontok által meghatározott egyenesek azonos szögben álljanak. ha teljesítésüket a sugármenetektõl követeljük meg. hogy az eltérések a látási küszöb alatt maradjanak. Tudott dolog volt. a (2)-t teljesítõket ortoszkopikus pontoknak nevezi. Megváltozik a helyzet. Mérései megmutatták. jó képet adó mikroszkópok valóban megfelelnek ennek a feltételnek – anélkül. Akkor ugyanis kitûnik. s nem . de erre nincs is szükség. amelynek értékei rendre eltérnek a (2)-t leíró függvény – egy tangensfüggvény – értékeitõl. Most azonban lehetõvé vált az elõre tervezés. hogy rájuk nézve az (1) feltételt egy olyan függvény – nevezetesen egy szinuszfüggvény – írja le.56 Farkas János László pezni úgy. hogy készítõi tudták volna. A tangensfeltétel korábban is ismert volt. hogy milyen szerepet játszottak bizonyos tisztán analitikus technikák Abbe gondolkodásában. (2) a tárgy két pontpárja meghatároz két egyenest. hogy a létezõ. hogy az optikai eszközökben jelentkezõ képhibák egy részét a lencsék szélén és a fényrekeszek peremén fellépõ fényelhajlás. ez pedig lehetséges és kiszámítható. Abbe figyelme azonban a kép belsejében. Ezeket a torzításokat azonban – mintegy a kép körülnyírásával – könnyû eltávolítani. Elég a két feltételt úgy összehangolni. és errõl is szeretnék néhány szót szólni. amelyek a kép szélén feltûnõ mellékképekben és szivárványos színképekben válnak láthatóvá. ha minden pontja aplanatikus és ortoszkopikus. A sikerhez egy további elméleti felismerésre is szüksége volt. Az (1) feltételt teljesítõ pontokat Abbe aplanatikus. A két feltételben magában véve nincs semmi olyan. mint a kézmûves tapasztalatra és hagyományra támaszkodó elõdjei. hogy a számításai alapján elkészített elsõ mikroszkópok gyengébb képet adtak. az utóbbiak pedig egy szöget. hiszen az egész kicsiny eltéréseket a szem úgysem érzékeli. illetve alakhû. A kép akkor éles. illetve az ennek folytán létrejövõ interferencia-jelenségek okozzák.

szándékunktól független terméke a fényforrásnak e blenderendszer által elõállított elhajlási képe. hogy az átvilágított tárgy elé minden lencserendszer közbeiktatása nélkül egy ernyõt állítunk. amelyet a rajta áthaladó fény tesz láthatóvá. sõt szavait halljuk vissza. a másodlagos kép a szemlencse fókuszát tartalmazó síkon képzõdik. amelynek a leghalványabb köze sincs a „hasonlóság” szemléletes tartalmához vagy geometriai fogalmához. De nem kísértem tovább a mikroszkópiát. amely azonban nem hasonlít tárgyára: egy kísértetkép. Ez önmagában nem baj. Abbe ezt elmés és látványos kísérletekkel nagyobb közönségnek is demonstrálni tudta. akitõl ebbéli tudományomat jórészt merítettem. hogy az elsõdleges kép részeinek jól célzott árnyékolása után a másodlagos kép ugyan kifogástalanul rajzolatos legyen. de lencserendszerek közbeiktatása térben is különválasztja õket: az elsõdleges kép a tárgylencse. Vagyis szabályszerû megfelelések mutathatók ki. és például el tudta érni. spektrum. Az utóbbi az elsõdleges. hogy az elsõdleges és a másodlagos kép között szükségszerû összefüggések vannak. és látszólag semmi közünk hozzá. hogy melyik része. Célunk a minél hívebb és részletgazdagabb kép. A mikroszkópos megfigyelés tárgya egy vékony metszet. A helyzet azonban az. csak még egy mondatot hadd idézzek Felix Auerbachtól. górcsõ alatt 57 azt vizsgálta. s így tekintve a folyamat elsõdleges. hogy magyarázataiból a mester szellemét. a változás is más és más lesz. és attól függõen. hanem hogy milyen szerepet játszanak a képalkotásban. csak épp egészen másmilyen rajzolatú. az elõbbi a másodlagos kép. de ez olyan hozzárendelés. hanem az átvilágított tárgyét. de ha a sugár útját a fényforrástól kiindulva követjük. akkor a tárgyat egy elemi blendékbõl összeálló struktúrának tekinthetjük. Alapesetként induljunk ki abból az elrendezésbõl. s vélelmezhetõ. belsõ embere és feltétlen tisztelõje volt. megváltozik a másodlagos kép is. a másodlagos képet: a szemlencsét erre fókuszáljuk. hogyan lehet õket kiiktatni. amelyen így megjelenik egy árnykép. sõt annak egyenesen ellentmond. Ha az elsõdleges kép teljes spektrumát a készülék nem engedi kibontakozni. Õ Abbe tanítványa. valamely részét lemetszi. és a mikroszkópos leképezésben a két fókusz bizonyos távolságra van egymástól. Ez egyaránt tekinthetõ a megvilágított tárgy képének és a világító test – különbözõ mérvû árnyékolással módosított (tehát torzított) – képének. hiszen nem a fényforrás képét akarjuk látni. mint a tárgy. Ezt írja: . leárnyékolja. Az elsõdleges viszonyban tehát a fényforrás elhajlási képe jön létre. Az alapesetben a kettõ egybeesik.Szabad szemmel.

hogy az a szerzõ „mellékterméke” (Nebenprodukt). informálisabb beszélgetéseket is. ám hiányoljanak írásomból új igazságokat. azt kell mondanunk. Elméleti eredményeibõl Abbe sokáig semmit sem publikált. Okkal feltételezhetünk más. ahogyan õ is hallgatta Fregét. nyilván közelrõl ismerte õket. miközben a tárgy képe egyáltalán nem primer módon keletkezik. hogysem egy az egyben értsük. hogy a gyártási hulladékok rendkívül értékesek lehetnek. 198. és a kollégák nyilván beültek meghallgatni õt. sõt esetünkben ez a kizárólagos cél. és lekicsinylést olvassunk ki belõlük. hogy Frege a mikroszkóphasonlattal szinte Abbe szájába adja a szót. és az egész vállalkozás a tárgy vizsgálatára van szánva.58 Farkas János László …a tárgyat akarjuk vizsgálni. amikor Frege a hallgatója volt. akkor szavaiban sokkal több csavarintás rejtõzik. aki egy kis tanszéken közvetlen kollégája volt. a fõ folyamatot úgy kell elrendezni. Nem tartotta-e többre Bacon is valami egyedi dolog felfedezésénél egy olyan eszköz feltalálását. azokat a szavakat. amelyet nem szabad elítélni azért. amelyeket a fölterjesztésben olvashatunk. hogy a módszer továbbképzése is elõreviszi a tudományt. Ha mindezt meggondoljuk. mert más célokra nem alkalmas. De tudvalevõ. és ha értékesek. Hasonlatát Frege így folytatja: Ezen fogalomírás ekképp meghatározott tudományos célokra kieszelt segédeszköz. hanem úgyszólván csak mellékesen [nebenbei]. de Frege. . amellyel mindent könnyen megtalálni. amelyet fõ munkája során „mellékesen hullajt el” (nebenbei abfällt). hogy a mellékfolyamat is alaposan kibontakozzék. mint az elsõdleges leképezés gyártási hulladéka [Abfallprodukt]. amely Abbe számára meghozta az áttörést a mikroszkópos képalkotás problémájában.10 Amikor Abbe azt írja a fogalomírásról. Abbe a hetvenes évektõl analitikus optikai elõadásokat is hirdetett. Azzal a tudattal vigasztalnám magam. Ha ezeknek a céloknak valamelyest megfelel. nagyjából arra az idõre esett. A SEGÉDESZKÖZ Az a megfeszített kutatómunka. és vajon nem a módszer ja- 10 Auerbach 1918.

hogy írása tartalmaz-e új igazságokat. de a fogalomírás? Az nem tapasztalati tények. ahogyan õ maga bizonyosan megkérdezte magától: mikroszkópot építettél. Frege meglehetõsen kétértelmûen nyilatkozik abban a tekintetben. Ha azonban figyelmesen olvassuk a nagyon is kicentizett megfogalmazást. A hiányérzetnek. látjuk. két nagy tudós kapcsolatát próbáltam jellemezni. És nem zárja ki ugyan. és az empátia forrása. S az analógia visszaható erejénél fogva ezek a mondatok egyben a tökéletesített mikroszkóp megépítését is mint tudományos tettet igazolják.Szabad szemmel. hanem „fogalmi tartalmak” megtalálásához segít. NATURPHILOSOPHIE Célom természetesen nem lehet az. . górcsõ alatt 59 vításából vette eredetét az újabb kor minden nagy tudományos elõrelépése?11 A fogalomírásnak ez a magamentsége és önvigasztalása közvetlenül a mikroszkóp konstruktõrét szólítja meg. amelynek a mikroszkóp kétségtelenül hathatós eszköze. óvatos fenntartással ugyan. hogy Frege viszont mintegy az õ helyzetére apellálva kéri a megértést. hisz nem látni még a végét. xi. a matematikustól is megkérdezhetnék. Az analógia egészen kibicsaklana. akinek az elvont entitások létezése is evidencia. hogy ezt nem a maga nevében mondja. ha megszólítottja nem volna egyben matematikus is. bízva abban. Két férfi. olyan tudós. hanem mások lehetséges ítéleteként. az egésznek a kicsengése azonban inkább az ellenkezõje. hogy igazuk van. nem látod õket. Empatikus megközelítés. hogy válasza nemleges. Abbe veszi a lapot. tárgya akkor is az „írásom”. hogy kitaláljam. hogy nincs 11 Frege 1964. Tõle. ha netán jogos. Sõt az igazolás csak ebben a tekintetben egyértelmû. Már említettem. amikor a fogalomírás „eszméjérõl” és a szerzõ „tendenciájáról” beszél. Elsõ olvasásra úgy tûnhet. azok megszólalnak és magukért beszélnek. nem pedig a „fogalomírás”. hogy ha leírt szavaik mögé odaállítjuk ezt a kapcsolatot. Hiszen a Bacon-hivatkozás a tudományos empíria bõvítését illeti. de alapvetõ bizalommal. de hol vannak az új matematikai igazságok? Abbe válasza pedig ez lehetne: ha ránézel vagy belenézel. ki mit gondolt vagy gondolhatott. de bele vannak építve.

természetfilozófiai és természettudományos körnek nevezhetünk. hogy az anekdota forrása Frege. hogy akkoriban Jénában (és érdekes módon ez így maradt mind a mai napig. Lehet. amelyek az 1870-es években is rendszeresek voltak. 141–142. Tudományos levelezését összegyûjtötte. és az elmerülten töprengõ [Frege] egyenes ellenpárjaként a folyvást csevegõ. amelynek Schelling és a romantikusok 12 Írásos hagyatékába Frege személyes vonatkozású iratokat nem vett föl. fõleg biológusok. 162. Abbéval más a helyzet. Egyszer egy nem túl jelentõs anekdotában szerepel. hogy Frege részérõl nincs. hogy Auerbach ott is felhasznál Fregétõl nyert értesüléseket.12 Az. Jöttek fiatal természettudósok. Auerbach vaskos könyvében Frege neve mindössze kétszer bukkan föl. Lehet persze. és az elsõ fölött domináló szellemként Kant és Hegel lebegett. amely Abbét ifjú tanár korából mutatja be. a második fölött Schelling és a romantikusok. A leírás az 1860-as évekre vonatkozik. semmit sem bizonyít: ami személyes viszonyait illeti. nem korlátozódik erre az idõre: Érdemes feljegyezni. a harmadik fölött Lamarck és Darwin. 14 I. és aki azóta maga is habilitált. ebben Abbe neve mindössze egyszer szerepel. a másodikban Snell. melynek avatott szerzõje hõsének személyes életében is jól tájékozott. mindenekelõtt azonban Kuno Fischer.14 Nem kis meglepetéssel regisztrálhatjuk. de mint nyomban kitûnik. Ha ennyi volt. s íródott róla egy nagy életrajzi monográfia is. melyeket filozófiai. az nem sok. sokoldalú Paul Langer […]. akkor sem érdemi összefüggésben. õ nagy nyomeltakarító volt. Öregkori naplófüzete – amely talán szándéka ellenére maradt meg – tartalmaz egy Abbét méltató bejegyzést. az elsõben Apel és Fortlage uralkodott. amely azonban nélkülözi a személyes árnyalatot. élete nagyobbrészt nyilvános élet volt. És „jöttek az új matematikusok: Gottlob Frege. hogy ezek szerint Frege egy olyan társaságban volt otthon. a harmadikban Gegenbauer és Haeckel. akit a szerzõ minden bizonnyal kifaggatott emlékei felõl. m.60 Farkas János László olyan adat. ahol a Snell–Abbe-házban tartott vasárnap esti összejövetelekrõl ír. 13 Auerbach 1918. akivel már találkoztunk Abbe elsõ hallgatói között.”13 Könyve egy korábbi helyén Auerbach képet ad ezeknek az összejöveteleknek a szellemérõl. és nem csak Jénában) rokon természetek milyen három jól elkülönülõ kört alkottak. „és kibõvültek az egyetem természetes növekedésével és megifjodásával együtt”. – Frege attribútuma: „der versonnene Grübler ”. . amelybõl belsõ barátságukra lehetne következtetni.

Fregérõl pedig. hogy a számolásnak ez a felfogása Hegelre megy vissza. de akkor is. . hangsúlyozottan rokonszenvi alapon összeverõdõ társaságokról van szó. maga is bennük élt. górcsõ alatt 61 voltak a nemtõi. olyannyira. (Szerk. aki a jénai viszonyokat közelrõl ismerte. ha a számolást aggregatív. A felfogásnak ez a nyersesége bukkan elém. hogy ilyen gondolkodás egyáltalán létezik.) Hamburg: F . így vélhetõ. hiszen tényeit nincs okunk kétségbe vonni. amelynek a doktrinális elkötelezettség lett volna az alapja. Ehhez csak annyit kell hozzátenni. mint az akadémiailag számon tartott iskolákhoz és irányzatokhoz való viszonya. honnan bukkan elé ez a nyers felfogás: Kuno Fischer könyvébõl. hogy a jellemzés nem önkényes ötlet. a szellemi szimpátiák talán többet is mondanak. Kétlem. Igaz. vagy hogy megismerné. És ennél többre nincs is szükség. aki filozófusként outsider volt (persze tanszéki állását. aki szerint „a szám […] 15 Frege. hogy gyermekek számára tudományosan kimerítõ módon tárgyalható. hogy elgondolkozna rajta. Meiner. Így aztán sokszorosan hiányzik a tanulás elõfeltétele: a nem tudás tudása. 4–5. Mindenesetre vele olyan ember tanúskodik. nem olyan összetartozásról. Christian Thiel. hogy Auerbach leírásának mennyire adhatunk hitelt. hogy a szám fogalmáról semmit sem tud az ember mondani. Gottlob (1986): Die Grundlagen der Arithmetik. hogy a pozitív egész szám fogalma minden nehézségtõl mentes. hanem a helyi intellektuális folklórra támaszkodik. AFFINITÁSOK Frege írásaiban találunk is nyomokat. és mindenki anélkül is pontosan tisztában van vele.Szabad szemmel. hiszen nem zárt filozófiai iskolákról van szó. már ami az idézett jellemzést illeti. Aggregatív elképzelésrõl már inkább beszélhetnénk. Eine logisch mathematische Untersuchung über den Begriff der Zahl. A Grundlagen der Arithmetik bevezetésében a tudomány szégyenének minõsíti. de a számolás szempontjából annak nincs jelentõsége. amelyek visszaigazolják Auerbach látleletét a szellemi vegyrokonságokról. mások mit gondolnak róla. és ezt írja: Úgy tartják. Kérdés persze. mechanikus gondolkodásnak nevezik. és nem gondolatainak relevanciáját tekintve). Ennek folytán még mindig beérik egy nyers felfogással […].15 Lábjegyzetben Frege meg is adja.

191–192.F . Hans Hermes et al. G.17 A géppé tökéletesedésre még visszatérek. és minden dolog történeti felfogása a rámért határok túllépésével fenyeget.62 Farkas János László valami külsõleg összefoglalt általában. amikor a fejlõdéstan diadalmenetben vonul át a tudományokon. csak elképzelés (Vorstellen).) Hamburg: F. hogy aggregatív. s hogy ezt mindketten a tiszta logikai formák objektivitásában. kifejlõdött és továbbfejlõdött. amely nem tartalmaz belsõ összefüggést”.) Budapest: Akadémiai Kiadó. akik a számolást akarják megtenni a szellemi képzés legfõbb eszközévé. mechanikus gondolkodás nem létezik. külsõleges hasonlóságok. 180. hogy a hegeli abszolút idealizmus rendszere mutat némi hasonlóságokat is a fregei felfogással. Egy 1880-as években keletkezett. mint minden élõlény. félbemaradt logikai fejtegetésében ezt olvassuk: Korunkban. Most ahhoz keresek adalékot. és mindig megtartják érvényüket?18 16 Hegel. azért készülhettek olyan gépek. Hegeliánus álláspontról csak egyetérteni lehet azzal a fregei megjegyzéssel. Ezek. az embernek furcsa kérdésekkel muszáj bajlódnia. I. meglehet. mert az valójában nem is gondolkodás. hogy „az aritmetika analitikus tudomány” (ugyanakkor – Fregétõl eltérõen – a geometriát is annak tartja). amelyek a legtökéletesebben hajtják végre a számtani mûveleteket.” Azoknak pedig. hogy Kanttal szemben Hegel is azt bizonygatja. teljességgel analitikus alakzat. akkor vajon gondolkodásának törvényei mindig érvényesek voltak. „Mivel a számolás annyira külsõleges. – Goethe a newtoni optikát marasztalta el abban. (1957): A logika tudománya. Például abban. Gottlob (1969): Nachgelassene Schriften.16 Megjegyzendõ. 18 Frege. A különbség ott van. Meiner. hogy „kínpadra vonta a természetet”. 17 I. . tehát mechanikus foglalkozás – írja Hegel –. (Szemere Samu fordítása. hogy Frege szerint ennek a számolás szempontjából nincs. sõt preegzisztenciájában vélik elsõdlegesen kifejezhetõnek. 4. (Szerk. de van egy belsõ alapjuk is: a mindkettejüknél meglevõ platonikus indíttatások. Ha az ember. Hegel szerint pedig csak ennek van jelentõsége. hogy géppé tökéletesedjék”. m. hogy milyen volt Frege viszonya a „természettudományos körhöz”. a jól ismert goethei fordulatot variálva veti oda: „a szellemet kínpadra fektették. W .

Hovatartozását illetõen találunk pozitív megerõsítéseket is Frege írásaiban. Az idézett helyen a polémia kifejezetten az evolúciós elmélet ellen irányul.” – Idézi Keiser. Böhlaus Nachfolger. Snell személy szerint az ellentétes tanúságtételt képviselte. Weimar: H. Herder. amely az ifjabb tudósnemzedék kiválóságait is magához tudta vonni? Nyilván szeretetre méltó és nyitott egyénisége. oly egyetemes látással.Szabad szemmel. ha meggondoljuk. In: Philosophie und Natur. miközben számot vetnek Darwin származástanával. Egy olyan idõszakban. 265. és: „Az ember teremtésérõl írt szellemdús értekezése sûrített formában mélyreható gondolatokat tartalmaz a szerves földi világról. Fortlage utódja – így búcsúztatta: „egészében Karl Snell igazi filozófiai természet volt. Beiträge zur Naturphilosophie der deutschen Klassik. hogy az evolúciós magyarázatot a tudományos magyarázat végsõ és egyetemes elvévé tolják föl. „Über das Trägheitsgesetz” címû elemzõ recenziójában (1890) például Snellt idézi mint akitõl egyetemi elõadásán a tehetetlenségi törvény legjobb formulázását hallotta. de azért az sem lehet mindegy. amelyre hivatkozni szokás. de bizonyos körvonalak jól látszanak: a tudományos elméletek autentikus megértése egyfelõl. Tanúságtételének nem tudott általánosan érvényes ala19 Otto Liebmann – aki egyébként a „filozófus kör ” tagja volt. Nem akarok errõl találgatásokba bocsátkozni. hogy mit sugárzott. hogy Snell nem írt jelentõs fizikai munkát. hogy ez a kissé régi vágású ember egy olyan kör középpontja tudott lenni. . A szélesebb nyilvánosság legfeljebb mint természetfilozófiai mûvek szerzõjét ismerhette – s ezek kapcsán valóban felmerülhet Schelling neve. még ha azokat megpróbálta is a modern tudomány eredményeihez igazítani. górcsõ alatt 63 Frege minden logikai írásában kemény polémiát folytat a logika törvényeinek pszichológiai és történeti relativizálása ellen. A hivatkozás erõsen személyes motiváltságú. s a század második felében nézetei már szükségképp idejétmúltnak hatottak.19 Mi magyarázhatja. Kant és Schelling tanításaihoz kapcsolódnak vissza. olyan gondolatokat. amelyet egy korábbi korszak tanítványaként mentett át a jelenbe”. Ennek az álláspontnak pedig Jénában és Jénán túl Ernst Haeckel volt az egyik leghatásosabb képviselõje és propagátora. személyes kisugárzása az elsõdleges ok. és még inkább annak fogjuk tartani. s másfelõl a klasszikus német idealizmus és szellemfilozófia bizonyos alapgondolataihoz való ragaszkodás. amikor a kettõ szétválása és összeegyeztethetetlensége volt az egyre erõsödõ evidencia. Lothar (1985): Der Naturbegriff in den philosophischen Anschauungen von Karl Snell. amelyek klasszikusaink. Ezekben mint a század eleji jénai Naturphilosophie utóvédharcosa lép föl. pontosabban az ellen.

Michael (1973): Frege: Philosophy of Language. csak történeti esetlegességként rakódott rá. nevezetesen Lotze. . de úgy a jelek szerint megvolt. de prédikáció nélkül. mint fentebb érintettem. (1980): Gottlob Frege.” (Auerbach 1918. 21 Sluga. mint Frege. nem alkuszik. Ami Dummettet illeti. matematikai és érzéki tárgyak léthierarchiáját. Snell végül engedett.22 Nem 20 Dummett. Abbe. amely filozófiájának tulajdonképpeni magvával nincs összefüggésben. minden alkalmat megragadott. ha csak a sorrendet nézzük. ugyanúgy fogta föl. Hegel filozófiája már rég nem volt uralkodó helyzetben. majd egy monografikus mûben bírálta e beállítást. Büchner) voltak. 22 Egy Abbénak írt levelét Snell így kezdi: „Magam helyett elõször hadd szóljon autoritásom. hogy keményen bírálja – sõt kifigurázza – a „szubjektív bensõre” való redukciót. hogy Frege metafizikai realizmusa a pszichologizmusra hajlamosító hegeli idealizmusra volt válasz20 – olyan válasz. A logikai. Moleschott. Sluga több tanulmányban. és közelrõl érzékelni lehetett. és jó képet vágott a dologhoz. Javaslata: legyen meg a szertartás. kifejezetten antipszichologista volt. London: Routledge & Kegan Paul. kiemeli Hermann Lotze hatását. és végül is Frege filozófiáját a transzcendentális idealizmus egy változataként kategorizálja. hogy Snell maga is írt egy kritikai mûvet a természettudományos materializmus ellen. amelyet Abbe egyházi szertartás nélkül akart megkötni. hogy a hegeli abszolút idealizmusnak mi köze van a pszichologizmushoz. annak hitele megmaradt személyéhez kötve.) – A levélváltás tárgya egyébként Abbe és Else Snell küszöbön álló házassága. 153. A különbségek és az ellentét. ha már ezt a szót akarjuk használni. s hogy számára Hermann Lotze az elsõ számú filozófiai tekintély volt. ISKOLAFILOZÓFIÁN INNEN Michael Dummett azt írja nagy Frege-monográfiájában. Hans D. – Dummett nem magyarázza meg. mutat rá. Hadd tegyek néhány megjegyzést ehhez a vitához az eddig elmondottak alapján. 683. aki elkötelezetten freireligiös. Hegel. antipszichologista érveinek címzettjei a természettudományos materializmus képviselõi (Vogt. London: Duckworth. nem itt keresendõk.64 Farkas János László kot adni. Sluga megállapításait megerõsítõ adalék lehet. Hans D. Snell az egyházi dogmák elutasításával maradéktalanul egyetért. egy bizonyos: Frege-monográfiáját nem ezért az észrevételéért kell becsülni. de a szertartásnak pozitív jelentést tulajdonít (ez ügyben hivatkozik Lotzéra).21 Frege fellépése idején.

empirizmus. Szoktak beszélni az atomisztikus és a holisztikus elv szembenállásáról. De úgy vélem. Emlékeztetek a szarkasztikus hegeli metaforára: „a gondolkodást géppé tökéletesítik”. GÉPPÉ TÖKÉLETESÍTENI A német Naturphilosophie Newton-ellenes beállítottságát gyakran úgy jellemzik. hogy megfordítva. objektivitást csak egy konzisztens elmélettõl kaphat. Kérdéseinek középpontjában a tudományos elmélet objektivitásának problémáját látjuk. hogy mi a viszony a tudomány és a gépek között. a komputerek korában lehet arról vitatkozni. Róluk mutatja ki Frege. Azokkal szemben. õt magát sem foglalkoztatta. Például a mechanikus természettudomány mibenléte helyett azt vizsgálni. . õt. hogy fennen hirdetett tudományos kiindulásuk végül is a szubjektivizmusnál köt ki. Ezt a helyzetet nem a filozófián átszûrve. a tapasztalat önmagában merõben szubjektív. hogy hogyan mûködik a logika egy deduktív elméletben. a filozófiai iskolákhoz vagy irányzatokhoz való viszonyítás lepereg róla. ismeretelméletté lepárolt formájában érzékelte. hogy annak vallották magukat. akik a megoldást az empirikus megalapozottságban vélték fellelni.Szabad szemmel. rendre kimutatja. Ma. pontosabban ahhoz a szituációhoz. A Boole-féle „absztrakt logikától” pedig azzal határolódik el. hanem benne élt és mozgott. Ezek nagyon kifejezõ szavak. hogy hogyan mûködik a logika. Ennek is. amelyek képviselõi nem feltétlenül vallották magukat materialistának. ugyanakkor ellenállnak minden definíciós kísérletnek. sõt nem is tipikus. górcsõ alatt 65 gondolom. de tájékozódását befolyásolhatta. Fregét az érdekli. mint a mechanikus világképpel való elégedetlenséget és az organikus szemlélet érvényre juttatását. evolucionizmus különbözõ változatairól van szó. hogy Snell tételesen hatott Fregére. gondolatai szorosan kapcsolódnak a tudományfejlõdés kérdéseihez. annak is ugyanaz a forrása: rendkívüli sokértelmûségük. Frege kérdésfeltevéseit egyébként sem lehet a kor tételes filozófiai vitáihoz kapcsolni. a pozitivizmus. hogy míg Boole-t és követõit az érdekli. Ugyanakkor a fregei polémia címzettjeinek körét tágabban vonnám meg: talán a „tudományos monizmus” név alatt lehetne összefoglalni õket. amelyben a német tudományosság éppen találta magát. s ehelyett más módon kísérletezni megfoghatóbbá tételükkel. Okosabbnak látszik lemondani a definíciókról.

a továbbiak a hasonlat kibontásának tekinthetõk. az azonban bizonyos. Mindezt azért bocsátom elõre. A gépet értsük szélesen: ember által elõállított. hasznos célokat teljesítõ készülékekrõl. Mikroszkópia. 1965. hogy a kérdés nem a metaforák szintjén merül föl. ábra. A teleszkópot és a mikroszkópot egy-egy szabadon lebegõ optikai lencse jelképezi. Max Klinger allegorikus márványreliefjei az Ernst Abbe-hermán: Teleszkópia. Ebben az értelemben idesorolható maga a mikroszkóphasonlat is. július 15-én Frege elõadást tartott a Jénai Orvostudományi és Természettudományi Társulat ülésén Leibniz és Huygens Papinnal foly- . pontosabban ez áll a sor élén. apparátusokról van szó. 1881. mert a Begriffsschrift környékén Frege több írásában is nagyon jelentõségteljesen tárgyalja a tudomány és a gépek viszonyát.) hogy ez a szarkazmus jogos-e vagy nem. (Forrás: Escher–Kessler: Die Ernst-Abbe-Gedenkstätte in Jena.66 Farkas János László 7. Tudomány és Munka. A Tudós Abbe arcvonásait viseli.

hogy a legelevenebben.) Papin gõzgépépítõ kísérleteirõl pedig ezt az összegzést adja: Még sok idõnek kellett eltelnie. gyakran tevékenyen részt vett korának minden nagy jövõt ígérõ törekvésében. ha olyan helyzetbe gondoljuk magunkat. hogy ezek szerint mégiscsak hiányoztak a feltalálói gondolatok. Ehelyett azt látjuk. Figyeljünk a már ismerõs „segédeszköz” szó felbukkanására: Azt hiszem. akik csak a közönséges létszükségletek érdekében végzett munkához vannak szokva. hogy Leibniz Frege számára irányadó filozófus. Frege erre alább bizonyos értelemben meg is adja a választ. A megfelelõ oldalszámokat a fõszövegben. de a szükséges szerszámgépekhez. (95–96. néhány tudomány. és aki nem ismeri eléggé a találmányok történetét. Róla szólva kiemeli. akik egy találmányt elõször tettek nagyobb tömegben használhatóvá. Frege „legsajátabb” témáihoz legfeljebb annyi köze van. az akkoriban a végsõkig próbára tette a feltaláló türelmét. . Képet kapunk errõl.23 Az elõadás voltaképpen könyvismertetés. ha rendelkezésre állnak akkoriban mai segédeszközeink. hogy ezek az elméleti nézetek akkoriban már kielégítõen tisztázva voltak.) 23 Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin (Frege 1964). az idézetek után adom meg. hogy kifejlõdjenek a gõzgép feltalálását összeadó feltalálói gondolatok. ha nem is magához a gõzgéphez. hogy a gõzgép gondolata megadja az ösztönzést e szerszámok megalkotására. és még sok évtizedre volt szükség. mit küszködtek az akkori feltalálók a szerszámok tökéletlenségével.Szabad szemmel. […] Ezzel szemben sajnálattal és csodálattal nézzük. Amit ma szerszámgépeinkkel játszva elkészítünk. Ez arra int. és adjuk meg elõfutáraiknak is.és technikatörténeti érdekesség kiemelése. a gõzgép már Papin idejében nagy tökélyt ért volna el.) Ellene lehetne vetni. hajlamos lesz ezt azzal magyarázni. Persze szükség volt arra. mire Papin várakozásai teljesültek. ami jár nekik. górcsõ alatt 67 tatott levelezésérõl. hogy elõbb tisztázódniok kellett a vízgõz nyomására és lecsapódására vonatkozó elméleti nézeteknek. és olyan kézmûvesek segítségére vagyunk utalva.” (94. hogy gõzgépet kell építenünk. és nemritkán kivihetetlennek bizonyult. amelyet akkor adtak ki kötetben összegyûjtve. és ezek a gondolatok szinte mind rendelkezésre álltak. hogy Leibnizet itt új oldaláról ismerjük meg: „Papinnal váltott leveleibõl a találmányok területére nézve is megerõsítve látjuk. hogy ne becsüljük túl azoknak az érdemeit. (96.

68 Farkas János László Fregét ezek a fejtegetések kissé szokatlan szerepben. De ha arról van szó. hogyan jön létre a semmibõl egy precíziós technikán alapuló ipari nagyüzem. 81. A géppé tökéletesedés nem fenyegeti a gondolkodást azonossága elvesztésével. és nagy részében a Begriffsschrift elõszavában már megpendített témákat bontja ki. e minõségében is voltak eredeti észrevételei. És ha a mikroszkóphasonlatra emlékszünk. az is nyilvánvaló. hogy a gõzgép feltalálásának feltételei közé besorolta a kellõ pontossággal dolgozó általános technikai kultúra meglétét. amely épp akkor láthatta a saját szemével. Frege maga fejti ki fogalomírásának filozófiai argumentációval elõadott igazolásában.24 Új és általánosabb szempont. Nem tûnhetett például triviálisnak. már-már ipartörténészként láttatják. évf. valamint a formulanyelvet mint a jelhasználat különbözõ módozatait tárgyalja és viszonyítja a gondolkodáshoz. hogy szelet fogva széllel szemben vitorlázzunk. A precíziós technika kialakulása azonban ebben a képben csak következménye az eredeti lendítõerõnek. In: Frege 1964. hanem nyitott az alkalmazásra. hogy a gondolkodást megóvjuk a logikai hibáktól.) . szilárdan tartja elsõ helyét a géppel szemben. hogy ezek az észrevételek szorosan összefüggenek Frege önértelmezésével. Egy olyan elmélet haladásában. E kép felvázolásához nyilvánvalóan hozzájárult Abbe eleven és közeli mintája is. És azt hiszem. SZELET FOGVA. és a beszélt nyelvet. amely a tudományos elmélet haladásában van.) Az érzéki jelekkel a nem érzéki gondolatok felé mozgunk.” (107. mint a hajózásnak az a találmány. oldalszámok a fõszövegben. a természetes nyelv kevés24 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. amely azonban nem tiszta kontempláció. de evidensnek igen a jénai közönség elõtt. az írott nyelvet. Ez a tanulmány 1882-ben jelent meg egy filozófiai folyóiratban. hogy itt a jelhasználat és a gondolkodás viszonyából indul ki. 1882. SZÉLLEL SZEMBEN Ezeket az összefüggéseket nem a háttérbõl kell kiszálazni. (Eredeti megjelenése: Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik. mert a gondolkodás. ha tudományos elméletben fejlik ki. Triviálisnak nem. Egészében véve: „A jelek a gondolkodásnak ugyanazt jelentik.

(112. ezeket csak haladott technikával lehet létrehozni. melyeknél fogva viszont továbbléphet a fizika. Olyan jelkészletre [ein Ganzes von Zeichen] van szükségünk. hiszen az elõbbi feltalálása már feltételezi az utóbbi kiteljesedését. a kutatást szolgáló kísérleti és megfigyelési apparátusok építésérõl lévén szó. úgy tûnik. fogalomírással elõrevinni a tudományt. Esetünkre magától adódik az alkalmazás. mondják. különbözõ célszerszámokat. az sem elég. Lehetetlen. Így vagyunk a szónyelvvel is. amelynek szigorú logikai formájából a tartalom nem tud kibújni. (113. a tiszta gondolkodás formulanyelve. ez pedig olyan új apparátusok építését teszi lehetõvé. mint a Papin-levelezés kapcsán: itt belül marad a tudományon. A nyelvet ebben a tekintetben a kézhez hasonlíthatjuk. amely másfelõl fejlõdõképességének és sokoldalú alkalmasságának a feltétele. meg kellett szabadulnia a meghatározó mintától. amely viszont a természettörvények ismeretére épül.Szabad szemmel. hiába tud a kéz a legkülönbözõbb feladatokhoz hozzáigazodni. górcsõ alatt 69 nek bizonyul. Dolgozata vége felé Frege mintegy egyetlen csomóba köti a korábban felvázolt analógiákat: Az ember könnyen támaszt fölösleges aggályokat a dolog kivitelezhetõsége felõl. de hogy tudna az ember nyelvet alkotni ész nélkül? A természeti törvények kifürkészésére a fizikai apparátusok szolgálnak. a Frege által leírt körfolyamatban vezetõ szerepe relativizálódik. amelyek oly pontosan dolgoznak. A kör mindegyik esetben ugyanúgy oldódik föl. Az ész fejlõdését eszerint a nyelv teszi lehetõvé. ahogyan kezünk nem lenne képes. a fizikában tett haladás folytán halad a technika. És mi teszi lehetõvé ezt a pontosságot? A részek merevsége. amellyel azonban nem érjük be. épp az. változhatatlansága.) Ilyen jelkészlet volna a fogalomírás. . amely pontos mása a mikroszkóphasonlatnak: A kimutatott hiányosságok alapja a nyelv egyfajta puhaságában és változékonyságában van. Ahhoz. aminek híja teszi oly sokoldalúan ügyessé a kezet. Ugyanez a látszatnehézség már a nyelvnél fölmerül. és Frege kifejt egy analógiát. Mesterséges kezeket alkotunk magunknak.) A tudomány és a technika kölcsönhatása itt bensõségesebb viszonyban jelenik meg. amelybõl számûzve van minden sokértelmûség. Jóllehet ebben a kölcsönhatásban világosan az ész. hogy ezek felé elõrelépjen. a tudomány a kezdeményezõ. legalábbis késõbbi megoldásaihoz képest. Ez csak még inkább elõrehozza a háttérbõl Abbe mintáját.

érett filozófiáját meghirdetõ tanulmányában – „Über Sinn und Bedeutung” – szintén jelentõségteljes analógiául szolgál egy optikai apparátus. ezek a tárgyak közvetlenül adva vannak az észnek. 104. úgy látom. de most egy másik: az égre irányzott teleszkóp. 25 Frege 1986. amelyekkel nem kívülrõl. maga a szám is tisztán logikai természetû. miféle inger csábít arra. Az. hogy teljes magára találását jelzõ. melynek mintegy filozófiai summájaként Frege megrajzolja a magát tárgyazó ész képét: A számok e felfogásából. Frege logikai apparátusa reménye szerint elõször is az aritmetikában alkalmazható. S befejezésül csak érdekességként említem meg. az általa épített apparátust a biológia használja egy egészen más tárgy megfigyelésére. az érzékek közvetítésével ismerkedünk meg. ekkor még nem fogalmazódik meg kifejezetten. Ez majd a Grundlagen der Arithmetikben történik meg (1883). a számfogalom finomszerkezetének feltárására. hogy aritmetikával és analízissel foglalkozzunk. . amely mint legsajátját teljesen át tudja látni õket.70 Farkas János László Abbe a leghaladottabb matematikai technikákkal építette elméletét. mint valami idegennel. Az aritmetikában olyan tárgyakkal foglalkozunk. hogy e fogalom tárgya.25 Ez azonban már a fregei filozófia fejlõdésének egy késõbbi fejezetéhez tartozik. Egy ismert mondat módosításával úgy mondhatnánk: az ész voltaképpeni tárgya az ész. jól kiviláglik.

Elemzésemmel azt szeretném kimutatni. Galilei. gyaníthatóan azért. ám mégiscsak a kutatás új mintájának bizonyult. A tudományfilozófusok mondanivalójuk illusztrálására szívesen használnak tudománytörténeti eseteket. Végeredménye. melyben erõteljesen jelentkezik a tudomány kollektív jellege és vele újfajta kommunikációja mind a széles társadalom. hogy az MP éppenséggel prototípusa a megváltozott tudománynak. Kopernikusz. Ha a tudományfilozófusok ritkábban emlegetik is. rendkívül nagy összeget felemésztõ.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 Esettanulmány Palló Gábor Manhattan-projekt (MP) volt a fedõneve az atombomba elõállítását célzó kutatásnak. Newton és Einstein munkásságát. illetve feldolgozók. melyet Nagy Tudománynak szokás nevezni. Ez utóbbi sok kutatót foglalkoztató. mind a tudósközösség irányában. melyek a filozófiai értelmezések számára kifogyhatatlan forrást jelentettek és jelentenek. fõként Kepler. Historiográfiája maga is izgalmas történet már csak a titkosság fonadéka és a résztvevõk. A Manhattan-projekt tehát tipikus példája a tudomány egy bizonyos fajtájának. mert nem illik bele az eddig sikert aratott tudományfilozófiai megközelítések világképébe. hatalmas hardverigényû kutatási tevékenység. sõt az olvasóközönség morális és politikai érdeklõdése és érdekeltsége következtében is. az MP történetét feldolgozó történeti szakirodalom könyvtárnyi. Ámde a híres példák között ritkán szerepel az MP . története éppen ezért filozófiai relevanciával is bír. Az 1940-es években megjelent a híres . egész mûködése óriási lelkiismeret-furdalást okozott a résztvevõkben és a széles társadalomban.

) 6 Dürrenmatt. Samuel A. Percy (1976): A szörnyeteg.4 A feldolgozások lassanként eljutottak az egyes tudósok erkölcsi megítélésének kínos ügyeihez.72 Palló Gábor Smyth-report. Ezt követte a könyv: Smyth. David (1967): The Virus House: Germany’s Atomic Research and Allied Counter-measures. . 1940–1945 (Washington DC. Princeton: Princeton University Press. Cambridge. (1983): Alsos. Robert Jungk munkája. hogy a német atombomba-erõfeszítések valójában antifasiszta szabotázsakcióknak tekinthetõk. August 1945). (Elsõ kiadás: 1947.htm>. hogy engedélyezze Heisenberg Niels Bohrral folytatott levelezésének közzétételét. Ezek a széles közönséget is gondolkodásra késztették. New York–London: A Harvest/HBJ Book. (Német eredeti: 1956. sõt kutatásokat provokálnak. 7 Frayn. Friedrich (2001): A fizikusok. London: Methuen Drama. mely ma is nagy tudománytörténeti téma. Ezt megelõzõen elektronikus körlevélben értesítette az érdekelt történészeket a közlés várható napjáról.) 3 Jungk. Az atommagkutatás történetébõl. The History of Modern Physics. Budapest: Európa. Michael (1998): Copenhagen. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. melyek vitákat. 1800–1950. Lásd: <http://www. A Bohr-archívum a leveleket az interneten is publikálta.3 Ez elvezetett a Harmadik Birodalom tudományának tanulmányozásához. Öt modern dráma. 1971. azzal a mondanivalóval.) 4 Kiemelhetõ könyvek: Irving. a hatvanas években Friedrich Dürrenmatt A fizikusok. Los Angeles–San Francisco: Tomash Publishers. Goudsmit könyve folytatta a sort. (Ungvári Tamás fordítása. London: William Kimber és Walker. Mass. vagy Stulz.dk/NBA/papers/ introduction. 1939–1949. Robert (1958): Brighter than a Thousand Suns: A Personal History of the Atomic Scientist. 8 Utóbbi színdarab Heisenberg családját arra késztette.8 Az 1960-as évektõl kezdve sorra jelentek meg az ideologikus elemeket sem nélkülözõ. 2 Goudsmit.2 melyeket a máig legvitatottabb feldolgozás követett.–London: The MIT Press.6 mostanában Michael Frayn Koppenhága címû színdarabja7 révén. köztük Oppenheimeréhez5 vagy Heisenbergéhez. Robert Oppenheimer: Transcript of Hearing before Personnel Security Board and Texts of Principal Documents and Letters. (Elõször már 1954-ben megjelent.9 a lényeges kérdéseket is érintõ hosszabb történeti 1 A General Account of the Development of Methods of Using Atomic Energy for Military Purposes under the Auspices of the United States Government. regényes feldolgozások. 9 Lásd például Braunbek.1 majd Samuel A. Cambridge–New York: Cambridge University Press. Werner (1964): Az atommagkutatás regénye.) In: A fizikusok. 5 A McCarthy-bizottság vizsgálatainak dokumentumai megjelentek: In the Matter of J. Henry DeWolf (1945): Atomic Energy for Military Purposes: The Official Report of the Atomic Bomb under the auspices of the United States Government. 1940–1945.nbi. Budapest: Gondolat. Mark (1989): German National Socialism and the Quest for Nuclear Power.

Richard G. P . Emilio (1970): Enrico Fermi. PA.–Anderson Jr. ne csak az egésszel.html> vagy a The Manhattan Project – the atomic bomb project <http://www. Atlantic Highlands. London.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 73 visszaemlékezések.sciborg. Richard (1995): Dark Sun: The Making of the Hydrogen Bomb. New and Evanston: Harper and Row Publishers.14 A nyolcvanas évek közepén megszületett az MP történetének bestseller-változata is. vagy késõbb: Libby. The History of the United States Atomic Energy Commission.–Duncan. Richard (1986): The Making of the Atomic Bomb. William–Silard.. University Park: Pennsylvania State University Press. (1962): Now it can be told: The Story of the Manhattan Project. 12 Lásd például Segré. H. David–Truslow. NJ: Humanities Press. Stanley A. 11 Groves. Lawrence (1995): Scientists and the Development of Nuclear Weapons: From Fission to the Limited Test Ban Treaty 1939–1963. Richard G. és Hewlett. 1939/1946.13 nyomukban lehetõvé vált. Gwinn (1976): Energy and Conflict: The Life and Times of Edward Teller. New York: Woodbury.11 majd késõbb másoké is. II. Volume I. Chicago: University of Chicago Press. Freeman and Co. Putnam’s Sons. Physicist. 1947–1952. Los Alamos. Lanouette. hogy a szerzõk a projekt egyik-másik oldalával foglalkozzanak. New York: G. melyet a hidrogénbomba-történet követett.: Pennsylvania State University Press.12 Hamarosan elkészültek az elsõ tudományos igényû mûvek.–Owens. Második rész: Hewlett. Leona Marshall (1979): The Uranium People.ca/~cchieh/cact/nuctek/fissionmanhattan. New York NY: Charles Scribner ’s Sons. Rhodes. New York. N. (1976): The Advisors: Oppenheimer. etc.–Smith. (1987): Dragon’s Tail: Radiation Safety in the Manhattan Project. San Francisco: W .edu/e/spcl/ manhat.uwaterloo. Ralph Carlisle (1961): Manhattan District History: Project Y. NY: AIP Press.. Vol. University Park. 16 Ajánlható kiindulási pont lehet például a Special Collections Research Center/Manhattan Project and Atomic Scientists Collections <http://www. hogyan szülte meg a Nagy Tudomány némely definitív tu- 10 Például: Strauss.edu/gen/ WW2Timeline/Pacific07. Richard Rhodes monumentális és letehetetlenül izgalmas könyve. Teller and the Superbomb. vagy Badash. Barton C. the Man Behind the Bomb. New York: Scribner ’s.15 Ma már az internet is hatalmas anyagot ad az MP iránt érdeklõdõknek. (1962): The New World: A History of the United States Atomic Energy Commission.uchicago. Fermi. 1942–1946.: Simon and Schuster. New York: Simon and Schuster. A Biography of Leo Szilard. Laura (1966): Atom a családban.10 köztük az MP vezetõje. Bela (1992): Genius in the Shadows. Edith C. Bethe.html>. the Los Alamos Project. Francis (1969): Atomic Shield. (1963): Men and Decisions. 15 Rhodes. University of California.16 Ebben a tanulmányban az MP történetét abból a szempontból fogom átgondolni. Budapest: Gondolat. . 13 Hawkins. 14 Lásd Hacker. Leslie Groves tábornok könyve.lib.: Los Alamos Scientific Laboratory. Hans Albrecht (1991): The Road from Los Alamos. M. Herbert F . York. Blumberg. Lewis L. CA: University of California Press. Múzeumok találhatók még a The Atomic Bomb címû helyen: <http://history. Leslie R.acusd. London: Macmillan and Co.html>. Oscar E. Berkeley.

Mezzo. mely a tudományt nagybanivá teszi. foglalkoztatottak száma. amelyben a tudományt mérhetõ tevékenységnek mutatta be. augusztus 9-én pedig a „Fat Man” nevû plutóniumbomba Nagaszakiban. a nagyenergiájú fizika. In: Science. Chicago: Chicago University Press. tudományos mechanizmus hívta életre a Nagy Tudományt. Alvin M. melyek a jelenség aktuális állapotát jellemzik és visszatekintenek az elõzményekre. Létrejött egy új ágazat. Ezzel azonban messze nem zárult le a teljes kutatási terület. In: Osiris 7: 3–25. hogy rávilágít a nagy közösségben folyó tudományos kutatás némely új sajátosságára. Budapest: Akadémiai Kiadó. hogy 1945. Peter (1979): Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. és méréseivel igazolta. . Grand Science and the Development of the Bevalac.–Rader. hogy a Nagy Tudományban az említett statisztikai jellegzetességek 17 A Nagy Tudomány történetével fõleg olyan tanulmányok foglalkoznak. illetve. Lásd például Galison. hogy némely döntõ mutatóban (például ráfordítás. In: Isis. (1992): Big Science: Price to the Present.18 Erre hivatkozott Derek de Solla Price 1963-as híres könyvében. általánosabban.74 Palló Gábor lajdonságát. publikációk száma) hihetetlenül gyors növekedés tapasztalható. A szakirodalom a „nagybani tudományt” (large-scale) és a „Nagy Tudományt” (Big Science) szinonimaként használja. Az archetípus vizsgálatától remélhetõ. Derek de Solla (1979): Kis tudomány – Nagy tudomány. amit az indokol. 134: 161–165. Alvin Weinberg fizikus. 18 Weinberg. milyen társadalmi.17 Az MP-ben és a nagyenergiájú fizikában folytatott merõben új gyakorlatot már az ötvenes években Nagy Tudománynak csúfolták. James H. mely sok szempontból az MP folytatásának tekinthetõ. augusztus 6-án felrobbant és soha nem látott pusztítást végzett a „Little Boy” nevû urániumbomba Hirosimában. megkülönböztetni attól a minõségileg is újfajta kutatástól.19 Célszerûnek látszik azonban a hatalmas mennyiségi növekedést. Catherine (2003): Rethinking Big Science: Modest. (1961): Impact of large-scale science on the United States. Capshew. A NAGY TUDOMÁNY Az MP döbbenetes sikerét jelentette. 19 Price. A könyv elõször 1963-ban jelent meg Amerikában. Westfall. melyet szoros értelemben vett Nagy Tudománynak nevezhetünk. illetve fogalmi közelítéseket artikulálnak. 94: 30–56. Karen A. az MP egyik kiemelkedõ tudósa 1961-es cikkében pedig jótékonyan nagybani (large-scale) tudománynak nevezte.

rádium stb. ELÕZMÉNYEK A KIS TUDOMÁNYBAN: ATOMENERGIA 1940-IG Valamelyest önkényes. heroikus. „kis tudományos” projektek száma elvileg annyira megnövekedhetett volna. katonai és más társadalmi érdekekre. pionír kutatást végezett.) (1992): Big Science.20 Kérdésem az. 2. környezetvédelemre. a Kis Tudományhoz is alig sorolható 20 Vö. a Manhattan-projekt esetén. The Growth of Large-Scale Research. a radioaktivitásnak. hogyan jött létre és milyen struktúrát alkotott a Nagy Tudomány. amelyben elõször sejlik föl a nukleáris láncreakció. 356–357. Bruce (szerk. De tevékenységük összehangolódik az elõre meghatározott cél érdekében. Ez azonban már sokadik folyománya Henry Becquerel 1895-ben tett véletlenszerû megfigyelésének. . A jelenséget részletesen megvizsgáló Curie házaspár klasszikus. amely szerint bizonyos anyagok: uránium. melyekben igen nagy tõke koncentrálódik. illetve mérnök. menedzser. pontos „hivatalos” meghatározása nincs. spontán sugárzást bocsátanak ki magukból. hogy a hagyományos. Elsõ megközelítésben elfogadhatónak látszanak egy 1992-ben megjelent tanulmánykötet tanulságaként levont ismérvek. hogy egyetlen konkrét esetben. Hevly. Bruve (1992): Reflections on Big Science and Big History. Peter–Hevly. Az itt használt megkülönböztetés alapja az.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 75 ugyancsak kimutathatóak. az ûrteleszkóp és hasonlók. 1. amilyen a részecskegyorsító. A Nagy Tudomány hatalmas méretû és rendkívül drága mûszerekkel dolgozik. mint a megelõzõ évtizedekben. technikus és a másik oldalon a vezetõ. A Nagy Tudomány sokféle tevékenységet takar. mit tekinthetünk valamely történeti folyamat kezdõpontjának.. elkülönül egymástól egyik oldalon a sokféle diszciplínát képviselõ elméleti és kísérleti kutató. tórium. majd polónium. hogy a meglepõ statisztika ennek legyen tulajdonítható. A tevékenységük jelentõsége melletti érvelés retorikájában megjelennek utalások a tudományon kívüli szférákra: az egészségügyre. tudományos adminisztrátor. hogy az egyes projektek minõségileg más tulajdonságokat mutattak volna. Az intézetekben nagyon sok ember dolgozik pontos szervezésben és jól definiált munkamegosztással. In: Galison. gazdasági szakember. 3. Stanford: Stanford University Press. anélkül. Sok laboratóriumot egyesítõ intézeteket vagy intézetrendszereket használ. 4. Rhodes könyve Szilárd Leó ötletével kezdõdik.

miért nem repülnek szét a benne egymáshoz préselt azonos töltésû protonok. ahol Ernest Rutherford körül kialakult a legkreatívabb mûhely.76 Palló Gábor periferiális helyzetben. Azt. Ausztriában és persze Angliában. Az ötlet azon alapult. a taszító erõ már nagyobb. Szilárd szerint. Ennek fényében nem könnyen érthetõ. Szenvedtek a maró savgõzöktõl. fáztak. egyáltalán hogyan létezhet atommag. melyre 1934-ben szabadalmat kért: a láncreakció útját. a fiatal diák. mely egyben tartja a protonokat. azaz sok protont tartalmaz. Szilárd Leó azonban föltételezett egy utat. ha sikerülne neutronnal eltalálni a magot úgy. de nincs töltése. Ha azonban az atommag egy bizonyos nagyságot elér. mint az összetartó erõ. hogy széthasadjon. Budapest: Gondolat. Marie Sklodowska Curie-nek cipelnie kellett a vegyszeres üvegeket. köztük Rutherford számára is lehetetlennek tûnt. mint a protoné. szinte segítség nélkül. de hogy ezt az energiát szándékosan is föl lehet szabadítani és tetszés szerint hasznosítani. Pierre Curie már 1903-ban kimutatta. Elõállította a csodagyógyszernek is gondolt rádiumot. Eve (1959): Madame Curie. mely olyan elemeknél következik be. szinte mindenki. köztük. . de nem volt hajlandó szabadalmaztatni. A válasz olyan erõ föltételezésén alapszik. hogy a radioaktív bomlás következtében szakadatlan energiakibocsátás következik be. Ezek szerint a radioaktív sugárzás a pozitív töltésû atommagok szétesésének következménye. az emberiséget szolgálja. nem önzõ érdekeket. a tudomány az igazságot tárja fel. nehéz fölszerelést.21 A kutatási terület lassanként költözött be a hivatalos akadémiai rendszer intézményeibe. és a sok azonos töltésû részecske szétesik az azonos töltések között taszító erõ következtében. Ezekben születtek meg a klasszikus kémia alapfogalmait átértelmezõ eredmények. Maga Pierre Curie fizikus professzor volt. Huzatos fészerben dolgozták föl a hatalmas mennyiségû uránszurokércet mint alapanyagot. amelyek magja nagy. és a mag csakugyan szétesik. 1911-ben az atommag fogalma (Rutherford) és az elsõ atomszerkezeti modellek. mert úgy gondolták. és a hasadás következményeként két újabb neutron is ke- 21 Lásd lányuk könyvét: Curie. de a század elsõ éveiben Franciaország mellett több országban is az egyetemeken kaptak helyet a radioaktivitási kutatások: Németországban. tömege ugyanakkora. nem hat rá a proton pozitív töltésének taszítása. mely szintén a magban található. hogy 1932-ben James Chadwick kimutatta a neutront.

amely nagyon sok energiát eredményezne. A hasadássorozatot nevezte nukleáris láncreakciónak. azaz a tudományon kívüli szféra által kitûzött. MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK: ALKALMAZOTT KIS TUDOMÁNY 1938 utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak. Szilárd nem dolgozott az akadémiai szférában. bizonyítva. sõt igen nagy lehet. Ennek létrehozásához azonban meg kell találni a megfelelõ anyagot. . amelyet Stockholmba menekült fizikus munkatársuk. csak kutatott. kontrollált energiatermelést eredményez. hogy: az uránium magja kétfelé hasadt. hogy kidolgozza találmányát. hogy a nukleáris energia elegendõen nagy. és mint ilyennek nem is sikerült elég kutatási pénzt összegyûjtenie. hogy az alapkutatás kényelmesen megfér egy fedél alatt a célra orientált alkalmazásokkal. majd késõbb kiderült. mely nem oktatott. mely lassan vezetve folyamatos. Lise Meitner és a Koppenhágában dolgozó Otto Frischsel úgy értelmezett. Az itt folyó kutatás keretei azonban általában nem haladták meg a Kis Tudomány szokásos kereteit. érdemes próbálkozni felhasználásával. tudományos kutatóintézetben (Kaiser Wilhelm Institut für Chemie) született. Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben a Szilárdétól teljesen eltérõ gondolati úton jutott olyan kísérleti eredményhez. mint egy neutron is keletkezik. egyébként hatalmas erejû robbanás jöhet létre. melyek két újabb magot hasítanának. Az eredmény nem egyetemen. A nukleáris energia kiaknázásával kapcsolatos alapismeretek ezzel rendelkezésre álltak. Fönnmaradt azonban a kérdés: gyakorlatilag is kivitelezhetõ-e a kiaknázás. Nem találta meg a megfelelõ anyagot. Hahn és Strassmann kísérlete azonban a tiszta tudomány körébe tartozott. jól definiált feladatokat oldjanak meg. projektekbõl és találmányokból élve. hogy az iparban vagy az élet más területén felmerülõ kutatásigényt kielégítsék. akkor hirtelen nagyon sok hasadás jönne létre. hogy láncreakciót kell létrehozni. hanem az idõközben kibõvült hivatalos tudományos rendszer új létesítményében. Az intézetek eredeti célja az volt. a vállalkozó (entrepreneur) kutató korai képviselõi közé tartozott. hogy a folyamat során több.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 77 letkezzék. amibõl már négy elektron származna és ez így folytatódna. Kiderült.

78 Palló Gábor A láncreakció megindításához szükség van legalább akkora tömegû hasadóanyagra. 10 kg körüli hasadóanyag esetén körülbelül 1800 tonna TNT erejével egyenértékû. sõt a robbantási technikára is. a MAUD Bizottságot. egy másik anyag. hanem a 235-ös hasítható nagyobb valószínûséggel. Ámde Bohr J. mennyi 235-ös izotópban dús uránra van szükség. nagyon nehéz elválasztani õket egymástól. Rudolph Peierls 1939 õszén végzett számítása szerint a kritikus tömeg nem több néhány kilogrammnál. az atombomba gyártásának szinte minden fontos elemét tartalmazta már. A. mert ez kisebb energiájú. Elõször a kutatás súlypontja áttevõdött a nácik által fenyegetett és az üldözött tudósok által vágyott Angliába. Az egyik menekült. A MAUD kiváló tudósokból állt. A kutatásban azonban továbbra is mindketten alapvetõ szerepet játszottak. A természetes uránium viszont csak 0. 22 Lásd: <http://www. A tanulmány. 4. Az izotópok kémiai szempontból azonosak és fizikai különbségeik is igen kicsinyek. december és 1941. a robbanás ereje óriási. amivel akadályozza a láncreakció fennmaradását.org/redocuments/1941/41-maud. úgynevezett lassú neutronokkal ütközve hasad. még ismeretlen elem is alkalmas a célra (ez az elem kapta késõbb a plutónium nevet). Az elsõ és második MAUD Report (1940. 2.html>.7% 235-ös izotópot tartalmaz. . ezért alapvetõ jelentõsége van annak. Hatására öttagú irányító testületet hoztak létre. A memorandum módszert javasolt ennek elõállítására. Konklúzió: az atombomba gyakorlatilag is megépíthetõ. az uránium-235 gázdiffúziós módszerrel kellõ mennyiségben elõállítható. míg a 238-as izotóp befogja a neutronokat. Wheelerrel már 1939-ben kimutatta. még Peierls és Frisch sem. de nem lehetett köztük bevándorló idegen. melyet a hadsereg kutatási bizottságához juttattak el. A kutatás szervezeti mintájának átalakulása csaknem automatikusan következett a politikai helyzetbõl. július) tartalmazta az Angliában végzett munka legfontosabb eredményeit:22 1. hogy mekkora a kritikus tömeg. hogy a neutronveszteség ellenére ne álljon le a láncreakció.nuclearfiles. hogy irányítsa a további kutatást. 3. a 94-es rendszámú. megfontolandó a hasadóanyaggyár felállítása. amely elegendõ neutront termel ahhoz. hogy az uránium izotópjai közül nem a 238-as. Ezt a mennyiséget nevezik kritikus tömegnek. mivel más hasonló állami szerv nem létezett. azzal a feladattal. 1940 februárjában az ugyancsak Angliába költözött Otto Frischsel írt háromoldalas dolgozata szerint az atombomba igenis elkészíthetõ: elég 5 kg dúsított urán.

hogy az elnök fölállítsa az Uránium Bizottságot. Liverpoolban és Oxfordban. hanem a tudósok belátásából: maguk akarták titkolni az eredményeket. melynek jelentõs részét tette ki a Németországból áttelepült tudósok köre.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 79 A rendkívül eredményes munka tipikus Kis Tudomány volt: kevés ember végezte. azaz a titkosság nem a lényeget alig értõ állam valamely tiltó beavatkozásából származott. Bristolban. A finanszírozást is az egyetemek biztosították. a National Bureau of Standards igazgatóját bízta meg. Briggset. hogyan lehet a kutatást beilleszteni az államigazgatásba. Az új minta kínos lassúsággal. de több egyetemen: Birminghamben.23 Ezután az amerikai állam (szövetségi kormányzat) a kutatás aktív szereplõjévé vált.html>.edu/gen/ WW2Timeline/text01. egy ipari cég. Minden esetre Churchill miniszterelnök némi vonakodás után elismerte a bombafejlesztés sürgõsségét. az ICI (Imperial Chemical Industries) támogatásával. 1. mellékösvényeket talált. Cambridge-ben.acusd. melynek vezetésével Lyman J. AZ ÁLLAM BELÉP A KUTATÁSBA A világpolitika aktuális állapota terelte az atomenergia ügyét az állam irányába. hiszen nem állt rendelkezésére amerikai szervezeti minta arra. Ad hoc támogatás az elnöki diszkrecionális alapból Nehéz volt már az is. Az Amerikába vándorolt Szilárd Leó 1939 augusztusában Einsteinnel aláíratta a Roosevelt elnöknek szóló levelet. . azonnal átlátta a tudományos helyzet politikai jelentõségét. A bizottság az elnök diszkrecionális alapjából ka23 Az Einstein-levél megtalálható az interneten: <http://history. Az amerikai állam belépését a kutatók sürgették. A Hahn–Strassmann-kísérlet gyakorlati implikációit megértõ szûk nukleáris szakma. Peierls és Frisch saját maga döntött úgy. A bürokratikus állam inkább vonakodott bevonulni a számára idegen területre. mely felhívta a kormányzat figyelmét az ügyre. nem a bürokraták. hogy az Einstein-levelet eljuttassák az elnöki íróasztalra. Mégis csak 1939 októberére érte el. Szilárd Leó kiskapukat. hogy nem publikálja munkáját. több lépésben alakult ki.

de ez belekerül 135 millió dollárba. az atombomba ügyét elfektette. Elõször 1941 áprilisában foglalkozott vele. Kialakított három. Csak 1940 tavaszán utalták ki az összeget elõzetes kísérletezésre. hogy 1940. titokban dolgozó kutatócentrumot: a Columbia Egyetemen. Teller és Wigner). mely így megtalálta helyét a bürokratikus gépezetben. mert ez drága volt. anélkül. Alaposabb vizsgálat után a kibõvített bizottság álláspontja szerint többéves munka után bizonyára tényleg lehet bombát készíteni. orvosi. amikor engednie kellett a különféle irányokból érkezõ nyomásnak. 2.80 Palló Gábor pott hatezer dollárt a kutatásra. mely átvette az urániumkutatás irányítását. fõként Fermi és Szilárd számára. Úgy vélte. de a bomba megépítésének kevés esélyt adott. hogy készítsék el a reaktort. Magából a bizottságból itt is kizárták a bevándorlókat (Szilárd. Miközben Bush fontosnak tartotta a háborús technológiai fejlesztéseket (radar. Bush meggyorsította a folyamatot. Fölkérte a Tudományos Akadémiát. Ennek eredményét a Nobel-díjas fizikus. Ebben elfért a kevesek által komolyan vett urániumprojekt is. Vannevar Bush vezetésével létrehozták a Nemzetvédelmi Kutatások Bizottságát (NDRC). Arthur Compton foglalta össze májusban. hogy hatalmában állt volna fejlesztések és kivitelezések elrendelése. Merõben új szervezeti rendszert hozott létre. tehát még nem a bombát. mivel a költségvetésben ilyesmire nem volt pénz. nyarán az MIT-n dolgozó mérnök. Közvetlenül az elnök rendelkezése alá rendelt bizottság Az állam bevonulásának újabb lépése ezután következett. nem a cél gyors elérésére. A Bizottságot a Háborús Ügyek Minisztériuma alá rendelték az egész háborús kutatás és fejlesztés feladatával. hozzon létre szakértõ bizottságot a bombaprojekt kivizsgálására. a projektnek van bizonyos haszna. azzal. a Chicagói Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. vegyi fejlesztések). ezért Bush kezdeményezésére Roosevelt el- . Csak 40 ezer dollárt utaltak ki a munkára. 350 ezer dollár támogatást javasolt a kutatásnak. amelyben az állam szerzõdéses viszonyba lép az akadémiai szférában dolgozó kutatókkal és privát ipari vállalatokkal. 3. Az NDRC kutatási szervezet volt. A nukleáris ügyek bekerülnek a hadi kutatás keretei közé Új helyet kapott a nukleáris energia ügye a kormányzati adminisztrációban.

Az OSRD mellett az elnök létrehozta az Általános Irányítási Csoportot benne olyan politikusokkal. MET) a reaktor létrehozására. mi- .A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 81 nök 1941. Lassanként létrejött az angol–amerikai–kanadai együttmûködés. hogy ez már komoly költségvetési tétel. korábbi alelnök és Henry Stimson. Mivel az OSRD közvetlenül a Fehér Ház alá tartozott. június 28-án nagyobb szervezetet állított fel. mint Henry A. A döntõ politikai ok persze Pearl Harbor japán bombázása volt 1941. George C. Bush lassan belátta. a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalt (OSRD). a háborús ügyek minisztere. Ennek elsõ lépéseként Fermi és Szilárd szakmai vezetésével Compton megszervezte a chicagói centrumot (Metallurgical Laboratory. a centrifugálásos. köztük Robert Oppenheimer. melyeket az amerikai eredmények minden lényeges ponton megerõsítettek. Ez a csoport ajánlotta 1942 júniusában a munka méretének alapos megnövelését és besorolását a háborús ügyosztályhoz. Márciusban Compton azt javasolta. Az elõrelépés döntõ tudományos oka az volt. a Harvard Egyetem elnöke. a hivatal hatáskörébe sorolt NDRC vezetõje pedig Bush eddigi társa. A katonai adminisztráció átveszi a bombafejlesztést: a Manhattan-projekt megszületése Az S–1 létrejöttével megindult a teljes hivatali támogatással rendelkezõ nukleáris kutatás és fejlesztés. hogy idõközben az amerikaiak is megismerték a MAUD Bizottság eredményeit. Közben Chicagóban gyülekeztek a terület szakemberei. Ekkor már 85 millió dollárt fordíthattak a kutatásra. Wallace. mint Peierls és Frisch. mely a háborús kutatás és fejlesztés egészéért volt felelõs. próbálják ki a hasadóanyag elõállításának minden módszerét: a gázdiffúziós. de mások is Amerikában folytatták bombakutatásaikat. 4. Mindezek a munkálatok csakugyan meg is indultak. mégpedig nehézvizes és grafitmoderátorossal egyaránt (tenyésztõreaktor). James Conant. fizikus professzor. az elektromágneses elválasztást és a plutóniumgyártást atomreaktorral. december 7-én: az S–1 18-án jött létre. a nukleáris ügyek nagyot léptek fölfelé a fontossági hierarchiában. Ennek vezetõje Bush lett. A bombakutatás irányítására decemberben fölállítottak egy külön szervezetet S–1 szekció kódnévvel. Ennek keretében vezetõ tudósok. hogy ez a munka igen nagy összeget fog felemészteni. Olyan nagyot. Marshall tábornok és persze Bush és Conant. A korábbi Uránium Bizottság közvetlenül az OSRD része lett.

mely végül is csakugyan elkészítette a bombát. A körzetekre (districts) osztott szervezet átvette az ügyet. fejlesztési munka ellátására. inkább tartalmilag. jelentéktelennek tûnõ katona optimálisan látta el feladatát. azaz magát a Nagy Tudományt. 1942 júliusában azonban James Marshall ezredes arra kapott parancsot. A tudósok minden aktivitása ellenére. Leslie Richard Groves ezredest (hamarosan kinevezték tábornokká). kivált a vezetõ kiválasztása. Viszont kinevezte maga mellé szakmai vezetõnek Oppenheimert. Fedõneve: Manhattan Engineering District (MED). Berendeltek egy alig ismert tisztet. szervezzen külön mérnöki alakulatot. a katonai erõ növelésének szükséglete. mert a projekt azonnal elvesztené szigorú titkosságát. hanem az állam. és nem kellett részletezni. Állam és bomba Az amerikai állam tehát nem vetette rá magát a mindent legyõzõ fegyver lehetõségére. A tudományosan szinte teljesen képzetlen. 5. . a feladat technikai sajátosságai és a politika saját belsõ logikája alakította ki az MP-t mint a bombafejlesztés adekvát szervezetét. aki korábban építkezések lebonyolításában vett részt az itteninél lényegesen kisebb nagyságrendben.82 Palló Gábor közben a költségvetésben nem jelenhet meg. amit röviden Manhattan-projektnek szokás nevezni. ami mindenkit meglepett. de kiválóan hatékony kettõst alkotott. ha a tudósok többsége között nem is tett szert népszerûségre. a háborús helyzet. mely minden katonai építkezésért. Ezen az új fejlesztési testületen belül alakította ki Marshall 1942 augusztusában azt a szervezetet. Ebben az esetben lényegében pénzügyi korlát nélkül. Ez az. Ettõl kezdve szinte minden sikerült. mûszaki fejlesztésért felelõs. szervezési és finanszírozási szempontból. ha nem is irányítási. A sok lépésben kialakuló tényleges szervezetet mégsem a tudomány kényszerítette ki. Nem is volt alkalmas szervezete és eljárása a jelentõs új kutatási. A bomba ügye amúgy is mindig a hadsereghez tartozott. és igazi komoly irányítást adott a nukleáris kutatásnak és fejlesztésnek. mivel ennek háborús költségvetése már igen magas volt. most viszont korlátlan anyagi támogatást ígértek munkájához. akivel különös. Ezért az egész ügyet átköltöztette a hadsereg kebelébe.

Az eljárás figyelembe veszi. de részben hasadó izotóp gyártása is volt a célja. A bombakészítés technológiai alapvonalai már világosak voltak: szükség van legalább a kritikus tömegnyi hasadóanyagra. Teljes sebességre kapcsolta Chicagóban. Csakhogy egyik elem tényleges megvalósítására sem léteztek kész mérnöki tervek. Ez már 1942 decemberében eredményre vezetett: grafitmoderátoros reaktorban létrejött az elsõ nukleáris láncreakció. de célravezetõ módszer. 2. Az alapstruktúra létesítményei Groves a kinevezését követõ napon leadta az urániumérc vásárlására szóló óriási megrendelését Belga Kongóban. tényleg lehet-e nukleáris láncreakciót létrehozni. melynek részint a kritikus tömeg ellenõrzése. pontos méretek. a MET-ben folyó reaktorkísérletet. nem gyártunk csillogó elméleteket a folyamatok lényegérõl. Az MP strukturális alapelemei Az MP szervezetének kiépítésekor Groves részben a feladat logikáját. hanem szinte minden kicsit is reális ötletet komolyan veszünk. és azonnal teljes megvalósításához látunk. ám ha igen. részben pedig a katonai szervezési logikát követte. 2. hasadóanyag-termelés. még mindig célba érhet a másik. Ez nem ökonomikus. ezt a tömeget a bombán belül kell egységes (tehát nem több részbõl álló) anyaggá tenni. Ráadásul a lehetõ leggyorsabban és persze titokban kellett minden apró elemet elkészíteni és helyre illeszteni. az ötletek közül némelyik nem reked-e meg a megvalósításban. A bombát speciális egységnek el kell juttatnia a célpontra. a fegyver elõállítása. nem döntjük el elõre. a folyamat pontos áttekintése. 3. hogy elõre nem tudni. nem álltak rendelkezésre biztos számok. Ezért bizonyult nagyon alkalmasnak a katonai logika: nem vitatkozunk. hogy a veszteség ellenére a mûveleti célt elérjék. Egy hadmûveletnél mindig van veszteség. és a bomba magától felrobban. . melyik a jobb.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 83 AZ IPAR BELÉP A KUTATÁSBA: A MANHATTAN-PROJEKT SZERVEZETE 1. célba juttató egység. nem is végzünk szellemes kísérleteket a lehetõségek tanulmányozására. Az MP struktúráját tehát három fõelem alkotta: 1. még azt sem próbálta ki senki. úgy kell kalkulálni.

A kompartmentalizáció lehetõleg az egyes létesítmények minden egységében. a gázdiffúziós üzemben dolgozók nem tudtak a ciklotronról (elektromágneses módszer). hogy alkalmassá váljék az atomfegyver bevetésére. a tisztán katonai jellegû Alberta-projekt. szálláshelyek. Knoxville közelében. de nem városias jelleggel. A bonyolult rendszerû kutatóintézet sok részlegbõl és alrészlegbõl épült fel: laboratóriumok. mely jórészt átvette a chicagói MET szerepét. melyik alkalmasabb. Hatalmas méretû üzemben végezték itt az uránium-235 elõállítását gázdiffúzióval és elektromágneses (ciklotronon alapuló) módszerrel. mégpedig párhuzamosan több lehetséges módszerrel. Feladata a bomba létrehozása. Ehhez hatalmas ipari létesítményeket kellett létrehozni. mûhelyek. A második létesítmény számára Groves ugyancsak földterületet vásárolt Washington államban a Columbia folyó mellett.84 Palló Gábor Minthogy két hasadóanyag jött szóba. aki tudta. Tennessee államban. továbbá kísérleti reaktort építettek föl plutóniumtermelésre. Csak nagyon kevesen tudták. Az elsõ az amerikai kormány által megvásárolt hatalmas területen épült. a Clinch River mellett. Ezen azt értették. Kapcsolatukat a nélkülözhetetlen titkosságot biztosító közös alapelv szabta meg: a kompartmentalizáció. Késõbb hozzáláttak a legénység speciális kiképzéséhez. a szükséges civilizációs kellékekkel. amikor egyidejûleg 45 ezer építõmunkás dolgozott itt. mindkettõt elõ akarták állítani: az uránium-235-öt és a plutóniumot egyaránt. Három óriási létesítmény képezte az MP magvát. több tízezer lakossal. Ezek az elemek különös struktúrát alkottak. az egészet csupán a projekt szûk vezetése és néhány munkatársa látta át. Ez volt a kutatás és tervezés központja. mit gyárt például a Clinton. hogy az elemek teljesen önállóan mûködtek. az atombomba bevetésére történõ felkészülés. mit gyártanak. fogalma sem lehetett. és nem döntöttek. A Clinton Engineer Works köré a puszta földbõl pillanatok alatt vadonatúj ipari város nõtt ki. milyen célból . 1944 augusztusában elkezdték 17 darab B-29-es bombázó repülõgép módosítását. Volt olyan idõszak. A három nagy létesítményt kiegészítette a negyedik. Itt is új ipari város jött létre hihetetlen gyorsasággal. hivatali szobák. Késõbb a várost Oak Ridge-nek nevezték el. ahol hatalmas atomreaktort építettek a plutónium gyártására és üzemet kémiai elválasztására. A harmadik létesítményt Új-Mexikó félreesõ vidékén építették föl: Los Alamosban. mintha a többi nem is létezne. a robbantási technika kidolgozása volt (Project Y). ezek minden csoportjában érvényesült.

már az MP korai szakaszában úgy gondolták.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 85 stb. hogy az egyesítést robbantással kell elvégezni. General Electric. Támaszkodnia kellett olyan iparvállalatokra. EG and G. és mérnökeik képesek voltak teljesen újszerû. Babcock and Wilcox. gyakran heves vitáját. fizikai. a biztonsági személyzet és a tudományos. melyben a megtermelt hasadóanyag úgy egyesíthetõ kritikus tömegûvé. A Du Pont például vállalta csaknem az egész hanfordi beruházást és a Clinton Mûvek létrehozásának jelentõs részét. amikor a sürgõsség megkövetelte. Olyan vállalatok töltöttek be társszerepet. hozzon létre olyan szerkezetet. az üzemek létrehozása. korábban nem látott mérvû munkára. Tennessee Eastman. Monsanto. nem valamely kognitív szempont. AT and T és mások részvétele nélkül lehetetlen lett volna az MP mûködése. Bell Laboratories. illetve technológiai érdekek folytonos egyeztetését. Értelmetlen lett volna fakultásokról. mint a Stone and Webster vagy a Union Carbide és a Kellogg Corporation. amikor nem várják. Ez az alapelv az ismeretekhez való hozzáférés bonyolult jogosultsági rendszerét igényelte. Az építkezés. Ennek . hogy mondjuk a Clintonból érkezõ plutónium alkalmasságát Los Alamosban kémiai. kísérleti és merõben gyakorlatias szempontból megvizsgálják. hogy atomrobbanás következzék be. A projekt hatalmas mérete eleve ipari jelleget kölcsönzött a munkának. A felmerülõ tudományos feladatokat a technológiai követelmények definiálták. melyek a korábbi évtizedekben már végeztek nagyon nagy méretû fejlesztõ tevékenységet. Ipari jelleg Mindezt a hadsereg nem tudta volna egyedül végrehajtani. a laboratóriumi eszközökbõl ipari méretû berendezések kifejlesztése és elkészítése. Mivel az egyesülésnek igen rövid idõ alatt kell megtörténnie. diszciplináris határokról beszélni. Az említetteken kívül például a Bechtel. nehogy olyan pillanatban induljon el a láncreakció. 3. Westinghouse. Ezért az egész szervezet alapvetõen eltért a szokásos akadémiai struktúrától. a mûszerezés és millió triviális és nem triviális részlet megvalósítása a legfejlettebb amerikai ipar mozgósítását igényelte. LOS ALAMOS AZ ÚJ TÍPUSÚ KUTATÓINTÉZET A fegyverfejlesztési intézet feladata az volt. elméleti.

A Koordinációs Tanács az egyes divíziók csoportvezetõit foglalta magában azzal a céllal. Az intézetet maga Oppenheimer vezette. kétheti rendszerességgel. Ez átmetszette a divíziók közötti falakat (amiért csak bizonyos kutatók vehettek részt ülésein). Kísérleti Fizikai Divízió. de a katonai logika elõírta. mint az akadémiai szféra szokásos intézményei. Az intézet négy legfontosabb egysége diszciplináris elnevezést kapott. Oppenheimer három testületre támaszkodott a vezetésben. de nem a megszokott felosztásban: Elméleti Divízió. és kívülrõl berobbantani. a késõbbi Nobel-díjas. a személyi és technikai ügyekkel. sem rentábilisnak.86 Palló Gábor kézenfekvõ módja a kritikus tömegnyi hasadóanyagot két félre osztani. német Hans Bethe. A bonyolult implózió kutatása nem tûnt sem fontosnak. Kémiai és Metallurgiai Divízió és a Mérnöki és Anyagellátási Divízió a mûszaki feladatok ellátására. ráadásul nehéz elméleti problémákat is. Akármennyire kötötte is a katonai és ipari szervezési fegyelem a kutatást. Ezt hívták ágyúmódszernek. Ez fõként az építkezés. az intézet tudományos szempontból rugalmasabbnak bizonyult. Az elméleti kutatók közül mind a vezetõ. Példa: Az implózió és néhány következménye Az ágyúmódszer 1944 tavaszán már közeli sikert ígért. Végül létrehozták a Kollokviumot. Nem látszott komolyabb elvi akadály a megvalósítás útján sem. Eszerint a töltetet gömbhéj mentén kell elhelyezni. 1943 õszén Neumann János meglátogatta Los Alamost. Ezt nevezték implóziónak. adminisztratív és technikai intézkedésekrõl. és fontos lehetõséget látott az implózióban. Az Irányító Testület magában foglalta a divíziók vezetõit. és egymásba lõni. biztonsággal és hasonlókkal foglalkozott. hogy informálja az intézeti dolgozókat a legfõbb fejleményekrõl. ezért az implóziós csoport is az intézet szerkezetének részét képezte. kivált a levegõben végbemenõ hidrodinamikai folyamatok- . mind Teller Ede elvégzett néhány idevonatkozó alapvetõ elméleti számítást. A másik módszer kezdetben inkább csak lehetõségnek tûnt. hogy a gömb egyesüljön kritikus tömegnyi anyaggá. mely a tudományos kérdéseket vitatta meg heti. hogy valamilyen mértékben mégiscsak foglalkozzanak vele. az adminisztráció legfõbb tisztviselõit és a fontosabb technikai feladatok ellátóit. sértette a kompartmentalizáció elvét. akármennyire merevnek látszott is a biztonsági szolgálat ébersége.

Mivel az elsõ lehetõség lassúsága miatt a határidõ betarthatatlannak látszott. és megindult a gyors számítástechnikai fejlõdés is. Ezt igyekeztek gépesíteni. Ráadásul. Hoddeson. ha nem is olyan széleset. mind mûszaki szempontból. 262–289. Mégis utat engedtek számára. A helyzet egészen válságossá fordult.24 Oppenheimer új divíziókat hozott létre: a G (Gaget) 24 Ez az. Csak egyetlen bomba készül el a háború végéig. Áprilisban megérkezett Oak Ridge-bõl az elsõ plutóniumszállítmány. melynek a projekt szempontjából marginális jelentõsége volt mind tudományos. az 1945. és olyan magas neutronszámot tapasztalt. Az analitikusan meg nem oldható egyenleteket nagy számolási igényû matematikai közelítõ módszerekkel számolták ki. hiszen az U-235-bõl csak nagyon lassan lehetett megfelelõ mennyiséget elõállítani. és míg az elõbbi a számítottnak megfelelõen viselkedik. melynél az anyagot gömbfelületen osztják el. hogy a szállított anyag tartalmazta a plutónium 239-es és 240-es izotópját is. 1943–1945. Kiderült ugyanis. A kutatás gondolatok tömegeit eredményezte. ezért a spontán láncreakció veszélye nem fenyeget. ha nem sikerül a plutóniumot felhasználni. a reaktorok viszont évi több bombányi plutóniumot tudtak termelni. mint a gyors sikerrel kecsegtetõ megoldások számára. aminek következtében a figyelem ráterelõdött a még csak kísérleti formában létezett elektronikus számítógépekre. maradt a második. A kutatás alternatív megoldást keresett a már csaknem megoldott robbantási problémára. Olyan kutatást végeztek tehát. amit azonban nem lehetett felrobbantani. A késõbbi Nobel-díjas olasz Emilio Segré azonnal megvizsgálta. tavaszi határidõre csupán egy bombához elegendõ anyagot. .A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 87 ra vonatkozóan. hogy a spontán láncreakció miatt reménytelennek látszott az ágyúmódszer alkalmazása. In: Galison–Hevly 1992. és ennek sikeres felrobbantására sincs semmi garancia. Az implóziós módszer kidolgozásához az egész Los Alamos-i intézetet át kellett állítani. köztük fejlõdött Teller hidrogénbombára vonatkozó elképzelése. Lillian (1992): Mission Change in the Large Laboratory: The Los Alamos Implosion Program. utóbbinál a spontán hasadás könnyen végbemegy. amit a történetet elemzõ Hoddeson misszióváltozásnak nevez. vagy mégis az implóziós robbantási technikát próbálják alkalmazni. Két lehetõség nyílt a válság megoldására: elválasztják egymástól a plutóniumizotópokat és csak a 239-t használják fel. fölöslegesnek bizonyul a Clinton jelentõs része és az egész Hanford.

merõben különbözött az akadémiai kutatástól. fejlesztési vállalkozás volt.88 Palló Gábor és az X (Expolosives) divíziókat. ezekben új kutatócsoportokat. a jelenségre vonatkozó legújabb diagnosztikus technikákat gammasugárral. Augusztusban mind az ágyúmódszerrel felrobbantott uránbomba. . a bomba sikeres tesztjéhez. Ennek ellenére a résztvevõk megdöbbentõ odaadással. A sok eltérõ megközelítés együttes jelenléte és ugyanazon célra fordítása a tudományos kutatás új minõségéhez vezetett. Multidiszciplinárisan. Olyan elképesztõ megoldások születtek. és a többi divíziót is átrendezte. amikor 160 ezer ember dolgozott az MP-n egyidejûleg.brook. a vállalkozás méretébõl következõ kockázatot átérzõ lelkesedéssel dolgoztak. numerikus módszereket számítógépekkel. betatronnal. hogy gondolkodói szabadságuk csorbát szenvedne.25 Volt olyan idõ. semmit eleve el nem vetõ utat. vagy a robbanáskor keletkezõ lökéshullámokat konvergenssé tevõ explóziós lencsék. elméleti megközelítést. Új vezetõket nevezett ki. a minden ésszerû lehetõséget párhuzamosan bejáró. A kísérleti és elméleti tudósok együtt dolgoztak mérnökökkel és mesteremberekkel. azaz a megvalósítás redundáns katonai módját. kísérleteket. köztük George Kistiakowskyt. mint a gömb felületén több ponton tökéletesen egyidejûleg létrejövõ detonáció. Az egyes divíziók addigi munkájuk egy részét félbehagyták és teljes erõvel az implózión kezdtek dolgozni. holott a feladat alapjában véve mérnöki volt.edu/FP/PROJECTS/NUCWCOST/MANHATTAN. Területileg 25 Lásd: <http://www. minden szóba jöhetõ megközelítést párhuzamosan alkalmaztak: sejtések alapján történõ próbálkozásokat.htm>. A kutatásnak ez a szakasza végképp célra orientált jellegû volt. mind az implózió elvén mûködõ plutóniumbomba hibátlanul teljesítette feladatát háborús bevetésben is. ÖSSZEGZÉS Az MP példátlan méretû kutatási. A teljes költségvetés 1996-os dollárárfolyamon 20 milliárdot tett ki. akinek volt gyakorlata sok kutató összehangolásában. a nagy erejû robbanóanyagok szakértõjét. A tudomány korábban nem ismert óriási erõforrásai tárultak fel. Mindennek következtében 1945 júliusában eljutottak a Trinityhez. Egy percig sem érezték úgy.

hanem a politikai siker. b) a szervezés követte a technológiai követelményeket. 2. Megváltozott belsõ logikája. innen kapta nevét az újfajta tudomány. Márpedig ezeket nem elvont igazság motiválta.) tudományadminisztrátorok. melyet magánalapítvány vagy ipari vállalkozás képtelen lett volna biztosítani. háborús gyõzelem. kormányzati. gazdasági. Megjelentek benne a politikai érdekek. technikusok sem tudtak munkahelyük céljáról. Egyrészt a széles társadalom. a választók. és az egész kutatás indusztrializációja: a) a feladatok és a megvalósítás sok szempontból ipari jellegû lett. Ennek legjellemzõbb eleme a több szinten is megjelenõ titkosság volt. A kutatás multidiszciplináris kollaboratív jelleget öltött. Mindenekelõtt szoros kapcsolata a kormányzattal. azaz a fõ finanszírozók nem szerezhettek tudomást az MP létérõl.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 89 átnyúlt az Egyesült Államok mindkét partjára. vele a politikával. ezért. A kormányzati kapcsolat miatt azonban tudomásul kellett venni és követni kellett egyrészt a hatalmi érdekeket. a projekt elfogadtatásához. Olyan összeget és olyan szervezetet igényelt. sõt a hatalom megszerzése és megtartása. gondolkodási ökonómiája. 3. és csak az irányítók nem akadémiai szempontjai alapján kiválasztottak jutottak teljes áttekintéshez. c) a kutatás maga is nagyüzemi terme- . átalakult a tudósközösség ismeretelméleti funkciója. A tudomány bürokratizálódott. Mérete még mai mércével is gigantikus volt. és a tudósok jelentékeny hányadát is bürokratává tette. másrészt még a projektben részt vevõ munkások. A kompartmentalizáció elvágta egymástól a résztvevõket is. illetve adófizetõk.és értelmiségi közösség elveszítette jogát az eredmények ellenõrzésére és megvitatására. idejekorán hozzáláttak a társadalomnak nyújtandó kép megalkotásához. 1. de csak utólag. déli részétõl föl egészen Kanadáig. Az angol és amerikai tudósok maguk kezdeményezték a tudományos eredmények publikációs tilalmát. Az akadémiai tudományos adminisztrációtól eltérõ irányításban részt kaptak a tudományon kívüli (katonai. Éppen a méretébõl következik néhány megkülönböztetõ tulajdonsága. Ezzel a széles tudós. mint a historiográfia bizonyítja. 4. Fölszámolták az akadémiai tudomány nyilvánosságát. Az MP vezetõi felismerték a titkosság problematikus jellegét. A tudományos kommunikáció és retorika is átalakult. másrészt a kormányzati bürokrácia szabályait. jogi stb. A kormányzathoz való kötõdés a Nagy Tudomány néhány tulajdonságát csaknem automatikusan maga után vonta.

A Manhattan-projekt hatásai a hajszálcsöveken keresztül valószínûleg mélyebbre hatoltak. az ûrkutatásban és máshol. . amely válságos helyzetben igen nagy elõnnyé vált. akadémiai hierarchia és diszciplináris kötelékek nélkül. nem a hagyományos akadémiai igény az igaz ismeretek szélesítésére és elmélyítésére. gazdaságot. mint a Manhattan-projekt. intellektuális beállítódást. a politikát. morált. A projekt más néven a háború után is továbbmûködött. az állam. a részecskefizikában. tudástermelés folyt. Nyomában létrejött a Nagy Tudomány. a Human Genom Programban. A kutatásban jelentkezett bizonyos redundancia. A célra orientált jelleg miatt a speciális szakértelem jelölte ki a kutatók helyét. Vannevar Bush szervezeti modellje. nem diszciplináris kötõdésük. azaz csaknem az egész fejlett civilizációt érintõ kutatás. Az MP mintát adott a gigantikus projektek mûködtetésére. Az MP következményei felmérhetetlenül nagyok. mint gondolnánk. de persze nem számolta fel a Kis Tudományt. A kutatás menetét a feladat szabta meg. a Nagy Tudomány bizonyos elemei (fõleg a projektek szerinti szervezõdés) kihatottak az akadémiai szférában élõ tudományra is. és új kutatásokat indított el. Központjaiból állami kutatóintézetek alakultak: nemzeti laboratóriumok.90 Palló Gábor léshez hasonlított. köznapi érzületet. mégpedig több helyen. 5. Mégis. Az adott probléma megoldásán sokféle specialista dolgozott együttesen. Aligha létezett hasonló. az AIDS-kutatásban. az akadémia és az ipar közötti szoros együttmûködés a tudomány természetes létezésmódjává vált. hiszen a tudományos problémák jelentõs részét nem nagy tudományos keretben kell kutatni. köztük Chicagóban. Oak Ridge-ben és Los Alamosban is.

UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002. Arról a reményrõl. hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás. hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása.html . augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt. (T037504) 1 http://www. összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával.1 Az ünnepség Hawaii. a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása. Az emberben könnyen támad az az érzés. a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz. hogy nem másról van itt szó. Chile.A tudomány nyelvjátéka* Laki János I. hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén. mint utópiáról. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés. s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából.gemini.edu/project/announcements/press/2002-11. Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott. Reménytelen. melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt. a kutatás centralizációja és racionalizációja. az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte.

internet2.4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap. valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott. 4 McCray. In: Social Studies of Science. a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést. valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze. s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. 16.92 Laki János egyedül hozza létre és tartsa fenn. hiszen a teleszkópok kezelése spe- 2 I. Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat. SEHOLHELY 1. így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját. Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot. Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja. Az ABILENE (http://www. . hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát. hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására.internet2. A dél. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat. II. hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére. ugyanis a két teleszkópot egymással. lábj. melyet mintegy 200 egyetem hozott létre. hanem külön technikus csapat. (30) 5: 708. mint a francia Renater vagy a holland SURFnet. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett.és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik. s kizárólag tudományos. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. h.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www.

ha tudni akarja. vulkánok vagy óceánok mélyén stb.5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik). mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol. ahol a körülmények elviselhetõbbek. idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek.org/astrovirtel/ . s ellátásukról is könnyebb gondoskodni. globális virtuális obszervatórium. úgy nézhet bele az archívumba. hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek. s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére. s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására.5 melyek egyre inkább úgy használhatók.A tudomány nyelvjátéka 93 ciális szakértelmet igénylõ. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére. Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. S itt nem csak arról van szó. hisz itt sem tehetne mást. az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást. hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken. hanem jóval lejjebb. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban. Így olyan helyzet áll elõ. külön szakmává vált. ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel.eso. s a megjósolható végeredmény egy hatalmas. mint korábban a távcsõbe. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés.). mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne. hogy a csillagász. az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén. adatkezelési technikái és szoftverei egységesek. s jelenlegi 4. állandóan frissített adatállománnyal bírnak. 5 http://ecf. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. Olyan részletességû. mi található az égbolt valamely szektorában. melyeket bármikor használhat. s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. különbözõ földrajzi helyekrõl.hq. Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie. Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel. Sõt. melynek berendezései. mint maguk a távcsövek.

528. zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást. Ma már „Nemcsak az történik.com/2002/ 10 http://www. a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva.astro-opticon. században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés. Cambridge. Joel (2001): Trust. a Large Hadron Collidert. Laboratory. Galison.html . amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez. Caroline A. A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat. Tokióban.gat. melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését. 9 http://physics.ch/ 11 I. the Princeton Plasma Physics Laboratory.cern. az adatok elemzésében. Ma az. – L. hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg. Mass.94 2. ami egy adott gyorsítóban történik. (1999): Factory. Peter–Thompson.–London: The MIT Press. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben. Túl a Nagy Tudományon Laki János A 20. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. 12 http://www. ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum. kiem. hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak. In: Galison.): The Architecture of Science. hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben. Wesley–Chompalov. s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében. Studio: Dispersing Sites of Production. egyidejûleg jelenik meg Genovában.7 Az ötvenes években még az volt a szokás. valójában hol van a kísérlet”. Bostonban stb. mégpedig úgy.”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet. hanem az is.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt.org/overview.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját. Emily (szerk. Conflict and Performance in Scientific Collaborations. m. 8 Lawrence Livermore National Laboratory. (31) 5: 683. hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. General Atomics. J. 7 Vö. ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani. Ivan–Genuth. melynek mintegy 500. Oak Ridge National Laboratory. Peter–Jones. 529. In: Social Studies of Science. létrehozva így a Nagy Tudományt.

17 melynek fõ irányai: adatbázi- 13 http://www. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet.uk/escience 16 Foster. A mûszereket távolról is lehet mûködtetni.doe. azzal a céllal.ligo. Ian–Kesselman. valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két.html 14 http://www.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure.A tudomány nyelvjátéka 95 Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja.research-councils. az adatok kiértékelése. Ez csak akkor lehetséges. hogy a nagyenergiájú fizika. A folyamat kiteljesedését jelzi. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok. hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására.sc. egymástól igen távoli. elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül. hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást.euro-vo. hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok. s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is. ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www. Carl (szerk. egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll. intézetek. a biológia és orvostudomány.caltech. feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. Morgan Kaufmann. a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre. kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket.htm . az adatokat tükrözik. de együtt.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description. melyek lehetõvé teszik.”14 Egyre gyakoribb. hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át.org/intro. ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek.ac. A cél az. laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése. az USA egész tudományos közössége használhatja. az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak. 17 http://www. az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult.

Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását. sem a létrehozott adatmennyiséget. Washington DC: National Science Foundation. s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni. eszközöket és számítógépeket egyesítenek. a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni. hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A.18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni. közös szimulációk végrehajtása. sem az adatok. Wulf alkotta meg 1989-ben. adatot vagy szakembert. eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni. a DOE. sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít. Karen (1989): Towards a national collaboratory. 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei. A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit.96 Laki János sok hozzáférhetõsége. Joshua–Uncapher. a tapasztalattal. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti.19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére. lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést. a National Institutes of Health vagy a Department of Defense. mely kezdetben csak országos lenne. Lederberg. melyek szakértelmet. 19 Vö. . melyek sem a berendezések kapacitását. hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést. sem az egyes mérések.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása. s a gépet távolról lehet használni. kapacitást igényelni. meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. Directorate for Computer and Information Science. késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. részkísérletek. az NSF . A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések. s ugyanez a helyzet a szakértelemmel.

inkább közös erõfeszítés. .22 hogy a preprintek cseréjével. történeti és kulturális környezettõl. gyakorlati készségekkel rendelkeznek. a tevékenységek közös végrehajtása.A tudomány nyelvjátéka 97 szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja. melyet a kommunikáció folyamatossága. meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I. ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. ezért feltételezhetõ. NYELVJÁTÉK 1. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése. A tudományos megismerés sem független a társadalmi. zártkörû konferenciák szervezésével. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat. s e csoportokon belül van hierarchia.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei. hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. intenzív levelezéssel. Van azonban valami frivol abban a gondolatban. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta. a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások. a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése. hanem csoportok. III. 526–527. a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel. Nem személyek mûködnek együtt. 22 Crane. m. Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities. készségek és információk közös használata. hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel. ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison. Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte. Chicago–London: The University of Chicago Press.

az az aktuális. milyen a jó berendezés. hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok. kinek kell megadni a lehetõséget. hírcserék. m. hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon. írnak róla.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik. kulturális. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik. ezért átfutják a preprinteket. 120–121. The World of High Energy Physicists. detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg. pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben. hogy az érdekes adatokat. Sharon Traweek. hanem a tulajdonjog rögzítéséhez. melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni. s ha valami megragadja a figyelmüket. Mint Traweek megfigyelte. nem vitatott. hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni. hogy egy tény felfedezése. hogy a világ részecskefizikusai erõs.98 Laki János tudomány produktivitása szempontjából. mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát. hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál. ami le van írva. ki mivel foglalkozik. A részecskefizika oly gyorsan változik. 25 Uo. aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában. L. s ezért érdektelen.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása. Informális beszélgetések. Cambridge. de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik. magas szintû tudás. mi számít ténynek. – kiem. egy fontos mérés vagy számítás elvégzése. az megállapodott. országhatárokat. Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes. milyen kutatások folynak. . 24 I. Azt állapítja meg. a figyelemre méltó gondola23 Traweek. egy elmélet kitalálása X mûve volt. a részecskefizikusok mindig tudni akarják. a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír. annak kihirdetéséhez. mind a tudományos hierarchia.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ. de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos.–London: Harvard University Press. melyben eldõl. Amirõl beszélnek. telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek. Mass. J. ki a jó részecskefizikus. de csak ritkán olvassák. 77–78.

kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása. vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának.gov/mmc/TPMLVideoCollab. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak. beállíthatják a nagyítás mértékét stb. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején. E gép képernyõjét.html . mégis személyes [face to face] közösséget. önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét. hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik. közösen értelmezik a látottakat.27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket. A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások. szétszórt részekbõl álló falut alkotnak. megbeszélik a következõ lépéseket. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját. kiem. klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen. delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között. a mérési. s bár nemzetközi. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti. a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták.A tudomány nyelvjátéka 99 tok. J. hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny. így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható. mert az a tény. – L. fókuszálhatják a mikroszkópot. tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk. s még nem lehetõségét jelenti. valódi eredmények kiválasztása és legitimálása. sõt digitális filme- 26 Uo. 27 http://tpm.anl.amc. melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg.

Olyan cselekvéseket hajtanak végre. nem olyan információkat adnak. közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”. Budapest: Atlantisz. Nemcsak azért. melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen. mert mindenki egyformán tapasztalja õket. ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat. mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége. mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására. . közös tevékenységet. prezentációra szánt. valamint egy fórum. miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat. mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák. hanem lezárt. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. a cselekvés közösségét. de attól is. melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba. köt. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet. mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok. nem transzparen- 28 Vö. hanem azért is. az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak.100 Laki János ket is tartalmaz). stilizált értelemmel szembesül. s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló. A jelek közös reflexió tárgyává válnak. milyen berendezéseket használnak.28 hanem olyanokat. hogy megállapodnak. hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között. mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. I. egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. Azok a mûszerek. az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében. melyek minden résztvevõ számára azonosak. mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. mert az együttmûködésnek része és feltétele.: 110–111. az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést. Azzal. melynek eszközei.

A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal. olyan helyzetben vannak. aki ott van a laboratóriumban. 2. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl. a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai. mint az. hanem olyan. mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált.A tudomány nyelvjátéka 101 sek. s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. illetve alakíthatják monitoraikon. a kölcsönös megértés azért is könnyebb. A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat. A standardizációnak köszönhetõen. legjobb esetben fényképeket látott. nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van. mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb. ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl. mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. Másfelõl. melyet a jelenlévõ szerzett. számokkal és képekkel. illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják. s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. 1. mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása. érzelmei és szándékai által meghatározott világában. hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással. melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást. A digitalizálásnak köszönhetõen. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat. hanem részvétel a cselekvésben. de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket. aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt. az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése. így még a látszata is megszûnik annak. jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával. így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. az adatok pontosan ugyanúgy je- .

érzelem. Nemcsak azért. személyes motívum hatja át az embereket.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen. s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más. ugyanazt látja. mint a köznapi életben. például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai. az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág. aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni. s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. melyeket emberi jelenlét nélkül. mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt. a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ. amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni. mint az a csillagász. melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is. mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek. a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl. események meghatározott aspektusa. szenzorok. a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak. hanem a folyamatok. A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok. s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti. mindenki ugyanazt látja monitorán. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók.102 Laki János lennek meg. eldöntendõ. s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet. s együtt értelmezett jelenségeket . részben hozzáférhetõk a közös. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára. mint azok. mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el. de azért is. automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak. hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). veszélyes helyekre küldött robotok stb. a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos. hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken.) gyûjtenek be. Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást. 2.

melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek.31 vagy tévesek. hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása. mérés és kísérlet számára. kevéssé alkalmazható a tudományra. a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez. jogos. (2001): On the Internet. m. jártasságra.30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek. hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése.A tudomány nyelvjátéka 103 eredményezõ megfigyelés. a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében. 31 Lásd a robotölelési példát i. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok. mint az a (Ryle. auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág. 30 Dreyfus. London–New York: Routledge. 69. A Critique of Artificial Reason. hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben.32 de vannak olyan készségek. Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa. m. 147–168. Hubert L. de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség. a mûszeres apparátus 29 Dreyfus. a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók. ritka tapasztalatok elemzése stb. hogy a közvetített vizuális. 32 I. Az az állítás. hanem szikár adatokat keres. ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés.. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni. . Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre. hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét. nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése.29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek. 67. máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása). Hubert L. A tudományban. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt. de a tudomány nem is élményeket. amit a közvetített jelenlét kizár. (1972): What Computers Can’t Do. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers. a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre. Tagadhatatlan. de irreleváns. 64. így az a kritika. mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása. gyakorlottságra. katéterek vezetése.

s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. hogy a tudomány más kontextusban zajlik. A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg. – kiem. melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre. a kórház. mint az élet többi része. Dreyfus nem jár el körültekintõen. a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák. egy ölelés intimitása. kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét.34 Házasságot kötni jobb személyesen. ezért legföljebb olyan pótszer lehet. a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre. nem vagy alig explikálható jelzéseket. hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek. a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet. Szükség van arra. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével.104 Laki János kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis. Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem. a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében. amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. személyes meggyõzõdésre. 33 I. m. mint amilyen egy beszélgetés hangulata. mint a drótanya. melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe.”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra. különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra. 34 I. J. m. de nem is nélkülözhetetlen. belátásokra. Mindent összevéve. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom. de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. kezet foghassanak. 68–69. L. 71. mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb. . s ugyanez a helyzet az üzlettel is. holott csupán arra hívja fel a figyelmet. a sportpálya. de semmiképp sem azonos a valóságossal.

A döntõ kérdés az. a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak. ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre. Inkább azt hangsúlyozzák. hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt. 3. mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést. hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól. amellett érveltem. hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak. de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít. hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk. hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk. sajátos. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon. hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett. s tudományos tevékenységüket együtt végzik. Ahhoz. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés. s ennek következtében más közösségekétõl az . Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak. valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. gazdasági.A tudomány nyelvjátéka 105 2. hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi. redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai. mint mi fentebb. vallási. politikai stb. ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. Ami a második lehetõséget illeti. kontextustól különbözõ.

kapcsolatteremtés. holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével. s az új- . hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának. a tevékenységben. s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat. gondolkodásmódok jönnek létre. A digitális adatkezelés. akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. értelmezési szituációk. hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció. s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni. Nem arról van ugyanis szó. hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak. a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati. hanem gyakorlaton alapszanak. hiszen ha léteznének explicit definíciók. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt. melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. Vagyis a tényleges helyzet az. elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával. de nem ütközne elvi nehézségekbe. hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg. Az összemérhetetlenség. publikálás. így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti. hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik. a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. tájékozódás. A fogalmak nem definíciókon. s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan. a „kommunikációs zárlat” végeredményként. A tekintély. hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll. a kiképzés. azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének. dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez. a kommunikáció csak nehézkessé válna. hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége. A relativizmus éppen annak következménye. akadályozza a szabad együttmûködést. így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek.106 Laki János összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek. s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást.

amelyrõl még azt sem lehet tudni. megoszthatják a nyers. hogy bármiféle fordításra. az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket. informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban. és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek. interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz.A tudomány nyelvjátéka 107 donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton. anélkül értik a végeredményt. hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt. Nyers alakjukban látják az adatokat. a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. A kollaboratórium. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége. akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. Folyamatos visszajelzéseket. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be. sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak. észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban. azonosítják a peremfeltételeket. még nem tényekké kristályosulva. s mivel részesei ennek. mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt. melyben ellenõrzik a jel eredetét. hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba. így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka. új hatásokat hoznak mûködésbe. kezdeti hipotéziseket állítanak föl. izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg. a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. majd vitatnak. hanem mint zavaró momentumokat. Nem arról van szó. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja. hogy a mûszer hibája. új anyagokkal új reakciókat indítanak. hogy megteremtõdik az . mint azok. mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel. korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak. elméletbe nem épült tapasztalatokat. a berendezések mûködését. távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának. még nem értelmezett. mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása. mint vibráló pontot a képernyõn.

hanem azért. rugalmatlan. . és nem állandóan hozzáférhetõk. s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt. termékei nehezen kezelhetõk (tárolás. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó. mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától. Nem azért.108 Laki János összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége. drága. s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. keresés). Úgy állítja be a tudományt. hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk. hanem arról. mert az lassú. hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról. mint tisztán nyelvi képzõdményt. s elfedi azt a tényt.

Paul–Levitt. .) 3 Gross. október 2.) (2000): Beyond the Science Wars: the Missing Discourse about Science and Society.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában* A Sokal-affér üzenete a tudományfilozófia számára Székely László 1. hadüzenet jellegû monográfia 1994-es megjelenésével kezdõdött. amelyet Andrew Ross a német „Kulturkampf ”-ra utaló „Culture Wars” mintájára vezetett be (Ross. Norman (1994): Higher Superstition: The Academic Left and its Quarrels with Science. Ezért a vonatkozó magyar „átültetés” során a filmtrilógia magyar címének szerkezetét követjük. (A magyar nyelvben a „tudomány” szó – az angol science-szel ellentétben – egyaránt jelenti a természet.: 346). a „Star Wars” címére. még akkor is. BEVEZETÉS 2000-ben a New York-i Állami Egyetem kiadásában megjelent egy tanulmánykötet A tudományok háborúján túl címmel. nyilvánvalóan rájátszik a neves filmtrilógia. In: The Nation. Andrew [1995]: Science Backlash on Technosceptics.és a humán tudományokat. ha fordításunk visszafordítása – the war of science – a „science” szó speciális angol jelentése miatt már félrevezetõ volna. amely a T046261 számon támogatta a jelen tanulmány megszületését. valamint a filmcím nyomán szintén „Star Wars”-ként aposztrofált – Teller Ede által támogatott – amerikai „csillagháborús” katonai programra. mely a biológus Paul Gross és a matematikus Norman Levitt által közösen írt. 2 A „Science Wars” kifejezés pontos fordítása: „tudományháborúk” vagy „a tudomány körüli háborúk”. 1 Segerstrale. A kifejezés.1 A cím – amelyet szándékosan nem szó szerint fordítottunk le2 – arra a vitára utal. Baltimore: Johns Hopkins University Press.3 s amely vitában egyik oldalról a természettudományokkal szemben megfogalmazódó tudományfilozófiai és posztmodern kritikák radikális tenden* A szerzõ ezúton mond köszönetet az OTKA-nak. Ullica (szerk. Albany (New York): State University of New York Press.

