TÚL AZ ISKOLAFILOZÓFIÁN

A borítón az MTA Filozófiai Kutatóintézetének könyvtára látható (A fénykép Ferencz Sándor és Lehmann Miklós munkája)

Túl az iskolafilozófián
A 21. század bölcseleti élménye

Szerkesztette Nyíri Kristóf Palló Gábor

Áron Kiadó Budapest 2005

A kötet a Center Computer Kft., a Saubermacher Magyarország Környezetvédelmi Kft. és a Magyarországi Filozófiáért Közhasznú Alapítvány támogatásával jelent meg, az MTA Filozófiai Kutatóintézetével együttmûködésben

© A szerzõk, 2005 © A szerkesztõk, 2005

ISBN 963 9210 43 9

Felelõs kiadó: Áron László Felelõs szerkesztõ: Ruttkay Helga Nyomdai elõkészítés: Kiss és Társa Bt. Nyomda: Áron Kiadó Kötészet: Dabas-Jegyzet Kft.

Túl az iskolafilozófiákon
Nyíri Kristóf

Karl Popper szerint a filozófiák s kivált a filozófiai iskolák azáltal hajlamosak az elfajzásra, a filozófiák azáltal korcsosulnak iskolafilozófiákká, hogy idõvel elveszítik kapcsolatukat ama filozófián kívüli problémákkal, amelyek megoldására eredetileg létrejöttek.1 Filozófián kívüli problémákon Popper itt elsõsorban tudományos problémákat ért, vagy például a politikai élet problémáit;2 szerencsésnek bizonyulhat azonban
1 „[E]very philosophy, and especially every philosophical ‘school’, is liable to degenerate in such a way that its problems become practically indistinguishable from pseudo-problems, and its cant, accordingly, practically indistinguishable from meaningless babble. This […] is a consequence of philosophical inbreeding. The degeneration of philosophical schools in its turn is the consequence of the mistaken belief that one can philosophize without having been compelled to philosophize by problems which arise outside philosophy – in mathematics, for example, or in cosmology, or in politics, or in religion, or in social life. […] Genuine philosophical problems are always rooted in urgent problems outside philosophy, and they die if these roots decay.” (Popper, Karl [1974 〈1952〉]: The Nature of Philosophical Problems and their Roots in Science. In: Uõ: Conjectures and Refutations [5. kiad.], 71.) 2 Jómagam már a korai hetvenes évektõl kezdve a popperihez hasonló álláspontot vallottam: „Hogy a nagy emberi kérdések a filozófia nyelvén vagy más nyelven fogalmazódnak-e meg, hogy melyik nyelv, milyen forma hordozza a legalkalmasabb választ: ez koronként, társadalmanként, még egyénenként is változó. Mi az ember? mi az élet értelme? merre tart a világ? – választ adni itt nemcsak a filozófia próbál. A vallás, a mûvészet, a tudomány sem törekszenek másra. Örök filozófiai kérdések már csak azért sem léteznek, mivel a filozófiai gondolkodásmód nem minden kor sajátja; s maguk a filozófiai kérdések is, ahogy az idõk változnak, mások és mások. A filozófiai eszmék történetét (csakúgy, mint a vallások, a mûvészetek, a tudományok történetét) lehetetlen önmagából megértenünk: a filozófiai kérdések filozófián kívüli problémákban – társadalmi, gazdasági problémákban, a korabeli vallás, mûvészet vagy tudomány problémáiban – gyökereznek, s a válaszokat filozófián kívüli tényezõk meghatározóan befolyásolják.” (Lendvai Ferenc–Nyíri Kristóf [1995 〈1973〉]: Bevezetés. In: Uõk: A filozófia rövid története [4., jav. kiad.], 7.)

8

Nyíri Kristóf

egy olyan pontosítás, miszerint a filozófia a tudományban, a politikában stb. fölmerülõ fogalmi problémák, vagyis végsõ soron kommunikációs problémák megoldásával foglalkozik: új fogalmakat hoz létre ott, ahol az addigi fogalomkészlet immár alapvetõen csõdöt mond.3 Ez a képlet jól összeegyeztethetõ akár azzal a régebbi formulával is, hogy a filozófia úgymond az elõfeltevések kritikája: a filozófia vizsgálat alá veti azokat a fogalmi keretfeltételeket, amelyeket a maga területén a tudomány, a politika stb. éppenséggel adottnak tekint. Ehhez képest az iskolafilozófiák nem a tudományos, a politikai, a vallási, a mûvészeti stb. élet fogalmi problémáiból, hanem ennek vagy annak a filozófusnak vagy filozófiai irányzatnak a fogalmi problémáiból indulnak ki, s általában belül is maradnak a problémák ezen körén. Közönségük: az iskola többi tagja; nyelvezetük: az iskola zsargonja. A mai magyar filozófia, túlnyomórészt, jellegzetes iskolafilozófia. Magyar nyelven évtizedek óta nem született olyan filozófia, amely konceptualizálni tudná ennek az itt-és-most társadalomnak a problematikáját. Az persze nyilvánvaló, hogy a nemzetközi filozófiai tudományosság átvétele a színvonalas honi gondolkodás mindenkori alapja. Ám a nemzetközi filozófiai tudományosság teljes asszimilációját ma, nálunk, nem egészíti ki valamiféle fogalmi érzékenység az itt és most adódó társadalmi, pszichológiai, szociológiai problémák iránt. Locke és Hume filozófiájának nyilvánvalóan köze volt a korabeli brit társadalomhoz, Kant filozófiájának a korabeli keletporosz társadalomhoz és a pietizmushoz, Hegelnek Poroszországhoz, Jamesnek, Deweynak, Rortynak Amerikához; a fiatal Wittgensteinnak köze volt Ausztriához. Magyarországon mondjuk Eötvös József és a fiatal Palágyi Menyhért bírt sajátosan magyar filozófiai érzékenységgel; s persze Karácsony Sándor és Prohászka Lajos, ám utóbbiak meg a nemzetközi filozófia szerves integrációjára bizonyultak képtelennek. Egyetlen igazi kivétel létezett: Lukács György. Õ volt az, aki valódi kísérletet tett a lényegi
3 Filozófiatörténeti kurzusaim szokásos bevezetõ mondatai 1992 és 1997 között így hangzottak: „a filozófi[a] sajátos fogalmi feszültségek földolgozására irányuló meg-megújuló törekvés… Ezek a feszültségek eredendõen a filozófián kívül keletkeznek, egymással diszharmóniába került életmódok-intézmények erõterében, eltérõ mintájú-logikájú beszédmódok/nyelvek ütközésébõl. Kiváltképpen figyelmet érdemel itt az a diszharmónia, amely a történetileg egymásra torlódó kommunikációs technológiák – szóbeliség, írásbeliség, könyvnyomtatás, elektronikus kommunikáció – között lép föl.” (http://www.uniworld.hu/egyetem/ filtort/eloadas/eload01.htm)

Túl az iskolafilozófiákon

9

magyar tapasztalat és a nagy filozófia szintézisére – de nem talált követõkre.4 * * * Tekintsük a filozófiát a bölcsészettudományok tágabb keretében. A hagyományos bölcsészettudományok tárgya s ugyanakkor elõföltétele az írott, a szilárd alakot nyert szöveg. A bölcsészettudományok keletkezése és fejlõdése elõbb az alfabetikus írás elterjedéséhez, a továbbiakban pedig a könyvnyomtatás kialakulásához kötõdött; a kibontakozófélben lévõ bölcsészettudományok eredeti föladata teljességgel gyakorlati volt: a mindenkori új kommunikációs közeg sajátosságainak megismerése, azzal a célzattal, hogy az új ismeret a mindennapi életben – az üzletben, az oktatásban, a politikában – hasznosuljon. Mármost a nyomtatott írás az utóbbi évtizedekben éppenséggel elvesztette vezetõ helyét a kommunikációs médiumok körében.5 A bölcsészettudományok ama „válsága”, amelyrõl a John H. Plumb által 1964-ben összeállított, igen ismert

4 Hadd álljon itt, orientációképpen, egy hosszabb idézet Lukácsnak a Holnap-antológiáról 1908-ban publikált cikkébõl: „a […] Nyugat felé nézõ magyar ember érzései számára [Ady] talált elõször szavakat, […] benne szólaltak meg elõször a magyar kultúrember egészen speciális, idegenektõl nem ismert, velük alig megértethetõ fájdalmai és vágyódásai; azok az érzések, amik minden, a lelkével Nyugaton élõ magyar emberben megvannak – addig, amíg itt él, itt kell élnie. És ez az új magyar érzés új nyelvet teremtett itt meg magának; új mitológia jött létre régi fogalmakból, elavultnak hitt históriai és – látszólag – csak etnográfiai tényekbõl; a közismert, agyonunt »magyaros« ideológiák váratlanul félelmes, rettentõ mélységekkel teli, vad erõtõl duzzadó jelentõséget kaptak… Ady Endre korszakot alkotó élménye – az irodalomtörténet nyelvén: fölfedezése – az volt, hogy megfordított egy viszonyt, kicserélt egy akcentust: eddig mindenki önmagában arra helyezte a súlyt, hogy Nyugathoz tartozásában szilárd, pozitív és nem problematikus (az önfenntartás ösztöne diktálta ezt neki), és felejteni igyekezett azt, ami ide köti… Ady átlátta, hogy itt van a magyar kultúrembernek tragédiája, az, hogy magyar, és az, amennyi és ami ma Magyarországon lehetséges, és hogy boldogító önámítás csak nekünk, pár hetes vendégeknek Párizsban párizsiaknak érezni magunkat. Az Ady Endre szavaiban és ritmusaiban így konkrét valóságot nyert a magyar élet és a magyar embernek – csupán helyzete szülte – igazi magyar érzései…” (Lukács György [1977]: Ifjúkori mûvek, 1902–1918. Budapest: Magvetõ Kiadó, 181.) 5 Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gatesszel Gutenbergnek: „Ma már egy egész nemzedék nõtt föl, ha nem éppen kettõ, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekbõl veszik.” (Updike, John [1995]: Dialogue in Cyberspace. In: Lufthansa Bordbuch, 5: 52.) „Az írásbeli mûveltség”, fogalmazott már az ötvenes évek közepe táján

]: Crisis in the Humanities. Edmund Carpenter. hogy a lineáris-változatlan szöveg olyan funkciókat teljesít. tudniillik Ernest Gellner már akkor észrevette6 –. Ian R. and radical. ez volt „the third of such mutations associated with a radical change in textuality – Athens and Alexandria in the 4th and 3rd centuries B. Ernest [1964]: The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. „This ‘Crisis’”. a vizsgálódás olyan típusa jön létre. noha egy immár megváltozott. In: Plumb.. J. ha föltételezzük. Middlesex: Penguin Books. megint egyszer. 71. Edmund [1970]: Introduction.10 Nyíri Kristóf gyûjtemény szól. közvetítõ szerepet játszanak az interaktív multimédiumok dinamikája és a rögzített szöveg statikája között. x. Harmondsworth. Az ilyen vizsgálódások elõbb a régi médium eszközeivel történnek – a multimédiális kommunikáció folyamának eseményei a nyomtatott nyelvben kerülnek leírásra –. a változékony. a multimediális-interaktív hálózódást. enlargement of the received Definition of Culture” (Willison. A változás spontán zajlik: az új nemzedék az új médiumokkal nõ föl. a bölcsészettudományok eredeti szerepe újra megelevenedik. Ezzel az új bölcsészettudományok a régiek örököse lesznek. egyre inkább azonban az új. „elvesztette támaszát korunk társadalomszerkezetében”.. 16. A folytonosság fönnmarad. „involved a compulsive. nemlineáris szöveget. írja Willison. nem más – és ezt a kötet szerzõinek legalább egyike. Marshall–Carpenter. köt. H.. C. Edmund [szerk. olyan vizsgálódás. jegyzet). a régi írásbeliség valamiféle formáit azonban nem nélkülözheti. önnön közegére irányul. a digitális mozgóképet. (Carpenter. Mint Willison kiemeli. illetve radikálisan kibõvült médiumban. . McLuhan közeli kollégája.]: Explorations in Communication: An Anthology.) 6 „Mi is az a »bölcsészkultúra«? Lényegében az írásbeliségre alapozódó kultúra. 3–4: 102). multimediális eszköztár segítségével is. […] A bölcsész entellektüel lényegében a írott szó szakembere. In: McLuhan. [szerk. and Early Modern Europe being the times of the earlier two” (uo. amely.) 7 Ian Willison még az 1960-as évek általánosabb válságát is a kommunikációtechnológiai váltásokkal-változásokkal hozza összefüggésbe.7 A válság megoldódik. mint az írásbeliség válsága egyáltalán.” (Gellner. London: Jonathan Cape. amelyeknek valamiképpen a multimediális-interaktív hálózottság kultúrájában is teljesülniök kell. In: The Library Chronicle of the University of Texas at Austin. [1991]: Remarks on the History of the Book in Britain as a Field of Study Within the Humanities: With a Synopsis and Select List of Current Literature. amelynek eredményei a kommunikáció világában való sikeres orientációhoz hivatottak hozzájárulni. 21. amennyiben a bölcsészettudományok fokozatosan az új médiumok felé fordulnak és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat vizsgálnak: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot.

London: Methuen.13 S csak ezen történeti tudat háttere 8 Vö. lásd Ong. A bölcsészettudomány kezdeteit a homéroszi költemények elsõ leírásai jelentették. láthatóvá lett nyelv. jobban tesszük. a szó nyelvi egység. 12 Ehhez részletesebben: Nyíri. Mert úgy látszik. London: Duckworth) Olson rámutat. [1994]: The World on Paper: The Conceptual and Cognitive Implications of Writing and Reading. Roy [1986]: The Origin of Writing. A történelem tanulmányozása úgyszintén szövegeket – írásos dokumentumokat – elõföltételez. a rögzített szöveg volt – az írott.) (1991): Computer. Kristóf: Historisches Bewußtsein im Informationszeitalter. amely nemcsak javított kiadások sorát tette lehetõvé. London: Routledge & Kegan Paul. A.): The Meaning of Meaning: A Study of the Influence of Language upon Thought and of the Science of Symbolism. különösen Malinowski. and Technology: Studies in the Interaction of Expression and Culture. 115).8 az elsõdlegesen szóbeli kultúrák9 nagyon is ismerik a névnek. In: Ogden.Túl az iskolafilozófiákon 11 Mert a hagyományos bölcsészettudományok elõföltétele. nem ismerik azonban a szónak fogalmát. miközben a kézírással sokszorosított. október. vagyis egyre pontatlanabbá váló dokumentumokra támaszkodó történetírás változatlanul képtelen tény és legenda következetes elválasztására. Ithaca: Cornell University Press. Walter J.11 vagy fõnevek és igék egyfelõl és mondatok másfelõl szembeállítása Arisztotelész De interpretationéjában csakis az írásban artikulált nyelvre vonatkozhat. Nevek persze roppant szerepet játszanak a preliterális kultúrákban.) 13 Amint Elizabeth Eisenstein mûvében megállapítja: „Mielõtt számot próbálnánk adni a haladás »eszméjérõl«. „rendelkezhetünk a név fogalmával anélkül. 71). Kristóf (szerk. Cambridge: Cambridge University Press. hogy a szó fogalmával rendelkeznénk. 9 Az ongi primary orality értelmében. Geschichte: Beiträge zur Philosophie des Informationszeitalters. C. Jack [1977]: The Domestication of the Savage Mind. In: Holmi. 262a.10 Platón megkülönböztetése fõnevek és igék között. melyek ilyen vagy olyan – éppen adódó – szempont alapján képesek ugyan a beszédfolyam valamely sajátos szakaszára utalni.–Richards.12 és különösen a történelmi haladás eszméje. A nyelvtan az írott nyelv rendszerezéseként keletkezett: a tiszta szóbeliség nyelve még teljességgel helyzetfüggõ. Kultur. Wien: Edition Passagen. Bronislaw (1923): The Problem of Meaning in Primitive Languages. (Magyarul: Történeti tudat az információ korában. Romance. Cambridge: Cambridge University Press. 10 Goody nyugat-afrikai nyelvekrõl számol be. a név a tárgy tulajdona…” (Olson. Walter J. (szerk. (1982): Orality and Literacy: The Technologizing of the Word. 1990. ám. K. ha alaposabban megszemléljük azt a másolási folyamatot. elválaszthatatlanul összefonódik a nyelven kívüli valósággal. mondjuk ki még egyszer. mint Harris nyomán (Harris. In: Uõ: Rhetoric. Csak a könyvnyomtatás korában alakul ki a modern történeti tudat. Vö. I. David R. de a rögzített adatok állandó felhalmozását is. (1971): The Literate Orality of Popular Culture Today. Mersch. ám a mi értelmünkben vett szóra nincs szavuk (Goody. hogy a folyamatos változást az állandóság indí- . Ong. Dieter–Nyíri. 11 A szofista.

between their view of the past and ours. […] The new attention to textual accuracy in documents coming out of the remote past generated a consciousness of the differences between past and present in man’s life-world such as had never before been known. továbbá Havelock.” (Finley. írja például Finley. Memory. La Salle. A preszókratikusok nem voltak filozófusok a szó mai értelmében. Princeton. and they had the intelligence to link the buried stones – had they dug them up – with the myths of Agamemnon and Minos. What they lacked was the interest: that is where the enormous gap lies between their civilization and ours. nem kozmológiai kérdéseken gondolkoztak. akik egyfelõl a régi szóbeli és másfelõl az új írásbeli szintaxis eltérõ fogalmi sugallatai között próbálták kiismerni magukat. I.: Princeton University Press.) 14 „The ancient Greeks”. ameddig mû és szerzõ önazonossága szertefoszlik a kéziratos – vagyis pontatlan – szövegekben és képekben. J.) 16 Vö. […] a kommunikációs váltás évszázaddal vagy többel elõzi meg […] a modern történeti tudat kibontakozását… A múlt nem kerülhetett rögzített távolságba. „philology […] came into being. A réginek megõrzésével […] kezdetét vette az újnak tradíciója.. és 301. köt. amely viszonyok egyáltalán csak a nyelv írásbelivé válásával jönnek létre. In: History and Theory. I. A klasszika-filológia története címû munkájában Rudolf Pfeiffer újra meg újra visszatér arra a mozzatotta el.16 Amit azonban itt különösen alá szeretnék húzni: a bölcsészettudományokat voltaképpen létrehozó. New Haven: Yale University Press. dalnokok voltak.15 és semmiféle irodalomtudomány nem lehetséges.12 Nyíri Kristóf elõtt képzelhetõ el a mûvészettörténet és a régészet.): Language and Thought in Early Greek Philosophy. ameddig az egyöntetû tér. Eric (1982 [1966]): Preliteracy and the Presocratics.és idõbeli keret nem épült fel. [1967]: The Presence of the Word: Some Prolegomena for Cultural and Religious History. szövegekre irányuló érdeklõdést eredetileg egészen gyakorlati érdekek mozgatták. a Nyugat filozófiája eleinte – és mindvégig. Ill. In: Uõ: The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. 292. 124.” (Ong. Eric (1983): The Linguistic Task of the Presocratics.) 15 „As a result of typography”. „already possessed the skills and the manpower with which to discover the shaft-graves of Mycenae and the palace of Cnossus.14 Hogy a modern klasszika-filológia csak a nyomtatott kiadások alapzatán bontakozik ki. and History. M. Elizabeth [1979]: The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early-Modern Europe. mindenekelõtt Havelock. Cambridge: Cambridge University Press.: Monist Library of Philosophy. [1965]: Myth. Walter J. respectively. 274. N. A tisztán szóbeli kultúrának nincsen filozófiája. Végül a filozófia kezdetei ismét az alfabetikus írás elsõ kialakulásának idejébe vezetnek vissza bennünket.” (Eisenstein. írja Ong. magától értetõdik. Kevin (szerk. In: Robb. . egészen a huszadik századig – olyan fogalmi viszonyokról való gondolkodás.

definíciókkal és osztályozásokkal ötvözve […] ám érdeklõdésük a homéroszi vagy lírikus költészet s úgyszintén a nyelv iránt mindig gyakorlati célzatú volt. Az itt érintett szemponthoz lásd a 45. akik az ekkoriban elérhetõvé váló új segédeszközöket igyekeztek. oldalt. hogy a homéroszi szövegekkel való fogalmilag artikulált foglalatoskodás eleinte a homéroszi hagyományt folytató költõk ügye volt. hogy a költészetet önmagáért értelmezzék. Ian (1968 [1963]): The Consequences of Literacy. mesterségük gyakorlását megkönnyítendõ.18 Az ún. 16. hogy azok az ellentmondásos tradíciókkal való konkrét-ismételt találkozások során – vagyis gyakorlati tevékenykedésük során – jutottak el a szövegkritikai beállítottsághoz. elvont – az írott nyelv szintaxisa által lehetõvé tett – szavak tömeges fölbukkanása folytán alakult ki. amely újszerû. hogy könyvek az ötödik század folyamán lettek megszokottá.): Literacy in Traditional Societies. . oldalakat. Goody és Watt kiemeli. különösen ami a politikai életet illeti. kronológiákat. A dikció helyességére törekedtek. vagy hogy nyelvtani szabályokat fedezzenek föl a nyelv szerkezetének megértése okán. 6. kozmológiákat és várostörténeteket följegyezték.Túl az iskolafilozófiákon 13 natra. hanem tanításuknak vagy technikájuknak az egyén számára való hasznosságával. lásd különösen a 3. Cambridge: Cambridge University Press. 17 Pfeiffer. elsajátítani. 19 Goody. s a megfelelõ szó megfelelõ formájának helyes kiejtésére… A szofisták nem a „humanitas”-nak emberek viselkedését formáló értékeivel törõdtek. m. Rudolf (1968): History of Classical Scholarship: From the Beginnings to the End of the Hellenistic Age. Oxford: Clarendon Press.17 A szofisták tudománya is teljességgel életközeli volt. e. illetve az írásban gyakorlottabb kortársainak új nyelvi szokásai.19 A szókratészi–platóni fogalomtan kidolgozása válasz arra a gyakorlati zavarodottságra. Jack (szerk. […] A szofisták az epikus és archaikus költészetet magyarázták. Hadd hozzak itt egy hosszabb Pfeifferidézetet: A bölcsészetnek már puszta létezése is a könyvön alapszik. és 5. „az emberek mûvelését” tartották szem elõtt… Nem az volt a céljuk. aki az írásosság logikáját még nem igazán interiorizálta: Szókratész számára ténylegesen nehézségeket okoznak olvasottabb. században a szóbelileg áthagyományozott genealógiákat. kivált szofista írások közegeként. logográfok vonatkozásában. Eric Havelock a történeti Szókratészt olyan személyként rekonstruálja. 18 I. Jack–Watt. értelmezéseiket nyelvi megfigyelésekkel. akik az i. s úgy fest. In: Goody. és a 87.

N. A görög filozófia kialakulása.20 * * * Whitehead sokszor idézett. nem tudott szabadulni Platón igézetétõl. 20 Lásd Havelock összeállításának 2. a század utolsó harmadára azonban az athéni társadalom gyakorlatilag írástudóvá vált. csakis a gondolkodás számára hozzáférhetõk. ütem és dallam22 színpompás közegében. századot megelõzõen még kevéssé volt elterjedt.” 22 Az állam. 5.21 Whitehead formulája mélyen helytálló. John P . (Havelock. Az alfabetikus írás az i. az írás szintaxisa teremti. együgyûséggel van telítve… […] A hozzáértõ ember eleven és lelkes szavá[nak]”. Ez a válság pedig minden írástudóvá nevelt nemzedék életében. Eric A.) 21 Whitehead. aki átveszi. Platón kommunikációs forradalom közepette élt. Platón nevetségesnek találja Homérosz mint „Görögország nevelõje” eszméjét. hogy az írás alapján világos és szilárd lesz a tudása. 601b. e.14 Nyíri Kristóf újra meg újra rákérdez bizonyos szavak jelentésére – ugyanis nem érti azokat. Albany: State University of New York Press. több mint kétezer éven át. kötetében. 53: „The safest general characterization of western philosophical tradition is that it consists of a sequence of footnotes to Plato. A. s ezzel a platóni ideákat. nemkülönben az. Az absztrakt terminusokat. Amint a Phaidroszban fogalmaz: „Aki […] azt hiszi. 1929-bõl származó megfogalmazása szerint a Nyugat filozófiai hagyományát Platónhoz írt lábjegyzetek sorozataként jellemezhetjük. azóta is. újra meg újra ismétlõdik. [1983]: The Socratic Problem: Some Second Thoughts. mint Platón megjegyzi. . In: Anton. hogy Platón olykor megvetõen nyilatkozott az írott szövegekrõl. hogy a filozófia.]: Essays in Ancient Greek Philosophy. amelyek az érzékek számára nem. s eszményi államából kitiltja „a hõsi versformában megszólaló édes múzsát”. Az írásbeliség kialakulását megelõzõen a görögök a homéroszi költeményeket befogadva tanultak – a versmérték. 23 606e–607a. (1969 [1929]): Process and Reality. válasz volt a társadalmi kommunikációnak az alfabetikus írásbeliség elterjedése által keltett válságára. New York: The Free Press. nem véletlen. Anthony [szerk.–Preus. Platónnal a középpontban. Jól ismert. abban a hiszemben. hogy mûvészetét írásban hátrahagyhatja.23 A Platón által ajánlott tanítás-nevelés ehelyett az elvont ideák tartományába vezet – olyan fogalmak tartományába. Szabó Miklós fordítása.

barátom. amikor gyilkosságért följelented az apádat. az írásbeliség tapasztalata. sugallja Platón. . Persze Platón maga is írásba foglalta filozófiáját – még ha dialógusaiban az eleven párbeszéd stílusát mímelte is. […] Ugye emlékszel rá. Emlékeztetek az Euthüphrón két döntõ passzusára: Vajon a jámborság nem ugyanaz-e minden cselekedetnél. Amikor Platón a JÁMBORSÁG maga. mely által jámbor minden. hogy érzékeinkkel nem megragadhatók. nem pedig látjuk õket. az istentelen pedig ellentéte mindennek.”24 Az írott szöveg. Mindannyiukra áll. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. Cambridge. nem pedig ésszel fogjuk fel – az ideákról pedig. mi a jámborság. 26 Euthüphrón 5d. amelyek szintaxisa az írásbeliség kibontakozását megelõzõen a görög nyelv számára egyszerûen ismeretlen volt. hogy látjuk. hogy az jámbor dolog. a platonizmus forrását magát jelentette. az írás Platón számára nem pusztán új közeg volt. Kerényi Grácia fordítása. s önmagához hasonló és egyazon idea szerint való… […] [a]z elõbb nem világosítottál fel kellõképpen.Túl az iskolafilozófiákon 15 mely. hanem azt mondtad. hanem azzal az egy alakkal (eidosz). Sõt. 6d. absztrakt tárgynak kellett lennie: imigyen születtek a platóni ideák. hogy nem arra biztattalak. „A »sok« jelenségrõl azt mondjuk.: Harvard University Press. 24 Phaidrosz 275c–276a. ami jámbor?26 Az írott nyelv kelti azt a benyomást. nem interaktív. az írás. amit jelezni tudnak. ami jámbor. avagy a SZÉP maga (auto to kalon) vagy a JÓ maga természete felõl érdeklõdött. amit most teszel. ellenkezõleg. hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig. melyben filozófiáját kifejezhette. ha absztrakt terminusokról volt szó. Mass. az írások látszólag „értelmes lényekként beszélnek. Eric (1963): Preface to Plato. amikor azt kérdeztem. tudniillik azáltal. „a tanuló lelkébe” íródik be. Kövendi Dénes fordítása. „az írott szó […] csak árnyképe”. hogy ésszel fogjuk fel. hanem olyan – elvont – kifejezésekre vonatkozó kérdéseket. hogy minden szó alapvetõen egyféleképpen bír jelentéssel. de ha megkérdezed valamelyik szavukat. 25 Havelock. mondja Platón. Annak a valaminek. mint Eric Havelock Preface to Plato címû monográfiájában25 rámutat. Dialógusaiban Platón ideák számos példáját említi.”27 Mint Havelock hangsúlyozza: az ideák elvont fogalmak. nem pusztán új kérdéseket tett föl. és önmagával azonos (tauton esztin […] to hoszion auto hautó). 27 Az állam 507b–c. hogy jelöl valamit.

Joggal mondhatjuk”.”28 Ama nem érzéki. az eidoszból ered az eidólon: „hasonmás”. Mind az idea.29 Platón nem is mindig akarja vagy tudja e kapcsolat sugallatát elhárítani. az eidosz persze már Platónt megelõzõen is egyfajta szakjelentésre tett szert a ma- 28 Havelock 1963. A sensible way to avoid the temptation of thinking about images in terms of images would be to replace the word ‘idea’ in discussions of imagery with some other term like ‘concept’ or ‘notion’. amelynek elbeszélése szerint a lélek. nem pedig idõbe rendezett eseményeket sorol. mind az eidosz az idein – látni – igébõl származik. ténylegesen látta az ideákat. „hogy a platonizmus alapjában véve felszólítás arra. [1986]: Iconology: Image. and is frequently linked with the notion of the ‘eidolon’. T .30 Így a Menónban. a konkrét vizualizált eseménnyel vagy az eseményben szereplõ konkrét vizualizált dolgokkal állítjuk szembe. This is the strategy of the Platonic tradition. the ‘visible image’ that is fundamental to ancient optics and theories of perception. William J. Amikor »elvont«-nak nevezzük õket. A fogalmivá váló beszéd szintaxisa átalakul. Így például az Euthüphrónban. A hangzás. elvonatkoztatásokat kapcsol össze idõtlen viszonyokban. Text. . születése elõtt. hogy vajon Platón miért nem mondjuk a phrontisz vagy noéma terminusokat részesítette elõnyben az elvont gondolatok vagy fogalmak megjelölésére.32 A homéroszi göröghöz képest. „akkor ezt a »kép«-pel szembeállítva tesszük. zárja gondolatát Havelock. „képzeletben élõ kép”. which distinguishes the eidos from the eidolon by conceiving of the former as a ‘suprasensible reality’ of ‘forms. Havelock a platóni „idea” vizuális kontaminációjáról beszél. 262. or to stipulate at the outset that the term ‘idea’ is to be understood as something quite different from imagery or pictures. amelyeket fölváltva használ. írja. ‘Idea’ comes from the Greek verb ‘to see’. or species’. 5). 32 I. 31 Havelock 1963. elvont fogalmak jelölésére Platón az idea és eidosz szavakat választotta. 261. jelzi Havelock.16 Nyíri Kristóf „Amikor »fogalmak«-nak nevezzük õket”.és jelentésbeli közelség óhatatlanul kapcsolatot láttat idea és kép között. 268.31 és fölteszi a kérdést. the latter as a sensible impression that provides a mere ‘likeness’ (eikon) or ‘semblance’ (phantasma) of the eidos” (Mitchell. Chicago: University of Chicago Press. ahol tekintetünket az ideára mint mintára függeszthetjük. Ideology. Kerényi Grácia fordítása. types. m. vagy akár az Állam nevezetes vonalhasonlatában. miszerint a képies beszéd helyébe a fogalmi beszédet állítsuk. 30 6e. s amelyek közös jelentése: „forma” vagy „alak”. 29 Mint Mitchell írja: „[t]he very idea of an ‘idea’ is bound up with the notion of imagery. ahol a fogalmakat úgymond a gondolkodással vagy értelmünkkel (dianoia) láthatjuk.

sem egyenlõtlen oldalú. mindenekelõtt a kognitív pszichológia haladásának köszönhetõen. s csak olyan tárgyakról gondolkodhat. Az összeütközések alapvetõen az írás közegében zajlottak. sem derékszögû. „white paper. legtartalmasabbak és legnehezebbek közül való). mint tényleges lelki képekként. de így a brit empirizmusban is: Locke-nál. A filozófia csak abban a közegben gondolkodhat. miszerint az emberek elsõbben képekben gondolkoznak. Ez a belátás búvópatakként. a filozófia végképp megszabadulni látszik a képnélküli gondolkodás eszméjének lidércnyomásától. Mert hiszen az nem lehet sem ferdeszögû. nem pusztán szubjektív-mentális meglétét érzékeltethette. . sem egyenlõszárú.] Budapest: Akadémiai Kiadó. fej. 2. A Nyugat filozófiájának története egyfelõl a mozgó. void of all characters.) 34 Locke. tapintható világ spontán-mindennapi élménye s másfelõl a tiszta írásbeliség gerjesztette elvont fogalmiság közötti ismétlõdõ összeütközések története. s róluk kizárólag az írás közegén át értesülhetünk: a gyõztes mindig is csak az elvont fogalmiság platóni hagyománya lehetett. Napjainkban azonban. amely közegben kommunikálni képes.” (Locke. Így volt ez a peripatetikus iskolában.34 azaz téves úgymond az elménkbe „beleütött” 33 „[V]ajon nem kíván-e meg egy bizonyos fáradságot és ügyességet a háromszög általános ideájának kialakítása (pedig ez éppen nem a legelvontabbak. without any ideas”. „általános alakra” utalt. 1.. hallható.. hanem mindez. [Dienes Valéria fordítása. könyv. színes. 212. paragrafus. John [1964]: Értekezés az emberi értelemrõl. Magam inkább arra gyanakszom. véli Havelock.Túl az iskolafilozófiákon 17 tematikusok s jelesül a kozmológusok és az orvosok körében – utóbbiak szóhasználatában a „közös kinézetre”. többnyire azonban a föld alá kényszerítetten kíséri végig a Nyugat filozófiájának történetét. hasonlóan a latin specieshez. és ugyanakkor egyik sem. amelyeket kommunikációs eszköztárával meg tud jeleníteni. hogy Platón nyilván nem egészen tudta elfojtani magában a belátást. Havelock érvelését ezen a ponton nem tartom meggyõzõnek. köt. akinek Értekezésében az elsõdleges minõségekrõl alkotott „ideák” (például a háromszög nevezetes elvont ideája33) aligha értelmezhetõk másképp. sem egyenlõ oldalú. miközben a mû érvelése és egész terminológiája inkább az idea = írott szó egyenlõséget sugallja: az ideákat születésünkkor még nem tartalmazó elme íratlan lap. Platón ama elvont-általános jelentések tényleges-objektív érvényességét. S amennyiben a „fogalom” helyett a „forma” szót alkalmazta. John: An Essay Concerning Human Understanding. idõnként föl-föltörve. 2. s csak azután elvont szavakban. látható. II.

különös jelentésfölfogásától különös ontológiájáig. paragrafus.35 vagy Berkeleynál. Hume-nál tehát. Platón olyan szerepet játszott ama jegyzetfüzetekben. ám amellett kardoskodva. In: Uõ: A Treatise Concerning the Principles of Human Knowledge. akinek azonban – mondjuk ki – ugyanúgy a Gutenberg-galaxis foglyának kellett maradnia. ám ennek jelentõségét a közvélekedés alábecsüli. Wittgenstein nyilvánvalóan úgy érezte. or a black. mint az a pont. hogy a filozófiatörténetnek ama pontja. ahol Platón útja. or imagining. is picture thinking.38 Ismeretes. s számos szövegrészt idéz tõle. Amint Schlicknek magyarázta 1931-ben: „Álláspontomat azzal tudom a legjobban jellemezni. akinek ideafogalma kifejezetten és egyértelmûen képies („[t]he term »idea«”. hogy Wittgenstein szívesen olvasta Platónt. s igazából nem is értette meg soha. Az ezerkilencszázhúszas évek végétõl kezdve – Wittgenstein és Heidegger munkásságában – a Nyugat filozófiája szakít Platónnal. ha azt 35 1. hangzik a Russell által jegyzett The Wisdom of the Westben. imprinted) „velünk született betûjelek” (innate characters) tana. 1. jegyzetfüzeteiben. aki a locke-i ideákat mindenütt képeknek fogja föl. pont. könyv. 36 „[T]he idea of man that I frame to myself must be either of a white. legalább tizenegy alkalommal utal Platónra. 1931-ben – vagyis késõi filozófiája kialakulásának döntõ évében – Wittgenstein. amelyhez visszatérni igyekezett. 10. 1. New York: Premier Books. or a middle-sized man. a straight. Budapest: T-T wins Kiadó–Lukács Archívum).) 37 Russell. olykor egész hosszasan. Bertrand (1964 [1958]): The Wisdom of the West. „is here to be understood in the literal Greek sense of the word. és 5. Thinking. 38 Wittgensteint és Heideggert együtt tárgyalom az egyik kötetemben (Nyíri Kristóf [1994]: A hagyomány filozófiája. s amelynek szerzõje valósággal vergõdik a képies gondolkodás tényeit földolgozni képtelen lineáris szöveg béklyóiban. for Hume. vagy Hume-nál. I cannot by any effort of thought conceive the abstract idea above described.36 éppenséggel a platonikus szemlélet számára szolgáltat érveket. kiváltképpen világossá válik. újra meg újra. a tall. nem más. így A tiszta ész kritikájában. . George: Bevezetés. mint – Nietzsche föllépését megelõzõen – az újkor minden filozófusának. Wittgenstein azokat a helyeket idézi. to use a Latin word which originally meant the same”37). Hadd összpontosítsak most csak Wittgensteinra. or a low. hogy képek nem hordozhatnak elvont tartalmat. or a tawny. fejezet. amelynek nagy föladata persze éppen érzékiség és fogalmiság egybekapcsolása.” (Berkeley. ahol Platón a tévutat választotta. amilyenhez hasonlót egyetlen más filozófus sem. or a crooked. 293.18 Nyíri Kristóf (stamped) vagy „vésett” (sõt: „nyomott”.

hanem egymással sokféle különbözõ módon rokonok. described. C. hogy van-e mindegyikükben valami közös. – Ahelyett. par. egészen föltûnõ. ami miatt mindegyikre azonos szót alkalmazunk.) .”40 A görög filozófiatörténet jeles ismerõje. [1960]: A History of Greek Philosophy. köt. ezekben a jelenségekben semmi olyan nincs. – Guthrie itt jegyzetben Bambrough cikkére utal – Bambrough. Cambridge: Cambridge University Press. In: Proc. 3.Túl az iskolafilozófiákon 19 mondom.” Hasonló eredményre jutunk. azt mondom. hogy megadnék valamit. W . hanem azzal az egy alakkal. hogy az éppen ellentétes a platóni dialógusokban Szókratész által képviselttel. s nyelvvé. 41 „Underlying the procedure of Socrates is an assumption. Mi az. hanem – hol leplezett.. vagy a nyelv részeivé teszi õket. the ‘forms’ which they possess. Soc. hogy bizonyos alapvetõ wittgensteini megfogalmazások éppenséggel platóni megfogalmazások pontos megfordításának foghatók föl. nem fogsz ugyan olyat látni. különben nem hívnánk valamennyit játékoknak« – hanem nézzed. Arist. amit nyelvnek nevezünk. közös volna. ami jámbor?” S most egy passzus a Filozófiai vizsgálódásokból: „Mindenféle nyelvjátékról beszélsz. hogy nem arra biztattalak. miszerint Szókratész problémáját végül – Wittgenstein oldotta meg. Hogy mi az. hogy mi is a nyelvjáték. ami mindezen folyamatokban közös. lényege. Idézzük föl másodszor is Szókratész szavait az Euthüphrónból: „Ugye emlékszel rá. ha például különbözõ játékokat szemlélünk. Guthrie nem véletlenül osztja a fölfogást. have a quasi-substantial nature and hence a stability which enables the essence of each to be grasped. – Mert ha megnézed õket. 440. – „Ne mondjad: »Valami közösnek kell bennük lennie. or faith.41 Tegyük hozzá: Wittgenstein Platónnak nemcsak – leplezett – szóbeliség-ellenességét. kártyajátékok. never mentioned because not consciously recognized. s tehát a nyelv. that the kinds of classes to which particulars belong. éspedig egy egész sort. and clearly distinguished from all other essences. K. harci játékok stb. 40 Philosophische Untersuchungen. „Társasjátékok.”39 Valóban. Renford [1960–1961]: Universals and Family Resemblances. de sehol sem mondtad meg. […] – És ez igaz. or arrive at Wittgensteinian theory of ‘family resemblances’ which may at last have provided the right answer. ami mindegyikükben közös volna. ami mindabban. mely által jámbor minden. sk. ami mindegyikükben közös. rokonságokat fogsz látni. ami mindezekben közös?” – kérdezi Wittgenstein. 65.” (Guthrie. hogy a sok jámbor dolog közül eggyel vagy kettõvel ismertess meg. labdajátékok. hol lep39 MS 302:14. de hasonlóságokat. It is hardly surprising if Socrates did not […] solve at one leap the ‘problem of universals’ that has plagued philosophers from his day to our own.

die mit diesen verbunden sind. […] …noch ein anderer [befindet] sich zu derselben Zeit in unseren Seelen… […] Ein Maler. akit a kép ábrázol?” – Ha a hagyatékban e hely legkorábbi. […] Das mit den Wahrnehmungen übereinkommende Gedächtnis und jene Begegnisse. életformánkba ágyazott eszközök.: »És aki valamit elképzel. a hierarchia s a demokrácia fogalmai újraértelmezést igényelnek. lapján a Platón-idézetet egy másik Platón-utalással együtt találjuk: „Plato nennt die Hoffnung eine Rede. a változékony.« – Szókr. a hit. annak nem valóságosat kell elképzelnie?« – Th. so entsteht das Gegenteil von dem Richtigen. visszájára fordítja és meghaladja. a közösség. annak nem valóságosat kell-e festenie? – Nos. a racionalitás. amelyet Wittgenstein a jelek szerint e helyütt használt. ontológiakritikájának. a szubjektum. s kiteljesedése mögött – most. paragrafusát: „Szókratész Theaitétoszhoz: »És aki elképzel.42 * * * A hálózott társadalom interkommunikatív. összpontosítsunk az utolsó mondatra: „Unsere Seele scheint mir dann einem Buch zu gleichen. problémamegoldó filozófia funkciója megint egyszer fölértékelõdik: a valóság.: »De. scheinen mir dann in unsere Seelen gleichsam Reden einzuschreiben. az igazság. kezdetleges elõzményeihez lapozunk. a digitális mozgóképet. úgy tûnik. multimediális viszonyainak jelenkori kibontakozásával az elsõdleges.” . az új médiumok felé fordul és eleddig ismeretlen és még nem kutatott kommunikációs módokat elemez: az elektronikusan-digitálisan közvetített hangot. az individuum. a tudás. a multimediális-interaktív hálózódást. s itt azt a Schleiermacher-féle fordítást idézem. mi a festés tárgya: az ember képe (például) vagy az ember.« – És aki fest. sk. und wenn dieses Vorkommnis Wahres schreibt. a 111-es kézirat 14.20 Nyíri Kristóf lezetlen – képellenességét is támadja.: »De. a tekintély. hogy a kéziratos hagyaték végre egészében rendelkezésünkre áll – ugyanúgy kitapintható Wittgenstein Platón-élménye. Az ilyen elemzések elõbb a régi 42 Neumer Katalin fordításában idézem a Filozófiai vizsgálódások 518. wenn aber dieser Schreiber bei uns Falsches schreibt. annak nem valamit kellene-e elképzelnie?« – Th. A filozófiai vizsgálódás. a képek. ám csak Wittgenstein késõi filozófiájában teljesedik ki. ugyanúgy. Kezdeteiben e felfogás már a Tractatusban jelen van. der nächst dem Schreiber des Gesprochenen die Bilder davon in der Seele zeichnet. a jelentés. szükségképpen. mint a szavak. nemlineáris szöveget. szükségképpen. Wittgenstein szerint a szónyelv és a képnyelv együtt. a hagyomány. egymást áthatva funkcionálnak. vagyis implicit írásbeliség-kritikájának) kiteljesedése mögött. dann ist die Vorstellung wahr und es gehen aus ihm wahre Reden in uns hervor. mint esszencializmuskritikájának (metafizika-kritikájának. (Philebos)” A vonatkozó Philébosz-helyen viszont persze ott áll az ismert passzus.

egyre inkább azonban az új. a virtuális tárgyak.fil. hanem képekre és hangokra is kiterjedõ azonosságokkal. a 21.htm>. 43 Lásd például Castells „real virtuality” fogalmát munkájában (Castells. Castellsrõl írt ismertetésemet lásd: <http://www. A philosophy of mind területén elõre látható az elektronikus hálózatokba merülõ.] Oxford: Blackwell.43 A 21. fogalmakra vagy jelentésekre fog összpontosítani. század filozófiája nem önálló entitásokra. események és kapcsolatok kialakulását próbálják magyarázni s valamiféle terminológiába foglalni. [The Information Age: Economy. Manuel [1996]: The Rise of the Network Society. . Aligha kétséges. következtetésekkel és bizonyításokkal kell majd megbirkóznia.Túl az iskolafilozófiákon 21 médium eszközeivel történnek. interakciókkal és áramokkal-áramlásokkal lesz elfoglalva. s tárgyát alkotja egy merõben antiplatonikus. Az ontológia területén máris olyan kísérletek kibontakozásának vagyunk tanúi. hanem hálózatokkal.hu/uniworld/ nyiri/cast_hn. köt. Nem a puszta szövegek logikájával. I. hogy a 21. amelyek egyfajta nem fizikai világ. társaiktól gyakorlatilag sohasem elszigetelt kognitív alanyok jelenségét megragadó fogalmi törekvések megjelenése. Midõn a nyomtatott könyvvel mint a kommunikáció uralkodó közegével szemben színre lépnek az elektromos és elektronikus médiumok – s kivált a multimediális-interaktív hálózatok eljövetelével – a hangzó nyelv és a képi kommunikáció kiszabadul a Nyugat filozófiai hagyományának elfojtott tudattalanjából. század filozófiájának – amely egyre kevésbé lehet iskolafilozófia. merõben új filozófiának. multimediális eszköztár segítségével is. század filozófiája Platónt egyre inkább muzealizálni fogja. Society and Culture.

.

TUDOMÁNY .

.

hogy valóban csupán technikai akadálya volt-e korábban a képek tudományos alkalmazásának. tekintve. Az elmélet egyik sarkpontja. valamint elõmozdítják a tudományos haladást. és ezzel közvetve korlátozza magát a tudományos fejlõdést. Leon Battista (1977): A festészetrõl. Ennek megfelelõen jelen vizsgálódás homlokterében a késõ középkorban elkezdõdõ tudományos szemléletváltozás és a képalkalmazási metódus átalakulása áll. hogy a képi megjelenítési technikák fejlõdése milyen új (vagy újra felfedezett) lehetõségeket teremtett a tudományos kutatás számára.) Budapest: Balassi. . de legalábbis gátolja a képek terjedését. hogy a megfelelõ technika hiánya alapvetõen megakadályozza. a technika nyújtotta lehetõségek pedig elõidézik a képek egyre szélesebb körû felhasználását.1 A kommunikációtörténettel. 51. hogy a dolgokat láttatni akarjuk – mint mondják –. (Hajnóczi Gábor fordítása. 1 Alberti. „kövérebb Minervát” [erõteljesebb stílust] fogunk használni. valamint azon belül a képi kommunikációval és gondolkodással foglalkozó szakirodalom jelentõs része a képek alkalmazásának és elterjedésének lehetõségeit a tudományos munkák terén elsõsorban technikai szempontból vizsgálja. érdemes azonban fontolóra venni. Tekintettel az újkori tudomány és technika fejlõdésének összefonódására. Ennek keretében történeti leírást ad arról. ez kauzális értelemben kétségkívül igaz is.A tudományos szemlélet és a képek Lehmann Miklós Mi.

A leképezési eljárás nyomán kialakuló analóg. Hasonlóan elkerülendõ a technikai leszûkítés is: a kép egyaránt jelenthet kézzel. ha sokféle színárnyalatra van 2 Ennek értelmében a diagram „grafikus elem. egyszerû és gyors sokszorosítása Európában elõször valamivel a könyvnyomtatás feltalálása elõtt. melyet Bohn Pliniusnak tulajdonít: Azt tervezték. Mint ismeretes. Ebben az értelemben a kép elsõdlegesen vizuális információt hordozó eszköz. valósághû kép pedig éppúgy képi funkciót tölt be. 1. A korábbi akadályok jellegzetességeit jól érzékelteti a következõ leírás. de szigorúan funkcionális értelmezését szükséges elõnyben részesíteni. különösen akkor. majd írásban melléjük illesztik a növények tulajdonságait. a képek olcsó. a 14–15. Egyetlen rajzról több. mint a vonalas ábrák vagy a diagramok (ez utóbbiak esetében Michael Biggs értelmezését alkalmazom). Ez az eszköz természetesen lehet esztétikai megítélés tárgya. Ugyanakkor a képek igencsak félrevezetõek lehetnek. Elkerülendõ a késõbbi nehézségeket. sokszorosító eszközökkel vagy automatizált képalkotó rendszerekkel elõállított képet. 3 Már a könyvnyomtatás elõtt lehetséges volt a fadúcokra faragott képek sokszorosítása. A technika fejlõdésében ez tehát olyan kitüntetett pont.2 I. ám nem szükségképpen az. ami nem vihetõ be a szokásos klaviatúrával”. század fordulója táján vált lehetõvé.3 A tudomány számára ez olyan eszközt jelentett. E tanulmány szempontjából tehát elsõsorban a képek és a szövegek funkcionális és technikai megkülönböztetése lényeges. A Study of the Diagrams in Wittgenstein’s Published Works. (Doktori értekezés. Michael (1994): The Illustrated Wittgenstein. Biggs. Vö. amely kiküszöböli a korábbi másolási technikából eredõ hibákat. . hogy színes képeken lerajzolják a növényeket. bár ez a technika igen erõs korlátokat jelentett a nagyobb tömegû képek elõállításában. a kép fogalmának elöljáróban egy tág. közel azonos minõségû másolat volt így készíthetõ.) University of Reading. illetve azok kommunikatív szerepével foglalkozó irodalom gyakran különféle képfogalmakat használ.26 Lehmann Miklós A képekkel. ahonnan megkezdõdik a képek fokozatos terjedése a tudományos médium irányába. amelyek változatlan formájuknak köszönhetõen a tudományos munka során használhatóknak bizonyultak.

hogy a kép nem hasonlít majd kellõ mértékben az eredetihez […]. mert úgy vélték. William M. amely a sokszorosítás lehetõségével részlegesen elhárult. mivel a mechanikus leképezés – ideális esetben – kizárja az ábrázolás szubjektív jellegét. A görög tudományos gondolkodás uralkodó paradigmája szerint az ismeretek forrása nem elsõsorban a tapasztalásban keresendõ. Érdemes felfigyelni az iménti idézet egy másik mondanivalójára is: a képek nem csupán technikai hiányosságaik miatt hiányoztak sok szerzõ mûvébõl. Erre azonban a sokszorosítást követõen is még csaknem négy évszázadon keresztül várni kell.4 A probléma kettõs: egyrészt a rajzolók (majd a rajzok másolóinak) eltérõ rajzkészsége. Olyan akadály fedezhetõ fel itt. akik alaposan el kívánnak merülni e témában. hogy felhívja mindazok figyelmét e növények erényeire és tulajdonságaira. amit a szem a tárgy közvetlen észlelésekor látna. amelyek a vizualitás számára közvetlen módon nem hozzáférhetõek (bár kétségtelen. technikai tudása. (Lugosi Lugo László fordítása. amely lehetõvé teszi a sokszorosítható és valósághû képek készítését. Ugyanakkor kétségtelen az is. Platón ideatana e téren meghatározó forrás: az ideák olyan szellemi-fogalmi tények. valamint szubjektív szemlélete azonos tárgy esetében változatos ábrázolásokat eredményez. hanem azért. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. hogy maga Platón a szó jelentésében és néhány szöveghe- 4 Idézi Ivins. közülük többen még csak nem is jellemezték õket. másrészt a rajz eleve nem azt a látványt adja vissza. Jr. amely elsõsorban a kor tudományos felfogásából adódik. ez elegendõ ahhoz. mellyel a vizuális tényeket megfelelõképpen bemutathatták volna. . amely oly nagy hangsúlyt kap a korabeli kritikákban. Technikai értelemben tehát a görög botanikusok nem rendelkeztek olyan eszközzel. hogy Plinius gondolatmenetét folytatva csupán a tisztán mechanikusan elõállított (technikai) kép lesz csak az a végsõ eszköz.) Budapest: Enciklopédia. hogy mások a növények szóbeli leírásával kötelezték el magukat. 17. hanem jórészt megelégedtek neveik egyszerû felsorolásával. Ez az elsõdleges akadály. mert a leírásokat – sõt.A tudományos szemlélet és a képek 27 szükség a természet sikeres utánzásához.. magukat a puszta neveket is – elegendõnek tartották a tudományos megközelítés számára is. Így történt aztán. emellett az eredeti festmények másolóinak és festészeti jártasságuknak különbözõsége igencsak megnöveli az esélyét annak.

A tudomány mûvelõje helyesen teszi. kutatás és feltalálás – szürke gyakorlatiassága okán – ellentétben látszik állni a tudomány alapvetõen elméleti beállítódásával. Ha a megismerés az ideákra irányul. a „képek készítésére alkalmas anyagok már õsidõktõl fogva rendelkezésünkre álltak. az érzéki tapasztalat számára hozzáférhetetlenül. a sokszorosíthatóság jelentõségérõl szóló könyve vezérfonalában mégis inkább a technikai lehetõségek változását követi. mint amelyek a másolatok másolatait hozzák létre. amelyek csak távoli kapcsolatban állnak eredetijükkel. Ivins felismeri ennek jelentõségét. szakasz). Ez az elképzelés jó ideig tartja fogva a tudományos gondolkodást. Mint írja. akkor ez azt jelenti. hogy az igazságot a nyelvben. a sokszorosíthatóság hiánya pedig nem feltétlenül jelent akadályt a tudományos munka számára. Az ideák tiszta formájukban anyagtalanul. Köztudomású. és megvolt a hozzá való tudás és szakértelem is. hogy a tudomány számára a képek nem sokat segíthetnek. különösen pedig a beszédben mondja ki.5 A sokszorosítás problémája (amely értelemszerûen nem csupán a képeket. A technikai ismeretek. A képek öröklik – sõt. A képek sokszorosításának gyakorlati problémája nem tudományos probléma. hogy a látszat képi ábrázolásával veszõdne. 10. kiterjesztik – az érzéki világ csalóka voltát. a lélekben szemlélhetõk. Phaidón XXIV . A képek tehát értéktelen tárgyak. hogy az igazi akadályt mégiscsak a technika hiánya jelentette: 5 I. . az elõbbi aspektusokat félreállítva arra a következtetésre jut.28 Lehmann Miklós lyen vizuális metaforát használ). A fogalom az idea értelmében vett közvetlenséggel Platón számára komoly elõnyt jelentett: a képek mint érzéki entitások csak az elõbbiek csalóka tükrözõdései lehetnek. Bár Ivins gondolatmenetében keveredik a tudomány igényének és a technikai fejlõdés lehetõségeinek kettõssége. Az ideaelmélettel Platón így az értelmi. ha arra törekszik. azonban Európában az 1400-as évekig nem mozgósították azokat a pontosan megismételhetõ képek elõállítására”. hogy ennek megfelelõen Platón Az államban éppen az ábrázoló mûvészeteket kárhoztatta olyként. Az érzékek az esetlegességet közvetítik. a lényeget megragadó megismerést részesítette elõnyben az érzéki megismeréssel szemben. hanem a szövegeket is érintette) egyszerûen nem foglalkoztatta a görögöket és az õket követõ középkori tudósokat. az ideákkal. míg az értelem az örök igazságokat (vö. m. ahelyett.

Alapvetõ tehát az egyedi létezés: „Ha tehát nincsenek elsõdleges szubsztanciák. Ha a képi információt értékesebbnek tartották volna. A nem és a faj megkülönböztetésében továbböröklõdik az iménti 6 I. akkor lehetetlen. Wien: öbv-hpt. Kristóf [2001]: The Picture Theory of Reason.htm 7 Arisztotelész (1993): Kategóriák.]: Rationality and Irrationality. 242–266. bizonyára történtek volna kísérletek azok tökéletesítésére és a technikai lehetõségek kiterjesztésére is (ami nem lenne meglepõ egy olyan kultúra esetében. amelyeket mintegy mellékesen használtak tárgyak és falfelületek díszítésére. az ókorból csak olyan képek maradtak ránk. míg másodlagosnak az általános és a járulékos létezõk lényegét. amelyek a konkrét egyedi létezõk lényegét adják. 16.A tudományos szemlélet és a képek 29 …úgy tûnik. A Kategóriákban azonban az elsõdleges és a másodlagos szubsztanciák megkülönböztetésével Arisztotelész elvben megnyitja az utat a konkrétum felé. mint a technikai képalkotás hiánya.hu/nyiri/krb2000/tlk. 26. illetve a díszítésnek minderre nincs is szüksége.) Budapest: Kossuth. ezeket éppúgy gátolta a sokszorosíthatóság. A tudományos mûvekben azonban a képek csak másodlagos szerepet kaptak. a tudománynak és a technikának.6 Bár kétségtelenül történtek kísérletek a tudományos képi ábrázolásokra is. A kifejezõ mûvészetnek. Ivins gondolatmenetét termékeny módon gazdagítja Nyíri Kristóf tanulmánya. hogy bármi más legyen”7 – az általános és a járulékos létezõk szubsztanciái az egyediekbõl következnek. amely például a hadigépezetek vagy a hajózás terén kiemelkedõ technikai tudásról tett bizonyságot). (Rónafalvi Ödön fordítása. amely a kor tudósai számára ellentétben látszik állni a képtartalmak konkrétságával és egyediségével. Barry [szerk. amely a dolgok létének és az állítások megfogalmazhatóságának lehetõségét adja meg. de annál inkább szüksége van rá az általános tudásnak. m. továbbra is erõsíti azonban a tudomány lényegszemléletét. Ehhez az ókornak nem volt szüksége a pontosan megismételhetõ képek elõállításának módszereire. így nem jelentettek kellõ nyomást a technikai innováció számára. Berit–Smith. (Nyíri. Elsõdlegesnek azokat a szubsztanciákat tartja.) Az online verziót lásd: http://www. Az ilyen képek létrehozási módszereinek hiánya torlaszolta el a technikai és tudományos gondolkodás kiteljesedésének útját. Platónt követõen Arisztotelész szubsztanciafogalma. . valamint anyag és forma összefonódó kettõssége már az ideatannál kevésbé szigorú elméleti irányultságot tükröz.uniworld. In: Brogaard. A szubsztancia olyan alapvetõ realitás.

benne rejlõ létoka. hanem a metafizika feladatának tartja. amibõl kifolyólag a faj „inkább szubsztancia” (azaz. a tûz. Anyag és forma kettõssége csak a lényeg megnyilvánulására korlátozódik. inkább valóságos. mégis megtartja alapvetõen szellemi jellegét: „Szubsztancia nevet viselnek egyrészt az egyszerû testek. a víz és hasonlók. s másodszor mint egy bizonyos meghatározott egyed.9 Senki nem gondolhatja. hogy a »valóság«. . Egy másik értelemben lényegnek nevezzük azt. A kezdetben elsõsorban platóni. mivel alkalmatlannak tûnt a lényeg megragadására. mint a nem. a Metafizika vonatkozó passzusait (lásd Arisztotelész [1992]: Metafizika. A már Plinius kapcsán említett botanika terén ez azt jelentette. másrészt általában a testek és a belõlük összetevõdött állatok és csillagok. hogy ezeknek a szabadkézzel rajzolt ábráknak. […] Lényeg továbbá a mibenlét. amely az általánosság magasabb fokán áll. Ebbõl következik tehát. illetve a »lényeg« szó két értelemben használatos: elõször mint a végsõ alap. melyeket nem lehet valami alapanyagról állítani.] Budapest: Hatágú Síp Alapítvány). ami e valóknak. Mindez pedig azért mondatik »valóság«-nak. inkább „létezõ”). amelyet már nem állítunk egy más dolog állítmányaként. hanem róluk szokás állítani valami egyebet. ezt is az illetõ dolog lényegének szokás nevezni. A szubsztancia. A létezés alapvetõ kategóriái szellemi természetûek. illetve másolataik- 8 A szubsztancia így. Ilyesmi minden egyes dolognak az alakja és a formája. ez csak másodlagos szempontnak számított. nem jelenti a képekben megragadható forma önálló jogosultságát. melyekhez a képek közvetítette tapasztalati világ nem vihet közelebb. Ebben a légkörben pedig a kép továbbra sem lehetett a tudomány eszköze. melynek a meghatározás adja tartalmát. 136. bár Arisztotelésznél összetett jelentéssel bír. e szempontból az adott terület vizualizálhatósága tekinthetõ döntõ tényezõnek. majd inkább arisztotelészi hagyomány talaján álló középkor szintén ezt a felfogást osztja: a képek legfeljebb díszítõelemekként lehetnek jelen a tudományos mûvekben. mert nem ezeket szokás állítani valami alapul szolgáló anyagról. 9 Természetesen a képi megjelenítés igénye lényeges eltérést mutat az egyes tudományokban. m. amilyen például az élõ lényben a lélek. mint például a föld. a lényeg az egyediségen és a konkrétumon keresztül az anyaghoz. és bár az élethûség a rajzoló mesterségbeli tudásától függött.) Arisztotelész szubsztanciafogalmának finomításához természetesen figyelembe kell venni a késõbbi mû. ennyiben pedig a tapasztalati valósághoz kötõdik. hogy a képek legfeljebb elnagyolt illusztrációkként szerepelhettek a tudományos munkákban. [Halasy-Nagy József fordítása. valamint ezek részei.8 Arisztotelész azonban a szubsztancia vizsgálatát nem a fizika.30 Lehmann Miklós szempont.” (I. a fogalmi lényeg. mely önmagában külön is megáll.

Magyarázattal szolgál arra. Megfigyelhetõ az is. hogy a képek egy másik jellegzetes alkalmazási formája ebben a korban az allegória: elvont tartalmak képi eszközökkel történõ kifejezése. Mivel ezek a hatások központi szerepet játszottak a növények tudományos leírásában. amely a konkrétumot ábrázoló („valódi”) képek terjedése elõtt állt: ahogyan a korabeli leírások. amelyek a szöveghez képest nem hordoznak új vagy önálló információt. a képi eszközök pedig nem a tapasztalati . ha a szöveghez hasonlóan képes ezen elvont tartalmak kifejezésére). A kép – akár egy iniciálé – díszíti és színesíti a könyvet. Figyelemre méltó tény. Az allegória így rávilágít arra az alapvetõ akadályra. Így a képek elsõsorban egyszerû illusztrációkként szerepelhettek. ebben az esetben maga a kép is csak oly módon lehetett érdekes. egymáshoz nem. hogy az egyes növények milyen élettani (gyógy. hanem különös hangsúllyal tér ki a növény „belsõ természetére”. A tapasztalati jelleg háttérbe szorul. valamint az adott növénynek tulajdonított hatás nemritkán a növény megnevezésében is megjelenik). hogy a leírások több esetben nem mentesek a mágiához kapcsolódó elemektõl sem: a hatások leírása nem csupán a megfigyelt jelenségeket követik.A tudományos szemlélet és a képek 31 nak segítségével valóban fel lehetséges ismerni az adott növényt. A kép egésze értelmezhetetlen a mögöttes tudás nélkül. azaz a növény és állatok vagy emberi szervek közötti morfologikus hasonlóság (ez utóbbi. Ez a „belsõ természet” felöleli a növénynek tulajdonított hatásokat és erõket is. a vizuálisan tapasztalható valósággal csak kevés kapcsolatot mutatnak. A részletek vagy képelemek elsõbbséget élveznek a kép egészével szemben. Ennek alapja gyakran a hasonlósági kapcsolat. olyan képekként. miközben a képekben nem visszaadható szellemi-elméleti tudás élvez elsõbbséget. a leírás módszere nem közelíthetett a képi leírásokhoz és képi reprezentációkhoz – sokkal inkább a lényegszemléletet tükrözte. Ezek a képek azonban fontosságukat éppen absztrakt jellegüknek köszönhetõen nyerték el (azaz. mivel az egyes részletek közvetlenül utalnak az adott elvont fogalomra vagy eszmére. hanem a néphit vagy közhiedelem által tulajdonított erõket is. mivel a részek akár esetlegesen összeállított különálló.vagy mérgezõ) hatást váltanak ki az emberi szervezetre. az allegória különleges szerepet tölt be. Mint kép. A szövegben található leírás már jelentõsebb: a leírás azonban korántsem szorítkozik az érzékileg tapasztalható jellegzetességek felsorolására. vagy csak lazán kapcsolódó elemeknek is tûnhetnek. a képi reprezentáció is a mögöttes tartalmak kifejezésére szolgált.

[Romhányi Török Gábor fordítása. amelyet a földi formától csupán az anyag különböztet meg…. különleges erényt oltva beléjük. In: Glatz Ferenc (szerk. idézi Foucault. az ismeretek rendjében nyelvi struktúrákat követ és a tudományos kultúrát szigorúan a szövegekkel köti össze – sõt. E viszony – amelynek nyomai még a 17. az absztrakt tartalmak hangsúlyossága és a teoretikus jelleg Platón óta az írás vezetõ szerepére utal. valamint a megismerés eltávolodása a konkrétumtól. században is felfedezhetõk – természetesen a nyelvi reprezentációk terén is megtalálható. (1978): The Greek Concept of Justice. mûvelõdés. Eric A.13 Összességében elmondható tehát. Mert ugye minden hasonlóságra jellemzõ. From its Shadow in Homer to its Substance in Plato. valamint Hajnal István (1993): Írásbeliség.] Budapest: Osiris. valamennyi fû anyaméhe és az ég minden egyes csillaga nem egyéb. a képek és a képalkalmazás is a szövegeknek van alárendelve. . m. hanem az ábrázolt dolgok közötti magasabb rendet hivatottak tükrözni. ahogy minden csillag égi növény szellemi formában.10 Foucault szavaival élve: A rejtett egyezéseket jelezni kell a dolgok felszínén. Jól érzékelteti ezt (az allegorikus megjelenítések jellegzetességeivel együtt) a korabeli tudományos munkák nyelvezetét és megfogalmazásait is tükrözõ következõ idézet a jelek viszonyairól: „A csillagok. intellektuális réteg és európai fejlõdés. Hasonlóképpen. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. az égi növények és füvek a föld felé fordulnak. hogy ezt a tudományos szemléletet a 10 Érdemes megjegyezni.” (Crollius: Traité des signatures [1624]. ugyanakkor a legrejtettebb?11 Mint már többen rámutattak. a láthatatlan analógiáknak látható jegyre van szükségük. Michel [2000]: A szavak és a dolgok.) 11 I. Cambridge–London: Harvard University Press. Az írásbeliség megjelenésével (a megõrzés és a kommunikáció átalakulásával párhuzamosan) a tudományos gondolkodás és módszertan is lényeges transzformáción megy keresztül. 45. Eszerint a reprezentáció szoros kapcsolatban van a reprezentálttal.): Technika. mint egy fûszál vagy növény. Az elvont fogalmak használata háttérbe szorítja az érzéki tapasztalatot. Brian (1983): The Implications of Literacy. a képalkotás pedig nem egyszeri folyamat. Princeton: Princeton University Press. 13 A késõ középkor tudományosságáról és szövegközpontúságáról lásd Stock.12 A tudományos módszer ennek megfelelõen még sokáig a nyelvhez és szöveghez kötõdõ információátadást preferálja. az eget kémlelõ földi csillag. 12 Az elvont fogalmak megjelenésérõl lásd Havelock. Budapest: História. 38. hogy a legjobban észlelhetõ. hanem nyitott marad. hogy e szemléletmód a reprezentációt eredetileg egyfajta misztikus viszonynak tekinti. és nyíltan szemlélik az általuk nemzett füveket. egymással párhuzamban megy végbe a nyelv elszakadása a szituációtól és a pillanatnyi tapasztalattól. amely az elkészítéssel végérvényesen lezárul.32 Lehmann Miklós valóság.

század végétõl kezd el fokozatosan terjedni. 15 A perspektivikus ábrázolás elsõ szabatos leírása Leon Battista Alberti 1436-os Della Pittura címû mûvében található (lásd 1.16 keveseb- 14 Foucault 2000.15 E tanulmány elsõ része már utalt rá. . és ami e jel nélkül a dolgokban szunnyadó néma szó maradna. és e hasonlóságokat és rokonságokat feltáró jelek maguk is a hasonlóság formái csupán. hogy a sokszorosíthatóság hiánya bizonyos értelemben a tudományos elitizmus záloga: megjelenésével a tudomány mûvelése lassanként kikerült egy különleges elit kezébõl. és bár a közfelfogás hajlamos e korszakot a görög eszmények felélesztésével azonosítani. ami elhangzik általa. amely a vizualitás teljesen új formáját és ezzel alapvetõen más jellegét eredményezi. és ebbõl adódóan az értelmezés uralma hatja át: a tudományos ismeret a természet megfejtése. hogy a sokszorosíthatóság jelentõségét számos kommunikációtörténeti és -elméleti munka hangsúlyozza és elemzi (legismertebb közülük Ivins hivatkozott kötete). aki a tárgyak valósághû ábrázolására törekszik – amennyiben valósághû ábrázoláson az emberi látás törvényeinek megfelelõ rajzokat értünk. A megismerés tehát interpretációt jelent: a látható jeltõl egészen addig menni. 16 Ezzel összefüggésben érdemes felvillantani azt a körülmény is. amely ezen idõszakot fémjelzi. lábjegyzet). bár a centrális perspektíva elsõ alkalmazását és elveinek véglegesítését Filippo Brunelleschinek tulajdonítják.A tudományos szemlélet és a képek 33 szöveg uralma. Ez egyben a vallástól való fokozatos távolodást. amelyek a görögségben fel sem merültek – éppen ennek köszönhetõ az a temérdek technikai invenció. Az „Alberti ablaka”-ként ismertté vált rajzgép mechanikus eszközt kínál a perspektivikus ábrázolásra – lényegében ezt a módszert kell követnie minden rajzolónak. 51. szövegszerû értelmezése: A világ megfejtendõ jelekkel van tele. másrészt pedig kialakul a perspektivikus ábrázolás technikája. A képek terén ez két alapvetõ újítást jelent.14 II. Az érzéki tapasztalat értékelése a tudományban csak a 15. amely pedig utat nyitott a naturalisztikus ábrázolásmód terjedése felé. függetlenedést is eredményezte. amely lehetõvé teszi az azonos formában reprodukálható képek terjesztését. Egyrészt megjelenik a képek sokszorosításának lehetõsége. tudósait valójában a tudomány és a technika terén sokkal inkább olyan problémák foglalkoztatták. A reneszánsz újraértékeli a skolasztika tudományfelfogását.

amikor például a Krisztust körülvevõ római katonákat késõ középkori páncélzatban ábrázolják. A szemléletmód változása megmagyarázza. A tudomány mûvelõi nem tudták azonnal kihasználni a képekben rejlõ lehetõségeket.34 Lehmann Miklós ben emelik ki azonban a perspektíva fontosságát. úgy nõ meg a képek szerepe. hogy ábráit külön megrendelésre. valamint az 1480-as évek elsõ felében kiadott Pseudo-Apuleius. a modell nélkül készült vagy ellenõrizetlen forrásokból származó rajzokat valósághû ábrák váltják fel. amely szoros kapcsolatban áll a reneszánsz kor ember. Ahogyan a kor szemlélete elkezd elszakadni a korábbi évszázadokról áthagyományozott tudományfelfogástól. Az elsõ illusztrált tudományos mûvek (mint Valturius 1472-ben megjelent Hadmûvészete. a képek már korán tükrözik ennek jellegzetességeit. hogy a perspektivikus ábrázolás valójában az élethû vizuális megjelenítés igényére adott válasz. A természet-központúságból eredõen a tapasztalat – és ezzel együtt a kísérletezés – elõ17 Ugyanez az anakronizmus figyelhetõ meg a kor festészetében is. és bár ez a folyamat csak fokozatosan. . úgy válik egyre inkább lényeges kérdéssé a természet élethû ábrázolása. ennek köszönhetõen ábrái meglehetõsen sematikusak.17 A természet könyve csak általános illusztrációkat közöl képaláírás nélkül. használatával a reneszánsz mesterek nagy lépést tettek a tudomány szempontjából különösen lényeges valósághû ábrázolás felé. több évszázad alatt megy teljesen végbe. Az allegóriákat.18 Ahogyan a görög teoretikus szemlélet az újkori tudomány kialakulásával halványodni kezd. 27–29. századi európai városok mintájára festik meg. Még lényegesebb. Konrad von Megenburg 1475-ös A természet könyve. Elsõként a Gart der Gesundheit szerzõje számol be arról a tudományos igényrõl.és természet-központúságával. az 1484-es Latin Herbarius és az 1485-ös Gart der Gesundheit) jórészt még a képek szerepének alulértékelését tükrözik. a Pseudo-Apuleius pedig lényegében egy ókori botanikakönyv hasonmás kiadása. miért nem jelentette a két technikai újítás a képek akadálytalan terjedését. illetve az ókori Róma látképét a 15. mivel fogva tartotta õket a görögségtõl örökölt elméleti szemléletmód. 18 Errõl bõvebben lásd Ivins 2001. az ismeretterjesztés céljára és a szövegben nem leírható információk visszaadására készíttette. A Hadmûvészet ábrái tele vannak anakronisztikus elemekkel. A perspektíva az emberi látás törvényei alapján (mely e korban komoly kutatási területet képezett) a tér látszati elrendezését adja vissza.

A Pseudo-Apuleius ábrái még több késõbbi herbáriumban visszaköszönnek. hogyan viselkednek a dolgok. „mélyben megbúvó” okot keressen. mint például egyszarvút vagy mandragórát. Ekkor indul meg az az átmenet is. illetõleg a korabeli teoretikus felfogás szerint készítik el: a növényeket lehetetlen az ábra alapján azonosítani (de az ábrának ez nem is célja). ezzel pedig lassanként szövegintegritásuk is új irányt vesz. hogy a képek a tudományos munkákban vizuális leíróeszközökként is funkcionálhatnak. nem az anatómiai ismereteket követi. az ábrák tudományos szempontból használhatatlanok. és megszabadul attól az igénytõl. Ismeretlen a méretarány és a színhûség is. Összességében elmondható tehát. milyen körülmények között. Ugyanazt az illusztrációt olykor egyetlen könyvön belül is felhasználják különbözõ tárgyak illusztrálására (nemritkán abból az egyszerû prózai okból. hogy tudományos leírások kitalált lényeket is szerepeltetnek. A tudományos mûvek szerzõi gyakran nincsenek is pontosan tisztában azzal. hogy a képek még a sokszorosíthatóságuk elsõ egy–másfél évszázadában sem rendel- . amely e megközelítés alapján a dolgok megismeréséhez nélkülözhetetlen információt közvetíti. A belsõ természet elsõdlegessége ezzel megszûnik. kik készítették el az általuk felhasznált ábrákat. A szemléletváltás központi szerepét szintén jól érzékelteti. hanem megpróbálja megfejteni. Ehhez kapcsolódóan lassanként felismerik. az 1493-ban kiadott Nürnbergi Krónikában például ugyanazon látkép 11 helyen. A korai anatómiakönyvekben az emberi csontváz ábrázolása pedig még hosszú ideig a reneszánsz felfogását. Fontos problémává válik tehát a vizuális megjelenítés. hogy a külsõ mûködés mögött valamilyen szubsztanciális. Elõfordul. hanem ellenõrizetlenül a korábban készült ábrák. Ehhez az érzékileg közvetlenül tapasztalható jelenségeket vizsgálja. más anatómiaképeknél pedig ismert mûalkotások másolatait használták fel.A tudományos szemlélet és a képek 35 térbe kerülése azt jelentette. és a külsõ – nem utolsósorban vizuális – tulajdonságok válnak a vizsgálat tárgyává. hogy a sokszorosítható képek megjelenésével nem változott meg azonnal a képek értékelése. Mint a Pseudo-Apuleius példáján látható. hogy a tudomány nem a dolgok szubsztanciáját vagy lényegét vizsgálja. 11 különbözõ város illusztrációjaként szerepel. hogy arról kéznél volt egy fadúc). a tudományos mûvekben a képeket gyakran nem a valóság. melynek során a tudományos célkitûzés a jelenségek értelmezése helyett azok leírása lesz. a kiadások és a másolások közben azonban a képek jelentõsen romlanak.

36 Lehmann Miklós keztek olyan önálló tudományos értékkel. század második és a 16. immáron elavult elveket. hogy a tudományos mûvekben a képek a szöveget kiegészítve jelenhessenek meg. A tudomány lassanként feltárja azokat az elõnyöket. az illusztráció így már nem a szöveg puszta színesítése. hanem annak szerves része. a Világhoz és a Dioptrikához készült képek. A tudományos érdeklõdés szükségessé tette egy új természettudományos módszer kidolgozását. E téren Galilei példája jól illusztrálja a szemléletmód változásának és a technikai lehetõségek szélesedésének összetett kapcsolatát. melyet a tudósok elismertek volna. 19 A képi illusztrációk szerepének változását tükrözik például Descartes természettudományos mûveihez. hogy a közvetlen érzékiség szövegszerûen vissza nem adható karakterrel is rendelkezik. A mechanikus világkép a tudomány számára vizuális felfogást kínál: a dolgok és jelenségek mûködésének szerkezete megköveteli a szemléletes feltárást. mûködési elveit. A tapasztalati módszer felfedezi azt a tényt is. valamint vizuális megjelenítéssel magyarázzák az emberi test és az egyes szervek strukturális sajátosságait. az igazi áttörés csak a 17. század elsõ felében kialakulatlan volt. A természettudományos módszer változása azonban megnyitja a lehetõséget a képek terjedése elõtt. melyben a képek is sajátos helyet kaphattak. . Hiába állt tehát rendelkezésre már korábban a képek sokszorosításának technikája. A tapasztalat felé fordulás többek között éppen a képek segítségével képes lerombolni azokat a szövegekben rögzített. hogy a dolgok szubsztanciája jellegükbõl adódóan szükségképpen nem szerepelhet rajtuk. amelyek erõteljesen akadályozzák az egyes diszciplínák fejlõdését. Ezek több esetben lényeges kiegészítéssel szolgálnak a szöveghez. amelyeket a vizuális információ önálló megjelenítése jelent. hogy csak az esetlegességet képesek ábrázolni. Az optikai kutatások révén megjelentek a teleszkópok és mikroszkópok. illetve. a 15. amelyek a vizuális megjelenítés változatos módozatait adták a tudósok kezébe.19 A képek hatásos alkalmazásának érdekében rögzülnie kell tehát a képek és a szöveg viszonyának is – ez a korai idõkben. A vizuális információ jelentõségének felismerése szükséges ahhoz is. gyakran még a szinkronitást is nélkülözte. Ennek hátterében pedig az áll. A kor technikája pedig olyan eszközök felbukkanását eredményezte a tudományos munka terén. században következhetett be. hogy a technikai fejlõdés ellenére a képekrõl még jelentõs ideig azt tartották.

s minden bizonnyal õ volt az elsõ. Galilei rajza a Hold felszínérõl (1610) . Korábban az asztronómiai mûvekben csupán diagramok szerepeltek naturalisztikus ábrák helyett (s ugyanez mondható el a legtöbb tudományos munkáról). ábra. majd 1613-ban megfigyeléseket folytat a napfoltokról (1. aki pontos képeket rajzolt a Holdról és a napfoltokról. hogy Galilei az elsõk között folytatott teleszkópos csillagászati megfigyeléseket. majd a látott foltokat nagy pontossággal a papírra rajzolta. hogy egyszerû vizuális megfigyelések helyett sajátos technikával készültek: Galilei teleszkópja segítségével a Nap képét egy papírlapon elõre megrajzolt körre vetítette. Ez utóbbiak külön érdekessége.A tudományos szemlélet és a képek 37 Ismeretes. ábra). melyben több. itt azonban rajztechnikai segítséget vett igénybe. és 2. A Holdról rajzolt ábrák esetében a tudós még csak kézügyességére hagyatkozott. Galilei 1610ben teszi közzé Sidereus nuncius címû mûvét. A vetített kép már-már mechanikus felhasználásával Galilei figyelemre méltó módon terjesztette ki a reneszánsz mûvészek gépies rajztechnikáját (melynek legismertebb eredménye a már hi- 1. a kor eszközeihez mérten rendkívül pontos rajzot közöl a Hold krátereirõl.

hogy a tudományos könyvek illusztrációit camera obscura vagy camera lucida segítségével készítsék el. Galileo and Visual Astronomy. hogy Galilei csupán e két mûvében alkalmazott természethû ábrázolásokat. ábra. 216. Albert (1992): Representing the Heavens. ebbõl a ténybõl a tudósnak a képekkel szemben tanúsított ambivalens hozzáállása olvasható ki. melyben Galilei is osztozott. Galilei rajza a napfoltokról (1613) vatkozott „Alberti ablaka”). Az asztronómia így csak valamivel ké20 Winkler.20 A matematikai szemlélet. A következõ évszázadra általánossá válik. s egyben lefektette annak alapját. Elgondolkodtató azonban. miként lehet ezt a leképezési módot a tudományos munka során felhasználni. sõt. Galilei a tudományos ismeretközlés alkalmasabb eszközének tekinti a szavakat és diagramokat. . a diagramokat preferálta a naturalisztikus képekkel szemben.38 Lehmann Miklós 2. mint a képeket. a lehetõ legkisebb teret engedve a rajzoló szubjektivitásának. In: Isis 83: 195–217. Mint Winkler és van Helden rámutat.–van Helden. Mary G. korábbi és késõbbi munkáiban diagramokat használt.

században. így az élethûség kritériuma maradéktalanul teljesül. Az alkalmazott képek minõségi változást hoznak a tudományos munkában. Mindez azt jelenti. . A vizualitást kiterjesztõ eszközök megjelenését követõen a következõ áttörést a technikai képek elterjedése jelentette. mi motiválhatta ennek ellenére Galileit a vizuális újításokra. Firenze a reneszánsz hagyományok miatt olyan környezetet biztosított a tudós számára. Nyilvánvaló azonban. század közepén válhatott igazán vizuális tudománnyá (Winkler és van Helden ezt Johannes Hevelius Selenographiájának 1647es megjelenéséhez köti. A mechanikusan. a képek nem jutottak volna szerephez a tudomány mûvelésében (mint ahogyan ez a képsokszorosítás megjelenését követõ idõszakban be is bizonyosodott). amely a nyomtatással történõ képsokszorosítást hívta életre.21 Winkler és van Helden elgondolkodnak azon is. az autonóm képjelentés felfedezését követõen azonban idõvel olyan területeket is meghódított. Technikai értelemben tehát az az igény. a 17. különösen pedig a szem által megszerezhetõ információt – így a képek alkalmazásának lényeges elméleti háttere található meg mûveiben. a tapasztalati módszer élethûséget célzó törekvésének megfelelõen. amennyiben a közvetlen tapasztalat tárgyává képesek tenni az emberi szem számára hozzáférhetetlen területeket is. a fotográfia megjelenésével talál megbízható eszközre. hogy amennyiben az érzéki tapasztalat kitüntetettsége e ponton nem ötvözõdik a technikai eszközök fejlõdésével. amelyben természetesnek hatott a naturalisztikus ábrázolások felhasználása. a sokszorosíthatóság és a sokrétû vizualizáció lehetõségével. apparátusok által elõállított képek képesek kiküszöbölni a leképezés szubjektivitását. hogy a képek nem pusztán a technikai lehetõségek révén terjedtek el a legkülönbözõbb modern tudományterületeken. A vizualizáció igényének felbukkanásakor a képi megjelenítés eleinte a primer vizuális területek felé terjedt. melyben már 134 gondosan megrajzolt ábra található). hanem magának a tudományos szemléletnek egy jellegzetes változása révén. hogy Galilei más munkáiban is kiemelten kezelte az érzéki tapasztalatot. valójában csak a 19.A tudományos szemlélet és a képek 39 sõbb. A fénykép az emberi 21 I. Mindemellett kétségtelen. 217. amelyeken más modalitások voltak uralkodóak. m.

hogy a rajzoló kompozit illusztrációt hozott létre. Ezzel viszont olyan probléma kerül elõtérbe. Peter (1992): The Image of Objectivity. amelyet eredeti módon az egyes populációkban felfedezhetõ statisztikai jellegzetességek vizsgálatára és megjelenítésére tartott alkalmasnak. In: Nature. 94. Jól illusztrálja ezt Goethétõl származó következõ idézetük is: „Az archetípus eszméje általánosságban azt vonja maga után. 18: 97–100. az egyedi sosem szolgálhat mintaként az egész számára. Nem volt ritka az sem. Ennek fényében korántsem meglepõ.) . Jellemzõ. század uralkodó felfogása nyomán az egyedre az archetípus alapján lehet következtetni. hogy a fotográfia egyik korai tudományos alkalmazása is hasonló módszert követett: Francis Galton híres 1878-as tanulmányában23 írja le a kompozitfotográfia eljárásmódját. In: Representations 40: 81–128. hogy a rajzokon nem egyedi entitások. ezzel pedig kiteljesíti a természettudományban egyre szélesebb körben terjedõ naturalista törekvéseket. Marey a fotográfia jelentõségét abban látja. Marey 1878-as La methode graphique dans les sciences experimentales címû mûvében annak az elképzelésnek ad hangot. melyen kiemelkednek az általános vonások. Lorraine–Galison. amely már egy tudományos képi nyelv felé mutat. hogy képes a tudománytól elvárt objektivitás kiteljesítésére – mivel a fénykép „magát a jelenséget” adja vissza. mely szerint a fotográfia hamarosan át fogja venni a szavakban írt tudomány helyét.” (Daston–Galison 1992. In: Semiotische Berichte. amely már régóta a tudományos módszerek hátterében rejtõzött: egyedi és általános viszonyának kérdése. így a kép az archetípust hivatott ábrázolni. A kép – különösen pedig a fénykép – egyedi entitások leképezése és vizuális megjelenítése. 24 Errõl bõvebben lásd Lehmann. hogy egyetlen egyedi állat sem szolgálhat az összehasonlítás alapjául. hanem „ideális” vagy tipikus példák szerepeltek. Francis (1878): Composite Portraits.24 22 Idézi Daston. azaz több egyed jellegzetességeit olvasztotta össze egyetlen olyan képpé.22 Amellett. 81.40 Lehmann Miklós szemnek megfelelõ látszati képet hoz létre. hanem az általánosról kíván információt gyûjteni. hogy a fényképezés megjelenését néhány tudós azzal az optimizmussal üdvözli. 1–4: 97–108. A fotográfiával így indukció és dedukció konfliktusa sajátos vizuális problémát gerjeszt: miképp képes a fénykép – egyedisége ellenére – általános ismerettel szolgálni? A fotográfia elõtt ezt a problémát viszonylag egyszerûen oldották meg azzal. hogy más képi megjelenítõeszközöket is preferált. A tudomány azonban célkitûzése szerint nem az egyedirõl. 23 Galton. Miklós (2003): Bilder einer Theorie. mely szerint a 18. Ezt az elgondolást támasztja alá Daston és Galison azon állítása is.

In: Klein. A kettõ közötti eltolódás párhuzamos azzal a változással. hogy ez egyszerûen a fotográfia vagy más technikai innováció folyománya: sokkal inkább a naturalista szemlélet eluralkodását tükrözi. 27 Scerri. In: Klein 2001. amely kémia és fizika viszonyában idõközben – a kvantumfizika javára – végbement. Tuscaloosa: University of Alabama Press. 26 Bensaude-Vincent. Az „ideális” ábrázolásoktól mindeddig nem lehetett elfordulni. A modern tudomány egyik legismertebb grafikus ábrázolása a periódusos rendszer. amely önmagában kielégítõ lenne. Mengyelejev lényeges kérdésnek tartja a rendszer képi megjelenítését. Ursula (szerk. 133–161. késõbb pedig rengeteg újabb változat látott napvilágot (Mazurs mintegy 700 különbözõ reprezentációt katalogizál. Nem mondhatni. amely ma általánosan használatos.25 Ezekbõl kiderül.26 Késõbb az egymással versengõ formák más-más elméleti meggondolást tükröznek. amely azóta szimbolikus jelentésre is szert tett.) (2001): Tools and Modes of Representation in the Laboratory Sciences. Dordrecht: Kluwer. melyeket 146 strukturális csoportra oszt fel). Mindez a tudományfejlõdés késõbbi korszakaiban sem történt másképp. 176. Edward G. erre a jelenségre a diagramok terén is érdemes felfigyelni. Bernadette (2001): Graphic representations of the periodic system of chemical elements. valamint az adott tudományos területen uralkodó szemléletmód vagy paradigma. de nem talál egyetlen olyan vizuális formát. úgy a vizuális megjelenítést is az elmélet keretei zárják körül. míg a rövidebb. Az eredetileg Mengyelejevtõl származó ábra történetét többen feldolgozták. Eric (2001): The periodic table: the ultimate paper tool in chemistry. 141. Elhagyva a konkrét képi megjelenítéseket. hogy már maga Mengyelejev is több ábrázolási formában gondolkodott. Sõt. . Scerri szerint ez egyenesen a kvantumfizika gyõzelmét jelzi. így például a hosszúkás. hogy ironikus módon éppen azt a formát tartotta teljesen alkalmatlannak. Mengyelejev által is kedvelt forma inkább a kémiai elméleteknek. amelyet a tudományos tapasztalat és a képek között lehet húzni: miként a tapasztalat is elmélettel terhelt.27 25 Az egyik legteljesebb feldolgozást lásd Mazurs. amíg egy újabb objektivitásmérce meg nem jelent a tudomány vizualitással kapcsolatos elvárásainak területén. (1974): Graphic Representations of the Periodic System during One Hundred Years.A tudományos szemlélet és a képek 41 A tudományos munka során felhasznált képeket tehát nagymértékben befolyásolta a tudomány egészében. Mindezek alapján talán nem tûnik erõltetettnek az a párhuzam. Bensaude-Vincent rámutat. ma elterjedt forma az atomi struktúrának felel meg jobban.

) Budapest: Tartóshullám–Belvedere–ELTE BTK.30 A képalkotás folyamata.28 így jelentõségét inkább mint szemléltetõeszköz nyeri el. Mára azonban a periódusos rendszer inkább táblázattá. és ettõl fogva a tudomány önállóan hozza létre azokat az újabb technikai eljárásokat. amely szerint Mengyelejev az elemek felosztásában olyasféle természettörvényt vélt felfedezni. szemben azzal. A modern tudomány vizuális megjelenítései tehát nagymértékben függenek az elmélettõl. III. nyomtatásban vagy szemléltetõ táblaként. hogy a rendszer vizuális megjelenítése nagyban elõsegítette a korábban nem ismert elemek felfedezését. Mint e rövid gondolatmenet remélhetõleg kimutatta. . Külön érdekesség. 30 Lásd Flusser. A technikai kép nem jelenhet meg ennek hiányában. a kauzális összefüggések rendszere maga is a tudományos kutatás tárgya. A gondolkodás 28 Bensaude-Vincent 2001. 29 Elgondolkodtató azonban az a tény. melyekkel képalkotási igényét képes kielégíteni. Vilém (1990): A fotográfia filozófiája. már-már filozófiai meggondolás képezi.42 Lehmann Miklós A változás magvát mindemellett az a tágabb. poszterként történõ felhasználás miatt preferálták. hogy kép és szöveg viszonya ekkor lényegileg változik meg. A tapasztalati. (Veress Panka és Sebesi István fordítása. szövegekben megjelenõ tudományos tudás hozza létre.29 Ma elterjedt formájának kialakításában pedig nem kis mértékben olyan pragmatikai megfontolások is szerepet játszottak. 152. „az anyagi világ belsõ elrendezõdésének vizualizációjává” vált. hanem „periódusos törvény”-rõl beszélt). amely azt Newton törvényéhez tette hasonlatossá (így még nem is „periódusos rendszer ”-rõl. A képet összetett. majd az egyre újabb tudományos módszerek elõtérbe kerülésével tehát a képek alkalmazásának változása. amelyek a hosszúkás formát a könnyebb reprodukálhatóság. 13. hogy történetileg a hagyományos eszközökkel elõállított képek jócskán megelõzik a nyomtatott szövegeket: ezek a képek tehát a „szövegek termékei”. a modern tudomány vizualizálási törekvésének hátterében a megismerés és a gondolkodás vizuális aspektusait hangsúlyozó felfogása áll. valamint a képalkotási módszerek fejlõdése egyre inkább összefonódik magával a tudományos fejlõdéssel.

E két oldal egyike sem elégséges a képi reprezentációknak az újkorban tapasztalható terjedésének magyarázatához: csakis egymással kölcsönhatásban eredményezik azt az elõrelépést. A képek és grafikus ábrázolások. az eszközök használatának teoretikus alapjait azonban a szemléletmód változása eredményezte. A folyamat kettõssége a változás két oldalát takarja: az eszközök fejlõdése nyilvánvaló átalakulást eredményezett a tudomány mûvelésében. . amelyek minõségi változásokhoz vezettek a tudományos munka és a kutatási módszerek terén. a paradigma és az uralkodó elmélet függvénye. amely a vizualitás jelentõségének nagymérvû növekedésében állt be. Egyrészt a technikai fejlõdés olyan új lehetõségeket teremtett. Nyíri 2001. diagramok alkalmazása a szemléletmód. amely összetett módon kapcsolódik a kor technikai fejlettségéhez. A képek terjedése tehát kettõs folyamat eredménye. másrészt pedig a képek felhasználásának alapját a tudományos szemlélet változása fektette le. 31 Vö.A tudományos szemlélet és a képek 43 képi aspektusai31 csak a gondolkodásmód képi átalakulásával jutnak hangsúlyos szerephez.

1879. górcsõ alatt Adalékok Frege korai filozófiájához Farkas János László Fogalomírásom és az élõ nyelv viszonyát. – Nem teljes magyar fordítása: Frege. A szem jócskán felülmúlja a mikroszkópot kiterjedt alkalmazhatóságával. . és szerk. (Frege: Fogalomírás.] Budapest: Osiris. azt hiszem. (Szerk. A nyelvhasználat ugyanis óhatatlanul félrevezet. ami csak a szellemi élettel való belsõ összeköttetése miatt szokott észrevétlen maradni. (Elsõ kiadás: Halle. A fogalomírás „használható szerszám” 1 Begriffsschrift. Mint optikai apparátus persze sok fogyatékosságot mutat. Ignacio Angelelli) Hildesheim: G. Gottlob [2000]: Logikai vizsgálódások. a legjobban úgy világíthatom meg. Mihelyst azonban tudományos célok nagy követelményeket támasztanak az éles megkülönböztetésben. ha a fogalmak viszonyai között akarunk eligazodni. Elõszó)1 Logikai formulanyelvét Frege azzal ajánlotta a filozófusok figyelmébe. hogy hajlékonyan hozzá tud idomulni a legkülönbözõbb körülményekhez. A mikroszkóp viszont kifejezetten az ilyen célokhoz van igazítva. azzal. kommentálta Ruzsa Imre. Olms.) – A Frege-idézeteket saját fordításomban közlöm. ix. eine der arithmetischen nachgebildete Formelsprache des reinen Denkens. Máté András. Reprint kiadása in: Frege. hogy az segíthet „megtörni a szó uralmát az emberi szellem fölött”. de épp emiatt semmi másra nem használható. [Ford.Szabad szemmel. a szem kevésnek bizonyul. Gottlob (1964): Begriffsschrift und andere Aufsätze. ha a mikroszkóp és a szem viszonyához hasonlítom. Válogatott tanulmányok.

A BESZÉDHELYZET Frege egyik döntõ újítása. minthogy „a gondolatot megszabadítja attól. és az eredmény olyan kivételesen tiszta és áttekinthetõ értekezõ próza. Az Abbe-mikroszkóp téren és idõn kívül létezik. amirõl Frege inkább hallgatni szeret. és „bántja a nyelvérzéket. mert elviselhetetlen terjengõsséggel járna együtt”. hogy a logikai elemzés jól kitaposott ösvényérõl letérve az alanyra és állítmányra való felbontást az ítélet fogalmi tartalma szempontjából érdektelennek nyilvánítja. a tiszta gondolat a szerzõ szándéka szerint 1.3 Azzal.2 Dolgozatom tárgya a gondolat felszabadításának másik oldala: mert a fogalomírás a természetes nyelvet is tehermentesíti. amely azonban „a nyelvben szinte elõ sem fordul”. amivel csupán a nyelvi kifejezõeszköz sajátosságai terhelik meg”. hogy a feladatot a formulanyelv veszi át. górcsõ alatt 45 lehet a filozófusok kezében. ha a hozzá illõ virtuális térbe – szellemi és történelmi környezetébe – állítva nézzük. 1903. Ez inkább a mondat 2 Frege 1964. a szónyelv lélegzethez jut. In: Frege 1964. és a maga módján rendkívül plasztikus. hanem valóban él és lélegzik. De maga a (Forrás: Felix Auerbach: plaszticitás térbeli tulajdonság.) láthatóvá. Amit megjelenít. xii–xiii. Így tekintve sok mindent kivall. Frege „hézagtalan következtetési láncot” akar. a Das Zeisswerk und die nyelvi kifejezésé pedig akkor válik Carl-Zeiss-Stiftung. 109. . amely azonban nem steril.Szabad szemmel. 3 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. ábra.

ha követni akarjuk. ami egy helyes következtetés levonásához szükséges. Vajon ha a mottóban idézett sorokat olvassuk. Formulanyelvemben nincs semmi. Elvégre ahhoz. Szónyelv és formulanyelv: egy oldal a Begriffsschriftbõl Ha a formulanyelvvel szemben támasztott e követelményt a visszájáról nézzük.46 Farkas János László hangsúlyát határozza meg: az a mondatrész kerül az alany pozíciójába. úgy kell érteni. ami bármi effélének megfelelne. hogy azok épp Jénában íródtak. úgy kell tehát formálni. nem kell-e arra gondolnunk. így jelzi az irányt. tekintetbe veszi várakozásait. amely a mikroszkóp városa is? Elsõre ez a találgatás fölöslegesnek látszik. megkapjuk azt a követelményt. 3. ábra. hogy valaki a mikroszkóppal példálózzon. nem szükséges. amelyet Frege a szóbeli kifejezéssel szemben támaszt. ami helyet hagy a találgatásnak. Rámutat közös környezetük ismerõs tárgyaira. mert itt az ítéletbõl csak az jön tekintetbe. amerre tartanunk kell. m. Teljes kifejezést kap minden. amelyek csupán a beszélõ és hallgató kölcsönhatásából jönnek létre. például úgy. A szóbeliségben – legyen az beszélt vagy írott szó – mindig marad valami utalásszerû. hogy a beszélõ tekintettel van a hallgató várakozásaira. ami azonban nem szükséges. A nyelvben – írja Frege – vannak olyan jelenségek. Amikor Frege szavait olvassuk. hogy a gondolatot a kívánt nyomra terelje. arra legtöbbször utalás sem történik. és még a mondat kimondása elõtt igyekszik helyes kerékvágásba zökkenteni õket. hogy interakcióban van közönségével.4 2. semmi sem marad a találgatásra. hogy a szomszédság4 I. . ami hatással van a lehetséges következményekre. amelyre a beszélõ kivált rá akarja irányítani a figyelmet.

és a többség úgy ítélt. a folyóiratok visszautasítják közlését. de a Boole-éhoz képest nehézkes és kényelmetlen alkalmatosság. górcsõ alatt 47 ban. Láthatóvá teszi közeli tárgyak szabad szemmel nem látható kicsiny részleteit. Az eredménybõl azonban úgy tûnik. amikor megpróbált válaszolni az ellenvetésekre. Bynum az általa szerkesztett. Frege. és az elismerõ vélemények is inkább a recenzens jóindulatáról. és kétségtelenül eredeti alkotás. mire szánta szerzõje. Ez is azt bizonyítja – ha egyáltalán szükség van bizonyításra –. hogy ez a készülék mit teljesít. Gottlob (1972): Conceptual Notation and Related Articles. hogy Frege tudós olvasói nem értették el igazán. még akkor is. lakásától pár perc járásra legyen egy mûhely. hogy Frege formulanyelve ugyan önmagában megáll. a szerzõ tudjon róla és valami keveset arról. A könyvet egy-egy tekintélyes francia és angol filozófiai folyóirat is szemlézte. és hozzá fûzte a könyv ismertetését. írásainak nyomasztó visszhangtalansága igazából akkor kezdõdött. ha a recenziók többségének alaphangját a kritikai fenntartások adták meg. amelyeket hasonlatával befolyásolni szándékozott. Frege tudományos elszigeteltsége. Appendix I. Úgy látszik tehát. hogy közelebb kell keresnünk azokat a várakozásokat. hogy bárhol a világban készítsenek. de egyik sem jut nyilvánossághoz. aki könyvében egyetlen szót sem veszteget a booliánus logikára. hogy a hasonlat rendkívül plasztikus. A hat recenzió közül három is idézte a mikroszkóphasonlatot. 5 A recenziókat összegyûjtötte és angolra fordítva közreadta T . . hogy az a Boole-féle logikai algebrát akarja felváltani egy jobb jelölésmóddal. ahol mikroszkópot készítenek.W . hogy Frege rosszul mérte föl hasonlatának lehetséges hatását. mintsem a könyv megértésérõl tanúskodtak. A Begriffsschriftrõl megjelenése után egy év alatt hat recenziót közöltek különbözõ mértékadó tudományos folyóiratok.Szabad szemmel. Minden recenzens úgy olvasta a könyvet. most két tanulmányban is részletesen kifejti hozzá való viszonyát. bevezetett és fordított kötet függelékében: Frege. Elég. De az is lehet. tisztázni a félreértéseket. Oxford: Clarendon.5 Bármely elsõkönyves szerzõ elégedett lehet ilyen fogadtatással.

ahol azután 1880-ban megkezdték egy korszerû ipari nagyüzem építését. Bad Kleinenbe költözött. de a nagy fellendülés azután indult be. és szülõvárosa. Farkas János László Ez a keltezés áll a Begriffsschrift elõszava alatt. A címzetes tanárság nem járt ugyan javadalmazással. hogy színtani kísérleteihez eszközöket készítsen. az optikusságot annál a Körner nevû mesternél tanulta ki. Rendes tanár 1896-ban lett. 1878-ban a városon kívül tett szert nagyobb telekre. ipar nélkül. Termékei másutt is keresettek voltak. aki 1876-ban csendestársként az üzletbe is belépett. hogy állt a dolog magával a mikroszkóppal akkor és ott. egy másik név bukkan elõ. egy ötvenezres iparvárost hagyott el. honora causis. Jéna álmos kisváros volt. A történet a Zeiss Mûvek története. 1879-ben az õ ajánlása segítette a rendkívüli tanári címhez. és akinek a neve Frege akadémiai pályafutásának minden döntõ pontján feltûnik. Ahhoz. hogy az 1870-es évek elején piacra dobta újfajta. de annyi kötelezettséggel sem. 1872-ben az õ nyomatékos támogatásával habilitált Jénában. DECEMBER 18. 1918-ban. célszerû messzebbrõl kezdeni. Kérdésem az. aki Fregét bevezette a matematikába. ahol az akkor elérhetõ legjobb matematikai képzést kapta. vasúti összeköttetés. tökéletesített mikroszkópjait. Õ maga Weimarban született. miután a nagyherceget megtanította erre a mesterségre. kézmûves-dinasztia leszármazottjaként. Amikor Frege 1869-ben elkezdte egyetemi tanulmányait. és a társadalmi állásának megfelelõ leggondosabb képzésben részesült: érettségit tett Weimarban. 1878-ban. Carl keresztapaságát a nagyherceg vállalta. elnyerte az udvari esztergályos címet. aki egyébként a jénai egyetem tanára volt. Carl Zeiss 1846-ban nyitotta meg Jénában optikai és finommechanikai mûhelyét három segéddel. Az az Ernst Abbe. elsõsorban a helyi egyetemre számíthatott megrendelõként. hogy ezt rögzítsük. Az õ tanácsára ment Frege négy jénai szemeszter után Göttingába. akinek az apját még Goethe hozta Weimarba. lakóinak száma nem érte el a tízezret. 1878. a kor csúcstechnológiájának fellegvárát. A jénai Zeiss-mûhely is a tudományra alapozta létét.48 JÉNA. a mecklenburgi Wetzlar közelébe. de ha azt kérdezzük. így . Jénában. Az évtized végére a vállalkozás végleg kinõtte a városi mûhelyt. amikor nyugalomba vonult. kinek a mûve. A technológiai forradalom elindítója és folyamatos továbbvivõje Ernst Abbe volt. ez tehát a mikroszkóphasonlat dátuma. Apjának játékkészítõ mûhelye volt.

AZ ALAPÍTÓ Ernst Abbe 1840-ben született Eisenachban. . és késõbbi életének egyik fontos mo6 Bynum.7 Apja fonógyári munkás volt – ne feledjük. és hamisítatlan proletár környezetben nõtt föl. mindebbõl azt szûri le. 16. Frege a tudományos világnak írta a könyvét. de Abbe. Sein Leben. T . hogy Ernst kiemelkedett. sein Wirken.W . már ha barátságon valami személyesebb és bizalmasabb viszonyt értünk. aki idõvel munkafelügyelõségig vitte.Szabad szemmel. De hogyan fogja érteni az. a következõket mondhatjuk. hanem valamiképp életének ügye is? – Ez az élet és ez az ügy megér egy kitérõt. seine Persönlichkeit. mert a Carl Zeiss Alapítvány 3000 márka évdíjat ítélt neki.6 Hogy mentora volt. Arra. Fregének ez azért felelhetett meg. In: Frege 1972. aki egyébként készségesen – talán túl készségesen is – elismerte mások részét saját eredményeiben.: On the Life and Work of Gottlob Frege. elég a mikroszkópról annyit tudni. erre nem szívesen emlékezett. Leipzig: Akademische Verlagsgesellschaft. sem társadalmilag nem emelt ki a proletársorból. amelyet élete végéig folyósítottak. hogy barátja lett volna. de ez az elõrejutás akkoriban sem anyagilag. T . amennyit mindenki tud. Bynum.W . hogy a hasonlatot megértse valaki. hogy az alapítványt Abbe tette. 7 Abbéra vonatkozóan Auerbach még sokszor idézendõ monográfiájából merítettem: Auerbach. De azzal számolnia kellett. Ahhoz. aki mindenkinél többet tud róla? És akinek a mikroszkóp nemcsak tudásának tárgya. és ki hogyan fogadja. Ha most visszatérünk a górcsõ alá vett hasonlathoz. személy szerint ki olvassa el. hogy Abbe „Frege legjobb barátja és legfõbb támogatója volt Jénában”. górcsõ alatt 49 több idõt engedett az önálló kutatásra. átütõ matematikai tehetségének köszönhette: kijárta a helyi reálgimnáziumot. és továbbtanult a jénai egyetemen. Abbe minden bizonnyal olvasni fogja. Azt. Azt nem tudhatta. Mondani sem kell. a fentiek alapján nem kétséges. Felix (1918): Ernst Abbe. aki Frege-életrajzában elõször állította össze ezeket a tényeket. Tanulmányait apja munkaadói támogatták. hogy a textilipar volt mintegy a klasszikus kapitalizmus állatorvosi lova –. hogy ha más nem. nincs adat. és nem csupán szívélyes kollegialitást és segítõkész jóindulatot.

de errõl majd késõbb. majd az õ hathatós közremûködésével lett magántanár a jénai egyetemen. Jénában egyik tanára. amelyet azonban a mikroszkóp esetén a szerkezet sokkal nagyobb összetettsége. m. tosan az volt Abbénak.) majdan Abbe Fregének. a matematika fellegvárába. mint (F. Auerbach: i. Az éles és torzításmentes képet adó mikroszkópokat tapasztalati alapon. s nemcsak egyszerûen mellé állt. amelyet természetesen nem magántanári állásának. Auerbach: i. szolgatással-állítgatással hoz(F. A második mûhely. Akkoriban a mikroszkópot még egészen hagyományos kézmûves módszerekkel készítették. Vagyis Snell pon3. ábra.) . m. És nem kerülhetett volna rá sor. Karl Snell figyelt föl rá. Zeiss elsõ mûhelye Jénában. (Snell egyébként Fregét is tanította. hogy a tehetség támogatását kiszabadítsa az efféle társadalmi és személyi függési viszonyokból.50 Farkas János László tívuma volt.) Abbe története azonban más fordulatot vett: az ifjú privátdocens annak rendje s módja szerint feleségül vette professzora lányát. csi4. Erre az örvendetes eseményre 1871-ben került sor. hanem a Carl Zeiss-szel való együttmûködésének köszönhetett. ábra. ha ekkorra Abbe nem teremt magának egzisztenciát. illetve a lencsék sokkal kisebb mérete miatt nem tudtak alkalmazni. hanem mintegy utódjául szemelte ki. Õ irányította Göttingába. A távcsõkészítésben már bevett volt a pontos elméleti számításokon alapuló tervezés.

aki végül is sikerrel birkózott meg a feladattal. hogy a legjobb mûhelyekkel csak úgy veheti fel a versenyt. de túlzottnak a legkevésbé sem nevezhetõ fizetéssel. méltányosnak ítélt. hozzá is kezdett ennek kidolgozásához. bevezette más optikai eszközök gyártását. de alkotó energiáit egészen a fejlesztési és vállalkozói tevékenységbe vetette be. ha a mikroszkópot is pontos számítások alapján készítik. Abbénak még sokéves megfeszített kutatómunkára. s az egészet alapítványi formában mûködtesse tovább. és viharos fejlõdésnek indult. hogy az idõközben nagyüzemmé felnõtt mûvek egyedüli tulajdonosa legyen. technikai ötletek sokaságáévekben. Erre pedig azért törekedett. amiben legfeljebb mûhelytitokként õrzött tapasztalati szabályok segítettek. amely termékeivel is . Új és új szabadalmakkal tökéletesítette mikroszkópját. de csakhamar kitûnt. eredeti és távlatos elméleti belátások5. m. Zeiss idõközben csendestársként bevette az üzletbe Abbét. ábra. Carl Zeiss halála után Abbe az örökös kielégítésével elérte. amelyben egyrészt társadalmi reformelképzeléseinek akart testet adni. Az optikai üzem az 1860–1870-es ra. hogy nincs meg hozzá a megfelelõ matematikai felkészültsége. akivel az ideális törésmutatójú lencsékhez szolgáló anyag kikísérletezésére és gyártására üveggyárat alapított Jénában. de õ nem vesztette el bizalmát Abbe iránt. Auerbach: i. aki megtartotta egyetemi állását. saját lábán megálló gazdasági szervezet modelljét kívánta megalkotni.) ra volt szüksége. Zeiss úgy gondolta.Szabad szemmel. A kísérletek Zeisst az üzleti csõd közelébe sodorták. A Zeiss-mûhely ettõl kezdve piacvezetõ lett a szakmában. hogy célhoz érjen. másrészt egy korszerûen mûködõ. górcsõ alatt 51 ták létre. (F. hogy – lemondhasson róla. Magának csak az igazgatói posztot kötötte ki. Ekkor fordult Abbéhoz. Abbe maga dolgozta ki aggályos mérlegeléssel a Carl-Zeiss-Stiftung statútumát. kapcsolatot teremtett a vegyész Otto Schott-tal.

rekreációjuk intézményes feltételeit.52 Farkas János László elõmozdítja a tudományt. hogy gyors lezárást és korai irodalmi sikereket senki sem várhat tõle. Korában forradalmian újnak számító szociális biztonságot teremtett a munkásoknak. az érdekvédelmi és politikai szervezõdés lehetõségét (de tulajdonrészt és az igazgatási ügyekbe való beleszólást nem). A továbbiakat teljes egészében idézem: Most legújabban Dr. Frege nyolc évvel fiatalabb volt. Az igényesebbeknek azonban sokat nyújt „a kifejtés tisztasága és precizitása. és volt alkalma személyesen meggyõzõdni kiválóságukról. amint már habilitációs értekezésébõl is világosan kitûnik. vállalta a betegeskedõ Snell professzor tanrendi kollégiumának megtartását. nyolcórás munkát. hogy visszatérjünk a Begiffsschrift kiadásának évébe. hogy megfelelõ rész jusson a mûszaki fejlesztésre. ez pedig. õ. beteg. hogy Frege. mely otthont ad a gyárnak és dolgozóinak. Abbe 1905-ben halt meg. olyan igen általános és messzemenõ feladatokat tûz maga elé. Abbe biztosítani akarta. 1879. Igen. mert az átlaghallgatóknál nem aratnak tetszést. Abbe többször is beült Dr. Frege órái nem túl látogatottak. Frege elõadásaira. és jusson a városnak is. noha ez egy magántanártól nem várható el. nyereségrészesedést. fizetett szabadságot. A munka természetesen csak mellékterméke matematikai kutatásának. mûvelõdésük és képzésük. de jusson a jövedelembõl az egyetemnek is a tudományos háttér megteremtése végett. Frege írói munkával is elõállt: „Fogalomírás. milyen ki nem mondott ellenvetések elhárítására íródott. a tiszta gondolkodás formulanyelve. amelyet Abbe fogalmazott meg Frege rendkívüli tanári kinevezését támogató. fenti keltezésû fölterjesztésében. az aritmetikai mintájára”. A hat megjelent recenzióhoz bízvást hozzátehetünk egy nem publikálásra szánt hetediket (idõben az elsõt): azt a véleményt. és húsz évvel túlélte. 26–28. a körültekintõ elõadásmód”. Jena. De ideje. Friedrich (1955): Ernst Abbes akademische Tätigkeit an der Universität Jena. Külön elismerést érdemel. . 8 Közli Stier. JANUÁR 10.és nyugdíjbiztosítást. JÉNA.8 Abbe szakvéleményébõl jól kiolvasható.

amelyet a mikroszkóp analógiájával sugall. hogy ez a kis írás. ezenkívül az írás – a szerzõ tendenciája szerint. akiknek egyébként nem kenyerük a megismerés formális összefüggéseinek ily szubtilis vizsgálata. amirõl parányi kételyem sincs: elõször.”9 A megjegyzéssel nincs mit vitatkozni. mindvégig magán hordja az eredeti kutatás bélyegét. – Ezek a tulajdonságok a matematikusok körében is kivívják a köteles tiszteletet. De aligha foglalhat állást bárki is elhamarkodottan ennek az írásnak nagyon eredeti [eigenartig] eszmekörérõl. Két körülményt kell figyelembe venni. Annyit azonban a fölterjesztés olvastán hozzátehetünk: Abbe ezt a minõsítést korántsem lekicsinylõnek szánta. vélhetõen csak kevesen fogják megérteni és méltányolni. másodszor. ahogy a legelvontabb logikai és matematikai problémákhoz nyúl és kezeli õket. amelynek újbóli közreadásával régi kívánság teljesül. van. górcsõ alatt 53 A matematikus nézõpontjából természetesen a legkevésbé sem érzem magam hivatottnak. aki matematikai munkálatai során mellékesen elejt egy általános tendenciájú logikai tanulmányt. Abbe fogalmazott […] –. Ezért kollégám e publikációját semmiképp sem tartom szerencsés tudományos bemutatkozásnak. egy távolabbi célnak 9 Frege 1964. de – tartalma szerint közvetlenül csak nagyon kevéssé érinti a voltaképpeni matematikai területet. hogy a szerzõ szellemi ereje és felkészültsége annál nagyobbnak hasson. Abbénak ez a sejtése tökéletesen igazolódott. és nem mindennapi szellemi erõrõl árulkodik. meglehet. Frege által kifejtett eszme jelentõségérõl és horderejérõl.Szabad szemmel. iv. A formulanyelv csak eszköz. És nem csak arról van szó. MELLÉKTERMÉK A Begriffsschrift újrakiadását (1964) gondozó Ignacio Angelelli bevezetõ szerkesztõi megjegyzésében olvassuk: „A Begriffsschrift nem »melléktermék« volt Frege pályáján – ahogy E. hogy ex ungue leonem retorikája azért kicsinyít. alaposan. azokét is. õ maga máris hozzáfog a vélhetõ rossz fogadtatás semlegesítéséhez: De bármi legyen is a végsõ ítélet a Dr. hogy az a férfiú. hogy ez a minõsítés nem esik messze Frege önminõsítésétõl. az a maga tudományos háztartásában nem máról holnapra él. hogy az említett írásról szakszerû ítéletet mondjak. hanem úttörõ munka. . Az egyik.

hogy igazolásukat a rövidebb vagy hosszabb távon beérõ. Egyedül Abbe értette meg.54 Farkas János László van alárendelve. Alkalmazóként meg sem fordult a fejében. de magáért beszélõ jelenlétet érzékelje. Talán némi bûntudatot is érzett. hanem a biológiát. Az már kevésbé magától értetõdõ. számára nem kétséges: ismerte emberét. hogy nem egészen annak él. és ez volna a másik körülmény. Mégis mindvégig megtartotta egyetemi állását. a matematikát. ha nem is a magáét. miért ragaszkodott ehhez a címhez. de hogy ott áll. ELSÕDLEGES ÉS MÁSODLAGOS KÉP Abbe minden tette azt mutatja. hogy tehát a könyv célja ezen eszköz kidolgozása. és próbáljanak meg minél többet törleszteni adósságukból. egészen úgy sem tudják. század utolsó negyedében. S valóban. kézzelfogható gyümölcseiben keresse. a könyvbõl nem körvonalazódik egyértelmûen. Ez magától értetõdõ. A recenzensek ezt úgy értették. egy olyan élet melléktermékének. mert ezzel olyan terület- . a mikroszkóp közvetlenül a tudományt szolgálja. Ezek sorolgatása helyett megpróbálom megmutatni. hiszen szakvéleményét mint matematikaprofesszor adja. Kissé félve teszem. más is kellett: nevezetesen a hozzá való érzék. amelynek legbelsõ magva tiszta matematikusi mivoltában van. az Abbe-féle mikroszkóp tette lehetõvé a sejtkutatás nagy fellendülését a 19. hogy használható eszközt szerkesztett a gondolat szubtilitásainak kimutatására. hogy a könyv voltaképpeni célja nem ez az eszköz. hiszen ekkor már gyártási. de vigasztalhatta magát azzal. Elõször ezt tárgyalom. Ebbõl a szempontból egész tevékeny életének minden látható hozadéka mellékterméknek tûnhetett föl. hogy fõ produktuma. Ellenkezõleg. mert értékrendjében a tiszta tudomány megingathatatlanul õrizte mindenek fölötti helyét. sõt üzleti feladatai két-három embernek elegendõ tennivalót adtak neki. ez pedig saját helyzetébõl adódott. hogy a tudományos elméleteket utilitárius vagy instrumentális módon fogja fel. intenzíven jelen van. Hogy ez miben áll. De ahhoz. hogy ezt a nem megfogható. hogy a tökéletesített mikroszkóp megkonstruálásában magában milyen szerepet játszott a tiszta elmélet. fejlesztési. Fölterjesztésében Abbe mint matematikust azonosítja magát. hanem ama távolabbi cél. e gyümölcsök élvezõi és kihasználói érezzenek feltétlen hálát a tudománynak. hogy gyakorlati eredményeihez így viszonyult. Hasonló szolgálatot tett Frege a logikának azzal.

s azt kérdezte. vagy hogy egyáltalán léteznek-e ilyenek. a képsík mértani középpontjában: a csillagvizsgáló kupolája az igazgatósági épület tetején. Abbe elsõ nagy lépése az volt. függetlenül attól. A kérdés nevezetesen az. Sein Leben. hogy tisztán analitikus eszközökkel megragadható és megválaszolható legyen. hogy ezt a hagyományos megközelítést egyszerûen félretolta. A geometriai optika õt megelõzõen azon dolgozott. (Forrás: Felix Auerbach: Ernst Abbe. ábra.Szabad szemmel. Abbét két tisztán elméleti felismerés segítette konstruktõri sikereihez. górcsõ alatt 55 6. seine Persönlichkeit. hogy feltárja és minél általánosabb egyenletekben formulázza az optikai rendszereken áthaladó fény sugármenetének törvényszerûségeit. 1918. A kép elõterében az Ernst Abbe-emlékhely görög templomot formázó építménye. Az elsõ a sugároptikára tartozik. A kérdés ezáltal radikálisan leegyszerûsödött. hogy egy térterület – a tárgy – pontjait hogyan kell egy másik terület – a kép – pontjaira leké- . amelyhez hiányzik a kompetenciám. A Zeiss Mûvek 1917-ben. ezért a hozzáértõk szíves jóindulatát kell kérnem. sein Wirken. hogy milyen sugármenetek valósítják meg. hogy miben áll az optikai leképezés. Az ebben elért nagy eredmények azonban nem vittek közelebb a mikroszkópos képalkotás problémáinak megoldásában.) re merészkedem. és alkalmassá vált arra.

s nem . hiszen az egész kicsiny eltéréseket a szem úgysem érzékeli. Akkor ugyanis kitûnik. Ezeket a torzításokat azonban – mintegy a kép körülnyírásával – könnyû eltávolítani. Elég a két feltételt úgy összehangolni. Megváltozik a helyzet. és a megfelelõ képpontok által meghatározott egyenesek azonos szögben álljanak. (2) a tárgy két pontpárja meghatároz két egyenest. annak jószerint minden pontján fellépõ elhajlási jelenségekre irányult. Könnyen belátható. és errõl is szeretnék néhány szót szólni. A két feltételben magában véve nincs semmi olyan. ez pedig lehetséges és kiszámítható. de a tapasztalat és a próbálgatás erre terelte õket. hogy rájuk nézve az (1) feltételt egy olyan függvény – nevezetesen egy szinuszfüggvény – írja le. Abbénak természetesen még rengeteg technikai találékonyságra volt szüksége. A tangensfeltétel korábban is ismert volt. Abbe figyelme azonban a kép belsejében. jó képet adó mikroszkópok valóban megfelelnek ennek a feltételnek – anélkül. amelyek a kép szélén feltûnõ mellékképekben és szivárványos színképekben válnak láthatóvá. hogy milyen szerepet játszottak bizonyos tisztán analitikus technikák Abbe gondolkodásában. de erre nincs is szükség. hogy a létezõ. Ez a felismerés a hullámoptika területére vezet. ami a másik teljesítését matematikailag kizárja. az utóbbiak pedig egy szöget. Az (1) feltételt teljesítõ pontokat Abbe aplanatikus. a (2)-t teljesítõket ortoszkopikus pontoknak nevezi. Tudott dolog volt. illetve alakhû. Most azonban lehetõvé vált az elõre tervezés. A sikerhez egy további elméleti felismerésre is szüksége volt. Mérései megmutatták. hogy készítõi tudták volna. hogy az eltérések a látási küszöb alatt maradjanak. hogy ezáltal elõálljon az optikai leképezés. A helyzet ugyanis az volt. hogy célhoz érjen. A kép akkor éles. amelynek értékei rendre eltérnek a (2)-t leíró függvény – egy tangensfüggvény – értékeitõl. ha minden pontja aplanatikus és ortoszkopikus. mint a kézmûves tapasztalatra és hagyományra támaszkodó elõdjei. hogy ehhez két feltétel teljesülését várjuk el: (1) a tárgy egy pontjának a képen is pont (tehát nem vonal vagy folt) feleljen meg. hogy az optikai eszközökben jelentkezõ képhibák egy részét a lencsék szélén és a fényrekeszek peremén fellépõ fényelhajlás. A tökéletes leképezés ugyan nem kivitelezhetõ. Ezek részletezése helyett mindössze azt szeretném érzékeltetni. a szinuszfeltételt Abbe ismerte föl és formulázta.56 Farkas János László pezni úgy. illetve az ennek folytán létrejövõ interferencia-jelenségek okozzák. ha teljesítésüket a sugármenetektõl követeljük meg. hogy a számításai alapján elkészített elsõ mikroszkópok gyengébb képet adtak.

leárnyékolja. spektrum. hogy magyarázataiból a mester szellemét. Ha az elsõdleges kép teljes spektrumát a készülék nem engedi kibontakozni. Ez egyaránt tekinthetõ a megvilágított tárgy képének és a világító test – különbözõ mérvû árnyékolással módosított (tehát torzított) – képének. De nem kísértem tovább a mikroszkópiát. hogy az átvilágított tárgy elé minden lencserendszer közbeiktatása nélkül egy ernyõt állítunk. sõt annak egyenesen ellentmond. hanem hogy milyen szerepet játszanak a képalkotásban. s így tekintve a folyamat elsõdleges. és a mikroszkópos leképezésben a két fókusz bizonyos távolságra van egymástól. amelyet a rajta áthaladó fény tesz láthatóvá. A helyzet azonban az. Ezt írja: . Vagyis szabályszerû megfelelések mutathatók ki. de lencserendszerek közbeiktatása térben is különválasztja õket: az elsõdleges kép a tárgylencse. hogy az elsõdleges kép részeinek jól célzott árnyékolása után a másodlagos kép ugyan kifogástalanul rajzolatos legyen. amelyen így megjelenik egy árnykép. hiszen nem a fényforrás képét akarjuk látni. a másodlagos kép a szemlencse fókuszát tartalmazó síkon képzõdik. a változás is más és más lesz. hanem az átvilágított tárgyét. valamely részét lemetszi. amelynek a leghalványabb köze sincs a „hasonlóság” szemléletes tartalmához vagy geometriai fogalmához. de ha a sugár útját a fényforrástól kiindulva követjük. s vélelmezhetõ. hogy melyik része. csak épp egészen másmilyen rajzolatú. belsõ embere és feltétlen tisztelõje volt. de ez olyan hozzárendelés. sõt szavait halljuk vissza. górcsõ alatt 57 azt vizsgálta. hogyan lehet õket kiiktatni. és attól függõen. Az elsõdleges viszonyban tehát a fényforrás elhajlási képe jön létre. mint a tárgy. Az utóbbi az elsõdleges. a másodlagos képet: a szemlencsét erre fókuszáljuk.Szabad szemmel. Abbe ezt elmés és látványos kísérletekkel nagyobb közönségnek is demonstrálni tudta. az elõbbi a másodlagos kép. és például el tudta érni. Õ Abbe tanítványa. hogy az elsõdleges és a másodlagos kép között szükségszerû összefüggések vannak. Az alapesetben a kettõ egybeesik. megváltozik a másodlagos kép is. akkor a tárgyat egy elemi blendékbõl összeálló struktúrának tekinthetjük. szándékunktól független terméke a fényforrásnak e blenderendszer által elõállított elhajlási képe. Ez önmagában nem baj. Célunk a minél hívebb és részletgazdagabb kép. és látszólag semmi közünk hozzá. amely azonban nem hasonlít tárgyára: egy kísértetkép. akitõl ebbéli tudományomat jórészt merítettem. csak még egy mondatot hadd idézzek Felix Auerbachtól. Alapesetként induljunk ki abból az elrendezésbõl. A mikroszkópos megfigyelés tárgya egy vékony metszet.

hanem úgyszólván csak mellékesen [nebenbei]. amelyet fõ munkája során „mellékesen hullajt el” (nebenbei abfällt). De tudvalevõ. hogysem egy az egyben értsük. de Frege. ahogyan õ is hallgatta Fregét. hogy a mellékfolyamat is alaposan kibontakozzék. hogy a gyártási hulladékok rendkívül értékesek lehetnek. hogy Frege a mikroszkóphasonlattal szinte Abbe szájába adja a szót. és a kollégák nyilván beültek meghallgatni õt. akkor szavaiban sokkal több csavarintás rejtõzik. Okkal feltételezhetünk más. amikor Frege a hallgatója volt. miközben a tárgy képe egyáltalán nem primer módon keletkezik. amellyel mindent könnyen megtalálni. A SEGÉDESZKÖZ Az a megfeszített kutatómunka. amely Abbe számára meghozta az áttörést a mikroszkópos képalkotás problémájában. ám hiányoljanak írásomból új igazságokat. Azzal a tudattal vigasztalnám magam. Elméleti eredményeibõl Abbe sokáig semmit sem publikált. és vajon nem a módszer ja- 10 Auerbach 1918. és ha értékesek. Abbe a hetvenes évektõl analitikus optikai elõadásokat is hirdetett. aki egy kis tanszéken közvetlen kollégája volt. Ha ezeknek a céloknak valamelyest megfelel. hogy a módszer továbbképzése is elõreviszi a tudományt. 198. amelyet nem szabad elítélni azért.58 Farkas János László …a tárgyat akarjuk vizsgálni. mint az elsõdleges leképezés gyártási hulladéka [Abfallprodukt]. hogy az a szerzõ „mellékterméke” (Nebenprodukt). azokat a szavakat. sõt esetünkben ez a kizárólagos cél. a fõ folyamatot úgy kell elrendezni. és az egész vállalkozás a tárgy vizsgálatára van szánva. nyilván közelrõl ismerte õket. Hasonlatát Frege így folytatja: Ezen fogalomírás ekképp meghatározott tudományos célokra kieszelt segédeszköz. informálisabb beszélgetéseket is. . Ha mindezt meggondoljuk. és lekicsinylést olvassunk ki belõlük. Nem tartotta-e többre Bacon is valami egyedi dolog felfedezésénél egy olyan eszköz feltalálását.10 Amikor Abbe azt írja a fogalomírásról. mert más célokra nem alkalmas. azt kell mondanunk. nagyjából arra az idõre esett. amelyeket a fölterjesztésben olvashatunk.