Beckhez. E „hadüzenetet” – Gross. (1931): Bemerkungen zur Quantentheorie der Nullpunktstemperatur.) 6 Beck. akik 1931-ben a Naturwissenschaft címû német folyóiratban jelentették meg paródiacikküket6 – megtréfálta a szerkesztõket: a folyóirat törekvéseit a fizika oldaláról alátámasztani kívánó tanulmányként egy olyan cikket küldött be a szerkesztõségbe. amely valójában a természettudományokkal foglalkozó posztmodern írásokat parodizálta. 5 Social Text (by the editors of) (1996): Science Wars. Egy francia fizikus.–Riezler.7 Sokal a paródia4 Vö.) (1996): Science Wars. H. sz. de Sokal tréfacikkét már nem tartalmazó könyv változata a Social Text elõbbi számának. Alan (1996): Transgressing the Boundaries: Towards a Transformating Hermeneutics of Quantum Gravity. Bethe-hez és Riezlerhez hasonlóan.110 Székely László ciái miatt háborgó természettudósok. tudománytörténészeket és filozófusokat.4 s melynek szervezõi arról is gondoskodtak. In: Social Text. 46–47. A kihívásra a New York-i Social Text címû folyóirat a másik oldal képviseletében tematikus kiadványt adott közzé5 – ennek a „csillagok háborúja” mintájára képzett címe nyomán terjedt el a vitának a „tudományok háborúja”-ként történõ. In: Naturwissenschaften. A szerkesztésbe azonban – mint amint ez ma már közismert – egy kis hiba csúszott. kiváló angol fizikus-csillagászt. Durham–London: Duke University Press. (A bõvített. A paródiatanulmányt . s a szerkesztõk – nem véve észre parodikus jellegét – elhelyezték az írást a folyóirat tematikus számában.) (1996): The Flight from Science and Reason. Alan Sokal ugyanis – a 20. (A Social Text speciális duplaszáma a „science wars” témának szentelve. New York: New York Academy of Science.: Gross. In: Social Text. Levitt és Martin Lewis szervezésében – egy hasonló témájú és célú konferencia követte 1995 júniusában „Megfutamodás a tudomány és az ész elõl” címmel. század húszas–harmincas éveiben nagy tekintélyû. 46–47: 217–252. mely reprezentatív módon fölsorakoztatta a Gross és Levitt által meghirdetett ügy mellé csatlakozó neves tudósokat. Andrew (szerk. hogy a konferencia a sajtóban publicitást kapjon. Martin (szerk. Norman–Lewis. Ross. G. 7 Sokal. 19. W .). hogy választ adjanak a korábbi évtizedekben jelentõs hatást és ennek nyomán egyetemi-intézményi befolyást szerzõ természettudomány-ellenes – vagy legalábbis általuk ilyennek vélt – filozófiai és szociológiai bírálatokra.–Bethe. Sir Arthur Eddingtont kifigurázó három fiatal fizikushoz. másik oldalról az érintett filozófusok és posztmodern gondolkodók szembesültek egymással. Andrew Ross által már korábban használt megjelölése. Paul–Levitt. s céljuk az volt. Gross és Levitt a természettudományok és a természettudományos megismeréseszményhez kötõdõ tradicionális racionalizmus nevében és védelmében léptek föl.

s ezért szükségesnek tartják. Segerstale és szerzõtársai úgy érzik.) 10 Bár a vita idején a tudományfilozófiai szaklapok nemigen foglalkoztak a Sokalüggyel. amelyet kifejezetten ajánlunk az olvasók számára (Kampis György [2001]: Az igazság pillanata helyett. például: Lingua Franca 2000. In: Lingua Franca. (Kutrovácz Gábor fordítása. mint például a Washington Post.) A Sokal-vitáról Magyarországon Bencze Gyula fizikus és Fehér Márta tudományfilozófus között történt egy rövid pengeváltás a Magyar Tudomány címû folyóiratban (1998. addig a jelen tanulmány az episztemológiai vonatkozást szem elõtt tartva tekint vissza a Sokal-afférra. University of Nebraska Press.10 Sokal újraközölte a következõ kötetben: Sokal. London. Alan–Bricmont. jelen írásunk elején említett kötet már a lecsengés idõszakában jelent meg. 8 Sokal. a londoni The Observer. december. hogy bár komoly filozófiai kérdésekrõl folyt a vita. Lincoln and London. s ezáltal – természetesen a terjedelmi határok szigorú keretei között. Alan–Bricmont. április). csupán a legfontosabb gondolatok fölvázolásával – mintegy Segerstale szociológiai orientációjú kötetének ismeretelméleti-tudományfilozófiai ellenpárját kínálja. Profile.) 9 Sokal leleplezõ cikke után a New York Times elsõ oldalára került a téma. a Los Angeles Times. A kötet címében szereplõ „túl” azonban mégsem elsõsorban erre – az idõbeli dimenzióra – vonatkozik. mely válogatást tartalmaz az e lapokban megjelent hozzászólásokból. hogy a vita tárgykörében megfogalmazódó kérdéseket kívülrõl. Jean (1998): Intellectual Impostures. május–június: 62–64.9 A Sokal tréfája által kiváltott szenzáció mintegy négy évig tartott. magyarul megtalálható e kötet magyar nyelvû kiadásában: Sokal. Jean (2000): Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. nyár: 129–136. de általában – a tudományok háborújára . szokatlanul széles publicitást kapott a két szemben álló fél közötti diszkusszió. (Vö. amely a jelen íráshoz hasonlóan – ha nem is konkrétan a Sokal-afférra.8 s az ennek nyomán kirobbanó Sokal-botrány révén a filozófiai-tudományfilozófiai viták tekintetében régen nem tapasztalt.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 111 tanulmány 1996-os megjelenését követõen a Lingua Franca folyóiratban tájékoztatta az olvasókat az általa elkövetett tréfáról. s olyan további – elsõsorban az értelmiség széles köreiben olvasott – lapok is foglalkoztak a botránnyal. A cím arra utal. az igazi diszkussziót megakadályozta a felek háborús jellegû szembenállása. In: BUKSZ. egyik félhez sem csatlakozva elemezzék. (Újraközölve in: Lingua Franca [by the editors of]: The Sokal Hoax: The Shame That Shook the Academy. a vita lecsendesülésével megjelent egy-két tanulmány.) Budapest: Typotex. Amíg Segerstale és szerzõtársai mindezt a szociológia és különösen a tudományszociológia szempontjából kívánják megtenni. s néhány rövid ismertetés és értékelés mellett a BUKSZ-ban a Sokal–Bricmont-könyv magyar fordítására reflektálva Kampis György tollából született meg az üggyel kapcsolatos mindmáig egyetlen részletesebb filozófiai elemzés.. s – némivel késõbb – a párizsi Le Monde. Alan (1996): A Physicist Experiments with Cultural Studies. s a Segerstale által szerkesztett. 1999.

az elnyomás társadalmi-ideológiai technikáiban). mely a természettudományos megismerés episztemológiai értékének és a természettudományok kulturális és társadalmi szerepének egyoldalú túlértékelésére utal. K. In: Philosophy of Science. (69) 4: 645–651. A KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI KONTEXTUS A „szcientizmus” napjainkban gyakran használt kifejezés. illetve kulturális és szellemi beállítódást bírálja. a hasznosság pedig a természettudományból fakadó vélt vagy valós kulturális. Uõ (2000): Science. (67) 3: 45–47. mely néhány bekezdés erejéig foglalkozik Steven Weinbergnek a Sokal-vitához történõ hozzászólásával. Values.112 Székely László 2. mint egy sajátos hitet. Noretta (2000): „New Age” of Science: Constructivism. gazdasági és szociális elõnyökre és haszonra utal. illetve: Hacking. E kritikákon belül kialakult azonban a szcientizmusnak egy igen radikális oppozíciója is. mivel a legtekintélyesebb. Tom Sorell a szcientizmusról írt monográfiájában a szcientizmust úgy jellemzi. In: British Journal for the Philosophy of Science. környezetrombolás. azt túlértékelõ álláspontot. hiszen e kritikák éppen a szcientista képzetek helytelenségének bemutatására – azaz a szcientista álláspont ellen – irányulnak. . Ian (2000): How Inevitable Are the Results of Successful Science? In: Philosophy of Science (67) 3: 58–71. és tekint vissza: Koertge. mely a természettudomány értékelése során kifejezetten a károsnak tartott mozzanatokra fekteti a hangsúlyt (a természet kizsákmányolása. vagy a leghasznosabb”. s különösen a természettudomány az emberi tudás messze legértékesebb része – messze a legértékesebb. vagy a legkomolyabb. hanem – az elõbb jelzett negatív mozzanatokat a természettudomány lényegébõl eredeztetve – a szcientizmus adekvát kritikáját a természettudomány episztemológiai értékének redukálásában („dekonstrukciójában”). Feminism and Postmodernism. London: Routledge. Tom (1992): Scientism. 51: 667–683. etikai. Parson. tekintélyelvûség. (2002): Critical Notice: Scientific Civilisation and Its Discontents: Further Reflexion on the Science Wars. and the Value of Science. mely szerint „a tudomány. 11 Sorell. hanem arra vonatkozó. Ez a radikális oppozíció ezért nem csupán a szcientizmust magát mint a természettudománnyal nem azonos.11 Sorell jellemzésében a tekintély és a komolyság az epszitemológiai értékre. a természettudomány objektivista szemléletmódjának fölhasználása a befolyásszerzésben és hatalomért folyó harcban. A szcientizmussal szembeállított antiszcientizmus fogalma a szó legtágabb értelmében magába foglalja a szcientista nézeteket kritizáló valamennyi irányzatot. In: Philosophy of Science.

s gyökereiben – mint oly sok jellegzetes kortárs európai kulturális vagy szellemi alternatíva – egészen az ókori görög filozófiáig visszavezethetõ. a protagóraszi filozófia és világfölfogás örököse. In: The Atlantic Monthly. Az egyik fél. hiszen benne az újkori természettudományok által meghatározó módon befolyásolt ismeretelméletek. a platóni filozófia és kozmológia követõje. Mindennek nyomán az így jellemzett radikális antiszcientizmusban a szcientizmus kritikája határozottan természettudomány-ellenes jegyeket vesz föl.és kultúrtörténeti ív a természettudományok relációjában a 19. hiszen e kontextusban nem a platóni filozófia specifikumát adó ideaelméleten van a lényeg. november. hanem a kozmosz tõlünk független egyetemes rendjén – de ezzel természetesen itt nem foglalkozhatunk. Richard (1999): Phony Science Wars. illetve szellemi beállítódás szélesebb és mélyebb gondolkodástörténeti kontextusba illeszthetõ. hogy „mindennek a mértéke az ember ” – fejtegeti Rorty –. az egész európai kultúrtörténetet átívelõ filozófiai-gondolkodástörténeti trend aktuális megjelenéseként értelmezi a Sokal-tréfa nyomán kibontakozott diszkussziót. század elsõ felében egyik oldalról a termé- 12 Rorty. melyet az a meggyõzõdés vezet.12 (Megjegyezzük. század végétõl fogalmazódott meg. mely hisz az emberen kívüli. hogy ezen utóbbit helyesebb volna platóni–arisztotelészi világfölfogásként megjelölni. században kifejezetté váló két kulturális tendencia. míg a másik oldal. Ám ez az újkori gondolkodástörténetben fokozatosan kirajzolódó és a 20. A szcientizmus és antiszcientizmus ellentéte karaterisztikus formában csupán a 19.) Közismert. hogy a Rorty által jelzett átfogó – a protagórasziként és a platóni–arisztotelésziként megjelent fölfogás ellentétével jelzett – gondolkodás.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 113 társadalmi-politikai meghatározottságának leleplezésében látja. s tágabb értelemben is csupán az újkori természettudományok kialakulásától kezdõdõen beszélhetünk róla. de mindenképpen találóan – két nagy. Itt Rorty – némileg talán leegyszerûsítve. . A Sokal-vita tekintetében e mély gondolkodástörténeti beágyazottságra Rorty mutatott rá a tárgykört érintõ egyik rövid írásában. majd a 20. század végén. ontológiák és etikák és az ezekkel szemben álló filozófiák ellentétérõl van szó. s a következõkben az „antiszcientizmus” megjelölést használva elsõsorban ezekre a radikális szcientizmuskritikákra fogunk gondolni. emberek feletti mértékekben és rendben.

) Budapest: Franklin-Társulat. a különbözõ tudásszociológiai törekvések stb. (Válogatta és ford. a klasszikus episztemológiától önmagát tudatosan megkülönböztetõ tudományfilozófia a Bécsi Kör filozófiai tevékenysége révén éppen az elsõ pólus. Martin (1989): Lét és idõ. irracionálisat vagy a metafizikának elkötelezettet.14 Husserl. Ennek során a természettudományos megismeréseszmény dominanciájával szembeforduló „gyengébb reakciók” (a neokantiánusok vagy Dilthey) csupán arra törekedtek. például: Rickert. könnyedén elutasíthatott. a tulajdonképpeni.. Orosz István fordítása. (Ezt szemléletesen 13 Vö. s ennek részeként megteremtsék a természettudományokkal szemben módszertanilag is önálló „kultúr ”. mint tudománytalant. Egyedi András és Ullmann Tamás fordítása. s ennek részeként megfogalmazódott a „tudomány válságának” eszméje (Husserl). 1957. (Berényi Gábor. Tübingen und Leipzig: Verlag von Mohr. Husserl és Heidegger. 75–99.17 S mivel ennek megfelelõen a tudományfilozófia a század elsõ felében a filozófiai szcientizmust képviselte. Sõt.) Budapest: Gondolat. Bacsó Béla.: Erdélyi Ágnes. 17 Vö. Ezt követõen a szcientizmus és a fenti értelemben vett antiszcientista álláspont – amely tehát nem egyszerûen a szcientista nézetet vitatja. illetve Dilthey.) Budapest: Atlantisz.). . (Juhász Anikó. Wilhelm (1974): A történelem fölépítése a szellemtudományokban. másik oldalról az újkori természettudomány kultúrfilozófiai kritikáiban jelent meg. Angyalosi Gergely. Heidegger.vagy „szellem”-tudományokat. melyeket azután õ maga a saját normái alapján. hanem magát a természettudományt kritizálja – megjelent a tudományfilozófiában is. 14 Spengler. Edmund (1998): Az európai tudományok válsága I–II. Mezei Balázs. hogy a filozófiát és a humán kutatásokat megvédjék a természettudományos módszer behatolásától. Pfullingen: Neske. Heinrich (1902): Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriffsbildung: Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften. Altrichter Ferenc (1992): Bevezetés. Uõ (1923): Kulturtudomány és természettudomány. 15 Husserl.23. Budapest: Gondolat. 3.) (1992): A Bécsi Kör filozófiája. 16 Heidegger.) Budapest: Gondolat. Kardos András. Sorell 1992. 497–510. (Posch Árpád fordítása.) Budapest: Európa. (Vajda Mihály.114 Székely László szettudományos pozitivizmus.13 A határozottabb irányzatok viszont átfogó filozófiai kritikát próbáltak nyújtani az európai természettudományról mint olyanról (Spengler. a szcientizmus filozófiai reprezentánsaként született meg. Csejtei Dezsõ és Simon Ferenc fordítása. In: Altrichter Ferenc (szerk.15 Heidegger16). Martin: Der Satz vom Grund. Oswald (1994–1995): A Nyugat Alkonya I–II. a szcientizmus filozófiai kritikái csak a tudományfilozófián kívül fogalmazódhattak meg (Frankfurti Iskola.

de reprezentatívan illusztrálja azt a stratégiát. Thomas S.) 20 Vö. Hobbes. In: Kuhn 1984. A Social History of Particle Physics.20 majd az egyébként figyelemre méltó és színvonalas esettanulmányaiból gyakran radikális filozófiai következtetéseket levonó (így a tudományos diszkussziókat a politikai és jogi egyeztetõ tárgyalások mintájára értelmezõ s ezzel a természettudományos problémák megoldásában a tudósok társadalmi-hatalmi. A Philosophical History for Our Times. 21 Például Pickering. . Rudolf (1992): A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül. Kuhn könyvének tudományfilozófiai hatásáról és a kuhni fordulat kulturális-társadalmi összefüggéseirõl vö. Harry–Pinch. hogy megváltoztatta a tudományfilozófia eredendõen szcientista jellegét.21 valamint a természettudományokra irányuló posztmodern de- 18 Carnap. illetve az általa kívánatosnak tartott módszertantól eltérõ módszertant követõ filozófiákkal szemben alkalmazott. The Sociology of Solar-neutrino Detection. Latour. Andrew (1984): Constructing Quarks. Chicago–London: University of Chicago Press. Paul (1993): Reconstructing Scientific Revolutions. Simon (1985): Leviathan and the Air-pump. Hoyningen-Huene. de éppen ezért informatív és paradigmatikus. Boyle.19 Ugyanakkor Kuhn nyomán – bár Kuhn még a legradikálisabb értelmezésben sem sorolható a természettudomány-ellenes antiszcientizmushoz (mint amiképpen ezt szcientista kritikusai ennek ellenére gyakran megtették) – a tudományfilozófiában is megjelent a radikális antiszcientizmus. Budapest: Gondolat. Shapin. 299–322. Fuller.) 1992. Bruno (1987): Science in Action. 19 Kuhn. Cambridge: Cambridge University Press. Budapest: Atlantisz. (Bár ezen utóbbi kifejezetten ismeretterjesztõ jellegû. Chicago: University of Chicago Press. Különösképpen Feyerabendet. Kuhn’s Philosophy of Science. Pinch. Cambridge: Icon Books. Cambridge: Cambridge University Press. Princeton: Princeton University Press. Trevor (1986): Confronting Nature. melyet ez az irányzat a saját filozófiai horizontján kívül esõ gondolkodásmódokkal. Paul (2002): A módszer ellen. még: Fehér Márta (1984): Thomas Kuhn tudományfilozófiai paradigmája.18) A kuhni fordulat jelentõsége ebben az összefüggésben éppen az volt. például Feyerabend. Collins. Edinburgh: Edinburgh University Press. Z. How to Follow Scientist and Engineers Through Society. Steven–Schaffer. Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. (2000): Thomas Kuhn and the Science War. In: Altrichter (szerk. and the Experimental Life. Dordrecht: Kluwer. Sardar.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 115 mutatja Carnap Heidegger-kritikája. amely ugyan nem Heideggernek a tudományra vonatkozó nézetei ellen irányul. Trevor (1993): The Golem What Everyone Should Know About Science. s lehetõvé tette a szcientizmus tudományfilozófián belüli bírálatát. Steve (2000): Thomas Kuhn. pénzügyi igényeinek és törekvéseinek a természettel szemben alapvetõ prioritást tulajdonító) szociálkonstruktivista irányzatokat.

In: Spectator. J. Uõ (1964): The Two Cultures and a Second Look.24 A tudományfilozófiai viták. s ugyanakkor békés eszközökkel. 9. július–augusztus.23 Jóllehet. ahol a pozitivizmusvita antipozitivista oldalának. Charles Percy (1959): The Two Cultures and the Scientific Revolution. vö. 24 Így a „két kultúra” kifejezés szerepel abban a válaszban. s így mind tárgyukban. mint inkább azoknak a korábbi években kialakult társadalmi funkciójára és a tudományos eredmények technikai alkalmazására irányult. századi története kapcsán meg kell említenünk még a nevezetes „kétkultúra”-vitát. Bruce [1996]: Response: Mystery Science Theater. Neuwied–Berlin: Verlag Luchterhand. Harald–Popper. Hans–Habermas. A vita mából visszatekintõ értékelését lásd: Sorell 1992.116 Székely László konstrukciós kísérleteket sorolhatjuk ide. Karl (1969): Der Positivismusstreit in der deutschen Soziologie. Theodor W .–Dahrendorf. sz. egy jobb. Cambridge: Cambridge University Press. az új generáció összefogásával elérhetõnek hitt illuzórikus jövõkép jegyében. emberibb. [1998]: Mi ez a nagy cirkusz? In: Magyar Tudomány. de gyakran föltûnik Sokal. Nem véletlen ezért. Sokal. 98–126. valamint Sokal és Bricmont írásaiban is (Sokal–Bricmont 1998. H. (szerk. Ugyancsak vö. Chicago–London: University of Chicago Press. In: Lingua Franca. Mindez a párizsi diáklázadásban kumulálódott. a Frank22 Snow. mind széles publicitásuk vonatkozásában a Sokal-vita elõdjeinek tekinthetõk. a tudományfilozófián belüli szcientista és antiszcientista tendenciák társadalmi kontextusára tekintve azonban meg kell különböztetnünk a hatvanas–hetvenes éveket a nyolcvanas–kilencvenes évektõl. Andrew–Robbins. 255. P .) (1976): Tény. 23 Adorno. illetve Fuller 2000. hogy azután a Sokal-vitában is megjelent a Snow által 1959-ben fölvetett problematika. e viták nem kifejezetten a tudományfilozófián belül zajlottak. április). 324–327. Jürgen–Pilot. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax. A. érték. amelyben a Social Text Sokalnak a tréfát fölfedõ cikkére reflektál (Ross. A hivatkozott hely: 58). mely utóbbiban ugyan a szociológiáról volt szó. Ebbe a nagy társadalomfilozófiai célba integrálódott magának a természettudománynak a kritikája is.22 valamint a pozitivizmusvitát. ideológia: a pozitivizmus-vita Nyugat-Németországban. még: Papp Zsolt (szerk. 54–58.–Collins. Leavis. Snow. Frank Raymond (1962): The Significance of C. Labinger. Budapest: Gondolat. Cambridge: Cambridge University Press. a természettudomány episztemológiai értéke és a természettudományos racionalizmus ismeretelméleti és kulturális státusza körül forogtak. De a szcientizmus–antiszcientizmus-vita 20.) (2001): The One Culture? A Conversation About Science. de tematikájában bensõségesen kapcsolódott a Sokal-vitában késõbb megjelent problémákhoz. A hatvanas évek nagy baloldali társadalmi mozgalmai számára az elnyomó társadalmi struktúrák elutasítása és az elidegenedés meghaladása volt a cél. . amely nem annyira közvetlenül a természettudományokra.

„cultural”. 28 Vö. aki a „történelem bizalmasaként” – mintegy Bradbury regényébõl elõlépve – fontosságának tudatában egzaltáltan suhan át az egyetemek folyosóin. s a tudományfilozófia egyik ágaként a szociálkonstruktivizmus némi popularitásra tett szert az egyetemek falain kívül is. a hetvenes években e három szimbolikus név mögött valahol fölsejlettek Feyerabend írásai is. a hatvanas évek egyetemes világmegváltó pátoszával szemben minden jelentõségük ellenére is korlátozott mozgalmak. Budapest: Európa Kiadó. S ha már itt tartunk – bár talán igazságtalanul túl szarkasztikusak vagyunk vele –.25 A nyugati értelmiségi fiatalok e patetikus éveihez képest a tudományfilozófia antiszcientista és a szcientista tendenciái közötti vita szociális hátterét ma jóval partikulárisabb érdekkonfliktusok adják. Joel (1996): Dispatches from the Science Wars. s e generáció a szellemi muníciójában késõbb. In: Ross 1996. 27 Uo. majd az egyetem hivatali szobáiban kávézgatva ugyanennek intézményi és financiális visszaszorítására szõjön összeesküvéseket.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 117 furti Iskolának markáns képviselõje.28 25 Vö. és ez az átpolitizált tudománykritika a tradicionális természettudomány befolyásának visszaszorítására irányuló poltikai-ideológiai törekvésekkel összefonódva – az antiszcientista természettudomány-képet problémamentes evidenciaként tálalva – beárnyékolták a tudományfilozófia más irányzatait. hogy a tudományfilozófiai tanszékek sejtelmes homályában elõbb az „emberi arrogancia megtestesülése”. Így sajátos paradoxon alakult ki. Következményképpen a „tojásfejû természettudós” képére válaszként a természettudomány oldalán megjelent a „lemberdzsekfilozófus” nem föltétlenül paranoid képe. a finanszírozás kérdései. Woddis. 194. nem hagyhatjuk említés nélkül. „social and human” studies of science) a köztudatban egyedül ezen irányzattal – s annak is átpolitizált változatával – azonosultak. Egyrészt a tudománnyal kapcsolatos antiszcientista értékítélet. Ugyanakkor a tudományra irányuló filozófiai. Bradbury. hogy a Lingua Franca beszámolóját olvasva a Sokal-tréfa által hangsúlyozottan érintett Andrew Rossról. Ilyenek az egyetemi intézményi ellenérdekeltségek. Herbert Marcuse saját maga nagy megrökönyödésére a három nagy „M” („Marx–Mao–Marcuse”) egyikévé vált. mint a feminizmus vagy a „political correctness” („PC”) stb. szociális és egyéb humán vizsgálódások („philosophical”. Malcolm (1979): A történelem bizalmasa. 26 Kovel. Jack (1975): Új teóriák a forradalomról. s az olyan. Budapest: Kossuth. aki a New York Times Magazine teljes oldalú fotóján .26 a „maszkulin gõg kivetülése”27 – azaz a természettudomány – ellen lázítsa lelkes hallgatóit. kulturális.

118 Székely László E perspektívában a Sokal-paródia. Lingua Franca: The Sokal Hoax. hanem a vita tudományfilozófiai fókuszát is megváltoztatta. aktuálpolitikai meghatározottságukból. hogy a vitát visszaszorítsa a jelzett szûkebb politikai-ideológiai keretek közé. a „political correctness” stb. s a klasszikus tudományfilozófiai tematika megjelenését mint ideológiát. politikai értelemben vett „balos” és „jobbos” jelzõktõl elvonatkoztatva – a természettudományok objektivitásigénye. Nincs itt hely rá. hogy a hatvanas–hetvenes és a kilencvenes évek tudománykritikájában a szociológiai kontextus fönti eltérése ellenére tartalmi oldalról jelen van a folytonosság is. a tudományos realizmus. ahogy az a nyugati baloldali mozgalmakban megjelenik. A hatvanas évektõl kezdõdõ antiszcientizmus. de részletes példákkal meggyõzõen kimutatható. a feminizmus. mint ami a szcientizmus és az antiszcientizmus ellentétének kontextusában meghúzódó valós filozófiai problémákat kiemelte iskolai bezártságukból és egyetemi-intézményi. január 18. mint a kulturális értelemben konzervatív oldal. egyetemesebb – a Rorty által hivatkozott – gondolkodás. Vö. hogy a „tudományok háborúja” iránt az intellektuális publikumban érdeklõdést ébresztett.és kultúrtörténeti kontextusba helyezte el. hogy e vonatkozásban a másik oldal stratégiája többek között éppen az volt. hagyományos természettudományokra irányuló emancipatív kritikával szemben ellenérdekelt és ellenséges természettudósok érdekkifejezését értelmezze. 29 Latour. aki radikálisan szociálkonstruktivista módszertanának megfelelõen franciaellenességet. a „lemberdzsekfilozófus” képzete nélkül is óhatatlanul Bradbury regényének hõse idézõdik föl bennünk. a PC-mozgalommal vagy a tekintélyelvû. a hidegháború befejezõdésével eltûnt globális ellenség behelyettesítésére alkalmas új ellenségkép-keresést emlegetett. . (Tipikus ebbõl a szempontból Bruno Latour bekapcsolódása a vitába.29) Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is. valamint a tudományfilozófiai antirealizmus és relativizmus kérdése került. abban a formában. mind tartalmában. Sokal tréfájának tehát nemcsak annyiban volt jelentõsége. amerikai nacionalizmust. 5. s azokat a politikai „bal” és „jobb”. Bruno (1997): Is There Science After the Cold War? In: Le Monde (Paris). mind irá- mangószínû zakóban pompáz. mozgalmain túlmutató. s a nyomában kibontakozó vita úgy jelenik meg. Ennek köszönhetõen Bricmont és Sokal könyve tudományfilozófiai szegmensének fókuszába – a vitában kezdetben hemzsegõ. s személyében az egyetemi professzor mint popsztár új lehetõségét testesíti meg.

(Az idézetben szereplõ kiemelések tõlem származnak – Sz. E tudományfilozófusok a természettudománnyal szembesülve valójában a természettudomány ezen eredendõen nem esszenciális. 45. mert lehetõvé teszi ezen tudományfilozófiai irányzat mélyebb – kritikai – értelmezését. 32 Remington 1988. In: Jelen kötet.) . (1988): Beyond Big Science in America: The Binding of Inquiry. de egyre meghatározóbbá váló jellemzõivel szembesülnek. s kritikai attitûdjükben azután ezeket értékelik esszenciálisként. melyet a természettudománynak a „Nagy Tudományba” történõ fokozatos belekényszerülése fölvet – értelmezhetetlenek lennének a modern antiszcientista irányzatok.30 A kritizált természettudomány már nem egyszerûen a Galilei. 18: 45–72. továbbá a projektcélok érdekében a tudományos gondolkodás szabadságának és a tudósok erkölcsi felelõsségének korlátozását követelõ „Nagy Tudomány” képében jelenik meg. John A. Newton vagy Einstein nevével fémjelzett hagyományos természettudomány.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 119 nyában eltér a korábbi kultúrfilozófiai kritikáktól. A konstruktivisták egy olyan valóságos tendenciát érzékelnek a kortárs amerikai természettudományban. a társadalmi össztermék meghatározó részére finanszírozási igényt tartó. s vetítik vissza ennek megfelelõen rekonstrukcióikban a természettudomány múltjára. Ha nem vennénk figyelembe a természettudományos kutatás ezen új formáját – melynek egyik õsképét Palló Gábor a jelen kötetben a Manhattan-projektben látja és elemzi. valamint az intézményi célokhoz és az elismerés átpolitizált rendszeréhez […] kötõdik”. környezetromboló. 71–90. L. hanem az elõbbi negatív jegyekkel jellemzett „Nagy Tudomány” – s ebben közös a hatvanas és a kilencvenes évek antiszcientizmusa. (Csak zárójelben jegyezzük meg. A kritika tárgyát jelentõ természettudomány a hatvanas évek kritikai mozgalmaiban elsõsorban a társadalom hatalmi struktúráival – mindenekelõtt a hadiiparral és a nagy monopóliumokkal – összefonódó.31 s amely a hivatalos szervek számára megbízhatatlanná vált Oppenheimer és az ellene tanúskodó Teller Ede konfliktusában már ugyancsak elõrerajzolta azt a súlyos erkölcsi dilemmát. 31 Palló Gábor: A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2. például: Remington. s egyre inkább valószerûvé teszi a konstruktivista állításokat.32 akkor ez a szociálkonstruktivista irányzat megértésében megvilágító erejû lehet. mely egyre inkább befolyása alá gyûri azt. In: Social Studies in Science. intézményesült. hogy ha például „a kutatás egyre inkább a tudás erõsen haszonszemléletû fogalmához. s ugyanakkor elnyomó.) 30 Vö.

Amiként a „tudományok háborúját” a neves tudományfilozófiai lapok között rendhagyó módon szerkesztõségi cikkre méltató Studies in History and Philosophy of Science-ben Jardine és Frasca-Spada írja: Az 1950-es és 60-as években – Popper. m. hanem arról is. Nick–Frasca-Spada. hogy magán a tudományos berkeken belül is elszigetelõdött. általában igen kis arányban veszik föl ezeket a hallgatók. tudományszociológusokat és tudománytörténészeket ritkán kérnek föl tanácsadóként tudománypolitikai kérdésekben…34 Ez pedig jelentõs változás. Merton „aranykorában” – a tudománnyal foglalkozó filozófiai. humán vonatkozásainak tárgykörében. 34 I. Conant. Kuhn utáni tudományfilozófia a kilencvenes évekre intézményesült és iskolai filozófiává vált. Az antiszcientista ideológiák befolyásának megerõsödése és popularizációja. 28: 219–235. nekik tartanak elõadásokat és nekik írják mûveiket. Nem csupán arról van szó ugyanis. (Természetesen ez a helyzetleírás a nyugati – s különösen az amerikai – viszonyokra vonatkozik. 233. Bronovski. hogy a századfordulón – a természettudomány hagyományos. Bár a természettudományos képzést folytató intézmények tekintélyes része hirdet meg kurzusokat a természettudomány filozófiai. s befolyásolták õket természettudományos felfedezéseik értelmezésében. Marina (1997): Splendours and Miseries of the Science Wars. amikor e kutatások egyetemi tárgyakként konszolidálódtak. In: Studies in History and Philosophy of Science. hogy az új. történeti és szociológiai vizsgálódások (science studies) fölvirágzó mezeje folyamatos dialógusban volt a természettudományokkal. s nemcsak a hatvanas évekhez képest: gondoljunk csak arra. a természettudósokkal folytatott dialógus elhalt. Azután a hetvenes és nyolcvanas években. A hazai viszonyok elemzése külön vizsgálódásokat igényelne.33 A természettudománnyal foglalkozó tanulmányok [science studies] képviselõi manapság saját területük képviselõihez szólnak.) . Feyerabend. a természettudományok és a tudományfilozófia közötti most 33 Jardine. hanem filozófiai nézeteikkel kifejezett tiszteletet váltottak ki a természettudósok között. objektivista-realista képével szemben ugyancsak kritikus – Mach és Poincaré nem csupán egy személyben voltak természettudósok és tudományfilozófusok. Kuhn. Az orvosi és a környezetvédelmi etika kivételével tudományfilozófusokat.120 Székely László A hatvanas és a kilencvenes évek összehasonlításában a föntiekben jelzett folytonosságon és különbségeken túl adódik még egy eltérés.

3. (1973): Az empirizmus két dogmája. hogy a természettudomány tekintélyvesztésében leginkább felelõsnek tartott értelmiségi körökön és ideológiákon revánsot vegyenek. ami több.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 121 jelzett kommunikációs szakadék. hogy Homérosz istenei és a modern természettudományos entitások között csak fokozati különbségek vannak?35 S ha igen. valamint a természettudományos kutatások finanszírozási forrásainak beszûkülése együttesen adja azt a kontextust. érdekcsoportok rajzolódtak ki a háttérben. fogalomkészlettel és nyelvezettel a természettudomány mibenlétének hiteles megragadására. mint az intézményi szeparáltság és érdekellentétek következtében föllépõ kommunikációs zárlat. de mindenképpen érthetõ – revánsigényén túl azonban egy mélyebb mozzanat is megjelenik itt. a vita magját. Bár Sokal és Bricmont – s általában a Sokal-oldal – filozófiai színvonala erõsen kifogásolható. miképpen ragadhatjuk meg õket. In: Magyar Filozófiai Szemle. 1–2: 225–239. Ha Mach és Poincaré korával – de még akár a szcientizmus és az antiszcientizmus összecsapásával jellemzett hatvanas évekkel is – szemben a Sokal-tréfa egyik célpontjává tett kortárs tudományfilozófia nem tudja megszólítani a természettudósokat. valóságos tudományfilozófiai probléma képezte. akkor ez nem csupán kommunikációs kérdés: arra utal. E probléma pedig éppen a Rorty által jelzett két nagy gondolkodástörténeti trend feszültségének mai tudományfilozófiai megjelenése. és jól azonosítható társadalmi törekvések. Vajon igaza van-e Quine-nek. mely körül e konfliktus elméleti – filozófiaiszociológiai – diszkusszió formájában kialakult. hogy a modern tudományfilozófia minden erõfeszítése és tagadhatatlan eredményei ellenére sem rendelkezik megfelelõ eszközökkel. Willard O. „konzervatív” és „balos” „progresszív-racionalista”) értelmiségi csoportok elérkezettnek látták az idõt. Sokal tréfája mégis valami igen fontosra mutatott rá. mit jelentenek e fokozati különbségek. A TUDOMÁNYFILOZÓFIAI DIMENZIÓ A természettudósok most jelzett – jogos vagy jogtalan. melyben a természettudományok érdekében föllépõ – egymástól egyébként igen különbözõ („jobbos”. s a vallásokkal szemben miképpen identifikálhatjuk vele mai természettudományunkat? Vagy Martin Eger szavaival másképpen fölvetve a 35 Quine. . Bár a Sokal-vitában két jellegzetes kulturális tendencia szembesült egymással.

hogy a naiv tudományos realizmusnak és a szcientista objektivizmusnak nincs más alternatívája. s már korábban hivatkozott recenzióját (Kampis 2001). hogy azt ez utóbbiak csak ellenszenvvel és elutasítással fogadhatják. mint a tudományt a társadalomban feloldó. Ha a tudományfilozófia oly mértében idegen képet nyújt a természettudományokról az azt mûvelõ természettudósok számára. Az »egyezkedés« [negotiation] terminusnak az a hatása. Viszont kifejezetten ajánljuk e tekintetben Kampis Györgynek a BUKSZ-ban megjelent. Az idézet oldalszáma: 361.38 annyiban mégiscsak nekik van igazuk. [Pap Mária fordítása. hogy ez a fölfogás a tudományos objektivizmus és a kulturális szcientizmus egyetlen alternatívája. 37 Weinberg. mind a vitába bekapcsolódó neves személyiségek (így például a köztiszteletben álló s filozófiai szempontból igen problémás kijelentései mellett néha a tudományfilozófia szempontjából megfontolandó észrevételeket is megfogalmazó fizikuskozmológus Weinberg37) hozzászólásai a filozófiai ekleticizmus s a szakszerûtlenség jegyeit viselik is magukon. Igen finom és összetett kérdésrõl van itt tehát szó. 8 (augusztus): 11–15. In: Schwendtner Tibor–Ropolyi László–Kiss Olga: Hermeneutika és a természettudományok. 351–381. (Magyarul: Uõ [1996]: Sokal tréfája. In: New York Review of Books. hogy mi számít ténynek és mit fogad el a közvélemény annak. Összehasonlítás a konstruktivista szociológiával. hogy az emberek hajlamosak elfogadni. 39 Vö. Röviden: a tudomány – politika. Steven (1996): Sokal’s Hoax. melynek során persze azt sem szabad szem elõl tévesztenünk. Martin (2001): A természettudomány hermeneutikaifenomenológiai megközelítésének teljesítményei. mint az ügyvédek vagy a politikusok bármelyik vitája«. melyben annak a szélsõségesen szociálkonst- 36 „…az arról folyó tárgyalások. Az igazi kérdés tehát a természettudományok által tudásként kínált elméletekben rejlõ természeti és társadalmi tényezõk relációja. .122 Székely László problémát: igaz-e. ahogyan Latour és Woolgar fogalmaz: »nem zavarosabbak és nem kevésbé zavarosak. Budapest: Áron Kiadó. hogy valamiképpen a kurrens tudományfilozófia elégtelenségérõl van itt szó. Segerstrale 2000. mely nem képes a természettudományban rejlõ természeti és szociálisan konstruált mozzanat viszonyát adekvát módon megragadni.39 akkor szükség van kritikai önreflexióra. 6: 172–178. In: Beszélõ. azt társadalmi érdekek megjelenésének tekintõ radikális tudásszociológia és szociálkonstruktivizmus?36 Ha mind Sokal és Bricmont könyve. 7–12. hogy a „tiszta természet” mint olyan (ha létezik is talán) számunkra elérhetetlen. s így maga a „természet” is csupán az adott kulturális-társadalmi kontextus által meghatározottan jelenik meg számunkra.]) 38 Sajnos e tekintetben tartalmi kérdésekre hely hiányában még csak vázlatosan sem térhetünk ki.” Eger.

elvben igaza is lehet. s annak értelmét a természet megértésére irányuló törekvésben látja. hogy itt a viszony aszimmetrikus: a természettudósok nem belülrõl szólaltak meg. intézményi és pozícióbeli feltételekhez kell hozzájutnia. A szélsõséges szociálkonstruktivisták elegánsan kibújnak e kényszer alól. Bricmont vagy Weinberg fejtegetései tele vannak is olyan filozófiailag szakszerûtlen kijelentésekkel. Ám a jóhiszemûség elve alapján még ekkor. mint a másik oldalon a kritikai önreflexiót elutasító. amikor is a természettudós jóhiszemûségét – a természet megismerésére irányuló õszinte törekvését – kétségbe vonják. s azután ezek birtokában ilyen megoldásokat kell találnia – vagy másoktól „ellopnia”. hogy a természettudósok többsége õszintén a természet kutatásaként éli meg tevékenységét.40 S ha Sokal. amelyek egy tudományfilozófiai egyetemi vizsga kritériumait sem igen állnák ki. valamint egy-egy elmélet igazként történõ elfogadásában elsõsorban a hatalmi-intézményi érdekek és viszonyok kifejezését látják. s megmutassák. hogy számot adjanak errõl az általuk „hamis tudat”-nak minõsített meggyõzõdésrõl. miképpen lehetséges természettudomány. sikerre törõ természettudós képe sok esetben igaz lehet. a filozófia nem szakterületük. ezen morálisan kétségtelenül negatív motivációk dominanciája esetén is orientálja a kutatói tevékenységet. nem szabad elfelednünk azt. Hibáik nem azonos jelentõségûek. különösen 355–359. hogy a siker. Eger 2001. mely tagadja. ha mûvelõinek tevékenysége egy ilyen hamisnak tartott föltételezésen nyugszik. mely az egész vállalkozásnak értelmet ad. az ennek ellenkezõjét állító tudományfilozófiai irányzatok legfõbb feladatává az válik. 361. hogy a természettudományos megismerésben valahol. hogy a természettudósok többsége saját meggyõzõdése szerint valóban a természetet kutatja. Ám annak a nehezen vitatható körülménynek az elfogadása után. és ennek nyomán a tudományos diszkussziót a politikai tárgyalásokhoz hasonlítják. Ám még ezen esetben is többnyire úgy jelenik meg a természettudomány mûvelése magának a kutatást végzõ alanynak számára.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 123 ruktivista antirealizmusnak. A pusztán meggazdagodni kívánó vagy karrierre. ezen igazság filozófiai posztulálása esetén is vizsgálandó és értelmezendõ adottságként el kellene ismernie. 40 Vö. a karrier érdekében a természettel kapcsolatos reális problémák megoldásához szükséges pénzügyi. valamiképpen releváns módon szó van a természetrõl. Azaz a természet. s az elméletalkotásban. . Persze a természettudós e meggyõzõdése õszinte volta ellenére is lehet „hamis tudat”.

ám ezt a veszélyt semmiképpen sem Sokal idézte föl.42 A folyóirat alapító szerkesztõje és sokáig meghatározó személyisége. hanem inkább arra példa. Sokal tréfája nem az immoralitásra. s néhány további. hanem az a nyolcvanas évek végén történt kísérlet. Stanley [1996]: Professor Sokal’s Bad Joke. amelyet a Social Text szerkesztõsége erre való tekintettel megelõlegezett számára: az eltorzított vagy kifejezetten hamis fizikai utalások csak egyik aspektusát képezték Sokal paródiájának. ha kizárólagosan hiteles fizikai kijelentések szerepeltek volna benne. május–június: 61. a témával kapcsolatban lévõ egészségügyi folyóirat – összesen 146 folyóirat! – bírálati rendszerét és publikációs politikáját. In: Science. s egyébként nehezen megjeleníthetõ álláspontok hatásos deklarálására. amikor a cikk fizikai lektorálásának elmaradását másodrangú tényezõként értékeli.41 Ugyancsak alaptalan arra hivatkozni. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax… 64–67. az idézett kérdések: 67). E teszt akkor széles sajtóvisszhangot váltott ki. melyben William M. Franco [1996]: Lingua Franca. In: New York Times. John 41 A Sokal-tréfa moralizáló elítélésének markáns példáját adja Stanley Fish a New York Times hasábjain. „A tréfák lényegük szerint rosszak? A paródia immorális?” – kérdez joggal vissza a moralizáló állásponttal szemben John Brenkman (Brenkman. (Fish. viktoriánus moralizálásként ítéli meg. [22] 4: 506–523. . Epstein ilyen tanulmányok beküldésével próbálta tesztelni a szociális munkával foglalkozó folyóiratok. mely elsõsorban a morális és a jogi aspektusokkal foglalkozott. hogy képes-e a tudományfilozófia szembenézni saját problémáival. John [1996]: Letter to Lingua Franca.) 42 Ross–Robbins 1996.124 Székely László sértett hangvételû deklarációk filozófiai színvonaltalansága és méltatlansága. 55. Itt valójában a tudományfilozófia önreflexióra való képességérõl van szó: a kérdés az. május–június. s azt rosszhiszemû rászedésként vagy méltatlan csalásként elítélni. május 21. Nem adekvát ezért Sokal tréfáját erkölcsi kategóriákban minõsíteni. Stephen [1997]: The Sokal Affair in Context. s ez a szembenézés nem várható el a természettudósoktól. Egy másik – irodalmár professzor – hozzászóló pedig az ilyen jellegû panaszokat elavult. A természettudós reakciója csupán jelzés lehet. (Vö.) Persze az áltanulmányok elterjedése veszéllyel is járhat a tudományos publikációs rendszer – és ezáltal a tudományos közélet – szempontjából. Hilgartner. Technology and Human Values. s nagyobbrészt akkor is ellátta volna funkcióját. s bár bosszankodást igen. In: Linga Franca. (Moretti. hogy Sokal visszaélt fizikusi voltából adódó privilegizált helyzetével s azzal a bizalommal. Epsteint pedig szakmai etikai bizottság elé állították. moralizálást azonban nem váltott ki. hogy e módszer a megfelelõ idõpontban és módon alkalmazva igen hatásos lehet szunnyadó problémák markáns megjelenítésére. hiszen ez nem az õ szakterületük.) Az 1931-es Beck–Bethe–Riezler-paródia viszont annak idején a kor egyik neves természettudósát érintette. A Social Text válasza a tréfát leleplezõ Sokal-cikkre implicit módon el is ismeri ezt. mely alapvetõen filozófiai jellegû.

44 I. ahogyan neves posztmodern gondolkodók a matematika és a természettudomány fogalmait a pszichoanalízisbe. hogy a lélektan. Born. hogy éppen annak „hatása alá kerültek – talán egyenesen vágytak arra –. Nem véletlen ezért.45 akik éppen a természettudományokhoz kötõdõ különleges presztízs alapján érzik magukat följogosítva arra. m. hogy Mara Beller a Sokal-vita kevés briliáns hozzászólásainak egyikében a természettudománnyal érintkezõ. 45 Beller. amiként Bricmont és Sokal gondolta – a szóban forgó posztmodern szövegekkel szembeni 43 Brenkman 1996. a Social Text által elutasított. Sokal által parodizált posztmodern szövegek elõzményeit Bohr. Az a mód. s a Lingua Franca által közölt – hozzászólásában arra hívja föl a figyelmet. hogy „valami a gravitáció elméletében alátámasztja a pszichoanalízis elméletének ilyen és ilyen állítását”).Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 125 Brenkman – egykori folyóirata. Heisenberg és Pauli – a fizikai ismeretek hiányával aligha vádolható szerzõk – filozófiai tárgyú eszmefuttatásaiban fedezi föl. amit a természettudományokra irányuló kritikai tanulmányok [critical science studies] iránti elkötelezettségük alapján demisztifikálni szándékoznak: nevezetesen annak a túltengõ presztízsnek a hatása alá. E beállítódás tipikusan a szcientizmus jellemzõje. 64. Csakhogy ez a fölismerés egyrészt éppen megerõsíti – igaz. . az etika és a filozófia területén is szaktekintélyként lépjenek föl. s ez abból fakadt. a Social Text e tévedése nem esetleges figyelmetlenség vagy melléfogás. hogy volt szerkesztõtársai alapvetõen filozófiai hibát követtek el. nem úgy.43 Ennek jegyében „nem fedezték föl Sokal néhány kijelentésének szembetûnõen hamis voltát” (például azt. 64–65. Mara (1998): The Sokal Hoax: At Whom Are We Laughing? In: Physics Today. ami egy természettudós bármely kijelentéséhez hozzárendelõdik”. a nemek társadalmi helyzetével és szerepével foglalkozó tanulmányokba („gender studies”). s amiképpen egyes természettudományos állításokra mint saját elméletüket alátámasztó ismeretekre hivatkoznak – azaz Sokal és Bricmont terminológiájában kifejezve „visszaélnek” a természettudománnyal –: mindez a szcientizmus tipikus megnyilvánulása.44 Persze – s erre Brenkman nem mutat rá –. s a természettudomány-ellenességnek az ilyen szcientista megnyilvánulásokkal való eklektikus keveredése épp a magát posztmodernként meghatározó filozófia egyik jellemzõje. szeptember: 29–34. az irodalomelméletbe vagy a filozófiába átviszik.

126

Székely László

kritikát, másrészt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt nem a természettudományról, hanem a filozófiáról van szó, s ezért alapvetõen nem a természettudományos fölkészültségen múlik a dolog. (Ennyiben a „természettudományokkal visszaélõ” posztmodern írások és az említett 20. századi természettudósok közötti párhuzam Bricmont és Sokal álláspontjának a kritikáját is adja.) A hivatkozott fizikusi megnyilvánulások tipikusan a saját területén elért eredmények hatására önmagát és a természettudományt egyaránt túlértékelõ, a filozófia, az etika, és más humán területekre merészkedõ természettudós szcientizmusának megtestesítõi. Amikor a szociálkonstruktivista tudományfilozófia és a tudományokkal kapcsolatos társadalmi tanulmányok engedtek a posztmodern csábításának, és szövetséget kötöttek vele – mely szövetség markánsan jelenik meg Bruno Latour személyében – , ezzel igen kétes, eklektikus talajra tévedtek, s ez a háttere annak a nyilvánvaló filozófiai jellegû melléfogásnak, melyet Brenkman a Sokal-paródia kapcsán joggal vet volt szerkesztõtársai szemére. (E súlyos következményeket nem annyira Sokal tréfája, hanem inkább Latour Einstein-tanulmánya reprezentálja, mely méltán vált Sokal és Bricmont bírálatának egyik kedvelt céltáblájává, s amely minden bizonnyal az egyik mintaként szolgált Sokal számára paródiájának megalkotásához.46) 4. A TUDOMÁNYOK HÁBORÚJÁN TÚL A Sokal-vita hullámai lecsillapodtak, s úgy tûnik, újra minden a régi. Bármily heves és nagy publicitású volt is e vita, a frekventáltan érintett tudásszociológiát és szociálkonstruktivizmust leszámítva mintha a tudományfilozófia – egyetemi falai között – érintetlenül maradt volna. Vagy talán éppen most, az iskola falai között érlelõdnek azok az új gondolatok, elképzelések és eszmék, amelyek majd évek múltán a kuhni fordulathoz hasonló új irányt adhatnak a tudományfilozófiának, melynek nyomán a természettudományos megismerés státuszával, racionalitásával, objektivitásigényével, episztemológiai értékével kapcsolatos kérdések újra intellektuális közüggyé válhatnak, s a tudományfilozófia újra megszólít-

46 Latour, Bruno (1988): A Relativistic Account of Einstein’s Theory of Relativity. In: Social Studies in Science, 18: 3–44.

Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában

127

hatja a természettudósokat?47 Vagy ez hamis várakozás, s e kérdések már soha többé nem válhatnak úgy közüggyé, mint a Bécsi Kör, majd Popper, majd pedig különösképpen Kuhn és Feyerabend idejében azok voltak, s a Sokal-vitában átmenetileg újra ilyenné váltak? Lehet, hogy a genetikai manipuláció, a klónozás, a globális fölmelegedés és a jelenleg használatos energiahordozók kimerülésének közeledte, illetve a természettudományok fokozódó praktikus-technikai orientációja oly mértékben más kontextusba fogja helyezni a tudományok problémáját, hogy a természettudományra irányuló, a természet megértésével (a „természet igazságával”) kapcsolatos hagyományos s ma még eleven metafizikai jellegû intellektuális várakozás háttérbe fog szorulni? Esetleg még ennél is radikálisabb változások várnak ránk, s a természettudomány ma még karakterisztikus kulturális dominanciája fokozatosan redukálódni fog, s a kultúra radikális transzformációjával, valamint a mai természettudomány elõállító-manipulatív technikává történõ átalakulásával a Galileivel és Descartes-tal kezdõdött természettudományos világkorszak véget fog érni, s ezzel a tudományfilozófia is el fogja veszíteni jelentõségét? E kérdésekre a következõ években bizonyosan nem – talán majd évtizedek múlva – várhatunk választ. S az az új generáció, amely talán már a választ is tudni fogja, valószínûleg egészen más társadalmi és kulturális kontextusból fog visszatekinteni mai problémáinkra. Egy azonban bizonyos: az akkorra múlttá váló jelenünk intellektuális világa iránt visszatekintõen érdeklõdõ kutatók számára a nagy nyilvánosságot megmozgató Sokal-vita színvonaltalansága és éles polarizáltsága ellenére gondolkodástörténeti szempontból mindenképpen érdekesebb és informatívabb lesz, mint az iskolai falak közé beszorult, professzionális kortárs tudományfilozófia.
47 Bár jelenleg az iskolák sokaságára szakadt s részproblémáinak sokaságába belebonyolódott tudományfilozófia centrumában nehéz olyan irányokat, törekvéseket találni, melyek ilyen perspektívák felé mutathatnak, azonosíthatunk azért néhány olyan – az érdeklõdés perifériáján elhelyezkedõ, de lehetõségeit tekintve talán több figyelmet érdemlõ – próbálkozást, mely kivezethet a hamis dilemmából. Így Hacking 1999-ben megjelent könyvében (Hacking, Ian [1999]: The Social Construction of What? Cambridge: Harvard Univesity Press). Rorty – korábban idézett írásában – ilyen „harmadik” irányt vél fölfedezni, s ugyancsak ilyenként értékelhetõ a természettudományok hermeneutikai filozófiája, mely részben Husserlhez, részben Gadamerhez, de leginkább Heideggerhez kapcsolódik. (Vö. Schwendtner–Ropolyi–Kiss 2001, illetve: Margitay Tihamér–Schwendtner Tibor [szerk.] [2003]: Tudomány megértõ módban. Hermeneutika és tudományfilozófia. Budapest: L ’Harmattan Kiadó; Székely László [2000]: A természettudományok hermeneutikája és a tudománytörténet. In: Replika, 41–42: 149–161.)

KOMMUNIKÁCIÓ

Szavak és modellek
A vizualizáció szerepe az antik kozmológiában1 Betegh Gábor

1. CSILLAGÁSZAT , KOZMOLÓGIA ÉS VIZUALIZÁCIÓ Ha elõveszünk egy modern csillagászati ismeretterjesztõ mûvet, akkor abban szinte bizonyosan találunk majd ábrákat. Nem véletlenül. Hiszen összehasonlíthatatlanul könnyebb elmagyarázni az olyan alapfogalmakat, mint égi egyenlítõ, zenit, meridián, térítõk, ekliptika, ekliptikus sarkpont, tavaszpont és így tovább, egy vagy több szemléletes ábra segítségével, mint pusztán szavakkal. Az ábráról viszonylag gyorsan leolvashatjuk azt, amit egyébként csak számos körülményes mondat tudna leírni. Ráadásul az ábrán együtt, szinoptikusan láthatjuk azt, amit a szöveg csak lineárisan tudna megfogalmazni: így a különbözõ elemek egymáshoz való viszonyát is lényegesen jobban át tudjuk tekinteni, mintha csak a szövegre, saját geometriai képzeletünkre és belsõ térlátásunkra hagyatkozhatnánk. Másrészrõl fontos felfigyelnünk arra is, hogy az ábrák önmagukban nem lennének elégségesek, hiszen az ott látható geometriai formák értelmezésre szorulnak: a szövegre hárul a feladat, hogy elmagyarázza, a különbözõ vonalak, körök és ellipszisek közül melyek jelképezik egy égitest pályáját, melyek bizonyos égitestek pályájának határpontjait, és

1 A tanulmány kibõvített változatát lásd Betegh, Gábor (2002): Le problème des représentations visuelles dans la cosmologie présocratique: pour une histoire de la modélisation. In: Laks, André–Louguet, Claire (szerk.): Qu’est-ce que ce la philosophie présocratique / What is Presocratic Philosophy. Lille, 381–415. Köszönet Bodnár István hasznos megjegyzéseiért és az OTKA (FO 32471) támogatásáért.

132

Betegh Gábor

melyek pusztán a struktúrát kifejezõ geometriai alakzatok, melyeknek semmilyen fizikai entitás nem felel meg a valóságban. De ennél még többrõl is van szó, hiszen az önmagában álló ábra akár teljességgel félrevezetõ is lehetne. Például ha megnézzük az ismeretterjesztõ mûvekben az égi fõkörök fogalmát bevezetõ ábrákat, azt láthatjuk, hogy ezek egy olyan gömb felületén jelennek meg, amelynek középpontjában a Föld áll. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv szerzõi nem egy prekopernikus világképet hirdetnek – a szövegre hárul a feladat, hogy az ilyen lehetséges félreértéseket eloszlassák. Hasonló a helyzet a háromdimenziós modellekkel is. Vegyük például a csillagok relatív pozícióját szemléltetõ éggömböket. Egyrészt világos, hogy az ilyen eszközök által vizuálisan közvetített információt gyakorlatilag lehetetlen lenne pusztán szövegesen kifejezni. Az is világos azonban, hogy egy ilyen alapvetõ szemléltetõ eszközt is meg kell tanulni értelmezni. Az éggömbök látszólag nagyon hasonlítanak egy földgömbre. A használónak azonban meg kell értenie, hogy a modell interpretációja ebben az esetben teljesen más. Hiszen a földgömbbel ellentétben az éggömb nem egy fizikailag létezõ gömböt ábrázol, az ott szereplõ csillagok valójában nem egy gömb felszínén helyezkednek el, ezt a képzeletbeli gömböt nem kívülrõl, hanem mintegy belülrõl látjuk, a gömb középpontjába képzelt Földtõl az egyes csillagok nem egyenlõ távolságra helyezkednek el, és így tovább. Mindezt valakinek el kell magyaráznia annak, aki az éggömb segítségével most kezd ismerkedni a csillagos ég rejtelmeivel. Vajon milyen szerepe volt a vizualizációnak a görög csillagászati, kozmológiai hagyományban, és legfõképpen annak kialakulásában? A jelen tanulmányban amellett szeretnék érvelni, hogy a vizualizálás igénye egyidõs az elsõ tudományosnak tekinthetõ kozmológiai elméletek megfogalmazásával. Mi több, hogy a vizualizálás nem pusztán illusztráció volt a kozmológiai elméletek szemléltetésére, hanem alapvetõ episztemológiai szerepet játszott az elméletek megfogalmazásában és a görög kozmológia és csillagászat fejlõdési irányának meghatározásában. De vajon hogyan lehet mindezt bizonyítani? Hiszen a görög kozmológiai gondolkodás kezdetérõl semmilyen vizuális reprezentáció nem maradt ránk: sem ábrák, sem háromdimenziós modellek. A legrégibb fennmaradt éggömbök jóval késõbbiek – a legkorábbinak a Nápolyi Nemzeti Múzeumban õrzött Farnese Atlaszt szokás tartani, amely egy hellenisztikus kori eredeti 1–2. századi másolata. Másrészt a késõbbi

Szavak és modellek

133

szerzõk által idézett legkorábbi kozmológiai szövegeket õrzõ kéziratokban sem találhatunk ábrákat. Így tehát csak a szöveges forrásainkra tudunk támaszkodni, azokra a szövegekre, amelyek valamilyen módon tudósítanak az ábrák és modellek készítésérõl és alkalmazásáról. E tanulmány egyik fontos tanulsága az lesz, hogy az erre vonatkozó információk nagyon gyakran áttételesek, és nem ott szerepelnek, ahol azt esetleg elvárnánk. Mindazonáltal elsõre úgy tûnhet, könnyû dolgunk lesz. Diogenész Laertiosz ugyanis arról tudósít, hogy a milétoszi Anaximandrosz más tudományos eszközök mellett kozmológiai szemléltetõ eszközöket is alkotott:
[Anaximandrosz] találta fel a gnómónt, és – miként azt Favorinus mondja a Színes Históriában – Spártában felállított egyet, hogy jelezze a napfordulókat és napéjegyenlõségeket; továbbá idõmérõ eszközöket is készített. Õ rajzolta le elõször a föld és a tenger határvonalait, és még egy kozmoló~ giai modellt2 (sfai ra) is készített. (D. L. 2.1)

Ha elfogadjuk az anaximandroszi modellre vonatkozó diogenészi beszámolót, amelyet egyébként Plinius is explicit módon megerõsít (N. H. 2.31 és 7.203), akkor tételünk máris bizonyításra került: Anaximandrosz, akinek nevéhez fûzõdik az elsõ valóban jelentõs kozmológiai elmélet kidolgozása,3 egy kozmológiai vizualizációs eszközt is készített. A problémát csak az jelenti, hogy a filozófiatörténészek általában nem fogadják el a diogenészi beszámolót. Pontosabban annak csak utolsó, Pliniusnál is szereplõ, kozmológiai modellre vonatkozó részét szokták visszautasítani. A szövegben négyféle eszközrõl esik szó: gnómón, napóra, a tenger és a föld határait jelzõ ábra (periodosz gész) és a kozmológiai modell. Szinte mindenki elfogadja, hogy ha Anaximandrosz nem volt is a gnómón feltalálója, de alkalmazott ilyen eszközt, mint ahogy, ehhez kapcsolódóan, a napóra használatát sem kérdõjelezik meg. Végül azt is el szokás fogadni, hogy Anaximandrosz készített olyan ábrát, amely a lakott föld és a tengerek sematikus rajzát adta. Ezt egyébként megerõsíti két más for~ 2 A görög sfai ra szó elsõdleges jelentése gömb, amibõl elnyerte az „éggömb” technikai jelentést. E derivált jelentés miatt technikai használatában a szó nem csak gömb alakú modellt jelölhet. Világos, hogy az anaximandroszi modell például nem volt gömb alakú. 3 Az anaximandroszi elmélet úttörõ jellegét elemzõ klasszikus mû: Kahn, Charles H. (1960): Anaximander and the origins of Greek cosmology. Cambridge.

134

Betegh Gábor

rás is (Agathémerosz 1.1 és Sztrabón 1.7). Ezzel szemben a felsorolás negyedik elemét, a kozmológiai modellt, szinte minden modern értelmezõ anakronisztikusnak tartja: azt szokás mondani, egészen valószínûtlen, hogy már Anaximandrosz is készített volna ilyen eszközt.4 A következõkben amellett szeretnék érvelni, hogy az anakronizmusra hivatkozó érv könnyen támadható. A tanulmány nagyobbik részében azt fogom bemutatni, hogy a vizuális eszközök használata dokumentálhatóan jelentõs szerepet játszott már a preszókratikus korban is. Ennek bizonyítására az idõben visszafelé fogok haladni: a hellenisztikus kori forrásokkal fogom kezdeni, amikor a vizualizációs eszközök használata kétségbevonhatatlan, hogy innen kövessem az idõben egyre távolodva és Anaximandroszhoz egyre közelítve a vizualizációs eszközök, és elsõsorban a háromdimenziós modellek használatára vonatkozó mindinkább elmosódó, de véleményem szerint egyértelmûen felismerhetõ nyomokat. Ezt követõen, Anaximandroszhoz visszajutva, azt fogom bemutatni, hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik egy egyszerûen elkészíthetõ, de mégis szemléletes háromdimenziós modell konstruálását. Végül a tanulmány lezárásaként néhány általánosabb, a korai kozmológiai modellek használatára és szerepére vonatkozó elméleti konklúziót fogok megfogalmazni. 2. CICERO BESZÁMOLÓJA A kozmológiai, csillagászati modellek fajtáira és történetére vonatkozó vizsgálódásunk számára jó kiindulópontot jelent az a beszámoló, amelyet Cicero Az állam címû dialógusának elsõ könyvében olvashatunk. Philus, a beszélgetés egyik résztvevõje elmeséli, hogy Marcus Marcellus Szürakuszai elfoglalásakor a gazdag zsákmányból csak két dolgot kért magának: azt a két éggömböt, amelyeket Arkhimédész készített. Két különbözõ típusú modellrõl van szó. Az egyik egy az állócsillagok és a konstellációk relatív pozícióját bemutató tömör éggömb (görögül ~ ra), melyet Marcus Marcellus a Rómába szállítás után Vesstere¦; sfai ta templomában állíttatott fel. A másik egy úgynevezett armilláris gyû-

4 Couprie, Dirk L. (2001): Anaximander ’s discovery of space. In: Preus, Anthony (szerk.): Before Plato. Essays in ancient Greek philosophy, VI. Albany, 23–48, különösen 36, 46.

a thalészi éggömbön csupán az égi fõkörök szerepelnének. Platón tanítványa volt. Anaximandrosznál egy generációval még korábbra tudnánk visszamenni az idõben. Ráadásul a csillagképek ábrázolásának gondolata már jóval Thalész elõtt megjelenik. mint azon antik hagyomány megnyilvánulása. hogy öt-hat generációt kelljen várni az utóbbi megjelenésére –. Thalész kozmológiai elképzeléseire vonatkozó információink igen hiányosak. mint mondják. és azon többek között ábrázolja a fõbb csillagképeket. Elõször a tömör éggömb történetérõl a következõket mondja: Gallus kifejtette ugyanis. hogy az állócsillagokat egy gömbfelszínen képzeljük el. hiszen az égi fõkörök egy jelentõs része is éppen az állócsillagokhoz képest határozható meg. az Óriont.481–9). hogy a milétoszi ily módon képzelte el az állócsillagok helyzetét – mindez azonban felettébb valószínûtlen. késõbb pedig a knidoszi Eudoxosz. ráfestette az állócsillagokat. amit Gallus a Thalész és az Eudoxosz által készített éggömb különbségérõl mond. Ha ez így lenne. tömör éggömböt már régen feltalálták. de legalábbis azt. amelyen a különbözõ tengelyek mentén elhelyezett különbözõ nagyságú koncentrikus gyûrûk az égi fõköröket és az égitestek pályáját reprezentálják.14) Ha Gallusnak igaza lenne.Szavak és modellek 135 ~ rû (krikwt¾ sfai ra). mind a görög kozmológia általános fejlõdésének fõbb vonalai gyakorlatilag kizárnak egy ilyen hipotézist. hogy kétségbe vonjuk. akkor hogyan is ne tennék ezt meg egy kifejezetten a csillagos ég bemutatását szolgáló éggömbön. hogy a beszámoló Thalészra vonatkozó része nem más. Ha pedig dekoratív célokra felhasználhatták a csillagképek ábrázolását. a Hûaszokat és a Göncölszekeret (Il. Mind Thalész közvetlen ión utódainak csillagászati elméletei. 18. Mindezt megerõsíti az. aki. a tudós római konzul beszél a kétféle éggömb kialakulásáról és használatáról. miszerint az éggömbre majd csak az utóbbi tudós fogja ráfesteni az állócsillagokat. (1. amit Gallustól Thalész kapcsán hallunk. Minden okunk megvan azonban arra. Elõször is egy tömör éggömb készítése nyilvánvaló módon feltételez egy szferikus kozmoszelképzelést. melyben minden fontosabb tu- . A beszélgetés résztvevõinek Gallus. így teljes bizonyossággal nem zárható ki. Minden arra vall tehát. Láthatjuk ezt az Iliásznak abból a jól ismert részébõl is. hogy azt a másik fajta. Teljességgel valószínûtlen egy ilyen éggömb idõbeli prioritása – és különösen az. amikor Héphaisztosz elkészíti Akhilleusz pajzsát. a Fiastyúkot. ilyen éggömböt elõször a milétoszi Thalész készített.

Az eudoxoszi eredeti ugyan nem maradt fenn. . de az aratoszi változatból kiderül. valóban. és amikor Gallus mozgásba hozta a modellt. mint ahány nappal lemaradna magán az égen. Gallus beszámolójának Eudoxoszra vonatkozó része ezzel szemben történetileg sokkal hitelesebbnek tûnik. sz. Almagest 5. és ily módon ugyanaz a napfogyatkozás jött létre a modellen. század. hogy a már említett Farnese Atlasz eredetijéhez idõben nagyon közelinek és megjelenésében nagyon hasonlónak kellett lennie az Eudoxosz által készített tömör éggömbnek. Készítésükrõl és használatukról részletes leírást ad például Ptolemaiosz (i. erre pedig a tömör éggömb nem lenne képes. mint például Papposz (i. a Hold annyi fordulattal maradt le a Nap mögött. A csillagképek leírása és pozíciója is arra vall egyébként. mint ami ténylegesen megtörténne. hiszen kiötlötte. 4. az armilláris gyûrû mûködését: De ezen az újabb típusú éggömbön a Napnak. század) hosszasan fejtegetik az armilláris gyûrûk tudományos szerepét. hogy a jelenlévõknek elmagyarázza az Arkhimédész által készített másik modell. ahol a Föld árnyéka… [a kéziratokban itt egy lacuna következik] (1. hogy miként lehet egyetlen forgatással megjeleníteni a többféle különbözõ sebességû és eltérõ pályájú mozgást. amelyeket bolygóknak és úgymond kóborlóknak nevezünk. a Holdnak és annak az öt égitestnek a mozgása jelenik meg. akinek késõbbi kommentátorai. Az égi topográfia részletes és pontos leírása pedig szinte szükségszerûvé teszi a vizuális megjelenítéseket is. akkor. Aztán a Hold elérkezett arra a pontra. 2. Az ilyen és ennél egyszerûbb armilláris gyûrûk az antik csillagászatban a demonstráció és a megfigyelések egyik legfontosabb eszköze volt. minden bizonnyal összetett fogaskerékrendszeren alapuló és a bolygók relatív mozgását modellezõ planetárium valóban csodálatra érdemes szerkezet. század) és Proklosz (i. 5.14) Egy ilyen. sz. mert Cicerónak Eudoxoszról viszonylag közvetlen információi is lehettek.136 Betegh Gábor dományos. Jelenségek címû nagy hatású mûve. Eudoxosznak ugyanis volt egy az égitestekrõl és égi jelenségekrõl szóló. amelynek Aratosz által versbe szedett változatát Cicero maga fordította latinra. Gallus ezek után tér rá arra.1). sz. hogy Eudoxosz e mûvében részletes leírását adta az égi fõköröknek és a csillagképek relatív pozícióinak. illetve technikai felfedezés kiindulópontját Thalésznak. Már csak azért is. ebben a tekintetben csodálatra méltó Arkhimédész találmánya. a legendás archaikus tudósnak volt szokás tulajdonítani.

6: 23–54. hogy szó legyen. In: Cronache Ercolanesi. e. 2. vagyis Epikurosz tanítványai ellen irányul. aki A természetrõl címû monumentális mûvének 11. Robert–Brunet. de az égitestek relatív mozgását modelláló armilláris gyûrûket is készítettek. az armilláris gyûrûk készítésének és használatának jól meghatározott helye volt a matematikai tudományok rendszerében. 29: 201–236. hogy az epikuroszi támadás a küzikoszi iskola tudósai.Szavak és modellek 137 Miként ezt megtudhatjuk az i. Jean-Paul (1984): Le „Commentaire” d’Hipparque. sz. 8 Sedley 1976. hogy armilláris gyûrûkrõl kell. aki általában megvetette a matematikai tudományok gyakorlati. La sphère mobil. I. külön mûvet is szentelt az ilyen eszközök készítésének. mechanikai alkalmazását. könyvében egy gondosan kidolgozott és jól argumentált támadást indít a háromdimenziós modellek csillagászati használata ellen. vagyis jóval Hipparkhosz elõtt. 6 Nadal. 7 Szövegkiadás és interpretatív jegyzetek: Sedley. hiszen a tömör éggömbökkel csak az állócsillagok nyugtát és keltét lehet modellálni. In: Archive for the History of Exact Sciences. De vajon milyen modellekrõl beszél Epikurosz? A Nap és a Hold nyugtára és keltére vonatkozó ismételt utalások azt mutatják. század közepén alkotó Hipparkhosz is már alkalmazott ilyen eszközöket. amelynek egyik fontos eleme azt mondja ki. 1. hogy Eudoxosz iskolájának tagjai a hellenisztikus kor legelején. különösen a 35. Arkhimédész pedig. hogy Epikurosz egy részletes episztemológiai megkülönböztetéseken alapuló radikális kritikát dolgoz ki. Ez az információnk Epikurosztól származik.5 Ptolemaiosz beszámolói alapján pedig szinte bizonyosan állíthatjuk azt is. Még fontosabb 5 Plutarkhosz: Marcellus 17. . hogy az i. annyi azonban kiderül. hogy az eszközök belsõ sajátosságaiból és mûködésébõl nem vonhatunk le érvényes konklúziókat a kozmológiai és csillagászati entitások valódi viselkedésére vonatkozóan. A KÜZIKOSZI TUDÓSOK MODELLJEI Egy nem várt forrásból azonban az is kiderül. században élt Geminosztól (pontosabban az õt idézõ Proklosztól). David (1976): Epicurus and the mathematicians of Cyzicus. nemcsak tömör éggömböt.6 3.8 A szövegrészlet egy igen töredékes papiruszon maradt fenn.3–5.7 David Sedley pedig azt is kimutatta.

de annak mozgása nem egyenletes. Julius M.138 Betegh Gábor az Va kolumnában található megjegyzés. és a fogaskerékrendszert úgy kell megalkotnunk. is képes legyen bemutatni. Essays in Memory of Wilbur Knorr. Természetesen nem szükséges. Henry (szerk. és képesek voltak ábrázolni a bolygók retrográd mozgását is. hogy Eudoxosz és követõi fontosnak tartották az elmélet mechanikus modellálását. Patrick–Moravcsik. akkor az égi fõkörökön kívül bolygónként legalább két gyûrût kellett tartalmazniuk. amelyet aztán a modell interpretációjában bármely ismert bolygóval azonosíthatunk. Az epikuroszi töredékek alapján lehetetlen rekonstruálnunk. Ebbõl arra kell következtetnünk. In: Suppes.9 Az eszköz azonban még így is figyelemreméltóan összetett lesz.–Mendell. amit Eudoxosz és tanítványa. hogy az eudoxoszi elmélet sajátosságai miatt ezek az eszközök konceptuálisan különböznek a késõbbi armilláris gyûrûktõl (mint például Arkhimédész Cicero által említett modelljétõl). amely szerint a küzikoszi tudósok pusztán az eszközök viselkedése alapján „ellentétes felkeléseket és nyugvásokat” (™nant…ai ¢natolaˆ kaˆ dÚseij) tulajdonítanak egyes égitesteknek. akkor természetesen meg kell kettõznünk a gyûrûk számát. hogy egyetlen eszköz ábrázolni tudja az összes ismert bolygó mozgását. Ez a megjegyzés egyébként teljesen jól megfeleltethetõ annak. Érdemes azt is megjegyeznünk. hogy a küzikosziak által használt modellek mozgathatóak voltak. . mint például a fogyatkozásokat. Kallipposz elméletérõl tudunk. Henry (2000): The Trouble with Eudoxus. Ha azonban – miként ez kiderült – képesek voltak ábrázolni a kelet–nyugati és a retrográd mozgásokat.): Ancient and Medieval Traditions in the Exact Sciences. melyek mozgását feltehetõleg egy fogaskerékrendszer koordinálta. ha a modell egyetlen bolygó mozgását mutatja. egyáltalán nem meglepõ. Ha pedig azt akarjuk. Bármilyen összetettek voltak is ezek a modellek. addig az utóbbiakban az egyes bolygókhoz csak egy gyûrû tartozik. hogy az eszköz további csillagászati jelenségeket. 130. Stanford. Hiszen a homocentrikus szférák elmélete olyannyira 9 Mendell. hanem elég. Ez az elmélet az egyes bolygók látható mozgását négy (illetve a Kallipposz által továbbfejlesztett változat szerint öt) koncentrikus gömbhéj mozgásának eredõjeként írja le. hogy mindezen mozgásokat képes legyen koordinálni. hiszen míg az elõbbiekben az egyes bolygókhoz több gyûrû tartozik és az egyes gyûrûk állandó irányú és sebességû mozgást végeznek. hogy az említett modellek az elméletet annak melyik komplexitási fokán jelenítették meg.

a Timaioszban is találhatunk egy olyan megjegyzést. amit az eudoxoszi elmélet kapcsán is elmondtunk: az égitestek relatív mozgását leíró elmélet alapvonalait kifejezhetjük pusztán szavak segítségével – ám ha a relatív mozgások összetett rendszerét és a komplexebb égi jelenségeket is meg akarjuk érteni. majd elõrehaladásait.Szavak és modellek 139 komplex. hogy annak egyes körei. bizonyos idõnként elsötétülnek számunkra. Vajon milyen modellekre utalhat Timaiosz? A szöveg természetes 10 Lásd például a Mendell által készített CD-romot (Mendell. ami pontosan megfelel annak. hogy az eudoxoszi elmélet rekonstruálása. Kövendi Dénes fordítása. hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. hogy egymás mögé és egymás elé kerülve. akkor nem elég a szöveges magyarázat. az értelmezõk túlnyomó többsége azonban egyetért abban. illetve értetni. miután elmondta. hogy összekapcsolódásaik alkalmával ez isteni lények közül melyek jutnak egy látóvonalba. Timaiosz. A TIMAIOSZ Platón nagy kozmológiai szövegében. egymás melletti helyzetüket és köreiknek hátrálásait.10 4. milyen ontológiai komponensekbõl és milyen matematikai struktúra szerint épül fel a Világlélek. hiábavaló fáradság volna. továbbá. (40 c–d. akik nem tudnak értelmesen gondolkozni – mindezt elmondani anélkül. hogy Timaiosz itt azt mondja: a bolygók relatív mozgását. hogy valódi megértése aligha lehetséges. Henry [2001]: Introduction to Ancient Mathematical Astronomy). és hányan átellenbe. majd ismét feltûnve félelmet okoznak és jelt adnak a jövendõ felõl azoknak. hogy látnánk ezeknek az utánzatait (¥neu di/ ~ Ôyewj toÚtwn aâ tw n mimhm£twn). Nem véletlen. de még a statikus ábrák is csak korlátozott segítséget jelenthetnek. továbbá. így folytatja: De leírni e csillagok kartáncát. a fogyatkozásokat és okkultációkat csak látható modellek segítségével tudjuk igazán megérteni. értelmezése és oktatási célú bemutatása manapság leginkább háromdimenziós komputeranimációk segítségével történik. . melyek az égitestek pályájának felelnek meg. ha pusztán belsõ térlátásunkra támaszkodunk.) A görög mondat számos interpretációs és fordítási nehézséget vet fel.

12 Az Antiküthéra szerkezetrõl lásd Price. Dicks a rá egyébként is jellemzõ szkepszissel például az mondja. Éppen ellenkezõleg – és talán ez lenne e tanulmány legfonto11 Dicks. mint láthattuk. így a küzikoszi iskolában. minden valószínûség szerint szintén mozgatható armilláris gyûrûk voltak – mind idõben. fennmaradt szöveges forrásaink alapján képzelnénk. Ezt látszik alátámasztani egyébként az is. hogy egy Platónhoz idõben közelebbi példával szolgáljunk: bár szinte semmilyen független szöveges vagy régészeti forrás sem segíti a megjegyzés értelmezését. mechanikus önmozgó babák használatára (710b). hogy a szöveg feltehetõleg csak egy tömör éggömbre. Harmadrészt. melyet egy elsüllyedt hajó roncsai között találtak meg. Derek de Solla (1974): Gears from the Greeks. megint csak nem bizonyít semmit. A hihetetlenül összetett fogaskerékrendszeren alapuló úgynevezett Antiküthéra szerkezet. és valójában még igen kevés ismerettel rendelkeztek a bolygókról. Arisztotelésznek az Állatok mozgásáról címû értekezése egyértelmû utalást tartalmaz bizonyos automaták. Érve pedig így szól: „Abszurd lenne azt feltételeznünk. mind a tudományos kapcsolatok tekintetében nagyon közel vannak a platóni Akadémiához. És végül Dicks azon megjegyzése. hogy a korban akár csak fele ilyen bonyolult mûszereket tudtak építeni. David R. Jellemzõ módon e természetesnek tûnõ interpretáció ellenében is felhoztak már anakronizmusra hivatkozó ellenérveket. hiszen a megkövetelt funkciókat csak egy ilyen típusú eszköz tudja betölteni.”11 Véleményem szerint Dicks érve nem meggyõzõ. 64: 3–70. hogy egy mozgatható armilláris gyûrûrõl van szó. Elõször is már többször kiderült: az ókori mechanikai ismeretek sokszor messze fejlettebbek. hogy a démiurgosz miképp alkotta meg a Világlelket. például radikálisan megváltoztatta az ilyen irányú elképzeléseinket: elõzõleg senki sem merte volna feltételezni. valójában jól megfeleltethetõ annak a tevékenységsornak. . hogy egy ilyen viszonylag komplikált eszköz ismert lett volna Platón korában. In: Transactions of the American Philosophical Society.12 Másrészt. hogy az a leírás. esetleg ábrákra utalhat. Eudoxosz tanítványai által alkalmazott modellek – melyek. amely szerint a bolygómozgások elmélete maga is meglehetõsen új volt Platón korában.140 Betegh Gábor módon azt sugallja. amikor az égi szféra fogalma maga is újdonság volt. amely elmeséli. David R. Eudoxosz Platón közvetlen munkatársa volt. 120. amellyel egy armilláris modell elkészíthetõ. mint ahogyan azt egyébként. (1970): Early Greek astronomy to Aristotle. Ithaca–New York.

915a25. hogy e hipotézis mellett részletesebben is tudnék most érvelni. . hogy a háromdimenziós modellek alkalmazása. (1951): Die Astronomie der Pythagoreer. Egy kicsit úgy. éppen azért.Szavak és modellek 141 sabb tézise – az elmélet megalkotása és a hozzátartozó modell konstruálása egy idõben történik. hogy Arkhütasz az ehhez szükséges összes diszciplínában dokumentálhatóan jelentõs eredményeket ért el: úttörõ kutatásokat végzett a geometriai testek mozgásának területén. nem igényel külön bizonyítást. Bartel L. L.83 és Ariszt. Walter (1972): Lore and science in ancient Pythagoreanism. és az azok konstruálásához szükséges mechanikai ismeretek ugyancsak püthagoreus hatást mutatnak. hogy Platón a Timaiosz írásakor már ismerte-e az eudoxoszi homocentrikus szférák elméletét. különösen érdeklõdött a különbözõ körmozgások iránt. ami a modellek episztemológiai és didaktikus használatára vonatkozik? Önmagában az. mint az eudoxoszi armilláris gyûrûkhöz. ahogy egy geometriai tétel bizonyítására szolgáló ábra sem csak a tétel ismertté válása után jelenik meg.14 A kozmológiai és csillagászati elméletek modellezéséhez pedig éppen ezen ismeretek összekapcsolására van szükség. mert az elmélet részletei csak a látható modellen keresztül dolgozhatók ki.. illetve demonstrálhatók. Dicks és Wilbur Knorr szerint nem. hiszen egy-egy égitesthez csak egy-egy gyûrû tartozik. és másrészt kizárjuk azt. beleértve azt is. valamint Burkert. hogy a Timaiosz és specifikusan annak asztronómiai elmélete erõs püthagoreus hatást mutat. akkor honnan erednek Platón idevonatkozó ismeretei. hadd jegyezzek meg csak annyit. Annyi azonban bizonyos. A kérdés részben az. 26 és 29. 14 D. Amsterdam. hogy pusztán az akadémiai csillagászati kutatások eredménye. másrészt jelentõs mechanikai újításai is voltak.13 Véleményem szerint azonban jó okunk van feltételezni azt is. Külön problémát jelent. Pr. De ha a Timaioszban kifejtett bolygóelmélet és a hozzátartozó modell nem Eudoxosz hatását mutatja. 336. Anélkül. 8. 13 Van der Waerden. hogy egy a Timaiosz által leírt elmélethez tartozó modell mûködési elvét tekintve közelebb áll az arkhimédészi. hogy közelebbrõl milyen viszony van a Timaioszban említett modell és a küzikosziak által használt eszközök között. Cambridge. közelebbrõl pedig Arkhütasz eredményeire vezethetõk vissza. Mass.

a föld egészét. Látod. amilyet a tanulmány elején idézett Diogenész Laertiosz-i beszámoló Anaximandrosznak is tulajdonít. V). SZTREPSZIADÉSZ: Na. úgy tûnik. Kenneth J. A legegyszerûbb a harmadikként említett térkép: ez egy a lakott földet és a tengereket sematikusan ábrázoló rajz. SZTREPSZIADÉSZ: Melyiket? A kiparcellázandót? TANÍTVÁNY: Nem. itt van Athén. amelyek pontosabb meghatározása. ad loc. A kifejezés talán geometriai eszközöket (körzõ. Dover véli.142 5. SZTREPSZIADÉSZ: Hát ez? TANÍTVÁNY: Ez meg egy geometria [gewmetr…a]. miként azt a modern kommentárok közül például Kenneth J. Ennél sokkal kevésbé világos a másodikként említett geometria – a szót éppen az értelmezés problematikus volta miatt nem is fordítottam le. a komikus hatás abból fakad. SZTREPSZIADÉSZ: Micsoda civilizált egy találmány! Demokratikus és egyszersmind profitábilis.) fed. . figyelmét mindenekelõtt az iskolában található tudományos eszközök kötik le. SZÓKRATÉSZ ÉS A PRESZÓKRATIKUS TERMÉSZETFILOZÓFUSOK Betegh Gábor Amikor Sztrepsziadész a Szókratész tanítványával folytatott bevezetõ beszélgetést követõen elõször belép a Gondolkozdába. 200–207) A részletben háromféle tárgyról vagy tárgycsoportról esik említés. ARISZTOPHANÉSZ. hát ez meg micsoda? Mondd már el! TANÍTVÁNY: Ez itt egy asztronomia [¢stronom…a]. hogy a geometriát a tanítvány a szó etimológiájának megfelelõen a föld felméré15 Dover. amely szerint az utalás diagramokat és bizonyításokat tartalmazó táblákra. pinaxokra történik (Schol. Gyorsan meg is kérdezi a tanítványt: SZTREPSZIADÉSZ: Az istenekre. (Felhõk. ~ TANÍTVÁNY: Ez meg itt a föld teljességének térképe [gh j per…odoj p£shj]. Oxford. már az ókor késõbbi századaiban is problémát jelentett. (1968): Aristophanes: Clouds. az meg mire jó? TANÍTVÁNY: A földet felmérni. Így vagy úgy. vonalzó stb.15 de azt az antik scholionok által javasolt megoldást sem zárhatjuk ki.

kozmológiai elméletek vizualizálását szolgáló eszközök. de azt egybõl felismerjük: egy tudós laboratóriumában járunk. mértani és geográfiai eszközök. 1033a29–34b11. illetve eszközcsoport nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja. ezek azok. mi több. villogó gombokkal és számítógépekkel teli helyiség: ugyan nem tudjuk.16 Arisztotelész visszatérõ példái olyan tárgyakon alapulnak. Számunkra a legérdekesebb azonban az elsõként említett asztronomia. nem egy sima gömb. mint Szókratész híres kosara. ez egyes eszközök milyen célt szolgálnak. diagramokra kell gondolnunk. nem eldönthetõ. hogy megteremtse a tudományos iskola miliõjét. Arisztophanész. A három eszköz. mint amikor manapság egy filmben feltûnik egy gõzölgõ lombikokkal. illetve vizuális reprezentációk lényegileg hozzátartoznak egy filozófus/természettudós iskolájának berendezéséhez: ezek azok a reális. amelyek megteremtik az alapot a késõbbiekben bevezetésre kerülõ olyan komikus túlzásokhoz. A filozófiai iskolák berendezéséhez tartozó reprezentációs eszközök kapcsán hadd kockáztassak meg egy hipotézist. A scholionok egy része szerint (Schol. 35: 191–200. míg más scholionok szerint (Schol. A kérdés azt hiszem.). az így megszerezhetõ földterületek szempontjából tekinti. amelyek elsõként felkeltik az oda belépõ figyelmét. armilláris gyûrûkre és éggömbökre történik utalás. Az arisztophanészi szöveg igen fontos számunkra. amelyek hozzátartoztak az elõadások színteréül szolgáló csarnok berendezéséhez: miként minden tanár. és feltehetõleg a darab athéni közönsége számára a csillagászati. annyi bizonyos. R és E) inkább modellekre. In: Journal of Philology. Kicsit oly módon. Metaph. és a földmérést csak annak gyakorlati haszna felõl. 1023b20. hanem egy 16 Jackson. hogy a Gondolkozdában helyet kaptak a csillagászati. Véleményem szerint a nevezetes bronzgömb. 1070a23 sk. de más tantételeket is oly gyakran példáz (De Caelo 278a1–3. . V) ebben az esetben is pinaxokon szereplõ csillagászati és kozmológiai ábrákra. Henry (1920): Aristotle’s lecture-room and lectures. De Anima 403a13a. amely többek között az anyag és a forma megkülönböztetését. míg Sztrepsziadész rátesz egy lapáttal. de legalábbis a realitáshoz közeli berendezési tárgyak. bármelyik megoldást választjuk is azonban. Arisztotelész is a közvetlenül jelen lévõ tárgyakat vette alapul a szemléltetéshez. tekergõ csövekkel.Szavak és modellek 143 sére – bár feltehetõleg tudományos célú felmérésére – korlátozza. Miként azt Henry Jackson klasszikus tanulmányában kimutatta.

(1972): Scientific apparatus on stage in 423 B. de a gyanútlan közember elcsábításának és elkábításának is legfõbb eszközei. amit Szókratészról más forrásokból. 217. L. az arisztophanészi Szókratész-portré csak kis mértékben alapul a történeti Szókratész filozófiai és tudományos nézetein és gyakorlatán: Arisztophanész sokkal inkább a preszókratikus filozófus/természettudós paradigmatikus alakját akarta színpadra vinni.): The Socratic movement. hogy a filozófusok/természettudósok használtak ilyen reprezentációs eszközöket. meglehetõsen valószínûtlenné teszi. mint egy orphikus vagy dionüszoszi misztériumvallásba történõ beavatás a misztikus kosár és az abban rejlõ szent tárgyak nélkül. 48–86. elsõsorban Xenophóntól és Platóntól megtudunk. Ám az általánosan elfogadott értelmezés szerint. (1994): Socrates in the Clouds. ha az athéni közönség legalább hozzávetõlegesen tudott arról.18 Az arisztophanészi ábrázolás azt is mutatja tehát.17 Ehhez még azt is hozzátehetjük. In: Uõ (szerk. hogy õ maga széles körben alkalmazott volna ilyen eszközöket. 22: 215–221. 18 Errõl lásd például Vander Waerdt. Miként azt Robert S. In: Yale Classical Studies.) Theophrasztosz Diogenész Laertiosznál fennmaradt végrendeletébõl azt mindenesetre megtudhatjuk. A darabon végigvonul a filozófiai iskola és a misztériumvallások közötti folyamatos párhuzam és kontraszt. ahogy a 17 Brumbaugh. hogy az arisztophanészi ábrázolásban ezen instrumentumok használata nemcsak központi szerepet játszik a filozófus gyanús mesterkedéseiben. a Felhõkben folyamatosan összekapcsolódik az új mûveltséget hirdetõ filozófus/természettudós tudománya és a tudományos (illetve áltudományos) eszközök használata. Robert S. 5. hogy az iskola felszereléséhez tartoztak többek között a Felhõkben említetthez hasonló pinaxokon szereplõ világtérképek (D. Ebben az analógiában a tudományos eszközök veszik át a kultikus tárgyak szerepét: egy filozófiai iskolában folyó tevékenység éppen olyan elképzelhetetlen ezen eszközök használata nélkül. Ithaca–London. 51). aki azonban véleményem szerint szükségtelenül szûkíti le a Felhõk Szókratészában ábrázolt filozófus/természettudós mintaképét az apollóniai Diogenészre.C. Brumbaugh egy más kontextusban kifejti. Mindaz. (Maga a sfai ra szó egyébként minden további nélkül vonatkozhatott specifikusan kozmológiai modellekre.144 Betegh Gábor ~ tömör éggömb volt. miként azt láthatjuk többek között a tanulmány elején Anaximandrosz kapcsán idézett diogenészi szövegben is. . Az arisztophanészi karikatúra pedig csak akkor lehetett hatásos. Paul A.

ha egyértelmûen megcáfolni nem képes is. Ugyanennek a konvenciónak egy késõbbi példáját mutatja a Pompejibõl származó és a Nápolyi Régészeti Múzeumban õrzött úgynevezett Filozófus-mozaik is. amint éppen egy ~ csillagászati modellt (sfai ra £strologik») vizsgált (838D). E szerint az emlékmû úgy ábrázolta Gorgiaszt. Semmilyen egyéb forrásunk sem utal arra. de jelentõs mértékben meggyengíti az Anaximandrosz modelljével kapcsolatban felhozott anakronizmusérvet.19 6. ad loc. mint megtudjuk. ANAXIMANDROSZ KOZMOSZA ÉS KOZMOSZMODELLJE Miként a tanulmány elején már láthattuk. Assen–Maastricht. szerint Parmenidész B12-es töredéke egyértelmûen egy armilláris gyûrût. egy éggömb szerepel. Erre a jelenségre találhatunk egy másik jó példát is a preszókratikus kor végérõl. és így ezek az elemzések nem bírnának jelentõs bizonyító erõvel Anaximandroszra nézve. Hadd utaljak mindazonáltal arra. mégpe19 A preszókratikusok közbülsõ generációira most azért nem térek ki részletesebben. A Felhõk leírása alapján véleményem szerint nagy biztonsággal állíthatjuk. sokkal inkább annak a modern korig ható ikonográfiai konvenciónak egy korai megnyilvánulását láthatjuk itt. azaz egy látható modellt vesz alapul a kozmosz struktúrájának leírásához. A Plutarkhosznak tulajdonított A tíz szónok élete címû mû Héliodórosz útleírása alapján leírást ad Iszokratész temetési emlékmûvérõl. Arról is volt már szó. melyen. . hogy Anaximandrosz után néhány generációval a kozmológiai. amely egy armilláris gyûrût vagy éggömböt helyez „a tudós férfiú” környezetébe.Szavak és modellek 145 közkeletû elképzelésekben a „tudós” figurájához kezdenek hozzátapadni az ilyen eszközök. Allan H. illetve csillagászati reprezentációs eszközök használata szervesen hozzátartozott a tudományos kutatás és oktatás gyakorlatához. hogy például Coxon. mert a források töredékes volta csak nagyon hipotetikus tézisek megfogalmazását teszi lehetõvé. (1986): The fragments of Parmenides. Diogenész Laertiosz és Plinius szerint Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. hogy a Diogenész Laertiosz által Anaximandrosznak tulajdonított tudományos eszközök közül csak ezt nem szokás elfogadni. Ez a megfontolás pedig. a többi neves szónok ábrázolása is szerepelt. hogy Gorgiasz fõ tevékenységét a csillagászati vagy a kozmológiai kutatás jelentette volna. amelyen a vitatkozó filozófusok között egyetlen tárgy.

(1995): The visualization of Anaximander ’s astronomy. Anaximandrosz létrehozott egy ilyen modellt. . eggyel beljebb van a Hold gyûrûje. behorpadt felületén lakunk mi. amelynek felsõ. mi az. IXa és IXb ábra. Az egyes rekonstrukciók két fontos kérdésben térnek el egymástól. D. hanem hengergyûrûkre. más szóval nagy átmérõjû. azaz körbehajtott körhengerekként. nagymértékben függ attól. mit gondolunk magáról a modellezett elméletrõl. Egyes forrásaink számadatokat is közölnek: a Föld magassága egyharmada átmérõjének. A kozmosz középpontjában a Föld helyezkedik el. Hiszen az. In: Apeiron. amelyeken keresztül kitörhet a gyûrûkbe foglalt tûz. amely egyszerû eszközökkel is szemléletesen modellezhetõ. Ez utóbbi értelmezés mellett vélemé- 20 Lásd például Couprie. átláthatatlan levegõburok vesz körül. Az elmélet ugyanis lehet olyan. A következõkben ennél specifikusabban azt szeretném bemutatni. felfújt gumibelsõkként kell elképzelnünk. különösebb mechanikai ismeretek nélkül is elkészíthetõ legyen. hanem a levegõburkon lévõ nyílások. de olyan is. L. Nézzük elõször. hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik. amelyhez nagyon nehéz.146 Betegh Gábor dig a beszámoló feltételezett anakronizmusa miatt. míg a középsõ gyûrû (vagyis a Holdé) 18 egység átmérõjû. a legkülsõ gyûrû (vagyis a Napé) 27 egység átmérõjû. viszonylag vékony falú csövekre kell gondolnunk. hogy a Nap és a Hold gyûrûjét miként kell elképzelnünk. A Föld körül koncentrikusan különbözõ átmérõjû tûzgyûrûk helyezkednek el. A kozmoszt a végtelen kiterjedésû apeiron veszi körül. 28: 159–182. Egyes értelmezõk szerint a gyûrûket toruszokként. amit viszonylag nagy biztonsággal állíthatunk. A problémát természetesen az jelenti. hogy Anaximandrosz kozmológiájának rekonstrukciója vitatott. Egyrészt vitatott. A Föld lapos körhenger. A legkülsõ gyûrû a Napé. hogy vajon valószínûsíthetõ-e. hogy a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi) 9 egység átmérõjû(ek). legbelül pedig a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi). Az anakronizmus vádját általánosabb értelemben fentebb megpróbáltam cáfolni. hogy annak háromdimenziós modellje viszonylag könnyûszerrel. Az általunk látott égitestek valójában nem önálló testek. az elõzõ adatokból valószínûsíthetõ. vagy ha úgy tetszik.20 Más értelmezõk szerint azonban nem toruszokra. amelyeket sûrû. vagy egyenesen lehetetlen lenne adekvát modellt készíteni. Bár errõl antik forrásainkban nincs szó.

hanem sok gyûrûn helyezkednek el? Ez viszont egy nagyon bonyolult elméleti modellt eredményezne. A másik problémát az állócsillagok (és az azoktól Anaximandrosz által még nem megkülönböztetett bolygók) jelentik: hogyan egyeztethetõ össze a gyûrûkkel operáló anaximandroszi modell – amely meglehetõsen jól mûködik a Nap és a Hold esetében – azzal a látvánnyal. hanem egy gömbfelszínen elhelyeznünk. hogy ezek a gyûrûk folyamatosan összehangolt mozgást végeznek. hogy a csillagokat jelentõ rések nem egy. 21 Ezt a rekonstrukciót ismereteim szerint elõször Tannery (Tannery. amely szerint a csillagok (pontosabban a látható csillagoknak megfelelõ nyílások) is egy hengergyûrûn. hogy a sarkpont körül is hogyan láthatunk csillagokat – ám egyik rekonstrukció sem teljesen problémamentes. amely a filozófiatörténészek szerint nagy valószínûséggel Anaximandrosztól magától ered. Továbbá ahhoz nagyon-nagyon távoli.Szavak és modellek 147 nyem szerint nagyon erõs érv a gyûrûk kialakulására vonatkozó kozmogóniai leírás: [Anaximandrosz] azt mondja. G. Paul [1887]: Pour l’histoire de la science hellène: de Thalès à Empédocle. vagy nagyon-nagyon kicsi gyûrûket kellene elképzelnünk. miként fát a kéreg. Sztromateisz 2. amit a csillagokról kapunk? Hiszen mi az égbolton elszórva mindenütt. . B.) A fakéreghasonlat. és ebbõl valamiféle tûzkör nõtte körbe a földet körülvevõ levegõt. Vajon arról van-e szó. Paris) fejtette ki. Erre viszont semmilyen antik forrás nem utal. és nem csak egy (akármilyen széles) hengerpalást felszínén látunk csillagokat. sokkal inkább hengergyûrûkre. kiemelés tõlem. hogy az égbolt tengelyéhez közel is láthassunk csillagokat. (Pszeudo-Plutarkhosz. minden antik szerzõ csak gyûrûkrõl beszél. hiszen akkor azt is feltételeznünk kellene. bár a Nap és a Hold gyûrûjénél lényegesen hosszabb hengergyûrûn helyezkednek el. az antik forrásokkal legjobban összeegyeztethetõ és az Anaximandrosznál oly fontos szimmetriaszempontokat leginkább figyelembe vevõ modell mégiscsak az.21 Kétségtelen. hogy e világ keletkezésekor az örökké létezõbõl kivált a meleg és a hideg magja. Egyes értelmezõk ezért úgy gondolják. hogy a csillagokat a legegyszerûbb nem egy vagy több hengergyûrûn. mint toruszokra enged következtetni. Véleményem szerint ezért a leggazdaságosabb. hogy ez a modell nem oldja meg azt a kérdést.

és ezért nem. A világot felépítõ nagy régiók szimmetrikusan helyezkednek el: legfelül az ég. Nem ezt teszi. hogy egy 9 egység átmérõjû hosszú csõre (ez az állócsillagok gyûrûje) ráhúzzunk egy 18 és egy 27 egység átmérõjû rövidebb csövet. vagy csak nagyon bajosan integrálhatók egyetlen sémába: grafikusan nem ábrázolhatók ellentmondásmentesen. A modell egyes elemeit a megfelelõ szögben egy tengellyel rögzíthetjük. igen vázlatos érvek elfogadhatók. hogy a hagyomány által szentesített három nagy világrégió között valamilyen térbeli kapcsolatot teremtsen. középütt a Föld. „itt”. A szimmetria ebben az esetben az a legegyszerûbb eszköz. Az anaximandroszi kozmológiai elmélet gazdaságos.148 Betegh Gábor Ha a fenti. Ráadásul a topográfia egyes elemei ellentmondásokat tartalmaznak. hogy érdekes le- . Ám a szimmetria szerepe itt pusztán annyi. míg a rövidebb gyûrûk (a Nap és a Hold gyûrûje) kívül. majd a nagy vonalakat kitölti részletekkel. ezzel szoros összefüggésben pedig viszonylag könnyen elkészíthetõ vizuális reprezentációja. hogy mindez különösebb technikai tudás nélkül is megvalósítható. Az anaximandroszi kozmológiában a szimmetria. Az elmélet sajátosságai miatt könnyen átlátható a modell is: például a leghosszabb gyûrû van legbelül. A leírás összességét a különösebb struktúra nélkül egymás mellé helyezett elemek egymásutánja adja. Ám a Tartarosz leírását sem úgy végzi. alul a Tartarosz. Érdemes ebbõl a szempontból rövid összevetést tennünk a hésziodoszi Istenek születésében szereplõ kozmikus topográfiával. hogy ezek a helyszínek egymáshoz képest hogyan helyezkednek el: a leírás egyes részeit csak a legáltalánosabb helyhatározó szavakkal – „ott”. Hésziodosz a három nagy világrégió közül csak a Tartaroszról ad részletesebb leírást. Pusztán arra van szükség. a geometrizáltság és a redukció éppen ennek a parataktikus. mellérendelõ szerkesztésnek a felváltását jelenti. Látható. amelynek segítségével a lehetõ legkevésbé specifikus módon össze lehet kapcsolni elõre megadott elemeket. hanem részletesen és érzékletesen leírja annak egyes részleteit. 720–725). A hosszú csõbe pedig legbelülre belehelyezhetjük a Földet jelképezõ 3 egység átmérõjû és 1 egység magas hengert. az üllõ pedig kétszer kilenc napig repül az egyes szintek között (Thgn. melyek a Hold és a Nap gyûrûjét jelképezik. Ám arról szinte semmit sem mond. akkor egy olyan kozmológiai elméletet kapunk. Anaximandrosz módszere nem az. áttekinthetõ és szimmetrikus. hogy elõbb általános leírást ad annak egészérõl. amelyhez igen könnyû konstruálni egy háromdimenziós szemléltetõ modellt. „elõtt” – köti össze.

illetve tudományos kozmológiák kiindulópontjának tekinthetõ. Így például a három égi gyûrû felépítésbeli azonossága. Mindez pedig szorosan összefügg az elmélet grafikus. Ha Platón úgy akarta volna.Szavak és modellek 149 írást nyújt a részletekrõl. Itt nyugodtan szerepelhetne egy a modellekre vonatkozó pozitív utalás is. Megjegyzendõ ugyanakkor. 7. Éppen ellenkezõleg: az egészbõl mint rendszerbõl indul ki. hogy például Arisztotelész saját. És ezzel visszajutottunk kiinduló tézisünkhöz: míg az epikus hagyományhoz tartozó legrészletesebb és legnagyobb hatású kozmikus topológia nem ábrázolható ellentmondásmentesen grafikusan. hanem az a rendezõelv. hogy a szimmetria nem pusztán az egyedi elemek laza kapcsolatát biztosító eszköz. inherens jegye. amely meghatározza a részleteket. és ebbe integrálja a részleteket. Mindenekelõtt szólnunk kell a modellekre vonatkozó szöveges forrásaink mennyiségérõl és jellegérõl. És ha a példákban szereplõ bronzgömbre vonatkozó hipotézisem helytálló. de ez az utalás megint csak indirekt. Ez persze egyes esetekben múlhat a véletlenen is: lehet puszta véletlen. hogy vizuálisan megjeleníthetõ és modellálható. . izomorfiája a fontos számára: ugyanazon elvek alapján épülnek fel. Arisztotelésznél is szerepel utalás egy csillagászati reprezentációs eszközre. a dialógusban szerepelhetett volna éppen az is. majd azokat valamilyen laza módon egymáshoz kapcsolja. illetve háromdimenziós ábrázolhatóságával. másrészt a hivatkozások túlnyomó része indirekt vagy negatív – a rekonstrukciót nagyrészt ilyen negatív vagy indirekt leírásokra kellett alapoznunk. amihez képest a tapasztalatban mutatkozó különbségeik másodlagosak. mely a filozófiai. Ennek felel meg az is. ugyanakkor nem maradt fenn Eudoxosztól vagy Eudoxosz tanítványi körébõl a modellek használatával foglalkozó pozitív leírás. Hasonlóképpen a Platónnál szereplõ hivatkozás is indirekt. Egyrészt figyelemreméltóan kevés a ciceróihoz hasonló leírás. hogy Epikurosz mûvének papirusztöredékeken fennmaradt nagyon kis hányadába éppen beleesett a küzikosziak modelljeit támadó részlet. addig az anaximandroszi kozmológiának. a Metafizika Lambda könyvében szereplõ égi szférákra vonatkozó elméletét éppen az eudoxoszi–kallipposzi elméletre alapozza. KONKLÚZIÓK A fenti elemzések alapján végül szeretnék megfogalmazni néhány provizórikus konklúziót.

amelyeket az armillárisok legkésõbb Hipparkhosztól kezdve és legalább Tycho Brahéig betöltöttek. ami felkelti az emberek érdeklõdését. illetve tudományos szövegek fennmaradt töredékei alapján közvetlenül és pozitíve nem tudunk szinte semmit. A modellre történõ utalás kivezet a szövegen kívüli valóságba. a kutatást is nagymértékben elõsegítõ funkciókról. jó okunk van elfogadni. hogy az ilyen típusú eszközök milyen összetett funkciókat lesznek . hogy Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. Miként azt megpróbáltam bemutatni. Nem beszélve azon. A világ egészérõl való új gondolkodásmód megismertetésekor és elterjesztésekor ez bizonyosan nem mellékes szempont. Ám az anaximandroszi modell funkciói alapján nem tudnánk elõre következtetni a késõbbi modellek szerepére. amirõl azonban a kortárs filozófiai. Az anaximandroszi modell feltehetõleg elsõsorban a struktúra szemléletes bemutatását szolgálta. hogy a feltehetõleg csak a geometriai struktúra szemléltetésére képes korai modellek alapján nem lehetett volna megjósolni. anélkül azonban. Hasonlóképpen az arisztophanészi komédia karikaturisztikus leírása jól bizonyítja a reprezentációs eszközök korabeli használatát. amirõl az emberek beszélnek. így a modellre csak egy villanásnyi utalás történik. filozófusok beszélgetésénél éppen jelen is lehetett egy csillagászati reprezentációs eszköz. ám az indirekt hivatkozások mintegy kulcslyukon keresztül bepillantást engednek a szövegek által nem rögzített korabeli tudományos gyakorlatba. Gorgiasz Iszokratész halotti emlékmûvén szereplõ ábrázolása is az éggömbök viszonylagos elterjedtségét és kibontakozó szimbolikus jelentõségét mutatja. Ahogy a pompeji Filozófus-mozaikon látható. A korai modellek funkciói között nyilván nem volt mellékes azok „retorikai” szerepe sem: egy meglepõ tárgy. Timaiosz azonban nem hozta magával csillagászati modelljét. Ugyanakkor az anaximandroszi modell feltehetõleg viszonylag kevés égi jelenséget volt képes bemutatni – ezt pedig érdemes összevetni azokkal a nagyon komplex reprezentációs funkciókkal. amelyeket már Timaiosz is elvár egy ilyen modelltõl. Azaz a releváns szövegek szûrõjén kihullottak a modellekrõl szóló pozitív. Ebbõl pedig az derül ki. szubsztantív leírások. hogy errõl az ezeket az eszközöket használók szövegeibõl megmaradt töredékekbõl többet tudhatnánk.150 Betegh Gábor hogy Timaiosz egy armilláris gyûrû segítségével tovább magyarázza az égitestek mozgását a beszélgetés résztvevõinek. A második általános megjegyzés a reprezentációs eszközök funkcióira vonatkozik.

mibõl alakultak ki. De a késõbbi. jól látható. ám annál ontológiailag még erõsebb – köreit mutatják. egymást erõsítõ folyamatok voltak. A negatív analógiába ezzel szemben az egyes entitások anyaga. amelyekkel a természetfilozófiától fokozatosan emancipálódó matematikai csillagászat fog foglalkozni. amelyet mind a modell. beleértve az egyes elemek közötti numerikusan kifejezhetõ arányokat is. Vagyis a csillagászati elméletek. hogy a modellek a pozitív analógia mentén éppen azokra a jegyekre irányítják a figyelmet. . mint például Arkhimédész modelljével. Az anaximandroszi modellen található körhengerek fizikailag létezõ körhengereket jelölnek. amelyekre a természetfilozófia és a metafizika körébe tartozó kozmológia legfõbb kérdései vonatkoznak. Harmadik összegzõ megjegyzésem a korai modellek interpretációjára vonatkozik. a bonyolultabb modellek készítéséhez szükséges mechanikai ismeretek és a modellekben rejlõ funkcionális lehetõségek felismerése párhuzamos. A negatív analógiát ezzel szemben a tulajdonságok azon csoportja alkotja.Szavak és modellek 151 majd képesek betölteni. A modellek használatának elterjedését véleményem szerint nagyban segíthette a realista értelmezés.22 A pozitív analógia körébe elsõsorban a kozmosz geometriai struktúrája tartozik. mind a Timaiosz által említett modell alapvetõen realista értelmezést enged meg. Ha így fogalmazzuk meg a kérdést. Negyedszerre arra szeretném felhívni a figyelmet. mi mozgatja. hanem az égitestek pályáját és az égi fõköröket reprezentálják. ahol a gyûrûk nem a világban objektíve. Mary B. Ezek alapján 22 Hesse terminológiáját követve (Hesse. azaz a modell elemei az elmélet szerint a valóságban reálisan meglévõ entitásokat reprezentálnak. Érdemes felfigyelnünk arra. A modell ennyiben szemléletesebb és kevesebb absztrakciós erõfeszítést igényel. valamint az oksági viszonyok tartoznak: milyen anyagból vannak. mind a modellálandó mutat. hogy e modellekben mi jelenti a pozitív analógiát és mi a negatív analógiát. [1966]: Models and analogies in science. míg a negatív analógia éppen azokat a jegyeket teszi zárójelbe. amelyek vagy csak a modellre vagy csak a modellálandóra igazak. Notre Dame) pozitív analógián a tulajdonságok azon csoportját értem. a timaioszi modellen található gyûrûk pedig a Világlélek valóságosan létezõ – nem fizikai anyagból lévõ. Ezt érdemes összehasonlítanunk a késõbbi armilláris gyûrûkkel. mozgatható armilláris gyûrûkön a pozitív analógiába tartoznak a relatív sebességek is. fizikailag létezõ dolgokat. mi tartja össze õket. hogy mind a feltételezett anaximandroszi modell.

reduktív módszerekkel leírható funkcionális egység: ez az a meggyõzõdés.152 Betegh Gábor pedig megkockáztatható az az állítás. Ezen megfontolás segíthet annak a jelenségnek a megértésében is. amely Anaximandrosztól kezdve a görög kozmológiai gondolkodás kiindulópontját és közös alapját jelenti. amelyeket a modell nem tud ábrázolni. hogy a modellek használata elõsegítette a matematikai csillagászat megerõsödését és a filozófiai kozmológiától való elválását – azt a folyamatot tehát. amikor már dokumentálhatóan léteztek a legfontosabb égi jelenségek bemutatására is képes modellek. amit forrásainkról elmondtunk. Eltekintve persze a modellek által közvetlenül kifejezett azon alapvetõ meggyõzõdéstõl. amely valamikor a hellenisztikus kor elején teljesedik ki. amely szerint a kozmosz egy jól strukturált. . Fennmaradt szövegeink túlnyomó része ugyanis a filozófia és nem a matematikai csillagászat körébe tartozik – a filozófus. vagyis éppen akkor. metafizikus kozmológus számára pedig éppen azok a jegyek lesznek érdekesek.