A hiányérzetnek. amikor a fogalomírás „eszméjérõl” és a szerzõ „tendenciájáról” beszél. hogy ezt nem a maga nevében mondja. hogy írása tartalmaz-e új igazságokat. ha megszólítottja nem volna egyben matematikus is. ahogyan õ maga bizonyosan megkérdezte magától: mikroszkópot építettél. olyan tudós. a matematikustól is megkérdezhetnék. óvatos fenntartással ugyan. de alapvetõ bizalommal. nem látod õket. Empatikus megközelítés. Abbe veszi a lapot. amelynek a mikroszkóp kétségtelenül hathatós eszköze. Tõle. ki mit gondolt vagy gondolhatott. hanem „fogalmi tartalmak” megtalálásához segít. NATURPHILOSOPHIE Célom természetesen nem lehet az. Sõt az igazolás csak ebben a tekintetben egyértelmû. akinek az elvont entitások létezése is evidencia. xi.Szabad szemmel. azok megszólalnak és magukért beszélnek. de bele vannak építve. és az empátia forrása. az egésznek a kicsengése azonban inkább az ellenkezõje. hisz nem látni még a végét. bízva abban. hogy nincs 11 Frege 1964. tárgya akkor is az „írásom”. hogy válasza nemleges. hogy igazuk van. nem pedig a „fogalomírás”. hogy ha leírt szavaik mögé odaállítjuk ezt a kapcsolatot. górcsõ alatt 59 vításából vette eredetét az újabb kor minden nagy tudományos elõrelépése?11 A fogalomírásnak ez a magamentsége és önvigasztalása közvetlenül a mikroszkóp konstruktõrét szólítja meg. két nagy tudós kapcsolatát próbáltam jellemezni. ha netán jogos. hogy Frege viszont mintegy az õ helyzetére apellálva kéri a megértést. Az analógia egészen kibicsaklana. Ha azonban figyelmesen olvassuk a nagyon is kicentizett megfogalmazást. Már említettem. És nem zárja ki ugyan. Frege meglehetõsen kétértelmûen nyilatkozik abban a tekintetben. látjuk. . S az analógia visszaható erejénél fogva ezek a mondatok egyben a tökéletesített mikroszkóp megépítését is mint tudományos tettet igazolják. hanem mások lehetséges ítéleteként. Hiszen a Bacon-hivatkozás a tudományos empíria bõvítését illeti. Elsõ olvasásra úgy tûnhet. Két férfi. de a fogalomírás? Az nem tapasztalati tények. hogy kitaláljam. de hol vannak az új matematikai igazságok? Abbe válasza pedig ez lehetne: ha ránézel vagy belenézel.

s íródott róla egy nagy életrajzi monográfia is. amelynek Schelling és a romantikusok 12 Írásos hagyatékába Frege személyes vonatkozású iratokat nem vett föl. Lehet persze. „és kibõvültek az egyetem természetes növekedésével és megifjodásával együtt”. amely azonban nélkülözi a személyes árnyalatot. Jöttek fiatal természettudósok. És „jöttek az új matematikusok: Gottlob Frege. A leírás az 1860-as évekre vonatkozik.”13 Könyve egy korábbi helyén Auerbach képet ad ezeknek az összejöveteleknek a szellemérõl. és az elmerülten töprengõ [Frege] egyenes ellenpárjaként a folyvást csevegõ. Egyszer egy nem túl jelentõs anekdotában szerepel. hogy akkoriban Jénában (és érdekes módon ez így maradt mind a mai napig. mindenekelõtt azonban Kuno Fischer. 13 Auerbach 1918. hogy Auerbach ott is felhasznál Fregétõl nyert értesüléseket. az elsõben Apel és Fortlage uralkodott. amelyek az 1870-es években is rendszeresek voltak. fõleg biológusok. hogy ezek szerint Frege egy olyan társaságban volt otthon. õ nagy nyomeltakarító volt. a harmadikban Gegenbauer és Haeckel.14 Nem kis meglepetéssel regisztrálhatjuk. 162. élete nagyobbrészt nyilvános élet volt. az nem sok.60 Farkas János László olyan adat. 141–142. és aki azóta maga is habilitált. ahol a Snell–Abbe-házban tartott vasárnap esti összejövetelekrõl ír. sokoldalú Paul Langer […]. akivel már találkoztunk Abbe elsõ hallgatói között.12 Az. a másodikban Snell. akit a szerzõ minden bizonnyal kifaggatott emlékei felõl. hogy Frege részérõl nincs. m. amelybõl belsõ barátságukra lehetne következtetni. melynek avatott szerzõje hõsének személyes életében is jól tájékozott. ebben Abbe neve mindössze egyszer szerepel. semmit sem bizonyít: ami személyes viszonyait illeti. Lehet. és nem csak Jénában) rokon természetek milyen három jól elkülönülõ kört alkottak. 14 I. Abbéval más a helyzet. de mint nyomban kitûnik. Öregkori naplófüzete – amely talán szándéka ellenére maradt meg – tartalmaz egy Abbét méltató bejegyzést. akkor sem érdemi összefüggésben. nem korlátozódik erre az idõre: Érdemes feljegyezni. Ha ennyi volt. amely Abbét ifjú tanár korából mutatja be. – Frege attribútuma: „der versonnene Grübler ”. és az elsõ fölött domináló szellemként Kant és Hegel lebegett. hogy az anekdota forrása Frege. Tudományos levelezését összegyûjtötte. . melyeket filozófiai. a második fölött Schelling és a romantikusok. a harmadik fölött Lamarck és Darwin. természetfilozófiai és természettudományos körnek nevezhetünk. Auerbach vaskos könyvében Frege neve mindössze kétszer bukkan föl.

a szellemi szimpátiák talán többet is mondanak. mechanikus gondolkodásnak nevezik. Igaz. nem olyan összetartozásról. És ennél többre nincs is szükség. hogy a szám fogalmáról semmit sem tud az ember mondani. már ami az idézett jellemzést illeti. hangsúlyozottan rokonszenvi alapon összeverõdõ társaságokról van szó. . AFFINITÁSOK Frege írásaiban találunk is nyomokat. amelyek visszaigazolják Auerbach látleletét a szellemi vegyrokonságokról. Így aztán sokszorosan hiányzik a tanulás elõfeltétele: a nem tudás tudása. 4–5. hogy gyermekek számára tudományosan kimerítõ módon tárgyalható. vagy hogy megismerné. aki szerint „a szám […] 15 Frege. Eine logisch mathematische Untersuchung über den Begriff der Zahl.15 Lábjegyzetben Frege meg is adja.Szabad szemmel. hogy elgondolkozna rajta. hanem a helyi intellektuális folklórra támaszkodik. mint az akadémiailag számon tartott iskolákhoz és irányzatokhoz való viszonya. aki filozófusként outsider volt (persze tanszéki állását. Gottlob (1986): Die Grundlagen der Arithmetik. mások mit gondolnak róla. Ennek folytán még mindig beérik egy nyers felfogással […]. Ehhez csak annyit kell hozzátenni. hiszen nem zárt filozófiai iskolákról van szó. és ezt írja: Úgy tartják. (Szerk. hogy a számolásnak ez a felfogása Hegelre megy vissza. górcsõ alatt 61 voltak a nemtõi. így vélhetõ. olyannyira. maga is bennük élt. de a számolás szempontjából annak nincs jelentõsége. ha a számolást aggregatív. hogy a jellemzés nem önkényes ötlet. és mindenki anélkül is pontosan tisztában van vele. Christian Thiel. Aggregatív elképzelésrõl már inkább beszélhetnénk. honnan bukkan elé ez a nyers felfogás: Kuno Fischer könyvébõl. Meiner.) Hamburg: F . Mindenesetre vele olyan ember tanúskodik. Kérdés persze. hiszen tényeit nincs okunk kétségbe vonni. A Grundlagen der Arithmetik bevezetésében a tudomány szégyenének minõsíti. de akkor is. aki a jénai viszonyokat közelrõl ismerte. Fregérõl pedig. és nem gondolatainak relevanciáját tekintve). hogy ilyen gondolkodás egyáltalán létezik. Kétlem. hogy a pozitív egész szám fogalma minden nehézségtõl mentes. A felfogásnak ez a nyersesége bukkan elém. hogy Auerbach leírásának mennyire adhatunk hitelt. amelynek a doktrinális elkötelezettség lett volna az alapja.

F . és mindig megtartják érvényüket?18 16 Hegel. mechanikus gondolkodás nem létezik. amikor a fejlõdéstan diadalmenetben vonul át a tudományokon. de van egy belsõ alapjuk is: a mindkettejüknél meglevõ platonikus indíttatások. Gottlob (1969): Nachgelassene Schriften. 17 I. hogy aggregatív. . Most ahhoz keresek adalékot.62 Farkas János László valami külsõleg összefoglalt általában. amely nem tartalmaz belsõ összefüggést”. 191–192. 18 Frege.16 Megjegyzendõ. kifejlõdött és továbbfejlõdött. „Mivel a számolás annyira külsõleges.17 A géppé tökéletesedésre még visszatérek. 4. az embernek furcsa kérdésekkel muszáj bajlódnia. hogy Frege szerint ennek a számolás szempontjából nincs. félbemaradt logikai fejtegetésében ezt olvassuk: Korunkban. m. és minden dolog történeti felfogása a rámért határok túllépésével fenyeget. csak elképzelés (Vorstellen). Ezek. Hegel szerint pedig csak ennek van jelentõsége.) Hamburg: F. Meiner. hogy „kínpadra vonta a természetet”. hogy milyen volt Frege viszonya a „természettudományos körhöz”. hogy Kanttal szemben Hegel is azt bizonygatja. mint minden élõlény. azért készülhettek olyan gépek. (Szemere Samu fordítása. külsõleges hasonlóságok. tehát mechanikus foglalkozás – írja Hegel –.” Azoknak pedig. – Goethe a newtoni optikát marasztalta el abban. Egy 1880-as években keletkezett. Ha az ember. sõt preegzisztenciájában vélik elsõdlegesen kifejezhetõnek. Hegeliánus álláspontról csak egyetérteni lehet azzal a fregei megjegyzéssel. teljességgel analitikus alakzat. hogy a hegeli abszolút idealizmus rendszere mutat némi hasonlóságokat is a fregei felfogással. (1957): A logika tudománya. meglehet. hogy „az aritmetika analitikus tudomány” (ugyanakkor – Fregétõl eltérõen – a geometriát is annak tartja). W . hogy géppé tökéletesedjék”. Hans Hermes et al. (Szerk. mert az valójában nem is gondolkodás.) Budapest: Akadémiai Kiadó. 180. s hogy ezt mindketten a tiszta logikai formák objektivitásában. Például abban. A különbség ott van. I. G. akkor vajon gondolkodásának törvényei mindig érvényesek voltak. a jól ismert goethei fordulatot variálva veti oda: „a szellemet kínpadra fektették. amelyek a legtökéletesebben hajtják végre a számtani mûveleteket. akik a számolást akarják megtenni a szellemi képzés legfõbb eszközévé.

s a század második felében nézetei már szükségképp idejétmúltnak hatottak. s másfelõl a klasszikus német idealizmus és szellemfilozófia bizonyos alapgondolataihoz való ragaszkodás. de bizonyos körvonalak jól látszanak: a tudományos elméletek autentikus megértése egyfelõl. és: „Az ember teremtésérõl írt szellemdús értekezése sûrített formában mélyreható gondolatokat tartalmaz a szerves földi világról. de azért az sem lehet mindegy. In: Philosophie und Natur. hogy Snell nem írt jelentõs fizikai munkát. . Lothar (1985): Der Naturbegriff in den philosophischen Anschauungen von Karl Snell. amikor a kettõ szétválása és összeegyeztethetetlensége volt az egyre erõsödõ evidencia. Ennek az álláspontnak pedig Jénában és Jénán túl Ernst Haeckel volt az egyik leghatásosabb képviselõje és propagátora. olyan gondolatokat.” – Idézi Keiser. Beiträge zur Naturphilosophie der deutschen Klassik. A szélesebb nyilvánosság legfeljebb mint természetfilozófiai mûvek szerzõjét ismerhette – s ezek kapcsán valóban felmerülhet Schelling neve. Ezekben mint a század eleji jénai Naturphilosophie utóvédharcosa lép föl.19 Mi magyarázhatja. pontosabban az ellen. górcsõ alatt 63 Frege minden logikai írásában kemény polémiát folytat a logika törvényeinek pszichológiai és történeti relativizálása ellen. Hovatartozását illetõen találunk pozitív megerõsítéseket is Frege írásaiban. amelyet egy korábbi korszak tanítványaként mentett át a jelenbe”. hogy az evolúciós magyarázatot a tudományos magyarázat végsõ és egyetemes elvévé tolják föl. amelyre hivatkozni szokás. hogy ez a kissé régi vágású ember egy olyan kör középpontja tudott lenni. Herder. Egy olyan idõszakban. A hivatkozás erõsen személyes motiváltságú. miközben számot vetnek Darwin származástanával. Fortlage utódja – így búcsúztatta: „egészében Karl Snell igazi filozófiai természet volt. személyes kisugárzása az elsõdleges ok. Snell személy szerint az ellentétes tanúságtételt képviselte. Nem akarok errõl találgatásokba bocsátkozni. „Über das Trägheitsgesetz” címû elemzõ recenziójában (1890) például Snellt idézi mint akitõl egyetemi elõadásán a tehetetlenségi törvény legjobb formulázását hallotta. még ha azokat megpróbálta is a modern tudomány eredményeihez igazítani. amelyek klasszikusaink. Kant és Schelling tanításaihoz kapcsolódnak vissza.Szabad szemmel. és még inkább annak fogjuk tartani. 265. ha meggondoljuk. hogy mit sugárzott. Tanúságtételének nem tudott általánosan érvényes ala19 Otto Liebmann – aki egyébként a „filozófus kör ” tagja volt. amely az ifjabb tudósnemzedék kiválóságait is magához tudta vonni? Nyilván szeretetre méltó és nyitott egyénisége. Az idézett helyen a polémia kifejezetten az evolúciós elmélet ellen irányul. Böhlaus Nachfolger. oly egyetemes látással. Weimar: H.

hogy keményen bírálja – sõt kifigurázza – a „szubjektív bensõre” való redukciót. mutat rá. minden alkalmat megragadott. London: Duckworth. A logikai. nevezetesen Lotze. és végül is Frege filozófiáját a transzcendentális idealizmus egy változataként kategorizálja. Sluga megállapításait megerõsítõ adalék lehet. – Dummett nem magyarázza meg. hogy Frege metafizikai realizmusa a pszichologizmusra hajlamosító hegeli idealizmusra volt válasz20 – olyan válasz. nem alkuszik. s hogy számára Hermann Lotze az elsõ számú filozófiai tekintély volt. London: Routledge & Kegan Paul. 683. és közelrõl érzékelni lehetett. ugyanúgy fogta föl. Hadd tegyek néhány megjegyzést ehhez a vitához az eddig elmondottak alapján.22 Nem 20 Dummett. majd egy monografikus mûben bírálta e beállítást. mint fentebb érintettem. A különbségek és az ellentét. 153. amelyet Abbe egyházi szertartás nélkül akart megkötni. kiemeli Hermann Lotze hatását. Michael (1973): Frege: Philosophy of Language. matematikai és érzéki tárgyak léthierarchiáját. 22 Egy Abbénak írt levelét Snell így kezdi: „Magam helyett elõször hadd szóljon autoritásom. antipszichologista érveinek címzettjei a természettudományos materializmus képviselõi (Vogt. hogy a hegeli abszolút idealizmusnak mi köze van a pszichologizmushoz. Büchner) voltak. Moleschott. Snell végül engedett. mint Frege. 21 Sluga. aki elkötelezetten freireligiös.) – A levélváltás tárgya egyébként Abbe és Else Snell küszöbön álló házassága.21 Frege fellépése idején. nem itt keresendõk.64 Farkas János László kot adni. Hegel filozófiája már rég nem volt uralkodó helyzetben. annak hitele megmaradt személyéhez kötve. és jó képet vágott a dologhoz. Javaslata: legyen meg a szertartás. amely filozófiájának tulajdonképpeni magvával nincs összefüggésben. Hans D. csak történeti esetlegességként rakódott rá.” (Auerbach 1918. ISKOLAFILOZÓFIÁN INNEN Michael Dummett azt írja nagy Frege-monográfiájában. Snell az egyházi dogmák elutasításával maradéktalanul egyetért. Hegel. Hans D. Sluga több tanulmányban. ha már ezt a szót akarjuk használni. egy bizonyos: Frege-monográfiáját nem ezért az észrevételéért kell becsülni. (1980): Gottlob Frege. . de úgy a jelek szerint megvolt. kifejezetten antipszichologista volt. Ami Dummettet illeti. de a szertartásnak pozitív jelentést tulajdonít (ez ügyben hivatkozik Lotzéra). de prédikáció nélkül. Abbe. ha csak a sorrendet nézzük. hogy Snell maga is írt egy kritikai mûvet a természettudományos materializmus ellen.

a pozitivizmus. hogy fennen hirdetett tudományos kiindulásuk végül is a szubjektivizmusnál köt ki. A Boole-féle „absztrakt logikától” pedig azzal határolódik el. a tapasztalat önmagában merõben szubjektív. De úgy vélem. de tájékozódását befolyásolhatta. hogy hogyan mûködik a logika egy deduktív elméletben. hogy megfordítva. hogy hogyan mûködik a logika. Azokkal szemben. Okosabbnak látszik lemondani a definíciókról. górcsõ alatt 65 gondolom. gondolatai szorosan kapcsolódnak a tudományfejlõdés kérdéseihez. hogy mi a viszony a tudomány és a gépek között. Kérdéseinek középpontjában a tudományos elmélet objektivitásának problémáját látjuk. Például a mechanikus természettudomány mibenléte helyett azt vizsgálni. ugyanakkor ellenállnak minden definíciós kísérletnek. Ugyanakkor a fregei polémia címzettjeinek körét tágabban vonnám meg: talán a „tudományos monizmus” név alatt lehetne összefoglalni õket. sõt nem is tipikus. objektivitást csak egy konzisztens elmélettõl kaphat. Frege kérdésfeltevéseit egyébként sem lehet a kor tételes filozófiai vitáihoz kapcsolni. Ennek is. empirizmus. ismeretelméletté lepárolt formájában érzékelte. Ezt a helyzetet nem a filozófián átszûrve. a komputerek korában lehet arról vitatkozni. Ma. Ezek nagyon kifejezõ szavak. õt magát sem foglalkoztatta. Szoktak beszélni az atomisztikus és a holisztikus elv szembenállásáról. hogy Snell tételesen hatott Fregére. hogy annak vallották magukat. hanem benne élt és mozgott. mint a mechanikus világképpel való elégedetlenséget és az organikus szemlélet érvényre juttatását. hogy míg Boole-t és követõit az érdekli. Róluk mutatja ki Frege. õt. evolucionizmus különbözõ változatairól van szó. rendre kimutatja. amelyek képviselõi nem feltétlenül vallották magukat materialistának. Fregét az érdekli. a filozófiai iskolákhoz vagy irányzatokhoz való viszonyítás lepereg róla. Emlékeztetek a szarkasztikus hegeli metaforára: „a gondolkodást géppé tökéletesítik”. GÉPPÉ TÖKÉLETESÍTENI A német Naturphilosophie Newton-ellenes beállítottságát gyakran úgy jellemzik. akik a megoldást az empirikus megalapozottságban vélték fellelni.Szabad szemmel. amelyben a német tudományosság éppen találta magát. . annak is ugyanaz a forrása: rendkívüli sokértelmûségük. pontosabban ahhoz a szituációhoz. s ehelyett más módon kísérletezni megfoghatóbbá tételükkel.

hasznos célokat teljesítõ készülékekrõl. (Forrás: Escher–Kessler: Die Ernst-Abbe-Gedenkstätte in Jena. hogy a kérdés nem a metaforák szintjén merül föl. az azonban bizonyos. Ebben az értelemben idesorolható maga a mikroszkóphasonlat is. 1965.66 Farkas János László 7. július 15-én Frege elõadást tartott a Jénai Orvostudományi és Természettudományi Társulat ülésén Leibniz és Huygens Papinnal foly- . apparátusokról van szó. Mikroszkópia. Tudomány és Munka. Mindezt azért bocsátom elõre. a továbbiak a hasonlat kibontásának tekinthetõk. ábra. A gépet értsük szélesen: ember által elõállított. pontosabban ez áll a sor élén.) hogy ez a szarkazmus jogos-e vagy nem. mert a Begriffsschrift környékén Frege több írásában is nagyon jelentõségteljesen tárgyalja a tudomány és a gépek viszonyát. A Tudós Abbe arcvonásait viseli. 1881. A teleszkópot és a mikroszkópot egy-egy szabadon lebegõ optikai lencse jelképezi. Max Klinger allegorikus márványreliefjei az Ernst Abbe-hermán: Teleszkópia.

ha nem is magához a gõzgéphez. mit küszködtek az akkori feltalálók a szerszámok tökéletlenségével. (96.” (94. A megfelelõ oldalszámokat a fõszövegben. hogy ezek szerint mégiscsak hiányoztak a feltalálói gondolatok. hogy ne becsüljük túl azoknak az érdemeit. ha olyan helyzetbe gondoljuk magunkat. hogy kifejlõdjenek a gõzgép feltalálását összeadó feltalálói gondolatok. hogy gõzgépet kell építenünk. hogy Leibniz Frege számára irányadó filozófus. és ezek a gondolatok szinte mind rendelkezésre álltak. hajlamos lesz ezt azzal magyarázni. a gõzgép már Papin idejében nagy tökélyt ért volna el. hogy ezek az elméleti nézetek akkoriban már kielégítõen tisztázva voltak. ha rendelkezésre állnak akkoriban mai segédeszközeink. Ehelyett azt látjuk. […] Ezzel szemben sajnálattal és csodálattal nézzük. Frege erre alább bizonyos értelemben meg is adja a választ. akik csak a közönséges létszükségletek érdekében végzett munkához vannak szokva. és adjuk meg elõfutáraiknak is. hogy elõbb tisztázódniok kellett a vízgõz nyomására és lecsapódására vonatkozó elméleti nézeteknek. akik egy találmányt elõször tettek nagyobb tömegben használhatóvá. Frege „legsajátabb” témáihoz legfeljebb annyi köze van. hogy a legelevenebben.) 23 Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin (Frege 1964).23 Az elõadás voltaképpen könyvismertetés. és nemritkán kivihetetlennek bizonyult. és olyan kézmûvesek segítségére vagyunk utalva. hogy a gõzgép gondolata megadja az ösztönzést e szerszámok megalkotására.Szabad szemmel. és még sok évtizedre volt szükség. ami jár nekik. mire Papin várakozásai teljesültek. Amit ma szerszámgépeinkkel játszva elkészítünk. de a szükséges szerszámgépekhez. Róla szólva kiemeli. Képet kapunk errõl.) Papin gõzgépépítõ kísérleteirõl pedig ezt az összegzést adja: Még sok idõnek kellett eltelnie.) Ellene lehetne vetni. az akkoriban a végsõkig próbára tette a feltaláló türelmét. néhány tudomány. az idézetek után adom meg. amelyet akkor adtak ki kötetben összegyûjtve. . Ez arra int.és technikatörténeti érdekesség kiemelése. hogy Leibnizet itt új oldaláról ismerjük meg: „Papinnal váltott leveleibõl a találmányok területére nézve is megerõsítve látjuk. Persze szükség volt arra. gyakran tevékenyen részt vett korának minden nagy jövõt ígérõ törekvésében. (95–96. Figyeljünk a már ismerõs „segédeszköz” szó felbukkanására: Azt hiszem. górcsõ alatt 67 tatott levelezésérõl. és aki nem ismeri eléggé a találmányok történetét.

mert a gondolkodás. szilárdan tartja elsõ helyét a géppel szemben. és nagy részében a Begriffsschrift elõszavában már megpendített témákat bontja ki. Egészében véve: „A jelek a gondolkodásnak ugyanazt jelentik.24 Új és általánosabb szempont. Triviálisnak nem. oldalszámok a fõszövegben. 81. A precíziós technika kialakulása azonban ebben a képben csak következménye az eredeti lendítõerõnek. Nem tûnhetett például triviálisnak. de evidensnek igen a jénai közönség elõtt. évf. amely épp akkor láthatta a saját szemével. SZELET FOGVA. A géppé tökéletesedés nem fenyegeti a gondolkodást azonossága elvesztésével. (Eredeti megjelenése: Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik. valamint a formulanyelvet mint a jelhasználat különbözõ módozatait tárgyalja és viszonyítja a gondolkodáshoz. hogy itt a jelhasználat és a gondolkodás viszonyából indul ki. amely a tudományos elmélet haladásában van. hanem nyitott az alkalmazásra.68 Farkas János László Fregét ezek a fejtegetések kissé szokatlan szerepben. hogy a gondolkodást megóvjuk a logikai hibáktól. hogy a gõzgép feltalálásának feltételei közé besorolta a kellõ pontossággal dolgozó általános technikai kultúra meglétét. e minõségében is voltak eredeti észrevételei. ha tudományos elméletben fejlik ki. És ha a mikroszkóphasonlatra emlékszünk. Ez a tanulmány 1882-ben jelent meg egy filozófiai folyóiratban. hogy szelet fogva széllel szemben vitorlázzunk. De ha arról van szó.) Az érzéki jelekkel a nem érzéki gondolatok felé mozgunk. In: Frege 1964. az írott nyelvet. Egy olyan elmélet haladásában. és a beszélt nyelvet. a természetes nyelv kevés24 Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift. És azt hiszem. hogyan jön létre a semmibõl egy precíziós technikán alapuló ipari nagyüzem. hogy ezek az észrevételek szorosan összefüggenek Frege önértelmezésével. 1882. Frege maga fejti ki fogalomírásának filozófiai argumentációval elõadott igazolásában. SZÉLLEL SZEMBEN Ezeket az összefüggéseket nem a háttérbõl kell kiszálazni. E kép felvázolásához nyilvánvalóan hozzájárult Abbe eleven és közeli mintája is. amely azonban nem tiszta kontempláció.” (107. már-már ipartörténészként láttatják. az is nyilvánvaló. mint a hajózásnak az a találmány.) .

Lehetetlen. És mi teszi lehetõvé ezt a pontosságot? A részek merevsége. a tudomány a kezdeményezõ. amelyek oly pontosan dolgoznak. mint a Papin-levelezés kapcsán: itt belül marad a tudományon. Mesterséges kezeket alkotunk magunknak. fogalomírással elõrevinni a tudományt. hogy ezek felé elõrelépjen. Ez csak még inkább elõrehozza a háttérbõl Abbe mintáját. úgy tûnik. (113. amely viszont a természettörvények ismeretére épül. Az ész fejlõdését eszerint a nyelv teszi lehetõvé. hiába tud a kéz a legkülönbözõbb feladatokhoz hozzáigazodni. A kör mindegyik esetben ugyanúgy oldódik föl. Ugyanez a látszatnehézség már a nyelvnél fölmerül. a Frege által leírt körfolyamatban vezetõ szerepe relativizálódik. . ezeket csak haladott technikával lehet létrehozni. (112. amelybõl számûzve van minden sokértelmûség. ahogyan kezünk nem lenne képes. meg kellett szabadulnia a meghatározó mintától. amelynek szigorú logikai formájából a tartalom nem tud kibújni. amellyel azonban nem érjük be.) A tudomány és a technika kölcsönhatása itt bensõségesebb viszonyban jelenik meg. A nyelvet ebben a tekintetben a kézhez hasonlíthatjuk. aminek híja teszi oly sokoldalúan ügyessé a kezet. Esetünkre magától adódik az alkalmazás. a tiszta gondolkodás formulanyelve. az sem elég. a kutatást szolgáló kísérleti és megfigyelési apparátusok építésérõl lévén szó.) Ilyen jelkészlet volna a fogalomírás. különbözõ célszerszámokat. de hogy tudna az ember nyelvet alkotni ész nélkül? A természeti törvények kifürkészésére a fizikai apparátusok szolgálnak. Olyan jelkészletre [ein Ganzes von Zeichen] van szükségünk. amely pontos mása a mikroszkóphasonlatnak: A kimutatott hiányosságok alapja a nyelv egyfajta puhaságában és változékonyságában van. legalábbis késõbbi megoldásaihoz képest. górcsõ alatt 69 nek bizonyul. változhatatlansága. amely másfelõl fejlõdõképességének és sokoldalú alkalmasságának a feltétele. Dolgozata vége felé Frege mintegy egyetlen csomóba köti a korábban felvázolt analógiákat: Az ember könnyen támaszt fölösleges aggályokat a dolog kivitelezhetõsége felõl. épp az. hiszen az elõbbi feltalálása már feltételezi az utóbbi kiteljesedését. mondják. ez pedig olyan új apparátusok építését teszi lehetõvé. Jóllehet ebben a kölcsönhatásban világosan az ész.Szabad szemmel. Így vagyunk a szónyelvvel is. melyeknél fogva viszont továbbléphet a fizika. és Frege kifejt egy analógiát. Ahhoz. a fizikában tett haladás folytán halad a technika.

S befejezésül csak érdekességként említem meg. az általa épített apparátust a biológia használja egy egészen más tárgy megfigyelésére. . de most egy másik: az égre irányzott teleszkóp. az érzékek közvetítésével ismerkedünk meg. érett filozófiáját meghirdetõ tanulmányában – „Über Sinn und Bedeutung” – szintén jelentõségteljes analógiául szolgál egy optikai apparátus. hogy e fogalom tárgya. hogy aritmetikával és analízissel foglalkozzunk.25 Ez azonban már a fregei filozófia fejlõdésének egy késõbbi fejezetéhez tartozik. Egy ismert mondat módosításával úgy mondhatnánk: az ész voltaképpeni tárgya az ész. Ez majd a Grundlagen der Arithmetikben történik meg (1883). Az. 25 Frege 1986. úgy látom. jól kiviláglik. maga a szám is tisztán logikai természetû. mint valami idegennel. hogy teljes magára találását jelzõ. a számfogalom finomszerkezetének feltárására. amely mint legsajátját teljesen át tudja látni õket.70 Farkas János László Abbe a leghaladottabb matematikai technikákkal építette elméletét. ekkor még nem fogalmazódik meg kifejezetten. Frege logikai apparátusa reménye szerint elõször is az aritmetikában alkalmazható. 104. ezek a tárgyak közvetlenül adva vannak az észnek. Az aritmetikában olyan tárgyakkal foglalkozunk. miféle inger csábít arra. melynek mintegy filozófiai summájaként Frege megrajzolja a magát tárgyazó ész képét: A számok e felfogásából. amelyekkel nem kívülrõl.

Ámde a híres példák között ritkán szerepel az MP . rendkívül nagy összeget felemésztõ. története éppen ezért filozófiai relevanciával is bír. sõt az olvasóközönség morális és politikai érdeklõdése és érdekeltsége következtében is. A tudományfilozófusok mondanivalójuk illusztrálására szívesen használnak tudománytörténeti eseteket. illetve feldolgozók. Ez utóbbi sok kutatót foglalkoztató. Ha a tudományfilozófusok ritkábban emlegetik is. Az 1940-es években megjelent a híres . mind a tudósközösség irányában. melyek a filozófiai értelmezések számára kifogyhatatlan forrást jelentettek és jelentenek. Newton és Einstein munkásságát. A Manhattan-projekt tehát tipikus példája a tudomány egy bizonyos fajtájának. Végeredménye. egész mûködése óriási lelkiismeret-furdalást okozott a résztvevõkben és a széles társadalomban. hatalmas hardverigényû kutatási tevékenység.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 Esettanulmány Palló Gábor Manhattan-projekt (MP) volt a fedõneve az atombomba elõállítását célzó kutatásnak. Galilei. gyaníthatóan azért. fõként Kepler. hogy az MP éppenséggel prototípusa a megváltozott tudománynak. melyben erõteljesen jelentkezik a tudomány kollektív jellege és vele újfajta kommunikációja mind a széles társadalom. az MP történetét feldolgozó történeti szakirodalom könyvtárnyi. melyet Nagy Tudománynak szokás nevezni. Historiográfiája maga is izgalmas történet már csak a titkosság fonadéka és a résztvevõk. mert nem illik bele az eddig sikert aratott tudományfilozófiai megközelítések világképébe. Kopernikusz. Elemzésemmel azt szeretném kimutatni. ám mégiscsak a kutatás új mintájának bizonyult.

regényes feldolgozások. A Bohr-archívum a leveleket az interneten is publikálta. (Elsõ kiadás: 1947. Mass. Friedrich (2001): A fizikusok. Mark (1989): German National Socialism and the Quest for Nuclear Power. (1983): Alsos. (Ungvári Tamás fordítása. hogy a német atombomba-erõfeszítések valójában antifasiszta szabotázsakcióknak tekinthetõk. Cambridge–New York: Cambridge University Press. 1940–1945. köztük Oppenheimeréhez5 vagy Heisenbergéhez. mely ma is nagy tudománytörténeti téma. Budapest: Zrínyi Katonai Kiadó. 1940–1945 (Washington DC.2 melyeket a máig legvitatottabb feldolgozás követett. (Német eredeti: 1956. (Elõször már 1954-ben megjelent. vagy Stulz. melyek vitákat. Los Angeles–San Francisco: Tomash Publishers.) In: A fizikusok. Ezek a széles közönséget is gondolkodásra késztették. Lásd: <http://www. Robert (1958): Brighter than a Thousand Suns: A Personal History of the Atomic Scientist. The History of Modern Physics. azzal a mondanivalóval. Ezt követte a könyv: Smyth. Budapest: Gondolat.4 A feldolgozások lassanként eljutottak az egyes tudósok erkölcsi megítélésének kínos ügyeihez. David (1967): The Virus House: Germany’s Atomic Research and Allied Counter-measures. .–London: The MIT Press. Percy (1976): A szörnyeteg. Robert Oppenheimer: Transcript of Hearing before Personnel Security Board and Texts of Principal Documents and Letters.9 a lényeges kérdéseket is érintõ hosszabb történeti 1 A General Account of the Development of Methods of Using Atomic Energy for Military Purposes under the Auspices of the United States Government. hogy engedélyezze Heisenberg Niels Bohrral folytatott levelezésének közzétételét. 9 Lásd például Braunbek.htm>.) 3 Jungk.nbi. 8 Utóbbi színdarab Heisenberg családját arra késztette. New York–London: A Harvest/HBJ Book. Goudsmit könyve folytatta a sort.72 Palló Gábor Smyth-report.) 6 Dürrenmatt. 1971. Henry DeWolf (1945): Atomic Energy for Military Purposes: The Official Report of the Atomic Bomb under the auspices of the United States Government. August 1945).8 Az 1960-as évektõl kezdve sorra jelentek meg az ideologikus elemeket sem nélkülözõ. Cambridge. Werner (1964): Az atommagkutatás regénye.1 majd Samuel A. London: William Kimber és Walker. 5 A McCarthy-bizottság vizsgálatainak dokumentumai megjelentek: In the Matter of J. Robert Jungk munkája.6 mostanában Michael Frayn Koppenhága címû színdarabja7 révén. Öt modern dráma.3 Ez elvezetett a Harmadik Birodalom tudományának tanulmányozásához. sõt kutatásokat provokálnak. Budapest: Európa. 7 Frayn.) 4 Kiemelhetõ könyvek: Irving. 1939–1949. Princeton: Princeton University Press. Ezt megelõzõen elektronikus körlevélben értesítette az érdekelt történészeket a közlés várható napjáról.dk/NBA/papers/ introduction. Az atommagkutatás történetébõl. 2 Goudsmit. Michael (1998): Copenhagen. 1800–1950. a hatvanas években Friedrich Dürrenmatt A fizikusok. Samuel A. London: Methuen Drama.

Emilio (1970): Enrico Fermi. Bethe. 11 Groves. New York: Simon and Schuster. (1962): Now it can be told: The Story of the Manhattan Project. Putnam’s Sons. the Man Behind the Bomb. Hans Albrecht (1991): The Road from Los Alamos.html>. . Gwinn (1976): Energy and Conflict: The Life and Times of Edward Teller. San Francisco: W . University Park: Pennsylvania State University Press.12 Hamarosan elkészültek az elsõ tudományos igényû mûvek.. NJ: Humanities Press. melyet a hidrogénbomba-történet követett. Richard (1995): Dark Sun: The Making of the Hydrogen Bomb. Fermi.–Anderson Jr.14 A nyolcvanas évek közepén megszületett az MP történetének bestseller-változata is. Múzeumok találhatók még a The Atomic Bomb címû helyen: <http://history.13 nyomukban lehetõvé vált.sciborg. William–Silard.16 Ebben a tanulmányban az MP történetét abból a szempontból fogom átgondolni. The History of the United States Atomic Energy Commission. Volume I. 12 Lásd például Segré. Oscar E. New York: Woodbury. Laura (1966): Atom a családban.lib. Berkeley. P . II.edu/e/spcl/ manhat. Leona Marshall (1979): The Uranium People. Bela (1992): Genius in the Shadows.: Pennsylvania State University Press. Francis (1969): Atomic Shield. Rhodes. Chicago: University of Chicago Press.. hogyan szülte meg a Nagy Tudomány némely definitív tu- 10 Például: Strauss. Richard Rhodes monumentális és letehetetlenül izgalmas könyve. Budapest: Gondolat. New York: Scribner ’s. 15 Rhodes.edu/gen/ WW2Timeline/Pacific07. vagy késõbb: Libby.10 köztük az MP vezetõje. A Biography of Leo Szilard. Második rész: Hewlett. (1976): The Advisors: Oppenheimer. ne csak az egésszel. N. New York: G. University of California. 1939/1946.html> vagy a The Manhattan Project – the atomic bomb project <http://www. Lewis L. etc. hogy a szerzõk a projekt egyik-másik oldalával foglalkozzanak. Edith C. CA: University of California Press.11 majd késõbb másoké is.–Duncan. Physicist. és Hewlett. 16 Ajánlható kiindulási pont lehet például a Special Collections Research Center/Manhattan Project and Atomic Scientists Collections <http://www. 13 Hawkins. New York NY: Charles Scribner ’s Sons. M. Richard G. (1962): The New World: A History of the United States Atomic Energy Commission. 14 Lásd Hacker. NY: AIP Press. New York. Vol. Barton C. Richard (1986): The Making of the Atomic Bomb. London: Macmillan and Co. London. PA. New and Evanston: Harper and Row Publishers.–Smith. the Los Alamos Project. York. Leslie R. University Park.–Owens.acusd. Teller and the Superbomb. Ralph Carlisle (1961): Manhattan District History: Project Y.ca/~cchieh/cact/nuctek/fissionmanhattan. David–Truslow.: Los Alamos Scientific Laboratory.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 73 visszaemlékezések. (1987): Dragon’s Tail: Radiation Safety in the Manhattan Project. Lawrence (1995): Scientists and the Development of Nuclear Weapons: From Fission to the Limited Test Ban Treaty 1939–1963. vagy Badash. H.html>.15 Ma már az internet is hatalmas anyagot ad az MP iránt érdeklõdõknek. Lanouette.: Simon and Schuster. Stanley A. Richard G. Freeman and Co. Blumberg. Los Alamos. Herbert F .uwaterloo. Atlantic Highlands. 1947–1952.uchicago. 1942–1946. (1963): Men and Decisions. Leslie Groves tábornok könyve.

Capshew. az MP egyik kiemelkedõ tudósa 1961-es cikkében pedig jótékonyan nagybani (large-scale) tudománynak nevezte.74 Palló Gábor lajdonságát. Karen A. Budapest: Akadémiai Kiadó. hogy a Nagy Tudományban az említett statisztikai jellegzetességek 17 A Nagy Tudomány történetével fõleg olyan tanulmányok foglalkoznak. és méréseivel igazolta. 18 Weinberg. 94: 30–56. (1961): Impact of large-scale science on the United States. Alvin Weinberg fizikus. Az archetípus vizsgálatától remélhetõ. mely a tudományt nagybanivá teszi. publikációk száma) hihetetlenül gyors növekedés tapasztalható. 19 Price. hogy rávilágít a nagy közösségben folyó tudományos kutatás némely új sajátosságára. milyen társadalmi. Grand Science and the Development of the Bevalac. 134: 161–165. hogy némely döntõ mutatóban (például ráfordítás. illetve fogalmi közelítéseket artikulálnak. Westfall. James H.17 Az MP-ben és a nagyenergiájú fizikában folytatott merõben új gyakorlatot már az ötvenes években Nagy Tudománynak csúfolták. amelyben a tudományt mérhetõ tevékenységnek mutatta be. Létrejött egy új ágazat. .18 Erre hivatkozott Derek de Solla Price 1963-as híres könyvében. foglalkoztatottak száma. amit az indokol. In: Science. Mezzo. A szakirodalom a „nagybani tudományt” (large-scale) és a „Nagy Tudományt” (Big Science) szinonimaként használja. Derek de Solla (1979): Kis tudomány – Nagy tudomány. melyek a jelenség aktuális állapotát jellemzik és visszatekintenek az elõzményekre. hogy 1945. Ezzel azonban messze nem zárult le a teljes kutatási terület. melyet szoros értelemben vett Nagy Tudománynak nevezhetünk. mely sok szempontból az MP folytatásának tekinthetõ. megkülönböztetni attól a minõségileg is újfajta kutatástól. tudományos mechanizmus hívta életre a Nagy Tudományt. Chicago: Chicago University Press. Peter (1979): Image and Logic: A Material Culture of Microphysics. Lásd például Galison. a nagyenergiájú fizika. A NAGY TUDOMÁNY Az MP döbbenetes sikerét jelentette. (1992): Big Science: Price to the Present.19 Célszerûnek látszik azonban a hatalmas mennyiségi növekedést. In: Osiris 7: 3–25. In: Isis. illetve. A könyv elõször 1963-ban jelent meg Amerikában. Alvin M. augusztus 6-án felrobbant és soha nem látott pusztítást végzett a „Little Boy” nevû urániumbomba Hirosimában. augusztus 9-én pedig a „Fat Man” nevû plutóniumbomba Nagaszakiban.–Rader. általánosabban. Catherine (2003): Rethinking Big Science: Modest.

Az itt használt megkülönböztetés alapja az. majd polónium. mit tekinthetünk valamely történeti folyamat kezdõpontjának. Bruce (szerk. Elsõ megközelítésben elfogadhatónak látszanak egy 1992-ben megjelent tanulmánykötet tanulságaként levont ismérvek. ELÕZMÉNYEK A KIS TUDOMÁNYBAN: ATOMENERGIA 1940-IG Valamelyest önkényes.20 Kérdésem az.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 75 ugyancsak kimutathatóak. A Nagy Tudomány hatalmas méretû és rendkívül drága mûszerekkel dolgozik. A tevékenységük jelentõsége melletti érvelés retorikájában megjelennek utalások a tudományon kívüli szférákra: az egészségügyre. hogy a hagyományos. hogy egyetlen konkrét esetben. amely szerint bizonyos anyagok: uránium. hogyan jött létre és milyen struktúrát alkotott a Nagy Tudomány. A jelenséget részletesen megvizsgáló Curie házaspár klasszikus. Bruve (1992): Reflections on Big Science and Big History. . Az intézetekben nagyon sok ember dolgozik pontos szervezésben és jól definiált munkamegosztással. gazdasági szakember. Peter–Hevly. 1. illetve mérnök. 4. mint a megelõzõ évtizedekben. tórium. pionír kutatást végezett. anélkül. a Manhattan-projekt esetén. katonai és más társadalmi érdekekre. pontos „hivatalos” meghatározása nincs. amilyen a részecskegyorsító. rádium stb.. De tevékenységük összehangolódik az elõre meghatározott cél érdekében. 356–357. A Nagy Tudomány sokféle tevékenységet takar. The Growth of Large-Scale Research. elkülönül egymástól egyik oldalon a sokféle diszciplínát képviselõ elméleti és kísérleti kutató. hogy az egyes projektek minõségileg más tulajdonságokat mutattak volna. a radioaktivitásnak. spontán sugárzást bocsátanak ki magukból. technikus és a másik oldalon a vezetõ. 2. melyekben igen nagy tõke koncentrálódik. hogy a meglepõ statisztika ennek legyen tulajdonítható.) (1992): Big Science. Hevly. menedzser. az ûrteleszkóp és hasonlók. Stanford: Stanford University Press. környezetvédelemre. heroikus. Ez azonban már sokadik folyománya Henry Becquerel 1895-ben tett véletlenszerû megfigyelésének. 3. tudományos adminisztrátor. a Kis Tudományhoz is alig sorolható 20 Vö. amelyben elõször sejlik föl a nukleáris láncreakció. Sok laboratóriumot egyesítõ intézeteket vagy intézetrendszereket használ. „kis tudományos” projektek száma elvileg annyira megnövekedhetett volna. In: Galison. Rhodes könyve Szilárd Leó ötletével kezdõdik.

egyáltalán hogyan létezhet atommag. de nincs töltése. A válasz olyan erõ föltételezésén alapszik. hogy 1932-ben James Chadwick kimutatta a neutront. Az ötlet azon alapult. mint a protoné. Szilárd szerint. és a hasadás következményeként két újabb neutron is ke- 21 Lásd lányuk könyvét: Curie. nem hat rá a proton pozitív töltésének taszítása. 1911-ben az atommag fogalma (Rutherford) és az elsõ atomszerkezeti modellek. a tudomány az igazságot tárja fel.76 Palló Gábor periferiális helyzetben. de hogy ezt az energiát szándékosan is föl lehet szabadítani és tetszés szerint hasznosítani. Eve (1959): Madame Curie. köztük Rutherford számára is lehetetlennek tûnt. Marie Sklodowska Curie-nek cipelnie kellett a vegyszeres üvegeket.21 A kutatási terület lassanként költözött be a hivatalos akadémiai rendszer intézményeibe. az emberiséget szolgálja. Azt. Elõállította a csodagyógyszernek is gondolt rádiumot. a taszító erõ már nagyobb. de nem volt hajlandó szabadalmaztatni. Maga Pierre Curie fizikus professzor volt. fáztak. hogy széthasadjon. hogy a radioaktív bomlás következtében szakadatlan energiakibocsátás következik be. Ha azonban az atommag egy bizonyos nagyságot elér. . mely egyben tartja a protonokat. Pierre Curie már 1903-ban kimutatta. azaz sok protont tartalmaz. tömege ugyanakkora. melyre 1934-ben szabadalmat kért: a láncreakció útját. mint az összetartó erõ. miért nem repülnek szét a benne egymáshoz préselt azonos töltésû protonok. Budapest: Gondolat. Huzatos fészerben dolgozták föl a hatalmas mennyiségû uránszurokércet mint alapanyagot. nem önzõ érdekeket. ha sikerülne neutronnal eltalálni a magot úgy. nehéz fölszerelést. Szilárd Leó azonban föltételezett egy utat. ahol Ernest Rutherford körül kialakult a legkreatívabb mûhely. és a sok azonos töltésû részecske szétesik az azonos töltések között taszító erõ következtében. amelyek magja nagy. és a mag csakugyan szétesik. Szenvedtek a maró savgõzöktõl. mely olyan elemeknél következik be. Ezekben születtek meg a klasszikus kémia alapfogalmait átértelmezõ eredmények. mely szintén a magban található. szinte segítség nélkül. Ezek szerint a radioaktív sugárzás a pozitív töltésû atommagok szétesésének következménye. de a század elsõ éveiben Franciaország mellett több országban is az egyetemeken kaptak helyet a radioaktivitási kutatások: Németországban. mert úgy gondolták. a fiatal diák. szinte mindenki. köztük. Ennek fényében nem könnyen érthetõ. Ausztriában és persze Angliában.

. csak kutatott. bizonyítva. mely nem oktatott. akkor hirtelen nagyon sok hasadás jönne létre. jól definiált feladatokat oldjanak meg. amibõl már négy elektron származna és ez így folytatódna. A hasadássorozatot nevezte nukleáris láncreakciónak. hogy kidolgozza találmányát. hogy láncreakciót kell létrehozni. amely nagyon sok energiát eredményezne. hogy az iparban vagy az élet más területén felmerülõ kutatásigényt kielégítsék. melyek két újabb magot hasítanának.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 77 letkezzék. Fönnmaradt azonban a kérdés: gyakorlatilag is kivitelezhetõ-e a kiaknázás. Nem találta meg a megfelelõ anyagot. hanem az idõközben kibõvült hivatalos tudományos rendszer új létesítményében. Ennek létrehozásához azonban meg kell találni a megfelelõ anyagot. tudományos kutatóintézetben (Kaiser Wilhelm Institut für Chemie) született. mely lassan vezetve folyamatos. és mint ilyennek nem is sikerült elég kutatási pénzt összegyûjtenie. kontrollált energiatermelést eredményez. sõt igen nagy lehet. projektekbõl és találmányokból élve. mint egy neutron is keletkezik. Otto Hahn és Fritz Strassmann 1938-ban Berlinben a Szilárdétól teljesen eltérõ gondolati úton jutott olyan kísérleti eredményhez. Hahn és Strassmann kísérlete azonban a tiszta tudomány körébe tartozott. hogy az alapkutatás kényelmesen megfér egy fedél alatt a célra orientált alkalmazásokkal. azaz a tudományon kívüli szféra által kitûzött. Az intézetek eredeti célja az volt. a vállalkozó (entrepreneur) kutató korai képviselõi közé tartozott. MEGVALÓSÍTHATÓSÁGI TANULMÁNYOK: ALKALMAZOTT KIS TUDOMÁNY 1938 utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak. majd késõbb kiderült. A nukleáris energia kiaknázásával kapcsolatos alapismeretek ezzel rendelkezésre álltak. hogy: az uránium magja kétfelé hasadt. Kiderült. egyébként hatalmas erejû robbanás jöhet létre. érdemes próbálkozni felhasználásával. amelyet Stockholmba menekült fizikus munkatársuk. Szilárd nem dolgozott az akadémiai szférában. Az eredmény nem egyetemen. hogy a folyamat során több. hogy a nukleáris energia elegendõen nagy. Az itt folyó kutatás keretei azonban általában nem haladták meg a Kis Tudomány szokásos kereteit. Lise Meitner és a Koppenhágában dolgozó Otto Frischsel úgy értelmezett.

A. 1940 februárjában az ugyancsak Angliába költözött Otto Frischsel írt háromoldalas dolgozata szerint az atombomba igenis elkészíthetõ: elég 5 kg dúsított urán. hogy a neutronveszteség ellenére ne álljon le a láncreakció. amely elegendõ neutront termel ahhoz. A MAUD kiváló tudósokból állt. az uránium-235 gázdiffúziós módszerrel kellõ mennyiségben elõállítható.nuclearfiles. Elõször a kutatás súlypontja áttevõdött a nácik által fenyegetett és az üldözött tudósok által vágyott Angliába. A természetes uránium viszont csak 0. még Peierls és Frisch sem. Wheelerrel már 1939-ben kimutatta.7% 235-ös izotópot tartalmaz.org/redocuments/1941/41-maud. 22 Lásd: <http://www. nagyon nehéz elválasztani õket egymástól. 10 kg körüli hasadóanyag esetén körülbelül 1800 tonna TNT erejével egyenértékû. . A kutatás szervezeti mintájának átalakulása csaknem automatikusan következett a politikai helyzetbõl. hogy az uránium izotópjai közül nem a 238-as. A tanulmány. egy másik anyag. Konklúzió: az atombomba gyakorlatilag is megépíthetõ. mennyi 235-ös izotópban dús uránra van szükség. mivel más hasonló állami szerv nem létezett. mert ez kisebb energiájú. A kutatásban azonban továbbra is mindketten alapvetõ szerepet játszottak.78 Palló Gábor A láncreakció megindításához szükség van legalább akkora tömegû hasadóanyagra. az atombomba gyártásának szinte minden fontos elemét tartalmazta már. Hatására öttagú irányító testületet hoztak létre. a MAUD Bizottságot. július) tartalmazta az Angliában végzett munka legfontosabb eredményeit:22 1. még ismeretlen elem is alkalmas a célra (ez az elem kapta késõbb a plutónium nevet). amivel akadályozza a láncreakció fennmaradását. a robbanás ereje óriási. Az elsõ és második MAUD Report (1940. Ámde Bohr J. a 94-es rendszámú. azzal a feladattal. december és 1941. 2. ezért alapvetõ jelentõsége van annak. Az egyik menekült. sõt a robbantási technikára is. míg a 238-as izotóp befogja a neutronokat. Az izotópok kémiai szempontból azonosak és fizikai különbségeik is igen kicsinyek.html>. A memorandum módszert javasolt ennek elõállítására. hanem a 235-ös hasítható nagyobb valószínûséggel. Rudolph Peierls 1939 õszén végzett számítása szerint a kritikus tömeg nem több néhány kilogrammnál. Ezt a mennyiséget nevezik kritikus tömegnek. 3. hogy mekkora a kritikus tömeg. melyet a hadsereg kutatási bizottságához juttattak el. 4. megfontolandó a hasadóanyaggyár felállítása. hogy irányítsa a további kutatást. úgynevezett lassú neutronokkal ütközve hasad. de nem lehetett köztük bevándorló idegen.

egy ipari cég. azonnal átlátta a tudományos helyzet politikai jelentõségét. 1. Az új minta kínos lassúsággal. Az amerikai állam belépését a kutatók sürgették. Bristolban. mely felhívta a kormányzat figyelmét az ügyre. Liverpoolban és Oxfordban.acusd. A bürokratikus állam inkább vonakodott bevonulni a számára idegen területre. Peierls és Frisch saját maga döntött úgy. hanem a tudósok belátásából: maguk akarták titkolni az eredményeket. azaz a titkosság nem a lényeget alig értõ állam valamely tiltó beavatkozásából származott. nem a bürokraták. A finanszírozást is az egyetemek biztosították. hogy az elnök fölállítsa az Uránium Bizottságot. hogy nem publikálja munkáját. hiszen nem állt rendelkezésére amerikai szervezeti minta arra. az ICI (Imperial Chemical Industries) támogatásával. Szilárd Leó kiskapukat. több lépésben alakult ki. A bizottság az elnök diszkrecionális alapjából ka23 Az Einstein-levél megtalálható az interneten: <http://history. melynek jelentõs részét tette ki a Németországból áttelepült tudósok köre. mellékösvényeket talált.23 Ezután az amerikai állam (szövetségi kormányzat) a kutatás aktív szereplõjévé vált. Ad hoc támogatás az elnöki diszkrecionális alapból Nehéz volt már az is. a National Bureau of Standards igazgatóját bízta meg.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 79 A rendkívül eredményes munka tipikus Kis Tudomány volt: kevés ember végezte. Briggset. Cambridge-ben. A Hahn–Strassmann-kísérlet gyakorlati implikációit megértõ szûk nukleáris szakma. Mégis csak 1939 októberére érte el.edu/gen/ WW2Timeline/text01. . hogyan lehet a kutatást beilleszteni az államigazgatásba. Minden esetre Churchill miniszterelnök némi vonakodás után elismerte a bombafejlesztés sürgõsségét. hogy az Einstein-levelet eljuttassák az elnöki íróasztalra. Az Amerikába vándorolt Szilárd Leó 1939 augusztusában Einsteinnel aláíratta a Roosevelt elnöknek szóló levelet. de több egyetemen: Birminghamben. AZ ÁLLAM BELÉP A KUTATÁSBA A világpolitika aktuális állapota terelte az atomenergia ügyét az állam irányába. melynek vezetésével Lyman J.html>.

mivel a költségvetésben ilyesmire nem volt pénz. Ennek eredményét a Nobel-díjas fizikus. hogy hatalmában állt volna fejlesztések és kivitelezések elrendelése. fõként Fermi és Szilárd számára. Teller és Wigner). nem a cél gyors elérésére. tehát még nem a bombát. Ebben elfért a kevesek által komolyan vett urániumprojekt is. hogy 1940. Magából a bizottságból itt is kizárták a bevándorlókat (Szilárd. hogy készítsék el a reaktort. mely átvette az urániumkutatás irányítását. de ez belekerül 135 millió dollárba. Elõször 1941 áprilisában foglalkozott vele. amelyben az állam szerzõdéses viszonyba lép az akadémiai szférában dolgozó kutatókkal és privát ipari vállalatokkal. Alaposabb vizsgálat után a kibõvített bizottság álláspontja szerint többéves munka után bizonyára tényleg lehet bombát készíteni. azzal. Bush meggyorsította a folyamatot. az atombomba ügyét elfektette. 2. Csak 1940 tavaszán utalták ki az összeget elõzetes kísérletezésre. mert ez drága volt. Csak 40 ezer dollárt utaltak ki a munkára. Vannevar Bush vezetésével létrehozták a Nemzetvédelmi Kutatások Bizottságát (NDRC). anélkül. mely így megtalálta helyét a bürokratikus gépezetben. Kialakított három. titokban dolgozó kutatócentrumot: a Columbia Egyetemen. nyarán az MIT-n dolgozó mérnök. a projektnek van bizonyos haszna. Közvetlenül az elnök rendelkezése alá rendelt bizottság Az állam bevonulásának újabb lépése ezután következett. orvosi. A Bizottságot a Háborús Ügyek Minisztériuma alá rendelték az egész háborús kutatás és fejlesztés feladatával. amikor engednie kellett a különféle irányokból érkezõ nyomásnak. A nukleáris ügyek bekerülnek a hadi kutatás keretei közé Új helyet kapott a nukleáris energia ügye a kormányzati adminisztrációban. a Chicagói Egyetemen és a Berkeley Egyetemen. hozzon létre szakértõ bizottságot a bombaprojekt kivizsgálására. Fölkérte a Tudományos Akadémiát. Merõben új szervezeti rendszert hozott létre. Arthur Compton foglalta össze májusban. Miközben Bush fontosnak tartotta a háborús technológiai fejlesztéseket (radar.80 Palló Gábor pott hatezer dollárt a kutatásra. Úgy vélte. Az NDRC kutatási szervezet volt. 3. ezért Bush kezdeményezésére Roosevelt el- . de a bomba megépítésének kevés esélyt adott. vegyi fejlesztések). 350 ezer dollár támogatást javasolt a kutatásnak.

de mások is Amerikában folytatták bombakutatásaikat. Ekkor már 85 millió dollárt fordíthattak a kutatásra. Bush lassan belátta. 4. a háborús ügyek minisztere. mint Peierls és Frisch. köztük Robert Oppenheimer. Márciusban Compton azt javasolta. mégpedig nehézvizes és grafitmoderátorossal egyaránt (tenyésztõreaktor). Az OSRD mellett az elnök létrehozta az Általános Irányítási Csoportot benne olyan politikusokkal. Marshall tábornok és persze Bush és Conant. Az elõrelépés döntõ tudományos oka az volt. a nukleáris ügyek nagyot léptek fölfelé a fontossági hierarchiában. Wallace. Lassanként létrejött az angol–amerikai–kanadai együttmûködés. melyeket az amerikai eredmények minden lényeges ponton megerõsítettek. James Conant. korábbi alelnök és Henry Stimson. a centrifugálásos. hogy ez a munka igen nagy összeget fog felemészteni. George C. a Harvard Egyetem elnöke.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 81 nök 1941. Ennek elsõ lépéseként Fermi és Szilárd szakmai vezetésével Compton megszervezte a chicagói centrumot (Metallurgical Laboratory. hogy ez már komoly költségvetési tétel. december 7-én: az S–1 18-án jött létre. Ennek keretében vezetõ tudósok. mint Henry A. Olyan nagyot. Ez a csoport ajánlotta 1942 júniusában a munka méretének alapos megnövelését és besorolását a háborús ügyosztályhoz. az elektromágneses elválasztást és a plutóniumgyártást atomreaktorral. június 28-án nagyobb szervezetet állított fel. A korábbi Uránium Bizottság közvetlenül az OSRD része lett. A döntõ politikai ok persze Pearl Harbor japán bombázása volt 1941. A bombakutatás irányítására decemberben fölállítottak egy külön szervezetet S–1 szekció kódnévvel. Mindezek a munkálatok csakugyan meg is indultak. a hivatal hatáskörébe sorolt NDRC vezetõje pedig Bush eddigi társa. mi- . Ennek vezetõje Bush lett. mely a háborús kutatás és fejlesztés egészéért volt felelõs. próbálják ki a hasadóanyag elõállításának minden módszerét: a gázdiffúziós. hogy idõközben az amerikaiak is megismerték a MAUD Bizottság eredményeit. A katonai adminisztráció átveszi a bombafejlesztést: a Manhattan-projekt megszületése Az S–1 létrejöttével megindult a teljes hivatali támogatással rendelkezõ nukleáris kutatás és fejlesztés. Közben Chicagóban gyülekeztek a terület szakemberei. a Tudományos Kutatási és Fejlesztési Hivatalt (OSRD). Mivel az OSRD közvetlenül a Fehér Ház alá tartozott. MET) a reaktor létrehozására. fizikus professzor.

Fedõneve: Manhattan Engineering District (MED). Berendeltek egy alig ismert tisztet. 5. szervezzen külön mérnöki alakulatot. ha a tudósok többsége között nem is tett szert népszerûségre. akivel különös. mivel ennek háborús költségvetése már igen magas volt. inkább tartalmilag. és igazi komoly irányítást adott a nukleáris kutatásnak és fejlesztésnek. fejlesztési munka ellátására. Ebben az esetben lényegében pénzügyi korlát nélkül. Ettõl kezdve szinte minden sikerült. hanem az állam. A tudósok minden aktivitása ellenére. ami mindenkit meglepett. kivált a vezetõ kiválasztása. ha nem is irányítási. Ezért az egész ügyet átköltöztette a hadsereg kebelébe.82 Palló Gábor közben a költségvetésben nem jelenhet meg. most viszont korlátlan anyagi támogatást ígértek munkájához. a feladat technikai sajátosságai és a politika saját belsõ logikája alakította ki az MP-t mint a bombafejlesztés adekvát szervezetét. Nem is volt alkalmas szervezete és eljárása a jelentõs új kutatási. A tudományosan szinte teljesen képzetlen. a katonai erõ növelésének szükséglete. A bomba ügye amúgy is mindig a hadsereghez tartozott. de kiválóan hatékony kettõst alkotott. jelentéktelennek tûnõ katona optimálisan látta el feladatát. szervezési és finanszírozási szempontból. mert a projekt azonnal elvesztené szigorú titkosságát. Viszont kinevezte maga mellé szakmai vezetõnek Oppenheimert. mûszaki fejlesztésért felelõs. 1942 júliusában azonban James Marshall ezredes arra kapott parancsot. Leslie Richard Groves ezredest (hamarosan kinevezték tábornokká). Állam és bomba Az amerikai állam tehát nem vetette rá magát a mindent legyõzõ fegyver lehetõségére. és nem kellett részletezni. Ez az. amit röviden Manhattan-projektnek szokás nevezni. mely végül is csakugyan elkészítette a bombát. mely minden katonai építkezésért. aki korábban építkezések lebonyolításában vett részt az itteninél lényegesen kisebb nagyságrendben. A körzetekre (districts) osztott szervezet átvette az ügyet. a háborús helyzet. A sok lépésben kialakuló tényleges szervezetet mégsem a tudomány kényszerítette ki. azaz magát a Nagy Tudományt. . Ezen az új fejlesztési testületen belül alakította ki Marshall 1942 augusztusában azt a szervezetet.

Ez már 1942 decemberében eredményre vezetett: grafitmoderátoros reaktorban létrejött az elsõ nukleáris láncreakció. és azonnal teljes megvalósításához látunk. úgy kell kalkulálni. az ötletek közül némelyik nem reked-e meg a megvalósításban. melyik a jobb. Csakhogy egyik elem tényleges megvalósítására sem léteztek kész mérnöki tervek. 2. . Teljes sebességre kapcsolta Chicagóban. Az MP strukturális alapelemei Az MP szervezetének kiépítésekor Groves részben a feladat logikáját. hogy elõre nem tudni. nem döntjük el elõre. nem gyártunk csillogó elméleteket a folyamatok lényegérõl.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 83 AZ IPAR BELÉP A KUTATÁSBA: A MANHATTAN-PROJEKT SZERVEZETE 1. Az MP struktúráját tehát három fõelem alkotta: 1. nem álltak rendelkezésre biztos számok. Ez nem ökonomikus. A bombakészítés technológiai alapvonalai már világosak voltak: szükség van legalább a kritikus tömegnyi hasadóanyagra. 2. a folyamat pontos áttekintése. a fegyver elõállítása. de részben hasadó izotóp gyártása is volt a célja. 3. Ráadásul a lehetõ leggyorsabban és persze titokban kellett minden apró elemet elkészíteni és helyre illeszteni. Az alapstruktúra létesítményei Groves a kinevezését követõ napon leadta az urániumérc vásárlására szóló óriási megrendelését Belga Kongóban. hasadóanyag-termelés. A bombát speciális egységnek el kell juttatnia a célpontra. ezt a tömeget a bombán belül kell egységes (tehát nem több részbõl álló) anyaggá tenni. ám ha igen. Egy hadmûveletnél mindig van veszteség. részben pedig a katonai szervezési logikát követte. és a bomba magától felrobban. Ezért bizonyult nagyon alkalmasnak a katonai logika: nem vitatkozunk. Az eljárás figyelembe veszi. pontos méretek. tényleg lehet-e nukleáris láncreakciót létrehozni. még mindig célba érhet a másik. melynek részint a kritikus tömeg ellenõrzése. nem is végzünk szellemes kísérleteket a lehetõségek tanulmányozására. hanem szinte minden kicsit is reális ötletet komolyan veszünk. célba juttató egység. a MET-ben folyó reaktorkísérletet. még azt sem próbálta ki senki. hogy a veszteség ellenére a mûveleti célt elérjék. de célravezetõ módszer.

a robbantási technika kidolgozása volt (Project Y). mit gyárt például a Clinton. A bonyolult rendszerû kutatóintézet sok részlegbõl és alrészlegbõl épült fel: laboratóriumok. A három nagy létesítményt kiegészítette a negyedik. Ezek az elemek különös struktúrát alkottak. ezek minden csoportjában érvényesült. fogalma sem lehetett. Kapcsolatukat a nélkülözhetetlen titkosságot biztosító közös alapelv szabta meg: a kompartmentalizáció. Itt is új ipari város jött létre hihetetlen gyorsasággal. Ezen azt értették. Késõbb hozzáláttak a legénység speciális kiképzéséhez. aki tudta. az egészet csupán a projekt szûk vezetése és néhány munkatársa látta át. A Clinton Engineer Works köré a puszta földbõl pillanatok alatt vadonatúj ipari város nõtt ki.84 Palló Gábor Minthogy két hasadóanyag jött szóba. továbbá kísérleti reaktort építettek föl plutóniumtermelésre. mégpedig párhuzamosan több lehetséges módszerrel. hogy alkalmassá váljék az atomfegyver bevetésére. a Clinch River mellett. mit gyártanak. hogy az elemek teljesen önállóan mûködtek. hivatali szobák. mûhelyek. szálláshelyek. a tisztán katonai jellegû Alberta-projekt. Knoxville közelében. A második létesítmény számára Groves ugyancsak földterületet vásárolt Washington államban a Columbia folyó mellett. Három óriási létesítmény képezte az MP magvát. Csak nagyon kevesen tudták. Ez volt a kutatás és tervezés központja. 1944 augusztusában elkezdték 17 darab B-29-es bombázó repülõgép módosítását. az atombomba bevetésére történõ felkészülés. Hatalmas méretû üzemben végezték itt az uránium-235 elõállítását gázdiffúzióval és elektromágneses (ciklotronon alapuló) módszerrel. A kompartmentalizáció lehetõleg az egyes létesítmények minden egységében. de nem városias jelleggel. Az elsõ az amerikai kormány által megvásárolt hatalmas területen épült. A harmadik létesítményt Új-Mexikó félreesõ vidékén építették föl: Los Alamosban. milyen célból . mintha a többi nem is létezne. mely jórészt átvette a chicagói MET szerepét. Tennessee államban. a gázdiffúziós üzemben dolgozók nem tudtak a ciklotronról (elektromágneses módszer). ahol hatalmas atomreaktort építettek a plutónium gyártására és üzemet kémiai elválasztására. amikor egyidejûleg 45 ezer építõmunkás dolgozott itt. mindkettõt elõ akarták állítani: az uránium-235-öt és a plutóniumot egyaránt. Késõbb a várost Oak Ridge-nek nevezték el. Ehhez hatalmas ipari létesítményeket kellett létrehozni. Volt olyan idõszak. Feladata a bomba létrehozása. több tízezer lakossal. a szükséges civilizációs kellékekkel. és nem döntöttek. melyik alkalmasabb.

melyek a korábbi évtizedekben már végeztek nagyon nagy méretû fejlesztõ tevékenységet. az üzemek létrehozása. A Du Pont például vállalta csaknem az egész hanfordi beruházást és a Clinton Mûvek létrehozásának jelentõs részét. EG and G. nehogy olyan pillanatban induljon el a láncreakció. A projekt hatalmas mérete eleve ipari jelleget kölcsönzött a munkának. Ennek .A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 85 stb. Az építkezés. Mivel az egyesülésnek igen rövid idõ alatt kell megtörténnie. Monsanto. a biztonsági személyzet és a tudományos. hogy atomrobbanás következzék be. Az említetteken kívül például a Bechtel. amikor a sürgõsség megkövetelte. gyakran heves vitáját. a laboratóriumi eszközökbõl ipari méretû berendezések kifejlesztése és elkészítése. hozzon létre olyan szerkezetet. illetve technológiai érdekek folytonos egyeztetését. már az MP korai szakaszában úgy gondolták. A felmerülõ tudományos feladatokat a technológiai követelmények definiálták. Támaszkodnia kellett olyan iparvállalatokra. Ezért az egész szervezet alapvetõen eltért a szokásos akadémiai struktúrától. General Electric. és mérnökeik képesek voltak teljesen újszerû. kísérleti és merõben gyakorlatias szempontból megvizsgálják. a mûszerezés és millió triviális és nem triviális részlet megvalósítása a legfejlettebb amerikai ipar mozgósítását igényelte. hogy az egyesítést robbantással kell elvégezni. Értelmetlen lett volna fakultásokról. Bell Laboratories. LOS ALAMOS AZ ÚJ TÍPUSÚ KUTATÓINTÉZET A fegyverfejlesztési intézet feladata az volt. nem valamely kognitív szempont. Babcock and Wilcox. melyben a megtermelt hasadóanyag úgy egyesíthetõ kritikus tömegûvé. Ez az alapelv az ismeretekhez való hozzáférés bonyolult jogosultsági rendszerét igényelte. mint a Stone and Webster vagy a Union Carbide és a Kellogg Corporation. elméleti. AT and T és mások részvétele nélkül lehetetlen lett volna az MP mûködése. Ipari jelleg Mindezt a hadsereg nem tudta volna egyedül végrehajtani. amikor nem várják. fizikai. Westinghouse. korábban nem látott mérvû munkára. 3. hogy mondjuk a Clintonból érkezõ plutónium alkalmasságát Los Alamosban kémiai. diszciplináris határokról beszélni. Tennessee Eastman. Olyan vállalatok töltöttek be társszerepet.

A bonyolult implózió kutatása nem tûnt sem fontosnak. hogy informálja az intézeti dolgozókat a legfõbb fejleményekrõl. Az Irányító Testület magában foglalta a divíziók vezetõit. biztonsággal és hasonlókkal foglalkozott. A másik módszer kezdetben inkább csak lehetõségnek tûnt. Ez fõként az építkezés. Nem látszott komolyabb elvi akadály a megvalósítás útján sem. Ez átmetszette a divíziók közötti falakat (amiért csak bizonyos kutatók vehettek részt ülésein). Végül létrehozták a Kollokviumot. Az intézet négy legfontosabb egysége diszciplináris elnevezést kapott. és egymásba lõni. mely a tudományos kérdéseket vitatta meg heti. Kémiai és Metallurgiai Divízió és a Mérnöki és Anyagellátási Divízió a mûszaki feladatok ellátására. mind Teller Ede elvégzett néhány idevonatkozó alapvetõ elméleti számítást. Az intézetet maga Oppenheimer vezette. kétheti rendszerességgel.86 Palló Gábor kézenfekvõ módja a kritikus tömegnyi hasadóanyagot két félre osztani. Ezt nevezték implóziónak. de nem a megszokott felosztásban: Elméleti Divízió. Akármennyire kötötte is a katonai és ipari szervezési fegyelem a kutatást. német Hans Bethe. és kívülrõl berobbantani. kivált a levegõben végbemenõ hidrodinamikai folyamatok- . a személyi és technikai ügyekkel. Kísérleti Fizikai Divízió. sem rentábilisnak. A Koordinációs Tanács az egyes divíziók csoportvezetõit foglalta magában azzal a céllal. sértette a kompartmentalizáció elvét. de a katonai logika elõírta. Példa: Az implózió és néhány következménye Az ágyúmódszer 1944 tavaszán már közeli sikert ígért. az adminisztráció legfõbb tisztviselõit és a fontosabb technikai feladatok ellátóit. a késõbbi Nobel-díjas. Ezt hívták ágyúmódszernek. 1943 õszén Neumann János meglátogatta Los Alamost. adminisztratív és technikai intézkedésekrõl. ráadásul nehéz elméleti problémákat is. Oppenheimer három testületre támaszkodott a vezetésben. hogy a gömb egyesüljön kritikus tömegnyi anyaggá. mint az akadémiai szféra szokásos intézményei. Az elméleti kutatók közül mind a vezetõ. akármennyire merevnek látszott is a biztonsági szolgálat ébersége. hogy valamilyen mértékben mégiscsak foglalkozzanak vele. Eszerint a töltetet gömbhéj mentén kell elhelyezni. ezért az implóziós csoport is az intézet szerkezetének részét képezte. az intézet tudományos szempontból rugalmasabbnak bizonyult. és fontos lehetõséget látott az implózióban.

és míg az elõbbi a számítottnak megfelelõen viselkedik. utóbbinál a spontán hasadás könnyen végbemegy. és olyan magas neutronszámot tapasztalt. az 1945. melynél az anyagot gömbfelületen osztják el. A késõbbi Nobel-díjas olasz Emilio Segré azonnal megvizsgálta. köztük fejlõdött Teller hidrogénbombára vonatkozó elképzelése. A kutatás gondolatok tömegeit eredményezte. Áprilisban megérkezett Oak Ridge-bõl az elsõ plutóniumszállítmány. mint a gyors sikerrel kecsegtetõ megoldások számára. Hoddeson. Csak egyetlen bomba készül el a háború végéig. maradt a második. Ráadásul. amit a történetet elemzõ Hoddeson misszióváltozásnak nevez. és megindult a gyors számítástechnikai fejlõdés is. 262–289. hiszen az U-235-bõl csak nagyon lassan lehetett megfelelõ mennyiséget elõállítani. In: Galison–Hevly 1992. Lillian (1992): Mission Change in the Large Laboratory: The Los Alamos Implosion Program. Mivel az elsõ lehetõség lassúsága miatt a határidõ betarthatatlannak látszott. Ezt igyekeztek gépesíteni. Az implóziós módszer kidolgozásához az egész Los Alamos-i intézetet át kellett állítani.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 87 ra vonatkozóan. ha nem is olyan széleset. vagy mégis az implóziós robbantási technikát próbálják alkalmazni. a reaktorok viszont évi több bombányi plutóniumot tudtak termelni. . és ennek sikeres felrobbantására sincs semmi garancia. A helyzet egészen válságossá fordult. Az analitikusan meg nem oldható egyenleteket nagy számolási igényû matematikai közelítõ módszerekkel számolták ki. hogy a spontán láncreakció miatt reménytelennek látszott az ágyúmódszer alkalmazása. melynek a projekt szempontjából marginális jelentõsége volt mind tudományos. A kutatás alternatív megoldást keresett a már csaknem megoldott robbantási problémára. mind mûszaki szempontból. aminek következtében a figyelem ráterelõdött a még csak kísérleti formában létezett elektronikus számítógépekre. Kiderült ugyanis. hogy a szállított anyag tartalmazta a plutónium 239-es és 240-es izotópját is. fölöslegesnek bizonyul a Clinton jelentõs része és az egész Hanford. ha nem sikerül a plutóniumot felhasználni. Mégis utat engedtek számára. Két lehetõség nyílt a válság megoldására: elválasztják egymástól a plutóniumizotópokat és csak a 239-t használják fel. tavaszi határidõre csupán egy bombához elegendõ anyagot. amit azonban nem lehetett felrobbantani.24 Oppenheimer új divíziókat hozott létre: a G (Gaget) 24 Ez az. Olyan kutatást végeztek tehát. 1943–1945. ezért a spontán láncreakció veszélye nem fenyeget.

Az egyes divíziók addigi munkájuk egy részét félbehagyták és teljes erõvel az implózión kezdtek dolgozni. Új vezetõket nevezett ki. A teljes költségvetés 1996-os dollárárfolyamon 20 milliárdot tett ki. ÖSSZEGZÉS Az MP példátlan méretû kutatási.25 Volt olyan idõ.88 Palló Gábor és az X (Expolosives) divíziókat. Mindennek következtében 1945 júliusában eljutottak a Trinityhez. akinek volt gyakorlata sok kutató összehangolásában. mind az implózió elvén mûködõ plutóniumbomba hibátlanul teljesítette feladatát háborús bevetésben is. a nagy erejû robbanóanyagok szakértõjét. A sok eltérõ megközelítés együttes jelenléte és ugyanazon célra fordítása a tudományos kutatás új minõségéhez vezetett. semmit eleve el nem vetõ utat. és a többi divíziót is átrendezte. holott a feladat alapjában véve mérnöki volt. Egy percig sem érezték úgy. Ennek ellenére a résztvevõk megdöbbentõ odaadással. mint a gömb felületén több ponton tökéletesen egyidejûleg létrejövõ detonáció. a jelenségre vonatkozó legújabb diagnosztikus technikákat gammasugárral. Multidiszciplinárisan. A kísérleti és elméleti tudósok együtt dolgoztak mérnökökkel és mesteremberekkel. A kutatásnak ez a szakasza végképp célra orientált jellegû volt. merõben különbözött az akadémiai kutatástól. fejlesztési vállalkozás volt. Olyan elképesztõ megoldások születtek. . kísérleteket.brook. A tudomány korábban nem ismert óriási erõforrásai tárultak fel. betatronnal. a vállalkozás méretébõl következõ kockázatot átérzõ lelkesedéssel dolgoztak. ezekben új kutatócsoportokat. vagy a robbanáskor keletkezõ lökéshullámokat konvergenssé tevõ explóziós lencsék. numerikus módszereket számítógépekkel. minden szóba jöhetõ megközelítést párhuzamosan alkalmaztak: sejtések alapján történõ próbálkozásokat. köztük George Kistiakowskyt. a minden ésszerû lehetõséget párhuzamosan bejáró. Területileg 25 Lásd: <http://www.edu/FP/PROJECTS/NUCWCOST/MANHATTAN.htm>. a bomba sikeres tesztjéhez. hogy gondolkodói szabadságuk csorbát szenvedne. Augusztusban mind az ágyúmódszerrel felrobbantott uránbomba. amikor 160 ezer ember dolgozott az MP-n egyidejûleg. elméleti megközelítést. azaz a megvalósítás redundáns katonai módját.

vele a politikával. átalakult a tudósközösség ismeretelméleti funkciója. innen kapta nevét az újfajta tudomány. Egyrészt a széles társadalom. Olyan összeget és olyan szervezetet igényelt. A kormányzati kapcsolat miatt azonban tudomásul kellett venni és követni kellett egyrészt a hatalmi érdekeket. a projekt elfogadtatásához. Ezzel a széles tudós. hanem a politikai siker. háborús gyõzelem. A tudományos kommunikáció és retorika is átalakult. sõt a hatalom megszerzése és megtartása. kormányzati.és értelmiségi közösség elveszítette jogát az eredmények ellenõrzésére és megvitatására.) tudományadminisztrátorok. Márpedig ezeket nem elvont igazság motiválta. és a tudósok jelentékeny hányadát is bürokratává tette. Az MP vezetõi felismerték a titkosság problematikus jellegét. gazdasági. Mérete még mai mércével is gigantikus volt. és csak az irányítók nem akadémiai szempontjai alapján kiválasztottak jutottak teljes áttekintéshez. Fölszámolták az akadémiai tudomány nyilvánosságát. c) a kutatás maga is nagyüzemi terme- . 1. 4. másrészt még a projektben részt vevõ munkások. A kompartmentalizáció elvágta egymástól a résztvevõket is. Az akadémiai tudományos adminisztrációtól eltérõ irányításban részt kaptak a tudományon kívüli (katonai. azaz a fõ finanszírozók nem szerezhettek tudomást az MP létérõl. A kutatás multidiszciplináris kollaboratív jelleget öltött. Mindenekelõtt szoros kapcsolata a kormányzattal.A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2 89 átnyúlt az Egyesült Államok mindkét partjára. ezért. a választók. technikusok sem tudtak munkahelyük céljáról. melyet magánalapítvány vagy ipari vállalkozás képtelen lett volna biztosítani. A kormányzathoz való kötõdés a Nagy Tudomány néhány tulajdonságát csaknem automatikusan maga után vonta. gondolkodási ökonómiája. Az angol és amerikai tudósok maguk kezdeményezték a tudományos eredmények publikációs tilalmát. A tudomány bürokratizálódott. Megjelentek benne a politikai érdekek. déli részétõl föl egészen Kanadáig. de csak utólag. b) a szervezés követte a technológiai követelményeket. Éppen a méretébõl következik néhány megkülönböztetõ tulajdonsága. mint a historiográfia bizonyítja. Megváltozott belsõ logikája. 2. idejekorán hozzáláttak a társadalomnak nyújtandó kép megalkotásához. jogi stb. Ennek legjellemzõbb eleme a több szinten is megjelenõ titkosság volt. illetve adófizetõk. és az egész kutatás indusztrializációja: a) a feladatok és a megvalósítás sok szempontból ipari jellegû lett. 3. másrészt a kormányzati bürokrácia szabályait.

A kutatásban jelentkezett bizonyos redundancia. A célra orientált jelleg miatt a speciális szakértelem jelölte ki a kutatók helyét. akadémiai hierarchia és diszciplináris kötelékek nélkül. a Human Genom Programban. A Manhattan-projekt hatásai a hajszálcsöveken keresztül valószínûleg mélyebbre hatoltak. intellektuális beállítódást. 5. mégpedig több helyen. amely válságos helyzetben igen nagy elõnnyé vált. a politikát. tudástermelés folyt. Oak Ridge-ben és Los Alamosban is. Az MP következményei felmérhetetlenül nagyok. Vannevar Bush szervezeti modellje. Mégis. az állam. de persze nem számolta fel a Kis Tudományt. Az adott probléma megoldásán sokféle specialista dolgozott együttesen. gazdaságot. a Nagy Tudomány bizonyos elemei (fõleg a projektek szerinti szervezõdés) kihatottak az akadémiai szférában élõ tudományra is. Nyomában létrejött a Nagy Tudomány. nem diszciplináris kötõdésük. mint gondolnánk. morált. az akadémia és az ipar közötti szoros együttmûködés a tudomány természetes létezésmódjává vált. mint a Manhattan-projekt. az ûrkutatásban és máshol. köznapi érzületet. hiszen a tudományos problémák jelentõs részét nem nagy tudományos keretben kell kutatni. a részecskefizikában. Aligha létezett hasonló. nem a hagyományos akadémiai igény az igaz ismeretek szélesítésére és elmélyítésére.90 Palló Gábor léshez hasonlított. Az MP mintát adott a gigantikus projektek mûködtetésére. az AIDS-kutatásban. A kutatás menetét a feladat szabta meg. . azaz csaknem az egész fejlett civilizációt érintõ kutatás. és új kutatásokat indított el. Központjaiból állami kutatóintézetek alakultak: nemzeti laboratóriumok. köztük Chicagóban. A projekt más néven a háború után is továbbmûködött.

összhangban van a tudományban az utóbbi egy-két évtizedben kialakuló tendenciával. Reménytelen. UTÓPIA A Gemini ikerobszervatórium 2002.1 Az ünnepség Hawaii. s mindenekfelett a nagy nemzetközi együttmûködések kialakítása.edu/project/announcements/press/2002-11. mint utópiáról. Washington és Miami audiovizuális összekapcsolásával a virtuális térben zajlott. hogy az élvonalbeli tudomány mûveléséhez szükséges berendezéseket egy egyetem (vagy akár egy ország) * Köszönettel tartozom az Országos Tudományos Kutatási Alapnak a tanulmány megírásához nyújtott támogatásért. Arról a reményrõl. s már e tény is elvesz valamit a szónoklatok realitásából.gemini. az egyik programigazgató pedig egyenesen azt ígérte. hogy nem másról van itt szó. a kutatás centralizációja és racionalizációja. Chile. melynél végképp fenntarthatatlanná válik a hagyományos egyetemi és kutatóintézeti intézménystruktúrát leképezõ forráselosztási szisztéma. hogy a két távcsõ (az egyik Hawaii szigetén. (T037504) 1 http://www. a másik az Andokban van) „a világ teljes tudományos közösségének értékes globális eszköze” lesz.html . augusztus 13-i átadási ünnepségén elmondott lelkesült beszédében a Natural Science Foundation Asztronómiai Részlegének igazgatója a csillagászat új alapjainak lerakásáról szólt. Bármennyire utópiának lássék is az elképzelés.A tudomány nyelvjátéka* Laki János I. Bizonyos tudományágak ugyanis elérték azt a határt. a központosított pénzforrások tudománypolitikusok által kidolgozott elosztása. hogy a tudomány hatékony mûködésének záloga a racionális tervgazdálkodás. Az emberben könnyen támad az az érzés.

16. Ezen segít a széles sávú kapcsolat: akinek a pályázatát a tudósokból álló bizottság elfogadja.internet2. valamint a világ számos egyetemével részben speciálisan e célra létrehozott. 3 Az AMPATH (AmericasPATH) névre keresztelt „gateway” az amerikai és nem amerikai kutatásra és oktatásra használt hálózatokat kapcsolja nemzetközi rendszerbe az Internet2 Abilene hálózatán keresztül. majd a lehetséges megfigyelés elõtt 24–48 órával e-mailben vagy telefonon értesítik. In: Social Studies of Science. Nem maga a csillagász végzi a beállításokat. A nagy teleszkópokat elõre egyeztetett idõben felkeresõ csillagászokkal korábban gyakran megesett.és közép-amerikai nem kereskedelmi hálózatokon kívül olyan kutatási és oktatási célra létrehozott hálózatokhoz kapcsolódik. hanem a kutatás jellegének megváltozása szorítja rá a tudománypolitikusokat a tudomány szervezeti rendszerének és finanszírozásának újragondolására. hogy a kijelölt idõszakban a felhõs égbolt lehetetlenné tette a munkát. .internet2. valamint oktatási célokra használatos széles sávú internetkapcsolat3 köti össze. (30) 5: 708. mint a francia Renater vagy a holland SURFnet. lábj. II. A dél.4 „megfelelõ meteorológiai körülmények fennállásakor felhasználható megfigyelési idõt” kap. SEHOLHELY 1.edu/) közössége által használt nagyteljesítményû gerinchálózat. hanem külön technikus csapat.edu/ abilene/) az Internet2 (http://www. hogy a teleszkóp és technikai személyzete mikor áll rendelkezésére. s kizárólag tudományos.92 Laki János egyedül hozza létre és tartsa fenn. melyet mintegy 200 egyetem hozott létre. Õk ugyanis már egy ideje nem távcsövüknél dideregve szemlélik a felettük lévõ égboltot. 4 McCray. Az eszközök megosztása A „mutass rá és klikkelj korszak” bejelentése persze nem érte váratlanul a csillagászokat. a csillagász pedig egyetemi szobájából elvégzi a tervezett megfigyelést. Az említett ünnepségen a Gemini obszervatórium igazgatója a „mutass rá és klikkelj csillagászat”2 hajnalát köszöntötte. h. így voltaképpen nem a tudománypolitika kényszeríti ki az intézmények kooperációját. ugyanis a két teleszkópot egymással. Az ABILENE (http://www. s ez a berendezés különös használatát teszi lehetõvé. hiszen a teleszkópok kezelése spe- 2 I. Patrick (2000): Large Telescopes and the Moral Economy of Recent Astronomy.

ha vannak ugyanarról a szektorról különbözõ távcsövekkel. mintha a világ valamennyi csillagásza egyaránt a legújabb eszközökkel rendelkezne. úgy nézhet bele az archívumba. állandóan frissített adatállománnyal bírnak. s a technikusokat kérné meg a következõ beállítás elvégzésére. ahol a körülmények elviselhetõbbek.org/astrovirtel/ . az egyes archívumok kölcsönösen korrigálhatják és kiegészíthetik egymást. mint maguk a távcsövek. hanem jóval lejjebb. külön szakmává vált. hõmérséklet) fennállása vagy a biztonság (megfigyelések végezhetõk veszélyes helyeken.).A tudomány nyelvjátéka 93 ciális szakértelmet igénylõ. Magának a csillagásznak azonban még ide sem kell eljönnie. s az Európai Unió is elfogadott egy tervet az ASTROVIRTEL (Astronomical Virtual Observatory) megvalósítására. az intenzív gondolkodáshoz szükséges körülmények (oxigén.eso. 5 http://ecf. adatkezelési technikái és szoftverei egységesek. s jelenlegi 4. Ugyanezt megteheti akár másik kontinensen lévõ egyetemi szobájából is. melyeket bármikor használhat. idõjárási viszonyok között és technikai személyzet segítségével készített felvételek. Az efféle távmegfigyelésnek számos elõnye van: a nagy berendezésekhez való hozzáférés.hq. s a megjósolható végeredmény egy hatalmas. hisz itt sem tehetne mást. s ellátásukról is könnyebb gondoskodni.5 terabyte/éves növekedési üteme a következõ két év folyamán 6 terabyte/évre növekszik). mi található az égbolt valamely szektorában. hogy közösen elemezhetõk a teleszkóptól vagy a részecskegyorsítóból érkezõ képek. vulkánok vagy óceánok mélyén stb. mint korábban a távcsõbe. Olyan részletességû. globális virtuális obszervatórium. A virtuális obszervatóriumok gigantikus adattárak (az ST-ECF/ESO európai adatbázis például pillanatnyilag 10 terabytenyi adatot tárol. Az amerikai és európai erõfeszítéseket koordinálják az ausztrál törekvésekkel. melynek berendezései. hogy a csillagász. különbözõ földrajzi helyekrõl. S itt nem csak arról van szó. Így olyan helyzet áll elõ. De a technikusok sem fenn dolgoznak az obszervatóriumban. s a világ valamennyi csillagásza számára hozzáférhetõk. Legalább ilyen fontos azonban az empirikus adatfelvétel és -értelmezés kollektivizálódása. mint hogy képernyõn nézné a teleszkóp által közvetített képeket. ha tudni akarja. Sõt. Az Egyesült Államokban a NASA és a NSF közös erõfeszítéseket tesz a Nemzeti Virtuális Obszervatórium kiépítésére.5 melyek egyre inkább úgy használhatók.

a Large Hadron Collidert. Oak Ridge National Laboratory. Cambridge. Studio: Dispersing Sites of Production. ugyanis hogy a kutatás egyre nagyobb méreteket ölt. a világ különbözõ egyetemein mûködõ résztvevõje elektronikusan volt összekapcsolva. hogy a vezérlõteremmel olyan gazdag információtartalmú vizuális és auditív kapcsolatban állnak. 7 Vö. hogy a különbözõ földrajzi helyeken lévõ stáb tagjai teljes értékûen képesek részt venni a mûveletekben.ch/ 11 I.10 A 2005-ben kezdõdõ kísérletekben mintegy 150 intézmény 1000 fizikusa vesz részt. s mûködött együtt a kísérlet lépéseinek megtervezésében. kiem. hogy mind több projektet különbözõ intézmények együttmûködésében valósítanak meg.cern. Joel (2001): Trust. Ivan–Genuth. ezért „…lehetetlen egyértelmûen megmondani. Caroline A.astro-opticon. Ma már „Nemcsak az történik.”6 Ezt az együttmûködést más szintre emeli az internet. A DOE olyan fúziós kísérletet is támogat.com/2002/ 10 http://www. Mass. Ma az. melynek mintegy 500.): The Architecture of Science. Conflict and Performance in Scientific Collaborations.–London: The MIT Press. In: Galison. Túl a Nagy Tudományon Laki János A 20. 8 Lawrence Livermore National Laboratory. Galison.94 2. Laboratory. In: Social Studies of Science. 12 http://www. létrehozva így a Nagy Tudományt. zárt és szigorú hierarchikus szervezettel dolgozó egységbe szervezték a kutatást.org/overview.7 Az ötvenes években még az volt a szokás. Már a nyolcvanas években folytattak olyan kísérletet a CERN-ben. (1999): Factory. m. Wesley–Chompalov.9 A CERN most építi a világ legnagyobb részecskegyorsítóját.11 Az EU által 1999-ben létrehozott OPTICON12 (Optical 6 Shrum. 529. – L. Emily (szerk. General Atomics. mégpedig úgy. az adatok elemzésében. ami egy adott gyorsítóban történik. hanem az is. A század végére aztán megkezdõdött e tudományszervezési mód erodálódása. egyidejûleg jelenik meg Genovában. Peter–Thompson. Peter–Jones. the Princeton Plasma Physics Laboratory. melynek résztvevõi8 közösen használják a General Atomics San Diegóban lévõ D-IIID tokamak fúziós berendezését. valójában hol van a kísérlet”.gat. 528.html . században bizonyos tudományágakban a források és szellemi kapacitások legjobb kihasználása érdekében kevés. 9 http://physics. amit a »Nagy Tudomány« terminus kifejez. Tokióban. (31) 5: 683. J. hogy az egyes gyorsítók buborékkamráiban történt eseményekrõl készült filmfelvételeket szállították más laboratóriumokba. Bostonban stb.

17 http://www. A kozmikus gravitációs hullámok észlelésére épülõ Laser Interferometer Gravitational-Wave Observatory (LIGO) két. laboratóriumok konkrét kutatási programokra történõ konzorciális szervezõdése. az AVO13 (Astrophysical Virtual Observatory) az európai virtuális obszervatórium pedig már meg is valósult. A mûszereket távolról is lehet mûködtetni. az USA egész tudományos közössége használhatja. az adatok kiértékelése. hogy a tudomány mûvelését a földrajzilag elkülönült kutatócsoportoktól mindinkább az internet által lehetõvé tett globális együttmûködés vegye át.edu/LIGO_web/about/ 15 http://www. Ezért indította el az EU a European DataGrid projektet. Carl (szerk.sc. A folyamat kiteljesedését jelzi. azzal a céllal.ac. hogy egyidejûleg számos intézményben számítógépek ezrei végezzék a közös adatföldolgozást. kódkezelõ rendszereket és grafikai interface-eket. feldolgozóeszközök és tudományos berendezések egyesítésével a tényleges globális tudományos együttmûködés feltételrendszerét hozza létre. melyek lehetõvé teszik. hogy Angliában 2000 novemberében 98 millió fontot ítéltek meg az e-Science15 program elindítására.html 14 http://www. hogy a nagyenergiájú fizika. egyetlen laboratóriumként mûködõ részbõl áll.uk/escience 16 Foster.org/intro.htm . elemzése testi jelenlétet nem igénylõ közös folyamat.17 melynek fõ irányai: adatbázi- 13 http://www.caltech. a biológia és orvostudomány.ligo. Ian–Kesselman. az adatokat tükrözik.doe. s része lesz a gravitációs hullámokat detektáló. A cél az.research-councils.euro-vo.A tudomány nyelvjátéka 95 Infrared Coordination Network for Astronomy) csoport célja az európai csillagászati kutatóintézmények és infrastruktúra koordinációja. ha sikerül megteremteni a kutatások egységes szoftverkörnyezetét.) (1999): The Grid: Blueprint for a New Computing Infrastructure. Morgan Kaufmann. de együtt. Ez csak akkor lehetséges. valamint a Föld változásainak megfigyeléséhez létrehozzanak olyan szoftvereket. egymástól igen távoli. Ugyanezt a célt szolgálja az Egyesült Államokban a Department of Energy által finanszírozott program is.”14 Egyre gyakoribb. „Ha ez az obszervatórium teljesen elkészül.gov/ascr/mics/hpn/HPN_Description. hogy nagy mûszerekhez a világ minden részérõl kapcsolódnak laborok. intézetek. Az egyre terjedõ GRID-technológia16 a világon szétszórt adatbázisok. a kísérleteket közösen tervezik és hajtják végre. az egész világra kiterjedõ tervezett hálózatnak. ezért egyre inkább teret nyer a különbözõ egyetemek.

mely kezdetben csak országos lenne. közös szimulációk végrehajtása. a tapasztalattal. a DOE. A rugalmasság mellett ez egyben azt is jelenti. s a hierarchikus szervezést minden 18 Jó példái ennek az NSF által fenntartott Szuperkomputer Centrumok: idõre lehet bejelentkezni. Ha bizonyos berendezéseket közösen lehet használni. meglévõ „grid”-ek közötti közvetítés és berendezések távhasználata. az NSF . Lederberg. melyek szakértelmet. eredmények valós idejû vizualizációja távoli helyeken. Minden és mindenki a kutatás szükségletei szerinti mértékben és idõpontban teszi hozzá a programhoz a maga hozzájárulását. s a gépet távolról lehet használni. sem az adatok. Joshua–Uncapher. lehetõvé téve a földrajzi helyektõl független tudományos együttmûködést. s ugyanez a helyzet a szakértelemmel. Directorate for Computer and Information Science. késõbb a világ valamennyi tudósát egyesítené. Washington DC: National Science Foundation. Wulf alkotta meg 1989-ben.18 akkor nem érdemes ezeket minden laboratóriumnak megvásárolni. adatot vagy szakembert. melyek sem a berendezések kapacitását. 19 Vö. Ilyen felismerések nyomán született meg a „kollaboratórium” gondolata. részkísérletek. A kifejezést (a „kollaboráció” és a „laboratórium” szavak összevonásával) William A. sem a bennük koncentrált kutatói potenciált tekintve nem lehetnek versenyképesek a konzorciumokkal. kapacitást igényelni. sem a létrehozott adatmennyiséget. A kollaboratórium végképp megszünteti a kutatás helyhezkötöttségét: sem a berendezések. sem az egyes mérések. 20 Ilyen kutatásokat támogatnak az USA legjelentõsebb tudományfinanszírozó intézményei. a National Institutes of Health vagy a Department of Defense. . a mûszerhasználat és adatértelmezés kialakított készségeivel: nem a berendezéseket és szakembereket kell nagy tudásgyárakban egyesíteni. Karen (1989): Towards a national collaboratory. A tudomány szervezõdési módjának ez az egyre több diszciplínára és a világ egyre nagyobb részére kiterjedõ átalakulása rövid idõn belül elavulttá teszi a Nagy Tudomány megaintézményeit. hanem a szükséges pillanatban igénybe kell venni a máshol lévõ berendezést.96 Laki János sok hozzáférhetõsége.19 az olyan falak nélküli laboratóriumok megnevezésére. hogy bizonyos tudományágakban az eddig természetesnek és nagyon hatékonynak tekintett kompetitivitást fel kell cserélni a kooperativitással. eszközöket és számítógépeket egyesítenek.20 A DOE által finanszírozott erõfeszítések célja kiterjedt virtuális laboratóriumrendszer létrehozása. sem a kutatók konkrét földrajzi pozíciója nem számít.

a berendezések együttmûködõ felhasználása és az adatok digitális hozzáférhetõsége tesz lehetõvé. A tudományos megismerés sem független a társadalmi. 526–527. hogy a konzorciumok tagjai eltérõ fogalomkészletekkel. Míg a korábbi „kooperatív” munkamegosztást a feladatok jól definiált részekre bontása s az eredmények utólagos egyesítése jellemezte. készségek és információk közös használata. zártkörû konferenciák szervezésével.22 hogy a preprintek cseréjével. Nem személyek mûködnek együtt. hogy a tudományos gondolkodás nem univerzális. a kollaboratív munka nem befejezett modulok utólagos egyesítése. NYELVJÁTÉK 1. inkább közös erõfeszítés.A tudomány nyelvjátéka 97 szinten egyenlõ résztvevõk együttmûködésévé alakítják. a „kollaboratív” munka inkább az intellektuális kapacitások. hanem csoportok. meghívásokkal fenntartott informális kapcsolatrendszer milyen fontos a 21 I. Van azonban valami frivol abban a gondolatban. Hiába soroljuk azonban elõ a már ténylegesen zajló konzorciális kutatásokat. Szóbeliség A hetvenes évek elején Diana Crane dokumentálta.21 A kutatás újfajta szervezése módosítja a munkamegosztás hagyományos fogalmát. m. Diana (1972): Invisible Colleges: Diffusion of Knowledge in Scientific Communities. intenzív levelezéssel. történeti és kulturális környezettõl. melyet a kommunikáció folyamatossága. s e csoportokon belül van hierarchia. ezért feltételezhetõ. Bár a résztvevõk részfeladatokat végeznek. hogy átalakulnak a tudományos tudás elõállításának szociológiai körülményei. ott kooperatív stratégiát kell használni – írja Jones és Galison. . a „seholhelyen” zajló kutatás gondolata valahogy mégiscsak utópikusnak hangzik. gyakorlati készségekkel rendelkeznek. ami lehetetlenné teszi az együttmûködést. de a kísérlet egészét egyik csoport sem uralja. 22 Crane. a tevékenységek közös végrehajtása. Chicago–London: The University of Chicago Press. Az utóbbi fél évszázad tudományfilozófiájának ugyanis éppen az volt az egyik leglényegesebb felismerése. III. hogy éppen egy tudásszociológiailag érzékennyé vált tudományfilozófia nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel.

telefonálnak vagy személyesen megkeresik a szerzõt. detektormódosításokat vagy elméleti fejleményeket folyóiratokból tudják meg. országhatárokat. hogy egy tény felfedezése. hogy mind a csoportok közötti társadalmi kapcsolatok.23 Önmagában ez a tény aligha meglepõ. a nyolcvanas évek elsõ felében szerzett tapasztalatain alapuló könyvében arról ír. hogy a világ részecskefizikusai erõs. pletykák és tréfák keringenek abban a kommunikációs térben. L. ki mivel foglalkozik. Mint Traweek megfigyelte.–London: Harvard University Press. Sharon Traweek. és […] néhány héten belül »preprint« formában hozzáférhetõvé teszik. mi számít ténynek. milyen a jó berendezés. az az aktuális. melyben eldõl. mint ameddig másfél évtizeddel elõtte Crane jutott. egy elmélet kitalálása X mûve volt. Sharon (1988): Beamtimes and Lifetimes. aki antropológusként hosszú éveket töltött el a részecskefizikusok világában.98 Laki János tudomány produktivitása szempontjából. a részecskefizikusok mindig tudni akarják. . hogy mûvelõi hihetetlen ostobaságnak tekintik arra várni. kulturális. de folyóiratcikként e preprintek csak néhány hónap múlva jelennek meg. mind pedig a tudomány tartalmi része vonatkozásában döntõ jelentõségû a szóbeli kommunikáció: „A jó kísérleti tudósok mûvelik a fizikát. Informális beszélgetések. az megállapodott.”24 A folyóiratokban vagy könyvekben megjelenõ írott anyag nem a tudomány tényleges mûveléséhez tartozik. s ha valami megragadja a figyelmüket. ki a jó részecskefizikus. A részecskefizika oly gyorsan változik. – kiem. The World of High Energy Physicists. hogy berendezést csináljon vagy új tényeket találjon. hanem a tulajdonjog rögzítéséhez. mind a tudományos hierarchia. magas szintû tudás. milyen kutatások folynak. hírcserék. 77–78. 25 Uo. m. Mass. J. 24 I. annak kihirdetéséhez. s ezért érdektelen. írnak róla. a figyelemre méltó gondola23 Traweek. de jelenlegi témánk szempontjából rendkívül fontos. kinek kell megadni a lehetõséget. Amirõl beszélnek.25 Ebben a folyamatosan fönntartott informális kapcsolatrendszerben történik a kutatói presztízs elosztása. Cambridge. melyik laboratóriumban ki mit szándékozik csinálni. Azt állapítja meg. ami le van írva. egy fontos mérés vagy számítás elvégzése. ezért átfutják a preprinteket. hogy az érdekes adatokat. hogy Traweek egy lépéssel tovább megy annál. nem vitatott. 120–121. de csak ritkán olvassák. etnikai és politikai különbségeket figyelmen kívül hagyó informális hálózatba szervezõdnek. A fontos eredményeket gyorsan lejegyzik.

27 A rendszerhez tartozik az eredményeket rögzítõ elektronikus laboratóriumi jegyzõkönyv (mely a szöveges feljegyzések mellett képeket.A tudomány nyelvjátéka 99 tok.anl. klaviatúráját és egerét egy szoftver segítségével tükrözni lehet bármely egyszerû személyi számítógépen. megbeszélik a következõ lépéseket. közösen értelmezik a látottakat. vagyis a különbözõ intézményekhez tartozó kutatók közötti állandó kapcsolat fontos feltétele a tudományos tudás elõállításának. Traweek tapasztalatainak megszerzése idején.html . kiem. delokalizálódik és folyamatossá válik a kommunikáció a csoportok között. J. s még nem lehetõségét jelenti. melynek tagjai a gyakori utazásoknak és telefonkapcsolatoknak köszönhetõen kialakíthatták a tudomány mûvelését elõsegítõ szóbeli kommunikáció intézményét. a mérési. E gép képernyõjét. s bár nemzetközi. hogy csak a nagyenergiájú fizikával foglalkozók közösségére igaz a megállapítás: „kicsiny. 27 http://tpm.amc. önmagában csupán a fogalmi és perceptuális különbségek megszüntetésének igényét. Persze a részecskefizikusok meglehetõsen kis populációt alkotnak. valódi eredmények kiválasztása és legitimálása. fókuszálhatják a mikroszkópot. Az Oak Ridge National Laboratóriumban található Hitachi HF-2000 elektronmikroszkópot nagy teljesítményû számítógép mûködteti.gov/mmc/TPMLVideoCollab. így az elektronmikroszkóp a világ akármelyik laboratóriumából használható. A relativizmus kiküszöbölésének tényleges lehetõségét mélyebben fekvõ tényezõ biztosítja: a fogalmi sémák és perceptuális szokások. beállíthatják a nagyítás mértékét stb. sõt digitális filme- 26 Uo. mégis személyes [face to face] közösséget. – L. a nyolcvanas években még könnyen gondolhatták. mert az a tény. Eközben a webkamerák és mikrofonok segítségével folyamatos kapcsolatban vannak egymással. tradíciók hátterében álló cselekvési szituációk. kísérleti és megfigyelési gyakorlat közössé válása.”26 De vajon a tudomány szervezõdésében és a kommunikáció eszközrendszerében az utóbbi évtizedben bekövetkezett átalakulás hoz-e változást ebben a tekintetben? Az ezzel kapcsolatos kétely azért fogalmazódhat meg. A Nestor Zaluzec által kifejlesztett szoftvernek köszönhetõen a fizikailag különbözõ helyeken lévõ kutatók a megfelelõ interface segítségével változtathatják a vizsgált minták pozícióját. szétszórt részekbõl álló falut alkotnak. hogy egyre több tudomány konzorciálissá válik.

mintha ugyanannak a laboratóriumnak a munkaállomásánál dolgoznának. valamint egy fórum. mert mindenki egyformán tapasztalja õket. miközben az ezek eredményeként elõálló tapasztalatok bizonyos mértékig függetlenek a cselekvõktõl. melyek minden résztvevõ számára azonosak. Azok a mûszerek. közös tapasztalást s ennek egyidejû diszkutálását teszi lehetõvé. Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. hanem lezárt. ezek milyen elvek szerint állítanak elõ adatokat. a cselekvés közösségét. hogy megállapodnak.28 hanem olyanokat. egyúttal távolság teremtõdik a kutató és a mûszer által elõállított jelek között is. prezentációra szánt. hanem azért is. milyen berendezéseket használnak. közös tevékenységet. de attól is. mikor a külön végzett kísérleteket és méréseket egy bizonyos kutatócsoporton belül akár egyidejûleg megbeszélik. az elvégzendõ mûveletek és az egész cselekvés céljai standardizáltak. mi ezeknek az adatoknak a jelentése/jelentõsége. Az elektronmikroszkóp távmûködtetõi az anyagminta közös vizsgálata közben alakítják a tapasztalt jelenségek leírására és rendezésére alkalmas fogalmakat. köt.: 110–111. I. Még inkább így van ez azoknak az egyre sokasodó mûszereknek az esetében. A jelek közös reflexió tárgyává válnak.100 Laki János ket is tartalmaz). Nemcsak azért. Az utóbbi helyzetek ugyanis nélkülözik a nyelvhasználat cselekvési és észlelési kontextusát. mert az együttmûködésnek része és feltétele. Budapest: Atlantisz. mely lehetõséget ad képek és szövegek megvitatására. mint amikor csupán a mások által elvégzett kutatásokról készült írott beszámolókat olvassák. Ez utóbbi mozzanat nem sokban különbözik a régóta ismert telekonferenciától. Olyan cselekvéseket hajtanak végre. stilizált értelemmel szembesül. Ezzel a berendezés olyan közös nyelvjátékba kapcsolja a kutatókat. nem olyan információkat adnak. az általuk szerzett tapasztalatok pedig nem lesznek privátak. melyeket mérnökök és technikusok állítanak be a távol lévõ kutatók kéréseinek megfelelõen. A mikroszkóp közös használata azonban ennél többet. mint a Polányi Mihály hasonlatában szereplõ szerszámok. melyekkel a kutató nem kerül fizikai kapcsolatba. Az így elõálló hermeneutikai szituáció alapvetõen különbözik attól. nem transzparen- 28 Vö. Azzal. . melynek eszközei. az értelmezõ erõfeszítést vezetõ együttmûködést. hogy távolság teremtõdik a kutató és a mûszer között. s az írott vagy szóbeli beszámolót követõ kutató nem folyamatosan alakuló. s így azok nem válhatnak testének „kiterjesztett részévé”.

illetve újra és újra pontosan ugyanazt láthatják. az ennek eredményeként tapasztaltak közös értelmezése. így a cselekvési szituációk közössé válásával közössé válnak a tapasztalatok is. így még a látszata is megszûnik annak. különbözõ helyeken lévõ tudósok egyidejûleg vagy idõben eltolva. számokkal és képekkel. melyet a jelenlévõ szerzett. nem a kutató elvárásai által formált jelentésük van. mely erõsen emlékeztet a köznapi kommunikáció körülményeire. hanem részvétel a cselekvésben. illetve alakíthatják monitoraikon. de még az utóbbi évtizedekben használt filmek sem ugyanazt a benyomást közvetítették. s ténylegesen belenézett a távcsõbe vagy mikroszkópba. s az ehhez szükséges fogalmak közös kialakítása. olyan helyzetben vannak. érzelmei és szándékai által meghatározott világában. Másfelõl. legjobb esetben fényképeket látott. 2.A tudomány nyelvjátéka 101 sek. a kölcsönös megértés azért is könnyebb. A digitalizálásnak köszönhetõen. A tapasztalat közössége Amíg a ténylegesen a laboratóriumban dolgozó tudós valóságos eseményeket. A korábbiakban a szó fenomenológiai értelmében csak az rendelkezett egy megfigyelés vagy kísérlet során keletkezett tapasztalattal. Mindenki más csak az õ szavait vagy az általa megadott számokat. addig valódi különbség volt kettejük ismeretelméleti pozíciója között. hogy a kísérlet vagy megfigyelés helyszínén tartózkodó tudós valamiképp közvetlenebb kapcsolatban van a realitással. A standardizációnak köszönhetõen. ilyen helyzetben több joggal beszélhetünk „közös” cselekvésrõl. hanem olyan. melyet különbözõ tudományos közösségekhez tartozó kutatók együttmûködve alakítanak ki. Minthogy a közös cselekvés végrehajtása közben a kutatók folyamatosan hallják és látják is egymást. mert a feladat nem a cselekvõk intencióinak azonosítása. mint az adatokat valamely távoli helyen vagy akár késõbb vizsgáló társa. az adatok pontosan ugyanúgy je- . folyamatokat vagy dolgokat látott és manipulált. jelen nem lévõ kollégája ellenben kénytelen volt beérni ezek szöveges leírásával. mint az. 1. A digitális adatrögzítés ebben alapvetõ változást hozott: egyre több berendezés monitoron jeleníti meg az adatokat. a cselekvõk különféle rövid és hosszú távú céljai. aki ott van a laboratóriumban. aki az esemény idõpontjában ténylegesen a helyszínen volt. mint a valóságos életszituációk sokkal komplexebb. Nincs senki térben közelebb vagy távolabb a megfigyelt és manipulált folyamatoktól vagy a mûszerektõl.

Nincs senki közelebb vagy távolabb idõben sem: aki egy évvel késõbb hívja be gépére a teleszkóp által ma rögzített szupernova-robbanást.) gyûjtenek be. s így többé-kevésbé mindenki tapasztalata más. a személyes kapcsolatok élményszerû teljessége fontos. mert ott ténylegesen egy látószöget csak egyetlen ember foglalhat el. A köznapi tapasztalatoktól különbözõ tudományos tapasztalatok személytelenségének tiszta példái azok az utólagos közös értelmezésre váró adatok. például az égitestek fizikai és kémiai tulajdonságai. (Sõt: bizonyos mértékig igaz ez idõben elõre is. érzelem. szenzorok. A tudomány cselekvési és tapasztalati szituációiban való távjelenléthez nincs szükség ilyen komplex tapasztalatra: nem az életvilág. mert a valóságos élet eseményeivel kapcsolatban sokkal több érdek. mint azok. mint az a csillagász. Mivel redukált cselekvési és tapasztalati szituációkról van szó. hogy érdemes-e azokat valóban elvégezni. s másoknak az eseményekre vonatkozó elgondolásait is folyamatosan megismerheti. hanem a folyamatok. mindenki ugyanazt látja monitorán. aki az adott pillanatban épp a monitora mellett ült. mint a köznapi életben. amelyeket a korábbi adatrögzítési technikákkal próbáltak hozzáférhetõvé tenni. s nem a hozzájuk kapcsolódó személyes vagy kulturális jelentések. s együtt értelmezett jelenségeket . a tudomány korlátozott empirikus dimenziójában a tapasztalat valódibb közössége állhat elõ. ugyanazt látja. de azért is. automatikusan pásztázó mûszerek (mûholdak.) A képalkotó eljárásoknak köszönhetõen.102 Laki János lennek meg. Nemcsak azért. melyek a valóságos élethelyzetekben való testi és szellemi jelenlét teljességével kecsegtetnek. az események ugyanúgy kontrollálhatók a világ földrajzilag távoli laboratóriumaiban. melyeket emberi jelenlét nélkül. eldöntendõ. személyes motívum hatja át az embereket. hogy itt ne játszanának szerepet ezek a tényezõk). események meghatározott aspektusa. hiszen a drága és bonyolult kísérleteket elõre szimulálják a számítógépeken. részben hozzáférhetõk a közös. E redukált tulajdonságok részben definiálhatók. mint a tudományos kísérletek vagy megfigyelések méréseivel kapcsolatban (ami nem jelenti azt. 2. a monitorok által közvetített empirikus tapasztalatok jelentéstelítettebbek és valóságosabbak. a tudományfilozófus eltekinthet azoktól a lelkesült ígéretektõl. Mivel pedig e tapasztalatok a digitális megjelenítésnek köszönhetõen pontosan ugyanazok is minden kutató számára. s mivel a megjelenõ képet eredményezõ események befolyásolásában is közvetlenül részt vehet. veszélyes helyekre küldött robotok stb.

a pozitronemissziós tomográfot alkalmazó orvosok vagy a részecskegyorsító fizikusai esetében? A mûszerek mûködtetéséhez. máskor magától értetõdõ dolgot bizonyítanak (a távjelenlétbõl szükségképp hiányzik a testi kapcsolat intimitása). amit a közvetített jelenlét kizár. . a mûszeres apparátus 29 Dreyfus. 147–168. de nem a vizsgált dolgokkal való közvetlen fizikai kapcsolatra van szükség. a távjelenlét újdonsága nem a természetes emberi test funkcióinak átvételében. így az a kritika. hanem a tapasztalat individuális jellegének megszüntetésében van. mint az a (Ryle. New York–Evanston–San Francisco–London: Harper and Row Publishers. m. Az az állítás. Milyen testi involváltságról lehetne szó például a mûholdképeket tanulmányozó klimatológusok. hogy a gyakorlati ügyesség nem szerezhetõ meg távtanulással. (2001): On the Internet. veszélyes környezetben mûködõ robotok irányítása.29 miszerint az intelligens viselkedésben fontos szerepe van a testnek. nagyon drága vagy nagyon hosszadalmas kísérletek elvégzése. kevéssé alkalmazható a tudományra. melyek begyakorlásában a szimulációt lehetõvé tevõ elektronikus eszközök nagyon jó szolgálatot tesznek. Hubert L. London–New York: Routledge. Ellenpéldái helyenként inkább a televíziós közvetítésre. (1972): What Computers Can’t Do. Tagadhatatlan. 64. A tudományban. hogy a szakértelem részét képezõ készségek nem szerezhetõk meg a cybertérben. 67. Hubert Dreyfus több alkalommal is fölhozott ellenvetése. auditív és haptikus benyomásokból nem rakható össze az élményvilág. 32 I. mint például érzékeny és bonyolult mikroszkópok behangolása. jogos. de irreleváns. de a tudomány nem is élményeket. a Mars-szondák méréseit elemzõ bolygókutatók. ritka tapasztalatok elemzése stb.32 de vannak olyan készségek. hanem szikár adatokat keres. a fontos jelek észrevevéséhez és értelmezéséhez készségre. ahol eddig is döntõ jelentõségû volt a mûszeres tapasztalatszerzés és a kísérleti eszközök általi cselekvés. hogy a távjelenlét nem biztosítja a kommunikáció személyességét. Valóban nem lehet videofelvételekrõl megtanulni futballozni.. 31 Lásd a robotölelési példát i. gyakorlottságra. jártasságra. mérés és kísérlet számára. A tudomány ebben a tekintetben minden mástól eltérõ nyelvjátékot teremt.30 mint a tudományban alkalmazott távmanipulációra illenek. Hubert L. Polányi és mások gondolatát felidézõ) példa.31 vagy tévesek.A tudomány nyelvjátéka 103 eredményezõ megfigyelés. katéterek vezetése. m. 30 Dreyfus. hogy a közvetített vizuális. 69. A Critique of Artificial Reason.

”33 Bárhogy álljon is a helyzet az élet egyéb kontextusaival. kezet foghassanak. nem vagy alig explikálható jelzéseket. Szükség van arra. hogy a tudomány más kontextusban zajlik. különleges kifinomultságot igénylõ tapasztalatokra. – kiem. A tudományos kontextus elkülönítése még hasznosabb lenne azoknak az ellenvetéseknek az esetében. 71. . Nem árt ez a tudományos együttmûködésben sem. személyes meggyõzõdésre. A távjelenlét egységes intellektuális és cselekvési teret hoz létre. kialakítsák a bizalom és személyesség légkörét. A távjelenlét – hangsúlyozza Dreyfus – elveszíti a finom. melyek a távjelenlétbõl hiányzó személyességet és intimitást állítják elõtérbe. melyben a legeredetibb gondolatokat is standard érveléssel kell megvédeni: nem hivatkozhat senki megérzésekre. a csak közvetlenül érzékelhetõ személyesség. a laboratórium és a különbözõ szakmák mûhelyeiben történhet. s nem ugyanazok a normák érvényesek rá. mint amilyen egy beszélgetés hangulata. egy ölelés intimitása. holott csupán arra hívja fel a figyelmet. a gyakorlati tanulás [apprenticeship] csak az otthon. a sportpálya. A tudományfilozófia utóbbi ötven évének fejleményei után kiábrándítóan „pozitivistán” hangzik ez a megállapítás. m. csakis mindenki számára hozzáférhetõ empirikus adatokra és elvileg mindenki számára érthetõ megfontolásokra.34 Házasságot kötni jobb személyesen. mint az élet többi része. mint a drótanya. a kórház.104 Laki János kezelésére vonatkoztatva sokszor nemhogy hamis. J. s ugyanez a helyzet az üzlettel is. E redukált kontextusban a távjelenlét „valóságossága” két dolgot jelenthetne: 1. belátásokra. L. Ellentétben a távtanulás lelkes híveinek véleményével. de épp az ellenkezõje igaz: ott szerezhetõk meg igazán. mint Harlow kísérletében a kismajmok számára a szõranya: jobb. 33 I. a távmanipulációval kezelt mûszerek magát a valóságot jelenítik meg. 68–69. Dreyfus nem jár el körültekintõen. a „laboratórium” esetében egyre szaporodnak az ellenpéldák. 34 I. de semmiképp sem azonos a valóságossal. Mindent összevéve. ezért legföljebb olyan pótszer lehet. amikor megállapításaiban egy kalap alá veszi a tudományos és nem tudományos kontextusokat: „…a szakértelem nem szerezhetõ meg a testetlen cybertérben. de nem is nélkülözhetetlen. hogy az üzletfelek egymás szemébe nézhessenek. m.

Inkább azt hangsúlyozzák. Az elsõ lehetõségrõl nem sokat mondhatunk. s ennek következtében más közösségekétõl az . sajátos. akik folyamatos személyes kapcsolatban állnak. hogy tudományos értelemben távjelenlétrõl beszélhessünk. Flecktõl Hagströmön át Kuhnig magától értetõdõnek számít. csak a berendezések által szolgáltatott adatokhoz és a berendezésekkel végzett mûveletekhez való közös hozzáférést. A döntõ kérdés az. mint mi fentebb. redukált s ezért standardizált társadalmi összefüggésrendszer és gondolkodásmód. Ahhoz. hogy eltérõen az élet egyéb kontextusaitól. Vannak érvek a tudományos realizmus mellett. mit tekintünk tudományos közösségnek: egyegy izolált kiscsoportot vagy az azonos tudományterülettel foglalkozó kutatók összességét. hogy tudományos közösséget azok a kutatók alkotnak. a távegyüttmûködés során a partnerek teljes értékû személyes kapcsolatban vannak. ez nem a mûszer távolról vagy közelrõl történõ használatának függvénye. Jóval gyakoribb a relativizmust a tudományos közösségen belüli szociológiai folyamatokból vezetni le. de ezek nem érintik a mûszerek távmûködtetésének kérdését. hogy a tudományos gondolkodás teljesen izolált lenne a társadalmi és kulturális környezetétõl. hogy e közösség gondolkodásmódját az azt körülvevõ tágabb kultúra és társadalom határozza meg. ezzel más-más fogalmi sémák jönnek létre. hogy tudniillik a tudomány a környezetét képezõ társadalmi. valamint az ezzel egyidejû kommunikáció lehetõségét kell biztosítani. 3.A tudomány nyelvjátéka 105 2. a tudományban a távjelenlét nem lép föl ilyen igénnyel. A tudomány nyelvjátéka Az együttmûködés redukáltsága nem jelenti azt. Akár valóságos kvarkok nyomai jelennek meg a monitorokon. Nehezebben védhetõ az az álláspont – s ennek megfelelõen kevesebben is képviselik –. s tudományos tevékenységüket együtt végzik. gazdasági. vallási. politikai stb. hogy mivel az izolált tudósközösségekben különbözõ gyakorlatok alakulnak ki. A tudomány relativista felfogása mellett érvelõk számára nem kérdés. Ami a második lehetõséget illeti. kontextustól különbözõ. hogy csakis az elsõ lehetõségrõl beszélhetünk. amellett érveltem. akár a berendezés mûködési elvét tartalmazó elmélet lenyomatai. Az externális és internális szociológiai folyamatok különbözõségének regisztrálásából azonban nem arra a következtetésre jutnak.

dogmák és tradíciók rendszere izolációt eredményez. s nem a róla való beszédben megnyilvánuló tudást. s nem teoretikus reflexió révén lehet szert tenni. A relativizmus éppen annak következménye. s ezáltal hozzáférhetõvé teszi a szótlan. értelmezési szituációk. hanem elõidézõi! A fogalmi relativizmus hátterében nem az áll. hogy az internetnek a tudomány e szektorában játszott szerepe nem írható le jól a „háló” metaforával. Az összemérhetetlenség. hogy az egyes közösségek különbözõ fogalmi sémákat definiálnak. a gondolkodásmódok és a gyakorlat különbözõségének következményeként jelenik meg.106 Laki János összemérhetetlenségig különbözõ nyelvek. s az új- . a „kommunikációs zárlat” végeredményként. azaz a kommunikációs akadályok nem következményei a gondolkodásmódok különbözõségének. hogy a tudományos tudás többé-kevésbé elkülönülõ csomópontokban keletkezik. hiszen ha léteznének explicit definíciók. A tudomány konzorcializálódása és a hely jelentõségének leértékelõdése szemantikailag úgy konkretizálódik. de nem ütközne elvi nehézségekbe. hogy közössé válnak a fogalmak létrehozásának. akadályozza a szabad együttmûködést. A tekintély. akkor egy csoport korlátozhatja a tudományos kommunikációt. a kommunikáció csak nehézkessé válna. melyet mintakövetés útján sajátítanak el a benne szocializálódók. a mûszerek távhasználata és az audiovizuális kommunikáció folyamatossága a tudományt az adott kutatási területen mûködõ tudósok összességének közös nyelvjátékává teszi. akkor mindenki csak saját csoportjának empirikus és interpretációs gyakorlatában vehet részt. hanem gyakorlaton alapszanak. Vagyis a tényleges helyzet az. kapcsolatteremtés. Közös cselekvési és tapasztalati szituációt teremt. A digitális adatkezelés. a kiképzés. tájékozódás. s ha az egyes közösségek között nincs kapcsolat. gondolkodásmódok jönnek létre. A fogalmak nem definíciókon. a tapasztalatokkal való koordinálásának kontextusai és a nyelvhasználati. a tevékenységben. Nem arról van ugyanis szó. hogy a fogalmi sémák összemérhetetlensége. hogy teljes értékû kompetenciára csak szocializáció. így a fogalmak nem a sokféleség versenyébõl és szintézisébõl keletkeznek. A távjelenlét által lehetõvé tett közös gyakorlat azt jelenti. így az ebben a rendszerben mûködõ tudományok speciális fogalmainak interpretálása megszûnik tisztán elméleti kérdés lenni. holott ez a viszony éppenséggel fordított! Amennyiben a tudományos közösségen belüli érdekek párosulnak az izoláció megteremtésének technikai és hatalmi lehetõségével. publikálás. elõléptetés és finanszírozás kontroll alatt tartásával.

Ezek a kutatók végigmennek azon a folyamaton. észrevehetik a fogalmak inadekvátságát bizonyos szituációkban. még nem tényekké kristályosulva. Az együtt játszott nyelvjáték természetesen a megértés összehasonlíthatatlanul jobb feltételeit kínálja. azonosítják a peremfeltételeket. akik azt csak bemutatásra szánt prezentáció formájában olvassák. alkalmazásának és módosításának valódi használati kontextusaiba visz. hogy megteremtõdik az . majd vitatnak. Nem arról van szó. mint érthetetlen foltokat a teleszkóp vagy mikroszkóp adta képen. amelyrõl még azt sem lehet tudni. Folyamatos visszajelzéseket. hogy az értelmezõk már nem csupán prezentációra szánt. megoszthatják a nyers. még nem értelmezett. interpretálásra vagy tanulásra lenne szükségük. informálás célzatával kialakított szövegekkel és egyenletekkel vannak kapcsolatban.A tudomány nyelvjátéka 107 donság a kész anyag gyors közvetítésében és könnyû visszakereshetõségében áll. kezdeti hipotéziseket állítanak föl. anélkül értik a végeredményt. a külön hermeneutikai erõfeszítés nélküli kölcsönös megértés lehetõsége jön létre. hanem beléphetnek az értelmezni kívánt nyelv használati kontextusaiba. mint azok. Nyers alakjukban látják az adatokat. közösen gondolnak ki új berendezéseket stb. mint vibráló pontot a képernyõn. Az új hermeneutikai szituáció jellegzetessége. mint a kész szövegek utólagos interpretációja vagy fordítása. melyben ellenõrzik a jel eredetét. hogy bármiféle fordításra. a kísérleti körülmények nem elég gondos elõkészítése vagy valami véletlen jelenség. távjelenlét és távmanipuláció a fogalmak kialakításának. így az elkülönült csomópontok közötti gyors és állandó kommunikáció helyett az adott tudomány közös nyelvjátéka. elméletbe nem épült tapasztalatokat. új hatásokat hoznak mûködésbe. s részt vehetnek a fogalmak módosításaiban és pontosításaiban. hanem mint zavaró momentumokat. új anyagokkal új reakciókat indítanak. korrekciókat és megerõsítéseket kaphatnak. s mivel részesei ennek. A kutatók magába a tudáselõállító folyamatba léphetnek be. és speciálisan e célra kigondolt eljárásokkal ellenõriznek. az elvárásokba bele nem simuló rendellenességeket. A kollaboratórium. mely inkább csak az explicit (vagy explikálható) kognitív tartalmak felderítésére ad esélyt. hogy a mûszer hibája. Kész értelem kommunikálása helyett az értelemképzés közös közegét nyitja meg. sõt résztvevõi lehetnek a fogalomképzést körülvevõ és támogató manipulatív és verbális folyamatnak. izolálják a kísérletben szerepet játszó hatásokat. a berendezések mûködését. A résztvevõk egészen más viszonyban lesznek a végeredményként nyelvi formában testet öltõ elmélettel.

hogy az azonos tudományágakon belül közös nyelvjátékot játszanak a résztvevõk. és nem állandóan hozzáférhetõk. hanem arról. s így létre sem jönnek összemérhetetlen nyelvek. mert az lassú. Nem azért. hanem a tudósok teljes közössége által mûvelt komplex nyelvjátékról van szó. s elfedi azt a tényt. hanem azért. Úgy állítja be a tudományt. termékei nehezen kezelhetõk (tárolás. A tudomány egyre kevésbé illeszkedik a nyomtatott kultúrába. mint tisztán nyelvi képzõdményt. drága.108 Laki János összemérhetetlen nyelvek közötti fordítás vagy interpretatív közvetítés újfajta lehetõsége. . keresés). rugalmatlan. mert a nyomtatott szöveg eltávolít a tudományos gondolatok képzõdésének kontextusától. hogy a tudomány egyre nagyobb részében nem csupasz szemantikáról. s annak értelmezési nehézségeket eredményezõ dokumentációjával helyettesíti azt.

hadüzenet jellegû monográfia 1994-es megjelenésével kezdõdött. a „Star Wars” címére. amelyet Andrew Ross a német „Kulturkampf ”-ra utaló „Culture Wars” mintájára vezetett be (Ross. október 2.: 346). Norman (1994): Higher Superstition: The Academic Left and its Quarrels with Science. Andrew [1995]: Science Backlash on Technosceptics. Ezért a vonatkozó magyar „átültetés” során a filmtrilógia magyar címének szerkezetét követjük. amely a T046261 számon támogatta a jelen tanulmány megszületését. Ullica (szerk.) (2000): Beyond the Science Wars: the Missing Discourse about Science and Society.1 A cím – amelyet szándékosan nem szó szerint fordítottunk le2 – arra a vitára utal. Paul–Levitt. még akkor is. In: The Nation.és a humán tudományokat.3 s amely vitában egyik oldalról a természettudományokkal szemben megfogalmazódó tudományfilozófiai és posztmodern kritikák radikális tenden* A szerzõ ezúton mond köszönetet az OTKA-nak. Baltimore: Johns Hopkins University Press.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában* A Sokal-affér üzenete a tudományfilozófia számára Székely László 1. Albany (New York): State University of New York Press. 2 A „Science Wars” kifejezés pontos fordítása: „tudományháborúk” vagy „a tudomány körüli háborúk”. A kifejezés. BEVEZETÉS 2000-ben a New York-i Állami Egyetem kiadásában megjelent egy tanulmánykötet A tudományok háborúján túl címmel.) 3 Gross. (A magyar nyelvben a „tudomány” szó – az angol science-szel ellentétben – egyaránt jelenti a természet. valamint a filmcím nyomán szintén „Star Wars”-ként aposztrofált – Teller Ede által támogatott – amerikai „csillagháborús” katonai programra. mely a biológus Paul Gross és a matematikus Norman Levitt által közösen írt. 1 Segerstrale. ha fordításunk visszafordítása – the war of science – a „science” szó speciális angol jelentése miatt már félrevezetõ volna. nyilvánvalóan rájátszik a neves filmtrilógia. .

7 Sokal.110 Székely László ciái miatt háborgó természettudósok. Martin (szerk.). W . Alan (1996): Transgressing the Boundaries: Towards a Transformating Hermeneutics of Quantum Gravity. kiváló angol fizikus-csillagászt. hogy a konferencia a sajtóban publicitást kapjon. Bethe-hez és Riezlerhez hasonlóan.) (1996): Science Wars. Gross és Levitt a természettudományok és a természettudományos megismeréseszményhez kötõdõ tradicionális racionalizmus nevében és védelmében léptek föl. Alan Sokal ugyanis – a 20. A szerkesztésbe azonban – mint amint ez ma már közismert – egy kis hiba csúszott. Sir Arthur Eddingtont kifigurázó három fiatal fizikushoz. amely valójában a természettudományokkal foglalkozó posztmodern írásokat parodizálta. sz. 46–47. s a szerkesztõk – nem véve észre parodikus jellegét – elhelyezték az írást a folyóirat tematikus számában. G. Egy francia fizikus. 19. In: Social Text.–Bethe. 5 Social Text (by the editors of) (1996): Science Wars.–Riezler. In: Naturwissenschaften. s céljuk az volt. New York: New York Academy of Science. másik oldalról az érintett filozófusok és posztmodern gondolkodók szembesültek egymással. E „hadüzenetet” – Gross. mely reprezentatív módon fölsorakoztatta a Gross és Levitt által meghirdetett ügy mellé csatlakozó neves tudósokat. In: Social Text. 46–47: 217–252. Norman–Lewis. (A Social Text speciális duplaszáma a „science wars” témának szentelve. akik 1931-ben a Naturwissenschaft címû német folyóiratban jelentették meg paródiacikküket6 – megtréfálta a szerkesztõket: a folyóirat törekvéseit a fizika oldaláról alátámasztani kívánó tanulmányként egy olyan cikket küldött be a szerkesztõségbe. (A bõvített. (1931): Bemerkungen zur Quantentheorie der Nullpunktstemperatur. Paul–Levitt. Levitt és Martin Lewis szervezésében – egy hasonló témájú és célú konferencia követte 1995 júniusában „Megfutamodás a tudomány és az ész elõl” címmel.7 Sokal a paródia4 Vö.) 6 Beck. Beckhez. hogy választ adjanak a korábbi évtizedekben jelentõs hatást és ennek nyomán egyetemi-intézményi befolyást szerzõ természettudomány-ellenes – vagy legalábbis általuk ilyennek vélt – filozófiai és szociológiai bírálatokra. század húszas–harmincas éveiben nagy tekintélyû. Ross. A paródiatanulmányt . tudománytörténészeket és filozófusokat.4 s melynek szervezõi arról is gondoskodtak. de Sokal tréfacikkét már nem tartalmazó könyv változata a Social Text elõbbi számának. H.: Gross. Andrew (szerk. Andrew Ross által már korábban használt megjelölése. A kihívásra a New York-i Social Text címû folyóirat a másik oldal képviseletében tematikus kiadványt adott közzé5 – ennek a „csillagok háborúja” mintájára képzett címe nyomán terjedt el a vitának a „tudományok háborúja”-ként történõ. Durham–London: Duke University Press.) (1996): The Flight from Science and Reason.

szokatlanul széles publicitást kapott a két szemben álló fél közötti diszkusszió.) Budapest: Typotex. például: Lingua Franca 2000.8 s az ennek nyomán kirobbanó Sokal-botrány révén a filozófiai-tudományfilozófiai viták tekintetében régen nem tapasztalt. s – némivel késõbb – a párizsi Le Monde. Amíg Segerstale és szerzõtársai mindezt a szociológia és különösen a tudományszociológia szempontjából kívánják megtenni. hogy bár komoly filozófiai kérdésekrõl folyt a vita.) 9 Sokal leleplezõ cikke után a New York Times elsõ oldalára került a téma. a Los Angeles Times. mint például a Washington Post. csupán a legfontosabb gondolatok fölvázolásával – mintegy Segerstale szociológiai orientációjú kötetének ismeretelméleti-tudományfilozófiai ellenpárját kínálja. s a Segerstale által szerkesztett. a londoni The Observer.) A Sokal-vitáról Magyarországon Bencze Gyula fizikus és Fehér Márta tudományfilozófus között történt egy rövid pengeváltás a Magyar Tudomány címû folyóiratban (1998.9 A Sokal tréfája által kiváltott szenzáció mintegy négy évig tartott.. Profile. de általában – a tudományok háborújára . Alan–Bricmont. s ezért szükségesnek tartják. s néhány rövid ismertetés és értékelés mellett a BUKSZ-ban a Sokal–Bricmont-könyv magyar fordítására reflektálva Kampis György tollából született meg az üggyel kapcsolatos mindmáig egyetlen részletesebb filozófiai elemzés. A kötet címében szereplõ „túl” azonban mégsem elsõsorban erre – az idõbeli dimenzióra – vonatkozik. hogy a vita tárgykörében megfogalmazódó kérdéseket kívülrõl. University of Nebraska Press. amelyet kifejezetten ajánlunk az olvasók számára (Kampis György [2001]: Az igazság pillanata helyett. az igazi diszkussziót megakadályozta a felek háborús jellegû szembenállása. addig a jelen tanulmány az episztemológiai vonatkozást szem elõtt tartva tekint vissza a Sokal-afférra. Jean (1998): Intellectual Impostures. s ezáltal – természetesen a terjedelmi határok szigorú keretei között. 1999. egyik félhez sem csatlakozva elemezzék.) 10 Bár a vita idején a tudományfilozófiai szaklapok nemigen foglalkoztak a Sokalüggyel. amely a jelen íráshoz hasonlóan – ha nem is konkrétan a Sokal-afférra. In: BUKSZ. (Újraközölve in: Lingua Franca [by the editors of]: The Sokal Hoax: The Shame That Shook the Academy. London. Jean (2000): Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal. a vita lecsendesülésével megjelent egy-két tanulmány. jelen írásunk elején említett kötet már a lecsengés idõszakában jelent meg.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 111 tanulmány 1996-os megjelenését követõen a Lingua Franca folyóiratban tájékoztatta az olvasókat az általa elkövetett tréfáról. nyár: 129–136. április). (Vö. (Kutrovácz Gábor fordítása.10 Sokal újraközölte a következõ kötetben: Sokal. mely válogatást tartalmaz az e lapokban megjelent hozzászólásokból. s olyan további – elsõsorban az értelmiség széles köreiben olvasott – lapok is foglalkoztak a botránnyal. 8 Sokal. magyarul megtalálható e kötet magyar nyelvû kiadásában: Sokal. Alan–Bricmont. Lincoln and London. In: Lingua Franca. A cím arra utal. Alan (1996): A Physicist Experiments with Cultural Studies. december. Segerstale és szerzõtársai úgy érzik. május–június: 62–64.

Ian (2000): How Inevitable Are the Results of Successful Science? In: Philosophy of Science (67) 3: 58–71. (2002): Critical Notice: Scientific Civilisation and Its Discontents: Further Reflexion on the Science Wars. az elnyomás társadalmi-ideológiai technikáiban). a természettudomány objektivista szemléletmódjának fölhasználása a befolyásszerzésben és hatalomért folyó harcban. mivel a legtekintélyesebb. környezetrombolás. In: British Journal for the Philosophy of Science. azt túlértékelõ álláspontot. Tom (1992): Scientism. mely a természettudományos megismerés episztemológiai értékének és a természettudományok kulturális és társadalmi szerepének egyoldalú túlértékelésére utal. 11 Sorell. és tekint vissza: Koertge. In: Philosophy of Science.112 Székely László 2. gazdasági és szociális elõnyökre és haszonra utal. (69) 4: 645–651.11 Sorell jellemzésében a tekintély és a komolyság az epszitemológiai értékre. Tom Sorell a szcientizmusról írt monográfiájában a szcientizmust úgy jellemzi. mint egy sajátos hitet. hiszen e kritikák éppen a szcientista képzetek helytelenségének bemutatására – azaz a szcientista álláspont ellen – irányulnak. illetve: Hacking. A szcientizmussal szembeállított antiszcientizmus fogalma a szó legtágabb értelmében magába foglalja a szcientista nézeteket kritizáló valamennyi irányzatot. A KULTÚRTÖRTÉNETI ÉS TÁRSADALMI KONTEXTUS A „szcientizmus” napjainkban gyakran használt kifejezés. hanem – az elõbb jelzett negatív mozzanatokat a természettudomány lényegébõl eredeztetve – a szcientizmus adekvát kritikáját a természettudomány episztemológiai értékének redukálásában („dekonstrukciójában”). vagy a legkomolyabb. E kritikákon belül kialakult azonban a szcientizmusnak egy igen radikális oppozíciója is. a hasznosság pedig a természettudományból fakadó vélt vagy valós kulturális. Noretta (2000): „New Age” of Science: Constructivism. s különösen a természettudomány az emberi tudás messze legértékesebb része – messze a legértékesebb. mely szerint „a tudomány. Values. illetve kulturális és szellemi beállítódást bírálja. Parson. tekintélyelvûség. In: Philosophy of Science. 51: 667–683. hanem arra vonatkozó. mely a természettudomány értékelése során kifejezetten a károsnak tartott mozzanatokra fekteti a hangsúlyt (a természet kizsákmányolása. Uõ (2000): Science. . (67) 3: 45–47. Ez a radikális oppozíció ezért nem csupán a szcientizmust magát mint a természettudománnyal nem azonos. and the Value of Science. London: Routledge. mely néhány bekezdés erejéig foglalkozik Steven Weinbergnek a Sokal-vitához történõ hozzászólásával. Feminism and Postmodernism. vagy a leghasznosabb”. etikai. K.

században kifejezetté váló két kulturális tendencia. november. század végétõl fogalmazódott meg. Itt Rorty – némileg talán leegyszerûsítve. melyet az a meggyõzõdés vezet. míg a másik oldal. illetve szellemi beállítódás szélesebb és mélyebb gondolkodástörténeti kontextusba illeszthetõ. hogy a Rorty által jelzett átfogó – a protagórasziként és a platóni–arisztotelésziként megjelent fölfogás ellentétével jelzett – gondolkodás.) Közismert. majd a 20. In: The Atlantic Monthly. ontológiák és etikák és az ezekkel szemben álló filozófiák ellentétérõl van szó.12 (Megjegyezzük. Richard (1999): Phony Science Wars. Az egyik fél. emberek feletti mértékekben és rendben. Mindennek nyomán az így jellemzett radikális antiszcientizmusban a szcientizmus kritikája határozottan természettudomány-ellenes jegyeket vesz föl. hiszen e kontextusban nem a platóni filozófia specifikumát adó ideaelméleten van a lényeg. hogy „mindennek a mértéke az ember ” – fejtegeti Rorty –.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 113 társadalmi-politikai meghatározottságának leleplezésében látja. A Sokal-vita tekintetében e mély gondolkodástörténeti beágyazottságra Rorty mutatott rá a tárgykört érintõ egyik rövid írásában. a platóni filozófia és kozmológia követõje.és kultúrtörténeti ív a természettudományok relációjában a 19. Ám ez az újkori gondolkodástörténetben fokozatosan kirajzolódó és a 20. s a következõkben az „antiszcientizmus” megjelölést használva elsõsorban ezekre a radikális szcientizmuskritikákra fogunk gondolni. század végén. . a protagóraszi filozófia és világfölfogás örököse. hiszen benne az újkori természettudományok által meghatározó módon befolyásolt ismeretelméletek. A szcientizmus és antiszcientizmus ellentéte karaterisztikus formában csupán a 19. hanem a kozmosz tõlünk független egyetemes rendjén – de ezzel természetesen itt nem foglalkozhatunk. de mindenképpen találóan – két nagy. s tágabb értelemben is csupán az újkori természettudományok kialakulásától kezdõdõen beszélhetünk róla. század elsõ felében egyik oldalról a termé- 12 Rorty. s gyökereiben – mint oly sok jellegzetes kortárs európai kulturális vagy szellemi alternatíva – egészen az ókori görög filozófiáig visszavezethetõ. az egész európai kultúrtörténetet átívelõ filozófiai-gondolkodástörténeti trend aktuális megjelenéseként értelmezi a Sokal-tréfa nyomán kibontakozott diszkussziót. hogy ezen utóbbit helyesebb volna platóni–arisztotelészi világfölfogásként megjelölni. mely hisz az emberen kívüli.

a klasszikus episztemológiától önmagát tudatosan megkülönböztetõ tudományfilozófia a Bécsi Kör filozófiai tevékenysége révén éppen az elsõ pólus. 3. hanem magát a természettudományt kritizálja – megjelent a tudományfilozófiában is. (Posch Árpád fordítása. Tübingen und Leipzig: Verlag von Mohr. Mezei Balázs. Altrichter Ferenc (1992): Bevezetés.) (1992): A Bécsi Kör filozófiája. Wilhelm (1974): A történelem fölépítése a szellemtudományokban. Budapest: Gondolat. s ennek részeként megfogalmazódott a „tudomány válságának” eszméje (Husserl).) Budapest: Európa. 16 Heidegger. 17 Vö.) Budapest: Gondolat. In: Altrichter Ferenc (szerk. Csejtei Dezsõ és Simon Ferenc fordítása. Oswald (1994–1995): A Nyugat Alkonya I–II. Martin (1989): Lét és idõ. mint tudománytalant.) Budapest: Gondolat. a szcientizmus filozófiai kritikái csak a tudományfilozófián kívül fogalmazódhattak meg (Frankfurti Iskola. Husserl és Heidegger. Ennek során a természettudományos megismeréseszmény dominanciájával szembeforduló „gyengébb reakciók” (a neokantiánusok vagy Dilthey) csupán arra törekedtek. Martin: Der Satz vom Grund. Heidegger.) Budapest: Atlantisz. s ennek részeként megteremtsék a természettudományokkal szemben módszertanilag is önálló „kultúr ”.13 A határozottabb irányzatok viszont átfogó filozófiai kritikát próbáltak nyújtani az európai természettudományról mint olyanról (Spengler.). irracionálisat vagy a metafizikának elkötelezettet. könnyedén elutasíthatott. másik oldalról az újkori természettudomány kultúrfilozófiai kritikáiban jelent meg.14 Husserl. 14 Spengler. 497–510. 1957.114 Székely László szettudományos pozitivizmus. 15 Husserl. Bacsó Béla. a különbözõ tudásszociológiai törekvések stb.17 S mivel ennek megfelelõen a tudományfilozófia a század elsõ felében a filozófiai szcientizmust képviselte. Edmund (1998): Az európai tudományok válsága I–II. (Berényi Gábor. (Ezt szemléletesen 13 Vö. Sorell 1992. a szcientizmus filozófiai reprezentánsaként született meg.15 Heidegger16). például: Rickert. illetve Dilthey.) Budapest: Franklin-Társulat.. Ezt követõen a szcientizmus és a fenti értelemben vett antiszcientista álláspont – amely tehát nem egyszerûen a szcientista nézetet vitatja. a tulajdonképpeni. Pfullingen: Neske. melyeket azután õ maga a saját normái alapján.vagy „szellem”-tudományokat. Egyedi András és Ullmann Tamás fordítása. Uõ (1923): Kulturtudomány és természettudomány.23. Kardos András. hogy a filozófiát és a humán kutatásokat megvédjék a természettudományos módszer behatolásától. . (Válogatta és ford. Sõt.: Erdélyi Ágnes. 75–99. (Vajda Mihály. Heinrich (1902): Die Grenzen der Naturwissenschaftlichen Begriffsbildung: Eine logische Einleitung in die historischen Wissenschaften. (Juhász Anikó. Angyalosi Gergely. Orosz István fordítása.

Hoyningen-Huene. 299–322. Steve (2000): Thomas Kuhn. Dordrecht: Kluwer. Cambridge: Cambridge University Press. A Philosophical History for Our Times.) 20 Vö. Chicago–London: University of Chicago Press. A Social History of Particle Physics. Különösképpen Feyerabendet. de éppen ezért informatív és paradigmatikus. Cambridge: Cambridge University Press. and the Experimental Life. s lehetõvé tette a szcientizmus tudományfilozófián belüli bírálatát.21 valamint a természettudományokra irányuló posztmodern de- 18 Carnap. Trevor (1986): Confronting Nature. Princeton: Princeton University Press. 21 Például Pickering. például Feyerabend. 19 Kuhn. Z. Cambridge: Icon Books. Latour. Harry–Pinch. The Sociology of Solar-neutrino Detection. Edinburgh: Edinburgh University Press. Collins. Rudolf (1992): A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül. melyet ez az irányzat a saját filozófiai horizontján kívül esõ gondolkodásmódokkal. (2000): Thomas Kuhn and the Science War. How to Follow Scientist and Engineers Through Society. Paul (1993): Reconstructing Scientific Revolutions. Budapest: Gondolat. pénzügyi igényeinek és törekvéseinek a természettel szemben alapvetõ prioritást tulajdonító) szociálkonstruktivista irányzatokat. Kuhn’s Philosophy of Science. Boyle. Bruno (1987): Science in Action. Shapin. Kuhn könyvének tudományfilozófiai hatásáról és a kuhni fordulat kulturális-társadalmi összefüggéseirõl vö. Andrew (1984): Constructing Quarks. Paul (2002): A módszer ellen. Trevor (1993): The Golem What Everyone Should Know About Science. még: Fehér Márta (1984): Thomas Kuhn tudományfilozófiai paradigmája.) 1992.19 Ugyanakkor Kuhn nyomán – bár Kuhn még a legradikálisabb értelmezésben sem sorolható a természettudomány-ellenes antiszcientizmushoz (mint amiképpen ezt szcientista kritikusai ennek ellenére gyakran megtették) – a tudományfilozófiában is megjelent a radikális antiszcientizmus. illetve az általa kívánatosnak tartott módszertantól eltérõ módszertant követõ filozófiákkal szemben alkalmazott. In: Altrichter (szerk. . Thomas (1984): A tudományos forradalmak szerkezete. Pinch. Budapest: Atlantisz. de reprezentatívan illusztrálja azt a stratégiát. amely ugyan nem Heideggernek a tudományra vonatkozó nézetei ellen irányul. In: Kuhn 1984. hogy megváltoztatta a tudományfilozófia eredendõen szcientista jellegét. Chicago: University of Chicago Press. Sardar. Steven–Schaffer. Fuller.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 115 mutatja Carnap Heidegger-kritikája. (Bár ezen utóbbi kifejezetten ismeretterjesztõ jellegû. Simon (1985): Leviathan and the Air-pump. Thomas S. Hobbes.18) A kuhni fordulat jelentõsége ebben az összefüggésben éppen az volt.20 majd az egyébként figyelemre méltó és színvonalas esettanulmányaiból gyakran radikális filozófiai következtetéseket levonó (így a tudományos diszkussziókat a politikai és jogi egyeztetõ tárgyalások mintájára értelmezõ s ezzel a természettudományos problémák megoldásában a tudósok társadalmi-hatalmi.

(szerk. Uõ (1964): The Two Cultures and a Second Look. A hivatkozott hely: 58). július–augusztus. In: Lingua Franca. a természettudomány episztemológiai értéke és a természettudományos racionalizmus ismeretelméleti és kulturális státusza körül forogtak. Karl (1969): Der Positivismusstreit in der deutschen Soziologie. Nem véletlen ezért. de gyakran föltûnik Sokal. emberibb. Cambridge: Cambridge University Press. 24 Így a „két kultúra” kifejezés szerepel abban a válaszban. Harald–Popper. az új generáció összefogásával elérhetõnek hitt illuzórikus jövõkép jegyében. Charles Percy (1959): The Two Cultures and the Scientific Revolution. 9. Frank Raymond (1962): The Significance of C. Cambridge: Cambridge University Press. egy jobb. Budapest: Gondolat. 324–327.24 A tudományfilozófiai viták. mely utóbbiban ugyan a szociológiáról volt szó. még: Papp Zsolt (szerk. H. Labinger. [1998]: Mi ez a nagy cirkusz? In: Magyar Tudomány. Leavis. amelyben a Social Text Sokalnak a tréfát fölfedõ cikkére reflektál (Ross. Ugyancsak vö. Neuwied–Berlin: Verlag Luchterhand. De a szcientizmus–antiszcientizmus-vita 20. 98–126. vö. hogy azután a Sokal-vitában is megjelent a Snow által 1959-ben fölvetett problematika. In: Spectator. de tematikájában bensõségesen kapcsolódott a Sokal-vitában késõbb megjelent problémákhoz. a Frank22 Snow.–Collins. s ugyanakkor békés eszközökkel. 255. Snow. érték.116 Székely László konstrukciós kísérleteket sorolhatjuk ide. sz. a tudományfilozófián belüli szcientista és antiszcientista tendenciák társadalmi kontextusára tekintve azonban meg kell különböztetnünk a hatvanas–hetvenes éveket a nyolcvanas–kilencvenes évektõl. amely nem annyira közvetlenül a természettudományokra. ahol a pozitivizmusvita antipozitivista oldalának.) (2001): The One Culture? A Conversation About Science. 54–58. Bruce [1996]: Response: Mystery Science Theater. századi története kapcsán meg kell említenünk még a nevezetes „kétkultúra”-vitát. Mindez a párizsi diáklázadásban kumulálódott. Jürgen–Pilot. április). illetve Fuller 2000. 23 Adorno. P . Theodor W . s így mind tárgyukban.22 valamint a pozitivizmusvitát. Ebbe a nagy társadalomfilozófiai célba integrálódott magának a természettudománynak a kritikája is. Chicago–London: University of Chicago Press.–Dahrendorf. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax. mind széles publicitásuk vonatkozásában a Sokal-vita elõdjeinek tekinthetõk. mint inkább azoknak a korábbi években kialakult társadalmi funkciójára és a tudományos eredmények technikai alkalmazására irányult. ideológia: a pozitivizmus-vita Nyugat-Németországban. A vita mából visszatekintõ értékelését lásd: Sorell 1992. A.23 Jóllehet. e viták nem kifejezetten a tudományfilozófián belül zajlottak. . A hatvanas évek nagy baloldali társadalmi mozgalmai számára az elnyomó társadalmi struktúrák elutasítása és az elidegenedés meghaladása volt a cél. Hans–Habermas. valamint Sokal és Bricmont írásaiban is (Sokal–Bricmont 1998. Andrew–Robbins. J.) (1976): Tény. Sokal.

majd az egyetem hivatali szobáiban kávézgatva ugyanennek intézményi és financiális visszaszorítására szõjön összeesküvéseket. s a tudományfilozófia egyik ágaként a szociálkonstruktivizmus némi popularitásra tett szert az egyetemek falain kívül is. Ugyanakkor a tudományra irányuló filozófiai. Következményképpen a „tojásfejû természettudós” képére válaszként a természettudomány oldalán megjelent a „lemberdzsekfilozófus” nem föltétlenül paranoid képe. szociális és egyéb humán vizsgálódások („philosophical”. 28 Vö. a hatvanas évek egyetemes világmegváltó pátoszával szemben minden jelentõségük ellenére is korlátozott mozgalmak. Budapest: Kossuth. s az olyan. s e generáció a szellemi muníciójában késõbb. Woddis. Egyrészt a tudománnyal kapcsolatos antiszcientista értékítélet. 27 Uo. In: Ross 1996. Ilyenek az egyetemi intézményi ellenérdekeltségek. hogy a tudományfilozófiai tanszékek sejtelmes homályában elõbb az „emberi arrogancia megtestesülése”. Herbert Marcuse saját maga nagy megrökönyödésére a három nagy „M” („Marx–Mao–Marcuse”) egyikévé vált.28 25 Vö. aki a New York Times Magazine teljes oldalú fotóján . és ez az átpolitizált tudománykritika a tradicionális természettudomány befolyásának visszaszorítására irányuló poltikai-ideológiai törekvésekkel összefonódva – az antiszcientista természettudomány-képet problémamentes evidenciaként tálalva – beárnyékolták a tudományfilozófia más irányzatait. hogy a Lingua Franca beszámolóját olvasva a Sokal-tréfa által hangsúlyozottan érintett Andrew Rossról. 194.26 a „maszkulin gõg kivetülése”27 – azaz a természettudomány – ellen lázítsa lelkes hallgatóit.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 117 furti Iskolának markáns képviselõje. a hetvenes években e három szimbolikus név mögött valahol fölsejlettek Feyerabend írásai is. 26 Kovel. Jack (1975): Új teóriák a forradalomról. aki a „történelem bizalmasaként” – mintegy Bradbury regényébõl elõlépve – fontosságának tudatában egzaltáltan suhan át az egyetemek folyosóin. Így sajátos paradoxon alakult ki. Joel (1996): Dispatches from the Science Wars. S ha már itt tartunk – bár talán igazságtalanul túl szarkasztikusak vagyunk vele –. Malcolm (1979): A történelem bizalmasa. a finanszírozás kérdései. nem hagyhatjuk említés nélkül. kulturális.25 A nyugati értelmiségi fiatalok e patetikus éveihez képest a tudományfilozófia antiszcientista és a szcientista tendenciái közötti vita szociális hátterét ma jóval partikulárisabb érdekkonfliktusok adják. „social and human” studies of science) a köztudatban egyedül ezen irányzattal – s annak is átpolitizált változatával – azonosultak. „cultural”. mint a feminizmus vagy a „political correctness” („PC”) stb. Bradbury. Budapest: Európa Kiadó.

5. hanem a vita tudományfilozófiai fókuszát is megváltoztatta. mozgalmain túlmutató. mind irá- mangószínû zakóban pompáz. de részletes példákkal meggyõzõen kimutatható. hogy a vitát visszaszorítsa a jelzett szûkebb politikai-ideológiai keretek közé. politikai értelemben vett „balos” és „jobbos” jelzõktõl elvonatkoztatva – a természettudományok objektivitásigénye. aktuálpolitikai meghatározottságukból. a „lemberdzsekfilozófus” képzete nélkül is óhatatlanul Bradbury regényének hõse idézõdik föl bennünk. Ennek köszönhetõen Bricmont és Sokal könyve tudományfilozófiai szegmensének fókuszába – a vitában kezdetben hemzsegõ. (Tipikus ebbõl a szempontból Bruno Latour bekapcsolódása a vitába. A hatvanas évektõl kezdõdõ antiszcientizmus.és kultúrtörténeti kontextusba helyezte el. hagyományos természettudományokra irányuló emancipatív kritikával szemben ellenérdekelt és ellenséges természettudósok érdekkifejezését értelmezze. január 18. a tudományos realizmus. hogy a „tudományok háborúja” iránt az intellektuális publikumban érdeklõdést ébresztett. Nincs itt hely rá. Vö. 29 Latour. s azokat a politikai „bal” és „jobb”. s személyében az egyetemi professzor mint popsztár új lehetõségét testesíti meg.118 Székely László E perspektívában a Sokal-paródia. hogy a hatvanas–hetvenes és a kilencvenes évek tudománykritikájában a szociológiai kontextus fönti eltérése ellenére tartalmi oldalról jelen van a folytonosság is. Sokal tréfájának tehát nemcsak annyiban volt jelentõsége. s a klasszikus tudományfilozófiai tematika megjelenését mint ideológiát. hogy e vonatkozásban a másik oldal stratégiája többek között éppen az volt. . Bruno (1997): Is There Science After the Cold War? In: Le Monde (Paris). abban a formában. a feminizmus. s a nyomában kibontakozó vita úgy jelenik meg. mind tartalmában. a PC-mozgalommal vagy a tekintélyelvû. valamint a tudományfilozófiai antirealizmus és relativizmus kérdése került. Lingua Franca: The Sokal Hoax. a „political correctness” stb. egyetemesebb – a Rorty által hivatkozott – gondolkodás. amerikai nacionalizmust.29) Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is. ahogy az a nyugati baloldali mozgalmakban megjelenik. mint a kulturális értelemben konzervatív oldal. a hidegháború befejezõdésével eltûnt globális ellenség behelyettesítésére alkalmas új ellenségkép-keresést emlegetett. mint ami a szcientizmus és az antiszcientizmus ellentétének kontextusában meghúzódó valós filozófiai problémákat kiemelte iskolai bezártságukból és egyetemi-intézményi. aki radikálisan szociálkonstruktivista módszertanának megfelelõen franciaellenességet.

18: 45–72. melyet a természettudománynak a „Nagy Tudományba” történõ fokozatos belekényszerülése fölvet – értelmezhetetlenek lennének a modern antiszcientista irányzatok. Newton vagy Einstein nevével fémjelzett hagyományos természettudomány. (Csak zárójelben jegyezzük meg. (Az idézetben szereplõ kiemelések tõlem származnak – Sz. hanem az elõbbi negatív jegyekkel jellemzett „Nagy Tudomány” – s ebben közös a hatvanas és a kilencvenes évek antiszcientizmusa. 32 Remington 1988. L. intézményesült. s vetítik vissza ennek megfelelõen rekonstrukcióikban a természettudomány múltjára. A kritika tárgyát jelentõ természettudomány a hatvanas évek kritikai mozgalmaiban elsõsorban a társadalom hatalmi struktúráival – mindenekelõtt a hadiiparral és a nagy monopóliumokkal – összefonódó.) 30 Vö. s kritikai attitûdjükben azután ezeket értékelik esszenciálisként. mert lehetõvé teszi ezen tudományfilozófiai irányzat mélyebb – kritikai – értelmezését. A konstruktivisták egy olyan valóságos tendenciát érzékelnek a kortárs amerikai természettudományban. In: Jelen kötet. Ha nem vennénk figyelembe a természettudományos kutatás ezen új formáját – melynek egyik õsképét Palló Gábor a jelen kötetben a Manhattan-projektben látja és elemzi. John A. 45.) .30 A kritizált természettudomány már nem egyszerûen a Galilei. s egyre inkább valószerûvé teszi a konstruktivista állításokat. 71–90. környezetromboló. hogy ha például „a kutatás egyre inkább a tudás erõsen haszonszemléletû fogalmához. de egyre meghatározóbbá váló jellemzõivel szembesülnek.32 akkor ez a szociálkonstruktivista irányzat megértésében megvilágító erejû lehet. 31 Palló Gábor: A kollektív kutatás prototípusa: a Manhattan-projekt 2. például: Remington. s ugyanakkor elnyomó. mely egyre inkább befolyása alá gyûri azt.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 119 nyában eltér a korábbi kultúrfilozófiai kritikáktól. továbbá a projektcélok érdekében a tudományos gondolkodás szabadságának és a tudósok erkölcsi felelõsségének korlátozását követelõ „Nagy Tudomány” képében jelenik meg. (1988): Beyond Big Science in America: The Binding of Inquiry. E tudományfilozófusok a természettudománnyal szembesülve valójában a természettudomány ezen eredendõen nem esszenciális. valamint az intézményi célokhoz és az elismerés átpolitizált rendszeréhez […] kötõdik”. a társadalmi össztermék meghatározó részére finanszírozási igényt tartó. In: Social Studies in Science.31 s amely a hivatalos szervek számára megbízhatatlanná vált Oppenheimer és az ellene tanúskodó Teller Ede konfliktusában már ugyancsak elõrerajzolta azt a súlyos erkölcsi dilemmát.

Kuhn utáni tudományfilozófia a kilencvenes évekre intézményesült és iskolai filozófiává vált. objektivista-realista képével szemben ugyancsak kritikus – Mach és Poincaré nem csupán egy személyben voltak természettudósok és tudományfilozófusok. A hazai viszonyok elemzése külön vizsgálódásokat igényelne. 28: 219–235. Az antiszcientista ideológiák befolyásának megerõsödése és popularizációja.120 Székely László A hatvanas és a kilencvenes évek összehasonlításában a föntiekben jelzett folytonosságon és különbségeken túl adódik még egy eltérés. Azután a hetvenes és nyolcvanas években. Feyerabend. Nem csupán arról van szó ugyanis. tudományszociológusokat és tudománytörténészeket ritkán kérnek föl tanácsadóként tudománypolitikai kérdésekben…34 Ez pedig jelentõs változás. Marina (1997): Splendours and Miseries of the Science Wars.) . amikor e kutatások egyetemi tárgyakként konszolidálódtak. In: Studies in History and Philosophy of Science. nekik tartanak elõadásokat és nekik írják mûveiket. Merton „aranykorában” – a tudománnyal foglalkozó filozófiai.33 A természettudománnyal foglalkozó tanulmányok [science studies] képviselõi manapság saját területük képviselõihez szólnak. 233. (Természetesen ez a helyzetleírás a nyugati – s különösen az amerikai – viszonyokra vonatkozik. hogy a századfordulón – a természettudomány hagyományos. hanem arról is. s nemcsak a hatvanas évekhez képest: gondoljunk csak arra. s befolyásolták õket természettudományos felfedezéseik értelmezésében. m. Kuhn. Nick–Frasca-Spada. Conant. történeti és szociológiai vizsgálódások (science studies) fölvirágzó mezeje folyamatos dialógusban volt a természettudományokkal. humán vonatkozásainak tárgykörében. hogy magán a tudományos berkeken belül is elszigetelõdött. hogy az új. általában igen kis arányban veszik föl ezeket a hallgatók. a természettudósokkal folytatott dialógus elhalt. Az orvosi és a környezetvédelmi etika kivételével tudományfilozófusokat. hanem filozófiai nézeteikkel kifejezett tiszteletet váltottak ki a természettudósok között. Bár a természettudományos képzést folytató intézmények tekintélyes része hirdet meg kurzusokat a természettudomány filozófiai. Bronovski. 34 I. a természettudományok és a tudományfilozófia közötti most 33 Jardine. Amiként a „tudományok háborúját” a neves tudományfilozófiai lapok között rendhagyó módon szerkesztõségi cikkre méltató Studies in History and Philosophy of Science-ben Jardine és Frasca-Spada írja: Az 1950-es és 60-as években – Popper.

Willard O. . Ha Mach és Poincaré korával – de még akár a szcientizmus és az antiszcientizmus összecsapásával jellemzett hatvanas évekkel is – szemben a Sokal-tréfa egyik célpontjává tett kortárs tudományfilozófia nem tudja megszólítani a természettudósokat. hogy a modern tudományfilozófia minden erõfeszítése és tagadhatatlan eredményei ellenére sem rendelkezik megfelelõ eszközökkel. fogalomkészlettel és nyelvezettel a természettudomány mibenlétének hiteles megragadására. mint az intézményi szeparáltság és érdekellentétek következtében föllépõ kommunikációs zárlat. és jól azonosítható társadalmi törekvések. Bár Sokal és Bricmont – s általában a Sokal-oldal – filozófiai színvonala erõsen kifogásolható. akkor ez nem csupán kommunikációs kérdés: arra utal. miképpen ragadhatjuk meg õket. Sokal tréfája mégis valami igen fontosra mutatott rá. A TUDOMÁNYFILOZÓFIAI DIMENZIÓ A természettudósok most jelzett – jogos vagy jogtalan. érdekcsoportok rajzolódtak ki a háttérben. 1–2: 225–239. mit jelentenek e fokozati különbségek. E probléma pedig éppen a Rorty által jelzett két nagy gondolkodástörténeti trend feszültségének mai tudományfilozófiai megjelenése. valamint a természettudományos kutatások finanszírozási forrásainak beszûkülése együttesen adja azt a kontextust. Vajon igaza van-e Quine-nek. mely körül e konfliktus elméleti – filozófiaiszociológiai – diszkusszió formájában kialakult. (1973): Az empirizmus két dogmája. „konzervatív” és „balos” „progresszív-racionalista”) értelmiségi csoportok elérkezettnek látták az idõt. valóságos tudományfilozófiai probléma képezte. In: Magyar Filozófiai Szemle. s a vallásokkal szemben miképpen identifikálhatjuk vele mai természettudományunkat? Vagy Martin Eger szavaival másképpen fölvetve a 35 Quine.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 121 jelzett kommunikációs szakadék. hogy Homérosz istenei és a modern természettudományos entitások között csak fokozati különbségek vannak?35 S ha igen. ami több. 3. a vita magját. melyben a természettudományok érdekében föllépõ – egymástól egyébként igen különbözõ („jobbos”. hogy a természettudomány tekintélyvesztésében leginkább felelõsnek tartott értelmiségi körökön és ideológiákon revánsot vegyenek. Bár a Sokal-vitában két jellegzetes kulturális tendencia szembesült egymással. de mindenképpen érthetõ – revánsigényén túl azonban egy mélyebb mozzanat is megjelenik itt.

mely nem képes a természettudományban rejlõ természeti és szociálisan konstruált mozzanat viszonyát adekvát módon megragadni. Röviden: a tudomány – politika. 351–381. Az igazi kérdés tehát a természettudományok által tudásként kínált elméletekben rejlõ természeti és társadalmi tényezõk relációja. hogy a „tiszta természet” mint olyan (ha létezik is talán) számunkra elérhetetlen.38 annyiban mégiscsak nekik van igazuk. Összehasonlítás a konstruktivista szociológiával. In: New York Review of Books. In: Schwendtner Tibor–Ropolyi László–Kiss Olga: Hermeneutika és a természettudományok. Segerstrale 2000. Budapest: Áron Kiadó. 6: 172–178. melynek során persze azt sem szabad szem elõl tévesztenünk. Ha a tudományfilozófia oly mértében idegen képet nyújt a természettudományokról az azt mûvelõ természettudósok számára. azt társadalmi érdekek megjelenésének tekintõ radikális tudásszociológia és szociálkonstruktivizmus?36 Ha mind Sokal és Bricmont könyve. s így maga a „természet” is csupán az adott kulturális-társadalmi kontextus által meghatározottan jelenik meg számunkra. 8 (augusztus): 11–15. hogy a naiv tudományos realizmusnak és a szcientista objektivizmusnak nincs más alternatívája. Steven (1996): Sokal’s Hoax. hogy mi számít ténynek és mit fogad el a közvélemény annak. Martin (2001): A természettudomány hermeneutikaifenomenológiai megközelítésének teljesítményei. 39 Vö. hogy azt ez utóbbiak csak ellenszenvvel és elutasítással fogadhatják. mint a tudományt a társadalomban feloldó.]) 38 Sajnos e tekintetben tartalmi kérdésekre hely hiányában még csak vázlatosan sem térhetünk ki.122 Székely László problémát: igaz-e. Az idézet oldalszáma: 361. mint az ügyvédek vagy a politikusok bármelyik vitája«. melyben annak a szélsõségesen szociálkonst- 36 „…az arról folyó tárgyalások.” Eger. s már korábban hivatkozott recenzióját (Kampis 2001). [Pap Mária fordítása. hogy ez a fölfogás a tudományos objektivizmus és a kulturális szcientizmus egyetlen alternatívája. mind a vitába bekapcsolódó neves személyiségek (így például a köztiszteletben álló s filozófiai szempontból igen problémás kijelentései mellett néha a tudományfilozófia szempontjából megfontolandó észrevételeket is megfogalmazó fizikuskozmológus Weinberg37) hozzászólásai a filozófiai ekleticizmus s a szakszerûtlenség jegyeit viselik is magukon. 37 Weinberg. 7–12. In: Beszélõ. Igen finom és összetett kérdésrõl van itt tehát szó. ahogyan Latour és Woolgar fogalmaz: »nem zavarosabbak és nem kevésbé zavarosak.39 akkor szükség van kritikai önreflexióra. Az »egyezkedés« [negotiation] terminusnak az a hatása. hogy valamiképpen a kurrens tudományfilozófia elégtelenségérõl van itt szó. hogy az emberek hajlamosak elfogadni. (Magyarul: Uõ [1996]: Sokal tréfája. Viszont kifejezetten ajánljuk e tekintetben Kampis Györgynek a BUKSZ-ban megjelent. .

elvben igaza is lehet. s azután ezek birtokában ilyen megoldásokat kell találnia – vagy másoktól „ellopnia”. Hibáik nem azonos jelentõségûek. hogy a természettudósok többsége saját meggyõzõdése szerint valóban a természetet kutatja. ha mûvelõinek tevékenysége egy ilyen hamisnak tartott föltételezésen nyugszik. ezen igazság filozófiai posztulálása esetén is vizsgálandó és értelmezendõ adottságként el kellene ismernie. valamint egy-egy elmélet igazként történõ elfogadásában elsõsorban a hatalmi-intézményi érdekek és viszonyok kifejezését látják. s az elméletalkotásban. a filozófia nem szakterületük.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 123 ruktivista antirealizmusnak. s megmutassák. miképpen lehetséges természettudomány. A szélsõséges szociálkonstruktivisták elegánsan kibújnak e kényszer alól. mint a másik oldalon a kritikai önreflexiót elutasító. 40 Vö. . 361. a karrier érdekében a természettel kapcsolatos reális problémák megoldásához szükséges pénzügyi. nem szabad elfelednünk azt. mely az egész vállalkozásnak értelmet ad. és ennek nyomán a tudományos diszkussziót a politikai tárgyalásokhoz hasonlítják. az ennek ellenkezõjét állító tudományfilozófiai irányzatok legfõbb feladatává az válik. amikor is a természettudós jóhiszemûségét – a természet megismerésére irányuló õszinte törekvését – kétségbe vonják. hogy itt a viszony aszimmetrikus: a természettudósok nem belülrõl szólaltak meg. sikerre törõ természettudós képe sok esetben igaz lehet. hogy a természettudományos megismerésben valahol. mely tagadja. Ám annak a nehezen vitatható körülménynek az elfogadása után. hogy a siker. valamiképpen releváns módon szó van a természetrõl. A pusztán meggazdagodni kívánó vagy karrierre. Ám a jóhiszemûség elve alapján még ekkor. Eger 2001. hogy a természettudósok többsége õszintén a természet kutatásaként éli meg tevékenységét. Bricmont vagy Weinberg fejtegetései tele vannak is olyan filozófiailag szakszerûtlen kijelentésekkel. intézményi és pozícióbeli feltételekhez kell hozzájutnia. Persze a természettudós e meggyõzõdése õszinte volta ellenére is lehet „hamis tudat”.40 S ha Sokal. hogy számot adjanak errõl az általuk „hamis tudat”-nak minõsített meggyõzõdésrõl. amelyek egy tudományfilozófiai egyetemi vizsga kritériumait sem igen állnák ki. Azaz a természet. Ám még ezen esetben is többnyire úgy jelenik meg a természettudomány mûvelése magának a kutatást végzõ alanynak számára. s annak értelmét a természet megértésére irányuló törekvésben látja. ezen morálisan kétségtelenül negatív motivációk dominanciája esetén is orientálja a kutatói tevékenységet. különösen 355–359.

Itt valójában a tudományfilozófia önreflexióra való képességérõl van szó: a kérdés az. amikor a cikk fizikai lektorálásának elmaradását másodrangú tényezõként értékeli. s azt rosszhiszemû rászedésként vagy méltatlan csalásként elítélni. . Hilgartner. s ez a szembenézés nem várható el a természettudósoktól. Stanley [1996]: Professor Sokal’s Bad Joke.124 Székely László sértett hangvételû deklarációk filozófiai színvonaltalansága és méltatlansága. hogy képes-e a tudományfilozófia szembenézni saját problémáival. május 21. (Moretti. In: Science.) 42 Ross–Robbins 1996. a témával kapcsolatban lévõ egészségügyi folyóirat – összesen 146 folyóirat! – bírálati rendszerét és publikációs politikáját.42 A folyóirat alapító szerkesztõje és sokáig meghatározó személyisége. E teszt akkor széles sajtóvisszhangot váltott ki. Stephen [1997]: The Sokal Affair in Context. Technology and Human Values. ha kizárólagosan hiteles fizikai kijelentések szerepeltek volna benne. ám ezt a veszélyt semmiképpen sem Sokal idézte föl. Nem adekvát ezért Sokal tréfáját erkölcsi kategóriákban minõsíteni. 55. hanem inkább arra példa. Egy másik – irodalmár professzor – hozzászóló pedig az ilyen jellegû panaszokat elavult. A természettudós reakciója csupán jelzés lehet. [22] 4: 506–523. „A tréfák lényegük szerint rosszak? A paródia immorális?” – kérdez joggal vissza a moralizáló állásponttal szemben John Brenkman (Brenkman. május–június: 61. s bár bosszankodást igen. hogy Sokal visszaélt fizikusi voltából adódó privilegizált helyzetével s azzal a bizalommal. John 41 A Sokal-tréfa moralizáló elítélésének markáns példáját adja Stanley Fish a New York Times hasábjain. hogy e módszer a megfelelõ idõpontban és módon alkalmazva igen hatásos lehet szunnyadó problémák markáns megjelenítésére. John [1996]: Letter to Lingua Franca. viktoriánus moralizálásként ítéli meg. Epsteint pedig szakmai etikai bizottság elé állították.) Az 1931-es Beck–Bethe–Riezler-paródia viszont annak idején a kor egyik neves természettudósát érintette. újraközölve: Lingua Franca: The Sokal Hoax… 64–67. Epstein ilyen tanulmányok beküldésével próbálta tesztelni a szociális munkával foglalkozó folyóiratok. In: Linga Franca. s nagyobbrészt akkor is ellátta volna funkcióját. s egyébként nehezen megjeleníthetõ álláspontok hatásos deklarálására. (Vö. amelyet a Social Text szerkesztõsége erre való tekintettel megelõlegezett számára: az eltorzított vagy kifejezetten hamis fizikai utalások csak egyik aspektusát képezték Sokal paródiájának. mely alapvetõen filozófiai jellegû. hiszen ez nem az õ szakterületük.) Persze az áltanulmányok elterjedése veszéllyel is járhat a tudományos publikációs rendszer – és ezáltal a tudományos közélet – szempontjából. hanem az a nyolcvanas évek végén történt kísérlet. május–június. mely elsõsorban a morális és a jogi aspektusokkal foglalkozott. A Social Text válasza a tréfát leleplezõ Sokal-cikkre implicit módon el is ismeri ezt. moralizálást azonban nem váltott ki. Franco [1996]: Lingua Franca. az idézett kérdések: 67). In: New York Times. melyben William M.41 Ugyancsak alaptalan arra hivatkozni. Sokal tréfája nem az immoralitásra. s néhány további. (Fish.

a nemek társadalmi helyzetével és szerepével foglalkozó tanulmányokba („gender studies”). a Social Text által elutasított. nem úgy. ami egy természettudós bármely kijelentéséhez hozzárendelõdik”.44 Persze – s erre Brenkman nem mutat rá –. m. 44 I. hogy a lélektan. s a Lingua Franca által közölt – hozzászólásában arra hívja föl a figyelmet. Nem véletlen ezért. Az a mód. Mara (1998): The Sokal Hoax: At Whom Are We Laughing? In: Physics Today. a Social Text e tévedése nem esetleges figyelmetlenség vagy melléfogás. E beállítódás tipikusan a szcientizmus jellemzõje. ahogyan neves posztmodern gondolkodók a matematika és a természettudomány fogalmait a pszichoanalízisbe. Heisenberg és Pauli – a fizikai ismeretek hiányával aligha vádolható szerzõk – filozófiai tárgyú eszmefuttatásaiban fedezi föl. hogy volt szerkesztõtársai alapvetõen filozófiai hibát követtek el. hogy éppen annak „hatása alá kerültek – talán egyenesen vágytak arra –. Sokal által parodizált posztmodern szövegek elõzményeit Bohr. s amiképpen egyes természettudományos állításokra mint saját elméletüket alátámasztó ismeretekre hivatkoznak – azaz Sokal és Bricmont terminológiájában kifejezve „visszaélnek” a természettudománnyal –: mindez a szcientizmus tipikus megnyilvánulása. szeptember: 29–34. Born. hogy Mara Beller a Sokal-vita kevés briliáns hozzászólásainak egyikében a természettudománnyal érintkezõ.45 akik éppen a természettudományokhoz kötõdõ különleges presztízs alapján érzik magukat följogosítva arra. 45 Beller.Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában 125 Brenkman – egykori folyóirata. amiként Bricmont és Sokal gondolta – a szóban forgó posztmodern szövegekkel szembeni 43 Brenkman 1996. 64–65. amit a természettudományokra irányuló kritikai tanulmányok [critical science studies] iránti elkötelezettségük alapján demisztifikálni szándékoznak: nevezetesen annak a túltengõ presztízsnek a hatása alá. s a természettudomány-ellenességnek az ilyen szcientista megnyilvánulásokkal való eklektikus keveredése épp a magát posztmodernként meghatározó filozófia egyik jellemzõje. 64. hogy „valami a gravitáció elméletében alátámasztja a pszichoanalízis elméletének ilyen és ilyen állítását”).43 Ennek jegyében „nem fedezték föl Sokal néhány kijelentésének szembetûnõen hamis voltát” (például azt. az irodalomelméletbe vagy a filozófiába átviszik. . az etika és a filozófia területén is szaktekintélyként lépjenek föl. s ez abból fakadt. Csakhogy ez a fölismerés egyrészt éppen megerõsíti – igaz.

126

Székely László

kritikát, másrészt még nyilvánvalóbbá teszi, hogy itt nem a természettudományról, hanem a filozófiáról van szó, s ezért alapvetõen nem a természettudományos fölkészültségen múlik a dolog. (Ennyiben a „természettudományokkal visszaélõ” posztmodern írások és az említett 20. századi természettudósok közötti párhuzam Bricmont és Sokal álláspontjának a kritikáját is adja.) A hivatkozott fizikusi megnyilvánulások tipikusan a saját területén elért eredmények hatására önmagát és a természettudományt egyaránt túlértékelõ, a filozófia, az etika, és más humán területekre merészkedõ természettudós szcientizmusának megtestesítõi. Amikor a szociálkonstruktivista tudományfilozófia és a tudományokkal kapcsolatos társadalmi tanulmányok engedtek a posztmodern csábításának, és szövetséget kötöttek vele – mely szövetség markánsan jelenik meg Bruno Latour személyében – , ezzel igen kétes, eklektikus talajra tévedtek, s ez a háttere annak a nyilvánvaló filozófiai jellegû melléfogásnak, melyet Brenkman a Sokal-paródia kapcsán joggal vet volt szerkesztõtársai szemére. (E súlyos következményeket nem annyira Sokal tréfája, hanem inkább Latour Einstein-tanulmánya reprezentálja, mely méltán vált Sokal és Bricmont bírálatának egyik kedvelt céltáblájává, s amely minden bizonnyal az egyik mintaként szolgált Sokal számára paródiájának megalkotásához.46) 4. A TUDOMÁNYOK HÁBORÚJÁN TÚL A Sokal-vita hullámai lecsillapodtak, s úgy tûnik, újra minden a régi. Bármily heves és nagy publicitású volt is e vita, a frekventáltan érintett tudásszociológiát és szociálkonstruktivizmust leszámítva mintha a tudományfilozófia – egyetemi falai között – érintetlenül maradt volna. Vagy talán éppen most, az iskola falai között érlelõdnek azok az új gondolatok, elképzelések és eszmék, amelyek majd évek múltán a kuhni fordulathoz hasonló új irányt adhatnak a tudományfilozófiának, melynek nyomán a természettudományos megismerés státuszával, racionalitásával, objektivitásigényével, episztemológiai értékével kapcsolatos kérdések újra intellektuális közüggyé válhatnak, s a tudományfilozófia újra megszólít-

46 Latour, Bruno (1988): A Relativistic Account of Einstein’s Theory of Relativity. In: Social Studies in Science, 18: 3–44.

Szcientizmus és antiszcientizmus a tudományfilozófiában

127

hatja a természettudósokat?47 Vagy ez hamis várakozás, s e kérdések már soha többé nem válhatnak úgy közüggyé, mint a Bécsi Kör, majd Popper, majd pedig különösképpen Kuhn és Feyerabend idejében azok voltak, s a Sokal-vitában átmenetileg újra ilyenné váltak? Lehet, hogy a genetikai manipuláció, a klónozás, a globális fölmelegedés és a jelenleg használatos energiahordozók kimerülésének közeledte, illetve a természettudományok fokozódó praktikus-technikai orientációja oly mértékben más kontextusba fogja helyezni a tudományok problémáját, hogy a természettudományra irányuló, a természet megértésével (a „természet igazságával”) kapcsolatos hagyományos s ma még eleven metafizikai jellegû intellektuális várakozás háttérbe fog szorulni? Esetleg még ennél is radikálisabb változások várnak ránk, s a természettudomány ma még karakterisztikus kulturális dominanciája fokozatosan redukálódni fog, s a kultúra radikális transzformációjával, valamint a mai természettudomány elõállító-manipulatív technikává történõ átalakulásával a Galileivel és Descartes-tal kezdõdött természettudományos világkorszak véget fog érni, s ezzel a tudományfilozófia is el fogja veszíteni jelentõségét? E kérdésekre a következõ években bizonyosan nem – talán majd évtizedek múlva – várhatunk választ. S az az új generáció, amely talán már a választ is tudni fogja, valószínûleg egészen más társadalmi és kulturális kontextusból fog visszatekinteni mai problémáinkra. Egy azonban bizonyos: az akkorra múlttá váló jelenünk intellektuális világa iránt visszatekintõen érdeklõdõ kutatók számára a nagy nyilvánosságot megmozgató Sokal-vita színvonaltalansága és éles polarizáltsága ellenére gondolkodástörténeti szempontból mindenképpen érdekesebb és informatívabb lesz, mint az iskolai falak közé beszorult, professzionális kortárs tudományfilozófia.
47 Bár jelenleg az iskolák sokaságára szakadt s részproblémáinak sokaságába belebonyolódott tudományfilozófia centrumában nehéz olyan irányokat, törekvéseket találni, melyek ilyen perspektívák felé mutathatnak, azonosíthatunk azért néhány olyan – az érdeklõdés perifériáján elhelyezkedõ, de lehetõségeit tekintve talán több figyelmet érdemlõ – próbálkozást, mely kivezethet a hamis dilemmából. Így Hacking 1999-ben megjelent könyvében (Hacking, Ian [1999]: The Social Construction of What? Cambridge: Harvard Univesity Press). Rorty – korábban idézett írásában – ilyen „harmadik” irányt vél fölfedezni, s ugyancsak ilyenként értékelhetõ a természettudományok hermeneutikai filozófiája, mely részben Husserlhez, részben Gadamerhez, de leginkább Heideggerhez kapcsolódik. (Vö. Schwendtner–Ropolyi–Kiss 2001, illetve: Margitay Tihamér–Schwendtner Tibor [szerk.] [2003]: Tudomány megértõ módban. Hermeneutika és tudományfilozófia. Budapest: L ’Harmattan Kiadó; Székely László [2000]: A természettudományok hermeneutikája és a tudománytörténet. In: Replika, 41–42: 149–161.)

KOMMUNIKÁCIÓ

Szavak és modellek
A vizualizáció szerepe az antik kozmológiában1 Betegh Gábor

1. CSILLAGÁSZAT , KOZMOLÓGIA ÉS VIZUALIZÁCIÓ Ha elõveszünk egy modern csillagászati ismeretterjesztõ mûvet, akkor abban szinte bizonyosan találunk majd ábrákat. Nem véletlenül. Hiszen összehasonlíthatatlanul könnyebb elmagyarázni az olyan alapfogalmakat, mint égi egyenlítõ, zenit, meridián, térítõk, ekliptika, ekliptikus sarkpont, tavaszpont és így tovább, egy vagy több szemléletes ábra segítségével, mint pusztán szavakkal. Az ábráról viszonylag gyorsan leolvashatjuk azt, amit egyébként csak számos körülményes mondat tudna leírni. Ráadásul az ábrán együtt, szinoptikusan láthatjuk azt, amit a szöveg csak lineárisan tudna megfogalmazni: így a különbözõ elemek egymáshoz való viszonyát is lényegesen jobban át tudjuk tekinteni, mintha csak a szövegre, saját geometriai képzeletünkre és belsõ térlátásunkra hagyatkozhatnánk. Másrészrõl fontos felfigyelnünk arra is, hogy az ábrák önmagukban nem lennének elégségesek, hiszen az ott látható geometriai formák értelmezésre szorulnak: a szövegre hárul a feladat, hogy elmagyarázza, a különbözõ vonalak, körök és ellipszisek közül melyek jelképezik egy égitest pályáját, melyek bizonyos égitestek pályájának határpontjait, és

1 A tanulmány kibõvített változatát lásd Betegh, Gábor (2002): Le problème des représentations visuelles dans la cosmologie présocratique: pour une histoire de la modélisation. In: Laks, André–Louguet, Claire (szerk.): Qu’est-ce que ce la philosophie présocratique / What is Presocratic Philosophy. Lille, 381–415. Köszönet Bodnár István hasznos megjegyzéseiért és az OTKA (FO 32471) támogatásáért.

132

Betegh Gábor

melyek pusztán a struktúrát kifejezõ geometriai alakzatok, melyeknek semmilyen fizikai entitás nem felel meg a valóságban. De ennél még többrõl is van szó, hiszen az önmagában álló ábra akár teljességgel félrevezetõ is lehetne. Például ha megnézzük az ismeretterjesztõ mûvekben az égi fõkörök fogalmát bevezetõ ábrákat, azt láthatjuk, hogy ezek egy olyan gömb felületén jelennek meg, amelynek középpontjában a Föld áll. Nyilvánvaló azonban, hogy a könyv szerzõi nem egy prekopernikus világképet hirdetnek – a szövegre hárul a feladat, hogy az ilyen lehetséges félreértéseket eloszlassák. Hasonló a helyzet a háromdimenziós modellekkel is. Vegyük például a csillagok relatív pozícióját szemléltetõ éggömböket. Egyrészt világos, hogy az ilyen eszközök által vizuálisan közvetített információt gyakorlatilag lehetetlen lenne pusztán szövegesen kifejezni. Az is világos azonban, hogy egy ilyen alapvetõ szemléltetõ eszközt is meg kell tanulni értelmezni. Az éggömbök látszólag nagyon hasonlítanak egy földgömbre. A használónak azonban meg kell értenie, hogy a modell interpretációja ebben az esetben teljesen más. Hiszen a földgömbbel ellentétben az éggömb nem egy fizikailag létezõ gömböt ábrázol, az ott szereplõ csillagok valójában nem egy gömb felszínén helyezkednek el, ezt a képzeletbeli gömböt nem kívülrõl, hanem mintegy belülrõl látjuk, a gömb középpontjába képzelt Földtõl az egyes csillagok nem egyenlõ távolságra helyezkednek el, és így tovább. Mindezt valakinek el kell magyaráznia annak, aki az éggömb segítségével most kezd ismerkedni a csillagos ég rejtelmeivel. Vajon milyen szerepe volt a vizualizációnak a görög csillagászati, kozmológiai hagyományban, és legfõképpen annak kialakulásában? A jelen tanulmányban amellett szeretnék érvelni, hogy a vizualizálás igénye egyidõs az elsõ tudományosnak tekinthetõ kozmológiai elméletek megfogalmazásával. Mi több, hogy a vizualizálás nem pusztán illusztráció volt a kozmológiai elméletek szemléltetésére, hanem alapvetõ episztemológiai szerepet játszott az elméletek megfogalmazásában és a görög kozmológia és csillagászat fejlõdési irányának meghatározásában. De vajon hogyan lehet mindezt bizonyítani? Hiszen a görög kozmológiai gondolkodás kezdetérõl semmilyen vizuális reprezentáció nem maradt ránk: sem ábrák, sem háromdimenziós modellek. A legrégibb fennmaradt éggömbök jóval késõbbiek – a legkorábbinak a Nápolyi Nemzeti Múzeumban õrzött Farnese Atlaszt szokás tartani, amely egy hellenisztikus kori eredeti 1–2. századi másolata. Másrészt a késõbbi

Szavak és modellek

133

szerzõk által idézett legkorábbi kozmológiai szövegeket õrzõ kéziratokban sem találhatunk ábrákat. Így tehát csak a szöveges forrásainkra tudunk támaszkodni, azokra a szövegekre, amelyek valamilyen módon tudósítanak az ábrák és modellek készítésérõl és alkalmazásáról. E tanulmány egyik fontos tanulsága az lesz, hogy az erre vonatkozó információk nagyon gyakran áttételesek, és nem ott szerepelnek, ahol azt esetleg elvárnánk. Mindazonáltal elsõre úgy tûnhet, könnyû dolgunk lesz. Diogenész Laertiosz ugyanis arról tudósít, hogy a milétoszi Anaximandrosz más tudományos eszközök mellett kozmológiai szemléltetõ eszközöket is alkotott:
[Anaximandrosz] találta fel a gnómónt, és – miként azt Favorinus mondja a Színes Históriában – Spártában felállított egyet, hogy jelezze a napfordulókat és napéjegyenlõségeket; továbbá idõmérõ eszközöket is készített. Õ rajzolta le elõször a föld és a tenger határvonalait, és még egy kozmoló~ giai modellt2 (sfai ra) is készített. (D. L. 2.1)

Ha elfogadjuk az anaximandroszi modellre vonatkozó diogenészi beszámolót, amelyet egyébként Plinius is explicit módon megerõsít (N. H. 2.31 és 7.203), akkor tételünk máris bizonyításra került: Anaximandrosz, akinek nevéhez fûzõdik az elsõ valóban jelentõs kozmológiai elmélet kidolgozása,3 egy kozmológiai vizualizációs eszközt is készített. A problémát csak az jelenti, hogy a filozófiatörténészek általában nem fogadják el a diogenészi beszámolót. Pontosabban annak csak utolsó, Pliniusnál is szereplõ, kozmológiai modellre vonatkozó részét szokták visszautasítani. A szövegben négyféle eszközrõl esik szó: gnómón, napóra, a tenger és a föld határait jelzõ ábra (periodosz gész) és a kozmológiai modell. Szinte mindenki elfogadja, hogy ha Anaximandrosz nem volt is a gnómón feltalálója, de alkalmazott ilyen eszközt, mint ahogy, ehhez kapcsolódóan, a napóra használatát sem kérdõjelezik meg. Végül azt is el szokás fogadni, hogy Anaximandrosz készített olyan ábrát, amely a lakott föld és a tengerek sematikus rajzát adta. Ezt egyébként megerõsíti két más for~ 2 A görög sfai ra szó elsõdleges jelentése gömb, amibõl elnyerte az „éggömb” technikai jelentést. E derivált jelentés miatt technikai használatában a szó nem csak gömb alakú modellt jelölhet. Világos, hogy az anaximandroszi modell például nem volt gömb alakú. 3 Az anaximandroszi elmélet úttörõ jellegét elemzõ klasszikus mû: Kahn, Charles H. (1960): Anaximander and the origins of Greek cosmology. Cambridge.

134

Betegh Gábor

rás is (Agathémerosz 1.1 és Sztrabón 1.7). Ezzel szemben a felsorolás negyedik elemét, a kozmológiai modellt, szinte minden modern értelmezõ anakronisztikusnak tartja: azt szokás mondani, egészen valószínûtlen, hogy már Anaximandrosz is készített volna ilyen eszközt.4 A következõkben amellett szeretnék érvelni, hogy az anakronizmusra hivatkozó érv könnyen támadható. A tanulmány nagyobbik részében azt fogom bemutatni, hogy a vizuális eszközök használata dokumentálhatóan jelentõs szerepet játszott már a preszókratikus korban is. Ennek bizonyítására az idõben visszafelé fogok haladni: a hellenisztikus kori forrásokkal fogom kezdeni, amikor a vizualizációs eszközök használata kétségbevonhatatlan, hogy innen kövessem az idõben egyre távolodva és Anaximandroszhoz egyre közelítve a vizualizációs eszközök, és elsõsorban a háromdimenziós modellek használatára vonatkozó mindinkább elmosódó, de véleményem szerint egyértelmûen felismerhetõ nyomokat. Ezt követõen, Anaximandroszhoz visszajutva, azt fogom bemutatni, hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik egy egyszerûen elkészíthetõ, de mégis szemléletes háromdimenziós modell konstruálását. Végül a tanulmány lezárásaként néhány általánosabb, a korai kozmológiai modellek használatára és szerepére vonatkozó elméleti konklúziót fogok megfogalmazni. 2. CICERO BESZÁMOLÓJA A kozmológiai, csillagászati modellek fajtáira és történetére vonatkozó vizsgálódásunk számára jó kiindulópontot jelent az a beszámoló, amelyet Cicero Az állam címû dialógusának elsõ könyvében olvashatunk. Philus, a beszélgetés egyik résztvevõje elmeséli, hogy Marcus Marcellus Szürakuszai elfoglalásakor a gazdag zsákmányból csak két dolgot kért magának: azt a két éggömböt, amelyeket Arkhimédész készített. Két különbözõ típusú modellrõl van szó. Az egyik egy az állócsillagok és a konstellációk relatív pozícióját bemutató tömör éggömb (görögül ~ ra), melyet Marcus Marcellus a Rómába szállítás után Vesstere¦; sfai ta templomában állíttatott fel. A másik egy úgynevezett armilláris gyû-

4 Couprie, Dirk L. (2001): Anaximander ’s discovery of space. In: Preus, Anthony (szerk.): Before Plato. Essays in ancient Greek philosophy, VI. Albany, 23–48, különösen 36, 46.

Platón tanítványa volt. de legalábbis azt. hiszen az égi fõkörök egy jelentõs része is éppen az állócsillagokhoz képest határozható meg. Elõször a tömör éggömb történetérõl a következõket mondja: Gallus kifejtette ugyanis. Teljességgel valószínûtlen egy ilyen éggömb idõbeli prioritása – és különösen az. aki. mint mondják. Ráadásul a csillagképek ábrázolásának gondolata már jóval Thalész elõtt megjelenik. Mindezt megerõsíti az.14) Ha Gallusnak igaza lenne. hogy a beszámoló Thalészra vonatkozó része nem más. mind a görög kozmológia általános fejlõdésének fõbb vonalai gyakorlatilag kizárnak egy ilyen hipotézist. Ha ez így lenne. amit Gallus a Thalész és az Eudoxosz által készített éggömb különbségérõl mond. ráfestette az állócsillagokat. Anaximandrosznál egy generációval még korábbra tudnánk visszamenni az idõben. Minden okunk megvan azonban arra. a Fiastyúkot. (1. miszerint az éggömbre majd csak az utóbbi tudós fogja ráfesteni az állócsillagokat. Mind Thalész közvetlen ión utódainak csillagászati elméletei. Ha pedig dekoratív célokra felhasználhatták a csillagképek ábrázolását. amikor Héphaisztosz elkészíti Akhilleusz pajzsát. a thalészi éggömbön csupán az égi fõkörök szerepelnének.Szavak és modellek 135 ~ rû (krikwt¾ sfai ra). hogy azt a másik fajta. Minden arra vall tehát. hogy kétségbe vonjuk. késõbb pedig a knidoszi Eudoxosz. az Óriont. Thalész kozmológiai elképzeléseire vonatkozó információink igen hiányosak. így teljes bizonyossággal nem zárható ki. amelyen a különbözõ tengelyek mentén elhelyezett különbözõ nagyságú koncentrikus gyûrûk az égi fõköröket és az égitestek pályáját reprezentálják. és azon többek között ábrázolja a fõbb csillagképeket. Elõször is egy tömör éggömb készítése nyilvánvaló módon feltételez egy szferikus kozmoszelképzelést. hogy öt-hat generációt kelljen várni az utóbbi megjelenésére –. amit Gallustól Thalész kapcsán hallunk.481–9). ilyen éggömböt elõször a milétoszi Thalész készített. 18. hogy az állócsillagokat egy gömbfelszínen képzeljük el. Láthatjuk ezt az Iliásznak abból a jól ismert részébõl is. melyben minden fontosabb tu- . A beszélgetés résztvevõinek Gallus. a tudós római konzul beszél a kétféle éggömb kialakulásáról és használatáról. hogy a milétoszi ily módon képzelte el az állócsillagok helyzetét – mindez azonban felettébb valószínûtlen. mint azon antik hagyomány megnyilvánulása. a Hûaszokat és a Göncölszekeret (Il. akkor hogyan is ne tennék ezt meg egy kifejezetten a csillagos ég bemutatását szolgáló éggömbön. tömör éggömböt már régen feltalálták.

akkor. Készítésükrõl és használatukról részletes leírást ad például Ptolemaiosz (i. a Hold annyi fordulattal maradt le a Nap mögött. század) hosszasan fejtegetik az armilláris gyûrûk tudományos szerepét. mert Cicerónak Eudoxoszról viszonylag közvetlen információi is lehettek. Az eudoxoszi eredeti ugyan nem maradt fenn. hogy a jelenlévõknek elmagyarázza az Arkhimédész által készített másik modell.14) Egy ilyen. hogy a már említett Farnese Atlasz eredetijéhez idõben nagyon közelinek és megjelenésében nagyon hasonlónak kellett lennie az Eudoxosz által készített tömör éggömbnek. század. Már csak azért is. Jelenségek címû nagy hatású mûve. a Holdnak és annak az öt égitestnek a mozgása jelenik meg. mint például Papposz (i. hogy miként lehet egyetlen forgatással megjeleníteni a többféle különbözõ sebességû és eltérõ pályájú mozgást. 4. mint ami ténylegesen megtörténne. amelyeket bolygóknak és úgymond kóborlóknak nevezünk. Aztán a Hold elérkezett arra a pontra. sz. Gallus ezek után tér rá arra. valóban. ebben a tekintetben csodálatra méltó Arkhimédész találmánya. Az égi topográfia részletes és pontos leírása pedig szinte szükségszerûvé teszi a vizuális megjelenítéseket is. illetve technikai felfedezés kiindulópontját Thalésznak. akinek késõbbi kommentátorai. sz. század) és Proklosz (i.1). ahol a Föld árnyéka… [a kéziratokban itt egy lacuna következik] (1. . és ily módon ugyanaz a napfogyatkozás jött létre a modellen. Almagest 5. 2.136 Betegh Gábor dományos. 5. de az aratoszi változatból kiderül. hiszen kiötlötte. mint ahány nappal lemaradna magán az égen. Az ilyen és ennél egyszerûbb armilláris gyûrûk az antik csillagászatban a demonstráció és a megfigyelések egyik legfontosabb eszköze volt. az armilláris gyûrû mûködését: De ezen az újabb típusú éggömbön a Napnak. sz. amelynek Aratosz által versbe szedett változatát Cicero maga fordította latinra. hogy Eudoxosz e mûvében részletes leírását adta az égi fõköröknek és a csillagképek relatív pozícióinak. a legendás archaikus tudósnak volt szokás tulajdonítani. Gallus beszámolójának Eudoxoszra vonatkozó része ezzel szemben történetileg sokkal hitelesebbnek tûnik. A csillagképek leírása és pozíciója is arra vall egyébként. és amikor Gallus mozgásba hozta a modellt. Eudoxosznak ugyanis volt egy az égitestekrõl és égi jelenségekrõl szóló. erre pedig a tömör éggömb nem lenne képes. minden bizonnyal összetett fogaskerékrendszeren alapuló és a bolygók relatív mozgását modellezõ planetárium valóban csodálatra érdemes szerkezet.

az armilláris gyûrûk készítésének és használatának jól meghatározott helye volt a matematikai tudományok rendszerében. 6: 23–54. Még fontosabb 5 Plutarkhosz: Marcellus 17. Ez az információnk Epikurosztól származik. mechanikai alkalmazását. hogy az i. hogy armilláris gyûrûkrõl kell. külön mûvet is szentelt az ilyen eszközök készítésének. hogy az epikuroszi támadás a küzikoszi iskola tudósai. De vajon milyen modellekrõl beszél Epikurosz? A Nap és a Hold nyugtára és keltére vonatkozó ismételt utalások azt mutatják. aki általában megvetette a matematikai tudományok gyakorlati. Jean-Paul (1984): Le „Commentaire” d’Hipparque. 29: 201–236.6 3. Arkhimédész pedig. hogy az eszközök belsõ sajátosságaiból és mûködésébõl nem vonhatunk le érvényes konklúziókat a kozmológiai és csillagászati entitások valódi viselkedésére vonatkozóan. 1. 2. sz. La sphère mobil. 6 Nadal. nemcsak tömör éggömböt. In: Cronache Ercolanesi. amelynek egyik fontos eleme azt mondja ki. 8 Sedley 1976. e. aki A természetrõl címû monumentális mûvének 11. különösen a 35. hiszen a tömör éggömbökkel csak az állócsillagok nyugtát és keltét lehet modellálni. században élt Geminosztól (pontosabban az õt idézõ Proklosztól).5 Ptolemaiosz beszámolói alapján pedig szinte bizonyosan állíthatjuk azt is. vagyis jóval Hipparkhosz elõtt. század közepén alkotó Hipparkhosz is már alkalmazott ilyen eszközöket. I. annyi azonban kiderül. vagyis Epikurosz tanítványai ellen irányul. A KÜZIKOSZI TUDÓSOK MODELLJEI Egy nem várt forrásból azonban az is kiderül. hogy Eudoxosz iskolájának tagjai a hellenisztikus kor legelején. David (1976): Epicurus and the mathematicians of Cyzicus.Szavak és modellek 137 Miként ezt megtudhatjuk az i.8 A szövegrészlet egy igen töredékes papiruszon maradt fenn. 7 Szövegkiadás és interpretatív jegyzetek: Sedley. hogy Epikurosz egy részletes episztemológiai megkülönböztetéseken alapuló radikális kritikát dolgoz ki. In: Archive for the History of Exact Sciences. de az égitestek relatív mozgását modelláló armilláris gyûrûket is készítettek. Robert–Brunet. hogy szó legyen.3–5. .7 David Sedley pedig azt is kimutatta. könyvében egy gondosan kidolgozott és jól argumentált támadást indít a háromdimenziós modellek csillagászati használata ellen.

hogy az eudoxoszi elmélet sajátosságai miatt ezek az eszközök konceptuálisan különböznek a késõbbi armilláris gyûrûktõl (mint például Arkhimédész Cicero által említett modelljétõl). 130. akkor az égi fõkörökön kívül bolygónként legalább két gyûrût kellett tartalmazniuk. hogy egyetlen eszköz ábrázolni tudja az összes ismert bolygó mozgását. mint például a fogyatkozásokat. Ez az elmélet az egyes bolygók látható mozgását négy (illetve a Kallipposz által továbbfejlesztett változat szerint öt) koncentrikus gömbhéj mozgásának eredõjeként írja le. Az epikuroszi töredékek alapján lehetetlen rekonstruálnunk. hogy a küzikosziak által használt modellek mozgathatóak voltak. amelyet aztán a modell interpretációjában bármely ismert bolygóval azonosíthatunk.138 Betegh Gábor az Va kolumnában található megjegyzés. hanem elég. hogy Eudoxosz és követõi fontosnak tartották az elmélet mechanikus modellálását. Természetesen nem szükséges. Ha pedig azt akarjuk.–Mendell. Ha azonban – miként ez kiderült – képesek voltak ábrázolni a kelet–nyugati és a retrográd mozgásokat. Hiszen a homocentrikus szférák elmélete olyannyira 9 Mendell. Stanford. . és képesek voltak ábrázolni a bolygók retrográd mozgását is. amely szerint a küzikoszi tudósok pusztán az eszközök viselkedése alapján „ellentétes felkeléseket és nyugvásokat” (™nant…ai ¢natolaˆ kaˆ dÚseij) tulajdonítanak egyes égitesteknek. amit Eudoxosz és tanítványa. hogy mindezen mozgásokat képes legyen koordinálni. melyek mozgását feltehetõleg egy fogaskerékrendszer koordinálta. hogy az eszköz további csillagászati jelenségeket. és a fogaskerékrendszert úgy kell megalkotnunk. In: Suppes. Henry (szerk. hiszen míg az elõbbiekben az egyes bolygókhoz több gyûrû tartozik és az egyes gyûrûk állandó irányú és sebességû mozgást végeznek. is képes legyen bemutatni. de annak mozgása nem egyenletes. Ez a megjegyzés egyébként teljesen jól megfeleltethetõ annak. Érdemes azt is megjegyeznünk. Julius M. hogy az említett modellek az elméletet annak melyik komplexitási fokán jelenítették meg. egyáltalán nem meglepõ. Kallipposz elméletérõl tudunk. addig az utóbbiakban az egyes bolygókhoz csak egy gyûrû tartozik. Patrick–Moravcsik. Bármilyen összetettek voltak is ezek a modellek. ha a modell egyetlen bolygó mozgását mutatja.9 Az eszköz azonban még így is figyelemreméltóan összetett lesz. Essays in Memory of Wilbur Knorr. Ebbõl arra kell következtetnünk. Henry (2000): The Trouble with Eudoxus.): Ancient and Medieval Traditions in the Exact Sciences. akkor természetesen meg kell kettõznünk a gyûrûk számát.

hogy annak egyes körei. hogy Timaiosz itt azt mondja: a bolygók relatív mozgását. Kövendi Dénes fordítása. hiábavaló fáradság volna. a Timaioszban is találhatunk egy olyan megjegyzést. továbbá.) A görög mondat számos interpretációs és fordítási nehézséget vet fel. egymás melletti helyzetüket és köreiknek hátrálásait. hogy valódi megértése aligha lehetséges. milyen ontológiai komponensekbõl és milyen matematikai struktúra szerint épül fel a Világlélek. és hányan átellenbe. . (40 c–d. miután elmondta. amit az eudoxoszi elmélet kapcsán is elmondtunk: az égitestek relatív mozgását leíró elmélet alapvonalait kifejezhetjük pusztán szavak segítségével – ám ha a relatív mozgások összetett rendszerét és a komplexebb égi jelenségeket is meg akarjuk érteni. Nem véletlen. illetve értetni. az értelmezõk túlnyomó többsége azonban egyetért abban. hogy látnánk ezeknek az utánzatait (¥neu di/ ~ Ôyewj toÚtwn aâ tw n mimhm£twn). de még a statikus ábrák is csak korlátozott segítséget jelenthetnek. akik nem tudnak értelmesen gondolkozni – mindezt elmondani anélkül. hogyan helyezkednek el egymáshoz képest. akkor nem elég a szöveges magyarázat. hogy egymás mögé és egymás elé kerülve. Henry [2001]: Introduction to Ancient Mathematical Astronomy). A TIMAIOSZ Platón nagy kozmológiai szövegében. Timaiosz. bizonyos idõnként elsötétülnek számunkra. majd ismét feltûnve félelmet okoznak és jelt adnak a jövendõ felõl azoknak. hogy az eudoxoszi elmélet rekonstruálása. melyek az égitestek pályájának felelnek meg. ha pusztán belsõ térlátásunkra támaszkodunk. ami pontosan megfelel annak. majd elõrehaladásait. továbbá.Szavak és modellek 139 komplex. így folytatja: De leírni e csillagok kartáncát. hogy összekapcsolódásaik alkalmával ez isteni lények közül melyek jutnak egy látóvonalba. a fogyatkozásokat és okkultációkat csak látható modellek segítségével tudjuk igazán megérteni.10 4. értelmezése és oktatási célú bemutatása manapság leginkább háromdimenziós komputeranimációk segítségével történik. Vajon milyen modellekre utalhat Timaiosz? A szöveg természetes 10 Lásd például a Mendell által készített CD-romot (Mendell.

David R. hogy az a leírás. Érve pedig így szól: „Abszurd lenne azt feltételeznünk. Éppen ellenkezõleg – és talán ez lenne e tanulmány legfonto11 Dicks. mind a tudományos kapcsolatok tekintetében nagyon közel vannak a platóni Akadémiához. hogy a démiurgosz miképp alkotta meg a Világlelket. amely szerint a bolygómozgások elmélete maga is meglehetõsen új volt Platón korában. esetleg ábrákra utalhat. Harmadrészt. melyet egy elsüllyedt hajó roncsai között találtak meg. amellyel egy armilláris modell elkészíthetõ. Jellemzõ módon e természetesnek tûnõ interpretáció ellenében is felhoztak már anakronizmusra hivatkozó ellenérveket. Ezt látszik alátámasztani egyébként az is.140 Betegh Gábor módon azt sugallja. In: Transactions of the American Philosophical Society. Ithaca–New York. valójában jól megfeleltethetõ annak a tevékenységsornak. mint láthattuk. Eudoxosz Platón közvetlen munkatársa volt. Dicks a rá egyébként is jellemzõ szkepszissel például az mondja. (1970): Early Greek astronomy to Aristotle. hogy egy mozgatható armilláris gyûrûrõl van szó. hogy egy Platónhoz idõben közelebbi példával szolgáljunk: bár szinte semmilyen független szöveges vagy régészeti forrás sem segíti a megjegyzés értelmezését. Derek de Solla (1974): Gears from the Greeks. Arisztotelésznek az Állatok mozgásáról címû értekezése egyértelmû utalást tartalmaz bizonyos automaták. hogy egy ilyen viszonylag komplikált eszköz ismert lett volna Platón korában. például radikálisan megváltoztatta az ilyen irányú elképzeléseinket: elõzõleg senki sem merte volna feltételezni. Eudoxosz tanítványai által alkalmazott modellek – melyek. hogy a szöveg feltehetõleg csak egy tömör éggömbre. hiszen a megkövetelt funkciókat csak egy ilyen típusú eszköz tudja betölteni. minden valószínûség szerint szintén mozgatható armilláris gyûrûk voltak – mind idõben. mechanikus önmozgó babák használatára (710b). . A hihetetlenül összetett fogaskerékrendszeren alapuló úgynevezett Antiküthéra szerkezet. megint csak nem bizonyít semmit. 12 Az Antiküthéra szerkezetrõl lásd Price. amikor az égi szféra fogalma maga is újdonság volt. fennmaradt szöveges forrásaink alapján képzelnénk. amely elmeséli. 64: 3–70. És végül Dicks azon megjegyzése. David R. és valójában még igen kevés ismerettel rendelkeztek a bolygókról. 120.12 Másrészt. mint ahogyan azt egyébként.”11 Véleményem szerint Dicks érve nem meggyõzõ. hogy a korban akár csak fele ilyen bonyolult mûszereket tudtak építeni. így a küzikoszi iskolában. Elõször is már többször kiderült: az ókori mechanikai ismeretek sokszor messze fejlettebbek.

14 D. L. másrészt jelentõs mechanikai újításai is voltak. és másrészt kizárjuk azt. Dicks és Wilbur Knorr szerint nem. éppen azért. Anélkül. illetve demonstrálhatók. mint az eudoxoszi armilláris gyûrûkhöz. Annyi azonban bizonyos. 8. Külön problémát jelent. 13 Van der Waerden. Egy kicsit úgy. hadd jegyezzek meg csak annyit. beleértve azt is. hogy közelebbrõl milyen viszony van a Timaioszban említett modell és a küzikosziak által használt eszközök között. ami a modellek episztemológiai és didaktikus használatára vonatkozik? Önmagában az. hogy a Timaiosz és specifikusan annak asztronómiai elmélete erõs püthagoreus hatást mutat. hogy Arkhütasz az ehhez szükséges összes diszciplínában dokumentálhatóan jelentõs eredményeket ért el: úttörõ kutatásokat végzett a geometriai testek mozgásának területén. akkor honnan erednek Platón idevonatkozó ismeretei. és az azok konstruálásához szükséges mechanikai ismeretek ugyancsak püthagoreus hatást mutatnak. hogy a háromdimenziós modellek alkalmazása. hogy Platón a Timaiosz írásakor már ismerte-e az eudoxoszi homocentrikus szférák elméletét. mert az elmélet részletei csak a látható modellen keresztül dolgozhatók ki. közelebbrõl pedig Arkhütasz eredményeire vezethetõk vissza. Bartel L. 336. A kérdés részben az.13 Véleményem szerint azonban jó okunk van feltételezni azt is. Pr.83 és Ariszt. 26 és 29. hogy e hipotézis mellett részletesebben is tudnék most érvelni. Cambridge. Walter (1972): Lore and science in ancient Pythagoreanism. hiszen egy-egy égitesthez csak egy-egy gyûrû tartozik. hogy pusztán az akadémiai csillagászati kutatások eredménye. valamint Burkert. De ha a Timaioszban kifejtett bolygóelmélet és a hozzátartozó modell nem Eudoxosz hatását mutatja. 915a25. Amsterdam.Szavak és modellek 141 sabb tézise – az elmélet megalkotása és a hozzátartozó modell konstruálása egy idõben történik. nem igényel külön bizonyítást.14 A kozmológiai és csillagászati elméletek modellezéséhez pedig éppen ezen ismeretek összekapcsolására van szükség. hogy egy a Timaiosz által leírt elmélethez tartozó modell mûködési elvét tekintve közelebb áll az arkhimédészi. . Mass. különösen érdeklõdött a különbözõ körmozgások iránt. (1951): Die Astronomie der Pythagoreer.. ahogy egy geometriai tétel bizonyítására szolgáló ábra sem csak a tétel ismertté válása után jelenik meg.

(1968): Aristophanes: Clouds. ARISZTOPHANÉSZ. a föld egészét. (Felhõk. úgy tûnik. Dover véli. ad loc. Látod. ~ TANÍTVÁNY: Ez meg itt a föld teljességének térképe [gh j per…odoj p£shj]. A legegyszerûbb a harmadikként említett térkép: ez egy a lakott földet és a tengereket sematikusan ábrázoló rajz. Kenneth J. vonalzó stb. SZÓKRATÉSZ ÉS A PRESZÓKRATIKUS TERMÉSZETFILOZÓFUSOK Betegh Gábor Amikor Sztrepsziadész a Szókratész tanítványával folytatott bevezetõ beszélgetést követõen elõször belép a Gondolkozdába. SZTREPSZIADÉSZ: Na. miként azt a modern kommentárok közül például Kenneth J. Ennél sokkal kevésbé világos a másodikként említett geometria – a szót éppen az értelmezés problematikus volta miatt nem is fordítottam le. az meg mire jó? TANÍTVÁNY: A földet felmérni. amilyet a tanulmány elején idézett Diogenész Laertiosz-i beszámoló Anaximandrosznak is tulajdonít.) fed. SZTREPSZIADÉSZ: Melyiket? A kiparcellázandót? TANÍTVÁNY: Nem. figyelmét mindenekelõtt az iskolában található tudományos eszközök kötik le. hát ez meg micsoda? Mondd már el! TANÍTVÁNY: Ez itt egy asztronomia [¢stronom…a]. 200–207) A részletben háromféle tárgyról vagy tárgycsoportról esik említés. hogy a geometriát a tanítvány a szó etimológiájának megfelelõen a föld felméré15 Dover. pinaxokra történik (Schol. itt van Athén. Oxford. már az ókor késõbbi századaiban is problémát jelentett. V). Így vagy úgy. amelyek pontosabb meghatározása. amely szerint az utalás diagramokat és bizonyításokat tartalmazó táblákra.142 5. SZTREPSZIADÉSZ: Hát ez? TANÍTVÁNY: Ez meg egy geometria [gewmetr…a].15 de azt az antik scholionok által javasolt megoldást sem zárhatjuk ki. Gyorsan meg is kérdezi a tanítványt: SZTREPSZIADÉSZ: Az istenekre. A kifejezés talán geometriai eszközöket (körzõ. . SZTREPSZIADÉSZ: Micsoda civilizált egy találmány! Demokratikus és egyszersmind profitábilis. a komikus hatás abból fakad.

az így megszerezhetõ földterületek szempontjából tekinti. tekergõ csövekkel.). és feltehetõleg a darab athéni közönsége számára a csillagászati. amelyek hozzátartoztak az elõadások színteréül szolgáló csarnok berendezéséhez: miként minden tanár. In: Journal of Philology. A kérdés azt hiszem. míg Sztrepsziadész rátesz egy lapáttal.Szavak és modellek 143 sére – bár feltehetõleg tudományos célú felmérésére – korlátozza. míg más scholionok szerint (Schol. armilláris gyûrûkre és éggömbökre történik utalás. hanem egy 16 Jackson. 1070a23 sk. de legalábbis a realitáshoz közeli berendezési tárgyak. annyi bizonyos. Az arisztophanészi szöveg igen fontos számunkra. A scholionok egy része szerint (Schol. amely többek között az anyag és a forma megkülönböztetését. Véleményem szerint a nevezetes bronzgömb. de azt egybõl felismerjük: egy tudós laboratóriumában járunk. Kicsit oly módon. A filozófiai iskolák berendezéséhez tartozó reprezentációs eszközök kapcsán hadd kockáztassak meg egy hipotézist. mi több. hogy a Gondolkozdában helyet kaptak a csillagászati. villogó gombokkal és számítógépekkel teli helyiség: ugyan nem tudjuk. R és E) inkább modellekre. és a földmérést csak annak gyakorlati haszna felõl. illetve eszközcsoport nyilvánvaló módon azt a célt szolgálja. kozmológiai elméletek vizualizálását szolgáló eszközök. Arisztophanész. 1023b20. Metaph. Arisztotelész is a közvetlenül jelen lévõ tárgyakat vette alapul a szemléltetéshez. De Anima 403a13a. diagramokra kell gondolnunk. de más tantételeket is oly gyakran példáz (De Caelo 278a1–3. illetve vizuális reprezentációk lényegileg hozzátartoznak egy filozófus/természettudós iskolájának berendezéséhez: ezek azok a reális. amelyek elsõként felkeltik az oda belépõ figyelmét. Számunkra a legérdekesebb azonban az elsõként említett asztronomia. mértani és geográfiai eszközök. ezek azok.16 Arisztotelész visszatérõ példái olyan tárgyakon alapulnak. Miként azt Henry Jackson klasszikus tanulmányában kimutatta. ez egyes eszközök milyen célt szolgálnak. A három eszköz. mint Szókratész híres kosara. amelyek megteremtik az alapot a késõbbiekben bevezetésre kerülõ olyan komikus túlzásokhoz. nem egy sima gömb. bármelyik megoldást választjuk is azonban. Henry (1920): Aristotle’s lecture-room and lectures. nem eldönthetõ. V) ebben az esetben is pinaxokon szereplõ csillagászati és kozmológiai ábrákra. hogy megteremtse a tudományos iskola miliõjét. 1033a29–34b11. 35: 191–200. mint amikor manapság egy filmben feltûnik egy gõzölgõ lombikokkal. .

hogy õ maga széles körben alkalmazott volna ilyen eszközöket. hogy az iskola felszereléséhez tartoztak többek között a Felhõkben említetthez hasonló pinaxokon szereplõ világtérképek (D. Ebben az analógiában a tudományos eszközök veszik át a kultikus tárgyak szerepét: egy filozófiai iskolában folyó tevékenység éppen olyan elképzelhetetlen ezen eszközök használata nélkül. Robert S. meglehetõsen valószínûtlenné teszi. Paul A. Mindaz. de a gyanútlan közember elcsábításának és elkábításának is legfõbb eszközei. L. amit Szókratészról más forrásokból. miként azt láthatjuk többek között a tanulmány elején Anaximandrosz kapcsán idézett diogenészi szövegben is. Ithaca–London. (1994): Socrates in the Clouds.17 Ehhez még azt is hozzátehetjük. az arisztophanészi Szókratész-portré csak kis mértékben alapul a történeti Szókratész filozófiai és tudományos nézetein és gyakorlatán: Arisztophanész sokkal inkább a preszókratikus filozófus/természettudós paradigmatikus alakját akarta színpadra vinni. (1972): Scientific apparatus on stage in 423 B. Brumbaugh egy más kontextusban kifejti. In: Yale Classical Studies. (Maga a sfai ra szó egyébként minden további nélkül vonatkozhatott specifikusan kozmológiai modellekre.144 Betegh Gábor ~ tömör éggömb volt. aki azonban véleményem szerint szükségtelenül szûkíti le a Felhõk Szókratészában ábrázolt filozófus/természettudós mintaképét az apollóniai Diogenészre. 18 Errõl lásd például Vander Waerdt.C. In: Uõ (szerk. ahogy a 17 Brumbaugh. Az arisztophanészi karikatúra pedig csak akkor lehetett hatásos. 51). elsõsorban Xenophóntól és Platóntól megtudunk.) Theophrasztosz Diogenész Laertiosznál fennmaradt végrendeletébõl azt mindenesetre megtudhatjuk. 5. 48–86. A darabon végigvonul a filozófiai iskola és a misztériumvallások közötti folyamatos párhuzam és kontraszt. . 217. hogy a filozófusok/természettudósok használtak ilyen reprezentációs eszközöket. ha az athéni közönség legalább hozzávetõlegesen tudott arról. mint egy orphikus vagy dionüszoszi misztériumvallásba történõ beavatás a misztikus kosár és az abban rejlõ szent tárgyak nélkül. Ám az általánosan elfogadott értelmezés szerint.18 Az arisztophanészi ábrázolás azt is mutatja tehát. Miként azt Robert S. 22: 215–221.): The Socratic movement. hogy az arisztophanészi ábrázolásban ezen instrumentumok használata nemcsak központi szerepet játszik a filozófus gyanús mesterkedéseiben. a Felhõkben folyamatosan összekapcsolódik az új mûveltséget hirdetõ filozófus/természettudós tudománya és a tudományos (illetve áltudományos) eszközök használata.

. mert a források töredékes volta csak nagyon hipotetikus tézisek megfogalmazását teszi lehetõvé. Ugyanennek a konvenciónak egy késõbbi példáját mutatja a Pompejibõl származó és a Nápolyi Régészeti Múzeumban õrzött úgynevezett Filozófus-mozaik is. egy éggömb szerepel. hogy Anaximandrosz után néhány generációval a kozmológiai. Assen–Maastricht. Arról is volt már szó. ad loc. és így ezek az elemzések nem bírnának jelentõs bizonyító erõvel Anaximandroszra nézve. amint éppen egy ~ csillagászati modellt (sfai ra £strologik») vizsgált (838D). hogy Gorgiasz fõ tevékenységét a csillagászati vagy a kozmológiai kutatás jelentette volna. Erre a jelenségre találhatunk egy másik jó példát is a preszókratikus kor végérõl. E szerint az emlékmû úgy ábrázolta Gorgiaszt. szerint Parmenidész B12-es töredéke egyértelmûen egy armilláris gyûrût. ANAXIMANDROSZ KOZMOSZA ÉS KOZMOSZMODELLJE Miként a tanulmány elején már láthattuk. amely egy armilláris gyûrût vagy éggömböt helyez „a tudós férfiú” környezetébe. (1986): The fragments of Parmenides. azaz egy látható modellt vesz alapul a kozmosz struktúrájának leírásához.Szavak és modellek 145 közkeletû elképzelésekben a „tudós” figurájához kezdenek hozzátapadni az ilyen eszközök. ha egyértelmûen megcáfolni nem képes is. Diogenész Laertiosz és Plinius szerint Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. A Plutarkhosznak tulajdonított A tíz szónok élete címû mû Héliodórosz útleírása alapján leírást ad Iszokratész temetési emlékmûvérõl. hogy a Diogenész Laertiosz által Anaximandrosznak tulajdonított tudományos eszközök közül csak ezt nem szokás elfogadni.19 6. amelyen a vitatkozó filozófusok között egyetlen tárgy. hogy például Coxon. mint megtudjuk. de jelentõs mértékben meggyengíti az Anaximandrosz modelljével kapcsolatban felhozott anakronizmusérvet. Semmilyen egyéb forrásunk sem utal arra. illetve csillagászati reprezentációs eszközök használata szervesen hozzátartozott a tudományos kutatás és oktatás gyakorlatához. Hadd utaljak mindazonáltal arra. melyen. sokkal inkább annak a modern korig ható ikonográfiai konvenciónak egy korai megnyilvánulását láthatjuk itt. a többi neves szónok ábrázolása is szerepelt. mégpe19 A preszókratikusok közbülsõ generációira most azért nem térek ki részletesebben. A Felhõk leírása alapján véleményem szerint nagy biztonsággal állíthatjuk. Allan H. Ez a megfontolás pedig.

Ez utóbbi értelmezés mellett vélemé- 20 Lásd például Couprie. Az anakronizmus vádját általánosabb értelemben fentebb megpróbáltam cáfolni. nagymértékben függ attól. hogy a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi) 9 egység átmérõjû(ek). A következõkben ennél specifikusabban azt szeretném bemutatni. amelyeket sûrû. . IXa és IXb ábra. Egyrészt vitatott.146 Betegh Gábor dig a beszámoló feltételezett anakronizmusa miatt. a legkülsõ gyûrû (vagyis a Napé) 27 egység átmérõjû. de olyan is. Egyes forrásaink számadatokat is közölnek: a Föld magassága egyharmada átmérõjének. A legkülsõ gyûrû a Napé. Egyes értelmezõk szerint a gyûrûket toruszokként. legbelül pedig a csillagok gyûrûje (vagy gyûrûi). más szóval nagy átmérõjû. hogy vajon valószínûsíthetõ-e. amely egyszerû eszközökkel is szemléletesen modellezhetõ. míg a középsõ gyûrû (vagyis a Holdé) 18 egység átmérõjû. L. vagy egyenesen lehetetlen lenne adekvát modellt készíteni. In: Apeiron. amit viszonylag nagy biztonsággal állíthatunk. különösebb mechanikai ismeretek nélkül is elkészíthetõ legyen. A Föld lapos körhenger. (1995): The visualization of Anaximander ’s astronomy.20 Más értelmezõk szerint azonban nem toruszokra. Hiszen az. hanem a levegõburkon lévõ nyílások. mit gondolunk magáról a modellezett elméletrõl. Anaximandrosz létrehozott egy ilyen modellt. Az egyes rekonstrukciók két fontos kérdésben térnek el egymástól. hanem hengergyûrûkre. amelynek felsõ. eggyel beljebb van a Hold gyûrûje. hogy annak háromdimenziós modellje viszonylag könnyûszerrel. az elõzõ adatokból valószínûsíthetõ. vagy ha úgy tetszik. D. A problémát természetesen az jelenti. A kozmoszt a végtelen kiterjedésû apeiron veszi körül. Nézzük elõször. amelyeken keresztül kitörhet a gyûrûkbe foglalt tûz. Az elmélet ugyanis lehet olyan. azaz körbehajtott körhengerekként. Bár errõl antik forrásainkban nincs szó. átláthatatlan levegõburok vesz körül. felfújt gumibelsõkként kell elképzelnünk. hogy az anaximandroszi kozmológiai elmélet sajátosságai lehetõvé teszik. hogy Anaximandrosz kozmológiájának rekonstrukciója vitatott. 28: 159–182. hogy a Nap és a Hold gyûrûjét miként kell elképzelnünk. A Föld körül koncentrikusan különbözõ átmérõjû tûzgyûrûk helyezkednek el. mi az. Az általunk látott égitestek valójában nem önálló testek. viszonylag vékony falú csövekre kell gondolnunk. amelyhez nagyon nehéz. behorpadt felületén lakunk mi. A kozmosz középpontjában a Föld helyezkedik el.

) A fakéreghasonlat. mint toruszokra enged következtetni. Egyes értelmezõk ezért úgy gondolják. hogy a csillagokat jelentõ rések nem egy. amely szerint a csillagok (pontosabban a látható csillagoknak megfelelõ nyílások) is egy hengergyûrûn. B. bár a Nap és a Hold gyûrûjénél lényegesen hosszabb hengergyûrûn helyezkednek el. miként fát a kéreg. (Pszeudo-Plutarkhosz. amit a csillagokról kapunk? Hiszen mi az égbolton elszórva mindenütt. hogy az égbolt tengelyéhez közel is láthassunk csillagokat. hogy a csillagokat a legegyszerûbb nem egy vagy több hengergyûrûn. hiszen akkor azt is feltételeznünk kellene. Sztromateisz 2. hanem sok gyûrûn helyezkednek el? Ez viszont egy nagyon bonyolult elméleti modellt eredményezne. az antik forrásokkal legjobban összeegyeztethetõ és az Anaximandrosznál oly fontos szimmetriaszempontokat leginkább figyelembe vevõ modell mégiscsak az. G. és nem csak egy (akármilyen széles) hengerpalást felszínén látunk csillagokat. Véleményem szerint ezért a leggazdaságosabb. amely a filozófiatörténészek szerint nagy valószínûséggel Anaximandrosztól magától ered. kiemelés tõlem. . Továbbá ahhoz nagyon-nagyon távoli. hogy ezek a gyûrûk folyamatosan összehangolt mozgást végeznek. vagy nagyon-nagyon kicsi gyûrûket kellene elképzelnünk. minden antik szerzõ csak gyûrûkrõl beszél. sokkal inkább hengergyûrûkre. hogy ez a modell nem oldja meg azt a kérdést. hanem egy gömbfelszínen elhelyeznünk.21 Kétségtelen. hogy e világ keletkezésekor az örökké létezõbõl kivált a meleg és a hideg magja. Vajon arról van-e szó. Paul [1887]: Pour l’histoire de la science hellène: de Thalès à Empédocle. Paris) fejtette ki. Erre viszont semmilyen antik forrás nem utal.Szavak és modellek 147 nyem szerint nagyon erõs érv a gyûrûk kialakulására vonatkozó kozmogóniai leírás: [Anaximandrosz] azt mondja. és ebbõl valamiféle tûzkör nõtte körbe a földet körülvevõ levegõt. A másik problémát az állócsillagok (és az azoktól Anaximandrosz által még nem megkülönböztetett bolygók) jelentik: hogyan egyeztethetõ össze a gyûrûkkel operáló anaximandroszi modell – amely meglehetõsen jól mûködik a Nap és a Hold esetében – azzal a látvánnyal. hogy a sarkpont körül is hogyan láthatunk csillagokat – ám egyik rekonstrukció sem teljesen problémamentes. 21 Ezt a rekonstrukciót ismereteim szerint elõször Tannery (Tannery.

Anaximandrosz módszere nem az. mellérendelõ szerkesztésnek a felváltását jelenti. Ám a Tartarosz leírását sem úgy végzi. hogy a hagyomány által szentesített három nagy világrégió között valamilyen térbeli kapcsolatot teremtsen. Az elmélet sajátosságai miatt könnyen átlátható a modell is: például a leghosszabb gyûrû van legbelül. vagy csak nagyon bajosan integrálhatók egyetlen sémába: grafikusan nem ábrázolhatók ellentmondásmentesen. Hésziodosz a három nagy világrégió közül csak a Tartaroszról ad részletesebb leírást. a geometrizáltság és a redukció éppen ennek a parataktikus. A szimmetria ebben az esetben az a legegyszerûbb eszköz. hogy ezek a helyszínek egymáshoz képest hogyan helyezkednek el: a leírás egyes részeit csak a legáltalánosabb helyhatározó szavakkal – „ott”. A modell egyes elemeit a megfelelõ szögben egy tengellyel rögzíthetjük. Látható. A világot felépítõ nagy régiók szimmetrikusan helyezkednek el: legfelül az ég. Érdemes ebbõl a szempontból rövid összevetést tennünk a hésziodoszi Istenek születésében szereplõ kozmikus topográfiával. Ráadásul a topográfia egyes elemei ellentmondásokat tartalmaznak. majd a nagy vonalakat kitölti részletekkel. és ezért nem. Nem ezt teszi. akkor egy olyan kozmológiai elméletet kapunk. míg a rövidebb gyûrûk (a Nap és a Hold gyûrûje) kívül. Pusztán arra van szükség. középütt a Föld. ezzel szoros összefüggésben pedig viszonylag könnyen elkészíthetõ vizuális reprezentációja. igen vázlatos érvek elfogadhatók. „elõtt” – köti össze. amelynek segítségével a lehetõ legkevésbé specifikus módon össze lehet kapcsolni elõre megadott elemeket. Az anaximandroszi kozmológiában a szimmetria. alul a Tartarosz. A leírás összességét a különösebb struktúra nélkül egymás mellé helyezett elemek egymásutánja adja. az üllõ pedig kétszer kilenc napig repül az egyes szintek között (Thgn.148 Betegh Gábor Ha a fenti. Ám arról szinte semmit sem mond. amelyhez igen könnyû konstruálni egy háromdimenziós szemléltetõ modellt. hogy mindez különösebb technikai tudás nélkül is megvalósítható. hogy érdekes le- . hanem részletesen és érzékletesen leírja annak egyes részleteit. A hosszú csõbe pedig legbelülre belehelyezhetjük a Földet jelképezõ 3 egység átmérõjû és 1 egység magas hengert. áttekinthetõ és szimmetrikus. hogy egy 9 egység átmérõjû hosszú csõre (ez az állócsillagok gyûrûje) ráhúzzunk egy 18 és egy 27 egység átmérõjû rövidebb csövet. melyek a Hold és a Nap gyûrûjét jelképezik. 720–725). „itt”. Ám a szimmetria szerepe itt pusztán annyi. Az anaximandroszi kozmológiai elmélet gazdaságos. hogy elõbb általános leírást ad annak egészérõl.

amihez képest a tapasztalatban mutatkozó különbségeik másodlagosak. KONKLÚZIÓK A fenti elemzések alapján végül szeretnék megfogalmazni néhány provizórikus konklúziót. Ha Platón úgy akarta volna. izomorfiája a fontos számára: ugyanazon elvek alapján épülnek fel. Ez persze egyes esetekben múlhat a véletlenen is: lehet puszta véletlen. inherens jegye. Ennek felel meg az is. másrészt a hivatkozások túlnyomó része indirekt vagy negatív – a rekonstrukciót nagyrészt ilyen negatív vagy indirekt leírásokra kellett alapoznunk. addig az anaximandroszi kozmológiának. Mindenekelõtt szólnunk kell a modellekre vonatkozó szöveges forrásaink mennyiségérõl és jellegérõl. hogy vizuálisan megjeleníthetõ és modellálható. hogy a szimmetria nem pusztán az egyedi elemek laza kapcsolatát biztosító eszköz. . Így például a három égi gyûrû felépítésbeli azonossága. a Metafizika Lambda könyvében szereplõ égi szférákra vonatkozó elméletét éppen az eudoxoszi–kallipposzi elméletre alapozza. Megjegyzendõ ugyanakkor. és ebbe integrálja a részleteket. illetve tudományos kozmológiák kiindulópontjának tekinthetõ. illetve háromdimenziós ábrázolhatóságával. amely meghatározza a részleteket. Egyrészt figyelemreméltóan kevés a ciceróihoz hasonló leírás. 7. a dialógusban szerepelhetett volna éppen az is. Arisztotelésznél is szerepel utalás egy csillagászati reprezentációs eszközre. Itt nyugodtan szerepelhetne egy a modellekre vonatkozó pozitív utalás is. És ezzel visszajutottunk kiinduló tézisünkhöz: míg az epikus hagyományhoz tartozó legrészletesebb és legnagyobb hatású kozmikus topológia nem ábrázolható ellentmondásmentesen grafikusan. ugyanakkor nem maradt fenn Eudoxosztól vagy Eudoxosz tanítványi körébõl a modellek használatával foglalkozó pozitív leírás. hanem az a rendezõelv. hogy Epikurosz mûvének papirusztöredékeken fennmaradt nagyon kis hányadába éppen beleesett a küzikosziak modelljeit támadó részlet. És ha a példákban szereplõ bronzgömbre vonatkozó hipotézisem helytálló. mely a filozófiai. Hasonlóképpen a Platónnál szereplõ hivatkozás is indirekt. de ez az utalás megint csak indirekt. hogy például Arisztotelész saját. Éppen ellenkezõleg: az egészbõl mint rendszerbõl indul ki.Szavak és modellek 149 írást nyújt a részletekrõl. Mindez pedig szorosan összefügg az elmélet grafikus. majd azokat valamilyen laza módon egymáshoz kapcsolja.

Nem beszélve azon. ami felkelti az emberek érdeklõdését.150 Betegh Gábor hogy Timaiosz egy armilláris gyûrû segítségével tovább magyarázza az égitestek mozgását a beszélgetés résztvevõinek. Miként azt megpróbáltam bemutatni. Azaz a releváns szövegek szûrõjén kihullottak a modellekrõl szóló pozitív. hogy Anaximandrosz készített egy kozmoszmodellt. A modellre történõ utalás kivezet a szövegen kívüli valóságba. illetve tudományos szövegek fennmaradt töredékei alapján közvetlenül és pozitíve nem tudunk szinte semmit. anélkül azonban. A világ egészérõl való új gondolkodásmód megismertetésekor és elterjesztésekor ez bizonyosan nem mellékes szempont. amirõl az emberek beszélnek. Hasonlóképpen az arisztophanészi komédia karikaturisztikus leírása jól bizonyítja a reprezentációs eszközök korabeli használatát. hogy a feltehetõleg csak a geometriai struktúra szemléltetésére képes korai modellek alapján nem lehetett volna megjósolni. szubsztantív leírások. Ám az anaximandroszi modell funkciói alapján nem tudnánk elõre következtetni a késõbbi modellek szerepére. amirõl azonban a kortárs filozófiai. Az anaximandroszi modell feltehetõleg elsõsorban a struktúra szemléletes bemutatását szolgálta. Timaiosz azonban nem hozta magával csillagászati modelljét. Gorgiasz Iszokratész halotti emlékmûvén szereplõ ábrázolása is az éggömbök viszonylagos elterjedtségét és kibontakozó szimbolikus jelentõségét mutatja. Ahogy a pompeji Filozófus-mozaikon látható. hogy az ilyen típusú eszközök milyen összetett funkciókat lesznek . A második általános megjegyzés a reprezentációs eszközök funkcióira vonatkozik. így a modellre csak egy villanásnyi utalás történik. a kutatást is nagymértékben elõsegítõ funkciókról. jó okunk van elfogadni. filozófusok beszélgetésénél éppen jelen is lehetett egy csillagászati reprezentációs eszköz. ám az indirekt hivatkozások mintegy kulcslyukon keresztül bepillantást engednek a szövegek által nem rögzített korabeli tudományos gyakorlatba. Ugyanakkor az anaximandroszi modell feltehetõleg viszonylag kevés égi jelenséget volt képes bemutatni – ezt pedig érdemes összevetni azokkal a nagyon komplex reprezentációs funkciókkal. A korai modellek funkciói között nyilván nem volt mellékes azok „retorikai” szerepe sem: egy meglepõ tárgy. amelyeket az armillárisok legkésõbb Hipparkhosztól kezdve és legalább Tycho Brahéig betöltöttek. Ebbõl pedig az derül ki. hogy errõl az ezeket az eszközöket használók szövegeibõl megmaradt töredékekbõl többet tudhatnánk. amelyeket már Timaiosz is elvár egy ilyen modelltõl.

Harmadik összegzõ megjegyzésem a korai modellek interpretációjára vonatkozik. Mary B. hanem az égitestek pályáját és az égi fõköröket reprezentálják. hogy e modellekben mi jelenti a pozitív analógiát és mi a negatív analógiát. hogy a modellek a pozitív analógia mentén éppen azokra a jegyekre irányítják a figyelmet. a bonyolultabb modellek készítéséhez szükséges mechanikai ismeretek és a modellekben rejlõ funkcionális lehetõségek felismerése párhuzamos. A modellek használatának elterjedését véleményem szerint nagyban segíthette a realista értelmezés. [1966]: Models and analogies in science. Az anaximandroszi modellen található körhengerek fizikailag létezõ körhengereket jelölnek. hogy mind a feltételezett anaximandroszi modell. amelyek vagy csak a modellre vagy csak a modellálandóra igazak. beleértve az egyes elemek közötti numerikusan kifejezhetõ arányokat is. Notre Dame) pozitív analógián a tulajdonságok azon csoportját értem. amelyet mind a modell. azaz a modell elemei az elmélet szerint a valóságban reálisan meglévõ entitásokat reprezentálnak. valamint az oksági viszonyok tartoznak: milyen anyagból vannak. Vagyis a csillagászati elméletek. mi tartja össze õket. Ezek alapján 22 Hesse terminológiáját követve (Hesse. mind a Timaiosz által említett modell alapvetõen realista értelmezést enged meg. De a késõbbi. mi mozgatja. . a timaioszi modellen található gyûrûk pedig a Világlélek valóságosan létezõ – nem fizikai anyagból lévõ. amelyekre a természetfilozófia és a metafizika körébe tartozó kozmológia legfõbb kérdései vonatkoznak. mibõl alakultak ki. amelyekkel a természetfilozófiától fokozatosan emancipálódó matematikai csillagászat fog foglalkozni. A negatív analógiát ezzel szemben a tulajdonságok azon csoportja alkotja. Ha így fogalmazzuk meg a kérdést. A modell ennyiben szemléletesebb és kevesebb absztrakciós erõfeszítést igényel. míg a negatív analógia éppen azokat a jegyeket teszi zárójelbe.22 A pozitív analógia körébe elsõsorban a kozmosz geometriai struktúrája tartozik. ahol a gyûrûk nem a világban objektíve. Negyedszerre arra szeretném felhívni a figyelmet. fizikailag létezõ dolgokat. Érdemes felfigyelnünk arra. jól látható. egymást erõsítõ folyamatok voltak.Szavak és modellek 151 majd képesek betölteni. A negatív analógiába ezzel szemben az egyes entitások anyaga. mozgatható armilláris gyûrûkön a pozitív analógiába tartoznak a relatív sebességek is. mint például Arkhimédész modelljével. Ezt érdemes összehasonlítanunk a késõbbi armilláris gyûrûkkel. mind a modellálandó mutat. ám annál ontológiailag még erõsebb – köreit mutatják.

reduktív módszerekkel leírható funkcionális egység: ez az a meggyõzõdés. Ezen megfontolás segíthet annak a jelenségnek a megértésében is. amit forrásainkról elmondtunk. amely valamikor a hellenisztikus kor elején teljesedik ki. amelyeket a modell nem tud ábrázolni. amely Anaximandrosztól kezdve a görög kozmológiai gondolkodás kiindulópontját és közös alapját jelenti. . Fennmaradt szövegeink túlnyomó része ugyanis a filozófia és nem a matematikai csillagászat körébe tartozik – a filozófus.152 Betegh Gábor pedig megkockáztatható az az állítás. amikor már dokumentálhatóan léteztek a legfontosabb égi jelenségek bemutatására is képes modellek. Eltekintve persze a modellek által közvetlenül kifejezett azon alapvetõ meggyõzõdéstõl. vagyis éppen akkor. metafizikus kozmológus számára pedig éppen azok a jegyek lesznek érdekesek. hogy a modellek használata elõsegítette a matematikai csillagászat megerõsödését és a filozófiai kozmológiától való elválását – azt a folyamatot tehát. amely szerint a kozmosz egy jól strukturált.

rámutatva azokra a szemantikai. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. arisztotelészi szintû világképek megszületéséig? Tanulmányomban erre a kérdésre keresem a választ.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán Szécsi Gábor Az írásbeliség megjelenése és uralkodó kommunikációs technológiává válása alapvetõen változtatta meg az ember önmagáról. összetett grammatikai struktúrák kialakításában. Ennek során egyfelõl arra kívánok rámutatni. a dolgok létezését és fejlõdését meghatározó relációkról alkotott képét. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális össze- . világról. „elsõdleges szóbeliség” korában a korai görög gondolkodók feltehetõleg még nem rendelkeztek olyan szintaktikai apparátussal. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. Platón filozófiájának születésére értek be. amely segítségükre lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas. De vajon az új kommunikációs technológia megjelenése révén gerjesztett nyelvi változások milyen módon vezettek el a platóni. Az írásbeliség nyelve átalakította a tudat szerkezetét. fogalmi gondolkodás. reflektáló elme elõtt. amelyek az írásbeliség interiorizálásának folyamatában determinálták a korai filozófiai reflexiók irányát. a bonyolultabb jelentéstani összefüggéseket felismerni képes. szintaktikai jellemzõkre. Az információ alfabetikussá válásának gondolati. hogy az ún. világnézeti következményei az európai kultúrtörténetben a hellenizmus korára. új távlatokat nyitva az elvont. A nyelvi jelentést meghatározó fogalmi relációk.

amely logikai vagy kauzális kapcsolatokra utal. Az írásbeliség kialakulásának történeti szerepén elgondolkozva. a didaktikus állítások tartalma absztraktabbá válik. E jellemzõk tükrében próbálom meg tehát a továbbiakban kommunikációfilozófiai megvilágításba helyezni az európai kultúrtörténetben új fejezetet nyitó platóni filozófia megszületésének körülményeit és feltételeit. hiszen az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. hogy a szóbeli kommunikáció kizárólagossága vajon milyen nyomokat hagyott a korai kultúrák emberének nyelvhasználatában. gondolkodásmódjában. történetfelfogásában. Ennek a hellenizmus korára kiteljesedõ s az absztrakt. amelyet a nyelvi jelek vizuális objektivációjának vívmánya felváltott? A kérdésre adható válaszokat mérlegelve pedig mindenekelõtt arról kell valamilyen módon számot adnia. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. amelyek viszont már magukban hordozták az írásbeliség megszületésének és interiorizálásának . de nem is igényelték azt. a világról és önmagáról alkotott képében. A nyelv vizuális objektivációjával azonban mind komplexebb kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációjára nyílt lehetõség. a problémakör kutatója óhatatlanul is szembesül azzal a kérdéssel. s nem elsõsorban cselekvési helyzeteket jelenít meg. Ugyanakkor meg kell határoznia a szóbeli hagyományozásnak azokat az elemeit is. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. metafizikai gondolkodás alapját jelentõ nyelvnek a legfõbb jellemzõi. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében komponálják meg mondandójukat. különös tekintettel a tudat szerkezetét alapvetõen meghatározó nyelvi változásokra.154 Szécsi Gábor függések szükségszerûen maradtak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. I. mind több olyan kifejezés fordul elõ a nyelvben. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. hogy a szavak szemantikai kapcsolatai szembetûnõbbé. hogy voltaképpen mi is jellemezte azt az uralkodó kommunikatív formát. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony.

azaz kiléphet-e saját kirografikus vagy tipografikus galaxisából a kommunikációtörténeti rekonstrukció folyamatában? Noha az utóbbi kérdésre a jelentõsebb szerzõk többsége határozott nemmel felel.2 A klasszikus görög irodalom egyedülálló karakterét. amely „csak igen lassan alakult át az írásbeliség nyelvévé”. És persze állást kell foglalnia abban a kérdésben is. az írásbeliségnek még semmilyen formáját nem ismerõ. Yale University Press. amelyben még a szóbeli üzenetváltás jelentette az emberek közötti kommunikáció kizárólagos formáját. New Haven–London. (1982): Orality and Literacy. 3 Uo. 2 Lásd Havelock. 90. éppen ez az oralitás és proto-írásbeliség közötti sajátos viszony alakította ki.4 Havelock 1 Lásd Ong. 4 Uo. Ez utóbbi álláspont tekintetében teljes egyetértés mutatkozik a Torontói Iskola jelentõsebb képviselõi között. 16–31. Walter J. miszerint az „elsõdleges oralitás” nyelvi és gondolkodásbeli funkcióit az alfabetikus írás felfedezését követõen is fennmaradt „absztrakciós technológiaként” kell megközelítenünk.3 S mivel az írás elsõdleges szimbolikus rendszerré válása igen hosszú folyamatnak bizonyult. Ong által „elsõdleges szóbeliség”-nek (primary orality) nevezett kommunikációs kultúra problematikája sohasem került le a kommunikációtörténeti kutatások napirendjérõl. hangsúlyozza Havelock. Walter J. Ezért találhatott körükben kedvezõ fogadtatásra az az Eric A. Reflections on Orality and Literacy from Antiquity to the Present. (1986): The Muse Learns to Write. London–New York: Methuen. The Technologizing of the Word. hogy a szóbeliség felváltására szánt alfabetikus írás „elsõ történelmi szerepét” éppen az elsõdleges szóbeliséget jellemzõ nyelvi specifikumok objektivációja és ezáltal konzerválása jelentette. hogy a korai írott emlékekben megõrzött nyelvi fosszíliák révén rekonstruálhatóvá válnak egy olyan kor nyelvhasználati szokásai. Vagyis az a paradox helyzet.1 Vajon mi éltetheti a kérdéskör iránt tanúsított olthatatlan érdeklõdést? Minden bizonnyal az a meggyõzõdés.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 155 feltételeit jelentõ nyelvi és kognitív változások csíráit is. Havelock által a korai görög írásbeliség megszüntetésével kapcsolatban hangoztatott álláspont is. hogy az írásbeliség valamilyen fokára eljutott individuum képes-e egyáltalán reprodukálni a letûnt szóbeli kultúrák nyelvi és noétikai világát. Eric A. . az új kommunikációs technológia felfedezését követõen még sokáig annak az orális nyelvnek a rögzítésére szolgált.

De vajon valós alternatívát jelentett-e az „elsõdleges szóbeliség” nyelvében a többszörösen összetett. amelyben a szóbeli eszmecseréknek még nem volt alternatívája? Mindenekelõtt a nyelvi megnyilatkozásoknak az a fajta szituációfüggõsége. Ennek oka valószínûleg a szintaktikai viszonyok logikai alapjait megvilágító fogalmi reflexió hiányában keresendõ. vélekedéseit. Ong szerint ez a „dinamizmus” elsõsorban az egyszerû. egyszóval elválaszthatatlanul kötõdött ahhoz a közlési szituációhoz. könnyen feldolgozható megnyilatkozások formájában kellett gondolatait. amire Ong is felhívja a figyelmet. A szóban forgó reflexió tárgyát ugyanis valószínûleg a különbözõ közlési helyzetek jelentéstani komponenssé is váló fogalmi reprezentá- 5 Lásd Ong 1982. erõteljesen „cselekvõ jellegûvé” tette. mutat rá Ong. mellérendelõ típusú mondatszerkezetek gyakori használatára volt visszavezethetõ. aminek következtében az teljes mértékben alárendelõdött az oralitást jellemzõ információátadási és -elsajátítási technológiának. alárendelõ típusú mondatok használata? Aligha.5 Az „elsõdleges szóbeliség” korában. amely életre hívta. hogy a görög alfabetikus írás megjelenését követõen hosszú ideig – feltehetõleg Euripidész koráig – létezett egyfajta mentális ellenállás az írásbeli kommunikációval szemben. Ezt követelték meg tõle a nyelvi kód akusztikai jellegébõl és a szövegkörnyezet hic et nunc valóságából fakadó idõbeli korlátok. Vagyis a kommunikatív aktusok eredményességét minden esetben a szavak cselekvésértéke és a felek közötti interakció jellege határozta meg. 82. nagyon is konkrét felek között folyt. A nyelvhasználatnak ez a közlési szituációhoz való szoros kötõdése az „elsõdleges szóbeliség” nyelvének szintaxisát minden bizonnyal „dinamikusabbá”. . A különbözõ közlési helyzetekben a kommunikatív aktus adójának lehetõség szerint rövid. közvetítenie az aktus vevõje számára. Az oralitás korának embere ugyanis feltehetõleg még nem rendelkezett olyan szintaktikai apparátussal. kívánságait stb. a kommunikáció mindenkor konkrét kontextusokban. amely segítségére lehetett volna a komplex logikai összefüggések kifejezésére alkalmas összetett grammatikai struktúrák kialakításában.156 Szécsi Gábor fenti megállapítása abban a valószínûnek látszó történeti hipotézisben gyökerezik. Mi jellemezte tehát azt a kommunikációs kultúrát.

amely az elvont. vagyis olyan fogalmi komponensekké. E jelentéstani komponensek megragadása és feldolgozása elengedhetetlen feltétele a nyelvi és gondolati továbbépítkezésnek. Márpedig éppen ez a „jelöletté válás” jelenti a feltételét annak.6 Nos. amelyek a „könyv” szó által felidézett létezõket és cselekvéseket jelölõ szavak („fejezet”. „oldal”. Ebben a magasabb szintû „kooperációban” a komplex vélekedé6 Ez utóbbi feltevésünk arra az általánosabb hipotézisre épül. In: Altrichter Ferenc–Nyíri Kristóf–Pléh Csaba–Vizi E. ezek a fogalmi relációk. s ezáltal más szintaktikai funkcióktól elkülöníthetõ formában rendszerezhetõk legyenek. elemzõ gondolkodás közvetlen mentális feltételét jelenti. .): Agy és tudat. Budapest: BIP Kiadó. amelyek a szavak denotátumáról és használatuk aktusáról alkotott fogalmakat a kognitív háttér képzettársítási rendszerébe kapcsolják.) használatának fogalmát a „könyv” szó használatának fogalmi reprezentációjához kapcsolják. hiszen a nyelvhasználó a szavai jelentéstartományát behálózó asszociációs viszonyok egész sorát tudja ezáltal bonyolultabb logikai összefüggések rendszerébe ágyazni. de nem is igényelték. Ezáltal egy szó jelentéstartománya olyan fogalmi viszonyok csomópontjául is szolgálhat. az összetett közlési szituációkat megjelenítõ konceptuális összefüggések szükségszerûen maradnak rejtettek az oralitás korának nyelvhasználója számára. a lexikai jelentésekben rejlõ szintaktikai funkciók közötti viszonyok. „fellapoz” stb. mert az ekkor kizárólagosnak tekinthetõ szóbeli érintkezési formák nem tették lehetõvé. Ennek következtében a lehetséges szintaktikai viszonyokat – például a mondatrészi funkciókat – megjelenítõ komplex fogalmi összefüggések nem válhattak maguk is megnevezési aktusok „jelöletévé”. Szilveszter (szerk. Vagyis éppen ez a folyamat vezethet el a nyelvi kompetenciának és a fogalmi ismeretnek ahhoz a magasabb szintû „kooperációjához”. hogy a szavak jelentésüket a használatuk során aktivizált fogalmi kapcsolatokból nyerik.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 157 ciója képezi. „olvas”. hogy az egyes szintaktikai funkciókat megjelenítõ formai viszonyok még összetettebb információkat hordozó konceptuális hálózat részeként rögzüljenek a nyelvhasználó tudatában. Mégpedig alapvetõen azokból a relációkból. hogy a beszélõk mélyebb konceptuális összefüggéseket érintõ fogalmi reflexió fényében fogalmazzák meg mondandójukat. A „könyv” szó jelentésének így válhatnak például elemévé azok a fogalmi kapcsolatok. 147–150. amelyekhez valamely szó jelentéstartományának elemként valamilyen megnevezési aktust – például a toldalék használatát – megjelenítõ fogalom kapcsolódhatott volna. amelyek a szó használatáról alkotott fogalmunkat más nyelvi aktusok képzeteivel köthetik össze. Az elképzelés részletes kifejtését lásd Szécsi Gábor (2002): Intencionalitás és nyelvi jelentés.