összetett grammatikai struktúrák kialakításában. arisztotelészi szintû világképek megszületéséig? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ. Az információ alfabetikussá válásának gondolati. új távlatokat nyitva az elvont. reflektáló elme elõtt. rámutatva azokra a szemantikai. amely segítségükre lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas. a dolgok létezését és fejlõdését meghatározó relációkról alkotott képét. amelyek az írásbeliség interiorizálásának folyamatában determinálták a korai filozófiai reflexiók irányát. a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes. De vajon az új kommunikációs technológia megjelenése révén gerjesztett nyelvi változások milyen módon vezettek el a platóni. Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét. „elsõdleges szóbeliség” korában a korai görög gondolkodók feltehetõleg még nem rendelkeztek olyan szintaktikai apparátussal. világnézeti következményei az európai kultúrtörténetben a hellenizmus korára. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális össze- . világról. Platón filozófiájának születésére értek be. A nyelvi jelentést meghatározó fogalmi relációk. hogy az ún. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. fogalmi gondolkodás. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. Ennek során egyfelõl arra kívánok rámutatni.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán Szécsi Gábor Az írásbeliség megjelenése és uralkodó kommunikációs technológiává válása alapvetõen változtatta meg az ember önmagáról. szintaktikai jellemzõkre.

I. a problémakör kutatója óhatatlanul is szembesül azzal a kérdéssel. a didaktikus állítások tartalma absztraktabbá válik. amely logikai vagy kauzális kapcsolatokra utal. különös tekintettel a tudat szerkezetét alapvetõen meghatározó nyelvi változásokra. hogy voltaképpen mi is jellemezte azt az uralkodó kommunikatív formát. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében komponálják meg mondandójukat. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. amelyet a nyelvi jelek vizuális objektivációjának vívmánya felváltott? A kérdésre adható válaszokat mérlegelve pedig mindenekelõtt arról kell valamilyen módon számot adnia. s nem elsõsorban cselekvési helyzeteket jelenít meg. Ugyanakkor meg kell határoznia a szóbeli hagyományozásnak azokat az elemeit is. metafizikai gondolkodás alapját jelentõ nyelvnek a legfõbb jellemzõi. A nyelv vizuális objektivációjával azonban mind komplexebb kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációjára nyílt lehetõség. Ennek a hellenizmus korára kiteljesedõ s az absztrakt. E jellemzõk tükrében próbálom meg tehát a továbbiakban kommunikációfilozófiai megvilágításba helyezni az európai kultúrtörténetben új fejezetet nyitó platóni filozófia megszületésének körülményeit és feltételeit. a világról és önmagáról alkotott képében. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. történetfelfogásában. hiszen az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. hogy a szóbeli kommunikáció kizárólagossága vajon milyen nyomokat hagyott a korai kultúrák emberének nyelvhasználatában. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. mind több olyan kifejezés fordul elõ a nyelvben. amelyek viszont már magukban hordozták az írásbeliség megszületésének és interiorizálásának . Az írásbeliség kialakulásának történeti szerepén elgondolkozva. de nem is igényelték azt. gondolkodásmódjában.154 Szécsi Gábor függések szükségszerûen maradtak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. hogy a szavak szemantikai kapcsolatai szembetûnõbbé.

Yale University Press. az írásbeliségnek még semmilyen formáját nem ismerõ. Havelock által a korai görög írásbeliség megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott álláspont is.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 155 feltételeit jelentõ nyelvi és kognitív változások csíráit is. éppen ez az oralitás és proto-írásbeliség közötti sajátos viszony alakította ki. Walter J.1 Vajon mi éltetheti a kérdéskör iránt tanúsított olthatatlan érdeklõdést? Minden bizonnyal az a meggyõzõdés.3 S mivel az írás elsõdleges szimbolikus rendszerré válása igen hosszú folyamatnak bizonyult.4 Havelock 1 Lásd Ong. Ong által „elsõdleges szóbeliség”-nek (primary orality) nevezett kommunikációs kultúra problematikája sohasem került le a kommunikációtörténeti kutatások napirendjérõl. hogy a szóbeliség felváltására szánt alfabetikus írás „elsõ történelmi szerepét” éppen az elsõdleges szóbeliséget jellemzõ nyelvi specifikumok objektivációja és ezáltal konzerválása jelentette. London–New York: Methuen. 2 Lásd Havelock. 90. 3 Uo. amely „csak igen lassan alakult át az írásbeliség nyelvévé”. hangsúlyozza Havelock. 16–31. amelyben még a szóbeli üzenetváltás jelentette az emberek közötti kommunikáció kizárólagos formáját. hogy a korai írott emlékekben megõrzött nyelvi fosszíliák révén rekonstruálhatóvá válnak egy olyan kor nyelvhasználati szokásai. az új kommunikációs technológia felfedezését követõen még sokáig annak az orális nyelvnek a rögzítésére szolgált. És persze állást kell foglalnia abban a kérdésben is. Ezért találhatott körükben kedvezõ fogadtatásra az az Eric A. New Haven–London. Walter J. The Technologizing of the Word. Ez utóbbi álláspont tekintetében teljes egyetértés mutatkozik a Torontói Iskola jelentõsebb képviselõi között.2 A klasszikus görög irodalom egyedülálló karakterét. miszerint az „elsõdleges oralitás” nyelvi és gondolkodásbeli funkcióit az alfabetikus írás felfedezését követõen is fennmaradt „absztrakciós technológiaként” kell megközelítenünk. (1982): Orality and Literacy. azaz kiléphet-e saját kirografikus vagy tipografikus galaxisából a kommunikációtörténeti rekonstrukció folyamatában? Noha az utóbbi kérdésre a jelentõsebb szerzõk többsége határozott nemmel felel. (1986): The Muse Learns to Write. . Reflections on Orality and Literacy from Antiquity to the Present. Eric A. 4 Uo. hogy az írásbeliség valamilyen fokára eljutott individuum képes-e egyáltalán reprodukálni a letûnt szóbeli kultúrák nyelvi és noétikai világát. Vagyis az a paradox helyzet.

82. egyszóval elválaszthatatlanul kötõdött ahhoz a közlési szituációhoz. Vagyis a kommunikatív aktusok eredményességét minden esetben a szavak cselekvésértéke és a felek közötti interakció jellege határozta meg. alárendelõ típusú mondatok használata? Aligha. Ong szerint ez a „dinamizmus” elsõsorban az egyszerû.156 Szécsi Gábor fenti megállapítása abban a valószínûnek látszó történeti hipotézisben gyökerezik. hogy a görög alfabetikus írás megjelenését követõen hosszú ideig – feltehetõleg Euripidész koráig – létezett egyfajta mentális ellenállás az írásbeli kommunikációval szemben. mutat rá Ong. amire Ong is felhívja a figyelmet. A nyelvhasználatnak ez a közlési szituációhoz való szoros kötõdése az „elsõdleges szóbeliség” nyelvének szintaxisát minden bizonnyal „dinamikusabbá”. a kommunikáció mindenkor konkrét kontextusokban. vélekedéseit. erõteljesen „cselekvõ jellegûvé” tette. kívánságait stb. A különbözõ közlési helyzetekben a kommunikatív aktus adójának lehetõség szerint rövid. aminek következtében az teljes mértékben alárendelõdött az oralitást jellemzõ információátadási és -elsajátítási technológiának. amelyben a szóbeli eszmecseréknek még nem volt alternatívája? Mindenekelõtt a nyelvi megnyilatkozásoknak az a fajta szituációfüggõsége. mellérendelõ típusú mondatszerkezetek gyakori használatára volt visszavezethetõ. De vajon valós alternatívát jelentett-e az „elsõdleges szóbeliség” nyelvében a többszörösen összetett. Ezt követelték meg tõle a nyelvi kód akusztikai jellegébõl és a szövegkörnyezet hic et nunc valóságából fakadó idõbeli korlátok. amely életre hívta.5 Az „elsõdleges szóbeliség” korában. A szóban forgó reflexió tárgyát ugyanis valószínûleg a különbözõ közlési helyzetek jelentéstani komponenssé is váló fogalmi reprezentá- 5 Lásd Ong 1982. nagyon is konkrét felek között folyt. Mi jellemezte tehát azt a kommunikációs kultúrát. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. . közvetítenie az aktus vevõje számára. Az oralitás korának embere ugyanis feltehetõleg még nem rendelkezett olyan szintaktikai apparátussal. amely segítségére lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas összetett grammatikai struktúrák kialakításában. könnyen feldolgozható megnyilatkozások formájában kellett gondolatait.

147–150. amely az elvont. ezek a fogalmi relációk. Az elképzelés részletes kifejtését lásd Szécsi Gábor (2002): Intencionalitás és nyelvi jelentés.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 157 ciója képezi. „oldal”. .) használatának fogalmát a „könyv” szó használatának fogalmi reprezentációjához kapcsolják. amelyek a szavak denotátumáról és használatuk aktusáról alkotott fogalmakat a kognitív háttér képzettársítási rendszerébe kapcsolják. amelyek a „könyv” szó által felidézett létezõket és cselekvéseket jelölõ szavak („fejezet”. vagyis olyan fogalmi komponensekké. hiszen a nyelvhasználó a szavai jelentéstartományát behálózó asszociációs viszonyok egész sorát tudja ezáltal bonyolultabb logikai összefüggések rendszerébe ágyazni. Szilveszter (szerk. mert az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. A „könyv” szó jelentésének így válhatnak például elemévé azok a fogalmi kapcsolatok. In: Altrichter Ferenc–Nyíri Kristóf–Pléh Csaba–Vizi E. Ebben a magasabb szintû „kooperációban” a komplex vélekedé6 Ez utóbbi feltevésünk arra az általánosabb hipotézisre épül.): Agy és tudat. „fellapoz” stb. elemzõ gondolkodás közvetlen mentális feltételét jelenti. hogy a szavak jelentésüket a használatuk során aktivizált fogalmi kapcsolatokból nyerik. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális összefüggések szükségszerûen maradnak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. amelyek a szó használatáról alkotott fogalmunkat más nyelvi aktusok képzeteivel köthetik össze.6 Nos. E jelentéstani komponensek megragadása és feldolgozása elengedhetetlen feltétele a nyelvi és gondolati továbbépítkezésnek. Mégpedig alapvetõen azokból a relációkból. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében fogalmazzák meg mondandójukat. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. „olvas”. amelyekhez valamely szó jelentéstartományának elemként valamilyen megnevezési aktust – például a toldalék használatát – megjelenítõ fogalom kapcsolódhatott volna. Budapest: BIP Kiadó. de nem is igényelték. hogy az egyes szintaktikai funkciókat megjelenítõ formai viszonyok még összetettebb információkat hordozó konceptuális hálózat részeként rögzüljenek a nyelvhasználó tudatában. Márpedig éppen ez a „jelöletté válás” jelenti a feltételét annak. Ezáltal egy szó jelentéstartománya olyan fogalmi viszonyok csomópontjául is szolgálhat. Vagyis éppen ez a folyamat vezethet el a nyelvi kompetenciának és a fogalmi ismeretnek ahhoz a magasabb szintû „kooperációjához”. s ezáltal más szintaktikai funkcióktól elkülöníthetõ formában rendszerezhetõk legyenek. Ennek következtében a lehetséges szintaktikai viszonyokat – például a mondatrészi funkciókat – megjelenítõ komplex fogalmi összefüggések nem válhattak maguk is megnevezési aktusok „jelöletévé”.

hogy amikor Jaynes az írást nem ismerõ ember tudatának „bikameralitásáról” beszél. megteremtõdtek az önelemzés. annál meghatározóbb jelentéstani szerephez jutnak a különbözõ szintû nyelvi aktusokat megjelenítõ fogalmi relációk. az analitikus gondolkodás. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. . az írás i. Julian (1977): The Origins of Consciousness in the Breakdown of the Bicameral Mind. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. e. Az igazi fordulatot ebben a periódusban. Az új kommunikációs technika térhódításával. A fenti szemantikai megközelítés tökéletesen konzisztensnek tûnik számomra azzal az – Ong részérõl egyébként teljes szimpátiával fogadott – eszmefuttatással. csak az i. amely radikálisan felgyorsította az eredeti „bikameralitás” megszûnésének folyamatát. összegzi neurofiziológiai elemzéseit Jaynes. amikor is a szóbeliség jelentette a kommunikáció uralkodó technikáját.7 Az ugyanis nyilvánvaló. Jaynes szerint az emberi történelem korai évszázadaiban. amelyet Julian Jaynes fejtett ki az ún. amelynek kialakulása viszont elválaszthatatlan az egyre komplexebbé váló kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációinak a megszületésétõl. 1500 körüli felfedezése jelentette. a múlt és a jövõ közötti különbség értékelésének mentális feltételei. Az írás megszületése az önmagára reflektálni képes – s nem egyszerûen a jobb félteke által szabályozott – emberi elme elsõ szárnypróbálgatásait vonta maga után. a különbözõ attitûdökre irányuló reflexió. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. akkor ezen voltaképpen a nyelvi kompetencia fogalmi alapjaira irányuló reflexió hiányának neurofiziológiai következményét érti. véli Jaynes. e. „kétkamarás tudat” neurofiziológiai változásairól. hangsúlyozta Jaynes. 2000 és 1000 közötti idõszakban kezdenek folyamatosan veszíteni erejükbõl.158 Szécsi Gábor sek kifejezésére alkalmas nyelvhasználat feltételét a mind összetettebb információkat megjelenítõ fogalmi háttér jelenti. 7 Lásd Jaynes. a közlési aktus során a még erõsen „kétkamarás” emberi agyban a jobb félteke kontrollálatlan impulzusokat küldött a bal féltekének. Minél bonyolultabb információk válnak tehát közvetíthetõvé a nyelvben. Boston: Houghton Mifflin. amely azután beszéddé dolgozta fel a kapott jeleket. A szóban forgó impulzusok.

Vagyis akár kultúrtörténeti. grammatikai szabályok rendszerezését lehetõvé tevõ fogalmi gondolkodás feltételei. attribútumok árnyalt differenciálását. viszony.8 Ez a sajátos képi. nem kiemelve azt a különbözõ cselekvési szituációkat megjelenítõ fogalmi kapcsolatok hálózatából. hogy az individuum az ismeret tárgyát a maga totalitásában tudja megragadni. A szóban forgó kifejezések ugyanis valójában olyan gyûjtõnevek. „onta”. . hogy a fogalmi analízisre még nem képes megismerõ számára megjegyezhetõ módon közvetítsen összetett információkat. Ong és mások vizsgálatainak eredményeire hivatkozva vázoltam fel. amelyek megközelítésünkben alapvetõen nyelvi cselekvési helyzeteket megjelenítõ fogalmi egységek sajátos.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 159 Jaynes koncepciója tehát minden specifikumával együtt jól illeszkedik ahhoz a gondolatmenethez. metaforikus nyelv reflektálatlan fogalmi egységek rendkívül széles tartományát képes átfogni és reprezentálni. Emellett kiterjedt asszociációs teret kínálva teszi lehetõvé. Így a nyelvi jelentés mély rétegét meghatározó sajátos mentális képekbe rendezõdõ fogalmi relációk montázsszerûen teszik plasztikussá az egyén számára a bonyolultabb logikai összefüggéseket. nyelvileg például metaforák segítségével kifejezhetõ reflektálatlan kapcsolatát hivatottak reprezentálni. „polla”) gondolunk. hogy az analitikus gondolkodás. a reflektálatlan fogalmi tartományok nagy területét átfogó és reprezentáló képi gondolkodás determinálja az ismeret átadásának és elsajátításának módját. tudásanyagot. ha például azokra. esemény 8 Képeken olyan teoretikus entitásokat értünk. s mint ilyen. tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra. a korai görög bölcselõk munkáiban is gyakran felbukkanó többes számú görög névszókra („panta”. Ebbõl fakadóan az elsõdlegesen orális kultúrák nyelve is alapvetõen képekbõl táplálkozik s maga is képeket táplál. akár neurofiziológiai oldalról közelítjük meg a szóbeliség-írásbeliség problematikáját. minõség. Jaynes számára sem kétséges ugyanis. Elég. Ehelyett egy. kényszerítõ erõvel hat ránk a felismerés: az írást nem ismerõ kultúrák számára nem adottak a kategóriák. a szintaktikai viszonyok. amelyet az elõbbiekben Havelock. amelyek jelöletéül az egymástól fogalmilag még el nem különített kategóriák (dolog. a jelentés fogalmi alapjaira irányuló reflexió a nyelv írásbeli objektivációja révén válik csak lehetségessé. amelyeket egyaránt „dolgok”-nak szoktak fordítani. Ennek árulkodó jelei egyaránt fellelhetõk az orális nyelvet konzerváló korai írásos emlékekben és az „elsõdleges szóbeliség” szintjén megrekedt kultúrák tagjainak nyelvhasználatában.

lényegi létezõket. Vagy nézzünk meg még egy. „noeo”. a hallgató tudta. fizikai ügyességet fejeztek ki. hogy a gondolkodás mint összetett mentális folyamat jelölésére rendszerint olyan igéket használtak („episztamai”. a preszókratikus filozófusok nyelvi világát szép. amelyben az ilyen komplexebb jelenségek jelölésére használt terminusok eredeti jelentésük megõrzésével tették megragadhatóvá a filozófusok mondanivalóját. Havelock szerint maga az elbeszélõ forma azért válhatott az orális kultúrákban bevett kifejezési móddá. hanem idõtlen. hogy egy a látásnál összetettebb mentális jelenségre utal segítségével a beszélõ.160 Szécsi Gábor stb. Ennek az „elsõdleges oralitást” jellemzõ vizuális nyelvnek a gondolati lenyomata volt a fenti példa kapcsán az. az írást még nem ismerõ vagy – mint „betolakodót” – elutasító görög kultúrák valamelyikében valaki „dolgok”-ról beszélt. Ennek egyik legszembetûnõbb jele. Ha tehát a „gignószkó” ige a parmenidészi egy létezõ megismerésére irányuló tevékenységet jelölte valamely kontextusban. narratív formulák. Azt pedig. ezen valószínûleg a dolgok tulajdonságait. „gignószkó”). Vagyis ha a korai. mert „az elbeszélés so- . amelyen belül az egyes konceptuális reprezentációk montázsszerûen képi formában kapcsolódtak egymáshoz. Olyan lelki tevékenységnek tekintették. Ezeknek az igéknek a jelentése tehát rendkívül széles fogalmi tartományokat ölelt fel az érzékelés reprezentációjától a bonyolult lelki folyamatok megjelenítéséig. Az írást nem ismerõ kultúrák nyelvi világát azonban talán a legszebben a könnyen memorizálható. törvényszerûségeket „láthatunk meg”. hogy a preszókratikus bölcs éppen milyen komplexitású mentális folyamatot jelölt a segítségükkel. hogy a preszókratikusok a gondolkodást az érzékeléstõl nem mûködési módja. amelynek felidézéséhez ugyanakkor elengedhetetlennek bizonyult az információt képivé tevõ eredeti. az elsõdleges oralitást jellemzõ képi nyelv alapjává. a mindenkori szövegkörnyezet tette egyértelmûvé. metaforikus elemekkel dúsító példát! Tudvalévõ. fiziológiai feltételei. amelyek eredetileg valamilyen érzékelési folyamatot. hogy a korai görög bölcselõk még nem rendelkeztek a különbözõ lelki tevékenységek árnyalt leírására alkalmas szókészlettel. viszonyait és az õket felölelõ eseményeket is értette. hanem tárgya alapján különböztették meg.) konglomerátuma szolgált. Ezért válhattak ezek a kifejezések egy. klisék gyakori használata jellemzi. vagy testi. amelynek segítségével nem konkrét fizikai dolgokat. tehát a konkrét érzékelési folyamatot reprezentáló jelentésárnyalat konzerválódása.

11 9 Havelock 1986. a szóban forgó nyelv befogadását is egyfajta „nyelvi ritualizáció” biztosította. . Ezáltal nemcsak egyszerûen ismételhetõ. Ezek a meghatározott hangsémák szerint memorizált s minden egyes elõadás alkalmával ugyanabban a formában „visszakereshetõ” és elmondható szövegek jelentették Havelock szerint az orális költészet elsõ hajtásait.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 161 rán használt nyelv inkább a cselekvés. vagyis akik gondolataikat a kimondott szavak tiszta akusztikai értékében rejlõ korrespondenciára tekintettel. 10 Uo. közlendõjét érthetõ. ne pusztába kiáltott szó legyen. alapelvek révén sajátították el a közösség élete szempontjából lényeges konvenciókat. hogy amit mond. hanem a kulturális információk elraktározásának. Ha azt akarta. a tradícióval. erõsen ritmizált. hiszen közönsége képtelen lett volna bonyolult fogalmi összefüggésekre épülõ információk befogadására. alliterációkkal és asszonáncokkal. semmint a reflexió nyelve.10 Ennek a ritualizált bevésésnek a hatékonyságát próbálták azután fokozni azok az elbeszélõk. ha az erre a célra használt nyelv kellõképpen emberközeli. 11 Uo. tanító vagy éppen próféta – Havelock szerint kizárólag konkrét cselekvésekre. hogy a még kizárólag a szóbeli kommunikációs technikát ismerõ hallgatóság is megértse. 75–76.9 A szóbeliség korának elbeszélõje – legyen az költõ. könnyen megjegyezhetõ formában kellett elõadnia. de idõrõl idõre ugyanabban az akusztikai formában felidézhetõ szövegek megkomponálására nyílt lehetõségük. illetve cselekvési szituációkra. s mint ilyen az orális memorizálás nélkülözhetetlen eszközét jelenti”. akik ismétlõdõ állításaikat újra és újra visszatérõ hangsémákba szõtték. ismétlésekkel és ellentétekkel dúsított nyelvi alakzatok felhasználásával adták elõ. Nem is tehetett másképp. azaz. S miután az orális kultúrák tagjai még cselekvések és nem ideák. s nem a cselekvések lényegére vagy a létezés általános kérdéseire vonatkozó kijelentésekbõl szõtte mondandóját. a tradíció és az azt megjelenítõ tudás átadásának. társadalmi szokásokkal kapcsolatos lényeges információk átadása csak akkor válhatott eredményessé. Más szóval. Az oralitás költészete tehát nem csupán egy mûvészet volt a többi között. ahogy Havelock fogalmaz. empatikus és színes volt ahhoz. „egy kulturális hagyomány megalapozásának” funkcionális eszközéül is szolgált.

Milman (1971): The Making of Homeric Verse. a tradícióról. hanem annak a szakasznak a metrikai kényszerei. alakzatokból válogatva szerkesztette meg mûveit. a gondolkodás- 12 Lásd Parry. Az általa megkomponált szövegeknek tehát könnyen megjegyezhetõ. Homérosznak – miként általában az orális elbeszélõknek – a jelzõk bõséges repertoárját kellett ismernie ahhoz.162 Szécsi Gábor Ennek. s ezért szigorú metrikai szabályok szerint felépített sorokból kellett állniuk. Tehette.12 Parry ugyanis az elsõk között mutatott rá arra a belsõ kapcsolatra. Miután az évszázadok során megszerzett tudást az orális kultúrákban csak folytonos felelevenítéssel lehetett konzerválni. a hõsökrõl és a morális igazságról. amely kizárólag a kommunikáció szóbeli formáját ismerte. Egyszóval. a nyelvnek sajátos „rituális” jelleget kölcsönzõ sablonok jelentõs mértékben növelték a tudomány és a korabeli adminisztráció hatékonyságát is. hogy nem csupán a költõk építettek a gondolatartikulálás e sablonos formáira. The Collected Papers of Milman Parry. Oxford: Clarendon Press. idõrõl idõre ugyanabban a formában felidézhetõ. . Homérosz mûvei még olyan közönséghez szóltak a görög múltból. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük. amely az orális költészet stílusbeli jegyeit az elsõdlegesen szóbeli kultúrákat jellemzõ „rituális” nyelvhasználathoz fûzi. Homérosz az alkotás folyamatában gyakorlatilag ebbõl a kifejezésgyûjteménybõl kiválasztott. hogy ezek a közösségileg rögzített. „elõre gyártott” metrikai építõelemeket illesztett össze. Vagyis például az idõközben klasszikussá nemesült homéroszi jelzõk használatát sem a jelzõk pontos jelentése határozta meg. Olyannyira. Miként azt Parry is hangsúlyozza. vagyis kész szövegmintákból. Parry szerint e belsõ kapcsolat legimpozánsabb példáját a homéroszi eposzok poétikai világa kínálja. Az eposzok orális-tradicionális nyelvezetét a hexameteres formának teljes mértékig alárendelt szóhasználat jellemzi. amelyekben a jelzõk éppen elõfordultak. a Torontói Iskola tagjai körében oly népszerû gondolatmenetnek a gyökerei közismerten Milman Parry húszas–harmincas években végzett Homérosz-kutatásáig nyúlnak vissza. az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének fejében egyfajta kifejezésgyûjteménynek kellett lennie. hanem az egész orális noétikai és bölcseleti világ is. hogy minden kontextusban megtalálja az éppen adott metrikai kényszer szempontjából legmegfelelõbb kifejezést. hiszen kortársai körében az efféle klisék használata még általánosan elfogadott eljárásnak bizonyult.

Az írás létrejöttével lehetõség nyílt a mondottak tartós rögzítésére és a szövegek elemzésére. Nem is jut hely ideális államában azoknak a „régi poétáknak”. egyre károsabb hatású kognitív tehernek látszott az az orális hagyományozást jellemzõ kritérium.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 163 módot és a tapasztalat elrendezésének mikéntjét közvetlenül meghatározó nyelvi fordulatok voltaképpen ugyanazt a szerepet töltötték be. amelyek még az orális mnemonika jegyében zárták korlátok közé a nyelvhasználatot. amelyben a fogalmi reflexió elõször kibontakozhatott. eredetibbé vált. Nem véletlen tehát. századtól azonban ezek az orális költõk által olyannyira kedvelt formulák folyamatosan kezdték elveszíteni jelentõségüket: idejétmúlttá és fölöttébb céltalanná váltak a kor gondolkodóinak szemében. tárgyiasított reprezentációját biztosító. új kommunikációs technika megjelenésével kialakult az a gondolkodó és gondolat közötti szellemi tér. hogy a hallgatóságnak mindennemû reflexió és kritika nélkül kellett elhinnie azt. amit hall. De hát miért ilyen elutasító Platón ezzel a réges-régi nyelvi tradícióval szemben? A válasz nyilvánvaló: mert õ már az írásbeliség korának filozófusa. Ez az uralkodó kommunikációs technika terén bekövetkezõ változás felszabadítólag hatott a tudatra. Az ismeret elraktározásának közegét ekkorra már elsõsorban az írott szövegek jelentették. Platónnál világosan felismerhetõk a szavak használatának és elrendezésének írásbeliségre jellemzõ sajátossá- . 720–700 táján felfedezett görög alfabetikus írás használata immár ténylegesen interiorizált írásbeliséggé vált. s ha voltak is kételyek a hallottakkal kapcsolatban. A gondolat pontos. e. 4. hogy maga Platón az alkotó gondolkodást gátló. összehasonlítására. azok mindenképpen diszfunkcionálisnak és elfojtandónak számítottak. Ennek a változásnak a legkorábbi jól interpretálható dokumentációja a platóni filozófia nyelvi világa. A platóni filozófia megszületésének idején az i. e. az ifjúság szellemi fejlõdésére kifejezetten káros eljárásként utasította el az állandósult nyelvi alakzatok gyakori használatát. Az i. akik elõszeretettel éltek ezekkel a formai eszközökkel. mint más kultúrákban az írás. s egyre szükségtelenebbnek tûntek azok a formai kötöttségek. A gondolkodás elvontabbá. II.

[1998]: A görög igazságosság-fogalom: Homéroszi árnyvonalaitól a platóni fõszerepéig. De vajon mi rejlik ennek az írásbeliség elterjedését kísérõ mentális változásnak a hétterében? Mi tette képessé a még elsõsorban szóban kommunikáló nyelvhasználókat az új kommunikációs technika elsajátítására? Hogyan teremtõdtek meg az írásbeliség interiorizálásának mentális és nyelvi feltételei? Ahhoz. Erre egyébiránt Havelock a „lenni” ige használatát tartja az egyik legjobb példának. mintegy feltárva. 324–340.): Szóbeliség és írásbeliség. Erre utal például az a tény is. mint mondjuk. Ami nem véletlen. tehát nem konkrét cselekvéseket vagy cselekvési helyzeteket megjelenítõ igék. [Bognár Gábor fordítása. 57–89. Összességében elmondható. hogy Platón mûveiben jóval gyakrabban fordulnak elõ logikai vagy kauzális kapcsolatokra utaló.164 Szécsi Gábor gai. 362–365. hogy Platón a „megtalálni a helyét” kifejezést gyakran alkalmazza formális állításokra. hiszen a dialógusok mint valódi írásbeli produktumok. Eric A. Az írásbeliség további lenyomata Platón nyelvezetében. a preszókratikus filozófusok hasonló kijelentései.] In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. (1978): The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substanse in Plato. Cambridge: Harvard University Press.13 Havelock szerint az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb jegye Platónnál a memorizálást segítõ metrikus nyelvezet eltûnése. hogy Platón egyike az elsõ európai filozófusoknak. amely szó Platón dialógusaiban általában a fizikai és idõbeli jelenlét. mint elõdei szövegeiben. 1–14. hogy a didaktikus állítások tartalma sokkal absztraktabbá válik. konceptuális tartalmú kifejezésekre építik fel argumentumaikat. reflektálhatóvá téve a közöttük fennálló szintaktikai és szemantikai kapcsolatokat. már az elvont érvelés nyelvi szabályainak próbálnak minden egyes elemükben megfelelni. az aktivitás vagy létezés konnotációitól megfosztott kopulaként jelenik meg. Havelock görög igazságosságfogalomról írt tanulmányát.) . Budapest: Áron Kiadó. amit ugyancsak a dialógusok óta általánossá vált elvont tárgyalási mód egyik tipikus jegyeként kell értelmeznünk. 343–345. Ezek számbavételére hívjuk segítségül Eric A. Sõt absztraktabbá válnak Platónnál maguk a felhasznált predikátumok is. Eric A. hogy ezekre a kérdésekre érdemben vá- 13 Lásd Havelock. akik a fogalmi reflexió által feltárt logikai összefüggések megnevezésével valódi. aminek elsõdleges oka. (Magyarul: Havelock. Platón írásaiban ugyanis a szavak már „prózai módon” kapcsolódnak egymáshoz.

illetve az elbeszéléseket hallgatóknak a gondolkodásmódjára. A szóban forgó változások kommunikációtörténeti relevanciájáról szólva nem árt azonban hangsúlyoznunk azt az elsõ látásra triviálisnak tûnõ dolgot. szükségszerûen vonta maga után „az objektivitás teljes elvesztését” és persze a már nagyon is kritikai reflexió eredményeként megszületõ platóni dörgedelmeket. hogy az „elsõdleges szóbeliség” korában napvilágot látott. Eric A. ahogy arról már a fentiekben szóltam. Havelock. hogy mûveiket az „objektivitás teljes elvesztésével” alkották volna meg. amelynek révén lehetségessé vált volna a közvetített információnak a már meglévõ ismeretanyaggal való összevetése. véli Havelock. térjünk vissza néhány mondat erejéig az orális információátadást jellemzõ „rituális” nyelvhasználat problematikájához. (1963): Preface to Plato.14 Havelock szerint Platónt mindenekelõtt annak a hatalmas fizikai erõfeszítésnek a felismerése sarkallta az „értelmet megbénító” homéroszi tradíció elutasítására. amellyel az átlagember számára az Iliász vagy az Odüsszeia megtanulása járhatott. Vagyis feltehetõleg az orális elbeszélések mnemonikája hosszabb távon olyan szintaktikai és szemantikai változásokat gerjesztett az orális elbeszélõk nyelvében. A hosszabb terjedelmû szövegek bevésésének ilyetén módja. Az írásbeliségre való áttérés nyelvi feltételei ugyanis – elsõ látásra paradox módon – valószínûleg éppen az „elsõdleges szóbeliséghez” köthetõ „rituális” mnemonika révén teremtõdtek meg. 15 Uo. az elõadó által használt s nemegyszer fölöttébb kiüresedett klisék mindennemû reflexiót és kritikát nélkülözõ átvételére kárhoztatta a hallgatót.15 Más a helyzet azonban a memorizálásra szánt szövegek megalkotóival.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 165 laszolhassunk. amelyeknek céltábláját így voltaképpen „egy tanulási procedúra jelentette”. . Havelock elsõsorban az utóbbi aspektusra – tehát a befogadók mentális világát formáló következményekre – koncentrál a Homérosszal és általában a korai görög költészettel kapcsolatos platóni álláspontot kommentálva. nagyobb terjedelmû narratívumok mnemonikájának nyelvi eszközei más-más hatást gyakoroltak maguknak az elbeszélõknek. Ennek magyarázata pedig 14 Vö. Vagyis nem alakulhatott ki a befogadó és a befogadott szöveg között olyan távolság. amelyek végül is közvetett úton hozzájárultak az új kommunikációs technika elfogadásához és interiorizálásához. Oxford: Basil Blackwell. Róluk ugyanis már korántsem állíthatjuk azt. Ez az információátadási forma ugyanis.

Vagyis semmiképpen sem tekinthetõ az analitikus. hogy az orális kommunikációban gyakran elõforduló szavak lexikai jelentését – és ezáltal a lehetséges szintaktikai jelentéseket is – egyre világosabban jelenítette meg a megfelelõ kifejezéseken töprengõ elbeszélõ tudatában. amelyet a kiterjedt írásbeliség tett lehetõvé. mintha az kizárólag az írásbeli kommunikáció specifikuma lenne. költõje. S ez nem más. Az oralitás korának filozófusa. Más szóval. prédikátorai egész szótárnyi rögzített alakzat ismeretében fogtak hozzá gondolataik megfogalmazásához. abban a kontextusfüggetlen írói nyelvben gyökerezik. A tudás „belsõ raktáraként” kombinálódó nyelvi alakzatok gyakori használatának eme jótékony hatása mellett azonban szólnunk kell még valamirõl. hogy a bevésésre szánt szövegek alkotói még a kiterjedt írásbeliség korát megelõzõen képessé váltak elvontabb fogalmi összefüggések felismerésére. tanítói. mint az. hogy az „elsõdleges oralitás” korának költõi. Ugyanakkor mégiscsak nagyobb tudatosságot kölcsönzött a nyelvhasználatnak azzal. A közlési szituációnak ez az absztrakt jellege szükségszerûen vonja maga után a közölt gondolattartalom elvontabbá válását is. amely valamennyi olvasó számára ugyanolyan módon közvetíti és teszi megragadhatóvá a szerzõ indítékait és vélekedéseit. elvont gondolkodás közvetlen forrásának. prédikátora számára ugyanis a publikum egyfajta absztrakt kommunikációs vevõként jelenik meg minden egyes szituációban. A közlõnek errõl a sajátos kommunikációs helyzetérõl Ong például úgy beszél. hogy e jelentéstartományok részét képezõ szintaktikai jelentések a nyelv vizuális objektivációja nélkül is jól körvonalazódtak a szövegei megszerkesztésén fáradozó elbeszélõ tudatában. hangsúlyozza Ong. A kérdéses fogalmi reflexió azonban nyilvánvalóan még nem lehetett olyan mélységû. . mint a közlési aktusok kontextusának absztraktabbá válása. Az írott szöveg autonóm jellege. 78. Ez a lépés viszont már valamiféle fogalmi reflexiót is feltételezett. az orális mnemonika elemeiként újra és újra felhasznált szavak jelentéstartománya az elbeszélõ tudatában olyan erõteljesen ágyazódott be a mind összetettebb kommunikációs szituációkat megjelenítõ fogalmi hálózatba. aminek valószínûleg ugyancsak komoly szerepe lehetett abban.16 Erre az Ong által emlegetett 16 Lásd Ong 1982. A hallgatósághoz szólva ezek közül a nyelvi alakzatok közül választották ki az adott kontextus szempontjából legmegfelelõbbnek tûnõket.166 Szécsi Gábor abban a Parry és követõi által hangoztatott felismerésben gyökerezik.

hogy kidolgozzanak egy. miként a költészetben jeleskedõ kortársaiknak is. a késõbbi bölcseleti rendszerek alapjául szolgáló nyelvet. Igen valószínûnek tûnik ugyanis az a fentiekben többször hangoztatott hipotézis. más szóval. akik amellett. miként azt a fentiekben láthattuk. hogy absztrakt kommunikációs helyzetük tudatában fogalmazták meg mondanivalójukat. az volt az alapvetõ rendeltetésük. amelynek arisztotelészi kritikája nyit majd egy új és hosszú bölcseleti fejezetet az európai írásbeliség történetében. amely minimálisan szükséges ahhoz. hogy az oralitás korának filozófusai. hogy megvessék az elvont gondolkodás feltételét jelentõ fogalmi reflexió szintaktikai és szemantikai alapjait. költõi. prédikátorai stb. akkor mindenekelõtt az orális bölcselet és költészet megszületésének körülményeit és a szerzõk gondolkodására gyakorolt hatását érintõ kérdéseket kell tisztáznunk. gondolkodása jutott el elõször a fogalmi absztrakciónak arra a fokára. . S e szituáció jegyében fogant valahol maga a platóni filozófia is. azonban már valószínûleg szert tettek azok a nyelvi alakzatok széles skáláját ismerõ orális bölcselõk és elbeszélõk is. amely az írásbeliség evolúciójában az „elsõdleges oralitást” jellemzõ nyelvi és noétikai világot az írásbeliség kiterjedését kísérõ grammatikai és kognitív változásokkal összekapcsolja. hogy a beszéd analízisére épülõ alfabetikus írás a szóbeli kommunikáció reális alternatívájává válhasson.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 167 autonóm szerzõi nyelvre. már feltehetõleg képesek voltak reflektálni a felhasznált kifejezések szintaktikai jelentésének fogalmi struktúrájára is. Az írásbeliség kialakulásával és elterjedésével egyetemben kibomló új nyelvi és noétikai világ gyökerei tehát ebben a preszókratikusokat is jellemzõ törekvésben húzódnak. Vagyis az egyéni szerzõi attitûdök kifejezésére is alkalmas orális narratívumok már nagyon is tudatos szerkesztési elvek szerint épülnek fel. Vagyis Ong gondolatmenetét követve a preszókratikusoknak. Ha tehát azt a láncszemet keressük.

hogy valamely közlés vagy kultúra szóbeli vagy írásbeli-e. . E vizsgálat többek közt azt fogja megmutatni. hogy a szóbeliség–írásbeliség kérdései a jelzett idõszakban csak bizonyos periódusokban álltak elõtérben. hogy legalábbis korlátozza e dichotomikus megközelítésmód érvényességét: az a tény. Ennek a ténynek gondolkodástörténeti érdekessége mellett további jelentõsége. amelyen keresztül megragadják õket. csak bizonyos idõszakokban tûnik mérvadó megkülönböztetésnek. századi elméleti reflexió történetét. továbbá hogy ezalatt az elemzõk a szóbeliséget és írásbeliséget csak idõszakonként kezelték egymás merev ellentéteként: a két fogalom dichotomikus szembeállítása csak bizonyos idõszakokban uralja azt a fogalmi hálót. nevezetesen a szóbeliségre és írásbeliségre vonatkozó 17–20. századi szóbeliség-kutatások és Balogh József a hangos olvasásról* Neumer Katalin Tanulmányom kettõs célt tûz ki maga elé: Elõször is röviden vázolni szeretném egy meghatározott problémára. illetve korokat illetõleg nyerhetünk használható belátásokat. Ez pedig amellett is szólhat. illetve csak idõszakosan jelenik meg a kettõ egymást kizáró ellentétként. kiváltképp a hangos olvasásra vonatkozó írásairól – ezen belül is fõként azokról. hogy a kommunikációs formák sokféleségét megragadjuk. s hogy ennélfogva nemigen juthatunk közelebb ahhoz. Másodszor pedig ez elõtt az eszmetörténeti háttér elõtt szeretnék Balogh József munkásságáról.Vasa lecta et pretiosa A 17–20. hogy merev szembeállításuk révén legfeljebb ha bizonyos korokban. amelyek Ágostonról szólnak –. ezek elmé* A tanulmány a T037488 számú OTKA-kutatás keretében készült.

amelyek azokra a jellegzetességekre vonatkoztak. kommunikációs forma vagy kultúra szóbeli vagy pedig írásbeli-e. a zavaró homonimákat és szinonimákat. Minden bizonnyal egyik központi problémája volt a 18. amelyek az 1990-es évektõl kezdve azt hangsúlyozták: a hangos olvasás jelensége sem nem egyértelmûen szóbeli. tágabban pedig a szóbeliségre–írásbeliségre vonatkozó elméleti reflexiónak egy még korábbi. SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG A 17–20. amelyeket az írásos közlésnek volt szokás akkortájt tulajdonítani. amelyek túlléptek a dichotomikus szemléletmód határain. hogy Balogh József témaválasztása illeszkedik kora kutatásainak trendjeihez. a 18. elkerülhetné azokat a változásokat. században ne került volna ilyen vagy olyan összefüggésben elõ a kérdés. hogy azokat a hiányosságokat és zavarokat orvosolják. Azáltal ugyanis. s így például a 17. a 17–20. E nyelveknek az univerzális érthetõség mellett másik – sokszor elõbbre való – célja az volt. SZÁZAD ESZMETÖRTÉNETÉBEN A kérdés. amelyek a beszélt nyelv állhatatlanságá- . szabálytalanságait. század során nem mindig vagy legalábbis nem mindig ugyanolyan mértékben állott az elméleti érdeklõdés középpontjában. azt is kimutatom. Miközben megmutatom. amelyeket csak másodjára (az írást hangra váltva) beszéltek volna. amelyeket a természetes nyelvek – s ezen belül is kiváltképp a beszélt nyelv – okoztak.Vasa lecta et pretiosa 169 leti hozadékáról árnyaltabb képet felvázolni annál. Ez természetesen nem jelenti azt. hogy több ponton el is távolodik jellegzetes dichotomikus szemléletmódjuktól. hogy egyértelmûen definiált jeleit és a jelek közötti kapcsolatokat egyszer s mindenkorra írásban rögzítené (s ilyen tartós rögzítés csakis írásban lehetséges – vélték). hogy valamely közlés. hogy korábban. Az univerzális nyelveket ugyanis elsõsorban írott nyelveknek szánták. Egy univerzális nyelv – gondolták – kiküszöbölné a természetes nyelvek lexikai és grammatikai esetlegességeit. Balogh József munkái ehelyett sok tekintetben azokat a kutatásokat elõlegezik. sem nem írásbeli – azaz olyan kutatásokat. századi nyelvelméleti eszmefuttatásoknak. századra visszavezethetõ tradíciójától. mint amelyet az idevágó szakirodalom eddig nyújtott. Elegendõ itt csak az univerzális nyelvek tervezeteire gondolnunk: ezek elméleti alapjául többek közt olyan belátások szolgáltak.

amelyet a terjedõ alfabetizáció és literalizáció. illetve tudjuk. hogy ekkor dolgozták ki – nem utolsósorban annak az elsõ rémületnek a hatására. s amelyek szintúgy a nyelvhasználat zavaraihoz vezetnek. hogy ekkor már rendelkezésünkre állnak anyanyelvünk fogalmai. Az. századi munkák. Ám az már nem feltétlenül az. akkor a tárgyak jelenlétében (a tárgyra vonatkozó egyértelmû referencia segítségével) kell is õket elsajátítanunk. Vagy eszünkbe juthatnak azok a 17. természetesen magától értetõdõ. A második nyelv írásos elsajátítása mellett a realitás érvein túl – vagyis hogy sokszor nem az anyaországban. Ezáltal egy univerzális nyelv – szemben a beszélt nyelvek homályosságával – tiszta és biztos ismeretekhez vezethet. hogy a második – idegen – nyelv tanulásának is ezt a modellt kell-e követnie. A 18. századot az tünteti ki ebben a történetben. illetve az idegen nyelvek tanulását írásban vagy pedig szóban kell-e elkezdeni. amelyekkel anyanyelvünk révén már rendelkezünk – azaz elég. hogy az anyanyelv. Ezért elegendõ. hogy e fogalmakat milyen tárgyakkal kapcsoljuk össze. Az egyik alapvetõ kérdésük az volt. sõt. Ez utóbbi mellett szólván egy. hanem könyvbõl sajátítjuk el õket – többek közt arra hivatkoztak. A kérdés ezek után csak az. s amelyek általános nyelvkoncepciójuk függvényében vagy a beszédet. akik szerint igen. hogy ez is az egyedül követhetõ út. akár elõnyben részesítendõk. században elterjedt érvre volt szokás hivatkozni. többek közt azért. vagy pedig kevert – az írásos és szóbeli eszközöket elegyítõ – módszerek is elképzelhetõk. mely szerint ha szavainkat tisztán és világosan akarjuk a dolgokra vonatkoztatni. mert az írás elszakad az õt körülvevõ tárgyi környezettõl. s voltak olyanok is. amelyek a nyelvtanulás követendõ módszereit taglalták. illetve hogy az idegen nyelvek tanulásának mennyiben kell az anyanyelvtanulás modelljét követni. amennyiben tisztán és világosan akarjuk a tárgyakat megnevezni és gondolatainkat kifejezni. ha az illetõ idegen nyelv szavait azokhoz a fogalmainkhoz. ha fordítunk az egyik nyelvrõl (amelyet már jól értünk. a 17–18. azaz többek közt referenciái világosak a számunkra) a másikra. hogy anyanyelvünket ténylegesen elsõre szóban kezdjük elsajátítani.170 Neumer Katalin ból fakadnak. illetve szavainkhoz kapcsoljuk. akik szerint vagy nem. vagy pedig az írást részesítették elõnyben. mindennapi cselekvéseinkbe és tárgyi környezetünkbe beágyazva. Ez utóbbi pedig csak szóban lehetséges – mondották –. továbbá új olvasási szokások váltottak ki – szóbelinek és írásbelinek bináris oppozícióját olyan alapos- . S természetesen voltak olyanok.

hogy ez az oppozíció. tértõl és idõtõl független igazságokat rögzítvén – eltekint az élet élõ sokféleségétõl). az egyedi érzés és nézõpont a beszédben és a hozzárendelt környezetben. a filológiaitól a történetiig terjedõ elemzéseket nyújtott. hogy az illetõ közlemény szóban – tehát a fent jellemzett gondolati . s mert – univerzális. addig a beszédnek. az oppozíció egyenest a filozófiai érvelés inherens részévé vált. a beszéd pedig úgy. szemben a kimondott szó homályosságával és változékonyságával. Ebben a fogalmi hálóban jelenhetett meg az írás úgy. Ennélfogva míg az univerzális ész írásban realizálódhat. a spontaneitást. Mint például a neves göttingeni klasszika-filológus. századi elméleti gondolkodás csak egyik. a beszédhez pedig az ember cselekvõ-érzõ tulajdonságait. melyre többek közt referál –. az íráshoz az észtevékenységeket (az absztrakciós és ítélõképességet. az ész által meg nem ragadható árnyalatait.Vasa lecta et pretiosa 171 sággal és árnyaltsággal. azaz egyediségével. akik kívül kerültek ezen a gondolati sodron. mert hajlékony és mozgékony. mint ami „halott” („halott”. a mindenkori konkrét szituáció nézõpontját fejezi ki). mint ami „élõ” („élõ”. bár minden bizonnyal meghatározó trendjérõl szóltak. melyek együttesét a nyelv. Függetlenül attól. Mindeközben azonban nem tett mérvadó különbséget aközött. mert betûvé rögzült-fagyott. illetve az ember „géniuszának” neveztek. s a beszélõ személy vagy az illetõ természetes nyelv. Látható. hanem nagyon is sok szerzõnél. hogy az idetartozó szerzõk inkább az írás vagy inkább a beszéd elõnyeit emelték-e ki. Johann David Michaelis. hogy több szálon is kapcsolódott elméleti. Emellett míg az írás – mint az univerzális ész letéteményese – kontextusfüggetlen. mely szerint valamely közlemény jelentését a mindenkori környezetébõl bonthatjuk ki. megkülönböztetõ jegyeit. a következtetést. az élet finom. az õt kísérõ cselekvések és gesztusok adják jelentését. rögzített kifejezésmód és gondolkodás köthetõ. Az imént mondottak természetesen a 18. az individualitást. addig az ésszel fel nem fogható árnyalatok. szilárd ismeretek és a világos. mégpedig nem pusztán néhány. s nem jelentik azt. melynek a mindenkori körülmények – s ezek közé tartozik a tárgyi környezet is. ha sokkal kifinomultabb formában is. amely szerint az íráshoz a tiszta. messzemenõkig követve azt a hermeneutikai elvet. illetve filozófiai problémák megfogalmazásához. de folytatja azt a 17. az okoskodást és a szisztematikus gondolkodást) rendelték. századi gondolati hagyományt. aki a Bibliától kezdve az arab irodalomig alapos. konceptualizálásához. hogy ne lettek volna olyan szerzõk. a nyelvek és az egyes ember individuális.

köt. század vége felé az egyik legnagyobb hatású vitának is. „a személyiségbe nyomott betûvé”. mondhatnánk Engelsing kifejezésével – olvasnak.172 Neumer Katalin hagyomány szerint környezetbe ágyazottan –. csak Rolf Engelsing honosította meg õket az 1970es években írott munkáiban. hogy korában a könyvnyomtatás hatására egyre – és túlságosan is – növekszik a könyvek és folyóiratok száma. Így „még leírva is élõ nyelv hangzott [tönete] […]. . Ezt a mulasztást Herder – aki a fenti oppozicionális szemléletmód egyik fõ képviselõje volt – erõsen a szemére is hányta. vagy pedig írásban – azaz kontextus nélkül – hangzott-e el. kötet 90–91. századi vita kritikus pontjainak. miközben egyre gyorsul. változatlan utánnyomása. amit pedig olvastak vagy írtak. hogy nem magukban. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann..) Az idézet a XVIII. abba egész személyiségüket helyezték. Ez többek közt azzal is összefüggött. és még olvasás közben 1 Engelsing. (Az 1878-as berlini kiadás 3. oldalán található.1 ám tartalmilag könnyen megfeleltethetõk az említett 18. nevezetesen az „olvasási õrület” vitának is. Ezt a vitát többek közt olyan új olvasási szokások megjelenése robbantotta ki. hogy ténylegesen megemésztenék az olvasottakat. In: Sämtliche Werke.2 Ezzel szemben – mondja Herder – a régi görögök csak keveset. miközben a „társadalomban magában elhalnak az emberi hangok”. mint az extenzív és hangtalan olvasás szemben a korábbi intenzív és hangos olvasással. (Szerkesztette Bernhard Suphan. „író”. XVII–XVIII. amit érdemes volt. és már csak „regények beszélnek és újságok”. hanem hangosan olvastak és írtak. Herder fontos – és komoly elméleti hozadékot nyújtó – szereplõje volt a 18. magányossá válik. „megzavart betûemberré” válnak. 182–215.und Unterschichten. Az embereken ilyenformán „könyvdüh” vesz erõt: habzsolva s egyre felszínesebben – „extenzíven”. Herder ebben a vitában (s hasonló nézetet rajta kívül még sokan képviseltek) úgy látta. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. de elmélyülten – „intenzíven” – írtak és olvastak: csak azt. Ekképp teljesen a nyomtatott sajtó személytelen uralma alá kerülnek: e „nyomtatott Bábel”-ben valódi gondolatok helyett csak gondolatok nélküli „árnyékfogalmakat” sajátítanak el. Az „extenzív” és az „intenzív” kifejezéseket ugyan ebben a vonatkozásban a 18. században nem használták. anélkül. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. 2 Herder. továbbá hogy az olvasás lassan elnémul. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel.

hogy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspontot foglaljanak el. megöli. A nyelv éppenséggel a betûírás hatására éri el azt a szervesen tagolt és finom összhangot. hogy a beszéd vagy az írás közül csak egyiket tüntessük ki. köt. s a szellem épp az írás révén válik mozgékonnyá és élénkké: a betûírás hatására sokszínûbbé és szabadabbá válik a gondolat. E szerint az elõadás szerint a nyelvre és a szellemre éppenséggel az írás hiányában jellemzõ az a monoton szabályosság. hanem „világosaknak és élõknek”. halott betûrõl szól. Fragmente. Schriften zur Literatur. hogy a betûírás elõsegíti. Ám ugyanez a Humboldt egy 1824-es akadémiai beszédében éppenséggel arra a gondolatra épít. amelyet a korábban említett szerzõk az írás számlájára írtak. amelyeket korábbi gondolkodók rendszerint a beszédhez rendeltek. mind pedig a gondolati oldala differenciálódjék. finom árnyalatai kifejlõdjenek. 233. finomabb dimenzióit nyitja meg. s a sokszínû beszélt nyelvet börtönbe zárja. (Szerkesztette Regine Otto. Némely vonatkozásban épp az írásnak köszönték bizonyos emberi erõk és finom árnyalatok kifejlõdését.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. köt. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben.4 3 Herder.Vasa lecta et pretiosa 173 is látni és hallani voltak képesek”. In: Uõ: Gesammelte Schriften. amely valamely nyelv géniuszát kiteszi: a nemzeti nyelv egészen új. 1. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . ha élõk – élõvé pedig a hang teszi õket. V . Ezzel Herder szembeszegül a Descartes óta hangoztatott követelménnyel: szerinte gondolatainknak nem „tisztának és világosaknak” kell lenniök. de Gruyter 1968). már a 19. illetve csak akkor lehetnek világosak. megmerevíti.. hogy a nyelvnek mind a hangzásbeli.) 4 Humboldt. mely az emberi gondolatok és érzések finom árnyalatait nem képes visszaadni. amely könnyûszerrel az imént ismertetett nézetek folytatásának tekinthetõ: a tökéletlen. illetve azzal szemben.3 Egyedül a beszélt nyelv és – amennyiben olvasásról van szó – a felolvasással élõvé tett szöveg párosulhat világos gondolatokkal. . Ezzel az oppozicionális gondolkodásmóddal szemben. továbbá Schleiermacher vagy Humboldt a késõi munkáiban. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. s „a legszorosabb kapcsolatban van minden nemzet individuális nyelvi képességeivel/szerkezetével [Sprachanlage]”. 107–133. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. Így Humboldtnak van ugyan számos olyan kijelentése is. század elején – amikor az új olvasási módok általánosabbá és megszokottabbá váltak – megkísérelték a romantikusok (mint például Coleridge és Wordsworth).

amelyet a nyomtatott betû optikai hatása játszik. Wittgenstein. De ehhez a korszakhoz tartozik Malinowskinak az az utószava is. az utóbbi évtizedekben kezdett a szakirodalomban újra nagyobb teret hódítani. amelyet a vonatkozó szakirodalom még ma is kötelességszerûen idéz. A probléma Ausztria–Magyarország egykori területén egyébként is kiváltképp élõ volt. Vagy gondolhatunk Karácsony Sándoraz idézet a 119. amely szintén ugyanebben az évben jelent meg. beszéd. amelyet Ogden és Richards 1923-ban megjelent The Meaning of Meaningjéhez írt. aki számára beszéd és írás ellentéte alapvetõ volt: elég itt Adam Müllernek azokra az elõadásaira gondolni. amelyek a szóbeli stílus problémáját tematizálják. . Ha pedig csak magyar nyelven megjelent munkákra gondolunk. Az elsõ idõszakból származik például Marcel Jousse könyve. század fent vázolt eszmetörténetét részletesebben Gondolkodás. amely inkább kommentárokkal ellátott olyan idézetek monumentális gyûjteményének tekinthetõ. – A 17–18. vagy Spengler fejtegetései az írás problémájáról A Nyugat alkonya második kötetében. Budapest: Kávé Kiadó). melyben arról a szereprõl beszél. és amelyekre még ma is vissza szokás nyúlni. az olvasás elnémulását. továbbá Hajdu Helga könyveire – megannyi olyan munka. Ezzel együtt a szóbeliség kérdése s ezen belül az oppozicionális gondolkodásmód újra elõször a 20. vagy Nietzsche egyes munkáira. akkor például Zolnai Bélának „A látható nyelv” címû 1926-ban publikált tanulmánya juthat eszünkbe. beszéd. század húszas–harmincas éveiben. írás címû könyvemben mutattam be (Neumer Katalin [1998]: Gondolkodás. században ne találnánk olyan szerzõt. akinek késõi írásaiban már nemigen jelenik meg explicit formában valamely közlés szóbeli vagy írásbeli mivolta releváns tényezõként. írás. illetve a hangos olvasás kiszorulását. amelyeket 1812-ben tartott az ékesszólás hanyatlásáról. majd ismét a hatvanas évektõl kezdõdõen. akkor gondolhatunk Balázs Bélára. Mindketten negatív jelenségnek látták a beszélt nyelv hanyatlását. amelyek idegen nyelven is megjelentek. illetve a délszláv guszlárok mûvészetét a szóbeliség–írásbeliség problémájának szemszögébõl tárgyalják. oldalon olvasható.174 Neumer Katalin Mindez természetesen nem jelenti azt. akinek munkái a homéroszi költészetet. hogy a 19. 1929 és 1932 között írott feljegyzéseiben még többször említi õket. Ha csak magyar szerzõk olyan munkáit akarjuk említeni. Egy Jousse-szeli 1926-os találkozás is befolyásolta késõbbi kutatásaiban Milman Parryt. Hajnal Istvánra vagy Balogh Józsefnek a hangos olvasásról szóló tanulmányaira.

Viszont nehezen lenne ugyanez állítható. 1930-as években írott munkáira. illetve az élõ szóhoz kötõdõ magyar nyelvet a papíron gondolkodó absztrakt indogermán gondolkodással állítja szembe. A magyar nyelv e tulajdonságai jellemzik egyszersmind a magyar gondolkodásmódot is. a szemléletesség. századi hagyományhoz. Ez utóbbiban Karácsony szerint a magyar nyelv (és gondolkodásmód) fölénye mutatkozik meg a papírhoz kötött és szisztematikusan gondolkodó indogermán nyelvekkel és gondolkodásmóddal szemben. milyen erõteljesen nyúlnak vissza Karácsonynak ezek a fejtegetései az imént ismertetett 18. a „magyar társas lélek” között. a másik oldalon pedig a magyar nyelv és a magyar gondolkodásmód. más tárgyakhoz való viszonyában lát. s legalábbis az 1929–1932-es évek Wittgensteinjáról is. megõrizve annak nemcsak oppozicionális szemléletmódját. Sajátságos kapcsolatot lát az egyik oldalon az indogermán nyelvek és az indogermán gondolkodásmód. Ugyanez mondható el például a fentebb említett Spenglerrõl s részben Malinowskiról is. Ezekben az írásokban Karácsony a konkréthoz kapcsolódó magyar észjárást. A magyar mindent. addig a magyar nyelvnek a mellérendelés. Ezek a mûvek is mind a húszas–harmincas években íródtak. amirõl beszél. az intonáció és hogy testi megnyilvánulások kísérik. Thienemann Tivadar foglalkozott vele behatóan: Irodalomelméleti alapfogalmak címû. Az említett Balogh Józsefen és Hajdu Helgán kívül – az utóbbi egyébként hivatkozik is Baloghra – Hajdu pécsi mestere. Hajdu Helgáról. a konkrétság és az objektivitás a jellegzetes jegyei. de filológusként tartózkodik attól. A magyar nyelv ezért írásban csak nehézkesen adható vissza. A magyar nyelv – mivel társas természetû és konkrét. hogy világnézeti-elméleti kérdéseket akár még csak érintsen is. amelyek összegyûjtve A magyar észjárás címû kötetében jelentek meg 1939-ben. kiváltképp fontos – természeténél fogva a beszéddel. hanem az oppozíció két oldalán helyet foglaló jelzõket is. Míg az indogermán nyelvekre szerinte az alárendelõ. úgy látszik. Természetesen – csakúgy. teszem azt. Érdemes észrevennünk. absztraháló struktúrák és a szubjektivitás a jellemzõ. A szóbeliség–írásbeliség problémakörén belül a hangos olvasás. elõször 1927 és 1930 között megjelent munkájának egyik vezérfonala a szóbeli–írásbeli megkülönböztetés. akinek témaválasztása ugyan kapcsolódik a kortárs trendekhez. és mert számára az artikuláció.Vasa lecta et pretiosa 175 nak azokra az 1920-as. a magyar szakirodalom egyik központi témája volt. mint a korábbi idõszakokban már láttuk – . nem pedig az írással kapcsolódik össze.

episztemológiai. Ongot és Jack Goodyt. Bármennyire úgy gondolnánk is: egy. hogy nem veszik figyelembe a hagyományozás és a kommunikáció formáinak sokféleségét. A szóbeliséggel–írásbeliséggel a 20. rendszerszerû gondolkodást. mely az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb elméletének tekinthetõ. racionális-érvelõ. Ian Wattot. kivált a nyolcvanas évek második felétõl kezdve. Ekkor kezd formálódni az ún. ám jórészt azokon az elõadásokon alapul. Elegendõ ehhez Thienemann könyvével szemben – mely a cím sugallata ellenére valójában irodalomtörténeti munka – Horváth Jánosnak A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû mûvére utalnunk. logikus. Az utóbbi egy-két évtized magyarországi filozófiai irodalmából elsõsorban Nyíri Kristóf és Demeter Tamás írásaira utalhatunk itt. Harold Adams Innis és David Riesman nevét érdemes megemlítenünk. addig az írás kontempláló mûfaj. a tudás szerkezetét illetõ. Míg a szóbeli közlés cselekvésjellegû szerintük. század elsõ évtizedére nyúlnak vissza. kritikai. tágabb környezetébõl pedig Eric A. Havelockot. Az iskola fõ képviselõi között Marshall McLuhan. ez a megkülönböztetés Horváth munkájában nem játszik lényeges szerepet. ezen belül a szóbeliségrõl az írásbeliségre való váltásnak is. s így a szóbeli és írásbeli kommunikációs formák változatosságát sem. Úgy találták. hogy ez a váltás alapvetõ társadalmi. az analízist és a gondolatok összehasonlítását. Torontói Iskola eszmerendszere is. egymást kizáró bináris oppozíciókon alapuló érvelést hánytak a szemükre. Az ellenérvek egyik legérdekesebb részét a hangos olvasásra vonatkozó kutatások közegében munkálták ki a kilencvenes években olyan . továbbá a kéziratos költészettõl – indító irodalomtörténet legalábbis nem kerülheti ki a szóbeli és írásbeli közlésformák kérdését. amelyeket Horváth az 1920-as években tartott. egyre élénkebben bírálták: többek közt technológiai determinizmust. század hatvanas éveitõl kezdtek újult erõvel foglalkozni a kutatók.176 Neumer Katalin ezt a „mintát” sem kötelezõ ezúttal sem követni. melynek elõmunkálatai ugyan még a 20. a kezdetektõl – tehát a szóbeli. valamint mentális változásokkal járt együtt: például lehetõvé tette. továbbá dichotomikus szemléletmódot. közösségi szóbeli áthagyományozással – az individuális. századi hagyomány folytatására ismerhetünk. Úgy véli. A Torontói Iskola képviselõit aztán. Walter J. E szembeállításokban megint csak a korábban bemutatott 18. Ez az iskola lényegi jelentõséget tulajdonít a „kommunikációs technológiák” változásának. illetve létrehozta – szemben a hagyományõrzõ.

8 Wenzel 1995. és csak a kettejük aránya változó. írás. Horst (1995): Hören und Sehen. Joyce Coleman. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. Joyce [1996]: Public reading and reading public in late medieval England and France.5 Dennis Howard Green. 317. 7 Green. A kora középkorban ugyanis az olvasás gyakorlata többnyire a hangos felolvasás volt.] [2003]: Kép. Carruthers 1996. Mary [1996]: The book of memory.Vasa lecta et pretiosa 177 szerzõk például. mint Mary Carruthers. 11 Wenzel 1995. Gieseke. hogy valaki csak magának vagy pedig másoknak olvasott.6 viszonyuk „a szóbeli és írásbeli összjátékaként”7 jellemezhetõ. München: C. hogy rá sem a „szóbeli”. A kora középkori írásbeliség ekképp sokkal inkább bimediálisnak nevezhetõ. attól függõen. 32. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. 223–224. írás címû kötetben (Neumer Katalin [szerk. vagy pedig közönségnek tiszta artikulációval olvas-e fel. Az említett kutatók arra az eredményre jutottak. 6 Wenzel. Cambridge: Cambridge University Press. illetve „multiszenzoriális”8 – az audiovizuális. Budapest: Gondolat Kiadói Kör). H. függetlenül attól.9 Szem és fül itt egyszerre játszik szerepet. beszéd. 230. The primary reception of German literature 800–1300. Nevezett szerzõk kutatásaikat a középkori hangos olvasásra és írásra összpontosították. hogy a kora középkori hangosan olvasó kultúrában beszéd és írás nem egymást kizáró alternatívák. az elsajátítás „az egésznek az élménye test és szellem számára”. 10 Carruthers 1996. Schrift und Bild. . 209–243. Beck.: Suhrkamp.11 A hangos olvasás kultúrájára új kifejezést is javallottak – Joyce Coleman az auralitás. beszéd. 90. a szerzõk – függetlenül attól. [Elsõ kiadás: 1990. Michael (1998): Sinnenwandel. sem pedig az „írásbeli” kifejezések nem 5 Carruthers és Coleman vonatkozó írásaiból (Carruthers. Cambridge: Cambridge University Press.10 A középkori írásbeliség emellett még egy értelemben is multiszenzoriális: az írottak elsajátításába még minden érzék bevonódik. Frankfurt/M. illetve írástudók (a középkorban a kettõ még korántsem ugyanaz) – mûveiket nem maguk vetették papírra. 238.]. hanem egymást kölcsönösen erõsítik és kiegészítik. Coleman. hogy valaki magának olvas-e (amikor is gyakorta csak maga elé mormolja a szöveget). Ursula Schaefer pedig a vokalitás terminust – azt kifejezendõ. Sprachwandel. Kulturwandel. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. 5. Cambridge: Cambridge University Press) részletek olvashatók az általam szerkesztett Kép. szinesztetikus érzékelés a jellemzõ rá. A study of memory in medieval culture. hogy maguk mennyire voltak olvasás-. hanem diktálták. Ursula Schaefer és Horst Wenzel. 9 Wenzel 1995.

interpretálni és elsajátítani-bensõvé tenni. A közös olvasás stimuláló aktivitásnak számított. m. hanem ehelyett szóbelinek és írásbelinek bonyolult összhatásáról és együttmûködésérõl van szó. 67. mint az egyéb – szóbeli – nyelvi cselekvések. hogy sok ma modernnek tartott és az íráshoz kötött mûvelet lehetséges volt felolvasás közben is: nemcsak lehetséges volt szöveghelyeket átugrani. ám épp az imént említett. 14 I. Ám a felolvasás természetszerûleg társadalmi kontrollt is jelentett – s ezt a jegyet a Torontói Iskola megint a „szóbeliség” számlájára írta –. 13 I. hanem lehetséges volt elfelejtett részekre visszakérdezni is. Másfelõl azonban ezt a szöveget a felolvasó módosította azáltal. sem pedig nem csakis a tradíció elõírta ismereteket és normákat rögzítette. melynek két. amit a Torontói Iskola „írásbelinek” szokott nevezni – érvel az ellenzék. mind pedig a közönséget a felolvasó. hogy – mondhatni. Mégis felolvasáskor egyfelõl írásban rögzített szöveg állt rendelkezésre. vagy pedig egyenest a közönség kimondott óhajait követte. Így szerintük a hangos olvasás és írás mintegy „szóbelinek” is tekinthetõ.178 Neumer Katalin alkalmazhatók adekvátan. amennyiben még hasonló módon viseli a cselekvés jegyeit. Így például a felolvasó maga is dönthetett bizonyos szövegrészek elhagyásáról. . 221. A másik oldalon azonban a szövegek memorizáló elsajátítása a kora középkorban már magányosan.12 A nyilvános kontroll ugyan felfogható a szóbeliség jegyeként is. 97. amelynek során a felolvasást kommentá12 Coleman 1996. s hogy nem írható le olyan fogalmi hálóban. „szóbeli módon” – alkalmazkodott a pillanatnyi szituációhoz.13 Emellett a hangos olvasás-felolvasás sem nem volt antiintellektuális. de ugyanezt megtehette a hallgatók kérésére is. és a felolvasót korábbi részekhez visszalapoztatni. külsõ társadalmi kontroll nélkül történt – amit pedig „írásbeli” vonásnak vehetünk. Elõször is finom és rafinált szociabilitással kapcsolódhatott össze. sõt. illetve diktálta – miként pedig sematikusan várnánk. illetve ezt szolgálhatta. Ezek az eljárások ugyanis épp arról tanúskodnak. mint a cselekvések általában is. mégpedig két értelemben: mind a felolvasót ellenõrizte a közönség.14 Emellett a szövegeket a közös olvasás folyamán volt szokás feldolgozni. m. egymást kizáró pólusa a Torontói Iskola módjára definiált „írásbeli” és „szóbeli” volna. elsõre szóbelinek tûnõ szövegmanipulációk révén a felolvasás közelít ahhoz is.

ami legalábbis arról tanúskodik. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához” címmel. a másodikat pedig – mely az elsõhöz fûzött hozzá kiegészítõ adatokat – 1926-ban „A hangos olvasás és írás. Még ugyanebben az évben megjelentetett egy német változatot is „»Voces paginarum.15 Ennélfogva elhibázott az. Balogh elgondolásainak behatóbb elemzése hiányzik. 96.« Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens” címmel. BALOGH JÓZSEF A HANGOS OLVASÁSRÓL Balogh József közvetlenül a hangos olvasásról. Ezt teszik a hangos olvasás fent említett kutatói is. a szóbeliségtõl az írásbeliség felé tartó evolúciós-értékesülési folyamatot. Valójában nemigen akad olyan. 139. Ám az egyszerû hivatkozásnál a mai irodalom mégsem igen megy tovább. hogy magukba mélyedve elgondolkodtak az olvasottakon. melynek telosza az írásbeliség gyõzelme. amely legalább egy tiszteletlábjegyzet erejéig Baloghot ne említené meg. illetve arról. hogy a kritikai-továbbgondoló reflexió mellett a gondolatok külsõ kontrollját is jelentette. Ebben a két magyar tanulmány eredményeit foglalta össze. hogy Balogh munkája a kortárs filológia szemében nem volt jelentéktelen. vagyis mint olyan. 135. S még ma sem az: azóta is hivatkozik rá a vonatkozó nemzetközi irodalom. m. sokszor az eredeti megjelenéshez képest karakterisztikusabban is fogalmazva. ahogyan a Torontói Iskola a kommunikációs formák fejlõdését szokásosan leírja. vagyis hogy kizárólag az imént említett német nyelvû tanulmányra támaszkodnak. Természetszerûleg nem vehetik figyelembe Balogh Vasa lecta et pretiosa címû.« Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez”. Ennek egyik oka nyilván a vizsgált szövegkorpusz szûkössége. Ágostonról szóló magyar nyel- 15 I.Vasa lecta et pretiosa 179 rokkal. ami a beszélgetésben elhangzott. Ugyanez a német változat egy évre rá külön kötetecske formájában is megjelent. Ám a közös felolvasást meditációval is megszakították – azaz azzal. a tárgykörbe tartozó mai munka. „»Voces paginarum. pontosabban a hangos olvasás történetérõl két magyar nyelvû tanulmányt publikált: az elsõt 1921-ben. . vitával szakították félbe. Az utóbbiakra még minden intellektust fejlesztõ voltuk mellett is mondhatnánk.

kivételnek számított. ám éppen ezt az utolsó részt nemhogy elhagyta volna. hogy valaki magában. Balogh szembeállítja az ókori retorikát. „hangot és individualitást adott. mind pedig a német változata olyan szöveghelyeket vonultat fel. amely pedig kiváltképp megvilágító erejû. Budapest: Franklin Társulat kiadása. amely annak következményeképp alakult ki. Mindezek hatására elhal „az emberi gondolatnak. . amelyek arról tanúskodnak. közmûveltségen”17 – imigyen helyezi el Balogh más összefüggésben is a sajtó determinisztikus. majd „[e]gyfelõl az író-. a szónak mélyén mindaz.) 17 Balogh 1921. fontos volt a számára. Kiváltképp tanúskodik errõl ugyanennek a tanulmánynak a német változata: jóllehet. 1927. Önként” szavak után egy mintegy egyoldalas rész – mely többek közt a humanizmus felélesztette hangos olvasásra és a könyvnyomtatásra vonatkozó eszmefuttatásokat tartalmazta – sajnos kimaradt. Balogh 1926a. In: Philologus. „mely az emberi szót ólombetûbe temeti és devalválja. értékké avatta”. 237–238. megjelent a könyvnyomtatás. úgy tûnik. s így elméleti. ami individuális. hogy ezeknek a történetfilozófiai-világnézeti elgondolásainak hangot adjon. (82) 1: 84–109 és (82) 2: 202–240. közlekedési eszközök közé sorolt táviró és távbeszélõ” és a „mozgófénykép”. másfelõl az ún.) 237–238. hogy a gyors és hangtalan olvasás mind jobban terjedt. korunk zsurnalizmusával. az „Augustins »alter und neuer Stil«” címû 1926-os írás pedig elkerüli a figyelmüket. közerkölcsön. hogy az ókorban elsõsorban hangosan olvastak. A mindenki által idézett Voces paginarum elsõdlegesen filológiai tényfeltáró munka: mind a magyar.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. s az. Ennélfogva e mûben Balogh egyéb. mely az emberi szónak még életet. az individualitást kiölõ hatásait. [Ekképp n]apjaink h o l t betûjét méltán követi nyomon az élettelen n é m a olvasás. 29–30 [129–130].180 Neumer Katalin vû könyvecskéjét 1918-ból. Bármennyire szaktudós. (A Hangzó oldalak kötet 129. ahol Balogh arról a mechanizálódásról és felszínességrõl ír. némán olvasott.”16 A sajtó „félelmetes szervezetével uralkodik a közvéleményen. Ettõl a tanulmány vége tér el. 29 [130]. a felolvasást. esetleg világnézeti meggyõzõdései jobbára csak széljegyzetekben jutnak kifejezésre. humanisztikus és mûvészi érték volt”. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. oldalán a „(legjobb esetben képzõmûvészetté vált). Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. hanem néhány sorral még ki is 16 Balogh József (1921): „Voces paginarum. a beszélõgépek. filológus volt is Balogh. itt Balogh több helyütt tömörítette a magyar változatot. diktáló-.

Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. kérdéses. ennek a kultusznak a tárgya s eszköze: a s z ó ”. vö. illetve õket az antik és humanista hangos olvasással állítja szembe. mert Ágoston maga mélyen. Mindenesetre írásaiban a 18. hogy Ágoston a kezébe vett bibliai szöveget. Balogh 1926a. Ennek a ténynek részben annak fényében van jelentõsége. 19 Balogh 1921.. 3 [88]. hogy írása a Philologus címû szakfolyóiratban jelent meg. hogy ha valamikor voltak is a kezében a vonatkozó munkák.Vasa lecta et pretiosa 181 bõvítette18 – s tette ezt annak ellenére. (3) 4: 351–367. mondhatni. továbbá német nyelvû tanulmányában – melyek további elemzésem középpontjában fognak állni – épp azon a döntõ ponton. 237–238. az újságírást. nevezetesen a „szép szóval” folytatott harcával. az új elektronikus médiumok okozta mechanizálódást. Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. párhuzamos egy másikkal. századi toposzokat elevenítenek fel. Nem elképzelhetetlen. „A »szép szó« (verba composita)”. századi vonulat folytatásaként értelmezhetjük. amikor Ágoston megtér.20 Így az a folyamat. századból csak Wielandra és a 19. 25–39. Másodszor pedig azért jelentõs. Hogy Balogh ezt a hagyományt mennyire ismerte alaposan. mint amiket korábban Herdertõl hallottunk. 85.” Szent Ágoston konfessziói. Pál levelét magában olvassa. amely ellen Ágos- 18 Balogh 1926a. azt emeli ki. a velük együtt járó néma olvasást írja le. meglepõen hasonlókat mond. s így nem is figyelt fel a megfelelõ szöveghelyekre. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. amíg megtér a kereszténységhez. Vegyük észre.19 Annál erõsebben támaszkodik viszont Nietzschére. itt 360. akinek elgondolásait kétségkívül e 18. bár valamilyen alapmûveltség szintjén nem zárható ki – hiszen humán iskolákat kijárt filológussal van dolgunk. hogy Balogh „élõ–holt”. In: Magyar Nyelv. bensõleg kötõdött kora retorikai kultúrájához. In: Die Antike. Továbbmenve: Balogh az Ágostonról szóló magyar nyelvû könyvecskéjében. s maga is neves szónok volt. hogy Ágoston korában olvasni fõként hangosan volt szokás. „egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt. tehát az ismert locusnál: „ Vedd és olvasd!”. 20 Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. Amikor pedig a könyvnyomtatást. individuális–determinisztikus szembeállításai megint csak 18. abban az idõben még nem érdeklõdött a kérdés iránt. itt 39 [151]. . század elejérõl Adam Müllerre utal. 11 [30]. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata.

hirtelen lemond az antik retorika õsjegyérõl.26 Nehezen lenne védhetõ. 22 I. 23 Balogh 1918. históriai stb. ahogyan a püspök olvas. 11 [30]. 3–4.182 Neumer Katalin ton hadakozik: az „antik retorika. A találkozás Ambrussal szintén fontos stádium abban a folyamatban. és amin környezete csodálkozik. csak az.25 Ezen a ponton érdemes visszatérnünk egy pillanatra a Voces paginarumra is. 24 Balogh 1926c. megértésére utaltak (Carruthers 1996. 170 skk. hogy soha nem tett másként.21 A „szép szó” – mivel a szónokláshoz kötött – összekapcsolódik az emberi hanggal. Második lépésben – számos antik és középkori párhuzamos szöveghely felvonultatásával – azt mutatja ki. hogy Balogh itt és az 21 Balogh 1926c. a hanggal. – Carruthers a Vallomások e helyérõl szólva – a szokásos értelmezésekkel szemben – többek közt azt emeli ki. hangtalanul olvas. 352. hogy másképp soha nem olvasott. amikor szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit n é m á n olvassa.22 „Nemcsak egy mélyen – mûveltségében és ízlésében – gyökerezõ ideál rítusa. Balogh 1926b. 26 Balogh 1921. mûvészi tehetségével és írói törekvésével”. 11–12 [30–31]. amelyek Ambrus püspököt írják le. m. a hangosan olvasott szóról. a forma antik kultusza. Balogh 1926c. Itt ugyanis Balogh foglalkozik a Vallomások azon mondataival is. amellyel szokásosan csak az olvasásra-felolvasásra és a szöveg grammatikai. 360. akitõl pedig a néma olvasás olyannyira idegen volt. Ezért kap a „tolle lege” említett jelenete „bizonyos szimbolikus jelentést is abban. mely Ágostont a megtérésig viszi. hogy Ambrus környezete nem azon csodálkozik. 360. vagyis arra. vö. .”23 „Ágoston. retorikai. 26 [133–134].”24 Balogh értelmezésében a rétor szakít itt – talán életében elõször – életelemével. vö. hogy az a keresztényi. és [amelyrõl] a kereszténység soha nem mulasztja el hangsúlyozni. antik-irodalmi stílus. Balogh 1918. amint hasonlóképp magába mélyedve. […] A tökéletesült forma – a l’art pour l’art – [mely] éles ellentétben áll a »tartalommal«. Így a „szép szó […] egyjelentésû […] Ágoston »régi stílusával«. 11 [30]. 25 Balogh 1918. hanem azon. hogy maga az olvasásmód nem volt annyira rendkívüli. Ebbõl arra következtet. ahogyan Ágoston a hagyományos irodalmi mûveltségtõl fokozatosan elszakad”.). 360. hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelõ szokás szakad meg folytonosságában. ha egyedül a tartalom iránt van érzékünk”. 4–5 [89–90]. Balogh 1926a.. hogy valójában Ambrus esetében sem teljesen néma olvasással van dolgunk: a „tacitus” szó csak a meditációra utal. hogy valamely szöveget bensõleg elsajátítunk-megemésztünk – szemben a „lectio” kifejezéssel.

pusztán formai. esetleg a hangos olvasás világából az írásbeliség vagy a hangtalan olvasás világának gyõzelme felé visz. Voces paginarum. s melyek. ám mégis a tárgytól ihletett elemzéseibõl kaphatjuk meg. A „tolle lege” megtérési jelenete bármennyire úgy tûnik is fel egyszersmind. mint szakítás a múlt retorikájával. másfelõl azonban ellentétesek is velük. s ha nem ittuk meg. hanem a hazugság borát vádolom. tartalom nélkülivé vált mûvészetétõl a Biblia tartalomra koncentráló egyszerû nyelve felé. drága edények”. Hogyan is lehetnek mármost a szavak „válogatott. Budapest: Kávé Kiadó). ahogyan Ágoston megtérésének útja elsõ megközelítésben – s Balogh szavai szerint is – leírható.28 Ez a passzus bizonyos feszültségben áll azzal is. melyben a „szavak” metaforájaként szerepel: „nem emelek vádat a s z a v a k ellen. Az Ágoston-elemzések e pontjai ugyan egyfelõl folytatják is a Voces paginarum korábban idézett utolsó passzusait annyiban. nevezetesen mint eltávolodás az antik retorika l’art pour l’art. amelyet ittas tanítóink ez edényekbõl innunk adtak. amelyekre már a kötet címe is utal. döntõ az egész Ágoston-tanulmány interpretációja szempontjából. ha nemcsak ezt a pontot ragadjuk ki. bonyolultabb képet mutat. ütleg járta”. mondhatni. drága edények ellen. Akárhogy is. a Vallomások e helyeire vonatkozó Balogh-passzusok kínálják. ha az általuk kifejezett tartalommal szemben másodlagosak? A választ erre a kérdésre Baloghnak. illetve értelmezésük ekképp külön hangsúlyt kap. Értelmezésem kiindulópontja: a szavak.Vasa lecta et pretiosa 183 imént idézett helyeken – miközben magának a megtérésnek érezhetõen pozitív értéket tulajdonít – a hangtalan olvasást elítélõleg ábrázolná. hanem Ágoston egész fejlõdését tekintjük. szövegszerû. 18 [37] – Balogh itt a „vinum erroris” kifejezést mint „hazugság borát” adja vissza. amely a szóbeliség. az értõ filológusnak aprólékos. A „vasa lecta et pretiosa” [válogatott és drága edények] fordulat ugyanis egy Ágoston-idézetbõl származik. Valójában azonban a Vasa lecta et pretiosa ennél sokkalta árnyaltabb. ezek elõképeként értelmezzük õket27 – azaz hogy olyan folyamatot lássunk itt. 27 Ezt teszi Demeter Tamás bevezetõjében (Demeter Tamás [szerk. . valójában azonban. hogy a hangos és a hangtalan olvasást egymással szembeállítják. hogy a késõbbi Torontói Iskola tanításainak fényében. 28 Balogh 1918. hiszen a Voces paginarumban – szemben ezekkel az Ágostonról szóló részekkel – a hangos olvasás egyértelmû értékként jelent meg.] [2001]: Hangzó oldalak. e válogatott.

30 Vagy ugyanez a gondolat a magyar Ágoston-könyvecske szavaival: Ágoston „stiláris normáival.”31 Ezért még ha a régi formákat a „teljesen új tartalom” átalakítja is.34 Ez a könyv az elsõ lélektörténet a latin prózában: megpróbál a finom. . Még ha ezen a talajon kell is – mindennek ellenére – ama új nyelvnek keletkeznie. 32 Balogh 1926c. Ezzel egyidejûleg azonban teli van zsoltárutalásokkal. 354. 19 [39]. de egyszersmind a latin prózának legnagyobb. egész mûveltségével az a n t i k r e t o r i k a világában él. m. ez akkor is „belülrõl”. hanem a többé-kevésbé organikus növekedés csendes folyamatának”. Tertullianus. 367. és 362 skk. m. mégpedig kardinális helyeken. 33 I. belsõ lelki rezdülésekre. 31 Balogh 1918. 364. és a zsoltárok verseit elszavalni.29 sõt akár „minden a régiben [is] látszik maradni: [Ágoston] nyelve és stílusa továbbra is a cicerói normák és ideálok szilárd sínein mozog. mutatja. legönállóbb és egyik legtudatosabban mûvészi alkotása is”. Allegorikus Biblia-interpretációt nyújtván azt sugallja: a Biblia együgyûsége csak látszat. a hangzó szóra való utalásokkal. hogy a szavakat keresnünk kell. s ekképp az elsõ megfogalmazását nyújtja annak.32 Balogh értelmezésében ennélfogva a Vallomásokat – ezt a retorikus könyvet – meg kell tanulni retorikusan olvasni:33 a könyv szerinte valójában Cicero. a Biblia és az Ambrus-féle himnuszok metszéspontjában helyezkedik el. és alig észrevehetõen összekapcsolódik azzal. vagy az 29 Balogh 1926c. mennyire organikus eleme ez a könyv az a n t i k stilus fejlõdésének. 352. az új itt sem puszta újításvágynak köszönheti létrejöttét. a rétor: vágya a világ elé kiállni. 34 Balogh 1918. Emellett Ágostonban újra meg újra felébred. Hogy a fent említett stiláris »felszabadítás« a régi formák teljes kihasználásával s új elemek szinte zökkenõ nélkül való beolvasztásával történt. 21 [40]. esztetikai meggyõzõdésével. a bizonytalanra szavakat találni. 30 I.184 Neumer Katalin akkor a végeredmény kompromisszum. tehát egyszerû énekekre. ez a nyelv akkor is biztosan nem a stiláris újítás döntésébõl fakad. amely a cicerói formákhoz lassan hozzásimul. egyedül áll az antik stiláris formák történetében – „a római irodalom fejlõdésének szélsõ határköve. „teljesen fokozatosan” történik. Mint oly sokszor a történelmi folyamatoknál. ami régrõl fennmaradt. Sokkal inkább a Biblia az.

árulnak”. s bármennyire „merõben haszontalanok” is „az ott tanult dolgok”: „mit is kezdjen a gyermek a mitológia és a mondák ezer apró együgyûségével. A könyv a latin prózában új zenei. s még kevésbé elnémuló szöveggel van dolgunk. a kérések és kérdések. Bármennyire írásban tudatosan kimunkált finom artisztikumról van is szó. amelyet a szószátyárság vásárán. hogy szóbeli és írásbeli „heroikus küzdelmét” ábrázolná. 16–17 [35–36]. 36 I. . melyben a végsõ szó mégis a hangé. 37 Balogh 1918. 361. 26 [45]. fohásszal. amoris tui egyértékû elemek. s kettõ kivételével himnusszal és hálaimával végzõdik. invocatióval kezdõdik. 17 [37]. 43–47 [65–71]. ha nem a hangra hallgatva született volna.” I. m. a kétség és a bizonyosság. m. A Vallomások maga úgyszólván dialógus Istennel: minden könyve imával. 39 I. szövedékrõl) beszél. 46 [70]. tudatosan megírt. 40 I. mundinis loquacitatis.”40 Ezt a formát új tartalommal – a Biblia. Trója égésével vagy Creusa árnyával«?”39 – bármennyire így lenne is.36 Valójában „az egész könyv a h a l l g a t ó számára íródott és zenei hatásokra számít”37 – vonja le a következtetést Balogh. 35 I. A mû egységét Isten megszólításai. a »katonákkal megrakott falóval. hogy az anem te és a köv. azonnal érezzük. 44 [67]. […] s így itt »amor dei erga homines«-rõl szó sincs. m.38 Ezeken a helyeken Balogh leírásában biztosan nem egy kifejezetten írásbeli. m. aki a Vallomások e sajátosságára konkrét szövegértelmezései során igen finoman támaszkodik is. Balogh 1926c. az interjekciók biztosítják. a keresztény erkölcs tartalmával kell megtölteni. Így a retorika bármennyire is „uentosa professio [kérkedõ hivatás].Vasa lecta et pretiosa 185 eksztázis órájában Dávid negyedik zsoltárát magamagának elszavalni. s amelyben beszéd és írás ezzel együtt sem egymást legyõzni akarja. 38 „Ha figyelmesen és a mondatritmusra ügyelve f e n n h a n g o n elolvassuk a fejezet bekezdõ részletét – mondja egy helyütt –. De azt sem lehetne mondani. Balogh szemében Ágoston könyve nem lehetne annyira mûvészi. rímes és ritmikus stílust valósít meg: szövege a próza és a vers határán áll. Így valószínûleg sokkal inkább finom költõi eszközökkel. a formája nem. 13 [32]. m. egyszersmind azonban hangra orientált szövegrõl (textusról. az öröm és a bánat „ezer apró interjekciójának szálai hálózzák be”35 a szöveget. Ágoston mégis képes „distingvál[ni]”: „ennek a mûveltségnek csak a lényege érett meg a pusztulásra.

365–366. hogy egykori ideáljának. s nyíltan átadja magát ennek a „félpogány” testi élvezetnek.41 Ezért nem a szavakat. 43 Balogh 1918. 19 [38]. a szónoki stílus szépségeit szabadon csodálja. 47 Balogh 1918. 365. 44 Balogh 1918. „a »szép szó« a pogányok számára [pusztán] öncél volt. Az aggkor szélsõségektõl ment lelki kiegyensúlyozottságában már újra megteheti. akkor ebben a rendben már képes rá. A Civitas dei végén „ember és világmindenség. és azt is. e földi városban van helye a szavaknak is: a szó „a közlés és érvelés eszköze. hanem csak „a hazugság borát”. 57 [84].51 Nem ne- 41 Balogh 1926c. . 365. akik elõtt „a h a l á l lebeg”. A merõben új tartalom addig feszegette a régi formákat. m. m.42 E drága edényeket õ a hazugság bora helyett az igazság új borával tölti meg. hogy anélkül. Balogh 1926c. 49 Balogh 1918.”48 Ágoston „mindenütt csak az é l e t r õ l tud” – szemben a középkori misztikusokkal (akiknek pedig elõfutára). e „drága edényeket” támadja Ágoston. változatos és hatalmas élet”. Balogh 1926c. Balogh 1926c. m. 18 [37]. miért nem vádolja a szavakat. a retorikai formának is megadja rangját. 354. amellyel belõlük még gyermekként itatták. míg ezek hozzáidomultak.”45 A szavak jelentõségének elfogadása tágabb kontextusban is megkapja Baloghnál a jelentését: szerinte ugyanis Ágoston számára – szemben a középkor aszkézisével – a földi városnak is megvannak az értékei. a keresztények számára [azonban] eszköz lesz”. 42 I. 46 I.186 Neumer Katalin A retorikai hagyomány megõrzése magyarázza Balogh tanulmányának a címét is. 19 [39]. 366. Jóllehet. 364. hogy lelki üdvét veszélyeztetné. 45 Balogh 1918. 48 Balogh 1926c. 364. 51 I. 19 [38]. 354. a természet és technika” vonul el „tarka sorban az aggastyán szeme elõtt”46 – a „sokféle.49 Nos.43 melyek így „új tartalmukkal új fényt és színt is kap[n]ak”. Balogh 1926c. 18 [37].47 „Ez a humanista búcsúja a pompázatos világtól. 56 [83]. 50 I. 366. m.50 Amikor Ágoston az öregség bölcsességében életét tudatosan átgondolja és rendezi. amely az ékesszólás köntösében lelkünket elgyönyörködteti”. hagyományos formák szeretete új morális és intellektuális értékekkel fonódott össze.44 „Ebben a nyughatatlan lélekben a régi.

amelyet Balogh Ágostonról nyújt. hogy a hangos és a néma olvasás-írás nem feltétlenül egymás ellentettjei. hogy hanggá váljanak. persze. bizonyos fordulópontokon beszélhetünk „harcról”. amelyek a hangos olvasás kultúráját a szóbeli és írásbeli közötti mezsgyén akképp helyezték el. még egy tanulság kiolvasható: meglehet.Vasa lecta et pretiosa 187 héz belelátnunk az idõs Ágostonba Baloghot. 1913-tól gyûjtötte a hangos olvasásra vonatkozó adalékait. sem pedig egy teleologikus evolúciós folyamatban nem helyezték el õket. hogy kutatásait kezdettõl fogva inspirálták Nietzsche eszméi. Abból a leírásból. Ám eme idõpont – a váltás – elmúltával „a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba”: az egyes elemek egymáshoz simulva békén megférnek egymással. két világ vagy két stílus „küzdelmérõl”. hogy a két kommunikációs forma békésen együtt élhet és egymást támogathatja. hogy ez a harc az egyikkel való radikális szakítás eredményeképp a másik gyõzelmével végzõdik. Ekképp maguk is azt példázzák. a szép szót szeretõ filológust és a szélsõségektõl magát bölcsen elhatároló embert. Ám ezeket a mûveit az 1926-os német megjelenések számára átdolgozta. s végül hogy világnézeti-történetfilozófiai okokból maga is a hangzó szót részesítette elõnyben – s ilyes nézetek könnyen fogalmazódnak meg a hagyományos dichotomikus szembeállításokat felhasználva. annak ellenére. Eközben könnyen megeshetett volna. hogy az utóbbi kettõt nem látták egymással sem élesen szembenállónak. hogy Balogh már jóval korábban. Ehelyett azonban a német Ágoston-tanulmányban a két világ közötti „kompromisszum” a korábbihoz képest még nagyobb hangsúlyt is kapott és explicitebb formát öltött. hogy mondandóját mégis az új trendek szerint fogalmazza meg. nem egymást kizáró alternatívák. Balogh filosz volta a magyarázat minderre: az. egymást kiegészítve kölcsönösen támogathatják egymást. hogy egy ilyen gondolkodásmód irányába több tényezõ is hajthatta volna: így a húszas évek elméleti trendjei. Ekképp Balogh szövegelemzéseiben eltávolodik a bináris oppozíciókban való gondolkodástól. Ez az általános bölcsesség egybecseng egy konkrét belátással is: azzal. Mondhatnók. Az Ágoston-szövegek maguk törekszenek írásban megfogalmazódva – mely tényezõt nem lehet eliminálni – arra. hogy elsõsorban a szövegekre hallgat. S ez az a pont. Ágoston-könyvecskéje is még 1918-ban jelent meg. az. ahol Balogh azokat az 1990-es évektõl kezdõdõ kutatásokat elõlegezi. hogy a húszas évek trendjeinek hatását semlegesíthette viszont az. . s ezen a ponton tûnhetik is úgy. szintén évekkel korábbi anyaggyûjtésre támaszkodva. Meglehet.

Ettõl csak egyetlen hivatkozásnál térek el: megemlítem az általam szerkesztett Kép. Sajnos. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. (A tanulmány szövegét 2002 novemberében zártam le. Budapest: Kávé Kiadó. In: Philologus. (B) Egyéb irodalom Balázs. In: Die Antike. Béla (1924): Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films.) (2001): Hangzó oldalak. ha nem is különösebben újszerû összefüggést is mutat.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. melyet írásomban tárgyalok. beszéd. (b) posztumusz szövegkiadás Demeter Tamás (szerk. mely több olyan munkából tartalmaz részleteket.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. ám ezek a keretek nem mindenekfelett determinatívak – meglehet. hogy írásomban a Balogh életében megjelent szövegközlésekre hivatkozom.” Szent Ágoston konfessziói. kizárnak bizonyos elgondolásokat mint nem gondolhatókat.) IRODALOM (A) Balogh József mûvei (a) életében megjelent munkái Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. Balogh József (1921): „Voces paginarum. Voces paginarum. Ez a kötet a fenti írásokból a három magyar nyelvût tartalmazza. A mostani megjelenéshez az azóta megjelent irodalmat már nem vettem figyelembe. e kiadás szövegei olyannyira – sokszor értelemzavaróan – hibásak. Budapest: Franklin Társulat kiadása. 1927. 25–39. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. (82) 1: 84–109. ami gondolható. Wien–Leipzig: Deutsch-Österreichischer Verlag. és (82) 2: 202–240. . amelyet már eddig is több példán szemléltettünk: ugyan megrajzolhatjuk egy-egy korszak jellegzetes gondolati trendjeit. (3) 4: 351–367. írás címû válogatást.) Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. In: Magyar Nyelv. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. Mivel azonban a posztumusz kiadás könnyebben hozzáférhetõ. ám nem szabják meg egyértelmûen azt. szögletes zárójelben megadom az új kiadás oldalszámait is. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata.188 Neumer Katalin S végül ez a történet még egy másik. „paradigmáit”.

Kulturwandel. (1996): The book of memory.) Müller. köt. Cambridge: Cambridge University Press. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. A study of the influence of language upon thought and of the society of symbolism. Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte. Adam (1967): Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. B. Gieseke. Humboldt.Vasa lecta et pretiosa 189 Carruthers. Budapest: Akadémiai. Herder.–Richards. 112–154. Milman (1971): The making of Homeric verse. Jousse.) Leipzig: Alfred Kröner. Parry.) Coleman. Wilhelm von: Gesammelte Schriften. (Werke. Budapest: Kávé Kiadó. (Szerkesztette Regine Otto. Pécs–Fünfkirchen: Verlagsanstalt Danubia.) Malinowski. In: Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles). Metzlersche Verlagsbuchhandlung. Paris: Foundation Marcel Jousse. Sprachwandel. (Elsõ kiadás: 1939. The primary reception of German literature 800–1300. Budapest: Magvetõ. Fragmente. A. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Cambridge: Cambridge University Press. Frankfurt/M.: Insel Verlag. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. változatlan utánnyomása. The collected papers of Milman Parry. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . K. . Stuttgart: J. de Gruyter 1968).) Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Ursula (1992): Vokalität.) Oxford: Clarendon. (Szerkesztette Adam Parry. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. Cambridge: Cambridge University Press. 3–64. 1925/2. A study of memory in medieval culture. Rolf (1974): Der Bürger als Leser. XVIII. Neumer Katalin (szerk.) Hajnal. Bronislaw (1956): The problem of meaning in primitive languages. Schaefer.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann XVII–XVIII.) Herder. Schriften zur Literatur. London: Routledge & Kegan Paul. Frankfurt/M. beszéd. írás. beszéd. (Elsõ kiadás: 1990. Hajdu. Bonset 1967. (Szerkesztette Bernhard Suphan. Altenglische Dichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. Michael (1998): Sinnenwandel. 107–133. (Utánnyomás: Amsterdam: E. Friedrich (1912): Philologica II. Hajdu Helga (1931): Lesen und Schreiben im Spätmittelalter. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Green. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. In: Ogden. Nietzsche. 1–240. 1. Etienne (1934): Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. V . Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. Budapest: Gondolat Kiadói Kör.: The Meaning of Meaning. Rhetorik und Rhythmik. Mit einem Essay und einem Nachwort von Walter Jens. 296–336. írás.und Unterschichten. Engelsing. Neumer Katalin (1998): Gondolkodás. C.. Helga (1934): Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters. I. Lesergeschichte in Deutschland 1500–1800. J. (Elsõ kiadás: 1923.) Horváth János (1976): A magyar irodalom fejlõdéstörténete.: Suhrkamp. Marcel (1981): Le style oral rythmique et mnémotechnique chez les verbo-moteurs. In: Sämtliche Werke. Tübingen: Gunter Narr. köt. Joyce (1996): Public reading and reading public in late medieval England and France. köt.. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. Engelsing. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. köt. (Elsõ megjelenés: Archives de Philosophie.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. Leipzig. In: Humboldt. Mary J.) (2003): Kép.

Pécs: Danubia Könyvkiadó. H. majd különlenyomatként is megjelent 1930-ban. Thienemann Tivadar (1931): Irodalomelméleti alapfogalmak. Schrift und Bild. H. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. In: Minerva. Horst (1995): Hören und Sehen. München: C.190 Neumer Katalin Spengler. . 18–71. n. München: C. Oswald (é.) Wenzel. (Elõször a Minerva címû folyóirat közölte 1927-tõl 30-ig. Zolnai Béla (1926): A látható nyelv. Beck.): Der Untergang des Abendlandes. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte.

séma* Nyíri Kristóf ELÕKÉP 1804-ben bekövetkezett halála elõtt néhány évvel jegyezte fel Kant A tiszta ész kritikájával kapcsolatosan: „Egyáltalán a sematizmus az egyik legnehezebb pont. Ernst (1923): Kants Leben und Lehre. Berlin: Bruno Cassirer. 154. Pécsett. Peter F. 208 és 233. […] Ezt a fejezetet az egyik legfontosabbnak tartom. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete. Ernst [2001]: Kant élete és mûve. köt. Kurt Röttgers (Hagen). Pirmin Stekeler-Weithofer (Leipzig). 2004. 2 Cassirer. [Mesterházi Miklós fordítása.”1 Ehhez képest némely mértékadó kommentár a sematizmusfejezetet egyáltalán nem. 6359. Frankfurt/M. itt Heidegger. Martin (1998 [1929]): Kant und das Problem der Metaphysik.] Budapest: Osiris–Gond-Cura Alapítvány. (2004 [1966]): The Bounds of Sense: An Essay on Kant’s Critique of Pure Reason. szeptember 21-én. Korokon és kultúrákon átívelõen hadd említsem itt mondjuk Ernst Cassirer Kants Leben und Lehre2 és Strawson The Bounds of Sense3 címû könyvét. a Preußische Akademie der Wissenschaften kiadásában. a Német–Magyar Filozófiai Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékek által rendezett „Kant und das Problem des Wissens” („Kant és a tudás problémája”) címû konferencián. vagy csak alig tárgyalja..A tiszta kép kritikája Szemlélet. fogalom.) 3 Strawson. A konferencián elõadott még Boros János (Pécs). nyomán idézve. 1 Kants handschriftlicher Nachlaß (Gesammelte Schriften. sz. „sémák” és „sematizálódik” szavak egy-egy alkalommal fordulnak elõ. III/5. Gángó Gábor (Budapest). 4 Vö.). London: Routledge. Cassirer 2001. Wilhelm Vossenkuhl (München) és Weiss János (Pécs). Cassirernél a „séma”.: Klostermann 113. (Magyar kiadás: Cassirer.4 ám egyetlenegyszer sem az ezeknek a kifejezéseknek Kant által kölcsönzött * Elhangzott a Kant halálának 200. 1928. .

amelyet Kant bizonyítani próbál”. hanem „egyszerû szavakban nehéz elmondani.5 Strawson ugyan említi „a »sematizmus«-ról szóló híres részt”.6 ám a témának összesen alig 20 sort szentel. [Kis János fordítása. 7 I. 88 és 266. (1968 [1957]): Schematism. hogy elõbbieket az idõ nézõpontjából értelmezi. a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának. hogy a sematizmusfejezet a nem elkötelezett. 71). m. H. amely a tiszta kategóriáktól a használatban lévõ kategóriákhoz történõ átmenetet azáltal valósítja meg. Immanuel [1995]: A tiszta ész kritikája. évf. In: Kant-Studien. Robert Paul [szerk.” Bizonytalan vagyok abban a tekintetben. de jóakaratú olvasónak valószínûleg több fejtörést okoz. a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kõvé dermesztette volna természetes. és hogy az itt tárgyalt téma „bízvást tekinthetõ az egész Kritika központi problémájának”. London: Macmillan.) 10 „The chapter on Schematism probably presents more difficulty to the uncommitted but sympathetic reader than any other part of the Critique of Pure Reason. 6 Strawson 2004. Walsh már 1957-ben a Kant-Studienben külön tanulmányt szentelt a témának. a tiszta értelem sematizmusának [nevezzük]”. m. m. A 140. 8 Lásd i. 74. miközben. 84. írja Strawson könyve bevezetõ részében.10 mégis hangsúlyozza. oldalon elõforduló „sémák” határeset lehet. 49. Ez a »sematizmus« szerepe. Kant. 30. mint fogalmaz. szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. ám mindannyiszor csak a fenti képlethez tér vissza. hogy mi is az az általános pont.11 Wilfrid Sellars. Cassirer e helyütt így ír A tiszta ész kritikája szerzõjének nyelvi stílusáról: „A terminológia szilárdságának és körvonalazhatatlanságának. avagy általánosabban a Kant által bevezetett fogalmi sémákra vonatkozik-e.192 Nyíri Kristóf sajátos értelemben.] Budapest: Ictus. „Ahhoz.”7 A továbbiakban Strawson még négy alkalommal említi a sematizmusfogalmat.8 Ezzel szemben a neves Kant-szakértõ William H. hogy „Kant filozófiai zsenije” éppen ezekben a passzusokban mutatkozik meg a legvilágosabban. ahogyan az értelem e sémákkal eljár. 9 Walsh. „a tiszta kategóriákat az érzéki szemlélet általános formája szemszögébõl kell értelmeznünk. az 1950-es. mint A tiszta ész kritikája bármely más része. 11 I.9 Noha Walsh úgy véli. 29. (Újranyomtatva: Wolff. 174). 1980-as évek egyik vezetõ 5 A 154. Not only are the details of the argument highly obscure…: it is hard to say in plain terms what general point or points Kant is seeking to establish” (Wolff 1968. a gondolatmenetnek nemcsak a részletei „fölöttébb átláthatatlanok”. . hogy a „sémák” itt „A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról” címû fejezetben tárgyalt sémákra (például: „a módot. hogy kategóriák tényleges jelentõségét a tapasztalatra alkalmaztukban értékelhessük”. W . 77.] [1968]: Kant: A Collection of Critical Essays.