Julian (1977): The Origins of Consciousness in the Breakdown of the Bicameral Mind. e. amelyet Julian Jaynes fejtett ki az ún. Minél bonyolultabb információk válnak tehát közvetíthetõvé a nyelvben.7 Az ugyanis nyilvánvaló. A fenti szemantikai megközelítés tökéletesen konzisztensnek tûnik számomra azzal az – Ong részérõl egyébként teljes szimpátiával fogadott – eszmefuttatással. 1500 körüli felfedezése jelentette.158 Szécsi Gábor sek kifejezésére alkalmas nyelvhasználat feltételét a mind összetettebb információkat megjelenítõ fogalmi háttér jelenti. e. . véli Jaynes. amely azután beszéddé dolgozta fel a kapott jeleket. megteremtõdtek az önelemzés. amelynek jelölete valamilyen összetett fogalmi viszony. mint a kevésbé elvont entitásokat jelölõ szavak jelentéstartománya. az írás i. hangsúlyozta Jaynes. amely radikálisan felgyorsította az eredeti „bikameralitás” megszûnésének folyamatát. amelynek kialakulása viszont elválaszthatatlan az egyre komplexebbé váló kommunikációs szituációk fogalmi reprezentációinak a megszületésétõl. akkor ezen voltaképpen a nyelvi kompetencia fogalmi alapjaira irányuló reflexió hiányának neurofiziológiai következményét érti. Boston: Houghton Mifflin. A szóban forgó impulzusok. a múlt és a jövõ közötti különbség értékelésének mentális feltételei. az analitikus gondolkodás. csak az i. s amelynek jelentése erõteljesebben töltekezik fel a nyelvhasználatot megjelenítõ fogalmak intencionális tartalmával. 2000 és 1000 közötti idõszakban kezdenek folyamatosan veszíteni erejükbõl. „kétkamarás tudat” neurofiziológiai változásairól. összegzi neurofiziológiai elemzéseit Jaynes. Az írás megszületése az önmagára reflektálni képes – s nem egyszerûen a jobb félteke által szabályozott – emberi elme elsõ szárnypróbálgatásait vonta maga után. Az új kommunikációs technika térhódításával. Ennek a nyelvi és fogalmi ismeret között kimutatható magasabb szintû interakciónak az eredményeként mind több olyan kifejezés kerül a nyelvbe. Jaynes szerint az emberi történelem korai évszázadaiban. a közlési aktus során a még erõsen „kétkamarás” emberi agyban a jobb félteke kontrollálatlan impulzusokat küldött a bal féltekének. amikor is a szóbeliség jelentette a kommunikáció uralkodó technikáját. annál meghatározóbb jelentéstani szerephez jutnak a különbözõ szintû nyelvi aktusokat megjelenítõ fogalmi relációk. Az igazi fordulatot ebben a periódusban. 7 Lásd Jaynes. a különbözõ attitûdökre irányuló reflexió. hogy amikor Jaynes az írást nem ismerõ ember tudatának „bikameralitásáról” beszél.

a jelentés fogalmi alapjaira irányuló reflexió a nyelv írásbeli objektivációja révén válik csak lehetségessé. nyelvileg például metaforák segítségével kifejezhetõ reflektálatlan kapcsolatát hivatottak reprezentálni. hogy a fogalmi analízisre még nem képes megismerõ számára megjegyezhetõ módon közvetítsen összetett információkat. a szintaktikai viszonyok. Elég. esemény 8 Képeken olyan teoretikus entitásokat értünk. Így a nyelvi jelentés mély rétegét meghatározó sajátos mentális képekbe rendezõdõ fogalmi relációk montázsszerûen teszik plasztikussá az egyén számára a bonyolultabb logikai összefüggéseket. Ennek árulkodó jelei egyaránt fellelhetõk az orális nyelvet konzerváló korai írásos emlékekben és az „elsõdleges szóbeliség” szintjén megrekedt kultúrák tagjainak nyelvhasználatában. a reflektálatlan fogalmi tartományok nagy területét átfogó és reprezentáló képi gondolkodás determinálja az ismeret átadásának és elsajátításának módját. a korai görög bölcselõk munkáiban is gyakran felbukkanó többes számú görög névszókra („panta”.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 159 Jaynes koncepciója tehát minden specifikumával együtt jól illeszkedik ahhoz a gondolatmenethez. ha például azokra. Emellett kiterjedt asszociációs teret kínálva teszi lehetõvé. Ehelyett egy. „onta”. kényszerítõ erõvel hat ránk a felismerés: az írást nem ismerõ kultúrák számára nem adottak a kategóriák. . Jaynes számára sem kétséges ugyanis. viszony. akár neurofiziológiai oldalról közelítjük meg a szóbeliség-írásbeliség problematikáját. amelyeket egyaránt „dolgok”-nak szoktak fordítani. s mint ilyen. Vagyis akár kultúrtörténeti. hogy az individuum az ismeret tárgyát a maga totalitásában tudja megragadni. amelyek megközelítésünkben alapvetõen nyelvi cselekvési helyzeteket megjelenítõ fogalmi egységek sajátos. tökéletesen alkalmasnak bizonyult arra.8 Ez a sajátos képi. „polla”) gondolunk. amelyet az elõbbiekben Havelock. amelyek jelöletéül az egymástól fogalmilag még el nem különített kategóriák (dolog. nem kiemelve azt a különbözõ cselekvési szituációkat megjelenítõ fogalmi kapcsolatok hálózatából. grammatikai szabályok rendszerezését lehetõvé tevõ fogalmi gondolkodás feltételei. metaforikus nyelv reflektálatlan fogalmi egységek rendkívül széles tartományát képes átfogni és reprezentálni. hogy az analitikus gondolkodás. Ong és mások vizsgálatainak eredményeire hivatkozva vázoltam fel. tudásanyagot. minõség. A szóban forgó kifejezések ugyanis valójában olyan gyûjtõnevek. Ebbõl fakadóan az elsõdlegesen orális kultúrák nyelve is alapvetõen képekbõl táplálkozik s maga is képeket táplál. attribútumok árnyalt differenciálását.

metaforikus elemekkel dúsító példát! Tudvalévõ. a hallgató tudta. amelyek eredetileg valamilyen érzékelési folyamatot. Ezeknek az igéknek a jelentése tehát rendkívül széles fogalmi tartományokat ölelt fel az érzékelés reprezentációjától a bonyolult lelki folyamatok megjelenítéséig. amelyben az ilyen komplexebb jelenségek jelölésére használt terminusok eredeti jelentésük megõrzésével tették megragadhatóvá a filozófusok mondanivalóját. törvényszerûségeket „láthatunk meg”. az elsõdleges oralitást jellemzõ képi nyelv alapjává. Vagyis ha a korai. a mindenkori szövegkörnyezet tette egyértelmûvé. Azt pedig. a preszókratikus filozófusok nyelvi világát szép. hogy egy a látásnál összetettebb mentális jelenségre utal segítségével a beszélõ. vagy testi. fiziológiai feltételei. Ha tehát a „gignószkó” ige a parmenidészi egy létezõ megismerésére irányuló tevékenységet jelölte valamely kontextusban. Ennek az „elsõdleges oralitást” jellemzõ vizuális nyelvnek a gondolati lenyomata volt a fenti példa kapcsán az. Olyan lelki tevékenységnek tekintették. klisék gyakori használata jellemzi.160 Szécsi Gábor stb. „gignószkó”). fizikai ügyességet fejeztek ki. mert „az elbeszélés so- . hogy a preszókratikusok a gondolkodást az érzékeléstõl nem mûködési módja. ezen valószínûleg a dolgok tulajdonságait. Havelock szerint maga az elbeszélõ forma azért válhatott az orális kultúrákban bevett kifejezési móddá. Az írást nem ismerõ kultúrák nyelvi világát azonban talán a legszebben a könnyen memorizálható. az írást még nem ismerõ vagy – mint „betolakodót” – elutasító görög kultúrák valamelyikében valaki „dolgok”-ról beszélt. Vagy nézzünk meg még egy. lényegi létezõket. Ezért válhattak ezek a kifejezések egy. hanem tárgya alapján különböztették meg. amelynek felidézéséhez ugyanakkor elengedhetetlennek bizonyult az információt képivé tevõ eredeti. hanem idõtlen. tehát a konkrét érzékelési folyamatot reprezentáló jelentésárnyalat konzerválódása. narratív formulák. viszonyait és az õket felölelõ eseményeket is értette. hogy a korai görög bölcselõk még nem rendelkeztek a különbözõ lelki tevékenységek árnyalt leírására alkalmas szókészlettel. amelynek segítségével nem konkrét fizikai dolgokat.) konglomerátuma szolgált. hogy a gondolkodás mint összetett mentális folyamat jelölésére rendszerint olyan igéket használtak („episztamai”. „noeo”. Ennek egyik legszembetûnõbb jele. amelyen belül az egyes konceptuális reprezentációk montázsszerûen képi formában kapcsolódtak egymáshoz. hogy a preszókratikus bölcs éppen milyen komplexitású mentális folyamatot jelölt a segítségükkel.

hogy a még kizárólag a szóbeli kommunikációs technikát ismerõ hallgatóság is megértse. hanem a kulturális információk elraktározásának. ne pusztába kiáltott szó legyen. a tradícióval. ismétlésekkel és ellentétekkel dúsított nyelvi alakzatok felhasználásával adták elõ. hogy amit mond. tanító vagy éppen próféta – Havelock szerint kizárólag konkrét cselekvésekre. a tradíció és az azt megjelenítõ tudás átadásának. 10 Uo. Ezek a meghatározott hangsémák szerint memorizált s minden egyes elõadás alkalmával ugyanabban a formában „visszakereshetõ” és elmondható szövegek jelentették Havelock szerint az orális költészet elsõ hajtásait. azaz.10 Ennek a ritualizált bevésésnek a hatékonyságát próbálták azután fokozni azok az elbeszélõk. közlendõjét érthetõ.11 9 Havelock 1986. illetve cselekvési szituációkra. de idõrõl idõre ugyanabban az akusztikai formában felidézhetõ szövegek megkomponálására nyílt lehetõségük. vagyis akik gondolataikat a kimondott szavak tiszta akusztikai értékében rejlõ korrespondenciára tekintettel.9 A szóbeliség korának elbeszélõje – legyen az költõ. empatikus és színes volt ahhoz. ahogy Havelock fogalmaz. erõsen ritmizált. akik ismétlõdõ állításaikat újra és újra visszatérõ hangsémákba szõtték. s nem a cselekvések lényegére vagy a létezés általános kérdéseire vonatkozó kijelentésekbõl szõtte mondandóját. Ha azt akarta. ha az erre a célra használt nyelv kellõképpen emberközeli. semmint a reflexió nyelve. .Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 161 rán használt nyelv inkább a cselekvés. Ezáltal nemcsak egyszerûen ismételhetõ. S miután az orális kultúrák tagjai még cselekvések és nem ideák. Nem is tehetett másképp. a szóban forgó nyelv befogadását is egyfajta „nyelvi ritualizáció” biztosította. Más szóval. alapelvek révén sajátították el a közösség élete szempontjából lényeges konvenciókat. 11 Uo. könnyen megjegyezhetõ formában kellett elõadnia. „egy kulturális hagyomány megalapozásának” funkcionális eszközéül is szolgált. s mint ilyen az orális memorizálás nélkülözhetetlen eszközét jelenti”. alliterációkkal és asszonáncokkal. társadalmi szokásokkal kapcsolatos lényeges információk átadása csak akkor válhatott eredményessé. hiszen közönsége képtelen lett volna bonyolult fogalmi összefüggésekre épülõ információk befogadására. Az oralitás költészete tehát nem csupán egy mûvészet volt a többi között. 75–76.

Homérosznak – miként általában az orális elbeszélõknek – a jelzõk bõséges repertoárját kellett ismernie ahhoz. Tehette. hanem az egész orális noétikai és bölcseleti világ is. Az eposzok orális-tradicionális nyelvezetét a hexameteres formának teljes mértékig alárendelt szóhasználat jellemzi.12 Parry ugyanis az elsõk között mutatott rá arra a belsõ kapcsolatra. vagyis kész szövegmintákból. a hõsökrõl és a morális igazságról. Miután az évszázadok során megszerzett tudást az orális kultúrákban csak folytonos felelevenítéssel lehetett konzerválni. Vagyis nyugodtan kijelenthetjük. hogy minden kontextusban megtalálja az éppen adott metrikai kényszer szempontjából legmegfelelõbb kifejezést. alakzatokból válogatva szerkesztette meg mûveit. Homérosz az alkotás folyamatában gyakorlatilag ebbõl a kifejezésgyûjteménybõl kiválasztott. Vagyis például az idõközben klasszikussá nemesült homéroszi jelzõk használatát sem a jelzõk pontos jelentése határozta meg. a tradícióról. amely az orális költészet stílusbeli jegyeit az elsõdlegesen szóbeli kultúrákat jellemzõ „rituális” nyelvhasználathoz fûzi. hogy ezek a közösségileg rögzített.162 Szécsi Gábor Ennek. a gondolkodás- 12 Lásd Parry. Milman (1971): The Making of Homeric Verse. Az általa megkomponált szövegeknek tehát könnyen megjegyezhetõ. hiszen kortársai körében az efféle klisék használata még általánosan elfogadott eljárásnak bizonyult. Homérosz mûvei még olyan közönséghez szóltak a görög múltból. idõrõl idõre ugyanabban a formában felidézhetõ. s ezért szigorú metrikai szabályok szerint felépített sorokból kellett állniuk. „elõre gyártott” metrikai építõelemeket illesztett össze. Miként azt Parry is hangsúlyozza. hogy nem csupán a költõk építettek a gondolatartikulálás e sablonos formáira. a Torontói Iskola tagjai körében oly népszerû gondolatmenetnek a gyökerei közismerten Milman Parry húszas–harmincas években végzett Homérosz-kutatásáig nyúlnak vissza. Egyszóval. a nyelvnek sajátos „rituális” jelleget kölcsönzõ sablonok jelentõs mértékben növelték a tudomány és a korabeli adminisztráció hatékonyságát is. . The Collected Papers of Milman Parry. amely kizárólag a kommunikáció szóbeli formáját ismerte. amelyekben a jelzõk éppen elõfordultak. az Iliász és az Odüsszeia szerzõjének fejében egyfajta kifejezésgyûjteménynek kellett lennie. Oxford: Clarendon Press. Olyannyira. Parry szerint e belsõ kapcsolat legimpozánsabb példáját a homéroszi eposzok poétikai világa kínálja. hanem annak a szakasznak a metrikai kényszerei.

amelyek még az orális mnemonika jegyében zárták korlátok közé a nyelvhasználatot. e. amit hall. A gondolat pontos. egyre károsabb hatású kognitív tehernek látszott az az orális hagyományozást jellemzõ kritérium. 4.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 163 módot és a tapasztalat elrendezésének mikéntjét közvetlenül meghatározó nyelvi fordulatok voltaképpen ugyanazt a szerepet töltötték be. Az írás létrejöttével lehetõség nyílt a mondottak tartós rögzítésére és a szövegek elemzésére. új kommunikációs technika megjelenésével kialakult az a gondolkodó és gondolat közötti szellemi tér. hogy maga Platón az alkotó gondolkodást gátló. tárgyiasított reprezentációját biztosító. századtól azonban ezek az orális költõk által olyannyira kedvelt formulák folyamatosan kezdték elveszíteni jelentõségüket: idejétmúlttá és fölöttébb céltalanná váltak a kor gondolkodóinak szemében. Az i. A platóni filozófia megszületésének idején az i. II. Nem is jut hely ideális államában azoknak a „régi poétáknak”. az ifjúság szellemi fejlõdésére kifejezetten káros eljárásként utasította el az állandósult nyelvi alakzatok gyakori használatát. s ha voltak is kételyek a hallottakkal kapcsolatban. hogy a hallgatóságnak mindennemû reflexió és kritika nélkül kellett elhinnie azt. azok mindenképpen diszfunkcionálisnak és elfojtandónak számítottak. akik elõszeretettel éltek ezekkel a formai eszközökkel. eredetibbé vált. Nem véletlen tehát. e. Ennek a változásnak a legkorábbi jól interpretálható dokumentációja a platóni filozófia nyelvi világa. De hát miért ilyen elutasító Platón ezzel a réges-régi nyelvi tradícióval szemben? A válasz nyilvánvaló: mert õ már az írásbeliség korának filozófusa. összehasonlítására. mint más kultúrákban az írás. s egyre szükségtelenebbnek tûntek azok a formai kötöttségek. A gondolkodás elvontabbá. amelyben a fogalmi reflexió elõször kibontakozhatott. Ez az uralkodó kommunikációs technika terén bekövetkezõ változás felszabadítólag hatott a tudatra. Platónnál világosan felismerhetõk a szavak használatának és elrendezésének írásbeliségre jellemzõ sajátossá- . 720–700 táján felfedezett görög alfabetikus írás használata immár ténylegesen interiorizált írásbeliséggé vált. Az ismeret elraktározásának közegét ekkorra már elsõsorban az írott szövegek jelentették.

hogy a didaktikus állítások tartalma sokkal absztraktabbá válik. De vajon mi rejlik ennek az írásbeliség elterjedését kísérõ mentális változásnak a hétterében? Mi tette képessé a még elsõsorban szóban kommunikáló nyelvhasználókat az új kommunikációs technika elsajátítására? Hogyan teremtõdtek meg az írásbeliség interiorizálásának mentális és nyelvi feltételei? Ahhoz. mint mondjuk. hiszen a dialógusok mint valódi írásbeli produktumok. akik a fogalmi reflexió által feltárt logikai összefüggések megnevezésével valódi. hogy ezekre a kérdésekre érdemben vá- 13 Lásd Havelock. hogy Platón a „megtalálni a helyét” kifejezést gyakran alkalmazza formális állításokra. a preszókratikus filozófusok hasonló kijelentései. Eric A. Eric A.164 Szécsi Gábor gai. 343–345. Sõt absztraktabbá válnak Platónnál maguk a felhasznált predikátumok is. amely szó Platón dialógusaiban általában a fizikai és idõbeli jelenlét. 362–365.13 Havelock szerint az írásbeli kommunikáció egyik legfontosabb jegye Platónnál a memorizálást segítõ metrikus nyelvezet eltûnése. konceptuális tartalmú kifejezésekre építik fel argumentumaikat. 1–14. amit ugyancsak a dialógusok óta általánossá vált elvont tárgyalási mód egyik tipikus jegyeként kell értelmeznünk. hogy Platón mûveiben jóval gyakrabban fordulnak elõ logikai vagy kauzális kapcsolatokra utaló. 57–89. Erre utal például az a tény is. Ezek számbavételére hívjuk segítségül Eric A. az aktivitás vagy létezés konnotációitól megfosztott kopulaként jelenik meg. Platón írásaiban ugyanis a szavak már „prózai módon” kapcsolódnak egymáshoz. mintegy feltárva. Cambridge: Harvard University Press. Erre egyébiránt Havelock a „lenni” ige használatát tartja az egyik legjobb példának.) . Összességében elmondható. 324–340. Budapest: Áron Kiadó. reflektálhatóvá téve a közöttük fennálló szintaktikai és szemantikai kapcsolatokat.): Szóbeliség és írásbeliség. tehát nem konkrét cselekvéseket vagy cselekvési helyzeteket megjelenítõ igék. már az elvont érvelés nyelvi szabályainak próbálnak minden egyes elemükben megfelelni. Havelock görög igazságosságfogalomról írt tanulmányát. (Magyarul: Havelock. aminek elsõdleges oka. (1978): The Greek Concept of Justice: From Its Shadow in Homer to Its Substanse in Plato.] In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk. [1998]: A görög igazságosság-fogalom: Homéroszi árnyvonalaitól a platóni fõszerepéig. Ami nem véletlen. Az írásbeliség további lenyomata Platón nyelvezetében. mint elõdei szövegeiben. hogy Platón egyike az elsõ európai filozófusoknak. [Bognár Gábor fordítása.

Vagyis feltehetõleg az orális elbeszélések mnemonikája hosszabb távon olyan szintaktikai és szemantikai változásokat gerjesztett az orális elbeszélõk nyelvében. amellyel az átlagember számára az Iliász vagy az Odüsszeia megtanulása járhatott.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 165 laszolhassunk. hogy az „elsõdleges szóbeliség” korában napvilágot látott. nagyobb terjedelmû narratívumok mnemonikájának nyelvi eszközei más-más hatást gyakoroltak maguknak az elbeszélõknek. Havelock.14 Havelock szerint Platónt mindenekelõtt annak a hatalmas fizikai erõfeszítésnek a felismerése sarkallta az „értelmet megbénító” homéroszi tradíció elutasítására. térjünk vissza néhány mondat erejéig az orális információátadást jellemzõ „rituális” nyelvhasználat problematikájához. Vagyis nem alakulhatott ki a befogadó és a befogadott szöveg között olyan távolság.15 Más a helyzet azonban a memorizálásra szánt szövegek megalkotóival. Az írásbeliségre való áttérés nyelvi feltételei ugyanis – elsõ látásra paradox módon – valószínûleg éppen az „elsõdleges szóbeliséghez” köthetõ „rituális” mnemonika révén teremtõdtek meg. illetve az elbeszéléseket hallgatóknak a gondolkodásmódjára. 15 Uo. véli Havelock. Ennek magyarázata pedig 14 Vö. az elõadó által használt s nemegyszer fölöttébb kiüresedett klisék mindennemû reflexiót és kritikát nélkülözõ átvételére kárhoztatta a hallgatót. ahogy arról már a fentiekben szóltam. amelynek révén lehetségessé vált volna a közvetített információnak a már meglévõ ismeretanyaggal való összevetése. hogy mûveiket az „objektivitás teljes elvesztésével” alkották volna meg. A szóban forgó változások kommunikációtörténeti relevanciájáról szólva nem árt azonban hangsúlyoznunk azt az elsõ látásra triviálisnak tûnõ dolgot. Havelock elsõsorban az utóbbi aspektusra – tehát a befogadók mentális világát formáló következményekre – koncentrál a Homérosszal és általában a korai görög költészettel kapcsolatos platóni álláspontot kommentálva. A hosszabb terjedelmû szövegek bevésésének ilyetén módja. amelyek végül is közvetett úton hozzájárultak az új kommunikációs technika elfogadásához és interiorizálásához. Oxford: Basil Blackwell. Róluk ugyanis már korántsem állíthatjuk azt. Ez az információátadási forma ugyanis. amelyeknek céltábláját így voltaképpen „egy tanulási procedúra jelentette”. szükségszerûen vonta maga után „az objektivitás teljes elvesztését” és persze a már nagyon is kritikai reflexió eredményeként megszületõ platóni dörgedelmeket. Eric A. . (1963): Preface to Plato.

78. A kérdéses fogalmi reflexió azonban nyilvánvalóan még nem lehetett olyan mélységû. tanítói. elvont gondolkodás közvetlen forrásának. Ez a lépés viszont már valamiféle fogalmi reflexiót is feltételezett. prédikátorai egész szótárnyi rögzített alakzat ismeretében fogtak hozzá gondolataik megfogalmazásához. hogy e jelentéstartományok részét képezõ szintaktikai jelentések a nyelv vizuális objektivációja nélkül is jól körvonalazódtak a szövegei megszerkesztésén fáradozó elbeszélõ tudatában. A hallgatósághoz szólva ezek közül a nyelvi alakzatok közül választották ki az adott kontextus szempontjából legmegfelelõbbnek tûnõket. amely valamennyi olvasó számára ugyanolyan módon közvetíti és teszi megragadhatóvá a szerzõ indítékait és vélekedéseit. az orális mnemonika elemeiként újra és újra felhasznált szavak jelentéstartománya az elbeszélõ tudatában olyan erõteljesen ágyazódott be a mind összetettebb kommunikációs szituációkat megjelenítõ fogalmi hálózatba. hogy a bevésésre szánt szövegek alkotói még a kiterjedt írásbeliség korát megelõzõen képessé váltak elvontabb fogalmi összefüggések felismerésére. Más szóval. hogy az orális kommunikációban gyakran elõforduló szavak lexikai jelentését – és ezáltal a lehetséges szintaktikai jelentéseket is – egyre világosabban jelenítette meg a megfelelõ kifejezéseken töprengõ elbeszélõ tudatában. Az írott szöveg autonóm jellege. aminek valószínûleg ugyancsak komoly szerepe lehetett abban. mint a közlési aktusok kontextusának absztraktabbá válása. hogy az „elsõdleges oralitás” korának költõi. . hangsúlyozza Ong. S ez nem más. A közlõnek errõl a sajátos kommunikációs helyzetérõl Ong például úgy beszél. abban a kontextusfüggetlen írói nyelvben gyökerezik. prédikátora számára ugyanis a publikum egyfajta absztrakt kommunikációs vevõként jelenik meg minden egyes szituációban.16 Erre az Ong által emlegetett 16 Lásd Ong 1982. Ugyanakkor mégiscsak nagyobb tudatosságot kölcsönzött a nyelvhasználatnak azzal. költõje. Az oralitás korának filozófusa. amelyet a kiterjedt írásbeliség tett lehetõvé. A tudás „belsõ raktáraként” kombinálódó nyelvi alakzatok gyakori használatának eme jótékony hatása mellett azonban szólnunk kell még valamirõl.166 Szécsi Gábor abban a Parry és követõi által hangoztatott felismerésben gyökerezik. mintha az kizárólag az írásbeli kommunikáció specifikuma lenne. mint az. A közlési szituációnak ez az absztrakt jellege szükségszerûen vonja maga után a közölt gondolattartalom elvontabbá válását is. Vagyis semmiképpen sem tekinthetõ az analitikus.

hogy az oralitás korának filozófusai. akkor mindenekelõtt az orális bölcselet és költészet megszületésének körülményeit és a szerzõk gondolkodására gyakorolt hatását érintõ kérdéseket kell tisztáznunk. hogy absztrakt kommunikációs helyzetük tudatában fogalmazták meg mondanivalójukat. amelynek arisztotelészi kritikája nyit majd egy új és hosszú bölcseleti fejezetet az európai írásbeliség történetében. hogy kidolgozzanak egy. az volt az alapvetõ rendeltetésük. Igen valószínûnek tûnik ugyanis az a fentiekben többször hangoztatott hipotézis. a késõbbi bölcseleti rendszerek alapjául szolgáló nyelvet. prédikátorai stb. miként a költészetben jeleskedõ kortársaiknak is. akik amellett. Ha tehát azt a láncszemet keressük. azonban már valószínûleg szert tettek azok a nyelvi alakzatok széles skáláját ismerõ orális bölcselõk és elbeszélõk is. . költõi. miként azt a fentiekben láthattuk. hogy megvessék az elvont gondolkodás feltételét jelentõ fogalmi reflexió szintaktikai és szemantikai alapjait. más szóval. hogy a beszéd analízisére épülõ alfabetikus írás a szóbeli kommunikáció reális alternatívájává válhasson. Vagyis Ong gondolatmenetét követve a preszókratikusoknak. Az írásbeliség kialakulásával és elterjedésével egyetemben kibomló új nyelvi és noétikai világ gyökerei tehát ebben a preszókratikusokat is jellemzõ törekvésben húzódnak. S e szituáció jegyében fogant valahol maga a platóni filozófia is. gondolkodása jutott el elõször a fogalmi absztrakciónak arra a fokára. amely minimálisan szükséges ahhoz. már feltehetõleg képesek voltak reflektálni a felhasznált kifejezések szintaktikai jelentésének fogalmi struktúrájára is.Nyelv és filozófiai gondolkodás az írásbeliség hajnalán 167 autonóm szerzõi nyelvre. amely az írásbeliség evolúciójában az „elsõdleges oralitást” jellemzõ nyelvi és noétikai világot az írásbeliség kiterjedését kísérõ grammatikai és kognitív változásokkal összekapcsolja. Vagyis az egyéni szerzõi attitûdök kifejezésére is alkalmas orális narratívumok már nagyon is tudatos szerkesztési elvek szerint épülnek fel.

Vasa lecta et pretiosa A 17–20. Ez pedig amellett is szólhat. amelyek Ágostonról szólnak –. kiváltképp a hangos olvasásra vonatkozó írásairól – ezen belül is fõként azokról. hogy valamely közlés vagy kultúra szóbeli vagy írásbeli-e. hogy merev szembeállításuk révén legfeljebb ha bizonyos korokban. s hogy ennélfogva nemigen juthatunk közelebb ahhoz. hogy a kommunikációs formák sokféleségét megragadjuk. illetve korokat illetõleg nyerhetünk használható belátásokat. századi szóbeliség-kutatások és Balogh József a hangos olvasásról* Neumer Katalin Tanulmányom kettõs célt tûz ki maga elé: Elõször is röviden vázolni szeretném egy meghatározott problémára. illetve csak idõszakosan jelenik meg a kettõ egymást kizáró ellentétként. ezek elmé* A tanulmány a T037488 számú OTKA-kutatás keretében készült. továbbá hogy ezalatt az elemzõk a szóbeliséget és írásbeliséget csak idõszakonként kezelték egymás merev ellentéteként: a két fogalom dichotomikus szembeállítása csak bizonyos idõszakokban uralja azt a fogalmi hálót. hogy a szóbeliség–írásbeliség kérdései a jelzett idõszakban csak bizonyos periódusokban álltak elõtérben. hogy legalábbis korlátozza e dichotomikus megközelítésmód érvényességét: az a tény. nevezetesen a szóbeliségre és írásbeliségre vonatkozó 17–20. Másodszor pedig ez elõtt az eszmetörténeti háttér elõtt szeretnék Balogh József munkásságáról. századi elméleti reflexió történetét. . csak bizonyos idõszakokban tûnik mérvadó megkülönböztetésnek. amelyen keresztül megragadják õket. Ennek a ténynek gondolkodástörténeti érdekessége mellett további jelentõsége. E vizsgálat többek közt azt fogja megmutatni.

amelyek az 1990-es évektõl kezdve azt hangsúlyozták: a hangos olvasás jelensége sem nem egyértelmûen szóbeli. a 17–20. században ne került volna ilyen vagy olyan összefüggésben elõ a kérdés. hogy több ponton el is távolodik jellegzetes dichotomikus szemléletmódjuktól. SZÓBELISÉG ÉS ÍRÁSBELISÉG A 17–20. Balogh József munkái ehelyett sok tekintetben azokat a kutatásokat elõlegezik. sem nem írásbeli – azaz olyan kutatásokat. Az univerzális nyelveket ugyanis elsõsorban írott nyelveknek szánták. tágabban pedig a szóbeliségre–írásbeliségre vonatkozó elméleti reflexiónak egy még korábbi. Egy univerzális nyelv – gondolták – kiküszöbölné a természetes nyelvek lexikai és grammatikai esetlegességeit. amelyeket az írásos közlésnek volt szokás akkortájt tulajdonítani. E nyelveknek az univerzális érthetõség mellett másik – sokszor elõbbre való – célja az volt. hogy Balogh József témaválasztása illeszkedik kora kutatásainak trendjeihez. Miközben megmutatom. Minden bizonnyal egyik központi problémája volt a 18.Vasa lecta et pretiosa 169 leti hozadékáról árnyaltabb képet felvázolni annál. Azáltal ugyanis. kommunikációs forma vagy kultúra szóbeli vagy pedig írásbeli-e. hogy valamely közlés. s így például a 17. mint amelyet az idevágó szakirodalom eddig nyújtott. SZÁZAD ESZMETÖRTÉNETÉBEN A kérdés. hogy azokat a hiányosságokat és zavarokat orvosolják. Ez természetesen nem jelenti azt. Elegendõ itt csak az univerzális nyelvek tervezeteire gondolnunk: ezek elméleti alapjául többek közt olyan belátások szolgáltak. amelyek túlléptek a dichotomikus szemléletmód határain. hogy egyértelmûen definiált jeleit és a jelek közötti kapcsolatokat egyszer s mindenkorra írásban rögzítené (s ilyen tartós rögzítés csakis írásban lehetséges – vélték). szabálytalanságait. a 18. századra visszavezethetõ tradíciójától. század során nem mindig vagy legalábbis nem mindig ugyanolyan mértékben állott az elméleti érdeklõdés középpontjában. amelyek a beszélt nyelv állhatatlanságá- . századi nyelvelméleti eszmefuttatásoknak. elkerülhetné azokat a változásokat. amelyeket csak másodjára (az írást hangra váltva) beszéltek volna. amelyeket a természetes nyelvek – s ezen belül is kiváltképp a beszélt nyelv – okoztak. amelyek azokra a jellegzetességekre vonatkoztak. hogy korábban. azt is kimutatom. a zavaró homonimákat és szinonimákat.

hogy az anyanyelv. században elterjedt érvre volt szokás hivatkozni. illetve az idegen nyelvek tanulását írásban vagy pedig szóban kell-e elkezdeni. illetve tudjuk. hogy e fogalmakat milyen tárgyakkal kapcsoljuk össze. Ez utóbbi pedig csak szóban lehetséges – mondották –. századot az tünteti ki ebben a történetben. illetve szavainkhoz kapcsoljuk. a 17–18. ha fordítunk az egyik nyelvrõl (amelyet már jól értünk. mely szerint ha szavainkat tisztán és világosan akarjuk a dolgokra vonatkoztatni. Ezáltal egy univerzális nyelv – szemben a beszélt nyelvek homályosságával – tiszta és biztos ismeretekhez vezethet. mindennapi cselekvéseinkbe és tárgyi környezetünkbe beágyazva. századi munkák. többek közt azért. vagy pedig kevert – az írásos és szóbeli eszközöket elegyítõ – módszerek is elképzelhetõk. akik szerint vagy nem. hogy a második – idegen – nyelv tanulásának is ezt a modellt kell-e követnie. sõt. hogy ekkor dolgozták ki – nem utolsósorban annak az elsõ rémületnek a hatására. s amelyek szintúgy a nyelvhasználat zavaraihoz vezetnek. A második nyelv írásos elsajátítása mellett a realitás érvein túl – vagyis hogy sokszor nem az anyaországban. ha az illetõ idegen nyelv szavait azokhoz a fogalmainkhoz. akik szerint igen. A 18. s voltak olyanok is. amelyet a terjedõ alfabetizáció és literalizáció. S természetesen voltak olyanok. hanem könyvbõl sajátítjuk el õket – többek közt arra hivatkoztak. hogy ez is az egyedül követhetõ út. amelyek a nyelvtanulás követendõ módszereit taglalták. természetesen magától értetõdõ. A kérdés ezek után csak az. mert az írás elszakad az õt körülvevõ tárgyi környezettõl. vagy pedig az írást részesítették elõnyben. továbbá új olvasási szokások váltottak ki – szóbelinek és írásbelinek bináris oppozícióját olyan alapos- . hogy anyanyelvünket ténylegesen elsõre szóban kezdjük elsajátítani. illetve hogy az idegen nyelvek tanulásának mennyiben kell az anyanyelvtanulás modelljét követni. Az egyik alapvetõ kérdésük az volt. akkor a tárgyak jelenlétében (a tárgyra vonatkozó egyértelmû referencia segítségével) kell is õket elsajátítanunk. Ez utóbbi mellett szólván egy. Ám az már nem feltétlenül az. akár elõnyben részesítendõk. hogy ekkor már rendelkezésünkre állnak anyanyelvünk fogalmai. Ezért elegendõ. Az. amelyekkel anyanyelvünk révén már rendelkezünk – azaz elég. azaz többek közt referenciái világosak a számunkra) a másikra. amennyiben tisztán és világosan akarjuk a tárgyakat megnevezni és gondolatainkat kifejezni.170 Neumer Katalin ból fakadnak. Vagy eszünkbe juthatnak azok a 17. s amelyek általános nyelvkoncepciójuk függvényében vagy a beszédet.

az íráshoz az észtevékenységeket (az absztrakciós és ítélõképességet. szilárd ismeretek és a világos. bár minden bizonnyal meghatározó trendjérõl szóltak. hanem nagyon is sok szerzõnél. mely szerint valamely közlemény jelentését a mindenkori környezetébõl bonthatjuk ki. Az imént mondottak természetesen a 18. Látható. a beszédhez pedig az ember cselekvõ-érzõ tulajdonságait. az ész által meg nem ragadható árnyalatait. mint ami „halott” („halott”. az egyedi érzés és nézõpont a beszédben és a hozzárendelt környezetben. századi elméleti gondolkodás csak egyik. tértõl és idõtõl független igazságokat rögzítvén – eltekint az élet élõ sokféleségétõl). a következtetést. addig az ésszel fel nem fogható árnyalatok. rögzített kifejezésmód és gondolkodás köthetõ. századi gondolati hagyományt. megkülönböztetõ jegyeit. az élet finom. az oppozíció egyenest a filozófiai érvelés inherens részévé vált. hogy ne lettek volna olyan szerzõk. mert betûvé rögzült-fagyott. hogy ez az oppozíció. azaz egyediségével. hogy az illetõ közlemény szóban – tehát a fent jellemzett gondolati . melyek együttesét a nyelv. Mindeközben azonban nem tett mérvadó különbséget aközött. Mint például a neves göttingeni klasszika-filológus. aki a Bibliától kezdve az arab irodalomig alapos. Függetlenül attól. hogy több szálon is kapcsolódott elméleti. az individualitást. messzemenõkig követve azt a hermeneutikai elvet. a nyelvek és az egyes ember individuális. mint ami „élõ” („élõ”. ha sokkal kifinomultabb formában is. mégpedig nem pusztán néhány. addig a beszédnek. a mindenkori konkrét szituáció nézõpontját fejezi ki). a filológiaitól a történetiig terjedõ elemzéseket nyújtott. Ennélfogva míg az univerzális ész írásban realizálódhat. Johann David Michaelis. az õt kísérõ cselekvések és gesztusok adják jelentését. illetve filozófiai problémák megfogalmazásához. akik kívül kerültek ezen a gondolati sodron. mert hajlékony és mozgékony. illetve az ember „géniuszának” neveztek. s nem jelentik azt. a spontaneitást. Ebben a fogalmi hálóban jelenhetett meg az írás úgy. hogy az idetartozó szerzõk inkább az írás vagy inkább a beszéd elõnyeit emelték-e ki. melynek a mindenkori körülmények – s ezek közé tartozik a tárgyi környezet is. melyre többek közt referál –. szemben a kimondott szó homályosságával és változékonyságával.Vasa lecta et pretiosa 171 sággal és árnyaltsággal. Emellett míg az írás – mint az univerzális ész letéteményese – kontextusfüggetlen. konceptualizálásához. az okoskodást és a szisztematikus gondolkodást) rendelték. s mert – univerzális. s a beszélõ személy vagy az illetõ természetes nyelv. a beszéd pedig úgy. amely szerint az íráshoz a tiszta. de folytatja azt a 17.

Így „még leírva is élõ nyelv hangzott [tönete] […]. amit érdemes volt. anélkül. és még olvasás közben 1 Engelsing. 182–215. vagy pedig írásban – azaz kontextus nélkül – hangzott-e el.und Unterschichten.2 Ezzel szemben – mondja Herder – a régi görögök csak keveset. Az embereken ilyenformán „könyvdüh” vesz erõt: habzsolva s egyre felszínesebben – „extenzíven”. hogy korában a könyvnyomtatás hatására egyre – és túlságosan is – növekszik a könyvek és folyóiratok száma. Ezt a vitát többek közt olyan új olvasási szokások megjelenése robbantotta ki. továbbá hogy az olvasás lassan elnémul. században nem használták. „a személyiségbe nyomott betûvé”. változatlan utánnyomása. kötet 90–91. magányossá válik. miközben a „társadalomban magában elhalnak az emberi hangok”. század vége felé az egyik legnagyobb hatású vitának is. (Szerkesztette Bernhard Suphan. In: Sämtliche Werke. 2 Herder. nevezetesen az „olvasási õrület” vitának is. csak Rolf Engelsing honosította meg õket az 1970es években írott munkáiban. Ezt a mulasztást Herder – aki a fenti oppozicionális szemléletmód egyik fõ képviselõje volt – erõsen a szemére is hányta. köt. Ez többek közt azzal is összefüggött. „író”. In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. miközben egyre gyorsul. . Herder ebben a vitában (s hasonló nézetet rajta kívül még sokan képviseltek) úgy látta. de elmélyülten – „intenzíven” – írtak és olvastak: csak azt. oldalán található. és már csak „regények beszélnek és újságok”. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität. amit pedig olvastak vagy írtak. XVII–XVIII. mondhatnánk Engelsing kifejezésével – olvasnak. hogy ténylegesen megemésztenék az olvasottakat. hogy nem magukban. mint az extenzív és hangtalan olvasás szemben a korábbi intenzív és hangos olvasással. Az „extenzív” és az „intenzív” kifejezéseket ugyan ebben a vonatkozásban a 18.) Az idézet a XVIII. Ekképp teljesen a nyomtatott sajtó személytelen uralma alá kerülnek: e „nyomtatott Bábel”-ben valódi gondolatok helyett csak gondolatok nélküli „árnyékfogalmakat” sajátítanak el. (Az 1878-as berlini kiadás 3. hanem hangosan olvastak és írtak.172 Neumer Katalin hagyomány szerint környezetbe ágyazottan –.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann. századi vita kritikus pontjainak.. abba egész személyiségüket helyezték. „megzavart betûemberré” válnak.1 ám tartalmilag könnyen megfeleltethetõk az említett 18. Herder fontos – és komoly elméleti hozadékot nyújtó – szereplõje volt a 18.

Némely vonatkozásban épp az írásnak köszönték bizonyos emberi erõk és finom árnyalatok kifejlõdését. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Schriften zur Literatur. amely valamely nyelv géniuszát kiteszi: a nemzeti nyelv egészen új.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag. hogy a betûírás elõsegíti. illetve csak akkor lehetnek világosak. illetve azzal szemben. In: Uõ: Gesammelte Schriften. 107–133. század elején – amikor az új olvasási módok általánosabbá és megszokottabbá váltak – megkísérelték a romantikusok (mint például Coleridge és Wordsworth). amelyeket korábbi gondolkodók rendszerint a beszédhez rendeltek. de Gruyter 1968). megmerevíti. . s „a legszorosabb kapcsolatban van minden nemzet individuális nyelvi képességeivel/szerkezetével [Sprachanlage]”. hogy a beszéd vagy az írás közül csak egyiket tüntessük ki. köt. Ezzel az oppozicionális gondolkodásmóddal szemben.) 4 Humboldt. Ezzel Herder szembeszegül a Descartes óta hangoztatott követelménnyel: szerinte gondolatainknak nem „tisztának és világosaknak” kell lenniök. s a szellem épp az írás révén válik mozgékonnyá és élénkké: a betûírás hatására sokszínûbbé és szabadabbá válik a gondolat. hogy a nyelvnek mind a hangzásbeli. ha élõk – élõvé pedig a hang teszi õket.4 3 Herder. Fragmente. továbbá Schleiermacher vagy Humboldt a késõi munkáiban. mely az emberi gondolatok és érzések finom árnyalatait nem képes visszaadni. megöli. már a 19. Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur. Így Humboldtnak van ugyan számos olyan kijelentése is. 233.Vasa lecta et pretiosa 173 is látni és hallani voltak képesek”. halott betûrõl szól. amelyet a korábban említett szerzõk az írás számlájára írtak. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . köt. V .. hanem „világosaknak és élõknek”. E szerint az elõadás szerint a nyelvre és a szellemre éppenséggel az írás hiányában jellemzõ az a monoton szabályosság. mind pedig a gondolati oldala differenciálódjék. (Szerkesztette Regine Otto. s a sokszínû beszélt nyelvet börtönbe zárja. A nyelv éppenséggel a betûírás hatására éri el azt a szervesen tagolt és finom összhangot.3 Egyedül a beszélt nyelv és – amennyiben olvasásról van szó – a felolvasással élõvé tett szöveg párosulhat világos gondolatokkal. amely könnyûszerrel az imént ismertetett nézetek folytatásának tekinthetõ: a tökéletlen. 1. hogy sokkal kiegyensúlyozottabb álláspontot foglaljanak el. Ám ugyanez a Humboldt egy 1824-es akadémiai beszédében éppenséggel arra a gondolatra épít. finom árnyalatai kifejlõdjenek. finomabb dimenzióit nyitja meg.

Mindketten negatív jelenségnek látták a beszélt nyelv hanyatlását. az utóbbi évtizedekben kezdett a szakirodalomban újra nagyobb teret hódítani. amelyet a vonatkozó szakirodalom még ma is kötelességszerûen idéz. amely inkább kommentárokkal ellátott olyan idézetek monumentális gyûjteményének tekinthetõ. De ehhez a korszakhoz tartozik Malinowskinak az az utószava is. beszéd. amely szintén ugyanebben az évben jelent meg. vagy Spengler fejtegetései az írás problémájáról A Nyugat alkonya második kötetében. illetve a hangos olvasás kiszorulását. Ha pedig csak magyar nyelven megjelent munkákra gondolunk. továbbá Hajdu Helga könyveire – megannyi olyan munka. írás címû könyvemben mutattam be (Neumer Katalin [1998]: Gondolkodás. században ne találnánk olyan szerzõt. . aki számára beszéd és írás ellentéte alapvetõ volt: elég itt Adam Müllernek azokra az elõadásaira gondolni. A probléma Ausztria–Magyarország egykori területén egyébként is kiváltképp élõ volt. amelyek a szóbeli stílus problémáját tematizálják. és amelyekre még ma is vissza szokás nyúlni. Ha csak magyar szerzõk olyan munkáit akarjuk említeni. század fent vázolt eszmetörténetét részletesebben Gondolkodás. majd ismét a hatvanas évektõl kezdõdõen. század húszas–harmincas éveiben. vagy Nietzsche egyes munkáira. Wittgenstein. Vagy gondolhatunk Karácsony Sándoraz idézet a 119. oldalon olvasható. Budapest: Kávé Kiadó). 1929 és 1932 között írott feljegyzéseiben még többször említi õket. Az elsõ idõszakból származik például Marcel Jousse könyve. beszéd. akkor gondolhatunk Balázs Bélára.174 Neumer Katalin Mindez természetesen nem jelenti azt. amelyet Ogden és Richards 1923-ban megjelent The Meaning of Meaningjéhez írt. amelyeket 1812-ben tartott az ékesszólás hanyatlásáról. az olvasás elnémulását. amelyet a nyomtatott betû optikai hatása játszik. illetve a délszláv guszlárok mûvészetét a szóbeliség–írásbeliség problémájának szemszögébõl tárgyalják. – A 17–18. melyben arról a szereprõl beszél. akinek munkái a homéroszi költészetet. Ezzel együtt a szóbeliség kérdése s ezen belül az oppozicionális gondolkodásmód újra elõször a 20. hogy a 19. Egy Jousse-szeli 1926-os találkozás is befolyásolta késõbbi kutatásaiban Milman Parryt. akkor például Zolnai Bélának „A látható nyelv” címû 1926-ban publikált tanulmánya juthat eszünkbe. akinek késõi írásaiban már nemigen jelenik meg explicit formában valamely közlés szóbeli vagy írásbeli mivolta releváns tényezõként. Hajnal Istvánra vagy Balogh Józsefnek a hangos olvasásról szóló tanulmányaira. amelyek idegen nyelven is megjelentek. írás.

a magyar szakirodalom egyik központi témája volt. amelyek összegyûjtve A magyar észjárás címû kötetében jelentek meg 1939-ben. Viszont nehezen lenne ugyanez állítható. hogy világnézeti-elméleti kérdéseket akár még csak érintsen is. de filológusként tartózkodik attól. a szemléletesség. a másik oldalon pedig a magyar nyelv és a magyar gondolkodásmód. elõször 1927 és 1930 között megjelent munkájának egyik vezérfonala a szóbeli–írásbeli megkülönböztetés.Vasa lecta et pretiosa 175 nak azokra az 1920-as. Az említett Balogh Józsefen és Hajdu Helgán kívül – az utóbbi egyébként hivatkozik is Baloghra – Hajdu pécsi mestere. úgy látszik. mint a korábbi idõszakokban már láttuk – . a „magyar társas lélek” között. addig a magyar nyelvnek a mellérendelés. Sajátságos kapcsolatot lát az egyik oldalon az indogermán nyelvek és az indogermán gondolkodásmód. Ez utóbbiban Karácsony szerint a magyar nyelv (és gondolkodásmód) fölénye mutatkozik meg a papírhoz kötött és szisztematikusan gondolkodó indogermán nyelvekkel és gondolkodásmóddal szemben. absztraháló struktúrák és a szubjektivitás a jellemzõ. Hajdu Helgáról. amirõl beszél. teszem azt. hanem az oppozíció két oldalán helyet foglaló jelzõket is. más tárgyakhoz való viszonyában lát. Ezek a mûvek is mind a húszas–harmincas években íródtak. akinek témaválasztása ugyan kapcsolódik a kortárs trendekhez. a konkrétság és az objektivitás a jellegzetes jegyei. A magyar nyelv – mivel társas természetû és konkrét. Ugyanez mondható el például a fentebb említett Spenglerrõl s részben Malinowskiról is. megõrizve annak nemcsak oppozicionális szemléletmódját. Természetesen – csakúgy. Ezekben az írásokban Karácsony a konkréthoz kapcsolódó magyar észjárást. Érdemes észrevennünk. kiváltképp fontos – természeténél fogva a beszéddel. az intonáció és hogy testi megnyilvánulások kísérik. A magyar mindent. és mert számára az artikuláció. századi hagyományhoz. A magyar nyelv ezért írásban csak nehézkesen adható vissza. milyen erõteljesen nyúlnak vissza Karácsonynak ezek a fejtegetései az imént ismertetett 18. Thienemann Tivadar foglalkozott vele behatóan: Irodalomelméleti alapfogalmak címû. illetve az élõ szóhoz kötõdõ magyar nyelvet a papíron gondolkodó absztrakt indogermán gondolkodással állítja szembe. A szóbeliség–írásbeliség problémakörén belül a hangos olvasás. Míg az indogermán nyelvekre szerinte az alárendelõ. s legalábbis az 1929–1932-es évek Wittgensteinjáról is. A magyar nyelv e tulajdonságai jellemzik egyszersmind a magyar gondolkodásmódot is. nem pedig az írással kapcsolódik össze. 1930-as években írott munkáira.

Az iskola fõ képviselõi között Marshall McLuhan. Ez az iskola lényegi jelentõséget tulajdonít a „kommunikációs technológiák” változásának. hogy ez a váltás alapvetõ társadalmi. amelyeket Horváth az 1920-as években tartott. Úgy találták. E szembeállításokban megint csak a korábban bemutatott 18. A szóbeliséggel–írásbeliséggel a 20. Ekkor kezd formálódni az ún. hogy nem veszik figyelembe a hagyományozás és a kommunikáció formáinak sokféleségét. A Torontói Iskola képviselõit aztán. Úgy véli. mely az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb elméletének tekinthetõ. Ian Wattot. Elegendõ ehhez Thienemann könyvével szemben – mely a cím sugallata ellenére valójában irodalomtörténeti munka – Horváth Jánosnak A magyar irodalom fejlõdéstörténete címû mûvére utalnunk. valamint mentális változásokkal járt együtt: például lehetõvé tette. Walter J. századi hagyomány folytatására ismerhetünk. továbbá a kéziratos költészettõl – indító irodalomtörténet legalábbis nem kerülheti ki a szóbeli és írásbeli közlésformák kérdését. Havelockot. egymást kizáró bináris oppozíciókon alapuló érvelést hánytak a szemükre. kivált a nyolcvanas évek második felétõl kezdve. rendszerszerû gondolkodást. Ongot és Jack Goodyt. Az utóbbi egy-két évtized magyarországi filozófiai irodalmából elsõsorban Nyíri Kristóf és Demeter Tamás írásaira utalhatunk itt. egyre élénkebben bírálták: többek közt technológiai determinizmust. kritikai. melynek elõmunkálatai ugyan még a 20. ám jórészt azokon az elõadásokon alapul. addig az írás kontempláló mûfaj. Bármennyire úgy gondolnánk is: egy. ezen belül a szóbeliségrõl az írásbeliségre való váltásnak is. racionális-érvelõ. a tudás szerkezetét illetõ. illetve létrehozta – szemben a hagyományõrzõ. továbbá dichotomikus szemléletmódot. Torontói Iskola eszmerendszere is. logikus. ez a megkülönböztetés Horváth munkájában nem játszik lényeges szerepet. episztemológiai. Míg a szóbeli közlés cselekvésjellegû szerintük. közösségi szóbeli áthagyományozással – az individuális.176 Neumer Katalin ezt a „mintát” sem kötelezõ ezúttal sem követni. század elsõ évtizedére nyúlnak vissza. Az ellenérvek egyik legérdekesebb részét a hangos olvasásra vonatkozó kutatások közegében munkálták ki a kilencvenes években olyan . az analízist és a gondolatok összehasonlítását. Harold Adams Innis és David Riesman nevét érdemes megemlítenünk. tágabb környezetébõl pedig Eric A. a kezdetektõl – tehát a szóbeli. s így a szóbeli és írásbeli kommunikációs formák változatosságát sem. század hatvanas éveitõl kezdtek újult erõvel foglalkozni a kutatók.

és csak a kettejük aránya változó. Cambridge: Cambridge University Press. hogy a kora középkori hangosan olvasó kultúrában beszéd és írás nem egymást kizáró alternatívák. 317. Joyce [1996]: Public reading and reading public in late medieval England and France.Vasa lecta et pretiosa 177 szerzõk például. az elsajátítás „az egésznek az élménye test és szellem számára”. München: C. [Elsõ kiadás: 1990. 32. beszéd. Cambridge: Cambridge University Press) részletek olvashatók az általam szerkesztett Kép. 238. Beck. Michael (1998): Sinnenwandel. hanem egymást kölcsönösen erõsítik és kiegészítik. illetve „multiszenzoriális”8 – az audiovizuális. 9 Wenzel 1995. A study of memory in medieval culture. Coleman. sem pedig az „írásbeli” kifejezések nem 5 Carruthers és Coleman vonatkozó írásaiból (Carruthers. Budapest: Gondolat Kiadói Kör). 90. hogy maguk mennyire voltak olvasás-. írás címû kötetben (Neumer Katalin [szerk. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. hogy valaki csak magának vagy pedig másoknak olvasott. Ursula Schaefer pedig a vokalitás terminust – azt kifejezendõ. Sprachwandel. mint Mary Carruthers. hogy rá sem a „szóbeli”. illetve írástudók (a középkorban a kettõ még korántsem ugyanaz) – mûveiket nem maguk vetették papírra. 6 Wenzel. a szerzõk – függetlenül attól.6 viszonyuk „a szóbeli és írásbeli összjátékaként”7 jellemezhetõ. függetlenül attól. Frankfurt/M. Gieseke. A kora középkori írásbeliség ekképp sokkal inkább bimediálisnak nevezhetõ. 223–224. Schrift und Bild. beszéd. A kora középkorban ugyanis az olvasás gyakorlata többnyire a hangos felolvasás volt. 209–243. hogy valaki magának olvas-e (amikor is gyakorta csak maga elé mormolja a szöveget). 230.5 Dennis Howard Green. 10 Carruthers 1996. 11 Wenzel 1995. attól függõen. Horst (1995): Hören und Sehen. Ursula Schaefer és Horst Wenzel. szinesztetikus érzékelés a jellemzõ rá.9 Szem és fül itt egyszerre játszik szerepet. . 7 Green. Nevezett szerzõk kutatásaikat a középkori hangos olvasásra és írásra összpontosították.] [2003]: Kép. Az említett kutatók arra az eredményre jutottak. 8 Wenzel 1995. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter.10 A középkori írásbeliség emellett még egy értelemben is multiszenzoriális: az írottak elsajátításába még minden érzék bevonódik. Carruthers 1996. The primary reception of German literature 800–1300. 5. Joyce Coleman. Mary [1996]: The book of memory. hanem diktálták. vagy pedig közönségnek tiszta artikulációval olvas-e fel. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. H.: Suhrkamp.11 A hangos olvasás kultúrájára új kifejezést is javallottak – Joyce Coleman az auralitás. Kulturwandel. írás.]. Cambridge: Cambridge University Press.

de ugyanezt megtehette a hallgatók kérésére is. 67.178 Neumer Katalin alkalmazhatók adekvátan. hogy sok ma modernnek tartott és az íráshoz kötött mûvelet lehetséges volt felolvasás közben is: nemcsak lehetséges volt szöveghelyeket átugrani. Így például a felolvasó maga is dönthetett bizonyos szövegrészek elhagyásáról. és a felolvasót korábbi részekhez visszalapoztatni. elsõre szóbelinek tûnõ szövegmanipulációk révén a felolvasás közelít ahhoz is. s hogy nem írható le olyan fogalmi hálóban. mint a cselekvések általában is. 97. A közös olvasás stimuláló aktivitásnak számított. Ezek az eljárások ugyanis épp arról tanúskodnak. interpretálni és elsajátítani-bensõvé tenni. Így szerintük a hangos olvasás és írás mintegy „szóbelinek” is tekinthetõ. sõt. egymást kizáró pólusa a Torontói Iskola módjára definiált „írásbeli” és „szóbeli” volna. ám épp az imént említett. Ám a felolvasás természetszerûleg társadalmi kontrollt is jelentett – s ezt a jegyet a Torontói Iskola megint a „szóbeliség” számlájára írta –. Másfelõl azonban ezt a szöveget a felolvasó módosította azáltal. külsõ társadalmi kontroll nélkül történt – amit pedig „írásbeli” vonásnak vehetünk. mind pedig a közönséget a felolvasó. amit a Torontói Iskola „írásbelinek” szokott nevezni – érvel az ellenzék. amennyiben még hasonló módon viseli a cselekvés jegyeit.12 A nyilvános kontroll ugyan felfogható a szóbeliség jegyeként is. melynek két. mint az egyéb – szóbeli – nyelvi cselekvések.14 Emellett a szövegeket a közös olvasás folyamán volt szokás feldolgozni. hanem ehelyett szóbelinek és írásbelinek bonyolult összhatásáról és együttmûködésérõl van szó. amelynek során a felolvasást kommentá12 Coleman 1996. vagy pedig egyenest a közönség kimondott óhajait követte. mégpedig két értelemben: mind a felolvasót ellenõrizte a közönség. Elõször is finom és rafinált szociabilitással kapcsolódhatott össze. 14 I. illetve diktálta – miként pedig sematikusan várnánk. A másik oldalon azonban a szövegek memorizáló elsajátítása a kora középkorban már magányosan. m. m. 221. . 13 I. Mégis felolvasáskor egyfelõl írásban rögzített szöveg állt rendelkezésre. hanem lehetséges volt elfelejtett részekre visszakérdezni is.13 Emellett a hangos olvasás-felolvasás sem nem volt antiintellektuális. illetve ezt szolgálhatta. hogy – mondhatni. sem pedig nem csakis a tradíció elõírta ismereteket és normákat rögzítette. „szóbeli módon” – alkalmazkodott a pillanatnyi szituációhoz.

Valójában nemigen akad olyan. ami legalábbis arról tanúskodik. 135. 139. hogy Balogh munkája a kortárs filológia szemében nem volt jelentéktelen. vagyis mint olyan. BALOGH JÓZSEF A HANGOS OLVASÁSRÓL Balogh József közvetlenül a hangos olvasásról. vagyis hogy kizárólag az imént említett német nyelvû tanulmányra támaszkodnak. a tárgykörbe tartozó mai munka. Ám a közös felolvasást meditációval is megszakították – azaz azzal. S még ma sem az: azóta is hivatkozik rá a vonatkozó nemzetközi irodalom. Ágostonról szóló magyar nyel- 15 I. „»Voces paginarum. Ebben a két magyar tanulmány eredményeit foglalta össze. hogy a kritikai-továbbgondoló reflexió mellett a gondolatok külsõ kontrollját is jelentette. . Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához” címmel. a másodikat pedig – mely az elsõhöz fûzött hozzá kiegészítõ adatokat – 1926-ban „A hangos olvasás és írás. Ezt teszik a hangos olvasás fent említett kutatói is. a szóbeliségtõl az írásbeliség felé tartó evolúciós-értékesülési folyamatot. Még ugyanebben az évben megjelentetett egy német változatot is „»Voces paginarum. pontosabban a hangos olvasás történetérõl két magyar nyelvû tanulmányt publikált: az elsõt 1921-ben. m. 96. Természetszerûleg nem vehetik figyelembe Balogh Vasa lecta et pretiosa címû. Ám az egyszerû hivatkozásnál a mai irodalom mégsem igen megy tovább. melynek telosza az írásbeliség gyõzelme.« Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez”. Ugyanez a német változat egy évre rá külön kötetecske formájában is megjelent. hogy magukba mélyedve elgondolkodtak az olvasottakon. Az utóbbiakra még minden intellektust fejlesztõ voltuk mellett is mondhatnánk.15 Ennélfogva elhibázott az. Balogh elgondolásainak behatóbb elemzése hiányzik.« Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens” címmel.Vasa lecta et pretiosa 179 rokkal. amely legalább egy tiszteletlábjegyzet erejéig Baloghot ne említené meg. Ennek egyik oka nyilván a vizsgált szövegkorpusz szûkössége. vitával szakították félbe. sokszor az eredeti megjelenéshez képest karakterisztikusabban is fogalmazva. ahogyan a Torontói Iskola a kommunikációs formák fejlõdését szokásosan leírja. ami a beszélgetésben elhangzott. illetve arról.

diktáló-. Ennélfogva e mûben Balogh egyéb.) 237–238. itt Balogh több helyütt tömörítette a magyar változatot. ahol Balogh arról a mechanizálódásról és felszínességrõl ír. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. s így elméleti.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. majd „[e]gyfelõl az író-. Balogh szembeállítja az ókori retorikát. hogy a gyors és hangtalan olvasás mind jobban terjedt. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung. Önként” szavak után egy mintegy egyoldalas rész – mely többek közt a humanizmus felélesztette hangos olvasásra és a könyvnyomtatásra vonatkozó eszmefuttatásokat tartalmazta – sajnos kimaradt. a szónak mélyén mindaz.) 17 Balogh 1921. ami individuális. úgy tûnik. hogy valaki magában. Ettõl a tanulmány vége tér el. közerkölcsön. . az individualitást kiölõ hatásait. némán olvasott. (82) 1: 84–109 és (82) 2: 202–240. Mindezek hatására elhal „az emberi gondolatnak. Budapest: Franklin Társulat kiadása. amely pedig kiváltképp megvilágító erejû. ám éppen ezt az utolsó részt nemhogy elhagyta volna. 29–30 [129–130]. hogy az ókorban elsõsorban hangosan olvastak. mely az emberi szónak még életet. (A Hangzó oldalak kötet 129. humanisztikus és mûvészi érték volt”. közmûveltségen”17 – imigyen helyezi el Balogh más összefüggésben is a sajtó determinisztikus. amely annak következményeképp alakult ki. Balogh 1926a.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. 29 [130]. kivételnek számított. Kiváltképp tanúskodik errõl ugyanennek a tanulmánynak a német változata: jóllehet. mind pedig a német változata olyan szöveghelyeket vonultat fel. „mely az emberi szót ólombetûbe temeti és devalválja. 237–238. [Ekképp n]apjaink h o l t betûjét méltán követi nyomon az élettelen n é m a olvasás. A mindenki által idézett Voces paginarum elsõdlegesen filológiai tényfeltáró munka: mind a magyar. hanem néhány sorral még ki is 16 Balogh József (1921): „Voces paginarum. filológus volt is Balogh. esetleg világnézeti meggyõzõdései jobbára csak széljegyzetekben jutnak kifejezésre. a beszélõgépek. 1927. In: Philologus. közlekedési eszközök közé sorolt táviró és távbeszélõ” és a „mozgófénykép”. fontos volt a számára. hogy ezeknek a történetfilozófiai-világnézeti elgondolásainak hangot adjon. korunk zsurnalizmusával. „hangot és individualitást adott. másfelõl az ún. amelyek arról tanúskodnak. megjelent a könyvnyomtatás. s az. értékké avatta”.”16 A sajtó „félelmetes szervezetével uralkodik a közvéleményen. a felolvasást.180 Neumer Katalin vû könyvecskéjét 1918-ból. Bármennyire szaktudós. az „Augustins »alter und neuer Stil«” címû 1926-os írás pedig elkerüli a figyelmüket. oldalán a „(legjobb esetben képzõmûvészetté vált).

század elejérõl Adam Müllerre utal. 85. illetve õket az antik és humanista hangos olvasással állítja szembe. 237–238. hogy Balogh „élõ–holt”. bár valamilyen alapmûveltség szintjén nem zárható ki – hiszen humán iskolákat kijárt filológussal van dolgunk. párhuzamos egy másikkal. Hogy Balogh ezt a hagyományt mennyire ismerte alaposan. meglepõen hasonlókat mond. Másodszor pedig azért jelentõs. Vegyük észre. kérdéses. századi vonulat folytatásaként értelmezhetjük. vö. 11 [30]. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. In: Magyar Nyelv. Ennek a ténynek részben annak fényében van jelentõsége. 25–39. Amikor pedig a könyvnyomtatást. . továbbá német nyelvû tanulmányában – melyek további elemzésem középpontjában fognak állni – épp azon a döntõ ponton. „egész eddigi életének tartalma a szónoki forma kultusza volt. akinek elgondolásait kétségkívül e 18. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. 3 [88]. amikor Ágoston megtér.Vasa lecta et pretiosa 181 bõvítette18 – s tette ezt annak ellenére. mondhatni. s így nem is figyelt fel a megfelelõ szöveghelyekre. „A »szép szó« (verba composita)”. 20 Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa.20 Így az a folyamat. az újságírást. mint amiket korábban Herdertõl hallottunk. s maga is neves szónok volt. Pál levelét magában olvassa.” Szent Ágoston konfessziói. abban az idõben még nem érdeklõdött a kérdés iránt. Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. 19 Balogh 1921. mert Ágoston maga mélyen. tehát az ismert locusnál: „ Vedd és olvasd!”.. In: Die Antike. bensõleg kötõdött kora retorikai kultúrájához. hogy ha valamikor voltak is a kezében a vonatkozó munkák. nevezetesen a „szép szóval” folytatott harcával. amely ellen Ágos- 18 Balogh 1926a. századból csak Wielandra és a 19. ennek a kultusznak a tárgya s eszköze: a s z ó ”. Mindenesetre írásaiban a 18. Balogh 1926a. hogy írása a Philologus címû szakfolyóiratban jelent meg. amíg megtér a kereszténységhez. a velük együtt járó néma olvasást írja le. individuális–determinisztikus szembeállításai megint csak 18. azt emeli ki. itt 360. Továbbmenve: Balogh az Ágostonról szóló magyar nyelvû könyvecskéjében. hogy Ágoston korában olvasni fõként hangosan volt szokás. hogy Ágoston a kezébe vett bibliai szöveget. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. századi toposzokat elevenítenek fel. itt 39 [151]. Nem elképzelhetetlen. (3) 4: 351–367. az új elektronikus médiumok okozta mechanizálódást.19 Annál erõsebben támaszkodik viszont Nietzschére.

– Carruthers a Vallomások e helyérõl szólva – a szokásos értelmezésekkel szemben – többek közt azt emeli ki. amikor szent Ágoston a tolle lege percében az apostol igéit n é m á n olvassa. hogy az a keresztényi. 26 [133–134]. hogy valamely szöveget bensõleg elsajátítunk-megemésztünk – szemben a „lectio” kifejezéssel. 360. 11 [30]. amint hasonlóképp magába mélyedve. a hangosan olvasott szóról. hangtalanul olvas. 23 Balogh 1918. a forma antik kultusza. 22 I. Ezért kap a „tolle lege” említett jelenete „bizonyos szimbolikus jelentést is abban. vö. 25 Balogh 1918. 352. 11 [30]. 3–4. Ebbõl arra következtet. és amin környezete csodálkozik. mûvészi tehetségével és írói törekvésével”. . hogy másképp soha nem olvasott. 4–5 [89–90]. hanem egy még mélyebben – az öntudat alatt – fészkelõ szokás szakad meg folytonosságában. vagyis arra. Balogh 1926c. retorikai. hogy valójában Ambrus esetében sem teljesen néma olvasással van dolgunk: a „tacitus” szó csak a meditációra utal. megértésére utaltak (Carruthers 1996. ahogyan Ágoston a hagyományos irodalmi mûveltségtõl fokozatosan elszakad”. Balogh 1926b. 11–12 [30–31]. Balogh 1918. Itt ugyanis Balogh foglalkozik a Vallomások azon mondataival is. amellyel szokásosan csak az olvasásra-felolvasásra és a szöveg grammatikai. 360. Így a „szép szó […] egyjelentésû […] Ágoston »régi stílusával«. hogy Balogh itt és az 21 Balogh 1926c. a hanggal.22 „Nemcsak egy mélyen – mûveltségében és ízlésében – gyökerezõ ideál rítusa.25 Ezen a ponton érdemes visszatérnünk egy pillanatra a Voces paginarumra is. antik-irodalmi stílus.21 A „szép szó” – mivel a szónokláshoz kötött – összekapcsolódik az emberi hanggal. Balogh 1926a. vö.182 Neumer Katalin ton hadakozik: az „antik retorika. 24 Balogh 1926c. amelyek Ambrus püspököt írják le. mely Ágostont a megtérésig viszi. ahogyan a püspök olvas. csak az. 26 Balogh 1921. 170 skk.. A találkozás Ambrussal szintén fontos stádium abban a folyamatban. Második lépésben – számos antik és középkori párhuzamos szöveghely felvonultatásával – azt mutatja ki. históriai stb.”23 „Ágoston. hogy soha nem tett másként. hogy Ambrus környezete nem azon csodálkozik. m. akitõl pedig a néma olvasás olyannyira idegen volt.”24 Balogh értelmezésében a rétor szakít itt – talán életében elõször – életelemével. és [amelyrõl] a kereszténység soha nem mulasztja el hangsúlyozni. […] A tökéletesült forma – a l’art pour l’art – [mely] éles ellentétben áll a »tartalommal«. 360. hanem azon. hirtelen lemond az antik retorika õsjegyérõl.26 Nehezen lenne védhetõ.). hogy maga az olvasásmód nem volt annyira rendkívüli. ha egyedül a tartalom iránt van érzékünk”.

valójában azonban. ütleg járta”. Valójában azonban a Vasa lecta et pretiosa ennél sokkalta árnyaltabb. . amelyet ittas tanítóink ez edényekbõl innunk adtak. hanem Ágoston egész fejlõdését tekintjük. másfelõl azonban ellentétesek is velük. bonyolultabb képet mutat. ám mégis a tárgytól ihletett elemzéseibõl kaphatjuk meg. drága edények”. a Vallomások e helyeire vonatkozó Balogh-passzusok kínálják. melyben a „szavak” metaforájaként szerepel: „nem emelek vádat a s z a v a k ellen. drága edények ellen. ahogyan Ágoston megtérésének útja elsõ megközelítésben – s Balogh szavai szerint is – leírható. ha az általuk kifejezett tartalommal szemben másodlagosak? A választ erre a kérdésre Baloghnak. Hogyan is lehetnek mármost a szavak „válogatott. Az Ágoston-elemzések e pontjai ugyan egyfelõl folytatják is a Voces paginarum korábban idézett utolsó passzusait annyiban. Értelmezésem kiindulópontja: a szavak.28 Ez a passzus bizonyos feszültségben áll azzal is. döntõ az egész Ágoston-tanulmány interpretációja szempontjából. 18 [37] – Balogh itt a „vinum erroris” kifejezést mint „hazugság borát” adja vissza. s ha nem ittuk meg. hiszen a Voces paginarumban – szemben ezekkel az Ágostonról szóló részekkel – a hangos olvasás egyértelmû értékként jelent meg.Vasa lecta et pretiosa 183 imént idézett helyeken – miközben magának a megtérésnek érezhetõen pozitív értéket tulajdonít – a hangtalan olvasást elítélõleg ábrázolná. nevezetesen mint eltávolodás az antik retorika l’art pour l’art. illetve értelmezésük ekképp külön hangsúlyt kap. az értõ filológusnak aprólékos. amelyekre már a kötet címe is utal. 27 Ezt teszi Demeter Tamás bevezetõjében (Demeter Tamás [szerk. hogy a hangos és a hangtalan olvasást egymással szembeállítják. amely a szóbeliség. szövegszerû. A „vasa lecta et pretiosa” [válogatott és drága edények] fordulat ugyanis egy Ágoston-idézetbõl származik.] [2001]: Hangzó oldalak. hanem a hazugság borát vádolom. 28 Balogh 1918. Voces paginarum. A „tolle lege” megtérési jelenete bármennyire úgy tûnik is fel egyszersmind. hogy a késõbbi Torontói Iskola tanításainak fényében. esetleg a hangos olvasás világából az írásbeliség vagy a hangtalan olvasás világának gyõzelme felé visz. mondhatni. pusztán formai. s melyek. tartalom nélkülivé vált mûvészetétõl a Biblia tartalomra koncentráló egyszerû nyelve felé. mint szakítás a múlt retorikájával. Budapest: Kávé Kiadó). Akárhogy is. e válogatott. ha nemcsak ezt a pontot ragadjuk ki. ezek elõképeként értelmezzük õket27 – azaz hogy olyan folyamatot lássunk itt.

Mint oly sokszor a történelmi folyamatoknál. legönállóbb és egyik legtudatosabban mûvészi alkotása is”.32 Balogh értelmezésében ennélfogva a Vallomásokat – ezt a retorikus könyvet – meg kell tanulni retorikusan olvasni:33 a könyv szerinte valójában Cicero. de egyszersmind a latin prózának legnagyobb. .184 Neumer Katalin akkor a végeredmény kompromisszum. egész mûveltségével az a n t i k r e t o r i k a világában él. egyedül áll az antik stiláris formák történetében – „a római irodalom fejlõdésének szélsõ határköve. és a zsoltárok verseit elszavalni. Tertullianus. mutatja. a Biblia és az Ambrus-féle himnuszok metszéspontjában helyezkedik el. Hogy a fent említett stiláris »felszabadítás« a régi formák teljes kihasználásával s új elemek szinte zökkenõ nélkül való beolvasztásával történt. Ezzel egyidejûleg azonban teli van zsoltárutalásokkal. „teljesen fokozatosan” történik. 34 Balogh 1918. és alig észrevehetõen összekapcsolódik azzal. ez akkor is „belülrõl”. 367. az új itt sem puszta újításvágynak köszönheti létrejöttét. 32 Balogh 1926c. belsõ lelki rezdülésekre. 31 Balogh 1918. esztetikai meggyõzõdésével. mégpedig kardinális helyeken. m. Sokkal inkább a Biblia az. a rétor: vágya a világ elé kiállni. 364. s ekképp az elsõ megfogalmazását nyújtja annak. hogy a szavakat keresnünk kell. a bizonytalanra szavakat találni. ami régrõl fennmaradt. m.29 sõt akár „minden a régiben [is] látszik maradni: [Ágoston] nyelve és stílusa továbbra is a cicerói normák és ideálok szilárd sínein mozog. Emellett Ágostonban újra meg újra felébred. és 362 skk. 33 I. Még ha ezen a talajon kell is – mindennek ellenére – ama új nyelvnek keletkeznie. a hangzó szóra való utalásokkal. ez a nyelv akkor is biztosan nem a stiláris újítás döntésébõl fakad. vagy az 29 Balogh 1926c. 30 I. Allegorikus Biblia-interpretációt nyújtván azt sugallja: a Biblia együgyûsége csak látszat. 354.30 Vagy ugyanez a gondolat a magyar Ágoston-könyvecske szavaival: Ágoston „stiláris normáival. mennyire organikus eleme ez a könyv az a n t i k stilus fejlõdésének. 19 [39].34 Ez a könyv az elsõ lélektörténet a latin prózában: megpróbál a finom. 21 [40]. tehát egyszerû énekekre. hanem a többé-kevésbé organikus növekedés csendes folyamatának”.”31 Ezért még ha a régi formákat a „teljesen új tartalom” átalakítja is. 352. amely a cicerói formákhoz lassan hozzásimul.

tudatosan megírt. ha nem a hangra hallgatva született volna. Balogh 1926c. 361. s még kevésbé elnémuló szöveggel van dolgunk. 43–47 [65–71]. fohásszal. 40 I. 44 [67].”40 Ezt a formát új tartalommal – a Biblia. aki a Vallomások e sajátosságára konkrét szövegértelmezései során igen finoman támaszkodik is. 37 Balogh 1918. 17 [37]. A Vallomások maga úgyszólván dialógus Istennel: minden könyve imával.36 Valójában „az egész könyv a h a l l g a t ó számára íródott és zenei hatásokra számít”37 – vonja le a következtetést Balogh. amoris tui egyértékû elemek. invocatióval kezdõdik. De azt sem lehetne mondani. melyben a végsõ szó mégis a hangé. szövedékrõl) beszél. s amelyben beszéd és írás ezzel együtt sem egymást legyõzni akarja. mundinis loquacitatis. 36 I. 35 I. Ágoston mégis képes „distingvál[ni]”: „ennek a mûveltségnek csak a lényege érett meg a pusztulásra. m. A könyv a latin prózában új zenei. Bármennyire írásban tudatosan kimunkált finom artisztikumról van is szó. hogy az anem te és a köv. a kérések és kérdések. a keresztény erkölcs tartalmával kell megtölteni. 26 [45].38 Ezeken a helyeken Balogh leírásában biztosan nem egy kifejezetten írásbeli. Balogh szemében Ágoston könyve nem lehetne annyira mûvészi. 39 I. […] s így itt »amor dei erga homines«-rõl szó sincs. A mû egységét Isten megszólításai. Így valószínûleg sokkal inkább finom költõi eszközökkel. az öröm és a bánat „ezer apró interjekciójának szálai hálózzák be”35 a szöveget. . 16–17 [35–36]. hogy szóbeli és írásbeli „heroikus küzdelmét” ábrázolná. s bármennyire „merõben haszontalanok” is „az ott tanult dolgok”: „mit is kezdjen a gyermek a mitológia és a mondák ezer apró együgyûségével. a formája nem. rímes és ritmikus stílust valósít meg: szövege a próza és a vers határán áll. m. s kettõ kivételével himnusszal és hálaimával végzõdik. Trója égésével vagy Creusa árnyával«?”39 – bármennyire így lenne is. az interjekciók biztosítják. m. 13 [32]. a »katonákkal megrakott falóval. m. amelyet a szószátyárság vásárán. árulnak”. m. 38 „Ha figyelmesen és a mondatritmusra ügyelve f e n n h a n g o n elolvassuk a fejezet bekezdõ részletét – mondja egy helyütt –. a kétség és a bizonyosság. azonnal érezzük.” I. egyszersmind azonban hangra orientált szövegrõl (textusról. Így a retorika bármennyire is „uentosa professio [kérkedõ hivatás]. 46 [70].Vasa lecta et pretiosa 185 eksztázis órájában Dávid negyedik zsoltárát magamagának elszavalni.

45 Balogh 1918. amellyel belõlük még gyermekként itatták. Balogh 1926c. 365. hogy egykori ideáljának. míg ezek hozzáidomultak.51 Nem ne- 41 Balogh 1926c. 364. 18 [37].42 E drága edényeket õ a hazugság bora helyett az igazság új borával tölti meg. 354.”48 Ágoston „mindenütt csak az é l e t r õ l tud” – szemben a középkori misztikusokkal (akiknek pedig elõfutára). 56 [83].43 melyek így „új tartalmukkal új fényt és színt is kap[n]ak”. s nyíltan átadja magát ennek a „félpogány” testi élvezetnek.50 Amikor Ágoston az öregség bölcsességében életét tudatosan átgondolja és rendezi. hogy lelki üdvét veszélyeztetné. m. 364. akkor ebben a rendben már képes rá. 365–366. 365.186 Neumer Katalin A retorikai hagyomány megõrzése magyarázza Balogh tanulmányának a címét is. 46 I. 51 I. miért nem vádolja a szavakat. e „drága edényeket” támadja Ágoston. 44 Balogh 1918. A Civitas dei végén „ember és világmindenség. 50 I. akik elõtt „a h a l á l lebeg”. változatos és hatalmas élet”.”45 A szavak jelentõségének elfogadása tágabb kontextusban is megkapja Baloghnál a jelentését: szerinte ugyanis Ágoston számára – szemben a középkor aszkézisével – a földi városnak is megvannak az értékei. m. hogy anélkül. 47 Balogh 1918. 366. A merõben új tartalom addig feszegette a régi formákat. Balogh 1926c. 42 I.44 „Ebben a nyughatatlan lélekben a régi.47 „Ez a humanista búcsúja a pompázatos világtól. 18 [37]. 19 [38]. Az aggkor szélsõségektõl ment lelki kiegyensúlyozottságában már újra megteheti. „a »szép szó« a pogányok számára [pusztán] öncél volt. 366. 354. 19 [39]. hagyományos formák szeretete új morális és intellektuális értékekkel fonódott össze. e földi városban van helye a szavaknak is: a szó „a közlés és érvelés eszköze. hanem csak „a hazugság borát”. . Balogh 1926c. amely az ékesszólás köntösében lelkünket elgyönyörködteti”. a keresztények számára [azonban] eszköz lesz”. Jóllehet. m. 57 [84]. a szónoki stílus szépségeit szabadon csodálja.41 Ezért nem a szavakat. a retorikai formának is megadja rangját. Balogh 1926c. 49 Balogh 1918. 48 Balogh 1926c. a természet és technika” vonul el „tarka sorban az aggastyán szeme elõtt”46 – a „sokféle. m. 43 Balogh 1918. és azt is.49 Nos. 19 [38].

a szép szót szeretõ filológust és a szélsõségektõl magát bölcsen elhatároló embert. amelyet Balogh Ágostonról nyújt. hogy az utóbbi kettõt nem látták egymással sem élesen szembenállónak. hogy mondandóját mégis az új trendek szerint fogalmazza meg. hogy hanggá váljanak. Ekképp maguk is azt példázzák. hogy egy ilyen gondolkodásmód irányába több tényezõ is hajthatta volna: így a húszas évek elméleti trendjei. hogy kutatásait kezdettõl fogva inspirálták Nietzsche eszméi. hogy a két kommunikációs forma békésen együtt élhet és egymást támogathatja. Ám eme idõpont – a váltás – elmúltával „a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba”: az egyes elemek egymáshoz simulva békén megférnek egymással. persze. Ágoston-könyvecskéje is még 1918-ban jelent meg. bizonyos fordulópontokon beszélhetünk „harcról”. ahol Balogh azokat az 1990-es évektõl kezdõdõ kutatásokat elõlegezi. Ekképp Balogh szövegelemzéseiben eltávolodik a bináris oppozíciókban való gondolkodástól. Az Ágoston-szövegek maguk törekszenek írásban megfogalmazódva – mely tényezõt nem lehet eliminálni – arra. Ez az általános bölcsesség egybecseng egy konkrét belátással is: azzal. az. Abból a leírásból. Mondhatnók. hogy a hangos és a néma olvasás-írás nem feltétlenül egymás ellentettjei. S ez az a pont. . s ezen a ponton tûnhetik is úgy. szintén évekkel korábbi anyaggyûjtésre támaszkodva. hogy Balogh már jóval korábban. még egy tanulság kiolvasható: meglehet. Ám ezeket a mûveit az 1926-os német megjelenések számára átdolgozta. hogy ez a harc az egyikkel való radikális szakítás eredményeképp a másik gyõzelmével végzõdik. hogy a húszas évek trendjeinek hatását semlegesíthette viszont az. annak ellenére. hogy elsõsorban a szövegekre hallgat. amelyek a hangos olvasás kultúráját a szóbeli és írásbeli közötti mezsgyén akképp helyezték el. Ehelyett azonban a német Ágoston-tanulmányban a két világ közötti „kompromisszum” a korábbihoz képest még nagyobb hangsúlyt is kapott és explicitebb formát öltött. 1913-tól gyûjtötte a hangos olvasásra vonatkozó adalékait. Eközben könnyen megeshetett volna. egymást kiegészítve kölcsönösen támogathatják egymást. sem pedig egy teleologikus evolúciós folyamatban nem helyezték el õket. két világ vagy két stílus „küzdelmérõl”. nem egymást kizáró alternatívák. s végül hogy világnézeti-történetfilozófiai okokból maga is a hangzó szót részesítette elõnyben – s ilyes nézetek könnyen fogalmazódnak meg a hagyományos dichotomikus szembeállításokat felhasználva. Balogh filosz volta a magyarázat minderre: az.Vasa lecta et pretiosa 187 héz belelátnunk az idõs Ágostonba Baloghot. Meglehet.

ha nem is különösebben újszerû összefüggést is mutat. 25–39.188 Neumer Katalin S végül ez a történet még egy másik. 1927. Sajnos. Budapest: Kávé Kiadó. (Különlenyomat a két füzet anyagát összekötve: Leipzig: Dieterich’sche Verlagsbuchhandlung.) (2001): Hangzó oldalak. ám nem szabják meg egyértelmûen azt.) Balogh József (1926b): A hangos olvasás és írás. Balogh József (1926c): Augustins »alter und neuer Stil«. mely több olyan munkából tartalmaz részleteket. Béla (1924): Der sichtbare Mensch oder die Kultur des Films. kizárnak bizonyos elgondolásokat mint nem gondolhatókat. amelyet már eddig is több példán szemléltettünk: ugyan megrajzolhatjuk egy-egy korszak jellegzetes gondolati trendjeit. Wien–Leipzig: Deutsch-Österreichischer Verlag. (82) 1: 84–109. In: Die Antike. A mostani megjelenéshez az azóta megjelent irodalmat már nem vettem figyelembe. (b) posztumusz szövegkiadás Demeter Tamás (szerk. beszéd.” Adalékok a hangos olvasás és írás kérdéséhez. Budapest: Franklin-Társulat nyomdája. Újabb adalékok a jelenség történetéhez és természetrajzához. Balogh József (1921): „Voces paginarum. „paradigmáit”. írás címû válogatást. In: Philologus.” Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. (A tanulmány szövegét 2002 novemberében zártam le. (B) Egyéb irodalom Balázs. In: Magyar Nyelv. Voces paginarum. Balogh József (1926a): „ Voces paginarum. és (82) 2: 202–240. ami gondolható. Egy stílustörténeti tanulmány vázlata. Ez a kötet a fenti írásokból a három magyar nyelvût tartalmazza. Ettõl csak egyetlen hivatkozásnál térek el: megemlítem az általam szerkesztett Kép. Mivel azonban a posztumusz kiadás könnyebben hozzáférhetõ. .) IRODALOM (A) Balogh József mûvei (a) életében megjelent munkái Balogh József (1918): „Vasa lecta et pretiosa. hogy írásomban a Balogh életében megjelent szövegközlésekre hivatkozom. (3) 4: 351–367. szögletes zárójelben megadom az új kiadás oldalszámait is.” Szent Ágoston konfessziói. melyet írásomban tárgyalok. ám ezek a keretek nem mindenekfelett determinatívak – meglehet. Budapest: Franklin Társulat kiadása. e kiadás szövegei olyannyira – sokszor értelemzavaróan – hibásak.

Wilhelm von (1903–1936): Ueber die Buchstabenschrift und ihren Zusammenhang mit dem Sprachbau. (Az 1878-as berlini kiadás 3. Lesergeschichte in Deutschland 1500–1800. (Werke.–Richards. J. Ursula (1992): Vokalität. Schaefer. Rolf (1974): Der Bürger als Leser. C. (Szerkesztette Bernhard Suphan.) Malinowski. Bonset 1967. (Szerkesztette Adam Parry. Frankfurt/M. I. In: Sämtliche Werke. A study of the influence of language upon thought and of the society of symbolism. írás.) Horváth János (1976): A magyar irodalom fejlõdéstörténete. Fragmente. Frankfurt/M. Johann Gottfried (1985): Über die neuere deutsche Literatur.) Müller. Sprachwandel. Neumer Katalin (1998): Gondolkodás. The primary reception of German literature 800–1300. Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht. Neumer Katalin (szerk. London: Routledge & Kegan Paul. Parry. de Gruyter 1968). (Elsõ kiadás: 1990. 1. beszéd. (Ausgewählte Werke in Einzelausgaben. Tübingen: Gunter Narr. Michael (1998): Sinnenwandel.: Insel Verlag. . Pécs–Fünfkirchen: Verlagsanstalt Danubia. (1996): The book of memory. (Elsõ kiadás: 1939.) Berlin–Weimar: Aufbau-Verlag.) (2003): Kép. Berlin: Königliche Preußische Akademie der Wissenschaften (utánnyomás: Berlin: W . 1925/2. (Szerkesztette Regine Otto. Metzlersche Verlagsbuchhandlung. Cambridge: Cambridge University Press. Humboldt. Schriften zur Literatur. Paris: Foundation Marcel Jousse. Jousse. Cambridge: Cambridge University Press. Rhetorik und Rhythmik. írás. 107–133. (Elsõ kiadás: 1923. Hajdu Helga (1931): Lesen und Schreiben im Spätmittelalter.) Hildesheim–Zürich–New York: Olms–Weidmann XVII–XVIII. A study of memory in medieval culture. köt. Leipzig. 296–336. 1–240. Etienne (1934): Le rôle social de l’écriture et l’évolution européenne. köt. Bronislaw (1956): The problem of meaning in primitive languages. Wilhelm von: Gesammelte Schriften. Budapest: Akadémiai..) Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Budapest: Gondolat Kiadói Kör. (Utánnyomás: Amsterdam: E. Unveröffentlichtes zur Literaturgeschichte. Stuttgart: J. Engelsing. Rolf (1973): Die Perioden der Lesergeschichte in der Neuzeit.und Unterschichten. Cambridge: Cambridge University Press. In: Revue de l’Institut de Sociologie (Bruxelles).: The Meaning of Meaning. B.) Oxford: Clarendon. Studien zur Vorgeschichte der Informationsgesellschaft. Joyce (1996): Public reading and reading public in late medieval England and France. K. Helga (1934): Das mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters. (Elsõ megjelenés: Archives de Philosophie. Green. 112–154. Budapest: Kávé Kiadó. Milman (1971): The making of Homeric verse.) Herder. The collected papers of Milman Parry. A. köt. Engelsing. V . In: Uõ: Zur Sozialgeschichte deutscher Mittel. beszéd. Johann Gottfried (1994): Briefe zu Beförderung der Humanität.) Coleman.) Hajnal. Hajdu. Dennis Howard (1994): Medieval listening and reading. In: Ogden. 3–64. Nietzsche. Kulturwandel. Mary J. Marcel (1981): Le style oral rythmique et mnémotechnique chez les verbo-moteurs. Herder. Adam (1967): Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. köt.. Altenglische Dichtung zwischen Mündlichkeit und Schriftlichkeit. Mit einem Essay und einem Nachwort von Walter Jens. In: Humboldt.Vasa lecta et pretiosa 189 Carruthers.) Leipzig: Alfred Kröner. változatlan utánnyomása. Gieseke. Friedrich (1912): Philologica II. XVIII. Budapest: Magvetõ.: Suhrkamp.

190 Neumer Katalin Spengler. In: Minerva. Pécs: Danubia Könyvkiadó. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte. Kultur und Gedächtnis im Mittelalter. majd különlenyomatként is megjelent 1930-ban. H. Horst (1995): Hören und Sehen. (Elõször a Minerva címû folyóirat közölte 1927-tõl 30-ig. Schrift und Bild.) Wenzel. München: C. Thienemann Tivadar (1931): Irodalomelméleti alapfogalmak. 18–71.): Der Untergang des Abendlandes. H. . München: C. Beck. Oswald (é. Beck’sche Verlagsbuchhandlung. Zolnai Béla (1926): A látható nyelv. n.

2 Cassirer. 1928. Pirmin Stekeler-Weithofer (Leipzig). nyomán idézve. szeptember 21-én. Gángó Gábor (Budapest).: Klostermann 113. 2004. London: Routledge. fogalom. 154.4 ám egyetlenegyszer sem az ezeknek a kifejezéseknek Kant által kölcsönzött * Elhangzott a Kant halálának 200. Cassirernél a „séma”. Martin (1998 [1929]): Kant und das Problem der Metaphysik. (2004 [1966]): The Bounds of Sense: An Essay on Kant’s Critique of Pure Reason. Ernst [2001]: Kant élete és mûve. (Magyar kiadás: Cassirer. 1 Kants handschriftlicher Nachlaß (Gesammelte Schriften. séma* Nyíri Kristóf ELÕKÉP 1804-ben bekövetkezett halála elõtt néhány évvel jegyezte fel Kant A tiszta ész kritikájával kapcsolatosan: „Egyáltalán a sematizmus az egyik legnehezebb pont.). itt Heidegger. Ernst (1923): Kants Leben und Lehre. 4 Vö.”1 Ehhez képest némely mértékadó kommentár a sematizmusfejezetet egyáltalán nem. Frankfurt/M. . Wilhelm Vossenkuhl (München) és Weiss János (Pécs). „sémák” és „sematizálódik” szavak egy-egy alkalommal fordulnak elõ. Pécsett. Peter F. a Német–Magyar Filozófiai Társaság és a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékek által rendezett „Kant und das Problem des Wissens” („Kant és a tudás problémája”) címû konferencián. […] Ezt a fejezetet az egyik legfontosabbnak tartom. 6359.A tiszta kép kritikája Szemlélet. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete. Korokon és kultúrákon átívelõen hadd említsem itt mondjuk Ernst Cassirer Kants Leben und Lehre2 és Strawson The Bounds of Sense3 címû könyvét. III/5. A konferencián elõadott még Boros János (Pécs). köt. 208 és 233.] Budapest: Osiris–Gond-Cura Alapítvány. a Preußische Akademie der Wissenschaften kiadásában. [Mesterházi Miklós fordítása. Berlin: Bruno Cassirer. sz. Kurt Röttgers (Hagen). vagy csak alig tárgyalja. Cassirer 2001.) 3 Strawson..

10 mégis hangsúlyozza. avagy általánosabban a Kant által bevezetett fogalmi sémákra vonatkozik-e. A 140. 74. miközben. 49. „a tiszta kategóriákat az érzéki szemlélet általános formája szemszögébõl kell értelmeznünk. 71). hogy a sematizmusfejezet a nem elkötelezett.5 Strawson ugyan említi „a »sematizmus«-ról szóló híres részt”. ahogyan az értelem e sémákkal eljár. 9 Walsh. ám mindannyiszor csak a fenti képlethez tér vissza. 88 és 266. „Ahhoz. Immanuel [1995]: A tiszta ész kritikája. és hogy az itt tárgyalt téma „bízvást tekinthetõ az egész Kritika központi problémájának”. In: Kant-Studien. mint fogalmaz. Ez a »sematizmus« szerepe. hogy „Kant filozófiai zsenije” éppen ezekben a passzusokban mutatkozik meg a legvilágosabban. 1980-as évek egyik vezetõ 5 A 154. hogy elõbbieket az idõ nézõpontjából értelmezi. oldalon elõforduló „sémák” határeset lehet.] Budapest: Ictus. H.11 Wilfrid Sellars. Kant. amely a tiszta kategóriáktól a használatban lévõ kategóriákhoz történõ átmenetet azáltal valósítja meg. a fogalmi meghatározások és fölosztások pontosságának. hanem „egyszerû szavakban nehéz elmondani. 84. m. az 1950-es. Cassirer e helyütt így ír A tiszta ész kritikája szerzõjének nyelvi stílusáról: „A terminológia szilárdságának és körvonalazhatatlanságának. (1968 [1957]): Schematism. a sémák egybevágásának és párhuzamosságának gondja mintha kõvé dermesztette volna természetes. a gondolatmenetnek nemcsak a részletei „fölöttébb átláthatatlanok”. m. hogy kategóriák tényleges jelentõségét a tapasztalatra alkalmaztukban értékelhessük”. W . 30.) 10 „The chapter on Schematism probably presents more difficulty to the uncommitted but sympathetic reader than any other part of the Critique of Pure Reason. 6 Strawson 2004. m. [Kis János fordítása. .8 Ezzel szemben a neves Kant-szakértõ William H. de jóakaratú olvasónak valószínûleg több fejtörést okoz. évf. (Újranyomtatva: Wolff.] [1968]: Kant: A Collection of Critical Essays.6 ám a témának összesen alig 20 sort szentel. Robert Paul [szerk.” Bizonytalan vagyok abban a tekintetben. hogy mi is az az általános pont. hogy a „sémák” itt „A tiszta értelmi fogalmak sematizmusáról” címû fejezetben tárgyalt sémákra (például: „a módot. 11 I. szellemes és személyes-eleven kifejezésmódját. 8 Lásd i. 174). mint A tiszta ész kritikája bármely más része. a tiszta értelem sematizmusának [nevezzük]”. 77.192 Nyíri Kristóf sajátos értelemben. Walsh már 1957-ben a Kant-Studienben külön tanulmányt szentelt a témának. London: Macmillan. Not only are the details of the argument highly obscure…: it is hard to say in plain terms what general point or points Kant is seeking to establish” (Wolff 1968. amelyet Kant bizonyítani próbál”.9 Noha Walsh úgy véli.”7 A továbbiakban Strawson még négy alkalommal említi a sematizmusfogalmat. 7 I. 29. írja Strawson könyve bevezetõ részében.

67. 16 Írásában Dietzsch Kaulbach tanulmányát idézi (Kaulbach.) (2002): Kant and Pre-Kantian Themes. Paderborn: Schöningh. Pedro (szerk. 17 Plessner.: Fischer Verlag. Friedrich [1973]: Schema. 14 Röttgers.15 Friedrich Kaulbach16 és nem utolsósorban Helmuth Plessner fontos elõtanulmányaira is. 15 Lenk. Helmuth (2003): Schematik und Symbolik. G. Kurt–Schmitz-Emans.) (1999): Perspektive in Literatur und bildender Kunst.: Suhrkamp. hogy milyen nézõpontból értelmezzük Kant Tiszta ész kritikáját”. amelyben hivatkozhatott Hans Lenk.12 És valóban. a Kants System unter dem Gesichtspunkt einer Erkenntnistheorie der Philosophie címû munkában. itt említendõ azonban Kaulbach Kantról szóló könyve is (Kaulbach. 13 Stekeler-Weithofer. mélyenszántó szakaszt szentelt a témának. Lectures by Wilfrid Sellars. Perspektive in Literatur und bildender Kunst címû kötetben14 Steffen Dietzsch igen érdekes tanulmányt publikált „Schema & Bild” címmel. . amelyeket a Sematizmus vezet be: a Sematizmus nagyon fontos szerepet játszik”. Frankfurt/M.18 És 1929-ben jelent meg a se- 12 Amaral. Frankfurt/M.]: Kant. 204. Berlin: de Gruyter). Atascadero. Frankfurt/M. Visszatérve a német nyelvû irodalomhoz: 1995-ben megjelent Sinnkriterien címû munkájában Stekeler-Weithofer „a transzcendentális appercepció és a tiszta értelmi fogalmak sematizmusa megértését” úgy tekinti. 1975/1976-ban tartott Kant-szemináriuma során kiemelte. Zur Deutung seiner Theorie von Erkennen und Handeln. In: Prauss. (Gesammelte Schriften II). Friedrich [1982]: Immanuel Kant. 2. Helmuth (1970): Philosophische Anthropologie. mint „ama döntés sarokpontját.: Suhrkamp. aki egész pályafutása során modern kantiánusként lépett föl. a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars posztumusz kötetben a sematizmusproblematika tárgyalása föltûnõen nagy terjedelmet foglal el. hogy „a Sematizmus az összekötõ kapocs a Dedukció nagyon elvont érvelése és az Alaptételek analitikája specifikus elvei között. Essen: Die Blaue Eule. In: Uõ: Frühe philosophische Schriften. 190. 18 Plessner. [szerk. köt. Pirmin (1995): Sinnkriterien: Die logischen Grundlagen kritischer Philosophie von Platon bis Wittgenstein.13 és maga is lényeges szempontokkal szolgál egy ilyen megértéshez. 424–426. Bild und Modell nach den Voraussetzungen des Kantischen Denkens.A tiszta kép kritikája 193 nyelvanalitikus filozófusa. A Röttgers által társszerkesztett. CA: Ridgeview. Philosophische Anthropologie címû könyvében Plessner a „Kant tekintélye által szankcionált tudománytanról” beszél és „annak lényegérõl a sematizmusfejezetben”. Monika (szerk. Köln: Kiepenheuer & Witsch).17 1923-as korai írásában pedig. Hans (1995): Schemaspiele: Über Schemainterpretationen und Interpretationskonstrukte.

mindenekelõtt azonban egyáltalán meg kell ismerkednünk a sematizmusproblematikával. Idézeteimben ezt a kiadást veszem alapul. hogy ama fejezet jó néhány homályos pontot tartalmaz. a tárgy képzete egynemû kell legyen a fogalommal. 172. és annak ellenére. Így a tányér empirikus fogalma egynemû a kör tiszta geometriai fogalmával. ehelyett hadd gyûjtsek itt egybe néhány. amit az alá besorolandó tárgy képzete elénk állít. A sematizmusfejezet nem »zavarba ejtõ«. amely a sematizmusfejezetet alkotja. Amint Heidegger itt írja: „A tiszta ész kritikája ama tizenegy oldala”. Kezdjük mindjárt a fejezet elsõ soraival: Valahányszor tárgyat fogalom alá rendelünk. S „a legkevésbé sincs alap arra”. hisz éppen ezt jelenti a kifejezés: a tárgy a fogalom alá tartozik.194 Nyíri Kristóf matizmusprobléma alighanem legigényesebb elemzése. de az idézett helyeken nem követem a Bild („kép”) szó „képmás”-ként való (bizonyos összefüggésekben éppenséggel szerencsés) fordítását. tudniillik Heidegger Kant und das Problem der Metaphysikje. részben hosszabb. A fejezet valamiféle összefoglalásával meg sem próbálkozom. „az egész terjedelmes mû magvát alkotja”. sajátos értelmezési kísérletem perspektívájából kiválasztott passzust. . elhagytam néhány felesleges határozatlan névelõt és helytelen kiemelést. folytatja Heidegger. hiszen az elõbbi fogalomban elgondoljuk. hanem hallatlan biztonsággal vezet A tiszta ész kritikája egész problematikájának magvához. 89 és 112. vagyis a fogalomnak ugyanazt kell tartalmaznia. magam azt a nézetet vallom. hogy az idézett helyen a sematizmusfejezet egy éppenséggel meggyõzõ tagolását is nyújtja. a mû ezen magva bizonnyal az… A sematizmusfejezet nem »zavaros«. Elõadásom során kísérletet fogok tenni arra. továbbá két – jegyzettel jelzett helyen – pontosítottam a magyar szöveget. hogy vázoljam egy lehetséges értelmezés körvonalait. 20 Kant 1995.”19 SEMATIZMUSFEJEZET : BEPILLANTÁSOK Heidegger fenti állítása ellenére. Ha van A tiszta ész kritikájában szigorúan tagolt és minden szavában megfontolt rész. hanem összehasonlíthatatlan átláthatósággal felépített. és nagyon is értelmezésre szorul. míg az utóbbiban szemléljük a kerekséget.20 19 Heidegger 1998. „hogy a sematizmusfejezet valamiféle szétesettségét és zavarosságát újra meg újra felpanaszoljuk.

az idõ – mint „transzcendentális idõmeghatározás” – segítségével köti össze a tiszta értelmi fogalmakat a jelenségekkel. közvetlenül egyáltalán nem alkalmazhatók érzéki szemléletekre. ugyanakkor egyfelõl intellektuális.. és ebben az összefüggésben a kép szó jut szóhoz: A séma önmagában soha nem egyéb a képzelõerõ termékénél.21 A transzcendentális séma. Ennélfogva léteznie kell „valami harmadiknak”. mint például az okság kategóriája. úgy ez a gondolat nem annyira maga a kép. .22 mely lehet öt vagy száz. – Kant mármost azzal a megfigyeléssel folytatja. . Ez a közvetítõ képzet okvetlenül tiszta (nincs benne semmi empirikus). mint inkább ama módszer képzete. másfelõl a jelenséggel az egynemûség viszonyában áll. Ha viszont csak számot egyáltalán gondolok. 174. 22 „Dagegen. amely a fogalom számára megalkotja a hozzá tartozó képet. . 23 Kant 1995. 172. melynek segítségével egy bizonyos fogalomnak megfelelõen az adott képben jelenítek meg magam elõtt egy sokaságot… A fogalom sémáján mármost a képzelõerõ azon általános eljárásának képzetét értem. . és lehetõvé teszi. ez az ötös szám képe lesz. wenn ich eine Zahl überhaupt nur denke”. magyarázza itt Kant. ezért a sémát mégiscsak meg kell különböztetnünk a képtõl. hanem csakis érzékek benyomásainak meghatározásában létrejövõ egységre. hogy az elõbbit az utóbbira alkalmazzuk. .23 Amire azután még a Locke–Berkeley-féle vitára történõ félreismerhetetlen utalás következik: 21 I. másfelõl érzéki természetû. Így ha egymás után teszek öt pontot: . elõbb azonban a gondolatmenet sajátos fordulatát érzékelhetjük. A transzcendentális séma éppen ilyen. A 140. hogy – szemben az empirikus fogalmakkal – a tiszta értelmi fogalmak. de mivel a képzelõerõ szintézise nem egyedi szemléletekre irányul. Ez a magyarázat valamivel késõbb részletezõbb folytatást nyer.A tiszta kép kritikája 195 Kiemelem itt az elgondolt kerekség–szemlélt kerekség ellentétet. amennyiben a transzcendentális séma fogalma mellett immár belép a mintegy érzéki séma fogalma is. m. mely egyfelõl a kategóriával.

(Steiger Kornél fordítása nyomán. A háromszög sémája soha másutt.27 Az Ariszto24 „Dem Begriffe von einem Triangel überhaupt würde gar kein Bild desselben jemals adäquat sein. 26 Arisztotelész: De anima. ami lehetõvé teszi. mint valamely ábra megrajzolásakor.) . 25 Kant 1995. 430a és 431a. mely szerint lelkünkben az „írnok” mellett egy másik mester is tevékeny: tudniillik a festõ. amely fogalmat jelent. a kép óhatatlanul e szféra egy részére korlátozódik. sõt.vagy hegyesszögû stb. (A Filozófiai Írók Tárának kiadása nyomán. – háromszögre vonatkozzék. Az emlékezet pedig mintegy képek birtoklása. véleményem szerint. Budapest: Európa Könyvkiadó. mely szerint a lélek soha nem gondolkodik „képzet” (phantaszma) nélkül: „a gondolkodó léleknek […] mintegy érzetei a képzetek”.” (Arisztotelész [1988]: Lélekfilozófiai írások. vagy jelesül a Philébosz ismert utalása. és csupán azt a szabályt jelenti. melynek nyomán a képzelõtehetség szintézise a tiszta térbeli alakzatokra vonatkoztatható. ami pedig nem az idõben van… A nagyságot és a mozgást szükségképpen ugyanazzal a képességünkkel ismerjük meg. 450a és 451a.196 Nyíri Kristóf Tiszta érzéki fogalmaink valójában nem a tárgyak képmásain alapulnak. A történet legkésõbb Platónnál kezdõdik. Az általában vett háromszög fogalmát soha nem fedheti adekvát módon a háromszög képe.” A 141.25 A képies gondolkodás viszonya a fogalmi gondolkodáshoz alkotja a sematizmusfejezet hátterében meghúzódó problémák egyikét.) Kant sematizmusfogalmát illetõen a De memoria következõ helye is figyelemreméltó: „nem lehet idõ nélkül elgondolni azt sem.24 Mert az utóbbi soha nem érhetné el a fogalom általánosságát. 211.) 27 Arisztotelész: De memoria et reminiscentia. hogy a fogalom bármely tetszõleges – derék. A képies gondolkodás persze nemcsak Locke és Berkeley óta témája a filozófiának. 174. aki az írnok által leírt dolgok képeit rajzolja meg bennünk.26 A gondolkodásban ugyanaz az affekció jelenik meg. Az Arisztotelész-iskolában egyrészt az ész mint írótábla (grammateion) hasonlata. hanem sémákon. ezen problémák talán legfontosabbikát. noha „formát” mond. Platónnál magától értetõdõen hozzátartozik újra meg újra kétértelmûen csillámló használata ama „dša szónak. másrészt azonban ama tétel. PLATÓNTÓL HUME-IG Ezt a történetet itt éppen csak érzékeltethetem. mint gondolatban nem létezhet. [mint] amellyel az idõt.

134). ami csak az ilyenfajta elvont ideáknak megfelel. köt. könyv. ahol így ír: „az egyes létezõkbõl vett ideák valamennyi ugyanazon fajtájúnak általános képviselõivé válnak. fejezet. 31 Vö.. mely a század utolsó negyedéig. mint például az elvonatkoztatásról szóló szakaszban. természetét tekintve alkalmas arra. köt.A tiszta kép kritikája 197 telész-iskolához kapcsolódva írta azután Bacon: „Az embléma az értelmi fogalmakat érzéki képekre redukálja. II. E felfogás szerint. tudniillik a kognitív pszichológia kibontakozásáig egy lenézett kisebb28 Bacon. A magyar kiadás szövegében (1. m. amelyek erõsebben hatnak az emlékezetre. hogy a problémát megoldhatatlannak tartsa. fejezet. midõn olyan szótár elõnyein gondolkodik. III. szakasz. 25. amely a Locke–Berkeley–Hume-féle vitát egy egészen sajátos felfogás perspektívájából elemezte. szakasz (2. Az ilyen pontos. hogy a gondolatokat a szavak közvetítésével fejezzük ki. II. „elképzelés”) szavak általában ugyanazt jelentik. 30 I. thought („gondolat”) és imagination („képzelet”. az írás pedig leképezi a szavakat«. könyv. mint ismeretes. »a szavak leképezik a gondolatokat. csupasz jelenségeket […] az értelem (neveket kapcsolva hozzájuk) mint mércéket félreteszi. inkább annak megválaszolásában látták. 29 Locke.31 – Berkeley és Hume számára egyáltalán nem volt kérdéses. A huszadik század folyamán egy sor olyan munka keletkezett. XI. Francis (1974 [1605]): The Advancement of Learning. 6. 131. Azonban nem szükségszerû.”28 Locke Bacon szellemét követi. Mert bármi. A magyar kiadás szövegéhez képest módosítottam az értelemzavaró szórendet. Oxford: Clarendon Press. conception („fogalom”).. ezeket javítottam. ami elegendõ megkülönböztetéseket enged meg. amelyben „külsõ alakjukról ismeretes és megkülönböztethetõ dolgok neveit rajzokkal és képekkel ábrázolnánk”. szakasz. elmebeli. […] Arisztotelész helyesen mondta. általuk a valóságos létezõket fajtákba sorozza…”30 Locke használatában az idea. XI. fejezet. Bacon Arisztotelész-utalása a De interpretationére vonatkozik. például III. könyv. alkalmazhatók bármire. . hogy hogyan lehetnek a képek általános jelentések hordozói. hogy az ideák mentális képek. a nehézséget.29 Locke tulajdonképpeni hozzájárulása a képies gondolkodás filozófiájához természetesen az ideák mentális képekkel való – korántsem mindig egyértelmû – azonosításában áll. Neveik pedig általánosulnak. 150) két értelemzavaró hiba van. Berkeley hajlott arra. Budapest: Akadémiai Kiadó. hogy gondolatokat fejezzen ki. éspedig az érzékek számára észlelhetõ módon. Hume úgy vélte. talált megoldást. John (1964): Értekezés az emberi értelemrõl. 9.

Az ok Kantnál keresendõ. közelebbrõl pedig a transzcendentálfilozófia felemás helyzetében pszichológia és fogalomanalízis között. Titchener még támaszkodhatott a századforduló széles angolszász.198 Nyíri Kristóf ség felfogása maradt. 35 Price 1953.32 valamint H. 34 Arnheim. H. hogy a generikus képeket egyfajta csonkaság jellemzi. elõbb azonban arra szeretnék röviden rávilágítani. jóllehet persze õ sem tudta ezt”. Közös bennük az az elképzelés. Elemzéseik gyümölcsözõ heurisztikus hátteret kínálnak mind a kanti sematizmusproblematika. és maga az 1990-es évekig hatás nélkül maradt. Edward Bradford (1909): Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes. Mostani témánkat illetõen Price így nyilatkozik: „mind Locke. London: Hutchinson’s Universal Library. Titchener személyességében meggyõzõ.35 KANT ÁLCÁZOTT PSZICHOLÓGIÁJA Titchener és Arnheim generikus képekre vonatkozó érvelése egyfelõl és Price érvelése másfelõl lényeges párhuzamokat mutatnak. amit a többiek csak mondanak. H. Arnheim viszont lényegében Titchenerig volt kénytelen visszanyúlni. Price és Arnheim elemzései miért nem tekinthetõk közvetlen Kant-kommentároknak. az még ma is gyakorlatilag ismeretlen. mind Kant generikus képekrõl beszéltek. Hadd hivatkozzam itt Titchener Lectures on the Experimental Psychology of the Thought-Processes címmel megjelent elõadásaira. (1953): Thinking and Experience. hogy beszéljen róluk. mind a sematizmusfejezet viszonylagos homályossága feltételezhetõ okainak megértéséhez. Price Thinking and Experience33 és Rudolf Arnheim Visual Thinking34 címû könyvére. Berkeley: University of California Press. New York: Macmillan. hogy Titchener. gondolkodásunkban a mentális képek lényeges szerepet játszanak. francia és német pszichológiai és filozófiai irodalmára. mivel õ illusztrációkkal mutatni is próbálja. hanem éppenséggel generikus képekként is funkcionálhatnak. 32 Titchener. Arnheim szuggesztív – nem utolsósorban. 33 Price. Arnheim nem utal az oxfordi filozófus Price könyvére. 292. H. Rudolf (1969): Visual Thinking. Price fogalmilag briliáns. s nem csupán a konkrétra és egyedire vonatkozhatnak. . Hume pedig a határán volt annak. jóllehet ennek nem voltak tudatában. Ehhez a ponthoz nyomban visszatérek.

empirikus. ami ezzel a tannal összefügg. az. Ám ennek ellenére az utóbbi vizsgálódást az elõbbi kényszeredett analógiájára fogta fel. és ezt a tant nélkülözhetetlennek látta a tapasztalat szükségszerû struktúrája magyarázatához. az. ilyen vagy olyan (generikus) észleletként.A tiszta kép kritikája 199 A The Bounds of Sense-ben Strawson újra meg újra utal erre a felemás helyzetre. szemléléseket és tapasztalásokat (hangosan vagy halkan) szavakban kommentálja. aki az […] éppen adódó tényleges észleléseket. hogy mindazt. érzékszerveink és idegrendszerünk természete által meghatározottak. részben emberi felépítésünk. Ám nem kétséges. Az emberi észlelési mechanizmusok mûködése. Szerepében a beszélõ az általános nyelv. m. szemlélet és gondolkodás összefüggése nyelvlogikai. nem pedig filozófiai vizsgálódások tárgyát képezi. véli Strawson. Kant jól tudta ezt. […] a beszélõ általános szerepére utal. mégis azt a felfogást vallja. hogy az ilyen – empirikus – vizsgálódás merõben különbözik az eszmék alapvetõ szerkezetére vonatkozó. nevezetesen „fogalmaink társadalmi jellegét.36 Kant. szemléletként vagy tapasztalatként felismeri és más – csupán lehetséges – tapasztalatoktól megkülönbözteti.és ismeretközösségre utal. eloldozzuk az analitikus érveléstõl. forrásukat kognitív konstitúciónkból fakadóaknak állította be. amely ténylegesen független tõle. hogy az észlelés. 151.37 Stekeler-Weithofer éppen ellenkezõ értelmezésmódot választ. hogy „Kantnak szemére vethetjük: nem látta az összefüggést a szubjektív. nem pedig pszichológiai”. ahogyan tapasztalásunk okságilag függ ezektõl a mechanizmusoktól. nagyon jól tudta. hogy ez a tan önmagában inkoherens. általa kezdeményezett ama vizsgálódástól. ahogyan a dolgok megjelennek számunkra.” S egy utalás néhány sorral lejjebb: „Az észleletek mint sémák (típusok) […] csak annyiban tiszták és világosak. úgyhogy a Kritika megértésének egyik központi problémája pontosan abban áll. miszerint „a kanti terminológia megfelelõ interpretációja világossá teszi. Ahol csak a tapasztalat korlátozó vagy szükségszerûen általános vonásaira bukkant. amennyiben legalábbis elv- 36 Ahogyan Strawson összefoglalóan írja: „A mindennapi és a tudományos megfigyelés közhelye. elvétette a vonatkoztatási keretet. Elismeri ugyan. nem vette észre azt. amelynek révén a magunk számára fölfoghatóvá tehetjük a világ tapasztalásának gondolatát. amit másfél évszázaddal késõbb Wittgenstein felfedezett. beszéd és kommunikáció. amelyhez tartozik. tudományos. kommunikáció és társadalmi közösségek közötti kapcsokat”. és hogy elfedi. amelyben vizsgálódásait megalapozottan végezhette volna.) 37 I. a gondolkodás és beszéd. hogy tapasztalatunk jellegzetességei. egyes számú én és a nyelvközösség között”. nem pedig megmagyarázza a vizsgálódás valódi természetét.” (Strawson 2004. 15. Ebben az értelemben mondhatja összefoglalólag: „Amikor Kant az appercepció »transzcendentális« egységérõl szól. .

39 Ha azonban Kant ismereteink általános érvényûségének elõfeltételeit kívánta megalapozni. sem a vizuális tapasztalat anyagából nem voltak fölépíthetõk. Bár hihetnék ennek a jelmeznek! De nem tehetem. Általános érvényû igazságok sem a verbális. miszerint „létezhet valamiféle »általános és igaz horizont«. Az ítélõerõ kritikájának utalása olyan kormányzatokra. New York: Holt.) Budapest: Ictus. nem hagyatkozhatott valamely nyelvközösség éppen fennálló kognitív konszenzusára. Allan (1971): Imagery and Verbal Processes. csakis a Kant-kortársak Herder és Lichtenberg hittek a nyelv „megalapozó szerepében”. amelyet »a legfõbb fogalom nézõpontja határoz meg«”. emlékezés és megismerés egyfelõl verbális. §.200 Nyíri Kristóf ben közösként állnak rendelkezésünkre.”38 Ez radikális értelmezés. hogy a vallás „képekkel és gyerekes csinálmányokkal” gazdagon elláttassék és ezáltal az alattvalók „lelkierõi” korlátoztassanak. amelyek „szívesen megengedték”. Kant itt wittgensteini. 42 Kant. Magdeburg: Scriptum Verlag. 40 Lenk 1995. 184. Ahogyan Röttgers hangsúlyozza Metabasis címû könyvében. másfelõl perceptuális folyamatok együttmûködését feltételezik. A hivatkozott Kant-hely: A 659. miszerint Kanttal szemben ma a tudományos elméletalkotás szabadságát és hajlékonyságát kell kiemelnünk. különösen Paivio. Kant határozottan ragaszkodott ahhoz a felfogáshoz.40 A SEMATIZMUSFEJEZET ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szavak és képek A mai kognitív pszichológia szerint gondolkodás. sõt sellarsi jelmezben lép színre. Itt Hans Lenkkel kell egyetértenem: mind a kanti sematizmusfogalom taglalása során tett megjegyzésével. Rinehart and Winston. hogy Kant maga nem. Kurt (2002): Metabasis. mivel a kedélyes nyelvfilozófiai cucc alól félreismerhetetlenül kivillan az ismeretelméleti abszolutista páncélja.41 Kant álcázott pszichológiájában mindazonáltal képek éppoly kevéssé játszhattak szerepet. 119. 18 és 20. mind pedig azzal az utalással.42 sokatmondó és félreérthetetlen. mint a nyelv.) . Immanuel (1997): Az ítélõerõ kritikája. 41 Vö. Van azon38 Stekeler-Weithofer 1995. 39 Röttgers. 197. (Papp Zoltán fordítása. Philosophie der Übergänge. (29.

amely Kantot a sematizmusfejezetben foglalkoztatta.48 a kanti sematizmusproblematikát képes a megfelelõ fényben láttatni. valamint tanulmányomat (Nyíri Kristóf [2002]: Post-Literacy as a Source of T wentieth-Century Philosophy. Aligha meglepõ tehát. például Stekeler-Weithofer 1995. Példaképszerû értelmezések Hogy a sematizmusprobléma elsõsorban képekkel kapcsolatos. 45 Heidegger 1998. nem más.46 Heidegger. 44 Lásd Lenk 1995. 46 I. 94. hogy a képek elõállításának és kezelésének alkalmas technológiája úgyszintén nem állt rendelkezésre.45 ahol is a „kép” többek között egészen közvetlenül „képmás”-t is jelent. Az a probléma ellenben. In: A hagyomány filozófiája. 16. 47 Vö. Strawsonnál és Sellarsnál egyáltalán a „kép” szó a sematizmusproblematika kapcsán elõ sem fordul. ha ez a fejezet némileg homályos benyomást kelt. 189. 2: 185–199). aki elsõként és a legbehatóbban taglalta. akik ilyen értelmezésre nem képesek. 277 és 281).A tiszta kép kritikája 201 ban egy második oka is annak. akit itt különösen ki szeretnék emelni. Stekeler-Weithofer a kevesek közé tartozik. ami sokakra érvényes”. Képek megmutathatják. 48 Lásd 1989-es esszémet (újranyomtatva: Nyíri Kristóf [1994]: Heidegger és Wittgenstein. hogy a sematizmusproblematika egyszersmind képproblematika. hangsúlyozza Heidegger. kidolgozott képfogalom nélkül egyszerûen megfogalmazhatatlan volt. .43 amiképpen Hans Lenk is. Vak értelmezések Azok közül. az egyben. In: Synthese. eddig kevés értelmezõnek tûnt fel.44 Az az értelmezõ azonban. hogy a kanti érvelés igényes logikájában a képek fogalma alig jut szóhoz: éspedig a képek valamiféle átgondolt logikájának hiánya Kant korában. „hogy hogyan néz ki valami »általában«. aki feladja az általános érvényû igazságok igényét47 és – Nietzsche után elsõként – megszabadul az elvont írásnyelv varázsától. mint Heidegger. Õ volt az. itt Strawsont és Sellarst említem. miközben Kant maga a 43 Vö. 90–108. Budapest: T-T wins–Lukács Archívum). Ennek a logikának viszont annálfogva kellett hiányoznia. m. képmást mondjuk a fénykép vagy a halotti maszk értelmében. például a „Davoser Disputation”-t Heidegger kötetében (Heidegger 1998.

12. Mert elõször is Sellarsnak éppenséggel volt érzéke a képekhez. véli Brook.ca/~abrook/KNT-CGSC. Sellars számára mindig csak szavak képzetét jelenti. Ez a javaslat azonban nem terjedt ki vizuális epizódokra – a mentális kép. Vizuális képzetek introspektív megélése egyfelõl és neurális jelenségek objektív megragadása másfelõl igencsak különbözõ empirikus megfigyelések. azaz valamely tudományos elmélet keretei között elõfeltételezett entitásoknak vagy eseményeknek.htm . 51 Brook.carleton. hogy „megfigyelhetetlen mentális mechanizmusokat 49 Vö. jegyzet. amelyek azonban a „mentális kép” egységes teoretikus konstrukcióra vonatkozhatnak. Andrew (2004): Kant and Cognitive Science. „Empiricism and the Philosophy of Mind” címû klasszikus tanulmányában Sellars azt javasolta. „Kant and Cognitive Science” címû tanulmányában Andrew Brook51 ezt a metodológiai stratégiát eredetileg éppen Kantnak tulajdonítja. 186. Sellars esetét különösen meghökkentõnek tartom. hogy a mentális epizódokat teoretikus konstrukcióknak fogjuk fel. tudniillik tudományelõtti elméletek által a nyilvános nyelvi epizódok modellje mentén posztulált entitásoknak.50 ÖSSZKÉP Pedig hát a kognitív pszichológián belül Allan Paivio filozófiai-metodológiai áttörése éppen abban állt. „image”. és ezzel a transzcendentálfilozófiai módszernek roppant szerencsés értelmezést ad. Amint ez a Kant and Pre-Kantian Themes: Lectures by Wilfrid Sellars címû kötet49 kézbevételekor kitûnik. amelyek önmaguk nem megfigyelhetõk. amelyben kivált a mentális képek témája mélyenszántóan lett volna elemezhetõ. „verbal imagery”-t. hogy a mentális képeket „posztulált folyamatoknak”. ám megfigyelhetõ aspektusaik és következményeik vannak. London: Routledge & Kegan Paul. Kant módszerének lényege az volt. Digitális publikáció: http://www. filozófiai problémákat magyarázandó. „teoretikus konstrukcióknak” fogta fel. Nemrég megjelentetett. Perception and Reality. Másodszor Sellars már az 1950-es években kidolgozott egy olyan elméleti keretet.202 Nyíri Kristóf sematizmusfejezetben ezt a szót gyakran alkalmazza. In: Uõ: Science. egyetemi órái során. 50 Sellars. Wilfrid (1963 [1956]): Empiricism and the Philosophy of Mind. szenvedélyesen rajzolt képeket és diagramokat.

52 Figyelemre méltónak találom. Wundt). amelyben Kant sematizmustémájának értelmezõi szenvedtek. különösen a kognitív tudományban.” A nyelvközpontú behaviourizmus dominanciája a filozófiában is: alighanem itt találjuk magyarázatát annak az átmeneti vakságnak.52 Fontos Brook következõ megfigyelése is: „Kant elme-modellje domináns volt a 19. amely az õ filozófiájából eredt (Herbart. hogy Brook bibliográfiájában Sellarsra is utal. század vége felé. majd ismét azzá vált – ama szünet után.A tiszta kép kritikája 203 posztulált a megfigyelhetõket magyarázandó”. amelyet a behaviourizmus megfellebbezhetetlen uralkodása jelentett (durván 1910-tõl 1965-ig) – a 20. Helmholtz. . század empirikus pszichológiájában.

s végül a kommunikációtechnológia relevanciáját hangsúlyozandó. Hipotézisem igazolása során elõször a nyelvi reprezentáció kognitívevolúciós szempontból meghatározott sajátosságait vázolom. s mint látni fogjuk. A nyelvi kifejezés bizonyos formáival kapcsolatos aggályok igen korán megjelentek: már Hérakleitosz is beszámolt effélékrõl. mégis gyakran nehézséget okoz a kizárólagos nyelvi reprezentáció. majd a nyelvvel és a nyelvi jelenségekkel kapcsolatban felmerült megfontolásokat tekintem át vázlatosan. azaz a kommunikációtechnológiának koronként meghatározó változásaival. a nyelvproblematika elevensége összefüggésbe hozható a nyelvi kifejezés módjainak. mind pedig az egyedfejlõdés szempontjából. végigvonul a filozófia történetén. a nyelvi reprezentáció eredendõ1 természetében és a nyelvi reprezentáció írásos kifejezõdésének sajátosságaiban keresendõk. E paradoxon gyökerei. hogy noha a nyelv gondolkodásunk természetes közege. 1 Eredendõ mind a kognitív evolúció. Sõt mi több. noha változó intenzitással. a másodlagos oralitás korának nyelvvel kapcsolatos filozófiai reflexióira térek ki röviden. e probléma. . hipotézisem szerint.Filozófia és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében Kondor Zsuzsanna Írásomban egy sajátos paradoxonra igyekszem rámutatni: tudniillik arra.

s arra a belátásra jut.” I. . az események utánzásának vagy újraeljátszásának képessége” képezte. 7 I. Merlin (2001): Az emberi gondolkodás eredete. m. Koncepciójának egyik döntõ mozzanata a biológiai és közösségi-kulturális meghatározottságok kölcsönhatása.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 205 I.6 Az elsõ átmenetet „az emberi reprezentáció legegyszerûbb szintjének. hogy az új memóriatechnológiák hatásukban hasonlítanak a korábbi biológiai változásokhoz. „nem az instrumentális. hanem a társas intelligencia vezette az agy növekedését”.”5 Ennek figyelembevételével Donald három fõ átmenetet határoz meg az emberszabásúak elméjétõl a mai ember elméjének kialakulásáig. 6 „Az emberi kultúra kognitív evolúciója bizonyos szinten nagyrészt a különféle szemantikai reprezentációs rendszerek fejlõdésének története. Donald az evolúciós fejlõdést a bennefoglalás elve alapján gondolja el. „[A] kulturális és biológiai valóság közötti híd – mint írja – szükségszerûen kognitív. 5 Uo. 23. hanem a társas csoport növekedésével van szoros összefüggésben. hogy az agytérfogat növekedése nem az eszközhasználattal. még akkor is. 147. környezeti tényezõkkel. m.4 Mivel az evolúciós fejlõdés során fokozatosan kialakult készségek és az ennek megfelelõ biológiai módosulások tetten érhetõk a mai ember viselkedésében is. 15. s egy átfogó evolúciós elképzelésnek a kognitív szintet kell megcéloznia. 27. m. 3 I. hogy az emberi agy fejlõdését szoros összefüggésben vizsgálja a külsõ. ha végsõ célja kulturális változásra való képességünk felderítése. 4 I. „mert meg tudják változtatni az emberi emlékezet felépítését”. (Kárpáti Eszter fordítása. Így például Robin Dunbarra hivatkozva rámutat. m. KOGNITÍV EVOLÚCIÓ ÉS NYELVI REPREZENTÁCIÓ Merlin Donald. s eme átmenetek voltaképp bizonyos reprezentációs készségek kialakulását és egymásra épülését jelentik.) Budapest: Osiris Kiadó.3 Érvelése szerint az emberi agy bizonyos változásai nem magyarázhatók pusztán az eszközhasználat vagy a felegyenesedés következményeivel – mi több.7 Ez a „mimetikus készség” teremtette meg az epizodikusból a mimetikus kultúrába való átmenet2 Donald. e változások magyarázata is kétséges kizárólag biológiai és fizikai szempontok alapján. Az emberi gondolkodás eredete2 címû könyvében nagyszabású és meggyõzõ kísérletet tesz arra.

A közösségi élet szabályozására. A mimetikus kultúra egyedei ezzel szemben már képesek a reprezentáció egy elemi formájára: mimetikus készségüknek köszönhetõen tudatos. kezdetben mitikus gondolkodás szerepelt”. 8 I. azaz úgy elõállítani újra. közös ismeretté téve azt. A tárgyi kultúra megteremtésében – a kézmûvesség területén – továbbra is a mimetikus mintázatok maradtak meghatározóak. Donald az epizodikus jelzõvel jelölte az emberszabásúak „kognitív kultúráját”. mivel – mint írja – „életüket teljesen a jelenben élik.10 A nyelv analitikusan megközelíthetõ elemei – szavak.”8 Az epizodikus kultúra egyedei tehát nem voltak képesek valamely helyzetet reprezentálni. m. konkrét epizódok sorozataként. „A törzsi társadalmakban a nyelv legemelkedettebb használata a mitikus invenció területe – az emberi univerzum konceptuális »modelljeinek« létrehozása. A mimézis képessége az epizodikus emlékezettel már alkalmas közösség létrehozására: kialakulhatnak a társas irányítás új formái. irányítja az észleléseket. […] társas viselkedésük is ezt a szituációs korlátozottságot tükrözi. élelem. hogy a kezdeti idõkben – a kõkori kultúrákban – a nyelv jelentõsége elsõsorban a közösség vonatkozásában döntõ. E változás elemi mozzanata a nyelv megjelenése. grammatikák. emlékezeti reprezentációs rendszerük legmagasabb eleme. meghatározza az élet minden tárgyának és eseményének a jelentõségét. hogy az adott helyzethez megjegyzéseket lehessen fûzni. 9 I.206 Kondor Zsuzsanna nek a feltételeit. hanem inkább mint integratív.” Uo. döntések meghozatalára használták. 194. tervek készítésére. Lényeges azonban megjegyezni. A következõ jelentõs lépést a mimetikusból a mitikus kultúrába való átmenet jelenti. 139. „A mítosz átitatja és szabályozza a mindennapokat. valamint adott közösségre jellemzõ utánzási szokások. szándékolt reprezentációra. . m. menedék. Ruházat. 10 I. A következõ átmenet az írás megjelenéséhez kapcsolódik – ám elõtte vegyük szemügyre közelebbrõl a nyelvi reprezentáció bizonyos sajátságait. m.”9 Donald felfogása szerint „az eredeti emberi adaptációban a nyelv nem nyelvi minõségben. úgy tûnik. lexikák – eme integratív funkciónak mint magasabb reprezentációs rendszernek eléréséhez szükséges eszközök jöttek létre. 195. más törzsekrõl való információk megosztására. összehangolására. az eseményreprezentáció szintjén van. család – »jelentést« mindegyik a mítoszból nyer.

illetve a fõemlõsök és a humán kogníció különbségének fényében. hogy az ember nyelvi szimbólumai társasan „közösek” – szemben az állati jelzésekkel. Budapest: Osiris Kiadó. Michael (2002): Gondolkodás és kultúra. hogy az ember evolúciós léptékkel mért fejlõdésének. tudniillik a nyelv képességének köszönhetõ. érti meg és kategorizálja saját gondolkodását. 219. nyelvileg hozzáférhetõ. nyelvben is ki van fejezve. értelmezésében és kategorizációjában szerepet játszanak. Zs. m. implicit tudásnak reprezentációs újraírása által jön létre. elsõ látásra érthetetlen. amelyek nem azok –. K.14 Ezzel szorosan összefügg következõ fontos vonása: perspektivikussága. deklaratív tudássá. S ez az adaptáció az evolúciónál sokkalta gyorsabb „új evolúciós folyamatokat indított el. amely pedig ugyanúgy közös a hallgatóval. így keletkezik az a pragmatikai háttér.12 A nyelvi reprezentáció jelentõségét a Karmiloff-Smith-féle modellben található tudásszintek megkülönböztetésének segítségével jól érzékelteti Tomasello. A tudás második szintje e proceduális. például hogy miért épp az adott szimbólumot használták. m. Ezáltal válik explicit. Tomasello osztja Donald nézetét a tekintetben. 206. 11 Tomasello. a reprezentációs újraírás] eredményeként azért jönnek létre gondolatrendszerek. m. a szociogenezis folyamatait”. Az interszubjektivitás azt jelenti. amely legfeljebb külsõ adatokkal bõvül. . 12 I. mert az önmegfigyelés mindazokat a kategorizációs és analitikus képességeket alkalmazza. 222. tudatos. vagyis az egyén könnyebben észleli. 13 I. Eszerint a tudás elsõ szintjét – amely az állatoknál is tapasztalható – implicit és proceduális tudás jellemzi.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 207 Michael Tomasello.) A nyelvi szimbólumok rendelkeznek bizonyos egyedülálló sajátosságokkal: …a nyelvi szimbólumok interszubjektívak […]. amelynek segítségével következtetéseket vonhatunk le mások kommunikációs szándékaival kapcsolatban. felgyorsulása „egyetlen kognitív adaptáció”-nak. és nem egy másikat. E reflexív tevékenység [ti. Gondolkodás és kultúra11 címû könyvében a nyelvi reprezentáció speciális vonásait tárgyalja az ember egyedfejlõdésének. mert az külsõleg. 14 I.13 (Kiem. amelyek a külvilág észlelésében.

16 A nyelv pedig azért elõzheti meg például a matematikai képességeket17 – véli Tomasello –. A matematikai tudás és gondolkodás azért is különlegesen fontos ebben a kontextusban. mint a matematika. 17 Tomasello külön megemlíti a matematikát néhány oldal erejéig. Ez feltételez már bizonyos társalgási gyakorlatot: ahhoz ugyanis. tudatában kell lennünk annak a lehetõségnek. A nyelvi szimbólumok perspektivikus természete a végtelenségig megsokszorozza specifikusságuk fokát. 18 I. 192. 19 I. A nyelvi reprezentáció újdonságot jelent továbbá. 116. hiszen másképp nem állhatna szándékunkban mások figyelmét irányítani. m. intencionális lénynek tekintsük.19 15 I. virág és ajándék. 16. „mert közvetlen kifejlõdése az ember szimbolikus képességének.15 A nyelvi reprezentáció nem a különféle érzékszervi és kinetikus tapasztalatok egyszerû rögzítésén nyugszik. m.208 Kondor Zsuzsanna Ami a nyelvi szimbólumokat kognitív szempontból igazán egyedülállóvá teszi. m.” I. perspektíváink különbözhetnek. hanem az egyéneknek az adott helyzethez kapcsolódó választásán. „A fizikai világ tárgyaival kapcsolatos tudás egyik különleges formája a mennyiségekre vonatkozik. 196. ami annyira szociális lenne. ugyanazon perceptuális tapasztalatnak többféle reprezentációja. hogy a másikat mentális ágensként láthassuk. 218. hozzánk hasonlóan. amellyel mások figyelmének irányítására felhasználhatjuk õket. az az. hogy a másikat. hogy tudniillik milyen perspektíva felel meg leginkább céljaik szempontjából a jelenségek értelmezésére. hogy ne csak intencionális. 16 I. esetekre stb. I. amely maga is közvetlen következménye mások intencionális ágensként való értelmezésébõl eredõ közös figyelmi és kommunikációs tevékenységeknek”. . m. m. hogy a másik más vélekedésekkel rendelkezhet. A nyelvelsajátítás következõ foka. hanem mentális ágensként is lássuk partnerünket. mivel „a nem nyelvi reprezentáció képi. Ezáltal nemcsak jelen nem lévõ tárgyakra. míg a nyelvi propozicionális”. mert alig van más. kiemelve annak szociális vonásait. hanem lehetségessé válik ugyanazon helyzetnek. lehet utalni a nyelvi reprezentáció segítségével. hogy minden szimbólum valamely entitás vagy esemény szemléletének egy adott perspektíváját testesíti meg: ugyanaz a tárgy egyszerre rózsa.18 A nyelv elsajátításában Tomasello természetesen elemi feltételnek tekinti. m. 133.

Ong következõ gondolatával: „A szóbeli megnyilatkozás világa jellemzõen a diskurzus világa. 21 Vö.20 E megjegyzés. Budapest: Áron Kiadó. idõben és térben pedig a végtelenségig nyújthatja a megnyilatkozást. Az írásba foglalás csak megszakíthatja a diskurzust.21 meglehetõs korlátok közé szorítja a perspektívák tisztázását: a perspektivikusság feloldásában szerepet játszó más szimbolikus és nem propozicionális reprezentációs rendszerek – gesztusok. Walter J. messze elõremutat. mint például az. m. Ám a megnyilatkozás szerzõjétõl történõ eltávolítása nem jelenti a megnyilatkozás diskurzusból történõ eltávolítását. kategorizációt és ésszerû cselekvést értünk. mint más fõemlõsök esetén. Az érvelés e módja – általánossága. milyen dialogikus válaszokat válthat ki más gondolkodókból. a diskurzusban az egyik megnyilatkozás elõidéz egy másikat. nevezetesen perspektivikussága. bizonyos szempontból. Ezzel szemben az írás. 144.) .Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 209 Összefoglalásként igen tanulságosak Tomasello alábbi állításai: Természetesen az emberek szimbólumok nélkül is tudnak gondolkodni. ugyanakkor „a gondolkodás egyedülállóan emberi formái”-nak gyökereire. s egyáltalán a gondolat. A nyelvi reprezentáció egyik sajátsága. és szituációba ágyazott sajátosságaira mutat rá. mely egyfajta idõben kitartott közlés. ha gondolkodáson észlelést. eleven diskurzus során – a diskurzus célja szerint – tisztázódik a résztvevõk szándéka. a félreértések kiigazítást nyernek. sõt ezekbõl erednek vagy akár egyenesen ezek alkotják õket. hanem ellenérvekre számít – persze az írásbeliséget tükrözi. A jelentés a diskurzusfolyamatban bontakozik ki. elvont fogalmai. az interszubjektív és perspektivikus nyelvi szimbólumoktól. Kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. azaz a nyelvi reprezentáció interszubjektív. [1998]: A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta. emlékezést.” (Ong. és így tovább. szerkezetektõl és diskurzusfajtáktól függenek. tranzakcionális beágyazáson kívül megnyilatkozás nem létezhet. 224. testbeszéd –. dialogikus. In: Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor [szerk. s közben megpróbálom elõre elképzelni. hogy a jelen érvelést megfogalmazom. […] A szöveg minden bizonnyal elválasztja a megnyilatkozást szerzõjétõl […]. valamint a szituációban orientáló környezet mintegy zárójelbe kerülnek. Diskurzuson.]: Szóbeliség és írásbeliség. úgy. De a gondolkodás egyedülállóan emberi formái. különös jelentõséggel bír az írásbeliség megjelenésétõl kezdve. s így a perspektívák is: a kétségek újabb kérdéseket szülnek. hogy nem észrevételekre. A szemtõl szembeni. Az írás feltalálása ter- 20 I. Az írás ebben az értelemben autonóm diskurzust teremt. az megint egy másikat.

ami további invenciókat eredményezett a reprezentációs készség területén. hogy a reprezentáció kognitív készsége a szociális szféra megteremtéséhez kapcsolódik. Az elméleti kultúra kezdettõl fogva külsõleg kódolt volt. majd a memória külsõvé válására. amelyek a modern emberi gondolkodás kialakulásához vezettek. „Az orális-mitikus kultúrában három fontos kognitív jelenség tûnik fejletlennek vagy gyakorlatilag hiányzónak. 243. különösen a külsõ memóriaeszközök változásaitól. azaz az írás megjelenése lehetõvé tette. a külsõ memória és az elméletgyártás. Donald terminusaival. hardverét tekintve különbözött a megelõzõ kettõtõl: míg az elsõ két átmenet a biológiai hardvertõl. 245. különösen az idegrendszer változásaitól. A reprezentáció volt az elsõ olyan kognitív eljárás. 23 I. A grafikus reprezentáció átalakulása. m. A kognitív reprezentáció fejlõdésével párhuzamosan módosult a környezethez való viszony is: a közösségszervezõdés bonyolultabb foka. az elmélet megszületésére. a beszéd. addig a harmadik átmenet a technológiai hardver ugyanilyen változásaitól függött. A harmadik átmenet. majd az írás – mint újszerû grafikus reprezentációs eszköz – megjelenése képezik azon lépéseket. s végül egy újfajta „gondolati termék”. A külsõ tároló rendszer kiépülése pedig – ami evolúciós léptékkel tekintve meglehetõsen rövid idõt vett igénybe – további elmozdulást jelentett: megjelent az elméletalkotás. ami lehetõvé tette a közösség olyan formálódását.23 Donald koncepciójából kitûnik. az írás feltalálása teremtette meg a feltételeket. a világ modelljeként a tárgyaknak és cselekedeteknek értelmet adó mítosz létrejötte voltaképp a világhoz való hozzáférést.210 Kondor Zsuzsanna mészetesen sok szempontból könnyebbséget és elõrelépést is jelent az emberi kogníció fejlõdésében. a mitikusból az elméleti kultúrához.”22 A szimbolikus és elméleti kultúra kialakulásához szükség volt a grafikus reprezentáció átalakulására. a mitikusból az elméleti kultúrába való átmenethez. hogy az ember individuális memóriáján kívül is tárolhasson információkat. A tudatos utánzás. tudáselemeket. a világ történéseinek interpretációját alakította. felépítése az egyén biológiai memóriáján kívüli kognitív mechanizmus teljesen új szuperstruktúráját jelentette. . Ezek a jelenségek a grafikus újítás. 22 Donald 2001.

illetve kialakítani. Hérakleitosz töredékei. és meghatározza az információk igazolásának és elemzésének eljárásait. NYELV MINT FILOZÓFIAI PROBLÉMA Az írás megjelenése azonban nem történhetett gondolati megrázkódtatások nélkül: az élõszó világában orientáló mozzanatokat és a megértést. nyelvszerû gondolkozás és az írás egybeolvadása egy új. David Wiggins Hérakleitosz fragmentumainak értelmezése során azt állítja. […] A kifejezõképesség növekedése teszi öntudatossá mind az általános emberit. elemez. A racionalizmus tulajdonképpeni kifejlõdésének gyakorlati alapja. Cambridge: Cambridge University Press. okszerû gondolkodásra ösztönöz. (szerk. (Szerkesztette Glatz Ferenc. N. Wiggins tanulmányában azt kívánja igazolni. David (1982): Heraclitus’ concept of flux. összekapcsolva.24 Donald eme megfogalmazása tömör összefoglalását adja az írásbeliség kultúráját jellemzõ intellektuális attitûdnek. mind az egyénit. E nehézségekrõl tesznek tanúbizonyságot már igen korán. mind a közösségéletben. Múltat és jelent mind az egyéni. A nyelvre támaszkodva. Az írás az ember külsõ-belsõ életét elevenen kíséri. hogy Hérakleitosz voltaképp beilleszthetõ a milétoszi kozmológiák sorába. írásbeli gondolattechnika kialakulását jelentette. amellyel a filozófiát megalapozhatónak gondolhatta volna. II. hogy az epheszoszi gondolkodó nem rendelkezett a logika eszközével. Vö. az íráshasználat hosszú távú következményeinek Hajnal által adott tömör összefoglalásával: „A természetes. In: Technika. mégpedig a logoszról alkotott sajátos elképzelése folytán. komplikált gondolatépítést tesz lehetõvé. az elmélet részekre bont. tárolást segítõ technikákat kellett pótolni.25 24 Uo. és nem is tartotta szükségesnek. mûvelõdés. Malcolm–Nussbaum. az újonnan kialakuló intellektuális igényeket közvetíteni képes módszereket kellett teremteni. hogy a filozófiát ilyen értelemben megalapozzák. 43. törvényeket és szabályokat állít. In: Schofield. absztrakt gondolatokat. .) 25 Wiggins.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 211 Ahelyett hogy az eseményeket jelentéssel való megtöltésük révén modellálná és analógia révén összekapcsolná. s Platón dialógusai. fire and material presistence.) Budapest: História–MTA Történettudományi Intézet. többek között.) (1982): Language and Logos. a nyelvre alapozva igyekezett rögzíteni annak jelentését. intellektuális réteg és európai fejlõdés. elveket és taxonómiát állít fel. objektiválja s ezzel megfigyelésre képessé teszi. hoz létre mindig hatványozott arányban közös fogalmakat.” (Hajnal István [1993]: Írásbeliség. 28. C. amit mondott: azaz a nyelvi reprezentáció különös szerephez jutott.

hogy akár az idegenek. a névszó és jelölet összetartozását a gyakorlat határozza meg. sem pedig a logosz nem idegen. hiszen a fogalmak azonosságát. m. Hérakleitosz azokat az embereket. G. nincs remény arra. amilyeneket én elmagyarázok. […]. hogy meghallották volna. Budapest: Atlantisz. M. vagy akár ha valóban nem hallanának. mintha saját értelemmel bírna. ami nem más. s ez a gyakorlat függetlenül létezik attól.27 Ebben játszik jelentõs szerepet a nyelv. (1998): Preszókratikus filozófusok. m. dolgokat. 279. akik nem látják a kapcsolatot különbözõ jelenségek között. mégis a tapasztalatlanokhoz hasonlítanak. hogy ez a fajta értetlenség megszûnjék.212 Kondor Zsuzsanna „A (dolgok) természet(e) rejtõzködni szokott”26 – olvashatjuk az egyik töredékben. Ennek okán az ember számára eredendõen sem a világ. Továbbá a logosz Hérakleitosz fenti tanításán keresztül nyilvánul meg.29 26 Kirk. S. E. hogy felismerik-e jelentõségét. hanem a Logoszra hallgatva bölcs dolog egyetérteni azzal. noha módjukban állna. mind amikor egyszer már meghallották. példázatokat nyerhetünk a természet mûködésérõl. az emberek mindig értetlennek bizonyulnak. E hasonlatot az indokolja. vagy sem. J. 312. „Az úr. 28 I. Nem énrám.” I. 31. Ám a lehetõség adott. 27 Vö. hogy minden a logosz szerint történik és a logosz mindenkiben közös.28 E töredékek világossá teszik. A nyelv által válik ugyanis lehetségessé az értelem és a dolgok kölcsönhatása. Mert jóllehet minden dolog e Logosz szerint történik. Akárcsak a delphoi jósda Apollója. Ezért a közöset kell követni. ha kellõ nyitottsággal fordulunk a világ és dolgai felé. . akié a jóshely Delphoiban. ám Hérakleitosz mégsem tartja megismerhetetlennek a kozmoszban megmutatkozó jelenségeket. nem értik saját nyelvük mûködését. mind azelõtt. mint ez (ami itt következik). miközben viszont – a Logosz közös – a sokaság úgy él. Ha csupán megszokásból használjuk nyelvünket. hanem jelez. 287.–Schofield. hogy ezen emberek értetlensége abból adódik. a süketekhez hasonlítja. nem mond ki semmit és nem rejt el semmit. A Logoszt illetõleg.–Raven. hogy minden dolog egy. 29 Schofield–Nussbaum 1982. amikor olyan szavakat és tetteket tapasztalnak ki. beszámolóját a logosz megnyilatkozásának kell tekintenünk.

új megvilágításba helyezve ezzel a töredékek szerzõjének mondanivalóját.) 32 Miként azt Havelock elemzése mutatja. homályosságára. London: Methuen. elégedetlen volt korának kommunikációs gyakorlatával: új és jobb nyelvezetet keresett visszautasítva kora kommunikációs módszereit és az általa közvetített tapasztalatot. hogy noha Hérakleitosz gondolatait még hallgatóságnak – nem pedig olvasóknak – szánta. a hexametert felváltotta az asszonánc. hanem életvilágba ágyazottságuk által a hallgató felé egyfajta intellektuális kihívást is jelentenek.32 A magyarázat másik oldalának gerincét lényegében az a felismerés adja. paradoxonok formájában tett állításokra két irányból szolgál magyarázattal. 220–260. továbbá a paradoxikus és aforisztikus megfogalmazás a figyelemfelkeltést és a memória támogatását szolgálta. (Ong. kommunális elkötelezettséget jelent a megismerendõ dologgal is. az emlékezetet. Eric A. bár a hagyományos módozatokkal sok tekintetben szakítva. A kommunikáció fontos funkciója. másrészt Hérakleitosznak e helyzetre való reflexióját elemzi. hiszen a múlt integritását a jelen integritása határozza meg. szándékos szembeállításokra. a redundancia miatt terjengõs. Havelock egyik írásában30 a Hérakleitosz töredékeiben felfedezhetõ ellentmondásokra. õ sem hagyta minden támasz nélkül. A szavak jelentésüket az élethelyzetekbõl nyerik. inkább csak némi magyarázattal szolgál Hérakleitosz sajátos stílusára. Princeton University Press.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 213 Wiggins interpretációjának nem mond ellent Havelock értelmezése. A verbalizáció módja agonikus. így helyzethez és operációhoz kötött fogalmak használata jellemzõ. a régieket az újak nemigen szorítják ki. 36–49.31 Azaz az írás megjelenésével az elsõdleges szóbeliség bizonyos formaitechnikai kötöttségei nehézséget jelentettek Hérakleitosz számára. [1982]: Orality and Literacy. . a gondolatépítkezést kötött formulák használata jellemzi. hogy egyfajta homeosztázist tartson fönn. s noha a témák és formulák helyzetenként keverednek. mintegy Hérakleitosz történeti-szociológiai és intellektuális helyzetét. Az érintkezési mód empatikus és közremûködõ – nem objektíven distanciált –. azaz az elmondottak nemcsak a tudás tárolásának céljából hangzanak el. Egyrészt. s maga sem hivatkozott könyvekre. azaz a tanulás és a megismerés egyben szoros. (1982): The Literate Revolution in Greece and Its Cultural Consequences. Walter J. A közlés módja additív – nem pedig alárendelõ –. Mivel azonban mondanivalóját hallgatóságnak szánta. 31 Az oralitáson alapuló gondolkodás és kommunikáció a memóriakapacitás korlátai miatt számos sajátos jellemvonást mutat. In: The Technologizing of the Word. Az intellektuális miliõ sajátossága abban állt. amely szerint Hérakleitosz „megpróbálja egységbe foglalni az emberi tapasztalat divergens jelenségeit és a beszédet a logosz terminusa 30 Havelock.

106. Budapest: Európa. továbbá a Havelock által kiemelt általános alany. fogalmakra épülõ gondolkodást a szóbeliség által meghatározott érzületre – jelesül az élõszó akusztikus élménye melletti elkötelezettségre – igyekszik építeni. Másrészt ez ambivalencia kifejezésre jut akkor is. hogy miközben sokszor kritizálja Platón az írást. Ong összefoglaló jellemzésével az elsõdlegesen szóbeli és az írásbeli fogalmazásmód különbségérõl. . hogy Platón a „ritmus és a dallam” akusztikus jelenségét tartja a leginkább képesnek arra. feltehetõen a mondatról. másrészt a nyelv és a dolgok közötti kapcsolatot bizonyos analízis segítségével igyekezett megragadni. 1067. valamint az általános fogalmak megjelenésével. ami az egyedüli út az igazi létezõhöz. Ezen ambivalencia tetten érhetõ egyrészt abban a tényben. a lélekbe íródó igaz ismeretekre. 427c–d (Platón 1984. nem partikuláris és átfogó állítások megfogalmazására. II. Budapest: Gondolat. Gondoljunk például a Kratüloszban felvetett kérdés megoldatlanságára. I–III. 28. 188). mely alkalmas – szemben Homérosz nyelvezetével – idõtlen. Kratülosz 424e–425b.37 Platón dialógusaiban az élõszó kultúrájával és az írással kapcsolatos explicit megjegyzésekkel is találkozhatunk.214 Kondor Zsuzsanna alatt”. amikor az írás által lehetõvé tett kritikus és analizáló. 1043). Platón (1984): – – összes mûvei. személy használatának elterjedésével. William–Kneale. az igaz ismeret és a belátás különbségre és itt a nevek szerepére. E „logosz” voltaképp egy új beszédmód. 37 Lásd Theaitétosz 201e–202b (Platón 1984. 38 Az állam 401e (Platón 1984. Ezek meglehetõs ambivalenciát mutatnak. nem egyezik a megismeréssel. tudniillik a mondat jelenik meg. illetve ennek igazságáról/hamisságáról ír. 816). Martha (1987): A logika fejlõdése.36 Annyit mindenesetre e vázlatos áttekintés alapján is leszögezhetünk. Annak ellenére. vagyis hogy a nevek feltáró erõvel rendelkeznek.35 A szofistában pedig névszó és ige megkülönböztetésérõl. az egyes szám 3. csak a megismerésen keresztül juthatunk el hozzá.34 Platón a VII. 35 Noha a belátás. az „elsõ és legkisebb” beszédrõl. II.33 Platón dialógusaiban a nyelvvel kapcsolatos megjegyzések igen sokfélék. a dolgok lényegét megvilágító erõt. az írás eszközét használja fel. levélben a létezõk megismeréséhez vezetõ út elsõ lépéseként említi a dolog nevét. 36 261 e– 264 b (i. hogy legjobban behatoljanak a „lélek belsejébe”. III. hogy a nyelv jelenségével kapcsolatban Platón egyrészt feltételezett egyfajta.38 épp az 33 Vö. II. 34 Schofield–Nussbaum 1982. m. 1206). Lásd 342 b–d. A logosznak itt vélhetõen egy újabb jelentése. Lásd errõl Kneale. amennyiben a megnevezett dolog természetét teszik láthatóvá. III.

sok esetben bénító technikáktól való mentesülést egyfelõl. m. Platón 1984. . III. m.44 Az írással kapcsolatban a Platónt jellemzõ ambivalencia jól tükrözi azt a kettõsséget. hogy elfelejtheti: annyira tömör formában birtokolja. 43 Ong 1982. de még az állam vezetésére érdemeseket is. amit az írás megjelenése jelentett: a szóbeliség által mintegy kikényszerített.” (344e. a teljességet – tudniillik az adott helyzet egészét – közvetíteni csak részben képes. 1066]). 42 Phaidrosz 278a (i. Az írás hozadékaira épülõ oralitáskritika mellett figyelemre méltó az írással szemben megfogalmazott ellenérzés.41 azaz a költészettel mint a szóbeliség által meghatározott áthagyományozási móddal fordul szembe Platón. 44 „Hiszen csupán emlékezetének támogatására aligha kellett volna leírnia. mint hogy az igaz tudás a szóbeli érintkezés által. mint semmi mást. 39 Az állam 607a (i. III. az írás egy dolog.43 noha mint láttuk. másokkal együtt nyerhetõ. E passzus természetesen többet mond annál.) Ezzel lényegében az írott szöveg emlékeztetõ funkcióját is elvitatja Platón. 684). A „végsõ belátás” artikulálhatatlanságának problémáját érinti.40 Ellenállani e varázserõnek azért nehéz. 664). m. és nem is lesz soha. mivel úgy tesz. 682). semmi oka sincs attól tartani. ám hatékony eszközt.” (VII.42 Káros továbbá az írás. tudást illeti. amennyiben gátat jelent az igazság megközelítésében. 40 Az állam 601a (i. A költészet ugyanis eszközei által nagy „varázserõ”-vel rendelkezik. levél. ami a lényegi ismereteket. s ezen ismeret csak a lélekbe íródó beszélgetések által szerezhetõ meg. 41 Az állam 608a (i. az írott szövegek csupán „emlékeztetõk azok számára. márpedig számára fontosnak csak ez tekinthetõ. valamiféle készítmény. akik ismerik a szóban forgó tárgyat”. Mert ha már egyszer szellemi tulajdonává tette az ember. mintha a tudást az elmén kívül is megalapozhatná. 1071. A költészet ugyanis a „józan gondolkodás helyett a gyönyör és a fájdalom”39 birodalmába vezeti nemcsak a közembert. 341d [i. közösen. s külsõdleges. Hiszen a végsõ belátást nem lehet szavakkal kifejezni. Vö. mert rombolja az emlékezetet. m. másfelõl. holott az csak az elmében létezhet. „Nekem legalábbis semmiféle munkám nincs a legfõbb kérdésekrõl.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 215 ezen eszközökkel élõ költészetet tartja kártékonynak. 804). miként az oktatás szokásos tárgyait: az érte szakadatlanul végzett közös munka és az igazi életközösség eredményeként egyszerre csak felvillan a lélekben – akárcsak egy kipattanó szikra által keltett világosság – s azután már önmagától fejlõdik tovább. Az írás inhumánus. mert a „költészet iránti szerelmet belénk oltotta a mi pompás államformáink nevelési rendszere”. másra nemigen alkalmas. m. 79.

. sz. ami pedig a logosz sajátja. Kategóriák és Cáfolatok. 3.216 Kondor Zsuzsanna Arisztotelész – noha a „logika” terminusát45 még nem használta – lényegében a mai értelemben vett logika atyjának tekinthetõ. illetve Kneale–Kneale 1987 II. amit az írás megjelenése okozott a gondolkodásban. 18. E tanítások azonban nem sorolhatók a tudományok közé. paradoxon állításai rávilágítottak arra a feszültségre. David (1996): Arisztotelész. 47 Ross 1996. de ehhez már elemzések során keresztül juthatunk el. Arisztotelész pedig a nyelvet a „logika” szabályainak segítségével igyekszik a helyes gondolkodás eszközévé tenni. s megtette az elsõ lépéseket eme újfajta szemléletet kifejezni képes nyelvezet kialakítása felé. milyen kijelentések szorulnak bizonyításra és milyen bizonyításra van szükség. aki tudománnyal szeretne foglalkozni. Ross. hogy még a Cicero által használt „logica” sem a mai értelemben vett logikát. hogy felismerje. fejezetét. Platón esetében a nyelv szintén rendelkezik egyfajta megvilágító erõvel. amennyiben az – mármint a gondolkodás – a dolgok természetét megragadni képes. lényegre törõ és általános ismereteket képes közvetíteni. mivel ez teszi alkalmassá arra. hogy tudniillik idõtálló. E korai idõszakban tehát egyértelmû irányba mutat a nyelvvel kapcsolatos elképzelések megformulázása: Hérakleitosz aforisztikus. 32. s elfedi azt a potenciált. A szóbeliségbõl az írásbeliség kultúrájába való átmenet összefoglalásaképp elmondhatjuk. amelyre mindenkinek szüksége van. Topika. 32. Arisztotelész pedig már analitikus eljárások47 segítségével igyekezett mintegy a helyes gondolkodáshoz szükséges nyelvhasználat szabályait meghatározni. Az Organon címen összefoglalt Arisztotelésznek tulajdonított mûvek46 a gondolkodást tanulmányozzák. század) használta a mai értelemben. Szofisztikus cáfolatok. Lásd Ross 1996 Logika címû fejezetét. hanem dialektikát jelentett. Sir David Ross felhívja a figyelmet. Platón dialógusaiban a nyelv már elemzés tárgyát képezi. 46 Elsõ és Második Analitika. Budapest: Osiris. hogy Hérakleitosz esetében jól érzékelhetõ a szóban elhangzó és a leírt gondolatok közötti feszültség: a nyelvhasználat pusztán múló látszatot közvetít. Logika és dialektika különbségérõl lásd Kneale–Kneale 1987. hanem olyan eszköznek kell azokat tekintenünk – amint azt az Organon elnevezés is mutatja –. 45 A „logiké” terminust elõször aphrodisziaszi Alexandrosz (i.

retorikáról. melynek a szavak jelei (i. Élénk vita folyt a nyelv eredetérõl. 33). hanem a gondolkodást. 49 Eco.51 s vált explicitté. nem pedig a másodlagos megismerés. hiszen mint Arisztotelész is rámutatott. mely szerint a nyelvnek köszönhetõen hibás fogalmak jelentek meg az emberek között. században Dáciai Boëthius De modis címû mûvében egyetemes nyelvtan meglétérõl ír. Dáciai Martinustól nyelvlogikai és jelentéselméleti fejtegetések maradtak fenn. például seville-i Izidór a grammatikáról. m. hogy a modus essendi határozza meg a modus intelligendit. 51 I. 93. hogy a dolgok ismerete megköveteli nyelvi megfelelõjük ismeretét. Lullus a logika és a metafizika nézõpontját véli egyesíthetni. melyek részben az antik hagyatékot dolgozták föl. fejezetére. A 13. Uo. m. „Az Ars gondolatmenete az elsõdleges. Miként Locke fogalmazott az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében: 48 A grammatikának a logikától való különbözõségérõl nem szabad megfeledkeznünk.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 217 A középkor folyamán számos tanulmány született grammatikáról. az eredeti õsnyelv mibenlétérõl.”50 Az újkorban továbbfolytatódott a tökéletes nyelv keresése. Elõtérbe került azonban a nyelv téves használatának kritikája: gondolhatunk Bacon idolumaira. nem pedig a róluk alkotott fogalmaink logikája. Lényegében ezt az álláspontot tükrözi Raymundus Lullus Ars magnája is.49 Azaz az antik hagyományokat követve az esetlegesnek tûnõ nyelvi kifejezõdések.48 retorikáról. Lullus felfogása szerint „a metafizika a dolgokat az emberi elmén kívül. lévén. dialektikáról. A 17. 50 I. következésképpen tehát a modus significandit is”. amelyben a nyelvvel kapcsolatban figyelmeztet annak téves használatára. Umberto (1998): A tökéletes nyelv keresése. Boëthius és követõi szerint „a nyelv. 55. részben a kor intellektuális horizontját meghatározó universaliavitában való állásfoglalás kapcsán igyekeztek az általános fogalmak ontológiai státuszát meghatározni. . Összefoglaló mûvek születtek. a gondolkodás és a dolgok természete kölcsönösen tükrözi egymást. m. más szóval a dolgokról szerzett közvetlen tudásunk. különös tekintettel a piac ködképére. Petrus Hispanus Summalae logicales címen írt összefoglaló mûvet. a logika nem a szavakat tanulmányozza. foglalták össze. vagy Hobbes Leviathanjának IV . században került elõtérbe a nyelv önkényességének gondolata. Shyreswoodi Vilmos kifejtette a grammatika és a retorika tárgyának logikától való különbözõségét. hogy a nyelv a gondolatok közlésének eszköze. a logika pedig gondolati mivoltukban tanulmányozza”. megnyilvánulások mögött mélyebb összefüggéseket feltételezett. 74. dialektikáról írt azt feltételezve. Budapest: Atlantisz.

but it is the receiving of them by others. melyen keresztül a tudás javai átadhatók és áthagyományozhatók. Budapest: Akadémiai. 53 „As Locke put it in a letter to Bishop Stillingfleet. The Politics of the Word from Homer to the Age of Rock. Budapest: Holnap Kiadó. Nem meglepõ tehát Leibniz kísérlete az univerzális nyelv megalkotására.53 A nyelv ilyetén megközelítésébõl természetesen következik a nyelvhasználat megregulázásának igénye. Amint maga Leibniz megfogalmazta: Az ember minden gondolati mûveletet bizonyos jelek vagy karakterek segítségével visz véghez. Pattison alábbi megjegyzésével: „Locke számára a nyelv az igazság komplex hordozója. végtelenül nagyra nõne a nevek száma. 36. mivel a szavak az ideák jelölõi az individuum elméjében – nem pedig a világban a dolgok jelei –. as he pleases. that gives them authority and currency. (1993): The Metaphysics of Virtual Reality. másokkal közölhetõk legyenek. „számításokat” jelent. their very passing. M. mint a modern logika atyja. hiszen ha minden idea külön nevet/jelet kapna. 159. Továbbá. New York–Oxford: Oxford University Press. John (1979 [1964]): Értekezés az emberi értelemrõl. amelynek során a tényezõk. ’words are offered to the public by every man. coined in his private mint.” Pattison. ezért az egyszerûség kedvéért jeleket alkalmazunk helyettük. Idézi Black.52 Fontos kiemelni. Max (1998): A nyelv labirintusa. szükséges volt. hogy olyan közös csatornaként szolgál. hogy az ember külsõ. Lásd Heim. Vö. 114. hogy azok révén a láthatatlan ideák. valamint algoritmikus szemlélete a modern logikának mint a szimbólumok tudományának alapítójává tette õt. amely voltaképp olyan gondolati mûveleteket.” Idézi Yeo. a kommunikáció során egyfajta fordításnak köszönhetõen válik a privát jelentés publikussá. hanem a dolgok ideáit sem lehet és nem is kell mindig pontosan fölidézni. hogy Locke elemi fontosságúnak tartotta az általánosítást.218 Kondor Zsuzsanna Minthogy […] a társadalom kényelmei és elõnyei a gondolatok közlése nélkül nem biztosíthatók. 54 Leibniz törekvése az univerzális nyelv megalkotására. Robert (1982): On Literacy. 266. érzékelhetõ jeleket találjon. Oxford: Oxford University Press. 55 Eco 1998. .54 megalkotta a vak gondolkodás (cogitatio caeca) eszméjét. 94. Scientific Dictionaries and Enlightenment Culture. világos jelentéssel. amelyekbõl gondolatai felépülnek.55 52 Locke. nem feltétlenül bírnak egyértelmû. and not the mint they came out of ’. Leibniz. Ugyanis nemcsak magukat a dolgokat. Richard (2001): Encyclopaedic Vision. II/11. melyekkel kalkulálunk. amely azáltal tartja össze a társadalmat. Cambridge: Cambridge University Press.

s egyáltalán észleleteik sem feltétlenül azonosak. mert semmilyen forma sem felelhet meg a benyomások végtelenségének. azaz a monászokat tekinti. hogy a világegyetem minden egyes porcikája teremtmények végtelen sokaságának világát tartalmazza […]. 56 I. hanem helyettük állnak. m. mely ábécé „betûinek kombinációjából és az általuk alkotott szavak elemzésébõl minden dolgot föl lehetne fedezni és meg lehetne ítélni”. Egyrészt. 57 Idézet: i.58 Ne feledjük. Ebbõl következik. hiszen nem a régi ismeretek rendszerezése. E nyelvben nem szükséges minden lépésnél ismerni a jelkép tartalmát. E monászok észlelik egymást. S másrészt: Az atom nem létezik. amely ne volna összetett […]. sõt nincs olyan apró test. s ebben játszott Leibniz jelentõs szerepet. avagy érvénytelek: a mindennapi tapasztalat során szerzett ismeretek helyes elrendezésére. hogy a köznapi nyelven kifejtett argumentációkról biztosan eldönthetõ legyen. hogy milyen mennyiséget jelöl egy adott betû.57 Letett azonban ennek megalkotásáról. 58 Idézet: uo. 263. nincs feltétlen szükség az elemi fogalmak meghatározására. Leibniz szerint a logikai nyelv jelei nem az ideák helyén. hanem újak szerzése a cél. de környezetükrõl alkotott képük tisztasága nem azonos. „Leibniz célja egy olyan logikai nyelv megalkotása.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 219 Törekvéseinek újszerûsége az arisztotelészi logikával – vagy akár Lullus Ars magnájával – való összevetés során tûnik igazán szembe. a tökéletes tudás isteni képessége inspirálta: olyan eszközt remélt létrehozni. A dolgoknak nincs meghatározott formájuk. ahogyan fölösleges tudnunk egy egyenlet megoldásakor. . hogy érvényesek. 267. mégpedig elvi megfontolások alapján. m. hogy Leibniz valós létezõknek kizárólag az individuális szubsztanciákat. amelynek segítségével az ember is szert tehet efféle tudásra. helytálló következtetések ellenõrzésére volt hivatott. Arisztotelész logikai tanításai azt a célt szolgálták. A modern logika ezzel szemben eliminálta a környezõ világ tárgyaira és viszonyaira való referencia jelentõségét. mellyel – akár az algebrában – az alkalmazott jelekkel elvégzett egyszerû mûveletek révén az ismerttõl eljuthatunk az ismeretlenhez. Leibnizet a mindent tudás.”56 Leibnizet foglalkoztatta az „emberi gondolatok ábécéjé”-nek összeállítása.

m. perspektívát. Vö. N. S Leibniz pontosan e perspektívák sokféleségére. illetve másfelõl meghatározni. másrészt a teoretikus vizsgálódás tárgyaként lehet pusztán meglévõ dolog.: Humanities Press Inc. hogy a kor karakterisztikus jegyének tekinthetjük. Gondolhatunk például Heideggernek a Lét és idõben tett nyelvvel kapcsolatos megjegyzéseire. III. 195. Sefler rámutatott – olyan mértéket öltött. m. változatosságára mutatott rá a „benyomások végtelenségére” hivatkozva. Heidegger ugyanis egyrészt elismeri.59 Az elemi fogalmak meghatározása és a tudományos ismeretek csoportosítása. 265. s ilyen esetben önkényesnek tûnhet a besorolás. Megoldásképp „útvonalak” felállítását javasolja. J. amely lehetõvé tenne többféle megközelítésmódot: mint például elméleti. amelyek a tudomány rendszerezésével kapcsolatosak. katalogizálása ugyanarról a tõrõl fakadnak: nevezetesen hogy meg kell határozni bizonyos szempontot. noha gyökeresen más metafizikai megfontolások alapján. George F. XIX. (1974): Language and the World. században. Leibniz ugyanis nem tartja célravezetõnek a tudományokat csoportokba osztani.60 Határozott megfogalmazást nyert a nyelv közösségi karaktere.220 Kondor Zsuzsanna Tanulságosak Leibniz azon megfontolásai. . Atlantic Highlands. vagy analitikus célokat megtestesítõ szempontokat. 60 Sefler. A Methodological Synthesis Within the Writings of Martin Heidegger and Ludwig Wittgenstein. i. az életmódok. mivel átfedések többszörösen is elõfordulhatnak. i. hiszen csak ezáltal lehetséges egyfelõl különválasztani ismereteinket. a környezethez való viszonyulás sokféleségével összefüggésben. Mint a „könyvtáros” nehézségeit jól ismerõ tudós elme. a könyvek katalogizálásakor felmerülõ nehézséghez hasonlítja a problémát. noha nem az önkényesség. a perspektívák. melyek a nyelv különféle aspektusaira mutatnak rá. gyakorlati. „the fabric of our age is to a large extent language-textured”. s harmadrészt világba-vetettsé59 Eco utal a hipertextuális elrendezés és Leibniz elképzelése közötti párhuzamra. a másodlagos szóbeliség korában. hogy a nyelv a társadalmi érintkezés eszköze. amelyet kitüntetettként kezelünk. hanem éppen a mindennapi praktikus használattal. A FILOZÓFIA FELADATA A NYELV TÜKRÉBEN A 20. században. a nyelv iránti érdeklõdés – ahogy George F. Leibniz e gondolata visszacseng a 20.. hogy egyáltalán mely területeken érdemes elemi fogalmak után kutatni.

amit egyben a humanista kultúra válságának tekintett. 387. A szó erejébe vetett bizalom megingásáról beszélt.): Crisis in the Humanities. és 79.”63 Heidegger múltba forduló elemzéseivel szemben Ernest Gellner – Wittgensteint is bírálva – a filozófia feladatául épp a verbális kifejezés eszköztárának aktualizálását tekintette. 73. s éppoly eredendõen érinti a világot. amelyekkel az ittlét kifejezi magát. [szerk. (szerk. Ernest (1964): The Crisis in the Humanities and the Mainstream of Philosophy. 113. Northwestern University Press. amennyiben létünk. Martin (1989): Lét és idõ. Azaz. Budapest: Gondolat. világunk feltárásának lényegi közege.) Vö. In: Plumb. aggályokat orvosolja. hogy a közönséges értelem az érthetetlenségig nivellálja azokat. Martin (1982): Parmenides. (Heidegger. a megértés és a beszéd konstituálja.) 62 Heidegger.64 Noha mintegy két és fél ezer év választja el Hérakleitosz. [1972]: Heidegger’s Conception on Language in Being and Time.” (Aler. hogy gondoskodjék arról a fogalmiságról. London: Cox & Wyman Ltd. Halle: Max Niemeyer. mely a beszédet és a szavakat valamiféle belsõ tartalom kifejezésre juttatójaként tartja számon. 64 Gellner. felelõsségét. Martin [1935]: Sein und Zeit. „A lét eredendõen szóban adódik”– olvashatjuk a Parmenides címû kötetben. a szó eredeti értelmében.62 Ember. helyzetükben mégis felfedezhetünk 61 Heidegger. illetve Heidegger és Gellner munkásságát. voltaképp abban határozta meg a filozófia feladatát. szó és lét összetartozása elementáris a feltárás és elfedés vonatkozásában. a benne-létet és Önmagát. ami által a valóság kezelhetõvé válik a gondolkodó elme számára. megvédje attól. Joseph J. embervoltunknak fontos mozzanata. 220. In: Kockelmans. 63 Heidegger 1935.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 221 günknek. J. Amint már a Lét és idõben megfogalmazást nyert: „elvégre a filozófia feladata mégiscsak az. tudniillik a nyelv konstituáló voltát hangsúlyozza. Ezzel ugyanis elfedik a nyelv alapvetõ sajátságát. ami azután a maga részérõl látszatproblémák forrásává lesz. John H. hogy a legelemibb szavak erejét. . S ezen a ponton jut lényeges szerephez a filozófia. […] A feltártságot a hangoltság. amit a görög terminológia még látni engedett.”61 A nyelv Heidegger úgynevezett kései mûveiben kirajzolódó fogalma ez utóbbit. Frankfurt am Main: Klostermann. „Az ek-zisztencia feltártságát a logosz artikulálja.]: On Heidegger and Language. „A felfedés a világban-való-lét egy létmódja. 387. tudniillik feltáró erejét. Heidegger egyértelmûen bírálja a korában meghatározó nyelvfelfogást. hogy a mindennapok során felmerülõ fogalmi bizonytalanságokat.

Heidegger és Gellner pedig az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenet képviselõjének tekinthetõ. 25. és a matematika mintájára szabható érvelés határozta meg. spekulatív gondolkodásmódtól. a privát nyelv argumentum. vagy ha tetszik. Ludwig (1984 [1958]): The Blue and Brown Books. A tökéletes nyelv évszázadokon keresztül meghatározó eszméje Wittgenstein nézõpontjából e látszatproblémák sarkallta törekvésnek tekinthetõ. félrevezetve használóit. IV . Preliminary Studies for the Philosophical Investigations. máskülönben látszatproblémák hálójába kerülünk. . Hérakleitosz az ongi terminológia szerint az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe való átmenet. Oxford: Basil Blackwell.65 65 Wittgenstein. idõnként megtévesztve. a filozófiáról és a tudományokról rajzolt kép mind azt sugallják. Mindannyian fogalmi nehézségekkel küszködtek. tájékozódást. Újfajta optikát és attitûdöt javasol: tekintsünk a nyelv mindennapi használatára. A tökéletes nyelv eszméjét Wittgenstein az újkori tudománnyal hozza összefüggésbe. valamint 28. a jól formalizálhatóság. javaslataival és módszereivel õ távolodik el leginkább az írásbeliség sugallta tudatosan analizáló. A nyelvjáték fogalma. sem univerzálisan alkalmazható szabályrendszer – a leibnizi kalkulusról nem is beszélve – nem lehetséges. Elégedetlenségük oka is közös: koruk nyelvhasználata nem képes megfelelõen segíteni a világban és a mindennapokban való eligazodást. amennyiben annak eszményét az egzaktság.222 Kondor Zsuzsanna némi hasonlóságot: mindhárman egy-egy kommunikációtechnológiai váltóállítás részesei voltak. s sürgetõ feladatnak tekintették a nyelv megújhodását. ÚJ KOMMUNIKÁCIÓS KÖRNYEZET – ÚJ PERSPEKTÍVA Noha Wittgenstein is a kommunikációtechnológiában történõ fontos változások korának gyermeke. hogy egzakt módon rögzítsük mindennapi szavaink használatát. A tökéletes nyelv igénye – szemben a mindennapi nyelvvel – abból a félreértésbõl. reflektálatlan igénybõl adódik. Ezzel szemben a mindennapi nyelv nem ragadható meg szigorú szabályok és definíciók segítségével. hogy a nyelv természetébõl adódóan sem univerzális ábécé.

miként tárgyakat is. mint egyfajta félreértés: különféle optikák és perspektívák összemosása. hogy mikor tekinthetünk két használatot különbözõnek.66 Eme más optikák felfoghatók mint más-más nyelvjátékok. 70 I.70 A perspektívák. Természetesen a nyelvjátékok megragadhatók bizonyos szabályok mentén. nem a megfelelõ kifejezésmódot választjuk. hogy a mindennapi nyelv nyújtotta optika helyett találjunk egy másikat. 58. adott helyzetben való használatával egyezik meg. a nyelvvel kapcsolatos té- 66 I. Így például. vagy többféleképpen is használni. 48. a padozat szilárdsága triviális a mindennapi nyelvhasználat – és tapasztalat – szempontjából. Wittgenstein. 48. ugyanakkor megkérdõjelezhetõ az anyagot részecskéire való tekintettel vizsgáló fizika oldaláról. m. hogy ez mindig partikuláris használatot jelent. m. Ám eme állítással. m. nem sokat tudunk meg annak használatáról – hiszen nem eldönthetõ. 67 I. A mindennapi nyelv áthatja. lehet két-. mégsem érthetetlenek. Wittgenstein filozófiával. Ezt a kétséget fejezik ki a családi hasonlóságot taglaló passzusok. hogy univerzális grammatika megalkotása reménytelen. de e szabályok általánosítása már igen kétséges. Ugyanakkor szavakat. m. mint láthattuk. a nyelv tökéletesen betölti funkcióját. 68 I. hogy valamely szó jelentése használatával jellemezhetõ. 59. 45. m. ami egyben a megfelelõ nézõpontot is jelenti. lásd továbbá 69. ha nem a helyzet megkívánta perspektívát alkalmazzuk. amely egy másik perspektíva számára alkalmasabb. és bizonyos értelemben meghatározza egész életünket. 65. Azaz a mindennapi tapasztalatnak megfelelõ szilárd padozat esetében a fát gyéren kitöltõ részecskékre hivatkozva e szilárdságot elvitatni nem más. metafizikával kapcsolatos megjegyzéseiben sokszor találkozhatunk a mentális/szellemi kényelmetlenség állapotának említésével. 69 I. megfelelõ kifejezésmódok végtelen sokfélesége az egyik oka annak. adott helyzetben a neki megfelelõ nyelvjátékot alkalmazva.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 223 Noha e törekvések reménytelenek.68 Wittgenstein az úgynevezett Kék könyvben is több helyütt leszögezi.67 Azaz.69 Hozzáteszi. és ezt a különbséget képes is kifejezni. bármely szóról beszéljünk is. Anomáliák akkor keletkeznek. Olykor azonban felmerül az igény. .

m. ami a tudomány általános módszerére utal.73 Wittgenstein Platón-kritikája nagyszerûen példázza a kommunikációtechnológiában végbement változásokat. Az apró részletekkel való bíbelõdés helyett a nyelv jelenségét tágabb kontextusba helyezve igyekszik annak mûködését megvilágítani. Platón a nyelv egyszerû elemein keresztül igyekezett az igaz ismeretet megragadni.224 Kondor Zsuzsanna vedéseket. Wittgenstein számos nyelvvel. 71 I. 46. amennyiben azt szûkösnek és inadekvátnak találja. analizáló megközelítést kritizálta például a Filozófiai vizsgálódásokban74 is. tökéletes nyelv iránti kutatások nem véletlenek és nem kizárólag tévedések eredményei. (2001): A nyomtatott kép és a vizuális kommunikáció. Ivins Jr. 74 Vö. Egy helyütt az „általánosság iránti sóvárgásunkról” ír. . 47. Mindazonáltal a gondolatartikuláció eszközei – tehetjük ma hozzá – jelentõsen befolyásolták nemcsak a válaszok. 79. 60. Platón az elsõdleges szóbeliségbõl az írásbeliségbe. lassan homályba borítva a kifejezés más. mert nem volt képes a részleteket megfelelõ pontossággal reprodukálni. Budapest: Atlantisz. anomáliákat a modern tudományeszmény térhódításával magyarázza. hanem egyfelõl a különféle perspektívák iránti igény megfogalmazódásai.72 E technikai meghatározottság a verbális kifejezés túlsúlyát eredményezte. A nyelv mûködésének kulcsát nem a nyelv kvázielemeinek elemzésében kell keresnünk. hogy a különféle nyelvkritikák. §. Wittgenstein kritikai megjegyzéseivel: Wittgenstein. e perspektívák összekeverésének eredményei. Amint tudjuk.71 S itt méltán gondolhatunk William M. Budapest: Enciklopédia. hanem egyáltalán a felvethetõ kérdések horizontját is. m. Ezzel voltaképp a korábbi nyelvfilozófiai vizsgálódások helytelenül megválasztott horizontjára hívja fel a figyelmet. amely szerint a nyugati filozófia megfelelõ technika híján általánosságokban gondolkodott. Wittgenstein pedig épp ezt a részekre bontó. William M. megjegyzésére. 91. a korábbi próbálkozások voltaképp az apró részletekben vesztek el. jelesül képi módozataiban rejlõ lehetõségeket. míg Wittgenstein az írásbeliségbõl a másodlagos szóbeliségbe való átmenettel szembesült. 73 I. 72 Ivins. 18. Jr. másfelõl.. Ludwig (1992): Filozófiai vizsgálódások. 62. amely természete szerint az általánosságokat és hasonlóságokat emelte ki. Wittgenstein megjegyzéseibõl kiderül.

A fotó jelentõségérõl és a képi világtól való gondolati eltávolodás kapcsolatáról lásd Ivins már idézett mûvét. amelyek évszázadokon keresztül meghatározták nemcsak a nyelvrõl. Az ismeretek megõrzése. a közvetlen tapasztalatokat tették apró lépésenként hozzáférhetõvé az írott nyelv kényszerû közvetítése nélkül. Wittgenstein hagyatéka így méltán válhatott számos újabb keletû diszciplína inspiratív forrásává. ismerõs s mégis ismeretlen jelenségei felé fordult. vagy az eleven hangot közvetíteni képes technológiák megjelenésére. mintegy megteremtve annak feltételeit. * * * Az emberi nem. hogy hagyományos problémák új megvilágításba kerüljenek. Évszázadok intellektuális erõfeszítése során a nyelvi reprezentáció egyre inkább az írott szöveg kívánalmaihoz idomult. áthagyományozása technikailag megoldódni látszott. s az eleven helyzetet már nem csak verbálisan közvetíteni képes médiumok hajnalán. kijelölte a kérdésfeltevések irányultságát. s megtéve az elsõ lépéseket az egyre tökéletesedõ multimediális reprezentációs lehetõségek világának megragadásához. Ludwig (1967): Bemerkungen über Frazers The Golden Bough. század fordulójától egymást követõ újítások a kommunikációtechnológia területén a mindennapokat.Filozófiai és nyelvi reprezentáció a kommunikációtechnológia fényében 225 modern tudománnyal75 kapcsolatos észrevétele. In: Synthese. . A 19–20. illetve a technikai változásokat követõ. A filozófia történetében jól nyomon követhetõk az apró lépések. hanem a valóságról alkotott elképzeléseinket is. Létrejötte és fejlõdése hosszasan az eleven diskurzushoz kötõdött. új távlatokat nyitott a nyelvi reprezentáció számára. 233–253. alkalmazkodva a kor kihívásához. 75 Lásd például Wittgenstein. Az alfabetikus írás. megjegyzése az írott szó világára történõ implicit reflexió: az elméletnek a mindennapi gyakorlattól való eltávolodását illetõ kritika. kétségei rávilágítanak bizonyos elõfeltevésekre. javarészt implicit reflexiók.76 S a filozófia figyelme is a mindennapok régi-új. amely a nyelv akusztikus fenoménjét sikeresen rögzítette. 76 Gondoljunk a fénykép megjelenését követõ technikai újításokra. elvont. aprólékosan szõtt fogalmi háló alakult ki a világ megragadására. Wittgenstein próbálkozásai egyfajta szakítást jelentenek az írásbeliség diktálta hagyományokkal: példázatai.és egyedfejlõdés során a nyelvi reprezentáció igen hatékony és további fejlõdést implikáló kifejezésmódnak bizonyult.

megtestesíti. a matematikusok és a zsarnokok megoldották õket (bár talán nem teljesen). Alfred Hessel klasszikus könyvtártörténeti munkájában a kezdetektõl az 1950-es évekig áttekintette. . (Michel Foucault: A végtelenbe tartó nyelv) …Persze néhol meglátszik a kispórolás a hanyagság. hanem felépítésében és belsõ elrendezésében is minden korban kifejezésre juttatja.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár* Békés Vera A könyvtárak két fõ nehézség elvarázsolt kastélyai. amely nemcsak állományát tekintve. megjeleníti a világ elfogadott szemléletét és a kor tudáseszményét. Tudjuk. S e tudáseszmény változásait sehol sem lehet jobban érzékelni. hogy a történelem során hogyan birkó- * A tanulmány elkészítését az OTKA a T042530 és T046261-es számon támogatta. mint éppen a könyvtár funkcióinak – külsõ jelekben is megmutatkozó – átalakulásában. Az undok tökéletesség így hálisten résekkel teli módokkal menekvésre-cselekvésre… (Petri György: Demi sec) TUDÁSESZMÉNY – KÖNYVTÁRESZMÉNY Az írásbeliség megjelenésével a Könyvtár vált a nyugati kultúra egyik legfontosabb jelképévé. Olyan szimbólummá. mondhatni.

1 S miközben a könyvtárak mûködtetõi az uralkodó ideálnak megfelelõ megoldást találnak a régi gondokra. Sürgetik. 103. folyamatosan gyarapítani és szükség esetén frissíteni. mint a különbözõ tudáseszmények küzdelmének történelmi állása. rendszerezésével. egyben elõkészítik a jövendõ számára azokat a súlyos (de elõre nem látható) problémákat. . illetve kontrolljával. hogy legalábbis a középkor letûnte óta a könyvtárak fejlõdését világosan felismerhetõ ritmus jellemzi: a könyvtár funkcióiban bekövetkezett tartalmi változások rendre megelõzik a kezelési. valamint a hozzáférés biztosításával. hogy nézzünk szembe végre a karteziánus szemlélet eredendõ fogyatékosságaival. hogy a könyvtár mint szimbólum egyszerre legalább két korszak – filozófiai vitákban is megfogalmazott – tudáseszményét tükrözi. azaz minden szubjektivitástól mentes ismeretekre szert tenni. mindenekelõtt az episztemológiai individualizmussal és azzal a végsõ soron reflektálatlan kritikai objektivizmussal. A POSZTKRITIKAI TUDÁS FOGALMA A filozófiában régóta jelen van egy markáns áramlat. Vagyis: mindig az újabb korszakra várt. tárolni. Budapest: OSZK–KMK. mely szerint a megismerõ szubjektum képes elfogulatlan kritikai megfigyelés útján objektív. melyeket éppen az óhajtott és bekövetkezett változás hozott magával. hogy amit a nyugati kultúra könyvtára megtestesít. amelynek követõi úgy látják. hogy elméletileg és gyakorlatilag is megoldja a belsõ szervezet korábban ismeretlen problémáit. s ezek az eszmények – melyek közül rendszerint az egyik uralkodik. a másik pedig ellenzéki vonulatként van jelen – éles konfliktusban állnak egymással. Alfred (1959): A könyvtárak története. Azt találta. azokat a váratlan (vagy nem azt várt) feladatokat. Éppen ezért pontosabb talán úgy fogalmazni. 1 Hessel. hogy uralkodó tudáseszményünk alapvetõ felülvizsgálatra szorul. szervezési reformokat.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 227 zott meg ez az intézmény a maga alapvetõ feladataival: az információ gyûjtésével. az állomány gondozásával és tárolásával. melyek a jelen eszmények megvalósításából fognak fakadni. Helyesebb tehát azt mondani. ezeket a maradandó információkat – mint valami konzisztens tartalmat – összegyûjteni. az – közelebbrõl vizsgálva – nem más.

Az úgynevezett knowledge management irodalom kidolgozói és legmarkánsabb egyéniségei tudáson olyan strukturált adatokon alapuló információt értenek. amit valaki a rendelkezésére álló források elemzése során végiggondol. melyet a fenti értelemben posztkritikainak nevezett. Kristóf (1995): Hálózat és tudásegész. Világossá vált az is. Nonaka.): A huszadik század szellemi körképe. melynek vitatása néhány évtizede még úgyszólván a filozófusok magánügye volt. mára a szó szoros értelemében olyan gyakorlati programként jelentkezik. hanem a rendelkezésre álló adatok. . In: Sándor Iván et al.228 Békés Vera A legutóbbi években az információs technológia robbanásszerû fejlõdése. Ikujiro–Takeuchi. A változás persze már korábban kezdõdött.2 A 20. gyakorlatilag is idejétmúlttá teszi a tudás e klasszikus. mintsem valamely alternatív fogalmazásmód technológiai lehetõségei megjelentek volna. Hirotaka (1995): The knowledgecreating company – how Japanes companies create the dynamics of innovation? Oxford: Oxford University Press. melynek megvalósítása ma elsõrendû termelési követelmény. ahogy Nyíri J. Személyes tudás koncepcióját. hogy Polányi reflexiója a megismerõ személyes részvételének kiküszöbölhetetlen és döntõ szerepére 2 Vö. mind kifejezése problematikussá lett.” Nyíri J. Csakis tudásközösségek képesek úrrá lenni az információrobbanás keltette túlterheltség és áttekinthetetlenség következményeként beálló bizonytalanságon és zavaron. racionalista kritikai objektivista képét. megért és a saját fogalmi struktúrájába építve – kulturálisan is meghatározott – tapasztalatainak és ismereteinek környezetébe helyezve hasznosít.. (szerk. (46) 1–2. a kortárs filozófusok többnyire elutasították. felhasználása és egymással történõ megosztása. […] a lineáris fogalmazásmódot elégtelennek kezdték érezni sok évvel azelõtt. Pécs: Jelenkor Kiadó.: Géró Katalin (2000): Knowledge management – múló hóbort avagy a jövõnk? In: Könyvtári Figyelõ. A kihívás ma ugyanis elsõsorban nem az információhoz. Kristóf emlékeztet erre: „…a bölcsészet terén a tizenkilencedik század végére az információnak mind értékelése. és képes másokkal meg is osztani. értelmezése. Az új ismeretelmélet kidolgozása tehát. század közepén a neves természettudósból társadalomfilozófussá lett Polányi Mihály a tudományos megismerés új – méghozzá részletesen kidolgozott – antiobjektivista modelljével jelentkezett. információ és tudás hatékony feltérképezése. a tudás fogalma maga vitatottá vált. úgy tûnik. illetve teljesen figyelmen kívül hagyták. Most viszont egyre többen ismerik fel a posztkritikai ismerettan jelentõségét. valamint az ipari termelés szervezeti formáinak radikális átalakulása. az ismerethez való hozzáférés. sz.

olyannyira. In: Uõ: Tudomány és ember. amikor – korát messze megelõzve – a tudásnak egy új típusú ideáljával állt elõ.3 Polányi valóságképünk új szellemû újrafogalmazását is javasolta. 6 Lásd például: Krogh. 5 Bõvebben kifejtve lásd Békés Vera (2002): Az újdonság jelei. ami elvileg sem lenne explicitté tehetõ. hit társadalom. Polányi Mihály (1997): Tudomány. 1–2: 143–166 (http://www.6 3 Polányi Mihály (1994): Személyes tudás. Ikujiro–Kazuo. mint a valóság definíciójának egyik legfontosabb elemét: „ Valóság az. Budapest: Atlantis. Polányi ilyen új szerepére Géró Katalin hívja fel a figyelmet: Géró 2000. Tudásunk mindig többet foglal magában. hogy lehetséges eseményeket prognosztizálhassunk. spontán módon alátámasztják a posztkritikai tudás elméletét. Budapest: Argumentum. „A tudás hallgatólagos összetevõje nem valami misztikus elem: nincs benne semmi. I: 11–12. Oxford. ami várakozásaink szerint meghatározatlan módon megmutatkozik majd a jövõben.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 229 nem kérdõjelezi meg az emberi megismerés lehetõségét. 11. amely a jövõ – jelenbõl nézve beláthatatlan – természetét és a megismerõnek a váratlansággal való (szükségképpeni) szembesülését egyaránt számításba veszi. Georg von–Nonaka.kfki. hanem a tudásról vallott hagyományos eszményképünket nyilvánította érvénytelennek. A tudományos döntések természete. Oxford University Press.pdf).hu/~cheminfo/polanyi/02_12/14ujdonsag. hogy a cselekvõ jövõre vonatkozó döntései mindig rejtenek kockázatot. In: Polanyiana. Nem a tudást. hangsúlyozta Polányi.”4 Éppen ebbõl az intranszparabilitásból következik. Ichijo (2000): Enabling Knowledge Creation: How to Unlock the Mystery of Tacit Knowledge and Release the Power of Innovation.5 A tudáseszményben manapság tapasztalható változások úgy tûnik. az – egyelõre kiszámíthatatlan horderejû – Knowledge Management irodalomnak az egyik leggyakrabban idézett szerzõjévé vált. . Sõt a jövõnek ezt a jelenbõl szemlélt meghatározatlanságát Polányi úgy tekinti.” 4 Polányi 1997. mint amirõl éppen képesek vagyunk artikulált formában (verbálisan) számot adni. hogy a valóság meghatározatlanul áramló tapasztalati jelenségeit mint valamilyen alakzattal bíró egységet észlelhessük. s a tudás e többletet hordozó. és egyebek között arra is. hogy Polányi váratlanul az utóbbi évek egyik vadonatúj mûfajának. 10. hallgatólagos összetevõje a megismerés-megértés minden egyes aktusában létfontosságú szerepet játszik: ez tesz képessé bennünket arra. csakhogy sohasem az éppen szóban forgó megismerõ tevékenység folyamatában. egyaránt hordozzák a tévedés veszélyét és a helyes döntés reményét.

Miksa 1992. and the Fantasia of the Library: Conceptions of Knowledge and the modern Library Experience.htm. In: The Australian Library Journal.text/kruk. folyamatos növe7 Kruk. (1992): Positivism.com/ ClintonGreen/universal. (48) 2. (1995): An epistemological foundation for library and informationscience. Eszerint az információt alapvetõen szöveges formában tárolt tartalomként fogják fel. (1992): Library and Information Science. s úgy tekintik.org.html).hu/ ~cheminfo/polanyi/0012/bekes. In: Vakkari.alia. London: Taylor Graham.phil-inst. Kruk 1998.7 Polányi elméletében az újkori racionalitás tudáseszményének forrása lényegében egy Ágostonig visszakövethetõ hagyomány. Miroslav (1998): The internet and the revival of the myth of the Universal Library. 410. (62) 4. melynek kibontakozása a pozitivista elvekre alapozott modern természettudományok kialakulásának idõszakára esik.au/publishing/alj/52. sz. (http://www. (53) 3. Budd. tárolható. s a totalitárius társadalmak bukásával (valamint a logikai pozitivizmus kudarcával) zárul. John M. Miksa.tripod. Fabian. Gary P . Hit és ész viszonya Polányi Mihály tudományfilozófiájában. mint önmagában megálló.hu/kmfil/kmkt/ fabian_tlk. In: The Librarian Quarterly. hogy megmutassam: a posztkritikai tudás fogalmának segítségével három nagy korszakra tagolhatjuk a tudáseszmény változását követõ könyvtáreszmény átalakulásainak történetét is. Pertti–Cronin. Foucault. 8 Lásd részletesebben Polányi hit és tudás viszonyának történeti alakulásáról vallott felfogását elemzõ írásomat: Békés Vera (2000): „Cogito ergo credo”. (http://members. .) In: http://nyitottegyetem.9 Az egyenes vonalú. Empirical and Theoretical Perspectives. (Az MTA-n 1999-ben elhangzott elõadás.kfki. In: Polányiana..3/full. 9 Bõvebb fejtegetéseket találhatunk errõl a könyvtárelmélettel foglalkozó legújabb irodalomban például: Radford 1992. Blaise (szerk.): Conceptions of Library and Information Science: Historical. objektumok egyre bõvülõ tömegét. In: The Australian Library Journal. sz. Francis L. 229–243. E szakaszolás szempontjai többé-kevésbé (de nem feltétlenül minden tekintetben) egyeznek egyéb – például a premodern–modern–posztmodern korszakolás kritériumaival.8 TUDOMÁNYOS INFORMÁCIÓ ÉS DOKUMENTUM VISZONYÁNAK KÜLÖNBSÉGEI A KRITIKAI ÉS A POSZTKRITIKAI SZEMLÉLETBEN A modern kori könyvtárról vallott elképzelések és gyakorlati megvalósulásuk hátterében tisztán kivehetõ a tudás – uralkodó – kritikai objektivista (pozitivista) szemlélete. Chicago: University Of Chicago Press. 1–2: 123–133 (http://www. (65) július: 295–318.html). Radford.230 Békés Vera A továbbiakban arra teszek kísérletet. Miroslav (2003): Truth and Libraries. Bernhard: The Book – and Beyond. osztályozható és rendezhetõ tárgyak. In: Library Quarterly. Kruk.html). T wo Paradigms.

Amikor a régi dokumentumok relevánsnak ítélt tartalmát új hordozóra másolják. Posztkritikai felfogásban a tudás növekedését nem lehet egyetlen egyenes vonalban megrajzolni. amelyet a másolat megrendelõje relevánsnak (azaz: „még mindig korszerûnek”) tekint. hordozóról hordozóra. vagyis mint vagyontárgy lehetett értékes. amennyire csak lehetséges. hanem történetileg is meghatározott prototípusok: olyan dokumentumok. A modern avagy kritikai korszak értékrendjében egy-egy régi dokumentum elsõsorban mint egyedi ritkaság. a régi (elavult) kiadások sem önnön tartalmuk szükség esetén lecserélhetõ hordozói csupán. »a tartalomhoz« képest. hanem éppenséggel növekedhet is. hogy tartalmazni fogja (erõsebb megfogalmazásban: nem is tartalmazhatja. Ennek megfelelõen a jól képzett könyvtáros. melyeket a szöveg önmaga és eredeti szûkebbtágabb környezete között megosztva õrzött. mondhatni. A posztkritikai tudat számára ezzel szemben a prototípus (potenciális) információs értéke az idõk során nem csökken szükségképpen. Minthogy pedig a dokumentum szövege a modern szemlélet szerint másodlagos a bennefoglalt információhoz. hogy a tudományos kutató az idõrõl idõre felmerülõ újraértelmezés igényével bármikor bizalommal fordulhasson hozzájuk. pusztán idõleges értéket jelentett. elsõsorban azt az információt rögzíti. A könyvtárnak az így tekintett forrásmûveket tehát. eredeti kontextusával együtt kell megõriznie. korlátlanul (vagy szinte szabadon) konvertálhatónak tekintik. A könyvtárban összegyûjtött és tárolt eredeti kéziratok és õsnyomtatványok nem pusztán kincset érõ egyedi ritkaságok. legfeljebb nyomokban. kritikát gyakorol az állomány fölött: folyamatosan ellenõrzi. felülbírálja és – ami jelen szempontunkból a legfontosabb –: rendszeresen selejtezi is a tárolt tudományos információt. esetlegesen. ezért az idõszakos selejtezések után a megtarthatónak ítélt állományt is (azzal a meggyõzõdéssel. s ez megváltoztatta az állomány státusának megítélését is. hogy a dokumentum maradandó információi nem sérülnek). amely az információt egy késõbb született technológia segítségével valamilyen szempontból korszerûbb hordozón tárolja. de mint (tudományos) információ hordozója egyre avuló.és idõbeli) dimenziója egyaránt fontos információt hordozhat. Az a kópia. töredékesen) mindazokat az információkat. melyeknek minden (tér.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 231 kedést mutató tudás eszményének szellemében a modern könyvtár mûködtetõi a naprakészség szempontjából tökéletességre törekszenek. akkor a kópia . Arra azonban nincs garancia. sõt.

Johann David (1770–1771): Das Mosaische Recht mit Berücksichtigung des Spätern Jüdischen. a héber kódexhez.10 Az információ kontextuális veszteségének veszélye mint elvi probléma. a kéziratot egy szakasz huszár fedezete alatt vitette Göttingenbe. vö. Hessel említ egy esetet. ám féltve a drága ritkaságot. 485. amely az eredeti bibliai szövegek filológiai (ma inkább úgy mondjuk. nem más. de talán megvilágítja. merthogy ismeretének birtokában esetleg lényegesen módosítanunk kellene a vizsgált szöveg – s rajta keresztül akár egész elméletek – éppen érvényben lévõ értelmezését. J. mint August Schlegel. Württenberg fejedelme. 1846–48). A munka. Az õrgróf. Az MTA Könyvtárában megtalálható példány – amint a katalóguscédulán olvasható – eredetileg Eötvös József magánkönyvtárából származik. mint a „Mosaisches Rechts”. Michaelis. s ha igen.: Berlin. Budapest: Gondolat. mind a jogfilozófiai. tanítványai között találjuk a filológiai hermeneutika olyan alakját például. Wilhelm (1974): A hermeneutika keletkezése.232 Békés Vera készítõi számára már észlelhetetlen az eredeti kontextus jelentõs része. amelyhez feltétlenül szükségesnek tartotta. Michaelis egy héber bibliakódexet kéretett kölcsön használatra Kasselbõl. kiad. a kritikai objektivista szemlélet számára általában fel sem szokott merülni. D. amelyet fordulatot teremtõ kulcsmûként tartanak számon mind a történeti. Az alábbi példa a 18. Dilthey. . És valóban. In: Uõ: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban. hogy Michaelisnek a kérdéses idõben készült éppen az a nagyszabású munkája. amikor 1767-ben a göttingeni professzor. (2. textológiai) elemzésen alapuló újraértelmezésével megteremtette az újkori hermeneutika alapjait. melyen dolgozott. Azt is tudjuk. A kritikai objektivista felfogásban. nem pusztán bibliofil szenvedélybõl vizsgálta a különleges kéziratot. például egy newtoni mechanikáról írott egyete- 10 Michaelis. Márpedig még elvileg sem jósolható meg. hogy minél közelebb kerülhessen a forrásmûhöz. hiszen az archiváló szándék mindenekelõtt a textus. Õ volt ugyanis az egyik kezdeményezõje annak a maga korában forradalmian új módszernek. hogy ezen eredeti kontextuális információk között van-e. hogy a nevezett göttingeni professzor. hogy egy-egy szövegritkaság milyen különbözõ szempontból érhet kincset. a szöveg mint objektum konvertálható tartalmára irányul. a württenbergi fejedelmi könyvtár rendkívül értékes bibliagyûjteményébõl. melyik fog váratlanul fontosnak bizonyulni. teljesítette ugyan a kérést. Tegyük ehhez hozzá. századból való. mind pedig a hermeneutikai gondolkodásban. mondjuk.

de a kutatók szempontjából hallatlanul fel is értékelõdik. Ha a posztkritikai tudáseszmény jegyében a tudást többé már nem mint szilárd. Az elsõ jelentõs figura. és a forrásmûvet magát (s amennyire lehetséges. mindez egy kritikai pozitivista álláspontról tekintve. mint maga az eredeti „Principia”. Ám – egyéb tapasztalataink fényében – nem kell túlságosan meglepõdnünk azon a látszólagos paradoxonon. s így „átlátunk az írott szövegek egységes világának mítoszán”. 199. Ebben a megközelítésben az olvasat lesz a kulcskategória. A POSZTKRITIKAI TUDÁS ESZMÉNYI KÖNYVTÁRA NEM TÖKÉLETES. sõt végzetes következtetéseket. aki átlátott ama mítoszon. általában nem több hóbortos ötletnél vagy fölösleges filologizáló idõpocsékolásnál. . Ennélfogva tehát az eredeti dokumentum mint információs lelet. hogy napjainkban a „kõ könyvtár ” fenntartója nem kell.” Nyíri 1995. CSUPÁN „ELÉG JÓ” A könyvtárakról szóló szakirodalomban az elektronikus. Az a posztkritikai igény. hogy a „kõ könyvtárak” szerepe az internet korában nemhogy nem szûnik meg. a tudás fokozódó komplexitásával. A posztkritikai felfogásban viszont az újraértelmezés igénye a kontextusok változásával bármikor felmerülhet. s nem függetlenül a távíróra alapozott napilap befolyásától.11 akkor nyilvánvalóvá válik. a tizenkilencedik század végére az írott szövegek egységes világának mítosza haloványulni kezdett. hogy a teljesség és 11 „…a nyomtatott anyagok tömegének roppant növekedésével. az eredeti kiadás valamelyik példányát) is megvizsgálva lehet és kell újraés újraértelmezni – nos. és egyben valóban fantasztikus fejlõdésébõl gyakran vonnak le a „kõ könyvtárakra” nézve szomorú. Nietzsche volt. merev struktúrát fogjuk fel.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 233 mi tankönyv szükségképpen több releváns – kevésbé redundáns és fõként „jobban rendezett” – információt tartalmaz. hogy valamely elméletet az eredeti szöveghez visszanyúlva. mint az újraértelmezés kimeríthetetlen forrása – legalábbis potenciálisan – mindig több információt tartalmaz. mint bármelyik korszerûbb hordozóra felvitt kópiája. NEM UNIVERZÁLIS. viszont igen derûlátók a világháló jövõbeli szerepével kapcsolatban. virtuális könyvtárak rohamos.

100.13 Általánosabb értelemben tehát „elég jó” valami vagy valaki. alkotja a csecsemõ élményvilágának túlnyomó részét. mely sajátja a vallásnak. szintén igen elterjedt fogalom: eredetileg a csecsemõ elsõdleges tapasztalatszerzésének színterét jelöli. a „potenciális tér ” pedig magának a potencialitásnak az a virtuális tere. 139. Budapest: Animula. .és gyermeklélektanban. 13 A potenciális tér tehát: „Az élményeknek az a köztes tere.” (I. azt. m. és folyton-folyvást változnak. Winnicott.12 akinek „elég jó anya” [good-enough mother] elgondolása alapvetõ változásokat hozott a csecsemõ. látni fogjuk. Donald W . a szükséglethez való emberi alkalmazkodást a tökéletlenségek jellemzik. A „potenciális tér ”. Itt tesz szert (vagy nem) a kisgyermek arra az õsbizalomra. 14. valamint a kreatív tudományos munkának. m. ha a külsõ körülmények. amelyek a facilitáló környezet lényeges minõségét képviselik.” – indokolta újfajta mércéjének bevezetését a brit pszichoanalitikus. Winnicott másik leleménye. ha pusztán „elég jó” könyvtárrá válik. A könyvtár akkor felel meg a posztkritikai tudáseszménynek. s az „elég jó”. mint interaktivitást kifejezõ. lényegüknél fogva kiszámíthatatlanok. Az „elég jó” azt a – pontos kritériumokkal körül nem határolható – értéksávot jelenti. mûvészeteknek. In: Uõ: Játszás és valóság. amellyel kapcsolatban nem merül fel a kérdés. az õ gondoskodására szoruló másiknak – még olyankor is. Donald W . neki kiszolgáltatott. ha képes (és hajlandó) potenciális teret biztosítani egy tõle erõsen függõ. és megbízhatóan az marad hosszabb távon is.234 Békés Vera tökéletesség – bevallottan elérhetetlen – eszményét kergesse. „[A] tökéletesség a gépekhez tartozik. ahol az anya–gyermek interakciók születnek és zajlanak. ahol – Winnicott szavaival – „a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. amelyen belül minden résztvevõ számára optimálisan vagy ahhoz közeli módon kezelhetõk ezek a folyamatosan változó.) 14 I. Ennélfogva az anyai gondoskodás által megteremtett potenciális tér egyben a kulturális élménynek mint olyannak a keletkezési helye is. viszonykategória. melyekre mindkettejüknek reagálniuk kell. határozatlan és átláthatatlan helyzetek. és ez fennmarad a késõbbi élet folyamán abban az intenzív élményben. hogy vajon egy belsõ vagy egy külsõ (másokkal megosztható) valósághoz tartozik-e. messze az eredeti jelentéskörén túl is kiválóan alkalmazható.14 12 Winnicott. amelyre támaszkodva képes lesz sikeresen elsajátítani anyanyelvét és kultúráját. (1999): A kulturális élmény helye. az imaginatív életnek.

mint a tökéletes könyvtáré. (Tatár Sándor fordítása.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 235 A posztkritikai igénynek megfelelõ könyvtárnak ebben az értelemben nem kell tehát sem a tökéletesség. nem képes ma megmondani. s olykor (túlságosan gyakran) megsemmisíthetik természeti vagy háborús katasztrófák. két okból is: az elsõt nevezhetjük a jelen intranszparabilitásából és ismereteink aluldeterminált voltából adódó – Polányi által megállapított – kockázatnak. amelyek még csak a jövõben fognak – esetleg – keletkezni. tehát „külsõ” okokból hiányos az anyag. minél több információ áll rendelkezésünkre. Minthogy véges megismerõképességgel lehetetlen elõre látni. Lichtenberg egyik aforizmája juthat eszünkbe: „Az asztronómus. 108. aki évszázadokkal elõre percnyi pontossággal megállapítja egy holdfogyatkozás idejét. hogy ha holnap lesz holdfogyatkozás. Az elég jó kutatókönyvtár eszménye azonban elsõ meggondolásra éppoly teljesíthetetlennek tûnik. ahol csak homályos sejtéseink lehetnek arról. Georg Christoph (1995): Aforizmák.) Budapest: T-T wins. Éppen ezért nem könnyû elõrelátóan fenntartani egy „gondoskodó környezetet” az olyan kutatói igények kielégítésére. azt vajon megláthatjuk-e…”15 A tudományos kutatás jövõbeli eredményeivel kapcsolatban ez az intranszparabilitás-probléma fokozott nehézséget jelent. jövendõre vonatkozó kikövetkeztetésünk sikere annál bizonytalanabb. A kutató mindazonáltal nagyobb bizalmat érez egy olyan könyvtár iránt. sem pedig az univerzalitás (amúgy teljesíthetetlen) követelményeinek megfelelnie: elegendõ (bár ez egyáltalán nem kevés) „elég jó”-nak lennie. mint a szigorú gazdasági megszorító intézkedések. A másik korlátozó ok gyakorlati körülmény: egy könyvtár mûködését nehezítik. . mint az olyan könyvtár iránt – legyen az mégoly modern és kényelmes –. a politikai-hatalmi átrendezõdések. amelyben ugyan gazdasági vagy politikai. bizonyosan felismerni a jövendõben fontossá váló tendenciákat. nyomon követhetõ. hiszen a könyvtár fizikai és gazdasági korlátai miatt az állományban rendszeresen szelektálni kényszerülnek. olykor ellehetetlenítik olyan külsõ tényezõk. mi 15 Lichtenberg. Márpedig a keresõ-kutató érdeklõdés bakugrásait nem lehet elõre kiszámítani. ha ez hiány a katalógusban legalább észlelhetõ.

17 Eco. könnyen elõfordulhat. az újrarendezõ szándéknak ellenálló saját tehetetlenség. az információt nyíltan korlátozó könyvtár iránt. hogy akár Alessandria. fej. mint egyfajta kockázatos befektetésre. hogy nem selejtezett le olyan.: Az alessandriai könyvtár: egy kísérlet. illetve amit – fölöslegesnek (vagy károsnak) ítélve – kiselejteztek onnan. csak fõigazgatói külön engedéllyel olvasható könyvállományt jelölték így a katalógusban.16 A tökéletességre törekvés szükségképpen kudarccal fenyeget akkor is. világraszóló ritkaságokat õrzött meg. mint egy olyan modern szakkönyvtár. a könyv. Annak ellenére. ha egy könyvtár vezetése csak valamilyen szempontból igyekszik azt elérni. hogy addig felfedezetlen. a nagyvilágtól távol esõ olasz kisváros teljesen átlagos közkönyvtára is lehet „elég jó”. III/2. olyan egészen speciális témában is. melyek a modern kor kritikai nézõpontjából évtizedeken át teljesen elavultnak minõsültek. a harmincas években született kézikönyveket.) Budapest: Gondolat. Michael Smethurst. Umberto Eco diplomamunkájukat készítõ és kezdõ kutatók számára írott kézikönyvében kiváló példát találunk arra. .4. ahol a tiltott mûvek be sem kerültek a katalógusba. A kutatók számára alig van kevésbé használható valami. a mai szemlélet számára viszont értékes közvetítõ források. melynek állományát a fenntartói igyekeznek tökéletesen naprakészen tartani. az olasz barokk traktátusszerzõk metaforafelfogása. s csak kivételes esetben folyamodhatott a kezdõ kutató efféle engedélyért. ahol éppen ezért – hely és egyebek hiányában – rendszeresen „frissítõ” szelektív nagytakarítást végeznek.17 Az elég jó könyvtárra jellemzõ tehát egyfajta. hogy a könyvtár potenciális hírnevét éppen aktuális „maradisága” révén alapozza meg: hiszen még az is kiderülhet. és képes kellõ „potenciális teret” biztosítani a kezdõ kutatónak. ami állományba be sem került. olykor felháborító volt. mégis több bizodalma volt az ilyen. mint mondjuk. Éppen ezért. Ilyen példák soráról számolt be a nemzetközi bibliográfiai adatbázisok szakértõje. Itt a mégoly korszerûtlennek tetszõ állományra is úgy tekintenek. pusztán azzal.236 Békés Vera az. Gyûjtõmunkájuk során Európa számos nagyobb tudomá- 16 Az idõsebb korosztály még jól emlékszik a „szocialista könyvtárak” hírhedt „Z” kategóriájára: a politikai okokból zárolt. hogy ez a korlátozás igen bosszantó. mint az olyan iránt.és folyóirattömeg korpuszából adódó. Umberto (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? (Klukon Beatrix fordítása. Ezzel szemben a „csupán elég jó” könyvtár állománykezelési gyakorlatára mindig is jellemzõ lesz egyfajta – a modern buzgalom apasztási tempóját lassító – lomhaság.

a haladás nem falszifikáló (a popperi értelemben). ugyanakkor nem is korlátlanul proliferálódó (mint ahogy azt Feyerabend feltételezte). akik így együtt csak itt szerepelnek: többek között. (41) 1: 75. mint az eredeti nyelven. Lakatos Imre [1947]: Modern fizika. CERL) (W .A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 237 nyos könyvtárában – a helyi katalógusban kézi kereséssel. Fontosak az ilyen munkák korabeli fordításai is. olyanokkal. Rendkívül érdekes és váratlan forrásanyagként nyerhetnek új jelentõséget egyes. Dienes László vagy Wagner Lilla. sz. 6. Michael (1995): Az Európai Tudományos Könyvtárak Társulásának munkája a retrospektív katalogizálás terén. amelyrõl általában nem közismert. In: Kemény 1947. véletlenszerûen – bukkantak olyan gazdag. nyomtatott könyvállományra. 19 Hajnal István Új történelemszemlélet és Lakatos Imre Modern fizika. hiszen jól tükrözik a kulturális mozgalmak európai szétsugárzását. a magyar Vallás. In: Harmadik part. Budapest.hu/3part/lakatos-01-06. 1830 elõtti.) In: Könyvtári Figyelõ. hogy 18 Smethurst.] [1947]: Továbbképzés és demokrácia. rég selejtezésre ítélt. Hajnal István történelemszociológiája. . (Hajnal István [1947]: Új történelemszemlélet. In: Kemény Gábor [szerk. (tavasz). modern társadalom címû munkáiról van szó.és Közoktatási Minisztérium kiadásában napvilágot látott Továbbképzés és demokrácia címû tanulmánykötet. és talán csak hanyagságból megtartott régi folyóiratok. kézzelfogható értelmet és igazolást az a posztkritikai tétel.20 „Természetes.htm. 20 Lakatos László (1991): Az élet és a formák. Ilyen – nemzetközi érdeklõdésre is számot tartható fontos lelet például az 1947-bõl származó. a könyvtárak mindennapi gyakorlatában kap egészen konkrét. 347–369). Szabó Árpád. melyek olykor messze nagyobb hatást fejtettek ki a helyi nyelvû változatban. Szalai Sándor. Salgó Ágnes fordítása. mely szerint a tudás fejlõdése nem egyenes vonalú. évkönyvek. század elejérõl.18 Éppen itt. valamint: http://bocs. brosúrák. (Consortium of European Research Libraries. melyben egymás mellett sorakozik többek között az éppen még megtûrt Hajnal Istvánnak és a teljes marxista fegyverzetben tündöklõ. hogy csak nagyon kevesen tudtak róla eddig” – így vezette be az írást az újraközlõ Hajnal-kutató. Jelentõs leletnek számítanak az ilyen könyvtárakban még fellelhetõ mûvek.19 „Talált kincs Hajnal Istvánnak ez a szép tanulmánya: olyan eldugott helyen jelent meg annak idején. hogy az Észt Nemzeti Könyvtár gyûjteményében számos unikális brit nyomtatvány található a 18. s még igencsak favorizált Lakatos Imrének egy-egy – a maga nemében pótolhatatlan – írása. modern társadalom. Így például meglepetéssel tapasztalták. huszonöt tanulmányból összeállított kötetben egyébként további érdekes szerzõkkel és témákkal lehet találkozni. hogy megtalálható az illetõ helyen. A Kemény Gábor szerkesztette.

amikre a lakatosi tudományfilozófia születésekor felépül. hogy egy jövõbeli tudásszociológiai vizsgálódás során már maga a puszta tény is elsõrendûen érdekes összefüggésekre világíthat rá. elsõsorban talán a doktori disszertáció felé” – mutat rá a Lakatos korai elméleti munkásságának rekonstrukcióját végzõ tudománytörténész.] In: Kampis. 22 Kutrovátz Gábor (1999): A racionalitás rekonstrukciója.238 Békés Vera miután Lakatos világszerte elismertségre tett szert. Ám mivel a dolgozat elveszett.elte. ezek közül is elsõsorban a második alapján kell elvégeznünk.2. DILEMMÁK A modern könyvtár elméletének megfogalmazói és gyakorlati mûködtetõi látványos lépéseket tettek két nagyon régi. Imre [2002]: Modern Physics. Ezek feltehetõleg alaposabb kifejtésre kerültek a doktori disszertációban. [Kutrovátz Gábor bev. Ladislav–Stöltzner. hogy a cikk komplex gondolatvilága tartalmazza azokat a legfõbb elképzeléseket. lábjegyzet. Methodology and the Man. már Leibniz által (egy a modernitást megelõzõ tudáseszmény szellemében) megfogalmazott 21 Az eltûnt disszertációról tudható adatokat lásd részletesebben: Gurka Dezsõ (1999): A kopernikuszi fordulat értelmezése Lakatos Imre tudományfilozófiájában.]: Appraising Lakatos. a rekonstrukciót a fent említett cikkek. Modern Society. Mathematics. . 353–374). Lakatos Imre. Kluwer Academic Publishers. 14. hosszabbik dolgozatra terelõdik: „Úgy tûnik tehát. Kutrovátz Gábor fordításában és bevezetõjével Lakatos írása angolul is hozzáférhetõvé vált a nemzetközi kutatás számára (Lakatos. Lásd: http://hps. hogy ezek a külön-külön is jelentõségteljes dokumentumok a negyvenes évek végi Budapesten. 1.”22 Még az is lehetséges. A kiadványt szerencsére nem minden könyvtárból küldték zúzdába a hatvanas évek modernizálási lázában. egy közös kötetben láttak napvilágot. Nem tudhatjuk. 6: 44–55. és ford. különösen pedig a jelen példában említett. a szakmai közönség érdeklõdéssel fordult a korai évek termékei. George–Kvasz.hu/~kutrovatz/latyak. így némelyik „elég jó” könyvtár polcán megtalálható.html. avagy a racionalitás tudományfilozófiája. In: Valóság. Ám minthogy Lakatos Imre védésre került magyar disszertációjának késõbb nyoma veszett. amit Lakatos korai tudományfilozófiájának rekonstrukciójához elsõdleges forrásként kellene használnunk. Michael [szerk.21 a figyelem az ugyanez idõben publikált két írásra.

politikusok és informatikus szakemberek régi álma. Y. tanárok.23 Melwil Dewy 1876-ban közzétette nevezetes tizedes osztályozó rendszerét. hogy létrehozható a könyvtárosok. 23 Idézi Hessel 1959. A Rider-szabály szerint az egyetemi és fõiskolai könyvtárak méretének növekedését egy állandó arányszám jellemzi: tizenhat évenként megduplázódik.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 239 gond megoldására: egyfelõl a könyvtári állomány folyamatos növekedése és az állományt kezelõ és rendszerezõ és tároló kapacitás közötti szakadék áthidalására. és sok egyéb hihetetlen újdonság mellett „kézzel kattinthatóvá” tette azt a reményt. a tudományos könyvtárak további modern szellemû megújítója nevezetes munkájában az elmúlt háromszáz év tudományos könyvtárainak állományi gyarapodását elemezve megállapított egy fontos statisztikai szabályszerûséget. Az internet forradalma pedig természetesen a könyvtárak mûködésében is alapvetõ változásokat hozott. . valóban gyökeresen megújította a tudományos és szakkönyvtárak kezelési eljárásait. bár a legfontosabb. hogy változtassunk a dokumentumok kezelési módján. 24 Rider. pontosabban szólva. A 19. Tanítványa. mely szerint „A részletekbe menõ szisztematizálás fantáziaképét elvetni egyenlõ a valódi könyvtártudomány megalapozásával”. s ez hosszú távon megoldotta a százezer példánynál kevesebbel rendelkezõ könyvtárak állományának kezelését. másfelõl a hozzáférést lehetõvé tévõ egyesített nyilvántartási rendszer kialakítására. az Univerzális (jóllehet. Fremont (1944): The Scholar and the Future of the Research Library. A problem and its Solution. virtuális) Könyvtár.: Hadham Press. C. század elején a könyvtár intézményének modern szellemû elméleti megújítója. Az idõ õt látszott igazolni: forradalmi kezdeményezései nyomán – melyek közül csak az egyik. ahol korlátlanul tárolható. hogy ez a mondhatni természettörvényként mûködõ növekedési folyamat önmagában is kikényszeríti. 142. A tudáseszmény posztkritikai fordulata azonban világossá tette. hogy a digitalizált szövegek világhálón elhelyezett hatalmas virtuális archívuma nem teremti meg az univerzális könyvtárat.24 Meggyõzõdése volt. 16. hogy megvalósítsa alaptételét. áttekinthetõ és hozzáférhetõ a felhalmozott és folyamatosan halmozódó egyetemes emberi tudás. a mikrokártyás katalógusrendszer. N. Martin Schrettinger az utókorra hagyta. Fremont Rider.

és könnyen elképzelhetõ. hogy megõrizzük viszonylagos egységét.: B.). utóbbiak kiterjesztéseként igazán hatékony. viszonylagos tudásegész alapját a 21. valóságos könyvtár. sz. mérföldeken át hálózó szabadpolcos rendszerrel. elképzelésünk szerint. a multimédia és a hálózat hozzáadódik a nyomtatott könyvhöz. V . mint az univerzális enciklopédia és az univerzális nyelv. vagyis a virtuális elõadás és szeminárium helyhez-nem-kötött síkja tényleges egyetemi találkozások.). Az új.240 Békés Vera amit a virtuális megaprogramok. melynek ál25 Kruk 1998. kõegyetemek hálózata.” 27 Hasonlóképpen: a posztkritikai tudáseszménynek megfelelõ kutatói könyvtár is valószínûleg két dimenzióban fog létezni: „Midõn a hypertext. A virtuális egyetem lényegébõl adódóan hálózat.: B. A személyes kommunikáció sávszélessége elképesztõen nagy. végsõ soron fizikai intézmények. hogy „…a face-to-face szemináriumi együttlét kommunikáció-technikailag sokszorta bonyolultabb jelenség annál. Nem kellene figyelmen kívül hagyni a történelemnek azt a tanulságát. a kezdeti lelkesedést a józanabb mérlegelés váltotta fel.”26 A dilemma megoldása pedig két dimenzióban jelentkezik: „a virtuális szeminárium csak tényleges személyes találkozásokkal ötvözve. az nem lesz könyvtár. 26 Nyíri J.”25 Óhatatlanul összefüggésbe lehet hozni a könyvtárak fejlesztésével kapcsolatos dilemmákat a virtuális egyetemek által felvetett gondokkal. In: Világosság. 27 Nyíri 1999a (kiem. mint például a nevezetes „Alexandriaprojekt” képesek megteremteni. . éspedig. gyakorlatok. Nyíri egyebek között abban a tapasztalatban látja a magyarázatot. amely az univerzális könyvtár megteremtésére irányult – figyelmeztet az effajta „episztemológiai maximalizmus” veszélyeire Miroslav Kruk: „Az univerzális könyvtár nem más. beszámolók fizikai csomópontjaihoz horgonyzott.. mint ahogyan virtualizálatlanreflektálatlan ártatlanságunkban gondoltuk volt. lábjegyzet (kiem. század könyvtára képezi: hatalmas. hogy a tudásról egyfajta áttekintést szerezzünk. Kristóf (1999a): A virtuális egyetem felé. megnõ annak lehetõsége. mint utópista vízió. A virtuális egyetemekhez fûzött vérmes reményeket némi csalódás követte. V . ugyanabba a kategóriába tartozik. konzultációk. hogy a tanulságok is hasonlók. hogy az elõzõ századokban megbukott minden olyan kísérlet. 8–9. 45.

” (Nyíri 1999b. akit a valóságos könyveknek és a valóságos könyvtárnak képe és sugallata átfogó és összefüggõ tájékozódásra képesít és sarkall. Úgy gondolom. hogy a jövõ a fizikai csomópontokhoz (kõkönyvtárakhoz) horgonyozott. hanem megteremti. 28 Nyíri 1995. bárhonnan – és bárki számára. magam is hitet tettem ama álom mellett. de a kutató bizalommal fordulhat a hozzáférhetõ forrásokhoz. elsõsorban a használók olvasási szokásainak és technikáinak világszerte tapasztalható. hogy „tanuljon meg arra kíváncsi lenni. radikális átalakulása miatt. s ekként a dokumentumokkal való minden találkozáskor újra és újra létrejöhet a teremtõ gondolkodás számára nélkülözhetetlen potenciális tér. hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre. s minden támogatást megérdemelnek. amit ott meg is találhat”. hogy a 21. Mert ennek a hatalmas állománynak minden betûje elektronikusan is hozzáférhetõ lesz. „ahol a folyamatosság átadja a helyét az összefüggésnek”. amely attól lesz (és marad) elég jó. nagyszerû és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek.29 Én mégis azt remélem. 29 „Legújabban sokat hallani a hagyományos és hálózati szolgáltatásokat egyesítõ ún. Pár esztendõvel ezelõtt. Ma már nem hiszek ebben.) . virtuális dokumentációs háttérrel rendelkezõ könyvtárhálózaté. Azonban. hibrid könyvtárakról. hogy a kutatót nem kényszeríti rá. fenntartja és õrzi azt az univerzumot. amely ugyan távolról sem teljes és tökéletes. valamint az egész világon. akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükrözõ virtuális állományok – leendõ használói volnának. mint arra elõadásomban fentebb utaltam. nem látom azokat a diákolvasókat.A posztkritikai tudáseszmény és az „elég jó” könyvtár 241 lománya persze csak helyben olvasható – helyben.”28 Nyíri a késõbbiekben kételyének adott hangot az ilyen hibrid könyvtárakat illetõen. »A századvég szellemi körképe« címmel rendezett konferencián. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai dimenziója.

Paris: Presses Universitaires de France. „Regard”. Ilyenek például a látható és a láthatatlan. a „vision”. köt.: Les notions philosophiques. például az „Evidence”. de nem értik Tóth Tamás Gurnemanz: Weißt du was du sahst? Wagner: Parsifal Elegendõ egyetlen pillantást vetni a tudományok és mûvészetek történetére. Sylvain (szerk. címszavakat Auroux kötetében (Auroux 2002). Merleau-Pontytól Baudrillard-ig az európai filozófia és ismeretelmélet számos képviselõjénél tettek szert komoly jelentõségre. In: Auroux. az idea és a teória.) (2002): Encyclopédie philosophique universelle. illetve bizonyos optikai eredetû metaforák Platóntól Descartes-ig. .Látják. (2002): Visible. hogy belássuk: a nyugati gondolkodás egyik megkülönböztetõ sajátossága mindig is az emberi szemnek és a szemmel látható dolognak.2 Ami mármost közelebbrõl a „látvány” és a „látványosság” kategóriáit illeti – franciául egyébként mindkettõt a spectacle szóval jelölik –. „Paraitre”. 2746–2748.1 Korántsem tekinthetõ véletlennek. „Illusion”. „Idole”. „vue” címszavakat: Legrand. a tiszta és világos megismerés. az evidencia és az intuíció. In: Vocabulaire Bordas de la Philosophie. a fénynek és az árnyéknak. 2 Vö. a transzparencia és az opacitás. Paris: Bordas. a színnek és a formának. G. II. a látszat és a látványosság kategóriái. Hegeltõl Husserlig. ezek a filozófia és az ismeretelmélet területérõl visszave- 1 Prieur. vue. illetve metaforái. (1982): Vision. hogy a vizualitás szférájával kapcsolatos kategóriák. a lényeglátás és a visszatükrözés. „Transparence”. M. Vö. a képnek és a látványnak tulajdonított kiemelkedõ szerep volt.

illetve a „látványosság” társadalmának nevezte el.Látják. hogy a nyugati gondolkodásban nemcsak a szem. 4 Debord. Ami mármost a vizualitásnak és az auditivitásnak mint különbözõ homogén médiumoknak a multimédia keretében történõ együttes alkalmazását és rendszerbe foglalását illeti. In: Auroux 2002. Debord. hogy a nyugati világ modern társadalmait Guy Debord. Éppen ezért.. 5 Baudrillard.-P .3 A szó széles értelmében ugyanis a „vizualitás” korántsem csupán az úgynevezett „vizuális mûvészetek” (így az építészet. 2442. hanem a leírás. a kommunikációelmélet és a társadalomtudomány területére. valamint nemcsak az optikai. hanem a fül. a szobrászat. Ez a fordulat ugyanis – legalábbis Marshall McLuhan szerint6 – egész egyszerûen véget vetett a könyvnyomtatás korának. nemcsak a kép. hanem természetesen a színház. Paris: Galilée) lásd Jerôme Bindé elemzését (Bindé. január 26. Jerôme [1994]: Quand le monde disparait. nemcsak a látható. hanem a hallható jelenségek összessége. ez persze jelentõs fordulat az emberiség életében. vagyis a „látvány”. irodalomban és mûvészetben természetesen nemcsak a vizualitás. Paris: Galilée. az euro-amerikai filozófiában. nemcsak a látvány. Baudrillard legújabb könyvérõl (Baudrillard. Jean [1994]: Le crime parfait. Dubois. J. In: Nouvel Observateur. (1994): Guy Debord. Guy (1992 [1967]): La Société du Spectacle. december 8–14. például Durozoi. Gérard (2002): Spectacle. Olyannyira.és a kiállítástervezés. Jean (1977): Simulacres et simulations. a látvány. 3 Vö.). de nem értik 243 zetnek bennünket a mûvészettörténet. hanem a szó.és operamûvészet. Paris: Gallimard.és filmmûvészet. hanem a fogalom is mindenkor kiemelkedõ szerepet játszott. Marshall (1962): The Gutenberg Galaxy. vö. s mint ilyen napjainkban egyre nagyobb kommunikációelméleti jelentõségre tesz szert. nemcsak a forma. In: Nouvel Observateur. hanem az auditivitás és a verbalitás szférájába tartozó kategóriáknak. a festészet és a grafika).–február 1. 6 McLuhan. raisonneur et guerrier. The Making of Typographic Man. Jean Baudrillard5 pedig société du simulacre-nak. a tömegtájékoztatás és a tömegszórakoztatás területén is szerepet játszik. In: Nouvel Observateur.4 a francia szituacionizmus néhány éve elhunyt teoretikusa már évekkel ezelõtt société du spectacle-nak. a fotó. . Toronto: University of Toronto Press. december 8–14. Guy (1994): Il est beau d’avoir contribué à mettre en faillite le monde. vagyis a „látszat” és a „színlelés” társadalmának tekinti. Éppily nyilvánvaló persze. hanem akusztikai eredetû metaforáknak is fontos szerepük van.

Erik (1994): Une société de communication? Paris: Montchrestien. sõt bizonyos határok között komolyan vehetõ. Vagyis leegyszerûsítve azt lehetne mondani. ezek számos hiányosságára. hogy nem elégszik meg a kommunikációs diskurzusnak új ideológiaként való diadalmas leleplezésével. Paris: Nathan. Kritische Theorie der Massenmedien. Neveu ko- 7 Vö. s egy teljességgel modern univerzumba. Az õ könyvének legfõbb érdeme azonban éppen az. L ’espace non-popperien du raisonnement naturel. Jean-Claude (1992): Le raisonnement sociologique. hogy korunk emberisége immár nem a „könyv társadalmában”. A kérdéskör általam ismert legjobb feldolgozását Erik Neveu francia politológus és szociológus nyújtotta. hogy a „kommunikációs diskurzus” a maga nemében koherens. Az úgynevezett „kommunikációs diskurzus” keletkezéstörténetének lényegre törõ feldolgozása azután arról gyõzi meg a francia szerzõt. hogy itt tulajdonképpen egy „új ideológia” kialakulásának. Hanem miután meggyõzõdött arról. Lucien (1992): Critique de la communication. . század második felének nyugati társadalmai mintegy kiléptek a Gutenberg-galaxisból. egy „modern mitológia”9 születésének tanúi vagyunk. 211–263.8 rámutatva. 9 Errõl írva persze Neveu nemcsak Roland Barthes-nak a társadalmi mitológiákról szóló fejtegetéseit idézi fel. Ezt az új galaxist persze az északamerikai és nyugat-európai kutatók a hatvanas–hetvenes évektõl kezdve alapos elemzésnek vetették alá. 8 Neveu 1994. hanem arra is utal. Sfez. illetve olykor „kommunikációs társadalomnak” nevezték el. Michael (1988): Kulturindustrie und Populärkultur. Communication et diffusion. Jean (1972): La société de l’ubiquité. egyoldalúságára és kétértelmûségére persze más szerzõkhöz hasonlóan Erik Neveu is nyomatékosan fölhívja a figyelmet. a kommunikációs társadalom mítoszának ironikus elutasításával (vagy éppen úgynevezett ellenmitológiák megfogalmazásával). hanem úgyszólván a „televízió társadalmában” él. a McLuhangalaxisba) léptek át. Nos. Paris: Seuil. az elektronikus médiumok szép új világába (vagy ha úgy tetszik. Paris: Denoël. a nyugati közvélemény számára immár az úgymond „kommunikációs társadalom” képez túlléphetetlennek látszó szellemi horizontot. Kausch. például Cazeneuve. Passeron. Frankfurt am Main: Fischer.244 Tóth Tamás A 20. alig harminc évvel késõbb. hogy Norbert Elias egyenesen „mítoszvadászokként” jellemezte a szociológusokat.7 s többnyire „információs társadalomnak”. Neveu. a „kommunikációs mítosz” pedig legalábbis egy jól megalapozott és erõsen tárgyiasított illúziónak tekinthetõ. hogy míg 1968 ifjú nemzedékei még egy „fogyasztói társadalommal” találták szemben magukat.

Vö. Ez a szó. 1983. a magyar nyelvben a nyilvánvaló. ami „szemmel látható”. úgyszólván „szaván fogja” ezt a diskurzust. illetve a „látványosság” mûvészet.Látják. köztük például az útirajzait 10 Mint ismeretes. Alain–Rey-Debove. A „látvány”.: Wahrig: Fremdwörterlexikon. s annak számos összefüggése még az ötvenes években is háttérben. „Látvány” és „megértés” viszonya több szempontból is fontos problémaként jelentkezett – legkésõbb a 19. A német nyelvben például az „evident” jelentése: „augenscheinlich”. a „társadalmi morfológia” témakörébe tartozó összevetésével szemlélteti. vagyis „evidens” az. „szemlátomást igaz”. jelent meg elõbb az értelmiségi elitek és az ifjúsági ellenkultúrák. elektronikus médiumaiban kezdõdött. de nem értik 245 molyan is veszi.) (1992): Le Petite Robert.és társadalomtörténeti diadalútja persze korántsem korunk kommunikációs társadalmaiban. Az elsõ idõkben ugyanis a kommunikáció kérdését csak a szûk szakmai nyilvánosságok elõtt vetették föl. hogy a kommunikációs társadalom modern mítosza a nyugati világ demokratikus országaiban mindenütt lelkes fogadtatásra talált. melyek az elõbbieknek hivatkozási alapul szolgálnak. században – sok gondolkodó és mûvész. Paris: Dictionnaires Le Robert. Josette (szerk. igazolásra nem szoruló tételeket nevezzük „evidensnek”. ami „szembeszökõ”. vajon hogyan került a kommunikáció kérdésköre a nyugati társadalmak vezetõ elitjeinek látómezejébe. „mindenki által belátható”. Vö. több európai nyelvben is szoros összefüggést mutat a „látás”. A hatvanas–hetvenes évektõl kezdve azonban a tömegtájékoztatás. „offenkundig”. amit „a vak is lát”. Alapkérdése láthatóan a következõ: Vajon mi magyarázza azt. s azt is. Dictionnaire de la langue française. ami „világos”. . A francia nyelvben „evidens” az. „einleuchtend”. illetve „félhomályban” maradt. hanem azt is megvizsgálja. Ezt a megállapítását a szerzõ az „ipari forradalomnak” és a „kommunikációs forradalomnak” igen érdekes. magától értetõdõ. Rey. vajon miért hat ma a kommunikációs diskurzus legtöbb tétele az „evidencia” erejével. a tömegkultúra és a tömegkommunikáció mind több vonatkozása került „napvilágra”. s mindmáig széles körû népszerûségnek örvend? Szociológusként és politológusként Neveu nemcsak magát ezt a mítoszt veti alá alapos tartalmi elemzésnek. Neveu szerint a kommunikációs diskurzus evidenciája10 és a kommunikációs mítosz elhitetõ ereje nem kis részben azon társadalmi képzõdmények és objektivációk sajátos – a szó társadalomtudományi értelmében vett – „szemmelláthatóságából” (visibilité) fakad. valósággal „kiszúrja az ember szemét”. végül pedig a legszélesebb közvélemény „látóterében”. majd a mûvelt nagyközönség. „tiszta”. illetve a „vizualitás” fogalmával. etimológiájának megfelelõen. München: Mosaik Verlag.

illetve interpretátoraira gondolni. Heinrich (1983): Reisebilder. Különösen tanulságosnak tartom ebbõl a szempontból a városképek irodalmi mûfaját. amit az ámuló szellemnek mutathat a világ. In: Reisebilder. 14 Heine. láttam és még mindig ámulok” – írja 1828-ban Heine a brit fõvárosról. aki megáll minden egyes jelenség. Heine prózai mûveinek Turóczi-Trostler József által válogatott. közöttük az eleven emberarcok tolongó áradatával. Heinrich Heine Angliai töredékek címû írásának15 Londonról szóló része például a minket itt érdeklõ szempontból mindjárt perdöntõ okfejtéssel kezdõdik. Emlékezetében még mindig ott meredezik a londoni házak kõerdeje. II. ez a „gépies mozgás” és ez az „örömben is érezhetõ rosszkedv” – szerinte annyira elnyomja a képzeletet. Heinrich (1983): Englische Fragmente. A modern festészet szociológiája és esztétikája. szerkesztett és bevezetõ tanulmánnyal ellátott magyar kiadása szemelvényeket közöl az Angliai töredékekbõl (Heine. ez a „szertelen London” – s benne a dolgok „csupasz komolysága” és „kolosszális egyformasága”. Heinrich [1960a]: Versek és prózai mûvek. minden kirakat elõtt. alkotóira. hogy a német író így kiált fel: „Költõt a világért se küldjetek ebbe a városba!” S ha valaki mégis egy költõt. szépíróira és esszéistáira.246 Tóth Tamás író Heinrich Heine vagy a Parsifalt megalkotó Richard Wagner számára is. . ott él a londoni emberek minden tarka szenvedélye. éhségük és gyûlöletük minden iszonyú mohósága”. 13 Gehlen. kötet. „Láttam a legérdekesebbet. ráadásul egy német költõt küldene Londonba. „szerelmük. 161–186). században megjelentek. azokon túl pedig mindenekelõtt Hauser Arnoldnak a „látvány”.és társadalomtörténeti diadalútjának elemzésére vonatkozó gondolatok sokkal bõvebben és részletesebben kifejtve olvashatók jelen írás interneten olvasható változatában. Elegendõ itt például az elmúlt évszázadok festõire és grafikusaira. Budapest: Európa Kiadó. században lendült fel. akkor ez utóbbi bizony Heine szerint igen rosszul jár11 Mindez.12 vagyis a különféle korképek13 és útirajzok14 szerzõire. Ez a látvány mármost szerinte annyira szívfájdító (es zerreißt das Herz). vagyis egy álmodozót. Berlin–Weimar: Aufbau Verlag. Arnold (1987): Kor-képek. illetve a „látványosság” mûvészet. ikonográfusaira és ikonológusaira. 15 Heine. Így Wagner az általa bizonyos értelemben „balga bölcsként” jellemzett Parsifal balgaságának és bölcsességének paradoxonát éppenséggel a „látvány” és „megértés” kölcsönviszonyának problémája kapcsán vetette fel. Budapest: Gondolat. 396–468.11 S ez a kérdéskör persze a képzõmûvészet és az irodalom jeles képviselõit is élénken foglalkoztatta. 12 Ikonológiai mûvek már a 16–18. a problematika kutatása azonban fõként a 20. különösen a Wagnerre és Heinére.

hogy hagyni fogja megérinteni magát „az emberár fölött lebegõ örök szellemtõl”. új gondolatok tengerárja merül fel majd elõtte. annak persze különféle feltételei vannak. mi is történik valójában London utcáin… Sem a heinei Költõ. „ahogy körülzúgják az emberhullámok. hogy miután felrázták a szemlélõdésébõl. Vagyis egy olyan hely. fuvallatával megérinti az ár fölött lebegõ örök szellem. mit tettél?”16 16 A tudatlan ifjú Parsifal végignézi a Grál-templomban zajló áhítatos szertartást. de nem értik 247 na. az a kép. A csaló- . Mindenfelõl csak taszigálnák. Utóbbi például sem arra a kérdésre nem volt képes válaszolni. nem mutat részvétet. ahol a hetyke lovas letapossa a szegény gyalogost. hogy tovább tengethesse a maga kis életét. Nos. egyszeriben feltárulnak elõtte a társadalmi rend legrejtettebb titkai. s hogy õ így végre látván látja majd. s az egészbõl semmit sem ért meg. mégpedig alighanem csak egy német Filozófusról feltételezheti igazán. ahol – mint írja – tébolyult szorongással tülekszik mindenki. ahol a földre zuhanó örökre elveszett. mint a legutóbbi lipcsei könyvvásár minden könyvébõl. sem pedig arra. szimbólumokkal és szertartásokkal. – Ám küldjetek Londonba egy filozófust!” – teszi hozzá mindjárt. a londoni utcakép roppant heurisztikus értékkel bíró látványként jelenik meg Heine elõtt. mint csupán a könyvekbõl. látja Amfortas mérhetetlen szenvedését. És az indoklás rendkívül figyelemreméltó: „Küldjetek oda egy filozófust és állítsátok a Cheapside egyik utcasarkára. „Tudod-e mit tettél?” – nincs válasza.” Hiszen – írja –. amelyet Heine megbámult. egyik a másik holttestén át. s ezrek próbálnak kimerülten és elvérezve megkapaszkodni a híd pallóiban… „Költõt tehát ne küldjetek Londonba – kéri Heine. mit láttál?”. ismét a morajló utcára pillant majd. sem pedig a wagneri Bölcs nem tudott igazán mit kezdeni azokkal a képekkel és látványokkal. a Cheapside sarkán egy képkirakatot bámulva a tömeg útjában áll. amelyeket az élet eléjük tárt. a franciáknak a Berezina-hídon való átkelését ábrázolta. „mintha egész London ilyen Berezina-híd lenne”.Látják. hallván hallja és látván látja majd a világ érverését”. aki egy forgalmas londoni utca. London tehát rendkívül termékeny metaforaként. Ám. S neki e kép hatása alatt egyszerre csak úgy tûnt. Így aztán a heinei eszmefuttatás olvasója csak egy Filozófusról. ahol a legjobb bajtársak érzéketlenül rohannak. vagy félre is löknék. hogy e látványból valaki valóban többet tudjon kiolvasni. hogy „Érted-e. s Gurnemanz kérdésére: „Érted-e. mint õt magát. hogy „Tudod-e. mit láttál?”. az a festmény. többet fog itt tanulni.

Paris: Presses Universitaires de France. látványosságai és ünnepélyességei között.248 Tóth Tamás Joggal vetõdik hát fel a kérdés: vajon korunk újszerû kommunikációs lehetõségekben tobzódó – rendszerint újságolvasó. ebben a tekintetben erõs kételyeim vannak. A lukácsi mottó ugyanis szerintem valami lényegesre utal. Lucien (szerk. hanem olykor még a modern Újságíró és Történész. kommunikációs társadalmunk látszatai és színlelései. 20 Vö. Offe. de teszik” (Lukács György [1969]: Az esztétikum sajátossága. 1981). I. amit tesz?18 Nos. kötet). In: Sfez. 19 A labirintusproblematika nagy szerepet játszik például Jorge Luis Borges életmûvében. L ’autre cap címû mûvében. Budapest: Akadémiai Kiadó. Claus (1991): Das Dilemma der Gleichzeitigkeit. de teszi. 21 A modern európai történelem és társadalom aporetikus jellegére szuggesztívan hívja föl a figyelmet például Jacques Derrida.) (1993): Dictionnaire critique de la communication. rádióhallgató és tévénézõ – Közembere tud-e sokkal többet kezdeni a vizuális és auditív – különösen pedig az úgynevezett audiovizuális – élményeknek és információknak azzal a hihetetlen áradatával. 4. . mert a maga részérõl a részvét legcsekélyebb jelét sem látja a bambán bámuló ifjúban – lásd errõl bõvebben az írás interneten olvasható változatában. a modern Szakértõ és Politikus is tanácstalanul tévelyeg századunk labirintusában.] Paris: Editions de l’Herne. sz. Vö.. Heller Ágnes (1994): Nietzsche és a Parsifal.19 Képtelen eligazodni kortárs történelmünk rejtélyei és talányai. [Cahiers de L ’Herne.20 apóriái21 és paradoxonai22 között. Demokratisierung und Marktwirtschaft in Osteuropa. Sõt korunk közemberének e tömör jellemzéséhez a magam részérõl azt is hozzátenném: látja. Bár saját bõrét viszi a vásárra. köt. 18 Lukács György Az esztétikum sajátossága címû mûvének mottója egy rövid idézet Marx Tõkéjébõl: „Nem tudják. In: Merkur. 22 Vö. Baudrillard 1977. 17 Ez utóbbiak jelentõségére érdekesen hívja föl a figyelmet például Dayan. legtöbbször bizony nem sikerül megválaszolnia azokat a találós kérdéseket – vagy ha úgy tetszik: megfejtenie dott Gurnemanz ekkor kiûzi a várból Parsifalt. amikor azt mondja a modern kor mindennapi emberérõl: nem tudja. amit lát? Lukács nevezetes mottójával kérdezve: Tudja-e. Daniel (1993): Cérémonies télévisées. II. 1008–1011. Mégpedig minden valószínûség szerint éppen azért. Errõl lásd például a „Cahiers de L ’Herne” címû sorozat Borges címû kötetét (Borges. Budapest: Századvég–Gondolat.17 amelyekkel a modern média kiküldött tudósítói és helyszíni közvetítései szembesítik? Érti-e. de nem érti. amelyet napjaink elektronikus médiája zúdít rá? Vajon sokkal jobban el tud-e igazodni a modern valóság mindazon tényei és összefüggései. Annyi mindenesetre bizonyos: nemhogy a modern Közember.

és városképeibõl. többet tanulna-e napjaink modernségének kor.” Vajon a filozófus vagy a szociológus többet megértene-e az elébe táruló látványból ma. amelyekért a továbbiak során talán súlyos árat kell fizetniük. Ebbõl olyan tévedések adódnak. 10. Hanem inkább hosszú. Ez utóbbi egy olyan képet (Suchbild) jelöl. ha valamiféle brit nemeslelkûségre számítva egyszer segítséget kérne a szomszéd hideg fakezétõl.és heterosztereotípiák túltengése meghamisíthatja valamely társadalom esszéisztikus. amelynek végén bogként a földgolyó lóg – õ pedig nyugodtan elvágja a fonalat. s új századunk hajnalán nem egy Költõt.24 „A legnagyobb baj az – írta például Heine25 –. úgymond. . Nem tudom persze. hogy a világnak Anglia a „keze” és Franciaország a „szíve”.” Éppen ezért. mint ahogyan a „karikatúrákon” látható. Vö. hogysem megérthetnék egymást. hogy sokkal jobban járnánk-e. Heine az általa „egoistának” nevezett Angliát nem valami kövér. 24 Heine. hanem egy Filozófust küldenénk korunk nagyvárosaiba? Hiszen Heine szellemes fejtegetéseibõl az a napjainkban is idõszerû figyelmeztetés is kiolvasható. amelyben egy nehezen felismerhetõ alakzat (Figur) van elrejtve. Ám õ azt is világosan látja: „e nagy világszívnek el kellene véreznie. csontos agglegénynek. 300–301. jól táplált pókhasnak képzeli el. az auto. amikor a két nép eltérõ természetét kívánja érzékeltetni. semhogy egymással össze lehetne hasonlítani õket. ahol már nincs szükség 23 A „találóskép” szóval Halász Elõd nagyszótára a német „Vexierbild” kifejezést fordítja. az audiovizuális kommunikáció áradatában szembetalálkozik. mint mondjuk az újságíró vagy a történész? Heine. A saintsimonisták persze szerinte is méltán mondják. 1985. hogy […] a franciák […] valamennyi angol adottságot francia mértékkel mérnek és ítélnek meg. amelyekkel az információs társadalom és a televíziós politika közegében.Látják. jellemzõ módon szóképeket. karikatúrákat. 134. hogy az „etnocentrikus gondolkodás” tévutakra vezetheti az interkulturális megismerést. „aki leszakadt gombot varr vissza a nadrágjára. sovány. In: Heine 1960a. Meyers Taschen-Lexikon. de nem értik 249 azokat a találós képeket23 –. s a viszonyok a két országban túlságosan is gyökérig hatóan különböznek ahhoz. ha megfogadnánk Heinrich Heine tanácsát. illetve zsurnalisztikus leírását is. egy „szatirikus” leírása szerint. Heinrich (1960b): Franciaországi állapotok. 25 Uo. Mannheim: Mayers Lexikonverlag. köt. mégpedig olyan cérnaszállal.. szatírákat idéz. A két népnek túlságosan mereven ellentétes a természete ahhoz.

milyen társadalomban élsz?”. hanem kívülrõl is alaposan szemügyre vegye. In: Sfez 1993. 337–343. . Sõt azt lehetne mondani. Balandier. hogy „Tudod-e. A „kívülrõl való megismerés” Balandier által meghirdetett programjának26 érvényesítése – vagyis a kutatandó társadalomra úgyszólván kívülrõl ráirányított tekintet módszertani felértékelése – ugyanis véleményem szerint számottevõ kognitív elõnyökkel járhat. Balandier. mert aki antropológusként és szociológusként arra törekszik. Talán ezzel a már-már szürrealisztikus. hogy legalább egyetlen pillantást vethessünk egy mai antropológus és társadalomtörténész. 484–490. Andre (szerk. Elõbb-utóbb azonban az európai értelmiség különféle képviselõinek társadalmi gondolkodásában mindinkább a hasonlóságok kerültek elõtérbe. I. Éppen ezért hajlok arra. ám elgondolkodtató képpel legcélszerûbb elbúcsúznunk itt a filozófus és eszmetörténész Heinrich Heinétõl. In: Jacob. s szemrebbenés nélkül hagyja az egész világot a feneketlen mélységbe zuhanni”. hogy saját társadalmát – adott esetben a modern világ egyik fejlett társadalmát – ne csak belülrõl.): Encyclopédie Philosophique Universelle. a legtöbb európai értelmiségi egészen a legutóbbi idõkig tiszta és világos választ tudott volna adni. II. Párizs: Le Livre de Poche. Tartalmi szempontból persze ezek a válaszok – attól függõen. Georges (1993): Détours culturels. hogy a fenti kérdést legalább a szocialista világrendszer összeomlásának és a szovjet birodalom széthullásának világtörténelmi pillanatában – tehát úgyszólván már és még – kontinensünk keleti és nyuga- 26 Balandier. Georges Balandier munkásságára. Arra a talán fiktív.: L ’Univers philosophique. vagyis a saját társadalomra kívülrõl ráirányított tekintet módszertani elvével kiegészítve – a magam részérõl mindenfajta társadalomtudományi értelemben vett köldöknézéssel szemben elõnyben részesítsem. ám biztosan nem naiv kérdésre. Georges (1991): La connaissance de l’«extérieur». az a módszertani értelemben vett egocentrizmus különféle formáival – így például az úgynevezett „nyugati etnocentrizmussal” szemben is – vélhetõen bizonyos védelmet élvez. hogy kettéosztott kontinensünk keleti vagy nyugati felében. Georges (1985 [1974]): Anthropo-logiques. szomorú huszadik századunk ötvenes–hatvanas vagy hetvenes–nyolcvanas éveiben fogalmazódtak-e meg – rendszerint jellegzetes eltéréseket mutattak.250 Tóth Tamás rá. augmenté d’un avant-propos Les Anthropo-logiques de la modernité. köt. hogy ezt az elképzelést – különösen a détour (kerülõút). Paris: Presses Universitaires de France. Annál is inkább.

a „Nyugat” érdekeire való általános hivatkozás mögött rendszerint világosan felismerhetõ volt az „észak-amerikai” vagy „nyugat-európai” érdekek. kommunikáló és politizáló értelmisége legkésõbb a nyolcvanas évek közepére-végére végképp elveszítette azt a hitet. ha ez az egybehangzó válasz rendszerint inverz kijelentések27 formáját öltötte. de nem értik 251 ti felének értelmisége lényegében egybehangzóan válaszolta volna meg. „Nem tudták” – bár persze nem is igazán érdekelte õket –. hogy „mit látnak”. 27 A német nyelvben például az „invers” kifejezés a „spiegelverkehrt”. Mindinkább hajlott viszont arra. 28 Nota bene. a „NyugatEurópa” érdekeire való hivatkozás mögött pedig mondjuk a brit vagy a német. 1968 és 1979 emberi-politikai traumáinak hatására térségünk oktató és kutató. hogy 1956. ami saját jól felfogott érdekeiknek megfelelt.Látják. vagyis „tükrösen megfordított” jelenségekre is utal. Még akkor is. amelyet korábban e kétpólusú világnak a „keleti” ideológusok által kidolgozott és a „keleti” média által belénk sulykolt értelmezésébe vetett. hogy visszatekintve megállapítható: az úgynevezett szocialista világrendszer összeomlásának.28 A nyugati politikaelemzõk merész leegyszerûsítéseinek egyébként bizonyára a nyugati politikacsinálók szomorú kudarcaiban is szerepe volt. „nem értették”. A nyugati megfigyelõk számottevõ részérõl mindenesetre nyugodt szívvel elmondható: bár „látták” – pontosabban a televízióban megnézték és az újságban elolvasták –. . valamint a kelet-európai térségben kialakuló új társadalmi rendszerek értelmezésének kérdésében a nyugat-európai és északamerikai tömegkommunikációs eszközök kifejezetten rosszul vizsgáztak. A problémát súlyosbította. A különféle konvergencia. hogy mi is történik voltaképpen az európai kontinens keleti felén. a rendszerváltás folyamatának. hogy mi történik nálunk. igényes folyóiratok és hetilapok hasábjain. Erre a tényre egyébként. „de tették” azt. hogy az elõbbiek helyett immár e voltaképpen rendkívül bonyolult – ám alapképletét tekintve mégis egyszerûnek tûnõ világnak – a „nyugati” társadalomtudományok által elõterjesztett és a „nyugati” média által közvetített interpretációját fogadja el. Másként fogalmazva: „nem tudták” – bár egy ideig tudni vélték –. a német vagy a francia nemzeti érdek kitüntetett szerepe. egyes nyugati szakértõk és tudósok maguk is önkritikusan felhívták a figyelmet. „seitenverkehrt” kifejezésekre. Gyakran bizony éppoly kritikátlanul.és divergenciaillúziók olykor egyidejû térhódításának valószínûleg az a magyarázata.

32 amikor a 20. valamint a döntési mechanizmusok „átláthatatlanságára” stb. Mint erre például Lucien Sfez30 is utal. 1637–1641. vagyis a „felvilágosítók” egyik fontos közös célkitûzése volt. E kifejezések szótári jelentésére29 való tekintettel persze nyilvánvaló. I. Hasonlóképpen. században az írók és gondolkodók. 32 Neveu 1994. Ezzel a „felvilágosult” hagyománnyal (s különösen talán annak Rousseau által képviselt változatával31) teljes összhangban járt el késõbb Norbert Wiener is. illetve hálózatoknak miért okozott annyi nehézséget például a bipoláris világrend összeomlásának és a posztmodern problematika kialakulásának akár csak megközelítõen helyes ábrázolása és értelmezése is. egyúttal azonban komoly politikaelméleti relevanciával is bír. hogy itt ismét egy olyan fogalom-. hogy a „kommunikációs társadalomnak” a „kommunikációs diskurzus” által leírt fogalmát nem egy kutató „ideologikus”. a közélet és közgondolkodás nagy összefüggéseinek „láthatóvá” (visible). II. 31 Slama. „átláthatóság”. amely a szó széles értelemében vett „vizualitás” témakörébe tartozik. század társadalmi betegségeire gyógyírt keresve a politikai döntések irracionalitását a kommunikációs viszonyok „opacitására” – tehát például a szabad információáramlás útjában álló akadályokra és az ideológiák uralmából fakadó torzításokra. Lucien (1993): Diderot. akkor ennek az ideologikus vagy mitologikus jellegnek egyik-másik vonatkozására is érdemes egy pillantást vetnünk. amikor Erik Neveu alapos tartalomelemzésnek veti alá a kommunikáció mítoszát (feltárva az ez utóbbi alkotórészeit képezõ mitémák összefüggését és komplementaritását is). A. kiemelkedõ jelentõséget 29 Tudniillik „átlátszóság” és „átlátszatlanság”.252 Tóth Tamás Fentebb már utaltam arra. vagyis az „átláthatóság” eszméje ugyanis legalább olyan régi. In: Sfez 1993. hogy a nemzetközi tömegkommunikációs rendszereknek. (1993): Presse et opinion. A „transzparencia”. illetve „mitologikus” jellegûnek minõsíti. Így például. Magát a századot egyébként a kortársak korántsem véletlenül nevezték el a „fény évszázadának”. illetve metaforapárral van dolgunk. 30 Sfez. akkor számos más szerzõhöz hasonlóan maga is nagy figyelmet fordít a „transzparencia” és „opacitás” fogalompárjára.-G. . 28–29. illetve „átláthatóvá” (transparent) tétele. „homályosság”. ha egy pillanatra elgondolkodunk azon. mint a liberális gondolkodás maga. – vezette vissza. egy „felvilágosult” (éclairé) közvélemény kialakítása már a 18. In: Sfez 1993. 125–144. Deux modèles: les heritages de Locke et de Rousseau. Nos.

Pierre (1981): La crise de l’Etat-providence. valamint a kormányzati tevékenység állampolgári ellenõrzésének biztosítása egyet jelent az egyéni autonómia újabb és újabb dimenzióinak megszerzésével vagy visszahódításával. feltétlenül üdvözlendõ. Olykor egyenesen abban reménykednek. 35 Ilyen „rendies” vagy „feudális” képzõdményeknek (féodalités) tekintenek például a mai Franciaországban bizonyos hatalmas – és káros befolyással bíró – gazdasági. Paris: Seuil. 62–63. pénzügyi és politikai különérdekeket. de nem értik 253 tulajdonított az informatizáció modern folyamatában rejlõ lehetõségeknek a Nora–Minc szerzõpár híres jelentése is. Sokkal inkább arról van szó. a gondoskodó 33 Nora. . hogy a különféle információs és kommunikációs rendszerek. Budapest: Statisztikai Kiadó Vállalat. amit a kommunikációs társadalom árnyoldalának nevezhetnénk. amelyekkel szemben.37 hogy miközben a jóléti társadalom válságát csakis a társadalmi folyamatok és összefüggések „átláthatóságának” fokozása. hogy miközben a kommunikációs diskurzus képviselõi a „transzparencia” dicséretét zengik. 36 Neveu 1994. 37 Rosanvallon. „transzparenciájának” növelése enyhíthetné. az „opacitás” jelensége korántsem tûnt el korunk kommunikációs társadalmaiból. amely a hatalmi-politikai viszonyok átláthatóságának és ellenõrizhetõségének fokozására irányul. 72–76. hogy a kommunikáció mítosza egyszerûen homályban hagyja azt. Úgy tûnik azonban. Márpedig e modern társadalomra Erik Neveu megfogalmazása szerint36 idõnként nyugtalanító árnyak vetülnek. természetesen magam is úgy gondolom: minden olyan erõfeszítés. sõt bizonyos – a nyugati világ legmodernebb országaiban is óhatatlanul újratermelõdõ – „rendies struktúráknak” a visszaszorítása is sikerülhet. Jelentés a francia köztársasági elnök számára. 34 Neveu 1994. akinek szemében épp a modern társadalom politikai és információs viszonyainak mind teljesebb „transzparenciája” képezi a modern ember egyéni és társadalmi autonómiájának legfõbb biztosítékát. Simon–Minc.35 Nos. a médiumok és az adatbankok segítségével a társadalmi beidegzõdöttség és a kormányzati rutin különféle formáinak feloldása.34 A kommunikációs diskurzus képviselõi számára ezért a közélet közjogi értelemben vett nyilvánosságának.33 Korunk tekintélyes liberális gondolkodói között ugyanis nem egy akad. a republikánus állam autonómiájának helyreállítására kell törekedni.Látják. 124–129. a hatalmi viszonyok politikai értelemben vett átláthatóságának. Alain (1979): A számítógépesített társadalom. Pierre Rosanvallon pedig egyenesen azt állítja. úgymond.