In: Uõ: Frühe philosophische Schriften. Frankfurt/M. Pirmin (1995): Sinnkriterien: Die logischen Grundlagen kritischer Philosophie von Platon bis Wittgenstein. a Kants System unter dem Gesichtspunkt einer Erkenntnistheorie der Philosophie címû munkában.15 Friedrich Kaulbach16 és nem utolsósorban Helmuth Plessner fontos elõtanulmányaira is. 190. 15 Lenk.A tiszta kép kritikája 193 nyelvanalitikus filozófusa.) (1999): Perspektive in Literatur und bildender Kunst. . Lectures by Wilfrid Sellars. Monika (szerk. Frankfurt/M. 14 Röttgers. 1975/1976-ban tartott Kant-szemináriuma során kiemelte. Bild und Modell nach den Voraussetzungen des Kantischen Denkens. CA: Ridgeview. 204. 18 Plessner.: Suhrkamp.17 1923-as korai írásában pedig. hogy „a Sematizmus az összekötõ kapocs a Dedukció nagyon elvont érvelése és az Alaptételek analitikája specifikus elvei között. Essen: Die Blaue Eule. hogy milyen nézõpontból értelmezzük Kant Tiszta ész kritikáját”. Philosophische Anthropologie címû könyvében Plessner a „Kant tekintélye által szankcionált tudománytanról” beszél és „annak lényegérõl a sematizmusfejezetben”. In: Prauss. köt. mint „ama döntés sarokpontját. itt említendõ azonban Kaulbach Kantról szóló könyve is (Kaulbach.: Suhrkamp. aki egész pályafutása során modern kantiánusként lépett föl. Visszatérve a német nyelvû irodalomhoz: 1995-ben megjelent Sinnkriterien címû munkájában Stekeler-Weithofer „a transzcendentális appercepció és a tiszta értelmi fogalmak sematizmusa megértését” úgy tekinti. 17 Plessner. Frankfurt/M. amelyben hivatkozhatott Hans Lenk.13 és maga is lényeges szempontokkal szolgál egy ilyen megértéshez. amelyeket a Sematizmus vezet be: a Sematizmus nagyon fontos szerepet játszik”. A Röttgers által társszerkesztett. G. Friedrich [1982]: Immanuel Kant. a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars posztumusz kötetben a sematizmusproblematika tárgyalása föltûnõen nagy terjedelmet foglal el.: Fischer Verlag. 16 Írásában Dietzsch Kaulbach tanulmányát idézi (Kaulbach. Atascadero. [szerk. Köln: Kiepenheuer & Witsch). Helmuth (1970): Philosophische Anthropologie. Pedro (szerk. Kurt–Schmitz-Emans. (Gesammelte Schriften II). 424–426. 67. Friedrich [1973]: Schema.12 És valóban. Perspektive in Literatur und bildender Kunst címû kötetben14 Steffen Dietzsch igen érdekes tanulmányt publikált „Schema & Bild” címmel. Zur Deutung seiner Theorie von Erkennen und Handeln.]: Kant. Berlin: de Gruyter). mélyenszántó szakaszt szentelt a témának.) (2002): Kant and Pre-Kantian Themes. 2. Paderborn: Schöningh.18 És 1929-ben jelent meg a se- 12 Amaral. 13 Stekeler-Weithofer. Helmuth (2003): Schematik und Symbolik. Hans (1995): Schemaspiele: Über Schemainterpretationen und Interpretationskonstrukte.

ehelyett hadd gyûjtsek itt egybe néhány. mindenekelõtt azonban egyáltalán meg kell ismerkednünk a sematizmusproblematikával. Ha van A tiszta ész kritikájában szigorúan tagolt és minden szavában megfontolt rész. míg az utóbbiban szemléljük a kerekséget. hogy ama fejezet jó néhány homályos pontot tartalmaz. hanem összehasonlíthatatlan átláthatósággal felépített. 89 és 112. S „a legkevésbé sincs alap arra”. továbbá két – jegyzettel jelzett helyen – pontosítottam a magyar szöveget. magam azt a nézetet vallom. elhagytam néhány felesleges határozatlan névelõt és helytelen kiemelést. és nagyon is értelmezésre szorul.20 19 Heidegger 1998. sajátos értelmezési kísérletem perspektívájából kiválasztott passzust. hogy az idézett helyen a sematizmusfejezet egy éppenséggel meggyõzõ tagolását is nyújtja. . hanem hallatlan biztonsággal vezet A tiszta ész kritikája egész problematikájának magvához. Kezdjük mindjárt a fejezet elsõ soraival: Valahányszor tárgyat fogalom alá rendelünk. hogy vázoljam egy lehetséges értelmezés körvonalait. amely a sematizmusfejezetet alkotja. tudniillik Heidegger Kant und das Problem der Metaphysikje. „hogy a sematizmusfejezet valamiféle szétesettségét és zavarosságát újra meg újra felpanaszoljuk. Elõadásom során kísérletet fogok tenni arra. „az egész terjedelmes mû magvát alkotja”. Így a tányér empirikus fogalma egynemû a kör tiszta geometriai fogalmával. 20 Kant 1995.”19 SEMATIZMUSFEJEZET : BEPILLANTÁSOK Heidegger fenti állítása ellenére. 172. A fejezet valamiféle összefoglalásával meg sem próbálkozom. hiszen az elõbbi fogalomban elgondoljuk. a tárgy képzete egynemû kell legyen a fogalommal. és annak ellenére. hisz éppen ezt jelenti a kifejezés: a tárgy a fogalom alá tartozik. de az idézett helyeken nem követem a Bild („kép”) szó „képmás”-ként való (bizonyos összefüggésekben éppenséggel szerencsés) fordítását. amit az alá besorolandó tárgy képzete elénk állít. folytatja Heidegger. Amint Heidegger itt írja: „A tiszta ész kritikája ama tizenegy oldala”.194 Nyíri Kristóf matizmusprobléma alighanem legigényesebb elemzése. A sematizmusfejezet nem »zavarba ejtõ«. részben hosszabb. Idézeteimben ezt a kiadást veszem alapul. a mû ezen magva bizonnyal az… A sematizmusfejezet nem »zavaros«. vagyis a fogalomnak ugyanazt kell tartalmaznia.

. hanem csakis érzékek benyomásainak meghatározásában létrejövõ egységre. . másfelõl érzéki természetû. az idõ – mint „transzcendentális idõmeghatározás” – segítségével köti össze a tiszta értelmi fogalmakat a jelenségekkel. mint inkább ama módszer képzete. . Így ha egymás után teszek öt pontot: . mint például az okság kategóriája.22 mely lehet öt vagy száz. magyarázza itt Kant. Ha viszont csak számot egyáltalán gondolok. .23 Amire azután még a Locke–Berkeley-féle vitára történõ félreismerhetetlen utalás következik: 21 I. 22 „Dagegen. közvetlenül egyáltalán nem alkalmazhatók érzéki szemléletekre. A 140. – Kant mármost azzal a megfigyeléssel folytatja.. mely egyfelõl a kategóriával. Ez a közvetítõ képzet okvetlenül tiszta (nincs benne semmi empirikus). . A transzcendentális séma éppen ilyen. és lehetõvé teszi. elõbb azonban a gondolatmenet sajátos fordulatát érzékelhetjük. 23 Kant 1995. amennyiben a transzcendentális séma fogalma mellett immár belép a mintegy érzéki séma fogalma is. úgy ez a gondolat nem annyira maga a kép. amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képet. wenn ich eine Zahl überhaupt nur denke”. ez az ötös szám képe lesz.21 A transzcendentális séma. ezért a sémát mégiscsak meg kell különböztetnünk a képtõl. másfelõl a jelenséggel az egynemûség viszonyában áll.A tiszta kép kritikája 195 Kiemelem itt az elgondolt kerekség–szemlélt kerekség ellentétet. ugyanakkor egyfelõl intellektuális. és ebben az összefüggésben a kép szó jut szóhoz: A séma önmagában soha nem egyéb a képzelõerõ termékénél. de mivel a képzelõerõ szintézise nem egyedi szemléletekre irányul. melynek segítségével egy bizonyos fogalomnak megfelelõen az adott képben jelenítek meg magam elõtt egy sokaságot… A fogalom sémáján mármost a képzelõerõ azon általános eljárásának képzetét értem. m. 172. hogy – szemben az empirikus fogalmakkal – a tiszta értelmi fogalmak. Ez a magyarázat valamivel késõbb részletezõbb folytatást nyer. hogy az elõbbit az utóbbira alkalmazzuk. 174. Ennélfogva léteznie kell „valami harmadiknak”.

aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk.) . hogy a fogalom bármely tetszõleges – derék.27 Az Ariszto24 „Dem Begriffe von einem Triangel überhaupt würde gar kein Bild desselben jemals adäquat sein. A háromszög sémája soha másutt. Budapest: Európa Könyvkiadó. 174. A történet legkésõbb Platónnál kezdõdik. noha „formát” mond. sõt. mint valamely ábra megrajzolásakor. ezen problémák talán legfontosabbikát. mint gondolatban nem létezhet. másrészt azonban ama tétel. 430a és 431a.24 Mert az utóbbi soha nem érhetné el a fogalom általánosságát. hanem sémákon. ami lehetõvé teszi. 25 Kant 1995. melynek nyomán a képzelõtehetség szintézise a tiszta térbeli alakzatokra vonatkoztatható. A képies gondolkodás persze nemcsak Locke és Berkeley óta témája a filozófiának. Az általában vett háromszög fogalmát soha nem fedheti adekvát módon a háromszög képe. vagy jelesül a Philébosz ismert utalása.25 A képies gondolkodás viszonya a fogalmi gondolkodáshoz alkotja a sematizmusfejezet hátterében meghúzódó problémák egyikét. 26 Arisztotelész: De anima.) 27 Arisztotelész: De memoria et reminiscentia. mely szerint lelkünkben az „írnok” mellett egy másik mester is tevékeny: tudniillik a festõ. Az emlékezet pedig mintegy képek birtoklása. (A Filozófiai Írók Tárának kiadása nyomán.vagy hegyesszögû stb.196 Nyíri Kristóf Tiszta érzéki fogalmaink valójában nem a tárgyak képmásain alapulnak. [mint] amellyel az idõt. a kép óhatatlanul e szféra egy részére korlátozódik.” (Arisztotelész [1988]: Lélekfilozófiai írások. 211.26 A gondolkodásban ugyanaz az affekció jelenik meg. PLATÓNTÓL HUME-IG Ezt a történetet itt éppen csak érzékeltethetem. véleményem szerint. amely fogalmat jelent. 450a és 451a. mely szerint a lélek soha nem gondolkodik „képzet” (phantaszma) nélkül: „a gondolkodó léleknek […] mintegy érzetei a képzetek”. és csupán azt a szabályt jelenti. ami pedig nem az idõben van… A nagyságot és a mozgást szükségképpen ugyanazzal a képességünkkel ismerjük meg.) Kant sematizmusfogalmát illetõen a De memoria következõ helye is figyelemreméltó: „nem lehet idõ nélkül elgondolni azt sem. – háromszögre vonatkozzék. Platónnál magától értetõdõen hozzátartozik újra meg újra kétértelmûen csillámló használata ama „dša szónak. (Steiger Kornél fordítása nyomán. Az Arisztotelész-iskolában egyrészt az ész mint írótábla (grammateion) hasonlata.” A 141.

Budapest: Akadémiai Kiadó. »a szavak leképezik a gondolatokat. például III. fejezet. 9. könyv. Francis (1974 [1605]): The Advancement of Learning. hogy a problémát megoldhatatlannak tartsa. John (1964): Értekezés az emberi értelemrõl. 131. könyv. 25. ami elegendõ megkülönböztetéseket enged meg. A magyar kiadás szövegéhez képest módosítottam az értelemzavaró szórendet.31 – Berkeley és Hume számára egyáltalán nem volt kérdéses. Az ilyen pontos. Hume úgy vélte. hogy az ideák mentális képek. az írás pedig leképezi a szavakat«. . csupasz jelenségeket […] az értelem (neveket kapcsolva hozzájuk) mint mércéket félreteszi. 30 I. könyv. hogy hogyan lehetnek a képek általános jelentések hordozói. mely a század utolsó negyedéig. „elképzelés”) szavak általában ugyanazt jelentik. E felfogás szerint. Berkeley hajlott arra. tudniillik a kognitív pszichológia kibontakozásáig egy lenézett kisebb28 Bacon. amelyben „külsõ alakjukról ismeretes és megkülönböztethetõ dolgok neveit rajzokkal és képekkel ábrázolnánk”. hogy a gondolatokat a szavak közvetítésével fejezzük ki. ahol így ír: „az egyes létezõkbõl vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselõivé válnak.29 Locke tulajdonképpeni hozzájárulása a képies gondolkodás filozófiájához természetesen az ideák mentális képekkel való – korántsem mindig egyértelmû – azonosításában áll. éspedig az érzékek számára észlelhetõ módon. 134). fejezet. midõn olyan szótár elõnyein gondolkodik. XI. köt. köt. Oxford: Clarendon Press. ezeket javítottam.. Neveik pedig általánosulnak. hogy gondolatokat fejezzen ki. II. szakasz (2. Bacon Arisztotelész-utalása a De interpretationére vonatkozik. elmebeli. 29 Locke. szakasz. inkább annak megválaszolásában látták. alkalmazhatók bármire. a nehézséget. 31 Vö. thought („gondolat”) és imagination („képzelet”.. általuk a valóságos létezõket fajtákba sorozza…”30 Locke használatában az idea. A magyar kiadás szövegében (1. Mert bármi. XI. amely a Locke–Berkeley–Hume-féle vitát egy egészen sajátos felfogás perspektívájából elemezte. ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel.”28 Locke Bacon szellemét követi. II. A huszadik század folyamán egy sor olyan munka keletkezett. III. conception („fogalom”). szakasz. talált megoldást.A tiszta kép kritikája 197 telész-iskolához kapcsolódva írta azután Bacon: „Az embléma az értelmi fogalmakat érzéki képekre redukálja. Azonban nem szükségszerû. 150) két értelemzavaró hiba van. 6. mint például az elvonatkoztatásról szóló szakaszban. fejezet. m. amelyek erõsebben hatnak az emlékezetre. […] Arisztotelész helyesen mondta. természetét tekintve alkalmas arra. mint ismeretes.

H. mind Kant generikus képekrõl beszéltek. London: Hutchinson’s Universal Library. Elemzéseik gyümölcsözõ heurisztikus hátteret kínálnak mind a kanti sematizmusproblematika.198 Nyíri Kristóf ség felfogása maradt. az még ma is gyakorlatilag ismeretlen. H. Hadd hivatkozzam itt Titchener Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes címmel megjelent elõadásaira. Az ok Kantnál keresendõ. mind a sematizmusfejezet viszonylagos homályossága feltételezhetõ okainak megértéséhez. . New York: Macmillan. hogy Titchener. 33 Price. és maga az 1990-es évekig hatás nélkül maradt. Titchener még támaszkodhatott a századforduló széles angolszász. közelebbrõl pedig a transzcendentálfilozófia felemás helyzetében pszichológia és fogalomanalízis között. H. gondolkodásunkban a mentális képek lényeges szerepet játszanak. jóllehet ennek nem voltak tudatában. (1953): Thinking and Experience. jóllehet persze õ sem tudta ezt”. hogy beszéljen róluk. Ehhez a ponthoz nyomban visszatérek. 34 Arnheim. Arnheim nem utal az oxfordi filozófus Price könyvére. elõbb azonban arra szeretnék röviden rávilágítani. Hume pedig a határán volt annak. Price fogalmilag briliáns. Arnheim szuggesztív – nem utolsósorban. Arnheim viszont lényegében Titchenerig volt kénytelen visszanyúlni. Price Thinking and Experience33 és Rudolf Arnheim Visual Thinking34 címû könyvére. francia és német pszichológiai és filozófiai irodalmára. mivel õ illusztrációkkal mutatni is próbálja. Mostani témánkat illetõen Price így nyilatkozik: „mind Locke. 35 Price 1953.32 valamint H. hanem éppenséggel generikus képekként is funkcionálhatnak. 32 Titchener. s nem csupán a konkrétra és egyedire vonatkozhatnak. Edward Bradford (1909): Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes. 292. Berkeley: University of California Press. Rudolf (1969): Visual Thinking. hogy a generikus képeket egyfajta csonkaság jellemzi. amit a többiek csak mondanak.35 KANT ÁLCÁZOTT PSZICHOLÓGIÁJA Titchener és Arnheim generikus képekre vonatkozó érvelése egyfelõl és Price érvelése másfelõl lényeges párhuzamokat mutatnak. Közös bennük az az elképzelés. Titchener személyességében meggyõzõ. Price és Arnheim elemzései miért nem tekinthetõk közvetlen Kant-kommentároknak.

részben emberi felépítésünk. ahogyan a dolgok megjelennek számunkra. amely ténylegesen független tõle.36 Kant. 151. Az emberi észlelési mechanizmusok mûködése. nem pedig pszichológiai”. szemléletként vagy tapasztalatként felismeri és más – csupán lehetséges – tapasztalatoktól megkülönbözteti. amelyhez tartozik. mégis azt a felfogást vallja. m. amelynek révén a magunk számára fölfoghatóvá tehetjük a világ tapasztalásának gondolatát. hogy ez a tan önmagában inkoherens. nevezetesen „fogalmaink társadalmi jellegét. Ám nem kétséges. a gondolkodás és beszéd.37 Stekeler-Weithofer éppen ellenkezõ értelmezésmódot választ. hogy az észlelés. . általa kezdeményezett ama vizsgálódástól. ahogyan tapasztalásunk okságilag függ ezektõl a mechanizmusoktól. ilyen vagy olyan (generikus) észleletként. és hogy elfedi. nagyon jól tudta. elvétette a vonatkoztatási keretet. Ám ennek ellenére az utóbbi vizsgálódást az elõbbi kényszeredett analógiájára fogta fel. Ahol csak a tapasztalat korlátozó vagy szükségszerûen általános vonásaira bukkant.A tiszta kép kritikája 199 A The Bounds of Sense-ben Strawson újra meg újra utal erre a felemás helyzetre. nem pedig megmagyarázza a vizsgálódás valódi természetét. hogy „Kantnak szemére vethetjük: nem látta az összefüggést a szubjektív. hogy az ilyen – empirikus – vizsgálódás merõben különbözik az eszmék alapvetõ szerkezetére vonatkozó. amennyiben legalábbis elv- 36 Ahogyan Strawson összefoglalóan írja: „A mindennapi és a tudományos megfigyelés közhelye. kommunikáció és társadalmi közösségek közötti kapcsokat”. 15. ami ezzel a tannal összefügg. hogy tapasztalatunk jellegzetességei. amit másfél évszázaddal késõbb Wittgenstein felfedezett. […] a beszélõ általános szerepére utal. és ezt a tant nélkülözhetetlennek látta a tapasztalat szükségszerû struktúrája magyarázatához. amelyben vizsgálódásait megalapozottan végezhette volna. az. eloldozzuk az analitikus érveléstõl. forrásukat kognitív konstitúciónkból fakadóaknak állította be. tudományos. egyes számú én és a nyelvközösség között”. empirikus. Elismeri ugyan. véli Strawson. Szerepében a beszélõ az általános nyelv. Ebben az értelemben mondhatja összefoglalólag: „Amikor Kant az appercepció »transzcendentális« egységérõl szól. aki az […] éppen adódó tényleges észleléseket. Kant jól tudta ezt. nem pedig filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. miszerint „a kanti terminológia megfelelõ interpretációja világossá teszi.” S egy utalás néhány sorral lejjebb: „Az észleletek mint sémák (típusok) […] csak annyiban tiszták és világosak. beszéd és kommunikáció.és ismeretközösségre utal. szemléléseket és tapasztalásokat (hangosan vagy halkan) szavakban kommentálja. szemlélet és gondolkodás összefüggése nyelvlogikai.” (Strawson 2004. az. nem vette észre azt. érzékszerveink és idegrendszerünk természete által meghatározottak. hogy mindazt. úgyhogy a Kritika megértésének egyik központi problémája pontosan abban áll.) 37 I.

41 Kant álcázott pszichológiájában mindazonáltal képek éppoly kevéssé játszhattak szerepet. hogy a vallás „képekkel és gyerekes csinálmányokkal” gazdagon elláttassék és ezáltal az alattvalók „lelkierõi” korlátoztassanak. A hivatkozott Kant-hely: A 659. emlékezés és megismerés egyfelõl verbális. Immanuel (1997): Az ítélõerõ kritikája. csakis a Kant-kortársak Herder és Lichtenberg hittek a nyelv „megalapozó szerepében”. Ahogyan Röttgers hangsúlyozza Metabasis címû könyvében. másfelõl perceptuális folyamatok együttmûködését feltételezik. New York: Holt. Bár hihetnék ennek a jelmeznek! De nem tehetem.200 Nyíri Kristóf ben közösként állnak rendelkezésünkre. 39 Röttgers. 42 Kant. Itt Hans Lenkkel kell egyetértenem: mind a kanti sematizmusfogalom taglalása során tett megjegyzésével. 184. 40 Lenk 1995.42 sokatmondó és félreérthetetlen. Magdeburg: Scriptum Verlag. amelyek „szívesen megengedték”. 18 és 20.”38 Ez radikális értelmezés. mind pedig azzal az utalással. sõt sellarsi jelmezben lép színre. különösen Paivio. Allan (1971): Imagery and Verbal Processes. miszerint Kanttal szemben ma a tudományos elméletalkotás szabadságát és hajlékonyságát kell kiemelnünk. Kant határozottan ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz. 197. Kant itt wittgensteini. Kurt (2002): Metabasis. 119. sem a vizuális tapasztalat anyagából nem voltak fölépíthetõk. (Papp Zoltán fordítása.) Budapest: Ictus. Az ítélõerõ kritikájának utalása olyan kormányzatokra. Általános érvényû igazságok sem a verbális.) .39 Ha azonban Kant ismereteink általános érvényûségének elõfeltételeit kívánta megalapozni. Philosophie der Übergänge. Van azon38 Stekeler-Weithofer 1995. miszerint „létezhet valamiféle »általános és igaz horizont«. mivel a kedélyes nyelvfilozófiai cucc alól félreismerhetetlenül kivillan az ismeretelméleti abszolutista páncélja. 41 Vö. (29.40 A SEMATIZMUSFEJEZET ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szavak és képek A mai kognitív pszichológia szerint gondolkodás. hogy Kant maga nem. §. mint a nyelv. amelyet »a legfõbb fogalom nézõpontja határoz meg«”. nem hagyatkozhatott valamely nyelvközösség éppen fennálló kognitív konszenzusára. Rinehart and Winston.

például a „Davoser Disputation”-t Heidegger kötetében (Heidegger 1998. aki elsõként és a legbehatóbban taglalta.44 Az az értelmezõ azonban. mint Heidegger. eddig kevés értelmezõnek tûnt fel.45 ahol is a „kép” többek között egészen közvetlenül „képmás”-t is jelent. 45 Heidegger 1998. képmást mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében. például Stekeler-Weithofer 1995. Ennek a logikának viszont annálfogva kellett hiányoznia. 16. Az a probléma ellenben. hogy a kanti érvelés igényes logikájában a képek fogalma alig jut szóhoz: éspedig a képek valamiféle átgondolt logikájának hiánya Kant korában.48 a kanti sematizmusproblematikát képes a megfelelõ fényben láttatni. akik ilyen értelmezésre nem képesek. In: Synthese. Stekeler-Weithofer a kevesek közé tartozik. az egyben. itt Strawsont és Sellarst említem. amely Kantot a sematizmusfejezetben foglalkoztatta. miközben Kant maga a 43 Vö. „hogy hogyan néz ki valami »általában«. .46 Heidegger. Õ volt az. ami sokakra érvényes”. hangsúlyozza Heidegger. In: A hagyomány filozófiája. Strawsonnál és Sellarsnál egyáltalán a „kép” szó a sematizmusproblematika kapcsán elõ sem fordul. Képek megmutathatják. 94. Budapest: T-T wins–Lukács Archívum). 277 és 281). 46 I. hogy a képek elõállításának és kezelésének alkalmas technológiája úgyszintén nem állt rendelkezésre. valamint tanulmányomat (Nyíri Kristóf [2002]: Post-Literacy as a Source of T wentieth-Century Philosophy. aki feladja az általános érvényû igazságok igényét47 és – Nietzsche után elsõként – megszabadul az elvont írásnyelv varázsától. Aligha meglepõ tehát.A tiszta kép kritikája 201 ban egy második oka is annak. 189. 44 Lásd Lenk 1995. 90–108. kidolgozott képfogalom nélkül egyszerûen megfogalmazhatatlan volt. Vak értelmezések Azok közül.43 amiképpen Hans Lenk is. Példaképszerû értelmezések Hogy a sematizmusprobléma elsõsorban képekkel kapcsolatos. 47 Vö. nem más. 2: 185–199). m. ha ez a fejezet némileg homályos benyomást kelt. hogy a sematizmusproblematika egyszersmind képproblematika. 48 Lásd 1989-es esszémet (újranyomtatva: Nyíri Kristóf [1994]: Heidegger és Wittgenstein. akit itt különösen ki szeretnék emelni.

carleton. hogy a mentális epizódokat teoretikus konstrukcióknak fogjuk fel. „image”. tudniillik tudományelõtti elméletek által a nyilvános nyelvi epizódok modellje mentén posztulált entitásoknak. Amint ez a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars címû kötet49 kézbevételekor kitûnik. London: Routledge & Kegan Paul. amelyek önmaguk nem megfigyelhetõk. In: Uõ: Science. amelyek azonban a „mentális kép” egységes teoretikus konstrukcióra vonatkozhatnak. Kant módszerének lényege az volt. hogy „megfigyelhetetlen mentális mechanizmusokat 49 Vö. Andrew (2004): Kant and Cognitive Science. 50 Sellars. egyetemi órái során. amelyben kivált a mentális képek témája mélyenszántóan lett volna elemezhetõ.50 ÖSSZKÉP Pedig hát a kognitív pszichológián belül Allan Paivio filozófiai-metodológiai áttörése éppen abban állt. szenvedélyesen rajzolt képeket és diagramokat. „verbal imagery”-t. 186.202 Nyíri Kristóf sematizmusfejezetben ezt a szót gyakran alkalmazza. 51 Brook. Sellars számára mindig csak szavak képzetét jelenti. filozófiai problémákat magyarázandó. „teoretikus konstrukcióknak” fogta fel. azaz valamely tudományos elmélet keretei között elõfeltételezett entitásoknak vagy eseményeknek. Nemrég megjelentetett.ca/~abrook/KNT-CGSC. „Empiricism and the Philosophy of Mind” címû klasszikus tanulmányában Sellars azt javasolta. Sellars esetét különösen meghökkentõnek tartom. jegyzet. Vizuális képzetek introspektív megélése egyfelõl és neurális jelenségek objektív megragadása másfelõl igencsak különbözõ empirikus megfigyelések. Digitális publikáció: http://www. Másodszor Sellars már az 1950-es években kidolgozott egy olyan elméleti keretet. Ez a javaslat azonban nem terjedt ki vizuális epizódokra – a mentális kép. és ezzel a transzcendentálfilozófiai módszernek roppant szerencsés értelmezést ad. 12. „Kant and Cognitive Science” címû tanulmányában Andrew Brook51 ezt a metodológiai stratégiát eredetileg éppen Kantnak tulajdonítja. hogy a mentális képeket „posztulált folyamatoknak”. véli Brook. Perception and Reality. ám megfigyelhetõ aspektusaik és következményeik vannak. Mert elõször is Sellarsnak éppenséggel volt érzéke a képekhez.htm . Wilfrid (1963 [1956]): Empiricism and the Philosophy of Mind.

Helmholtz. amely az õ filozófiájából eredt (Herbart. 52 Figyelemre méltónak találom.” A nyelvközpontú behaviourizmus dominanciája a filozófiában is: alighanem itt találjuk magyarázatát annak az átmeneti vakságnak. különösen a kognitív tudományban. majd ismét azzá vált – ama szünet után. amelyben Kant sematizmustémájának értelmezõi szenvedtek.A tiszta kép kritikája 203 posztulált a megfigyelhetõket magyarázandó”.52 Fontos Brook következõ megfigyelése is: „Kant elme-modellje domináns volt a 19. amelyet a behaviourizmus megfellebbezhetetlen uralkodása jelentett (durván 1910-tõl 1965-ig) – a 20. század empirikus pszichológiájában. hogy Brook bibliográfiájában Sellarsra is utal. század vége felé. Wundt). .

hipotézisem szerint. mégis gyakran nehézséget okoz a kizárólagos nyelvi reprezentáció. s végül a kommunikációtechnológia relevanciáját hangsúlyozandó. 1 Eredendõ mind a kognitív evolúció. . mind pedig az egyedfejlõdés szempontjából. a nyelvproblematika elevensége összefüggésbe hozható a nyelvi kifejezés módjainak. majd a nyelvvel és a nyelvi jelenségekkel kapcsolatban felmerült megfontolásokat tekintem át vázlatosan. Hipotézisem igazolása során elõször a nyelvi reprezentáció kognitívevolúciós szempontból meghatározott sajátosságait vázolom. azaz a kommunikációtechnológiának koronként meghatározó változásaival. végigvonul a filozófia történetén. a nyelvi reprezentáció eredendõ1 természetében és a nyelvi reprezentáció írásos kifejezõdésének sajátosságaiban keresendõk.Filozófia és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében Kondor Zsuzsanna Írásomban egy sajátos paradoxonra igyekszem rámutatni: tudniillik arra. e probléma. s mint látni fogjuk. noha változó intenzitással. Sõt mi több. E paradoxon gyökerei. A nyelvi kifejezés bizonyos formáival kapcsolatos aggályok igen korán megjelentek: már Hérakleitosz is beszámolt effélékrõl. a másodlagos oralitás korának nyelvvel kapcsolatos filozófiai reflexióira térek ki röviden. hogy noha a nyelv gondolkodásunk természetes közege.

m. hogy az agytérfogat növekedése nem az eszközhasználattal. 27. s egy átfogó evolúciós elképzelésnek a kognitív szintet kell megcéloznia.) Budapest: Osiris Kiadó. Donald az evolúciós fejlõdést a bennefoglalás elve alapján gondolja el. . m.6 Az elsõ átmenetet „az emberi reprezentáció legegyszerûbb szintjének.7 Ez a „mimetikus készség” teremtette meg az epizodikusból a mimetikus kultúrába való átmenet2 Donald.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 205 I. „[A] kulturális és biológiai valóság közötti híd – mint írja – szükségszerûen kognitív.4 Mivel az evolúciós fejlõdés során fokozatosan kialakult készségek és az ennek megfelelõ biológiai módosulások tetten érhetõk a mai ember viselkedésében is. Merlin (2001): Az emberi gondolkodás eredete.” I. e változások magyarázata is kétséges kizárólag biológiai és fizikai szempontok alapján. 23. hanem a társas intelligencia vezette az agy növekedését”. Így például Robin Dunbarra hivatkozva rámutat. 147. az események utánzásának vagy újraeljátszásának képessége” képezte. 5 Uo. hanem a társas csoport növekedésével van szoros összefüggésben. „mert meg tudják változtatni az emberi emlékezet felépítését”. 7 I. „nem az instrumentális. ha végsõ célja kulturális változásra való képességünk felderítése. m. Koncepciójának egyik döntõ mozzanata a biológiai és közösségi-kulturális meghatározottságok kölcsönhatása. m. s eme átmenetek voltaképp bizonyos reprezentációs készségek kialakulását és egymásra épülését jelentik.”5 Ennek figyelembevételével Donald három fõ átmenetet határoz meg az emberszabásúak elméjétõl a mai ember elméjének kialakulásáig. 6 „Az emberi kultúra kognitív evolúciója bizonyos szinten nagyrészt a különféle szemantikai reprezentációs rendszerek fejlõdésének története. 4 I. hogy az új memóriatechnológiák hatásukban hasonlítanak a korábbi biológiai változásokhoz. környezeti tényezõkkel. s arra a belátásra jut. KOGNITÍV EVOLÚCIÓ ÉS NYELVI REPREZENTÁCIÓ Merlin Donald.3 Érvelése szerint az emberi agy bizonyos változásai nem magyarázhatók pusztán az eszközhasználat vagy a felegyenesedés következményeivel – mi több. (Kárpáti Eszter fordítása. még akkor is. 3 I. hogy az emberi agy fejlõdését szoros összefüggésben vizsgálja a külsõ. 15. Az emberi gondolkodás eredete2 címû könyvében nagyszabású és meggyõzõ kísérletet tesz arra.

”9 Donald felfogása szerint „az eredeti emberi adaptációban a nyelv nem nyelvi minõségben. 10 I. emlékezeti reprezentációs rendszerük legmagasabb eleme. 195. A következõ jelentõs lépést a mimetikusból a mitikus kultúrába való átmenet jelenti. azaz úgy elõállítani újra. „A törzsi társadalmakban a nyelv legemelkedettebb használata a mitikus invenció területe – az emberi univerzum konceptuális »modelljeinek« létrehozása.10 A nyelv analitikusan megközelíthetõ elemei – szavak. úgy tûnik. hogy az adott helyzethez megjegyzéseket lehessen fûzni. m. közös ismeretté téve azt. A közösségi élet szabályozására. élelem. 194. E változás elemi mozzanata a nyelv megjelenése. […] társas viselkedésük is ezt a szituációs korlátozottságot tükrözi. „A mítosz átitatja és szabályozza a mindennapokat. m. A tárgyi kultúra megteremtésében – a kézmûvesség területén – továbbra is a mimetikus mintázatok maradtak meghatározóak.” Uo. valamint adott közösségre jellemzõ utánzási szokások.”8 Az epizodikus kultúra egyedei tehát nem voltak képesek valamely helyzetet reprezentálni. A következõ átmenet az írás megjelenéséhez kapcsolódik – ám elõtte vegyük szemügyre közelebbrõl a nyelvi reprezentáció bizonyos sajátságait. döntések meghozatalára használták. az eseményreprezentáció szintjén van. 9 I. Donald az epizodikus jelzõvel jelölte az emberszabásúak „kognitív kultúráját”. összehangolására. . A mimézis képessége az epizodikus emlékezettel már alkalmas közösség létrehozására: kialakulhatnak a társas irányítás új formái. meghatározza az élet minden tárgyának és eseményének a jelentõségét. irányítja az észleléseket. Lényeges azonban megjegyezni. hanem inkább mint integratív.206 Kondor Zsuzsanna nek a feltételeit. grammatikák. Ruházat. 8 I. hogy a kezdeti idõkben – a kõkori kultúrákban – a nyelv jelentõsége elsõsorban a közösség vonatkozásában döntõ. mivel – mint írja – „életüket teljesen a jelenben élik. 139. m. szándékolt reprezentációra. A mimetikus kultúra egyedei ezzel szemben már képesek a reprezentáció egy elemi formájára: mimetikus készségüknek köszönhetõen tudatos. menedék. más törzsekrõl való információk megosztására. lexikák – eme integratív funkciónak mint magasabb reprezentációs rendszernek eléréséhez szükséges eszközök jöttek létre. kezdetben mitikus gondolkodás szerepelt”. család – »jelentést« mindegyik a mítoszból nyer. tervek készítésére. konkrét epizódok sorozataként.

219. deklaratív tudássá. amely legfeljebb külsõ adatokkal bõvül. amelynek segítségével következtetéseket vonhatunk le mások kommunikációs szándékaival kapcsolatban. a reprezentációs újraírás] eredményeként azért jönnek létre gondolatrendszerek. például hogy miért épp az adott szimbólumot használták. mert az külsõleg. 11 Tomasello. a szociogenezis folyamatait”. Eszerint a tudás elsõ szintjét – amely az állatoknál is tapasztalható – implicit és proceduális tudás jellemzi. Budapest: Osiris Kiadó. Michael (2002): Gondolkodás és kultúra. hogy az ember evolúciós léptékkel mért fejlõdésének. illetve a fõemlõsök és a humán kogníció különbségének fényében. E reflexív tevékenység [ti. Zs. Ezáltal válik explicit. m. Gondolkodás és kultúra11 címû könyvében a nyelvi reprezentáció speciális vonásait tárgyalja az ember egyedfejlõdésének. K.) A nyelvi szimbólumok rendelkeznek bizonyos egyedülálló sajátosságokkal: …a nyelvi szimbólumok interszubjektívak […]. 13 I.12 A nyelvi reprezentáció jelentõségét a Karmiloff-Smith-féle modellben található tudásszintek megkülönböztetésének segítségével jól érzékelteti Tomasello. érti meg és kategorizálja saját gondolkodását. amely pedig ugyanúgy közös a hallgatóval. amelyek nem azok –. amelyek a külvilág észlelésében. A tudás második szintje e proceduális. S ez az adaptáció az evolúciónál sokkalta gyorsabb „új evolúciós folyamatokat indított el. m. Az interszubjektivitás azt jelenti.13 (Kiem. tudatos. mert az önmegfigyelés mindazokat a kategorizációs és analitikus képességeket alkalmazza. hogy az ember nyelvi szimbólumai társasan „közösek” – szemben az állati jelzésekkel. 14 I. implicit tudásnak reprezentációs újraírása által jön létre.14 Ezzel szorosan összefügg következõ fontos vonása: perspektivikussága. nyelvben is ki van fejezve. m. így keletkezik az a pragmatikai háttér. Tomasello osztja Donald nézetét a tekintetben. felgyorsulása „egyetlen kognitív adaptáció”-nak. 222. 12 I.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 207 Michael Tomasello. és nem egy másikat. elsõ látásra érthetetlen. értelmezésében és kategorizációjában szerepet játszanak. tudniillik a nyelv képességének köszönhetõ. 206. nyelvileg hozzáférhetõ. . vagyis az egyén könnyebben észleli.

hanem lehetségessé válik ugyanazon helyzetnek. hozzánk hasonlóan.18 A nyelv elsajátításában Tomasello természetesen elemi feltételnek tekinti. 16 I. esetekre stb. m. hogy a másikat mentális ágensként láthassuk. intencionális lénynek tekintsük. Ezáltal nemcsak jelen nem lévõ tárgyakra. m. lehet utalni a nyelvi reprezentáció segítségével. míg a nyelvi propozicionális”. mivel „a nem nyelvi reprezentáció képi. A nyelvi szimbólumok perspektivikus természete a végtelenségig megsokszorozza specifikusságuk fokát. „mert közvetlen kifejlõdése az ember szimbolikus képességének.208 Kondor Zsuzsanna Ami a nyelvi szimbólumokat kognitív szempontból igazán egyedülállóvá teszi. hogy tudniillik milyen perspektíva felel meg leginkább céljaik szempontjából a jelenségek értelmezésére. 18 I. az az. m. A matematikai tudás és gondolkodás azért is különlegesen fontos ebben a kontextusban. hogy a másikat. perspektíváink különbözhetnek. A nyelvelsajátítás következõ foka. 218. A nyelvi reprezentáció újdonságot jelent továbbá. hanem az egyéneknek az adott helyzethez kapcsolódó választásán. kiemelve annak szociális vonásait. m. Ez feltételez már bizonyos társalgási gyakorlatot: ahhoz ugyanis.” I. mert alig van más. virág és ajándék. 116. . 17 Tomasello külön megemlíti a matematikát néhány oldal erejéig.19 15 I. m. amely maga is közvetlen következménye mások intencionális ágensként való értelmezésébõl eredõ közös figyelmi és kommunikációs tevékenységeknek”. ugyanazon perceptuális tapasztalatnak többféle reprezentációja.16 A nyelv pedig azért elõzheti meg például a matematikai képességeket17 – véli Tomasello –. hogy a másik más vélekedésekkel rendelkezhet. 196. 133.15 A nyelvi reprezentáció nem a különféle érzékszervi és kinetikus tapasztalatok egyszerû rögzítésén nyugszik. hogy ne csak intencionális. ami annyira szociális lenne. hiszen másképp nem állhatna szándékunkban mások figyelmét irányítani. tudatában kell lennünk annak a lehetõségnek. 192. hogy minden szimbólum valamely entitás vagy esemény szemléletének egy adott perspektíváját testesíti meg: ugyanaz a tárgy egyszerre rózsa. „A fizikai világ tárgyaival kapcsolatos tudás egyik különleges formája a mennyiségekre vonatkozik. amellyel mások figyelmének irányítására felhasználhatjuk õket. hanem mentális ágensként is lássuk partnerünket. mint a matematika. 16. 19 I. I. m.

tranzakcionális beágyazáson kívül megnyilatkozás nem létezhet. és szituációba ágyazott sajátosságaira mutat rá. nevezetesen perspektivikussága. különös jelentõséggel bír az írásbeliség megjelenésétõl kezdve. A nyelvi reprezentáció egyik sajátsága. m. Az írás feltalálása ter- 20 I. 224. Ong következõ gondolatával: „A szóbeli megnyilatkozás világa jellemzõen a diskurzus világa. emlékezést. és így tovább. s így a perspektívák is: a kétségek újabb kérdéseket szülnek. hogy a jelen érvelést megfogalmazom. a diskurzusban az egyik megnyilatkozás elõidéz egy másikat. kategorizációt és ésszerû cselekvést értünk. 144. Ám a megnyilatkozás szerzõjétõl történõ eltávolítása nem jelenti a megnyilatkozás diskurzusból történõ eltávolítását. s egyáltalán a gondolat. ugyanakkor „a gondolkodás egyedülállóan emberi formái”-nak gyökereire. [1998]: A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta.” (Ong. sõt ezekbõl erednek vagy akár egyenesen ezek alkotják õket.21 meglehetõs korlátok közé szorítja a perspektívák tisztázását: a perspektivikusság feloldásában szerepet játszó más szimbolikus és nem propozicionális reprezentációs rendszerek – gesztusok. ha gondolkodáson észlelést. az interszubjektív és perspektivikus nyelvi szimbólumoktól. Ezzel szemben az írás.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 209 Összefoglalásként igen tanulságosak Tomasello alábbi állításai: Természetesen az emberek szimbólumok nélkül is tudnak gondolkodni. valamint a szituációban orientáló környezet mintegy zárójelbe kerülnek. Az írásba foglalás csak megszakíthatja a diskurzust. […] A szöveg minden bizonnyal elválasztja a megnyilatkozást szerzõjétõl […]. A jelentés a diskurzusfolyamatban bontakozik ki. bizonyos szempontból. Budapest: Áron Kiadó. s közben megpróbálom elõre elképzelni.20 E megjegyzés. hogy nem észrevételekre. idõben és térben pedig a végtelenségig nyújthatja a megnyilatkozást. azaz a nyelvi reprezentáció interszubjektív.]: Szóbeliség és írásbeliség. mely egyfajta idõben kitartott közlés. hanem ellenérvekre számít – persze az írásbeliséget tükrözi. De a gondolkodás egyedülállóan emberi formái. milyen dialogikus válaszokat válthat ki más gondolkodókból. mint például az. A szemtõl szembeni. az megint egy másikat. eleven diskurzus során – a diskurzus célja szerint – tisztázódik a résztvevõk szándéka. messze elõremutat. a félreértések kiigazítást nyernek.) . testbeszéd –. elvont fogalmai. Kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. szerkezetektõl és diskurzusfajtáktól függenek. úgy. Az írás ebben az értelemben autonóm diskurzust teremt. mint más fõemlõsök esetén. Walter J. Diskurzuson. In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor [szerk. dialogikus. 21 Vö. Az érvelés e módja – általánossága.

addig a harmadik átmenet a technológiai hardver ugyanilyen változásaitól függött. a világ történéseinek interpretációját alakította. „Az orális-mitikus kultúrában három fontos kognitív jelenség tûnik fejletlennek vagy gyakorlatilag hiányzónak. hogy a reprezentáció kognitív készsége a szociális szféra megteremtéséhez kapcsolódik. majd a memória külsõvé válására. A reprezentáció volt az elsõ olyan kognitív eljárás. A grafikus reprezentáció átalakulása. azaz az írás megjelenése lehetõvé tette. különösen a külsõ memóriaeszközök változásaitól. A harmadik átmenet. felépítése az egyén biológiai memóriáján kívüli kognitív mechanizmus teljesen új szuperstruktúráját jelentette. . hogy az ember individuális memóriáján kívül is tárolhasson információkat. az írás feltalálása teremtette meg a feltételeket.”22 A szimbolikus és elméleti kultúra kialakulásához szükség volt a grafikus reprezentáció átalakulására. ami lehetõvé tette a közösség olyan formálódását. 245. A tudatos utánzás. a külsõ memória és az elméletgyártás. a mitikusból az elméleti kultúrához. Ezek a jelenségek a grafikus újítás.23 Donald koncepciójából kitûnik. majd az írás – mint újszerû grafikus reprezentációs eszköz – megjelenése képezik azon lépéseket. 22 Donald 2001. 23 I.210 Kondor Zsuzsanna mészetesen sok szempontból könnyebbséget és elõrelépést is jelent az emberi kogníció fejlõdésében. a mitikusból az elméleti kultúrába való átmenethez. A kognitív reprezentáció fejlõdésével párhuzamosan módosult a környezethez való viszony is: a közösségszervezõdés bonyolultabb foka. tudáselemeket. s végül egy újfajta „gondolati termék”. 243. A külsõ tároló rendszer kiépülése pedig – ami evolúciós léptékkel tekintve meglehetõsen rövid idõt vett igénybe – további elmozdulást jelentett: megjelent az elméletalkotás. a beszéd. m. különösen az idegrendszer változásaitól. Az elméleti kultúra kezdettõl fogva külsõleg kódolt volt. Donald terminusaival. az elmélet megszületésére. hardverét tekintve különbözött a megelõzõ kettõtõl: míg az elsõ két átmenet a biológiai hardvertõl. amelyek a modern emberi gondolkodás kialakulásához vezettek. ami további invenciókat eredményezett a reprezentációs készség területén. a világ modelljeként a tárgyaknak és cselekedeteknek értelmet adó mítosz létrejötte voltaképp a világhoz való hozzáférést.

Wiggins tanulmányában azt kívánja igazolni. hogy a filozófiát ilyen értelemben megalapozzák. In: Technika. törvényeket és szabályokat állít.) 25 Wiggins.24 Donald eme megfogalmazása tömör összefoglalását adja az írásbeliség kultúráját jellemzõ intellektuális attitûdnek. és meghatározza az információk igazolásának és elemzésének eljárásait. Malcolm–Nussbaum. (szerk. Múltat és jelent mind az egyéni. In: Schofield. David Wiggins Hérakleitosz fragmentumainak értelmezése során azt állítja. amellyel a filozófiát megalapozhatónak gondolhatta volna. A racionalizmus tulajdonképpeni kifejlõdésének gyakorlati alapja. tárolást segítõ technikákat kellett pótolni. hogy az epheszoszi gondolkodó nem rendelkezett a logika eszközével. N. Hérakleitosz töredékei. illetve kialakítani. hogy Hérakleitosz voltaképp beilleszthetõ a milétoszi kozmológiák sorába. komplikált gondolatépítést tesz lehetõvé. elemez. absztrakt gondolatokat. 43. amit mondott: azaz a nyelvi reprezentáció különös szerephez jutott. […] A kifejezõképesség növekedése teszi öntudatossá mind az általános emberit. a nyelvre alapozva igyekezett rögzíteni annak jelentését. David (1982): Heraclitus’ concept of flux. elveket és taxonómiát állít fel.) Budapest: História–MTA Történettudományi Intézet.) (1982): Language and Logos. írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. s Platón dialógusai. mind az egyénit.25 24 Uo. fire and material presistence. és nem is tartotta szükségesnek. többek között. objektiválja s ezzel megfigyelésre képessé teszi. . mind a közösségéletben. okszerû gondolkodásra ösztönöz. NYELV MINT FILOZÓFIAI PROBLÉMA Az írás megjelenése azonban nem történhetett gondolati megrázkódtatások nélkül: az élõszó világában orientáló mozzanatokat és a megértést. nyelvszerû gondolkozás és az írás egybeolvadása egy új. Az írás az ember külsõ-belsõ életét elevenen kíséri. C. összekapcsolva. II.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 211 Ahelyett hogy az eseményeket jelentéssel való megtöltésük révén modellálná és analógia révén összekapcsolná. E nehézségekrõl tesznek tanúbizonyságot már igen korán. mûvelõdés. hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat. 28. (Szerkesztette Glatz Ferenc. intellektuális réteg és európai fejlõdés. Vö. mégpedig a logoszról alkotott sajátos elképzelése folytán. az újonnan kialakuló intellektuális igényeket közvetíteni képes módszereket kellett teremteni.” (Hajnal István [1993]: Írásbeliség. A nyelvre támaszkodva. az íráshasználat hosszú távú következményeinek Hajnal által adott tömör összefoglalásával: „A természetes. az elmélet részekre bont. Cambridge: Cambridge University Press.

mégis a tapasztalatlanokhoz hasonlítanak. miközben viszont – a Logosz közös – a sokaság úgy él. hiszen a fogalmak azonosságát. mind azelõtt. J. vagy sem. Ám a lehetõség adott. hanem a Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal. Mert jóllehet minden dolog e Logosz szerint történik. akik nem látják a kapcsolatot különbözõ jelenségek között.–Raven. nem mond ki semmit és nem rejt el semmit. A Logoszt illetõleg. példázatokat nyerhetünk a természet mûködésérõl.28 E töredékek világossá teszik. M. akié a jóshely Delphoiban. beszámolóját a logosz megnyilatkozásának kell tekintenünk. s ez a gyakorlat függetlenül létezik attól. a süketekhez hasonlítja. hogy minden a logosz szerint történik és a logosz mindenkiben közös. Ennek okán az ember számára eredendõen sem a világ. Ezért a közöset kell követni. dolgokat. amikor olyan szavakat és tetteket tapasztalnak ki. mintha saját értelemmel bírna. ha kellõ nyitottsággal fordulunk a világ és dolgai felé.27 Ebben játszik jelentõs szerepet a nyelv. mint ez (ami itt következik). Ha csupán megszokásból használjuk nyelvünket. 27 Vö. m. Továbbá a logosz Hérakleitosz fenti tanításán keresztül nyilvánul meg. hogy minden dolog egy. E hasonlatot az indokolja. ám Hérakleitosz mégsem tartja megismerhetetlennek a kozmoszban megmutatkozó jelenségeket. 312. Akárcsak a delphoi jósda Apollója. ami nem más. 29 Schofield–Nussbaum 1982.29 26 Kirk. sem pedig a logosz nem idegen. noha módjukban állna. 279. Budapest: Atlantisz. nincs remény arra. Nem énrám. hogy felismerik-e jelentõségét. vagy akár ha valóban nem hallanának. (1998): Preszókratikus filozófusok. S. G. hanem jelez.212 Kondor Zsuzsanna „A (dolgok) természet(e) rejtõzködni szokott”26 – olvashatjuk az egyik töredékben.–Schofield. hogy ez a fajta értetlenség megszûnjék. a névszó és jelölet összetartozását a gyakorlat határozza meg.” I. 287. m. hogy akár az idegenek. nem értik saját nyelvük mûködését. 28 I. . […]. E. az emberek mindig értetlennek bizonyulnak. mind amikor egyszer már meghallották. hogy ezen emberek értetlensége abból adódik. A nyelv által válik ugyanis lehetségessé az értelem és a dolgok kölcsönhatása. amilyeneket én elmagyarázok. 31. „Az úr. Hérakleitosz azokat az embereket. hogy meghallották volna.

A közlés módja additív – nem pedig alárendelõ –. Az intellektuális miliõ sajátossága abban állt. A szavak jelentésüket az élethelyzetekbõl nyerik. Princeton University Press. Mivel azonban mondanivalóját hallgatóságnak szánta. mintegy Hérakleitosz történeti-szociológiai és intellektuális helyzetét. a hexametert felváltotta az asszonánc. hogy noha Hérakleitosz gondolatait még hallgatóságnak – nem pedig olvasóknak – szánta. (Ong. bár a hagyományos módozatokkal sok tekintetben szakítva. s maga sem hivatkozott könyvekre. hogy egyfajta homeosztázist tartson fönn.32 A magyarázat másik oldalának gerincét lényegében az a felismerés adja. 31 Az oralitáson alapuló gondolkodás és kommunikáció a memóriakapacitás korlátai miatt számos sajátos jellemvonást mutat. [1982]: Orality and Literacy. szándékos szembeállításokra. inkább csak némi magyarázattal szolgál Hérakleitosz sajátos stílusára. továbbá a paradoxikus és aforisztikus megfogalmazás a figyelemfelkeltést és a memória támogatását szolgálta. Az érintkezési mód empatikus és közremûködõ – nem objektíven distanciált –.) 32 Miként azt Havelock elemzése mutatja. London: Methuen. paradoxonok formájában tett állításokra két irányból szolgál magyarázattal. azaz az elmondottak nemcsak a tudás tárolásának céljából hangzanak el. Havelock egyik írásában30 a Hérakleitosz töredékeiben felfedezhetõ ellentmondásokra. kommunális elkötelezettséget jelent a megismerendõ dologgal is. másrészt Hérakleitosznak e helyzetre való reflexióját elemzi. õ sem hagyta minden támasz nélkül. hanem életvilágba ágyazottságuk által a hallgató felé egyfajta intellektuális kihívást is jelentenek. az emlékezetet. .Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 213 Wiggins interpretációjának nem mond ellent Havelock értelmezése. A kommunikáció fontos funkciója. Eric A. így helyzethez és operációhoz kötött fogalmak használata jellemzõ. elégedetlen volt korának kommunikációs gyakorlatával: új és jobb nyelvezetet keresett visszautasítva kora kommunikációs módszereit és az általa közvetített tapasztalatot. a régieket az újak nemigen szorítják ki. s noha a témák és formulák helyzetenként keverednek. 220–260. 36–49. a redundancia miatt terjengõs. hiszen a múlt integritását a jelen integritása határozza meg. Walter J.31 Azaz az írás megjelenésével az elsõdleges szóbeliség bizonyos formaitechnikai kötöttségei nehézséget jelentettek Hérakleitosz számára. amely szerint Hérakleitosz „megpróbálja egységbe foglalni az emberi tapasztalat divergens jelenségeit és a beszédet a logosz terminusa 30 Havelock. In: The Technologizing of the Word. azaz a tanulás és a megismerés egyben szoros. új megvilágításba helyezve ezzel a töredékek szerzõjének mondanivalóját. a gondolatépítkezést kötött formulák használata jellemzi. Egyrészt. A verbalizáció módja agonikus. (1982): The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. homályosságára.

Másrészt ez ambivalencia kifejezésre jut akkor is. feltehetõen a mondatról. Budapest: Európa. ami az egyedüli út az igazi létezõhöz.35 A szofistában pedig névszó és ige megkülönböztetésérõl. az igaz ismeret és a belátás különbségre és itt a nevek szerepére. II. E „logosz” voltaképp egy új beszédmód. A logosznak itt vélhetõen egy újabb jelentése. nem egyezik a megismeréssel. az írás eszközét használja fel. 816). amennyiben a megnevezett dolog természetét teszik láthatóvá. a lélekbe íródó igaz ismeretekre. 1206). Platón (1984): – – összes mûvei. hogy miközben sokszor kritizálja Platón az írást. amikor az írás által lehetõvé tett kritikus és analizáló. továbbá a Havelock által kiemelt általános alany. 34 Schofield–Nussbaum 1982. az egyes szám 3.34 Platón a VII.214 Kondor Zsuzsanna alatt”.37 Platón dialógusaiban az élõszó kultúrájával és az írással kapcsolatos explicit megjegyzésekkel is találkozhatunk. III. 1067.33 Platón dialógusaiban a nyelvvel kapcsolatos megjegyzések igen sokfélék. személy használatának elterjedésével. másrészt a nyelv és a dolgok közötti kapcsolatot bizonyos analízis segítségével igyekezett megragadni. II. 1043). . 35 Noha a belátás. 188). mely alkalmas – szemben Homérosz nyelvezetével – idõtlen. a dolgok lényegét megvilágító erõt. 38 Az állam 401e (Platón 1984. 28. hogy legjobban behatoljanak a „lélek belsejébe”. tudniillik a mondat jelenik meg.38 épp az 33 Vö. Kratülosz 424e–425b. m. 37 Lásd Theaitétosz 201e–202b (Platón 1984. Lásd errõl Kneale. Gondoljunk például a Kratüloszban felvetett kérdés megoldatlanságára. csak a megismerésen keresztül juthatunk el hozzá. Annak ellenére. I–III. Ong összefoglaló jellemzésével az elsõdlegesen szóbeli és az írásbeli fogalmazásmód különbségérõl. 36 261 e– 264 b (i. illetve ennek igazságáról/hamisságáról ír. II. nem partikuláris és átfogó állítások megfogalmazására. 106. Ezen ambivalencia tetten érhetõ egyrészt abban a tényben. levélben a létezõk megismeréséhez vezetõ út elsõ lépéseként említi a dolog nevét. Martha (1987): A logika fejlõdése. az „elsõ és legkisebb” beszédrõl. hogy a nyelv jelenségével kapcsolatban Platón egyrészt feltételezett egyfajta. valamint az általános fogalmak megjelenésével. fogalmakra épülõ gondolkodást a szóbeliség által meghatározott érzületre – jelesül az élõszó akusztikus élménye melletti elkötelezettségre – igyekszik építeni. III. hogy Platón a „ritmus és a dallam” akusztikus jelenségét tartja a leginkább képesnek arra. Ezek meglehetõs ambivalenciát mutatnak. vagyis hogy a nevek feltáró erõvel rendelkeznek. William–Kneale. 427c–d (Platón 1984.36 Annyit mindenesetre e vázlatos áttekintés alapján is leszögezhetünk. Lásd 342 b–d. Budapest: Gondolat.

amit az írás megjelenése jelentett: a szóbeliség által mintegy kikényszerített.44 Az írással kapcsolatban a Platónt jellemzõ ambivalencia jól tükrözi azt a kettõsséget.” (VII. akik ismerik a szóban forgó tárgyat”. A költészet ugyanis a „józan gondolkodás helyett a gyönyör és a fájdalom”39 birodalmába vezeti nemcsak a közembert. Platón 1984. A „végsõ belátás” artikulálhatatlanságának problémáját érinti. ám hatékony eszközt. . 44 „Hiszen csupán emlékezetének támogatására aligha kellett volna leírnia. mint hogy az igaz tudás a szóbeli érintkezés által.) Ezzel lényegében az írott szöveg emlékeztetõ funkcióját is elvitatja Platón. 79. és nem is lesz soha. 1066]).43 noha mint láttuk. semmi oka sincs attól tartani. márpedig számára fontosnak csak ez tekinthetõ. mint semmi mást. 42 Phaidrosz 278a (i. 682). másra nemigen alkalmas. mivel úgy tesz. 39 Az állam 607a (i. ami a lényegi ismereteket. 41 Az állam 608a (i. a teljességet – tudniillik az adott helyzet egészét – közvetíteni csak részben képes. Mert ha már egyszer szellemi tulajdonává tette az ember. levél. 43 Ong 1982. amennyiben gátat jelent az igazság megközelítésében. m. az írás egy dolog. Hiszen a végsõ belátást nem lehet szavakkal kifejezni. hogy elfelejtheti: annyira tömör formában birtokolja. valamiféle készítmény. m. miként az oktatás szokásos tárgyait: az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben – akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság – s azután már önmagától fejlõdik tovább. holott az csak az elmében létezhet. tudást illeti. m.42 Káros továbbá az írás.” (344e. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfõbb kérdésekrõl. m. az írott szövegek csupán „emlékeztetõk azok számára. de még az állam vezetésére érdemeseket is. E passzus természetesen többet mond annál. mintha a tudást az elmén kívül is megalapozhatná. 341d [i. Vö. III. III. A költészet ugyanis eszközei által nagy „varázserõ”-vel rendelkezik. m. Az írás inhumánus. s külsõdleges.40 Ellenállani e varázserõnek azért nehéz. mert a „költészet iránti szerelmet belénk oltotta a mi pompás államformáink nevelési rendszere”. 664). s ezen ismeret csak a lélekbe íródó beszélgetések által szerezhetõ meg. közösen.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 215 ezen eszközökkel élõ költészetet tartja kártékonynak.41 azaz a költészettel mint a szóbeliség által meghatározott áthagyományozási móddal fordul szembe Platón. másokkal együtt nyerhetõ. 684). Az írás hozadékaira épülõ oralitáskritika mellett figyelemre méltó az írással szemben megfogalmazott ellenérzés. mert rombolja az emlékezetet. 40 Az állam 601a (i. 804). sok esetben bénító technikáktól való mentesülést egyfelõl. másfelõl. 1071.

47 Ross 1996. hanem dialektikát jelentett. illetve Kneale–Kneale 1987 II. hogy tudniillik idõtálló. aki tudománnyal szeretne foglalkozni. 3. de ehhez már elemzések során keresztül juthatunk el. Platón esetében a nyelv szintén rendelkezik egyfajta megvilágító erõvel. amelyre mindenkinek szüksége van. hogy Hérakleitosz esetében jól érzékelhetõ a szóban elhangzó és a leírt gondolatok közötti feszültség: a nyelvhasználat pusztán múló látszatot közvetít.216 Kondor Zsuzsanna Arisztotelész – noha a „logika” terminusát45 még nem használta – lényegében a mai értelemben vett logika atyjának tekinthetõ. amennyiben az – mármint a gondolkodás – a dolgok természetét megragadni képes. 18. Logika és dialektika különbségérõl lásd Kneale–Kneale 1987. milyen kijelentések szorulnak bizonyításra és milyen bizonyításra van szükség. Kategóriák és Cáfolatok. Arisztotelész pedig a nyelvet a „logika” szabályainak segítségével igyekszik a helyes gondolkodás eszközévé tenni. 46 Elsõ és Második Analitika. Sir David Ross felhívja a figyelmet. mivel ez teszi alkalmassá arra. Platón dialógusaiban a nyelv már elemzés tárgyát képezi. sz. . lényegre törõ és általános ismereteket képes közvetíteni. amit az írás megjelenése okozott a gondolkodásban. E tanítások azonban nem sorolhatók a tudományok közé. Ross. Budapest: Osiris. Az Organon címen összefoglalt Arisztotelésznek tulajdonított mûvek46 a gondolkodást tanulmányozzák. s megtette az elsõ lépéseket eme újfajta szemléletet kifejezni képes nyelvezet kialakítása felé. E korai idõszakban tehát egyértelmû irányba mutat a nyelvvel kapcsolatos elképzelések megformulázása: Hérakleitosz aforisztikus. 32. A szóbeliségbõl az írásbeliség kultúrájába való átmenet összefoglalásaképp elmondhatjuk. hanem olyan eszköznek kell azokat tekintenünk – amint azt az Organon elnevezés is mutatja –. fejezetét. 32. hogy még a Cicero által használt „logica” sem a mai értelemben vett logikát. ami pedig a logosz sajátja. Topika. hogy felismerje. Arisztotelész pedig már analitikus eljárások47 segítségével igyekezett mintegy a helyes gondolkodáshoz szükséges nyelvhasználat szabályait meghatározni. paradoxon állításai rávilágítottak arra a feszültségre. Szofisztikus cáfolatok. David (1996): Arisztotelész. Lásd Ross 1996 Logika címû fejezetét. s elfedi azt a potenciált. század) használta a mai értelemben. 45 A „logiké” terminust elõször aphrodisziaszi Alexandrosz (i.

az eredeti õsnyelv mibenlétérõl.”50 Az újkorban továbbfolytatódott a tökéletes nyelv keresése. más szóval a dolgokról szerzett közvetlen tudásunk. 51 I. fejezetére. mely szerint a nyelvnek köszönhetõen hibás fogalmak jelentek meg az emberek között. . században került elõtérbe a nyelv önkényességének gondolata. dialektikáról írt azt feltételezve. Lullus felfogása szerint „a metafizika a dolgokat az emberi elmén kívül. melyek részben az antik hagyatékot dolgozták föl. 49 Eco. foglalták össze.48 retorikáról. lévén. m. vagy Hobbes Leviathanjának IV .51 s vált explicitté. melynek a szavak jelei (i. Shyreswoodi Vilmos kifejtette a grammatika és a retorika tárgyának logikától való különbözõségét. hogy a dolgok ismerete megköveteli nyelvi megfelelõjük ismeretét. hogy a modus essendi határozza meg a modus intelligendit. Összefoglaló mûvek születtek. 55.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 217 A középkor folyamán számos tanulmány született grammatikáról. 50 I. nem pedig a róluk alkotott fogalmaink logikája. a gondolkodás és a dolgok természete kölcsönösen tükrözi egymást. amelyben a nyelvvel kapcsolatban figyelmeztet annak téves használatára. Dáciai Martinustól nyelvlogikai és jelentéselméleti fejtegetések maradtak fenn. „Az Ars gondolatmenete az elsõdleges. részben a kor intellektuális horizontját meghatározó universaliavitában való állásfoglalás kapcsán igyekeztek az általános fogalmak ontológiai státuszát meghatározni. Elõtérbe került azonban a nyelv téves használatának kritikája: gondolhatunk Bacon idolumaira. Umberto (1998): A tökéletes nyelv keresése. Budapest: Atlantisz. a logika pedig gondolati mivoltukban tanulmányozza”. Lullus a logika és a metafizika nézõpontját véli egyesíthetni.49 Azaz az antik hagyományokat követve az esetlegesnek tûnõ nyelvi kifejezõdések. Petrus Hispanus Summalae logicales címen írt összefoglaló mûvet. különös tekintettel a piac ködképére. Élénk vita folyt a nyelv eredetérõl. m. dialektikáról. a logika nem a szavakat tanulmányozza. hanem a gondolkodást. A 13. században Dáciai Boëthius De modis címû mûvében egyetemes nyelvtan meglétérõl ír. retorikáról. Boëthius és követõi szerint „a nyelv. például seville-i Izidór a grammatikáról. Uo. megnyilvánulások mögött mélyebb összefüggéseket feltételezett. hiszen mint Arisztotelész is rámutatott. 74. m. Lényegében ezt az álláspontot tükrözi Raymundus Lullus Ars magnája is. hogy a nyelv a gondolatok közlésének eszköze. Miként Locke fogalmazott az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében: 48 A grammatikának a logikától való különbözõségérõl nem szabad megfeledkeznünk. 33). 93. következésképpen tehát a modus significandit is”. A 17. nem pedig a másodlagos megismerés.

as he pleases. hanem a dolgok ideáit sem lehet és nem is kell mindig pontosan fölidézni. Lásd Heim. „számításokat” jelent.” Pattison. hiszen ha minden idea külön nevet/jelet kapna. végtelenül nagyra nõne a nevek száma. Cambridge: Cambridge University Press. a kommunikáció során egyfajta fordításnak köszönhetõen válik a privát jelentés publikussá. Nem meglepõ tehát Leibniz kísérlete az univerzális nyelv megalkotására. but it is the receiving of them by others. 159. Amint maga Leibniz megfogalmazta: Az ember minden gondolati mûveletet bizonyos jelek vagy karakterek segítségével visz véghez. New York–Oxford: Oxford University Press.53 A nyelv ilyetén megközelítésébõl természetesen következik a nyelvhasználat megregulázásának igénye. The Politics of the Word from Homer to the Age of Rock. Pattison alábbi megjegyzésével: „Locke számára a nyelv az igazság komplex hordozója. Idézi Black. nem feltétlenül bírnak egyértelmû. Budapest: Akadémiai. M. hogy Locke elemi fontosságúnak tartotta az általánosítást. másokkal közölhetõk legyenek. Scientific Dictionaries and Enlightenment Culture. Budapest: Holnap Kiadó. coined in his private mint. their very passing. ezért az egyszerûség kedvéért jeleket alkalmazunk helyettük. 266. (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. John (1979 [1964]): Értekezés az emberi értelemrõl. 55 Eco 1998. 114. 54 Leibniz törekvése az univerzális nyelv megalkotására. amelynek során a tényezõk. Vö. and not the mint they came out of ’. Richard (2001): Encyclopaedic Vision. amely voltaképp olyan gondolati mûveleteket. Ugyanis nemcsak magukat a dolgokat. szükséges volt. 36. Leibniz. Robert (1982): On Literacy.218 Kondor Zsuzsanna Minthogy […] a társadalom kényelmei és elõnyei a gondolatok közlése nélkül nem biztosíthatók. hogy az ember külsõ. 94. melyen keresztül a tudás javai átadhatók és áthagyományozhatók. Oxford: Oxford University Press. II/11.” Idézi Yeo. hogy azok révén a láthatatlan ideák. amely azáltal tartja össze a társadalmat.55 52 Locke. ’words are offered to the public by every man.52 Fontos kiemelni. Max (1998): A nyelv labirintusa. érzékelhetõ jeleket találjon. melyekkel kalkulálunk. that gives them authority and currency. amelyekbõl gondolatai felépülnek. . Továbbá. mint a modern logika atyja. valamint algoritmikus szemlélete a modern logikának mint a szimbólumok tudományának alapítójává tette õt. világos jelentéssel.54 megalkotta a vak gondolkodás (cogitatio caeca) eszméjét. mivel a szavak az ideák jelölõi az individuum elméjében – nem pedig a világban a dolgok jelei –. hogy olyan közös csatornaként szolgál. 53 „As Locke put it in a letter to Bishop Stillingfleet.

helytálló következtetések ellenõrzésére volt hivatott. A dolgoknak nincs meghatározott formájuk. amely ne volna összetett […]. mely ábécé „betûinek kombinációjából és az általuk alkotott szavak elemzésébõl minden dolgot föl lehetne fedezni és meg lehetne ítélni”. hogy milyen mennyiséget jelöl egy adott betû. de környezetükrõl alkotott képük tisztasága nem azonos. 57 Idézet: i. a tökéletes tudás isteni képessége inspirálta: olyan eszközt remélt létrehozni. ahogyan fölösleges tudnunk egy egyenlet megoldásakor. mégpedig elvi megfontolások alapján. m. mert semmilyen forma sem felelhet meg a benyomások végtelenségének. azaz a monászokat tekinti. nincs feltétlen szükség az elemi fogalmak meghatározására. Leibnizet a mindent tudás. S másrészt: Az atom nem létezik. 263. hiszen nem a régi ismeretek rendszerezése.57 Letett azonban ennek megalkotásáról. Arisztotelész logikai tanításai azt a célt szolgálták. mellyel – akár az algebrában – az alkalmazott jelekkel elvégzett egyszerû mûveletek révén az ismerttõl eljuthatunk az ismeretlenhez. hanem újak szerzése a cél. m. 267. A modern logika ezzel szemben eliminálta a környezõ világ tárgyaira és viszonyaira való referencia jelentõségét. E monászok észlelik egymást. hogy Leibniz valós létezõknek kizárólag az individuális szubsztanciákat. 56 I. Leibniz szerint a logikai nyelv jelei nem az ideák helyén.58 Ne feledjük. „Leibniz célja egy olyan logikai nyelv megalkotása.”56 Leibnizet foglalkoztatta az „emberi gondolatok ábécéjé”-nek összeállítása. avagy érvénytelek: a mindennapi tapasztalat során szerzett ismeretek helyes elrendezésére. s egyáltalán észleleteik sem feltétlenül azonosak. hogy a köznapi nyelven kifejtett argumentációkról biztosan eldönthetõ legyen. E nyelvben nem szükséges minden lépésnél ismerni a jelkép tartalmát. Ebbõl következik. hogy a világegyetem minden egyes porcikája teremtmények végtelen sokaságának világát tartalmazza […]. hanem helyettük állnak. hogy érvényesek. 58 Idézet: uo. sõt nincs olyan apró test. s ebben játszott Leibniz jelentõs szerepet. .Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 219 Törekvéseinek újszerûsége az arisztotelészi logikával – vagy akár Lullus Ars magnájával – való összevetés során tûnik igazán szembe. amelynek segítségével az ember is szert tehet efféle tudásra. Egyrészt.

J. században. N. Heidegger ugyanis egyrészt elismeri.60 Határozott megfogalmazást nyert a nyelv közösségi karaktere. változatosságára mutatott rá a „benyomások végtelenségére” hivatkozva. hogy egyáltalán mely területeken érdemes elemi fogalmak után kutatni. században. S Leibniz pontosan e perspektívák sokféleségére. perspektívát. „the fabric of our age is to a large extent language-textured”. Leibniz e gondolata visszacseng a 20. a könyvek katalogizálásakor felmerülõ nehézséghez hasonlítja a problémát. hiszen csak ezáltal lehetséges egyfelõl különválasztani ismereteinket.. amely lehetõvé tenne többféle megközelítésmódot: mint például elméleti. a nyelv iránti érdeklõdés – ahogy George F. az életmódok. mivel átfedések többszörösen is elõfordulhatnak. Sefler rámutatott – olyan mértéket öltött. (1974): Language and the World. i. Vö. Gondolhatunk például Heideggernek a Lét és idõben tett nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseire. 60 Sefler. . A Methodological Synthesis Within the Writings of Martin Heidegger and Ludwig Wittgenstein. Mint a „könyvtáros” nehézségeit jól ismerõ tudós elme. 195.59 Az elemi fogalmak meghatározása és a tudományos ismeretek csoportosítása. a perspektívák. s harmadrészt világba-vetettsé59 Eco utal a hipertextuális elrendezés és Leibniz elképzelése közötti párhuzamra. a másodlagos szóbeliség korában. i.: Humanities Press Inc. Atlantic Highlands. III. Leibniz ugyanis nem tartja célravezetõnek a tudományokat csoportokba osztani. hogy a nyelv a társadalmi érintkezés eszköze. XIX. katalogizálása ugyanarról a tõrõl fakadnak: nevezetesen hogy meg kell határozni bizonyos szempontot. másrészt a teoretikus vizsgálódás tárgyaként lehet pusztán meglévõ dolog. noha nem az önkényesség. a környezethez való viszonyulás sokféleségével összefüggésben. m. hogy a kor karakterisztikus jegyének tekinthetjük. George F.220 Kondor Zsuzsanna Tanulságosak Leibniz azon megfontolásai. noha gyökeresen más metafizikai megfontolások alapján. Megoldásképp „útvonalak” felállítását javasolja. vagy analitikus célokat megtestesítõ szempontokat. illetve másfelõl meghatározni. 265. amelyet kitüntetettként kezelünk. s ilyen esetben önkényesnek tûnhet a besorolás. melyek a nyelv különféle aspektusaira mutatnak rá. A FILOZÓFIA FELADATA A NYELV TÜKRÉBEN A 20. amelyek a tudomány rendszerezésével kapcsolatosak. gyakorlati. hanem éppen a mindennapi praktikus használattal. m.

Amint már a Lét és idõben megfogalmazást nyert: „elvégre a filozófia feladata mégiscsak az. hogy a mindennapok során felmerülõ fogalmi bizonytalanságokat. Halle: Max Niemeyer. . amit egyben a humanista kultúra válságának tekintett. Martin (1989): Lét és idõ. felelõsségét. Martin [1935]: Sein und Zeit. s éppoly eredendõen érinti a világot. megvédje attól. tudniillik a nyelv konstituáló voltát hangsúlyozza. London: Cox & Wyman Ltd.) Vö. Ezzel ugyanis elfedik a nyelv alapvetõ sajátságát. S ezen a ponton jut lényeges szerephez a filozófia. 387. (Heidegger. hogy a közönséges értelem az érthetetlenségig nivellálja azokat. „Az ek-zisztencia feltártságát a logosz artikulálja. voltaképp abban határozta meg a filozófia feladatát. világunk feltárásának lényegi közege. A szó erejébe vetett bizalom megingásáról beszélt. 73.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 221 günknek. John H. a szó eredeti értelmében. 220. ami által a valóság kezelhetõvé válik a gondolkodó elme számára. amennyiben létünk. Heidegger egyértelmûen bírálja a korában meghatározó nyelvfelfogást. (szerk. Ernest (1964): The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy.” (Aler. „A felfedés a világban-való-lét egy létmódja. a benne-létet és Önmagát.64 Noha mintegy két és fél ezer év választja el Hérakleitosz. szó és lét összetartozása elementáris a feltárás és elfedés vonatkozásában. amit a görög terminológia még látni engedett. 64 Gellner. In: Kockelmans. […] A feltártságot a hangoltság. embervoltunknak fontos mozzanata. 63 Heidegger 1935. Azaz.): Crisis in the Humanities. ami azután a maga részérõl látszatproblémák forrásává lesz.]: On Heidegger and Language.”63 Heidegger múltba forduló elemzéseivel szemben Ernest Gellner – Wittgensteint is bírálva – a filozófia feladatául épp a verbális kifejezés eszköztárának aktualizálását tekintette. In: Plumb. illetve Heidegger és Gellner munkásságát. helyzetükben mégis felfedezhetünk 61 Heidegger. 113. hogy a legelemibb szavak erejét. mely a beszédet és a szavakat valamiféle belsõ tartalom kifejezésre juttatójaként tartja számon.) 62 Heidegger.62 Ember. Budapest: Gondolat. Martin (1982): Parmenides.”61 A nyelv Heidegger úgynevezett kései mûveiben kirajzolódó fogalma ez utóbbit. [szerk. hogy gondoskodjék arról a fogalmiságról. „A lét eredendõen szóban adódik”– olvashatjuk a Parmenides címû kötetben. 387. a megértés és a beszéd konstituálja. aggályokat orvosolja. [1972]: Heidegger’s Conception on Language in Being and Time. amelyekkel az ittlét kifejezi magát. Northwestern University Press. J. Frankfurt am Main: Klostermann. tudniillik feltáró erejét. Joseph J. és 79.

félrevezetve használóit. Ludwig (1984 [1958]): The Blue and Brown Books. A tökéletes nyelv évszázadokon keresztül meghatározó eszméje Wittgenstein nézõpontjából e látszatproblémák sarkallta törekvésnek tekinthetõ. Oxford: Basil Blackwell. 25. Újfajta optikát és attitûdöt javasol: tekintsünk a nyelv mindennapi használatára. Heidegger és Gellner pedig az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenet képviselõjének tekinthetõ.65 65 Wittgenstein. A tökéletes nyelv igénye – szemben a mindennapi nyelvvel – abból a félreértésbõl. és a matematika mintájára szabható érvelés határozta meg. a privát nyelv argumentum. a jól formalizálhatóság. amennyiben annak eszményét az egzaktság. hogy egzakt módon rögzítsük mindennapi szavaink használatát. javaslataival és módszereivel õ távolodik el leginkább az írásbeliség sugallta tudatosan analizáló. sem univerzálisan alkalmazható szabályrendszer – a leibnizi kalkulusról nem is beszélve – nem lehetséges. IV . Ezzel szemben a mindennapi nyelv nem ragadható meg szigorú szabályok és definíciók segítségével. Mindannyian fogalmi nehézségekkel küszködtek. s sürgetõ feladatnak tekintették a nyelv megújhodását. Hérakleitosz az ongi terminológia szerint az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe való átmenet. idõnként megtévesztve. ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS KÖRNYEZET – ÚJ PERSPEKTÍVA Noha Wittgenstein is a kommunikációtechnológiában történõ fontos változások korának gyermeke. Preliminary Studies for the Philosophical Investigations. hogy a nyelv természetébõl adódóan sem univerzális ábécé. A nyelvjáték fogalma. a filozófiáról és a tudományokról rajzolt kép mind azt sugallják. A tökéletes nyelv eszméjét Wittgenstein az újkori tudománnyal hozza összefüggésbe. spekulatív gondolkodásmódtól. vagy ha tetszik. máskülönben látszatproblémák hálójába kerülünk. reflektálatlan igénybõl adódik. .222 Kondor Zsuzsanna némi hasonlóságot: mindhárman egy-egy kommunikációtechnológiai váltóállítás részesei voltak. Elégedetlenségük oka is közös: koruk nyelvhasználata nem képes megfelelõen segíteni a világban és a mindennapokban való eligazodást. tájékozódást. valamint 28.

m. m. vagy többféleképpen is használni. metafizikával kapcsolatos megjegyzéseiben sokszor találkozhatunk a mentális/szellemi kényelmetlenség állapotának említésével.70 A perspektívák. 70 I. 58. Olykor azonban felmerül az igény. 45. lehet két-. a padozat szilárdsága triviális a mindennapi nyelvhasználat – és tapasztalat – szempontjából. 69 I. nem sokat tudunk meg annak használatáról – hiszen nem eldönthetõ. adott helyzetben a neki megfelelõ nyelvjátékot alkalmazva. m. hogy ez mindig partikuláris használatot jelent. hogy mikor tekinthetünk két használatot különbözõnek. 67 I. Ezt a kétséget fejezik ki a családi hasonlóságot taglaló passzusok. Anomáliák akkor keletkeznek. bármely szóról beszéljünk is. ha nem a helyzet megkívánta perspektívát alkalmazzuk. de e szabályok általánosítása már igen kétséges. m. 68 I. mint egyfajta félreértés: különféle optikák és perspektívák összemosása. 48. lásd továbbá 69.66 Eme más optikák felfoghatók mint más-más nyelvjátékok. Azaz a mindennapi tapasztalatnak megfelelõ szilárd padozat esetében a fát gyéren kitöltõ részecskékre hivatkozva e szilárdságot elvitatni nem más. Természetesen a nyelvjátékok megragadhatók bizonyos szabályok mentén. hogy a mindennapi nyelv nyújtotta optika helyett találjunk egy másikat. hogy valamely szó jelentése használatával jellemezhetõ. amely egy másik perspektíva számára alkalmasabb.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 223 Noha e törekvések reménytelenek. mint láthattuk. Így például. . 59. m. megfelelõ kifejezésmódok végtelen sokfélesége az egyik oka annak. Ugyanakkor szavakat. ami egyben a megfelelõ nézõpontot is jelenti. Wittgenstein. a nyelvvel kapcsolatos té- 66 I. hogy univerzális grammatika megalkotása reménytelen. ugyanakkor megkérdõjelezhetõ az anyagot részecskéire való tekintettel vizsgáló fizika oldaláról.67 Azaz.69 Hozzáteszi. mégsem érthetetlenek. adott helyzetben való használatával egyezik meg. és ezt a különbséget képes is kifejezni. a nyelv tökéletesen betölti funkcióját. és bizonyos értelemben meghatározza egész életünket. nem a megfelelõ kifejezésmódot választjuk. Wittgenstein filozófiával. miként tárgyakat is.68 Wittgenstein az úgynevezett Kék könyvben is több helyütt leszögezi. Ám eme állítással. 65. 48. A mindennapi nyelv áthatja.

a korábbi próbálkozások voltaképp az apró részletekben vesztek el. 91. míg Wittgenstein az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenettel szembesült. Mindazonáltal a gondolatartikuláció eszközei – tehetjük ma hozzá – jelentõsen befolyásolták nemcsak a válaszok. Wittgenstein pedig épp ezt a részekre bontó. Ezzel voltaképp a korábbi nyelvfilozófiai vizsgálódások helytelenül megválasztott horizontjára hívja fel a figyelmet. . Wittgenstein számos nyelvvel.71 S itt méltán gondolhatunk William M. Budapest: Atlantisz. Ivins Jr. amely természete szerint az általánosságokat és hasonlóságokat emelte ki.224 Kondor Zsuzsanna vedéseket. e perspektívák összekeverésének eredményei. 60. jelesül képi módozataiban rejlõ lehetõségeket. 73 I.73 Wittgenstein Platón-kritikája nagyszerûen példázza a kommunikációtechnológiában végbement változásokat. 79. 46. 72 Ivins. Platón a nyelv egyszerû elemein keresztül igyekezett az igaz ismeretet megragadni. Budapest: Enciklopédia. lassan homályba borítva a kifejezés más. 47. amennyiben azt szûkösnek és inadekvátnak találja. másfelõl. A nyelv mûködésének kulcsát nem a nyelv kvázielemeinek elemzésében kell keresnünk. ami a tudomány általános módszerére utal. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Ludwig (1992): Filozófiai vizsgálódások. m. Platón az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe. amely szerint a nyugati filozófia megfelelõ technika híján általánosságokban gondolkodott. 71 I. 18. William M. tökéletes nyelv iránti kutatások nem véletlenek és nem kizárólag tévedések eredményei. hanem egyáltalán a felvethetõ kérdések horizontját is.. hanem egyfelõl a különféle perspektívák iránti igény megfogalmazódásai. Wittgenstein megjegyzéseibõl kiderül. Jr. Amint tudjuk. hogy a különféle nyelvkritikák. m. Egy helyütt az „általánosság iránti sóvárgásunkról” ír. 74 Vö. megjegyzésére. 62. anomáliákat a modern tudományeszmény térhódításával magyarázza. Wittgenstein kritikai megjegyzéseivel: Wittgenstein. §. mert nem volt képes a részleteket megfelelõ pontossággal reprodukálni. Az apró részletekkel való bíbelõdés helyett a nyelv jelenségét tágabb kontextusba helyezve igyekszik annak mûködését megvilágítani.72 E technikai meghatározottság a verbális kifejezés túlsúlyát eredményezte. analizáló megközelítést kritizálta például a Filozófiai vizsgálódásokban74 is.

Wittgenstein hagyatéka így méltán válhatott számos újabb keletû diszciplína inspiratív forrásává.és egyedfejlõdés során a nyelvi reprezentáció igen hatékony és további fejlõdést implikáló kifejezésmódnak bizonyult. In: Synthese. a közvetlen tapasztalatokat tették apró lépésenként hozzáférhetõvé az írott nyelv kényszerû közvetítése nélkül. új távlatokat nyitott a nyelvi reprezentáció számára. 75 Lásd például Wittgenstein. hanem a valóságról alkotott elképzeléseinket is. elvont. javarészt implicit reflexiók. A filozófia történetében jól nyomon követhetõk az apró lépések. század fordulójától egymást követõ újítások a kommunikációtechnológia területén a mindennapokat. ismerõs s mégis ismeretlen jelenségei felé fordult. Wittgenstein próbálkozásai egyfajta szakítást jelentenek az írásbeliség diktálta hagyományokkal: példázatai. * * * Az emberi nem. mintegy megteremtve annak feltételeit. 76 Gondoljunk a fénykép megjelenését követõ technikai újításokra. Az alfabetikus írás. vagy az eleven hangot közvetíteni képes technológiák megjelenésére. Évszázadok intellektuális erõfeszítése során a nyelvi reprezentáció egyre inkább az írott szöveg kívánalmaihoz idomult.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 225 modern tudománnyal75 kapcsolatos észrevétele. Létrejötte és fejlõdése hosszasan az eleven diskurzushoz kötõdött. kétségei rávilágítanak bizonyos elõfeltevésekre. . megjegyzése az írott szó világára történõ implicit reflexió: az elméletnek a mindennapi gyakorlattól való eltávolodását illetõ kritika. illetve a technikai változásokat követõ. 233–253. A 19–20. hogy hagyományos problémák új megvilágításba kerüljenek. Ludwig (1967): Bemerkungen über Frazers The Golden Bough. alkalmazkodva a kor kihívásához. kijelölte a kérdésfeltevések irányultságát. amely a nyelv akusztikus fenoménjét sikeresen rögzítette. aprólékosan szõtt fogalmi háló alakult ki a világ megragadására. Az ismeretek megõrzése. A fotó jelentõségérõl és a képi világtól való gondolati eltávolodás kapcsolatáról lásd Ivins már idézett mûvét. áthagyományozása technikailag megoldódni látszott. s megtéve az elsõ lépéseket az egyre tökéletesedõ multimediális reprezentációs lehetõségek világának megragadásához.76 S a filozófia figyelme is a mindennapok régi-új. amelyek évszázadokon keresztül meghatározták nemcsak a nyelvrõl. s az eleven helyzetet már nem csak verbálisan közvetíteni képes médiumok hajnalán.

. a matematikusok és a zsarnokok megoldották õket (bár talán nem teljesen). mint éppen a könyvtár funkcióinak – külsõ jelekben is megmutatkozó – átalakulásában.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár* Békés Vera A könyvtárak két fõ nehézség elvarázsolt kastélyai. Alfred Hessel klasszikus könyvtártörténeti munkájában a kezdetektõl az 1950-es évekig áttekintette. Olyan szimbólummá. hogy a történelem során hogyan birkó- * A tanulmány elkészítését az OTKA a T042530 és T046261-es számon támogatta. amely nemcsak állományát tekintve. Tudjuk. megtestesíti. Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre… (Petri György: Demi sec) TUDÁSESZMÉNY – KÖNYVTÁRESZMÉNY Az írásbeliség megjelenésével a Könyvtár vált a nyugati kultúra egyik legfontosabb jelképévé. mondhatni. S e tudáseszmény változásait sehol sem lehet jobban érzékelni. (Michel Foucault: A végtelenbe tartó nyelv) …Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság. hanem felépítésében és belsõ elrendezésében is minden korban kifejezésre juttatja. megjeleníti a világ elfogadott szemléletét és a kor tudáseszményét.

hogy uralkodó tudáseszményünk alapvetõ felülvizsgálatra szorul. mint a különbözõ tudáseszmények küzdelmének történelmi állása. tárolni. Vagyis: mindig az újabb korszakra várt. azokat a váratlan (vagy nem azt várt) feladatokat. Azt találta. 103. az állomány gondozásával és tárolásával. 1 Hessel. amelynek követõi úgy látják.1 S miközben a könyvtárak mûködtetõi az uralkodó ideálnak megfelelõ megoldást találnak a régi gondokra. ezeket a maradandó információkat – mint valami konzisztens tartalmat – összegyûjteni.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 227 zott meg ez az intézmény a maga alapvetõ feladataival: az információ gyûjtésével. mindenekelõtt az episztemológiai individualizmussal és azzal a végsõ soron reflektálatlan kritikai objektivizmussal. Éppen ezért pontosabb talán úgy fogalmazni. s ezek az eszmények – melyek közül rendszerint az egyik uralkodik. a másik pedig ellenzéki vonulatként van jelen – éles konfliktusban állnak egymással. hogy nézzünk szembe végre a karteziánus szemlélet eredendõ fogyatékosságaival. melyek a jelen eszmények megvalósításából fognak fakadni. azaz minden szubjektivitástól mentes ismeretekre szert tenni. Sürgetik. hogy amit a nyugati kultúra könyvtára megtestesít. az – közelebbrõl vizsgálva – nem más. . valamint a hozzáférés biztosításával. mely szerint a megismerõ szubjektum képes elfogulatlan kritikai megfigyelés útján objektív. hogy a könyvtár mint szimbólum egyszerre legalább két korszak – filozófiai vitákban is megfogalmazott – tudáseszményét tükrözi. Budapest: OSZK–KMK. hogy legalábbis a középkor letûnte óta a könyvtárak fejlõdését világosan felismerhetõ ritmus jellemzi: a könyvtár funkcióiban bekövetkezett tartalmi változások rendre megelõzik a kezelési. hogy elméletileg és gyakorlatilag is megoldja a belsõ szervezet korábban ismeretlen problémáit. Alfred (1959): A könyvtárak története. szervezési reformokat. rendszerezésével. illetve kontrolljával. folyamatosan gyarapítani és szükség esetén frissíteni. A POSZTKRITIKAI TUDÁS FOGALMA A filozófiában régóta jelen van egy markáns áramlat. egyben elõkészítik a jövendõ számára azokat a súlyos (de elõre nem látható) problémákat. Helyesebb tehát azt mondani. melyeket éppen az óhajtott és bekövetkezett változás hozott magával.

a tudás fogalma maga vitatottá vált. .228 Békés Vera A legutóbbi években az információs technológia robbanásszerû fejlõdése. Ikujiro–Takeuchi. hogy Polányi reflexiója a megismerõ személyes részvételének kiküszöbölhetetlen és döntõ szerepére 2 Vö. amit valaki a rendelkezésére álló források elemzése során végiggondol. Pécs: Jelenkor Kiadó. sz.): A huszadik század szellemi körképe. információ és tudás hatékony feltérképezése. racionalista kritikai objektivista képét. hanem a rendelkezésre álló adatok. értelmezése. melyet a fenti értelemben posztkritikainak nevezett. Hirotaka (1995): The knowledgecreating company – how Japanes companies create the dynamics of innovation? Oxford: Oxford University Press. Most viszont egyre többen ismerik fel a posztkritikai ismerettan jelentõségét. ahogy Nyíri J. Az új ismeretelmélet kidolgozása tehát.” Nyíri J. megért és a saját fogalmi struktúrájába építve – kulturálisan is meghatározott – tapasztalatainak és ismereteinek környezetébe helyezve hasznosít.. melynek megvalósítása ma elsõrendû termelési követelmény. In: Sándor Iván et al. A változás persze már korábban kezdõdött. felhasználása és egymással történõ megosztása. Csakis tudásközösségek képesek úrrá lenni az információrobbanás keltette túlterheltség és áttekinthetetlenség következményeként beálló bizonytalanságon és zavaron. a kortárs filozófusok többnyire elutasították. úgy tûnik. és képes másokkal meg is osztani. A kihívás ma ugyanis elsõsorban nem az információhoz. század közepén a neves természettudósból társadalomfilozófussá lett Polányi Mihály a tudományos megismerés új – méghozzá részletesen kidolgozott – antiobjektivista modelljével jelentkezett. Világossá vált az is.2 A 20. melynek vitatása néhány évtizede még úgyszólván a filozófusok magánügye volt. mind kifejezése problematikussá lett. mintsem valamely alternatív fogalmazásmód technológiai lehetõségei megjelentek volna. Nonaka. az ismerethez való hozzáférés. Személyes tudás koncepcióját. mára a szó szoros értelemében olyan gyakorlati programként jelentkezik. Az úgynevezett knowledge management irodalom kidolgozói és legmarkánsabb egyéniségei tudáson olyan strukturált adatokon alapuló információt értenek. Kristóf emlékeztet erre: „…a bölcsészet terén a tizenkilencedik század végére az információnak mind értékelése. illetve teljesen figyelmen kívül hagyták. (szerk. gyakorlatilag is idejétmúlttá teszi a tudás e klasszikus. valamint az ipari termelés szervezeti formáinak radikális átalakulása. Kristóf (1995): Hálózat és tudásegész.: Géró Katalin (2000): Knowledge management – múló hóbort avagy a jövõnk? In: Könyvtári Figyelõ. […] a lineáris fogalmazásmódot elégtelennek kezdték érezni sok évvel azelõtt. (46) 1–2.

hogy a cselekvõ jövõre vonatkozó döntései mindig rejtenek kockázatot. Tudásunk mindig többet foglal magában. s a tudás e többletet hordozó. olyannyira. hangsúlyozta Polányi. In: Uõ: Tudomány és ember. Polányi ilyen új szerepére Géró Katalin hívja fel a figyelmet: Géró 2000. hogy lehetséges eseményeket prognosztizálhassunk. hogy Polányi váratlanul az utóbbi évek egyik vadonatúj mûfajának. amely a jövõ – jelenbõl nézve beláthatatlan – természetét és a megismerõnek a váratlansággal való (szükségképpeni) szembesülését egyaránt számításba veszi.” 4 Polányi 1997. „A tudás hallgatólagos összetevõje nem valami misztikus elem: nincs benne semmi. csakhogy sohasem az éppen szóban forgó megismerõ tevékenység folyamatában. hogy a valóság meghatározatlanul áramló tapasztalati jelenségeit mint valamilyen alakzattal bíró egységet észlelhessük. Ichijo (2000): Enabling Knowledge Creation: How to Unlock the Mystery of Tacit Knowledge and Release the Power of Innovation. egyaránt hordozzák a tévedés veszélyét és a helyes döntés reményét. ami várakozásaink szerint meghatározatlan módon megmutatkozik majd a jövõben. 10. Ikujiro–Kazuo. Nem a tudást. Polányi Mihály (1997): Tudomány.3 Polányi valóságképünk új szellemû újrafogalmazását is javasolta.pdf). Budapest: Argumentum. I: 11–12. ami elvileg sem lenne explicitté tehetõ.hu/~cheminfo/polanyi/02_12/14ujdonsag. hit társadalom. . Budapest: Atlantis. 1–2: 143–166 (http://www. Sõt a jövõnek ezt a jelenbõl szemlélt meghatározatlanságát Polányi úgy tekinti. Oxford.5 A tudáseszményben manapság tapasztalható változások úgy tûnik. hallgatólagos összetevõje a megismerés-megértés minden egyes aktusában létfontosságú szerepet játszik: ez tesz képessé bennünket arra. spontán módon alátámasztják a posztkritikai tudás elméletét. hanem a tudásról vallott hagyományos eszményképünket nyilvánította érvénytelennek. mint amirõl éppen képesek vagyunk artikulált formában (verbálisan) számot adni.”4 Éppen ebbõl az intranszparabilitásból következik. amikor – korát messze megelõzve – a tudásnak egy új típusú ideáljával állt elõ. Oxford University Press. 11. 5 Bõvebben kifejtve lásd Békés Vera (2002): Az újdonság jelei. Georg von–Nonaka. az – egyelõre kiszámíthatatlan horderejû – Knowledge Management irodalomnak az egyik leggyakrabban idézett szerzõjévé vált.kfki. 6 Lásd például: Krogh.6 3 Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. és egyebek között arra is. mint a valóság definíciójának egyik legfontosabb elemét: „ Valóság az.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 229 nem kérdõjelezi meg az emberi megismerés lehetõségét. A tudományos döntések természete. In: Polanyiana.

html). (1992): Library and Information Science. In: Polányiana. 410. 9 Bõvebb fejtegetéseket találhatunk errõl a könyvtárelmélettel foglalkozó legújabb irodalomban például: Radford 1992.) In: http://nyitottegyetem. Empirical and Theoretical Perspectives. Miksa. hogy megmutassam: a posztkritikai tudás fogalmának segítségével három nagy korszakra tagolhatjuk a tudáseszmény változását követõ könyvtáreszmény átalakulásainak történetét is. Miksa 1992. Hit és ész viszonya Polányi Mihály tudományfilozófiájában. In: The Australian Library Journal. mint önmagában megálló. E szakaszolás szempontjai többé-kevésbé (de nem feltétlenül minden tekintetben) egyeznek egyéb – például a premodern–modern–posztmodern korszakolás kritériumaival.html). Francis L. Miroslav (1998): The internet and the revival of the myth of the Universal Library. sz. s úgy tekintik.tripod.htm.9 Az egyenes vonalú. Miroslav (2003): Truth and Libraries. T wo Paradigms. melynek kibontakozása a pozitivista elvekre alapozott modern természettudományok kialakulásának idõszakára esik. Blaise (szerk. and the Fantasia of the Library: Conceptions of Knowledge and the modern Library Experience.kfki. Budd.230 Békés Vera A továbbiakban arra teszek kísérletet.7 Polányi elméletében az újkori racionalitás tudáseszményének forrása lényegében egy Ágostonig visszakövethetõ hagyomány. (1992): Positivism. In: The Librarian Quarterly. (65) július: 295–318. (62) 4. Foucault. Kruk. osztályozható és rendezhetõ tárgyak. Gary P . Chicago: University Of Chicago Press.8 TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTUM VISZONYÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A KRITIKAI ÉS A POSZTKRITIKAI SZEMLÉLETBEN A modern kori könyvtárról vallott elképzelések és gyakorlati megvalósulásuk hátterében tisztán kivehetõ a tudás – uralkodó – kritikai objektivista (pozitivista) szemlélete.3/full. London: Taylor Graham.phil-inst.hu/kmfil/kmkt/ fabian_tlk. (53) 3.html).org. s a totalitárius társadalmak bukásával (valamint a logikai pozitivizmus kudarcával) zárul. In: Library Quarterly. (1995): An epistemological foundation for library and informationscience. ..): Conceptions of Library and Information Science: Historical. sz.au/publishing/alj/52. Radford. objektumok egyre bõvülõ tömegét. In: Vakkari. tárolható. Eszerint az információt alapvetõen szöveges formában tárolt tartalomként fogják fel. John M. 229–243. Pertti–Cronin. Kruk 1998.hu/ ~cheminfo/polanyi/0012/bekes. (48) 2. folyamatos növe7 Kruk. Bernhard: The Book – and Beyond.text/kruk.com/ ClintonGreen/universal.alia. 1–2: 123–133 (http://www. (http://www. 8 Lásd részletesebben Polányi hit és tudás viszonyának történeti alakulásáról vallott felfogását elemzõ írásomat: Békés Vera (2000): „Cogito ergo credo”. Fabian. (http://members. In: The Australian Library Journal. (Az MTA-n 1999-ben elhangzott elõadás.

A könyvtárnak az így tekintett forrásmûveket tehát. legfeljebb nyomokban. pusztán idõleges értéket jelentett. kritikát gyakorol az állomány fölött: folyamatosan ellenõrzi. mondhatni. A modern avagy kritikai korszak értékrendjében egy-egy régi dokumentum elsõsorban mint egyedi ritkaság. elsõsorban azt az információt rögzíti. A könyvtárban összegyûjtött és tárolt eredeti kéziratok és õsnyomtatványok nem pusztán kincset érõ egyedi ritkaságok. esetlegesen. hogy tartalmazni fogja (erõsebb megfogalmazásban: nem is tartalmazhatja.és idõbeli) dimenziója egyaránt fontos információt hordozhat. Ennek megfelelõen a jól képzett könyvtáros. hogy a tudományos kutató az idõrõl idõre felmerülõ újraértelmezés igényével bármikor bizalommal fordulhasson hozzájuk. hogy a dokumentum maradandó információi nem sérülnek). amely az információt egy késõbb született technológia segítségével valamilyen szempontból korszerûbb hordozón tárolja. Az a kópia. hanem történetileg is meghatározott prototípusok: olyan dokumentumok. töredékesen) mindazokat az információkat. Minthogy pedig a dokumentum szövege a modern szemlélet szerint másodlagos a bennefoglalt információhoz. hordozóról hordozóra. korlátlanul (vagy szinte szabadon) konvertálhatónak tekintik. a régi (elavult) kiadások sem önnön tartalmuk szükség esetén lecserélhetõ hordozói csupán. ezért az idõszakos selejtezések után a megtarthatónak ítélt állományt is (azzal a meggyõzõdéssel. hanem éppenséggel növekedhet is. Posztkritikai felfogásban a tudás növekedését nem lehet egyetlen egyenes vonalban megrajzolni. amelyet a másolat megrendelõje relevánsnak (azaz: „még mindig korszerûnek”) tekint. Arra azonban nincs garancia. melyeknek minden (tér. de mint (tudományos) információ hordozója egyre avuló. sõt.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 231 kedést mutató tudás eszményének szellemében a modern könyvtár mûködtetõi a naprakészség szempontjából tökéletességre törekszenek. A posztkritikai tudat számára ezzel szemben a prototípus (potenciális) információs értéke az idõk során nem csökken szükségképpen. felülbírálja és – ami jelen szempontunkból a legfontosabb –: rendszeresen selejtezi is a tárolt tudományos információt. »a tartalomhoz« képest. s ez megváltoztatta az állomány státusának megítélését is. Amikor a régi dokumentumok relevánsnak ítélt tartalmát új hordozóra másolják. melyeket a szöveg önmaga és eredeti szûkebbtágabb környezete között megosztva õrzött. eredeti kontextusával együtt kell megõriznie. vagyis mint vagyontárgy lehetett értékes. amennyire csak lehetséges. akkor a kópia .

s ha igen. hogy a nevezett göttingeni professzor. 1846–48). nem pusztán bibliofil szenvedélybõl vizsgálta a különleges kéziratot. mint a „Mosaisches Rechts”. In: Uõ: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. vö. Wilhelm (1974): A hermeneutika keletkezése. a héber kódexhez. 485. Michaelis egy héber bibliakódexet kéretett kölcsön használatra Kasselbõl. mind a jogfilozófiai. Márpedig még elvileg sem jósolható meg. Az alábbi példa a 18. melyik fog váratlanul fontosnak bizonyulni. amely az eredeti bibliai szövegek filológiai (ma inkább úgy mondjuk. . Dilthey. amelyhez feltétlenül szükségesnek tartotta. Õ volt ugyanis az egyik kezdeményezõje annak a maga korában forradalmian új módszernek. mondjuk. Johann David (1770–1771): Das Mosaische Recht mit Berücksichtigung des Spätern Jüdischen. századból való. de talán megvilágítja. amikor 1767-ben a göttingeni professzor. És valóban. hogy Michaelisnek a kérdéses idõben készült éppen az a nagyszabású munkája. Michaelis. Hessel említ egy esetet. J. merthogy ismeretének birtokában esetleg lényegesen módosítanunk kellene a vizsgált szöveg – s rajta keresztül akár egész elméletek – éppen érvényben lévõ értelmezését. hogy minél közelebb kerülhessen a forrásmûhöz. A kritikai objektivista felfogásban. Tegyük ehhez hozzá. Württenberg fejedelme. tanítványai között találjuk a filológiai hermeneutika olyan alakját például. Az õrgróf. textológiai) elemzésen alapuló újraértelmezésével megteremtette az újkori hermeneutika alapjait. Budapest: Gondolat. ám féltve a drága ritkaságot. például egy newtoni mechanikáról írott egyete- 10 Michaelis. hogy ezen eredeti kontextuális információk között van-e. melyen dolgozott. mind pedig a hermeneutikai gondolkodásban. (2. mint August Schlegel. a kritikai objektivista szemlélet számára általában fel sem szokott merülni. a szöveg mint objektum konvertálható tartalmára irányul. nem más.232 Békés Vera készítõi számára már észlelhetetlen az eredeti kontextus jelentõs része. Azt is tudjuk. hogy egy-egy szövegritkaság milyen különbözõ szempontból érhet kincset. a württenbergi fejedelmi könyvtár rendkívül értékes bibliagyûjteményébõl.: Berlin. Az MTA Könyvtárában megtalálható példány – amint a katalóguscédulán olvasható – eredetileg Eötvös József magánkönyvtárából származik. teljesítette ugyan a kérést.10 Az információ kontextuális veszteségének veszélye mint elvi probléma. A munka. a kéziratot egy szakasz huszár fedezete alatt vitette Göttingenbe. hiszen az archiváló szándék mindenekelõtt a textus. D. amelyet fordulatot teremtõ kulcsmûként tartanak számon mind a történeti. kiad.

Ha a posztkritikai tudáseszmény jegyében a tudást többé már nem mint szilárd. mint maga az eredeti „Principia”. A posztkritikai felfogásban viszont az újraértelmezés igénye a kontextusok változásával bármikor felmerülhet. Az elsõ jelentõs figura. Az a posztkritikai igény. A POSZTKRITIKAI TUDÁS ESZMÉNYI KÖNYVTÁRA NEM TÖKÉLETES. Ennélfogva tehát az eredeti dokumentum mint információs lelet. mint bármelyik korszerûbb hordozóra felvitt kópiája. de a kutatók szempontjából hallatlanul fel is értékelõdik. és egyben valóban fantasztikus fejlõdésébõl gyakran vonnak le a „kõ könyvtárakra” nézve szomorú.11 akkor nyilvánvalóvá válik. hogy a teljesség és 11 „…a nyomtatott anyagok tömegének roppant növekedésével. Ebben a megközelítésben az olvasat lesz a kulcskategória. .” Nyíri 1995. CSUPÁN „ELÉG JÓ” A könyvtárakról szóló szakirodalomban az elektronikus. merev struktúrát fogjuk fel. hogy a „kõ könyvtárak” szerepe az internet korában nemhogy nem szûnik meg. a tizenkilencedik század végére az írott szövegek egységes világának mítosza haloványulni kezdett. a tudás fokozódó komplexitásával. hogy napjainkban a „kõ könyvtár ” fenntartója nem kell. sõt végzetes következtetéseket. az eredeti kiadás valamelyik példányát) is megvizsgálva lehet és kell újraés újraértelmezni – nos. s nem függetlenül a távíróra alapozott napilap befolyásától. általában nem több hóbortos ötletnél vagy fölösleges filologizáló idõpocsékolásnál. hogy valamely elméletet az eredeti szöveghez visszanyúlva. mint az újraértelmezés kimeríthetetlen forrása – legalábbis potenciálisan – mindig több információt tartalmaz. Ám – egyéb tapasztalataink fényében – nem kell túlságosan meglepõdnünk azon a látszólagos paradoxonon.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 233 mi tankönyv szükségképpen több releváns – kevésbé redundáns és fõként „jobban rendezett” – információt tartalmaz. mindez egy kritikai pozitivista álláspontról tekintve. 199. és a forrásmûvet magát (s amennyire lehetséges. s így „átlátunk az írott szövegek egységes világának mítoszán”. viszont igen derûlátók a világháló jövõbeli szerepével kapcsolatban. NEM UNIVERZÁLIS. virtuális könyvtárak rohamos. aki átlátott ama mítoszon. Nietzsche volt.

viszonykategória. ha a külsõ körülmények.) 14 I.és gyermeklélektanban. 13 A potenciális tér tehát: „Az élményeknek az a köztes tere. határozatlan és átláthatatlan helyzetek. .” (I. szintén igen elterjedt fogalom: eredetileg a csecsemõ elsõdleges tapasztalatszerzésének színterét jelöli. Donald W . ha pusztán „elég jó” könyvtárrá válik. ahol – Winnicott szavaival – „a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. m. lényegüknél fogva kiszámíthatatlanok. és folyton-folyvást változnak. ha képes (és hajlandó) potenciális teret biztosítani egy tõle erõsen függõ.13 Általánosabb értelemben tehát „elég jó” valami vagy valaki. 100. amelyen belül minden résztvevõ számára optimálisan vagy ahhoz közeli módon kezelhetõk ezek a folyamatosan változó. Az „elég jó” azt a – pontos kritériumokkal körül nem határolható – értéksávot jelenti. és megbízhatóan az marad hosszabb távon is. mûvészeteknek. A „potenciális tér ”.12 akinek „elég jó anya” [good-enough mother] elgondolása alapvetõ változásokat hozott a csecsemõ. a szükséglethez való emberi alkalmazkodást a tökéletlenségek jellemzik. m. és ez fennmarad a késõbbi élet folyamán abban az intenzív élményben. Ennélfogva az anyai gondoskodás által megteremtett potenciális tér egyben a kulturális élménynek mint olyannak a keletkezési helye is. ahol az anya–gyermek interakciók születnek és zajlanak.234 Békés Vera tökéletesség – bevallottan elérhetetlen – eszményét kergesse. az õ gondoskodására szoruló másiknak – még olyankor is. amellyel kapcsolatban nem merül fel a kérdés. neki kiszolgáltatott. látni fogjuk. azt. valamint a kreatív tudományos munkának. hogy vajon egy belsõ vagy egy külsõ (másokkal megosztható) valósághoz tartozik-e. In: Uõ: Játszás és valóság.” – indokolta újfajta mércéjének bevezetését a brit pszichoanalitikus. „[A] tökéletesség a gépekhez tartozik. A könyvtár akkor felel meg a posztkritikai tudáseszménynek. Winnicott. s az „elég jó”. alkotja a csecsemõ élményvilágának túlnyomó részét. messze az eredeti jelentéskörén túl is kiválóan alkalmazható. 139. a „potenciális tér ” pedig magának a potencialitásnak az a virtuális tere. (1999): A kulturális élmény helye.14 12 Winnicott. melyekre mindkettejüknek reagálniuk kell. az imaginatív életnek. Winnicott másik leleménye. mint interaktivitást kifejezõ. Budapest: Animula. mely sajátja a vallásnak. amelyek a facilitáló környezet lényeges minõségét képviselik. 14. Donald W . Itt tesz szert (vagy nem) a kisgyermek arra az õsbizalomra. amelyre támaszkodva képes lesz sikeresen elsajátítani anyanyelvét és kultúráját.

hogy ha holnap lesz holdfogyatkozás. olykor ellehetetlenítik olyan külsõ tényezõk. amelyek még csak a jövõben fognak – esetleg – keletkezni. amelyben ugyan gazdasági vagy politikai. bizonyosan felismerni a jövendõben fontossá váló tendenciákat. hiszen a könyvtár fizikai és gazdasági korlátai miatt az állományban rendszeresen szelektálni kényszerülnek. 108.) Budapest: T-T wins. jövendõre vonatkozó kikövetkeztetésünk sikere annál bizonytalanabb. A másik korlátozó ok gyakorlati körülmény: egy könyvtár mûködését nehezítik. tehát „külsõ” okokból hiányos az anyag. . Éppen ezért nem könnyû elõrelátóan fenntartani egy „gondoskodó környezetet” az olyan kutatói igények kielégítésére. sem pedig az univerzalitás (amúgy teljesíthetetlen) követelményeinek megfelelnie: elegendõ (bár ez egyáltalán nem kevés) „elég jó”-nak lennie. mint a szigorú gazdasági megszorító intézkedések.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 235 A posztkritikai igénynek megfelelõ könyvtárnak ebben az értelemben nem kell tehát sem a tökéletesség. Georg Christoph (1995): Aforizmák. ha ez hiány a katalógusban legalább észlelhetõ. azt vajon megláthatjuk-e…”15 A tudományos kutatás jövõbeli eredményeivel kapcsolatban ez az intranszparabilitás-probléma fokozott nehézséget jelent. Lichtenberg egyik aforizmája juthat eszünkbe: „Az asztronómus. s olykor (túlságosan gyakran) megsemmisíthetik természeti vagy háborús katasztrófák. két okból is: az elsõt nevezhetjük a jelen intranszparabilitásából és ismereteink aluldeterminált voltából adódó – Polányi által megállapított – kockázatnak. mint az olyan könyvtár iránt – legyen az mégoly modern és kényelmes –. mint a tökéletes könyvtáré. mi 15 Lichtenberg. a politikai-hatalmi átrendezõdések. ahol csak homályos sejtéseink lehetnek arról. Márpedig a keresõ-kutató érdeklõdés bakugrásait nem lehet elõre kiszámítani. minél több információ áll rendelkezésünkre. (Tatár Sándor fordítása. Minthogy véges megismerõképességgel lehetetlen elõre látni. nem képes ma megmondani. A kutató mindazonáltal nagyobb bizalmat érez egy olyan könyvtár iránt. nyomon követhetõ. Az elég jó kutatókönyvtár eszménye azonban elsõ meggondolásra éppoly teljesíthetetlennek tûnik. aki évszázadokkal elõre percnyi pontossággal megállapítja egy holdfogyatkozás idejét.

és képes kellõ „potenciális teret” biztosítani a kezdõ kutatónak. csak fõigazgatói külön engedéllyel olvasható könyvállományt jelölték így a katalógusban. . hogy addig felfedezetlen. az információt nyíltan korlátozó könyvtár iránt. a mai szemlélet számára viszont értékes közvetítõ források.236 Békés Vera az. Annak ellenére. a harmincas években született kézikönyveket. ha egy könyvtár vezetése csak valamilyen szempontból igyekszik azt elérni. pusztán azzal. mégis több bizodalma volt az ilyen. a könyv. Éppen ezért. s csak kivételes esetben folyamodhatott a kezdõ kutató efféle engedélyért. A kutatók számára alig van kevésbé használható valami. az olasz barokk traktátusszerzõk metaforafelfogása. melyek a modern kor kritikai nézõpontjából évtizedeken át teljesen elavultnak minõsültek. hogy a könyvtár potenciális hírnevét éppen aktuális „maradisága” révén alapozza meg: hiszen még az is kiderülhet. hogy ez a korlátozás igen bosszantó.és folyóirattömeg korpuszából adódó. az újrarendezõ szándéknak ellenálló saját tehetetlenség. ami állományba be sem került. Umberto Eco diplomamunkájukat készítõ és kezdõ kutatók számára írott kézikönyvében kiváló példát találunk arra. ahol a tiltott mûvek be sem kerültek a katalógusba. mint egy olyan modern szakkönyvtár.) Budapest: Gondolat. könnyen elõfordulhat. Umberto (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Klukon Beatrix fordítása. ahol éppen ezért – hely és egyebek hiányában – rendszeresen „frissítõ” szelektív nagytakarítást végeznek. a nagyvilágtól távol esõ olasz kisváros teljesen átlagos közkönyvtára is lehet „elég jó”.16 A tökéletességre törekvés szükségképpen kudarccal fenyeget akkor is. világraszóló ritkaságokat õrzött meg.17 Az elég jó könyvtárra jellemzõ tehát egyfajta. mint mondjuk.4. Michael Smethurst. olykor felháborító volt.: Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet. olyan egészen speciális témában is. fej. melynek állományát a fenntartói igyekeznek tökéletesen naprakészen tartani. 17 Eco. Ilyen példák soráról számolt be a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok szakértõje. mint az olyan iránt. Itt a mégoly korszerûtlennek tetszõ állományra is úgy tekintenek. III/2. hogy nem selejtezett le olyan. Gyûjtõmunkájuk során Európa számos nagyobb tudomá- 16 Az idõsebb korosztály még jól emlékszik a „szocialista könyvtárak” hírhedt „Z” kategóriájára: a politikai okokból zárolt. mint egyfajta kockázatos befektetésre. hogy akár Alessandria. illetve amit – fölöslegesnek (vagy károsnak) ítélve – kiselejteztek onnan. Ezzel szemben a „csupán elég jó” könyvtár állománykezelési gyakorlatára mindig is jellemzõ lesz egyfajta – a modern buzgalom apasztási tempóját lassító – lomhaság.

347–369). A Kemény Gábor szerkesztette. Hajnal István történelemszociológiája. ugyanakkor nem is korlátlanul proliferálódó (mint ahogy azt Feyerabend feltételezte). 20 Lakatos László (1991): Az élet és a formák. sz.] [1947]: Továbbképzés és demokrácia. hogy 18 Smethurst. akik így együtt csak itt szerepelnek: többek között.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 237 nyos könyvtárában – a helyi katalógusban kézi kereséssel. század elejérõl. rég selejtezésre ítélt. brosúrák. hogy az Észt Nemzeti Könyvtár gyûjteményében számos unikális brit nyomtatvány található a 18. valamint: http://bocs. (Hajnal István [1947]: Új történelemszemlélet. olyanokkal.19 „Talált kincs Hajnal Istvánnak ez a szép tanulmánya: olyan eldugott helyen jelent meg annak idején. Jelentõs leletnek számítanak az ilyen könyvtárakban még fellelhetõ mûvek. In: Kemény 1947. hogy megtalálható az illetõ helyen. és talán csak hanyagságból megtartott régi folyóiratok. a magyar Vallás. Budapest. hiszen jól tükrözik a kulturális mozgalmak európai szétsugárzását. In: Harmadik part. huszonöt tanulmányból összeállított kötetben egyébként további érdekes szerzõkkel és témákkal lehet találkozni. (Consortium of European Research Libraries. Lakatos Imre [1947]: Modern fizika. modern társadalom.hu/3part/lakatos-01-06. mint az eredeti nyelven. Szalai Sándor. nyomtatott könyvállományra. 19 Hajnal István Új történelemszemlélet és Lakatos Imre Modern fizika. s még igencsak favorizált Lakatos Imrének egy-egy – a maga nemében pótolhatatlan – írása.18 Éppen itt. 1830 elõtti. melyben egymás mellett sorakozik többek között az éppen még megtûrt Hajnal Istvánnak és a teljes marxista fegyverzetben tündöklõ. 6. mely szerint a tudás fejlõdése nem egyenes vonalú. Salgó Ágnes fordítása. Így például meglepetéssel tapasztalták. (tavasz). Szabó Árpád.) In: Könyvtári Figyelõ.htm. évkönyvek. (41) 1: 75. a könyvtárak mindennapi gyakorlatában kap egészen konkrét. modern társadalom címû munkáiról van szó. Ilyen – nemzetközi érdeklõdésre is számot tartható fontos lelet például az 1947-bõl származó.20 „Természetes. amelyrõl általában nem közismert. Dienes László vagy Wagner Lilla. In: Kemény Gábor [szerk. Michael (1995): Az Európai Tudományos Könyvtárak Társulásának munkája a retrospektív katalogizálás terén. véletlenszerûen – bukkantak olyan gazdag. hogy csak nagyon kevesen tudtak róla eddig” – így vezette be az írást az újraközlõ Hajnal-kutató.és Közoktatási Minisztérium kiadásában napvilágot látott Továbbképzés és demokrácia címû tanulmánykötet. Fontosak az ilyen munkák korabeli fordításai is. kézzelfogható értelmet és igazolást az a posztkritikai tétel. a haladás nem falszifikáló (a popperi értelemben). melyek olykor messze nagyobb hatást fejtettek ki a helyi nyelvû változatban. CERL) (W . Rendkívül érdekes és váratlan forrásanyagként nyerhetnek új jelentõséget egyes. .

különösen pedig a jelen példában említett. Lakatos Imre. hogy ezek a külön-külön is jelentõségteljes dokumentumok a negyvenes évek végi Budapesten. amit Lakatos korai tudományfilozófiájának rekonstrukciójához elsõdleges forrásként kellene használnunk.] In: Kampis. [Kutrovátz Gábor bev. In: Valóság. 14. hosszabbik dolgozatra terelõdik: „Úgy tûnik tehát. Kluwer Academic Publishers. 22 Kutrovátz Gábor (1999): A racionalitás rekonstrukciója. így némelyik „elég jó” könyvtár polcán megtalálható.21 a figyelem az ugyanez idõben publikált két írásra. Kutrovátz Gábor fordításában és bevezetõjével Lakatos írása angolul is hozzáférhetõvé vált a nemzetközi kutatás számára (Lakatos. Methodology and the Man. 1. ezek közül is elsõsorban a második alapján kell elvégeznünk. Nem tudhatjuk. Ám mivel a dolgozat elveszett. 353–374). Modern Society. DILEMMÁK A modern könyvtár elméletének megfogalmazói és gyakorlati mûködtetõi látványos lépéseket tettek két nagyon régi. avagy a racionalitás tudományfilozófiája.”22 Még az is lehetséges. és ford. amikre a lakatosi tudományfilozófia születésekor felépül. George–Kvasz. Ezek feltehetõleg alaposabb kifejtésre kerültek a doktori disszertációban. Mathematics. Imre [2002]: Modern Physics. hogy a cikk komplex gondolatvilága tartalmazza azokat a legfõbb elképzeléseket. elsõsorban talán a doktori disszertáció felé” – mutat rá a Lakatos korai elméleti munkásságának rekonstrukcióját végzõ tudománytörténész.]: Appraising Lakatos. egy közös kötetben láttak napvilágot.html. A kiadványt szerencsére nem minden könyvtárból küldték zúzdába a hatvanas évek modernizálási lázában. hogy egy jövõbeli tudásszociológiai vizsgálódás során már maga a puszta tény is elsõrendûen érdekes összefüggésekre világíthat rá.elte. Ladislav–Stöltzner. a szakmai közönség érdeklõdéssel fordult a korai évek termékei.238 Békés Vera miután Lakatos világszerte elismertségre tett szert. Michael [szerk. már Leibniz által (egy a modernitást megelõzõ tudáseszmény szellemében) megfogalmazott 21 Az eltûnt disszertációról tudható adatokat lásd részletesebben: Gurka Dezsõ (1999): A kopernikuszi fordulat értelmezése Lakatos Imre tudományfilozófiájában. 6: 44–55. a rekonstrukciót a fent említett cikkek. Ám minthogy Lakatos Imre védésre került magyar disszertációjának késõbb nyoma veszett. lábjegyzet.hu/~kutrovatz/latyak.2. . Lásd: http://hps.

másfelõl a hozzáférést lehetõvé tévõ egyesített nyilvántartási rendszer kialakítására. valóban gyökeresen megújította a tudományos és szakkönyvtárak kezelési eljárásait. A tudáseszmény posztkritikai fordulata azonban világossá tette. virtuális) Könyvtár. tanárok. hogy létrehozható a könyvtárosok. mely szerint „A részletekbe menõ szisztematizálás fantáziaképét elvetni egyenlõ a valódi könyvtártudomány megalapozásával”. .23 Melwil Dewy 1876-ban közzétette nevezetes tizedes osztályozó rendszerét. A 19. 24 Rider. az Univerzális (jóllehet. hogy megvalósítsa alaptételét. hogy a digitalizált szövegek világhálón elhelyezett hatalmas virtuális archívuma nem teremti meg az univerzális könyvtárat.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 239 gond megoldására: egyfelõl a könyvtári állomány folyamatos növekedése és az állományt kezelõ és rendszerezõ és tároló kapacitás közötti szakadék áthidalására. hogy változtassunk a dokumentumok kezelési módján. Fremont Rider.: Hadham Press. C. a tudományos könyvtárak további modern szellemû megújítója nevezetes munkájában az elmúlt háromszáz év tudományos könyvtárainak állományi gyarapodását elemezve megállapított egy fontos statisztikai szabályszerûséget. Az internet forradalma pedig természetesen a könyvtárak mûködésében is alapvetõ változásokat hozott. a mikrokártyás katalógusrendszer. 16. politikusok és informatikus szakemberek régi álma.24 Meggyõzõdése volt. ahol korlátlanul tárolható. 23 Idézi Hessel 1959. Martin Schrettinger az utókorra hagyta. hogy ez a mondhatni természettörvényként mûködõ növekedési folyamat önmagában is kikényszeríti. áttekinthetõ és hozzáférhetõ a felhalmozott és folyamatosan halmozódó egyetemes emberi tudás. Tanítványa. A Rider-szabály szerint az egyetemi és fõiskolai könyvtárak méretének növekedését egy állandó arányszám jellemzi: tizenhat évenként megduplázódik. A problem and its Solution. Y. Fremont (1944): The Scholar and the Future of the Research Library. Az idõ õt látszott igazolni: forradalmi kezdeményezései nyomán – melyek közül csak az egyik. század elején a könyvtár intézményének modern szellemû elméleti megújítója. 142. és sok egyéb hihetetlen újdonság mellett „kézzel kattinthatóvá” tette azt a reményt. pontosabban szólva. N. bár a legfontosabb. s ez hosszú távon megoldotta a százezer példánynál kevesebbel rendelkezõ könyvtárak állományának kezelését.

a kezdeti lelkesedést a józanabb mérlegelés váltotta fel. éspedig. V .240 Békés Vera amit a virtuális megaprogramok. mint például a nevezetes „Alexandriaprojekt” képesek megteremteni. melynek ál25 Kruk 1998. végsõ soron fizikai intézmények. valóságos könyvtár. vagyis a virtuális elõadás és szeminárium helyhez-nem-kötött síkja tényleges egyetemi találkozások. század könyvtára képezi: hatalmas.”25 Óhatatlanul összefüggésbe lehet hozni a könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos dilemmákat a virtuális egyetemek által felvetett gondokkal. A személyes kommunikáció sávszélessége elképesztõen nagy.” 27 Hasonlóképpen: a posztkritikai tudáseszménynek megfelelõ kutatói könyvtár is valószínûleg két dimenzióban fog létezni: „Midõn a hypertext. A virtuális egyetemekhez fûzött vérmes reményeket némi csalódás követte. . Kristóf (1999a): A virtuális egyetem felé. utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. mint utópista vízió. 26 Nyíri J. mérföldeken át hálózó szabadpolcos rendszerrel. In: Világosság. V . 27 Nyíri 1999a (kiem. hogy „…a face-to-face szemináriumi együttlét kommunikáció-technikailag sokszorta bonyolultabb jelenség annál. 8–9. hogy megõrizzük viszonylagos egységét. hogy a tanulságok is hasonlók. és könnyen elképzelhetõ. a multimédia és a hálózat hozzáadódik a nyomtatott könyvhöz. mint az univerzális enciklopédia és az univerzális nyelv. gyakorlatok. az nem lesz könyvtár. kõegyetemek hálózata. ugyanabba a kategóriába tartozik. 45. lábjegyzet (kiem.: B. hogy a tudásról egyfajta áttekintést szerezzünk. Nem kellene figyelmen kívül hagyni a történelemnek azt a tanulságát.. sz. beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott. viszonylagos tudásegész alapját a 21.).”26 A dilemma megoldása pedig két dimenzióban jelentkezik: „a virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve. mint ahogyan virtualizálatlanreflektálatlan ártatlanságunkban gondoltuk volt. Az új.: B. konzultációk. A virtuális egyetem lényegébõl adódóan hálózat. Nyíri egyebek között abban a tapasztalatban látja a magyarázatot. elképzelésünk szerint. megnõ annak lehetõsége. amely az univerzális könyvtár megteremtésére irányult – figyelmeztet az effajta „episztemológiai maximalizmus” veszélyeire Miroslav Kruk: „Az univerzális könyvtár nem más. hogy az elõzõ századokban megbukott minden olyan kísérlet.).

amit ott meg is találhat”. bárhonnan – és bárki számára. Azonban. valamint az egész világon. nem látom azokat a diákolvasókat. »A századvég szellemi körképe« címmel rendezett konferencián. amely attól lesz (és marad) elég jó. hogy „tanuljon meg arra kíváncsi lenni. 28 Nyíri 1995. s ekként a dokumentumokkal való minden találkozáskor újra és újra létrejöhet a teremtõ gondolkodás számára nélkülözhetetlen potenciális tér.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 241 lománya persze csak helyben olvasható – helyben. Ma már nem hiszek ebben. radikális átalakulása miatt. mint arra elõadásomban fentebb utaltam. Mert ennek a hatalmas állománynak minden betûje elektronikusan is hozzáférhetõ lesz. fenntartja és õrzi azt az univerzumot. de a kutató bizalommal fordulhat a hozzáférhetõ forrásokhoz. Pár esztendõvel ezelõtt. hogy a 21. nagyszerû és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek. magam is hitet tettem ama álom mellett. hibrid könyvtárakról.29 Én mégis azt remélem. akit a valóságos könyveknek és a valóságos könyvtárnak képe és sugallata átfogó és összefüggõ tájékozódásra képesít és sarkall. s minden támogatást megérdemelnek. „ahol a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. Úgy gondolom.”28 Nyíri a késõbbiekben kételyének adott hangot az ilyen hibrid könyvtárakat illetõen.” (Nyíri 1999b. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai dimenziója. elsõsorban a használók olvasási szokásainak és technikáinak világszerte tapasztalható. hanem megteremti.) . hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre. 29 „Legújabban sokat hallani a hagyományos és hálózati szolgáltatásokat egyesítõ ún. hogy a kutatót nem kényszeríti rá. akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükrözõ virtuális állományok – leendõ használói volnának. virtuális dokumentációs háttérrel rendelkezõ könyvtárhálózaté. amely ugyan távolról sem teljes és tökéletes. hogy a jövõ a fizikai csomópontokhoz (kõkönyvtárakhoz) horgonyozott.

„Illusion”. Sylvain (szerk. Merleau-Pontytól Baudrillard-ig az európai filozófia és ismeretelmélet számos képviselõjénél tettek szert komoly jelentõségre. Paris: Presses Universitaires de France. az evidencia és az intuíció. a lényeglátás és a visszatükrözés. a képnek és a látványnak tulajdonított kiemelkedõ szerep volt. a fénynek és az árnyéknak. „Regard”. hogy belássuk: a nyugati gondolkodás egyik megkülönböztetõ sajátossága mindig is az emberi szemnek és a szemmel látható dolognak. „Transparence”. illetve metaforái. az idea és a teória. (1982): Vision. „Paraitre”. például az „Evidence”. de nem értik Tóth Tamás Gurnemanz: Weißt du was du sahst? Wagner: Parsifal Elegendõ egyetlen pillantást vetni a tudományok és mûvészetek történetére. illetve bizonyos optikai eredetû metaforák Platóntól Descartes-ig. címszavakat Auroux kötetében (Auroux 2002).2 Ami mármost közelebbrõl a „látvány” és a „látványosság” kategóriáit illeti – franciául egyébként mindkettõt a spectacle szóval jelölik –. a tiszta és világos megismerés. In: Auroux. a „vision”. Paris: Bordas. II. Vö. a színnek és a formának. Ilyenek például a látható és a láthatatlan. köt. In: Vocabulaire Bordas de la Philosophie. (2002): Visible. G. Hegeltõl Husserlig. 2746–2748. ezek a filozófia és az ismeretelmélet területérõl visszave- 1 Prieur. a látszat és a látványosság kategóriái.1 Korántsem tekinthetõ véletlennek. 2 Vö. „Idole”.) (2002): Encyclopédie philosophique universelle. a transzparencia és az opacitás. . M. „vue” címszavakat: Legrand.Látják.: Les notions philosophiques. vue. hogy a vizualitás szférájával kapcsolatos kategóriák.

In: Nouvel Observateur. Paris: Galilée.4 a francia szituacionizmus néhány éve elhunyt teoretikusa már évekkel ezelõtt société du spectacle-nak. például Durozoi. 2442. hanem a hallható jelenségek összessége. nemcsak a forma. Jean [1994]: Le crime parfait. Paris: Gallimard. hanem az auditivitás és a verbalitás szférájába tartozó kategóriáknak. 4 Debord. a kommunikációelmélet és a társadalomtudomány területére. Toronto: University of Toronto Press. Guy (1992 [1967]): La Société du Spectacle. hogy a nyugati gondolkodásban nemcsak a szem. hanem a leírás. Éppily nyilvánvaló persze.–február 1.-P . hanem akusztikai eredetû metaforáknak is fontos szerepük van. hogy a nyugati világ modern társadalmait Guy Debord. (1994): Guy Debord. Guy (1994): Il est beau d’avoir contribué à mettre en faillite le monde. hanem a fogalom is mindenkor kiemelkedõ szerepet játszott. valamint nemcsak az optikai. nemcsak a látvány. In: Nouvel Observateur. In: Auroux 2002.. J. Baudrillard legújabb könyvérõl (Baudrillard. a szobrászat. 5 Baudrillard. Gérard (2002): Spectacle. In: Nouvel Observateur. vagyis a „látvány”. december 8–14. Marshall (1962): The Gutenberg Galaxy. Paris: Galilée) lásd Jerôme Bindé elemzését (Bindé.és a kiállítástervezés. irodalomban és mûvészetben természetesen nemcsak a vizualitás. január 26. hanem természetesen a színház. Ami mármost a vizualitásnak és az auditivitásnak mint különbözõ homogén médiumoknak a multimédia keretében történõ együttes alkalmazását és rendszerbe foglalását illeti. hanem a fül. nemcsak a látható. illetve a „látványosság” társadalmának nevezte el. Jean Baudrillard5 pedig société du simulacre-nak. az euro-amerikai filozófiában. Jerôme [1994]: Quand le monde disparait. Jean (1977): Simulacres et simulations. vagyis a „látszat” és a „színlelés” társadalmának tekinti. a fotó. ez persze jelentõs fordulat az emberiség életében.). vö.és filmmûvészet.3 A szó széles értelmében ugyanis a „vizualitás” korántsem csupán az úgynevezett „vizuális mûvészetek” (így az építészet. a festészet és a grafika). Ez a fordulat ugyanis – legalábbis Marshall McLuhan szerint6 – egész egyszerûen véget vetett a könyvnyomtatás korának.és operamûvészet. Dubois. a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás területén is szerepet játszik. de nem értik 243 zetnek bennünket a mûvészettörténet. nemcsak a kép. 3 Vö. 6 McLuhan. hanem a szó. Olyannyira. The Making of Typographic Man. Éppen ezért. raisonneur et guerrier. . a látvány. december 8–14.Látják. Debord. s mint ilyen napjainkban egyre nagyobb kommunikációelméleti jelentõségre tesz szert.

sõt bizonyos határok között komolyan vehetõ. hogy a „kommunikációs diskurzus” a maga nemében koherens. illetve olykor „kommunikációs társadalomnak” nevezték el. egy „modern mitológia”9 születésének tanúi vagyunk. Erik (1994): Une société de communication? Paris: Montchrestien. Michael (1988): Kulturindustrie und Populärkultur. Communication et diffusion. Neveu. Frankfurt am Main: Fischer.7 s többnyire „információs társadalomnak”. Paris: Nathan. hogy korunk emberisége immár nem a „könyv társadalmában”. L ’espace non-popperien du raisonnement naturel. Vagyis leegyszerûsítve azt lehetne mondani. Kausch. Kritische Theorie der Massenmedien. Sfez. Az úgynevezett „kommunikációs diskurzus” keletkezéstörténetének lényegre törõ feldolgozása azután arról gyõzi meg a francia szerzõt. a „kommunikációs mítosz” pedig legalábbis egy jól megalapozott és erõsen tárgyiasított illúziónak tekinthetõ. hogy itt tulajdonképpen egy „új ideológia” kialakulásának. Neveu ko- 7 Vö. egyoldalúságára és kétértelmûségére persze más szerzõkhöz hasonlóan Erik Neveu is nyomatékosan fölhívja a figyelmet.8 rámutatva. 8 Neveu 1994. Hanem miután meggyõzõdött arról. alig harminc évvel késõbb. hogy míg 1968 ifjú nemzedékei még egy „fogyasztói társadalommal” találták szemben magukat. a McLuhangalaxisba) léptek át. hanem arra is utal. s egy teljességgel modern univerzumba. Paris: Seuil. például Cazeneuve. Jean (1972): La société de l’ubiquité. Az õ könyvének legfõbb érdeme azonban éppen az. a kommunikációs társadalom mítoszának ironikus elutasításával (vagy éppen úgynevezett ellenmitológiák megfogalmazásával). hogy Norbert Elias egyenesen „mítoszvadászokként” jellemezte a szociológusokat. Ezt az új galaxist persze az északamerikai és nyugat-európai kutatók a hatvanas–hetvenes évektõl kezdve alapos elemzésnek vetették alá. Nos. . század második felének nyugati társadalmai mintegy kiléptek a Gutenberg-galaxisból.244 Tóth Tamás A 20. A kérdéskör általam ismert legjobb feldolgozását Erik Neveu francia politológus és szociológus nyújtotta. hanem úgyszólván a „televízió társadalmában” él. Paris: Denoël. Passeron. hogy nem elégszik meg a kommunikációs diskurzusnak új ideológiaként való diadalmas leleplezésével. Jean-Claude (1992): Le raisonnement sociologique. ezek számos hiányosságára. 9 Errõl írva persze Neveu nemcsak Roland Barthes-nak a társadalmi mitológiákról szóló fejtegetéseit idézi fel. az elektronikus médiumok szép új világába (vagy ha úgy tetszik. a nyugati közvélemény számára immár az úgymond „kommunikációs társadalom” képez túlléphetetlennek látszó szellemi horizontot. Lucien (1992): Critique de la communication. 211–263.

„szemlátomást igaz”. a magyar nyelvben a nyilvánvaló. amit „a vak is lát”. elektronikus médiumaiban kezdõdött. Vö. A „látvány”. igazolásra nem szoruló tételeket nevezzük „evidensnek”. a „társadalmi morfológia” témakörébe tartozó összevetésével szemlélteti.Látják. Rey. valósággal „kiszúrja az ember szemét”. úgyszólván „szaván fogja” ezt a diskurzust. 1983. Paris: Dictionnaires Le Robert.: Wahrig: Fremdwörterlexikon. ami „szemmel látható”. században – sok gondolkodó és mûvész. Josette (szerk. s annak számos összefüggése még az ötvenes években is háttérben. ami „világos”. Az elsõ idõkben ugyanis a kommunikáció kérdését csak a szûk szakmai nyilvánosságok elõtt vetették föl. vagyis „evidens” az. Neveu szerint a kommunikációs diskurzus evidenciája10 és a kommunikációs mítosz elhitetõ ereje nem kis részben azon társadalmi képzõdmények és objektivációk sajátos – a szó társadalomtudományi értelmében vett – „szemmelláthatóságából” (visibilité) fakad. végül pedig a legszélesebb közvélemény „látóterében”. vajon miért hat ma a kommunikációs diskurzus legtöbb tétele az „evidencia” erejével. magától értetõdõ. vajon hogyan került a kommunikáció kérdésköre a nyugati társadalmak vezetõ elitjeinek látómezejébe. A francia nyelvben „evidens” az. köztük például az útirajzait 10 Mint ismeretes. München: Mosaik Verlag. hogy a kommunikációs társadalom modern mítosza a nyugati világ demokratikus országaiban mindenütt lelkes fogadtatásra talált. etimológiájának megfelelõen. a tömegkultúra és a tömegkommunikáció mind több vonatkozása került „napvilágra”. s mindmáig széles körû népszerûségnek örvend? Szociológusként és politológusként Neveu nemcsak magát ezt a mítoszt veti alá alapos tartalmi elemzésnek. „einleuchtend”. „offenkundig”. majd a mûvelt nagyközönség. több európai nyelvben is szoros összefüggést mutat a „látás”. A német nyelvben például az „evident” jelentése: „augenscheinlich”. s azt is. „tiszta”. Vö. de nem értik 245 molyan is veszi. Ezt a megállapítását a szerzõ az „ipari forradalomnak” és a „kommunikációs forradalomnak” igen érdekes. jelent meg elõbb az értelmiségi elitek és az ifjúsági ellenkultúrák. illetve „félhomályban” maradt. „mindenki által belátható”. ami „szembeszökõ”. Dictionnaire de la langue française. hanem azt is megvizsgálja. A hatvanas–hetvenes évektõl kezdve azonban a tömegtájékoztatás. Ez a szó.) (1992): Le Petite Robert. .és társadalomtörténeti diadalútja persze korántsem korunk kommunikációs társadalmaiban. illetve a „vizualitás” fogalmával. melyek az elõbbieknek hivatkozási alapul szolgálnak. Alain–Rey-Debove. Alapkérdése láthatóan a következõ: Vajon mi magyarázza azt. illetve a „látványosság” mûvészet. „Látvány” és „megértés” viszonya több szempontból is fontos problémaként jelentkezett – legkésõbb a 19.

Arnold (1987): Kor-képek. ez a „szertelen London” – s benne a dolgok „csupasz komolysága” és „kolosszális egyformasága”. Heinrich (1983): Reisebilder. szépíróira és esszéistáira. aki megáll minden egyes jelenség. láttam és még mindig ámulok” – írja 1828-ban Heine a brit fõvárosról. vagyis egy álmodozót. Emlékezetében még mindig ott meredezik a londoni házak kõerdeje. ott él a londoni emberek minden tarka szenvedélye. II. illetve a „látványosság” mûvészet. 396–468.246 Tóth Tamás író Heinrich Heine vagy a Parsifalt megalkotó Richard Wagner számára is. szerkesztett és bevezetõ tanulmánnyal ellátott magyar kiadása szemelvényeket közöl az Angliai töredékekbõl (Heine. amit az ámuló szellemnek mutathat a világ.és társadalomtörténeti diadalútjának elemzésére vonatkozó gondolatok sokkal bõvebben és részletesebben kifejtve olvashatók jelen írás interneten olvasható változatában. azokon túl pedig mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a „látvány”. 15 Heine. „szerelmük. Így Wagner az általa bizonyos értelemben „balga bölcsként” jellemzett Parsifal balgaságának és bölcsességének paradoxonát éppenséggel a „látvány” és „megértés” kölcsönviszonyának problémája kapcsán vetette fel. minden kirakat elõtt. században lendült fel. ráadásul egy német költõt küldene Londonba. különösen a Wagnerre és Heinére. „Láttam a legérdekesebbet. akkor ez utóbbi bizony Heine szerint igen rosszul jár11 Mindez. Heinrich [1960a]: Versek és prózai mûvek. illetve interpretátoraira gondolni. Ez a látvány mármost szerinte annyira szívfájdító (es zerreißt das Herz). Heine prózai mûveinek Turóczi-Trostler József által válogatott. hogy a német író így kiált fel: „Költõt a világért se küldjetek ebbe a városba!” S ha valaki mégis egy költõt. . Berlin–Weimar: Aufbau Verlag. In: Reisebilder. a problematika kutatása azonban fõként a 20. 14 Heine.11 S ez a kérdéskör persze a képzõmûvészet és az irodalom jeles képviselõit is élénken foglalkoztatta. közöttük az eleven emberarcok tolongó áradatával. alkotóira. kötet. ez a „gépies mozgás” és ez az „örömben is érezhetõ rosszkedv” – szerinte annyira elnyomja a képzeletet. Budapest: Gondolat.12 vagyis a különféle korképek13 és útirajzok14 szerzõire. 13 Gehlen. ikonográfusaira és ikonológusaira. A modern festészet szociológiája és esztétikája. században megjelentek. éhségük és gyûlöletük minden iszonyú mohósága”. Heinrich Heine Angliai töredékek címû írásának15 Londonról szóló része például a minket itt érdeklõ szempontból mindjárt perdöntõ okfejtéssel kezdõdik. 12 Ikonológiai mûvek már a 16–18. Budapest: Európa Kiadó. 161–186). Különösen tanulságosnak tartom ebbõl a szempontból a városképek irodalmi mûfaját. Elegendõ itt például az elmúlt évszázadok festõire és grafikusaira. Heinrich (1983): Englische Fragmente.

ahol a legjobb bajtársak érzéketlenül rohannak. amelyet Heine megbámult.Látják. s az egészbõl semmit sem ért meg. vagy félre is löknék. ismét a morajló utcára pillant majd. sem pedig arra. hogy hagyni fogja megérinteni magát „az emberár fölött lebegõ örök szellemtõl”. s ezrek próbálnak kimerülten és elvérezve megkapaszkodni a híd pallóiban… „Költõt tehát ne küldjetek Londonba – kéri Heine. hogy miután felrázták a szemlélõdésébõl. ahol a földre zuhanó örökre elveszett. mit láttál?”. Utóbbi például sem arra a kérdésre nem volt képes válaszolni. nem mutat részvétet. ahol a hetyke lovas letapossa a szegény gyalogost. mint a legutóbbi lipcsei könyvvásár minden könyvébõl. hogy „Érted-e. mit tettél?”16 16 A tudatlan ifjú Parsifal végignézi a Grál-templomban zajló áhítatos szertartást. egyszeriben feltárulnak elõtte a társadalmi rend legrejtettebb titkai. Nos. fuvallatával megérinti az ár fölött lebegõ örök szellem. a Cheapside sarkán egy képkirakatot bámulva a tömeg útjában áll. új gondolatok tengerárja merül fel majd elõtte.” Hiszen – írja –. S neki e kép hatása alatt egyszerre csak úgy tûnt. mint csupán a könyvekbõl. annak persze különféle feltételei vannak. többet fog itt tanulni. – Ám küldjetek Londonba egy filozófust!” – teszi hozzá mindjárt. sem pedig a wagneri Bölcs nem tudott igazán mit kezdeni azokkal a képekkel és látványokkal. Így aztán a heinei eszmefuttatás olvasója csak egy Filozófusról. az a kép. amelyeket az élet eléjük tárt. az a festmény. Mindenfelõl csak taszigálnák. a franciáknak a Berezina-hídon való átkelését ábrázolta. hallván hallja és látván látja majd a világ érverését”. Ám. hogy tovább tengethesse a maga kis életét. ahol – mint írja – tébolyult szorongással tülekszik mindenki. mi is történik valójában London utcáin… Sem a heinei Költõ. London tehát rendkívül termékeny metaforaként. Vagyis egy olyan hely. a londoni utcakép roppant heurisztikus értékkel bíró látványként jelenik meg Heine elõtt. És az indoklás rendkívül figyelemreméltó: „Küldjetek oda egy filozófust és állítsátok a Cheapside egyik utcasarkára. „ahogy körülzúgják az emberhullámok. „mintha egész London ilyen Berezina-híd lenne”. de nem értik 247 na. egyik a másik holttestén át. hogy „Tudod-e. látja Amfortas mérhetetlen szenvedését. szimbólumokkal és szertartásokkal. „Tudod-e mit tettél?” – nincs válasza. aki egy forgalmas londoni utca. mit láttál?”. mégpedig alighanem csak egy német Filozófusról feltételezheti igazán. s hogy õ így végre látván látja majd. hogy e látványból valaki valóban többet tudjon kiolvasni. mint õt magát. s Gurnemanz kérdésére: „Érted-e. A csaló- .

17 amelyekkel a modern média kiküldött tudósítói és helyszíni közvetítései szembesítik? Érti-e. Daniel (1993): Cérémonies télévisées. kommunikációs társadalmunk látszatai és színlelései. 20 Vö. de nem érti. 4. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1008–1011. Claus (1991): Das Dilemma der Gleichzeitigkeit. 1981). I. amit tesz?18 Nos. amikor azt mondja a modern kor mindennapi emberérõl: nem tudja. Lucien (szerk. köt. kötet).248 Tóth Tamás Joggal vetõdik hát fel a kérdés: vajon korunk újszerû kommunikációs lehetõségekben tobzódó – rendszerint újságolvasó. de teszik” (Lukács György [1969]: Az esztétikum sajátossága.] Paris: Editions de l’Herne. 17 Ez utóbbiak jelentõségére érdekesen hívja föl a figyelmet például Dayan. Bár saját bõrét viszi a vásárra. In: Merkur. 22 Vö. hanem olykor még a modern Újságíró és Történész. legtöbbször bizony nem sikerül megválaszolnia azokat a találós kérdéseket – vagy ha úgy tetszik: megfejtenie dott Gurnemanz ekkor kiûzi a várból Parsifalt. L ’autre cap címû mûvében. rádióhallgató és tévénézõ – Közembere tud-e sokkal többet kezdeni a vizuális és auditív – különösen pedig az úgynevezett audiovizuális – élményeknek és információknak azzal a hihetetlen áradatával. ebben a tekintetben erõs kételyeim vannak.19 Képtelen eligazodni kortárs történelmünk rejtélyei és talányai. Offe.) (1993): Dictionnaire critique de la communication. 19 A labirintusproblematika nagy szerepet játszik például Jorge Luis Borges életmûvében. 21 A modern európai történelem és társadalom aporetikus jellegére szuggesztívan hívja föl a figyelmet például Jacques Derrida. Sõt korunk közemberének e tömör jellemzéséhez a magam részérõl azt is hozzátenném: látja. Mégpedig minden valószínûség szerint éppen azért.20 apóriái21 és paradoxonai22 között. 18 Lukács György Az esztétikum sajátossága címû mûvének mottója egy rövid idézet Marx Tõkéjébõl: „Nem tudják. . sz. Vö. [Cahiers de L ’Herne. Errõl lásd például a „Cahiers de L ’Herne” címû sorozat Borges címû kötetét (Borges. amelyet napjaink elektronikus médiája zúdít rá? Vajon sokkal jobban el tud-e igazodni a modern valóság mindazon tényei és összefüggései. II. Baudrillard 1977.. Paris: Presses Universitaires de France. A lukácsi mottó ugyanis szerintem valami lényegesre utal. In: Sfez. Heller Ágnes (1994): Nietzsche és a Parsifal. a modern Szakértõ és Politikus is tanácstalanul tévelyeg századunk labirintusában. amit lát? Lukács nevezetes mottójával kérdezve: Tudja-e. de teszi. Annyi mindenesetre bizonyos: nemhogy a modern Közember. mert a maga részérõl a részvét legcsekélyebb jelét sem látja a bambán bámuló ifjúban – lásd errõl bõvebben az írás interneten olvasható változatában. Demokratisierung und Marktwirtschaft in Osteuropa. látványosságai és ünnepélyességei között. Budapest: Századvég–Gondolat.

de nem értik 249 azokat a találós képeket23 –. mint mondjuk az újságíró vagy a történész? Heine. Heine az általa „egoistának” nevezett Angliát nem valami kövér.és heterosztereotípiák túltengése meghamisíthatja valamely társadalom esszéisztikus. 300–301. hanem egy Filozófust küldenénk korunk nagyvárosaiba? Hiszen Heine szellemes fejtegetéseibõl az a napjainkban is idõszerû figyelmeztetés is kiolvasható..24 „A legnagyobb baj az – írta például Heine25 –. 10. Meyers Taschen-Lexikon. amelynek végén bogként a földgolyó lóg – õ pedig nyugodtan elvágja a fonalat. amelyekkel az információs társadalom és a televíziós politika közegében. amelyekért a továbbiak során talán súlyos árat kell fizetniük. A saintsimonisták persze szerinte is méltán mondják. mégpedig olyan cérnaszállal. A két népnek túlságosan mereven ellentétes a természete ahhoz. 25 Uo. jellemzõ módon szóképeket. hogy […] a franciák […] valamennyi angol adottságot francia mértékkel mérnek és ítélnek meg. jól táplált pókhasnak képzeli el. amelyben egy nehezen felismerhetõ alakzat (Figur) van elrejtve. ahol már nincs szükség 23 A „találóskép” szóval Halász Elõd nagyszótára a német „Vexierbild” kifejezést fordítja. az audiovizuális kommunikáció áradatában szembetalálkozik. köt. semhogy egymással össze lehetne hasonlítani õket. s a viszonyok a két országban túlságosan is gyökérig hatóan különböznek ahhoz. Ebbõl olyan tévedések adódnak. Mannheim: Mayers Lexikonverlag. hogy sokkal jobban járnánk-e. hogy a világnak Anglia a „keze” és Franciaország a „szíve”. ha valamiféle brit nemeslelkûségre számítva egyszer segítséget kérne a szomszéd hideg fakezétõl. úgymond. Nem tudom persze. sovány. . egy „szatirikus” leírása szerint. csontos agglegénynek. karikatúrákat. Ám õ azt is világosan látja: „e nagy világszívnek el kellene véreznie.Látják. Hanem inkább hosszú. Heinrich (1960b): Franciaországi állapotok. In: Heine 1960a. az auto. „aki leszakadt gombot varr vissza a nadrágjára. 24 Heine. szatírákat idéz. illetve zsurnalisztikus leírását is. 134. amikor a két nép eltérõ természetét kívánja érzékeltetni. hogy az „etnocentrikus gondolkodás” tévutakra vezetheti az interkulturális megismerést. Vö. hogysem megérthetnék egymást. mint ahogyan a „karikatúrákon” látható. s új századunk hajnalán nem egy Költõt.” Vajon a filozófus vagy a szociológus többet megértene-e az elébe táruló látványból ma. többet tanulna-e napjaink modernségének kor. 1985.és városképeibõl.” Éppen ezért. ha megfogadnánk Heinrich Heine tanácsát. Ez utóbbi egy olyan képet (Suchbild) jelöl.

hogy a fenti kérdést legalább a szocialista világrendszer összeomlásának és a szovjet birodalom széthullásának világtörténelmi pillanatában – tehát úgyszólván már és még – kontinensünk keleti és nyuga- 26 Balandier. In: Jacob. Talán ezzel a már-már szürrealisztikus. Georges (1991): La connaissance de l’«extérieur».: L ’Univers philosophique. Andre (szerk. Tartalmi szempontból persze ezek a válaszok – attól függõen. ám biztosan nem naiv kérdésre. vagyis a saját társadalomra kívülrõl ráirányított tekintet módszertani elvével kiegészítve – a magam részérõl mindenfajta társadalomtudományi értelemben vett köldöknézéssel szemben elõnyben részesítsem. Éppen ezért hajlok arra. hogy saját társadalmát – adott esetben a modern világ egyik fejlett társadalmát – ne csak belülrõl. Párizs: Le Livre de Poche. hogy „Tudod-e. az a módszertani értelemben vett egocentrizmus különféle formáival – így például az úgynevezett „nyugati etnocentrizmussal” szemben is – vélhetõen bizonyos védelmet élvez. In: Sfez 1993. 484–490. Sõt azt lehetne mondani. Annál is inkább. Balandier. A „kívülrõl való megismerés” Balandier által meghirdetett programjának26 érvényesítése – vagyis a kutatandó társadalomra úgyszólván kívülrõl ráirányított tekintet módszertani felértékelése – ugyanis véleményem szerint számottevõ kognitív elõnyökkel járhat. ám elgondolkodtató képpel legcélszerûbb elbúcsúznunk itt a filozófus és eszmetörténész Heinrich Heinétõl. mert aki antropológusként és szociológusként arra törekszik. Balandier. hogy legalább egyetlen pillantást vethessünk egy mai antropológus és társadalomtörténész. Georges (1985 [1974]): Anthropo-logiques. hogy ezt az elképzelést – különösen a détour (kerülõút). hanem kívülrõl is alaposan szemügyre vegye.): Encyclopédie Philosophique Universelle. . I. II. szomorú huszadik századunk ötvenes–hatvanas vagy hetvenes–nyolcvanas éveiben fogalmazódtak-e meg – rendszerint jellegzetes eltéréseket mutattak. milyen társadalomban élsz?”. Elõbb-utóbb azonban az európai értelmiség különféle képviselõinek társadalmi gondolkodásában mindinkább a hasonlóságok kerültek elõtérbe. Arra a talán fiktív. augmenté d’un avant-propos Les Anthropo-logiques de la modernité. 337–343. s szemrebbenés nélkül hagyja az egész világot a feneketlen mélységbe zuhanni”. Paris: Presses Universitaires de France.250 Tóth Tamás rá. a legtöbb európai értelmiségi egészen a legutóbbi idõkig tiszta és világos választ tudott volna adni. Georges Balandier munkásságára. Georges (1993): Détours culturels. hogy kettéosztott kontinensünk keleti vagy nyugati felében. köt.

valamint a kelet-európai térségben kialakuló új társadalmi rendszerek értelmezésének kérdésében a nyugat-európai és északamerikai tömegkommunikációs eszközök kifejezetten rosszul vizsgáztak. vagyis „tükrösen megfordított” jelenségekre is utal. Másként fogalmazva: „nem tudták” – bár egy ideig tudni vélték –. a „Nyugat” érdekeire való általános hivatkozás mögött rendszerint világosan felismerhetõ volt az „észak-amerikai” vagy „nyugat-európai” érdekek. hogy „mit látnak”. de nem értik 251 ti felének értelmisége lényegében egybehangzóan válaszolta volna meg. „nem értették”. A problémát súlyosbította. Még akkor is. Erre a tényre egyébként. a rendszerváltás folyamatának. hogy mi történik nálunk.28 A nyugati politikaelemzõk merész leegyszerûsítéseinek egyébként bizonyára a nyugati politikacsinálók szomorú kudarcaiban is szerepe volt. a „NyugatEurópa” érdekeire való hivatkozás mögött pedig mondjuk a brit vagy a német. . A különféle konvergencia. egyes nyugati szakértõk és tudósok maguk is önkritikusan felhívták a figyelmet. hogy visszatekintve megállapítható: az úgynevezett szocialista világrendszer összeomlásának. 27 A német nyelvben például az „invers” kifejezés a „spiegelverkehrt”.Látják. ha ez az egybehangzó válasz rendszerint inverz kijelentések27 formáját öltötte. hogy mi is történik voltaképpen az európai kontinens keleti felén. igényes folyóiratok és hetilapok hasábjain. „de tették” azt. amelyet korábban e kétpólusú világnak a „keleti” ideológusok által kidolgozott és a „keleti” média által belénk sulykolt értelmezésébe vetett. 1968 és 1979 emberi-politikai traumáinak hatására térségünk oktató és kutató. hogy 1956. „Nem tudták” – bár persze nem is igazán érdekelte õket –. a német vagy a francia nemzeti érdek kitüntetett szerepe.és divergenciaillúziók olykor egyidejû térhódításának valószínûleg az a magyarázata. A nyugati megfigyelõk számottevõ részérõl mindenesetre nyugodt szívvel elmondható: bár „látták” – pontosabban a televízióban megnézték és az újságban elolvasták –. ami saját jól felfogott érdekeiknek megfelelt. Gyakran bizony éppoly kritikátlanul. 28 Nota bene. hogy az elõbbiek helyett immár e voltaképpen rendkívül bonyolult – ám alapképletét tekintve mégis egyszerûnek tûnõ világnak – a „nyugati” társadalomtudományok által elõterjesztett és a „nyugati” média által közvetített interpretációját fogadja el. kommunikáló és politizáló értelmisége legkésõbb a nyolcvanas évek közepére-végére végképp elveszítette azt a hitet. „seitenverkehrt” kifejezésekre. Mindinkább hajlott viszont arra.

Ezzel a „felvilágosult” hagyománnyal (s különösen talán annak Rousseau által képviselt változatával31) teljes összhangban járt el késõbb Norbert Wiener is. század társadalmi betegségeire gyógyírt keresve a politikai döntések irracionalitását a kommunikációs viszonyok „opacitására” – tehát például a szabad információáramlás útjában álló akadályokra és az ideológiák uralmából fakadó torzításokra. „átláthatóság”. . 32 Neveu 1994. 28–29. Magát a századot egyébként a kortársak korántsem véletlenül nevezték el a „fény évszázadának”. 125–144. hogy a „kommunikációs társadalomnak” a „kommunikációs diskurzus” által leírt fogalmát nem egy kutató „ideologikus”. amely a szó széles értelemében vett „vizualitás” témakörébe tartozik. 31 Slama. – vezette vissza. A. században az írók és gondolkodók. mint a liberális gondolkodás maga. Nos. Deux modèles: les heritages de Locke et de Rousseau. valamint a döntési mechanizmusok „átláthatatlanságára” stb. II. 30 Sfez. Így például. vagyis a „felvilágosítók” egyik fontos közös célkitûzése volt. Hasonlóképpen. amikor Erik Neveu alapos tartalomelemzésnek veti alá a kommunikáció mítoszát (feltárva az ez utóbbi alkotórészeit képezõ mitémák összefüggését és komplementaritását is). I. egyúttal azonban komoly politikaelméleti relevanciával is bír.32 amikor a 20. E kifejezések szótári jelentésére29 való tekintettel persze nyilvánvaló. ha egy pillanatra elgondolkodunk azon. illetve „átláthatóvá” (transparent) tétele. akkor ennek az ideologikus vagy mitologikus jellegnek egyik-másik vonatkozására is érdemes egy pillantást vetnünk. In: Sfez 1993.-G. Lucien (1993): Diderot. 1637–1641. illetve metaforapárral van dolgunk. akkor számos más szerzõhöz hasonlóan maga is nagy figyelmet fordít a „transzparencia” és „opacitás” fogalompárjára. illetve hálózatoknak miért okozott annyi nehézséget például a bipoláris világrend összeomlásának és a posztmodern problematika kialakulásának akár csak megközelítõen helyes ábrázolása és értelmezése is. kiemelkedõ jelentõséget 29 Tudniillik „átlátszóság” és „átlátszatlanság”. hogy itt ismét egy olyan fogalom-. In: Sfez 1993.252 Tóth Tamás Fentebb már utaltam arra. (1993): Presse et opinion. „homályosság”. A „transzparencia”. vagyis az „átláthatóság” eszméje ugyanis legalább olyan régi. Mint erre például Lucien Sfez30 is utal. hogy a nemzetközi tömegkommunikációs rendszereknek. a közélet és közgondolkodás nagy összefüggéseinek „láthatóvá” (visible). illetve „mitologikus” jellegûnek minõsíti. egy „felvilágosult” (éclairé) közvélemény kialakítása már a 18.

amelyekkel szemben.37 hogy miközben a jóléti társadalom válságát csakis a társadalmi folyamatok és összefüggések „átláthatóságának” fokozása. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat.Látják. a hatalmi viszonyok politikai értelemben vett átláthatóságának. feltétlenül üdvözlendõ. a republikánus állam autonómiájának helyreállítására kell törekedni. de nem értik 253 tulajdonított az informatizáció modern folyamatában rejlõ lehetõségeknek a Nora–Minc szerzõpár híres jelentése is. Jelentés a francia köztársasági elnök számára. úgymond. 35 Ilyen „rendies” vagy „feudális” képzõdményeknek (féodalités) tekintenek például a mai Franciaországban bizonyos hatalmas – és káros befolyással bíró – gazdasági. akinek szemében épp a modern társadalom politikai és információs viszonyainak mind teljesebb „transzparenciája” képezi a modern ember egyéni és társadalmi autonómiájának legfõbb biztosítékát. Pierre Rosanvallon pedig egyenesen azt állítja. Úgy tûnik azonban. 124–129. Sokkal inkább arról van szó. természetesen magam is úgy gondolom: minden olyan erõfeszítés. 36 Neveu 1994. hogy a különféle információs és kommunikációs rendszerek.33 Korunk tekintélyes liberális gondolkodói között ugyanis nem egy akad. Pierre (1981): La crise de l’Etat-providence. amely a hatalmi-politikai viszonyok átláthatóságának és ellenõrizhetõségének fokozására irányul. Alain (1979): A számítógépesített társadalom. 62–63. Paris: Seuil. pénzügyi és politikai különérdekeket. a gondoskodó 33 Nora. Márpedig e modern társadalomra Erik Neveu megfogalmazása szerint36 idõnként nyugtalanító árnyak vetülnek.34 A kommunikációs diskurzus képviselõi számára ezért a közélet közjogi értelemben vett nyilvánosságának. az „opacitás” jelensége korántsem tûnt el korunk kommunikációs társadalmaiból. sõt bizonyos – a nyugati világ legmodernebb országaiban is óhatatlanul újratermelõdõ – „rendies struktúráknak” a visszaszorítása is sikerülhet. Olykor egyenesen abban reménykednek. valamint a kormányzati tevékenység állampolgári ellenõrzésének biztosítása egyet jelent az egyéni autonómia újabb és újabb dimenzióinak megszerzésével vagy visszahódításával. Simon–Minc. hogy a kommunikáció mítosza egyszerûen homályban hagyja azt. a médiumok és az adatbankok segítségével a társadalmi beidegzõdöttség és a kormányzati rutin különféle formáinak feloldása. 72–76. 34 Neveu 1994. hogy miközben a kommunikációs diskurzus képviselõi a „transzparencia” dicséretét zengik.35 Nos. 37 Rosanvallon. . „transzparenciájának” növelése enyhíthetné. amit a kommunikációs társadalom árnyoldalának nevezhetnénk.

Végül. Vö. Így. hogy mondjuk a francia állampolgárok zöme egyszerûen képtelen eligazodni a közpolitikák labirintusában. hogy különösen a transzparencia és opacitás kérdéskörének empirikusan megalapozott elemzései az úgynevezett televíziós demokrácia és a politikai kommunikáció.39 Mindez bizonyos értelemben új helyzet elé állította napjaink nyugati társadalmait és európai értelmiségeit. Elõször is. minthogy az említett állásfoglalások az írott sajtóban – igényes hetilapokban és folyóiratokban – jelentek meg. illetve modern államok döntési. gazdasági és banktitok) hagyományosan nagy és az utóbbi években korántsem csökkenõ szerepét – azt eredményezi. akkor ennek több oka is van. In: Esprit (Különszám: Opacités françaises et démocratie d’opinion). hogy ez (érzésem szerint) még egy olyan kiemelkedõ. Furet a kommunizmus összeomlásának rejtélyét történelmi analógiákat keresve és optikai metaforákat alkalmazva vélte megoldhatni. s szélesebb értelemben „médiaértelmiségiként” lépett föl. nemzetközi hírû történésznek sem teljesen sikerült. Hogy ezen a helyzeten milyen nehéz volt legalább gondolatilag úrrá lenni. 39 I. azt világosan mutatja. 49–58. továbbá az Esprit címû francia folyóiratnak Opacités françaises et démocratie d’opinion címû tematikus számát 1995 márciusában. a fejlett társadalmak. hogy miközben francia történészként kizárólag 38 Neveu 1994. Továbbá. 74–75. szabályozási és újraelosztási mechanizmusainak fokozódó komplexitása – amihez hozzá kell számítanunk például a hivatali titok (így a politikai.38 Ehhez járul. Olivier (1995): Quand règne l’opacité. paradox módon. a tömegtájékoztatás és a közvélemény-kutatás vonatkozásában is számos kétértelmûségre és ellentmondásra hívják fel a figyelmet. m.254 Tóth Tamás állam tevékenysége nemhogy csökkentené. mint amilyen François Furet. 59–76 és Dagnaud. Monique (1995): L ’âge médiatique de la Démocratie. Mindenesetre. ha a jelzett gondolati nehézségeket – amelyekkel persze minden kortárs társadalomtudományi értelmiséginek szembe kellett néznie – éppen Furet néhány megnyilatkozásának felidézésével illusztrálom. a kortárs európai történettudomány e kiemelkedõ képviselõje szemléletében – legalábbis a szóban forgó kérdésekben gyakorlatilag nem haladta meg egy átlagos értelmiségi álláspontját. In: Esprit (Különszám: Opacités francaises et démocratie d’opinion). hanem többnyire bizony még fokozza is azok „opacitását” és „átláthatatlanságát”. 75–77. Tudniillik abban a fentebb körvonalazott értelemben. Furet legalább e kérdésben lényegében „újságíróként”. különösen például Mongin. . helyesen értelmezni az állami döntéseket.

Uo. a kommunista rend elõttihez kell visszakanyarodni”.41 Furet hivatkozott tanulmányában úgy vélte: „Bármely szempontból vegyük is szemügyre a kommunista diktatúrák mérlegét. de nem értik 255 francia történelmi analógiákat vett figyelembe. „mert olyan társadalmi-politikai állapot restaurálásáról van szó. In: Nouvel Observateur. a liberális értelmiség eszménye. amit az újjáépítésben föl lehetne használni. Mindebbõl Furet szerint a következõ paradox helyzet adódik: egyrészt. s ma egyértelmûbben definiálja a „modernséget”. századi Európa tehát 1945 után 1989-ben újabb történelmi napfölkeltét élt meg. hogy a neves történész már évekkel ezelõtt jól látta. mint valaha. a francia társadalmat viszont csak a belülrõl való megismerés módszereivel közelítette meg. A „demokrácia” és a „kapitalizmus” fogalompárja ismét elõtérbe került. a demokrácia vált a kommunizmus jövõjévé. csak romokat. január 4–10. 1989-ben „nem egy új társadalmat kell felépíteni a megdöntött romjain. amely kifejlett formában sohasem létezett. A 20.42 Azután pedig azért is. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik. a kelet-európai társadalmakat csak a kívülrõl. A világtörténelem „iránya” avagy „értelme” 1989-ben radikálisan megváltozott – szögezte le Furet 1990-ben. sõt nemegyszer keserû csalódásokat érlelõ év elteltével. mert ami ebbõl a modellbõl olykor és helyenként mégis megvalósult. 15. és amely idegen mintákat követ”. azt szerinte módszeresen verték szét a háború utáni idõszak kommunista forradalmai. Elõször azért. ez azonban mit sem változtat azon. 42 Bár ezt a „képet” persze Furet szerint országonként „árnyalni kell”. 3. épülete pedig „nyugati mintákhoz igazodik”. hanem éppen ellenkezõleg. a rendszerváltó eufória elmúltával? Nyilván nem.” Az új társadalom alapja – akkori véleménye szerint – ezért „a kommunista utópia egyszerû tagadása”. amelyet most fel kéne támasztani. hogy a fenti feladat kétszeresen is nehéz. nem találunk semmi mást.40 A kommunizmus megszûnt a demokrácia jövõje lenni.Látják. csupán eszmény volt. olykor kiábrándító. . bár az új horizontot még meg kell nyitni… Ami mármost közelebbrõl a kommunizmus összeomlása után kialakult helyzetet illeti. Nem hagytak maguk után semmi olyat. hogy „a híres demokratikus múlt. François (1991): Miért olyan rejtélyes a kommunizmus összeomlása? In: Népszabadság. nem pedig létezõ társadalmi állapot”. François (1990): La Révolution commence. 40 Furet. Az egykori kommunista rendszereknek nincs hagyatékuk. Ám fenntartható-e egy ilyen magabiztos helyzetértékelés néhány. 41 Furet.

s ebben a helyzetben a hagyományos baloldal és a hagyományos jobboldal egyaránt elveszítette határozott arculatát. Furet mindazonáltal az elsõk között ismerte fel azt is. Ám mi a teendõ akkor. amikor végére értek az alagútnak. Arra ítéltetett. ha a vigyázó szemüket Párizsra. a nyugati értelmiség horizontja ma éppen és csakis a jelen. Ex occidente lux. A kommunizmustól megszabaduló népek. nem is lehet restaurálni”. Valójában persze – szögezte le akkor a kiváló francia történész – „mindazt. De mi a teendõ akkor. illetve annak egy optimista vízióján. amelyben eddig éltek. Egyenesen úgy tûnik. mintha a restauráció dühödt szenvedélye hajtaná õket. Bármily világosan látta is a nyugati modell árnyoldalait. idõközben alaposan megkopott) jelmezükben lépnek ki a napvilágra…” François Furet tehát már 1990-ben a következõképpen írta le a középeurópai országok egyik fontos. hogy most. hogy abban a világban éljen. amelyben él. Berlinre vagy New Yorkra vetõ kelet-európai értelmiségiek útját a kilencvenes évek közepétõl kezdve már nem világította meg kellõképpen ez a Nyugatról jövõ fény? Kétségtelen persze: a „demokrácia” és „kapitalizmus” fogalompárja Európa keleti felén is megkerülhetetlennek és túlléphetetlennek bizonyult. Bármily világosan látta is azonban Furet ezt a helyzetet. a hosszú alagútból kopott jelmezükben a kilencvenes évek napvilágára kilépõ kelet-európai értelmiség elé õ maga sem kívánt más mintát állítani. valójában az õ látóköre sem igazán terjedt túl ezen a jelenen. szinte rögeszmésen. amely az európai kontinens nyugati felén és különösen francia földön – mint a politikai modernség klasszikus földjén – az elmúlt két évszázad során uralkodott.256 Tóth Tamás Másrészt viszont. „ezeket a társadalmakat úgy fagyasztotta be a bürokratikus zsarnokság. mint ezt a nyugati – pontosabban: a francia – mintát. európai mintája 1989 után minden bizonnyal alapos átalakításra szorulna. a fél évszázaddal korábbi (igaz. Miközben azonban a demokratikus szenvedélyek mindig a jövõ valamilyen utópiájából táplálkoznak. Éppen ezért aztán a kelet-európai forradalmak voltaképpen a nyugat-európai demokráciát tekintik irányadónak. részben mindmáig megoldatlan problémáját. hogy a demokrácia nyugati modellje. ami sohasem létezett. mindent megtagadnának abból a rendszerbõl. Vonatkozik ez szerinte arra a politikai kultúrára is. ha térségünkben eddig minden . Vagyis Kelet-Európa számára – legalábbis hallgatólagosan – Nyugat-Európa az egyetlen lehetséges modell. Európa történelme ugyanis Furet szemében 1989-ben visszanyerte egyik jellegzetes vonását – korábbi determinálatlanságát –.

amelyben a tömegkommunikáció köztudottan központi szerepet játszik. Az „alagút” és a „fény” kifejezetten optikai eredetû metaforáival. Vö. amely az említett entitásoknak a társadalmi élet mindennapjaiban való összekapcsolására irányult. amelyben félhomály. Bár a magyar közhelyszótárban sajnos nem szerepel. akit „demokrácia” és „kapitalizmus” összefüggésének szövevényes problémája mindig is erõsen foglalkoztatott. Erkundungen der politischen Transformation im neuen Osten. argumentált válasz helyett itt csak egy talányos képpel szolgálhatok.és kelet-európai térség országaiban 1989 óta kibontakozó társadalmi átalakulás súlyos problémáiról.45 43 Erre a problémára Claus Offe már évekkel ezelõtt éles szemmel figyelt fel. 44 Az egyszerûség kedvéért így nevezem itt a „közvélemény demokráciáját” (démocratie d’opinion). . súlyos társadalmi paradoxonok43 Pandora-szelencéjét nyitotta fel? És mi a teendõ akkor. Vö. Ha azonban az említett könyvcímet itt nyomatékkal idézem és még ma is úgyszólván megvilágító erejûnek érzem. ha a kilencvenes évek végére – és különösen napjainkra – nemhogy növekedett volna. Úgyhogy a kétségkívül kissé rejtélyes. akkor ennek jó oka van. e mûve címében nem egyszerûen egy fogalompárral. amelyeket a német nyelv olykor egy közhelyben kapcsol össze: az alagút végén ott a fény (Das Licht am Ende des Tunnels). hanem némely tekintetben talán még csökkent is a Furet által emlegetett „nyugati minta” gazdasági és politikai összefüggésrendszerének „átláthatósága” (visibilité) és „értelmezhetõsége” (lisibilité)? Ha a nyugati társadalom – vagyis a modern kapitalizmus és a modern demokrácia (illetve a „képviseleti” demokráciát felváltó úgynevezett „kommunikációs” demokrácia)44 – mára lassan a nyugati átlagpolgár (és jelesül a francia citoyen) számára is az „opacitás” birodalmává vált. Frankfurt am Main: Campus Verlag. Offe 1991. 45 Offe. Offe ugyanis. Mongin 1995.Látják. Ezt a képet (vagy inkább gondolati gesztust) pedig Claus Offe egyik fontos és részben mindmáig aktuális – bár tulajdonképpen már a kilencvenes évek közepén kiadott – könyvébõl kölcsönzöm. félreértés és tanácstalanság uralkodik? Nos. valamilyen formában persze ez a fordulat a magyar köznyelvben is ismert. hanem egy metaforapárral operál. Claus (1994): Der Tunnel am Ende des Lichtes. A közép. ám mégis sokatmondó cím ezek után immár így hangzott: a fény végén ott az alagút. dilemmáiról és paradoxonairól írva ugyanis Claus Offe nemcsak felidézte. hanem meg is fordította az ismert közhelyet. de nem értik 257 olyan kísérlet.

.

TÖRTÉNELEM .

.

akkor a múlt emlékezetének tárgya bizonyos értelemben és bizonyos fokig a jelen múltba visszavetített reprodukciójának ideológiailag aligha semleges. politikai. amely az ún. ilyen vagy olyan elõfeltevéseken alapuló. (Paul Ricoeur) 1. Mert ha a történelem az emlékezés narrativitásában reinkarnálódik. hogy – akár profán indíttatástól vezérelve – a „régi dicsõséget” szegezze szembe a romlott és értékvesztett jelennel. Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról írott munkáját. a kortárs pogány világ irodalmi reflexióit és a tragikus eseménynek a keresztény üdvtörténeti rendbe való teológiai megalapozottságú betagolódását vizsgálja. de minden esetben célirányosnak mondható produktuma csupán? Tehát egy olyan kreatúra. amely mindössze arra hivatott. Az alábbi írás bevezetõje egy készülõ monográfiának. hányféleképpen lehet elmesélni ugyanazt a történetet. 70es zsidó háború recepcióját. s vajon a történelemrõl való eltérõ beszédek teremtenék-e meg a história multiplikációját. vagy az éppen adott hatalom a jelennek mint a „létezõ világok legjob- . a zsidó apokaliptikus és rabbinikus irodalomnak a háborúval kapcsolatos emlékeit és az események értelmezéseit. erkölcsi és teológiai reprezentációjának kifejezõdése volna? S ha igen. a múltra való emlékezés valójában nem (csak) a jelen hatalmi. A kérdés az.A diadalív árnyékában Az emlékezet hermeneutikája: Josephus Flavius Gábor György …az emlékezet konstituálja a múlt értelmét. hogy hány történelem létezik.

létrehozzák azt. akkor máris elvethetjük Northrop Frye kijelentését. Cambridge: Cambridge University Press. hogy a történelem az „alkotó képzelet” (Collingwood) megteremtette parabola vagy példázat. ha akkor ott vagyok?« A Heilsgeschichte azonban. másfelõl a nyelv metaforikus használata során maga teremti meg és maga alkotja egy-egy kultúra történetét. 3 Gadamer. A Biblia és az irodalom. Paris: PUF . így létezõ”. az utolsó aion eljövetelét jelzõ megpróbáltatásokat és kozmikus kataklizmát demonstrálja. amelyben az elbeszélések igazsága a narratíva koherenciájának függvénye. amikor leszögezi: „A történelem a történész tapasztalata”. In: Uõ: A szép aktualitása. amely szerint a történelem a mitikus ellentéte. 4 Oakeshott. annak aligha lett volna köze ahhoz. ugyanakkor szem elõtt tartva Gadamer hermeneutikailag is alapvetõ megjegyzését.262 Gábor György bikának” gondosan megválogatott tipologikus elõképére találjon rá a fényes múltban. hiszen „történelem csak történetírás révén jöhet létre. Maurice (1997): La Mémoire collective. Végsõ soron tehát a „nagy elbeszélésen” belül a történelmi múlt képét és szövedékét a jelen diskurzusai alakítják: részben árnyalják. 233. 2 Halbwachs. visszaszorulásához vezet(het) – teljes összhangban Halbwachs megállapításával. hogy tudniillik „egyedül a mítosz adhatja meg egy kultúra jellegét”3 – mégiscsak azt kell hangsúlyoznunk. Ennélfogva a mitológia egyfelõl a közös nyelvi tapasztalást örökíti tovább és közvetíti az idõben. és erre a kérdésre próbál válaszolni: »Mit láttam volna. . Oakeshottnak igazat kell adnunk. Budapest: Európa. 100–101 és 102. de amit láttál volna. amint az evangéliumokból kitûnik.”4 Természetesen a történelmi emlékezés nem referencia nélküli: a történelem olvasata mint értelmezés valósítja meg a referenciát.1 Jóllehet a historikus igény és a történeti kutatás a mítosz gyengüléséhez.«” Frye. ahol a hagyomány véget ér ”2 – ám Frye lelkesültségével ellentétben. Budapest: T-T wins. Northrop (1996): Kettõs tükör. 130. de – akár transzcendens szándéktól determinálva – a Gondviselés megnyilatkozásainak terrénumaként a bûn és büntetés isteni rendjének és elkerülhetetlenségének legyen az exempluma. részben megteremtik. miszerint „általánosságban a történelem ott kezdõdik. ami valójában történt. 99. Hans-Georg (1994): Szó és kép – „így igaz. Michael (1933): Experience and Its Modes. ha akkor ott vagy. vagy a végsõ idõk. Ha mindez így van. ezt mondaná: » Talán nem ezt láttad volna. A történész- 1 Frye – egyebek között – ezt az ellentétet emeli ki a Weltgeschichte és Heilsgeschichte szembeállítással: „A Weltgeschichte a mindennapi történelem kritériumait használja.

saját megélt jelenébõl. ha csakugyan tilalomfák veszik körül. akár a megmutatkozó vagy rejtõzködõ transzcendencia mindenre kiterjedõ kozmikus-univerzális mindenhatóságában. mint a legkülönfélébb politikai hatalmakba vagy ideológiai diskurzusokba integrálódott (avagy azokhoz akár kritikailag viszonyuló. „õ maga is egyike azoknak a cselekvõ és szenvedõ lényeknek. Ennyiben a »történetcsinálás« mûvelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik. Budapest: Atlantisz. azaz a regresszió és a transzgresszió szûnni nem akaró kettõs ölelésében az egyes személyek „intézményesített” megismerésformáinak és múltképeinek folyamatos „hozzáigazítását” a jelen hatalmi-politikai mainstreamjéhez. 53. manifesztálódjék akár földi-evilági struktúrákban és intézményrendszerekben. Michel (1996): A szexualitás története.6 Popper találóan fogalmazott. hanem „az elbeszélõ idõ mögött kibomló elbeszélõ logika” (Ricoeur) felismerésével önmagából.”5 Az olvasó pedig nem a kanti a priori képzelet mintájára érti meg a történetet. akik a történelmet létrehozzák és elviselik. s az egyikhez vagy a másikhoz való viszonyt tudásszociológiailag meghatározónak tartotta: „Ha a szexualitás csakugyan represszió áldozata. 6 Foucault a szexualitás történetiségének elemzésekor a regressziót és a transzgressziót – éppen a hatalomhoz való viszonyulás tekintetében – alapvetõen meghatározó elemnek tekintette. azaz mindenekelõtt saját (létezõ) idejébõl megközelítve. sõt. mindenki úgy tesz. mintha nem is létezne. mint a »történelemcsinálás«. hanem a „majdan eljövendõ”-t is saját képére és hasonlatosságára formálja. Paul (1999): Emlékezet – felejtés – történelem. A kultúra narratívái.” Foucault. amely ennélfogva önmaga öröknek és megrendíthetetlennek vélt jelenébõl kitekintve nemcsak az „egykor volt”ot. 10–11. A tudás akarása. Az. akkor már puszta említése. már az elnyomására való puszta hivatkozás is szándékos transzgressziónak minõsül. mint a történelem kisajátításának és birtoklásának sajátos technikája. In: Narratívák 3. Ez a szuverenitás. Karl (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. miszerint az egyetemes történelem a „politikai hatalom történetévé”7 szimplifikálódott. amikor alig burkolt indignáltsággal annak a rosszalló meggyõzõdésének adott hangot. .A diadalív árnyékában 263 nek a történelemrõl nyújtott beszámolója nem két különbözõ valóságszint pillanatnyi találkozása. s annak lebontására törekvõ). végsõ soron nem más. ha csakugyan némaságra van kárhoztatva. 436. Mindez nem jelent mást. Budapest: Balassi Kiadó. ideológiai (vagy dogmatikai) elszántsággal átitatva az idõbeli- 5 Ricoeur. hiszen a történész (a megfigyelõ) a megfigyelt világ része. Budapest: Kijárat Kiadó. 7 Popper.

mintegy állandóságot adva az idõben folytonosan alakuló elmúltnak. Elmondja azt. reményeinek. vágyainak. amely a képzeletbelit életre kelti és a puszta potencialitást aktualizálja. Paris: Éditions de Seuil. a kommentárok sora alkotja azt a diskurzusfolyamot. 111. Az intézményesített hatalmi mechanizmusok. kontinuus szakadatlansága – mindez legfeljebb a természet rendje lehet. hogy a históriáról való tudás autonóm. Ezen kívül nincs semmi a múltban. küzdelmeinek matematikai összessége. mint »világtörténelem«.” Heidegger. A történelem kommentárjai örökösen felidézik a soha nem voltat: egyszerre és szakadatlanul ismétlik az örökösen változót. 9 Ricoeur megfogalmazásában: az idõt „emberi idõvé [temps humain] a történelem és a fikció keresztezõdése teszi. Ebbõl természetesen nem következik az a konklúzió. . ám az igen. III. Paul (1985): Temps et récit. A róla való számtalan beszéd. érzéseinek. amelyben az egység és az „immanens logika” (vagy szellemiség) kizárólagosan (és természetes módon) saját értékrendjének és törvényeinek megfellebbezhetetlen és immár örökkévalóvá dermedt rendszerén nyugszik. csak ennek alapján lehetséges egyáltalán olyasmi. elnagyolásokra és 8 „A történetiség a jelenvalólét mint olyan »történésének« létszerkezetét jelenti. A primer történelem „egykor volt” állapotában a jelen számára valójában csak fikció. Budapest: Gondolat. hiszen a történelem nem a dolgok és helyzetek folyamatossága. ami volt és elmúlt: tehát ami immár véglegesen állandó és változatlan. sikereinek. azaz innen nézve – és csakis innen nézve – lejátszódott. elképzeléseinek. szenvedéseinek. miszerint a történelem pusztán a teremtõ képzelet alkotása volna.” In: Ricoeur. a hozzá írt kommentárok sokasága. de ami másodlagos módon a múltban „éppen most”. céljainak. Le temps raconté. gondolatainak. s csak ennek alapján lehetséges történetileg a világtörténelemhez tartozni. s folytonosan újabb és újabb újdonságot mondva el arról. 264. Martin (1989): Lét és idõ. ami primer módon soha nem történt meg. hogy ezt a konkrét történelmet képtelenség volna megírni. ami végsõ soron a valóságos történelem (történet) volt.9 Azt a történelmet. Absztrakciókhoz kell folyamodnunk. „nyilvánvaló. azaz minden egykor létezett egyes ember személyes története. a róla való beszéd. a megismerési folyamatok és a „jelenvalólét”8 reflexív tudata a visszaemlékezés révén szoros korrelációban konstituálják a történelmet magát.264 Gábor György ség hármas dimenzióját. hanem a róla való tudás. emócióinak. ámde a természetnek aligha van történelme –.

reinkarnálódik. Amint a jelen. a börtönök világa. a sokféle történelmi nézõpontot és tapasztalatot és a sokféle történelmi emlékezetet jelenti csupán. és csak egy történelem létezik”. Mindez viszont számtalan történelmet eredményez” – írja Popper. mint mondjuk a morális elvek. azaz az orális hagyomány ebbéli megtestesülésében befejezõdött. Az a történész. az esztétikai. Ám miért éppen a hatalom. . nem tette magát körülhatárolttá és teljessé. azaz „valóságos” történelem számtalan. majd éppen a lényegrõl elfeledkezve felteszi a nagy kérdést: „…a nemzetközi jogtiprások és tömegmészárlások történetét úgy próbálják eladni.11 Tegyük azonban mindehhez hozzá: befejezett történelem – ha ontikus értelemben ennek egyáltalán lehet valamilyen értelme – természetesen csak egy létezik. hiszen a vallás vagy a költészet (miként – s Foucault érdemeit ebben a vonatkozásban aligha lehetne túlbecsülni – a szexualitás. Karl Popper egy pillanatra elfeledkezett volna arról. teljességében létezõvé és körülhatárolhatóvá. mint az emberiség történetét. Jóllehet Homérosz mûve leíródott. ám az emlékezetekben rekonstruálódó. de lényegi kiegészítésre szorul: számos kollektív emlékezet lehetséges. minden egyes fordításban. minden egyes kommentárban. a kriminológiai vagy a tudásszociológiai princípiumok szemszögébõl. Homérosz Odüsszeiája minden egyes olvasatban. de akár Joyce Ulyssesében is újra feltámad. azaz egyfajta „mikrokozmosszá” vált. Halbwachs megfogalmazása találó. aki szemléletét abszolút objek- 10 Popper 2001. hanem a „nagy elbeszélés” történeti-hermeneutikai kommentárját. A történész nem a történet kivonatát adja. 11 Halbwachs 1997. semmi egyebet. megõrzõdött. az elmegyógyintézetek. és miért nem például a vallás vagy a költészet történetét választják ki?”10 Mintha legalábbis a nyitott társadalom ellenségeinek ellensége. ám a történelem nem írta le önmagát. vagy akár a „tudás archeológiája” is) a hatalmi mechanizmusok felõl legalább annyira megragadhatók. A „sokféle történelem” valójában a sokféle történelmi tudást.A diadalív árnyékában 265 szelekciókra kényszerülünk. de „a történelem egy. akként a múlt is bevégezetlen. 135–136. hogy a vallás vagy a költészet történetét akár mint a hatalom történetének más aspektusból papírra vetett kivonatát is bízvást az analízis tárgyává lehetne tenni. avagy az etikai. 436.

s nem pszichikus funkcióként értelmezték. továbbá Schreckenberg. 15 Karády Viktor (1997): Asszimiláció és társadalmi krízis. hogy akár csak hozzávetõleg megsejthetnénk. (1961): Studies in Josephus. Leiden: E. In: Josephus Flavius: La guerre des Juifs. J. Josephus Flaviushoz lásd Thackeray klasszikus. (1968): Bibliographie zu Flavius Josephus. ma is kiválóan használható monográfiáját: Thackeray. Titus és Domitianus által rendkívül megbecsült. Paris: Les Éditions de Minuit. az maga volt a vox Dei. nagy tudású. valamint „a nyilvános önbemutatás »nemzetiesítése«”. polgárosodás. New York: Jewish Institute of Religion Press. 12 Nietzsche. 191. a hatalom „hivatalos” történetírójává metamorfizálódott Joszef ben Matitjáhu – aki a római szellem iránti áhítatos tisztelete és a Flavius-dinasztiával szemben táplált alázatos imádata. R.12 2. örökös hitszegésre kész. Brill. Alighanem a legkorszerûbb pszichoanalitikus módszerekben való jártasság sem volna elegendõ ahhoz. saját anyanyelvén kívül görögül és latinul is tudó. 124. Friedrich (1996): Adalék a morál genealógiájához. H. a háború végeztével a gyõztesekkel Rómába tartó és ott Vespasianus. H. sõt amit egyszer kimondott. hogy a késõbbiekben Josephus Flavius néven emlegesse õt a mûvelt világ – a Forumon épített tribünszerû emelvény egyikén kucorogva legeltethette tekintetét a hatalom kollektív népünnepélynek álcázott öntömjénezésén. Budapest: Cserépfalvi. 13 Ehhez lásd Jung sorait: „Tudniillik a lelkiismeretet már sokan s õsidõk óta inkább isteni beavatkozásként. Arbeiten zur Literatur und Geschichte des Hellenistischen Judentums. (1977): Du bon usage de la trahision. Budapest: Gondolat. St. Az „õsi papi családból”14 származó. J. (1929): Josephus: The Man and Historian. vajon a gyötrõ lelkiismeret13 súlya alatt mire is gondolhatott Joszef ben Matitjáhu. P . midõn elhaladt elõtte a diadalmenet. Vidal-Naquet. Shutt. 9–115. G. C. In: Josephus Flavius (1964b): A zsidó háború. In: Uõ: Gesammelte Werke. London: SPCK. a zsidó háború nagy gyõzteseinek triumphusa. In: Zsidóság. ám mint a rómaiak elleni háború galileai fõparancsnoka inkább csak katonai kudarcra képes. J. Olten: Walter Verlag AG.” Jung. Nietzschével szólva „a történelem kéjvágyó eunuchja”. 14 Josephus Flavius (1964a): – – Önéletrajza. Budapest: Holnap Kiadó. 483. mit is érezhetett.266 Gábor György tívnek tartja. avagy az abszolút objektivitás látszatát kelti. 10. 481. azaz Isten szava. . (1989): Gut und Böse in der analytischen Psychologie. modernizáció. Vespasianusnak és Titusnak. H.15 azaz asszimilációs ambíciói folytán nevét latinosította. az erõt és egységet sugárzó pompás katonai parádén.

17 A görög-római történetírói hagyományhoz kapcsolódó Josephus Flavius munkájának valamennyi érve. Thuküdidész nagy történeti mûvét hasonlóképpen kezdi: „ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének. meghatározó esemény. Josephus Flavius tehát minden bizonnyal egy funkcionálisan fontos. s a „világtörténelmi” eseményt. A cím a rómaiaknak a zsidók elleni háború- . A görög nyelven író és a kényes római ízlésnek megfelelni kívánó Josephus Flavius – mint munkájának több helyén – ezúton is a klasszikus görög-római mintákat. ám mára az egykori „kis” zsidó–római háború valóságosan világtörténelmi jelentõségûvé vált. hogy a kissé fellengzõsnek ható kijelentés mögött egyfajta irodalmi toposzt keressünk. az európai (vagy nyugati) szellem olvasatában és értelmezésében majdnem két évezred távlatából lett nagy jelentõségû. mondhatni. az a mi történelemfelfogásunkban. I. nyelvi és gondolati fordulatokat követi. de valódi jelentõséggel és referenciával aligha rendelkezõ toposszal élt.) Mindenesetre aligha véletlen. hanem tökéletesen illeszkedett a „hermeneutikai megértéshez” (Ricoeur). elementa). 7 [I. azaz a zsidó–római háborút – kezdetben annak tevékeny résztvevõjeként – közvetlen közelrõl szemlélhette. hogy az interpretáció során nem bizonyult túl tágnak vagy túl szûknek az olvasó számára. sz. (Arisztotelész [1982]: Rétorika. értelmezhetõ volt. hogy a történések súlyával maga is tisztában volt16 –. Mindamellett jó okunk van arra. véleményeit és nézeteit tükrözik. s ami akkor és ott legfeljebb toposzként lehetett jelentõs. nem tartja homályban azt. hanem az egész történelem egyik legjelentõsebb háborúja volt azok közül. az érv alkotóelemének is nevezi.” (Thuküdidész [1985]: A peloponnészoszi háború. Budapest: Gondolat. hogy „rajtuk alapul sok enthüméma”. 1]. mintha valamilyen komikus „békaegérharc” képzetét igyekezett volna kelteni a közönségében. A toposzban rejlõ analógia megfejti. népek népek ellen viseltek.) A toposzokat Arisztotelész sztoikheiának (lat. A római közönségnek író17 zsi- 16 „A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk. De Josephus Flavius nemcsak szemtanúja volt az i. 1. az emberiség többsége számára is. locus) egyébként már Arisztotelész azt írja. és nem elleplezi. Laqueur éles szemmel hívja fel a figyelmet arra. Budapest: Európa. sõt. hogy Josephus Flavius minden további nélkül átvehette ezt a klisét: a nyelvi kifejezés „szimbolikus funkciója” (Cassirer) pontosan azzal tölthette be a szerepét. hanem – legalábbis az utókor által egyetlenként ismert – informátorává is vált a zsidók ellenében indított megtorló háború megannyi részletének és lefolyásának. amelyeket államok államok. azaz a tudományos érvelés objektivitásával szembeni szubjektív igazságokra építõ „retorikai szillogizmus”. hogy maga a mû címe egyértelmûen elárulja Josephus szándékát és igazodási kényszerét: a mû római és nem zsidó aspektusból íródott. A toposzról (lat.” Josephus 1964b. A toposz a kortársi „olvasatban” kifogástalanul megtalálta a helyét. a barbárok egy része. kifejtett szempontjai és értékítéletei kizárólagosan Róma elgondolásait.A diadalív árnyékában 267 Josephus Flavius egy valódi (világ)történelmi esemény színpadias fináléjának volt a megfigyelõje – mûvéhez írott elõszavának kezdõsorai bizonyítják. 170 [1403a]. feltárja a tágabb összefüggést. 66-ban kitört Rómaellenes felkelésnek. hanem éppen ellenkezõleg: a világos és követhetõ analógia teljesen egyértelmûvé tett valamit már a kezdet kezdetén. s Josephus megfogalmazása korántsem tûnt túlzásnak. A történelem „felülértékelte” önmagát.

ebbõl következõen aligha meglepõ. In: Archivio di Filosofia. hanem a „mostani tanúk” közé. hogy a tanúság éppen azért bír „kváziempirikus jelleggel”. ját sugallja és nem fordítva. Josephus Flaviust az arisztotelészi osztályozás értelmében – minthogy ebbéli szerepét és funkcióját saját korában szükséges megítélni – nem a „régi” tanúk közé kell besorolnunk. Errõl Arisztotelész a következõket írja: „Az ilyen tanúskodások csak arra szolgálnak. (1970): Der Jüdische Historiker Flavius Josephus.”18 A tanúság tehát alapvetõen hermeneutikai szituációt teremt. 42: 53. módja és formája.20 A történelmi diskurzust meghatározóan ez a hermeneutikai helyzet hozza létre. 97–98 és 255. mivel nem az esemény valóban megtörtént jellege (aktualitása) a kérdéses. s a jelentésadási folyamat biztosítja a múlt megjelenítését. 18 Arisztotelész 1982. azaz az argumentáció puszta eszközei között emlegeti a tanúságot. . Paul (1972): L ’herméneutique du témoignage. azaz igazságos vagy igazságtalan-e. Vö. 78. hogy a valószínûség és a bizonyosság fogalmai mellett kitért a jelnek (szémeion) az elõbbiekkel való kapcsolatára és a három fogalom különbözõségére. 30. hiszen a gondolati reflexió számára a tárgy és az ahhoz való viszony jele értelmezést igényel.19 vagy ahogy Ricoeur mondja: a tanúság „az értelmezés számára értelmeznivalót ad […] továbbá eleve értelmezést tesz szükségessé”. 1376a. 20 Ricoeur. Lásd Laqueur. 1357b. fennáll-e vagy sem. akik „megtörtént dolgokról tanúskodnak”. Arisztotelész a Rétorikában a „retorikán kívüli” meggyõzés. i. amelyeknek tárgya a valószínûség (eikosz) és nem a bizonyosság (tekmérion) episztemológiai körébe tartozik. hanem annak milyensége. Arisztotelész 1982. minthogy ez utóbbira – értelemszerûen – a megfontolás nem vonatkozhat. De éppen a történelem „megszólaltathatóságából” következõen. Ein biographischer Versuch auf neuer quellenkritischer Grundlage. hogy igazolják: megtörtént-e valami vagy sem. R. tehát azon elemek körében. tehát azok közé. tehát nem pusztán a legkülönfélébb dokumentumok és írásban rögzített beszámolók „szóra bírásával”. m. a tett milyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak. Továbbá: Thackeray 1929.268 Gábor György dó (szem)tanú a császári hatalmon mint megrendelõn keresztül közvetítette az „igazságot” a rómaiak részére. hanem az egyes események empirikus vizsgálatán túli összefüggések megragadása érdekében tisztában kell lenni azzal. hasznos vagy káros-e. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. 19 Arisztotelész következetességét jelzi. hogy munkája létrejöttének idején alapvetõen a rómaiak számára öltött valóságos testimonium jelleget.

amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínûség vagy szükségszerûség alapján. Paris: Éditions de Seuil. mondhatni: „jelen adta módon” keveredik a történész nyújtotta fikcionalitással. hiszen önmagában vett tény nem létezik: a tény valóságos tény státuszához az értelmezés során. miszerint képtelen felismerni. 103. „amely nem egyszerûen csak elõfordul a többi létezõ között. 100–101. 25 [1451]. hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el. hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el.22 A tényeket a történésznek szóra kell bírnia.) 23 Veyne. hanem beszámoló. narrációja. m. Ontikusan kitüntetett. Csak emlékeztetõül: a Daseint (jelenvalólét) Heidegger „a többi létezõhöz képest” kitüntetettnek mondja. A történetírásnak és a költészetnek a tényeken és a képzelõerõn alapuló különbségét. amelyek megtörténhetnének. azaz tényeken alapuló faktualitás folyamatosan. 22 Popper éppen azt veti a historicista szemére. szelektálásakor és felhasználásakor. sõt a historicista inkább „úgy véli. mint egy valóságos elbeszélés”.) 24 „…nem az a költõ feladata. Veyne amúgy a történelmet egy „intellektuális aktivitásnak nevezi (i. neutrális médium. vagyis az esemény elbeszélése. miszerint „a történelem semmi egyéb. hogy versben vagy prózában beszél-e…. „hogy mi választjuk ki és rendezzük el a történelem tényeit”.A diadalív árnyékában 269 mert „nem közvetlen észlelés. amelyben az olvasat nem más. s az olvasás a történeti szöveg referenciája. 90). amit „a temporalitáshoz és nem a Daseinhez kapcsolódó intellektuális adatok konstrukciója támaszt” (i. jövõnket. Budapest: Magyar Helikon. augmenté de „Foucault révolutionne l’histoire”. hogy inherens törvényei révén »maga a történelem« vagy az »emberiség története« jelöli ki problémáinkat. (Popper 2001. „egy élettõl elvonatkoztatott és nem a létezõvel kapcsolatos ismeretnek”. Ennélfogva a látott dolgokat az elbeszélt dolgok szférájába helyezi át. hanem az. hogy a „valóságos”. nevezetesen arról. IX. 37. amelynek klasszikus 21 I. sõt még nézõpontunkat is”. 1–2.”21 A történelmi diskurzus lényegérõl van szó. annak függvényében jut hozzá. m. hanem olyanokat. hanem már maguk a tények és dokumentumok kiválasztásakor.) . A történetírót és a költõt ugyanis nem az különbözteti meg. Veyne meglehetõsen sarkosnak tûnõ megjegyzése.” (Arisztotelész [1963]: Poétika. amit egy olyan kanalizációs folyamatban és formában végez el. 13. a másik pedig olyanokat.23 annyit mindenesetre pontosan jelez. P .” (Heidegger 1989. (1971): Comment on écrit l’histoire. m.). minthogy létében önnön létére megy ki a játék. A történész ugyanis nem valamilyen értéksemleges. hanem a tények közvetítõje. valamint azok értelmezésekor folyamatosan megfelel és megfeleltet. hogy a múlt megjelenítésének folyamatában a történetíró reprezentációs technikái révén nem csak és nem egyszerûen az elmúltat jeleníti meg. 435. mint a múlt lefordítása a jelen nyelvezetére.

hiszen már az is kérdéses. a tragédia. m.” (Dilthey. Wilhelm [1974]: A hermeneutika keletkezése. hanem reflexió is egyben. In: Uõ: A történeti világ felépítése a szellemtudományokban. hogy Dilthey az interpretáció hermeneutikai érvényességét a történelem bizonyosságának próbájaként fogta fel: „…a hermeneutikának elméletileg meg kell alapoznia az interpretáció azon általános-érvényûségét. Paris: Éditions du Seuil. In: Uõ: A történelem terhe.”26 Az önmagában vett múlt. „Nincs mit csodálkozni azon. Essais d’herméneutique. mint kognitív tevékenység eredménye. mint ahogy õ magát megértette. amennyiben „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció. s amihez képest önmaga nem más. vagy még pontosabban: mi tartozik a jelenhez mint önmaga múltja? A múlt. a dráma. Dilthey megállapítása. Budapest: Gondolat.. a regény.24 éppen hermeneutikai szempontok alapján kell újragondolni. hogy a történelem – a történészek történelmét értem ezen – ugyanazokat a problémákat és vitákat idézi fel. melyen a történelem minden bizonyossága nyugszik” (i. . hogy a történelem a beszéd és a cselekvés elméletének közbülsõ terepe. Paul (1986): Du texte à l’action. Hayden (1997): Elõszó. Másfelõl a történelem az emberek múltbéli cselekedeteivel kapcsolatos. hogy mintegy „beírja” magát az elbeszélés idejébe. a romantikus önkénynek és a szkeptikus szubjektivitásnak a történelem területére való állandó betörésével szemben.). a múlt mint olyan természetesen nem válhat a történeti kutatás tárgyává. paradox voltában is mélységesen igaz: „A hermeneutikai eljárás végsõ célja az. Ez a referencialitás sajátos módját adja. hogy a szerzõt jobban megértsük. ame25 White. szinkronitásba hozza és egyidejûvé teszi önmagát mindazzal. egy »igaz« elbeszélés a mitikus elbeszélésekhez vagy a fikciós elbeszélésekhez képest. hiszen az elbeszélés létrehozta textualitás és az összekapcsolódó tettek cselekménysorozata együttesen alkotják a történelmi események rekonstrukcióját. Budapest: Osiris. ugyanis az elbeszélt az elbeszélésben artikulálódik. 26 Ricoeur.”25 A történelem idejének sajátossága tehát éppen az. mint amiket a szöveg elmélete és a cselekvés elmélete. uo. mint amilyen az eposz. Ricoeur pontosan látja. Csakhogy a történelem nem pusztán cselekedet. II. a novella. 493. hogy egyáltalán mi számít múltnak. Ugyanis egyrészt a történelem – a történetírás – az elbeszélés egy fajtája. 176.) Kár – de mindenesetre jellemzõ –. Márpedig a pszichológiát innen számûzni aligha lehetséges. azaz a történelem bizonyosságát jelenti. mint elmúlt.270 Gábor György megfogalmazását az arisztotelészi Poétikában olvashatjuk. A megértés pszichológiai korlátaival szembehelyezett „bizonyos” az objektív formát öltött emberi tevékenység. ami számára eljövendõ. s ezzel különös korreláció alakul ki az elbeszélés és az elbeszélõ között. 7.

Ugyanis már maga a felidézés pszichológiai és az írásba foglalás technikai attitûdje eleve kizárja azt. de a jelen értelmezéseiben divergáló rendszereiben történik. „ahogyan valami valójában történt”. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. Hayden (1973): Metahistory. csak történelemértelmezések létezhetnek. „külön szálon futó” történést. hanem puszta nemlét. Popper épp ezzel szemben mondja: „Összefoglalva: nincs olyan történelem a »múltról. miért és hogyan megbízható?) tanúskodás. 434. . hogy a felidézett és leírt a maga teljességében és hiánytalanságában rekonstruálódjék. 30. a feledés homályába burkolózik. 106 stb. s az elfeledettség állapotában nem is múlt többé. 4). egymástól elkülönülõ. Wiesbaden: Standard Verlag.” (Popper 2001.A diadalív árnyékában 271 lyet a jelentõl Léthé vize választ el. The Historical Imagination in XIXth Century Europe.. Ám múltként való megszületése csak és kizárólag a jelenben történhet meg. ahogyan az valóban megtörtént«. Csak ha képesek vagyunk megidézni az emlékeinkben. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. Az idõ múlásával eleve összeegyeztethetetlen közvetlen és megbízható (ráadásul: mitõl. de egyikük sem végleges. akkor válik történelemmé. a megannyi egyedi.) 28 Vö. s biztosítja az immár hermeneutikailag is rele- 27 „Wie es eigentlich war ” (Ranke. Leopold [1957]: Fürsten und Völker: Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494–1514. minden nemzedéknek joga van megalkotnia a sajátját. A múlt megjelenítése azonban idõhöz és térhez kötött olvasatok múltban konvergáló. Nincs és nem is lehet a történelemnek egy olyan metanarratívája (szupernarratívája). 26. White. elõzetes értékelésével és értelmezésével kezdi (egyáltalán: mit tekint eseménynek?). a storykat éppen az elbeszélés. hogy historiográfiai munkássága során felidézze és leírja azt. 88.28 A történetet. s ez a jelenben kialakított vázlat vagy terv mintegy megelõlegezi a múltról kialakítandó ikont. csak ha elõhívható lesz a homályból. egy „abszolút” tanúság tenné kizárólag lehetõvé a dolgok valóságos megtörténésérõl való beszámoló megszületését. 2. 31–38 stb. Rankét történetírói naivitása és tudományos becsvágya arra ösztönözte. White. A történész a múltban valóságosan lejátszódott folyamatok megjelenítését a rendelkezésre álló dokumentumok (tanúságok) eseményeinek prefigurációjával. a történések narrációja teszi historyvá. Hayden (1978): Tropics of Discourse.27 ám az egész történettudománynak szánt programja önmagában hordta saját kudarcát. amely az eltérõ értelmezések és olvasatok abszolút valóságát (és nem csak – jó esetben – valószerûségét) tartalmazná.

W . uo. 32 Ricoeur. Paul (1983): Temps et récit. Ricoeur találó mondata egyúttal érinti a „történelem fonalát” (fil de l’histoire. Le temps raconté.31 Úgy is fogalmazhatnánk.). az „emberi idõ” (temps humain) létrejöttével. m. melyek hasonlósági kapcsolatot sejtetnek az ilyen események. Hayden (1997): A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás. a tettek és események” (i. visszafelé. „A történelem egyesíti nyelvünkben az objektív és a szubjektív oldalt. folyamatok és a történettípusok között […]. 30 Vö. vagy esztétikai értékek képezik. mint maguk a res gestae. s jelentése éppúgy a historia rerum gestarum. 279. Foucault. Paris: Éditions de Seuil. (1966): Elõadások a világtörténet filozófiájáról.30 amelyek a legegyszerûbb metaforáktól a legbonyolultabb szimbólumok komplex rendszeréig a historiográfiai artisztikumtól függõen létrehozzák a saját. 33 Ricoeur 1985. s ami az egyes eseményeket történésegésszé fûzi össze. ám mára nem létezõ entitást. amely az értelem felõl visszapillantó retrospektív szemléletnek köszönhetõen formálódott egységes folyammá: „Olvasva a befejezést a kezdetben és a kezdetet a befejezésben.” White. A konstrukció és re-konstrukció kettõs irányultsága a „történelem és fikció keresztezõdésében” bomlik ki. mintha egy cselekvés folyamatának kezdeti feltételei ismétlõdnének és összegzõdnének a végkifejletben. azaz végsõ soron olyan „hatalmi és kontrollmechanizmusok”. I. 281. 123. politikai. amely irányt mutat nekünk. s egyúttal a kezdethez a befejezésbõl rendeli hozzá a számára adott értelmet. Debrecen: Latin Betûk. mint maga a megtörtént. story-line).272 Gábor György váns történetek folyamatjellegét és koherenciáját. hanem metaforikus kijelentések is. hanem szimbólumok komplex rendszere.F . teológiai. különös történelmi narratívájukat. etikai. G. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója.”32 A múlt konstituálódik. 31 „…a történelmi narratívák nemcsak elmúlt események és folyamatok modelljei. . Budapest: Akadémiai. amit Hegel „belsõ közös alapnak”29 nevezett. s a történész a hatalmi-politikai diskurzus egészében részben konstruálja. ugyancsak megtanuljuk olvasni magát az idõt. Michel (1999): Szexualitás és hatalom. In: Uõ: Nyelv a végtelenhez. hogy a történész egy metaforarendszeren át maga választja a múltját. éppúgy a sajátlagosabban megkülönböztetett történelem-elbeszélés. In: White 1997. valamint „tudásmechanizmusok”. azaz saját jelenét olvassa ki. 105. amelyben egyesül a múlt történelem általi reprezentációja a fikció képzeletbeli variációival…”33 29 Hegel. részben re-konstruálja az egykor volt. 81–82. Mindannak a kohéziós erejét. amennyiben a jelenre rezonáló múltból a befejezést. hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlõ ikonját.

Rómában megvonni az események mérlegét. A történelemrõl szóló elbeszélés az egyes események kölcsönhatásában feltárulkozó jelentést fejez ki: egy-egy üdvtörténeti rendszerben metajelentésrõl kell szólnunk. Még orwelli értelemben sem lehetett „a múltat végképp eltörölni”. azaz a múlt a mindenkori (képzelt) jövõben. legfeljebb átírni. De az vitathatatlan. Ám az evilági történelem jelentése. mint futurológia. a remélt vagy rettegett holnapban teljesedik be: temporális értelemben nemcsak az ontikusan még nem létezõ jövõ válik a jelen valóságos létezésén át már nem létezõ múlttá. kortárs adatközlõ az a Josephus Flavius volt. aki immár a mediterráneum másik oldaláról pillantott vissza a Szentföld közelmúlt eseményeire. s más a Szentföldön élõként. azt képesek lennénk egy csapásra meg nem történtté tenni. rabbinikus bölcsek.A diadalív árnyékában 273 Természetesen a múltat nem lehet újraalkotni. Az. valamelyik újonnan létesült diaszpórából visszatekinteni a történtekre. hogy Róma kegyeltjeként az önigazolás felettébb komfortos formájának . képesek lennénk utólag egyfajta „ráolvasással” múltbélivé. jelentõs mértékben függ adott vagy választott nézõpontjától: attól. zsidó apokaliptikusok. imaginárius jövõbe torkollik. ami egykor nem volt. hogy éppen mit lát: dicsõséges diadalmenetet vagy súlyos gyászmenetet. s feldolgozni annak minden tanulságát. keresztény apologéták és történetírók – sorában az egyetlen szemtanú. hogy a diadalív napos vagy árnyékos oldalán foglal-e helyet. Az eltérõ értelmezések alapvetõen a jelenen nyugvó eltérõ jövõképekbõl erednek. a szónak abban az értelmében. amelyet kizárólag (igaz) próféciával vagy szigorú exegézissel lehet föltárni és kimutatni benne az isteni gondviselés vezérmotívumát. 3. hanem episztemológiailag a már csak emlékezetben létezõ múlt a tapasztalati-érzéki jelenen át folyamatosan az elképzelt. a megtörténtek értelme nem szilárd kövület és mozdíthatatlan állandóság. egykor volt létezõvé tenni. vagy ellenkezõleg. Természetesen más volt a pogány birodalom centrumában. hogy mindazt. A 70-es háborúra való visszaemlékezõk – pogány historiográfusok. vagy a Szentföldrõl a közelmúltban elûzöttként. A történész a történelem menetét figyeli. A történelem tehát legalább annyira „kortárs történelem” (Croce). éppen ellenkezõleg. ami volt.

és Isten. Egyébként állatok és emberek közt a leghatalmasabb törvény. s egyúttal visszautasítsa és érvekkel cáfolja meg a pogány univerzum felõl érkezõ. 36 Deuteronomium 9.11. népek és kultúrák irányadó perspektíváját. amelyek egyrészt a történelmi helyzet post festa megítélésének elviselhetõ helyzetébõl fakadtak. amelynek során nemcsak Róma kegyetlen fellépésének gyötrõ emlékére kezdett a feledés jótékony homálya aláereszkedni. aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát. 35 Yerushalmi. akiktõl minden további jóindulat reméltetett.34 Persze a császári birodalom centrumában sok más egyéb tényezõ. hanem a Deuteronomium szigorú. Éles és merész kanyarokkal tarkított pályájának vége felé Josephus Flavius zsidó hittestvéreitõl megvetéssel sújtva és a római hatalmi propaganda számára egy elmúlt idõszak meglehetõsen anakronisztikus figurájává válva komoly erõfeszítéseket tett. amely még nem hódolt meg a rómaiaknak […]? Hozzájuk szegõdött a szerencse. Budapest: Osiris. V . H. (2000): Záchor. s végül „az Isten a rómaiakkal van” kategorikus megállapításával jelöli ki Josephus Flavius vallások. másrészt a történelmen túli.35 ahhoz a folyamathoz. Y. legfõképpen a teljes tudatlanságból vagy a különbözõ manipulatív politikai szándékokból fakadó masszív zsidóellenes elõítéleteket és hazugságokat (Peri tész tón Iúdaión arkhaioté- 34 Josephus 1964b. „A rómaiak hatalma ellenállhatatlan” – idézi fel saját mondatait Jeruzsálemre visszagondolva az immár a Rómában tartózkodó Josephus. és hogy azok az erõsebbek. történetileg hiteles képpel szolgáljon a görög-római világ részére (Iudaiké Arkhaiologia). Mert van-e föld. kilátásaikat és reményeiket. majd a retrospekció imígy folytatódik: õk „az egész világ urai. a te Istenedrõl”36 – veszélybe kerülhetett. többször megismétlõdõ parancsolata is – „ne feledkezzél el az Örökkévalóról. a legkülönfélébb asszimilációs kényszerek és túlélési technikák is hozzájárulhattak az „emlékezet atrófiájához”. most Itália oldalán van. 9. 109. akik gyõznek”. hogy saját népérõl objektív. várható jövõjüket.3. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. hogy meg kell hajolni az erõsebbek elõtt. eszkatologikus rendnek a rómaiak képére és hasonlatosságára történõ baráti átigazításán szorgoskodva a leírt sorok mintegy szemérmetes üzengetésnek tûnhettek mindazok számára.274 Gábor György tetszik utólagosan önnön szánkba adni azokat a szavakat. .

Ehhez lásd: Cancik. amelynek hitpael formában a jelentése eksztázisba. . többes szám: nebim.8. s – mint aki az Úrral rendkívüli bizalmi kapcsolatban áll – az Örökkéva- 37 Peri tész tón Iúdaión arkhaiotétosz kata Apiónosz I. hogy „nálunk nem mindenki jogosult arra.”37 A történetírásról vallott metodológiai nézeteit Josephus Flavius egyfelõl a történetileg cáfolt hazug elõítéletek. akik a legrégebbi idõk õstörténetérõl isteni sugallat révén juthattak hozzá ismereteikhez. A próféta (nabi. hiteles beszámolóval szolgáltak”.): Wie gut sind deine Zelte. saját koruk eseményeirõl pedig. történetírói munkássága és megfellebbezhetetlen tekintélye megalapozásának. hanem ezeket a szóban továbbhagyományozott énekeket csak késõbb. avagy a zsidó nép õsi voltáról. míg nifal formában hirdetni. magyarul lásd Josephus Flavius (1984): Apión ellen. ám a görögök sok különbözõ könyvvel rendelkeznek. Ursula (szerk. Jaakow…. Budapest: Helikon. különösképpen a trójai eseményekrõl beszámoló homéroszi írások problematikus voltára. contra Apionem. akiknek hitelességét és munkáik ellentmondásoktól mentes tárgyszerûségét és megbízhatóságát „isteni sugallat” biztosította és garantálta. Eme utóbbi munkájának egy helyén õsz bajnokunk a zsidó történetírás specifikumának meghatározására tesz kísérletet. Bertold–Ast. s – legalábbis így mondják – nem is õ volt az. 41–62. egyúttal rámutat a görög történeti értekezések. aki írásba foglalta a munkáit. másfelõl módszertani megfontolása részévé vált önlegitimációs buzgalmának.2. Nem véletlenül hangsúlyozta azt. emlékezet útján szerkesztették egybe: ezért tartalmaznak annyi ellentmondást. Gerlingen: Bleicher. de közöttük nincs olyan. Geburstag von Reinhold Mayer. Zum Vergleich von orientalischer und hellenischer Historiographie bei Flavius Josephus. Önelégült büszkeséggel állítja. In: Ehrlich. Kizárólag a próféták írhatták meg a történelmet. hívni) Isten nevében beszél. Buch I. ennélfogva a megírottakban nem is lelhetõk fel ellentmondások. hogy történelmet írjon. hogy a zsidó hagyománynak megfelelõen történelemrõl kizárólag a próféták írhattak. amely „Homérosz költészeténél korábbi volna. Hubert (1986): Geschichtsschreibung und Priestertum. Noha a fenti idézeteknél a saját fordításunkat használtuk.12. révületbe esni. Márpedig õ nyilvánvalóan késõbb élt a trójai eseményeknél. a naba igébõl. a fõként a hellenizmus világában rendre felbukkanó tudománytalan zsidóellenes nézetek ellenében fogalmazta meg.38 és I. 10 és 6. az isteni akaratot és szándékot közvetíti. ahogy azok megtörténtek.A diadalív árnyékában 275 tosz kata Apiónosz). Ernst Ludwig–Klappert. Festschrift zum 60.