Olivier (1995): Quand règne l’opacité. paradox módon. 75–77. Furet legalább e kérdésben lényegében „újságíróként”. helyesen értelmezni az állami döntéseket. 59–76 és Dagnaud. a fejlett társadalmak. továbbá az Esprit címû francia folyóiratnak Opacités françaises et démocratie d’opinion címû tematikus számát 1995 márciusában. nemzetközi hírû történésznek sem teljesen sikerült. a tömegtájékoztatás és a közvélemény-kutatás vonatkozásában is számos kétértelmûségre és ellentmondásra hívják fel a figyelmet. minthogy az említett állásfoglalások az írott sajtóban – igényes hetilapokban és folyóiratokban – jelentek meg. gazdasági és banktitok) hagyományosan nagy és az utóbbi években korántsem csökkenõ szerepét – azt eredményezi. Furet a kommunizmus összeomlásának rejtélyét történelmi analógiákat keresve és optikai metaforákat alkalmazva vélte megoldhatni. .254 Tóth Tamás állam tevékenysége nemhogy csökkentené. különösen például Mongin. hogy különösen a transzparencia és opacitás kérdéskörének empirikusan megalapozott elemzései az úgynevezett televíziós demokrácia és a politikai kommunikáció. 49–58. Mindenesetre. In: Esprit (Különszám: Opacités francaises et démocratie d’opinion). a kortárs európai történettudomány e kiemelkedõ képviselõje szemléletében – legalábbis a szóban forgó kérdésekben gyakorlatilag nem haladta meg egy átlagos értelmiségi álláspontját. akkor ennek több oka is van. Végül. hogy mondjuk a francia állampolgárok zöme egyszerûen képtelen eligazodni a közpolitikák labirintusában.39 Mindez bizonyos értelemben új helyzet elé állította napjaink nyugati társadalmait és európai értelmiségeit. 74–75. szabályozási és újraelosztási mechanizmusainak fokozódó komplexitása – amihez hozzá kell számítanunk például a hivatali titok (így a politikai. In: Esprit (Különszám: Opacités françaises et démocratie d’opinion). mint amilyen François Furet. illetve modern államok döntési. hanem többnyire bizony még fokozza is azok „opacitását” és „átláthatatlanságát”. azt világosan mutatja. ha a jelzett gondolati nehézségeket – amelyekkel persze minden kortárs társadalomtudományi értelmiséginek szembe kellett néznie – éppen Furet néhány megnyilatkozásának felidézésével illusztrálom. s szélesebb értelemben „médiaértelmiségiként” lépett föl. Továbbá. 39 I. hogy ez (érzésem szerint) még egy olyan kiemelkedõ. m. Így. Elõször is. Hogy ezen a helyzeten milyen nehéz volt legalább gondolatilag úrrá lenni.38 Ehhez járul. Monique (1995): L ’âge médiatique de la Démocratie. Vö. Tudniillik abban a fentebb körvonalazott értelemben. hogy miközben francia történészként kizárólag 38 Neveu 1994.

Nem hagytak maguk után semmi olyat. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik. s ma egyértelmûbben definiálja a „modernséget”. mert ami ebbõl a modellbõl olykor és helyenként mégis megvalósult. hogy „a híres demokratikus múlt. ez azonban mit sem változtat azon. hogy a fenti feladat kétszeresen is nehéz. a kommunista rend elõttihez kell visszakanyarodni”. a kelet-európai társadalmakat csak a kívülrõl. csak romokat. A 20. a francia társadalmat viszont csak a belülrõl való megismerés módszereivel közelítette meg. 40 Furet. amit az újjáépítésben föl lehetne használni.” Az új társadalom alapja – akkori véleménye szerint – ezért „a kommunista utópia egyszerû tagadása”. 42 Bár ezt a „képet” persze Furet szerint országonként „árnyalni kell”. hogy a neves történész már évekkel ezelõtt jól látta. 15. François (1990): La Révolution commence. Mindebbõl Furet szerint a következõ paradox helyzet adódik: egyrészt. „mert olyan társadalmi-politikai állapot restaurálásáról van szó.40 A kommunizmus megszûnt a demokrácia jövõje lenni.41 Furet hivatkozott tanulmányában úgy vélte: „Bármely szempontból vegyük is szemügyre a kommunista diktatúrák mérlegét. 1989-ben „nem egy új társadalmat kell felépíteni a megdöntött romjain. 3. és amely idegen mintákat követ”. csupán eszmény volt. François (1991): Miért olyan rejtélyes a kommunizmus összeomlása? In: Népszabadság. mint valaha. Ám fenntartható-e egy ilyen magabiztos helyzetértékelés néhány. a demokrácia vált a kommunizmus jövõjévé. azt szerinte módszeresen verték szét a háború utáni idõszak kommunista forradalmai. a rendszerváltó eufória elmúltával? Nyilván nem. Elõször azért. olykor kiábrándító. amelyet most fel kéne támasztani. . 41 Furet. Az egykori kommunista rendszereknek nincs hagyatékuk. bár az új horizontot még meg kell nyitni… Ami mármost közelebbrõl a kommunizmus összeomlása után kialakult helyzetet illeti. A világtörténelem „iránya” avagy „értelme” 1989-ben radikálisan megváltozott – szögezte le Furet 1990-ben. épülete pedig „nyugati mintákhoz igazodik”. A „demokrácia” és a „kapitalizmus” fogalompárja ismét elõtérbe került. január 4–10. In: Nouvel Observateur. Uo. de nem értik 255 francia történelmi analógiákat vett figyelembe. a liberális értelmiség eszménye.Látják. amely kifejlett formában sohasem létezett. sõt nemegyszer keserû csalódásokat érlelõ év elteltével. nem találunk semmi mást. nem pedig létezõ társadalmi állapot”. hanem éppen ellenkezõleg. századi Európa tehát 1945 után 1989-ben újabb történelmi napfölkeltét élt meg.42 Azután pedig azért is.

mindent megtagadnának abból a rendszerbõl. hogy a demokrácia nyugati modellje. illetve annak egy optimista vízióján. Bármily világosan látta is a nyugati modell árnyoldalait. ha térségünkben eddig minden . amely az európai kontinens nyugati felén és különösen francia földön – mint a politikai modernség klasszikus földjén – az elmúlt két évszázad során uralkodott. Miközben azonban a demokratikus szenvedélyek mindig a jövõ valamilyen utópiájából táplálkoznak. amelyben eddig éltek. mint ezt a nyugati – pontosabban: a francia – mintát. amelyben él. Arra ítéltetett. Valójában persze – szögezte le akkor a kiváló francia történész – „mindazt. idõközben alaposan megkopott) jelmezükben lépnek ki a napvilágra…” François Furet tehát már 1990-ben a következõképpen írta le a középeurópai országok egyik fontos. Ám mi a teendõ akkor. Vonatkozik ez szerinte arra a politikai kultúrára is. mintha a restauráció dühödt szenvedélye hajtaná õket. Európa történelme ugyanis Furet szemében 1989-ben visszanyerte egyik jellegzetes vonását – korábbi determinálatlanságát –. Egyenesen úgy tûnik. nem is lehet restaurálni”. A kommunizmustól megszabaduló népek. ha a vigyázó szemüket Párizsra. amikor végére értek az alagútnak. valójában az õ látóköre sem igazán terjedt túl ezen a jelenen. Bármily világosan látta is azonban Furet ezt a helyzetet. hogy abban a világban éljen. s ebben a helyzetben a hagyományos baloldal és a hagyományos jobboldal egyaránt elveszítette határozott arculatát. Vagyis Kelet-Európa számára – legalábbis hallgatólagosan – Nyugat-Európa az egyetlen lehetséges modell.256 Tóth Tamás Másrészt viszont. hogy most. Ex occidente lux. a nyugati értelmiség horizontja ma éppen és csakis a jelen. a fél évszázaddal korábbi (igaz. Furet mindazonáltal az elsõk között ismerte fel azt is. szinte rögeszmésen. De mi a teendõ akkor. Éppen ezért aztán a kelet-európai forradalmak voltaképpen a nyugat-európai demokráciát tekintik irányadónak. Berlinre vagy New Yorkra vetõ kelet-európai értelmiségiek útját a kilencvenes évek közepétõl kezdve már nem világította meg kellõképpen ez a Nyugatról jövõ fény? Kétségtelen persze: a „demokrácia” és „kapitalizmus” fogalompárja Európa keleti felén is megkerülhetetlennek és túlléphetetlennek bizonyult. európai mintája 1989 után minden bizonnyal alapos átalakításra szorulna. ami sohasem létezett. a hosszú alagútból kopott jelmezükben a kilencvenes évek napvilágára kilépõ kelet-európai értelmiség elé õ maga sem kívánt más mintát állítani. részben mindmáig megoldatlan problémáját. „ezeket a társadalmakat úgy fagyasztotta be a bürokratikus zsarnokság.

Mongin 1995. valamilyen formában persze ez a fordulat a magyar köznyelvben is ismert. ám mégis sokatmondó cím ezek után immár így hangzott: a fény végén ott az alagút. de nem értik 257 olyan kísérlet. e mûve címében nem egyszerûen egy fogalompárral. Bár a magyar közhelyszótárban sajnos nem szerepel. Erkundungen der politischen Transformation im neuen Osten. 44 Az egyszerûség kedvéért így nevezem itt a „közvélemény demokráciáját” (démocratie d’opinion). Ha azonban az említett könyvcímet itt nyomatékkal idézem és még ma is úgyszólván megvilágító erejûnek érzem. akit „demokrácia” és „kapitalizmus” összefüggésének szövevényes problémája mindig is erõsen foglalkoztatott. amely az említett entitásoknak a társadalmi élet mindennapjaiban való összekapcsolására irányult.45 43 Erre a problémára Claus Offe már évekkel ezelõtt éles szemmel figyelt fel. ha a kilencvenes évek végére – és különösen napjainkra – nemhogy növekedett volna. 45 Offe. Úgyhogy a kétségkívül kissé rejtélyes. amelyeket a német nyelv olykor egy közhelyben kapcsol össze: az alagút végén ott a fény (Das Licht am Ende des Tunnels). Vö. súlyos társadalmi paradoxonok43 Pandora-szelencéjét nyitotta fel? És mi a teendõ akkor. Offe ugyanis. hanem némely tekintetben talán még csökkent is a Furet által emlegetett „nyugati minta” gazdasági és politikai összefüggésrendszerének „átláthatósága” (visibilité) és „értelmezhetõsége” (lisibilité)? Ha a nyugati társadalom – vagyis a modern kapitalizmus és a modern demokrácia (illetve a „képviseleti” demokráciát felváltó úgynevezett „kommunikációs” demokrácia)44 – mára lassan a nyugati átlagpolgár (és jelesül a francia citoyen) számára is az „opacitás” birodalmává vált. Claus (1994): Der Tunnel am Ende des Lichtes. hanem egy metaforapárral operál. akkor ennek jó oka van. amelyben félhomály.és kelet-európai térség országaiban 1989 óta kibontakozó társadalmi átalakulás súlyos problémáiról. argumentált válasz helyett itt csak egy talányos képpel szolgálhatok.Látják. A közép. Ezt a képet (vagy inkább gondolati gesztust) pedig Claus Offe egyik fontos és részben mindmáig aktuális – bár tulajdonképpen már a kilencvenes évek közepén kiadott – könyvébõl kölcsönzöm. Az „alagút” és a „fény” kifejezetten optikai eredetû metaforáival. Offe 1991. félreértés és tanácstalanság uralkodik? Nos. Vö. amelyben a tömegkommunikáció köztudottan központi szerepet játszik. Frankfurt am Main: Campus Verlag. . hanem meg is fordította az ismert közhelyet. dilemmáiról és paradoxonairól írva ugyanis Claus Offe nemcsak felidézte.

.

TÖRTÉNELEM .

.

A kérdés az. Josephus Flaviusnak A zsidó háborúról írott munkáját. (Paul Ricoeur) 1. amely az ún. Az alábbi írás bevezetõje egy készülõ monográfiának. s vajon a történelemrõl való eltérõ beszédek teremtenék-e meg a história multiplikációját. hányféleképpen lehet elmesélni ugyanazt a történetet. a kortárs pogány világ irodalmi reflexióit és a tragikus eseménynek a keresztény üdvtörténeti rendbe való teológiai megalapozottságú betagolódását vizsgálja. ilyen vagy olyan elõfeltevéseken alapuló. 70es zsidó háború recepcióját. a múltra való emlékezés valójában nem (csak) a jelen hatalmi. amely mindössze arra hivatott. hogy – akár profán indíttatástól vezérelve – a „régi dicsõséget” szegezze szembe a romlott és értékvesztett jelennel. vagy az éppen adott hatalom a jelennek mint a „létezõ világok legjob- . akkor a múlt emlékezetének tárgya bizonyos értelemben és bizonyos fokig a jelen múltba visszavetített reprodukciójának ideológiailag aligha semleges. politikai. a zsidó apokaliptikus és rabbinikus irodalomnak a háborúval kapcsolatos emlékeit és az események értelmezéseit.A diadalív árnyékában Az emlékezet hermeneutikája: Josephus Flavius Gábor György …az emlékezet konstituálja a múlt értelmét. erkölcsi és teológiai reprezentációjának kifejezõdése volna? S ha igen. de minden esetben célirányosnak mondható produktuma csupán? Tehát egy olyan kreatúra. Mert ha a történelem az emlékezés narrativitásában reinkarnálódik. hogy hány történelem létezik.

részben megteremtik. . Paris: PUF . 100–101 és 102. Maurice (1997): La Mémoire collective. hogy tudniillik „egyedül a mítosz adhatja meg egy kultúra jellegét”3 – mégiscsak azt kell hangsúlyoznunk. de – akár transzcendens szándéktól determinálva – a Gondviselés megnyilatkozásainak terrénumaként a bûn és büntetés isteni rendjének és elkerülhetetlenségének legyen az exempluma. Michael (1933): Experience and Its Modes.”4 Természetesen a történelmi emlékezés nem referencia nélküli: a történelem olvasata mint értelmezés valósítja meg a referenciát. és erre a kérdésre próbál válaszolni: »Mit láttam volna. ezt mondaná: » Talán nem ezt láttad volna. amikor leszögezi: „A történelem a történész tapasztalata”. Budapest: Európa. ugyanakkor szem elõtt tartva Gadamer hermeneutikailag is alapvetõ megjegyzését. Végsõ soron tehát a „nagy elbeszélésen” belül a történelmi múlt képét és szövedékét a jelen diskurzusai alakítják: részben árnyalják. az utolsó aion eljövetelét jelzõ megpróbáltatásokat és kozmikus kataklizmát demonstrálja. ami valójában történt. létrehozzák azt. Oakeshottnak igazat kell adnunk. 2 Halbwachs. Budapest: T-T wins. ahol a hagyomány véget ér ”2 – ám Frye lelkesültségével ellentétben. Northrop (1996): Kettõs tükör. miszerint „általánosságban a történelem ott kezdõdik. így létezõ”. hiszen „történelem csak történetírás révén jöhet létre.262 Gábor György bikának” gondosan megválogatott tipologikus elõképére találjon rá a fényes múltban. hogy a történelem az „alkotó képzelet” (Collingwood) megteremtette parabola vagy példázat. 4 Oakeshott. A Biblia és az irodalom. annak aligha lett volna köze ahhoz. amelyben az elbeszélések igazsága a narratíva koherenciájának függvénye. visszaszorulásához vezet(het) – teljes összhangban Halbwachs megállapításával. akkor máris elvethetjük Northrop Frye kijelentését. másfelõl a nyelv metaforikus használata során maga teremti meg és maga alkotja egy-egy kultúra történetét. 3 Gadamer.«” Frye. A történész- 1 Frye – egyebek között – ezt az ellentétet emeli ki a Weltgeschichte és Heilsgeschichte szembeállítással: „A Weltgeschichte a mindennapi történelem kritériumait használja. Cambridge: Cambridge University Press. 233. 130. Hans-Georg (1994): Szó és kép – „így igaz.1 Jóllehet a historikus igény és a történeti kutatás a mítosz gyengüléséhez. In: Uõ: A szép aktualitása. ha akkor ott vagyok?« A Heilsgeschichte azonban. de amit láttál volna. amint az evangéliumokból kitûnik. 99. Ennélfogva a mitológia egyfelõl a közös nyelvi tapasztalást örökíti tovább és közvetíti az idõben. Ha mindez így van. vagy a végsõ idõk. ha akkor ott vagy. amely szerint a történelem a mitikus ellentéte.

ha csakugyan némaságra van kárhoztatva. mint a legkülönfélébb politikai hatalmakba vagy ideológiai diskurzusokba integrálódott (avagy azokhoz akár kritikailag viszonyuló. akik a történelmet létrehozzák és elviselik. Budapest: Kijárat Kiadó. Karl (2001): A nyitott társadalom és ellenségei. Budapest: Atlantisz. végsõ soron nem más. 10–11. s annak lebontására törekvõ).A diadalív árnyékában 263 nek a történelemrõl nyújtott beszámolója nem két különbözõ valóságszint pillanatnyi találkozása. hanem „az elbeszélõ idõ mögött kibomló elbeszélõ logika” (Ricoeur) felismerésével önmagából. s az egyikhez vagy a másikhoz való viszonyt tudásszociológiailag meghatározónak tartotta: „Ha a szexualitás csakugyan represszió áldozata. Mindez nem jelent mást.”5 Az olvasó pedig nem a kanti a priori képzelet mintájára érti meg a történetet. Michel (1996): A szexualitás története. ha csakugyan tilalomfák veszik körül.” Foucault. azaz mindenekelõtt saját (létezõ) idejébõl megközelítve. miszerint az egyetemes történelem a „politikai hatalom történetévé”7 szimplifikálódott. . 436. 6 Foucault a szexualitás történetiségének elemzésekor a regressziót és a transzgressziót – éppen a hatalomhoz való viszonyulás tekintetében – alapvetõen meghatározó elemnek tekintette. amikor alig burkolt indignáltsággal annak a rosszalló meggyõzõdésének adott hangot. 53. Budapest: Balassi Kiadó. azaz a regresszió és a transzgresszió szûnni nem akaró kettõs ölelésében az egyes személyek „intézményesített” megismerésformáinak és múltképeinek folyamatos „hozzáigazítását” a jelen hatalmi-politikai mainstreamjéhez. már az elnyomására való puszta hivatkozás is szándékos transzgressziónak minõsül. saját megélt jelenébõl. ideológiai (vagy dogmatikai) elszántsággal átitatva az idõbeli- 5 Ricoeur. manifesztálódjék akár földi-evilági struktúrákban és intézményrendszerekben.6 Popper találóan fogalmazott. mindenki úgy tesz. Paul (1999): Emlékezet – felejtés – történelem. akár a megmutatkozó vagy rejtõzködõ transzcendencia mindenre kiterjedõ kozmikus-univerzális mindenhatóságában. Az. In: Narratívák 3. A kultúra narratívái. A tudás akarása. mintha nem is létezne. 7 Popper. mint a történelem kisajátításának és birtoklásának sajátos technikája. mint a »történelemcsinálás«. „õ maga is egyike azoknak a cselekvõ és szenvedõ lényeknek. hanem a „majdan eljövendõ”-t is saját képére és hasonlatosságára formálja. hiszen a történész (a megfigyelõ) a megfigyelt világ része. Ennyiben a »történetcsinálás« mûvelete ugyanahhoz a valóságszinthez tartozik. Ez a szuverenitás. amely ennélfogva önmaga öröknek és megrendíthetetlennek vélt jelenébõl kitekintve nemcsak az „egykor volt”ot. sõt. akkor már puszta említése.

264. reményeinek. mintegy állandóságot adva az idõben folytonosan alakuló elmúltnak. a megismerési folyamatok és a „jelenvalólét”8 reflexív tudata a visszaemlékezés révén szoros korrelációban konstituálják a történelmet magát.264 Gábor György ség hármas dimenzióját. a kommentárok sora alkotja azt a diskurzusfolyamot. ami primer módon soha nem történt meg. 9 Ricoeur megfogalmazásában: az idõt „emberi idõvé [temps humain] a történelem és a fikció keresztezõdése teszi. azaz innen nézve – és csakis innen nézve – lejátszódott. hogy a históriáról való tudás autonóm. A primer történelem „egykor volt” állapotában a jelen számára valójában csak fikció. mint »világtörténelem«. kontinuus szakadatlansága – mindez legfeljebb a természet rendje lehet. céljainak. hogy ezt a konkrét történelmet képtelenség volna megírni. Elmondja azt. ami végsõ soron a valóságos történelem (történet) volt.” In: Ricoeur. . a róla való beszéd. miszerint a történelem pusztán a teremtõ képzelet alkotása volna. Budapest: Gondolat. Paul (1985): Temps et récit. küzdelmeinek matematikai összessége. Az intézményesített hatalmi mechanizmusok. Martin (1989): Lét és idõ. hiszen a történelem nem a dolgok és helyzetek folyamatossága. s csak ennek alapján lehetséges történetileg a világtörténelemhez tartozni. a hozzá írt kommentárok sokasága. emócióinak. érzéseinek. III. ám az igen. elképzeléseinek. amely a képzeletbelit életre kelti és a puszta potencialitást aktualizálja. „nyilvánvaló. gondolatainak. A történelem kommentárjai örökösen felidézik a soha nem voltat: egyszerre és szakadatlanul ismétlik az örökösen változót. azaz minden egykor létezett egyes ember személyes története. Ebbõl természetesen nem következik az a konklúzió. ámde a természetnek aligha van történelme –. Ezen kívül nincs semmi a múltban. de ami másodlagos módon a múltban „éppen most”.9 Azt a történelmet. 111.” Heidegger. elnagyolásokra és 8 „A történetiség a jelenvalólét mint olyan »történésének« létszerkezetét jelenti. ami volt és elmúlt: tehát ami immár véglegesen állandó és változatlan. amelyben az egység és az „immanens logika” (vagy szellemiség) kizárólagosan (és természetes módon) saját értékrendjének és törvényeinek megfellebbezhetetlen és immár örökkévalóvá dermedt rendszerén nyugszik. s folytonosan újabb és újabb újdonságot mondva el arról. Absztrakciókhoz kell folyamodnunk. sikereinek. vágyainak. hanem a róla való tudás. csak ennek alapján lehetséges egyáltalán olyasmi. Paris: Éditions de Seuil. Le temps raconté. szenvedéseinek. A róla való számtalan beszéd.

vagy akár a „tudás archeológiája” is) a hatalmi mechanizmusok felõl legalább annyira megragadhatók. majd éppen a lényegrõl elfeledkezve felteszi a nagy kérdést: „…a nemzetközi jogtiprások és tömegmészárlások történetét úgy próbálják eladni. a börtönök világa. Az a történész. azaz egyfajta „mikrokozmosszá” vált. az esztétikai. reinkarnálódik. hanem a „nagy elbeszélés” történeti-hermeneutikai kommentárját. ám az emlékezetekben rekonstruálódó. hiszen a vallás vagy a költészet (miként – s Foucault érdemeit ebben a vonatkozásban aligha lehetne túlbecsülni – a szexualitás. . megõrzõdött. mint mondjuk a morális elvek. 11 Halbwachs 1997. teljességében létezõvé és körülhatárolhatóvá. Jóllehet Homérosz mûve leíródott. Ám miért éppen a hatalom.11 Tegyük azonban mindehhez hozzá: befejezett történelem – ha ontikus értelemben ennek egyáltalán lehet valamilyen értelme – természetesen csak egy létezik. a sokféle történelmi nézõpontot és tapasztalatot és a sokféle történelmi emlékezetet jelenti csupán. Amint a jelen. minden egyes fordításban. Karl Popper egy pillanatra elfeledkezett volna arról. Halbwachs megfogalmazása találó. és miért nem például a vallás vagy a költészet történetét választják ki?”10 Mintha legalábbis a nyitott társadalom ellenségeinek ellensége. az elmegyógyintézetek. azaz „valóságos” történelem számtalan. avagy az etikai. akként a múlt is bevégezetlen. 436. a kriminológiai vagy a tudásszociológiai princípiumok szemszögébõl. mint az emberiség történetét. és csak egy történelem létezik”. Homérosz Odüsszeiája minden egyes olvasatban. azaz az orális hagyomány ebbéli megtestesülésében befejezõdött. aki szemléletét abszolút objek- 10 Popper 2001. ám a történelem nem írta le önmagát. 135–136. hogy a vallás vagy a költészet történetét akár mint a hatalom történetének más aspektusból papírra vetett kivonatát is bízvást az analízis tárgyává lehetne tenni. de lényegi kiegészítésre szorul: számos kollektív emlékezet lehetséges. Mindez viszont számtalan történelmet eredményez” – írja Popper. de „a történelem egy. de akár Joyce Ulyssesében is újra feltámad. A történész nem a történet kivonatát adja. A „sokféle történelem” valójában a sokféle történelmi tudást.A diadalív árnyékában 265 szelekciókra kényszerülünk. minden egyes kommentárban. nem tette magát körülhatárolttá és teljessé. semmi egyebet.

modernizáció. In: Josephus Flavius: La guerre des Juifs. örökös hitszegésre kész. a zsidó háború nagy gyõzteseinek triumphusa. J. Titus és Domitianus által rendkívül megbecsült. azaz Isten szava. 191. Brill. H.15 azaz asszimilációs ambíciói folytán nevét latinosította. (1961): Studies in Josephus. midõn elhaladt elõtte a diadalmenet.266 Gábor György tívnek tartja. a hatalom „hivatalos” történetírójává metamorfizálódott Joszef ben Matitjáhu – aki a római szellem iránti áhítatos tisztelete és a Flavius-dinasztiával szemben táplált alázatos imádata.” Jung. In: Josephus Flavius (1964b): A zsidó háború. 124. saját anyanyelvén kívül görögül és latinul is tudó. hogy a késõbbiekben Josephus Flavius néven emlegesse õt a mûvelt világ – a Forumon épített tribünszerû emelvény egyikén kucorogva legeltethette tekintetét a hatalom kollektív népünnepélynek álcázott öntömjénezésén. 13 Ehhez lásd Jung sorait: „Tudniillik a lelkiismeretet már sokan s õsidõk óta inkább isteni beavatkozásként. 14 Josephus Flavius (1964a): – – Önéletrajza. In: Zsidóság. (1989): Gut und Böse in der analytischen Psychologie. (1968): Bibliographie zu Flavius Josephus. vajon a gyötrõ lelkiismeret13 súlya alatt mire is gondolhatott Joszef ben Matitjáhu. Friedrich (1996): Adalék a morál genealógiájához. Budapest: Holnap Kiadó. 9–115. Nietzschével szólva „a történelem kéjvágyó eunuchja”. hogy akár csak hozzávetõleg megsejthetnénk. mit is érezhetett. az erõt és egységet sugárzó pompás katonai parádén. Shutt. 481. polgárosodás. Josephus Flaviushoz lásd Thackeray klasszikus. (1929): Josephus: The Man and Historian. ám mint a rómaiak elleni háború galileai fõparancsnoka inkább csak katonai kudarcra képes. nagy tudású. C. sõt amit egyszer kimondott. Vespasianusnak és Titusnak. London: SPCK. Arbeiten zur Literatur und Geschichte des Hellenistischen Judentums. az maga volt a vox Dei. ma is kiválóan használható monográfiáját: Thackeray. Paris: Les Éditions de Minuit. továbbá Schreckenberg. J. Alighanem a legkorszerûbb pszichoanalitikus módszerekben való jártasság sem volna elegendõ ahhoz.12 2. Vidal-Naquet. St. s nem pszichikus funkcióként értelmezték. (1977): Du bon usage de la trahision. 15 Karády Viktor (1997): Asszimiláció és társadalmi krízis. Olten: Walter Verlag AG. H. 483. Leiden: E. Budapest: Cserépfalvi. P . H. valamint „a nyilvános önbemutatás »nemzetiesítése«”. avagy az abszolút objektivitás látszatát kelti. . In: Uõ: Gesammelte Werke. R. 12 Nietzsche. 10. a háború végeztével a gyõztesekkel Rómába tartó és ott Vespasianus. J. New York: Jewish Institute of Religion Press. Budapest: Gondolat. Az „õsi papi családból”14 származó. G.

7 [I. és nem elleplezi.) Mindenesetre aligha véletlen. hanem tökéletesen illeszkedett a „hermeneutikai megértéshez” (Ricoeur). nyelvi és gondolati fordulatokat követi. hogy maga a mû címe egyértelmûen elárulja Josephus szándékát és igazodási kényszerét: a mû római és nem zsidó aspektusból íródott. (Arisztotelész [1982]: Rétorika. az emberiség többsége számára is. a barbárok egy része. De Josephus Flavius nemcsak szemtanúja volt az i. kifejtett szempontjai és értékítéletei kizárólagosan Róma elgondolásait. hanem éppen ellenkezõleg: a világos és követhetõ analógia teljesen egyértelmûvé tett valamit már a kezdet kezdetén. Josephus Flavius tehát minden bizonnyal egy funkcionálisan fontos. 66-ban kitört Rómaellenes felkelésnek. hogy „rajtuk alapul sok enthüméma”. sõt. hogy Josephus Flavius minden további nélkül átvehette ezt a klisét: a nyelvi kifejezés „szimbolikus funkciója” (Cassirer) pontosan azzal tölthette be a szerepét. meghatározó esemény. értelmezhetõ volt. 170 [1403a]. sz. Laqueur éles szemmel hívja fel a figyelmet arra. hogy az interpretáció során nem bizonyult túl tágnak vagy túl szûknek az olvasó számára. az európai (vagy nyugati) szellem olvasatában és értelmezésében majdnem két évezred távlatából lett nagy jelentõségû. hanem – legalábbis az utókor által egyetlenként ismert – informátorává is vált a zsidók ellenében indított megtorló háború megannyi részletének és lefolyásának. hogy a történések súlyával maga is tisztában volt16 –. véleményeit és nézeteit tükrözik. A toposzról (lat. az a mi történelemfelfogásunkban. s ami akkor és ott legfeljebb toposzként lehetett jelentõs. nem tartja homályban azt. A toposzban rejlõ analógia megfejti. ám mára az egykori „kis” zsidó–római háború valóságosan világtörténelmi jelentõségûvé vált. Budapest: Európa. feltárja a tágabb összefüggést. s Josephus megfogalmazása korántsem tûnt túlzásnak. I. azaz a zsidó–római háborút – kezdetben annak tevékeny résztvevõjeként – közvetlen közelrõl szemlélhette. Mindamellett jó okunk van arra. 1. Budapest: Gondolat. mintha valamilyen komikus „békaegérharc” képzetét igyekezett volna kelteni a közönségében. elementa).” Josephus 1964b. az érv alkotóelemének is nevezi. A cím a rómaiaknak a zsidók elleni háború- . azaz a tudományos érvelés objektivitásával szembeni szubjektív igazságokra építõ „retorikai szillogizmus”. s a „világtörténelmi” eseményt.) A toposzokat Arisztotelész sztoikheiának (lat.A diadalív árnyékában 267 Josephus Flavius egy valódi (világ)történelmi esemény színpadias fináléjának volt a megfigyelõje – mûvéhez írott elõszavának kezdõsorai bizonyítják. népek népek ellen viseltek. A görög nyelven író és a kényes római ízlésnek megfelelni kívánó Josephus Flavius – mint munkájának több helyén – ezúton is a klasszikus görög-római mintákat. hanem az egész történelem egyik legjelentõsebb háborúja volt azok közül. A római közönségnek író17 zsi- 16 „A zsidók háborúja a rómaiak ellen nemcsak korunk. 17 A görög-római történetírói hagyományhoz kapcsolódó Josephus Flavius munkájának valamennyi érve. mondhatni.” (Thuküdidész [1985]: A peloponnészoszi háború. de valódi jelentõséggel és referenciával aligha rendelkezõ toposszal élt. Thuküdidész nagy történeti mûvét hasonlóképpen kezdi: „ez a háború a leghatalmasabb megrázkódtatássá vált a hellének. 1]. hogy a kissé fellengzõsnek ható kijelentés mögött egyfajta irodalmi toposzt keressünk. amelyeket államok államok. A történelem „felülértékelte” önmagát. locus) egyébként már Arisztotelész azt írja. A toposz a kortársi „olvasatban” kifogástalanul megtalálta a helyét.

97–98 és 255. ját sugallja és nem fordítva. In: Archivio di Filosofia. azaz az argumentáció puszta eszközei között emlegeti a tanúságot. 42: 53. 20 Ricoeur. módja és formája. s a jelentésadási folyamat biztosítja a múlt megjelenítését. hanem a „mostani tanúk” közé. m. 19 Arisztotelész következetességét jelzi. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft. mivel nem az esemény valóban megtörtént jellege (aktualitása) a kérdéses. hanem annak milyensége. hanem az egyes események empirikus vizsgálatán túli összefüggések megragadása érdekében tisztában kell lenni azzal.268 Gábor György dó (szem)tanú a császári hatalmon mint megrendelõn keresztül közvetítette az „igazságot” a rómaiak részére. hogy igazolják: megtörtént-e valami vagy sem. 18 Arisztotelész 1982. Arisztotelész 1982. i. Ein biographischer Versuch auf neuer quellenkritischer Grundlage. 1357b. 30. 78. Arisztotelész a Rétorikában a „retorikán kívüli” meggyõzés. Paul (1972): L ’herméneutique du témoignage. hasznos vagy káros-e. amelyeknek tárgya a valószínûség (eikosz) és nem a bizonyosság (tekmérion) episztemológiai körébe tartozik. a tett milyensége tekintetében azonban nem tanúskodhatnak. Lásd Laqueur. (1970): Der Jüdische Historiker Flavius Josephus. . minthogy ez utóbbira – értelemszerûen – a megfontolás nem vonatkozhat.20 A történelmi diskurzust meghatározóan ez a hermeneutikai helyzet hozza létre. fennáll-e vagy sem. Errõl Arisztotelész a következõket írja: „Az ilyen tanúskodások csak arra szolgálnak. tehát azon elemek körében. Továbbá: Thackeray 1929. 1376a. tehát nem pusztán a legkülönfélébb dokumentumok és írásban rögzített beszámolók „szóra bírásával”. hiszen a gondolati reflexió számára a tárgy és az ahhoz való viszony jele értelmezést igényel. Josephus Flaviust az arisztotelészi osztályozás értelmében – minthogy ebbéli szerepét és funkcióját saját korában szükséges megítélni – nem a „régi” tanúk közé kell besorolnunk.”18 A tanúság tehát alapvetõen hermeneutikai szituációt teremt. Vö.19 vagy ahogy Ricoeur mondja: a tanúság „az értelmezés számára értelmeznivalót ad […] továbbá eleve értelmezést tesz szükségessé”. hogy a tanúság éppen azért bír „kváziempirikus jelleggel”. hogy a valószínûség és a bizonyosság fogalmai mellett kitért a jelnek (szémeion) az elõbbiekkel való kapcsolatára és a három fogalom különbözõségére. De éppen a történelem „megszólaltathatóságából” következõen. azaz igazságos vagy igazságtalan-e. akik „megtörtént dolgokról tanúskodnak”. R. hogy munkája létrejöttének idején alapvetõen a rómaiak számára öltött valóságos testimonium jelleget. ebbõl következõen aligha meglepõ. tehát azok közé.

amelyben az olvasat nem más. 22 Popper éppen azt veti a historicista szemére.” (Heidegger 1989. augmenté de „Foucault révolutionne l’histoire”. sõt még nézõpontunkat is”. (Popper 2001. (1971): Comment on écrit l’histoire.” (Arisztotelész [1963]: Poétika. vagyis az esemény elbeszélése. sõt a historicista inkább „úgy véli. mint a múlt lefordítása a jelen nyelvezetére. m. Ennélfogva a látott dolgokat az elbeszélt dolgok szférájába helyezi át. narrációja. A történész ugyanis nem valamilyen értéksemleges. m. hanem az.22 A tényeket a történésznek szóra kell bírnia. hogy inherens törvényei révén »maga a történelem« vagy az »emberiség története« jelöli ki problémáinkat. 25 [1451]. amit egy olyan kanalizációs folyamatban és formában végez el. jövõnket. hanem beszámoló. hanem már maguk a tények és dokumentumok kiválasztásakor. hogy a múlt megjelenítésének folyamatában a történetíró reprezentációs technikái révén nem csak és nem egyszerûen az elmúltat jeleníti meg. miszerint „a történelem semmi egyéb. 1–2. miszerint képtelen felismerni. amelyek megtörténhetnek és lehetségesek a valószínûség vagy szükségszerûség alapján. „hogy mi választjuk ki és rendezzük el a történelem tényeit”. s az olvasás a történeti szöveg referenciája. hogy versben vagy prózában beszél-e…. 37. mint egy valóságos elbeszélés”. annak függvényében jut hozzá.A diadalív árnyékában 269 mert „nem közvetlen észlelés. Csak emlékeztetõül: a Daseint (jelenvalólét) Heidegger „a többi létezõhöz képest” kitüntetettnek mondja. hiszen önmagában vett tény nem létezik: a tény valóságos tény státuszához az értelmezés során. 100–101.23 annyit mindenesetre pontosan jelez. „egy élettõl elvonatkoztatott és nem a létezõvel kapcsolatos ismeretnek”. hanem olyanokat. 435. mondhatni: „jelen adta módon” keveredik a történész nyújtotta fikcionalitással. amelyek megtörténhetnének. Ontikusan kitüntetett. a másik pedig olyanokat. P . hogy a „valóságos”. 103. nevezetesen arról. neutrális médium. amit „a temporalitáshoz és nem a Daseinhez kapcsolódó intellektuális adatok konstrukciója támaszt” (i.) . A történetírásnak és a költészetnek a tényeken és a képzelõerõn alapuló különbségét. hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el.).) 24 „…nem az a költõ feladata. IX. azaz tényeken alapuló faktualitás folyamatosan.”21 A történelmi diskurzus lényegérõl van szó. 90). szelektálásakor és felhasználásakor. Paris: Éditions de Seuil. 13. hanem a tények közvetítõje. Budapest: Magyar Helikon. Veyne amúgy a történelmet egy „intellektuális aktivitásnak nevezi (i. Veyne meglehetõsen sarkosnak tûnõ megjegyzése.) 23 Veyne. minthogy létében önnön létére megy ki a játék. A történetírót és a költõt ugyanis nem az különbözteti meg. m. hogy az egyik megtörtént eseményeket mond el. amelynek klasszikus 21 I. valamint azok értelmezésekor folyamatosan megfelel és megfeleltet. „amely nem egyszerûen csak elõfordul a többi létezõ között.

”26 Az önmagában vett múlt. hogy mintegy „beírja” magát az elbeszélés idejébe. egy »igaz« elbeszélés a mitikus elbeszélésekhez vagy a fikciós elbeszélésekhez képest. a regény. a novella. azaz a történelem bizonyosságát jelenti. „Nincs mit csodálkozni azon. ame25 White. ugyanis az elbeszélt az elbeszélésben artikulálódik. paradox voltában is mélységesen igaz: „A hermeneutikai eljárás végsõ célja az. s amihez képest önmaga nem más. A megértés pszichológiai korlátaival szembehelyezett „bizonyos” az objektív formát öltött emberi tevékenység. Paris: Éditions du Seuil. Hayden (1997): Elõszó. Essais d’herméneutique. . a múlt mint olyan természetesen nem válhat a történeti kutatás tárgyává. szinkronitásba hozza és egyidejûvé teszi önmagát mindazzal. hogy a szerzõt jobban megértsük. hiszen már az is kérdéses. Budapest: Gondolat.) Kár – de mindenesetre jellemzõ –. Márpedig a pszichológiát innen számûzni aligha lehetséges. mint elmúlt. hogy a történelem – a történészek történelmét értem ezen – ugyanazokat a problémákat és vitákat idézi fel. hogy a történelem a beszéd és a cselekvés elméletének közbülsõ terepe. hanem reflexió is egyben. Ez a referencialitás sajátos módját adja. Csakhogy a történelem nem pusztán cselekedet. amennyiben „a történeti diskurzus legalább annyira poétikai konstrukció. Másfelõl a történelem az emberek múltbéli cselekedeteivel kapcsolatos. s ezzel különös korreláció alakul ki az elbeszélés és az elbeszélõ között. Ricoeur pontosan látja. Ugyanis egyrészt a történelem – a történetírás – az elbeszélés egy fajtája. ami számára eljövendõ. a romantikus önkénynek és a szkeptikus szubjektivitásnak a történelem területére való állandó betörésével szemben. vagy még pontosabban: mi tartozik a jelenhez mint önmaga múltja? A múlt.” (Dilthey. mint amilyen az eposz. hiszen az elbeszélés létrehozta textualitás és az összekapcsolódó tettek cselekménysorozata együttesen alkotják a történelmi események rekonstrukcióját. In: Uõ: A történeti világ felépítése a szellemtudományokban. Budapest: Osiris. melyen a történelem minden bizonyossága nyugszik” (i. In: Uõ: A történelem terhe. Dilthey megállapítása.270 Gábor György megfogalmazását az arisztotelészi Poétikában olvashatjuk. 493..). uo. 176. a dráma. m. mint amiket a szöveg elmélete és a cselekvés elmélete. Wilhelm [1974]: A hermeneutika keletkezése. 7. hogy Dilthey az interpretáció hermeneutikai érvényességét a történelem bizonyosságának próbájaként fogta fel: „…a hermeneutikának elméletileg meg kell alapoznia az interpretáció azon általános-érvényûségét. mint kognitív tevékenység eredménye.24 éppen hermeneutikai szempontok alapján kell újragondolni. hogy egyáltalán mi számít múltnak. II. a tragédia. Paul (1986): Du texte à l’action.”25 A történelem idejének sajátossága tehát éppen az. 26 Ricoeur. mint ahogy õ magát megértette.

„külön szálon futó” történést. . A múlt megjelenítése azonban idõhöz és térhez kötött olvasatok múltban konvergáló. Ugyanis már maga a felidézés pszichológiai és az írásba foglalás technikai attitûdje eleve kizárja azt. s ez a jelenben kialakított vázlat vagy terv mintegy megelõlegezi a múltról kialakítandó ikont. hogy historiográfiai munkássága során felidézze és leírja azt.A diadalív árnyékában 271 lyet a jelentõl Léthé vize választ el. 2. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. Leopold [1957]: Fürsten und Völker: Geschichten der romanischen und germanischen Völker von 1494–1514. 4). 88. hanem puszta nemlét. minden nemzedéknek joga van megalkotnia a sajátját. csak történelemértelmezések létezhetnek. s az elfeledettség állapotában nem is múlt többé. A történész a múltban valóságosan lejátszódott folyamatok megjelenítését a rendelkezésre álló dokumentumok (tanúságok) eseményeinek prefigurációjával. ahogyan az valóban megtörtént«. de a jelen értelmezéseiben divergáló rendszereiben történik. egy „abszolút” tanúság tenné kizárólag lehetõvé a dolgok valóságos megtörténésérõl való beszámoló megszületését. s biztosítja az immár hermeneutikailag is rele- 27 „Wie es eigentlich war ” (Ranke. Wiesbaden: Standard Verlag. a feledés homályába burkolózik. Rankét történetírói naivitása és tudományos becsvágya arra ösztönözte. The Historical Imagination in XIXth Century Europe. csak ha elõhívható lesz a homályból.” (Popper 2001. 30. a storykat éppen az elbeszélés. 434. „ahogyan valami valójában történt”. Hayden (1973): Metahistory. Ám múltként való megszületése csak és kizárólag a jelenben történhet meg. 106 stb. Nincs és nem is lehet a történelemnek egy olyan metanarratívája (szupernarratívája).. White. a történések narrációja teszi historyvá. elõzetes értékelésével és értelmezésével kezdi (egyáltalán: mit tekint eseménynek?). hogy a felidézett és leírt a maga teljességében és hiánytalanságában rekonstruálódjék. de egyikük sem végleges. Popper épp ezzel szemben mondja: „Összefoglalva: nincs olyan történelem a »múltról. amely az eltérõ értelmezések és olvasatok abszolút valóságát (és nem csak – jó esetben – valószerûségét) tartalmazná.) 28 Vö. White. 26. 31–38 stb. egymástól elkülönülõ. Baltimore–London: The Johns Hopkins University Press. a megannyi egyedi. miért és hogyan megbízható?) tanúskodás. akkor válik történelemmé.28 A történetet. Hayden (1978): Tropics of Discourse. Csak ha képesek vagyunk megidézni az emlékeinkben. Az idõ múlásával eleve összeegyeztethetetlen közvetlen és megbízható (ráadásul: mitõl.27 ám az egész történettudománynak szánt programja önmagában hordta saját kudarcát.

vagy esztétikai értékek képezik. 281. mint maguk a res gestae. uo. azaz saját jelenét olvassa ki. amelyben egyesül a múlt történelem általi reprezentációja a fikció képzeletbeli variációival…”33 29 Hegel. A konstrukció és re-konstrukció kettõs irányultsága a „történelem és fikció keresztezõdésében” bomlik ki. „A történelem egyesíti nyelvünkben az objektív és a szubjektív oldalt. ugyancsak megtanuljuk olvasni magát az idõt. azaz végsõ soron olyan „hatalmi és kontrollmechanizmusok”. Tisztán formai oldalról nézve a történelmi narratíva nemcsak a benne közölt események reprodukciója. hogy megtaláljuk az események szerkezetének az irodalmi hagyományban rejlõ ikonját. W . In: White 1997. amely az értelem felõl visszapillantó retrospektív szemléletnek köszönhetõen formálódott egységes folyammá: „Olvasva a befejezést a kezdetben és a kezdetet a befejezésben. . In: Uõ: Nyelv a végtelenhez. az „emberi idõ” (temps humain) létrejöttével. 30 Vö. 33 Ricoeur 1985. Michel (1999): Szexualitás és hatalom. 32 Ricoeur. különös történelmi narratívájukat. teológiai.”32 A múlt konstituálódik. melyek hasonlósági kapcsolatot sejtetnek az ilyen események. I.). s a történész a hatalmi-politikai diskurzus egészében részben konstruálja. Hayden (1997): A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás. amely irányt mutat nekünk. éppúgy a sajátlagosabban megkülönböztetett történelem-elbeszélés. a tettek és események” (i. 105.” White. hogy a történész egy metaforarendszeren át maga választja a múltját. hanem metaforikus kijelentések is. Budapest: Akadémiai. visszafelé. folyamatok és a történettípusok között […]. G. Paul (1983): Temps et récit. Mindannak a kohéziós erejét. részben re-konstruálja az egykor volt. ám mára nem létezõ entitást. s egyúttal a kezdethez a befejezésbõl rendeli hozzá a számára adott értelmet. m. Ricoeur találó mondata egyúttal érinti a „történelem fonalát” (fil de l’histoire.F . Paris: Éditions de Seuil. 31 „…a történelmi narratívák nemcsak elmúlt események és folyamatok modelljei. amennyiben a jelenre rezonáló múltból a befejezést. Le temps raconté. mintha egy cselekvés folyamatának kezdeti feltételei ismétlõdnének és összegzõdnének a végkifejletben.272 Gábor György váns történetek folyamatjellegét és koherenciáját. amit Hegel „belsõ közös alapnak”29 nevezett. (1966): Elõadások a világtörténet filozófiájáról. 81–82.30 amelyek a legegyszerûbb metaforáktól a legbonyolultabb szimbólumok komplex rendszeréig a historiográfiai artisztikumtól függõen létrehozzák a saját. s jelentése éppúgy a historia rerum gestarum. hanem szimbólumok komplex rendszere. valamint „tudásmechanizmusok”.31 Úgy is fogalmazhatnánk. politikai. story-line). s ami az egyes eseményeket történésegésszé fûzi össze. Foucault. 123. etikai. 279. mint maga a megtörtént. Debrecen: Latin Betûk.

valamelyik újonnan létesült diaszpórából visszatekinteni a történtekre. amelyet kizárólag (igaz) próféciával vagy szigorú exegézissel lehet föltárni és kimutatni benne az isteni gondviselés vezérmotívumát. éppen ellenkezõleg. s feldolgozni annak minden tanulságát. Természetesen más volt a pogány birodalom centrumában. kortárs adatközlõ az a Josephus Flavius volt. legfeljebb átírni. A történész a történelem menetét figyeli. vagy ellenkezõleg. hanem episztemológiailag a már csak emlékezetben létezõ múlt a tapasztalati-érzéki jelenen át folyamatosan az elképzelt. zsidó apokaliptikusok. A történelem tehát legalább annyira „kortárs történelem” (Croce). a szónak abban az értelmében. A 70-es háborúra való visszaemlékezõk – pogány historiográfusok. azt képesek lennénk egy csapásra meg nem történtté tenni. s más a Szentföldön élõként. jelentõs mértékben függ adott vagy választott nézõpontjától: attól. A történelemrõl szóló elbeszélés az egyes események kölcsönhatásában feltárulkozó jelentést fejez ki: egy-egy üdvtörténeti rendszerben metajelentésrõl kell szólnunk. Rómában megvonni az események mérlegét. a remélt vagy rettegett holnapban teljesedik be: temporális értelemben nemcsak az ontikusan még nem létezõ jövõ válik a jelen valóságos létezésén át már nem létezõ múlttá. hogy mindazt. rabbinikus bölcsek. vagy a Szentföldrõl a közelmúltban elûzöttként. Ám az evilági történelem jelentése. képesek lennénk utólag egyfajta „ráolvasással” múltbélivé.A diadalív árnyékában 273 Természetesen a múltat nem lehet újraalkotni. aki immár a mediterráneum másik oldaláról pillantott vissza a Szentföld közelmúlt eseményeire. ami egykor nem volt. Még orwelli értelemben sem lehetett „a múltat végképp eltörölni”. azaz a múlt a mindenkori (képzelt) jövõben. ami volt. egykor volt létezõvé tenni. Az eltérõ értelmezések alapvetõen a jelenen nyugvó eltérõ jövõképekbõl erednek. hogy éppen mit lát: dicsõséges diadalmenetet vagy súlyos gyászmenetet. hogy Róma kegyeltjeként az önigazolás felettébb komfortos formájának . a megtörténtek értelme nem szilárd kövület és mozdíthatatlan állandóság. keresztény apologéták és történetírók – sorában az egyetlen szemtanú. Az. hogy a diadalív napos vagy árnyékos oldalán foglal-e helyet. mint futurológia. De az vitathatatlan. 3. imaginárius jövõbe torkollik.

Budapest: Osiris. V . a te Istenedrõl”36 – veszélybe kerülhetett. többször megismétlõdõ parancsolata is – „ne feledkezzél el az Örökkévalóról. legfõképpen a teljes tudatlanságból vagy a különbözõ manipulatív politikai szándékokból fakadó masszív zsidóellenes elõítéleteket és hazugságokat (Peri tész tón Iúdaión arkhaioté- 34 Josephus 1964b. aki sorra osztogatja az egyes nemzeteknek a világ uralmát. Y. amely még nem hódolt meg a rómaiaknak […]? Hozzájuk szegõdött a szerencse. a legkülönfélébb asszimilációs kényszerek és túlélési technikák is hozzájárulhattak az „emlékezet atrófiájához”. most Itália oldalán van.11. eszkatologikus rendnek a rómaiak képére és hasonlatosságára történõ baráti átigazításán szorgoskodva a leírt sorok mintegy szemérmetes üzengetésnek tûnhettek mindazok számára. 35 Yerushalmi. amelyek egyrészt a történelmi helyzet post festa megítélésének elviselhetõ helyzetébõl fakadtak.274 Gábor György tetszik utólagosan önnön szánkba adni azokat a szavakat. népek és kultúrák irányadó perspektíváját. hogy saját népérõl objektív. 36 Deuteronomium 9. másrészt a történelmen túli. kilátásaikat és reményeiket. történetileg hiteles képpel szolgáljon a görög-római világ részére (Iudaiké Arkhaiologia). akiktõl minden további jóindulat reméltetett. Egyébként állatok és emberek közt a leghatalmasabb törvény. és Isten. (2000): Záchor.35 ahhoz a folyamathoz. akik gyõznek”. 9.3. hogy meg kell hajolni az erõsebbek elõtt. amelynek során nemcsak Róma kegyetlen fellépésének gyötrõ emlékére kezdett a feledés jótékony homálya aláereszkedni. majd a retrospekció imígy folytatódik: õk „az egész világ urai.34 Persze a császári birodalom centrumában sok más egyéb tényezõ. s egyúttal visszautasítsa és érvekkel cáfolja meg a pogány univerzum felõl érkezõ. és hogy azok az erõsebbek. várható jövõjüket. „A rómaiak hatalma ellenállhatatlan” – idézi fel saját mondatait Jeruzsálemre visszagondolva az immár a Rómában tartózkodó Josephus. Zsidó történelem és zsidó emlékezet. Éles és merész kanyarokkal tarkított pályájának vége felé Josephus Flavius zsidó hittestvéreitõl megvetéssel sújtva és a római hatalmi propaganda számára egy elmúlt idõszak meglehetõsen anakronisztikus figurájává válva komoly erõfeszítéseket tett. s végül „az Isten a rómaiakkal van” kategorikus megállapításával jelöli ki Josephus Flavius vallások. Mert van-e föld. 109. . hanem a Deuteronomium szigorú. H.

Geburstag von Reinhold Mayer. magyarul lásd Josephus Flavius (1984): Apión ellen. Hubert (1986): Geschichtsschreibung und Priestertum. de közöttük nincs olyan. akik a legrégebbi idõk õstörténetérõl isteni sugallat révén juthattak hozzá ismereteikhez. contra Apionem. emlékezet útján szerkesztették egybe: ezért tartalmaznak annyi ellentmondást. Önelégült büszkeséggel állítja. aki írásba foglalta a munkáit. Noha a fenti idézeteknél a saját fordításunkat használtuk. Márpedig õ nyilvánvalóan késõbb élt a trójai eseményeknél. In: Ehrlich. avagy a zsidó nép õsi voltáról. hanem ezeket a szóban továbbhagyományozott énekeket csak késõbb. 10 és 6. Budapest: Helikon.): Wie gut sind deine Zelte. Ursula (szerk. . hogy „nálunk nem mindenki jogosult arra. történetírói munkássága és megfellebbezhetetlen tekintélye megalapozásának. hogy a zsidó hagyománynak megfelelõen történelemrõl kizárólag a próféták írhattak. többes szám: nebim. Buch I.8. hogy történelmet írjon. Nem véletlenül hangsúlyozta azt. Eme utóbbi munkájának egy helyén õsz bajnokunk a zsidó történetírás specifikumának meghatározására tesz kísérletet. A próféta (nabi. a naba igébõl. az isteni akaratot és szándékot közvetíti. ennélfogva a megírottakban nem is lelhetõk fel ellentmondások. egyúttal rámutat a görög történeti értekezések. Zum Vergleich von orientalischer und hellenischer Historiographie bei Flavius Josephus. saját koruk eseményeirõl pedig. amely „Homérosz költészeténél korábbi volna. ám a görögök sok különbözõ könyvvel rendelkeznek.”37 A történetírásról vallott metodológiai nézeteit Josephus Flavius egyfelõl a történetileg cáfolt hazug elõítéletek. Jaakow….2. Kizárólag a próféták írhatták meg a történelmet. a fõként a hellenizmus világában rendre felbukkanó tudománytalan zsidóellenes nézetek ellenében fogalmazta meg. hívni) Isten nevében beszél. másfelõl módszertani megfontolása részévé vált önlegitimációs buzgalmának. míg nifal formában hirdetni. 41–62. s – mint aki az Úrral rendkívüli bizalmi kapcsolatban áll – az Örökkéva- 37 Peri tész tón Iúdaión arkhaiotétosz kata Apiónosz I. ahogy azok megtörténtek.A diadalív árnyékában 275 tosz kata Apiónosz).38 és I. Ernst Ludwig–Klappert. akiknek hitelességét és munkáik ellentmondásoktól mentes tárgyszerûségét és megbízhatóságát „isteni sugallat” biztosította és garantálta. Bertold–Ast. különösképpen a trójai eseményekrõl beszámoló homéroszi írások problematikus voltára. révületbe esni.12. amelynek hitpael formában a jelentése eksztázisba. Gerlingen: Bleicher. hiteles beszámolóval szolgáltak”. Festschrift zum 60. Ehhez lásd: Cancik. s – legalábbis így mondják – nem is õ volt az.

Frantz (1909): Hebräisches und aramäisches Handwörterbuch über das Alte Testament. William Foxwell (1940): From the Stone Age to Christianity. 43. Albright. Vö. W . A próféta „a történelem középpontjában áll”. A héber dábár és a görög logosz fogalmak jelentésbeli hasonlóságainak és eltéréseinek történeti-kultúrtörténeti vizsgálatához lásd Dürr. Vogel. Isten népéhez. hogy „az õrszemek mind vakok.) . felismerni a közönséges halandók elõtt rejtetten megbúvó szándékokat. Armand (1987): La pensée juive. A próféta az Ige (dábár). Gesenius. aki nem a saját véleményének ad hangot.” (Ricoeur. 38 „Cófov ivrim kulám lo jádáu kulám kelabim ilmim lo juchlu linboách. az égi hangot (bat kól) közvetíti és adja tovább. azaz a szavakat egymás utáni sorrendben kimondani. juttatja el a címzetthez. 41 „A tanúság forrását tekintve máshonnan ered. Wilhelm–Buhl. A prófétai szónoklat jellegzetes és rendre visszatérõ eleme a beszédet bevezetõ „így szól JHWH” (ko amar JHWH) és lezáró „JHWH mondása” (neum JHWH) formula. amelyeket JHWH akaratával azonosít. Néma kutyák mind.38 azaz a próféta a zsidó nép „házõrzõje”. Az elmúlt korok katasztrófáit és súlyos csapásait egyúttal megtérésre buzdító felhívásokként értelmezi. A prófétai tanúskodás tehát „abszolút forrással”41 rendelkezik.276 Gábor György ló által a szájába helyezett szót. akit a történelem korlátlan urának tekint.40 hiszen képes behatolni annak mélyére. amely a nabit etimológiailag a nabachból (ugatás) eredezteti. Feltétlenül meggondolásra érdemes az az álláspont. semmit se vesznek észre. mint beszélni. aki a bûnben való tévelygése miatt a veszedelmet nem érzékelõ öntudatlan népnek jelzi a leselkedõ bajt és a várható csapásokat. De l’état politique à l’éclat prophétique. Leipzig: F .10). 40 Abécassis. azaz a történelmi múltat a jelenhez szóló isteni információk halmazaként interpretálja. Paris: Libraire Générale Française. ám a szó alapjelentése hátulról elõretörni. az isteni Igét adja tovább. Lorenz (1938): Die Wertung des göttlichen Wortes im Alten Testament und im antiken Orient. mind a piél alakban (dibber) egyaránt annyit tesz. hogy az imént hallott beszéd valójában a próféta szájából elhangzott isteni közlés volt. 1. nem tudnak ugatni” (Jesája 56. hiszen a próféta is azt mondja. amellyel mintegy autorizálva az elhangzottakat a hallgatóság számára újra és újra egyértelmûvé és világossá válik.39 a beszéd embere. Paul: L ’herméneutique du témoignage. C.” 39 Mind a héber qal. hanem JHWH hírvivõjeként az égbõl jött szót. Leipzig: MVAG. s az elbeszélés és a hitvallás integrálódása révén minden történeti esemény teológiai-transzcendens értelemmel és jelentéssel gazdagodik. Baltimore: The Johns Hopkins University Press. 42. In: Ricoeur 1985. 52.

m. nagyon jó emlékezõtehetségemmel és értelmemmel vitathatatlanul mindenkit túlszárnyaltam”. 41. Haggajt. Azok a kijelentések. 47 bBaba Batra 12a. hogy történetírónk prófétai elhivatottságot tulajdonít magának.” (Toszefta Szota 13. jSzota 24b. Jóllehet Josephus a hagyománynak megfelelõen maga is állítja. mégpedig a farizeus irányzat szellemében”. amilyen nem volt attól az idõtõl. 481–482. 291. „19 éves koromban elkezdtem nyilvános szereplésemet. hogy Júdás Makkabeus halála után „nagy üldözés folyt Izraelben. hát azért. hogy „Isten maga szólott hozzá”.43 s az utolsó prófétákat. Tudniillik… elõre látta a jövõt és elõre hirdette is. ám egész nemzedéke méltatlan rá. 121. Zekarját és Maleákit követõen megszûnt a prófétaság Izráelben – ha másért nem. I. 137. Josephus például I. 11. miszerint „tekintélyes nemzetség sarja vagyok. Budapest: Osiris. „még alig voltam 14 éves fiú […] mindenki magasztalt. i. „a 24 papi rend legelsõ osztályából”. „rendkívül nagy mûveltségre tettem szert. hogy alaposabb törvénymagyarázattal útbaigazítsam õket”. ám Önéletrajzának túlzott visszafogottsággal aligha vádolható részei kivételesen nem a magamutogató gõg repetitív megnyilvánulásai. hiszen – úgy tûnik – ennek „objektív” alapjai vannak.A diadalív árnyékában 277 Jóllehet Josephus Flavius szimpatikus vonásait illetõen erõsen megoszlanak a vélemények.) 46 Misna Pirké Abot 1.” Antiquitates 13. 10. s „megkapta a prófétaság adományát. õsi papi családból származom”.) 45 Vermes Géza (1995): A zsidó Jézus. hogy „a próféta másodlagos funkciói”45 megmaradtak. mert a mostani nemzedék egyszerûen méltatlanná vált erre44 –.42 nos ezek a papi származására. aki méltó a szent lélekre [rúah ha-kódes – tudniillik a prófétát a szent lélek ihlette]. hogy „megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata”. könyve ugyancsak úgy tudja. s ezt teljes joggal teheti. és a fõpapok és városunk elõkelõi minduntalan felkerestek. ámde – a rabbinikus felfogás eszmeiségével összhangban – maga is vallotta.1. 44 „Egy égi hang (bat kól) így szólt: akad valaki köztetek. rendkívüli teológiai képzettségére és a kor legfelkészültebb irányzatához való csatlakozására utaló kijelentések egyértelmûen azt sugallják. 43 Josephus 1984.3. Johannes Hyrkanos fõpappal kapcsolatosan hangsúlyozza. Budapest: Gondolat. mint a sajátos metaforikus jelentést hordozó „együgyûek és kisdedek”47 valamennyien „az utolsó 42 Josephus 1964a. 8.27). hogy az utolsó próféta megjelent körükben” (1Makk 9. . 135. „királyok sarjadéka vagyok”. Ekkor mindenki az idõsebb Hillélre tekintett. (Josephus Flavius [1966]: A zsidók története. bSzota 48b. 300.46 a Tenakh-kommentárokat készítõ Targumok szerzõi éppen úgy. A „Szanhedrin férfiai”. A Makkabeusok I.

„megjósolta a jotapataiaknak. A nevezetes jóslat a Talmudban is olvasható. 5.34) közli Vespasianussal. és maga élve fogságba kerül”. Az elsõ Temp- 48 Toszefta Szota 13. 50 Vö. 8. 401–402.48 Nem véletlen Josephus Flaviusnak az a hallatlan elszántsága. mindig felsõfokon számol be. ám – felettébb különös módon – itt Jokhanan ben Zakkaj nevéhez kötõdik (bGittin 56b).6) és Cassius Dio is beszámol (66. még az Isten kétértelmû kijelentéseit is meg tudta fejteni”. 250–251. (21) 3: 368–377. álmában „Isten feltárta elõtte a zsidók küszöbön álló pusztulását és a római császárok sorsát”. hogy az õ történelmi tanúságának abszolút garanciája. (1974): Prophecy and Priesthood in Josephus. „megszállta az Isten lelke”. hogy császár lesz. az égi hang (bat kól) közvetítése által jutottak üzenethez”. aki Vespasianusnak megjövendölte. errõl Suetonius (Vespasianus 5. hiszen csak egy király keze rombolhatja le a Templomot”. (1982): Josephus. mint az Örökkévaló. Isten az õ lelkét választotta. 255. amelyet aztán elõzékenyen elvégez maga Josephus.4). „jól ismerte a szent könyvek jövendöléseit”. In: History and Theory. hát az leszel. W . hogy „ha nem te vagy a király. Szorosan a kérdésrõl: Van Unnik. 391–392 stb. hogy 47 napi ostrom után az ellenség kezére jutnak. Haggaj. Josephus. (25) 2: 239–262. hitelességének legfõbb forrása nem más. „a földnek. Ami a Vespasianus-jóslatot illeti.49 De a nyomaték és végsõ bizonyosság kedvéért szerzõnk elõszeretettel hasonlítja magát és küldetését az elsõ hurbán elõestéjén fellépõ Jirmejáhuhoz (Jeremiás). In: Journal of Jewish Studies. Heidelberg: Lambert Schneider. (1978): Flavius Josephus als historischer Schrifsteller. tudtunkra adja.9. i. a mindkettõjüket ért számtalan atrocitásra. III. Zekarja és Maleáki halálát követõen. amint a szent lélek (rúah ha-kódes) eltávozott Izráelbõl. hogy „értett az álomfejtéshez.278 Gábor György próféták. J.2.1. 49 Josephus 1964b. Jeremiah and Polybius.50 Mindenesetre az analógia ugyanabban a „történelmi tényben” válik leginkább nyilvánvalóvá. mintegy bizonyítandó. . Cohen. „hogy hirdessem a jövendõt”. de mint prófétáról. amellyel történeti munkájában rendre saját profetikus vonásaira igyekszik emlékeztetni olvasóit. m. 406–407. Josephus 1964b.351–354. aki önmagáról harmadik személyben. továbbá õ volt az. Blenkisopp. Jokhanan ben Zakkaj Jesája próféciája nyomán („Libanon egy hatalmas keze által dõl majd el” – Jesája 10. a tengernek és az egész emberiségnek ura”. 256. Sh. ahogy a helyzetét megérteni nem akaró környezet viseltetett Jirmejáhu vagy Josephus iránt – szinte kínálják kettejük kísértetiesen hasonló profetikus szerepének összevetését. s a párhuzamok – akár kettejük szenvedéstörténetére is gondolhatunk. amelyben egyúttal Isten gondviselõi szerepérõl is félreérthetetlen képet alkothatunk.

s mint tanú.53 A „nem tényorientált” bibliai történetírás transzcendens értelmét az események legkorábbi kommentátorai. 3. a második hurbán. s amelynek eseménytörténetét õ rögzítette. 8. amikor Yerushalmi. 400. 417.) 54 Yerushalmi 2000.”54 A helyzet valójában az. ha sokan rendre kétségbe vonták a megadott jelentések eredetiségét és isteni jellegét. Budapest: Atlantisz. és a második Templom lerombolása. A történelemben Isten szándéka valósul meg. a próféták próbálták megragadni. és JHWH saját szavának (memra) a próféták szájába való helyezésével tette azt megkérdõjelezhetetlenül hitelessé. m.A diadalív árnyékában 279 lom lerombolása. hogy az események elbeszélésével egyúttal az Izráel múltjából ismert elbeszélõ hitvallásnak adjon hangot. Josephus Flavius jelzi a fordulópontot. A történelem leginkább egy etikai vagy exegetikai tanításnak lett a szolgálólánya. s ennek értelmezését végzi el a történetíró-próféta: azaz a tanúbizonyság önmagában érdektelen. az elsõ hurbán.51 A történetíró saját munkájának hitelességét annak isteni legitimitásával. (Bultmann. i. m. 419. 268. amelyet Jirmejáhu jövendölt meg. s ezért felfoghatatlan. A zsidó hagyományban a történetírás mindig is kommentár volt. i. 6. . Amikor Izráel szá- 51 Josephus 1964b. m. amelynek várható bekövetkeztére Josephus figyelmeztetett. hatszáz év eltéréssel ugyan. okai és következményei felé irányulnak. Ugyanis minden történés jelentést hordoz. Mint „nagyobb dolgok hírnöke”52 a jövõt elõre látja. de egyaránt áb hó 9-én esett meg. amikor tárgyként szolgál az értelmezés számára. Rudolf [1994]: Történelem és eszkatológia. önnön profetikus szerepének elõtérbe állításával és hangsúlyozásával próbálta elvitathatatlanná tenni. hogy „a zsidó történetírás ezért nem tudomány a görög értelmében”. még akkor is. 250. hanem az események számbavétele a történelem menetének egy transzcendens nézõpontból való megfigyelését és Izráel népe részére szükséges „lefordítását” jelentette elsõsorban. ennélfogva a történelem profetikus kommentárjai – a hermeneutikai gesztus – a mindenkori isteni beavatkozások formái. ám akkor válik jelentõssé. leltárszerû megörökítésének igényébõl fakadt – szemben a görög gyakorlattal –. módjai. 28. hogy a zsidók „szelektív” történetírása nem a történelem pedáns. 4. miszerint „a bibliai kánon lezárulta után a zsidók gyakorlatilag nem mûvelték többé a történetírást. 53 Bultmann ezért mondja. elküldetett. 34. 255. amúgy kiváló könyvében értetlenségének ad hangot. s amelynek lefolyását õ maga meg is örökítette. 52 I.

hogy munkája során követte Vespasianus és Titus följegyzéseit. s írását nem igazolta szemtanúkkal. . hogy Agrippa király 62 levélben igazolta írásának hitelességét. hogy – ugyanezen a helyen – szerzõnk cseppet sem a gondviselõi szándékra és az isteni tekintélyre hivatkozik. mintegy önnön alkotásának hitelességét bizonyítandó. minthogy létezett egy másik – mára elveszett – történeti munka. valamint azzal is eldicsekszik. hazudozással vádolva õt. Megtudjuk ugyanis. s hangsúlyozva. közli továbbá. amikor Izráel „kiköltözött” a történelmi jelen sodrából – azaz a második hurbánt követõen –. 527. 56 I. A megmerevedett és befejezettnek tûnõ történelem csak egy másik aspektusból. mint az értelmezett és újraértelmezett törvények és elõírások teljes rendszere. ha egyáltalán az idõ fogalmának még érdemes bármilyen jelentést is tulajdonítani. hogy egyesegyedül ez a mûvem legyen az õ tetteinek egyetlen hiteles forrása. hanem más. hogy „Titus császár azt kívánta.55 Ám.280 Gábor György mára megszûnt a „jelen”. éppen úgy. nagyon is földi hatalmasságokra utal. továbbá a prófétának (azaz önmagának) tulajdonított közvetítõ (és nem újat alkotó) szerepébõl adódóan állítja. még ha elfogadjuk is Josephus súlyos kritikáját.56 A papból és hadvezérbõl történetíróvá szelídülõ és indifferenciálódó. Josephus Flavius tehát eme felsõbb nézõpontból tekintve. Josephus Önéletrajzának egy helyén a részletekre is ügyelve pocskondiázza történetíró társát. hogy történeti munkája támadhatatlan. a „már meglévõ” történelem is a folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyát képezte. sõt saját kezû aláírásával rendelte el mûvem kiadását”. amelynek szerzõje egy bizonyos tiberiasi Justus volt. ámde mindenképpen a történelmen kívülrõl. vagy azon túlról láttathatja önmagát. hogy annak kérlelhetetlen hangneme kizárólag a történelmi hûség és objektivitás iránti elkötelezett kiállás folyománya. s feltételezzük. s önmagát profetikus hajlamokkal megáldottnak kikiáltó Josephus önapologetikájának oka sejthetõ ugyan. 524. s az események megjelenítése hiteles. hogy csak több ezer esztendõ múlva köszönt majd be) már valamennyi nép számára a történelem radikális végét és egy teljesen új idõszámítás kezdetét jelenti. s a következõ „pillanat” (amely „földi években” mérve lehet. de nem árt tudatosítani: a próféta 55 Josephus 1964a. nem hunyhatunk szemet afölött. 524–528. hogy a harcokban nem vett részt. m. Ennek hangsúlyozására Josephusnak jó oka lehetett.

Mindenesetre jó okunk van feltételezni. Az álpróféták ezzel szemben manipulatív szándékoktól vezérelve. s ez olykor a próféta egész személyiségének az isteni akarathoz való alkalmazkodását kell. A hagyomány szerint egykoron Judás Makkabeus társai a templom megszentségtelenített oltárát lerombolták. hogy a földi eseményeket vegye számba és kíséreljen meg rendet teremteni a történelem gomolygó kuszaságában. aki majd megmondja a teendõket” (Makkabeusok 1. és köveit egy arra alkalmas helyen elrejtették. könyve 4. „míg próféta nem támad. avagy egy-egy zsarnok kegyetlen tervének végrehajtóiként. hogy jelentse: beszéde és tevékenysége ezáltal lesz valóságos imitatio Dei. hanem isteni elhivatottság. mindaddig. A prófétálás nem emberi hivatás. ám a történetíró – ha sokszor csak egy-egy pillanatra is –. hogy azok a kövek Josephus Flavius fellépését követõen is a rejtekhelyükön maradtak. .46).A diadalív árnyékában 281 folyamatosan az Istenre szegezi a tekintetét. puszta önös érdekbõl a legkülönfélébb módon próbálják meg az isteni üzenetnek az „érthetõségét” összekuszálni. de elfordítja onnan.

pontosabban „szövegszerûség” összefüggése. vagy inkább ezen túl. Olyan gondolkodásra utal. Aquinói Tamás. illusztrálni. hiszen számos skolasztikusnak nevezett teológus szerzetes volt a késõbbiekben is. vagy éppen egy-egy ábrázolás keltette képzet közvetlen hatása. század végén Ferencz Sándor Tanulmányom tárgya a monasztikus és a skolasztikus1 gondolkodásmód viszonya. Semmiképp sem egymást kizáró ellentétpárról van szó. ám egyértelmû és bizonyító erejû megnyilvánulását. Ockham. Gregorius Ariminensis stb. A monasztikus–skolasztikus jelzõpár használata azonban rövid magyarázatra szorul. (Köszönettel tartozom Borbély Gábornak ezzel kapcsolatban tett értékes megjegyzéseiért. szükségképpen kapcsolódik a szóbeliség és az írásbeliség jelentõs irodalmú általános problémájához. amely már mentálisan is többé-kevésbé szövegszerû. amelyre általánosságban az írásbeliség térhódítása és az érintettek gondolkodása közötti kölcsönhatásként lehet hivatkozni. Esettanulmányban mutatja ki a folyamatnak egyik 11. „Szóbeli karakterû írásbelisége” is többnyire ezt a komplex élményt igyekszik rögzíteni. a gondolkodás általános szintjén is a racionális. század második felének filozófiatörténetében. sõt a legjelentõsebbek szinte kivétel nélkül azok voltak (Albertus Magnus. még szûk körû. a látvány. Elõbbi nem egyszerûen a szerzethez tartozás tényét fejezi ki. Az elemzés külön em- . grammatikai és dialektikai szerkesztettségre törekvést fejezi ki. Azt a kolostori közösségekre a kezdetektõl jellemzõ intellektuális attitûdöt jelöli. Racionális argumentációjú „írásbeli karakterû szóbelisége” pedig a fortiori az.2 1 A skolasztika rendkívül szerteágazó és túlterhelt fogalom. A skolasztikus attitûd ezzel szemben. amely hit és érzelem harmóniáját a kommunikáció „multimediális” élményében igyekszik kifejezni. Ennek érdekében olyan jelenséget vizsgál meg a 11.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Ebben fontos eszköz lehet tekintélyek vagy példázatok felidézése mellett a hangzás. konkrétan a skolasztikus filozófiai attitûd és az írásbeliség. századi filozófiai mûben fellelhetõ. Duns Scotus.). érdemi reflexiójára itt nincs mód.) 2 A téma egésze. bár közvetlenül nem erre irányul.

ehhez terminusokat és fõképp autoritásokat válogatnia. vitathatják.) (1998): Szóbeliség és írásbeliség: A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig. írás. hogy valamit leírnak. hogy a publikusnak szánt írásos forma egyre erõsödõ rendezõ elvként jelentkezik már a mûvek megszerkesztésében és tárgyi felépítésükben is. a mû szöveggé lesz. A vizsgálódásban a rekonstruktív filozófiatörténeti szempont mellett egyszerûen megfogalmazható kérdések vezetnek: Van-e ismert filozófiai szerzõ a korszakban. hogy a kortársak ezt szabadon le is másolhatják és tovább is adhatják. Ez a hatás úgy értendõ. komponál meg valamit. Ettõl kezdve önálló életre kel és aligha módosíthatja azt többé. Utóbbiakhoz pontosításként hozzáfûzendõ. ezáltal annak linearitása és zártsága is. század végén 283 A szövegillusztráció és az elemzés a következõ megállapításokat támasztja alá: A század második felétõl a lassan. akinél valószínû az említett átmenet speciális hatása? Ha van. Ilyenkor szem elõtt kellett tartania azt a körülményt. . hogy amint „kiadja mûvét”. Budapest: Áron Kiadó. A skolasztikus gondolkodásmód felerõsödése és az írásba foglalt és terjesztett mûvek szaporodása már a monasztikus közegben szorosan összefügg. de mégis fokozatosan literálisabbá. mint szerzõ. bizonyítania vagy éppen tanítania valamit. hogy produktumát õ vagy más írásban is rögzíti. Mûvét az „érintettek” akár többször és alaposan elemezhetik majd. Annak figyelembevételével kellett például érvelnie. Többé-kevésbé pontosan idézhetik. nem egyszerûen annyit tesz. Ráadásul belátható idõn belül minden várható és nem várható következménnyel. kötetben szereplõ tanulmányokra. amelyben valaki eleve annak tudatában fogalmaz. mint az írásba foglalás „fenyegetése”. hogy szerzõje már mûve megformálásában is egy közeli. A skolasztikus gondolkodás megnyilvánulásaiban – feltehetõen nem kizárólagosan – egyre erõsödõ általános mintává lesz a szövegszerûség.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. de félre is érthetik. hogy itt a szövegszerûség. szembesülni is fog. sõt javára vagy kárára fel is használhatják. kimutatható-e valamely írásáról.és szöveghasználóbbá formálódó európai társadalom „közönsége” kezd közvetlenül is (vissza)hatni a születõ mûvekre. nem feltétlen célzott „publikálást”. Pontosan azt a szerzõi attitûdöt hivatott kifejezni. érthetik. a másolásra és „elterjedésre” alkalmas írásbeli lítés nélkül értelemszerûen támaszkodik a Nyíri Kristóf–Szécsi Gábor (szerk.

(Dér Katalin fordítása. Továbbá. A Monologion prológusában Anselmus számba veszi a mûvével kapcsolatos elvárásokat.) Budapest: Osiris. 1946–61. tehát a rögzítés. latinul: Schmitt. Nevezetesen. amely valószínûleg 1076 második felében fejezõdött be. ám eltérõ elvárásainak egyszerre kell megfelelnie. Omnia III–IV–V . Végül. hogy szem elõtt tartson? Van-e olyan reflexió az „érintett” szövegben. (1932): Zur Chronologie der Werke des hl. Nyilvánvalóan a még erõs monasztikus és a már egyre határozottabban 3 Anselmus mûvei magyarul: Anzelm. Edinburgi: apud T . Ráadásul vele kapcsolatban ismerhetünk is fontos kortársi reflexiókat.284 Ferencz Sándor megszerkesztést.). melyet a továbbiakban követünk. Több okból is. az lényegileg a tudományos publikálás máig nélkülözhetetlen körülményének – Anselmus számára ekkor még újdonságnak számító – 11. (szerk. Nelson. Fontos megállapítást tesz a ránehezedõ kettõs kihívásról. (Revue bénédictine 44. ez a mû – Anselmus több más mûvével együtt – jelentõs 11. tehát egy majdani szöveget kellett. Omnia. épp azt adja tudtunkra. amire az írásba foglalás kapcsán a szerzõ eközben reflektál.) (1968): Sancti Anselmi Cantuariensis Opera Omnia I–VI. F. mivel jelentõs filozófiai és teológiai szerzõ. századi megnyilvánulása. S. aki a kor egyik „közszereplõjévé”. amely ezt szokásostól eltérõ körülményként bizonyítja? A monasztikus tradíció és a skolasztikus gondolkodásmód kettõs kihívásának evidens módon kitett szerzõ Canterbury Anselmus. jeles egyházi személyiségévé is lett. hogy a szokásos teológiai és filozófiai elõadásokat és a kapcsolódó diszkussziók tanulságait írott mûként is rögzíteni ekkoriban még igencsak ritka vállalkozásnak tûnik. a lezárás.5 Anselmus külön is kitér a leírás. S. Ezt egyértelmûen bizonyítja. századi filozófiai szövegünk. 5 Anselmus mûveinek legtekintélyesebb kronológiája: Schmitt.) támaszkodhatunk. mert szentéletû szerzetes.4 Teológiai-filozófiai elmélkedések írásba foglalásának körülményeit bemutató esettanulmányként a szerzõ elsõként közreadott mûve. másrészt.3 Egyrészt. F. a továbbmásolhatóság és az ezzel szorosan összefüggõ autorizálás problémájára. 322–350. Anselm von Canterbury. a Monologion kínálkozik.) 4 Az ontológiai istenérv közismert korabeli vitájára és fõleg a terjedelmes levelezésre (Op. hogy majdani mûvének a szóbeli és az írásbeli megformálás sajátos. Mindenekelõtt. (A továbbiakban Op. Canterbury Szent (2001): Filozófiai és teológiai mûvek I. . a skolasztika atyjaként számon tartott prominens tudós. hogy a mû elején.

Martin (1956): Die Geschichte der scholastischen Methode.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. de az egész korai skolasztika prológusaként is szolgálhatna. éhség ostromolta. köt. A karolingok rövid életû „rend”-je utáni zûrzavarban csak lassan eszmél rá Európa. a monasztikus és a skolasztikus gondolkodásmód – akár egész életmûvét tekintve is – egyaránt jellemzõ maradt rá. Anyja. A normannok letelepednek. értelemszerûen inkább a kolostor falain kívüli karriert szánná jó tehetségû. század végén 285 jelentkezõ skolasztikus követelmény kettõsségének spontán tudatosításáról van itt szó. kifosztottnak tûnõ. Ekkoriban ez egy lombard–burgund határon fekvõ. nemcsak az egész életmû. amelyben azonban van katedrális és apátság is. hogy szerzetes kíván lenni. A „SZERZÕ” Anselmus nevezetes esztendõben. anyja viszont egy grófi család (Maurienni grófok) távoli rokonságához tartozó. Apjának egyáltalán nem tetszik ez. a szentéletû Ermenberga halála (1050) után tovább mérgesedik ellentéte apjával. inkább leszálló ágban lévõ nemesi családban nevelkedik. ezért is költözik a longobárd apa Aostába. a magyarok felveszik a keresztséget. A Monologion prológusa azon túl. mígnem 1056 körül 23 évesen végleg el is hagyja a szülõi házat. Burgundiához tartozó. egyetlen fiuknak. járványoktól szenvedõ. Apja longobárd származású nemes. I. 7 A 1033-as esztendõ Krisztus halálának ezredik évfordulója. Közepesen tehetõs. hogy világos megfogalmazása a kortársak formálódó és egyre erõsödõ írásbeliség-igényébõl adódó új kihívásának. Aostában némi bárói örökséggel bíró istenfélõ asszonyság. éhezõ és félelemben élõ Európát mutat. hogy az anya társadalmi rangja a meghatározóbb a családban. 6 Grabmann. Az utolsó nagy éhínség az ezredévi apokalipszis egyik zárójelenete volt Európában. a szaracénokat is sikerül távol tartani. Lassú fejlõdés kezdõdik. és jelenti be. Berlin: Akademie-Verlag. Bár Grabmann6 az elsõ igazi skolasztának. hogy túléli a millenniumra várt világvégét. 258. nem különösebben jelentõs város. gyéren lakott és mégis túlnépesedett. Anyagi és szellemi kincseik révén a túlélés bárkái voltak eme nehéz idõkben az európai kolostorok. . 1033-ban7 született az észak-itáliai Aostában. Valószínû. a skolasztika atyjának nevezte el Anselmust. Az ezredforduló egy szegény. Az ifjú Anselmus 13-14 éves kora körül jelzi elõször bizonyíthatóan és komolyan vehetõen a kolostori élet iránti vonzalmát. bûntudattól áthatott.

Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tourban mûködõhöz hasonló hírnévre. Lanfrancus legismertebb mûve az Eukharisztia természetérõl Berengariusszal folytatott vita Az Úr testérõl és vérérõl (De corpore et sanguine Domini). Megkérdõjelezte például magát a transsubstantiatio (átlényegülés) tényét. Páviában és Bolognában tanult és a bencés rendbe lépett. akivel a távolság ellenére is sokáig bizalmas és bensõségesen spirituális kapcsolatban maradt. Lanfrancus. A történet folytatását jól ismerjük: Lanfrancus halála után az évekig tartó invesztitúraharc idején végül 1093ban Anselmus lesz Canterbury második és még viszontagságosabb hivatalú érseke. Vilmos (1087–1100). a kolostor apátja Anselmust teszi meg perjellé. Becben az újonnan alapított kolostori iskolának húsz éven át (1042–1062) volt a vezetõje. de máris igen híres Bec kolostori iskolájában köt ki. Véleménye szerint az így „használt” filozófia sokat segíthet a hit igazolásában is. Amikor 1063-ban Lanfrancus elhagyja a kolostort (1069-ig Caenbe megy). . Közben II. kísértetiesen követte hivatalaiban. Ebben a kolostori iskolában tanít akkoriban a jeles és méltán híres tudós. Henrik és a pápák invesztitúra-huzakodásai közepette a hivatali idõ. hogy mesterét. A dialektikusok élén Touri Berengarius a „per omnia ad dialecticam fugere” elvével mindent – még az Oltáriszentség misztériumát is – a dialektika bonckése alá vetett. majd rövidesen mesterének tanácsára és ajánlásával 1060-ban be is lép a rendbe. veszélyességük folytán egyáltalán nem is használhatók a hit dolgaiban. mindenekelõtt a hittitkok feltétlen tiszteletben tartását hirdette. Végül 1059-ben egy szintén normandiai. illetve I. 15 évig marad ebben a tisztségben. Tudjuk. mivel akcidenciákat érintõ változás hiányában szubsztanciális változás sem lehetséges. azaz. 1078-ig töltötte be ezt a tisztséget. Lanfrancus közben az újonnan meghódított angolszász területek „normannizálásának” jegyében lett Hódító Vilmos (1066–1087) alatt 1070-tõl egészen 1089-ben bekövetkezett haláláig Canterbury elsõ viszontagságos hivatalú érseke. amikor is a kolostor alapító apátjának halálával õt választják a kolostor új apátjává. majd egy ideig a normandiai Avranches-ban tartózkodik. hogy a misében a consecratio (átváltoztatás) során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változna. mely szerint az emberi tudományok eredendõ fogyatékosságuk. Utóbbiak fõ elõharcosa a remetébõl ostiai püspökké lett szent.8 Anselmus itt folytatja tanulmányait. 1010–1089) lombardiai. Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsõséges felfogását. következésképpen e területrõl számûzendõk. a kortárs Petrus Damianus (1007–1072) volt. Becben Lanfrancus a dialektika és a filozófia „óvatosabb” használatát. és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is. a Herluin apát által nemrégiben alapított. 8 Lanfrancus (kb. valamint a gyakori számûzetések és menekülések aránya bizony ez utóbbi javára billen.286 Ferencz Sándor Ezután három évig Burgundiában és Franciaországban járja a kolostorokat.

még szintén a nyolcvanas években. Evidensnek tûnik. Gergelye” volt.11 9 IV . majd pedig. ám nem alaptalan az a föltételezés. Anselmus egyik Marmutier-ben élõ bencés szerzetestársa az „esztelen nevében” Liber pro Insipiente címen megírja nyolc pontból álló bírálatát a Proslogion istenérvére. A Monologiont szinte azonnal követi a Proslogion (1077). hogy Gaunilo kritikája talán épp egy nagyon is patkolt „antidialektikus” kritikát testesíthetett meg. hogy 1060-tól. január. amely jól láthatóan nagyjából perjelsége idõszakával esik egybe.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. meditációkat és leveleket találunk. írásba foglalt és szövegként is gondozott mûnek tehát a Monologion tekinthetõ (1076). az egyház 1494-ben avatja szentté. Bizonyítatlan. Számunkra ebbõl a téma szempontjából legfontosabbnak az a tény tûnik. tehát a rendbe lépés kezdetétõl egészen 1076–1078 körülig. amelyek mindenekelõtt rendkívül szisztematikusak. Henrik Canossa-járása. a De Libero Arbitrio (Az akarat szabadságáról) és a De Casu Diaboli (A sátán bukásáról). hogy ezt az idõszakot jelöljük meg Anselmus skolasztikus „fordulatának” egyértelmû kezdeteként. Jól megjegyezhetõen éppen egybeesik az invesztitúraharc legjelentõsebb eseményeivel. 10 Gaunilo. . alapkérdéseket hivatottak tisztázni. 1077. hogy épp a polémia hatására – olyan dialógus formában írt meglehetõsen szabatos mûvek születnek. azaz a Monologion és a Proslogion megszületéséig. Anselmus ekkor 43 éves és már nyilvánvalóan érett tudósa volt a Szentírásnak és az egyházatyáknak. 1078–1079) nem sokkal – nagyon valószínû. hogy késõbb. 11 A sorban valószínûleg elsõ volt a De Grammatico (A Grammatikusról). Anselmus életének ezt a szakaszát a korábban megfogalmazottak értelmében a kimondottan monasztikus korszaknak tekintjük. a Proslogionhoz kapcsolódó polémia után10 (kb. Erre Anselmus tíz pontban válaszol is. bõ másfél évtizeden át csak imádságokat. a De Veritate (Az igazságról). ám egyházi-politikai ügyekbe veszõ életútjának dacára tucatnál több kiváló teológiai-filozófiai traktátust be is fejezett. Legalábbis a szokásos kronologizálás szerint. A MÛ MINT „SZÖVEG” Az elsõ közreadott.9 Mindezt erõsíti. század végén 287 Anselmus 1109-ben Canterbury érsekeként hal meg. Egyháztörténeti jelentõségét tekintve a „szigetországi katolikus egyház VII. és alapfogalmakat.

ezek szóbeli varázsáról lásd szintén: Southern 1963. Omnia III. Anselmus filozófiai és teológiai mûveitõl eltérõen az imádságokat széles körben olvasták és másolták. amely korábban csak szóban létezett. Vö. az ésszerû érvelés kényszerítõ szükségszerûsége (necessitas rationis) is igazolja röviden. A Study of Monastic Life and Thought 1059–1130. Southern (Edinburgh. 29–30. A szöveg bensõ megformálását jól illusztrálja az oratio 9. ed. Ezzel bizony nem egyértelmûen a tradicionális monasztikus attitûdöt föltételezi róluk. és Op. amelyet nekik élõszóban. Vita Anselmi.13 „Amit e meditáció leírásának formájául meghatároztak számomra”. folytatja egyértelmû szabadkozással. Omnia I. R.288 Ferencz Sándor Vegyük sorra a Monologion prológusának megnyilatkozásait. Miközben Anselus verbáról és corról beszél. Cambridge: Cambridge University Press. 41–42. Eadmer a Monologion és a Proslogion írásba foglalását látszólag azonos terminusokban írja le. uo. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. a gondolat(menet) rendületlenül mens és intentio irányába halad. Ad Sanctum Petrum. Op. Vegyük észre. I. Hangsúlyozza is késõbb még egyszer. 35–38. hogy azt a néhány gondolatot. 7. még Southern. tehát. beszélgetés közben kifejtettem az Istenség lényegérõl és más. Ez a „közönség” ugyanakkor megjeleníti az egyszerû szerzetesek igényét is. 30. szintén a szerzetestársak elvárása szerinti. és az igazság fénye (claritas veritatis) is mutassa nyilvánvalónak”. W . legalábbis egy részükrõl. hogy a „világos stílus” (plano stilo) mellett legyen minden „közérthetõ elõadásmódban. amit az egyes vizsgálódások végkövetkeztetése állít. ezzel összefüggõ kérdésekrõl elmélkedvén…”12 – foglal írásba egy olyan meditációt. hogy „semmit ne a Szentírás tekintélye (auctoritas Scripturae) fogadtasson el benne. 49–54. W . hogy a Szentírás tekintélyére való hivatkozás mellõzése mellett az ésszerû érvelés erejét és az igazság fényét feltûnõ hangsúllyal a „közönség” igényeként fogalmazza meg. R. nevezetesen.. Ez „nem is a téma súlyának vagy az én képességeimnek felel meg” – szabadkozik is rögtön mai szemmel már-már álszerénynek tûnõ óvatossággal Anselmus. egyszerû gondolatmenettel” (vulgaribus 12 Anzelm 2001. hanem mindannak igazát. (1963): Anselm and his Biographer. hogy ez számukra „a meditáció egyfajta példájaként (exemplum)” szolgálhasson. 1962). hogy a mûvet át. 13 Monologion prológus. c. Mégpedig azért.meg átnézvén sem talált benne semmi olyat. hogy csak rendtársainak unszolására – akik „gyakran és kitartóan kérleltek. . Ebben elõször is azt adja tudtunkra Anselmus.

hogy mondandóját bástyázza jobban körül az isteni tekintélyekkel (divinis auctoritatibus accingenda). Az összhang valóban annyit jelent 14 Egyik elsõ Monologionnal kapcsolatos Lanfrancusnak szóló levele szerint (Ep. hogy amennyiben nem találja megfelelõnek. 17 A már említett Rainaldus apátnak címzett 83. nemhogy valamely bástyázó „nevesített” citátumát vagy parafrázisát. A tanítómester ítéletei iránti feltétlen és alázatos bizalmat14 azonban annak masszívan ókonzervatív változtatásokat követelõ intellektuális megnyilvánulásai miatt15 hamarosan felváltja az eltökéltség. ha elém bukkannak”. Op. század végén 289 argumentis simplicique disputatione) elõadva. levél. s hangsúlyosan a „publikálás” okán. Canterbury Szent Anzelm teológiája és filozófiája. hogy Anselmus állítja: semmi olyat nem mond. levelekben fordult „atyjához” és mesteréhez. hogy ne röstelljek mégoly együgyû. „ami ne lenne összhangban a katolikus atyák és elsõsorban Szent Ágoston írásaival”. . mint a 83. levélbõl tudhatjuk. A planus. a vulgaris és a simplex így együtt összes jelentésárnyalatával inkább a szívre. mert az adott megformálásban még sohasem hallottuk azt. Budapest: Szent István Társulat. Hogy a kettõs elvárásból valójában melyik is okozott nagyobb fejtörést Anselmusnak. Op. Említettük. Fõleg. nehéz lenne egyértelmûen megválaszolni. hogy nem lehet semmit sem pusztán azért elvetni. semmisítse meg és tartsa távol a nyilvánosságtól. Omnia III.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. 72–78. 207–208. s azt írja neki. nevezetesen. de legalábbis nem a kifinomultabb értelemre és az érvelésben is járatosabb elmére apellálást fejezi ki. Omnia III. 15 Például. hogy mûvét mégis a prológusban kinyilvánítottak szerint adja majd közre. Meglehet. Ezenkívül azonban a nagy tekintélynek a nevét sem találjuk a mûben. az ekkor már canterburyi érsek Lanfrancushoz. általánosságban tanácsolja. 72) még címmel sem látta el a szerény „mûvecskét” (opusculum). 16 A Monologion keletkezési körülményeiben kitûnõen eligazít: Dér Katalin (2001): Szépséges értelem. ha hozzávesszük. 193–194.17 A mû lényegi vonását illetõen tehát Anselmusban a ratiót követelõ „új közönség” igénye gyõzedelmeskedik az auctoritashoz formálisan ragaszkodó régiek felett.16 Ezután fogalmazza meg nagyon határozottan a számára egyértelmûen elvetendõ konzervativizmus formáját. hogy épp az utóbbi? Mindenesetre tudjuk. hogy a derék fráterek még „azt is óhajtották. már-már ostoba ellenvetésekkel sem szembesülni. hogy a Monologion szövegével kapcsolatban. A probléma lényege a mû (a szerzõ) Augustinushoz fûzõdõ viszonyában kiválóan megragadható.

Emellett semmiképpen sem az a szándék vezérelte. Sokkal inkább a skolasztika alapvetõ intellektuális attitûdjének megnyilvánulása. vagy nem emlékszem. 1993. amirõl esetleg hallgattak.18 És pontosan ilyen értelemben szerkesztette az említett két mûvet azok segédlete gyanánt. akik „alázattal törekednek érteni. 29. tulajdonképpen a szó szerinti értelmében vett „tradíciót” (tradere=átadás). hogy megkísérelje kijavítani a nagy elõdöket. hogy olyasmit mondjon. valamikor 1092 szeptembere elõtt befejezett mûvének hatodik fejezetében. hanem összhangban van azokkal”. A belsõ dialógusok során a szentírási és patrisztikai õsforrás (auctoritas) sommázata lehet így „szöveggé”. és új szövegek megalkotására sarkallja õket. mint Augustinus. amit nem olvastam. amit szilárdan hisznek”. hanem az. Pontosan ezt is kérik tõle. hogy talán „olyasvalamit állítok bennük. illetve Op. akkor nem a Biblia elvetésére. Omnia II. Amikor tehát rendtársai kérésének eleget téve azt állítja. Másként fogalmazva. de ami nem mond ellent tanaiknak.19 A kulcsszava ennek a jól ismert meghatározásnak a megértés. Az „értelem kényszerítõ ereje”. hogy álláspontját egyáltalán nem a Szentírás tekintélyével kívánja alátámasztani (auctoritate scripturae penitus nihil). 28.290 Ferencz Sándor Anselmus számára. A megközelítést világossá tette a Levél az Ige megtestesülésérõl. a mentális szöveg legyen híd ratio és auctoritas között. 6. amit egyháztanítóink nem tudtak. 20–21. c. (Epistola de incarnatione Verbi. 18 „Ha olyasvalamit állítok bennük. uo. Ezzel Anselmus nyilvánvalóan értelmezésre. hanem hogy elmondjam. Márpedig a hagyomány ápolásának nem éppen monasztikus reflexe ez. Canterbury Szent (1993): Levél az Ige megtestesülésérõl. Itt azzal kezdi. .) 19 Anzelm. Ugyanazt mondja. hogy olvastam volna másoknál – nem mintha olyasmit tanítanék. Itt megismétli elkötelezettségét a Monologionban és a Proslogionban szereplõ „szentírási tekintélyt mellõzõ ésszerû érvelés” mellett. amit rosszul mondtak. hogy olyan problémákat is boncolgasson.) Budapest: MTA Filozófiai Intézete. amelyek nem igazán keltették fel az õ érdeklõdésüket. Anzelm. vagy amirõl éppen hallgattak (tacuerunt). de következetesen mellõzi a tekintélyére való egyszerû ráhagyatkozást. vagy kijavítanám. Op. még mielõtt ténylegesen írásba foglalnák. amit azok nem tudtak (nescierunt).) (Dér Katalin fordítása. az idézéses „argumentációt”. megvitatásra. Omnia II. hogy olvastam volna másoknál”. amit nem olvastam. hogy ésszerû argumentálásban harmonizál nagy elõdje gondolataival. hanem a bibliai szövegek egyszerû olvasatán és elemzésén túlmutató logikusabb és absztraktabb szövegértelmezés kísérletére célszerû gondolnunk. vagy nem emlékszem. In: Miért lett Isten emberré? (Religio Könyvek.

Szöveg létrehozásával pedig – tágabb értelemben: minden írott nyelv alapján megformált diskurzussal – akarva-akaratlan „ésszerû”. hogy nem azon van. neki csak követnie kell. lehetõvé válik a valódi teológiai diskurzus. Összefoglalva: Korábban a meditáció témáit köznapi beszélt nyelven (usitato sermone colloquendo) „élõ adásban”. nem más. Végül. és át is adhatná magát a szövegek racionalitásának. Az emberi értelem mutatja ebben az esetben az utat. Éppen úgy. ha óhajtaná. „racionálisan” jut olyasminek a belátására. aki képes magáévá tenni a szövegre vonatkozó módszertant. A régi és az új szövegek kölcsönösen támogatják egymást: az egyik elfogadott. ahogyan általában véve a szóbeliség összekapcsolódott az írástudatlansággal. de még- 20 Anzelm 2001. legalábbis az adott szöveges racionalitás normáinak megfelelõ produktumhoz közelítünk. nyilvánvalóan õ. hogy elméjét azon dolgok kutatására irányítsa. 50. Mivel ahhoz a rationis necessitas logikáján keresztül jut. hogy Anselmus számára azért még egyértelmûen úgy tûnik. mint ennek a szövegnek a rendezõ elve. Az ésszerû megokoláshoz vezetõ verbális folyamat során viszont valami olyasmit foglalunk szavakba. század végén 291 amire hivatkozik.20 Anselmus számtalanszor hangsúlyozza. akinek természetesek az efféle megkülönböztetések.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. A pusztán konvencionális beszéd a témában. ami minden lényeges vonatkozásában már szöveg. aki képes elõre látni az írott produktumot. A logikus érvelés a tudományos kultúrának a megfelelõje. Mindössze arra lenne szüksége. Anselmus felfogásában is irracionalitás és racionalitás a strukturálatlan és strukturált nyelv tükörképének tekinthetõ. Hangsúlyozandó. aki így halad. aki azonban. . hogy fölébe kerekedjék a szentírási tekintélynek. a másik pedig megalapozott igazság. Ráadásul Anselmus nem filozófusként szólal meg. amelyekben természetszerûleg öröme telik. amit „az ésszerûség híján” figyelmen kívül hagyott. úgymond. A lényegi különbség ebben is az egyszerû meghallás vagy elhívés és a logikus gondolkodás meggyõzõ ereje között van. hanem közönséges hívõként. teológiai színezetû populáris kultúra. meg is válhatna az érvelés beszélt nyelvi formáinak esetlegességétõl. Anselmus ebbõl adódóan olyasvalakinek a szerepét is betölti a mintaként szolgáló „saját magával folytatott társalgásában”. hogy valódi szóbeli diskurzussal kell kezdõdnie minden teológiai vizsgálódásnak.

Az írott produktumnak tehát mindenekelõtt koherens egésszé kell lennie. Brian (1983): The Implications of Literacy. hanem sokan mások is le21 Vö. Az „elõkelõ” latin pedig szükségképpen minden használó számára idegen nyelv. Ebben a helyzetben a nemzeti nyelvek – még azok is.21 Ez az írásbeliség természetesen a latin írásbeliséget jelenti. akik erre ösztökéltek – írja –. akik nem tudtak latinul írni(!). Az egység és a koherencia aligha negatív kicsengésû követelményének értékelésénél azonban föltétlenül körültekintõnek kell lennünk. Az írásba foglalással Anselmusnak egyetlen értekezéssé kell gyúrnia. hogy nemcsak említett testvéreim.292 Ferencz Sándor iscsak a szerzetesi közösségben fejtegette. és egységes érveléssel kell összekapcsolnia mindazt. New Jersey: Princeton University Press. Most azonban gondolatait az említett elvárások szerint írásban kívánja rögzíteni (meditationis exemplo describerem). hiszen orálisan nem az anyanyelve senkinek. ha azt századokon át milliónyian használták. A minta (exemplum) kifejezéssel Anselmus másolatra. átiratra vagy sajátos értelemben levonatra is emlékeztet. amelyek rendelkeztek valamiféle kezdetleges írásbeliséggel – nem is lehettek kifejlesztve absztraktabb és analitikusabb gondolatok kezelésére. hogy amit leírtam. Princeton. csakis azok ismerik meg. . A stocki értelemben. ha „szövegben” beszél. bár ilyet aligha gondolhattak a középkorban. igazán jelentõs és határozottan reflektált körülménye a másolás és a rendkívül gyors terjedés. hiszen akkor is textuális világot jelenített meg. miképpen. Brian Stock véleménye szerint a középkori írásbeliség legártalmasabb következménye éppen az az elképzelés volt. amire korábban egymástól független vizsgálódásokban jutott. Természetesen akkor is. 31. amely szerint az írásbeliség ismérvei azonosak lennének a racionalitás kritériumaival. „Bár az a remény vezetett a munkában. a par excellence „ártalom” volt. beszélték(!). Ismeretlen is maradt mindazok számára. mégis reményemen kívül és nem is tudom. A „PUBLIKÁLÁS” A Monologion másik. úgy esett. Stock. Written Language and Models of Interpretation in the Eleventh and Twelfth Centuries. hogy a skolasztika pedig kiváltképpen textuális világ. Mondhatjuk.

Megjegyzendõ. 22 Anzelm 2001. reményemen kívül. autorizálása. hanem sokan mások is. csak annyit kért még Anselmus. sokat segít mindannak megértésében. A „sokan mások” is épp azt jelenti. egyszerre két szinten lehet olvasnunk. aki a mûvet lemásolja. 41. A terjedést az érdeklõdés.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. Az egyik a kész szöveg és az olvasóközönség viszonyára irányul. m.”24 A „KÖZÖNSÉG” A szövegrészt. hogy a mû (Anselmus) „szelleme” ezzel kiszabadult a palackból. a kompetencia (mindenekelõtt nyelvi és fogalmi) és fõleg a „hozzájutás” formálja. ha késõbb esetleg a saját véleményével ellentétes állítást talál. Az értekezés kedvezõ fogadtatása mindezek után akár kellemes meglepetés is lehetett.”22 Mondhatjuk. de a valamennyire célzott „publikálás” esélye is eltûnni látszik. a másik Anselmus saját írásmûvet alkotó eljárásával kapcsolatos.” (I. 44. akiknek a követelésére nyilvánosságra hoztam. . vagy a „szerkesztõi példány” is bestsellerré lett. hogy aki megtekinti ezt az Elõszót. hogy már a „kézirat”. A szokatlanul gyors terjedés bizonyítékát találjuk a mû keletkezéstörténetében egészen korainak számító Lanfrancusnak írt ajánlásban is. hogy nemcsak azok akarták. az esetleges félreértésekbõl adódó fölösleges vitákat elkerülendõ. zárt és kontrollált terjedés. hogy bárki. milyen szándékkal és módon kerültek mindezek tárgyalásra. Legvégül pedig. ha elõbb megismeri. és nem csupán elolvasni. önmagában a terjedés nem egyértelmûen szinonimája a kedvezõ fogadtatásnak. elõszónak tegye a saját szándékát kifejezõ említett részt csakúgy. nem ítél majd elhamarkodottan. század végén 293 másolván a maguk számára írásomat. amelyben Anselmus saját törekvéseit körvonalazza. azon fáradoztak. amit itt olvasni fog. hogy a korban egy mûnél a „siker ”.) 24 I. 23 „E munkácskának. Ezért is lett olyan fontos a kezdetben jelentéktelen mûvecskének titulált kézirat szerzõi utógondozása. 43. az lett a sorsa. hogy hosszú idõre megõrizzék azt az emlékezetnek. mint a fejezetek rendjét jelzõ tartalomjegyzéket. de lemásolni is. hogy nemcsak egy biztonságos. Még azt is gondolom. „Úgy vélem ugyanis. m.23 Mai szóhasználattal azt mondhatnánk.

mint a tudós szerzõ maga. akikrõl elmondható. Más módon megfogalmazva: kétféle közönségrõl beszélhetünk.294 Ferencz Sándor A kettõ közül az elsõt lényegesen könnyebb megragadni. aki egyedül a gondolkodás útján nyomozza. Másrészt. Egyrészt. . akivel Anselmus saját elméjében. valamint reális és fiktív hallgatósága közötti közvetítõként is hat. 25 Uo. A fenti interpretációban Canterbury Anselmus egyike azon szerzõknek. hogy ki van téve további vitáknak. azaz. mivel azt mondja. Föltételezhetõ. tulajdonképpen a közönséggel folytatott köznapi társalgást racionalizálja. „nemesíti” logikailag koherensebb diskurzussá. A kolostorbéli hallgatóság feltehetõleg kevésbé volt mûvelt és jártas az érvelésben. hogy azt a tanultabb és tanulatlanabb szerzetesek közötti szakadék áthidalására gondolta ki. A formálódó szöveg tehát közvetítõként mûködik a szerzõ saját elméjében zajló diszkusszióban. Az elmebéli szûkebb körû „hallgatóság” inkább a hagyományos szóbeliséget jelenti. hogy elõször fogták fel egészen modern értelemben az olvasóközönséget. hogy mindezt „olyan valakinek a nevében adom elõ. amely elméjében mintegy a potenciális olvasóközönséget reprezentálja. a másik fiktív. Ugyanakkor az írottá formálódó szöveg a szerzõ. A fiktív közönséget megint kétféleképpen értelmezhetjük. A valóságos közönséget értelemszerûen mindig a rendtársak alkotják. A Monologion megszerkesztése során Anselmus valójában az élõ hallgatóságot (quiddam fratres)25 cserélte föl az olvasóközönségre (quis hoc opusculum voluerit transcribere…).26 A második sokkal összetettebb. Anselmusnál a szövegalkotás mégiscsak alapvetõen reduktív folyamat. s rendre ez hívja életre az írott szöveget. Éppen ezért Anselmus „exempluma” felfogható úgy is. képletesen szólva: beszédbe elegyedik. hogy létezzék egy sokkal szélesebb körû „hallgatóság” is. önmagával vitázva…”. elméjében a szavak sajátos mentális szöveget alkotnak. kompetenciája és szándéka nagyon eltérõ lehet. kell. amelyeknek színvonala. Az írásba foglalt mûvet nyilvánvalóan gyakorlati használatra szánták. míg a szélesebb közönséget már íráshoz kötõdõnek kell feltételeznie. 26 Uo. Az egyik valóságos. Ez a már említett exemplum meditandi követelménye. adott valamilyen képzeletbeli társalkodó. mégpedig olyanoknak.

és természetesen szó és szöveg. Kortárs szövegek tömeges megjelenése mindenképpen új dimenziót jelent. építészetben. materiális és spirituális. Ezekkel rendre szembe is állították a helyi. . mintaadóként fölhasználván. képmás és eredeti. azt mindenképpen érzékelhetjük. azaz az írott nyelvet. zenében. Hugo de Sancto Victore például sugallja. logikai és retorikai kódjukat megfejtik. a közismert és népszerûbb. Gondoljunk ugyanakkor a szinte komplementer jelenségnek tekinthetõ misztikus és egyáltalán nem „szövegszerûségtõl” mentes áramlatokra. de paradox módon el is szigetelhet egymástól egyes megközelítéseket. Az írásbeliség dominálta magasabb kultúra és a már említett személyes szóbeli tradíció jellemzõ vonásai érezhetõbben kezdenek elkülönülni. és persze a filozófiában egyaránt. tehát az alapvetõen személyes és „szóbeli karakterû” tradíciókat. század végén 295 KITEKINTÉS Az írásbeliség terjedése nem egyszerûen a szokásos-hagyományos és az új. s nemcsak összekapcsolhat. Ismerõs dichotómiák folyamatos erõsödését vehetjük észre: látható és láthatatlan. amelyeket egyszeriben értelmezhetnek. A jelentés különféle megnyilvánulásaira kezdenek úgy tekinteni. századra közvetett vagy közvetlen módon formális nyelvek kezdtek kifejõdni a kultúra számos területén. irodalomban. Olyan helyzetek is elõállhattak. amelyben jó szövegek közt a derék literátus fokozatosan elidegenült az Istennel folytatható verbális és interperszonális kommunikáció korábbi „paradicsomától”. mûveltebb tradíció viszonyában hoz lényeges változást. Ha a rendkívül kimunkált teológiai metaforákra többnyire meg is süketültünk már. mûvészetben. Egyre erõsödik az írott kultúra hatása. hanem fokozatosan alapvetõ differenciálódást eredményez magukban a tudományokban is. hogy a latint. Közismert. a 12. mihelyt grammatikai. mint jelek és szimbólumok sorozataira. hogy mennyire felhasználják az új kulturális univerzumot teremtõ szellemi erõket. egyre több gondolkodó kezd el jelentéstanon töprengeni. hogy épp kifinomult intellektualizálással és racionalizálással és az ehhez igazodó cselekvések révén õrizheti meg az ember az Istennel való tisztán spirituális újraegyesülés lehetõségét.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. a megszokott. Ahogy a szövegre vonatkozó elemzés fokozatosan általános módszertanná kezd fejlõdni. A korábban soha nem tapasztalt mértékû szöveges kommunikáció egyre szabatosabb és differenciáltabb.

29–30 és 85–89. Le Goff. sõt néha kényes témákat is tárgyaló önálló szövegek terjedése. Pontos értékelésként. Kapcsolódnak-e fogalmaink szavai valami valóságoshoz. lásd Mathon. L.–Constable. Massachusetts: Oxford University Press. (1982): The Renewal of Theology. úgy újulnak meg és szaporodnak a teoretikus igényû konfliktusok is nyelv. Értelmiséginek lenni foglalkozás.27 A monasztikus és skolasztikus gondolkodásmód nem feltétlenül kötõdik intézményi határvonalakhoz. J. szövegek és a „valóság”. G. Cambridge. amint a realisták föltételezték. amint erre mondjuk Abaelardus látszik utalni. sõt társadalmi szerep kezd lenni. Amint a tudós közönség megszervezõdött. szembeállítva a szerzetes collatiójával – jegyzi meg Chenu –. Értelemszerûen a fentebb elmondottak mind a monasztikus. hanem a célját is. Gérard (1967): Jean de Fécamp theologien monastique? La normandie bénédictine au temps de Guillaume le conquérant (XI siècle). hanem tanítja azt. Lille. 68–87. Vajon mi a valódi funkciója: egyre kifinomultabb meditatív dialógus saját bensõnk és Isten között. Leclerq. avagy csak „szófuvalom” lennének. 28 Vö. hogy ettõl kezdve ugyancsak fellendül majd a különleges. 486. azaz a szöveg objektív tartalmának megmutatásá- 27 Vö. Eltérõen a keleti „bölcs férfiú”-tól és a kora középkori bölcstõl. mind a skolasztikus attitûd körülírásaiként fölfoghatók. R. század már tanúja a katedrális iskolák és a születõ egyetemek tanár. hogy a lectio mindenekelõtt exegézist jelent. Közismert. „Ha jellemezni kívánjuk a skolasztikus tanítómester lectióját. (szerk.296 Ferencz Sándor Amint erõsödik az írott kultúra hatása. miként például Szent Bernát állította.): Renaissance and Renewal in the Twelfth Century. miként a nominalisták állították? A lejegyzett ismeretek halmozódása és rendszerezhetõsége értelemszerûen veti föl magának a tudásnak.és diáklétszáma tekintélyes megnövekedésének. a realitás viszonyát illetõen. századtól megjelenõ értelmiségi nem személyében testesít meg egy (tan)tárgyat. a 12. In: Benson. . akkor azt mondhatjuk. Jacques (2000): Az értelmiség a középkorban. az ismeretnek nemcsak a mibenlétét.28 Ugyanígy ez derül ki egy-egy személy szöveggel kapcsolatos attitûdjébõl is. avagy logikailag védhetõ koherens állítások megalkotása a megismerhetõrõl. Budapest: Osiris. a tudás elvont eszméje is fokozatosan elkülönült az egyéni értelmezéstõl. A 12.

344. Supplementband I. In: La théologie au douzième siècle. század végén 297 ra törekvõ interpretációt.”29 A szerzetesek körében pedig. Vrin. szubjektív elemet. I. emlékeztet rá Leclerq. Geburtstag Clemens Beaumker gewidmet von seinen Schülern und Freunden. Marie-Dominique (1957): Les magistri.Írásbeliség és formálódó skolasztika a 11. de (1913): Dialectique et dogme aux Xe–XIIe siècles. Quelques notes. 77.: 79–99. La „science theologique”. Münster: Aschendorf. a szintézis mindig tartalmaz személyes.). Leclerq 1982. 30 Vö. A dialektika melletti és elleni álláspontok rövid áttekintésére lásd Ghellinck. Paris: J. ami további reflexiók kiindulópontját biztosítja. J. (Beiträge zur Geschichte der Philosophie des Mittelalters.30 29 Chenu. köt. . Festgabe zum 60.

a természettörvények mibenlétére. tekintettel arra.1 A határozat tartalmaz egy prológust. Pierre [1906–1913]: Études sur Léonard de Vinci. Heinrich–Chatelain. vagyis egy új fizika megalkotására késztette (vö. a legfontosabbak metafizikai. 1913–1959. köt. . valamint ennek függelékeként egy olyan listát. Ezek az állítások javarészt filozófiai problémákkal kapcsolatosak. 543–558. Duhem. valamint az elkülönült szubsztanciákra vonatkoznak. Paris: Hermann. hogy a természettudósokat egyes fizikai és kozmológiai problémák nem arisztoteliánus megoldására. a természetfilozófiaiak az égre és az égitestekre.2 A metafizikai tételek Isten megismerhetõségére. Émile (1889): Chartularium Universitatis Parisiensis. 13. Az elítélõ határozattal kapcsolatos historiográfiáról lásd: Bianchi. természetfilozófiai és morálfilozófiai kijelentések. Bergamo: Lubrina. ceux qu’il a lu et ceux qui l’ont lu. Isten attribútumaira. és az egyik legjelentõsebbnek tartott dokumentuma Étienne Tempier párizsi püspöknek. Histoire des doctrines cosmologiques de Platon à Copernique. A határozat egyik hatása ennek megfelelõen az volt.Természetfilozófia. az elsõ e tematikus rendet. 411–412. szexualitás Andreas Capellanus De amoréja az 1277-es elítélõ határozatban Borbély Gábor A középkori filozófia és tudományosság történetének egyik legtöbbet elemzett. I. 6. valamint az emberi lélekre és annak képességei1 Denifle. az anyagi világ tulajdonságaira. a második az eredeti listát követi. 2 A tételek eredeti sorrendje nem követi az általam bemutatott. Paris: Hermann. Paris: T . a világ teremtésére és örökkévalóságára. köt. hogy a határozatban elítélt tételek közül számos az arisztotelészi természetfilozófia téziseit reprezentálta. 66). március 7-én Párizsban kibocsátott határozata. Luca (1990): Il vescovo e i filosofi. A továbbiakban az egyes tételekre két számmal utalok. amelyben 219 állítás található. valamint Le système du monde. az egyetem korábbi kancellárjának 1277. teológia. Pierre Duhem szerint az 1277-es elítélõ határozat révén született meg a modern tudományosság. a szakirodalom bevett tematikus fölosztásán alapuló szisztematikus rendet. 2.

1270-es elítélõ határozatának esetében is így volt is. Budapest: Ikon Kiadó. amit Hugo de Santalla. Paul (1920): Mémoires scientifiques. (Philosophes médiévaux.3 Elítél továbbá a püspök minden olyan írásos formában fellelhetõ szöveget („libros. században arabból latinra. vagy „a jósok tevékenységét. .) Berlin–New York: Walter de Gruyter. Aquinói Szent Tamás (1993): Az értelem egysége. Toulouse–Paris: Ed. Jürgen (1976): Papst. amely a kor mércéjével mérve is ortodoxnak számított. akik e tételek bármelyikét „tantételként elõadják. 9–10. Hissette. 6 Vö. beleértve e tételek elítélését s azon személyek kiközösítésének kilátásba helyezését. amelyek a fekete mágiával foglalkoznak. szexualitás 299 re. hogy „kiközösítõ határozatunk érvényét mindazokra kiterjesztjük. röpiratokat tantétellé teszik vagy hallgatják […]. Jahrhundert. könyveket. s elítéli azokat. amely arab nyelven hagyományozódott. egymással explicit vagy implicit ellentmondásban levõ tételek kerültek a listába. akik az említett tekercseket. lásd ehhez Bianchi 1990. XXII. 31. rotulos. 85–86. Kijelenti továbbá. avagy bármi módon védelmezni merészelik. A Tabula smaragdina a görög–egyiptomi hermetizmus gondolatkörébe tartozó alapvetõ alkímiai munka. seu quaternos”). 314. az „alkimisták bibliája”. az igaz hittel és a jó erkölcsökkel nyilvánvalóan ellentétes dolgok” tárgyalására kerül sor. A szöveg fennmaradó harmadában a püspök két.és zárószavaival pontosan azonosítható könyvre referál. Privat. 403–409. Budapest: Mûvelõdési Minisztérium. (Redl Károly [1987]: Az 1277-es párizsi elítélõ határozat. a morálfilozófiai állítások pedig az emberi akarat természetére. 4 Redl Károly fordítása. Ortsbishof und Universität in den Pariser Theologenprozessen des 13. A két. a démonok megidézéseit vagy a lélek veszedelmére történõ ráolvasásokat tartalmaznak. IV . In: Die Auseinandersetzungen an der Pariser Universität im XIII. T . Jahrhunderts. teológia. vagy amelyekben ilyen és ehhez hasonló. Roland (1977): Enquête sur les 219 articles condamnés à Paris le 7 mars 1277. Miethke. a második pedig egy földbõl való jóslással foglalkozó könyv. A szöveg elsõ kétharmada a határozat függelékében található tételekkel kapcsolatos kijelentéseket tartalmaz. 18 és 43. (Miscellanea Mediaevalia.”4 A határozat függelékében megjelenõ teoretikus anyag inkonzisztens. Hissette szerint 33 ilyen van. azonosítható könyv közül az elsõ Andreas Capellanus De amore címen ismert könyve. az úgynevezett Tabula smaragdina latin fordítója fordított a 12.6 Tudnunk kell to3 A szöveget részben publikálták a következõ kötetben: Tannery.5 ezen túlmenõen a határozat több olyan állítást is tartalmazott. A határozat prológusa – ha nem tekintjük a bevezetõ és záró formulákat – 367 szóból áll. kezdõ. nemkülönben meghallgatóikat is”. Vö. Ez már Tempier püspök korábbi. valamint a „jó” és a boldogság mibenlétére vonatkoznak.Természetfilozófia.) Louvain–Paris: Publications universitaires.) 5 Vö.

8 Egy párizsi kézirat (Nat.12 7 Vö. 314. „latin averroistáknak”. 2. hogy a listában szereplõ tévedések. hanem egyes bennük található állítások szabadon elõadott változatai. 9 Ezeket a szakirodalomban „averroistáknak”. amelyeknek a szerzõje ma már sok esetben nem azonosítható. A proposito della nuova edizione delle Quaestiones in Metaphysicam di Sigieri di Brabante. lat. amelynek egyik lapján valaki vaskos fekete vonásokkal áthúzta az általa gyanúsnak ítélt részeket. fol 68) például a Contra Segerum et Boetium hereticos megjelöléssel utal az elítélt tételekre.”) A kortárs Jacobus de Douai azt írja egy helyütt. 31. 32. amelyek az elítélõ határozat által érintett vagy vélhetõen érintett szerzõktõl származtak. többeket eltávolított a filozófiától. 471b): „Plures de illis articulis transierunt non consilio magistrorum. . 47. valamint „radikális arisztoteliánusoknak” is szokták nevezni. Siger de Brabant (1981): Quaestiones in Metaphysicam. amit több másik kézirat is követ e tekintetben. Texte inédit de la reportation de Vienne. általában nem pontos idézetek ezekbõl. tudatlansága és ostobasága. Bianchi 1990. 131–132. 316–317. amennyiben forrásuk a fennmaradt kortárs szövegekben egyáltalában azonosíthatónak tûnik.) (Dunphy. Miethke 1976. Frankfurt am Main: Minerva. 21. hogy a szillabusz hatása a filozófiára katasztrofális: az a represszió. Siger de Brabant és Boëthius de Dacia tanításai ellen irányulhatott a határozat. (Édition revue de la reportation de Munich. Luca (1985): „ Velare philosophiam non est bonum”. 3. sed capiositate quorundam paucorum. William szerk. d. Hissette 1977. Míg a lista megszületésének a módja és tartalma már a kortársak közül is többek ellenérzését váltotta ki. s nem a magiszterek tanácsának alapján került bele a határozatba. 11 Vö. 12 Erre találunk példát Siger de Brabant Metafizika-kommentárjának egyik kéziratában. hogy az általunk ismert korabeli filozófusok9 közül mindenekelõtt a párizsi egyetem artes fakultásának két magisztere. irigysége. A filozófiatörténészek egyetértenek abban (s ezzel a kéziratos szöveghagyomány tradícióját követik8). amely (dacára annak. 4391.) Louvain–Paris: Editions de l’Institut supérieur de philosophie. a.10 Az 1277-es elítélésnek (amely pusztán lokális érvényességgel bírt) a hatása is zavaros volt. 11–12. q. 10 Bianchi 1990. In: Rivista di storia della philosophia.300 Borbély Gábor vábbá azt is. Lásd még: Bianchi.11 addig mások egyszerûen olvashatatlanná tettek olyan kéziratokat. Hissette 1977. 86. például Aegidius Romanus (1968): II Sent. hogy a lista létrejöttében jelentõs szerepet játszott a cenzorok rosszindulata. Vö. hogy a filozófia az ember által megszerezhetõ legnagyobb tökéletesség) filozófusokat ebben az idõben érte.7 Az 1277-es elítélõ határozat olyan filozófiai és teológiai állításokat ítélt el. Vö. 11–12. s jelzi azt is. 40: 255–270. Vö.” („Ezen elítélt tételek közül több is egyesek önfejûségébõl. A cenzúrázott kéziratoldal kópiáját lásd Aquinói Szent Tamás 1993. elnyomás. Hissette 1977.

amelybõl korábbi szerzõk szövegeit törölték ki. teológia. amit az artes fakultás tagjai közül bárkik. de tanítványai között voltak olyanok. Kurt [1989]: Aufklärung im Mittelalter? Die verurteilung von 1277. 6286). M. amennyiben az adott problémával kapcsolatos érvek egy részét õk adták elõ. lat. és egy meghatározott oktatási formára. 17: 223–248. hogy kikre vonatkozik a meglehetõsen homályos „nonnulli Parisius studentes in artibus” („néhányan azok közül. A második („disputare”) már lehet technikai jellegû kifejezés. Elõször is nem világos. hogy miközben (vagy esetleg: azáltal. amelyben – többek között – Adelard de Bath 12. De mit érthet Tempier azon. amennyiben bizonyos állítások megvitatására utal. die Verurteilung richte sich gegen die Lehrer der Artistenfakultät […]” (Flasch. bármilyen körben megtehettek. sõt mi több. M. valamint azt állítja. hogy „Der Bischof sagt. 250. D’Alverny.14 Az érintettek tevékenységére Tempier oly módon utal. (1949): Un témoin muet des luttes doctrinales du XIIIe siècle.Természetfilozófia.) Leiden–New York–Köln: Brill. század elejérõl származó Quaestiones naturales címû mûve esett áldozatul. In: Texts and Contexts in Ancient and Medieval Science.13 A prológus szövegének értelmezésével kapcsolatban számos nyitott kérdés van. Mainz: Dieterich. (1997): What really happened on 7 March 1277? Bishop Tempier ’s Condemnation and its Institutional Context. H. (Studies on the Occasion of John E. Hissette. hogy megjegyzi: „veszik maguknak a bátorságot. A disputa legfontosabb szereplõje a mester. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. tudniillik az egyetemi disputára utal. hanem teológiai állításokat is 13 Így például ismert egy olyan párizsi kézirat (Nat. túllépik saját fakultásuk határait? A triviális olvasata ennek az volna. Roland (1983): Une „duplex sententia” dans le „De amore” d’André le Chapelain? In: RThAM. Hissette „membres de la faculté des arts”-ról beszél. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket adjanak elõ és vitassanak meg az iskolákban (tractare et disputare presumunt)”. M. Tractare et disputare: a két kifejezés közül az elsõ („tractare”) általánosabbnak tûnik. Ed. 14 Lásd ehhez: Thijssen. L. . de föltehetõleg nem csak a magiszterekre. by Edith Sylla and Michael McVaugh. J. szexualitás 301 de ismeretes egy olyan kézirat is. hiszen rájuk az egyértelmûbb „magistri in artibus” kifejezéssel utalna Tempier. vö. hogy saját fakultásuk határain túllépve […] nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. akik komoly szerepet játszottak a vitában. Kurt Flasch azonban a következõképpen fordítja a szóban forgó szakaszt: „einige Lehrer der freien Künste zu Paris”. hogy nemcsak filozófiai. hogy ezt semmi sem támasztja alá. 92 és 57). Murdoch’s Seventieth Birthday. akik Párizsban a szabad mûvészetekkel foglalkoznak”). 99. hogy) ezt teszik. teljes joggal. Azt gondolom. Vö.-Th.

ami viszont teológiai kompetenciát feltételez. ám eléggé evidens módon azt is föltételezi. Tempier szerint ezek az emberek kétszínûek és rosszindulatúak. hogy nincs elegendõ erudíciójuk ahhoz. ha filozófiai állításokat vitatnak meg. mint például Aquinói Szent Tamás. Egy ilyen állítás megvitatásának ugyanis Tempier szerint föltehetõleg feltételeznie kell annak ismeretét. hogy az értelmezés kulcsa itt a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedések” kifejezés lehet. Azt gondolom. hogy Tempier egyetlen szóval sem állítja azt. hiábavalóságokat és hazug esztelenségeket”.302 Borbély Gábor elõadnak és megvitatnak (ilyenek szerepelnek is a 219 tétel között). hogy miközben (s azáltal. hogy az állítás milyen tekintetben és mennyiben sérti a katolikus hittételeket. de Tempier szövege nem ezt mondja. Ennek megfelelõen vannak a listában olyan tételek. A 219 tétel forrásainak kutatása során – hangsúlyozza Thijssen – nagy súllyal kell figyelembe venni a görög és arab filozófiai forrásokon túl olyan teológusok munkáit (és teológiai állításait). Tempier föltételezi. világossá téve. hogy nem is kívánják megcáfolni ezeket az állításokat. csak azt. amennyiben azok nyilvánvaló módon hamisak és egyúttal ellentmondanak a hittételeknek. sõt mi több. hogy ezen állítások hamisságával és heterodox voltával az artes fakultás tagjai tisztában vannak. hogy ha egy állítás nyilvánvaló módon hamis és egyúttal ellentmond a hittételeknek („kárhozatos”). akkor annak elõadása és megvitatása a filozófusok részérõl kompetencia-túllépés. hogy hamisnak nyilvánítják az említett állításokat. hogy Tempier szerint az artes fakultás említett tagjai részérõl a korrekt eljárás az lenne.15 de még azt sem. hogy) elõadják és megvitatják a „nyilvánvaló és kárhozatos tévedéseket. hogy az artes fakultás említett tagjai a szerzõi ezeknek a hibáknak. átlépik saját fakultásuk határait. hogy ezek mennyiben tévesek. és igaznak tartják õket a filozófia szerint. hogy ezekrõl az állításokról (tévedésekrõl) ítéletet alkossanak. feltételezi ugyanis. A szöveg alapján feltételezhetõ. amelyekhez a cenzorok rövid magyarázatot fûztek. hogy simpliciter igaznak tartják ezeket. átlépik a saját fakultásuk határait még akkor is. hogy saját állításuk szerint nem képesek ezen állításokat megcáfolni. Minthogy ilyennel az artes fakultás tagjai nem rendelkeznek. s az ezekkel kapcsolatos vizsgálódásokat a teológusokra bízzák. Fontos továbbá megjegyezni azt is. hiszen Tempier részérõl plauzibilis álláspontnak tûnhet. 15 Thijssen 1997. . hanem azt. 99–101. de hamisnak a katolikus hit szerint.

ehhez hasonló nézeteire (Capellanus. I. 17 További kérdés: lehetett-e valami oka annak. a De amore elsõ két könyvében szereplõ tanításokat kifejezõ állításokat. hogy a párizsi püspök 1277-ben elítél egy olyan szöveget. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. Luca Bianchi szerint nincs szükség különösebb spekulációkra ahhoz. a Tempier-féle listában szerepel a fornicatio simplex elítélése (205 – 183: „Az egyszerû paráználkodás. Richard [1992]: Magie im Mittelalter. ha csak a házasságtörés magasztalására gondolunk a De amoréban. aki úgy vélte. Ha pedig így áll a dolog. a De amore szerzõje a testi szerelmet – melyet mûvében részletekbe menõen. hogy az ezekkel kapcsolatos szövegeket elolvassák és értelmezni tudják (lásd ehhez: Kieckhefer. valamint Andreas Capellanus egyéb. 153). Lásd még: D’Alverny. Andreas [1990]: Il vescovo e i filosofi. hogy a középkorban sok klerikus volt azok között. H. amit egyébként mûve harmadik könyvében. nem szerepel azonban olyan állítás. elegendõ. Misc. (1962): Survivance de la Magie Antique. hiszen az. 154–178. hogy a mágiával kapcsolatos szövegek között említi Tempier a De amorét? A mágiával kapcsolatos szövegek elítélése egyáltalán nem meglepõ annak fényében. München: C. hogy teljes egészében elítélje A szerelemrõl címû könyvet. hiszen õk voltak kellõképpen mûveltek ahhoz. A kutatók érdeklõdését sokkal inkább az csigázta föl.. hogy racionális cselekvõ volt. hogy Andreas Capellanus eljárása a De amoréban emlékeztet „a kettõs igazság módszerére” a latin averroistáknál. Bergamo: Lubrina. Az elsõ teória ezzel kapcsolatban Martin Grabmann nevéhez fûzõdik. Med. E talány oka mindenekelõtt maga a mû volt.-Th. amely a házasságtörésre vonatkozik. . M. akkor nem tûnik értelmetlennek feltenni a kérdést: vajon mi oka lehetett arra. s Tempier püspökrõl feltételezzük. és ezt az álláspontját egyértelmûen kifejti könyvének utolsó fejezetében. mindenekelõtt Siger de Brabant és Boëthius de Dacia) tevékenysége. Berlin: de Gruyter. W. 175). amely a szerelemrõl szól. teológia. amint arról a továbbiakban szó lesz. továbbá a határozat mellékletében szereplõ állítások és a mû között. Megjegyzem. szexualitás 303 A De amore említését az elítélõ határozat prológusában mindig is talányosnak tekintették az eszmetörténészek.”).16 és vajon miért éppen a filozófusok tévedéseivel együtt ítélte el?17 A válasz meglehetõsen kézenfekvõnek tûnik: nyilvánvalóan valamiféle összefüggés lehetett a határozatban érintett emberek (s ezen belül is az elítélt filozófusok. hogy megértsük a De amore elítélésének motivációját. egyáltalán nem meglepõ módon. így például – hogy csak a legnyilvánvalóbbat említsem – Andreas Capellanusnak a házasságtöréssel kapcsolatos álláspontját. hogy az elítélt könyv. nagy erudícióval és rendkívüli szellemességgel tárgyal – morális és fiziológiai szempontból is rossznak tartja. önmagában nem tûnik különösebben meghökkentõnek. akik elõször bizonyítottak valamilyen tételt. akik a mágia tiltott formáit ûzték. Beck. amely szemben állt a 16 S ne pusztán egyes. In: Antike und Orient im Mittelalter.Természetfilozófia. maga a szerzõ is elvet.