42.39 a beszéd embere. akit a történelem korlátlan urának tekint. Lorenz (1938): Die Wertung des göttlichen Wortes im Alten Testament und im antiken Orient. A héber dábár és a görög logosz fogalmak jelentésbeli hasonlóságainak és eltéréseinek történeti-kultúrtörténeti vizsgálatához lásd Dürr. Leipzig: F .276 Gábor György ló által a szájába helyezett szót. Feltétlenül meggondolásra érdemes az az álláspont. semmit se vesznek észre. In: Ricoeur 1985. 52.10).40 hiszen képes behatolni annak mélyére. aki nem a saját véleményének ad hangot. Wilhelm–Buhl. 38 „Cófov ivrim kulám lo jádáu kulám kelabim ilmim lo juchlu linboách. Vogel. Paris: Libraire Générale Française. A próféta „a történelem középpontjában áll”. William Foxwell (1940): From the Stone Age to Christianity. s az elbeszélés és a hitvallás integrálódása révén minden történeti esemény teológiai-transzcendens értelemmel és jelentéssel gazdagodik. Albright. 1. Gesenius. felismerni a közönséges halandók elõtt rejtetten megbúvó szándékokat. C. Frantz (1909): Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. hanem JHWH hírvivõjeként az égbõl jött szót. amely a nabit etimológiailag a nabachból (ugatás) eredezteti. Armand (1987): La pensée juive. az égi hangot (bat kól) közvetíti és adja tovább. nem tudnak ugatni” (Jesája 56. mint beszélni. hogy az imént hallott beszéd valójában a próféta szájából elhangzott isteni közlés volt. Isten népéhez. 41 „A tanúság forrását tekintve máshonnan ered. Vö. Paul: L ’herméneutique du témoignage. hiszen a próféta is azt mondja. az isteni Igét adja tovább. ám a szó alapjelentése hátulról elõretörni.38 azaz a próféta a zsidó nép „házõrzõje”. De l’état politique à l’éclat prophétique. A prófétai tanúskodás tehát „abszolút forrással”41 rendelkezik. amellyel mintegy autorizálva az elhangzottakat a hallgatóság számára újra és újra egyértelmûvé és világossá válik. juttatja el a címzetthez. hogy „az õrszemek mind vakok. amelyeket JHWH akaratával azonosít.” (Ricoeur.” 39 Mind a héber qal. 43. 40 Abécassis. Leipzig: MVAG. W . Baltimore: The Johns Hopkins University Press. Néma kutyák mind. Az elmúlt korok katasztrófáit és súlyos csapásait egyúttal megtérésre buzdító felhívásokként értelmezi. A próféta az Ige (dábár).) . A prófétai szónoklat jellegzetes és rendre visszatérõ eleme a beszédet bevezetõ „így szól JHWH” (ko amar JHWH) és lezáró „JHWH mondása” (neum JHWH) formula. azaz a szavakat egymás utáni sorrendben kimondani. aki a bûnben való tévelygése miatt a veszedelmet nem érzékelõ öntudatlan népnek jelzi a leselkedõ bajt és a várható csapásokat. mind a piél alakban (dibber) egyaránt annyit tesz. azaz a történelmi múltat a jelenhez szóló isteni információk halmazaként interpretálja.

mint a sajátos metaforikus jelentést hordozó „együgyûek és kisdedek”47 valamennyien „az utolsó 42 Josephus 1964a. I. miszerint „tekintélyes nemzetség sarja vagyok.27). (Josephus Flavius [1966]: A zsidók története. „rendkívül nagy mûveltségre tettem szert. hiszen – úgy tûnik – ennek „objektív” alapjai vannak.” (Toszefta Szota 13. s ezt teljes joggal teheti. „még alig voltam 14 éves fiú […] mindenki magasztalt.” Antiquitates 13. Azok a kijelentések. 47 bBaba Batra 12a. Tudniillik… elõre látta a jövõt és elõre hirdette is. i.46 a Tenakh-kommentárokat készítõ Targumok szerzõi éppen úgy. jSzota 24b. bSzota 48b. A Makkabeusok I. hogy „megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata”. Budapest: Osiris. ám Önéletrajzának túlzott visszafogottsággal aligha vádolható részei kivételesen nem a magamutogató gõg repetitív megnyilvánulásai. 43 Josephus 1984. aki méltó a szent lélekre [rúah ha-kódes – tudniillik a prófétát a szent lélek ihlette]. könyve ugyancsak úgy tudja. Josephus például I. 135. 10. A „Szanhedrin férfiai”.3. Zekarját és Maleákit követõen megszûnt a prófétaság Izráelben – ha másért nem.) 45 Vermes Géza (1995): A zsidó Jézus. m. Johannes Hyrkanos fõpappal kapcsolatosan hangsúlyozza. Ekkor mindenki az idõsebb Hillélre tekintett. s „megkapta a prófétaság adományát. hogy történetírónk prófétai elhivatottságot tulajdonít magának. nagyon jó emlékezõtehetségemmel és értelmemmel vitathatatlanul mindenkit túlszárnyaltam”. hogy az utolsó próféta megjelent körükben” (1Makk 9. ámde – a rabbinikus felfogás eszmeiségével összhangban – maga is vallotta. és a fõpapok és városunk elõkelõi minduntalan felkerestek.1. hogy „a próféta másodlagos funkciói”45 megmaradtak. õsi papi családból származom”. 300. 137. 121. mert a mostani nemzedék egyszerûen méltatlanná vált erre44 –. Budapest: Gondolat. 11. 8. amilyen nem volt attól az idõtõl. .) 46 Misna Pirké Abot 1. hát azért. hogy Júdás Makkabeus halála után „nagy üldözés folyt Izraelben. hogy alaposabb törvénymagyarázattal útbaigazítsam õket”. 41. 44 „Egy égi hang (bat kól) így szólt: akad valaki köztetek. Jóllehet Josephus a hagyománynak megfelelõen maga is állítja. „királyok sarjadéka vagyok”.A diadalív árnyékában 277 Jóllehet Josephus Flavius szimpatikus vonásait illetõen erõsen megoszlanak a vélemények. 481–482. „19 éves koromban elkezdtem nyilvános szereplésemet.42 nos ezek a papi származására. Haggajt. rendkívüli teológiai képzettségére és a kor legfelkészültebb irányzatához való csatlakozására utaló kijelentések egyértelmûen azt sugallják. 291. ám egész nemzedéke méltatlan rá.43 s az utolsó prófétákat. „a 24 papi rend legelsõ osztályából”. hogy „Isten maga szólott hozzá”. mégpedig a farizeus irányzat szellemében”.

. 5. de mint prófétáról. 401–402. ahogy a helyzetét megérteni nem akaró környezet viseltetett Jirmejáhu vagy Josephus iránt – szinte kínálják kettejük kísértetiesen hasonló profetikus szerepének összevetését. „megjósolta a jotapataiaknak. In: Journal of Jewish Studies. 406–407. amellyel történeti munkájában rendre saját profetikus vonásaira igyekszik emlékeztetni olvasóit. 391–392 stb. hitelességének legfõbb forrása nem más. 255. Szorosan a kérdésrõl: Van Unnik. amelyben egyúttal Isten gondviselõi szerepérõl is félreérthetetlen képet alkothatunk.1.9. i. hiszen csak egy király keze rombolhatja le a Templomot”. álmában „Isten feltárta elõtte a zsidók küszöbön álló pusztulását és a római császárok sorsát”. Blenkisopp.2. mint az Örökkévaló. 50 Vö. amelyet aztán elõzékenyen elvégez maga Josephus. amint a szent lélek (rúah ha-kódes) eltávozott Izráelbõl. Sh. errõl Suetonius (Vespasianus 5.34) közli Vespasianussal. (1982): Josephus. In: History and Theory. W . a tengernek és az egész emberiségnek ura”. ám – felettébb különös módon – itt Jokhanan ben Zakkaj nevéhez kötõdik (bGittin 56b). és maga élve fogságba kerül”. „jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. 256.4). Jokhanan ben Zakkaj Jesája próféciája nyomán („Libanon egy hatalmas keze által dõl majd el” – Jesája 10. m. hogy „értett az álomfejtéshez. 8. Josephus. hogy 47 napi ostrom után az ellenség kezére jutnak. az égi hang (bat kól) közvetítése által jutottak üzenethez”. hát az leszel. mintegy bizonyítandó. még az Isten kétértelmû kijelentéseit is meg tudta fejteni”. 250–251. s a párhuzamok – akár kettejük szenvedéstörténetére is gondolhatunk. Josephus 1964b. „hogy hirdessem a jövendõt”. „a földnek. (25) 2: 239–262. aki önmagáról harmadik személyben. hogy császár lesz.6) és Cassius Dio is beszámol (66. A nevezetes jóslat a Talmudban is olvasható. Haggaj.351–354. Zekarja és Maleáki halálát követõen. (1974): Prophecy and Priesthood in Josephus. (1978): Flavius Josephus als historischer Schrifsteller. 49 Josephus 1964b. tudtunkra adja. Cohen.278 Gábor György próféták. aki Vespasianusnak megjövendölte. Az elsõ Temp- 48 Toszefta Szota 13. hogy az õ történelmi tanúságának abszolút garanciája. „megszállta az Isten lelke”. hogy „ha nem te vagy a király. (21) 3: 368–377.49 De a nyomaték és végsõ bizonyosság kedvéért szerzõnk elõszeretettel hasonlítja magát és küldetését az elsõ hurbán elõestéjén fellépõ Jirmejáhuhoz (Jeremiás). Isten az õ lelkét választotta. J. III.48 Nem véletlen Josephus Flaviusnak az a hallatlan elszántsága. Jeremiah and Polybius. továbbá õ volt az. a mindkettõjüket ért számtalan atrocitásra. Heidelberg: Lambert Schneider. mindig felsõfokon számol be.50 Mindenesetre az analógia ugyanabban a „történelmi tényben” válik leginkább nyilvánvalóvá. Ami a Vespasianus-jóslatot illeti.

255. 268. elküldetett.51 A történetíró saját munkájának hitelességét annak isteni legitimitásával. s ezért felfoghatatlan. s ennek értelmezését végzi el a történetíró-próféta: azaz a tanúbizonyság önmagában érdektelen. 6. hogy az események elbeszélésével egyúttal az Izráel múltjából ismert elbeszélõ hitvallásnak adjon hangot.A diadalív árnyékában 279 lom lerombolása.”54 A helyzet valójában az. a próféták próbálták megragadni. m. Amikor Izráel szá- 51 Josephus 1964b. Rudolf [1994]: Történelem és eszkatológia. 417. leltárszerû megörökítésének igényébõl fakadt – szemben a görög gyakorlattal –. s amelynek lefolyását õ maga meg is örökítette. Mint „nagyobb dolgok hírnöke”52 a jövõt elõre látja. a második hurbán. még akkor is. i. az elsõ hurbán. ha sokan rendre kétségbe vonták a megadott jelentések eredetiségét és isteni jellegét. Ugyanis minden történés jelentést hordoz. A történelemben Isten szándéka valósul meg. Budapest: Atlantisz. amúgy kiváló könyvében értetlenségének ad hangot. s mint tanú. 3. 28. Josephus Flavius jelzi a fordulópontot. s amelynek eseménytörténetét õ rögzítette. A zsidó hagyományban a történetírás mindig is kommentár volt. 52 I. okai és következményei felé irányulnak. amikor tárgyként szolgál az értelmezés számára. 4. de egyaránt áb hó 9-én esett meg. ennélfogva a történelem profetikus kommentárjai – a hermeneutikai gesztus – a mindenkori isteni beavatkozások formái. A történelem leginkább egy etikai vagy exegetikai tanításnak lett a szolgálólánya. 250. 53 Bultmann ezért mondja. m. és a második Templom lerombolása.53 A „nem tényorientált” bibliai történetírás transzcendens értelmét az események legkorábbi kommentátorai. i. miszerint „a bibliai kánon lezárulta után a zsidók gyakorlatilag nem mûvelték többé a történetírást. ám akkor válik jelentõssé. módjai. 400. hogy „a zsidó történetírás ezért nem tudomány a görög értelmében”.) 54 Yerushalmi 2000. (Bultmann. önnön profetikus szerepének elõtérbe állításával és hangsúlyozásával próbálta elvitathatatlanná tenni. amelynek várható bekövetkeztére Josephus figyelmeztetett. 34. 8. hatszáz év eltéréssel ugyan. amelyet Jirmejáhu jövendölt meg. hanem az események számbavétele a történelem menetének egy transzcendens nézõpontból való megfigyelését és Izráel népe részére szükséges „lefordítását” jelentette elsõsorban. . hogy a zsidók „szelektív” történetírása nem a történelem pedáns. amikor Yerushalmi. m. 419. és JHWH saját szavának (memra) a próféták szájába való helyezésével tette azt megkérdõjelezhetetlenül hitelessé.

még ha elfogadjuk is Josephus súlyos kritikáját. . ha egyáltalán az idõ fogalmának még érdemes bármilyen jelentést is tulajdonítani. hogy a harcokban nem vett részt. vagy azon túlról láttathatja önmagát. nagyon is földi hatalmasságokra utal. mint az értelmezett és újraértelmezett törvények és elõírások teljes rendszere. de nem árt tudatosítani: a próféta 55 Josephus 1964a. A megmerevedett és befejezettnek tûnõ történelem csak egy másik aspektusból. 56 I. hogy annak kérlelhetetlen hangneme kizárólag a történelmi hûség és objektivitás iránti elkötelezett kiállás folyománya. 524. sõt saját kezû aláírásával rendelte el mûvem kiadását”. Josephus Flavius tehát eme felsõbb nézõpontból tekintve. a „már meglévõ” történelem is a folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyát képezte. hogy munkája során követte Vespasianus és Titus följegyzéseit. s az események megjelenítése hiteles. 524–528. továbbá a prófétának (azaz önmagának) tulajdonított közvetítõ (és nem újat alkotó) szerepébõl adódóan állítja. hogy Agrippa király 62 levélben igazolta írásának hitelességét.280 Gábor György mára megszûnt a „jelen”. hanem más. Megtudjuk ugyanis. mintegy önnön alkotásának hitelességét bizonyítandó. hazudozással vádolva õt. éppen úgy. hogy – ugyanezen a helyen – szerzõnk cseppet sem a gondviselõi szándékra és az isteni tekintélyre hivatkozik. s feltételezzük. m. hogy csak több ezer esztendõ múlva köszönt majd be) már valamennyi nép számára a történelem radikális végét és egy teljesen új idõszámítás kezdetét jelenti. ámde mindenképpen a történelmen kívülrõl. amelynek szerzõje egy bizonyos tiberiasi Justus volt. s írását nem igazolta szemtanúkkal. minthogy létezett egy másik – mára elveszett – történeti munka. Ennek hangsúlyozására Josephusnak jó oka lehetett. s önmagát profetikus hajlamokkal megáldottnak kikiáltó Josephus önapologetikájának oka sejthetõ ugyan.56 A papból és hadvezérbõl történetíróvá szelídülõ és indifferenciálódó. valamint azzal is eldicsekszik. s hangsúlyozva. hogy történeti munkája támadhatatlan. s a következõ „pillanat” (amely „földi években” mérve lehet. hogy egyesegyedül ez a mûvem legyen az õ tetteinek egyetlen hiteles forrása. 527. Josephus Önéletrajzának egy helyén a részletekre is ügyelve pocskondiázza történetíró társát. amikor Izráel „kiköltözött” a történelmi jelen sodrából – azaz a második hurbánt követõen –. nem hunyhatunk szemet afölött.55 Ám. hogy „Titus császár azt kívánta. közli továbbá.

hogy azok a kövek Josephus Flavius fellépését követõen is a rejtekhelyükön maradtak. Az álpróféták ezzel szemben manipulatív szándékoktól vezérelve.46).A diadalív árnyékában 281 folyamatosan az Istenre szegezi a tekintetét. Mindenesetre jó okunk van feltételezni. s ez olykor a próféta egész személyiségének az isteni akarathoz való alkalmazkodását kell. mindaddig. hogy jelentse: beszéde és tevékenysége ezáltal lesz valóságos imitatio Dei. A prófétálás nem emberi hivatás. de elfordítja onnan. A hagyomány szerint egykoron Judás Makkabeus társai a templom megszentségtelenített oltárát lerombolták. hogy a földi eseményeket vegye számba és kíséreljen meg rendet teremteni a történelem gomolygó kuszaságában. „míg próféta nem támad. hanem isteni elhivatottság. puszta önös érdekbõl a legkülönfélébb módon próbálják meg az isteni üzenetnek az „érthetõségét” összekuszálni. . és köveit egy arra alkalmas helyen elrejtették. könyve 4. ám a történetíró – ha sokszor csak egy-egy pillanatra is –. aki majd megmondja a teendõket” (Makkabeusok 1. avagy egy-egy zsarnok kegyetlen tervének végrehajtóiként.

bár közvetlenül nem erre irányul.). Aquinói Tamás. amely hit és érzelem harmóniáját a kommunikáció „multimediális” élményében igyekszik kifejezni. grammatikai és dialektikai szerkesztettségre törekvést fejezi ki. Esettanulmányban mutatja ki a folyamatnak egyik 11. amelyre általánosságban az írásbeliség térhódítása és az érintettek gondolkodása közötti kölcsönhatásként lehet hivatkozni. vagy inkább ezen túl. Ennek érdekében olyan jelenséget vizsgál meg a 11. Gregorius Ariminensis stb. sõt a legjelentõsebbek szinte kivétel nélkül azok voltak (Albertus Magnus. szükségképpen kapcsolódik a szóbeliség és az írásbeliség jelentõs irodalmú általános problémájához. (Köszönettel tartozom Borbély Gábornak ezzel kapcsolatban tett értékes megjegyzéseiért. Azt a kolostori közösségekre a kezdetektõl jellemzõ intellektuális attitûdöt jelöli. Ockham. Ebben fontos eszköz lehet tekintélyek vagy példázatok felidézése mellett a hangzás. Duns Scotus. pontosabban „szövegszerûség” összefüggése. század második felének filozófiatörténetében. a látvány. még szûk körû. századi filozófiai mûben fellelhetõ. hiszen számos skolasztikusnak nevezett teológus szerzetes volt a késõbbiekben is. Semmiképp sem egymást kizáró ellentétpárról van szó. század végén Ferencz Sándor Tanulmányom tárgya a monasztikus és a skolasztikus1 gondolkodásmód viszonya. „Szóbeli karakterû írásbelisége” is többnyire ezt a komplex élményt igyekszik rögzíteni. illusztrálni. A skolasztikus attitûd ezzel szemben. Olyan gondolkodásra utal. érdemi reflexiójára itt nincs mód.) 2 A téma egésze. Az elemzés külön em- . Racionális argumentációjú „írásbeli karakterû szóbelisége” pedig a fortiori az. Elõbbi nem egyszerûen a szerzethez tartozás tényét fejezi ki. vagy éppen egy-egy ábrázolás keltette képzet közvetlen hatása.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. A monasztikus–skolasztikus jelzõpár használata azonban rövid magyarázatra szorul. konkrétan a skolasztikus filozófiai attitûd és az írásbeliség. a gondolkodás általános szintjén is a racionális. ám egyértelmû és bizonyító erejû megnyilvánulását.2 1 A skolasztika rendkívül szerteágazó és túlterhelt fogalom. amely már mentálisan is többé-kevésbé szövegszerû.

A skolasztikus gondolkodás megnyilvánulásaiban – feltehetõen nem kizárólagosan – egyre erõsödõ általános mintává lesz a szövegszerûség. Pontosan azt a szerzõi attitûdöt hivatott kifejezni. bizonyítania vagy éppen tanítania valamit. Ilyenkor szem elõtt kellett tartania azt a körülményt. hogy szerzõje már mûve megformálásában is egy közeli. nem egyszerûen annyit tesz.és szöveghasználóbbá formálódó európai társadalom „közönsége” kezd közvetlenül is (vissza)hatni a születõ mûvekre. de mégis fokozatosan literálisabbá. vitathatják. Ez a hatás úgy értendõ. hogy a publikusnak szánt írásos forma egyre erõsödõ rendezõ elvként jelentkezik már a mûvek megszerkesztésében és tárgyi felépítésükben is. A skolasztikus gondolkodásmód felerõsödése és az írásba foglalt és terjesztett mûvek szaporodása már a monasztikus közegben szorosan összefügg. mint szerzõ. század végén 283 A szövegillusztráció és az elemzés a következõ megállapításokat támasztja alá: A század második felétõl a lassan. . sõt javára vagy kárára fel is használhatják. Többé-kevésbé pontosan idézhetik. Ráadásul belátható idõn belül minden várható és nem várható következménnyel. A vizsgálódásban a rekonstruktív filozófiatörténeti szempont mellett egyszerûen megfogalmazható kérdések vezetnek: Van-e ismert filozófiai szerzõ a korszakban. hogy produktumát õ vagy más írásban is rögzíti. komponál meg valamit. hogy valamit leírnak. hogy itt a szövegszerûség. szembesülni is fog. Annak figyelembevételével kellett például érvelnie. írás. de félre is érthetik. ezáltal annak linearitása és zártsága is. Budapest: Áron Kiadó. nem feltétlen célzott „publikálást”. kötetben szereplõ tanulmányokra. amelyben valaki eleve annak tudatában fogalmaz. kimutatható-e valamely írásáról. Utóbbiakhoz pontosításként hozzáfûzendõ.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. hogy amint „kiadja mûvét”. akinél valószínû az említett átmenet speciális hatása? Ha van.) (1998): Szóbeliség és írásbeliség: A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. hogy a kortársak ezt szabadon le is másolhatják és tovább is adhatják. ehhez terminusokat és fõképp autoritásokat válogatnia. Mûvét az „érintettek” akár többször és alaposan elemezhetik majd. a másolásra és „elterjedésre” alkalmas írásbeli lítés nélkül értelemszerûen támaszkodik a Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. a mû szöveggé lesz. mint az írásba foglalás „fenyegetése”. érthetik. Ettõl kezdve önálló életre kel és aligha módosíthatja azt többé.

1946–61. mivel jelentõs filozófiai és teológiai szerzõ.) Budapest: Osiris. amely valószínûleg 1076 második felében fejezõdött be.). amely ezt szokásostól eltérõ körülményként bizonyítja? A monasztikus tradíció és a skolasztikus gondolkodásmód kettõs kihívásának evidens módon kitett szerzõ Canterbury Anselmus. (1932): Zur Chronologie der Werke des hl. F. Canterbury Szent (2001): Filozófiai és teológiai mûvek I. A Monologion prológusában Anselmus számba veszi a mûvével kapcsolatos elvárásokat. Továbbá. századi filozófiai szövegünk. az lényegileg a tudományos publikálás máig nélkülözhetetlen körülményének – Anselmus számára ekkor még újdonságnak számító – 11. a továbbmásolhatóság és az ezzel szorosan összefüggõ autorizálás problémájára.3 Egyrészt. (A továbbiakban Op. Fontos megállapítást tesz a ránehezedõ kettõs kihívásról. Omnia. hogy szem elõtt tartson? Van-e olyan reflexió az „érintett” szövegben. Nyilvánvalóan a még erõs monasztikus és a már egyre határozottabban 3 Anselmus mûvei magyarul: Anzelm. Több okból is. mert szentéletû szerzetes. századi megnyilvánulása. Ezt egyértelmûen bizonyítja. (Revue bénédictine 44. S. másrészt. jeles egyházi személyiségévé is lett. Mindenekelõtt. tehát a rögzítés.) támaszkodhatunk. S. Edinburgi: apud T . 322–350. latinul: Schmitt. Végül.284 Ferencz Sándor megszerkesztést. a skolasztika atyjaként számon tartott prominens tudós. Anselm von Canterbury. . Nelson. aki a kor egyik „közszereplõjévé”. Omnia III–IV–V . F. ám eltérõ elvárásainak egyszerre kell megfelelnie. a Monologion kínálkozik. (szerk. melyet a továbbiakban követünk. Nevezetesen. 5 Anselmus mûveinek legtekintélyesebb kronológiája: Schmitt. (Dér Katalin fordítása. hogy majdani mûvének a szóbeli és az írásbeli megformálás sajátos.) (1968): Sancti Anselmi Cantuariensis Opera Omnia I–VI.) 4 Az ontológiai istenérv közismert korabeli vitájára és fõleg a terjedelmes levelezésre (Op. tehát egy majdani szöveget kellett. ez a mû – Anselmus több más mûvével együtt – jelentõs 11. hogy a mû elején. hogy a szokásos teológiai és filozófiai elõadásokat és a kapcsolódó diszkussziók tanulságait írott mûként is rögzíteni ekkoriban még igencsak ritka vállalkozásnak tûnik. amire az írásba foglalás kapcsán a szerzõ eközben reflektál.4 Teológiai-filozófiai elmélkedések írásba foglalásának körülményeit bemutató esettanulmányként a szerzõ elsõként közreadott mûve. Ráadásul vele kapcsolatban ismerhetünk is fontos kortársi reflexiókat. a lezárás. épp azt adja tudtunkra.5 Anselmus külön is kitér a leírás.

A „SZERZÕ” Anselmus nevezetes esztendõben. Az ifjú Anselmus 13-14 éves kora körül jelzi elõször bizonyíthatóan és komolyan vehetõen a kolostori élet iránti vonzalmát. bûntudattól áthatott. ezért is költözik a longobárd apa Aostába. . nem különösebben jelentõs város. hogy világos megfogalmazása a kortársak formálódó és egyre erõsödõ írásbeliség-igényébõl adódó új kihívásának.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Lassú fejlõdés kezdõdik. Az ezredforduló egy szegény. Bár Grabmann6 az elsõ igazi skolasztának. a monasztikus és a skolasztikus gondolkodásmód – akár egész életmûvét tekintve is – egyaránt jellemzõ maradt rá. hogy túléli a millenniumra várt világvégét. inkább leszálló ágban lévõ nemesi családban nevelkedik. hogy az anya társadalmi rangja a meghatározóbb a családban. a szentéletû Ermenberga halála (1050) után tovább mérgesedik ellentéte apjával. 1033-ban7 született az észak-itáliai Aostában. és jelenti be. éhség ostromolta. de az egész korai skolasztika prológusaként is szolgálhatna. hogy szerzetes kíván lenni. a szaracénokat is sikerül távol tartani. gyéren lakott és mégis túlnépesedett. 258. Aostában némi bárói örökséggel bíró istenfélõ asszonyság. A Monologion prológusa azon túl. a skolasztika atyjának nevezte el Anselmust. A normannok letelepednek. Anyja. Közepesen tehetõs. Apja longobárd származású nemes. A karolingok rövid életû „rend”-je utáni zûrzavarban csak lassan eszmél rá Európa. járványoktól szenvedõ. Apjának egyáltalán nem tetszik ez. éhezõ és félelemben élõ Európát mutat. Anyagi és szellemi kincseik révén a túlélés bárkái voltak eme nehéz idõkben az európai kolostorok. Berlin: Akademie-Verlag. Martin (1956): Die Geschichte der scholastischen Methode. nemcsak az egész életmû. egyetlen fiuknak. I. 7 A 1033-as esztendõ Krisztus halálának ezredik évfordulója. Burgundiához tartozó. a magyarok felveszik a keresztséget. Ekkoriban ez egy lombard–burgund határon fekvõ. kifosztottnak tûnõ. mígnem 1056 körül 23 évesen végleg el is hagyja a szülõi házat. 6 Grabmann. Az utolsó nagy éhínség az ezredévi apokalipszis egyik zárójelenete volt Európában. köt. század végén 285 jelentkezõ skolasztikus követelmény kettõsségének spontán tudatosításáról van itt szó. amelyben azonban van katedrális és apátság is. értelemszerûen inkább a kolostor falain kívüli karriert szánná jó tehetségû. anyja viszont egy grófi család (Maurienni grófok) távoli rokonságához tartozó. Valószínû.

Megkérdõjelezte például magát a transsubstantiatio (átlényegülés) tényét. következésképpen e területrõl számûzendõk. akivel a távolság ellenére is sokáig bizalmas és bensõségesen spirituális kapcsolatban maradt. Henrik és a pápák invesztitúra-huzakodásai közepette a hivatali idõ. . 1010–1089) lombardiai. Becben az újonnan alapított kolostori iskolának húsz éven át (1042–1062) volt a vezetõje. mindenekelõtt a hittitkok feltétlen tiszteletben tartását hirdette. 8 Lanfrancus (kb. 1078-ig töltötte be ezt a tisztséget. mely szerint az emberi tudományok eredendõ fogyatékosságuk. Amikor 1063-ban Lanfrancus elhagyja a kolostort (1069-ig Caenbe megy).8 Anselmus itt folytatja tanulmányait. majd rövidesen mesterének tanácsára és ajánlásával 1060-ban be is lép a rendbe. veszélyességük folytán egyáltalán nem is használhatók a hit dolgaiban. Véleménye szerint az így „használt” filozófia sokat segíthet a hit igazolásában is. A dialektikusok élén Touri Berengarius a „per omnia ad dialecticam fugere” elvével mindent – még az Oltáriszentség misztériumát is – a dialektika bonckése alá vetett. Lanfrancus. Tudjuk. Utóbbiak fõ elõharcosa a remetébõl ostiai püspökké lett szent. hogy mesterét. A történet folytatását jól ismerjük: Lanfrancus halála után az évekig tartó invesztitúraharc idején végül 1093ban Anselmus lesz Canterbury második és még viszontagságosabb hivatalú érseke. a kortárs Petrus Damianus (1007–1072) volt. a kolostor apátja Anselmust teszi meg perjellé. mivel akcidenciákat érintõ változás hiányában szubsztanciális változás sem lehetséges. illetve I. Vilmos (1087–1100). valamint a gyakori számûzetések és menekülések aránya bizony ez utóbbi javára billen. amikor is a kolostor alapító apátjának halálával õt választják a kolostor új apátjává. de máris igen híres Bec kolostori iskolájában köt ki. majd egy ideig a normandiai Avranches-ban tartózkodik. a Herluin apát által nemrégiben alapított. Becben Lanfrancus a dialektika és a filozófia „óvatosabb” használatát. Ebben a kolostori iskolában tanít akkoriban a jeles és méltán híres tudós. Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsõséges felfogását. hogy a misében a consecratio (átváltoztatás) során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változna. azaz. Közben II. Páviában és Bolognában tanult és a bencés rendbe lépett. és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is. Lanfrancus közben az újonnan meghódított angolszász területek „normannizálásának” jegyében lett Hódító Vilmos (1066–1087) alatt 1070-tõl egészen 1089-ben bekövetkezett haláláig Canterbury elsõ viszontagságos hivatalú érseke. kísértetiesen követte hivatalaiban. Végül 1059-ben egy szintén normandiai. Lanfrancus legismertebb mûve az Eukharisztia természetérõl Berengariusszal folytatott vita Az Úr testérõl és vérérõl (De corpore et sanguine Domini).286 Ferencz Sándor Ezután három évig Burgundiában és Franciaországban járja a kolostorokat. 15 évig marad ebben a tisztségben. Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tourban mûködõhöz hasonló hírnévre.

Jól megjegyezhetõen éppen egybeesik az invesztitúraharc legjelentõsebb eseményeivel. hogy épp a polémia hatására – olyan dialógus formában írt meglehetõsen szabatos mûvek születnek. A Monologiont szinte azonnal követi a Proslogion (1077).11 9 IV . Legalábbis a szokásos kronologizálás szerint. hogy Gaunilo kritikája talán épp egy nagyon is patkolt „antidialektikus” kritikát testesíthetett meg. 10 Gaunilo. amely jól láthatóan nagyjából perjelsége idõszakával esik egybe. ám egyházi-politikai ügyekbe veszõ életútjának dacára tucatnál több kiváló teológiai-filozófiai traktátust be is fejezett. Bizonyítatlan. tehát a rendbe lépés kezdetétõl egészen 1076–1078 körülig. írásba foglalt és szövegként is gondozott mûnek tehát a Monologion tekinthetõ (1076). a De Libero Arbitrio (Az akarat szabadságáról) és a De Casu Diaboli (A sátán bukásáról). 1078–1079) nem sokkal – nagyon valószínû. alapkérdéseket hivatottak tisztázni. század végén 287 Anselmus 1109-ben Canterbury érsekeként hal meg. január. bõ másfél évtizeden át csak imádságokat. az egyház 1494-ben avatja szentté. Gergelye” volt. meditációkat és leveleket találunk. ám nem alaptalan az a föltételezés. Számunkra ebbõl a téma szempontjából legfontosabbnak az a tény tûnik. Anselmus életének ezt a szakaszát a korábban megfogalmazottak értelmében a kimondottan monasztikus korszaknak tekintjük. Henrik Canossa-járása. Egyháztörténeti jelentõségét tekintve a „szigetországi katolikus egyház VII. amelyek mindenekelõtt rendkívül szisztematikusak. Anselmus ekkor 43 éves és már nyilvánvalóan érett tudósa volt a Szentírásnak és az egyházatyáknak. hogy ezt az idõszakot jelöljük meg Anselmus skolasztikus „fordulatának” egyértelmû kezdeteként. Anselmus egyik Marmutier-ben élõ bencés szerzetestársa az „esztelen nevében” Liber pro Insipiente címen megírja nyolc pontból álló bírálatát a Proslogion istenérvére. azaz a Monologion és a Proslogion megszületéséig. majd pedig. . Evidensnek tûnik.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Erre Anselmus tíz pontban válaszol is. és alapfogalmakat. még szintén a nyolcvanas években. 1077. hogy késõbb. a Proslogionhoz kapcsolódó polémia után10 (kb. A MÛ MINT „SZÖVEG” Az elsõ közreadott. a De Veritate (Az igazságról).9 Mindezt erõsíti. 11 A sorban valószínûleg elsõ volt a De Grammatico (A Grammatikusról). hogy 1060-tól.

tehát. amely korábban csak szóban létezett. Omnia I. a gondolat(menet) rendületlenül mens és intentio irányába halad. legalábbis egy részükrõl. Cambridge: Cambridge University Press. amit az egyes vizsgálódások végkövetkeztetése állít. c. ezek szóbeli varázsáról lásd szintén: Southern 1963. 13 Monologion prológus. R. egyszerû gondolatmenettel” (vulgaribus 12 Anzelm 2001. Eadmer a Monologion és a Proslogion írásba foglalását látszólag azonos terminusokban írja le. szintén a szerzetestársak elvárása szerinti. . és Op. 41–42. ezzel összefüggõ kérdésekrõl elmélkedvén…”12 – foglal írásba egy olyan meditációt. Ad Sanctum Petrum. 1962). hogy a Szentírás tekintélyére való hivatkozás mellõzése mellett az ésszerû érvelés erejét és az igazság fényét feltûnõ hangsúllyal a „közönség” igényeként fogalmazza meg. hogy a mûvet át. Op. amelyet nekik élõszóban. 49–54. 7. Hangsúlyozza is késõbb még egyszer. hogy „semmit ne a Szentírás tekintélye (auctoritas Scripturae) fogadtasson el benne.meg átnézvén sem talált benne semmi olyat. hanem mindannak igazát. Vita Anselmi. folytatja egyértelmû szabadkozással. Ebben elõször is azt adja tudtunkra Anselmus. 35–38. Mégpedig azért. Ezzel bizony nem egyértelmûen a tradicionális monasztikus attitûdöt föltételezi róluk. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. 29–30. 30. (1963): Anselm and his Biographer.13 „Amit e meditáció leírásának formájául meghatároztak számomra”. és az igazság fénye (claritas veritatis) is mutassa nyilvánvalónak”. I. beszélgetés közben kifejtettem az Istenség lényegérõl és más. W . nevezetesen.288 Ferencz Sándor Vegyük sorra a Monologion prológusának megnyilatkozásait. hogy ez számukra „a meditáció egyfajta példájaként (exemplum)” szolgálhasson. W . Miközben Anselus verbáról és corról beszél. uo. ed. Vö. még Southern. Southern (Edinburgh.. hogy csak rendtársainak unszolására – akik „gyakran és kitartóan kérleltek. Ez a „közönség” ugyanakkor megjeleníti az egyszerû szerzetesek igényét is. A szöveg bensõ megformálását jól illusztrálja az oratio 9. Vegyük észre. Anselmus filozófiai és teológiai mûveitõl eltérõen az imádságokat széles körben olvasták és másolták. Omnia III. R. hogy azt a néhány gondolatot. hogy a „világos stílus” (plano stilo) mellett legyen minden „közérthetõ elõadásmódban. az ésszerû érvelés kényszerítõ szükségszerûsége (necessitas rationis) is igazolja röviden. A Study of Monastic Life and Thought 1059–1130. Ez „nem is a téma súlyának vagy az én képességeimnek felel meg” – szabadkozik is rögtön mai szemmel már-már álszerénynek tûnõ óvatossággal Anselmus.

Op. 17 A már említett Rainaldus apátnak címzett 83. az ekkor már canterburyi érsek Lanfrancushoz. s hangsúlyosan a „publikálás” okán. 72) még címmel sem látta el a szerény „mûvecskét” (opusculum).17 A mû lényegi vonását illetõen tehát Anselmusban a ratiót követelõ „új közönség” igénye gyõzedelmeskedik az auctoritashoz formálisan ragaszkodó régiek felett. ha elém bukkannak”. hogy amennyiben nem találja megfelelõnek. levelekben fordult „atyjához” és mesteréhez. Említettük. 193–194. levél. Meglehet. nemhogy valamely bástyázó „nevesített” citátumát vagy parafrázisát. mert az adott megformálásban még sohasem hallottuk azt. 16 A Monologion keletkezési körülményeiben kitûnõen eligazít: Dér Katalin (2001): Szépséges értelem. levélbõl tudhatjuk.16 Ezután fogalmazza meg nagyon határozottan a számára egyértelmûen elvetendõ konzervativizmus formáját. A probléma lényege a mû (a szerzõ) Augustinushoz fûzõdõ viszonyában kiválóan megragadható. nevezetesen. Ezenkívül azonban a nagy tekintélynek a nevét sem találjuk a mûben. nehéz lenne egyértelmûen megválaszolni. 207–208. már-már ostoba ellenvetésekkel sem szembesülni. általánosságban tanácsolja. A tanítómester ítéletei iránti feltétlen és alázatos bizalmat14 azonban annak masszívan ókonzervatív változtatásokat követelõ intellektuális megnyilvánulásai miatt15 hamarosan felváltja az eltökéltség. Fõleg. 72–78. Budapest: Szent István Társulat.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. hogy épp az utóbbi? Mindenesetre tudjuk. Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. hogy a derék fráterek még „azt is óhajtották. de legalábbis nem a kifinomultabb értelemre és az érvelésben is járatosabb elmére apellálást fejezi ki. Omnia III. 15 Például. hogy mondandóját bástyázza jobban körül az isteni tekintélyekkel (divinis auctoritatibus accingenda). Hogy a kettõs elvárásból valójában melyik is okozott nagyobb fejtörést Anselmusnak. a vulgaris és a simplex így együtt összes jelentésárnyalatával inkább a szívre. A planus. hogy Anselmus állítja: semmi olyat nem mond. hogy ne röstelljek mégoly együgyû. hogy nem lehet semmit sem pusztán azért elvetni. semmisítse meg és tartsa távol a nyilvánosságtól. ha hozzávesszük. hogy a Monologion szövegével kapcsolatban. Op. hogy mûvét mégis a prológusban kinyilvánítottak szerint adja majd közre. mint a 83. század végén 289 argumentis simplicique disputatione) elõadva. Omnia III. . s azt írja neki. Az összhang valóban annyit jelent 14 Egyik elsõ Monologionnal kapcsolatos Lanfrancusnak szóló levele szerint (Ep.

Itt azzal kezdi. hogy talán „olyasvalamit állítok bennük. uo. az idézéses „argumentációt”. amit egyháztanítóink nem tudtak. hogy ésszerû argumentálásban harmonizál nagy elõdje gondolataival. Anzelm. hogy olvastam volna másoknál”. vagy nem emlékszem. hogy álláspontját egyáltalán nem a Szentírás tekintélyével kívánja alátámasztani (auctoritate scripturae penitus nihil). vagy amirõl éppen hallgattak (tacuerunt). de következetesen mellõzi a tekintélyére való egyszerû ráhagyatkozást. . és új szövegek megalkotására sarkallja õket. Omnia II.290 Ferencz Sándor Anselmus számára. még mielõtt ténylegesen írásba foglalnák. akik „alázattal törekednek érteni. amit nem olvastam. megvitatásra. vagy kijavítanám.) (Dér Katalin fordítása. Emellett semmiképpen sem az a szándék vezérelte. a mentális szöveg legyen híd ratio és auctoritas között. Omnia II. Pontosan ezt is kérik tõle. 1993.18 És pontosan ilyen értelemben szerkesztette az említett két mûvet azok segédlete gyanánt. hogy megkísérelje kijavítani a nagy elõdöket. hanem összhangban van azokkal”. hanem az. 20–21.) 19 Anzelm. A belsõ dialógusok során a szentírási és patrisztikai õsforrás (auctoritas) sommázata lehet így „szöveggé”.) Budapest: MTA Filozófiai Intézete. amit nem olvastam. hanem a bibliai szövegek egyszerû olvasatán és elemzésén túlmutató logikusabb és absztraktabb szövegértelmezés kísérletére célszerû gondolnunk. Itt megismétli elkötelezettségét a Monologionban és a Proslogionban szereplõ „szentírási tekintélyt mellõzõ ésszerû érvelés” mellett. amit rosszul mondtak. tulajdonképpen a szó szerinti értelmében vett „tradíciót” (tradere=átadás). amelyek nem igazán keltették fel az õ érdeklõdésüket. Ugyanazt mondja. amirõl esetleg hallgattak. Canterbury Szent (1993): Levél az Ige megtestesülésérõl. Amikor tehát rendtársai kérésének eleget téve azt állítja. c. (Epistola de incarnatione Verbi. Az „értelem kényszerítõ ereje”. Ezzel Anselmus nyilvánvalóan értelmezésre. de ami nem mond ellent tanaiknak. hanem hogy elmondjam.19 A kulcsszava ennek a jól ismert meghatározásnak a megértés. A megközelítést világossá tette a Levél az Ige megtestesülésérõl. In: Miért lett Isten emberré? (Religio Könyvek. valamikor 1092 szeptembere elõtt befejezett mûvének hatodik fejezetében. 18 „Ha olyasvalamit állítok bennük. akkor nem a Biblia elvetésére. mint Augustinus. Másként fogalmazva. 29. 28. amit szilárdan hisznek”. illetve Op. Sokkal inkább a skolasztika alapvetõ intellektuális attitûdjének megnyilvánulása. hogy olvastam volna másoknál – nem mintha olyasmit tanítanék. vagy nem emlékszem. 6. hogy olyan problémákat is boncolgasson. Op. hogy olyasmit mondjon. Márpedig a hagyomány ápolásának nem éppen monasztikus reflexe ez. amit azok nem tudtak (nescierunt).

A régi és az új szövegek kölcsönösen támogatják egymást: az egyik elfogadott. aki képes elõre látni az írott produktumot. Ráadásul Anselmus nem filozófusként szólal meg.20 Anselmus számtalanszor hangsúlyozza. hogy valódi szóbeli diskurzussal kell kezdõdnie minden teológiai vizsgálódásnak. nyilvánvalóan õ. a másik pedig megalapozott igazság. aki képes magáévá tenni a szövegre vonatkozó módszertant. aki így halad. amit „az ésszerûség híján” figyelmen kívül hagyott. A logikus érvelés a tudományos kultúrának a megfelelõje. Szöveg létrehozásával pedig – tágabb értelemben: minden írott nyelv alapján megformált diskurzussal – akarva-akaratlan „ésszerû”. A lényegi különbség ebben is az egyszerû meghallás vagy elhívés és a logikus gondolkodás meggyõzõ ereje között van. hogy elméjét azon dolgok kutatására irányítsa. hanem közönséges hívõként. legalábbis az adott szöveges racionalitás normáinak megfelelõ produktumhoz közelítünk. és át is adhatná magát a szövegek racionalitásának. nem más.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. amelyekben természetszerûleg öröme telik. Összefoglalva: Korábban a meditáció témáit köznapi beszélt nyelven (usitato sermone colloquendo) „élõ adásban”. de még- 20 Anzelm 2001. Éppen úgy. Mindössze arra lenne szüksége. 50. hogy fölébe kerekedjék a szentírási tekintélynek. úgymond. ahogyan általában véve a szóbeliség összekapcsolódott az írástudatlansággal. akinek természetesek az efféle megkülönböztetések. neki csak követnie kell. ha óhajtaná. Végül. A pusztán konvencionális beszéd a témában. . aki azonban. teológiai színezetû populáris kultúra. Az emberi értelem mutatja ebben az esetben az utat. ami minden lényeges vonatkozásában már szöveg. Anselmus ebbõl adódóan olyasvalakinek a szerepét is betölti a mintaként szolgáló „saját magával folytatott társalgásában”. Hangsúlyozandó. mint ennek a szövegnek a rendezõ elve. meg is válhatna az érvelés beszélt nyelvi formáinak esetlegességétõl. lehetõvé válik a valódi teológiai diskurzus. hogy nem azon van. Mivel ahhoz a rationis necessitas logikáján keresztül jut. Anselmus felfogásában is irracionalitás és racionalitás a strukturálatlan és strukturált nyelv tükörképének tekinthetõ. Az ésszerû megokoláshoz vezetõ verbális folyamat során viszont valami olyasmit foglalunk szavakba. század végén 291 amire hivatkozik. „racionálisan” jut olyasminek a belátására. hogy Anselmus számára azért még egyértelmûen úgy tûnik.

amely szerint az írásbeliség ismérvei azonosak lennének a racionalitás kritériumaival. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. Az írott produktumnak tehát mindenekelõtt koherens egésszé kell lennie. hiszen orálisan nem az anyanyelve senkinek. akik nem tudtak latinul írni(!). ha „szövegben” beszél. Az „elõkelõ” latin pedig szükségképpen minden használó számára idegen nyelv. hogy a skolasztika pedig kiváltképpen textuális világ. hiszen akkor is textuális világot jelenített meg. csakis azok ismerik meg. Az írásba foglalással Anselmusnak egyetlen értekezéssé kell gyúrnia. hogy nemcsak említett testvéreim. Az egység és a koherencia aligha negatív kicsengésû követelményének értékelésénél azonban föltétlenül körültekintõnek kell lennünk. ha azt századokon át milliónyian használták. A „PUBLIKÁLÁS” A Monologion másik. A stocki értelemben.292 Ferencz Sándor iscsak a szerzetesi közösségben fejtegette. amire korábban egymástól független vizsgálódásokban jutott. igazán jelentõs és határozottan reflektált körülménye a másolás és a rendkívül gyors terjedés. mégis reményemen kívül és nem is tudom. miképpen. átiratra vagy sajátos értelemben levonatra is emlékeztet. . 31. akik erre ösztökéltek – írja –. Ebben a helyzetben a nemzeti nyelvek – még azok is. Mondhatjuk. Most azonban gondolatait az említett elvárások szerint írásban kívánja rögzíteni (meditationis exemplo describerem). bár ilyet aligha gondolhattak a középkorban. „Bár az a remény vezetett a munkában. amelyek rendelkeztek valamiféle kezdetleges írásbeliséggel – nem is lehettek kifejlesztve absztraktabb és analitikusabb gondolatok kezelésére. hogy amit leírtam. Brian (1983): The Implications of Literacy. Princeton. Természetesen akkor is. és egységes érveléssel kell összekapcsolnia mindazt.21 Ez az írásbeliség természetesen a latin írásbeliséget jelenti. Stock. Ismeretlen is maradt mindazok számára. Brian Stock véleménye szerint a középkori írásbeliség legártalmasabb következménye éppen az az elképzelés volt. úgy esett. a par excellence „ártalom” volt. A minta (exemplum) kifejezéssel Anselmus másolatra. hanem sokan mások is le21 Vö. New Jersey: Princeton University Press. beszélték(!).

hogy hosszú idõre megõrizzék azt az emlékezetnek. önmagában a terjedés nem egyértelmûen szinonimája a kedvezõ fogadtatásnak. hanem sokan mások is. Legvégül pedig. amelyben Anselmus saját törekvéseit körvonalazza.”24 A „KÖZÖNSÉG” A szövegrészt. Az értekezés kedvezõ fogadtatása mindezek után akár kellemes meglepetés is lehetett. hogy már a „kézirat”. és nem csupán elolvasni. 41. a kompetencia (mindenekelõtt nyelvi és fogalmi) és fõleg a „hozzájutás” formálja.23 Mai szóhasználattal azt mondhatnánk. hogy nemcsak azok akarták. nem ítél majd elhamarkodottan.) 24 I. hogy nemcsak egy biztonságos. csak annyit kért még Anselmus. Az egyik a kész szöveg és az olvasóközönség viszonyára irányul. sokat segít mindannak megértésében.” (I. A terjedést az érdeklõdés. azon fáradoztak. a másik Anselmus saját írásmûvet alkotó eljárásával kapcsolatos. zárt és kontrollált terjedés. akiknek a követelésére nyilvánosságra hoztam. 23 „E munkácskának. 44. hogy bárki. Még azt is gondolom. amit itt olvasni fog. az lett a sorsa. elõszónak tegye a saját szándékát kifejezõ említett részt csakúgy. de lemásolni is. de a valamennyire célzott „publikálás” esélye is eltûnni látszik. hogy aki megtekinti ezt az Elõszót. hogy a mû (Anselmus) „szelleme” ezzel kiszabadult a palackból. „Úgy vélem ugyanis. ha elõbb megismeri. m. A szokatlanul gyors terjedés bizonyítékát találjuk a mû keletkezéstörténetében egészen korainak számító Lanfrancusnak írt ajánlásban is.”22 Mondhatjuk. . Megjegyzendõ. vagy a „szerkesztõi példány” is bestsellerré lett. az esetleges félreértésekbõl adódó fölösleges vitákat elkerülendõ.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. mint a fejezetek rendjét jelzõ tartalomjegyzéket. 43. egyszerre két szinten lehet olvasnunk. hogy a korban egy mûnél a „siker ”. ha késõbb esetleg a saját véleményével ellentétes állítást talál. század végén 293 másolván a maguk számára írásomat. aki a mûvet lemásolja. A „sokan mások” is épp azt jelenti. autorizálása. m. reményemen kívül. 22 Anzelm 2001. Ezért is lett olyan fontos a kezdetben jelentéktelen mûvecskének titulált kézirat szerzõi utógondozása. milyen szándékkal és módon kerültek mindezek tárgyalásra.

Az egyik valóságos. „nemesíti” logikailag koherensebb diskurzussá. tulajdonképpen a közönséggel folytatott köznapi társalgást racionalizálja. képletesen szólva: beszédbe elegyedik. hogy elõször fogták fel egészen modern értelemben az olvasóközönséget.26 A második sokkal összetettebb. hogy létezzék egy sokkal szélesebb körû „hallgatóság” is. s rendre ez hívja életre az írott szöveget. a másik fiktív. 26 Uo. hogy ki van téve további vitáknak. azaz. Anselmusnál a szövegalkotás mégiscsak alapvetõen reduktív folyamat. A fenti interpretációban Canterbury Anselmus egyike azon szerzõknek. hogy azt a tanultabb és tanulatlanabb szerzetesek közötti szakadék áthidalására gondolta ki. mégpedig olyanoknak. amelyeknek színvonala. Másrészt. aki egyedül a gondolkodás útján nyomozza. Ugyanakkor az írottá formálódó szöveg a szerzõ. 25 Uo. mint a tudós szerzõ maga. Egyrészt. akikrõl elmondható. kompetenciája és szándéka nagyon eltérõ lehet. Ez a már említett exemplum meditandi követelménye. mivel azt mondja. kell. Az elmebéli szûkebb körû „hallgatóság” inkább a hagyományos szóbeliséget jelenti. Más módon megfogalmazva: kétféle közönségrõl beszélhetünk. A valóságos közönséget értelemszerûen mindig a rendtársak alkotják. elméjében a szavak sajátos mentális szöveget alkotnak. Az írásba foglalt mûvet nyilvánvalóan gyakorlati használatra szánták. A fiktív közönséget megint kétféleképpen értelmezhetjük. A kolostorbéli hallgatóság feltehetõleg kevésbé volt mûvelt és jártas az érvelésben. . A formálódó szöveg tehát közvetítõként mûködik a szerzõ saját elméjében zajló diszkusszióban. akivel Anselmus saját elméjében. önmagával vitázva…”. Éppen ezért Anselmus „exempluma” felfogható úgy is.294 Ferencz Sándor A kettõ közül az elsõt lényegesen könnyebb megragadni. hogy mindezt „olyan valakinek a nevében adom elõ. amely elméjében mintegy a potenciális olvasóközönséget reprezentálja. Föltételezhetõ. míg a szélesebb közönséget már íráshoz kötõdõnek kell feltételeznie. A Monologion megszerkesztése során Anselmus valójában az élõ hallgatóságot (quiddam fratres)25 cserélte föl az olvasóközönségre (quis hoc opusculum voluerit transcribere…). valamint reális és fiktív hallgatósága közötti közvetítõként is hat. adott valamilyen képzeletbeli társalkodó.

mûveltebb tradíció viszonyában hoz lényeges változást. és persze a filozófiában egyaránt. Hugo de Sancto Victore például sugallja. mûvészetben. építészetben. Egyre erõsödik az írott kultúra hatása. hogy a latint. A korábban soha nem tapasztalt mértékû szöveges kommunikáció egyre szabatosabb és differenciáltabb.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Ismerõs dichotómiák folyamatos erõsödését vehetjük észre: látható és láthatatlan. képmás és eredeti. azt mindenképpen érzékelhetjük. zenében. irodalomban. Gondoljunk ugyanakkor a szinte komplementer jelenségnek tekinthetõ misztikus és egyáltalán nem „szövegszerûségtõl” mentes áramlatokra. mihelyt grammatikai. Kortárs szövegek tömeges megjelenése mindenképpen új dimenziót jelent. logikai és retorikai kódjukat megfejtik. Közismert. a közismert és népszerûbb. Ahogy a szövegre vonatkozó elemzés fokozatosan általános módszertanná kezd fejlõdni. hogy épp kifinomult intellektualizálással és racionalizálással és az ehhez igazodó cselekvések révén õrizheti meg az ember az Istennel való tisztán spirituális újraegyesülés lehetõségét. . s nemcsak összekapcsolhat. azaz az írott nyelvet. a 12. Ha a rendkívül kimunkált teológiai metaforákra többnyire meg is süketültünk már. Olyan helyzetek is elõállhattak. amelyben jó szövegek közt a derék literátus fokozatosan elidegenült az Istennel folytatható verbális és interperszonális kommunikáció korábbi „paradicsomától”. mintaadóként fölhasználván. és természetesen szó és szöveg. hogy mennyire felhasználják az új kulturális univerzumot teremtõ szellemi erõket. hanem fokozatosan alapvetõ differenciálódást eredményez magukban a tudományokban is. egyre több gondolkodó kezd el jelentéstanon töprengeni. de paradox módon el is szigetelhet egymástól egyes megközelítéseket. tehát az alapvetõen személyes és „szóbeli karakterû” tradíciókat. materiális és spirituális. Az írásbeliség dominálta magasabb kultúra és a már említett személyes szóbeli tradíció jellemzõ vonásai érezhetõbben kezdenek elkülönülni. századra közvetett vagy közvetlen módon formális nyelvek kezdtek kifejõdni a kultúra számos területén. a megszokott. mint jelek és szimbólumok sorozataira. A jelentés különféle megnyilvánulásaira kezdenek úgy tekinteni. Ezekkel rendre szembe is állították a helyi. amelyeket egyszeriben értelmezhetnek. század végén 295 KITEKINTÉS Az írásbeliség terjedése nem egyszerûen a szokásos-hagyományos és az új.

.és diáklétszáma tekintélyes megnövekedésének. avagy logikailag védhetõ koherens állítások megalkotása a megismerhetõrõl. Értelmiséginek lenni foglalkozás. századtól megjelenõ értelmiségi nem személyében testesít meg egy (tan)tárgyat.27 A monasztikus és skolasztikus gondolkodásmód nem feltétlenül kötõdik intézményi határvonalakhoz. miként a nominalisták állították? A lejegyzett ismeretek halmozódása és rendszerezhetõsége értelemszerûen veti föl magának a tudásnak. lásd Mathon. R. Amint a tudós közönség megszervezõdött. L. amint a realisták föltételezték. miként például Szent Bernát állította. Lille. Pontos értékelésként. sõt társadalmi szerep kezd lenni. J. In: Benson. Budapest: Osiris. (szerk.–Constable. 29–30 és 85–89. Le Goff. G. hanem a célját is. Cambridge. 68–87. Értelemszerûen a fentebb elmondottak mind a monasztikus. A 12. század már tanúja a katedrális iskolák és a születõ egyetemek tanár. 486. úgy újulnak meg és szaporodnak a teoretikus igényû konfliktusok is nyelv. a realitás viszonyát illetõen. Gérard (1967): Jean de Fécamp theologien monastique? La normandie bénédictine au temps de Guillaume le conquérant (XI siècle). szövegek és a „valóság”. az ismeretnek nemcsak a mibenlétét. „Ha jellemezni kívánjuk a skolasztikus tanítómester lectióját. Massachusetts: Oxford University Press. hanem tanítja azt. sõt néha kényes témákat is tárgyaló önálló szövegek terjedése. hogy ettõl kezdve ugyancsak fellendül majd a különleges. (1982): The Renewal of Theology. a 12. avagy csak „szófuvalom” lennének. akkor azt mondhatjuk. azaz a szöveg objektív tartalmának megmutatásá- 27 Vö. Vajon mi a valódi funkciója: egyre kifinomultabb meditatív dialógus saját bensõnk és Isten között.): Renaissance and Renewal in the Twelfth Century. Leclerq. mind a skolasztikus attitûd körülírásaiként fölfoghatók. hogy a lectio mindenekelõtt exegézist jelent. Jacques (2000): Az értelmiség a középkorban. Eltérõen a keleti „bölcs férfiú”-tól és a kora középkori bölcstõl. Közismert.28 Ugyanígy ez derül ki egy-egy személy szöveggel kapcsolatos attitûdjébõl is.296 Ferencz Sándor Amint erõsödik az írott kultúra hatása. a tudás elvont eszméje is fokozatosan elkülönült az egyéni értelmezéstõl. 28 Vö. Kapcsolódnak-e fogalmaink szavai valami valóságoshoz. szembeállítva a szerzetes collatiójával – jegyzi meg Chenu –. amint erre mondjuk Abaelardus látszik utalni.

Supplementband I. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters. a szintézis mindig tartalmaz személyes. I. Marie-Dominique (1957): Les magistri. de (1913): Dialectique et dogme aux Xe–XIIe siècles. Quelques notes. század végén 297 ra törekvõ interpretációt. A dialektika melletti és elleni álláspontok rövid áttekintésére lásd Ghellinck. Münster: Aschendorf.: 79–99. In: La théologie au douzième siècle.”29 A szerzetesek körében pedig. emlékeztet rá Leclerq. La „science theologique”.). 344. 77. 30 Vö. Geburtstag Clemens Beaumker gewidmet von seinen Schülern und Freunden. szubjektív elemet. köt. ami további reflexiók kiindulópontját biztosítja. Festgabe zum 60.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. . Paris: J.30 29 Chenu. Vrin. Leclerq 1982. J.

az egyetem korábbi kancellárjának 1277. Émile (1889): Chartularium Universitatis Parisiensis. ceux qu’il a lu et ceux qui l’ont lu. természetfilozófiai és morálfilozófiai kijelentések. Paris: Hermann. Bergamo: Lubrina. valamint az elkülönült szubsztanciákra vonatkoznak. 66). I. teológia. az anyagi világ tulajdonságaira. a világ teremtésére és örökkévalóságára.1 A határozat tartalmaz egy prológust. a második az eredeti listát követi. a természettörvények mibenlétére. Heinrich–Chatelain. Paris: Hermann. Az elítélõ határozattal kapcsolatos historiográfiáról lásd: Bianchi. hogy a határozatban elítélt tételek közül számos az arisztotelészi természetfilozófia téziseit reprezentálta. az elsõ e tematikus rendet. Duhem. valamint Le système du monde.2 A metafizikai tételek Isten megismerhetõségére. Isten attribútumaira. 6. hogy a természettudósokat egyes fizikai és kozmológiai problémák nem arisztoteliánus megoldására. a legfontosabbak metafizikai. köt. a természetfilozófiaiak az égre és az égitestekre. 543–558. valamint ennek függelékeként egy olyan listát.Természetfilozófia. Pierre Duhem szerint az 1277-es elítélõ határozat révén született meg a modern tudományosság. és az egyik legjelentõsebbnek tartott dokumentuma Étienne Tempier párizsi püspöknek. a szakirodalom bevett tematikus fölosztásán alapuló szisztematikus rendet. március 7-én Párizsban kibocsátott határozata. amelyben 219 állítás található. vagyis egy új fizika megalkotására késztette (vö. Luca (1990): Il vescovo e i filosofi. A továbbiakban az egyes tételekre két számmal utalok. tekintettel arra. Paris: T . Ezek az állítások javarészt filozófiai problémákkal kapcsolatosak. A határozat egyik hatása ennek megfelelõen az volt. 13. 411–412. Pierre [1906–1913]: Études sur Léonard de Vinci. valamint az emberi lélekre és annak képességei1 Denifle. köt. 2 A tételek eredeti sorrendje nem követi az általam bemutatott. szexualitás Andreas Capellanus De amoréja az 1277-es elítélõ határozatban Borbély Gábor A középkori filozófia és tudományosság történetének egyik legtöbbet elemzett. 2. . Histoire des doctrines cosmologiques de Platon à Copernique. 1913–1959.

) 5 Vö. s elítéli azokat.) Berlin–New York: Walter de Gruyter. (Miscellanea Mediaevalia. Vö.és zárószavaival pontosan azonosítható könyvre referál. az „alkimisták bibliája”. könyveket. az úgynevezett Tabula smaragdina latin fordítója fordított a 12.Természetfilozófia. vagy „a jósok tevékenységét. 6 Vö. 403–409.”4 A határozat függelékében megjelenõ teoretikus anyag inkonzisztens. században arabból latinra. röpiratokat tantétellé teszik vagy hallgatják […]. 18 és 43. Ez már Tempier püspök korábbi. szexualitás 299 re. . 1270-es elítélõ határozatának esetében is így volt is. valamint a „jó” és a boldogság mibenlétére vonatkoznak. 85–86. rotulos. vagy amelyekben ilyen és ehhez hasonló. Miethke. teológia. In: Die Auseinandersetzungen an der Pariser Universität im XIII. amelyek a fekete mágiával foglalkoznak. lásd ehhez Bianchi 1990. a második pedig egy földbõl való jóslással foglalkozó könyv. 314. Roland (1977): Enquête sur les 219 articles condamnés à Paris le 7 mars 1277. Budapest: Mûvelõdési Minisztérium. A két. seu quaternos”). amit Hugo de Santalla. amely arab nyelven hagyományozódott. 4 Redl Károly fordítása. Ortsbishof und Universität in den Pariser Theologenprozessen des 13. kezdõ. (Redl Károly [1987]: Az 1277-es párizsi elítélõ határozat. Kijelenti továbbá. (Philosophes médiévaux. Hissette szerint 33 ilyen van. IV . nemkülönben meghallgatóikat is”. az igaz hittel és a jó erkölcsökkel nyilvánvalóan ellentétes dolgok” tárgyalására kerül sor.6 Tudnunk kell to3 A szöveget részben publikálták a következõ kötetben: Tannery. a démonok megidézéseit vagy a lélek veszedelmére történõ ráolvasásokat tartalmaznak. Jahrhundert. akik az említett tekercseket. amely a kor mércéjével mérve is ortodoxnak számított. Aquinói Szent Tamás (1993): Az értelem egysége. A szöveg elsõ kétharmada a határozat függelékében található tételekkel kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz. Toulouse–Paris: Ed. azonosítható könyv közül az elsõ Andreas Capellanus De amore címen ismert könyve. A határozat prológusa – ha nem tekintjük a bevezetõ és záró formulákat – 367 szóból áll. avagy bármi módon védelmezni merészelik. egymással explicit vagy implicit ellentmondásban levõ tételek kerültek a listába.5 ezen túlmenõen a határozat több olyan állítást is tartalmazott. hogy „kiközösítõ határozatunk érvényét mindazokra kiterjesztjük. Privat. A szöveg fennmaradó harmadában a püspök két.3 Elítél továbbá a püspök minden olyan írásos formában fellelhetõ szöveget („libros. beleértve e tételek elítélését s azon személyek kiközösítésének kilátásba helyezését. XXII.) Louvain–Paris: Publications universitaires. T . 31. 9–10. A Tabula smaragdina a görög–egyiptomi hermetizmus gondolatkörébe tartozó alapvetõ alkímiai munka. Hissette. Budapest: Ikon Kiadó. Paul (1920): Mémoires scientifiques. a morálfilozófiai állítások pedig az emberi akarat természetére. Jürgen (1976): Papst. akik e tételek bármelyikét „tantételként elõadják. Jahrhunderts.

amely (dacára annak. 11–12.) (Dunphy. Hissette 1977. hogy a szillabusz hatása a filozófiára katasztrofális: az a represszió.7 Az 1277-es elítélõ határozat olyan filozófiai és teológiai állításokat ítélt el. általában nem pontos idézetek ezekbõl. 12 Erre találunk példát Siger de Brabant Metafizika-kommentárjának egyik kéziratában. amennyiben forrásuk a fennmaradt kortárs szövegekben egyáltalában azonosíthatónak tûnik. 9 Ezeket a szakirodalomban „averroistáknak”. 10 Bianchi 1990. lat. többeket eltávolított a filozófiától. 86. 31.10 Az 1277-es elítélésnek (amely pusztán lokális érvényességgel bírt) a hatása is zavaros volt. amelyek az elítélõ határozat által érintett vagy vélhetõen érintett szerzõktõl származtak. 314. A cenzúrázott kéziratoldal kópiáját lásd Aquinói Szent Tamás 1993. valamint „radikális arisztoteliánusoknak” is szokták nevezni. Hissette 1977. sed capiositate quorundam paucorum. Siger de Brabant és Boëthius de Dacia tanításai ellen irányulhatott a határozat. Miethke 1976. 32. 316–317. Bianchi 1990. 47. 11 Vö. s nem a magiszterek tanácsának alapján került bele a határozatba. (Édition revue de la reportation de Munich. irigysége. Siger de Brabant (1981): Quaestiones in Metaphysicam. Hissette 1977. „latin averroistáknak”. s jelzi azt is. Vö. hanem egyes bennük található állítások szabadon elõadott változatai. hogy az általunk ismert korabeli filozófusok9 közül mindenekelõtt a párizsi egyetem artes fakultásának két magisztere. Frankfurt am Main: Minerva. A filozófiatörténészek egyetértenek abban (s ezzel a kéziratos szöveghagyomány tradícióját követik8). elnyomás. 131–132. fol 68) például a Contra Segerum et Boetium hereticos megjelöléssel utal az elítélt tételekre.12 7 Vö. Luca (1985): „ Velare philosophiam non est bonum”.300 Borbély Gábor vábbá azt is.11 addig mások egyszerûen olvashatatlanná tettek olyan kéziratokat. q. 471b): „Plures de illis articulis transierunt non consilio magistrorum. a. Lásd még: Bianchi. Vö. 2. Míg a lista megszületésének a módja és tartalma már a kortársak közül is többek ellenérzését váltotta ki. 3. 21. 11–12. d. William szerk.” („Ezen elítélt tételek közül több is egyesek önfejûségébõl. amelyeknek a szerzõje ma már sok esetben nem azonosítható. tudatlansága és ostobasága. például Aegidius Romanus (1968): II Sent. 40: 255–270. Vö. . A proposito della nuova edizione delle Quaestiones in Metaphysicam di Sigieri di Brabante. hogy a listában szereplõ tévedések.) Louvain–Paris: Editions de l’Institut supérieur de philosophie. 8 Egy párizsi kézirat (Nat. amelynek egyik lapján valaki vaskos fekete vonásokkal áthúzta az általa gyanúsnak ítélt részeket. amit több másik kézirat is követ e tekintetben. In: Rivista di storia della philosophia.”) A kortárs Jacobus de Douai azt írja egy helyütt. Texte inédit de la reportation de Vienne. 4391. hogy a filozófia az ember által megszerezhetõ legnagyobb tökéletesség) filozófusokat ebben az idõben érte. hogy a lista létrejöttében jelentõs szerepet játszott a cenzorok rosszindulata.

99.) Leiden–New York–Köln: Brill. 250. hogy kikre vonatkozik a meglehetõsen homályos „nonnulli Parisius studentes in artibus” („néhányan azok közül. Roland (1983): Une „duplex sententia” dans le „De amore” d’André le Chapelain? In: RThAM. H. hogy) ezt teszik. amennyiben bizonyos állítások megvitatására utal. M. 17: 223–248. lat. hogy saját fakultásuk határain túllépve […] nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. 6286). hanem teológiai állításokat is 13 Így például ismert egy olyan párizsi kézirat (Nat. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. Kurt [1989]: Aufklärung im Mittelalter? Die verurteilung von 1277. hogy nemcsak filozófiai. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket adjanak elõ és vitassanak meg az iskolákban (tractare et disputare presumunt)”. Elõször is nem világos. (1997): What really happened on 7 March 1277? Bishop Tempier ’s Condemnation and its Institutional Context. 14 Lásd ehhez: Thijssen. De mit érthet Tempier azon. akik Párizsban a szabad mûvészetekkel foglalkoznak”). M. J. A disputa legfontosabb szereplõje a mester. hogy miközben (vagy esetleg: azáltal. vö. túllépik saját fakultásuk határait? A triviális olvasata ennek az volna. (1949): Un témoin muet des luttes doctrinales du XIIIe siècle. és egy meghatározott oktatási formára. tudniillik az egyetemi disputára utal. szexualitás 301 de ismeretes egy olyan kézirat is.14 Az érintettek tevékenységére Tempier oly módon utal. M. amit az artes fakultás tagjai közül bárkik. D’Alverny. L.Természetfilozófia. de föltehetõleg nem csak a magiszterekre. Azt gondolom. teljes joggal. de tanítványai között voltak olyanok. Kurt Flasch azonban a következõképpen fordítja a szóban forgó szakaszt: „einige Lehrer der freien Künste zu Paris”. In: Texts and Contexts in Ancient and Medieval Science. hiszen rájuk az egyértelmûbb „magistri in artibus” kifejezéssel utalna Tempier. Murdoch’s Seventieth Birthday. 92 és 57). A második („disputare”) már lehet technikai jellegû kifejezés. bármilyen körben megtehettek. Hissette „membres de la faculté des arts”-ról beszél. sõt mi több. teológia. század elejérõl származó Quaestiones naturales címû mûve esett áldozatul. Vö. die Verurteilung richte sich gegen die Lehrer der Artistenfakultät […]” (Flasch. amelyben – többek között – Adelard de Bath 12. by Edith Sylla and Michael McVaugh. hogy „Der Bischof sagt. Ed.13 A prológus szövegének értelmezésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van. Hissette. . Mainz: Dieterich.-Th. hogy megjegyzi: „veszik maguknak a bátorságot. valamint azt állítja. (Studies on the Occasion of John E. amelybõl korábbi szerzõk szövegeit törölték ki. akik komoly szerepet játszottak a vitában. Tractare et disputare: a két kifejezés közül az elsõ („tractare”) általánosabbnak tûnik. hogy ezt semmi sem támasztja alá. amennyiben az adott problémával kapcsolatos érvek egy részét õk adták elõ.

hogy) elõadják és megvitatják a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. hogy miközben (s azáltal. hogy Tempier egyetlen szóval sem állítja azt. ám eléggé evidens módon azt is föltételezi. 99–101. Ennek megfelelõen vannak a listában olyan tételek. hogy ezek mennyiben tévesek. mint például Aquinói Szent Tamás. ami viszont teológiai kompetenciát feltételez. 15 Thijssen 1997. de hamisnak a katolikus hit szerint. Azt gondolom. Egy ilyen állítás megvitatásának ugyanis Tempier szerint föltehetõleg feltételeznie kell annak ismeretét. hogy ezekrõl az állításokról (tévedésekrõl) ítéletet alkossanak. Tempier szerint ezek az emberek kétszínûek és rosszindulatúak. sõt mi több. A szöveg alapján feltételezhetõ. hogy hamisnak nyilvánítják az említett állításokat. amennyiben azok nyilvánvaló módon hamisak és egyúttal ellentmondanak a hittételeknek. átlépik saját fakultásuk határait. Fontos továbbá megjegyezni azt is. ha filozófiai állításokat vitatnak meg. amelyekhez a cenzorok rövid magyarázatot fûztek. Minthogy ilyennel az artes fakultás tagjai nem rendelkeznek. hogy Tempier szerint az artes fakultás említett tagjai részérõl a korrekt eljárás az lenne. . feltételezi ugyanis.302 Borbély Gábor elõadnak és megvitatnak (ilyenek szerepelnek is a 219 tétel között). hogy ezen állítások hamisságával és heterodox voltával az artes fakultás tagjai tisztában vannak. hogy az artes fakultás említett tagjai a szerzõi ezeknek a hibáknak. csak azt. hogy nem is kívánják megcáfolni ezeket az állításokat. Tempier föltételezi. akkor annak elõadása és megvitatása a filozófusok részérõl kompetencia-túllépés. és igaznak tartják õket a filozófia szerint. A 219 tétel forrásainak kutatása során – hangsúlyozza Thijssen – nagy súllyal kell figyelembe venni a görög és arab filozófiai forrásokon túl olyan teológusok munkáit (és teológiai állításait). hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket”. hogy ha egy állítás nyilvánvaló módon hamis és egyúttal ellentmond a hittételeknek („kárhozatos”). hogy simpliciter igaznak tartják ezeket. hiszen Tempier részérõl plauzibilis álláspontnak tûnhet. s az ezekkel kapcsolatos vizsgálódásokat a teológusokra bízzák. átlépik a saját fakultásuk határait még akkor is. hogy az állítás milyen tekintetben és mennyiben sérti a katolikus hittételeket. hogy saját állításuk szerint nem képesek ezen állításokat megcáfolni. hogy nincs elegendõ erudíciójuk ahhoz. de Tempier szövege nem ezt mondja. hogy az értelmezés kulcsa itt a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedések” kifejezés lehet. világossá téve.15 de még azt sem. hanem azt.

Misc. Megjegyzem. aki úgy vélte. hogy az elítélt könyv. hogy racionális cselekvõ volt. In: Antike und Orient im Mittelalter. Lásd még: D’Alverny. mindenekelõtt Siger de Brabant és Boëthius de Dacia) tevékenysége. elegendõ. s Tempier püspökrõl feltételezzük. a De amore elsõ két könyvében szereplõ tanításokat kifejezõ állításokat. a Tempier-féle listában szerepel a fornicatio simplex elítélése (205 – 183: „Az egyszerû paráználkodás. maga a szerzõ is elvet.Természetfilozófia.. akik elõször bizonyítottak valamilyen tételt. E talány oka mindenekelõtt maga a mû volt. és ezt az álláspontját egyértelmûen kifejti könyvének utolsó fejezetében. hogy az ezekkel kapcsolatos szövegeket elolvassák és értelmezni tudják (lásd ehhez: Kieckhefer. A kutatók érdeklõdését sokkal inkább az csigázta föl. továbbá a határozat mellékletében szereplõ állítások és a mû között. Richard [1992]: Magie im Mittelalter. ehhez hasonló nézeteire (Capellanus. Ha pedig így áll a dolog. önmagában nem tûnik különösebben meghökkentõnek. akkor nem tûnik értelmetlennek feltenni a kérdést: vajon mi oka lehetett arra. Berlin: de Gruyter. amely a szerelemrõl szól. Med. hogy megértsük a De amore elítélésének motivációját. egyáltalán nem meglepõ módon. Andreas [1990]: Il vescovo e i filosofi. Bergamo: Lubrina. Az elsõ teória ezzel kapcsolatban Martin Grabmann nevéhez fûzõdik. W. I. Beck. valamint Andreas Capellanus egyéb. amint arról a továbbiakban szó lesz.”). H. nagy erudícióval és rendkívüli szellemességgel tárgyal – morális és fiziológiai szempontból is rossznak tartja. ha csak a házasságtörés magasztalására gondolunk a De amoréban. szexualitás 303 A De amore említését az elítélõ határozat prológusában mindig is talányosnak tekintették az eszmetörténészek. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. így például – hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem – Andreas Capellanusnak a házasságtöréssel kapcsolatos álláspontját. 175). akik a mágia tiltott formáit ûzték. M.16 és vajon miért éppen a filozófusok tévedéseivel együtt ítélte el?17 A válasz meglehetõsen kézenfekvõnek tûnik: nyilvánvalóan valamiféle összefüggés lehetett a határozatban érintett emberek (s ezen belül is az elítélt filozófusok. 154–178. München: C. hogy teljes egészében elítélje A szerelemrõl címû könyvet. Luca Bianchi szerint nincs szükség különösebb spekulációkra ahhoz. hiszen õk voltak kellõképpen mûveltek ahhoz. . 153). hiszen az. (1962): Survivance de la Magie Antique. hogy Andreas Capellanus eljárása a De amoréban emlékeztet „a kettõs igazság módszerére” a latin averroistáknál. teológia. 17 További kérdés: lehetett-e valami oka annak. hogy a párizsi püspök 1277-ben elítél egy olyan szöveget. amely szemben állt a 16 S ne pusztán egyes. hogy a mágiával kapcsolatos szövegek között említi Tempier a De amorét? A mágiával kapcsolatos szövegek elítélése egyáltalán nem meglepõ annak fényében. nem szerepel azonban olyan állítás. amely a házasságtörésre vonatkozik. amit egyébként mûve harmadik könyvében.-Th. hogy a középkorban sok klerikus volt azok között. a De amore szerzõje a testi szerelmet – melyet mûvében részletekbe menõen.

Le cas d’Étienne Tempier. 21: 64. századi létezésére következtettek. Texte inédit avec une introduction critique. 17: 233–239. Miután a hagyomány szerint Tempier a párizsi egyetem artes fakultásának bizonyos magisztereit ítélte el. s akiket Tempier elítélt. amit egyébként a késõbbiek során õ maga is elismert (vö. hogy ilyen abszurd elméletet (hogy tudniillik két. századi filozófus magiszterek munkásságát tekintjük. Miután azonban egyetlen fönnmaradt szövegben sem találták meg a teóriát. Pierre [1956]: La double-vérité des Averroistes. Michaud-Quantin. s miután világossá vált. In: Wilpert. amely alkalmazza ezt a módszert. 458–459). 22: 167–187). médiévale. In: Speculum. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. hanem Tempier elõszava. azután azonban elõvigyázatosan melléállították a neki ellentmondó hittételt. s többen arra is fölhívták a figyelmet.20 A De amoréban ugyanis az elsõ két könyvet alapul véve a kor módszertani kívánalmai szerint fölépített természettudományos traktátust 18 Grabmann. módszerének. mint Grabmann írja. 20 Vö. In: Mediaeval Studies. März 1277. nem valamilyen elsõdleges forrás (azaz valamilyen kortárs tudományos munka) volt. Misc. 555–570. Étienne [1955]: Boèce de Dacie et la double vérité. Géza [1954]: Un traité récemment découvert de Boece de Dacie De mundi aeternitate. Roland (1979a): André le Chapelain et la double vérité. Med. Budapest: Akadémiai Kiadó). Maurer. Fernand van (1974): Une légende tenace: la théorie de la double vérité. a kettõs igazság doktrínáját puszta legendának minõsítették.304 Borbély Gábor hittel. In: Bulletin de phil. Berlin: W . akiket Grabmann latin averroistáknak nevez. Martin (1932): Das Werk „De amore” des Andreas Capellanus und das Verurteilungsdekret des Bishofs Stephan Tempier von Paris vom 7. hogy kifejezetten a De amore volt az a mû. J. a vulgáris filozófiatörténet-írás jó ideig úgy tartotta. hogy az említett elmélet bizonyára artesmagisztereknél található meg. (1978): L ’exercice du pouvoir doctrinal dans la chrétienté du XIIIè siècle. a szöveg alaposabb elemzése során mindazonáltal kiderült. Sajó Géza 1954-ben úgy vélte. mely tanulmány tartalmazza a kettõs igazság elméletének historiográfiájával kapcsolatos legfontosabb információkat is. Bd.. hogy Boëthius de Dacia De aeternitate mundijában (amelynek a szövegét õ fedezte fel és publikálta elsõként) megtalálta az elmélet forrását (Vö. Hissette. . In: Theoria. amennyiben a 13. In: Introduction a l’étude de la philosophie médiévale. 24. fölmerült az az álláspont is. Sajó. 19 A kettõs igazság elmélete tömören a következõ: van olyan „p” filozófiai állítás és van olyan ¬p teológiai állítás. Paris: Institut Catholique de Paris. Paul von [szerk]: Die Metaphysik im Mittelalter. hogy azoknál a szerzõknél. Sajó. Az a forrás.18 Grabmann álláspontjához késõbb mások is csatlakoztak. mindenekelõtt 81–94. Gilson. 2. In: Le pouvoir. amelyek egyidejûleg igazak. VII: 75–79. amelybõl az említett elmélet 13. Une texte nouveau de Boèce de Dacie. de Gruyter. egymásnak ellentmondó állítás egyidejûleg igaz lehet) egyetlen arisztotelészi logikán iskolázott filozófus sem vallhatott. hogy értelmezése nem állja meg a helyét (Vö. Châtillon. Géza [1963]: Boethius de Dacia und seine philosophische Bedeutung. Armand [1955]: Boethius of Dacia and the Double Truth. vö. 22: 81–99. semmi nyoma a kettõs igazság elméletének19 vagy. Lásd még Steenberghen. Louvain–Paris: Publications universitaires– Béatrice-Nauweiaerts.

s a fennmaradó tételekkel forrásának egyértelmû azonosításával kapcsolatban is meglehetõsen visszafogott volt. Introd.S. azt tudniillik. Ezzel a hipotézissel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. In: Med. amelynek forrása a De amore. „jelen van a természeti és a keresztény morál. írja az írás egyik avatott elemzõje és kommentátora.23 F.) Paris: Klincksieck.) 22 Denomy. hogy a szöveg közvetlen forrása lehetett volna azoknak az elítélt tételeknek.B. Ugyanakkor. van Steenberghen Siger de Brabantról írott könyvében fölvetett egy további lehetõséget. ha a harmadik könyvet nézzük. (1946): The De amore of Andreas Capellanus and the Condemnation of 1277. 21 Vö. mint arról. Alexander Joseph. életvitele. hogy a De amore elítélése a határozat elõszavában az erkölcsöknek azzal a romlásával függhetett össze. ahol Hissette azt írja. hogy sikerrel járhatnak azok a kísérletek. amelyek a kettõs igazság – egyébként sem létezõ – doktrínáját megkísérlik fölfedezni a De amoréban. André le (1974): Traité de l’amour courtois. valamint a De amore között. 178-as jegyzet. s köztük természetesen az egyetemi magisztereket is. Denomynak az alábbiakban említett tanulmányára. C. amelyeknek esetében egyáltalában szóba jöhet a De amore mint lehetséges forrás. valamint Hissette 1983. 63–67. hogy mi magyarázhatja a De amore 1277-es elítélését. amelyek Andreas szerint a természetfilozófiai állításokból következnek. hogy okosabbnak tartja az Andreas Capellanus-mû közvetett hatásáról beszélni. teológia. lássuk röviden.. ahol egyébként Claude Buridant rosszul hivatkozik A. s amely érintette a klerikusokat. (Trad. 23 Hissette 1977. s milyen összefüggés lehetett a filozófiával foglalkozó egyetemi emberek teoretikus mûködése. 107–149. et Notes par Claude Buridant. . 144–146. amit az elsõ két könyvben állított.21 A. 39. Denomy 1946-ban írott tanulmányában22 ezen túlmenõen azt is fölvetette. (Vö. A De amoréban ezért. Louvain: Publications universitaires. J. szexualitás 305 találunk olyan normatív elemekkel elegyítve.24 Mielõtt megvizsgálnám azt a kérdést. hogy az elítélõ határozat mellékletében számos olyan tétel szerepel. hogy nem a De amoréból származtak. Hissette 1979a. A Denomy által azonosított tételek közül R. s ezeket Andreas Capellanus – úgy tûnik – egyidejûleg igazakként mutatja be nekünk”. 151. Roland Hissette igen meggyõzõ érvekkel cáfolta két írásában is. Hissette jó néhányról kimutatta. van (1977): Maître Siger de Brabant. olyan írás a De amore. 315. J. Chapelain. amelyrõl néhány korabeli párizsi dokumentum is tanúskodik. hogy mit tudunk magáról az elítélt mûrõl. 246–251. Studies.Természetfilozófia. F . amelyben Andreas Capellanus a kinyilatkoztatott isteni törvények alapján elveti mindazt. 24 Steenberghen. 132.

G. 29 Vö. akkor ez is a 12. Walsch 1982. Azt a személyt. . továbbá azt. G. Walsch kiadása alapján idézem a De amore szövegét: Walsch. hogy a káplán szó nem feltétlenül ilyeneket jelöl a középkorban) fölszentelt pap. Walsch. 11. akit mi Andreas Capellanusnak hívunk és aki a De amorét írta. A De amore három könyvbõl áll: az elsõ könyvben. amelyeknek magyar történeti vonatkozásai is vannak. 27 Buridant. amelyet még csak nem is Párizsban írtak. miután – mint írja – könnyebb elképzelnünk azt. 8–12. P . Peter (1994): Andreas Capellanus.306 Borbély Gábor A De amore25 szerzõjérõl. 26 Capellanus 1990. (szerk. valamint Buridant 1974. mint hogy hirtelen fölbukkan egy közel száz esztendõs munka. Buridant 1974. In: The Journal of Medieval Latin. hogy a De amore az 1230-as években keletkezhetett. Claude (1974): Introduction. (1962): Andreas Capellanus. Verlag. [1958]: The Evidence for Andreas Capellanus in Re-Examination. megvizsgálja azt. Dronke éppen a Tempier-féle elítélõ határozat nyomán érvel amellett. Ezekhez lásd Schlösser 1962. nyomósabb érvek szólnak a 12.) London: Duckworth. Andreas definiálja a szerelmet. 7. Az azonosítás problémáival kapcsolatban lásd Benton. hogy kik között jöhet létre. sz. 30 Vö. Co. hanem Champagne-ban. A terminus ad quem 1238. 2–3. John F . In: Speculum. mert ekkor említik elõször a mûvet. G. s a mû egyes könyveire római. In: Studies in Philology.) Bonn: H. hogy Andreas Capellanus milyen módszertani mintákat követ a mûben. G.30 Úgy gondolom. lehetséges helyszínként pedig Párizst. Andreas Capellanusról keveset tudunk: õ maga a De amoréban a királyi udvar káplánjának nevezi magát.29 lehetséges idõpontként még az 1230-as éveket szokták említeni. 11. többen azonosnak tekintetik Marie de Champagne hercegnõ Andreas nevû káplánjával (vö. 33–50. Pio [1891]: Tre studi per la storia del libro di Andrea Capellano. Bouvier u. seine Minnelehre und das christliche Weltbild des 12. azon belül a fejezetekre arab számokkal utalok majd. Uõ (1962): The Evidence for Andreas Capellanus Re-Examined Again.26 minden valószínûség szerint (annak ellenére. Jahrhunderts.28 A szöveg valószínûleg 1185–1187 között keletkezett.27 A De amore keletkezésének idõpontját nehéz megállapítani. Schlösser 1962. 34. John F. (Angolra fordította P . 28 Schlösser. (2.) (1982): Andreas Capellanus on love. kiadás. 49. 55: 1–6). hogy hogyan és hányféle módon eshe- 25 A továbbiakban P . Az írás datálásának szempontjából kiemelkedõ jelentõsége van Andreas Capellanus két olyan utalásának. In: Studies in Philology 59: 471–478. megvizsgálja a szerelem szó eredetét. például Dronke. Buridant 1974. századi keletkezés mellett. 152. A továbbiakban ennek a kiadásnak az oldalszámait adom majd meg. 5. 36: 578–582. amely terjedelmét tekintve mintegy kétharmada az egész mûnek. I. hogy az Arisztotelész természetfilozófiai mûveit olvasó párizsi miliõben egy generációval a keletkezését követõen elítélik. 6. Rajna. F. Amennyiben helytállóak az alábbiakban részletezett megállapításaim azzal kapcsolatban. 4: 55–56. In: Studi di filologia romanza.. (1961): The Court of Champagne as a Literary Center. századi keletkezés melletti érv lehet. Mahoney. In: Chapelain 1974.

A trubadúrok hasonló morális elképzeléseirõl lásd Buridant 1974. Ha az írást módszertani szempontból vizsgáljuk. teológia. Ch. 31 Capellanus 1990. hogy a szerelem a továbbiakban is fönnálljon. B.33 Andreas Capellanusnál – az említettekkel összhangban – a regulák olyan általános alapelvek. A fizika elemei. I. akkor nem lehetséges. hogy az elsõ két könyvben vizsgált szerelem morális és fiziológiai értelemben rossz. (1982): The Pseudo-Aristotelian Liber de causis and latin theories of science in the twelfth and thirteenth centuries. Ch. 232. (Kandidátusi értekezés. 170. Burnett. A módszer alkalmazásáról a fizikában lásd Geréby György (1995): Proklosz fizikája. 6. s a második könyv végén fölsorolja a szerelem harmincegy reguláját.: Ryan.): Pseudo-Aristotle in the Middle Ages. A második könyvben arról beszél. miként csökken. 4. amely minden testi vágy kielégítésére tör) az „elme és a szív kontemplációja” jellemzõ. és ezért kerülendõ. In. Tanulmányok. hogy miként õrzõdik meg a szerelem. a legkevésbé sem meglepõ. hogy a szerelem szerinte per definitionem testi szerelem. amelyet a 12.) Cambridge: Cambridge University Press.32 A szerelemnek még az a formája sem mellõzi teljes mértékben a testiséget. 33 Lásd ehhez Lohr. 54–56. s amelyre (az úgynevezett amor mixtusszal ellentétben. amelyek a szerelem természetére vonatkoznak. amit mi szexualitásnak nevezünk: ha két szeretõ közül az egyik valamely véletlen esemény folytán impotens lesz.Természetfilozófia. (P .31 a harmadik könyvben harmincnál is több argumentum segítségével kívánja alátámasztani azt az állítást. században Euklidész Elemek címû mûvének fordításából. II. a De hebdomadibusból. Az elsõ két részt követõen.F . 22. (1992): Scientific speculations. Miután Andreas Capellanus a szerelmet egy materiális szubsztancia tulajdonságaként definiálja. Charles H. .–Schmitt. tehát nem az irodalmi szöveg szintjén – az az axiomatikus-demonstratív módszer a mintája. akkor rendkívül érdekes dologra figyelhetünk fel: úgy tûnik ugyanis. Dronke szerk. miként növekszik. In: A History of Twelfth-Century Western Philosophy. Tárgyalja továbbá a hûtlenség kérdését. hogy – legalábbis a mélystruktúrája tekintetében. írja Andreas Capellanus. W . University of London. s mindenki számára nyilvánvaló módon minden jóság és curialitas forrásának nevezi. Arisztotelész Második analitikájából. amelyekben kimerítõen tárgyalja a szerelmet. London: Warburg Institute. amelyet Andreas Capellanus amor purusnak nevez. In: Proklosz. valamint Boëthius egyik rövid teológiai írásából. szerintem nagyjából azonos azzal. A. hogyan ér véget és milyen jelei vannak.) 183–205. fordítás és kommentár. 52. 32 Capellanus 1990. (szerk. szexualitás 307 tünk szerelembe. ismertek.

21: 69.34 amely arra utalt. Egyes filozófiatörténészek a két dokumentumból azt a következtetést vonták le. amelyek megtalálhatók Andreas Capellanus mûvében? 3.308 Borbély Gábor s a szerelemnek. Steenberghen 1977. 35 Steenberghen 1977. In: Bulletin de phil. s amely az 1277-es elítélõ határozat kibocsátásához vezetett. amely a párizsi egyetem artes fakultását jellemezte. .35 Ezt az állítást bizonyítja. jegyzik meg. de – morális szempontból egyértelmûen elvetendõ)? Ha igen. hogy azt is legfeljebb csak sejtjük. amit addig leírt – ha nem is hamis. akkor lehetséges-e. hogy kiket ítéltek el 1277-ben. századi filozófusok sajátos filozófiaértelmezése („kettõs igazság” a régebbi szakirodalomban). 132 és 144–145. Hissette. hogy Tempier püspök ne tartozott volna közéjük). és hogy a dokumentumokban tükrözõdõ erkölcsi züllés kétségtelenül kapcsolatban van azzal az eszmei zûrzavarral és válsággal. médiévale. Vajon miért ítélte el Tempier püspök Andreas Capellanus teljes mûvét az 1277-es szillabuszhoz írott elõszavában? A probléma eddigi irodalmának ismeretében – úgy vélem – három kérdésre kell választ találnunk: 1. valamint a szerelemmel kapcsolatos egyéb dolgoknak (például féltékenység) a definícióival együtt az elmélet vázát alkotják. 318. akik morális szempontból problematikusnak találták az egyetemi magiszterek és diákok nyilvános fellépéseit és viselkedését az egyetemen kívül. Hissette 1977. 145. hogy voltak olyanok ebben az idõben (s valószínûtlen. Az 1277-es szillabusz kibocsátását azonban megelõzte két olyan párizsi irat. 532 és 540–541. hogy Tempier a határo34 Denifle–Chatelain 1889. valamint Andreas Capellanus mûve között? Ami az elsõ kérdést illeti: tekintettel arra. Roland (1979b): Étienne Tempier et les menaces contre l’éthique chrétienne. Lehetett-e valamilyen összefüggés Andreas Capellanus mûvének elítélése és az elítélt magiszterek vagy a hallgatók szexuális szokásai között? 2. hogy súlyos kicsapongások lehettek. hogy van valamiféle kapcsolat a 13. Vannak-e olyan tételek az elítélõ határozatban. hogy mindaz. ezeknek a magisztereknek és/vagy diákoknak a szexuális szokásairól még ennél is kevesebbet tudunk. vö. Magyarázható-e a De amore elítélése azzal a furcsa kettõsséggel. ami Andreas Capellanus írására oly jellemzõ (hogy tudniillik summa amatoriája részletes kifejtését követõen kimerítõen érvel amellett.

38 Van mindazonáltal egy olyan rétege Andreas Capellanus könyvének.Természetfilozófia. akik elmerülnek a kontemplációban és az imádságban. Hissette 1979b. 370–371. 151. amely a klerikusok szexualitásával foglalkozik. akinek hitünk szerint a katonájaként szolgál”. Borbély Gábor (1998): Bölcsesség és szex 1277-ben.36 Többen úgy vélték továbbá. 37 Például Schlösser 1962. hogy nem nagyon élt 36 Steenberghen 1977. s ezért említi Tempier az elõszavában a mûvet. akik ellátják az istentiszteletet. és ezzel egyben búcsút is mond a normatív szexuáletikának. bár ennek elemzésébe itt nem kívánok alaposabban belemenni. írja. amelynek a mû az említett kicsapongásokban vétkes egyetemisták és magiszterek körében örvendett. XII. 14. a tanulmány megtalálható az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme online könyvtárában. s minden testi szennytõl mentesen kell megõriznie magát Istennek. Schlösser szerint a De amorét nem direkt doktrinális kapcsolat. vagy talán Tempier püspök úgy gondolhatta (vagy valamelyik tanácsadója.phil-inst. teológia. mint ilyen. A klerikus. esetleg tanácsadói gondolhatták úgy). Klerikusnak lenni a középkori társadalmon belül elméletileg a legmagasabb rendhez való tartozást jelentette. In: BUKSZ.39 Andreas Capellanus a normatív szexuáletika szempontjából teljességgel egyetért a fentiekkel. fogalmaz Gratianus törvénykönyve.37 Azt gondolom. nem is lehet szerelmes. hogy egyetlen szó sem esik bennük a klerikusok szexuális kilengéseirõl. 69. Rendkívül fontos szem elõtt tartanunk e tekintetben azt. amely hatással lehetett. Nyilvánvaló ezért. „minden testi élvezettõl teljességgel távol kell. 1. és nem csak a doktrinális elhajlásokat. vagy Hissette 1979b. 38 Vö. szexualitás 309 zat prológusának végén elítéli az erkölcsök romlását is. hogy a klerikus. c. A klerikusoknak. mégpedig az. olvasottsággal és sikerrel függhetett össze. Megjegyzi továbbá. hogy hatással lehet a magiszterek és a diákok szexuális viselkedésére.hu 39 Decretum Gratiani. hogy a két dokumentum láttán nyilvánvaló. nyár: 186–187. . a következõ url-címen: http://openuniversity. s a jó erkölcsöket veszélyeztetõ destruktív morális nézetei miatt szolgált rá az elítélésre. A sajnálatos helyzet azonban a valóságban az. hogy bizonyára kedvelt irat lehetett a 13. fûzi hozzá. hanem az amoralitás (Unmoral) köti össze a Tempier által elítélt tételekkel. hogy tartsa magát. „az idõbeni dolgok lármájától” mentes életet kell élniük. q. C. 7. folytatja. hogy a De amore elítélése azzal az elterjedtséggel. században az artes fakultás diákjainak körében a De amore. hogy az egyetemi magiszterek és diákok klerikusok voltak.

érteni fogja ezt a könyvet. In: Mediaevalia et Humanistica. Minthogy a könyvben számos olyan gondolat vagy kifejezés van. Robert (szerk. Az elsõ az. 41 Bossuat. I. akkor ezt rangjának megfelelõen tegye. amelyet a De amore 1290-es provanszál nyelvû fordításához fûz a mûvet egyébként helyenként alaposan átdolgozó.. hogy szerelmi küzdelmekbe bonyolódik (ami persze alapvetõen helytelen dolog Andreas Capellanus szerint).41 Egyéb jelzések is vannak arra. még a többi embernél is inkább ki vannak téve a testi kísértéseknek. írja. In: Revue du Moyen Age Latin. erre a kérdésre több válasz is lehetséges. Bowden. hogy a késõ középkorban elsõsorban klerikusok olvasták a könyvet. amelyeket õ a mûvében elõad. a klerikusoknak készítettem ezt a könyvet. vagy háborúzniuk) és azt.40 Rendkívül sokatmondó az adott szempontból az a megjegyzés. 7. hogy Andreas Capellanus gyakran használ kétértelmû kifejezéseket az erotikus tartalom fölvillantására. hogy nem kell fizikai munkát végezniük. aki elgondolkodik rajta. jegyzetet. De vajon mi lehetett az. H. s ezzel kapcsolatban kövesse mindazokat a tanításokat. és senki más. ahogyan ezt Betsy Bowden42 egy 1979es tanulmányában kimutatta. nyilvánvalóan az 1277-es tiltás következtében). 36: 99–106. Drouart la Vache (aki egyébként a könyv incipitjét és explicitjét is megváltoztatta. Paris: Champion. tekintve dologtalan életüket (s itt nyilvánvalóan arra gondol. „büntetés. a klerikusok pedig. 42 Lásd az 52. pontosabban átköltõ fordító. Csak a legtriviálisabbat említem: Andreas Capellanus az írásában rendkívül gyakran játszik a „poena”. 210. 9: 69. kín. (1980): Du nouveau sur André le Chapelain. amit a laikusok még akkor sem értenének meg. hogy milyen mennyiségû élelem áll rendelkezésükre.) (1926): Li livres d’amours de Drouart la Vache. hogy körülbelül az 1150-es évektõl kezdõdõen az „oe” és „ae” diftongusok „e”-vé olvadtak össze az írott latin szövegekben. és nem a meglehetõsen naiv és tudatlan laikusok számára. ha akasztással vagy fojtogatással fenyegetnénk meg õket. Lásd még Silvestre. Betsy (1979): The Art of Courtly Copulation. 2. így több 40 Capellanus 1990. Tudjuk azonban. és persze egyúttal elleplezésére. és ami olyan nagy élvezetet okozhatott a számukra? Nos. gyötrelem” jelentésû szó deklinációjával. . amit Drouart la Vache szerint csak õk érthettek meg a szövegbõl. és élvezetét leli majd benne. vö. Az a klerikus. Úgyhogy amennyiben egy klerikus mégiscsak úgy döntene.310 Borbély Gábor még ember a Földön a test bûneitõl mentesen. bûnhõdés.

A szöveg igazi üzenete eszerint a klerikusok számára a coitus interruptus gyakorlata volt. 98. minthogy semmire sincs oly nagyon szükség a földön.”43 Magyar fordításban: „Nem hiszem. csillapít. Danielle–Thomasset. de átvitt értelemben azt is. az Írás révén tudással rendelkezik minden dologról. 184: „Elkerülhetetlen szükségszerûséggel be fogom számodra bizonyítani. 44 Bowden 1979. hogy megfelelõbb mértékkel kezeljen minden dolgot.”44 A másik lehetséges értelmezés szerint a szójátékok nem egyszerûen a szavak látszólagos jelentése. hogy a szerelemben inkább a klerikust kell választani. mint a laikusét. 104. csak éppen természetesen teljességgel eltérõ értelmet adnak neki. 6. mint az „én péniszem”. a „cunctus” pedig.” . A klerikus ugyanis sokkal óvatosabb és bölcsebb minden dologban.45 43 Capellanus 1990. amelyben azonban két szójáték is található. 6. hanem igazi gyakorlati tanítást hordoztak. Capellanus 1990. mint a laikus. megkönnyebbülést hoz”. hogy „felemel. s a következõképpen fordíthatnánk. És minthogy õ klerikus. hogy „az összes”. mind pedig a „penis” szó megfelelõ alakjai értelmessé tesznek egy adott mondatot. I. teológia. s hozzászokott ahhoz. hasonlíthatott a „cunnus”-ra.” A francia olvasó számára a „me poenis” úgy hangzott.Természetfilozófia. Ennélfogva hatékonyabbnak [potior] kell ítélnünk az õ szerelmét. ami a nõi szeméremtestet jelenti. A mondat tehát e második értelmezés szerint egy kissé megváltoztatná a jelentését. 73. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedné hervadozni a péniszemet e terhek alatt. szexualitás 311 olyan passzust is találhatni a szövegben. Claude (1990): Sexuality and Medicine in the Middle Ages. hogy „enyhít. s szûk vaginájával megkönnyebbülést hoz számomra. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedne hervadoznom e kínok terhe alatt. ami azt jelenti latinul. H. mint hogy a szeretõ tapasztalt legyen minden dologban. 45 Jacquart. A nemes ember itt a következõt mondja a nemes hölgynek: „Credo […] quod tam nobilis tantaeque femina probitatis non diu permittet me poenis subiacere tam gravibus. amit a coitus interruptus gyakorlata feltételez. E. és a mélyebb erotikus tartalom oszcillálását idézték elõ az eszét és tudását megfelelõképpen használó klerikus hallgatóságban. nagyobb visszafogottságot [moderamen] tanúsít önmagával és a dolgaival szemben. kiemel”. Princeton: Princeton University Press. mint a laikust. „valamennyi”. sed a cunctis me relevabit angustiis. s kiemel szorultságomból. Egyetlen példát említenék az elsõ könyv hatodik fejezetébõl. I. A „relevare” azt jelenti. valamint az a fizikai és morális önkontroll. grammatikailag egyébként teljesen korrekt módon: „Nem hiszem. ahol mind a „poena” szó.

ha a férfinak kiválóságban nincs párja a magasabb osztályokban. könyv. hogy létezik a szexuális kapcsolatnak olyan módja. folytatódik a szöveg.. A szöveg rejtett értelme a klerikusok számára az lenne. amely nem hordozza a megtermékenyítés kockázatát. fejezet. A közember és a legelõkelõbbek közé tartozó nemes hölgy esetleges szerelmi viszonyát taglaló részben47 Andreas Capellanus arról ír. C.46 A De amoréban többször is említett fogolymadár a középkori bestiáriumok szerzõi szerint homoszexuális hajlammal rendelkezik. túl van a természetükön („ultra ipsarum noscitur pervenire naturam”). és csak egy pillanatig tart. amennyiben az alkalmasnak bizonyul rá. amirõl tudjuk. elfújja a legkisebb szellõ is. amely tulajdonságát. egyáltalában nem tûnik túlzónak – az anális szex. ismerve a középkori szerzõk hajlandóságát a rejtett tartalom szellemes. ám minthogy ez tudvalevõleg meghaladja a természetüket. . az emberek úgy tartják. hogy kettejük közeledése abban az esetben lehetséges. hogy meghaladja valamely dolog természetét”. s így a rövid szöveg allúziói mind ugyanarra utalnak. 47 Capellanus 1990. enigmatikus formában történõ elõadására. amelyek erejük és merészségük tekintetében fölülmúlják a fogolymadarakat. 46 Jacquart–Thomasset 1990. írják. Az Andreas Capellanus-szövegben javasolt módszer e szerint az értelmezés szerint – ami. mielõtt ez reménykedhetnék a szerelmében. 74. hogy ez a merészség legfeljebb a születésüktõl számított egy évig („usque ad annum”) tarthat. A „natura” szó („a nõ természete”) a középkorban a nõi nemi szervet is jelentette. Egy elõkelõ hölgy is csak megfelelõ számú próbatételt követõen választhat közembert szeretõjéül. 4. minthogy „azt. ám a a hölgynek vizsgálnia kell a férfi kitartását. az anusra tudniillik. I. s ennélfogva – egy ideig legalábbis.312 Borbély Gábor Danielle Jacquart és Claude Thomasset még ennél is tovább megy a középkori klerikusok szerelmi kultúrájának és a szöveg üzenetének elemzésében a De amore „sajátos bestiáriumának” fölidézésével. 106–107. amely a nõi nemi szerv túloldalán található („ultra naturam”). A vércsék („lacertiva avis”) között idõnként akadnak olyan egyedek. és ez próbaidõnek tekinthetõ – kockázatmentesen mûvelhetõ. vagy annak legalábbis egy elemét Andreas Capellanus – aki a foglyot többször is a fácánnal (latinul „fasianus”) asszociálja mûvében – sajátos módon használja ki az írás egyik szakaszában.

míg a legenyhébb a fornicatio simplex. 11–12. amely a közösülés megfelelõ módjától való eltérésben áll. Ez utóbbin belül. 11 co. majd az a bûn jön. . A nem megfelelõ szerv („vas”: ez természetesen mindenféleképpen valamiféle üregre utal) használatának említése. szexualitás 313 A középkorban minden olyan szexuális kapcsolat szigorúan tiltottnak számított. 49 Persze nyilván természetes behatolással.Természetfilozófia. hogy az orális és az anális szexet. art. akár a nem megfelelõ eszköz (vagy szerv?) tekintetében. a természet elleni bûn (peccatum contra naturam). XXXII. valamint a szexnek azt a fajtáját. s végül a legrosszabb. ezt követi a házasságtörés (adulterium). ami nincs tekintettel a megfelelõ fajra.48 Érdekes módon ezeknél még az inceszt kapcsolatot is jobbnak tartották. a homoszexualitást. A természet elleni bûnök között a legsúlyosabb az állatokkal való közösülés. q. folytatja Tamás. c. a. különösképpen. ami nincs tekintettel a megfelelõ szexusra.50 A sor az egyszerû fajtalankodással (fornicatio simplex) kezdõdik. 52 IIª-IIae.49 Gratianus a bujaságot (luxuria) fokozatokra osztotta. Azon egyéb dolgok közé. amikor nem a megfelelõ szervet használják. a házassági kapcsolaton kívül élõ emberek együtthálása. 154. a szöveg következõ artikulusa alapján52 eléggé valószínûnek tûnik. teológia. C. s amelyek inordinatióhoz. hogy meglehetõsen egyértelmû. Aquinói Szent Tamás a Summa theologiae-ben51 a természet elleni bûn (vitium contra naturam) kategóriájába sorolta az önkielégítést. valamint a coitus interruptust is ebbe a kategóriába sorolja. 88. ezt a homoszexualitás követi. az állatokkal való közösülést. súlyosabb bûn az. majd a vérfertõzõ kapcsolat (incestus). akár pedig más szörnyûséges és állati közösülési módok tekintetében. Ebben az artikulusban Tamás – Gratianushoz hasonlóan – a bujaság alá tartozó bûnöket a súlyosságuk alapján sorrendbe állítja. mint ha valamely más. azt gondolom. ha orális vagy anális aktusról volt szó. ettõl eltérõ. 51 IIª-IIae. 154. A bujálkodás genusán belül a legsúlyosabb bûn Tamás szerint is a természet elleni bûn. 50 Vö. Decretum Gratiani. még ha külön nem említi is õket. amelyek a közösülés módjához tartoznak. Akármit ért is Tamás az említetteken. 12. a természetes rendtõl való eltéréshez vezetnek – a szö- 48 Jacquart–Thomasset 1990. de a közösülés módjához tartozó dolog okozza a természetes rendtõl való eltérést. amely eltér a szeretkezés természetes módjától. q. 7. amely extravaginális ejakulációval zárult. q.

méghozzá azért. hanem heterodox tartalmuknak megfelelõen foglalták a listába. További. A kérdésre az egyik lehetséges válasz az. ha az „extra vas” ejakuláció a fogamzás megelõzésének a módszere.54 s amelyeket a cenzorok szerint elõadtak és megvitattak a párizsi iskolákban. és ennélfogva démonizálták. Az elítélt tételeket a cenzorok nem a forrásuk alapján. megválaszolásra váró kérdés azonban. hanem Andreas Capellanus egész mûvét elítélte. akkor már önmagában ez a tény természetesen elegendõ kellett legyen ahhoz. amelyeket Tempier és a lista összeállításában közremûködõ teológusok elítélendõnek tartottak. Ha vannak olyan tételek az elítélõ határozatban. Azt gondolom. s nem vajákosságon alapul. Ilyen tételek voltak a következõk: 1. A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló. Hissette 1979b. és errõl Tempier püspök is értesülhetett. akkor mifélét a párizsi filozófusok munkásságában. még akkor is. századi klerikus olvasói képesek voltak kihüvelyezni a szövegbõl. 294–304). hogy miért ítélte el még egyszer ezeket Tempier a prológusban. akkor ezek nyilvánvalóan azok az állítások. úgymint a Rózsa-regényt („Roman de la rose”). . amelyek a De amoréból (is) származ(hat)tak. ellenkezõ nemû emberi egyeddel történõ közösülés során történik. hogy nem csak ezeket. 54 Roland Hissette az elítélõ határozatot elemzõ könyvében meglehetõsen visszafogott az említett tételek egyértelmû azonosításában. hogy a coitus interruptus biztosan ebbe a kategóriába sorolható. hogy azok az elítélt állítások.53 A második problémára a következõt lehet mondani. mert ezeket egyesek elõadni és megvitatni merészelik a párizsi iskolákban. Andreas Capellanus mûve mellett egyéb forrásokat is konsziderál. hogy a püspök a teljes könyvet elítélje. ez esetleg még arra a problémára is válasz lehet. s nem feltételezi nem megfelelõ szerv használatát. hogy Tempier püspök és teológus tanácsadói nem biztos. hogy a De amoréból származó tézisekként azonosították ezeket az állításokat. s ha igen. vagy mondjuk a trubadúrlíra egyes darabjait (vö.314 Borbély Gábor veg gondolatmenetét követve –. hogy miként kerülhetett a Tempier-féle prológusban a De amore a mágikus szövegek közé. hogy ha a fogamzás megelõzésének a korábbiakban említett módszereit a De amore 13. vajon játszhattak-e szerepet. ami ejakulációhoz vezet. Ebben az esetben azonban nem világos. hozzá kell tartozzék mindaz. amelyekhez hasonló állítások találhatók Andreas Capellanus mûvében (egyébként vannak). 53 Miután a fogamzásgátlást általában összekapcsolták a mágiával a középkorban. (205–183) Az egyszerû paráználkodás. méghozzá úgy. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn.

amit szeret s a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik abban.. S ez az egyetlen olyan gyönyör. noha a faj természete ellen való. a szexualitással kapcsolatos állítást illeti. nem él helyesen. mint a tökéletes önmegtartóztatás. Pars II. alapvetõ strukturális hasonlóság van a De amore és az elítélt magiszterek filozófiafelfogása között. ami az én megítélésem szerint azzal magyarázható. hogy az elítélt filozófusok az 1270-es években az isteni rend és a természeti világ mélységes diszharmóniájával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviselték. ahogyan ezt világossá tettem. Green-Pedersen. 377.55 Ami az elsõ négy. Egyetlen olyan filozófiai szöveg sem ismert ebbõl az idõbõl. Jacques de Vitry például azt írja egy helyütt. 4. s ezért fölöttébb óvatosnak kell lennünk. 5. vagy ehhez hasonló állítás szerepelne.57 55 Vö. fides. nincs az egyén természete ellen.56 A harmadik kérdéshez: úgy tûnik. In: Atti dell’Accademia delle Scienze di Torino. nehogy a természetfilozófiai vizsgálódások hitbeli tévedésekhez vezessenek. Boëthius de Dacia De summo bono (A legfõbb jóról) címû írását. G. Gianfranco (1970): Scientia. 226–240. aki nem ezt az életet éli. Olyan módon végképp nem. hogy „a keresztény hitben több minden is van. 104: 554–555. Fioravanti ebben a tanulmányban ki- . hogy az a szerzõ álláspontját tükrözné. amely helyénvaló [recta]. teológia.Természetfilozófia. 57 Idézi Fioravanti. Az. vagyis a közösüléssel való visszaélés (abusus in coitu). Vol. VI. 56 Vö. Csak egyetlen példát említenék. ed.. theologia in Boezio di Dazia. az erkölcsileg nem cselekedhet helyesen. Hauniae. amit Andreas Capellanus teológus kortársai. amit a lehetõ legnagyobb mértékben szeret.” A szövegrészletek a saját fordításaim. Ez a filozófus élete. (212–170) Aki a szerencse javaiban szûkölködik. az azonban rendkívül reprezentatív. ami természetfeletti és szemben áll a természettel”. 294–304. (209–181) A szüzesség nem magasabb rendû. (206–166) A természet elleni bûn. például: Boethii de Dacia Opera. (208–168) Az önmegtartóztatás a lényegét tekintve nem erény. amelyben ilyen. s a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben szereti az elsõ alapelvet. 3. 1976. szexualitás 315 2. ezért a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik az elsõ alapelvben s az elsõ alapelv jóságának értelmi szemléletében [contemplatio]. sor: „S miután mindenki gyönyörködik abban. Hissette 1979b. akik ellen állítólag az elítélõ határozat irányult. azok egyértelmûen ellentmondani látszanak azon kortárs filozófusok etikai nézeteinek. N.