17: 233–239. Lásd még Steenberghen. s akiket Tempier elítélt. semmi nyoma a kettõs igazság elméletének19 vagy. Géza [1954]: Un traité récemment découvert de Boece de Dacie De mundi aeternitate. hogy kifejezetten a De amore volt az a mû. Martin (1932): Das Werk „De amore” des Andreas Capellanus und das Verurteilungsdekret des Bishofs Stephan Tempier von Paris vom 7. Miután a hagyomány szerint Tempier a párizsi egyetem artes fakultásának bizonyos magisztereit ítélte el. In: Wilpert. 22: 81–99. 24. amennyiben a 13. hogy értelmezése nem állja meg a helyét (Vö. mely tanulmány tartalmazza a kettõs igazság elméletének historiográfiájával kapcsolatos legfontosabb információkat is. hogy ilyen abszurd elméletet (hogy tudniillik két. Sajó. 2. módszerének. amelyek egyidejûleg igazak. médiévale. a kettõs igazság doktrínáját puszta legendának minõsítették. Az a forrás. amit egyébként a késõbbiek során õ maga is elismert (vö. Med. hogy Boëthius de Dacia De aeternitate mundijában (amelynek a szövegét õ fedezte fel és publikálta elsõként) megtalálta az elmélet forrását (Vö. Berlin: W . 20 Vö. Hissette. Fernand van (1974): Une légende tenace: la théorie de la double vérité. Le cas d’Étienne Tempier. századi létezésére következtettek. Misc. Louvain–Paris: Publications universitaires– Béatrice-Nauweiaerts. In: Mediaeval Studies. a szöveg alaposabb elemzése során mindazonáltal kiderült. Budapest: Akadémiai Kiadó). In: Speculum. 555–570. In: Introduction a l’étude de la philosophie médiévale. Paris: Institut Catholique de Paris. nem valamilyen elsõdleges forrás (azaz valamilyen kortárs tudományos munka) volt. s többen arra is fölhívták a figyelmet. Maurer. In: Theoria. Une texte nouveau de Boèce de Dacie. Sajó Géza 1954-ben úgy vélte.304 Borbély Gábor hittel.. Sajó.18 Grabmann álláspontjához késõbb mások is csatlakoztak. vö. 19 A kettõs igazság elmélete tömören a következõ: van olyan „p” filozófiai állítás és van olyan ¬p teológiai állítás. 21: 64. hanem Tempier elõszava. Châtillon. századi filozófus magiszterek munkásságát tekintjük. Bd. J. Paul von [szerk]: Die Metaphysik im Mittelalter. In: Archives d’histoire doctrinale et littéraire du Moyen Age. s miután világossá vált. fölmerült az az álláspont is. Texte inédit avec une introduction critique. a vulgáris filozófiatörténet-írás jó ideig úgy tartotta. amelybõl az említett elmélet 13. mint Grabmann írja. Miután azonban egyetlen fönnmaradt szövegben sem találták meg a teóriát. (1978): L ’exercice du pouvoir doctrinal dans la chrétienté du XIIIè siècle. Armand [1955]: Boethius of Dacia and the Double Truth. azután azonban elõvigyázatosan melléállították a neki ellentmondó hittételt. Pierre [1956]: La double-vérité des Averroistes.20 A De amoréban ugyanis az elsõ két könyvet alapul véve a kor módszertani kívánalmai szerint fölépített természettudományos traktátust 18 Grabmann. akiket Grabmann latin averroistáknak nevez. de Gruyter. Géza [1963]: Boethius de Dacia und seine philosophische Bedeutung. März 1277. 458–459). In: Le pouvoir. 22: 167–187). Roland (1979a): André le Chapelain et la double vérité. . Gilson. hogy azoknál a szerzõknél. mindenekelõtt 81–94. amely alkalmazza ezt a módszert. egymásnak ellentmondó állítás egyidejûleg igaz lehet) egyetlen arisztotelészi logikán iskolázott filozófus sem vallhatott. Étienne [1955]: Boèce de Dacie et la double vérité. hogy az említett elmélet bizonyára artesmagisztereknél található meg. VII: 75–79. In: Bulletin de phil. Michaud-Quantin.

A De amoréban ezért. Ezzel a hipotézissel a továbbiakban részletesen fogunk foglalkozni. Introd. valamint Hissette 1983.23 F. 315. s a fennmaradó tételekkel forrásának egyértelmû azonosításával kapcsolatban is meglehetõsen visszafogott volt. ahol Hissette azt írja. amelyben Andreas Capellanus a kinyilatkoztatott isteni törvények alapján elveti mindazt.21 A. 107–149. van (1977): Maître Siger de Brabant. Alexander Joseph. Ugyanakkor. hogy a De amore elítélése a határozat elõszavában az erkölcsöknek azzal a romlásával függhetett össze. valamint a De amore között.Természetfilozófia. 151. s ezeket Andreas Capellanus – úgy tûnik – egyidejûleg igazakként mutatja be nekünk”. 144–146.B. írja az írás egyik avatott elemzõje és kommentátora. (1946): The De amore of Andreas Capellanus and the Condemnation of 1277. 39. van Steenberghen Siger de Brabantról írott könyvében fölvetett egy további lehetõséget. 246–251. hogy nem a De amoréból származtak. 63–67. szexualitás 305 találunk olyan normatív elemekkel elegyítve.. olyan írás a De amore. s köztük természetesen az egyetemi magisztereket is. 23 Hissette 1977. F . 21 Vö. hogy sikerrel járhatnak azok a kísérletek. et Notes par Claude Buridant. Hissette 1979a. In: Med. Louvain: Publications universitaires. lássuk röviden. J. ha a harmadik könyvet nézzük. amelyek a kettõs igazság – egyébként sem létezõ – doktrínáját megkísérlik fölfedezni a De amoréban. Denomynak az alábbiakban említett tanulmányára. André le (1974): Traité de l’amour courtois. A Denomy által azonosított tételek közül R. életvitele. amelyek Andreas szerint a természetfilozófiai állításokból következnek. amit az elsõ két könyvben állított. azt tudniillik. Roland Hissette igen meggyõzõ érvekkel cáfolta két írásában is. Hissette jó néhányról kimutatta. 178-as jegyzet.) 22 Denomy. hogy okosabbnak tartja az Andreas Capellanus-mû közvetett hatásáról beszélni. J. mint arról. hogy a szöveg közvetlen forrása lehetett volna azoknak az elítélt tételeknek. Chapelain. amelyeknek esetében egyáltalában szóba jöhet a De amore mint lehetséges forrás. „jelen van a természeti és a keresztény morál. Denomy 1946-ban írott tanulmányában22 ezen túlmenõen azt is fölvetette. teológia.) Paris: Klincksieck. 132. 24 Steenberghen. hogy mi magyarázhatja a De amore 1277-es elítélését. (Vö. (Trad. s milyen összefüggés lehetett a filozófiával foglalkozó egyetemi emberek teoretikus mûködése. . amelynek forrása a De amore. hogy az elítélõ határozat mellékletében számos olyan tétel szerepel. ahol egyébként Claude Buridant rosszul hivatkozik A. hogy mit tudunk magáról az elítélt mûrõl.S. Studies. C. amelyrõl néhány korabeli párizsi dokumentum is tanúskodik. s amely érintette a klerikusokat.24 Mielõtt megvizsgálnám azt a kérdést.

In: The Journal of Medieval Latin.26 minden valószínûség szerint (annak ellenére. [1958]: The Evidence for Andreas Capellanus in Re-Examination.) London: Duckworth. 36: 578–582.29 lehetséges idõpontként még az 1230-as éveket szokták említeni. In: Chapelain 1974.) (1982): Andreas Capellanus on love. 5.27 A De amore keletkezésének idõpontját nehéz megállapítani. 4: 55–56. sz. 34. seine Minnelehre und das christliche Weltbild des 12.) Bonn: H. 29 Vö. Co. akkor ez is a 12. Az azonosítás problémáival kapcsolatban lásd Benton. Buridant 1974. Bouvier u. 26 Capellanus 1990. 49. mert ekkor említik elõször a mûvet. P .30 Úgy gondolom. Rajna.. lehetséges helyszínként pedig Párizst. századi keletkezés mellett. mint hogy hirtelen fölbukkan egy közel száz esztendõs munka. I. Buridant 1974. Uõ (1962): The Evidence for Andreas Capellanus Re-Examined Again. 28 Schlösser. kiadás. (2. (1961): The Court of Champagne as a Literary Center. G. 30 Vö. G. továbbá azt. 33–50. megvizsgálja azt. Pio [1891]: Tre studi per la storia del libro di Andrea Capellano. Azt a személyt. századi keletkezés melletti érv lehet. hogy az Arisztotelész természetfilozófiai mûveit olvasó párizsi miliõben egy generációval a keletkezését követõen elítélik. 55: 1–6). A De amore három könyvbõl áll: az elsõ könyvben. Walsch. 8–12. Az írás datálásának szempontjából kiemelkedõ jelentõsége van Andreas Capellanus két olyan utalásának. John F. hanem Champagne-ban. G. hogy Andreas Capellanus milyen módszertani mintákat követ a mûben. valamint Buridant 1974. amelyeknek magyar történeti vonatkozásai is vannak. In: Speculum. In: Studi di filologia romanza. hogy a káplán szó nem feltétlenül ilyeneket jelöl a középkorban) fölszentelt pap. A továbbiakban ennek a kiadásnak az oldalszámait adom majd meg. s a mû egyes könyveire római. 11. 11. (szerk. . például Dronke. azon belül a fejezetekre arab számokkal utalok majd. G. Claude (1974): Introduction. Schlösser 1962.306 Borbély Gábor A De amore25 szerzõjérõl. Walsch kiadása alapján idézem a De amore szövegét: Walsch. megvizsgálja a szerelem szó eredetét. amely terjedelmét tekintve mintegy kétharmada az egész mûnek. hogy a De amore az 1230-as években keletkezhetett. amelyet még csak nem is Párizsban írtak. Andreas Capellanusról keveset tudunk: õ maga a De amoréban a királyi udvar káplánjának nevezi magát. (Angolra fordította P . hogy kik között jöhet létre. In: Studies in Philology. A terminus ad quem 1238. 27 Buridant. hogy hogyan és hányféle módon eshe- 25 A továbbiakban P . nyomósabb érvek szólnak a 12. Verlag.28 A szöveg valószínûleg 1185–1187 között keletkezett. Andreas definiálja a szerelmet. Peter (1994): Andreas Capellanus. John F . Mahoney. 7. 2–3. Amennyiben helytállóak az alábbiakban részletezett megállapításaim azzal kapcsolatban. akit mi Andreas Capellanusnak hívunk és aki a De amorét írta. 152. többen azonosnak tekintetik Marie de Champagne hercegnõ Andreas nevû káplánjával (vö. 6. F. Ezekhez lásd Schlösser 1962. Dronke éppen a Tempier-féle elítélõ határozat nyomán érvel amellett. (1962): Andreas Capellanus. In: Studies in Philology 59: 471–478. Walsch 1982. Jahrhunderts. miután – mint írja – könnyebb elképzelnünk azt.

32 A szerelemnek még az a formája sem mellõzi teljes mértékben a testiséget. hogy – legalábbis a mélystruktúrája tekintetében. akkor rendkívül érdekes dologra figyelhetünk fel: úgy tûnik ugyanis. amelyek a szerelem természetére vonatkoznak. 4.): Pseudo-Aristotle in the Middle Ages. amely minden testi vágy kielégítésére tör) az „elme és a szív kontemplációja” jellemzõ.: Ryan.F . A második könyvben arról beszél. írja Andreas Capellanus. miként csökken. szexualitás 307 tünk szerelembe. In. Arisztotelész Második analitikájából. . I. (szerk. Burnett.33 Andreas Capellanusnál – az említettekkel összhangban – a regulák olyan általános alapelvek. 232. Dronke szerk. amelyet a 12. a legkevésbé sem meglepõ. a De hebdomadibusból. Tanulmányok.) 183–205. (Kandidátusi értekezés. amit mi szexualitásnak nevezünk: ha két szeretõ közül az egyik valamely véletlen esemény folytán impotens lesz. 6. s a második könyv végén fölsorolja a szerelem harmincegy reguláját. B. ismertek. In: A History of Twelfth-Century Western Philosophy. Ch.) Cambridge: Cambridge University Press. hogy az elsõ két könyvben vizsgált szerelem morális és fiziológiai értelemben rossz. tehát nem az irodalmi szöveg szintjén – az az axiomatikus-demonstratív módszer a mintája. A fizika elemei.–Schmitt. akkor nem lehetséges. A. Charles H. amelyet Andreas Capellanus amor purusnak nevez.Természetfilozófia. hogy a szerelem szerinte per definitionem testi szerelem. s mindenki számára nyilvánvaló módon minden jóság és curialitas forrásának nevezi. A módszer alkalmazásáról a fizikában lásd Geréby György (1995): Proklosz fizikája. 32 Capellanus 1990. W . szerintem nagyjából azonos azzal. teológia. 33 Lásd ehhez Lohr. fordítás és kommentár. Ch. hogy a szerelem a továbbiakban is fönnálljon. században Euklidész Elemek címû mûvének fordításából. London: Warburg Institute. és ezért kerülendõ. valamint Boëthius egyik rövid teológiai írásából. A trubadúrok hasonló morális elképzeléseirõl lásd Buridant 1974. amelyekben kimerítõen tárgyalja a szerelmet. Az elsõ két részt követõen. (1992): Scientific speculations.31 a harmadik könyvben harmincnál is több argumentum segítségével kívánja alátámasztani azt az állítást. Tárgyalja továbbá a hûtlenség kérdését. hogyan ér véget és milyen jelei vannak. In: Proklosz. Miután Andreas Capellanus a szerelmet egy materiális szubsztancia tulajdonságaként definiálja. 31 Capellanus 1990. 22. Ha az írást módszertani szempontból vizsgáljuk. University of London. hogy miként õrzõdik meg a szerelem. 54–56. miként növekszik. (P . 170. 52. s amelyre (az úgynevezett amor mixtusszal ellentétben. II. (1982): The Pseudo-Aristotelian Liber de causis and latin theories of science in the twelfth and thirteenth centuries.

hogy voltak olyanok ebben az idõben (s valószínûtlen. akik morális szempontból problematikusnak találták az egyetemi magiszterek és diákok nyilvános fellépéseit és viselkedését az egyetemen kívül. hogy van valamiféle kapcsolat a 13. hogy kiket ítéltek el 1277-ben. valamint a szerelemmel kapcsolatos egyéb dolgoknak (például féltékenység) a definícióival együtt az elmélet vázát alkotják. akkor lehetséges-e. hogy Tempier püspök ne tartozott volna közéjük). 145. 35 Steenberghen 1977.35 Ezt az állítást bizonyítja. Steenberghen 1977.34 amely arra utalt. Hissette 1977. hogy azt is legfeljebb csak sejtjük. ezeknek a magisztereknek és/vagy diákoknak a szexuális szokásairól még ennél is kevesebbet tudunk. Vajon miért ítélte el Tempier püspök Andreas Capellanus teljes mûvét az 1277-es szillabuszhoz írott elõszavában? A probléma eddigi irodalmának ismeretében – úgy vélem – három kérdésre kell választ találnunk: 1. In: Bulletin de phil. s amely az 1277-es elítélõ határozat kibocsátásához vezetett. amit addig leírt – ha nem is hamis. századi filozófusok sajátos filozófiaértelmezése („kettõs igazság” a régebbi szakirodalomban).308 Borbély Gábor s a szerelemnek. amelyek megtalálhatók Andreas Capellanus mûvében? 3. jegyzik meg. valamint Andreas Capellanus mûve között? Ami az elsõ kérdést illeti: tekintettel arra. 532 és 540–541. hogy mindaz. Vannak-e olyan tételek az elítélõ határozatban. amely a párizsi egyetem artes fakultását jellemezte. hogy súlyos kicsapongások lehettek. hogy Tempier a határo34 Denifle–Chatelain 1889. Lehetett-e valamilyen összefüggés Andreas Capellanus mûvének elítélése és az elítélt magiszterek vagy a hallgatók szexuális szokásai között? 2. 21: 69. médiévale. ami Andreas Capellanus írására oly jellemzõ (hogy tudniillik summa amatoriája részletes kifejtését követõen kimerítõen érvel amellett. 132 és 144–145. Magyarázható-e a De amore elítélése azzal a furcsa kettõsséggel. Egyes filozófiatörténészek a két dokumentumból azt a következtetést vonták le. Az 1277-es szillabusz kibocsátását azonban megelõzte két olyan párizsi irat. Roland (1979b): Étienne Tempier et les menaces contre l’éthique chrétienne. . Hissette. 318. és hogy a dokumentumokban tükrözõdõ erkölcsi züllés kétségtelenül kapcsolatban van azzal az eszmei zûrzavarral és válsággal. vö. de – morális szempontból egyértelmûen elvetendõ)? Ha igen.

hu 39 Decretum Gratiani. Megjegyzi továbbá. Nyilvánvaló ezért. C. hogy a két dokumentum láttán nyilvánvaló. s a jó erkölcsöket veszélyeztetõ destruktív morális nézetei miatt szolgált rá az elítélésre. 151. XII. hogy egyetlen szó sem esik bennük a klerikusok szexuális kilengéseirõl.38 Van mindazonáltal egy olyan rétege Andreas Capellanus könyvének.Természetfilozófia. fogalmaz Gratianus törvénykönyve. a tanulmány megtalálható az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Nyitott Egyeteme online könyvtárában. folytatja. A klerikusoknak. hogy az egyetemi magiszterek és diákok klerikusok voltak. és nem csak a doktrinális elhajlásokat. a következõ url-címen: http://openuniversity. hogy hatással lehet a magiszterek és a diákok szexuális viselkedésére. hogy a De amore elítélése azzal az elterjedtséggel. esetleg tanácsadói gondolhatták úgy). hogy tartsa magát. teológia. amelynek a mû az említett kicsapongásokban vétkes egyetemisták és magiszterek körében örvendett. s ezért említi Tempier az elõszavában a mûvet. Hissette 1979b. olvasottsággal és sikerrel függhetett össze.37 Azt gondolom. fûzi hozzá. nyár: 186–187. c. szexualitás 309 zat prológusának végén elítéli az erkölcsök romlását is. és ezzel egyben búcsút is mond a normatív szexuáletikának. 38 Vö.39 Andreas Capellanus a normatív szexuáletika szempontjából teljességgel egyetért a fentiekkel. Schlösser szerint a De amorét nem direkt doktrinális kapcsolat.phil-inst. vagy talán Tempier püspök úgy gondolhatta (vagy valamelyik tanácsadója. 37 Például Schlösser 1962. akik elmerülnek a kontemplációban és az imádságban. nem is lehet szerelmes. s minden testi szennytõl mentesen kell megõriznie magát Istennek. amely a klerikusok szexualitásával foglalkozik. 1. mégpedig az. írja. mint ilyen. hogy bizonyára kedvelt irat lehetett a 13. A klerikus. amely hatással lehetett. A sajnálatos helyzet azonban a valóságban az. vagy Hissette 1979b. q. 7. hogy a klerikus. „minden testi élvezettõl teljességgel távol kell. Borbély Gábor (1998): Bölcsesség és szex 1277-ben. hanem az amoralitás (Unmoral) köti össze a Tempier által elítélt tételekkel. hogy nem nagyon élt 36 Steenberghen 1977. 69. In: BUKSZ. . 14.36 Többen úgy vélték továbbá. bár ennek elemzésébe itt nem kívánok alaposabban belemenni. akinek hitünk szerint a katonájaként szolgál”. Rendkívül fontos szem elõtt tartanunk e tekintetben azt. „az idõbeni dolgok lármájától” mentes életet kell élniük. Klerikusnak lenni a középkori társadalmon belül elméletileg a legmagasabb rendhez való tartozást jelentette. században az artes fakultás diákjainak körében a De amore. akik ellátják az istentiszteletet. 370–371.

. hogy a késõ középkorban elsõsorban klerikusok olvasták a könyvet. Úgyhogy amennyiben egy klerikus mégiscsak úgy döntene. I. 2. Lásd még Silvestre. 9: 69. erre a kérdésre több válasz is lehetséges. „büntetés. amit a laikusok még akkor sem értenének meg.41 Egyéb jelzések is vannak arra. és persze egyúttal elleplezésére.310 Borbély Gábor még ember a Földön a test bûneitõl mentesen. hogy Andreas Capellanus gyakran használ kétértelmû kifejezéseket az erotikus tartalom fölvillantására. a klerikusok pedig. . és senki más. akkor ezt rangjának megfelelõen tegye. Paris: Champion. írja. bûnhõdés. vagy háborúzniuk) és azt. gyötrelem” jelentésû szó deklinációjával. Bowden. nyilvánvalóan az 1277-es tiltás következtében). Csak a legtriviálisabbat említem: Andreas Capellanus az írásában rendkívül gyakran játszik a „poena”. Minthogy a könyvben számos olyan gondolat vagy kifejezés van. hogy nem kell fizikai munkát végezniük. így több 40 Capellanus 1990. vö. 42 Lásd az 52. a klerikusoknak készítettem ezt a könyvet. 210. tekintve dologtalan életüket (s itt nyilvánvalóan arra gondol. még a többi embernél is inkább ki vannak téve a testi kísértéseknek. kín. és élvezetét leli majd benne. hogy milyen mennyiségû élelem áll rendelkezésükre. ha akasztással vagy fojtogatással fenyegetnénk meg õket. pontosabban átköltõ fordító.40 Rendkívül sokatmondó az adott szempontból az a megjegyzés. és nem a meglehetõsen naiv és tudatlan laikusok számára. De vajon mi lehetett az. Betsy (1979): The Art of Courtly Copulation. Drouart la Vache (aki egyébként a könyv incipitjét és explicitjét is megváltoztatta. Az a klerikus. In: Mediaevalia et Humanistica. ahogyan ezt Betsy Bowden42 egy 1979es tanulmányában kimutatta. H. amelyet a De amore 1290-es provanszál nyelvû fordításához fûz a mûvet egyébként helyenként alaposan átdolgozó. aki elgondolkodik rajta. hogy szerelmi küzdelmekbe bonyolódik (ami persze alapvetõen helytelen dolog Andreas Capellanus szerint). s ezzel kapcsolatban kövesse mindazokat a tanításokat. és ami olyan nagy élvezetet okozhatott a számukra? Nos. 36: 99–106. Robert (szerk.) (1926): Li livres d’amours de Drouart la Vache. In: Revue du Moyen Age Latin. Az elsõ az. Tudjuk azonban. jegyzetet. érteni fogja ezt a könyvet. hogy körülbelül az 1150-es évektõl kezdõdõen az „oe” és „ae” diftongusok „e”-vé olvadtak össze az írott latin szövegekben. 41 Bossuat. amelyeket õ a mûvében elõad. amit Drouart la Vache szerint csak õk érthettek meg a szövegbõl. 7. (1980): Du nouveau sur André le Chapelain.

mint az „én péniszem”. de átvitt értelemben azt is. A mondat tehát e második értelmezés szerint egy kissé megváltoztatná a jelentését. ami a nõi szeméremtestet jelenti. És minthogy õ klerikus. 104.” . hogy a szerelemben inkább a klerikust kell választani. E. amelyben azonban két szójáték is található. Ennélfogva hatékonyabbnak [potior] kell ítélnünk az õ szerelmét. H. s szûk vaginájával megkönnyebbülést hoz számomra. mint a laikusét. 45 Jacquart. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedne hervadoznom e kínok terhe alatt. 98. grammatikailag egyébként teljesen korrekt módon: „Nem hiszem. mind pedig a „penis” szó megfelelõ alakjai értelmessé tesznek egy adott mondatot.”43 Magyar fordításban: „Nem hiszem. szexualitás 311 olyan passzust is találhatni a szövegben. A nemes ember itt a következõt mondja a nemes hölgynek: „Credo […] quod tam nobilis tantaeque femina probitatis non diu permittet me poenis subiacere tam gravibus. hogy „felemel. minthogy semmire sincs oly nagyon szükség a földön. „valamennyi”. sed a cunctis me relevabit angustiis. teológia.”44 A másik lehetséges értelmezés szerint a szójátékok nem egyszerûen a szavak látszólagos jelentése. A klerikus ugyanis sokkal óvatosabb és bölcsebb minden dologban. s a következõképpen fordíthatnánk. hogy „az összes”. a „cunctus” pedig. az Írás révén tudással rendelkezik minden dologról. megkönnyebbülést hoz”. és a mélyebb erotikus tartalom oszcillálását idézték elõ az eszét és tudását megfelelõképpen használó klerikus hallgatóságban. Danielle–Thomasset. hogy megfelelõbb mértékkel kezeljen minden dolgot. csillapít. 6. ahol mind a „poena” szó. mint a laikus. hasonlíthatott a „cunnus”-ra. hogy „enyhít.45 43 Capellanus 1990. nagyobb visszafogottságot [moderamen] tanúsít önmagával és a dolgaival szemben. mint a laikust. ami azt jelenti latinul. hogy egy ily nemes és derék hölgy sokáig engedné hervadozni a péniszemet e terhek alatt. A „relevare” azt jelenti. hanem igazi gyakorlati tanítást hordoztak. Claude (1990): Sexuality and Medicine in the Middle Ages. 6. A szöveg igazi üzenete eszerint a klerikusok számára a coitus interruptus gyakorlata volt. Egyetlen példát említenék az elsõ könyv hatodik fejezetébõl.Természetfilozófia. Princeton: Princeton University Press. Capellanus 1990. valamint az a fizikai és morális önkontroll.” A francia olvasó számára a „me poenis” úgy hangzott. 73. amit a coitus interruptus gyakorlata feltételez. s kiemel szorultságomból. kiemel”. I. 44 Bowden 1979. mint hogy a szeretõ tapasztalt legyen minden dologban. s hozzászokott ahhoz. csak éppen természetesen teljességgel eltérõ értelmet adnak neki. I. 184: „Elkerülhetetlen szükségszerûséggel be fogom számodra bizonyítani.

hogy kettejük közeledése abban az esetben lehetséges. enigmatikus formában történõ elõadására. s ennélfogva – egy ideig legalábbis. 74. és csak egy pillanatig tart. és ez próbaidõnek tekinthetõ – kockázatmentesen mûvelhetõ.. . A „natura” szó („a nõ természete”) a középkorban a nõi nemi szervet is jelentette. egyáltalában nem tûnik túlzónak – az anális szex. amely tulajdonságát. Egy elõkelõ hölgy is csak megfelelõ számú próbatételt követõen választhat közembert szeretõjéül. ismerve a középkori szerzõk hajlandóságát a rejtett tartalom szellemes. az emberek úgy tartják. elfújja a legkisebb szellõ is. 47 Capellanus 1990. amelyek erejük és merészségük tekintetében fölülmúlják a fogolymadarakat. mielõtt ez reménykedhetnék a szerelmében. 106–107. A szöveg rejtett értelme a klerikusok számára az lenne. hogy létezik a szexuális kapcsolatnak olyan módja. amennyiben az alkalmasnak bizonyul rá. fejezet. az anusra tudniillik. hogy ez a merészség legfeljebb a születésüktõl számított egy évig („usque ad annum”) tarthat. minthogy „azt. ám a a hölgynek vizsgálnia kell a férfi kitartását. amely a nõi nemi szerv túloldalán található („ultra naturam”). ha a férfinak kiválóságban nincs párja a magasabb osztályokban. I. folytatódik a szöveg. amirõl tudjuk.46 A De amoréban többször is említett fogolymadár a középkori bestiáriumok szerzõi szerint homoszexuális hajlammal rendelkezik. 4. s így a rövid szöveg allúziói mind ugyanarra utalnak. amely nem hordozza a megtermékenyítés kockázatát. hogy meghaladja valamely dolog természetét”. vagy annak legalábbis egy elemét Andreas Capellanus – aki a foglyot többször is a fácánnal (latinul „fasianus”) asszociálja mûvében – sajátos módon használja ki az írás egyik szakaszában. A közember és a legelõkelõbbek közé tartozó nemes hölgy esetleges szerelmi viszonyát taglaló részben47 Andreas Capellanus arról ír. C. Az Andreas Capellanus-szövegben javasolt módszer e szerint az értelmezés szerint – ami.312 Borbély Gábor Danielle Jacquart és Claude Thomasset még ennél is tovább megy a középkori klerikusok szerelmi kultúrájának és a szöveg üzenetének elemzésében a De amore „sajátos bestiáriumának” fölidézésével. A vércsék („lacertiva avis”) között idõnként akadnak olyan egyedek. írják. könyv. túl van a természetükön („ultra ipsarum noscitur pervenire naturam”). 46 Jacquart–Thomasset 1990. ám minthogy ez tudvalevõleg meghaladja a természetüket.

11–12. amikor nem a megfelelõ szervet használják. hogy meglehetõsen egyértelmû. majd az a bûn jön. ezt a homoszexualitás követi. a házassági kapcsolaton kívül élõ emberek együtthálása. a. ami nincs tekintettel a megfelelõ szexusra. szexualitás 313 A középkorban minden olyan szexuális kapcsolat szigorúan tiltottnak számított.49 Gratianus a bujaságot (luxuria) fokozatokra osztotta. valamint a szexnek azt a fajtáját. a homoszexualitást. amelyek a közösülés módjához tartoznak. súlyosabb bûn az. C. de a közösülés módjához tartozó dolog okozza a természetes rendtõl való eltérést. ha orális vagy anális aktusról volt szó. A természet elleni bûnök között a legsúlyosabb az állatokkal való közösülés. s végül a legrosszabb. 51 IIª-IIae. 49 Persze nyilván természetes behatolással. 88. Akármit ért is Tamás az említetteken. c. folytatja Tamás. ezt követi a házasságtörés (adulterium). a természet elleni bûn (peccatum contra naturam). valamint a coitus interruptust is ebbe a kategóriába sorolja. q. A bujálkodás genusán belül a legsúlyosabb bûn Tamás szerint is a természet elleni bûn. Azon egyéb dolgok közé. XXXII.50 A sor az egyszerû fajtalankodással (fornicatio simplex) kezdõdik. 12. amely extravaginális ejakulációval zárult. 11 co. amely eltér a szeretkezés természetes módjától. 154.Természetfilozófia. majd a vérfertõzõ kapcsolat (incestus). különösképpen. még ha külön nem említi is õket. a szöveg következõ artikulusa alapján52 eléggé valószínûnek tûnik. . ettõl eltérõ. q. ami nincs tekintettel a megfelelõ fajra.48 Érdekes módon ezeknél még az inceszt kapcsolatot is jobbnak tartották. akár a nem megfelelõ eszköz (vagy szerv?) tekintetében. az állatokkal való közösülést. teológia. Aquinói Szent Tamás a Summa theologiae-ben51 a természet elleni bûn (vitium contra naturam) kategóriájába sorolta az önkielégítést. Ebben az artikulusban Tamás – Gratianushoz hasonlóan – a bujaság alá tartozó bûnöket a súlyosságuk alapján sorrendbe állítja. hogy az orális és az anális szexet. akár pedig más szörnyûséges és állati közösülési módok tekintetében. 50 Vö. a természetes rendtõl való eltéréshez vezetnek – a szö- 48 Jacquart–Thomasset 1990. mint ha valamely más. art. Ez utóbbin belül. 154. q. 52 IIª-IIae. amely a közösülés megfelelõ módjától való eltérésben áll. Decretum Gratiani. azt gondolom. 7. míg a legenyhébb a fornicatio simplex. s amelyek inordinatióhoz. A nem megfelelõ szerv („vas”: ez természetesen mindenféleképpen valamiféle üregre utal) használatának említése.

hogy nem csak ezeket. 294–304). hanem Andreas Capellanus egész mûvét elítélte. A fentiek alapján teljesen nyilvánvaló. s nem vajákosságon alapul. (205–183) Az egyszerû paráználkodás. amelyeket Tempier és a lista összeállításában közremûködõ teológusok elítélendõnek tartottak. hogy Tempier püspök és teológus tanácsadói nem biztos.53 A második problémára a következõt lehet mondani. hogy miért ítélte el még egyszer ezeket Tempier a prológusban. hozzá kell tartozzék mindaz.314 Borbély Gábor veg gondolatmenetét követve –. hogy ha a fogamzás megelõzésének a korábbiakban említett módszereit a De amore 13. amelyek a De amoréból (is) származ(hat)tak. További. vagy mondjuk a trubadúrlíra egyes darabjait (vö. még akkor is. méghozzá úgy. s ha igen. A kérdésre az egyik lehetséges válasz az. ha az „extra vas” ejakuláció a fogamzás megelõzésének a módszere. Hissette 1979b. hanem heterodox tartalmuknak megfelelõen foglalták a listába. amelyekhez hasonló állítások találhatók Andreas Capellanus mûvében (egyébként vannak). ami ejakulációhoz vezet. Az elítélt tételeket a cenzorok nem a forrásuk alapján. Ebben az esetben azonban nem világos. és ennélfogva démonizálták. Azt gondolom. Ha vannak olyan tételek az elítélõ határozatban. méghozzá azért. Ilyen tételek voltak a következõk: 1. hogy a püspök a teljes könyvet elítélje. s nem feltételezi nem megfelelõ szerv használatát. hogy azok az elítélt állítások. 53 Miután a fogamzásgátlást általában összekapcsolták a mágiával a középkorban. vajon játszhattak-e szerepet. századi klerikus olvasói képesek voltak kihüvelyezni a szövegbõl. akkor már önmagában ez a tény természetesen elegendõ kellett legyen ahhoz. . ez esetleg még arra a problémára is válasz lehet. hogy a coitus interruptus biztosan ebbe a kategóriába sorolható.54 s amelyeket a cenzorok szerint elõadtak és megvitattak a párizsi iskolákban. hogy miként kerülhetett a Tempier-féle prológusban a De amore a mágikus szövegek közé. akkor mifélét a párizsi filozófusok munkásságában. és errõl Tempier püspök is értesülhetett. megválaszolásra váró kérdés azonban. Andreas Capellanus mûve mellett egyéb forrásokat is konsziderál. vagyis a házassági köteléken kívül élõ férfinak és nõnek a viszonya nem bûn. akkor ezek nyilvánvalóan azok az állítások. úgymint a Rózsa-regényt („Roman de la rose”). hogy a De amoréból származó tézisekként azonosították ezeket az állításokat. ellenkezõ nemû emberi egyeddel történõ közösülés során történik. mert ezeket egyesek elõadni és megvitatni merészelik a párizsi iskolákban. 54 Roland Hissette az elítélõ határozatot elemzõ könyvében meglehetõsen visszafogott az említett tételek egyértelmû azonosításában.

például: Boethii de Dacia Opera. 294–304. VI. 3. Csak egyetlen példát említenék. sor: „S miután mindenki gyönyörködik abban. Gianfranco (1970): Scientia. G. azok egyértelmûen ellentmondani látszanak azon kortárs filozófusok etikai nézeteinek. In: Atti dell’Accademia delle Scienze di Torino. 4. (206–166) A természet elleni bûn. 57 Idézi Fioravanti. Green-Pedersen. ezért a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik az elsõ alapelvben s az elsõ alapelv jóságának értelmi szemléletében [contemplatio]. Jacques de Vitry például azt írja egy helyütt. szexualitás 315 2. ami az én megítélésem szerint azzal magyarázható. hogy „a keresztény hitben több minden is van. amelyben ilyen. ed. Vol. amely helyénvaló [recta]. nem él helyesen. hogy az a szerzõ álláspontját tükrözné. nincs az egyén természete ellen. a szexualitással kapcsolatos állítást illeti.Természetfilozófia. az erkölcsileg nem cselekedhet helyesen. (208–168) Az önmegtartóztatás a lényegét tekintve nem erény.56 A harmadik kérdéshez: úgy tûnik. fides. teológia. (209–181) A szüzesség nem magasabb rendû. nehogy a természetfilozófiai vizsgálódások hitbeli tévedésekhez vezessenek. N. theologia in Boezio di Dazia. aki nem ezt az életet éli. amit szeret s a lehetõ legnagyobb mértékben gyönyörködik abban. mint a tökéletes önmegtartóztatás.” A szövegrészletek a saját fordításaim. Fioravanti ebben a tanulmányban ki- . akik ellen állítólag az elítélõ határozat irányult. Egyetlen olyan filozófiai szöveg sem ismert ebbõl az idõbõl.55 Ami az elsõ négy. Ez a filozófus élete. 226–240.57 55 Vö. noha a faj természete ellen való. 1976.. S ez az egyetlen olyan gyönyör. Olyan módon végképp nem. s a filozófus a lehetõ legnagyobb mértékben szereti az elsõ alapelvet. ahogyan ezt világossá tettem. 56 Vö. (212–170) Aki a szerencse javaiban szûkölködik. az azonban rendkívül reprezentatív. Az. Hissette 1979b. amit a lehetõ legnagyobb mértékben szeret. vagy ehhez hasonló állítás szerepelne.. 104: 554–555. amit Andreas Capellanus teológus kortársai. vagyis a közösüléssel való visszaélés (abusus in coitu). 377. alapvetõ strukturális hasonlóság van a De amore és az elítélt magiszterek filozófiafelfogása között. Hauniae. Boëthius de Dacia De summo bono (A legfõbb jóról) címû írását. 5. Pars II. ami természetfeletti és szemben áll a természettel”. s ezért fölöttébb óvatosnak kell lennünk. hogy az elítélt filozófusok az 1270-es években az isteni rend és a természeti világ mélységes diszharmóniájával kapcsolatban ugyanazt az álláspontot képviselték.

142. mely szerint a teológia nem tudomány. század elsõ felének teológusai körében igen elterjedt volt az az álláspont. Petrus de Trabibus. ebbõl az aspektusból tökéletesen érthetõ. hogy – amint azt az egyik legalaposabb ismerõje írja – „nem ismer harmóniát Isten és a világ között”. vagy késõbb Albertus Magnus és Robert Kilwardby. Alexander Halensis. hogy Tempier az elítélõ határozat prológusában a teljes De amorét elítéli. 58 Schlösser 1962. mutatja. Guillaume d’Auxerre. hogy a 13. . Ezt az álláspontot képviselte többek között Richard Fischacre. s ezért a természetfilozófiai vizsgálódások módszerét nem lehet alkalmazni az isteni dolgok vizsgálata során. a De amore ugyanis tökéletesen dualista mû abban az értelemben.316 Borbély Gábor Nos.58 s ennek a mélységes szakadéknak mindkét oldala világosan megjelenik magában a mûben és a mû struktúrájában is.

majd Voltaire és Herder kapcsán utalok röviden arra. (Mester Béla [2002]: Preadamiták. hogy az emberiség közös õstõl származik-e. és különösen az a szerep. században és miként vette át az emberiség monogenezisérõl. illetve poligenezisérõl szóló diskurzus helyét a nyelv keletkezésérõl hasonló keretben folyó vita a század utolsó évtizedeiben. Ezen belül bõvebben John Locke politikafilozófiai nézeteinek a kérdésben elfoglalt (feltehetõ) álláspontjával való összefüggését tárgyalom. vagy az egyes rasszoknak különbözõ õseik voltak. század végéig terjedõ idõszakról lesz szó. amikor az újkori Európa szellemi életében komoly vitatémává vált a poligenezis kontra monogenezis kérdése. eredeti bûn. Írásom fõ részében a 17. hogy az emberiség biológiai leszármazásának mára szaktudományos kérdéssé vált problémája hogyan befolyásolta a mindenkori etikai keretelméleteket és ezeken keresztül a politikai közösségre vonatkozó nézeteket.) . Végezetül fölvetem annak a lehetõségét. 10–12: 130–138.Preadamiták. emberi szabadság Az emberiség származásáról alkotott elméletek etikai és politikafilozófiai következményei John Locke és utókora gondolkodásában* Mester Béla Tanulmányomban azt szeretném körbejárni néhány klasszikus filozófiatörténeti példa segítségével. század utolsó évtizedeitõl a 18. emberi szabadság. In: Világosság. eredeti bûn. amelyet ezek betöl- * Tanulmányom korábbi szövegváltozata ugyanezen a címen már megjelent a jelen kötet ízelítõjeként. hogy miképpen élt tovább ez a problematika a 18. hogy a napjaink paleoantropológiájában megfogalmazódó multiregionális kontra kirajzásos hipotézisek megjelenése. vagyis az a dilemma.

amennyiben létezik ilyen. a magyar kultúrában néhány irodalomtörténész és teológus. LOCKE POLITIKAFILOZÓFIÁJA ÉS AZ UNITÁRIUS TANÍTÁS ÁDÁMRÓL ÉS BÛNÉRÕL Locke szempontunkból érdekes gondolatai hollandiai emigrációja idején születtek. In: Magyar Filozófiai Szemle. Budapest: Atlantisz). összefüggésben az itt olvasott helyi és erdélyi unitárius irodalommal. 5–6: 960–980). Cambridge: Cambridge University Press. Késõbb kitérünk arra az érdekes konvergenciára. ami Locke-nak a természetes állapotban élõ ember eredeti természetére. Ezeket a szövegeket – érthetõen – általában Locke toleranciafelfogásával hozták összefüggésbe. Van azonban a tolerancián kívül egy másik.) . bizonyos tekintetben párhuzamba állítható a kora újkori elgondolásokkal. John (1969): The Political Thought of John Locke. John (1994): Resistance. széles körû tájékozottságot és elmélyülést mutató unitárius olvasmányai. Az iskola Locke-irodalmából mindenképpen megemlítendõ Dunn. s ezzel összefüggésben a szabad akaratra vonatkozó tanítása között megfigyelhetõ. az utóbbi idõben egy-két filozófiatörténész jóvoltából viszonylag széles körben ismertté váltak Lockenak a hollandiai emigrációja idejébõl származó. és nyíltan egyedül ez a felekezet hirdet teológiájában is vallási türelmet. Az iskola gondolkodásmódjának gyökereire rávilágít Huoranszki Ferenc írása (Huoranszki Ferenc [1992]: Nyelvfilozófia és eszmetörténet-írás. Pécs: Tanulmány Kiadó címû válogatás. valamint az unitárius gondolkodásnak az eredeti bûnre. Cambridge: Cambridge University Press. Dunn késõbb írt egy kisebb terjedelmû monográfiát is (Dunn. Szempontunkból a leghasznosabbnak bizonyult Marshall. vagy 1 Az iskola megismeréséhez a magyar olvasónak segítséget nyújthat Horkay Hörcher Ferenc (szerk.318 Mester Béla tenek a rájuk figyelõ laikus társadalmi reprezentációban. A filozófiatörténet-írás látóterébe viszont e kapcsolatból inkább a vallásszabadság kérdése került: Nyugaton fõként a cambridge-i kontextualisták1 mûködése nyomán. részben helyi. ebbõl következõen a társadalmi szerzõdés jellegére és megkötésének módjára vonatkozó nézetei. ahol Locke-ra hatott. hiszen a korabeli toleranciaelképzelések próbaköve volt az unitáriusok iránti türelem megléte vagy hiánya.) (1997): A koramodern politikai eszmetörténet cambridge-i látképe. Religion and Responsibility. (A továbbiakban a hivatkozott mûveknek mindig a magyar fordítására hivatkozom. részben lengyel és erdélyi eredetû. John [1992]: Locke. a politikai közösség konstituálódását tekintve alapvetõbb terület is.

ha emlékezetünkbe idézzük. (Jó bibliográfiával. hogy a munka megvolt magánkönyvtárában. Locke 1680–1681 telétõl kezdve egyre komolyabban foglalkozik az elsõ emberpár bûnbeesésének. Oxford: Clarendon Press. ahogyan a középkori keresztény felfogás a bûnbeeséssel kapcsolja össze a világi hatalom eredetét. Enyedire vonatkozóan lásd még Kelemen Miklós (1998): Enyedi György. Groningenben megjelent kiadása. emberi szabadság 319 legalábbis hathatott az unitarizmus. A rendszeressé váló unitárius teológiai olvasmányok hatása szövegszerûen többnyire nem mutatható ki Locke munkáiban.) 3 Lásd Marshall 1994.]) A mû részletei Toroczkai Máté korabeli fordításban Enyedi más munkáival együtt megtalálhatók Balázs Mihály–Káldos János (vál. hogy a hagyományos keresztény politikai gondolkodás kiindulópontja Ágoston. Locke melyik kiadással rendelkezett. Kolozsvár. némileg szerencsétlen szóhasználattal. és bûnben születettségünkkel hatalom alá születettségünket. azonban a kora modern szerzõdéselméleti gondolkodók.Preadamiták.2 az unitárius problematika iránt azonban már oxfordi éveiben érdeklõdni kezd. a kálvinival nagyjából megegyezõ álláspontjától és egyre inkább közeledik az unitárius gondolathoz. ex quibus Trinitatis dogma stabiliri solet. A mûnek van egy 1670-ben. Marshall a könyv utolsó fejezetében. egy új motívum megjelenése viszont mindenesetre valószínûvé teszi a kapcsolatot. Nem tudjuk biztosan. A Locke-ot megelõzõ gondolkodók mindegyike – elég csak a legismertebbre. vagyis azt a helyzetünket. [2. . Felfogása fokozatosan eltávolodik eredeti. (A Locke könyvtárának katalógusát kiadó Laslett és Harrison inkább a kolozsvári kiadást tartja valószínûnek. Budapest: Heltai Gáspár Kft. Marshall kutatásai szerint Locke adatolhatóan 1679-tõl kezd unitárius szerzõket olvasni. ahol a filozófus kései gondolkodását elemzi. újra inkább az ágostonival rokon felfogásból indulnak ki. Peter–Harrison. hogy a hatalommal bennünket összekötõ 2 Enyedi György (1598): Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti. Lásd Laslett. de annál egyértelmûbben „unitárius eretneknek” titulálja Locke-ot. az viszont kétségtelen. kiadás. Az eredeti bûn következtében megromlott emberi természetbõl kiinduló antropológia és az azon alapuló politikai elmélet szigorúsága ugyan késõbb. Hobbesra hivatkoznunk – éles határvonalat gondol el a természeti és a politikai állapot között annak analógiájára.3 Locke tájékozódását akkor tudjuk jelentõsége szerint értékelni.) (1997): Enyedi György válogatott mûvei. melyek sorában az elsõ Enyedi György munkája. a kiadási helyet és évet azonban bizonytalan adatként közli. Aquinói Tamásnál enyhül. eredeti bûn. különösen a 141–146. John [1971]: The Library of John Locke. az eredeti bûnnek és a szabad akaratnak a kérdésével. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion. akinek elméletében a megromlott emberi természet teszi szükségessé a világi hatalmat. fõként a protestánsok.

Hosszan és mûve más részeitõl elütõ érzelmi töltettel beszél arról. valamint az a nézete. hogy a felsõbbségnek joga van a vallásgyakorlat külsõ körülményeit meghatározni – ezek az úgynevezett „közömbös dolgok”. Azért. amit ennek következtében a világi hatalom legitimációjáról és feladatairól gondol. melyekrõl oly sok vita folyt a 17. fõként a Two Tracts on Governmentben egyértelmûen a hagyományos. viszont alapvetõ antropológiai elõfeltevésében. hogy ha nem bûnben születnénk. hogy kimutassa a világi hatalom létjogosultságát a megváltás utáni korban is. hogy Kálvin emberképében és abban.320 Mester Béla kapcsot felbontani nem tudjuk. hogy az anabaptistáknak igazuk lenne. hatását pedig tisztán szellemi természetûnek tekintik. ha Krisztussal valóban eljött volna Isten országa: ekkor valóban nem lenne már többé szükség világi hatalomra. valóban nem lenne legitim indoka a világi hatalom fönntartásának. hogy az embernek a bûneset révén megromlott természete és a világi hatalom szükségessége alapjában összefügg egymással: Kálvin érvelésébõl egyenesen következik. Locke oxfordi politikafilozófiai munkáiban. részére hivatkozik a „felsõbbség” iránti engedelmességet tanítván. utalnunk kell Hobbes érvelésének némely párhuzamára a Kálvinéval. ami majd késõbb Hobbesnál köszön vissza hasonló szerepben. kálvini gyökerû nézetet . a „rossz természetû” emberek számára létrejött államhatalom gondolatában tetten érhetõ a bûnbeesés által megromlott emberi természetnek és a hatalom eredetének premodern összekapcsolása. Hibás dolog azonban Krisztus váltságtényét úgy értelmezni. hogy a bûnösöket szigorú törvényekkel is csak üggyel-bajjal lehet kordában tartani. szinte tételesen megismétlõdnek majd a Leviatánban. így õrültség akár csak gondolni is a világi hatalom megszüntetésére. hogy rámutassunk ennek a gondolkodásmódnak a gyökereire a korabeli protestáns ortodoxiában. Álláspontját úgy fogalmazza meg. hogy Kálvinnak az egyház és a világi hatalom viszonyát taglaló gondolatai is. sok olyan toposzt találhatunk. illetve ha Krisztus váltságténye a bûnesetet meg nem történtté tette volna. E részben a genfi reformátor világosan utal arra. Figyelemre méltó. Az Institutio szövegét olvasva feltûnik. Kálvin – más szöveghelyek mellett – Lutherhez hasonlóan fõleg a rómaiakhoz írott páli levél 13. melyek Krisztusnak a tanítványai fölötti hatalmát egyszerinek és utánozhatatlannak. Kálvin ebben a részben hosszan érvel az anabaptistákkal szemben annak érdekében. századi angol gondolkodásban –. Hobbesnál nem õrzõdik meg a természeti állapot ártatlanságának gondolata. mint ami megváltoztatja az emberiség életének külsõ körülményeit is.

6 Locke. explicit módon megfogalmazott antropológiai elõföltevés. eredeti bûn. Locke-nak ebben a mûvében nincsen olyan. és lehetséges. A kritikus részeket nem meglepõ módon fõként a munka nyolcadik. ezért talán nem jogosulatlan megkísérelni az ebben az írásban megtalálható néhány antropológiai elõfeltevés párhuzamba állítását az eredeti bûn unitárius tagadásával. afrikai népekrõl olvasott útleírásokkal. hogy a természeti állapotot mint békés. 5 Marshall 1994. hogy az „aranykorról” szóló 111. melynek alapján a világi hatalmat egyértelmûen le lehetne vezetni az emberi természetbõl. a politikai társadalmak eredetérõl szóló fejezetében találjuk. mint Hobbes. majd ezt követik az egyre alaposabb és bõvebb unitárius olvasmányok. Jellemzõ például. Figyelemre méltó. hogy nem megromlott természetûek. hogy ez a szembenállás már akkorra kialakult. . hogy Locke unitarizmus iránti érdeklõdésének a folyamata éppen a polgári kormányzatról szóló második értekezés6 elõkészületi munkáinak és megírásának idején ér el a kritikus pontra. John (1986): Értekezés a polgári kormányzat igazi eredetérõl. majd az eredményt saját nézetei alátámasztására használja fel. emberi szabadság 321 képviselte. de nem is ártatlanok. amikor elõször állította össze az Értekezéseket és segített rávenni Locke-ot. hogy Locke a sociniánusokkal4 együtt ellenezte az eredeti bûnt. Mint Marshall írja. illetve ázsiai. kezdetben kevés bûnnel jellemezhetõ állapotot írja le”. vagy akár Kálvin mûveiben.) Budapest: Gondolat. Ezekben az években azonban elkezdi tanulmányozni az egyházatyákat. Locke-nak az e szövegbõl kiolvasható álláspontja szerint az emberek biztos. 145. annyira nem éles az átmenet a kettõ között a szövegben. „[a]z Értekezések publikálásának idejére világos […]. Locke számára Sámuel könyve részben a kezdetben 4 Az unitáriusok közkeletû elnevezése korai jelentõs teológusaik. fõként a Szentháromságot a hitvallás részévé tevõ Athanászioszt. a Sozzini. (Endreffy Zoltán fordítása.Preadamiták. §-okban Sámuel elsõ könyvének a királyság szereztetésérõl szóló. ahogyan Locke a 108–110. melyek között idõrendben a már említett Enyedi György áll az élen. §-t az interpretátorok egy része a természeti állapotra. másik része a polgári kormányzat korai szakaszára vonatkoztatja. latinosan Socinus testvérek után. és egy feljegyzése tanúsága szerint még 1676-ban is nagyjából ez volt a véleménye.5 Láthatjuk. a kor politikaelméleti vitáiban gyakran hivatkozott részét kapcsolatba hozza az amerikai indiánokról. hatáskörérõl és céljáról.

. §-ban Locke immár nyíltan vitába száll Filmer azon elképzelésével. §.322 Mester Béla (is) korlátos királyi hatalom melletti tanúbizonyság. legitimitásának azonban semmi köze sincsen a vérségi kötelékekhez. amellyel szemben Locke minden egyes ember szabad születését hangsúlyozza. a nép azonban Sault választja királlyá. ha az eredeti bûntõl mentesnek gondolja az új nemzedékeket. ami ebben a diskurzusban kimondva-kimondatlanul csak úgy lehetséges. ha Ádám óta egyenes ágon öröklõdne a hatalom. amely mégis alapvetõ hatással van minden leszármazottjának szabadságára a szabadságnak igen tágan vett értelmében. s ebbõl levezethetõ a világi hatalom minden formája. mely õt uralkodójához köti. nehezen lehetne azonban érvelni amellett. hogy egyszerre több legitim monarchia is létezik.7 részben az atyáról fiúra szálló hatalom ellen szóló ékes bizonyíték. aki szintén dinasztiát alapítana.) A 113–115. fõként az apák által tett politikai hûségesküknek és azok fölbontásának az esetében igaz. akár ezredíziglen is. mint a sereg vezére. mely szerint mindenki uralom alá születik. Locke formulázása itt szokatlanul árulkodó: tipográfiailag is kiemelve. 108. Ádám bûnesete. Ebbõl a kitételbõl és néhány más kijelentésbõl világosan látszik Locke álláspontja az eredeti bûn kérdésében. mivel a békérõl és háborúról való döntés joga rendszerint a népé vagy valamilyen tanácsé. szövegének egésze 7 „[A] király alig valamivel több.” Locke 1986. hogy ezzel közelebb kerül az ellenfelei szerint Ádámtól származó hatalom kérdéséhez: gondolatmenete szerint az a tény. §-okban Locke úgy folytatja tovább érvelését a hatalom nemzedékeken keresztül való örökölhetõségével szemben. Locke itt nem említi kijelentése teológiai következményeit. hogy ez a szabály ugyan minden esetben. sõt néha újabbak keletkeznek. mely végsõ soron Ádámtól ered. (A bibliai történet szerint Sámuel szeretné fiaira örökíteni hatalmát. A 116. hiszen. akkor csak egy legitim fõhatalom lehetne egy idõben a világon. az Úr azonban Dávidot hívja el a királyságra. mintegy büntetésnek fogja föl a hatalom alá vetettséget. azonban van egy kivétel. mint bárki másét”. bár a királyok háborúban teljhatalommal parancsolhatnak. otthon és békeidõben csak nagyon csekély hatalmuk és nagyon mérsékelt szuverenitásuk van. és a kötelék. hogy mindannyian atyai hatalom alá születtünk. felbonthatatlan. A hatalom ezek szerint mindenkor Istentõl való. önmagában is cáfolata annak a nézetnek. Filmer elképzelése világosan az eredeti bûnnel együtt járó állapotnak. a vitatott kérdésre alkalmazandó törvényként írja: „az apa valamely cselekedete éppúgy nem szüntetheti meg fiának szabadságát.

és egyértelmûbben fogalmaz.8 Ennél a pontnál ki kell térnünk Locke ismeretelméleti. század elsõ évtizedeiig az unitarizmus Angliában hivatalosan mindvégig tiltva volt. és Locke korában az erre vonatkozó törvényeknek még a gyakorlatban is érvényt szereztek. 9 Az újabb kiadások számozása szerint ez az elsõ könyv harmadik fejezetének 19. (szerk. és különösen azokban a részekben. hogy teológiai gondolkodása éppen ebben az idõben van a két markáns álláspont közötti átmenet állapotában: a megromlott emberi természet kérdésében Kálvinnal már nem ért egyet. §-a. század negyvenes éveitõl kezdve a 19. Ramsey. a velünk született eszmék cáfolatának során. §. . amely szerint Locke nem lép ki az addigi szerzõk fogalmi keretébõl. London: Adam & Charles Black. akár általános vélekedésekkel vitázik. Mindezekhez hozzáadódik egy feltételezhetõ öncenzurális szempont is: Locke ezt a munkáját. hiszen ezek elõtérbe kerülése leronthatta volna az írás szándékolt politikai hatását: a közvélemény könnyen beskatulyázhatta volna a benne foglaltakat egy sajátos vallási kisebbség különös politikai nézeteinek a kategóriájába. I. de még ellenérzései vannak az unitárius tanítás krisztológiai következményeivel szemben is. eredeti bûn. hogy eljárjon a nevükben. Késõbb azonban. Az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében. Azt sem szabad elfelejtenünk.) (1958): Reasonableness of Christianity with a Discourse of Miracles and Part of A Third Letter Concerning Toleration. vélhetõen nem akarta a föltétlenül szükséges mértéken túl megterhelni vallási tekintetben nonkonformista nézetekkel. vagy legyen a képviselõjük. átveszi a korabeli irodalom szokásos szóhasználatát. T . Ennek következtében értekezésében sehol sem tagadja egyértelmûen az eredeti bûnt. emberi szabadság 323 azonban magán viseli annak a stílusjegyeit. hogy a 17. §-ában9 például figyelemre méltó érve- 8 „Némelyek Ádám minden utódát örök és végtelen büntetésre ítélnék annak az Ádámnak a vétkéért.” Lásd: John Locke. Locke munkája így a szerzõ ekkoriban még nem teljesen végiggondolt vallási nézeteinek és gyakorlati óvatosságának következtében olyan olvasatot is megenged. pusztán csak következetlenebb. élete utolsó éveiben befejezett teológiai fõ mûvében és különösen kézirataiban. melyben az „Ádám fiai” kifejezés az „emberiség” szinonimája.Preadamiták. az elsõ könyv második fejezetének 19. jegyzeteiben világosan tisztázza magában álláspontját. teológiai és politikafilozófiai munkáinak összefüggésére. mint mondjuk Hobbes. ahol akár konkrét személlyel. akirõl milliók sohasem hallottak és senki sem hatalmazta föl. amelynek újszerûségével a politikai gondolkodásban teljesen tisztában volt. 1.

324

Mester Béla

lést olvashatunk arról, hogy éppen a bûn és az erény eszméje nem lehet velünk született eszme, mivel nem fogalmazható meg minden kultúrában egyértelmû szavakkal. Az a kép, amelyet Locke a bûnt és erényt megkülönböztetni nem tudó, de a megkülönböztetõ tehetség kifejlesztésének a képességével rendelkezõ emberrõl fest, a romlatlan természetû, nem eleve bûnös, ugyanakkor tökéletlensége folytán egyéni bûnökbe esõ embernek az unitárius tanításból ismert elgondolását idézi. Locke némely elgondolásában azonban élete végéig közelebb állt az emberiség állapotát a bûnbeeséssel magyarázó elképzelésekhez, mint az unitarizmushoz: az emberiség nem tökéletes állapotának, halandóságának és munkakötelezettségének elégséges okául nem látszik elfogadni az ember tökéletlen teremtmény voltát; mindvégig megmarad nála az Ádám eredeti tökéletes természetérõl szóló tan, amely természetet Ádám valósággal és utódaira való következményekkel elveszített anélkül, hogy magát a bûnt utódaira örökítette volna. Locke érvelése szerint erre azért van szükség, hogy fenntartható legyen az a gondolat, miszerint Krisztus az emberiség megváltója volt, hiszen a megváltáshoz szükség van valamilyen megváltás elõtti, szükségképpen rossz állapotra. Igen érdekes kérdés Locke azon helyeinek a vizsgálata, amelyek arra engednek következtetni, hogy gondolkodónk, miközben másutt egyértelmûen az Ádámtól való leszármazást fogadja el, olykor mintha nyitva hagyná az emberiség poligenezisének, több Ádámtól való származásának a lehetõségét. Az Értekezés a polgári kormányzatról címû munkájának azokon a helyein, ahol az uralom Ádámra való visszavezethetetlenségét ecseteli, illetve ott, ahol a velünk született eszmék létének képtelenségét bizonyítja az Értekezés az emberi értelemrõl címû mûvében, szívesen hoz etnográfiai példákat kora útleírásaiból, amelyeknek nagy kedvelõje volt. Mind a két esetben az emberiségnek a leszármazásból adódó, mintegy testi adottságnak tekintett egységével szemben érvel, ami a következõképpen foglalható össze: „Ilyenek vagyunk, kényszerûen ilyen eszmékkel és intézményekkel rendelkezünk mi emberek valamennyien, és Ádám fiainál ez nem is lehet másként.” Ezzel a leszármazási determinizmussal szemben – ne feledjük, ellenfelei többségénél a leszármazás egyben hatalmi legitimációs elvként is szolgált – mind az ismeretelméletben, mind a társadalmi életben az emberi képességek szabad kifejtésének a gondolatát képviseli, amelynek érdekében elõnyös, ha az ember elõfeltételek nélkül, szabadon kifejleszthetõ potencialitásokkal jelenik meg. Ennek fényében olvasva a megfelelõ helyeket azonban gyakran az

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

325

az érzésünk támad, hogy Locke nem csupán a tabula rasaként elképzelt egyéni emberi elme szabad lehetõségeit védi a velünk született eszmék biológiai ízû determinizmusa ellen, illetve a megegyezés szabadságát az Ádámtól való leszármazás legitimációja ellen, hanem mintha arra célozna, hogy valóban nem származunk mindannyian Ádámtól. A bibliai történettel és annak korabeli ideológiai következményeivel szemben folytatott polémia mintha más történetet, az emberiség létrejöttének konkurens elbeszélését hozná létre. Azonban még a legnyíltabb erre utaló helyen, a Reasonableness idézett mondatában is lehetõvé teszi azt az olvasatot, hogy pusztán a leszármazáson és a szerzõdésen alapuló legitimációk küzdelmérõl van szó, és a kifejezésmód – „milliók, akik soha nem is hallották Ádám nevét” és nem is bízták meg képviseletükkel – pusztán retorikai alakzat. Locke számára az emberiség eredeti bûntõl való mentessége azonban nem jelent bûntelenséget, hiszen az egyenértékû lenne a tökéletességgel. A tökéletlen, gyakorlatilag mindig bûnbe esõ ember általában létrehoz valamilyen politikai hatalmat, de ez nem antropológiai szükségszerûség. Az ember éppen azért bonthatja föl a társadalmi szerzõdést, mert legalább elvileg, legalább egy hipotetikus pillanatra elképzelhetõ egyszerre emberként és társadalmi szerzõdésen kívüli lényként, hiszen nem bûnösként és így nem hatalom alá született, sõt, talán nem is Ádámtól származik. Szabadnak születik ebben az értelemben is, szabadon kezdhet újabb hatalmi és etikai történeteket. A LOCKE UTÁNI NEMZEDÉKEK AZ EMBERISÉG SZÁRMAZÁSÁRÓL Locke-nak az emberiség poligenezisére utaló, igen óvatos megfogalmazásaira azért kell felfigyelnünk, mert a poligenezis kontra monogenezis vita az õt követõ, jelentõs részben tõle tanuló nemzedékek életében az etikai, antropológiai és közvetve a politikaelméleti gondolkodás egyik legfontosabb vitája lesz. Az emberiség monogenezisének hagyományos biblikus felfogásával szemben a modernitás kezdetén megjelenik a poligenezis elmélete,10 melynek nyílt jelentkezése a kora újkorban a Locke-ot

10 Az ekkor felmerülõ elméletek jó áttekintését nyújtja Bitterli, Urs (1982): „Vadak” és „civilizáltak”. Az európai-tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. (Bendl Júlia fordítása.)

326

Mester Béla

megelõzõ évtizedek Hollandiájához kötõdik.11 Mivel körülbelül a 18. század végétõl egészen máig a poligenezis elmélete összefonódott az európai fölény és a rasszizmus különbözõ megjelenési formáival, nem érdektelen utalni az elmélet szerepére a 17. század végén és a 18. század elsõ felében. A poligenezis elmélete úgy jelenik meg, mint a hagyományos teremtéselméletnek és következményeinek a cáfolata. (Hasonló a szerepe a világok sokaságáról szóló, ekkoriban divatos elmélkedésekhez. Mindkettõ azt a következtetést vonja maga után, hogy a racionális lények az Ádámtól való leszármazástól függetlenül képesek a megismerésre, az etikai magatartásra és a társadalomalkotásra.) Fontos szerepe van az elméletnek a felvilágosodás érvelésében a keresztény, fõként katolikus univerzális etika ellen – legalábbis abban, hogy az, amit az egyház annak tart, nem az univerzális etika része. A nem Ádám leszármazottainak tekintett népek megítélésében, mondhatni, gyakorlatilag indifferens volt ekkoriban, hogy a szerzõnek a poligenezis vagy a monogenezis volt-e a meggyõzõdése. A poligenezis elméletébõl következhetett az is, hogy a szerzõ Ádám vétkében nem részesülõ, boldog és bûntelen embereknek tartja a tengerentúli népeket, de az is, hogy némi értelemmel rendelkezõ állatoknak. (Az érvek mind a két esetben ugyanazok: e népek állítólagos dologtalansága és asszonyaik könnyûnek vélt szülése az
Budapest: Gondolat. Különösen „Az antropológiai vita” címû fejezet nyújt sok információt a témáról. A monogenezis elméletének, mely szerint az emberiség közös õstõl származik, hagyományos formája a bibliai történet és annak hagyományos magyarázata. Ezzel szemben léptek föl a kora újkortól kezdve a poligenezist valló elméletek, amelyek szerint az emberiség különbözõ õsöktõl származik. (A poligenezis elméleteinek egy része feltételezi, hogy a különbözõ õsök utódai késõbb keveredtek egymással, így a mai emberiség egyaránt utóda a különbözõ õsöknek. Ez a nézet azonban inkább a késõbbi századokban jelentkezik majd.) A poligenezis elméletének legkorábbi megfogalmazásai a bibliai történet hagyományostól eltérõ magyarázatán alapulnak, mely szerint Ádám elõtt is léteztek már emberek. Az Ádám elõtti embereket nevezték preadamitáknak – latinul prae-Adamitae – a poligenezis e korai elméletét pedig preadamita elméletnek. 11 Isaac de la Peyrère, a sajátos nézeteket valló francia hugenotta teológus PraeAdamitae, sive Exercitatio super versibus duodecimo, decimotertio, &t decimoquatro, capitis quinti Epistolae D. Pauli ad Romanos: quibus inducuntur primi homines ante Adamum conditi címû, 1655-ben, Amszterdamban megjelent munkájáról van szó. Jellemzõ módon Peyrère is az eredeti bûnrõl szóló egyik fontos újszövetségi rész magyarázatának a kapcsán fejti ki a preadamitákra vonatkozó elképzeléseit, e tárgyban elsõként. A könyv a szerzõ más munkái mellett szintén megvolt Locke magánkönyvtárában. Az e példányon található, Locke kezétõl származó széljegyzetek is mutatják a brit filozófus mély érdeklõdését a téma iránt.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

327

elsõ esetben a bûnbeesés következményeitõl való mentességük, boldogságuk jele, a második esetben ugyanezek a tulajdonságok állati vonásokként szerepelnek.) Az sem állítható, hogy a monogenezis elmélete egyértelmûen összekapcsolódik a különbözõ emberfajták egyenlõségének a gondolatával, hiszen e nézet képviselõi között széles körben elterjedt vélekedés volt, hogy a közös eredet ellenére a sötét bõrû népek Káin vagy más, rossz emlékû bibliai alakok leszármazottai, illetve – ez a bibliai történetet mellõzõ álláspontokra jellemzõ – ugyanannak a fajnak a kevésbé kifinomult, fejletlenebb, durvább formái. Mindkét elmélet képviselõje egyaránt lehetett tehát a rabszolgaság ellenzõje vagy apologétája. Gyakorlatilag ugyanis nem ítélem meg másképpen a fekete rabszolgát, ha azt mondom róla, hogy nem Ádámtól származván nem képes, csak alsóbbrendû munkák elvégzésére, vagy ha azt mondom róla, hogy Ádám gyermeke ugyan, de Káin leszármazottjaként pont olyanok a tulajdonságai, amilyenek a másik elmélet szerint is lennének. Ugyanígy egyenrangúnak tarthatom a gazdájával akkor is, ha Ádámtól származónak gondolom, de akkor is, ha nem. A választóvonal a két elmélet között nem az Európán kívüli népek megítélésében áll tehát, és nem is az univerzális erkölcs elleni vagy melletti állásfoglalásban. (Az emberiség poligenezisének, illetve a más bolygókon élõ racionális lények létének a feltételezése történhet éppenséggel annak bizonyítására is, hogy az univerzális etika szabályai nem faji, leszármazási alapon vonatkoznak az emberiségre – egyszeri isteni parancsként csak és kizárólag Ádám leszármazottaira –, hanem az univerzum bármely racionális lénye számára, minden leszármazási elmélettõl függetlenül érvényesek; de természetesen nem minden, a poligenezist hirdetõ szerzõnek kell ezt vallania. A monogenezis hívei sem feltétlenül etikai univerzalisták, hiszen elméletükbe nagyon is belefér az azonos származású, de különbözõ fejlõdési fokon álló emberek kultúráihoz tartozó különbözõ erkölcsi felfogások feltételezése.) Mindkét elméleti keret jóhiszemû alkalmazását arra irányuló kísérletként értékelhetjük, hogy valamiképpen kezelni tudják az emberiség kulturális sokszínûségének tapasztalatát a hivatalos egyházi tanításoktól egyre függetlenebbül értelmezett univerzális erkölcs kívánalmával. A 18. század etikai dilemmáját a legplasztikusabban Voltaire gondolkodói útjában pillanthatjuk meg. Elõször Hobbes és Locke hûséges tanítványaként az erkölcsöt konvencionális játékszabálynak gondolja, amelynek tartalma gyakorlatilag mindegy, az az egyetlen lényeges

328

Mester Béla

szempont, hogy valamilyen játékszabálynak lennie kell. Ezt a nézetét támasztja alá az emberiség poligenezisérõl szóló, sok helyen provokatívan kifejtett álláspontja.12 Figyelemre méltó, hogy azokban a teológiai kérdésekben, amelyek az elõzõ századokban összefüggtek a poligenezis kontra monogenezis vitával (fõként az eredeti bûn, a szabad akarat és Jézus természete), egyes munkáiban, fõként a Filozófiai ábécében,13 rendre az unitárius álláspontot idézi, némi távolságtartással ugyan, de még mindig a legelfogadhatóbb nézetként.14 A késõbbiek során azonban Voltaire azzal szembesül, hogy a pusztán konvenció eredményeként felfogott szabályrendszer alapján sor kerülhet olyan ítéletekre, amelyek mégiscsak bántják erkölcsi érzékét, vagyis újra szüksége van az univerzális erkölcs lehetõségének feltételezésére. (A helyzet komolyságát jelzi, hogy itt nem csupán erkölcsi ítéletekrõl, hanem végrehajtott bírósági ítéletekrõl is szó van, egészen a kivégzésig.) Voltaire végül nem oldja föl megnyugtatóan a poligenezis elvére épülõ

12 Erre vonatkozó viszonylag korai nézeteinek összefoglalása a Metafizikai értekezés (1734). Magyarul részleteit lásd: Ludassy Mária (szerk.) (1975): A francia felvilágosodás morálfilozófiája. Budapest: Gondolat, 105–129. Nézeteinek részleges változását regisztrálja A tudatlan filozófus (1767) címû, egyfajta szellemi számvetésként olvasható munkája. Magyarul lásd Ludassy Mária (szöveggond., elõszó) (1991): Voltaire válogatott filozófiai írásai. Budapest: Akadémiai, 385–438. Itt Locke-hoz való, az idõk során módosuló viszonyáról is vall. Voltaire gondolkodói útjának itt vázolt aspektusára Ludassy Mária közelmúltbeli tanulmánya hívta fel a figyelmemet (Ludassy Mária [1999]: Egyetemes erkölcs versus etikai relativizmus. In: Csejtei Dezsõ–Laczkó Sándor [szerk.]: Európai integráció – európai filozófia. [Ész – Élet – Egzisztencia VI.] Szeged: Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány, 40–60). 13 Magyarul: Voltaire (1983): Filozófiai ábécé. (Réz Pál válogatása.) Budapest: Európa. 14 Különösen az Eredendõ bûn, a Jézus, a Jézus isteni természete és a Pápizmus címszavak dokumentálják, hogy Voltaire ismerte az unitárius tanokat. Az említett részek hangvétele kettõs: Voltaire láthatóan még leginkább az unitárius álláspontot hajlamos elfogadni, magára az unitarizmusra azonban csak mint valami kuriózumra tekint, ezzel is jelezvén, hogy számára ezek a kérdések csak azt demonstrálják, milyen lényegtelen dolgokon tud az emberiség vitatkozni. A Pápizmus címszóban feltûnõ, hogy a vallási intoleranciával jellemzett klerikust éppen az unitáriusok letelepedésének hasznos voltáról igyekszik meggyõzni az uralkodó felvilágosult fõtisztviselõje, nem pedig valamely, Nyugaton elterjedtebb protestáns felekezet a példa. Ebben szerepe lehet annak, hogy unitárius elveket valló angol barátait vallási tekintetben toleráns, felvilágosult embereknek ismerte meg. Megjegyzendõ, hogy Voltaire információi az unitarizmusról kizárólag brit eredetûek, és láthatóan nem tud a felekezet erdélyi egyházzá szervezõdésérõl, amikor így fogalmaz: „[…] a XVI. század vége felé hajszál híján a kereszténység új válfaja honosodott meg […]” (Voltaire 1983, 223). Ez az adalék azt is jelzi, hogy mennyire beszûkültek Erdély, Magyarország és Nyugat-Európa szellemi kapcsolatai az elõzõ századhoz képest.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

329

erkölcsi relativizmus és a késõbb kívánatosnak tartott univerzális erkölcs dilemmáját. Talán azért nem, mert ebben a gondolatmenetben az univerzális erkölcs alapját a monogenezis elmélete jelentette volna, ez viszont az adott kulturális környezetben olvasói többsége számára a bibliai történettel, a keresztény egyházak erkölcsi univerzalizmusának alapjával lett volna egyenlõ, ezt a fajta univerzalizmust viszont intoleráns következményei miatt korábban már elvetette. A probléma Voltaire és Locke esetében legalább részben ismeretelméleti gondolkodásuk hátterébõl ered. A velünk született eszmék tanának bírálatában is látszik, hogy az ismeretet úgy gondolják el, mint valami materiálisan bennünk rejlõ tárgyat, amely, ha velünk született lenne, azon a módon származna a szüleinktõl, végsõ soron Ádámtól, mint testalkatunk, arcvonásaink. Ebben a keretben láthatóan nehéz egyszerre érvelni az egységes biológiai leszármazás és a kulturális különbözõség mellett, az olyan összemberi értékek pedig, amelyek nem az emberiség biológiai azonosságából erednek, egyszerûen értelmezhetetlenek. Ezt a dilemmát oldja meg az a folyamat, melynek során az emberiség eredetérõl szóló, poligenezis kontra monogenezis vita szerepét egyre inkább a nyelv eredetérõl szóló, hasonló nevû diskurzus veszi át, miközben a nyilvánosságból nem tûnik el teljesen az elõzõ beszédmód sem. Ez a kettõs szemlélet teszi lehetõvé, hogy a szerzõk az emberiség biológiai monogenezisét és a nyelv poligenezisét együttesen érvényesnek tartva kezeljék az univerzális emberi képességek és a kulturális különbözõség kettõsségét. A biologikumtól elvonatkoztatva kezelt kulturális különbségeket, hagyományokat fokozatosan felértékelik a században, és ezzel elõtérbe kerül a nyelv. Az egyre inkább a diskurzus középpontjába helyezõdõ és egyre kidolgozottabb nyelvfilozófiákkal Herder számára már lehetõvé válik, hogy az emberi faj változatai tekintetében a bibliai alakoktól való eredeztetés helyett – a fejlettségi fokozatok rendszerének gondolatához nyúló elmélete fenntartásával, amely minden hierarchikussága mellett az emberiség biológiai egységét állítja – inkább a kultúra és a szokások különbségét hangsúlyozza, az emberiség közös nyelvteremtõ képességének feltételezését ötvözve a különbözõ nyelvek és a rájuk épülõ kultúrák empirikus tapasztalatával és értékességük állításával. Pár évtizeddel elõbb, kora tudományának szellemében Voltairenek még a kultúrák és erkölcsök sokféleségének alapjául valami természettudományos, biológiai okot kellett nyújtani, Herdernek és olvasóközönségének már elég volt a nyelv és a hagyomány.

330

Mester Béla

Az eddigiekbõl úgy tûnik, hogy az emberiség poligenezisének és monogenezisének a kérdése a 18. század végére, a nyelvfilozófiai és mûvelõdésfilozófiai vizsgálódások elõtérbe kerülésével elveszítette etikai és politikafilozófiai jelentõségét, és az emberi közösségre vonatkozó etikai és politikafilozófiai keretelméleteinket nem érintõ paleoantropológiai szakkérdéssé vált. KORA ÚJKORI TOPOSZOK A 20. SZÁZAD TUDOMÁNYÁBAN A 20. század második felétõl azonban megerõsödött a genetika és a paleoantropológia, valamint – ettõl függetlenül – az egyéni és közösségi identitás meghatározásában megerõsödött a biologikus beszédmód, ami kihatott a tudomány beszédmódjára is, gondoljunk például a humánetológiát az etikához közelítõ vállalkozásokra. Ezeknek a tényezõknek köszönhetõen korunkban újra felvetõdnek a kora újkoriakhoz hasonló kérdések, természetesen más fogalmi keretet használva, jórészt a Biblia történetének mellõzésével. Érdemes megfigyelni, hogy a tudományra figyelõ laikus közvélemény és a neki szóló tudományos ismeretterjesztõ irodalom az emberelõdökkel kapcsolatos leleteket és elméleteket újra az emberi csoportidentitásokat alapjában befolyásoló elemeknek tekinti. Ez a szituáció könnyen torkollik olyan kérdések fölvetésébe, hogy melyik mai rassz hasonlít inkább az emberelõdökhöz, és hogy az egyes mai területek népességének és egyéneinek a genetikai öröksége honnan származik.15 Egy-egy újabb lelet ismételten felszínre hozza a monogenezis kontra poligenezis vita mai megfelelõjét, a multiregionális fejlõdés kontra kirajzásos elmélet polémiáját,16 illetve ennek legfrissebb változa15 A legtávolabbi õsök meghatározása ma már iparszerûvé vált, legalábbis Európában. Miután az elfogadott nézet szerint az emberi faj genetikailag nagymértékben egynemû a többi fõemlõshöz képest, léteznek számítások arra vonatkozóan, hogy meghatározzák, mikor élt mindannyiunk közös apja, anyja, illetve hány, különbözõ helyrõl érkezõ, különbözõ genetikai állományú férfi és nõ népesített be egy területet. (Európát például tíz férfi és hét nõ.) Ezek után már nem nehéz genetikai minta alapján eldönteni a megrendelõrõl, hogy a – mitológiai fantázianevekkel is ellátott – õsök közül melyiktõl milyen mértékben származik. 16 Az egyik leghíresebb ilyen vita a közelmúltból Alan Thorne (Australian National University) és Chris Stringer (Natural History Museum, London) vitája a lelõhelyérõl, az új-dél-walesi kiszáradt Mungo-tóról közönségesen csak Mungo Manként emlegetett ausztráliai lelet értelmezésérõl.

Preadamiták, eredeti bûn, emberi szabadság

331

tát, azt a kérdést, hogy találkozhattak-e, esetleg keveredhettek-e a Neander-völgyiek a mai ember elõdeivel.17 Érdekes látni, hogy a mai poligenezis kontra monogenezis vita tudományos népszerûsítõ irodalma milyen természetesen használja a bibliai és néha az egyéb kultúrák leszármazási önmeghatározásaiból eredõ kifejezéseket és az ilyen nézetekkel szembeni, már szintén hagyományos szkepszist. A monogenezis hívei „Ádámnak”, „Évának”, „Európa õsatyáinak” vagy „a törzs õsének”18 a genetikai meghatározásáról beszélnek, és az emberi faj kétségtelenül nagymérvû genetikai homogenitását hozzák föl érvként. A poligenezis hívei figyelmeztetnek ezeknek a leszármazási számításoknak a gyenge pontjaira, és láthatóan nem zavarja õket a „kevert származás” gondolata, némelyikük szerint még az is lehetséges, hogy egyes embercsoportok ereiben például több Neander-völgyi vér folyik, mint másokéiban, és ezt ki is tudjuk mutatni. Láthatjuk, hogy korunkban az etikát és a politikai közösséget a biologikum oldaláról megragadni kívánó kísérletekbõl legalább annyi születik, mint a kora újkorban, ezek legalább annyira népszerûek, mint akkor voltak, és ugyanúgy az emberiség egy vagy több õstõl való származásának a kérdéséhez kapcsolódnak. Az egyetlen lényeges különbség talán az, hogy a mai hasonló elméletek filozófiai, etikai reflexiója jórészt hiányzik még, míg a kora újkorban szinte csak elméletek voltak úgyszólván szaktudományos alátámasztás nélkül. A tudományt fo17 Grahame Clark klasszikus összefoglalása még úgy tartotta, hogy az australopithecustól kezdve lényegében minden homo egy faj. (Clark, Grahame [1976]: A világ õstörténete. [Sárkány Mihály fordítása.] Budapest: Gondolat.) Azóta egyre több különálló, kihalt homo fajt feltételeznek, és így a köztük lévõ kapcsolat is egyre problémásabbá válik. Vannak poligenezis kontra monogenezis viták az ember törzsfejlõdésének korábbi szakaszairól is, a legtöbbet vitatott részkérdés azonban a modern ember és a neandervölgyi ember együttélésének, esetleges keveredésének problémája. Ebben a kérdésben a legvitatottabb lelet a portugáliai Lagar Velho-i leánygyermek, amely egyaránt viseli a Neander-völgyi és a modern ember vonásait. A két populáció(?), faj(?) együttélésérõl attól kezdve, hogy a mai ember irtotta ki a Neander-völgyieket, odáig, hogy genetikailag keveredtünk és a mai emberiség a két faj önállóvá lett hibridje, széles skálán mozognak az elméletek. Ezek legfrissebb összefoglalását adja Daniel Kaufman (Kaufman, Daniel [2001]: Comparisons and the case for interaction among Neanderthals and early modern humans in the Levant. In: Oxford Journal of Archaeology, 3: 219–240). 18 Az emberiség genetikai örökségét egy Ádámra, illetve Évára visszavezetõ genetikai számítás nagy port vert föl az utóbbi idõben, Európa „õsszüleirõl” föntebb szóltunk, Afrika szarvának egyik közelmúltbeli leletét pedig a helyi afar nyelven „a törzs õsét” jelentõ szóval jelölték felfedezõi.

332

Mester Béla

gyasztó laikus közvélemény ma is az identitására vonatkozó választ vár minden újabb emberõs-lelettõl, a filozófia azonban úgy tûnik, hogy nem vár semmi ilyesmit. Meglehet, hogy ebben a filozófiának igaza van, nem lehet azonban igaza a hallgatásban, ugyanis arra nézve sem nagyon hangzanak el filozófiai érvek, hogy nem a paleoantropológiától lehet várni identitásunk meghatározását. A filozófia hallgatása egészen biztosan nem a paleoantropológiára nézve veszélyes, hiszen az identitásmeghatározásnak a föntebb leírt, ma egyre inkább divatozó és szaktudományosan is megtámogatott formái egyáltalán nem bizonyos, hogy összeegyeztethetõk az egyéni szabadság megalapozásának hagyományos módjaival, az új módok kigondolása, vagy a régiek megvédése pedig a filozófia feladata kellene legyen. Ebben a remélhetõleg újra elkezdõdõ diskurzusban talán nem lesz érdektelen újra fellapozni elõdeink vitáit, amelyeknek problematikája meglepõen hasonló a miénkhez.

már túlleszünk Karl Rahnernak.Thomismus redivivus Kant és Szent Tamás értelmezése. század egyik legjelentõsebb keresztény gondolkodójának (1904–1984) és a kiemelkedõ neotomista bölcselõnek. Pierre (1908): L ’intellectualisme de Saint Thomas. újraértelmezése és átértelmezése a modern katolikus bölcseletben1 Horváth Pál A katolikus bölcselet évszázados. az a tény. bár fontos vonulatát áttekintõ tanulmány idõszerûségét fokozza. 2 Rousselot. Pierre 1908. Az õ 1909-ben megjelent disszertációjának témája Aquinói Szent Tamás ismeretelméleti intellektualizmusának új szempontú elemzése volt. Louvain. a Lét végsõ okára és forrására. 3 Rousselot. Bernard Lonergannak (1904–1984) születésének centenáriumán. a Létre. Kant eszméitõl való merev elzárkózása után a Szent Tamás és Kant közötti szellemi híd megépítése irányába a francia Pierre Rousselot SJ tette meg az elsõ lépést. ráhangoltság. hogy a tanulmány megírásának esztendejében emlékezünk Joseph Maréchal SJ (1878–1944) születésének 125.2 Rousselot tézise szerint az ember emberként való létezésének fõ. Roger (1958): La problème de l’acte de foi. hogy az ember mindenekelõtt szellemi aktivitásra képes létezõ. hogy a metafizika és az ismeretkritika klasszikus fogalmainak megértése a szokványosnak az ellentété- 1 Az alábbi. mire pedig ez az írás az olvasók elé kerül. A teljes koncepció értelmezéséhez: Aubert. hitének „oka” és megismerõképességének forrása az „emberi szellem dinamikus orientációja”. Frankfurt: Knecht. évfordulójára.. már Tamás által felismert vagy megsejtett vonása. 452.3 Ez a szokatlan megközelítés magában hordta annak a lehetõségét. . a katolikus gondolkodás modernizációjának egyetlen. a 20. Istenre való sajátos és eredendõ irányultság. értelmének a létezésre. Paris: Alcan. 225–226. létezésének szükségszerû következménye és velejárója pedig intellektusának. Kunz. Edmund (1969): Glaube – Gnade – Geschichte.

a lét szemlélésének képessége. majd a kézirat egyes részei a 2. I–V . amely. addig itt a személyes emberi létezés és gondolkodás reflexív valóságából kiindulva értjük meg a Lét. Ebben a gondolatmenetben a fides az intellectus elõfeltétele és a ratio forrása egyszerre. Rámutat erre a már idézett Aubert és Kunz is. hogy összemosták a tamási intellectus és ratio fogalmait. 54–56. forrása metafizikai tudásunknak. Pierre (1910): Les yeux de la foi. aki megtörte a Kant körül katolikus körökben illendõ hallgatást. hanem „értelem elõttien ésszerû” intuitív belátás és eredendõ tudás. amennyiben Isten után vágyakozik. 5 Rousselot 1908.4 Az ember lényegének mint az emberi létezésben eleve adott elõzetes. és az intellectus metafizikai értelmét feloldották egy köznapi értelemfogalomban. 24. képzett biológus és pszichológus is volt. nem azonosítható a ratio kategóriájával.6 A Kant-recepció sorsdöntõ lépését végül a belga Joseph Maréchal SJ tette meg. köt. Joseph (1919–1949): Le point de départ de la Métaphysique. A IV . hanem a teológia oldaláról is szemlélhetõ: Rousselot 1910-bõl való kis írása „a hit szemeirõl” szólva éppen ezt.”5 Az ember lényegét jelentõ.7 Munká4 Rousselot 1908. és az ember – racionálisan felismerhetõ. Istenre mutató dinamikus nyitottság azonban nem pusztán a bölcseleti ismeretkritika. 1917-tõl pedig A metafizika kiindulópontja címû ismeretelméleti szintézisen dolgozott. a hit preracionális bizonyosságtermészetét volt hivatott megvilágítani – Szent Tamást értelmezve. Rousselot szerint a korábbi neotomisták hibája éppen az volt. világháborúban . 6 Rousselot. Isten szükségszerû valóságát. A neotomizmus gyengeségeire mutatott rá Rousselot azzal is. 7 Maréchal. kéziratát a húszas években félretette.334 Horváth Pál re forduljon: amíg a hagyományos elképzelésben Isten eleve posztulált realitása a világ és az ember létének és lényegének magyarázó oka volt. dinamikus és reflexív ismeretnek (intellectus) a feltételezése két irányban is jelezte a továbbgondolás lehetõségét: az emberi megismerés analízisére alapozott metafizika és az elõvételezett emberi képességekre épülõ antropológia felé. Paris: SRS. Maréchal. a Mercier-körhöz tartozó leuweni jezsuita. hogy kimondta: a tomista intellectus fogalma nem azonos. és így õ volt az. Ezeknek a szellemében írhatta Rousselot: „Az Isten utáni vágy a megismerés dinamikus és aktív eleme: az ember csak annyiban érti meg a dolgokat. logikai és ismeretfogalmainknak. de kimerítõen meg nem ismerhetõ – hitének is. mint az ember habituális képessége. 38. kötet a szerzõ szándékainak megfelelõ formában sohasem készült el. Louvain: Desclée de Brower.

és a megismerési folyamat valójában a valóságról vagy pusztán az azt megragadni akaró emberi elme mûködésérõl ad-e számot. 8 A maga idejében Kant ezt a megközelítést a filozófiatörténet kopernikuszi fordulatának nevezte. vagyis képesek vagyunk-e a valóság egészérõl és annak egyes elvont mozzanatairól – „a végsõ kérdésekrõl” – szükségszerû. biztosan igaz létkijelentéseket nem tehet. Ami végül a hagyatékból megjelent. legalább ennyire sorsdöntõ a katolikus gondolkodásban. igazak-e a valóságról alkotott ítéleteink. a nem empirikus tudás szubjektív érvényûnek bizonyult. tehát semmilyen „racionális” vallásbölcselet és metafizikai rendszer sem építhetõ fel. Kant egykor azt a kérdést vetette fel: hogyan lehetséges és lehetséges-e a megismerés és a metafizika. de ezt Maréchal a Kant rendszerével való összevetésként végezte el.9 A klasszikus neotomizmus ezt a szellemi alapjai ellen indított megsemmisültek. amelynek alapkérdése az volt. és ez vált az ismeretkritikai „agnoszticizmus” és ontológiai szkepszis elvi alapjává. mint szigorú tudomány. a tanítványok által sajtó alá rendezett vázlatos töredék. annak feltételezését. a lélek halhatatlanságának állítása – antinomikus szerkezetének elemzésébõl Kant arra következtetett. hogy keresztény számára elfogadható-e a kritikai módszer. A tradicionális metafizika fõ fogalmai – Isten léte. de ez nem bizonyított ismeret. A transzcendentális elemzésben Kant számára megismerésünk konstitutív természetûnek. az csak egy befejezetlen. Formailag Maréchal a gnoszeológia történetét tekintette át. egyetemes és igaz ismereteket szerezni. hogy ezekrõl az ismerettárgyakról a megismerõ emberi elme apriori tudással rendelkezik ugyan. hanem úgy kérdezett. hogy a metafizika.8 Merész kérdése – a bölcselet kopernikuszi fordulata – jegyében hívta életre Kant a kritikai vagy transzcendentális módszert. . hogy Maréchal elfogadta Kant kiinduló kérdésének érvényességét.Thomismus redivivus 335 jának alapeszméje az ismeretelméleti realizmus és a modern kriticizmus újragondolása volt. hogy lehetséges-e és miként lehetséges a megismerés. és a megismerõ alany szemléletének határait átlépni képtelen lévén. nem létezhet. 9 A gondolatmenet ilyen sommás összefoglalásában a Kant-kutató bizonnyal találna kivetnivalót: mi itt pusztán Maréchal interpretációját igyekeztünk leegyszerûsítve egy bekezdésbe sûríteni. valójában azonban Kant-monográfiát írt. Gondolatmenetének centrumát Szent Tamás ismeretelméleti felfogásának értelmezése alkotta. A „Ding an sich” világára vonatkoztatva ez a létítéletek eltiltását jelentette. az. amelyben nem a megismerés létébõl és realitásából indult ki. mint szigorú tudomány.

Spinoza. közöttük az Arisztotelészre és Szent Tamásra hagyatkozó neotomizmus az ismeretelméleti realizmus gondolati pozíciójából indult ki. a következtetés pedig az. a gyakorlati ész világa. amelyet a Wolff-féle dogmatikus metafizika áttekintése vezet be. csupán egy rövid zárófejezetet kap a kanti morálelmélet. Így elõször a szofisták. az értelmi megismerés és a biztos tudás objektivitásából és az ismerettárgyak sokaságát elemezve azok létezését – az empirikus vagy a fogalmi igazolhatóságra vagy a descartes-i cogito elvére támaszkodva – biztos ténynek vélte. Descartes. A negyedik – csak részben befejezett – kötet szándéka szerint ismét történeti rekonstrukció. az apriori fogalmának és a tiszta ész szabályozó eszméivel kapcsolatos kanti nézeteknek a vizsgálatára. avant Kant”. hogyan vonja le Fichte ateista felhangokkal a kanti bölcselet agnosztikus konklúzióit. az emberi elme megismerõ mûködésének analízisét. Különösen az érdekli Maréchalt. elfogadva Kantnak a régiek ismeretelméletérõl adott bírálatát. A Kant elõtti filozófiák. Ezzel szemben Maréchal A metafizika kiindulópontja lapjain A tiszta ész kritikája kritikai ismeretelméletét választotta kiindulópontjául. a megismerés megismerését. Duns Scotus és Ockham megoldását vizsgálja. Kant esetében Maréchal a fõ mû.10 amelyben Maréchal a múlt ismeretelméleti megoldásait veti egybe. a második rész témája pedig a racionalizmus és empirizmus ismeretelméleti vitája. A tiszta ész kritikája vizsgálatára összpontosít. Locke. . A sorozat két bevezetõ kötete történeti áttekintés. hogy sokban jogos Kant elmarasztaló ítélete ezekrõl az irányzatokról. Hume és Leibniz az elemzés fontosabb állomásai. Arisztotelész. Maréchal szándéka – kiindulópontnak elfogadva Kant szemléletét – az ismeretkritika immanens elemzése és bírálata. hogy miként válik a „kanti metafizika” alapjává – éppen a radikális ismeretkritika kényszere alatt – a transzcendencia fogalmát egyedül megalapozni képes gyakorlati ész moralitása. A további gondolatmenet Kant utóéletére figyel és azt elemzi. Cusanus. Így különös figyelmet fordít magának a módszernek. Szent Tamás. A harmadik kötet a tulajdonképpeni Kant-elemzés.336 Horváth Pál támadásnak ítélte és így számára Kant és követõi minõsültek az elsõ számú közellenségnek. amelyben a kanti gondolatrendszer fejlõdésének folyamatairól olvashatunk. 10 „De l’Antiquité à la fin du Moyen Age: La Critique Ancienne de la Connaissance” és „Le Conflit du Rationalisme et de l’Empirisme dans la Philosophie moderne.

ennek pedig az az oka. hogy megismerésünk és ítéletalkotásunk végsõ alapja az emberi értelemnek a konkrét ismerettárgyakon szakadatlanul túllépõ. Az igazságnak/létezésnek ez az objektivitása rejtetten akkor is jelen van. hogy kimondott ítéleteink és azok tárgyai igazak. azok lényegi mibenlétét.11 A szerzõ célja itt a kritika kritikája. hogy abban az objektív megismerés. analitikus. a megragadott tárgy lehetõségi feltételei (létesítõ princípiumai) irányába mindig túl is lép azokon. metafizikai kijelentéseink – érvényességének Kant ellenében. a teljes Valóságra való ráhangoltság és a megismerõ szellem dinamizmusának gondolata az a pont. Maréchal szerint megismerésünk három. ontikus lehetõségi feltétel irányába. mint hagyományos neotomizmusé és valójában a transzcendentális módszer. maga az emberi szubjektum eredendõen és szükségszerûen rá van hangolva a Létre. . amely Kantnak a kiindulópontjából és az õ módszerével haladja meg a kantiánus szisztéma radikális metafizikai szkepszisét és ismeretelméleti agnoszticizmusát. Maréchal célja ítéleteink – létítéleteink. 12 Ez. miközben figyelmünk meghatározott ismerettárgyakon összpontosul. a teljes Valóságra. ha ismereteink objektív értékét tagadjuk. Maréchal álláspontja már. szükségszerû ítélet. annak látens állítása. a létre mint végsõ lehetõségi feltételre való ráhangoltsága. Ennek megfelelõen mondhatja Maréchal. egymásból következõ mozzanatként értelmezhetõ. Ismeretszerzõ és ítéletalkotó aktusainkban elsõként fenomenológiai módon. a transzcendentális ismeretkritika témáinak pozitív kifejtését adja. állításban implicit módon jelen van egy még alapvetõbb. leíró eszközökkel ragadjuk meg megismerésünk konkrét tárgyait. a létaffirmáció és a transzcendentális módszer aprólékos leírása kövessék egymást. olyan eljárás rekonstrukciója. ennek a kiindulópontja pedig az a Rousselot alapján tartható feltevés. a végtelenre. ahol Maréchal a legközelebb kerül Rousselot általa egyébként jól ismert elképzeléséhez.12 Ennek következménye megismerésünk transzcendáló jellege. Az ilyen 11 „Le Thomisme devant la Philosophie critique”. de eredeti szellemû kifejtése.Thomismus redivivus 337 Az ötödik. Második lépésként megismerõ tevékenységünk az ismerettárgyak mibenlétével azok létét is állítva továbblép az egyedi fennállásokat megalapozó részleges létítélet. Maréchal úgy építi fel a maga elemzését. de az õ eljárása szerint való igazolása. hogy a megismerõ értelem. a legizgalmasabb kötet a kritikai bölcselet ítélõszéke elé idézett tomista-neotomista felfogás rendszeres. hogy minden ítéletben. azaz létezõk.

Végeredményben ez vezet el az ontológiai megismerés szférájába. szükségszerû és nem ismerettermészetû sajátossága. azt a tényt. hanem a valóság – a teljes Valóság – ontológiai szerkezetébõl mint megismerésünk céljából és abszolút horizontjából következik. hogy szemünk elõtt egy szék van. hogy a szék van. nem a tiszta ész szabályozó eszméje. tárgya legyen egy szék vagy bármely más fizikai vagy gondolati valóság. A Lét teljes horizontjára irányuló intellektuális dinamizmus így elegendõ alap a transzcendentális realizmus és a szigorúan tudományos metafizika állításához. Kant ellenében és Szent Tamással összhangban „a valóság állítása nem más.13 ebbõl pedig az következik. Louvain: Desclée de Brower. Megismerésünk tetszõlegesen választott objektuma. Megismerésünk végsõ lehetõségi feltétele tehát az elõzetes létítélet. rá vonatkozó megismerõ ítéletünk pedig hangozzék így: ez egy szék. ítéletünk tehát implicit módon egy részleges létítélet megfogalmazása is. amely a végsõ egységet keresi az Abszolútumban és az Abszolútum által”.338 Horváth Pál szakadatlan továbblépés elménk mûködésének eredendõ. Ez pedig nem a megismerõ elme hipotetikus vagy éppen kategorikus elõfeltevése. amely a teljes valóság ontikus feltételrendszere felé mutat. 130. de azt magában való módon meg nem világító természetére gondolva csak elménk adottságának tekintette. amikor a megismerés apriori feltételét. . az elõzetes létismeretet az emberi elme szubjektív és konstitutív. hiszen az egyedi. hogy Kant tévedett. Maréchal gondolatmenete szellemében induljunk ki egy egyszerû példából. hogy ez a szék van. hogy korábbi ítéletünkben (általában ítéleteinkben) egy további szükségszerû ítéletaktus rejtõzik: van (igaz) az. részleges lehetõségi feltételek sorában világosan utal a végsõ lehetõségi feltételre. Tovább haladva belátható. a Létre. Istenre. mint a szellem alapvetõ tendenciájának kifejezése. Ebbõl kiindulva Maréchal úgy vélte. logikai eszköz. a valóságra rávetülõ. A fenomenális elemzés az ítélet explicit mondandóját tárja fel. azaz a székrõl és minden más ismerettárgyról alkotott egyedi ítéleteinkben a Lét létezik elõvételezett általános ítélettel találjuk szembe magunkat. posztulátum. a valóság valódiságának és megismerésünk objektivitásának tapasztalata és bizonyossága. Joseph (1926): Études de la psychologie mystique I. Ontikus értelemben azonban ítéletünkben kikerülhetetlen kényszerûséggel állítjuk azt is. hogy a teljes megisme- 13 Maréchal.

amelyben a régi skolasztikusok minden értelmi tevékenység princípiumát látták. V .14 Maréchal így Szent Tamásra hivatkozva arra a következtetésre jutott. ha az utóbbit karteziánus értelemben csak virtuálisnak tekintjük. annak az örökké kielégítetlen „kíváncsiságnak” az ösztönzõje. létintuíciója. de szükségszerû feltétele. de addig. vonhatja kétségbe anélkül. 1919–1949. hiába próbálja egyensúlyba hozni belsõ lendületét. a Végtelen) implicit állítása minden egyes megismerõ aktus rejtett. sem a „velünk született istenfogalomhoz”. egyik ismerettárgyról a másikra lendül. hogy ez a szükségszerûség az egyedi isme- 14 Maréchal 1926. A szellem – belsõ dinamizmusánál fogva – megértésrõl megértésre. hogy ennek a transzcendens állításnak. az intuicionizmus vétkébe essünk. Kant kételkedése alaptalan. mely minden véges megismerésnek dinamikus feltétele.. hiába próbál megnyugodni: mert dinamizmusa – túllépve. Maréchal interpretációjában az emberi értelem (ratio) Létre irányított belsõ dinamizmusának alapja az intellectus. nehogy az ontologizmus hibájába. És ez a nyugtalanság. ám azt is állítja. .Thomismus redivivus 339 rés objektivitására és a metafizika lehetõségére vonatkozó kanti kételkedés nem állja meg a helyét. Így ír errõl a Le point… zárókötetében: Ha a Végtelen állítása elõzetes és valóban konstitutív feltétele minden véges tárgy appercepciójának. mert senki sem utasíthatja vissza. aktusa csak a tiszta létteljesség állításában teljesedik ki. túlhaladva a töredékes létezõkön – mindig a Létet akarja állítani.15 Maréchal a Lét állítását kikerülhetetlen elõfeltételnek mondja a megismerésben. 67. az emberi szellem belsõ. amíg a véges szférájában mozog. 129. ez a tendencia (célra törekvés) állandóan túlhalad a részleges ismereteken. Azonban mindjárt hozzá kell tennünk. 15 Maréchal. akkor a Végtelen állítása a logikai szükségszerûség bizonyító erejével rendelkezik. Az Abszolútum rányomta bélyegét értelmi képességünk legalapvetõbb tendenciájára. hogy az Abszolútum (a Lét. semmi köze sincs a dolgok „Istenben való látásához”. elsõ és elemi léttudása. hogy komoly ellentmondásba ne kerülne. még úgy sem. az elõvételezõ tendenciának és az éppen jelen lévõ tárgyaknak az aránytalansága egyenesen feltétele a gondolkodásnak.

54. Lehetetlen. erre utal az ontologizmustól és intuicionizmustól való elhatárolódás. mint az igazságra való képesség. hogy a szellem implicit módon állítja azt: ítéletében az abszolút támpontra hivatkozik. ez az igazságra törekvés maga a szellem élete.16 Maréchal szerint a Lét valósága és a Lét fogalmának valóságossága közötti kanti distinkció17 gondolati hibaforrás. az igazságnak a funkciója.340 Horváth Pál retaktusokban tematizálatlan és latens marad. Így …az igazság eszméje nem tetszõleges járuléka a gondolkodásnak. az Abszolútum állítása csupán az emberi gondolkodás olyan absztrakt produktuma volna. mint az Igazság igényének felmerülése az öntudatban. Õ éppen azt kívánta igazolni. III. Az Abszolútum tagadása is csak úgy lehetséges. hiszen szükségszerûen összetartozó mozzanatokat választ szét egymástól. Isten létezik és mintegy forrásául. Tehát nem a szellem másodlagos vagy esetleges aspirációjáról van szó. mert maga a Lét. egy fordított út pedig a megismerés rendjében járhatatlan. a szellem nem más. Ugyanakkor ez a szükségszerûség racionális értelmû. konstitutív tartalma. A hagyományos istenérvek helyett a transzcendentális módszer a lét analógiája (analogia entis) tamási fogalmának és az istenbizonyításnak új útját kínálja. amelyet tételezése után tõlünk független létezõnek tekintünk. Maréchal Kant ellenében a logikai szükségszerûség hangoztatásával határozottan el kívánta hárítani azt a vádat is. aminek a szellem létét köszönheti. Kant egykori érvét némileg szabadon kezelve: abból. a megismerés a Lét létezésének következménye és eredménye. hogy a Lét. hogy az Abszolútum ne legyen. Róma: D. hogy magának ennek a fogalomnak valamilyen reális létezés is megfelel. ha a szellem csak általa létezik. hogy a gondolkodás. m. A gondolat nem létezik önmagában az Igazság eszméjét megelõzve. . 17 A teljes fenti elemzéshez lásd Szabó Ferenc (1969): Az ember és világa. Maréchal ezt a tézist így fordítaná meg: a megismerés képességével. 68. egyebek között pedig Isten fogalmának ismeretével csak azért rendelkezhetünk. hanem annak lényegi. hogy Isten fogalmával szükségszerûként rendelkezünk. még nem következik. Detti. A gondolat nem más. céljául és vonatkozási pontjául szolgál szellemünk dinamikus mozgásának. Nem lehet nem létezõ az. 16 I..

azaz annak állítása.20 Maréchal munkája módot teremtett arra. mi mást jelent. hogy a létezõk létükben radikálisan függnek a Lét teljességétõl. Ez utóbbi eredménye a ma széles 18 Maréchal: i. V . V . hogy transzcendentális módszere köré új metafizikai szintézis épülhessen. Ám már Szent Tamás felhívta a figyelmet arra. hogy Istent nem lehet ábrázolni a szó szoros értelmében egyetlen fogalommal sem. Az utak vagy érvek különbözõsége azokat az eltérõ támpontokat jelzi csupán. m. minden teremtett dolog (létezõ) közvetlen viszonya a teremtõhöz (a Léthez): reláció. 19 I. m. Isten bölcseleti elemzésére vállalkozunk. 197–198. . m..19 Ha mégis ezt tesszük. mint a kauzális istenbizonyítás.18 Ez az érvelés más. 20 I. fogalmát óhatatlanul ábrázolásaiból. mégis. amelyeket a szellem a közvetlenül elérhetõ valóságban kiválaszt. hogy onnan lényegében mindig ugyanazon eljárás segítségével emelkedjék fel egészen a transzcendens Abszolútumig. a transzcendentális okság fogalmának megalkotásával pedig egy korszerû istenbizonyítás kidolgozásának lehetõségét is megadta. mint azt. arról lássuk ismét Maréchal megfogalmazását: Sok út vezethet Istenhez. amelyet Kant bírált.Thomismus redivivus 341 A teremtmény egész lényegét alkotó függõ viszony. hogy Istenrõl tett kijelentéseink csak „végtelen hatványon” igazak: Hogy Isten a lét tisztán és egyszerûen.. felsõ terminusa osztatlan marad és meg nem fogyatkozik: ez az analóg viszony. a teremtmény pedig a lét és a lényeg egysége. hogy ezen a fogalmon azután „könnyû” kritikát gyakorolva annak élét Isten létére vonatkoztassuk (Kant). vagy a keresztény gondolkodásban nem példa nélkül való módon immanentizmusba merülünk. 55. mint a „transzcendens okság”. Hogy mindezekbõl mi következik az istenbizonyítékokra nézve. maguknak a skolasztikusoknak a szándéka szerint is talán csak egyetlen istenérv van. 198. antropomorf és érzéki képzeteinkbõl építjük fel. vagy jogosulatlanul azonosítjuk Isten valóságát Isten fogalmával. Amikor a Lét. amelynek ontológiai kifejezése nem lehet más. amely ha megsokszorozódik is... III.

Innsbruck: Tyrolia.24 Maréchal gondolatainak visszhangtalansága ellenére a transzcendentális eljárásról már korán nyilatkozott Etienne Gilson. aki a teodicea problémáinak újraértelmezésén fáradozott. m.26 Illendõ néhányat említenünk azok közül a megállapítások és bírálatok közül is. 106. hogy munkájában a megismerés. az oksági érv esetében pedig egy transzcendentális dedukciós modell kimunkálásával tovább is próbálta építeni Maréchal rendszerét.21 Az 1920-as évektõl csupán a közeli tanítványok és kollégák szûk köre képviselte Maréchal gondolatait: Antoine Gregoire SJ. az általa kiváltott szellemi hatás megítéléséhez lásd Muck. Otto (1964): Die transzendentale Methode der scholastischen Theologie der Gegenwart. Erich (1957): Analogia entis. Az ontológiában emelt fõ kifogás a hamis apriorizmus. aki a kanti recepciót immanentizmussal vádolta. amely az egyedi létezõk esetlegességébõl és az azokat a logikai szükségszerûség erejével létesítõ és létben tartó Lét feltétlenségébõl következtet a transzcendencia.22 Hasonló szellemben tevékenykedett Jean Defever és Georges Isaye. München: Kösel. m.23 a Maréchal-féle elvek elsõ szisztematizálási kísérletét pedig Antoine Marc SJ dolgozta ki a harmincas évek elején. Otto (1949): Mélanges Maréchal I–II. Erich Przywara SJ pedig ugyancsak elhatárolódott Maréchal akceptáló és adaptatív Kant-képétõl. A Maréchal-Emlékkönyv második kötetének tanulmányai sokkal visszafogottabban méltatják Maréchal hatását. nem ismeri fel Maréchal bírálatának jelentõségét és gyanús Kant-epigonként marasztalja el. 22 Muck 1964. amelyeket Maréchal kritikusai vetettek fel. az annak lényegét alkotó ítélet elemzése súlyosan hiányos. 99. 26 Muck 1964. hogy Przywara vagy az ugyancsak bíráló Gustav Siewerth nem látja a különbséget Kant és Maréchal között. 23 I. . a rendszer alapfogalmainak leveze- 21 Maréchal értékeléséhez. 229. elutasítva a skolasztikus istenérvek mechanikus felelevenítésének kísérleteit. 24 I. 136.25 Otto Muck ugyanakkor helyesen gondolja. Isten abszolút szükségszerûségére. Louvain: Desclée de Brower. 25 Különösen érezhetõ ez legfontosabb ismeretelméleti munkája egészén: Przywara. Ilyen az a vád.342 Horváth Pál körben használt kontingenciaérv: egy olyan argumentum. mint Muck. Maréchal túlbecsülte volna az evidencia és az intuitív elem szerepét a megismerési folyamatban – gondolatkísérlete tehát nem a racionális megértés keretei között mozog.

Martin Grabmann és Gustav Siewerth. Edith Stein pedig a fenomenológiai filozófia és Szent Tamás bölcseletének egyeztetésén fáradozott. Walter Brugger SJ. Az adaptációt célzó törekvések hamar megjelentek: Joseph Geyser SJ az 1920-as évektõl már „barátkozott” a fenomenológiával. s gyakran megfogalmazott észrevétel az is. hogy ez a módszer önkényesen. Eugen Dirven. különösen az Isten létét és e létezés bizonyíthatóságát érintõ kérdésekben. aforisztikussága és a Kanthoz való túlságos idomulás miatt – indokolatlanul bonyolult. Így Gregoire vagy Defever a „régi” Maréchal-iskolát képviselte. majd az eszméik adaptációja iránti igények felmerülése volt. az ezekkel való párbeszéd igénye. és ezeknek a hatása is megmutatkozott a Maréchal halálát követõ évek történéseiben. a második részben viszont a tanítványok. hogy Maréchal mindenféle istenérv. a szemlélõk és bírálók közötti egyensúly dokumentuma. Ezek közül az egyik a konzervatív neotomizmus válságának kibontakozása volt. istenbizonyítás lehetõségét elveti. További ellenérv. hamisan értelmezi Szent Tamást és a teljes keresztény hagyományt. Eugen (1974): Joseph Maréchal. A tárgyalt témák is igen változatosak: a régebbi és új tanítvá- 27 Dirven. .Thomismus redivivus 343 tetlen megelõlegezése. Így amíg a Maréchal tiszteletére kiadott emlékkönyv még egy sajátos szellemi kiegyenlítõdés. Ezen az alapon a konzervatív tomista Roland-Gosselin. addig az iskola 1945 után fejlõdésnek indult és egyre határozottabban német jelleget öltött. a késõbb a transzcendentális módszerhez közelebb kerülõ Joseph de Vries SJ. A másik. Bruxelles: Desclée de Brower. ennél is fontosabb körülmény a laikus európai filozófia néhány új irányzatának megjelenése. Az ekkor megjelenõ Mélanges elsõ része Maréchal több hátrahagyott írását tette közzé. a követõk. Przywara az életfilozófiai szemlélettel. posztulálása. August Brunner SJ vagy Caspar Nink SJ is felemelte szavát Maréchal felfogása ellen az 1940-es évek végéig terjedõ idõszakban. hogy a Kant-recepciónak az 1940-as évektõl lendületesen növekvõ hatása két bölcselettörténeti jelenséggel is összefüggött. Johannes-Baptist Lotz SJ és Joseph de Finance SJ viszont már a jövendõ transzcendentális irányzatát és olyanok is megszólaltak. hogy a módszer – belsõ inkonzekvenciái. mint Etienne Gilson. Néhányan egyenesen úgy látták. de a hajdani ellenfelek és vitapartnerek is felvonultak.27 valamint a transzcendentális iskola számos képviselõje is egyetértett viszont abban. amelyek felértékelték Maréchal munkálkodását. Maréchal monográfusa.

miként a módszer használóinak zöme a kezdetektõl a legutóbbi idõkig. amikor 1955-ben napvilágot látott a Pullacher Philosophische Forschungen sorozatának nyitóköteteként a Kant und die Scholastik heute címû tanulmánygyûjtemény. Karl (1939): Geist in Welt. A harmadik szellemi centrum az 1950-es évektõl a délnémet jezsuiták filozófiai fõiskolája. aki egy átfogó antropológiai koncepció részeként kamatoztatta a Kant-recepció eredményeit. a Hörer des Wortes. A másik fontos szellemi kör a római Gregoriana Egyetemen jött létre: fõ képviselõi a német Johannes-Baptiste Lotz. Johannes-Baptist (1938): Sein und Wert. a tanulmányok harmadik csoportja viszont – történeti tárgyú írásokkal – a filozófiatörténészre emlékezik. Pullachban.) 30 Kant und die Scholastik heute.344 Horváth Pál nyok Maréchal. de Rómában élõ Bernard Lonergan. 29 Rahner. Idõközben Heidegger két katolikus tanítványa. és 1956-ban született meg a transz- 28 Lotz. . (Pullacher Philosophische Forschungen 1. A meghatározó egyéniség itt is Lotz. Karl (1941): Hörer des Wortes. 1955. az ismeretelmélet-specialista Joseph de Vries SJ. Karl [1991]: Az Ige hallgatója. Lotz 1938-ban Sein und Wert címû írásával28 mutatkozott be. Ezek egyike Rahner személye körül kereshetõ. München: Kösel. a francia Joseph de Finance és a kanadai. ezt pedig hamarosan követte egy másik Przywara-tanítvány.29 A világháború utáni években azután már a Maréchal-recepció körvonalai is egyre világosabban kibontakoztak: kialakult a transzcendentális neotomizmus mûvelésének néhány jelentõs mûhelye. Fénykorában. az olasz Agostino Gemelli OFM és az amerikai John Donceel SJ írásai a pszichológusról szólnak. Rahner.30 Az 1950-es évek elején megindult Karl Rahner Schriften zur Theologie címû tanulmánysorozatának kiadása. mint a transzcendentális módszer híve. mellette Walter Brugger SJ. (Magyarul: Rahner. mint a transzcendentális módszer megalkotója elõtt tisztelegnek. anyagában számos. Fontos esemény volt. München: Kösel.) Pullach bei München: Berchmannsverlag. Budapest: Szent István Társulat. a transzcendentális neotomizmus elveit megfogalmazó-továbbfejlesztõ írással. az 1970-es években ez a mûhely képviselte a leghatékonyabban a transzcendentális szemlélet eredményeit. mindhárman a Jézus-Társaság tagjai. Karl Rahner SJ két írása: az 1939-es Geist in Welt és az 1941-es vallásbölcseleti értekezés. a fiatalabbak közül pedig Emerich de Coreth SJ és Walter Kern SJ. Karl Rahner SJ és Johannes-Baptist Lotz SJ jóvoltából felgyorsultak Németországban a szellemi történések. München: Kösel.

31 Lonergan írása. ezen. hogy nagy nyomatékkal veszi tekintetbe az angolszász bölcseleti empirizmus szempontjait és azokat az analitikus és pozitivista törekvéseket. (1958): Insight. ám ez talán csak annak köszönhetõ. ennek az irányzatnak az elítélésére nem került sor. Eine methodisch-systematische Grundlegung címû munkáját Emerich Coreth SJ. vatikáni zsinat körüli években változtak meg. A nagy átrendezõdés elõzménye az a tény. A következõ évtizedben a szellemi hegemónia körvonalai is kibontakoztak. London–New York: Longman–Green. F. majd – végsõ eredményként – a teljes megismerés és megértés transzcendenciájának feltárásához. A Study of Human Understanding. . a belátás metafizikájának kidolgozásán vezet tovább Lonergan útja az etika lehetõségeinek körvonalazásához. A belátás a keresztény metafizika és ismerettan szisztematikus kidolgozása. amely a modern katolikus gondolkodás vezetõ irányzataként méltatta a transzcendentális iskolát. Bernard J. Az erre épülõ fejtegetések a belátás mint megismerés. egyedül az irányzat Tanítóhivatal általi méltatása maradt el. Lonergan ismeretelméleti-metafizikai szintézise a transzcendentális módszer birtokában mindenekelõtt a megismerés természetére. Közben Maréchal elgondolásának átfogó metafizikai rendszer keretében való továbbépítésére is megszülettek az elsõ próbálkozások. amikor sorozatosan marasztalta el a Tanítóhivatal a modernizációs törekvéseket. hogy az ötvenes évek elején. amely – a szerzõ angolszász bölcseleti kultúrájából következõen – annyiban tér el a téma hagyományos feldolgozásaitól. 1964-ben pedig megjelent Otto Muck már említett történeti szintézise. hogy a katolikus egyháznak nincs többé „hivatalos” filozófiája. München: Tyrolia és Lonergan. Elsõként 1956-ban – majd 1961-ben átdolgozott formában – terjesztette elõ a maga Metaphysik.Thomismus redivivus 345 cendentális neotomizmus elvein alapuló elsõ metafizikai szintézis. megismerõ tevékenységünk belsõ szerkezetére és mûködésére kíván rávilágítani. hogy közben a zsinati atyák deklarálták a teológiai és bölcseleti eszmék pluralizmusát és azt a tényt. Véleménye szerint az értelem dinamikájának megismerése és meg31 Coreth. megértés analitikus vizsgálatára törnek. amelyek a szigetországi laikus gondolkodásban hagyományosan vezetõ szerepet játszanak. A Study of Human Understanding címû monográfiájával. Maga a mû a megismerés empirikus struktúráinak és heurisztikus módszereinek leíró elemzését tekinti feladatának. Emerich (1961): Metaphysik. A transzcendentális szemlélet számára kedvezõ módon a viszonyok a II. 1958-ban pedig a Gregoriana körébõl Bernard Lonergan SJ jelentkezett Insight.

Ám megértésünk. amely az érzékeléstõl és a képzelettõl a megértésig. hanem csak a létezõket képes megragadni. m. hanem egy sajátos létaffinitás. Magának a megismerési vágynak az a szerepe Lonergan felfogásában. amelyek az ítéletalkotás elõfeltételei – amolyan létintuíció értelmében –. amely egyben az emberi gondolkodás és tudás fejlõdésének láncolata is. a teljes transzcendenciát jelentõ tárgyát. hogy miképpen határozzuk meg a transzcendencia fogalmát. belátásunk ezen a szinten még pusztán a véges ismeretek vég nélküli gyarapításának eszközét birtokolja: nem a Létet. mint Rousselot és Maréchal „dinamikus orientációjának”. a Lét természetét (létezését) illetõen viszont Lonergan azt mondja. hogy a Lét eszméje tökéletesen transzcendens: egyszerûen azért. törekvés és vonzalom. a Teljes Valóság felé irányuló szellemi odafordulás. amely lényegében azonos jelentésû a skolasztika intellectus kategóriájával. 352. apriori. 33 I.33 A Lét ben32 Lonergan 1958. még formális (fenomenális) megközelítésben nem más. mint az emberi belátás által megfogalmazott kérdések sorozata. transzcendáló képessége az oka. a Lét birtokbavételére tör. e vágy tartalma nem valamilyen elõzetes tudás. a megértéstõl az ítéletig és az ítélettõl a helyes ítéletek teljes kontextusáig – amit tudásnak nevezünk – viszi elõre a megismerési folyamatot.32 Ezt a vágyat „tisztának” nevezve Lonergan maga is egy kantiánus elemet integrál a skolasztikus terminológia világába. Lonergan alapvetõ fontosságot tulajdonít annak is. az egész. mivel a korlátozatlan megértési aktus tartalma”. ahogyan a Lét fogalmát – ismeretelméleti szempontból – meghatározza: azt mondja. Végeredményben ez és az emberi szellem dinamikus nyitottsága. ám maguk is egy elõvételezett ítéleten. . hanem az az elsõdleges és átható késztetés. Lonergan gondolatkísérletében fontos az is.346 Horváth Pál értése a belátás (Insight) fogalom szellemi tartalma. ez a képesség nem empirikus és empíria elõtti aktusaiban ragadható meg. hogy a megismerés mindig a teljesség. mint az emberben mûködõ tiszta megismerési vágy tárgya. mint az embert körülvevõ teljes létvilág. A megismerés végsõ. hogy az csak korlátlan megismerési aktusnak lehet a tárgya és „ebbõl az következik. 351. A transzcendencia elsõ. az nem reflexív felfogás vagy ítélet. hogy az nem más. a megismerõ alany önmagaállításán alapulnak.

hogy a megismerés ontológiai szintjén a teológiai tudás (hit) megalapozásának és a hit és tudás közötti harmónia biztosításának feladatát is ellátja. Longman and Todd.Thomismus redivivus 347 nünk meglévõ eszméjének és valóságának megértése nem lehet sem egy elem tudásaktusaink sorában. London: Darton. kritikai. Coreth Lonergan véleményével ellentétben nem a létintuíció elemi formájának tûnõ belátás pszichologizáló fogalmát választotta alapkategóriájának. az analitikus filozófia és a keresztény eszmék közötti közelítésre utalnak. dialektikai. Atlanta: The American Academy of Religion. 34 Lonergan. amely magának a megismerésnek az oldaláról szemlélve a Lét belátását szükségszerûnek és idõtlennek. F . (1986): The Theology of Bernard Lonergan. Ez a mû valójában az emberi gondolkodó tevékenység alapvetõ kategóriáinak és mûködési módjának elemzése. a létezés és az igazság elsajátításának folyamatában. amelyeket a bölcselet hagyományosan kategóriáknak nevez. . hanem megismerésünk végtelen intellektuális elõfeltétele. és külön elemzi azt is. Számára a megismerõ ember kérdezõ lény. mint a módszertani tipológia (127–133) kidolgozásának részletei. és arra a következtetésre jut. különösen pedig a vallási nyelvrõl szóló fejtegetések az angolszász empirizmus.34 A transzcendentális módszer másik jelentõs szisztematizálási kísérlete Emerich Coreth SJ alkotása. Olyan elõfeltétel. Bernard J. hétféle szerepet tölt be a valóság. Hugo A. életmûvérõl általában vö. Lonergan nézeteirõl. kérdéseibõl és kérdezésébõl. Így az õ metafizikájának alapeszméje a megismerési folyamat egészének mint kérdés–kérdezés–felelet kategóriasornak a feltételezése. hogy milyen szerepe van a megismerés és tudás folyamatában a nyelvnek és a gondolati verbalitás adottságának. sem tudásaktusaink valamiféle summázata. Meynell. de kitér a tiszta ész szabályozó eszméinek kanti interpretációjára. magát a Létet minden metafizikai objektum alapjának és forrásának. kérdezésnek a vizsgálatából építette ki a maga elképzelését. Lonergan részletesen szól megismerésünknek azokról az eszközeirõl. Az eszközök leltárba vétele után magát a transzcendentális módszert mint megismerést és a megismerés megismerését vizsgálja. Az 1970-es évek elején korábbi gondolati szintézisének megválaszolatlanul maradt kérdései újabb írás közzétételére ösztönözték Lonergant Method in Theology címen. Istennek mutatja. (1971): Method in Theology. majd megállapítja. A munka teljes gondolatmenete. szisztematikai és heurisztikus szintjeirõl szól. csakúgy. hanem a megismerésnek mint kérdésnek. hogy ez az eljárás legalább hétféle funkciót lát el. Így a megértés normatív.

transzcendentális lehetõségi feltétele. már csak azért is. a kérdezés lehet. magára a Létre utal. mint a nem felelettermészetû létismeret eredendõ bizonyossága.. Coreth véleménye szerint a metafizika záróköve. ha még nem ismerem. . ami már maga is tudás.348 Horváth Pál mint a lét és a létismeret megvalósulásának állomásaiból épül fel a véges. hogy kérdezzünk. A megismerésben megfogalmazható kérdések titka azonban Coreth szerint a dolgok. Az ember szakadatlan kérdezésében. Az „elsõ kérdés” esetében viszont nem feltételezhetünk korábbi tudást. Azért van ez. 108. mert csak a semmivel kapcsolatban zárhatjuk ki annak a lehetõségét. a valóság kérdezhetõségében rejlik. elõzetes létismereten – a Lét létezik. Ám másrészt csak úgy kérdezhetek. amit kérdezek. a kérdés értelmességének ismeretén. m. azaz nem lehetséges. mint alapvetõ léttapasztalat. ennek alapja a kérdezhetõség (Fragbarkeit) ontológiai adottsága. az elsõ ítélet tehát csak nem-ítélet. 36 I. a kérdés még nem kérdezhetõ [fragbar]. Másképpen kérdésemnek nincs iránya. mert a megismerés könnyen belátható módon kérdés-válasz szerkezetû. a minden feltétel elõtti-nélküli ítélet. ha tudom. a Lét lényegének bizonyuló transzcendens Isten. meglévõ elõzetes tudást feltételez. hanem kérdés. hiszen a kérdés lehetetlen. az emberi létismeret végsõ horizontja maga a Lét. amely közvetlenül és szükségszerûen. ha a kérdezett már nem kérdéses [fraglich]. 86. Coreth metafizikai szintézisének alapelvét így fogalmazza meg: „A metafizika kezdetén a kezdet után való kérdezés áll”35 mint legelemibb és legradikálisabb kezdet. a dolgok számára való kérdésességében létének véges mivolta és a Lét kérdezhetõ35 Coreth: i.36 A kérdés tehát minden megismerõ aktusunkban egy nem tematikus elõzetes tudáson. Kérdezni csak akkor tudok. majd a szellemi-fogalmi létvalóság. mégis kérdezni kezdünk. megismerésünk végsõ. hogy mire irányul a kérdésem. tárgyi. az anyagi és a személyes létmód és annak tudása mint az embert körülvevõ és magába foglaló Valóság metafizikai rendszere. megismerési aktus már kész. mert minden ítélet. Ebbõl a metafizika kiindulópontja gyanánt adódik minden kérdésünk esetében a kérdésesség (Fraglichkeit) bizonyossága. m. tehát kérdezhetõ (fragbar) – alapul. mégpedig kétféle értelemben.