Petrus de Trabibus. 58 Schlösser 1962. század elsõ felének teológusai körében igen elterjedt volt az az álláspont. a De amore ugyanis tökéletesen dualista mû abban az értelemben. mutatja.316 Borbély Gábor Nos. Alexander Halensis. hogy – amint azt az egyik legalaposabb ismerõje írja – „nem ismer harmóniát Isten és a világ között”. . Ezt az álláspontot képviselte többek között Richard Fischacre. mely szerint a teológia nem tudomány. Guillaume d’Auxerre. hogy Tempier az elítélõ határozat prológusában a teljes De amorét elítéli. hogy a 13. s ezért a természetfilozófiai vizsgálódások módszerét nem lehet alkalmazni az isteni dolgok vizsgálata során. 142. ebbõl az aspektusból tökéletesen érthetõ. vagy késõbb Albertus Magnus és Robert Kilwardby.58 s ennek a mélységes szakadéknak mindkét oldala világosan megjelenik magában a mûben és a mû struktúrájában is.

) . emberi szabadság Az emberiség származásáról alkotott elméletek etikai és politikafilozófiai következményei John Locke és utókora gondolkodásában* Mester Béla Tanulmányomban azt szeretném körbejárni néhány klasszikus filozófiatörténeti példa segítségével. eredeti bûn. század utolsó évtizedeitõl a 18. vagy az egyes rasszoknak különbözõ õseik voltak. Ezen belül bõvebben John Locke politikafilozófiai nézeteinek a kérdésben elfoglalt (feltehetõ) álláspontjával való összefüggését tárgyalom. és különösen az a szerep. vagyis az a dilemma. hogy a napjaink paleoantropológiájában megfogalmazódó multiregionális kontra kirajzásos hipotézisek megjelenése. század végéig terjedõ idõszakról lesz szó. majd Voltaire és Herder kapcsán utalok röviden arra. amikor az újkori Európa szellemi életében komoly vitatémává vált a poligenezis kontra monogenezis kérdése. 10–12: 130–138. Végezetül fölvetem annak a lehetõségét. amelyet ezek betöl- * Tanulmányom korábbi szövegváltozata ugyanezen a címen már megjelent a jelen kötet ízelítõjeként.Preadamiták. eredeti bûn. hogy az emberiség biológiai leszármazásának mára szaktudományos kérdéssé vált problémája hogyan befolyásolta a mindenkori etikai keretelméleteket és ezeken keresztül a politikai közösségre vonatkozó nézeteket. emberi szabadság. században és miként vette át az emberiség monogenezisérõl. hogy az emberiség közös õstõl származik-e. Írásom fõ részében a 17. (Mester Béla [2002]: Preadamiták. In: Világosság. illetve poligenezisérõl szóló diskurzus helyét a nyelv keletkezésérõl hasonló keretben folyó vita a század utolsó évtizedeiben. hogy miképpen élt tovább ez a problematika a 18.

John [1992]: Locke. Késõbb kitérünk arra az érdekes konvergenciára.318 Mester Béla tenek a rájuk figyelõ laikus társadalmi reprezentációban. (A továbbiakban a hivatkozott mûveknek mindig a magyar fordítására hivatkozom. John (1994): Resistance.) . Dunn késõbb írt egy kisebb terjedelmû monográfiát is (Dunn. ahol Locke-ra hatott. valamint az unitárius gondolkodásnak az eredeti bûnre. Pécs: Tanulmány Kiadó címû válogatás. bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a kora újkori elgondolásokkal. és nyíltan egyedül ez a felekezet hirdet teológiájában is vallási türelmet. széles körû tájékozottságot és elmélyülést mutató unitárius olvasmányai. LOCKE POLITIKAFILOZÓFIÁJA ÉS AZ UNITÁRIUS TANÍTÁS ÁDÁMRÓL ÉS BÛNÉRÕL Locke szempontunkból érdekes gondolatai hollandiai emigrációja idején születtek. Ezeket a szövegeket – érthetõen – általában Locke toleranciafelfogásával hozták összefüggésbe. összefüggésben az itt olvasott helyi és erdélyi unitárius irodalommal. részben helyi. vagy 1 Az iskola megismeréséhez a magyar olvasónak segítséget nyújthat Horkay Hörcher Ferenc (szerk. a magyar kultúrában néhány irodalomtörténész és teológus. az utóbbi idõben egy-két filozófiatörténész jóvoltából viszonylag széles körben ismertté váltak Lockenak a hollandiai emigrációja idejébõl származó.) (1997): A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. Az iskola gondolkodásmódjának gyökereire rávilágít Huoranszki Ferenc írása (Huoranszki Ferenc [1992]: Nyelvfilozófia és eszmetörténet-írás. Szempontunkból a leghasznosabbnak bizonyult Marshall. hiszen a korabeli toleranciaelképzelések próbaköve volt az unitáriusok iránti türelem megléte vagy hiánya. In: Magyar Filozófiai Szemle. a politikai közösség konstituálódását tekintve alapvetõbb terület is. A filozófiatörténet-írás látóterébe viszont e kapcsolatból inkább a vallásszabadság kérdése került: Nyugaton fõként a cambridge-i kontextualisták1 mûködése nyomán. Budapest: Atlantisz). Van azonban a tolerancián kívül egy másik. John (1969): The Political Thought of John Locke. Cambridge: Cambridge University Press. Az iskola Locke-irodalmából mindenképpen megemlítendõ Dunn. 5–6: 960–980). Religion and Responsibility. ami Locke-nak a természetes állapotban élõ ember eredeti természetére. ebbõl következõen a társadalmi szerzõdés jellegére és megkötésének módjára vonatkozó nézetei. részben lengyel és erdélyi eredetû. amennyiben létezik ilyen. s ezzel összefüggésben a szabad akaratra vonatkozó tanítása között megfigyelhetõ. Cambridge: Cambridge University Press.

hogy a hagyományos keresztény politikai gondolkodás kiindulópontja Ágoston.Preadamiták. Kolozsvár. ahol a filozófus kései gondolkodását elemzi. a kálvinival nagyjából megegyezõ álláspontjától és egyre inkább közeledik az unitárius gondolathoz. A mûnek van egy 1670-ben. különösen a 141–146. . újra inkább az ágostonival rokon felfogásból indulnak ki. Peter–Harrison. Aquinói Tamásnál enyhül. Lásd Laslett. melyek sorában az elsõ Enyedi György munkája. ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. a kiadási helyet és évet azonban bizonytalan adatként közli. Az eredeti bûn következtében megromlott emberi természetbõl kiinduló antropológia és az azon alapuló politikai elmélet szigorúsága ugyan késõbb. A rendszeressé váló unitárius teológiai olvasmányok hatása szövegszerûen többnyire nem mutatható ki Locke munkáiban. ahogyan a középkori keresztény felfogás a bûnbeeséssel kapcsolja össze a világi hatalom eredetét. ha emlékezetünkbe idézzük. az eredeti bûnnek és a szabad akaratnak a kérdésével. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. Felfogása fokozatosan eltávolodik eredeti. egy új motívum megjelenése viszont mindenesetre valószínûvé teszi a kapcsolatot. Groningenben megjelent kiadása. (A Locke könyvtárának katalógusát kiadó Laslett és Harrison inkább a kolozsvári kiadást tartja valószínûnek. némileg szerencsétlen szóhasználattal. Marshall kutatásai szerint Locke adatolhatóan 1679-tõl kezd unitárius szerzõket olvasni. Hobbesra hivatkoznunk – éles határvonalat gondol el a természeti és a politikai állapot között annak analógiájára.]) A mû részletei Toroczkai Máté korabeli fordításban Enyedi más munkáival együtt megtalálhatók Balázs Mihály–Káldos János (vál. Nem tudjuk biztosan. Marshall a könyv utolsó fejezetében.2 az unitárius problematika iránt azonban már oxfordi éveiben érdeklõdni kezd. eredeti bûn. Oxford: Clarendon Press. de annál egyértelmûbben „unitárius eretneknek” titulálja Locke-ot. kiadás. John [1971]: The Library of John Locke. A Locke-ot megelõzõ gondolkodók mindegyike – elég csak a legismertebbre. azonban a kora modern szerzõdéselméleti gondolkodók. hogy a hatalommal bennünket összekötõ 2 Enyedi György (1598): Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti. (Jó bibliográfiával.) (1997): Enyedi György válogatott mûvei. Budapest: Heltai Gáspár Kft.) 3 Lásd Marshall 1994. fõként a protestánsok. Locke 1680–1681 telétõl kezdve egyre komolyabban foglalkozik az elsõ emberpár bûnbeesésének. hogy a munka megvolt magánkönyvtárában. vagyis azt a helyzetünket. [2. emberi szabadság 319 legalábbis hathatott az unitarizmus. akinek elméletében a megromlott emberi természet teszi szükségessé a világi hatalmat. Enyedire vonatkozóan lásd még Kelemen Miklós (1998): Enyedi György. az viszont kétségtelen.3 Locke tájékozódását akkor tudjuk jelentõsége szerint értékelni. Locke melyik kiadással rendelkezett. és bûnben születettségünkkel hatalom alá születettségünket.

Kálvin ebben a részben hosszan érvel az anabaptistákkal szemben annak érdekében. így õrültség akár csak gondolni is a világi hatalom megszüntetésére. fõként a Two Tracts on Governmentben egyértelmûen a hagyományos. ami majd késõbb Hobbesnál köszön vissza hasonló szerepben. hogy ha nem bûnben születnénk. illetve ha Krisztus váltságténye a bûnesetet meg nem történtté tette volna. hogy Kálvin emberképében és abban. Álláspontját úgy fogalmazza meg. századi angol gondolkodásban –. hogy az anabaptistáknak igazuk lenne. ha Krisztussal valóban eljött volna Isten országa: ekkor valóban nem lenne már többé szükség világi hatalomra. Hibás dolog azonban Krisztus váltságtényét úgy értelmezni. melyek Krisztusnak a tanítványai fölötti hatalmát egyszerinek és utánozhatatlannak. hogy a bûnösöket szigorú törvényekkel is csak üggyel-bajjal lehet kordában tartani. Az Institutio szövegét olvasva feltûnik. amit ennek következtében a világi hatalom legitimációjáról és feladatairól gondol. viszont alapvetõ antropológiai elõfeltevésében. mint ami megváltoztatja az emberiség életének külsõ körülményeit is. hogy rámutassunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereire a korabeli protestáns ortodoxiában. Hobbesnál nem õrzõdik meg a természeti állapot ártatlanságának gondolata. hogy kimutassa a világi hatalom létjogosultságát a megváltás utáni korban is. Locke oxfordi politikafilozófiai munkáiban. a „rossz természetû” emberek számára létrejött államhatalom gondolatában tetten érhetõ a bûnbeesés által megromlott emberi természetnek és a hatalom eredetének premodern összekapcsolása. Hosszan és mûve más részeitõl elütõ érzelmi töltettel beszél arról. Kálvin – más szöveghelyek mellett – Lutherhez hasonlóan fõleg a rómaiakhoz írott páli levél 13. hogy az embernek a bûneset révén megromlott természete és a világi hatalom szükségessége alapjában összefügg egymással: Kálvin érvelésébõl egyenesen következik. részére hivatkozik a „felsõbbség” iránti engedelmességet tanítván. valamint az a nézete. E részben a genfi reformátor világosan utal arra. hogy Kálvinnak az egyház és a világi hatalom viszonyát taglaló gondolatai is. Azért. hogy a felsõbbségnek joga van a vallásgyakorlat külsõ körülményeit meghatározni – ezek az úgynevezett „közömbös dolgok”. utalnunk kell Hobbes érvelésének némely párhuzamára a Kálvinéval. sok olyan toposzt találhatunk. kálvini gyökerû nézetet .320 Mester Béla kapcsot felbontani nem tudjuk. szinte tételesen megismétlõdnek majd a Leviatánban. melyekrõl oly sok vita folyt a 17. Figyelemre méltó. hatását pedig tisztán szellemi természetûnek tekintik. valóban nem lenne legitim indoka a világi hatalom fönntartásának.

(Endreffy Zoltán fordítása. §-okban Sámuel elsõ könyvének a királyság szereztetésérõl szóló. hogy az „aranykorról” szóló 111. Locke számára Sámuel könyve részben a kezdetben 4 Az unitáriusok közkeletû elnevezése korai jelentõs teológusaik. John (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl. §-t az interpretátorok egy része a természeti állapotra. hogy ez a szembenállás már akkorra kialakult. amikor elõször állította össze az Értekezéseket és segített rávenni Locke-ot. eredeti bûn. „[a]z Értekezések publikálásának idejére világos […]. 5 Marshall 1994. másik része a polgári kormányzat korai szakaszára vonatkoztatja. afrikai népekrõl olvasott útleírásokkal. Ezekben az években azonban elkezdi tanulmányozni az egyházatyákat. hogy a természeti állapotot mint békés. Locke-nak ebben a mûvében nincsen olyan. emberi szabadság 321 képviselte. Locke-nak az e szövegbõl kiolvasható álláspontja szerint az emberek biztos.5 Láthatjuk. fõként a Szentháromságot a hitvallás részévé tevõ Athanászioszt. a politikai társadalmak eredetérõl szóló fejezetében találjuk.) Budapest: Gondolat. melyek között idõrendben a már említett Enyedi György áll az élen. a Sozzini. Mint Marshall írja. majd az eredményt saját nézetei alátámasztására használja fel. mint Hobbes. A kritikus részeket nem meglepõ módon fõként a munka nyolcadik. explicit módon megfogalmazott antropológiai elõföltevés. Jellemzõ például. illetve ázsiai. a kor politikaelméleti vitáiban gyakran hivatkozott részét kapcsolatba hozza az amerikai indiánokról. majd ezt követik az egyre alaposabb és bõvebb unitárius olvasmányok. 6 Locke. latinosan Socinus testvérek után. és egy feljegyzése tanúsága szerint még 1676-ban is nagyjából ez volt a véleménye. hogy nem megromlott természetûek. és lehetséges. . kezdetben kevés bûnnel jellemezhetõ állapotot írja le”. vagy akár Kálvin mûveiben.Preadamiták. melynek alapján a világi hatalmat egyértelmûen le lehetne vezetni az emberi természetbõl. hogy Locke a sociniánusokkal4 együtt ellenezte az eredeti bûnt. annyira nem éles az átmenet a kettõ között a szövegben. Figyelemre méltó. ahogyan Locke a 108–110. hogy Locke unitarizmus iránti érdeklõdésének a folyamata éppen a polgári kormányzatról szóló második értekezés6 elõkészületi munkáinak és megírásának idején ér el a kritikus pontra. 145. hatáskörérõl és céljáról. ezért talán nem jogosulatlan megkísérelni az ebben az írásban megtalálható néhány antropológiai elõfeltevés párhuzamba állítását az eredeti bûn unitárius tagadásával. de nem is ártatlanok.

A 116. §-okban Locke úgy folytatja tovább érvelését a hatalom nemzedékeken keresztül való örökölhetõségével szemben. azonban van egy kivétel. nehezen lehetne azonban érvelni amellett. sõt néha újabbak keletkeznek. önmagában is cáfolata annak a nézetnek.) A 113–115. bár a királyok háborúban teljhatalommal parancsolhatnak. és a kötelék. amellyel szemben Locke minden egyes ember szabad születését hangsúlyozza. fõként az apák által tett politikai hûségesküknek és azok fölbontásának az esetében igaz. aki szintén dinasztiát alapítana.7 részben az atyáról fiúra szálló hatalom ellen szóló ékes bizonyíték. hogy mindannyian atyai hatalom alá születtünk. ami ebben a diskurzusban kimondva-kimondatlanul csak úgy lehetséges. 108. mint a sereg vezére. legitimitásának azonban semmi köze sincsen a vérségi kötelékekhez. mely szerint mindenki uralom alá születik. mint bárki másét”. hiszen. otthon és békeidõben csak nagyon csekély hatalmuk és nagyon mérsékelt szuverenitásuk van.322 Mester Béla (is) korlátos királyi hatalom melletti tanúbizonyság. (A bibliai történet szerint Sámuel szeretné fiaira örökíteni hatalmát. hogy egyszerre több legitim monarchia is létezik. A hatalom ezek szerint mindenkor Istentõl való. akár ezredíziglen is. mely õt uralkodójához köti. Ádám bûnesete.” Locke 1986. ha az eredeti bûntõl mentesnek gondolja az új nemzedékeket. felbonthatatlan. amely mégis alapvetõ hatással van minden leszármazottjának szabadságára a szabadságnak igen tágan vett értelmében. a nép azonban Sault választja királlyá. mivel a békérõl és háborúról való döntés joga rendszerint a népé vagy valamilyen tanácsé. mely végsõ soron Ádámtól ered. hogy ezzel közelebb kerül az ellenfelei szerint Ádámtól származó hatalom kérdéséhez: gondolatmenete szerint az a tény. ha Ádám óta egyenes ágon öröklõdne a hatalom. az Úr azonban Dávidot hívja el a királyságra. szövegének egésze 7 „[A] király alig valamivel több. Locke itt nem említi kijelentése teológiai következményeit. . hogy ez a szabály ugyan minden esetben. akkor csak egy legitim fõhatalom lehetne egy idõben a világon. §. Ebbõl a kitételbõl és néhány más kijelentésbõl világosan látszik Locke álláspontja az eredeti bûn kérdésében. mintegy büntetésnek fogja föl a hatalom alá vetettséget. §-ban Locke immár nyíltan vitába száll Filmer azon elképzelésével. s ebbõl levezethetõ a világi hatalom minden formája. Filmer elképzelése világosan az eredeti bûnnel együtt járó állapotnak. Locke formulázása itt szokatlanul árulkodó: tipográfiailag is kiemelve. a vitatott kérdésre alkalmazandó törvényként írja: „az apa valamely cselekedete éppúgy nem szüntetheti meg fiának szabadságát.

az elsõ könyv második fejezetének 19. 1. akirõl milliók sohasem hallottak és senki sem hatalmazta föl. hogy teológiai gondolkodása éppen ebben az idõben van a két markáns álláspont közötti átmenet állapotában: a megromlott emberi természet kérdésében Kálvinnal már nem ért egyet. amely szerint Locke nem lép ki az addigi szerzõk fogalmi keretébõl. T . élete utolsó éveiben befejezett teológiai fõ mûvében és különösen kézirataiban.Preadamiták. vagy legyen a képviselõjük. akár általános vélekedésekkel vitázik. Késõbb azonban.8 Ennél a pontnál ki kell térnünk Locke ismeretelméleti. és különösen azokban a részekben. és Locke korában az erre vonatkozó törvényeknek még a gyakorlatban is érvényt szereztek. de még ellenérzései vannak az unitárius tanítás krisztológiai következményeivel szemben is. század elsõ évtizedeiig az unitarizmus Angliában hivatalosan mindvégig tiltva volt.” Lásd: John Locke. vélhetõen nem akarta a föltétlenül szükséges mértéken túl megterhelni vallási tekintetben nonkonformista nézetekkel. . és egyértelmûbben fogalmaz. Az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében. melyben az „Ádám fiai” kifejezés az „emberiség” szinonimája. amelynek újszerûségével a politikai gondolkodásban teljesen tisztában volt. hiszen ezek elõtérbe kerülése leronthatta volna az írás szándékolt politikai hatását: a közvélemény könnyen beskatulyázhatta volna a benne foglaltakat egy sajátos vallási kisebbség különös politikai nézeteinek a kategóriájába. ahol akár konkrét személlyel. Ennek következtében értekezésében sehol sem tagadja egyértelmûen az eredeti bûnt. század negyvenes éveitõl kezdve a 19. I. Ramsey. hogy a 17. Mindezekhez hozzáadódik egy feltételezhetõ öncenzurális szempont is: Locke ezt a munkáját. emberi szabadság 323 azonban magán viseli annak a stílusjegyeit. átveszi a korabeli irodalom szokásos szóhasználatát. hogy eljárjon a nevükben. §. pusztán csak következetlenebb. jegyzeteiben világosan tisztázza magában álláspontját. teológiai és politikafilozófiai munkáinak összefüggésére. London: Adam & Charles Black. eredeti bûn. (szerk. Locke munkája így a szerzõ ekkoriban még nem teljesen végiggondolt vallási nézeteinek és gyakorlati óvatosságának következtében olyan olvasatot is megenged.) (1958): Reasonableness of Christianity with a Discourse of Miracles and Part of A Third Letter Concerning Toleration. §-a. Azt sem szabad elfelejtenünk. §-ában9 például figyelemre méltó érve- 8 „Némelyek Ádám minden utódát örök és végtelen büntetésre ítélnék annak az Ádámnak a vétkéért. mint mondjuk Hobbes. a velünk született eszmék cáfolatának során. 9 Az újabb kiadások számozása szerint ez az elsõ könyv harmadik fejezetének 19.

324

Mester Béla

lést olvashatunk arról, hogy éppen a bûn és az erény eszméje nem lehet velünk született eszme, mivel nem fogalmazható meg minden kultúrában egyértelmû szavakkal. Az a kép, amelyet Locke a bûnt és erényt megkülönböztetni nem tudó, de a megkülönböztetõ tehetség kifejlesztésének a képességével rendelkezõ emberrõl fest, a romlatlan természetû, nem eleve bûnös, ugyanakkor tökéletlensége folytán egyéni bûnökbe esõ embernek az unitárius tanításból ismert elgondolását idézi. Locke némely elgondolásában azonban élete végéig közelebb állt az emberiség állapotát a bûnbeeséssel magyarázó elképzelésekhez, mint az unitarizmushoz: az emberiség nem tökéletes állapotának, halandóságának és munkakötelezettségének elégséges okául nem látszik elfogadni az ember tökéletlen teremtmény voltát; mindvégig megmarad nála az Ádám eredeti tökéletes természetérõl szóló tan, amely természetet Ádám valósággal és utódaira való következményekkel elveszített anélkül, hogy magát a bûnt utódaira örökítette volna. Locke érvelése szerint erre azért van szükség, hogy fenntartható legyen az a gondolat, miszerint Krisztus az emberiség megváltója volt, hiszen a megváltáshoz szükség van valamilyen megváltás elõtti, szükségképpen rossz állapotra. Igen érdekes kérdés Locke azon helyeinek a vizsgálata, amelyek arra engednek következtetni, hogy gondolkodónk, miközben másutt egyértelmûen az Ádámtól való leszármazást fogadja el, olykor mintha nyitva hagyná az emberiség poligenezisének, több Ádámtól való származásának a lehetõségét. Az Értekezés a polgári kormányzatról címû munkájának azokon a helyein, ahol az uralom Ádámra való visszavezethetetlenségét ecseteli, illetve ott, ahol a velünk született eszmék létének képtelenségét bizonyítja az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében, szívesen hoz etnográfiai példákat kora útleírásaiból, amelyeknek nagy kedvelõje volt. Mind a két esetben az emberiségnek a leszármazásból adódó, mintegy testi adottságnak tekintett egységével szemben érvel, ami a következõképpen foglalható össze: „Ilyenek vagyunk, kényszerûen ilyen eszmékkel és intézményekkel rendelkezünk mi emberek valamennyien, és Ádám fiainál ez nem is lehet másként.” Ezzel a leszármazási determinizmussal szemben – ne feledjük, ellenfelei többségénél a leszármazás egyben hatalmi legitimációs elvként is szolgált – mind az ismeretelméletben, mind a társadalmi életben az emberi képességek szabad kifejtésének a gondolatát képviseli, amelynek érdekében elõnyös, ha az ember elõfeltételek nélkül, szabadon kifejleszthetõ potencialitásokkal jelenik meg. Ennek fényében olvasva a megfelelõ helyeket azonban gyakran az

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

325

az érzésünk támad, hogy Locke nem csupán a tabula rasaként elképzelt egyéni emberi elme szabad lehetõségeit védi a velünk született eszmék biológiai ízû determinizmusa ellen, illetve a megegyezés szabadságát az Ádámtól való leszármazás legitimációja ellen, hanem mintha arra célozna, hogy valóban nem származunk mindannyian Ádámtól. A bibliai történettel és annak korabeli ideológiai következményeivel szemben folytatott polémia mintha más történetet, az emberiség létrejöttének konkurens elbeszélését hozná létre. Azonban még a legnyíltabb erre utaló helyen, a Reasonableness idézett mondatában is lehetõvé teszi azt az olvasatot, hogy pusztán a leszármazáson és a szerzõdésen alapuló legitimációk küzdelmérõl van szó, és a kifejezésmód – „milliók, akik soha nem is hallották Ádám nevét” és nem is bízták meg képviseletükkel – pusztán retorikai alakzat. Locke számára az emberiség eredeti bûntõl való mentessége azonban nem jelent bûntelenséget, hiszen az egyenértékû lenne a tökéletességgel. A tökéletlen, gyakorlatilag mindig bûnbe esõ ember általában létrehoz valamilyen politikai hatalmat, de ez nem antropológiai szükségszerûség. Az ember éppen azért bonthatja föl a társadalmi szerzõdést, mert legalább elvileg, legalább egy hipotetikus pillanatra elképzelhetõ egyszerre emberként és társadalmi szerzõdésen kívüli lényként, hiszen nem bûnösként és így nem hatalom alá született, sõt, talán nem is Ádámtól származik. Szabadnak születik ebben az értelemben is, szabadon kezdhet újabb hatalmi és etikai történeteket. A LOCKE UTÁNI NEMZEDÉKEK AZ EMBERISÉG SZÁRMAZÁSÁRÓL Locke-nak az emberiség poligenezisére utaló, igen óvatos megfogalmazásaira azért kell felfigyelnünk, mert a poligenezis kontra monogenezis vita az õt követõ, jelentõs részben tõle tanuló nemzedékek életében az etikai, antropológiai és közvetve a politikaelméleti gondolkodás egyik legfontosabb vitája lesz. Az emberiség monogenezisének hagyományos biblikus felfogásával szemben a modernitás kezdetén megjelenik a poligenezis elmélete,10 melynek nyílt jelentkezése a kora újkorban a Locke-ot

10 Az ekkor felmerülõ elméletek jó áttekintését nyújtja Bitterli, Urs (1982): „Vadak” és „civilizáltak”. Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Bendl Júlia fordítása.)

326

Mester Béla

megelõzõ évtizedek Hollandiájához kötõdik.11 Mivel körülbelül a 18. század végétõl egészen máig a poligenezis elmélete összefonódott az európai fölény és a rasszizmus különbözõ megjelenési formáival, nem érdektelen utalni az elmélet szerepére a 17. század végén és a 18. század elsõ felében. A poligenezis elmélete úgy jelenik meg, mint a hagyományos teremtéselméletnek és következményeinek a cáfolata. (Hasonló a szerepe a világok sokaságáról szóló, ekkoriban divatos elmélkedésekhez. Mindkettõ azt a következtetést vonja maga után, hogy a racionális lények az Ádámtól való leszármazástól függetlenül képesek a megismerésre, az etikai magatartásra és a társadalomalkotásra.) Fontos szerepe van az elméletnek a felvilágosodás érvelésében a keresztény, fõként katolikus univerzális etika ellen – legalábbis abban, hogy az, amit az egyház annak tart, nem az univerzális etika része. A nem Ádám leszármazottainak tekintett népek megítélésében, mondhatni, gyakorlatilag indifferens volt ekkoriban, hogy a szerzõnek a poligenezis vagy a monogenezis volt-e a meggyõzõdése. A poligenezis elméletébõl következhetett az is, hogy a szerzõ Ádám vétkében nem részesülõ, boldog és bûntelen embereknek tartja a tengerentúli népeket, de az is, hogy némi értelemmel rendelkezõ állatoknak. (Az érvek mind a két esetben ugyanazok: e népek állítólagos dologtalansága és asszonyaik könnyûnek vélt szülése az
Budapest: Gondolat. Különösen „Az antropológiai vita” címû fejezet nyújt sok információt a témáról. A monogenezis elméletének, mely szerint az emberiség közös õstõl származik, hagyományos formája a bibliai történet és annak hagyományos magyarázata. Ezzel szemben léptek föl a kora újkortól kezdve a poligenezist valló elméletek, amelyek szerint az emberiség különbözõ õsöktõl származik. (A poligenezis elméleteinek egy része feltételezi, hogy a különbözõ õsök utódai késõbb keveredtek egymással, így a mai emberiség egyaránt utóda a különbözõ õsöknek. Ez a nézet azonban inkább a késõbbi századokban jelentkezik majd.) A poligenezis elméletének legkorábbi megfogalmazásai a bibliai történet hagyományostól eltérõ magyarázatán alapulnak, mely szerint Ádám elõtt is léteztek már emberek. Az Ádám elõtti embereket nevezték preadamitáknak – latinul prae-Adamitae – a poligenezis e korai elméletét pedig preadamita elméletnek. 11 Isaac de la Peyrère, a sajátos nézeteket valló francia hugenotta teológus PraeAdamitae, sive Exercitatio super versibus duodecimo, decimotertio, &t decimoquatro, capitis quinti Epistolae D. Pauli ad Romanos: quibus inducuntur primi homines ante Adamum conditi címû, 1655-ben, Amszterdamban megjelent munkájáról van szó. Jellemzõ módon Peyrère is az eredeti bûnrõl szóló egyik fontos újszövetségi rész magyarázatának a kapcsán fejti ki a preadamitákra vonatkozó elképzeléseit, e tárgyban elsõként. A könyv a szerzõ más munkái mellett szintén megvolt Locke magánkönyvtárában. Az e példányon található, Locke kezétõl származó széljegyzetek is mutatják a brit filozófus mély érdeklõdését a téma iránt.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

327

elsõ esetben a bûnbeesés következményeitõl való mentességük, boldogságuk jele, a második esetben ugyanezek a tulajdonságok állati vonásokként szerepelnek.) Az sem állítható, hogy a monogenezis elmélete egyértelmûen összekapcsolódik a különbözõ emberfajták egyenlõségének a gondolatával, hiszen e nézet képviselõi között széles körben elterjedt vélekedés volt, hogy a közös eredet ellenére a sötét bõrû népek Káin vagy más, rossz emlékû bibliai alakok leszármazottai, illetve – ez a bibliai történetet mellõzõ álláspontokra jellemzõ – ugyanannak a fajnak a kevésbé kifinomult, fejletlenebb, durvább formái. Mindkét elmélet képviselõje egyaránt lehetett tehát a rabszolgaság ellenzõje vagy apologétája. Gyakorlatilag ugyanis nem ítélem meg másképpen a fekete rabszolgát, ha azt mondom róla, hogy nem Ádámtól származván nem képes, csak alsóbbrendû munkák elvégzésére, vagy ha azt mondom róla, hogy Ádám gyermeke ugyan, de Káin leszármazottjaként pont olyanok a tulajdonságai, amilyenek a másik elmélet szerint is lennének. Ugyanígy egyenrangúnak tarthatom a gazdájával akkor is, ha Ádámtól származónak gondolom, de akkor is, ha nem. A választóvonal a két elmélet között nem az Európán kívüli népek megítélésében áll tehát, és nem is az univerzális erkölcs elleni vagy melletti állásfoglalásban. (Az emberiség poligenezisének, illetve a más bolygókon élõ racionális lények létének a feltételezése történhet éppenséggel annak bizonyítására is, hogy az univerzális etika szabályai nem faji, leszármazási alapon vonatkoznak az emberiségre – egyszeri isteni parancsként csak és kizárólag Ádám leszármazottaira –, hanem az univerzum bármely racionális lénye számára, minden leszármazási elmélettõl függetlenül érvényesek; de természetesen nem minden, a poligenezist hirdetõ szerzõnek kell ezt vallania. A monogenezis hívei sem feltétlenül etikai univerzalisták, hiszen elméletükbe nagyon is belefér az azonos származású, de különbözõ fejlõdési fokon álló emberek kultúráihoz tartozó különbözõ erkölcsi felfogások feltételezése.) Mindkét elméleti keret jóhiszemû alkalmazását arra irányuló kísérletként értékelhetjük, hogy valamiképpen kezelni tudják az emberiség kulturális sokszínûségének tapasztalatát a hivatalos egyházi tanításoktól egyre függetlenebbül értelmezett univerzális erkölcs kívánalmával. A 18. század etikai dilemmáját a legplasztikusabban Voltaire gondolkodói útjában pillanthatjuk meg. Elõször Hobbes és Locke hûséges tanítványaként az erkölcsöt konvencionális játékszabálynak gondolja, amelynek tartalma gyakorlatilag mindegy, az az egyetlen lényeges

328

Mester Béla

szempont, hogy valamilyen játékszabálynak lennie kell. Ezt a nézetét támasztja alá az emberiség poligenezisérõl szóló, sok helyen provokatívan kifejtett álláspontja.12 Figyelemre méltó, hogy azokban a teológiai kérdésekben, amelyek az elõzõ századokban összefüggtek a poligenezis kontra monogenezis vitával (fõként az eredeti bûn, a szabad akarat és Jézus természete), egyes munkáiban, fõként a Filozófiai ábécében,13 rendre az unitárius álláspontot idézi, némi távolságtartással ugyan, de még mindig a legelfogadhatóbb nézetként.14 A késõbbiek során azonban Voltaire azzal szembesül, hogy a pusztán konvenció eredményeként felfogott szabályrendszer alapján sor kerülhet olyan ítéletekre, amelyek mégiscsak bántják erkölcsi érzékét, vagyis újra szüksége van az univerzális erkölcs lehetõségének feltételezésére. (A helyzet komolyságát jelzi, hogy itt nem csupán erkölcsi ítéletekrõl, hanem végrehajtott bírósági ítéletekrõl is szó van, egészen a kivégzésig.) Voltaire végül nem oldja föl megnyugtatóan a poligenezis elvére épülõ

12 Erre vonatkozó viszonylag korai nézeteinek összefoglalása a Metafizikai értekezés (1734). Magyarul részleteit lásd: Ludassy Mária (szerk.) (1975): A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Budapest: Gondolat, 105–129. Nézeteinek részleges változását regisztrálja A tudatlan filozófus (1767) címû, egyfajta szellemi számvetésként olvasható munkája. Magyarul lásd Ludassy Mária (szöveggond., elõszó) (1991): Voltaire válogatott filozófiai írásai. Budapest: Akadémiai, 385–438. Itt Locke-hoz való, az idõk során módosuló viszonyáról is vall. Voltaire gondolkodói útjának itt vázolt aspektusára Ludassy Mária közelmúltbeli tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Ludassy Mária [1999]: Egyetemes erkölcs versus etikai relativizmus. In: Csejtei Dezsõ–Laczkó Sándor [szerk.]: Európai integráció – európai filozófia. [Ész – Élet – Egzisztencia VI.] Szeged: Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, 40–60). 13 Magyarul: Voltaire (1983): Filozófiai ábécé. (Réz Pál válogatása.) Budapest: Európa. 14 Különösen az Eredendõ bûn, a Jézus, a Jézus isteni természete és a Pápizmus címszavak dokumentálják, hogy Voltaire ismerte az unitárius tanokat. Az említett részek hangvétele kettõs: Voltaire láthatóan még leginkább az unitárius álláspontot hajlamos elfogadni, magára az unitarizmusra azonban csak mint valami kuriózumra tekint, ezzel is jelezvén, hogy számára ezek a kérdések csak azt demonstrálják, milyen lényegtelen dolgokon tud az emberiség vitatkozni. A Pápizmus címszóban feltûnõ, hogy a vallási intoleranciával jellemzett klerikust éppen az unitáriusok letelepedésének hasznos voltáról igyekszik meggyõzni az uralkodó felvilágosult fõtisztviselõje, nem pedig valamely, Nyugaton elterjedtebb protestáns felekezet a példa. Ebben szerepe lehet annak, hogy unitárius elveket valló angol barátait vallási tekintetben toleráns, felvilágosult embereknek ismerte meg. Megjegyzendõ, hogy Voltaire információi az unitarizmusról kizárólag brit eredetûek, és láthatóan nem tud a felekezet erdélyi egyházzá szervezõdésérõl, amikor így fogalmaz: „[…] a XVI. század vége felé hajszál híján a kereszténység új válfaja honosodott meg […]” (Voltaire 1983, 223). Ez az adalék azt is jelzi, hogy mennyire beszûkültek Erdély, Magyarország és Nyugat-Európa szellemi kapcsolatai az elõzõ századhoz képest.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

329

erkölcsi relativizmus és a késõbb kívánatosnak tartott univerzális erkölcs dilemmáját. Talán azért nem, mert ebben a gondolatmenetben az univerzális erkölcs alapját a monogenezis elmélete jelentette volna, ez viszont az adott kulturális környezetben olvasói többsége számára a bibliai történettel, a keresztény egyházak erkölcsi univerzalizmusának alapjával lett volna egyenlõ, ezt a fajta univerzalizmust viszont intoleráns következményei miatt korábban már elvetette. A probléma Voltaire és Locke esetében legalább részben ismeretelméleti gondolkodásuk hátterébõl ered. A velünk született eszmék tanának bírálatában is látszik, hogy az ismeretet úgy gondolják el, mint valami materiálisan bennünk rejlõ tárgyat, amely, ha velünk született lenne, azon a módon származna a szüleinktõl, végsõ soron Ádámtól, mint testalkatunk, arcvonásaink. Ebben a keretben láthatóan nehéz egyszerre érvelni az egységes biológiai leszármazás és a kulturális különbözõség mellett, az olyan összemberi értékek pedig, amelyek nem az emberiség biológiai azonosságából erednek, egyszerûen értelmezhetetlenek. Ezt a dilemmát oldja meg az a folyamat, melynek során az emberiség eredetérõl szóló, poligenezis kontra monogenezis vita szerepét egyre inkább a nyelv eredetérõl szóló, hasonló nevû diskurzus veszi át, miközben a nyilvánosságból nem tûnik el teljesen az elõzõ beszédmód sem. Ez a kettõs szemlélet teszi lehetõvé, hogy a szerzõk az emberiség biológiai monogenezisét és a nyelv poligenezisét együttesen érvényesnek tartva kezeljék az univerzális emberi képességek és a kulturális különbözõség kettõsségét. A biologikumtól elvonatkoztatva kezelt kulturális különbségeket, hagyományokat fokozatosan felértékelik a században, és ezzel elõtérbe kerül a nyelv. Az egyre inkább a diskurzus középpontjába helyezõdõ és egyre kidolgozottabb nyelvfilozófiákkal Herder számára már lehetõvé válik, hogy az emberi faj változatai tekintetében a bibliai alakoktól való eredeztetés helyett – a fejlettségi fokozatok rendszerének gondolatához nyúló elmélete fenntartásával, amely minden hierarchikussága mellett az emberiség biológiai egységét állítja – inkább a kultúra és a szokások különbségét hangsúlyozza, az emberiség közös nyelvteremtõ képességének feltételezését ötvözve a különbözõ nyelvek és a rájuk épülõ kultúrák empirikus tapasztalatával és értékességük állításával. Pár évtizeddel elõbb, kora tudományának szellemében Voltairenek még a kultúrák és erkölcsök sokféleségének alapjául valami természettudományos, biológiai okot kellett nyújtani, Herdernek és olvasóközönségének már elég volt a nyelv és a hagyomány.

330

Mester Béla

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy az emberiség poligenezisének és monogenezisének a kérdése a 18. század végére, a nyelvfilozófiai és mûvelõdésfilozófiai vizsgálódások elõtérbe kerülésével elveszítette etikai és politikafilozófiai jelentõségét, és az emberi közösségre vonatkozó etikai és politikafilozófiai keretelméleteinket nem érintõ paleoantropológiai szakkérdéssé vált. KORA ÚJKORI TOPOSZOK A 20. SZÁZAD TUDOMÁNYÁBAN A 20. század második felétõl azonban megerõsödött a genetika és a paleoantropológia, valamint – ettõl függetlenül – az egyéni és közösségi identitás meghatározásában megerõsödött a biologikus beszédmód, ami kihatott a tudomány beszédmódjára is, gondoljunk például a humánetológiát az etikához közelítõ vállalkozásokra. Ezeknek a tényezõknek köszönhetõen korunkban újra felvetõdnek a kora újkoriakhoz hasonló kérdések, természetesen más fogalmi keretet használva, jórészt a Biblia történetének mellõzésével. Érdemes megfigyelni, hogy a tudományra figyelõ laikus közvélemény és a neki szóló tudományos ismeretterjesztõ irodalom az emberelõdökkel kapcsolatos leleteket és elméleteket újra az emberi csoportidentitásokat alapjában befolyásoló elemeknek tekinti. Ez a szituáció könnyen torkollik olyan kérdések fölvetésébe, hogy melyik mai rassz hasonlít inkább az emberelõdökhöz, és hogy az egyes mai területek népességének és egyéneinek a genetikai öröksége honnan származik.15 Egy-egy újabb lelet ismételten felszínre hozza a monogenezis kontra poligenezis vita mai megfelelõjét, a multiregionális fejlõdés kontra kirajzásos elmélet polémiáját,16 illetve ennek legfrissebb változa15 A legtávolabbi õsök meghatározása ma már iparszerûvé vált, legalábbis Európában. Miután az elfogadott nézet szerint az emberi faj genetikailag nagymértékben egynemû a többi fõemlõshöz képest, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy meghatározzák, mikor élt mindannyiunk közös apja, anyja, illetve hány, különbözõ helyrõl érkezõ, különbözõ genetikai állományú férfi és nõ népesített be egy területet. (Európát például tíz férfi és hét nõ.) Ezek után már nem nehéz genetikai minta alapján eldönteni a megrendelõrõl, hogy a – mitológiai fantázianevekkel is ellátott – õsök közül melyiktõl milyen mértékben származik. 16 Az egyik leghíresebb ilyen vita a közelmúltból Alan Thorne (Australian National University) és Chris Stringer (Natural History Museum, London) vitája a lelõhelyérõl, az új-dél-walesi kiszáradt Mungo-tóról közönségesen csak Mungo Manként emlegetett ausztráliai lelet értelmezésérõl.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

331

tát, azt a kérdést, hogy találkozhattak-e, esetleg keveredhettek-e a Neander-völgyiek a mai ember elõdeivel.17 Érdekes látni, hogy a mai poligenezis kontra monogenezis vita tudományos népszerûsítõ irodalma milyen természetesen használja a bibliai és néha az egyéb kultúrák leszármazási önmeghatározásaiból eredõ kifejezéseket és az ilyen nézetekkel szembeni, már szintén hagyományos szkepszist. A monogenezis hívei „Ádámnak”, „Évának”, „Európa õsatyáinak” vagy „a törzs õsének”18 a genetikai meghatározásáról beszélnek, és az emberi faj kétségtelenül nagymérvû genetikai homogenitását hozzák föl érvként. A poligenezis hívei figyelmeztetnek ezeknek a leszármazási számításoknak a gyenge pontjaira, és láthatóan nem zavarja õket a „kevert származás” gondolata, némelyikük szerint még az is lehetséges, hogy egyes embercsoportok ereiben például több Neander-völgyi vér folyik, mint másokéiban, és ezt ki is tudjuk mutatni. Láthatjuk, hogy korunkban az etikát és a politikai közösséget a biologikum oldaláról megragadni kívánó kísérletekbõl legalább annyi születik, mint a kora újkorban, ezek legalább annyira népszerûek, mint akkor voltak, és ugyanúgy az emberiség egy vagy több õstõl való származásának a kérdéséhez kapcsolódnak. Az egyetlen lényeges különbség talán az, hogy a mai hasonló elméletek filozófiai, etikai reflexiója jórészt hiányzik még, míg a kora újkorban szinte csak elméletek voltak úgyszólván szaktudományos alátámasztás nélkül. A tudományt fo17 Grahame Clark klasszikus összefoglalása még úgy tartotta, hogy az australopithecustól kezdve lényegében minden homo egy faj. (Clark, Grahame [1976]: A világ õstörténete. [Sárkány Mihály fordítása.] Budapest: Gondolat.) Azóta egyre több különálló, kihalt homo fajt feltételeznek, és így a köztük lévõ kapcsolat is egyre problémásabbá válik. Vannak poligenezis kontra monogenezis viták az ember törzsfejlõdésének korábbi szakaszairól is, a legtöbbet vitatott részkérdés azonban a modern ember és a neandervölgyi ember együttélésének, esetleges keveredésének problémája. Ebben a kérdésben a legvitatottabb lelet a portugáliai Lagar Velho-i leánygyermek, amely egyaránt viseli a Neander-völgyi és a modern ember vonásait. A két populáció(?), faj(?) együttélésérõl attól kezdve, hogy a mai ember irtotta ki a Neander-völgyieket, odáig, hogy genetikailag keveredtünk és a mai emberiség a két faj önállóvá lett hibridje, széles skálán mozognak az elméletek. Ezek legfrissebb összefoglalását adja Daniel Kaufman (Kaufman, Daniel [2001]: Comparisons and the case for interaction among Neanderthals and early modern humans in the Levant. In: Oxford Journal of Archaeology, 3: 219–240). 18 Az emberiség genetikai örökségét egy Ádámra, illetve Évára visszavezetõ genetikai számítás nagy port vert föl az utóbbi idõben, Európa „õsszüleirõl” föntebb szóltunk, Afrika szarvának egyik közelmúltbeli leletét pedig a helyi afar nyelven „a törzs õsét” jelentõ szóval jelölték felfedezõi.

332

Mester Béla

gyasztó laikus közvélemény ma is az identitására vonatkozó választ vár minden újabb emberõs-lelettõl, a filozófia azonban úgy tûnik, hogy nem vár semmi ilyesmit. Meglehet, hogy ebben a filozófiának igaza van, nem lehet azonban igaza a hallgatásban, ugyanis arra nézve sem nagyon hangzanak el filozófiai érvek, hogy nem a paleoantropológiától lehet várni identitásunk meghatározását. A filozófia hallgatása egészen biztosan nem a paleoantropológiára nézve veszélyes, hiszen az identitásmeghatározásnak a föntebb leírt, ma egyre inkább divatozó és szaktudományosan is megtámogatott formái egyáltalán nem bizonyos, hogy összeegyeztethetõk az egyéni szabadság megalapozásának hagyományos módjaival, az új módok kigondolása, vagy a régiek megvédése pedig a filozófia feladata kellene legyen. Ebben a remélhetõleg újra elkezdõdõ diskurzusban talán nem lesz érdektelen újra fellapozni elõdeink vitáit, amelyeknek problematikája meglepõen hasonló a miénkhez.

Roger (1958): La problème de l’acte de foi. újraértelmezése és átértelmezése a modern katolikus bölcseletben1 Horváth Pál A katolikus bölcselet évszázados. a Létre. Edmund (1969): Glaube – Gnade – Geschichte. század egyik legjelentõsebb keresztény gondolkodójának (1904–1984) és a kiemelkedõ neotomista bölcselõnek. hogy az ember mindenekelõtt szellemi aktivitásra képes létezõ. bár fontos vonulatát áttekintõ tanulmány idõszerûségét fokozza. Pierre (1908): L ’intellectualisme de Saint Thomas. Paris: Alcan. Kunz. ráhangoltság. 3 Rousselot. A teljes koncepció értelmezéséhez: Aubert. 2 Rousselot.2 Rousselot tézise szerint az ember emberként való létezésének fõ. Istenre való sajátos és eredendõ irányultság. Az õ 1909-ben megjelent disszertációjának témája Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti intellektualizmusának új szempontú elemzése volt. létezésének szükségszerû következménye és velejárója pedig intellektusának.3 Ez a szokatlan megközelítés magában hordta annak a lehetõségét.Thomismus redivivus Kant és Szent Tamás értelmezése. hogy a tanulmány megírásának esztendejében emlékezünk Joseph Maréchal SJ (1878–1944) születésének 125. . a 20. 452. 225–226. hogy a metafizika és az ismeretkritika klasszikus fogalmainak megértése a szokványosnak az ellentété- 1 Az alábbi. évfordulójára. az a tény. Frankfurt: Knecht.. már túlleszünk Karl Rahnernak. a Lét végsõ okára és forrására. Pierre 1908. Bernard Lonergannak (1904–1984) születésének centenáriumán. már Tamás által felismert vagy megsejtett vonása. Kant eszméitõl való merev elzárkózása után a Szent Tamás és Kant közötti szellemi híd megépítése irányába a francia Pierre Rousselot SJ tette meg az elsõ lépést. Louvain. értelmének a létezésre. mire pedig ez az írás az olvasók elé kerül. hitének „oka” és megismerõképességének forrása az „emberi szellem dinamikus orientációja”. a katolikus gondolkodás modernizációjának egyetlen.

dinamikus és reflexív ismeretnek (intellectus) a feltételezése két irányban is jelezte a továbbgondolás lehetõségét: az emberi megismerés analízisére alapozott metafizika és az elõvételezett emberi képességekre épülõ antropológia felé. A neotomizmus gyengeségeire mutatott rá Rousselot azzal is. amely. hanem a teológia oldaláról is szemlélhetõ: Rousselot 1910-bõl való kis írása „a hit szemeirõl” szólva éppen ezt.4 Az ember lényegének mint az emberi létezésben eleve adott elõzetes. 1917-tõl pedig A metafizika kiindulópontja címû ismeretelméleti szintézisen dolgozott. és így õ volt az. Maréchal. 7 Maréchal. A IV . 5 Rousselot 1908.”5 Az ember lényegét jelentõ. I–V . de kimerítõen meg nem ismerhetõ – hitének is. képzett biológus és pszichológus is volt. hanem „értelem elõttien ésszerû” intuitív belátás és eredendõ tudás.7 Munká4 Rousselot 1908. forrása metafizikai tudásunknak. Joseph (1919–1949): Le point de départ de la Métaphysique. a Mercier-körhöz tartozó leuweni jezsuita. világháborúban . hogy összemosták a tamási intellectus és ratio fogalmait. mint az ember habituális képessége. és az ember – racionálisan felismerhetõ. és az intellectus metafizikai értelmét feloldották egy köznapi értelemfogalomban. Istenre mutató dinamikus nyitottság azonban nem pusztán a bölcseleti ismeretkritika. Rámutat erre a már idézett Aubert és Kunz is. majd a kézirat egyes részei a 2. Louvain: Desclée de Brower. nem azonosítható a ratio kategóriájával. hogy kimondta: a tomista intellectus fogalma nem azonos. logikai és ismeretfogalmainknak. 54–56. amennyiben Isten után vágyakozik. Ezeknek a szellemében írhatta Rousselot: „Az Isten utáni vágy a megismerés dinamikus és aktív eleme: az ember csak annyiban érti meg a dolgokat. Rousselot szerint a korábbi neotomisták hibája éppen az volt. a lét szemlélésének képessége. kötet a szerzõ szándékainak megfelelõ formában sohasem készült el. addig itt a személyes emberi létezés és gondolkodás reflexív valóságából kiindulva értjük meg a Lét.6 A Kant-recepció sorsdöntõ lépését végül a belga Joseph Maréchal SJ tette meg. aki megtörte a Kant körül katolikus körökben illendõ hallgatást.334 Horváth Pál re forduljon: amíg a hagyományos elképzelésben Isten eleve posztulált realitása a világ és az ember létének és lényegének magyarázó oka volt. köt. Paris: SRS. kéziratát a húszas években félretette. a hit preracionális bizonyosságtermészetét volt hivatott megvilágítani – Szent Tamást értelmezve. Pierre (1910): Les yeux de la foi. Ebben a gondolatmenetben a fides az intellectus elõfeltétele és a ratio forrása egyszerre. Isten szükségszerû valóságát. 24. 38. 6 Rousselot.

valójában azonban Kant-monográfiát írt. tehát semmilyen „racionális” vallásbölcselet és metafizikai rendszer sem építhetõ fel. hogy Maréchal elfogadta Kant kiinduló kérdésének érvényességét. és a megismerési folyamat valójában a valóságról vagy pusztán az azt megragadni akaró emberi elme mûködésérõl ad-e számot. hogy keresztény számára elfogadható-e a kritikai módszer.9 A klasszikus neotomizmus ezt a szellemi alapjai ellen indított megsemmisültek. Formailag Maréchal a gnoszeológia történetét tekintette át. az. A transzcendentális elemzésben Kant számára megismerésünk konstitutív természetûnek. amelynek alapkérdése az volt. és ez vált az ismeretkritikai „agnoszticizmus” és ontológiai szkepszis elvi alapjává. az csak egy befejezetlen. vagyis képesek vagyunk-e a valóság egészérõl és annak egyes elvont mozzanatairól – „a végsõ kérdésekrõl” – szükségszerû. 9 A gondolatmenet ilyen sommás összefoglalásában a Kant-kutató bizonnyal találna kivetnivalót: mi itt pusztán Maréchal interpretációját igyekeztünk leegyszerûsítve egy bekezdésbe sûríteni. annak feltételezését. mint szigorú tudomány. A „Ding an sich” világára vonatkoztatva ez a létítéletek eltiltását jelentette. igazak-e a valóságról alkotott ítéleteink. a tanítványok által sajtó alá rendezett vázlatos töredék. Kant egykor azt a kérdést vetette fel: hogyan lehetséges és lehetséges-e a megismerés és a metafizika. mint szigorú tudomány. és a megismerõ alany szemléletének határait átlépni képtelen lévén. de ez nem bizonyított ismeret. hogy lehetséges-e és miként lehetséges a megismerés. nem létezhet. hanem úgy kérdezett. hogy a metafizika. Gondolatmenetének centrumát Szent Tamás ismeretelméleti felfogásának értelmezése alkotta. 8 A maga idejében Kant ezt a megközelítést a filozófiatörténet kopernikuszi fordulatának nevezte. A tradicionális metafizika fõ fogalmai – Isten léte. a nem empirikus tudás szubjektív érvényûnek bizonyult. amelyben nem a megismerés létébõl és realitásából indult ki. Ami végül a hagyatékból megjelent. egyetemes és igaz ismereteket szerezni. de ezt Maréchal a Kant rendszerével való összevetésként végezte el. legalább ennyire sorsdöntõ a katolikus gondolkodásban. a lélek halhatatlanságának állítása – antinomikus szerkezetének elemzésébõl Kant arra következtetett.Thomismus redivivus 335 jának alapeszméje az ismeretelméleti realizmus és a modern kriticizmus újragondolása volt.8 Merész kérdése – a bölcselet kopernikuszi fordulata – jegyében hívta életre Kant a kritikai vagy transzcendentális módszert. . hogy ezekrõl az ismerettárgyakról a megismerõ emberi elme apriori tudással rendelkezik ugyan. biztosan igaz létkijelentéseket nem tehet.

a következtetés pedig az. amelyben a kanti gondolatrendszer fejlõdésének folyamatairól olvashatunk. hogy sokban jogos Kant elmarasztaló ítélete ezekrõl az irányzatokról. Szent Tamás. elfogadva Kantnak a régiek ismeretelméletérõl adott bírálatát. Különösen az érdekli Maréchalt.336 Horváth Pál támadásnak ítélte és így számára Kant és követõi minõsültek az elsõ számú közellenségnek. Hume és Leibniz az elemzés fontosabb állomásai. Ezzel szemben Maréchal A metafizika kiindulópontja lapjain A tiszta ész kritikája kritikai ismeretelméletét választotta kiindulópontjául. amelyet a Wolff-féle dogmatikus metafizika áttekintése vezet be. Spinoza. hogyan vonja le Fichte ateista felhangokkal a kanti bölcselet agnosztikus konklúzióit. A negyedik – csak részben befejezett – kötet szándéka szerint ismét történeti rekonstrukció. Locke. hogy miként válik a „kanti metafizika” alapjává – éppen a radikális ismeretkritika kényszere alatt – a transzcendencia fogalmát egyedül megalapozni képes gyakorlati ész moralitása. . 10 „De l’Antiquité à la fin du Moyen Age: La Critique Ancienne de la Connaissance” és „Le Conflit du Rationalisme et de l’Empirisme dans la Philosophie moderne. avant Kant”. a második rész témája pedig a racionalizmus és empirizmus ismeretelméleti vitája. a gyakorlati ész világa. A sorozat két bevezetõ kötete történeti áttekintés. Descartes. az értelmi megismerés és a biztos tudás objektivitásából és az ismerettárgyak sokaságát elemezve azok létezését – az empirikus vagy a fogalmi igazolhatóságra vagy a descartes-i cogito elvére támaszkodva – biztos ténynek vélte. az apriori fogalmának és a tiszta ész szabályozó eszméivel kapcsolatos kanti nézeteknek a vizsgálatára. a megismerés megismerését. Cusanus. Így különös figyelmet fordít magának a módszernek. az emberi elme megismerõ mûködésének analízisét. közöttük az Arisztotelészre és Szent Tamásra hagyatkozó neotomizmus az ismeretelméleti realizmus gondolati pozíciójából indult ki. A tiszta ész kritikája vizsgálatára összpontosít. A további gondolatmenet Kant utóéletére figyel és azt elemzi. csupán egy rövid zárófejezetet kap a kanti morálelmélet. Arisztotelész. Így elõször a szofisták. A Kant elõtti filozófiák. Kant esetében Maréchal a fõ mû. Duns Scotus és Ockham megoldását vizsgálja.10 amelyben Maréchal a múlt ismeretelméleti megoldásait veti egybe. A harmadik kötet a tulajdonképpeni Kant-elemzés. Maréchal szándéka – kiindulópontnak elfogadva Kant szemléletét – az ismeretkritika immanens elemzése és bírálata.

annak látens állítása. 12 Ez. Az ilyen 11 „Le Thomisme devant la Philosophie critique”. Maréchal álláspontja már. metafizikai kijelentéseink – érvényességének Kant ellenében. .11 A szerzõ célja itt a kritika kritikája. Maréchal szerint megismerésünk három. a teljes Valóságra való ráhangoltság és a megismerõ szellem dinamizmusának gondolata az a pont. Második lépésként megismerõ tevékenységünk az ismerettárgyak mibenlétével azok létét is állítva továbblép az egyedi fennállásokat megalapozó részleges létítélet. egymásból következõ mozzanatként értelmezhetõ. hogy a megismerõ értelem. Ismeretszerzõ és ítéletalkotó aktusainkban elsõként fenomenológiai módon. Maréchal célja ítéleteink – létítéleteink. ennek a kiindulópontja pedig az a Rousselot alapján tartható feltevés. Az igazságnak/létezésnek ez az objektivitása rejtetten akkor is jelen van. ahol Maréchal a legközelebb kerül Rousselot általa egyébként jól ismert elképzeléséhez. Ennek megfelelõen mondhatja Maréchal. szükségszerû ítélet. ennek pedig az az oka. analitikus. amely Kantnak a kiindulópontjából és az õ módszerével haladja meg a kantiánus szisztéma radikális metafizikai szkepszisét és ismeretelméleti agnoszticizmusát. hogy kimondott ítéleteink és azok tárgyai igazak. a létre mint végsõ lehetõségi feltételre való ráhangoltsága. miközben figyelmünk meghatározott ismerettárgyakon összpontosul.12 Ennek következménye megismerésünk transzcendáló jellege. de az õ eljárása szerint való igazolása. azok lényegi mibenlétét. maga az emberi szubjektum eredendõen és szükségszerûen rá van hangolva a Létre. ontikus lehetõségi feltétel irányába. a legizgalmasabb kötet a kritikai bölcselet ítélõszéke elé idézett tomista-neotomista felfogás rendszeres. hogy minden ítéletben. leíró eszközökkel ragadjuk meg megismerésünk konkrét tárgyait. állításban implicit módon jelen van egy még alapvetõbb. a létaffirmáció és a transzcendentális módszer aprólékos leírása kövessék egymást. a végtelenre. olyan eljárás rekonstrukciója. a transzcendentális ismeretkritika témáinak pozitív kifejtését adja. a megragadott tárgy lehetõségi feltételei (létesítõ princípiumai) irányába mindig túl is lép azokon. Maréchal úgy építi fel a maga elemzését. azaz létezõk. a teljes Valóságra.Thomismus redivivus 337 Az ötödik. de eredeti szellemû kifejtése. hogy megismerésünk és ítéletalkotásunk végsõ alapja az emberi értelemnek a konkrét ismerettárgyakon szakadatlanul túllépõ. mint hagyományos neotomizmusé és valójában a transzcendentális módszer. hogy abban az objektív megismerés. ha ismereteink objektív értékét tagadjuk.

hogy korábbi ítéletünkben (általában ítéleteinkben) egy további szükségszerû ítéletaktus rejtõzik: van (igaz) az.13 ebbõl pedig az következik. de azt magában való módon meg nem világító természetére gondolva csak elménk adottságának tekintette. logikai eszköz. amikor a megismerés apriori feltételét. Ebbõl kiindulva Maréchal úgy vélte. az elõzetes létismeretet az emberi elme szubjektív és konstitutív. posztulátum. a Létre. tárgya legyen egy szék vagy bármely más fizikai vagy gondolati valóság. amely a teljes valóság ontikus feltételrendszere felé mutat. Ez pedig nem a megismerõ elme hipotetikus vagy éppen kategorikus elõfeltevése. rá vonatkozó megismerõ ítéletünk pedig hangozzék így: ez egy szék. hogy szemünk elõtt egy szék van. szükségszerû és nem ismerettermészetû sajátossága. Maréchal gondolatmenete szellemében induljunk ki egy egyszerû példából. a valóság valódiságának és megismerésünk objektivitásának tapasztalata és bizonyossága. A fenomenális elemzés az ítélet explicit mondandóját tárja fel. Ontikus értelemben azonban ítéletünkben kikerülhetetlen kényszerûséggel állítjuk azt is. Louvain: Desclée de Brower. Kant ellenében és Szent Tamással összhangban „a valóság állítása nem más. azt a tényt. 130. A Lét teljes horizontjára irányuló intellektuális dinamizmus így elegendõ alap a transzcendentális realizmus és a szigorúan tudományos metafizika állításához. . Tovább haladva belátható. Joseph (1926): Études de la psychologie mystique I. a valóságra rávetülõ. részleges lehetõségi feltételek sorában világosan utal a végsõ lehetõségi feltételre. Végeredményben ez vezet el az ontológiai megismerés szférájába. azaz a székrõl és minden más ismerettárgyról alkotott egyedi ítéleteinkben a Lét létezik elõvételezett általános ítélettel találjuk szembe magunkat. nem a tiszta ész szabályozó eszméje. hiszen az egyedi. hogy ez a szék van.338 Horváth Pál szakadatlan továbblépés elménk mûködésének eredendõ. Megismerésünk végsõ lehetõségi feltétele tehát az elõzetes létítélet. ítéletünk tehát implicit módon egy részleges létítélet megfogalmazása is. hanem a valóság – a teljes Valóság – ontológiai szerkezetébõl mint megismerésünk céljából és abszolút horizontjából következik. hogy a szék van. Megismerésünk tetszõlegesen választott objektuma. amely a végsõ egységet keresi az Abszolútumban és az Abszolútum által”. hogy Kant tévedett. mint a szellem alapvetõ tendenciájának kifejezése. hogy a teljes megisme- 13 Maréchal. Istenre.

létintuíciója. túlhaladva a töredékes létezõkön – mindig a Létet akarja állítani. És ez a nyugtalanság. az emberi szellem belsõ. az elõvételezõ tendenciának és az éppen jelen lévõ tárgyaknak az aránytalansága egyenesen feltétele a gondolkodásnak.Thomismus redivivus 339 rés objektivitására és a metafizika lehetõségére vonatkozó kanti kételkedés nem állja meg a helyét. de addig. 129. hogy az Abszolútum (a Lét. Az Abszolútum rányomta bélyegét értelmi képességünk legalapvetõbb tendenciájára. amíg a véges szférájában mozog. sem a „velünk született istenfogalomhoz”. annak az örökké kielégítetlen „kíváncsiságnak” az ösztönzõje. V . még úgy sem. de szükségszerû feltétele. akkor a Végtelen állítása a logikai szükségszerûség bizonyító erejével rendelkezik. az intuicionizmus vétkébe essünk. mely minden véges megismerésnek dinamikus feltétele. A szellem – belsõ dinamizmusánál fogva – megértésrõl megértésre.15 Maréchal a Lét állítását kikerülhetetlen elõfeltételnek mondja a megismerésben.14 Maréchal így Szent Tamásra hivatkozva arra a következtetésre jutott. Kant kételkedése alaptalan. amelyben a régi skolasztikusok minden értelmi tevékenység princípiumát látták. ám azt is állítja. hogy ennek a transzcendens állításnak. Maréchal interpretációjában az emberi értelem (ratio) Létre irányított belsõ dinamizmusának alapja az intellectus. hogy ez a szükségszerûség az egyedi isme- 14 Maréchal 1926. egyik ismerettárgyról a másikra lendül. semmi köze sincs a dolgok „Istenben való látásához”. a Végtelen) implicit állítása minden egyes megismerõ aktus rejtett. aktusa csak a tiszta létteljesség állításában teljesedik ki. elsõ és elemi léttudása. 15 Maréchal. nehogy az ontologizmus hibájába. Így ír errõl a Le point… zárókötetében: Ha a Végtelen állítása elõzetes és valóban konstitutív feltétele minden véges tárgy appercepciójának.. ha az utóbbit karteziánus értelemben csak virtuálisnak tekintjük. hiába próbál megnyugodni: mert dinamizmusa – túllépve. mert senki sem utasíthatja vissza. hogy komoly ellentmondásba ne kerülne. ez a tendencia (célra törekvés) állandóan túlhalad a részleges ismereteken. . vonhatja kétségbe anélkül. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk. 67. hiába próbálja egyensúlyba hozni belsõ lendületét. 1919–1949.

ha a szellem csak általa létezik. Ugyanakkor ez a szükségszerûség racionális értelmû. Isten létezik és mintegy forrásául. Tehát nem a szellem másodlagos vagy esetleges aspirációjáról van szó. Maréchal ezt a tézist így fordítaná meg: a megismerés képességével. 68. hogy Isten fogalmával szükségszerûként rendelkezünk. A gondolat nem létezik önmagában az Igazság eszméjét megelõzve. aminek a szellem létét köszönheti. Detti. mert maga a Lét. mint az igazságra való képesség. az Abszolútum állítása csupán az emberi gondolkodás olyan absztrakt produktuma volna. Kant egykori érvét némileg szabadon kezelve: abból. m. Róma: D. egy fordított út pedig a megismerés rendjében járhatatlan. Maréchal Kant ellenében a logikai szükségszerûség hangoztatásával határozottan el kívánta hárítani azt a vádat is. Õ éppen azt kívánta igazolni. a szellem nem más.340 Horváth Pál retaktusokban tematizálatlan és latens marad. hogy magának ennek a fogalomnak valamilyen reális létezés is megfelel. Az Abszolútum tagadása is csak úgy lehetséges. konstitutív tartalma. egyebek között pedig Isten fogalmának ismeretével csak azért rendelkezhetünk. az igazságnak a funkciója. ez az igazságra törekvés maga a szellem élete. Nem lehet nem létezõ az. hogy az Abszolútum ne legyen.. Lehetetlen. Így …az igazság eszméje nem tetszõleges járuléka a gondolkodásnak. hogy a Lét. még nem következik. . A gondolat nem más. mint az Igazság igényének felmerülése az öntudatban. 17 A teljes fenti elemzéshez lásd Szabó Ferenc (1969): Az ember és világa.16 Maréchal szerint a Lét valósága és a Lét fogalmának valóságossága közötti kanti distinkció17 gondolati hibaforrás. hogy a gondolkodás. hogy a szellem implicit módon állítja azt: ítéletében az abszolút támpontra hivatkozik. amelyet tételezése után tõlünk független létezõnek tekintünk. hanem annak lényegi. 54. III. a megismerés a Lét létezésének következménye és eredménye. 16 I. A hagyományos istenérvek helyett a transzcendentális módszer a lét analógiája (analogia entis) tamási fogalmának és az istenbizonyításnak új útját kínálja. céljául és vonatkozási pontjául szolgál szellemünk dinamikus mozgásának. hiszen szükségszerûen összetartozó mozzanatokat választ szét egymástól. erre utal az ontologizmustól és intuicionizmustól való elhatárolódás.

Amikor a Lét. Ez utóbbi eredménye a ma széles 18 Maréchal: i. mi mást jelent. 198. a transzcendentális okság fogalmának megalkotásával pedig egy korszerû istenbizonyítás kidolgozásának lehetõségét is megadta. vagy jogosulatlanul azonosítjuk Isten valóságát Isten fogalmával. hogy onnan lényegében mindig ugyanazon eljárás segítségével emelkedjék fel egészen a transzcendens Abszolútumig. mégis. amely ha megsokszorozódik is. azaz annak állítása. mint a kauzális istenbizonyítás. amelyeket a szellem a közvetlenül elérhetõ valóságban kiválaszt.. hogy Istent nem lehet ábrázolni a szó szoros értelmében egyetlen fogalommal sem. hogy Istenrõl tett kijelentéseink csak „végtelen hatványon” igazak: Hogy Isten a lét tisztán és egyszerûen. 20 I. V . Isten bölcseleti elemzésére vállalkozunk. .19 Ha mégis ezt tesszük. amelynek ontológiai kifejezése nem lehet más. hogy transzcendentális módszere köré új metafizikai szintézis épülhessen.20 Maréchal munkája módot teremtett arra. 55. vagy a keresztény gondolkodásban nem példa nélkül való módon immanentizmusba merülünk. m. V .Thomismus redivivus 341 A teremtmény egész lényegét alkotó függõ viszony. fogalmát óhatatlanul ábrázolásaiból.. mint a „transzcendens okság”. 19 I. hogy a létezõk létükben radikálisan függnek a Lét teljességétõl. Ám már Szent Tamás felhívta a figyelmet arra. Hogy mindezekbõl mi következik az istenbizonyítékokra nézve. antropomorf és érzéki képzeteinkbõl építjük fel. Az utak vagy érvek különbözõsége azokat az eltérõ támpontokat jelzi csupán.. felsõ terminusa osztatlan marad és meg nem fogyatkozik: ez az analóg viszony. amelyet Kant bírált. m.18 Ez az érvelés más. maguknak a skolasztikusoknak a szándéka szerint is talán csak egyetlen istenérv van. arról lássuk ismét Maréchal megfogalmazását: Sok út vezethet Istenhez. minden teremtett dolog (létezõ) közvetlen viszonya a teremtõhöz (a Léthez): reláció. 197–198. mint azt.. hogy ezen a fogalmon azután „könnyû” kritikát gyakorolva annak élét Isten létére vonatkoztassuk (Kant). III. a teremtmény pedig a lét és a lényeg egysége. m.

mint Muck. 25 Különösen érezhetõ ez legfontosabb ismeretelméleti munkája egészén: Przywara. 99. 24 I. 22 Muck 1964. amelyeket Maréchal kritikusai vetettek fel. m. A Maréchal-Emlékkönyv második kötetének tanulmányai sokkal visszafogottabban méltatják Maréchal hatását. nem ismeri fel Maréchal bírálatának jelentõségét és gyanús Kant-epigonként marasztalja el.342 Horváth Pál körben használt kontingenciaérv: egy olyan argumentum.26 Illendõ néhányat említenünk azok közül a megállapítások és bírálatok közül is. hogy Przywara vagy az ugyancsak bíráló Gustav Siewerth nem látja a különbséget Kant és Maréchal között. 23 I. az oksági érv esetében pedig egy transzcendentális dedukciós modell kimunkálásával tovább is próbálta építeni Maréchal rendszerét. aki a kanti recepciót immanentizmussal vádolta.21 Az 1920-as évektõl csupán a közeli tanítványok és kollégák szûk köre képviselte Maréchal gondolatait: Antoine Gregoire SJ. amely az egyedi létezõk esetlegességébõl és az azokat a logikai szükségszerûség erejével létesítõ és létben tartó Lét feltétlenségébõl következtet a transzcendencia. Otto (1949): Mélanges Maréchal I–II. az annak lényegét alkotó ítélet elemzése súlyosan hiányos.23 a Maréchal-féle elvek elsõ szisztematizálási kísérletét pedig Antoine Marc SJ dolgozta ki a harmincas évek elején. Otto (1964): Die transzendentale Methode der scholastischen Theologie der Gegenwart.25 Otto Muck ugyanakkor helyesen gondolja. Erich (1957): Analogia entis. München: Kösel. az általa kiváltott szellemi hatás megítéléséhez lásd Muck. aki a teodicea problémáinak újraértelmezésén fáradozott. Maréchal túlbecsülte volna az evidencia és az intuitív elem szerepét a megismerési folyamatban – gondolatkísérlete tehát nem a racionális megértés keretei között mozog. elutasítva a skolasztikus istenérvek mechanikus felelevenítésének kísérleteit. Ilyen az a vád.24 Maréchal gondolatainak visszhangtalansága ellenére a transzcendentális eljárásról már korán nyilatkozott Etienne Gilson. m. Erich Przywara SJ pedig ugyancsak elhatárolódott Maréchal akceptáló és adaptatív Kant-képétõl. Az ontológiában emelt fõ kifogás a hamis apriorizmus. 106. 229. Isten abszolút szükségszerûségére. .22 Hasonló szellemben tevékenykedett Jean Defever és Georges Isaye. Innsbruck: Tyrolia. Louvain: Desclée de Brower. a rendszer alapfogalmainak leveze- 21 Maréchal értékeléséhez. 26 Muck 1964. 136. hogy munkájában a megismerés.

Walter Brugger SJ. Johannes-Baptist Lotz SJ és Joseph de Finance SJ viszont már a jövendõ transzcendentális irányzatát és olyanok is megszólaltak. A másik. a követõk. Az adaptációt célzó törekvések hamar megjelentek: Joseph Geyser SJ az 1920-as évektõl már „barátkozott” a fenomenológiával. Így amíg a Maréchal tiszteletére kiadott emlékkönyv még egy sajátos szellemi kiegyenlítõdés. Az ekkor megjelenõ Mélanges elsõ része Maréchal több hátrahagyott írását tette közzé. hogy Maréchal mindenféle istenérv. . az ezekkel való párbeszéd igénye. Így Gregoire vagy Defever a „régi” Maréchal-iskolát képviselte. Ezen az alapon a konzervatív tomista Roland-Gosselin. Néhányan egyenesen úgy látták. a szemlélõk és bírálók közötti egyensúly dokumentuma.27 valamint a transzcendentális iskola számos képviselõje is egyetértett viszont abban. További ellenérv. Ezek közül az egyik a konzervatív neotomizmus válságának kibontakozása volt. Przywara az életfilozófiai szemlélettel. posztulálása. A tárgyalt témák is igen változatosak: a régebbi és új tanítvá- 27 Dirven. mint Etienne Gilson. aforisztikussága és a Kanthoz való túlságos idomulás miatt – indokolatlanul bonyolult. a késõbb a transzcendentális módszerhez közelebb kerülõ Joseph de Vries SJ. Edith Stein pedig a fenomenológiai filozófia és Szent Tamás bölcseletének egyeztetésén fáradozott. és ezeknek a hatása is megmutatkozott a Maréchal halálát követõ évek történéseiben. August Brunner SJ vagy Caspar Nink SJ is felemelte szavát Maréchal felfogása ellen az 1940-es évek végéig terjedõ idõszakban. Eugen (1974): Joseph Maréchal. hogy a módszer – belsõ inkonzekvenciái. különösen az Isten létét és e létezés bizonyíthatóságát érintõ kérdésekben. hogy ez a módszer önkényesen.Thomismus redivivus 343 tetlen megelõlegezése. s gyakran megfogalmazott észrevétel az is. Eugen Dirven. Bruxelles: Desclée de Brower. hamisan értelmezi Szent Tamást és a teljes keresztény hagyományt. hogy a Kant-recepciónak az 1940-as évektõl lendületesen növekvõ hatása két bölcselettörténeti jelenséggel is összefüggött. addig az iskola 1945 után fejlõdésnek indult és egyre határozottabban német jelleget öltött. a második részben viszont a tanítványok. istenbizonyítás lehetõségét elveti. majd az eszméik adaptációja iránti igények felmerülése volt. ennél is fontosabb körülmény a laikus európai filozófia néhány új irányzatának megjelenése. Maréchal monográfusa. de a hajdani ellenfelek és vitapartnerek is felvonultak. Martin Grabmann és Gustav Siewerth. amelyek felértékelték Maréchal munkálkodását.

az olasz Agostino Gemelli OFM és az amerikai John Donceel SJ írásai a pszichológusról szólnak. mindhárman a Jézus-Társaság tagjai. Idõközben Heidegger két katolikus tanítványa.29 A világháború utáni években azután már a Maréchal-recepció körvonalai is egyre világosabban kibontakoztak: kialakult a transzcendentális neotomizmus mûvelésének néhány jelentõs mûhelye. a Hörer des Wortes. A harmadik szellemi centrum az 1950-es évektõl a délnémet jezsuiták filozófiai fõiskolája. Budapest: Szent István Társulat. . Rahner. az 1970-es években ez a mûhely képviselte a leghatékonyabban a transzcendentális szemlélet eredményeit. 29 Rahner. 1955.) 30 Kant und die Scholastik heute. Karl [1991]: Az Ige hallgatója. (Magyarul: Rahner. Karl (1941): Hörer des Wortes. A meghatározó egyéniség itt is Lotz. München: Kösel. mint a transzcendentális módszer híve. a transzcendentális neotomizmus elveit megfogalmazó-továbbfejlesztõ írással. München: Kösel. és 1956-ban született meg a transz- 28 Lotz. a francia Joseph de Finance és a kanadai. az ismeretelmélet-specialista Joseph de Vries SJ. Karl Rahner SJ két írása: az 1939-es Geist in Welt és az 1941-es vallásbölcseleti értekezés. miként a módszer használóinak zöme a kezdetektõl a legutóbbi idõkig. Fénykorában.30 Az 1950-es évek elején megindult Karl Rahner Schriften zur Theologie címû tanulmánysorozatának kiadása. mint a transzcendentális módszer megalkotója elõtt tisztelegnek. Johannes-Baptist (1938): Sein und Wert.) Pullach bei München: Berchmannsverlag. de Rómában élõ Bernard Lonergan. aki egy átfogó antropológiai koncepció részeként kamatoztatta a Kant-recepció eredményeit. amikor 1955-ben napvilágot látott a Pullacher Philosophische Forschungen sorozatának nyitóköteteként a Kant und die Scholastik heute címû tanulmánygyûjtemény. mellette Walter Brugger SJ. Lotz 1938-ban Sein und Wert címû írásával28 mutatkozott be. Fontos esemény volt. A másik fontos szellemi kör a római Gregoriana Egyetemen jött létre: fõ képviselõi a német Johannes-Baptiste Lotz. Karl Rahner SJ és Johannes-Baptist Lotz SJ jóvoltából felgyorsultak Németországban a szellemi történések. anyagában számos. Ezek egyike Rahner személye körül kereshetõ. a fiatalabbak közül pedig Emerich de Coreth SJ és Walter Kern SJ. München: Kösel.344 Horváth Pál nyok Maréchal. a tanulmányok harmadik csoportja viszont – történeti tárgyú írásokkal – a filozófiatörténészre emlékezik. (Pullacher Philosophische Forschungen 1. Pullachban. ezt pedig hamarosan követte egy másik Przywara-tanítvány. Karl (1939): Geist in Welt.

Bernard J. London–New York: Longman–Green. A Study of Human Understanding. hogy közben a zsinati atyák deklarálták a teológiai és bölcseleti eszmék pluralizmusát és azt a tényt. amelyek a szigetországi laikus gondolkodásban hagyományosan vezetõ szerepet játszanak. amely a modern katolikus gondolkodás vezetõ irányzataként méltatta a transzcendentális iskolát. majd – végsõ eredményként – a teljes megismerés és megértés transzcendenciájának feltárásához. megismerõ tevékenységünk belsõ szerkezetére és mûködésére kíván rávilágítani. 1964-ben pedig megjelent Otto Muck már említett történeti szintézise. hogy az ötvenes évek elején. 1958-ban pedig a Gregoriana körébõl Bernard Lonergan SJ jelentkezett Insight. a belátás metafizikájának kidolgozásán vezet tovább Lonergan útja az etika lehetõségeinek körvonalazásához. . Közben Maréchal elgondolásának átfogó metafizikai rendszer keretében való továbbépítésére is megszülettek az elsõ próbálkozások. hogy nagy nyomatékkal veszi tekintetbe az angolszász bölcseleti empirizmus szempontjait és azokat az analitikus és pozitivista törekvéseket. Véleménye szerint az értelem dinamikájának megismerése és meg31 Coreth. A következõ évtizedben a szellemi hegemónia körvonalai is kibontakoztak. hogy a katolikus egyháznak nincs többé „hivatalos” filozófiája. (1958): Insight. A Study of Human Understanding címû monográfiájával. Lonergan ismeretelméleti-metafizikai szintézise a transzcendentális módszer birtokában mindenekelõtt a megismerés természetére. amikor sorozatosan marasztalta el a Tanítóhivatal a modernizációs törekvéseket. A transzcendentális szemlélet számára kedvezõ módon a viszonyok a II. ezen. ennek az irányzatnak az elítélésére nem került sor. Emerich (1961): Metaphysik.Thomismus redivivus 345 cendentális neotomizmus elvein alapuló elsõ metafizikai szintézis. Elsõként 1956-ban – majd 1961-ben átdolgozott formában – terjesztette elõ a maga Metaphysik. amely – a szerzõ angolszász bölcseleti kultúrájából következõen – annyiban tér el a téma hagyományos feldolgozásaitól. F. egyedül az irányzat Tanítóhivatal általi méltatása maradt el. megértés analitikus vizsgálatára törnek. A belátás a keresztény metafizika és ismerettan szisztematikus kidolgozása. Maga a mû a megismerés empirikus struktúráinak és heurisztikus módszereinek leíró elemzését tekinti feladatának. A nagy átrendezõdés elõzménye az a tény. ám ez talán csak annak köszönhetõ. Eine methodisch-systematische Grundlegung címû munkáját Emerich Coreth SJ. München: Tyrolia és Lonergan. Az erre épülõ fejtegetések a belátás mint megismerés. vatikáni zsinat körüli években változtak meg.31 Lonergan írása.

transzcendáló képessége az oka. 351. ahogyan a Lét fogalmát – ismeretelméleti szempontból – meghatározza: azt mondja.346 Horváth Pál értése a belátás (Insight) fogalom szellemi tartalma. apriori. . törekvés és vonzalom. a megismerõ alany önmagaállításán alapulnak. hanem az az elsõdleges és átható késztetés. a teljes transzcendenciát jelentõ tárgyát.33 A Lét ben32 Lonergan 1958. hogy miképpen határozzuk meg a transzcendencia fogalmát. A transzcendencia elsõ. e vágy tartalma nem valamilyen elõzetes tudás. Ám megértésünk. amely egyben az emberi gondolkodás és tudás fejlõdésének láncolata is. Magának a megismerési vágynak az a szerepe Lonergan felfogásában. a megértéstõl az ítéletig és az ítélettõl a helyes ítéletek teljes kontextusáig – amit tudásnak nevezünk – viszi elõre a megismerési folyamatot. ám maguk is egy elõvételezett ítéleten. a Teljes Valóság felé irányuló szellemi odafordulás. hanem csak a létezõket képes megragadni. A megismerés végsõ. mint Rousselot és Maréchal „dinamikus orientációjának”. m. hogy a Lét eszméje tökéletesen transzcendens: egyszerûen azért. hogy a megismerés mindig a teljesség. az nem reflexív felfogás vagy ítélet. amely az érzékeléstõl és a képzelettõl a megértésig. ez a képesség nem empirikus és empíria elõtti aktusaiban ragadható meg. az egész. hogy az csak korlátlan megismerési aktusnak lehet a tárgya és „ebbõl az következik. hanem egy sajátos létaffinitás. a Lét természetét (létezését) illetõen viszont Lonergan azt mondja. hogy az nem más. Lonergan gondolatkísérletében fontos az is. 33 I. mivel a korlátozatlan megértési aktus tartalma”. mint az emberben mûködõ tiszta megismerési vágy tárgya. a Lét birtokbavételére tör. Végeredményben ez és az emberi szellem dinamikus nyitottsága. Lonergan alapvetõ fontosságot tulajdonít annak is. amely lényegében azonos jelentésû a skolasztika intellectus kategóriájával. mint az embert körülvevõ teljes létvilág. mint az emberi belátás által megfogalmazott kérdések sorozata.32 Ezt a vágyat „tisztának” nevezve Lonergan maga is egy kantiánus elemet integrál a skolasztikus terminológia világába. amelyek az ítéletalkotás elõfeltételei – amolyan létintuíció értelmében –. 352. belátásunk ezen a szinten még pusztán a véges ismeretek vég nélküli gyarapításának eszközét birtokolja: nem a Létet. még formális (fenomenális) megközelítésben nem más.

Longman and Todd. kérdéseibõl és kérdezésébõl. az analitikus filozófia és a keresztény eszmék közötti közelítésre utalnak. Így az õ metafizikájának alapeszméje a megismerési folyamat egészének mint kérdés–kérdezés–felelet kategóriasornak a feltételezése. hogy milyen szerepe van a megismerés és tudás folyamatában a nyelvnek és a gondolati verbalitás adottságának. Így a megértés normatív. mint a módszertani tipológia (127–133) kidolgozásának részletei. hogy a megismerés ontológiai szintjén a teológiai tudás (hit) megalapozásának és a hit és tudás közötti harmónia biztosításának feladatát is ellátja. hanem megismerésünk végtelen intellektuális elõfeltétele. különösen pedig a vallási nyelvrõl szóló fejtegetések az angolszász empirizmus. (1986): The Theology of Bernard Lonergan. Istennek mutatja. kritikai. 34 Lonergan. Az 1970-es évek elején korábbi gondolati szintézisének megválaszolatlanul maradt kérdései újabb írás közzétételére ösztönözték Lonergant Method in Theology címen. Bernard J. Számára a megismerõ ember kérdezõ lény. F . A munka teljes gondolatmenete.34 A transzcendentális módszer másik jelentõs szisztematizálási kísérlete Emerich Coreth SJ alkotása. hanem a megismerésnek mint kérdésnek. de kitér a tiszta ész szabályozó eszméinek kanti interpretációjára. majd megállapítja. Olyan elõfeltétel. hogy ez az eljárás legalább hétféle funkciót lát el. és külön elemzi azt is. csakúgy. amely magának a megismerésnek az oldaláról szemlélve a Lét belátását szükségszerûnek és idõtlennek. életmûvérõl általában vö. és arra a következtetésre jut. Lonergan részletesen szól megismerésünknek azokról az eszközeirõl. kérdezésnek a vizsgálatából építette ki a maga elképzelését.Thomismus redivivus 347 nünk meglévõ eszméjének és valóságának megértése nem lehet sem egy elem tudásaktusaink sorában. szisztematikai és heurisztikus szintjeirõl szól. dialektikai. Lonergan nézeteirõl. hétféle szerepet tölt be a valóság. a létezés és az igazság elsajátításának folyamatában. amelyeket a bölcselet hagyományosan kategóriáknak nevez. Hugo A. sem tudásaktusaink valamiféle summázata. magát a Létet minden metafizikai objektum alapjának és forrásának. Coreth Lonergan véleményével ellentétben nem a létintuíció elemi formájának tûnõ belátás pszichologizáló fogalmát választotta alapkategóriájának. Ez a mû valójában az emberi gondolkodó tevékenység alapvetõ kategóriáinak és mûködési módjának elemzése. Atlanta: The American Academy of Religion. Az eszközök leltárba vétele után magát a transzcendentális módszert mint megismerést és a megismerés megismerését vizsgálja. (1971): Method in Theology. London: Darton. . Meynell.

hogy kérdezzünk.. a dolgok számára való kérdésességében létének véges mivolta és a Lét kérdezhetõ35 Coreth: i. a minden feltétel elõtti-nélküli ítélet. elõzetes létismereten – a Lét létezik. ennek alapja a kérdezhetõség (Fragbarkeit) ontológiai adottsága. Coreth véleménye szerint a metafizika záróköve. ha még nem ismerem. amely közvetlenül és szükségszerûen. hogy mire irányul a kérdésem. a kérdés értelmességének ismeretén. m. ha a kérdezett már nem kérdéses [fraglich]. a Lét lényegének bizonyuló transzcendens Isten. magára a Létre utal. megismerésünk végsõ. Ebbõl a metafizika kiindulópontja gyanánt adódik minden kérdésünk esetében a kérdésesség (Fraglichkeit) bizonyossága. Coreth metafizikai szintézisének alapelvét így fogalmazza meg: „A metafizika kezdetén a kezdet után való kérdezés áll”35 mint legelemibb és legradikálisabb kezdet. mert minden ítélet. mégpedig kétféle értelemben. 36 I. Ám másrészt csak úgy kérdezhetek. 108. tehát kérdezhetõ (fragbar) – alapul. tárgyi. mint alapvetõ léttapasztalat. a valóság kérdezhetõségében rejlik. a kérdés még nem kérdezhetõ [fragbar].348 Horváth Pál mint a lét és a létismeret megvalósulásának állomásaiból épül fel a véges. Az „elsõ kérdés” esetében viszont nem feltételezhetünk korábbi tudást. hanem kérdés. amit kérdezek. az elsõ ítélet tehát csak nem-ítélet. Azért van ez. hiszen a kérdés lehetetlen. már csak azért is. A megismerésben megfogalmazható kérdések titka azonban Coreth szerint a dolgok. mert csak a semmivel kapcsolatban zárhatjuk ki annak a lehetõségét. az emberi létismeret végsõ horizontja maga a Lét. a kérdezés lehet. meglévõ elõzetes tudást feltételez. ha tudom. . mégis kérdezni kezdünk. Kérdezni csak akkor tudok. 86. azaz nem lehetséges. az anyagi és a személyes létmód és annak tudása mint az embert körülvevõ és magába foglaló Valóság metafizikai rendszere. mert a megismerés könnyen belátható módon kérdés-válasz szerkezetû. megismerési aktus már kész.36 A kérdés tehát minden megismerõ aktusunkban egy nem tematikus elõzetes tudáson. Az ember szakadatlan kérdezésében. Másképpen kérdésemnek nincs iránya. m. majd a szellemi-fogalmi létvalóság. transzcendentális lehetõségi feltétele. ami már maga is tudás. mint a nem felelettermészetû létismeret eredendõ bizonyossága.

Az értelmezések sorát Karl Rahner írásai folytatták. Emerich (1958): Metaphysik als Aufgabe. 38 Lotz. Az így megragadott Lét tovább szemlélve az Abszolútum – a bölcseleti isteneszme – alakját ölti. az egyedi ismeretaktusokban.): Aufgaben der Philosophie. Emerich (1971): Probleme der Hermeneutik. Emerich (1978): Was ist der Mensch? Innsbruck: Tyrolia. Innsbruck: Tyrolia. mint ami az egyedi ismeretaktusok horizontja. amely összegezni próbálja az ismeretszerzés és ítéletalkotás teljes aktusát.37 A transzcendentális tapasztalás témájában késõbb. az isteni önközlés. mint az egyes tapasztalati szintek transzcendáló természete. Coreth metafizikai szintézise után a megismerés és a megértés finomszerkezetét elemzõ hermeneutikai munkát dolgozott ki. a metafizikai szintézis szubjektív oldalát kiegészíteni hivatott antropológiai mû – Was ist der Mensch? – megjelentetése követte. Rahner e tárgyban fontos munkái közül a legkorábbi A Szellem a világban Szent Tamás Summájának egy rövid részletét elemzõ traktátus. A megismerés e négy állomása Lotz szerint szerves belsõ egységet alkot. . ezt pedig egy.Thomismus redivivus 349 ségének végtelen horizontja szembesül egymással. A második lépés a Lét ontológiai megragadása – még mindig egyedi ismeretaktusok tartalmaként.38 Õ négy. a kinyilatkoztatás felismeréséhez. 37 Coreth. a végsõ. a kérdezés világán túl és elõtt megmutatkozó közlés. negyedik lépés pedig e teljes léthorizont tudatosítása Isten felismerésében. hiszen Coreth ezeket a diszciplínákat tekinti a teljes bölcseleti rendszer alkalmas kidolgozási témáinak: Coreth. ez utóbbiak közös lehetõségi feltétele pedig magának a Létnek bizonyul. Johannes-Baptist (1978): Transzendentale Erfahrung. amelynek lényege nem más. 15. 1978-ban Lotz adott közre figyelemre méltó összefoglalást. Freiburg: Herder. Az elsõ állomás a lényeg eidetikus (fenomenális) magragadása. A metafizika–hermeneutika–antropológia témasor szükségszerû. és ez a metafizika kezdetét jelentõ ontológiai különbség vezet tovább a teológiához. hogy a teológiai vagy hittapasztalatban személyes és gondviselõ Istennek bizonyuljon. A harmadik lépés a Lét. a mindent átfogó vallási tapasztalatban. az Abszolútum felismerése. Freiburg: Herder és Coreth. amelyben Coreth az ember habituális képességeibõl vezette le megismerõképességünket és a létmegértésre való eredendõ alkalmasságunkat is. Ebben a folyamatban a lényegük szerint megragadott ismerettárgyak létaffirmációknak. amelyek a transzcendentálfilozófia legkiérleltebb változatát jelentik. hierarchikusan egymásra rendezõdõ rétegben látta a megismerésnek a Lét megragadásáig vezetõ útját. In: Coreth. Emerich (szerk.

hogy bebizonyítjuk: az ilyen kijelentés tagadása önmagát cáfolja meg. csak implicit módon tudatos ismeretén alapul. amennyiben a létre kérdez.39 Rahner kiindulópontja a megismerésnek mint elemi létviszonynak az elemzése. megértése általában. az egzisztenciálisan megalapozott hit elméletévé. 71. Rahner nézeteinek végsõ összegzése A hit alapjai címet viselõ alapvetõ kézikönyve. 136. A cél érdekében alkalmazott módszer Rahnernél is a transzcendentális eljárás: Transzcendentálisnak nevezzük azt a kérdezési és megismerési módot. a felelõsségnek. az embernek a megértése.41 A megismerés alapja Rahner felfogásában – bár ezzel Szent Tamás és csaknem a teljes hagyomány is egyetértésben van – a létet birtokló megismerõ alany és az általa megismerni szándékolt – az ismerettárgyakban adott – lét azonossága.) 40 Rahner 1939. . a szabadságról és ezért a felettük és bennük lévõ titokról.40 A metafizika igazi témája tehát nem a megismerés vagy a lét megragadása. amelynek következtében megismerésünk végtelen transzcendens nyitottsága – az Egészre való ráhangoltsága – ellenére önmagunkat és önmagunkban a létet csak 39 Rahner. 41 Rahner 1983. Husserlre. (Eredeti cím: Grundkurs des Glaubens. a szellemrõl. ezért éppenséggel minden megismerés a lét nem-tematikus. Ezért az emberi szellem transzcendens volta a lényegi alapja a személynek. Megismerésünk egyes aktusaiban a megismerõ alany és az ismerettárgy között szakadék tátong. Mivel az ember megismerõ. valamint a kegyelemben és a kinyilatkoztatásban történõ isteni önközlés lehetõségének. és ez a Kantra. még ha e tudás nem is válik tematikussá. amelyben egy kijelentés metafizikai (apodiktikus) szükségszerûségét és tartalmát […] úgy ismerjük meg. a perszonalizmusra és Heidegger fundamentálontológiájára reflektáló szemlélet épült tovább a keresztény emberkép. a vallási tapasztalatnak – ideértve a misztikát is –.és igenlõképessége (szeretete és akarata) kizárólag a lét megsejtésében fogja fel az egyes dolgokat. Budapest: Szent István Társulat. Rahner alapelve szerint „az ember annyiban van. Karl (1983): A hit alapjai.350 Horváth Pál Az ige hallgatója pedig a vallásfilozófia lehetõségeit elemzõ értekezés. az ember maga mint létkérdés létezik”. amiben már benne foglaltatik valamilyen tudás Istenrõl. hanem e kettõ közös szubsztrátumának.

mégpedig az ember öntranszcendenciájának felismerése közvetítésével. ami valójában. Isten választása – és a szabad hitre jutás – így elsõsorban emberi. A létre való kinyúlás rahneri leírása ennek a történésnek a történelem dimenziójába helyezését is jelenti. ám megismerésünk – transzcendáló természete következtében – mindig túl is lendül ezeken . akkor. személyes elhatározást is igényel.és önismeretünk összekapcsolódását. birtokbavételén keresztül ragadhatjuk meg. látens elõzetes tudás biztosítja tárgy. antropológiai adottságaink sorában beláthatatlan jelentõséggel bíró képesség. egzisztenciális döntéssel áll kapcsolatban Rahner szerint a transzcendentális tapasztalás képessége. Ugyanakkor a metafizika és vele együtt az ismeretelmélet kidolgozásának lehetõségét éppen az jelenti. Istenre vonatkozik. Isten létének felismerését. Isten felismerésének kulcsa. immanens és transzcendens kötõdésének együttes feltételezése új. ismerettárgyakon túlmutató kinyúlás (Vorgriff) a létre általában. amikor szakadatlanul végessége határaival. nem pedig intellektuális természetû aktus. és a Jóra. az Egészre. habituális adottságaként rendelkezõ ember csak megismerése „felfelé szálló” folyamatában. ha – amint az egzisztenciálfilozófiák mondják – a létet és ezzel a létezést választja. hiszen az ember alanyi és tárgyi. ha szabadsága birtokában a Létre mond igent. hogy tárgyi megismerésünk szükségszerû velejárója az ismerettárgyon. fogalmilag kifejezhetetlen. Az emberben mint megismerõ. ezeknek a lehetõségeknek a mûködésbe hozatala azonban egy további mozzanatot. Ez a rahneri formula igen nagy jelentõségû a modern katolikus gondolkodásban.Thomismus redivivus 351 a külsõ világ ismeretén. egzisztenciális. a létre mint világban-való-létre történõ rákérdezés lehetõségét. Isten. mivel az elõzetes létismerettel természetes. Az ember csak evilági-történeti fejlõdésének folyamatában válik azzá. másrészt a szellem dinamizmusa következtében a létre való kinyúlás képessége. amely a Lét titkának. reflexív létezõben tehát egyrészt adottságként van meg a Végtelenre való teljes ráhangoltság. Az ember öntranszcendáló képessége lépten-nyomon megnyilvánul megismerõ aktusaiban. ez a permanens döntés pedig szükségszerûen túlmutat önmagán és meghozóján. végsõ soron Isten melletti döntést. a Lét. és ez a nem tematikus. a világon mint reális történések sorozatán át jut el ennek a tudásnak tematikussá tételéhez és saját teremtményi öntudatához. Ez kínálja a Lét. Ezzel az elhatározással. egyidejû és egyenértékû kapcsolatot teremt a metafizika tradicionális alapfogalmai. Ember és a Világ (mint külvilág) között. ismereteinek korlátaival kerül szembe.

Természeti és természetfeletti ilyen szoros összekapcsolása és egy dinamikus-történeti istenfogalom felé való határozott közeledés ugyanakkor dogmatikai nehézségeket is támaszt. transzcendens Valósággá. önmaga személyként való megtapasztalása nélkül viszont nem ismerheti fel Isten személymivoltát. mint céljára. az isteni és az emberi lényeg csak együtt és egymásra vonatkoztatva definiálható. a krisztológia. Így van ez a natura pura. a természetes istenismeret és a kegyelemnek az emberi szabad személy természetéhez való hozzáadódása esetében. amelyre. hogy a személyes Isten nélkül az ember nem lehet személy. és Isten számára is akkor válik azzá. hogy filozófiájától szinte el sem választható teológiai álláspontjának kitüntetett területe. Herbert (1980): Teológiai kisszótár. ám ezeket a nehézségeket Rahner a természetfeletti egzisztenciálé fogalmának bevezetésével maga is igyekezett kiküszöbölni. a megtérésre és a kegyelmi fogékonyságra van szükség. Az Isten mellett hozott döntés az ember eredendõ létadottsága. antropológiai adottságként hordja magában az „objektív megiga42 Az „engedelmeskedés képessége” Rahner egyik legeredetibb fogalma a hitrendszer dogmatikai. amelynek a fogalmán Rahner a kegyelemre való nyitottságot és az Isten felismerésére való eredendõ alkalmasságot érti. belsõ természete szerint rá van hangolva. az isteninek és az emberinek.42 Rahner számára filozófiai alapvetésének erõsen antropologizáló jellegébõl adódik. 580. Budapest: Szent István Társulat. kegyelemtani nehézségeinek megoldására. mint puszta természet: olyan lény. . Karl–Vorgrimler. hogy transzcendáló képességünk tudatosítatlan és akaratlan motorja a Lét végtelen teljességének és tökéletességének szakadatlan állítása mint sajátos vonatkozási pont. aki eleve. Ám az ember ebben a tettében válik igazán személlyé. a kegyelem elõtti tiszta emberi természet értelmezése. az antropológiának és a teológiának az Isten-Ember alakjában megvalósuló találkozása. amilyennek azt a vallási élmény és a hit belsõ világa mutatja: végtelen. hogy az ember eleve több. hogy az Isten és az ember. egyben egy sajátos képességnek. Ennek az utóbbi fogalomnak a lényege. Krisztus alakjának elemzésébõl adódó legfontosabb következtetése az. a hitre. a potentia oboedientialisnak a következménye. Az ilyen Isten-tapasztalat azonban még a metafizikai tudás magas fokán sem tehetõ nyilvánvalóvá és tisztán tematikussá. ennek eléréséhez a vallási tapasztalásra. Legegyszerûbb meghatározása: Rahner. Összefügg ez azzal is.352 Horváth Pál az alkalmi határokon. Ez csak úgy lehetséges.

azaz Istenre való kinyúlás képessége. hogy komolyan vegye a konkrét valóságot és a történelmet. hogy a konkrét történelemben találja meg az élõ Istent. léte transzcendens dimenziójában viszont képes arra is. akkor sem. ha a kegyelmet el- 43 Rahner–Vorgrimler 1980.43 Amíg az emberi létezés fõ jegye filozófiai értelemben a Létre. aki az emberré-levés útján közvetítette önmagát az embernek. hanem bölcseleti indíttatású bevezetése. hogy A filozófia tehát önmagában nem olyan alaptudomány. amely azt az igényt támaszthatná. mindazonáltal a létezés reális rendjében sohasem hiányzik. hogy mintegy „elébe menjen” az isteni hívásnak. az ember már eleve meg van váltva (a megváltottság állapotában van) és feltétel nélkül kötelessége törekedni a természetfeletti cél felé. addig a személyes döntés aktusaiban ugyanezen ember teológiai képességeknek is birtokosává válik.Thomismus redivivus 353 zulásra” létszituációja által adott késztetést és igényt. reflektált megvilágítása. . Ezen az alapon mondja. Rahner elméletének fontos összetevõje a kegyelem fogalmának nem teológiai. Ezért az ember ontológiailag és szubjektíve sohasem lehet közömbös természetfeletti rendeltetése iránt. amely az ember szabad cselekvését átfogó. amely a bölcselet határainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen. A filozófia – ha helyesen értelmezi önmagát és helyesen érti szabadságát (amelyet Isten titkos kegyelme szabadít fel) – a létezésnek az az elsõ. megelõzõ és elkerülhetetlen adottsága (ontológiai meghatározottsága). hogy képes egyedül megvilágítani és irányítani az ember konkrét létezését. Ez a szituáció. amely jóllehet kegyelemszerûen társul az emberi természethez (ezért természetfeletti). A természetfeletti egzisztenciálé fogalmának tárgyilag a következõ viszony szolgál alapjául: az emberre már a megigazulás elõtt is mindig hat Isten általános üdvözítõ akarata. hanem személyes Valóságnak bizonyuló Isten kegyelmének befogadására. Ebbõl ismét az emberi természet kettõs jellegének visszaigazolása adódik: az ember az immanens létrendben a Teljes Valóságra orientált lény (megismerõképesség). De ekkor a filozófia azt a lehetõséget nyitja meg az ember számára. Így a természetfeletti egzisztenciálé mint transzcendens létadottság alkalmassá teheti a már felismert. amely felbátorítja az embert arra. 223. döntése következtében pedig számára már nem pusztán logikai szükségszerûségnek.

44 Ezek után kérdésként vethetõ fel. hogy az emberiséghez tartozik – tartósan. De az ember ugyanakkor – azáltal. hiszen írásaiban maradéktalanul megtaláljuk a Rousselot és Maréchal óta erre a szellemi alternatívára oly jellemzõ megközelítési módokat és szempontokat. 44 I. erõsebb természetfeletti egzisztenciálé. elkerülhetetlenül és reálisan meghatározza az emberiség Istennel szembeni engedetlenségét is. az idõs Kant antropológiai útkeresésének visszfénye a katolikus bírálók és értelmezõk világában. aki 1781-ben kiadta A tiszta ész kritikáját. Ezért az eredeti bûnt is „egzisztenciálénak” nevezhetjük. az egzisztencializmus bölcseleti eszköztárából sokat átvevõ és az antropológiai szemléletet kötõanyagaként érvényesítõ rahneri gondolatmenet több. 117.354 Horváth Pál utasítja és ezért elveszett ember. arra a bölcseleti alapelvek oldaláról közelítve mindenképpen igennel kell felelnünk. Hogy neotomista-e még. hogy Maréchal és az „eredeti” transzcendentális iskola annak a Kantnak a katolikus recepciója. A Kantpárhuzam ugyanakkor szokatlan gondolattársításra csábít: lehet. amelyet a teológiai hagyomány eredeti bûnnek nevez. m. Rahner elmélete pedig nem más. mint a titokzatos második kanti fordulat. mint a Kant-recepción alapuló modern katolikus metafizika egyedi. hogy Rahner rendszere nem pusztán korábbi transzcendentálfilozófia mechanikus továbbépítése. hogy Rahner autentikus képviselõjee a transzcendentális iskolának. amelyet természetesen magába foglal és amelyen fölülkerekedik az isteni kegyelmen alapuló. eredeti változata. Ugyanakkor tény. . vagy õ és tanítványai már egészen új irányzatot és iskolát jelentenek a katolikus gondolkodásban. de sebezhetõbb is.

sõt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom. hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére. század elején kezdett elterjedni. Vilfredo Pareto és Robert Michels munkássága révén. mindenekelõtt Gaetano Mosca. mint a marxista ihletésû osztályelmélet. században a kitûnõ minõségû dolgok jellemzésére szolgált. hogy még… (Aldous Huxley: Szép új világ Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Az 1990-es évektõl kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé. mint mi. hogy Béta vagyok. és a Delta-gyerekek khakiszínt. hogy az elit-teóriák szülõhazájának mindenekelõtt Olaszország és Németország tekinthetõ. mert én nem dolgozom olyan keményen. Mindnyájan zöldet viselnek. Ez a magyarázata annak. mert olyan rettentõen okosak. mint a Gammák és a Delták. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk. én nem akarok játszani Deltagyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak.Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában Kovács Gábor Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. A Gammák ostobák. nem kis részben annak köszönhetõen. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált. Õk sokkal keményebben dolgoznak. század végén. Én igazán borzasztóan örülök. Maga a szó francia eredetû: az élite kifejezés a 17. a 20. Ó nem. amely valamikor a 19. és csak késõbb nevezték így a tár- . Annyira ostobák.