37 Coreth. Rahner e tárgyban fontos munkái közül a legkorábbi A Szellem a világban Szent Tamás Summájának egy rövid részletét elemzõ traktátus. Emerich (szerk. mint ami az egyedi ismeretaktusok horizontja. az isteni önközlés. és ez a metafizika kezdetét jelentõ ontológiai különbség vezet tovább a teológiához. hierarchikusan egymásra rendezõdõ rétegben látta a megismerésnek a Lét megragadásáig vezetõ útját. 38 Lotz.Thomismus redivivus 349 ségének végtelen horizontja szembesül egymással. Emerich (1971): Probleme der Hermeneutik. negyedik lépés pedig e teljes léthorizont tudatosítása Isten felismerésében. amelyben Coreth az ember habituális képességeibõl vezette le megismerõképességünket és a létmegértésre való eredendõ alkalmasságunkat is. In: Coreth.): Aufgaben der Philosophie. mint az egyes tapasztalati szintek transzcendáló természete. amelyek a transzcendentálfilozófia legkiérleltebb változatát jelentik. Coreth metafizikai szintézise után a megismerés és a megértés finomszerkezetét elemzõ hermeneutikai munkát dolgozott ki. a mindent átfogó vallási tapasztalatban. hiszen Coreth ezeket a diszciplínákat tekinti a teljes bölcseleti rendszer alkalmas kidolgozási témáinak: Coreth. a kinyilatkoztatás felismeréséhez. A második lépés a Lét ontológiai megragadása – még mindig egyedi ismeretaktusok tartalmaként. az Abszolútum felismerése. Az értelmezések sorát Karl Rahner írásai folytatták. A metafizika–hermeneutika–antropológia témasor szükségszerû. ez utóbbiak közös lehetõségi feltétele pedig magának a Létnek bizonyul. A harmadik lépés a Lét. Innsbruck: Tyrolia. A megismerés e négy állomása Lotz szerint szerves belsõ egységet alkot. Freiburg: Herder és Coreth. az egyedi ismeretaktusokban. Johannes-Baptist (1978): Transzendentale Erfahrung. amely összegezni próbálja az ismeretszerzés és ítéletalkotás teljes aktusát. hogy a teológiai vagy hittapasztalatban személyes és gondviselõ Istennek bizonyuljon. ezt pedig egy. Az így megragadott Lét tovább szemlélve az Abszolútum – a bölcseleti isteneszme – alakját ölti. 15. Az elsõ állomás a lényeg eidetikus (fenomenális) magragadása. 1978-ban Lotz adott közre figyelemre méltó összefoglalást. a végsõ. a kérdezés világán túl és elõtt megmutatkozó közlés. . Emerich (1978): Was ist der Mensch? Innsbruck: Tyrolia.38 Õ négy. Emerich (1958): Metaphysik als Aufgabe. a metafizikai szintézis szubjektív oldalát kiegészíteni hivatott antropológiai mû – Was ist der Mensch? – megjelentetése követte. Freiburg: Herder. amelynek lényege nem más. Ebben a folyamatban a lényegük szerint megragadott ismerettárgyak létaffirmációknak.37 A transzcendentális tapasztalás témájában késõbb.

Ezért az emberi szellem transzcendens volta a lényegi alapja a személynek. amelyben egy kijelentés metafizikai (apodiktikus) szükségszerûségét és tartalmát […] úgy ismerjük meg. hogy bebizonyítjuk: az ilyen kijelentés tagadása önmagát cáfolja meg. Rahner alapelve szerint „az ember annyiban van. .és igenlõképessége (szeretete és akarata) kizárólag a lét megsejtésében fogja fel az egyes dolgokat.40 A metafizika igazi témája tehát nem a megismerés vagy a lét megragadása. valamint a kegyelemben és a kinyilatkoztatásban történõ isteni önközlés lehetõségének. az ember maga mint létkérdés létezik”. a szabadságról és ezért a felettük és bennük lévõ titokról.) 40 Rahner 1939. megértése általában. az egzisztenciálisan megalapozott hit elméletévé. amiben már benne foglaltatik valamilyen tudás Istenrõl. Rahner nézeteinek végsõ összegzése A hit alapjai címet viselõ alapvetõ kézikönyve. Megismerésünk egyes aktusaiban a megismerõ alany és az ismerettárgy között szakadék tátong. a szellemrõl. a felelõsségnek. ezért éppenséggel minden megismerés a lét nem-tematikus.41 A megismerés alapja Rahner felfogásában – bár ezzel Szent Tamás és csaknem a teljes hagyomány is egyetértésben van – a létet birtokló megismerõ alany és az általa megismerni szándékolt – az ismerettárgyakban adott – lét azonossága. (Eredeti cím: Grundkurs des Glaubens. Budapest: Szent István Társulat. és ez a Kantra. Mivel az ember megismerõ. Karl (1983): A hit alapjai. a vallási tapasztalatnak – ideértve a misztikát is –. hanem e kettõ közös szubsztrátumának. még ha e tudás nem is válik tematikussá. csak implicit módon tudatos ismeretén alapul. 71.39 Rahner kiindulópontja a megismerésnek mint elemi létviszonynak az elemzése. Husserlre. A cél érdekében alkalmazott módszer Rahnernél is a transzcendentális eljárás: Transzcendentálisnak nevezzük azt a kérdezési és megismerési módot. amelynek következtében megismerésünk végtelen transzcendens nyitottsága – az Egészre való ráhangoltsága – ellenére önmagunkat és önmagunkban a létet csak 39 Rahner. amennyiben a létre kérdez. az embernek a megértése. 136. 41 Rahner 1983. a perszonalizmusra és Heidegger fundamentálontológiájára reflektáló szemlélet épült tovább a keresztény emberkép.350 Horváth Pál Az ige hallgatója pedig a vallásfilozófia lehetõségeit elemzõ értekezés.

antropológiai adottságaink sorában beláthatatlan jelentõséggel bíró képesség. hogy tárgyi megismerésünk szükségszerû velejárója az ismerettárgyon. ami valójában. Isten választása – és a szabad hitre jutás – így elsõsorban emberi. Istenre vonatkozik. nem pedig intellektuális természetû aktus. mégpedig az ember öntranszcendenciájának felismerése közvetítésével. az Egészre. ez a permanens döntés pedig szükségszerûen túlmutat önmagán és meghozóján. ismerettárgyakon túlmutató kinyúlás (Vorgriff) a létre általában. egzisztenciális. Az ember öntranszcendáló képessége lépten-nyomon megnyilvánul megismerõ aktusaiban. Ez a rahneri formula igen nagy jelentõségû a modern katolikus gondolkodásban. immanens és transzcendens kötõdésének együttes feltételezése új. Ez kínálja a Lét. és a Jóra. ismereteinek korlátaival kerül szembe. ha szabadsága birtokában a Létre mond igent. Isten. személyes elhatározást is igényel. egyidejû és egyenértékû kapcsolatot teremt a metafizika tradicionális alapfogalmai. Az ember csak evilági-történeti fejlõdésének folyamatában válik azzá. Az emberben mint megismerõ. másrészt a szellem dinamizmusa következtében a létre való kinyúlás képessége. Ember és a Világ (mint külvilág) között. egzisztenciális döntéssel áll kapcsolatban Rahner szerint a transzcendentális tapasztalás képessége. és ez a nem tematikus. ha – amint az egzisztenciálfilozófiák mondják – a létet és ezzel a létezést választja. fogalmilag kifejezhetetlen. Ugyanakkor a metafizika és vele együtt az ismeretelmélet kidolgozásának lehetõségét éppen az jelenti.Thomismus redivivus 351 a külsõ világ ismeretén. a világon mint reális történések sorozatán át jut el ennek a tudásnak tematikussá tételéhez és saját teremtményi öntudatához. habituális adottságaként rendelkezõ ember csak megismerése „felfelé szálló” folyamatában. amikor szakadatlanul végessége határaival. Isten létének felismerését. hiszen az ember alanyi és tárgyi. Ezzel az elhatározással.és önismeretünk összekapcsolódását. akkor. ezeknek a lehetõségeknek a mûködésbe hozatala azonban egy további mozzanatot. mivel az elõzetes létismerettel természetes. a létre mint világban-való-létre történõ rákérdezés lehetõségét. A létre való kinyúlás rahneri leírása ennek a történésnek a történelem dimenziójába helyezését is jelenti. ám megismerésünk – transzcendáló természete következtében – mindig túl is lendül ezeken . Isten felismerésének kulcsa. birtokbavételén keresztül ragadhatjuk meg. látens elõzetes tudás biztosítja tárgy. reflexív létezõben tehát egyrészt adottságként van meg a Végtelenre való teljes ráhangoltság. a Lét. amely a Lét titkának. végsõ soron Isten melletti döntést.

hogy az Isten és az ember. a természetes istenismeret és a kegyelemnek az emberi szabad személy természetéhez való hozzáadódása esetében. Legegyszerûbb meghatározása: Rahner. 580. . Karl–Vorgrimler. hogy a személyes Isten nélkül az ember nem lehet személy. a krisztológia. transzcendens Valósággá. belsõ természete szerint rá van hangolva.42 Rahner számára filozófiai alapvetésének erõsen antropologizáló jellegébõl adódik. aki eleve. a potentia oboedientialisnak a következménye. hogy transzcendáló képességünk tudatosítatlan és akaratlan motorja a Lét végtelen teljességének és tökéletességének szakadatlan állítása mint sajátos vonatkozási pont. hogy az ember eleve több. Budapest: Szent István Társulat. az isteninek és az emberinek. kegyelemtani nehézségeinek megoldására. amelynek a fogalmán Rahner a kegyelemre való nyitottságot és az Isten felismerésére való eredendõ alkalmasságot érti. Összefügg ez azzal is. ennek eléréséhez a vallási tapasztalásra. önmaga személyként való megtapasztalása nélkül viszont nem ismerheti fel Isten személymivoltát. és Isten számára is akkor válik azzá. amelyre. mint puszta természet: olyan lény. antropológiai adottságként hordja magában az „objektív megiga42 Az „engedelmeskedés képessége” Rahner egyik legeredetibb fogalma a hitrendszer dogmatikai. amilyennek azt a vallási élmény és a hit belsõ világa mutatja: végtelen. Herbert (1980): Teológiai kisszótár. a megtérésre és a kegyelmi fogékonyságra van szükség. Így van ez a natura pura. Az Isten mellett hozott döntés az ember eredendõ létadottsága. az isteni és az emberi lényeg csak együtt és egymásra vonatkoztatva definiálható. Ennek az utóbbi fogalomnak a lényege. mint céljára. egyben egy sajátos képességnek. hogy filozófiájától szinte el sem választható teológiai álláspontjának kitüntetett területe. Krisztus alakjának elemzésébõl adódó legfontosabb következtetése az. ám ezeket a nehézségeket Rahner a természetfeletti egzisztenciálé fogalmának bevezetésével maga is igyekezett kiküszöbölni. Az ilyen Isten-tapasztalat azonban még a metafizikai tudás magas fokán sem tehetõ nyilvánvalóvá és tisztán tematikussá. az antropológiának és a teológiának az Isten-Ember alakjában megvalósuló találkozása. Ám az ember ebben a tettében válik igazán személlyé. Természeti és természetfeletti ilyen szoros összekapcsolása és egy dinamikus-történeti istenfogalom felé való határozott közeledés ugyanakkor dogmatikai nehézségeket is támaszt. Ez csak úgy lehetséges. a hitre. a kegyelem elõtti tiszta emberi természet értelmezése.352 Horváth Pál az alkalmi határokon.

De ekkor a filozófia azt a lehetõséget nyitja meg az ember számára. azaz Istenre való kinyúlás képessége. akkor sem.43 Amíg az emberi létezés fõ jegye filozófiai értelemben a Létre. Így a természetfeletti egzisztenciálé mint transzcendens létadottság alkalmassá teheti a már felismert. addig a személyes döntés aktusaiban ugyanezen ember teológiai képességeknek is birtokosává válik. Ez a szituáció. amely a bölcselet határainak kijelöléséhez nélkülözhetetlen. Ebbõl ismét az emberi természet kettõs jellegének visszaigazolása adódik: az ember az immanens létrendben a Teljes Valóságra orientált lény (megismerõképesség). amely az ember szabad cselekvését átfogó. 223. hogy mintegy „elébe menjen” az isteni hívásnak. Rahner elméletének fontos összetevõje a kegyelem fogalmának nem teológiai. döntése következtében pedig számára már nem pusztán logikai szükségszerûségnek. hanem bölcseleti indíttatású bevezetése. . hogy képes egyedül megvilágítani és irányítani az ember konkrét létezését. mindazonáltal a létezés reális rendjében sohasem hiányzik. reflektált megvilágítása. aki az emberré-levés útján közvetítette önmagát az embernek. ha a kegyelmet el- 43 Rahner–Vorgrimler 1980. hogy komolyan vegye a konkrét valóságot és a történelmet. Ezért az ember ontológiailag és szubjektíve sohasem lehet közömbös természetfeletti rendeltetése iránt. hogy A filozófia tehát önmagában nem olyan alaptudomány. az ember már eleve meg van váltva (a megváltottság állapotában van) és feltétel nélkül kötelessége törekedni a természetfeletti cél felé. amely jóllehet kegyelemszerûen társul az emberi természethez (ezért természetfeletti).Thomismus redivivus 353 zulásra” létszituációja által adott késztetést és igényt. amely felbátorítja az embert arra. Ezen az alapon mondja. hogy a konkrét történelemben találja meg az élõ Istent. hanem személyes Valóságnak bizonyuló Isten kegyelmének befogadására. A természetfeletti egzisztenciálé fogalmának tárgyilag a következõ viszony szolgál alapjául: az emberre már a megigazulás elõtt is mindig hat Isten általános üdvözítõ akarata. amely azt az igényt támaszthatná. léte transzcendens dimenziójában viszont képes arra is. A filozófia – ha helyesen értelmezi önmagát és helyesen érti szabadságát (amelyet Isten titkos kegyelme szabadít fel) – a létezésnek az az elsõ. megelõzõ és elkerülhetetlen adottsága (ontológiai meghatározottsága).

aki 1781-ben kiadta A tiszta ész kritikáját. Hogy neotomista-e még. 117. 44 I. mint a Kant-recepción alapuló modern katolikus metafizika egyedi. hogy Rahner rendszere nem pusztán korábbi transzcendentálfilozófia mechanikus továbbépítése. A Kantpárhuzam ugyanakkor szokatlan gondolattársításra csábít: lehet. De az ember ugyanakkor – azáltal. . amelyet a teológiai hagyomány eredeti bûnnek nevez. az idõs Kant antropológiai útkeresésének visszfénye a katolikus bírálók és értelmezõk világában. Ugyanakkor tény. mint a titokzatos második kanti fordulat. amelyet természetesen magába foglal és amelyen fölülkerekedik az isteni kegyelmen alapuló. m. Rahner elmélete pedig nem más. Ezért az eredeti bûnt is „egzisztenciálénak” nevezhetjük. vagy õ és tanítványai már egészen új irányzatot és iskolát jelentenek a katolikus gondolkodásban. eredeti változata. hogy Maréchal és az „eredeti” transzcendentális iskola annak a Kantnak a katolikus recepciója.44 Ezek után kérdésként vethetõ fel. hogy Rahner autentikus képviselõjee a transzcendentális iskolának. erõsebb természetfeletti egzisztenciálé. hogy az emberiséghez tartozik – tartósan. de sebezhetõbb is. hiszen írásaiban maradéktalanul megtaláljuk a Rousselot és Maréchal óta erre a szellemi alternatívára oly jellemzõ megközelítési módokat és szempontokat. az egzisztencializmus bölcseleti eszköztárából sokat átvevõ és az antropológiai szemléletet kötõanyagaként érvényesítõ rahneri gondolatmenet több. elkerülhetetlenül és reálisan meghatározza az emberiség Istennel szembeni engedetlenségét is.354 Horváth Pál utasítja és ezért elveszett ember. arra a bölcseleti alapelvek oldaláról közelítve mindenképpen igennel kell felelnünk.

én nem akarok játszani Deltagyerekekkel! És az Epszilonok még rosszabbak. század elején kezdett elterjedni. Én igazán borzasztóan örülök. mint mi. hogy az elit-teóriák szülõhazájának mindenekelõtt Olaszország és Németország tekinthetõ. A Gammák ostobák. hogy Béta vagyok. században a kitûnõ minõségû dolgok jellemzésére szolgált. hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére. Mindnyájan zöldet viselnek. század végén. mert én nem dolgozom olyan keményen. És amellett mi sokkal jobbak vagyunk. mindenekelõtt Gaetano Mosca. és csak késõbb nevezték így a tár- . amely valamikor a 19.Elitek és társadalmak a globalizáció és az információs forradalom korában Kovács Gábor Az Alfa-gyermekek szürkét hordanak. a 20. sõt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom. Annyira ostobák. Maga a szó francia eredetû: az élite kifejezés a 17. Õk sokkal keményebben dolgoznak. és a Delta-gyerekek khakiszínt. mint a marxista ihletésû osztályelmélet. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált. Vilfredo Pareto és Robert Michels munkássága révén. Ó nem. mint a Gammák és a Delták. Ez a magyarázata annak. nem kis részben annak köszönhetõen. hogy még… (Aldous Huxley: Szép új világ Szentmihályi Szabó Péter fordítása) Az 1990-es évektõl kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé. mert olyan rettentõen okosak.

Tom (1993): Elites and Society. elitekre és tömegekre válik szét. hogy az emberi társadalmak szükségszerûen – az emberek közötti antropológiai különbségek és a csoportképzõdés szociológiai dinamikájának következtében – vezetõkre és vezetettekre válnak szét. továbbá milyen megkülönböztetõ jegyei vannak a modern eliteknek.) London: Routledge. elveszítik a tömegek bizalmát. hogy új elitek kerülnek hatalomra. Azonban egy idõ után dekadenssé válnak.2 Nála az elit fogalmának kettõs jelentése van: egyfelõl valamely kiemelkedõ emberi teljesítmény alanyának minõségét jelzi. Az Oxford English Dictionary 1823-ban már ebben az értelemben használta. . az utóbbiak engedelmeskednek. hatalomra kerülésük. aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. Ilyenformán minden társadalomnak vannak elitjei. vezetõ pozícióban levõ csoportjait. ilyenformán nem magyarázhatják meg a kollektív elitcserét. hogy a különbözõ történelmi korszakok elitjei milyen viszonyban állnak a társadalom többi részével. és ezeknek az elitjei jóval nyitottabbak premodern elõdeiknél. részben pedig az állami erõszak eszközeinek monopolizálásával tudják megtartani. Az elõbbiek vezetnek. Õ is úgy vélte. Moscát mindenekelõtt az érdekelte. Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt. kormányzásuk és bukásuk okait. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét. míg az utóbbiak mobilak. 2 Pareto.1 A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapozta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica címû könyvében. 1. Ezek ugyanis nézete szerint a megváltozott társadalmi viszonyok termékei. A gazdasági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is. az így bekövetkezett legitimációs válság oly módon oldódik meg. Mosca az archaikus és modern társadalmak különbségét abban látta. Vezetõ szerepüket részben tehetségük révén. miképpen cserélõdnek az elitek. mint a többi elitelmélet szerzõjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre. (2.356 Kovács Gábor sadalom felsõ. melyek 1 Bottomore. kiadás. Nézõpontja szociológiai jellegû volt: õ az elitcserében nem az individuálpszichológiai tényezõket – vagyis az elit tagjainak intellektuális és morális hanyatlását – tartotta elsõdlegesnek. másfelõl pedig szûkebb értelemben az emberi társadalmakat vezetõ csoportok megnevezése. [1915–1919] New York: Dover. hogy az elõbbiek statikus jellegûek. Kiindulópontja ugyanaz volt. valamint törvényszerûségeit kereste. Vilfredo (1963): A Treatise on General Sociology.

Pareto bírálta a demokrácia és fejlõdés fogalmát. ugyanakkor pedig biztosítja a társadalmi egyensúly fennmaradását is. azt állítják. vagyis a demokratikus mûködési mechanizmusok felszíne alatt egy oligarchikus jellegû kisebbség vezeti a pártot. akkor az alulról jövõk önmagukat szervezik új elitcsoporttá. A különbözõ elitek váltják egymást – ahogyan Pareto egy helyen megfogalmazza: a történelem az arisztokráciák temetõje3 –. Az 1920-as évek divatos szerzõje. század elejének német szociáldemokráciáját vizsgálva jutott arra a következtetésre. Azonban nem csak nála. Forradalom ez – revolúció. A Nyugat alkonyában Michelsnek az oligarchizá- 3 Idézi Bottomore 1993. és erõszakkal távolítják el a régi elitet. A Sociological Study of the Oligarchical Tendencies of Modern Democracy.4 Ez a gondolat különösen népszerû lett a weimari Németországban. akkor képes arra. Ezzel a „vérfrissítéssel” saját élettartamát növeli meg. Az elitteóriák ugyanis a Benjamin Constant. a szó régi értelmében.Elitek és társadalmak… 357 szemben állnak a tömegekkel. hogy még a demokratikus pártok is alá vannak vetve az oligarchia vastörvényének. hogy a kormányzó eliteknek az általuk vezetett társadalomtól való elkülönülése olyan univerzális törvény. Az elitcsere okaként elsõsorban individuális tényezõket említett: az elit soraiban növekszik a dekadens elemek száma. tehát haladásról nem lehet beszélni. New Brunswick–London: Transaction Publishers. 4 Michels. hogy az elitek körforgása ellenére a társadalom alapszerkezete voltaképpen mindig változatlan marad. Az így megfogalmazott elit–tömeg oppozíciónak Paretónál polemikus éle volt. hogy beemelje soraiba ezeket a személyeket. Robert Michels a 20. de egyébként más nem változik. Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill által körvonalazott képviseleti demokrácia elméletével és gyakorlatával vitatkoztak. Oswald Spengler 1918–1922 között írott és bestsellerré vált mûvében. amelynek érvénye alól a demokratikus modern társadalmak sem vonhatják ki magukat. azaz körforgás. Elitelmélet és demokráciakritika nála is szorosan összefüggött. miközben elitek és tömegek szembenállása változatlanul megmarad. míg az alsóbb rétegekben egyre nagyobb számban jelennek meg kiváló képességû emberek. Elméletének központi gondolata az elitek körforgása. Ha azonban a régi elit zárt. Az elitelméletek általában statikus társadalomképet sugallnak. Robert (1999): Political Parties. és azt állította. . 35. romlik emberi minõsége. Ha a régi elit viszonylag nyitott. elitek cirkulációja zajlik.

6 Mintha a két világháború között az elitelméletek elterjedése és a demokrácia válsága között valamiféle összefüggést kellene sejtenünk. mint a marxi teória által prognosztizált osztályforradalomnak. akiknek kreativitása a különbözõ civilizációk fejlõdésének legfõbb motorja. aki az 1936-ban végül polgárháborúba sodródó Spanyolországban olyan mûvekben fejtette ki a maga elitelméletét. Toynbee olyan teremtõ kisebbségekrõl beszélt.358 Kovács Gábor lódásra vonatkozó tételét történetfilozófiai szintre emelve egy rendkívül éles demokráciakritika keretében fejtette ki azt a véleményét. sokkal inkább tûnt az elitek forradalmának. A civilizációk hanyatlását õ kifejezetten ezeknek a 5 Spengler.) Budapest: Európa. i. Az elit-teória olyan fogalmi eszköz volt. (Simon Ferenc fordítása. 8 Ortega y Gasset. Budapest: Liget Könyvek. Németországban. m.5 Spengler teóriája azonban korántsem állt egyedül a maga korában: a weimari köztársaság éveiben elitelméletek egész sora született: Hermann Keyserlingtõl Max Weberig sok mindenki beletartozott ebbe a sorba.) Budapest: Pont Könyvkereskedés. Budapest: Európa. Spengler politika. Walter (1973): Elites Against Democracy. amelyet az angol Arnold Toynbee-tõl a magyar Bibó Istvánig a legkülönbözõbb szerzõk véltek alkalmasnak a társadalmi-politikai változások leírására. melyet a plutokrata elitek a modern tömegsajtó segítségével. Leadership Ideals in Bourgeois Political Thought in Germany.8 S valóban: a harmincas években a liberális képviseleti demokrácia defenzívába szorult. a közvélemény manipulációja révén tudnak fenntartani. (Scholz László fordítása. 6 Struve. Olaszországban történt. Princeton: Princeton University Press. Oswald Spengler demokráciakritikája. (Farkas Géza fordítása. José (1996): A tömegek lázadása. Oswald (1994): A Nyugat alkonya II.7 vagy a Gerinctelen Spanyolország. 7 Ortega y Gasset. Maradt egy: a legrosszabb”. 628–670. 21–48. Ami pedig Oroszországban. In: Kovács Gábor: A megátalkodott jóhiszemûség esélyei. .és elitfelfogására vonatkozóan lásd: Kovács Gábor (2001): „Meg akartunk szabadulni a pártoktól. „A politika filozófiája”. hogy a modern demokrácia valójában ideologikus látszat.) In: Uõ: Két történelmi esszé. 1890–1933. A weimari Németország esetében ez a végkifejlet ismeretében nem is szorul különösebb bizonyításra. atomizálta és homogenizálta a régi szerkezeteket. José (1983): Gerinctelen Spanyolország. de ezt a korrelációt látszik erõsíteni többek között annak az Ortega y Gassetnek munkássága is. amely felbontotta a régi társadalmi struktúrákat. A totalitarizmusok térhódítását sokan összefüggésbe hozták annak a modern tömegtársadalomnak megjelenésével. mint A tömegek lázadása.

Az elitekkel szemben támasztott normatív követelmények motívuma már Paretónál is megjelent. bizonyos magatartásminták felmutatását és követését. az szinte közhely. 3. döntéseirõl nem kell senkinek számot adnia. Putnam a politikai elit fogalmára összpontosítva a következõ módon foglalta össze a korabeli elit-teóriák szerzõinek általános kiindulópontját: 1. egyenlõtlenül oszlik meg a társadalom tagjai között. 4. és a társadalom jól körülhatárolható szegmensébõl újítja meg magát. Az emberek lényegében véve két csoportra oszthatók: egyeseknek jelentõs politikai hatalmuk van. (1971): Válogatott tanulmányok. az emberi helyzetekben való erkölcsi viselkedésre s az emberi szükségletek mélyítésére. finomítására és gazdagítására mintákat. példákat adjon. aki vezesse: erre akad bátor vállalkozó akkor is. mint a társadalom vállalkozásainak.9 A témáról szóló összehasonlító monográfiájában Robert D. hogy az élet élésére. a magyar Bibó István pedig ezt a motívumot állította a középpontba: Kétségtelen. akcióinak a vezetése. A politikai hatalom. míg mások ilyennel nem rendelkeznek. hogy az 1920-as és 1930-as évek elitelméleteinek szerzõinél általában erõs volt a morális aspektus. hogy az elitfunkció mindenekelõtt morális kötelezettségeket jelent. azaz kultúrát csináljon. Inc. hogy eddig még az emberiségnek semmilyen része nem csinált kultúrát és társadalmi szervezetet valamiféle elit nélkül. Erre a szerepre pedig már csak valamilyen elit. vagyis valami9 Toynbee. 3–4. Az elit legfõbb szerepe az. 2.10 A Putnam által felsorolt jellemzõk mellett azt is figyelembe kell azonban vennünk. Vagyis nem csupán szociológiai értelemben használták a fogalmat. Az elit lényegében autonóm. hogy legyen.) Budapest: Gondolat. Az elit belsõleg egységes. Az elit a hatalmát állandósítani tudja. nem kizárólag hatalmi elitekrõl beszéltek. más javakhoz hasonlóan. 10 Putnam. 5. kreativitásuk kimerülésével magyarázta. fenntartásának és közvetítésének feladatát. homogén és sajátos elittudattal bír. ha elit nincs. mindenekelõtt pedig a társadalmi értékek teremtésének. hanem hangsúlyozták azt.Elitek és társadalmak… 359 teremtõ kisebbségeknek a degenerációjával. Arnold J. Robert D. […] Az elit feladata azonban több és szélesebb. (Mesterházi Márton fordítása. .. London: PrenticeHall. (1976): The Comparative Study of Political Elites. A társadalomnak azonban elsõsorban nem azért van elitre szüksége. Hogy ennek az elitnek a feladata a társadalom vezetése.

Hoyt B. 84–121). Wolff híres könyvében ugyancsak részletesen elemezte Mills álláspontját és arra következtetésre jutott. köt. Nem utolsósorban abban. P . William Domhoff és Hoyt B. R. amelynek közös ideológiája és politikai irányvonala van. Ebbe bekerülni részben születés. P . Az amerikai politika ennek az elitnek szuverén módon birtokolt terrénuma. John–Pakulski. Jan (1998): Elitelmélet a marxizmus után. Boston: Beacon Press. R.13 Mills mindenesetre kivételnek számított: az elit a második világháború utáni évtizedekben többnyire a csúnya szavak (bad words) közé tartozott a társadalomtudományban. Wright Mills and the Power Elite. Budapest: Gondolat. mindazonáltal erõteljes belsõ kohézióval bíró társadalmi csoportról van szó. London: Basic Blackwell. [1971]: The Poverty of Liberalism. Eric (1996): The Few and the Many. Carlton. 9 (nyár): 71–88. Ez a helyzet azonban az 1980-as évek végétõl megváltozott. In: Uõ: Válogatott tanulmányok I. 13 A Mills könyve körüli viták anyagát G.360 Kovács Gábor lyen értékelési rend szerint kiválasztott embercsoport alkalmas: az értékelési rend tudja csak biztosítani az elit által adott példák és minták érvényességét és kötelezõ erejét. Aldershot–Brookfield: Scolar Press. Könyve nagy vitát kavart: a radikálisok üdvözölték a benne kifejtett téziseket. G. hogy jóllehet az uralkodó elit nem valamiféle összeesküvõ klikk. mert ennek segítségével nem lehetséges az elit leváltása. és a vezetõ politikai pozíciók ennek a tagjai között cirkulálnak. részben pedig kooptálás révén lehetséges. C. aki ezzel kapcsolatban egyenesen az elit-teóriák reneszánszáról. (Van persze kivétel: a késõbbiek11 Bibó István (1986): Elit és szociális érzék. Mills szerint ezen a helyzeten az amerikai képviseleti demokrácia intézményrendszere sem tud változtatni. 14 Highley. hogy Mills alaptézise nem tartható (Wolff. William–Ballard. hogy többnyire hiányzik belõlük a morális aspektus. Ez tartalmazza Millsnek a kritikákra adott válaszát is (Domhoff. A Typology of Elites. 225–226. számos kritikus azonban erõsen bírálta azokat. In: Századvég (Új folyam). Budapest: Magvetõ. Ettore (1987): Mosca and the Theory of Elitism.14 Ezek a neoelit-elméletek azonban több vonatkozásban is különböznek 1920-as és 1930-as évekbeli elõdeiktõl. [1968]: C. Wright (1972): Az uralkodó elit. 12 Mills. Van.11 Az 1950-es években Mills az amerikai társadalom vezetõ csoportjait leíró és ezek mûködését elemzõ könyvében – Az uralkodó elit (eredetiben: The Power Elite)12 – még ugyancsak az elitek természetrajzának vizsgálatát tûzte ki célul. a neoelit-elméletek megjelenésérõl beszél. Ballard adta ki egy kötetbe összegyûjtve. . Mondandójának a lényege az volt. Albertoni. Boston: Beacon Press).

informatikai és kulturális értelmiségi szakembereket nevezik így. Christopher Lasch az amerikai pénzügyi. Azt sugallják.15 Ezek az elméletek most is a hatalom és befolyás informális jellegére. hogy a társadalom megváltozott mûködésmódjai sokszor jobban értelmezhetõk az elitelméletek fogalmi apparátusával. a képviseleti demokrácia intézményrendszerének kiüresedésére. akik a globális tõke által mûködtetett multinacionális vállalatokban.Elitek és társadalmak… 361 ben tárgyalandó Christopher Laschnál igen erõs a morális dimenzió. az új értelmiségi és menedzseri elit lelkét – gyorsan növekedõ jövedelmétõl eltekintve – nem annyira az ideológiájával. és akik döntõ módon szólnak bele nemcsak saját országuk életébe. azonos életstílusú és mentalitású. A neoelitelméletek szerzõi azokat a magasan kvalifikált menedzsereket. a „bársonyos forradalmakat” gyakorta az elitek forradalmaként értelmezik. egyfajta globális elitkultúra által összekötött mobilis csoportot alkotnak. bankárokat. Budapest: Aula). valamint az információs iparban kulcspozíciókat töltenek be. mint 15 Szalai Erzsébet könyvében a rendszerváltás utáni évtized történéseinek értelmezésekor ugyancsak az elitelméletek fogalmi apparátusát használja föl (Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. formálissá válására. a nemzetközi pénzpiacokon. Eközben – mondják ezek a szerzõk. érezhetõ rosszallással – egyre inkább elszakadnak saját társadalmuktól. az oligarchiává váló hatalomgyakorlók és a társadalom közötti távolság növekedésére mutatnak rá. hogy korunk minden régi társadalmi struktúrát megrendíteni látszó szédítõ változásai mögött egy kasztszerûvé váló társadalom valósága rejtõzködik. hogy az 1989-es kelet-európai politikai fordulatot. hanem a világ más térségeinek a sorsába is. mint az 1920as években volt. . Nem véletlen. mint az osztályelmélet segítségével.) Miként Millsnél. Az 1990-es években jelent meg a globális elitek fogalma. mûszaki. értékteremtõ és értékhordozó elit motívuma. Az elitfogalom divatossá válása feltehetõleg ugyanúgy szimptómaértékû. Ismét csak úgy tûnik. eltûnik a mintaadó. ezekben is inkább az uralmi elitrõl van szó. rejtõzködõ mivoltára. kulturális. Újbóli elterjedése most is mélyreható gazdasági. a kulturális. gazdasági és kulturális elitek globalizálódásáról írva a következõképpen próbálja meg definiálja ezt a homályos és nehezen megragadható fogalmat: A felsõ középosztályt. társadalmi. pénzügyi. politikai változásokat jelez.

mûvészeti igazgatók. és mivel nincs közös politikai meggyõzõdésük. S. Az individuum per definitionem fogyasztóként jelenik meg. Christopher (1995): The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy. hanem fordítva: a késõ modernnek. ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szakemberek. Életmód és életstílus pedig a fogyasztási szokások függvénye. vagy posztmodernnek nevezett társadalomban az egyént életmódja. gyarmatosítja. írók. R. Ezek az aggodalmak egyáltalában nem új keletûek.16 Számos szerzõ állítja azt. ennek pedig mélyreható következményei vannak a képviseleti demokrácia intézményrendszerére. Norton and Company Ltd. Mivel foglalkozások széles skáláját ölelik át – brókerek. 17 Bauman. A társadalom legfõbb kohéziós erejévé. Sokan úgy vélik azonban. melynek a fogyasztás által determinált privát életforma van a középpontjában. London–New York: Routledge and Kegan Paul. 71–75. M. 18 A kifejezésre. mûvészek. és tartalmára vonatkozóan: Bellah. Ez ugyanis mindinkább eltéveszthetetlen módon különbözteti meg a népesség többi részétõl. mint inkább az információ kezelésén és az értelmiségi szakértelmen nyugszik. New York–London: W .–Sullivan. M. mérnökök. a társadalom életstílus-enklávék18 mozaikjaként létezik. ezért helytelen az új menedzseri és értelmiségi elitet új uralkodó osztályként jellemezni.– Swidler. R. 50. televíziós producerek és igazgatók. hogy az életmód forradalmának vagyunk szemtanúi. technokapitalistának.362 Kovács Gábor inkább az életmódjával lehet meghatározni. bankárok. rendszerelemzõk. a fogyasztás fõ terrénumává változtatja azt. életstílusa teszi egyik vagy másik társadalmi csoport tagjává. A piac betör az otthon intim és zárt világába. W . A fogyasztás – melynek a használati értékben rejlõ természetes korlátai megszûntek – a rendszer legfõbb legitimációs tényezõje. A. orvosok. 33–34.17 Társadalmi osztályok hagyományos értelemben immáron nincsenek többé. […] Ezek a csoportok csak abban az értelemben alkotnak új osztályt.–Tipton. N. amennyiben megélhetésük nem annyira a tulajdonon. Hannah Arendt már 16 Lasch. egyetemi professzorok –. Többé már nem egy adott társadalmi csoporthoz való tartozás határozza meg az életmódot. újságírók. publicisták. reklámszakemberek. hogy egy olyan társadalomban. szórakoztatóipari szakemberek. egyben pedig a fogyasztó legfõbb társadalmi kötelezettsége. kiadók. tudósok.–Madsen. integrációs tényezõjévé a piac válik. Berkeley: Berkeley University Press.W . szerkesztõk. a közösségi-politikai tér lassanként eltûnik. Zygmunt (1992): Intimations of Postmodernity. (1985): Habits of the Heart. . filmkészítõk. mindenféle szakértõk.

politika. Kultúrkritika és republikanizmus Hannah Arendt politikai filozófiájában. hogy az információs társadalom gondolata a közösségi életnek azzal a hanyatlásával párhuzamosan jelenik meg. In: Liget. 216. nehezen lehetne vonzóbb gondolatot kitalálni annál. miszerint a demokrácia mûködéséhez nyilvános politikai térre van szükség. Számos szerzõ szerint a világháló igenis pozitív lökést adhat új típusú közösségek kialakításához.21 Azonban ennek az álláspontnak az ellenkezõjére is bõven akad példa. amely feltalál19 Arendt politikai filozófiájára vonatkozóan lásd Kovács Gábor (2002): Élet. New York: Springer Verlag–Captus Univ. akik a számítógépes teledemokrácia sokak által hangoztatott elképzelését bírálják. lényegében Arendt (és persze Habermas) gondolatmenetét követik. Akkor. Vincent (1990): Computers and Democracy. 159. Harold (1996): The Third Revolution. Harold Perkin – az elitelmélet kategóriáiban gondolkodva – az utóbbi harminc év történéseit az emberi történelem harmadik nagy forradalmaként írja le. 21 Kumar. mely ezt veszélyezteti: a privát tér ugyanis bekebelezi a közszférát. 11: 1285–1298). Krishan (1995): From Post-Industrial to Post-Modern Society. Oxford UK–Cambridge USA: Blackwell. 6: 43–60. hogy a demokrácia mûködéséhez feltétlenül szükséges a magánszféra (private realm) és a közösségi szféra (public realm) határozott szétválasztása. fenyegetõvé és egyre inkább befolyásolhatatlanná válik. Úgy vélik: ennek a teóriának a legnagyobb hibája az. hogy megfeledkezik arról a tényrõl.20 Találkozhatunk olyan véleménnyel is. 22 A virtuális és valóságos közösségek közötti viszonyt tárgyalja Nyíri Kristóf tanulmánya (Nyíri Kristóf [1998]: Globális társadalom és lokális kultúra a hálózottság korában. szabadság. 23 Perkin. mint divatos és újfajta mítosz: az internet nem képes valódi közösséget teremteni a képernyõk elõtt ülõ személyek között. London–New York: Routledge. 20 Mosco.22 Az antiglobalista és a zöld mozgalmak legújabb története mindenesetre az utóbbi álláspontot látszik igazolni. . mint hogy a számítógép elé ülve pillanatok alatt globális világpolgárokká válhatunk.19 Azok a mai szerzõk. A kortárs kultúrkritika szerint a globális falu jelszava nem más. a virtuális térben létrejövõ kapcsolat szükségképpen egydimenziós jellegû marad. Publications.Elitek és társadalmak… 363 Human Condition címû 1958-as könyvében kifejtette azt. amikor saját fizikai környezetünk riasztóbbá. In: The Information Society: Evolving Landscapes. Professional elites in the modern world. mely valamennyi nyugati társadalomra jellemzõ.23 Az elsõ a neolit korszak forradalma volt. A modern fejlõdésben azonban van egy olyan erõs tendencia. In: Magyar Tudomány.

364 Kovács Gábor ta a földmûvelést és a városi életformát.24 Perkin szerint napjainkban ezeknek a szellemi-értelmiségi eliteknek a hatalomátvétele zajlik. Perkin az új korszaknak tíz meghatározó jegyét írja le. s a posztindusztriális értelmiségi forradalom esetében sem egyszerûen arról van szó. a globális gazdaság kiépülése. 1. m. A harmadik forradalom a 20. m. 6. hogy ezek az általános trendek országonként más és más módon lépnek kölcsönhatásba a helyi tényezõkkel. 28–48. hogy a régi kapitalista eliteket új elitek váltják fel. Ez az informatikai eszközökön és a biotechnológián alapuló forradalom. század utolsó harmadában kezdõdött és a jelenben is tart. Az elõzõ ismérvbõl következik az. az általános életszínvonal emelkedése. A nõi munkaerõ szerepének erõteljes növekedése. Mindhárom korszakot sajátos társadalomszerkezet jellemez. 10. 25 I.25 Úgy véli. míg a posztindusztriális társadalmaknak a szakértõi-értelmiségi elitek. Ezeknek a hierarchiáknak a csúcsán a nagy szakképzettséget igénylõ szellemi-értelmiségi foglalkozások állnak. 5. m. 8. 26 I. A második az ipari forradalom. 9. 2. Perkin szerint mindhárom korszaknak megvan a maga elitje: a premodern kor társadalmainak a nemesi és arisztokrata elitek. megteremtette a modern ipart és az ipari társadalmat. 3. az ipari társadalom osztályszerkezetét a különbözõ szakmai-foglalkozási hierarchiák váltják fel. a jóléti állam fölemelkedése – ezt Perkin szerint a nyolcvanas évek végén megjelenõ neoliberalizmus sem tudta teljesen leépíteni. 4.26 Perkin szerint a jóléti állam leépítésének és a karcsú államnak (lean state) a jelszava valójában az értelmiségi elitek magánszektorban mûködõ részének a közszektor kulcspozícióit elfoglaló elitek ellen indított hatalmi 24 I. hogy ezeknek a társadalmaknak az elitjei meritokratikus jellegûek. . amely a gõz és a villamosság felhasználásával megkonstruálta az erõgépeket. a felsõoktatás szerepének megnövekedése. az ipari kor társadalmainak a különbözõ kapitalista elitek. azaz ezekbe bekerülni magas fokú képzettség és szakmai teljesítmény révén lehetséges. ezzel pedig lehetõvé tette a civilizációk születését. 2–20. a kormányzat szerepének fokozódása. 7. amely létrehozza a posztindusztriális társadalom különbözõ formáit. az ipar visszaszorulása. a szolgáltatói iparágak szerepének erõteljes növekedése. az óriásvállalatok fölemelkedése. Ezek a következõk: 1. Igen élesen kritizálja az angolszász típusú kapitalizmust és annak neoliberális ideológiáját.

hogy az elitek a hatalomból és a társadalom által megtermelt javakból túl sok részt sajátítottak ki. A jól fizetõ elitpozíciókat a szimbolikus elemzõk kapják meg. a nem túlságosan magas szakképzettséget igénylõ rutinszerû feladatokat elvégzõ dolgozóké (routine production workers). hogy a nemzetgazdaságok megszûnnek. Az amerikai állam egyik legfontosabb feladata az lesz. Emellett két másik nagy foglalkozási csoport van. 189–271. 28 Reich.27 Nézete szerint a társadalom új elitje a magas fokú szakképzettséggel bíró. 1991. hanem a globális gazdaság egyik régiója. In: Reich 1993. hogy minél nagyobb számban támogassa az olyan típusú munkaerõ képzését. Akik a kilencvenes években új elitekrõl írnak. s helyüket egy hálózatszerûen fölépülõ világgazdaság foglalja el. Ennek oka az. akiknek szakképzettségét a globális piac igen magasra értékeli. Das Ende der nationalem Ökonomie. Robert B. hogy az információs forradalom az új információs technológiák használatában élenjáró USA-ban – és persze másutt is – nagymértékû társadalmi átalakuláshoz vezet. Robert B. hogy nagy számban képes piac- 27 Reich. kezelésével és továbbításával foglalkozik. jogászoktól. Reich a tõzsdei elemzõktõl és brókerektõl. szinte kivétel nélkül hivatkoznak Robert Reichre. illetve a különbözõ személyes szolgáltatásokat végzõké (in-person servers). amelyre ennek a globális gazdaságnak szüksége van. közgazdászoktól és számítógépes szakemberektõl kezdve a médiamenedzserekig és filmrendezõkig sokféle foglalkozási kategóriát tekint az új elitbe tartozónak. illetve az 1990-es évek elején megjelent könyvére. foglalkozását tekintve igencsak heterogén réteg (symbolic analysts). Korunk fõ veszélyeként a szakértõi elitek mohóságát jelöli meg. hanem egy új típusú társadalmi integrációról van szó. (1993): Der Aufstieg des Symbol-Analytikers. (Eredeti cím: The Work of Nations. . aki egy idõben az amerikai politikai életnek is szereplõje volt.) Frankfurt am Main–Berlin: Ullstein. amely információk elõállításával. A közgazdász Robert Reich.28 Reich szerint sem egyszerûen a foglalkozási struktúra átalakulásáról. Hans Ulrich-Seebohm fordítása.Elitek és társadalmak… 365 harcához nyújt ideológiai segítséget. (1993): Die neue Weltwirtschaft. Reich szerint Amerika vezetõ szerepét éppen az biztosítja. az új típusú világgazdaságot elemezve úgy látta. Ilyenformán az amerikai gazdaság sem amerikai gazdaság többé. Szerinte ez nem új jelenség a történelemben: egy adott társadalom egyensúlyát mindig is az borította fel.

mely számban csekély. 35. A már idézett Christopher Lasch. Lasch elitkritikája élesen antiliberális. Privilegizált osztályok persze mindig voltak – mondja –. Reich jelzi az ebbõl az új típusú társadalomstruktúrából fakadó problémákat. 1995-ös. aki a kortárs kultúrkritika egyik leghatározottabb képviselõje. de a kulturális és anyagi javakból nagyrészt kizárt többség. annak erényei nélkül: semmiféle felelõsséget nem éreznek az általuk irányított társadalommal szemben. (Lasch önmagát egyébként a konzervativizmusból eredeztetett kommunitarizmushoz. míg a másik oldalon a számban nagy. Lasch szerint az 1920-as évektõl eltérõen a modern társadalmakat most nem a tömegeknek a közösség ügyeivel szembeni közömbössége. Robert Reich teóriájából indul ki. s abból igen pesszimista következtetéseket von le. azaz privilegizált helyzetüket kizárólag saját személyes érdemüknek tudják be. valamint a republikanizmushoz közel állónak vallja. hanem lakhelye megválasztásában is. . ám hatalomban és befolyásban annál nagyobb. utolsó könyvének némiképpen bombasztikus címe: Az elitek lázadása és a demokrácia elárulása (The Revolt of the Elites and the Betrayal of Democracy) – amely persze Ortega híres mûvére. amelyeknek fejében privilégiumaikat kapták. Szerinte a globalizmus prófétáinak optimizmusa teljességgel megalapozatlan: korunk társadalma egyre gyorsuló ütemben szakad ketté: az egyik oldalon ott van a posztmodern vagy globális elit. sõt felszámolja a helyi közösségek és az amerikai nemzet iránti lojalitást29 – hangzik a keményen elítélõ konzervatív kritika. A globalitás megkövetelte mozgékonyság gyengíti. ám az új elitek egyrészt a társadalom többi rétegétõl való mind teljesebb elszigetelõdésük. az veszélyezteti. a populizmushoz. Miért ez a felelõtlenség? Ezek az új vezetõ rétegek önmagukat meritokráciának tekintik. El- 29 Lasch 1995. hogy munkaerejét a globális gazdaság bármely pontján el tudja adni.366 Kovács Gábor ra dobni ilyen magasan kvalifikált munkaerõt. másfelõl szerkezetük és mentalitásuk révén teljesen új történelmi fejleménynek számítanak. Ez az új elit ugyanis nemcsak életmódjában különül el az amerikai társadalom többi részétõl. hanem éppen ellenkezõleg. A tömegek lázadására vonatkozó allúzió – voltaképpen már jelzi a szerzõ mondandójának lényegét. 6. 5. hogy az elitek felmondják a társadalommal szembeni azon kötelezettségeiket. továbbá abban.) Ezek az új elitek bírják a régi feudális arisztokrácia minden bûnét.

egyáltalán nem tesznek eleget. energikus és egészséges marad. a multikulturalizmus és a politikai korrektség a legnagyobb jó szándék mellett is – a terapeutikus intézményi technikákhoz csatlakozva30 – a hatalmi status quo fenntartásának fontos eszköze. Aki ugyanis úgy gondolja. hogy a kései modernitás kapitalizmusában a repressziót a terápia váltja fel. hogy minden társadalmi cso- 30 Lasch úgy gondolja. Lasch szerint ennek a meghatározásnak az elitek közösségei. hogy a legokosabbak nem feltétlenül a legjobbak is. úgy véli. Ennek a törekvésnek a pszichológiai következménye az. Úgy látja. és a még meg nem születettek szerzõdése. Christopher Lasch igen erõsen bírálja az elitek életmódját. kijelentjük. Erre vonatkozó nézeteit már egy korábbi. Sikerre. [Békés Pál fordítása.] Budapest: Európa). hanem azok iránt sem éreznek többé hálát. aki fiatal. hogy mintegy szeretnék megállítani az idõt: az egészségkultusz ennek a törekvésnek az eredménye.Elitek és társadalmak… 367 tekintve attól. Az elitek közösségei szerinte valójában pszeudoközösségek. Érvelése ki nem mondott módon Burke azon híres definícióján alapul. Lasch fölöttébb borúlátó a távolabbi fejleményeket illetõen. hogy pozíciójába kizárólag saját intelligenciája és tehetsége révén jutott. akiktõl privilégiumaikat örökölték. . azokkal szemben sincs kötelezettségtudatuk. Az új elitbe tartozók állandó jelenben élnek: életük tartalmát és legfõbb célját egyéni karrierjük építése jelenti. a csúcson maradásra ugyanis csak az számíthat. Christopher [1981]: Az önimádat társadalma. Nézete szerint a multikulturalizmus valójában a két részre szakadt társadalom létezését legitimálja. hogy egyáltalán nem igazolható – mondja Lasch –. mely szerint az emberi társadalom a holtak. hogy az amerikai közélet két nagy divatos áramlata. az élõk. gondolkodásmódját és ideológiáját. Lasch szerint ennek egyik legfontosabb következménye az állampolgárok infantilizálása. A következõképpen érvel: ha tagadjuk egy közös kultúra és mindenkitõl számon kérhetõ értékek létezését. Laschnak egyébként is komoly fenntartásai vannak a meritokráciával szemben. önmaga kvalitásait leszámítva senki és semmi iránt nem fog hálát és kötelességet érezni. ez a felfogás a felelõtlenség legfõbb okává lesz: az új elitek nemcsak a társadalom iránti lojalitásukat veszítik el. magyarul is megjelent könyvében kifejtette (Lasch. A narcisztikus társadalom egyéneit az állami intézmények terápiára szoruló páciensnek tekintik. melyeknek fõ konstituáló elve a globális játéktér nyújtotta egyéni karrierlehetõségek maximális kihasználása.

másfelõl azonban az a véleménye. köt. az arról való megfeledkezést szolgálja. továbbá úgy véljük. A korunk valóságát legalaposabban és legátfogóbban elemzõ könyvnek sokan Manuel Castells háromkötetes munkáját. Lasch szerint a political correctnessnek. Közös értékek nélkül még a kommunikáció is lehetetlenné válik. a többiekével össze nem mérhetõ értékei vannak. hanem éppen ellenkezõleg. Ehhez pedig mindenki által elismert közös ideálokra. Castells egyfelõl meg van gyõzõdve arról. akkor nem a demokráciát erõsítjük. köt.: End of Millenium. hanem a változtatás vágyától is megfosztjuk õket. emellett ugyanilyen fontos demokratikus elkötelezettségû és érzületû állampolgárok kinevelése. mindenkitõl számon kérhetõ közös kötelezettségekre és felelõsségekre van szükség. hogy az információs technológiák robbanásszerû fejlõdése az emberi szabadság eddig soha nem tapasztalt dimenzióit nyitja meg. hanem ki is terjesztette azt az emberi létezés valamennyi szférájára – újabb mutáción ment keresztül. az individuum pedig az önmagukba zárkózó közösségek arctalan egyedévé válik.: The Rise of the Network Society (1996). egy hierarchikusan. . információs kapitalizmussá vált. a megtisztított beszédnek hasonló a funkciója: a kellemetlen valóság elfedését.368 Kovács Gábor portnak saját. mert a kapitalizmus az információs technológiák adta lehetõséget kihasználva – miközben nemcsak megtartotta a profitelv logikáját. a privilégiumok által tagolt társadalmat legitimálunk. Lasch szerint a demokrácia fennmaradásához nem elégséges a demokratikus intézményrendszer létezése. Ennek a változásnak az értelmezésére egy átfogó metaforát 31 Castells. I. s ilyenformán ugyancsak a status quo megerõsítésének az irányában hat. II. III.31 Ez az általa elemzett világhoz hasonlóan fölöttébb ambivalens mû. Society and Culture I–III. a társadalom egymás mellett élõ gettók sokaságává bomlik fel. hogy ez a lehetõség eddig nem vált valóra.: The Power of Identity (1997). Ha egyszerûen csak másnak nyilvánítjuk a társadalom peremére szorult csoportok és közösségek életmódját. akkor nemcsak a változtatás lehetõségétõl. Oxford: Blackwell Publishers. Manuel (1996–1997): The Information Age – Economy. hogy ezek között nem lehetséges közvetítés. Mondandójának lényegét talán abban lehet összefoglalni. köt. A különbözõ kisebbségi csoportok bezárkóznak. hogy az információ korszakába lépve a modern társadalmak eddigi intézményei és társadalmi viszonyai alapvetõ módon átalakulnak. Az információ korszakát tartják.

a második kötet utolsó két tematikai egységében fejti ki.33 de õ az. . aki az ötletbõl olyan elméletet konstruál. információ.) (1995): Global Modernities. akkor a globális világgazdaság hálózatába került országoknak és társadalmaknak mi lesz a sorsuk. a szellemi és anyagi javak áramlásai kötik össze. Roland (szerk. 1995. De ha ez a helyzet – kérdezi Castells –. Frank Webster szerint ez az ökológiából. Scott–Robertson. Itt beszél arról. hogy a lehetõ leggyorsabban és leghatékonyabban alkalmazkodjék a változásokhoz. Ennek okaként egyfelõl a globális tõke igényeit. I. a kultúrkritikai tradícióhoz közel álló szerzõ. aki a hálózatot alapvetõen mitikus és ideologikus jellegû metaforának tartja. hatalom és befolyás a hálózatokon belül. az új multinacionális cégek belsõ felépítését. 32 A hálózat definícióját Castells két helyen is kifejti: Castells 1996–1997. John–McGuigan. másfelõl pedig az új információs technológiák által kínált – és a globális tõke által kihasznált – lehetõségeket jelöli meg. In: Downey. pontosabban a Gaia-elméletbõl származik. Castells szerint a társadalmi tér megkettõzõdik. az ilyen elven felépülõ struktúra képes arra. London–New Delhi: Sage Publications. és azt sugallja. Ez a megkettõzõdés az elõbbiekben tárgyalt globális hálózatok kiépülésével függ össze. az információ. London–New Delhi: Sage Publications. Webster úgy véli.. illetve 470. A tanulmánykötet szerzõi a téridõ-problematikát járják körül. sõt véleménye szerint ez a hálózatszerûség formálja át a társadalmi viszonylatokat is. Ezek a hálózatok ugyan fizikai pontokat. A hálózatszerû szervezeti felépítés a lehetõ legrugalmasabb. A gondolat már másoknál is felmerült. hogy itt olyan önszabályzó rendszerrõl van szó. hogy a hálózat egyszerûen a láthatatlan kéz régi jó teóriájának újsütetû változata: Webster. hogyan változik a hatalmi elitek és társadalmuk viszonya. 42. A hálózatnak nincsen központja.32 Castells ezzel írja le a világgazdaság szerkezetét.): Technocities.Elitek és társadalmak… 369 használ: a hálózatét. csomópontjait a tõke. Jim (szerk. amely a könyvében felhasznált óriási empirikus anyag teoretikus vázát jelenti. hogyan oszlik meg tõke. Mike–Lash. amelybõl hiányzik a hatalom. hogyan alakulnak a hatalmi-politikai viszonylatok. Frank (1999): Information and Communations Technologies: Luddism Revisited. Ugyanakkor van olyan. leginkább filozófiai jellegû – részében. hogy az információ korszakában alapvetõen átalakul a társadalmi tér és a társadalmi idõ szerkezete. ám az összekapcsolódás következtében a valóságos tér helyei valami mássá alakulnak át. 60–62. 33 Erre vonatkozóan lásd: Featherstone. Castells ezekre a kérdésekre a választ mûvének leginkább elméleti – ha úgy tetszik. valóságosan létezõ helyeket kötnek össze. köt.

A tömegektõl nem csupán életstílusa és gondolkodásmódja választja el. A hálózat helyeinek nem kell valóságosan is érintkezniük egymással. míg a hálózatokból kimaradt helyek alkotják a helyek terét (space of places). A társadalom egésze hierarchikus módon szegregálódik. II. mert ha nem épülnek kulturális és fizikai hidak a kettõ között. éppenséggel a geográfiai távolság jellemzõ rájuk. A társadalomnak ez a része – a többség – a helyek terében lakozik. hogy ebben a helyzetben nem képesek mûködni a politikai demokrácia hagyományos intézményrendszerei. szegmensekre szakad szét és dezorganizálódik. hanem a társadalmi integráció módja is – mondja Castells. Saskia (1994): Cities in a World Economy. 428. Ugyanis az elitek érdekei a rendszer domináns érdekei. A hálózat helyei között – akár egy városon belül is – ott vannak az információs kapitalizmusra oly jellemzõ fekete lyukak. össze lehet õket kapcsolni. Ezek 34 Erre vonatkozóan lásd: Sassen.370 Kovács Gábor amelyet Castells az áramlások terének (space of flows) nevez. amelyeknek segítségével mozogni lehet a hálózatokban. London–New Delhi: Pine Forge Press. Az elõbbiben a helyeket a hálózat definiálja. nincsen szükség rájuk. amelyek – miután Castells szerint a centrum–periféria elmélet érvényét veszítette – az ún. Fizikai értelemben a hálózatok csomópontjai a globális városok. Castells szerint az áramlások terének és a helyek terének mûködési logikája között strukturális skizofrénia van. akkor párhuzamos szociális univerzumok jöhetnek létre. az abszolút vesztesek világát konstituálják: õket még csak ki sem zsákmányolják.. ugyanakkor pedig fragmentálódik is. amit fel kell számolni. 35 Castells 1996–1997. külön lakókkal és külön törvényekkel. negyedik világot. míg a társadalom többi része nem. mert kimarad ezekbõl a hálózatokból. egyszerûen diszfunkcionálisak. Az elitek azoknak a kulturális kódoknak a birtokosai. Ilyenformán képesek érdekeik artikulációjára.35 Castells úgy vélekedik. az intermundiumokban székelõ isteneihez hasonló módon – az új menedzseri-technokrata-politikai globális elit. . Az áramlatok terében mozog a tõke és az információ. köt.34 Az elit ezek irodanegyedeiben és lakóparkjaiban éli a társadalom többségétõl szellemileg és fizikailag is elszigetelt életét. ezek a hatalom terei. mert egybeesnek a globális hálózat áramlásirányaival. ezzel pedig hatalomhoz és befolyáshoz lehet jutni. Ezekben lakozik – némiképpen Epikurosznak a világok közötti terekben.

37 Ilyenformán a globális elitek voltaképpen nem irányítanak. a hajdani nemzetállamok és az ezek alatt szervezõdõ és ezek határait átlépõ régiók között. illetve az ezzel járó jogkörök és jogosítványok hálózatszerûen oszlanak meg a brüsszeli bürokrácia.Elitek és társadalmak… 371 ugyanis a helyek terében lakozó nemzetállamokhoz kötõdnek. mint a Huxley-é: ennek még istenként tisztelt Fordja sincsen. 37 I. hogy a globális hálózatokban az áramlások hatalma (the power of flows) fölülírja a hatalom áramlásait (the flows of power). 36 I. hogy a történelem szubjektumok cselekedeteinek történetébõl folyamatok történetévé változott át. másfelõl azonban Castells – némileg enigmatikusan. hanem sajátos metamorfózison mennek át. hogy Castells itt voltaképpen Hannah Arendtet gondolta tovább. amelyben a szuverenitás. ahol befektetõ államként segítik országuknak a globális gazdaságba való bekapcsolódását. vannak globális kapitalisták – mondja Castells –. Castells a legkreatívabb válasznak azt a hálózati államot tartja. Van globális kaszinókapitalizmus. mint Délkelet-Ázsiában. ám ezek a nemzetállamok sajkaként hányódnak a globális áramlatok tengerén. Van. ám nincsen olyan globális tõkés osztály. van. Az olvasónak az a benyomása. 469. hogy az áramlások terében lakozó globális eliteké. De hát végül is kié a hatalom és milyen módon ellenõrizhetõ. amelynek potenciális példája nézete szerint az Európai Unió. Castells szerint azonban nem ennyire egyértelmû a válasz. Egyfelõl – mint láttuk – a globális elitek a hatalomhoz és befolyáshoz kulcsot jelentõ kulturális kódok birtokosai. akihez legalább imádkozni lehetne. Arendt ugyanis a modernitás legvészterhesebb fejleményének azt látta. Végeredményben Castells szép új világa. Mindazonáltal a nemzetállamok nem tûnnek el. hanem csak lefölözik pozíciójuk elõnyeit. ha lehet. ahol vámpírállamként a globális hálózatokból kizáródó országuk vérét szívják. még vigasztalanabb. egy szójátékkal ütve el a dolgot – úgy nyilatkozik. 474.36 A hálózat morfológiája következtében a hatalmi viszonyok instabilak. ha a hagyományos demokratikus politikai mechanizmusok kiüresedtek? Az eddigiek alapján joggal gondolhatnánk. . Álláspontja meglehetõsen kétértelmû. m. Castells információs kapitalizmusában a tõke tökéletesen absztrakt entitás: szabadon áramlik a hálózatok tereiben. amely ellenõrizni tudná a globális áramlatokat. mint Afrika országaiban. m.

A szokások. Szerintük minden kultúra gondolkodása. A másik akadályt a kulturális relativizmus hívei fogalmazzák meg. így normatív etika mint tudomány nem lehetséges. hiszen sokkal gyakrabban érintkeznek egymással a különbözõ civilizációkhoz tartozó emberek. Egyetemes érvényre igényt tartó normarendszer megalkotásának ma két akadályát szokás elsõsorban számon tartani. azaz annak lehetetlensége. amely az emberi természeten alapul. vajon létezik-e egyetemes érvényû erkölcsi normarendszer. lehetséges-e természettörvény (lex naturalis). Természetjognak (jus naturale) is szokás nevezni. azaz olyan erkölcsi normarendszer. mint korábban bármikor. s ezen belül erkölcsi normáinak megfogalmazása is a maga sajátos. ami van. A kérdést a filozófia klasszikus nyelvén szólva többnyire úgy tették fel. s nem feladata azzal foglalkozni. természetes erkölcsi törvény. „vanlegyen” probléma. normák. E kérdés ma különösen idõszerû.Emberi természet és univerzalista erkölcs Turgonyi Zoltán Régi vitatéma az etikával foglalkozó filozófusok körében. ami köztudottan számos konfliktus forrása lehet. azaz tartósan élnek bennük együtt igen különbözõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ személyek. E szónak ugyan lehet más jelentése is. A tudomány az ezen akadályra hivatkozók szerint csupán azt írhatja le. s mint ilyen mérceként szolgál a különbözõ korok és kultúrák erkölcsi rendszerei számára. hogy pusztán tényeket leíró kijelentõ mondatokból felszólításokat. parancsokat vezessünk le. Az egyik az ún. de én az alábbiakban ugyanazt fogom érteni természettörvényen és természetjogon. E szón itt nem természettudományos értelemben vett törvény értendõ. hanem az ún. ezért szükségképpen egységes. mi legyen. sõt egyes társadalmak kezdenek multikulturálissá válni. hiedel- . parancsok. esetleges hagyományának függvénye.

s ennek során arra a tényre hivatkozom. hogy határozottan a tények területén maradva rámutassak bizonyos objektíve létezõ oksági összefüggésekre. hogy a házasságtörés aláássa a család intézményét. terén áttekinthetetlen sokféleség uralkodik. Ez könnyen szemléltethetõ a következõ példával. Annak nincs semmi akadálya. Lehet. hogy maradjon hû a feleségéhez. Ám most megint két lehetõség van: ha a másik fél számára a társadalom léte érték. hogy „védjük meg a családot”. és „semleges” mércét sem lehet elõállítani a rangsorolásukra. De mi van. hogy vitapartneremnek hûségesnek kell maradnia feleségéhez. sõt akár a kölcsönös megértést keresni. A „van” és a „legyen” közötti hézag azonban csak azt zárja ki. hiszen ez is szükségképpen az egyik konkrét kultúra hagyományától befolyásolt személyek szellemi terméke lenne. A „van” és a „legyen” közötti szakadék valóban létezik. hogy bármely esetleges értékrenddel bíró embert biztosan rá tudjak beszélni észérvekkel valamely magatartás követésére. hogy végül találok ilyen. ez puszta tény marad a számára. Lehet. mondván: ez és ez a ma- . ha a család intézménye értéket jelent a számára. de csakis akkor.Emberi természet és univerzalista erkölcs 373 mek stb. Esetleg azt fogom mondani: a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat. akkor ebbõl és „a család intézményének válsága szétzilálja az egész társadalmat” kijelentésbõl együtt következik. minden szabály csakis a maga helyén érvényes. mindkettõnk számára értéknek számító pontot. Tegyük fel. erõsítse a család intézményét és hû legyen a feleségéhez. „legyen család”. hogy õt a társadalom sorsa sem érdekli? Ekkor második érvem is puszta tényállítás marad. Olyan. De mi van. hogy fenntartsa a társadalmat. mintha az egyes kultúrák más-más világban élnének. hogy valakit rá akarok beszélni arra. hogy ez a tényítélet meggyõzi vitapartneremet. míg nem találok az õ értékrendjében olyasmit. egyik sem lehet kitüntetett. hogy „legyen család”. hogy nem érdekli õt a család intézményének sorsa? Ekkor nyilvánvalóan hiába hivatkoztam a hûtlenség és a család sorsa közötti oksági összefüggésre. Kénytelen vagyok tovább érvelni. hogy el kell kerülnie a hûtlenséget. vagyis akarja. de erre nincs semmi elvi biztosíték. Reménytelen dolog közös nevezõre jutni. s tovább kell keresgélnem. ebbõl pedig elõzõ kijelentésemmel együtt adódik. hogy „legyen társadalom”. azaz ha akarja. s aminek megvédéséhez közvetve az szükséges. hogy azt feleli. ami fontos a számára. ha azt feleli. Ez esetben ez utóbbi állásfoglalásából és „a házasságtörés aláássa a család intézményét” kijelentésbõl együtt következhetik a számára.

a mi esetünkben is csupán a biológiai értelemben „egészséges” és a „beteg” állapotok között kellene különbséget tenni. amelyet az ember esetében a hagyományos értelemben vett természettörvénnyel azonosít. mikor mûködik egy struktúra a saját lényegének. akkor viselkedjél így és így. (Hangsúlyozzuk: egy ilyen állítással nem hagyjuk el a tények területét. állapotokra stb. eredmények között van-e olyan. A következõ lépés annak eldöntése. Csupán annyit fogunk mondani: az ember lényege szerint ilyen és ilyen. Mindenki számára világos. amikor egy élõlényrõl beszél. Paris: Presses Universitaires de France. vezet. Ám van-e értelme a biologikumon túllépõ. s amelyikrõl joggal mondhatjuk. ha tehát meg akarsz felelni az ember lényegének. vajon az egyes erkölcsi rendszerek és normatív etikák által elõnyben részesített különbözõ magatartásegyüttesek hatására az emberi világban létrejövõ vagy fennmaradó állapotok. Az egyes struktúrák e két mûködési módja közötti különbségtételre szolgáló kritériumot nevezi Jacques Maritain „mûködési normalitásnak” (normalité de fonctionnement). kultúrákon keresztül megnyilvánuló sokféle viselkedés közül némelyiket privilegizálni? Nincs-e igaza a relativizmusnak? Nem kell-e beérnünk azzal az állítással. amelyek jobban behatárolják 1 Maritain. amelyik valamilyen szempontból objektíve kitüntetett.374 Turgonyi Zoltán gatartás ilyen és ilyen eredményekre. hogy az embernek léteznie kell ahhoz. A hétköznapi nyelvben bárki képes korrekt módon használni a „beteg” és az „egészséges” szavakat. Ha ilyen és ilyen állapot megõrzése (vagy éppenséggel elkerülése) a célod. azaz mint a biológiai szükségleteken túl sajátosan humán szükségletekkel is rendelkezõ élõlények. hanem valamely egyszerûbb struktúrát nézünk. sajátosan emberi.) Ha nem az emberi világot. Jacques (1961): L ’Homme et l’État. mint azt. hogy ha valaki explicite nem akar is többet. hogy bármi egyebet tehessen? Nos. 79. hogy egyáltalán legyenek emberek mint emberek. akkor tehát így és így kell cselekedned. természetének megfelelõen. ezzel már kénytelen igenelni bizonyos ehhez szükséges feltételeket is. hogy a többinél inkább megfelel az emberi természetnek.1 Mit nevezhetünk azonban az ember „normális mûködésének”? Ha egyszerûen csak élõlények lennénk. . könnyû találni pozitíve vagy negatíve kitüntetett állapotokat. a következõkben arra szeretnék rámutatni.

más környezetben pedig életképtelen. Másrészt – 2 Gehlen. késztetésérõl beszél.. Gehlen szerint csak kettõ – a szexuális tevékenységre és a táplálkozásra való késztetés – marad meg. Az ember viszont természettõl sehol nincs „otthon”. Ösztöneink is nagyrészt leépültek. hogy biológiai értelemben véve eszköztelenek vagyunk: nem rendelkezünk olyan védekezésre vagy táplálékszerzésre alkalmas specializált szervekkel. amely az állatban természettõl adott önmaga és a külvilág között. s egyfajta rálátással bírjunk erre. lásd az általam írt Etika (Budapest: Kairosz Kiadó. illetve ásásra alkalmas karma. 3 A mai tudomány másképp látja ezt. E tevékenységnek azonban feltétele azon képességünk. amely – a benne minket automatikusan eligazító ösztönök híján – „meglepetéstér ”4 a számunkra.2 Ennek alapja szerinte az a régóta ismert sajátosságunk. míg az állatokban ösztönök jól kifejlett rendszere mûködik. Az állatban ez az összhang egyben „regionális kötõdést” is jelent: egy bizonyos faj a maga sajátos tulajdonságai révén otthonosan mozog ugyan a világnak egy jól meghatározható részében. 4 Gehlen 1976. . mint elsõ látásra vélnénk. amely tévedhetetlen biztonsággal irányítja megnyilvánulásaikat. Arról. de csakis ott.3 s ezek is gátlás alá helyezhetõk. az etológia és a szociobiológia az ember jóval több veleszületett hajlamáról. hogy ez miért nem befolyásolja érdemben az itt vázlatosan kifejtett antropológiát. Életterét eleve behatárolják biológiai adottságai. Budapest: Gondolat. hiszen enélkül nem tudjuk a kívánt változtatásokat elvégezni. hogy a világról. 181 stb. fejezetét. hogy mintegy távolságot tartsunk a közvetlenül adott tények világától. Természete és helye a világban. 47. nem pedig természettõl adott. Ez egyrészt azt jelenti. így teremtve meg azt az összhangot. Hasonló a helyzet a mozgáskészlettel is: ez az állatban túlnyomórészt veleszületett. E vonását azonban önmaga és a külvilág céltudatos alakításával ellensúlyozza. zsákmány magragadására használható csõre és így tovább. Biológiai eszköztelensége miatt az ember a híres gehleni kifejezéssel „hiánylénynek” nevezhetõ. minél valósághûbb ismereteket kell nyernünk.Emberi természet és univerzalista erkölcs 375 az erkölcs – és általában a kultúrák hagyománya által közvetített egyéb elemek – lehetséges tartalmát. 112.) 2. páncélja stb. mint egyes állatok bundája. míg az ember mozgásainak óriási többsége tanult. Az ember Arnold Gehlen kifejezésével élve „természettõl fogva kultúrlény”. Arnold (1976): Az ember. 2003. de tevékenysége következtében bárhol „otthon” lehet.

m. amelyek már nem. Így vagyunk például képesek figyelmünket például az éppen adott éhségérzet ellenére is a munkára összpontosítani. Az eszközök ilyen módon történõ céllá válása azt jelenti. ha maguk a közvetítések is képesek bizonyos fokig „szükséglet” és „érdeklõdés” tárgyaivá lenni. az 5 I. ami egyfelõl térben és/vagy idõben távoli tényállások gondolati modellezését jelenti. E rendszer nyilvánvalóan csak akkor mûködhetik. Ezt elhalaszthatjuk – olykor éppen azért. Az állat a mindenkori „itt és most” hatása alatt áll. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek és kielégítésük közé egyre összetettebb közvetítõrendszer iktatódik (például nem a természetben készen talált javakat fogyasztjuk el. hogy az embernek „orientálható impulzusélete” van. miközben ez utóbbi két tevékenység is sajátosan emberi formát ölt a közvetítések révén (gondoljunk a konyhamûvészetre. 71. sõt ez akár önálló örömforrássá is válhat. hogy az elsõdleges biológiai szükségletek mellett sajátosan emberi. Mindezek egyik feltétele az.és a fajfenntartáshoz. . motiváló erõ forrásává válni. ily módon háttérbe szorítva az itt és most adott pillanatnyi késztetéseket. közvetlenül adott késztetéseinek enged. hogy utóbb magasabb szinten.5 Nem mindig a biológiailag elsõdleges szükségleteink – a létfenntartásra törekvés és a nemi vágy – kielégítése motivál minket. új típusú szükségletek tárgyát képezõ tevékenységek is keletkeznek (például a tudomány vagy a mûvészet). mind pedig az ezek birtokában való tevékenységnek feltétele – képesnek kell lennünk felszabadulni a jelen nyomása alól. Ha ez utóbbi ritka is. vagy akár egészen le is mondhatunk róla más motívumtól hajtva (gondoljunk például a „hõsi halálra” vagy a cölibátusra). – fölött. azaz csak akkor tudunk felszabadulni a jelen pillanat nyomása alól. a pillanattól való elszakadásra. hanem termeljük élelmünket). a tárgyilagos ismeretek szerzésének. azaz „a szükségletek és érdeklõdések gátolható és áthelyezhetõ volta” jellemzi. vagy csak közvetve kapcsolódnak a lét. az mindenképpen igaz. eszközbõl legalább relatíve öncéllá. másfelõl az uralkodást az éppen adott belsõ késztetések – ösztönök. hosszabb távú célra irányuló cselekvések kivitelezését. vágyak stb. differenciáltabb formában tehessük meg –. érzelmek. Az ember viszont képes ezek zárójelbe tételére. indulatok. hogy ne akadályozzák a racionálisan modellezett.376 Turgonyi Zoltán s ez már mind az elõbbinek. az étkezési illemszabályokra.

képes elszakadni az itt és most adott szituációtól a fent említett két értelemben. ha az egyének a maguk cselekvését egymáséval kölcsönösen összehangolják. és a mindezeket hordozó nyelvrõl. hogy az ember normális mûködéséhez hozzátartozik a történelem továbbvitelében és a társadalom fenntartásában való részvétel. illetve humanizálódásának folyamata is szerves része az emberi világ mint emberi világ mûködésének. intézményekrõl stb. hanem fõként azért. megint csak eltérõen az állatok világától. hanem fõként a szellemiekrõl: a különbözõ technikákról. tehát a szükségletek bõvülésének. magatartási szabályokról. ismereteinek és egyéb szellemi tárgyiasulásainak is birtokába jut. a társadalom . a világ feletti racionális kontrollunk növekedését eredményezi. hanem egymásra épülõ generációké. Itt nem csak. hogy emberi módon létezünk. azzal összefüggésben is. mint az élettelen természet vagy az élõvilág történései. E növekedés és gazdagodás azonban nyilvánvalóan nem egyetlen nemzedék mûve. mint láttuk. Mindebbõl talán érthetõ. nem pusztán a munkamegosztás által lehetõvé tett hatékonyabb élettevékenység. E gazdagodással egy idõben s vele kölcsönhatásban növekszik az ember racionális uralma a természet felett. hiszen az egyének cselekvésük során kölcsönösen keresztezhetik egymás terveit. nagyobb fokú tervezhetõség miatt. ahol minden generáció lényegében a korábbiak életét ismétli. mert a nyelv által hordozott hagyomány révén minden generáció az összes korábbi nemzedék tapasztalatainak. Maga ez a gazdagodás. a szerelemre vagy a családdal kapcsolatos intézményekre és szokásokra). s viselkedésük sokkal kiszámíthatatlanabb. Az erkölcs egyik fõ funkciója éppen az emberi viselkedés elõreláthatóságának növelése. Társas mivoltunk azonban némileg bonyolítja is a racionális kontroll megvalósítását. Szemben az individualista.. mert az emberi tevékenység eredményei képesek tárgyiasulni. másrészt vissza is hathat a további fejlõdésre (például a tudomány eredményei révén). s elsõ pillantásra az átlagember számára kézenfekvõnek látszó felfogással. Egyrészt jele annak. ami tudásunk folytonos bõvülését. hogy. A társadalom mint olyan mozgására is tekintettel kell lenniük. Ez azért lehetséges. mintegy leválni a cselekvõrõl és túlélni õt. és nem is elsõsorban a fizikai tárgyiasulásokról van szó. Nem elegendõ azonban. A világ felett racionális megismerõ és átalakító tevékenység által nyert uralom létének és növekedésének fontos feltétele tehát társas mivoltunk.Emberi természet és univerzalista erkölcs 377 erotikára.

másrészt az ember–ember viszony kiszámíthatóbbá tételére. hanem õket túlélõ – noha persze csak a mindenkori egyének által hordozott – szerves egész. amely egyszerre segíti önnön racionális cselekvésünket és viselkedésünk mások számára való elõreláthatóságát. akár akarjuk. noha a klasszikus erénytan bizonyos részletein (például az erények számán) lehet vitatkozni. tekintettel kell tehát lennünk erre cselekvésünk során. hanem. azaz folytatódjék a generációk hosszú sora óta tartó . Ennek megfelelõen körvonalazódnak a legfontosabb erkölcsi normák.378 Turgonyi Zoltán nem egyszerûen az itt és most létezõ egyének matematikai összege. a megfelelõ motivációk kialakítására szolgáló intézményeket a családtól a törvényhozásig stb. azaz egyrészt az ember–természet. Törekednünk kell a világ és önmagunk feletti racionális kontroll növelésére. akár nem. a korábban említettek jegyében. hogy közben ne kerüljenek veszélybe a társadalom további életének ontológiai feltételei. az ontológiailag kitüntetettet – az emberi természet „normális mûködését” – akarjuk szolgálni. azaz máris vannak a puszta létezésen túl egyéb kritériumok is. másrészt e viselkedéseknek a társadalom további fennmaradása szempontjából kívánatos irányba terelésére. ha a lehetséges célkitûzések közül. hogy feleljen. Ám ezek betartására az egyéneket valami módon motiválni is kell. a társadalom irányítását.. mindezek szellemében kell megszerveznünk az emberek nevelését. az egyének egymást keresztezõ. A fentiek alapján talán már nyilvánvaló. hogy egyáltalán emberként létezzék. Ugyanakkor nem valamiféle szuperszemély. meghatározott módon kell léteznie. leírható a „mértékletesség” és a „lelki erõsség” hagyományos fogalmainak segítségével is). nem rendelkezik saját öntudattal. s nem hagyatkozhatunk a véletlenre. a létfenntartáshoz már legfeljebb csak közvetve kapcsolódó tevékenységekre). egymáshoz adódó döntései szabják meg a sorsát. hogy. Ezt szolgálja – a külsõ szankciók mellett – a hagyományos kifejezéssel erényeknek nevezett készségek kialakítása. Ez utóbbiak kapcsán meg kell jegyezni. A mûködési normalitás biztosítása végett szükség van tehát egyrészt az egyének viselkedésének lehetõség szerint elõreláthatóvá tételére. az erények léte és szerepe nem hagyható figyelmen kívül. akarattal. ahhoz. a társadalom fizikai önújratermeléséhez szükséges idõ csökkentésére (ami által egyre nagyobb tér jut sajátosan emberi. amelyeknek cselekvésünk meg kell. s mindezt úgy. s kiválóan összhangba hozható a modern antropológia eredményeivel (így például a saját viselkedésünk feletti kontroll. hogy az embernek.

amelyeket hagyományosan erényeknek szokás nevezni. kiszámíthatóságot. hogy a legegyszerûbb közösség sem képes mûködni. A munka sem végezhetõ úgy. A lényeg az. Hagyományos parancsai részben az emberi viselkedés kiszámíthatóságát és a társadalom további létének biztosítását szolgálják. hogy a hozzá szükséges eszközök és nyersanyagok. hogy amennyiben valaki jogosan rendelkezik bizonyos javak felett. tilthatja például azt. mindenekelõtt a társadalom fennmaradását vagy azt a rendet. S ugyancsak lényeges önmagunk és mások viselkedésének elõreláthatósága érdekében. különös tekintettel a szaporodás és nevelés intézményi kereteire. hogy valamilyen szabályozásra szükség van. az objektivációk számát gyarapító stb. ha nem tisztázott. például a magántulajdon a „természetes”. Természetesen e gazdagság tartalmát csak olyan emberi tevékenységek képezhetik. hogy viselkedésünket ne kiszámíthatatlan szenvedélyek (hirtelen harag. ha az embereket egymás részérõl kiszámíthatatlan módon bármikor agresszió érheti. kétségbeesés.Emberi természet és univerzalista erkölcs 379 kulturális felhalmozási folyamat. Abban mindenki egyetért. illetve rokonszenv) vagy egyoldalú önzés irányítsák. annyiban tilos õt e javak birtoklásában lopással vagy más módon megzavarni. illetve a termék fölött ki rendelkezhet: ez indokolja a tulajdonnal kapcsolatos különbözõ normákat. hogy a javak elosztásának azt a rendszerét. pusztán azt akarom mondani. szükségleteink és képességeink gazdagsága növekedjék vagy legalábbis ne csökkenjen. amelyek nem veszélyeztetik a náluk ontológiailag alapvetõbb feltételeket. ha ez az ott uralkodó szabály. Nyilvánvaló. hogy az egymástól kapott információk igazak: innen az ölés és a hazugság tilalma. s objektivációink. komplexitásnövelõ. részben pedig az ezekhez szükséges készségek – „erények” – megszerzésére szólítanak fel. A „Ne lopj!” parancsának akár a magántulajdon hiánya esetén is lehet értelme. félelem. ösztönös vágy. (Természetesen ezzel még nem azt állítom. hogy valaki a közösen szerzett zsákmányból egy részt elrejtsen magának. amelyet az adott közösség igazolhatónak tart. . amely éppen magának az általában vett gazdagító. A szûkebb értelemben vett erkölcs is ennek rendelõdik alá. ha nem bízhatnak abban. hogy a tulajdon ilyen és ilyen konkrét formája. normákkal is védi. vagy vonakodjék megosztani a többiekkel élelmét.) Mindezeken kívül valahogyan szabályozni kell a két nem viszonyát. hanem mindezek ellenõrzésére és féken tartására készségeket alakítsunk ki magunkban. mások iránt érzett spontán és oktalan ellen-. tevékenységnek a nyugodt végzéséhez szükséges.

s ez a valami nem alkalmas-e arra. Próbálkozzunk meg az utóbbival! Mércéül itt is a fent már alkalmazott antropológiai modell kínálkozik. a külsõ természet és az önmagunk feletti racionális kontroll növekedése. hogy hol tartanak e fejlõdésben. Láttuk. hogy az egyes kultúrákat összehasonlíthatjuk annak alapján. mit kell tennünk a társadalom fennmaradása és mûködése érdekében. hogy erkölcsteleneknek nyilvánítjuk õket. a létfenntartás technikai tökéletesedése révén egyre nagyobb idõ felszabadulása másfajta tevékenységekre. azaz egyre több sajátosan emberi szükséglet és képesség keletkezése (illetve az eredeti biológiai szükségletek és kielégítésük humanizálódása). mûködõ társadalmak. mint az. vagy azokét. azaz az objektív valóságról szóló ismereteink körének bõvülése. kézenfekvõ tehát. Vagy beletörõdünk abba. akiket valamely vallási célból vélnek szükségesnek feláldozni. az emberi élet tiszteletének témakörébõl vett példákra szorítkozzunk: számos nép bizonyos esetekben megengedettnek tartja ártatlan emberek megölését. hogyan maradhatnak fenn és mûködhetnek ezeknek ellentmondó normákat valló társadalmak? S hogyan ítélkezzünk róluk? Ez utóbbi kérdés sem intézhetõ el azzal. egyrészt az idegenekét. ez pedig elsõ pillantásra azt jelentené. betegekét. Két lehetõségünk van. . hogy általa összemérjük õket. vagy meg kell vizsgálnunk. miért találkozunk a fenti általános elveknek nyilvánvalóan ellentmondó szabályokkal is? Hogy csak a ma legfontosabbnak ítélt területrõl. hogy egy adott társadalom puszta fennállása és mûködése már igazolja is a benne elfogadott erkölcsi normákat. nem tudván kitörni a relativizmus csapdájából –. újszülöttekét. Hogyan lehetségesek ilyen és ezekhez hasonló ellenpéldák? Ha egyszer az emberi természet normális mûködése vagy egyáltalán az emberi világ fennmaradása a korábban említett alapvetõ erkölcsi szabályokat kívánja meg. hogy minden normarendszer megfelel a maga társadalma sajátos körülményeinek – ám akkor itt be is fejezhetjük fejtegetésünket. ami az emberi világ normális mûködéséhez szükséges. s ezzel párhuzamosan világunk gazdagodása. másrészt sok esetben az öregekét.380 Turgonyi Zoltán Mindezzel kapcsolatban azonban rögtön felmerülhet egy kérdés: ha természetünk ennyire megszabja. hogy természetünk velejárója a világ meglepetéstér-voltának csökkentése. hiszen értelmezésünkben az erkölcs éppenséggel nem más és nem több. nem különböznek-e mégis valamiben az egyébként egyaránt létezõ. Mindez persze generációk hosszú során át tartó folyamat.

Nem biztos. a kölcsönös kiszámíthatóságot és a társadalom túlélését az új helyzetben jobban segítõ erkölcsi normákat hoznak magukkal. tehát tovább növelik. akár oly módon. hogy segítségével közvetlenül magasabb rendûnek nyilvánítsuk azon társadalmak erkölcsét. Elképzelhetõ például. A dolog ennél valamivel bonyolultabb. hogy a fejlettebb technika és/vagy a szükségletek nagyobb gazdagsága által teremtett új körülmények automatikusan a megváltozott viszonyoknak inkább megfelelõ. hogy a természet és a kultúra (a maguk alkotta „második természet”) részérõl érkezõ kihívásokat újabb. hogy e társadalom fel is bomlik. Az emberek minduntalan azzal próbálkoznak. módokon válaszolják meg. hogy egy a természet felett gyakorolt uralom terén hirtelen igen nagy elõrelépést tett társadalom rossz irányban próbálkozik az új helyzet szülte erkölcsi és politikai problémák megoldása terén. Mind a világ feletti uralom növekedése és a szükségletek gazdagodása. amelyik messzebbre jutott a természet felett gyakorolt uralomban és saját komplexitása. a korábbiaknál hatékonyabb. kevesebb áldozattal járó stb. mind az erkölcs változása egy kulturális evolúciós folyamat része. s persze a válaszok maguk is újabb kihívásokat szülhetnek. természetünkbõl elsõ pillantásra logikusan következni látszó normáktól eltérõ szabályokat elfogadó társadalom létezik és mûködik. Még a legtudatosabban megtervezett válaszok sem képesek minden lehetséges következménnyel számolni. Így alapvetõen egy „trial and error ” jellegû folyamatról van szó. noha e vonás csökkenése történelmi tendencia. hogy az a kultúra kap „jobb osztályzatot” a maga egészében. amelyek között egy bizonyos. s a kísérlet kudarca esetleg csupán generációkkal késõbb derül ki. hanem csupán általa akarjuk jelezni: a sajátos körülmények. kényelmesebb. amelyek messzebb jutottak a természet felett gyakorolt uralomban és az emberi tevékenységformák gazdagodásában.Emberi természet és univerzalista erkölcs 381 A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozzuk: nem arról van szó. és a társadalom ilyen módon keletkezõ új formája csakis akkor mondható jobbnak. tehát a folyamatban mindig marad valami véletlenszerû. a fentebb megjelölt. gazdagsága kibontakoztatásában. emberibbnek. A fejlõdés során megváltozhatnak. ha az új körülmények szülte erkölcsbeli változások is megfelelnek az erkölcs általános céljának. vagy legalább nem csökkentik az emberi magatartások kölcsönös elõreláthatóságát s így az . gyorsabb. A technika és a szükségletek terén való fejlõdés gondolatát tehát itt nem arra használjuk. és a sorsa csak másoknak szolgál tanulságul a kulturális evolúció további folyamatában. nem feltétlenül véglegesek.

az új szakasz jobban megfelel az emberi természetnek. hogy a továbblépés nem fenyegeti természetünk létének és mûködésének ontológiai alapjait. így az újszülött és az öreg szülõ megölésének tilalma és az általa feltételezett fejlettségi szint jobban megfelel az emberi természetnek. A fejlõdés bizonyos pontjától kezdve a társadalom rendelkezik olyan eszközökkel.) Az ártatlan megölésének tilalma alóli kivétel létalapja ez esetben tehát nyilvánvalóan átmeneti. amennyiben – helyesen – e természet lényegi mozzanatának tekintjük a világ – és önmagunk – feletti racionális kontroll növekedésének és szükségleteink gazdagodásának folyamatát is. például ha azt látjuk. hogy elsõsorban a munkaerõként számba jöhetõ személyek életben tartásában érdekeltek. és nem tekintjük természetesnek. s ezért a korábbi. S ha ez így van. addig a hatékonyság javítása és a sajátosan emberi szükségletek kielégítésére fordítható idõ növelése a természetes). hogy a gazdasági növekedés bizonyos vonatkozásokban a földi élet fennmaradását veszélyezteti. akkor e normák objektíve kitüntetettek. hogy egyáltalán lehessenek emberi szükségleteink. amelyek az efféle szélsõségesen rossz körülményeket megszüntethetik. De . hanem az. hogy az ily módon zajló erkölcsi fejlõdés mindenütt normák ugyanazon meghatározott készlete felé közelít. ezenfelül. az említett általános normákkal szembeni ellenpéldákat lehetõvé tevõ fázis természettõl átmenetinek mondható. azt is tapasztaljuk. hogy e körülmények nyilvánvalóan átmenetiek. Az ilyen körülmények persze önmagukban nem teszik szükségszerûvé e szokás létrejöttét. azaz hogy emberként tovább létezhessünk. hogy a nyomor megszüntetésének eszközei még aránytalanul oszlanak meg az egyes népek között. (Mára az emberiség már rég eljutott e fokra. egyes – az adott vonatkozásban növekedést kívánó – szükségleteink kielégítését fel kell áldoznunk azért. ilyen esetben ugyanis nyilvánvalóan a megállás a természetes. amíg azonban ilyen veszély nem áll fenn. Világítsuk meg mindezeket az ölés tilalmával szemben felhozott ellenpéldák segítségével! Az újszülöttek (elsõsorban a leányok) vagy az öreg szülõk megölésének megengedését nyilvánvalóan az adott közösség szegénysége magyarázza: olyan mostoha körülmények között élnek.382 Turgonyi Zoltán emberek biztonságát. hiszen ezek felelnek meg legjobban természetünknek. épp a természetes – a külvilág feletti racionális kontrollt és uralmat növelõ – emberi fejlõdés szünteti meg. Ha pedig. de most nem ez a lényeges. ha egy társadalom az uralom és szükségletek egy adott szintjén stagnál (feltéve persze. s nem rontják a társadalom túlélési esélyeit sem. más kérdés.

kívüli idegenek megölésének kérdése átvezet bennünket a morális közösség terjedelmének általánosabb problémájához. hogy történelmileg mulandó körülményeken alapul: jobban megfelel az ember – itt is fejlõdésében. ha az embereknek nem azzal a tudattal kell átlépniük saját kultúrájuk földrajzi határait. hogy e hiedelem igazsága meglehetõsen valószínûtlen. ha az ártatlan ember megölésének tilalma bármely két nép tagjainak vonatkozásában kölcsönösen érvényes. mozgásában tekintett – természetének az. népen stb. hogy ugyanolyan elbánásban részesülnek. ahogyan egy hibás geometriai tételt. pontosabban mondhatjuk azt – például ama tapasztalatunk alapján. hogy van eszközünk a külön- . S ami talán még fontosabb: az egyes kultúrák közötti csere. hogy idegenben esetleg megölik vagy rabszolgává teszik õket. Minthogy tehát a morális közösség globális mértékûvé bõvülése szintén az emberi természet lényegi mozgásával egybevágó tendencia. s ezért a bizonyítás terhe arra hárul.Emberi természet és univerzalista erkölcs 383 hasonló a helyzet az emberáldozattal is. amely mindegyik érintettnél tovább gyorsíthatja a fejlõdést. de történelmi tendencia a morális közösségek méretének növekedése. továbbá az erõk nagyobb szabású felhasználását lehetõvé tevõ kultúraközi kooperáció is csak akkor lehetséges. Igaz. a fizikai és szellemi objektivációk kölcsönös átadása. sõt virágzik e szokás gyakorlása nélkül is –. hogy hasonló eredményre jutnánk például a lopás vagy a hazugság tilalmának ellentmondó esetek vizsgálatakor is). hiszen az ennek hatékonyságába vetett hit történelmileg mulandó tévedésen alapul. (Szigorú értelemben persze nem lehet megcáfolni ugyanúgy. de már a fentiekbõl is látszik. mint otthon. aki igaznak tartja. hogy kezdetben az erkölcsi normák csak egy-egy kisebb csoporton belül érvényesek. az idegent gyakran nem is tekintik embernek.) A törzsön. Az állandó hadiállapot éppen az e munkához szükséges nyugodt feltételeket zárná ki. az idegen megölésének megengedésérõl is elmondható. hanem joggal számíthatnak arra. A korábban említett általános normákkal szemben felhozható egyéb ellenpéldákkal most helyszûke miatt nem foglalkozhatunk (valószínûleg könnyen belátható egyébként. hogy számos társadalom mûködik. a világ megmunkálása. A népenkénti végérvényes elkülönülést a külsõ természet felett gyakorolt uralom folytonos növelése. de gyakorlati bizonyossággal rendelkezhetünk a hamisságáról. az objektivációs tevékenység szakadatlansága tiltja meg. a már megteremtett objektivációk nagy részének újra meg újra való elpusztulását eredményezné.

8 Aquinói Szent Tamás: Summa Theologica. hogy az itt alkalmazott mérce túlságosan „nyugati”. bizonyos történelmi körülmények függvénye. 67. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a természetjogi elméletek történetét. fejezetében válaszolok. art. Leo Strauss nyomán. még ha fejlõdésüknek van is – természetünk egysége és a minden kultúrában közös alapfeladatok és kihívások miatt – valamiféle belsõ logikája és felismerhetõ iránya.6 Beszélhetünk-e azonban már mindezek alapján hagyományos értelemben vett természetjogról. az arisztotelészi és a tomista típust. Jacques Maritain pedig – Tamás e gondolataira is hivatkozva – már határozottan amellett van. qu. 106. Budapest: Pallas Stúdió–Attraktor Kft. hiszen a régi természetjogi elméletek általában olyan egyetemes normarendszer létezése mellett érveltek. Aquinói Szent Tamás. hogy az emberi természetnek ilyen és ilyen normák felelnek meg a legjobban. Példaként a többnejûség és a válás tilalmáról állítja. Nem használja ugyan a 6 Arra a lehetséges vádra. 65. és qu. Strauss három nagy irányzatot sorol ide: a szókratikus–platóni–sztoikus..384 Turgonyi Zoltán bözõ kultúrák erkölcseinek összevetésére és az általunk az emberi természethez leginkább illõnek tekintett normák objektíve kitüntetett volta melletti érvelésre.. E feltétel nem látszik teljesülni a mi esetünkben. megfogalmazódása generációk hosszú során át tartó folyamat. lábjegyzetben említett könyvem 4. amelynek õ megkülönbözteti ontológiai és ismeretelméleti aspektusát: önmagában véve mindig igaz. 1–2. 2. természettörvényrõl? Elsõ pillantásra úgy vélhetõ. a premodern kor elméleteit értem. nemmel kell felelnünk. 7 Klasszikus természetjogon. Leo (1999): Természetjog és történelem. Az eddig elmondottak alapján az olvasó azt gondolhatja. s az utóbbiakról úgy véli. a klasszikus természetjog7 egyik legjelesebb képviselõje a természettörvényt egészében változatlannak tartja ugyan. de különbséget tesz elsõdleges és másodlagos parancsok között. hogy a történeti fejlõdés nem idegen a természetes erkölcsi törvénytõl. a 3. ám ezek tudatosulása. amely minden korban és helyen egyaránt érvényes.. találunk precedenst a természetes erkölcsi törvény legalább részbeni történeti változásának elismerésére.. . a társadalom normális mûködését biztosító normák lényeges pontokon módosulnak koronként és kultúránként. hogy nem volt mindig érvényben. Strauss.8 A jeles neotomista filozófus. Supplementum. art. bizonyos sajátos körülmények következtében érvényességük a múltban szünetelhetett.

hogy általánosan elfogadottá váljék az ártatlan ember megölésének teljes tilalma (viták folynak persze arról. s ne veszélyeztesd a társadalom jövõbeni fennmaradását!” A válaszadás végett térjünk vissza az ölés tilalmának példájához! Láttuk. de az egyszerûség kedvéért most tekintsünk el ezektõl. Természetesen elképzelhetõek olyan – akár kozmi9 Maritain. s vegyük úgy: abban nagyjából kialakulóban van az egyetértés. az emberi jogokról). Mára a körülmények megváltozása következtében elvileg megérett a helyzet arra. akkor aligha beszélhetünk többé természetjogról. hogy csak így tehetünk szert bármiféle tudásra. hogy a múltban bizonyos esetekben sokfelé megengedték a szokások ártatlan emberek megölését. 20 és 188. s hogy szabad-e valakit saját kérésére megölni. Fribourg: Éditions Universitaires Fribourg Suisse. A kérdés az. Jacques (1986): La loi naturelle ou loi non écrite. hogy nincs fogalma. Mondhatjuk-e azonban mi is. természetünkbõl adódik. Nézetünk szerint az elõbbi eset áll fenn. hogy a mércétõl eltérõ szabályokat követõ régi társadalmak tagjait erkölcsileg el kellene ítélnünk. . vagy még a kómában lévõ beteg.9 A természetjog felismerésének e történeti folyamata azonban Maritainnél normák egy meghatározott és végérvényes készlete mint cél felé tart. mondjuk. hacsak nem elégszünk meg valami egészen általános szabállyal.Emberi természet és univerzalista erkölcs 385 „kulturális evolúció” kifejezést. s mindeközben lehetõség szerint járulj hozzá a sajátosan emberi szükségletek körének gazdagodásához. vagy elképzelhetõ. hogy a jövõben olyan változások történnek. amely a legjobban felelne meg az embereknek. amelyek következtében ismét módosulnia kell az ölés tilalmának. az õsember nyilvánvalóan nem vonható felelõsségre azért. Van egy olyan normarendszer. hogy embernek tekintett ártatlan és vétlen élõlényt nem szabad megölni). hogy biztosítsd az objektivációs tevékenység megkövetelte biztonsághoz szükséges kiszámíthatóságot. például effélével: „Cselekedj mindig úgy. hogy erre gondol. hogy ezzel ebben a vonatkozásban elérkeztünk-e a természetjog egy végérvényes normájához. s eljuthatunk egy végérvényes rendszerhez? Ha nem. hiszen a teljes ismerethez való fokozatos eljutás természetes folyamat. hogy a normák változásának folyamata elvben egyszer lezárulhat. hogy ember-e már a magzat. a korábban felvázolt antropológia fényében. de szavaiból világosan kiderül. s amely ennyiben örök érvényû és mércéül szolgálhat a korábbi korok erkölcsi rendszereinek értékelésében (de anélkül.

hogy lehetséges bizonyos tartalmilag meghatározott. miképpen kívánja meg a világméretû kooperációt a természet felett gyakorolt racionális uralom további növelése és a szükségletek és képességek gazdagodásának folyamata. S természetesen a morális közösség globális méretûvé válása is visszafordíthatatlan. vagy saját közösségünkhöz tartozik. tekintet nélkül arra. bõvítik a sajátosan emberi szükségletek körét stb. Ha ez a fejlõdés egyirányú. eddig ismeretlen népet. akár emberi eredetû – világkatasztrófák. hogy idegen-e. amelyek következtében szükséges vagy legalábbis lehetséges volt ártatlan emberek megölését megengedõ erkölcsi normák kialakulása. ha egyszer más bolygókon kialakult civilizációkat fedezünk föl. konkrét. amelynek értelmében minden ártatlan embert tilos megölni. de minket most az olyan változások érdekelnek. vél10 Arról.. s egyúttal végérvényes. ha a dolgok a természetünknek megfelelõ irányban mennek. vagy legfeljebb stagnálhat.386 Turgonyi Zoltán kus. amelyek az emberi természet mozgásának megfelelõ irányban történnek. tehát növelik a világ feletti racionális uralmat. Az ártatlan ember megölésének tilalma nyilvánvalóan az ilyen lények számára is megelõlegezi a védelmet. akkor az ölés tilalma által védett lények köre nem bõvíthetõ tovább. (14) 9: 84–96 és Turgonyi Zoltán (2000): Szeressék-e a keresztények a himlõvírusokat? Az antropocentrizmus ökoteológiai kritikájáról. mint ha a Földön találnánk egy újabb. Ha hasonló vizsgálódásokat végeznénk más normák vonatkozásában. akkor azt mondhatjuk. ha testi felépítésük távolról sem hasonlít a miénkre. ami kíméletlen harcra készteti egymás ellen az embereket a puszta fennmaradásért. hogy végleg megszûntek azok a viszonyok.10 Ezen az sem változtat. az emberi természetnek az adott vonatkozásban a legjobban megfelelõ erkölcsi normákat kimondani. hogy az állatok és növények miért nem vonhatók be a morális közösségbe. Irányzatok a környezeti etikában. In: Liget. Az ilyenek lakói eszes élõlényi voltuknál fogva filozófiai értelemben természetesen embernek tekinthetõk akkor is. de vissza nem fordulhat. Mindezek alapján elmondhatjuk: legalább egy példával már rendelkezünk arra. amelyek ismét nyomorúságos viszonyokat idézhetnek elõ az egész Földön. S ugyanakkor az ölés tilalmának megfogalmazódása e vonatkozásban is véges folyamat: ha eljutottunk ahhoz a szabályhoz. . hiszen az emberi természet normális mûködéséhez tartozó erkölcsi szabályokat keressük. lásd a következõ írásaimat: Turgonyi Zoltán (2001): Az állatfelszabadítástól a dekonstruktív ökológiáig. (13) 10: 54–63. A velük való esetleges találkozás erkölcsi szempontból ugyanolyan. In: Liget. hiszen fent már láttuk.

hogy a fentieket kell tennünk. így részben mintegy racionális ellenõrzés alatt tartva az evolúció menetét. számukra tehát a fenti elvek alapján majdan megalkotható természettörvény felszólító erõvel is bírni fog. ami egyébként szintén természetes dolog. amelyek kifejezetten ellentétben állnak a fenti értelemben vett természetjoggal. hogy minden esetben ugyanazon emberi természetnek kell ugyanazon közös világunkkal szembesülve ugyanazon alapvetõ feladatokat megoldania. Csak azt írtuk le. Gyakorlatilag azonban az emberek zöme spontán módon úgyis olyan célokat követ. hanem az. differenciálódásának mint természetünkkel összhangban lévõ tendenciának. Csak azon hagyományok vetendõk el. Nem is az lesz a célja. amelyek felhasználásával megalkotható egy átfogó természetjogi elmélet. hogy érveljen a relativizmussal szemben. Nem azt mondottuk tehát. amelyek feltételezik egy emberi világ létezését. akkor ennek fényében akár arra is mód nyílhat. hogy az egyes kultúrák normái között még fennmaradó eltérések okait tisztázzuk és megegyezésre jussunk. A néptáncokat. miért lett erkölcsünk olyan. hogy a természetjog lehetséges. mint a társadalom mûködését javító eszköz. hogy az egyes kultúrák erkölcsi rendszerei közötti nagy hasonlóságok nem pusztán a véletlen mûvei. Hiszen ha feltárjuk e folyamat belsõ logikáját. helyi viseleteket nem fenyegeti veszély. szokások. nemzeti konyhákat. hogy ennek normái nem szolgálnak majd különösebb meglepetésekkel az emberek számára. Maga e reflexió is a kulturális evolúció termékeként fogható fel. rámutatva. egyszerûen. Ám az már most látható. De azért valami újat is adhat az erkölcsi gyakorlat számára mindez. hogy gyökeresen megváltoztassa a parancsok és tilalmak megszokott rendszerét. hiszen az erkölcsre való tudatos reflexió valamilyen fokon az eddigi történelem során is létezett.. Jó okunk van tehát feltételezni. ám a kannibalizmus vagy az özvegyek elégetése természetesen megszüntetendõ. hanem abból fakadnak. olyan eszményeket vall stb. . miféle funkciót töltenek be valójában a morális szabályok a társadalom életében. 11 Az erkölcs egyetemes érvényének nem szükségképpeni velejárója az erkölcsön kívüli hagyományok. ha az emberi természet normális mûködésének fenntartása a célja. kulturális értékek homogenizálódása. amilyen. tehát az erkölcsöt (is) alakító kulturális evolúciónak van egy bizonyos kitüntetett iránya. s vissza is hatott az erkölcs alakulására.11 A fentiek természetesen csak a fõbb alapgondolatokat vázolják föl. Épp ellenkezõleg: ezek sokfélesége maga is megfelel az emberi világ gazdagodásának. s megértjük. milyen szabályokat kell követnie valakinek. Végezetül újra hangsúlyozzuk: a fentiekkel nem léptük át a „van” és a „legyen” határát.Emberi természet és univerzalista erkölcs 387 hetõen hasonló eredményre jutnánk.

.

TUDÁS .

.

és 3. A kérdés analízisekor összekapcsolok három problémakört: 1. a jogi és erkölcsi szabályokhoz hasonlóan. mely a tudást. Bár e két tézist utoljára talán csak a Körhöz és „hivatalos ellenzékéhez” tartozó gondolkodók vallották egyöntetûen. Tagjai elfogadták. mit értünk tudáson. E normatív tényezõk a kommunikáció interszubjektív technikai feltételei között a társadalom. hogy tudunk valamit? A több ezer éves kérdésekre a Bécsi Kör „filozófiai” társasága adta az egyik leghatásosabb huszadik századi választ. hogy (i) csak akkor beszélhetünk tudásról vagy tudományról. Tudás és nem tudás etikai kérdéseket is felvetõ szétválasztására tett kísérletük nyomán – a tudás alapú társadalmak hajnalán – ismét a „Mit is értünk tudáson?” kérdés került a viták középpontjába. 2. hogy valamely állítása igaz legyen. normakövetõ.és kultúrtörté- . a kommunikációs eljárások normatív aktusainak formalizmusát. Az analitikus filozófiában teret nyert az az álláspont. melyben a tudás fogalma jelentéselméleti meghatározást nyert. kérdésfelvetéseik módját máig megõrizte az analitikus filozófia. a normatív tudásnak a közösségi és intézményesült hatalommal egybeépülõ történeti fogalmát. illetve normateremtõ mûködésként értelmezi. társadalmi normáknak való megfelelésként.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában Benedek András Mi a tudás? Mikor mondhatjuk. mely a szabályok és közösségi viselkedési minták elsajátítható minimumának betartását jelenti. minek kell(ene) teljesülnie ahhoz. ha meg tudjuk mondani. (ii) hogy egységes és általános meghatározást kell adni arra. az analitikus tudáselméletben ismertté vált Gettier-féle ellenpéldák ismeretelméleti kontextusát. vagy tudományos ismereten.

) . vagy (bármi/bárki) más által elért meggyõz(õd)és igaz.1 Ezzel a hagyományos feltételek ismeretelméleti trilemmáján túllépõ követelmények elé állította mindazokat.392 Benedek András netben nyerik alapjukat. vagy legalább interszubjektív) alátámasztására. Mondanivalóm problémafeltáró szándékú. melyet általában is jellemez az ismeretelméleti problémák középpontba állítása. és két ellenpéldájával megmutatta. ha ezen kívül valamilyen episztemikus többlettel nem rendelkezik. gondolati vagy beszédaktusára. A Gettier által megfogalmazott „definíció” formálisan többféleképpen is felírható. 1–2: 231–233. melyek két fõ értelmezési keretet jelölnek ki: 1 Gettier. ha történetesen az adott nézet mint magánvélemény. Célja. E tradíció szerint a megismerõ alany puszta hite. milyen problémákat vet fel a tradicionális tudáskoncepció alkalmazása normák esetében. „igazolására”: jusztifikációjára. AZ „IGAZOLT IGAZ HIT” ÉS AZ ANALITIKUS TUDÁSFOGALOM Edmund Gettier 1963-ban egyszerre két ismeretelméleti fegyvertényt vitt véghez: megfogalmazta az analitikus filozófia tudáskoncepciójának addig elfogadott szükséges feltételeit. másfelõl a megalapozási problémák sajátos túlsúlyát jelenti. még akkor sem. szubjektív állapotára. A Gettier által analitikus alakra hozott „igazolt igaz hit” koncepciója a hatvanas évek elején kifejezte azt a nyugati gondolkodásmódot. (1995): Igazolt igaz hit-e a tudás? In: Magyar Filozófiai Szemle. A tudás fogalma e hagyományban három tényezõre támaszkodik: (1) a vélekedés megismerõ alanyhoz kötött. Megvizsgálom. 121–123. valamely nézettel való szívbéli egyetértése nem tarthat igényt a tudás címszóra. (Eredeti megjelenés: Is justified true belief knowledge? In: Analysis. Ez egyfelõl az ismeretelmélet mint alapvetõ filozófiai diszciplína súlyát. akik a puszta hitet mint esetlegesen igaz nézetet szembeállították a megalapozott tudással. (2) a szubjektív álláspont jogosultságának (többnyire objektív. hogy tisztázza a támpontokat adó hipotéziseket. személyes meggyõzõdése. Edmund L. hogy ezek – szándékolt érvényességi területükön belül – a józan ész számára aligha elégségesek. 1963/23. és (3) a vélekedés ismeretelméleti értelemben vett igazságára. Az eltérések az értelmezés különbözõ lehetõségeit mutatják.

mi is a tudás. Chisholmra és Ayerre utalva több változatban fogalmazza meg a jusztifikáció ismeretelméleti követelményét. hogy P”. a külsõleg is szabályozott és közössé tett nyelvi megnyilvánulások folyamatában elért elkötelezettség. melyek a megismerés bizonyos tárgyai esetében – mint amilyenek a belsõ érzetek. mint a (3) feltétel teljesülésének igazolását követelõ „verifikációs kritériumokhoz” társuló megalapozási problémában jelentkezik. Gettier maga is Platónra. vagy a másik elmeállapotait leíró állítások – a „tudom. . hogy P” és az „S tudja. hogy P. hogy szubjektum „S számára P jusztifikált”. másokra hatást gyakorolni. Ezekbe a keretekbe a tudás három feltételének konkrét interpretációi illeszkedhetnek a „P állítás igaz” jelentésének és kritériumainak megfogalmazásaitól kezdve a hitállapotok meghatározásáig. az igazolásra szoruló P állításra irányul: annak megmutatására. vagy a P állítás elfogadásának számtalan különbözõ kritériumáig. azaz arra. Áttekinti például Pappas. hogy „szubjektum S jusztifikált azon hitében. Dordrecht: Reidel. Nem a Bécsi Kör felfogásának nyomdokain haladó jel. vagy „S igazoltan hiszi.és szimbólumhasználatot. Meglepõen kevés szabály kezeli a problémát normatív vagy jogi kontextusban. A megnyilvánulás arra vonatkozik. mint a kölcsönös befolyásolás. hogy S jogosultan hiszi. Az álláspont ebben a felfogásban. (szerk. nem annyira az igazságról alkotott személyes meggyõzõdés. George S. Az (episztemikus) többlet – a neoklasszikus felfogás szerint – inkább a józan ész számára is jól felfogható (2) feltételhez kapcsolódó jusztifikációs igényben. hogyan lehet a tudást a befogadó számára demonstrálni. hogy P”. hogyan lehet másokat bizonyos nézetek elfogadására rávenni. hogy P” mondatok között jelentkeznek. vagy általában a nyelv és a nyelvi kifejezések használatának grammati2 A variációk és a különbözõ jusztifikációs szabályok (J-rule) száma az analitikus tudáselméletek irodalmában mára igen gazdag.) (1979): Justification and Knowledge. nem pedig arról.2 MEGYÕZ(ÕD)ÉS ÉS BIZONYOSSÁG A tudás Platónra hivatkozó ismeretelméleti hagyományával kezdetektõl fogva szembesül a meggyõzés.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 393 (T1) a jusztifikáció. (T2) arra. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának a szofistákig visszanyúló tradíciója. Ez a megkülönböztetés nem azokat az „episztemikus” különbségeket öleli fel.

cselekvéseket szabályzó használatához vezet. (ii) ezekkel kapcsolatos „közös nézeteket” teremt. Érvényesülése a nekik megfelelõ formális – nyelvi és társas – viselkedésben nyilvánul meg. melyben a megismerõ alany – az interakciók kommunikatív eredményeként elõállt alapon – jobban hajlik az adott nézetre. a közösség jóváhagyása. Az információ itt nem ismeret. a benne való részesedés kialakulása. Ehhez külsõleg a társas érintkezés procedurális tranzakcióiban való részvétel normatív eredményeként. „elfogadjuk-e” különbözõ értelmeiben. mint az ellenkezõjére. melynek többféle hatása lehet: mint kommunikációs aktus a „communio” értelmében. (i) közösségi viselkedésformákat hív életre és juttat érvényre. elõírásszerû. Abban a történeti vonulatban. hanem hitelesített és hitelesen közvetített meg. ami a hozzájutás folyamatának eredményeként vezet személyes elkötelezettséghez. a kifejezés. az álláspont érvényre/uralomra juttatásának értelmében. Az információ elõírt módon való használata a jogosultság kérdéseivel szembesít: az „állíthatjuk-e”. vagy szervezeti véleményformálás nem feltétlenül egyeztetés formájában jelentkezik. közösen vagy közösségileg értelmezett cselekvés. A meggyõzõdés. Belsõleg az igazság ismeretétõl független vélelem állapotát állítja elõ. A normativitás nyelvi minták követését feltételezi. mely (legalább) egy másik szubjektumra hat. a közlés.vagy kinyilatkoztatás. adott esetben a . ám a közösségi aktusok és interakciók sorozatában normatív hatású: a „mérce”. és a közlésmód célzott felhasználását a másik. Lényeges különbség. és a „kötelezés” különbözõ értelmeiben jut érvényre. A jogos álláspont gyõzelme a nyelv. eljárásjogilag és technikailag is szabályozott viselkedésformákban való megjelenésével van dolgunk. mely az igazolás és az igazság-„szolgáltatás” kommunikációs formáit külsõleg is szabályozza. vagy mások befolyásolására. „mondhatjuk-e”. kétféle értelemben is „jusztifikált”. Amennyiben eredményes. A procedurális (minta. a kifejezésformák kötött. a közös együttes birtoklása. A közösség az információval meghatározott módon való rendelkezésben ölt testet. a véleménynyilvánítás és általában a megnyilvánulás normatív. hanem az információközlés. valami közöshöz való normatív kötõdés. A nyelvi megnyilvánulás befogadó alanyt feltételezõ. s (iii) a nyelvközösség intézményeivel cselekvés értékû tényállásokat valósít meg.vagy szabálykövetõ) csoportos. vagy szemantikai vizsgálatát jelenti. hogy az oráció különbözõ formáiban a közvetett tudásforrások és az ezekbõl táplálkozó tudásformák dominálnak. Tett.394 Benedek András kai.

Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 395 hatalom. A másokra/másikra gyakorolt hatás valaminek a be.és elfogadása. a normatív tudás az eljárás jogosultságára vonatkozó reflexióval él. közösségi. és a tárgyról alkotott álláspont társas. Ebben az értelemben a tárgyat leíró állítás „igaz”. érvényes–érvénytelen. Ezen a ponton élesen szétválik a jusztifikáció kétféle (T1 és T2 tudáskoncepciót szolgáltató) értelmezési keretéhez vezetõ értelmezés. A rétor hatalma Cicerótól Freudig lehet alantas és nemes egyaránt. helyénvaló–nem helyénvaló. A leíró állítások igaz–hamis értékelésével szemben a megnyilvánulások értékelésének dimenziói konszenzuálisan más szubjektumhoz. elfogadásának jogosultságát támasztja alá. A verifikáció és a jusztifikáció ezért módszertanilag is lényegesen különbözik. kifejezésének és recepciójának társadalmi kontextusába helyezi a nézet alátámasztásának ismeretelméleti problematikáját. az igazság megmutatásával szembeállítja a jusztifikáció fogalmát. ám az elsõ esetben egyik végpontja a szubjektumhoz kötött észlelés és eszmélés. tényleírásai ellentmondásmentesek. Míg azonban a személyes tudás az alany tárgyreprezentációjára vonatkozó reflexiót invokál. jogi elõírásoknak megfelelõ érvényesítését vonja maga után – azaz procedurálisan kötelez. hogy a megismerés tárgya és a megismerõ alanyban létrehozott reprezentációja adekvát viszonyban vannak. szakmai. de a szubjektumban a megismeréshez kötõdõ bizonyosság állapotát hozza létre. helyes–helytelen. Ugyanis az „önmagáért való” tudás és a „másért” való tudás szembenállásában a nézõpontot meg is lehet fordítani. a szokásjog. Az igaz–hamis dimenzióját a sikeres–sikertelen. Az álláspontok szembesítésének normatív dimenzióiban a demonstráció az igazságszolgáltatási formákhoz és nézetegyeztetési eljárásokhoz köti a jusztifikációs igényt. A verifikációval. A szofista hagyomány az ideák rendjének felidézése helyett a meggyõzõdés keletkezésének. A jusztifikáció csupán az állítás kimondásának. A verifikáció esetében a bizonyítás annak megmutatásából áll. a másik esetben az elfogadás jogosultságát alátámasztó közösségi normákra támaszkodó jóváhagyás. jogszerû–jogszerûtlen dimenziói váltják fel. a szakmai rítusok intézményes feljogosító ereje társul. és tárgyleírásaihoz kötõdõ viszonyát befolyásolja. melynek folyamán a befogadó „szert tesz” a tudásra. Az értékelés ezért mozog a megnyilvánulás minõsítésének a hagyományos ismeretelméleti . és a szubjektumon kívüli objektumokhoz kötõdnek. megfelelõ–nem megfelelõ. Az alátámasztás mindkét esetben lehet procedurális.

nem attól az. hogy a „valódit”. Az utóbbi észrevételbõl kibontakozó kritika általában is a hármas feltétel szükségességének megkérdõjelezéséhez és más tudásformák analitikus vizsgálatához vezetett. és {2} tudni csak állításokat. egy vélekedés csupán attól. és (ii) egy szubjektum az. vagy a mi közös véleményünk. hogy ha egy állítás igaz „valamitõl”.396 Benedek András értékeléstõl oly kitüntetetten különbözõ dimenzióiban. Abból. hogy egy állítás. Ezzel szemben a tudást mindenekelõtt az igazságra való törekvésként felfogó hagyomány szerint a jusztifikációs igénynek az a magyarázata. hanem tudja. az esetlegesen igaz vélekedésnél szigorúbb követelményt állított fel: az állításba vetett puszta – akár közös – hitnél valamivel többel kell rendelkeznie a szubjektumnak ahhoz. Ám. illetve állítás értékû nyelvi formában artikulálható ismereteket lehet. nem igaz. hogy interszubjektív. akkor nem a valóság ismerete. ha vélekedésünk önmagában attól. hogy az én véleményem. hogy igaz. 3 Benedek András (2003): Tudás és normativitás. tudás és nem tudás demarkációjának ismeretkritikai problémájába ütközve. In: Világosság. Mint máshol részleteztük. hogy az igazat mondja. hogy a miénk. hogy (i) mindig egy szubjektumnak kell hinnie/vélnie az állítást. Ezért a vélekedést és a valódi tudást megkülönböztetõ. (XLIV) 1–2: 157–167. még nem igaz. Az igazság eszerint abban a minimális értelemben objektív. vagyis nem tekinthetõ tudásnak. akkor hamis is lehet.3 {1} abban ölt testet. nem számíthat a tudás rangjára. hogy egy vélekedés a miénk. melyekben külsõdlegesek a bizonyosság forrásai. hogy véljük. Ha „ténylegesen” igaz. mivel a tudás e koncepció szerint {1} mindig individuális szubjektumok attribútuma. a tárgyhoz való viszonyaként felidézhetõ szellemi „tulajdona”. szétválasztó ismeretelméleti hagyomány. A TUDÁSFOGALOM JELLEMZÕI A hármas feltételt megfogalmazó felfogást {1} individuális és {2} propozicionális tudáskoncepciónak lehet tekinteni. még nem következik. Ez a tárgyilagos – az igazságot nem személyes kérdésnek tekintõ – gondolkodó számára abból fakad. S ha netán hamis. . a vélekedés tárgyhoz való viszonya jóvoltából az. hogy ne csak higgye.

mint az elektronikus aláírás és a szándék igazolásának írásbeliséget meghaladó technikai kritériumai. kibõvült. vagyis nincs tudásértékû ismeret az ismerethez rendelt megismerõ alany nélkül. formalizálási lehetõség használata megkülönbözteti azokat a felfogásokat. interszubjektív véleményformáló tényezõvé vált. de potenciálisan kimondható. a harmadik (iii) kizárja. Az. illetve vélekedése vagy az állításba vetett hite jusztifikált. gondolati mûveletet vagy (másokkal megosztható) kognitív állapotot tekintik jusztifikálandónak. hogy a tudásértékû ismeret az ismerettel rendelkezõ megismerõ alanytól eltérõ. és az írásbeli diskurzus tartománya volt. ami korábban a beszéd. a közlés és kifejezés elvi lehetõségénél fogva vezet a kritika közösségi. mint aki hiszi. interaktív fogalma felé. Ez utóbbi éppen a beszéd. az igazolási eljárások olyan új technikáinak jogi kodifikációjához vezettek. A beszédaktus-elmélet Austin. külsõ) „beszédaktust”. s ezáltal (vagy ettõl függetlenül) a jusztifikációt szubjektumhoz kötik. illetve T2 szerinti. A nyelven kívüli elemekkel bõvülõ kommunikációs technológiák nyomán haladva kínálkozó alternatívaként jelentkezik a performatív kommunikációs aktusok nem nyelvi formában állandósult és funkcionálisan mûködõ összetevõinek vizsgálata. más szubjektum számára legyen jusztifikált. Strawson. vagy a funkcionálisan megfelelõ programmûködés. mint egy tûzfal feltörésének bizonyítása. konstatív és performatív . a szerzõdéses és deklaratív kommunikációs aktusok új formáit foglalta magába.Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában 397 aki számára az állítás. saját ismeretének tekinti azt. T1. Searle nevéhez fûzõdõ analitikus nyelvfilozófiai programja eredetileg az ún.és írásaktus. melyek „P vélekedésként való fenntartását” mint (belsõ. A fenti két. (iii) a tudásértékû állításnak egy és ugyanazon (individuális) S szubjektum számára kell jusztifikáltnak lennie. Rákényszerít a gondolatközlési formák és technikák nyelven kívül is alakuló viszonyának vizsgálatára. A PERFORMATÍV KOMMUNIKÁCIÓS AKTUSOK ANALITIKÁJA Az új írásaktusok és performatív közlésfajták. Míg az elsõ (i) feltétel a másodikkal (ii) együtt többféle értelemben is szubjektumhoz köti a jusztifikáció folyamatát. szemben azokkal. melyek a jusztifikációt elsõsorban P-re vonatkoztatják (P-t mint puszta állítást tekintik jusztifikálandónak). Az ilyen jusztifikációs erejû eljárások eredményeként a végrehajthatóság közösségi.

398

Benedek András

megnyilatkozások között igyekezett különbséget tenni.4 Olyan esetekben, mint a tanúsítom, hogy (P), ígérem, hogy (P), elõírom, hogy (P), igazolom, hogy (P) viszonylag problémamentesnek ígérkezett az explicit performatív igealak azonosítása. Kezdetben Austin például minden olyan megnyilatkozást performatívnak tekintett, amely nem igaz vagy hamis, és amelynek kimondása egyúttal az „X mondott valamit” leírással nem kifejezhetõ cselekedetet valósít meg. Az azt hiszem, hogy (P), látom, hogy (P), tudom, hogy (P) ennyiben nem performatív aktusok. Nem hoznak létre olyan tényállást, melyre normális esetben azt mondanánk, hogy szándéka szerint hatással van a szubjektumon kívüli történésekre, legfeljebb jelentik valaminek a megtörténtét. Az igaz–hamis értékelés szembeállítása az „illokúciós” és „perlokúciós” megnyilvánulások kérést, elõírást, vagy a közléstartalomhoz való más formális viszonyt megvalósító kommunikációs szerepével a kifejezések értékelésének új dimenzióit nyitotta meg. A tárggyal nem kommunikatív, hanem érzékelési és felfogási viszonyban álló megismerõ alany helyébe a közlést befogadó, illokúciós és perlokúciós erõk hatása alatt álló cselekvõ szubjektumot helyezte. Austin és Searle a perlokúciós erõ bevezetésével a meggyõzés, a befolyásolás „külsõ” erõit vizsgálta. Ezek révén a szubjektum túlnyúlik önmagán, az õt körülvevõ társadalom intézményein keresztül „belenyúl” a (másik) szubjektumba. Ez felvetette a „megértés” és a „ráhatás” kérdéskörén belül a nyelvi kifejezés és a közösségi viselkedés állandósulásának együtt járását. A tudás ellenõrzésének ismeretkritikai módszerei mellé helyezte a kommunikációs közösségnek való megfelelés tudásképzõ technikáit. A hagyományos ismeretkritikai jusztifikáció, ezzel szemben, módszereit olyan ellenõrzési eljárásokhoz kötötte, melyeknek procedurális lépései és normatív eljárásai a tárgynak való megfelelés és a tárgyon való manipuláció kontextusában mozogtak. Austin felismerte az „igaz–hamis” kritérium elégtelenségét, és a performatívák nyelvhasználati szabályait a kultúrafüggõ nyelvi és társadalmi intézmények vonatkozásában relativizálta. A megparancsolom, hogy (P), elõírom, hogy (P), kinevezem (X-et, P-nek) az aktusoknak megfelelõ
4 Austin, John L. (1962): How to Do Things with Words. Oxford: Oxford University Press; Searle, John R. (1965): What is a Speech Act? In: Black, Max (szerk.): Philosophy in America. London: George Allen & Unwin, 221–239; Searle, John R. (1969): Speech Acts. An Essay in the Philosophy of Language. Cambridge: Cambridge University Press; Strawson, Peter F. (1964): Intention and convention in speech acts. In: Philosophical Review, 73: 439–460.

Normatív tényezõk a tudásfogalom változásában

399

társadalmi és hatalmi intézmények létezését feltételezi. A szavakhoz társult gesztusokkal, szimbólumhasználattal, s a velük végzett mûveletekkel kifejezhetõ performatív aktusok köre tágabb, mint a szûken vett nyelvi performatíváké: az egyes aktusokhoz önállósult nyelvi terminusként rendelt, „dedikált” kifejezéseké, melyek elõadásával, kimondásával „csinálunk valamit”. Austin észrevétele az a megkülönböztetés, hogy a mondat jelentéstartalma és a kijelentés között határ húzódik. Ennek „átlépése” az, ami valójában egy beszédszituációban szavakkal kifejezett cselekvéssé teszi a mondat kimondását.5 A jelentõ-konstatáló „propozicionális” aktusok megkülönböztetése a performatívaktól felvetette, hogy szinte minden nyelvi megnyilvánulásnak lehet és van a puszta lokúción (kimondáson) túlmenõ hatása, illokúciós, perlokúciós stb. ereje. Ez problematikus – ha puszta kiejtésre, vagy leírásra korlátozódik – az olyan implicit figyelmeztetõ vagy fenyegetõ megnyilvánulások értékelése esetében, mint: A kutya harap! Megállj, te…!; vagy Jó lesz, ha csöndben marads