2 Pareto. Kiindulópontja ugyanaz volt. mint a többi elitelmélet szerzõjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre. . Az Oxford English Dictionary 1823-ban már ebben az értelemben használta. Vilfredo (1963): A Treatise on General Sociology.) London: Routledge.2 Nála az elit fogalmának kettõs jelentése van: egyfelõl valamely kiemelkedõ emberi teljesítmény alanyának minõségét jelzi. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét. továbbá milyen megkülönböztetõ jegyei vannak a modern eliteknek. hogy új elitek kerülnek hatalomra. aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. az így bekövetkezett legitimációs válság oly módon oldódik meg. Nézõpontja szociológiai jellegû volt: õ az elitcserében nem az individuálpszichológiai tényezõket – vagyis az elit tagjainak intellektuális és morális hanyatlását – tartotta elsõdlegesnek.356 Kovács Gábor sadalom felsõ. hogy a különbözõ történelmi korszakok elitjei milyen viszonyban állnak a társadalom többi részével. elitekre és tömegekre válik szét. hogy az emberi társadalmak szükségszerûen – az emberek közötti antropológiai különbségek és a csoportképzõdés szociológiai dinamikájának következtében – vezetõkre és vezetettekre válnak szét. miképpen cserélõdnek az elitek. Az elõbbiek vezetnek. 1. vezetõ pozícióban levõ csoportjait. míg az utóbbiak mobilak. hogy az elõbbiek statikus jellegûek. valamint törvényszerûségeit kereste. A gazdasági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is. Õ is úgy vélte. Vezetõ szerepüket részben tehetségük révén. az utóbbiak engedelmeskednek. Tom (1993): Elites and Society. Ilyenformán minden társadalomnak vannak elitjei. Moscát mindenekelõtt az érdekelte. Azonban egy idõ után dekadenssé válnak. Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt. ilyenformán nem magyarázhatják meg a kollektív elitcserét.1 A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapozta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica címû könyvében. kiadás. melyek 1 Bottomore. kormányzásuk és bukásuk okait. elveszítik a tömegek bizalmát. (2. részben pedig az állami erõszak eszközeinek monopolizálásával tudják megtartani. Ezek ugyanis nézete szerint a megváltozott társadalmi viszonyok termékei. [1915–1919] New York: Dover. és ezeknek az elitjei jóval nyitottabbak premodern elõdeiknél. másfelõl pedig szûkebb értelemben az emberi társadalmakat vezetõ csoportok megnevezése. Mosca az archaikus és modern társadalmak különbségét abban látta. hatalomra kerülésük.

Forradalom ez – revolúció. New Brunswick–London: Transaction Publishers. míg az alsóbb rétegekben egyre nagyobb számban jelennek meg kiváló képességû emberek.Elitek és társadalmak… 357 szemben állnak a tömegekkel. tehát haladásról nem lehet beszélni. . Oswald Spengler 1918–1922 között írott és bestsellerré vált mûvében. A különbözõ elitek váltják egymást – ahogyan Pareto egy helyen megfogalmazza: a történelem az arisztokráciák temetõje3 –. miközben elitek és tömegek szembenállása változatlanul megmarad. század elejének német szociáldemokráciáját vizsgálva jutott arra a következtetésre. Azonban nem csak nála. a szó régi értelmében. Ha a régi elit viszonylag nyitott. Robert (1999): Political Parties. azt állítják. de egyébként más nem változik. romlik emberi minõsége.4 Ez a gondolat különösen népszerû lett a weimari Németországban. ugyanakkor pedig biztosítja a társadalmi egyensúly fennmaradását is. Az így megfogalmazott elit–tömeg oppozíciónak Paretónál polemikus éle volt. elitek cirkulációja zajlik. hogy beemelje soraiba ezeket a személyeket. Elitelmélet és demokráciakritika nála is szorosan összefüggött. Az 1920-as évek divatos szerzõje. Az elitelméletek általában statikus társadalomképet sugallnak. Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által körvonalazott képviseleti demokrácia elméletével és gyakorlatával vitatkoztak. és azt állította. 35. Ezzel a „vérfrissítéssel” saját élettartamát növeli meg. A Nyugat alkonyában Michelsnek az oligarchizá- 3 Idézi Bottomore 1993. hogy a kormányzó eliteknek az általuk vezetett társadalomtól való elkülönülése olyan univerzális törvény. és erõszakkal távolítják el a régi elitet. Az elitteóriák ugyanis a Benjamin Constant. hogy még a demokratikus pártok is alá vannak vetve az oligarchia vastörvényének. Pareto bírálta a demokrácia és fejlõdés fogalmát. 4 Michels. A Sociological Study of the Oligarchical Tendencies of Modern Democracy. Ha azonban a régi elit zárt. vagyis a demokratikus mûködési mechanizmusok felszíne alatt egy oligarchikus jellegû kisebbség vezeti a pártot. akkor képes arra. hogy az elitek körforgása ellenére a társadalom alapszerkezete voltaképpen mindig változatlan marad. amelynek érvénye alól a demokratikus modern társadalmak sem vonhatják ki magukat. Elméletének központi gondolata az elitek körforgása. akkor az alulról jövõk önmagukat szervezik új elitcsoporttá. azaz körforgás. Robert Michels a 20. Az elitcsere okaként elsõsorban individuális tényezõket említett: az elit soraiban növekszik a dekadens elemek száma.

Princeton: Princeton University Press. aki az 1936-ban végül polgárháborúba sodródó Spanyolországban olyan mûvekben fejtette ki a maga elitelméletét. Budapest: Liget Könyvek. José (1996): A tömegek lázadása. 1890–1933. 21–48. hogy a modern demokrácia valójában ideologikus látszat.8 S valóban: a harmincas években a liberális képviseleti demokrácia defenzívába szorult. Toynbee olyan teremtõ kisebbségekrõl beszélt.358 Kovács Gábor lódásra vonatkozó tételét történetfilozófiai szintre emelve egy rendkívül éles demokráciakritika keretében fejtette ki azt a véleményét.5 Spengler teóriája azonban korántsem állt egyedül a maga korában: a weimari köztársaság éveiben elitelméletek egész sora született: Hermann Keyserlingtõl Max Weberig sok mindenki beletartozott ebbe a sorba. . 7 Ortega y Gasset. Olaszországban történt. mint A tömegek lázadása. A weimari Németország esetében ez a végkifejlet ismeretében nem is szorul különösebb bizonyításra. m. i. „A politika filozófiája”. atomizálta és homogenizálta a régi szerkezeteket. A civilizációk hanyatlását õ kifejezetten ezeknek a 5 Spengler. (Simon Ferenc fordítása. Oswald Spengler demokráciakritikája. de ezt a korrelációt látszik erõsíteni többek között annak az Ortega y Gassetnek munkássága is.) Budapest: Pont Könyvkereskedés.és elitfelfogására vonatkozóan lásd: Kovács Gábor (2001): „Meg akartunk szabadulni a pártoktól. 6 Struve. amely felbontotta a régi társadalmi struktúrákat. akiknek kreativitása a különbözõ civilizációk fejlõdésének legfõbb motorja. (Farkas Géza fordítása. Maradt egy: a legrosszabb”. 8 Ortega y Gasset.7 vagy a Gerinctelen Spanyolország. Ami pedig Oroszországban. mint a marxi teória által prognosztizált osztályforradalomnak. A totalitarizmusok térhódítását sokan összefüggésbe hozták annak a modern tömegtársadalomnak megjelenésével. melyet a plutokrata elitek a modern tömegsajtó segítségével. sokkal inkább tûnt az elitek forradalmának. Spengler politika. (Scholz László fordítása. In: Kovács Gábor: A megátalkodott jóhiszemûség esélyei. Németországban. Oswald (1994): A Nyugat alkonya II. a közvélemény manipulációja révén tudnak fenntartani. Budapest: Európa.6 Mintha a két világháború között az elitelméletek elterjedése és a demokrácia válsága között valamiféle összefüggést kellene sejtenünk. amelyet az angol Arnold Toynbee-tõl a magyar Bibó Istvánig a legkülönbözõbb szerzõk véltek alkalmasnak a társadalmi-politikai változások leírására. 628–670. Az elit-teória olyan fogalmi eszköz volt. José (1983): Gerinctelen Spanyolország. Leadership Ideals in Bourgeois Political Thought in Germany. Walter (1973): Elites Against Democracy.) Budapest: Európa.) In: Uõ: Két történelmi esszé.

ha elit nincs. homogén és sajátos elittudattal bír. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb. mint a társadalom vállalkozásainak. hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. míg mások ilyennel nem rendelkeznek. kreativitásuk kimerülésével magyarázta.9 A témáról szóló összehasonlító monográfiájában Robert D. akcióinak a vezetése. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit. Az elit legfõbb szerepe az. 3. a magyar Bibó István pedig ezt a motívumot állította a középpontba: Kétségtelen. hanem hangsúlyozták azt. 5. . az szinte közhely. Putnam a politikai elit fogalmára összpontosítva a következõ módon foglalta össze a korabeli elit-teóriák szerzõinek általános kiindulópontját: 1. Arnold J. hogy legyen. Robert D. (Mesterházi Márton fordítása. Az elit belsõleg egységes. azaz kultúrát csináljon. A politikai hatalom. hogy az élet élésére. és a társadalom jól körülhatárolható szegmensébõl újítja meg magát. hogy az 1920-as és 1930-as évek elitelméleteinek szerzõinél általában erõs volt a morális aspektus. (1976): The Comparative Study of Political Elites. Az emberek lényegében véve két csoportra oszthatók: egyeseknek jelentõs politikai hatalmuk van. Az elit a hatalmát állandósítani tudja. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése.Elitek és társadalmak… 359 teremtõ kisebbségeknek a degenerációjával. Vagyis nem csupán szociológiai értelemben használták a fogalmat. vagyis valami9 Toynbee. A társadalomnak azonban elsõsorban nem azért van elitre szüksége. finomítására és gazdagítására mintákat. Az elit lényegében autonóm.. példákat adjon. Az elitekkel szemben támasztott normatív követelmények motívuma már Paretónál is megjelent.10 A Putnam által felsorolt jellemzõk mellett azt is figyelembe kell azonban vennünk. más javakhoz hasonlóan. Inc. egyenlõtlenül oszlik meg a társadalom tagjai között. (1971): Válogatott tanulmányok. az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére. aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is. fenntartásának és közvetítésének feladatát.) Budapest: Gondolat. bizonyos magatartásminták felmutatását és követését. mindenekelõtt pedig a társadalmi értékek teremtésének. 4. 10 Putnam. 2. nem kizárólag hatalmi elitekrõl beszéltek. döntéseirõl nem kell senkinek számot adnia. hogy az elitfunkció mindenekelõtt morális kötelezettségeket jelent. London: PrenticeHall. 3–4.

A Typology of Elites. Könyve nagy vitát kavart: a radikálisok üdvözölték a benne kifejtett téziseket. G. Wright Mills and the Power Elite. hogy többnyire hiányzik belõlük a morális aspektus. William–Ballard. Van.360 Kovács Gábor lyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelezõ erejét. William Domhoff és Hoyt B. Ebbe bekerülni részben születés. 225–226. Ballard adta ki egy kötetbe összegyûjtve. 84–121). Eric (1996): The Few and the Many.14 Ezek a neoelit-elméletek azonban több vonatkozásban is különböznek 1920-as és 1930-as évekbeli elõdeiktõl. R. [1968]: C. . (Van persze kivétel: a késõbbiek11 Bibó István (1986): Elit és szociális érzék. Hoyt B.13 Mills mindenesetre kivételnek számított: az elit a második világháború utáni évtizedekben többnyire a csúnya szavak (bad words) közé tartozott a társadalomtudományban. Aldershot–Brookfield: Scolar Press. Mondandójának a lényege az volt.11 Az 1950-es években Mills az amerikai társadalom vezetõ csoportjait leíró és ezek mûködését elemzõ könyvében – Az uralkodó elit (eredetiben: The Power Elite)12 – még ugyancsak az elitek természetrajzának vizsgálatát tûzte ki célul. Boston: Beacon Press). Budapest: Gondolat. R. 12 Mills. Ettore (1987): Mosca and the Theory of Elitism. Ez tartalmazza Millsnek a kritikákra adott válaszát is (Domhoff. London: Basic Blackwell. és a vezetõ politikai pozíciók ennek a tagjai között cirkulálnak. Wolff híres könyvében ugyancsak részletesen elemezte Mills álláspontját és arra következtetésre jutott. In: Uõ: Válogatott tanulmányok I. Mills szerint ezen a helyzeten az amerikai képviseleti demokrácia intézményrendszere sem tud változtatni. Nem utolsósorban abban. a neoelit-elméletek megjelenésérõl beszél. Wright (1972): Az uralkodó elit. [1971]: The Poverty of Liberalism. Boston: Beacon Press. John–Pakulski. számos kritikus azonban erõsen bírálta azokat. hogy jóllehet az uralkodó elit nem valamiféle összeesküvõ klikk. aki ezzel kapcsolatban egyenesen az elit-teóriák reneszánszáról. Carlton. Ez a helyzet azonban az 1980-as évek végétõl megváltozott. 13 A Mills könyve körüli viták anyagát G. Jan (1998): Elitelmélet a marxizmus után. 9 (nyár): 71–88. mindazonáltal erõteljes belsõ kohézióval bíró társadalmi csoportról van szó. mert ennek segítségével nem lehetséges az elit leváltása. P . köt. 14 Highley. Budapest: Magvetõ. részben pedig kooptálás révén lehetséges. hogy Mills alaptézise nem tartható (Wolff. Az amerikai politika ennek az elitnek szuverén módon birtokolt terrénuma. C. P . Albertoni. In: Századvég (Új folyam). amelynek közös ideológiája és politikai irányvonala van.

informatikai és kulturális értelmiségi szakembereket nevezik így. Christopher Lasch az amerikai pénzügyi. egyfajta globális elitkultúra által összekötött mobilis csoportot alkotnak. az új értelmiségi és menedzseri elit lelkét – gyorsan növekedõ jövedelmétõl eltekintve – nem annyira az ideológiájával. akik a globális tõke által mûködtetett multinacionális vállalatokban. érezhetõ rosszallással – egyre inkább elszakadnak saját társadalmuktól. mûszaki. Nem véletlen.) Miként Millsnél. mint az osztályelmélet segítségével. hogy korunk minden régi társadalmi struktúrát megrendíteni látszó szédítõ változásai mögött egy kasztszerûvé váló társadalom valósága rejtõzködik. mint 15 Szalai Erzsébet könyvében a rendszerváltás utáni évtized történéseinek értelmezésekor ugyancsak az elitelméletek fogalmi apparátusát használja föl (Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban.15 Ezek az elméletek most is a hatalom és befolyás informális jellegére. kulturális. és akik döntõ módon szólnak bele nemcsak saját országuk életébe. hanem a világ más térségeinek a sorsába is. a képviseleti demokrácia intézményrendszerének kiüresedésére. mint az 1920as években volt. a nemzetközi pénzpiacokon. politikai változásokat jelez. bankárokat. formálissá válására. Budapest: Aula). hogy az 1989-es kelet-európai politikai fordulatot. eltûnik a mintaadó. értékteremtõ és értékhordozó elit motívuma. A neoelitelméletek szerzõi azokat a magasan kvalifikált menedzsereket. az oligarchiává váló hatalomgyakorlók és a társadalom közötti távolság növekedésére mutatnak rá. hogy a társadalom megváltozott mûködésmódjai sokszor jobban értelmezhetõk az elitelméletek fogalmi apparátusával. Ismét csak úgy tûnik. valamint az információs iparban kulcspozíciókat töltenek be. Újbóli elterjedése most is mélyreható gazdasági. rejtõzködõ mivoltára. gazdasági és kulturális elitek globalizálódásáról írva a következõképpen próbálja meg definiálja ezt a homályos és nehezen megragadható fogalmat: A felsõ középosztályt. a kulturális. Eközben – mondják ezek a szerzõk. azonos életstílusú és mentalitású. pénzügyi. ezekben is inkább az uralmi elitrõl van szó. Az 1990-es években jelent meg a globális elitek fogalma. Azt sugallják. a „bársonyos forradalmakat” gyakorta az elitek forradalmaként értelmezik. Az elitfogalom divatossá válása feltehetõleg ugyanúgy szimptómaértékû. társadalmi. .Elitek és társadalmak… 361 ben tárgyalandó Christopher Laschnál igen erõs a morális dimenzió.

egyetemi professzorok –. (1985): Habits of the Heart. újságírók. […] Ezek a csoportok csak abban az értelemben alkotnak új osztályt. televíziós producerek és igazgatók. A. tudósok. A társadalom legfõbb kohéziós erejévé. A piac betör az otthon intim és zárt világába. egyben pedig a fogyasztó legfõbb társadalmi kötelezettsége. szórakoztatóipari szakemberek. melynek a fogyasztás által determinált privát életforma van a középpontjában. mindenféle szakértõk. kiadók. publicisták. rendszerelemzõk. Norton and Company Ltd. orvosok. mûvészek. vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja. 18 A kifejezésre. R.W .17 Társadalmi osztályok hagyományos értelemben immáron nincsenek többé. London–New York: Routledge and Kegan Paul. ezért helytelen az új menedzseri és értelmiségi elitet új uralkodó osztályként jellemezni. hogy egy olyan társadalomban. A fogyasztás – melynek a használati értékben rejlõ természetes korlátai megszûntek – a rendszer legfõbb legitimációs tényezõje. Többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot. Az individuum per definitionem fogyasztóként jelenik meg.362 Kovács Gábor inkább az életmódjával lehet meghatározni. bankárok. . reklámszakemberek. W . a társadalom életstílus-enklávék18 mozaikjaként létezik. New York–London: W . amennyiben megélhetésük nem annyira a tulajdonon.–Sullivan.–Tipton. a közösségi-politikai tér lassanként eltûnik. technokapitalistának. és tartalmára vonatkozóan: Bellah. Berkeley: Berkeley University Press. R. M. filmkészítõk. Hannah Arendt már 16 Lasch. gyarmatosítja.– Swidler. mûvészeti igazgatók. Ezek az aggodalmak egyáltalában nem új keletûek. S. szerkesztõk. Christopher (1995): The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy. 50. írók. mérnökök. 71–75. Sokan úgy vélik azonban. ennek pedig mélyreható következményei vannak a képviseleti demokrácia intézményrendszerére. Mivel foglalkozások széles skáláját ölelik át – brókerek. ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. N. hanem fordítva: a késõ modernnek.–Madsen. Ez ugyanis mindinkább eltéveszthetetlen módon különbözteti meg a népesség többi részétõl. Zygmunt (1992): Intimations of Postmodernity. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. és mivel nincs közös politikai meggyõzõdésük. 17 Bauman. 33–34.16 Számos szerzõ állítja azt. a fogyasztás fõ terrénumává változtatja azt. mint inkább az információ kezelésén és az értelmiségi szakértelmen nyugszik. M. hogy az életmód forradalmának vagyunk szemtanúi. integrációs tényezõjévé a piac válik.

akik a számítógépes teledemokrácia sokak által hangoztatott elképzelését bírálják. In: Liget. 22 A virtuális és valóságos közösségek közötti viszonyt tárgyalja Nyíri Kristóf tanulmánya (Nyíri Kristóf [1998]: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. 21 Kumar. amikor saját fizikai környezetünk riasztóbbá. mely ezt veszélyezteti: a privát tér ugyanis bekebelezi a közszférát. politika. Publications. szabadság. Harold Perkin – az elitelmélet kategóriáiban gondolkodva – az utóbbi harminc év történéseit az emberi történelem harmadik nagy forradalmaként írja le. amely feltalál19 Arendt politikai filozófiájára vonatkozóan lásd Kovács Gábor (2002): Élet. In: Magyar Tudomány. mely valamennyi nyugati társadalomra jellemzõ. hogy az információs társadalom gondolata a közösségi életnek azzal a hanyatlásával párhuzamosan jelenik meg. 20 Mosco.19 Azok a mai szerzõk. 6: 43–60. In: The Information Society: Evolving Landscapes. 216. nehezen lehetne vonzóbb gondolatot kitalálni annál. A kortárs kultúrkritika szerint a globális falu jelszava nem más. Harold (1996): The Third Revolution. London–New York: Routledge. Úgy vélik: ennek a teóriának a legnagyobb hibája az. 159. hogy a demokrácia mûködéséhez feltétlenül szükséges a magánszféra (private realm) és a közösségi szféra (public realm) határozott szétválasztása. mint divatos és újfajta mítosz: az internet nem képes valódi közösséget teremteni a képernyõk elõtt ülõ személyek között. 11: 1285–1298). Vincent (1990): Computers and Democracy. Oxford UK–Cambridge USA: Blackwell. Kultúrkritika és republikanizmus Hannah Arendt politikai filozófiájában. 23 Perkin. lényegében Arendt (és persze Habermas) gondolatmenetét követik. A modern fejlõdésben azonban van egy olyan erõs tendencia. Professional elites in the modern world. hogy megfeledkezik arról a tényrõl.23 Az elsõ a neolit korszak forradalma volt. Krishan (1995): From Post-Industrial to Post-Modern Society. .20 Találkozhatunk olyan véleménnyel is. New York: Springer Verlag–Captus Univ. Számos szerzõ szerint a világháló igenis pozitív lökést adhat új típusú közösségek kialakításához. mint hogy a számítógép elé ülve pillanatok alatt globális világpolgárokká válhatunk.21 Azonban ennek az álláspontnak az ellenkezõjére is bõven akad példa. miszerint a demokrácia mûködéséhez nyilvános politikai térre van szükség. fenyegetõvé és egyre inkább befolyásolhatatlanná válik. a virtuális térben létrejövõ kapcsolat szükségképpen egydimenziós jellegû marad.22 Az antiglobalista és a zöld mozgalmak legújabb története mindenesetre az utóbbi álláspontot látszik igazolni. Akkor.Elitek és társadalmak… 363 Human Condition címû 1958-as könyvében kifejtette azt.

26 Perkin szerint a jóléti állam leépítésének és a karcsú államnak (lean state) a jelszava valójában az értelmiségi elitek magánszektorban mûködõ részének a közszektor kulcspozícióit elfoglaló elitek ellen indított hatalmi 24 I. az ipari kor társadalmainak a különbözõ kapitalista elitek. 26 I. ezzel pedig lehetõvé tette a civilizációk születését. m. 4. m. 9. hogy ezek az általános trendek országonként más és más módon lépnek kölcsönhatásba a helyi tényezõkkel. század utolsó harmadában kezdõdött és a jelenben is tart.364 Kovács Gábor ta a földmûvelést és a városi életformát. 2–20. az általános életszínvonal emelkedése. míg a posztindusztriális társadalmaknak a szakértõi-értelmiségi elitek. megteremtette a modern ipart és az ipari társadalmat. hogy ezeknek a társadalmaknak az elitjei meritokratikus jellegûek. 28–48. a jóléti állam fölemelkedése – ezt Perkin szerint a nyolcvanas évek végén megjelenõ neoliberalizmus sem tudta teljesen leépíteni. 2. 7. A nõi munkaerõ szerepének erõteljes növekedése. Ezeknek a hierarchiáknak a csúcsán a nagy szakképzettséget igénylõ szellemi-értelmiségi foglalkozások állnak. Mindhárom korszakot sajátos társadalomszerkezet jellemez. s a posztindusztriális értelmiségi forradalom esetében sem egyszerûen arról van szó. a szolgáltatói iparágak szerepének erõteljes növekedése. 5. a globális gazdaság kiépülése. amely létrehozza a posztindusztriális társadalom különbözõ formáit.24 Perkin szerint napjainkban ezeknek a szellemi-értelmiségi eliteknek a hatalomátvétele zajlik.25 Úgy véli. az ipar visszaszorulása. azaz ezekbe bekerülni magas fokú képzettség és szakmai teljesítmény révén lehetséges. a kormányzat szerepének fokozódása. az óriásvállalatok fölemelkedése. a felsõoktatás szerepének megnövekedése. Igen élesen kritizálja az angolszász típusú kapitalizmust és annak neoliberális ideológiáját. 10. Ezek a következõk: 1. amely a gõz és a villamosság felhasználásával megkonstruálta az erõgépeket. . Az elõzõ ismérvbõl következik az. m. Perkin az új korszaknak tíz meghatározó jegyét írja le. 8. 3. az ipari társadalom osztályszerkezetét a különbözõ szakmai-foglalkozási hierarchiák váltják fel. 6. 1. A harmadik forradalom a 20. A második az ipari forradalom. 25 I. hogy a régi kapitalista eliteket új elitek váltják fel. Perkin szerint mindhárom korszaknak megvan a maga elitje: a premodern kor társadalmainak a nemesi és arisztokrata elitek. Ez az informatikai eszközökön és a biotechnológián alapuló forradalom.

Szerinte ez nem új jelenség a történelemben: egy adott társadalom egyensúlyát mindig is az borította fel. (1993): Die neue Weltwirtschaft. Akik a kilencvenes években új elitekrõl írnak. Hans Ulrich-Seebohm fordítása. A jól fizetõ elitpozíciókat a szimbolikus elemzõk kapják meg. Emellett két másik nagy foglalkozási csoport van. Ilyenformán az amerikai gazdaság sem amerikai gazdaság többé. Korunk fõ veszélyeként a szakértõi elitek mohóságát jelöli meg. In: Reich 1993. Ennek oka az.28 Reich szerint sem egyszerûen a foglalkozási struktúra átalakulásáról. Robert B. 28 Reich. foglalkozását tekintve igencsak heterogén réteg (symbolic analysts). hogy a nemzetgazdaságok megszûnnek.Elitek és társadalmak… 365 harcához nyújt ideológiai segítséget. jogászoktól. hogy az információs forradalom az új információs technológiák használatában élenjáró USA-ban – és persze másutt is – nagymértékû társadalmi átalakuláshoz vezet. (1993): Der Aufstieg des Symbol-Analytikers. hogy az elitek a hatalomból és a társadalom által megtermelt javakból túl sok részt sajátítottak ki. közgazdászoktól és számítógépes szakemberektõl kezdve a médiamenedzserekig és filmrendezõkig sokféle foglalkozási kategóriát tekint az új elitbe tartozónak. szinte kivétel nélkül hivatkoznak Robert Reichre. illetve az 1990-es évek elején megjelent könyvére. a nem túlságosan magas szakképzettséget igénylõ rutinszerû feladatokat elvégzõ dolgozóké (routine production workers). aki egy idõben az amerikai politikai életnek is szereplõje volt. A közgazdász Robert Reich. (Eredeti cím: The Work of Nations. Reich a tõzsdei elemzõktõl és brókerektõl.27 Nézete szerint a társadalom új elitje a magas fokú szakképzettséggel bíró. akiknek szakképzettségét a globális piac igen magasra értékeli. hanem egy új típusú társadalmi integrációról van szó. Az amerikai állam egyik legfontosabb feladata az lesz. 189–271. . 1991. hogy nagy számban képes piac- 27 Reich. Das Ende der nationalem Ökonomie.) Frankfurt am Main–Berlin: Ullstein. hogy minél nagyobb számban támogassa az olyan típusú munkaerõ képzését. s helyüket egy hálózatszerûen fölépülõ világgazdaság foglalja el. amely információk elõállításával. kezelésével és továbbításával foglalkozik. amelyre ennek a globális gazdaságnak szüksége van. Robert B. illetve a különbözõ személyes szolgáltatásokat végzõké (in-person servers). az új típusú világgazdaságot elemezve úgy látta. Reich szerint Amerika vezetõ szerepét éppen az biztosítja. hanem a globális gazdaság egyik régiója.

6. El- 29 Lasch 1995. Privilegizált osztályok persze mindig voltak – mondja –. valamint a republikanizmushoz közel állónak vallja. 1995-ös. ám az új elitek egyrészt a társadalom többi rétegétõl való mind teljesebb elszigetelõdésük. mely számban csekély. másfelõl szerkezetük és mentalitásuk révén teljesen új történelmi fejleménynek számítanak. Szerinte a globalizmus prófétáinak optimizmusa teljességgel megalapozatlan: korunk társadalma egyre gyorsuló ütemben szakad ketté: az egyik oldalon ott van a posztmodern vagy globális elit. . Lasch elitkritikája élesen antiliberális. de a kulturális és anyagi javakból nagyrészt kizárt többség. hogy munkaerejét a globális gazdaság bármely pontján el tudja adni. 5. azaz privilegizált helyzetüket kizárólag saját személyes érdemüknek tudják be. Lasch szerint az 1920-as évektõl eltérõen a modern társadalmakat most nem a tömegeknek a közösség ügyeivel szembeni közömbössége. az veszélyezteti. 35. utolsó könyvének némiképpen bombasztikus címe: Az elitek lázadása és a demokrácia elárulása (The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy) – amely persze Ortega híres mûvére. A már idézett Christopher Lasch. míg a másik oldalon a számban nagy. hogy az elitek felmondják a társadalommal szembeni azon kötelezettségeiket. ám hatalomban és befolyásban annál nagyobb. hanem lakhelye megválasztásában is. Robert Reich teóriájából indul ki. a populizmushoz. A tömegek lázadására vonatkozó allúzió – voltaképpen már jelzi a szerzõ mondandójának lényegét. Reich jelzi az ebbõl az új típusú társadalomstruktúrából fakadó problémákat. Ez az új elit ugyanis nemcsak életmódjában különül el az amerikai társadalom többi részétõl. amelyeknek fejében privilégiumaikat kapták. A globalitás megkövetelte mozgékonyság gyengíti. annak erényei nélkül: semmiféle felelõsséget nem éreznek az általuk irányított társadalommal szemben. sõt felszámolja a helyi közösségek és az amerikai nemzet iránti lojalitást29 – hangzik a keményen elítélõ konzervatív kritika. Miért ez a felelõtlenség? Ezek az új vezetõ rétegek önmagukat meritokráciának tekintik. továbbá abban. hanem éppen ellenkezõleg.366 Kovács Gábor ra dobni ilyen magasan kvalifikált munkaerõt. aki a kortárs kultúrkritika egyik leghatározottabb képviselõje. (Lasch önmagát egyébként a konzervativizmusból eredeztetett kommunitarizmushoz.) Ezek az új elitek bírják a régi feudális arisztokrácia minden bûnét. s abból igen pesszimista következtetéseket von le.

az élõk. hogy pozíciójába kizárólag saját intelligenciája és tehetsége révén jutott. hogy az amerikai közélet két nagy divatos áramlata. Aki ugyanis úgy gondolja. mely szerint az emberi társadalom a holtak. hogy minden társadalmi cso- 30 Lasch úgy gondolja. Erre vonatkozó nézeteit már egy korábbi. akiktõl privilégiumaikat örökölték. ez a felfogás a felelõtlenség legfõbb okává lesz: az új elitek nemcsak a társadalom iránti lojalitásukat veszítik el. Lasch szerint ennek egyik legfontosabb következménye az állampolgárok infantilizálása. Lasch fölöttébb borúlátó a távolabbi fejleményeket illetõen. hogy a kései modernitás kapitalizmusában a repressziót a terápia váltja fel. [Békés Pál fordítása. hanem azok iránt sem éreznek többé hálát.Elitek és társadalmak… 367 tekintve attól. magyarul is megjelent könyvében kifejtette (Lasch. és a még meg nem születettek szerzõdése. Ennek a törekvésnek a pszichológiai következménye az. Az elitek közösségei szerinte valójában pszeudoközösségek. aki fiatal. gondolkodásmódját és ideológiáját. hogy a legokosabbak nem feltétlenül a legjobbak is. melyeknek fõ konstituáló elve a globális játéktér nyújtotta egyéni karrierlehetõségek maximális kihasználása. Úgy látja. egyáltalán nem tesznek eleget. hogy egyáltalán nem igazolható – mondja Lasch –. úgy véli. azokkal szemben sincs kötelezettségtudatuk.] Budapest: Európa). önmaga kvalitásait leszámítva senki és semmi iránt nem fog hálát és kötelességet érezni. energikus és egészséges marad. a csúcson maradásra ugyanis csak az számíthat. Sikerre. Érvelése ki nem mondott módon Burke azon híres definícióján alapul. Laschnak egyébként is komoly fenntartásai vannak a meritokráciával szemben. Lasch szerint ennek a meghatározásnak az elitek közösségei. hogy mintegy szeretnék megállítani az idõt: az egészségkultusz ennek a törekvésnek az eredménye. . Az új elitbe tartozók állandó jelenben élnek: életük tartalmát és legfõbb célját egyéni karrierjük építése jelenti. a multikulturalizmus és a politikai korrektség a legnagyobb jó szándék mellett is – a terapeutikus intézményi technikákhoz csatlakozva30 – a hatalmi status quo fenntartásának fontos eszköze. A következõképpen érvel: ha tagadjuk egy közös kultúra és mindenkitõl számon kérhetõ értékek létezését. A narcisztikus társadalom egyéneit az állami intézmények terápiára szoruló páciensnek tekintik. kijelentjük. Christopher [1981]: Az önimádat társadalma. Nézete szerint a multikulturalizmus valójában a két részre szakadt társadalom létezését legitimálja. Christopher Lasch igen erõsen bírálja az elitek életmódját.

a társadalom egymás mellett élõ gettók sokaságává bomlik fel.: End of Millenium. mindenkitõl számon kérhetõ közös kötelezettségekre és felelõsségekre van szükség. hogy ezek között nem lehetséges közvetítés. Manuel (1996–1997): The Information Age – Economy. A különbözõ kisebbségi csoportok bezárkóznak. Közös értékek nélkül még a kommunikáció is lehetetlenné válik.368 Kovács Gábor portnak saját. hanem a változtatás vágyától is megfosztjuk õket. Mondandójának lényegét talán abban lehet összefoglalni. hanem ki is terjesztette azt az emberi létezés valamennyi szférájára – újabb mutáción ment keresztül. akkor nem a demokráciát erõsítjük. mert a kapitalizmus az információs technológiák adta lehetõséget kihasználva – miközben nemcsak megtartotta a profitelv logikáját. Lasch szerint a political correctnessnek. Ehhez pedig mindenki által elismert közös ideálokra. hogy az információs technológiák robbanásszerû fejlõdése az emberi szabadság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit nyitja meg. Lasch szerint a demokrácia fennmaradásához nem elégséges a demokratikus intézményrendszer létezése. az individuum pedig az önmagukba zárkózó közösségek arctalan egyedévé válik.31 Ez az általa elemzett világhoz hasonlóan fölöttébb ambivalens mû. s ilyenformán ugyancsak a status quo megerõsítésének az irányában hat. Oxford: Blackwell Publishers. Ha egyszerûen csak másnak nyilvánítjuk a társadalom peremére szorult csoportok és közösségek életmódját. Society and Culture I–III. egy hierarchikusan.: The Rise of the Network Society (1996). információs kapitalizmussá vált. akkor nemcsak a változtatás lehetõségétõl. A korunk valóságát legalaposabban és legátfogóbban elemzõ könyvnek sokan Manuel Castells háromkötetes munkáját. hogy az információ korszakába lépve a modern társadalmak eddigi intézményei és társadalmi viszonyai alapvetõ módon átalakulnak. továbbá úgy véljük. a privilégiumok által tagolt társadalmat legitimálunk. az arról való megfeledkezést szolgálja. másfelõl azonban az a véleménye.: The Power of Identity (1997). I. hogy ez a lehetõség eddig nem vált valóra. Az információ korszakát tartják. . emellett ugyanilyen fontos demokratikus elkötelezettségû és érzületû állampolgárok kinevelése. II. a többiekével össze nem mérhetõ értékei vannak. köt. a megtisztított beszédnek hasonló a funkciója: a kellemetlen valóság elfedését. köt. Castells egyfelõl meg van gyõzõdve arról. Ennek a változásnak az értelmezésére egy átfogó metaforát 31 Castells. köt. III. hanem éppen ellenkezõleg.

akkor a globális világgazdaság hálózatába került országoknak és társadalmaknak mi lesz a sorsuk. az új multinacionális cégek belsõ felépítését. Itt beszél arról. amely a könyvében felhasznált óriási empirikus anyag teoretikus vázát jelenti. és azt sugallja. köt. Scott–Robertson. ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át. 32 A hálózat definícióját Castells két helyen is kifejti: Castells 1996–1997. Ennek okaként egyfelõl a globális tõke igényeit. hogyan oszlik meg tõke. Castells szerint a társadalmi tér megkettõzõdik. I. Frank (1999): Information and Communations Technologies: Luddism Revisited. hogy a lehetõ leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. Jim (szerk. hatalom és befolyás a hálózatokon belül. Castells ezekre a kérdésekre a választ mûvének leginkább elméleti – ha úgy tetszik.): Technocities. Webster úgy véli. London–New Delhi: Sage Publications. a szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze. A hálózatszerû szervezeti felépítés a lehetõ legrugalmasabb. London–New Delhi: Sage Publications. Mike–Lash. pontosabban a Gaia-elméletbõl származik. In: Downey. John–McGuigan.Elitek és társadalmak… 369 használ: a hálózatét. 60–62.) (1995): Global Modernities. információ. Frank Webster szerint ez az ökológiából. hogy itt olyan önszabályzó rendszerrõl van szó. az információ.33 de õ az. Ez a megkettõzõdés az elõbbiekben tárgyalt globális hálózatok kiépülésével függ össze. csomópontjait a tõke. a kultúrkritikai tradícióhoz közel álló szerzõ. Roland (szerk. Ugyanakkor van olyan. illetve 470. aki a hálózatot alapvetõen mitikus és ideologikus jellegû metaforának tartja. sõt véleménye szerint ez a hálózatszerûség formálja át a társadalmi viszonylatokat is. hogy a hálózat egyszerûen a láthatatlan kéz régi jó teóriájának újsütetû változata: Webster. A tanulmánykötet szerzõi a téridõ-problematikát járják körül. hogyan változik a hatalmi elitek és társadalmuk viszonya. 33 Erre vonatkozóan lásd: Featherstone. . az ilyen elven felépülõ struktúra képes arra. a második kötet utolsó két tematikai egységében fejti ki. amelybõl hiányzik a hatalom. De ha ez a helyzet – kérdezi Castells –. 42. valóságosan létezõ helyeket kötnek össze. aki az ötletbõl olyan elméletet konstruál. Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat. másfelõl pedig az új információs technológiák által kínált – és a globális tõke által kihasznált – lehetõségeket jelöli meg. hogy az információ korszakában alapvetõen átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idõ szerkezete. 1995. A gondolat már másoknál is felmerült. hogyan alakulnak a hatalmi-politikai viszonylatok.32 Castells ezzel írja le a világgazdaság szerkezetét.. leginkább filozófiai jellegû – részében. A hálózatnak nincsen központja.

ezzel pedig hatalomhoz és befolyáshoz lehet jutni. hogy ebben a helyzetben nem képesek mûködni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. Fizikai értelemben a hálózatok csomópontjai a globális városok. negyedik világot. amit fel kell számolni. Ilyenformán képesek érdekeik artikulációjára. míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places). az abszolút vesztesek világát konstituálják: õket még csak ki sem zsákmányolják. A társadalomnak ez a része – a többség – a helyek terében lakozik. szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. . Castells szerint az áramlások terének és a helyek terének mûködési logikája között strukturális skizofrénia van. ugyanakkor pedig fragmentálódik is. Ezekben lakozik – némiképpen Epikurosznak a világok közötti terekben. mert egybeesnek a globális hálózat áramlásirányaival. II. nincsen szükség rájuk. akkor párhuzamos szociális univerzumok jöhetnek létre. köt. mert kimarad ezekbõl a hálózatokból.35 Castells úgy vélekedik. az intermundiumokban székelõ isteneihez hasonló módon – az új menedzseri-technokrata-politikai globális elit. külön lakókkal és külön törvényekkel. Az elõbbiben a helyeket a hálózat definiálja. össze lehet õket kapcsolni. 428. A tömegektõl nem csupán életstílusa és gondolkodásmódja választja el. egyszerûen diszfunkcionálisak. amelyeknek segítségével mozogni lehet a hálózatokban. Az áramlatok terében mozog a tõke és az információ. ezek a hatalom terei. A hálózat helyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással. Ezek 34 Erre vonatkozóan lásd: Sassen. A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik. hanem a társadalmi integráció módja is – mondja Castells. éppenséggel a geográfiai távolság jellemzõ rájuk. London–New Delhi: Pine Forge Press.34 Az elit ezek irodanegyedeiben és lakóparkjaiban éli a társadalom többségétõl szellemileg és fizikailag is elszigetelt életét. Saskia (1994): Cities in a World Economy.370 Kovács Gábor amelyet Castells az áramlások terének (space of flows) nevez. Az elitek azoknak a kulturális kódoknak a birtokosai. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemzõ fekete lyukak. amelyek – miután Castells szerint a centrum–periféria elmélet érvényét veszítette – az ún. mert ha nem épülnek kulturális és fizikai hidak a kettõ között. Ugyanis az elitek érdekei a rendszer domináns érdekei.. 35 Castells 1996–1997. míg a társadalom többi része nem.

Egyfelõl – mint láttuk – a globális elitek a hatalomhoz és befolyáshoz kulcsot jelentõ kulturális kódok birtokosai. vannak globális kapitalisták – mondja Castells –. ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják. Az olvasónak az a benyomása. hanem sajátos metamorfózison mennek át. Végeredményben Castells szép új világa. akihez legalább imádkozni lehetne. a hajdani nemzetállamok és az ezek alatt szervezõdõ és ezek határait átlépõ régiók között. Arendt ugyanis a modernitás legvészterhesebb fejleményének azt látta. Van. m. Castells információs kapitalizmusában a tõke tökéletesen absztrakt entitás: szabadon áramlik a hálózatok tereiben.Elitek és társadalmak… 371 ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötõdnek. m. illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerûen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia. amelyben a szuverenitás. 469. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tûnnek el. ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. . mint Délkelet-Ázsiában. Van globális kaszinókapitalizmus. egy szójátékkal ütve el a dolgot – úgy nyilatkozik. 36 I. hogy Castells itt voltaképpen Hannah Arendtet gondolta tovább. amely ellenõrizni tudná a globális áramlatokat. Castells szerint azonban nem ennyire egyértelmû a válasz. Castells a legkreatívabb válasznak azt a hálózati államot tartja. 37 I. hogy a globális hálózatokban az áramlások hatalma (the power of flows) fölülírja a hatalom áramlásait (the flows of power). ahol befektetõ államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását. hogy az áramlások terében lakozó globális eliteké. De hát végül is kié a hatalom és milyen módon ellenõrizhetõ. hanem csak lefölözik pozíciójuk elõnyeit. van. 474. amelynek potenciális példája nézete szerint az Európai Unió. ám nincsen olyan globális tõkés osztály. másfelõl azonban Castells – némileg enigmatikusan.37 Ilyenformán a globális elitek voltaképpen nem irányítanak. ha lehet. mint a Huxley-é: ennek még istenként tisztelt Fordja sincsen.36 A hálózat morfológiája következtében a hatalmi viszonyok instabilak. hogy a történelem szubjektumok cselekedeteinek történetébõl folyamatok történetévé változott át. mint Afrika országaiban. Álláspontja meglehetõsen kétértelmû. ha a hagyományos demokratikus politikai mechanizmusok kiüresedtek? Az eddigiek alapján joggal gondolhatnánk. még vigasztalanabb.

Egyetemes érvényre igényt tartó normarendszer megalkotásának ma két akadályát szokás elsõsorban számon tartani. s ezen belül erkölcsi normáinak megfogalmazása is a maga sajátos. hiszen sokkal gyakrabban érintkeznek egymással a különbözõ civilizációkhoz tartozó emberek. mint korábban bármikor. vajon létezik-e egyetemes érvényû erkölcsi normarendszer. hogy pusztán tényeket leíró kijelentõ mondatokból felszólításokat. Természetjognak (jus naturale) is szokás nevezni. ami van. parancsokat vezessünk le. E szón itt nem természettudományos értelemben vett törvény értendõ. „vanlegyen” probléma. esetleges hagyományának függvénye. amely az emberi természeten alapul. hiedel- . E kérdés ma különösen idõszerû. parancsok. Az egyik az ún. A másik akadályt a kulturális relativizmus hívei fogalmazzák meg. de én az alábbiakban ugyanazt fogom érteni természettörvényen és természetjogon. s nem feladata azzal foglalkozni. hanem az ún. így normatív etika mint tudomány nem lehetséges. A tudomány az ezen akadályra hivatkozók szerint csupán azt írhatja le. A kérdést a filozófia klasszikus nyelvén szólva többnyire úgy tették fel. s mint ilyen mérceként szolgál a különbözõ korok és kultúrák erkölcsi rendszerei számára. azaz olyan erkölcsi normarendszer. azaz tartósan élnek bennük együtt igen különbözõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ személyek. azaz annak lehetetlensége. ami köztudottan számos konfliktus forrása lehet. természetes erkölcsi törvény. E szónak ugyan lehet más jelentése is. Szerintük minden kultúra gondolkodása. ezért szükségképpen egységes. normák. mi legyen. lehetséges-e természettörvény (lex naturalis). A szokások.Emberi természet és univerzalista erkölcs Turgonyi Zoltán Régi vitatéma az etikával foglalkozó filozófusok körében. sõt egyes társadalmak kezdenek multikulturálissá válni.

hiszen ez is szükségképpen az egyik konkrét kultúra hagyományától befolyásolt személyek szellemi terméke lenne. de csakis akkor. Ez esetben ez utóbbi állásfoglalásából és „a házasságtörés aláássa a család intézményét” kijelentésbõl együtt következhetik a számára. Ez könnyen szemléltethetõ a következõ példával. Olyan. hogy határozottan a tények területén maradva rámutassak bizonyos objektíve létezõ oksági összefüggésekre. Lehet. hogy vitapartneremnek hûségesnek kell maradnia feleségéhez. hogy ez a tényítélet meggyõzi vitapartneremet. hogy a házasságtörés aláássa a család intézményét. sõt akár a kölcsönös megértést keresni. Annak nincs semmi akadálya. hogy õt a társadalom sorsa sem érdekli? Ekkor második érvem is puszta tényállítás marad. ebbõl pedig elõzõ kijelentésemmel együtt adódik. míg nem találok az õ értékrendjében olyasmit. De mi van. hogy maradjon hû a feleségéhez. Lehet. ha a család intézménye értéket jelent a számára. terén áttekinthetetlen sokféleség uralkodik. Esetleg azt fogom mondani: a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat. mindkettõnk számára értéknek számító pontot. hogy azt feleli. de erre nincs semmi elvi biztosíték. Reménytelen dolog közös nevezõre jutni. ha azt feleli. hogy bármely esetleges értékrenddel bíró embert biztosan rá tudjak beszélni észérvekkel valamely magatartás követésére. hogy valakit rá akarok beszélni arra. A „van” és a „legyen” közötti hézag azonban csak azt zárja ki. erõsítse a család intézményét és hû legyen a feleségéhez. azaz ha akarja. s ennek során arra a tényre hivatkozom. hogy „legyen társadalom”. A „van” és a „legyen” közötti szakadék valóban létezik.Emberi természet és univerzalista erkölcs 373 mek stb. Kénytelen vagyok tovább érvelni. vagyis akarja. Ám most megint két lehetõség van: ha a másik fél számára a társadalom léte érték. ami fontos a számára. hogy el kell kerülnie a hûtlenséget. „legyen család”. De mi van. mintha az egyes kultúrák más-más világban élnének. hogy nem érdekli õt a család intézményének sorsa? Ekkor nyilvánvalóan hiába hivatkoztam a hûtlenség és a család sorsa közötti oksági összefüggésre. egyik sem lehet kitüntetett. hogy végül találok ilyen. hogy „legyen család”. Tegyük fel. minden szabály csakis a maga helyén érvényes. mondván: ez és ez a ma- . hogy „védjük meg a családot”. akkor ebbõl és „a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat” kijelentésbõl együtt következik. ez puszta tény marad a számára. hogy fenntartsa a társadalmat. s aminek megvédéséhez közvetve az szükséges. s tovább kell keresgélnem. és „semleges” mércét sem lehet elõállítani a rangsorolásukra.

mikor mûködik egy struktúra a saját lényegének. Csupán annyit fogunk mondani: az ember lényege szerint ilyen és ilyen.374 Turgonyi Zoltán gatartás ilyen és ilyen eredményekre. hogy ha valaki explicite nem akar is többet. Ha ilyen és ilyen állapot megõrzése (vagy éppenséggel elkerülése) a célod. A következõ lépés annak eldöntése. kultúrákon keresztül megnyilvánuló sokféle viselkedés közül némelyiket privilegizálni? Nincs-e igaza a relativizmusnak? Nem kell-e beérnünk azzal az állítással. (Hangsúlyozzuk: egy ilyen állítással nem hagyjuk el a tények területét. amelyik valamilyen szempontból objektíve kitüntetett. Az egyes struktúrák e két mûködési módja közötti különbségtételre szolgáló kritériumot nevezi Jacques Maritain „mûködési normalitásnak” (normalité de fonctionnement). sajátosan emberi. eredmények között van-e olyan. amelyek jobban behatárolják 1 Maritain. ha tehát meg akarsz felelni az ember lényegének. hogy egyáltalán legyenek emberek mint emberek. állapotokra stb. azaz mint a biológiai szükségleteken túl sajátosan humán szükségletekkel is rendelkezõ élõlények. A hétköznapi nyelvben bárki képes korrekt módon használni a „beteg” és az „egészséges” szavakat. akkor tehát így és így kell cselekedned. akkor viselkedjél így és így. amikor egy élõlényrõl beszél. a következõkben arra szeretnék rámutatni. hanem valamely egyszerûbb struktúrát nézünk. hogy az embernek léteznie kell ahhoz. amelyet az ember esetében a hagyományos értelemben vett természettörvénnyel azonosít. mint azt.1 Mit nevezhetünk azonban az ember „normális mûködésének”? Ha egyszerûen csak élõlények lennénk. hogy a többinél inkább megfelel az emberi természetnek. természetének megfelelõen. vajon az egyes erkölcsi rendszerek és normatív etikák által elõnyben részesített különbözõ magatartásegyüttesek hatására az emberi világban létrejövõ vagy fennmaradó állapotok. könnyû találni pozitíve vagy negatíve kitüntetett állapotokat.) Ha nem az emberi világot. vezet. hogy bármi egyebet tehessen? Nos. Paris: Presses Universitaires de France. Ám van-e értelme a biologikumon túllépõ. 79. Jacques (1961): L ’Homme et l’État. ezzel már kénytelen igenelni bizonyos ehhez szükséges feltételeket is. s amelyikrõl joggal mondhatjuk. . Mindenki számára világos. a mi esetünkben is csupán a biológiai értelemben „egészséges” és a „beteg” állapotok között kellene különbséget tenni.

minél valósághûbb ismereteket kell nyernünk.2 Ennek alapja szerinte az a régóta ismert sajátosságunk. Hasonló a helyzet a mozgáskészlettel is: ez az állatban túlnyomórészt veleszületett. Az ember Arnold Gehlen kifejezésével élve „természettõl fogva kultúrlény”. Ösztöneink is nagyrészt leépültek. 47. de csakis ott. Budapest: Gondolat. 112. fejezetét. amely az állatban természettõl adott önmaga és a külvilág között. 4 Gehlen 1976. mint elsõ látásra vélnénk. Az ember viszont természettõl sehol nincs „otthon”. míg az állatokban ösztönök jól kifejlett rendszere mûködik. Arnold (1976): Az ember. amely tévedhetetlen biztonsággal irányítja megnyilvánulásaikat. amely – a benne minket automatikusan eligazító ösztönök híján – „meglepetéstér ”4 a számunkra. 2003. Biológiai eszköztelensége miatt az ember a híres gehleni kifejezéssel „hiánylénynek” nevezhetõ. Az állatban ez az összhang egyben „regionális kötõdést” is jelent: egy bizonyos faj a maga sajátos tulajdonságai révén otthonosan mozog ugyan a világnak egy jól meghatározható részében. Gehlen szerint csak kettõ – a szexuális tevékenységre és a táplálkozásra való késztetés – marad meg. Életterét eleve behatárolják biológiai adottságai. lásd az általam írt Etika (Budapest: Kairosz Kiadó. 3 A mai tudomány másképp látja ezt. késztetésérõl beszél.Emberi természet és univerzalista erkölcs 375 az erkölcs – és általában a kultúrák hagyománya által közvetített egyéb elemek – lehetséges tartalmát. hogy biológiai értelemben véve eszköztelenek vagyunk: nem rendelkezünk olyan védekezésre vagy táplálékszerzésre alkalmas specializált szervekkel. 181 stb.) 2. hogy mintegy távolságot tartsunk a közvetlenül adott tények világától. . E tevékenységnek azonban feltétele azon képességünk. Másrészt – 2 Gehlen.. így teremtve meg azt az összhangot. míg az ember mozgásainak óriási többsége tanult. Természete és helye a világban. s egyfajta rálátással bírjunk erre.3 s ezek is gátlás alá helyezhetõk. zsákmány magragadására használható csõre és így tovább. hogy a világról. hogy ez miért nem befolyásolja érdemben az itt vázlatosan kifejtett antropológiát. hiszen enélkül nem tudjuk a kívánt változtatásokat elvégezni. nem pedig természettõl adott. az etológia és a szociobiológia az ember jóval több veleszületett hajlamáról. mint egyes állatok bundája. de tevékenysége következtében bárhol „otthon” lehet. Ez egyrészt azt jelenti. illetve ásásra alkalmas karma. más környezetben pedig életképtelen. páncélja stb. Arról. E vonását azonban önmaga és a külvilág céltudatos alakításával ellensúlyozza.

hanem termeljük élelmünket). amelyek már nem. vagy akár egészen le is mondhatunk róla más motívumtól hajtva (gondoljunk például a „hõsi halálra” vagy a cölibátusra). az mindenképpen igaz. miközben ez utóbbi két tevékenység is sajátosan emberi formát ölt a közvetítések révén (gondoljunk a konyhamûvészetre. hogy az embernek „orientálható impulzusélete” van. hosszabb távú célra irányuló cselekvések kivitelezését. mind pedig az ezek birtokában való tevékenységnek feltétele – képesnek kell lennünk felszabadulni a jelen nyomása alól. hogy utóbb magasabb szinten. ami egyfelõl térben és/vagy idõben távoli tényállások gondolati modellezését jelenti. az étkezési illemszabályokra. hogy ne akadályozzák a racionálisan modellezett. m. azaz „a szükségletek és érdeklõdések gátolható és áthelyezhetõ volta” jellemzi. – fölött. eszközbõl legalább relatíve öncéllá. Így vagyunk például képesek figyelmünket például az éppen adott éhségérzet ellenére is a munkára összpontosítani. indulatok.376 Turgonyi Zoltán s ez már mind az elõbbinek. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek és kielégítésük közé egyre összetettebb közvetítõrendszer iktatódik (például nem a természetben készen talált javakat fogyasztjuk el. másfelõl az uralkodást az éppen adott belsõ késztetések – ösztönök. Az ember viszont képes ezek zárójelbe tételére. . hogy az elsõdleges biológiai szükségletek mellett sajátosan emberi. 71. ha maguk a közvetítések is képesek bizonyos fokig „szükséglet” és „érdeklõdés” tárgyaivá lenni. új típusú szükségletek tárgyát képezõ tevékenységek is keletkeznek (például a tudomány vagy a mûvészet). vagy csak közvetve kapcsolódnak a lét.és a fajfenntartáshoz. közvetlenül adott késztetéseinek enged. Mindezek egyik feltétele az. differenciáltabb formában tehessük meg –. vágyak stb. ily módon háttérbe szorítva az itt és most adott pillanatnyi késztetéseket. motiváló erõ forrásává válni. a tárgyilagos ismeretek szerzésének. azaz csak akkor tudunk felszabadulni a jelen pillanat nyomása alól. Ha ez utóbbi ritka is. Ezt elhalaszthatjuk – olykor éppen azért. az 5 I. Az állat a mindenkori „itt és most” hatása alatt áll. E rendszer nyilvánvalóan csak akkor mûködhetik.5 Nem mindig a biológiailag elsõdleges szükségleteink – a létfenntartásra törekvés és a nemi vágy – kielégítése motivál minket. a pillanattól való elszakadásra. Az eszközök ilyen módon történõ céllá válása azt jelenti. érzelmek. sõt ez akár önálló örömforrássá is válhat.

a szerelemre vagy a családdal kapcsolatos intézményekre és szokásokra). hanem fõként a szellemiekrõl: a különbözõ technikákról. nem pusztán a munkamegosztás által lehetõvé tett hatékonyabb élettevékenység. megint csak eltérõen az állatok világától.Emberi természet és univerzalista erkölcs 377 erotikára. s viselkedésük sokkal kiszámíthatatlanabb. Szemben az individualista. Maga ez a gazdagodás. és nem is elsõsorban a fizikai tárgyiasulásokról van szó. Nem elegendõ azonban. mintegy leválni a cselekvõrõl és túlélni õt. Az erkölcs egyik fõ funkciója éppen az emberi viselkedés elõreláthatóságának növelése. képes elszakadni az itt és most adott szituációtól a fent említett két értelemben. Társas mivoltunk azonban némileg bonyolítja is a racionális kontroll megvalósítását. nagyobb fokú tervezhetõség miatt. hanem fõként azért. E növekedés és gazdagodás azonban nyilvánvalóan nem egyetlen nemzedék mûve. tehát a szükségletek bõvülésének. hogy emberi módon létezünk. hanem egymásra épülõ generációké. ami tudásunk folytonos bõvülését. Egyrészt jele annak. Mindebbõl talán érthetõ. és a mindezeket hordozó nyelvrõl. ahol minden generáció lényegében a korábbiak életét ismétli. A világ felett racionális megismerõ és átalakító tevékenység által nyert uralom létének és növekedésének fontos feltétele tehát társas mivoltunk. illetve humanizálódásának folyamata is szerves része az emberi világ mint emberi világ mûködésének. mert az emberi tevékenység eredményei képesek tárgyiasulni. Ez azért lehetséges. A társadalom mint olyan mozgására is tekintettel kell lenniük. hiszen az egyének cselekvésük során kölcsönösen keresztezhetik egymás terveit. mint az élettelen természet vagy az élõvilág történései. azzal összefüggésben is. s elsõ pillantásra az átlagember számára kézenfekvõnek látszó felfogással. ismereteinek és egyéb szellemi tárgyiasulásainak is birtokába jut. ha az egyének a maguk cselekvését egymáséval kölcsönösen összehangolják. mint láttuk. magatartási szabályokról.. a társadalom . másrészt vissza is hathat a további fejlõdésre (például a tudomány eredményei révén). intézményekrõl stb. Itt nem csak. a világ feletti racionális kontrollunk növekedését eredményezi. hogy. mert a nyelv által hordozott hagyomány révén minden generáció az összes korábbi nemzedék tapasztalatainak. E gazdagodással egy idõben s vele kölcsönhatásban növekszik az ember racionális uralma a természet felett. hogy az ember normális mûködéséhez hozzátartozik a történelem továbbvitelében és a társadalom fenntartásában való részvétel.

378 Turgonyi Zoltán nem egyszerûen az itt és most létezõ egyének matematikai összege. mindezek szellemében kell megszerveznünk az emberek nevelését. a társadalom irányítását. a korábban említettek jegyében. hanem. meghatározott módon kell léteznie. hogy egyáltalán emberként létezzék. Ezt szolgálja – a külsõ szankciók mellett – a hagyományos kifejezéssel erényeknek nevezett készségek kialakítása.. az ontológiailag kitüntetettet – az emberi természet „normális mûködését” – akarjuk szolgálni. azaz egyrészt az ember–természet. A mûködési normalitás biztosítása végett szükség van tehát egyrészt az egyének viselkedésének lehetõség szerint elõreláthatóvá tételére. akár nem. akarattal. s nem hagyatkozhatunk a véletlenre. egymáshoz adódó döntései szabják meg a sorsát. ha a lehetséges célkitûzések közül. ahhoz. az erények léte és szerepe nem hagyható figyelmen kívül. Ez utóbbiak kapcsán meg kell jegyezni. A fentiek alapján talán már nyilvánvaló. azaz máris vannak a puszta létezésen túl egyéb kritériumok is. leírható a „mértékletesség” és a „lelki erõsség” hagyományos fogalmainak segítségével is). noha a klasszikus erénytan bizonyos részletein (például az erények számán) lehet vitatkozni. hogy feleljen. Ennek megfelelõen körvonalazódnak a legfontosabb erkölcsi normák. Ugyanakkor nem valamiféle szuperszemély. s kiválóan összhangba hozható a modern antropológia eredményeivel (így például a saját viselkedésünk feletti kontroll. az egyének egymást keresztezõ. másrészt e viselkedéseknek a társadalom további fennmaradása szempontjából kívánatos irányba terelésére. akár akarjuk. Törekednünk kell a világ és önmagunk feletti racionális kontroll növelésére. a megfelelõ motivációk kialakítására szolgáló intézményeket a családtól a törvényhozásig stb. a létfenntartáshoz már legfeljebb csak közvetve kapcsolódó tevékenységekre). Ám ezek betartására az egyéneket valami módon motiválni is kell. hanem õket túlélõ – noha persze csak a mindenkori egyének által hordozott – szerves egész. hogy. nem rendelkezik saját öntudattal. azaz folytatódjék a generációk hosszú sora óta tartó . másrészt az ember–ember viszony kiszámíthatóbbá tételére. hogy közben ne kerüljenek veszélybe a társadalom további életének ontológiai feltételei. amely egyszerre segíti önnön racionális cselekvésünket és viselkedésünk mások számára való elõreláthatóságát. tekintettel kell tehát lennünk erre cselekvésünk során. s mindezt úgy. hogy az embernek. a társadalom fizikai önújratermeléséhez szükséges idõ csökkentésére (ami által egyre nagyobb tér jut sajátosan emberi. amelyeknek cselekvésünk meg kell.

annyiban tilos õt e javak birtoklásában lopással vagy más módon megzavarni. illetve a termék fölött ki rendelkezhet: ez indokolja a tulajdonnal kapcsolatos különbözõ normákat. az objektivációk számát gyarapító stb. mások iránt érzett spontán és oktalan ellen-. A lényeg az. Természetesen e gazdagság tartalmát csak olyan emberi tevékenységek képezhetik. szükségleteink és képességeink gazdagsága növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. s objektivációink. például a magántulajdon a „természetes”. ha nem bízhatnak abban. . hogy a javak elosztásának azt a rendszerét. amelyeket hagyományosan erényeknek szokás nevezni. hogy a legegyszerûbb közösség sem képes mûködni. részben pedig az ezekhez szükséges készségek – „erények” – megszerzésére szólítanak fel. amely éppen magának az általában vett gazdagító. Abban mindenki egyetért. Hagyományos parancsai részben az emberi viselkedés kiszámíthatóságát és a társadalom további létének biztosítását szolgálják. hogy a hozzá szükséges eszközök és nyersanyagok. ha nem tisztázott. kiszámíthatóságot. S ugyancsak lényeges önmagunk és mások viselkedésének elõreláthatósága érdekében. ha az embereket egymás részérõl kiszámíthatatlan módon bármikor agresszió érheti. mindenekelõtt a társadalom fennmaradását vagy azt a rendet. A munka sem végezhetõ úgy. hanem mindezek ellenõrzésére és féken tartására készségeket alakítsunk ki magunkban. Nyilvánvaló. félelem. A szûkebb értelemben vett erkölcs is ennek rendelõdik alá. amelyet az adott közösség igazolhatónak tart. ösztönös vágy. tilthatja például azt. hogy az egymástól kapott információk igazak: innen az ölés és a hazugság tilalma. (Természetesen ezzel még nem azt állítom. pusztán azt akarom mondani. komplexitásnövelõ.Emberi természet és univerzalista erkölcs 379 kulturális felhalmozási folyamat. hogy amennyiben valaki jogosan rendelkezik bizonyos javak felett. illetve rokonszenv) vagy egyoldalú önzés irányítsák. normákkal is védi. tevékenységnek a nyugodt végzéséhez szükséges. vagy vonakodjék megosztani a többiekkel élelmét.) Mindezeken kívül valahogyan szabályozni kell a két nem viszonyát. kétségbeesés. A „Ne lopj!” parancsának akár a magántulajdon hiánya esetén is lehet értelme. különös tekintettel a szaporodás és nevelés intézményi kereteire. ha ez az ott uralkodó szabály. hogy valamilyen szabályozásra szükség van. hogy a tulajdon ilyen és ilyen konkrét formája. hogy viselkedésünket ne kiszámíthatatlan szenvedélyek (hirtelen harag. hogy valaki a közösen szerzett zsákmányból egy részt elrejtsen magának. amelyek nem veszélyeztetik a náluk ontológiailag alapvetõbb feltételeket.

Mindez persze generációk hosszú során át tartó folyamat. hogy az egyes kultúrákat összehasonlíthatjuk annak alapján. ez pedig elsõ pillantásra azt jelentené. betegekét. nem különböznek-e mégis valamiben az egyébként egyaránt létezõ. s ezzel párhuzamosan világunk gazdagodása. hogyan maradhatnak fenn és mûködhetnek ezeknek ellentmondó normákat valló társadalmak? S hogyan ítélkezzünk róluk? Ez utóbbi kérdés sem intézhetõ el azzal. vagy meg kell vizsgálnunk. azaz egyre több sajátosan emberi szükséglet és képesség keletkezése (illetve az eredeti biológiai szükségletek és kielégítésük humanizálódása). hiszen értelmezésünkben az erkölcs éppenséggel nem más és nem több. Láttuk. hogy természetünk velejárója a világ meglepetéstér-voltának csökkentése. kézenfekvõ tehát. hogy egy adott társadalom puszta fennállása és mûködése már igazolja is a benne elfogadott erkölcsi normákat. Próbálkozzunk meg az utóbbival! Mércéül itt is a fent már alkalmazott antropológiai modell kínálkozik. hogy hol tartanak e fejlõdésben. hogy általa összemérjük õket. azaz az objektív valóságról szóló ismereteink körének bõvülése. akiket valamely vallási célból vélnek szükségesnek feláldozni. a létfenntartás technikai tökéletesedése révén egyre nagyobb idõ felszabadulása másfajta tevékenységekre. mint az. Két lehetõségünk van. s ez a valami nem alkalmas-e arra. másrészt sok esetben az öregekét. hogy erkölcsteleneknek nyilvánítjuk õket. egyrészt az idegenekét. nem tudván kitörni a relativizmus csapdájából –. ami az emberi világ normális mûködéséhez szükséges. . miért találkozunk a fenti általános elveknek nyilvánvalóan ellentmondó szabályokkal is? Hogy csak a ma legfontosabbnak ítélt területrõl. újszülöttekét. az emberi élet tiszteletének témakörébõl vett példákra szorítkozzunk: számos nép bizonyos esetekben megengedettnek tartja ártatlan emberek megölését. mûködõ társadalmak.380 Turgonyi Zoltán Mindezzel kapcsolatban azonban rögtön felmerülhet egy kérdés: ha természetünk ennyire megszabja. Hogyan lehetségesek ilyen és ezekhez hasonló ellenpéldák? Ha egyszer az emberi természet normális mûködése vagy egyáltalán az emberi világ fennmaradása a korábban említett alapvetõ erkölcsi szabályokat kívánja meg. hogy minden normarendszer megfelel a maga társadalma sajátos körülményeinek – ám akkor itt be is fejezhetjük fejtegetésünket. vagy azokét. mit kell tennünk a társadalom fennmaradása és mûködése érdekében. Vagy beletörõdünk abba. a külsõ természet és az önmagunk feletti racionális kontroll növekedése.

és a sorsa csak másoknak szolgál tanulságul a kulturális evolúció további folyamatában. a korábbiaknál hatékonyabb. hogy egy a természet felett gyakorolt uralom terén hirtelen igen nagy elõrelépést tett társadalom rossz irányban próbálkozik az új helyzet szülte erkölcsi és politikai problémák megoldása terén. tehát a folyamatban mindig marad valami véletlenszerû. mind az erkölcs változása egy kulturális evolúciós folyamat része. ha az új körülmények szülte erkölcsbeli változások is megfelelnek az erkölcs általános céljának. Még a legtudatosabban megtervezett válaszok sem képesek minden lehetséges következménnyel számolni. kevesebb áldozattal járó stb. A dolog ennél valamivel bonyolultabb. hogy az a kultúra kap „jobb osztályzatot” a maga egészében. nem feltétlenül véglegesek. módokon válaszolják meg. s persze a válaszok maguk is újabb kihívásokat szülhetnek. tehát tovább növelik. vagy legalább nem csökkentik az emberi magatartások kölcsönös elõreláthatóságát s így az . Elképzelhetõ például. amelyek messzebb jutottak a természet felett gyakorolt uralomban és az emberi tevékenységformák gazdagodásában. hogy a fejlettebb technika és/vagy a szükségletek nagyobb gazdagsága által teremtett új körülmények automatikusan a megváltozott viszonyoknak inkább megfelelõ. hogy e társadalom fel is bomlik.Emberi természet és univerzalista erkölcs 381 A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozzuk: nem arról van szó. A technika és a szükségletek terén való fejlõdés gondolatát tehát itt nem arra használjuk. A fejlõdés során megváltozhatnak. amelyek között egy bizonyos. természetünkbõl elsõ pillantásra logikusan következni látszó normáktól eltérõ szabályokat elfogadó társadalom létezik és mûködik. noha e vonás csökkenése történelmi tendencia. emberibbnek. Az emberek minduntalan azzal próbálkoznak. hogy a természet és a kultúra (a maguk alkotta „második természet”) részérõl érkezõ kihívásokat újabb. hanem csupán általa akarjuk jelezni: a sajátos körülmények. kényelmesebb. akár oly módon. a kölcsönös kiszámíthatóságot és a társadalom túlélését az új helyzetben jobban segítõ erkölcsi normákat hoznak magukkal. hogy segítségével közvetlenül magasabb rendûnek nyilvánítsuk azon társadalmak erkölcsét. Mind a világ feletti uralom növekedése és a szükségletek gazdagodása. Nem biztos. és a társadalom ilyen módon keletkezõ új formája csakis akkor mondható jobbnak. gazdagsága kibontakoztatásában. gyorsabb. a fentebb megjelölt. Így alapvetõen egy „trial and error ” jellegû folyamatról van szó. amelyik messzebbre jutott a természet felett gyakorolt uralomban és saját komplexitása. s a kísérlet kudarca esetleg csupán generációkkal késõbb derül ki.

amelyek az efféle szélsõségesen rossz körülményeket megszüntethetik.382 Turgonyi Zoltán emberek biztonságát. Az ilyen körülmények persze önmagukban nem teszik szükségszerûvé e szokás létrejöttét. az új szakasz jobban megfelel az emberi természetnek. ezenfelül. hogy egyáltalán lehessenek emberi szükségleteink. addig a hatékonyság javítása és a sajátosan emberi szükségletek kielégítésére fordítható idõ növelése a természetes). épp a természetes – a külvilág feletti racionális kontrollt és uralmat növelõ – emberi fejlõdés szünteti meg. A fejlõdés bizonyos pontjától kezdve a társadalom rendelkezik olyan eszközökkel. például ha azt látjuk.) Az ártatlan megölésének tilalma alóli kivétel létalapja ez esetben tehát nyilvánvalóan átmeneti. Ha pedig. amennyiben – helyesen – e természet lényegi mozzanatának tekintjük a világ – és önmagunk – feletti racionális kontroll növekedésének és szükségleteink gazdagodásának folyamatát is. hogy elsõsorban a munkaerõként számba jöhetõ személyek életben tartásában érdekeltek. hogy az ily módon zajló erkölcsi fejlõdés mindenütt normák ugyanazon meghatározott készlete felé közelít. S ha ez így van. és nem tekintjük természetesnek. De . de most nem ez a lényeges. hogy a továbblépés nem fenyegeti természetünk létének és mûködésének ontológiai alapjait. az említett általános normákkal szembeni ellenpéldákat lehetõvé tevõ fázis természettõl átmenetinek mondható. ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan a megállás a természetes. hogy a nyomor megszüntetésének eszközei még aránytalanul oszlanak meg az egyes népek között. azt is tapasztaljuk. akkor e normák objektíve kitüntetettek. hogy a gazdasági növekedés bizonyos vonatkozásokban a földi élet fennmaradását veszélyezteti. (Mára az emberiség már rég eljutott e fokra. hiszen ezek felelnek meg legjobban természetünknek. ha egy társadalom az uralom és szükségletek egy adott szintjén stagnál (feltéve persze. egyes – az adott vonatkozásban növekedést kívánó – szükségleteink kielégítését fel kell áldoznunk azért. Világítsuk meg mindezeket az ölés tilalmával szemben felhozott ellenpéldák segítségével! Az újszülöttek (elsõsorban a leányok) vagy az öreg szülõk megölésének megengedését nyilvánvalóan az adott közösség szegénysége magyarázza: olyan mostoha körülmények között élnek. hanem az. hogy e körülmények nyilvánvalóan átmenetiek. s nem rontják a társadalom túlélési esélyeit sem. s ezért a korábbi. amíg azonban ilyen veszély nem áll fenn. így az újszülött és az öreg szülõ megölésének tilalma és az általa feltételezett fejlettségi szint jobban megfelel az emberi természetnek. más kérdés. azaz hogy emberként tovább létezhessünk.

S ami talán még fontosabb: az egyes kultúrák közötti csere. hogy történelmileg mulandó körülményeken alapul: jobban megfelel az ember – itt is fejlõdésében. a már megteremtett objektivációk nagy részének újra meg újra való elpusztulását eredményezné. hogy van eszközünk a külön- . hanem joggal számíthatnak arra. (Szigorú értelemben persze nem lehet megcáfolni ugyanúgy. a világ megmunkálása. mozgásában tekintett – természetének az. hiszen az ennek hatékonyságába vetett hit történelmileg mulandó tévedésen alapul. továbbá az erõk nagyobb szabású felhasználását lehetõvé tevõ kultúraközi kooperáció is csak akkor lehetséges. Az állandó hadiállapot éppen az e munkához szükséges nyugodt feltételeket zárná ki. ha az embereknek nem azzal a tudattal kell átlépniük saját kultúrájuk földrajzi határait. Igaz. Minthogy tehát a morális közösség globális mértékûvé bõvülése szintén az emberi természet lényegi mozgásával egybevágó tendencia. ahogyan egy hibás geometriai tételt. de gyakorlati bizonyossággal rendelkezhetünk a hamisságáról. pontosabban mondhatjuk azt – például ama tapasztalatunk alapján. aki igaznak tartja. az objektivációs tevékenység szakadatlansága tiltja meg.) A törzsön. amely mindegyik érintettnél tovább gyorsíthatja a fejlõdést. ha az ártatlan ember megölésének tilalma bármely két nép tagjainak vonatkozásában kölcsönösen érvényes. hogy hasonló eredményre jutnánk például a lopás vagy a hazugság tilalmának ellentmondó esetek vizsgálatakor is). hogy e hiedelem igazsága meglehetõsen valószínûtlen. A korábban említett általános normákkal szemben felhozható egyéb ellenpéldákkal most helyszûke miatt nem foglalkozhatunk (valószínûleg könnyen belátható egyébként. a fizikai és szellemi objektivációk kölcsönös átadása. hogy ugyanolyan elbánásban részesülnek. hogy számos társadalom mûködik. s ezért a bizonyítás terhe arra hárul. népen stb. az idegent gyakran nem is tekintik embernek.Emberi természet és univerzalista erkölcs 383 hasonló a helyzet az emberáldozattal is. A népenkénti végérvényes elkülönülést a külsõ természet felett gyakorolt uralom folytonos növelése. hogy kezdetben az erkölcsi normák csak egy-egy kisebb csoporton belül érvényesek. mint otthon. kívüli idegenek megölésének kérdése átvezet bennünket a morális közösség terjedelmének általánosabb problémájához. de történelmi tendencia a morális közösségek méretének növekedése. de már a fentiekbõl is látszik. az idegen megölésének megengedésérõl is elmondható. hogy idegenben esetleg megölik vagy rabszolgává teszik õket. sõt virágzik e szokás gyakorlása nélkül is –.

65. amelynek õ megkülönbözteti ontológiai és ismeretelméleti aspektusát: önmagában véve mindig igaz. 1–2. hogy a történeti fejlõdés nem idegen a természetes erkölcsi törvénytõl. Leo Strauss nyomán. Aquinói Szent Tamás. Jacques Maritain pedig – Tamás e gondolataira is hivatkozva – már határozottan amellett van. 67.. qu. hogy az itt alkalmazott mérce túlságosan „nyugati”. az arisztotelészi és a tomista típust. megfogalmazódása generációk hosszú során át tartó folyamat. találunk precedenst a természetes erkölcsi törvény legalább részbeni történeti változásának elismerésére.. s az utóbbiakról úgy véli. de különbséget tesz elsõdleges és másodlagos parancsok között. még ha fejlõdésüknek van is – természetünk egysége és a minden kultúrában közös alapfeladatok és kihívások miatt – valamiféle belsõ logikája és felismerhetõ iránya. amely minden korban és helyen egyaránt érvényes. Strauss. Példaként a többnejûség és a válás tilalmáról állítja. Budapest: Pallas Stúdió–Attraktor Kft. a premodern kor elméleteit értem. természettörvényrõl? Elsõ pillantásra úgy vélhetõ. bizonyos történelmi körülmények függvénye.. ám ezek tudatosulása. a társadalom normális mûködését biztosító normák lényeges pontokon módosulnak koronként és kultúránként. art. hogy az emberi természetnek ilyen és ilyen normák felelnek meg a legjobban. Strauss három nagy irányzatot sorol ide: a szókratikus–platóni–sztoikus. art. .8 A jeles neotomista filozófus. Supplementum. nemmel kell felelnünk. bizonyos sajátos körülmények következtében érvényességük a múltban szünetelhetett. lábjegyzetben említett könyvem 4. a 3. Az eddig elmondottak alapján az olvasó azt gondolhatja. Nem használja ugyan a 6 Arra a lehetséges vádra. 2.6 Beszélhetünk-e azonban már mindezek alapján hagyományos értelemben vett természetjogról. hogy nem volt mindig érvényben. 8 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica. a klasszikus természetjog7 egyik legjelesebb képviselõje a természettörvényt egészében változatlannak tartja ugyan. 106. hiszen a régi természetjogi elméletek általában olyan egyetemes normarendszer létezése mellett érveltek. fejezetében válaszolok. és qu. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a természetjogi elméletek történetét. E feltétel nem látszik teljesülni a mi esetünkben. 7 Klasszikus természetjogon..384 Turgonyi Zoltán bözõ kultúrák erkölcseinek összevetésére és az általunk az emberi természethez leginkább illõnek tekintett normák objektíve kitüntetett volta melletti érvelésre. Leo (1999): Természetjog és történelem.

az õsember nyilvánvalóan nem vonható felelõsségre azért. Mondhatjuk-e azonban mi is. amely a legjobban felelne meg az embereknek. hiszen a teljes ismerethez való fokozatos eljutás természetes folyamat. az emberi jogokról). természetünkbõl adódik. s hogy szabad-e valakit saját kérésére megölni. hogy embernek tekintett ártatlan és vétlen élõlényt nem szabad megölni). Nézetünk szerint az elõbbi eset áll fenn. vagy még a kómában lévõ beteg. Van egy olyan normarendszer. hogy a normák változásának folyamata elvben egyszer lezárulhat.9 A természetjog felismerésének e történeti folyamata azonban Maritainnél normák egy meghatározott és végérvényes készlete mint cél felé tart.Emberi természet és univerzalista erkölcs 385 „kulturális evolúció” kifejezést. A kérdés az. hogy a mércétõl eltérõ szabályokat követõ régi társadalmak tagjait erkölcsileg el kellene ítélnünk. hogy a múltban bizonyos esetekben sokfelé megengedték a szokások ártatlan emberek megölését. s ne veszélyeztesd a társadalom jövõbeni fennmaradását!” A válaszadás végett térjünk vissza az ölés tilalmának példájához! Láttuk. hacsak nem elégszünk meg valami egészen általános szabállyal. hogy általánosan elfogadottá váljék az ártatlan ember megölésének teljes tilalma (viták folynak persze arról. Mára a körülmények megváltozása következtében elvileg megérett a helyzet arra. de az egyszerûség kedvéért most tekintsünk el ezektõl. akkor aligha beszélhetünk többé természetjogról. hogy csak így tehetünk szert bármiféle tudásra. amelyek következtében ismét módosulnia kell az ölés tilalmának. Természetesen elképzelhetõek olyan – akár kozmi9 Maritain. hogy ezzel ebben a vonatkozásban elérkeztünk-e a természetjog egy végérvényes normájához. s mindeközben lehetõség szerint járulj hozzá a sajátosan emberi szükségletek körének gazdagodásához. de szavaiból világosan kiderül. hogy erre gondol. s amely ennyiben örök érvényû és mércéül szolgálhat a korábbi korok erkölcsi rendszereinek értékelésében (de anélkül. s vegyük úgy: abban nagyjából kialakulóban van az egyetértés. s eljuthatunk egy végérvényes rendszerhez? Ha nem. a korábban felvázolt antropológia fényében. 20 és 188. hogy ember-e már a magzat. mondjuk. például effélével: „Cselekedj mindig úgy. Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse. hogy nincs fogalma. hogy biztosítsd az objektivációs tevékenység megkövetelte biztonsághoz szükséges kiszámíthatóságot. . Jacques (1986): La loi naturelle ou loi non écrite. hogy a jövõben olyan változások történnek. vagy elképzelhetõ.

amelyek következtében szükséges vagy legalábbis lehetséges volt ártatlan emberek megölését megengedõ erkölcsi normák kialakulása. hiszen az emberi természet normális mûködéséhez tartozó erkölcsi szabályokat keressük. amelyek ismét nyomorúságos viszonyokat idézhetnek elõ az egész Földön. hogy lehetséges bizonyos tartalmilag meghatározott. amelyek az emberi természet mozgásának megfelelõ irányban történnek. mint ha a Földön találnánk egy újabb.10 Ezen az sem változtat. bõvítik a sajátosan emberi szükségletek körét stb. Az ilyenek lakói eszes élõlényi voltuknál fogva filozófiai értelemben természetesen embernek tekinthetõk akkor is. miképpen kívánja meg a világméretû kooperációt a természet felett gyakorolt racionális uralom további növelése és a szükségletek és képességek gazdagodásának folyamata. ha testi felépítésük távolról sem hasonlít a miénkre. (13) 10: 54–63.. az emberi természetnek az adott vonatkozásban a legjobban megfelelõ erkölcsi normákat kimondani. Ha ez a fejlõdés egyirányú. eddig ismeretlen népet. tehát növelik a világ feletti racionális uralmat. hiszen fent már láttuk. vagy legfeljebb stagnálhat. ha a dolgok a természetünknek megfelelõ irányban mennek. S ugyanakkor az ölés tilalmának megfogalmazódása e vonatkozásban is véges folyamat: ha eljutottunk ahhoz a szabályhoz. Mindezek alapján elmondhatjuk: legalább egy példával már rendelkezünk arra. akkor azt mondhatjuk. In: Liget. vél10 Arról. lásd a következõ írásaimat: Turgonyi Zoltán (2001): Az állatfelszabadítástól a dekonstruktív ökológiáig. hogy végleg megszûntek azok a viszonyok. s egyúttal végérvényes. ha egyszer más bolygókon kialakult civilizációkat fedezünk föl. (14) 9: 84–96 és Turgonyi Zoltán (2000): Szeressék-e a keresztények a himlõvírusokat? Az antropocentrizmus ökoteológiai kritikájáról. Az ártatlan ember megölésének tilalma nyilvánvalóan az ilyen lények számára is megelõlegezi a védelmet. A velük való esetleges találkozás erkölcsi szempontból ugyanolyan. tekintet nélkül arra. amelynek értelmében minden ártatlan embert tilos megölni. hogy az állatok és növények miért nem vonhatók be a morális közösségbe. akkor az ölés tilalma által védett lények köre nem bõvíthetõ tovább. de minket most az olyan változások érdekelnek. Ha hasonló vizsgálódásokat végeznénk más normák vonatkozásában. In: Liget. akár emberi eredetû – világkatasztrófák. S természetesen a morális közösség globális méretûvé válása is visszafordíthatatlan. . de vissza nem fordulhat. Irányzatok a környezeti etikában. vagy saját közösségünkhöz tartozik. konkrét. hogy idegen-e.386 Turgonyi Zoltán kus. ami kíméletlen harcra készteti egymás ellen az embereket a puszta fennmaradásért.

Gyakorlatilag azonban az emberek zöme spontán módon úgyis olyan célokat követ. hiszen az erkölcsre való tudatos reflexió valamilyen fokon az eddigi történelem során is létezett. amelyek felhasználásával megalkotható egy átfogó természetjogi elmélet. mint a társadalom mûködését javító eszköz.. hanem abból fakadnak. differenciálódásának mint természetünkkel összhangban lévõ tendenciának. szokások.Emberi természet és univerzalista erkölcs 387 hetõen hasonló eredményre jutnánk. hogy minden esetben ugyanazon emberi természetnek kell ugyanazon közös világunkkal szembesülve ugyanazon alapvetõ feladatokat megoldania. ám a kannibalizmus vagy az özvegyek elégetése természetesen megszüntetendõ. Csak azt írtuk le. Nem is az lesz a célja. kulturális értékek homogenizálódása. Jó okunk van tehát feltételezni. Nem azt mondottuk tehát. hogy gyökeresen megváltoztassa a parancsok és tilalmak megszokott rendszerét.11 A fentiek természetesen csak a fõbb alapgondolatokat vázolják föl. nemzeti konyhákat. amelyek kifejezetten ellentétben állnak a fenti értelemben vett természetjoggal. milyen szabályokat kell követnie valakinek. egyszerûen. tehát az erkölcsöt (is) alakító kulturális evolúciónak van egy bizonyos kitüntetett iránya. miért lett erkölcsünk olyan. Épp ellenkezõleg: ezek sokfélesége maga is megfelel az emberi világ gazdagodásának. hogy érveljen a relativizmussal szemben. olyan eszményeket vall stb. Maga e reflexió is a kulturális evolúció termékeként fogható fel. De azért valami újat is adhat az erkölcsi gyakorlat számára mindez. hogy az egyes kultúrák erkölcsi rendszerei közötti nagy hasonlóságok nem pusztán a véletlen mûvei. A néptáncokat. . akkor ennek fényében akár arra is mód nyílhat. hogy a fentieket kell tennünk. hogy a természetjog lehetséges. így részben mintegy racionális ellenõrzés alatt tartva az evolúció menetét. ha az emberi természet normális mûködésének fenntartása a célja. ami egyébként szintén természetes dolog. hogy az egyes kultúrák normái között még fennmaradó eltérések okait tisztázzuk és megegyezésre jussunk. amilyen. Hiszen ha feltárjuk e folyamat belsõ logikáját. számukra tehát a fenti elvek alapján majdan megalkotható természettörvény felszólító erõvel is bírni fog. Ám az már most látható. 11 Az erkölcs egyetemes érvényének nem szükségképpeni velejárója az erkölcsön kívüli hagyományok. s vissza is hatott az erkölcs alakulására. helyi viseleteket nem fenyegeti veszély. hanem az. hogy ennek normái nem szolgálnak majd különösebb meglepetésekkel az emberek számára. miféle funkciót töltenek be valójában a morális szabályok a társadalom életében. s megértjük. Csak azon hagyományok vetendõk el. rámutatva. Végezetül újra hangsúlyozzuk: a fentiekkel nem léptük át a „van” és a „legyen” határát. amelyek feltételezik egy emberi világ létezését.

.

TUDÁS .

.

és 3. illetve normateremtõ mûködésként értelmezi. kérdésfelvetéseik módját máig megõrizte az analitikus filozófia.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában Benedek András Mi a tudás? Mikor mondhatjuk. a jogi és erkölcsi szabályokhoz hasonlóan. mit értünk tudáson. (ii) hogy egységes és általános meghatározást kell adni arra. a normatív tudásnak a közösségi és intézményesült hatalommal egybeépülõ történeti fogalmát. Bár e két tézist utoljára talán csak a Körhöz és „hivatalos ellenzékéhez” tartozó gondolkodók vallották egyöntetûen. a kommunikációs eljárások normatív aktusainak formalizmusát.és kultúrtörté- . 2. Tudás és nem tudás etikai kérdéseket is felvetõ szétválasztására tett kísérletük nyomán – a tudás alapú társadalmak hajnalán – ismét a „Mit is értünk tudáson?” kérdés került a viták középpontjába. vagy tudományos ismereten. minek kell(ene) teljesülnie ahhoz. melyben a tudás fogalma jelentéselméleti meghatározást nyert. hogy valamely állítása igaz legyen. normakövetõ. mely a szabályok és közösségi viselkedési minták elsajátítható minimumának betartását jelenti. E normatív tényezõk a kommunikáció interszubjektív technikai feltételei között a társadalom. társadalmi normáknak való megfelelésként. mely a tudást. A kérdés analízisekor összekapcsolok három problémakört: 1. ha meg tudjuk mondani. hogy (i) csak akkor beszélhetünk tudásról vagy tudományról. hogy tudunk valamit? A több ezer éves kérdésekre a Bécsi Kör „filozófiai” társasága adta az egyik leghatásosabb huszadik századi választ. Az analitikus filozófiában teret nyert az az álláspont. Tagjai elfogadták. az analitikus tudáselméletben ismertté vált Gettier-féle ellenpéldák ismeretelméleti kontextusát.

1–2: 231–233. E tradíció szerint a megismerõ alany puszta hite. A Gettier által analitikus alakra hozott „igazolt igaz hit” koncepciója a hatvanas évek elején kifejezte azt a nyugati gondolkodásmódot. (Eredeti megjelenés: Is justified true belief knowledge? In: Analysis. „igazolására”: jusztifikációjára. és (3) a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett igazságára. milyen problémákat vet fel a tradicionális tudáskoncepció alkalmazása normák esetében. Megvizsgálom.1 Ezzel a hagyományos feltételek ismeretelméleti trilemmáján túllépõ követelmények elé állította mindazokat. személyes meggyõzõdése. valamely nézettel való szívbéli egyetértése nem tarthat igényt a tudás címszóra. szubjektív állapotára. melyek két fõ értelmezési keretet jelölnek ki: 1 Gettier. és két ellenpéldájával megmutatta. ha ezen kívül valamilyen episztemikus többlettel nem rendelkezik. (1995): Igazolt igaz hit-e a tudás? In: Magyar Filozófiai Szemle.392 Benedek András netben nyerik alapjukat. A Gettier által megfogalmazott „definíció” formálisan többféleképpen is felírható. 1963/23. Célja. Mondanivalóm problémafeltáró szándékú.) . Ez egyfelõl az ismeretelmélet mint alapvetõ filozófiai diszciplína súlyát. ha történetesen az adott nézet mint magánvélemény. másfelõl a megalapozási problémák sajátos túlsúlyát jelenti. vagy legalább interszubjektív) alátámasztására. hogy ezek – szándékolt érvényességi területükön belül – a józan ész számára aligha elégségesek. 121–123. akik a puszta hitet mint esetlegesen igaz nézetet szembeállították a megalapozott tudással. Edmund L. Az eltérések az értelmezés különbözõ lehetõségeit mutatják. AZ „IGAZOLT IGAZ HIT” ÉS AZ ANALITIKUS TUDÁSFOGALOM Edmund Gettier 1963-ban egyszerre két ismeretelméleti fegyvertényt vitt véghez: megfogalmazta az analitikus filozófia tudáskoncepciójának addig elfogadott szükséges feltételeit. A tudás fogalma e hagyományban három tényezõre támaszkodik: (1) a vélekedés megismerõ alanyhoz kötött. melyet általában is jellemez az ismeretelméleti problémák középpontba állítása. (2) a szubjektív álláspont jogosultságának (többnyire objektív. gondolati vagy beszédaktusára. vagy (bármi/bárki) más által elért meggyõz(õd)és igaz. hogy tisztázza a támpontokat adó hipotéziseket. még akkor sem.

Az álláspont ebben a felfogásban. Ezekbe a keretekbe a tudás három feltételének konkrét interpretációi illeszkedhetnek a „P állítás igaz” jelentésének és kritériumainak megfogalmazásaitól kezdve a hitállapotok meghatározásáig. hogy P”. Ez a megkülönböztetés nem azokat az „episztemikus” különbségeket öleli fel. hogyan lehet másokat bizonyos nézetek elfogadására rávenni. vagy általában a nyelv és a nyelvi kifejezések használatának grammati2 A variációk és a különbözõ jusztifikációs szabályok (J-rule) száma az analitikus tudáselméletek irodalmában mára igen gazdag. hogyan lehet a tudást a befogadó számára demonstrálni. vagy „S igazoltan hiszi. George S. vagy a P állítás elfogadásának számtalan különbözõ kritériumáig. mi is a tudás. hogy P”. másokra hatást gyakorolni. hogy szubjektum „S számára P jusztifikált”. Meglepõen kevés szabály kezeli a problémát normatív vagy jogi kontextusban. a külsõleg is szabályozott és közössé tett nyelvi megnyilvánulások folyamatában elért elkötelezettség. Az (episztemikus) többlet – a neoklasszikus felfogás szerint – inkább a józan ész számára is jól felfogható (2) feltételhez kapcsolódó jusztifikációs igényben. nem pedig arról. melyek a megismerés bizonyos tárgyai esetében – mint amilyenek a belsõ érzetek. Gettier maga is Platónra. Áttekinti például Pappas. nem annyira az igazságról alkotott személyes meggyõzõdés. Chisholmra és Ayerre utalva több változatban fogalmazza meg a jusztifikáció ismeretelméleti követelményét. vagy a másik elmeállapotait leíró állítások – a „tudom. mint a kölcsönös befolyásolás.és szimbólumhasználatot. hogy P” és az „S tudja.) (1979): Justification and Knowledge. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának a szofistákig visszanyúló tradíciója. azaz arra. .2 MEGYÕZ(ÕD)ÉS ÉS BIZONYOSSÁG A tudás Platónra hivatkozó ismeretelméleti hagyományával kezdetektõl fogva szembesül a meggyõzés. Dordrecht: Reidel. mint a (3) feltétel teljesülésének igazolását követelõ „verifikációs kritériumokhoz” társuló megalapozási problémában jelentkezik. hogy P. (T2) arra. hogy S jogosultan hiszi.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 393 (T1) a jusztifikáció. hogy „szubjektum S jusztifikált azon hitében. az igazolásra szoruló P állításra irányul: annak megmutatására. Nem a Bécsi Kör felfogásának nyomdokain haladó jel. A megnyilvánulás arra vonatkozik. (szerk. hogy P” mondatok között jelentkeznek.

és a közlésmód célzott felhasználását a másik. a kifejezés. Tett. Az információ itt nem ismeret. hanem hitelesített és hitelesen közvetített meg. Amennyiben eredményes.394 Benedek András kai. A közösség az információval meghatározott módon való rendelkezésben ölt testet. mely (legalább) egy másik szubjektumra hat. A nyelvi megnyilvánulás befogadó alanyt feltételezõ. vagy szemantikai vizsgálatát jelenti. A jogos álláspont gyõzelme a nyelv. a közlés. Lényeges különbség.vagy szabálykövetõ) csoportos. eljárásjogilag és technikailag is szabályozott viselkedésformákban való megjelenésével van dolgunk. (i) közösségi viselkedésformákat hív életre és juttat érvényre. „elfogadjuk-e” különbözõ értelmeiben. mely az igazolás és az igazság-„szolgáltatás” kommunikációs formáit külsõleg is szabályozza. a benne való részesedés kialakulása. ami a hozzájutás folyamatának eredményeként vezet személyes elkötelezettséghez. a közös együttes birtoklása. melyben a megismerõ alany – az interakciók kommunikatív eredményeként elõállt alapon – jobban hajlik az adott nézetre. vagy szervezeti véleményformálás nem feltétlenül egyeztetés formájában jelentkezik.vagy kinyilatkoztatás. ám a közösségi aktusok és interakciók sorozatában normatív hatású: a „mérce”. hanem az információközlés. Érvényesülése a nekik megfelelõ formális – nyelvi és társas – viselkedésben nyilvánul meg. Abban a történeti vonulatban. kétféle értelemben is „jusztifikált”. Az információ elõírt módon való használata a jogosultság kérdéseivel szembesít: az „állíthatjuk-e”. elõírásszerû. és a „kötelezés” különbözõ értelmeiben jut érvényre. A procedurális (minta. valami közöshöz való normatív kötõdés. mint az ellenkezõjére. a kifejezésformák kötött. közösen vagy közösségileg értelmezett cselekvés. hogy az oráció különbözõ formáiban a közvetett tudásforrások és az ezekbõl táplálkozó tudásformák dominálnak. cselekvéseket szabályzó használatához vezet. adott esetben a . s (iii) a nyelvközösség intézményeivel cselekvés értékû tényállásokat valósít meg. A normativitás nyelvi minták követését feltételezi. vagy mások befolyásolására. a közösség jóváhagyása. a véleménynyilvánítás és általában a megnyilvánulás normatív. „mondhatjuk-e”. (ii) ezekkel kapcsolatos „közös nézeteket” teremt. melynek többféle hatása lehet: mint kommunikációs aktus a „communio” értelmében. Ehhez külsõleg a társas érintkezés procedurális tranzakcióiban való részvétel normatív eredményeként. Belsõleg az igazság ismeretétõl független vélelem állapotát állítja elõ. A meggyõzõdés. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának értelmében.

és a tárgyról alkotott álláspont társas. Ugyanis az „önmagáért való” tudás és a „másért” való tudás szembenállásában a nézõpontot meg is lehet fordítani. és a szubjektumon kívüli objektumokhoz kötõdnek. A verifikáció esetében a bizonyítás annak megmutatásából áll. A másokra/másikra gyakorolt hatás valaminek a be. közösségi. A leíró állítások igaz–hamis értékelésével szemben a megnyilvánulások értékelésének dimenziói konszenzuálisan más szubjektumhoz. a szakmai rítusok intézményes feljogosító ereje társul. A verifikációval. A jusztifikáció csupán az állítás kimondásának. A verifikáció és a jusztifikáció ezért módszertanilag is lényegesen különbözik. kifejezésének és recepciójának társadalmi kontextusába helyezi a nézet alátámasztásának ismeretelméleti problematikáját. melynek folyamán a befogadó „szert tesz” a tudásra.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 395 hatalom. és tárgyleírásaihoz kötõdõ viszonyát befolyásolja. Míg azonban a személyes tudás az alany tárgyreprezentációjára vonatkozó reflexiót invokál. elfogadásának jogosultságát támasztja alá. Az álláspontok szembesítésének normatív dimenzióiban a demonstráció az igazságszolgáltatási formákhoz és nézetegyeztetési eljárásokhoz köti a jusztifikációs igényt. Az alátámasztás mindkét esetben lehet procedurális. de a szubjektumban a megismeréshez kötõdõ bizonyosság állapotát hozza létre. érvényes–érvénytelen. jogszerû–jogszerûtlen dimenziói váltják fel. ám az elsõ esetben egyik végpontja a szubjektumhoz kötött észlelés és eszmélés.és elfogadása. az igazság megmutatásával szembeállítja a jusztifikáció fogalmát. Az értékelés ezért mozog a megnyilvánulás minõsítésének a hagyományos ismeretelméleti . Ebben az értelemben a tárgyat leíró állítás „igaz”. a szokásjog. megfelelõ–nem megfelelõ. A szofista hagyomány az ideák rendjének felidézése helyett a meggyõzõdés keletkezésének. szakmai. Ezen a ponton élesen szétválik a jusztifikáció kétféle (T1 és T2 tudáskoncepciót szolgáltató) értelmezési keretéhez vezetõ értelmezés. Az igaz–hamis dimenzióját a sikeres–sikertelen. tényleírásai ellentmondásmentesek. A rétor hatalma Cicerótól Freudig lehet alantas és nemes egyaránt. a normatív tudás az eljárás jogosultságára vonatkozó reflexióval él. helyénvaló–nem helyénvaló. hogy a megismerés tárgya és a megismerõ alanyban létrehozott reprezentációja adekvát viszonyban vannak. helyes–helytelen. jogi elõírásoknak megfelelõ érvényesítését vonja maga után – azaz procedurálisan kötelez. a másik esetben az elfogadás jogosultságát alátámasztó közösségi normákra támaszkodó jóváhagyás.

hogy egy vélekedés a miénk. és (ii) egy szubjektum az. hogy véljük. hogy igaz. hogy ne csak higgye. nem attól az. melyekben külsõdlegesek a bizonyosság forrásai. a vélekedés tárgyhoz való viszonya jóvoltából az. hanem tudja. ha vélekedésünk önmagában attól. Ezért a vélekedést és a valódi tudást megkülönböztetõ. hogy ha egy állítás igaz „valamitõl”. hogy interszubjektív. Ez a tárgyilagos – az igazságot nem személyes kérdésnek tekintõ – gondolkodó számára abból fakad. hogy (i) mindig egy szubjektumnak kell hinnie/vélnie az állítást. 3 Benedek András (2003): Tudás és normativitás. szétválasztó ismeretelméleti hagyomány.3 {1} abban ölt testet. hogy a „valódit”. hogy az én véleményem. akkor nem a valóság ismerete. S ha netán hamis. Ezzel szemben a tudást mindenekelõtt az igazságra való törekvésként felfogó hagyomány szerint a jusztifikációs igénynek az a magyarázata. a tárgyhoz való viszonyaként felidézhetõ szellemi „tulajdona”. A TUDÁSFOGALOM JELLEMZÕI A hármas feltételt megfogalmazó felfogást {1} individuális és {2} propozicionális tudáskoncepciónak lehet tekinteni. nem számíthat a tudás rangjára. vagy a mi közös véleményünk. hogy egy állítás. Mint máshol részleteztük. az esetlegesen igaz vélekedésnél szigorúbb követelményt állított fel: az állításba vetett puszta – akár közös – hitnél valamivel többel kell rendelkeznie a szubjektumnak ahhoz. Az igazság eszerint abban a minimális értelemben objektív. még nem következik. hogy az igazat mondja. hogy a miénk. még nem igaz. Abból. Az utóbbi észrevételbõl kibontakozó kritika általában is a hármas feltétel szükségességének megkérdõjelezéséhez és más tudásformák analitikus vizsgálatához vezetett. mivel a tudás e koncepció szerint {1} mindig individuális szubjektumok attribútuma. Ám. illetve állítás értékû nyelvi formában artikulálható ismereteket lehet. (XLIV) 1–2: 157–167. nem igaz. vagyis nem tekinthetõ tudásnak. In: Világosság. akkor hamis is lehet.396 Benedek András értékeléstõl oly kitüntetetten különbözõ dimenzióiban. . tudás és nem tudás demarkációjának ismeretkritikai problémájába ütközve. egy vélekedés csupán attól. és {2} tudni csak állításokat. Ha „ténylegesen” igaz.

A PERFORMATÍV KOMMUNIKÁCIÓS AKTUSOK ANALITIKÁJA Az új írásaktusok és performatív közlésfajták. a szerzõdéses és deklaratív kommunikációs aktusok új formáit foglalta magába. A nyelven kívüli elemekkel bõvülõ kommunikációs technológiák nyomán haladva kínálkozó alternatívaként jelentkezik a performatív kommunikációs aktusok nem nyelvi formában állandósult és funkcionálisan mûködõ összetevõinek vizsgálata. gondolati mûveletet vagy (másokkal megosztható) kognitív állapotot tekintik jusztifikálandónak. mint egy tûzfal feltörésének bizonyítása. vagyis nincs tudásértékû ismeret az ismerethez rendelt megismerõ alany nélkül. A fenti két. mint aki hiszi. Rákényszerít a gondolatközlési formák és technikák nyelven kívül is alakuló viszonyának vizsgálatára. Míg az elsõ (i) feltétel a másodikkal (ii) együtt többféle értelemben is szubjektumhoz köti a jusztifikáció folyamatát. illetve vélekedése vagy az állításba vetett hite jusztifikált. Strawson. külsõ) „beszédaktust”. illetve T2 szerinti. és az írásbeli diskurzus tartománya volt. kibõvült. (iii) a tudásértékû állításnak egy és ugyanazon (individuális) S szubjektum számára kell jusztifikáltnak lennie. konstatív és performatív . de potenciálisan kimondható. Searle nevéhez fûzõdõ analitikus nyelvfilozófiai programja eredetileg az ún. szemben azokkal. Ez utóbbi éppen a beszéd.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 397 aki számára az állítás. Az ilyen jusztifikációs erejû eljárások eredményeként a végrehajthatóság közösségi. Az. hogy a tudásértékû ismeret az ismerettel rendelkezõ megismerõ alanytól eltérõ. melyek a jusztifikációt elsõsorban P-re vonatkoztatják (P-t mint puszta állítást tekintik jusztifikálandónak). s ezáltal (vagy ettõl függetlenül) a jusztifikációt szubjektumhoz kötik. A beszédaktus-elmélet Austin. vagy a funkcionálisan megfelelõ programmûködés. az igazolási eljárások olyan új technikáinak jogi kodifikációjához vezettek. formalizálási lehetõség használata megkülönbözteti azokat a felfogásokat. más szubjektum számára legyen jusztifikált. interszubjektív véleményformáló tényezõvé vált. saját ismeretének tekinti azt. T1. a közlés és kifejezés elvi lehetõségénél fogva vezet a kritika közösségi. melyek „P vélekedésként való fenntartását” mint (belsõ. interaktív fogalma felé.és írásaktus. a harmadik (iii) kizárja. mint az elektronikus aláírás és a szándék igazolásának írásbeliséget meghaladó technikai kritériumai. ami korábban a beszéd.

398

Benedek András

megnyilatkozások között igyekezett különbséget tenni.4 Olyan esetekben, mint a tanúsítom, hogy (P), ígérem, hogy (P), elõírom, hogy (P), igazolom, hogy (P) viszonylag problémamentesnek ígérkezett az explicit performatív igealak azonosítása. Kezdetben Austin például minden olyan megnyilatkozást performatívnak tekintett, amely nem igaz vagy hamis, és amelynek kimondása egyúttal az „X mondott valamit” leírással nem kifejezhetõ cselekedetet valósít meg. Az azt hiszem, hogy (P), látom, hogy (P), tudom, hogy (P) ennyiben nem performatív aktusok. Nem hoznak létre olyan tényállást, melyre normális esetben azt mondanánk, hogy szándéka szerint hatással van a szubjektumon kívüli történésekre, legfeljebb jelentik valaminek a megtörténtét. Az igaz–hamis értékelés szembeállítása az „illokúciós” és „perlokúciós” megnyilvánulások kérést, elõírást, vagy a közléstartalomhoz való más formális viszonyt megvalósító kommunikációs szerepével a kifejezések értékelésének új dimenzióit nyitotta meg. A tárggyal nem kommunikatív, hanem érzékelési és felfogási viszonyban álló megismerõ alany helyébe a közlést befogadó, illokúciós és perlokúciós erõk hatása alatt álló cselekvõ szubjektumot helyezte. Austin és Searle a perlokúciós erõ bevezetésével a meggyõzés, a befolyásolás „külsõ” erõit vizsgálta. Ezek révén a szubjektum túlnyúlik önmagán, az õt körülvevõ társadalom intézményein keresztül „belenyúl” a (másik) szubjektumba. Ez felvetette a „megértés” és a „ráhatás” kérdéskörén belül a nyelvi kifejezés és a közösségi viselkedés állandósulásának együtt járását. A tudás ellenõrzésének ismeretkritikai módszerei mellé helyezte a kommunikációs közösségnek való megfelelés tudásképzõ technikáit. A hagyományos ismeretkritikai jusztifikáció, ezzel szemben, módszereit olyan ellenõrzési eljárásokhoz kötötte, melyeknek procedurális lépései és normatív eljárásai a tárgynak való megfelelés és a tárgyon való manipuláció kontextusában mozogtak. Austin felismerte az „igaz–hamis” kritérium elégtelenségét, és a performatívák nyelvhasználati szabályait a kultúrafüggõ nyelvi és társadalmi intézmények vonatkozásában relativizálta. A megparancsolom, hogy (P), elõírom, hogy (P), kinevezem (X-et, P-nek) az aktusoknak megfelelõ
4 Austin, John L. (1962): How to Do Things with Words. Oxford: Oxford University Press; Searle, John R. (1965): What is a Speech Act? In: Black, Max (szerk.): Philosophy in America. London: George Allen & Unwin, 221–239; Searle, John R. (1969): Speech Acts. An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge: Cambridge University Press; Strawson, Peter F. (1964): Intention and convention in speech acts. In: Philosophical Review, 73: 439–460.

Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában

399

társadalmi és hatalmi intézmények létezését feltételezi. A szavakhoz társult gesztusokkal, szimbólumhasználattal, s a velük végzett mûveletekkel kifejezhetõ performatív aktusok köre tágabb, mint a szûken vett nyelvi performatíváké: az egyes aktusokhoz önállósult nyelvi terminusként rendelt, „dedikált” kifejezéseké, melyek elõadásával, kimondásával „csinálunk valamit”. Austin észrevétele az a megkülönböztetés, hogy a mondat jelentéstartalma és a kijelentés között határ húzódik. Ennek „átlépése” az, ami valójában egy beszédszituációban szavakkal kifejezett cselekvéssé teszi a mondat kimondását.5 A jele